<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<itemContainer xmlns="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:schemaLocation="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5 http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5/omeka-xml-5-0.xsd" uri="https://pazmanytar.ppke.hu/items/browse?collection=24&amp;output=omeka-xml&amp;page=3" accessDate="2026-04-30T13:22:48+00:00">
  <miscellaneousContainer>
    <pagination>
      <pageNumber>3</pageNumber>
      <perPage>10</perPage>
      <totalResults>101</totalResults>
    </pagination>
  </miscellaneousContainer>
  <item itemId="269" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="517">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8027699e2c7000ec1597af91bdd7695d.jpg</src>
        <authentication>a4f78c3a62c01a4b39489cec3154f78f</authentication>
      </file>
      <file fileId="518">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d1d14c672f2d4ad437ad254464294608.pdf</src>
        <authentication>582dbcebe1b544eaac2e4d3df7859c05</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4693">
                    <text>A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja

TTELETW
A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

KUTYAVILÁG
SCHANDA BALÁZS

RADNAY JÓZSEF

ÜGYVÉDI TÖRTÉNETEK

X. évfolyam, 4. szám

BOTOS KATALIN

ROLLING STONES

JOGÖSSZEHASONLÍTÁS

PALIO

GÓLYATÁBOR

VÁROSMISSZIÓ

e-mail: itelet@jak.ppke.hu
honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

2007. október 16.

�„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

Kutyavilág

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”
(Pázmány Péter)
IMPRESSZUM
Felelős kiadó:
Schanda Balázs dékán
A szerkesztőbizottság tagjai:
Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba,
Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András
(felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien,
Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője),
Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter,
Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám,
Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László
Szerkesztőség:
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu
Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet
Nyomdai kivitelezés:
Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TARTALOM

Kutyavilág
Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra
Ad multos Annos!
Hűségesnek lenni küldetésünkhöz
Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde
A gólyatáborról háromféleképpen...
Síppal, dobbal, záptojással
Botos Katalin: Politika és gazdaság
Városmisszió Budapesten
Jogösszehasonlítás á la Lausanne
Győztes Pázmányos jogászok
Ügyvédi történetek 1. rész
Hívő szó
Isten éltessen Deim Pali bácsi!
Palio, avagy a lélek jutalma
Vásárolj okosan!
Az angol kocsma
Hideg zuhany
The Killers: Sam városa
Békák feat. rapperek
A dinoszauruszok Budapesten
Ehavi idézet
Barát Zsófia rajzai

2
3
3
4
5
6
7
8
8
9
10
10
11
11
12
13
13
14
14
15
16
16
16

Toborzás!
Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan
hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság
munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a
szerkesztőség bármely tagjánál.

Olvasom az újságban, hogy „a kisállattartókat kiszolgáló iparág”
óriási üzletté nőtte ki magát a világban. A gazdag, jóléti társadal­
makban idősek otthonai nyílnak kutyák számára, összkomforttal,
24 órás állatorvosi felügyelettel várva „az agg négylábúakat”.
Számos országban egyébként a kedvtelésből tartott kutyák és macs­
kák száma már jóval meghaladja a 15 év alatti gyermekekét.
A kutyák számára már biztosítást is lehet kötni, az üzletközpontok
kávézóiban több menü közül választhatnak a kutyavendégek, gaz­
dáik pedig kempingágyat, esőköpenyt, ruhákat, ékszereket vehet­
nek nekik. Cégek specializálódnak kutyaházasságok megkötésére,
ünnepélyes ruhában, nyakörvcserével. Akinek pedig nem futja ku­
tyára, bérelhet a rendelkezésre álló kölcsönzőkből. Az elutazó gaz­
dák elegáns kutyaszállodákba helyezhetik el kedvenceiket.
Talán kutyának kellene lennünk nekünk is. Rámordulnánk az ide­
genre, de önkéntelenül is megnyalnánk az arcunkba lógatott kezet.
Ragaszkodnánk ahhoz, aki enni ad nekünk. Megugatnánk azt, akit
rossznak parancsolnak. Vicsorogva üvöltenénk, ha a kerítés vasa
biztonságot ad, és vonyítva lapulnánk, ha ijesztenek. Tűrnénk,
hogy játszadozzanak velünk. Ha eldobnák a botot, századszor is
visszahoznánk csaholva.
De hát talán Kutyaország már ez, és kutyanép, amely kétségbe­
esetten élni próbál. Kábán felkel, káromkodva munkába megy,
remegő gyomorral várja a nap végét, végiglapozgatja a tévécsator­
nákat, és dühösen lefekszik. Ha jut rá, behabzsolja az elé tett kutya­
eledelt. Elbódulva és elnehezülve a szánni való kéjtől, minden
remény elvész arra, hogy „a hozzáértő dolgozó kutyák gyüleke­
zetében hányjuk-vessük meg száz bajunk” - ahogyan a kutya-életet
élő kutya-költő rég megírta.

★★★
Mégsem lehetünk kutyák. Nem vakkanthatunk mindenkire, aki föl­
döntúli örömökről próbál mesélni nekünk. Mindenkire, aki össze
kívánna békíteni minket. Mi emberek vagyunk. Ember módjára kell
élnünk. Talán kissé szegényesebben, mint az említett újságcikk dús­
gazdag, nyugati kutyái, de emberhez méltón.
Elfogadva megváltoztathatatlanként, hogy másokkal élünk együtt.
Hogy ha jót teszünk mással, magunkkal is tesszük. Hogy az emberi
létezés szükségszerűen közös erőfeszítés. Hogy minden egyes em­
ber számít, az is, aki olyan nyomorult-fásult arccal jön szembe
reggelente a metrón, hogy sírni vagy üvölteni támad kedvünk tőle.
Alit számít, hogy rossz korban élünk? Volt valaha „jó kor”? Mit
számít egy ember élete? Alit számít akár egy egész emberöltő, egy
teljes nemzedék? A társadalom, és így az emberi létezés nem az
éppen élők egyetértése alapján működik, hanem az egymást követő
nemzedékek közös vállalkozása. Az előttünk jártak örökösei va­
gyunk, megbízottjai, akik néhol egyértelműen irányt szabva, néhol
a megértés keserves feladatát ránk bízva adták kezünkbe a világot.
És egyúttal az utánunk jövők számára őrizzük meg azt, egyszerű
gondnokként vigyázva arra, nehogy elherdáljuk a súlyos örökséget.
A jövő generációk pedig csak akkor jutnak hozzá ezen örökséghez,
ha maguk is annak gondnokaivá válnak. Érdekes, csak azoknak
nincsen semmije, akik éppen most élnek. Semmi olyan, amit ma­
gunkkal vihetnénk innen.

★★★

Látogassatok el az ítélet honlapjára!
www.jak.ppke.hu/itelet
A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott
változatban nem szereplő írások éppúgy,
mint a lap korábbi számainak archívuma.
második oldal

Mindig jönnek újabb kutyák. És mindig jönnek újabb emberek. Ha
kutyavilág is ez, mégis csak a miénk. Dolgunk van benne. És ha
kutyasorban tartva is, gúnyos röhej vagy bántó közöny tárgyaként
élünk is, de élünk. És maradunk embernek. Ha maradunk. Rajtunk
múlik.
Koltay András

�Pázmányos emlékezés
gróf Esterházy Jánosra
Gróf Esterházy János öröksége ma különösen
időszerű. 2007. április 19-én, a Rákóczi Szövet­
ség és a Magyar Tudományos Akadémia Etni­
kai Kisebbségkutató Intézete által szervezett
konferencián Duray Miklós többek között az
alábbi jellemzést adta a mártír politikusra em­
lékezve: „a főrend polgáriasodott tagja, követ­
kezetességgel megátkozott politikus, kisebbségi
gyalogmagyar, a keresztény-szociális gondolat
megjelenítője, érző lelkű politikus, háborús
bűneiért elítélt politikai bűnöző”. Minden bi­
zonnyal a legenyhébb kifejezés az, hogy meg­
lepő, hogy az Európai Unió tagállamaiban ma
is háborús bűnösként tartanak nyilván olyasvalakit, és jeltelen tömegsír­
ban nyugodhat egy olyan közéleti személy, aki rendíthetetlen következe­
tességgel állt ki keresztény értékek, emberi jogok és a magyar nemzet ér­
dekeinek védelme mellett.
2007-ben emlékezünk gróf Esterházy János felvidéki politikus, a XX. szá­
zadi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja halálának ötvenedik
évfordulójára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­
mányi Kara is csatlakozni kívánt a nagyívű felvidéki és anyaországi ren­
dezvénysorozathoz, ezért a Karon működő Flachbarth Ernő Kisebbségi
Jogi Kutatóműhely (wwwjak.ppke.hu/flachbarth) tudományos dolgozat­
író versenyt hirdetett meg, illetve kerekasztal-beszélgetést szervezett Es­
terházy János emlékére.
A dolgozat-író verseny célja az volt, hogy Esterházy életével, örökségével,
az őt körül vevő politikai rendszerrel, illetve rehabilitálásával kapcsolatos
pályamunkák szülessenek. 2007. április végéig kilenc pályamunka érke­
zett be, amelyeket Karunk professzoraiból álló bizottság bírált el. A bizott­
ság elnöke Kilényi Géza professzor volt, tagjai pedig Kovács Péter és Varga
Csaba professzor, valamint Horváth Attila docens voltak. Pályamunkát
nyújtott be: Farkas Mária, Kiss Karolina, Nagy Viktor, Oláh Fruzsina,
Pallya Kata, Pápay Piroska, Varga Vivien, Veres Zoltán, Versics Réka.
Az értékelés során a bírálók egyetértettek abban, hogy jó színvonalú pá­
lyamunkák érkeztek be, ezért minden pályázatot - amelyik esetében az le­
hetséges - évfolyamdolgozatként jeles eredménnyel elfogadni javasoltak.
Az első három helyezett dolgozat:
Farkas Mária: Az ún. szlovák- magyar lakosságcsere diplomáciai és jogi
elemzése;
Versics Réka: Az Eszterházy János elleni bűnvádi eljárás- összefüggésben
az egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel (holtversenyben a fenti dolgo­
zattal);
Varga Vivien: Kárpátalja és Felvidék sorsa a XX. században a diplomácia
tükrében.

A dobogós helyezettek a Diákjóléti Bizottság jóvoltából pénzjutalmat
kaptak. A Rákóczi Szövetség minden pályázónak ajándékcsomagot, vala­
mint az első helyezetteknek nagy értékű könyvjutalmat adott. A helyezett
dolgozatokat a Flachbarth-füzetek periodika - soron következő - 3. szá­
mában közöljük. Ezúton is gratulálunk nekik!
2007. május 9-én a PPKE-JÁK Dísztermében kerekasztal-beszélgetés ke­
retében emlékeztünk Esterházy Jánosra. Résztvevők voltak: Halzl József,
a Rákóczi Szövetség elnöke, Kovács Péter alkotmánybíró, Molnár Imre
történész, Esterházy-kutató, az Esterházy Emlékbizottság tagja, valamint
Varga Csaba, tanszékvezető egyetemi tanár. A beszélgetést Horváth Attila
moderálta. Az emlékülés rövid összefoglalója szintén megtalálható lesz a
Flachbarth-füzetek 3. számában.
Gerencsér Balázs Szabolcs

Karunk hallgatója. Hegedűs Gábor a Bangkokban megrendezésre
került XXVI. Nyári Universiadén (az egyetemi-főiskolai hallgatóksportolók legnagyobb világversenyén) a bronzérmet szerzett
magyar vízilabdacsapat tagja volt. Ezúton gratulálunk a kiemelkedő
eredményhez! Csak így tovább a vizsgaidőszakban is!

Ad multos Annos!
A nyolcvanéves Radnay József köszöntése
„Minden katolikus egyetem,
mint egyetem, tudományos kö­
zösség, amely szigorúan és kri­
tikusan segíti elő az emberi mél­
tóság és a kulturális örökség
védelmét és fejlődését kutatással,
oktatással és azokkal az egyéb
tevékenységekkel, melyeket a
helyi, nemzeti és nemzetközi kö­
zösségeknek nyújt!’ fogalmaz II.
János Pál pápa az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelke­
zésben, a katolikus egyetemek­
ről. Ahhoz, hogy a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem 1995.
április 3-án megalapított Jog- és
Államtudományi Kara ebben a szellemben folytathassa működését,
nagyban hozzájárult Dr. Radnay József jogászprofesszor te­
vékenysége.
A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Radnay József egész életét a
jogtudomány művelésének, gazdagításának, oktatásának és alkal­
mazásának szentelte. 1927. június 2-án született Farmoson. Jogi dip­
lomát 1950-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett.
Dolgozott a MÁV ügyészségénél (1950-1953); a Közlekedési és
Postaügyi Minisztériumban (1953-1960); a Nehézipar Minisztérium
jogtanácsosaként (1960-1970); a Munkaügyi Minisztériumban, majd
az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjeként (19701988); a Legfelsőbb Bíróságon tanácselnöki beosztásban, valamint a
Munkaügyi Kollégium vezetőjeként (1992-től) és a Gazdasági Kol­
légium tagjaként (1988-1997). Nyugállományba vonulása után is
megmaradt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának munka­
ügyi szakágában tanácsadói munkakörben. Mindemellett közremű­
ködött az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó
szakbizottság munkájában.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka­
rának (PPKE JÁK) szervező és oktató munkájában kezdettől fogva
részt vett, és vezette a Munkajogi Tanszéket. 2000-től három esz­
tendőn át a Kar dékánjaként tevékenykedett. Fáradhatatlan munka­
bírásával, szakmai hozzáértésével, precízségével, kiegyensúlyozott
előadási és tárgyalási stílusával nemcsak korábbi munkahelyein,
valamint a Katolikus Egyetem professzori gárdájában vívott ki ma­
gának megbecsülést és tiszteletet, hanem az egyetemi hallgatóság
körében is. Munkajog című - több kiadást megért - egyetemi tan­
könyve meghatározó kézikönyve a hazai munkajog oktatásnak,
ugyanúgy, mint a nemzetközi és európai munkajogi normák össze­
hasonlító elemzése a magyar munkajoggal, a Legfelsőbb Bíróság
joggyakorlata alapján. Mindmáig sokat fáradozik azon, hogy a
PPKE JÁK-on megindult tudományos műhelymunka hosszútávon,
előrevivő módon tudja szolgálni a magyarországi és nemzetközi jogi
kutatásokat, továbbá a felsőfokú oktatást, segítve a jogtudomá­
nyok területén tevékenykedő újabb jogász generációk képzése elmé­
leti, módszertani és személyi feltételeinek megteremtését.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara
szeretné kifejezni megbecsülését, köszönetét és háláját Radnay
József professzornak, Karunk prodékánjának, nyolcvanadik szüle­
tésnapja alkalmából. A gondviselő Isten áldását kérve egész életére
és további munkájára: Ad multos Annos!

DDr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.
intézetvezető egy. tan., a PPKE KJPI elnöke
harmadik oldal

�Hűségesnek lenni küldetésünkhöz
Beszélgetés Schanda Balázs dékán úrral
Schanda Balázs tanár úr egyetemünk Alkotmányjogi Tanszékének vezetője, több
önálló kiadvány, illetve számos tanulmány és cikk szerzője az állami egyházjog,
vallásszabadság, illetve az alkotmányjog egyéb témaköreiben. 2007 júliusától
karunk újonnan megválasztott dékánja.
- Dékán Úr, hogyan került kapcsolatba az
egyházzal és hogyan maradt meg az egyház
iránti érdeklődése jogászként is, mind az el­
méletben, mind a gyakorlatban?
- Ez talán furcsa megfogalmazás, hogy ho­
gyan kerültem kapcsolatba az egyházzal,
hiszen az egyház tulajdonkeppen egy nép,
aminek tagja vagyok, azaz nem egyszerű ér­
deklődésről van szó. Nyilván a közösségben
mindenki a maga szakterületének megfelelő­
en éli a neki szóló szerepet. Az, hogy jogász
lettem, tulajdonképpen az akkori felvételi
rendszer eredménye: végignéztem, hogy me­
lyek azok a szakok, ahova matematikai esé­
lyem van bekerülni, azaz hova lehet magyar­
ból és történelemből felvételizni, és az így
leszűkített választékból maradt a jog. Az
egyetem évei alatt azonban határozottan
megtetszett ez a világ, és ebben nagy szerepe
volt Erdő Péternek, aki abban az időben ká­
nonjogból tartott speciális kollégiumokat az
ELTE-n. Az érdeklődésemet ő irányította az
állami egyházjogra, azaz arra a joganyagra,
ami a vallásszabadság érvényesülésével, az
egyház működési feltételeivel foglalkozik.
Meghatározó tanáregyéniségként ő adta az
első tippeket, ötleteket, hogy mely irányban
érdemes olvasni és később, hogy miről érde­
mes írni. 1992-ben, mikor már az egyetem
vége felé jártam, Erdő Péter felkért, hogy
működjek közre egy kiadvány elkészítésé­
ben, mely a Szent István Társulat gondozásá­
ban, „Egyház és vallás a mai magyar jogban”
címmel jelent meg. Ezután a szakdolgozato­
mat is hasonló témában készítettem el az
Alkotmányjogi Tanszéken, és az érdeklődé­
sem azóta is változatlan. Később az Alkot­
mánybíróságon dolgoztam, ahol sajátos
alkotmányjogi szempontból kaphat az ember
áttekintést a jogrendszer egészéről, azonban
ma is leginkább az állam és egyház viszonya,
a vallásszabadság kérdései foglalkoztatnak.

- Mennyiben foglalkoztatják ezen kérdések
az alkotmányjog, és mennyiben az egyházak
szemszögéből, tehát az állam és egyház relá­
ciójából?

- Itt, a Pázmányon először a Kánonjogi Inté­
zetben tanítottam, mégpedig az alapítás óta.
Alkotmányjogot korábban csak az ELTE-n
oktattam, mígnem Bándi Gyula dékán úr
három évvel ezelőtti meghívására kerültem a
PPKE Alkotmányjogi Tanszékére. Miután a
negyedik oldal

rendkívüli elismertségnek örvendő alapító
tanszékvezető, Kilényi Géza professzor úr ta­
valy betöltötte 70. életévét, én vettem át a
tanszék vezetését.
A modem állam a népszuverenitás elvével, az
úgynevezett népre való hivatkozással legiti­
málja magát. Ez a szekularizáció következ­
ménye, folyománya - az egyházak helyzete a
modem államban azonban az alkotmányjog
lényegi kérdése maradt, sőt, ha elkerüljük ezt
a kérdést, akkor tulajdonképpen az állam
döntéseivel, politikáival kapcsolatos alapvető,
elvi kérdésekre sem tudunk választ adni. Ha
az Alkotmányról beszélünk, remélem sokak
számára nyilvánvaló, hogy az az állam számá­
ra nem pusztán valamiféle szervezeti és
működési szabályzat, hanem egy morális do­
kumentum - nem véletlen, hogy az alkotmá­
nyozás pillanata egy nemzet életében általá­
ban egy olyan katartikus időszak, amikor a
politikai közösség - felülemelkedve korlátain
- létre tud hozni egy konszenzust. Lehet azt
mondani, hogy az alapjogi, elvi kérdések job­
ban érdekelnek, mint a technikai szabályok,
azonban ez sem helyes megfogalmazás, hi­
szen technikai szabályoknak gyakran elvi
jelentősége van. Különösen így van ez a val­
lásszabadság garanciarendszerével: sokszor
egy-egy apró, gyakorlati kérdés eldöntéséhez
is az alapelvekhez kell fordulnunk. Sőt, al­
kotmányjogi szempontól a jogágak merev
elhatárolása sem állja meg a helyét, hiszen az
Alkotmány a jogrendszer egészét át kell,
| hogy hassa.

- Milyen tervei vannak Dékán Úrnak az
egyetemmel kapcsolatban? Hogyan látja a
Karjelenlegi helyzetét?

- Elsőként azt szeretném elmondani, hogy
engem ez a kihívás váratlanul ért. Nem is
csak az idejét, de a személyemet illetően is.
Nem kész tervekkel csöppentem bele a fel­
adatba. Messzebbről kezdve: a kilencvenes
években nagy igény volt a jogi felsőoktatásra.
Az a korszak tehát, amikor létrejött egyete­
münk jogi kara, egyfajta konjunktúra idő­
szaka volt. A Kar úgy tűnik, hogy megállta a
helyét a hazai jogi karok versenyében, amikor
mérni, rangsorolni próbálják az egyetemeket,
akkor a hazai jogi karok rangsorában általá­
ban a második helyre kerülünk, amin persze
még lehet javítani, azonban önmagában nem
rossz eredmény. Ugyanakkor azt is látni kell,
hogy a jogi oktatás iránti igény csökkent, ma
már nem olyan tömeges az érdeklődés, mint
akár néhány évvel ezelőtt. Talán látszik az is,
hogy önmagában a jogi végzettség nem biz­
tosít szilárd egzisztenciát. El kell tehát gon­
dolkodni azon, hogy' mi az a többlet, amivel
egy joghallgatónak, egy frissen végzett jo­
gásznak rendelkeznie kell, hogy piacképes le­
gyen, és mi az, amit nekünk ehhez kínál­
nunk kell, hogy továbbra is versenyben
maradjunk a többi jogi karral.
- Mit gondol a Karjövőjércíl?
- Nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusz­
tán a karok versenyében nézzük a Pázmányt.
Mielőtt ezt tennénk, arra kell reflektálnunk,
hogy a küldetésünkhöz hűségesek vagyunke. Mit jelent az, hogy katolikus egyetem va­
gyunk? Mi kell ahhoz, hogy a mi Karunk is a
hit, a tudomány és a kultúra párbeszédének
helye legyen? Ha a jogról beszélünk, mit, mi­
lyen többletet jelent az, hogy az emberké­
pünk egy teremtett és megváltott ember
képe, akinek méltósága ennélfogva nem az
Alkotmány betűjéből származik, hanem ab­
ból, hogy Isten a saját képére teremtett min­
ket, sőt emberi sorsunkban is osztozott?
Ennek önmagában is vannak következmé­
nyei. Azaz nem csak arról van szó, hogy egy­
két plusz tantárgyat előírunk - az természe­
tes, hiszen elvárható, hogy hallgatóink
rendelkezzenek valamiféle tudásanyaggal az
egyházról, illetve legyen valamiféle ismeretük
a kánonjog kultúrájából - hanem arról is,
hogy lássuk: mit jelent az emberi személy
tisztelete akár a magánjog viszonyaiban, vagy
a bünetőjog világában. Ez a többlet a mintatantervben nem tetten érhető, azonban ha az
identitására, küldetésére folyamatosan ref­
lektál a Kar, akkor az itt végzettek - szinte
észrevétlenül - megalapozottabb szemlélettel
kerülnek ki a képzésből. A többlet nehezen

�mérhető, azonban abban van a lényeg. Meg­
győződésem, hogy ha a küldetésünkhöz hű­
ségesek vagyunk, akkor az egyetemek ver­
senyében sem fogunk lemaradni.

- Kin az identitásunknak valami egészen
konkrét leképeződése abban, amit tanulunk?
- Hogyne lenne. Az egyetem elkötelezettsé­
ge akár az egyes tantárgyakra lebontva is ér­
zékelhető lehet. Nem csak a kézenfekvő pél­
dára, a Kánonjogi Intézetre gondolhatunk,
mely az országban egyedülálló, és széles körű
nemzetközi elismertségre tett szert, hanem
szinte bármelyik tanszékre. Akár olyan apró­
ságokra, hogy a kömyezetjoggal fogalkozó
kollégák - és nem véletlen, hogy a környezetjognak nagy jelentőséget tulajdonítunk gyakran teremtésvédelemnek nevezik a kör­
nyezetvédelmet. Nagyon bízom benne, hogy
konkrét módon leképeződik az egyetem
identitása az oktatásban - ehhez persze az is
kell, hogy az oktatás mögött működjenek
olyan szellemi műhelyek, kutatócsoportok,
melyek tudományos igénnyel reflektálnak a
felmerülő kérdésekre.

- Mit tehetünk mi, hallgatók, annak érdeké­
ben, hogy Karunk ilyenformán hűséges ma­
radjon küldetéséhez?
- Nagyon sok munka van, amit közösen kell
elvégeznünk, mindenekelőtt tanulnunk kell,
Önöknek is, nekünk, oktatóknak is, hiszen
mi minden órán vizsgázunk. Azt is tudni kell,
hogy nem vagyunk könnyű gazdasági hely­
zetben, ám egyfajta igényességet fenn kell
tartanunk magunkkal szemben. Ezzel kap­
csolatban egy történetet szeretnék elmesélni.
Annak idején, mikor a Kar még csak épp­
hogy beköltözött jelenlegi épületébe, egyszer
fél lépcsőfordulóval Zlinszky János profeszszor úr mögött baktattam fölfelé a lépcsőn.
Azt hiszem, nem vett észre. Egyszer csak
meglátott egy használt papírzsebkendőt a
földön, lehajolt, felvette és kidobta. Nem
azért, hogy ezt mások lássák, hanem egysze­
rűen azért, mert a szemét helye a szemetes.
Azt hiszem, ez az a hozzáállás, amit vala­
mennyiünknek tanúsítani kéne. Egyszerre
jelent ez alázatot, és azt is, hogy magunkénak
érezzük az intézményt. Gyakran rosszabbak
a tárgyi körülmények, mint amit nyújtani
szeretnénk, mégis, minden műanyag széket,

a könyvtár minden könyvét meg kell becsül­
nünk. Keresnünk kell annak a módját, hogy
a körülményeket javítsuk. Még inkább meg
kell becsülni mindazokat, akik az egyetemért
dolgoznak. Az oktatók és az adminisztráto­
rok, a munkánkat segítő, lehetővé tevő sze­
mélyzet nagyrészt elhivatottságból dolgozik az utóbbiak általában ügyvédi praxist sem
tartanak fenn a munkájuk mellett. Közössé­
get alkotunk, ahol a tisztelet nem függhet at­
tól, hogy kiket félünk vizsgáztatóként. A
portás, a tanulmányi előadó, a tanszéki admi­
nisztrátor is nélkülözhetetlen tagja e közös­
ségnek, nem csak a professzor. A megelőlegzett tisztelet jobb belépő, mint a követelések
bejelentése. De az is fontos, hogy egymást se­
gítsék, lépjenek ki a személytelenségből, hi­
szen tömegben könnyen elvész az ember, a
közösség viszont megtart. A sok apró gesz­
tus összeadódva olyan hellyé teszi az épületet,
ahova jó reggel megérkezni. A lényeg valahol
az, hogy magunkhoz legyünk hűségesek, az­
az igényesek abban, ahogy dolgozunk, amit ki­
adunk a kezünkből, és végülis abban, hogy az
Igazságot keressük - ne éljük be kevesebbel.
Ziegler László

Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde
2001. szeptember 1.
Tisztelt Kollégák!

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karának 2007/2008-as tan­
évét megnyitom.
Az évnyitó mindig alkalmat ad arra, hogy az
előttünk álló feladatokat átgondoljuk. A ten­
nivalók, az elvégzendő munka kérdésére
azonban csak akkor tudunk választ adni,
hogyha tudjuk azt: kik vagyunk.
Mi az ami, intézményünk sajátos jellegét
adja? Mennyiben más a Pázmány jogi kara,
mint más egyetemek?
Azoknak, akik először vannak itt - persze at­
tól is függ, honnan jöttek, hiszen sok helyen
ez természetes - feltűnhetett: mi a Himnuszt
énekeljük, és nem hallgatjuk.
Az egyetem közösség. Közösséget alkotunk:
az oktatók, a hallgatók, és mindazok, akik­
nek a munkájára rá vagyunk utalva, akik
nap, mint nap ellátják a hivatali és gyakorlati
teendőket. Meghatározó kell, hogy legyen
közöttünk a kölcsönös tisztelet. Ne felejtsék
ezt el akkor sem, amikor elégtelent kapnak:
az osztályzat nem a személynek szól, még
csak nem is a tudásnak, hanem kizárólag az
adott vizsgán nyújtott teljesítménynek, és
semmit nem von le, nem vonhat le a személy
értékéből. ítéletet majd Más mond rólunk,
majd mond rólunk Más - ezt persze nem fe­
lejthetjük el.
Ahogy a katolikus egyetemekről szóló apos­
toli rendelkezésében II. János Pál pápa fogal­

maz: a katolikus egyetem „hivatásánál fogva
az Universitas magistrorum et scholarium a ku­
tatásnak, oktatásnak és nevelésnek szenteli
magát, ahol a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal.
A katolikus egyetem az összes egyetemmel
osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-ját, amely az igazság keresésé­
nek, felfedezésének és közvetítésének örö­
mét jelenti a tudás minden területén”. A ka­
tolikus egyetem privilégiuma, „hogy a valóság
két rendszerét - az igazság keresését és azt a
bizonyosságot, hogy az igazság forrása már
ismert - szellemi erőfeszítéssel egyesítse,
amelyeket túl gyakran állítanak szembe egy­
mással, mintha ellentétek lennének: az igaz­
ság keresése és az a bizonyosság, hogy az
igazság forrása már ismert!’ (Ex corde Ecclesiae 1). A relativizmus korában a jogtudo­
mány, a jogi képzés számára felszabadítólag
hat az, hogy van Igazság. A jog nem csak
többségi szavazások eldöntötte állapot, ha­
nem egy biztos rendre épül. Ha ettől elsza­
kad, csak látszólag szabadult meg béklyóitól,
valójában, éppen szabadságunkat veszítjük el.
„A katolikus egyetem célja, hogy intézmé­
nyes módon biztosítsa az egyetemek világá­
ban a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt,
a társadalom és kultúra jelentős problémáival.
Ezért minden katolikus egyetemnek mint
katolikus intézménynek a következő lényegi
tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyé­
nek, hanem az egyetemi közösség részéről is;
2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az
emberi tudás növekvő kincsestáráról, mely­
hez a katolikus egyetem saját kutatásával ke­
resi a hozzájárulás lehetőségét;
3. hűség az Egyház által közvetített keresz­
tény üzenethez;
4. intézményes elkötelezettség Isten népének
és az emberiség nagy családjának szolgálatára
azon az úton, mely az életnek értelmet adó
transzcendentális cél felé vezet!’ (Ex corde
Ecclesiae 13).
Az életnek transzcendens cél ad értelmet, és
mindannyian azt akarjuk, hogy legyen célja az
életünknek. Az egyetem javaslata szemérmes
javaslat, nem kíván senkitől álszent, őszintétlen gesztusokat - pusztán a tisztességes
emberi magatartást -, azonban arra híy hogy
ne csak tudásban gyarapodjunk, ne csak arra
készüljünk föl, hogy versenyképes polgárként
megálljuk helyünket a világban, hanem hogy
magunkkal szemben legyünk igényesek. Ne
csak a tanulásban, munkában, hanem abban
is, ami mindennek értelmet ad, azaz, hogy ne
adjuk fel az igazi boldogság vágyát, azt, amit
csak az Igazsággal való személyes találkozás
jelent. Amellett, hogy jó munkát, jó tanulást
kívánok mindenkinek, azt kívánom, hogy az
egyetem olyan hely legyen, ahol minél többen
találkozhatnak Azzal, Aki maga az Igazság a tanulás, a tudás is így nyer igazi értelmet. Az
igazságra lettünk teremtve.
ötödik oldal

�minden a helyén volt. Az utóbbi négy év tapasz­
talatai alapján bátran állíthatom, idén a regisztrá­
ció villámgyorsan, gördülékenyen lezajlott, ami
elsősorban (Scharle) Zsuzsinak és (Szendrődi)
Szabinak volt köszönhető.
A kari vezetők, Schanda Balázs dékán, Szigeti
Magdolna dékánhelyettes, Szabó Marcel dékán­

lyaavatás és eskütétel tette fel. A záróbulin im­
már igazi elsősként, gólyaként táncolhattatok
pirkadatig... És táncoltatok is pirkadatig!
Miután hazamentetek, mi még maradtunk, ko­
raestig. Elrendeztünk mindent, visszacipeltük a
pótágyakat, kitakarítottunk.
Befejezésül engedjétek meg nekem a személyes,
őszinte hangvételt. Jól éreztem magamat, vele­
tek, azzal együtt, hogy itt nyomta a vállamat a
legtöbb felelősség. Büszke vagyok Rátok, gó­
lyákra, ifjú hallgatókra, szervezőkre, tutorokra és
hökösökre. Úgy érzem, mind méltók vagytok a
Pázmányos jelzőre, címre! Ahogy a gólyatábor is
méltó e jelzőre! Köszönöm mindenkinek, aki
időt és erőt nem sajnálva hozzájárult a rendez­
vény sikeréhez!
Kemenes Patrik (HÖK-elnök)

.. .és ahogy a tutor látta
helyettes, Szikora Gyula osztályvezető (Műszaki
Osztály) szombat délután tették tiszteletüket a
gólyatáborban. Rengeteg nélkülözhetetlen, érté­
kes információval szolgáltak részünkre. A szom­
bati bemutatkozó keretében tartotta meg Teleki
László HOOK ifjúságpoHtikáért és jogi ügyekért
felelős elnökségi tagja előadását a HOOK-ról és
a képzési hozzájárulásról, a tandíjról.
A szentgyörgyvári borkóstoló és ebéd felejthetet­
len élmény volt. Vasárnap Szűcs Balázs atya
celebrált Szentmisét a gólyáknak, ifjú hallgató­
inknak. Az akadályverseny, a próbatárgyalás, a
strandolás és hajókirándulás kerekítette ki, tette
teljessé a gólyatábort. A táborra a koronát a gó­

Szombaton reggel hétre rendeltük a gólyákat a
déli pályaudvar gödrébe, ahol a hagyományos
játékok és idegesítő kérdések után elindultunk a
Nagy Útra. A közel ötórás túra kiváló lehetőség
volt az ismerkedésre. Érdekes különbségek ala­
kultak ki az öt vagon között, valahol csendben
lapítottak a gólyák, valahol pezsegtek (az utóbbi­
ban nagy szerepe volt beépített gólyáinknak, aki­
ket többfordulós felvételin választottunk ki arra,
hogy tévinfókkal és talmi feszengéssel beépül­
jenek a riadt elsősök közé). Az utat a tutorok elapadhatatlan dalkincsének köszönhetően min­
denki átvészelte, majd egy profi regisztráció után

elfoglalták a szállást. Mivel a tutoroknak az az el­
ve, hogy a lekötött gólya a jó gólya, folyamatosan
foglalkoztattuk őket a négy nap során. Volt,
hogy egyszerű csoportbeszélgetésen tágítottuk
elméjüket, volt, hogy akadályversenyen segítet­
tük a csapatszellem kialakulását, de az is előfor­
dult, hogy informálisan beszélgettünk a fonto­
sabb kérdésekről, mint pl. a 26-os gyakorló pozí­
ciója, vagy az egyetemen található porral oltók
használata, de egy közös volt minden napban: az
esti buli. A nap nyugvásával fordítottan arányo­
san keltek életre az amúgy fáradt gólyák, s talán
néminemű szesznek köszönhetően napról napra
jobban élvezték a zenét, de én nem ezzel magya­
ráznám a feltámadást: minden csoporttal töltött
perccel közelebb és közelebb kerültek egymáshoz
a gólyák, és az utolsó napra kivétel nélkül min­
den tutor egy csapatot segített, nem pedig 10-12
külön személyt. A hangulat a hétfő esti gólyaava­
táskor tetőzött, amikor Kemenes HOK-elnökünk felhívta az összes tutort a színpadra, hogy
megköszönje nekünk a segítséget. A gólyák a tu­
tor szó hallatán spontán versenybe kezdtek: ki
üvölti hangosabban a tutorának nevét... Leírha­
tatlan érzés, amikor négyszáz szem egyszerre csil­
log, és többször percekre megáll az avatás az
egészséges őijöngés miatt. Ezek azok a percek,
amelyek a sok-sok munkáért, felszín alatti szer­
vezkedésért és küzdelemért kárpótolják az em­
bert, és egy egész évre erőt adnak, és az, amikor
végignéz a tutor a kétszáz üvöltve tapsoló, sárga­
pólós gólyán, és azt mondja magában: „ez tényleg
egy jó évfolyam”.
Bartolák Csaba

Síppal, dobbal, záptojással
Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő,
hogy rossz érzésekkel tölt el egy-egy gyűlésre,
tüntetésre szervezett ellentüntetésről szóló tudó­
sítás. Habár én magam, bevallom, nem vagyok
sem gyülekező, sem tüntető, sem ellentüntető
típus, mégis határozott véleményem alakult ki
arról, milyen az, amikor az ellentüntetések a civi­
lizált véleménynyilvánításból átcsapnak a szá­
momra elfogadhatatlan „obstrukcióba”. E gon­
dolatok tolmácsolása, és esetleg egy termékeny
vita kialakulása érdekében ragadtam klaviatúrát.
Előrebocsátom, hogy érvelésem elsősorban nem
jogi jellegű, továbbá nem tudományos igényű, és
csupán szerény véleményemet tükrözi.
Úgy tudom, a demokrácia alapjául szolgáló több­
ségi princípium lényege az, hogy egyenlők kö­
zött csakis a számbeli fölény dönthet. Meglátá­
som szerint a demokráciában két okból fogadjuk
el racionálisan és viseljük el érzelmileg a többség
döntését. Egyfelől a rendszer garantálja annak
esélyét, hogy egyszer a mi véleményünk alkotja
majd a többséget. Másfelől azonban a demokrá­
ciajátékot csak egy olyan közösség határain belül
játszhatjuk, mellyel megfelelő módon azonosul
minden tagjuk, azaz: a többség döntését a kisebb­
ség nem egyfajta idegen elnyomásként, hanem
testvérei által való „leszavazásként” éli meg. Az
előbbi feltételt a rendszer maga, míg az utóbbit a
nemzetállami keretek - nézőpontom szerint feltétlenül garantálják. Egy többségre alapuló
rendszerben a zsarnokság elkerülését, illetve a de­
mokrácia önfenntartását számos alapvető jogok­
ban is kifejeződő elv és szabály segíti elő. Ezek
nem csupán az általunk előnyben részesített po­
litikai rendszer alapjául szolgálnak, de egyben an­
nak esszenciáját, „ízét” is adják. Az egyik ilyen
nélkülözhetetlen fűszer a szabad véleménynyilvá­
nításhoz való jogunk, mely mindannyiunkat

egyenlő módon megillet, s melynek bizonyos
megvalósulási formáit egy másik összetevő, a
gyülekezési jog segíti elő. A szabad véleménynyil­
vánításhoz való jogunk nyilvánvalóan nem csu­
pán a többségi/kisebbségi pozíciónk elfoglalása­
kor, hanem a döntést megelőző véleményformá­
lási szakaszban is elengedhetetlen szerephez jut.
Minden vélemény attól értékes, hogy szabadon,
valamely többséget vagy kisebbséget erősítve kí­
ván hozzájárulni a közt érdeklő politikaivá ava­
tott) kérdésekhez. Azaz: meg akaija mondani,
mi, együtt, hogyan éljünk, és segít nekünk ab­
ban, hogy e kérdésekben miként döntsünk.

Mindezek alapján a szabad véleménynyilvánítás­
hoz való jogunk a demokrácia nélkülözhetetlen
előfeltétele, hiszen a véleményformáláshoz szük­
séges információk szabad áramlása nélkül a
„többségei? bebetonozódnának, és zsarnokság­
hoz vezetnének, míg egyben a többségi demok­
rácia „elviselhetősége” és igazolása is megszűnne.
A demokrácia és a véleménynyilvánításhoz való
jog kapcsolatának eme igénytelen felvázolására
azért vállalkoztam, hogy érzékeltessem: az olyan
ellentüntetések, melyek valamely vélemény elfoj­
tására, elhallgattatására irányulnak, valójában a

demokráciát kezdik ki és a véleménynyilvánítás­
hoz való jogot lehetetlenítik el. A vélemény­
nyilvánításhoz való jog nem arról szól, hogy azt
fogjuk hallani, ami tetszik nekünk. Sőt! Ám má­
sokat megakadályozni abban, hogy ezt a jogukat
szabadon gyakorolhassák, és meggyőző erejüket
latba vetve a holnap többségét alkossák a másik
fél alapvető jogainak megtagadását, a személy­
nek kijáró tisztelet megtagadását, és a demokrá­
cia lényegének megtagadását jelenti. Ahogy a
tüntetőknek, úgy az cllcntüntetőknek is joguk
van a véleménynyilvánításhoz. Ám a kölcsönös
tisztelet, a másik fél egyenlőként és politikai,
nem személyes ellenfélként való számbavétele
azt kívánja, hogy egymás meghallgatásával, vala­
mint egymás mondanivalójára való tartalmi rea­
gálással nyilvánítsunk véleményt. Az obstrukció
terméketlen, az ellentüntető frusztrációjának ag­
resszív megnyilvánulása - „üres” vélemény Nem
szolgáltat ellenérveket, nem veszi komolyan sem
ellenfelét, sem önmagát. Nem tudja mit akar,
csak azt, hogy mit nem. Mindeközben pedig má­
sokat erőszakkal elhallgattat, saját fülsüketítő te­
hetetlenségét kényszerítve rá mindenkire. Olyan,
mint a kisgyerek, akik szemét összeszorítva, fü­
lét befogva, ordítva záija ki a külvilágot, amikor
valami nem tetszik, vagy amikor valamitől fél.
Az alapjogok horizontális hatálya ugyan gyakran
fejtörést okoz, ám a jelen kérdés megoldása véle­
ményem szerint ugyanennyire politikai érettség
függvénye. Amennyiben már egyszer egy alapve­
tő jogokra épülő demokratikus rendszer mellett
döntöttünk, legyünk annyira felnőttek, hogy
szabályait és éthoszát akkor is elfogadjuk, ha
olyannal találkozunk, ami ma nem tetszik. Ki
tudja, holnapra talán más lesz a véleményünk.

Láncos Petra Lea

hetedik oldal

�A gólyatáborról háromféleképpen...
Keszthely, 2007. augusztus 25-28.

.. .ahogy a gólya látta
Be kell, hogy valljam: mindenki csak riogatott,
hogy ó, a gólyatábor így, a gólyatábor úgy...
Mekkora szivatások vannak ott... Nehogy jelent­
kezzem... stb. Kicsit sikerűit is megijeszteniük,
de talán már csakazértis úgy voltam vele, hogy el­
megyek, hisi igazából ilyen csak egyszer van az
életben, kár lenne kihagyni. S jól döntöttem!
Életre szóló élményekkel és - remélhetőleg a ké­
sőbbiekben is fennmaradó - barátságokkal gaz­
dagodtam.
Szombat reggel indult a vonat Budapestről. Én
csak Székesfehérváron csatlakoztam, nagy izgal­
mak közepette: kedves tutorom, Júlia gondoskodóan felhívott, hogy a harmadik vagonban
vannak. Hát, én - nem is tudom, miért - elölről
számoltam, s így nem találtam egy Pázmányost
sem a közelben. Anyukám - akit sehogy sem sike­
rült lebeszélnem, hogy 18 éves kislányát már csak
nem kéne egészen a peronig kísérnie - pánikba is
esett, hogy tuti rossz vonatra fogok felszállni...,
mikor - hadd dicséljem kicsit a szervezést neonzöld pólókban szaladgáló fiatalok rám talál­
tak. Rögtön eligazítottak, Julcsi bemutatott a 15ös tutorcsoport többi tagjának, s leültetett. Igaz,
hogy csak máshol volt hely, de nem bántam!
Hosszú Gáborékhoz verődtem a hátralévő közel
négy óra erejéig. S hogy mit csináltunk? Gyilkosoztunk! Bizonyára ti, ex-gólyák mind ismeritek
ezt a játékot, de rám az újdonság erejével hatott,
s rendíthetetlenül simogattuk-cincáltuk egymás
fejét és fülét, annak függvényében, hogy épp' ki
volt a felügyelő, illetve kik voltak a gyilkosok.
Miután megérkeztünk és elözönlöttük a keszthe­
lyi vasútállomást, majd végigcibáltuk a kollégium
felé a poggyászainkat, elmentünk megebédelni.
(Be kell, hogy valljam, elbizonytalanodtam, ne­
vezhetem-e azt a két pár virslit ebédnek...)
Utána tutorfoglalkozást tartozzunk, mialatt még
jobban megismerkedtünk egymással, s memori­
záltuk a neveket: Júlia, ajapán jégtáncosnő, Dóri,
a dán diplomata... Vicces volt, ahogy az elején
pusztán már a feladat megértése is gondot oko­

hatodik oldal

zott néhányunknak! Hogy mit csináltunk a nap
hátralévő részében, arra már nem is emlékszem
hirtelen... Habár, ha nem csal a memóriám, ek­
kor volt még előadás, ahol a Dékán Urék kö­
szöntöttek minket. Este meg természetesen buli!
Ezt kár is kommentálni! Zene, kaja, pia, tánc, pia,
pia, pia... Másnap meg másnaposság... De hát
istenem! Erről szól a gólyatábor. Ezen az első éj­
szakán még próbálkoztam aludni, de hamar rájöt­
tem: abszolút felesleges! Vasárnap délelőtt bortú­
rán vettünk részt. Lehetne azt is mondani, hogy
kutyaharapást szőrivel, de azért annyi mennyisé­
gűt itt nem lehetett inni. Érdekes volt az előadás
a különféle borokról. Az elején még figyeltem is,
aztán elkalandoztam. Valami olyasmi rémlik,
hogy a nem színes szőlőből előállított borokat ré­
pával színezik, de erre ne alapozzon senki sem­
mit, lehet, hogy csak álmodtam... Majd utána a
pincészet melletti kellemes vendéglőben ebédel­
tünk. Gulyásleves volt palacsintával. Szerintem
egyikünk se hitte, hogy egy palacsintát is meg
lehet rosszul csinálni. No, de sikerült! Sebaj, a gulyásos tányért annyiszor töltötték csurig, ahány­
szor csak óhajtottuk. Visszaérkezésünk után pe­
dig a vasárnapi szentmisét celebrálta Balázs atya.
S hogy hol? Hát az ebédlőben. Biztos vagyok
benne, hogy a többséget megnyerte közvetlen
stílusával. Aztán pedig az akadályverseny követ­
kezett! Huh, az fantasztikus volt! Azt még nem
is meséltem, hogy ehhez indulót kellett kreálni, és
zászlót kellett rajzolni. Mégpedig annak az or­
szágnak a lobogóját, amelyet az ügyeskezű tuto­
rok húztak. Ránk Luxemburg esett. „Luxem­
burg a székhelyünk/ Borotvált a szőrzetünk...”
Hirtelen csak ezek a sorok jutnak eszembe, de
gondolhatjátok, hogy a többi is hasonlóan szelle­
mes volt! (Nem csoda, hogy nyertünk!)
Szóval: mondták, hogy szorosan álljunk egy fara­
kás elé, egymáshoz is közel, mert fényképezni
akarnak. Mi persze, hiszékeny gólyák totál elhit­
tük. Mindenki igazgatta a frizuráját, vigyorgott,
mint a vadalma... Amikor... Zutty! Jéghideg víz­
zel zúdítottak nyakon minket. Nem tértünk ma­
gunkhoz! Majd röhögésben törtünk ki Aztán a
vizezésnek még nem volt vége! Nagy-Britanniába
kellett eljutnunk. A feladat: ha nincs se repülő, se
hajó..., akkor mit tehet az ember?! Hát persze!
Mi mást?! Beleveti magát a Balatonba, s úszik.
Angliáig meg sem áll! De nem volt ám ilyen egy­
szerű a feladat! A szurkolást is pontozták. így mi
mindnyájan beleugrottunk a hűsítő habokba.
Nem véletlen’ a győzelem! Ezeken kívül ínycsik­
landó volt a borsos puding - a korábbi csapatok
bezzeg fahéjjal nyalták -, a mandulaaromás Tescos kenyér... Ja, majdnem elfelejtettem! A mi to­
jásunk: Béla! Furcsán nézhetett ránk Keszthely
lakossága, mikor ezt a férfinevet harsogtuk a vá­
rosi parkon keresztül sétálva. Habár ez még
kutyafüle volt a Pázmány- és jogászindulóhoz
képest, melynek kb. minden második szavát cen­
zúrázni lehetne. Azért odafigyeltünk ám: amikor
egy kisgyerekes családot láttunk, akkor befogtuk
a kereplőnket, s elcsendesedtünk... Azért néha
így is furcsán néztek ránk! Visszaérve a szállá­
sunkra az éhes csorda finom vacsorával tömte
meg a bendőjét, majd kezdődött a nem is hajna­
lig, hanem inkább másnap reggelig tartó tivor­
nya. Na, ekkor már meg sem próbáltam álomra
hajtani a fejem. Inkább én is jót szórakoztam!
Huh, hogy mekkorát táncoltunk! Igaz, a zene
olykor hagyott maga után egy kis kivetnivalót.

Nem is igazán értettem, hogy mi volt az oka,
hogy olyan hajnali öt környékén, mikor már a
többség kidőlt, akkor adták le a népszerűbb szá­
mokat, addig meg bármennyire is könyörög­
tünk, nem engedtek. A hét első napjára már
igencsak elfáradt kis csapatunk. Délelőtt tutor­
foglalkozás volt, majd ebéd után strand illetve hajókázás. Meg kell, hogy súgjam, másodmagammal elmentünk egy kicsit megnézni a „Balaton
fővárosát".
A bóklászásunk után igyekeztünk szálláshe­
lyünkre visszatérni, s kicsit pihenni, mert este
már gólyaavatás volt! De nem durva, megalázó,
hanem jókedélyű, vicces! Letettük a nagyesküt,
miközben gólyaállásban egyensúlyoztunk. S ek­
kor volt az eredményhirdetés! Hát, majd ki­
ugrottunk a bőrünkből! Szerintem a tutorok is,
mikor a színpadon álltak, s végignéztek a boldog,
vidám gólyáikon, azt érezhették: hogy igen, meg­
érte a fáradozásuk. Majd megkezdődött a mulat­
ság! Őszintén szólva, ezt már nem bírtam végig,
viszonylag korán kidőltem a sorból, s az álmok
mezején vándoroltam.
Másnap pedig már jöttünk haza. Fáradtan, élmé­
nyekkel gazdagodva gurult ki a vonatunk a
keszthelyi állomásról. Mindnyájan a puha ágyikónkra vágytunk, de csöppet sem bántuk, hogy
belevágtunk, s bár fáj a lábunk, a hátunk, s a vál­
lunk, de már váijuk, hogy újra találkozzunk! Hú,
milyen kis rímfaragó lettem. Szóval csak azt
akartam írni, hogy szuper volt, megismertük
egymást, s tuti, hogy jövőre is - igaz, hogy már
nem gólyaként -, de elmegyünk.

Mikola Orsi

.. .ahogy a Hallgatói Önkormányzat látta
A Gólyatábor. A Gólyatábor Karunk hagyomá­
nyos rendezvényeinek egyike. A gólyák, az ifjú
hallgatók számára meghatározó szervezett
együttlét. E szervezett együttlét sok évre, a kép­
zés teljes idejére - és bizony tovább, azon túl is fontos emlék, közösségteremtő közösségi él­
mény
Idén a szervezési munkálatok már tavasszal, a
hallgatói önkormányzati tisztújítást követően
megkezdődtek. A szervezők csapata folyamato­
san bővült. Nyár elején kész volt a pontos prog­
ram, amelyen mindössze pár pontban kellett
később változtatni. Remélhetőleg tartalmas, és
bízom benne, élvezetes programmal szolgáltunk,
szolgálhattunk gólyáink, ifjú hallgatóink számá­
ra. Számotokra.
Csapatunk nem tagozódott klikkekre. Hosszú
évek után ismét, talán első ízben, a szervezők, a
tutorok és (a nem feltétlenül a küldött) HÖKösök, egy szívvel, egy dobbanással dolgoztak áp­
rilis óta együtt, egymásért, a - tavasszal még nem
ismert, még csupán leendő - gólyákért, ifjú hall­
gatóinkért, értetek. Egymást segítve minden
helyzetben!
Karunk dékánja, Schanda Balázs egy dolgot kért
tőlünk az idei gólyatábor költségvetését illetően:
ne kelljen kari/egyetemi forrást igénybe venni
a lebonyolítás során. Az elvárást teljesítettük!
A rendezvényt 19.000.- Ft. plusszal zártuk!
A szervezők egy része már pénteken leutazott,
hogy mindent előkészítsen számotokra. Az érke­
zésetek időpontjára, szombat koradélutánra már

�Botos Katalin

Politika és gazdaság

A szocializmus éveiben minden egyetemista tanult
politikai gazdaságtant. Ennek első számú tétele
volt, hogy a politika - sűrített gazdaság.
És ez igaz is volt. Mindenek előtt a politika meg­
határozta külgazdasági kapcsolatainkat, leszakí­
tott az integrálódó Európáról s új külgazdasági
orientációt hozott létre. Külföldi partnereink kez­
detben csaknem kizárólag a szocialista országok
lettek, komp -ország oda-vissza hajózott. A politi­
kai hatalom közvetlenül beavatkozott a gazdasági
életbe, megmondta, ki mit termeljen, mennyiért, s
kinek mi jár a megtermelt javakból. Egyszóval,
közvetlenül helyettesítette a piacot, a gazdaság
működési mechanizmusát. Nem csupán meghatá­
rozta a fő irányvonalakat, de egyenesen egybeolvadt
vele. Ha kellett, az erőszakszervezeteket is mozgó­
sította: padlás-lesöprés, koncepciós gazdasági pe­
rek, véres ítéletek.
Nem ismert tréfát a gulyáskommunizmus sem.
Hiába, hogy némiképp módosították a terv-utasításos rendszert. Kis magyar pénzelmélet-történet
című munkámban bemutattam, hogy még a tudo­
mányos kutatás szintjén se tűrt meg a fővonaltól
eltérő nézeteket. Öngyilkosságba hajszolt embere-

„Isten megadja az egyháznak, hogy az emberiség
készségesebb legyen az evangéliumi mag befogadá­
sára. Úgy vélem, itt az ideje, minden egyházi erőt be
kell vetni az emberiség új evangelizálására és a
missziók segítésére. Egyetlen Krisztushívő, az Egy­
ház semmilyen intézménye sem vonhatja ki magát a
legfőbb parancs alól: Krisztust kell hirdetnünk
minden népnek!’ (Redemptoris Missio 3.)

Budapestre érkezett az Európa négy nagyvárosát
már megjárt városmisszió. Fővárosunkat elbontotta
a „Nézz fel!” felszólítással ellátott, illetve a sötét­
kék hátterű tizenkét csillaggal körülvett templo­
mot ábrázoló plakát. De honnan is ered a város­
misszió, és mit akar üzenni nekünk az Egyház?
II. János Pál pápa meghirdette Európa újraevangelizálásának feladatát: „Emlékezzünk meg az
Egyház számos gyermekéről, akik Európa történe­
te folyamán a családi, hivatásbeli és társadalmi élet
rejtettségében éltek nagylelkű és hiteles, szent éle­
tet. Az »öreg« kontinensen is széles társadalmi és
kulturális rétegek vannak, melyekben a szó szoros
értelmében vett pogányokhoz szóló missziót kell
teljesíteni” (II. János Pál pápa: Ecclesia in Európa).
A nem hívők körében is mindig nagy szeretetet
ébresztő pápa szavai a városmisszió által életre kel­
tett nagy ívű összefogásban látszanak beteljesedni.
A direkt evangelizációval foglalkozó Emmánuel
Közösség buzdítására négy európai nagyváros fő­
pásztorának - Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel közreműködésével született meg a városmissziók
(ICNE) terve, amelyhez ötödikként csatlakozott
Erdő Péter bíboros.

nyolcadik oldal

két, vagy egyenesen likvidálta az ellenkező nézete­
ket vallókat. Ács Lajos a hatvanas évek éléjén
kiugrott a PM harmadik emeletéről, mert nevetsé­
gessé vált „kapitalista” kamat-teóriájával. Ausch
Sándort 1971-ben Paksnál fogták ki a Dunából,
mert a KGST- mechanizmusát nem hatékonynak
nevezte, és valuta-konvertibilitást javasolt bevezet­
ni. Nem csoda, hogy a jóindulatú Hetényi István
OT -elnökhelyettes nem engedte hasonló követ­
keztetésekben gazdag kandidátusi értekezésemet
1972-ben nyilvánosságra hozni, s titkosították azt.
A helsinki folyamat szellemében kissé enyhébb
szelek fújdogáltak, így megjelentek mégis a KGST
trf-rubel rendszerét bíráló írásaim, de Andropov
elvtárs budapesti látogatásakor a 80-as évek elején
újfent letiltottak a közlésről. Állítólag személyesen
közölte a veszélyes bírálók neveit a Központi Bi­
zottság gazdasági titkárával. S mivel az idő tájt ful­
ladt bele a Balaton fél méteres vizébe a pártüdülő
strandján egy este Andropov tolmácsa, aki Ká­
dárral való találkozásain közvetített 1956-ban, nem
is kísérletezhettem a trf-rubel rendszerről cikk­
írással addig, amíg az említett első titkárrá avan­
zsáló GPU vezető is el nem távozott az élők sorá­
ból. A KGST energia-politikáját bíráló munkám
meg végképp tiltó listára került.
A nyolcvanas évek végén felgyorsultak az esemé­
nyek. Beléptünk az IMF-be, valóban a szovjetek
jóváhagyása nélkül. A lépés „bátor” megtételére az
ösztönzött, hogy az ország a teljes fizetésképtelen­
ség határán állt. Reformokat kezdeményezett a
politika, de a lényeges fordulatra, a tulajdonviszo­
nyok, és a devizagazdálkodás megváltoztatására
csak 1990 után kerül sor.
A rendszerváltozás után a kapitalizmus (újra)építése kezdődött el.

Ahogy annak idején a politika „intézkedett” az ál­
lamosításokról, most is a politika határozta meg az
„államtalanítás”, azaz a privatizálás menetrendjét.
A választott módszer eredményeképpen - s a sú­
lyos, megörökölt adósságteher miatt, melyet kifi­
zettünk e bevételekből -, nemjött létre középosztályi
társadalom. A jövedelem-differenciák megnöve­
kedtek, a tulajdon zöme külföldi kézbe került.
Ha korábban a külkereskedelmen keresztül vol­
tunk előbb német, majd szovjet gyarmat, most
közvetlenül a tulajdonviszonyok alapján lett az or­
szág a multinacionális tőke gazdasági terepe. Gaz­
dasági szuverenitásunk ezáltal erősen korlátozott,
s a maradék „szabad” területeken pedig rendkívül
igen erős a gazdaságnak az államtól való kölcsönös
függése. A kisvállalkozások nagyrészt a közszférá­
tól függenek, önkormányzati intézményeknek, köz­
vetve tehát politikai megrendelőknek dolgoznak.
A nagy cégek lobbiereje pedig erőteljesen megnyil­
vánul a központi gazdasági döntésekben, különö­
sen, ha azok képviseletét egy párt politikai prog­
ramjának részévé teszi. A privát gazdaság behatol a
korábban a közszféra által ellátott területekre. A
hatalom gyakran nem tudja, vagy nem is akaija
szabályozó erejét érvényesíteni e magántörekvé­
sekkel szemben. A gazdaság - sűrített politika lett.
Élesen elválik a gazdasági racionalitás és a társadal­
mi felelősség, az utóbbi az állam nyakán marad.
Ami önmagában természetes is lenne, de kellő for­
rás híján az állam ezt a gyeplőt is a lovak közé dobja,
az öngondoskodás jelszavával. Csakhogy amíg Eu­
rópa boldogabbik fele ez öngondoskodáshoz azért
rendelkezik valamelyes vagyonnal, megtakarítá­
sokkal, a magyar társadalom és gazdaság az ala­
csony jövedelem-szintek, az elmaradt középosz­
tály-képzés miatt erre gyakorlatilag nem lesz képes.

Városmisszió Budapesten
A nagyvárosok missziójának időszerűségéről nyi­
latkoztak 2000 októberében „az alapító atyák”,
vagyis Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel bíboros
érsekei: „A városi élet kedvezni látszik az elpogányosodás egyre szélesedő folyamatának. Ugyan­
akkor tanúi lehetünk a kultúránk alapját jelentő
kereszténység iránti nagyobb érdeklődésnek is. A di­
rekt evangelizáció területén több mint két évtizede
dolgozók egybehangzó híradásai szerint valódi vál­
tozás tanúi lehetünk az utóbbi néhány évben. A kö­
zelmúlt missziós kezdeményezéseinek tapasztala­
tai megmutatják, hogy Európa nagyvárosaiban a
korábbinál nagyobb nyíltsággal és egyre sürgetőb­
ben jelenik meg az élet értelmének és Istennek a
keresése. Korunk az Evangélium hirdetéséért ki­
ált!” (Marik József - Kunszabó Zoltán: Nagyváro­
sok missziója, Vigília, 2007/2). A cél tehát egyértel­
mű: a megújuló kereszténység éppen a nagyváros
sajátos körülményei között találja meg új bázisát.
Az Egyház minden országban más és más mottó­
val köszöntötte a nagyvárosok lakóit. 2003-ban
Bécsben a „Nyissátok ki az ajtókat Krisztusnak!”
felkiáltással kezdődött az ünnepi hét. 2004 őszén
Párizsban közösen keresték a választ a kérdésre:
„Ki mutatja meg nekünk a boldogságot?”. 2005
őszén Lisszabonban újra meghirdették az Egyház
legnagyobb titkát, hogy „Krisztus él”. 2006 őszén
Brüsszel egyszerűen azt mondta, hogy „Gyertek,
nézzétek meg!”. Budapesten pedig a kisbabás pla­
kátról jól ismert, „Reményt és jövőt adok nektek”

ígérettel vette kezdetét a 2007. szeptember 16-22.
között megtartandó városmisszió.
A városmisszió minden helyszínen azonos építő­
elemekből áll: 1. Nemzetközi kongresszus mintegy
1000-1200 többségében külföldről érkezett résztve­
vővel. Itt többnyire előadásokra, tanúságtételekre
kerül sor, illetve szentmiséken, szellemi műhelyek
munkájában vehetnek részt a küldöttek. 2. A plé­
bániák missziós programjai: számszerűen a legtöbb
programot a plébániák nyújtják a plébániákhoz
közel eső utcákon és tereken. 3. Központilag szer­
vezett missziós helyszínek: a főváros forgalmas
pontjaira koncentráló program, főleg bevásárló­
központokban, pályaudvarokon, kültéri színpado­
kon. 4. Mindenkinek szóló programok: a missziós
hét kezdő és záróeseményei, amelyre az egész vá­
ros és minden külföldi meghívott is hivatalos.
A városmisszió programjai lapzártánk után kez­
dődtek meg, így élményeinkről és tapasztalataink­
ról a következő számban tudunk beszámolni.

Sáhó Eszter

Reményt

sjövőt
adok nektek!
Városmisszió - Budapest
2007. szeptember 16-22.

�Jogösszehasonlítás á la Lausanne

Magyarok a lausanne-i kaszinó előtt

Történetünk valamikor májusban kezdődik, Pé­
teri Zoltán professzor úr irodájában, amint
rendkívül szívélyesen ellátja jelentkezési ívein­
ket az ajánlási záradékával, felvételi esélyeinket
növelendő. Sok éve már, hogy hirdeti a Nemzet­
közi Jogösszehasonlító Akadémián való rész­
vétel lehetőségét hallgatóinak a „Jogcsaládok”
szemináriumon és a Jogösszehasonlító TDK al­
kalmain. így hát többen, akik már végigjártuk
az összes kurzust (ami nem feltétel, viszont je­
lentős könnyebbség), végzős harmadévesekként
belevághattunk, merthogy a sikeres jelentkezés­
hez befejezett harmadik év szükségeltetik.
Jelentkezésünk hőn óhajtott célja kijutni az
Akadémia nyári „szessziójára”, lehetőleg ösztön­
díjjal, merthogy a tandíj (és a helyszínül szolgá­
ló Lausanne-ra, illetve a svájci árszínvonalra te­
kintettel a szállás, élelem és minden más is)
amúgy megfizethetetlen lenne. Étkezést és
zsebpénzt így nem is, „csupán” lakóhelyet és
ingyenes oktatást biztosítottak az ösztöndíja­
soknak (ki a kicsit nem becsüli...). Magát az
Akadémiát legegyszerűbben a strasbourgi anya­
intézmény, a Faculté Internationale de Droit
Comparé oktatási és képzésbeli küldetésének
megtestesítőjeként aposztrofálhatnánk, amely
lehetőséget nyújt joghallgatók és diplomások
számára a jogösszehasonlítás (avagy: összeha­
sonlított jog) tudományában történő elmélyü­
lésre, három szemeszter erejéig. A „szemeszter”
vagy „ciklus” megnevezés egyébként háromhe­
tes, ill. a legutolsó kurzus esetében kéthetes idő­
szakot jelent. Az első ciklus angol és francia, a
továbbiak sajnos kizárólag francia nyelven hoz­
záférhetők. Azelőtt volt német nyelvű kurzus
is, sőt, mindhárom „européer” nyelven végig
volt oktatás, ám Constantincsco Dékán Úr eze­
ket megszüntette, sajátosan soviniszta módját
adva ezzel a francia nyelv tanulására való ösz­
tönzésnek. C’es la vie?
A sikeres felvételi után kezdődő lausanne-i tar­
tózkodásunk egy, július-augusztuson átívelő,
szűk hónapnyi időtartamot ölelt fel. A tanítás
július 30-tól augusztus 18-ig tartott, vagyis há­
rom héten keresztül. Minden héten három
tárgy, három tanár (átfedések voltak, persze), há­
rom vizsga, szóbelik és írásbelik, az egyes okta­
tók preferenciájának megfelelően. Mondhatom,
az Akadémia változatos összetételű tanári kart
és hallgatóságot vonzott, igazi „nemzetközi tár­
saság” gyűlt össze. Olasz, román, belga, francia,
bolgár, iráni, német, stb. reménybeli és remény­

telen jogászok sora, és nagyszámú magyar,
meglehet, hogy Péteri professzorunk hatására.
Tréfásan meg is jegyezte, hogy „indítványozni
kellene a magyar nyelvű oktatás bevezetését,
hiszen egy ilyen könnyű nyelv, mint a magyar,
hetek alatt könnyűszerrel elsajátítható”.
Tanáraink palettája a hallgatókéhoz hasonlóan
színes, műveltségük európai színvonalú volt.
Az angol csoport tanárainak nemzeti megoszlá­
sa: amerikai és ír professzorinák, két német,
egy belga, görög-angol, pakisztáni-svájci, végül
egy olasz prof. Az iszlám jogot, mint elvárható,
a palesztin gyökerekkel rendelkező Sami Aldeeb
tartotta, de pl. a kínai jogot a német, míg a be­
vezetést és az angol tulajdonjogot a görög-an­
gol Banakas adta elő. A metodológiát az ír
hölgy adta elő, igencsak helyénvaló módon, hisá
ő a Svájci Jogösszehasonlító Intézet igazgatója is
egyben, tehát a gyakorlati összehasonlításhoz is
konyít. Az amerikai hölggyel együtt ők voltak a
„native English speakers”, igyekeztünk tehát tő­
lük elsajátítani a „lav^ kiejtésének művészetét,
mérsékelt sikerrel. Legjobb tanárunk talán a bel­
ga Herboots professzor volt, aki nem kis átélés­
sel magyarázta a „trust” intézményét (common
law), igazi egyszemélyes színházat rendezve emeritus létére! Korábbi évfolyamok szerint ő a
„buktatóember”, többen is elvéreztek rajta előt­
tünk (többi tanárunk kevésbé volt szigorú).
Minthogy eredményeink még nem érkeztek
meg, csak reménykedhetünk a sikerben.
A magyar hallgatók angol nyelvtudásuk és tu­
dásanyaguk tekintetében a többi nemzet hallga­
tóitól nem maradtak el, szokott „Hongroise”
kiejtésükkel remekül elboldogultak. Ha meg­
gondolom, e téren az olaszok bizonyultak a leg­
gyengébbnek. Vicces kiejtésük (minden szó
végét megnyomják egy ,,e”-vel), bolognai tan­
rendszerük (negyedik évüket kezdik, s mind­
máig nem találkoztak római joggal) valamint
puskázásra való hajlamuk - a románokkal kar­
öltve - némileg rontotta értékelésüket. Vicces
volt, hogy éppen az olasz professzorunk ültette
őket széjjel az egyik vizsgánk előtt, de csakis
őket! Nyilván tudja, milyenek az övéi...
Hétfőtől-csütörtökig tehát oktatás, pénteken­
ként vizsga volt. Az érdemi felkészülés szerda­
csütörtök esténként (éjszakánként) zajlott, mi­
után suliból hazaslattyogtunk a gondozott
tóparton, avagy ha esett, felkapaszkodtunk a
trolira. Hétvégéink szabadon teltek, kinek
strandon napozgatva (a tó hűvös és kristály­

tiszta), kinek a városban (látnivaló volt elég).
Adott esetben elhajóztunk a festői Montreaux
meghódítására, ki-ki Vévey-be is, egyesek pedig
vasparipán vették be Genf kapuit.
Aki most utána számol, és a heti négy tanítási
napot szembeállítja a három tantárggyal, rá­
jöhet, hogy ennyi idő alatt nemigen lehetett esé­
lyünk a tudomány legmélyére hatolni, hanem
épp’ hogy csak szakíthattunk ama bizonyos fá­
ról. Nekünk, szerencsénkre, akiknek Péteri
professzor úr már jóval alaposabban előadta az
anyagot, s nem is csak tárgyanként 5 órában,
többnyire ismétlésszámba ment a dolog, egy csi­
pet idegen nyelvi kihívással fűszerezve. Az ola­
szok, románok már kissé szkeptikusakban
álltak a dologhoz, de ha valamelyikük meg is
bukik, azt a gyakori bulizásnak köszönhetik
majd, hiszen ismétlem: a tanárok emberségesek.
Miért volt érdemes részt venni? Nos, ha kiderül,
hogy megfeleltünk a vizsgákon, a „csertifikát”
mindenképpen jól mutat majd az önéletrajzban.
Az említetteken kívül kiemelendő még a látó­
körszélesítés momentuma, ami tiszta haszon.
Például eleddig csak a jogegységesítés (unification du droit) távoli, fennkölt célja lebegett a
szemünk előtt, mint a jogösszehasonlítás alkal­
mazott területe. Gyakorlatias „angol” oktatóink
viszont „a jog kufárairól” (merchants of law)
beszéltek, akik pl. a nemzetközi magánjog terü­
letén aratnak bőséggel. Kevéssé hangzik fennkölten, nemde?
Amiért végül is Lausanne telitalálat volt, az a
tény, hogy amit a padban ülve tanultunk, annak
az utcákon a saját szemünkkel láttuk a megva­
lósulását, és ezzel alig túloztam. Többnyelvű
társadalom, nyitott gondolkodásmód, jólét, ész­
szerű megoldások. (Bővebben írok erről: w™
ahonap.hu, megjelenik októberben.)
Hasonló bonuszként aposztrofálhatjuk a svájci­
ak nemzeti (!) jogösszehasonlító intézetét. Égy
Józsefváros-méretű egyetemi campus (Lausanne-Dorigny) közepén található, amely terü­
let lenyúlik egészen a Genfi-tó partjáig. Pár lé­
pésre található az UNIL egyetem jogi fakultása,
szintén egy nagyobbacska könyvtárral. Nem
mellékes, hogy e két intézmény biztosította, ké­
pes volt biztosítani a szesszió rendezésének tár­
gyi feltételeit.
Az Intézetben a legújítóbb, legfejlettebb jogi
megoldások átvétele végett folyamatosan vizs­
gálják a különböző jogrendszereket, s kapnak
erre megrendeléseket a svájci kormányzattól
(szövegtervezetek, vélemények, elaborátumok
kidolgozása stb.). Mindezt az alkalmazott jogi
munkát látni, azt hiszem, sokunk számára fel­
ért egy revelációval, új irányt szabván ambíció­
inknak. Amint a Péteri professzor úr is meg­
állapította: „Itt mások a lehetőségek. Nekünk,
magyaroknak kemény munkával és szorgalom­
mal kell ellensúlyoznunk a nyugatiak jobb
anyagi feltételeit.”
Miután mind épségben fogtunk partot idehaza,
így minden jó, ha a vége jó. Ha végre egyszer
megtanulok franciául, bízvást jelentkezem
majd a második évfolyamra is, mert - ahogyan
ír tanárnőnk a beavatottak huncut mosolyával
az arcán kinyilvánította: „Comparative law is
always fun!” - Mindig móka...

TarrÁdám
kilencedik oldal

�Győztes Pázmányos jogászok
Diadal a miskolci EU Vándorkupán

A Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi ka­
ra 2007. május 10-11-én rendezte meg az Euró­
pán Law Moot Court Competition mintájára a
III. Miskolci EU Vándorkupa Európa-Jogi Perbeszédversenyt. A rendezvényen a csapatok - jo­
gászhallgatók és már végzett jogászok kü-lön ka­
tegóriákban - írásbeli beadványok készítésével és
annak szóbeli ismertetésével mérhették össze a
közösségi jogi tudásukat.
Jogi karunk a posztgraduális „fiatal jogászok”
szekcióban képviseltette magát a versenyen.
A csapat tagjai Schmidt Richárd (csapatkapitány,
ügyvédjelölt), Hegedűs Levente (köztisztviselő)
és Pasqualetti Gergő (köztisztviselő) korábban
karunkon végeztek, jelenleg a Deák Ferenc To­
vábbképző Intézet angol nyelvű EU szakjogász­
képzés posztgraduális hallgatói.
A versenyről a beadványok leadási határideje előtt
10 nappal olvastak a Pesti Ügyvéd című havi lap­
ban. Á versenykiírásban egy fiktív jogeset szere­
pelt, melyhez beadványokat kellett készíteni alpe­
resi és felperesi oldalról egyaránt. Ezek terjedelme
nem haladhatta meg a 15-15 gépelt oldalt. A fiktív
jogesethez hasonló, precedens ügyeket kerestek, s
azokat felhasználva sikeres beadványt készítettek,
hiszen bekerültek a miskolci döntőbe.

A döntő május 11-én délután volt a posztgraduá­
lis szekció számára. A perbeszédverseny olyan
volt, mint egy bírósági tárgyalás. A csapatok egy­
más ellen érveltek előbb alperesként, majd felpe­
resként. Mindkét alkalommal először ismertetni
kellett a jogesetet 10 percben, utána pedig 5-5
percben kellett reagálni az ellenfél hivatkozásaira
és érveire, valamint a bíróság kérdéseire.

A háromtagú bíróság (egyben zsűri) értékelte a
csapatokat, mind az írásbeli teljesítményt, mind
pedig a szóbelit (külön írásbeli zsűri - az ELMCvel ellentétben - nincsen). A zsűrit Somssich Ré­
ka (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium),
Maczonkai Mihály (PTE, dékánhelyettes, docens)
és Angyal Zoltán, (ME Európajogi és Nemzetkö­
zi Magánjogi Tanszék, adjunktus) alkotta.
A bírák több szempontot vettek figyelembe az
értékelésben. Először is azt, hogy a kiírásban sze­
replő kritériumoknak megfelelően, közösségi jo­
gi alapon közelítették-e meg a versenyzők a kér­
déseket. Ezen kívül azt, hogy az ötéves és a

posztgraduális tanulmányok elméleti rendszerét
hogyan voltak képesek átültetni a gyakorlatba,
mert ez a megmérettetés elsősorban gyakorlat­
orientált volt. A legfontosabb pedig, talán az volt,
hogy mennyire tudtak speciálisan EU-s jogi
gondolkodást alkalmazni az érvelések és hivatko­
zások terén.
A győztes csapat tagjainak véleménye szerint az
volt a mindent eldöntő a pontozásban, hogy
egyedi ötletekkel próbáltak előrukkolni és mindig
sikerült, szinte azonnal reagálni a zsűri vagy az
ellenfelek kérdéseire és támadásaira, persze he­
lyesen. Elmondták, hogy voltak olyan csapatok
is, akik felolvasták a jogeset ismertetését, vagy a
jogszabályi hivatkozást keresgették hosszú perce­
kig, ami ugye nem befolyásolta pozitívan sorsuk
alakulását.
Ricsi, Levente és Gergő azonban hiányolták azt,
hogy a Pázmányon tanuló joghallgatók nem érte­
sültek a megmérettetésről, ezáltal nem is indultak
a versenyen. Mindenkinek ajánlják ezt a jövőben,
mert itt kipróbálhatják, mennyire talpraesettek,
mennyire jó a kommunikációs képességük, és
nem utolsó sorban érezhetnék, hogy milyen egy
hivatalos tárgyalás résztvevőjeként helytállni.
Azt még elárulom, hogy győzteseink nem érik be
ennyivel! A következő megmérettetésüket már
nem hazai környezetben, hanem a European
Law Moot Court Competition versenyen képze­
lik el, melynek döntője Luxemburgban lesz.

Kun Gellert

Ügyvédi történetek 1. rész
Vádemelés a temetkezési vállalkozó ellen
Ügyvédnek lenni mindig is érdekes dolog volt.
Olyan esetekkel lehet találkozni, amelyek egy
hétköznapi ember számára már-már elképzelhe­
tetlenek. Bérces László, a Polgári Eljárásjogi Tan­
szék mestertanára úgy gondolja, hogy egy-egy
büntető- vagy polgári jogi törvénynek a megér­
tetését nagyban segíti, ha az elmélet párosul a
gyakorlattal is. Az ügyvédi történetek sorozat­
ban Bérces tanár úr különböző, érdekesebb ügy­
védi eseteiről lesz szó. Az első részben egy temet­
kezési vállalkozó elleni vádemelés körülményeit
újuk le.
Egy vidéken élő házaspár Budapestre szeretett
volna költözni, és úgy gondolták, hogy a község­
ben eltemetett őseiket exhumáltatni szeretnék, és
a fővárosban temetnék őket újra, mert idős ko­
ruk miatt a vidéken lévő sírhoz már nem tudtak
volna kijárni. Ennek érdekében megkeresték a
helyi plébánost, hogy kitől lehet engedélyt kérni,
és miként lehet elvégeztetni az exhumálást. A
plébános közölte a házaspárral, hogy a helyi te­
metkezési vállalkozónak van erre jogosultsága,
akit később felkerestek, és az el is vállalta a mun­
kát. A megrendelésnek eleget téve a segédmun­
kásával elvégezte a munkát, a megrendelők a
maradványokat Budapestre szállították, és újra­
temették.
A temetkezési vállalkozó és segédje elkezdte viszszatemetni a kiásott, üresen hagyott gödröt,
azonban ahogy elkezdték a munkát, rövid időn
belül hatalmas vihar tört ki, így az egyébként

tizedik oldal

agyagos talaj miatt nem tudták visszatemetni a
gödröt. A balesetveszély elhárítása érdekében a
kiásott gödör négy sarkára faoszlopokat vertek
le, azokat két helyen dróttal körbekerítették,
melyekre figyelemfelhívó műanyag szalagokat
helyeztek. Sajnálatos módon még aznap éjjel is­
meretlen tettesek jogtalanul eltulajdonították a
temető kovácsoltvas kapuját és a temetkezési
vállalkozó által levert négy faoszlopot is. Másnap
ezt tapasztalva, a vállalkozó újabb négy oszlopot
vert le, amit következő éjjel ismét eltulajdo­
nítottak.
Ezt követő napra esett Mindenszentek ünnepe,
és a temetkezési vállalkozó egyéb elfoglaltságai
miatt a második eltulajdonítást követő napon az
oszlopokat már nem verte le, és nem kerítette
körbe a kiásott sírhelyet. Az este folyamán a
szomszédos sírhelyhez egy édesanya érkezett 16
éves fiával a kegyeletét leróni. A fiú, miközben
nagyszülei sújának keresztjénél a gyertyát akarta
meggyújtani, véletlenül belecsúszott a kiásott gö­
dörbe, ahonnan kijönni azonban már nem tu­
dott, mert éles fájdalmat érzett a lábában. Édes­
anyja a temetőben lévő szemtanúk segítségét
kérte fia kihúzásához, aki ezt követően nem tu­
dott ráállni a lábára. Ezután kihívták a körzeti or­
vost, aki gyermeket megvizsgálva úgy döntött,
hogy mentővel be kell szállítani a közeE városi
kórházba. Miután ez megtörtént, a gyermek tér­
dén röntgenvizsgálatot végeztek, mely szalagsza­
kadást nem mutatott ki. Ezt követően az orvo­

sok azt tanácsolták az édesanyának, hogy vigye
haza gyermekét, és abban az esetben, ha a pana­
szok nem szűnnek meg, akkor hozza vissza a
kórházba.
Pár nap elteltével a panaszok nem szűntek meg,
így a gyerek visszakerült a kórházba, ahol a
második röntgenvizsgálat már kimutatta a térdszalag-szakadást, és így elrendelték az azonnali
műtétet. Az elvégzést követően 8-10 nappal az
édesanya ment gyermekéért a kórházba, hogy
hazavigye. A gyerek felkelt az ágyból, majd 2-3
lépés megtétele után összeesett és meghalt.
A halál oka tüdőembólia volt. A műtét során va­
lószínűsíthetően vérrög keletkezett, ami a felke­
lést követően megindult, és ez okozhatta a halált.
A temetkezési vállalkozó ellen foglalkozás köré­
ben elkövetett halált okozó veszélyeztetés miatt
indult eljárás, melyben a védelemnek az eljárás
során firtatnia kellett azt, hogy esetlegesen nem
történt-e orvosi műhiba, megtörtént-e a megfe­
lelő vérhígító beadása, ugyanis annak hiányában
a halálnak ez is lehetett volna közvetlen kiváltó
oka, illetve a védelemnek rá kellett mutatnia arra
is, hogy a temetkezési vállalkozó foglalkozása
szabályainak esetleges megsértése nincs okozati
összefüggésben a bekövetkezett halállal. Végül ez
utóbbi vélekedést a bíróság elfogadta, és meg­
állapította, hogy a halálos eredmény bekövet­
keztében gondatlanság nem terheli a vállalkozót.
Magyar Attila

�HÍVŐ SZÓ
Szent Imre herceg ezeréves jubileuma

Példaképekre minden korban, mindenhol és min­
denkinek szüksége van, volt és minden bizonnyal
lesz is mindig. Olyan embereket keresünk, akikre
valamilyen okból felnézhetünk, akiket követhe­
tünk, mert valamilyen szempontból jobbnak
tartjuk őket, mint saját magunkat. Sportolókat,
színészeket, államférfiakat dicsőítünk, egyfajta hi­
ánypótlásként. Napjaink fokozódó sztárkultusza
mellett a valódi értékeket keresők egyre erősebben
vágynak igazi életpéldákra. Többek között ennek
köszönhető például Teréz Anya vagy II. János Pál
pápa személye iránti hatalmas érdeklődés. Igaz, so­
kan csak haláluk után Jöttek rá”, hogy mennyire
értékes emberek voltak. Mások pedig meglovagol­
ták a divat hullámait, és pénzt kerestek az értéke­
ket keresőkőn. Ahogy az mindig is lenni szokott.
Bár szerencsére az XX-XXI. században is nagyon
sok szép erkölcsi példát adó emberi életet találunk
(közeli példa erre az egy éve boldoggá avatott Salkaházi Sára), érdemes néha messzebbre visszanyúl­
ni, és kutakodni a történelem kifogyhatatlan kin­
csestárában is. Nem elfeledve persze, hogy a hoszszú évszázadok alatt könnyedén megszépülhetnek
a dolgok. Mi, magyarok is számos nagy egyéniség­
gel járultunk hozzá a világ jobbá tételéhez. Hol
több, hol kevesebb sikerrel. Az országunkat a

Szűzanya oltalmába ajánló, a keresztény magyar
államot megteremtő Szent István, illetve az erős­
kezű Szent László királyok csak a legnevesebbek a
magyar szentek között. Azonban most nem róluk
emlékezünk meg, hanem születésének ezredik év­
fordulója alkalmából a fiatalon elhunyt Szent Imre
hercegről.
Imre herceg Szent Istvánnak, az első magyar ki­
rálynak és feleségének, Boldog Gizellának a gyer­
meke volt. Nem az egyetlen gyermeke, de testvérei
még fiatalabb korukban meghaltak. Hogy Imre
melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Ne­
vét minden bizonnyal anyai nagybátyja, II. Henrik
német-római császár után kapta. Életéről csak
krónikák és legendák alapján vannak csak infor­
mációk. Nevelésére különös gondot fordítottak
szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök. A későbbi szent püspök hét éven
keresztül tanította Imre herceget latinra, és elvé­
geztette vele a kor legmagasabb szintű iskolai fo­
kozatait. A tudományok mellett a rejtelmeibe is
beavatta. Tizenöt éves korától atyja mellett nevel­
kedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el.
Szüzessége miatt századokon át valami nőies, fi­
nom, nem e világból való alaknak rajzolták. „Pedig
- íija joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül
erőteljes, férfias jelenség volt. Kétféle vér egyesül
az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de
édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiesség­
nek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya.
Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt
a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent
István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült

ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi
vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett.
Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér,
diplomata Szent István trónusának várományosát
is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának ne­
velte. A hősi magyar hagyományban nevelte. A
másik hagyományt az anyatejjel szívta magába:
anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor
egy császári szent-család él, és szenteli meg az ural­
kodás német hagyományait”
Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II.
Konrád német császárnak Magyarország elleni
hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végző­
dött. Egyes történetírók valószínűnek tartják,
hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar sereg
előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar
királytól távol állt a hódítás szándéka, békét aján­
lott a császárnak.
István trónutódlási terveit a fiatal herceg tragikus
halála hiúsította meg. Imrét vadászat közben egy
vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án be­
lehalt sérüléseibe. Halálának pontos helye sem is­
mert, valószínűleg a bihari Igfon-erdő. Szentté
avatása után itt épült fel a XI-XII. század forduló­
ján a Szent Imre apátság épülete, mivel középkori
szokás szerint a szentek halálának helyszínén mo­
nostort építettek. Holttestét az akkor még épülő
fehérvári bazilikában helyezték el. VII. Gergely pá­
pa I. István királlyal és Gellért püspökkel együtt
avatta szentté 1083. november 4-én. Ünnepe: no­
vember 5.
Teleki Levente

Isten éltessen Deim Pali bácsi!
Kiállítás-beszámoló
Aki a nyári bulizások után ki van éhezve a kultú­
rára, akinek megfáradt a szeme a sok mozifilmtől,
vagy csak egyszerűen van egy felesleges fél órája,
látogasson el az V kerületi Aulich utcába, ahol a
Hamilton Aulich Art Galéria rendezett kiállítást
Deim Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas festőmű­
vész képeiből.
Deim Pál 75 éves lett idén, s a kiállítás igyekszik is
bemutatni a több mint negyven éves életpálya
vissza-visszatérő motívumait. Á tavalyi, Emst Mú­
zeumban rendezett gyűjteményes kiállítására most
teszi fel a koronát a festő, számos idén alkotott ké­
pet vehetünk szemügyre. Világában geometrikus
teret épít fel, amit vonalak, szálkák, kapszulák
(„Deim-nudlik) áramlása jár át. Ebben a közegben
jelenik meg a bábu formájú ember magányosan és
egyben a szubjektum zárványaként, vagy éppen az
uralkodás nem éppen szcmlesütött kacsintásával,
olykor párosán vagy társaival. Deim maga is bá­
buknak nevezi alakjait, melyeket megformálva a
végletekig leegyszerűsítette az ember bonyolult
biológiai és szellemi struktúráját. Az ember tiszta,
általános érvényű vizuális jelekké, képletekké vált,
amely ábrázolásban elhagyható a lényegtelen, és
jobban észrevehető a lényeges. Formailag legköze­
lebbi rokonaik a kuglibábuk és a tájékoztató táblák
nemzetközi szimbólumjelei. Ezek a bábuk (miként
mi, mindannyian) élnek, szeretnek, elválnak, meg­
halnak, lelkűk elhagyja testüket. Minden cselek­
vésnek transzcendens vetülete van. Különös nyel­
ven szólnak a képek, szimbolikusak, túlvilágiak.
Ars poeticája a végtelent, az egészet kereső művé­
szé. Ahogy ő fogalmaz: „Engem az érdekel, ami az

egésszel összefügg. Azzal a végtelennel, amit csak
sejtünk, de nem tudjuk, hogy mi az. Végered­
ményben az ember minden tevékenységét - leg­
alábbis a vallás, a hit dolgában - mindig ehhez pró­
bálta kapcsolni. Valahogy belehelyezni a nagy
áramkörbe, igazolandó, hogy nemcsak egy por­
szem, hanem igenis van örökléte, van értelme itt a
Földön annak a 60 vagy 70 évnek. Minden eddigi
kultúra arra épült fel, hogy ezt megörökítse, hogy
ennek emléket állítson. S hogy az embert átsegítse
egy-egy műalkotással, vagy lenyűgöző objektum­
mal a földi élet nehézségein, hogy érezze mindig
ezt a transzcendens kapcsolatot azzal a valamivel,
amit elneveztek Istennek, végtelennek!’.
Deim művészetének egyik központi fogalma,
mint az igaz művészet origója, a szintézisre való
törekvés. A hagyományhoz fűződő viszonya, ha­
sonlóan példakép mestereihez, Barcsayhoz, Vajdá­
hoz, rendkívül erős. Hisz a provincia erejében,
szentendrei művészként vallja, hogy mindenki más

körülmények között nő fel, s ezen az ablakon ke­
resztül látja minden ember olyannak a világot,
amilyennek látja. így lehet felismerni képein
a szentendrei templomokat, a kolostor-képeket, a
szentendrei mesterek hatásait. Ezen a kiállításon is
láthatunk képeket a Golgota-sorozatból, a Csend­
képekből, a Tantrikus képekből. Korábbi alkotása­
iból merítve visszatér korábbi témáihoz, hozzá rak,
elvesz belőlük, visszatekint, összegez. De a felépí­
tett világában már nem a csend, a rend uralkodik,
hanem a kiáltás és a deformáció. Deim 75 évesen a
teljes, valljuk meg őszintén, deformációba hajló vi­
lágunkat jeleníti meg, a bábu lassan megtörik, el­
veszik kétarcú, csalfa világunkban. Jajkiáltása ne­
künk szól: az Éghez kiált, de minket figyelmeztet.
Figyelmeztet időnk véges voltára, bűne-inkre, elveszettségünkre, arra, hogy az igazi halál ott kez­
dődik, amikor már nem törekszünk a fény felé.
Óriási kartonból és farostlemezből készült alkotá­
sai (A lélek elhagyja otthonát, Zizegő világegyetem
kapuja) mind erre emlékeztetnek. Mi, emberek
térben és időben korlátozott, szűk keretek közé
szorított lények vagyunk, de képesek vagyunk ha­
tárainkat fokozatosan tágítani. Mindig lenniük
kell körülöttünk kis ablakoknak, amelyeken ke­
resztül eljuthatnak hozzánk az érzékeinken túli vi­
lág fényei. S a festőnek úgy kell megalkotnia szűk
építményét, hogy azon keresztül minél több fény
hatolhasson be a végtelen sejtések birodalmából.
A képek megértéséhez nem csak a szemed, a lel­
ked is nyisd ki!

Aradszki Dea

tizenegyedik oldal

�Palio, avagy a lélek jutalma
Egy civettina beszámolója

Az Erasmus-ösztöndíjnak köszönhetően ed­
digi életem legboldogabb hét hónapját töltöt­
tem Sienában, abban a toszkán városkában,
amelyben minden évben kétszer megren­
dezik a híres lovas versenyt, a Palio-t. Az
útikönyves leírást félretéve a magam tapasz­
talatai és élményei alapján szeretnék egy kis
ízelítőt adni abból, mi az a Palio, és miért is
nevezik „a lélek futamá”-nak.
Bevallom őszintén, Sienába érkezésem előtt
sohasem hallottam e versenyről. Először ak­
kor „találkoztam” vele, amikor albérletet ta­
láltam a belvárosban, a Piazza dél Campo kö­
zelében. A „házinéni” kíváncsiskodó kérdé­
semre, amely arra irányult, hogy mik lehet­
nek azok a tompa puffanások, amelyeket a
több száz éves ház falai között hallok, el­
mondta, hogy azok csak a dobosok, akik
gyakorolnak a Palio-ra... Később részletesen
elmesélte, mi is ez a egész cécó - dél-olasz lé­
vén őt kevésbé hozza lázba ez az őrület -, ám
akkor még nem értettem belőle semmit. El­
mondta, sikerült azt a házat választanom,
ahol a Civetta contrada (vagyis Bagoly kerü­
let) székhelye van, és mivel itt fogok lakni, én
is civettina leszek. Nem késlekedett hozzá­
tenni, hogy épp ez az a kerület, amely a leg­
régebb óta, 28 éve nem nyert a versenyen...
Na, gondoltam, ez jól kezdődik...
Siena a városfalon belül 17 kerületre, úgyne­
vezett contradákra van osztva, s ezeket álla­
tokról nevezték el (pl. chiocciola (csiga), bruco (hernyó), isrtice (tarajos sül). A sienaiak
ezekben contradákban születnek, keresztelkednek, házasodnak, élik a társadalmi-közös­
ségi életüket. Nem pusztán jópofa szokásról
van szó, ez számukra az Elet.
Mindezek után beláttam, én pusztán „tiszte­
letbeli civettina” lehetek, semmi több. Annál
is inkább, mert azt tartják, ha nem ide szü­
letsz, az dönti el, melyikhez tartozol, hogy az
első sienai éjszakádat hol töltőd. No mármost
én ezt az Oca (liba) contrada területén lévő
szállodában aludtam... (Azt már csak halkan
teszem hozzá, hogy ők nyerték a júliusi fu­
tamot©).
Téved az, aki azt gondolja, a Palio csupán egy
folklorisztikus esemény, melyet a turisták ez­
reinek rendeznek évről évre. Maga a futam
nem több mint másfél perc. A lovak mind­
össze három kört (közel 1000 m) futnak a
híres Piazza dél Campo-n. Aki csupán erre az
tizenkettedik oldal

egy napra látogat a városba, egy felejthetetlen
élménnyel lesz ugyan gazdagabb, de nem érzi
át, nem érti meg mit is jelent a sienaiak szá­
mára a Pailio. Contrada-tagnak lenni hagyo­
mány. Nyakba kötni a nagyapától vagy nagy­
mamától örökölt, vagy kereszteléskor kapott
címeres selyemsálat - olyan technikával,
hogy hét hónap alatt sem sikerült megfejte­
nem a titkát -, melyet minden fontos alka­
lomkor, felvonuláskor viselnek, büszkeség.
Minden héten más contrada szervez szabad­
téri, 100-200-300 fős közös vacsorát az ut­
cán, és nem számít, hogy ott általában embe­
rek közlekednének, sőt az sem, ha netán
lejtős az az utca (ami nem túl ritka Sienában),
ők kiteszik az asztalokat és a székeket, lezár­
ják az utca két végét, mert ott most össze­
gyűltek a contradaiolik (kerület-tagok), és
vacsorázni akarnak. Dobolnak, zászlót for­
gatnak, énekelnek. Az étkezés végeztével
már evőeszközzel csapkodják az asztalt és így
éneklik himnuszukat, merthogy a contradaknak olyan is van, a dallam ugyanaz, csak
a szöveg más és más. Egy-egy ilyen estén fel­
lobogózzák az adott városrészt, és falra sze­
relhető lámpákkal biztosítják a világítást.

Július 2. és augusztus 16. Az év minden pilla­
natában, hónapról hónapra, hétről hétre a sie­
nai emberek e két napra készülnek. Szenve­
délyesen, szeretettel, odaadással, hittel, biza­
lommal, reménykedéssel.
A vizsgaidőszak végeztével július 1-én tértem
vissza Sienába. Meglepetten tapasztaltam,
hogy „átöltözött” a város. A Piazza del Campo-t pár nap leforgása alatt lóversenypályává
alakítják, kerítést és tribünt állítanak fel, le­
szólják körbe sárga tufával, amin tíz contra­
da lovai futnak majd. Csak tíz, az előző
évben nem futott hét, és a verseny előtt egy
hónappal kisorsolt további három. A teret
körülvevő házakat vörös és barna kárpitok
díszítik, minden utca felzászlózva, kivilágít­
va. Angela, akinél laktam, figyelmeztetett,
hogy mielőtt először rálépek a tufára, kíván­
jak valamit. Kívántam...
A Nagy Nap előtti este zajlik az általános
próba, amikor ló és lovas kipróbálhatja magát
az igazi verseny előtt. A zsokét a contradak
szerződtetik, míg a lovakat sorsolják. Termé­
szetesen a jószágok innentől fogva különle­
ges elbánásban, csucsujgatásban részesülnek.
Naponta járatják, csutakolják és fésülik őket,

répát és fejes salátát kapnak enni, kézből. Te­
hát a lovakat meg kell becsülni. A ló az egyik
főszereplő. A verseny reggelén pedig beveze­
tik a templomba és a pap megáldja...
A futam előtt két órával kosztümös felvonu­
lás kezdődik, amit a Torre del Mangia félre­
vert harangja jelez. Én már 3-4 óráyal előbb
kiültem a térre, hogy biztosan beférjek,
ugyanis ha lezáiják a teret, onnan se ki, se be.
Este hét óra van. Az élmény leírhatatlan. Van
valami a levegőben. Visszafojtott lélegzet, fe­
szült izgalom. A téren néma csend. Az összes
fej egy irányba fordul, a rajt irányába. Egy
pisszenés sem hallik. Szólítják a contradak lo­
vait a sorsolás szerinti sorrendben. A legnehe­
zebb feladat a tíz lovat egy sorba állítani, két
kötél közé. Ez akár fél órába is telhet. De
amikor sikerül, eldördül a lövés, s a rajtbíró
indítja a versenyt. A futam végét a kevésbé
gyakorlott néző akkor vesz észre, amikor el­
szabadulnak az érzelmek... Vagy megkezdő­
dik a határok nélküli ünneplés, vagy kiül az
arcokra a keserűség és csalódottság, „egy év
munkájának” hiábavalósága. A győztes con­
trada zászlaja pedig ott lobog a városháza ab­
lakában. ..
Csak álltam a pályán és néztem az embere­
ket. Nem sírtak, zokogtak..., férfiak, nők,
gyerekek, idősek, fiatalok... Mindenki. Majd
egymás nyakába borultak, úgy énekeltek.
A zsokét (fantino) - akinek teljesítménye bá­
mulatra méltó, hiszen szőrmentén üli meg a
lovat, csak a kantár és egy bot van a kezében
- hősként ünneplik, egymást tapossák az
emberek, hogy a vállukra vehessék, vagy hoz­
záérhessenek a lóhoz. A győzelem után első
útjuk a templomba vezet... Júliusban a Pro­
venzano templomba, augusztusban a Dómba
mennek hálát adni.

Maga a „nyeremény” a dicsőségen túl persze
maga a Palio, ami nem más, mint egy gyö­
nyörűen hímzett drapéria, minden évben más
híres mesterek keze munkája.
A győzelem után még számos éjszakán vo­
nulnak végig a győztes contradak a Piazzán,
büszkén a magasba tartva „nyereményüket”.
Curm a szájukban, merthogy új Palio szüle­
tett. És a készülődés újrakezdődik, mindad­
dig, amíg Siena áll. Mert a Palio a lelkekben
van...

Radich Orsolya

�Vásárolj okosan!

Az angol kocsma

Úgy tűnik, a nyári uborka-szezon a kereskedőknek is betett. Nincsenek
szaftos politikai hírek, hosszabban időz a média az időközben felbukkanó,
aprócska hírek mellett is. Igazából nem nagy ügy ez a guárgumi-dolog sem.
A szakértők röpke két hónap után megállapították, hogy alig került a polcra
dioxinnal mérgezett termék, és az így fellelhető mennyiség is olyan csekély,
hogy a 20 éven keresztül történő napi fogyasztás okozhat csak komolyabb
tüneteket. Ez van. Téma lezárva. Többet nem lesz arról szó, hogy miért is kell
nekem „gyümölcsjoghurt” fedőnév alatt Indiából származó gyomnövényma­
got ennem?! Ugyanis, Kedves Olvasó, erre szükség van. E nélkül nem tudnám
tömi a joghurt/füge/müzli ízesítésű tejcsokit, tudniillik a víz nem törik. Saj­
nos a fizika/kémia alaptörvényeit még éles eszű gyártóink sem léphetik át,
szóval: ha nem rakják bele az alapanyagot, akkor az nem is lesz benne. A guárgumi kocsonyásító/sűrűsítő hatását így nagy elismerés övezi „gazdaságos”
körökben. Egy E-412-t biggyeszteni a csomagolásra meg nem kerül semmibe.
Maga a növény nem mérgező, illetve még nem bizonyították be. Lassan idő­
szerű lenne a vizsgálat, mivel az élelmiszerek 80%-ában megtalálható.
Van olyan termék, amibe belerakják, amit kell! A csodaital receptje még min­
dig titkos, de legendák keringenek az eredeti alkotórészekről (amit 1904-ben
betiltottak „hangulatjavító” hatása miatt). Sajnos van egy-két kevésbé titkos
összetevője is, ami miatt kiváló rozsdaoldó a szóban forgó ital. Magas foszforsav-tartalmának köszönhető, hogy a benne áztatott csirkecsont egy nap
után hajlítható. Jó poén, próbáld ki!
Azt mondják, minden esemény csak egyszer hír. A folyószennyezés tehát már
nem lehetne az. Csak a változatosság kedvéért ez most szegény Rábánkkal
történik. A Boxmark bőrgyárnak köszönhetően (ti. az általuk a Rábába bocsá­
tott naftalin-szulfát mennyisége ötszöröse az Unióban megengedettnek) több
civil szervezet is az osztrák termékek elleni bojkottra szólította fel a magyar
vásárlókat. Elkeserítő, hogy a most tetőpontjára ért „ügy” már hat éve húzó­
dik, miközben egy szűrő felszerelése csak két hétig tartana. A bojkott termé­
szetesen önmagában nem szünteti meg a környezetszennyezést. Nyomásgyakorolásra viszont alkalmas. Bár nem tudom képes lesz-e valaha is lemondani
a magyar fogyasztó közönség az osztrák sörökről, hogy helyette a németet,
csehet, ne adj’ Isten, a magyart válassza!
Magyarországon egyébként sem divat magyar árut vásárolni. Sokan tartják a
hazait az árához képest silánynak, rövid életűnek. Van is benne igazság. Ha­
zánk azonban büszkélkedhet jó pár olyan termékkel is, ami állja a versenyt az
import áruval szemben. Rengetegen mégis megveszik inkább a kínait, a szlo­
vákot, a románt, csak azért, mert nem nézik, mit emelnek le a polcról. Ese­
tenként az, a kínai javára írható csekély árkülönbözet kever be, amit, ha le­
nyelnénk, talán nem kellene bezámj/eladni pár magyar üzemet, és lenne állása
az „apjuknak” is. Van itt egy kis ellentmondás.
Tudom én, hogy az ún. magyar gyárak már rég külföldi kézben vannak, de
többféle szempontból lehet valami „magyar termék”. Egyesek szerint csak
a magyar tulajdonú üzemben gyártott áru a magyar, mások megelégszenek a
magyar alkalmazottak, dolgozók termékeinek hazaivá nyilvánításával (lásd
„Suzuki, a mi autónk”). Én azt a verziót pártolom, amely honfitársaink fog­
lalkoztatását tartja a meghatározónak. Nincs kedvetek negyedórákat tölteni a
polc előtt Rubik-kockaként forgatva a terméket, és keresgélni a származási
országot? Akkor figyelmetekbe ajánlom a httpAwww.hmo.hu/index.php ol­
dalt, itt fenn van az összes regisztrált tag. Továbbá, érdemes benézni a www.
tudatosvasarlo.hu honlapra, ahol még a csomagoláson található jelzések értel­
mezéséhez is segítséget kaptok!
Most érkeztünk el fejtegetésem céljához. A nyár botrányai többünket rádöb­
bentettek arra, hogy igenis tudunk tenni saját magunkért, nemcsak sodródni
a gazdaság generálta árral! A pénz nagy úr, és mi döntünk arról, hogy mire
költjük, hogy kit/mit támogatunk! Ténylegesen azt esszük-e, amit akarunk,
avagy jó illatú műanyaggal keltjük a jóllakottság érzését? Minimális időráfor­
dítással, és az általános iskolában szerzett tudásunkat felhasználva (ti. olvasás)
máris a szükséges információk birtokába juthatunk. Álláspontunk jogi szin­
ten is támogatásra talált, amikor 2007. július 1-én hatályba lépett az EU azon
rendelete, mely az élelmiszerek címkéin és reklámjaiban használt, összetevők­
re vonatkozó állításokat hivatott „kordában tartani”. Itt az az alapkövetel­
mény, hogy a feltüntetett adatok az átlagfogyasztó számára is érthető módon
jelenjenek meg.
Rövidke cikkembe nem fért bele a tudatos vásárlás minden fortélya, csak egy­
két aktuális kérdésre hívtam fel a figyelmet. Akinek fontos, mire költi egyre
kevesebb pénzecskéjét, nyissa hát ki a szemét, vagy tájékozódjék bátran a fent
megjelölt honlapokról!

Az angol kocsma mintha
éppen csak rád várna,
nem kérkedő, de megfe­
lelően öntudatos cégtáb­
láival, a nagyotmondást
szinte kínosan, arisztok­
ratikusan kerülő kül­
sejével már a távolban
feltűnvén megnyeri szí­
vedet. Csak azoké ez az
öntudat, akik ismerik az
elmúlt messzi időt, bir­
tokolják azt, akiktől nem
vették el, és akiknek sze­
mernyi kétségük sincs
afelől, hogy a jövő is
ugyanígy, csak rájuk vár.
Számunkra, az oly sok­
szor megnyomorított, csekélyebb értékünket mára már alaptörvénynek elfo­
gadó népek számára az angol kocsma talán még több is, többet ad, többet
mutat magából, mint sok helybélinek. „Alapítva 1830-ban” - az utcai felirat
elolvasása után szinte elégedetten lépnénk tovább, mintha csak egy műemlék
falán nyugvó feliratot olvastunk volna. Némi hitetlenkedéssel, mégis meg­
nyugvással, sőt, reménnyel tölt el ez az oly természetes, egy pontos adatot hig­
gadtan a tudtunkra adó felirat, hiszen mi olyan helyekről jöttünk, ahol már
régóta inog a hitünk abban, hogy az ember is képes az örökkévalóságnak épí­
teni. Az angol kocsmák pedig minden kétséget kizáróan, magától értetődő
természetességgel az örökkévalóságnak épültek, kevesebbért talán egyetlen
téglát sem fogtak volna kezükbe építőik.
Az angol kocsmában magadat látod, kívülről. És nem csak jelenkori önmaga­
dat, sőt talán azt a legkevésbé. Látod önmagad a fiatalság lázában, hevülten vi­
tázva mindenkivel mindenről, semmitmondó, közhelyes kijelentéseket
mindent átható, csontig hasító bölcsességekként magasztalva, ostoba tévesz­
mékért és féligazságokért lelkesülve, de mindenkor szinte kétségbeesetten
szomjazva a valódi igazság után. Látod magad később, miután meglelted az
igazságot, és megpróbálsz valamit kezdeni vele, addigra már rájöttél, hogy az
egész embert, teljes életet követel - nem erre számítottál, mikor azt a kocs­
maasztalnál megismerhető, kibeszélhető, helyben, sebtében megélhető vala­
minek vélted. A kocsmaasztal, és a körülötte vitázó társaságod, barátaid, ellen­
ségeid az utat mutatták meg, az eszköz voltak a megismerésre: de maga az
igazság már kint van az utcán, és ott van benned, követ, akárhová mész.
Ha alaposabban körülnézel, látod magad a jövőben, évtizedek múltával, bár vo­
násaidat pontosan kivenni már nem tudod. Nem tudod, vajon mire is mentél a
fene nagy igazságoddal, képes vagy-e még az őszinte mosolyra, képes lennél-e
még ölre menni az igazságodért, egy kevéssé sem kétkedve a harc értelmében.
De látod magad, és megnyugodhatsz: megőrizted magadban azt, amit
feltétlenül meg kell. Ennél többet nem lehet, nem is szabad látnod jövődből.
Ha körbenézel, láthatod a jelenedet is, az embereket, akikkel azonos korban
vagy kénytelen élni, és akik - mily furcsa! - most egyáltalán nem hatnak za­
varóan. Önkívületben vitatkozó asztaltársaságok, amilyen a tiéd is volt, nem
is olyan régen, magányosan a sörükbe feledkező alakok, nagy bánattal a szí­
vükben, a munka utáni feloldódást hajszoló komoly, nyakkendős emberek, a
szemedben valahol félúton tartva a mély tisztelet és a szánakozás között,
könyvükbe révedő, kopott ruhájukkal valamit magukból mutatni szándékozó
diákok, talán valamennyiükben ott rejtezik a nagy filozófus. És láthatsz má­
sokat is, az elmúlt századokból itt ragadva. Láthatod az angol irodalom javát,
Eliot-ot, Wilde-ot, Bums-t, költőiket, művészeiket, akik éppen ilyen asztalok­
nál ültek, vitatkoztak, ettek, ittak, éltek, és, ha eljött az idő, haltak meg. Itt
ma is biztonságban vannak, az utcára már nem merészkednének ki. Az ő igaz­
ságaikat is megviselte az idő, nem mintha változtak volna, csak felismerésük
lett nehezebb. Akik a kocsmába betérve ülnek asztalukhoz, azokkal szóba áll­
nak még, időnként elégedetten, szinte észrevehetetlenül biccentenek évszáza­
dos társaságuk tagjai felé.
Ez hát az angol kocsma - maga az élet, mégpedig a jó élet reménye. A hely,
ahol felkészülhetsz a rád váró megpróbáltatásokra, a menedék, ahol ellátják
sebeidet, és ahol új erőre kaphatsz. Sörödet kortyolgatva tétován elmoso­
lyodsz, sóhajtasz egyet - és máris az utcán találod magad, odahagyva bizton­
ságot nyújtó odúdat.

Horvátth Sarolta

Capt. Charles Ryder

tizenharmadik oldal

�Hideg zuhany
Filmkritika: Forró zápor (rendezte: Antonio Banderas)

Addig oké, hogy egyébként is csak azért ültünk be
a moziba, mert más dolgunk nemigen akadt, s va­
lahol azt olvastuk, hogy Banderasnak sikerült
összeválogatnia új filmjéhez a legszebb spanyol
színésznőket. Alpári, triviális szándékokkal, s nem
egy kultúrsznob élvezkedő kifinomultságával ké­
szültünk a filmre. Még valami rágnivalót is vet­
tünk, pedig ez igencsak nem szokásunk, s ha
énünk szellemibb része két székkel odébb ült volna
tőlünk, bizony kellő megvetéssel szemlélte volna
létünk. Egy idősödő hölgy volt is kedves emlékez­
tetni minket többször, hogy ne zörögjünk, de mi­
vel esetében nem hihettük el, hogy a spanyol színészjánykák szépsége taszította a terembe (s más
érvet elképzelni sem tudtunk a Forró zápor mel­
lett), nem tartottuk fontosnak, hogy tiszteletben
tartsuk nézői jogait. Zörögtünk, vártuk a beígért
Malagát, a hetvenes éveket, a Franco-éra suttogó,
izzadt szexualitását, a spanyol lányokat, bikinit,
nyarat, ilyesmit. Malaga és a hetvenes évek be is
jött. A többi pedig csak a rendező szándékában lé­
tezhetett. És akkor álljunk meg egy elméleti kapa­
vágásra itt. Miről szól egy film, mitől jó? Kell egy
ötlet, amely a rendező valós vagy nem valós élmé­
nyén nyugszik, s amely olyan erősen feszíti fantá­
ziáját, hogy vászonra kívánkozik. Ez lehet egy
történet, lehet egy életérzés, bármi. Banderas Mala­
gában született, irigyeljük is ezért rohadtul őt, ott
gyerekeskedett, csókolózott, vesztette el a szüzes­
ségét, s közben a nap le-föl ment a tenger távoli
horizontján, s hol erős szél fújt, hol meg nyári
zápor hullt. Kedves, galacsinná gyűrhető emlékek
ezek. El lehet a haveroknak mesélni, sőt: filmet is
lehet belőlük készítem. A rendező tudatában a
film a forgatás előtt már kész van, hiszen előbb
születik az élmény, mint a szerződés. A mi élmé­
nyünk azonban nagyban függ a szerződéstől.
Hogy ki, hogyan és mit vihet a vászonra, jelen
esetben például EU-s pénzekkel megtámogatva.
És ha kérhetnénk, Antonio Banderas például őriz­
ze meg emlékeit szűk baráti köre számára.
A Forró zápor ugyanis borzalmas. Bővebben: nyá­
las, semmit mondó, nagyzoló, rosszul szerkesztett,
elnagyolt, giccses, primitív A történet, aminek szá­
munkra is átélhető élménnyé kellett volna formá­
lódnia, három srác fiatalkori útkereséséről szól.
Nagyon jó és szörnyen közhelyes filmeket lehet
erre az elcsépelt témára komponálni. Banderasnak
az utóbbi sikerült. A három srác, a gazdag, alvilági
ügyvéd csemetéje, aki apja tanácsa ellenére nem
jogra jár, hanem csajozni, a veseműtéten átesett, és
ezért (most figyeljenek!) költői babérokra törő, tel­
jesen irreális karaktert megformáló álmodozó és a
nagy mellek fanatikusa, akinek anyja prostiként

tizennegyedik oldal

dolgozik Londonban. A három sráchoz társul még
az álmodozó szereplő kvázi barátnője, aki táncos
akar lenni, s e szent cél érdekében néminemű szol­
gáltatásokat nyújt a helyi pénzes csávónak. Van
még egy rossz fogú katonakölök és a törpének be­
cézett gonosz törpe, aki az egyetlen filmbe illő ka­
rakter. Láthattunk egy túlsúlyos lányt is, aki nem
éppen a hetvenes évek Spanyolországában hivata­
los államideológiává tett katolikus természetjog ta­
nítása szerint szervezi szexuális életét. Ja, és a
szexuálisan túlfűtött, idősödő tanárnőről se feled­
kezzünk el, aki felvilágosítja költő tanítványát,
hogy Dante előtt és után is van irodalom. Köszön­
jük, már ezért megérte. A három fiú ezen kívül
néha uszodába jár, csajokról beszélget (eddig tény­
leg nagyon eredeti), esőben táncol (ez lenne a mű­
vészivonulat, gondolnánk), és bánkódik, meg filo­
zofál. Főleg a veseműtét következtében költővé
avanzsált srác bölcselmeitől, és a meteorológusnak
készülő narrátor folyékony szavaitól kíméltük vol­
na meg leginkább önmagunkat, pedig biztos ezek
alkotják a mű eszmei mondandóját. Lássuk hát ak­
kor. Zanzásítva így szól: nem álmodozni kell, ha­
nem cselekedni. Ennyi. Egyébként a gondolat jó,
nem túl eredeti, de nem is lejárt, csak kicsit mé­
lyebbre kéne máskor ásni, mint a Forró zápor elfo­
lyó története. Mert valóban nehéz kilépni a fia­
talság álmaiból a szennyesszürke valóságba, még
akkor is, ha a gyönyörű és eszmei nő helyett „csak”
egy szép, de valós lány áll előttünk. Az álmok be­
burkolnak. Nincs döntés, csak a végtelen lehetősé­
gek világa. Nincs akarat, csak csoda. Nietzsche
szerint azonban az ember nem tud nem akarni.
Azaz szükségszerű, hogy döntsünk. Egész éle­
tünk, világunk, ahogy azt Cári Schmittől is tud­
hatjuk, döntéseken nyugszik. Minden másodperc­
ben végtelen elágazás elé állít bennünket a Sors. És
nem lehet nem dönteni. Mert a nem-döntés, az
egyhelyben topogás, az élet kihagyása, elmulasztá­
sa is döntés. De ha elindulunk valamely úton, ak­
kor is elmúlik az élet. Nicolas Sombart írja vissza­
emlékezései között, hogy „az emberben, ha kellő
kort megér, derengem kezd, hogy az élet mérlegén
a vágyódás az után, amit elmulasztottunk, többet
nyom a latba, mint a beteljesedés mindmegannyi
diadalérzete”. Egy jó filmrendező ezt a láthatatlan
súlyt, a fiatalság ezen úgyis értelmetlen vergődését
ábrázolta volna. Miként léphetünk el Dante mellől
(ha már Banderas annyira ragaszkodik Dantéhoz,
ám legyen: példázza ő az eszmei elvágyódás hal­
vány világát), miként láthatjuk meg a Másikban a
másikat, s nem csak önmagunk vágyainak mani­
fesztálódását. Szellemi maszturbáció vagy fejesug­
rás a valóságba, a „szabadság szakadékába”, ahogy
Sartre írta volt. A film persze nem erről és nem így
szólt. A finom kérdésekre hangolt életmérleget le­
húzta a kövér lány és a közhelyek súlya. Banderas
a Bravó Girl filozófiai mélységéig jutott el, s tény­
leg csak a „lény önmagad” jelszava nem hangzott
el a filmben, de azon kívül minden, amitől egy
szakközépiskolás tinilány biztos nagyon megha­
tódna. Mi kevésbé. Csalódtunk. Nem a hiány, ha­
nem a tartalom zavart minket. Nem vártuk Banderastól, hogy vesse fel a Lét nagy kérdéseit (és
előre szólunk, hogy ezentúl sem várjuk ezt tőle),
de egy kellemes, utónyári filmet viszont nagyon is.
Máskor több csajt, s kevesebb filozófiát kérünk.
Öntet nélkül.
Techet Péter

The Killers:
Sam városa
CD ajánló
„Bepakolom a bőröndöm.
Ellenőrzőm az arcomat:
Egy kicsit öregebbnek nézek ki
Egy kicsit hidegebbnek...
Egy mély levegővel,
egy nagy lépéssel,
egy kicsit közelebb jövök.
Egy kicsikét közelebb...
Érthetetlen okokból!’
(The Killers: Fór Reasons Unknown)
Előre szeretném bocsátani, hogy nem arról van szó,
hogy lemaradtam. Pontosan tudom, hogy a Killers
legújabb albuma már korántsem fér bele a haj­
nalfriss kategóriába, tekintve, hogy már jó ideje le­
vehető a zeneboltok polcairól. És mégis: sosem volt
időszerűbb írni róluk, hiszen most egyben egy kon­
certbeszámolót is letudhatok. A régi olvasó tehát
bocsásson meg, hogy a „valami nagyon új és valami
nagyon régi” összehasonlítás most nem annyira
találó (mintha eddig olyan sziklaszilárdan tartottam
volna magam ehhez...), az új meg tekintse ezt
amolyan „egyet olvas, kettőt kap” akciónak.
Szóval Killers. Nehéz honnan kezdeni. Állítólag a
jelen kor legnagyobb R&amp;R csapatáról van szó, de
spéciéi itthon addig, amíg nem voltak nagy betűk­
kel kiírva a Sziget-felhozatal legtetejére, annyira
nem szúrhattak szemet. Nem így Angliában. Volt
ugyanis egy ügyes húzása ennek a nagyon fiatal
amerikai bandának: először Angliába utaztak, és
meglovagolták az ottani indie hullámot. Senkit ne
tévesszen meg, semmi köze nincs ennek az indiai

Beszól a felső tízezer. Mégpedig rímekben, s elég
bunkón. Éveken keresztül kellett hallgatniuk az
elnyomott ilyen-olyan kisebbségek, munkáskölkök meg egyéb hátrányos helyzetűek rapsíralmait, de egyszer s mindenkorra vége ennek. Most
jönnek ők, a gazdagok és szépek, BMW-jükkel,
apuka bankkártyájával, Prada cipőben meg Lacoste pólóban. És persze felhajtott gallérral, mert
úgy a király, mert ez is csak azt mutatja, hogy
övék a jövő.
München néhány rádiója már ontja az új slágert,
a bajor főváros aranyifjú rapcsapatának, a
Stehkragen (Álló gallér) beköszönő számát. Nem
teketóriáztak a fiúk, s már a címben mindent
elmondanak: „Énre Armut kotzt uns an” (Há­
nyunk a szegénységetektől). Hát igen, a későbbi­
ekben se számítsunk nagyobb szociális érzékeny­
ségre. Az egyébként elég gagyira (olcsóra, hehe)
sikeredett klipben a müncheni éjszakai élet fő
szimbólumai, úgy mint a csaj, a kocsi, a pia, a kre­
ditkártya és hasonló fontosságok vonultatnak fel,
s közben ömlik a szöveg. Például, arról hogy „csak
a Prada cipő kényelmes, és csak Lacoste és Ralph

�kultúrához, a szó az angol „individual label”-ból
származik, azt jelenti, független kiadó. Miután a
rockzene is újra populáris lett (lásd NuMetal hul­
lám és egyéb „finomságok), kellett egy újabb kife­
jezés azokra az előadókra, akik nem a csili-vili CD
füzetkékből, vagy helyes pofiból, hanem ismét
csak a zenéből akartak megélni. Őket karolták fel
a kisebb kiadók, és hamarosan ehhez a zeneszem­
lélethez kapcsolódott egy jellegzetes hangzásvilág
is. Ide tartozott egy időben a Franz Ferdinand, a
Manic Street Preachers, az Interpol, Kate Nash
vagy az Editors. Persze a szigetországban már ezek
is nagy nevek, tehát némileg kinőtték a skatulyá­
jukat. Mindenesetre hasznos kis skatulya, termé­
keny táptalaj a „kinövésre”. Hamar felismerte ezt
Brandon Flowers és kis csapata is, és láss csodát,
2005-ben az első kislemez a „Hot Fuss” című al­
bumukról, a „Somebody Told Me” hatalmas siker
lett Angliában; a „Mr. Bnghtside”-nak köszönhe­
tően meg az USA-ban is beplatinázódott az egész
lemez. Nem is csoda: a CD-ről szinte bármit ki le­
hetett volna emelni, a siker garantált lett volna:
annyira belefért a jelen hangzásába, és mégis anynyira ismerős a sok U2, Smiths és (számomra kü­
lön boldogság) Cure hatás miatt. Ideje volt ütni a
forró vasat, és előállni új anyaggal. De vajon lehet

a sikereket még tetézni? Hajjaj. Őszintén: tegye fel
a kezét, aki még nem hallotta a „Read My Mind”
c. számot. Na akkor nekik ítéletet le, és mars a fej­
hallgatóhoz. Ha ismét megengeditek a személyes
hangvételt: ez volt az a szám, ami miatt elkezdtem
futni: akkora szépség, és kitömi kívánó, mégis
visszafogott energia van benne, hogy muszáj vala­
hogy ezt levezetni. Persze ha csak ezt az egy szá­
mot hallgatnánk meg, nem jönnénk rá arra a csa­
varra, amit az egész új korong produkált: a Killers
egy képzeletbeli hajóra szállt, és szépen visszatért
Amerikába. Ami kellett nekik, összeszedték a szi­
getországból: stílusérzéket, gyakorlatot és nem
utolsósorban csatorna-rekesztő rajongótábort.
„Kösz szépen: de akkor most ugye nem fogtok
haragudni, ha újra elővesszük az amcsi akcentu­
sunkat, ugye?” Nem haragszunk. Még én se, pedig
a gitár mögül valahol elveszett a Cure. Az új CD
egy utazásra invitál minket: van itt intro, amely
köszönt „SanÉ Tbwn” azaz Sam városában. Majd
persze jönnek a slágerek „WhenYru WereYoung”.
„Fór Reasons Unknown” és a már említett „Rcad
My Mind”. A gyöngyszemek többségében mégis
azok a dalok maradnak, amelyek nem élik meg
(egyelőre legalábbis) a kislemez státuszt. Nincs
ugyanis páija pl. a „My List”-nek: az eleje olyan,
mintha egy eunuch énekelne; nincs refrén, csak
bevezetés és kibontakozás; egy ponton alig hallod,
aztán (mire már jól felcsavartad a hangerőt) szét­
robban a füled. Zseniális és nem utolsósorban hát­
borzongatóan gyönyörű. Az „Uncle Johnnf meg
az egyik legjobb példa Mr. Flowers különös tehet­
ségére, miszerint úgy tud énekelve üvölteni, mint­
ha majdnem megfulladna. Nem a szarkazmus be­
szél belőlem: tényleg ezek miatt olyan lenyűgöző
ez az egész együttes, még a magnón keresztül is.
No de élőben...!? Miután sikerült mindenkit aki
megtisztelt figyelmével a Mikáról szóló cikkem ol­
vasásával, jól átvernem (mégse jött a Szigetre a sze­
rencsétlen), kicsit izgultam, hogy kedvenc gyilko­

Békák feat, rapperek
Lauren inget hordok”. És ez a dal legszemélyesebb,
legemberibb része. De nézzük tovább a gazdagrap
gyöngyszemét: „Hé, kisember, hányok a szegény­
ségedtől, nincs neked apád, anyád, akik tudnak
valamit? Nem München déli részén élsz, ahol a
szépek és a gazdagok?”. A végén pedig közös pénz­
szórásra szólítanak fel, csakhogy valami morális
tanulsága is legyen az egésznek.
Nos, amikor először meghallgattam a dalt, mulat­
ságosnak tartottam. Arra gondoltam, hogy nincs is
keményebb támadás egy réteg ellen, mint saját esz­
közeivel, saját nyelvezetével járatni le. Elképzeltem
magam előtt egy berlini punkbandát, ahogy unal­
mában kihalássza laptopját a sörösüvegek közül,
hogy aztán cirka fél óra alatt összedobja a zenét és
a szöveget, így égetve örök ellenfeleiket, a millio­
mos csemetéket. A szöveg nagyon komoly, olyan
szinten prosztó, hogy erre csak az ellentábor lehet
képes, véltem naivan. A müncheni, felhajtott gal­
léros srácok csak nem csinálnak ilyet. Még ha így
is élnek, éreznek, csak nem éneklik világgá bekép­
zeltségüket.
Úgy tűnik azonban, hogy mégis. A Tageszeitung
német balliberális napilap utánuk járt, rájuk lelt, s
megdöbbenve tapasztalta, hogy nem maró gúny,
nem polgárpukkasztás szülte a csapatot. A banda
két tagja, Yachtmeistcr (aki jogász lesz, mint az
apja) és Goldmann X., valamennyi, társadalmi ré­
tegükkel szembeni klisét készséggel visszaigazol.
Büszkén és nyugodtan. Hogy a legnagyobb bulik
a milliárdos papa kontójáról mennek, hogy az élet­

ben a siker a fontos, a siker pedig a részvényt, a
pénzt, az ingatlant jelenti. Nincs hát önirónia, sem
önkritika, a müncheni együttes tényleg komolyan
gondolja, amit tesz és mond. Unják már a szegé­
nyek nyavalygását, a sok szerencsétlen vesztest,
akik alulról kiabálnak felfelé, akik nyomorúságos
világukat éneklik meg dalaikban. A gazdagok ez­
zel a dumával kiabálnak vissza nekik, paradox
módon, a szegények kifejezési módját, a rapet
használva fel mindehhez. A müncheni aranyifjak
felülről néznek lefelé, s saját életüket, a partikat, a
nőket, a kocsikat, a pénzszórás művészetét tárják
elénk, hogy büszkén nevethessenek a szemünkbe.
Mert mi nem München déli részén élünk. Mert
minket nem a pénztárca vastagsága tesz sikeressé.
Mert nekünk nem elég a slusszkulcs felmutatása
a csajozásnál. Az ő szemükben a mi szerelmeink, a
mi sikereink, a mi értékeink nevetségesek. Csak a
lenézés közös. Mi őket, ők minket tartanak sze­
rencsétlennek.
Míg azonban külföldön eddig csak a bárpultig ju­
tott ez a mandzsettagombos yuppie réteg, nálunk
már a hatalom csúcsain ül. Noha még nem rappelnek, csak reformálnak. De ugyanolyan büszke
megvetéssel, mint müncheni kollégáik. És jelsza­
vaik is hasonlóak: siker, teljesítmény, pénz. MC
Kóka és DJ Bajnai is készíthetne hát egy klipet. El­
mesélhetnék a magyar népnek (továbbiakban:
békák), hogy miként élnek ők itthon, Magyar­
országon (továbbiakban: lecsapolandó mocsár).
Gyurcsány Audiján pedig, mint a tavalyi választási

saink vajon szintén cserben hagynak-e. Nem hagy­
tak. Öt órával a koncert előtt már egy elég kelle­
mes kis helyet foglaltam az oldalsó korlátnál (a
színpad előtt már akkor is hatsoros réteg volt, ergo
még így is a későn jövők közé számítottam). Már
ahogy előkészítették a színpadot a fellépésre, ko­
torászta mindenki az állát a poros padlóról. A szín­
pad világító fényekkel, függönnyel, fadobozokkal,
virágokkal, agancsokkal volt feldíszítve. Egy me­
sebeli város: Sam városa. És valóban az első dal mi
más is lett volna, mint a lemez címadó dala. Min­
den hibátlan: a számok sorrendje, a hangzás, a
színpadi mozgás. Hála Istennek, hogy Brandon
Flowers itt-ott eltévesztette a szöveget, mert kü­
lönben már gyanús lett volna az egész: de így
szinte már ez is a tökéletességhez tartozott. A két
ráadással együtt másfél óra hosszú koncertbe gya­
korlatilag az összes számukat és egy meglepetés
feldolgozást is beletömörítettek. Amikor pedig az
„Exitude” is elcsendesült, biztos vagyok benne,
hogy mások is úgy voltak vele, mint én: ezután az
ember nem megy el megnézni más zenekart a ki­
sebb sátrakban. Ezután az ember csak valami csen­
des, elégedett delíriumban tengődik, hogy lám
ilyen is lehet egy koncertélmény. És valóban, teljes
volt: a Killers mindent kiadott magából, ami benne
volt. Ami most minden benne volt. Ugyanis egy
kis csalódásra emlékeztető félmosoly - nem tehet­
tem róla -, mégis kiült az arcomra, miután felkap­
csolták a reflektort. Nem hangzott el az „Indie
Rock ’n’ Roll” az első albumról. Persze nem tud­
tam haragudni rájuk: stílust váltottak, és csak a
fanok kedvéért nem akartak hipokriták lenni.
Kiálltak, elmondták nekünk, hogy ők most hogy
vannak, mi meg bólogattunk, hogy igen, nekünk
így is tetszetek. Akkor meg igazából talán nincs is
miért szemrehányást tenni. A zenekar hatalmas
lett: kinőtt a skatulya mögül.

Barát Zsófia

klipben, ismét megcsillanhatna a fény, s Kóka he­
likopteren szállhatna alá kedveséhez. A háttérben
pedig Demcsák Zsuzsa szólózhatna arról, hogyan
undorodik a szegényektől. Ritmusra suhoghatná­
nak a selyem nyakkendők.
Ez a közeg azonban nem csak a baloldalon, s nem
csak a legfelső polcokon található meg. Szellemisé­
gük áthatja az egész közéletet. A jobboldali újgaz­
dag vállalkozó fia vagy a lila öltönyös volt párttit­
kár gyermeke szintén hányik a szegényektől. Az ő
dolguk persze, mondhatnánk. Azonban a társada­
lom széles köreiben is az ő partikuláris érdekeik
váltak elfogadott és követett értékekké. A plázák
népe noha még nem él úgy, mint a lakóparkoké, de
céljai, vágyai már arra húzzák. Ő is felhajtott gal­
lérral szeretne menő lenni. Ó is elhiszi, hogy az Er­
zsébetvárosban irodaházakra meg trendi kávézók­
ra, s nem romkocsmákra vagy alternatív galériákra
lenne szükség. O is elfogadta, hogy a tudomány
nem számít, hogy az Akadémiát tényleg a földdel
egyenlővé kéne tenni, hogy aztán helyén egy újabb
bank, egy újabb multi építhessen csodapalotát.
A rendszerváltás sajátos hordaléka, az újgazdagok,
immár nem csak az ország vagyonát, de lelkét és
gondolkodását is uralják.
A magyar neoliberalizmus nem a vizitdíjjal jelent
meg legelőször. És sajnos nem csak a neoliberális­
nak hitt oldalon. Közöny, irigység és pénzimádat.
Alul s felül, mindenütt. Sörhasú nemzeti vállalko­
zóknál és eszdéeszes menedzsereknél egyaránt.
A magyar béka pedig tapsol, amikor a mocsarát
csapolják. Rappelve mondom: ez a baj.
Techet Péter

tizenötödik oldal

�A dinoszauruszok Budapesten
Széljegyzetek a Rolling Stones-koncert margójára

45 évvel megalakulása után, másodszor járt Buda­
pesten a nyáron a Rolling Stones, angol tánczenekar.
A hír hallatán itt-ott gúnyos hangok is hallatszódtak, amelyek jobbára a tagok dinoszauruszokéhoz
hasonuló korára, a színpad mögött vélelmezetten
megbúvó újraélesztő-készülékekre, és a pénzcsör­
gés hangját megunni képtelen, a méltósággal
történő visszavonulás esélyét eljátszó kivenhedt ze­
nészekre vonatkoztak. (És igen, a poént, amely sze­
rint Keith Richardsnak nem volt szüksége maszk­
mesterre ahhoz, hogy eljátssza a rá osztott szerepet
a Karib-tenger kalózai harmadik részében, MIN­
DENKI elsütötte!) A huszonéves cinikusok hangja
azonban rögvest elnémulhatott, miután döbbenten
konstatálhatták, hogy Mick Jagger hatvan felett is
jobb formában van bármelyikünknél, Keith pedig
bárkit, bármikor az asztal alá inna még ma is. Az
androgün énekes (Jagger), a II. Ramszesz kairói
múmiájára vitathatatlanul szinte megtévesztésig
hasonlító szólógitáros (Richards), a megrögzött
kocsma- és börtöntöltelék fazonú ritmusgitáros
(Wood) és az életunt nagypapát adó, a székéről jó
eséllyel bármelyik pillanatban leforduló dobos
(Watts) bizonyították a korábban kevesek által hitt
tételt: ha a rock ’rí roll nem öl meg huszonévesen,
akkor jó sokáig konzervál. Persze, csak ha hitele­
sen, őszintén csinálják, és nem trottyosan, poca­
kosán, izzadtságszagúan állnak ki ötévente, az
anyagi gondokat megoldandó.
A fanyalgók kifinomultabb érve azt tette szóvá,
hogy a tagok technikai képzettsége már nem üti

meg a maiak mércéjét. De könyörgöm, kit érdekel
a kifinomult hangszerkezelés, ha a rock ’rí roll
univerzum egész lényege testesül meg abban a
mozdulatban, amikor Richards a hangszere felé
nyúl? Akkor is kifizetek tizenötezer forintot a je­
gyért, ha semmi mást nem csinál, csak fel-alá sétál
a színpadon egy órát!
A Rolling Stones az egyetlen zenekar a világon,
amelyik úgy lett önálló iparág, utazó cirkusz, saját
korábbi nagyságukat minden tűmén kötelezőn
meghaladó társulat, hogy közben nem vesztette el
a hitelességét. A mainstream részei lettek már a
hatvanas évek végére, de ez nem torzította el sem
személyiségüket, sem zenéjüket. A színpadon ma
is olyan bulit nyomnak, hogy arra nem lehet nem
megőrülni. Semmi felesleges arcoskodás (az elvárt
pózokon túl persze), allűr, csakis a kőkemény zene
és a finoman kidolgozott, és egy percig sem eltúl­
zott színpadi látvány Mindezt iszonyatosan kemény
munka árán kapjuk. Annak, hogy elképesztően
laza legyél a színpadon, és ne csak annak látszódj,
nagy ára van. Ne akaijuk megfejteni a titkukat.
A Stones a feneketlen életörömről szól. Az életről,
amit jó élni. Minden daluk a miénk. Mert a rock
’rí roll őszinte. A rock ’rí roll öntudatos. Őszinte­
ségre és öntudatra, emberségre és szeretette nevel.
A mai „fogyasztó ember” más dimenziókban mo­
zog. Nem kíváncsi semmire, nem gondolkodik el
életéről, fél a mély érzésektől, nem tud elrugasz­
kodni a felszíntől. A túlzásba vitt technicizálódás,
Ortega y Gasset után, „a tömegek lázadása”, az
alantas ember előretörése, a tulajdonért zajló haj­
sza elsöpörte a rock ’rí rollt is.
A transzcendens értékeket nem rajtuk keresztül
kell megtalálni, de a földi világról mindent tudnak.
Nem a Gonosz követei ők, de cinikusan, csak
hogy felkapjuk a fejünket, kacérkodnak a rosszal
is. Daluk, a Sympathy fór the Devil elismeri a Sá­
tánjelenlétét a világban, és ránk bízza a választást.
A rock ’rí roll önmagában nem változtatja meg a
világot, mint négy évtizede hitték. Nem arra való.
És ezt ma már a nagy öregek is tudják. De azért
még nyomják, mindhalálig. Még megtelnek rájuk
a stadionok, de már nem róluk szól a világ. A sta­
dionokban egy kiveszőben lévő faj még megma­
radt példányai találkoznak. Még a szalonrockerek
is - akik az attrakcióra kíváncsian jöttek el, egy
olyan társadalmi eseményre, amelyen „illik ott

UnJ roll miridenK.- alti
az összes Hókós, ismerős arcoKt

lenni” - kibújnak a bőrükből, legalább két órára,
hogy aztán persze hazafelé az autóban titokban
szégyenkezzenek az asszony meg a gyerek előtt.
A mama pedig kissé csalódottan távozik a koncert­
ről, mert az a tetű Jagger nem énekelte el neki az
Angie-t.
Nagy László valamikor a hetvenes években azt
válaszolta a riporteri noszogatásra, hogy üzenjen
valamit a jövő generációinak: csőkoltatom őket, ha
még lesz emberi arcuk. Keith Richards arca, min­
den ráncával együtt, emberi arc. Amikor a Yru Got
the Silver-t énekli, minden rá van írva. Mindenen
túl van már, és mindenre felkészült. Ha a pokolra
jut - és erre van némi esély
biztos, hogy azon
nyomban cigit meg piát fog lejmolni Lucifertől.

A Török Szultán

EHAVI IDÉZET
„Sokkal fontosabb,
hogy a Mennyország létezik,
mint az,
hogy bármelyikünk bejusson oda”

C. S. Lewis

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="63">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4624">
                  <text>2007</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4715">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4694">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4695">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4696">
                <text>X. évfolyam 4. szám 2007. október 16.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4697">
                <text>Tartalom&#13;
Kutyavilág&#13;
Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra&#13;
Ad multos Annos!&#13;
Hűségesnek lenni küldetésünkhöz&#13;
Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde&#13;
A gólyatáborról háromféleképpen...&#13;
Síppal, dobbal, záptojással&#13;
Botos Katalin: Politika és gazdaság&#13;
Városmisszió Budapesten&#13;
Jogösszehasonlítás á la Lausanne&#13;
Győztes Pázmányos jogászok&#13;
Ügyvédi történetek 1. rész&#13;
Hívő szó&#13;
Isten éltessen Deim Pali bácsi!&#13;
Palio, avagy a lélek jutalma&#13;
Vásárolj okosan!&#13;
Az angol kocsma&#13;
Hideg zuhany&#13;
The Killers: Sam városa&#13;
Békák feat. rapperek&#13;
A dinoszauruszok Budapesten&#13;
Ehavi idézet&#13;
Barát Zsófia rajzai</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="49">
            <name>Subject</name>
            <description>The topic of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4698">
                <text>Tartalom&#13;
Kutyavilág&#13;
Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra&#13;
Ad multos Annos!&#13;
Hűségesnek lenni küldetésünkhöz&#13;
Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde&#13;
A gólyatáborról háromféleképpen...&#13;
Síppal, dobbal, záptojással&#13;
Botos Katalin: Politika és gazdaság&#13;
Városmisszió Budapesten&#13;
Jogösszehasonlítás á la Lausanne&#13;
Győztes Pázmányos jogászok&#13;
Ügyvédi történetek 1. rész&#13;
Hívő szó&#13;
Isten éltessen Deim Pali bácsi!&#13;
Palio, avagy a lélek jutalma&#13;
Vásárolj okosan!&#13;
Az angol kocsma&#13;
Hideg zuhany&#13;
The Killers: Sam városa&#13;
Békák feat. rapperek&#13;
A dinoszauruszok Budapesten&#13;
Ehavi idézet&#13;
Barát Zsófia rajzai</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4699">
                <text>Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán&#13;
A szerkesztőbizottság tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László&#13;
Szerkesztőség:&#13;
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba&#13;
E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu&#13;
Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet&#13;
Nyomdai kivitelezés:&#13;
Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4700">
                <text>Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán&#13;
A szerkesztőbizottság tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4701">
                <text>2007. október 16.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4702">
                <text>2007.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4703">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4704">
                <text>A4 (210x297) ; (858kb+3873kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4705">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4706">
                <text>PPKE_itelet_X_4_20071016</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4707">
                <text>T00081</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4708">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4709">
                <text>16 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4710">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4711">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4712">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4713">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4714">
                <text>PPKE_itelet_X_4_20071016</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="295">
        <name>Ablonczy Zsuzsanna</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
      <tag tagId="44">
        <name>Schanda Balázs</name>
      </tag>
      <tag tagId="297">
        <name>Szendródi Szabolcs</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="268" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="515">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4c231e2ebffc454f25c4309a12b04c6b.jpg</src>
        <authentication>ae3ddf52666af5bd23ca3bc581dfd743</authentication>
      </file>
      <file fileId="516">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/328c0e7f378a24a286caad47350f40bc.pdf</src>
        <authentication>d038fe33496d523905a52b6e058df7a3</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4670">
                    <text>A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja

PPICE ötelet X.5 20070502

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

ELJÖTT AMI IDŐNK ?
CARL SCHMITT
CSEHI ZOLTÁN
OTDK 2007
SPORT JOG
PRO FACULTATE 2007
WERBŐCZY ISTVÁN
DIÁKEXPO
X. évfolyam, 3. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu
honlap: www.jak.ppke. h u/itelet

2007. május 8.

�Eljött a mi időnk?

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”
(Pázmány Péter)
IMPRESSZUM

Felelős kiadó:
dr. Bándi Gyula dékán

A szerkesztőbizottság tagjai:
Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba,
Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta,
Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor,
Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője),
Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna,
Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató),
Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László,
Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László

Szerkesztőség:
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu

Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet
Nyomdai kivitelezés:
Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.
TARTALOM

Pro Facilitate
Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal
Ballag a katona, szájában tutora...
Szakmai napok
Sportjogi oktatás
Bajnoki címvédés
Három pont a mondat végén
H. JogászEXPO
Elet a kollégiumban
„Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!”
Új elnökza Hallgatói Önkormányzat éléin
A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója
Versenyjogi kutatóközpont alakult
Kidobtunk 7000,- Ft-ot
Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre
Kai nomon egno
MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló
A Vatikáni Szerződés revíziója
„Mentsük meg Isten méltóságát..!’
Hívő szó - Csíksomlyó hív
Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai
Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek?

3
4
5
5
6
6
7
7
7
8
8
9
9
10
10
11
12
13
14
15
15
16

Toborzás!
Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan
hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság
munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a
szerkesztőség bármely tagjánál.

Látogassatok el az ítélet honlapjára!
www.jak.ppke.hu/itelet
A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­
tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap
korábbi számainak archívuma.
A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket,
közérdekű információkat is tartalmaz.
második oldal

Nem tudom, kinek volt korábban hasonló élménye, de elég so­
kunknak rémlik fel vissza- visszatérő jelenetként gyerekkorunk­
ból, hogy amikor egy baráti összejövetelen a férfiak egy-két po­
hár bor után a haza sorsa felett kezdtek el keseregni (még a
Kádár-kor éveiben, amikor nem látszott közelinek a változás),
apáink egyszer csak felénk fordultak, megveregették a hátunkat,
és azt mondták: „nekünk már végünk, nem jutunk semmire de
majd ti, a ti időtökben megváltoztatjátok a világot”. Később az
ember azt is megértette, hogy miért volt indokolt a sóhaj, és ma
sem hízeleghetünk magunknak azzal, hogy a változásra irányu­
ló vágy - immáron beteljesülvén - aktualitását vesztette volna.
Emberi természetünkből adódóan eleve furcsa, torz képünk van a
világról. Mindig csak a jelent látjuk, és csak a belátható időbéli tá­
volságban ránk váró jövőben vagyunk képesek gondolkodni. Eb­
ből fakad, hogy oly csábítónak tűnhet az akár szélsőségekig foko­
zott individualizmus - hiszen oly nehéz egy folyamat részeként
érzékelnünk saját magunkat. Azt is szívesen veszszük, ha elvég­
zendő feladatainkat megfelelően nagynak látva elringathatjuk
magunkat a fontosság hitében, hiszen egészséges emberi igény,
hogy valahol szükség legyen ránk. Mindezek miatt talán minden
kor embere úgy véli, sorsfordító időkben él. Olyan időkben,
amely hosszú-hosszú távra, előre meghatározza, jelentősen befo­
lyásolja népe, nemzete, kultúrája, vagy akár az egész emberiség
jövőjét. Ezért érezzük - legtöbbször oktalanul - nagyon-nagyon
fontosnak magunkat, és ezért írhat az amerikai történész könyvet
a történelem végéről.
Persze a magyar emberben természetes módon motoszkált foly­
tonosan a változtatás vágya - hiszen legalábbis az elmúlt ötszáz
évben állandóan bajban voltunk. Rémlik, hogy mintha az Egri
csillagokban az öreg Bornemissza és Cecey is apáinkhoz hason­
lóan vigasztalta volna Gergőt és Vicát - röviddel Jumurdszák
gyermekrabló akciója előtt.
Aztán felcseperedvén az ember körbenézett a világban, és a kel­
lő felkészültség, valamint elszánás hiányát észlelve nagyon ha­
mar megkérdőjelezte magában azt az atyai vélelmet, hogy a sa­
ját generációja lesz majd a kiválasztott, amely végre helyükre te­
szi majd a dolgokat. A dolgokat feltehetően nem is lehet csak
úgy „a helyükre tenni”. Azt hiszem, apáink (és persze az öreg
Bornemissza és Cecey) tévedtek. Legfeljebb annyi adathat meg
egy embernek, egy generáció javának, hogy bizonyos, ígéretes
jelenségeket észlelvén búcsúzzon el a földi világtól, megőrizve
szívében a szebb jövő reményét.
Szebb jövő? Miért, a jelen nem elég szép? No persze, egy jó kor­
só sör mellett, baráti csevely közben, a tavaszi napsütésben ej­
tőzve egyszerűen tényleg minden tökéletes. A rendelkezésre ál­
ló időben azonban óhatatlanul mást is tenni kell - ha másért
nem, hát legalább azért, hogy újra ott ülhessünk a napsütésben,
barátokkal körülölelve, hideg sert kortyolgatva. Hogy ki miként
tölti el a maga idejét - hiszen az eljött, itt van, de sajnos véges és
ráadásul meglehetősen hamar elfogy
az többé-kevésbé az
egyéni, autonóm döntésen múlik (abban az esetben persze, ha a
közösség biztosít megfelelő alternatívákat a választásra, melyek
hiányában nem is beszélhetnénk döntési lehetőségről).
A választás során szó sem lehet semmiféle kényszerről, jövendő
élete felől mindenki maga dönthet, és akár szabadon figyelmen kí­
vül hagyhatja az itt-ott, bizonyos döntéseknél felbukkanó morális
kényszert. De ha valaki olyan elitegyetemen tanulhat/dolgozhat
mint a Pázmány, és akinek leszármazol ezáltal hetedíziglen men­
tesek lesznek mindenfele anyagi jellegű problémától, annak talán
megadatik, hogy távolabbra is tekinthessen. Külön-külön minden­
kinek eljött az ideje, de lehet, hogy eljött a mi időnk
is. Van-e egy­
általán értelme a megkülönböztetésnek? Ki az a
több-e itt, mint az „én , ki tudja? Talán igazságot is órai”? Vajon
hordozott az
egykori atyai sóhaj, és valóban eljött végre a mi időn
k is - még ha
nem is úgy, ahogy egykoron apáink gondolták.

Koltay András

�Pro Facultate 2007
Napi jelentés
Időjá rásjelen tés:
Reggel kissé hűvös, ám derült idő, 10-12 fok
körüli hőmérséklettel. Délutánra 26 fokig
emelkedett hőmérséklet, a késő délutáni
órákra helyenként megnövekedett gomolyfelhőzet. Ideális nap a rendezvényre.

Esenténynapló:
12:00-13:30: „próbatárgyalás” a Díszte­
remben. Teltház. Minden szereplő felké­
szültségről tesz tanúbizonyságot. Bíró,
ügyész, ügyvéd, tanúk, és még bírság is.
Mint egy igazi tárgyaláson.
13:30-14:00: Szűcs Balázs atya celebrálta
mise a Mária utcai jezsuita templomban.
Nagy részvételi arány.
14:15-15:00: Pro Facultate-díj átadása.
(Lábjegyzet: ez a díj képezi a nap központi
magját és alapját. Az első díjátadóra Geren­
csér Balázs és Koltay András tanár úr ve­
zette Lippay György Kör kezdeményezésé­
re került sor 2003-ban. Az első díjazott
Zlinszky János alapító dékán volt. A díját­
adást azóta is minden évben megszervezik.
2004-ben azután tudományos rendezvé­
nyekkel, előadásokkal, néptánccal, borkós­
tolóval, Leann Dubh és Legis Actio kon­
certtel elkezdődött a Pro Facultate Kari
Nap megrendezése, mely azóta a Kar tradi­
cionális rendezvényévé vált.)
Idei díjazott: Dr. Schanda Balázs egyetemi
docens. Köszönőbeszéd: szerény tőle meg­

szokott stílusban. Tavalyi adósság teljesíté­
se: Szuromi Szabolcs Anzelm tanár úr díjá­
nak átadására is sor kerül
15:00-16:00: Botos Katalin tanárnő és Bo­
tos József tanár úr előadása. Közben fakul­
tatív borkóstolás. Történik mindkettő
ugyanott, a Gesztenyés udvarban.
16:00-17:00: Hét Csapás néptánc együttes
műsora, ránctanítás. Zajos siker. Közben és
utána bográcsozás, főzőverseny, ételkósto­
lás. Nagy siker, elégedett arcok.
19:00-21:30: Mándruc és Légis Actio kon­
certek. Fergeteges hangulat.
22:00-..Záró buli: ELTE - BTK Könyv­
tár Klub. Levezetésképpen. Ha még ma­
radt energia.
Megjegyzés:
Tökéletes hőmérséklet, amolyan profacnapos. Valahogy az időjárás is hagyományos­
sá kezd válni. Mintha tudná, hogy nem sza­
bad értelmetlenné tennie azt a sok készülő­
dést, ami mindezen eseményeket megelőzi.
Jól sikerült. Le a kalappal. Hagyományos
rendezvényünk újabb évet tudhat maga
mögött.
Sok energiája azért senkinek nem maradt a
végére. Es a kérdés, amivel ahhoz a számos
emberhez fordulok, akinek a munkája ben­
ne van ebben a napban: Megérte? Csak né­
zem azt a rengeteg felhőtlenül együtt szó­
rakozó diákot és tanárt. Mindenki örül, ki-

Dr. Schanda Balázs és Szuromi
Szabolcs Anzelm díjazottak

élvezi az utolsó nagy lehetőséget a gondta­
lanságra, így vizsgaidőszak előtt. A válasz
magától értetődő.
Ablonczy Zsuzsanna

A jogi karok legjobbjai a XXVIII. OTDK-n
Balatonfüreden, festői környezetben, igen
színvonalas szervezés mellett került sor a
XXVIII. Országos Tudományos Diákköri
Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekció­
jának tanácskozásaira 2007. április 24-26. kö­
zött. Az egyes tagozatok zsűrijét az ország leg­
nevesebb és méltán elismert jogtudósai alkot­
ták, a versenyzők pedig a jogi karok legtehet­
ségesebb, legjobb szakmai felkészültséggel és
kiváló előadói képességgel rendelkező hallgatói
közül kerültek ki (leg-leg-leg!!!). Egyetemünk
közössége joggal lehet büszke az általunk neve­
zett résztvevőkre, ugyanis bár igen kevés dol­
gozattal indultunk (a lehetséges 40 helyett csu­
pán 28 pályaművel), ezek a munkák egytől
egyig megáÜták a helyüket az ország joghallga­
tóinak legrangosabb megmérettetésén. A há­
rom nap eseményei kellemes emlékeket hagy­
tak mindannyiunkban: mind a kötetlen progra­
mokra és a felhőtlenül (de nem felelőtlenül)
együtt töltött balatonparti estékre (délelőttökre, délutánokra), mind az egyes tagozatokban
zajló komoly munkára szívesen gondolunk vis­
sza. Az ünnepélyes eredményhirdetés pillana­
tai pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyete­
met képviselő következő hallgatóknak okoztak
az említetteken felüli, még nagyobb örömöt:
1. helyezést ért el:
Nagy Gusztáv az Alkotmányjog I. tagozat­
ban, és emellett az Alkotmányjogi II. tagozat
legjobb opponensi díját is magáénak tudhatja,
valamint a Pro Scientia Aranyéremre is őt ta­
lálta a legérdemesebbnek a zsűri (konzulense
Kilényj Géza);
Tóth Áron László a Büntető anyagi jog II. ta­
gozatban, emellett a Büntető anyagi jog I. ta­
gozatban egy másik dolgozatával 3. helyezést
ért el, valamint a Jog- és Állambölcseleti tago­

zat legjobb opponensének is őt találta a zsűri
(konzulense Újvári Ákos).
2. helyezést ért el:
Boronkay Miklós a Polgári anyagi jogi I. tago­
zatban, emellé a Polgári anyagi jogi II. tago­
zat legjobb opponensének járó díjat is kiérde­
melte (konzulense Lábady Tamás);
Navratyil Zoltán a Polgári anyagi jogi I. tago­
zatban, megosztva Boronkay Miklóssal (kon­
zulense Jobbágyi Gábor).
3. helyezést ért el:
Berkes Lilla a Közigazgatási jogi tagozatban
(konzulense Wetzel Tamás);
Lukonics Eszter a Polgári anyagi jogi II. tago­
zatban (konzulense Koltay András);
Sabjanics István az Alkotmányjog II. tagozat­
ban, amely mellé még egy Különdíjat is haza­
hozhatott (konzulense Hajas Barnabás);
Serák István a Polgári anyagi jogi I. tagozat­
ban (konzulense Landi Balázs).
Különdíjat kapott:
Fülöp Natasa Katalin a Büntető anyagi jog II.
tagozatban, akit ezen felül két legjobb oppo­
nensnek járó díjjal is jutalmaztak, egyrészt az
Agrárjogi és Környezetvédelmi jogi tagozat­
ban, másrészt a Kriminalisztikai és Jogi infor­
matikai tagozatban nyújtott teljesítményéért
(konzulense Molnár Gábor);
Leposa Martina Réka a Polgári anyagi jogi II.
tagozatban (konzulense Koltay András);
Pünkösty András az Európai jogi tagozatban
(konzulense Szabó Marcel).
A szép eredményekért köszönet illeti az Egye­
temünket képviselő hallgatókat, valamint a
zsűri munkájában is részt vevő, illetve a hely­
színen versenyzőinket bátorító, megfeszített
munkával a lelket bennük tartó oktatókat is!
A soron következő, 2009-es OTDK rendezési

jogát az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kara kapta meg. Ér­
demes megfontolni a nevezést: az igen rangos
elismerés, a pénzjutalmak, valamint a jó han­
gulat mellett a díjnyertes dolgozatok jeles
szakdolgozatként is beszámításra kerülnek.
Aki még hallgatóként a következő Kari TDKk valamelyikén bemutatja dolgozatát (a soron
következő Kari TDK várható időpontja 2008.
december), jogot szerezhet a résztvételre,
még akkor is, ha az OTDK időpontjában már
nem hallgatója Egyetemünknek.
(Kérek minden érdeklődőt, hogy részletes
információért vegye fel velem a kapcsolatot:
pogacsas@jak.ppke.hu)
Pogácsás Anett
Kari TDT titkár
harmadik oldal

�Diké kísértése
Beszélgetés Dr. Csehi Zoltán tanszékvezető egyetemi docenssel
Csehi Zoltán tanár úr 2006-tól lett egyetemünk Kereskedelmi Jogi Tanszékének vezetője,
amellett 1991-től az ELTE jogi karának oktatója, jelenleg docens. 1989-ben jogi, majd ’90-ben
művészettörténeti diplomát szerzett. Többször kutatott Franciaországban, de tanult Német­
országban és az Egyesült Államokban is. Számos könyv és tanulmány szerzője, valamint a
Jogállam című folyóirat szerkesztője. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett az ország
egyik legnagyobb ügyvédi irodájának partnere, emellett választottbíróként is működik.
- Tanár Úr, a jog mellett miért épp művé­
szettörténetet tanult? Mi a kapcsolat a két,
látszólag távol eső diszciplína között?
- Valójában pont fordítva történt. Eredetileg
magyar-művészettörténet szakra vettek fel, de
a magyar szakot, noha egyébként nagyon sze­
rettem, a nyelvészet miatt leadtam, majd egy
gyermekkori jó barátom javaslatára beiratkoz­
tam a jogra. Ez elvileg azért ütközött nehézség­
be, mert abban az időben jogszabály nem tette
lehetővé, hogy valaki két karra párhuzamosan
járjon nappali tagozaton, azonban az akkori
Dékán Úr, tekintettel a szép felvételi eredmé­

nyeimre, ehhez kivételesen hozzájárult. Nem
volt könnyű két egyetemet egyszerre végezni,
mert egy vizsgaidőszakban általában 14-16 vizs­
gám volt. Előadásra is csak hellyel-közzel tud­
tam eljárni, de Sólyom László tanár úr óráin
mindig bent voltam. Nagyon zavart a jogi ok­
tatás tömegképzés-jellege. A művészettörténet
szak viszont igazi elitképző volt. Mindössze 2530-an voltunk az egész évfolyamon. A mai na­
pig szerintem Európa egyik legjobb szellemi
műhelye, a világon bárhol megállná a helyét.
Ami pedig a második kérdését illeti, engem
mindig érdekelt a jog kultúrtörténeti meghatá­
rozottsága. Erről írtam egyébként a Diké kí­
sértése - magánjogi és kultúrtörténeti tanulmá­
nyok című könyvemben. A jog mindig a kor­
szellem egyfajta lenyomata és kifejezője, alakí­
tója. A korszellem függvénye, hogy a jogászok
hogyan gondolkodnak, milyen struktúrákban
érvelnek, mit, hogyan neveznek, valamint
hogy hol van a határ a jog és más magatartási
szabályrendszerek, mint az erkölcs, vagy a val­
lás között. Mi a jog, tulajdonképpen hol kezdő­

dik a jog szerepe manapság, szekularizált vilá­
gunkban - ezekre a kérdésekre sokkal nehe­
zebb válaszolni, mint korábban bármikor. A
korszellemmel foglalkozik a kultúrtörténet és
ezen belül a művészettörténet is, csak nyilván­
valóan egy kicsit más megközelítésből, mint a
jog, valójában azonban nincs is akkora különb­
ség az egyes kulturális szférák között.
- Bemutatná néhány szóban olvasóinknak
a másik könyvét is? Miről írt „A magánjo­
gi alapítvány” című munkájában?
- Ez gyakorlatilag egy összefoglaló tanulmány
Feldolgoztam az alapítvány történetét, a mi­
benlétére vonatkozó elméleteket, de kiváltkép­
pen azt vizsgáltam, arra kerestem a választ,
hogy hogyan lett a jog világában egy tárgyból
személy Hiszen a polgári jog tárgya a vagyon,
az alapítvány pedig egy olyan vagyon, va­
gyontömeg, mely jogi személyiséggel bír.
- Milyen tapasztalatokkal tért haza a kül­
földi ösztöndíjakról?
- Elsősorban azzal, hogy Nyugat-Európában a
szakemberek nem tehetségesebbek és nem
okosabbak, mint mi, magyarok. Talán valami­
vel jobban van szervezve náluk az élet és eset­
leg még egy dolog méltó említésre: jobban
megbecsülik a tanárokat, anyagilag is. Itthon
szerintem mindenképpen át kell gondolni az
egyetemek struktúráját. Véleményem szerint
nem szükséges ennyi kötelező tárgy, ezek köré­
nek szűkítését javaslom már régóta. Egy húsz­
éves ember tud már választani, politizálhat, há­
zasodhat, gyereket vállalhat, tőzsdézhet, kft-t
alapíthat, azt is el tudja dönteni, hogy a jog
széles palettájáról mely részek érdeklik, a töb­
bit pedig nem kellene ráerőltetni Épp a válasz­

tás felelőssége az,
ami autonóm ember­
ré tesz bennünket. A
törzsanyagot jelentő­
sen csökkenteni kel­
lene valamennyi jogi
karon.
- Hogy került kap­
csolatba a Tanár Úr

egyetemünk Keres­
kedelmi jogi Tan­
székével?
- Sólyom László tanár úr hívott meg évek­
kel korábban a Doktori Iskolába oktatónak,
majd még köztársasági elnöki szolgálata
előtt kezdeményezte, hogy vállaljak na­
gyobb szerepet a Kar életében, végül Bándi
Gyula dékán úr kért fel a Kereskedelmi Jo­
gi Tanszék vezetésére.
- Milyen konkrét tervei vannak a tanszék­
kel kapcsolatban?
- Elsősorban a választható tantárgyak körét
szeretném bővíteni, és azt szeretném, hogy a
hallgatók korszerű és európai színvonalú tu­
dásanyagot sajátíthassanak el, mert a Páz­
mánynak nem az ELTE-vel vagy a Károlival
kell versenyeznie, hanem olyan nagy európai
egyetemek jogi karaival, mint a bécsi, a heidelbergi vagy a padovai. Érmek érdekében azt
ígérhetem, hogy én mindig olyan előadásokat
igyekszem majd tartani, amelyek Európa bár­
mely más egyetemének katedráján is elhan­
gozhatnának, és ahol a hallgatók a legújabb tu­
dományos eredményekkel és aktuális problé­
mákkal ismerkedhetnek meg.
- Milyen potenciált lát manapság egy
olyan katolikus egyetemben, mint amilyen
a Pázmány is?
- Óriási erőt látok benne, mert egy olyan
több évezredes egységes szellemiséget képvi­
sel, amely mindig képes volt megújulni, és
amely vezérfonal ebben a kulturális káosz­
ban. Ez hatalmas előnyt jelent, és bizonyos
strukturális változtatásokkal a mostani Kar
még erősebb szellemi húzóerővé válhatna.
Azt gondolom, hogy rövid idő alatt Európa
egyik vezető jogi karává lehetne tenni.
Ziegler László

Jézus pere

Alapító Dékán Úr hallgatói felkérésre 2007.
március 28-án megtartotta hagyományos
Húsvét előtti előadását Jézus pere címmel.
(A délután 4-re tervezett előadás alkalmas
terem híján fél 7-kor kezdődött.)

negyedik oldal

A Ferences Gimnáziumban megismerhet­
tem a középkorban kiátkozott - és a XX.
században rehabilitált - ferences gondolko­
dók Jézus szenvedéséről és haláláról alko­
tott elképzeléseit. A szabadság új színben
tűnt fel. Prof. Dr. Zlinszky János Jézus pe­
re c. előadásában több ponton mutatott rá a
történelem szükségszerűségeit tagadó for­
dulópontokra. Jézus nem meghalni jött el.
Nem volt szükségszerű a szenvedés és a ha­
lál. A megtestesült Ige az Örömhírt hirdet­
ni és átadni jött el. A küldetését teljesítette.
A rövid- és középtávú közvetlen hatalmi ér­
dekekkel Jézus tanítása nem alkotott össz­
hangot. A zsidóság korabeli politikai elitjé­
nek többsége Jézust vetélytársként értékel­
te. És Jézusnak emiatt kellett meghalnia.

A történelem legnagyobb drámája zajlott
akkor Jeruzsálemben. A zsidó és római el­
járásjog szerint lezajlott két büntetőeljá­
rásban végül nem született elmarasztaló
büntető ítélet. A helytartó átadta Őt a
templomi elitnek; Jézust keresztre feszí­
tették. Prof. Dr. Zlinszky János a szenve­
déstörténetet új színben mutatta be; igazi
drámaként.
A Kar oktatói és hallgatói szép számmal
voltak jelen; és nem csupán a Kar polgárai
érdeklődtek az előadás iránt! A Jézus pere
c. előadás valódi hallgatói összefogással
jött és jöhetett létre. Köszönöm a Hallgatói
Önkormányzat segítségét! És természete­
sen János bácsinak is nagyon köszönöm!
Teleki László

�Ballag a katona, szájában tutora...
Mint minden évben 2004 óta, most is meg­
hirdettük a tutorfelvételit, ahova a lelkes
elsősöket vártuk. Felmerülhet a kérdés,
miért kell ez a csúnya felvételi, miért nem
segíthet mindenki a gólyatáborban, aki
szeretne. Szerencsére mindig jópáran van­
nak, akik egy csoport irányításával ven­
nék ki részüket Egyetemünk hírnevének
öregbítéséből, s törekednünk kell arra,
hogy a legjobbak tehessék ezt tizenkét gó­
lya szellemi és tanulmányi nevelésével. So­
kat agyaltunk, hogy is történjen a lelkes
felvételizők minél alaposabb megismerése
- ha már ennyire fontos szerepet szánunk
nekik, tekintve, hogy erre nagyjából tizen­
három és fél percünk van, és gondolatolva­
sás nélkül ez nehéz feladat. Mindezért idén
újítottunk, és a felvételi előtt szerveztünk
egy ismerkedős hétvégét a potenciális jelent­
kezőknek, egy „Potenciál-hétvégét”. A jelent­
kezők fele - a szoros határidő ellenére - jelent­
kezett is, és Gárdonyt megszállva hozzálát­
tunk a helyenként ködös, és menet közben ala­
kuló koncepció alapján kiderítem, hogy az el­
sőévesek mit gondolnak a tutorságról, és vilá­
gossá tenni, mi miért vállaltuk ezt egy-két-három éve, és miért élvezzük annyira. Erről
most nem ejtenék szót, az Egyetem közel 3/5e (az első három évfolyam) valószínűleg isme­
ri azt a tutorságot, ami négy éve működik
ilyen formában, s reméljük, látjátok, mennyire
szeretjük ezt csinálni.
A hétvége mindenféleképpen sikeres volt. Mi
- ahogy hirdettük is, ha más nem, megismer­
tünk pár elsőst, és piperkőc dámaként figyel­
hettük, hogy viselkednek egyéniben és csapat­
ban. Közvetlenül a hétvége után következett a
felvételi, ami a már említett tizenhárom és fél
percben történt, de az ismerkedős táborban
szerzett tapasztalatok segítettek a döntésben,
ha bizonytalanok voltunk a jelentkezőt illető­
en, s habár elmondható, hogy a táborban
résztvevők jóval nagyobb arányban kerültek I

Csapatépítő tréningen...
be, felvettünk több olyan gólyát is, akit előtte
- nemzetbiztonsági analógiával élve - nem fi­
gyeltünk meg.
A felvételi több kisebb részből állt, ahogy im­
már három éve: első körben néminemű ismer­
kedés, beszélgetés, jelentkező-nyugtatás, vala­
mint olyan klasszikus kérdések, mint „miért
akarsz jogász lenni”, „miért akarsz tutor len­
ni”, „mennyi egy korsó sör a Spariban”, és
„hol van a 24-es gyakorló”.
Ezután következett egy szituáció, ami kön­
nyen felmerülhet a gólyatáborban, mint „mit
csinálsz, ha a gólyád unokanővérének szom­
szédjának a postásától hallja, hogy a fodrásza
X. Y. vizsgáztatóhoz került, aki több mint szi­
gorú, és hogy tényleg lehetetlen átmenni nála
Rómából”, vagy a három felvételiztető teljes
hangerővel és odaadással illusztrálja a „mit
csinálsz, ha a gólyatábori megérkezés után két
perccel a focicsapatnyi elsős őrjöngve elindul
a szomszédban található kocsma felé” kérdést,
amire szerencsétlen jelentkező ijedten - és jog­
gal - hátrébb húzódik székével. A szituáció
után már felüdülést jelentettek a tanulmányi
kérdések. Itt olyan információkra voltunk

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi
Karán működő Deák Ferenc Továbbképző Intézet

SZAKMAI NAPOKAT
hirdet az alábbi területeken:

2007. május 18. (péntek)
A polgári törvénykönyv kodifikációjának előkészítése
Előadók: Dr. Wéiss Emília, Dr. Kecskés László, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr.
Lenkovics Barnabás, Dr. Vékás Lajos, Dr. Lábady Tamás, Dr. Lévayné
Dr. Fazekas Judit, Dr. Bókái Judit, Dr. Zlinszky János

2007. május 22. (kedd)
Alapítványok és közalapítványok működése
Előadók: Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelső Bíróság elnöke,
Dr. Csehi Zoltán, tanszékvezető egyetemi tanár Dr. Boytha György egye­
temi tanár, Dr. Pröhle Gergely, Dr. Becker Pál egyetemi docens

2007. június 1. (péntek)
Ombudsman és jogvédelem
Előadók: Dr. Lenkovics Barnabás egyetemi tanár, állampolgári jogok or­
szággyűlési biztosa, Dr. Péterfalvi Attila, adatvédelmi országgyűlési biz­
tos, Dr. Wirga Zs. András ügyész

kíváncsiak, mint „ki a rektor”, „mik a
záróvizsga-tárgyak”, „milyen lehetősé­
gek vannak az egyetemen a hallgatói
aktivitásra”. Itt sajnos voltak elszomo­
rító válaszok; mi nem a zöldkönyv ol­
dalszámot, betűtípust és szerkezeti fel­
építést is felölelő ismeretét várjuk el,
hanem azt, hogy a gólyatáborban csil­
logó szemmel kérdező gólyák által fel­
tett releváns kérdéseket a leendő tutor
meg tudja válaszolni utánjárás nélkül,
helyben. Ez a tényleges tájékoztatás és
a csoportvezetővel szembeni bizalom
miatt is fontos, de persze nem csak az
ilyen ismereteket vizsgáljuk a felvéte­
lin, mert az ilyen irányú tudás hiánya
könnyen pótolható. Mindenesetre érde­
kes látvány és felemelő érzés, amikor a
gólyák - a Róma-vizsga előtti csillapíthatat­
lan feszültséghez hasonló extázisbán - még
a beszélgetés előtti utolsó perceket is a tájé­
koztató magolásával töltik...
Idén huszonkilencen jelentkeztek hozzánk, s
ebből tizenegy elsőst vettünk fel, szinte kivé­
tel nélkül mindenkit teljes egyetértéssel, ebben
mellesleg a három kompetens Scharle Zsuzsi
negyedéves főtutor, Lévai Zsuzsi másodéves
tutor, valamint jómagam, akiknek két elő­
dünk, Scharle Zsuzsi és Radich Orsi társelnö­
kök adják át júliustól a vezetést.
Miután felvette a három mindenre elszánt fel­
vételiztető az újakat, szinte rögtön el is vittük
őket még egy hétvégére, hogy a régi tutorok is
megismerjék a Frisseket, a Frissek a régieket,
és azért, hogy egy szentendrei tábort és annak
egy kerékpárról sztoikus nyugalommal csen­
det és megértést kérő gondnokát leépítsük. A
terv sikerült, így már szervezzük az augusztus
előtti nagy összejövetelt, ahol már konkrét öt­
letekkel szolgálunk az első év tanulmányilag
és közösségileg legfontosabb négy napjának, a
gólyatábornak a lebonyolítására.
Bartolák Csaba

2007. június 2. (szombat)
A társasági és a cégtörvény módosításának első jogalkalmazási tapasz­
talatai és jogértelmezési kérdései. A cégtörvény várható módosítása
Előadók: Dr. Vezekényi Ursula, legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró

2007.június 8. (péntek)
Versenyjogi ítélkezés
Előadók: Dr. Tóth Tihamér, a GVH elnöke, Dr. Vörös Lmre (MTA),
Dr. Boytha Györgyné (PPKE), Dr. Bienerth Gusztáv (AmCham), Dr.
Parragh. László (MKLK), Dr. Nagy Zoltán (GVH), Dr. Csépai Balázs
(GVH), Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd, Dr. Bodócsi András
(GVH), Dr. Fejes Gábor ügyvéd, Dr. Bara Zoltán (GVH), Dr. Pataki Dá­
niel (HLF), Dr. Tóth András (GVH), Dr. Hermány Csaba (TCom)

Az előadások 10-17 óráig tartanak.
Helyszín: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-28.
Jelentkezés és információ: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézetében
Tel: 429-7224; Fax: 266-5286; zatonyi@jak.ppke.hu;
www.jak.ppke.hu/deak

ötödik oldal

�Sportjogi oktatás
A 2006/2007. évi tanév első szemeszterében indult el a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
jogi karán a sportjogi oktatás. A tárgy a második félévben szünetel ugyan, azonban szep­
tembertől ismét lehet szabadon választható tárgyként tanulni. A sportjog egyre inkább
kezd önállóvá válni, és ennek eredményeként egyetemünk több külföldi egyetem mellett
szerződést kötött 2007 tavaszán a Testnevelési Egyetemmel a közös együttműködés érde­
kében. Az egyetemi oktatás kapcsán kérdeztük Bérces Lászlót, egyetemünk Polgári Eljá­
rásjogi Tanszékének mestertanárát, majd az egyetemek közti szerződésről és annak hát­
teréről Nemes András, a Testnevelési Egyetem docense nyilatkozott.
- Tanár Úr, mién van napjainkban egyre in­
kább szükség a sportjogra és az ehhez kap­
csolódó sportjogi oktatásra? - kérdeztük Bér­
ces Lászlót.
- A sportjog hatalmas joganyagot jelent és
egyre inkább önálló jogággá kezd válni, ezért
egyre több felsőoktatási intézmény ismeri fel
ennek jelentőségét és kezdi meg oktatását. A
sportjogi ismeretek nagyfokú jogi alapisme­
retet igényelnek, hiszen azzal, hogy ez a jog­
ág egy vegyes szakjogi területhez tartozik,
köz- és magánjogi elemek is kapcsolódnak
ide, tehát a sportjogi ismeretek elsajátításán
hoz tudni kell a jog alapjait. A jogág közjogi
területéhez tartoznak az alkotmányos alapjai,
a pénzügyi szabályozása és a közigazgatási jo­
ga. A magánjogi részhez tartoznak a sporto­
lók személyi és vagyoni jogai, a sportvállalko­
zást, mint kereskedelmi társaságot szabályo­
zó joganyag és az immateriális javak, mint a
reklámbevételek, közvetítési jogok és egy-egy
játékos piaci értéke.
- Az állam mennyire szól bele a sport jo­
gi szabályozásába?
- Az államnak nagyon fontos szerepe van a
sport terén. Gondoljunk bele abba, hogy
egy nemzetközi összetételű döntéshozó bi­
zottság hogyan adhatná oda egy országnak
egy világverseny megrendezésének jogát ál­
lami garanciavállalás nélkül. Ez ugye aktuá­
lis kérdés volt mostanában, a 2012-es labda­
rúgó Európa-bajnokság kapcsán. De az álla­
mi feladatvállalás nem csak ebben merül ki.
Az állam feladata különböző dopping-meg­
előzési törvények és jogszabályok meghozá­
sa, együttműködve a nemzetközi szövetsé­
gekkel. Az állam kötelessége az állami kéz­
ben lévő sportlétesítmények fenntartása is.
A szakszövetségek nem szeretik, ha a klu­
bok nem sport-, hanem állami bírósághoz
fordulnak, mert kizárólagosságra töreked­
nek. Ennek ékes példája volt a tavalyi Ferencváros-ügy, ahol a csapat 25 millió fo­
rintja bánta, hogy a Fővárosi Bírósághoz
fordult a másodosztályba sorolása miatt.

- A politika mennyire van jelen egy-egy
profi klub életében?

- A politika mindig is meghatározó szerepet
töltött be a sportban. Addig nincs baj ezzel,
amíg sportszakmai kérdésekbe nem folyik
bele. A probléma akkor kezdődik, amikor
egyes politikai pártok az ebbe való beleszó­
lással kívánják ismertségüket növelni. 1990
előtt is meghatározó szerepe volt a sportban
az államnak, hiszen a sportegyesületeket
nagy állami vállalatok támogatták, mint a
Csepel SC-t a Csepel Autógyár vagy a Győrt
a Rába; vagy minisztériumok csapatainak
tartották, például a Kispest mindig is a Hon­
védelmi Minisztérium csapata volt. Azonban
az effajta állami finanszírozási rendszer a
rendszerváltást követően összedőlt. 1998-ig a
sportegyesületek 14 milliárd forint köztarto­
zást halmoztak fel, hiszen reklámérték és né­
zőszám nélkül nehéz volt nyereséget felmu­
tatni. Az 1996-ban létrehozott első sporttör­
vény kimondja, hogy a profi bajnokságra ne­
vezett egyesületeknek gazdasági formában
kell megjelenniük. Felmerül a probléma,
hogy a kft. jogutódja-e a sportegyesületnek.
Végül az a döntés született, hogy az adóság a
sportegyesületnél marad, de a vagyoni érték
ellenérték nélkül átment a kft. tulajdonába.
Ez így, ebben a formában senkinek sem volt
jó. így az egyesületek működtetését vállalko­
zók és önkormányzatok vállalták magukra.
Itt jelenik meg a politika. Azt szokták mon­
dani, hogy egy csapat akkor jó, ha a jobb­
szélső és a balszélső is jó.
- Aki felveszi a tárgyat, hol tudja kama­
toztatni a későbbiekben az itt szerzett is­
mereteit?
- Egy sportjogász bármely sport területén
el tud helyezkedni, akár egy-egy szakszö­
vetség munkáját segítve, akár sportigazga­
tási feladatot ellátva.

- Szerencsére nagyon
nagy és ezalatt százas
nagyságrendet értek.
Ebben a szemeszter;
ben nincs sportjogi
oktatás, de szeptem­
bertől ismét lesz. A
cél az, hogy egy-két
éven belül a Testneve­
lési
Egyetemmel
együtt kiépítsük a
mesterképzest, mely­
nek az alapjai már
Bérces László
megvannak. A dekán
úrral együtt felvettük a kapcsolatot a Magyar
Olimpiai Bizottsággal, és folyamatos tárgya­
lásokon veszünk reszt. A MOB átvállalná az
olimpiai kerettagok egyetemi képzéssel kap­
csolatos költségeit és támogatná az itteni kép­
zést is. Kapcsolatban állunk továbbá egy-két
sportági szakszövetséggel is, akik örömmel
fogadták a sportjogi oktatásunk kezdeménye­
zését. Hosszabb távon az egyetem részére
anyagi lehetőségek is rejlenek, hiszen a szö­
vetségek felkérhetik a Pázmányt akár szakta­
nácsadásra, akár szabályzatok előkészítésére
is, és ezekből csak profitálhat az iskola.

- Tanár Úr, Ön az elsők között jelentette
ki, hogy a sportjog önálló jogág. Ez hogy
történt? - kérdeztük Nemes Andrást.
- 1993-ban egy nemzetközi konferencián
tartott előadásomban mondtam ki, hogy a
sportjog önálló, ugyanis addig csak sport­
ról és jogról esett szó, de a kettőt névlege­
sen nem vonták össze. Akkor az elképze­
lésemet nem tartották reálisnak, de 1998ra már igen.
- Azóta Bérces László tanár úrral együtt
hatékonyan vesznek részt a sportjogi kép­
zésben. Ho^y született meg a két egyetem
közti szerződés?

- Most tavasszal egyezett meg az amszter­
dami egyetem, a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem és a Testnevelési Egyetem arról,
hogy közösen fognak véghezvinni egy
sportjogász szakképzést a Deák Intézet­
ben, valamint megegyezés történt az emlí­
tett egyetemeken kívül az Oxford
University-vel is egy 2008-ban induló mes­
terképzésről, melynek előkészületei már
javában zajlanak. Egyébként több Pázmányos hallgató írja jelenleg is a nálam sport­
jogból a Ph.D.-ját, és több nemzetközi kon­
ferencián is vettünk részt velük, ami szin­
tén örömteli. Tehát a két egyetem közti
kapcsolat továbbra is nagyon jó.

- Mekkora érdeklődés van a sportjogi
oktatás iránt?

Magyar Attila

Bajnoki címvédés
Véget ért a 2006/2007-es focibajnokság tavaszi szezonja, amely még az őszi felvonásnál is küzdelmesebbre sikerült. Megszületett a régi­
új bajnokcsapat! Igen, az előző szemeszterben is az élen végző Kutyaütők sikeresen megvédték elsőbbségüket. Avegjátek azonban ismét
nagyon szorosra sikerült, bár talán egy hajszállal „könnyebben” sikerült begyűjteni ezt az elsőbbséget, mivel az őszi rangadón döntetlen
OJ
t e
. . ..
_ ipv akkor
csnnan
mhh
eredmény
születetett
azi_iakkori vetélytárssal
szemben,
es aígy
akkor csupán a jobb gólkülönb­
ségnek köszönhetően végeztek az élen. Most pedig a Kutyautok - yo-Ják rangadó 7-1-re vég­
ződött. Az eredmény láttán egyoldalú meccs képe villan tel előttünk, ae ez nem egészen fedi
a valóságot. Lehet, hogy a hiányzó játékosokon, a Szerencsen vagy a tapasztalaton múlt a
meccs, de a kívülálló szemével mindenképpen jo volt látni, ahogyan a srácok egymásnak es­
tek. így a Go-Ják elvesztették veretlen mérlegüket, es meg kellett, hogy elégedjenek az ezüst­
éremmel. A bronzot az előző szezonban a középmezőnyben végző Csolnak FC szerezte meg.
Ezúton szeretnénk gratulálni minden résztvevő csapatnak a szervezők neveben!

1 Kutvaütők

2. Go-Ják

3. Csolnak Fc

A további helyezettek és a Bajnoksággal kapcsolatos egyebinformációk megtalálhatók a meg­
találhatók a www.pazmanyjog.hu oldalon a Focibajnoksag menüpont alatt. Továbbá várjuk az
észrevételeket, kéréseket, kérdéseket valamint azok jelentkezeset, akik szívesen segítenének
a szervezésben és lebonyolításban is a pazmanyfocKflgmail.com e-maü címre.

A győztes Kutyaütők
hatodik oldal

Majoros Gábor T.

�Szász János nem beszél sokat. Magától egyál­
talán nem. Ha kérdezik, még akkor sem biz­
tos. Ez a helyzet öt perccel a beszélgetés előtt,
aminek a rendező úr volt a meghívott előadó­
ja április 24-én, a koraesti órákban, a Vetítő
Filmklub félévi utolsó rendezvényén. És leül, a
Díszterem utolsó sorának utolsó székére. Leül
és figyel. És a közönség köré húzza a széket.
Körbeülik és figyelik. Es kérdezik. Van is mit.
A beszélgetés fő témája az előtte, másfél órá­
ban levetített Witman fiúk volt, de hamar át­
terelődött a szó az új darbara, az Ópiumra is.
A szereplők csak úgy lettek. Arra a kérdésre,
hogy hogyan választja ki a karaktereket meg­
formáló színészeket, azt válaszolja: csak úgy.
Megérzés. És nem, semmi baj a magyar színé­
szekkel, de hát a megérzés, az megérzés és az­
zal aztán nem lehet vitatkozni. Csak menni
kell utána, jeleneseiben Dániába (Ulirch Ulrich
Thomsenért - Dr. Brennert alakítja a filmben)
és Norvégiába (Kirsti Stuboe-ért - Gizella).

Es a zene? Az is csak úgy jön. Van egy kép, és
ahhoz kell egy hang egy dallam egy kicsit több
és máris kész a Glenn Gould-féle Holdfényszonátára őrjöngő Gizella. Megérzés. Ennyi az
egész.
És itt jön az a bizonyos feldobott kő. Mi a
helyzet a végével? Van három pont a Witman
fiúk és az Ópium végén is. Jó, ha az ember
nem fejezi be a gondolatait? - vetődik fel a
kérdés a beszélgetés során, nem a puszta lusta­
ság jele? Nem, épp ellenkezőleg! - mondja
Szász János Felhívás keringőre. Ugyanis, itt ér
véget az alkotó szerepe, és innentől a nézőn a
sor. Gondolkodni, élvezni, magunkévá tenni a
látottakat, hallottakat. Mert ez bizony nem a
rendezők dolga. Ök csak egoistán kiadják, ami
bennük van. Es utána a sarokba húzódnak, és
várják, hogy mi, a nézők elkészítsük - persze
csak gondolatban - a saját Ópiumunkat. Mi az
üzenet? Merjünk gondolkodni egy filmről,
egy zenéről, egy képről.

Tehát, álljon itt egy verzió az egyszeri néző sa­
ját Ópiumára:
Gizella elmegyógyintézetben él. Gráfomén,
kényszerképzetei, és még ki tudja mennyi más
egyéb baja van. Brenner doktoron pedig épp
az írói válság byron-i spleen-nel vegyített ópi­
umfüggősége ütközik ki, mikor életük fonala­
it egymás mellé szövi a sors. Brenner doktor
egyre élénkebb érdeklődést mutat páciense
iránt, Gizella egyre többet és lelkesebben ír, és
a kör bezárulni látszik. Keserű szerelmi törté­
net. Rómeó és Júha, csak kicsit nyersebben,
durvábban, ma ízűén. És a vége? Három pont,
ami - saját nézőpontról lévén szó - azt jelenti:
mindenki bűnös. Mindenkiben ott lakozik a
gonosz. Ezt eddig is tudtuk, mert általában
mindenki a jóval és a rosszal foglalkozik; a
hátárral, a vonallal, amit még át lehet lépni, és
átlépünk megint és megint és... általában ad­
dig ügyeskedünk, amíg olyan távol kerülünk
attól a bizonyos képzeletbeli vonaltól, hogy
már mindegy. Ez a mindegy, ami a filmben
megfogásra találtatott. Van egy pont ahol „fel­
ébredünk”. Mindegy?!
Ablonczy Zsuzsanna

II. JogászEXPO

Heti Válasz, az ELSA, a KMRMK, a HAESF
karunk nyelvi lektorátusa, a Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztérium és a Bevándorlási
és Állampolgársági Hivatal. Nem csak a kiállí­
tóknál nézelődhettek az érdeklődők, hanem kü­
lönböző előadásokon is részt vehettek egész nap
folyamán. Mindezek mellett még grafológiai
tesztet is készítethettek a résztvevők, a meré­
szebbek próba-állásinterjún is kipróbálhatták
magukat.
Bátran mondhatjuk, rendkívül büszkék lehe­
tünk, hogy karunk ilyen rendezvény társszerve­
zője lehetett, a kiállítás színvonalassága, sokol­
dalúsága és látogatottsága alapján egyaránt. Mi
sem bizonyítja ezt jobban, mint a több mint 400
látogató, amellyel lekörözte a rivális egyetem
azonos időpontban rendezett, hasonló jellegű
rendezvényét is. Úgy gondolom, rendkívül jó al­
kalom volt ez mindazok számára, akik komo­
lyan foglalkoznak azzal, mihez is kezdjenek a

diplomájukkal, ráadásul mindezt az egyetem fa­
lain belül tehették meg, ingyen.
Ezúton szeretnénk köszönetét mondani minden kiállítónak, előadónak és a szervezőknek
egyaránt, és reméljük, a jövőben is számítha­
tunk hasonló rendezvényekre az egyetem ke­
retein belül.
A.J.

Három pont a mondat végén

Április 17-18-án került megrendezésre a II.
JogászEXPO az Egyházi Egyetemek Karrier­
irodájának (EEKI) szervezésében. A rendez­
vény első napjának a Károli Gáspár Reformá­
tus Egyetem adott otthont, itt tartották meg
a rendezvény megnyitóját egy sajtótájékozta­
tóval egybekötve, valamint egy kerekasztalbeszélgetéssel zárult a nap.
Másnap a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
jogi karán folytatódtak a programok A kiállítók
között szerepelt több ügyvédi iroda (Szecskay;
Csilléry Alexandra; Erdélyi György; Dezső, Ré­
ti és Antal), az Érme Kht., az Imsys Kft.,
EMLA, a Pannon Felszámoló Kft., Fulbright,
Opten és az Asbóth, Krajnyák és Társa Szaba­
dalmi Ügyvivő Iroda. Képviseltette magát az újzélandi és a ciprusi nagykövetség, a BRFK, a

Élet a kollégiumban
Karunkon sajnos kevesen tudják, hogy immáron
2 éve tudunk kollégiumi helyet biztosítani hallgatóinknak.Óbudán a Márton Áron Szakkollégi­
umban (MASZ), mint „Pázmányos koliban”. Je­
lenleg egy bérelt szinten 26 szobát töltenek be a
Pázmány jogászok, ez 72 főt jelent.
Mit érdemes tudni erről a lehetőségről? A kollé­
giumi ügyek a Diákjóléti Bizottság hatáskörébe
tartoznak; az elsődleges cél annak elérése, hogy
karunk hallgatói ugyanabban a kollégiumban
lakjanak. A kolidíj 21.000 Ft/hó, de a Pázmányos
kollsok 17.000Ft/hó lakhatási támogatásban ré­
szesülnek. A szobák háromágyasak, külön a lá­
nyoknak és külön a fiúknak.
Milyen is ez az élet? Jómagam is kolis vagyok,
így tapasztalatból mondhatom, egy nagy család
él itt együtt. Együtt kelünk, együtt tamilunk, bu­
lizunk, aztán valamikor hajnal tájékán, amikor
már a takarítóbrigád is megérkezik, készülődünk
alváshoz. Jó kollégistákhoz méltóan a 10 órai ke­
lés már hajnalnak számít, de ha szólít az egye­
tem, nem tehetünk semmit. Gyors készülődés,
aztán irány az 1-es villamos. Döcögünk az Árpád-híd felé, és mily meglepő, műszaki okok mi­
att buszra kell szállnunk. Itt megjegyezném,
hogy a kolisok mindig pontosan érkeznek...]
Nagy nehezen beérünk a suliba, de ne csodál­
kozz, ha a gyakorlatodon köreinkből kialakult
kisebb-nagyobb klikkekkel találkozol. Ez a ba­
rátságok eredménye. Majd a hosszúra nyúlt,

egyetemen töltött nap után együtt indul haza a
csapat, és jöhet az igazi „kolifeeling”.
Kedves vendéglátónk Laca, a B/19 házigazdája már
„alig várja”, hogy a fél szint benyomuljon a szobá­
jába, és megrohamozzák a számítógépét. Kezdődik
a FIFA, dübörög a zene és lassan már a saját han­
gomat sem hallom. Milyen szép az idő! Menjünk ki
az udvarra! Mit szólnátok, ha bográcsoznánk, vagy
grilleznénk? Na jó, maradjunk csak a szimplán „ki­
ülünk az udvarra, és ott beszélgetünk” felállásnál!
Mi a helyzet a tanulással? Van még időnk, előtte
vár még a konditerem, aztán a szolárium. Valahogy
jellemző, hogy az ember megéhezik kondizás
után... Főzzünk együtt! (Csak a fiúkat ne engedjé­
tek be a konyhába!) 19 óra, kezdődik a koli BL Szé­
dületes meccs vár ránk a sztárcsapattal Gyerünk
fiúk! Hajrá Antigua és Óbuda (ez volna a csapa­
tunk neve)! Győzelem, döntetlen, vereség, akkor is
Ti vagytok a legjobbak! Meccs után a szokásos
„mit kellett volna csinálni” megbeszélés, a fiúk ki­
veszekedik magukat, aztán az előre kialakított sor­
rend alapján vár a zuhanyzó.
Egyre sötétedik. „Este van, este van, ki-ki nyuga­
lomban. ..” Ezt nem mondanám.. .A „B” földszin­
ten nagy a nyüzsgés, mindenki sürög-forog. Csak
nem party lesz ma este? Á dehogy! Csak a jól meg­
szokott „felolvasóest”. A kellemes koleszos társa­
sághoz lassan megérkeznek a külsős barátok is. 23at üt az óra. Nem, nem a lámpaoltás következik,

hanem a „csendben kell lenni” időszak. Megjelenik
az éjszakai ügyeletes tanár is, és mi mindig meg­
ígérjük, hogy nem fogunk hangoskodni, a zenét is
lehalkítjuk és megyünk aludni. Persze ezt senki
nem hiszi el... Aztán ahogy mondani szokás, jó tár­
saságban repül az idő, és lassan ismét kezdenek a
takarítók. Indul egy újabb nap. Másnap a fáradal­
mak kipihenése után lazíthatsz a könyvtárban, a
szaunában, gépteremben vágj' a kantinban, szigo­
rúan csak egy pohár üdítő mellett.
Ha kedvet kaptál arra, hogy Te is tagja legyél en­
nek a társaságnak, és később el tudd mondani, igen
kolis voltam, vidáman visszaemlékezve az együtt
töltött időkre, filmezésekre, a felejthetetlen bulik­
ra, a hatalmas információáradatra, barátságokra,
szerelmekre, akkor jelentkezz a Diákjóléti BízottSágban félfogadási időben, vagy a HOK-ben. 2
lány és 4 fiú részére van kiadó hely! Csak Pazmányós joghallgatók jelentkezését várjuk! Találkozunk a koliban!
Mihahcs Vivien

hetedik oldal

�„Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!”
Néhány gondolat a Fűnyíró Filmfesztivál kapcsán
2007. április 16., este öt óra, Puskin Mozi, Körhintaterem. A vásznon a Rekviem egy álomért című, so­
kak által jól ismert film fut. Szemléletesen, évszak­
ról évszakra mutatja be, hogyan jut el valaki egy
szellemileg és lelkileg bizonytalan, énékek nélküli
állapotból a drogok általi önroncsolásig. Ezt követő­
en a program a mozi kávézójában folytatódik, ahol
Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata
Szövetség elnöke és Erdős Eszter református lel­
késznő száll vitába Léderer Andrással, az SZDSZ
Új Generáció elnökével és Juhász Péterrel, a Ken­
dermag Egyesület szóvivőjével A téma természete­
sen: a kábítószer. Mi számít egyáltalán drognak, létezik-e „könnyű” és „nehéz” változat (avagy ez a
kettéosztás eleve elhibázott), és a kényes kérdés: va­
jon megengedhető-e, hogy állami kontroll alá von­
ják a marihuána-fogyasztást, ily módon pedig - ál­
lítólag - jobban ellenőrizhetővé, idegen anyagokkal
kevésbé szennyezetté, 18 éven aluliak számára pe­
dig hozzáférhetetlenné tegyék a „füvet”?
Azt hiszem, felesleges pontról pontra felsorolni az
elhangzott gondolatokat, a téma ugyanis túlontúl
fontos ahhoz, hogy puszta szillogizmussá egyszerű­
sítsük. A Kendermag Egyesület és az Új Generáció
fő érve, hogy „ha már úgyis széles körben elterjedt
a marihuána-fogyasztás, tegyük legálissá, vegye
kézbe az állam a folyamatokat és akkor minden
jobb lesz”, támadható. Először is: mi a garancia ar­
ra, hogy a törvényesen árusított fű megjelenésével a
„fekete” kereskedelem egy csapásra köddé válik?
Másodszor: a Kendermag Egyesület hiába hangsú­
lyozza sajtótájékoztatókon és - legalábbis az érde­
kelt réteg által - gyér nézettségű televíziós interjúk­
ban, hogy ők sohasem buzdítottak direkt módon

/

drogfogyasztásra, a nevük által fémjelzett akciók és
a kommunikáció összességében ezt üzenik. Az pe­
dig, hogy a büntetőjogi szankció alkalmazása a fo­
gyasztóra nézve egyenesen felesleges, hiszen sem­
miféle visszatartó erővel nem bír, szintén nem állja
meg a helyét, hiszen ez azt jelentené, hogy a Btk.
mit sem ér, mert a benne büntetni rendelt cselekmé­
nyeket „elkövetik”... Ezzel együtt az Ifjúsági Ke­
reszténydemokrata Szövetség elnöke és a reformá­
tus lelkésznő is egyetértettek azzal, hogy a büntető­
jogi felelősségre vonás csupán ultima ratio, az első
lépés a szándékosan vagy önhibán kívül csukott sze­
mek felnyitása, a felvilágosítás, a prevenció.
A legmeggyőzőbb azoknak a ma már „tiszta”,
volt drogfüggő fiataloknak a beszámolója volt,
akik őszintén meséltek arról, hogyan kerültek
kapcsolatba a kábítószerrel, hogyan veszítettek
el mindent, és mikor jött el az a pont, amikor
úgy érezték, segítségre van szükségük, mert
egyedül képtelenek megbirkózni azzal a problé­
mával, amit a különböző szerektől való függés
jelent. Egyikük megdöbbentő adatot közölt: is­
merősi körében először mindenki a marihuánát
próbálta ki, de csupán egy tizedük állt meg ezen
a szinten, a többiek később az úgymond „kemé­
nyebb” drogok felé fordultak. (O maga nyolc
évig élt a heroin rabjaként, mielőtt felkereste a
Ráckeresztúron, Erdős Eszter vezetése alatt
működő drogterápiás otthont). Egy másik, rövi­
den felszólaló férfi beismerte, a drogok hatásai­
nak következtében nem tud érdemi partnerként
részt venni a kialakult vitában, csupán szemé­
lyes tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel.
Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki

kábítószerhez nyúl­
jon, a lelkésznő azt
válaszolta,
hogy
egyértelműen egy
szellemi és érzelmi
vákuum, a kívülállóság, a sehová sem
tartozás érzése, amely által semmivé lesz a felelős­
ség önmagunk és mások iránt is. A marihuána „leg­
alizálása” mellett kardoskodók cigarettájuk sűrű
füstjében kínosan kerülték a magasabb célokra,
nemzetre, családra vonatkozó kérdéseket.(Erthető
is: egy darab barátnő és három darab üzleti vállal­
kozás nehezen pótolja a közösséghez való tar­
tozást. ..)
A szűk másfél óra csupán az álláspontok vázolá­
sára volt elegendő. Ahogyan a műsorvezető fo­
galmazott: „a beszélgetés nem fejeződött be,
csak abbamaradt”. A konszenzus azonban még
nagyon messze van...
Ahogyan ott ültem a sorok között, az jutott eszem­
be, vajon hogyan lehetséges, hogy már az alapérté­
kekről is vitatkoznunk kell? Miért nincsen tám­
pont, melynek mentén egy vita elindulhat? Léte­
zik, hogy (egyesek szerint) már nincs jó vagy rossz,
hogy meg lehet magyarázni, hogy a fekete fehér,
csak talán egy kicsit piszkosabb? És a költői kérdés:
hogyan lehet „rendezni végre közös dolgainkat”?
A Fűnyíró Filmfesztivál az Ifjúsági Keresz­
ténydemokrata Szövetség és az Összefogás a
Magyar Családokért Egyesület szervezésében
május 21-ig minden hétfőn öt órától várja az ér­
deklődőket a Puskin moziban.
Borbás Dorottya

••

Uj elnök a Hallgatói Önkormányzat élén
2007. március 30-án a
Hallgatói Önkormány­
zat kari szervezete
megtartotta az első, el­
nökválasztó küldöttgyű­
lését. Az újonnan meg­
választott elnökkel, Kemenes Patrikkal beszél­
gettünk. Interjú.

- Mindenek előtt engedd meg, hogy szívből
gratuláljunk megválasztásodhoz! Úgy hír­
lik kalandosra sikerült ez a választás...
Beavatnál a részletekbe}
- Köszönöm szépen és természetesen szíve­
sen elmondom a tényeket, melyek úgy hiszem
magukért beszélnek. Az EHŐK. alapszabály
alapján, amely irányadó a kari HŐK választás
tekintetében, a küldöttgyűlés egyszerű több­
séggel választ tagjai közül elnököt. Ezen a sza­
vazáson a szavazatok egyszerű többségét én
kaptam meg. Ezek után a levezető elnök a
szabályzattal ellentétben kiírt egy második
fordulót, amely ellen én tiltakoztam, ám ez a
forduló mégis lezajlott, ezért óvást nyújtot­
tam be a törvényességi felügyeletet ellátó
szervhez - Rektor Úrhoz aki az óvásomnak
helyt adott és az első szavazás alapján engem
nevezett ki a Hallgatói Önkormányzat Elnö­
kének. Körülbelül ez a rövid története az el­
nökké választásomnak.
- Hallhatnánk pár szót arról a személyről,
aki mostantól kezdve két teljes éven ke­
resztül fogja irányítani a Kar Hallgatói
Önkormányzatát?

nyolcadik oldal

- Gimnáziutni éveimet a Szent Benedek Bencés
Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban
majd a Szent Margit Gimnáziumban töltöttem,
ahol 2004-ben érettségiztem. Jelenleg a Kar har­
madéves jogász hallgatója vagyok, így előrelát­
hatólag semmi akadálya, hogy kitöltsem a man­
dátumomat. Már gimnáziumi éveim alatt is ér­
dekeltek a közösségi tevékenységek, melyeket
az Egyetemen is szerettem volna folytatni,
ezért először tutorként segítettem a gólyák beil­
leszkedését, 2006 óta pedig a Hallgatói Önkor­
mányzat munkájában veszek részt tevékenyen.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a HÖKkel, avagy., hogyan környékezett meg a
Hallgatói Önkormányzat?

- A fonyódligeti gólyatáborban éreztem azt,
hogy mindenképpen szeretnék részt venni a
HŐK munkájában, mert érzésem szerint új öt­
letekre, és újabb emberekre volt szükség 2005
nyarán, emiatt indultam a választásokon és
nyertem mandátumot a hallgatók támogatásá­
nak köszönhetően. Az önkormányzati mun­
kám során sikerült jó kapcsolatot kialakítanom
a közgyűlési képviselők nagyobb részével, és
végül az ő biztatásukra vállaltam el az idei kül­
döttgyűlésen a jelölést az elnöki posztra.
- Mik a meglátásaid és tapasztalataid az ed­
digi hallgatói közélettel, hallgatói képvise­
lettel kapcsolatban, illetve ez irányú terveid
a jövőt tekintve?
- Szerintem Karunk hallgatói közélete mindig is
pezsgőbb volt, mint más egyetemeken a kari
közélet. Szeretném, ha azok a rendezvények,

amelyek élővé tették Karunk közéletét, tovább­
ra is megmaradnának, és újabb, ha lehet még
színesebb eseményekkel tudnánk bővíteni a vá­
lasztékot, hogy minél inkább ki tudjuk szolgálni
a hallgatóság igényeit, és megtaláljuk pontos ér­
deklődési körét. A hallgatói képviselettel kap­
csolatban pedig szeretném a meglévő sikeres
kezdeményezéseket tovább vinni, és ha lehet,
még hatékonyabban képviselni a hallgatói érde­
keket.
- Mikorra várható a testület - tisztségviselői
helyekkel betöltött - végleges megalakulása?
-Jelenleg nagyon nehéz helyzetben van a Hall­
gatói Önkormányzat, mert a közelmúltban
végbement jogszabályi változások miatt egy
teljesen új rendszert kell felépítenünk, ami saj­
nos hosszabb előkészítést igényel. Remélem
mihamarabb sikerül ezt a helyzetet megnyug­
tatóan rendezni, de biztosítok mindenkit, hogy
ez a működésünkben nem fog fennakadásokat
okozni, most is aktívan szervezzük a Pro
Facilitate napot, amely reményeink szerint
népszerű lesz, ahogy eddig minden évben.
- Köszönjük a beszélgetést, és eredményes,
hallgatói érdekekért végzett munkát kívá­
nunk!
- Köszönöm a lehetőséget, és bízom benne,
hogy az ítélet továbbra is minden rendezvé­
nyünkről és álláspontunkról az eddig tapasz­
talható színvonalon és odaadással tájékoztatja
majd a Kar minden polgárát!

Szendrődi Szabolcs

�A Nem Aliami Felsőoktatási
Intézmények Országos Régiója
Interjú Tahy Bálinttal, a szervezet elnökével
A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója (NÁFIOR) Közgyű­
lése március 22-én Tahy Bálintot, Karunk harmadéves hallgatóját választotta a
NÁFIOR elnökének. Ezzel Teleki László mellett Bálint a Pázmány Péter Katoli­
kus Egyetem jogi karának második olyan hallgatója, aki országos jelentőségű po­
zíciót tölt be a HÖOK szervezetében. Vele készítettünk interjút.
- Naivnak tetsző kérdés, de szerintem sokakat
érdekel, hogyan lesz valakiből a HÖOK ve­
zető tisztségviselője?
- Lényegében bárki, aki hallgató a HÖOK ve­
zető tisztségviselőjévé válhat. A HÖOK de­
mokratikus szervezet. A Felsőoktatási Tör­
vény (Ftv.) értelmében minden hallgatót képvi­
sel. A testvérem, Tahy Kristóf hatására kezd­
tem el érdeklődni a hallgatói érdekképviselet
iránt, aki az ITK HŐK elnöke volt. Az ITK
HŐK régóta aktívan részt vesz a HÖOK
munkájában, ITK-s hallgatókon keresztül
nyertem én is betekintést a HÖOK életébe.
Lényegében így indult el az én pályám.

- Korábban is vettél már részt valamilyen
hallgatói szervezet munkájában?
- 2004 óta vagyok a Tutori Szervezet tagja.
Eddig két gólya-csoportot vezettem. Na­
gyon élveztem ezt a két évet, igen jó társa­
ságba kerültem. Részben az itt szerzett ta­
pasztalataim alapján tanultam meg, hogy
hogyan kell csapatban dolgozni.

- A HÖOK szerepével mindenki tisztában
van, de a NÁFIOR már kevésbé ismert intéz­
mény. Légy szives röviden foglald össze, hogy
mi a NÁFIOR, és mi a jelentősége a hallgatói
érdekképviseletben?
- A NÁFIOR jelentése: Nem Állami Felső­
oktatási Intézmények Országos Régiója. A
HÖOK hét régióból épül fel, ezekből hat te­
rületi régió, egy, a NÁFIOR országos régió.
Ennek az az oka, hogy az állami intézmé­
nyektől eltérően külön régióba tartoznak az
alapítványi, illetve a hitéleti képzést nyújtó
és egyházi intézmények. Az alapítványi in­
tézmények olyan magánkézben lévő akkre­

ditált tanintézmények, amelyek az eltérő
fenntartói minőség miatt nem sorolhatóak
az állami intézményeket tömörítő régiókba.
A hitéleti képzést nyújtó intézmények egy­
házi fenntartásuk miatt tartoznak külön eb­
be a régióba. A Pázmány Péter Katolikus
Egyetem egyházi egyetem. A NÁFIOR-nak
az a jelentősége, hogy olyan intézményeket
tömörít, amelyek egy szűk szegmens igé­
nyeit elégítik ki, újszerű módon oktatnak
különböző tudományágakat, vagy meghatá­
rozott világnézetű képzést adnak.

- Ha jól értem, a NÁFIOR egy olyan HÖOKrégió, amely eltérő identitású, egymástól föld­
rajzilag távol eső felsőoktatási intézménye­
ket fog össze. Hogyan tudjátok ezeket az in­
tézményeket integrálni, és egységesen képvi­
selni az érdekeiket?
- Ez az a feladat, ami számunkra is a legna­
gyobb kihívást jelenti. Alapkoncepcióként na­
gyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az alapít­
ványi és hitéleti intézmények különbözősége­
ikből fakadó szükségletek felismerésére és
képviseletére az országos szervekben és testü­
letekben. Mivel a régió két egymástól eltérő in­
tézménytípust foglal magába, klasszikus érte­
lemben nehéz lenne egységes, integrált érdek­
képviseletről beszélni. Áz alapítványi intézmé­
nyek gazdasági társasághoz hasonló formá­
ban működnek, és az azonos képzést nyújtó
intézmények között emiatt igen nagy a ver­
seny. A hitéleti intézmények zömének a fő jel­
lemzője pedig a kisszámú hallgatóság, családi­
as, közvetlen közeg, az emberarcú oktatás, a
közösségi élmény megélése. Erre a megoldás
egyszerűen az, hogy külön kezelem a problé­
mákat. Külön foglalkoznuk az alapítványi és

külön a hitéleti intézmények sajátos igényei­
vel A csapatomat ennek megfelelően szervez­
tem meg. Azonos szakmai súlyt kap mind a
két intézménytípus.

- Mik a terveid a NÁFIOR elnökeként? Me­
lyek azok a célok, amiket a mandátumod
alatt el szeretnél érni?
- Az elmúlt évben a régió képviseletét sajnos
méltánytalanul elhanyagolta az elődöm,
olyannyirra, hogy még a HÖOK választmá­
nyi ülésekre sem járt el. (A választmányi kép­
viseletet Teleki László alelnök látta el) A csa­
patommal ezért új alapokra helyezem a régió
választmányi és országos képviseletét. Minde­
nekelőtt az intézmények közötti földrajzi tá­
volság leküzdése érdekében egy igényes és
naprakész honlapot hozunk létre. Személyes­
sé kívánjuk tenni a kapcsolatot, aminek érde­
kében sorra fogjuk látogatni az intézménye­
ket. Az Ftv közeljövőben várható változásaira
mindenképpen fel akarjuk készíteni az intéz­
ményeket, elsősorban azért, hogy a hallgatók
és a hallgatói képviselők a jogaikkal és a lehe­
tőségeikkel tisztában lehegyenek. Különös
hangsúlyt fektetünk emellett a kisebb intéz­
mények támogatására. Mindenképpen meg
akarjuk ismertetni a régiónkat a hallgatói köz­
véleménnyel. Erre a 2007-es debreceni
EFOTT nyújt számunkara kiváló lehetőséget.

- Az Egyetem, azon belül a Kar szakmai, tu­
dományos megítéléséről már sokat hallot­
tunk, a többségi vélemény szerint kiemelkedő
a hírnevünk. Kevésbé ismert viszont az Egye­
tem és a Kar HÖOK-ban betöltött szerepe.
Milyen a megítélésünk az országos érdekkép­
viseletben, és milyen lehetőségeink vannak?
- A megítélésünk kiváló. Az Egyetem több,
szakmailag kiválóan felkészült hallgatót ad
a HÖOK-nak. Bojárszky András, az ITK
hallgatója a HÖOK Felügyelő Bizottságá­
nak elnöke, Teleki László a HÖOK Elnöksé­
gének oszlopos tagja. A képviseletünk tehát
sokkal reprezentatívabb, mint más, hasonló
méretű intézményeké. Áz Ftv. módosításá­
val lényegében a piaci szereplőkhöz hasonló
versenyhelyzet alakul ki a következő évek­
ben a felsőoktatásban, ezért fontos, hogy a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem előkelő
helyzetben kerüljön ki ebből a versenyből.

Balog Zsolt

Versenyjogi Kutatóközpont alakult
2006. december 15. napján a Kari Tanács döntése értelmében a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Versenyjogi Kutatóköz­
pont alakult. A kutatóközpont célja rendkívül sokrétű, különösen mivel ez az első kizárólag versenyjoggal foglalkozó szakosított kutató­
központ Magyarországon. A tagjai között megtalálhatóak egyaránt a tudományos élet képviselői, ügyvédek, bírák és közigazgatási szak­
emberek. A Tudományos Tanács tagjai - akik a szakmai felügyeletért felelősek - olyan szakemberek, akik különösen elmélyült tudással
rendelkeznek a versenyjogban.
A kutatóközpont a szűk értelemben vett kutatásokon kívül számos célt tűzött maga elé. Ezek között szerepelnek olyanok, mint pl. nem­
zetközi kapcsolatok kiépítése vagy publikációk és konferenciák szervezése. A hallgatók számára a kutatóközpont azon felül, hogy lehető­
séget biztosít az érdeklődőknek a kutatásokban való részvételre abból a szempontból is jelentőséggel bírhat, hogy lehetőség nyílik a szak­
dolgozatok és egyéb pályázatok során a kutatóközpont nyújtotta előnyöket (pl. konzultáció, szakkönyvek) kihasználni. A központ hivata­
los alakuló ülését 2007 márciusában tartotta, amely után nem sokkal együttműködési megállapodást kötött a Magyar Tudományos Aka­
démia Jogtudományi Intézetével, amely keretében a felek vállalták, hogy a lehetőségekhez mérten összehangolják a kutatásaikat.
A kutatóközpont www.versenyjog.com domain-cím alatt önálló honlappal rendelkezik, továbbá ezen kerül megjelentetésre a rendszeres
hírlevele is. Az érdeklődők a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Szilágyi Pálnál, vagy pedig a szpal@jak.ppke.hu e-mail cí­
men érdeklődhetnek.

Szilágyi Pál

kilencedik oldal

�Kidobtunk 7000 Ft-ot?
Beszámoló egy büntetőjogi konferenciáról
A jogászok nem babonásak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy április 13-ra
péntekre szervezték meg az új Btk. általános részének tervezetét megvitató konfe­
renciát. Az egész napos programnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács aulá­
ja adott otthont. A nagyrészt professzorokból, ügyvédekből és ügyészekből álló hall­
gatóság között sajnos csak egy-két jogászhallgató bukkant fel.
A konferenciát Petrétei József nyitotta meg,
aki negyedórában összefoglalta a tervezett
legfontosabb módosulásokat, a büntető poli­
tika változásának folyamatát. A Btk. szerve­
sen illeszkedik ama általános büntetőjogi re­
formba, amelyet pl. a Be. Novella, a mediációs törvény fémjeleznek. Célkitűzések kö­
zött szerepel a végrehajtandó szabadságvesz­
tés, mint ultima ratio, alternatív büntetési
nemek gyakoribb alkalmazása, BV költségek
csökkentése, fokozott megelőzés. A délelőtti
szekcióban a felelősségtan került terítékre. A
tálalók között volt Györgyi Kálmán IRM mi­
niszteri főtanácsadó, aki beszélt a társada­
lomra veszélyesség megszűnéséről. Megtud­
tuk, hogy a tervezet a 2 helyett 3 évig vétség­
nek minősítené a bűncselekményeket.
Belovics Ervin határozott véleményt mon­
dott a büntethetőséget kizáró és megszűnte­
tő okok változásairól. Szerinte a megenge­
dett kockázatvállalás a foglalkozási szabá­
lyok pontos rögzítésével, a házi fegyelem
joga, pedig a társadalmi szemléletváltás mi­
att elveszítette jelentőségét. Egyik központi
kérdés volt a jogos védelem. Belovics a fo­
galomban az aktív cselekvést feltételező
„támadás” szót módosítaná.
Bánáti János szintén elégedetlen volt a jogos
védelem tervezett passzusával. A Magyar
Ügyvédi Kamara elnöke szerint az új Btk.
azáltal, hogy további jogokat adna a védeke­
zőnek, parttalanná tenné az ítélkezést. A ter­
vezet ugyanis az arányosságot túllépő véde­
kezőt, már a felismerési képességet csupán
korlátozó ijedtség esetén is felmentené. Bá­
náti azonban nem elégedett meg ennyivel: in­
tenzíven támadta a tervezet végszükség-,
mentesülés- és tevékeny megbánás- fogalmát
is. Fontosnak vélte a büntetési tételek csök­
kentését és a szabadságvesztéssel nem járó
büntetések alkalmazásának növelését. A
pénzbüntetés alsó határának harmincszoro­

sára emelése ugyanis a fizetőképtelenekre
szabadságvesztés kiszabását jelentené, s így
nem tehermentesítené a BV intézeteket. Az
üzletszerűség általános minősítő körülmén­
nyé tétele (a büntetési tétel automatikus há­
romszoros emelése), pedig a nevezett
poenológiai célt a legkevésbé sem segíti elő.
Érdekes volt Bárd Károlynak a kényszer­
gyógykezelésről szóló előadása. Nemtetszés­
ét fejezte ki az intézkedés büntetőjogi színt­
érről polgári jogira irányítása miatt, ami a
társadalom védettségi szintjének leszállítá­
sához vezet.
A jogos védelmet Wiener A. Imre is boncol­
gatta. A védekező jogainak kiszélesítését ál­
dásosnak tartja a ny. egyetemi tanár, kikerülhetővé téve így az arányosság „szocializ­
musban divatos méricskélését”. Hiányolta
továbbá a bűncselekmény fogalmának ma­
teriális elemét.
A kávészünetekkel és állófogadással tagolt
program délutáni részlegét Soós László
IRM főosztályvezető a tervezett szankció­
rendszer fontosabb pontjainak bemutatásán
kezdte. A fő- és mellékbüntetés szétválasz­
tásának megszűntetése és a szabadságvesz­
tés-büntetés visszaszorítására törekvés len­
ne az új Btk. alapköve. A felfüggesztett és
részben felfüggesztett (!) szabadságvesztés
önálló kiszabásának előnyére, az egyéniesítés lehetőségére mutatott rá Soós. A próba­
időt felváltó büntetés a 2-5 év közötti sza­
badságvesztéssel büntetendő cselekmények
esetén lenne kiszabható.
Terminológiai (életfogytig helyett élethoszszig) és szisztematikai (ember elleni bűncse­
lekményeknek az államellenes bűncselek­
mények elé helyezése) változásokra is sort
kerítenének a kodifikátorok.
Bárándy Péter a büntetett előélet alóli men­
tesítés fontosságára hívta fel a figyelmet,
kifejezve rosszallását a bűnügyi nyilvántar­

tásban való szerepeltetés meglehetősen hos­
szú időtartama miau (3-15 év). A hozzászó­
lók között szerepelt Lévay Miklós, aki az
Uniós jogharmonizáció fontosságáról mon­
dott véleményt.
Az iskolateremtő Nagy Ferenc azon keve­
sek közé tartozott, akik figyeltek az időkor­
látra, így csak egy- két megjegyzést fűzött a
változásokhoz. A tervezet megalkotásban
komoly szerepet vállaló professzor szerint a
fő- és mellékbüntetés szétválasztásának
megszüntetése értelmetlen és többek között
az új „élethosszig” kategória felső határá­
nak hiányát kifogásolta. Humorosan fogal­
mazott, amikor a szabadságvesztés és a köz­
érdekű munka együtt alkalmazhatóságának
lehetetlenségére (ti. szabadságvesztés esetén
eleve van közmunka) és a jogászi logika felülmúlhatatlanságára mutatott rá.
Neki erősen ellentmondott Tóth Mihály, aki
a fő- és mellékbüntetés elkülönülésének meg­
szüntetését már csak fogalmi tisztázásnak
tartja. Tanszékvezetőnk szerint a gyakorlat
befejezettnek tekinti ezt a folyamatot.
A röpke egy órás időtúllépést tetőzve Kó­
nya István LB kollégiumvezető tette meg
napirenden
túli
észrevételeit,
majd
Kondorosi Ferenc államtitkár záróbeszéde
következett.
A terem atmoszféráját tehát gyakran nézet­
különbségek hevítették, aláfestve a paravá­
non átszűrődő tányércsörömpöléssel. Re­
méljük a nagyszerű gondolatokat ezúttal
tettek is követik, és bízunk benne, hogy a
majdani új tankönyv mellé, a jegyzettámo­
gatás sem várat magára (a régi éppen 7.000
Ft-ba került)!

Horvátth Sarolta - Tarr Ádám

Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre
Március hónap végén megjelent a legnagyobb hazai bulvárlap új kampánya, melynek szlogené: „Egy őszinte világban nem lenne ránk szükség. Blikk. Vége a képmutatásnak”
„A Blikk a múltban sem tért ki a kényes
témák elől, a kutatás kimutatta, hogy ol­
vasóink is a bátor, érthető, pártatlan
hangnemet tartják a lap fő erényeinek. A
Blikk az eddig is felvállalt és követett ér­
tékeit, a szókimondást, bátorságot erősíti
a szlogennel, valamint azt, hogy a jövő­
ben még nagyobb hangsúlyt helyez ezek­
re” - mondta a lap marketing-vezetője,
Frei Andrea.
Számomra megdöbbentően hatott, hogy
egy bulvárlap, amely kevés, illetve silány
hírértékkel, ám annál több rágalmazás! és
becsületsértési ügyben indított perrel ren­
delkezik - címlapján elmaradhatatlanul a
tizedik oldal

ledér hölgyek képével - erkölcsi gigászként igyekszik feltüntetni ma­
gát. Elgondolkodtam: álmodok-e vagy ez tényleg a valóság? A közélet
erkölcsi szintjének folyamatos süllyedése némiképp kiszámíthatóvá te­
hette volna ezt a szintet, mégis hiheteden, hogy ezt is megérjük: a
Blikk az erkölcs őre. Mintha a Sátán kiállna az Istenkáromlás ellen...
Talán éppen ez a szembetűnő, nevetséges összeférhetetlenség az,
ami nem engedi, hogy széles körökben elhiggyék az emberek ezt az
abszurditást. Bár manapság már nem tudni. Valószínűleg, hogy
csak jóindulattal lehet ilyen reményeket idealizálni, az eladási szá­
mok ténye már magában ítélet. Egy hagyományos napilap lassan
labdába sem rúghat a Blikk, és a hozzá hasonló „lapok” mellett, ta­
lán csak azért is, mert a kb. 50 forintos különbözeiét nem hajlandó­
ak az átlagemberek a maguk szellemi egészségükért megfizetni.
Ha a Blikk valóban bátor és pártatlan, akkor ezeket a fogalma­
kat újra kell gondolni. A hagyományos alapokon elképzelhetet­
len, hogy egy bulvárlap bármilyen erénnyel távolról is rokon le­
gyen.
Pozsgay-Szabó Péter

�Kai nomon egno
Carl Schmitt nagyságát újra felfedezi szülővárosa
Cári Schmitt az egyet­
len ember, akivel érde­
mes beszélgetni mondta a ’60-es évek­
ben Jacob Taubes, or­
todox rabbi. Pedig ő is
tudta, hogy Schmitt
titkos osztályozásában
neki csak a Feind, az ellenség címkéje juthat. És
mégis: vannak személyek, akik előtt még az el­
lenség is meghajol.
Cári Schmitt vitatott, s talán pont ezért felettébb ér­
dekes, mondhatni: vitára ingerlő személyiség.
Arcanumot, titkot ígér - ahogy egyik mai kritikusa,
Raphael Gross megjegyzi. (Raphael Gross: Cári
Schmitt und diejuden) Ismert fogalompárjai (norma-döntés, törvény-nomosz, barát-ellenség, föld­
tenger etc-X újszerű nézetei az alkotmány- vagy a
nemzetközi jog terén, de szuverenitástana is mind­
mind nehezen megfejthető, többjelentésű kódok. A
kódfejtés gyermeki izgalma miatt lehet érdekesebb
Schmitt, mint a száraz precizitásba belefúló Kelsen.
Kelsenről ugyanis tudjuk, hogy ki volt, s mit akart.
Schmittnél minden csak kérdés, de valahogy sejt­
jük, hogy „kai nomon egno”, azaz „ő ismerte a tör­
vényt”. (A Schmitt sírfeliratán szereplő „nomosz”
görög szó törvényként való fordításáért igen dühös
lenne rám az öreg tudós.) Schmittnek azonban nem
csak munkássága, de életútja is kérdésekkel teli tán nem véletlen, hogy magáról, mint „értelmiségi
kalandorról” vallott.
Cári Schmitt 1888-ban született Pletten-bergben, a
kis vesztfáliai városkában. Egyetemi tanulmányait
többek között Berlinben és Strassburgban folytatta,
majd a weimari időszakban Kölnben lett egyetemi
tanár. (Biográfiaként lásd Paul Noack: Cári Schmitt)
Munkásságának legnagyobb része ehhez az időhöz
kötődik - a későbbi műveiben már csak elrontotta,
vagy magyarázgatta életművét.
A weimari időszakban születtek legismertebb köny­
vei: a Gesetz und Urteil, amiben a jogalkalmazás ma
is aktuális problémáira hívja fel a figyelmet; a Poli­
tikai teológia, amiben híres szuverenitás-definíció­
ját bontja ki; 4 politikai fogalma, amiben máig ha­
tó érvénnyel fogalmazza meg a politika specifiku­
mát, a barát-ellenség megkülönböztetéssel; a Diktatur, amiben a szuverenitás két oldalát mutatja be;
híres parlamentarizmus kritikája (Geistesgeschichtliche Lage des heutigen Parlamen-tarismus), amely a
’68-as díáklázadók számára is kötelező olvasmánnyá
lett később, vagy a Vrfassungslehre, amelynél ere­
detibb és pontosabb alkotmányjogi munka azóta

sem született. A Ver-fassungslehre még a zsidó állam
alkotmányozási próbálkozásaiban is mérce volt mondhatnánk hát gunyorosan, hogy Schmitt „Izra­
el koronajogásza” lett ezáltal.
Politikailag Schmitt a konzervatív jobboldal kö­
reihez tartozott a weimari időkben, s bár elutasí­
totta az új, instabil és formalizmusokban tobzódó
köztársaságot (érvei a ma Magyarországára is al­
kalmazhatók!), és a nemzetiszocializmust is elve­
tette. Az 1932-es döntő választások előtt kölni új­
ságcikkekben kampányolt az NSDAP ellen.
Hiába. Mégpedig kétszeresen is hiába. Hiszen
nem csak győzött a megvetett náci párt, de maga
Schmitt is alávetette magát az új Zeitgeist-nak, s
1933. május 1-jével az NSDAP tagja lett.
Miért? Az első nagy kérdőjel Schmitt életútjában.
Schmitt 1933-tól három éven át a hitleri állam koro­
najogásza volt. A hosszú kések éjszakáját legitimáló
hírhedt írásával (Dér Führer schützt das Recht) vagy
a német tudományosság zsidótlanítását követelő
konferenciájával sokak számára végleg kiírta ma­
gát a tudományból Egyesek szerint Schmitt mindig
is náci volt, pusztán 1933 után merte ezt nyíltan is
vállalni Charles Yves Zarka francia eszmetörténész
egyenesen „nazi penseur”-nek nevezte a Le Mondeban. Azaz a náciság lett a főnév, s a gondolkodó
csak, mint mellékes jelző szerepel már.
Hyen egyszerűen megfejthető lenne Schmitt titka?
Minden fogalma, homályos gondolata mögött csak
a náciság sivársága húzódnék? Nem hinném. Valakik
egyszerű opportunizmust, karriervágyat emleget­
nek Schmitt pálfordulása kapcsán, de talán az igaz­
sághoz a legközelebb Varga Csaba és Alain de
Benoist francia filozófus járhat. Szerintük ugyan
Schmitt tényleg elutasította a nácizmust, de annak
nem vágyott győzelme után kíváncsisága mégis az
ismeretlen, a járatlan, s így akár még eséllyel is ke­
csegtethető út felé sodorta. Ahogy Varga Csaba írja
találóan: „gondolható út” volt számára a nácizmus.
(Varga Csaba: Paradigmaváltás a jogi gondolkodás­
ban - Cári Schmitt és a vágyott szintézis megkísér­
lése, Világosság, 2003/7-8.) Es tán titkon megpróbál­
ta saját szellemi fölénye alá vetni a megszülető rend­
szert. (Alain de Benoist: Cári Schmitt et les
sagouins, Éléments, 2OO3/X.) De ahogy megakadá­
lyozni nem tudta, úgy befolyásolni sem. Platón
szürakúzai kudarcára emlékeztethet bennünket
Schmitt hatalomközelsége és hirtelen kegyvesztett­
sége. Talán tényleg nem a filozófusok dolga az álla­
mot irányítani? Mark Lilla amerikai professzor va­
lami ilyesmit sejt számos elbukott értelmiségi (Luk­
ács, Kijévé, Schmitt, Heidegger, Foucault etc.) élet­

Hassliebe
Cári Schmitt németországi reputációja és hazai recepciója
Cári Schmitt neve hallatán Németországban felhorkannak. Ki ezért, ki azért. Amikor egy kom­
munista könyvesboltban Schmitt egyik könyve iránt érdeklődtem, az eladó kioktató hangnem­
ben közölte velem, hogy „fasiszták könyveit nem tartják”. Vagy mikor egy Plettenberghez kö­
zel élő rokonommal Scnmittről beszélgettem, liberális felesége humorosan csak annyit szólt be
a szobába: „Ja, dér alté Nazi!’ De felhorkannak azok is, akik tisztelik, szeretik Schmittet. Egy
plettenbergi kutatója alig hitte el nekem, hogy budapesti egyetemistaként ismerem Schmittet,
s hogy még tételként is szerepel a szigorlatkor. (Más kérdés, hogy munkássága sajnos túlzottan
leegyszerűsítve jelenik meg jogbölcseleti oktatásunkban.) Schmitt tehát vitatott, vitát kiváltó
személyiség. De valahogy megkerülhetetlen. Műveire - még ha csak a „kritikai meghaladás”
vágyától is vezérelve - egyaránt hivatkoznak balliberális professzorok vagy a TAZ anarchista
napilap publicistái. De nevét említve azért minden professzor hozzáteszi náci múltját - a poli­
tikai korrektség szellemkelepcéjének kedvéért. (Elgondolkodtató, hogy míg a szobor nélkül ma­
radt Schmitt kapcsán nem maradhat említés nélkül náci múltja, a Pesten szoborként is megörö­
kített Lukács Györgyöt kritikátlan tisztelet övezheti, legalábbis a nyugati egyetemeken.)
A nyugati heves viták ismeretében meglepően csendesen zajlott le Magyarországon Schmitt re­
cepciója. Pedig notórius nácizóink nekünk is vannak. Mégis: Schmitt munkássága kapcsán amelynek hazai megismertetésében Pethő Sándornak és Cs. Kiss Lajosnak elévülhetetlen érde­
mei vannak - sikerült a hazai jogtudománynak tudományos, s nem ideológiai-politikai vitákat
folytatni Talán túlzottan is siKerült. A tudományosság es szárazság ugyanis megölte Schmitt
személyiségének és mondanivalójának lényegét: a megnökkentést.
Magyarországon meghökkenés nélkül ment végbe Schmitt recepciója. De a vitákat nem spórol­
hatjuk meg. Es akkor tán az egyszerű egyetemista is nagyobb érdeklődéssel fordul e szeretve
gyűlölt nagy tudós felé.
Úgyhogy: kéretik meghökkenni!

útját vizsgálva. (Mark
T.iHa: A zabolátlan érte­
lem). 1936-ban éles tá­
madás éri Schmittet az
SS lapjában, állítólagos
katolikus és zsidó kap­
csolatai miatt, s így
visszavonulni kénysze­
rül berlini katedrájára.
Három évig állt hát a hitleri hatalom szolgálatában,
s ezalatt egyetlen jelentősebb művet sem publikált.
Az utókor mégis ezen rövidke intermezzo alapján
nyilvánította Schmittet intellektuális persona non
grata-vá.
Az 1945-ös összeomlás Berlinben éri. A nürnbergi
perben csak tanúként hallgatják ki, de könyvtá­
rát „ideiglenesen” lefoglalja a hős felszabadító
szovjet hadsereg.
Bár semmi törvény- vagy erkölcstelen dolgot nem
tudnak Schmittre bizonyítani, mégis őrajta statuál
példát az új német állam. Míg egykori nácik sokassága térhet vissza a közéleti pályára - így maga
Martin Heidegger is -, Cári Schmitt önkéntes, de
kényszerű száműzetésbe vonul szülővárosába,
Plettenbergbe. 1945-től 1985 húsvétvasárnapján be­
következő haláláig itt élt.
Ezalatt a 40 év alatt Plettenberg szellemi zarándok­
hellyé vált: szélsőbaloldaliak, anarchisták, ex-nácik
és konzervatívok ültek egymás mellett a plet-tenbergi vonaton. Mindegyikük a titokzatos embert akar­
ta látni Még Joschka Fischer is járt erre.
Schmitt háza így mindig neves vendégekkel volt
teli - a szomszédok gúnyosan csak „ifjúsági szál­
lónak” hívták a házat. Az író Ernst Jünger ugyan­
úgy megfordult itt, mint világfi Nicolas Somban
vagy a német alkotmányjog doyenje, ErnstWoífgang Böckenförde. És jöttek a kíváncsi fia­
talok is. Schmitt mindenkit szívesen fogadott csak dohányozni nem volt szabad. Bort viszont
ihattak, de kizárólag szárazát, mert azt szerette a
házigazda. Estére pedig mindenki kapott egy
jegyzetekkel ellátott könyvet, amiről másnap re­
ferálnia kellett. Egyik kedvenc könyve volt
Benjámin Disraeli kalandregénye, a Tancred. Sze­
rinte ugyanis ebből érthető meg a zsidóság lénye­
ge. (Nicolas Sombart: Ifjúkor Berlinben 19331943). És ha volt kérdés, ami Schmittet élete vé­
géig, már-már patologikus érdeklődéssel foglal­
koztatta, az a zsidókérdés (Judenfrage). Naplói­
ból kiolvasható antiszemitizmusa azonban nem
vallási, nem is rasszista, hanem metafizikai volt újabb megfejtésre váró rejtély, ennek pontos tar­
talma és oka. Ilyen Schmitthez került fiatal volt
Ernst Hüsbert és Gerd Giesler is. Mára nyugdíjas­
ként próbálják meg ápolni Schmitt hagyatékát és
emlékét. Városa ugyanis igen mostohán bánik nagy
szülöttjével. Plettenbergben járva magam is tapasz­
taltam a Schmittre utaló, emlékező nyomok fájó hi­
ányát - a turisztikai információban azt sem tudták,
kit keresek. Pedig háza, amit Machiavelli száműzetési helye után San Casciano-nak nevezett, még
mindig áll. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudó­
sítása szerint 22 évvel Cári Schmitt halála után azon­
ban mintha meglágyulna a hálátlan utókor szíve, s a
politikai korrektségen túl, az időtlen tudást cs szel­
lemi nagyságot is felismernék. Hüsmert és Giesler
egyesületet hoztak létre Schmitt emlékének ápolásá­
ra, s még a szociáldemokrata polgármestert is meg­
nyerték ügyüknek. Szobor, emlékmúzeum, emlék­
tábla - ezek vannak tervbe véve. „És ha 150 év múl­
va Plettenberget és Cári Schmittet egyszerre emlí­
tik, tán elértünk valamit” - mondja az egyik kezde­
ményező (Sollen wir Cári Schmitt ein Denkmal setzen?, FÁZ, 17. Marz 2007).
Igen. Ahogy Königsbergbe Kantot „érezni” já­
runk, Plettenberg is felfedezte Schmitt hírnevé­
nek turisztikai lehetőségeit.
Hegeli dialektika - helyben.
Techet Péter

tizenegyedik oldal

�MIK(A)rofont neki!!
CD ajánló
„Lehetek utálatos, Talán kicsit félénk is vagyok.
Miért nem szeretsz? Miért nem szeretsz anélkül,
hogy megjátszanám magam?
Próbáltam olyan lenni, mint Grace Kelly
De mindig olyan szomorúan néz ki
Aztán megpróbáltam leutánozni Freddie-t
És most személyiség-őrült lettem!”
Megmondom az őszintét. Eredetileg a Good Charlotte új CD-jéről
akartam írni, jól lehúzni azt, és összehasonlítani a régikkel kb. azzal
a konklúzióval, hogy a mélynél js van mélyebb. Aztán véleményezni
ezt az egész tini Emo őrületet. így hát kezdésképpen meghallgattam
a második számot a CD-n, a „Misery”-t (pár idézet belőle: „Tartsd él­
ve a szomorúságod”, „A boldogság nem áll jól rajtam”, „A szomorú­
ság a társam”) és rémesen elment a kedvem, még egy rossz kritikától
is. Na ez volt az a pont, ahol bekapcsoltam helyette a „Life in
Cartoon Motion”-t, Mika most megjelent albumát és elkezdtem rö­
högni. Na ez ám a totál nonszensz. Ehhez kell bőr a képen, hogy va­
laki végigbohóckodjon egy egész albumot! És miért teheti meg? Mert
idáig is pont olyan össze-vissza volt az élete, mint amilyen ez a CD:
amerikai apa és libanoni anya gyermekeként Londonban élt, majd ké­
sőbb Párizsban tanult. Zenei pályafutását tekintve egy szuszra el­
mondhatja magáról, hogy orosz operaénekesnő tanítványaként adott
elő klasszikus darabokat a Royal Opera House-ban? szerzett reklám­
dalt a British Airways-nek
és az Orbit rágóguminak.
Nem csoda, ha ez a srác
személyiség-őrült lett! Es
valóban: így, 23 évesen ju­
tott el arra a pontra, hogy’
a fönt idézett szám
(„Grace Kelly”) már min­
den országban a csapból is
folyik (így Magyarorszá­
gon is).
No igen, csak Mikával az a
baj, hogy nem hasonlítha­
tom össze szokásomhoz
hűen az újat a régivel...
vagy mégis?
Mert hát azt azért be kell
vallani,
hogy
Michael
Holbrook Penniman (ere­
deti név) nem talált fel sem­
mi újat, legfeljebb tökélyre

tizenkettedik oldal

fejlesztett egy már majdnem feledésbe merülő
stílust. Maga Freddie Mercury talán túl régi
összehasonlítási alap lenne, bár a vonulat szálai
valóban hozzá vezetnek vissza. Hát persze,
hogy a glam-rock-ról van szó. Ha most Mika kö­
zelebbi elődeit tekintjük, rögtön megértjük: Ve­
gyük például akár a Darkness-t akár a Scissor
Sisters-t. Na ugye, hogy megvan! Különösen az
utóbbiak voltak, akik itthon megismertették ve­
lünk ennek a stílusnak az újraértelmezését
olyan számokkal, mint a „Take Your Mama
Out” a „Laura” vagy az „I Don’t Feel Like
Dancing”. Azzal a különbséggel persze, hogy ezek az együttesek mind­
mind csoportban merték csak felvállalni ezt a zenét, Mika az egyetlen
példa arra, hogy egyedül is ki mer állni a közönség elé. Ami azért nem
semmi egy olyan stílusnál, ami abból áll, hogy az előadó magából kikel­
ve énekel, ökörködik, táncol, és mindezt úgy teszi, mintha véresen ko­
moly lenne. Egyesek szerint idegesítő és kibírhatatlan, de számukra
Mikának csak annyi mondanivalója vgn, hogy „Aliért nem szeretsz? Mi­
ért nem sétálsz ki akkor az ajtón?!”. Es tudod mit? Igaza van. Ki lehet
kapcsolni a rádiót, nem kell megvenni az albumot. De lehet együtt vagy
rajta nevetni is, szerintem neki mindegy, amíg mosolyt és élvezetet ad­
hat hallgatóinak. Erre pedig van bőven példa: A „Lollvpop” úgy hang­
zik, mint egy cserfes gyermek gúnydal, a „Happy Eriding” a szakítós
szamoknak az a ritka fajtája, ami még egy ilyen állapotban is mosolyt
csal az ember arcára, a „Billy Brown” pedig... Na jó, arról meg ne is be­
széljünk, mert az első strófa után hangosan elnevettem magam az utcán.
Gáz volt. Utcán ne liallgasd... mert... emberek néznek... Na jó, szóval
vissza a kritikához: hát igen, hogy kritikus elem is legyen, azért tudni
kell, hogy a folyamatos lejátszás itt sem működik, mert egy idő után bejojózik az ember. Meg hát ne várjunk különösebb zenei mélységeket a
pasastól De most őszintén, létezik elég előadó, aki pont ezt próbálja el­
érni több-kevesebb sikerrel, holott sokszor nem erre van szükségünk.
Nem véledenül írom ezt, mert a vizsgaidőszak pont ilyen napok összes­
sége: a sok tanulás között nem árt valaki, aki egy kis nevetést és energi­
át kölcsönöz nekünk, esetleg segít megünnepelni, vagy rálegyinteni és
megújítani erőnket az így-úgy sikerült vizsgák után. Ha pedig a meg­
próbáltatás véget ér, megfelelő aláfestő zene válhat belőle a nyárra. An­
nál is inkább, mert nem csak az album kaphat lejátszót, hanem Mika is
mikrofont. Aki éles szemmel figyelte az idei Sziget-plakátokat, az felfe­
dezhette rajta az előadó nevét. Remélhetőleg itt már nem lesz hasonló­
ság az előd Scissor Sisters-szel, akik csak félig-meddig igazolva pótolták
egyéves késésüket a tavalyi fesztiválon. Mégse tudott senki rájuk meg­
sértődni: ahhoz túl jól szórakoztunk!
Barát Zsófia

�A Vatikáni Szerződés revíziója
Jelszó: Az állam és az egyházak végleges szétmállasztása
A hangulat fokozódik. Nem is olyan rég
lam az összegyűlt pénzt arányosan kiegészí­
SZDSZ-es nyomásra a kormánykoalíció ve­
ti. (Később a 0,5%-ot 0,7%-ra, majd 0,9%-ra
zető pártja napirendre tűzte a Vatikáni
emelték, és a kiegészítés módját arányosról
Konkordátum revízióját.
a népszámlálási arányokon alapulóra változ­
A vatikáni szerződést 1997. június 20-án kö­
tatták.)
tötte meg (1997. évi CXXIV tv. az egyházak
7) A katolikus egyház további állami támo­
hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi
gatást kap, melynek alapja az állampolgár­
feltételeiről) Magyarország (Horn Gyula
ok azon döntése, ahogyan az egyházi köz­
miniszterelnök) és a vatikáni Apostoli
szolgáltatásokat igénybe veszik.
Szentszék (Angelo Sodano bíboros államtit­
A vatikáni szerződés nyomán a Magyar
kár), de az országgyűlés ezt csak 1999. júli­
Köztársaság kormánya megállapodást kö­
us 5-én, a LXX. törvénnyel ratifikálta.
tött más egyházakkal, illetőleg egyházi kö­
A szerződés meghirdetett célja a magyaror­
zösségekkel is, így a Magyarországi Refor­
szági Római Katolikus Egyház független
mátus Egyházzal, a Magyarországi Evangé­
működésének a biztosítása volt, hogy az ál­
likus Egyházzal, a Magyarországi Zsidó
lamosított vagyon egy részének viszszakaHitközségek Szövetségével, a Budai Szerb
pása után függetlenül tudjon működni-; to­
Ortodox Egyházmegyével, stb.
vábbá, hogy az államtól átvállalt közfelada­
A szerződés kritikusai (neoliberális politiku­
tok teljesítése (akár az oktatási, akár a szo­
sok és egyes kisegyházak: 2005-ben számuk
ciális alrendszerben), megfelelő állami fi­
kb. 150 volt - mármint a kisegyházaké, nem
nanszírozásban részesüljön.
a neoliberálisoké) szerint ezen szerződés
A nemzetközi szerződés fő pontjai a követ­
sérti az állam és az egyházak szétválasztásá­
kezők:
nak alkotmányos elvét (60. § (3)), illetve a
1) A katolikus közoktatási intézmények az
közpénzek közcélú felhasználásának az el­
államiakkal és az önkormányzatiakkal azo­
vét. A konkordátum revíziójának előkészíté­
nos támogatásban részesülnek.
sére létrehozott bizottság jelentése igen
2) A katolikus felsőoktatási intézmények az
részletes, a megoldási javaslatok terén pe­
államiakkal azonos támogatást kapnak (ez
dig különösen érdekes. A továbbiakban ki­
vonatkozik a hitéleti képzést adó akkredi­
emelném a közel félszáz oldalas tervezetnek
tált szakokra is).
az egyházak állami finanszírozásának legvi3) A katolikus egyház a tulajdonában lévő
tatottabbnak vélt pontjait és a bizottság
műemlékek, múzeumok, könyvtárak és le­
megoldási javaslatait.
véltárak után az állami kulturális intézmé­
Kompenzációs és egyéb (pályázatok, fejlesz­
nyekkel azonos támogatást kap.
tési) támogatások egy jelentős részéből egyhá­
4) Az egyház a kommunizmus idején állami
zi intézmények nem kaphatnak. - A norma­
tulajdonba került egyházi ingatlanok egy ré­
tíva és kiegészítő támogatás nem fedezi a
szét visszakapja, más részük után rendsze­
működési támogatást, ezért nem indokolt
res járadékot kap (1991. évi XXXII. tv.) Az
az egyéb támogatási formákat megvonni az
ingatlanrendezés tematikája az Antall-koregyházi intézményektől. Meg kell teremteni
mány alatt volt az elsődleges, viszont a fi­
annak törvényi szabályozását, hogy az egy­
nanszírozásé és a szociális szféráé az Orházi intézmények is hozzájuthassanak ezek­
bán-kormány alatt került erőteljesen előtér­
hez a forrásokhoz (annál is inkább, mert pl.
be. A Horn-kormánynak az ingatlan-kérdés
szerzetesi iskolának nincs saját bevétele)
még mindig kiemelten fontos volt, de már
Az egyházak adómentessége egyrészt alkot­
nem olyan mértékben, mint elődjének. Ez a
mányossági szempontból kifogásolható, mástéma az Orbán-kormány idején utolsó hely­
re kerül, ami érthető is, hiszen az ingatlan­
Horváth Dániel
rendezés kérdésköre addigra szinte teljesen
Tán...
lezárult. Medgyessy Péter, majd I. és II.
Gyurcsány Ferenc regnálása idején az egy­
Tán egy esőcsepp az őszi éjszakában,
házi szociális- és kulturális intézmények tá­
Napsugár, mely felszárít egy könnyet,
mogatása folyamatos nehézségekbe ütkö­
Vad gyilkos ütem, mely suttogást ölt meg,
zött, ütközik, továbbá (a nemrég lemonHaldokló sóhaj a világnak zajában.
dott/menesztett?) Molnár Lajos kórházi
ágyszám-leépítései is különös mértékben
Tán örök vándor mosolyogva a záporban,
érintették az egyházi egészségügyi intézmé­
Egy szivárványt káromló gyilkos köpet,
nyeket: Bethesda Református Gyermek
Beteg rozsdás szög, átütve remegő kezet,
Kórház: 43%, Budai Irgalmas Rendi Kór­
A corpus - vér áztatta fán - kereszt alakban.
ház: 36%, Szent Ferenc Kórház: 47%.
5) Az állam biztosítja annak lehetőségét, hogy
Tán... tán mindegyik, de tán egyik sem,
az állampolgárok a személyi jövedelemadó
- tán halják a szép ej zenéjét a vakok —
egy százalékáról valamely egyház (vagy egy
Tán nincs válasz. Térdre hullok, keresem.
erre a célra létrehozott állami alap) javára ren­
delkezzenek (1996. évi CXXVI. tv.).
Tán megtalálom. Jó? Rossz? — meghalok.
6) Az állam garantálja az egyházaknak a tel­
- tán a süketeknek táncra kel az ütem. jes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5 száza­ I Tán - és nincs tovább - illúzió vagyok.
lékát; ha ennél kevesebb gyűlik össze, az ál­

részt sérti az állam szuverenitását. - A bi­
zottság alkotmányossági felülvizsgálatot ja­
vasol. (Merő dőreség ezt állítani, hiszen a
TB-t és a nyugdíjbiztosítást a minimálbér
után központilag fizeti a Püspöki Konferen­
cia. Ha pedig az egyházi dolgozók munka­
szerződésük van, akkor teljes fizetésüknek
megfelelően fizetik az egészségügyi - és
nyugdíjbiztosítást).
A hitoktatás finanszírozásáról és a lelkészek jö­
vedelempótlékáról a vatikáni szerződés nem
rendelkezik. - így az állam minden további
nélkül megszüntetheti ezt a támogatási for­
mát. Az egyháznak fölajánlható szja részének
növelésével az egyház kompenzálható.
Egyházi Felsőoktatási Intézményeink a gyors lé­
tesítések és fejlesztések érdekében a szakalapítás,
szakindítás normális, minőségi garanciákat je­
lentő folyamatát nem járták végig, előfordult,
hogy engedély nélkül indítottak szakot, amelyet
utólag kivételes eljárásban engedélyeztek. ? Vilá­
gi szakok esetén az egyházi intézményekben is
az állami és magán intézményekével azonos
feltételrendszert kell alkalmazni: kreditrend­
szer, a bolognai képzésL, a képesítési követel­
mények, a szakindítási eljárás és engedélyezés.
Az OKM szerint az egyházi felsőoktatási intéz­
ményeknek önálló jogi személyiséggel rendelke­
ző felsőoktatási intézményeknek kell lenni,
nem pediglen egyházi jogi személyeknek. Az
állami támogatás felhasználását az OKM nem
vizsgálhatja, csak a Számvevőszék. - Az egy­
házi álláspont elfogadhatatlan, hiszen felsőok­
tatási szakmai feladatokat ellátó, ezen belül vi­
lági képzést is folytató intézményekről van
szó. Az állami felügyelettel kapcsolatban pe­
dig az OKM-et éppoly jogosítványok illessék
meg, mint egyéb intézmények esetén.
E javaslat végtelenül cizelláltan fogalma­
zott, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy
amennyiben a koalíció végigviszi ezt a ter­
vezetet, nem fog kesztyűs kézzel bánni a
keresztény felsőoktatási intézményekkel.
A kormány egyértelmű célja az állam és az
egyházak hosszabb távú szétválasztása
(gyakorlatilag: a költségvetésből 40-80 milliárdot felszabadítani az oktatási is szociális
tevékenységet végző intézmények forrásai­
nak elvonásával), ennek eléréséhez az egy­
házi önfinanszírozás vagyoni bázisának ál­
lami segítséggel történő megteremtését lát­
ják a megfelelő eszköznek. Amely, valljuk
be őszintén, olyan homályos, hogy talán
nem is igaz, nem is gondolták annak!
Takács Gergely

tizenharmadik oldal

�„Mentsük meg Isten méltóságát, kardja majd
rendet lát, s országok zúgnak majd
új dalt, új imát”
A kereszténység legfontosabb ünnepének a Feltámadást tekinti. A magyar néphagyo­
mány jónéhány rítust és szokást megőrzött ennek kapcsán. Erre utal többek között a ma­
gyar eredetű Húsvét szavunk, mely mutatja nekünk, magyaroknak egészen egyedi, sajá­
tos a viszonyunk ezzel az ünneppel, másképp fogjuk fel, másképp is böjtölünk, mint nyu­
gati keresztény testvéreink. A kereszténység ősi hírnökei, hordozói éppen mi, magyarok
vagyunk, ez annál inkább sem meglepő, hogy a tudás népének tartjuk magunkat.
E tudás birtokában, a „hit fegyverével” fel­
vértezve semmiképp sem hátrálhatunk meg
az erkölcsi relativizmus divatjával szem­
ben, szükséges meg- és felmutatni, szokása­
ink, hagyományaink, vallási meggyőződé­
sünk. Ez az, ami egyedül képes a széthulló
társadalmat, és a válsággal küszködő Euró­
pai Uniót megmenteni. Nekünk pedig köte­
lező „a hit védőbástyáiként” példát mutat­
nunk, hisz saját megsemmisülésünk fenye­
get. A belülről szétrothadó Római Biroda­
lom tanulságos előképe lehet kis orszá­
gunknak, tágabban az Európai Közösség­
nek, még tágabban az egész világnak. A ke­
reszténység hozzátartozik identitásunkhoz,
„az ősmagyar pogány szokások”, jelentem:
nem léteztek, a pogánylázadások, melyeket
az ősvallás nevében vívtak sajnos hamis
színben vannak feltűntetve. A németellenesség, pártoskodás, trónviszály és az ősi
szokások védelme rejtőzött mögöttük. Arra
nagyon sok forrásból lehetne idézni, hány
szerzetes és katolikus előjáró írta a magya­
rokról: „a magyarokat nem szükséges meg­
téríteni, mert nem pogányok ők, csak más­
fajta keresztények”. Az ősi szokások, rituá­
lék pedig egyáltalán nem bizonyítanak
semmiféle pogány eredetet, sőt állítom:
egy más kultúrkörnyezetben másképp jele­
nik meg a kereszténység is, így könnyen
meglepetések érhetik azokat, akik egy „csö­
vön át” értetlenkednek az elvarratlan fur­
csa szálak felett. Számomra, egyáltalán
nem furcsa, hogy Jézust az íjfeszítő pusztai
népek párducként szemléltették, és nem bá­
rányként, számukra a szimbolika más ké­
pekkel, más módon jelent meg. Azon sem
lepődöm meg, hogy a Tiszaeszlár-Sinkahegyi ásatásokon feltárt „Elő Jézust” ábrá­
zoló mellkereszten, Jézus Urunk pártus öl­
tözéket visel. Ez a honfoglalás ideje előtti
mellkereszt perdöntő bizonyítéka „po­
gány” voltunknak, annak, hogy a keresz­
ténységet mi már magunkkal hoztuk a Kár­
pát-medencébe. De mennyivel is jártunk
előbbre a kereszténység útján nyugati bará­
tainknál? Az imént említett, feltámadott
„Elő Jézus” sebek nélkül jelenik meg, fedet­
len lábszárral utalva a feltámadás óriási je­
lentőségére, mely nem a kereszthalál bor­
zalmas szenvedéseit próbálja hangsúlyozni.
tizennegyedik oldal

hanem a halál feletti győzelmet. Mint
ahogy Varga Tibor is megfogalmazza, a
Húsvét üzenete: „az örök élet, az anyagból
eljutni a lélek útjára”. Mindnyájunknak ez
az üzenet; átmenni a halálon, új testet kap­
va, mely megszabadul az ördög mérgétől, és
ezáltal romlatlan, örök. Ahhoz, hogy elér­
jük ezt a teljes állapotot, a böjtre van szük­
ség, amikor az egyén elindul az elküldője
felé, megpróbálunk eljutni Istenhez a Ham­
vazószerdától a tavaszi napéjegyenlőségen
(március 21.), Gyümölcsoltó Nagy Boldog­
asszony ünnepén (március 25.) keresztül. A
testi önmegtartóztatás nem elégséges, a
böjt egy lelkiismereti vizsgálatot, meditációs szakaszt is magába foglal. Kívül-belül át­
alakulásra van szükségünk. Didymosz Júdás Tamás írta gnosztikus evangéliumában:
„Jézus mondta: Amikor a kettőt eggyé te­
szitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a
külsőt, mint a bensőt, a fentit, mint a lentit,
s így a férfi, mint a nő egyetlen eggyé te­
szitek, akkor mentek be majd a királyság­
ba” A kérdés, hogy meg tudjuk-e haladni
esendőségünket, egyedi létezésünket, képe­
sek vagyunk e egyesülni Krisztussal. Fel
tudunk-e támadni Krisztussal együtt, hogy
megszabaduljunk az anyag fogságából. Ezt
szimbolizálja a húsvéti tojás, a zárt sírból
feltámadó Krisztus, mely kiszabadul a halál
fogságából... és a tojást feltörik. A lelki test
győzedelmeskedik az anyag felett, a világ
újraéli a paradicsomi állapotot, ez a teljes­
ség fejeződik ki magában az ünnep idő­
pontjában is; a hosszabb nappalok kezdete,

a fény eljövetele, vagyis a tavaszi napéj­
egyenlőség, és a telihold. A teljességet fe­
jezte ki a Nagyszombati Határjárás is, ez
azt jelentette, hogy megkerülték a település
határát, (az ország határát) megkeresve a
feltámadott Krisztus ragyogását az anyagi
világban és ezzel megáldották az ország te­
rületét, megerősítették határát. Az íjfeszítő
és egyes természeti népek a feltámadás, az
újjászületés misztériumát már jóval a
Níceai Zsinat (326) előtt ünnepelték (ez ha­
tározta meg a feltámadás időpontját).
A magyar néphagyomány a feltámadás
után, a 8. vasárnapról is megemlékezett „Fe­
hér vasárnap” néven. Ekkor már a csonka
állapotú (az ember még az anyag múlandó­
ságába zárva) csonka-vasárnapot, és a
Krisztust megkísértő fekete-vasárnapot is
meghaladva eljutunk az öröklétbe. Régeb­
ben ezidőtájt kötöttek rokoni kapcsolato­
kat; komaságot, sógorságot. Ezen a napon
mindannyian egyesülünk Krisztusban, a fi­
zikai világ összeér a metafizikaival.
(A címbeli idézet az Atilla - Isten kardja cí­
mű rockoperából származik)

STEP
1 ic Ei u upcan Luv 5i udci 11* Asm k iáik» i

Thaly Krisztián Florentin

VP STEP of ELSA Hungary

- Gyakornokcsere program -

Kubányi Enikő
E-muil
slcnfrclsnhushtnest.hu

eniko.kithanyifrclsahtulapot.hu
Szeretnél
o külföldön gyakornokoskodni?
o szert tenni kiváló munkalehetőségekre Magyarországon és
+36 70 593-3273
külföldön?
o megismerni külföldi diákokat, országokat, kultúrákat?
, v /www^,?™e

Ha a válaszod igen, akkor jelentkezz és csatlakozz az ELSA csapatához!

Gyakornoki helyek egész Európában! Ausztria, Anglia, Spanyolország, Finnország,
Norvégia, Németország, Olaszország, Hollandia, Litvánia, Görögország csak Rád vár!

�HÍVŐ szó
Csíksomlyó hív
Az európai kereszténység, elsősorban a magyar (nem magyarországi) katolikus hívek szá­
mára kiemelkedő, évszádos hagyományokra visszatekintő ünnepi események közé tarto­
zik a minden évben pünkösd idején megtartandó csíksomlyói búcsú.
Annak ellenére is különösen fontos ez a búcsú a valódi, értékes lelki életre vágyóknak, hogy
korunkban már nem mindig lehet ugyanaz a jelentése, mint amilyen amellyel alapítói erede­
tileg felruházták. Vannak, akik azért látogatják meg ilyenkor a szent helyet, mert szeretné­
nek a környéken olcsón szórakozni egy jót, és amúgy nem tudnak egyedül elmenni oda. Má­
soknak az a fontos, hogy közösségeikben, ismerőseiknek elmondhassák, hogy részt vettek a
csíksomlyói búcsún. Bizonyos körökben ugyanis az sikk. Megint mások csupán ezzel látják Székely keresztaljak Csíksomlyón
letudva az évi keresztényi cselekedetüket. Hogy melyik az elfogadhatóbb motiváció, azt
nem tisztem megítélni; bár ez esetben nem látom érvényesülni a kisebbik rossz elvét. De, ahogyan azt a Szentírásban is olvassuk (legalább­
is benne van): „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”
Szerencsére azonban a többség nem ilyen. Akik elmennek a búcsúra, azoknak legnagyobb része valóban komolyan gondolja a vallásos in­
díttatást. Azért mennek, mert Csíksomlyó valóságos jelképe a katolikus összetartozásnak, és a búcsú varázslatos hangulata és lekisége min­
den őszintén hívő katolikust megérint, meg kell, hogy érintsen.
A ma már Románia területén található Csíksomlyóról először a XIV század első feléből találkozhatunk feljegyzésekkel. Nevét a Somlyó
hegye után kapta, míg a „csík” előtag a tájra utal Az 1400-as évek elején ferences szerzetesek telepedtek le itt, majd az évszázad derekán
gótikus templomot építettek, többek között Hunyadi János támogatásával; az erdélyi vajda a törökök felett 1442-ben aratott győzelmet
akarta ezzel meghálálni Istennek, illetve az Egyháznak. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték. Ezt a tatárok felgyúj­
tották, és bár ezt követben még felújították, helyén ma már egy barokk templom áU, amelyet elődjének anyagából emeltek, építése pedig
1876-ban fejeződött be. Érdemes megemlíteni még a Kissomlyó hegyén található három kápolnát is, amelyek közül a leghíresebb a Salvatorkápolna.
A szerzetesek, méltón a ferences hagyományokhoz, nem csupán a vallásos élet területén alkottak maradandót. Nagyon fontos szerepet ját­
szottak a környék lakóinak szellemi nevelésében is. A csíksomlyói gimnázium mellett található még itt könyvtár és - 1675-től - nyomda is.
Azonban mégiscsak a búcsú a lényeg. És nem csak a cikkemé. A búcsú az, ami mindenkinek elsőként jut eszébe a település nevének hallatán.
Mindezek mellett pedig, pünkösd közeledtével, időszerű is. A csíksomlyói pünkösdi búcsú története a XV században kezdődött. A székely nép
körében ekkor már virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete. Mária-ünnepeken szerte a környékről Somlyóra jöttek ünnepelni az embe­
rek. IV Jenő pápa az 1444-ben írt körlevelében arra buzdítja a népet, hogy járuljanak hozzá a ferencesek templomépítéséhez. Ezért cserébe, a
kor szokása szerint, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. Lényegében ettől kezdve nevezhetjük búcsújáró helynek Csíksomlyói; évről évre
újra összegyűlnek itt az emberek a Szűzanya tiszteletére. Azóta év közben is szüntelenül özönük a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni,
előtte imádkozni. 1990 óta pedig évente több százezer ember zarándokol el ide és vesz részt az ünnepi körmeneten, szentmisén.
Idén a tradícióhoz igazodva, természetesen ismét pünkösd hétvégéjén, vagyis ezúttal május elején lesz a csíksomlyói búcsú.
Teleki Levente

2004. december 5. tanulságai
Könyvajánló
Csaknem két és fél éve már ama tragikomédiának, melyet
akkor mindenki bizonyos értetlenséggel szemlélt. Legke­
vésbé talán épp’ az a „kisember” fogta föl, mire megy ki a
játék, akinek a kettős állampolgárság ügyét a népszavazá­
son dűlőre kellett volna vinnie. A politikai elit nem volt ké­
pes dönteni egy, a rendszerváltás óta húzott-halasztott kér­
désben, kétes értékű „sikerrel” járt viszont a magyar ember
nemzettudatának összezavarásában. Végül a többség pas­
szív, a szavazás érvénytelen maradt, Magyarország pedig
nemzetközi közröhej tárgyává lett. Felvethetjük: „Mivégre
ez a lejárt lemez?” A lemez nem járt le, csak megakadt a le­
játszásban, s csak forog egy helyben, egyre kínosabban és
fülsértőbben. Kérdés, hogy ki hallja? Mert az ügyet „odafönt” újfgnt eltemetni látszanak.
Fasang Árpád zongoraművész és műfordító, volt Unesconagykövet könyve nem pártpolitikai megközelítésű, nem
a napi politikából indul ki, és nem is ahhoz érkezik el
Amennyiben a helyzet ez lenne, egyrészt nem írnánk róla
az ítélet hasábjain, mivel napi politikával mi sem bajló­
dunk; másrészt a megjelenés óta eltelt bő év egy ilyen jellegű kiadvány
esetében szükségképpen elavulttá tenné tartalmát. Ha úgy tetszik, a
könyv semleges, ez azonban nem jelent, mert nem jelenthet értéksem­
legességet is. Emberi jogokat, e körben különösen kulturális jogokat
idéz, s bár tudjuk, hogy környezetéből kiragadva, különösen, ha politi­
kusok citálják, maga a jog is képes politikává válni, itt hiányzik a poli­
tikai, viszont megvan a nemzeti cél. A határon túli magyarok ügye er­
kölcsi kérdés, s nem (pejoratív értelemben vett) „politikai”. Szabjunk
végre rendet dolgainknak!
Amint tette Bibó István anno a politikai hisztéria jelenségének tag­
lalása kapcsán, úgy Fasang a magyar kérdés aktualizált áttekintését
végzi el. Azt már Bibó is kijelentette, hogy „baj van.” A népszava­
zással ebben csupán egyetlen változás esett: „a magyar társadalom
beteg, s erről 2004. december 5-e óta papírja van. A nagy kérdés,

hogy a történtek után vajon mit fog kezdeni ezzel a papírral!’
A szerző az eddig nemigen taglalt történelmi, államelméleti összefüggé­
sek újszerű feldolgozásában látja a megoldást. Tisztáz evidensnek tűnő,
mégis félreértett alapfogalmakat, mint nép, nemzet, kisebbség és több­
ség, egyén és ember. Leírja a határon túli magyarok helyzetét, hogy mi­
ért jelentene sebeik orvoslására valóban korszerű megol­
dást a kettős állampolgárság intézménye, melyet egyéb­
iránt a szomszédos országok is alkalmaznak. S valóban Tri­
anon idején kell kezdenünk, jelentse bár ez egyeseknek a
„sérelempolitika” (de hogyan lehetne „politika” az, ami
tény, történelem??) folytatását. Szót ejt a nemzetállam ku­
darcáról Európán innen és túl, s a francia nemzetállami esz­
me jelenleg zajló paradigmaváltásáról (Id. francia választá­
sok). A jövő a szolidáris vagy szubszidiárius állam lehet, va­
gyis olyan közösségközpontú entitás, mely egyenlőség és
szabadság közt közvetíteni képes, alkalmas lehet a pluraliz­
mus, sokszínűség biztosítására egy államon belül, s a kultu­
rális vagy területi autonómia megvalósításával garantálná a
reális demokrácia és a megmaradás feltételeit a kisebbsé­
gek számára. A könyv kitekint továbbá a nemzetközi és EU
színtérre, egy, a kulturális jogokat elismerő nemzetközi
konvenció kívánatosságára reflektál Idéz a szomszédokkal
kötött „barátságos” államközi egyezményeink szövegéből,
melyek valós működése a „normális” szintjét sem éri el.
Mintha a magyar külpolitika „enyhe” önérzethiányban szenvedne. Mi­
ért?
A sort folytathatnánk.
A kérdés továbbra is nyitott, és szemben sok önjelölt világmegvál­
tóval, a szerző nem is kívánja azt maga eldönteni. Bár véleménye
kiviláglik, mégis inkább szempontokat kíván nyújtani, s a téma
megfelelő mélységű, ám olvasmányos körüljárásával az olvasóra
bízza a továbbgondolást. Az ügy nincs lezárva, lépten-nyomon vis­
szaköszön, szembesülésre kényszerít. De ez nem jelenti, hogy jóvá­
tehetetlen volna. A jég olvad, az európai változások már ajtónkon
kopogtatnak. Ut csak előrefelé visz, döntse hát el végre a magyar,
hogy mi a fontos.
(Fasang Árpád: Egy népszavazás hordaléka. Új Ember Kiadó, 2006.)
Tarr Adám

tizenötödik oldal

�Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek?
Az rendben is volna, hogy a
mai emberek arca torz gri­
maszba fordul, vagy jobb
esetben reménytelenül legyin- I
tenek, ha hirtelen a „jogá- '
szókra” terelődik a baráti be­
szélgetés. A mindennapi jog­
alkalmazó (pl. a rendőr)
ugyan még megtartja a há­
rom lépés távolságot, ha a
forgalmi engedélyben „dr”
betűket lát, de ez inkább csak
az esetleges bonyodalmak el­
kerülésére szolgál, és legke­
vésbé sem a tisztelet jele.
Azok a megtévedt lelkek,
akik a diploma átvétele után
egyből rohannak az okmány­
irodába az igazolványok ak­
tualizálása végett, vagy akik
iwiw adatlapjukban a még a ।
diplomaosztó buli másnapos- |
ságával fejükben odabiggyesztik nevük elé azt a két bötűt, rossz nyo- '
mon járnak, és feltehetően dunsztjuk sincs arról, hogy mekkora
respektje volt valaha a jogásztársadalomnak Magyarországon. Amikor |
még az ügyvéd, a jegyző, a jogtanácsos művelt, a közéletben aktívan
részt vevő, az egyetemen vagy a jogakadémián alaposan kiképzett em­
ber volt, és nem futószalagon termelt jogi szakmunkás.
No, de akkor hol vannak Budapest köztereiről a régebbi korok által a 1
jogásznagyságoknak emelt szobrok? Hol van mindenekelőtt Werbőczy
István? Kérem, ne rójuk meg a Tripartitum szerzőjét: ő igenis ott volt.
Meglehetősen méretes szobra évtizedekig ott állt a mai Ferenciek terén,
a templommal szemben. A carrarai márványból készült alkotás Donáth
Gyula keze munkája volt, egyike a Ferenc József által a századfordulón
a városnak ajándékozott tíz szobornak, 1908. december 15-én avatták
fel az akkori Kígyó téren. A szobor Werbőczyt híres Hármaskönyvével
együtt ábrázolta, és a második világháborút feltehetően komolyabb sé­
rülés nélkül úszta meg. Innentől idézzük a Nemzeti Parasztpárt lapja, a
Képes Világ 1945. májusi számát: „...legcsúfabbul Werbőczy István
Apponyi téri [a tér időközben átnevezésre került] szobra járt. A korai
magyar feudalizmus és a kiváltságos nemesség fővédnökének, a jelkép­
pé lett Tripartitum szerzőjének szobrát május 6-án döntötték le. Van va­
lami szimbólum abban, hogy fejjel fúródott a földbe: így dugta homok­
ba a fejét a magyar reakció minden előtt, ami jogos, méltányos és hala­
dó gondolat volt” Az újságban szereplő képen a szobor valóban fejjel le­
felé, szinte a földbe belefúródva látható. A tudósítás hangvételéből kiér­
ződik a helyeslés. Persze Werbőczyt nem csupán a háború vége után
randalírozási lehetőséghez jutó barbárok tették meg a gyűlölt, elmúlt ।
rendszer megtestesítőjévé, Ady Endre sorai is fülünkbe csenghetnek: ।
„Elmegy a kútágas,/ Marad csak a kútja,/ Meg híres Werbőczi/ Úri
pereputtya./ Árvult kastély gondját/ Kóbor kutya őrzi,/ Hivasd a
törvénybe,/ Ha tudod, Werbőczil’ (Ülj törvényt, Werbőczi). Talán nem
eretnek a gondolat, ha azt mondjuk, ezúttal bizony maga Adybandi is
tévedett. Túl azon, hogy természetszerűleg a legkevésbé sem méltányos
egy 400 éve meghalt jogtudor főnemesen elverni a port a Horthy-rend-

szer minden elmaradt reformjá­
ért, Werbőczynek elévülhetet­
len érdemei is vannak (amelye­
ket persze álmából felsorol min­
den joghallgató, ezért felidézé­
sük itt csupán kötelességszerű
újságírói feladat). Elegendő e
helyütt Grosschmid Bénit idéz­
ni: Werbőczy a magyar jog
önálló feldolgozásával „erőtel­
jes individualitást adott a nem­
zeti jognak, és ezzel az angol­
hoz hasonló önfényű nemzeti
jogi kultúrának rakta le alapja­
it. (...) Hazánk fennállása a
Hármaskönyvön alapszik; a
munka egyike azon eszközök­
A szobor ledőlt...
nek, melyeket mintegy a Gond­
viselés küldött az országnak, hogy azt a nehéz idők és századok súlyá­
val szemben a belső feloszlástól és megsemmisüléstől megóvja”.
Úgy fest azonban, hogy a szobordöntögetők nem olvastak Grosschmidot. Mindenesetre a spontán „népi kezdeményezés” magyarázatának hi­
telességét csökkenti a tény, hogy az akció vasárnap történt, egy szétlőtt,
éhező város kellős közepén; láthatjuk, nemcsak a szándék, hanem a nép­
ítélet végrehajtásának jelenete maga is abszurd lehetett. A szintén bal­
oldali irányultságú Szabadság sem rejti véka alá lelkendezését, bár az
esemény megtörténtét korábbra teszi: „Az 1945. május l-jén felvonuló
ünneplő tömeg igazságot szolgáltatott Werbőczy fölött is... Ledőlt a
szobor, megdőlt az úri Magyarország uralma. A mérkőzést mégsem
nyerte meg Werbőczy: Dózsa a győztes! (...) Hosszú az idő, de mégis
elérkezett. Elégtételt kapott a megcsalt, megkínzott, sokat szenvedett
parasztság, de ez még mindig kevés, az igazi elégtétel még hátra van:
Werbőczy úri törvényei helyett meg kell csinálni a nép törvényeit”.
Kedves olvasóink, eredményeket olvasunk: Dózsa - Werbőczy 1-0. (Ta­
lán ekkor kezdődött a „csinálni” szó nagy karrierje is a magyar közéle­
ti nyelvezetben.)
A ledöntött szoborra, mint egykoron Krisztus feje fölé, Werbőczy bű­
nét is felvésték: „Ugye mostan lóg az orrod. Meghozták a földrefor­
mot!”. A darabjaira tört szoborról további adatok nem állnak rendelke­
zésre. Mindenesetre alig egy évvel az esemény után a kommunista Sza­
bad Nép megvádolt egy tanárt (a cikk címe: „Uszítás a középiskolák­
ban”), hogy Werbőczyt dicsőítette, és azt mondta róla, ő volt a legna­
gyobb magyar jogtudós. A kibontakozó új hatalom tehát később sem
bocsátott meg a Hármaskönyv szerzőjének.
Időközben valamennyi Werbőczy-ábrázolástól megszabadultak: a szege­
di panteon domborműve éppúgy eltűnt, mint az Igazságügyi Palotában
található mellszobor. Egyetlen ábrázolása maradt csupán meg: a Parla­
ment déli főhomlokzatán álló egyik, csak látcsővel kivehető szobor,
Bezerédi Gyula századfordulós alkotása a jogtudóst ábrázolja.
A rendszerváltozás után - a feladatok számbavételekor - senki nem
ítélte elég fontosnak a Werbőczy-szobor újbóli felállítását. így bizony
nehéz lesz visszaszerezni a jogászság elhamvadt tekintélyét!
(források: Pótó János - Az emlékezteiét helyei. Osiris, 2003.; Prohászka
László - Szoborhistóriák. Budapest, 2004.)

EHAVI IDÉZET
„A katolikus egyetem célja, hogy intézményes módon biz­
tosítsa az egyetemek világában a keresztény jelenlétet, s
szembesítse azt a társadalom és kultúra jelentős problé­
máival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katoli­
kus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal
kell rendelkeznie:
1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az
egyetemi közösség részéről is;
2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tu­
dás növekvő kincsestáráról, melyhez a katolikus egye­
tem saját kutatásával keresi a hozzájárulás lehetőségét;
3. hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez;
4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgá­
latára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet!’

II. János Pál pápa Ex Corde Ecclesiae c. apostoli rendelkezése (1990)

Göre Gábor

MEGHÍVÓ
Szeptember 28. és október 1. között hamisítatlan,
pázmányos erdélyi túrára indulunk. A szállás a
székelyföldi Gyergyószárhegyen lesz, a napi
program kötetlen, várhatóan kirándulásokkal és
jókedvvel teli. Látogatást teszünk a Böjté Csaba
atya által szervezett gyermekvédelmi hálózat
szárhegyi otthonában. Az utazás a legfejlettebb
technológiával rendelkező autóbusszal kerül lebo­
nyolításra. Az út teljes költsége (utazás, szállás,
ellátás) kb. 24.000 Ft. Előzetesen jelentkezni le­
het: Christián Lászlónál (Közigazgatási Jogi Tan­
szék) vagy Koltay Andrásnál (Polgári Jogi Tan­
szék), 5.000 Ft. előleg befizetése mellett, szemé­
lyesen vagy e-mailben (itelet@jak.ppke.hu).

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="63">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4624">
                  <text>2007</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4692">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4671">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4672">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4673">
                <text>X. évfolyam 3. szám 2007. május 8.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4674">
                <text>Tartalom&#13;
Pro Facilitate&#13;
Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal&#13;
Ballag a katona, szájában tutora...&#13;
Szakmai napok&#13;
Sportjogi oktatás&#13;
Bajnoki címvédés&#13;
Három pont a mondat végén&#13;
H. JogászEXPO&#13;
Élet a kollégiumban&#13;
„Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!”&#13;
Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléin&#13;
A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója&#13;
Versenyjogi kutatóközpont alakult&#13;
Kidobtunk 7000,- Ft-ot&#13;
Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre&#13;
Kai nomon egno&#13;
MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló&#13;
A Vatikáni Szerződés revíziója&#13;
„Mentsük meg Isten méltóságát..!"&#13;
Hívő szó - Csíksomlyó hív&#13;
Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai&#13;
Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek?</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="49">
            <name>Subject</name>
            <description>The topic of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4675">
                <text>Tartalom&#13;
Pro Facilitate&#13;
Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal&#13;
Ballag a katona, szájában tutora...&#13;
Szakmai napok&#13;
Sportjogi oktatás&#13;
Bajnoki címvédés&#13;
Három pont a mondat végén&#13;
H. JogászEXPO&#13;
Élet a kollégiumban&#13;
„Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!”&#13;
Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléin&#13;
A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója&#13;
Versenyjogi kutatóközpont alakult&#13;
Kidobtunk 7000,- Ft-ot&#13;
Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre&#13;
Kai nomon egno&#13;
MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló&#13;
A Vatikáni Szerződés revíziója&#13;
„Mentsük meg Isten méltóságát..!"&#13;
Hívő szó - Csíksomlyó hív&#13;
Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai&#13;
Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek?</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4676">
                <text>Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László&#13;
Szerkesztőség:&#13;
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba&#13;
E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu&#13;
Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet&#13;
Nyomdai kivitelezés:&#13;
Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4677">
                <text>Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4678">
                <text>2007. május 8.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4679">
                <text>2007.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4680">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4681">
                <text>A4 (210x297) ; (901kb+4554kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4682">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4683">
                <text>PPKE_itelet_X_3_20070508</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4684">
                <text>T00080</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4685">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4686">
                <text>16 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4687">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4688">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4689">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4690">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4691">
                <text>PPKE_itelet_X_3_20070508</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="295">
        <name>Ablonczy Zsuzsanna</name>
      </tag>
      <tag tagId="296">
        <name>Balog Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
      <tag tagId="297">
        <name>Szendródi Szabolcs</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="267" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="513">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/360fc1863522e321e3992a310ee85af5.jpg</src>
        <authentication>0015fa28e0dc2024be6c5706d4e01ca5</authentication>
      </file>
      <file fileId="514">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/fa00378a6f869c979da361d16de95ca8.pdf</src>
        <authentication>c5ceb0c4438897395be9671f255d9f12</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4647">
                    <text>_2_2OD7O4O3
A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja

ÍTÉLET
A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

A FOGYASZTÁS
LÁBADY TAMÁS

ESTERHÁZY JÁNOS

VÉDEGYLET

SZENT ERZSÉBET

SZILASI ALEX

PÁZMÁNY SZALON

X. évfolyam, 2. szám

e-mail: itelet@jak.ppke.hu
honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

2007. április 3.

�Nagy Sándor, a fogyasztó

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,
addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)
IMPRESSZUM

Felelős kiadó:
dr. Bándi Gyula dékán
A szerkesztőbizottság tagjai:
Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője),
Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor,
Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István,
Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila,
Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna,
Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató),
Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László,
Teleki Levente, Ziegler László

Szerkesztőség:
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu
Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

Nyomdai kivitelezés:
Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.
TARTALOM

Hírek
Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain
„A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak
profik műveljék”
Érzelmek, Értékek, Jog
A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata
Március 15-e a Dunán
Illetlen és szokatlan gondolatok estje
Az ismeretlen hős
Pázmány Szalon
Rólunk: Póker-arc és gulyásleves
Az Európai Jogelméleti Akadémia
„Átvinni a zenét a túlsó partra”
Requiem egy álomért
A félelmetes Turul
Egy ősi múzsa
Szárhegyi reménysugár
Száz év magány
Asszony rózsákkal
Ha a Duracell nyuszi kidől...
Hívő szó
Kik vagyunk
Hallgatók az urnánál
Ehavi idézet
Pro Facultate-nap
Ki lesz a bajnok

3
4

5
6
6
7
7
8
8
9
9
10
11
11
12
13
13
14
14
15
15
16
16
16
16

Toborzás!
Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan
hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság
munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a
szerkesztőség bármely tagjánál.
Látogassatok el az ítélet honlapjára!
www.jak.ppke.hu/itelet
A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem
szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak
archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális
híreket, közérdekű információkat is tartalmaz.
második oldal

Érdekes vitát folytattunk le a szerkesztőség tagjaival, az első szám
megjelenésének örömére tartott pezsgős koccintás alkalmával. A be­
szélgetés akörül forgott, hogy vajon mennyiben kell közéleti irányult­
ságúnak lennie, illetve mennyiben kell közvetlenül politizálnia egy
egyetemi lapnak. A döntő többség arra az álláspontra helyezkedett,
hogy a közéleti tartalom elengedhetetlen, de a napi politika a lapban
mellőzendő. Persze, ma már bármi kerüljön is szóba egy beszélgetés so­
rán, szinte kizárható annak esélye, hogy ne lehessen megtalálni az
adott téma politikai vonatkozásait: eljutottunk oda, hogy már a leg­
alapvetőbb kérdésekben sincs egyetértés, sőt, egyre bántóbb éllel rajzo­
lódik ki a meg nem értés a társadalom tagjai között.
A politizálás diákkorban is fontos, de aközben létfontosságú,
hogy senkit ne kápráztasson el a napi események olykor vakító fé­
nye. Az igazi vita nem pártokról, a közélet egyes nehézsúlyú har­
cosairól szól. Nem érdemes gondolkodásunkat mások által meg­
szabott keretek közé zárni, kiváltképp, ha olyanokról van szó,
akikre alig néhány évtized elteltével senki nem emlékszik majd.
A vita a morális alapértékekről folyik. Azokról, amelyeket itt, a
Pázmány jogi karán fokozott erőteljességgel kell bemutatni. A jog
- minden felületes látszat ellenére - erre igencsak alkalmas. Ami­
kor az erkölcsöt tiszteletben tartó szerződésekről, a tulajdon szo­
ciális kötöttségeiről, az emberi élet kezdetéről és végéről, a sajtó­
szabadság helyes értelmezéséről, a munkavállaló védelméről, a
közvetlen demokráciáról beszélünk, olyan kérdések sorához érünk
el, amelyek egy közösség életét, annak vállalt és betartott erkölcsi
értékeit alapvetően határozzák meg, és jelölik ki tagjainak útját.
A morális alapértékek segítségével kijelölt célok közül természete­
sen kiemelkedően fontos a közösség továbbélésének a biztosítása.
Azért annak tagjain kívül senki más nem fog egy árva lépést sem
tenni. A mi közösségünk (nevezzük bár népnek, nemzetnek, társa­
dalomnak, ahogy tetszik) pedig igencsak rászorul a segítségre.
A népesedéspolitika eredménytelenségével, az egészségügy, az okta­
tás, a kultúra lezüllésével minden korábbi, sokévszázados erőfeszí­
tés értelmét vesztheti. A szeptember óta látványosan forrongó ma­
gyar közélet első számú kérdése ez, és nem a kordonok, az égő au­
tók, vagy a bárdolatlan miniszterelnöki megnyilvánulások.
A jog az igazságra és az erkölcsre tanít. A katolikus egyetem pedig azt
vallja, hogy az alapvető erkölcsi normák kétezer éve változatlanok, az
igazság objektíve létezik, nem relativizálható, és a fontos kérdések
mind-mind eldönthetők, mi több, kötelezően, felelősen el is döntendők.
Az ehhez hasonló eszmefuttatások sokakból egyfajta fásult elutasí­
tást váltanak ki. Sokan kikérik maguknak az erkölcsi kioktatást,
amelynek már a végighallgatása is fárasztó, és amely semmire nem jó,
mert forintban (pláne euróbán) nem mérhető hasznot ígér, a normák
betartásának jelentős erőfeszítéséért cserébe. Azt mondta valaki ne­
kem a minap, hogy a jogászok fennsőbbrendűnek gondolják magu­
kat másokhoz képest. Ez persze nagy butaság, de naivan abban re­
ménykedem, a téves benyomás talán abból is fakad, hogy a jog tanu­
lása némelyeket képes rávezetni az erkölcsileg helyes útra, amelynek
nyílt vállalása persze az utat tévesztett kóbor lelkek szemében olykor
önteltnek, sőt agresszívnek tűnhet. Ezt az utat türelemmel és alázat­
tal el kell magyarázni mindenkinek, aki nem részesült abban a kegy­
ben, hogy más módon leljen rá. Persze nincs erre mindig idő és lehe­
tőség, a közösségben való gondolkodást pedig sokan már eleve pro­
vokációként élik meg: az ő esetükben diadalmaskodni látszik a ma
uralkodó eszmék által sugallt, támadhatatlannak, tökéletesnek vélt,
valójában zsákutcába vivő, hamis individualizmus.
Igen, korunk ideálja a „fogyasztó ember” lett, aki a rá mért néhány
évtized alatt minden elérhető földi jót megszerez magának. Ettől
harsog a tévé, és ezt hirdeti a közéletben megnyilvánulok jelentős
része is. Nemrég olvastam egy cikket egy angol úriemberről, aki
alig túl a harmincon már fontmilliomos, napi 16 órában hajszolja a
pénzt, és éppen most vett magának egy városkát a bolgár tenger­
parton, amelyet önmagáról stílusosan Alexander- nek (Sándor) fog
átnevezni. Alighanem korunk Nagy Sándora ő. De vajon marad-e
elég ideje valóban élni? Mi is az élet, és mi célja lehet a fékevesztett
habzsolásnak? „Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz
akkor mindaz, amit felhalmoztál (Lk 12, 20)?”
Koltay András

�Lánchíd Rádió, FM 100.3.
Rádiót indított a Hír TV és a Magyar Nemzet mögött áló tulajdono­
si kör. Március 15-e hajnalban kezdte meg működését Magyarország
első konzervatív kereskedelmi adója, a Lánchíd Rádió.
A nap huszonnégy órájában fogható sugárzást egyelőre Budapest és
vonzáskörzete élvezheti. Ezzel párhuzamosan azonban az Interneten
keresztül (www.lanchidradio.hu) a világ bármely pontján elindítható
az élő adás. A rádió főszerkesztője Belénessy Csaba, a Vasárnapi Új­
ság korábbi vezetője, de rajta kívül számos az ismerős hang a Magyar
Rádióból. Ilyen többek között Szilágyi Zoltán, aki korábban a Kossuth
Rádió bemondója volt; Jónás István, a Napközben korábbi műsorveze­
tője; a Vasárnapi Újságból ismert Földvári Géza; a Mi időnk című mű­
sorban megszokott Horváth Ágnes. A csapatot erősíti Kovács Kokó
István is, aki vasárnap esténként közéleti emberekkel beszélget.
A Lánchíd Rádió Kft. műsorszolgáltatási szabályzatába belekukkant­
va kiderül, hogy engedélyét közműsor-szolgáltatásra kérte és kapta
(elérhető a Kulturális Közlöny 2006. évi 23. számában). Eszerint a na­
pi műsoridő több mint ötven százalékát közszolgálati műsorszámok
teszik ki. De ne ijedjünk meg, marad elég hely a zenének is. Jeszensz­
ky Zsolt, a rádió zenei vezetője igényes, ám a többi kereskedelmi adó
repertoárjából eleddig jószerivel kimaradt dallamokat ígér.
Minden egész és félórában hírek hallhatók, a köztük lévő időt pedig
különböző hírműsorok és magazinok töltik ki. Ilyen például a regge­
li hír- és szolgáltató magazin, a Lánchíd Expressz; a fiataloknak ki­
talált Lánchíd Junior; a környezetvédelemnek teret adó Zöldgömb;
a Délelőtti és Délutáni Kalauz (amikor bekapcsoltam a rádiót, ebben
a műsorszámban épp az Erasmus-ösztöndíj nyújtotta lehetőségekről
volt szó).
Belehallgattam a műsorba rögtön március 15-én délelőtt, és itt való­
ban az 1848-as év eseményeiről volt szó, nem pedig a napi politiká­
val kényszeresen párhuzamot kereső beszédeket kellett hallgatnom.

Sáhó Eszter

A Vad Fügefa Egyetemi
Katolikus Közösség estéi
Április 16.: Misszió, mint az Egyház
alapfeladata
Április 23.: A feltámadás - életünk ér­
telme, életünk célja
Május 7.: Mindennapi fájdalmas tapasz­
talataink
Május 14.: Isten mellénk szegődött
Május 21.: Jézus hív: ajánld fel magad!
Június 4.: Láttuk az Urat!
Mindez gitáros énekekkel, imával,
csenddel és agapéval.

Találkozzunk minden hétfőn este a Ta­
nári Klubban 18.30-20.30-ig!

Fegyelmi ügyek a Karon
Az elmúlt évben a Fegyelmi Bizottság összetétele részben megvál­
tozott: Komáromi László adjunktus úr helyét Békés Ádám adjunk­
tus úr vette át. Változott a Hallgatói Fegyelmi és Kártérítési Sza­
bályzat is, mely ma már az SZMSZ részét képezi: az új szabályzat
több eljárási garanciát tartalmaz, és részletezőbben sorolja fel a fe­
gyelmi vétségeket és a lehetséges fegyelmi büntetéseket. Az ügyek
száma lényegében változatlan, azonban néhány újdonság figyelmet
érdemel. A közelmúltban több esetben került plágium-ügy a Fegyel­
mi Bizottság elé: idegen szellemi tulajdon jogosulatlan felhasználá­
sát a Szabályzat ma már kifejezetten a fegyelmi vétségek közé so­
rolja. Az ilyen ügybekben a bizonyítás igen egyszerű, hiszen aligha
a véletlen műve, ha egy évfolyamdolgozat szó szerint egyezik egy
neves professzor interneten fellelhető tanulmányával... Áz elköve­
tők a határidők szorításában talán nem mérik fel, hogy nem csak
szert tenni egyre egyszerűbb ilyen módon dolgozatokra, hanem ha­
sonlóan könnyű az ilyen visszaélésék kiszűrése. A plágiumügyek
szaporodása mellett újdonság, hogy első ízben került a Fegyelmi
Bizottság elé olyan ügy, melyben egy magáról megfeledkező hallga­
tó tettlegességre vetemedett a Kar egyik alkalmazottjával szemben.
Első fokú határozatában a kari Fegyelmi Bizottság a hallgatót az
Egyetemről kizárta. Remélhetőleg a kirívó eset egyedi eset marad.

Schanda Balázs
A kari Fegyelmi Bizottság elnöke

Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára
A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott
a felismerés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára,
mely viharos gyorsasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgo­
zik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei
ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő vilá­
grendet épített fel.
Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egyko­
ri vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a
katolikus gondolatot, világképet is képviseli.
Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában
meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza
az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban.
(Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest:
Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.)

A Pázmány-film újra kapható DVD-n
A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben
diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető felada­
tokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filínet
elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott.
A belőle készült DVD hamar elfogyott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért.

harmadik oldal

�Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain
Beszélgetés Dr. Lábady Tamás egyetemi docenssel
Előadásai folyamatos teltházak előtt zajlanak, és alighanem ez a legnagyobb elismerés,
amit a hallgatóság egy oktatónak nyújtani tud. Azok közé tartozik, akik képesek a téte­
les jog tárgyalása során élővé tenni azokat az alapértékeket, amelyekre ennek a jogi kar­
nak épülnie kell. Lábady Tamást faggattuk azon kérdésekről, amelyek meghatározó je­
lentőséggel bírnak a Kar önmeghatározásában és közeli jövőjének tekintetében.
- Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint
a többi, jogtudományt oktató egyetem?

- Nem attól más, hogy ezen az egyetemen
ministráns gyerekek a hallgatók, ami tulaj­
donképpen az induláskor egy picit az el­
képzelés volt, hanem attól más, attól kell
másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan
oktatják a tárgyukat, milyen szemlélettel
oktatják a tárgyukat, és hogy ebből mi az,
ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom,
hogy egy keresztény szellemiségű egye­
temnek az alapvető, meghatározó kérdése
a tanári kara. Egy universitas attól egye­
tem, hogy katedrája van és hogy mi az,
ami a katedrán elhangzik, milyen segédesz­
közök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hall­
gatók rendelkezésére, milyenek a kiegészí­
tő tárgyak a főtárgyak mellett. Ezek azok
a körülmények, amelyek meghatározzák
azt, hogy ez keresztény szellemiségű-e,
vagy pedig nem.
-Hogyan került kapcsolatba a frissen szerve­
ződő új jogi karral?

- Számomra rendkívüli kihívást jelentett,
amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkot­
mánybírói székben ülve Zlinszky János pro­
fesszortól, aki alkotmánybíró társam volt, és
aki ennek a Karnak - mondhatjuk ezt - az
alapítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilat­
kozatot a jövőbeni oktatási tevékenységemre
vonatkozólag a Kar akkreditációja érdeké­
ben, mint tudományos fokozattal rendelkező
oktató. Én akkor már közel 25 éve a Pécsi
Egyetemen oktattam, és nagyon szerettem
azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi
egyetemi munkát, de óriási feladatot és kihí­
vást jelentett, hogy azt a keresztény szellemi­
séget, amiben én felnőttem, és amit az elmúlt
rendszerben is megpróbáltam az életemben
több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanár­
ként képviselhetem és adhatom át a fiatal ge­
nerációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat
és kihívás, mert én a jogot ideológiai alapon
tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt
az ideológiát soha nem tettem magamévá,
nem vált lényem részévé, azért a diplomám
mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege
nem más, mint a munkásosztály akarata, és a
kapitalista világban a jog a kizsákmányolás
eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták be­
lénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvas­
tam már mást az egyetemi évek alatt, akár­
hogy búvárkodtam a római jogi gyökerű, ke­
resztény erkölcsön felnövekedett európai jogi

negyedik oldal

szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a ka­
tedrán, az egyetemen mást kaptam.
- Hogyan lehet a sokak által világnézetileg
semlegesnek gondolt jogban transzcendens
értékeket találni? Másképpen fogalmazva:
hogyan lehet a keresztény eszméket a jogi ok­
tatásba belevinni?

- Azt mindig tudtam, hogy a jog bizonyos ér­
telemben természetjogi gyökerű, bizonyos
értelemben transzcendens, tehát emberen tú­
li összefüggései vannak. Itt, a Katolikus
Egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon
belül a magánjog ezen összefüggéseit. El­
kezdhettem a tulajdonjog lényegét magya­
rázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia
első sorait idéztem, melyek alapján a tulaj­
donjog lényege - amikor Isten azt mondja,
népesítsétek be a földet és hajtsátok uralma­
tok alá - az uralmi viszony, ugyanakkor azt
is mondja, hogy nektek adok minden nö­
vényt, amely magot terem és minden fát,
amely magot rejtő gyümölcsöt érlel. Nektek
adok, de ez a tulajdon kötelez. Nem tehetem
vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent,
ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején
Napóleon sugallatára a francia Code Civil
megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon
nem szentségek, hanem igenis, a tulajdon kö­
telez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tu­
lajdon közérdekű hasznossága együtt jár a
tulajdonjog lényegével. Vagy például a meg­
bízási szerződést, annak bizalmi elemét, a
megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus
mennybemenetele előtti utolsó szavaival, a
galileai üzenettel magyarázom, amikor azt

mondta apostolainak, hogy menjetek el a vi­
lágba és tegyetek kereszténnyé minden né­
pet, tanítsátok és kereszteljétek meg őket az
Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rá­
juk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jog­
viszony lényege. A lehetőség, hogy ilyen
szellemben oktassak, izgalomba hozott, lel­
kesített.
Sokat olvastam már korábban is a klasszi­
kus, római jogi emlőkön fejlődő európai jo­
gi gondolkodásról, de kihívást jelentett az
is, hogy a rendszerváltás utáni években a je­
lenlegi európai magánjogi kultúrához törté­
nő teljes emancipációt kellett megvalósítani,
hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás
előtti időszakban voltunk. Már a korábbi
oktatási éveimben, a Pécsi Egyetemen is
megpróbáltam valamiféle, az igazságnak
megfelelő szellemiséggel oktatni a tárgya­
mat. Itt azonban abban a mélységben, azok­
kal a gyökerekkel tehettem ezt, amikor bát­
ran és nyugodtan citálhattam a középkori
nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit,
vagy a jogban megjelent szociális gondolko­
dásra példaként hivatkozhattam a két pápai
enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a
Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. szá­
zad végén, a XX. század első harmadában
már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a
szerződési szabadsággal, illetőleg annak
korlátáival, az elesettek, a nincstelenek, a
rászorulók, a szegények irányába való elfor­
dulással foglalkoztak. Ebben a szellemben
kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog,
amely az autonómia, a szabadság joga mert hisz szabad szerződéskötés, szabad
végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van
-, tulajdonképpen csak az élet anyagi alap­
ját garantálja. A vagyonjog helyett a sze­
mély méltóságának védelme az, amely ga­
ranciát ad arra, hogy teljesen autonóm mó­
don élhetünk és cselekedhetünk. Összefog­
lalva mindezt, azt szoktam mondani a hall­
gatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulaj­
donképpen három pilléren épül fel: ezek a
görög szellemiség, a római jog és a keresz­
tény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk,
hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Gol­
gota.
- A XX. század az Istentől való elfordulás
százada. Nem csak itt ebben a térségben, ha­
nem voltaképpen az egész világon. Ennek el­
lenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket,
történelmi elmaradottságunkat is figyelembe
véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a
katolikus jogi kart és az egész egyetemet élet­
re hívta? Hiszen azért ez nem csak néhány
lelkes ember akaratán múlott.
- Én azt gondolom, hogy a rendszerválto­
zás előtti időszakot hagyjuk el, mert azt va­
lamennyien ismertük, megéltük, meglehe­

�tős keserűséggel és haraggal tekintünk
vissza arra a korra, amelyben élnünk kel­
lett. A rendszerváltás után két irányba
mozdult el a magyar társadalom, egyrészt
a liberális nosztalgiák erősödtek fel, más­
részt pedig a konzervativizmus. Azt gon­
dolom, hogy a keresztény szellemiség a
kettő között helyezkedik el. A magyar tár­
sadalomban - és állítom, hogy az európai
társadalmak jó részében is - a szekularizá­
ció, a laicizálódás korában igen erős és ká­
ros a média hatása. Az olykor villámgyors
és számunkra kedvezőtlen társadalmi vál­
tozások ellenére azonban létezik egy mag,
amelyik az előbb említett krisztusi megbí­
zás, a galileai üzenet szellemében él. Rá­
adásképpen még ma is tagadhatatlan a jog
keresztény értékrendje.
Hiába hagyta ki anno az Európai Unió al­
kotmánytervezetéből a keresztény értékek­
re való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát
a sorok között számtalan vonatkozásban
benne van, másrészt pedig a történelem bi­
zonyította, hogy azok a korok, amelyek
alapvetően csípőből tüzelve tagadták a ke­
resztény értékrendet, nem voltak életképe­
sek. Határozott meggyőződésem, bár lehet,
hogy társadalomban a létszámot tekintve
kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen
értékrend fenntartását, továbbfejlesztését,
az ebben való gondolkodást, mégis létezik
ez a közösség. És a történelem során nagy
dolgokat álláspontom szerint mindig a ke­
vesek vittek végbe.
Nálunk is minden évfolyamnak megvan az
a magja, és ez nem éppen csak kétszámje­
gyű mag, hanem legalább a Kar egyharmada, ahol az, amit megpróbálunk keresztény
értékként továbbadni, valahogyan, valami­
lyen mértékig beépül a hallgatók gondolko­
dásába. Talán ők már ezt fogják előírni gye­

rekeiknek, ezt fogják továbbadni munká­
jukban, környezetükben.
- Hogyan értékeli az elmúlt esztendőket, és
hogyan képzeli el a jövőt, milyen irányokba
kell tovább fejlődni?

- Hiszek benne, hogy valami megfogant.
Persze kevesen vagyunk. Kevesen va­
gyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar öszszeállítása is, mert nem csak én, hanem
minden kollégám ideológiai alapon tanulta
a jogot, és hát ez bizony nagyon erősen be­
folyásolta a gondolkodásunkat. Mert a ma­
tematika teljesen egzakt tudomány, de
amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet
mögé, annak lehet valamiféle keresztény
értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehe­
zebb megtalálni, és szerintem ez az okta­
tók felelőssége. Ezért valamennyiünkön
nagy felelősség nyugszik.
Azt gondolom, hogy az elmúlt 10 esztendő
minden küzdelmével, minden kudarcával,
minden sikertelenségével együtt is sikertör­
ténet. Katolikus, tehát keresztény szellemi­
ségű jogi kart sikerült alapítani, megelőzve
a Károli Gáspár Református Egyetemet,
amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban
vagyunk. Sikertörténet, mert meggyőződé­
sem, amint már említettem, hogy az innen
kikerült hallgatók leikébe, akármennyire tá­
vol is vannak már tőlünk, vagy majd eltávo­
lodnak a későbbiekben az életük során ettől
a szellemiségtől, valami azért beépült, ami
kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetően
abban látom, hogy a tanári kart kell tovább
erősíteni.
Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a
tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a tör­
ténelmi folyamattal, ami 2000 éven keresz­
tül Európában meghatározó volt, akkor le­
het egyetemként még tovább működnünk,

de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez
az oktatókon múlik, ezért nagy a felelőssé­
günk, többek között nekem is, hogy a fiatal
oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el,
az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen
tartásával olyan ifjú generációt gyűjtsünk
össze, építsünk magunk köré, akik képesek
lesznek majd nagynevű elődeik vállára állva
tovább vinni ezt a szellemiséget. Van egy
olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói
megbízatásom a Pécsi ítélőtábla elnökeként,
akkor a gyakorlati pályával teljes mérték­
ben felhagyok, és teljes erőmet az egyetemi
oktatásnak szentelem majd.
A tapasztalatom az, hogy az elmúlt 10 év­
ben az egyetemi élet az első nagy lelkese­
dést követően nagy hanyatláson ment ke­
resztül. Az ember életében a románc után
mindig következik a csalódás, és most a már
többször emlegetett mag nagy felelőssége,
hogy az egyetemi életet némileg aktivizálja,
felpezsdítse. A kezdeti időszakban voltak
bálok, tanrenden kívüli előadások, nagyon
jól működött az angoloktól átvett tutor­
rendszer, amikor minden oktatónak volt 1015 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot
alakított ki, volt egy színvonalas hallgatói
újságunk. A lendület megtörése után most
úgy látom, hogy valami megint elindult.
Vannak kisebb, kifejezetten keresztény kö­
zösségek a karon. A magas létszám ugyan
nagy ellenhatást képez, Ortega y Gasset is
megírta, hogy a tömegnek milyen sodróere­
je van, és hogy mennyire eltérítheti az em­
bert a helyes útról. A kisebb létszám mindig
jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tet­
szik, a bibliai mustármag, amelyből az Egy­
ház is kinőtt. Ezt határozottan, mindvégig
láttam az eltelt tíz esztendő alatt. Ez ad re­
ményt.

Göre Gábor

„A zene túlságosan fontos ahhoz,
hogy kizárólag csak profik műveljék”
E fenti gondolat jegyében született 2004 ta­
vaszán a Lippay György Kör lelkes tagjai
között az az elhatározás, hogy Karunkon a
tánccsoport, színjátszó kör, tutor-rendszer,
hitéleti tevékenység és még számos közös­
ségi színtér mellett végre kamarazenekar is
szerveződjön. A cél tehát az volt, hogy
klasszikus zenét játszó diákokból zenekar
jöhessen létre.
Némi elszántság és aktív szervezés eredmé­
nyeként 2004 őszén a zeneszerető egyete­
mista vonósokból és fúvósokból álló zene­
kar elkezdte működését, és a hagyományos
kari karácsonyi ünnepségen már sikerrel
bemutatkozhatott, melyet 2005-ben önálló
est követett. Hamar kiderült: a heti rendsze-rességű próbák nem csak egy-cgy fellé­
pésre való szorgos felkészülést jelentenek,
hanem egy roppant jó hangulatú, öszszetartó, vidám társaság alakult ki. A 2006. év
fordulatot jelentett a zenekar életében. Az
eddigi nagyrészt vonósokból álló zenekar

profilja módosult, immár a szimfonikus ze­
nekarokhoz közelítő fúvós szólamokkal is
büszkélkedhet.
Egyetemünkön való szereplések mellett cé­
lunk, hogy további intézmények rendezvé­
nyein is megmutathassuk magunkat, amit
indokolttá tesz az is, hogy a zenekar tagjai
immár nem csak a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem, hanem más egyetemek és főisko­
lák hallgatói is. Voltunk már „születésnapi
ajándék is, egy rövid darabot adtunk elő
gyertyafénynél. A tavaszi szemeszterben elő­
reláthatólag két koncertünk is lesz. A Páz­
mány Szalon egyik előadását fogjuk gazda­
gítani, májusban pedig a Vakok Intézetének
Nádor-termében játszunk. Az eddigi reper­
toáron Bach, Mozart, Strauss, Rossini, Bar­
tók, Csajkovszkij, Sibelius, Rameau,
Heidrich, Farkas, Gluck, Corelli, Handel,
Kókai művei szerepeltek, a lista azonban fo­
lyamatosan bővül. A zenekar karmestere
ÉLTE karvezető szakon végzett, koncert­

mestere Zeneakadémiát végzett hegedűmű­
vész, karunkon végzett ügyvédjelölt.
Az évközi, heti próbák mellett nyári tábort
— melynek első helyszíne Tata volt —, illet­
ve egyéb közös programokat, kiránduláso­
kat is szervezünk. Rendkívüli támogatást je­
lent számunkra, hogy a Kar számos munka­
társának (az oktatóktól kezdve a könyvtár
vezetőségén át a portaszolgálatig) jó szándé­
kú segítőkészségét tapasztalhatjuk, hiszen
anyagi támogatás nélkül működő, „önkén­
tes” zenekarról van szó. Reméljük, hagyo­
mányt indíthatunk azzal is, hogy nyitottak
vágjunk a folyamatos frissítésre, így gó­
lyáktól kezdve doktoranduszokig minden
vonós, fúvós kollégát örömmel várunk.
Ha kedvet érzel ahhoz, hogy játssz velünk,
keresd meg bátran Gerencsér Balázst (0670-456-3467,
bgcrcncscr@ja k. ppkc.hu)
vagy Király Éva Máriát (06-30-311-0039,
ekiralyl3@yahoo.com)!
.

7

'

Király Éva Marta

ötödik oldal

�Érzelmek, Értékek, Jog
Reflexiók A tévé ügyvédje c. műsorra
X Magyar Televízió „A tévé ügyvédje” című műsorának egy márciusi adása különösen fel­
keltethette minden joghallgató érdeklődését. A témája a következő kérdés volt: iár-e saját
jogon kártérítés annak a sorsszerűén fogyatékos gyermeknek,, aki orvosi műhioának kö­
szönheti megszületését? Juszt László vendége két ügyvéd: Abrahám László és Erdős
György, valamint egy bíró: Lábady Tamás voltak.
Már ebből a rövid bevezetőből látható, hogy a
ségre méltó. Ez igaz is, azonban - döbbenetes
téma izgalmas, sok vitára adhat okot, így pap­
módon - végig megkerülték azt az alapvető jo­
rikás hangulatú műsorra számíthattunk. Nem
gi kérdést, hogy a gyermeknek mi a kára, és
is lett másként. A műsor készítői egy érzel­
azt ki okozta. Lábady Tamás hiába próbálta
mekkel telített bevezető kisfilmmel indítot­
következetes levezetéssel bizonyítani: a gyer­
tak: két család mesél arról, milyen nehéz nekik
mek kártérítési igénye alaptalan, a műsorveze­
fogyatékkal élő gyermekükkel élni, és milyen
tő és az ügyvédek ellenálltak. Az egyik ügyvéd
rossz magának a gyermeknek is. Ezután a
közelebbi részletezés nélkül a „tétele? jogra”
hivatkozott, sőt, még ki is oktatta az ítélőtábmeghívott két ügyvéd ecseteli - és fogja még
ecsetelni egész idő alatt - ugyanezt.
la elnökét: „A tételes jogszabályok helyett az
Ami az ügy jogi vonatkozásait illeti, érdemes
ítéletbe fikciókat beépíteni nem lehet. Erkölcsi
ezeket röviden összefoglalni. A Legfelsőbb Bí­
normákat sem!’
róság egyik háromtagú tanácsa három konkrét
A műsorvezető pedig, miután látta, hogy a lo­
ügyben kimondta: „A fogyatékossággal szüle­
gika és a jog ellene szól, alattomos módon
tett gyermek saját jogon igényelhet kártérítést,
Lábady Tamas feleségének szegezte a kérdést:
„Ha Önnek adatna - Isten ne adja - egy ilyen
ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elma­
radt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a
unoka, akkor mit csinálna?” Vagyis a női érzel­
terhesség-megszakítással kapcsolatban a jog­
mekre és együttérzésre apellált, hátha az majd
szabály által biztosított jogával, és a gyermek­
enyhíti a térj bíró szigorú logikáját. A válasz
nek ennek következményeként sérülnek az élet­
azonban annyira megdöbbentette, hogy szó­
hez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű
hoz sem jutott utána: „Szeretném.” Ez a szó,
testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos
amely a legtöbbet fejezi ki, amit ember ember­
jogai!’ (BH 2005. 394). A Pécsi ítélőtábla Polgá­
nek adhat, nem felelt meg neki, és mintha nem
is kapott volna választ, újra megkérdezte: „Ön
ri Kollégiuma ezzel szemben úgy foglal állást: a
gyermek nem jogosult kártérítésre, hiszen „ká­
mit csinálna?”
ra” csupán az, hogy él - ezt pedig polgári jogi­
Végül kibújt a szög a zsákból. Lábady bíró rámu­
lag kárnak nem lehet tekinteni. „A kárszámítás
tatott a lényegre: „A gyermek szemáyében azért
ugyanis minden esetben egy összehasonlításon
érvényesít kártérítési igényt, mert megszületett!’
Márpedig, szólt, „senkinek sincs joga, hogy a sa­
alapszik. A kártérítési jog logikája szerint a ká­
rosultat a kártérítéssel olyan helyzetbe kell hoz­
ját halálát kérje. Valójában ez a probléma lénye­
ni, mintha a károkozás egyáltalában nem követ­
ge. A gyermek azt senkin sem kérheti számon,
kezett volna be. Márpedig a kárszámításnak e
hogy fogyatékos, csak azt, hogy él, és nem ölték
legitim módja az adott ügyben azt követelné,
meg magzatként. Szomorú, hogy ezt sem az ügy­
hogy a bíróság egy értékbeli összehasonlítást al­
védek, sem a műsorvezető nem énették meg, és
kalmazzon a károsodott élet és a nemlét között.
„dogmatizálással” vádolták meg a bírót.
Ez pedig lehetetlen: filozófiailag is, matemati­
A műsorvezető és az ügyvédek felháborodása és
kailag is és jogilag is abszurd” [A Pécsi ítélőtáb­
agressziója nem ismert határt. Egymást túlkia­
la Polgári Kollégiumának 1/2006 (VI. 2.) sz. kol­
bálva „érveltek”: „Magzatot nem lehet megölni,
légiumi véleménye].
csak embert!” „Az orvos belekényszeríti a gyer­
Érdekes, hogy a műsorban erről a konkrét jo­
meket egy ilyen létbe, amely ellentétben all az
gi kérdésről nagyon kevés szó esett. Az ügyvé­
Alkotmányban előírtaknak” „A gyermek azt
dek hivatkoztak az orvos súlyos műhibájára,
fogja kérdezni: »Anyukám, miért jöttem a világ­
ra? Engem mindenki csúfol! Én nem tudok tel­
valamint arra, hogy a gyermek anyagi segít­

A Minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata
Értékel a tanár és a diák
Karunk Minőségbiztosítási Bizottsága fel­
mérést végzett, amelybe bevonta mind az
egyetem hallgatóit, mind pedig az oktató­
kat.
A vizsgálat főként az előadásokat célozta, il­
letve azt, hogy miként ítélik meg ezek szervezettsgét és színvonalát az előadók, illetve a di­
ákok.
A felmérés úgynevezett „önértékelés” részé­
ben oktatóink kaptak feladatot. Az első kér­
dés („Biztosított-e, hogy az előadásokat a
tárgyfelelősök tartsák?”) még nem jelentett
nehézséget. Az előadásokat általában a tárgy­
jegyzők tartják, lelkiismeretesen, még akár
betegen is, és arról is külön örömmel és meg­
könnyebbüléssel értesülhettünk, hogy az órák
percre pontosan kezdődnek és végződnek.
Az előadás szervezettségét taglaló kérdésre
azonban már széles skálán mozogtak a vála­
szok. Volt, aki a technikai hiányosságokat
hozta fel („üdvös lenne, ha az emelvény ke­
vésbé recsegne, hasznos volna egy, az asztalra
helyezhető, nyugati egyetemeken használatos

hatodik oldal

előadópult beszerzése, és fontos lenne, hogy
minden alkalommal rendelkezésre álljon egy
filctoll, amivel valóban lehet a táblára írni - az
előadóban több héten keresztül filc helyett két
kréta volt gondosan a tábla alá helyezve a
hallgatók nem kis derültségére”). Megint má­
sok az előadások összhangját hiányolták.
A hallgatók véleményéről a tanszékek általában
nem tudtak visszajelzést adni (Rendelkeznek-e
információval a hallgatók elégedettségéről?),
mivel nem végeznek felméréseket ilyen témá­
ban, de leszűrhető az általános vélemény, hogy
a diák, mivel a „minden megszerezhető nettől”
- korszakot éljük, nem igazán kíváncsi a köny­
vek puszta reprodukálására az előadásokon, és
előadóink ezen elvárásokhoz igyekeznek igazí­
tani az órák tematikáját. Ugyanakkor ennek el­
lenkezőjéről, vagyis a hallgatók felkészültségé­
ről már elég éles vélemények láttak napvilágot.
A Közgazdaságtudományi Intézet a diákok
osztási és szorzási képességeit hiányolta, a Jog­
bölcseleti Tanszék pedig egész egyszerűen az
alapvető műveltséget, amelyet a „média-for-

jes életet élni!« Az anya pedig e?t fogja válaszol­
ni: »Hát, .nem közölték velem.« ÉS EZ EGY HE­
LYES VÁLASZ!’ (Vagyis az ügyvéd szerint az a
helyes, ha a szülő gyermeke szemébe néz, és azt
mondja: ne haragudj, ha tudtam volna, hogy
nincs kezed, kikapartattalak volna.)
Az ügyvédek és a műsorvezető tehát féreérthetetlenül közölték: a gyermek élete erkölcsileg és
anyagilag is károstút, „szörnyű”, az Alkot­
mánynyal ellentétes (!) tudniillik neki is joga
lenne a legmagasabb testi-lelki egészségre, te­
hát jobb lett volna neki, ha meg sem születik.
Aki pedig lehetővé teszi, hogy mégis a világra
jöjjön, az az ő - meg nem születéshez való - jo­
gát sérti, és ezzel kárt okoz. Egy másodpercig
fel sem merült bennük, hogy egy fogyatékkal
élő is élhet boldog, értékes életet, és hogy ennek
esélyétől őt megfosztani nem lehet.
Emellett az erkölcsi felfogás mellett - ami
akaratlanul is a „halál civilizációja” kifejezést
juttatja eszünkbe - eltörpül az a kisstílűség,
ahogy a Pécsi ítélőtábla Polgári Kollégiumát
és elnökét azzal vádolták, hogy külföldi legfel­
sőbb bírósági ítéletekre és mértékadó jogiro­
dalmi véleményekre (Dósa Ágnes, Jobbágyi
Gábor) is figyelemmel volt.
Nem biztos azonban, hogy minden szempont­
ból neheztelni kellene a gyermek kártérítési
igénye mellett kardoskodókra. Ök elsősorban
a végül megszületett, fogyatékos gyermek ér­
deket tartják szeip előtt, az ő életét szeretnék
megkönnyíteni. Ám eközben egyrészt elru­
gaszkodnak a tételes jogtól (amennyiben egy
életet kárnak tekintenek), másrészt olyan, er­
kölcsileg vitatható érveket is felhoznak, hogy
„a magzat nem ember”, és hogy „a fogyaték­
kal élő nem élhet boldog életet. Á jó élet és a
kényelmes élet ugyanis nem ugyanaz. .
A műsorvezető záró gondolatát idézve: „Én min­
dig abban bízom, hogy előbb-utóbb a jog és az
igazságérzet találkozik:’ Az igazságérzet és a jog­
tudat fejlesztésében épp egy ilyen televízió-mű­
sornak lehet kiemelkecfő szerepe. Ezt a funkció­
ját azonban csupán akkor töltheti be, ha a jogra
koncentrál, és nem puszta hangulatkeltéssel
akarja a társadalmat a bíróságok ellen hangolni.
Végül a konkrét adást akár eredményesnek is te­
kinthetjük. Akik elfogadják az életet feltétlen ér­
tékként, és ismerik a kártérítési jog alapelveit,
tudják: az erkölcsi és a szakmai fölény egyértel­
mű volt. Akik pedig a magzat halálát preferálják
fogyatékos életével szemben, még jobban nehez­
telnek majd a bírákra.
Boronkay Miklós

rásvidékről származó” tapasztalat és élményvi­
lág rossz hatásának számlájára írnak.
De! Ne felejtsük el: a hallgatók is értékeltek.
Természetesen az anonimitás és önkéntes­
ség védő-óvó csillagzata alatt. A legaktívab­
bak - mint általában - az első évfolyamos
diákok voltak. Hiába, „nekik még vannak
illúzióik...” (idézet a Minőségbiztosítási Bi­
zottság jelentéséből).
A hallgatók összesen 51 oktatót értékelhettek 1től 5-ig terjedő számokkal A minősítés az elő­
adása érthetőségére, tartalmára, érdekességére
és a szakmai felkészültségre vonatkozott.
Az oktatókra leadott összesített átlag, amely
egyfajta „kari átlagnak” is betudható, 4,24
lett.
A feltett kérdésekből az előadás érdekességét
értékelték a legkritikusabban a felmérésben
résztvevők. Itt az átlag 3,98 lett (ami azért
nem tekinthető vészesnek). És a legmagasabb­
ra - oktatóink nagy megkönnyebbülésére az előadók felkészültségét értékelték, 4,65-ös
átlaggal
És hogy végül mit tanulhatunk a felmérésből?
Talán pont azt, hogy van még mit tanulnunk.
Mindenkinek, minden szinten...

Ablonczy Zsuzsanna

�Március 15-e a Dunán
Avagy: hazafias sörözés és „zsírosdeszka” ellenszélben

Jó szokásokat meg kell tartani, ami pedig
már-már hagyomány számba megy, azt aztán
egyenesen vétek kihagyni az évi program-re­
pertoárból. így van ez a már sokadszorra

(idén Mikuska Zotán IV éves hallgató szerve­
zésében) megrendezésre került március ti­
zenötödikéi hajókirándulással is.
Indulás kis késéssel (még belefér), érkezés
kis késéssel (ki érzékeli azt már a végén?).
Az idő jó, a Duna szép, a sör hideg, a zsíros
kenyér sós. Ideális ünnepi hangulatunkkal
és kiránduláshoz illő enni-innivalónkkal fel­
vértezve elindultunk Visegrád felé. Utazá­
sunkat sok zászló, kreatív fürdőző hajlékta­
lanok és a tavasz első napsugarait élvező pá­
rok szegélyezték. Mi azonban tántoríthatatlanul haladtunk célunk, a „visegrádi gyorsí­
tott tempójú, késő van, indulunk vissza,
ezért másfél óra alatt egyetek igyatok fe­
dezzétek fel a nevezetességeket”-típusú vá­
rosnézés felé.
A bátrabbak „mostmár akkor is meleg
van!”-lendülettel hősiesen állták ki a hajó

orrában a lágy tavaszi fuvallatokat, ám mi­
kor már az utolsó akcióhősnek is kezdett
elfagyni az orra, Horváth Attila tanár úr
mentőcsónakként kínált előadása, és a ben­
ne elhangzó történelmi viccek mindenkit
felmelegítettek.
A visegrádi pihenő után hazafelé úton, a
hangulat tetőfokán még a zsebrádió is elő­
került, tájékozandó a pesti koraesti prog­
ramlehetőségekről (kinek melyik összecsa­
pás helyszíne esik közel ugyebár). A szeren­
csés megérkezés után („A hajóról való távo­
zás után a testi épségért garanciát nem vál­
lalunk”) pedig mindenki egy kellemes ünne­
pi kikapcsolódással, a háta mögött léphetett
újra szárazföldre. És aki lemaradt? Folyta­
tása következik jövőre, ugyanekkor,
ugyanitt...
Ablonczy Zsuzsanna

Illetlen és szokatlan gondolatok estje
Karunkon járt Pokol Béla jogászprofesszor
„A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé.” - jelenti ki Alkotmányunk már
rögtön az elején. [2. § (2) bek.] Azonban azt, hogy mindez mit jelent és milyen következmennyel jár, már nem a nép, hanem egy arisztokratikus testület, az Alkotmánybíróság
hivatott kimondani. Hiszen Magyarországon az Alkotmánybíróság a/ Alkotmány utolsó
és egyben megfellebbezhetetlen értelmezőié [Abtv. 27. § (1) bek.]. És aki egy szöveget
megfellebbezhetetlenül értelmezhet, valójában a tényleges jelentését adja meg.
A hermeneutika elméleti igazsága ez. Az Alkot­
kívánják jogállamiként deklarált átmenetün­
mány és az Alkotmánybíróság vonatkozásában
ket értékelni. Márpedig ebben a jogállami át­
viszont mindez nem pusztán elméleti jellegű
menetben az AB - saját maga által is bevallot­
probléma. Ha ugyanis Magyarországon a nép a
tan - központi szerepet játszott.
hatalom forrása, és e nép „a népszuverenitást vá­
Pokol Béla legelőször - még a hazai intézmény
lasztott képviselői útján, valamint közvetlenül
hiányában, mintegy elméleti érdekességként gyakorolja” [Alkotmány 2. § (2) bek.], illetve ha
1989-ben kritizálta az alkotmánybíráskodást,
aíkotmányozni, azaz a régi Alkotmánynak új je­
pontosabban az alkotmánybíróságok azon gya­
lentést adni vagy egy teljesen új szöveget elfo­
korlatát, miszerint a testületek az Alkotmányok
gadni, a demokratikusan választott Országgyű­
fölé projektálnak olyan innen-onnan összesze­
lés jogosult [Alkotmány 19. § (3) bek.], akkor mit
dett, dogmatikailag nem letisztult ún. alapjogo­
kezdjünk az Alkotmánybíróság alkotmányértel­
kat, amelyeket az alkotmányokba „belevezet­
mező szerepével? Mert hát ha az Alkotmánybíró­
ve”, onnan aztán mintegy „kiolvashatnak”. En­
ság az Alkotmányt nem pusztán értelmezi, de át­
nek révén viszont a jog hagyományos rétegző­
értelmezései révén jelentését is megadja, nemde
déseit és rendszerét zavarják meg. Pokol szerint
arra a fájdalmas végkövetkeztetésre kell jutnunk,
a jog az alkotmányos, a jog- és jogági elvekből,
hogy igazából nem is a parlament, hanem az Al­
a törvényi és rendeleti szabályokból, a bírói
kotmánybíróság a valódi alkotmányozó hatalom
esetjogból és az ezeknek fogalmi összetartást
Magyarországon? Válaszunk tömör: de.
biztosító jogdogmatikából áll. A morálisan akár
Illetlen és szokatlan gondolatok ezek. Illetle­
igazolható alapjogok ebben a rendszerben disz­
nek, mert az AB egész tevékenysége a pompa
harmóniát és dehierarchizálást eredményeznek,
és kritikátlanság megnyugtató légkörében zaj­
hiszen az AB-k minden előzetes dogmatika nél­
lik. (Hans Vorländer drezdai professzor egye­
kül, mintegy „hasból” vezetgethetik le őket.
nesen szakrális mutatványról beszél az AB-k
Kilényi Géza vagy Schmidt Péter szintén ezt az
„értelmezési aktivizmust” bírálta - tán nem
nyilvános határozathozatalai kapcsán, s való­
ban: a pompás ruhákba bújt bírákat titkos és
mellékes, hogy a legelső csapatból ők ketten
mitikus tisztelet övezi.) És szokatlanok is, hi­
voltak valóban alkotmányjogászok.
szen minden joghallgató évente többször, több
Más kérdés, hogy ez a „szövegcentrikus” né­
tantárgy keretében is végighallgathatja, hogy
zet pozitivista irányból bírálja az Alkotmány­
az Alkotmánybíróság az alkotmányosság és a
bíróságot, mondván: morális elvekkel - á la
jogállamiság (meg számos más csudajó dolog)
Dworkin - felhígítják a mi szép és jó textusa­
záloga, ami nélkül itt most nem részletezendő
inkat. Van azonban egy másik kritikai lehető­
hatalmas nagy baj következne be.
ség is (és a meghívott előadó valamint a rész­
Tapasztalatból tudhatjuk, hogy csak kevesen
vevők ezt sem mulasztották el), amely nem a
mernek illetlenek és szokatlanok lenni. Ezen
moralitást, hanem annak hiányát, nem a túl
kevesek közé tartozik Pokol Béla, aki március
szárnyaló gondolkodást, hanem pont a szűklá­
7-én este - hallgatói meghívásra - Karunk
tókörűséget kéri számon a taláros testületen.
Jogbölcseleti Tanszékére látogatott. A téma az
Amikor ugyanis az első Alkotmánybíróság pél­
Alkotmánybíróság volt. Meg a rendszerváltás.
dául elutasította annak felvetését, hogy a kom­
Varga Csaba Tanár Úr vezetésével ugyanis im­
munizmus idején elkövetett bűncselekmények
már a harmadik félévet kezdi meg egy össze­
esetében az elévülési idő nyugodjék - és így 1990
szokott és érdeklődő hallgatói kör, akik az il­
után ezen cselekmények újra meg- és elítélhetők
letlenség és szokatlanság tudatos vállalásával
legyenek -, nem hinném, hogy holmi moralitás

vezette a bírákat. Nem, egyszerűen képtelennek
bizonyultak felismerni a jog szerepét, amely nem
bunkóként lebeg felettünk, hogy természetes vá­
gyainkat és akaratunkat elnyomja, hiszen érte­
lemmel csak olyan jog bírhat, amely a mindenko­
ri nép mindenkori elvárásainak felel meg, s azok­
hoz szolgál eszközként. Deformált és hasztalan
(sőt: káros) az a jog, amely maga akar célt szab­
ni Mivel a jog egy kognitíve nyitott, de normatíve zárt társadalmi részrendszer, eleve értel­
meden azt feltételeznünk, hogy van olyan jog,
amelynek olyan saját céljai lehetnének, amelye­
ket ha megfelelően okos alkotmánybírák megfe­
lelően nagy nagyító alatt vizslatnak, felismerhet­
nek. Helytelen koncepció az, amely azt vallja,
hogy a társadalom feladata a jogot szolgálni,
hogy a jog nem általunk és értünk, hanem tőlünk
függedenül egzisztál, s mi szegény szerencséden
jogkövetők - ha nem akarunk buták maradni csak felismerhetjük az eleve adott jogot. Az AB
ilyen Isten adta adottságként kezelte a jogállami­
ság fogalmát: mintha megfogható, megtapintha­
tó tárgyi valóságról lenne esetében szó. (Tényleg,
milyen ez a jogállamiság? Nagy, kicsi? Hosszú,
rövid? Puha, kemény? Nem tudhatjuk, ugyanis
még senki sem pakolta ki az asztalra...)
Lássuk viszont be, egy egészséges társadalom
- amint arra Cári Schrnitt is rámutatott - nem
a jog által létezik: az csak keretet ad neki és
eszközöket, melyekkel céljait a leghatéko­
nyabban elérheti.
Egy rendszerváltás idején hitvány és kárté­
kony tehát az a jog, amely nem a valódi rend­
szerváltást (értsd: az igazságszolgáltatást és a
reprivatizációt) szolgálja.
Pbkol Béla előadásában és az azt követő köteden
beszélgetésben ezen kritikai szempontok mind
megjelenhettek, s a jogászprofesszor néhol kulisszadtkok felvillantásával próbálta meg meg­
válaszolni a miérteket Jó, hogy a katolikus egye­
tem teret (és termet) biztosít az illedenül szabad
és szokatlanul értelmes gondolatoknak, kérdé­
seknek és válaszoknak.
Csak remélni tudjuk, hogy jogi életünket is
egyszer majd ez a bátor kritikai látásmód fog­
ja meghatározni a szokvány és (ál)illem posvá­
nya helyett.
De ehhez több Pokol Bélára, több Varga Csa­
bára lenne szükség!

Techet Péter

hetedik oldal

�AzÖtvenismeretlen
hős
éve hunyt el Esterházy János
A közvélemény alig tud valamit a huszadik század egyik leginkább példamutató magyar tör­
ténelmi személyiségéről Esterházy János 1901. március 14-én született, Nyitraújlakon, a mai
Szlovákia területén. Középiskola után birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Azok közé tarto­
zott, akik nem akartak könnyen belenyugodni a trianoni döntésbe, ott találjuk a soproni nép­
szavazást kiharcoló diákok között is.

1919-ben, a csehszlovák kormány által meg­
hozott földreform és a kiszabott súlyos adó­
terhek következtében az Esterházy-család
egzisztenciálisan is bizonytalan jövő elébe né­
zett. Esterházy a család Magyarország terü­
letén maradt birtokaira költözés helyett még­
is inkább a kisebbségi léthelyzetben maradást
választotta. Itt az önvédelem lehetőségeit ke­
resve került kapcsolatba a magyar kisebbség
szerveződő politikai pártjainak vezetőivel. A
szellemi és gazdasági kiszolgáltatottság végül
a politikai pályára sodorta őt.
A mindig jó kedélyű, a cigányzenét és a vi­
gasságot sem megvető gróf már fiatalon a
szlovákiai magyarság pártok feletti összefo­
gásának lehetőségeit kereste. Az 1935-ös par­
lamenti választásokon, Kassán nemzetgyűlé­
si képviselői mandátumot szerzett, ahol el­
lenzéki politikusként a magyar kisebbség ér­
dekeinek következetes védelmezője és a
fennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetet­
len bírálója volt. 1936-ban a két magyar párt
egyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügy­
vezető elnökévé választották. Benes elnök a
magyar párt számára kormányzati szerepet,
nelu pedig tárca nélküli miniszteri posztot
ajánlott fel, ő azonban visszautasította az
ajánlatot, mondván, előbb a kormány tegyen
érdemi változtatásokat kisebbségekkel szem­
beni politikájában.
Az 1938-ban, az első bécsi döntés után, Kas­
sa képviselőjeként a város átadásakor beje­
lentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlo­
vákiában marad, az odaszakadt mintegy 6570 ezer magyarral vállalva sorsközösséget,
bár Magyarországon felsőházi bársonyszék
és miniszteri poszt várt volna rá. Egyetlen
magyar képviselőként az önállóvá vált Szlo­
vákia parlamentjében védelmébe vette az ül­
dözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat,
cseheket és zsidókat. Mindvégig következe­

tes hirdetője maradt a magyar-szlovák egy­
másra utaltságnak és sorsközösségnek. („Mi
a szlovák népet... mindenkor testvérünk­
nek tekintettük, és fogjuk tekinteni 3 jövő­
ben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen
műve volt, és ezt a sorközösséget emberi
erő szét nem bonthatja!’)
Sohasem vált az államberendezkedést egyre
inkább befolyásoló náci ideológia kiszolgáló­
jává. Q,A mi jelünk a kereszt, nem pedig a
horogkereszt!’ - mondotta.) 1942. május 15én, egyedüli képviselőként nem szavazta
meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as szá­
mú törvényt, nyitraújlaki házában üldözött
zsidókat bújtatott.
Tevékenységét a hatalom megelégelte, felje­
lentették, majd bíróság elé állították. 1944
karácsonyán Budapesten a nyilasok letar­
tóztatták. A háború vége felé háborúellenes
megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadá­
szatot indított ellene. Menekülve, bujkálva
vészelte át a háború utolsó időszakát.
A háború befejezése után szlovákiai ma­
gyar értelmiségiekkel együtt memorandu­
mot készített, amelyben a csehszlovák ha­
tóságok védelmét kérték a magyar lakos­
ság kollektív jogfosztottsága miatt. Ezután
Gustáv Husák belügyi megbízott letartóz­
tatta, s átadta őt az NKVD pozsonyi rezi­
denseinek. Legközelebbi hozzátartozóit,
feleségét, gyermekeit soha többé nem lát­
hatta. A szovjet belügyi szervek 1945 júni­
usában Moszkvába hurcolták, ahol koholt
váddal tíz év javító munkatáborra ítélték.
A Gulágok poklát megjáró Esterházy János
a sarkkörön túl végzetes tüdőbetegséget
kapott, egészségi állapota válságosra for­
dult.
Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-ántávollétében - a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásá­

Pázmány Szalon
Ováció tapsgép nélkül
Igazi show-hangulat, reflektor, füttyszó, új
zongora, taps-visszataps-vastaps, meghajlás
egyszer, kétszer, sokszor. Mindenki örül De!
„Ne értsd félre!”
Vagyis Pázmány Szalon. Megint. Újra, ahogy
megszoktuk már harmadik éve, és mégis más.
Aki eddig még nem tette volna tiszteletét Ka­
runk kulturális gyöngyszemén, annak egy rö­
vid tárgyismertető a Szalon-jelenségről: az est
egy rövid köszöntő után - amelyet rendsze­
rint Horváth Attila tanár úr kivitelez - egy
könnyed beszélgetéssel folytatódik, általában
történelmi eseményekről és ehhez kapcsolódó
zenei ínyencségekről, zongorajátékkal (kö­
szönhetően Szilasi Alex művész úr közremű­
ködésének), na meg jó adag intellektussal és
néha meghívott vendéggel fűszerezve.
Az est végén három zenei jellegű kérdés
hangzik el, és a kérdést helyesen megvála­
szolok 1-1 üveg bort kapnak ajándékba a Sza­
lon lelkes szervezőjétől, Nyéky Boldizsártól.

nyolcadik oldal

Zárásképp - egyfajta levezetésként - a hall­
gatóság megbeszélheti élményeit egymással,

nak vádjával kö­
tél általi halálra
ítélte őt a Pozso­
nyi Szlovák Nem­
zeti Bíróság. A
szovjetek a sú­
lyos beteg Esterházyt 1949-ben
szolgáltatták ki a
csehszlovák szer­
veknek, akik a
halálos ítéletet
„kegyelemből”
életfogytiglanra
változtatták. Sú­
lyos egészségi ál­
lapota miatt egy
ideig Pozsonyban
kórházban kezelték és őrizték, ahol többen is
szökésre próbálták rávenni. Esterházy János
azonban elutasította ezt a lehetőséget, mond­
ván, hogy nem tartja magát bűnösnek, nincs
mi elől elszöknie. Börtönéből jövő üzenetének
tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratá­
nak, szenvedéseit, életét felajánlotta a ma­
gyarság fölszabadulásáért.
Az ítéletmódosítás után végigjárta Cseh­
szlovákia szinte valamennyi börtönét. Ke­
gyelmet, könnyítést soha nem kapott, mivel
„fogva tartása még nem érte el célját, politi­
kai átnevelésének megvalósulását”. Életének
utolsó napjaiban, súlyos betegségében kérte,
szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülő­
földjén halhasson meg. Ezt a kérését is meg­
tagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetle­
nebb politikai börtönében, a morvaországi
Mírov börtönkórházában halt meg, 1957.
március 8-án, 12 évnyi, rabságban eltöltött
súlyos szenvedés után. Halála után azonnal
elhamvasztották, kiadatását ekkor sem en­
gedélyezték, földi maradványainak hollété­
ről máig is csupán bizonytalan információk­
kal rendelkezünk. Rehabilitációjára csak
Oroszországban került sor, Szlovákiában
máig hazaárulóként, fasiszta háborús bű­
nösként tartják számon.

G. B.

és persze a résztvevőkkel egy pohár bor tár­
saságában.
Ehhez képest kissé rendhagyóra sikeredett a
március 21-i program a tánc jegyében.
A meghívott előadó Kisteleky Károly egyete­
mi adjunktus (és táncművész) úr korántsem
jogtörténeti témával rukkolt elő. A közel más­
fél órásra nyúlt műsor alatt a tánc fejlődésének
történetét követhették nyomon a lelkes nézők
mind elméletben, mind gyakorlatban. Volt itt
minden a menüett-tői kezdve, a tangón át a ku­
bai vérpezsdítő salsa ritmusokig. A hangulat
tetőfokán pedig a nézők is kipróbálhatták rit­
musérzéküket a tanár úr segítségével
Közben pedig csak szólt és szólt a zongora.
Most különösen szépen, ugyanis a régi Zim­
mermann zongora (amely Nyéky doktor úr
nagylelkű adománya - a szerk.) végre megér­
demelt pihenőjét töltheti, mivel megérkezett
az új Vendl &amp; Lung típusú darab, (külön kö­
szönet érte Dékán Úrnak).
És hogy mit tartogat a jövő? Ahnden bizony­
nyal van még mit várni estéről estére, és az a
bizonyos „standing ovation” bizonyosan a ké­
sőbbiekben sem marad el...
Ablonczy Zsuzsanna

�Rólunk: Póker-arc és gulyásleves
Bocs, hogy késtünk, de Erica nem találta a salját - veszem ki nagy ne­
hezen Rayna lihegéssel kísért mentegetőzését. Méltán neves egyete­
münk már 2001 óta lát vendégül San Francisco-ból érkező diákokat.
Ebben a félévben 21 fiatal koptatja szorgalmasan gyakorlóink lestra­
pált padjait. A vegyes irányultságú csoportból, két mérnök tanoncot,
Rayna Garcia-t, és Erica Baptiste-t sikerült elkapnom, és angoltudá­
som legjavát beleadva szegeztem nekik néhány kérdést.
- Mit hallottatok Magyarországról, mielőtt úgy döntöttetek, hogy
meglátogatjátok hazánkat?
- Erica: Nem túl sokat, de az előző szemesztert itt töltött diákok a
magyar nyelv nehézségéről jócskán meséltek. A tanáraink az egyik
órán vetítettek nekünk filmet a Várról, és a Dunáról.
- Hat hete laktok Pest belvárosában. Mi az, ami megnyerte a tet­
szésetek?

- Erica: Nagyon meg vagyunk elégedve a tömegközlekedéssel, sok­
kal gyorsabb és szétterjedtebb, mint San Francisco-ban.
- Rayna: Az én kedvencem a gulyásleves (nagyot nyel), imádom, már
legalább ötször ettem, de még mindig nem unom. Nem tudok betelni
az épületeitekkel sem, olyan szépek, díszesek, mindegyiknek egyéni­
sége van. Nálunk a házak egyáltalán nem idézik a régi korokat.
- A magyarokról, mint emberekről, mi a véleményetek?
- Rayna: Hmm, nem fog tetszeni a válasz, (félénken Ericára pillant)
- Kíváncsi vagyok rá!
- Rayna: Nem mondanám barátságosnak őket. Mindenütt azt az úgy­
nevezett „póker-arcot” látom. Az emberek úgy ülnek az éttermekben,
kávéházakban, akár egy múzeumban. Csak néznek maguk elé, nem
mosolyognak, nem köszönnek. Az eladók a legridegebbek. Mintha tel­
jesen mindegy lenne nekik, hogy vásárolok-e náluk.

- Ezek tényleg nem a
legszívderítőbb tapasz­
talatok (bőszen bólo­
gatva). Sajnos ezt én is
érzékelem... Egy vidá­
mabb téma: milyennek
találjátok az itteni órá­
kat? Hasznosnak tart­
játok? Úgy tudom, amit
itt teljesítetek, elfogad­
ják odahaza.

- Erica: Igen, szerencsére elfogadják. Szerintem az órák igazán jók,
és izgalmasak. A legjobbak a mérnök órák, mert azokon gyakran el­
megyünk és megvizslatunk néhány épületet. A Parlament például az
egyik kedvenc helyem. Kár, hogy a kerítés miatt nem lehet megnéz­
ni közelről. Van magyar nyelvóránk is (vigyorog), hát a nyelvetek az
nem kis falat, de próbálunk megfelelni a követelményeknek. Már
magyarul kérünk az üzletekben és az esetek 20%-ban meg is értik
(nevet)... a kiejtésen még van mit javítani.
- Hallottam, volt egy hosszú szünetetek március 8-tól 18-ig. Merre
néztetek körül?
- Rayna: Oh, rengeteg helyre el akartunk menni, végül Párizs, Ró­
ma és Velence mellett döntöttünk. A múlt hónapban voltunk Prágá­
ban, Bécsben, és valószínűleg Horvátországba és Lengyelországba
is eljutunk.

- Hmm, Ti aztán világpolgárok vagytok. További kellemes időtöltést
nálunk és sok gulyáslevest!
- Rayna: Köszönöm. (Mondta magyarul egy bájos mosoly
kíséretében... enyhe akcentussal.)
Horvátth Sarolta

Az Európai Jogelméleti Akadémián
Beszélgetés Könczöl Miklóssal, karunk Jogbölcselet Tanszékének oktatójával
Könczöl Miklós 2006 őszétől tart jog-, és államelméleti szemináriumokat egyetemünk
hallgatóinak. Summa cum laude végezte el a Pázmány jogi karát és kitüntetéssel a pilisc­
sabai bölcsészkar ógörög, illetve latin szakát. Jelenleg a PPKE Bölcsészettudományi Ka­
rának Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában végzős hallgató.
- Tanár Úr, miért épp a latin és az ógörög
szakot választotta a jog mellett, illetve hon­
nan jön a tanári pálya iránti szeretete?
- Budapesten a Németh László Gimnázium­
ban érettségiztem, ahol latintanárom,
Gloviczki Zoltán volt az, aki megszerettette
velem mind a latin nyelvet, mind a tanári pá­
lyát. Ezért jelentkeztem latin szakra. Ami a
jogot illeti: épp a minap került a kezembe az
önéletrajz, amit annak idején a felvételire ké­
szítettem, és amiben azt írtam, hogy a jog
mögötti filozófiai megfontolások vizsgálata
vonz a jogi pálya felé. Az érdeklődésem azt hi­
szem ilyen irányú is maradt, emiatt foglalko­
zom jog- és állambölcselettel.

- Érdemes-e nekünk ma olyan holt nyelvek­
kel foglalkoznunk, mint a latin és az ógörög?
- A holt nyelvek azért „halottak”, mert senki
sem használja őket anyanyelveként. Ebből nem
következik, hogy az e nyelveken született szöve­
geknek ne lenne mondanivalójuk a számunkra.
Érdemesnek tehát legalább annyira érdemes ve­
lük foglalkoznunk, mint bármely élő nyelvvel
De talán a hasznosságról alkotott fogalmainkat
sem árt átgondolnunk: európaiságunk záloga
szerintem nem elsődlegesen az euró használata,
hanem közös kulturális gyökereink, melyeknek
forrása az ógörög és a latin nyelv, kultúra.

— Nem adatik meg sokaknak, hogy olyan je­
lentős intézményben tanulhassanak, mint az

Európai Jogelméleti Akadémia. .Milyen ta­
pasztalatokat szerzett a Tanár Úr Belgium­
ban az Akadémián?
- Az egész akkor kezdődött, amikor a TDK
dolgozatomat készítettem és Paksy Máté felhív­
ta a figyelmemet a Fraternité Stanislas Kostka
ösztöndíjára, melynek köszönhetően egy évet
tanulhattam az Európai Jogelméleti Akadémián,
ahol korábban rajtam kívül már Tattay Szilárd
is részt vett ezen a posztgraduális képzésen. Az
ösztöndíjhoz a Faludi Ferenc Akadémia közve­
títésével és segítségével jutottam hozzá, amit ez­
úton is szeretnék megköszönni Az Európai Jog­
elméleti Akadémia két brüsszeli egyetem, a
Facultés Universitaires Saint-Louis, és a
Katholieke Universiteit Brussel, közös kezde­
ményezéséből, 1989-ben jött létre. Alapító tanári
karában szerepelt Varga Csaba professzor úr is.
A képzés angol és francia nyelven folyt, a végén
pedig szakdolgozatot kellett készítenünk. Té­
mavezetőm François Őst, az Akadémia egyik
igazgatója volt, dolgozatom témája pedig a jövő
nemzedékek fogalmának vizsgálata volt.

- A jövő nemzedékek és a környezetvédelem
meglehetősen távol esik a klasszika-filológi­
ától. Honnan ez a „korszerű” téma?
- Először valóban azt hittem, hogy ez valami
egészen új lesz. A témaválasztásban az moti­
vált, hogy éppen akkor olvastam a hírt, hogy
az Országgyűlés megfelelő bizottságai vitára
alkalmasnak találták a jövő nemzedékek
ombudsmanjáról szóló törvényjavaslatot. Saj-

nos, a kezdeményezés közben megfeneklett,
de talán nem reménytelen az ügy. A kérdés ak­
tualitása valóban nem vitás, de ha közelebbről
megvizsgáljuk a környezet fogalmát, hamar
kiderül, hogy itt nem csak a természetes kör­
nyezet - sajnos egyre aktuálisabb - védelmé­
ről van szó. Hasonló fontossággal bír a kultu­
rális környezet, ez pedig az élet rengeteg te­
rületét érinti - még a latintanítást is.
- Úgy hallottam, hogy egészen kiváló ered­
ményekkel, summa cum laude végzett a Ta­
nár Úr az Európai Jogelméleti Akadémián
is, ráadásul évfolyamelsőként.
— Igen. Nem tagadom, hogy ez nagy büszkeség
számomra, ugyanakkor érdekes tapasztalat is
volt egy olyan képzésben részt venni, ahol rang­
sorolják a hallgatók teljesítményét. Az is nagy
élmény volt, hogy a tizenhat évfolyamtársam
szinte mindegyike más-más európai országból
érkezett, de volt afrikai és kínai is köztünk. Szóval egyszerre találkoztam tizenhat emberrel}
akiket mind érdekelt a jogbölcselet.
Ziegler László

kilencedik oldal

�„Átvinni a zenét a túlsó partra”
Beszélgetés Szilasi Alex zongoraművésszel
A tavasz első szárnypróbálgatásait kihasználandó a koraesti órán egy piciny teraszos
kávéházban kezdünk neki a meleg teának és a beszélgetésnek, az autók pedig csak jönnek
és mennek, néha letámasztanak mellénk egy kerékpárt, a háttérből zongoraszó és ciga­
rettafüst száll. Mint egy igazi párizsi szalonban...
- Mi a Pázmány Szalon lényege? Mit jelent a
számodra?
- A szalon lényege olyan ismeretterjesztő, ze­
nét külön megszólító hangulat létrehozása,
ahol a légkör nem olyan, mint egy előadáson
vagy egy koncerten, amit végig kell hallgat­
nunk, és utána hazamegyünk, hanem egy inte­
raktív játék, amibe mindenki beleszólhat. És
ezért már 7. féléve következetesen olyan témát
választunk, amely történelmi eseményhez, pél­
dául az 1848-49-es forradalomhoz és szabad­
ságharchoz kapcsolódik. Miután a Pázmány
Szalon két pilléren áll - ezek volnánk Hor­
váth Atilla tanár úr és jómagam -, minden al­
kalommal igyekszünk megtartani ezt a temati­
kát: történelmi esemény vagy akár jogi kérdé­
sek felvonultatása, alátámasztva, a zenei hát­
térrel.
- Mi a közös és emelkedett „végső” cél? Miért
indult tulajdonképpen ez a rendezvénysorozat?
- Az a cél, hogy mindenki számára kiderülhes­
sen, hogy nem is olyan kínos zenét hallgatni
csak tudni kell a módját, hogy mitől élvezzük
a komolyabb műfajokat. A tematikai távlatok­
ról pedig annyit, hogy az eddig kialakult vonu­
latot szeretnénk megtartani, vagyis mindig va­
lamilyen történelmi hátteret veszünk alapúi,
amely köré fonódik a zene. Ezen kívül egyre
szélesítjük a kört: különböző társművészete­
ket igyekszünk behozni. A múlt szemeszter­
ben a képzőművészet kapott teret, idén pedig
a táncra fektettük nagyobb hangsúlyt (nagy
sikerrel - a szerk.)
- Milyennek találod a Pázmányos közönséget?
- Egyrészt nagyon lelkesnek, másrészt egyre
felkészültebb közönségnek. A tősgyökeres
Pázmányos szalonlátogatók egyre nagyobb is­
meretekkel rendelkeznek. És nagy örömmel
tapasztalom, hogy az érdeklődők köre is egy­
re csak szélesedik.
-A kedvenc zeneszerződ-kérdésre nyilván min­
den Szalon-látogató kórusban vágná rá, hogy
tagadhatatlanul Chopin...
- Talán meglepő lesz, de akit a legszívesebben
hallgatok az Johann Sebastian Bach. Az igaz,
hogy Chopin-műveket játszom a legtöbbször
és legszívesebben, de ha arra a bizonyos lakat­
lan szigetre kellene mennem - amit sohasem
fogok tenni, mert eszem ágában sincs egyedül
zongorázni egy pálmafa alatt (halvány mo­
soly) -, akkor oda biztos, hogy Bach-muveket
vinnék. Valahogy úgv van ez, mint a könyvek­
nél. Ilyen helyre senki nem a kedvenc könyvét
viszi, amit már rongyosra olvasott. Mindenki
olyat keres, amit még felfedezhet magának.
- Milyen volt az első találkozásod „Véle”?
- Nagyapám lakásában, aki zeneszerző és kar­
nagy volt (Csenki Imre - a szerk.) találkoztam

először egy nagy Bösendorfer koncertzongorá­
val. Megláttam ezt a 3 lábú csodát, és ettől
kezdve éjjel-nappal ott ültem és próbálkoztam
kibontakozni. Gyakorlatilag beköltöztem a zon­
gora alá. Ott is aludtam Ez akkor történt, mi­
kor hétéves koromban először hazalátogattunk
Magyarországra. Miután visszamentünk Olasz­
országba, a szomszéd nénihez jártam le gyako­
rolni, mert ott neki volt egyedül zongorája.
- Kik azok az elődök vagy akár kortárs művé­
szek, akik előtt megemeled a kalapod?
- Mindenek előtt a nagyapám és aztán persze
azok a zongoristák, akiket sajnos már csak fel­
vételről ismerhettem: Alfréd Cortot és nagy
példaképem Glenn Gould („G.G”). Tanáraim
közül Rados Ferenc, aki rajtam kívül azért
egy Schiff Anndrást és Kocsis Zoltánt is felne­
velt (nevet). Azt hiszem ő faragott igazán zon­
goristát belőlem.
- Melyik az az eredményed, legyen az akár díj
akár egy vállveregetés, amelyikre a legbüszkébb
vagy?
- Zeneiskolai évek alatt az első sikerem egy há­
zi Chopin-versenyen elért első helyezés volt,
amit számos más hasonló követett, és ezután
már nem volt megállás (szerény mosoly). De
amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy az
érettségi idején, a zeneakadémián adott kon­
certemet a finn televízió rögzítette, és ez lett
Finnországban az év felvétele. Ez nagyon meg­
lepett, mikor utólag évek múltán megtudtam,
és nagy büszkeséggel töltött el. Ami most legin­
kább kitölti életem, és kvázi életműnek is fel­
fogható (szerény mosoly megint), Chopin öszszes művének felvételei, amdynek most a har­
madik lemezénél tartunk. A cannes-i Midem
fesztiválon volt a bemutató. Ami pedig külön
melengeti a szívem, hogy egy olyan szintű
Pleyel zongorán játszhatok, amin akár Chopin
is szerezhette volna műveit, ha nem távozik az
élők sorából olyan tragikusan korán...
- Úgy tudom, vpn némi szereped a most bemu­
tatásra került Ópium - Egy elmebeteg nő nap­
lója címűfilmben is...
- Igen, ez így van, de azért még a főszerepet
nem vállaltam el (megint mosoly...). Szász Já­
nos, a film rendezője Glenn Gould játékának
felvételeit akarta a filmhez alapul venni, ame­
lyek jogdíja eléggé megemelte volna a film költségvet&amp;ét, ezért engem kért fel, hogy játsszam
el a darabokat. Glenn Gould játékának viszont
van egy sajátos sebessége, és ehhez a tempphoz
kellett igazítani a filmkockák ütemét is. Érde­
kes feladat volt, és nagyon élveztem a közös
munkát Szász Jánossal, amelynek az eredmé­
nye az eredetileg tervezett hatperces betét he­
lyett 25 perc lett. (És nem mellékesen nagyban
hozzájárult a film a 38. Filmszemlén elért sike­
reihez. A filmben végzett hangmérnöki munká­

ért Sípos István, Manuel Laval és Matthias
Schwab Arany Mikrofon-díjat nyert - a szerk.)
-És a zenei és filmes karrier közt még a könyv­
írásra is jut időd...
- Hát valami ilyesmi. Mikor három év után
visszajöttem Dél-Koreából, egy jól sikerült est
után odajött hozzám egy kiadó képviselője, és
azt kérte, hogy a történeteket, amelyeket az
este folyamán elmondtam a magyar zenei
helyzettel kapcsolatban, foglaljam össze egy
könyv formájában. Ennek a felkérésnek szíve­
sen eleget tettem. Ebből született a Hogy van
művészúr? című könyv.
- Megéri? Ha nemjelentene megélhetésiforrást,
akkor is maradnál a művész pályánál?
- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy
nem kerültem még elém olyan probléma, hogy
ezen cl kelljen gondolkodnom, de biztos valami
olyan állást keresnék, amiben legalább egy fél

zongora ott van.
- Mit tanácsolnál a fejüket most zenészpályára
adóknak? Érdemes kitartani? Legyen a bizony­
talankodókból zongoraművész va^y menjenek
inkább a biztos pálya (pl. a jog...) felé?
- Legyen belőlük zongorista. Mindig is volt
olyan időszak, amikor a művészetek iránti ér­
deklődés háttérbe szorult. Ez 25-30 évig tart,
aztán újra berobban az érdeklődés. Bach halá­
la például még senkit nem érintett meg, ám
utána egy lendülettel feltűnt Haydn, Mozart
és Beethoven, és a zenei kultusz újra hullám­
hegyen volt a völgy helyett. Am most is furcsa
időszakot élünk. De ennek ellenére - vagy
pont ezért - érdemes folytatni, mert át kell
menteni ezeket a kulturális hagyományokat az
utókornak. Ugyanis lehet, hogy a világunk na­
gyon jól megvan, él és működik Mozart és Pi­
casso nélkül Ez így van, ha a világot, mint
földgolyót tekintjük. Ám ha a világot, mint
bennünket, érző embereket nézzük, azt kell
mondanunk, hogy nem, mi nem vagyunk meg
művészet nélkül Akarnunk kell megőrizni és
átvinni „őket” a túlsó partra...
Ablonczy Zsuzsanna

Meddig terjed az ember szabadsága?
Meddig terjed az ember szabadsága? Mennyire szólhat bele a jog az ember életébe és döntéseibe? Megváltoztathatjuk-e Isten által rendelt sor­
sunkat azzal, hogy mi döntünk halálunk idejéről? Többek között ezeket a kérdéseket elemezte a Vetítő Filmklub két vendége: Réz András
filmesztéta és Koltay András, karunk oktatója. A kérdések a beszélgetés előtt levetített Belső tenger című spanyol film kapcsán merültek fel. A
film egy fiatalkorában mozgásképtelenné vált férfi sorsát mutatja be, aki a méltóságteljes halált választotta a számára nem teljes élet helyett. Ez
a probléma napjainkban egyre többször merül fel, és megosztja a közvéleményt. A Két előadó sem volt egy véleményen, Koltay tanár úr az élet
védelmét tartotta elsődlegesnek, míg Réz András a saját élet feletti korlátlan döntési szabadságot preferálta. Ha jobban belegondolunk a
filmesztéta álláspontjába, rájövünk, hogy az ember nem gyakorolhat isteni hatalmat, hiszen ez beláthatatlan veszélyeket rejtene magában. Az
estet a vendégek és a hallgatóság egy pohár bor mellett zárta. Köszönjük a szervezőknek, Ablonczy Zsuzsinak, Bottá Áginak és Nyéky
Boldizsárnak.
Mihalics Vivien, Magyar Zsófia

tizedik oldal

�Requiem egy álomért...
Száz év és megszületik az utolsó magyar?
Mily ősi félelem uralkodik el egyesekben,
amint meghallják: Szent Korona? Aliért van
ez? A kérdés helyénvalónak tűnik, de vála­
szok még sincsenek. Aíai despiritualizált vi­
lágunkban, számsorok vagyunk csupán dí­
szes, fogyasztásunkat ábrázoló grafikonok­
kal. Arc nélküli, statisztikai képletek.
Egyiptomban I. Ehnaton (IV Amenhotep,
Kr. e. 1355-37) - hogy megtörje a thébai pap­
ság hatalmát -, kísérletet tett az egyistenhit
bevezetésére (Aton-kultusz, nap-, fényimá­
dat). Halála után domborműveinek és szob­
rainak arcát kivésték, szintúgy nevét tartal­
mazó cartouch-ait. Arc és név nélkül, el­
vesztve erejét, nem jelentett többé veszélyt.
Velünk is ezt tették. Két vesztes háborút kö­
vetően kollektivizáltak minket, sztahanovis­
ta mosolygós élmunkásokká, vidám kaszáló
parasztokká. De nem volt elég a hódítóknak
a test megtörése. Jól tudták, hogy amíg az
emberek lelkében ég, vagy akárcsak parázs­
lik a tűz, addig nem győzhetnek. És 1956ban meg is mutattuk: Igen! Ali magyarok
vagyunk, bennünk ég az a tűz! ...de vajon
meddig? Mert a rendszer lassan, de bizto­
san ránk ereszkedett, akárcsak a hajnali
köd. De 1989-ben leváltottuk az elnyomó­
kat. Kérdem én: valóban? Formailag min­
den bizonnyal. A tartalom azonban nem
változott. Továbbra is mutatók vagyunk,
igaz, most már nem, mint termelők, hanem
mint fogyasztók. Saját szellemünkből lakmározunk. Új isteneink a plazmatévé és a
turbódízel. Imáinkban olcsó benzinért és

magas pixelszámért könyörgünk. Hogy
Ácsán Szumédhó, buddhista tanítót idéz­
zem: így van ez.
Világnézetek jönnek, mennek. Ez az evolú­
ció: körforgás. Alit számít, hogy kommunis­
ták vagy kapitalisták vagyunk? Nem választ­
hatunk, ki kell tölteni a férőhelyeket: lehetsz
ellenálló, talpnyaló szolga, vagy kollaboráns.
Na és? Jutalmat úgysem kapsz érte, csak go­
lyót, megvetést, hazug szeretetet.
A test és az anyag évezredét éljük. Elindul­
tunk a lejtőn. Nem most, már régen! Alit le­
het tenni? Térjünk vissza az édeni állapotok­
ba - történeti alkotmányunk újjáélesztésé­
vel -, a Szent Korona hatalma alá! A válasz
jó, de nem úgy, ahogy a legtöbben gondol­
nánk. A Szent Korona, mint közjogi jogi sze­
mély, minden hatalom forrása: túlhaladottá
vált (?). A támadások azonban záporoznak
ránk. Impérium Carpathia, sovinizmus, na­
cionalizmus, tarsolylemezes city-szittyák!
Az egész keleti metodológia leszűkíthető
egyetlen szóra: tanúság. És az egész nyuga­
ti metodológia szintén leszűkíthető egyet­
len szóra: analízis. Analizálva körbe-körbe
jársz. A tanúsággal egyszerűen kijutsz a
körből. Ne számoljunk, ne elemezzük alkot­
mányainkat, hogy mit szabad és mit nem,
álljunk ellen a külföld nyomásának! Ne
akarjuk megérteni, csak figyeljünk és ta­
pasztaljunk. Ha nem is az oly távoli kelet­
ről, de biztosan keletebbről jöttünk, mint
kerekre-hízott uniós példaképeink. Álljunk
meg az idő tört részére, csupán egy örökké­

való pillanatra, és erezzünk, higgyünk!
A Korona személy. Önálló, lélegző entitás.
Nem politikai világkép, amit a történelem
útvesztőjében szedtünk magunkra (nem
Szilveszter pápa küldte és nem is két darab­
ból „kovácsolták” össze, Id. 2195/2006.
Korm. hat. 3. pont). Ez velünk jött, onnan...
Bennünk van. Egy hit, egy eszme, amely
nem uralkodásra tör a világ ezen felén, ha­
nem egy utolsó mentőöv, amibe belekapasz­
kodhatunk, és talán túlélhetjük az elkövet­
kezőket. Pártállástól függetlenül, mindenkit
mellbe fog vágni a hamleti gondolat. Nem
koponya, hanem sokkal inkább tükör lesz
majd kezünkben. Lenni vagy nem lenni?
Higgyünk! Isten nem hiába teremtett min­
ket a saját képmására. Bennünk van a töké­
letesség egy apró morzsája, van arcunk és
nevünk, de nem azért, hogy mások fölé
emelkedjünk. Azért, hogy segíthessünk
egymásnak. Az elmúlt ezer évben nálunk
sokkal különb milliók-magyarok hozták
meg névtelen áldozatukat a Hazáért és test­
véreinkért a kereszténységben. Hittek ab­
ban, hogy nem élni, hanem jól, helyesen él­
ni kell. És az ember ezt csak a leges-legben­
sőjében teheti meg. Van egy Szent Koro­
nánk, egy manifesztálódott eszmeiség, dol­
gokban látó szemünknek. A legkönnyebb,
ugyanakkor a legnehezebb dolgot kell meg­
tennünk. Mély levegőt kell vennünk, hogy
ez a kis szellő felszíthassa a lelkűnkben
szunnyadó parazsat, hogy aztán átjárhassa
dermedt tagjainkat a szent ihletettség, és el­
kezdhessünk azon dolgozni, hogy még egy
millenniumot megérhessen a Haza, a ma­
gyarok, a Szent Korona.

Takács Gergely

A félelmetes Turul
Napjainkban sűrűn felvetődő kérdés, hogy mit is jelent ez a ködbevesző jelkép, a turul. Aíielőtt elkezdenénk boncol­
gatni az aktuális problémákat, mindenképpen érdemes megvizsgálni az eredetét.
A turulmadár a magyarság ősi jelképe, ami a totem-imádás korából származik. A kutatások arra utalnak, hogy nem sas­
ról van szó, (ami egyébként a legtöbb európai nép ősi kultúrájában megtalálható), hanem kerecsensólyomról Ez a madár
sokban eltér a korábban említett állattól, már csak abban is, hogy fő motívuma nem a ragadozó volta, hanem a vadász
szerepe. A magyarság körében ez az állat a nemzet létét jelképezte, és már a honfoglalást megelőző időkből is találtak bőségesen ábrázolásokat.
Később egészült ki a karddal, amit a csőrében, vagy a karmai között viselt, amit a kutatók Szent István kardjaként azonosítanak.
Ennyit az őstörténetről, és neki is láthatunk az aktuális problémáknak. Sokan, sokszor hivatkoznak arra, hogy a Nyilaskeresztes Párt használta
a turult, és úgymond ennek árnyékában követte el gaztetteit. Ez a megállapítás bizony erősen sántít. Nem lehet azt kijelenteni, hogy egy nyilas
sem viselt ilyen kitűzőt, vagy jelvényt, de az tény, hogy a párt szimbólumai között nem szerepelt. Évekig foglalkoztam a történelmi korral, de
soha egy olyan kép, vagy dokumentum sem került a kezembe, amelyen a turul látható lett volna nyilas megmozduláson. Ezzel természetesen nem
a nyilasokat szeretném menteni, hanem a jelképet.
A közelmúltban a legnagyobb port felkavart ügy mégis a budai turul-szobor volt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a köztereken felál­
lítandó műalkotásokat több bizottság is véleményezi (többek között a művészet és a városkép szemszögéből), ha ezek a jóváhagyások megvan­
nak, a Fővárosi Közgyűlésnek már csak formai hozzájárulását kell adni, miután nem utasíthatja el, ha hibátlan az elsőként említett szakasz.
Esetünkben is hiányzik még ez a formalitás, ám nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok más emlékmű, szobor sem rendelkezik ezzel az enge­
déllyel. Többek között a turul közvetlen közelében lévő, nem sokkal később átadott Igazak Fala emlékmű sem bír jóváhagyással, mégsem szúrt
szemet a hiányosság Demszky úrnak.
A politikus azzal érvelt, hogy a turul fasiszta jelkép, és mint ilyet kéne eltávolítani. Az állítólag jogi egyetemet végzett Demszky Gábor biztos
régen találkozott már a Büntető Törvénykönyv nevezetű irománnyal, amely tételesen felsorolja a tiltott jelképeket (nyilaskereszt, horogkereszt,
SS-jelvény, vörös csillag, sarló-kalapács).
Az sem elhanyagolható, hogy nem a XII. kerületi az egyetlen hazánkban, ugyanis nagyjából minden második-harmadik háborús emlékművet
nemzeti madarunk díszíti, nem is beszélve a Várban található alkotásról...
Szerintem sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért lehet szabadon venni, eladni, viselni sarló-kalapácsos, vörös csillagos, CCCP felirattal ellátott me­
legítőfelsőket. ..? Holott ezek valóban tiltott jelképek, ráadásul az ezek nevében elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények még magasabb
számra is rúgnak, mint a náci rezsim bűnei. Ettől persze nem lesz kisebb a szélsőjobboldali lajstrom, de nem árt felidézni az ellenpárját sem...
így, aki legközelebb a turul ellen szól, az tájékozódjon megfelelően, és vegye észre a mások lelkivilágát zaklató kommunista jelképeket is.
Pozsgay-Szabó Péter

tizenegyedik oldal

�Egy ősi múzsa
„Ki megy majd le azon az árnyékos berken
És idézi meg a lelkeket ott
És köt egy szalagot azokra a védő karokra
Ez év tavaszán?”

Igen tavasz. Végre tavasz. Nyilván minden év­
szaknak megvan a maga szépsége, de azért rit­
ka, hogy valaki kedvenc évszakának a telet je­
lölje meg. Nem volt ugyan most hideg vagy
lucskos, de szürke és halott bizonyosan. Nem
tudom, más hogy van vele: számomra a tavasz
olyan, mintha egy hosszú ideig benntartott lé­
legzet után végre újra beszívhatnám mélyen,
nagyon mélyen a friss levegőt. Talán itt a vá­
rosban kevésbé érzi az ember, de ilyenkor, a
tavasz és tél törékeny határán (hisz nemrég új­
ra beköszöntött a hideg, legyen bár április ele­
je) érzi meg az ember: valami különös módon
működik lelke együtt a természettel, száll
együtt misztikus szellemeivel, lesz tanúja Is­
ten csodatételének, ahogyan a halott termé­
szetet újraéleszti. Érzéseihez pedig ösztönösen
keresi a megfelelő aláfestést. És itt jön a bibi,
mert ha bekapcsoljuk a rádiót, az ottani szöve­
gek ugyan nem sok misztikumot hagynak ma­
guk után. Ekkor van szükség Loreena
McKennitt szavaira - mint például a fent sze­
replő idézetben. Hogy ki ez a nő? Manitobán,
Kanadában nőtt fel, saját szavaival élve „vidé­
ki gyerekkort” élt meg. Állatorvos akart lenni,
fiókjában kivágásokat őriz ételekről, táplálko­
zásról, bábokról; szeret kertészkedni, magát
pedig alapból visszahúzódó embernek tekinti.
Ja igen... mellesleg saját lemez kiadóval
(Quinlan Road), 13 millió eladott lemezzel, 11
díjjal, 4 jótékony alapítvánnyal és immár kilen­
cedik albumával büszkélkedhet. Hiszi a piszi a
nyavalyás mindenit, hogy ez a nő az, akinek
kiadja magát. Pedig hát mégis annak kell len­

tizenkettedik oldal

nie. Ugyanis ha berakjuk bármelyik CD-jét,
nem találkozunk mással, mint bódítóan gyö­
nyörű zenével. Miből is áll ez (avagy a
McKennitt-zene alapanyagai)?
• Végy egy ősi kelta hangzást: ezt érd el a leg­
különfélébb hangszerekkel: sípokkal, lantok­
kal, hárfákkal és amilyen zeneszerszámot
még a hagyomány átörökített.
• legyél hozzá egy „ütős” szöveget: na ne ro­
hanj rögtön a Black Eyed Peas szövegszerzői­
hez (bár ha mégis, legalább más okból és han­
gulat szerint kisbaltával). Inkább fordulj
Shakespeare-hez (pl. „Prospero’s Speech”),
Vili. Henrik angol királyhoz („Greensleeves”), kelta népdalokhoz (pl. „Cé Hé Mise Le
Ulaingt?”), vagy mondjuk versnek beillő saját
szerzeményeidhez (pL „All Souls Night”).
• Ezután pedig fűszerezd meg az egészet egy
bársonyos, kissé fátyolos, de minden egyes
z hangzásában tiszta énekhanggal.
És kész: Ez McKennitt kisasszony varázsa. Ha
megnézzük bármelyik régi CD-jét (és itt most
bátorkodók kivételesen nem egy, hanem három
régi albumához nyúlni, melyek a kedvenceim
közé tartoznak: „The Mask and Mirror”, „The
Book of Secrets” és „The Visít”) elmondhatjuk,
hogy a hangzás szinte megegyezik: az inspiráció
jöhet Szicíliából, a Kaukázusból, Spanyolország­
ból vagy Marokkóból, de a zenében mindig fel­
fedezhető lesz az énekesnő egyedisége. Ugyanis
(és ezt akár kritikaként is megfogalmazhat­
nánk) ez a három CD alig különbözik egymás­
tól. Prosperó beszéde kísértetiesen hasonlít
Dante énekéhez, az „All Souls Night” a
„Mummers’ Dance”-hez. Mégis nehéz beleunni,
és ezért nem is lehet bármit felhozni McKennitt
ellen. Azt az érzést kelti fel bennünk, amit álta­
lában a csak legsikeresebb és egyben legigénye­
sebb írók tudnak: ez a stílus bűvölete. Vannak
olyan írók, akiknek örülünk, hogy elolvastuk a

könyvét, és azzal a
megelégedett ér­
zéssel tesszük le,
mint a villát egy jó
kis vendéglőben:
finom volt, jó volt,
elég volt. De ha
igazán
megfog
egy író, akkor kielégületlenül ma­
radunk a könyv
végén. Nem annyi­
ra a történet után,
de a könyvben
megfogalmazott
hasonló érzések,
írói képek, egyszó­
val: a stílus után
epekedünk! Ilyen
Loreena zenéje is.
Van benne valami megfogalmazhatatlan vonzás.
Nem pop, de dallamos, ritmikus és együtténeklős. Főik, de nem esik bele a népieskedés csapdá­
jába. Igényes, de soha nem lesz mesterkélt. Egy­
séges, de nem unalmas. Ezt pedig nemigen sike­
rült másnak utána csinálnia. Végig tudjuk hall­
gatni élvezettel a CD-t bármennyiszer, utána ak­
kor is várva várjuk majd, hogy kijöjjön az új mű,
és ilyen legyen: pont ilyen, hogy ugyanezt az él­
vezetet nyújthassa. S lön. Itt van. A címe „An
Ancient Muse” és a tavalyi év legvégén jelent
meg. Ez alkalommal a mongol és bizánci befo­
lyás a túlnyomó. A megszokottból minden kép­
viselteti magát: van ének nélküli, hangszerre
koncentráló, csendes illetve dallamos és ritmusos szám is. Nincs se imázs, se stílusváltás.
Nincs kísérletezés vagy hangulattörés. Ezt sem
fogják játszani a rádiók.
Azonban aki ismeri az előadót, ez alkalommal is
meg fogja venni az új művet - teszi ezt pedig
azért, mert akárhol éljen, farmon vagy a város
legbelsejében, Kanadában vagy Magyarorszá­
gon, tudja: hosszú várakozás után ismét kapott
egy új, kiérdemelt zenei aláfestést a tavasz.
Barát Zsófia

�Szárhegyi reménysugár
A Csergő házaspár az erdélyi Szárhegyen él, Gyergyószentmiklóstól néhány kilo­
méterre. Életüket jó néhány éve arra tették fel, hogy két kislányuk mellett a kör­
nyékbeli, rászoruló gyermeknek teremtsenek élhető otthont, nyújtsanak „szülői”
támaszt, és elindítsák őket az életben. A szárhegyi szeretetotthon az egyik tagja a
Böjté Csaba ferences szerzetes által Erdély-szerte létrehozott, ma már 14 házat
számláló gyermekvédelmi hálózatnak.

Csergő József és Hajnalka 14, közelebbről és
távolabbról származó bentlakó, valamint to­
vábbi 40 helybeli - napközis rendszerben bejá­
ró - gyermekről gondoskodik nap, mint nap,
fiatal nevelők segítségével. Az élet arrafelé
senkinek sem könnyű, de a gyerekek közül né­
melyik kifejezetten embertelen körülmények
közül jött, mások családi nehézségek miatt
szorultak rá az új otthonra.
Szombat esti megérkezésünkkor a szárhegyi fe­
rences kolostor melletti garázsból kialakított
közösségi helyiség gyermekzsivajtól hangos, a
sarokban cserépkályhából árad a meleg, Enikő
és Laci, a nevelők nagy türelemmel és alázattal,
de leginkább őszinte szeretettel foglalkoznak a
jobbára 6-10 éves gyermekekkel, akik láthatóan
jól érzik magukat, boldogok, a feléjük áradó
szeretetet pedig sokszorosan viszonozzák. Bár
abban a faluban vagyunk, ahol Bethlen Gábor
született, a gyermekek az otthonban mindan­
nyian katolikus nevelést kapnak.
„Kezdetben nagyon nehéz volt” - mondja József
- „a ferences kolostor fogadott be minket, ahol
egyedül a 87 éves Ervin atya él”. Folyamatosan

sugárzó, az életbe és a Gondviselésbe
vetett töretlen hitet tükröző arccal
mesél nekünk a házaspár, mintha
évek óta ismernénk egymást. „Lehe­
tőségeink szerint szépen lassan ala­
kítgattuk ezt a kis épületet, ami egy­
kor garázs és műhely volt, most a te­
tőteret építjük be, és terveink szerint januárban
már be is költöznek oda a gyerekek. A szekré­
nyeket a minap egy itteni asztalos készítette el,
azt még nem tudtuk kifizetni, de majd megsegít
a Jóisten” - mondják mosolyogva, hisz így tör­
tént ez már korábban is, amikor szinte kilátásta­
lannak tűnt a helyzetük.
Ekkor derült ki, hogy a baráti körünkből
összegyűjtött, és magunkkal hozott adomány
fillérre pontosan annyi volt, amennyi a szekré­
nyek árából származó adósság. Mi ez, ha nem
égi jel?
A hálálkodó szavak hallatán eltöprengünk: in­
kább mi vagyunk azok, akik hálásak lehetünk
házigazdáinknak. Rajtuk keresztül tudatosul
bennünk, hogy akadnak még szerte a Kárpát­
medencében jóérzésű, jólelkű emberek, akik

képesek önzetlenül segítem a rászorulókon.
Sokan vannak ilyenek, kicsi „lángocskák”,
amelyek fénye nem mindig ér el egymáshoz,
ezért tűnik olykor kilátástalannak a küzdelem
hitünk, reményeink továbbörökítéséért.
Fontos lenne, hogy minél több itthoni honfi­
társunk tapasztalja meg a szárhegyi és a hoz­
zá hasonló többi otthon bensőséges hangula­
tát, és őszinte szívvel segítse lehetőségei sze­
rint a kis magyar közösségeket.
Calcuttái Teréz Anya a kis közösségi helység
falán olvasható gondolata mindnyájunk szá­
mára iránymutatást adhat: „Ebben az életben
nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgo­
kat tehetünk nagy szeretettel”.

Christian László

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG
Száz év magány
Gábriel García Márquez leghíresebb regé­
nyét vitte színre a Vígszínház társulata. A
darab bemutatója 2007. január 7-én volt és
az azóta eltelt időszakban hatalmas sikerrel
játszották, állandó telt ház előtt. A Száz év
magány 1967-ben jelent meg és az elmúlt 40
év alatt mintegy tízmilliónyi példány fo­
gyott el belőle. A kolumbiai író 1982-ben
kapta meg az irodalmi Nobel-díjat ezért a
regényéért.
A Száz év magány családregény, egy olyan fa­
luba kalauzolja el az olvasót - jelen esetben a
nézőt -, ami a világtól teljesen elzárt, a kapcso­
latát a világgal csak a folyamatosan árut kíná­
ló kereskedők révén tartja fenn. A falut a fő­
szereplő Jósé Arcadio és felesége Ursula alapí­
totta, miután eljöttek a városból, főként a férj
lelkiismerete elől menekülve, aki sértődésből
megölte egyik ismerősét. (Az eseményeknek
mindvégig hol passzív, hol aktív szereplője a
megölt ember.) Az egyébként unokatestvéri
kapcsolatban lévő házastársak gyermekeik és
ismerőseik révén népesítik be a falut, ezáltal
a kezdetben csak székekből, asztalokból és
ágyakból álló színpad idővel nyüzsgő forga­
taggá válik. Kitűnő rendezői megoldásként
lehet aposztrofálni, hogy egy-egy szereplő
nem tűnik el a monológját követően, hanem a
színen maradva passzív szemlélője marad az
események alakulásának, így a néző számára
a történet mindvégig követhető marad.

Hiszen gondoljunk csak bele abba, hogy a
spanyol nevek által okozott kavalkád mennyi­
re zavarhatná össze a nézőt, itt azonban mind­
végig érthető, hogy éppen kiről van szó.
A darab második felvonása jóval pörgősebb, mint az első. A szereplők folya­
matosan halnak meg, ahogy haladunk az
időben, és újabb kitűnő rendezői ötlettel
az időből és cselekményből kihulló embe­
rek arcát valamely még élő rokona egy
kézmozdulattal festi be fehérre, és az egy­
re inkább sötétülő színpadon is fehér fé­
nyek mutatnak a halottakra. A színdarab
vége felé meghal a falut létrehozó Jósé
Arcadio is, ezáltal felesége Ursula teljesen
egyedül marad. Azonban ez nem gátolja
abban, hogy továbbra is elvégezze azokat

a ház körüli teendőket, amiket az évek so­
rán oly sokszor megtett.
Remek ötlet volt a színpadot lépcsőzetesen
elrendezni, a díszletek, a szereplők ruhái tel­
jesen kor- és élethűek, ami Füzér Anni mun­
káját dicséri. A színészek játéka teljesen ter­
mészetes, Börcsök Enikő kitűnően játssza a
mindenkire vigyázó és gondoskodó család­
anyát, Hegedűs D. Géza pedig hitelesen ala­
kítja a mindig megújulni kívánó Jósé
Arcadiót. A mellékszerepekben is jó alakítá­
sok láthatunk Venczel Vera, Pap Vera és Har­
kányi Endre részéről. A színészi alakítások
magukkal viszik az egész darabot, a néző pe­
dig egyszerűen nem tud nem figyelni az elő­
adásra. Megéri elmenni rá annak is, aki nem
olvasta García Márquez regényét, hiszen
Schwajda György kitűnő feldolgozásában,
Forgács Péter rendezésében készült előadás
magában is teljesen élvezhető és érthető.
Olyan ez a világ, mintha nem is lenne tőlünk
annyira távoli. A történet Dél-Amerikában
játszódik, azonban a problémák közeliek, hi­
szen nagyon is emberiek. Mindenki egy kicsit
magára és környezetére ismerhet. Egy család
történetét követhetjük nyomon, egy egész év­
századon keresztül, ahol legtöbbjük egész éle­
te során magányos volt, és magányosan is
halt meg. Hiszen erről szól a Száz év
magány...
Magyar Attila

tizenharmadik oldal

�Asszony rózsákkal
Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete
„...e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag’.’
(Heisterbachi Caesarius)
Amikor Árpád-házi Szent Erzsébetről olvastam, azon gondolkodtam, vajon mit jelent ma a
„szent” szó? Mit jelent egy ilyen kifejezés az összemosott érzések és összekuszált gondolatok
világában, ahol már semmi sem egyértelmű, ahol minden viszonylagos, és ahol a megfellebbez­
hetetlen igazságok kategóriája mar nem létezik? Vajon jelent-e még egyáltalán valamit? Ha job­
ban körülnézünk, észrevesszük, hogy nem sokat. Az egyház tam'tasai süket fülekre találnak, az
anyagi javak megszerzése társadalmunk életének egyedüli céljává kezd válni. Bár néhányan
meg tudják, mi szükséges ahhoz, hogy valakit szentté avassanak, ennek valódi értelmét, spiri­
tuális jelentőségét vajmi kevesen érzik át. Szent Erzsébet életét megismerve azonban rájövünk,
hogy a tanítás időtlen és nyolcszáz év távlatából sem veszített semmit a jelentőségéből.
A történet egy asszonyról szól, aki nem huváratlanul hazatért és belépett a szobába, tulaj­
nyászkodott meg semmilyen földi szabály
don ágyában pillantotta meg a megfeszített
előtt, akit csak az isteni tanítás és a szeretet
Krisztust. Kezdeti rosszallása elszállt, mert az
törvénye vezérelt.
úr „megnyitotta belső látásának szemét”.
Erzsébet II. András és Merániai Gertrúd gyer­
Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itá­
mekeként, 1207-ben született. Négyéves korá­
liába, Erzsébet három éven át helyettesítette
ban kezét Hermáim thüringiai őrgrófnak ígér­
őt a grófság vezetésében. Abban az időben
ték, ezért már kisgyermekként elhagyta Ma­
nagy volt az éhezés, ő pedig ispotályt nyitott,
gyarországot, hogy megtanulhassa új hazájá­
ahol naponta száz szegény kapott ellátást.
nak minden szokását. Hermann azonban nem
Drága ruháit és ékszereit eladta, gyapjút
sokkal később, 19 éves korában elhunyt. Ekkor
szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszo­
némi politikai huzavona után Lajos, Hermann
nyok mellett segédkezett és megadta az el­
testvére jegyezte el. Erzsébet a wartburgi ud­
hunytaknak a végtisztességet. Egy alkalom­
varnál korán kitűnt különc viselkedésével, pél­
mal Lajos bejelentette, hogy csatlakozik a ke­
dául rendszeresen megszakította játékait Isten
resztes hadakhoz. Felesége megérezte, hogy
iránti szeretetének jeléül, és nem volt hajlandó
ez halálát fogja jelenteni. Férjét Schmalmegtanulni a nőkre akkoriban jellemző, tipegő
kaldenig, a grófság határáig kísérte, de bána­
járást sem. Leendő anyósa, Zsófia szemében a
tát semmi sem tudta enyhíteni. A thüringiai
leginkább elfogadhatatlan pedig az volt, hogy
lovasok egy év múlva hozták haza Lajos holt­
teljes természetességgel magával egyenrangú­
testét.
nak tekintett mindenkit, a legegyszerűbb em­
Erzsébet akkor is folytatta a jótékonykodást,
bert is.
amikor a grófság élén már sógora, Henrik állt.
Személyisége az egész udvar megrökönyödé­
Egyik alkalommal a gróf váratlanul tért haza a
sét kiváltotta, és ha Lajos a korai házassággal
vadászatról és találkozott Erzsébettel, aki épp
nem szilárdítja meg helyzetét, valószínűleg
élelmet vitt a szegényeknek. Henrik feltartóztat­
haza kellett volna térnie Magyarországra. A
ta és kényszerítette, hogy átadja a kosarát, de
házasságkötés azonban megtörtént. Lajos és
csupán illatozó rózsákat talált benne, így meg­
Erzsébet szokatlan harmóniában éltek, de a
szégyenülve újra útjára bocsátotta az asszonyt.
férjnek azt is el kellett fogadnia, hogy Isten
(Ez a történet több változatban is létezik.) A vi­
központi helyet foglal el felesége lelkében.
rágok azóta Erzsébet szimbólumaivá lettek, így
Gyakran előfordult például, hogy Erzsébet éj­
számos ábrázoláson rózsákkal láthatjuk.
szaka felkelt mellőle és a hideg padlóra fe­
A vár Lajos halálával üressé vált számára, sógo­
küdt, hogy az Úr szeretetéért egy időre el­
rai, Henrik és Komád pedig keményen bántak
hagyja közelségét. A férj azon sem csodálko­
vele. Megfosztották vagyona kezelésétől és fér­
zott, ha felesége egy falatot sem evett, mert
je birtokainak jövedelmétől. Egy esős, októberi
éppen böjtölt, és azon sem, hogy ostorozta
napon gyermekeivel együtt elhagyta Wartbur­
magát. Mellette állt akkor is, amikor az 1225got. Bár II. Frigyes császár megkérte a kezét, ő
nem akart újabb házasságot kötni. Életében
ös éhínség idején kinyittatta a hombárokat és
segített az éhezőkön. Pedig Erzsébet tettei
nagy szerepet játszott Marburgi Komád, akit
olykor nemcsak az udvar embereit döbbentet­
maga IX. Gergely pápa jelölt ki lelki atyjául, és
ték meg. Jól példázza ezt az az eset, amikor
akinek engedelmességi fogadalmat tett. 1228Lajos távollétében befogadott egy leprás bete­
ban követte őt Marbmgba, ahol Assisi Szent
get, akit férje ágyába fektetett. Amikor Lajos
Ferenc harmadrendjének tagja lett, és ahol be­

tegápolóként dolgozott. Szállására fogadott
egy vak és béna gyermeket, aki karjai között le­
helte ki a lelkét. Apjának, II. Andrásnak hívásá­
ra sem tért vissza Magyarországra. Amikor a
magyar küldöttek rátaláltak, foltozott, szürke
ruhájában egy rokka mellett ült.
Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt,
amikor befejezte földi életét. A legenda szerint
lázas, öntudatlan állapotában halkan egy ma­
gyar dalt dúdolt: „Egy kismadár ült le mellém
és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam
vele együtt énekelni”.
1231. november 16-án, éjfél körül halt meg.
Marburgban temették el, és már négy évvel ha­
lála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét
1670-ben vették fel a római naptárba, november
19-ére, temetése napjára. 1969-ben ünnepét viszszatették november 17-ére, halálának napjára.
Kultusza a XIII. századtól gyorsan terjedt Eu­
rópában. Sorra építették a róla elnevezett
templomokat, kórházakat, kápolnákat és ko­
lostorokat. Ferenc József 1898. szeptember 17én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszte­
letére Erzsébet-rendet alapított.
A wartburgi vár Erzsébet-lakrésze, Moritz
von Schwindt romantikus képei és számos el­
beszélés őrzi emlékét. Idén születésének nyolc­
századik évfordulóját ünnepeljük.
Erzsébet nagysága személyisége szilárdságá­
ban és Isten iránti szeretetében rejlik. Abban,
hogy bármiről képes volt lemondani, hogy má­
sokon segítsen és mindenkit önmagával
egyenlőnek tekintett. A ma emberének is javá­
ra válna, ha figyelne rá, ha tudná, ki volt az az
asszony, aki a festményeken, freskókon és iko­
nokon, egy kosár rózsával a kezében, tekinte­
tét az égre emeli.
Borbás Dorottya

Ha a Duracell nyuszi kidől...
Drága szüleim gyakran piszkálnak, hogy mi­
ért lóg folyton a fülemben a discman fülhall­
gatója, de mit tegyek, ha imádom a zenét?
Szenvedélyemnek azonban nem hódolhatok
felelőtlenül!
Tudtátok, hogy hazánkban évente 2000 tonná­
nyi használt elem keletkezik? Nem a legegész­
ségesebb, ha az elem a discman-edből közvetle­
nül a konyhai szemetes alján landol. A benne
lévő lúg és sav ugyanis rövid idő alatt feloldja
a fémborítást, és így az elemben lévő nehézfé­

tizennegyedik oldal

mek közvetlenül a talajba szivárognak, vagy a
keletkező gáz a szemétégető kéményén keresz­
tül a levegőbe kerül (pl. kéndioxid).
Tehát vagy kedvenc uborkás szendvicsedben
látod viszont „zenedobozod” erőforrását,
vagy éppen lábad töröd ki a savas eső miatt
síkos utakon... Persze mindenre van megol­
dás. A 109/2005. kormányrendelet bevezette
a használt elemek és akkumulátorok vissza­
vételi kötelezettségét, a begyűjtés megszer­
vezését és finanszírozását pedig a gyártók

kötelességévé tette. Ez már becsülendő, a mi
feladatunk csak annyi, hogy a gyűjtő pon­
tokra szállítsuk kifáradt barátainkat. Ka­
runk is büszkélkedhet egy ilyen zöld ször­
nyeteggel, az Aylában az információs pulttól
balra dekkol. Érdemes közelebbről megis­
merkedni vele!
Aki pedig konténer fóbiával küzd, forduljon
kezelő orvosához, vagy használjon újratölthe­
tő elemet!
Horvátth Sarolta

�HIVŐ SZÓ
Ünnepi bevezető
A húsvét a keresztények számára az év legfon­
tosabb és legszebb ünnepe. Ellentétben azzal a
közkeletű vélekedéssel, amely az egyre inkább
elvilágiasodott karácsonyt tartja annak. Nem
elfelejtve természetesen, hogy a karácsonynak
is nagyon fontos üzenete van minden ember
részére. Bár nem az, amire az emberek nagy
része felhasználja: az egész évben elmulasztott
szeretetet egy-egy ajándékkal, vagy néhány félig őszinte - kedves szóval kiváltani. Azon­
ban mindenről, így a karácsonyról is inkább
majd a maga idejében.
E két ünnepkör (a húsvéti és a karácsonyi) áll
tehát a Katolikus Egyház liturgikus életének
középpontjában. A húsvéti időszak azért fon­
tosabb, mivel vallásunk központi gondolata Jé­
zus Krisztus halála és feltámadása. Évről évre
reményt és erőt ad, hogy rendületlenül tud­
junk törekedni afelé a transzcendens cél felé,
ami minden hívő ember földi életét alapjaiban
meg kéne, hogy határozza. Hiszen ki az, aki­
nek a hite még soha nem ingott meg? Látva a
világban nap mint nap történő szomorú, vagy
csak szégyenletes eseményeket; az eluralkodó
új életszemléletet, mentalitást, ki nem gondol­
kodott még el azon, hogy mi van akkor, ha
mégis mi, keresztények tévedünk?
Korunkat elsődlegesen az egyén mindenek fe­
lettisége, az önös érdekek abszolút sérthetet­
lensége, illetve az élvezetek korlátok nélküli
hajhászása jellemzi. Bármennyire is hinni sze­
retnénk, egyáltalán nem könnyű ezeken felül­
emelkedni. Napjainkban mindennél nagyobb
szükségünk van a hitre, hogy képesek legyünk
kitartani elveink és életünkön is túlmutató cél­
kitűzéseink mellett. Hogy komoly keresztény,
de legalábbis keresztény értékeken alapuló éle­
tet élhessünk.
Ezt a hitet hivatott az összes többi vallásos ün­
nepnél erősebben táplálni a húsvét. Ha ugyan- ।

is látjuk és hisszük, hogy valaki képes volt ér­
tünk, emberekért az életét önként feláldozni,
csak üdvözülhessünk, amellett nem mehetünk
el szó nélkül.
Vallásos emberként érdemes lenne nem csak
év végén, hanem ilyenkor is számvetést készí­
teni az elmúlt - igaz nem napra pontosan egy év történéseiről. Ha azonban erre vállal­
koznék, olyan dolgokat is meg kéne említe­
nem, amik nem valók egy ilyen rovatba; ha pe­
dig ezt nem tenném, altkor nem tudnék a tel­
jesség igényével írni. így befejezésül inkább
egy rövid emlékeztetőt ajánlok a húsvéti ün­
nepkörről a kitartó olvasó figyelmébe.
Az ünnepkör Nagyböjt idejével kezdődik. Ez a
Húsvétot megelőző negyven napos előkészüle­
ti időszak. Legfontosabb alapgondolata az ön­
megtartóztatás, lemondani tudás. Kezdőnapja
Hamvazószerda. Az egész Nagyböjtnek lénye­
ges eleme a szigorú böjt.
A húsvéti időszak lelke, vagyis a Nagyhét Vi­
rágvasárnappal veszi kezdetét, amikor Jézus
Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve ün­
nepi szentmisén, a virágvasárnapi körmeneten
veszünk részt.
Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tar­
tunk ünnepélyes szentmisét, amelyen két szín
alatt áldozunk. A szertartás közben megszólal­
nak, majd egészen Nagyszombatig elhallgatnak
a templomokban a harangok és a csengők. A mi­
se oltárfosztással, vagyis az oltár díszeinek lesze­
désével zárul. Ezt követően a tanítványok vir­
rasztására gondolva csendes elmélkedés követ­
kezik. Ehhez a naphoz tartozik még, hogy a szé­
kesegyházakban a délelőtti szentmisén a püspö­
kök megszentelik az olajokat.
Nagypénteken nincsen szentmise, helyette
igeliturgia van. Ennek központi része Jézus
Krisztus szenve^éstörténetének, a passiónak a
meghallgatása. Áldozni viszont ekkor is lehet,

ezért nevez­
zük gyakran
a nagypénte­
ki szertar­
tást csonka­
misének.
A nagyszom­
bat esti vigí­
lia misén már
magát a Hús­
vétot ünne­
peljük.
A szentmise
keretében van
tűzszentelés,
illetve ilyen­
kor szentelik
a keresztvizét Szőnyi István: Feltámadás
is. Kiemelt ré­
sze a misének hitvallásunk közösségi megújítá­
sa. Az ünnepi szentmise központi eleme a feltá­
madási körmenet. Sajnálatos módon ez sok
esetben inkább már társadalmi eseménnyé ala­
csonyodon; gyakran még magukat vallásosnak
mondó emberek is csak arra használják fel,
hogy régen látott ismerőseikkel találkozzanak.
Érdemes megjegyezni, hogy Húsvét napja a
tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte
utáni vasárnap.
Ugyancsak a húsvéti ünnepkörhöz tartozik,
bár időben kissé elkülönül, Urunk mennybe­
menetelének az ünnepe, valamint Pünkösd
napja. Előbbi a húsvét utáni negyvenedik,
utóbbi pedig az ötvenedik napon van. Valójá­
ban Pünkösdkor Egyházunk megszületését is
ünnepeljük.
Pünkösd napjával lezárul a húsvéti időszak.
Teleki Levente

Kik vagyunk?
Programajánló: a Védegylet közpolitikái beszélgetései a Sirályban és a Gödörben
(2007. március 9. - június 15.)
Politikai árnyékboksz zajlik évek óta. A rendszerkritikus jobboldal
kommunistát kiált minden baloldali láttán, az anúglobalista baloldal
meg a fasizálódás virtuális veszélyével vívja heroikus küzdelmét. És
mindeközben valódi problémáink, „ügyeink” kibeszéletlenek marad­
nak. Az igazi „másik oldal” meg örül, hogy a kommunistázó/fasisztázó
értelmiség egymással, s nem vele foglalkozik.
Az ellenség pontos meghatározása azonban minden közéleti cselekvés
elengedhetetlen előfeltétele - amint a XX. század egyik legeredetibb
gondolkodója, Cári Schmitt ezt megállapította. A közös ellenségkép
ugyanis identitásteremtő erő. És „ellenséges” jelenségekből van bőven olyan ellenségekből, amelyeket gondolkodó jobboldaliak és baloldaliak
egyaránt ekként ismerhetnek fel. Környezetszennyezés, vadkapitalista
túlhajtások, elüzletiesedő városi kultúra, fogyatkozó közösségi terek,
pusztuló hagyományos létformák.
Találjunk rájuk, és magunkra találunk. Ezt a célt szolgálják a Védegylet
közpolitikái beszélgetései is. Kik vagyunk? - kérdezik a szervezők. És
a kérdés nem költői. A válaszadók sokszínűsége (Tamás Gáspár Miklós­
tól Bozóki Andráson át Illés Zoltánig) megnyugtatóan lezáratlan és to­
vábbgondolható vitákat ígérnek. A kezdeményezés azonban hasznos.
Mert már az is előrelépés, ha kérdezni tudunk.
Hogy válaszolni is sikerül-e, meglátjuk kéthetente a Sirályban.
A beszélgetések 2007. március 9-én kezdődtek, s kéthetente péntekenként
folytatódnak, 17 órától, a Király utcai „Sirály" Alternatív Zsidó Kultu­
rális Központban ( VI. kér. Király u. 50.). A legutolsó beszélgetés (június
15.), amelyen többek között Lánczi András konzervatív filozófus is részt

vesz, az Erzsébet téri Gödör Klubban lesz megtartva. További informáci­
ók a www.vedegylet.hu honlapon.

És kik ők?
De kérdezzünk mi is. Kik a szervezők? Mi várható tőlük?
A beszélgetéseket a Védegylet találta ki - nem ez az első tavasz, hogy a
Védegylet közpolitikái eszmecserére hívja az érdeklődőket és érintetteket.
A Védegyletet 2000-ben hozták létre bal- és jobboldali értelmiségiek,
hogy olyan témákat dobhassanak a közélet néhol álló, néhol virtuálisan
fodrozódó vizébe, amelyek pártpolitikától függetlenül támogatókra ta­
lálhatnak. A környezetvédelem ügye, a múlt tragédiáinak feldolgozatlansága, a kapitalizmus embertelenségei, a multinacionális tőke túlhatalma, a kereskedelmi média tudatmódosítása, a közösségi létformák
eltűnése (stb.), olyan témák, amelyekre a konzervatív Sólyom László, a
jobboldali Karátson Gábor, a liberális Schiffer András vagy a környe­
zetvédő Jávor Benedek azonos választ tud adni.
A szervezet akkor vált ismertebbé, amikor jelöltjét. Sólyom Lászlót, a
Fidesz, az MDF (és az SZDSZ hallgatólagos) támogatásával államfővé
választotta a T. Ház.
A 2005-ös köztársasági elnök-választás sikere idején felmerült a párttá
alakulás gondolata is, de a szervezetből csak egy kisebbség (Lányi And­
rás, ifj. Zlinszky János) döntött végül emellett. Az Élőlánc kudarca sejt­
hető volt, de egy ideálisabb világban parlamenti párt lehetne. Igaz, egy
ideális világban sem Élőláncra, sem Védegyletre nem lenne szükség...
Techet Péter

tizenötödik oldal

�Hallgatók az urnánál
HŐK Választás 2007
A nem kifejezetten fagyos február 20-át
Kovács Lóránt HÓK elnök választási kiírá­
sa töltötte meg új hevülettel... A tavaly meg­
választott kari Hallgatói Önkormányzat­
nak ugyanis lejárt a mandátuma, és új tes­
tület választása vált esedékessé. A választás
2007. március 13. keddre lett időzítve, majd
utóbb ezt kiegészítendő a levelezős hallga­
tók érdekében március 10. szombati nap is
meghirdetésre került. Szemtanúk állítása
szerint a kiírást követő időszakban soha
nem látott hallgatói megmozdulás vette
kezdetét a HŐK irodák környékén. Mindez
előrevetítette a meglepően magas számú je­
lölt indulását: 62 darab jelölő formanyom­
tatvány leadása történt meg határidőn be­
lül, s néhány visszalépőt leszámítva min­
denki fel is került a szavazólapra.
A választási eljárás lefolytatására idén az új
EHÖK alapszabály rendelkezései szerint ke­
rült sor A tavalyi listás rendszert felváltotta az
egyéni küldöttekre történő szavazás: a 17 fős
küldöttgyűlés tagjaira kellett leadni a voksokat.
A kampányidőszakban a legkülönfélébb
plakátok jelentek meg a hirdetőtáblákon,
megannyi formában és megannyi mesés
ígérettel kecsegtetve, a hallgatóság legfél­
tettebb álmait zászlóra tűzve. Ebből sze-

mezgettünk, s közülük néhány ragyogó
gyöngyszemet ajánlunk figyelembe:
„Ebéd a gólyatáborban”
„Neptun-rendszer fejlesztése”
„Levelezés attitűd érvényesítése”
„Hallgatói megmérettetések könnyítése”
„Az Egyetem karjaival hatékonyabb
együtt működést”

rülmények ismeretében ez nem is olyan
meglepő: 2919 szavazásra jogosult hallgató
közül 895 adta le a voksát; szombaton 264,
kedden 631 szavazócédulát találtak az urná­
ban. A számok azt mutatják, hogy tavalyi
választásokhoz képest nőtt a választási haj­
landóság, a szombati „levelezős” napon is
több mint százzal több szavazat érkezett a
tavalyihoz képest. Összességében a 30,66%os részvételi arány országos viszonylatban
is igen jónak mondható.
Időközben számos panasz és egy óvás is érke­
zett a választási eljárással kapcsolatban. A
jogorvoslati határidő lejártával márc. 22-én a
Választási Bizottság az írásban előterjesztett
panaszokat és az óvást elbírálta, és kivétel nél­
kül mindnek elutasítás lett a sorsa. Ezen ha­
tározatokat az előterjesztő hallgatók a Kari
Titkárságon személyesen átvehetik.

Mindemellett névjegykártya méretben
nyomtatott listák is jelentős mértékben el­
szaporodtak, amelyeken jelölt hallgatók kö­
zül 17 fő szerepelt, egymással összefogás­
ban, bízva a közös sikeres választási ered­
ményben és a további együttműködésben.
A hivatalos végeredményt, a küldöttgyűlés
Talán kisebb zavart, vagy fejtörést okozha­
megválasztott tagjainak nevét és rájuk le­
tott néhány választónak, hogy egy-egy név
adott szavazatok számát itt adjuk közre:
esetenként több listán is olvasható volt. Ez
Kovács Lóránt
438 szavazat
azonban minden bizonynyal nem lehet
Weisz Gábor Miklós
376 szavazat
más, mint a kiváló együttműködő-képesség
Nyéky Boldizsár dr
368 szavazat
egyértelmű jele.
Kemenes Fhtrik
304 szavazat
A két választási nap mindegyikét igazán jó
Babicz Dávid
278 szavazat
hangulat jellemezte, De Szívós Mária ta­
Balog Zsolt
276 szavazat
nárnőt, mint a Választási Bizottság elnökét,
Kerek István
264 szavazat
és a Választási .Bizottság hallgató tagjait
Huss Viktória
(Adám Zsófia, Árpási Zsolt, Bottá Ágnes,
254 szavazat
Gyökeres Zoltán István 245 szavazat
Teleki László) külön köszönet és elismerés
Szecsődi Krisztián
232 szavazat
illeti, hiszen ádázul őrködtek az eljárás szaBáti Erika Zsuzsa
bályossága és a
2 b szavazat
voksolóknak osz­
Farkas Balázs István
214 szavazat
tott csokoládé fe­
Tóth Melinda
208 szavazat
Molnár Zita
205 szavazat
„...A budapesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. lett. Precizitásukat
Czégény Sándor
204 szavazat
A hallgatók ezrei iratkoztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az elő­ és munkabírásukat
a maratoni szava­
Telekesi Marianna
202 szavazat
adásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítko­ zatszámlálás iga­
Szilágyi
Demeter
199 szavazat
zott, a növendékek pedig rendetlenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és zolta szignifikán­
A küldöttgyűlés tagjainak megválasztásuk­
tanítvány között óriási szakadék tátongott, a professzor hallgatóit san:
szombaton
hoz gratulálunk, feladataik ellátásához jó
nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál talál­ délután 4 órától es­
munkát kívánunk!
kozott, és így maga a vizsga szerencsejá­ te 9-ig, kedden dél­
(A március 30-án tartott alakuló küldöttgyű­
után
4-től
hajnali
lésről,
a megválasztott új elnök személyéről tékká vált. [...] Az egyetem abban az idő­
fél 3-ig tartott a
a
korai
lapzárta miatt - következő szá­
ben diplomagyár benyomását tette, napi szavazatok
munkban adunk tájékoztatást.)
amelyben vizsgaiparszerű üzem folyt. összesítése. A köSzendrődi Szabolcs
[...] A legtöbb ember bizony még ma is
úgy képzeli el magának az egyetemet,
mint egy mamutintézményt, amelynek
fenntartása csak akkor indokolt, ha tíz­
2001. április 26. kora délutántól késó' estig
ezernél több a hallgatója, helyesebben
vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda
Immár hagyományosan, negyedik alkalommal kerül
eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és
megrendezésre a szorgalmi időszakot búcsúztató
időpazarlás folyik.’
Pro Facultate-nap.
Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (1928)
Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok
és sütés-főzés, eszem-iszom az egyetem kertjében!

EHAVI IDEZET

PRO FACULTATE-NAP

Ki lesz a bajnok?
A tavaszi szezon hajrájába ért a kari focibajnokság. Egy pillantást
vetve a tabellára megállapítható, hogy még korántsem lefutott a ve­
télkedés, hiszen jelenleg két csapat áll azonos pontszámmal az élen. A
tavalyi címvédő Kutyaütők csapata és a frissen debütált, de máris
bajnoki címre törő Go-Ják csapata hétről-hétre magabiztos és látvá­
nyos játékkal szinte lesöprik a pályáról az ellenfeleket. Mivel még
mind a két csapat veretlen, így valószínűleg a bajnoki cím sorsa a két
csapat egymás elleni meccsén fog eldőlni, amit bátran nevezhetünk,
ha nem is az évszázad meccsének, de a tavaszi idény rangadójának.
Nem feledkezhetünk meg a többi csapatról sem, akik szintén nagy
szívvel játsszák a meccseket, melyeken olykor az indulatok is a tető­
fokra hágnak, ahogy ez a focimeccseken lenni szokott. A pályán azért
mindenki sportemberként viselkedik, vagy legalábbis megpróbál an­
nak látszani (bizony egyeseknek azért ez nehezebben megy, de ezért
vagyunk emberek, hogy különbözőek legyünk).
Megragadva az alkalmat szeretnék egy kis reklámot csinálni a bajnokság­
nak, sok szeretettel várunk mindenkit a lelátóra is, akik szívesen szurkol­
nának a helyszínen (26-os épület, 3. emelet, tornaterem).

A Tabella állása: Kutyaütők 12; Go-Ják 12; Csolnak 9; Tech. KO 6;
P51 4; AS lustum 4; Hó Se 0; Teamy 0
Majoros Gábor

PRO FACULTATE-DÍJ 2007
Közeleg az újabb Pro Facultate díj kiosztása. A 2003-ban ala­
pított, idén ötödik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik
a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar vala­
mennyi hallgatója,-oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az
oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Ta­
nács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben:
itelet@jak.ppke.hu, és szavazólapon) április 11-17. között kerül
majd megrendezésre, a díjátadás pedig a Pro Facultate-napon
történik, a díszteremben.
Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazza­
tok): Dr Zlinszky János (2003), Dr Bánrévy Gábor (2004),
Dr Kilényi Géza (2004), Dr Pálinkás György (2004),
Dr Péteri Zoltán (2004), Dr Horváth Attila (2005),
Dr Békés Imre (2005), Dr Gáspárdy László (2005),
Dr Tóth Mihály (2006), Dr Lábady Tamás (2006),
Dr Szűrőim Szabolcs Anzelm (2006).

Az én szavazatom:

..................................................................

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="63">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4624">
                  <text>2007</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4669">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4648">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4649">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4650">
                <text>X. évfolyam 2. szám 2007. április 3.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4651">
                <text>Tartalom&#13;
Hírek&#13;
Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain&#13;
„A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék”&#13;
Érzelmek, Értékek, Jog&#13;
A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata&#13;
Március 15-e a Dunán&#13;
Illetlen és szokatlan gondolatok estje&#13;
Az ismeretlen hős&#13;
Pázmány Szalon&#13;
Rólunk: Póker-arc és gulyásleves&#13;
Az Európai Jogelméleti Akadémia&#13;
„Átvinni a zenét a túlsó partra”&#13;
Requiem egy álomért&#13;
A félelmetes Turul&#13;
Egy ősi múzsa&#13;
Szárhegyi reménysugár&#13;
Száz év magány&#13;
Asszony rózsákkal&#13;
Ha a Duracell nyuszi kidől...&#13;
Hívő szó&#13;
Kik vagyunk&#13;
Hallgatók az urnánál&#13;
Ehavi idézet&#13;
Pro Facultate-nap&#13;
Ki lesz a bajnok</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="49">
            <name>Subject</name>
            <description>The topic of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4652">
                <text>Tartalom&#13;
Hírek&#13;
Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain&#13;
„A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék”&#13;
Érzelmek, Értékek, Jog&#13;
A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata&#13;
Március 15-e a Dunán&#13;
Illetlen és szokatlan gondolatok estje&#13;
Az ismeretlen hős&#13;
Pázmány Szalon&#13;
Rólunk: Póker-arc és gulyásleves&#13;
Az Európai Jogelméleti Akadémia&#13;
„Átvinni a zenét a túlsó partra”&#13;
Requiem egy álomért&#13;
A félelmetes Turul&#13;
Egy ősi múzsa&#13;
Szárhegyi reménysugár&#13;
Száz év magány&#13;
Asszony rózsákkal&#13;
Ha a Duracell nyuszi kidől...&#13;
Hívő szó&#13;
Kik vagyunk&#13;
Hallgatók az urnánál&#13;
Ehavi idézet&#13;
Pro Facultate-nap&#13;
Ki lesz a bajnok</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4653">
                <text>Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László&#13;
Szerkesztőség:&#13;
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba&#13;
E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu&#13;
Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet&#13;
Nyomdai kivitelezés:&#13;
Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4654">
                <text>Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4655">
                <text>2007. április 3.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4656">
                <text>2007.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4657">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4658">
                <text>A4 (210x297) ; (764kb+4044kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4659">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4660">
                <text>PPKE_itelet_X_2_20070403</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4661">
                <text>T00079</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4662">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4663">
                <text>16 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4664">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4665">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4666">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4667">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4668">
                <text>PPKE_itelet_X_2_20070403</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="295">
        <name>Ablonczy Zsuzsanna</name>
      </tag>
      <tag tagId="296">
        <name>Balog Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
      <tag tagId="297">
        <name>Szendródi Szabolcs</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="266" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="511">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/0700b466655bc716d3b381b416ef48c7.jpg</src>
        <authentication>51f57d742e55a6e6a378706106579091</authentication>
      </file>
      <file fileId="512">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/fd98ad52011bc463a4066f21cda72e2b.pdf</src>
        <authentication>77799e93e60a9c039e376165113c912e</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4625">
                    <text>�„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

Második eljövetel

addig volt országunk,
míg az mi hitünk virágjában volt”

A címlapon szereplő főcím szándékosan nagyotmondó, egyesek
szemében talán provokatívnak is hathat. Természetesen a figye­
lemfelkeltésen túl semmiféle párhuzamot nem kívántunk vonni
Krisztus újabb, végső eljövetele és az ítélet újraindítása között.

(Pázmány Péter)
IMPRESSZUM

Ami ellenben tény, hogy a lap 1998 óta íródó történetében a tavaly
őszi volt az egyetlen időszak, amikor tartósan nem jelenhetett
meg. Örömmel jelenthetjük, hogy ez az áldatlan állapot ezennel
véget ért. Újra itt vagyunk. És bár a tanításnak megfelelően igye­

Felelős kiadó:
dr. Bándi Gyula dékán
A szerkesztőbizottság tagjai:
Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője),
Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor,
Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István,
Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila,
Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna,
Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató),
Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László,
Teleki Levente, Ziegler László
Szerkesztőség:
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu
Honlap: www.itelet.hu
Nyomdai kivitelezés:
Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

TARTALOM
Hírek
Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt
Globalizmus és nemzeti öntudat
Egyetem, Bologna után
Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden
Csináld magad!
Fókuszban a Tutori Szervezet
A fogyasztás
A gyülekezési jog problémái
Egy könnycsepp a filmiparért
Ségo vs. Sarko
Ez most Jarvis
Feldolgozás
Bábel
Színház az egész világ
Hívő szó
Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívő szó
Ehavi idézet

3
4
5
6
7
8
8
9
9
10
11
12
13
14
14
15
15
16

Toborzás!

Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan
hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság
munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a
szerkesztőség bármely tagjánál.
Látogassatok el az ítélet honlapjára!
www.itelet.hu

A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem
szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi
számainak archívuma.
A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű
információkat is tartalmaz.
második oldal

keznünk kell úgy élni, mintha minden napunk az utolsó lenne,
azért okkal remélhetjük, még néhány számot megél az újság.
A lap a jövőben új struktúrában működik, immáron nem elsősor­
ban a Hallgatói Önkormányzat, hanem a Kar egészének orgánu­

maként. A szerkesztői feladatok egy részét, egyfajta közvetítői
szerepet kaptam az újságnál, és talán vannak olyanok, akik e hír
hallatán felteszik a kérdést: hogyan kerül a csizma az asztalra? Ho­
gyan folyhat bele akár a legcsekélyebb mértékig is egy, korábban
színtiszta diáklapként működő újság szerkesztésébe egy nem-di­
ák? Talán csillapító erővel hat, ha röviden említést teszek a Szer­
kesztőbizottság azon eltökélt szándékáról, amely az ítéletet a to­
vábbiakban is mindenekelőtt a hallgatóság épülése nemes eszméjé­
nek szolgálatában kívánja megőrizni. Mivel a hallgatóság feltéte­
lezhetően saját maga tudja legjobban, mi szolgálhat épülésére,
ezért a lapot a jövőben is diákok írják és szerkesztik majd. Szép
eszmei megalapozását adhatja a lap új működési rendjének, és ez­
zel talán a kétkedők végső megnyugtatását is elérheti, ha vissza­
idézzük az „universitas” szó eredeti, középkori, mára már homály­

ba tűnő jelentését: az egyetem ugyanis attól egyetem, hogy az nem
más, mint az oktatók, diákok szorosan együttműködő, egymás lé­
tét és elismerését kölcsönösen feltételező, sőt igénylő közössége.
Az ítélet ennek megfelelően a Kar közösségének egészéé, és ben­
ne így oktatók és hallgatók egyaránt megnyilvánulhatnak. Bár ez
a közösség jelen pillanatban talán nincs éppenséggel a kellő erővel
összeforrva, elképzelhető, hogy egy újság is tud ebben kicsinyke
segítséget nyújtani.
Az újság azonban nem újság, ha nem getjeszt vitát, nem tesz fel
kínosnak ítélt kérdéseket, nem próbálja meg olvasóit döntéshoza­
talra, egyes kérdésekkel kapcsolatban esetleg még cselekvésre is
indítani. A magyar újságírás régi hagyományai legalábbis erre
késztetik még a botcsinálta, pályakezdő, egyetemista újságírót is.
Az ítéletnek tehát - ha már mindenáron valamiféle programot kí­
vánunk meghatározni a lap számára - a kari közélet elsőszámú
fórumává kell válnia, magát - legalábbis a szükséges mértékig komolyan vevő, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeret­
nénk mutatni a közelünkben található nemes és követendő példá­
kat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolato­
kat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kí­
vánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait ész­
lelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem,
orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gon­
dolatra gondolat feleljen - egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben
talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek.
Koltay András

A címlapon Albrecht Dürer, a Jelenések könyvéhez készült
illusztrációja látható.

�Karrierexpó

Pályázat
A Flachbarth Ernő Kisebbségi Kutatóműhely
Esterházy János halálának 50. évfordulójára emlékezve
pályázatot hirdet hallgatók és doktoranduszok részére tudományos
értekezés írására.
Választható témák:
• Nemzetiségi jog Esterházy János korában
• Esterházy János öröksége a közép-európai demokráciákban
• Kereszténydemokrácia és a (cseh)szlovákiai magyarság
• Kisebbség és közjog Csehországban és Szlovákiában - Esterházy János
korában es azóta
• Benes-dekrétumok és a nemzetiségi iog alakulása Csehszlovákiában, és
hatásuk a mai cseh és szlovák kisebbségi jogra
• Nemzetközi kisebbségvédelem és (CsehjSzlovákia - különös tekintettel
Esterházy János korara
• Az egykori Felvidék és Kárpátalja állami hovatartozásának diplomá­
ciatörténete a XX. században
• Az ún. szlovák-magyar lakosságcserék diplomáciatörténete és/vagy jo­
gi elemzése
• Az Esterházy János elleni bűnvádi eljárás - összefüggésben a II. világ­
háború utáni egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel
Formai követelmények:
- 12-es betűméret, 1.5 sorköz,
- Részletes lábjegyzetelés (nyomtatott irodalomnál szerző, cím, kiadás
adatai, oldalszam; elektronikus hivatkozásnál teljes link)
- Tartalomjegyzék a mű elején, irodalomjegyzék a mű végén
- Javasolt a levéltári kutatás. Kutatási engedélyhez ajánlást kapnak a je­
lentkezők!
Határidők:
Jelentkezés: 2007. március 12-ig a Közigazgatási Jogi Tanszék titkársá­
gán.
„
Elkészült dolgozat benyújtása: 2007. április 23-áig (hétfő)
Díjkiosztó ünnepség: 2007. május 9. szerda, 15.00 Díszterem
Dijak:
1. helyezett: 30.000 Ft.
A helyezettek értékes könyvjutalmat kapnak
2. helyezett: 20.000 Ft.
a Rákóczi Szövetség jóvoltából!
3. helyezett: 10.000 Ft.
A bíráló bizottság dönthet, hogy a pályamű évfolyamdolgozatként jeles
érdemjeggyel elfogadásra kerüljön. A műveket a Flachbarth-füzetek pe­
riodikában közöljük.
Részletek: www.jak.ppke.hu/flachbarth
Ki volt Esterházy János? Olvasd el a www.itelet.hu oldalon!

Az Egyházi Egyetemek Karrierirodája szervezésében 2007. április 1718-án megrendezésre kerülő Karrierexpóra minden érdeklődőt szere­
tettel várunk.
Program:
Április 17-én 12 órakor a Karrierexpót megnyitja, dr. Bandi Gyula, a
PPKE-JÁK dékánja, egy kerekasztal beszélgetéssel, a joghallgatók le­
hetőségei a diplomaszerzés után címmel. Helyszín a Károli Gáspár
Református Egyetem, (1042 Budapest, Viola utca 2-4.)
Április 18-án 9 órától a PPKE-JAK (1088 Budapest, Szentkirályi u.
28-30.) I. gyakorlójában bemutatkoznak a cégek, ügyvédi irodák és az
igazságszolgáltatás szervezetrendszerének képviselői egy-egy 15 per­
ces prezentáció keretében. A program öt témakört ölel fel: ügyészi, bí­
rói, közigazgatási, ügyvédi és a nemzetközi külügyi pálya. Az I. elő­
adóban, pedig gyakornoki, illetve álláslehetőségekkel fogadják az ér­
deklődőket. A program 19 óráig tart.

A Karrier Irodáról
Az Iroda küldetése a Kar céljainak megvalósítását segítő pályázatok
menedzselése, és kvalifikált hallgatóink munkaerőpiaci integrációjá­
nak elősegítése a karriertervezés eszközeinek felhasználásával.
Pályázati Irodaként tájékoztatást nyújtunk a Karon tevékenykedő ok­
tatóinknak, hallgatóinknak, valamint a Kar vezetésének azokról a pá­
lyázati lehetőségekről, melyek kapcsolódnak az egyetem kutatási, ok­
tatási és infrastruktúra-fejlesztési tevékenységeihez.
Az Egyházi Egyetemek Karrier Irodájának (www.eeki.hu) képvisele­
tét is Irodánk látja el. Célunk az, hogy egyrészt segítsük a Kar hallga­
tóit a potenciális álláslehetőségek felkutatásában, másrészt megte­
remtsük a kapcsolatot azon cégekkel, melyek magas színvonalon kép­
zett jogi munkaerőt keresnek. Szeretnénk létrehozni egy olyan hallga­
tói adatbázist, mely végzős hallgatóink szakmai önéletrajzát és elérhe­
tőségét tartalmazza, s így a hozzánk beérkező állásajánlatokat közvet­
lenül, személyre szabott módon tudnánk eljuttatni az érdeklődőkhöz.
Karrier Irodánk non-profit szervezet, hallgatóinktól semmilyen ellen­
értéket nem kérünk szolgáltatásaink igénybevételekor.
Elérhetőségek: telefon: 06/1/429-7295; e-mail: palyazat@jak.ppke.hu.

Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára
A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott a felis­
merés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyor­
sasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgozik ugyan, mégis az emberi
együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent
materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel.
Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelen­
legi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot,
világképet is képviseli.
Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában meghatározó
szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet.
Megvásárolható a jegyzetboltban.
,
(Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István
Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.)

A Pázmány-film újra kapható DVD-n
A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben diákok,
tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető feladatokat. Archív
felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filmet elkészültekor a tízéves
jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belőle készült DVD hamar elfogy­
ott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért.

Nincs ellenzéke a hallgatói
érdekképviseletnek
2007. február 17-én Dunaújvárosban tartotta idei
első közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok
Országos 'Konferenciája (HOOK). A közgyűlé­
sen az 529 mandátummal rendelkező tagból 409
(ezen belül több mint 110 tagönkormányzati kép­
viselő) volt jelen.
A Közgyűlés egyhangúlag elfogadta a 2006. év
gazdasági beszámolóját és a 2007.
ev költségvetését. (Teleki László, a Pázmány Pé­
ter Katolikus Egyetem hallgatója, elnökségi tag
beszámolóját 399 igen, 0 nem cs 0 tartózkodás
mellett fogadta el a Közgyűlés.)

Pro Facultate-díj 2007
Közeleg az újabb Pro Facilitate díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén ötödik ízben átadásra
kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi
hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hi­
vatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetés
,
re. A szavazás (e-mailben és szavazólapon) április havában kerül majd megrendezésre, a díját­
adás pedig a május elején esedékes Pro Facultate napon történik.
Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazzatok): Dr. Zlinszky János (2003), Dr.
Bánrévv Gábor (2004), Dr. Kilénvi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Pétért Zoltán
(2004), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Tóth
Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006).

Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod­
vagy harmadéves joghallgatói státusz, legalább középfokú angol-és/vagy németnyelv-tudás.
....
,
....
A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bank jogi főosztályának munkáját támoga­
tó, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát - a referenciaszám 1 eltüntetésé­
vel - juttassa el hozzánk. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6., vagy hr@unicreditbank.hu

�Az örökös főtárgyalás
az igazságosság ítélőszéke előtt
Beszélgetés Dr. Péteri Zoltán professor emeritus-szal
Péteri Zoltán tanár úr a jogi kar megalakulása óta szolgálja a Pázmányt. Előadásai év­
ről évre sugárzó érdeklődés mellett kerülnek megtartásra, legyen szó azokon a jogböl­
cselet alapjairól vagy az államelmélet rejtelmeiről. Ha nem lenne olyannyira ellentétes
személyiségével, melynek talán a külvilág számára leginkább szembeötlő, meghatáro­
zó eleme az alázat és a szerénység, a Kar egyik szimbólumaként is tekinthetnénk rá.
Az ítélet újraindításakor őt kerestük fel elsőként, hogy azon gondolatairól valljon ne­
künk, amelyek kifejtésére talán nincs minden esetben mód az egyetemi előadásokon.
- Professzor Úr, mennyiben különbözik a
Pázmány a többi jogi kartól Magyaror­
szágon?
- Nehéz erre a kérdésre pontos választ adni.
Magam évtizedeken keresztül, a Pázmány
megalakulása előtt az Eötvös Lóránd Tudo­
mányegyetemen oktattam, így elvileg van le­
hetőségem az összehasonlításra. A Karunk
alapításakor meghirdetett elvek mindenesetre
arra mutattak, hogy itt egy olyan új kezdemé­
nyezéssel állunk szemben, amely már csupán
szellemiségénél fogva is valami mást, valami
újat kíván nyújtani a korábban Magyarorszá­
gon meghonosodott jogi oktatási formákkal
szemben. Azokat egy tágabb horizontra he­
lyezve, áthatva egy olyan világnézeti elkötele­
zettséggel, amely nem megy a tudományosság
rovására, és nem csonkítja meg annak teljessé­
gét, mégis arra hivatott, hogy hitünk, a ke­
reszténység, a keresztény egyházak és ezen
belül a Katolikus Egyház felfogását, szellemi­
ségét kifejezésre juttassa és közvetítse a hall­
gatók felé. Ezt a többletet szerény megítélé­
sem szerint bizonyos mértékben veszélyezte­
tik azok a tendenciák, amelyek újabban kibon­
takozni látszanak, és amelyek egyfajta közös
nevezőre hozás jegyében a katolikus egyete­
met és ezen belül annak jogi karát is tulajdon­
képpen a Magyarországon működő számos jo­
gi kar egyikeként, hasonlóként az eddigiekhez
hajlamos értelmezni. Ez megítélésem szerint
nem kívánatos tendencia. Természetesen nem
arról van szó, hogy valami mást akarnánk csi­
nálni, hogy valami forradalmian újat akar­
nánk bevezetni a jogi oktatásban, hanem arról,
hogy célszerű volna megőrizni a Pázmány sa­
játos arculatát, amelyet az alapító atyák annak
idején képviseltek és meg is fogalmaztak.
- Ez a szellemiség, amely akkor megfo­
galmazásra került, azok az elvek, ame­
lyek mentén a Kar szervezése és műkö­
dése megindult, mennyire ültethetők át a
gyakorlatban a jogi képzésbe, a jogi ok­
tatásba, mennyiben lehet a keresztény
eszmerendszert a jogi oktatásban megje­
leníteni?
- A nagy német jogfilozófusnak, Gustav
Radbruchnak van egy mindmáig érvényes
megállapítása, mely szerint a jogász élete és
munkája egy örökös főtárgyalás az igazságos­
ság ítélőszéke előtt. Nézetem szerint ez a kér­
dés lényegét fejezi ki. Nekünk az igazságossá­
got kell - nem csak saját életünkben és műkö­
désünkben - érvényre juttatnunk, hanem
amennyiben ezt tehetjük, az ez irányú fogé­

negyedik oldal

konyságot kell hallgatóink felé közvetíteni.
Ezt szervesen kiegészíti azonban a teljességre
törekvés, vagyis az, hogy ne zárkózzunk be
egy szűk, szorosan vett pozitív jogi keretbe,
hanem sokkal tágabban fogjuk fel a hivatásun­
kat, éppen ennek az átfogó, univerzális eszmé­
nek, az igazságosságnak a jegyében. Arra kell
törekednünk, hogy ennek az igazságosságnak
különböző megnyilvánulási formáit kutassuk,
az egész társadalom, az egész emberi együtt­
élés keretei között.
Egy másik elem, amelyet hangsúlyozni szeret­
nék, az igényesség. Különösen most, hogy Ma­
gyarország az Európai Unió tagja lett, még fo­
kozottabban szembekerülünk azzal a kihívás­
sal, amely tudva vagy kevésbé tudva már ko­
rábban is mindannyiunk előtt megnyilvánul­
hatott: versenyhelyzetben vagyunk. Szemben
állunk az új fejlődés kihívásaival. Ezekre a ki­
hívásokra kell választ adnunk. Csak nagyfokú
igényességgel állhatunk helyt ebben a verseny­
ben. Ha ezt elmulasztjuk, múlhatatlanul bele­
süllyedünk a középszerűségbe és visszavonha­
tatlanul egy kis népet megillető igen szerény
hely jut csak nekünk az egyesült Európában,
holott egy népnél sem vagyunk alábbvalóak.
- Az igazságosság kifejezés került az
előbbiekben kihangsúlyozásra, de erre
sokan azt mondhatják, hogy nem kell
ahhoz kereszténynek lenni, hogy valaki
az igazságosságot, mint értéket elfogad­
ja. Milyen is egy keresztény jogász?
Mennyiben bocsát ki vagy mennyiben
kellene más, az általánostól eltérő
felvértezettségű jogászokat kibocsátania
a Karnak?

- Megítélésem szerint a jogi tanulmányokat be
kell illeszteni egy átfogó keretbe, amely magá­
ban foglal világnézeti, filozófiai premisszákat
is. Ezek túlnyomó részét a keresztény embert
és ezen belül a katolikus embert kötelező er­
kölcsi parancsok, természetjogi elvek, egyházi
tanítások, dogmák képezik. Ezeknek az elsajá­
títása, érvényre juttatása közös törekvésünk
kellene, hogy legyen a Kar keretei között. Ez
a filozófiai, világnézeti megalapozottság át
kell, hogy hassa az egész itt folyó oktatást, és
tulajdonképpen egyfajta választ kell, hogy ad­
jon az abszolutista és a relativista filozófiák
örök problémájára. Hangsúlyozom, a jó érte­
lemben vett relativizmusról beszélek, amelyet
nagy szellemek, nagy jogászok is képviseltek
és képviselnek mindmáig, amelynek végső ki­
csengése azonban az ún. végső értékek, alapér­
tékek tudományos igazolhatóságának kérdésé­
vel függ össze. Mi, keresztény katolikus embe­
rek úgy vélekedünk, hogy ezek a végső igazsá­
gok nem csak a hit, hanem a tudomány számá­
ra is igazságok. Hit és tudomány nem ellenté­
tesek egymással, s mi ennek a bizonyosságnak
a jegyében végezhetjük a munkánkat. Ennek a
továbbadása érzésem szerint feladatunk, sőt
kötelességünk.

- Ezek az elképzelések mennyiben való­
síthatóak meg a mindennapokban egy
olyan jogi oktatási rendszerben, ahol egy
évfolyam 400 fős nappali tagozatból, il­
letve összességében 800 főből áll, és ahol
több ezer hallgató jár erre a Karra? Van­
e egyáltalán szükség arra, hogy minden­
kihez szólni akarjon egy-egy oktató,
vagy érdemesebb-e inkább azzal a mag­
gal foglalkozni, aki erre fogékonyságot
mutat?
- Azt hiszem, egy szélsőséges felfogást min­
denképpen el kell kerülni. Mindenkivel, több
ezer emberrel, vagy akár egy évfolyam több
száz hallgatójával már csak azért sem tudunk
foglalkozni külön is, mert - nézzünk szembe
ezzel a ténnyel - ezeknek a hallgatóknak egy
jelentős része ezt egyáltalán nem is igényli.
Bőségesen vannak olyan hallgatók, akiknek a
számára az egyetem nem több mint lehetőség
a diploma megszerzésére - szándékosan nem
kívánom a diplomagyár kifejezést használni.
Ok azok, akik jól vagy rosszul, de át akarnak
kerülni az akadályokon, és minél hamarabb
eljutni a vágyva vágyott diploma megszerzé­
séhez. Ezekhez hiába szólunk, mert ezek a
szavak visszapattannak az érdektelenség fa­
láról. De szerencsére igen sok olyan hallga­
tónk is van, akik ezt a többletet elvárnák, és
őszintén meg kell vallanom, hogy e téren
nem látom a helyzetünket tökéletesnek. A sa­
ját szakterületemen, a saját érdeklődési körö­
mön belül ismételten szembesülök azzal a su­
gárzó érdeklődéssel, amely a hallgatók részé­
ről megnyilvánul, és amelynek kielégítésére
nem mindig tudjuk biztosítani a lehetősége­
ket, a szükséges kereteket.

�- Sokan panaszkodnak arra, hogy a ta­
nár és az oktató közötti személyes kap­
csolat eléggé nehezen alakítható ki. A
hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár
ars poeticája mennyiben, hogyan foglal­
ható össze? Mi, milyen adottság, képes­
ség kell ahhoz, hogy valaki ne csak tu­
dós, hanem igazán jó egyetemi tanár is
lehessen?
- Korábban sem csináltam titkot belőle, hogy
sohasem akartam jogász lenni. Világéletemben
pedagógusnak készültem, és életem nagy am­
bíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a
Gondviselés kegyelme és a sors fordulatai kel­
lettek, hogy megvalósulhatott az, nem közép­
iskolás fokon, amire készültem. Az én generá­
ciómat még annak idején, a nagy háború előtt
a katolikus nevelés nagyjai a bűvös három T
betű tiszteletére nevelték: „több telik tőlem”.
Nem a karrier szempontjából, erre sosem töre­
kedtem. De arra igen, hogy tőlem telhető lel­
kiismeretességgel igyekezzek helytállni ott,
ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerül­
tem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehetek
másoknak, és talán hasznára lehetek azoknak
a fiataloknak is, akiket oly hosszú évek óta ta­
níthatok. Meggyőződéssel vallom, hogy az a
három T betű ma is aktuális. Nekünk helyt
kell állnunk egy kiterjedtebb közösségben, egy
nagyobb világban is, és egy kis, sorscsapások­
tól űzött nép gyermekeként kell képviselnünk
ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. Mindig eb­
ben a szellemben próbáltam tevékenykedni, s
ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befe­
jezni pályámat.
- Ha a keresztény eszmeiségről, az álta­
la vezérelt oktatásról, felsőoktatásról,
jogi felsőoktatásról beszélünk, vajon
nem korszerűtlen eszmékről társalgunke? Számos jel utal arra a világban, hogy

a hit ereje, hatása egyre gyengül. Mo­
dern, mai világunkban is értelmezhető
értéket képvisel-e a katolicizmus, a ke­
reszténység, amely az oktatáson keresz­
tül megjeleníthető, vagy minden, amiről
beszélünk, valójában csak visszarévedés
a régmúltba?
- Ha a kereszténység nem tud vonzó lenni,
nemcsak kevés kiválasztottak, hanem töme­
gek számára is, ha a keresztény eszmerend­
szer valóban nagy tömegek előtt veszti el érvé­
nyességét, és válik a múlt esetleg tiszteletre
méltó, de már nem használható hagyományá­
vá, akkor a kereszténység válóban hanyatlásra
- ha nem eltűnésre - van ítélve. A magam ré­
széről azonban úgy vélem, hogy a keresztény­
ség - Prohászka Ottokár szavaival élve - dia­
dalmas világnézet volt és marad, amelyet mai
modern világunkban is lehet sikeresen képvi­
selni. Tanításai nem elavultak, de természete­
sen nem tarthatók fenn olyan, „megkövese­
dett” formáikban, vagy megfogalmazásaik­
ban, amelyek csupán régmúlt korokhoz kap­
csolódtak, és voltak időszerűek. Éppen abban
látom a feladatot - és az előbb említett közéletiséget ez foglalja egységbe valamennyi aspek­
tusában -, hogy ezt a modern értelemben vett
kereszténységet kell kinek-kinek a maga vá­
lasztott területén segíteni megfogalmazni.

- A jogász szakmája eredendően közéle­
ti jellegű. Mit jelent pontosabban a köz­
életi szakmaiság, mi az, amivel egy jo­
gásznak a közéletben foglalkoznia kell?
Nem csupán arra gondolok, hogy jogá­
szokból eredendően nagyobb arányban
válnak közéleti emberek, politikusok,
mert ez csak az egyik oldala a kérdés­
nek. Igaz-e, hogy minden jogásznak, aki
jogászként is dolgozik, valamennyire
közéleti embernek is kell lennie? Ha

igen, akkor mit takar ez a közéletiség és
mennyiben nevelhetőek erre az egyete­
men a hallgatók?
- A közéletiség átfogó kategória. Egyetértek
azzal a kiindulóponttal, hogy a jogász szükség­
szerűen közéleti ember, ennek a közéletiségnek azonban számos aspektusa van. Nyilván­
való, hogy vannak a jogászok között olyanok,
akik elsősorban a gyakorlat terén tudnak ma­
radandót alkotni, emellett még a gyakorlat kü­
lönböző területei is különválaszthatok. Van,
aki politikusként arra törekszik, hogy eszméit
egy nagyobb közösségben, például a parlamen­
táris demokrácia keretei között érvényesíteni
tudja. Mások ezt a gyakorlatot szűkebben, a
jog alkalmazásának területére konkretizálják,
kiváló jogászok, bírák, ügyvédek, ügyészek,
stb. akarnak lenni. Vannak azonban olyan jo­
gászok is, akik számára ez a közéletiség az esz­
mék, az elmélet területén jelent feladatokat.
Végül - és egy pillanatra sem tagadom, hogy
én ebbe az utóbbi körbe tartozom -, a közéletiségnek van egy olyan aspektusa is, legalább­
is az én meggyőződésem szerint, amely ezek­
nek a megszerzett ismereteknek továbbadásá­
val, széles körben terjesztésével függ össze.
Az erre hajlamot érzők arra törekszenek,
hogy nem egyszer fáradságos tépelődések,
eszmélődések, gyakorlati tapasztalatok útján
formálódó meggyőződésüket, ismereteiket to­
vábbadják, szélesebb körben népszerűsítsék,
neveljék az utánuk következő generációt. Én
magam egész életemben a közéletiségnek ezt
az aspektusát vallottam a magamének, ezen a
téren igyekeztem tevékenykedni, mindig is pe­
dagógusnak tartottam magamat, és az életem­
ből hátralevő rövid időben ezen már nem is
szándékozom változtatni.

Göre Gábor

Globalizmus és nemzeti öntudat
Mi az, ami több millió embert egy néppé,
egy nemzetté tesz? Mi a közös például a
Magyarországon lakó 10 millió, vagy a vi­
lágszerte élő 15 millió magyarban? Vagy
nem mind egyéniségek? Elég furcsa nem­
zeti összetartozásról beszélni, például, ha
összevetünk egy alföldi tanya földműves­
ét, és egy fővárosi üzletvezetőt. Mégis van
valami, ami öntudatlanul is a miénk, ami
magyarrá tesz, és kétlem, hogy csak a
nyelv lenne az... De, hogy mi is a közünk
egymáshoz? Vagy mi közünk a honfoglaló
magyarokhoz? Ugyanannyi, mint a bárki­
nek, aki ránéz a maga 15-20 évvel ezelőtt
képére, és felteszi ugyanezt a kérdést: mi
közöm hozzá? Leszámítva, hogy te és ő
ugyanazok vagytok, semmi... (George
Orwell példájával élve)
Tehát van bennünk valami közös, amit talán
mentalitásnak nevezhetnénk. Hogy ponto­
san mi is a magyar mentalitás, az nagyon
messze vinne, és még ingoványosabb lenne,
így fogadjuk el egyszerűen, hogy van.

Ha van a magyaroknak, úgy minden nép­
nek, nemzetnek is meg van a magáé. Ám

itt kerül a képbe a globalizmus. Ez a szó
nem azt jelenti, mint ahogy egyesek hasz­
nálják, hogy minden „amerikanizálódik,
mert az USA lakói ugyanúgy elveszítik sa­
játos nemzeti öntudatukat ebben a folya­
matban. Ez egy közös nevezőt jelent, ami­

re szépen lassan — gazdasági kényszerből leegyszerűsödik minden nemzet.
De vajon eltörölhető-e, felülírható-e ez az
öntudatlan, mélyről jövő, ősi örökség? Ki­
bírta ez a habsburg- és a kommunista agy­
mosást. Bár kétségtelen, hogy ez utóbbi
tette a legnagyobb kárt a magyar mentali­
tásban, mégis kétségtelenül túlélte azt.
A különbség ezek ellenében ma az, hogy a
globalizmus nem foglalja el, nem szállja
meg az országot, és nem kötelező. Gazda­
sági szempontból ráadásul legalább annyi
jó oldala is akad, mint amennyi hátránya.
Veszélye pedig éppen ezért nagyobb: egy
nyílt elnyomás beindítja a nemzet auto­
matikus védekezését, és sose látott össze­
fogásra sarkall (1848, 1956).
Még nem tudhatjuk, hol a végállomás. Nem
tudhatjuk, valóban legbelsőbb kincsünk kerüle az áldozati oltárra. Egy viszont biztos: érde­
kében áll a gazdaságnak, hogy felfalja azt, és
nem tesz kivételt, egy nemzettel sem.

Pozsgay-Szabó Péter
ötödik oldal

�Zlinszky János

Egyetem, Bologna után
Nemrég írtam egy eszmefuttatást a tárggyal kapcsolatban
arról, hogy ha a mellény félre van gombolva, ki kell gom­
bolni és elölről kezdeni a dolgot (Ne vágjuk le a gombokat,
Heti Válasz 2005. július 7.; Gondolatok a felsőoktatásról
„van” és „legyen” jegyében. Heti Válasz, 2005. október
13.). Nem az a kérdés Bologna után, hogy mi is van az
egyetemekkel, hanem az, hogy vannak-e még egyetemek,
helyesebben, lesznek-e, maradnak-e, ha amúgy magyar
módra, piaci módra végrehajtjuk mindazt, amit az un. bo­
lognai megállapodás lehetővé tesz, vagy hasznosként állít.
Maga az a gondolat, hogy a felsőoktatás
nyújthat kevesebb, gyakorlatra kihegye­
zett ismereteket is, a tudományos megala­
pozottságú képzés mellett, hogy van főis­
kola és van egyetem, s lehet ez azonos in­
tézmény keretei között is, önmagában nem
rejt feltétlen veszélyt. Az egyetemek mel­
lett a különböző szakoktatást nyújtó intéz­
mények, bölcsészkarok mellett tanárképző
főiskolák, hittudományi karok mellett püs­
pöki teológiai főiskolák, orvoskarok mel­
lett fogorvosképzés, jogi karok mellett jog­
akadémiák, hogy csak a klasszikus tudo­
mányegyetemi képzésről szóljak, haszon­
nal léteztek. Arra is volt nem egy példa,
hogy az ilyen főiskolai képzést elnyert ifjú
ezen alsóbb fokú képzést megfejelve és be­
számítva, tudományos, doktori minősíté­
sét utóbb szerezte meg egyetemen. Nem
kellett ezt külön feltalálni, ez megvolt.
Hol a hiba? A szemléletben. Abban, hogy a
képzés, iskolázás, akár alap-, akár közép-,
akár felsőfokú, szolgáltatás és nem üzlet.
Nem egyéni meggazdagodást, társadalmi
többlettermelést, anyagi hasznot célzó fo­
lyamat, hanem kulturális, művelődési
igényt kielégítő. Nem az anyagi, hanem a
szellemi értékek rendjén mozog, fejti ki te­
vékenységét. Abban, hogy a művelődés
alapszabadság, nem áru. Nem termelhető,
hanem közös munkálkodás révén nyújtható
és nyerhető. Egyénnek szól, egyének nyújt­
ják. Nem arctalan „jogi személyek”, hanem
nagyon is határozott arcéllel rendelkező
tudós oktatók, vagy azok testületé, együt­
tese, egyeteme. All ez minden iskolára, az
egytanítós falusi kisiskolától a valódi tudo­
mányegyetemig, tudósok egyetemi közös­
ségéig. Nem „szellemi tőke” hozadéka a
művelődés, nincs annak piaca: van anyagi
szükséglete, de nincs anyagi ellenértéke,
nem vásárolható, nem áru. Abban van a hi­
ba, hogy elfeledtük, noha épp megfogal­
maztuk nemzetközi egyezményekben, ki­
fejtettük alkotmányos alapjogokban és sza­
badságokban: szabad a kutatás, a tanítás,
és szabad a művelődés, a tanulás! Feltétele­
it, rendjét, szabályait, szükségleteit és lehe­
tőségeit, az arra való alkalmasságot egye­

hatodik oldal

dül a tudomány művelői dönthetik el, mert
csak ők szereztek arra a szellemi értékek
rendjén jogosultságot. Az oktatók döntései
erkölcsi tartalmú, mert hivatásrendi dönté­
sek. Nem írhatók elő, mert szabad dönté­
sek.
Munkájuknak a társadalom eszközeiből va­
ló ellentételezése mérlegelhető annak átté­
teles társadalmi hasznosságát megítélve
közdöntéssel, politikai döntéssel, de ez az
anyagi támogatás nem szolgálhat eszközül
a hivatás megrontására, áruvá tételére,
korrumpálására. A tanulók döntései pedig
- adottságaiktól függőn - a hivatás és élet­
pálya megválasztásának szabadsága körébe
esnek, ugyancsak nem írhatók elő, és hely­
telen azokat anyagi eszközökkel, létszám­
korlátozással, tartalmi előírásokkal befo­
lyásolni. Igazodnia kell a közösségnek az
egyének igényeihez, nem jogos előírni azo­
kat.
Csak az az intézmény egyetem, amely
megfelel ezen alapértékeknek. Ahol tudó­
sok szabad döntései határoznak egy-egy
kutatás, egy-egy szaktudomány, egy-egy
intézménybe több színnel tömörült közös­
ség működéséről. De többet mondok: csak
az az intézmény iskola, ahol tanító-, tanár
egyéniségek adják át legjobb tudásuk és
meggyőződésük szerint a műveltséget, ítél­
nek arról, mennyire felel meg tanítványuk
azon műveltségi foknak, amit el kíván ér­
ni. A tanításban az iskola is autonóm. A kö­
zösségnek van ugyan joga igényt támaszta­
ni arra, hogy oda bekerült növekvő, neve­
lődő tagjai kívánt alapvető műveltséggel
lépjenek onnét ki a közéletbe, hogy tanul­
mányaik befejezése után megfelelhessenek
a tájékozódás, mérlegelés, ítéletalkotás, a
közös célok meghatározása demokratikus
jogállamban elengedhetetlen feladatainak,
ám a cél elérésében önálló, oktatási szabad­
sággal rendelkező az oktató, aki a tudás és
műveltség átadására hivatással vállalko­
zott.
A középkor hajnalán, az első egyetemek
alapításakor, a társadalom átérezte ennek
komolyságát. Egyetemet a közösséget ha­
talommal képviselő legfelsőbb vezető, pá­

pa, császár, majd szuverén király alapítha­
tott. Az alapításnak feltétele volt az anya­
gi alapok biztos megteremtése, hogy a to­
vábbiakban a tudós testület ne függjön a
gazdagok és hatalmasok jóindulatától: eze­
ket az alapítványi vagyonokat egészen a
legújabb időkig tiszteletben tartották a po­
litikai változások. Anyagi függetlenség a
szuverén tudós döntések egyik előfeltétele,
s az esetleges további anyagi juttatást csak
a tudomány hivatalos művelése iránti elkö­
telezettség, de nem annak tartalmi megha­
tározása ellentételezhette.
Világszerte tapasztaljuk máris, mióta letér­
tünk ezen elvek útjáról, mióta nem a tudo­
mány, hanem a politika szolgálatába kíván­
juk állítani az iskolákat, hogy az eredmé­
nyek baljósak. Meg akarták határozni hiva­
talból, hivatalban, hogyan kell írni, olvasni,
számolni tanítani: ennek hatására egyre
több gyerek kerül ki az alapfokú oktatás­
ból úgy, hogy se írni, se olvasni, se számol­
ni nem tud. Hiába színesek a könyvei, hiá­
ba kidolgozottak a kötelező módszerek, az
új kényszerrend elmarad hatékonyságban
akár az egy teremben több osztályt tanító
egy szem falusi tanító bácsi (vagy néni)
eredményei mögött. Hiába határozzuk
meg remek (és méregdrága) tervek soroza­
taiban az oktatandó és elérendő általános
műveltség tartalmát és elsajátításának lé­
pésről lépésre előírt módszereit: a főiskola
tanárai tapasztalják, hogy nem általánosab­
bá tették, hanem felszámolták azt az általá­
nos műveltséget, ami hajdan az érettnek
nyilvánított embert jellemezte.
Most az utolsó lépcső következik: a felső­
oktatás, és annak intézményesített várai,
a tudományegyetemek tönkretétele.
Hogy ha aztán megszűnik a szabadsággal
elérhető műveltség, tudás, akkor kiléphes­
sen a piacra a tőkeerős vállalkozó, alkal­
mazottjává téve az oktatót, és maga nye­
reségére kínálhassa, áruként, az életpá­
lyákra szükséges tudást. Jelszava: túl drá­
ga a régi rendszerű, a szellemi értékeket
szolgáltató oktatás, tudományművelés!
Majd ő megmutatja, hogy nem csak keve­
sebb ráfordítással hozza létre az „output”-ot, de még jelentős profitot is irányít
a saját (és az őt elvtelenül kiszolgáló hiva­
talnokok) zsebébe.
Mi, akik még megtanultuk az egyszer­
egyet, talán megértjük, hogy kisebb összeg­
ből, ha még meg is csapolják, nem több fog
jutni az oktatás forrásaira, annak bár nem
elsődleges, de elengedhetetlen anyagi elő­
feltételeire, hanem kevesebb. Még pedig,
ahogy a piaci szereplők nyereségvágyát

�ismerjük, jóval kevesebb! Ez a cél? Ezt szeretnők elérni? Sorozatban tapasztaljuk,
ahogyan gazdasági menedzserek kezdik
eldönteni, melyik folyóiratra van szükség,
milyen tárgyak tanítása indokolt, hány
hallgatót lehet azokhoz hozzáengedni,
mint romolnak munkafeltételeink, hogyan
romlik a felsőoktatás hatékonysága.
A romlási folyamatot pedig visszahárítják
ránk, professzorokra, mondván, hiányzik
belőlünk az üzleti szellem, elmaradtunk a
fejlődő, globális méretű piacgazdaság igé­
nyeitől, ki kell hát venni kezünkből az Al­
kotmány szerint kizárólag minket illető
döntéseket!
Az első magyar felsőoktatási törvény, az
1993. évi, a felsőoktatás, illetve a tudo­
mány autonómiájának esetleges sérelmét
közvetlen az Alkotmány alapján panaszolhatóvá tette az Alkotmánybíróság előtt.
Ez megszűnt, csak bírói utunk lenne sérel­
meink orvoslására.
A Felsőoktatási törvényből azonban ki­
maradt az Alkotmány 70./G § olyan elem­
zése, kifejtése, amely törvényben hatá­
rozná meg és biztosítaná az egyes tudós,
a szaktudomány művelőinek összessége,
az egy intézményben megjelenő szaktu­
dós-közösség (kar, intézet), valamint az
egy intézményben integrált tudósok öszszessége (egyetemi testületek) elvonha­
tatlan, alkotmányon nyugvó, kizárólagos
döntési jogosultságainak körét, a tudo­
mányos kérdésnek, értékelésnek minősü­
lő ügyek körét. Mulasztási alkotmányel­
lenesség áll fenn e vonatkozásban, folya­
matosan. Mióta az Alkotmánybíróság ha­
tásköre az autonómia sérelme esetére
megszűnt, csupán írott malaszt az Alkot­
mány tudomány és művelődés szabadsá­
gára vonatkozó tétele, hisz törvényi ki­
fejtés híján bírói út nem áll rendelkezé­
sünkre szabadságaink védelmében.
A bíróság ugyanis a törvény alapján dönt,
nem az Alkotmány alapján. Mi lesz a vár­
ható, előre látható eredmény? Kitermelő­
dik az igény a valódi műveltség, megalapo­
zott tudás iránt, amit a lerontott, bürokra­
tizált, gazdasági szempontok szerint alakí­
tott köz- és felsőoktatás nem fog nyújtani.
A piac aztán kielégíti az igényt azok szá­
mára, megkülönböztetés nélkül, akik meg
tudják fizetni. (Azok lesznek az alkalma­
sok, a tehetségesek helyett a tehetősök.) A
művelődésre fordított társadalmi eszkö­
zök jelentős része pedig e nem túl távoli jö­
vőben nyereséggé, haszonná alakul, a sza­
bad piac törvényei szerint, az árút kínáló
tőkések hasznára.
A globális piacgazdaság szép új világában.
Hogy ez mégse így legyen, rajtunk, ke­
resztény jogászokon, hivatástudatunkon,
alkotmányos érzékünkön is múlik! Erezzé­
tek át a feladat fontosságát, pályára készü­
lő fiatal kollégáim!

Országos Tudományos Diákköri
Verseny Balatonfüreden
Az Országos Tudományos Diákköri Tanács 2007 tavaszára hirdette
meg soron következő konferenciáit, az Állam- és Jogtudományi
Szekció ülései ezúttal Balatonfüreden, április 24-26. között kerülnek
megrendezésre. A XXVIII. OTDK szervezési feladatait idén a
Károli Gáspár Református Egyetem látja el.
A formai és nevezési feltételek teljesítése után Karunk a következő szerzőket indítja ebben az
évben:
L Adám Zsófia (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Szívós Mária)
2. Barna Károly (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Busch Béla)
3. Barzsó Dávid (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lonmici Zoltán)
4. Béldi Zsuzsa (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Tattay Levente)
5. Berényi Hajnalka (Munkajog, Konzulens: Dr. Radnay József)
6. Berkes Lilla (Közigazgatási Jog, Konzulens: Dr. Wetzel Tamás)
7. Bezzegh Katalin (Nemzetközi Jog, Konzulens: Dr. Kussbach Erich)
8. Boronkay Miklós (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás)
9. Fülöp Natasa Katalin (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Molnár Gábor)
10. Galambos Péter (Közjog, Konzulens: Dr. Patyi Gergely)
11. Gazsó Balázs László (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lomnici Zoltán)
12. Hantosi István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Murányi László)
13. Leposa Martina Réka (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András)
14. Lukonics Eszter (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András)
15. Nagy Gusztáv (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Kilényi Géza)
16. Nánay János András (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás)
17. Navratyil Zoltán (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor)
18. Olvasó Réka (Nemzetközi Magánjog, Konzulens: Dr. Szabó Sarolta)
19. Prancz Balázs (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Vókó György)
20. Pünkösty András (Európai Jog, Konzulens: Dr. Szabó Álarcéi)
21. Radványi Anna (Római Jog, Konzulens: Dr. El Beheiri Nadja)
22. Sabjanics István (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Hajas Barnabás)
23. Serák István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Landi Balázs)
24. Siroki Krisztina (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Márta)
25. Szecskó Karola (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Mártp
26. Tóth Áron László, dolgozat I. (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos)
27. Tóth Áron László, dolgozat II. (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos)
28. Varga László (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos)
A háromnapos, várhatóan színvonalas rendezvényen az elmúlt évek tapasztalatai alapján min­
dig jó hangulat uralkodik, ez nem véletlen, hiszen azon kevés események egyike, amelyen az
ország összes jogi egyetemének hallgatói találkozhatnak, tapasztalatokat cserélhetnek, össze­
mérhetik erejüket. A kötetlen, esti beszélgetések mindig maradandó élményeket nyújtanak a
több száz fiatalnak, az idei balatonparti találkozó is jeles eseménynek ígérkezik.
Egyetemünk megítélésében is igen fontos szerepet játszik ez a verseny, a jogi karok összeha­
sonlítását végző különböző újságokban megjelenő írások mindig külön foglalkoznak az OTDKn elért eredmények összevetésével. Ezért is fontos lenne, hogy Karunk valamennyi szekcióban
indítson dolgozatot, tehetséges, rátermett hallgatóink ne csak néhány szekción belül versenyez­
zenek (adott esetben egymással is).
Mi idén az összes kiosztható helyezésért és különdíjért eleve nem is szállunk versenybe, hiszen
a kiírás szerint 20 szekcióba lehetett pályázni, azonban Egyetemünkről csak a vastagon szedett
témakörökben érkeztek jelentkezők: Agrárjog; Alkotmányjog; Büntető (anyagi) jog; Bünte­
tő eljárásjog; Egyházjog-kánonjog; Európai jog; Jog- és állambölcselet; Jogtörténet; Jogi infor­
matika, statisztika és demográfia; Kereskedelmi jog; Környezetvédelmi jog; Közigazgatási
jog; Kriminalisztika; Kriminológia; Munka- és szociális jog; Nemzetközi jog; Pénzügyi jog;
Polgári (anyagi) jog; Polgári eljárásjog; Római jog.
Aíint látható, olyan tanszékek sem indítottak dolgozatokat, ahol komoly kutatási tevékenység
folyik, rengeteg szakdolgozat, évfolyamdolgozat készül a meghirdetett témákban. Sajnos nem
vesszük elég komolyan ezt a versenyt, pedig igen nagy jelentősége van mind az adott hallgató
tudományos elismertsége, fejlődése, előmenetele szempontjából, mind pedig Egyetemünk meg­
ítélésében - a magas szintű képzéshez társulnia kell azt bizonyító eredményeknek is. Hitelte­
lenné válhatnak azon tanszékek, ahonnan nem, vagy csak egy-két dolgozatot küldenek egyes
nagy, különös figyelemmel kísért szekciókba.
A maximum 100.000 karakter terjedelmű művek színvonala mellett fontos, hogy a résztvevők
szóban, határozott fellépésük és felkészültségük révén is meg tudják győzni a zsűritagokat
munkájuk kiválóságáról. Aki kedvet és képességet érez arra, hogy induljon a XXIX., 2009-es
OTDK-n, az egyik, rendszeresen és igény szerint megrendezett tanszéki diákköri konferenci­
án mutassa be a dolgozatát, vagy a 2008 őszén, illetve 2009 tavaszán megrendezésre kerülő Ka­
ri TDK-n. Erre mindenképp az abszolutóriuma megszerzésének időpontja előtt kerüljön sor, hi­
szen ez a nevezés egyik feltétele. (A negyedévesek előtt tehát még nyitva áll a lehetőség, diplo­
másként is szerepelhetnek az országos versenyen, ha a házi konferenciák valamelyikén javasol­
ták a még hallgatóként bemutatott dolgozatát.) Bővebb információkat a www.otdt.hu illetve a
www.jak.ppke.hu/hallg/index.html oldalakon találhat, aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel - e
konferencián bizonyítva tehetségét, és egyben öregbítve Egyetemünk jó hírét!

Pogácsás Anett
kari TDK titkár

hetedik oldal

�Csináld magad!
Tippek szakmai gyakorlatra
A kötelező szakmai gyakorlattal nem iga­
zán foglalkozik a Zöldkönyv és az időtarta­
mán kívül (6-12 hét), sokkal többet nem is
tudunk róla. Gondoltam, összegyűjtött in­
formációimat most megosztom veletek,
hogy ne kerüljetek más neves egyetem di­
ákjainál hátrányosabb helyzetbe.
A gyakszi célja eredetileg, a jogászi gyakorla­
tiasság kifejlesztése volt. Ahhoz, hogy mindez
a legkisebb kockázattal történjék, nagy tekin­
télyű jogtudósaink kidolgozták a szakmai gya­
korlat rendszerét. Kötelezőségét a jelenleg ha­
tályos 54/2000 Korm. Rendelet rögzíti: „Ren­
delet a jogtudományi felsőoktatás alapképzési
szakjainak kiépítési követelményeiről” Egye­
bek közt ilyen szép többes birtokos szerkezet­
tel bíró mondatok megfogalmazását is el kell
sajátítanunk. A legnagyobb sikerrel ezt az Al­
kotmánybíróságon tehetjük meg. Az AB-ra
menni szakmai gyakorlatra nagyon jó üzlet.
Az indítványírástól kezdve a határozatterve­
zetig mindent megismerhetsz, és szaktekinté­
lyek irányításával tanulhatod meg a jogi fo­
galmazás fortélyait.
Egy ügyvédi irodában is elsajátítható a híres­
neves jogi gondolkodás. Ismeretségi köröm­
ben ez a legnépszerűbb. Ráadásul itt nagy
eséllyel fejlesztheted tájékozódási képessége­
det is, ami az Igazságügy Minisztériumba
vagy a Földhivatalba vezető úton komoly

megpróbáltatásnak lesz kitéve (ne felejts el jó
helyen leszállni a metró-pótló buszról!).
Újabb megoldást jelent még az Ügyészség.
Szerteágazó szervezete a lehetőségek tárházát
tartogatja a büntetőjog iránt érdeklődők szá­
mára. A Katonai Ügyészség (mára már betago­
zódva az ügyészség szervezetébe) bővelkedik
érdekességekben egy joghallgató számára; a
szigorúbban kezelt ügyektől a börtönlátogatá­
sig, izgalmas lehet. A Kerületi Ügyészségek
előnye, hogy viszonylag nagy számú gyakorno­
kot képesek befogadni, ezért valószínűleg ne­
ked is tudnak helyet biztosítani. Ugyanakkor
ott tényleg közel kerülhetsz a valós élet aprócseprő ügyeihez.
A bírók privilégiuma - a nyári szünet: július kö­
zepétől augusztus 20-ig - nekünk is korlátot je­
lent. Évközben azonban szívesen fogadnak
gyakornokokat a vidéki és a fővárosi bíróságok
egyaránt. Számíthatsz egy kis fogalmazói mun­
kára, és ha szerencséd van, még ítéletírásra is
sor kerülhet. Ha nem vagy az a mázlista típus,
akkor is hasznos: legalább megtapasztalod, me­
lyik a tárgyalóterem legkényelmesebb széke.
Minden bíróság honlapján található egy tele­
fonszám. Persze nem ilyen egyszerű, de ha elég
kitartó vagy, az ötödiknek kapcsolt „kolléganő”
minden bizonnyal megadja a megfelelő számot.
Aki szeret gyönyörködni a Dunában, 4.00 fe­
lett van az átlaga, ötödéves, szakdogáját ha­

sonló körben követte el, és van 5000 Ft-ja az
erkölcsi bizonyítványra, annak ajánlhatom a
Külügyminisztériumot. Ha ezeket a csekély­
ségeket teljesítetted, akkor egy pontosan ki­
dolgozott szisztéma alapján, hasznosan töltőd
a szakmai gyakorlatod.
A gyakorlat elkezdéséhez szükséges egy egy­
szerű adminisztratív aktus. „A szakmai gya­
korlat teljesítését kizárólag a Dékáni Hivatal
által kiadott formanyomtatványon lehet iga­
zolni!’ Az időpontokat már a „munkaadód”
tölti ki.
Van egyetem, ahol a gyakorlatra a tanszékek hir­
detnek meg helyeket, a hallgató meg csak válo­
gat, mint jóllakott medve a vackorban. Minket
nem kényeztetnek el ennyire. Meggyőződésem,
hogy kizárólag találékonyságunk fejlesztése vé­
gett nem bocsátanak semmilyen információt a
rendelkezésünkre. Az illetékesek remélem nem
neheztelnek rám, hogy szándékukat meghiúsí­
tottam. Hadd tetőzzem bűnömet! Még néhány
hely, amit megostromolhattok: Budapesti Köz­
igazgatási Hivatal, polgármesteri hivatalok,
rendőr főkapitányságok, Büntetés-végrehajtás
Országos Parancsnoksága, közjegyzői irodák,
Gazdasági Versenyhivatal, Országgyűlés, adóta­
nácsadó irodák, Munkaügyi Minisztérium, Igaz­
ságügyi és Rendészeti Minisztérium.

Horuátth Sarolta

Fókuszpontban a Tutori Szervezet
Beszélgetés Scharle Zsuzsival és Radich Orsival,
a Tutori Szervezet vezetőivel

- Jelenlegi formájában a Tutori Szervezet
2004 tavaszán alakult meg. Miért volt szük­
ség az újraszervezésre, és mi a Tutori Szerve­
zet lényege?
- A szervezet nem volt igazán kiforrott 2004
előtt, eseti jelleggel működött. 2004 tavaszán Var­
ga Gergő, már végzett hallgatónk toborozta a je­
lentkezőket, hogy egy teljesen új tutori rendszer
épüljön ki A gólytáborra már Keller Kata és Ki­
rály Évi vezetésével készültünk Egerben. A mos­
tani szervezet nem csak a gólyatábori programok­
ra korlátozódik, hanem egész éves feladatokat lát
el, segítői és szervezői minőségben. A tutori társa­
ság fő feladata, hogy átsegítsük az elsősöket a
kezdeti nehézségeken, és megkönnyítsük számuk­
ra az egyetemi életbe való beilleszkedést.
- Ha jól tudom, idén is tartotok tagfelvé­
telt.
- Igen, ahogy tavaly, idén is sor kerül a tagfel­
vételre. Az új tagokat két szempont alapján vá­
logatjuk ki: vizsgáljuk az egyetemmel és a ta­
nulmányok menetével kapcsolatos ismeretei­
ket, a rátermettségüket, kreativitásukat; továb­
bá azt is, hogy mennyire képesek csapatban
dolgozni.

nyolcadik oldal

- A tutorok munkájának leglátványosabb
része a gólyatábor szervezésében való köz­
reműködés. Hogyan készültök fel erre?
- A felkészülés első fázisa, hogy az új
tutorokkal kiegészülve csapatépítő hétvégére
megyünk, hogy megismerjük egymást; így a
gólyatábort már összeszokott csapatként tud­
junk szervezni. A következő állomás: a vizsga­
időszak után leutazunk a gólyatábor tervezett
helyszínére terepszemlére, hogy az ottani kö­
rülményekhez igazíthassuk a már vázlatosan
meglévő programot. Amint megkapjuk a fel­
vett gólyák névsorát, beosztjuk őket csopor­
tokba, és a tutorok személyre szóló levélben ve­
szik fel velük a kapcsolatot.
- Hány tagja van a Tutori Szervezetnek?
- A létszámunk 30 fő körül mozog, de ebben
természeteseji benne vannak a szeptemberi
tutorok is. Ok azoknak a gólyáknak nyújta­
nak segítséget,akik valamilyen okból kifolyó­
lag nem tudtak részt venni a gólyatáborban.

- Milyen a kapcsolatotok az Egyetemmel
és a Hallgatói Ónkormányzattal?
- Független szervezetként igyekszünk jó kap­
csolatot ápolni minden szervvel; törekszünk az
együttműködésre a hallgatók érdekében. Ki­
emelten jó a kapcsolatunk a Dékáni Hivatallal.
- Kiterjed a tutorok tevékenysége a levelezős hallgatókra is?

- Igen. Igyekszünk egyre szorosabbra fűzni
velük a kapcsolatot. Bár a levelező tagozat
a sajátosságai miatt - korosztálybeli különb­
ségek, lazább kötődés az Egyetemhez - más
igényekkel rendelkezik, igyekszünk ezek­
hez az igényekhez alakalmazkodni; a jelent­
kezőknek a 2005-ös gólyatáborban már saját
tutoruk volt. Azonkívül a beiratkozásnál
meghirdetettek szerint, évközben is rendel­
kezésükre állunk.
- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
- Célunk az, hogy megteremtsük a Tutori
Szervezet stabil alapjait, és egy jól működő
közéleti szervezetet hagyjunk a jövő generá­
cióira. A Pázmány jogi kara fiatal intéz­
mény kiváló adottságokkal, de egyelőre
még kevés hallgatói hagyománnyal. Három
évvel ezelőtt szinte a nulláról indultunk el.
Ez idő alatt igen komoly eredményeket ér­
tünk el; de azzal is tisztában vagyunk, hogy
rengeteg munka van még előttünk. Mi, az
alapító gárda tagjai már nem leszünk itt,
amire a Tutori Szervezet eléri azt a stabil,
folyamatos, és integráns működést, amit
igazából el szeretnénk érni, de rengeteg ta­
pasztalatot és eredményt adhatunk át a kö­
vetkező tutor-generációknak; gólyák százai­
nak tudunk segíteni az egyetemi élet meg­
kezdésében; és ez az, amiért ezt a hivatást
vállaltuk.

Balog Zsolt - Pozsgay-Szabó Péter

�BUDAPEST — AHOGY ÉN LÁTOM

A fogyasztás
Reggel, a metró neonos sötétjében még min­
denki félig alszik. Úgy negyed nyolc körül le­
het, próbálom magamról lerázni az álmossá­
got, de a fülledt meleg visszaaltat - még így
állva is. A szerelvény fékez, majd monoton
módon továbbhalad, ki tudja, hányadszor
már. A megállónál emberek tömege száll ki és
lázasan siet, jobb esetben tudja is, merre.
Nem vesznek tudomást egymásról, ami közös
bennük, az csupán az esztelen rohanás. Roha­
nás a munkahelyre, hiszen a pénzt mindenki­
nek meg kell keresnie, hogy azután
ugyanolyan,- vagy még nagyobb- gyorsaság­
gal túl is adjon rajta. Ennek ma nem nehéz
megtalálni a módját, hiszen ott vannak a „nul­
la százalékos befizetések”, a gyorséttermek és
természetesen a plázák, ahol minden egy he­
lyen van. S ha már nagyon elfáradtunk, vá­
sárlásunkat meg is fejelhetjük egy mozival.
Leginkább a klasszikus hollywood-i szuper­
produkció illik a képbe, amelyhez természete­
sen egy nagy adag popcorn is dukál. Ha ezt
az eltúlzott képet kicsit tovább fejtegetjük,
rájövünk, hogy talán nem teljesen haszonta­
lan leporolnunk egy viszonylag újkeletű,
mégis elcsépeltnek számító fogalmat, melyet
úgy hívunk : globalizáció. Sokan sokfélekép­
pen próbálták már elmagyarázni, mit is jelent.
Akadnak köztük gazdasági és szociális oldal­
ról közelítők, de szép számmal vannak olya-

nők is, akik szerint nem létezik. Hatásait
azonban nem tagadhatjuk le, hiszen napról
napra szembesülünk vele, akkor is, ha a pon­
tos meghatározás még várat magára. Elég,
ha csak arra gondolunk, hogy már nehéz
megtalálni az „egyedit”, hogy egyre több
olyan dolog van, amely a világon mindenütt
azonos. Az internetkor beköszöntével az élet
felgyorsult, az emberek közötti kommuniká­
ció átértékelődött. De jó ez nekünk? A világ a
profittermelés és a fogyasztás bűvöletében él.
A mottó: „Megteremteni az igényt valamire,
amire eddig nem is gondoltál, hogy ezután
már ne tudd nélkülözni” A globalizmus azzal
együtt, hogy rengeteg alternatívát kínál, be is
szűkíti a lehetőségeket, hiszen eszünkbe sem
jut, hogy másképp is lehetne. Miért is kéne,
hiszen a technika lassan mindent megold he­
lyettünk.
Ugrásszerű fejlődésével egyfajta „túlváro-siasodás” is megindult. Mind többen és többen köl­
töztek és költöznek nagyvárosokba, ami sokuk
számára nem váltotta lé a hozzá fűzött remé­
nyeket. Ma azzal is szembesülnünk kell, hogy a
kistelepüléseken is „urbanizált” módon élnek,
miközben a falu jellegzetességei elenyésznek.
Nehéz is megmaradniuk a metropoliszok korá­
ban, hiszen ez a létforma uralkodik minden más
elképzelés felett. Rengeteg ember sűrűsödik kis
helyen, autók tépnek sztrádákon vagy veszte­

gelnek forgalmi dugókban. Sietnek. Ki tudja,
hová... Csak egy biztos: fogyasztanak. Nincs
ez másképp Budapesten sem: egymást érő jár­
művek, szmog és zaj. És ez még nem minden:
gondoljunk bele, milyen mértékben változott az
emberek szórakozási kultúrája száz évvel
ezelőtthöz képest: A teadélutánokat felváltotta
fást food éttermekben való „ücsörgés”, a Nor­
mafához tett sétát a pláza-látogatás, a beszélge­
téseket pedig a számítógépes játék-partyk. Egy
mai (átlag) gyerek iskola után rögtön a bevásár­
lóközpontok egyikébe rohan, ott találkozik a ba­
rátaival, ott él társasági életet. Igaz, ez így na­
gyon kényelmes, mindent el lehet intézni gyor­
san és egyszerűen. Nem véleden, hogy a „szóra­
koztató központok” mindig tömve vannak. És
miközben a magyar háztartások többsége súlyo­
san eladósodott, az emberek hitelt hitelre hal­
moznak, hogy megszerezzenek minden újdon­
ságot, ami csak megjelenik a piacon.
A vásárlás láza nem múlik el egykönynyen.
Hiszen fogyasztani kell! Mindeközben az ut­
cán sétálva minden négyzetméteren szórólap­
okba és kérő szavakba ütközünk. Szinte ab­
szurd a gondolat: „megszoktam”. Az aluljáró­
ba lépve pedig: hajléktalanok látványa. És ők?
Igen, ők is fogyasztanak. Amíg van mit...

Borbás Dorottya

A gyülekezési jog problémái
Időtálló alkotmányok csak „for­
radalmi” helyzetekben keletkez­
nek, alkotmányos alapjogokról
Ö jobbára forrongo időkben
Inek az emberek. Az elmúlt
ősz eseményei ugyancsak alkal­
masak arra, hogy egy fontos
problémáról, a gyülekezés sza­
badságáról es annak törvényi sza­
bályozásáról elgondolkodjunk
egy kicsit.
Demonstrálás, tiltakozás, felvonu­
lás, szimpátiatüntetés. Egy-egy al­
kalom arra, hogy emberek gyűlje­
nek össze az utcákon, vagy közte­
reken, és puszta tömegükkel fe­
nyegetően, vagy’ sem, de kiálljanák valami mellet, vagy ellen.
Könnyen belátható, hogy’’ ezek a
megmozdulások komoly közrend­
védelmi problémákat szülhetnek,
mint láttuk azt az őszi események
kapcsán. De még egy-egy ilyen szélsőséges helyzetben sem szabad elfelej­
teni, hogy a gyülekező a véleménynyilvánítás egyik formája, és mint
ilyen, alkotmányban is szereplő joga az állampolgároknak. Igv a tiltakozás
békés formáit a rendőrségnek nem zsigerbol feloszlatni kellene, hanem
biztosítania, hogy’ tüntetők és rendzavarok ne keveredhessenek össze.
A ma Magyarországon hatályos gyülekezésről szóló törvény (1989. évi III.
törvény) a rendszerváltozás idejében készült. Az akkor szándékosan tágan
megfogalmazott törvény sokban járult hozzá a békés átmenethez. Az azóta
eltelt tizenhét évben jellemzően olyan volumenű tömegmegmozdulásokkor,
mint Nagy' Imre és mártírtársai újratemetése, vagy az erősen megkérdője­
lezhető legalitásé taxisblokád esetén került alkalmazásra. A tavaly őszi ag­
resszív események azonban felvetik a törvény felülvizsgálatának kérdését.
A rendszerváltozás óta a rendőrség által szorgalmazott módosítások jel­
lemzően szigorítanák egy tömegrendezvény megtartásának lehetősége­
it. Hosszabb bejelentési időt, pontosabban meghatározott befejezést kí­
vánnának. Az Országgyűlés azonban nem foglalkozott javaslataikkal,
nem módosította a ’89-es törvényt.
A szeptemberi-októberi agresszív állapotokhoz és az állandósult Kos­
suth téri tüntetéshez hasonló események kialakulásának megelőzésére a
Fővárosi Közgyűlés rendeletben szigorította, nevezetesen engedélyké­
réshez kötötte a színpadállítást, hangosítás szerelését. Ezzel csupán
egyetlen probléma volt, amit jobb helyeken minden elsőéves joghallga­

tónak megtanítanak, nevezetesen, hogy a kibocsátott jogszabálynak il­
leszkednie kell a jogszabályi hierarchiába, illetve, hogy amit egyszer
már törvényben szabályozták, azt nem lehet alacsonyabb szintű jogsza­
bállyal módosítani, így nem csoda, hogy az Alkotmánybíróság játszi
könnyedséggel semmisítette meg az ominózus rendeletet. Ezt? vélemé­
nyem szerint, hivatalból kellett volna tudnia a közgyűlés tagjainak. (Itt
emlékeztetnék arra, hogy a becsület napi rendezvényen összesereglő
engedély nélküli hangosítást használó szélső jobb oldali megemlékezőket nem oszlatta fel a rendőrség, holott akkor még hatályos volt a Köz­
gyűlés fent említett határozata.)
.
, .
Bár konkrét módosítást egyelőre nem jelent, mégis érdemes a Gönczöl
Bizottság közelmúltban megjelent jelentésének javaslatait megismerni.
Álláspontjuk szerint szükségtelen egy esetleges szigorítás, de az eljárá­
si szabályok területén pontosítás szükséges, és nehány helyen a tör­
vénynek egyértelműbben kéne fogalmaznia. Konkrét javaslataik a kö­
vetkezők: ’
- egy rendezvény kezdete és befejezése közötti időtartam legfeljebb
egy nap lehet;
- a gyűlések bejelentése és megtartása közötti idő hat-nyolc órára rövi­
düljön;
- a népképviseleti szervek zavartalan működését súlyosan veszélyezte­
tő gyűlések tilalmát külön is nevesíteni kellene az Országház megha­
tározott körzetében tartandó gyűlésekre vonatkozóan;
- a rendőrségi törvénynek az a rendelkezése, amely lehetővé teszi terü­
leteknek a közterület fogalma, így a gyülekezési jog hatálya alóli kivé­
telét, jelenleg nem tartalmazza a gyülekezési jog e korlátozásának pon­
tos indokait és maximális időtartamát, így alkalmas egy alkotmányos
jog aránytalan korlátozására;
- a tüntetőkkel kapcsolatos eljárások tapasztalatai alapján indokoltnak
tűnik a szabálysértési törvény olyan módosítása, amely lehetővé te­
szi a jogszerű rendőrségi intézkedéseknek - köztük a jogellenes gyű­
lések feloszlatásának - ellenszegülőkkel szembeni szabálysértési eljá, rás lefolytatását.
.
Érdemes továbbá még Halmai Gábor különvéleményét felidézni. Állás­
pontja szerint szükségtelen a bejelentési idő lerövidítése, sokkal inkább
célravezető a spontán gyülekezés intézményének bevezetése. Ez az ál­
lampolgárok jogszerű, gyors reagálását tenné lehetővé, mivel a rendőr­
ségnek, ha a rendezvény a bejelentési időt leszámítva jogszerűen zajlik,
nem kellene közbeavatkoznia.
_
A törvények szövege azonban csak az egyik oldal. Az alkalmazókon épp
olyan hangsúly van, mint az alkalmazandó jogszabályokon. Nem elég hat
csak az egyikben, hanem szükséges mindkettőben a hibákat megkeresni
és kijavítani

Fekete Gábor
kilencedik oldal

�Egy könnycsepp a filmiparért?
Gondolatok a legnagyobb dvd-hamisítás ürügyén
Lebukott az ország valószínűleg legna­
gyobb DVD hamisítója. A 21 éves szegedi
egyetemista 10 ezer jilmet másolt le és
adott el.

Hír-mag
K. Balázs 2005-től két internetes Web­
oldalon folyamatosan hirdetett DVD le­
mezeken filmeket megvételre az eredeti,
jogtiszta példányoknál jóval olcsóbban. A
filmekért 6-800, a zenei felvételekért 700­
1000 forintot kért. Kínálata 4 ezer filmből,
illetve zenéből állt. A pénzt a megrendelők
először egy gyulai, majd egy budapesti
postafiók címre továbbították utánvéttel.
Az okozott kár megállapítása még folya­
matban van, de előreláthatóan több tízmil­
lió forintot tesz ki, ami azt jelenti, hogy az
eddigi legnagyobb DVD hamisítást leplez­
ték le a Békés megyei rendőrök.
K. Balázst a Békés M-i Rendőr-főkapitány­
ság pénteken (I. 26.) őrizetbe vette, majd a
Békéscsabai Városi Bíróság vasárnap egy
hónapra előzetes letartóztatásba helyezte.
A hatóságok tájékoztatása szerint a férfi 6
és 8 millió forint közötti összeget kereshe­
tett 2 év alatt az illegális üzleten.
A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság
Gazdaságvédelmi Osztálya szerzői vagy
szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsérté­
se bűntett megalapozott gyanúja miatt eljá­
rást kezdeményezett.

Glossza a Hírmaghoz
Végre beköszöntött a „rend” korszaka. Kő­
kemény, tömegoszlatásokon edződött ren­
dőrjeink nyakon csípték az évtized bűnöző­
jét. K. Balázs, de hogy a bosszúszomjas tö­
meg rá ne leljen, nevezzük csak „Kovács”
Bé-nek, élete legnagyobb hibáját követte el,
amikor lelkét e szörnyűség elkövetése érde­
kében, magának az ördögnek adta el. Nehe­
zemre esik kimondani, de... dvd-ket másolt!
Gondolatban most egy igen erős hatásszü­
net következik, hogy mindnyájunkban tu­
datosuljanak a hallottak és legyen időnk
megemészteni a dolgot. Az országban egye­
düliként, megkárosította a filmipart. A bün­
tetőjogi iskolák kissé anakronisztikus, ant­
ropológiai irányzatának tanait alapul véve,
lassan körvonalazódik is előttem a fiatal
vádlott arca. Dús, kefeként összenőtt bo­
zontos szemöldök, csapott alacsony hom­
lok, sunyi tekintet; lapos, többszörösen tö­
rött orrcsont; hegyesre reszelt fogakkal te­
li vicsorgó száj. Megborzongok és felmerül
bennem a kérdés, vajon hány rendőr-kom­
mandós tette kockára az életét, amikor
azon a ködös péntek délutánon behatoltak
Balázs, a gyulai rém lakásába, aki épp fél­
álomban, másnaposán vergődött gyűrött
ágyán, tankönyvei között. Mosatlan zoknik­
hoz szokott orra valószínűleg fel sem vette

tizedik oldal

Microsoft Gemini: hamisítás mesterfokon
az első tucat könnygáz-gránátot. Aztán
megbilincselték, de kizárt, hogy ettől meg­
hatódott volna, hiszen számtalanszor meg­
élte már a vizsgaidőszakok brutalitását.
Alapító Atyáink a Nemzet érdekében kemé­
nyen megszorították a diákság nadrágszí­
ját. Tandíj, utazási költségek emelése és
most a legújabb: vérdíj a filmletöltőkre.
Emlékszem, még megboldogult elté-s kor­
szakomban, a hideg téli hónapokban, a fűtetlen kollégiumban, rántottától és tablettás-bortól elcsigázott szellemünknek egyet­
len felüdülést az ócska amerikai filmek töm­
kelegé nyújtott. Ezen kópiák kevésbé legális
úton kerültek hozzánk és még kevésbé legá­
lisan távoztak tőlünk.
Mennyibe is kerül egy eredeti DVD? 4­
6.000 Ft kábé. Persze a hipermarketek pult­
jain olcsóbbakat is találhatunk... Az Ipar
glóriás védelmezői egyre gyakrabban hallat­
ják hangjukat, miszerint az illegális letöltés
és sokszorosítás következtében évente 4-5
produkcióval kevesebbet tudnak finanszí­
rozni a stúdiók. Gondolom, nem vagyok ve­
le egyedül, ha azt mondom: ilyenkor bizony
könnybe-lábad a szemem! Szegény tenge­
rentúli sztárok. Vajon mit érezhetnek e csil­
lagok, amikor rá kell ébredniük, hogy Kará­
csonyra csak azt a fránya Aston Martint és
nem az oly áhított Ferrarit tudják megven­
ni, sőt azt is csak részletre. Kiráz a hideg,
ha csalódott arcukat magam elé képzelem...
és zokognom kell!
Visszatérve a brutális kegyetlenséggel meg­
rabolt filmiparra, kizárt dolognak tartom,
hogy lelkiismereti kérdést kellene csinálni
abból, hogy az amerikai mozi tönkremehet
a letöltések miatt. Ennél sokkal hamarabb
következne be, hogy a magyar futball-válogatott kijut a világbajnokságra. Ami pedig a
franchise-majmoló magyar filmeket illeti Valami Amerika, Csak szex és más semmi,
Magyar vándor... -, nem kár értük.

Új csillagaink, túlfizetett reklámarcok,
akiknek nemhogy felháborodással kellene
fogadniuk filmjeik letöltését, hanem köszö­
netét kéne érte mondaniuk azoknak, akik
időt és tárhelyet nem kímélve, kíváncsiság­
ból hajlandók megnézni őket.
Szó szót követ. Ká Balázs talán hibát köve­
tett el azzal, hogy pénzért adta a DVD-ket,
de hát ő is csak egy „szegény” egyetemista.
Valamiből meg kell élnie. Ki tudja, talán épp
a tandíjra gyűjtögetett, ami, valljuk be: sok­
kal nagyobb rablás! Azt azonban nyugod­
tan hozzátehetjük, hogy legtöbbünk sokkal
kevesebbel is beérné, persze az átlag gyors­
büfékben az éhbéren kívül sok jóra nem
számíthatunk. Nem ő korunk „Közellenség”-e, nem őt kell megkövezni. Igaz, a
nagykutyákat szinte lehetetlen eltalálni. Túl
magas a kordon és kár lenne azért a nagy­
szerű épületért.
Könnyen és jogosan vádolhatnának azzal,
hogy elveszek a részletekben. így jobb lesz,
ha az elején kezdem, megragadva a problé­
ma magját. „Az új Lipótmező” lehetne a
Kossuth-téri eseményeket feldolgozó pszicho-thriller címe, de még ez is csak a való­
ság ködös mázolmánya! Tetőzzük bátran
egy kicsit!
Borzasztó, ami az országban történik. A
yard kollektíve akkut izületi gyulladásban
szenved, hogy csak deréktól lefelé tudják a
viperákat használni?! Fölfelé is tudni kéne
vele ütni, nem csak a reménytelenségtől ut­
cára özönlő, jobb életre -egyáltalán életrevágyó honfitársaikat.
Ha már a filmeknél tartunk, az egyik ked­
vencem a „Közönséges bűnözők” és nem kell
hozzá sok fantázia, hogy párhuzamot von­
junk a Kevin Spacey és társai által alakított
zseniális gengszterek és a magyar közélet
egyes szereplői között. Sőt, továbbmennék!
Mindenki figyelmébe ajánlom a „Pétervári
banditák” című orosz sorozatot, mely a kele­
ti „nagytestvér” rendszerváltozás utáni ki­
fosztásáról szól. A privatizáció az évszázad
legnagyobb dobása volt mindenkinek, aki
részt tudott venni a morzsák felcsipegetésében. Péterváron a politikusokat és a szerve­
zett bűnözés nagyjait igazából semmi nem
különbözteti meg. Luxusautók, szép házak,
szép nők, testőrök és brutális leszámolások.
Mindenki korrupt és mindenki függ valaki­
től. Adaptálhatnánk ezt a tündérmesét a
Kárpátok berkeibe, alig kellene valamit is át­
írni az amúgy igen sekélyes, de annál inkább
valószerű történeten. Ha hírnévre és pénzre
vágyó kezdő rendező lennék, bizony lefor­
gatnám a hazai verziót. Alacsony költségve­
téssel letudhatnánk az egészet, színészekre
nincs is szükség. Mindenki adja csak magát,
attól lesz olyan igazán életszerű.
A film címe pedig: Budapesti Banditák!

Takács Gergely
A cikk teljes változata elolvasható a
www.itelet.hu oldalon!

�Ségo vs. Sarko
Elnökválasztás Franciaországban

„Csinos, népszerű, sikeres” - indokolta ne­
kem egy forró nyári délutánon a Gellért-für­
dőben egy dijoni filozófiatanár, miért érde­
mes Ségolcne Royal-ra szavazni. Azóta eltelt
több mint fél év, s bár a szocialista elnökjelölt
továbbra is csinosabb, mint vetélytársa,
Nicolas Sarkozy, népszerűsége és sikeressége
már egyáltalán nem ilyen egyértelmű.
Amióta világossá vált, hogy a jobboldali kor­
mánypárt jelöltjeként Nicolas Sarkozy fog in­
dulni, a magyar származású belügyminiszter
dinamikusan tör előre: vezeti a népszerűségi
listákat, programjával pedig meghatározza a
közéleti viták irányát. Míg Sarkozy saját prog­
ramját magyarázza nagy átéléssel, Royal az
országot járja, mondván: ő az emberek véle­
ményére kíváncsi - programhirdetését is eltol­
ta ezért február közepére. Royal a nép véle­
ményére épít, s ebből a célból egy önálló inter­
netes honlapot is elindított, ahol mindenki
megoszthatja gondolatait, elképzeléseit a szo­
cialista jelölttel. Majdan ebből fog összeállni a
program - mondja Royal. O mindezt részvé­
teli demokráciának nevezi, mások inkább öt­
lettelenségnek. Hiszen - mutatnak rá neves
baloldali elemzők is - a politika nem a kérdezősködésről, hanem a határozott válaszokról
kell, hogy szóljon. És Sarkozy nincs híján a
határozottságnak: programjának jelszava a
„rupture tranquille” (nyugodt szakítás). Mert
hogy szerinte Franciaországban permanens
válság van, ezért változásra, mozgásra van
szükség. Lassuló gazdaság, növekvő társadal­
mi feszültségek, elhasználódott, korhadt köz­
szolgálati szféra, túlzottan különutas (értsd:
Amerika-ellenes és arab-barát) külpolitika sorolják a sarkozysták a gondokat. A megol­
dás pedig sem az utópista baloldaltól, sem a
megújulásra képtelen gaulleizmustól nem vár­
ható. Mivel pedig nem titok, hogy Sarkozy az
angolszász kultúra csodálója, számára a meg­
felelő
válasz
az
amerikai
típusú
neokonzervativizmus lenne.
Provokatív és merész gondolat. De lehet,
hogy célravezető, mert a társadalom tagjai
ugyanúgy, mint az értelmiség prominensei
érzik, hogy baj van: „más országokban nem

lángolnak az autók” - mondja Raymond
Boudon szociológus a Le Monde-ban. És
tényleg: Franciaországban autókat gyújta­
nak fel, hatalmas a munkanélküliség, bandaés vallási háborúk tartják félelemben a külvá­
rosokat, a palesztin-izraeli konfliktus pedig
naponta játszódik újra a párizsi metrókon. A
hatalom meg tehetetlenül nézi mindezt.
Ezért üzeni Sarkozy: az alapokat kell meg­
változtatni. Azt a hagyományos francia
gondolkodást, hogy minden probléma meg­
oldható a miniszteri íróasztal mellől, vagy
hogy Franciaországban beszélni sem szabad
a kisebbségek létéről, mert hát - hangzik az
ideológiai válasz - Franciaországban min­
denki francia, akinek francia az útlevele. Ez
a republikánus nyelvezet azonban immár
nem csak arra képtelen, hogy a problémá­
kat megoldja, de arra sem képes, hogy meg­
nevezze őket. Arabok vernek feketéket,
vagy feketék zsidókat, s a republikanizmus
még mindig nem hajlandó észrevenni, hogy
az egységes nemzetállam ideálja már rég ne­
vetség tárgya. A valóság nem az Emberi és
Polgári Jogok Nyilatkozatának malasztja,
hanem a lángoló autók füstje.
Sarkozy az egyetlen jelölt, aki szakítani akar
a múlttal, a poros francia intézményekkel és
ideákkal, és nevén meri nevezni a problémá-

kat. Nyíltan beszél mások és saját származá­
sáról egy olyan országban, ahol ez szentség­
törésnek számít, nyíltan dicsőíti azt a híres
amerikai életmódot egy olyan országban,
ahol hagyománya van az Amerika- és Izraelellenességnek, ahol Chirac elnök azt nyilatkozhatja a most megjelenő interjúkötetében,
hogy zavarja az amerikai dominancia.
Sarkozy bátorsága, tabudöntögetése veszé­
lyes vállalkozás, de sikeresnek bizonyul.
Például André Glucksman ex-maoista sztár­
filozófust már meggyőzte.
Hogy ez elég lesz-e a győzelemhez, meglát­
juk áprilisban.
Legalább lesz miről megint beszélgetni a
Gellért-fürdőben.
Techet Péter

Nicolas Sarkozy, a trónkövetelő
Azaz Nicolas Paul Stéphane de Nagybocsa. A nem túl franciás név nem véletlen: Sarkozy
apja magyar kisnemes volt, aki a kommunizmus elöl Franciaországba került. Ott felesé­
gül vett egy görög zsidó nőt, és ebből a vegyes házasságból született Sarkozy. Idegen szár­
mazása bal- és jobboldalon egyaránt céltábla: a szélsőjobboldal zsidósága (és nyílt zsidóba­
rátsága) miatt támadja, a szélsőbaloldal viszont azt veti szemére, hogy bevándorlók gyer­
mekeként miért akar keményebben fellépni a bevándorlók ellen. Egy ismert francia-afri­
kai rapper klippet is készített, amelyben azt kérdi a bevándorlást szigorítani akaró belügyértől, hogy „Nicolas Sarkozy, pourquoi tón pére a fűit la Hongrie?” (Sarkozy, miért mene­
kült el az apád Magyarországról?) Sarkozy egyébként nem tartja a kapcsolatot apjával;
nagybocsai Sárközy Pál ui. még nagyon fiatalon elhagyta a családját. Nőcsábász bohém hí­
rében álló ember, aki a rendszerváltás óta gyakorta jár haza.
Maga Sarkozy ugyan szegény családban nőtt fel, de anyja mindent megtett azért, hogy fia
a legjobb iskolákban tanulhasson. Sarkozy igen hamar belép a jobboldali RPR-be, s ’77-től
folyamatosan ível fel politikai pályája; hosszú ideig az elegáns párizsi előváros, Neuilly .
polgármestere, 1993-től tagja a különböző jobboldali kormányoknak, jelenleg belügymi­
niszter és a jobboldali kormánypárt, az UMP (Unió a Népi Mozgalomért) elnöke. Sokáig
Chirac legközvetlenebb hívének számított (még a lányának is udvarolt), de amikor 1995ben az elnökválasztáskor a rivális Balladurt támogatta, majd pedig amikor Chirac pártját,
az UMP-t jóformán kiszervezte az államfő mögül, igencsak megromlott a kapcsolatuk.
Olyannyira, hogy Chirac nem is hajlandó nyíltan támogatni a trónkövetelőt.
Sarkozy dinamikus ember hírében áll. Sokat sportol, több órát fut minden nap, csak ás­
ványvizet iszik és sohasem fekszik le túl későn. Hatalmas munkabírású, szorgalmú, de
akaratos és makacs ember. Megosztó személyiség, akiért rajonganak hívei és akit gyűlöl­
nek ellenfelei. Sokan a francia politika Orbán Viktorénak tartják, és valóban: a két politi­

kusnak számos hasonló tulajdonsága van.
,
Idén Sarkozy élete legfontosabb csatája előtt áll. Akár győz, akár nem, csak magának kö­
szönheti a végeredményt.
Ilyen ember ő.

tizenegyedik oldal

�zmiIM JÁITI1

„Úgy akarok élni mint
az egyszerű emberek,
azt akarom csinálni
amit az egyszerű
emberek, együtt akarok
hálni egyszerű
emberekkel, egyszerű
emberekkel mint Te!”
Mi mást mondhattam
volna? „Meglátom mit
tehetek Érted.”

Pedig Jarvis Cocker nem egyszerű ember. Igaz,
Sheffield egyik külvárosában nőtt fel, azonban
nem osztotta az átlag angol munkásosztálybeli
gyerekek sorsát. Már csak azért sem, mert mi­
előtt leérettségizett volna, már esélyt kapott kis
csapata, a Pulp, hogy felvegyen pár számot
John Peelnek a BBC Rádió 1-nál. Jó pár zenész­
csere és album juttatja el őket az 1995-ös
„Different Class” c. korong felvételéhez. Ettől
a ponttól az együttes kitörölhetetlen lesz az an­
gol zenetörténelemből, Jarvis pedig ikonná
avanzsál. Mi az amitől ez a dalcsokor mester­
mű? Pont az ami miatt a Magyar közönség át­
siklott felette. Pedig mennyire igazak lennének
ránk is ezek a szövegek! Ez kérem, maga a kis­
betűs valóság. Az átlagembert lenézik, eltipor­
ják, átgyalogolnak rajta. A szerelem pedig nem
elvont tündérvilág, hanem szerencsétlen, gör­
csös, kicsit nevetséges kis valami. Ezt pedig ke­
gyetlenül, frappánsan és főleg a legfanyarabb
humorral írja meg szövegeiben.
A fenti idézet leghíresebb számukból, a
„Common People”-ből származik. A szám ma­
ga is dallamos, kiegészítve pedig Jarvis eltéveszthetetlen mély hangjával és modoros
szinte-már-beszélős énekstílusával, igazi klaszszikus. De nem ez az egyetlen szám amiért ér­
demes leporolni ezt az albumot. Rögtön az első
számmal („Mis-shapes”) együtt fog dobolni a

tizenkettedik oldal

lábunk, fejünk pedig bólogatni fog a szövegre:
„Akarjuk a Ti házaitokat, az életeteket, azokat
a dolgokat amiket nem engedtek meg nekünk;
de nem bombákat, fegyvereket fogunk hasz­
nálni, hogy elvegyük, hanem azt amiből ne­
künk több van: az eszünkből”! Sok más
gyöngyszemmel is teli van az album:
A keserűen nevetséges „Disco 2000”, a nagy hőbörgést csapó „Sorted Fór E’s &amp; Wizz” és a kicsit
klausztrofóbiás és nagyon elkeseredett
„EE.E.L.I.N.G.C.A.L.L.E.D.L.O.VE!’. Kérdez­
hetnénk, hogy ha a szöveg mellett még maguk a
számok is ennyire dallamosak és slágeresek, mi­
ért is nem ismerik többen Magyarországon a
Pulp-ot. Nos el lehetne intézni azzal a szarkasz­
tikus megjegyzéssel, hogy mikor is volt nagykö­
zönség az igényesebb, kevésbé mainstream zené­
re kiváncsi? Kár, hogy nem ilyen egyszerű a
helyzet. A Pulppal minden rendben lenne. Csak
Angol. Nagyon Angol Abba a Nagy Britpop Tri­
umvirátusba tartozik, ahova az Oasis és a Blur.
És legyünk őszinték: Oasisból sem tudunk sokat
hallgatni egyszerre. Van ugyanis ebben a stílus­
ban egyfajta elkínzott, elfáradt hangnem, ami,
ha végtelen lejátszásra rakjuk a magnót, bizony,
bizony, megfekszi a gyomrunkat. Mégis van re­
mény, ugyanis az új CD-n, ami pár hónapja jött
ki már sokkal kevésbé érezni ezt. Mert mi is tör­
tént itt tulajdonképpen? Egy első látásra szük­

ségtelen húzás: az,
hogy Mr. Cocker
fogta magát és ki­
vált az együttesből
Megjegyzendő: ab­
ból az együttesből,
ami egyedül róla
szólt eddig is. Tudta
ezt ám ő is, és nem ő
lenne Jarvis Cocker,
ha nem előzte volna
meg a fintorgó közönséget azzal, hogy az egész
album pont erre van kihegyezve: „Ez vagyok
ÉN, az az ami hozzáadás nélkül az, ami ÉN va­
gyok! Ezek az EN befolyásaim, ez az ÉN
hangzásom... Ugye hogy jobb??” Jobb. Hogy
klasszikus lesz-e belőle, nem lehet tudni, de hatá­
rozottan működik rajta avégtelen lejátszás funk­
ció. Kapásból az első szám az a fajta, ami bele­
mászik a fejedbe, és legszívesebben együtt éne­
kelnél vele hangosan az utcán. Érdekes egyveleg
ez a CD: Egy-két számot kivéve ugyanis egysé­
gesen kellemes, nyugisabb tempójú, de a felhasz­
nált hangzásban már széles a spektrum. A
„Black Magic”-en kongó, de imádnivaló beleélés­
sel, recsegő hanggal énekel hősünk, míg a
„Quantum Theory ”-n már lágy beletörődéssel A
szövegek is extrém hangulatingadozásról adnak
tanúbizonyságot: Azt az érzést, hogy „a rádió
kedvenc dalomat játssza, kinn süt a nap, a földön
egyébként kitört a világbéke és igen: Kedvesem
visszajön hozzám” („Baby’s Corning Back”) egy
szám választja el a „From A to I”-tól, ahol a szer­
ző úgy vélekedik „Ugyanúgy ahogy a Római Bi­
rodalom elbukott elmondhatom Neked, mi is
ugyanarra haladunk (...) Gonoszság közeledik,
nem tudom honnan, de ha magadba nézel, talán
találsz ott valamit”. Nem is beszélve a rejtett
számról melynek szövegét (és különösen a ref­
rénjét) bármelyik mai aktuálpolitikai kritikus
megirigyelhetné. Elmondhatjuk tehát: egy sok­
kal hallgathatóbb, átgondoltabb korongot kap­
tunk, ami viszont ennek ellenére nem különbözik
annyira a Pulp munkájától, hogy indokolta vol­
na a kiválást. Inkább csak Cocker szívét nyugtat­
hatta meg, hogy végre tényleg csak érte veszik
meg az albumot, hisz nevesítetlen zenészekkel is
tudja hozni azt a formát ami: Egy hamisítatlan
nagyon Angol, nagyon nem Egyszerű Ember.
Barát Zsófia

�Feldolgozás
Filmkritika: A mások élete
Aufarbeitung (feldolgozás) - a német politi­
kai, kulturális és tudományos közélet kulcs­
szava, immár 60 éve.
Goethe, Kant és Wagner népe mindenkor ér­
tett ahhoz, hogy a mélységekbe lásson, hogy
alámerüljön. Alig az angolok világbirodalmi
álmaikkal szelték a habokat vagy a franciák
az élet fodrozódásain pipiskedtek, a németek
mindig az egészet akarták megfogni, megra­
gadni, megérteni. Hevenyészett bizonyítékul
hasonlítsuk egyszer össze pusztán az oldal­
számok mennyisége alapján a német és a
francia filozófia termését.
A németek a mélységes fájdalmak, érzések
népe - szükségszerű volt hát, hogy a XX.
század mindkét szörnyűséges diktatúrájá­
nak terhe vállaikra hulljék.
A franciák elkenték volna tetteiket, az oro­
szok csakazértis dicsőítették volna önmagu­
kat, az amerikaiak pedig fel sem fogták vol­
na a történelem nagy kérdéseinek súlyát. A
németek szenvedései és a németek által oko­
zott szenvedések viszont elgondolkodást,
önvizsgálatot, kölcsönös megértést eredmé­
nyeztek. Az 1945 utáni fizikai és lelki romo­
kon a németség először azt a bizonyos 12
évet kezdte feldolgozni - példamutató, de
egyben példa nélküli határozottsággal.
Alajd jött 1989, s egy újabb feldolgozandó
téma szakadt rájuk.
Bár a nyugatnémet baloldal szerint a kettéosztottságot és így az NDK létét is a német­
ség jogos büntetéseként kell felfogni, való­
jában a német nemzet égető sebeit az ilyen
franciás könnyedségű és doktriner kijelen­
tésekkel nem lehet sem megérteni, sem be­
gyógyítani.
A politika és a jog világa hamar rá is ébredt
feladatára, és az egészséges feldolgozást,

Emlékezés március 15-ére
Utassy József
Zúg március
Én szemfedőlapod lerántom
kelj föl és jáij, Petőfi Sándor!

Zúg március, záporos fény ver,
suhog a zászló tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, bronga kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid barátom:
lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?

Holnap a szellem napvilágát
Toppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról.

Egzisztencializmus
Apró momentum a filmből

szembenézést, szembesítést segítette: meg­
nyíltak és kutathatóvá váltak a Stasi-akták,
kártérítésben részesültek a politikai elítél­
tek és jogi úton próbáltak meg igazságot
szolgáltatni. De a téma csak lassan csordo­
gált át a politika íróasztaláról a kultúra vilá­
gába. Aíárpedig valódi feloldozás és feloldás
csak onnan várható. Az irodalomtól, a filo­
zófiától, a zenétől, a filmtől.
Az NDK történetével közönségfilmként
legelőször - még igencsak bugyuta és a né­
metektől egyébként is idegen humorizálgatással - a Good bye, Lenin próbálkozott. Si­
kertelenül, tehetnénk hozzá: a film egy po­
énos, de azért lapos alapötlet poénos, de
azért lapos kibontása maradt. Nem igazi né­
met munka.
2006 nyarán mutatták be aztán az új törté­
nelmi drámát, a Das Leben dér anderen-t. E
sorok írója ugyan még azon a nyáron Köln­
ben látta a filmet, most mégsem a történe­
tet meséli el, hanem a hatást. A meghatódottság döbbent csendjét, amely a film vé­
gén megülte a mozitermet. Néhány percig.
Majd felállva tapsolt a nyugatnémet közön­
ség. Pusztán ennyit elég lenne írni a filmről.
Mert végre van egy film, amely nem csak
egy történetet akar elmesélni, hanem ha­
tást, reakciót kiváltani. Csendet, könnyet,
tapsot. De leginkább: gondolatokat. Arról
például, hogy alig 20 évvel ezelőtt Európa
közepén egy olyan rendszer létezhetett,
amely embereket hallgathatott le, ahol sze­
relmek végződhettek a bizalmatlanság zsák­
utcájában, és ahol sokak számára már csak
az öngyilkosság tűnhetett az egyetlen me­
nekülésnek. (A film egyébként külön említi,
hogy Aíagyarország volt a listavezető az
öngyilkosságok számában.)
És erről a rendszerről ma is szemérmesen
hallgat a német közvélemény. Berlin utcáit
járva az ember például alig akad olyan
nyomra, emlékre, amely a kommunizmust
idézné, amely emlékezni és emlékeztetni
akarna.
Ez a film ezt a feladatot vállalta magára.
Hogy újra megidézi a megvalósult rettegés
korszakát - kiváló színészekkel, jól megírt

A Das Leben dér anderen főszereplője egy
Stasi-ügynök, akit a neves író, Georg
Dreyman lehallgatásával bíznak meg. A
mindennapos, monoton csendes figyelés
külső szemlélőből lassan az író életének bel­
ső részvevőjévé teszi a Stasi-tisztet. És in­
nen már csak egy lépés az azonosulás: a
Stasi-ügynök elkezd először fél-, majd ha­
mis információkat szolgáltatni a megfigyeltről, akit ezáltal többéves börtöntől
ment meg végül.
A rendszer azonban megsejti az azonosu­
lást, és az ígéretesnek látszó karriert ketté­
törve, a levélfelbontók közé száműzi vissza
a megbicsaklott ügynököt, akit az újra­
egyesülés híre is a posta sötét termében ér.
A film záró sorain az egykori bátor ügynö­
köt látjuk, aki postásként dolgozik. Mond­
hatnánk: továbbra is. Mert a sötét évtize­
dek apró hőseit nem csak itthon felejtették
el megjutalmazni.
És ez a film erről is szól. Arról, hogy tud­
juk: nem kellett ugyan együttműködni, le­
hetett nemet is mondani annak a rendszer­
nek, de tudva, hogy sem akkor, sem ké­
sőbb ezért nem jár feltétlenül megbecsülés.
Egzisztenciális döntés - egzisztenciális kö­
vetkezményekkel.
párbeszédekkel (noha a film legmegrázóbb
pillanatai a hallgatáshoz kötődnek) és töké­
letesen megválasztott képi világgal.
A Das Leben dér anderen szimfónia a jó
emberről és a gonosz rendszerről. A hason­
latot a film után mindenki érteni fogja.

Techet Péter

Kund Abigél
Delila éneke
Homokként folyt ki kezemből
Mindaz, ami voltál nekem

Emléked mint szürke fénykép
Holvolt-holnem volt szerelmem
Te vagy az ki önmagadtól
Loptál, csaltál, fosztottál meg

Mindaz ami bennem voltál
Általad lett semmi-üreg

Nem Te fájsz most! Nem te vagy,

Kit bánok, bántok és siratok:
Önmagámban aki voltál,
Dacos édes-bus kis dolog.
tizenharmadik oldal

�Bábel
Ki veszi át a díjakat?
Vannak szerencsések, akik egy csésze jól elké­
szített, kultúránkhoz oly közel álló forralt bor
mellett, otthon élvezhetik a kultúránkhoz
szintén oly közel álló (!) már-már hagyomá­
nyosnak mondható Valentin (lánykori nevén:
Bálint) napi éljünk szeretetben (na és persze
drága plüss szívecskék társaságában) - típusú
ünnepünket, a teljesen legálisan letöltött S. O.
S. Szerelem című új magyar filmklasszikust
fogyasztva.
És vannak olyanok is, akik hátat fordítva a
„konzekvenciáknak”, nem a rózsaillattól és an­
dalító dallamoktól túlcsorduló másfél órára
váltanak jegyet, hanem „Na de most komo­
lyan!” felkiáltással beülnek a Bábelre.
„És mondának: Jertek, építsünk magunknak
várost és tornyot, melynek teteje az eget érje,
és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne
széledjünk az egész földnek színén.[...] És
monda az Úr: ímé e nép egy, s az egésznek egy
a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bi­
zony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vi­
gyenek mindent, a mit elgondolnak maguk­
ban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze
nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszé­
dét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész
földnek színére; és megszűnének építeni a vá­
rost” (1 Móz. 11. 9.)
Vagyis: Bábel mint „A” történet. Jelenetek vál­
tanak jeleneteket vészes gyorsasággal, sok za­

-

varó kép, nem értjük mi történik, időben és
térben gyakori ugrándozás, hol spanyolul, hol
japánul szólalnak meg (éppen csak az orosz
akcentussal beszélő magyar menekült hiány­
zik, hogy teljes legyen a kép). Vagyis: zűrza­
var a köbön. Egyszóval: Bábel, mint „A” film.
Ennyiből Bábel. Értjük. De aztán jön az ame­
rikai csavar. Vagyis: az egész világ kontra
Egyesült Államok. Ugyanis végig az egyszeri
amerikai pár (Cate Blanchett, Brad Pitt) nyo­
morúságosabbnál nyomorúságosabb sorsát
követhetjük nyomon. Beléjük „rúg” a mexikói
(a nevelőnő aljas módon magával viszi rábí­
zott gyerekeiket a mexikói kultúra ingoványos
talajára, ami bizony nem csak tortillával van
kikövezve), rájuk tör a marokkói, fegyverrel
játszadozó terroristakezdemény, és persze „A
japán az oka mindennek!” - felkiáltással a hő­
sies és vészterhes múltnak is emléket állítanak.
A film lényegében három történetet mond el
különböző idősíkokban, a világ különböző tá­
jain bonyolítva a cselekményt. A házaspár bú­
felejtő marokkói kalandtúrára utazik kiheve­
rendő fiuk elvesztését. Ám pechjükre csöbör­
ből vödörbe jutva az asszonyt a busz ablakán
keresztül eltalálja egy „kósza” lövedék. A má­
sodik történetben a sivatag közepén lehetünk
szemtanúi a nomád családi körnek: az asszony
mos, a férfi előteremti a szükségleteket a gye­
rekek, pedig vigyáznak a nyájra. Puskával. Ha

Bradd Pitt el van kenődve
még eddig próbáltuk volna összekaparni a tör­
ténet kis mozaikjait, és már- már úgy éreztük,
hogy - kis közelítéssel - már sejtjük is a kap­
csolatot, akkor a harmadik szál végképp szertefoszlatja ezen nagyra törő képzelgéseinket:
süketnéma, japán tinédzser a pubertáskori
problémák kellős közepén. És mellékesen az
apját is zaklatja a rendőrség.
A Bábel végül is a Mit nem kellett volna ma? típusú film kategóriába sorolható. Az egész
helyzet megoldható: mindenki maradjon ott­
hon és nincs puska, nincs turistabusz, nincs ki­
rándulás, nincs baj. És még Brad Pitt is meg­
marad ránctalan állapotában. Sokak szeren­
cséjére. De, ha mindenki otthon marad, ki
megy el átvenni azt a sok díjat, amit Alejandro
González Inárritu filmje kapott? J

Ablonczy Zsuzsanna

színház az egesz világ
Szeretlek, Faust

Pozsgay Zsolt Szeretlek, Faust című darabja
immáron több mint tíz éve, kis változtatással
ugyan, de színpadon van. A történet Mind­
szenty József hercegprímás, esztergomi érsek
életének börtönéveit meséli el, miközben az or­
szágban egymást váltották a különböző világ­
nézetű politikai erők.
A történet 1944. december végén kezdődik Sop­
ronkőhidán, nyilas hadifogságban. Egy cellába
kerül Mindszenty József bíboros és Jávor Pál, a
kor egyik legtehetségesebb színésze. A Pap nyi­
lasellenes fellépése, a Színész pedig zsidó szárma­
zású felesége miatt került börtönbe, mert rásütöt­
ték a nyilasok, hogy zsidóbarát. Á Színésztől a
kezdeti időkben ódzkodó Pap számára a legfon­
tosabb a csend és a nyugalom, hogy tudjon imád­
kozni a magyarságért, Mária országáért. A Szí­
nész számára a börtönben eltöltött idő is a szóra­
kozás egyik lehetősége. Jávor Pál ajánlatot tesz
Mindszentynek. Végigvezeti a Papot az életén ke­
resztül, mint Mephisto Faustot. Ha a Pap számá­
ra kibírhatatlan az „átélt jövendő élete”, akkor el­
követheti az öngyilkosságot egy marék gyógy­
szerrel, melyet a nyilasok akartak a két főszerep­
lővel lenj'eletni, hogy elkábítsák őket.
Elkezdődik tehát kettejük időutazása. Először
az 1919-es proletárdiktatúra ideje rajzolódik ki,
ahol különböző feslett erkölcsű nők veszik kö­
rül a Papot, tagadván Isten létét. Ezt követi a
nyilasuralom időszaka, ahol Szálasi Ferenc sze­
retne egy papírt aláíratni a Pappal, azonban ez
nem sikerült neki, mint ahogyan a későbbi ko­
rok vezetőinek sem sikerült hitétől eltávolítani
a hitét megszállottan őrző egyházi méltóságot.
A mephistói időutazás következő helyszíne a
hírhedt Andrássy út 60. szám alatt álló épület.
tizennegyedik oldal

Haladván az időben folyamatosan jelennek
meg a második világháború utáni magyar törté­
nelem vezéralakjai Péter Gábortól kezdve Tildy
Zoltánig. Az aktuális korszakok aktuális képvi­
selőit ifj. Jászai László játssza, teljesen hitele­
sen. Rákosi megpróbálja rávenni Mindszentyt,
hogy győzze meg a zalaegerszegi polgárokat,
hogy szavazzanak rá, cserébe felajánlja a Pap­
nak, hogy visszakapja Esztergomot.
A darabban feltűnnek Mindszenty magánélet­
ének fontos személyiségei. Megjelenik gyer­
mekkori szerelme, Anna, Fazekas Andrea ala­
kításában, megjelenik édesanyja, őt Fazekas
Zsuzsanna alakítja. A börtönben az édesanya
szeme láttára verik félmeztelenül a fiát, Ma­
gyarország hercegprímását. Szerepet kap a
darabban még a Tóth Tamás által alakított tit­
kár, Zakar András, aki gyerekkori szerelmé­
hez hasonlóan elárulja a Papot. Zakarral megígértette Mindszenty, hogy a holttestét addig

A
*

Lux Ádám és Kautzky Armand

nem hozhatják Magyarországra, amíg az el­
nyomó hatalom az országban van.
A következő időpont 1956, amikor a felkelők
kiszabadítják Mindszentyt a cellájából. Az
orosz invázió után az amerikai nagykövetség­
re menekült, ahol kezdetben szívélyesen fo­
gadták, majd Mindszenthy szerint egyre in­
kább a terhűkre lett.
1971-ben Mindszenty József Rómába ment a pá­
pához, ahol majdnem két hetet töltött el. A
Szentatya a bíboros beleegyezése nélkül mon­
datta le az érseki székről. Mindszenty célja to­
vábbra is Esztergom és az, hogy ő maradjon az
esztegom-budapesti érsek. A kiállt fizikai meg­
próbáltatások miatt erejét vesztett Mindszenty
végül kénytelen elfogadni a pápa döntését.
Következő időpont a darab kronológiájában
1991. május 4. A helyszín az esztergomi Bazili­
ka. Ekkor és itt temetik újra Mindszenty Jó­
zsefet. Ebben az időpontban azonban még ál­
lomásoztak szovjet csapatok az országban, te­
hát Zakar András az ígéretét nem tudta telje­
síteni.
Lux Ádám remekül játssza a kezdetben kirob­
banó fizikai erőben lévő Mindszenty bíborost,
akinek az idő múlásával az energiája csökken
ugyan, azonban hitét és belső meggyőződését
soha nem vesztette el. A Jávor Pált alakító
Kautzky Armand hitelesen játssza az érdekeit
mindig előtérbe helyező Színészt.
A Szeretlek, Faust tanulságos darab. A kitűnő
színészi alakításoknak köszönhetően hiteles ké­
pet kap a néző a XX. századi magyar történe­
lemről. A darabot telt ház előtt játsszák a Szabó
Dezső Katakombaszínházban, nem véletlenül. • •
Magyar Attila
Interjú Lux Adómmal a www.itelet.hu-n ~~]

�HÍVŐ SZÓ
Boldoggá avatás Budapesten

Salkaházi Sára tizenévesen
Természetesen a megújult ítéletből sem ma­
radhat ki az Egyházzal, illetve különböző
vallási témákkal foglalkozó rovat - lévén új­
ságunk a Katolikus Egyetem kiadványa. Az
újrakezdést ez esetben egy korábbi, hívők és
magyarságukra büszke emberek számára
egyaránt fontos eseményről való, eddig el­
maradt megemlékezés jelenti. Talán késeinek
tűnik márciusban egy tavaly őszi történésről
beszámolni, ám úgy gondolom, hogy lapunk
hasábjain mégis szerepelnie kell. S ha már ez
eddig nem történt meg, akkor most éppen itt
az ideje pótolni. Az említett jeles esemény
Salkaházi Sára budapesti boldoggá avatása.
A következőkben magáról a szertartásról,
valamint Boldog Salkaházi Sára életéről ol­
vashatunk röviden.
Egy boldoggá vagy szentté avatás mindig
különleges esemény a Katolikus Egyház éle­
tében. Ilyenkor ugyanis egy-egy hithű és

erényes életet élő, sok esetben már megelő­
zően - akár életében is - szentként tisztelt
személyt (példaként említhetjük a közel­
múltból calcuttai Teréz Anyát vagy II. János
Pál pápát) az Egyház hivatalosan is hívei
legnagyobb pártfogói és védelmezői között
ismer el; életét, szellemiségét a kereszté­
nyek számára követendő példaként állítja.
Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazá­
sa szerint: „az egyház támogatja a szentek
igaz és hiteles tiszteletét, mert példájukon a
krisztushívők épülnek és közbenjárásuk tá­
mogatást jelent számukra” (1186. kán.).
A példaképek tehát különösen is fontos sze­
repet töltöttek be és töltenek be ma is Egy­
házunk missziós küldetésében - a keresz­
ténység pedig soha nem is szenvedett hi­
ányt ebből a szempontból. Ebben nekünk
magyaroknak sem kell szégyenkeznünk, hi­
szen hazánk számos nagyszerű egyéniséget
adott a világnak; elég, ha csak szent királya­
inkra gondolunk. 2006. szeptember 17. nap­
fényes vasárnap délelőttjén arra lehettünk
büszkék, hogy e sor tovább bővült. Nem
mellékes, hogy olyan valakivel, aki néhány
évtizede halt meg csupán. Reménykedhe­
tünk tehát, hogy egyre inkább elembertelenedett világunkban, akár a 21. század gyil­
kos taposómalmában is élhetnek még olya­
nok, akik tudják, mik a valódi értékek, ami­
kért érdemes élni - és meghalni is.
Salkaházi Sára. 1899. május 11-én született,
Kassán. Tanulmányait szülővárosában vé­
gezte; tanítónői diplomát szerzett. Fiatalon
éh át az I. világháborút, illetőleg annak kö­
vetkezményeit. Mindössze egy évig gyako­
rolja tanítói hivatását; a Trianoni békediktá­
tumot követően pályáját elhagyja, a várost

azonban nem. Napjai ezt követően sem tel­
nek unalommal: először megtanulja a könyv­
kötészetet, 1919-től pedig újságíróként dolgo­
zik. Aktívan részt vesz a közéletben, majd
1926-ban megjelenik első novelláskötete. Rö­
vid ideig vőlegénye is volt, de szabadsághoz
túlságosan hozzászokott természete miatt
nem tudta vállalni a vidéki életet.
A döntő fordulat 1927-ben következik be éle­
tében: ebben az évben ismerkedik meg a
Slachta Margit által néhány évvel korábban
alapított Szociális Testvérek Társaságával.
1929-ben jelentkezik a Társaság tagjai közé;
egy évvel később leteszi első fogadalmát.
Nem sokkal később áthelyezik Komáromba,
ahol sok egyéb munka mellett (karitászmunka
felügyelése,
hitoktatás
stb.)
Eszterházy Lujzával megalapítja a Katolikus
Nőszövetséget, aminek évekig vezetője is.
1934-ben visszahelyezik Kassára, de 1937-ben
végleg elhagyja a várost, és Budapestre köl­
tözik azzal a céllal, hogy később innen Brazí­
liába mehessen missziós munkát végezni erre azonban már soha nem kerül sor. Itt,
Budapesten szorgalmasan végzi szociális és
társadalmi feladatait; 1943 őszén pedig előjárójának engedélyével, és teljes titoktartással
felajánlja életét. A zsidóüldözések alatt sokan
menekültek meg a Társaság jóvoltából; mint­
egy száz üldözött pedig személyesen az ő se­
gítségének köszönheti az életét.
1944. december 27-én szenvedett vértanúha­
lált: a nyilasok végezték ki a Szabadság-híd
közelében, bár ha akarta volna, előzőleg el­
kerülhette volna a letartóztatást.
Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17. óta
tisztelhetjük a boldogok sorában.

Teleki Levente

Bemutatkozik az egyetemi lelkészség
Augusztus elsejével változás történt az egyetemi lelkészség éle­
tében. Várnai Péter atyát plébánosnak nevezték ki, és engem hat
évi szentendrei káplánság után Péter atya utódának.
Egy négy gyermekes családból származom, 1994-ben, a Piarista
Gimnáziumban érettségiztem, majd 2000-ben Esztergomban
szenteltek pappá. Diakónusként Rákoskeresztúron szolgáltam,
majd papszentelésem után a szentendrei plébániára kerültem. Itt
főleg a fiatalokkal kellett foglalkoznom. Gyerekeknek, fiatalok­
nak hittant tanítottam, elsőáldozásra, bérmálkozásra készítet­
tem fel őket, plébániai közösségeket vezettem. Gyerekkorom
óta a Regnum Marianum katolikus közösséghez tartozom, ami­
nek szentendrei ágát közös munkával sikerült megerősítenünk.
A szentendrei hat év alatt kétszer vállalkoztunk arra, hogy bicik­
livel letekerünk Rómáig, és egyszer Szentendrén, majd Beregszá­

Amikor kineveztek egyetemi lelkésznek, és elkezdtünk beszél­
getni a lelkészség arculatáról, akkor az előzők miatt két dolog
fogalmazódott meg:
- Fontos heti rendszerességgel tartani a kapcsolatot, hogy tud­
junk egymás problémáiról, örömeiről, gondjairól.
- Fontos, hogy legyenek olyan nagy célok, amik megmozgatnak
sok fiatalt, és maradandó élményeket adnak az életünkben.
Látszik, hogy a célokat csak csapatban lehet megvalósítani.
Ezért egy szervezőmunkába fogunk, egy-egy jó közösséget sze­
retnénk kialakítani minden karon, hogy ők legyenek a mozga­

szon előadtuk több mint száz szereplővel az István, a király
rockoperát. Azt tapasztaltuk, hogy ezek a nagy szervezések igen
sok embert vonzottak és mozgattak meg.

Az egyetemi lelkészség által szervezett programokkal
kapcsolatban információkhozjuthatsz
a tmmuitelet.hu oldalon!

tórugói a szervezéseknek.
Figyeld a főbejárat melletti hirdetőtáblát és a lelkészség hii detéscit sárga lapon, hogy egy-egy jó alkalomról le ne maradj!

Szűcs Balázs atya
.

tizenötödik oldal

�Horthy Miklós

EHAVI IDÉZET
Egy egyetem nem lehet kizárólag nemzeti intézmény,
még akkor sem, ha fenntartója egy adott nemzet.
Szükséges, liogy az európai egyetemeknek közös esz­
ményei legyenek, és kötelezettségeik egymás iránt.
Függetleneknek kell lenniük egy' adott ország kormá­
nyától. Ne olyan intézmények legyenek, amelyek hasz­
navehető bürokratákat képeznek, vagy tudósokat, akik
külföldi kollégáikat majd felülmúlják; a tudás megőrzé­
sét és az igazság keresését kell szolgálniuk, és azt, hogy
az emberek, amennyire képességeikből telik, gyarapod­
janak bölcsességben.

Február 9-én volt ötven esztendeje, hogy
elhunyt vitéz nagybányai Horthy Miklós,
Magyarország egykori kormányzója. Sze­
mélyére lapunk online kiadásában emléke­
zünk. Olvasd el Pozsgay-Szabó Péter:
Rekviem a kormányzóért című írását a
www.itelet.hu oldalon!

(Z S. Eliot, amerikai-angol költő, író)

ÁLHÍR
Paintball beiratkozáshoz
A Dékáni Hivatal felkészült a tavaszi vizsgák
előtt leckekönyvüket felvenni kívánók roha­
mára: ezentúl a paintball játékszabályai érvé­
nyesülnek a sorszámosztásnál.
A beiratkozási időszakban tapasztalt óriási
tömeg, egymás letaposása és az ebből követ­
kező levegőtlenség okán a Dékáni Hivatal új
megoldással állt elő. A kritikus időszakokban
négy méterre a sorszámosztó automata előtt
kordont (juj!) emelnének, a hallgatókat öt
oszlopban sorakoztatnák fel, és az első em­
berek a kiosztott paintball fegyverekkel lő­
hetnének a képernyőre. Aki eltalálta tanul­
mányi előadóját, megkapja a sorszámot és
átadja a játékpuskát a mögötte állónak.
Mátéffy Györgyné, a Dékáni Hivatal vezető­

je szerkesztőségünknek elmondta: az intéz-;
kedéstől fegyelmezettebb magatartást vár-;
nak, valamint a hallgatók játékosan tölthetik;
el a sorbanállás meglehetősen hosszú idejét,;
hiszen aki még nem került sorra, az oldalt;
biztosított nézőtérről drukkolhat évfolyam-;
társainak a célba találás sikeréért.
A Dékáni Hivatal jelenleg önkénteseket ke-!
rés a monitor lövöldözés tartama alatti fo-l
lyamatos tisztán tartására. (Munkaruhát!
biztosítanak.)
A paintballt egyébként Amerikában fejlesz-!
tették ki, a ’80-as években ezzel vették rá a I
gimnazistákat igazi fegyvereik letételére. így!
ha valamelyikük le akarta lőni tanárát vagy di-1
áktársát, nem 9 mm-es pisztolyt, hanem piros!
festéket tartalmazó játékfegyvert vásárolt.
[

(Szerkesztőségünk tájékoztatja olvasóit,
hogy az álhírek minden valóságalapot
nélkülöznek.)

]
]

„Kitüntető oklevél a Kar kulturális életéért
végzett lelkiismeretes munkájáért”
Beszélgetés Nyéky Boldizsárral, a Pázmány Szalonfőszerkesztőjével
- Meglepett?

Mozgásban a zene
A zene mozgása, lendülete hogyan
jelenik meg a táncban, különösen a
latin táncok dinamikájában.
Összhang egy zenekarban.
Hogyan alakul ki?
Egy zenekar felépítése.
A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák:

Dr. HORVÁTH ATTILA
egyetemi docens és

SZILASI ALEX
zongoramvész

Az estek időpontjai:
2007. március 21. szerda 18.30

Vendég: Dr. Kisteleki Károly
ELTE ÁJK. profi láncos és partnerei

2007. március 28. szerda 18.30
2007. április 18. szerda 18.30

Szilasi Alex zongoramvész
Vendég: Egyetemi Kamarazenekar

A szalon vendégelt hungaricumokkal lepj Uh meg.
Helyszín: PPKE JÁK 11. János Pál pápa terem (Díszterem)

1082 Budapest Szentkirályi u. 28. • A belépés díjtalan.

Szervező: Boldizsár és Tsai, DJB
Információ: nyekyb@cltromall.hu, www.pazmanyonllne.hu.www.zeneszalon.hu

- Igen, nagyon meglepett, és szó­
hoz sem jutottam, amikor a Ze­
ne és Forradalom gyertyafényes
szalonestjén a Pázmány Szalon
állandó vendége, Dr. Bandi Gyula
dékán úr magához ragadta a szót
és a fenti, a címben szereplő so­
rokat tartalmazó oklevelet nyúj­
totta át a számomra. Ekkora
megtiszteltetésre egyáltalán nem
számítottam, nagyon jól esett,
hogy a Kar vezetője elismeréssel
adózott három éves tevékenysé­
gemnek.

- Ezután még mit tervezel?
- Röviden: a közéletet, a kultu­
rális életet ezután is minden év­
ben valami újjal szeretném bőví­
teni. Mostani tervem, hogy egyegy, a társadalmat és a jogászságot is érintő aktuális kérdést, eb­
ben a félévben az egészségügy
„reform”-ját elemezzük alkot­
mányossági, munkajogi, beteg­
jogi, bioetikai és egyéb néző­
pontokból. Az előadók, úgy ér­
zem, sok érdekes megközelítés­
sel tágíthatják látókörünket eb­

ben a kérdésben is. A már közéletünk részé­
vé vált Pázmány Szalon 6. félévét „Mozgás­
ban a zene” mottóval kezdjük. Március 21én táncosok mutatják be a zene és tánc
kapcsolatát, különös tekintettel a latin tán­
cokra, március 28-án a zene „szólóban”,
Szilasi Alex-szel, április 18-án pedig a zene
„összhangban”, az Egyetemi Kamarazene­
kar mutatkozik be, amelynek tagjai már
évek óta csiszolódnak össze egyetemünkön.
Márciusban és áprilisban Ablonczy Zsu­
zsanna a Pázmány Vetítő filmklubban két
igen izgalmas filmet vetít. Áprilisban ter­
vezzük megtartani immáron másodszor a
Fiatal Jogászok Tudományos Talákozóját, me­
lyen már végzett hallgatóink mutatják be,
mire is lehet jutni akár néhány évvel a dip­
loma megszerzése után, és a Diplomácia és
Jog második rendezvényét több ország rész­
vételével. A tavaszi szorgalmi időszakot má­
jusban immár negyedszer a Pro Facultate
Kari Nappal záijuk. Ezúton is köszönöm
Ablonczy Zsuzsanna, Antalfi Júlia, Bottá
Ágnes, Kerek István, Mihalics Vivien, Pölös
Csaba, Ziegler László és még sokak lelkes
munkáját, és a résztvevők állandó érdeklő­
dését!
A programok részletes ajánlatát a www.
pazmanyonline.hu oldalon találjátok meg.

A. Zs.

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="63">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4624">
                  <text>2007</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4646">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4626">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4627">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4628">
                <text>X. évfolyam 1. szám 2007. március 10.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4629">
                <text>Tartalom&#13;
Hírek&#13;
Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt&#13;
Globalizmus és nemzeti öntudat&#13;
Egyetem, Bologna után&#13;
Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden&#13;
Csináld magad!&#13;
Fókuszban a Tutori Szervezet&#13;
A fogyasztás&#13;
A gyülekezési jog problémái&#13;
Egy könnycsepp a filmiparért&#13;
Ségo vs. Sarko&#13;
Ez most Jarvis&#13;
Feldolgozás&#13;
Bábel&#13;
Színház az egész világ&#13;
Hívő szó&#13;
Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívő szó&#13;
Ehavi idézet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4630">
                <text>Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán&#13;
A szerkesztőbizottság tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László&#13;
Szerkesztőség:&#13;
PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba&#13;
E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu&#13;
Honlap: www.itelet.hu&#13;
Nyomdai kivitelezés:&#13;
Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4631">
                <text>Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán&#13;
A szerkesztőbizottság tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4632">
                <text>2007. március 10.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4633">
                <text>2007. </text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4634">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4635">
                <text>A4 (210x297) ; (858kb+4045kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4636">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4637">
                <text>PPKE_itelet_X_1_20070310</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4638">
                <text>T00078</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4639">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4640">
                <text>16 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4641">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4642">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4643">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4644">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4645">
                <text>PPKE_itelet_X_1_20070310</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="295">
        <name>Ablonczy Zsuzsanna</name>
      </tag>
      <tag tagId="296">
        <name>Balog Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
      <tag tagId="297">
        <name>Szendródi Szabolcs</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="263" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="507">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/44288772dfcb7230cbf0b63f70484a87.jpg</src>
        <authentication>010ffa51658e90bc1382d530a4db2840</authentication>
      </file>
      <file fileId="508">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/cdd7339c34d170a1205ede95a6c7bc7b.pdf</src>
        <authentication>d58aff03200c40427afa7ae019fce99d</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4574">
                    <text>JLOOGO2
2006. augusztus

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar

Hallgatói Önkormányzatának lapja

�GÓLYAGÁLYA
AD. 2006. szeptember 20.

további info: www.pazmanyonline.hu

�KÖSZÖNTŐ
Kedves Gólya!

Idén (2006-ban) már 11. alkalommal kerül megrendezésre a gólyatábor. Célunk, hogy olyan
összetartó csapat jöjjön létre itt, Balatonlellén, amely meg fogja határozni az egész évfolyamot (és
valamennyire az egész egyetemi életet)!
Mi (HÖK-ösök, Tutorok, valamimnt a többi szervező) megpróbálunk mindent megtenni annak
érdekében, hogy ez megvalósuljon, de mindehhez szükség van rátok is: aktívan vegyetek részt a
programokban és ha bármi ötletetek vagy észrevételetek van, jelezzétek!
Az a pár nap, amit a Gólyatáborban fogtok tölteni, legyen az ismerkedésé, barátkozásé és gyűjtsetek minél több információt Karunkról. Kérdezzetek bátran!

Amit most a kezetekben tartotok, az ítélet újság gólyatábori különszáma. Ennek a kiadványnak
az a célja, hogy körvonalaiban bemutassa az elkövetkezendő évet.

Kalandra fel, ismerjétek meg évfolyamtársaitokat és érezzétek jól magatokat!

Lóci

3

�TARTALOMJEGYZÉK

Kari vezetők bemutatása .................................

5.

Hallgatói Önkormányzat ..................................

6.

Tutela .................................................................

7.

Milyen volt gólyának lenni? .............................

8.

2006/2007. évi 1. féléves programok ............. 9.

Mit érdemes tudni a PPKE JÁK-ról? ..............

10.

Vad Fügefa ........................................................

13.

Szakkollégium ................................................... 14.

Órarendek .........................................................

16.

IMPRESSZUM

ítélet újság gólyatábori különszáma (2006. augusztus).
Kiadó: Prof. Dr. Bándi Gyula dékán és
Kovács Lóránt (Lóci) a Hallgatói Önkormányzat elnöke
Főszerkesztő: Dorogi Zsolt Pál
Általános főszerkesztő-helyettes: Teleki László

4

�KARI VEZETŐK BEMUTATÁSA
Ennek a pár sornak az a célja, hogy tudjátok kivel, mit lehet, kinek, mit
lehet, és ki, hogyan fog reagálni, ha mertek.;)
Karunk Dékánja Prof. Dr. Bánd! Gyula tanszékvezető egyetemi tanár.
Dékán Úrral csak a negyedik évfolyam előadásain fogtok találkozni; és
talán ebédidőben. Ha esetleg valaki hamarabb találkozik vele, az vagy
nagyon jól tanul, vagy nagyon nem. Dékán Úr nagyon jó kedélyű férfiú,
úgyhogy bátran keressétek meg, kérdezzetek tőle, nem fogja leharapni
senkinek a fejét. Szakterülete a környezetjog.
Dékán Úr munkáját helyettesei segítik, akiknek feladatköre a külügyek, a
tudomány és tanulmányi ügyek intézésre oszlik.

Dr. Szabó Marcel tanszékvezető úr a kar külügyi dékánhelyettese, aki
egyben az Európa Jogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék vezetését is el­
látja. Öt is csak negyedévben fogjátok megismerni, kivéve, ha külföldre
szeretnétek utazni ösztöndíjjal, vagy külföldi egyetemen szeretnétek
párhuzamosan jogot vagy más tudományt hallgatni. Utóbbi két esetben ö
lesz, aki fel kell keresnetek, hiszen neki van a legnagyobb rálátása hol,
mit lehel, és hol érdemes tanulni a nagyvilágban. Dékánhelyettes Úr is
mindig jó kedélyű, talán ezért is van az, hogy a sorok mindig kígyóznak
Dékánhelyettes Úr irodája előtt. Azt tanácsolom, előre kérjetek időpontot.
Dr. Szigeti Magdolna dékánhelyettes asszony a tanulmányi ügyekért
felelős dékánhelyettes. Ö lesz, akivel már első évben találkozni fogtok a
jogtörténeti előadásokon; valamint minden egyes alkalommal, amikor
tanulmányi problémátok van, tanulmányi ügyben kérdésetek merül fül, ő
az, akitől kérdezni lehet, és akitől kérdezni kell és érdemes. Jómagam két
különböző tárgyból is szigorlatoztam/alapvizsgáztam nála, és habár tudni
kell az anyagot, nem kell - az összevont szemöldökön kívül - semmi más
szankcióra számítanotok. Számtalan tanulmányi problémátok lehet az
évek folyamán, és amit meg kell tanulnotok, hogy a jogszabály tudása, bi­
zony, nem mentesít a következmények alól! így mindenki olvassa el a
Tanulmányi- és Vizsgaszabályzatot, és ha bármit nem ért, keresse fel a
Dékánhelyettes Asszony.
Prof Dr. Jobbágyi Gábor a kar tudományos dékánhelyettese. Professzor
úr a Polgári Jogi Tanszék vezetője. Nem kell mindent elhinni a felsőbb
évesek meséit illetően. Kevés olyan tárgyilagos ember, és vizsgáztató van,
mint ő. Csak készülni kell; ez a recept! A polgári jogot öt féléven át fogjátok
tanulni, és államvizsga tárgy lesz. Szóval higgyétek el érdemes becsülettel
készülni. Ha valakinek van humora, az ö, még akkor is, ha ezt ritkán csil­
logtatja. Hobbija, hogy gyűjti a vizsgán a hallgatók szájából elhangzó
tévedéseket, blődségeket. így ha a vizsgán rosszul feleltek, nemcsak a
rossz jegyet kapjátok meg, hanem, igaz név nélkül, de az ítélet újság
hasábjain is megjelentek.:)

Dorogi Zsolt

5

�HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT
Ml AZ A HŐK?

Ahogy a nevében is benne van, egy olyan
szervezet, ami a hallgatókért van, segítséget
nyújt, és programokat szervez számukra. El­
sődleges célunk, hogy az egyetemen belül a
hallgatók hatékony érdekképviseletét ellás­
suk, és emellett, ezzel összhangban az
egyetemi életet, közéletet kialakítsuk. Ehhez
a Ti közreműködésetekre is számítunk! Veg­
yetek részt programjainkon, segítsétek
személyesen is a HŐK munkáját!

MIT CSINÁL A HŐK?

Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül,
lássunk néhány tevékenységet, amiben
közreműködünk:
1. az egyetemi és kari szervek előtt
képviseljük a hallgatók érdekeit (pl.
Szenátus és Kari Tanács);
2. egyetértési jogot gyakorlunk és
véleményezzük/kialakítjuk a hallgatókat
közvetlenül érintő szabályzatokat (pl.
Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat);
3. működtetjük a támogatási rendszert
Diákjóléti
Bizottságban
való
közreműködésünk által (pl. ösztöndíjak
és támogatások elosztása);
4. rendszeres rendezvényeket sz­
ervezünk:
a.) 2004 óta a II. János Pál Teremben
(korábban Díszterem) havonta ko­
molyzenei és kulturális esteket, sza­
lonokat (Pázmány Szalon);
b.) minden évben kari napot, ahol
sütögetés és borozás keretében
kötetlen beszélgetésre nyílik lehetőség
az oktatókkal, barátokkal, vagyis min­
denkivel (Pro Facultate nap); a kari nap
keretében kerül kiosztásra a Pro Facul­
tate díj (e díjat azok az oktatók kapják,
akik a hallgatók szavazata alapján a
legtöbbet tették a Karért);
c.) minden évben gólyatábort és
gólyabált;

6

d.) hallgatóinknak minden héten kikapc­
solódási és szórakozási lehetőséget;
e.) sportbajnokságokat;
f.) minden évben hagyományos március
15-i kari hajókirándulást Esztergomba;
g.) DiákEXPO-n diplomaták és cégek
részvételével mutatjuk be, hogy milyen
lehetőségek vannak a külföldi továbbtan­
ulásra,
illetve
elhelyezkedésre
és
munkavállalásra.
5. kapcsolatot tartunk a Kar más hallgatói
- és nem csak hallgatói - (öntevékeny) cso­
portjaival (pl. a kari színjátszó-csoport, tu­
torok, Vad Fügefa kari kisközösség,
Szakkollégium, demonstrátorok);
6. diplomaátadó
ünnepségek
sz­
ervezésében segítünk (évkönyv- és
tablókészítés, talárosztás stb.).

KIK A HŐK TISZTSÉGVISELŐI?

elnök
gazdasági alelnök
rendezvényi alelnök
tanulmányi alelnök
külügyi alelnök
Ellenőrző Biz. elnöke
belső koordinátor
PR referens
sport referens
Repr of Foreign Affairs

Lóci (Kovács Lóránt)
Kerék István
Nyéky Boldizsár Dr.
Ziegler László
Kormányos Szilvia
Pádár Dávid
Gyökeres Zoltá
Juhász Gábor
Majoros Gábor
Pölös Csaba

Várjuk mindenki jelentkezését, aki szívesen
dolgozna a hallgatókért!

HOGY LEHET A HÖK-ÖT ELÉRNI?

• személyesen: a 26-os épület hátsó rész
• interneten: www.pazmanyonline.hu
• e-mailen: info@pazmanyonline.hu
• telefonon: 06 1 429 7269

GYZI

�TUTELA
Tutela, vagyis: gyámság; amely a római jog

Független szervezetként igyekszünk jó kapcsola­

tankönyv definíciója szerint az önjogú, de

tot ápolni a Kari szervekkel (különösen a Hall­

cse­

gatói Önkormányzattal és a Dékáni Hivatallal,

lekvőképességében korlátozott vagy ilyen

ahol Emese Asszony és munkatársai folyam­

képességgel egyáltalán nem rendelkező

atosan segítik a munkánkat).

kora

vagy

neme

miatt

személyeknél e képesség pótlására irányuló

intézmény.

Munkánk leglátványosabb része a gólyatábor sz­

Nos, Kedves Gólyák, a Ti esetetekben ez

fázisa, hogy az új tutorokkal kiegészülve csap­

annyit jelent, hogy bár a beiratkozással ön­

atépítő hétvégén veszünk részt, hogy megismer­

jogú, egyetemi polgárrá váltok, akik nem

jük egymást.

cselekvőképtelenek ugyan, de azért jól jön

A

egy gyám (a tutor), aki segít eligazodni az

érkezünk. A vizsgaidőszak után minden évben

egyetemi élet útvesztőiben, egy kinyújtott

leutazunk a gólyatábor helyszínére, terepszem­

kéz, amelyet meg lehet fogni bármikor, ha

lére, hogy az ottani körülményekhez igazíthas­

szükségét érzitek.

suk a vázlatosan korábban elkészült, már

ervezésében való közreműködés, amelynek első

gólyatáborra

összeszokott

csapatként

meglévő programot. A nyár további részében
Egyetemünkön a tutorok Bittsánszky Géza

folyamatosan kapcsolatot tartunk a tábor többi

védnöksége alatt a Varga Gergő által

szervezőjével. Amint megkapjuk a felvett gólyák

vezetett Vad Fügefával karöltve kezdték

névsorát, beosztjuk a csoportokat, és a tutorok

meg működésüket. Keller Kata és Király Éva

személyre szóló levélben veszik fel Veletek a

vezetésével váltunk igazi kis közösséggé, és

kapcsolatot. Ez azért is szükséges, mert a tár­

immár két sikeres gólyatábort tudhatunk ma­

gyfelvételre a gólyatábor előtt kerül sor, és

gunk mögött. 2005 tavasza óta Scharle

tapasztalataink szerint egy „ifjú” hallgatónak ez

Zsuzsi és jómagam igyekszünk helyt állni e

okozza

remek csapat élén.

előrelépésnek tartjuk, hogy tavaly már szervezett

a

legnagyobb

problémát.

Nagy

NEPTUN oktatást is tudtunk tartani.
Jelenleg 34 aktív tagot számlálunk, 25 nap­

palis, 2 levelezős és 7 szeptemberi tutorunk

A tutorok egész évben ellátnak különböző - sza­

van. Az új tutorokat két szempont alapján

kmai és kulturális programok tekintetében - fe­

válogatjuk ki:

ladatokat; segítői és szervezői minőségben.

• vizsgáljuk a Karral és a tanulmányok

Radich Orsi

menetével kapcsolatos ismereteiket, a
rátermettségü két, kreativitású kát;

• továbbá azt is, hogy mennyire képe­
sek csapatban dolgozni.

7

�MILYEN VOLT GÓLYÁNAK LENNI?
„Huhh... felvettek!” Ez volt az első gondo­

solom, legyetek mindig egy kicsit szkeptikusak.

latom az egyetemmel kapcsolatban. Túl

Aki már átment, az könnyen beszél, úgyhogy

voltam az érettségi fáradtságos megpróbál­

vagy lódít, vagy egy olyan pályatévesztő, akinek

tatásain, és tudtam, valami új, valami

most az egyszer szerencséje volt.

egészen más vár rám. Az érettségit addigi
életem legnagyobb kihívásának, és egyben

Ám természetesen nem csak a tanulásból áll az

legnehezebb

meg.

egyetem. A karon, zsenge kora ellenére (tavaly

Kedves Gólyák! Ne aggódjatok, ennél csak

ünnepeltük alapításunk tizedik évfordulóját) -

rosszabb jön!

örömmel mondhatom - izgalmas diákélet alakult

feladatának

éltem

ki. A Hallgatói Önkormányzat (HŐK) rengeteg
Már-már patológiás félelmeim voltak a góly­

szórakoztató és hasznos programot szervez,

atábor kapcsán is, hogy hát nekem biztos

mint a Gólyabál, a Pro Facultate nap, a

lesznek

nagy

Pázmányszalon, a Pázmány Péter Kulturális

tévedés volt. Felejthetetlen buli volt, ahol

Klub, vagy a Fiatal Jogászok Tudományos

rengeteg új arcot ismertem meg és mindenki

Találkozója. Kéthetente szerdánként pedig hatal­

meglepően jófej volt.

mas bulik várnak Titeket különböző kedvelt

nem

barátaim.

Nagyon

szórakozóhelyeken. Ha marad energiátok, és

Az egyetemtől sem kell megijedni. Belejöt­

van kedvetek, ne habozzatok, hanem gyertek és

tök. Óriásinak tűnik a megtanulandó anyag

segítsetek Ti is a programok szervezésében. Mi

(és az is), de amint látjátok, meg lehet

mindenkit szívesen látunk. Ha esetleg az

csinálni, (még én is megcsináltam). Előadá­

újságírás érdekel jobban Titeket, jelentkezzetek

sokra járjatok, mert rengeteget tanulhattok

a kari lap, az ítélet szerkesztőségében, Dorogi

egyetemünk

Zsolt főszerkesztőnél.

oktatóitól,

mind

szakmai

értelemben, mind emberileg. Szorgalmi
időszakban se hanyagoljátok tanulnivalói-

Sok sikert!

tokat, mert vizsgaidőszakban egyszerűen

nincs elég idő arra, hogy becsületesen el­

sajátítsátok a tananyagot, és mindig tartsá­

tok szem előtt azt, hogy miért is jöttetek jogi
egyetemre: nem elsősorban azért, hogy he-

donisztikusan dőzsöljetek, és a nap 24
órájában bulizzatok, hanem hogy jogászok

legyetek, és ahhoz nagyon sokat kell tanul­

notok! Sokszor fogjátok hallani: „ahh, én
semmit sem tanultam, mégis átmentem, he­

he”. Az ilyenekkel kapcsolatban, azt tanác­

8

Ziegler László

�2006/2007. ÉVI 1. FÉLÉVES IDŐREND

szeptember 11.

első tanítási nap

szeptember 20.

Nyitó party (Gólya Gálya)

szeptember 29-30.

Paintball hétvége

október 4.

Party

október 18.

Pázmány Péter nap

október 23.

szünet

november 1-4.

őszi szünet

november 25.

(Katalin napi) Gólyabál

november 29.

Záró party

december 1. (1500)

vizsgajelentkezés kezdete

december 4.

leckekönyvek felvétele

december 11-16

elővizsga időszak

dedcember 18-tól

vizsgaidőszak

Állandó prorgamunk:

9

�MIT ERDEMES TUDNI A PPKE JAK-ROL? (dióhéjban)
- az épület bemutatása A Pázmány Péter Katolikus Egyetem - és a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Kar - központi telefon­
száma: 06-1-429-7200; a portaszolgálaté:
06-1-429-7205.

A 26-os épület. 1863 és 1870 között épült;
közadakozásból. Ebben az épületben alakult
meg 1895-ben a Magyar Olimpiai Bizottság
Dr. Kemény Ferenc kezdeményezésére;
hosszú évtizedekig itt volt a MOB székhelye.
Az épület földszintjén található Matolay Elek
mellszobra. Ö volt a Nemzeti Tornaegylet el­
nöke; tulajdonképpen ők építették az
épületet. Ez volt a Nemzeti Sportcsarnok; a
Népstadion előtt. Továbbá itt működött a TF
elődje. 1870-ben Habsburg Ottó adta át.
2000. jan. 1-től mi működtetjük az épületet.
Az eligazító táblán találhatók az intézetek és
előadók szobaszámai. Ebben az épületben
van a földszinten a Spartacus étterem
(menza lehetőség; minden nap kétfajta
menü kapható 550 Ft-os egységáron). A rés­
zletekről (szociális étkeztetés stb.) a HŐK
irodában kaphatnak felvilágosítást az érdek­
lődő hallgatók. A földszinten férfifodrász is
működik. A második emeleten található a tel­
jesen felújított labdajátékcsarnok (teremfoci,
kézilabda, kosárlabda, röplabda, tenisz). A
Testnevelési
Csoport
a
félemeleten
található. A Testnevelési. Csoport vezeti a
Kar hagyományőrző néptánccsoportját. Az
épület társtulajdonosa (10%-ban) az Erkel
Ferenc Néptánc Együttes.

intézetek és gyakorlók szobaszámai. Aföldszinti
oszlopcsarnokban tanulmányi információs iroda
működik. Itt foglalkoznak a diákigazolványok ki­
adásával is. Az Informatika Labor szobaszáma
101-es; nyitva tartása hétfőtől csütörtökig 800-tól
16°°-ig; pénteken 800-tól 1330-ig. Az Informatikai
Labor szombaton zárva tart. Látássérültek és
vakok számára is van számítógép! Ebben az
épületben található a Rektori Hivatal a második
emeleten. Idei terveink szerint rövidesen
térhatású információs táblákat szerelünk fel a
28-as és 30-as épületekben. A bejáratok
akadály-mentesítése augusztus folyamán befe­
jeződik.

A 30-as épület. A Porta normál esetben zárva
van; az épületbe a 28-as portán, az udvaron
keresztül lehet bejutni. A lift mellett lévő eligazító
táblán láthatók a 30-as épületben található
előadók és tanszékek szobaszámai. A 30-as
épület első emeletén található a KÖNYVTÁR.
Nyitva tartása: hétfőtől csütörtökig 9°°-tól 18°°-ig;
pénteken 9°°-től 16°°-ig. A könyvtár előtere, ami
informatikai laborként szolgál, pénteken is 1800ig nyitva van. A KÖNYVTÁRBAN CSAK HELYBENOLVASÁS LEHETSÉGES; a könyvtárban
térfigyelő kamera van elhelyezve, amely rögzíti
az adatokat. Az előtérben van fénymásolási
lehetőség: 8 Ft/oldaL A számítógépekről lehet
nyomtatni is. A kinyomtatott oldalakat a 101-es
szobában (28-as épület; számítógépes labor)
lehet átvenni 20 Ft/oldaL A fizetés csak
készpénzben lehetséges. A ruhatár ingyenes. A
könyvtárban szigorúan tilos a mobiltelefon
használata! Aföldszinti nagyelőadó mellett, és a
könyvtárban mozgássérültek részére WC, mos­
dóhelyiség található.

■ kápolna -

A 28-as épület. A Kar hétfőtől szombatig 7°°től 20°°-íg van nyitva; vasárnap a Kar
épületei zárva vannak. A28-as épületben 24
órás portaszolgálat működik. A bejárattal
szemben az eligazító táblán találhatók az

10

28-as épület bejárat mellett jobbra található. A
Szentmisék reggel fél nyolckor kezdődnek. A
lelkész! hivatal aktuális hírei a kápolna előtti fal­
iújságon találhatók.

�- munkavédelem -

- rendészeti ajánlások -

Az orvosi rendelő a 28-as épület fsz. 28-as
szobában található (rendelési idő hétfőtől
péntekig 900-től 1200-ig van; elsősegély­
nyújtási helyek az orvosi rendelőben és a
Portákon vannak (kötszer és eü. doboz). A
sérüléseket és baleseteket a Portán kell
jelezni; a továbbiakban ők intézkednek. A
lépcsőkön fokozottan ügyeljenek a bale­
setveszélyre (elcsúszás, elbotlás). Sport­
tevékenységnél a tanárok utasítását be kell
tartani. Gépkocsi bejáratoknál fokozottan fi­
gyeljenek a gépkocsikra.

• Ne hagyják őrizetlenül értékeiket.
• Vizsgák alkalmával a kabátot vigyék be a vizs­
gaterembe.
• Vizsgára jelentkezésnél a tumultusok elk­
erülése végett rendezett sorokban álljanak.
• Kerékpár tárolásra engedélyt a Műszaki Os­
ztály ad ki.
• Hallgató gépjárművel nem állhat be az udvarra
(motorral sem).
• Kábítószer fogyasztás és ittas állapot azonnali
kizárást von maga után.

- tűzvédelem! előírásokat be kell tartani -

- általános információk • Az előadókban ne étkezzenek; ne vigyenek
be magukkal poharas italt sem.
• Rágógumit ne dobják el, és ne ragasszák a
székekre.
• Az épületben általános dohányzási tilalom
van, kivételt képeznek a kijelölt helyek: 26os épület bejárata (szélfogó); 28-as épület
(a függőfolyosók végén); 30-as épület
(tetőtér).
• A cigarettacsikkeket ne dobálják el.
• A székeket és padokat ne hurcolják ki a
folyosóra és az udvarra.
• A lift használat: csak az engedélyezett lét­
szám szállhat be; túlterhelés, vagy más baj
esetén ne feszegessék az ajtót, használják a
vészcsengőt.
• A bérmásoló-gépeket rendeltetésszerűen
kell használni.
• A berendezési tárgyak szándékos
rongálása következményekkel jár. A hibákat
jelezzék a Portaszolgálaton, illetve a
Műszaki Osztályon.
• Hirdetéseket csak a hirdetőtáblákon lehet
elhelyezni a Hallgatói Önkormányzat en­
gedélyével. Külön kérem, hogy se a csem­
pékre, se az ajtókra ne ragasszanak semmit!

• A tűzriadó sziréna megszólalásakor fel kell
készülni az épület elhagyására. A konkrét cse­
lekvésre külön utasítást kapnak. Ugyanez
vonatkozik a bombariadó esetére is; negyed óra
múlva folytatjuk a vizsgáztatást másik teremben!
• A tűzjelzés szabálya, lehetőségei: tűzlárma, a
Porta és a Műszaki Osztály értesítése.
• A menekülési útvonalak mindenütt ki vannak
táblázva; a menekülés a lépcsőházakon
keresztül történik.

- Kari informatikai szolgáltatások -

• kari honlap (www.jak.ppke.hu) - elsődleges
célja a hallgatók informálása; a hallgatói
oldalakra a Hallgatói Ön kormányzaton keresztül
információ tölthető fel;
• hallgatói honlap (www.pazmanyonline.hu) - a
Hallgatói Önkormányzat kezelésében működő
portál, aktuális hírekkel.
• elektronikus levelezés: hallgatói postafiók (25
MB tárhely); hallgatói webmail (felhasználói
azonosító az Informatika Laborban igényelhető)
• kari levelezőlisták (hallgatok@jak.ppke.hu);
egyéb hallgatói levelezőlisták megnyitására és

11

�használatára is van lehetőség
• kari intranet-felhasználói azonosító az In­
formatika Laborban igényelhető
• Students Fórum: intranetén keresztül a
hallgatói azonosítóval is használható osztott
tárhely, az oktatók által kiajánlott anyagok in­
ternetes elérése
• DVD Jogtár: kari intranetről (a hallgatói ter­
minálokról is) elérhető
• HUNTÉKA: könyvtári állomány elérhető az
internetről, a honlapon keresztül (eKÖNYVTÁR)
• NEPTUN rendszer a kari honlapon
keresztül is elérhető; a rendszerrel kapcso­
latos információs oldalakkal együtt
• nyomtatás: 20 Ft/oldal költségtérítés el­
lenében mindkét hallgatói laborból lehet ny­
omtatni, a nyomtatást átvenni az Informatika
Laborban lehet
• Karunkról az EISZ szolgáltatások elérhetők
(www.eisz.hu)
• Karunkról a HeinOnline jogi adatbázis
elérhető
• az udvaron és az aulában a 2006/2007
tanév kezdetétől WIFI internet-csatlakozási
lehetőség áll rendelkezésre
Felhívjuk a hallgatók figyelmét a HIK (Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ)
szolgáltatásaira
és
közelségére
(www.hik.hu).

Informatika Labor
Helye: 101. szoba. HelpDesk: 260-as mellék
helpdesk@jak.ppke.hu 2006. augusztus 21től nyitva tartás hétfőtől csütörtökig 8°°-tól
16°°-ig és pénteken 800-tól 1330-ig!

Könyvtári Informatika Labor
Helye: KÖNYVTÁR. 2006. szeptember 4-től ny­
itva tartás hétfőtől péntekig 9°°-től 18°°-ig! Ok­
tatóterem: Informatika Gyakorló (106-os terem).
A kari informatika leírása és az Informatika Labor
működése a kari honlap INFÓHÁTTÉR
rovatában megtalálható.

Útmutató hallgatóinknak
a DAXON diákhívó rendszer használatához
1.
Sorszám
nyomtatása
érdekében
először érintse meg a képernyőt.
2.
A megjelenő nevek közül érintéssel
válassza ki az Ön tanulmányi előadóját. (Ha
tévedésből másik előadó nevet jelölt meg,
érintse meg a mégse gombot, és kezdje elölről.)
3.
Ha a megfelelő előadó van kiválasztva,
érintse meg a "mehet" gombot, és a sorszámki­
adó automatából vegye ki a sorszámát.
4.
Ezután várjon türelemmel, amíg a
Dékáni Hivatal bejárati ajtaja melletti képernyőn
az Ön sorszáma jelenik meg. (Várakozás
közben Ön mindig láthatja a kis ugráló né­
gyzetekben, hogy előadójánál hányadik
sorszámú hallgató van bent.)
5.
A hívó hangjelzésre fáradjon be tanul­
mányi előadójához.
6.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a
sorszám visszamenőleg nem érvényes, így ha
lekési a behívást, kérjük, húzzon új sorszámot.
7.
Kérjük, hogy a diákhívó rendszert a ren­
deltetésének megfelelően, az útmutató szerint
használják, hogy sokáig segíthesse közös
munkánkat.

Szikora Gyula - Műszaki Osztályvezető

12

�VAD FÜGEFA egyetemi katolikus közösség
avagy hiányzó szócikkek a Magyar Értelmező Kéziszótár legújabb kiadásából

fügefa

füge-honlap

(Id. még: Vad Fügefa): Minden ellenkező

a közösség honlapja - képek, információk, pro­

híreszteléssel ellentétben a fügefa nem egy
fás szárú növény. Ez egy ökumenikus elhi­

gramok; www.pazmanyonline.hu - Vad Fügefa
menüpont (itt mindent/legalábbis majdnem min­
dent / megtudhatsz rólunk)

vatottságú katolikus közösség, ami három
éve működik az Egyetemünkön. Tagjai a
fügék. Megtalálható hetenként egyszer a
PPKE JÁK alagsorában, a Tanári Klubban.

füge

• A fügefa gyümölcse.
• Olyan katolikus, református, evangélikus
stb. leendő jogászok, bölcsészek, műszak­
isok, akik voltak már fügén.

füge-lista

a közösség levelezőlistája, ahol az információk
gazdát cserélnek, és amire a füge-honlapon
iratkozhatsz fel

füge-plakát

a hirdetőtáblákon kéthetente megjelenő plakát­
jaik, amiről kiderül, hogy mikor és hol lesz és
fügézik

miről fog szólni a következő füge-alkalom

aki több-kevesebb rendszerességgel jár a
közösségbe, avagy aki részt vesz egy füge­
alkalmon
Fülöp Emese

füge-alkalom
heti egy este imával, énekkel, megosztással
(Szt. Ignác szellemében), lehetőség a
feltöltődésre,
elmélyülésre,
kapcsolat­
teremtésre

A- • *
***

*
•s

.SS»'
füge-kirándulás:
örömteli esemény (félévente egy-két alka­
lommal), amikor a fügék kitörnek kies főváro­

fi

sunkból, és két lábon, avagy két keréken
megtámadják hegyeink egyikét

13

�SZAKKOLLÉGIUM
TÁJÉKOZTATÓ
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karán a 2006/07 tanévben
induló szakkollégiumról

megszűnéséről, az önálló szakkollégium sz­
ervezeti és működési szabályzatának elfo­
gadásáról,
a
szakkollégium
szakmai
programjáról és az ahhoz kötődő szakmai tel­
jesítményekre vonatkozó követelményekről.”

Mi az a szakkollégium?

a szakkollégiumi mozgalomról; röviden
Magyarországon a szakkollégiumi mozga­
lom több mint három évtizedes múltra tekint
vissza. Időrendi sorrendben az első szakkol­
légium az akkori Marx Károly Közgazdaság­
tudományi Egyetem (ma Corvinus Egyetem)
mellett szerveződött meg Rajk László Sza­
kkollégium néven, majd a kezdeményezést
számos más szakkollégium megalapítása
követte. Számunkra az ELTE Állam- és Jog­
tudományi Kara mellett működő, későbbi
Bibó
István
Szakkollégium
1983-as
alakulása érdekes. A Bibóban a minőségi
szakmai munka mellett egyre jelentősebbé
vált az aktív részvétel a közéletben külön­
böző előadásoknak és vitáknak köszön­
hetően. A rendszerváltozással a hangsúly
egyre inkább a színvonalas szakmai
tevékenységre helyeződött át, és a szakkol­
légium feladatának a magas fokon képzett,
társadalmilag érzékeny, tájékozott, kreatív
jogászok képzését tekintették. A Felsőok­
tatási Törvény a szakkollégiumokat a
következőképpen határozza meg:

66. §. (4) „A szakkollégium célja, hogy saját
szakmai program kidolgozásával magas sz­
intű, minőségi szakmai képzést nyújtson,
segítve a kiemelkedő képességű hallgatók
tehetséggondozását, közéleti szerepvál­
lalását, az értelmiségi feladatokra történő
felkészülés tárgyi és személyi feltételeinek
megteremtését, a társadalmi problémákra
érzékeny, szakmailag igényes értelmiség
nevelését. A szakkollégium az önkor­
mányzatiság elvére és a szakkollégisták ön­
tevékenységére épül, a szakkollégium
tagsága dönt különösen a kollégiumi tagsági
jogviszony
keletkezéséről
vagy

14

- a PPKE Jog-és Államtudományi Karán
induló szakkollégium célja -

Napjainkban a nagy létszámú évfolyamok és
szemináriumi csoportok - azaz a tömegképzés nem teszik lehetővé az elmélyülését egy adott
jogterület részleteiben, ezáltal a joghallgatók
specializációja is nehezen valósul meg, és az
ötesztendös tanulmányi struktúra természetsz­
erűleg nem nyújthat betekintést a jogtudomány
melletti diszciplínákba sem. A rendszerváltást
követően a jogi karok számának növekedésével
jelentősen megnőtt a végzett jogászok száma,
ami idővel a klasszikus jogászi szakmák (bírói,
ügyészi, ügyvédi) telítődésével járt, a diplomá­
sok ezért kénytelenek a hagyományos jogi
triászi munkakörökön kívül elhelyezkedni. Szám­
szerűleg kimutatható, hogy nagymértékben
növekszik a közigazgatásban dolgozó jogászok
aránya. Jelenleg azonban hazánkban sehol sem
képeznek jogász végzettségű közigazgatási
szakembereket; úgy véljük azonban, hogy a
közszféra igenis igényli a speciális szak­
ismeretekkel rendelkező jogászok jelenlétét.
Célunk továbbá felelősen gondolkodó, tár­
sadalmilag érzékeny és szakmailag magasan
képzett szakember jogászok nevelése. Tanul­
mányi struktúránk segítségével a hallgatók
elmélyült ismereteket szerezhetnek az általuk
választott szakterületen; valamint a kollégiumi
élet kiváló alkalmat nyújt számukra a közéleti
és/vagy jogászi pályára való felkészülésben.

- a PPKE Jog-és Államtudományi Karán in­
duló szakkollégium szervezeti felépítése -

• a Szakkollégium működéséért felelős
oktató;
• Szakkollégiumi Ellenőrző Bizottság;

�• Szakkollégiumi Védnöki Testület;
• Szakkollégiumi Alapító Testület;
• Igazgató;
• Választmány;
• Bizottságok;
• Közgyűlés;
• a szakkollégisták;
Szakkollégistának minősül a Kar azon hall­
gatója, aki sikeresen teljesítette a felvételi
vizsgákat. Két, azonos jogállású szakkol­
légiumi tagság létezik: „belsős” és „külsős”
státuszú. A „belsős” diákok a Szakkollégium
épületének lakói, ezt leszámítva a „külsősök”
ugyanazokkal
a
jogokkal
és
kötelezettségekkel rendelkeznek, mint bent­
lakó társaik.

• kurzusvezetők;
• tutorok.

- a PPKE Jog-és Államtudományi Karán in­
duló szakkollégium tervezett tanulmányi
struktúrája -

- a szakmai műhelyek által oktatott
tárgyak -

3 szakirány indul: Nemzetközi Jogi Sza­
kirány, Gazdasági Szakjogok Szakirány és
Közigazgatási Jogi Szakirány. Mindegyik
műhely első félévében a szakkollégisták a
műhelyben oktatott tárgyakat megalapozó
„Bevezető foglalkozásokon” vesznek részt,
azt ezt követő „Szakirányú kurzusokon” az
adott területhez tartozó szakjogok és
részterületek ismereteit sajátítják el kellő ala­
possággal. E kurzusokon az átlagos létszám
15-20 fő körüli. Különösen nagy hangsúlyt
kívánunk helyezni a gyakorlatközpontú ok­
tatásra, illetve 3-5 fő körüli kiscsoportos
foglalkozásokra a tutorok vezetésével, ahol
a hallgatók elsajátíthatnák a csapatmunka
módszereit szakmai kérdésekben, továbbá
kötelező jelleggel előadásokat tartanának
egymásnak
az
aktuális
kurzus
részterületeiről.

- felvételi az intézménybe Minden tanévben az őszi szemeszter során
kerítünk sort a felvételi eljárásra, amelynek sz­
abályait külön szabályzat tartalmazza. A Sza­
kkollégiumba
pályázó
hallgatóknak
egy
kétfordulós - írásbeli és szóbeli - felvételi eljárás
során kell bizonyítaniuk alkalmasságukat a sza­
kkollégista
státuszra.
Jelentkezésük
benyújtásakor csatolniuk kell egy önéletrajzot,
ami a felvételi bizottságot segíti a jelentkezők
megismerésében. Az írásbeli fordulón a jelen­
tkezők számot adnak érvelési képességükről,
logikus gondolkodásukról és általános művelt­
ségükről. A szóbeli megmérettetés egy kötetlen
beszélgetésből áll a kijelölt bizottság előtt.

- a 2006/07 tanév programja ■

Tekintettel arra, hogy a hallgatók különféle gim­
náziumukból jönnek, ezért valamilyen közös kiin­
dulási alapra van szükség. A szakkollégisták
részére az alábbi, bevezető programokat sz­
eretnénk szervezni:

• bevezetés a kutatás alapjaiba;
• diplomáciatörténet;
• művészettörténet jogászoknak;
• általános stilisztikai, okirat-szerkesztési,
retorikai és protokoll kurzus.
Szakkollégiumi nyílt napot tartunk a félév
meghatározott hétvégéjén, ahol bemutatkozhat­
nának más szakkollégiumok (ezáltal jobban
megismerhetnék a hallgatók a szakkollégiumi
mozgalmat is).

Bp. 2006. augusztus 15.

Dr. Horváth Attila
egyetemi docens
Jogtörténeti Tanszék

Dr. Ruszthi Hunor
doktorandusz
Jogtörténeti Tanszék

15

�Hétfő

Szerda

Kedd

Csütörtök

8°° _ guu

Bevezetés a
goo . •] QW

A katolikus hit alapjai

közgazdaságtanba

10ÜU - 11uu

Keresztény erkölcs

Alapvető etika*

Bevezetés a

Egyetemes állam- és

jogfogalmakba

jogtörténet 1.

11^ -12^
és jogászi etika*

12UU- ^uu
1

- *]

jogtörténet 1.

Római jog 1.

15uu _ 16ou

Informatika gyakorlat 1.
Jogtörténeti gyakorlat 1.
Latin 1.
Római jog gyakorlat 1.
Testnevelés 1.
Szabadon választható tárgy

Groma Sarolt
gyakorlatvezető
Dzsida Orsolya
gyakorlatvezető
Draskóczy Imre
tárgyvezető

0 + 1 óra
0 + 2 óra
0 + 3 óra
0 + 1 óra
0 + 2 óra
0 + 2 óra

beszámoló
beszámoló
beszámoló
beszámoló
aláírás
beszámoló

ÓRARENDEK

Magyar állam- és

14uu- 15uu

�goo _ 1 -| 00

9-szept.

Római jog 1.

Bevezetés a közgaz­
16-szept.
daságtanba

1 *| 00 _

400

14°o _ 17°°

Egyetemes államés jogtörténet 1.

Latin 1.

Bevezetés a jogfogal­
makba

Keresztény erkölcs és
jogászi etika*

23-szept.

Magyar állam- ésés
jogtörténet 1.

30-szept.

Római jog 1.

Egyetemes államés jogtörténet 1.

7-okt.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Latin 1.

Bevezetés a jogfogal­
makba

14-okt.

Magyar állam- és
és jogtörténet 1.

A katolikus hit alapjai

Alapvető etika*

21-okt.

Római jog 1.

Egyetemes államés jogtörténet 1.

Római jog gyakorlat 1.
140°_1600

28-okt.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Bevezetés a jogfogal­
makba

11-nov.

Magyar állam- és
és jogtörténet 1.

A katolikus hit alapjai

Jogtörténeti gyakorlat
1 I400.1600

18-nov.

Római jog 1.

Bevezetés a jogfogal­
makba

Keresztény erkölcs és
jogászi etika*

Egyetemes államés jogtörténet 1.

Latin 1.

25-nov. Informatika gyakorlat 1.

A katolikus hit alapjai Informatika gyakorlat 1.

2-dec.

Magyar állam- és
és jogtörténet 1.

A katolikus hit alapjai

Alapvető etika*

9-dec.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Egyetemes államés jogtörténet 1.

Bevezetés a jogfogal­
makba

16-dec.

Magyar állam- és
és jogtörténet 1.

Római jog 1.

17

�gOO

1 'l 00

1

00 _ ^400

1 400 _ 1700

Bevezetés a közgazdasáqtanba

Jogi terminológia és
jogi alapfogalmak

Magyar alkotmány- és
16-szept. közigazgatás-történet 1

Egyházjogi alapis­
meretek

Gazdaságföldrajz

9-szept.

23-szept.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Európai alkotmány- és
integráció-történet 1.

Alkalmazott jogi infor­
matika 1.

30-szept.

Idegennyelv 1.
(Országismeret 1.)

Jogi terminológia és
jogi alapfogalmak

Szociológia

Magyar alkotmány- és
7-okt. közigazgatás-történet 1

Egyházjogi alapis­
meretek

14-okt.

Alkalmazott jogi infor­
matika 1.

Európai alkotmány- és
integráció-történet 1.

21-okt.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba

Gazdaságföldrajz

Magyar alkotmány- és
közigazgatás-történet
28-okt.
1.

Egyházjogi alapis­
meretek

11 -nov.

Szociológia

Jogi terminológia és
jogi alapfogalmak

Alkalmazott jogi infor­
matika 1.

18-nov.

Idegennyelv 1.
(Országismeret 1.)

Európai alkotmány- és
integráció-történet 1.

Gazdaságföldrajz

25-nov.

Gazdaságföldrajz

Szociológia

Idegennyelv 1.
(Országismeret 1.)

2-dec.

Idegennyelv 1.
(Országismeret 1.)

Jogi terminológia és
jogi alapfogalmak

Bevezetés a közgaz­
daságtanba gyakorlat

Szociológia

Magyar alkotmány- és
közigazgatás-történet Európai alkotmány- és Alkalmazott jogi infor­
matika 1.
integráció-történet 1.
9-dec.
1.

Bevezetés a közgaz­
daságtanba
16-dec.

18

Egyházjogi alapis­
meretek

�www.pazmanyonline.hu

�GÓLYÁTABORT PROGRAM
AUGUSZTUS 28. (hétfő)

H00
1230
1530
16oo
18oo
1900
2100

regisztráció
tutorfoglalkozás
HÖOK (téma: tandíj)
dekanátus
mise
vacsora
nyitó party

AUGUSZTUS 29. (kedd)
730
8oo

10°°
1200
13°°
19°o

20°°
2200

ébresztés
reggeli
tutorfoglalkozás
ebéd
akadályverseny
vacsora
néptánc
party

AUGUSZTUS 30. (szerda)
730

8°°
930
10°°
1130
12o°
1300
1400

18°o
2100
22°o

ébresztés
reggeli
tutorfoglalkozás
kerekasztal beszélgetés
tutorfoglalkozás
mintaper
ebéd
sport programok
vacsora
gólyaavatás
záróparty

AUGUSZTUS 31. (csütörtök)

930
10°°
1200
1300

ébresztés
reggeli
szobák elhagyása
indulás haza

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="62">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4507">
                  <text>2006</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4595">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4575">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4576">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4577">
                <text>IX. évfolyam 8. szám 2006. augusztus</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4578">
                <text>Tartalom:&#13;
Kari vezetők bemutatása&#13;
Hallgatói Önkormányzat&#13;
Tutela&#13;
Milyen volt gólyának lenni?&#13;
2006/2007. évi 1. féléves programok&#13;
Mit érdemes tudni a PPKE JÁK-ról?&#13;
Vad Fügefa&#13;
Szakkollégium&#13;
Órarendek</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4579">
                <text>Kiadó:&#13;
Bándi Gyula; Kovács Lóránt&#13;
Főszerkesztő:&#13;
Dorogi Zsolt Pál&#13;
Általános főszerkesztő-helyettes: Teleki László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4580">
                <text>Kiadó:&#13;
Bándi Gyula; Kovács Lóránt&#13;
Főszerkesztő:&#13;
Dorogi Zsolt Pál&#13;
Általános főszerkesztő-helyettes: Teleki László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4581">
                <text>2006. augusztus</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4582">
                <text>2006.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4583">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4584">
                <text>B5 (175x250) ; (1725 kb+378kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4585">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4586">
                <text>PPKE_itelet_5_200608</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4587">
                <text>T00077</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4588">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4589">
                <text>18 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4590">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4591">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4592">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4593">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4594">
                <text>PPKE_itelet_5_200608</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="285">
        <name>Dorogi Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="292">
        <name>Kovács Lóránt</name>
      </tag>
      <tag tagId="289">
        <name>Teleki László</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="262" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="505">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/e251515fdc51bdbe95c7355d25377f7e.jpg</src>
        <authentication>f7388ceca8fd3dde0aabadccf0712498</authentication>
      </file>
      <file fileId="506">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6dbfe0e68f496d10062226b5d2335ae0.pdf</src>
        <authentication>e07467dc0bd3fe78f3e2619d74f354eb</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4552">
                    <text>lúéleú

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomány Kar
Hallgatói Önkormányzatának lapja

ttay L

��TARTALOM

Programajánló
A főszerkesztő tollából...
Interjú Dr. Tattay Levente professzor úrral
Tíz éves a kari könyvtár
A becsületesség nem erény
Talentumok
Pro Facultate
Diplomácia és Jog
I. Fiatal Jogászok Tudományos Találkozója
Miből tanulunk
Az Operaház és a Népopera
Filmajánló
Vad Fügefa
Gáspárdy Laci bácsi műfordításai
II. Pázmány Péter HŐK Kupa
Ede kalandjai
a Kari TDK eredményi ,

4.
5.
6.
10.
12.
13.
14.
15.
16.
18.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.

3.

�Programajánló

a

Belvárosi Szent Mihály Templomban
(„Angolkisasszonyok’) 1056 Budapest, váci utca47/b
PROGRAM:

Május 28.
Vasárnap 10.00

W. A. Mozart: G-dúr mise

Június 11.
Vasárnap 19.00

J. S. Bach: h-moll mise

Június 18.
Vasárnap 19.00

Liszt Ferenc Kórus és a Budapesti Victoria Kamarakórus koncertje
Vezényel: Farkas Mária

Liszt Ferenc Kórus és Zenekar - vezényel: Farkas Mária

Liszt Ferenc Kórus és Zenekar - vezényel: Farkas Mária

Honlap: www.coniniunio.hu/szentmihaly
A belépés ingyenes.

A műsorváltozás jogát fenntartjuk. Információ: (+36 1) 337 8116
Szeretne templomunkban fellépni zenekarával, együttesével, kórusával?
Információ: Legeza Dénes +36-20-823-2051

Impresszum:
PPKE-JÄK HŐK ítélet c. új súg

Lapkiadó: Dr. Bandi Gyula dékán, és Kovács Lóránt (Lóci) a

Szerkesztőségünk tagjai:

Hallgatói önkormányzat elnöke
Főszerkesztő: Dorogi Zsolt Pál

Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos,
Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Pölös Csaba,
Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Techet Péter, Ziegler László

Általánosföszerkesztő-helyettes: T eleki László

Afotókat készítette: Prancz Balázs és Teleki László

Elektronikus kiadásértfelelősfőszerkesztő-helyettes: Juha sz Gábo r
Akik munkánkat segítik: Dr. Buda házi Árpád, Dr. Koltay András,
Korrektor: Poór Viktória és Teleki Levente

Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Pogácsás Anett, Dr. Szilvásy
György Péter, Kalocsai Ilona, Pádár Dávid, Prof. Dr. Tóth
Mihály

�A főszerkesztő tollából...
Dorogi Zsolt Pál

Kedves Olvasóink!
Elkezdődött a vizsgaidőszak. Gondolom már mindenki nagyban
tanul és próbál eleget tenni a fogadalmainak. Bízom abban, hogy
nevetés és nem sírás lesz majd a vége. Sokan elkövetik azt a hibát,
hogyha megvannak a vizsgáik, elfelejtik leadni a leckekönyvüket,
vagy a nyári pancsolás közepette nem veszik fel a következő félév
tárgyait. Éppen ezért ajánlom figyelmetekbe, hogy hébe-hóba
nézzetek a kari honlapra, és ami információt tudnotok kell a
következő tanév kezdetéről, a következő tárgyfelvételről vagy a
Tanulmányi és Vizsgaszabályzat változásairól, azt itt, hivatalos
forrásból, megtudhatjátok.
A nyár előtt azonban van egy hosszú és fáradtságos
vizsgaidőszak. Nem akarok üres mondatokat írogatni, de a szerencse
nem elég egy félév teljesítéséhez. Tanulni is kell!

Lapunk májusi száma a közeli múlt kari rendezvényeiről nyújt
betekintést azoknak, akik elmulasztották a részvételt. Együtt ünnepeljük a Kari Könyvtár különgyűjteményének 10. születésnapját. Továbbá interjút készítettünk a Kar egyik fáradhatatlan
oktatójával, akivel a közeljövőben megjelenő könyve kapcsán beszélgettünk. A cikkből az is kiderül,
ami eddig titok volt.

Ami pedig újdonság a mostani számban, hogy beindítunk egy folytatásos történetet Ede kalandjai
címmel. Ha eddig valaki száraznak találta volna lapunkat, ezután biztos nem fogja.

�Fókuszban

Istené a dicsőség - interjú Dr. Tattay Levente professzor úrral
Dorogi Zsolt Pál

Először is engedje meg, hogy
megköszönjem az ítélet újság nevében,
hogy az interjú elkészítése végett
rendelkezésemre állt!
Számomra a megtiszteltetés!
Köszönjük szépen! Annál is inkább, hiszen az
utóbbi időben kevés olyan könyvjelent meg a magyar
könyvpiacon, mint az Ön kiadás előtt álló alkotása,
amely már most, megjelenése előtt nagy-nagy
érdeklődésnek örvend a közszereplők
személyiségvédelme. Ön szerint e könyv minek
köszönheti a kiemelkedő médiafigyelmet?
Egyrészt azért, mert, bár a téma gyakran
szerepel az újságok hasábjain, eddig még
tudományos igényességgel senki sem dolgozta fel
hazánkban. Azért nem, mert a rendszerváltásig
nem állt rendelkezésre ilyen anyag, a
rendszerváltás után pedig, a gombamód
megszaporodó perek nem kaptak kellő
nyilvánosságot. Az újságok e perek
végeredményét közölték ugyan, de az ügyek
részletei, a bírósági határozatok indokolása az
olvasó és a szakember előtt ismeretlenek
maradtak. Én arra vállalkoztam, hogy 300 ítélet
alapján, tulajdonképpen az elmúlt 15 év
legérdekesebb közszereplős pereit feldolgozzam.
Mi késztette arra Professzor Urat, hogy az anyagi
jog után a perjoggal is behatóbban kezdjék
foglalkozni?
A személyiségvédelem sok-sok eljárási
kérdéssel összefügg; például a büntetőeljárásban
a magánindítvány előterjesztésére 30 nap áll
rendelkezésre, vagy a sajtó-helyreigazítási per,
amely több határidővel terhelt gyorsított eljárás.
Itt visszautalnék arra, hogy a Polgári

Törvénykönyvben szabályozott személyhez
fűződő jogok megsértését peres úton lehet és kell
orvosolni; akár sajtó-helyreigazítási-, akár
személyiségvédelmi perről van szó.

A megjelenés előtt álló könyvvel kapcsolatban több
cikkjelent meg országos napilapban ésfolyóiratban is.
Ön szerint kelthet-e politikai vihart a könyv
megjelenése? Avagy a sajtó meghajol Professzor Úr
objektivitása előtt?
Belső meggyőződésem szerint nem kelt
vihart, tudniillik olyan ügyekről van szó,
amelyek a sajtóban egyszer már megjelentek. A
közszereplőkről e minőségükben megjelentetett
valós információk sosem személyiségsértők. Ha
valaki sajtóban megjelent ügyekről ad
információt, a per kimenetele, végeredménye,
ennek újbóli feldolgozása semmilyen
jogsérelemmel nem jár; annál is inkább, mivel a
bírósági ítéletek indokolása soha nem okoz és
nem okozhat jogsérelmet. Az persze
előfordulhat, hogy valaki nem veszi jó néven,
hogy azt a pert, amelyről a nagyközönség nem
értesült, vagy amelynek a végeredményét a
nagyközönség nem ismeri pontosan, részletesen
ismertetem a nagyközönség előtt. De erről is szól
a közszereplők élete. Fontos e vonatkozásban az
is, hogy a közszereplők képmása nyilvánosságra
hozható. A közszereplőknek el kell tűrniük a
fotózást, az őket érintő mások által tett, közölt
véleménynyilvánítást. Utóbbi körülmények
teljes egészében kikapcsolják a jogi eszközök
igénybevételének lehetőségét. Könyvemben
olyan dolgokról lesz szó, amelyek részben a
közszereplők közszereplésével hozhatók
közvetlen kapcsolatba, részben pedig
olyanokról, amelyeket a sajtó már egyébként is
megjelentetett.

�Professzor Úrnak honnan volt ereje és kellő ideje
arra, hogy e hatalmasperanyagotfeldolgozza?
5 éve gyűjtögetem a témámmal kapcsolatos
újságkivágásokat, bírósági határozatokat. Új
tárgyat vezetettem be a „A közszereplők
személyiségvédelme” címmel; a tárgy oktatása
során úgy éreztem, hogy rendkívül érdekes és
figyelemre méltó, ez ösztönzött arra, hogy
feldolgozzam a témát. E kutatás alapján írtam a
közel 300 oldalas könyvemet.

Professzor Úr könyve tartalmaz-e hasznos
iránymutatástjoghallgatóink számára?
Joghallgatóink számára szinte tökéletes
tájékoztatást nyújt a könyv, részben azért, mert
feldolgoztam az ügyek elméleti hátterét mind
nemzetközi jogi, mind büntető- és
alkotmányjogi, mind pedig médiajogi
vonatkozásban; és a polgári jogi eseteken túl a
büntetőjogi eseteket, rágalmazás és közösség
elleni izgatás tényállásokat is tárgyalom
könyvemben. A közigazgatási eljárások
ismertetése során az ORTT hatáskörébe tartozó
nagyobb botrányok kerülnek terítékre.

Olvasva Professzor Úrpublikációs listáját, mind a
hazai, mind pedig a külföldi szakirodalomban
megjelent írásainak jegyzékét, e könyv témája kissé
eltér a korábbiakhoz képest. E téma az Ön szakmai
érdeklődésének csúcsa?Avagy hobbi csupán?

Úgy érzem, hogy a személyhez fűződő jogok

és a szellemi alkotások joga rokonterületek,
elsősorban azok intellektuális töltése miatt. E
könyv megírása nem azt jelenti, hogy a szellemi
alkotások joga területén kifejtett
munkásságomat abbahagytam. Büszke vagyok
arra, hogy e kitérő sikerült, ráadásul olyan írással,

amely feltehetőleg mind a szakma, mind a
joghallgatók, mind pedig a politikusok és
politológusok, és újságírók érdeklődésére számot
tart majd.
Hogyan készül a könyvbemutatóra? Mit vár a
könyv megjelenéstől?

A könyv iránt nagy az érdeklődés, hála
Istennek, és azt hiszem, hogy az utóbbi években
írt tankönyvek után, amelyek nem élték meg az
500-1000-es példányszámnál nagyobb terjesztést,
öröm olyan könyvet írni, amely rögtön 3000
példányban fog megjelenni.
E könyv megírása után mi a következő lépés?

Köszönöm a kérdést! Bevezettünk egy új
tárgyat az Európai Unió magánjoga címmel. E
tárgyat jövő tavasszal német nyelven is szeretném
oktatni Karunkon. Ennek megfelelően a
jegyzetet meg kell írnom, nemcsak magyar,
hanem német nyelven is.
Egyetemi tanári kinevezését nemrégiben kapta
meg...
E kinevezés kettősjelentőségű esemény. Itt, a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és
Államtudományi Karon én vagyok az első
docens, akit innen professzornak neveztek ki.
Másrészt, a családban én vagyok az első egyetemi
tanár; úgy érzem, e kinevezést tekinthetem
pályafutásom csúcsának.

Professzor Úr családapa; fia is Karunk oktatója.
Hogyan látja Ő édesapja előmenetelét?
A fiamat kell erről megkérdezni. Szeretettel és
érdeklődéssel szoktunk a családban egymás

7.

�pályafutásáról beszélgetni.
Hogyan készült Professzor Úr családja a
mögöttünk hagyott Húsvétra?

Vallását gyakorló, hívő római katolikusként
minden évben megszenteljük a Húsvét ünnepét.
Idén is részt vettünk a nagycsütörtöki,
nagypénteki és nagyszombati, hagyományos
szertartásokon. A család Nagyszombat napján,
otthon, közös ünnepi vacsorával ülte meg a
Feltámadás ünnepét; és arra is maradt időnk,
hogy leutazzunk Badacsonyba. Egy Húsvét
nálunk egyúttal közösen töltött családi ünnep is.
Ön Belváros-Lipótvárosi lakos. Professzor Úr

8.

lokálpatrióta?
Érdekes, én a Balaton-felvidékhez sokkal
inkább kötődöm, mint a Főváros V. kerületéhez.
Szoktam úgy kezdeni történeteket, hogy „nálunk
Badacsonyban...”; ezt persze csak viccnek
szántam. Amikor meglátom a gyönyörű
vulkanikus hegyet, a kék égboltot, és a fodrozódó
Balatont, akkor megdobban a szívem.

Professzor Úr nem rég Franciaországban járt.
Mesélne erről néhány szót?
Franciaországban szerzői jogi tárgyú —
nemzetközi — konferencián vettem részt; a
konferencia Párizsban volt. Úgy gondolom,

�hogy egy egyetemi oktatónak rendszeresen ki kell
lépnie abból a szűk szakmai körből, amelyben él.
Fontos, hogy a szakmai újdonságokat és a
külföldi szerzők műveit ne a magyar szerzők által
feldolgozott műveken keresztül ismerjük meg,
hanem első kézből, külföldön. Másrészről meg
kell állapítanom, hogy a szerzői jog hihetetlen
fejlődésnek indult szerte a világban. A hang- és
képfelvételek, hang- és képhordozók, hang- és
képfelvevők előállítására és forgalmazására épülő
ipar, amelybe beletartozik a szoftveripar is, az
európai országok nemzeti jövedelmében több
mint 5%-ot, az USA nemzeti jövedelmében több
mint 10%-ot tesz ki.

Ón szerint kit látnak, kit ismernek Önben? A
tudóst, a jogászt, a családapát? A példás élőmenetélű
oktatót?

Én úgy érzem, és azt tartanám szerencsésnek,
ha egy keresztény szellemiségű oktatót látnának
bennem, akinek pályafutása emelkedő ívet
mutat. Ne csak nevünkben legyünk keresztények
és katolikusok, hanem az a kis közeg, amelyben
mozgunk és élünk, érzékelje, hogy bennünk több
emberi tisztesség, több melegség, a szeretetre
fogékonyság van. És egyúttal szakmailag mi is
megálljuk a helyünket.
Professzor Úr az oktatói és kutatói munkán kívül
a Magyar SzerzőiJogi Fórum oszlopos tagja is...

A szerzői jog hihetetlenül színes, érdekes és
megragadó terület. Beletartozik az írott-,
audiovizuális-, képi megformáláshoz,
megjelenítéshez, a reklámokhoz és szlogenekhez,
jelmondatokhoz kapcsolódó joganyag. Büszke
vagyok azokra a hallgatóimra, akik megszerették
a szerzői jogot, akik elnyerték az Apáthy-díjat.
Utóbbi díjat a Szabadalmi Hivatal által

meghirdetett pályázatokon lehet elnyerni; évről
évre az én tanítványaim hozzák el a legelőkelőbb
helyezéseket. Nagyon örülök annak, hogy
sikerült megkedveltetnem velük a szerzői jogot,
sikerült kialakítanom bennük a belső vonzódást,
ami nemcsak e jogterületen való szakmai
pályafutást és jó megélhetést szolgálja és jelenti,
hanem a szerzői jogi alkotások klasszikus
szépségének is szól!
Mennyire tartja a magyar szerzőijogi szabályozást
modemnek?
A mai magyar szerzői jogi szabályozás
összhangban áll az Európai Uniós
szabályozással. A szerzői jog vonatkozásában az
EU a csatlakozási tárgyalások során
megkövetelte hazánktól a közösségi jog átvételét
és beillesztését a hazai jogrendbe; hazánk 2003ban maradéktalanul átvette a közösségi jog ide
vonatkozó rendelkezéseit.

Professzor Úr sportszerető ember hírében áll.
Honnan erede sportszeretet?

A sport, a mozgás számomra életforma.
Egyetemi éveim alatt fociztam; sajnos immár két
éve, egészségügyi okokból a focit és a futást abba
kellett hagynom. 2004-ben átúsztam a Balatont;
és remélem, hogy a Balaton-átúszásból
hagyományt teremthetek. Egyébként a Balatonátúszás kalandos vállalkozás volt. Az azelőtti 5
évben nem úsztam 500 méternél többet. Nagyon
hideg volt; és nagyon sokáig tartott az úszás, de
hála Istennek, túléltem. Kaptam is a Balatonátúszás után egy pólót „megúsztam” felirattal.z

Köszönöm a beszélgetést, és bízom abban,
hogy Professzor Úr közeljövőben megjelenő
könyve nagy sikert arat!

Istené a dicsőség; belülről is így élem át!

�Jubileum

10 éves a Kari Könyvtár jelentős különgyűjteménye
Kalocsai Ilona

A Könyvtár, mint könyvgyűjtemény
1996-ban jött létre, akkori elhelyezése a
Díszterem (II. János Pál terem) jobboldali
karzata volt. Törzsállományát a Közgazdasági és
Jogi Könyvkiadó, a Budapesti Ügyvédi Kamara
egykori könyvtára, az OSZK duplum­
példányaiból, valamint különböző
hagyatékokból származó könyvek adták.
Könyvtárunk gyűjtőkörét a Karon folyó
alapképzés, szakirányú továbbképzés, doktori
(PhD) képzés, a tudományos kutatómunka és a
vallásos szellemiség szabja meg.
A Könyvtár 2000 októberében költözött a
jelenlegi helyére, a Szentkirályi utca 30-as épület
első emelet 114-be. Az olvasóterem 80 olvasói
hellyel, az informatikai labor 10 számítógépes
munkaállomással rendelkezik, raktárunk kb. 50
ezer kötet tárolására alkalmas. Állományunk:

31216 kötet könyv és bekötött folyóirat (a
tanszéki, intézeti könyvtárak állományával
együtt) és 3350 szakdolgozat. A szakkönyvek
7O°/o-a, a tankönyvek összes példánya, valamint a
folyóiratok az olvasóteremben szabadpolcon
találhatók. Az állományunk 9O°/o-a a HunTéka
integrált könyvtári rendszerben van feltárva, on­
line katalógusunk, a kari honlap, hallgatói és a
könyvtár web oldalairól érhető el az internetes
kapcsolattal rendelkező számítógépeken.
Külön-gyűjtemények:
-Hallgatóink szakdolgozatai, a jelenleg
3350 db-ból álló gyűjteményt elkülönített
helyen tároljuk, az állomány évente
gyarapszik.

-Péteri! Vilmos tudományos és kulturális
szempontból jelentős könyv-hagyatékát a
raktárunkban elkülönítve tároljuk. A
könyvek mindegyikében, az adományozó
10.

végakaratának megfelelően, Ex Libris Péterfi
Vilmos-bélyegző került. A könyvadományt
2005-ben elektronikusan is feldolgoztuk.

Péterfi Vilmos hagyatéka

Dr. Péterfi Vilmos (1924-2002) az egykori
Pázmány Péter Tudományegyetemen
diplomázott, és 1948-ban emigrált az Egyesült
Államokba. Tudományos tevékenységet a
Minnesota-i Egyetemen folytatott
amerikanisztikai szakon (külpolitika és
nemzetközi igényével gyűjtötte az USA
diplomáciatörténeti jogi vonatkozású
szakirodalmát, általános filozófiai, történelmi
kézikönyveket, katolikus elkötelezettségének
megfelelő, világvallásokkal foglalkozó
alapműveket). A rendszerváltozást követően
Budapestre visszatért. 2001. február 16-án saját
könyvtárát a PPKE Jog- és Államtudományi
Karnak adományozta, ajándékozási szerződéssel.
A hagyaték az ajándékozó halála után, 2003.
február 4-én került a JÁK raktárába. A hagyaték
könyvtári része (159 könyvcsomag) 2250 db
angol nyelvű szakkönyvet, 14 kötet régi
nyomtatványt, mintegy 950 kötet szépirodalmi
művet (amit az ajándékozó írt), 604 db
videokazettát, 160 db hanglemezt, valamint
magánjellegű iratanyagot tartalmazott. A könyv­
adomány elsősorban 1960-as évek nemzetközi
jogi, diplomáciai, közgazdasági témájú
könyveket, kézikönyveket, valamint az amerikai
egyetemi jogi oktatásban használt tankönyveket
tartalmazott. A szakkönyvek átválogatását Prof.
Dr. Varga Csaba, a Jogbölcseleti Tanszék
tanszékvezető egyetemi tanára végezte 2004
nyarán. A könyvállomány mintegy felét nem
javasolta, hogy állományba vegyük, mert
szakmailag nem indokolt a feldolgozásuk. A
beleltározott könyv-hagyaték becsértéke:
1297250 Ft. A könyvadomány elektronikus

�feldolgozására a Nemzeti Kulturális
Alapprogramtól pályázati támogatást nyertünk.
Legértékesebb része: 14 régi nyomtatvány a
XVII—XVIII. századból, a legértékesebb 3 művet
restauráltattuk, pályázati támogatásból. Ezek a
következők:

D-D. LÜDOVICI

DE MOLINA
DE PRIMOGENIORUM
HISPANORUM ORIGINE,

1. AUGUSTINUS, Aurelius:
Confessionum libri tredecim.Vol. I-II.
Florent iae: Ex typographio Petri Caietani
Víviani, 1757 — 1759. Szent Ágoston (354430) életéről és megtérésének históriájáról
szóló mű, a Vallomások 18. század közepi,
firenzei kiadása.

2. DONEAU Hugues: Hugonis Donelli j.c.
celeberrimi norici quondam. Neapoli:
excudebat Thomas Alphaus, 1763. Hugo
Donellus (1527-1591) 16. századi francia
jogászprofesszor luris civilis libri
vigintiocto c. főművének 18. század közepi
nápolyi kiadása. Ennek a kötetnek a 17.
századi kiadását 300 euróért árulták az
egyik nevezetes könyvaukción. Ez a kötet
feltételezhetően Nicastro calabriai város
valamelyik könyvtárából származhat.
Donellus protestáns professzornak a Szent
Bertalan éj után (1572. augusztus 24.)
Genfbe kellett menekülnie Bourges-ból,
ahol addig jogot tanított. Később
Heidelbergben, Leidenben és Altdorfban
volt professzor.
3. MOLINA, Luis de: De primogeniorum
Hispanorum origine, ac natura libri
quator. Venetiis: Apud Nicolaum Pezzana,
1757. „Az első hispánok eredetéről és
természetéről, négy könyv, különböző
kiegészítésekkel.” A címlap a szerző
ajánlását tartalmazza: Hispánia

AC

NATURA,

LIBRI QUATÜORi
CVM rjtKUS

JDDlTlOHiaVt-

(Spanyolország) a szenátus nagyságával és
az igazság elismerésével a legfőbb királyi
méltóságnak és II. Fülöp legyőzhetetlen és
leghatalmasabb királynak a portugál trón
örökösének. A címben jelzett 4 könyv egybe
van kötve, a kétoldalas olvasói ajánlás után
a bevezető következik, majd 4 részben a 665
oldal terjedelmű, illusztrált mű. A
restaurált régi nyomtatványok közül ez a
Velencében a XVIII. század közepén kiadott
mű a legértékesebb, mert a szerzője a
filozófiai (molinizmus) iskolát teremtő:
Ludovicus de Molina (1535-1600).
Molina spanyol katolikus teológus és
filozófus, jezsuita szerzetes, a spanyol
skolasztika jelentős gondolkodója. Aquinói
Szent Tamás szövegeinek elemzése során
jutott el a kegyelemtan olyan új, az emberi
akaratszabadság sértetlenségét biztosító
fogalmi rendszerének kidolgozásához,
amely a híres tomista - molinista vita
alapjául szolgált. A katolikus teológiában —
kegyelemtani tekintetben — a legtöbb
teológus ma is a molinizmus álláspontját
képviselik.
A Péterfi-hagyaték még 11 kötet XVII. és
XVIII. századi régi könyvet tartalmaz. Ezeknek a
restaurálására anyagi okok miatt még nem
kerülhetett sor.
11.

�Köszönetnyilvánítás

A becsületesség nem erény; a becsületesség szükségszerű kötelesség!
Dorogi Zsolt Pál

।

A becsületesség nem erény; a becsületesség
szükségszerű kötelesség!

Sok vita van, volt, és amíg történnek lopások
addig lesz is, mennyire kell nyitva hagyni
épületeinket, és mennyire kell a nyitva tartás alatt
ellenőrizni a forgalmat. Biztos mindenki tudja,
vagy a suttogásból sejti, most éppen mi tűnt el.
Ez nem a mi Karunk sajátja, hanem sajnos egyes
emberek rosszakarata, cselekedete...
A közelmúltban (is) több lopás történt, de
vannak olyan hallgatóink és kollégáink, akik

példát mutatnak mindannyiunk számára,
hogyha találnak valamit, azt leadják. A becsületes
megtaláló jutalma, pedig legyen az, hogy a
teljesség igénye nélkül, de felsorolom nektek ki
mit adott le az elmúlt hónapokban. Vannak
olyan tárgyak is, amik kimaradtak a
felsorolásból, aminek az értéke lehet pénzben
csak csekély, de egy olyan hallgatónak, aki bejárt
az órákra és elveszíti a jegyzeteit, kincset ér, ha
később meglesz. Nem csupán egy füzet, vagy
papírok tömkelegé, hanem a sikeres vizsgához
vezető lépcsőfok.

MEGTALÁLÓ

MEGTALÁLT TÁRGY

Varga Andrea
Pintér Tímea

mobiltelefon
szürke táska benne 8000 forint értékű étkezési
utalvánnyal
irattáska
irattáska; tartalma: mobiltelefon, igazolványok, lakásés slusszkulcs, bankkártya
leckekönyv
esernyő
női sál
egy pár fekete bőrkesztyű
diákigazolvány
11400 forint értékű étkezési utalvány
Siemens C55 típusú mobiltelefon
pénztárca benne 2000 forint és apró

Elek Endre
Beregnyei Tünde
Horváth Attila Dr.
Bárány Andrásné
Rácz Rudolf
Teleki László
Eördögh Attila
Rorlar Zsuzsanna
Mede Katalin Dr.
Farkas János

Végezetül pedig, engedjétek meg, hogy köszönetét mondjak azon kedves
hallgatótársainknak, és a Kar azon dolgozóinak, akik a felsorolásból kimaradtak, de
becsületességükről tanúbizonyságot tettek!
A fenti adatok, a kari Biztonsági Szolgálat Szolgálati Naplójából kerültek kiemelésre.

12.

�Beszámoló

Talentumok

Karunk évről évre rangos helyezést ér el az
Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon,
bár ennek ellenére előfordult, hogy az egy
egyetemről a versenyre nevezhető dolgozatok
számára meghatározott keretszámot sem töltöttük
ki. Különösen meglepő, hogy számos olyan tanszék
van Karunkon, ahol az egész évben folyó
színvonalas tudományos munka ellenére nem
fektetnek kellő hangsúlyt arra, hogy az ezek
eredményeit mutató tanulmányok az OTDK-ra is
eljussanak, és a szerzők ott is bizonyíthassák
kiemelkedő képességeiket.
Az idei tavaszi Kari TDK résztvevői
meggyőzték hallgatóságukat arról, hogy kiváló
dolgozatokat és előadókat küldhet Egyetemünk
2007-ben a soron következő, Balatonszárszón
megrendezésre kerülő OTDK-ra is. Kiemelendő,
hogy a korábbi évek tapasztalataihoz képest számos
kellemes meglepetésben volt része a zsűrinek,
hallgatóságnak. Tudniillik olyan tanszékekről is
értékes és igényes pályamunkák kerültek
bemutatásra, amelyek az elmúlt évek során nem
képviseltették magukat aktívan és eredményesen a
diákköri konferenciákon. Külön öröm, hogy több
szerző igen ígéretes előadónak bizonyult, az órákon
keresztül folyamatosan zajló ülést az egymást

követő szabatos és meggyőző felszólalások
valóban színessé és érdekfeszítővé tették. Ezen kívül
az opponensek is kimagasló teljesítményt
nyújtottak ezen a megmérettetésen, igazán
élvezetessé varázsolták a vitákat, arra sarkalva a
szerzőket, hogy az országos rendezvényig az
elhangzott építő kritikáknak megfelelően tovább
csiszolják dolgozatukat.
A legjobb teljesítményt nyújtó szerzők és a
példaértékű opponensek mindannyiunk
elismerésén túl pénzjutalomban részesültek, de az
értékelő bizottság úgy határozott, hogy valamennyi
bemutatott dolgozat alkalmas arra, hogy Karunkat
a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri
Konferencián képviselje. Ennek a versenynek óriási
jelentősége van Egyetemünk hírének öregbítésében,
és természetesen a résztvevők számára is életük
egyik emlékezetes állomása, rangos eseménye. Erre,
és a Kari TDK pozitív tapasztalataira figyelemmel
buzdítok minden hallgatót és témavezetőt, hogy az
OTDK-n való részvételre jogosító, ősszel
megrendezésre kerülő következő Kari TDK-ra is
minél több színvonalas és ígéretes dolgozatot
juttasson el, hiszen mint látjuk, egy ilyen alkalom
kiváló lehetőség a tehetségek kibontakozására!

Vincent Nichols érsek
a Da Vinci-kódról
május 15.
„A Da Vinci-kód
indokolatlanul sérti Jézus
Krisztust és a Katolikus
Egyházat” — fogalmazott
Vincent Nichols birming­
hami érsek május 14-én
kiadott közleményében.

személyét és a Katolikus Egyházat.”
„Nem áll szándékomban megnézni a héten
debütáló filmet. Azonban mindenkit, aki megnézi,
arra figyelmeztetek, hogy ne engedje megtéveszteni
magát a képzeletszülte témák és szándékos
valótlanságok által. Arra kérem őket, hogy ne felejtsék
el: a Da Vinci-kód semmit nem árul el Jézus Krisztus
igazságáról, a keresztény hitről vagy a Katolikus
Egyházról.”
Nichols érsek hozzáteszi: „Amíg Krisztus a földön
élt, türelemmel viselte a sértegetést és gúnyolódást,
hogy tanúságot tegyen megingathatatlan szeretetéről.
Ami ma is igaznak bizonyul.”

Nichols így nyilatkozik:
„Elolvastam a Da Vinci-kódot
az elejétől a végéig. Szándékosan tényként ábrázolja a
fikciót. Eltorzítja a történelmet, meghamisítja a
teológiát, és indokolatlanul sérti Jézus Krisztus

Forrás: ICN/MagyarKurír

13.

�Beszámoló

Pro Facultate
Dorogi Zsolt Pál

Pro JacuIuw
Idén is megrendeztük a hagyományos Pro Facultate (kari) napot. A reggeli eső kissé
megrémítette a szervezőket, de délutánra szépen kisütött a nap, ami így már nem
gátolta a szabadtéri rendezvényt. A programok a szentmisével kezdődtek, majd a Pro
Facultate díj átadása következett. A díjátadó nem telt most sem a boldogságtól könnyező
szempár nélkül. Idén három díjazott volt:

Dr. Tóth Mihály tanszékvezető egyetemi tanár
Dr. Lábady Tamás egyetemi docens, a Pécsi ítélőtábla elnöke
Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm tanszékvezető egyetemi tanár

A programsorozat a Dékáni Hivatal
dolgozói süteményeinek kóstolgatásával,
valamint a bográcsok felállításával, és Botos
Katalin Professzor Asszony meglepetés

műsorával folytatódott, aki ismét megadta az
alaphangulatot. A cél paprikás krumpli készítése
volt. Egyesek hamarabb jöttek és így próbáltak
előnyhöz jutni, vagy ők voltak egyedül csak
pontosak? ?
Elsőnek a Polgári Jogi Tanszék chef-je

Tattay Levente Tanár Úr érkezett, és látott
neki a főzéshez, majd a nemzetközi bogrács állott
fel, ahol borkülönlegességek kínálgatásával
próbálta Szabó Sarolta Tanárnő lassítani a
környező bográcsok versenyzőit. Hozzáteszem
mindenki örömére. Sőt még egy kis bort is
öntöttek a forrásban lévő krumpli közé. A

Heller Farkas Közgazdaságtudományi
Intézet, hogy felvegye a versenyt, nemhogy

14.

elsőnek lett kész a főzéssel, de pluszban
bevállaltak még egy bográcsot is. A Dékáni
Hivatal, amíg mindenki a süteményekkel volt
elfoglalva, kihasználta az alkalmat és
császárszalonnát csempészett a bográcsuk aljára,
amit a szomszédok ki is szúrtak. A HOK-ös
bogrács először jobban hasonlított a
hagymalevesre, mint a paprikás krumplira, de
végül minden elfogyott. A munkából mindenki
kivette a részét. Ha fa kellett a tűzrakáshoz
Szabó István Dékán-helyettes Úr fát
aprított, ha a láng alábbhagyott Ádány Tamás
Tanár Úr térdelve szította a tűzet. A
bográcsozás mellett lacikonyha is működött, és
néptáncosok szórakoztatták az egybegyűlteket.
Kora estétől a LEGIS ACTIO koncertje vonta
magára a gesztenyés kert és a környező házak
lakosaink figyelmét. A buli jól sikerült és a
bográcsozásnak csak nyertesei voltak. Többek
között mi is, akik megtömhettük a hasunkat!

�Beszámoló

Diplomácia és Jog - Továbbtanulás külföldön
Mr. Csaba Pölös

A rendezvény alapötlete tavaly
decemberben született meg. A Hallgatói
Önkormányzat eddig nem rendelkezett
önálló külügyi rendezvénnyel, ezért
időszerű volt a létrehozása, megszer­
vezése. A rendezvény célja a tájékoztatás,
hogy a hallgatók elindítása a kiutazáshoz
vezető úton a szaknyelvi, posztgraduális,
kiegészítő képzések területén.
Sokan kész ösztöndíj megoldásokat várnak,
ám erre bizonyos esetekben nincs lehetőség.
Ausztrália és Magyarország között például nincs
államközi ösztöndíj megállapodás. Léteznek
viszont olyan tanulóvízumok, amelyek
lehetőséget biztosítanak a részidős munkaválla­
lásra, így pedig bárki megengedheti magának a
kinti tanulmányokat, hiszen saját munkájával
fedezi a költségeket. E rendezvény megszer­
vezésével hagyományt kívántunk teremteni. A
következő Diplomácia és Jog rendezvényt az
ősz folyamán ismét megrendezzük, terveink
szerint olyan államok részvételével, amelyek
eddig nem szerepeltek, nem voltak vendégeink
Karunkon; ősszel meghívjuk Olaszország,
Spanyolország, USA, Írország képviselőit is!

Ezúton is szeretném megköszönni az
április 26-án tartott konferencia
részvevőinek a megtisztelő jelenlétüket!

15.

�Beszámoló

I. Fiatal Jogászok Tudományos Találkozója - 2006. 04. 27.
Ziegler László

Tavaly a Hallgatói Önkormányzatban
megbeszélést tartottunk arról, hogy milyen
programokat valósítsunk meg a következő év
első felében; ekkor merült fel egy a korábban
Karunkon végzett, „ifjú” pázmányosok részére
kitalált rendezvény, konferencia ötlete. Ebből
lett a Fiatal Jogászok Tudományos Találkozója.
Az értelmi szerző, rendezvényi alelnökünk
Dr. Nyéky Boldizsár volt. A műsor
koordinálását jómagam meg. Ez volt életem első
nagyobb szabású rendezvénye, de a csapatnak
köszönhetően, a kezdeti nehézségeket
leszámítva, az akadályokat simán vettük.

Célunk egyrészt az volt, hogy továbbépítsük
az egyetem, illetve a jelenlegi diákok kapcsolatát
az öregdiákokkal, másrészt pedig, hogy a
sikeresen elhelyezkedett korábbi hallgatóink
személyes tapasztalatai alapján bemutassuk a
hallgatóknak, mit is kezdhetnek a pázmányos
diplomával. Előadóink számtalan érdekfeszítő
információt osztottak meg az érdeklőkkel a
különböző tradicionális és nem tradicionális
jogi karrierek természetéről, az elhelyezkedést
megkönnyítő tényezőkről és izgalmasabbnál
izgalmasabb jogi kérdésekről. A Tudományos
Találkozóra valamivel több, mint négyszáz

hallgató regisztrált. Reméljük, jövőre még
nagyobb lesz az érdeklődés; hiszen nem titkolt
vágyunk az, hogy hagyományt teremtsünk, és a
Fiatal Jogászok Tudományos Találkozója
minden évben megrendezésre kerüljön. Ezzel
szeretnénk megkönnyíteni azt, hogy MI

pázmányosok igazi közösség maradjunk a
diploma megszerzése után is!
A Tudományos Találkozó elnökségében
Egyetemünk oktatói foglaltak helyet, akik
érdekes kommentárokkal gazdagították az
elhangzottakat. Ezúton is szeretnénk Őnekik

megköszönni, hogy jelenlétükkel megtisztelték a
Fiatal Jogászok Tudományos Találkozóját. A
megnyitót Ft. Dr. Kránitz Mihály Rektor­
helyettes Úr, az Öregdiák Szövetség egykori
elnöke, és Prof. Dr. Zlinszky János Alapító
Dékán Úr tartotta. Az Elnökség további tagjai:
Dr. Bérezés László, Dr. Boytha Györgyné, Dr.
Botos Gábor, Dr. Frivaldszkyjános, Dr. Horváth
Attila, Dr. Péterfalvi Attila Dr. Radnay József,
Dr. Tattay Levente, Dr. Tóth Mihály voltak.
Meghívásukat Dorogi Zsolt, Gyökeres Zoltán
István és Teleki László intézte, akiknek segítségét
ezúton is köszönjük! Külön köszönet

azoknak a hallgatóknak, akik a ren16.

�dezvény akadálytalan lebonyolításában
segítettek!

Dr. Nyéky Boldizsár rendezvényi
alelnököt kérdeztem, elégedett volt-e a
rendezvénnyel: ,A „Kíváncsi vagy mit ér a
diplomád?" kérdésünkre, úgy érzem, kielégítő választ
kaptunk. Egyfelől közel 400 regisztrált hallgató, és a
tanári karjelentős képviselete volt kíváncsi arra, mit is
ér a diplománk, másrészt a 22 végzett pázmányos
előadása igazolta, hogy azért van mit keresnünk a
szűkebb és tágabb értelemben vett jogi pályán.
Természetesen nem lehet mindenkibőlsztárjogász, vagy
felsővezető a diplomaszerzés után öt évvel, de az itt
elhangzott előadások bemutatták, hogy a kitartó
munka, a tehetség és az Alapítók által lefektetett
szellemiség együtt, mindenkit elindíthat egy sikeres
jogászi pályán. Ezúton is külön köszönöm Kránitz
Mihály rektor-helyettes, Zlinszky János alapító dékán,
Radnay József prodékán, Tattay Levente és Botos
Gábor tanár uraknak az őszinte figyelmet és
érdeklődést, valamint a szervező bizottság tagjainak,
elsősorban neked Laci, Juhász Gábornak, Dobos Tibor
Lászlónak, Dorogi Zsoltnak és Teleki Lászlónak a
kitartó előkészítő munkát!Ajelentős érdeklődésre való
tekintettel terveink szerint jövőre is megrendezzük az
akkor már második Fiatal Jogászok Tudományos

Találkozóját. ”

Prof. Dr. Tattay Levente (és Dr. Botos
Gábor, egykori átvilágító bíró) végig jelen volt,
segítette az elnökség munkáját; sőt Professzor Úr
két szekcióban az elnöki szerepet is ellátta.
Professzor Ür szerint a rendezvény nagyon
színvonalas volt; jó volt látni és megtapasztalni,
hogy végzett hallgatóink mennyire sikeresek, és
hogy a pálya milyen sokféle és sokfajta területén
képesek érvényesülni. Ám Professzor Úr meg­
jegyezte, hogy illő volna megvizsgálni, hogy mi
lett azon hallgatóink sorsa, akik nem praeclare
vagy summa cum laude minősítéssel végeztek,
nem be-szélnek kéthárom élő, idegen világ­
nyelvet.

Köszönöm ifjú előadóinknak, Ascsillán
Endrének, Ádány Tamásnak, Békés
Ádámnak, Békés Balázsnak, Christián
Lászlónak, Csepely-Knorr Tamásnak,
Gyeney Laurának, Hajas Barnabásnak,
Halász Zsoltnak, Hartai Győzőnek,
Krajnyák Andrásnak, ifj. Lomnici
Zoltánnak, Medve Richárdnak, Payrich
Andrásnak, Patyi Gergelynek, Rétvári
Bencének, Szabó Dávidnak, Szterényi
Sándornak, Tamás Csabának, Török
Bernátnak és Újlaki Tamásnak, hogy

elfogadták meghívásunkat!

17.

�Beszámoló
Miből tanulunk - a kari Minőségbiztosítási Bizottság vizsgálatának tapasztalatai
j

Prof. Dr. Tóth Mihály — a Bizottság Elnöke; a Pro Facultate díj idei díjazottja

Karunkon a vonatkozó jogszabályoknak
megfelelően 1999-ben döntöttek a
Minőségbiztosítási Bizottság létrehozásáról.
Azóta számos hasznosítható vizsgálat folyt; pl. a
tudományos diákköri mozgalom helyzetéről,
vagy a hallgatói munkateljesítés elbírálásának
gyakorlatáról. E Bizottságot évekig Dr. Gáspárdy
László Professzor Úr vezette, akinek színvonalas
és szeretetteljes munkájáról ezúton is tisztelettel
és kegyelettel emlékezünk meg.

Az újjáalakult Bizottság 2005-ben a hallgatók
írott tananyagokkal — tankönyvekkel és
jegyzetekkel—való ellátottságátvizsgálta. Ez volt
az első olyan vizsgálat, amelyben a hallgatók és az
egyes oktatási egységek egyaránt véleményt
nyilvánítottak, kérdőívek kitöltése és esetleg
(természetesen név nélküli) szöveges értékelés
formájában. A vizsgálat egyebek mellett a saját,
illetve a más felsőoktatási intézményekben
használt kötelező és ajánlott írott anyagok
pontos körét, arányait igyekezett feltárni. De
választ keresett arra a kérdésre is, hogy az egyes

Érdemes ide iktatni a hallgatói értékelések
közül néhány jellemző kritikát:
• „A HVG-ORAC kiadónál körülbelül kétszer
annyiba kerül egy könyv, mint egy másik
kiadó hasonló terjedelmű és kötésű könyve!”
■ „... némi ésszerűséget kéne végrehajtani, mert
a szigorlatra kilenc (!) kiadványból kellett
összeszedni az anyagot, úgy, hogy egyik
könyvből több száz, a másikból meg csak 1020 oldal kellett.”
• „a könyv nem tankönyv, hanem egy
tudományos munka, amely komoly
előismereteket igényel. Azt azonban
fontosnak tartom megemlíteni, hogy a könyv
nehézségét a vizsgán maximálisan figyelembe
vették.”
• „A könyv jó, csak a számonkérésnél az órai
18.

tankönyvek és jegyzetek terjedelme, illetve
használhatósága miként viszonyul az érintett
tárgy jellegéhez, óraszámához és a számonkérés
módjához. A kérdések kitértek az anyag
aktualitására, arányosságára és tanulhatóságára,
ezt 1 és 10 pont között lehetett értékelni.
Összesen közel 100 írott anyagra vonatkozóan
érkezett hallgatói, illetve oktatói értékelés. A
tankönyvek és jegyzetek 84°/o-át nálunk oktató
szerző írta. A karunk „profilját” vagy
sajátosságait meghatározó intézetek (Kánonjogi
Intézet, Heller Farkas Közgazdaságtudományi
Intézet) kizárólag saját írott anyagokat használ.
A tankönyvek és jegyzetek aránya kb. 50%-os. Az
anyagok kevesebb, mint egyharmada ajánlott
irodalom.
Az oktatási egységek „önértékelései”
általában a maximálishoz közelítő
pontszámokat jelentették, némi önkritika
esetenként az aktualitás hiányát rótta fel. Jóval
kritikusabbak voltak a hallgatók; az általuk adott
átlagos pontszám 4-8 volt, ők leginkább a

anyagot kérik, a megvétele pedig kötelező.”
• „Az amúgy is terjedelmes jegyzetet
kiadhatnák könyv formájában, néhány
oldalt hozzáírva, mert ezért a néhány oldalért
meg kell vennünk a több ezer forintos ELTEs könyvet is a jegyzet mellé.”
• „Ez egy rendkívül jó kézikönyv azok számára,
akik már rendelkeznek többéves [...]
tanulmányokkal. Tankönyvnek
használhatatlan, mert egyáltalán nem tagolt
és tételes, hiányzik a megfelelő szerkesztés,
összemosódnak a témák, túl sok felesleges
elemet tartalmaz.”
• „A könyvnek a legnagyobb problémája —
mint általában a sokszerzős könyveknek —,
hogy néhány kérdésről többször van szó, az
egyes szerzők stílusa eltérő, és bizonyos részek
túl hosszúak.”

�tanulhatóság, az áttekinthetőség hiányát
kifogásolták.
Többször vetették fel az óraszámok, illetve az
anyagok terjedelme közötti összhang hiányát
(„féléves, heti egy órában oktatott tárgyakhoz
felesleges több száz oldalas, tudományos igényű
tankönyv”), olykor egy-egy írott anyag
aktualitását, vagy éppen hiányát érte bírálat.
Az olvasónak feltűnhet, hogy az előző
véleményekben nem jeleztem a kérdéses jegyzet,
illetve könyv pontos címét (noha az a bírálatban
nyilván szerepelt). Am a vizsgálat során sem volt
célunk egyes konkrét művek bírálata vagy
tanszékek „pellengérre állítása”; az érintettek
talán így is magukra ismernek. A vizsgálati
jelentés a megfelelő konkrétumokat persze
tartalmazta. Azt e hasábokon is felajánlom, hogy
a teljes vizsgálati anyagot — kérésre — szívesen az

A vizsgálat alapján néhány javaslatot is
megfogalmaztunk:
• Törekedni kell arra, hogy az adott tantárgy
oktatási struktúrában elfoglalt helye
(óraszáma, a számonkérés módja stb.)
összhangban álljon a hallgatók rendelkezésére
álló írott tananyag terjedelmével és
tartalmával. Kerülni kell az ún.
„többfunkciós”, nagy terjedelmű, átfogó
tudományos műként is használt tankönyvek
kötelezővé tételét olyan esetben, amikor ezt a
tantárgy fenti körülményei nem indokolják.
Ilyen esetben célszerű un. „minimálkövetelményeket” tartalmazó jegyzet
készítése.
• Célszerűnek látszik a kötelezően elolvasandó
(beszerzendő) könyvek számának redukálása,
főként olyan esetekben, amikor egy-egy műből

oktatási egységek vezetőinek rendelkezésére
bocsátom.

A teljességhez tartozik, hogy akadtak
persze — noha kisebb számban — dicsérő
vélemények, amelyek olykor egy „mini­
recenzióval” is felértek.
Összességében a gyakran kritikus értékelések
ellenére azt lehetett megállapítani, hogy a
hallgatók írott anyagokkal való ellátása
megfelelő, az oktatási egységek folyamatosan
törekszenek arra, hogy új aktuális könyvek és
jegyzetek elkészítésével tovább bővítsék a
választékot. Ebben a Kar Kiadói Bizottságának
színvonalas előkészítő és koordináló
munkájának is jelentős szerepe van. (Számos, a
hallgatók által hiányolt könyv immár
megjelent.)

csak egyes részek képezik a követelményeket.
Ilyen esetben megfontolandó inkább
szemelvénygyűjtemények kiadása és
időszakonkénti frissítése. Saját írott tananyag
esetén más karok tankönyveit, jegyzeteit ne
tegyük kötelezővé!
• Az ajánlott írott anyagokkal kapcsolatos
követelményeket pontosan meg kell
határozni, a Kari Könyvtár állományát, pedig
alkalmassá kell tenni arra, hogy az ajánlott
anyagokhoz a hallgatók azok megvásárlása
nélkül is hozzájussanak.
• Újabb kiadások megjelentetése során
indokolt áttekinteni és felülvizsgálni azokat a
korábbi szerződéseket, amelyek alapján más
kiadókhoz képest aránytalanul magas vételár
mellett tudják csak a hallgatók a tankönyveket
beszerezni.

Az év második felében a Minőségbiztosítási Bizottság az előadások értékelésének felmérésére készül.
E nyilvánvalóan nagy és kényes feladat elvégzéséhez feltétlenül számítunk—mint az előzőekben is — a
Hallgatói Önkormányzat értékes és hatékony segítségére.
19.

�Kultúra

Az Operaház és a Népopera
Radich Orsi

„Az első találkozás az operával eldönti,
hogy lesz tovább... Az ember vagy
megszereti, vagy megutálja. Ha tetszik,
mindig szeretni
fogja, ha nem, talán
megtanulja méltányolni, de sohasem fog a
leikéhez férkőzni...”
Bizonyára mindannyian láttátok a Micsoda
Nő!-t Julia Roberts és Richard Gere
főszereplésével... Nos, a film csúcspontja
környékén főhősünk operába viszi hősnőnket,
akinek e mondatokkal vezeti fel az előadást.
Magam is úgy gondolom, hogy az operával
kapcsolatos első élmény meghatározó lehet. Ez
persze nem mindenkinél igaz... Véleményem
szerint „operába járni” igazán szép, polgári szokás,
ha úgy tetszik hagyomány. Ám mégis sokan
idegenkednek tőle, mert nem ismerik igazán, vagy
csak egyszerűen nem jó darabbal „kezdtek”.
Javaslom nekik, elsőként talán ismerkedjenek meg a
műfajnak otthont adó két Házzal. Ehhez próbálok
most egy hangyányi segítséget nyújtani.
A magyar operajátszás régen várt pillanata
érkezett el 1884. szeptember 27-én, amikor
fényes külsőségek között, I. Ferenc József
jelenlétében megnyitotta kapuit a budapesti
Operaház. (1869-ben határozat született a dráma
és az opera szétválasztásáról.) Mivel Erkel Ferenc
nem készült el István király című operájával, a Bánk
bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a
Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc
vezényletével. A díszünnepség azonban kis híján
botrányba fulladt: a kíváncsi tömeg betört az
előcsarnokba az ott posztoló rendőröket
félresodorva, hogy megcsodálhassa a pompás Sugár
úti palotát. Az Operaház a Nemzeti Múzeum és a
Vigadó mellett Budapest legjelentősebb XIX.
századi műemléke. Alaprajzánál Ybl Miklós nem az
általánosan példaképnek tekintett négyzetes
formát, hanem a párizsi operánál is alkalmazott
megoldást választotta. A patkó alakú,
háromemeletes nézőtér lélegzetelállító térélményt
ad. A káprázatos vörös-arany színvilág, a nyugodt,
20.

harmonikus kompozíció a fölötte lebegő pompás
csillárral az épület legtökéletesebb együttese, bár
egyesek szerint a díszlépcső a Ház legszebben
sikerült része. Aki kedvet kapott a látogatásra, 600
Ft-ért szakavatott idegenvezetők kalauzolják az
érdeklődőket a Házban.
1911. december 8-án nyitotta meg kapuit az
akkori Tisza Kálmán (mai Köztársaság téren) a
főváros második dalszínháza, a Népopera. A ma
az Erkel Színháznak otthont adó színházépület
(2400 főt befogadó nézőterével Budapest
mindmáig legnagyobb színháza!) több kisebbnagyobb átalakítás, jó néhány névváltoztatás, a
legváltozatosabb műfajok befogadása után, ismét
operaházként működik. Mozgalmas története
során azonban volt varieté, művelődési ház, sőt
mozi is, de még bokszmeccseket is rendeztek itt az
1930-as években. Ugyanakkor számos világhírű
művész lépett fel falai között, többek között a
milánói Scala együttese, a Bécsi Filharmonikusok,
de még egy japán kabuki-együttes is. A Népopera
széles közönségrétegnek kínált elérhető áron, nívós
előadásban elsősorban népszerű operákat. Az 1917
szeptemberétől Városi Színház nevet viselő
intézmény az Operaház fiókintézeteként
működött. Az épület 1951. szeptemberében került
az Operaház kezelésébe, 1953-tól Erkel Színház
néven, az Opera másik játszóhelyeként működik.
És ami a műveket illeti. A kezdőknek csak
„könnyű” operát ajánlanék, Puccinit, Verdit,
Mozartot. Magam részéről a kedvenc a
Pillangókisasszony és a fent említett filmben is
felcsendülő Traviata. Ám ezen kívül is van választék
bőven; igazán gazdag a repertoár (Aida, Don
Giovanni, Cosí fan tutte, Tosca...). Akit végképp
taszít az éneklés, ám mégis hódolni akar az operába
járás élvezetének, javaslom a balettet, a Spartacust,
Diótörőt, és természetesen ne feledkezzünk meg a
hangversenyekről sem!
A többi pedig jön magától: vagy megszereted,
vagy csupán méltányolod...

�Filmajánló

Maradj! -Dzsunag Dszi álmaAblonczy Zsuzsanna

Egy egyetemista srác, egy fiatal nő.
Összekötő elem 1: az öngyilkosság gondolata. Az
egyik próbálta, a másik akarja. Az egyiknek nem
sikerült, a másiknak meg [...] majd meglátjuk.
Összekötő elem 2: egy férfi (Ewan McGregor). Az
egyik pszichiátere, a másik élettársa. És mi van
még? Semmi. Nem is találkoznak. Vagy mégis? A
fiú megteszi. Vagy mégse? Sok az „Akkor most
mi van?” — kérdés a film során, nagyon akarjuk
érteni, hogy mi történik, és aki annyira erőlködik
valószínű, nem fog túl nagy sikereket elérni.
Mindenki azt hozza ki a filmből, amit akar. Ami
viszont biztos: mindenki érezheti
végkövetkeztetések nélkül, hogy milyen az őrület
határán, a kétségbeesés szélén, amikor csak forogforog a világ körülöttünk, és nem tudjuk, hogy
hol a vége. Egyszóval a Maradj! kissé olyan,
mintha 3D-s filmet néznénk 1 depressziós/öngyilkosjelölt szemén keresztül. Hozzá­
teszem: nagyon hitelesen. A világuk tényleg sivár,
néhol teljes sötétség, benne lámpa, ami csak
nagyobb homályt teremt, mintha teljes lenne a
sötétség, néhol pedig érdektelen emberek
tömkelegé a nagyvárosban.

A mélypont (vagy éppen érzelmi katarzis? —
attól függ, kinek a szemszögéből figyeljük) az
üres szoba, falain milliméteres betűkkel ezernél
is többször felírva: Forgive me. Az angol
eredetiben, mert szerintem — legyen akármilyen
kifejező és életteli nyelv a mi szeretett magyarunk
— a szó mögött rejlő drámát és elfojtott kínokat,
amiket átélhet egy ember, akinek ez az utolsó
menekülési lehetősége, az eredeti jelen esetben
sokkal jobban adja vissza.
A fiú szenved. Első ránézésre csak egy
elkényeztetett ficsúr feltűnősködésének tűnik
kijelentése (tudniillik, hogy ő márpedig nemes
egyszerűséggel megöli magát a 21.

születésnapján). A képek és hangok, érzések és
gondolatok, villanások és visszaemlékezések
azonban arra késztetnek, hogy beleérezzünk
tehetetlen fájdalmába.

A Maradj! (és rajta keresztül Sam Foster
/Szörnyek keringője/ rendező) a képek és
hangulatok nyelvén szól hozzánk. Sok a vibrálás,
sok a visszajátszás, sok a fény és sok a hang. Sok a
jelkép és sok a jelképnek látszó nem jelkép. Ki
kell szűrni belőle a sok zavaró tényezőt, hogy
lássuk mi is az igazán zavaró ebben a világban,
mitől szenved az, aki nem teljesen érzéketlen az
élet nevű valami iránt.
A pszichiáter meg akarja menteni Henryt, de
eltéved azok között a bizonyos „zavaró
tényezők” között és egy idő után nem tudja, hogy
ébren van-e, vagy álmodik (mellesleg: ezt nekünk,
nézőknek is igen nehéz eldönteni). Eltéved, és
nem látja, hogy mi is az igazi tét; nem látja meg a
saját gondjait. Hisz’ barátnőjének (Naomi Watts)
és neki is útmutatásra lenne szüksége.

Aztán mind eltévedünk. És a film végére
végképp nem tudjuk majd eldönteni, hogy akkor
most álmodtuk a filmet, vagy tényleg láttuk?
A lényeg: tartsuk észben azt a bölcsességet,
ami segít megtalálni az egyensúlyt realitás és
szürrealitás között, és amit a mi nyelvünkön
fogalmazott meg a mi nyelvünk egyik nagy
mestere: „... Dzsunag Dszi álmodja a lepkét, a
lepke őt, és mindhármunkat én”. Magyarul.
Mert így is van értelme. És szép. És ilyen a világ.
Tehát: Maradj! még.

De ez már az én szubjektív értelmezésem. ?

21.

�Hitélet

Vad Fügefa - Ima a ’’vizsgafolyosón'’
Sáhó Eszter

Miért is izgulok, Atyám? Hiszen már
többször végig csináltam. Minden
vizsgaidőszakomat — Veled. Tanultam, baj nem
érhet, mert minden egyes lankadt óra után erőt
adtál, hogy folytassam a tanulást. Végigértem az
anyagon. Azért van egy-két tétel, amit jobb lenne
nem kihúzni! A többiektől is elcsípek olykor egyegy olyan mondatot, amire én nem is emlékszem.
A tanár is elég „kemény”, azt mondják. De

szerintem ő is tudja, hogy az anyag első
elsajátítása után tudásom nem ér, nem érhet fel
az övével. Ami az erőmből tellett, beleadtam a
tanulásba. Napokon, heteken keresztül velem
voltál, Istenem, és nem hagytad, hogy
kétségbeessek. Ezt csak Te tudod, és én. Már
nincs értelme „belenézni”. Ezért inkább
imádkozom:

„Uram, ilyenkor mindig buzgón kérem a Szendéiket.
Őt, akit megígértél, hogy eszünkbe juttat mindent.
Az is igaz, hogy sokszor többet is kérünk, a lehetetlent:
Juttassa eszünkbe azt, amit már nem tudtunk elolvasni,
megtanulni, átrágni, magunkévá tenni!

Szívem mélyéből kérlek,
adj összeszedettséget, bizalmat, bátorságot!
Ha készültem, akkor számot is tudok adni.
Kérlek, állj mellettem, add a tudomány és az értelem Lelkét,
meg a bölcsességét is — nemcsak nekem, hanem annak a tanárnak is,
akinek szívébe irgalmat és megértést is kérek hozzá!

Uram, ne (csak) azt add meg nekem, hogy túljussak,
hanem vésd belém mindazt, amire szükségem lesz
későbbi munkám, hivatásom gyakorlásakor!
Jöjj, Szentlélek Úristen, adj értelmemnek világosságot,

és el ne hagyj a szellemi kínok idején! Ámen.”
(forrás: Egyetemisták imakönyve)

22.

�Vers

Gáspárdy Laci bácsi műfordításai

H. Heine: A hegyekbe...
A hegyekbe vágyom menni,
hol szegényes kunyhók állnak,
hol szabadon tágul a mell,
s szabad az út bősz orkánnak.

A hegyekbe vágyom menni,
hol fenyves áll sötéten,
patak csobog, madár fiittyent,
s felhő mászkál fenn az égen.
Elbúcsúzunk, fényes dámák,
fényes szívek, fényes termek!
A hegyekbe vágyom menni,
s lekacagok, ha fönntermek.

Marie-Louis de Lamartine: A szülői ház ablaka
A ház alatt, mely óvott engemet,
virágzó szőlő fodrozott,
s teremve dúsan színarany szemet,
nekünk vendégül sok rigót hozott.

Anyám, kinyújtva két fehér kezét,
behúzta mézes fürtjeit
s mi, gyermekek, lehabzsoltuk szemét,
mit másnak szánt az Égnek rendje itt.
Több madár nincs: itt hagyott anyám;
pusztul a régi tőke már,
s téli dudva verte fel tanyám:
a könnyem hull, ha lelkem arra jár.
A szőlőtőke bennem él tovább...
a múlt idők emléke lön:
szívemnek mélyén hordom óhaját:
síromra kúszni vágyik zöldellőn.

23.

�Sport

II. Pázmány Péter HŐK Kupa
Majoros Gábor T. — HŐK sportreferens

Múlt hétfőn
került megrendezésre
Karunkon a II.
Pázmány Péter HŐK
Kupa focibajnokság.
A kezdeti csekély
érdeklődés után nagy
örömmel fogadtam,
amikor hétfőn reggel
maximális, azaz 16
csapat részvételével
kezdődött a
küzdelem. A versengő
csapatok között képviseltette magát az egyetem
másik két kara is, az ITK egy, valamint a BTK
két gárdával. A csoportmérkőzések után csak a
legjobb csapatok juthattak tovább az 5-ös
Döntőbe. Igen jól olvastátok öt csapat közül
került ki a legjobb! Ugyanis a csapatoknak
tartogattam egy kicsinek éppen nem mondható
meglepetést, a Jogiatokat; aki nem tudná, ez a
csapat oktatóinkból tevődik össze. A
körmérkőzések során nagyszerűbbnélnagyszerűbb mérkőzéseket láthattunk, és a
játékkép alapján bármelyik csapat megérdemelte
volna a kupát. A végeredmény sem lett
mindennapi, ugyanis az első helyen két csapat
végzett holtversenyben. Tudjuk azonban, hogy a
Kupát csak egy csapat viheti haza, így egymás
elleni eredmény alapján a JAK csapat aratott
diadalt. Láthattunk gyönyörű cseleket és
hatalmas gólokat, aminek személy szerint
nagyon örültem, hogy a versengő csapatok
mellett szép számmal érkeztek nézők is,
elsősorban hölgyek személyében. A csapatoktól
pozitív visszajelzés érkezett; és talán csak egy
gárda távozott keserű szájízzel: a második
helyezett.

Amit biztosan ígérhetek, hogy ezen túl

24.

minden szemeszterben megrendezzük a
Pázmány Péter HŐK Kupát; és
megpróbálunk egy több fordulóból álló
focibajnokságot beindítani!
A résztvevő csapatoknak ezúton is
szeretnék gratulálni (a sorrendet alább
olvashatjátok), valamint külön köszönetét
mondani Prancz Balázsnak a ragyogó
fotók elkészítéséért!
Végeredmény:

1. JÁK
2. Lawyer Killer’s
3. ITK
4. Jogtatók
5. BTK
Sok sportolási lehetőség van, de az a
legfontosabb, amit a hallgatók igényelnek, ezért
arra kérlek titeket, hogy jelezzétek ötleteiteket és
észrevételeiteket gigg@lectio.jak.ppke.hu e-mail
címen!

�Ede kalandjai
Juhász Gábor

Ede miután 6 darab színes szövegkiemelővel elvégezte a 7000 Ft-ért árult közelebbről meg nem
nevezett jogtudomány tárgyban írt egyetemi tankönyv tördelőjének feladatát, rángógörcsöt kapott,
de végül megnyugodott, és 6 nap szövegkiemelés után rátérhetett a tanulás érdemi részére. Erre
azonban a maradék két nap nem mutatkozott elegendőnek, úgyhogy felment a Neptunra és
kijelentkezett egy laza ujjmozdulattal arról a vizsgaidőpontról, amiért 2 hete még ölni tudott volna; és
tudott is.

Átlépett hát a szoba közepén alvó két lakótársán, akik a jegyzetekkel és a szeméttel együtt az 50
m2-es lakás 89°/o-át foglalták el. A maradék 1 l°/o-ot kihasználva Ede végre kijutott a körfolyósóra, ahol
találkozott szomszédaival, a két svéd cserediák lánnyal, akik a szubtrópusi magyar éghajlatot
kihasználva napoztak. Mivel Ede nem értett svédül, a lányok meg nem beszéltek magyarul, csak
angolul, franciául, németül és egy kicsit olaszul, még nem váltottak egy szót sem, de Edét ez nem
zavarta, mert nem nagyon ismert svéd zenekarokat és focicsapatokat.
Hősünk azonban nem csak a zenét és a labdarúgást szerette, hanem még a sört is, és most
leginkább ez utóbbi foglalkoztatta. Ezért felhívta a haverjait, hogy menjenek el focizni, hogy utána
sörözhessenek egyet, de végül a focit következő hétre halasztották, a tanulás, a mosogatás, és a szülők
felhívása után, közvetlenül, amely programok permanensen ismétlődtek egy olyan igeidőben,
amelyre az angol a befejezetlen feltételes jövőt használná. Sörözgetés közben műjégkorcsolyáról
beszélgettek, hogy a politika véletlenül se kerüljön szóba, azonban egyikük végig tőkés, nemzetidegen
jégkorcsolyázókról beszélt, de a többiek úgy tettek, mintha nem vennék észre. Annak azonban nem
tudtak nem figyelmet szentelni (nem nem ette meg, hanem megette stb.), hogy József Attila ült a
szomszéd asztalnál. Úgyhogy egyre többet pilllantottak sandán oldalra, és egyre kevesebbet beszéltek
korcsolyáról. Azon kezdtek magukban rágódni, hogy tán valahogy be kéne vágódni Attilánál, és
idézni pár sorát jó hangosan, de mivel sem a Himnuszt, sem az Anyám tyúkját nem ő írta, így inkább
elkezdték nézni a tévét, amiben a Napló kezdődött.

Az első téma a pályakezdő munkanélküliek voltak, és őket mutatták, amint leendő diplomájukat
a Szűcs Néni Korcsmájában söralátétként használják, illetve itatóspapírnak. A műsor megszólaltatott
néhány kezdő munkanélküliség-szakértőt- és politológust, akik a jelenlegi helyzet megoldására két
lehetőséget látnak: félmillió egyszerhasználatos pisztoly kiosztását, vagy egy önálló minisztérium
felállítását a helyzet kezelésére, ahova legrosszabb esetben fel lehetne venni az összes pályakezdő
munkanélkülit, ha úgy alakul. A leendő minisztérium épülhetne Bakonyhátságbükkönyösön, ahova
már vezet autópálya is. Társaságunk megnyugodott hát, hogy nem tanul hiába, és nem kell
megbánnia a döntését, hogy végül nem vállalta el azt a remek halpucolói állást Kövnjhban, a
gyönyörű lapp városkában, és vidáman tovább készültek a nemzetközi szigorlatra.

25.

�Kari TDK

2006. április 28., II. János Pál terem (Díszterem)
1.

Szerző/Opponens
Szecskó Karola
opponens:
Barballcs Berta

2.

Punkösty András
opponens:
Németh Borbála

3.

Hennán Róbert
opponens:
Szabó Ildikó

4.

Farksa Barbara Ildikó
opponens:
Serák István

5.

Tóth Áron László

Dolgozat címe

Tanszék

Konzulens

A közbeszerzési eljárás, különös tekintettel az egyszerű
közbeszerzési eljárásra

Dr. Brehószkl Márta

Kereskedelmi Jogi

A szakmai szolgáltatókra vonatkozó szabályozás alakulásának
versenyjogi megítélése, különös tekintettel az ügyvédekre
vonatkozó reklámkorlátozásokra
Önreguláció - állami szabályozás - felügyelet. Tőkeszabályozási
modellek összevetése

Dr. Szabó Marcel
Dr. Nagy Krisztina

Európajogl

Dr, Tersztyánszkiné
Dr, Vasad! Éva

Pénzügyi Jogi

Szellemi alkotások Joga és a TRIPS Egyezmény. Az 1998. évi IX.
törvény

Dr. Tattay Levente

Polgári Jogi

A nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények

Dr. Újvári Ákos

Büntetőjogi

Varga László

A kábítószer-fogyasztás büntetőjogi megítélése - különös
tekintettel a függöfogyasztók cselekményeire

Dr. Újvári Ákos

Büntetőjogi

opponens:
Csapó Gábor

7.

Ftilöp Natasa Katalin
opponens:
Tóth Áron László

Az objektív gondossági kötelesség - modellszemély a
büntetőjogban

Dr. Molnár Gábor

Büntetőjogi

8.

Boronkay Miklós

Az okozati összefüggés az osztrák és a magyar kártérítési Jogban

Dr. Lábady Tamás

Polgári Jogi

Az atipikus munkaviszonyok közösségi és magyar szabályozása,
különös tekintettel a távmunkára

Dr. Radnay József

Munkajogi

A lízingszerződés

Dr. Brehószkl Márta

Kereskedelmi Jogi

80

Berényi Hajnalka
opponens:
Hős Nikolett

10.

Sírok! Krisztina
opponens:

H.

67
60

Opponensi dy

78

n.

65

Opponensi dy

66

opponens:
Navratyil Zoltán

9.

Helyezés

65

opponens:
Andréka Zoltán

6.

Óaazpontazám

89

I.

67

62

Takács Klára

11.

Harkö Attila Zsolt

A közigazgatási bíráskodás

Dr. Kllényi Géza

Közjogi

opponens:
Gyökeres Zoltán

12.

Galambos Péter
opponens:
Leiül Norbert

13

14.
15.

Lcposa Martina Réka
opponens:
Bócz Katalin
Olvasó Réka
opponens:
Kocsis Klaudia
Béldl Zsuzsa
opponens:
Szabó Orsolya

62

A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárás
alkalmazásának egyes esetei

Dr. Patyi Gergely

Közjogi

Közcrkölcs és véleményszabadság

Dr. Kollay András

Polgári Jog!

Enyém, tied, kié? A gyermekelvitel nemzetközi és uniós
szabályozása

Dr. Szabó Sarolta

Nemzetközi Magánjogi

Az Egri Bikavér boreredetvédelme

Dr. Tattay Levente

Polgári Jogi

75

m.

76

m.

63
68

�MAGYAR JELENTKEZŐK SZÁMÁRA KÍNÁT.T
ÖSZTÖNDÍJ-LEHETŐSÉGEK
Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem

ÖSSZEHASONLÍTÓ ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KARÁN
a 2006-2007 tanévre:
■

Carl Lutz-Stipendium

■

Stipendium der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft (Erlaß-Stipendium)

•

Stipendium der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft in der Bundesrepublik
Deutschland e.V.

■

Postgraduate-Stipendium der Aktion Österreich-Ungam

•

Stipendium der Donauschwäbischen Kulturstiftung für ungarische Staatsbürger

A fenti ösztöndíjak mindegyike jelentős anyagi hozzájárulást biztosít. Több ösztöndíj
is megpályázható, de egy hallgató csak egyféle ösztöndíjban részesülhet

IV. EURÓPA-KONFERENCIA AZ ANDRÁSSY EGYETEMEN
A Kar által szervezett legközelebbi konferenciára 2006. május 26-án és 27-én kerül
sor, melynek témája „Szomszédság az Európai Unióban”. A konferencián az
Andrássy Egyetem oktatói mellett számos neves vendégelőadó, pl.: Albrecht Weber
(Osnabrücki Egyetem), Peter-Christian Müller-Graff (Heidelbergi Egyetem), Andreas
Oplatka, Kiss G. Csaba (ELTE), Christian O. Steger (Stuttgart), Balázs Péter
(Corvinus Egyetem) is szerepel.
A különböző tudományágak képviselői más-más aspektusból közelítik meg a fő témát,
ízelítőül néhány előadás címe:
■ Európai régiók a jelenlegi és a tervezett alkotmányos szerződésben
• A szomszédos eurorégiók szervezetei által végzett közgazdasági optimálás:
koncepciók és tapasztalatok
■ Osztrák-magyar szomszédi kapcsolatok
■ Szlovák-magyar szomszédi kapcsolatok
• Határokon átívelő kisebbségi kérdések a Kárpát-medencében

Részletes program és információ az egyetemről a
www,andrassyuni.hu internetes oldalon található.
A konferenciára minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Részvételi szándékát, kérjük a
mglinda.tieger@andrassyuni.hu e-mail címen jelezzeI

Andrássy Gyula
Budapesti Német NyblvO Egyetem

Andrássy Gyula
□BUTOCHamACMOB UMvmrrAr Buddmst

www.andrMsyunl.hu

�Az elektronikus
hírközlésről szóló
törvény magyarázata
A kötet a kiadó kommentár-szerkesztési elveit
követve dolgozza fel az elektronikus hírközlésről
szóló 2003. évi C. törvény rendelkezéseit.
A törvény paragrafusai szerinti bontásban
részletesen elemzi az elektronikus hírközléssel
kapcsolatos állami feladatokat, a hatósági,
az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra,
illetőleg tevékenységekre vonatkozó'szabályokat,

az elektronikus hírközlési szolgáltatók
kötelezettségeit, valamint a felhasználóié
megfelelő ellátására és egyéb közérdekű célok
megvalósítására előírt rendelkezéseket.

16 500 Ft + áfa
Pólyák Gábor-Cálik Mihály

Médiaszabályozás
Még egyetlen, a közelmúltban megjelent
és a médiával, kommunikációval foglalkozó
tankönyv sem dolgozta fel ilyen összetett,
áttekinthető formában a médiaszabályozás
területeit. A könyv a nyomtatott,
a hagyományos elektronikus és a digitális
médiával kapcsolatos szabályozási kérdésekét
tárgyalja a lehetséges szabályozási területek
szerinti felosztásban. Az alapok, alapfogalmak
tisztázásán kívül nemcsak a tartalomszabályozást
és a piacszabályozást, hanem az infrastruktúraszabályozást is bemutatja a mű.

4800 Ft + áfa
Wopera Zsuzsa-Wallacher Lajos

Polgári eljárásjogi
szabályok
az Európai Unió jogában
A kötet bemutatja a „polgári ügyekben való
igazságügyi együttműködés" eljárásjogi
aspektusait, továbbá az Amszterdami Szerződés
hatálybalépése óta eltelt időszakban megalkotott
és hatályba lépett valamennyi közösségi normát,
feldolgozva az Unió elemzett jogforrásaira
vonatkozó háttéranyagokat, magyarázó
jelentéseket, jogirodalmat, az egyes rendeletek
megalkotását megelőző tanulmányokat és az
Európai Bíróság vonatkozó joggyakorlatát is.

5200 Ft + áfa

©„Complex
Wolters Kluwer csoport

Compio KM6 Kft

1117 BiApotMtltaKomKliu. 21-55.

Triton: (40) 464-565

Több mint kiadó
Szakmai partner

F« (1) 464-5657

wwwxompta.hu Qlnfo»compta hu

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="62">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4507">
                  <text>2006</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4573">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4553">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4554">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4555">
                <text>IX. évfolyam 5. szám 2006. május</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4556">
                <text>Tartalom:&#13;
Programajánló&#13;
A főszerkesztő tollából...&#13;
Interjú Dr. Tattay Levente professzor úrral&#13;
Tíz éves a kari könyvtár&#13;
A becsületesség nem erény&#13;
Talentumok&#13;
Pro Facultate&#13;
Diplomácia és Jog&#13;
I. Fiatal Jogászok Tudományos Találkozója&#13;
Miből tanulunk&#13;
Az Operaház és a Népopera&#13;
Filmajánló&#13;
Vad Fügefa&#13;
Gáspárdy Laci bácsi műfordításai&#13;
II. Pázmány Péter HŐK Kupa&#13;
Ede kalandjai&#13;
a Kari TDK eredményi</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4557">
                <text>Lapkiadó:&#13;
Dr. Bandi Gyula dékán, és Kovács Lóránt (Lóci) Hallgatói Önkormányzat elnöke &#13;
Főszerkesztő: Dorogi Zsolt Pál Általános&#13;
főszerkesztő-helyettesek:&#13;
Juhász Gábor, Teleki László János&#13;
Elektronikus főszerkesztő-helyettes:&#13;
Farkas Balázs István&#13;
Főszerkesztő-helyettesek:&#13;
Cseri Tímea és Fazekas Gergely&#13;
Korrektor:&#13;
Poór Viktória és Teleki Levente&#13;
A Szerkesztőség tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Huflesz Krisztina, Mayer Ottó Richárd, Nagy Tamás, Pólós Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Techet Péter, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László&#13;
Akik munkánkat segítik:&#13;
Dr. Budaházi Árpád, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Kalocsai Ilona, Pádár Dávid, Tóth Mihály</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4558">
                <text>Lapkiadó:&#13;
Dr. Bandi Gyula dékán, és Kovács Lóránt (Lóci) Hallgatói Önkormányzat elnöke &#13;
Főszerkesztő: Dorogi Zsolt Pál Általános&#13;
főszerkesztő-helyettesek:&#13;
Juhász Gábor, Teleki László János&#13;
Elektronikus főszerkesztő-helyettes:&#13;
Farkas Balázs István&#13;
Főszerkesztő-helyettesek:&#13;
Cseri Tímea és Fazekas Gergely&#13;
Korrektor:&#13;
Poór Viktória és Teleki Levente&#13;
A Szerkesztőség tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Huflesz Krisztina, Mayer Ottó Richárd, Nagy Tamás, Pólós Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Techet Péter, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László&#13;
Akik munkánkat segítik:&#13;
Dr. Budaházi Árpád, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Kalocsai Ilona, Pádár Dávid, Tóth Mihály</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4559">
                <text>2006. május</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4560">
                <text>2006.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4561">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4562">
                <text>A5 (148x210) ; (2503 kb+405kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4563">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4564">
                <text>PPKE_itelet_4_200605</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4565">
                <text>T00076</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4566">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4567">
                <text>26 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4568">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4569">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4570">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4571">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4572">
                <text>PPKE_itelet_4_200605</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="284">
        <name>Budaházi Árpád</name>
      </tag>
      <tag tagId="281">
        <name>Cseri Tímea</name>
      </tag>
      <tag tagId="285">
        <name>Dorogi Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="280">
        <name>Farkas Balázs István</name>
      </tag>
      <tag tagId="282">
        <name>Fazekas Gergely</name>
      </tag>
      <tag tagId="291">
        <name>Juhász Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="294">
        <name>Kalocsai Ilona</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
      <tag tagId="292">
        <name>Kovács Lóránt</name>
      </tag>
      <tag tagId="286">
        <name>Nyéky Boldizsár</name>
      </tag>
      <tag tagId="288">
        <name>Pádár Dávid</name>
      </tag>
      <tag tagId="293">
        <name>Poór Viktória</name>
      </tag>
      <tag tagId="287">
        <name>Szilvásy György Péter</name>
      </tag>
      <tag tagId="289">
        <name>Teleki László</name>
      </tag>
      <tag tagId="175">
        <name>Tóth Mihály</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="261" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="503">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1e462378f99fe072710c94ffef347e19.jpg</src>
        <authentication>6e355586bd7c796a91b197eb1499ec6d</authentication>
      </file>
      <file fileId="504">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/e8a471431b52fa96e22055b568bd07b6.pdf</src>
        <authentication>eccf9de1c7c217b0874095d19ced61be</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4530">
                    <text>i

,

2006.
zuuo. április

&lt;

1 lúéleü
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomány Kar
Hallgatói Önkormányzatának lapja

2.00 &lt;304
Gáspárdy László
1937 - 2006

�öequuCŰ-

V'

ki

Diplomácia és Jog
nmjTjTgnnggwQgQii
2006. április 26. szerda

A meghívott előadók, diplomaták, képviseletvezetök, az alábbi államok
szaknyelvi-, posztgraduális képzéseit, illetve magát az országot ismertetik:

B Dél-Afrikai Köztársaság - Nagykövetasszony
EZ Új Zéland - Sárdi Rezső konzul úr
EEI Kanada- Molnár Krisztina kereskedelmi tanácsos
Rodé Eszter - a kulturális osztály vezetője
d Málta -Hangya Edina
EO Ausztrália - Éva Czeglédi, az Austrade - Ausztrál Kereskedelmi Kirendeltség
elnök-asszonya
0 Ciprus - Ács Viktória
dZ Franciaország - Elisabeth Parragh, az Idegenforgalmi és oktatási képviselet
vezetője
Az előadások 15.30 -18.30 között a II. János Pál Teremben (Szentkirályi utca 28) lesznek

:U^nn

�TARTALOM

Programajánló
A főszerkesztő tollából...
In Memóriám Dr. Gáspárdy László
Elsőként a lisszaboni Católicán
Realization of the Common
Agricultural Policy in Poland
Árvíz a Dunán (beszámoló)
Színház az egyetem
A színházról és a nézőkről
Filmajánló - Casanova
Vers
Húsvét
Csütörtöktől szombatig
Jó nekünk a dohányzás?

4.
5.
6.
9.
12.
13.
16.
18.
19.
21.
22.
23.
24.

3.

�Programajánló

FESZTIVÁL
A BELVÁROSI SZENT MIHÁLY TEMPLOMBAN
(„ANGOLKISASSZONYOK”) 1056 BUDAPEST, VÁCI
UTCA 47/B

PROGRAM:
Május 14.
Vasárnap 19.00

Május 28.
Vasárnap 10.00

W. A. Mozart: Loretói litánia
Liszt Ferenc Kórus és Zenekar — vezényel: Farkas
Mária

W. A. Mozart: G-dúr mise
Liszt Ferenc Kórus és Zenekar — vezényel: Farkas
Mária
Honlap: nyírni). communio.hu/szentmihaly

A belépés ingyenes.
Adományokat a templom XVIII. századi freskóinak restaurálására és a XIX. századi
orgona felújítására köszönettel fogadunk. A műsorváltozás jogát fenntartjuk.
Információ: (+36 1) 337 8116

FELHÍVÁS
Kedves Ha Ugatótársaim [Karunkon és a Testvérkarokon]! Kedves Öregdiákok!

Az ítélet című kari lap szerkesztősége szeretettel kér minden kedves graduális és posztgraduális képzésen résztvevő hallgatót,
valamint Karunk öregdiákjait, hogy aki szeretne részt venni a szerkesztőség munkájában, vagy segítené a szerkesztőség
munkáját, jelentkezzen az alábbi e-mail címek egyikén:
dorogi@jak.ppke.hu; teleki@jak.ppke.hu
Üdvözlettel az ítélet című kari lap szerkesztőségének nevében:

Dorogi Zsolt — főszerkesztő

Impresszum:
PPKE-JÁK HŐK ítélet c. újság

Korrektor.

Lapkiadó: Dr. Bandi Gyula dékán, és Kovács Lóránt (Lóci)

A Szerkesztőség tagjai:

Hallgatói Önkormányzat elnöke

Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos,
Fiilöp Emese, Hutflesz Krisztina, Mayer Ottó Richárd, Nagy
Tamás, Pólós Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr
Ádám, T cehet Péter, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler
László

Poór Viktória és Teleki Levente
Főszerkesztő'. Dorogi Zsolt Pál

| Általánosfőszerkesztő-helyettesek:

Juhász Gábor
Teleki László János
Elektronikusfőszerkesztő-helyettes:

Akik munkánkatsegítik: Dr. Budaházi Árpád, Dr. Koltay András,

Farkas Balázs István

Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid

Főszerkesztő-helyettesek:

Cseri Tímea és Fazekas Gergely

4.

�A főszerkesztő tollából...
Dorogi Zsolt Pál

Kedves Olvasóink!
Néhány héttel ezelőtt, amikor bekanyarodtam a Szentkirályi
utcába, már messziről lobogott a Kar homlokzatán a fekete zászló.
Majd beléptem az irodába és döbbent csönd követte a kérdésemet. A
kérdés nem maradt megválaszolatlan. Mi a magunk módján
szeretnénk tisztelegni és megragadni a szót.
Újságunk e száma egy olyan nagyszerű tudós munkásságának,
emberiességének tiszteleg, akitől búcsúznunk kell. Nehéz még mindig
szavakat találni. Ülök a gépem előtt, olvasom Bérces László tanár úr
Professzor Úrról írt sorait, és újra meg újra megbicsaklik az ujjam.
Szemem előtt van egy idős férfi képe, akit fiatalos dinamizmus
jellemzett, kedves mosollyal fogadta a hallgatók köszöntéseit, és
mindig lelkesedéssel lépett a katedrára. Olyan tanár volt Ő, aki a
hallgatók iránti tiszteletét, a jogba vetett hitét mindig felvállalta, és
hinni tudott abban, hogy nehéz időkben is az igaz út a helyes. A közelmúltban a Kar polgárai és
köztük mindenekelőtt a Kar hallgatói Pro Facultate díjjal köszönték meg Professzor Úr szűnni nem
akaró kitartását, azonban, úgy érzem, ez még mindig kevés. Hallgatóként egyszer volt lehetőségem
Professzor Úr előadását meghallgatni; egy magasabb évfolyam órájára látogatva. Az az érzés és
benyomás, ami akkor ért, arról tanúskodik, hogy nem elég, ha valaki a tudomány magas szintű
művelője, nem elég, ha jó humora van, nem elég, ha tiszteleg mások előtt, és mértékletességre tanít,
hanem éreztetnie is kell, hogy azért, mert mi hallgatók vagyunk, mi is értékes polgárai lehetünk
Karunknak. Ő mindent megtett azért, hogy tudását átadja, és megóvjon minket azoktól a
buktatóktól, amiket saját maga esetleg megélt. Nagyon sajnálom, hogy a mostani hallgatóság nagy
része nem értheti, kit is kell nélkülöznie ezen túl, mert nem adatott meg, hogy ismerjek. De az a több
ezer hallgató, aki már végzett, vagy éppen most végez, kollégái mellett érzik a fájdalmat, és tudják,
hogy Professzor Úr pótolhatatlan!

5.

�IN MEMÓRIÁM

Prof. Dr. iur. habil. Gáspárdy László (1937-2006)
Dr. Bérces László - mestertanár

Vannak felejthetetlen nagy nevek, amelyek
egy-egy egyetemmel, egy-egy tudományággal
mindörökre összefonódnak. Ilyen nagy
egyéniség volt karunk professzora, a Polgári
Eljárásjogi Tanszék és a Doktori Iskola egykori
vezetője Dr. Gáspárdy László.
Néhány hete még olaszországi előadó
kőrútunkat terveztük, és akkor még gondolni
sem mertem arra, hogy mára ebből csupán a
szívemet elszorító nekrológ marad. Szeretett,
tisztelt, nagyra becsült professzorunk
eltávozásával nemcsak egyetemünket, hanem az
egész magyar és nemzetközi jogásztársadalmat
nagy veszteség érte.
Annak bizonyságául, hogy egész életét a
jogtudománynak szentelte, szolgáljon röviden az
alább ismertetendő életútja. 1937. október 11-én
Budapesten született, egri származású orvosművésztörténész házaspár második fiúgyerme­
keként. 1956-ban a budai Toldi Ferenc Gimná­
ziumban kitűnő eredménnyel érettségizett. 1960ban a szegedi József Attila Tudományegyetemen
summa cum laude minősítéssel szerzett jogi
doktori oklevelet. 1962-ben kitűnő
eredménnyel tett jogi szakvizsgát. Széleskörű
nyelvismerettel
orosz, német, olasz nyelv­
vizsgával rendelkezett, és ezeken a nyelveken
számtalan publikációja jelent meg. 1960-tól
1982-ig ügyészi alkalmazásban állt. Ügyészi
tevékenységének utolsó éveiben a Fővárosi
Főügyészség Polgárjogi Osztályát vezette. 1968ban „A tilos szerződésekről” írt értekezésével lett
a tudomány kandidátusa. Ügyészi munkája
mellett folyamatosan végezte oktatói és kutatói
tevékenységét is. Kezdetben tanított az ELTE
Állam- és Jogtudományi Karán, a Budapesti
Műszaki Egyetemen, valamint az Országos
Vezetőképző Központban is. 1980 óta részt vett a
polgári eljárásjogi kodifikációban. Akadémiai
doktori címét „A polgári per idődimenziói”

című monográfiájával
szerezte. 1982-ben a
Miskolci Egyetemen
akkor létrehozott
Állam- és Jogtudo­
mányi Karon is elkezdte
egyetemi oktatói
munkáját. Itt egészen
2003-ig állt munka­
viszonyban. Vezette a
Polgári Eljárásjogi
Tanszéket. Igazgatója volt a Civilisztikai
Tudományok Intézetének, közben betöltötte a
kar dékánhelyettesi posztját is. Az MTA miskolci
Akadémiai Bizottsága Állam- és Jogtudományi
Szakbizottságának és a Magyar Egyetemi
Tanárok miskolci csoportjának elnöke is volt.
Egyik alapítója és vezetője volt a Deák Ferenc
Doktori Iskolának. Tevékenységét a miskolci
egyetem Pro Universitate és Pro Facultate
lurisprudentiae kitüntetésekkel ismerte el.
Egyetemünk Jog- és Államtudományi
Karának annak 1995-ben történt megalapí­
tásától kezdődően kiemelkedő tekintélyű tan­
székvezető egyetemi tanára volt, egészen 2005ben történt nyugállományba vonulásáig. Vezette
a Polgári Eljárásjogi Tanszéket, és a nyugdíjba
vonulását megelőző években a Doktori Iskola
igazgatói tisztét is betöltötte. Nagy szeretet és
tisztelet övezte mind az egyetemi hallgatóság,
mind pedig közvetlen munkatársai részéről.
Karunk hazai és nemzetközi elismertségéhez
kevesen járultak oly mértékben hozzá, mint
ahogy azt Dr. Gáspárdy László professzor úr
tette.
Olyan mértékű tudományos munkássággal
és nemzetközi elismertséggel rendelkezett, amely
példaértékű lehet valamennyiünk számára.
Ennek bizonyságául szolgáljanak a teljesség
igénye nélkül tudományos munkájának alábbi

�adatai: könyvek, könyvrészletek: 40;
folyóiratcikkek: 126; díjnyertes pályaművek: 9;
szakvélemények, kutatási összefoglalók: 44;
korreferátumok: 18; lektori vélemények: 30;
opponencia, előopponencia: 13; könyv­
ismertetés: 27; világkongresszusok nemzeti
referátumai: 11; tudományos ismeretterjesztés,
fordítások: 5; antológia: 1. Fentiekből
megállapítható, hogy több mint 400
publikációja jelent meg.
Professzor Úr tagja volt az alábbi szakmai és
társadalmi szervezeteknek: MTA Jogtudományi
Bizottsága, Jogtudományi Közlöny Bizottsága,
az International Association of Procédural Law,
Associazione Italiana tra gli studiosi dél processo
civile, Wissenschaftliches Verein für
Internaitonales Privatrecht und Zivil­
verfahrenrecht, Jogi Szakvizsgabizottság, MTA
Miskolci Akadémiai Központja Polgári
Eljárásjogi Munkabizottsága, MTA közgyűlése,
Magyar Egyetemi és Főiskolai Tanárok
Egyesülete és Magyar Professzorok Világtanácsa.
Szakmai tevékenységét nemcsak Magyar­
országon, hanem Európa szinte minden jelen­
tősebb egyetemének jogi karán ismerték és
elismerték. Nagysikerű előadásokat tartott
többek között Róma, Athén, Milánó, Jéna,
Trieszt, Bari, Bologna egyetemein.
Dr. Gáspárdy László Professzor Úrról

azonban nemcsak mint nagytekintélyű
nemzetközileg is elismert jogtudósról kell
megemlékezni, hanem mint az élet egyéb
területein is, páratlan műveltségű emberről, atyai
barátról, katolikus hívőről és családapáról. Akik
közvetlenül ismertük, és atyai barátunkként
tiszteltük, gyakran jöttünk zavarba irodalmi,
történelmi, művészeti műveltséggel kapcsolatos
beszélgetéseink során. Közvetlen és kivételes
humorérzékkel megáldott ember volt. Mindez
legalább annyira jellemzi, mint az általa elért
tudományos eredmények. Tudatosan építette ki
tanszékeit, amely kollektívákat mindig a
kölcsönös bizalom jellemezte. Az általa
kiválasztott munkatársaknak szabad kezet adott.
Jó volt éreznünk felénk áradó szeretetét és
bizalmát. Mindig felnéztünk rá. Atyai barátom
nemzetközi elismertségének köszönhetően abba
a szerencsés és kiváltságos helyzetbe kerülhettem,
hogy olaszországi előadói kőrútjainkon
családostól együtt lehettünk, és magam is
előadást tarthattam. Útjaink során soha egyetlen
unalmas percünk, egyetlen tartalmatlan
pillanatunk nem volt. Beszéltünk a hitről, a
családról, az egyetemi oktatásról, az irodalomról
és a művészetekről.
Az „Universitas” szó jelentését az eredeti
értelmezésének megfelelően kezelte. Ennek a

7.

�szónak az eredeti jelentése: tanárok és tanulók
összessége. Vallotta (vallottuk), hogy ebben
prioritása a „tanulóknak” van. Nem a hallgatók
vannak miértünk, hanem mi vagyunk a
hallgatókért. Ez a vezérelv vezette tanszékünk
munkáját. Néha kimondva, kimondatlanul azt
rótták fel tanszékünknek, hogy túlzottan
humánusak vagyunk. Tanszékvezetőnk
vezérelvét követve azt vallottuk, hogy elsősorban
nem arra vagyunk kíváncsiak, mit nem tud,
hanem, hogy mit tud az egyetemi hallgató,
továbbá, hogy emberileg mennyire alkalmas a
jogi pályára. Tanszékünk a Karunk fő
célkitűzésének figyelembevételével, katolikus
keresztény értékrenden működött és oktatott.
Dr. Gáspárdy László professzor úr mindig azt
tartotta szem előtt, hogy a jogállam felépítése

érdekében keresztény szellemiségű, jogot végzett
embereket bocsássunk ki a társadalom
legkülönbözőbb területeire. Katolikus
keresztény értékrend alapján élt egész életében,
családjával együtt. Abban, hogy ezeket a
hatalmas eredményeket sikerült elérnie, nagy
szerepe volt kedves feleségének Dr. Tilly
Ilonának, akivel példamutató szeretetben
nevelték fel három gyermeküket, és aki
mindenben segítette tudományos munkássá­
gának gyakorlását.
Halálával pótolhatatlan veszteség érte
családját, Egyetemünket, a magyar és a
nemzetközi jogásztársadalmat. Szellemiségét
mindörökre megőrizzük. Isten bennünket úgy
segéljen!

Pro ^KultAtc
PPKE-JÁK • KARI NAP • 2006.05.04

ELŐZETES A PROGRAMOKBÓL
DÉLBEN SZENTMISE,
DÉLUTÁN DÍJÁTADÁS, ELŐADÁS,
BESZÉLGETÉSEK,
UTÁNA BOGRÁCSPARTY ÉS LACI PECSENYE,
BORKÓSTOLÓ ÉS SOK MEGLEPETÉS
Szervező: PPKE JÁK HŐK, Információ: www.pazmanyonline.hu

8.

�Informális:

Elsőként a lisszaboni Católican
Tóth Zsuzsa

Tavaly májusban még úgy készültem,
hogy Dániában vagy Lengyelországban
fogom kezdeni szeptemberben a tanévet,
mint erasmusos diák. De az élet egy igazi
meglepetést tartogatott számomra:
kiderült, hogy mehetek Portugáliába! Az
első gondolatom, amikor hallottam
Lisszabonról, az volt , hogy nagyon
érdekes lehet, de messze van és ráadásul
én lennék ott az első Pázmányos diák.
Röviden: kicsit bizalmatlan voltam. De
szerencsére a bizalmatlanságomnál
nagyobb volt bennem a kíváncsiság és a
kalandvágy. Belevágtam!
Az út előtt próbáltam minden lehetséges
információt beszerezni az egyetemről és a
szállásokról, megélhetési körülményekről.
Lisszabonban a jól kiépített metró- és
vonathálózat segít-ségével bárhová el lehet jutni.
Fontos, hogy már az odaérkezés után érdemes
kiváltani a helyi bérletet (Lisboa Viva). A szállást
illetően két lehetőség adott. Az egyik az egyetem

kollégiuma, mely igen jól felszerelt, egy ágyas,
zuhanyzós szobákból áll és kétszeri étkezést is
biztosítanak. Viszont megoldás az albérlet is, az
egyetem segít a megfelelő lakás megtalálásában,
ahol általában főzésre is van lehetőség vagy az
egyetem menzáját is választhatjuk. A hétvégéket
érdemes városnézéssel tölteni, mivel vasárnap 14
óráig a múzeumok ingyen látogathatók.
Lisszabonban az erasmusos programokat
városszinten tervezik a külföldi diákok részére. A
hetente tartott partikon kívül három, több napos
kirándulást is szerveztek Algarve-ba, a déli
tengerparthoz, Portóba, az ország északi részébe
és Spanyolországba.
Soha nem felejtem el azt a percet, amikor
megpillantottam Lisszabont a repülőből!
Csodálatos volt, teljesen más, mint a
képzeletemben! Az első hetekben az egyetem
lánykollégiumában laktam, ahol nagyon jó
körülmények és barátságos hangulat fogadott.
Később átköltöztem a Gracara, ahol egy tipikus
portugál bérházban laktam erasmusos
diákokkal. Az egyetemem, a Universidade
------- ---------- Católica Portuguesa, az
egyik legelismertebb
egyetem Lisszabonban, s
ez különösen igaz a jogi
karára. A campus
pálmafás, virágos
kertjével a város külső
részében található a
Campo Grande (állami
egyetem) mellett.
Tárgyfelvételnél úgy
döntöttem, hogy
amerikai precedens jogot
fogok tanulni angolul, s
hamar bebizonyosodott,
hogy jól választottam.
Professzorunk, az évekig
9.

�bíróként is dolgozó, Bruce La Pierre a St.Louis-i
Washington Egyetemről jött egy szemeszterre a
Católicara. Amerikai alkotmányjogot és angloamerikai jogot tanított nekünk, a legfontosabb
amerikai eseteket vettük végig az órákon.
Tanárként és emberként is igaz példaképre
leltünk benne. A másik tárgyam, az európai
kártérítési jog volt, olasz professzorunk igen
élvezetes előadásokat tartott. A gazdag kínálatú
jogi tárgyakon kívül az erasmusos diákok
számára portugál nyelvtanfolyamot is
indítottak, amely két okból is nagyon hasznos
volt. Nyelvet tanulhattam és
megismerkedhettem sok más külföldi diákkal is!
Tanárnőnk, Maria Cavaco Silva, igazi
portugálként, nem csak a nyelvet tanította
nekünk, hanem rengeteget mesélt a portugál
hagyományokról, gondolkodásról. Idén lesz a
köztársasági elnök választás Portugáliában,
tanárnőnk férje is a jelöltek között van, ha
minden az előrejelzések szerint alakul, néhány
héten belül a tanárnőnk Portugália első asszonya
lehet!
10.

Az osztályom nemzetközi
társaság volt, a legjobb
barátaim koreai, kameruni,
portugál, német és lengyel
nemzetiségűek voltak.
Mindannyian bár különböző
kultúrákból, életkörülmények
közül jöttünk, de alapvetően
céljaink és vágyaink hasonlóak
voltak, ezért nagy összhang
alakult ki közöttünk. Együtt
fedeztük fel Lisszabont és
környékét, sokszor pedig
összeültünk megvitatni az
órákon felmerült jogi
kérdésket is, ez igazán új
tapasztalat volt, eddigi
tanulmányaim során ez a fajta gyakorlat
hiányzott számomra.
A tanulás és az új barátok megismerése
mellett próbáltam minél több helyre ellátogatni,
mind a fővárosban, mind vidéken. Lisszabonban
az a legizgalmasabb, hogy egy helyen rengeteg
különböző látnivaló található. A Parque das
Nacoes-on, a volt 1998-as Expo területén, úgy
érezhetjük, mintha a jövőben járnánk, a
futurisztikus épületek tömkelegé, a Vasco de
Gama híd és torony, a hatalmas Oceanárium
igazán nem mindennapi látnivalók. A kedvenc
helyeim egyike mégis a középkorban már
meglévő városrész Belém volt, mely késő gótikus
templomáról és a hozzá tartozó Jeromos
kolostorról híres. A nevezetességek megtekintése
után Belémben nem szabad kihagyni a neves
cukrászdát, a Patéis de Belém-t. Itt készítik már
1837 óta a Pastéis de Belém-t, melyet forrón,
fahéjjal és porcukorral tálalnak. A portugálok
sokszor a Tejo partján, a Felfedezők Emlékműve
és a Tőrre de Belém közelében lévő parkban
fogyasztják el ezt a rendkívül finom édességet.

�Belémtől körübelül húsz percre van villamossal
Lisszabon valódi belvárosa, a Rossio. Ezen a
téren egyfolytában pezseg az élet, két szökőkútja
még télen is működik, a 200 éve létező Nicola
kávéház terasza mindig tele van vendéggel, s
természetesen a cipőpucoló mesterek is
szorgosan dolgoznak a téren. A Rua Augustan
végig sétálva kiérhetünk a másik központi helyre,
a Praca Comerciora vagy a híres 28-as villamossal
tehetünk romantikus városnézést a hétdombra
épült városban. Fantasztikus élmény electricoval
utazni, amely olyan mint a hullámvasút. A Szt.
György várat is útba ejti a villamos, ahonnan
csodálatos kilátás nyílik az egész városra!
Lisszabon környékén nagyon érdemes felkeresni
Sintrat, Queluzt, Estorilt és a közvetlenül az
óceán parton fekvő Cascaist. Mindegyik kisváros
egy ékszerdoboz, főleg Sintra, amely évek óta
rengeteg turistát vonz három kastélyával és
csodaszép természeti adottságaival. Sintratól alig
fél órányira található Cabo da Roca, a kontinens
legnyugatibb pontja. A hely maga, egy hatalmas
szikla világítótoronnyal, amely az óceán fölé
magasodik, a panoráma lenyűgöző, főleg
azoknak, akik még soha nem láttak óceánt.
Szerencsés voltam, mert kétszer is eljutottam ide,
s az óceán két „különböző arcát” is láttam.
Először szikrázó napsütés volt, másodszor vihar
és rettenetesen erős szél.Ezt az élményt nem lehet
leírni, ezt látni kell! A Tejo déli partjára is át lehet
menni komppal vagy vonattal. Átkelve az Április
25. hídon megnézhetjük a Christo Rei szobrát,
mely hasonló a Rio de Janeiroban látható Jézus
szoborhoz.
Lisszabonon kívül Portóba és Fatimába
látogattunk el. Mindkét helyen végig esett, mivel
a portugál tél jellemzője a végeláthatatlan eső.
Portóban csak egy napot töltöttünk, s ez elég
kevés idő volt ahhoz, hogy részleteiben
megismerjük. De az feltűnt, hogy Lisszabonhoz

képest zártabb, a régi időket, szokásokat jobban
őrző, nem annyira kozmopolita város. Fatima
igazi meglepetés volt, kezdettől fogva el akartam
jutni ide, többek között azért is, mert én és a
barátom is úgy éreztük, hogy ide el kell
mennünk, másrészt hallottam a fatimai magyar
kálváriáról. Először a jelenés helyét néztük meg
és a nagytemplomot, majd némi útbaigazítás
után eljutottunk a város szélén található
kálváriához. 1966-ban kezdték el építeni, az
Egyesült Államokba és Kanadába emigrált
magyarok adományaiból. Minden stáción
magyarul olvasható a felirat. A kálvária domb
tetején a Szt István kápolna áll, amit szintén a
Nyugaton élő magyar testvéreink építettek ezen a
szent helyen.
Eleinte a legfőbb okom az Erasmus ösztöndíj
megpályázására az volt, hogy az angol
nyelvtudásomat gyarapítsam. De az útra való
készülődés, s az ott eltöltött időszak alatt számos
más tapasztalattal gazdagodtam. Ugyanúgy
kellett intéznem a mindennapi teendőket,
ismeretségeket kellett kötnöm, tanulmányi
ügyeimben kellett eljárnom, pont mint itthon,
csak idegen környezetben. A dolgok
működésének e fajta megtapasztalása volt
számomra a leghasznosabb. Ezenfelül pedig igaz
barátokra leltem és élhettem Lisszabonban, ami
mindig is az volt, ami ma is, igazi otthon a
„lisboetaknak” és nyitott, őszintén befogadó
város a messziről érkezőknek.

(Portugáliával kapcsolatos bővebb
információért fordulj átok hozzám!
dramondville@yahoo.com
Az egyetem
honlapjának címe: www.fd.ucp.pt)

11.

�Realization of the Common Agricultural Policy in Poland
Marcin Szewczak - John Paul II Catholic University of Lublin

Since 1 May 2004 Poland and Hungary are allocation of fruit and vegetables not for sale.
trying to implement rules of the common Agency is also responsible for administering
agricultural policy. Poland has a big potential in commodity trade in agri-food products with
the agricultural field, so this sector is very foreign countries.
important for better living people in Poland and
The Agency for Restructuring and
also for faster development.
Modernization of Agriculture supporting Polish
Poland with the total area of 312 700m and farmers, entrepreneurs operating in processing
the population of 38.2 million takes the 9th industry and rural area inhabitants since 1994
position in Europe and 69th in the world. Polish mainly through subsides to interest on banking
agriculture is characterized by highly fragmented working capital and investment credits, as well as
farms, a large number of people working on co-financing rural infrastructure and measures
them, domination of soils of average or poor aimed at training and education of the youth
agricultural quality and a relatively low usage of and adults, became the second beside
industrial means of production. Despite this Agricultural Market Agency paying agency for
Poland is a significant producer, worldwide and the Common Agricultural Policy and structural
in Europe of many agricultural horticultural policy mechanisms in agriculture. The Agency is
and animal products. In the year preceding the responsible for: direct payments to arable land,
European Union integration low profitability of common organization of fruit and vegetable, as
agricultural production and difficulties in well as fish and processed fish markets, Rural
selling agricultural products made on farms Areas Development Plan. The Agricultural
contributed to a growing tendency to leave Property Agency carries out tasks related to
agricultural land lying fallow or idle. Obtaining setting up family farms, improving agrarian
direct payments, conditioned by maintaining structure, creating conditions for a rational use
the agricultural character of the land as well as of the State Treasury Agricultural Property
the possibility to receive financial aid from Resource production potential, restructuring
structural funds for the development of farms and privatizing State Treasury property utilized
are conducive to the improvement of for agricultural purposes, trading in property
agricultural economy.
and the other State Treasury assets used for
Realization of the Common Agricultural agricultural purposes administrating the State
Policy in Poland is realized by three agencies: Treasury property resources intended for
Agricultural Market Agency, Agency for agricultural purposes, securing the State
Restructuring and Modernization ofAgriculture Treasury property and supporting the
and Agricultural Property Agency. The establishment of private farms on the State
Agricultural Market Agency is responsible for Treasury land.
the following Common Agricultural Policy
The present government is going to change
mechanisms: intervention purchases and sales of the position of the these three agencies trying to
cereals, butter, low-fat instant milk, beef and make from them one big agency. But it won’t
sugar; subsidies to private storage of cheese and change the whole agricultural policy in the
meat; subsidies to processing of butter and Poland which is on the right way to achieve the
cream; assigning quotas of milk production, raw level of the other older European Union
tobacco; subsides to dried fodder production, members.
12.

�Árvíz a Dunán (beszámoló)
Straszinszky Csaba III/L

Március 29-én éppen a munkahelyemen a
napi munkámmal foglalatoskodtam, amikor
megcsörrent a telefonom. A vonal túlsó végén a
III. kerületi Polgári Védelmi Kirendeltség egyik
munkatársa volt, és azt mondta: „Csaba, baj van,
jön a víz!”.
Mint a médiából nyílván Ti is tudjátok,
március 29-én Budapestnél kilépett a Duna a
medréből. Akkor még csak sejtések voltak, hogy
mekkora lesz a dunai árvíz. Arra viszont senki
nem számított, hogy még a 2002-es vízszintet
(848 cm) is átlépi, pedig akkor egy több mint 100
éves rekord dőlt meg. De sajnos így történt, az
idei tetőzés 856 cm-nél következett be.
Biztos érdekel Benneteket, hogy engem miért
is hívtak ezzel a mondattal. A négy évvel ezelőtti
árvíz során egy gyerekkori barátommal a TV

felhívására kimentünk önkéntesként segíteni a
Római partra. A végeredmény az lett, hogy ott
ragadtunk a Fővárosi Polgári Védelmi és
Katasztrófavédelmi Szövetség (www.fpvsz.hu)
III. kerületi tagozatánál. Azóta is aktív tagjaként
ifjúsági versenyeken veszünk részt, és ha kell,
megyünk segíteni. Szerencsére eddig nem volt rá
szükség. Most viszont nem csak a mi
segítségünkre számítottak, hanem bíztak abban,
hogy önkénteseket is tudunk toborozni.
Azonnal eszembe jutott, hogy talán a Mi
egyetemünk hallgatói is részt tudnának venni a
védekezésben. Szerencsére elértem Dr. Nyéki
Boldizsárt és Ö nagyon készségesen felrakta a
pazmanyonline-ra a felhívást. Ez úton is
köszönöm Neki!
Ha

már

a

„köszönet”-nél

tartunk...

13.

�Tanulságként elmesélem, hogy mi volt az egyik
legfontosabb tapasztalatom a négy évvel ezelőtti
és a mostani árvízzel kapcsolatosan. Rájöttem,
hogy a szó, hogy „köszönöm” mennyire sokat is
jelenthet. Korábban még soha nem hallottam
emberek szájából ennyire őszintének e szót. A
veszélyeztetett területeken élő emberek teljes
szívükből mondtak köszönetét nekünk, a
védelmi munkákban résztvevő önkénteseknek,
és a helyi Polgári Védelmi szakembereknek az
irányításért. A kiosztott homokzsákok száma
több mint 235000 db volt, a fólia 10000 m2. A
homokot és az agyagot szinte éjjel-nappal hozták
a teherautók (agyag 460 m3, homok 860 m3). Az
önkéntesek száma most is meghaladta az 5001000 főt, és volt nap, amikor ennél többen is
voltak. A segíteni akaró emberek Budapest, és a
környék rengeteg pontjáról érkeztek. Amikor a
homokzsákokkal megrakott teherautó platóján
ülve mentünk gátat építeni beszélgettünk, és
kiderült, hogy milyen sokféle ember jött. Volt ott
építészmérnök, autószerelő, önkéntes lelkész,
tartalékos katona, pizza futár, informatikus,
közgazdász, jogász, egyetemista, középiskolás,
kubikus, nyugdíjas, börtönbüntetését töltő rab,
és ami engem a legjobban megdöbbentett,
munkanélküli. Munkanélküli, akinek a saját
problémái mellett eszébe jutott, hogy mivel ráér
(mert nincs munkája) kijön, és segít. De meg kell
említenem azt a rengeteg rendőrt, polgárőrt, vízipolgárőrt, segélyszervezeteket, akik a
munkájukkal segítettek.

Akiről semmiféleképpen nem szeretnék
megfeledkezni, az Irma néni és férje, akik
nyugdíjasként igyekeztek erejükhöz mérten
segíteni. Ő volt az egyik színfolt, aki ha
megérkezett a Polgári Védelmi sátorhoz, rögtön
átvette ott a „parancsnokságot”. Ő osztotta az
ételt, „kiosztott” mindenkit, ha nem Ő
14.

melegíthette a kávét, vagy az ételt. Felvezette a
nyilvántartásba a kiadott homokot, zsákot,
lapátot stb. Ha kellett hazaszaladt gyógyszerért a
rendőröknek. Tudjátok, az a mindenki
nagymamája típus. A férje lapátolt, gátat épített,
tehát segített, ahogy csak tudott. Érdekes és jó
volt nézni, ahogy az emberek (nők, férfiak,
gyerekek) lapátolnak, gátat erősítenek, és ha kell,
a telefonszámukat adják és felajánlják, hogy az
éjszaka közepén is jönnek, ha szükség van rájuk.
Jó volt megtapasztalni a rengeteg ember önzetlen
segítségét. Egy szép pillanat volt azoknak, akik
látták, ahogy a Polgári Védelem és a Vízi­
polgárőrség megment egy őzikét, aki az erdőből a
gátra keveredett. De emellett hoztak ki sátorban
alvó hajléktalant, akinek a víz elvitte a sátrát.

Rengeteget tudnék még írni azokról az
emberekről, akik segíteni jöttek, de úgy érzem,
beszélni kell néhány rossz tapasztalatról is.
Néhányat leírnék ezek közül is, annak ellenére,
hogy nem ez volt a meghatározó és maradandó
élmény. Az egyik legnagyobb problémát az
jelentette, hogy az ott lakók későn kaptak észbe,
és akkor már nehéz volt a védekezés. Hiába
figyelmeztették őket a szakemberek, nem
számítottak ekkora árvízre. A másik gondot az a
rengeteg — saját szavaimmal leírva — „katasztrófa
turista” jelentette, akik hétvégi programnak
szánták, hogy kijönnek megnézni más ember
szenvedését, és küzdelmét a víz ellen. Ennyi
embert egy április eleji hétvégén még nem látott a
Római-part. A több tonnás, homokot és agyagot
szállító kamionok között kisgyerekekkel,
biciklivel cikázva, a gátra felmászva (ami azért is
veszélyes, mert az átázott gát meggyengülhet), a
védekező embereket fényképezve töltötték az
időt. Naplementekor pedig szerelmes párok
álltak a gáton egymást átkarolva, és nézték a
vízben álló házakat. Ez szerintem csöppet sem

�romantikus, és számomra ez nem jelentene
kikapcsolódást. El kell mondanom, hogy néha
még a rendőrök sem bírtak az emberekkel.
Egyik éjjel, amikor én is ott voltam,
megpróbáltak a lezárt területre bejutni a
fosztogatók, és hátrahagyott üres házakat
szemelték ki célpontnak. Szerencsére a rendőrség
és a polgárőrök ezt megakadályozták. Az ő
munkájuknak köszönhetően egyetlen egy
bűncselekmény nem történt az árvíz idején.

épségben maradjon, egy darabon elérte a víz a gát
tetejét, majd egyszerre nagy robajjal áttörte a
gátat és bezúdult a víz. Szerencsére azért sikerült
megállítani, és 15-20 ház még így is épségben
maradt.

Remélem, aki ezt az írást elolvasta és
érdekesnek találta, hasonló esemény
bekövetkeztekor eszébe fog jutni, hogy
jelentkezik, és segít. Ha csak néhányan innen az
Egyetemről is jönnek és segítenek, az is sokat
jelent azoknak, akik bajban vannak.

Végezetül engedjetek meg még néhány
mondatot a védekezésről. Furcsa és ijesztő érzés
volt látni, hogy mekkora úr a víz. Amikor négy
éve 12-15 órán keresztül építettünk az ártéren
belül egy gátszakaszt, hogy legalább néhány ház

15.

�Kultúra

Színház az egyetem
Tóth Máté

Tisztelettel köszönt mindenkit a Szofi
Egyetemi Színtársulat (SZESZ) új, állandó
rovatában. Havonta megjelenő írásainkban
szeretnénk bemutatni társulatunk egy-egy tagját,
illetve azokat a darabokat, amelyek a
közeljövőben a társulat műsorán feltűnhetnek,
végül pedig tájékoztatjuk a Nagyérdeműt az
aktualitásokról, előadásaink tervezett
időpontjáról.
Elsőként ismerjétek meg Fügedi Zsófiát, a
társulat alapító rendezőjét!
-Mondanál magadról pár szót
bemutatkozásképpen?
-1983-ban születtem Budapesten. Egerben
érettségiztem a Gárdonyi Géza
Gimnáziumban, de a családommal
Mezőkövesden lakok. Jelenleg a IV.
évfolyamra járok a nappali tagozaton.
-Mi adta az ötletet, hogy színjátszó kört
alapíts?
-A gimnáziumi évek alatt szerepeltem egy
amatőr színjátszó társulatban, mint színész,
és nagyon jól éreztem magam benne. Mivel
az egyetemen nem volt ilyen, 2003 őszén
felhívást tettem közzé, amire sokan
jelentkeztek, így a következő év tavaszán
meg is tarthattuk az első előadást.
-Miért döntöttél úgy, hogy rendező leszel, és
nem színész?
-Eleinte az enyém volt minden szervezési
feladat, ami magába foglalta a próbák
felügyelését is. Először mindenki játszani
szeretett volna, így rám hárult ez a gyakran
hálátlan feladat. A legutóbbi két
darabunkban azonban szerepeltem is, a
Szájkosárban Luisát, a lázadó feleséget, a
Pablito nővéreiben pedig Celeste nővért
játszottam. Ebben a félévben a Tartuffe-ben
16.

ismét csak mint rendező veszek részt.
-Sok barátra tettél szert az eddigi szűk három
év alatt?
-Egyértelműen, és bár időről-időre van, aki
kiválik a társaságból egyéb elfoglaltságai
vagy éppen külföldi ösztöndíj miatt, mindig
jönnek újak, akik nagyon gyorsan
beilleszkednek. Sokan csak innen ismerik
egymást, hiszen a társulatban minden
évfolyamról van hallgató. Ebben a félévben
14-en játszunk a készülő produkcióinkban.
-Mik a terveid az egyetem elvégzése után?
-A joggal párhuzamosan teológiát is
hallgatok, szívesen lennék egyházjogász. A
jogbölcseleti tantárgyak mellett a büntetőjog
az egyik kedvencem, így szívesen dolgoznék
valamelyik ügyészségen, s bár távol áll
ezektől, de érdekel a tanítás is.
Gyakran kérdezik, hogy milyen módszerrel
választjuk ki az előadandó darabokat. Nos, a
színjátszásnak a haszna a jó társaságon és a jogász
számára egyáltalán nem hátrányos jó
beszédtechnika elsajátításán és gyakorlásán túl
az, hogy mindenki igyekszik bővíteni az
irodalmi látókörét minél több darab
elolvasásával. A legjobbnak ítélt drámákból ez
után kiválasztjuk a nekünk leginkább tetszőt és
lehetőségeink szerint megvalósíthatót. Ügy
gondoltuk, ezekből a darabokból érdemes volna
e helyütt bemutatni a legérdekesebbeket. Ezúttal
Tóm Stoppard Árkádia című művére esett a
választás.

A szerző 1937-ben született Plzenben, brit
szülőktől, akikkel két évvel később Indiába, majd
a világháború után Angliába költözött. A
hírnevet az 1966-ban írt Rosencrantz és
Guildenstern halott című, abszurd-filozofikus
tragikomédia hozta meg számára, amelyből

�1990-ben filmet is forgatott. Az Árkádia újabb
darabjainak egyike, 1993-ban mutatták be
először Londonban. A mű cselekménye a Croom
család főúri birtokán felváltva játszódik 1809 és
napjaink között. A család a bontakozó új stílus, a
romantika jegyében alakíttatja át a parkot,
napjaink tudósai pedig őket kutatják. Ám ez csak
a kerettörténetet adja, a szereplők között szó esik
szerelemről, irodalomról,
természettudományokról. A csapongó témák és
a könnyed, szellemes dialógusok miatt kortársai
gyakran bélyegzik a szerzőt „kommersznek”,
mások csak sejtelmesen annyit mondanak:
modern. Akárhogy is, a darabban felvetett
filozófiai és tudományos kérdések mélységét és
aktualitását bizonyítja, hogy a legnevesebb
tudósok írtak róla recenziót. Az Árkádiát nálunk
eddig egyszer mutatták be, 1995-ben a Katona

József Színházban. Az érdeklődők
megtalálhatják a darabot a következő kötetben:
Upor László (szerk.): Holdfény — Öt mai angol
dráma Bp. Európa 1995.
Ebben a félévben két színdarabot tervezünk
előadni május első hetében. Moliere Tartuffejét,
illetve Karinthy Ferenc egy két szereplős
kamaradarabját, a Gellérthegyi álmokat. Ha
valaki szívesen részt venne a színjátszó kör
munkájában, vagy csak érdekli, hogyan zajlik egy
próba, bátran nézzen be hozzánk szerdánként 3tól az I. előadóba. Addig pedig ne feledjük,
Színház az egyetem, és színész benne...

17.

�A színházról és a nézőkről
Radich Orsi

A napokban Márai Sándor Füves könyvét
lapozgatva akadtam az alábbi „szösszenetre”.
Arra gondoltam, ezúttal nem egy neves
teátrumot mutatok be írásomban, inkább
hagyom megszólalni az emberi élet
alapigazságait oly híven — bár néha cinikusan és
szkeptikusan — közvetítő írót. Természetesen mi
másról, mint a színházról...
„Epiktétosz ajánlja, hogy lehetőleg egyáltalán
ne járjunk színházba, de ha már elmegyünk,
viselkedjünk szerényen és csendesen.
A színházban ugyanis gyermekek ülnek.
Gyermekek, sőt, csecsemők. Felmegy a
vasfüggöny, megvillan a fényszóró a vörös
bársonyon, s a nézőtéren abban a pillanatban
ezer tátott szájú csecsemő ül, akik várják a csodát.
Ezek a csecsemők néhány perccel elébb,
magánéletükben komoly orvosok, értelmes
ügyvédek, szorgalmas és művelt tanárok, felelős
gondolkodású, megfontolt felnőttek voltak. De a

18.

pillanatban, mikor beültek egy színház
nézőterére, s felvillan a függöny piros bársonyán
a fényszóró tüze, ez a színházi tömeg már csak
egy gigantikus gyermekszoba apró, tátott szájú
népségének tekinthető. Ezer csecsemő várja a
cuclit. S ha megkapják a cuclit — lehet édes, vagy
keserű, mindegy —, boldogan és önfeledten,
csendesen ülnek. De ha öt percig nem kapnak
cuclit, mocorogni kezdenek, köhögnek,
ásítanak, nyűgösködnek, nemritkán gőgicsélve
tiltakoznak. Mi ez a cucli? A feszültség. Ezért
tehát ne légy túlságosan büszke a színházban, ha
tetszik neked valami. Mondd ezt: Jó gyerek
voltam, cuclit kaptam.”

Húsvét üzenetével, pedig ezzel az Epiktétosz
idézettel kívánom Mindnyájatoknak a
feltámadás örömét!
„Ne feledd, hogy a dráma, amelyikben
színész vagy, olyan, amilyennek a betanítója
akarja: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig,
ha hosszúra, sokáig
játszol. Ha a koldus
szerepét osztja rád,
azt is a természethez
hűen alakítsd.
Éppen úgy cselekedj,
ha nyomorék,
uralkodó vagy
polgár szerepét
osztja rád, mert a te
kötelességed az, hogy
a rád bízott szerepet
szépen eljátszd; a
szerep kiválasztása
másra tartozik.”
(Kézikönyvecske)

�Filmajánló

Casanova
Ablonczy Zsuzsi

Sokadik bőr újszerűén, avagy: van új a
Nap alatt
Ki ne ismerné a történetét? Na jó, azért biztos
akad olyan is. És őszintén: jó neki. Mert akkor
nem tudja, mit veszíthet, ha nem hozza össze az
élet az ő Casanovájával (akár nőről, akár férfiról
legyen is szó...). Nem siránkozik egy olyan illető
után, aki elbűvölő, megnyerő stílusú, sziporkázó
humorú, a társaság középpontja, estébé estébé.
Valószínűleg akkor sem sír különösebben, ha a
sohasem ismert illető egyik napról a másikra
távozik az életéből. Hisz’ benne se volt soha.
Sokkal megnyugtatóbb. Kihagyni a rosszfiút és
örülni a reális döntésnek. Vagy mégsem? Minden
kislány tudja, hogy Darcyt kell választani
(Bridget Jones kötött pulcsis élete értelme — a

I

szerk.), mert az a tuti nyerő. De akkor miért
biznisz Casanovának lenni? Még van, aki
beugrik a nagymamának álcázott csúnya, gonosz
farkasnak? Hát, ahogy a sokadik Casanova
feldolgozást nézem, úgy látom, még igen sok
Piroska téved el a rengetegben. (Igen, igen a
szomszéd teremben épp a PiRosszka megy...)
Tehát: Casanova érzelmes, érzéki, a nők
kedvence, a rosszfiú, az anyukák réme, a nagy
kaland a kis lányok életében; az ellenlábasa a
velejéig romlott és szenteskedő, de nagyon
karakteres és „nagyonnemszeretjük-inkvizítor”,
aki nagy törést okoz az életében, alsó hangon
megfosztva őt élete -egyik- „nagggyon nagy”
szerelmétől. Na most, az utóbbi mondatokból
egy betű nem igaz erre a filmre. Az utolsó
reményem - hogy jót zsörtölődhetek a „minek

19.

�még egy feldolgozás ebben a témában” címszó
alatt — végképp elszállt, mikor Jeremy Irons
kezdett „bohóckodni” Pucci püspök szerepében.
Ha már ő is — gondoltam akkor itt valami
nagyon nem stimmel. Örömmel vettem észre,

hogy valami nem stimmel ezzel a 1200.
Casanovával sem. Kezdeti kételkedésem („Heath
Ledger Casanova-szerepkörben? Jújj!”) hamar
elszállt. Ugyanis Heath Ledger egyáltalán nem is
akart Casanovának látszani, és ez nagyon is
megnyugtatóan hat. Mert hát — véleményem
szerint — nem is állt volna valami jól neki.
Ehelyett az adósságokkal küszködő, vicces
helyzetekbe keveredő, kikosarazható (!),
légyottról esetlenül menekülő Casanovát kapjuk
tőle, ami üdítően hat, annak ellenére, hogy
valóban a sok ezredik rém szenvedélyes és
merően újszerű Casanova-filmnek harangozták
be. Az is. Úgy értem: újszerű. Csak épp nem
„úgy”. Ez a mozi inkább a nagycsaládok vicces
kalandfilmje, mint könnyfakasztó és
érzelemfelkorbácsoló szerelmi történet. Van,
akinek ez lehangoló, van, aki pedig
megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a
történet alkotói nem próbálkoztak azzal, ami
úgyse sikerült volna: túlszárnyalni a Fellini-féle
Casanovát. így hát marad a könnyed
kikapcsolódás sok-sok vicces helyzettel,
akciódús, kardforgatós jelenettel (de persze senki
nem sérül meg — gondoljuk a 12 éven aluli
nézőkre és a nagyira is!) és a végére persze egy kis
érzelmességgel, hogy teljes legyen a Lasse
Halström által újra elővett és kissé új köntösbe
öltöztetett jól ismert képlet.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton szeretnénk szíves elnézésüket kérni azon kedves Kollégáknak, akik a korábbi hálánkat kifejező köszöntésünkből
kimaradtak; így külön köszönjük a Könyvtár Dolgozóinak és Vezetőjének, az Informatikai Csoport és a Portaszolgálat
munkatársainak, és Józsi barátunknak, aki mindig lelkesen továbbítja hívásainkat!

az ítélet című kari lap szerkesztősége

20.

�Vers
Barát Zsófi.

Barát Zsófi: Tavasz-játék

Lásd a fogság mely szobám volt
ajtaján a jégcsap-lakat
mintha eresztene lassan
zárját nyitja szűnő harag.

A Napfény kacéran néz Rá
megsimítja, játszik Vele
épp csak egy-két sugarával
kacsint rá a komor Télre.
Az pedig mint durcás fiú
ki már ezerszer látta ezt,
ellágyul most mégis megint
s minden mérget elereszt,
s lásd, megbánja ezeregyszer:
nem kedvesség volt a lágyság,
virág jelmezbe bújtatott
szúrós csalános-csalárdság.
Az ajtó hát könnyen enged,
süt a napfény, hívogat;
átlépem mi már csak emlék:
tócsa lett a jégcsap-lakat!

21.

�Húsvét
D

Teleki Levente

Mindennapi életünk hagyományos
naptárához hasonlóan létezik egy olyan naptár
is, amely a katolikus vallás ünnepeit, jeles napjait
tartja számon: ez az úgynevezett egyházi év
naptára. E liturgikus naptár középpontjában két
nagy ünnepkör áll. A karácsonyi és a húsvéti
ünnepkör. E kettő közül most a húsvétihoz
közeledünk; nézzük tehát, miből is áll, illetve mi
a valódi lényege az ünnepnek.
A Nagyböjt a Húsvétot megelőző negyven
napból álló előkészületi időszak. Az említett
felkészülés mellett másik alapgondolata, hogy
megemlékezzünk Jézus ugyancsak negyven
napos pusztában való böjtjéről, valamint
átvittebb értelemben, szenvedéséről is. A
Nagyböjt Hamvazószerdával veszi kezdetét.
Nevéből értelem szerint is következik, hogy
lényege a testi-lelki önmegtartóztatás; éppúgy
jelenti tehát azt, hogy ez időszak péntekjein
lemondunk a húsevésről, mint ahogy — legalább
— ritkábban járunk el szórakozni.
Maga a Nagyhét Virágvasárnappal veszi
kezdetét; ennek bibliai alapja Jézus Jeruzsálembe
való bevonulása. Ennek felidézése miatt az e napi
ünnepi szentmiséhez szorosan hozzátartozik a
virágvasárnapi körmenet.
Utána következik a három "nagy" előtaggal
illetett nap; Nagycsütörtök, Nagypéntek és
Nagyszombat igen fontos részei a húsvéti
ünnepkörnek.

Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére
tartunk ünnepélyes szentmisét, amelyen két szín
alatt áldozunk. A szertartás közben
megszólalnak, majd egészen Nagyszombatig
elhallgatnak a templomokban a harangok és a
csengők. A mise oltárfosztással, vagyis az oltár
díszeinek leszedésével zárul. Utána a tanítványok
virrasztására gondolva csendes elmélkedés
következik. Ugyancsak Nagycsütörtökhöz
22.

tartozik, hogy a székesegyházakban a délelőtti
szentmisén a püspökök megszentelik az olajokat.

Nagypénteken nincsen szentmise, helyette
igeliturgia van. Ennek központi része Jézus
Krisztus szenvedéstörténetének, a passiónak a
meghallgatása; végül lehet áldozni, ezért
nevezzük gyakran a nagypénteki szertartást
csonkamisének.
A nagyszombatesti vigília misén már magát a
Húsvétot ünnepeljük. A szentmise keretében van
tűzszentelés, illetve ilyenkor szentelik a
keresztvizet is. Nem mellékes része a misének
hitvallásunk közös megújítása, megerősítése sem.
Az ünnepi szentmise egyik leginkább központi
(és sokhelyütt már inkább társadalmi eseménnyé
váló) eleme a feltámadási körmenet.

Húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőséget
követő holdtölte utáni vasárnap.
A húsvét utáni negyvenedik nap Urunk
mennybemenetelének az ünnepe; az ötvenedik
nap pedig Pünkösd napja. Ilyenkor nem csak a
Szentlélek eljövetelét, hanem — lényegében — az
Egyház születését is ünnepeljük egyben. Pünkösd
napjával zárul le a húsvéti időszak.

�Hitélet

Csütörtöktől szombatig
Sáhó Eszter — Vad Fügefa; Simon András grafikája

Néma csend. Kinyitom a templomajtót és
bemegyek. Sivár és kopár az Úr háza. Három
napja megfosztották az oltárt díszeitől. Nem
énekelünk alleluját, mély csend van a lelkekben
is. Meghalt valaki. Odamegyek a templom falán
lógó képekhez, mert át akarom élni, meg akarom
érteni a megérthetetlent. Keresztút. Jézus
keresztútja. Az embert, akiről azt olvastam a
Bibliában, hogy ő volt egyedül tiszta közülünk,
hogy ő az Isten Fia, hogy ő jött el megváltani
bűneinket, vád alá helyezik. A nép halált kiált rá.
Hiába kérdez vissza Pilátus, Barabás szabadon
bocsátását és Jézus keresztre feszítését üvöltik az
alattvalók. Aztán ráteszik a vállára a keresztet. A
sok veréstől és korbácsolástól nem bírja és elesik.
Felállítják, és újra viszi a keresztet. Még kétszer
esik el a Golgotára vezető úton. „Rabkísérői”
Cirenei Simont állítják mellé, hogy segítsen neki
cipelni a terhet. A Koponyák hegyén felfeszítik a
keresztre. Kettő másik is van mellette, akik
valóban bűnösök. Egy sorba kerül Jézus — az
egyetlen bűntelen ember — a társadalom
megvetettjeivel.

Egy percre megállók. Azt hiszem,
megsejtettem valamit a titokból, amit eddig nem
tudtam. Ha nem saját bűnéért — hiszen ilyen
nem volt —, akkor valaki másért kellett
szenvednie. A mi bűneinkért. A tiedért és az
enyémért. Ez az értelme a kereszthalálnak. Nem
tudom, hogy sírjak, vagy köszönetét mondjak.
Talán mindkettőt...

Hallom, hogy valaki nyitja a templom ajtaját.
Laci bácsi az, idős kántorunk, biztosan előkészíti
a kottákat az orgonára. Hiszen hamarosan
kezdődik a szentmise. A nagyszombati
szentmise. Végre harsogva énekelhetjük, hogy
„Feltámadt Urunk, Jézus!”.

Nem, nem és nem! Nem értem Istenem,
hogyan van ez! Elküldted hozzánk fiadat, hogy
felnyissa szemünket, hogy segítsen nekünk, most
pedig szenvedni látom. Akiket megváltani jött,
azok most leköpdösik és kigúnyolják. És te ezt
hagyod, Uram!
Jézus meghalt. Fájdalom és elhagyatottság a
szívekben három napja. Elgondolkodom, hogy
mi az értelme az egésznek. Miért is jött el
hozzánk Jézus? Azért, mert Isten szeretett
minket, és nem akarta, hogy bűnben maradjunk.
Elküldte Fiát, hogy jelezze, nem jó úton járunk.
Csodákat művelt, gyógyított, tanított. De miért
kellett szenvednie? Az embereket büntetésképp
szokták halálra ítélni, de Jézusnak még bűne sem
volt!
23.

�Jó nekünk a dohányzás?
Ziegler László

A dohányzás káros. Ezt mindenki tudja.
Közhely. Halált, rákot, veszélyeztetett
terhességet, elszíneződött fogakat és kellemetlen
szagot okoz, vagy okozhat. Futni sem egyszerű
füsttel teli tüdőkkel. Más kérdés, hogy a
pénztárcát sem kíméli. A világ sok országában
erőteljes kampány folyik a dohányzás ellen.
Február 3-tól például Kínában nem lehet több
dohánygyárat nyitni. Európa több országában
tilos a dohányzás nyilvános helyeken,
Amerikában pedig t.a.t.u. alatt nem egy együttest,
hanem a Teens Against Tobacco Use nevű
szervezetet értik.
Mégis rengeteg ember dohányzik. Vajon
miért? Soha senki nem beszél a dohányzás
pozitív hatásairól, pedig biztosan vannak. Ezt
saját tapasztalatból tudom. Én még a
középiskolában kezdtem dohányozni. Azt
gondoltam, hogy „tök jó”. Láttam idősebbeket
dohányozni, az apukám is dohányzott, és
ráadásul a barátaim közül is néhányan elkezdtek.
Eleinte utáltam a cigi ízét, de imádtam az érzést,
ami egy cigi elszívását kísérte: kicsit szédültem és
olyan nyugodtnak éreztem magam, így hát mit
sem törődve az ízzel, folytattam a dohányzást. Új
barátokat is szereztem a dohányzáson keresztül.
Összekötött minket egy fajta betyárbecsület,
mert olyat csináltunk, amit nem lett volna
szabad. Néha úgy éreztem, hogy a cigi rabja
vagyok, de később rájöttem, hogy a dohányzás
végre egy biztos pont az életemben. A cigire
mindig számíthattam. Ha volt valami bajom,
csak rágyújtottam, és a füsttel együtt a
problémám is elszállt. Megtanultam, hogy
többnyire nem éri meg aggódni a dolgokon, és
egyébként is mindent egyszerűbb hideg fejjel és
nyugodtan megoldani. Ebben segített a
dohányzás. A cigi nem olyan volt, mint bármi
más az életemben. A cigi mindig ott volt: nem
csalt meg, nem hagyott el. A legmegbízhatóbb
barátom volt. Soha nem volt fáradt, mint a
szüleim, soha nem volt havi baja, mint a

24.

barátnőmnek, és soha nem mondta, hogy „nem
érdekel, hagyjál már”, mint a barátaim néha.

Olvastam valahol, hogy minden 8
másodpercben valaki meghal dohányzáshoz
kötődő megbetegedésben. Akár én is lehetek a
következő. Ez azonban sokáig egyáltalán nem
érdekelt, ahogy szerintem mást sem izgat e
probléma. Ez kb. annyit jelent, hogy minden
dohányos saját jószántából kockáztatja az életét,
mintegy permanens öngyilkosságot követ el,
tudva tudván, hogy a katolikus vallás ezt
főbenjáró bűnnek tartja.
Ez a permanens
öngyilkosság dolog akkor tudatosult bennem
először, amikor szülőföldemtől és szeretteimtől
távol éldegéltem cserediákként, és egyszer
megfáztam. Hamar meg is gyógyultam, de pár
nap múlva furcsa torokfájás tört rám, ami nem is
igazán fájdalom volt, hanem inkább egy fajta
nyomás, nyelési nehézség. Gondoltam pihenek
egy kicsit, és másnapra biztosan elmúlik. Sajnos
nem így történt. Furcsa torokfájásom hosszú
hetekig húzódott. Idegességemben pedig, ha
kicsit jobb volt, mindig rágyújtottam öreg
barátomra, a cigarettára. Orvos család
gyermekeként (és gyakorló hipochonderként)

�hamar felállítottam a diagnózist. Torokrák.
Elolvastam minden lehető forrást a torokrákról,
és mindaz, amit olvastam tökéletesen illett az én
titokzatos tüneteimre. Miután lemondóan
elfogadtam a gondolatot, hogy igen, nemsokára
meghalok, felhívtam a szüléimét és elmondtam
nekik, mi a helyzet. Apukám felvilágosított, hogy
mielőtt még ilyen súlyos betegséget
diagnosztizálok magamon, ami egyébként is
inkább csak öregebbeken fordul elő, talán vegyek
be antibiotikumot, és ne dohányozzak, mikor fáj
a torkom. A gyógyszertől varázsütésszerűen
elmúltak a panaszaim, de arra is rájöttem, hogy
az én öreg és megbízható barátom, a cigaretta
nem is az, aminek én gondoltam. Sőt.

Folyamatosan azon dolgozik, hogy kiterítsen, és
én mindezt hagyom. Ekkor döntöttem el, hogy
soha többet nem gyújtok rá, ami jó pár hónapig
működött is, de azért néha-néha most már el­
elpattan egy-kettő a spájzban, hogy egy népszerű
rap együttes egyik számának nyelvi leleményével
éljek. Apukám viszont 30 év dohányzás után
szokott le, és most sokkal jobban érzi magát. Még
a vérnyomása is helyre jött, és már el sem tudja
képzelni, hogy lehetett annyira oktalan, hogy
évtizedekig mosolyogva rombolja az egészségét.
Szóval kedves dohányosok, van kiút, és tényleg
csak akarni kell, de amint látjuk, meg lehet
csinálni.

25.

�HIRDETÉS
KÁNONJOGÁSZ KÉPZÉS A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
KÁNONJOGI POSZTGRADUÁLIS INTÉZETÉBEN

Várjuk az érdeklődő jogász hallgatók és végzett jogászok jelentkezését. A magyar egyháznak nagy szüksége
van képzett kánonjogászokra.
A jelentkezés feltétele jogász hallgatói jogviszony, vagy jogász diploma.

Az Intézetben a jogászok három fokozaton szerezhetnek oklevelet.
Kánonjogi baccalaureátus: 2 év elvégzése után államilag is elismert egyetemi szintű
kánonjogász diplomát szerezhetnek, (amennyiben erre igényt tartanak). Ez a két éve része a
licenciátusi képzésnek.

Kánonjogi licenciátus: megszerzéséhez 3 év elvégzése szükséges, része a PhD
képzésnek.
Kánonjogi doktorátus (PhD): legalább jó minősítésű kánonjogi licenciátus
birtokában lehet jelentkezni. (A licenciátus megszerzése után legkorábban 1 évvel
lehet doktorálni.)
Az első jogász egyetemi alapképzésben résztvevő hallgatók áthallgatói státuszt nyernek, amely első
egyetemi diploma megszerzéséig államilag finanszírozott. Az első egyetemi diploma megszerzése után
költségtérítéses a képzés, melynek összege 10.000 Ft/hó.
Az oktatás nappali tagozatos, hétfői és keddi napokon zajlik. A hallgatók nappali tagozatos
diákigazolványt kapnak.
A tanévkezdés várható időpontja: 2006. szeptember 11.

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2006. JÚNIUS 10.
Kérjük, felvételi kérelmét, az alábbi címre küldje el csatolva hozzá a következő iratokat (a jelentkező
pontos elérhetőségeinek név, lakcím, telefonszám, e-mail cím - feltüntetésével):
oklevelének, diplomájának másolatát
nyelvvizsga bizonyítványának másolatát (amennyiben van)
plébános! ajánlás
valamint kézzel írt rövid önéletrajzát.

CÍM:

PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
KÁNONJOGI POSZTGRADUÁLIS INTÉZET
1088 BUDAPEST, SZENTKIRÁLYI UTCA 28-30.
TEL.: (1) 42-97-217; FAX: (1) 42-97- 218

A felvételi beszélgetésre előreláthatólag június utolsó hetében kerül sor.
Bővebb információk a http://www.kjpi.ppke.hu weboldalon találhatok.

Várjuk jelentkezését!
26.

�Jogtár
A szakma partnere

Complex
Wolters Kluwer csoport

Több mint kiadó
Szakmai partner

■ Az Országgyűlés által használt
jogszabály-nyilvántartó rendszer

■ A Magyar Köztársaság
Belügyminisztériuma hivatalos

szállítója
■ A Magyar Köztársaság bíróságainak

hivatalos szállítója
■ A Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalos

szállítója
■ Az Ügyészség hivatalos szállítója
■ Az Oktatási Minisztérium hivatalos

szállítója
■ Az ELTE Állam- és Jogtudomány

Karának hivatalos szállítója

Complex Kódú Kft ■ HIZBudapen.Prolié K.u 21-35.
Telefon: (40) 464-565 ■ Fjx: (1) 464-5657
www.complex.hu ■ E-mail. info$comptex.hu

�PAJKO napok
2006. április 26 - 27., szerda-csütörtök

I. Fiatal Jogászok Tudományos Találkozója
2006. április 27. csütörtök 10.00 - 17.45

Megnyitó
Délelőtti szekció
Ebédszünet
Délutáni szekció
Összefoglalás
Fogadás

10.00 - 10.10
10.10 - 12.30
12.30 - 13.30
13.30 - 17.30
17.30 - 17.45
17.45 - 18.30

Az I. Fiatal Jogászok Tudományos Találkozója című rendezvényünkkel a Kar 10 éves
fennállásának alkalmával lehetőséget teremtünk az itt végzett hallgatók számára, hogy

bemutassák, milyen területen és milyen eredményeket értek el. valamint a jelenlegi hallgatók

számára mértéket állítsanak. Kívánjuk, hogy hallgatóink önbizalmat nyerjenek, és érzékel­
hessék, hogy diplomájuk értékes, az elhelyezkedés és előremenetel lehetőségét is biztosítja.

Ezen okból minél több - az egyetemen tanító, a bíróságokon, ügyészségeken, ügyvédi
irodákban, minisztériumokban, multiknál, vagy éppen a jog határterületein dolgozó és sikert
elérő - végzett hallgató tudományos értékkel is bíró előadását tesszük elérhetővé.

PPKE JÁK DÍSZTERME
(Budapest Vili., Szentkirályi u. 28-30.)
ÁPRILIS 26. 15.30-19.00 - PPKE JÁK Díszterem
TOVÁBBTANULÁS KÜLFÖLDÖN
konferencia a hazánkban működő külképviseletek részvételével

ÁPRILIS 26, 19.00-21.00 - PPKE JÁK Díszterem
PÁZMÁNY SZALON Téma: Liszt és Jókai
Dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész

DESIGN. PISTUDIO - PRACZKY IST VÄN 2006

közreműködik: SZOFI Egyetemi Színtársulat

ÁPRILIS 26-27. - PPKE JÁK Díszterem előtti folyosó és a földszinti aula
ÁLLÁSBÖRZE - A rendezvényeken részvételi és regisztrációs díj nincs.

ZÁRÓ PARTY - ÁPRILIS 27. School Club Fövám tér 8.
23 óráig pázmányos diákkal a belépés ingyenes
Szervező:
PPKE JÁK Hallgatói Önkormányzat
Információ:
HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu
konferencia@pazmanyonline.hu

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="62">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4507">
                  <text>2006</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4551">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4531">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4532">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4533">
                <text>IX. évfolyam 4. szám 2006. április</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4534">
                <text>Tartalom:&#13;
Programajánló&#13;
A főszerkesztő tollából...&#13;
In Memóriám Dr. Gáspárdy László&#13;
Elsőként a lisszaboni Católicán&#13;
Realization of the Common&#13;
Agricultural Policy in Poland&#13;
Árvíz a Dunán (beszámoló)&#13;
Színház az egyetem&#13;
A színházról és a nézőkről&#13;
Filmajánló - Casanova&#13;
Vers&#13;
Húsvét&#13;
Csütörtöktől szombatig&#13;
Jó nekünk a dohányzás?</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4535">
                <text>Lapkiadó: Dr. Bandi Gyula dékán, és Kovács Lóránt (Lóci) Hallgatói Önkormányzat elnöke Főszerkesztő': Dorogi Zsolt Pál Általános főszerkesztő-helyettesek: Juhász Gábor, Teleki László János Elektronikusfőszerkesztő-helyettes: Farkas Balázs István Főszerkesztő-helyettesek: Cseri Tímea és Fazekas Gergely&#13;
Korrektor:&#13;
Poór Viktória és Teleki Levente&#13;
A Szerkesztőség tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Huflesz Krisztina, Mayer Ottó Richárd, Nagy Tamás, Pólós Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Techet Péter, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László&#13;
Akik munkánkat segítik:&#13;
Dr. Budaházi Árpád, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4536">
                <text>Lapkiadó: Dr. Bandi Gyula dékán, és Kovács Lóránt (Lóci) Hallgatói Önkormányzat elnöke Főszerkesztő': Dorogi Zsolt Pál Általános főszerkesztő-helyettesek: Juhász Gábor, Teleki László János Elektronikusfőszerkesztő-helyettes: Farkas Balázs István Főszerkesztő-helyettesek: Cseri Tímea és Fazekas Gergely&#13;
Korrektor:&#13;
Poór Viktória és Teleki Levente&#13;
A Szerkesztőség tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Huflesz Krisztina, Mayer Ottó Richárd, Nagy Tamás, Pólós Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Techet Péter, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László&#13;
Akik munkánkat segítik:&#13;
Dr. Budaházi Árpád, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4537">
                <text>2006. április</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4538">
                <text>2006.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4539">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4540">
                <text>A5 (148x210) ; (3169 kb+365 kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4541">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4542">
                <text>PPKE_itelet_3_200604</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4543">
                <text>T00075</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4544">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4545">
                <text>26 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4546">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4547">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4548">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4549">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4550">
                <text>PPKE_itelet_3_200604</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="284">
        <name>Budaházi Árpád</name>
      </tag>
      <tag tagId="281">
        <name>Cseri Tímea</name>
      </tag>
      <tag tagId="285">
        <name>Dorogi Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="280">
        <name>Farkas Balázs István</name>
      </tag>
      <tag tagId="282">
        <name>Fazekas Gergely</name>
      </tag>
      <tag tagId="291">
        <name>Juhász Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
      <tag tagId="292">
        <name>Kovács Lóránt</name>
      </tag>
      <tag tagId="286">
        <name>Nyéky Boldizsár</name>
      </tag>
      <tag tagId="288">
        <name>Pádár Dávid</name>
      </tag>
      <tag tagId="293">
        <name>Poór Viktória</name>
      </tag>
      <tag tagId="287">
        <name>Szilvásy György Péter</name>
      </tag>
      <tag tagId="289">
        <name>Teleki László</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="260" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="501">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8e8a5032e5de46fef76341d9bda2f84f.jpg</src>
        <authentication>f79b31c7893444b9a919bb509a76f50d</authentication>
      </file>
      <file fileId="502">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/26e8dd1e58ca1a4bcbcfa1c8d0321366.pdf</src>
        <authentication>df238930efcd1ce6acda28aa795bbcd1</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4508">
                    <text>2006. március

0 Itsélet:
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar

��TARTALOM

Programajánló
Főszerkesztő tollából
Fókuszpontban: Interjú Prof. Kilényi Gézával
Válogatás Prof. Dr. Jobbágyi Gábor gyűjtéséből
Köszöntő: Bemutatkozik az ítélet online
Informális: Nem mindig leszünk egyetemisták?
Ajtó a Guinness-rekord felé
Hallgatói fórum
Nagyhéthez közeledve
Híres perek
A budapesti Boulevard
Filmajánló - Csak Szex és Más Semmi
Vers
Vad Fügefa
Szent Mihály Fesztiválja

4.
5.
6.
10.
11.
14.
14.
15.
17.
18.
22.
24.
26.
29.
30.

3.

�Programajánló

Programok

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Szeretnénk megköszönni Dr. Horváth Attila és
Dr. Ruszthi Hunor tanár uraknak, hogy részt
vettek a jubileumi március 15-i
hajókirándulásunkon; és külön köszönet Dr.
Horváth Attila tanár úrnak, hogy élvezetes
történelmi előadásával emelte a rendezvény
színvonalát!
a Hallgatói Önkormányzat és az ítélet
újság szerkesztősége

HÍREINK
Kéthetente csütörtökönként karaoke parti a
Spartacus étteremben; nem sokára a SZOFI kari
színjátszó-csoport bemutatja legújabb előadását;
áprilisban FILMKLUB indul Karunkon

Folyamatosak a börtön- és bíróságlátogatások —
KÍSÉRJÉTEK FIGYELEMMEL a www.pazmanyonline.hu oldal híreit és a hirdetőtáblákon
elhelyezett naprakész információkat! ?

Április 26.
Fiatal Jogászok Tudományos
Találkozója
ÁLLÁSBÖRZE

továbbtanulás külföldön c.
konferencia külföldi diplomaták
részvételével;
Pázmány SZALON Dr. Horváth
Attilával és Szilasi Alexszel

Április 20.
LivingRoom
Május 4.
LivingRoom

Impresszum:
PPKE-JÁK HŐK ítélet c. újság

Lapkiadó: Dr. Bandi Gyula dékán, és Dobos Tibor
László a Hallgatói Önkormányzat elnöke

Főszerkesztő'. Dorogi Zsolt Pál

Általánosfőszerkesztő-helyettes'.

Juhász Gábor

Felhívjuk a hallgatók figyelmét a tanszéki és a
több tanszék által szervezett különböző TDK-kra
(büntetőjogi és összehasonlító jogi TDK)!

ELŐZETES
Áprilisi számunkban interjút közlünk Dr. Tattay
Levente tanár úrral; akinek rövidesen megjelenő
könyvét nagy várakozás övezi a hazai
könyvpiacon — valamint beszámolót az idei
március 15-i jubileumi hajókirándulásunkról és
a Hallgatói Önkormányzatok Országos
Konferenciájának bajai közgyűléséről!

Elektronikusfőszerkesztő-helyettes:

Farkas Balázs István
Főszerkesztő-helyettesek:

Cseri Tímea és Fazekas Gergely
Szakmaifőtanácsadó:

Kovács Lóránt
Korrektor:
Poór Viktória és Teleki Levente

A Szerkesztőség tagjai:
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz
Domonkos, Fülöp Emese, Hutílesz Krisztina, Mayer
Ottó Richárd, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich
Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Techet Péter,
Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László

Akik munkánkat segítik: Dr. Budaházi Árpád, Dr. Koltay
András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György
Péter, Pádár Dávid, Teleki László

4.

�A Főszerkesztő tollából...

Kedves Olvasóink!
Az ítélet újság sokszor újult már meg, mind tartalomban, mind
megjelenési formában egyaránt. A Lap sajátságos helyzete miatt nemcsak
tömegtájékoztató jellegét kell megőriznünk, hanem a Hallgatóság
igényeihez, és a teremtett világ folyton változó körülményeihez is
alkalmazkodnunk kell. Az elmúlt számban több olyan rovat jelent meg,
amiből szeretnénk hagyományt teremteni; azonban sok minden ki is
maradt. Sikerült a Szerkesztőségnek eljutnia arra szintre, amikor a lap a
minőségi követelményekre is adhat, és vannak olyan lelkes hallgatóink,
akik örömmel vetik magukat a munkába. Ügy hisszük, hogy a közösség
legfontosabb összetartó ereje az odafigyelés és a mások iránt érzett
felelősség. Éppen ezért ettől a számtól kezdve sorra vesszük egyházi
ünnepeinket. Húsvét közeledtével pedig ahhoz, hogy méltó módon
ünnepelhessük meg a feltámadást, a böjt és az állandó lelki önképzés fontosságára hívjuk fel a
figyelmet. A Szerkesztőség hitvallása, amely alapján munkáját megszervezi, Juliusz Janusz Apostoli
Nuncius Ür jelmondatával azonos: „amor omnia sustinet”, azaz „a szeretet mindent elvisel”.

Tudnotok kell, hogy a jövő hónapban elindul az ítéletOnline website, az ítélet újság digitális
változata. Az oldal célja, hogy minél szélesebb körben juthassanak el Hozzátok híreink, és a
nyomtatott verzióból kimaradó, vagy csak részben megjelent cikkek kibővített tartalommal
olvashatóvá váljanak.
Végezetül pedig röviden a márciusi számról. A korábbi szerkesztőségek hibáját orvosolva sikerült
interjút készítenünk Dr. Kilényi Géza tanszékvezető professzor úrral, aki 70. születésnapjához
közeledik, és e jeles alkalom apropóján a rendelkezésünkre állt. Részletesebben foglalkozunk a Karon
hagyományossá vált Híres perek című előadássorozattal. Az állandó rovatokban pedig olvashatjátok
a Csak szex és más semmi című magyar filmvígjáték bemutatását, a budapesti Boulevard történetét,
vagy az egyik budapesti szórakozóhelyen töltött este tapasztalatait a vendég szemével.

Dorogi Zsolt Pál

�Fókuszpontban

Prof. Kilényi Géza
Boronkay Miklós, Fotó: Prancz Balázs

Úgy Tudjuk, Professzor úr a 70.
születésnapjához közeledik.
Mennyiben jelent ez majd
változásokat a személyes életében és a
tanszék szempontjából?
A tanszék életében
mindenképpen változást jelent,
tudniillik a tanszék vezetését át
fogom adni Schanda Balázs
docens úrnak. Hogy ezen
túlmenően mennyiben jelent
változást, azt a jelen pillanatban
nem tudom még megmondani,
mert az döntően nem teljesen
tőlem függ, hanem attól, hogy a
Kar vezetése mennyiben tart
igényt az én további
közreműködésemre. Egyet
tudok mondani, mert ebben a döntés kizárólag az én kezemben van, hogy az: hogy én betöltőm a
hetvenedik életévemet, az életemben olyan értelmű változást nem jelent, hogy későn kelek vagy
otthon megnézem a Napkeltét: ilyen nem lesz. Én eddigi életemben mindig korán kelő voltam,
akármilyen beosztásba kerültem, valahogyan a munka megtalált, tehát teljesen függetlenül attól,
hogy a Kar vezetése igényt tart-e az én közreműködésemre, vagy nem, nem leszek munka nélkül. Ez
idő szerint is vannak olyan, részben a kodifikációval kapcsolatos, részben tudományos jellegű
felkéréseim, amelyek ki fogják tölteni a napomat. Nem áll szándékomban az eddigi életritmusomon
változtatni, legalább annyit fogok dolgozni, mint amennyit eddig dolgoztam. Van egy jól bevált
elvem, hogy amíg dolgozom, addig nem érek rá öregedni. Hát én nem akarok nagyon-nagyon
megöregedni, úgyhogy éppen ezért ugyanolyan korán fogok kelni, és ugyanolyan sokat fogok
dolgozni. Egyet szeretnék önmagam számára megengedni, és talán ez lesz az egyetlen változás: akik
hozzám közel állnak, tudják, hogy én egy szenvedélyes horgász vagyok. Van egy kis horgásztanyám
Szigetcsépen, - na ne egy palotát képzeljenek el, az csak arra való, hogy az ember feje fölött legyen fedél
- tavaly három azaz három alkalommal tudtam horgászni, ezt szeretném legalább hat alkalomra
növelni.

Emlékszik Professzor áraz első előadására vagy szemináriumára, amit tartott?

Nem. Én a tanszék alapító vezetője vagyok, de valahogy az első óra nem hagyott bennem nagyon
mély nyomokat. Vannak ellenben az oktatói pályafutásomnak olyan apró emlékei, amelyek nagyon
mély nyomokat hagytak bennem. Nálam normál vizsgán tételek nincsenek, mert nem tételeket kell

�bebiflázni, hanem az anyagot tudni a maga összefüggéseiben. Én nem tartozom a „buktató”
vizsgáztatók közé, tehát nem akkor érzem jól magam ha könyékig vérben gázolok. Van egy oktatói ars
poeticám, amivel nem minden professzortársam ért egyet, de engem ez nem zavar, ami úgy hangzik,
hogy nálam az oktató ott kezdődik, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy az általa oktatott
tárgyat megpróbálja megszerettetni a hallgatósággal. Ha ez sikerül, akkor legalább a minimum szintet
mindenkinek el kell érnie aki egy icike-picikét is csipkedi magát. Míg a korábbi években ez
gyakorlatilag úgy jelentkezett, hogy voltak tehetséges hallgatóim, akikkel három perc alatt végeztem,
mert kapott egy kérdést az anyag elejéről, egyet a közepéről, egyet a végéről, és három perc múlva
távozhatott. Ebből adódott egyszer némi „nézeteltérés”: egy szikrázóan tehetséges hallgató egyszer fel
volt háborodva, hogy nem engedtem őt kibontakozni. Elkezdte mondani, én azonnal láttam, hogy
tudja, közbevágtam, feltettem egy másik kérdést, és mire feleszmélt volna, egy ötössel a tarsolyában
kint volt. Valósággal fel volt háborodva, hogy miért nem hagyom kibontakozni! Mondtam neki,
hogy én arra vagyok kíváncsi, hogy maga mit tud, én le tudtam mérni három perc alatt, hogy maga
keresztbe-kasul ismeri az anyagot, hát miért lopjuk egymás idejét? Ez az egyik, amire úgy
visszaemlékszem, hogy valóságos sértettséggel vonult ki. A másik, hogy egy csinos hallgatónőt őszinte
sajnálattal kénytelen voltam megkérni, hogy ha lehet, látogasson meg még egyszer, mert ezt sajnos
nem tudom elfogadni. Erre ő nem úgy reagált, hogy kimegy a titkárságra, és megkérdezi, hogy a
tanársegéd úr mikor vizsgáztat, hanem úgy direktbe megkérdezte tőlem, hogy én mikor vizsgáztatok
Tudniillik ő nekem akarta bebizonyítani, hogy ő ezt az anyagot meg tudja tanulni tisztességesen. Én
megmondtam, hogy mikor vizsgáztatok, és legközelebbi alkalommal ötösre levizsgázott az anyagból.
Egy kicsit büszke voltam rá, hogy nem azt kereste, hogy ki az, aki őt átengedi gyenge tudásanyag
birtokában, hanem ő abból presztízskérdést csinált, hogy nekem bebizonyítja, hogy ő ezt meg tudja
tisztességesen is tanulni.
Egyszer Professzor úr azt mondta, hogy a Kar létrehozásában többek között azért vett részt, mert kihívást
jelentett a semmiből valami szépet, valami újat, valami nemeset lehet létrehozni. Hogyan látja ezt egy évtized
távlatában?

„ Valamit a semmiből létrehozni,
szamomra mindig egy nagy kihívás. ”
Ehhez hozzátenném, hogy ezt természetesen nem pusztán magamra vonatkoztatom. Én egyike
voltam annak a csapatnak, amelyiknek ez megadatott. Én szeretem az ilyen jellegű kihívásokat,
életemben ez nem először fordult elő. A Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi
Kutatások Programirodáját, amely lényegében a demokratikus jogállam előkészítése szempontjából a
legfontosabb szellemi műhely volt, a semmiből hoztam létre. A másik ilyen jellegű kihívás az
Alkotmánybíróság a semmiből való létrehozatala volt, amit nem egyedül csináltam, hanem az öt
alapító atya együttesen, kemény vívódások közepette hozta létre. Tehát az, hogy valamit a semmiből
létrehozni, számomra mindig egy nagy kihívás. Vannak szülési fájdalmak, meg szülési viták, az
útkeresés állapota és így tovább, ez nem volt különbül a Karon sem. Nagyon őszintén megmondom
önöknek, hogy én nem vagyok elragadtatva attól, amit itt csinálunk. Tudom, hogy a Kar
7.

�rendelkezésére álló anyagi
eszközök csak ezt a fajta oktatást
teszik lehetővé, de én szívem
szerint sokkal szívesebben
végeznék elit képzést. Van az
Európai Uniónak egy favorizált
egyeteme, a Brugge-i Egyetem,
ahol az oktatás egészen másképp
néz ki. Ez egy kőkorszaki dolog,
hogy a professzor felmegy a
katedrára, aztán beszél, a
hallgatók jegyzetelnek, utána
tételek vannak és így tovább. A
Brugge-i egyetemen ez valahogy
úgy néz ki, hogy 12-15 főből álló
kis csoportok vannak, nincs se
kötelező, se ajánlott irodalom, mert a résztvevőket rászorítják, hogy tanulják meg az internet
használatát, tudjanak szelektálni a szakirodalomból, mutassák meg a rátermettségüket, hogy ők az
IM-től megszereznek egy adott esetben még munkában lévő tervezetet. A professzor csak annyit
mond, hogy: „Kedves kollégák, a legközelebbi alkalommal erről és erről a témáról fogunk beszélni. Ki
vállalja, hogy egy 15-20 perces bevezető előadást tart?” Önkéntes jelentkezés alapján valaki vállalja, és
a legközelebbi alkalommal egy vita zajlik, aminek a professzor az egyik résztvevője, és egy kicsit
moderátor a szónak abban az értelmében, hogy néha egy új aspektus bedobásával irányt szab a
vitának, de alapjában véve ott a hallgatók szerepelnek. Vizsga nincs. A félévi vagy egész évi
teljesítmény alapján mindenki megkapja azt a jegyet, amit érdemel. Ha valaki évközben csipkedte
magát, értelmes dolgokat mondott a vitában, akkor ötöst kap. Ha nem csipkedte magát, akkor esetleg
elbukik. Ezt a műfajt én sokkal szívesebben művelném, de tisztában vagyok vele, hogy a Kar anyagi
lehetőségei ezt nem teszik lehetővé. Ezért ez irányú ambícióimat két szervezeti forma keretében éltem
ki az eddigiek során: részben a tudományos diákkör keretei között, részben úgy hogy a tanszéknek
vannak demonstrátorai, akik nem azért demonstrátorok, hogy van róla egy papírjuk, hanem akikkel
én rendszeresen foglalkozom.
Jelenleg részt vesz Professzor úr valamilyen kodifikációban?

Egyrészt a Közigazgatási eljárási törvénnyel olyan értelemben nem végeztünk, hogy pontosan
azért, mert a tárcák tönkretették, rengeteg gyakorlati jogalkalmazási probléma merül fel. Na most a
Belügyminisztérium igénytelen elnökletem alatt létrehozta a közigazgatási eljárási szakértői
bizottságot, és mi adunk útmutatást a jogalkalmazók számára, hogy két homlokegyenest
ellentmondó rendelkezést hogyan kell értelmezni és alkalmazni — próbáljuk elvi állásfoglalásokkal
korrigálni a jogalkotási hibákat. Másrészt folyik az IM-ben egy elég zártkörű műhelymunka egy új
alkotmány előkészítése céljából. Természetesen valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy nemhogy
ebben a ciklusban, de jövő ciklusban sem valószínű, hogy lesz új alkotmány, de ne a szakmán múljék.
Tehát van egy ilyen alkotmányozással összefüggő feladatköröm. És hát miután végeztünk
8.

�kodifikációs szempontból a Közigazgatási Eljárási Törvénnyel, most teljes gőzzel a közigazgatási
szervezeti törvény előkészítésén dolgozunk, itt is vezetem a kodifikációs bizottságot. Ilyen törvény
még nem volt Magyarországon: főképp a központi közigazgatási szerveknél iszonyú nagy az
összevisszaság szervezeti vonatkozásban, és nagyon sok alapfogalommal nincsenek tisztában. Ezért
csinálunk — ha kegyeskednek majd elfogadni — egy olyan szervezeti törvényt, ami nem telefonkönyv,
tehát nem a meglévő szervezeti struktúrát ismerteti, hanem tipizál.
Ez a közigazgatási szervezeti törvény a közigazgatási reform keretében kerülhet elfogadásra, vagy attól
függetlenül?

Ez attól független: amit Sárközy professzor csinál, meg amit én csinálok, az két teljesen
különböző műfaj. Az egyik egy-egy alkalomra szóló átszervezés, a másik pedig a közigazgatás
szervezeti struktúrájának egyfajta kódexbe foglalása, hogy ne az ötletszerűség jusson érvényre, hanem
legyen az államszervezetnek egy olyan szerkezeti váza, amelynek keretei között mozoghat a fantázia,
de nem lehet minden országos hatáskörű szervnek a jogállását a legkülönbözőbb módon szabályozni,
mert abból csak dzsungel támad. A kettő között nincs szoros összefüggés, mi Sárközy professzorral
nem zavarjuk egymás vizeit.
Idén lesz az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója. Professzor úr milyen ünneplést látna szívesen,
tekintettel arra, hogy az önkormányzati választások valószínűleg közel esnek majd az ünnephez?
Bennem nagyon-nagyon disszonáns érzéseket keltett, amikor a pártok megpróbáltak ezt az
ünnepet kisajátítani. Ez legyen egy nagyon méltóságteljes, puffogó frázisoktól mentes ünnepség, itt
belül. Tudják, én március tizenötödikén sem szeretem azokat az embereket, akik a kokárdát maguk
után húzzák a járdán. Nem ettől lesz valaki magyar. Én is kitűzöm á kokárdát, egy nagyon szerény kis
kokárdát, mert nem ez jelenti a magyarságomat, hanem amit csinálok és amit érzek. Én fiatal
felnőttként átéltem ötvenhatot. Ami ‘56-nak a központi gondolata volt — igaz, hogy csak rövid ideig
— egy mindent átfogó nemzeti egység, hogy bizonyos alapcélok tekintetében nem volt
véleménykülönbség: Magyarország legyen független állam, legyen demokrácia, de igazi demokrácia.
Most amit magunk körül látunk, az egy egészen más világ, amely nagyon szívesen hivatkozik
ötvenhatra, de amelyik szellemiségében nagyon-nagyon messze van ötvenhattól. Tehát én akkor
lennék boldog, hogyha ez az évforduló kicsit közelítene az ötvenhatos eszményhez, hogy biztos
nagyon sok kérdésben nem értünk egyet, de válasszunk ki egy néhány nemzeti alapkérdést — ilyen a
jogállamisághoz való viszony, ilyen a határon túli magyarsághoz való viszony, ilyen a magyar
külpolitika alapvető irányai — amiben a lehető legszélesebb körű nemzeti konszenzusra kellene
törekedni. Én ‘56 mának szóló üzenetei közül ezt tekintem a legfontosabbnak — sajnos épp az
ellenkezőjét tapasztaljuk úton-útfélen.

�Válogatás Prof. Dr.Jobbágyi Gábor gyűjtéséből

Gazdátlan gyermek nincs.
Van, aki a betokozódástól számítja az emberi élet kezdetét.
Eutanázia melletti érv az, hogy ha a magzat megölhető, akkor a nagypapa is megölhető.
A tudományos értelmezés a jogszabályok fejtegetésével foglalkozik.
Híres magyar jogtudós volt Svájci-Schwarcz Gusztáv.
A jogi személy kritériuma; betöltött 18. életév, jogi diploma és büntetlen előélet.
Elbirtoklásnál kialszik a tulajdonjog.
Uzsorás szerződésnél a kamat 120 %-ra ketyeg.
Az ajándékozásnál a legfontosabb, mikor lehet visszakövetelni az ajándékot.
A ráépítés azt jelenti, hogy egy házra emeletet építenek.
A tartási szerződésnél etetni kell az eltartottat.
Oldalági rokon a keresztszülő.
A család a bölcsességre való törekvés alapja.
Házasságkötési akadály, ha valaki gyógyszert vesz be a házasságkötés előtt, vagy alkoholt fogyaszt.
Apasági elismerő nyilatkozat tehető a Közgyűlés előtt.
A mai magyar családi jog fontos jogforrása Werbőczy Hármaskönyve.
A régebbi jogban elhálás címén meg lehetett szüntetni a házasságot.
Pogány vallású vagyok.
Ingatlan például egy terület, ami nem elosztható, és állami tulajdonban van.
A mozdonyvezető felelőssége három év alatt évül el.
Részegség miatt lehet gondnokság alá helyezni valakit.
A magzati fejlődés 10-12. hetére megindul az emésztőrendszer.
Mindenkit megillet a békés nyughely joga.
A Legfelsőbb Bíróság döntéseit a könyvtárban találjuk meg.
Magyarországon az utónév van elöl és a keresztnév van hátul.
A költségvetési szervek jogelődje a fiscas volt.
A magzatnak szerződéskötési joga van.
A római jognak a német jogba való belepasszintását jelenti a recepció.
Az Egyházakat a Cégbíróságon jegyzik be, mint gazdasági társaságot.
Zsögöd Benő Grosschmid Bénire magyarosította a nevét.
Apafy Mihály nevéhez köthető az 1875. évi Kereskedelmi Törvény.
Jogi tény az, hogy én itt ülök.
Holtnak nyilvánítás esetén probléma, ha az eltűnt feleség előkerül.
Werbőczy Hármaskönyvét a jobbágyok nem igazán kedvelték.
Ha érvénytelen a végrendelet, mellyel alapítványt hoztak létre, nem lehet visszaküldeni
hiánypótlásra.
A Köztársasági Elnök egyetemi kegyelmet ad.
A cselekvőképesség fokozata: cselekvőképtelen, cselekvőképes, fokozottan cselekvőképes.
A Ptk.-ban nevesített személyhez fűződő jog az emberség joga és a szerepléshez való jog.

10.

�Köszöntő:

Bemutatkozik az ítélet Online

Kedves olvasó!
Szeretettel köszönt az ítélet Online szerkesztősége abból az alkalomból, hogy egy vadonatúj kari
újság indul egyetemünkön.
Információs társadalmunkban, mint azt közhelyszerűen szokás hangoztatni, elengedhetetlen a
gyors és pontos tájékozódás, hogy úgymond mindig „képben lehessünk”. Az Internet biztosítja azt a
keretet, melynek segítségével ezek az igények kielégíthetők a különböző szolgáltatások, így a média
területén is. A Pázmány jogi karán a most startoló lap hivatott az eddigi hiányt, az elektronikus sajtó
hiányát pótolni, hogy a meglévő fórumok mellett legyen egy, a hallgatókat érdeklő, őket érintő,
velük, az egyetemi élettel foglalkozó, online zsurnalisztika is. Ebből fakadóan cikkeink jelentős
hányada a kar rendezvényeiről, mindennapjairól, kulturális eseményekről, külföldön tanuló
pázmányosok tapasztalatairól, továbbképzési lehetőségekről, ösztöndíjakról tudósít majd részletes
terjedelemben, illetve a fontosabb tanszéki, tanulmányi hírekről fog adni tájékoztatást.
A megjelenő írások légköre túlnyomórészt a könnyed stílus és téma, melyet elsősorban az interjúk
és a beszámolók reprezentálnak. Mindazonáltal szándékunk szerint nem mellőzzük a szakmaiságot
sem, ezért vállalkoztunk rá, hogy rendszeresen készítünk portrékat különböző területeken, más-más
intézményekben, tisztségekben dolgozó jogászok munkájáról azért, hogy - a teljesség igénye nélkül képet adjunk a majdan elhelyezkedni kívánó jogászhallgatók számára hivatásuk sokszínűségéről.
Ezen felül jogszabályfigyelőt kívánunk működtetni, melyen belül a lényeges jogszabályváltozásokat
követjük nyomon és mutatjuk meg rövid kommentár kíséretében, ezzel könnyítendő a vizsgákra
szükséges hatályos joganyag maradéktalan megismerését.
Továbbá segíteni szeretnénk iskolánk
azon törekvését, hogy keresztény, európai műveltségű jogászok kerüljenek ki az egyetemről, akik
széles látókörrel bírnak, valamint naprakész tudással rendelkeznek a hosszú távú és napi
eseményekről, folyamatokról, amelyek Európában és a világban zajlanak. E célból hetente
lapszemlét, valamint elemzéseket közlünk az angol, a német és a francia sajtó anyagából összeállítva.
Hogy a játékosabb szellemű leendő olvasóinknak se legyen hiányérzetük, ezért tervezzük online
jogesetmegoldó kvíz elindítását, aminek keretében remélhetőleg nyeremények, relikviák, sapka, toll
stb. is várható! Kedves olvasó! Bízunk benne, hogy a fent vázolt tartalmi felhozatal felkeltette
érdeklődésed, az oldal böngészése hasznodra válik és szórakoztat, mert ezzel nyer igazán értelmet a
szerkesztőség munkája.
Végezetül csapatunk szeretne köszönetét mondani Lukács Tamás korábbi és Dorogi Zsolt Pál
jelenlegi főszerkesztőnek, amiért fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy ez az újság elindulhasson,
Kovács Lórántnak, amiért a honlapot megteremtette, valamint kiadónknak a Hallgatói
Önkormányzatnak, amiért segíti és támogatja megjelenésünket.

Farkas Balázs
elektronikus főszerkesztő-helyettes

11.

�Informális:

Nem mindig leszünk egyetemisták?
|

Ferencz Domonkos

A gondolattal nehéz megbarátkozni, de előbb vagy utóbb hallgatói jogviszonyunk
megszűnik a Pázmánnyal. Jobb esetben diplomával a kezünkben hagyjuk el alma
materünket. :) Most inkább csak ezt a lehetőséget vizsgáljuk, tükrözve az optimista
szemléletet. Kérdésünk: mi vár(hat) ránk a diploma után a bizonyos nagybetűs életben?
Erről és tapasztalatairól beszélgettünk egy Pázmányon végzett jogásszal.
Kedves Virág, mikor2003-ban átvetted a diplomádat és a doktori cím viselésérejogosulttá váltál, mit ereztél,
milyen világképe tárult eléd?

Felszabadító érzés volt az utolsó államvizsga után végigmenni az egyetemen, „igen,
végigcsináltam”. Ugyanakkor kicsit bizonytalan is voltam, nem tudtam igazán, mi vár rám, hiszen
elértem a kitűzött célt, amiért öt éven át küzdöttem. Majd ismét gólya lettem új életemben.

Ez a kép hogyanformálódott a későbbiek során?
Beigazolódott, amit sokan mondtak, hogy a diploma önmagában nem sokat ér, ha nem áll
mögötte egy ember. Az egyetem mikrokozmoszán kívül úgy tapasztaltam, hogy ezt a bizonyos
„embert” nézik és keresik igazán.

Hogyan kezdődött, ahogy említetted az „új világ”? Rögtön munkába álltái, vagy már az sem ment olyan
könnyen: - állást kellet keresned ?

„Jelenleg egy részvénytársaság jogi osztályán dolgozom jogi
előadóként, és örülök annak, hogy a keresetemből saját
magamat és lakásomat is minden gond nélkülfenn tudom
tartani.33
Az egyetem alatt már asszisztens voltam egy ügyvédi irodában, ahol a diploma megszerzése után
ügyvédjelöltként dolgozhattam tovább. A diplomám átvétele után egy héttel már munkába álltam.
Szerencsém volt, olyan helyen kezdtem el dolgozni, ahová vágytam. Közel egy év után kicsit
monotonná vált a munkám, szűkült a feladatköröm, és nem érzetem már jól magam a
munkahelyemen, így állást kezdtem keresni.
Biztos hogy csak ezek az okokjátszottak közre? Gondolok afizetésre, illetve egy esetlegesjobb ajánlatra?

Igaz, nem kerestem sokat, bár önmagamat el tudtam tartani, a kerestem azonban ahhoz nem volt
elég, hogy tovább tudjak lépni. Amikor munkahelyet váltottam, bevallom fontos szempont volt a

12.

�fizetés is. Jelenleg egy részvénytársaság jogi osztályán dolgozom jogi előadóként, és örülök annak,
hogy a keresetemből saját magamat és lakásomat is minden gond nélkül fenn tudom tartani.
Te hogy gondolod, a szerencsének, vagy — minden nagyképűség nélkül — a tudásodnak köszönheted a mai
helyzetedet?

Nem merem állítani, hogy pusztán a tudásomnak köszönhetem, hogy jogi diplomával jogi
munkakört láthatok el, de mint már említettem, a papír önmagában kevés. Sokat számít az, amit
kapcsolati tőkének hívunk. Én nem szerencsének nevezném, aminek még köszönni valóm van,
hanem a segítőkész ismerőseimnek. Mennyire vetted észre, hogy a pázmányos végzettség más
elbírálásban részesül, mint más jogi karoké? Jelentett-e ez előnyt vagy hátrányt számodra?
Saját személyes élményeim alapján azt mondhatom, hogy elsősorban nem a diploma értéke és a
kiállító egyetem, hanem a tudás, a szimpátia számít. Egy állásinterjún azt is nézik, illik-e a jelentkező a
már meglévő csapatba, hiszen a tudás mellett az is fontos, hogy a kollégák jól tudjanak
együttműködni.

„A karon tanító tapasztalt professzorok életútja és
szemléletmódja példaértékű minden egyetemista számárain
miattuk vagyok büszke arra, hogy pázmányos lehettem. ”
Milyen szinten támaszkodhattál a karon megszerzett ismereteidre?
Nem az ismeretek, és a megszerzett lexikális tudás a fontos, hanem az az erkölcsi útravaló, amit
kaptunk. A karon tanító tapasztalt professzorok életútja és szemléletmódja példaértékű minden
egyetemista számára, én miattuk vagyok büszke arra, hogy pázmányos lehettem.

Pár év után, talán már látod, mi hiányzik vagy mi volt rendkívül előnyös az egyetemi éveid alatt. A
kérdésem az lenne, hogy mit csináltál volna másképpen, illetve mit üzensz a hallgatóknak?
Sok minden lenne, amit másképpen csinálnék, de legfőképpen azt javaslom mindenkinek, hogy
tanuljanak nyelveket, különösen jogi szaknyelvet, és ösztöndíjjal utazzanak külföldre, más városok
egyetemeire. Természetesen még annyit, hogy használjátok ki, hogy egyetemisták vagytok, de
remélem ezt nem kell mondanom...
Köszönjük a beszélgetést!

13.

�Ajtó a Guiness-rekord felé
Lóci

Hogy kerülhet egy éttermet leíró cikkbe az ajtó a középpontba!? Szó sincs arról ,
hogy a hely ételeiről vagy italairól ne lehetne írni, csupán bízok benne, hogy ezzel is
hozzájárulunk egy új rekord felállításához.
A Paulay Ede utca Deák tér felöli részén van egy étterem, amely mindig nyugalmat és méltóságot
sugároz magából. Sokszor megfordultam már előtte, sokszor hallottam felőle az ismerőseimtől, de
sosem sikerült eljutom erre a helyre. Eredetileg a vele szemben levő utazási irodáról elnevezték el,
mostanra kissé függetlenebbé vált, de továbbra is szoros kapcsolat köti őket (elég, ha csak a
rendezvényeket vesszük figyelembe — de szempontunkból ez most nem releváns).
Amikor megérkeztünk, elcsodálkoztam, hogy mekkora ablakai vannak a helynek! Végre nem csak
beszűrődik, hanem valóban elárasztja a fény a termet! Leültünk és megkaptuk az étlapot, akarom
mondani a „Kávéházi tallózót”. XX. Század eleji időszak hangulatát próbálják tükrözni ezzel és a
hozzá tartozó bambusz-újságtartóval (de a hangulatból ennyi, utána nyoma veszik, pláne amikor
felkínálják a hitelkártyás fizetést). Rendelünk, közben rajzolunk a kérdőívként és alátétként
együttesen funkcionáló papírra. Viszonylag hamar meg is kapjuk az ebédünket, így neki látunk a
tesztelés következő fázisához.
Gasztronómiai szempontból kiváló minősítést kapna tőlem: teljesen egységesek voltak az ízek. Az
ételek összeállításánál látszik, hogy mind az egyszerű ebédre, mind a vacsorázni vágyókra gondoltak,
sőt azokra is figyelemmel voltak, akik megbeszélés közben szeretnének elfogyasztani valamit.
Egy pillanatra hadd térjek vissza a címhez: ajtó a Guiness-rekord felé! Az étterem egyik
különlegessége, hogy tulajdonosai megpróbálják a világ legnemzetközibb WC-ajtajait létrehozni.
Ahhoz, hogy bekerülhessenek a rekordok könyvébe el kell érniük a 100 nyelvet kitevő mennyiségig (a
szám meghatározása önkényesen történt...). Jelenleg a következő nyelveken látható felirat: magyar,
burmai, thai, indonéz, finn, arab, kínai, japán, koreai, görög, török, izlandi, norvég, dán, holland,
német, francia, lengyel, cseh, szlovén, horvát, máltai, szárd (Szardínia), volof (Nyugat-Afrika), kecsua
(Peru), hindi, angol, olasz, spanyol, vietnámi, albán, héber, gael (Írország), orosz és katalán.
Magát az éttermet az ételei és hangulata miatt érdemes felkeresni, de nagyon jó hatással van egy kis
különlegesség — jelen esetben a nemzetközi jelleg. Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a helyet,
főleg akkor, ha a hétköznapitól kicsit eltérőre vágysz, valami olyan helyre, ahol odafigyelnek rád;
olyan helyre, ahova nyugodtan betérhetsz, mert tudod, hogy szeretettel fogadnak!

További informácó:
Vista Cafi
1061 Budapest, Paulay Ede u. 7.
0614299975
www. vistacafe. hu

Italok

Árak

Ételek

Kiszolgálás

Összességében

14.

�Hallgatói Fórum 2006. február 13.

A csak vizsga kurzus kapcsán felmerült kérdések:
2006 februárjában közel 700 aláírás gyűlt össze a csak vizsga kurzus (CV kurzus) bevezetése
érdekében. (A CV kurzus más intézmények és karok kreditrendszerű képzésén bevett intézmény.)
A hallgatói fórumot a CV kurzus kapcsán felmerülő kérdések tisztázása végett hívta össze Dr.
Szabó István dékán-helyettes és a Kar ügyvezető Hallgatói Önkormányzata [azaz Dorogi Zsolt
tanulmányi alelnök]; hallgatói fórumra 2006. március 13-án 18 és 20 óra között az 1. előadóban
került sor [utoljára 2001 decemberében volt hallgatói fórum a Karunkon]. A hallgatói fótumon
megtisztelt jelenlétével Dr. El Beheiri Nadja dékánhelyettes, és Mátéffy Györgyné, a Dékáni Hivatal
vezetője, valamint a kari Tanulmányi Bizottság elnöke, Dr. Frivaldszkyjános.
Kreditrendszerű képzésen a félévvégi regisztráció meglehetősen nehézkes; e kurzus bevezetése
megkönnyítené a félévvégi regisztrációt e képzésen [a Kar 1 hetet nyer]. A CV kurzus bevezetése nem
pénzügyi kérdés; tudniillik a tanulmányi követelmények teljesítése minden hallgató joga. A CV
kurzus 1-2 [nem teljesített] tárgy felvétele esetén nyújthat jó megoldást.
Lehet-e egyszerre UV hét és CV kurzus? Nem. UV hét vagy CV kurzus.
Mikor teljesíthető a CV kurzuson felvett tanegység? Nagyjából másfél hónappal a félévvégi
vizsgaidőszak után; a CV kurzus 2 hetet jelent — és megelőzi a vizsgajelentkezés időpontját.
Önálló tárgyfelvételnek minősül-e a CV kurzuson történő tárgyfelvétel? Igen. A CV kurzuson
felvett tárgyat a meghirdetett vizsgahét végéig nem teljesítő hallgató abban a félévben nem teljesítheti
a ráépülő párhuzamosan felvett — és egyúttal lehallgatásra került — tárgyat; így a ráépülő tárgy
esetében is elhasznál egy tárgyfelvételi lehetőséget. Utóbbi a CV kurzus veszélye.
CV kurzus érinti-e az előviszgaidőszakot? Nem. Az elővizsgaidőszak szokásjog alapján működik
Karunkon. A dékán 1 hetet kijelöl a vizsgaidőszak előtt; a tanszék/intézet pedig vagy meghirdet
időpontokat—vagy nem...
Egyéb tanulmányi ügyekben felmerült kérdések:
Miért nem lehet a leckekönyvbe beragasztani a felvett tanegységek NEPTUN rendszerből
kinyomtatott listáját [lásd: pl. BME]? A leckekönyv közokirat az új felsőoktatási törvény szerint; [ma
még] nem tisztázott a beragasztás jogszerűsége.
Hány év alatt végezhető el az alapképzés? Az egyetemi tanulmányok Karunkon a hatályos tanrend
szerint legkevesebb 4 év alatt teljesíthetők; 1 tárgyból kétszeri félévvégi nem teljesítés von maga után
[szükségszerűen] 5 évnél hosszabb tanulmányi időt.
Milyen elvek alapján határozta meg a döntéshozó [azaz a Kari Tanács] az egyes tárgyak esetében az
előhallgatási kötelezettségek rendszerét? Az előhallgatási kötelezettséget a Kari Tanács általában
gyakorlati és olykor-olykor alaki szempontok szerint állapította meg; így [meghatározott esetekben] a
kifutó képzésről kreditrendszerű képzésre visszairatkozó hallgatónak nem kell ismételten teljesítenie
az előhallgatási kötelezettség nem teljesítése esetén a már teljesített tárgya[ka]t.
Megoldható-e a NEPTUN rendszeren a tantárgyankénti tárgyfelvétel? A tantárgyankénti
tárgyfelvételt a NEPTUN rendszer nem teszi lehetővé.
Miért van egyes esetekben 3 fokozatú minősítés? A Felsőoktatási Törvény az öt- és háromfokozatú
minősítési rendszert ismeri; a háromfokozatú minősítési rendszert általában az írásbeli vizsgák

15.

�esetében alkalmazza a Kar.
Nem túlzott-e negyedév első
félévében az írásbeli vizsgák
aránya és száma; megfelelően
felmérhető-e írásban tett vizsga
során a hallgató tudása? Az
írásbeli/szóbeli vizsgáztatás
csupán módszerében tér el. A
Felsőoktatási Törvény a
korábbiakhoz képest bővíti a
hallgató jogorvoslati
lehetőségeit; így az írásbeli
számonkérés aránya [várhatóan]
növekszik a jövőben. (A
jogászképzésben — való igaz —
szerencsésebb volna megőrizni a
szóban történő vizsgáztatás

túlsúlyát. E kívánalom a jogi pálya sajátos jellegéből is fakad...)
Jogosult-e a hallgató megtekinteni a dolgozatát? E jogosítvány sehol sincs kikötve. Am nincs is
megtiltva a dolgozat megtekintése; a tanszék és intézet belátására van bízva a dolgozat
megtekintésének biztosítása.
A 2005/2006-os tanév első félévében — a rendes vizsgaidőszak során — negyedéven több tanszék
ugyanarra a napra hirdetett meg írásbeli vizsgaidőpontokat. Hogyan orvosolhatók az ilyen és ehhez
hasonló problémák? Ilyen ügyekben forduljatok bizalommal Karunk általános és tanulmányi
dékánhelyetteseihez és a Hallgatói Önkormányzat tanulmányi alelnökéhez!
A tizedik félévben végbizonyítványt szerző hallgató nem záróvizsgázhat ősszel; tudniillik nem
indul ősszel felkészítő kurzus. Készül-e megoldás e problémára? Igen; terveink szerint a jövőben
[amennyiben a Kari Tanács az előterjesztést kedvezően fogadja] 260 kredit megszerzését követően
felvehetik hallgatóink a [tavaszi] záróvizsgára történő felkészítést biztosító kurzust - valamint ezzel
párhuzamosan a hiányzó tárgyakat. így e hallgatók a tavaszi végbizonyítvány-szerzést követően ősszel
záróvizsgázhatnak.
Gyakorlat nem teljesítése esetén megtagadható-e a vizsgáztatás? Nem.
Kifutó képzésen két évfolyamdolgozat kötelező. A kreditrendszerű képzésre visszairatkozó
hallgató valamilyen formában beszámíttathatja-e a teljesített második évfolyamdolgozatát? A
kérdésfeltevés indokolt; a teljesített évfolyamdolgozat pótolhatja [például] valamely szabadon
választható tárgyat — talán. Minden általában gondot jelentő tanulmányi kérdést a Kar
rövid/középtávon orvosolni igyekszik; e problémára is fogunk megoldást találni.
Összeállította: Teleki László (hallgató).

16.

�Nagyhéthez közeledve
Teleki Levente

I

Egyetemünk nevében megtalálható (és szellemiségében meghatározó) a katolikus jelző, így nem csak
hogy nem árt, de talán egyenesen szükséges, és kötelező is, pár szót szólni a húsvétról. Feltételezem
azonban, hogy Kari Lapunk olvasóinak túlnyomó többsége legalább nagyvonalakban már régóta tudja,
hogy mit és miért ünnepiünk húsvétkor, ezért nem is kívánok senkit fárasztani ennek mélyreható
leírásával. Számos olyan kapcsolódó téma van még, amelyekkel érdemes ezen ünnepkörrel
összefüggésben közelebbről is megismerkedni. Ilyen lehetne például a húsvét jelentősége a katolikus
valláson belül és azon kívül; ünneplésének az évszázadok hosszú sora alatt bekövetkező esetleges
változásai; illetve az ilyenkor tradicionálisan előkerülő étkezési és egyéb népszokások. Most mégis inkább
egy másik fogalomról, a böjtről szeretnék néhány rövid, de remélhetőleg mindenkire építően ható
gondolatot megosztani minden érdeklődővel. Többek között azért, mert ahogy a spiritualitásban
betöltött szerepe egyre inkább veszít jelentőségéből, úgy az élet további területein viszont a böjt
népszerűsége folyamatosan növekszik. Ebből kifolyólag pedig, talán nincs olyan ember, aki számára
teljesen közömbös lenne e téma.
A böjt gyakorlata lényegében egyidős az emberiséggel. Nyomait nem csak az ókori görög-római
kultúrákban, de már az ősi Egyiptomban is megtaláljuk. Perzsák, görögök, mohamedánok vallási
szokásai is arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a közhiedelemmel ellentétben a böjt nem kizárólag és
elsődlegesen zsidó hagyományból keletkezett. Egy-egy böjti szokás mindig elsősorban vallásos gyökerekre
tekintett vissza; bár azt most már nehéz megmondani, hogy valójában spirituális vagy egészségügyi céllal
alkalmazták-e előbb, legtöbbször ugyanis e kettő elválaszthatatlan volt egymástól.
Évezredek óta társul azonban a vallási meggyőződéshez egyfajta praktikus vonatkozás is. Nem csak a
lelki, hanem a testi megtisztulást is gyakran jelentette. Már a modern gyógyászat alapjait megteremtő
hippokratészi iskola is alkalmazta a gyógyítás egyik sikeres eszközeként a bor és a nehéz ételek mellőzését;
fontosnak tartották az egészséges életmódot, amely megalapozza, hogy az ember harmóniában tudjon
élni mind önmagával, mind pedig környezetével.
A spirituális böjt szinte minden nagy világvallásnak szerves része. Az iszlámban a hívők öt fő
kötelessége közül egyik a böjt. A hinduizmus szerint a böjt a tisztátalan állapotból való kikerülési rítusok
egyike; a jóga a test és a szellem feletti uralom és fegyelem elérésének eszközeként jött létre. Nem is beszélve
az általunk jobban ismert zsidó és keresztény vallásokról. Nagyszerű lehetőséget nyújt a szenvedélyek és
bűnök elleni küzdelemben. Fontos eszköz önmagunk nevelésében és megismerésében; segítségével
felismerhetjük határainkat, ezáltal alázatosabbá és akár szabadabbá is válhatunk.
Napjainkban számtalan formája létezik a böjtölésnek. Azt kell látnunk, hogy ma már legritkábban ott
böjtölnek, ahol igazán elvárnánk; a társadalomban népszerű koplalások pedig voltaképpen nem is
nevezhetők böjtölésnek. A böjt egyfajta megnyilvánulásának tekinthetjük például az éhségsztrájkot;
vannak, akik önmaguknak akarnak bizonyítani azzal, hogy lemondanak bizonyos dolgokról; illetve
természetesen léteznek szociális vagy egészségi okkal kezdeményezett böjtök. És bár ezekben már sokkal
kevesebb a valódi elvi meggyőződés, mint talán régebben, de ettől még kétségtelenül lehetnek rendkívül
hasznosak.
Láthatjuk tehát, kultúrákon és vallásokon át egészen a társadalomig mindenhol komoly jelentősége
van a böjtnek. Igaz, hogy mi ebből mit veszünk észre, az csak a saját életvitelünkön múlik. Néha azonban
tényleg nem baj, ha legalább egy rövid időre lemondunk egy-két olyan dologról, ami nélkül
elképzelhetetlennek tartjuk az életünket. Hiszen attól vagyunk emberek, hogy nem függünk semmi tárgyi
dologtól; és nem a körülmények és a reklámok döntik el, hogy mikor mire van szükségünk, hanem
kizárólag saját magunk.
17.

�Kultúra

Híres perek
Kozma Gergely

„Ebből egy televíziós sorozatot kellene csinálni, hogy mindenki megtudhassa mi is történt valójában. ” (Dr.
Varga Zoltán bíró)
„Egy ilyen azELTE-re is kéne. "(Dr. VaskutiAndrás bíró)

„Szerintem ez egy kiváló lehetőség arra is, hogy a tárgyalás után legyen alkalom megbeszélni az ügy
érdekességeit, a döntés miértjeit a bíróval, ügyésszel, ahogy az angolszászjogrendszerben meg is teszik például egy
kávézóban. "(Dr. Fábián Ákos ügyvéd)

Beszélgetés Tóth Mihály Tanár Úrral:
Hogyan indult a híresperek rendezvénysorozat, mi adta a kiinduló ötletet?

A hallgatók részéről folyamatos az igény a gyakorlathoz való közelítésre, és ez az igény érthető is.
Az elmélet ad elvi alapokat, de gyakran szinte sokkszerűen éri a hallgatókat az, amit a gyakorlatban
tapasztalnak. Más hivatásokkal kapcsolatban: például az orvosi-, vagy műszaki egyetemeken, a
gyakorlati képzés is jelentősebb szerepet kap. Ott azonban a gyakorlat nem merül ki a
szemináriumokban, vagy az előadások feldolgozásában, hanem például konkrét klinikai
gyakorlatban valósul meg. A bírák, ügyészek ugyan idegenkednek attól, hogy folyamatban levő
ügyekről tájékoztatást adjanak, de ez nem vonatkozik a joghallgatókra.
A kölcsönösség a hallgatói igények és a tanító kiváló bírák, ügyészek és ügyvédek felajánlása
következtében született az ötlet, hogy próbáljunk konkrét, egyúttal híres ügyeket találni.
Milyen nehézségek adódtak a szervezéssel kapcsolatban?
Akik nem itt tanítanak azok idegenkedve fogadták a kezdeményezést. Először házon belüli
oktatók részvételével szerveztük meg az előadásokat, majd később erre már, mint sikeres
kezdeményezésre lehetett hivatkozni, többi kollégáik előtt is.
Nehézségként adódott, hogy volt, aki gyanakvással fogadta az indulást, mert ez a fórum nem
szokásos „nincs is több jogi kar, ahol ezt így bevezették volna, és csinálnák”.
Második probléma az időbeosztás volt, valamint az arányok megtalálása, azaz, hogy a bíró ügyész
és ügyvéd jelen tudjon lenni.
Harmadikként felmerült az, hogy a védői szerep sokszor hálátlannak bizonyult. Ugyanis egy
hosszú időre elítélt személy ügyében néha nem sokat tudtak mondani, de azért

18.

�A Nemeskéri ügy: (Francsics Imre, Vaskuti András, Szűcs András)
érdekes és figyelemre méltó beadványokat és érveket sorakoztattak fel akkor is, amikor sokan úgy
gondolták, hogy a védelemnek nem sok keresni valója van egy adott ügyben.
Később az előadás-fórum sikere egyre jobban elterjedt és megyei bíróságokról is sikerült vendéget
fogadnunk.

A sajtó is elénk tárja az ügyeket. Ez a rendezvénysorozat talán egyfajta nyitott látásmódba kívánja bevezetni a
hallgatót a sajtó sommás közléseivel szemben ?
A hallgatók korán megtanulják, hogy ne a laikus közvélemény szemével közeledjenek az egyes
ügyekhez, ne fehéren feketén lássák a dolgokat, hanem szakszerű, pontos, világos a jogi problémákat
is érzékeltető áttekintést kapjanak egy ügyről, ami a sajtót nem szokta érdekelni. A sajtó számára a
szélsőségek, különlegességek jobban eladhatók, de ennek a sorozatnak nem ez a célja. Ezen
összejöveteleken első-másod évesek is részt vesznek. A sorozat azt szeretné elérni, hogy ne úgy kezelje
az ügyeket, ahogy a bulvársajtó.

Elképzelhetőnek tartja-e, hogy az ügyekjogi oldaláról is nagyobb tájékoztatást kaphasson a közvélemény akár úgy
is, hogy az interneten közzé teszik a vádiratokat, ítéleteket?
El is képzelem, ugyanis a bírói szemléletváltás ezzel kapcsolatban megindult hazánkban is. Én
korábban pénzmosással kapcsolatos ügyek után kutatva Magyarországon kevés anyagot találtam, de
valaki azt mondta, hogy nézzem meg a svájci LB honlapján, mert azon a vádiratok és ítéletek rajta
vannak -persze adatvédelmi szempontok figyelembe vételével-. Számomra nem is ez volt az érdekes,

19.

�mert az ügy lényege volt az, ami tanulságul szolgált. Németország is kezdi feltenni az internetre az
anyagokat, viszont az osztrákok nem. Nálunk ez elképzelhetetlen, bár volt egy folyóirat, ami a
közönség számára is tanulságos ügyeket közzé tett volna, de ez az ötlet nem valósulhatott meg. Én a
jövőt feltétlenül abban látom, hogy ezek az ítéletek kapjanak nyilvánosságot, mert ebből lehet okulni,
ebből lehet tanulni. Ezek nem tikos dokumentumok és nem egy szűk bennfentes körnek készülő
iratok. Kell, hogy legyen társadalmi hatás is, ami egy 50 fős tárgyalóteremben nem érvényesül, egy
bulvár lapban szintén nem, ahol a lényeget nem fedő tudósítások jelennek néha meg. A Legfőbb
Ügyészség is közzétett néhány határozatot, a honlapján: Schlecht ügy is egy ideig fenn volt az
interneten. A határozatok közzététele vitatható, mert azok nem nyilvános eljárásban készülnek. Az
ítéletek viszont nyilvánosan hangzanak el. Engem nem az elítélt neve és az adatai érdekelnek egy
adott ügy kapcsán, hanem a jogi okfejtés. A sorozat nem perismertetés, hanem tanulságos
összejövetel, ahol a legkülönfélébb összetételben (bíró; bíró- ügyész- ügyvéd; ügyész- ügyvéd) a
legkülönfélébb kérdések megbeszélhetők.

Beszélgetés Horváth Attila Tanár Úrral:
Honnanjött az ötlet, mikor kezdődött a rendezvénysorozat?
Amikor stabilizálódott a kar helyzete akkor kezdtünk gondolkozni azon, mivel lehetne még
színesíteni az előadásokat, és milyen érdekességeket lehetne bemutatni a hallgatóknak, amiből sokat
profitálhatnak az egyetem elvégzése után is.

résztvevők közül sokan tanítanak, akik pedig nem,
azok jó esetben a tárgyaló teremben szerzik
meg a szükséges előadó-, magyarázó készséget. ”
Elkezdtem foglalkozni a koncepciós perek témájával, és ez után jött az ötlet, hogy nem csak a
régmúltban voltak híres perek, hanem mostanában is fontos ügyek zajlottak le, amiről a sajtó ugyan
beszámol, de ebből még nem sokat tud meg a hallgató. Két irányban próbáltam ezen változtatni. Az
egyik a tárgyalás látogatások szervezése, a másik pedig a közelmúlt híres perei nevű előadás és
fórumsorozat elindítása volt, ahol már lezajlott ügyek résztvevőit hívtuk el. Ezek elég széles
spektrumot átfogó előadások voltak, így a Pócspetri ügy rehabilitációs tárgyalásával kapcsolatban
sikerült meghívni az újratárgyaló bírát, ügyészt, és ügyvédet. Érdekes volt, hogy-még a rendszerváltás
előtti időkből- a több mint húsz éves Soós ügyben részt vehetett Pálinkás György bíró is. Ez volt az
egyik első magyar hivatásos gengszter ügy.
A rendezvénysorozat létrejöttében és működésében a demonstrátorok, és a
Büntetőjogi Tanszék sokat segítet és segít.
Hogyan lett speciális kollégium a híresperekből?

20.

�Először érdekességként meghirdettük, majd a Deák Ferenc szakkollégium keretében előadásként
kezdett futni -nagy népszerűségnek örvendett ekkor is- Az egyetem később hivatalos formát adott a
rendezvénynek, így speciális kollégium lett. Később azonban levették innen, mert ez nem olyan
jellegű foglalkozás, mint egy speciális kollégium, hanem inkább a Pázmány-szalonhoz vagy egy
kerekasztal-beszélgetéshez hasonló összejövetel, így kötetlenebb módon kerül megrendezésre.
Technikai kérdések kapcsán mit tartanafontosnak kiemelni?

Minden illusztrációt, videót elképzelhetőnek tartok, ami megfoghatóbbá, jobban megérthetővé tesz
egy ügyet. A résztvevők közül sokan tanítanak, akik pedig nem, azok jó esetben a tárgyaló teremben
szerzik meg a szükséges előadó-, magyarázó készséget.

„Az előadás-sorozat a Jogtörténeti Tanszék kezdeményezése,
szervezése, de a Büntetőjogi Tanszéken tanító bírák, ügyészek,
ügyvédek segítségével először kísérleti jelleggel, majd mint
speciális kollégium került megrendezésre. Ekkor kapta a
Közelmúlt híres perei nevet. ”
Az ügyek kapcsánfelmerülnekjogi érdekességek, határesetek, ezeket hogyan tudjuk kapcsolni a tananyaghoz, mi a
jogszabály és annak milyen magyarázata merülfel, esetleg többjogszabály közül miért az egyiket és miért nem a
másikat választották?
A meghívott kollégák néha nem tudják, milyen mélységben magyarázzák el az adott ügyet, annak
jogi vonatkozásait, tekintettel a hallgatóság heterogén voltára.
Szerintem régebbi eseteket is elő lehet adni: ugyanis a mostani első másod évesek nem ismerhetik
a három-, négy-, öt éve folyt ügyeket. Például: a Magda Marinkó-, a Tocsik-, vagy a Viszkis rabló ügyét.

A Büntetőjogiét aJogtörténeti tanszék kapcsolata hogyan alakulta közös szervezésben?

Több éves kollegiális kapcsolat van közöttünk. Békés tanár úr engem is tanított az ELTE-n. Az
előadás-sorozat a Jogtörténeti Tanszék kezdeményezése, szervezése, de a Büntetőjogi Tanszéken
tanító bírák, ügyészek, ügyvédek segítségével először kísérleti jelleggel, majd mint speciális kollégium
került megrendezésre. Ekkor kapta a Közelmúlt híres perei nevet.

Köszönetnyilvánítás: a Dékáni Hivatalnak, Lillának, Laurának, Ritának a HÖK-nek, a meghívott
előadóknak, a Büntetőjogi Intézetnek, az aktív hallgatóknak. Különösen is: Dr. Békés Adámnak, Dr. Horváth
Attilának, Dr. Ihász Sándornak, Dr. Tóth Mihálynak.

21.

�Színházról színházra

A budapesti Boulevard
j

Radich Orsolya

Talán némelyek számára unalmas, leíró fogalmazásnak hat egy-egy teátrum
bemutatása a kezdetektől, ám ereznünk kell, hogy csak akkor tekinthetünk a jelenre és a
jövőre,ha ismerjük múltunkat is. Egy színháznak is van története, épülete, neve,
kiemelkedő alakjai, szellemisége, amely az egészet működteti.
Madách Színház néven több színházi vállalkozás is létrejött a XX. században Budapesten. Ezek
közül az első, tiszavirág életű 1919-ben a Zeneakadémia kistermében kísérletező társulat, amely a
frontról hazatért színészekből alakult.
A következő, 1940-ben megnyíló Madách (a Madách téren) eredetileg mozinak indult. A
társulatot olyan kiemelkedő színészek alkották, mint Dajka Margit, vagy Várkonyi Zoltán. 1944-ben
a német megszállás miatt bezárták a teátrumot, majd 1947-ben a magyar színházak közül elsőként
államosították Állami Madách Színház néven (Érdekes módon két évvel később megfosztották e
jelzőtől).

„A nyitó előadást (Bertold Brecht: A kaukázusi krétakör)
olyan művészek előadásában láthatta az igentisztelt
publikum mint Psota Irén, Pécsi Sándor
és Váradi Hédi. ”
1951-ben a Magyar Színház épületébe költözött a társulat. A ma is működő konstrukció
1954-ben született meg, amikor a Madách téren maradt Faluszínházat Madách Kamara néven
csatolták a Madáchhoz.
1961-ben költözhetett végleges helyére, az akkori Lenin, mai Erzsébet körút 34-33 szám alá. A
nyitó előadást (Bertold Brecht: A kaukázusi krétakör) olyan művészek előadásában láthatta az
igentisztelt publikum mint Psota Irén, Pécsi Sándor és Váradi Hédi.
Mint azt bizonyára sokan tudják, a Kamara Örkény Színház néven 2004 őszétől levált, művészeti
igazgatója és számos darabjának főszereplője (Azt meséld el, Pista, A testőr) Mácsai Pál lett.
A színház teljes felújítására 1999-ben, Kerényi Imre igazgatósága alatt (1989-2004) került sor. A
megújult Nagyszínház 804 néző befogadására alkalmas. A rekonstrukció tette lehetővé a
Stúdiószínpad kialakítását, melyben alkalmanként 180 fő élvezheti a vitathatatlan értékű irodalmi
műveket, mit például a Hamlet, a dán királyfit (melyet ebben az évadban több társulat is műsorára
tűzött, így a Budapesti Kamaraszínház, a Bárka, vagy a JózsefAttila), T. S. Elliot Koktél hatkor című
tragikomédiáját.
Az épületben kapott helyet a Tolnay Szalon is, mely nevét a néhány éve elhuny nagy művésznőről,
Tolnay Kláriról kapta. Az egyik oldalszobában emlékhely létesült, ahol rendszeresen rendeznek
képzőművészeti kiállításokat.
És akkor a máról...
2005. december 30-án a Madách Színház 400. alkalommal tűzte műsorára Az Operaház
22.

�Fantomja című produkciót. Az előadásra eddig több mint 300.000 néző váltott jegyet...Szinte
hihetetlen, de a premier után 3 évvel (bemutató 2003. június 1-én Lord Andrew Lloyd Webber
részvételével) is kígyózó sorokban állak a pénztár előtt az érdeklődők. Vajon mi a siker titka? A
lenyűgöző díszlet, a színész játék vagy a monumentalitás?

„2005. december 30-án a Madách Színház 400. alkalommal
tűzte műsorára Az Operaház Fantomja című produkciót. ”
(Néhány tény és adat az eredeti produkcióból, melynek olvasására megértjük, miért kell
„száműzni” a többi „madách-os” darabot a Vidám Színpadra vagy a Tháliába, hiszen a díszletek és
szereplők „mozgatása”, koordinálása előadásról előadásra embert próbáló feladat: 2230 m kelme az
anyagokhoz, 22 színváltozás, 250 kg szárazjég, 130 szereplő, zenekari résztvevő, a Fantom arcának
kikészítése 2 órát vesz igénybe....) Hasonlóan nagy siker Webber újabb darabja, a Volt egyszer egy
csapat (Beautiful Game), melyet hazánkban mutattak be először az ősbemutató szigorú standardjai
szerint.

„Hasonlóan nagy siker Webber újabb darabja,
a Volt egyszer egy csapat (Beautiful Game)”
A Nagyszínpadon, illetve „vendégségben” a Vidám Színpadon
további olyan remek
produkciókat csodálhatunk meg, mint a Páratlan páros 2, Molnár Ferenc: Egy, kettő, három — Az
Ibolya, Black Comedy (Játék a sötétben), Egy pohár víz, Isten pénze, A különterem.
A 2005/2006-os évadra tervezett premier, a Producerek című darab, melynek rendezője Szirtes
Tamás, a főszerepekben pedig Gálvölgyi Jánost, Haumann Pétert, Alföldi Róbertét, Oroszlán Szonját
láthatják majd az érdeklődők.

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS
INFORMÁCIÓSZABADSÁG témakörében

A részletes pályázati ismertetőt a www.pazmanyonline.hu oldalon olvashatjátok!

23.

�Filmajánló

Csak Szex eS más semmi- jó zene, happy end és vállveregetésAblonczy Zsuzsi

Hát bizony a nő bonyolult lény. 10 éves korukig
egészen rendben vannak. A gondok a serdülőkorban
kezdődnek. Ez idáig, ugyanis a meseszép esküvőről és a
fehér lovas szőke hercegről álmodoznak, no meg a
focicsapat nyi gyerkőcről, akikkel tovább
bújócskázhatnak és nevetgélhetnek. De mivel ugye a nő
bonyolult fajta, a dolog 15 éves kortól kissé bonyolódik.
Vannak, akik megmaradnak rózsaszín álomképük
sárgaköves útján, és véghez is viszik, viszont ott van a
másik rész, akiknek az aránya manapság, a
huszonegyedik század hajnalán bizony rohamosan nő.
Ezek a lányok kamaszként elkezdenek gondolkozni
életük céljain, ami valahogy így hangzik: „Minek nekem
az esküvői ruha? Hisz’ lehetek koszorúslány is. Azoknak
is van olyan szép a ruhája mint egy egyszerű
menyasszonynak.” „Minek nekem egy herceg? Meg tudok én tanulni lovagolni! Nem kell engem
másnak szállítani!” És bizony az ilyen kislányok a függetlenség ingoványos talajára tévednek,
amelyről nehéz - egyeseknek egész egyszerűen lehetetlen - visszatalálni. De a többség tulajdonképpen
nem is akar.

„Minek nekem egy herceg? Meg tudok
én tanulni lovagolni!”
Viszont van néhány kislány, akik pusztán elfelejtenek álmodni, de azért minden romantikus
filmen elpityerednek és titokban esküvői ruhát próbálgatnak és azért időről időre elhiszik, hogy lehet
egy pasi, aki tényleg olyan üres és szomorú nélküle, mint vetés nélkül a föld. Valahogy így járt a Csak
Szex és más semmi Dórája (Schell Judit) is, aki vérbeli „szingli”, de azért minden erejével igyekszik
férjet, de leginkább potenciális apajelöltet találni magának. Persze, hogy álmodik ő a normális,
harmincas nő életéről, hogy ne tenné, csak hát hamar rájön arra, amire egyeseknek egy élet is kevés:
hogy bizony a férfi viszont korántsem olyan bonyolult fajta, mint amilyennek látszik. Tetteik elég
egysíkúak, és amit mondanak, azt bizony úgy is gondolják. Ez a felismerés kinél-kinél máshogy hat.
Van, aki saját módszerével fordul az „ellenség” felé és gyakrabban váltogatja őket, mint más a ruháit.
Ilyen típus Keresztesi Zsófi, Dóra barátnője (Dobó Kata meglepően élvezhető alakításában. Az sem
reménytelen, hogy lassan-lassan megtanul játszani) is. Vagy pedig —mint Dóra- inkább társkereső
hirdetést adnak fel, „Csak Szex és más semmi jeligére- kecske is jóllakik, káposzta is megmaradelgondolásból. Ugyanis: a nő —szokták volt mondani- két dologért képes megtenni bármit: hogy
legyen, illetve hogy ne legyen gyereke. Hát, ez a film az előbbi eshetőségből fakadó vicces szitukat
aknázza ki meglehetős ügyességgel.
A függetlenség ilyen útja nagyjából járható is lenne, csak közbejön egyetlen apróság, amire
hősnőnk, pechjére, nem számított. Magyarul: a szerelem sötét verem -ahogy a mondás tarja...

24.

�És, hogy ki a vágy tárgya, az örök rosszfiú, az anyukák réme, a jó alakjában tetszelgő nagybetűs
FÉRFI? Természetesen a sablon, amiben ez a film igen csak bővelkedik, ebben is felüti a fejét: az
ellentétek vonzzák egymást, a végletesen ellenségeskedő felek meg pláne. Csányi Sándor nem biztos,
hogy az a típus, akire első ránézésre a szívtipró macsó kifejezés a legtalálóbb szó, de a szövege és stílusa
oly meggyőzővé teszi, hogy néha elbizonytalanodva azon tanakodhatunk: „most akkor ellenőr vagy
színész?”

„ Vagy nézzük Rómeót: ha Róza nem jött he,
miért épp Júlia lenne az igazi?”
A moziban ülve számtalanszor támadhat „mintha valahol már láttam volna”- érzésünk. De hol
is? Kis szünet agyjártatás. Ja! Persze! Az én életem. Ekkor bökjük meg először a mellettünk ülő oldalát.
Na, ugye! Nem ezt mondom én is? Másfél óra alatt megtudhatjuk hogy a csúnya gonosz pasi
nőcsábász, nem lehet egy szavát se elhinni ( mellékesen: nem is kell) és persze azt hiszi, hogy mindig,
mindent jobban tud (ez az első „na ugye, ugye”- vállveregetés), s a szegény nő csak a „nem akarok
veled komoly kapcsolatot, mert megsebzel” típusú pajzzsal védekezhet (oda vissza: „ugye, ugye”). És
hogy mi a „ ne szeress, mert nem szeretnél, ezért én sem szeretlek” — herce-hurca vége? Ami a tipikus
ál-szingli filmeknek általában: természetesen happy.

Goda Krisztina, rendezőnő filmje szórakoztató, dinamikus, az első perctől az utolsóig élvezni
lehet és még a sablonok is megbocsáthatóak. Olyan magyar a helyzet hogy tulajdonképpen igaz is
lehetne, csak egy a bökkenő vele: nem tudjuk, mi van a bizonyos „ happy end” után. Mert van ugye a
független nő és van a nőcsábász. Na már most, a vér nem válik vízzé, tehát a nőcsábász az marad, ami
és a szingli sem változik. És itt kezdőnek a nem is olyan „happy” gondok. De végül is nem ez a lényeg.
Hisz a Rómeó és Júlia olvasásakor sem gondolunk bele, hogy mi lett volna, ha szegénykéknek még egy
nappal vagy akár egy évvel több ’’együtt-járás” adatik meg? Ha már annyira reneszánsz és szabad
párválasztás, akkor miért ne dönthetett volna Júlia is egy másik nagy Ö mellett. Vagy nézzük Rómeót:
ha Róza nem jött be, miért épp Júlia lenne az igazi? Ez a kérdéskör adott a Csak Szex-ben is, 21.
századi formába öntve. A boldog vég adott, és még a zene is jó hozzá.
És egy jó tanács: a filmeket tessék végignézni! Ebbe a stáblista is értendő! Néha érdekes, néha
pedig- mint ez esetben- érdemes.

Szeretném a hallgatóság háláját kifejezni a Dékáni Hivatal munkatársainak, a Műszaki
Osztály és a Kari Titkárság fáradhatatlan dolgozóinak, a Takarító Néniknek, és minden
olyan kedves tanszéki és intézeti adminisztrátornak, aki mosolygással és kedvességgel
fogadja hallgatótársainkat!

Dorogi Zsolt Pál
HŐK tanulmányi alelnök

25.

�Vers

Sáska Zoltán Attila: Erka-versek
S.áska Zoltán Attila

Erdély­
ért Poetica)

ez az a hely, ahol születtemez az a hely, ahol neveltekitt nyáron gyúrtam hóembert havas egekbe-

itt szívtam magamba fenyvesek illatát,
és Benned érzem viszont mennyei varázsát-

(2005)

RagyogásKinek hűségedet megőrizted
S birodalmad felfedheted
Felel Időt, vidámat, NekedS virágot fordít lelkeden:
Hatalmasat a MúzsánakRagyogjad be ráncait a Napnak!
Mint mikor megismertelek,
Mint mikor szépséged tükörre talál,
S vad zenével dalod dicséretére
Nyugtatom szívemmel a szám-

Bár hűséged tárgya változatlan
Ügy ragyogsz akár a Tó szülötte,
S bíborba szökellő orcád alatt
Piciny tenyeredben tartaszErről mesél most a versem,
Hogy az ősz volt az a kedves:
Óvár-téri októberbenBudapest, 2006. január 9.

26.

�Hirdetés

KÁNONJOGÁSZ KÉPZÉS A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
KÁNONJOGI POSZTGRADUÁLIS INTÉZETÉBEN
Várjuk az érdeklődő jogász hallgatók és végzett jogászok jelentkezését. A magyar egyháznak nagy
szüksége van képzett kánonjogászokra.
A jelentkezés feltétele jogász hallgatói jogviszony, vagy jogász diploma.
Az Intézetben a jogászok három fokozaton szerezhetnek oklevelet.
Kánonjogi baccalaureátus: 2 év elvégzése után államilag is elismert egyetemi szintű
kánonjogász diplomát szerezhetnek, (amennyiben erre igényt tartanak).' Ez a két éve része a
licenciátusi képzésnek.
Kánonjogi licenciátus: megszerzéséhez 3 év elvégzése szükséges, része a PhD képzésnek.
Kánonjogi doktorátus (PhD): legalább jó minősítésű kánonjogi licenciátus birtokában lehet
jelentkezni. (A licenciátus megszerzése után legkorábban 1 évvel lehet doktorálni.)
Az első jogász egyetemi alapképzésben résztvevő hallgatók áthallgatói státuszt nyernek, amely
első egyetemi diploma megszerzéséig államilag finanszírozott. Az első egyetemi diploma megszerzése
után költségtérítéses a képzés, melynek összege 10.000 Ft/hó.
Az oktatás nappali tagozatos, hétfői és keddi napokon zajlik. A hallgatók nappali tagozatos
diákigazolványt kapnak.
A tanévkezdés várható időpontja: 2006. szeptember 11.

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2006. JÚNIUS 10.

Kérjük, felvételi kérelmét, az alábbi címre küldje el csatolva hozzá a következő iratokat (a
jelentkező pontos elérhetőségeinek — név, lakcím, telefonszám, e-mail cím - feltüntetésével):
oklevelének, diplomájának másolatát
nyelvvizsga bizonyítványának másolatát (amennyiben van)
plébánosi ajánlás
valamint kézzel írt rövid önéletrajzát.

CÍM:

PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM
KÁNONJOGI POSZTGRADUÁLIS INTÉZET
1088 BUDAPEST, SZENTKIRÁLYI UTCA 28-30.

TEL.: (1) 42-97-217; FAX: (1) 42-97-218
A felvételi beszélgetésre előreláthatólag június utolsó hetében kerül sor.
Bővebb információk a http://www.kjpi.ppke.hu weboldalon találhatók.

V árjuk jelentkezését!
27.

�POSZTGRADUÁLIS képzés
az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem

Összehasonlító Állam- és Jogtudományi Karán
Az Összehasonlító Állam- és Jogtudományi Kar végzett jogászok számára kínál 1 illetve 2
év alatt elvégezhető posztgraduális — LL.M — képzést német nyelven, mely szakjogász
végzettséget biztosít az összehasonlító állam- és jogtudományok területén. A rendkívül
gyakorlatorientált képzés célja, hogy a megszerzett Magister Legum diplomával
megkönnyítse a nálunk végzett jogászok elhelyezkedését a nemzetközi ügyvédi irodákban, az
Európai Unió intézményeiben és más vállalatoknál.
A Magister Legum cím igazolja, hogy diákjaink elmélyült tudással rendelkeznek egy
bizonyos szakterületen.

1. A tanulmányi program középpontjában az Európai Unió jogrendszere áll. A Kar
szakirányú továbbképzést nyújt, különös tekintettel a gazdasági jogra, a belső piaci
jogra, az összehasonlító állam- és alkotmányjogra valamint az EU pénzügyi jogára
2. Jogösszehasonlítás és nemzetközi jog: különös figyelmet szentelünk az új EUtagok jogrendszereinek, és immár nem csak az EU jogrendszerének az egyes
tagállamok jogrendszerére gyakorolt hatását vizsgáljuk, hanem azt is, hogyan hatnak a
tagállamok jogszabályai az Európai Unió jogalkotására. A nemzetközi jogi
tanulmányok legfontosabb részét a nemzetközi gazdasági jog valamint a humanitárius
jog képezi.
3. Átjárhatóság az egyes tudományágak között: azok a szemináriumok, melyeket
két különböző tudományág képviselői tartanak az évek folyamán a Kar védjegyévé
váltak. A politikatudományt két professzúra képviseli, ahol szintén az európai
vonatkozás illetve az egyes államok politikai rendszereinek összehasonlítása áll a
figyelem középpontjában.
Az LL.M.-programban résztvevő, évfolyamonként kb. 25 hallgató a személyes ösztönzés,
a nemzetközi légkör és a rendkívül kedvező tanár-diák arány minden előnyét élvezheti.
Egyetemünk óralátogatással, az épület megtekintésével, a tanárok és a diákok megismerésével
egybekötött Nyílt Hetet rendez 2006. április 24 - 28 között, melynek keretében sor
kerül az egyetem karain folytatott képzések bemutatására.
A posztgraduális képzés jelentkezési határideje: 2006. július 15.
A jelentkezés módjáról és a nyílt hétről bővebb információ a www.andrassyuni.hu
címen olvasható.

AndrAssy Gyula
Budapesti Nemet Nyelvű Egyetem
Andrássy Gyula
DEUTSCHSPRACHIGE Um VERS TÁT BUDAPEST

www.andrassyunl.hu

�Vad Fügefa:

Boldogok az irgalmasok
Sáhó Eszter

jj

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek. (Mt5, 7)

Római katolikusként az irgalom definícióját először egy református istentiszte-leten
hallottam. De hasonlókat találtam aztán katolikus forrásokban is. A lelkész már az elején leszögezte,
hogy az irgalom isteni tulajdonság, kizárólag az Urat illeti meg. Ez elő-ször ilyesztően hangzott,
hiszen a mondat nekünk szól. Nem azt mondja, hogy boldog az Isten, mert ő irgalmas, hanem hogy
mi leszünk boldogok, ha irgalmasak vagyunk. Fela-datot kaptunk. Mégpedig igencsak nehezet.
Szóval irgalom. Van ebben minden. Szeretet, jóság, megbocsátás, hazavárás és még sorolhatnám.
Röviden két fogalom adja meg értelmét: büntetés és megbocsátás. Egy időben. Isten elszámoltat
minket bűneinkkel. Jogászként (is) teljesen természetes: aki bűnös, büntetést érdemel. És itt jön az a
csavar, amelyben a Mennyek országa különbözik a földiektől. Isten - mint király, mint bíró —képes az
irgalomra. Elvontnak vagy viccesnek tűnhet hipotézisem, de mégis: ha Isten törvényszéke elé kellene
állnunk, melyikünk hány évig sínylődne „mennyországi börtönökben”, ha nem létezne irgalom?
Melyre egyébként- jelen esetben —„ügyvédünk” nem hivatkozhat, mert ezt csakis ajándékba
kaphatjuk. Ez nem jár, ezt nem lehet kikövetelni. Az Úr a bíránk, aki előtt érveléssel és
mentegetőzéssel nem sokra megyünk. Megkezdi ugyan az elszámoltatást, de ha elég érettek vagyunk
arra, hogy belássuk, amit tettünk, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy odaálljunk elé, és kérjük őt,
hogy legyen türelmes velünk, reményünk lehet a megbocsátásra. És elengedi minden adósságunkat.
(Mt 18, 23-35). És hogy jövünk mi a képbe? Itt a földön, a mindennapokban? A választ már meg­
kaptuk: irgalmasoknak kell lennünk, hogy mi is megkapjuk az Úrtól az irgalmat. Meg kell tudnunk
bocsátani egymásnak. Ne számoltassuk el rossz szolgaként embertársunkat! (Mt 18,30) Jézus mondja:
„Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak
megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mér-tékkel mérnek majd nektek is.” (Mt 7,12)
A házasságtörő asszonyt is meg akarták kövezni a zsidók, mert a mózesi törvé-nyek szerint ez járt a
bűnért. De Jézust akarták előbb próbára tenni azzal, hogy színe elé vitték az asszonyt. Lesték, hogy
mikor mond ellent a törvénynek, mikor tudják szaván fogni. Jézus tudta ezt, és azt mondta a
körülállóknak: „Az vesse rá az első követ, aki bűn-telen közületek!” (Jn 8, 7) Hát igen. Szinte ki lehet
találni a folytatást. Perceken belül el-oldalogtak az addigi vádlók, és Jézus maradt ott egyedül az
asszonnyal. A Biblia egyik legirgalmasabb mondata következett ezután. Jézus így szólt az asszonyhoz:
„Én sem ítél-lek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” (Jn 8, 11) Megnyilvánult az isteni irgalom. Hiszen
maga a bűntelen Fiútól, a megtestesült Tisztaságtól hallottuk! Ha valakit megítélünk, mindig
eszünkbe kell hogy jusson, hogy a tékozló fiúkat Isten hazavárja. És ha ő meg-bocsát, kik vagyunk mi,
hogy ítélkezzünk? Ne feledjük, hogy „nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga az uránál.
Elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolgának, mint az ura.” (Mt 10,24-25)

29.

�fi

..

FESZTIVÁL

A BELVÁROSI SZENT MIHÁLY TEMPLOMBAN
(„ANGOLKISASSZONYOK”) 1056 BP„ VÁCI UTCA 47/B
PROGRAM:

Március 19.
Vasárnap 10.00

Járdányi Pál: Missa Brevis
Ünnepi mise, közreműködik a Carmine Celebrat Kórus
vez.: Zimányi István

Orgonakoncert - W. Byrd, O. Gibbons, J. S. Bach, C. Frank műveiből

Március 25.
Szombat 17.00

Egyházzenei áhítat, közreműködik Hegyi Barnabás orgonaművész

Március 26.
Vasárnap 10.00

Ünnepi mise, közreműködik a Liszt Ferenc Kórus - vezényel: Farkas Mária

Március 26.
Vasárnap 17.00

Egyházzenei áhítat a nagyböjt liturgiájából

O. Lassus: Missa Secundi Toni - G. L. Palestrina: O vos omnes

„íme, most fölmegyiink Jeruzsálembe”
Budapesti Victoria Kamarakórus vezényel: Farkas Mária

Március 30.
Csütörtök 18.00

Március 31.
Péntek 17.00

Amadeus Kórus koncertje - J. S. Bach, W. A. Mozart, E. Grieg műveiből
Vezényel: Réger Mónika

Guillaume Machaut: Messe de Notre Dame
Orgonakoncert - D. Buxtehude, J. S. Bach, V. Lübeck műveiből
Egyházzenei áhítat, közreműködik a Liszt Ferenc Kamarakórus és

Erdődy János orgonaművész

Horuát nyelvű ünnepi mise, utána koncert.

Április 9.
Vasárnap 10.00

Ünnepi mise, közreműködik a Liszt Ferenc Kórus - vezényel: Farkas Mária

Április 13.
Nagycsütörtök 19.00

Április 16.
Húsvétvasárnap 10.00

30.

A Zágrábi Pálma Templom Kórusa

Április 2.
Vasárnap 17.00

H. Schütz: Máté passió - Palestrina: Pueri Hebraeorum

J. S. Bach: Máté passió
Liszt Ferenc Kórus és Zenekar vezényel: Farkas Mária;

Szepessy Beáta, Takács Tamara, Molnár András, Cser Péter,
Korpás Ferenc, Dr. Répássy Dénes

W.A. Mozart: Koronázási mise - G.F. Händel: Halleluia
Ünnepi szentmise, közreműködik a Liszt Ferenc Kórus és Zenekar
vezényel: Farkas Mária

Április 22.
Szombat 19.30

Somogyi-Tóth Dániel Orgona hangversenye

Április 23.
Vasárnap 17.30

J. S. BACH ária est
előadók: Halmai Katalin szoprán, Süveges Katalin - alt,
Erdődy János - orgona, Nagy Attila - fuvola, Nagy Judit - cselló,
Bogáti László - brácsa

www.communio.hu/szentmihaly

�Plágium és
gyertyafény
fi zeneszerzés" titkai
mindkettő könnyen megfért egymással a főúri szalonokban és

azokon kívül is. Intrika és szellem Mozarttól napjainkig, különös

tekintettel a 2006-os mozart és Bartók évre. Ki kitől „szerzett"?
fi rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák:
Dr.

Horváth Attila - egyetemi docens
Szilasi Alex - zongoraművész
Az estek vendégei:

Dr. Vékás Lajos, az Akadémia Quartet és a SZOFI Egyetemi Színtársulat
Az estek kezdési időpontjai:

2006. március 8., szerda este 18.30
2006. március 20., szerda este 18.30
2006. április 26., szerda este 18.30
fi szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg.
Helyszín: PPKE JRK díszterem (1082 Bp. Szentkirályi u. 28-30.)
Szervező: Hallgatói Önkormányzat

A szalonba a belépés díjtalan.
Információ: HŐK Iroda., www.pazmanyonline.hu,www.zeneszalon.hu
info@pazmanyonline.hu, nyekyb@citromail.hu
partnerünk:

�Az Országgyűlés által használt
jogszabály-nyilvántartó rendszer
A Magyar Köztársaság

Belügyminisztériuma hivatalos
szállítója
A Magyar Köztársaság bíróságainak

hivatalos szállítója

■ A Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalos
szállítója

■ Az Ügyészség hivatalos szállítója
■ Az Oktatási Minisztérium hivatalos

szállítója
Az ELTE Állam- és Jogtudomány
Karának hivatalos szállítója

.v

Complex Kiadó Kft ■ 1117 Budapest. Pridlc K.u 21-35.
Telefon: (40) 464-565 ■ Fax: (1) 464-5657
www.complcx.hu ■ E-mail- info^comptex.hu

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="62">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4507">
                  <text>2006</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4529">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4509">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4510">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4511">
                <text>IX. évfolyam 3. szám 2006. március</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4512">
                <text>Tartalom:&#13;
Programajánló&#13;
Főszerkesztő tollából&#13;
Fókuszpontban: Interjú Prof. Kilényi Gézával&#13;
Válogatás Prof. Dr. Jobbágyi Gábor gyűjtéséből&#13;
Köszöntő: Bemutatkozik az ítélet online&#13;
Informális: Nem mindig leszünk egyetemisták?&#13;
Ajtó a Guinness-rekord felé&#13;
Hallgatói fórum&#13;
Nagyhéthez közeledve&#13;
Híres perek&#13;
A budapesti Boulevard&#13;
Filmajánló - Csak Szex és Más Semmi&#13;
Vers&#13;
Vad Fügefa&#13;
Szent Mihály Fesztiválja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4513">
                <text>Lapkiadó:&#13;
Dr. Bandi Gyula dékán, és Dobos Tibor László a Hallgatói Önkormányzat elnöke&#13;
Főszerkesztő: Dorogi Zsolt Pál&#13;
Általánosfőszerkesztő-helyettes:&#13;
Juhász Gábor&#13;
Elektronikus főszerkesztő-helyettes:&#13;
Farkas Balázs István&#13;
Főszerkesztő-helyettesek:&#13;
Cseri Tímea és Fazekas Gergely&#13;
Szakmai főtanácsadó:&#13;
Kovács Lóránt&#13;
Korrektor:&#13;
Poór Viktória és Teleki Levente&#13;
A Szerkesztőség tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutílesz Krisztina, Mayer Ottó Richárd, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Techet Péter, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László&#13;
Akik munkánkat segítik:&#13;
Dr. Budaházi Árpád, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4514">
                <text>Lapkiadó:&#13;
Dr. Bandi Gyula dékán, és Dobos Tibor László a Hallgatói Önkormányzat elnöke&#13;
Főszerkesztő: Dorogi Zsolt Pál&#13;
Általánosfőszerkesztő-helyettes:&#13;
Juhász Gábor&#13;
Elektronikus főszerkesztő-helyettes:&#13;
Farkas Balázs István&#13;
Főszerkesztő-helyettesek:&#13;
Cseri Tímea és Fazekas Gergely&#13;
Szakmai főtanácsadó:&#13;
Kovács Lóránt&#13;
Korrektor:&#13;
Poór Viktória és Teleki Levente&#13;
A Szerkesztőség tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutílesz Krisztina, Mayer Ottó Richárd, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Techet Péter, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László&#13;
Akik munkánkat segítik:&#13;
Dr. Budaházi Árpád, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4515">
                <text>2006. március</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4516">
                <text>2006.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4517">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4518">
                <text>A5 (148x210) ; (2742 kb+354 kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4519">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4520">
                <text>PPKE_itelet_2_200603</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4521">
                <text>T00074</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4522">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4523">
                <text>30 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4524">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4525">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4526">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4527">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4528">
                <text>PPKE_itelet_2_200603</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="284">
        <name>Budaházi Árpád</name>
      </tag>
      <tag tagId="281">
        <name>Cseri Tímea</name>
      </tag>
      <tag tagId="278">
        <name>Dobos Tibor László</name>
      </tag>
      <tag tagId="285">
        <name>Dorogi Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="280">
        <name>Farkas Balázs István</name>
      </tag>
      <tag tagId="282">
        <name>Fazekas Gergely</name>
      </tag>
      <tag tagId="291">
        <name>Juhász Gábor</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
      <tag tagId="292">
        <name>Kovács Lóránt</name>
      </tag>
      <tag tagId="286">
        <name>Nyéky Boldizsár</name>
      </tag>
      <tag tagId="288">
        <name>Pádár Dávid</name>
      </tag>
      <tag tagId="293">
        <name>Poór Viktória</name>
      </tag>
      <tag tagId="287">
        <name>Szilvásy György Péter</name>
      </tag>
      <tag tagId="289">
        <name>Teleki László</name>
      </tag>
      <tag tagId="290">
        <name>Teleki Levente</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="259" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="499">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ab3815608a61a9fdbf32896471c1b87c.jpg</src>
        <authentication>b956fb62dc0f7d573f02c7a9d84b4962</authentication>
      </file>
      <file fileId="500">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/12b3ce7eec1f27f0a8f83b43d6417731.pdf</src>
        <authentication>9faec955ec7377834c1183bfb546f626</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="4485">
                    <text>1/
I

E3

t

- /

lUW’

2005. február

I

IJ

Pázmány Péter Katőlíííus Egyetem^^^es^lamtudomanyi Kar
Hallgatói

önkormányzatának

'i

lapja

�FAR

NGI

18.30 Kapunidtás
19.00 Vacsora
Szalonzene: MADE IN
23.00 Rómeó és Júlia
(Szinetár Dóra, Bereczki Zoltán^,
Mészáros Árpád)
00.30 Latin táncbemutató és tanítás,
Salsa Diabolica
(salsa, merenge, cha-cha-cha)
01.30 Legjobb jelmez választás
02.30 Farsang szépe választás
Tombola

Zene: DJ. Dominique, DJ. Verbanits
2006. február 18. szombat 19.00-04.00

BM DUNA PALOTA
(Budapest V., Zrínyi u. 5.)

g à
a
IR étU«»'
óo
o

Vacsora és sétálójegyek elővételben a HŐK Irodában 2006. február 10-től,

illetve a helyszínen a rendezvény alatt korlátozott számban kaphatók,

és*
&gt;ak

jegyárak elővételben;
Hallgató: 4500, ex-pázmányos 5500, külsős 6500Ft
Sétajegy; hallgató 2000, ex-pázmányos 2500. külsős 3000Ft

Megjelenés alkalomhoz illő, illetve farsangi Jelmezben!
Szervező;
PPKE JAK Hallgatói Önkormányzat

Iníormáció:
HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu,
info@pazmanyonline.hu, nyekyb@citromail.hu

�Főszerkesztői köszöntő:

Uj Irány
Balog Zsolt

"T
Az a megtiszteltetés ért, hogy idén januártól én lehetek az ítélet
.*
főszerkesztője. Ez komoly kihívás, mert a lapnak egyszerre több ।
követelménynek is meg kell felelnie. Egyrészt méltónak kell
lennünk arra, hogy az ország egyik legjobb jogi karának kiadványa
legyünk; másrészt a hallgatók újságjaként hasznos, igényes, és nem
utolsó sorban érdekes cikkeket kell közölnünk.
Az ítélet az utóbbi fél évben jelentős fejlődésen ment keresztül.
Változott a megjelenés, könnyedebb, ugyanakkor színvonalasabb
lett a lap - ezúton is köszönet Lukács Tamásnak. Ezek olyan ered­
mények, amelyeket mindenképpen érdemes megtartani.
Vannak azonban területek, ahol változásokra van szükség; és
több szempontból is szélesíteni kell az ítélet kínálatát.
Elsősorban három területre fogunk nagyobb figyelmet
fordítani: a Kar oktatóinak és hallgatóinak tudományos, szakmai
tevékenységére; a könnyedebb, kikapcsolódással kapcsolatos
témákra; illetve a hallgatói élet számára fontos, közérdekű
információk megjelenítésére.
Az új rovatszerkezet szerint a vezércikk a Fókuszpont a »•,nagy” újságok hagyományait követve az
ítélet első oldalain lesz, és a mindenkori központi témával fog kimerítően foglalkozni. Állandó
rovataink lesznek az interjúk, esszék, elemzések, a kultúra, a szórakozás és a sport számára.
Terveink szerint remélhetően néhány héten belül elindul az ítélet online kiadványa. Az online
kiadással olyan feladatokat is el tudunk majd látni, amikre eddig nem voltunk képesek. Többek
között naprakészen és teljeskörűen fogjuk prezentálni az összes, tanulmányokkal kapcsolatos
információt. A nyomtatott és az online formátum összehangolásával pedig tovább növelhetjük az
ítélet színvonalát.
Remélem, hogy a fenti célok megvalósításával egy igényes és egyben érdekes kari újságot tudunk
bemutatni!

üdvözlettel:
Balog Zsolt

3,

�Programajánló

Február 27. bétfő

Február 14. kedd
Valentin Napi FELEZÓŐŐ
BULI!!!
helyszín: A38 állóhajó

Február 16. csütörtök, 19:30

Parlamentlátogatás

Február 28. kedd
Bíróságlátogatás

Március 1. szerda, 17:00

Chopin Születésnapi Est, km:
Szilasi Alex és az Akadémia
Quartet
helyszín: MTA Díszterem

Irodalmi Szalon, Vendég: Jókai
Anna írónő
házigazda: Dr. Horváth Attila
egyetemi docens és Szilasi Alex
helyszín: Díszterem

Február 16. csütörtök, 20:00

Március 8. szerda 18:30

Thanksgiving party
helyszín: Spartacus

Pázmány Szalon
házigazda: Dr. Horváth Attila
egyetemi docens és Szilasi Alex
zongoraművész
helyszín: Díszterem

Február 18. szombat
Farsangi Jogászbál
helyszín: Duna Palota

Február 22. szerda, 18:00
Pázmány Péter Kulturális Klub, a
vendégek: Erdődy János, Ruszthi
Hunor, és Újlaki Tamás
házigazda: Ziegler László I/N
helyszín: Tanári Klub

Március 15. szerda Hajókirándulás

Impresszum:
PPKE-JÁK HŐK ítélet c. kiadvány
Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök

Főszerkesztő-. Balog Zsolt

Általános főszerkesztő-helyettes-.
Pozsgay-Szabó Péter
Elektronikus főszerkesztő-helyettes-.
Farkas Balázs István
Főszerkesztő-helyettesek
Cseri Tímea, Fazekas Gergely

Szakmaifőtanácsadó'. Kovács Lóránt

4.

A Szerkesztőség tagjai-.

Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz
Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina,
Nagy Tamás, Fölös Csaba, Radich Orsolya,
Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László
Akik munkánkat segítik'. Dr. Budabázi Árpád,

Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky
Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár
Dávid, Teleki László, Teleki Levente

�TARTALOM

Főszerkesztői Köszöntő; Új Irány
Programok
Fókuszpontban: Dr. Nyéky Boldizsár
Hallgatótársunk emlékére
Kultúra: PPKK Pázmány Péter Kulturális Klub
Jókai Anna: Ima Magyarországért
Gasztrokultúra: Coffeeshop Budapesten!?
Hightech: Nokia N70 - Van új a nap alatt!?
Valentin napi versek
Sport: Kindl Gabriella
Vad Fügefa: Imádkozni jó!
Vad Fügefa: Lelkigyakorlat
Irodalom: Elfeledett Művészet
Pázmányonline: Túl a tízmilliomodikon
Filmajánló: Kontroll
Színházról - Színházra: Az Orfeum
Riport: Kovács Lóránt

3
4
6
8
10
12
14
15
16
18
20
21
22
23
24
25

5.

�Fókuszpontban

Dr. Nyéky Boldizsár
Á.Zs.

A korábbi számainkhoz hasonlóan ebben
a számban is bemutatjuk egy olyan hallga­
tótársunkat, aki a HÖKben tevékenykedik.
Ez alkalommal Dr. Nyéky Boldizsár a so­
ros.
Amit rólad már többen tudunk, harmadéves levelezős
vagy, a HŐK rendezvényszervezője.

Hökös? Az aztán soha nem akartam lenni, sem a
sotén, sem a bgf-en. Itt sem. Általában beképzelt,
törtető alakokok, az összes ösztöndíjjal ök
utaznak, stb. Ilyen társaságba nem óhajtottam
keveredni. Két éve csak hosszas unszolásra adtam
be pályázatot, amellyel nagy csodálkozásomra
évfolyamtársaim beszavaztak a HOK-be. Azóta
benne vagyok és rendezvényeket szervezgetek.
Sok időt, energiát elvesz, de élvezettel csinálom.

A rendezvények kapcsán sokat látunk az egyetemen.
Mégis mivel foglalkozol mikor nem az egyetemre
jársz??

Melyek a kedvenc rendezvényeidé

Röviden. Egy budapesti kórházban vagyok szü­
lész-nőgyógyász, ügyelet- és részlegvezető, magánrendelek két helyen, két alapítvány munkáját
segítem pályázatok elnyerésével, a Meglepetés új­
ságban mint szülész-nőgyógyász szakértő
válaszolok az olvasók kérdéseire, 1996 óta szü­
lésznőképzőben tanítok, és cégemen keresztül
főként egészségügyi reklámmal és marketinggel
foglalkozom.

A Pro Facultate kari nap, amely egy igaz
,happening”, ahol tanáraink bográcsban főznek
})■
a számunkra, sőt koncertet is adnak, a Takler
pincészet borait kóstolgathatjuk, néhány pohár
sör mellett beszélgethetünk, bulizhatunk a
Gesztenyés udvarban. A Diákexpo, amelyet most
első ízben tartottunk az egyetemen, a Gólyabál és
a gólyatábor, de szívem csücske a Pázmány
Szalon.

Ennyi minden mellett hogyan jutott eszedbe, bogy
elkezdd ajogot ? És hogy leltél hökös?

Az a pletyka járja,
6 havifizetésedből zongorát
vettél az egyetemnek. Igaz ez?

A munkám legyen bármilyen változatos, azért
úgy éreztem, kezdek kissé szakbarbárrá válni.
Olyan tevékenységet kerestem, ami kissé meg­
mozgatja az agysejtjeimet és mindamellet még
műveltebbé is tesz. így adtam ismét tanulásra a
fejem. A jog valamilyen szintű ismerete, úgy gon­
dolom, az általános műveltség része kell legyen.
Valójában azt hittem, már az első féléveben
kibukom, de tévednem kellett, eddig minden fél­
év megvan. Bocsánat, elsőben csúsztam egyet in­
formatikából. Elfelejtettem az informatika dol­
gozatot beküldeni, így azt másodéven újra föl
kellett vennem. Szerencsére akkor már, igaz az
utolsó pillanatban, de beküldtem a megoldást.
(köszönet Kerek Istvánnak, a szerk.)

A pletyka végülis igaz. Szerettem volna belopni
az egyetem falai közé a zenét. Az egyetem kultú­
rált, társaságban mozogni tudó, művelt embere­
ket kell hogy kibocsájtson. Ehhez meg kell tanul­
ni viselkedni, úgy, hogy közben még jól is érez­
zük magunkat. Ezért kértem fel Szilasi Alex zon­
goraművész barátomat és Horváth Attila tanár
urat, hogy legyenek egy ilyen sorozatnak, a Páz­
mány Szalonnak a házigazdái. Szerencsére elvál­
lalták, így immár a 4. félévet kezdhetjük. A hang­
szer kimondottan koncertek adására nem igazán
alkalmas, így mindenesetre köszönöm művé­
szünknek, hogy amíg nem sikerül jobbat
szerezni, hajlandó folytatni a sorozatot. Azért
Alex közreműködésével tovább bővítenénk a re­

6.

�pertoárt. Kis koncertsorozatot szeretnénk indíta­
ni. A „félórás koncertek”, lévén, hogy Mozart és
Bartók év kezdődött, főként Mozart, Bartók, de
emellett Chopin és más szerzők műveit is
bemutatnák. Ezekre a koncertekre, akárcsak a
Szalonba, a hallgatók és tanáraink számára a
belépés díjtalan.
Milyen rendezvényt terveztek ebben ajelévben?

Ami újszerű, szeretnénk egyes hazánkban tartóz­
kodó külképviseletek munkatársait meghívni a
Diplomácia és Jog konferenciánkra márciusban,
és megrendezni áprilisban az I. Fiatal Jogászok
Tudományos Találkozóját. Itt hasonlóan a
Diákexpon elhangzott előadásaikhoz, visszajel­
zést szeretnénk nyerni a már végzett hallgatóink­
tól, hogy mire vitték, hogyan állják meg a helyü­
ket pázmányos diplomával a kezükben. Persze a
rendezvényt egy kellemes esti party zárná. A Páz­
mány Szalon mellett elindítjuk az Irodalmi Sza­
lont is, neves kortárs írók és költők meghívásá­
val. Az első vendég március 1-én Jókai Anna lesz.
Szeretnénk február 14-én Valentin Napon egy jó
kis felezőbulit az A38 állóhajón és február 18-án
egy igazi Farsangi Jogászbált a Duna Palotában.
Természetesen az elmaradhatatlan Március 15-i
Hajókirándulásra és a Pro Facultate Napra ismét
számíthattok. Február 22-én pedig a Tanáraink
ember közelben újul meg, ahol Erdődy János,
Ruszthy Hunor, és Újlaki Tamás lesznek a
vendégeink.
Téged állandóan mosolyogni látunk, a legnehezebb
vizsgák előtt is vidám vagy. Nem volt mégolyán, hogy
rosszpasszban voltál?

Amíg két kezed és lábad van és helyén van az
eszed, kutyabajod nincsen. Amikor 2003-ban
motorbalesetem volt és félig leszakadt lábbal ül­
tem az aszfalton, egy pillanatra átsuhant az agya­
mon, hogy egy lábbal, nyomorékként kicsit más,
talán kevésbé vidám lesz az életem. Szerencsére

életben is maradtam, a lábam is megmaradt. És
még mindig könnyebb újratanulni járni, mint
mondjuk letenni egy jogelmélet szigorlatot.
Mire

a legbüszkébb az életben ?

Amire igazán büszke lennék, hogyha már benőtt
volna a fejem lágya és boldog családi életet élhet­
nék. Azért büszke vagyok, hogy nem kevés év
után is még szeretem a munkámat, sikeresnek
érezhetem magam. Konkrétan talán a 2000-2001ben általam koordinált „Csöppnyi Szeretet’
szoptatást népszerűsítő társadalmi célú reklám­
kampányra vagyok a legbüszkébb. Őrzöm a Gógl
Árpád és Mikola István miniszter uraktól ezért
kapott köszönőlevelüket is.
Mi a véleményed az egyetemről?

Nagyon sok tiszta szemű és tiszta eszű hallgató
jár ide. Hogyha tényleg megtanuljuk mindazt,
amit nálunk tanítanak, még sokra vihetjük.
Örülök, hogy eddigi segítőinken túl, főleg az első
évfolyamból egyre többen dolgoznak a
rendezvények szervezésén.
Mit üzensz a hallgatóknak?

Egy Csöppnyi Szeretetet kívánok egymáshoz és
tanáraitokhoz. És az életeteken kívül a hallgatói
közéletet is ti kell, hogy alakítsátok. Úgyhogy
gyertek, segítsetek fellendíteni!

P.S.: Köszönöm a rendezvények megvaló­
sításában való lelkes segítségeteket!
Antalfi Júlia, Barát Zsófia, Gyökeres
Zoltán, Kerek István, Kovács Gabi, Kovács
Lóránt, Leipold Diána, Lukonics Eszter,
Majoros Gábor, Németh András, Pádár
Dávid, Prancz Balázs, Pölös Csaba, Varga
Dani, Vass Viki, Ziegler László, és a
felsorolás még korántsem teljes!

7.

�Hallgatótársunk emlékére...
Nádasdi Anita Rozália

Zarnócz András V. évfolyamos választották. Hitt abban, hogy nem elég, ha csak
hallgató 2005. december 16-án elhunyt a órákra járunk, rengeteg speckolt felvett, a koliskóciai Dundee-ban. Ösztöndíjasként bán rendszeresen több kurzusra járt a tisztségei
tanult a helyi jogi karón. Szavakkal nem ellenére is, és "kontárkodott" az önkormánylehet leírni a döbbenetét, ami eluralkodott zatban is.
Emberfelettinek tűnik, annyi mindent tett, és
az évfolyamon. Ennyi lenne az élet? És a
rengeteg Miért..? kérdés. Szóljanak ezek a hozzá kell tenni, többször akartuk, úgy Pál utcai
sorok azoknak, akik ismerték, és azoknak,
módjára rendesen megverni a piszok vizsga
szerencséje
miatt. Megszokott volt, hogy vizsga
akik nem voltak ilyen szerencsések.
előtti nap este még az anyag fele érintetlen volt, és
Sokat beszélgettem barátaival, ismerő- tnásnap 4-es vagy 5-ös érdemjeggyel jött ünneseivel, és mindenkinek sok-sok emléke van róla, pelni. Szerintem ez nem csak szerencse. Általámindenkinek mást jelentett. Engem toleranciára,
valamelyik történelmi regény olvasása miatt
türelemre, a közösség fontosságra tanított.
csúszott el a készüléssel, vagy valamelyik tisztsége
Ki volt Ö? Az én Andrisom Kecskeméten érettsé- vitte el az idejét. Hihetetlenül sokat tudott
gizett katolikusként a Refiben, mert "ott voltak beszélni, viszont nem volt excentrikus, önimádó,
lányok" és szerelembe is esett, ahogy az már a jó
tudott körömszakadtáig küzdeni az állás­
fiúkhoz illik. Aktív kisdiákként a Csiperót szer- pontjáért, ha tudta, hogy helyes. Nagyon tájékovezte, amire 2002-ben el is vitt. Ez egy nemzet- zott volt, és bár magát konzervatívnak vallotta,
közi diákcsere program Kecskeméten, amit min- borzasztó nyitott és elfogadó volt, a konzervatiden évben megszerveznek, mindenféle progra- vizmushoz tapadó negatív attitűdöktől mentes
mok során a gyerekek megismerik egymás kultú- ember. Hajnalokig tudtunk beszélni a világról, a
ráját, szokásait, barátságokat kötnek. Azért is koliról, magunkról, jövőről. Istenről, a
mentem, hogy megismerjem Juditot, akit évekig vallásokról. A jogi tanulmányokon belül is szám­
,res publica” mellett a
szeretett, aki, ahogy Ö mondta szívvel tanította talan dolog érdekelte, a 35„rés
meg élni. Mert Andris nagyon is racionálisan pénzügyi jog, a közgazdaságtan. A szakdolgozaműködő férfi volt. Első év végén vizsgaidőszakBotos Katalin tanárnőhöz akarta írni, talán
bán azt kellett eldöntenie, indul-e a helyi képvi- könyvelő Édesanyjától hozott pénzügyis-közselő választásokon, vagy egyetemista lesz a követ- gázos véna miatt. Az évfolyamdolgozatát H.
kező 4 évben. Kompromisszumos megoldás
mei‘goldás Szilágyi István tanár úrhoz írta a helyi
született - azokat szerette a legjobban - külsős tag önkormányzati rendszerről. Hitte, hogy
lett 2004-ig Kecskemét Város Önkormány- értelmiségiként köteles tenni a rosszabb
zatában. Mellette aktív Fidelitas-os volt, és cser- sorsúakért, de nem volt misszionárius típus, a rá
kész is. 2002-ben felvették a Szent Ignác Katoli- annyira jellemző aurora mediocritas szerint
kus Szakkollégiumba. Következő évben az Ügy- «szel kellett ezért az eszméért is küzdeni. Andris
intéző testület diák tagja lett, ahol a fenntartó az az ember volt, akikre nyugodtan lehetett bízni
Jezsuita renddel együtt rengeteget dolgozott a bármit, aki ha bírta, megtette, amit ígért, és
koliért, és a magyar szakkollégiumokat össze- titkán vállalta túl magát, így mindig állta a
fogni kívánó "mozgalom" szervező tagja volt, szavát. Én az életemet is rábíztam, gondolkodás
2004-ben a kollégiumi Diák Bizottság elnökévé nélkül. Többször megtörtént, hogy olyan
8.

�tánclépésekre vett rá, amikor kockáztatva is
éreztem az életem, de tudtam, nem ejt el.
Szabó Marcel tanár úr a gyászmise után
azt mondta, hogy képviselt mindent, amiért ezt
az egyetemet létrehozták. Szerintem igaza van, de
nekem hihetetlen, hogy egy hónapja még
olívabogyót dobáltunk egymás szájába, és most
valami magasztos eszme zászlóvivője lett. Egy
hónapja is az volt, szó se róla, de egy hónapja azt
hittük jövőre együtt készülünk a vizsgákra, és a
tavaszi skót felföldi túrát terveztük. 2005
májusában épp Piroskánál ünnepeltük a
büntetőeljárás szigorlatát, mikor megmondta,
hogy elmegy egy évre Dundee-ba jogot tanulni.
kicsit kipihenni az elmúlt éveket, magával
foglalkozni, és jól megtanulni angolul. A levelei
alapján pihent is rendesen, túrázgatott, amire az
érettségi óta nem jutott ideje rendesen, bulikba
járt, a francia Virginievel és Juliennel lakott
együtt, más népek szokásait ismerte meg és

kénytelen volt egész nap angolul beszélni.
Édesanyja mondta neki, hogy "ennyi pénzből
kisfiam, nagyon jó helyekre lehetne elmenni", de
rendre azt válaszolta, most rengeteg embert
ismer meg, többet nem lesz ilyen lehetősége.
Pedig egy-két kivételtől eltekintve szinte minden
európai országban járt már, nagyon szeretett
utazni. Most végleg elutazott, hitem szerint egy
sokkal jobb helyre és társaságba, mennyeien érzi
magát, és pár évtized múlva újra olívabogyót
dobálunk egymás szájába beszélgetés közben.
Kérlek Benneteket, akik ismerték, netán ked­
velték, szerették, igyekezzünk a jelenben élni,
tanuljunk meg gondoskodni a kapcsolatainkról,
ne legyünk biztosak, hogy a szeretteink.
ismerőseink mindig velünk lesznek, és ki tudjuk
fejezni, mi is fűz hozzájuk. Adjunk szeretet,
türelmet, időt a másiknak, míg adhatunk.
Fogadjuk el mások hibáit és erősségeit, éljünk
együtt okosan, boldogan. Ahogy Andris is élt.

Nem alkuszom
Koporsóm fíigg Eger falán,
Dózsa vagyok trónomon.
Mohácsnál veszett minden tán
de magyar vagyok, s nem alkuszom.

Vesztes világháború,
majd trianoni borzalom:
Kárpátokból töviskoszotú;
magyar vagyok, nem alkuszom.

István és Werbőczy népe
égre emelt szemmel kéne
mindezeknek ellenére
újból járani!

Jó Budámat elfoglalták,
Habsburg-török rémuralom,
három részre szaggathattak,
de magyar vagyok, nem alkuszom.

Barna, vörös nemzetvesztők,
vérbe tiport '56-om,
kommunista pártvezetők:
magyar vagyok, nem alkuszom!

Istenünknek szent nevére,
őseinknek emlékére
gondolj mindig
magyarom!

Rákóczimat leverték,
hiába volt forradalom:
hulltak a magyar leventék,
de magyar vagyok, nem alkuszom.

Elcsalt, hazug rendszerváltás,
millió kisemmizett magyarom,
eladósodás, nemzetfogyás,
magyar vagyok, nem alkuszom.

S nincs eltűnés, nincsen halál,
dicsőség vár majdan miránk,
csak hit kell hozzá
s bizalom!

Nagyhatalmak '48-at
legázolták boldogon.
Csak a lány s az asszony sírhat,
én magyar vagyok, nem alkuszom.

Magyar vagyok 1000 éve
és 500 év szenvedése
s bármilyen jövendölése
nem tudott elpusztítni!

Ilyen volt mindig e nemzet:
kemény, szívós, erős, edzett.
Magyar vagyok,
nem alkuszom!

Dawe
9.

�Pázmány Péter Kulturális Klub
Zicglcr László

Ki ne szeretné az izgalmias esti beszélge­
téseket finom bor és némi barapnivalló társa­
ságában? Ez az az igény, amit a Pázmány Pé­
ter Knlturális Klub (PPKK) hivatott kielégí­
teni.
Első műsorunkban egyetemünkön oktató kitű­
nő személyiségekkel ismerkedhettek meg köze­
lebbről. Vendégeinket olyan dolgokról faggatjuk
majd, mint hogy hogyan kerültek a jogi pályára, mi
motiválta őket abban, hogy oktatóként egye­
temünkön maradjanak és természetesen magáné­
letükről, már amennyire ők bepillantást engednek
ebbe.
Műsorunkat február 22-én (szerda) tarjuk
18 órakor, helyszín az 1-es gyakorló (az elsős
előadóval szemben. Műsorvezető: Ziegler László,
hostessek: Gémest Csilla, Kukucska Zsófi, Fanjuk
Anita.
Vendégeink;
Dr. Újlaki Tamás 28 éves, a Polgári Eljárásjogi
Tanszéken tanársegéd. Főállásban a jeles
minősítésű szakvizsga letételét követően bírósági
titkár. Sokoldalúnak tekinthető a szakmában, hi­
szen az eljárásjog tudományának és gyakorlatának
művelésén túl anyagi joggal is foglalkozik, polgári,
illetve társasági jogot is tanít rendszeresen a Károli
Gáspár Református Egyetemen, illetve alkalom­
szerűen az ELTÉ-n.
Rendszeresen publikál, eddigi fő műve, hogy fia­
tal kora ellenére a megjelenés alatt lévő Polgári
Törvénykönyv magyarázatában egy fejezet kivéte­
lével a kötelmi jog általános részét teljes egészében ő
írta. Mindezeken túlmenően rendszeres résztvevője
a kari és egyetemközi labdarúgó életnek, aktuális
csapataival több bajnokságot, kupát nyert meg,
illetve érmes helyezéseket ért el.

10.

Dr. Erdődy János 1979-ben született és
tanársegéd a Római Jogi Tanszéken. 1998-2002
között de-monstrátori tevékenységet folytatott a
PPKE JAK Magyar Jogtörténeti Tanszékén és a
Római Jogi Tanszéken, majd áttekintő jegyzetet
készített a tantárgy anyagából. Ösztöndíjat nyert a
strassbourgi Pacuké Internationale de Droit
Comparé első szesszióján. 2002/2003-as tanévtől
PhD hallgatóként megbízott előadói státuszt ka­
pott a Római Jogi Tanszéken és szemináriumveze­
tést vállalt. 2000-2003 között a PPKE JÁK Deák
Ferenc továbbképző Intézet, banki szakjogász kép­
zését végezte el.

Dr. Ruszíhi Hunor a budapesti József Attila
Gim-náziumban érettségizett, jogi tanulmányait a
Páz-mány Péter Katolikus Egyetem Jog és Állam­
tudományi Karán végezte, itt diplomázott 2004ben. Az egyetemi évek alatt tevékeny szerepet vállalt
a Kar életében; másodévesként kezdett el az akkori
Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéken deBörtönlá tolatásokat
monstrátorként dolgozni.
■S'
O'
szei-vezett; OTDK-n vett részt. Szakmai gyakorlatot
végzett ügyészségen, az Előadóművészi Jogvédő Iro­
dában, ügyvédi irodában, dolgozott a BM Beván­
dorlási és Állampolgársági Hivatalban. Jelenleg a
Jogtörténeti Tanszék munkáját segíti, főként a
vizsgáztatási és az oktatási, valamint szeivezési
feladatok területén- ösztöndíjasdoktorandusként.
Szenvedélyesen szereti a zenét, 8 éves kora óta tanul
hangszeren játszani, és a mai napig rendszeresen
fellép könnyűzenei zenekarával.
A belépés ingyenes, a műsor után pedig állófogadás­
sal várjuk minden kedves vendégünket.
További műsorainkba szándékunk szerint közéleti
személyiségeket, egyházi vezetőket és egy'etemi éle­
tünk meghatározó alakjait fogjuk meghívni.
Február 22-én tehát minden kedves érdeklődőt
szeretettel várunk!

�Complex Jogtár
A legteljesebb magyar és európai jogi adatbázis

^«»9»

jkVa’

PA*«***

COTC^^'-®*

C

iftV'''LÎlO**
SX»*«*’

Most érdemes áttérni!
AJÁNDÉK
Thomson DivX asztali DVD lejátszó minden új előfizetőnek.*
*Aj
CornpLcx Jogtár*
c^itUsr»
200^ eKtàhvr 1 a à

tf«cember 20. töi&amp;tt.

ntoB^

www.jogtar.hu

complex
KJK-KERSZÖV JOGI ÉS ÜZLETI KIADÓ KFT,
1S18 Budapest. Pf. 101 •Telefon; (36-1) 464-5656 •Tetefex: (36-1) 464-S6S7
www.comptex.hu, www.jogtarJiu • E-malkugyfelszotgstat^jk-kérsiOv.hu

több mint kiadó
Szakmai partner

�Vers

Ima Magyarországért
Jókai Anna

Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nohabort kínáltak
s akik ezt megitták
bódultakká váltak.
(... csak csendesen, ne siránkozz,
halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas eső alatt
biz egyformán áznak.
(... csak csendesen mind aki lázad,
báránybőrjelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad
bárha szőre hullik.
(... csak csendesen, nem használ a lárma
mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten

12.

más remény nincsen
mint igazad, kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön gyilkosává válni haza kell találni!
(... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Oregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
k műdalokkal altat nejlonfurulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
(... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten­
hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban álparasztok
a búzát égetik ők nem harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fiit itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldospénznek sincsen szaga.
(... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérni)

�Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
nácitudat, bolsitudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
biztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(... csak csendesen, akinek füle van, hallja,
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és
mindörökre.
(A Születés előtt túl hosszú volt az Advent
- hiszen az életünk hovatovább ráment mielőtt nem késő. Te mondd ki az Ament.)

13.

�Gasztrokultúra

Coffeeshop Budapesten!?
Kovács Lóránt

Vajon Magyarországon is lehet már
nyilvánosan, esetünkben illegálisan.
.hallucinogén anyagokat” kapni, vagy
csak elhallgatták előlünk a Btk. módosítá­
sát? Kíváncsiságunk nem hagyott nyugod­
ni bennünket, így utánajártunk, mit is rejt
e név magában...
Aki a Kálvin téren száll le a metróról,
bizonyára szembetalálkozott már az új hely
plakátjával, amin kávék és bagel-ek vannak, így
sejteni lehetett, hogy nem egy amszterdami bolt
kihelyezett üzletéről van szó. Igaz, a belvárosban
már sok kávézó van, de a Starbucks magyar
változata még hiányzott. (Bár a Nyugati mellett
már nyílt egy hasonló California Coffee Company de erről majd a későbbiekben...)
Várakozásunk valamennyire beigazolódott:
új irányvonalat képviselő kávézó nyílt a Múzeum
körúton. Aki rohan és nincs ideje (vagy kedve)
beülni egy feketére, de a fáradtság mégis arra ösz­
tönzi, hogy kávéval dobja fel a napját, ugyanúgy
megtalálja számára megfelelő italt és helyet, mint
aki egy meghitt beszélgetésre vágyik.
Az italokra semmi kifogásunk nem volt.
Olyanok voltak, amilyenre vágytunk (könnyen
lehet, hogy csak pont eltalálták ízlésünket). Az
ételek jól illeszkednek a coffee-to-go stílushoz
(bagelek és társai), de szerencsére nem az eddig
megszokott gyorséttermi hagyományokat
követik. (Egyetlen apróság, hogy a süteményeket
eredeti néven írják ki, és ehhez magyar változatot
társítanak, ami kicsit megtévesztő lehet).
Összességében olyan hely, ami jól
illeszkedik az egyetemi élethez; könnyed
beszélgetésre alkalmas hely, az árai nem vészesek
karunktól pedig szinte karnyújtásnyira van;)

I4,

Italok:

Ételek:

Kiszolgálás:

■w
Árak:

Összességében:

i

�Hightech

Nokia N-70 - Van új a nap alatt?!
Nagy Tamás

Megláttuk, megszerettük, kipróbáltuk
(majd még jobban megszerettük :) és most
fájó szível veszünk búcsút tőle!
Egy beszélgetés során kezünkbe került ez a
készülék. Tetszetős külseje miatt egyből fel­
keltette az érdeklődésünket.
Valamelyik korábbi típusaN70
ra mintha emlékeztetett
volna, de később rájöt­
tünk, hogy legfeljebb csak /
külsőleg. Nagy kijelző, 1
plusz egy kamera hozzá... I’
vajon milyen képet csinál?
Nem csalódtunk: ahhoz i
képest, hogy telefonba épített kameráról van szó, min- 1
den várakozást felülmúlt! (
Egy 2 megapixeles kamera l
van beépítve a hátoldalába, jí
A 20szoros (digitális) nagyi- i)
tási lehetőség és a vaku csak i)
i1
hab a tortán! Akinek nem len­
ne elég egy kamera, az nyu­
godtan használhatja az előla­
pon található társát, igaz azt
inkább videotelefonáláskor
célszerű használni.
4 qhi
Á telefon készítői mindent
&amp; 7pqrs
megpróbáltak megtenni annak
* +
érdekében, hogy minél jobban
szórakoztassuk magunkat
használat közben: rádió, MP3
lejátszó, 3D játék (tudom, térbeli dolog max.

építőkocka lehetne, de komolyan így nevezik...).
Persze azokra is gondoltak, akik a telefonnal nem
csak szórakozni akarnak, hanem esetleg a
telefonáláson kívül- másra is szeretnék
használni. Naptárában megadhatjuk napi
teendőinket, jegyzeteket készíthetünk, nehogy
valamit elfelejtsünk (születésnapok
* esetében kifejezetten hasz nos!),
olvashatjuk leveleinket vagy
K XHTML böngésző segítségével
'd felléphetünk az internetre.
Gondoltuk, a Nokia weboldalán
II
I,
megnézzük, mit hagytunk ki a
||
'.1 tesz-telés folyamán. „Létrehozha3J
tunk zenével kísért diavetítést.
'■ t Tényleg? Lássuk! Őszintén szólva
'1 ez a kezdőknek nem lesz könnyű
L11 falat, de meg lehet vele birkózni,
k i I Összességében nagyon pozitív
,1 benyomást keltett, főleg a
fényképek miatt. Persze nem
elvetendő a videotelefonálás
része sem, de mivel az nem
annyira elterjedt még (habár a
lehetőség már megvan rá a
szerk.) egy esetleges telefonvá­
def 3 1
I
2 abc
sárláskor nem fog döntő
mno 6 I
módon befolyásolni.
5 jkl

NOKIA

Nseries

Köszönet az I-Phone-nak
a tesztelési lehetőségért

I C

Btuv

0

4

«

További információk:

www.i-phone.hu
15.

�Valentin-napi versek

Az irracionalitás szereleme
Az irracionalitás vagyok,
Kereshetsz számokkal.
Mérhetsz műszerekkel.
Megérinthetsz kezeddel;
Nem találsz!
Mert afölött vagyok.
Az élet,
Egy többlet.
Ahová nem hallasz,
Ahová nem látsz.
Érintheted lelkem,
Asztrálfényt ver vissza testem.
Csillagokat láthatsz nappal,
Szétszóródva zizegve.
Összeölelkezve!
Rendszerem túl van a rendszeren,
Szerelmem nagyobb a szerelmen,
S ha beszélsz velem,
Magamévá teszem szavad,

S lelked belémolvad.
Kiélhetetlen szerelem!
Egy perc és elhiszed.
Én idő felett lebegek!
Magas sóhajodtól - a végek rengenekS nevetéssé válik az érzésen.
Afölött is Úr vagyok: változtatok,
Siklyos kéj, sikamlik a szél
Én viszem a hangot.
Te a dallamot,
Ha csókolsz számba.
Én oda is beleharapok.
Füled meghallja a mennyet.
Mennyei szavaim hatolnak,
S érezheted azt.
Minden helyett;
Most látod;
- Én így szeretek!!!
Thaly Krisztián Florentin

Valentin sanzon
Vakon jár az idő,
Almokban kószán ténfereg.
Ropogtatja csontját az állandóság.

Nem futhatok el?
Állok inkább...Önmagámban hova mehetek?
Talán elengedsz, vagy megtartasz örökre.

Derűbe merengve halkan dúdolunk,
Ingaként lógunk nehezékkel lábainkon.

Álldalak úgy, mint csak én tehetem
Arcod lesz utolsó képem, mit elémrajzol
képzeletem
Kiáltok amikor csak akarok...Örökké Tiéd
maradok!

Ravasz kíntól gyötörve vagyunk,
Engem Te kísértesz, téged senki.

Sárának András

16.

�Valentin napi versek
Szerettél már úgy...?
Szerettél már úgy.
Hogy
ujjaddal összcráncoh homlokod húztad szét,
kívántad, bárcsak a fejedből az ő képe illanna így szél?
Mert pihennék viccelnél, s nevetnél, élnék újra már
Hisz a beléd ivódott kép, s érzelem széjjeltép már.
Mert mar, szívbe, húsba, lélekbe hatol
Az emlékkép mindenhova behatolhat!

A szerelem, mit egykor, s ma érzel.
Nagy lánggal, óriási kemencében ég el
De az emberi szív csúf, csalfa.
Mert a szerelem lelked kemencéjében: kifogyhatatlan.
Te meg csak szenvedsz.
Attól, mi egykoron örömet szerzett
S közben gyűlölet után epekedsz
Mert akkor tán könnyebb lenne őt feledni,
A képét elmédből, lelkedből, szívedből kiűzni.

Szemed megérzi, szíved megérti:
Törékeny lelked csalódás éri!
- nem először, s nem utoljára
Elméd, kevés sikerrel, kéri:
Feledd! Volt idő, élet előtte is!
Lesz idő, élet utána is!
És mégis, reményed a ködös reménytelenséget kémleli
A remény kerekét lehet-e megállítani???
Hogy téged tovább vigyen a csalfa úton, nehéz
megakadályozni.

Jön hát a kérdés: mit illene megválaszolni
Mi legyen hát e veszendő, halandó.
Az értelmetlenségben értelmet kereső,
Az érzéketlenségben érzékiességet kutató
Kies lelki pusztákon tengődő
Vergődő, ide-oda csapódó,
A remény csalfa mezején ballagó,
Múltbeli hibákat kereső, önmarcangoló
Emberrel???; kinek lelke lángoló.
Elméje folyton folyvást fogadkozó:
'Szerelmes, én biz' többé nem leszek!'

Egyszerre vágysz: gyűlölni s szeretni
E kettőt kegyetlen mód, egy kemencében sütik ki!
Vágysz a mindennapi kínoktól megszabadulni
Emlékek kínjától, kínos emlékektől
Melyek evésben, ivásban, alvásban gátolnak.
Lélegezni nem hagynak, fojtanak.

S közben észre sem veszi,
A nagy varázsló: az idő, őt megvicceli
Hisz egy nap arra ébred:
Már nem az ő képe az, mi éltet,
... mi levegővételre késztet...

Szerettél-e már úgy.
Hogy a fájdalom felőröl?
S elméd, a gondolatba már-már beleőrül.
Hogy ő tied, nem lehet.
Ha őt magadénak hitted is, egy kis időre
A valóság belekukkant látcsöved végébe.

Budapest, 2005. november 20.
Komáromi Noémi

Lassú dal
Egy lassú dal,
egy lassú érzés;
Lassú szerelem,
lassú végzés.
Az ütem fékez,
egy hang énekel;
Lassan! Csak lassan
érlek el...
Lassú most a gitár húrja;
lassú a dobogás,
lassan búgja;

a lassú érzés
lassú dalát;
lassú dalhoz
az élet szavát;
Lassan! Csak lassan
Születik komoly kérdés;
S a lassú dalban
együtt jár
a válasz és az érzés.
/2004.10.11./
Pozsgay-Szabó Péter

17,

�Sport

ICindl Gabriella
Hutflesz Krisztina

Kindl Gabriella a Dunaferr kézilabda­
csapatának játékosa. Mohácson kezdte a
pályáját, majd Pécsre, Győrbe igazolt,
innen került Dunaújvárosba. Jelenleg a
többszörös magyar bajnok Dunaferr alap­
játékosa.
Gabca, mert aki ismeri így hívja a Dunaferr 186
cm magas balátlövőjét, 1979. szeptember 15-én
született Mohácson. A kézilabdával is itt ismer­
kedett meg 10 éves korában, de ekkor még sok
más sportág mellett (röplabda, kosárlabda,
atlétika) hobbyként űzte Oszlár Ferenc kezei
alatt NB/II-es szinten. Mohácsról a gimnázium
második osztályában Pécsre igazolt, ahol a pécsi
serdülő csapat mellett kettős játékengedéllyel
még a mohácsi együttesben is játszott. Egy
serdülő torna alkalmával pedig a Győri ETO is
felfigyelt rá, és bár nagyon szeretett korábbi csa­
pataiban játszani, útját Róth Kálmán megkere­
sésére Győr felé vette. Innentől már minden
erejével a kézilabdára koncentrált. Bár fiatal volt
még, mikor a Rába-parti együtteshez került,
szülei maximálisan mellette álltak, és hagyták,
hogy lányuk maga döntsön jövőjéről. Gabca
hamar hozzászokott az önálló élethez, ehhez
persze a Győrben kialakult közösség is nagyban
hozzájárult. Ő pedig élt az élet adta lehetőséggel
és fél évvel érkezése után az ifi mellett már a
felnőtt edzéseket is látogatta és szépen lassan az

pedig egy sportoló mindig azért dolgozik, hogy
győzzön, de nekik akkor minden erőfeszítés
ellenére sem sikerült. Jól érezte magát Győrben,
2003-ban mégis elhatározta, hogy váltani fog,
méghozzá Magyarország kézilabda-történetének
egyik legsikeresebb klubjához, a Dunaferrhez
igazolt. Dunaújváros méreteinél fogva sem olyan
nyüzsgő, mint Győr, de az emberek kézilabda
szeretetét Gabca
^ttes alapembere lett.
pécsi SCrdülŐ CSaORt mellett iránti
is kiemeli. Minden­
A felnőttben eleinte
imi
hol megismerik őt
csak néhány tárnakcttOS jatckcngcdcllycl
j5
és csapattársait és
dásnyi lehetőséget
még a mohácsi együttesben is játszott nem telik e! nap.
kapott, később viszont már mind támadásban, mind védekezés­ hogy ne hallana pár kedves szót az emberektől.
ben csapata erőssége lett. Állítása szerint nehéz Persze a legfontosabb, hogy a sok második hely
volt feldolgozni, hogy szinte már elkönyvelten után, végre aranyérem került a nyakába, mind a
ezüst lányok voltak, hiszen sem itthon, sem bajnokságban, mind a Magyar Kupában (2x
nemzetközi szinten nem tudtak a csúcsra érni. magyar bajnok ,és MK győztes a piros-fehér
18.

�együttessel). A legutóbbi szezon sajnos nem úgy
alakult, ahogy azt várni lehetett, hiszen Kulcsár
Anita tragédiája és a sorozatos sérülések igencsak
visszavetették a csapatot, de a lányok hihetetlen
összetartásról tettek tanúbizonyságot és minden
ellenére végig nyitott volt a bajnokság és a
Magyar Kupa sorsa is! A 2005-2006-os szezonnak
pedig egy jelentősen kicserélődött újvárosi csapat
vágott neki a küzdelmeknek, ahol a mindig
mosolygós 13-as közreműködésével nem lehet
más a cél, mint a bajnoki cím visszahódítása.
Végezetül pedig mást nem tudok elmondani,
mint, hogy Gabca méltán lehet példaképe
bármelyik gyereknek, nemcsak sportolóként, de
emberként is. Remélem, hogy ez a pár gondolat,
amit most megfogalmaztam róla segített, hogy az
olvasó kicsit jobban megismerhesse. Aki pedig
személyesen is szeretné megtapasztalni
kedvességét, az látogasson el egy Dunaferr vagy
válogatott meccsre. Biztos vagyok abban,hogy
nem fog csalódni!

7

i' •

�Vad Fügefa

Imádkozni jó!
Sáhó Eszter

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az
igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt
5,6)
Azt mondjajézus: éhezni és szomjazni kell az
igazságot. Már megint egy olyan feladat, ami
annyira megfoghatatlan. Persze, hogy mindenki
keresi az igazságot! Miért kell ezt külön
kiemelni? Jézus úgy érezte, hogy fel kell rá hívnia
az emberek figyelmét. Legtöbbször a közhely­
mondatok között sínylődik igazságkeresésünk is.
El kellene ebből a helyzetéből mozdítani, mert a
nyolc boldogság egyikét sem a Biblia
papírlapjára szánta Jézus, hanem az életre! De
hogyan lehetne ezt konkréttá tenni? Mikor
számítunk igazságkeresőnek? Imádkoznunk kell.
Ez az az idő és tér, mikor meg tudjuk beszélni a
Jóistennel, hogy jó úton haladunk-e vagy sem.
Sokszor szeretnénk Őt faggatni, mikor valami
rossz ér bennünket, hogy miért így tötént, miért
pont velem, miért pont most stb. De általában
esélyt sem hagyunk Neki arra, hogy válaszolni
tudjon, mert nem ülünk le imádkozni; egyedül és
csendben. A két mód aláhúzandó, mert csak
egyedül és csak csendben lehetünk képesek az
elmélyedésre.

Ha őszinte válaszokat, útbaigazítást várunk
Istentől, nekünk is őszintének kell lennünk. Ott
állsz az Úr előtt, tudod, hogy mindent tud rólad.
tudod, hogy itt nem 53-ikertelhetsz”, hogy
egyenesnek kell lenned; EZ MAGA AZ IMA!
Tudatosítanunk kell, hogy kivel állunk szemben.
Ő teremtett minket; ilyeneknek, amilyenek
vagyunk. Ezért a félelemnek nincs és nem is lehet
helye az imában. Azok vagyunk, aminek Isten
előtt érezzük magunkat. Ha félelemmel vagyunk
teli, ezt az érzésünket is nyugodtan tegyük az
oltárra. Isten majd kezd vele valamit. Meglepő
dolgokat tud művelni, bízz Benne!
20.

Az ima bármilyen formát ölthet. Ne
gondoljuk, hogy csak akkor imádkozunk, mikor
templomban vagyunk, vagy a Miatyánkot
mondjuk. Persze ezek is segítenek, és ne feledjük,
a Miatyánkot maga Jézus adta a kezünkbe.
Milyen jó érzés, ha belegondolunk, hogy
ugyanazon persze a fordítás miatt eltérőszavakkal fordulhatunk Atyánkhoz, amelyekkel
annak idején a Fiú tette.

Az egyéni imát kiegészíti a közösségi ima.
Felemelően nagy élmény olyanokkal imádkozni.
akiket szeretünk. Mi a Vad Fügefán egy
alkalommal sem hagynánk ki, hogy együtt
álljunk az Úr elé. Mindenki persze csak ha akarjaa benne levő gondolatokat csak úgy, ahogy
jönnek, kimondja. Bármit, bármilyen hosszan,
őszintén. Mikor befejezi. Ament mond, és akik
körülötte állunk, mindannyian újra Ament
mondunk. így mindenki imádkozik a többiek
kéréséért, és együtt mondunk köszönetét is.
Általában körben állunk, középen egy kis gyertya
jelenti a fényt, és a Szentírás kézről-kézre adásával
mondjuk el azt, ami egyébkén magánügy, amit
nem mondanánk el senkinek, de itt el lehet! Mi
így próbáljuk meg teljesíteni Jézus kérését.

�Vad Fügefa

Lelkigyakorlat
Fülöp Emese

Nem a sok tudással lakikjól és elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat
bensőleg érzékeli és ízleli."
Lqyolai Szt. Ignác

33

1

Lelkigyakorlatról
mesélni sosem könynyű... Látszólag, külső­
leg egy lelkigyakorla­
ton tulajdonképpen
semmi különös nem
történik. A valódi tör­
ténések, változások a
résztvevők lelkében
(
mennek végbe. Idén
ősszel három napot
töltöttünk Tahiban, a
r
Szív Lelkiség! Köz­
pontban, a Jézus Szíve
Népleányai Társaság
lelkigyakorlatos há­
zában.
Két nagyon erős ,
j
élmény ért ezen a hét­
végén. Az egyik a csendhez. az egyedülléthez
köthető, a másik pedig a közösséghez, az
együttléthez.
A Szent Ignác féle lelkigyakorlatok lényege a
CSEND. A csend, ami körülvesz, kizárja a
külvilágot és befelé fordulásra int. Befelé és Isten
felé fordulásra. Hogy válaszolni tudjak a
kérdésre: Ki nekem az Isten? Milyen az én
Istenem? A csendben egészen egyszerű és egészen
megdöbbentő válaszok tudnak születni. Hogy
Isten a Teremtőm, aki szeretetből és szeretetni
alkotott. Isten a Megváltóm, aki az életét adta
értem, és ezzel az életem mérhetetlenül értékessé
tette. Meg hogy Isten a barátom, aki feltétel
nélkül bízik bennem és csupán ennyit vár cserébe
tőlem is.

S»1
M

Nagyon fontos volt számomra, hogy ezt a
csendet nem egyedül éltem meg. Ott volt velem a
közösség. Néhányukat régóta és jól ismerem;
van, akivel még csak egyszer-kétszer
beszélgettem. Mindenki más vágyakkal,
elvárásokkal, más lelkiállapotban jött. Mégis
egység volt köztünk. A közös imák, megosztások,
a nagy séták és beszélgetések mind ezt az egységet
erősítették.
Ezt a csendet és ezt az egységet próbáljuk
áthozni a fogunkban tartva a mindennapokba.
ebből próbálunk megmutatni valamit a szerda
esti találkozásainkon, hogy mind többen

21.

�Irodalom

Elfeledett Művészet
Teleki Levente

Vajon hány olyan rendkívüli emher élt
már az évszázadok hosszú során világunk­
ban, aki soha nem vagy csak jóval halála után kapta meg a neki tehetsége és életműve
miatt egyébként járó elismerést? Pedig is­
merjük el, ez az, amire valamilyen formá­
ban mindannyian vágyunk: megbecsülés
és elismerés. A következőkben egy ilyen
méltatlanul elfeledett, azonban kiemelke­
dően tehetséges személyiséget szeretnék
röviden az olvasó figyelmébe ajánlani.
Komjáthy Jenő a szomorú életutakban gaz­
dag magyar irodalom egyik legtragikusabb sorsú
költője. A 19-20. század fordulójának meg nem
értett költőnemzedéke talán legtehetségesebb tag­
ja volt. Mindössze harminchét évet élt, egyetlen
verseskötete a halálakor jelent meg. Életének leg­

nagyobb részét vidéken, többnyire kicsiny falvak­
ban töltötte, ahol csupán ellenségességgel és kor­
látoltsággal találkozhatott. A szellemi élet min­
denkori fellegvárába, Budapestre csak néhány­
szor jutott el. Ennek ellenére volt képes maradan­
dót alkotni. Költészete egészen egyedi, nem
könnyű hozzá hasonlót találni a magyar iroda­
lomban. A sajátosan filozófiai hangvétel, a min­
dent meghatározó élet- és hazaszeretet mindvégig
jellemezte verseit. Halála után egy évtizednek
kellett eltelnie, hogy a későbbi Nyugat költőóriásai, így például Babits Mihály, Kosztolányi
Dezső felismerjék a művészetében rejlő hatalmas
értéket. Azonban a mai napig nem a neki kijáró
helyen szerepel a köztudatban és tankönyveink­
ben.

Komjáthy Jenő: Margit húgom emlékkönyvéhe
Légy tiszta, mint a hó és forró mint a tűz.
Mint Vénusz lángoló és mint Diána szűz;
Erős, miként a szírt, mint a galamb, szelíd;
Tudj és szeress és csak a szeretetbe higgy;
Csapongj s figyelj, légy óvatos, mégis merész.
Hitednek szárnyait kormányzza kétkedés,
S fakadjon eszményhitből minden kételyed.
Csalódás edzze, erősítse hitedet;
Vidám, mint a pacsirta, szorgos, mint a méh.
Szárnyad pillangóé, de szemed a sasé.
Napod unalmait izzítsa képzelet;
A földön járj, s az égbe ringasd fejedet;
Gyanakvó légy a rossz, bizalmas jó iránt.
Szív tengerén hajózz, de szabjon ész irányt;
Hajtóerőd az érzelem s kormányosod
A messzelátó, mindig éber öntudat;
Csak boldogítni és ne boldogulni vágyj.
És boldogságod lészen épp e tiszta vágy;
Áldozd fel önmagad, önzetlen-nemesen,
S kikért föláldozád, úr léssz a szíveken.
Úrnője léssz, kinek tekintetét leséd.
22.

Lényed kiterjed, fényét messze hintve szét.
Egyéniséged megtagadva nemesül.
Körötted minden fölragyog s meglelkesül:
A szeretet hatalma áldott és szelíd.
Eltörli a világnak minden bűneit;
Szeresd a hont! - De hisz ezt mondanom se
kell! Fokozd hát e szerelmet még magasbra fel!
Szeresd atyánkat és minket, testvéridet.
Szivünkbe önts reményt, gyulassz magas hitet:
Szeresd az embert! És csupán embert keress!
Az örök emberi lehet csupán nemes;
Szeresd a költőt! Ne tégy, mint a többiek.
Ne legyen a szived olyan sivár, rideg;
Szavában új, dicsőbb világot kelni láss:
A költészet vallás s a költő Messiás!
S ha mindezt megtevéd, ne félj te semmitől,
Ragyogva élsz tovább, bár minden összedől,
A nő tebenned Ideállá magasul.
Halandó volt előbb, most halhatatlanul!

�Pázmányonline

Túl a Tízmilliomodikon!
Loci

Tavaly még csak egy gondolat volt, idén
már valóság! És ez még nem avége! Terve­
ink szerint a tavaszi félévtől a www.pazmanyonline.hu végre elérheti rendelteté­
sét...
Másfél évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy
karunkon igen rossz (főleg a levelezés) hallgatók
tájékoztatása, szinte semmilyen információ nem
jut el hozzánk időben. Ezt két dologgal lehet ha­
tékonyan orvosolni: (elektronikus) hírlevél kül­
désével és honlap létrehozásával. Neki is álltunk
többen elkészíteni ezeket, kisebb-nagyobb siker­
rel. Ez úton szeretnék köszönetét mondani dr.
Nyéky Boldizsárnak, Kerek Istvánnak, Teleki
Lacinak és Prancz Balázsnak a segítségért! Remé­
lem az elmúlt évben némi javulást éreztetek ezen
a területen:)
A hírleveleknél technikai akadályba ütköz­
tünk, ezért egy ideig akadozott a működése, de
mára sikerült áthidalni a felmerült problémát,
így most már minden gond nélkül tudok levelet
küldeni közel 2000 hallgatónak! Ha kaptok ilyen
e-mailt, ne nyomjátok meg egyből a delete gom­
bot, hanem olvassatok bele, hátha számotokra is
értékes információt tartalmaz a levél! (Ha még
nem kapjátok, de szeretnétek, akkor küldjétek
egy levelet az info@pazmanyonline.hu címre
feliratkozás tárggyal. Ha nem szeretnétek kapni,
akkor hasonló módon cselekedjetek, csak a tárgy­
hoz leiratkozást írjatok.)
A Webes felületet két nagyobb részre bontot­
tuk: egyik a karunk számára, (www.pazmanyonline.hu); a másik pedig az egész egyetem számára
készült: www.pazmanydiak.hu. Az utóbbi olda­
lon olyan információkat jelentetünk meg, ami
mindegyik kar hallgatójának hasznos lehet: pá­
lyázatok, ösztöndíjak, albérlet meghirdetése. Ez a
része kicsit kiesett a látogatási körön, így változ­
tatni kellett. Most a két oldalt egyesítettük és egy
kicsit átformáltuk. Büszkék vagyunk arra, hogy

egy év alatt több mint 65 000 látogató érkezett az
oldalunkra és ők összesen több mint 11 000 000szor (azaz tizenegymilliószor!) nézték meg!
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a mostani
weblap mennyiben lett más, mint a korábbi
változatoktól?
Röviden: mostantól mindent egy helyen találhat­
tok meg!
Kicsit bővebben; felkerültek az albérlet hirdeté­
sek, pályázati és ösztöndíj lehetőségek és ha
minden jól megy, akkor hamarosan munkalehe­
tőségekről is tájékozódhattok.
Nagy lépésnek számít, hogy létrehoztuk az ítélet
on-line kiadását.
A korábbi számok anyagát tartalmazó
archívum mellett terveink szerint naprakész be­
számolókkal állunk majd mindnyájatok rendel­
kezésére. így már nem csak havonta egyszer a
nyomtatott újságból értesülhettek az egyetemmel
kapcsolatos eseményekről, hanem „percrőlpercre” a neten is.
Amire pedig Téged is kérünk; ha bármilyen
ötleted, javaslatod, véleményed van, nyugodtan
küldd el az info@pazmanyonline.hu címre, hogy
megfelelő irányba tudjuk továbbfejleszteni a
weboldalt!

Jó klikkelést!
23.

�Filmajánló

Kontroll - avagy, fény a (metró) alagút végén
Ablonczy Zsuzsanna

Tegnap, ahogy a metróra vártam, kirázott a
hideg. Naná, hogy megborzongtam a tudatra,
hogy valami elvetemült esetleg a sínek közé
vethet! Naná, hogy a Kontroll miatt!
A történetet nem hiszem, hogy sokaknak be kel­
lene mutatnom, de hogy mégis megtegyük amit
meg kell az ilyen filmajánló-szerűkben: a hűdenagyongazdagdemégiséletunt srác bkv-ellenőrként tengeti mindennapjait s kollégái társaságá­
ban kalandosabbnál- kalandosabb ellenőrzések­
ben vesz részt, megédesítve ezzel mindannyiunk
napjait. Persze, hogy mégse legyen ilyen egyszerű
az élet egy rejtélyes sorozatgyilkos és egy medve­
ruhás lány is feltűnik a sínen...ööööö akarom
mondani a színen...
De, hogy nehogy valakinek az jöjjön le ebből,
hogy a Kontroll propagandafilm a bkv-ellenőr
szakma népszerűsítésére, megsúgom: nem az. Az
első 20-30 percből rögtön kiderül, hogy az elle­
nőr élete nem fenékig tejfel. Ha pedig valakiben
olyan érzetek támadnának e sorok olvasása köz­
ben, hogy Antal Nimród filmje egy újabb „hű de
nagyon magyar, de tulajdonképpen nem szól
semmiről” film, annak is megsúgom: nagyon
nem az. Mármint magyar hát, hogyne volna az,
ami viszont a sztorit illeti, na az van neki. Persze
nem feltétlenül derül ki az első percben. Ezért ne
álljunk fel egyből rosszallóan bosszankodva és
azon gondolkodva, hogy ugyan hány üveg sört
vehettünk volna a jegy árából. Végig kell élni a
kalandot Bulcsúval (Csányi Sándor), hogy
megértsük mit is akar (amit persze ő sem tud meg
a film végéig). Nem bonyolult a mondanivaló -a
mindenkire felszabadítóan ható önálló felis­
merés öröme és a poéngyilkos megtisztelő cím el­
kerülése végett most mellőzném a csattanó-mon­
danivaló kifejtését, de enélkül is bizton állítha­
tom: mindenki így vagy úgy, de fel fogja ismerni:
ez a film valószínű, szól is valamiről. Ha mást
nem is, de legalább metróhasználati oktatófilm­
ként fogjuk fel. De az is lehet azon sok és sok met­
rófelhasználó egyike közé tartozunk, aki e film
24.

hatására pici, ám sötétedéssel egyre erősödő szo­
rongással a lelkében álldogál, az egyszeri metró
aluljárójában: „Mi van, ha én is?...Ha engem is?:.,
oda a mélybe?...Még mielőtt? .... mielőtt.... mie­
lőtt.... na! mi is?„ ...Hát igen. Mi is az a még mie­
lőtt? MI előtt? Van- e ennek értelme? Félni a sö­
téttől? Csak mert sötét? És amiben élünk? Nem
sötétebb az is mint valami más, nem annyira sötét? Ha valaki most a sötét - nem sötét kanti
hatást tükröző megközelítése miatt tántorodna
el a film kikölcsönzésétől, pusztán ezért ne tegye.
Nem ilyen bonyolult a képlet. Sötét- nem sötét,
fekete-fehér, mindenki azt gondol bele ebbe a
filmbe amit akar. A Kontroll pusztán egy új utat
villant fel: lehet még jó filmet csinálni hétközna­
pi történetből na meg persze a hozzáadott - a köz
igényeit kielégítendő- néhány akciófilmes, üldözős, rohangálós jelenettel.
És mi lehetne a végső konklúzió? A Kontrollt
lehet szeretni, lehet nem szeretni, de azért nem
árt ismerni, hisz ki ne érezte volna legalább
egyszer életében hogy el kell menekülnie a világ
elől? És ha épp nem volt más, hát beszaladt a
koszos, sötét aluljáróba. Na jó, annyira talán
azért még nem volt rossz a napja senkinek. Antal
Nimródnak legalábbis bizonyára nem volt e film
forgalomba hozatala óta, hisz első nagyjáték­
filmes próbálkozásával azóta is szépen menetel a
diadalúton {csak néhány ezek közül: Chicago-i
Nemzetközi Filmfesztivál JBdíja, Pados Gyula operatőr
nyerte meg az Ezüst Kamera 300 díjat, a Kontrollfilm két
alkolójAt ií díjazta a KoppenháM-i Nettizítközi
Fiimfisttivái és még somlhalnAni. ).
persze nem
lenne teljes a film idegtépő, mikorleszmárvégeafeszültségnek hangulata az alvilági zene nélkül.
amiért pedig a NEO együttesnek köszönhet a
rendező és persze a mi idegrendszerünk is.
A film elindít egy úton, vagy ha nem is, legalább
átsuhan az agyunkon a gondolat: lehet hogy,
keresni kellene a fényt. Már csak az a kérdés,
hogy melyik fény felé szaladunk az alagútban...

�Áz Orfeum - Múlt és jövő találkozása
Radich Orsolya

Az 1. világháború kezdetéig az Operett
Színház épületben orfeum működött. A háború
kitörésekor a "szórakoztató-palota" bezárt, az
orfeum aranykora véget ért, s ezzel együtt az a
nosztalgikus korszak is, melyet később úgy
emlegettek, hogy "a boldog békeidők". 1923-ban
Budapest vezetése úgy döntött, hogy az operett
kapjon saját otthont. A Fővárosi Operettszínház
megnyitásával a magyar fővárosban is
megkezdődött az "Ezüst Operett" korszaka és az
operett műfaja a Népszínház és a Király Színház
után egy új és végleges otthonra talált. A színház
története során mindig legfőbb szempont volt a
klasszikus operett hagyományainak ápolása és
modern művészi megoldások által való

n

gazdagítása. Budapest - Bécs mellett - az operett
fővárosa, s bárki könnyedén meggyőződhet a
minőségileg magas operettszínvonalról.
Működését olyan legendás hírű művészek
fémjelzik, mint Honthy Hanna, Feleki Kamill,
Latabár Kálmán, vagy a mai napig is fiatalokat
megszégyenítő lendülettel parádézó szubrett,
Oszvald Marika.
A hatvanas évek közepétől kezdve a színház
sokoldalú társulata rendszeresen, s nagy sikerrel
musical bemutatókat is műsorára tűz, hogy csak
néhányat említsünk; Hello Dolly!, West Side
Story, Kabaré, Őrült nők ketrece. Valahol

Európában, Elisabeth. A mai Operettszínház
épülete Fellner és Helmer híres bécsi építészek
tervei alapján 1894-ben épült. 1999 és 2001
között zajlott az épület teljes rekonstrukciója,
melynek keretében a legkorszerűbb európai szín­
padtechnikát telepítették, egyben visszakapta
eredeti gyönyörű ornamentikáját, a nézőtér pe­
dig korábbi emeleti páholysorát, a nézőteret pe­
dig továbbra is a gyönyörű százéves csillár ra­
gyogja be. Ma a színház 917 férőhellyel rendelke­
zik.
Bár mostanság az új generációnak
köszönhetően (Dolhai Attila, Homonnay Zsolt,
a 33'.sztárházaspár” Bereczki Zoltán és Szinetár
Dóra, és még sokan mások)az egykori orfeumot
szinte csak musical sikereiről ismerjük
a
2004.január 23-a óta folyamatosan műsoron
lévő, 185 előadást megért Rómeó és Júliáról, vagy
a 2005-ös Tavaszi Fesztivál keretében bemutatott
Szépség és a Szörnyetegről - érdemes figyelmet
szentelni néhány klasszikus darabnak is. A
2005/2006-os évadban olyan örök érvényű
Kálmán Imre darabok is műsoron vannak, mint
a Marica Grófnő, a Csárdáskirálynő, vagy Lehár
Ferenc klasszikusai közük a Luxemburg grófja.
Az évad kezdete óta látható a Strauss opera
.operettváltozata”, a Dr. Bőregér (ajánlom
j)'
figyelmetekbe a darab vége felé az égből aláhulló
§-okat...).
Azok számára, akik továbbra is a musical
műfaj elkötelezett hívei, van egy jó hírem:
Májusban a színház új musicallel örvendeztet
meg minket; műsorra kerül a Rudolf (Az első
csók). Frank Wildhorn és Jack Murphy új műve.
A Budapesti Operettszínház, bécsi Vereinigte
Bühnen és a Szegedi Szabadtéri Játékok
koprodukciójában készülő előadás igazi
kuriózum.

Kíváncsian várjuk!

25.

�Riport

Kovács Lóránt

Riport Kovács Lóránttal (Lóéival), a HŐK
PR refernsével. Az utóbbi időben egyre
többet találkozhatunk ötleteivel és nevé­
vel, ezért feltettünk egy-két kérdést:
Ki az az (élő) ember, aki előtt megemeled a
kalapod?
Sok ilyen van. Ha egyet kell kiemelni, akkor
Tomka Ferenc

Mi az a tulajdonság, amit a leginkább nem
szeretsz magadban?
Mindenre igent mondok

Mi az a tulajdonság, amit a leginkább nem
szeretsz másokban?
pontatlanság

Mi a kedvenc szavad?
Cipőfűző (nem a szó, hanem a hozzá tartozó
történet az érdekes...)

Mi a legfontosabb lecke, amire az élet
tanított?

Melyik a kedvenc könyved?
Gábriel Garda Marques Szerelem kolera idején

Ne a saját akaratomat keressem

Mi lehetne a mottód?
»

,Accidit in puncto, quid non separatur in anno?
(Horatius)
Egy pillanat alatt megtörténhet mindaz, ami
évek alatt nem történt meg.

Mi az, amit eddig a leginkább megbántál?
Egyik ismerősömnek elfelejtettem megcsinálni,
amit ígértem...

Színház vagy mozi?
mindkettő

Mi a kedvenc tévéprogramod?
Minden, ami sport

Társaságba járó vagy otthon ülő ember
vagy?
Társasági

Szőke vagy barna?

Kávézolvagy teázol?

Nem a hajszín az elsődleges, az úgyis könnyenváltozhat;)

Attól függ, milyen a hangulatom

Jó vagy valamilyen művészeti ágban?

Egy gyerek vagy több gyerek?

(web)design ha ez művészetnek számít

Több

Budapest vagy vidék?

Mikor és hol vagy a legboldogabb?

Budapest

Távol a feladatoktól, bármikor

Ki az az ember, akitől a legtöbbet tanultál?

Sport?

Egyik ismerősömtől (Gubicza Ágostontól)

Foci és tenisz

Mitől nem tudsz éjszaka aludni?
Mindig tudok aludni

26.

�»•QUllííl»

a Pázmány Péter l^roiikus Egyeterrj^entlűfétái^^írai Dísztermében

Plágium és
ggerlgaféng
fl zene„szerzés" lilkai
mindkettő könnyen megfért egymással a főúri szalonokban és
azokon kívül is. Intrika és szellem mozarttól napjainkig^ különös

tekintettel a 200&amp;-os mozart és Bartók évre. Ki kitől „szerzett"?

n rejtelmekbe bevezetnek a hazigazdők:
Dr. Horváth Attila - egyetemi docens

Szilasi Alex - zongoraművész
Rz estek vendégei:
Dr. Vékás Lajos, az Akadémia Quartet és a SZOFI Egyetemi Színtársulat

fiz estek kezdési időpontjai:

Z00&amp;. március 8„ szerda este 18.30

ZOOó, március 29., szerda este 18.30
2000. április 26., szerda este 18.30
R szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg.
Helyszín: PPK6 JRK díszterem [108i2 Bp. Szentkirályi u. 88-30.]
Szervező: Hallgatói Önkormányzat

A szalonba a belépés dQtalan.
információ: HŰK Iroda, www.pazmanijonllne.hu,www.zeneszalon.hu
lnfo@pazmanyonllne.hu, nyekyb@citromaiLhu

partnerünk:

9

R
.i2_

�VALENTIN NAPI

FELEZOIDLI
02.14.
A38
ZENE:
DJ BÁRÁNY

VODKA + REDBULL AKCIÓ!

1^11]

at ì

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="62">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="4507">
                  <text>2006</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="4506">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4486">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4487">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4488">
                <text>IX. évfolyam 2. szám 2006. február</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4489">
                <text>Főszerkesztői Köszöntő; Új Irány&#13;
Programok&#13;
Fókuszpontban: Dr. Nyéky Boldizsár Hallgatótársunk emlékére&#13;
Kultúra: PPKK Pázmány Péter Kulturális Klub Jókai Anna: Ima Magyarországért Gasztrokultúra: Coffeeshop Budapesten!?&#13;
Hightech: Nokia N70 - Van új a nap alatt!?&#13;
Valentin napi versek&#13;
Sport: Kindl Gabriella&#13;
Vad Fügefa: Imádkozni jó!&#13;
Vad Fügefa: Lelkigyakorlat&#13;
Irodalom: Elfeledett Művészet&#13;
Pázmányonline: Túl a tízmilliomodikon&#13;
Filmajánló: Kontroll&#13;
Színházról - Színházra: Az Orfeum&#13;
Riport: Kovács Lóránt</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4490">
                <text>Balog Zsolt - főszerkesztő; PPKE HÖK;&#13;
Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök&#13;
Általános főszerkesztő-helyettes: Pozsgay-Szabó Péter&#13;
Elektronikus főszerkesztő-helyettes: Farkas Balázs István&#13;
Főszerkesztő-helyettesek: Cseri Tímea, Fazekas Gergely&#13;
Szerkesztőség tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László&#13;
közreműködők: &#13;
Dr. Budaházi Árpád, Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4491">
                <text>Balog Zsolt - főszerkesztő; PPKE HÖK;&#13;
Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök&#13;
Általános főszerkesztő-helyettes: Pozsgay-Szabó Péter&#13;
Elektronikus főszerkesztő-helyettes: Farkas Balázs István&#13;
Főszerkesztő-helyettesek: Cseri Tímea, Fazekas Gergely&#13;
Szerkesztőség tagjai:&#13;
Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László&#13;
közreműködők: &#13;
Dr. Budaházi Árpád, Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4492">
                <text>2006. január</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4493">
                <text>2006.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4494">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4495">
                <text>A5 (148x210) ; (11708 kb+396 kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4496">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4497">
                <text>PPKE_itelet_1_200602</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4498">
                <text>T00073</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4499">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4500">
                <text>26 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4501">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4502">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4503">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4504">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="4505">
                <text>PPKE_itelet_1_200602</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="277">
        <name>Balogh Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="168">
        <name>Bándi Gyula</name>
      </tag>
      <tag tagId="284">
        <name>Budaházi Árpád</name>
      </tag>
      <tag tagId="281">
        <name>Cseri Tímea</name>
      </tag>
      <tag tagId="278">
        <name>Dobos Tibor László</name>
      </tag>
      <tag tagId="285">
        <name>Dorogi Zsolt</name>
      </tag>
      <tag tagId="280">
        <name>Farkas Balázs István</name>
      </tag>
      <tag tagId="282">
        <name>Fazekas Gergely</name>
      </tag>
      <tag tagId="191">
        <name>Koltay András</name>
      </tag>
      <tag tagId="283">
        <name>Kovás Lóránt</name>
      </tag>
      <tag tagId="286">
        <name>Nyéky Boldizsár</name>
      </tag>
      <tag tagId="288">
        <name>Pádár Dávid</name>
      </tag>
      <tag tagId="279">
        <name>Pozsgay-Szabó Péter</name>
      </tag>
      <tag tagId="287">
        <name>Szilvásy György Péter</name>
      </tag>
      <tag tagId="289">
        <name>Teleki László</name>
      </tag>
      <tag tagId="290">
        <name>Teleki Levente</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
  <item itemId="204" public="1" featured="0">
    <fileContainer>
      <file fileId="411">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1b58197b64cc2e67032362f31326bbf2.jpg</src>
        <authentication>c83a327a20289d91849959721b9bfec5</authentication>
      </file>
      <file fileId="412">
        <src>https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/3079f3c1c7f9792eb4f4f1494d2f94b7.pdf</src>
        <authentication>74ba184e339bb3ac4f20a0ee4a6ee58e</authentication>
        <elementSetContainer>
          <elementSet elementSetId="4">
            <name>PDF Text</name>
            <description/>
            <elementContainer>
              <element elementId="92">
                <name>Text</name>
                <description/>
                <elementTextContainer>
                  <elementText elementTextId="3652">
                    <text>2005. december

® ítélet
^equum

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
Hallgatói Önkormányzatának lapja

�Complex Jogtár+
A legteljesebb magyar és európai jogi adatbázis

Most érdemes áttérni!
AJÁNDÉK
Thomson DivX asztali DVD
*Az akció új CompLex Jogtár*
előfizetésre vonatkozik
2005. október 10. és 2005. december 20. között.

www.jogtar.hu
KJK-KERSZÖV JOGI ÉS ÜZLETI KIADÓ KFT.
1518 Budapest, Pf. 101 -Telefon: (36-1) 464-5656 -Telefax: (36-1) 464-5657

www.complex.hu,www.jogtar.hu • E-mail: ugyfelszolgalat@kjk-kerszov.hu

complex
Több mint kiadó
Szakmai partner

�TARTALOM
pár aktualitás
4
a HÖOK sajtóközleménye
5
Prof. Dr. Jobbágyi Gábor: Tájékoztató
5
a Kari TDK-val és az OTDK-val kapcsolatban
egy levél egy helyreigazítás 6
a Budapesti Műszaki Főiskoláról
Teleki László beszámolója
7
riport dr. Budaházi Árpáddal
7
Teleki Levente: Gondolkodtató
9
GÓLYABÁL
10
interjú a gólyabál bálkirálynőjével és bálkirályával 12
Lukács Tamás: Az elesettek szolgálatában
13
Szilasi Alex: A Pázmány Szalon
15
Dobos Péter és Tóth Máté: SZESZ
17
Thaly Krisztián Flóréntin: Ködbeborultjogunk,
18
avagy - "Minden nemzetnek olyan joga van,
amilyent megérdemel
Prof. Dr. Jobbágyi Gábor: A tavaszi Polgári
19
jogi - Kereskedelmi jogi záróvizsgák értékelése
best of büntetőjog:
20
idézetek Pálinkás Gyuri bácsitól
Sáhó Eszter: Boldogok a szelídek,
22
mert ők öröklik a földet (Mt 5,5)
Pádár Dávid: Az üvegcipő
22
Ablonczy Zsuzsanna: Belső tenger - filmajánló
23
Pölös Csaba: A világ legjobb autója
24
Sáska Zoltán Attila: Erka-versek
25
Dawe és Thaly Krisztián Florentin versei
26
NaPONTa
27

ÁLDOTT KARÁCSONYT és BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN a
KAR OKTATÓINAK és HALLGATÓINAK a HALLGATÓI
ÖNKORMÁNYZAT ELNÖKSÉGE és VÁLASZTMÁNYA!
Főszerkesztő: Lukács Tamás
Főszerkesztő-helyettes: Cseri Tímea és
Farkas Balázs
Szerkesztős ég tagjai: Fügedi Zsófi,
Juhász Gábor, Pozbai Viola

Akik munkánkat segítik: Dorogi Zsolt,
dr. Koltay András, Kovács
Lóránt, dr. Szilvásy György Péter,
Pádár Dávid, Teleki László, Teleki
Levente

�Pár Aktualitás
összeállította: Teleki László

Régi-új alelnök a HÖOK Nem
Állami Felsőoktatási Intézmé-nyek
Országos Régiójában
2005. dec, 2-án a Károli Gáspár Reform­
átus Egyetem Hittudományi Karának
Dísztermében megtartott regionális
tisztújításon Teleki Lászlót - Karunk ötödéves hallgatóját - a régió-ülés 19-11
arányban megerősítette alelnöki tiszt­
ségében. A Hallgatói Önkormányzatok
Országos Konferenciája (HÖOK) Nem
Állami Felsőoktatási Intézmények Or­
szágos Régiójának (régi-új) alelnöke:
Teleki László; új elnöke: Szénási
Károly (KREBTK).
Köszönjük az ajánlásaikkal, valamint
szavazataikkal is támogató tagönkor­
mányzatok segítségét; különösen a Vitéz
János Római Katolikus Tanító-képző
Főiskola, a református teológiai karok és
intézmények, és a Károli Gás-pár
Református Egyetem hallgatói ön­
kormányzatainak támogatását!

Továbbtanulás Ausztráliában
Ausztráliában magánúton tudsz to­
vábbtanulni. Államközi ösztöndíjrend­
szer nincs; mivel az Ausztrál Nemzet­
közösség a saját állampolgárainak sem
biztosít ingyenes továbbtanulási lehe­
tőséget. A fizetős szó hallatán ne kese-redj
el. Ausztrália diák-centrikus tanu­
lóvízumot biztosít, amely lehetővé teszi a
részidős munkavállalást, heti 20 órában. A
rendkívül magas helyi bérek és a
magyarnál alacsonyabb adózás révén,
kiadásaid nagy részét fedezheted a
munkáddal. A szemeszterek végén az
intézmények vezetősége a legjobb ered­
ményt elérő hallgatók tandíjának jelen-tős
részét elengedi. A nyelvi, szaknyelvi,
posztgraduális képzéseken kívül, akár
teljes egyetemi, főiskolai tanulmányt is
folytathatsz Ausztráliában. Részletes
információk: www.studyaustralia.org;
kiutazási feltételek és vízumok:
www.australia.hu

Magyar egyetemisták a rotterdami
labdarúgó-világbajnokságon
Magyarországról csak a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem csapata vett részt. A
halálcsoportból (Hollandia, Spanyol­
ország, Portugália, Belgium, Magyar­
ország, Finnország) sajnos nem sikerült a
legjobb nyolc közé bejutni, de a csapat
teljesítményére, lelkesedésére és küzde-ni
tudására nem lehetett panasz. A vb
színvonalát jelzi, hogy idén a Galata-saray,
a Milán és a Zaragoza „B” csapa-tának
játékosai is feltűntek egy-egy csapatban,
négy évvel ezelőtt pedig a Manchester
Football Academy keretein belül a tornára
nevezettek között volt Öle Gunnar
Solskjaer, a Manchester United sztárja is.
http://www.mtv.hu/cikk.php?id=71048

Csapatunk gerincét az Információs
Technológiai Kar és a Jog- és
Államtudományi Kar hallgatói
alkották! GRATULÁLUNK a
CSAPATNAK! Szép volt. Fiúk!

véradAs
Mi is bekapcsolódtunk a Magyar Vöröskereszt, az Országos Vérellátó Szolgálat és a
Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) által közösen elindított
„Fiatalok a véradásért” című programba, A verseny célja az egyetemi, főiskolai korosztály
véradásba történő bevonása, a véradó-mozgalom megismertetése és népszerűsítése.
Kísérjétek figyelemmel a faliújságokat és a www.pazmanyonline.hu híreit!

Az Országgyűlés elfogadta az új Felsőoktatási Törvényt
Az Országgyűlés 2005. november 29-én elfogadta az új
felső-oktatási törvényt; amely a magyar felsőoktatás
történetének legátfogóbb és legradikálisabb reformjának
alapjait teremti meg.
Az új felsőoktatási törvény parlamenti megerősítésére azért
volt szükség, mert Mádl Ferenc köztársasági elnök az Ország­
gyűlés első támogató döntése (2005. május 23.) után az elfoga­
dott törvényt alkotmányossági normakontrollra küldte az
Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybírósági döntés után, a szakmai egyeztetést
követően az oktatási tárca korrigálta a bíróság által kifogásolt
passzusokat, amelyet a parlament Alkotmány-és Igazságügyi
Bizottsága alkotmányosnak és elfogadásra alkalmasnak ítélt.
Az új törvény, amely átfogóan szabályozza a felső oktatás
működését és szerkezetét, 2006. március 1-jével lép hatályba.
A jogszabály nyomán átalakul a felsőoktatás teljes képzési
szerkezete, és nemzetközi, európai szinten átjárhatóvá válnak

a képzések. Megváltozik az intézmények irányítása és finan­
szírozása, megerősödik az intézményi autonómia, és nő a gaz­
dálkodás szabadsága. A hallgatói jogok kiterjesztésével és a
támogatási rendszer kiszélesítésével a törvény biztosítja a jog­
biztonságot, erősíti az esélyegyelőséget - áll az Oktatási Mi­
nisztérium sajtóközleményében.
Az új Felsőoktatási Törvény szövegét megtalálhatod a
HÖOK Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos
Régiójának hivatalos honlapján; www.nafiore.hu

A Hallgatói Önkormányzatok Országos
Konferenciája (HÖOK) az Alkotmánybírósághoz
fordul. Ld. alább a hivatalos sajtóközleményt!
forrás:www.edupress.hu

�a HOOK sajtóközleménye

ALKOTMáNYBÍRÓSáGHOZ
FORDUL A
HALLGATÓI
ÖNKORMáNYZATOK
ORSZáGOS KONFERENCIÁJA

A Hallgatói Önkormányzatok
Országos Konferenciájának
(HÖOK) Választmánya tegnapi
ülésén döntött arról, hogy az új
felsőoktatási törvény kihirdetése
esetén a szervezet az Alkotmány­
bírósághoz fordul jogorvoslatért.
A HÖOK aggályai elsősorban a törvény
két rendelkezésével kapcsolatban fogal­
mazódnak meg. Egyrészt elfogadhatat­
lannak tartjuk, hogy a jogköreiben és
felépítésében alkotmányellenesnek ta­
lált irányító testületet felváltó gazdasági
tanácsban az intézmény hallgatói csak
akkor kaphatnak helyet, ha már rendel­
keznek felsőfokú végzettséggel. Megíté­
lésünk szerint ez a megszorítás ellenté­
tes a Alkotmánnyal, hiszen a hallgatók

jelentős részét megfosztja attól a lehető­
ségtől, hogy részt vegyen a gazdasági ta­
nács munkájában.
Az Alkotmánybíróságnak az új
felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban
kiadott határozatának (2005. október
25., 514/A/2005) indokolásában expli­
cite kifejti, hogy a tudományos élet sza­
badságához fűződő jogosultságok ked­
vezményezett! köre nem szűkíthető le
az egyetemi tanárokra, éppen ellenke­
zőleg, kifejezetten kiterjed az egyetemi
autonómiát megtestesítő személyi kör­
re (oktatók, tudományos kutatók, hall­
gatók).
A másik, a HÖOK által kiemelten kifo­
gásolt rendelkezés a tanulmányaikat
2006. szeptember 1-je előtt megkezdő
hallgatókra vonatkozik. A HÖOK Vá­
lasztmánya úgy véli, a pontatlan és elég­
telen törvényi rendelkezéseknek kor­
mányrendeletben történő bővebb kifej­
tése nem elégséges, mivel az nem nyújt
megfelelő garanciát a hagyományos

képzésben részt vevő hallgatók számá­
ra.
Szervezetünk úgy véli, a felsőoktatás
ilyen átfogó, a modernkori Magyaror­
szág történelmében példa nélkül álló át­
alakításakor minden eszközzel töreked­
ni kell arra, hogy a tanulmányaikat a ré­
gi rendszerben megkezdő hallgatók ne
válhassanak az átalakulás veszteseivé, és
biztosítva legyen számukra, hogy tanul­
mányaikat annak a jogszabályi környe­
zetnek megfelelően tudják befejezni,
amely rájuk tanulmányaik megkezdé­
sekor vonatkozott.
A HÖOK Választmánya megállapo­
dott abban is, hogy amennyiben a bead­
vány kidolgozása során egyéb, az Alkot­
mányba ütköző passzusra leszünk fi­
gyelmesek, úgy ezeket is az Alkotmány­
bíróság elé tárjuk.
Bp. 2005. december 2.

TÁJÉKOZTATÓ a Kari TDK-val és OTDK-val kapcsolatban
- a hallgatók részére Prof Dr. Jobbágyi Gábor

1. A következő OTDK-t 2007 tavaszán rendezik a Kár öli

Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudo­
mányi Karán.
2. Az eddigi gyakorlat szerint Karunk olyan dolgozatokkal
szerepel az OTDK-n, amelyek a Kari TDK-n bemutatásra
kerültek, és a Kari TDK nevezte őket az OTDK-ra.
3. A Kari TDK-ra a tanszékvezetők ajánlják az egyes

dolgozatokat, meghatározott létszámkeretben;
mivel a Kari TDK zsűrije csak a legritkább esetben kíván
élni azzal a lehetőséggel, hogy felülbírálja a tanszékvezetők
döntését.
4. Ezért, ha a hallgatók Kari TDK-n, illetve ennek nyomán
OTDK-n kívánnak szerepelni, kérem, szíveskedjenek

felvenni a kapcsolatot az illetékes tanszékvezetővel, aki
eldönti majd, hogy nevezi-e dolgozatukat a Kari TDK-ra.
5. A Kari TDK-t a 2006. évben előreláthatólag áprilisban és
november-decemher táján fogunk tartani. A nevezési
határidő valószínűleg 2006. február, illetve október
vége lesz, amelyről külön értesítést küldök a
tanszékvezetőknek.
6. Az OTDK-n csak olyan dolgozatok vehetnek részt, amelyet
szerzőjük a képzési idő alatt tehát a diploma átvétele előtt
kari fórumokon bemutatott.
Bp. 2005. november 28.

�Egy levél, egy helyreigazítás - a Budapesti Műszaki Főiskoláról
Teleki Laci

Nincs új a nap alatt! Nem igaz?
audiatur et altéra pars; vagy mégsem?

Szántó Judittól, a Budapesti Műszaki
Főiskola KGK HŐK elnök asszonyától
kaptam 2005. november 24-én az alábbi
levelet (tárgy: reakció X újság cikkére):
„Tisztelt Kollégák!
Az „egy BMF hallgató” által jegyzett
levél hatására megjelent a Magyar Nem­
zetben egy cikk; a Hír Tv és a Juventus
Rádió is foglalkozott az üggyel.

„Kedves HŐK, ill. egyéb illetékes gaz­
emberek!
Mikor lesz már végre ösztöndíjunk? Az
idén is csak decemberben fogjátok elu­
talni, mint tavaly? Esetleg csak január­
ban? Azt hiszitek, mert hallgatunk róla,
már nem is érdekel minket? Nem hi­
szem el, hogy semmi infó nincs róla...
(...) Mekkora is ez az összeg? Mennyi is
most a betéti kamat; esetleg részvény­
ben tartjátok? Mennyi késedelmi kama­
tot fogunk mi ezért kapni? Vagy az csak
akkor jár, ha nekem kell valamit befi­
zetni a sulinak? Külön eljárási-, UV díj,
meg a sok egyéb szívatás. Mi miért nem
kapunk akkor ilyet? Sőt november vé­
gén még ösztöndíjat se. Ez már kicsit ér­
dekes.
Üdv: egy BMF hallgató.”

Szeretnélek Benneteket tájékoztatni a
valós helyzetről. (Megjegyezném, hogy
a cikkben az szerepel, hogy a kari HŐK
vezető nem volt elérhető. Ezzel az
üggyel kapcsolatosan engem nem is
próbáltak megkeresni...)
Aki a felsőoktatás iránt egy kicsit is
érdeklődik, az tudja, hogy nem csak
egyféle ösztöndíj van. A tanulmányi
ösztöndíjon kívül minden juttatást
megkaptak már a Hallgatóink (rendsze­
res szociális támogatás, kari ösztöndíj,
BMF ösztöndíj, Bursa Hungarica, köz­
társasági ösztöndíj, sőt jövő héten már
a január hónapra járó lakhatási támo­
gatás is a számlákon lesz). A tanulmá­
nyi ösztöndíj kiszámítása azért csú­
szott, mert új NEPTUN - rendszer ke­
rült bevezetésre iskolánkban, és több
előre nem látható probléma merült fel.
A tanulmányi ösztöndíj számításához a
szükséges adatok nem álltak rendel­
kezésünkre, a TO folyamatosan dolgo­
zott a hiányosságok pótlásán. A csúszás
alatt folyamatos volt az egyeztetés a Fő­
iskola vezetésével, a NEPTUN csoport­
tal, az SDA Stúdióval és a Kar vezetésé­
vel. Mindenki azon volt, hogy mielőbb
megoldódjon a probléma. Hallgatóin­
kat több ízben megkíséreltük tájékoz­
tatni hirdetményeken, levelező listá­
kon, küldöttgyűléseken, a Hallgatóink­
nak szervezett fórumokon.

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS
EGYETEM
JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARA
Deák Ferenc Továbbképző Intézete

A kollégiumi befizetések határideje
október 15-ről, először november 15-re,
majd személyes közben járásomnak kö­
szönhetően, november 30-ra módosult.
Hiszen én is, mint a BMF KGK HŐK
összes tisztségviselője, azon dolgozunk
folyamatosan, hogy Hallgatóink érde­
kei minél inkább előtérbe kerüljenek. A
használható adatbázis ezen a héten hét­
főn került hozzánk; és a mai napon már
kimentek a tanulmányi ösztöndíjak.
Ügy gondolom, hogy a HŐK mindent
megtett azért, hogy Hallgatóink minél
hamarabb jussanak a pénzükhöz mind a kezdeti, mind a végső fázisban.
(...)
Sajnálattal kellett észrevennem, hogy a
reklamáló „hallgató” kilétét nem kíván­
ja felfedni, így a jövőben sem garantált,
hogy hozzá is el fognak jutni az infor­
mációk, ha elzárkózik az információ­
forrástól. így arról sem tudjuk értesí­
teni, hogy már megtekintheti, mennyi
tanulmányi ösztöndíj jár neki.
Bízom benne, hogy megfelelő mennyi­
ségű információt bocsátottam rendel­
kezésetekre, és belátjátok, hogy a sajtó­
ban megjelent cikknek kevés köze volt a
valósághoz!
Üdvözlettel: Szántó Judit - BMF KGK
HŐK elnök.”

Bíróságának joggyakorlata szakiránnyal) angol nyelven;
* bank szakjogász;
• társasági szakjogász;
•kriminalisztikai szakjogász;
• környezetvédelmi szakjogász;
■ szabályozási (ún. kodifikátor) szakjogász.

2006. februári kezdéssel a következő felsőfokú szakirá­
nyú továbbképzéseket hirdeti meg:
jogász végzettségűek számára

Jelentkezési határidő: 2006. január 20.

«Európa jogi szakjogász (bankjogi, pénzügyi,

A fenti, valamint további 30-50 órás képzéseinkről
információ és jelentkezés:

nemzetközi együttműködés, EU intézményi
kommunikáció és Európai Közösségek Bíróságának
joggyakorlata szakirányok);
•Európa jogi szakjogász (Európai Közösségek

Deák Ferenc Továbbképző Intézet
1088 Bp. Szentkirályi u. 26-30.
telefon: 4297200/342 vagy 4297238; telefax: 2665286
www.jak.ppke.hu; deak@jak.ppke.hu

�Beszámoló
Teleki Laci

A kari Hallgatói Önkormányzat
általános elnökhelyetteseként fe­
lelős vagyok az országos hallgatói
érdekképviseleti csúcsszervvel
fenntartott folyamatos és élő kap­
csolatért.
Helyettes tagja vagyok a Hallgatói Ön­
kormányzatok Országos Konferenciája
(HÖOK) Választmányának; e testület
két Közgyűlés között a HÖOK legfőbb
döntéshozó szerve. Összesen 23 tagja
van; 11 rendes és 11 helyettes tag, vala­
mint a HÖOK mindenkori elnöke.
2005. február 25-én Debrecenben a
tisztújító régió-ülés a HÖOK Nem
Állami Felsőoktatási Intézmények Or­
szágos Régiójának alelnökévé választott
- 12-10 arányban; e tisztségemben - 1911 arányban - megerősített a 2005. de­
cember 2-án tartott tisztújító régió-ülés.
Az elmúlt 9-10 hónapban barátaimmal
és munkatársaimmal létrehoztunk egy
regionális információs oldalt a világ­
hálón; www.nafiore.hu. Megalakítot­
tuk a HÖOK szervezetén belül a Hité­

leti képzésen részt vevő hallgatók
Szakmai Szövetségét - Egerben. A
Régiónk sikeres programmal és igen
közkedvelt civilsátorral jelen volt az idei Egyetemisták és Főiskolások

Országos Turisztikai Találkozó­
ján; utóbbi rendezvény közismert ne­
ve: EFOTT. Az idei - velencei - EFOTT
minden eddigi rekordot megdöntött;
volumenében csupán a Sziget előzte
meg.
A HÖOK őszi Közgyűlését Piliscsabán
tartotta (PPKE BTK). Az egybegyűlt
képviselők e Közgyűlésen a HÖOK
Szervezeti- és Működési Szabályzatát
több pontban módosították. A HÖOK
Elnöksége által beterjesztett - egyik - ja­
vaslat szerint a tagönkormányzat szava­
zati jogát a tagdíj be nem fizetése esetén
fel lehet függeszteni minden felszólítás
és figyelmeztetés hiányában is. Módo­
sító javaslatot nyújtottam be; kértem,
hogy a „felszólítása és figyelmeztetése
hiányában is” kitételt törölje az Elnök­
ség e határozati javaslatában. Az Elnök­
ség a módosító javaslatomat befogadta,
így alapvető jogok a jövőben sem sérül­
nek; a tagönkormányzatok szavazati jo­
gát fel függeszteni csak - írásbeli - figyel­
meztetés és a tagdíj befizetésére való fel­
szólítás után áll módjában az illetékes
testületnek.
A Magyar Köztársaság Ügyészsége által
tett óvás ügyében kifejtettem tagönkor­
mányzatom álláspontját; nem tartottuk

ésszerűnek és elfogadhatónak a Fővá­
rosi Főügyészség megalapozott óvásá­
nak Közgyűlés által történő elutasítá­
sát. Az óvás a 2004. december 4-én ho­
zott HÖOK közgyűlési - a HÖOK El­
nökség, a HÖOK Felügyelő Bizottság,
valamint az EFOTT Bizottság tagjairól
szóló - határozatokat érintette.
A hosszú vitát követően a végszavazás
nem az óvás elfogadásáról, avagy eluta­
sításáról, hanem egy, a HÖOK elnöke
által előterjesztett határozati javaslatról
történt. Álláspontunkkal - a végszava­
zás eredményének tükrében - kisebbség­
ben maradtunk; ám álláspontunkat
osztotta a földkerekség száztizenkette ­
dik legerősebb egyetemének, a Szegedi
Tudományegyetemnek minden kari,
illetve az összegyetemi hallgatói érdek­
képviseleti szerve, valamint a Károli
Gáspár Református Egyetem négy kari
hallgatói önkormányzata.
Idegen kezekbe helyeztük a HÖOK jö­
vőjét; megint nem mi - a hallgatók és
hallgatói érdekképviseleti szervek kép­
viselői - kezében a saját jövőnk. Ismét a
Magyar Köztársaság Ügyészsége - és a
jogalkotó - az ügy ura.

riport dr. Budaházi Árpáddal
Teleki Laci

Mottó: „Barátom, ez nem volt álom, /
minden dal igazat szólt; / és ha később
valaki kérdez, / hát ne felejtsd el azt,
ami volt!” (Bonanza Banzai - Kovács
Ákos)
2005. október 23-án együtt emlékez­
tünk a hősökkel 1956 hőseire. Sokan el­
mentek közülük; elestek 1956-ban vagy
hóhér végzett velük a megtorlások so­
rán. Avagy tisztességben megöregedvén
adták vissza lelkűket Teremtőjüknek.

De még sokan nagyon sokan köztünk
élnek; Ök az élő történelem. Tanúi a
szabadságnak. Pongrátz Ödöntől
Grosics Gyuláig. A sok-sok neves és
névtelen hős.
Korunk ifjainak fele képtelen elhe­
lyezni a magyar nép történelmében
1956-ot. Ismét tanítani kell az írást és
olvasást. Elregélni minden magyarnak,
és nem csak a magyarnak, a magyar nép
történelmének csúcspontját 1956 for­
radalmát és szabadságharcát. Nem le-

hét 1956-ról eleget beszélni; mert a halál
maga a feledés.
1956 nem Nagy Imréről szól. 1956 a le­
sajnált és elárult nép tanúságtétele; lám,
merhetünk naggyá lenni, mert megvan
a biztos Alap. Néhány hónappal ezelőtt
dr. Budaházi Árpádot, Karunk egykori
hallgatóját, kedves barátomat, az 1956os Magyarok Világszövetségének alel­
nökévé választotta a szövetség. Ö az El­
nökség egyetlen tagja, aki nem harcolt
1956-ban, hisz korunkbeli fiatal; övele

7-

�riport dr. Budaházi Árpáddal
Teleki Laci

beszélgettem.

Sok-sok áldozat árán szép ered­
ménnyel elvégezted tavasszal a
Kart; esküt tettél. Mi történt Veled
az eskütételed óta?
Életem egyik legszebb napja volt,
amikor letettem a jogászi esküt, és meg­
kaptam a diplomát. A július hónap en­
nek az örömnek a jegyében telt el, aztán
augusztus elsejétől beléptem a nagy­
betűs ÉLETbe, és elkezdtem dolgozni.
Doktorrá avatásunkkor a búcsúbeszéd­
ben arra kértem hallgatótársaimat,
hogy mind próbáljunk a jövőben is
Krisztusért tevékenykedni, és próbáljuk
talentumainkat ó érte kamatoztatni.
Arra kellett rádöbbennem, hogy a min­
dennapokban nem könnyű megvaló­
sítani, beteljesíteni a küldetést; más­
képp hittem korábban. A munkám so­
rán azzal kellett szembesülnöm, hogy
vége lett az egyetemista életnek, a
szabadságnak, amit az egyetemi évek
nyújtottak. Reggel Vö-ös kelés, 5 óra 20as vonat, ’/48-as munkakezdés; és este
’/28-as, fáradt hazaérkezés. Persze azért
nem ilyen szomorú a kép, nagyon sok
szépség van a munkában, és lehetőség
adódik a talentumok kamatoztatására
ís.

A Magyar Keresztény Szövetség
elnöke vagy; vallásos fiatalember.
Miből merítesz hitedhez erőt ér­
tékválsággal terhelt hazánkban?
A napi szentmise, a családom, a papok,
a barátaim, a környezetemben lévő
emberek mind-mind hatalmas erőt,
támaszt jelentenek számomra. Napi 4
órát utazom, és igen sok emberrel van

lehetőségem találkozni. Ha felszáll a
villamosra vagy a metróra egy idős
ember, azt tapasztalom, hogy a fiatalok
nyomban átadják nekik a helyet. Sajnos
vannak negatívumok is, de úgy gon­
dolom, hogy észre kell venni a jót! Sze­
rintem nagyon nagy probléma, hogy az
emberek akiknek van munkája túlhaj­
tják magukat. Hazamennek, fáradtak,
nincs kedvük beszélgetni családtag­
jaikkal, vacsoráznak, tv-t néznek, és el­
mennek aludni. Másnap korán reggel
kelnek, amikor még a gyerekek alsza­
nak, munkába mennek, és telnek-múlnak a napok, szaporodnak a válások, az
abortuszok; növekszik az alkoholisták
és a drogfüggők száma. Ha erős csalá­
dok lennének hazánkban, mint ahogy
az a régi időkben jellemző volt, nem
lenne értékválság. A család pedig, akkor
tud megfelelően szilárd lenni, ha van
hit, és nyitottság Istenre.

A tisztújító Közgyűlés az 1956-os
Magyarok Világszövetségének alelnökévé választott. Mit jelent
számodra e bizalom és elismerés?
Mit jelent/jelenthet egy magunk­
fajta korunkbeli fiatalembernek
1956?
Már az is nagy megtiszteltetés volt,
amikor jelöltek a tisztségre. Az elmúlt
években október 23-at a Corvin közben
ünnepeltem Pongrátz Gergely bácsiék
megemlékezésein. Nekik köszönhetem,
hogy másképpen látom 1956-ot, mint
azelőtt. A kiskunmajsai 1956-os múze­
um, a kápolna, az ifjúsági tábor, a törté­
nelmi vetélkedők bizonyítékai annak,
hogy a pesti srácok nem csupán 1956-

Bibó István 1956. november 4-én kelt kiáltványa
a magyar nemzethez
- részletek -

Az Országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam; mint az egyedül törvényes magyar kormány
egyetlen képviselője.
A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat (...) miszerint a dicső­
séges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szenynyezték volna be. A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül
részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt
nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása.

8.

ban küzdöttek a magyar hazáért, ha­
nem még ma is megtesznek minden tő­
lük telhetőt az országért, és persze a fia­
talokért. Megadatott, hogy számos in­
terjút készíthettem a Másik Rádiónak
az egykori 1956-osokkal, köztük az
idén elhunyt Corvin közi főparancs­
nokkal, Pongrátz Gergellyel. Nagyon
sok olyan információhoz jutottam álta­
luk, amiről a történelemkönyvek csak
keveset írnak. Csodálatos érzés, hogy a
közelükben lehetek, hisz Ők történel­
münk tanúi. Amikor még nyáron
Trencsényi Laci bácsi, aki most az 1956os Magyarok Világszövetségének
ügyvezető elnöke, felhívott, hogy jelöl­
nének az alelnöki tisztre, nagyon nagy
boldogságot éreztem, aztán eljött az
október, és megválasztottak. Nagy meg­
tiszteltetés!
1956 annak bizonyítéka, hogy a re­
ményt soha nem szabad feladni! Az or­
szág össze tudott fogni, legyőzte félel­
mét, és szembeszállt egy hatalmas biro­
dalommal. Igaz, várni kellett még né­
hány évtizedet a szabadságra, de eljött,
és a rendszerváltozás talán be sem kö­
vetkezik, ha 1956-ban nem ontják a vé­
rüket a szabadságharcosok. Meg tudtuk
mutatni a világnak, hogy a magyarok
nagy dolgokra képesek, és még a husza­
dik században is Nyugat-Európa védő­
bástyái tudunk lenni. Jövőre ötvenedik
évfordulóját ünnepeljük forradalmun­
knak. Bízom benne, hogy az ünneplés
során nem fogunk megfeledkezni azok­
ról a szabadságharcosokról sem, akik
még élnek, és itt vannak köztünk!

amelylyel csupán a leigázó idegen hatalom és honi
hóhérkülönítményesek ellen fordult.
A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az
általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne
tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen,
kivéve azokat, amelyek Budapest közellátását és közműveit érintenék.
Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a
szabadsághoz és az igazsághoz való ragaszkodását, most a világ
hatalmain van sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában
foglalt elvek erejét, és a világ szabadságszerető népeinek erejét.
Isten óvja Magyarországot!
Bp. 1956. november 4.

�Gondolkodtató
Teleki Levente

Gondolatok a Pázmány Péter Ala­
pítvány által kiírt idei Konferen­
cia Pályázatra írt - a Hittudomá­
nyi Kar - legjobbra értékelt dolgo­
zatából A korban, amelyben élünk, kialakult
egy embereszmény, amely rendkívüli
veszélyeket tartogat a társadalomra néz­
ve. Fontos hangsúlyozni a társadalom
kifejezést, hiszen éppen az a lényeg,
hogy nem szabad elfeledkeznünk arról,
nem egyedül élünk a világban.
Az újabban egyre népszerűbb de lega­
lábbis egyre elterjedtebb emberkép azonban pont erre a felejtésre törekszik.
A humanizmussal ellentétben neki már
nem az „ember” a legfontosabb, hanem
az „egyén”. Az, akinek csak egyetlen do­
log számít önmaga boldogulása. Nem
a társadalom, esetleg akár csak egy na­
gyobb közösség jobbá tétele. Olyan em­
ber van kialakulóban, aki elhiszi, nem
csak hogy mindenre képes, de bármit
meg is tehet.
Eközben körvonalazódik egy másikfele
embertípus is. ó az, akit kissé sarkítva
illethetünk az „átlagember” jelzővel. Ez
az „átlagember” nem tud, de valójában
nem is akar beleszólni abba, hogy mi
történik körülötte. Megelégszik azzal,
ha van mit ennie, és van hová haza­
mennie. Természetesen ezzel nincs is
semmi probléma. Azonban az érdekte­
lenség rettentő veszélyeket rejt magá­
ban. Ennek a közömbösségnek a követ­
kezményeként kialakul egy befolyásol­
ható, irányítható nép tömeg.
Hiszen mit is csinál a fent említett
„átlagember”? Reggel, ébredés után be­
kapcsolja a valószínűleg kereskedelmi
rádiót, amit aztán, ha teheti, napköz­
ben is folyamatosan hallgat. Este aztán
hazamegy, leül a televíziója elé, és nézi a
A Hallgatói Önkormányzat általános elnök­
helyetteseként szeretnék bocsánatot kérni - a
hivatalban lévő Választmány és Elnökség va­
lamennyi tagja nevében - Karunk és Egyete­
münk minden egykori és jelen polgárától, ideértve az alkalmazottakat és munkatársakat,
a Karon lezajlott hallgatói Önkormányzati
választáson folytatott, Karunk élő katolikus­
keresztény szellemiségéhez méltatlan kampá­
nyért!
Az elkövetők hallgatók, így tisztségemnél

manapság már igénytelenebbnél igény­
telenebb műsorokat jobb esetben nem
is azért, mert érdekli, hanem csak azért,
hogy ne kelljen gondolkodnia és a saját
gondjaival foglalkoznia. Aztán, ha már
fáj a feje a reklámoktól és a sok
szennytől, lefekszik aludni. És eközben
észre sem veszi, hogy önálló gondola­
tai, saját véleménye már nincs. Vagy ta­
lán egyszerűen csak nem érdekli.
A propaganda ereje elképesztő. Képes
úgy átalakítani gondolatainkat, hogy
közben mi azt nem is érzékeljük. Ma­
napság záporoznak ránk a reklámok,
hogy megmondják, mit kell tennünk.
Özönlenek lakásainkba a tömören
megfogalmazott hírek, hogy ne legyen
időnk arra figyelni, amire „nem
szabad”.
Az olyan hagyományosan fontos
értékek, mint szeretet, család, barátság,
napjainkban már nem bírnak olyan je­
lentős háttértartalommal, mint azelőtt.
Sőt, sokszor mindössze tartalom nélkü­
li szavakká silányulnak jelenkori társa­
dalmunk szótárában.
Nem könnyű ilyen korban bármi
mellett kiállni. Nem könnyű felvállal­
ni, hogy igenis számítanak nekünk ezek
az értékek, hiszen jóval könnyebb úgy
az előrejutás, ha valakinek nincsenek
elvei, és bármit hajlandó megtenni, bár­
kit képes felhasználni, csak hogy elérje a
célokat, amelyeket maga elé kitűzött.

Méltónak lenni az Alapító
lelkiségéhez
Mit is kell jelentenie valójában szá­
munkra e mondatnak? Melyek azok az
értékek, amelyek segítségével érdemessé
válunk arra, hogy a Pázmány Péter által
alapított Katolikus Egyetem közössé­
gének tagjai legyünk? Melyek azok az
értékek, amelyeket nem csak felada­
fogva, amellyel a Hallgatói önkormányzat
Választmánya teljes, és egyben eleddig utolsó
alakuló ülésén, 2004. december 2-án tartóz­
kodás és ellenszavazat nélkül felruházott, az
elkövetőket is jogosult vagyok képviselni:
bocsánatkérésemet ennek alapján és
jegyében teszem meg!
Egyúttal megköszönöm a Választási Bizott­
ság tagjainak, dr. Ivicz Mihály tanár úrnak.
Andréka Zoltánnak, Arpási Zsoltnak, Boda
Gábornak és Fábián Ábelnek a kitartó mun­

tunk, de egyben kötelességünk is közve­
títeni az egész világ felé?
Aki ide akar tartozni, annak el kell
fogadnia egy értékrendet; nem kötelező
azonosulnia azzal, de nem is bújhat ki
alóla. Hiszen ez a bizonyos értékrend
az, ami alapvetően megkülönbözteti Egyetemünket az összes többitől. És en­
nek az élet minden területén egyfor­
mán meg is kell nyilvánulnia.
Lényeges, hogy Egyetemünkön belül ne
legyen tapasztalható széthúzás, hiszen a
céljaink megegyeznek. Nézeteltérések,
hibák persze elkerülhetetlenek, mert
mégiscsak mindannyian emberek va­
gyunk, a lényeg azonban, hogy ezeket
katolikus emberekhez méltó módon
meg tudjuk oldani. Ne azt kelljen a kül­
ső szemlélőnek látnia, hogy nem azok
szerint az eszmék szerint élünk, amelye­
ket egyébként hirdetünk és vallunk. Hi­
szen egyik legfontosabb feladatunk és
egyben eszközünk is a példamutatás.
Ha megnézzük, hogy milyen mértékű
napjainkban a Katolikus Egyetem elis­
mertsége, népszerűsége, rá kell
jönnünk, hogy alapvetően nem járunk
rossz úton. Mert bár lehet, hogy van­
nak, akik nem értenek egyet az általunk
képviselt értékek mindegyikével, azon­
ban az elért eredményeket senki nem
tudja megcáfolni.
Nem szabad elfeledkeznünk az Alapító
eredeti céljairól. Vagyis mindenek előtt
tisztességes és megfelelően művelt em­
bereket kell nevelnünk. Nem elégedhe­
tünk meg az elért egyébként vitathatat­
lan sikereinkkel. Hiszen feladataink
egyre csak szaporodnak, így semmikép­
pen sem engedhetjük meg magunknak,
hogy felelősségtudatunk csökkenjen.

kát, amit a választás lebonyolítása kapcsán ki­
fejtettek. Karunk fent nevezett polgárai min­
den esetben, Írásban jeleztek - minden megal­
kuvás és részrehajlás nélkül - a kampánycsend
megtörését, a Kar/Egyctcm nevével és címeré­
vel történő folyamatos visszaé-lést. Karunk
élő katolikus-keresztény szellemiségét sem­
mibe vevő kampánytevékenységet.
Köszönöm!
Teleki László

�GÓLYABÁL
Kyra

November 19-én került megrendezésre
(idén második alkalommal) egyete­
münk hagyományos gólyabálja a BM
Duna Palota falain belül, amely a rész­
vételt tekintve rekordot döntött. Több
mint négyszáz pázmányos és vendég
szórakozott aznap éjjel az impozáns fa­
lak közt, amelyek rendkívül egyszerű­
en, de elegánsan voltak díszítve. A bál
ténylegesen nyolc óra után vette kezde­
tét a nyitóbeszéddel és az elmaradhatat­
lan nyitótánccal. - A tánc betanításáért
külön köszönet Littner Anitának! - Ezt
követően a kétfogásos vacsora követke­
zett, ami némelyek számára kissé kevés­
nek bizonyult (főként az uraknak), de
az adag mennyiségénél sokkal nagyobb
feltűnést keltett a meglepett arcok tö­
mege a zöld tésztaköret láttán. Persze az
első falatok után mindenki rájött, hogy
semmi baj nincs az étellel, sőt a séfnek
se kell fejét venni, mivel a színe ellenére
rendkívül finomnak bizonyult. A kez­
deti izgalmak után, már mindenki nyu­
godtan szórakozhatott, beszélgethetett,
táncolhatott, persze csak a jó ízlés hatá­
rain belül. Az est hátralevő részében a
bulizásé és a zenéé volt a főszerep, a

vacsorához a MADE IN zenekar
dallamai szolgáltatták az alaphangula­
tot. Mindenki örömére Bállá Katalint
is hallhattuk énekelni, aki a Macskák c.
musicalből adott elő egy részletet. Az
est további részében Várkonyí Attila
(közismertebb nevén DJ Dominique) és
Kiki szolgáltatta a zenét. Azt hiszem,
nyugodt lélekkel mondhatom, hogy
egy emlékezetes estével gazdagodtak
mindazok, akik tiszteletüket tették a
rendezvényen.
Mivel számomra ez volt az első alka­
lom, hogy részt vehettem a pázmányos
gólyabálon, természetesen kicsit más­
képp szemléltem a dolgokat. Rendkívül
megnyerte tetszésem a helyszín, hiszen
egyáltalán nem volt hivalkodó, túldíszí­
tett, de mégis igazi ünnepi hangulatot
árasztott, és a megterített asztalok körül
elsuhanó báli ruhás hölgyek a régi ko­
rok hangulatát idézték fel bennem. Sen­
ki nem számított kirívónak (sem jó,
sem rossz értelemben), de bátran állít­
hatom, hogy mindenki rendkívül ele­
gánsan és alkalomhoz illően jelent meg.
Bár a felsőbb évesek véleménye szerint
sosem volt ennyire alkalmi és csinos a

lányok öltözéke. Úgy tűnik, ebben a
tekintetben is más volt az idei bál, mint
az előzőek. Bár az este számomra mun­
kát is jelentett, hisz a szervezési felada­
tok során elkelt a segítség, nagyon jól éreztem magam. Többhetes munkát, elő­
készítést, telefonálgatást követően öröm volt szemlélni a „bulizó” ifjúságot
magam körül.
Azt hiszem, egy negatívumát azonban
meg kell említeni az estének. Sajnos ta­
gadhatatlan, hogy az új Hallgatói Ön­
kormányzat megválasztása körüli herce-hurca rányomta bélyegét mindenki
hangulatára, és előfordulhat, hogy né­
hány dolog nem úgy sikerült, ahogy sze­
rettük volna. De nehezebb helytállni
ellenszélben, ahogy mondani szokás, és
sajnos, ez esetben a szervezés helyett a
„hadakozás” kötötte le a csapat egy ré­
szének energiáját. Am ennek ellenére,
úgy gondolom, tisztességgel teljesítet­
tük feladatainkat, és jó szájízzel távo­
zott mindenki.

Összehasonlításképpen pár szó az
ELTE ÁJK/BTK és PePszi (Pedagógia/Pszichológia) kar gólyabáljáról. A
gólyabál helyszíne inkább csarnokhoz
hasonlított, semmint palotához, és hát
Újpest sem a Belváros; de ahogy mon­
dani szokás: „ízlésekről vitatkozni nem
lehet”. A belépő 1700 forint volt; ám az
1700 forint nem tartalmazta a vacsorát.
A büfében a „fergeteges buli” alatt meg­
éhezett gólyák - és más „buli-arc” em­
berkék - persze komoly pénzekért jól­
lakhattak a gyérnek is alig nevezhető
szendvics-választék kínálta étkekből. A
nyitótáncként keringőt táncoltak; meg
volt valami hastánc-féleség. A 3 kar 3
HŐK elnöke pedig: beszédet mondott.
És eljött Roy &amp; Ádám! Aztán konzerv
zene - hajnalig... De mint mondtam:
„ízlésekről vitatkozni nem lehet”!

10.

��Gólyabál király- és királynőválasztás 2005
LK

PA: Természetesen nagyon jó, és
köszönöm mindenkinek, aki rám adta
a voksát!
ZL: Én egy kicsit meglepődtem az
egészen, de persze nagyon örültem, és
én is szeretném megköszönni a szavaza­
tokat!
Most arra kérlek benneteket, hogy
mutatkozzatok be pár szóban
olvasóinknak, hogy közelebbről
megismerjenek Titeket, akik egy
évig fogjátok a gólya királyi és
királynői címet viselni!
PA: Nyíregyházán születtem, és az

Az idei gólyabál király- és ki­
rálynőválasztás győztesei: Panyik
Anita és Ziegler László. Az alábbi­
akban egy velük készített riportot
olvashattok.
Hogy tetszett a gólyabál?
Panyik Anita: Nagyon szép volt és jól
szervezett. Már a tavalyi gólyabálon is
volt szerencsém részt venni, de a
mostani volt a legszebb. A táncosok
palotása pedig egyszerűen óriási volt.
ZkgLr László: Én is teljes mértékben
elégedett voltam a rendezvénnyel. A
Duna palotánál jobb helyválasztást el
sem tudtam volna képzelni.

Hogy készültetek a bálra ill. a
király- és királynőválasztásra?
PA: Izgatottan vártam az estét. Már a
tavalyi gólyabál is annyira elbűvölő
volt, hogy tulajdonképpen, azóta
készültem, legalábbis lélekben, az
eseményre.
ZL: Én is nagyon izgultam, de én
inkább a palotás miatt, hogy jól sikerül­
jön. Hála Littner Anita tanárnőnek,
semmi probléma nem volt!

Milyen érzés volt, hogy annyi
szavazatot kaptatok?

12.

ottani Kölcsey Gimnáziumban
érettségiztem. Több mint 10 éve
táncolok; a hobbim tehát a tánc. Azért
jöttem a Pázmányra, mert megérintett
az iskola katolikus szellemisége. Úgy
érzem, jó választás volt, mert igazán sok
barátra találtam itt, és egy jó, valóban
összetartó közösség része lehetek.

Imádom a bulikat és az érdekes
programokat; mint amilyen például a
DIÁKEXPÓ volt.
ZL: Budapesten születtem, és a
Németh László Gimnáziumban
érettségiztem két éve, majd
felvételiztem a Pázmányra. Az
eredményes felvételi után halasztottam
egy évet, és cserediákként még egy
sikeres érettségit tettem az Egyesült
Államokban. Amit a legjobban szeretek
itt az egyetemen, az a pezsgő diákélet:
bulik a Livingben, kulturális
programok, amik közül a kedvencemet,
a Pázmány Szalont emelném ki. Éppen
ezért kaptam kedvet arra, hogy
egyetemi életünk alkotó részese legyek.
Kis csapatommal február 22-én tartjuk
majd a Pázmány Péter Kulturális Klub
első műsorát, olyan impozáns
vendégekkel, mint Ruszthi Hunor,
Újlaki Tamás és Erdődy János tanár
urak. Mindenkit szeretettel várunk!

�Az elesettek szolgálatában
Lukács Tamás

Ilyenkor, karácsony előtt, talán,
kicsit jobban észrevesszük má­
sok problémáit is. Az emberek
nagy részében megvan az ada­
kozási bajiam, és szerencsére
megvannak azok a civil szerve­
zetek is, akik ezeket az adomá­
nyokat összegyűjtik, és ott oszt­
ják el, ahol arra a leginkább
szükség van. A Magyar Ökume­
nikus Segélyszervezet is ezt te­
szi, amelynek kommunikációs
osztályvezetőjével, Fekete Dáni­
ellel beszélgettem.
Mondj néhány szót a szervezet­
ről!
A Magyar Ökumenikus Segélyszer­
vezetet 1991-ben a Református, az
Evangélikus és kisebb Ortodox egy­
házak alapították azzal a céllal, hogy
az egyház kinyújtott karjaként segít­
senek humanitárius katasztrófák
helyszínén és a magyarországi szociá­
lis gondok enyhítésében. A szervezet
3 fővel kezdte meg működését, de
mára már több mint 100 állandó
munkatárs dolgozik nálunk.
Az egyházak a közgyűlés tagjai, a
napi munkába egyáltalán nem szól­
nak bele, csak szervezeti kérdésekben
van döntési joguk. A segélyszervezet
kiemelten közhasznú egyesületként
működik, amelynek tagjai felekezeti
hovatartozásra tekintet nélkül
közösen dolgoznak céljaink eléré­
sében.

Milyen forrásokból gazdálkod­
tok?
Egyrészről az alapot a különböző
normatívák adják, amelyeket az in­
tézmények fenntartásáért kapunk;
ezek kiegészülnek adományokkal és a
pályázatokból befolyó összegekkel. A
pénzekből több mint 30 különböző­
féle szolgáltatást nyújtunk, valamint
intézményeket tartunk fenn. Például:
családok átmeneti otthonát, családse­
gítő szolgáltatást, szenvedélybetegek­
nek segítő intézményeket működ­

tetünk; elsősorban az ország keleti
felében. (Debrecen, Szolnok, Mis­
kolc stb.) Külön kiemelendő az Olaszliszkán és környékén működő re­
gionális romaprogramunk, amely
egy hosszabb távú kulturális és neve­
lési segítségnyújtást jelent a hátrá­
nyos helyzetű, elsősorban roma szár­
mazású, gyermekeknek.

Hogyan kerültél a szervezethez?
A 2000-es tiszai árvíz során felkértek,
hogy készítsek fényképeket a kataszt­
rófa helyszínén, és így kerültem kap­
csolatba a segélyszervezettel. Eleinte
csak részmunkaidőben dolgoztam a
kommunikációs osztályon, mára
már főállásban az osztály vezetője­
ként tevékenykedem.
A PR elsősorban az adománygyűjtést
szolgálja. Kb. 40000 fős állandó ado­
mányozói körünk van. Nagyon fon­
tos, hogy a minket támogató szerve­
zetek és magánszemélyek tájékozta­
tást kapjanak arról, hogy adományai­
kat milyen célra, és hogyan használ­
juk fel.
Az állandó adományozókon felül
adománygyűjtő kampányokkal pró­
báljuk megteremteni az anyagi
forrásokat munkánkhoz. Ezek min­
dig meghatározott célt szolgálnak,
jelenleg például az Adventi kampány
fut, amely már 10 éve, minden de­
cemberben próbálja kicsit ráirányí­
tani az emberek figyelmét arra, hogy
ilyenkor, karácsony előtt gondolja­
nak kicsit az elesettebb embertársaik­
ra is. Idén a hátrányos helyzetű csalá­
dok és gyermekek részére gyűjtünk.
A kommunikációs osztály feladata
még a weblap (www.segelyszervezet.hu) és a kiadványok megtervezése.
Ezen kiadványainkkal elsősorban a
hazai és a nemzetközi társadalmi
problémákra való figyelemfelhívás a
cél (háborúk, természeti katasztró­
fák, éhezés stb.). Magyarországon
még gyerekcipőben járnak a hasonló
mozgalmak, de azért ide is eljutnak
az olyan megmozdulások visszhang­

jai, mint például a LIVE AID.
Nemrég voltam egy három napos
továbbképzésen a Dán Church Aidnél, és meglepődve tapasztaltam,
hogy ott a szervezet kb. 100 tagjából
40 foglalkozik a kommunikációval.

Külföldöm milyen tevékenysé­
get végeztek?
Elsődleges egy gyors segítségnyújtás
természeti katasztrófák és háborúk
helyszínén. Ilyenkor azonnal kell az
alapvető szükségletekkel ellátni az
embereket. Aztán ez átalakul egy
hosszabb távú fejlesztési programmá.
Jó példa erre Afganisztán, ahol 2001
óta vagyunk jelen. Azóta 10 iskolát és
2 egészségügyi központot építettünk
fel és működtetünk. A régi rend­
szerben a lányok nem járhattak isko­
lába, így a tálibok hatalmának meg­
döntése után közel megduplázódott
a diákok száma, de alig voltak isko­
lák. Ezek az intézmények a munka­
társaink irányítása mellett helyi em­
bereket foglalkoztatnak.
Szorosan együttműködünk az
ENSZ-szel. A Work fór Food prog­
ramban részt veszünk, amelynek lé­
nyege, hogy a rászoruló a munkájáért
cserébe élelmet kap; ez által nem úgy
élik meg, hogy csak segélyt kapnak,
hanem hasznosnak érzik magukat.
13.

�Az elesettek szolgálatában
Lukács Tamás

Mennyire lehet az embereket rá­
venni itthon az adakozásra?
Magyarország a fejlett országok közé
tartozik világviszonylatban, ezért
fontos, hogy támogassuk a nálunk
elesettebbeket. Meg kell győznünk a
társadalmat a tudatos szerepválla­
lásról. Tőlünk nyugatra ez a folyamat
már a 70-es években lejátszódott. A
szökőárral kapcsolatos gyűjtés víz­
választó volt itthon. Előtte ilyen mé­
retű összefogás és szolidaritás nem
volt tapasztalható.
Fontos, hogy a fiatal korosztályt is
megszólítsuk. A szökőár áldozatai­
nak az iskolákban is szerveztünk
gyűjtést és meglepően pozitív volt a
visszhang. Nem az adományozott
összeg nagysága volt a lényeg, hanem
a diákok bevonása.

Most nyáron hatalmas árviz
pusztított Székelyföldön. Ott
hogyan segítettetek a rászoru­
lóknak?
Székelyföldön az árvíz után 5 tele­
pülésen segítünk a helyreállításba.

14.

(Hodgya, Farcád, Bikafalva, Siménfalva, Székelyudvarhely.) Siménfalván 12 családnak építjük fel a há­
zát még a tél beállta előtt. Ezen kívül
50 millió forintos keretből létrehoz­
tunk egy bón-rendszert. Ennek
lényege, hogy az emberek a károsodás
mértékétől függően 125000 Ft és
200000 Ft értékű utalványokat kap­
nak, amelyeket a helyi üzletekben ar­
ra válthatnak be, amire a leginkább
szükségük van, legyen az élelmiszer,
építőanyag, vagy akár műszaki cikk.
A boltoknak mi fizetünk, és a fel­
használást ellenőrizzük.

Magyarországon melyek a fő
tennivalóitok?
Mint már említettem nagyon sok­
irányú tevékenységet végzünk itthon
is. Most az adventi kampány mellett
elsősorban a hajléktalanokra kell
jobban odafigyelni. Működtetünk
éjszakai szállásokat és nappali
melegedőket is. A hajléktalan prob­
lémát ezzel nem oldjuk meg, hiszen
ez nagyon komplex dolog. Minden
hajléktalan sorsa más és más és más­
hogy kell hozzájuk állni. A fedél­

adással csak enyhíteni tudunk a gon­
dokon, de a megoldás jórészt a saját
kezükben is van.

Mennyire nehéz feldolgozni a
katasztrófák, háborúk helyszí­
nén az elesett emberek kiszol­
gáltatottságának látványát?
Egy idő után az ember azt érzi, hogy
kezd hozzászokni, de mindig jönnek
olyan helyzetek, amit nehéz fel­
dolgozni. Aztán jönnek pillanatok,
amikor azt látjuk, hogy volt értelme a
munkánknak, és ezek erőt adnak. El­
mehetnék nagy cégek marketingosz­
tályára, de a mosópor eladása nem
tudna ennyire érdekelni.
Adventi készülődés Fügefa módra
Az ünnepekre való közös és közösségi, igazi
készülődés gyakran hiányzik életünkből. A
mai individualista világ nem hagy számunk­
ra sem időt, sem energiát arra, hogy az ünne­
pek valódi arcát meglássuk, - csak rohanunk,
ajándékokat hajszolunk, nagytakarítást ren­
dezünk, sütünk-főzünk, a teljesítmény-ver­
seny csapdájába kerülünk, és mire eljön a
Szenteste, addigra fáradtan rogyunk a Kará­
csonyfa tövéhez. Mi végre is ez a nagy sietség?
Elhatároztuk hát, hogy ez idén másképp
lesz. Ügy döntöttünk, hogy még az első ad­
venti vasárnap előtti egyik Füge estén közö­
sen adventi koszorúkészítésbe kezdünk. Nem
is kellett több, - mindenki, aki eljött, lelkesen
támogatta tervünket, és egy-egy örökzöld ág­
gal, apró termésekkel, ollóval, dróttal, és ami
a legfontosabb, segítő kezekkel és tiszta szív­
vel látott hozzá a barkácsoláshoz. Igazán szép
koszorúk születtek. Olyanok, amelyek emlé­
keztetnek minket arra, hogy valójában mit is
jelent Advent. Várakozást, amelyben Isten el­
küldi hozzánk gyermekét, hogy reményt és
értelmet adjon egész életünknek. Jó érzés volt
megtapasztalni, hogy együtt még örömtelibb
lehet az adventi várakozás, együtt még jobb
készülődni és létrehozni valamit, valami ér­
tékeset (jelen esetben a koszorúkat), ami túl­
mutat a körülöttünk lévő világ rohanó hét­
köznapjain. Egymás után meggyújtva a ko­
szorú négy gyertyáját, - emlékezhetünk arra,
hogy nem vagyunk egyedül ebben a várako­
zásban, és egyre közelebb lehet szivünkhöz is,
- az Ünnep. Ahogy a Költő Írja versében: lel­
künket-akárcsak az ünneplő ruhánkat-gon­
dosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen az ün­
nepekre.
Gonda Adrienn

�A Pázmány szalon
Szilasi Alex

A Pázmány Szalon első és nyugodtan
mondhatom, hagyományteremtő
estéjét hosszas előkészületek, éjszakába
nyúló eszmecserék, több órás telefonok
előzték meg. Valahogy úgy kezdődött,
hogy Dr. Nyéky Boldizsár barátomnak
bevallottam: az elkövetkezendő évek­
ben nem tanítok majd zongoristákat.
Úgy éreztem, a (nem zenész) közönség
nagyobb figyelmet érdemel, mert az
utóbbi évtizedben bizony alaposan ma­
gára hagyta őt a művésztársadalom. Orömmel ecseteltem, hogy nem muzsi­
kus hallgatók számára indított szemi­
náriumom mekkora érdeklődést váltott
ki az egyik egyetemen. Boldizsárban
ekkor fogalmazódott meg egy egyetemi,
kulturális rendezvénysorozat gondo­
lata. Megkerestük Horváth Attila egye­
temi docenst, hogy vállalja-e a házigaz­
da szerepét, aki örömünkre azonnal
igent mondott. Szívesen emlékszem
vissza a témakörök kiválasztása körüli
közös eszmefuttatásokra, arra az őszin­
te örömre, ahogy a tematikák kapcsoló­
dási pontjait végül mindig megtaláltuk.
A névválasztással igyekeztünk több
üzenetet is közvetíteni. A „Pázmány”,

elsősorban kiemeli az estek szellemi­
ségét, és hangsúlyozza, hogy kifeje­
zetten az egyetem hallgatói számára jön
létre a kezdeményezés. A „Szalon” pe­
dig nem mást, mint a kitűzött célt szim­
bolizálja: szellemi, kulturális fórumot.
A híres 19. századi párizsi, bécsi, később
pesti szalonok óriási jelentőséggel bír­
tak, gyakorlatilag a kulturális élet leg­
fontosabb eseményei itt zajlottak. Ez a
tény, azt hiszem, mindenki számára is­
mert, de a kölcsönhatásokról, következ­
ményekről már kevesebben hallottak.
Ezek a rendszeres összejövetelek a mű­
vészek számára kiváló alkalmat biztosí­
tottak szakmai álláspontjuk megvita­
tására, de mindez zyt körben ugyan, de
nyilvános fórum keretén belül azaz
közönség előtt történt! A szalonok
nemcsak kizárólag művészekkel, tudó­
sokkal voltak tele, hanem a minden­
napi élet egyéb területeiről megjelent
érdeklődővel. Lehetett akár orvos, ügy­
véd, tanár, akik ugyan nem alkotó­
művészek, de a művész szellemi mun­
kájának megismerése műveltségük el­
mélyítésének elengedhetetlen része
volt. Életre szóló barátságok köttettek

ezeken az estéken, ahol a közvetlen han­
gulat szinte kínálta, hogy a művészek
megnyíljanak és beavassák a kíváncsi­
akat a művészetek rejtelmeibe, miköz­
ben a „hétköznapi” emberek joggal érezhették, hogy néhány pillanatra ma­
guk is művésszé váltak. Higgyétek el, a
mester, az alkotó ars poeticája lényegét
természetes, hogy elsősorban a szakmá­
val igyekszik elfogadtatni, mégis az iga­
zi kihívás számára a nem szakmabeli, a
„normális”, az „élő” ember megszólítá­
sa. A szalonok alkalmával, ahogy ezt
Hugó, Heine, Chopin, Liszt is tették,
közvetlen módon értekezhettek a ven­
dégekkel, azaz a befogadó közönséggel.
Nem csoda, hogy az egykori koncert­
látogató, (mai, rettenetes szóval élve:
„kultúrafogyasztó”), komoly tájéko­
zottsággal rendelkezett, mivel a szak­
mai információkat egyenesen a művész­
től szerezhette be.
A Pázmány Szalon ami tudomásom
szerint egyedülálló az egyetemek között
túl van másfél év alatt a tizedik alkal­
mon és felsorolni is nehéz, hány téma­
kört érintettünk, illetve hány helyszínt.
A dísztermen kívül például jártunk a
Művészetek Palotájában, a Magyar Tu­
dományos Akadémián. Volt szó a zon­
goristák „arany” korszakáról, azaz

15.

�A Pázmány szalon
Szilasi Alex

Lisztről, Chopinről, Schumannról,
vendégművészekkel, Pitti Katalinnal és
Gulyás Dénessel bemutathattuk az
opera világát, a SZOFI egyetemi szín­
társulat egy nem mindennapi formá­
ciót jelenített meg a zene és irodalom
fejezeten belül, vendégünk volt a Pro
Facultate (kari) Napi szalonban Ester­
házy Péter, de született egy festmény is
Udvarhelyi Zsuzsanna ecsetjéből a
szalon alatt, és önálló verseket is hall­
hattunk. Ez különösen nagy öröm szá­
momra. A jó hangulat, a baráti közeg
inspirálólag hat a közönségre, a hall­
gatókra, így bizton állíthatom, hogy a
Pázmány Szalon tehetségkutató tevé­
kenységet is folytat, és izgalommal vá­
rom az újabb alkotásokat!
Külön köszönettel tartozom Dékán Úr­
nak, mint a szalon egyik törzslátogató­
jának, és az egyetem tanárainak, tanár­
segédeinek, hogy rendszeresen megtisz­
telnek bennünket és a hallgatókat
jelenlétükkel! Köszönöm azt az
önzetlen adományt, amellyel Dr. Vókó
György lehetővé tette, hogy a Szalon
vendége lehetett Pitti Katalin és Gulyás

16.

Dénes operaénekesek, Maka Bernadett
hallgatónak, hogy az idei évadban édes­
apja, Maka Ferenc gyöngyöspatai pin­
cészetéből ilyen kiváló borokkal fogad­
hattuk a Szalon vendégeit, barátomnak,
Boldizsárnak, hogy másfél éve
felkutatott és rendelkezésünkre bocsá­
tott egy zongorát, ami nélkül a Szalon
el sem indulhatott volna, és a Hallgatói
Önkormányzatnak, ahogy az esteket
előkészítették, megszervezték.
A közeljövőben is szeretnék új témákat
behozni, mint például a 2006-os
Mozart és Bartók évet, és tervezzük
újabb helyszínek bemutatását is. A
programokat most fektetjük végleges
formába; és hamarosan minden érdek­
lődőt tájékoztatunk.
Áldott és szeretettel teljes Karácsonyt és
Újévet kívánok a Szalon látogatóinak és
leendő vendégeinek, megköszönve,
hogy magam is egy ilyen szellemi kö­
zegben, pázmányosok között lehetek.

Névjegy: Szilasi Alex;
zongoraművész.
(Forrás:
http://www.fidelio.hu/nevjegy.asp?id=
901&amp;p-8&amp;cat=ea.)
1968-ban született az olaszországi
Parmaban. Zenei tanulmányait a
budapesti Bartók Béla Konzervatórium
után a Liszt Ferenc Zeneakadémián
folytatta, ahol tanárai Rados Ferenc,
Falvai Sándor és Sólymos Péter voltak.

Zongoramúvészi diplomáját 1993-ban
szerezte. Első fellépése 1977-ben volt,
miután megnyerte az országos
zeneiskolai versenyt. Későbbi
koncertjeinek színhelyei Ausztria,
Németország, Svájc, Franciaország,
Olaszország, Törökország, Anglia,
Oroszország, Dél-Korea és az Egyesült
Államok voltak. 1991-ben megkapta a
„Magyar Rádió szólistája” címet, 1994ben elnyerte az olaszországi GIA
ösztöndíjat, 1995-ben, Milánóban
Kawai-díjjal tűntették ki, 2005-ben
pedig megkapta a Kölcsey-díjat. 1993
óta tanít, számos mesterkurzust tart
magyarországi és külföldi felsőoktatási
intézményekben. 1996 és 1999 között
Dél-Koreában a Taegu Egyetem
tanszékvezető professzora volt.
Rendszeres résztvevője nemzetközi
zenei fesztiváloknak. 2001 óta a
franciaországi Edition Fuzeau XIX.
századi zongoraműveket megjelentető
sorozatának megbízott igazgatója és

�SZESZ
Dobos Péter és Tóth Máté

Újra itt van, újra itt van, újra itt
van a nagy csapat!... Hála HOKünknek és tagjainak, a SZOFI
Egyetemi Színtársulat im-máron
állandó jelleggel szórhatja a
kultúra magvait az ítélet hasáb­
jain.
2003 őszén, ahogy a csoport megala­
kult, még sok minden bizonytalan volt,
és az elképzeléseinken, no meg a kölcsö­
nös szimpátián kívül nem sok minden­
be kapaszkodhattunk bele. Az elmúlt
fél évben viszont a társulat az egyik leg­
aktívabb és legeredményesebb idősza­
kát zárhatja le. Jelzi ezt a Kari rendez­
vények sora, az évnyitó, az október 6-Í
és 23-i megemlékezés, ahol a társulat
tagjai szavaltak. Ott volt aztán az októ­
ber 19-i Pázmány Szalon, amelyben
Schumann zaklatott életéből láthatott a
közönség kis jeleneteket Szilasi Alex
zongoraművész és a színjátszó három
tagjának előadásában.
Az elmúlt fél évnek a legnagyobb ese­
ménye a színjátszó életében az október
25-i előadás, a Pablito nővérei volt.

(Nicola Manzari: Pablito nővé­
rei, 1965). Hoszszú hónapok
munkájának eredménye volt ez
a szép este a
Díszteremben;
hosszú hónapo­
ké, melyek bi­
zony nem voltak
mindig feszült­
ségtől mentesek.
Az előadás nem
csak időpont­
jában illeszke­
dett a Karunk 10 éves fennállását
ünneplő eseményekhez, hanem témáját
tekintve is. A darab ugyanis a spanyol
polgárháború utolsó napjaiban játszó­
dik, egy cordovai apácazárdában; és olyan gondolatokat ébreszt a nézőkben,
amely így október végén saját történel­
münket tekintve különösen aktuális.
Mi a fontosabb: az eszmék, vagy az
emberi élet? A harcok már véget értek,
amikor a nővérek válaszút elé érkeznek

- kiadják-e a kapujuk előtt meggyilkolt
köztársasági, Pablito iratait, vagy tart­
sák meg és magukra vegyék vele bukását
is. Pablito költő volt. Sőt, annál is több:
ember. A háborútól eddig sikeresen tar­
totta magát távol a rend, de most nincs
tovább.
Nicola Manzari egy olasz drámaíró,
forgatókönyvíró és filmrendező volt,
aki 1908-ban született Bariban és 1991ben halt meg Rómában. A Különös tár­
gyalás, A rabszolgakereskedő és A
TABU mellett a Pablito nővérei (eredeti
címén: Salud) a legismertebb drámája,
amellyel 1965-ben megnyerte az Olasz
Drámaírók Szövetségének nagydíját.
Mint ahogy már írtuk az ítéletben, a
SZESZ céljául tűzte ki olyan magyar és
külföldi darabok színre állítását, ame­
lyeket a közönség csak ritkán, vagy
egyáltalán nem láthat azok kortárs
volta miatt, avagy mert szerzőjük élet­
művében háttérbe szorultak.

Előadás már csak a következő félévben
lesz. Mint minden félévben, februárban
is tagfelvételt hirdetünk; hiszen szeret­
nénk, ha a kezdeményezésünk hosszú évekig működhetne az egyetem falain
belül. Várunk minden érdeklődőt, aki
kedvet érez a színjátszáshoz; és búcsú­
zunk azoktól a társainktól, akik már
befejezik az egyetemet, és a következő
félévben már nem lesznek velünk.

17.

�Ködbeborult jogunk, avagy "Minden nemzetnek olyan joga van, amilyent megérdemel"
Thaly Krisztián Florentin

Már az egyiptomiak is írtak arról, hogy
világunkat nem látjuk tisztán. A valósá­
got, amelyet annak hiszünk, Ízisz-Icple
takarja. Jól példázza ezt a Platón-ftle
barlanghasonlat is; a barlang falán tűz
fényében tükröződő, megvillanó ár­
nyék alakok. Látjuk az árnyakat, de tud­
juk, az nem a valóság csak egy optikai
nézet, egy pillanatnyi benyomás, szub­
jektív leképeződés. A Közép-Amerikai
maya civilizáció (Kr.e. 2600- Kr.u. 909)
szintén felismerte ezt a különbséget és
igyekeztek is megtisztítani a látásukat
Maya fátylától. Erre a különbségtételre
pedig még a hyperfejlett mai korban
sem vagyunk képesek. Érdemes lenne
példát venni ezektől az ősi civilizációk­
tól, módszereiken keresztül megtisztí­
tani világunkat, jogunkat, jogrendsze­
rünket, a világpolitikát, a szemünket el­
homályosító sűrű ködfelhőtől.
Az ősemberek úgy gondolták, ha el­
játszanak egy-egy vadászjelenetet a bar­
langban vagy annak falán, az majd a va­
lóságban is úgy történik majd. Ha jól
megnézzük, mi sem esünk olyan meszszire ezektől az ősemberektől, megal­
kotjuk a magunk kis szabályait, szabály­
rendszereit, és kényszerképzeteket állí­
tunk fel, mint a barlanglakok. Ha pedig
a vadászat nem úgy sül el, ahogy szeret­
nénk, létrehozzuk a kivételszabályt
vagy, újat alkotunk a régi helyett. Rákényszerítünk világunkra törvényeket,
törvénykönyveket; azokat alkalmaz­
zuk. A valóság azonban nem felel meg
ennek a papír-juriszprudenciának. A
jog, az nem egy tárgyiasult életidegen
dolog! Mi formáljuk, alakítjuk akara­
tunk által.
Elfogadhatjuk, hogy vannak esetek,
amelyeknek nincsen megoldása a jog­
ban, muszáj hozzájuk konstruálni egyegy jogi konstrukciót, hogy a hiányos­
ságokat pótoljuk. Ezek akkor jók, ha a
következményei olyanok, hogy akarjuk
őket, azonban csínján kell bánni ezek­
kel a csinálmányoW^- (nem túl gentle­
man dolog, pl. mindig az elévülésre hi­
vatkozni (alább említem), vagy akár fik­
cióval pótolni az ürességet akkor, ami­
kor szintén nem az általános prototí­
pus (ami egyértelmű a normák tükré­
18.

ben) esete valósul meg). A célnak, nem
egy tákolmány jog létrehozásában kell
állnia, hanem abban, hogy természetes
fogalmi mechanizmusokkal próbáljuk
kiterjeszteni a törvény értelmét! Egy
megoldási eset lehetne a metaforák
használata. Ahol pedig homályosnak
tűnhetnek e metaforák, és kárt okozná­
nak a jogban, ott fordítsuk meg ezek erejét, mert metaforákkal alkothatunk
is! A metaforák érvényessége a valóság­
ban való megélésük, használatuk függ­
vénye lehet. Es ez az a pont, ahol elbu­
kik, és csúfosan megszégyenül a materi­
alizmus, a gondolat teremtő ereje pedig
fényes győzelmét ünnepli! A gondolat
teremt! Ez az akarat, amely ezt létreho­
zta, és amely a pozitív következmények­
re vonatkozott meghatározza a legyen
világát, kulcsfontosságú abban, hogy
ne a törvényekhez igazítsuk az eseteket,
hanem az esetekhez igazítsuk a törvé­
nyeket. A tételes dogmákban óriási ve­
szély lapul (mégha, szükség is van rájuk,
hiszen az alapesetekre kiválóan lehet al­
kalmazni őket) - ami magja lehet egy ha­
mis jogképzet kialakításának, igazság­
talan ítéletek meghozatalának. Hiszen
tudjuk, hová jutunk, ha minden egyes
esetben ragaszkodunk a törvény betű­
jéhez: „Summum ius, summa inuria!”
A jogtudomány és a törvények viszo­
nyának meg kell változnia, mivel az élet
gyakorlata egészen más, mint az arról
leképzett törvény-árnyékok. A hazai
jogtudomány mindenféle csűrés-csavarásra kész, csakhogy megfeleljen a kis
kialakított árnyékvilágának, például az
igazságtételi törvények, sortűzperek
kapcsán, ha az Alkotmánybíróság kije­
lenti, hogy a visszaható hatályú törvény
alkotmányellenes (pedig ez csak egysze­
rű társadalomtechnikai szabály), a
bűnözők megússzák, mert már elévült a
bűncselekményük, miközben mi arról
vitázunk, hogy a Genfi Egyezmény al­
kalmazható-e, vagy sem. November 4.
után biztosan, hiszen a diktatúra kül­
földi fegyveres erőt vett igénybe az or­
szág lakossága ellen, előtte a nem nem­
zetközi fegyveres összeütközés, háborús
helyzet az, ami megállapítható. Azok a
gazemberek, akik a „parancsra tettem”,

lövettem a népbe - köntösébe burkolóz­
nak sanctiót érdemelnek, hiszen nyil­
vánvaló emberi normákat sértettek
meg, igazságtalan törvénynek pedig
nem kell engedelmeskedni (ez még egy­
szerű jogérzettel is megállapítható)...
Egy biztos, hogy az a nép, amelyikben
nincs stratégiai célérzet, összetartozás
csak a törvénykönyvek felett veszekszik,
az nem alkalmas a túlélésre! Játék­
szerévé válik a fújdogáló szélnek. (...)
A homályt persze nemcsak a jogtudo­
mányban érzem, mindenütt ott van: a
vallásban, történelemben, politikában,
és e kapcsolatok összefüggésében. Nem
vagyunk képesek kilépni saját kis para­
digmáinkból, (...) hamis rendszereink
foglyai vagyunk. Mert valójában nem
rendszer keresésre van szükség, (jog­
pozitivizmus - természet jog, kommu­
nizmus - demokrácia, kereszténység buddhizmus) hanem a rendszerek egy­
séges perspektívájában való látásmódra
(amelyben így kiszűrhetjük az egyes hi­
bákat, érvényre juttathatjuk a külön­
böző előnyöket)! Ez az, amit én igazi
„mentalité juridique”-nek jogi gondol­
kodásmódnak, helyes életszemléletnek
tartok! Rendszerváltás csakis paradig­
maváltással történhet - és ha már vál­
tunk, ne legyen beszűkült! Mit látunk
ma? Ugyanazt demokrácia álruhában,
mint a kommunizmusban, csak most
jobban kirabolnak, most nagyobb az
államadósság. A vezető rétegek nem vál­
toztak, sem személyükben, sem szemlé­
letükben, ha pedig változtak szemé­
lyükben, akkor az utódok „a dinoszau­
ruszok tojásaiból keltek ki” - azok pedig
igencsak hasonlítanak dinoszaurusz őseikre megspékelve a liberális pénz­
szellemmel.
Végezetül Rudolf von Jhering, híres
magánjogász idézetével szeretnék
búcsúzni: ”... aki megszokta, hogy a
jogügyekben csak az anyagi érdek
mérőbotja szerint cselekszik: hogyan
várhatnók az ilyentől, hogy más
mértéket használjon, akkor amidőn a
nemzet joga és becsülete a kérdés?” - vér
nem válik vízzé. Hamis világunk hamis
embereivé válunk, egy hamis
történelemben. Tegyünk érte, hogy (...)
ne a hamisság győzedelmeskedjen!

�A tavaszi Polgári jogi - Kereskedelmi jogi záróvizsgák értékelése:
Prof. Dr. Jobbágyi Gábor

A záróvizsgák színvonala a korábbi
évekhez képest javult; az eredmények
jobbak lettek. A ténylegesen vizsgáját
megkezdő kb. 450 hallgató 2/3-a vizsgá­
ját jó színvonalon (5, 4, 3) teljesítette.
Ez javulás a korábbi évekhez képest.

Eredmények: 114 db jeles (5); 102 db jó
(4); 67 db közepes (3); 74 db elégséges
(2) és 156 db elégtelen (1) (ebből
visszaadta a tételt 46 fő). Vizsgára beje­
lentkezett: 608 fő; vizsgázott: 513 fő;
nem jelent meg: 95 fő.

Rendkívül magas viszont a vizsgára be­
jelentkezett, de meg nem jelenők, illetve
a tételt visszaadok száma (összesen 141
fő; kb. 25%). Ezen hallgatók nem kis
része általában a korábbi években szer­
zett abszolutóriumot, és maguk is úgy
értékelik, hogy felkészültségük gyenge a
záróvizsgára. A vizsgát megkezdő, és elégtelenre vizsgázó hallgatók kb. 50%-a
is ehhez a körhöz tartozik, tudásuk na­
gyon gyenge volt.
Összességében az eredményekből látha­
tó, hogy a követelmények teljesíthető­
ek, és azt a hallgatók nagy többsége si­
kerrel is teljesíti.
Az egyes bizottságok eredményei kö­
zött a vizsgáztatás során lényeges eltéré­
sek nem voltak.
A vizsgán meg nem jelenő, illetve tételt
visszaadó, vagy nagyon gyenge teljesít­
ményt nyújtó hallgatóknak szeretnék
ezúton néhány tanácsot adni:

• A nem megfelelő felkészülés oka véle­
ményem szerint nagyrészt abban ke­
resendő, hogy sokan mások által elő­
re elkészített kivonatokból készül­
nek fel; ez a felkészülési mód biztos
sikertelenségre vezet, mivel a tudás­
anyag a hét félév tankönyveinek
anyagára épül. Tapasztalat az is,
hogy a felkészülés során némely hall­
gató ezeket a sűrítményeket tovább
sűríti aláhúzásokkal. Ez a gyakorlat­
ban azt jelenti, hogy egy-egy tételről

amiről rendes felkészülés esetén kb.
10 percet lehet beszélni a vizsgán 2-3
mondatot tud elmondani, az is sok­
szor hibás. Vagyis eredményes

felkészülés kizárólag a kollok­
viumokhoz felhasznált tan­
könyvekből, jegyzetekből lehet­
séges úgy, hogy a jelölt maga
készít ezekből saját magának
jegyzetanyagot.
• A Polgári jogi - Kereskedelmi jogi
vizsga eredményes letételéhez felté­
ve, hogy a jelölt kollokviumait rend­
ben teljesítette minimum 8 hét in­
tenzív tanulás szükséges. A kollok­
viumokra megszerzett tudás nem kis
részben a záróvizsgáig elhalványul,
ezért úgy kell kezelni az anyagot,
mint majdnem teljesen új vizsgafel­
készülés esetén.
• Visszatérő problémát jelent, hogy a
hallgatók szeretnének „jó” vizsgabi­
zottsághoz kerülni, ezért elég magas
azon hallgatóknak a száma, akik
megjelennek a vizsga kezdetén, de
nem mennek be vizsgázni, várva ar­
ra, hogy a következő időszakban „jó”
bizottsághoz kerülnek. Mint koráb­
ban jeleztem, a bizottságok ered­

ményei között ma már nincs lé­
nyeges eltérés. A bizottságokat a
vizsga napján sorsolják. A vizsga­
bizottságokban minden esetben sze­
repelnie kell 1 fő minősített oktató­
nak, ez az esetek túlnyomó részében
a Tanszék főállású vezető oktatóit
jelenti (Dr. Jobbágyi Gábor és Dr.
Tattay Levente), kisebb részben a
másod állású vezető oktatókat (Dr.
Lábady Tamás; Dr. Fazekas Judit és
Dr. Miskolczi-Bodnár Péter). A
bizottságok másik tagja túlnyomó­
részt a Tanszék más, nem vezető be­
osztású oktatója. Ez a két személy ál­
talában változni szokott az egyes bi­
zottságokon belül, ügyelek arra,
hogy általában ne ugyanazok a pá­
rok vizsgáztassanak. Az elnökök fel­
kérésébe a Tanszéknek beleszólása
nincs, ezért általában mi is csak a

vizsga napján ismerjük meg az elnö­
köket.
Meg kell azonban jegyezni, hogy bi­
zottságokon belül a konkrét vizsga­
eredmények kapcsán semmiféle ko­
moly vita, eltérés nem fordul elő. A
bizottságokban mindenki egy-egy
szavazattal rendelkezik, és a szava­
zatok az esetek 80%-ában egybehang­
zóak (a gyakorlat az, hogy a kérdező
oktató általában utoljára szavaz, az
elnök döntése alapján), 20%-ban for­
dul elő, hogy eltérés van a szavazatok
között (pl. 2 szavazó közepest ad, 1
szavazó jót; ilyenkor többségi szava­
zás dönt).

Vagyis az elégtelen értékeléseket
- az esetek túlnyomó többségé­
ben - a bizottság egyhangúan
hozza meg (ha nem, akkor több­
ségi szavazás dönt).
• A vizsgán a hallgatók 3 tételt húznak;
a tananyag különböző részeiből. Ki­
alakult gyakorlat az, hogy ha a hall­
gató 1 tétel esetében teljesen tájéko­
zatlan, az eredmény egyértelműen elégtelen. Ellenkező gyakorlat azt

eredményezné, hogy a hallga­
tók a felkészülés során az egyik
tételcsoportot kihagyhatnák. Ezért a különböző tételek átlagolása
csak abban az esetben képzelhető el,
ha a hallgató mindegyik tételét lega­
lább elégségesre tudta (tehát 5-5-1 tu­
dás az egyes tételekben elégtelen; 2-34 tudás közepes). Elég sok hallgató­
nál előfordul sajnos, hogy két tétel­
ből elfogadhatóan felelnek, bukásu­
kat az okozza, hogy a harmadik tétel­
ből teljesen tájékozatlanok.

Bp. 2005. október 19.

19.

�Best of büntetőjog
- idézetek Pálinkás Gyuri bácsitól
25. Nem látott a moziban, mert az előtte ülő túl magas volt,
1. Azt nem mondom, hogy állat, mert az állatokat szeretem
hát beleszúrt egy kést a nyakába, hogy húzza már össze ma­
(a bűnöző is ember” elvre).
gát...
2. Sajnos akkor már halálbüntetés nem volt.
26. Megivott két liter pálinkát, majd némi sört, mert égett a
3. A két borbély egyike egy hentes volt, aki a feleségét 10 dekás
gyomra, aztán kiment az utcára, és minden szembejövőt
darabokra vágta fel; szerencsére akkor még nem borotvál­
leszúrt.
koztam, biztonságban voltam.
27. Amikor az ÁVH hatalomra került, bevezették a menekü­
4. A humanizmus, nos, azt nem mondom, hogy hasznos...
lési kötelezettséget, nehogy egy-két ávóst beleverjenek a
5. A jellempszichopaták általában politikusnak szoktak men­
földbe...
ni.
28. Sztálin elvtársnak olyan ötlete támadt, hogy Churchill el­
6. A pasas agyonverte az élettársát, mert az megitta a pálinkát
harapta a szivarját.
előle, tehát:jogos védelem volt!
29. Most nem akarok belemenni a jogi és a tényleges coitus
7. A vérnyomásomat a reggeli hírek rendbe hozzák.
közti nagy különbségbe!
8. Alkotmányjogász, na, ilyen madár nincs!
30. Habeas Corpus legnagyobb felháborodására a homo­
9. Kékszakáll, akinek szakálla se volt, kék se volt, felesége se
szexuális bűncselekmények nem magán indítványra volt, de homoszexuális volt; jaj, szabad-e ezt kimonda­
hanem közvádra üldözendők!
nom, mindjárt jön a Habeas Corpus.
31. A gondos orvosi kezelésnek köszönhetően három hét
10. Nagy hiba volt a szigorítottat megszüntetni!
múlva meghal.
11. Érdekes, amíg kormányon volt, addig nem akarta a társa­
32. Ha valakit bezárnak a nem pottyantós rötyibe, és az a lán­
dalmat megváltoztatni...
cot leakasztva, a fogvatartóját azzal megfojtja, jogos véde­
12. A szocialista büntetőjog; nem tudok semmi jót mondani
lem.
róla!
13. A tomahawk-bomba is egyfajta szankció a nemzetközi jog­ 33. Az elállásnak véglegesnek kell lennie, nem az, hogy 'A fe­
nébe, ezzel a szarral nem tudtam kinyitni a rácsot, na, nem
ban.
baj, majd holnap visszajövök1...
14. Verjük a mellünket fél téglával! Csak halkan jegyzem meg,
34. A részességnek - nem a részegségnek (annak sok) - csak két
mindig úgy kell verni, hogy előtte párnát teszünk alá...
fajtája van...
15. Van, akinek a szüzesség elvesztése jelentős érdeksérelem,
35. A közönséges bűncselekmény nem az, amikor egymással
és van, akinek nem az...
beszélgetnek a parlamentben.
16. Diplomáciai védettséget élvező megöli a feleségét; a jogos
36. Régebben nemi erőszakot csak nőn követhettek el; azóta
védelem az egy más kérdés.
már mi is védve vagyunk!
17. Matuska Szilveszter a fronton az első nap idegössze­
37. Sajátképi és nem sajátképi. Hogy kinek volt sajátképe kita­
omlást kapott, mert rájött, hogy nemcsak ő robbantgatlálni ezt?
hat, hanem őrá is lőnek.
38. Józsi bácsi olyan impotens, mint a föld, Naomi Camp­
18. A szüléssel járó hangulatváltozás indokolttá teheti a cse­
bell, Marilyn Monroe, neki mindegy, de azért próbálko­
csemőgyilkosságot, ezt a hölgyek tudhatják; na, nem ma­
zik, mondván 'ha isten úgy akarja, a kapanyél is elsül'...
guk!
39. Pszichikai bűnsegély az, amikor mondom a havernak:
19. Nem tudom, hogyan lehet férfit megerőszakolni... 'Állj,
„Igazad van, semmit se ér az életed, akaszd fel magad”, fizi­
vagy lövök?'
kai meg, ha hozok neki egy kötelet azzal, hogy „Erre fela­
20. Alkalmas eszköz volt a pasasnak, aki villanyszerelő volt, a
kaszthatod magad, nem szakad le, jó kis magyar termék...”
drót, amit bedugott a konnektorba, hogy agyonüsse a fele­
40. A bűnös közömbösség nem a férfiak impotenciája.
ségét vele. Csak nem a két csuklójára tette a két pólust, így
41. Én nem mondtam Józsi bácsinak, hogy akassza fel magát,
a módszer volt alkalmatlan, mondtam is az ügyvédnek:
csak néztem, mert ilyet még sohasem láttam.
'alkalmas eszköz az, tessék csak kipróbálni...'
42. Amerikában simán kiszabnak 350 évet; nagy ügy, vagy
21. A borsod megyei párttitkár mondta a nagy árvízkor: 'Elv­
túléli, vagy nem!
társak, ez a víz major!'
43. Bemegyek egy étterembe, ahol 15 köztisztviselő van, és azt
22. Én áradáskor a fosztogatókra egyszerű büntetést szabnék
mondom: “Uraim, maguk piszkos csirkefogók” - meg még
ki: a vízből kiálló nyárfákra kötném fel Őket...
mindazt, ami ama Kende Péter-könyvben van...
23. Sikerült egy normális elmeszakértői véleményt keríteni;
44. Ittasan ballagok haza, nem gyalog, autóval, ha gyalog
mert az első nem volt normális, mármint a vélemény!
megyek, abból nem lehet semmi baj, legfeljebb otthon a
24. A jellempszichopaták jellegzetesen hazudozók; az újságí­
feleségemnél!
rók között sok van.

20.

�Best of büntetőjog
- idézetek Pálinkás Gyuri bácsitól
45. Rutinos autós lassít a rendőr előtt, majd hirtelen felgyor­
sít, a rendőr félreugrik, vagy sikerül neki, vagy nem; általá­
ban ilyenkor fürgék szoktak lenni...
46. Ha hazamegyek a kisbaltáért, hogy azzal verjem agyon
Józsi bácsit, mert szeretem, mert jól áll a kezemben, akkor
az rögtönösség, de ha Mátészalkára megyek baltáért, az
már nem.
47. Továbbra sem tudom, hogyan lehet férfiakat megerősza­
kolni, nem elég jó a fantáziám, kéne pornográf filmeket
néznem, de nincs erre most időm...
48. Ezen a fajtalanságon mindig röhögök, mert ha van fajta­
lan, biztos van fajos is, de arról sose esik szó.
49. A Legfelsőbb Bíróság itt is belepúzott a nulláslisztbe...
50. Az intellektuális közokirat-hamisítást nem az intellektuá­
lis emberek követik el.
51. Egy ilyen Rousseau-féle... rousseau vagyok tőle!
52. Ezek nem tudják, hogy finnugorok, hogy finnjenek-e vagy
ugorjának.
53. A büntetést nem mindig tartják igazságosnak; lásd Árpád,
Előd, Ond, Kond és Tas autóbalesetét...
54. Nem szeretem itt a szubjektív-idealista alsó madárfogá­
sokat.
55. Mózes törvényei szerint a házasságtörő asszonyt megkö­
vezték; Magyarországon nem lenne e célra elég kő...
56. Hobbiból szerelem a vízkazánt, és az agyoncsapja az anyó­
somat; ez persze jogos védelem volt.
57. Volt egy fogorvos, aki már harmadjára került elém tiltott
abortusz miatt, mondtam neki: „Doktor úr, maga to­

pográfiai tévedésben van, a maga jogosítványa
fentre szól, nem lentre...”
58. C. Darwin elméletét úgy lehet egyszerűen magyarul meg­
fogalmazni, hogy az erősebb kutya él szexuális életet.
59. A katonai tanács elnöke mondta nekem: „Jegyezd meg
fiam, semmit sem ér a harag hatalom nélkül!”
60. Az ellenséggel való érintkezés nem szexuálisan értendő;
még ha ez is gyengítheti az erejét.
61. Élve eltemették a lovával együtt, mellékbüntetésként a fe­
leségét is odatemették, hogy ott se legyen nyugta!
62. Ha ma egy lopásért kézlevágás járna, Magyarország tele
lenne félkezű emberekkel.
63. Kádár elvtársnak nem jutott idő a Tripartium olvasására,
mert a Tőkét kellett forgatnia, igaz, nem a sajátját, hanem a
Marxét... (idegen seregek behívása)
64. Béla bátyám, mármint a Kunék olyan dolgokat csináltak,
hogy Beccaria pörgött a sírjában!
65. Józsi bácsi fekete ruhában, fekete sapkában aludt az úton
egy gödörben, keresztülment rajta egy teherautó, a sofőr
csak azt érezte, hogy zökken kettőt, kiszállt, megnézte,
Józsi bácsi agyvelejének fele a sapkában volt, a másik fele
meg a betonba passzírozva.

66. A klinikai halál esetén nem lehet szervet kivenni, mert
Józsi magához tér, és kérdi: „Hol az egyik vesém, nekem
kettő volt...”
67. Az aktív eutanázia a beteg kérésére megy, nem azért, mert
Józsi bácsinak már nagyon unom a pofáját és beleszúrok
egy injekciót...
68. A halálbüntetést nemcsak azért nem szabad alkalmazni,
mert Brüsszelben két esze ment humanista kitalálta...
69. Ratkó elvtársnő biztos nem került volna olyan helyzetbe,
hogy abortusza lett volna, hiszen fényképét elnézve nem
volt olyan elvtárs, aki bevállalta volna!
70. A gázpisztoly csövében van egy pöcök, de ki fog gyufát
kérni, hogy megnézze, ha ráfogják a sötétben?
71. Akkor még nem a szenilitás végső határairól integettem
vissza...
72. írásba adtam, ha engem a kaposvári kórház előtt leszúr­
nak, azonnal kapjanak fel, és vigyenek át Zalaegerszegre...
73. Az áldozat éppen a legénybúcsújából jött haza; a dolgok
nehezét sikerült megúsznia...
74. Hogy várhatjuk el egy IQ42-es bigbrothertől?
75. A pasas elvitte a Révai Nagylexikont is a gombaszedéshez;
és sikerült csupa gyilkos galócát összeszednie, mindenki
meg is halt körülötte, kivéve, aki utálta a gombapörköltet...
76. Szocializmusban a legfőbb érték volt az ember, vigyáztak
is erre az értékre, azért voltak tele a börtönök...
77. Engem elég gyakran lecoitált az elvtárs-főnököm.
78. Az újszülött az mindig 14 éven aluli, én legalábbis sosem
hallottam, hogy afölött született volna.
79. Volt egy kegyetlen férje, egy vadállat; de, bocsánat, nem
bántom az állatokat!
80. Általában úgy szedik le a turulról az oda felmászottakat,
hogy felmászik mellé egy fiatal tűzoltó, és azt mondja:
„Gyere le, a fene egye meg, vagy lelöklek!”, erre általában le
szoktak jönni.

21

�Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Mt 5,5)
[

Sáhó Eszter - Vad Fügefa

Egy szelíd ember naplójából:
„Ma vagyok ötven éves. Ilyenkor divat
számot vetni azzal, ami mögöttünk
van. Én is túlesem rajta. Hogy is kezdő­
dött? A gimiben eldöntöttem, hogy be­
lőlem híres ember lesz. Szüleim becsü­
letes emberek voltak, de a kifejezés mai
értelmében nem vitték sokra. Szerin­
tem azonban igen, már azzal, hogy a
szüleimnek nevezhetem őket. Szóval el­
határoztam, hogy megmutatom a világ­
nak, hogy honnan is jöttem, mit jelent
az a már-már elfelejtett szó, hogy család;
megmutatom az értéket a mai törtető
világnak. Jelentkeztem az egyetemre, ki­
tűnővel végeztem, ezért aztán könnyen
kaptam állást. Nem mondom, hogy
egyből megtaláltam a hivatásomat, de
élveztem, amivel foglalkoztam. Szak­
mailag egyre elismertebb lettem, a rang­
létrán egyre feljebb jutottam. Kollégá­
immal is igyekeztem emberi kapcsola­
tokat kialakítani. Hívtam őket több­
ször templomba is, de mindig elutasító

választ kaptam. Mikor Bibliát ajándé­
koztam egyik akkor hitt barátomnak,
nem szólt semmit, de láttam, hogy meg­
lepődött, majd mosolygott. Ezek az em­
berek nem mondtak nekem semmi bán­
tót, csak éppen közeledésemet e téren
nem fogadták. Számomra ez először
furcsa volt, hiszen nálunk otthon ter­
mészetes volt a szomszédokkal a hitről
beszélni. De aztán megszoktam az új
környezetet, már nem is próbálkoztam.
Letettem tervemről, hogy megmuta­
tom, igenis létezik jóság a világon. Bele­
merültem munkámba, és már nem is
kerestem azokat a lehetőségeket, me­
lyekkel az embert akartam valaha min­
denkiben megszólítani. Aztán egy nap
már bankelnök voltam szokásomhoz
híven bementem a közel fekvő
templomba szentmisére. Valamilyen ki­
emelt ünnep vagy esemény lehetett
(nem emlékszem pontosan), mert már
az ajtó tele volt fotósokkal. Persze észre­
vették, ahogy belépek. Sejtettem, hogy

meg fogok jelenni másnap a híradá­
sokban. De azt nem, hogy milyen cím­
mel. Folyt a liturgia, épp a Miatyánk
utáni kézfogáshoz érkeztünk el, amikor
a „Béke veled!” mondattal az ember ke­
zet fog a körülötte állókkal. Emlék­
szem, egy hajléktalan ember ült mellet­
tem. Természetesen vele is kezet fog­
tam. Az éles szemű médiások ezt a pilla­
natot is elcsípték, és másnap a „Bankel­
nök hajléktalannal fogott kezet” cím­
mel szerepeltünk az újságokban. Ezek
után bármilyen riportra mentem, nem
maradhatott el a hitemre való rákérde­
zés. Nem értettem, miért kezdett el ér­
dekelni hirtelen mindenkit az, hogy
mit tartok fontosnak az életemben a
szakmán kívül.
Ma már tudom. Az emberek, ha tudat­
talanul is, de vágynak az értékre. Ideigóráig eléldegélnek a maguk teremtette
ál-világban, de ez nem tart, nem tarthat
Örökké.
2005 novembere”

Molnár Ferenc: Az üvegcipő
Dawe

Az Örkény Színház mostanában számos színvonalas előadás­
sal rukkolt elő, ezek közül az egyik Molnár Ferenc: Az üvegci­
pő c. komédiájának színpadra állítása. A színházkedvelők ok­
tóber legvége óta tekinthetik meg a darabot, ami így még friss­
nek mondható.
Amikor az ember elfoglalja a helyét az előadás kezdete előtt, a
darab már folyik. Szakadt ruhájú cselédlány mossa és törölgeti hosszasan a padlót. A történet természetesen igazi „molnár­
ferences” azaz könnyed, komédia; helyzetkomikumok, és
happyend. Helyszínünk a Józsefváros, az 1920-as években.
Szabó Irma (Hámori Gabriella), a cselédlány egy bérházban
dolgozik, és szerelmes az ott lakó öregedő bútorrajzolóba, az
örökké morcos Sípos Lajosba (Gálffi László). A kezdődő
kapcsolatnak azonban útjában áll Adél (Für Anikó), aki a ház
tulajdonosa, és bár nem szereti Sípost, mégis rá akarja bírni,

22.

hogy vegye őt feleségül (ennek hátterében korabeli társadalmi
megfontolások állnak). Van még a darabban fiatal szerető,
Császár Pál (Czukor Gergely) személyében, lakodalom, ren­
dőrségi kihallgatás, boldogság és szomorúság, na és persze
még egy jó adag boldogság a végére. Megvan tehát minden,
ami a színvonalas kikapcsolódáshoz szükséges, de azért még­
sem üli meg a gyomrunkat.
A társulat három felvonásban adja elő Az üvegcipőt, amit a
színház művészeti igazgatója, Mácsai Pál rendezett. Aki
kedveli ezt a műfajt, annak szigorúan ajánlott, aki inkább a
tartalmasabb darabokat kedveli, annak is érdemes megnézni,
mert jó szórakozást nyújt, az alakítások is hitelesek (itt Gálffi
Lászlót külön kiemelném, ő mostanában minden darabjában
nagyszerűen szerepel), és legalább addig sem a TV előtt ül az
ember.

�Belső tenger - érzelmek és indulatok; tengernyi, belülről Ablonczy Zsuzsa

Az élet vége a halál. Már csak az a kérdés
hogy mikor és hogyan. Ramón Sampedró (Javier Bardem) számára az élet
huszas éveinek elején egy baleset foly­
tán véget ért. De a halál mégsem jött el.
Közel 30 éven keresztül élt ágyához és
családja gondoskodásához láncoltán
egyetlen végső céllal a szívében és értel­
mének tejes tudatában: az élet szabad­
ság. Az ő szabadsága véget ért. Legyen
hát végre az életének is vége. Az elhatá­
rozás tehát megvan, kitartásnak sincs
hiányában, már csak a megfelelő embe­
reket kell megtalálni, akik hozzásegítik
„boldogságához”, nyugalmához. A
nyugalmához? Valóban ez lenne az egy­
etlen kiút? Az ember szabadsága kötött
a fizikai szabadsághoz, ha mozdulatai
másoktól függenek abból adódóan a
lelke is leláncolt és nem elegendő a
pusztán szellem adta kötetlen lét?
A kiinduló story tehát adott. Százszor
és ezerszer feldolgozták már ezt a kér­
déskört újabb és újabb heves vitákat eredményezve. így hát mikor elolvassuk
a tartalmat, unottan tehetjük fel a kér­
dést: jó, jó eutanázia. De mitől plusz?
Mit tud még hozzátenni ehhez a témá­
hoz egy újabb film?
A válasz nagyon egyszerű: semmit.
Ugyanis azt a lelkes mozilátogatót, aki

azzal a szándékkal ül le végignézni ezt a
125 percet, hogy végleges és megdönt­
hetetlen bizonyítékot fog találni a ke­
gyes halál mellett vagy ellenében, el kell
keserítenem. A film nem elkötelezett
emberjogi aktivistákat akar kinevelni,
akik felállva a moziszékből katartikus
és sorsfordító élményük hatására rög­
tön rohannak tűntetni az emberek joga­
iért az élethez, vagy éppen az élet befeje­
zéséhez. És afelől is megnyugtathatok
mindenkit hogy, nem a Belső tenger
lesz a leghevesebb viták tárgya Balázsshow soron következő részében. Ez a
film ugyanis nem egy álláspontot fogal­
maz meg hanem „csupán” egy érzést és
egy életformát ír le a zene és képek nyel­
vén.
Megrázó hitelessége az igaz történet
egyeseknek talán túlságosan is-egyszerű
krónikájából fakad, mégsem süllyed le
a puszta dokumentumszerű történet­
mesélésre. Mindehhez és a beleéléshez
Javier Aguirresarobe lelket felszabadító
képei segítenek hozzá, amelyek kiszá­
míthatatlansága és élettelisége hordoz­
za az igazi feszültséget a főhős valós és
vágyott állapota között.
Jók és szépek a képek és a dallamok, ám
mégis attól film a film, hogy azért néha
mégiscsak történik benne valami. A

Belső tengernek ez a tipikus „na mi van
akkor ha, az van, amire nem számítot­
tam?” fordulata épp jókor következik
be. Amikor már mind mi, mind pedig
Ramón kezdünk belenyugodni a ked­
ves családias hangulatba és csendes el­
múlásba megjelenik a mellékszál termé­
szetesen és kissé sablonszerűén női ala­
kot öltve. DE! Ez a momentum az, ami
miatt a feszültségkedvelő nézők lega­
lább kapnak egy új lökést, hogy mégis­
csak maradjanak még egy-két percet. És
nem fognak csalódni.
Mi sem bizonyítja jobban a film hiteles­
ségét, mint az, hogy a katolikus szelle­
mű Spanyolországban 14 darabot gyűj­
tött be a legrangosabb filmes elismerés­
nek számító Goya-díjból. Alejandro
Amenábar balladája tovább folytatta
menetelését és a 2005-ös Golden Globe
és Oscar gálákon is elnyerte a legjobb
idegen nyelvű filmnek járó szobrokat.
Nem a szavak, hanem a hallgatások,
nem a cselekmény, hanem a képek és
mozdulatok teszik ezt a filmet olyan
hatásossá, ami nem engedi, hogy pusz­
tán egy érdekes történetként tekintsünk
Ramón esetére. Mindenki megtalálhat­
ja benne a maga sajátos válaszát az élet­
re, a szabadságra és a szeretetre, legyen
az akár egy mondat, egy dallam vagy
egy nyitott ablak a végtelen tengerre.

23.

�A Világ Legjobb Autója
Fölös Csaba

A mai sorozatgyártású autók a 3-5 éves
garancia idejére készülnek. A régi
építési elv, kézi építésmód mára kevesek
kiváltsága maradt. Ezek közül a RollsRoyce a legrégebbi; 1904-ben alapította
meg Sir Henry Royce.
Jelenlegi modelljük a Phantom. Az épí­
tési filozófia a tökéletességre törekvés és
a részletekbe menő kidolgozás szavak­
kal írható le. 2003 januárjában mutat­
ták be és tették megrendelhetóvé a dél
Angliában - Goodwood-ban - készülő
RR Phantomot. Az autó meghajtásáért
egy 6.75 literes V12 elrendezésű benzin­
motor felelős. Az autó legnagyobb tel­
jesítménye 462 lóerő, amelyet feltöltő

24.

(turbó, kompresszor) nélkül ad le. Az
üres tömege 2.4 tonna, a menetkész
3008 kg. Ennek ellenére 5.9 másodperc
alatt gyorsul 0-100 km/h sebességre, de
ebben a kategóriában senkit sem érde­
kel a gyorsulás. Legnagyobb nyomatéka
750Nm, amelyet már 3500-as fordulat­
számon lead, de ennek 80 százaléka,
már 1250-es fordulat esetén is jelen van.
A bőr belső elkészítéséhez 18 szarvas­
marha bőrét használják fel. A fabur­
kolatok a vevő kívánsága alapján a gyári
diófa és tölgy mellett készülhetnek akár
mahagóniból, vagy rózsafagyökérből is.
A karosszéria különleges acélötvözet,
amely külön kérésre páncélozott kivi­

telben is rendelhető, golyóálló üvege­
zéssel. Ez akár a vállról indítható raké­
ták ellen is védelmet biztosít. Az autó
alapára nálunk 89 millió forint átszá­
mítva; amely tartalmazza az üzembe
helyezési költségeket is. Az alapváltozat
5.8 méteres, de kérhető hosszítva is,
amely 6.1 méter. A jármű 20, illetve 21
collos felnikkel kerül kiszállításra a
vevő igényeinek megfelelően.
A legközelebbi szalon és márkaszerviz,
Münchenben található.

�Sáska Zoltán Attila: Erka-versek

Eleven kép(Rólad)

Egy szép szó is elszáll,
Mire szépre álmodjákS amire ébredéskor találsz
Azt ajkadra veszed„Egy” tekinteted minden pillanatban
Kopott egekben meztelen fákon kutatMinden sóhajod kósza leveleket feszít,
S Veled szárnyal a havas hegyekbe-

A borúd felszáll, majd lehullEgy könnyednek cseppje elgurul,
Mire varázsszót faragva felébredek-

Veszprém-Bp., 2005. október 6-7.

Végre(elfogadom)

Azt hittem bennem Nincsen,
Mi szavadért szótlan, s szelíden töretlenÓ, ha ifjabb magamban őrzöm a Nevedet,
Tükrödben múló, avítt idő rohan, s távozik-

Azt hittem köröttem Nincsen,
Míg más tollal írták a NevedetDe ha egyszer régről engem kinyit a szemed:
Végre hangos tüzedben kigyúlhatok? -

Hát lehunyom szemem:
Tévelygő tenyerem lüktető ereden,
Öled nyugtat, önfeledt ölelemSemmi sem neszez...

Izgatott légzésed átemelem.
Egy csalóka harmatra elszunnyadok,
S ha így maradok, szelíden: elfogadomBudapest, 2005. november 6-7.

25.

�Dawe és Thaly Krisztián Florentin versei

Egy szép új karácsony
Téli tájkép
karácsony van minden évben
vegyed csak meg amit kértem
nem kell a meleg szeretet
ordítoznak a gyerekek
vedd meg mami amit kértem!
toporzékol a pláza-téren
jó lesz a mobiltelefon?
minek, az már van egy vagon!
karácsonyfa 3 méter
alatta ül János, Péter
mégse menő az ajándék
csupa cukor, csupa játék
ha bemennek az osztályba
mennyibe fájt? milyen drága?
ezt az egyet kérdik tőlük

mintha csak az üdvösségük
ezen múlna és nem máson
kedvességen, szívjóságon
álmukban ők nem is látják
Jézus hogyan nézi kábán
mosolyog de szomorúan
értelme volt megszületni?
azután biccent komoran
s eljön ahogy minden évben
néhányan vendégül látják
ő pedig a vendégségben
szépen csendben ül középen

Sötétben hull a hó.
Két világ ér össze.
A zaj mégis folyamatos.
Én pedig nem értem.
Először fény aztán mégse.
Csak tükröződés semmi más.
Meg egy utcai lámpa.
Lassan hazafelé indulok egymagám.

Dante

Tél
Kinti fagyok süvítenek,
Néhol hópelyhek játszanak,
- a tél fekete dallamára járva.
Fekete hajú lány varázsára!
S nem akar kápráztatni,
Nyári módra csillogtatni,
Csak fújni, süvölteni.
Lassan elcsepegni, jégcsapokon fogyatkozni,
Megmeredni...
S ez a szépség! - más, mint a nyár,
Oly komolyan játszik veled;
Neki mindegy; Élet vagy Halál...
Ha fázol, nem érted őt,
Eggyé kell válnod vele;
S hideg telében, hideg hópelyhekre;
Csöndes lassú lépésekre;
Bele kell élned magad így a hideg nem fojtogathat,
Csak kápráztat...
Bájait nem játssza el, nem kacérkodja;

26.

Magasztosan rázza,
Ágai oly komorak, törnek-zúznak;
Ha letörnek kopognak...
De nem oly rémisztő ez;
Sosem féltem még e vágytól,
Fel kell hozzá nőni, hogy értsed,
Az elmúlást is élvezheted...
Öt oly kevesen értik;
Varázsát szörnyűségként emlegetik,
Pedig magányos dallamára;
Vékony sikoly hangjára,
Nem válaszol senki!
A befagyott jégtáblák vigasztalják;
Játszanak téli sziréntörésekben;
Mást nem kap,
Csak saját hangját;
S fáj neki; mert nem szívesen látják...

Thaly Krisztián Florentin

Dante

�NaPonta Klub

----------------------------------------------------- 'A
NaPonta - reggeltől estig
A NaPonta Klub egy civil szerveződés, amelyet önkéntes alapon kívánunk létrehozni a főiskolákon, egyetemi
karokon és más, különböző intézményekben. Az országos hálózat kiépítésére való törekvésünknek legfőbb célja, hogy
segítséget nyújtsunk számos, az ifjúságot érintő, közérdekű kérdés megoldásában.
A 17-18 eves fiatalok többsége olyan továbbtanulási lehetőséget keres ma­
ga számára, ami érdeklődési körének is megfelel, és szakmai előmeneteléi
is megfelelően biztosítani tudja. A NaPonta Klub célja az. hogy a diákok már
a középiskolákban a lehelő legszélesebb körű ismeretekkel rendelkezze­
nek a továbbtanulási lehetőségekről, valamint az, hogy7 elősegítse és meg­
könnyítse a felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók tudatos pálya­
választását és a szakmában való elhelyezkedését.
Nem kívánjuk a Haliga lói Önkormányzatok, vagy más szervezetek tevé­
kenységéi elvonni, hanem a támogatásukkal, helyi szinten is szerelnénk
megismerni, és a munka során mindenhol figyelembe vonnia helyi sajátos­
ságokat.
Az alábbi tevékenységekkel kívánjuk mindezeket a célokai megvalósí­
tani:

• 2006 szeptemberéiül egyesületünk Magyarország valamennyi középisko­
lájában meg kívánja kezdeni működését. Legfőbb célja az, hogy' a 17-18
évesekei tájékoztassa az őket leginkább érdeklő és érintő tanulmányt kér­
désekről, úgy mint a kétszintű érettségiről, a felvételi rendszerről, vala­
mint a bolognai folyamatról. Felsőoktatási intézmény népszerűsítését
nem vállalja, hanem a közérdekű tájékoztatással az ifjúság legmegfe­
lelőbb döntését kívánja elősegíteni. Ugyanis, ha minél több diák nyer fel­
vételt olyan főiskolára vagy egyetemre, ami érdeklődési körüket kielégí­
ti. akkor bővülhet az eddig számos esetben háttérije szoruló szakmai ág­
azatok köre. Célunk megvalósítása során nem kívánjuk a főváros-centrikusságot erősíteni, kezdeményezésünkkel kíséi letet teszünk a vidék fel­
zárkóztatása.
• Amennyiben tájékoztató törekvéseink eredményesnek bizonyulnak, jog­
gal bízhatunk abban, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatói minősé­
gi szintje emelkedni fog. Egyesületünk célja, hogy a fiatalokat a további
tanulmányaik során is segítse.
Ennek eszközei a következők:
A helyi HÖK-ök támogatásával olyan tevékenységi területeket, progra­
mokat dolgozunk ki, amellyel az adott intézményben más szervezet nem
foglalkozik. Kezdeti lépésként négyr alapprogramot fogalmaztunk meg:

1. Tudáshálózat körútja: a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Tárcatúkör előadássorozat mintája alapján szeretnénk elősegíteni, hogy Ma­
gyarország valamennyi felsőoktatási intézménye egyre több közismert
szaktekintélyt - adott esetben párthovatartozástól függetlenül szakpoliti­
kusokat - fogadhasson. Országos hálózatunk segítségével biztosítani kí­
vánjuk a „tudás atyjainak" mindenhová való eljutását. Felkérésre - a hall­
gatók igényei szerint - megszervezzük híres művészek, országosan is­
mert közéleti személyiségek meghívását és előadását. Ezeket az összejö­
veteleket a HÖK-kel együttműködve rendezzük, a programokon bárki
ingyen részt vehet. Az ország különböző pontjain megalakuló NaPonta Klubok szoros együttműködésben állnak majd
egymással, és így, egyfajta tudáshálózat kialakításával, lehetővé válik, hogy bármelyik intézmény, bármelyik hallga­
tója könnyen hozzájuthasson egy másik főiskola vagy egyetem tananyagához vagy akár tankönyvekhez is.

�2. A legsikeresebb hallgató: ezt a „titulust'1 nem csupán a hallgatók tanulmányi eredménye alap­
ján, hanem az egyetemen vagy főiskolán kívüli tevékenységüket is figyelembe véve - kiemel­
ve a közösségi, vagy az ifjúsági civil szférában végzett munkásságukat - kívánjuk megállapítani.
odaítélni.
3. Fiatalok a címlapon: 2006 szeptemberétől országos, havonta megjelenő újságot indítunk, amelynek címe: Fiatalok a
címlapon. Ifjúsággal kapcsolatos cikkek, aktuális hírek, fiatalos glosszák, munkalehetőségek alkotják majd lapunk ge­
rincét. A Fiatalok a címlapon program elindításával és népszerűsítésével az ifjúság közéleti érdeklődését, aktivitását
szeretnénk elősegíteni politikától és párthovatartozástól függetlenül.

4. ShoMime: segítséget akarunk nyújtani kulturális programok, sportversenyek, koncertek, vetélkedők, stb. megszerve­
zésében és lebonyolításában, valamint a helyi ifjúsági egyesületekkel együttműködve saját rendezvényeket is kívánunk
szervezni. Segítünk a szükséges pénzügyi háttér megteremtésében: pályáztatás, szponzorkeresés.
A fentebb említett programok helyi szinten módosulhatnak, s javaslatra továbbiakkal ki is egészülhetnek.

• A végzős hallgatók sikeres pályakezdését is elő kívánjuk segíteni. Amikor a fiatalok, tanulmányaik befejeztével (vagy
még azelőtt) szembesülnek az elhelyezkedés szükségességével és nehézségeivel, általában két lehetőség közül választ­
hatnak. Az egyik, hogy az államigazgatás berkein belül kívánják életpályájukat elkezdeni, míg a másik, hogy a vállal­
kozói szféra világába lépnek. Mivel hazánkban a közigazgatás szűkítése, csökkentése jelenleg a kívánatos cél, egyesü­
letünk a vállalkozói szférában való érvényesülési helyezi az előtérbe - nem megfeledkezve az egyéb irányba pályázók
népes táboráról sem Vállalkozói ötletek kidolgozását, támogatások megszerzését, majd a tanulmányok befejeztével
fiatal kis- és középvállalkozások beindítását segítjük elő.
Azt szeretnénk, hogy 2005 december 31-ig budapesti, veszprémi, pécsi, szegedi illetve debreceni központokkal, min­
den régióban létrejöjjön, alakuljon meg a KaPonla Klub, pont olt, ahol szükség lehel rá.
Aki úgy dönt, hogy az egyesületünk tagja lesz, annak nem kell belépési vagy tagsági díjat fizetnie. Intézményen kém
a helyi HŐK támogató segítségére, valamint koordinátorok munkájára van szükség az eredményes működéshez. A főis­
kolákon és az egyetemeken a helyi NaPonui Klub-bok vezetőire számítunk majd.
Az ifjúsággal kapcsolatos leendőket nem úgy, mint problémái kell kezelnünk, hanem úgy, mini jövőnk talán legfon­
tosabb és legerősebb erőforrásának kérdését.
Elkötelezetlek vagyunk abban, hogy tudatos nemzetre, és értékeit vállaló, megőrző ifjúságra, társadalomra van szük­
ség. hajiunk múlik, hogy ezt inikép&gt;y&gt;en, milyen módon érjük el. Az utat magunk választjuk meg. s aki velünk jön - ha
együtt megyünk - reméljük célba ér.

Úclvözlettel:
NaPonla Klub vezetősége

�</text>
                  </elementText>
                </elementTextContainer>
              </element>
            </elementContainer>
          </elementSet>
        </elementSetContainer>
      </file>
    </fileContainer>
    <collection collectionId="59">
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="1">
          <name>Dublin Core</name>
          <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
          <elementContainer>
            <element elementId="50">
              <name>Title</name>
              <description>A name given to the resource</description>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="3563">
                  <text>2005</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </collection>
    <itemType itemTypeId="1">
      <name>Text</name>
      <description>A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="1">
          <name>Text</name>
          <description>Any textual data included in the document</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="3673">
              <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </itemType>
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3653">
                <text>Ítélet</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="52">
            <name>Alternative Title</name>
            <description>An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3654">
                <text>Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="41">
            <name>Description</name>
            <description>An account of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3655">
                <text>VIII. évfolyam 6. szám 2005. december</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="53">
            <name>Abstract</name>
            <description>A summary of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3656">
                <text>Tartalom:&#13;
pár aktualitás&#13;
a HÖOK sajtóközleménye&#13;
Prof. Dr. Jobbágyi Gábor: Tájékoztató a Kari TDK-val és az OTDK-val kapcsolatban&#13;
egy levél egy helyreigazítás - a Budapesti Műszaki Főiskoláról&#13;
Teleki László beszámolója&#13;
riport dr. Budaházi Árpáddal&#13;
Teleki Levente: Gondolkodtató&#13;
GÓLYABÁL&#13;
interjú a gólyabál bálkirálynőjével és bálkirályával&#13;
Lukács Tamás: Az elesettek szolgálatában&#13;
Szilasi Alex: A Pázmány Szalon&#13;
Dobos Péter és Tóth Máté: SZESZ&#13;
Thaly Krisztián Flóréntin: Ködbeborult jogunk, avagy - "Minden nemzetnek olyan joga van, amilyent megérdemel&#13;
Prof. Dr. Jobbágyi Gábor: A tavaszi Polgári jogi - Kereskedelmi jogi záróvizsgák értékelése&#13;
best of büntetőjog: idézetek Pálinkás Gyuri bácsitól&#13;
Sáhó Eszter: Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet (Mt 5,5)&#13;
Pádár Dávid: Az üvegcipő&#13;
Ablonczy Zsuzsanna: Belső tenger - filmajánló&#13;
Pölös Csaba: A világ legjobb autója&#13;
Sáska Zoltán Attila: Erka-versek&#13;
Dawe és Thaly Krisztián Florentin versei&#13;
NaPONTa&#13;
</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="39">
            <name>Creator</name>
            <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3657">
                <text>Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="37">
            <name>Contributor</name>
            <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3658">
                <text>Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="40">
            <name>Date</name>
            <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3659">
                <text>2005. december</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="56">
            <name>Date Created</name>
            <description>Date of creation of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3660">
                <text>2005.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="79">
            <name>Medium</name>
            <description>The material or physical carrier of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3661">
                <text>papír (sz + ff)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="42">
            <name>Format</name>
            <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3662">
                <text>A5 (148x210) ; (401kb+2918kb)</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="51">
            <name>Type</name>
            <description>The nature or genre of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3663">
                <text>folyóirat</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="48">
            <name>Source</name>
            <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3664">
                <text>PPKE_itelet_VIII_6_200512</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="46">
            <name>Relation</name>
            <description>A related resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3665">
                <text>T00072</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="81">
            <name>Spatial Coverage</name>
            <description>Spatial characteristics of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3666">
                <text>Magyarország ; Budapest</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="78">
            <name>Extent</name>
            <description>The size or duration of the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3667">
                <text>28 pp.</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="44">
            <name>Language</name>
            <description>A language of the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3668">
                <text>magyar</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="45">
            <name>Publisher</name>
            <description>An entity responsible for making the resource available</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3669">
                <text>PPKE; Mitró Tamás</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="47">
            <name>Rights</name>
            <description>Information about rights held in and over the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3670">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="91">
            <name>Rights Holder</name>
            <description>A person or organization owning or managing rights over the resource.</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3671">
                <text>PPKE</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
          <element elementId="43">
            <name>Identifier</name>
            <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="3672">
                <text>PPKE_itelet_VIII_6_200512</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
    <tagContainer>
      <tag tagId="209">
        <name>HÖK</name>
      </tag>
      <tag tagId="265">
        <name>Lukács Tamás</name>
      </tag>
    </tagContainer>
  </item>
</itemContainer>
