1 10 101 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ab3815608a61a9fdbf32896471c1b87c.jpg b956fb62dc0f7d573f02c7a9d84b4962 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/12b3ce7eec1f27f0a8f83b43d6417731.pdf 9faec955ec7377834c1183bfb546f626 PDF Text Text 1/ I E3 t - / lUW’ 2005. február I IJ Pázmány Péter Katőlíííus Egyetem^^^es^lamtudomanyi Kar Hallgatói önkormányzatának 'i lapja �FAR NGI 18.30 Kapunidtás 19.00 Vacsora Szalonzene: MADE IN 23.00 Rómeó és Júlia (Szinetár Dóra, Bereczki Zoltán^, Mészáros Árpád) 00.30 Latin táncbemutató és tanítás, Salsa Diabolica (salsa, merenge, cha-cha-cha) 01.30 Legjobb jelmez választás 02.30 Farsang szépe választás Tombola Zene: DJ. Dominique, DJ. Verbanits 2006. február 18. szombat 19.00-04.00 BM DUNA PALOTA (Budapest V., Zrínyi u. 5.) g à a IR étU«»' óo o Vacsora és sétálójegyek elővételben a HŐK Irodában 2006. február 10-től, illetve a helyszínen a rendezvény alatt korlátozott számban kaphatók, és* >ak jegyárak elővételben; Hallgató: 4500, ex-pázmányos 5500, külsős 6500Ft Sétajegy; hallgató 2000, ex-pázmányos 2500. külsős 3000Ft Megjelenés alkalomhoz illő, illetve farsangi Jelmezben! Szervező; PPKE JAK Hallgatói Önkormányzat Iníormáció: HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu, info@pazmanyonline.hu, nyekyb@citromail.hu �Főszerkesztői köszöntő: Uj Irány Balog Zsolt "T Az a megtiszteltetés ért, hogy idén januártól én lehetek az ítélet .* főszerkesztője. Ez komoly kihívás, mert a lapnak egyszerre több । követelménynek is meg kell felelnie. Egyrészt méltónak kell lennünk arra, hogy az ország egyik legjobb jogi karának kiadványa legyünk; másrészt a hallgatók újságjaként hasznos, igényes, és nem utolsó sorban érdekes cikkeket kell közölnünk. Az ítélet az utóbbi fél évben jelentős fejlődésen ment keresztül. Változott a megjelenés, könnyedebb, ugyanakkor színvonalasabb lett a lap - ezúton is köszönet Lukács Tamásnak. Ezek olyan ered­ mények, amelyeket mindenképpen érdemes megtartani. Vannak azonban területek, ahol változásokra van szükség; és több szempontból is szélesíteni kell az ítélet kínálatát. Elsősorban három területre fogunk nagyobb figyelmet fordítani: a Kar oktatóinak és hallgatóinak tudományos, szakmai tevékenységére; a könnyedebb, kikapcsolódással kapcsolatos témákra; illetve a hallgatói élet számára fontos, közérdekű információk megjelenítésére. Az új rovatszerkezet szerint a vezércikk a Fókuszpont a »•,nagy” újságok hagyományait követve az ítélet első oldalain lesz, és a mindenkori központi témával fog kimerítően foglalkozni. Állandó rovataink lesznek az interjúk, esszék, elemzések, a kultúra, a szórakozás és a sport számára. Terveink szerint remélhetően néhány héten belül elindul az ítélet online kiadványa. Az online kiadással olyan feladatokat is el tudunk majd látni, amikre eddig nem voltunk képesek. Többek között naprakészen és teljeskörűen fogjuk prezentálni az összes, tanulmányokkal kapcsolatos információt. A nyomtatott és az online formátum összehangolásával pedig tovább növelhetjük az ítélet színvonalát. Remélem, hogy a fenti célok megvalósításával egy igényes és egyben érdekes kari újságot tudunk bemutatni! üdvözlettel: Balog Zsolt 3, �Programajánló Február 27. bétfő Február 14. kedd Valentin Napi FELEZÓŐŐ BULI!!! helyszín: A38 állóhajó Február 16. csütörtök, 19:30 Parlamentlátogatás Február 28. kedd Bíróságlátogatás Március 1. szerda, 17:00 Chopin Születésnapi Est, km: Szilasi Alex és az Akadémia Quartet helyszín: MTA Díszterem Irodalmi Szalon, Vendég: Jókai Anna írónő házigazda: Dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex helyszín: Díszterem Február 16. csütörtök, 20:00 Március 8. szerda 18:30 Thanksgiving party helyszín: Spartacus Pázmány Szalon házigazda: Dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész helyszín: Díszterem Február 18. szombat Farsangi Jogászbál helyszín: Duna Palota Február 22. szerda, 18:00 Pázmány Péter Kulturális Klub, a vendégek: Erdődy János, Ruszthi Hunor, és Újlaki Tamás házigazda: Ziegler László I/N helyszín: Tanári Klub Március 15. szerda Hajókirándulás Impresszum: PPKE-JÁK HŐK ítélet c. kiadvány Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök Főszerkesztő-. Balog Zsolt Általános főszerkesztő-helyettes-. Pozsgay-Szabó Péter Elektronikus főszerkesztő-helyettes-. Farkas Balázs István Főszerkesztő-helyettesek Cseri Tímea, Fazekas Gergely Szakmaifőtanácsadó'. Kovács Lóránt 4. A Szerkesztőség tagjai-. Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Fölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László Akik munkánkat segítik'. Dr. Budabázi Árpád, Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente �TARTALOM Főszerkesztői Köszöntő; Új Irány Programok Fókuszpontban: Dr. Nyéky Boldizsár Hallgatótársunk emlékére Kultúra: PPKK Pázmány Péter Kulturális Klub Jókai Anna: Ima Magyarországért Gasztrokultúra: Coffeeshop Budapesten!? Hightech: Nokia N70 - Van új a nap alatt!? Valentin napi versek Sport: Kindl Gabriella Vad Fügefa: Imádkozni jó! Vad Fügefa: Lelkigyakorlat Irodalom: Elfeledett Művészet Pázmányonline: Túl a tízmilliomodikon Filmajánló: Kontroll Színházról - Színházra: Az Orfeum Riport: Kovács Lóránt 3 4 6 8 10 12 14 15 16 18 20 21 22 23 24 25 5. �Fókuszpontban Dr. Nyéky Boldizsár Á.Zs. A korábbi számainkhoz hasonlóan ebben a számban is bemutatjuk egy olyan hallga­ tótársunkat, aki a HÖKben tevékenykedik. Ez alkalommal Dr. Nyéky Boldizsár a so­ ros. Amit rólad már többen tudunk, harmadéves levelezős vagy, a HŐK rendezvényszervezője. Hökös? Az aztán soha nem akartam lenni, sem a sotén, sem a bgf-en. Itt sem. Általában beképzelt, törtető alakokok, az összes ösztöndíjjal ök utaznak, stb. Ilyen társaságba nem óhajtottam keveredni. Két éve csak hosszas unszolásra adtam be pályázatot, amellyel nagy csodálkozásomra évfolyamtársaim beszavaztak a HOK-be. Azóta benne vagyok és rendezvényeket szervezgetek. Sok időt, energiát elvesz, de élvezettel csinálom. A rendezvények kapcsán sokat látunk az egyetemen. Mégis mivel foglalkozol mikor nem az egyetemre jársz?? Melyek a kedvenc rendezvényeidé Röviden. Egy budapesti kórházban vagyok szü­ lész-nőgyógyász, ügyelet- és részlegvezető, magánrendelek két helyen, két alapítvány munkáját segítem pályázatok elnyerésével, a Meglepetés új­ ságban mint szülész-nőgyógyász szakértő válaszolok az olvasók kérdéseire, 1996 óta szü­ lésznőképzőben tanítok, és cégemen keresztül főként egészségügyi reklámmal és marketinggel foglalkozom. A Pro Facultate kari nap, amely egy igaz ,happening”, ahol tanáraink bográcsban főznek })■ a számunkra, sőt koncertet is adnak, a Takler pincészet borait kóstolgathatjuk, néhány pohár sör mellett beszélgethetünk, bulizhatunk a Gesztenyés udvarban. A Diákexpo, amelyet most első ízben tartottunk az egyetemen, a Gólyabál és a gólyatábor, de szívem csücske a Pázmány Szalon. Ennyi minden mellett hogyan jutott eszedbe, bogy elkezdd ajogot ? És hogy leltél hökös? Az a pletyka járja, 6 havifizetésedből zongorát vettél az egyetemnek. Igaz ez? A munkám legyen bármilyen változatos, azért úgy éreztem, kezdek kissé szakbarbárrá válni. Olyan tevékenységet kerestem, ami kissé meg­ mozgatja az agysejtjeimet és mindamellet még műveltebbé is tesz. így adtam ismét tanulásra a fejem. A jog valamilyen szintű ismerete, úgy gon­ dolom, az általános műveltség része kell legyen. Valójában azt hittem, már az első féléveben kibukom, de tévednem kellett, eddig minden fél­ év megvan. Bocsánat, elsőben csúsztam egyet in­ formatikából. Elfelejtettem az informatika dol­ gozatot beküldeni, így azt másodéven újra föl kellett vennem. Szerencsére akkor már, igaz az utolsó pillanatban, de beküldtem a megoldást. (köszönet Kerek Istvánnak, a szerk.) A pletyka végülis igaz. Szerettem volna belopni az egyetem falai közé a zenét. Az egyetem kultú­ rált, társaságban mozogni tudó, művelt embere­ ket kell hogy kibocsájtson. Ehhez meg kell tanul­ ni viselkedni, úgy, hogy közben még jól is érez­ zük magunkat. Ezért kértem fel Szilasi Alex zon­ goraművész barátomat és Horváth Attila tanár urat, hogy legyenek egy ilyen sorozatnak, a Páz­ mány Szalonnak a házigazdái. Szerencsére elvál­ lalták, így immár a 4. félévet kezdhetjük. A hang­ szer kimondottan koncertek adására nem igazán alkalmas, így mindenesetre köszönöm művé­ szünknek, hogy amíg nem sikerül jobbat szerezni, hajlandó folytatni a sorozatot. Azért Alex közreműködésével tovább bővítenénk a re­ 6. �pertoárt. Kis koncertsorozatot szeretnénk indíta­ ni. A „félórás koncertek”, lévén, hogy Mozart és Bartók év kezdődött, főként Mozart, Bartók, de emellett Chopin és más szerzők műveit is bemutatnák. Ezekre a koncertekre, akárcsak a Szalonba, a hallgatók és tanáraink számára a belépés díjtalan. Milyen rendezvényt terveztek ebben ajelévben? Ami újszerű, szeretnénk egyes hazánkban tartóz­ kodó külképviseletek munkatársait meghívni a Diplomácia és Jog konferenciánkra márciusban, és megrendezni áprilisban az I. Fiatal Jogászok Tudományos Találkozóját. Itt hasonlóan a Diákexpon elhangzott előadásaikhoz, visszajel­ zést szeretnénk nyerni a már végzett hallgatóink­ tól, hogy mire vitték, hogyan állják meg a helyü­ ket pázmányos diplomával a kezükben. Persze a rendezvényt egy kellemes esti party zárná. A Páz­ mány Szalon mellett elindítjuk az Irodalmi Sza­ lont is, neves kortárs írók és költők meghívásá­ val. Az első vendég március 1-én Jókai Anna lesz. Szeretnénk február 14-én Valentin Napon egy jó kis felezőbulit az A38 állóhajón és február 18-án egy igazi Farsangi Jogászbált a Duna Palotában. Természetesen az elmaradhatatlan Március 15-i Hajókirándulásra és a Pro Facultate Napra ismét számíthattok. Február 22-én pedig a Tanáraink ember közelben újul meg, ahol Erdődy János, Ruszthy Hunor, és Újlaki Tamás lesznek a vendégeink. Téged állandóan mosolyogni látunk, a legnehezebb vizsgák előtt is vidám vagy. Nem volt mégolyán, hogy rosszpasszban voltál? Amíg két kezed és lábad van és helyén van az eszed, kutyabajod nincsen. Amikor 2003-ban motorbalesetem volt és félig leszakadt lábbal ül­ tem az aszfalton, egy pillanatra átsuhant az agya­ mon, hogy egy lábbal, nyomorékként kicsit más, talán kevésbé vidám lesz az életem. Szerencsére életben is maradtam, a lábam is megmaradt. És még mindig könnyebb újratanulni járni, mint mondjuk letenni egy jogelmélet szigorlatot. Mire a legbüszkébb az életben ? Amire igazán büszke lennék, hogyha már benőtt volna a fejem lágya és boldog családi életet élhet­ nék. Azért büszke vagyok, hogy nem kevés év után is még szeretem a munkámat, sikeresnek érezhetem magam. Konkrétan talán a 2000-2001ben általam koordinált „Csöppnyi Szeretet’ szoptatást népszerűsítő társadalmi célú reklám­ kampányra vagyok a legbüszkébb. Őrzöm a Gógl Árpád és Mikola István miniszter uraktól ezért kapott köszönőlevelüket is. Mi a véleményed az egyetemről? Nagyon sok tiszta szemű és tiszta eszű hallgató jár ide. Hogyha tényleg megtanuljuk mindazt, amit nálunk tanítanak, még sokra vihetjük. Örülök, hogy eddigi segítőinken túl, főleg az első évfolyamból egyre többen dolgoznak a rendezvények szervezésén. Mit üzensz a hallgatóknak? Egy Csöppnyi Szeretetet kívánok egymáshoz és tanáraitokhoz. És az életeteken kívül a hallgatói közéletet is ti kell, hogy alakítsátok. Úgyhogy gyertek, segítsetek fellendíteni! P.S.: Köszönöm a rendezvények megvaló­ sításában való lelkes segítségeteket! Antalfi Júlia, Barát Zsófia, Gyökeres Zoltán, Kerek István, Kovács Gabi, Kovács Lóránt, Leipold Diána, Lukonics Eszter, Majoros Gábor, Németh András, Pádár Dávid, Prancz Balázs, Pölös Csaba, Varga Dani, Vass Viki, Ziegler László, és a felsorolás még korántsem teljes! 7. �Hallgatótársunk emlékére... Nádasdi Anita Rozália Zarnócz András V. évfolyamos választották. Hitt abban, hogy nem elég, ha csak hallgató 2005. december 16-án elhunyt a órákra járunk, rengeteg speckolt felvett, a koliskóciai Dundee-ban. Ösztöndíjasként bán rendszeresen több kurzusra járt a tisztségei tanult a helyi jogi karón. Szavakkal nem ellenére is, és "kontárkodott" az önkormánylehet leírni a döbbenetét, ami eluralkodott zatban is. Emberfelettinek tűnik, annyi mindent tett, és az évfolyamon. Ennyi lenne az élet? És a rengeteg Miért..? kérdés. Szóljanak ezek a hozzá kell tenni, többször akartuk, úgy Pál utcai sorok azoknak, akik ismerték, és azoknak, módjára rendesen megverni a piszok vizsga szerencséje miatt. Megszokott volt, hogy vizsga akik nem voltak ilyen szerencsések. előtti nap este még az anyag fele érintetlen volt, és Sokat beszélgettem barátaival, ismerő- tnásnap 4-es vagy 5-ös érdemjeggyel jött ünneseivel, és mindenkinek sok-sok emléke van róla, pelni. Szerintem ez nem csak szerencse. Általámindenkinek mást jelentett. Engem toleranciára, valamelyik történelmi regény olvasása miatt türelemre, a közösség fontosságra tanított. csúszott el a készüléssel, vagy valamelyik tisztsége Ki volt Ö? Az én Andrisom Kecskeméten érettsé- vitte el az idejét. Hihetetlenül sokat tudott gizett katolikusként a Refiben, mert "ott voltak beszélni, viszont nem volt excentrikus, önimádó, lányok" és szerelembe is esett, ahogy az már a jó tudott körömszakadtáig küzdeni az állás­ fiúkhoz illik. Aktív kisdiákként a Csiperót szer- pontjáért, ha tudta, hogy helyes. Nagyon tájékovezte, amire 2002-ben el is vitt. Ez egy nemzet- zott volt, és bár magát konzervatívnak vallotta, közi diákcsere program Kecskeméten, amit min- borzasztó nyitott és elfogadó volt, a konzervatiden évben megszerveznek, mindenféle progra- vizmushoz tapadó negatív attitűdöktől mentes mok során a gyerekek megismerik egymás kultú- ember. Hajnalokig tudtunk beszélni a világról, a ráját, szokásait, barátságokat kötnek. Azért is koliról, magunkról, jövőről. Istenről, a mentem, hogy megismerjem Juditot, akit évekig vallásokról. A jogi tanulmányokon belül is szám­ ,res publica” mellett a szeretett, aki, ahogy Ö mondta szívvel tanította talan dolog érdekelte, a 35„rés meg élni. Mert Andris nagyon is racionálisan pénzügyi jog, a közgazdaságtan. A szakdolgozaműködő férfi volt. Első év végén vizsgaidőszakBotos Katalin tanárnőhöz akarta írni, talán bán azt kellett eldöntenie, indul-e a helyi képvi- könyvelő Édesanyjától hozott pénzügyis-közselő választásokon, vagy egyetemista lesz a követ- gázos véna miatt. Az évfolyamdolgozatát H. kező 4 évben. Kompromisszumos megoldás mei‘goldás Szilágyi István tanár úrhoz írta a helyi született - azokat szerette a legjobban - külsős tag önkormányzati rendszerről. Hitte, hogy lett 2004-ig Kecskemét Város Önkormány- értelmiségiként köteles tenni a rosszabb zatában. Mellette aktív Fidelitas-os volt, és cser- sorsúakért, de nem volt misszionárius típus, a rá kész is. 2002-ben felvették a Szent Ignác Katoli- annyira jellemző aurora mediocritas szerint kus Szakkollégiumba. Következő évben az Ügy- «szel kellett ezért az eszméért is küzdeni. Andris intéző testület diák tagja lett, ahol a fenntartó az az ember volt, akikre nyugodtan lehetett bízni Jezsuita renddel együtt rengeteget dolgozott a bármit, aki ha bírta, megtette, amit ígért, és koliért, és a magyar szakkollégiumokat össze- titkán vállalta túl magát, így mindig állta a fogni kívánó "mozgalom" szervező tagja volt, szavát. Én az életemet is rábíztam, gondolkodás 2004-ben a kollégiumi Diák Bizottság elnökévé nélkül. Többször megtörtént, hogy olyan 8. �tánclépésekre vett rá, amikor kockáztatva is éreztem az életem, de tudtam, nem ejt el. Szabó Marcel tanár úr a gyászmise után azt mondta, hogy képviselt mindent, amiért ezt az egyetemet létrehozták. Szerintem igaza van, de nekem hihetetlen, hogy egy hónapja még olívabogyót dobáltunk egymás szájába, és most valami magasztos eszme zászlóvivője lett. Egy hónapja is az volt, szó se róla, de egy hónapja azt hittük jövőre együtt készülünk a vizsgákra, és a tavaszi skót felföldi túrát terveztük. 2005 májusában épp Piroskánál ünnepeltük a büntetőeljárás szigorlatát, mikor megmondta, hogy elmegy egy évre Dundee-ba jogot tanulni. kicsit kipihenni az elmúlt éveket, magával foglalkozni, és jól megtanulni angolul. A levelei alapján pihent is rendesen, túrázgatott, amire az érettségi óta nem jutott ideje rendesen, bulikba járt, a francia Virginievel és Juliennel lakott együtt, más népek szokásait ismerte meg és kénytelen volt egész nap angolul beszélni. Édesanyja mondta neki, hogy "ennyi pénzből kisfiam, nagyon jó helyekre lehetne elmenni", de rendre azt válaszolta, most rengeteg embert ismer meg, többet nem lesz ilyen lehetősége. Pedig egy-két kivételtől eltekintve szinte minden európai országban járt már, nagyon szeretett utazni. Most végleg elutazott, hitem szerint egy sokkal jobb helyre és társaságba, mennyeien érzi magát, és pár évtized múlva újra olívabogyót dobálunk egymás szájába beszélgetés közben. Kérlek Benneteket, akik ismerték, netán ked­ velték, szerették, igyekezzünk a jelenben élni, tanuljunk meg gondoskodni a kapcsolatainkról, ne legyünk biztosak, hogy a szeretteink. ismerőseink mindig velünk lesznek, és ki tudjuk fejezni, mi is fűz hozzájuk. Adjunk szeretet, türelmet, időt a másiknak, míg adhatunk. Fogadjuk el mások hibáit és erősségeit, éljünk együtt okosan, boldogan. Ahogy Andris is élt. Nem alkuszom Koporsóm fíigg Eger falán, Dózsa vagyok trónomon. Mohácsnál veszett minden tán de magyar vagyok, s nem alkuszom. Vesztes világháború, majd trianoni borzalom: Kárpátokból töviskoszotú; magyar vagyok, nem alkuszom. István és Werbőczy népe égre emelt szemmel kéne mindezeknek ellenére újból járani! Jó Budámat elfoglalták, Habsburg-török rémuralom, három részre szaggathattak, de magyar vagyok, nem alkuszom. Barna, vörös nemzetvesztők, vérbe tiport '56-om, kommunista pártvezetők: magyar vagyok, nem alkuszom! Istenünknek szent nevére, őseinknek emlékére gondolj mindig magyarom! Rákóczimat leverték, hiába volt forradalom: hulltak a magyar leventék, de magyar vagyok, nem alkuszom. Elcsalt, hazug rendszerváltás, millió kisemmizett magyarom, eladósodás, nemzetfogyás, magyar vagyok, nem alkuszom. S nincs eltűnés, nincsen halál, dicsőség vár majdan miránk, csak hit kell hozzá s bizalom! Nagyhatalmak '48-at legázolták boldogon. Csak a lány s az asszony sírhat, én magyar vagyok, nem alkuszom. Magyar vagyok 1000 éve és 500 év szenvedése s bármilyen jövendölése nem tudott elpusztítni! Ilyen volt mindig e nemzet: kemény, szívós, erős, edzett. Magyar vagyok, nem alkuszom! Dawe 9. �Pázmány Péter Kulturális Klub Zicglcr László Ki ne szeretné az izgalmias esti beszélge­ téseket finom bor és némi barapnivalló társa­ ságában? Ez az az igény, amit a Pázmány Pé­ ter Knlturális Klub (PPKK) hivatott kielégí­ teni. Első műsorunkban egyetemünkön oktató kitű­ nő személyiségekkel ismerkedhettek meg köze­ lebbről. Vendégeinket olyan dolgokról faggatjuk majd, mint hogy hogyan kerültek a jogi pályára, mi motiválta őket abban, hogy oktatóként egye­ temünkön maradjanak és természetesen magáné­ letükről, már amennyire ők bepillantást engednek ebbe. Műsorunkat február 22-én (szerda) tarjuk 18 órakor, helyszín az 1-es gyakorló (az elsős előadóval szemben. Műsorvezető: Ziegler László, hostessek: Gémest Csilla, Kukucska Zsófi, Fanjuk Anita. Vendégeink; Dr. Újlaki Tamás 28 éves, a Polgári Eljárásjogi Tanszéken tanársegéd. Főállásban a jeles minősítésű szakvizsga letételét követően bírósági titkár. Sokoldalúnak tekinthető a szakmában, hi­ szen az eljárásjog tudományának és gyakorlatának művelésén túl anyagi joggal is foglalkozik, polgári, illetve társasági jogot is tanít rendszeresen a Károli Gáspár Református Egyetemen, illetve alkalom­ szerűen az ELTÉ-n. Rendszeresen publikál, eddigi fő műve, hogy fia­ tal kora ellenére a megjelenés alatt lévő Polgári Törvénykönyv magyarázatában egy fejezet kivéte­ lével a kötelmi jog általános részét teljes egészében ő írta. Mindezeken túlmenően rendszeres résztvevője a kari és egyetemközi labdarúgó életnek, aktuális csapataival több bajnokságot, kupát nyert meg, illetve érmes helyezéseket ért el. 10. Dr. Erdődy János 1979-ben született és tanársegéd a Római Jogi Tanszéken. 1998-2002 között de-monstrátori tevékenységet folytatott a PPKE JAK Magyar Jogtörténeti Tanszékén és a Római Jogi Tanszéken, majd áttekintő jegyzetet készített a tantárgy anyagából. Ösztöndíjat nyert a strassbourgi Pacuké Internationale de Droit Comparé első szesszióján. 2002/2003-as tanévtől PhD hallgatóként megbízott előadói státuszt ka­ pott a Római Jogi Tanszéken és szemináriumveze­ tést vállalt. 2000-2003 között a PPKE JÁK Deák Ferenc továbbképző Intézet, banki szakjogász kép­ zését végezte el. Dr. Ruszíhi Hunor a budapesti József Attila Gim-náziumban érettségizett, jogi tanulmányait a Páz-mány Péter Katolikus Egyetem Jog és Állam­ tudományi Karán végezte, itt diplomázott 2004ben. Az egyetemi évek alatt tevékeny szerepet vállalt a Kar életében; másodévesként kezdett el az akkori Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéken deBörtönlá tolatásokat monstrátorként dolgozni. ■S' O' szei-vezett; OTDK-n vett részt. Szakmai gyakorlatot végzett ügyészségen, az Előadóművészi Jogvédő Iro­ dában, ügyvédi irodában, dolgozott a BM Beván­ dorlási és Állampolgársági Hivatalban. Jelenleg a Jogtörténeti Tanszék munkáját segíti, főként a vizsgáztatási és az oktatási, valamint szeivezési feladatok területén- ösztöndíjasdoktorandusként. Szenvedélyesen szereti a zenét, 8 éves kora óta tanul hangszeren játszani, és a mai napig rendszeresen fellép könnyűzenei zenekarával. A belépés ingyenes, a műsor után pedig állófogadás­ sal várjuk minden kedves vendégünket. További műsorainkba szándékunk szerint közéleti személyiségeket, egyházi vezetőket és egy'etemi éle­ tünk meghatározó alakjait fogjuk meghívni. Február 22-én tehát minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! �Complex Jogtár A legteljesebb magyar és európai jogi adatbázis ^«»9» jkVa’ PA*«*** COTC^^'-®* C iftV'''LÎlO** SX»*«*’ Most érdemes áttérni! AJÁNDÉK Thomson DivX asztali DVD lejátszó minden új előfizetőnek.* *Aj CornpLcx Jogtár* c^itUsr» 200^ eKtàhvr 1 a à tf«cember 20. töi&tt. ntoB^ www.jogtar.hu complex KJK-KERSZÖV JOGI ÉS ÜZLETI KIADÓ KFT, 1S18 Budapest. Pf. 101 •Telefon; (36-1) 464-5656 •Tetefex: (36-1) 464-S6S7 www.comptex.hu, www.jogtarJiu • E-malkugyfelszotgstat^jk-kérsiOv.hu több mint kiadó Szakmai partner �Vers Ima Magyarországért Jókai Anna Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörből vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog. (csitt, csak csendesen, ne kiálts, mormold csak, mormold az imát) Öregisten, Nagyisten ha Te nem, ki segítsen? Sovány lakomára nohabort kínáltak s akik ezt megitták bódultakká váltak. (... csak csendesen, ne siránkozz, halkan szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten érted sóvárog ma minden akik hortyognak szanaszét vagy éberen vigyáznak síkos savas eső alatt biz egyformán áznak. (... csak csendesen mind aki lázad, báránybőrjelmezben figyelik a házad) Öregisten, Nagyisten erősíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szőre hullik. (... csak csendesen, nem használ a lárma mostohaszülők közt még árvább az árva) Öregisten, Nagyisten 12. más remény nincsen mint igazad, kegyelmed hogy Te szabj végül rendet maradék országnak adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön gyilkosává válni haza kell találni! (... csak csendesen, mert vád alá vesznek, jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Oregisten, Nagyisten nem hoztak, de vittek a vak lóra azt hazudták bátor suba alatt kupec lett a pásztor k műdalokkal altat nejlonfurulyája dagonyáztat minket langyos pocsolyában. (... csak csendesen, ne élvezd a táncot, csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk hegyeink elcsórták, eladó a rónánk fulladunk a füstben a folyónkban cián sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten­ hiány mértékadó értelmiség minden mérték nélkül! hóhér a halottal cinikusan békül dús szobákban álparasztok a búzát égetik ők nem harasztot melósvezér nyüszít, uszít munkásember helyben fiit itt a hajléktalant rendőr verte shoppingcenter országszerte mocskos pénznek nincsen szaga gaztól rabolt s gaz lett maga és a művész? búsan kérded megvették a tehetséget sirasd őket Ősi Anya zsoldospénznek sincsen szaga. (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni, végtelen időben mindenkit megtérni) �Öregisten, Nagyisten kit kövessünk s kit nem? Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd hisztériát űzz el indulatunk meghagyd a reánk szabott leckét beteljesíthessük gőgösek se legyünk kétségbe se essünk nácitudat, bolsitudat csak álarc a Szörnynek egyképp meggyötörtek lám egymásra törnek gonosz század elment nehéz évek jönnek melegítsd eszünket, okosítsd szívünket, biztass hogy a testvérharc megszűnhet göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe édes hazánkat annak is kellős közepébe a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke... Annyi gyalázatos koron át őrizd meg számunkra misztikus koronád. (... csak csendesen, akinek füle van, hallja, a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten mit akarjunk s mit nem: törvényed vezessen hogy e kis nép oda ne vesszen át ne lyukadjon helyünkön a térkép ki ne radírozzon a világi lét végképp serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét kend meg könnyektől elhomálylott szemét küldd le a magasból újra e véres-veres földre tartsd köztünk szellemét most és mindörökre. (A Születés előtt túl hosszú volt az Advent - hiszen az életünk hovatovább ráment mielőtt nem késő. Te mondd ki az Ament.) 13. �Gasztrokultúra Coffeeshop Budapesten!? Kovács Lóránt Vajon Magyarországon is lehet már nyilvánosan, esetünkben illegálisan. .hallucinogén anyagokat” kapni, vagy csak elhallgatták előlünk a Btk. módosítá­ sát? Kíváncsiságunk nem hagyott nyugod­ ni bennünket, így utánajártunk, mit is rejt e név magában... Aki a Kálvin téren száll le a metróról, bizonyára szembetalálkozott már az új hely plakátjával, amin kávék és bagel-ek vannak, így sejteni lehetett, hogy nem egy amszterdami bolt kihelyezett üzletéről van szó. Igaz, a belvárosban már sok kávézó van, de a Starbucks magyar változata még hiányzott. (Bár a Nyugati mellett már nyílt egy hasonló California Coffee Company de erről majd a későbbiekben...) Várakozásunk valamennyire beigazolódott: új irányvonalat képviselő kávézó nyílt a Múzeum körúton. Aki rohan és nincs ideje (vagy kedve) beülni egy feketére, de a fáradtság mégis arra ösz­ tönzi, hogy kávéval dobja fel a napját, ugyanúgy megtalálja számára megfelelő italt és helyet, mint aki egy meghitt beszélgetésre vágyik. Az italokra semmi kifogásunk nem volt. Olyanok voltak, amilyenre vágytunk (könnyen lehet, hogy csak pont eltalálták ízlésünket). Az ételek jól illeszkednek a coffee-to-go stílushoz (bagelek és társai), de szerencsére nem az eddig megszokott gyorséttermi hagyományokat követik. (Egyetlen apróság, hogy a süteményeket eredeti néven írják ki, és ehhez magyar változatot társítanak, ami kicsit megtévesztő lehet). Összességében olyan hely, ami jól illeszkedik az egyetemi élethez; könnyed beszélgetésre alkalmas hely, az árai nem vészesek karunktól pedig szinte karnyújtásnyira van;) I4, Italok: Ételek: Kiszolgálás: ■w Árak: Összességében: i �Hightech Nokia N-70 - Van új a nap alatt?! Nagy Tamás Megláttuk, megszerettük, kipróbáltuk (majd még jobban megszerettük :) és most fájó szível veszünk búcsút tőle! Egy beszélgetés során kezünkbe került ez a készülék. Tetszetős külseje miatt egyből fel­ keltette az érdeklődésünket. Valamelyik korábbi típusaN70 ra mintha emlékeztetett volna, de később rájöt­ tünk, hogy legfeljebb csak / külsőleg. Nagy kijelző, 1 plusz egy kamera hozzá... I’ vajon milyen képet csinál? Nem csalódtunk: ahhoz i képest, hogy telefonba épített kameráról van szó, min- 1 den várakozást felülmúlt! ( Egy 2 megapixeles kamera l van beépítve a hátoldalába, jí A 20szoros (digitális) nagyi- i) tási lehetőség és a vaku csak i) i1 hab a tortán! Akinek nem len­ ne elég egy kamera, az nyu­ godtan használhatja az előla­ pon található társát, igaz azt inkább videotelefonáláskor célszerű használni. 4 qhi Á telefon készítői mindent & 7pqrs megpróbáltak megtenni annak * + érdekében, hogy minél jobban szórakoztassuk magunkat használat közben: rádió, MP3 lejátszó, 3D játék (tudom, térbeli dolog max. építőkocka lehetne, de komolyan így nevezik...). Persze azokra is gondoltak, akik a telefonnal nem csak szórakozni akarnak, hanem esetleg a telefonáláson kívül- másra is szeretnék használni. Naptárában megadhatjuk napi teendőinket, jegyzeteket készíthetünk, nehogy valamit elfelejtsünk (születésnapok * esetében kifejezetten hasz nos!), olvashatjuk leveleinket vagy K XHTML böngésző segítségével 'd felléphetünk az internetre. Gondoltuk, a Nokia weboldalán II I, megnézzük, mit hagytunk ki a || '.1 tesz-telés folyamán. „Létrehozha3J tunk zenével kísért diavetítést. '■ t Tényleg? Lássuk! Őszintén szólva '1 ez a kezdőknek nem lesz könnyű L11 falat, de meg lehet vele birkózni, k i I Összességében nagyon pozitív ,1 benyomást keltett, főleg a fényképek miatt. Persze nem elvetendő a videotelefonálás része sem, de mivel az nem annyira elterjedt még (habár a lehetőség már megvan rá a szerk.) egy esetleges telefonvá­ def 3 1 I 2 abc sárláskor nem fog döntő mno 6 I módon befolyásolni. 5 jkl NOKIA Nseries Köszönet az I-Phone-nak a tesztelési lehetőségért I C Btuv 0 4 « További információk: www.i-phone.hu 15. �Valentin-napi versek Az irracionalitás szereleme Az irracionalitás vagyok, Kereshetsz számokkal. Mérhetsz műszerekkel. Megérinthetsz kezeddel; Nem találsz! Mert afölött vagyok. Az élet, Egy többlet. Ahová nem hallasz, Ahová nem látsz. Érintheted lelkem, Asztrálfényt ver vissza testem. Csillagokat láthatsz nappal, Szétszóródva zizegve. Összeölelkezve! Rendszerem túl van a rendszeren, Szerelmem nagyobb a szerelmen, S ha beszélsz velem, Magamévá teszem szavad, S lelked belémolvad. Kiélhetetlen szerelem! Egy perc és elhiszed. Én idő felett lebegek! Magas sóhajodtól - a végek rengenekS nevetéssé válik az érzésen. Afölött is Úr vagyok: változtatok, Siklyos kéj, sikamlik a szél Én viszem a hangot. Te a dallamot, Ha csókolsz számba. Én oda is beleharapok. Füled meghallja a mennyet. Mennyei szavaim hatolnak, S érezheted azt. Minden helyett; Most látod; - Én így szeretek!!! Thaly Krisztián Florentin Valentin sanzon Vakon jár az idő, Almokban kószán ténfereg. Ropogtatja csontját az állandóság. Nem futhatok el? Állok inkább...Önmagámban hova mehetek? Talán elengedsz, vagy megtartasz örökre. Derűbe merengve halkan dúdolunk, Ingaként lógunk nehezékkel lábainkon. Álldalak úgy, mint csak én tehetem Arcod lesz utolsó képem, mit elémrajzol képzeletem Kiáltok amikor csak akarok...Örökké Tiéd maradok! Ravasz kíntól gyötörve vagyunk, Engem Te kísértesz, téged senki. Sárának András 16. �Valentin napi versek Szerettél már úgy...? Szerettél már úgy. Hogy ujjaddal összcráncoh homlokod húztad szét, kívántad, bárcsak a fejedből az ő képe illanna így szél? Mert pihennék viccelnél, s nevetnél, élnék újra már Hisz a beléd ivódott kép, s érzelem széjjeltép már. Mert mar, szívbe, húsba, lélekbe hatol Az emlékkép mindenhova behatolhat! A szerelem, mit egykor, s ma érzel. Nagy lánggal, óriási kemencében ég el De az emberi szív csúf, csalfa. Mert a szerelem lelked kemencéjében: kifogyhatatlan. Te meg csak szenvedsz. Attól, mi egykoron örömet szerzett S közben gyűlölet után epekedsz Mert akkor tán könnyebb lenne őt feledni, A képét elmédből, lelkedből, szívedből kiűzni. Szemed megérzi, szíved megérti: Törékeny lelked csalódás éri! - nem először, s nem utoljára Elméd, kevés sikerrel, kéri: Feledd! Volt idő, élet előtte is! Lesz idő, élet utána is! És mégis, reményed a ködös reménytelenséget kémleli A remény kerekét lehet-e megállítani??? Hogy téged tovább vigyen a csalfa úton, nehéz megakadályozni. Jön hát a kérdés: mit illene megválaszolni Mi legyen hát e veszendő, halandó. Az értelmetlenségben értelmet kereső, Az érzéketlenségben érzékiességet kutató Kies lelki pusztákon tengődő Vergődő, ide-oda csapódó, A remény csalfa mezején ballagó, Múltbeli hibákat kereső, önmarcangoló Emberrel???; kinek lelke lángoló. Elméje folyton folyvást fogadkozó: 'Szerelmes, én biz' többé nem leszek!' Egyszerre vágysz: gyűlölni s szeretni E kettőt kegyetlen mód, egy kemencében sütik ki! Vágysz a mindennapi kínoktól megszabadulni Emlékek kínjától, kínos emlékektől Melyek evésben, ivásban, alvásban gátolnak. Lélegezni nem hagynak, fojtanak. S közben észre sem veszi, A nagy varázsló: az idő, őt megvicceli Hisz egy nap arra ébred: Már nem az ő képe az, mi éltet, ... mi levegővételre késztet... Szerettél-e már úgy. Hogy a fájdalom felőröl? S elméd, a gondolatba már-már beleőrül. Hogy ő tied, nem lehet. Ha őt magadénak hitted is, egy kis időre A valóság belekukkant látcsöved végébe. Budapest, 2005. november 20. Komáromi Noémi Lassú dal Egy lassú dal, egy lassú érzés; Lassú szerelem, lassú végzés. Az ütem fékez, egy hang énekel; Lassan! Csak lassan érlek el... Lassú most a gitár húrja; lassú a dobogás, lassan búgja; a lassú érzés lassú dalát; lassú dalhoz az élet szavát; Lassan! Csak lassan Születik komoly kérdés; S a lassú dalban együtt jár a válasz és az érzés. /2004.10.11./ Pozsgay-Szabó Péter 17, �Sport ICindl Gabriella Hutflesz Krisztina Kindl Gabriella a Dunaferr kézilabda­ csapatának játékosa. Mohácson kezdte a pályáját, majd Pécsre, Győrbe igazolt, innen került Dunaújvárosba. Jelenleg a többszörös magyar bajnok Dunaferr alap­ játékosa. Gabca, mert aki ismeri így hívja a Dunaferr 186 cm magas balátlövőjét, 1979. szeptember 15-én született Mohácson. A kézilabdával is itt ismer­ kedett meg 10 éves korában, de ekkor még sok más sportág mellett (röplabda, kosárlabda, atlétika) hobbyként űzte Oszlár Ferenc kezei alatt NB/II-es szinten. Mohácsról a gimnázium második osztályában Pécsre igazolt, ahol a pécsi serdülő csapat mellett kettős játékengedéllyel még a mohácsi együttesben is játszott. Egy serdülő torna alkalmával pedig a Győri ETO is felfigyelt rá, és bár nagyon szeretett korábbi csa­ pataiban játszani, útját Róth Kálmán megkere­ sésére Győr felé vette. Innentől már minden erejével a kézilabdára koncentrált. Bár fiatal volt még, mikor a Rába-parti együtteshez került, szülei maximálisan mellette álltak, és hagyták, hogy lányuk maga döntsön jövőjéről. Gabca hamar hozzászokott az önálló élethez, ehhez persze a Győrben kialakult közösség is nagyban hozzájárult. Ő pedig élt az élet adta lehetőséggel és fél évvel érkezése után az ifi mellett már a felnőtt edzéseket is látogatta és szépen lassan az pedig egy sportoló mindig azért dolgozik, hogy győzzön, de nekik akkor minden erőfeszítés ellenére sem sikerült. Jól érezte magát Győrben, 2003-ban mégis elhatározta, hogy váltani fog, méghozzá Magyarország kézilabda-történetének egyik legsikeresebb klubjához, a Dunaferrhez igazolt. Dunaújváros méreteinél fogva sem olyan nyüzsgő, mint Győr, de az emberek kézilabda szeretetét Gabca ^ttes alapembere lett. pécsi SCrdülŐ CSaORt mellett iránti is kiemeli. Minden­ A felnőttben eleinte imi hol megismerik őt csak néhány tárnakcttOS jatckcngcdcllycl j5 és csapattársait és dásnyi lehetőséget még a mohácsi együttesben is játszott nem telik e! nap. kapott, később viszont már mind támadásban, mind védekezés­ hogy ne hallana pár kedves szót az emberektől. ben csapata erőssége lett. Állítása szerint nehéz Persze a legfontosabb, hogy a sok második hely volt feldolgozni, hogy szinte már elkönyvelten után, végre aranyérem került a nyakába, mind a ezüst lányok voltak, hiszen sem itthon, sem bajnokságban, mind a Magyar Kupában (2x nemzetközi szinten nem tudtak a csúcsra érni. magyar bajnok ,és MK győztes a piros-fehér 18. �együttessel). A legutóbbi szezon sajnos nem úgy alakult, ahogy azt várni lehetett, hiszen Kulcsár Anita tragédiája és a sorozatos sérülések igencsak visszavetették a csapatot, de a lányok hihetetlen összetartásról tettek tanúbizonyságot és minden ellenére végig nyitott volt a bajnokság és a Magyar Kupa sorsa is! A 2005-2006-os szezonnak pedig egy jelentősen kicserélődött újvárosi csapat vágott neki a küzdelmeknek, ahol a mindig mosolygós 13-as közreműködésével nem lehet más a cél, mint a bajnoki cím visszahódítása. Végezetül pedig mást nem tudok elmondani, mint, hogy Gabca méltán lehet példaképe bármelyik gyereknek, nemcsak sportolóként, de emberként is. Remélem, hogy ez a pár gondolat, amit most megfogalmaztam róla segített, hogy az olvasó kicsit jobban megismerhesse. Aki pedig személyesen is szeretné megtapasztalni kedvességét, az látogasson el egy Dunaferr vagy válogatott meccsre. Biztos vagyok abban,hogy nem fog csalódni! 7 i' • �Vad Fügefa Imádkozni jó! Sáhó Eszter „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6) Azt mondjajézus: éhezni és szomjazni kell az igazságot. Már megint egy olyan feladat, ami annyira megfoghatatlan. Persze, hogy mindenki keresi az igazságot! Miért kell ezt külön kiemelni? Jézus úgy érezte, hogy fel kell rá hívnia az emberek figyelmét. Legtöbbször a közhely­ mondatok között sínylődik igazságkeresésünk is. El kellene ebből a helyzetéből mozdítani, mert a nyolc boldogság egyikét sem a Biblia papírlapjára szánta Jézus, hanem az életre! De hogyan lehetne ezt konkréttá tenni? Mikor számítunk igazságkeresőnek? Imádkoznunk kell. Ez az az idő és tér, mikor meg tudjuk beszélni a Jóistennel, hogy jó úton haladunk-e vagy sem. Sokszor szeretnénk Őt faggatni, mikor valami rossz ér bennünket, hogy miért így tötént, miért pont velem, miért pont most stb. De általában esélyt sem hagyunk Neki arra, hogy válaszolni tudjon, mert nem ülünk le imádkozni; egyedül és csendben. A két mód aláhúzandó, mert csak egyedül és csak csendben lehetünk képesek az elmélyedésre. Ha őszinte válaszokat, útbaigazítást várunk Istentől, nekünk is őszintének kell lennünk. Ott állsz az Úr előtt, tudod, hogy mindent tud rólad. tudod, hogy itt nem 53-ikertelhetsz”, hogy egyenesnek kell lenned; EZ MAGA AZ IMA! Tudatosítanunk kell, hogy kivel állunk szemben. Ő teremtett minket; ilyeneknek, amilyenek vagyunk. Ezért a félelemnek nincs és nem is lehet helye az imában. Azok vagyunk, aminek Isten előtt érezzük magunkat. Ha félelemmel vagyunk teli, ezt az érzésünket is nyugodtan tegyük az oltárra. Isten majd kezd vele valamit. Meglepő dolgokat tud művelni, bízz Benne! 20. Az ima bármilyen formát ölthet. Ne gondoljuk, hogy csak akkor imádkozunk, mikor templomban vagyunk, vagy a Miatyánkot mondjuk. Persze ezek is segítenek, és ne feledjük, a Miatyánkot maga Jézus adta a kezünkbe. Milyen jó érzés, ha belegondolunk, hogy ugyanazon persze a fordítás miatt eltérőszavakkal fordulhatunk Atyánkhoz, amelyekkel annak idején a Fiú tette. Az egyéni imát kiegészíti a közösségi ima. Felemelően nagy élmény olyanokkal imádkozni. akiket szeretünk. Mi a Vad Fügefán egy alkalommal sem hagynánk ki, hogy együtt álljunk az Úr elé. Mindenki persze csak ha akarjaa benne levő gondolatokat csak úgy, ahogy jönnek, kimondja. Bármit, bármilyen hosszan, őszintén. Mikor befejezi. Ament mond, és akik körülötte állunk, mindannyian újra Ament mondunk. így mindenki imádkozik a többiek kéréséért, és együtt mondunk köszönetét is. Általában körben állunk, középen egy kis gyertya jelenti a fényt, és a Szentírás kézről-kézre adásával mondjuk el azt, ami egyébkén magánügy, amit nem mondanánk el senkinek, de itt el lehet! Mi így próbáljuk meg teljesíteni Jézus kérését. �Vad Fügefa Lelkigyakorlat Fülöp Emese Nem a sok tudással lakikjól és elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat bensőleg érzékeli és ízleli." Lqyolai Szt. Ignác 33 1 Lelkigyakorlatról mesélni sosem könynyű... Látszólag, külső­ leg egy lelkigyakorla­ ton tulajdonképpen semmi különös nem történik. A valódi tör­ ténések, változások a résztvevők lelkében ( mennek végbe. Idén ősszel három napot töltöttünk Tahiban, a r Szív Lelkiség! Köz­ pontban, a Jézus Szíve Népleányai Társaság lelkigyakorlatos há­ zában. Két nagyon erős , j élmény ért ezen a hét­ végén. Az egyik a csendhez. az egyedülléthez köthető, a másik pedig a közösséghez, az együttléthez. A Szent Ignác féle lelkigyakorlatok lényege a CSEND. A csend, ami körülvesz, kizárja a külvilágot és befelé fordulásra int. Befelé és Isten felé fordulásra. Hogy válaszolni tudjak a kérdésre: Ki nekem az Isten? Milyen az én Istenem? A csendben egészen egyszerű és egészen megdöbbentő válaszok tudnak születni. Hogy Isten a Teremtőm, aki szeretetből és szeretetni alkotott. Isten a Megváltóm, aki az életét adta értem, és ezzel az életem mérhetetlenül értékessé tette. Meg hogy Isten a barátom, aki feltétel nélkül bízik bennem és csupán ennyit vár cserébe tőlem is. S»1 M Nagyon fontos volt számomra, hogy ezt a csendet nem egyedül éltem meg. Ott volt velem a közösség. Néhányukat régóta és jól ismerem; van, akivel még csak egyszer-kétszer beszélgettem. Mindenki más vágyakkal, elvárásokkal, más lelkiállapotban jött. Mégis egység volt köztünk. A közös imák, megosztások, a nagy séták és beszélgetések mind ezt az egységet erősítették. Ezt a csendet és ezt az egységet próbáljuk áthozni a fogunkban tartva a mindennapokba. ebből próbálunk megmutatni valamit a szerda esti találkozásainkon, hogy mind többen 21. �Irodalom Elfeledett Művészet Teleki Levente Vajon hány olyan rendkívüli emher élt már az évszázadok hosszú során világunk­ ban, aki soha nem vagy csak jóval halála után kapta meg a neki tehetsége és életműve miatt egyébként járó elismerést? Pedig is­ merjük el, ez az, amire valamilyen formá­ ban mindannyian vágyunk: megbecsülés és elismerés. A következőkben egy ilyen méltatlanul elfeledett, azonban kiemelke­ dően tehetséges személyiséget szeretnék röviden az olvasó figyelmébe ajánlani. Komjáthy Jenő a szomorú életutakban gaz­ dag magyar irodalom egyik legtragikusabb sorsú költője. A 19-20. század fordulójának meg nem értett költőnemzedéke talán legtehetségesebb tag­ ja volt. Mindössze harminchét évet élt, egyetlen verseskötete a halálakor jelent meg. Életének leg­ nagyobb részét vidéken, többnyire kicsiny falvak­ ban töltötte, ahol csupán ellenségességgel és kor­ látoltsággal találkozhatott. A szellemi élet min­ denkori fellegvárába, Budapestre csak néhány­ szor jutott el. Ennek ellenére volt képes maradan­ dót alkotni. Költészete egészen egyedi, nem könnyű hozzá hasonlót találni a magyar iroda­ lomban. A sajátosan filozófiai hangvétel, a min­ dent meghatározó élet- és hazaszeretet mindvégig jellemezte verseit. Halála után egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a későbbi Nyugat költőóriásai, így például Babits Mihály, Kosztolányi Dezső felismerjék a művészetében rejlő hatalmas értéket. Azonban a mai napig nem a neki kijáró helyen szerepel a köztudatban és tankönyveink­ ben. Komjáthy Jenő: Margit húgom emlékkönyvéhe Légy tiszta, mint a hó és forró mint a tűz. Mint Vénusz lángoló és mint Diána szűz; Erős, miként a szírt, mint a galamb, szelíd; Tudj és szeress és csak a szeretetbe higgy; Csapongj s figyelj, légy óvatos, mégis merész. Hitednek szárnyait kormányzza kétkedés, S fakadjon eszményhitből minden kételyed. Csalódás edzze, erősítse hitedet; Vidám, mint a pacsirta, szorgos, mint a méh. Szárnyad pillangóé, de szemed a sasé. Napod unalmait izzítsa képzelet; A földön járj, s az égbe ringasd fejedet; Gyanakvó légy a rossz, bizalmas jó iránt. Szív tengerén hajózz, de szabjon ész irányt; Hajtóerőd az érzelem s kormányosod A messzelátó, mindig éber öntudat; Csak boldogítni és ne boldogulni vágyj. És boldogságod lészen épp e tiszta vágy; Áldozd fel önmagad, önzetlen-nemesen, S kikért föláldozád, úr léssz a szíveken. Úrnője léssz, kinek tekintetét leséd. 22. Lényed kiterjed, fényét messze hintve szét. Egyéniséged megtagadva nemesül. Körötted minden fölragyog s meglelkesül: A szeretet hatalma áldott és szelíd. Eltörli a világnak minden bűneit; Szeresd a hont! - De hisz ezt mondanom se kell! Fokozd hát e szerelmet még magasbra fel! Szeresd atyánkat és minket, testvéridet. Szivünkbe önts reményt, gyulassz magas hitet: Szeresd az embert! És csupán embert keress! Az örök emberi lehet csupán nemes; Szeresd a költőt! Ne tégy, mint a többiek. Ne legyen a szived olyan sivár, rideg; Szavában új, dicsőbb világot kelni láss: A költészet vallás s a költő Messiás! S ha mindezt megtevéd, ne félj te semmitől, Ragyogva élsz tovább, bár minden összedől, A nő tebenned Ideállá magasul. Halandó volt előbb, most halhatatlanul! �Pázmányonline Túl a Tízmilliomodikon! Loci Tavaly még csak egy gondolat volt, idén már valóság! És ez még nem avége! Terve­ ink szerint a tavaszi félévtől a www.pazmanyonline.hu végre elérheti rendelteté­ sét... Másfél évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy karunkon igen rossz (főleg a levelezés) hallgatók tájékoztatása, szinte semmilyen információ nem jut el hozzánk időben. Ezt két dologgal lehet ha­ tékonyan orvosolni: (elektronikus) hírlevél kül­ désével és honlap létrehozásával. Neki is álltunk többen elkészíteni ezeket, kisebb-nagyobb siker­ rel. Ez úton szeretnék köszönetét mondani dr. Nyéky Boldizsárnak, Kerek Istvánnak, Teleki Lacinak és Prancz Balázsnak a segítségért! Remé­ lem az elmúlt évben némi javulást éreztetek ezen a területen:) A hírleveleknél technikai akadályba ütköz­ tünk, ezért egy ideig akadozott a működése, de mára sikerült áthidalni a felmerült problémát, így most már minden gond nélkül tudok levelet küldeni közel 2000 hallgatónak! Ha kaptok ilyen e-mailt, ne nyomjátok meg egyből a delete gom­ bot, hanem olvassatok bele, hátha számotokra is értékes információt tartalmaz a levél! (Ha még nem kapjátok, de szeretnétek, akkor küldjétek egy levelet az info@pazmanyonline.hu címre feliratkozás tárggyal. Ha nem szeretnétek kapni, akkor hasonló módon cselekedjetek, csak a tárgy­ hoz leiratkozást írjatok.) A Webes felületet két nagyobb részre bontot­ tuk: egyik a karunk számára, (www.pazmanyonline.hu); a másik pedig az egész egyetem számára készült: www.pazmanydiak.hu. Az utóbbi olda­ lon olyan információkat jelentetünk meg, ami mindegyik kar hallgatójának hasznos lehet: pá­ lyázatok, ösztöndíjak, albérlet meghirdetése. Ez a része kicsit kiesett a látogatási körön, így változ­ tatni kellett. Most a két oldalt egyesítettük és egy kicsit átformáltuk. Büszkék vagyunk arra, hogy egy év alatt több mint 65 000 látogató érkezett az oldalunkra és ők összesen több mint 11 000 000szor (azaz tizenegymilliószor!) nézték meg! Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a mostani weblap mennyiben lett más, mint a korábbi változatoktól? Röviden: mostantól mindent egy helyen találhat­ tok meg! Kicsit bővebben; felkerültek az albérlet hirdeté­ sek, pályázati és ösztöndíj lehetőségek és ha minden jól megy, akkor hamarosan munkalehe­ tőségekről is tájékozódhattok. Nagy lépésnek számít, hogy létrehoztuk az ítélet on-line kiadását. A korábbi számok anyagát tartalmazó archívum mellett terveink szerint naprakész be­ számolókkal állunk majd mindnyájatok rendel­ kezésére. így már nem csak havonta egyszer a nyomtatott újságból értesülhettek az egyetemmel kapcsolatos eseményekről, hanem „percrőlpercre” a neten is. Amire pedig Téged is kérünk; ha bármilyen ötleted, javaslatod, véleményed van, nyugodtan küldd el az info@pazmanyonline.hu címre, hogy megfelelő irányba tudjuk továbbfejleszteni a weboldalt! Jó klikkelést! 23. �Filmajánló Kontroll - avagy, fény a (metró) alagút végén Ablonczy Zsuzsanna Tegnap, ahogy a metróra vártam, kirázott a hideg. Naná, hogy megborzongtam a tudatra, hogy valami elvetemült esetleg a sínek közé vethet! Naná, hogy a Kontroll miatt! A történetet nem hiszem, hogy sokaknak be kel­ lene mutatnom, de hogy mégis megtegyük amit meg kell az ilyen filmajánló-szerűkben: a hűdenagyongazdagdemégiséletunt srác bkv-ellenőrként tengeti mindennapjait s kollégái társaságá­ ban kalandosabbnál- kalandosabb ellenőrzések­ ben vesz részt, megédesítve ezzel mindannyiunk napjait. Persze, hogy mégse legyen ilyen egyszerű az élet egy rejtélyes sorozatgyilkos és egy medve­ ruhás lány is feltűnik a sínen...ööööö akarom mondani a színen... De, hogy nehogy valakinek az jöjjön le ebből, hogy a Kontroll propagandafilm a bkv-ellenőr szakma népszerűsítésére, megsúgom: nem az. Az első 20-30 percből rögtön kiderül, hogy az elle­ nőr élete nem fenékig tejfel. Ha pedig valakiben olyan érzetek támadnának e sorok olvasása köz­ ben, hogy Antal Nimród filmje egy újabb „hű de nagyon magyar, de tulajdonképpen nem szól semmiről” film, annak is megsúgom: nagyon nem az. Mármint magyar hát, hogyne volna az, ami viszont a sztorit illeti, na az van neki. Persze nem feltétlenül derül ki az első percben. Ezért ne álljunk fel egyből rosszallóan bosszankodva és azon gondolkodva, hogy ugyan hány üveg sört vehettünk volna a jegy árából. Végig kell élni a kalandot Bulcsúval (Csányi Sándor), hogy megértsük mit is akar (amit persze ő sem tud meg a film végéig). Nem bonyolult a mondanivaló -a mindenkire felszabadítóan ható önálló felis­ merés öröme és a poéngyilkos megtisztelő cím el­ kerülése végett most mellőzném a csattanó-mon­ danivaló kifejtését, de enélkül is bizton állítha­ tom: mindenki így vagy úgy, de fel fogja ismerni: ez a film valószínű, szól is valamiről. Ha mást nem is, de legalább metróhasználati oktatófilm­ ként fogjuk fel. De az is lehet azon sok és sok met­ rófelhasználó egyike közé tartozunk, aki e film 24. hatására pici, ám sötétedéssel egyre erősödő szo­ rongással a lelkében álldogál, az egyszeri metró aluljárójában: „Mi van, ha én is?...Ha engem is?:., oda a mélybe?...Még mielőtt? .... mielőtt.... mie­ lőtt.... na! mi is?„ ...Hát igen. Mi is az a még mie­ lőtt? MI előtt? Van- e ennek értelme? Félni a sö­ téttől? Csak mert sötét? És amiben élünk? Nem sötétebb az is mint valami más, nem annyira sötét? Ha valaki most a sötét - nem sötét kanti hatást tükröző megközelítése miatt tántorodna el a film kikölcsönzésétől, pusztán ezért ne tegye. Nem ilyen bonyolult a képlet. Sötét- nem sötét, fekete-fehér, mindenki azt gondol bele ebbe a filmbe amit akar. A Kontroll pusztán egy új utat villant fel: lehet még jó filmet csinálni hétközna­ pi történetből na meg persze a hozzáadott - a köz igényeit kielégítendő- néhány akciófilmes, üldözős, rohangálós jelenettel. És mi lehetne a végső konklúzió? A Kontrollt lehet szeretni, lehet nem szeretni, de azért nem árt ismerni, hisz ki ne érezte volna legalább egyszer életében hogy el kell menekülnie a világ elől? És ha épp nem volt más, hát beszaladt a koszos, sötét aluljáróba. Na jó, annyira talán azért még nem volt rossz a napja senkinek. Antal Nimródnak legalábbis bizonyára nem volt e film forgalomba hozatala óta, hisz első nagyjáték­ filmes próbálkozásával azóta is szépen menetel a diadalúton {csak néhány ezek közül: Chicago-i Nemzetközi Filmfesztivál JBdíja, Pados Gyula operatőr nyerte meg az Ezüst Kamera 300 díjat, a Kontrollfilm két alkolójAt ií díjazta a KoppenháM-i Nettizítközi Fiimfisttivái és még somlhalnAni. ). persze nem lenne teljes a film idegtépő, mikorleszmárvégeafeszültségnek hangulata az alvilági zene nélkül. amiért pedig a NEO együttesnek köszönhet a rendező és persze a mi idegrendszerünk is. A film elindít egy úton, vagy ha nem is, legalább átsuhan az agyunkon a gondolat: lehet hogy, keresni kellene a fényt. Már csak az a kérdés, hogy melyik fény felé szaladunk az alagútban... �Áz Orfeum - Múlt és jövő találkozása Radich Orsolya Az 1. világháború kezdetéig az Operett Színház épületben orfeum működött. A háború kitörésekor a "szórakoztató-palota" bezárt, az orfeum aranykora véget ért, s ezzel együtt az a nosztalgikus korszak is, melyet később úgy emlegettek, hogy "a boldog békeidők". 1923-ban Budapest vezetése úgy döntött, hogy az operett kapjon saját otthont. A Fővárosi Operettszínház megnyitásával a magyar fővárosban is megkezdődött az "Ezüst Operett" korszaka és az operett műfaja a Népszínház és a Király Színház után egy új és végleges otthonra talált. A színház története során mindig legfőbb szempont volt a klasszikus operett hagyományainak ápolása és modern művészi megoldások által való n gazdagítása. Budapest - Bécs mellett - az operett fővárosa, s bárki könnyedén meggyőződhet a minőségileg magas operettszínvonalról. Működését olyan legendás hírű művészek fémjelzik, mint Honthy Hanna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, vagy a mai napig is fiatalokat megszégyenítő lendülettel parádézó szubrett, Oszvald Marika. A hatvanas évek közepétől kezdve a színház sokoldalú társulata rendszeresen, s nagy sikerrel musical bemutatókat is műsorára tűz, hogy csak néhányat említsünk; Hello Dolly!, West Side Story, Kabaré, Őrült nők ketrece. Valahol Európában, Elisabeth. A mai Operettszínház épülete Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján 1894-ben épült. 1999 és 2001 között zajlott az épület teljes rekonstrukciója, melynek keretében a legkorszerűbb európai szín­ padtechnikát telepítették, egyben visszakapta eredeti gyönyörű ornamentikáját, a nézőtér pe­ dig korábbi emeleti páholysorát, a nézőteret pe­ dig továbbra is a gyönyörű százéves csillár ra­ gyogja be. Ma a színház 917 férőhellyel rendelke­ zik. Bár mostanság az új generációnak köszönhetően (Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, a 33'.sztárházaspár” Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra, és még sokan mások)az egykori orfeumot szinte csak musical sikereiről ismerjük a 2004.január 23-a óta folyamatosan műsoron lévő, 185 előadást megért Rómeó és Júliáról, vagy a 2005-ös Tavaszi Fesztivál keretében bemutatott Szépség és a Szörnyetegről - érdemes figyelmet szentelni néhány klasszikus darabnak is. A 2005/2006-os évadban olyan örök érvényű Kálmán Imre darabok is műsoron vannak, mint a Marica Grófnő, a Csárdáskirálynő, vagy Lehár Ferenc klasszikusai közük a Luxemburg grófja. Az évad kezdete óta látható a Strauss opera .operettváltozata”, a Dr. Bőregér (ajánlom j)' figyelmetekbe a darab vége felé az égből aláhulló §-okat...). Azok számára, akik továbbra is a musical műfaj elkötelezett hívei, van egy jó hírem: Májusban a színház új musicallel örvendeztet meg minket; műsorra kerül a Rudolf (Az első csók). Frank Wildhorn és Jack Murphy új műve. A Budapesti Operettszínház, bécsi Vereinigte Bühnen és a Szegedi Szabadtéri Játékok koprodukciójában készülő előadás igazi kuriózum. Kíváncsian várjuk! 25. �Riport Kovács Lóránt Riport Kovács Lóránttal (Lóéival), a HŐK PR refernsével. Az utóbbi időben egyre többet találkozhatunk ötleteivel és nevé­ vel, ezért feltettünk egy-két kérdést: Ki az az (élő) ember, aki előtt megemeled a kalapod? Sok ilyen van. Ha egyet kell kiemelni, akkor Tomka Ferenc Mi az a tulajdonság, amit a leginkább nem szeretsz magadban? Mindenre igent mondok Mi az a tulajdonság, amit a leginkább nem szeretsz másokban? pontatlanság Mi a kedvenc szavad? Cipőfűző (nem a szó, hanem a hozzá tartozó történet az érdekes...) Mi a legfontosabb lecke, amire az élet tanított? Melyik a kedvenc könyved? Gábriel Garda Marques Szerelem kolera idején Ne a saját akaratomat keressem Mi lehetne a mottód? » ,Accidit in puncto, quid non separatur in anno? (Horatius) Egy pillanat alatt megtörténhet mindaz, ami évek alatt nem történt meg. Mi az, amit eddig a leginkább megbántál? Egyik ismerősömnek elfelejtettem megcsinálni, amit ígértem... Színház vagy mozi? mindkettő Mi a kedvenc tévéprogramod? Minden, ami sport Társaságba járó vagy otthon ülő ember vagy? Társasági Szőke vagy barna? Kávézolvagy teázol? Nem a hajszín az elsődleges, az úgyis könnyenváltozhat;) Attól függ, milyen a hangulatom Jó vagy valamilyen művészeti ágban? Egy gyerek vagy több gyerek? (web)design ha ez művészetnek számít Több Budapest vagy vidék? Mikor és hol vagy a legboldogabb? Budapest Távol a feladatoktól, bármikor Ki az az ember, akitől a legtöbbet tanultál? Sport? Egyik ismerősömtől (Gubicza Ágostontól) Foci és tenisz Mitől nem tudsz éjszaka aludni? Mindig tudok aludni 26. �»•QUllííl» a Pázmány Péter l^roiikus Egyeterrj^entlűfétái^^írai Dísztermében Plágium és ggerlgaféng fl zene„szerzés" lilkai mindkettő könnyen megfért egymással a főúri szalonokban és azokon kívül is. Intrika és szellem mozarttól napjainkig^ különös tekintettel a 200&-os mozart és Bartók évre. Ki kitől „szerzett"? n rejtelmekbe bevezetnek a hazigazdők: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész Rz estek vendégei: Dr. Vékás Lajos, az Akadémia Quartet és a SZOFI Egyetemi Színtársulat fiz estek kezdési időpontjai: Z00&. március 8„ szerda este 18.30 ZOOó, március 29., szerda este 18.30 2000. április 26., szerda este 18.30 R szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPK6 JRK díszterem [108i2 Bp. Szentkirályi u. 88-30.] Szervező: Hallgatói Önkormányzat A szalonba a belépés dQtalan. információ: HŰK Iroda, www.pazmanijonllne.hu,www.zeneszalon.hu lnfo@pazmanyonllne.hu, nyekyb@citromaiLhu partnerünk: 9 R .i2_ �VALENTIN NAPI FELEZOIDLI 02.14. A38 ZENE: DJ BÁRÁNY VODKA + REDBULL AKCIÓ! 1^11] at ì � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2006 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IX. évfolyam 2. szám 2006. február Abstract A summary of the resource. Főszerkesztői Köszöntő; Új Irány Programok Fókuszpontban: Dr. Nyéky Boldizsár Hallgatótársunk emlékére Kultúra: PPKK Pázmány Péter Kulturális Klub Jókai Anna: Ima Magyarországért Gasztrokultúra: Coffeeshop Budapesten!? Hightech: Nokia N70 - Van új a nap alatt!? Valentin napi versek Sport: Kindl Gabriella Vad Fügefa: Imádkozni jó! Vad Fügefa: Lelkigyakorlat Irodalom: Elfeledett Művészet Pázmányonline: Túl a tízmilliomodikon Filmajánló: Kontroll Színházról - Színházra: Az Orfeum Riport: Kovács Lóránt Creator An entity primarily responsible for making the resource Balog Zsolt - főszerkesztő; PPKE HÖK; Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök Általános főszerkesztő-helyettes: Pozsgay-Szabó Péter Elektronikus főszerkesztő-helyettes: Farkas Balázs István Főszerkesztő-helyettesek: Cseri Tímea, Fazekas Gergely Szerkesztőség tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László közreműködők: Dr. Budaházi Árpád, Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Balog Zsolt - főszerkesztő; PPKE HÖK; Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök Általános főszerkesztő-helyettes: Pozsgay-Szabó Péter Elektronikus főszerkesztő-helyettes: Farkas Balázs István Főszerkesztő-helyettesek: Cseri Tímea, Fazekas Gergely Szerkesztőség tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László közreműködők: Dr. Budaházi Árpád, Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2006. január Date Created Date of creation of the resource. 2006. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (11708 kb+396 kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_1_200602 Relation A related resource T00073 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 26 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_1_200602 Balogh Zsolt Bándi Gyula Budaházi Árpád Cseri Tímea Dobos Tibor László Dorogi Zsolt Farkas Balázs István Fazekas Gergely Koltay András Kovás Lóránt Nyéky Boldizsár Pádár Dávid Pozsgay-Szabó Péter Szilvásy György Péter Teleki László Teleki Levente https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/26505fb66087a9b07f6c6cbd546bf2a5.jpg b1c66f9bfa2ed0cf439804d105c53a45 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1cdcef90e78b3b87c0e27568eacfa59e.pdf f5e29bf75eec7c5572d7a40ba2f4227c PDF Text Text VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja 2005. ÁPRILIS ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR II. János Pál (1920-2005) honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu ��ítélet A szeretet teremt új életet „ A nehézségek, melyek az új évezred elején a világ horizontján jelen vannak, arra a belátásra juttatnak, hogy csak az emberek szívét megváltoztatni képes égi beavatkozás ébreszthet bennünk reményt egy kevésbé sötét jövő iránt. ” (II. János Pál, Rosarium Virgnis Máriáé, 40.) 1978. október 16-án biztosan sokan hallgatták a rádiót, vagy ol­ vasták az újságot, hogy megtudhassák, ki is lett a katolikus egy­ ház új feje. Az új pápa Karol Wojtyla, Krakkó érseke lett. A Va­ tikánt ostromló nagy érdeklődés elcsitult, a pápa személye csak származását illetően volt érdekes, hiszen 1523 óta kivétel nélkül csak olaszok viselték a pápai méltóságot. Wojtyla Atya pedig Lengyelországból érkezett egyenesen Rómába. 2005. április 2-án a világ nagy része egy emberként halkult el és imádkozott a haldokló II. János Pál pápáért. A Szentatya meghalt. A hír végigfutott a világon, és senkit nem hagyott hidegen. Ka­ rol Wojtylát nemcsak a vallásukat gyakorló katolikusok, nem­ csak a keresztények, hanem az egész világ tisztelte és becsülte, hi­ szen pápasága 27 éve alatt is hívő emberként élt és dolgozott, amivel példát mutatott mindannyiunknak. Tartalom A szeretet teremt új életet .... "Egészen a Tied" Hírek Országos Hallgatói Érdekképviselet . , Párbeszéd és kölcsönös tisztelet .... Magyarország és Lengyelország versenyképessége ... . Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Csemetekert . Beszélgetés Tübingenről ... "Színház az egész világ............................... Egy jó nap ... Hódítóink szolgáivá válunk . .... Szoknyában a Felföldön ................ ... Hullámvölgy .... Áprilisi kalendárium...... Mi az a Vad fügefa? ..... Pro-Facultaté díj - Szavazólap XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Kispályás Focibajnokság Hajókirándulás 2005. március 15-én ... 3 4 5 6 7 8 9 12 13 15 16 17 17 19 19 20 .20 21 22 23 Az emberek úgy érezték, hogy nem II. János Pál pápa az, aki szól hozzájuk, hanem Wojtyla Atya a pap, aki tud­ ja milyen hibákat elkövetni, milyen boldognak lenni, milyen érzés szeret­ ni és szeretve lenni, egyszerűen hogy milyen nagy „feladat” embernek szü­ letni és annak maradni. Szeretetet és jóságot sugárzott, amer­ re csak megfordult. Bejárta a világot, hogy találkozhasson az emberekkel, hogy megérkezzen azokhoz, akik szá­ mítanak rá. Elindult egy úton, hogy adjon, hol reményt, hol szeretetet, hol csupán pár jó szót. Közel engedték Öt ma­ gukhoz az emberek. Nemcsak a Katolikus Egyház gyá­ szol, hanem az egész emberiség. Az emberiség azon része, akikhez elju­ tott a Szentatya. Nem fizikailag, ha­ nem lelkileg. Akik megértették, hogy a jóság, a szeretet, a megbocsátás mennyivel hatalmasabb erő, mint a gonoszság és a fegyverek. Elcsépeltnek hat és talán üresnek, hogy a szeretetnél nincs nagyobb erő a Földön, de ez valóban így van. A szeretet teremt új életet, fényt és akár új világot. A Szentatya elment, de óriási értéket hagyott maga után.. Minket, szívünk­ ben a szeretet fényével... Most rajtunk a sor, hogy kilépjünk a homályból és teremtsünk! Mert van bennünk erő, mert van bennünk ké­ pesség, hogy szeressünk! Rengeteg gyertyát kell még gyújta­ nunk útközben ebben a sötét világ­ ban.. Én hiszek benne, hogy Wojtyla Atya „drukkol” nekünk Odafentről... cserit www.pazmanyonline .hu 3 �ítélet "Egészen a Tied" A Szentatyára emlékezünk Bár felkészülhettünk rá, mégis fájdalmasan ért bennünket, embereket: katolikusokat, protestánsokat, hívőket, s nem hívőket, fiatalokat és öregeket egyaránt. Bár a bánat és a gyász mindig nehezen önthető szavakba, mi mégis szeretnénk szólni, írni Őszentségéről, hogy méltón emlékezhessünk rá. S mindezt igyekszünk a Szentatya utolsó üzenetét szemünk előtt tartva örömmel tenni, hiszen hálásak lehetünk azért, amiért ilyen hosszú ideig tartotta meg ajóisten nekünk. Az elmúlt napokban sokat hallhattunk a Szentatya példamutató életéről, tetteiről. Szinte mindenki egyetért abban, hogy huszonhat éves pápasága alatt megreformálta, nyitottabbá tette az Egyházat azáltal, hogy több mint száz alka­ lommal látogatott el a világ számos pontjára, és hirdette az evangéliumot. Ha végigkísérjük életének egyes történése­ it, kiviláglik személyének nagysága, áldozatvállalásainak páratlan volta. Főként annak tudatában, hogy egyszerre több betegséggel is harcolt életében. Itt most - ha csupán néhány mondatban is - szeretnénk bemu tatni a Szentatya életpályáját. 1920. május 18: Ezen a napon született a Szentatya Karol Wojtyla néven a lengyelországi Wadowicében 1938: K krakkói Jagelló Egyetem bölcsészkarán megkezdi tanulmányait lengyel irodalom, valamint filozófia szakon. 1942: Felvételét kéri az érseki szemináriumba, ahol 1946. november 1-jén pappá szentelik. 1945: Rövid római tanulás után - immár doktorátussal - hazatér Lengyel országba, ahol a Lublini Egyetem etikaprofesszora lesz. 1958. július4:XII. Pius pápa címzetes püspökké, a krakkói metropolita segédpüspökévé nevezi ki. 1962: Káptalani helynök lesz, ezzel tagjává válik a II. Vatikáni Zsinatra utazó küldöttségnek, ahol - azáltal, hogy nagy szerepet vállal a munkában már korán felfigyelnek rá. 1964: Megjelenik a Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, melynek megalkotásában a későbbi II. János Pál is részt vett 1967.június26: VI. Pál pápa bíborossá szenteli. 1978. október22: A pápaválasztó konklávé Karol Wojtylát jelöli ki Szent Péter trónjára, aki a II. János Pál nevet választja. 1979.június2-10: Első útjai egyikén hazájába, Lengyelországba látogat egy zarándokút keretében. 1981. május 13: K nap, amikor Ali Agca, török származású terrorista közvetlen közelről leadott lövésével eltalálja a Szentatyát, aki csodával határos módon túlélte a sebesülést, s később meglátogatta merénylőjét a börtönben. 1981. szeptember 15: Megjelenik a Laborem Exercens kezdetű szociális enciklika. 1991- augusztus 16: A Szentatya Magyarországra látogat, ahol ötnapos útja során Budapesten, Pécsett, Szombathelyen és Eszter­ gomban is megfordul. A máriapócsi görög katolikus kegyhelyen bizánci rítus szerint szertartást vezet, illetve a debreceni Nagytemplomban imádságot tart. 1995: Megjelenik az Evangélium Vitae kezdetű enciklikája, amelyben elítéli az abortuszt és az eutanáziát. 2000: Ellátogat a szentföldre, ahol békejobbot nyújt a térség lakóinak. M T 't R b Impresszum ítélet — A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormány­ zatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Bándi Gyula dékán Dobos Tibor Főszerkesztő: Lukács Tamás 4 Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www.tomart.ee A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Berényi Hajnalka Budaházi Árpád Cseri Tímea Nyomda: 0 Fügedi Zsófi, Gyökeres Zoltán Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Juhász Gábor Mavrák Hedvig Mikó Adrienn Milisits Barbara Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja Oláh Viktória Klára Pásztor Veronika írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, Pozsgay-Szabó Péter Pozbai Viola aki részt venne a szerkesztős ég munkájában. Rádi Vilmos Gábor Szalay Beatrix E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu Zsellér Máté Itelet01@hotmail.com WW-pazmanyonline .hu �ítélet Hírek Hétvége Várgesztesen nem csak Kalandoroknak 2005. április 29-május 1. SZENT IVÓ MISE 2 éjszakát tökünk Várgesztesen a várban és 3 napot a Vértes festői vidékén. 2005. május 21-én 18 órakor Program: túrázás, biciklizés, bográcsozás, szalonnasütés, zene, meglepetés és ami vele jár. Aki mer az lovagolhat is. a Szt. Péter és Pál Óbudai Indulás vonattal Budapestről, érkezés Tata­ bányára, innen a várhoz busszal, illetve a ke­ rékpárosok kerékpárral jutnak, (bringával akár Szárligetről, elvete-mülteknek Pestről is) Szállás, étkezés, utazás és romantika: 6980Ft/fő Ha nem hozol hálózsákot vagy ágyneműhuzatot: 7480Ft/fő (+romantika felár) Indulási időpontokat jelentkezéskor egyeztetjük. Szervező: HŐK Főplébánia-templomban (1036 Bp. Lajos u. 168. az Árpád híd budai hídfője) A szentmisét dr. Erdő Péter bíboros-prímás esztergomi érsek mutatja be. A szentmisét követően fogadás a Péter-Pál Közösségi Házban. Jelentkezés és információ a HŐK irodában munkanapokon reggel Mindenkit várunk szeretettel! 8-16 óra között, valamint az info@pazmanyonline.hu, Teleki László / HŐK www.vendegvaro.hu/31-9314 oldalakon. Bocsánatkérés Egyik diák az egytem szel­ lemiségéhez és a kultúrált emberi viseklkedéshez méltatlan sértő szavakkal illette volt diáktársunk, aki jelenleg a Pénzügyi jo­ gi tanszék munkatársa. A Kar diákjai nevében elha­ tárolódok a bántó mon­ datoktól és ezúton szeret­ nék bocsánatot kérni Ba­ lázs Zsolt, tanársegéd úr­ tól. Budapest, 2005. február 22. Pázmány Szalon - Horváth Attilával és Szilasi Alexszel Ősszel hagyományt teremtettünk Karunkon. De célunk ennél sokkal több volt. Be akar­ tuk vonni Karunk egész közösségét: oktatót és hallgatót; együtt egy közös célért. Mert oktató és hallgató célja nem áll egymással ellentétben. Sőt. Épp ellenkezőleg. Azo­ nos a hosszú távú érdek — létrehozni a Kárpátok ölelte térség legerősebb jogtudományi karát. A feladat kész. Am teljesítése összetett. Nagyszerű képzés aligha elképzelhető a színvona­ las művészeti- és közösségi élmény nélkül. A nevelés hiányában nem adható a világnak érett és a közösségért felelősséget érző emberfő. Karunk polgárait vonzó rendezvényt alkottunk. Sikerült megszólítani a közösség tagjait. Pezsgőbbé vált a Kari és Intézményi élet. Április 13-án Pitti Kati és Gulyás Dénes lesznek a Pázmány Szalon vendégei; április 20-án az Akadémia Quartet mutatkozik be Karunkon. Köszönjük Dr. Vókó György és a Régiók Szövetsége önzetlen segítségét! Pázmány Szalon a szokásoknak megfelelően a Díszteremben 1830-tól veszi kezdetét. Április 28-án 1930-tól a Nemzeti Hangversenyteremben (Művészetek Palotája) Szila­ si Alex Chopin-estje hallható Pleyel zongorán a Zeneszalon Kamaraszimfonikusok Dobos Tibor László közreműködésével. HŐK elnök Kedvezményes diák- és tanárjegyek rendelhetők a Hallgatói Önkormányzat irodájában. Információ: www.pazmanyonline.hu és info@pazmanyonline.hu. www.pazmanyonline .hu �ítélet Országos Hallgatói Érdekképviselet Régió-ülés - 2005. február 25. Debrecen. Februárban komoly megtiszteltetés érte Karunk Hall­ gatói Önkormányzatát. Karunk hallgatói érdekkép­ viseleti szerve idén a Nem Állami Felsőoktatási Intéz­ közgyűlések közötti legfőbb döntéshozó szerv — a vá­ lasztmány— tagjaiként a Régió tagönkormányzatainak érdekeit képviselni. Terveink között szerepel — úgyszintén a teljesség igé­ nye nélkül: mények Országos Régiójának alelnökét adja. Mi is a NÁFIOR? A Hallgatói Önkormányzatok Or­ - a hitéleti karok hatékony összefogása (nem véletlenül szágos Konferenciája (HÖOK) 7 régióra tagolódik. 5 - Egerben (Nagykancellár Ur érsekségének központ­ régió 1-1 nagy egyetemváros köré szerveződik (pl. jában) június végén megalapítjuk a hitéleti képzésen Szeged vagy Pécs). 1 régió a budapesti állami fenntar­ résztvevő hallgatók szakmai szövetségét); tású intézményeket tömöríti. Karunk Hallgatói - internetes információs fórum létrehozása; Önkormányzata a második legnagyobb (egyben a ; - a nyári EFOTT-on való megjelenés. területi elvtől független) régió tagönkormányzata. E Bátran jelezzétek Karunkon túlmutató — hallgatói ér­ régió választott tisztségviselőjévé. Örömmel számolhatok be — többek között — a Refor- ' dekeket érintő — gondjaitokat-bajaitokat! Várom észre­ mátus Egyetem és az Országos Rabbi-képző és Zsidó vételeiteket és javaslataitokat a Egyetem támogatásáról. Szintén támogattak a szomba­ teleki@lectio.jak.ppke.hu és tot tartó egyházak hitéleti képzést nyújtó intézményei­ nafior@freemail.hu e-mail címeken! nek hallgatói érdekképviseletei; az Andrássy Gyula Bpi Német Nyelvű Egyetem 3 kari- és a Gábor Dénes Röviden beszámolok továbbá a debreceni 2005. febru­ Főiskola Hallgatói Önkormányzata. Köszönet érte! (Szomorú tény a 3 testvér-kar képviselőinek magatar­ ár 26-án megrendezésre kerülő HÖOK Közgyűlésről. tása — a számok és szavazati arányok önmagukért be­ szélnek: a Katolikus Egyetem képviselője ellen szavaz­ A Közgyűlés tárgyalta az idei költségvetést; ám a zárszá­ madással Huber Krisztián elkésett. Az elnökségi tagok tak...) megtartották beszámolóikat. Büszkék vagyunk Schöberl Márton (PPKE BTK) gazdag és odaadó munkájára Afebruár 25-énfelállt új elnökség tagjai: - Csűrös András (Református Egyetem - teológia) régió­ - amit beszámolója bizonyít. (Csupán külügyes segítői­ nek neveit kell megtanulnia - és örömünk teljes lesz.) elnök; - Teleki László (PPKEJÁK) régió-alelnök; Pár részlet: -Frank Richárd (IBS); - Oláh András (Kodolányi János Főiskola - Székesfe­ - nem szavaztam meg Barthel-Rúzsa Zsolt beszámoló­ ját (a tavaly leköszönt elnök több alkalommal túllépte hérvár); hatáskörét az őszi kampány során); -Szénási Károly (Református Egyetem BTK). - nem szavaztam meg a költségvetést (költségvetés Segítségünkre van Nagy Szabolcs is a Pünkösdi Teoló­ nincs zárszámadás nélkül); giai Főiskoláról. Összeszokott csapatot alkotunk. - tartózkodtam az új Felsőoktatási Törvénnyel kapcso­ Régóta dolgozunk együtt az országos hallgatói mozga­ latos állásfoglalás elfogadásakor. lomban. Sok-sok tapasztalatot szereztünk az utóbbi években. Biztosított a zavartalan munka és együttmű­ ködés. Az új elnökségben nincsenek háttéralkuk. Nem a ho­ zott szavazatok száma döntött 1-1 helyről. Az elsőd­ leges szempont a szakmaiság volt. A Régió tisztségviselőinek legfontosabb feladata a 6 WW-pazmanyonline .hu Teleki László NÁFIOR alelnök PPKE JÁK HŐK általános elnök-helyettes és külügyi alelnök �ítélet Párbeszéd és kölcsönös tisztelet 2005. március 10-én Karunk adott otthont a Keresztény Közéleti Akadémia és a Keresztény-Zsidó Társaság által szervezett Keresztények és zsidók ma Magyarországon és a világban címmel tartott kö­ zös eszmecserének. A rendezvényt Dr. Fodor György rektor és Dr. Udvardy György püspök urak nyi­ tották meg. A házigazda személyében Dr. Kránitz Mihályt tisztelhettük. Dr. Fodor György rektor úr kiemelt feladatként értékelte a tudatlanság legyőzését. E feladat súlya el­ sődlegesen egyetemeinkre hárul. Közös célunk egymás — és Isten — megismerése a kölcsönös szeretet jegyében. A megnyitó beszédeket Dr. Schőner Alfréd rektor úr világ jámborairól szóló előadása követte. Az Or­ szágos Rabbiképző Zsidó Egyetem rektora kihangsúlyozta közös múltunk és jövőnk tudatosításának fontosságát. Ki a jámbor ember — tette fel a kérdést Dr. Schőner Alfréd rektor úr. Mint mondta: 'ki mások javára cselekszik1. A jámbor ember kész félre tenni önös érdekeit. Csendben és halkan követi az Urat; a hit szellemében él és gondolkodik. A jámbor.ember az emberség és emberiesség alapján alakítja az őt körülvevő világot. Védi hitét és a kiszolgáltatottakat; minden érdek nélkül — ha kell: önnön életének feláldozása árán. A jámbor ember minden körülmények között ember marad. E helytállás jelenik meg Slachta Margit és Márton Áron példamutató életében. A fentiekben bemuta­ tott jámbor ember minden bizonnyal kiérdemli a túlvilági életet. A rektor úr szerint nemcsak emlékezni — de emlékeztetni is kell. E szolgálatnak tesz eleget a világ jám­ borainak tiszteletére a Yad Vashem (yad vashem = óvó / védelmező kéz — Izrael) intézetben kialakított üget. Dr. Haraszti György (az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem professzora) a zsidóság jelenéről szólt. Miben ragadható meg napjainkban a zsidó öntudat? Mi tartja össze a közösséget (és e közösségek bonyolult szövetét)? Hazánkban szemlátomást erősödik az egyes ember embertársa iránti tiszteletén alapuló elfogadás. E kölcsönös elfogadás erősítése és táplálása szintén fontos feladata intézményünknek. Dr. Kránitz Mihály a második Vatikáni Zsinat keretében megkezdett zsidó-keresztény párbeszéd sarokpontjait tárta fel kellő alaposság mellett. Szólt pápánk közeledést célzó tetteiről is. Idén januárban János Pál pápa zsidó rabbikkal találkozott a Vatikánban. A zsidók és keresztények között a lelki kötelék természetes. Közös az értékrend. E szoros kapcsolat lehetővé teszi az előítélettől mentes együttes fellépést a béke és társadalmi igazságosság megvalósítása érdekében. Dr. Szita Szabolcs professzor úr a keresztény zsidók vészkorszakbeli hányattatásait vázolta. Okkal hangsúlyozta: őszinte (önmagunkkal való) szembenézésre és helyes önismeretre van szükség. Mintha csak Bibó István gondolatait hallottam volna viszont! Az egymás megismerését célzó együttlét mindannyiunk számára gyümölcsöző volt. Ám szomorúan tapasztaltam hallgatóink és oktatóink részéről a távolmaradást — ami sajnos Karunk életében általá­ nos jelenség. www.pazmanyonline .hu �ítélet Magyarország és Lengyelország versenyképessége a lisszaboni stratégia fényében 2000-ben hirdette meg az Európa Tanács a lissza­ boni stratégiát, aminek fókuszában az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb gazdaságává környezetvédelem tranzakciós költségeinek csök­ kentését. Ezen célok némelyikét már sikerült Ma­ alakítása áll: dinamikus, a fenntartható fejlődést gyarországon megvalósítani, míg másokat nem, különösen a munkaerő mobilitását. Erőssége vi­ biztosító, tudásalapú gazdaság, mely biztosítja a szont Magyarországnak, hogy szoros kapcsola­ teljes foglalkoztatottságot, a gazdaság megerősíté­ tokat ápol német és osztrák befektetőkkel. sét és a szociális kohéziót. A lisszaboni stratégia A stratégia alkalmazását illetően nincs túl nagy legfontosabb szempontjai: oktatás és emberi erő­ különbség Magyarország és Lengyelország kö­ forrás, új technológiák, információs társadalom, zött, mégis nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a a verseny-, az ipari és a fenntartható fejlődést biz­ tosító politikák szinergiája. tényt, hogy Magyarország sokkal verseny­ képesebb Lengyelországnál. Vegyünk néhány Az EU-hoz való csatlakozással Lengyelország és példát: az Európai Szabadalmi Hivatalban az egymillió lakosra jutó lengyel szabadalmak szá­ Magyarország is a lisszaboni stratégia részesévé vált. Ugyanakkor nem szabad arról elfeledkez­ nünk, hogy e két ország alapjaiban különbözik a korábbi tagállamoktól. Az Európa Tanács 2002 ma 2,3, míg a magyaroké 16,1. Lengyelországban két régió is az EU munkanélküliségi toplistá­ jának élére került: Észak-Pomerániában 25,5%, a márciusában, Barcelonában megtartott ülésén a tagállamok előírták, hogy a csatlakozóknak mie­ Lubuski Régióban 24,5%. A lengyelek előtt álló legfőbb teendők: a piacok teljes liberalizációja a lőbb alkalmazniuk kell a lisszaboni stratégiát. munkaerő, a szolgáltatások, tőke és termékek szá­ Most, fél évvel a csatlakozás után fel kell tennünk mára, a munkanélküliség és a szociális kiadások a kérdést: hogy áll a lisszaboni stratégia alkalma­ zása országainkban, és mit kell tenni e két ország csökkentése, a munkaerőpiac rugalmasságának növelése. Sajnos hiába vagyunk a megvalósítás versenyképességének növelése érdekében? A Világ Versenyképességi Évkönyvének 2004-es ja tudni elérni 2010 előtt a célokat. kiadásában, amely a nemzetek versenyképességé­ 2004-ben készült egy jelentés a lisszaboni célok félidejében, látható, hogy Lengyelország nem fog­ nek legfontosabb és legátfogóbb jelentése, a 60 or­ megvalósulásáról. Jose Manuel Barroso, az Euró­ szág rangsorában Magyarország a 42. (2003-ban pa Tanács elnöke szerint a jelentés valódi, ámde még 34. volt), míg Lengyelország az 57. (2003-ban aggasztó képet festett a folyamatról. Nyilvánvaló­ vá teszi, hogy most kell cselekedni, hogy a fejlő­ 55.). Ezt az eredményt tekintve meg kell állapíta­ nunk, hogy államaink nem túl versenyképesek, és nagyon távol vagyunk még a kitűzött céloktól. dés felgyorsuljon. Lengyelország egyik fő erőssége, hogy rendkívüli A Lisszaboni Stratégia alkalmazása nagyon nehéz olyan országok számára, melyek csaknem 50 évet erővel rendelkezik a régióban, így az ukrán de­ mokratizálódásnak is katalizátora lehet. Magyar­ töltöttek a kommunista rezsim uralma alatt, e- ország eközben a dunai régió legversenyképesebb zért sok célt kell megvalósítani. Stabil környeze­ állama lehet, mely a jelentős magyar kisebbség­ tet, rugalmas gazdasági struktúrát, relatív ala­ nek köszönhetően a környező országokra is nagy csony adókat és munkabéreket, ugyanakkor kép­ zett munkaerőt, a háztartások megtakarításainak és befektetéseinek ösztönzését, a minőségre törek­ befolyással bír. írta: Marcin Szewczak (A Centro Egyetemközi vést, átláthatóságot, erős oktatást, fejlett infra­ struktúrát, fejlett intézményi hátteret, ami Fordította: Tokody Klára 8 Ww.pazmanyonline .hu Olasz Intézet hallgatója) �ítélet Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Jelen téma kitüntetett figyelmet kell, hogy érdemeljen, hiszen a legégetőbb kérdéseket veti fel, az emberek mindennapjait talán ez a kérdéskör érinti a leginkább, mondhatni testközelből: milyen feltételekkel tudnak állást találni (ha egyáltalán sikerül), miként lesznek képesek megtartani azt, az EU-hoz való csatlakozásunk hoz-e valamilyen változást a munkavállalás, illetve az állami gondoskodás területén, vagy a piac irányítson mindent? Röviden összefoglalva a hétköz­ napi embert foglalkoztató kér­ déseket, a válaszadás korántsem tűnik olyan egyszerűnek, mert nincs a gazdaságnak olyan szeg­ mense, amelyet egy szociálpoli­ tikai döntés ne érintene, és for­ dítva: egy gazdaságpolitikai dön­ tés valamilyen formában mindig érinti a polgároknak nyújtandó juttatásokat. Ha egzakt válaszo­ kat nem is lehet minden problé­ mára adni, lehetséges alternatí­ vák felállításával az irányt mégis­ csak ki lehet jelölni, bár üdvös lenne, ha ezek nem egy-egy kor­ mányzati ciklusra, hanem hoszszú távra szólnának, alkalmaz­ kodva a piaci követelményekhez, de elsősorban az emberek igénye­ ihez. Az Európai Unió sem kezelte mindig olyan kiemelten a szo­ ciális- és foglalkoztatáspolitikát, mint ahogy azt napjainkban te­ szi. Az integráció alapítóinak fejében fel sem merült az egysé­ ges európai szociálpolitika, a lé­ tező szociális rendszerek egysége­ sítésének gondolata. A tagálla­ mokban tehát nem azonos sza­ bályok alapján, és különösen nem azonos összegű juttatásokat nyújtanak. Ez ellenkezett volna mind az integráció neoliberális indíttatásával, mind pedig a gaz­ dagabb tagállamok anyagi érde­ keivel. Pusztán a munkaerőpiac­ ra vonatkozó szabályok koordi­ nálására törekedtek oly módon, hogy ezzel elősegítsék a Közössé­ gen belül a munkaerő szabad áramlását, illetve kiiktassák a ver­ senyt korlátozó körülményeket. Egyébként a nemzeti és a közös­ ségi szociális jog fogalma jelentő­ sen eltér egymástól. Az EU-ban a szociális jog terminológia nem a hagyományos értelemben vett szociálpolitikai szolgáltatásokat jelenti, sokkal inkább a munka világával kapcsolatos kérdéseket, így például a nők és férfiak kö­ zötti egyenlő bánásmód bizto­ sítását, a közösségi munkajogot és a munkahelyi biztonság védel­ mét takarja. Kiemelt szerepet kaptak ezért a foglalkoztatással összefüggő szabadságjogok, a képzéshez való jog, a diszkrimi­ náció tilalma stb. désig nyúlnak vissza, azonban a minden ágazatra kiterjedő ESF létrehozásának szükségességét már a Római Szerződés rögzítet­ te. Az Alap tényleges funkcioná­ lása csak 1960-tól datálódik. Ek­ kor fő feladata az volt, hogy pénzügyi fedezetet biztosítson a gazdaságilag veszélyeztetett hely­ zetben lévő társadalmi rétegeket támogató országok számára. A tagállamok és az Alap 50-50°/o-os mértékben vállalták a progra­ mok során felmerülő költsége­ ket. Kezdetben Olaszország vette leginkább igénybe a támogatást, egészen a többi déli állam csat­ lakozásáig, tudniillik a '80-as évektől kezdve főként Görögor­ szág, Spanyolország, Portugália és Írország részesült a strukturá­ lis alapok támogatásaiból, előse­ gítendő felzárkózásukat a gazda­ ságilag fejlettebb tagállamok színvonalához. A Tanács 1971-ben az ESF szá­ mára új célkitűzéseket jelölt ki: - segítségnyújtás a hátrányos helyzetű munkavállalói csopor­ tok számára, - az elmaradott térségek fejleszté­ sének támogatása. A növekvő munkanélküliség, a hozásának előzményei 1951-ig, az Európai Szén- és Acélközös­ forráshiány és az újonnan csatla­ kozott szegény országok miatt azonban az Alap által a múltban, illetve a közelmúltban kitűzött szerteágazó célrendszer megvaló­ sítása komoly nehézségekbe üt­ közik, és gyakran nem éri el a séget megalapító Párizsi Szerző­ kívánt hatást. Az Unió szociális politikájának egyik legfontosabb pillére az Eu­ rópai Szociális Alap, amely létre­ www.pazmanyoníine .hu �ítélet Egy másik fontos dokumentuma ; munkanélküliséghez vezet majd. összességét. Univerzális ellátó­ e témakörnek az 1989-es születé­ Ugyanakkor azt is be kell látniuk rendszerről beszélhetünk tehát, sű Közösségi Charta a Munka­ a fenti félelmeket megfogalmazó i amelyben állampolgári jogon jár vállalók Alapvető Szociális Jogai­ országoknak, hogy a szociális : a nyugdíj, sőt a gyerekek saját jo­ ról, amelynem előkészítése során elllátórendszerek között — a fej­ gukon kapják a családi pótlékot. annak meghatározása vált az a- lettség tekintetében — tátongó ; Szintén a skandináv országokból lapkérdéssé, hogy az EK szociális szakadékok legalább ennyire a- származik az ötlet, hogy ha egy joga az egyes tagállamokban biz­ kadályozzák az integrációs alap­ i munkahely átmenetoleg megüre­ tosított ellátások minimumához elvek érvényesülését. sedik (szülés, külföldi tovább­ vagy maximumához igazítsa a képzés stb. miatt), egy megfele­ közösségi normát. Számos tag­ Érdekességként megemlítendő, lően képesített munkanélküli állam attól rettent vissza, hogy a hogy a Chartát kezdetben nem töltse be a helyet, aki ugyan a saját, magas színvonalú szociális mindegyik tagállam ratifikálta, munkanélküli járadékával meg­ ellátórendszerét vissza kell fej­ például az Egyesült Királyság és egyező összegű fizetést kap, de az lesztenie a harmonizáció miatt. Dánia opt-out (kimaradási klau­ értelmes elfoglaltságon túl lehe­ Elég itt az 1995-ben integráló­ zula) keretében évekig kivonta tősége nyílik kapcsolatépítésre, dott Ausztria esetét említeni, a- magát az egyezmény érvényesí­ amely nagy mértékben megkönymely belépése pillanatában sok­ tése alól. nyítheti számára a továbblépést; kal jobban kiépített és szerte­ azt nevezik job-rotation-nek, ágazóbb szociális védőhálóval Annak érzékeltetésére, hogy egy- azaz munkaerő-forgatásnak. rendelkezett, mint a régi tagok egy blokk mennyire másképp többsége, éppen ezért az osztrák tud gondolkodni ugyanazon té­ Ha már a munkavállalásnál tarállampolgárokban nagyfokú eu- máról, lássuk az Unióban létező j tünk, érdemes egy kicsit elidőzni roszkepticizmus uralkodott el. A szociális biztonsági modellek né­ ' e témánál, és megvizsgálni, hogy másik hátráltató tényező a „szo­ hány sajátosságát: immáron uniós tagként, milyen ciális dömpingtől” való félelem. - az ún. bismarcki modellben a lehetőségeink vannak e téren a Sokan attól tartottak ugyanis, tartós munkavégzésen van a többi tagországban: a munkaerő hogy egyes kevésbé fejlett tagálla- : hangsúly, a társadalombiztosítá­ i szabad áramlása a Közösség által mok versenyelőnyt kovácsolnak si státusz alapozza meg a szociá­ biztosított négy alapszabadság majd abból, hogy alacsonyabb lis biztonság megteremtését; egyike; a csatlakozási tárgyalások színvonalú, s éppen ezért kisebb ; - a Beveridge-i modell — amely fő­ folyamán a tizenötök mégis deközterhekkel járó szociális ellá­ ként Nagy-Britanniában és Íror­ ' rogációt, vagyis a közösségi jog tást biztosítanak munkavállaló­ szágban terjedt el — egy országos alkalmazásának a felfüggesztését iknak. Ez a folyamat — szólt érve­ szintű, minimum ellátást bizto­ kérték. Ennek nyomán a csatla­ lésük — hosszabb távon a beruhá­ sító szociális ellátórendszer létre­ kozást követő átmeneti időszak­ zások elszippantásához, és a gaz­ dagabb államokban növekvő Social Agenda JyV 10 2005 - 2010 hozását, és a rászorultsági igazo­ lás megszüntetését tűzte ki célul; - végül — azt hiszem sokunk tet­ szését elnyerő — skandináv mo­ dell, amelynek jellemzője, hogy az ellátások többsége alanyi jo­ gon illeti meg az állampolgárok Ww.pazmanyonline .hu ban a tizenötök az újakkal szem­ ben ne a közösségi jogot, hanem nemzeti szabályozásukat alkal­ mazzák, ami legfeljebb hét évig tarthat, 2+3+2 éves szakaszolás szerint. Amennyiben a két év le­ járta előtt (2006. április 30-ig) �ítélet nem jelzi a tagállam, hogy a ma­ gyarokkal szemben továbbra is fenn akar tartani korlátozásokat, úgy a harmadik évtől az adott or­ szág és Magyarország viszony­ latában automatikusan a teljesen szabad munkavállalást biztosító közösségi jogszabályok lépnek életbe. Az ötödiktől a hetedik év végéig ettől eltérő szabályokat csak akkor alkalmazhatnak, ha igazolható, hogy az új tagálla­ mokból érkező munkavállalók korlátozásmentes beáramlása munkaerőpiaci zavarokat okoz­ na. A régi tagok közül mindössze hárman — Egyesült Királyság, Írország, Svédország — jelentet­ tek be teljes piacnyitást, a több­ ség egy darabig még fenntartja a korábbi munkavállalási enge­ délyre épülő szabályozását, így például Hollandia, Belgium, Franciaország. Néhány tagállam nevezetesen Ausztria, Németor­ szág és Olaszország vonatkozá­ sában felmerül a kvóta alkalma­ zása. A kvóta lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott számú munkavállaló erejéig az adott tagállam a munkavállalási enge­ délyt a munkaerőpiac vizsgálata nélkül adja meg az igénylő szá­ mára. Hogy miért védik magukat enynyire a régi tagok, arra több vá­ lasz is adható, és ezek ok-okozati összefüggésben állnak egymás­ sal. Először is a '80-as évek óta ra foglalkoztatja a Közösséget a tár­ sadalmak elöregedése, az egyre szűkülő aktív népesség, amely egyre nehezebben tudja finanszí­ rozni a szociális ellátórendszert. E nem új keletű problémát tetézi az elmúlt időszak gazdasági de­ konjunktúrája, amely a leggazda­ gabb országokat is szociális ellá­ tásaik megnyirbálására késztette. Mindezek ellenére is szerencsés­ nek mondhatjuk az ott élőket, hiszen a többől kevesebb, vagy a kevésből kevesebb verziók közül oh mily furcsa még mindig az előbbire voksolnánk. Kis ha­ zánkban az elmúlt két évben érezhetően nőtt a munkanélküli­ ség. Elgondolkodtató, hogy gyakran sem a diplomás, nyelve­ ket beszélő fiatalok, sem a tapasz­ talt, vagy a háztartás vezetéséből, gyermeknevelésből a munkavál­ lalók táborába belépni kívánó középkorúak nem találnak ál­ lást, és ha mégis sikerül a fiatal nők félnek gyermeket vállalni, a középkorúak nem mernek beteg­ szabadságra menni, mert jogo­ san tartanak attól, hogy mire visszatérnének már nem lesz ho­ va. Ezek intő jelek, amelyek azt jelzik, hogy nem „tűzoltásra”, hanem átfogó, hosszú távú kon­ cepciók kidolgozására van szük­ ség: főállású anyaság, részfoglal­ koztatás (az EU egyes országai­ ban több, mint 30%-ot tesz ki), hogy a megfelelő akarat a döntés­ hozók részéről. Ez a kérdéskör annyira húsbavágó a jövőnk szempontjából, hogy a legna­ gyobb demagógia lenne forrás­ hiányról papolni. Be kell tömködni a lyukakat, amelyeken át elfolynak a költségvetési pénzek, át kell csoportosítani a szükséges összegeket, mert ha nem teszik, hamarosan a gazdaság bármely szektorából érkező — törvények adta — követelésekre, az illetéke­ sek kórusban zengik majd: „Nincs miből!”, és ráadásul nem is fognak hazugságot állítani. Nem biztos, hogy ezt meg kéne várnunk. job-rotation, hogy csak néhányat említsek az Unióban már jól be­ járatott megoldások közül. És lám megint oda lyukadok ki, www.pazmanyonline .hu Szalay Beatrix �ítélet Csemetekert Öt év után, 2004 decemberében új albuma jelent meg Varga Miklósnak. Az énekes a lemez borítóján együtt sétálkézenfogva egy szívbetegkisfiúval. dapest" kiáltások közepette tapsoltak. - Optimistának tartja magát? Igen, mindenképpen az vagyok.Ha csalódás ér, - Mi az oka e különleges címválasztásnak? mindig megpróbálok mögé nézni. Az album címadó dala a Csemetekert, melyet egy kisfiú sorsa ihletett. Amikor megszületett, az or­ vosok nem sok esélyt adtak, hogy megéli az egy éves kort. Ma már elmúlt három éves. Eddig több operáción esett át, azonban még hátra van egy igen fontos szívműtét, de ha ezen is túljut, akkor minden bizonnyal egészséges felnőtt fog válni be­ lőle. Ennek kapcsán jutottunk arra az elhatározás­ ra — mi, a lemez szerzői, előadói —, hogy a lemez­ bevétel 10 százalékát felajánljuk az Országos Kar­ diológiai Intézet által létrehozott Magyar Szívbe­ teg Gyermekek Védelmében Alapítvány javára, hogy minél több kisgyereknek jusson esély a túlé­ lésre, aki ilyen súlyos szívrendellenességgel szüle­ tik meg. - Ön hívő ember? Sokszor sokan felteszik a kérdést a vallásossággal kapcsolatban.Nem szeretem ezt megosztani má­ sokkal, mert a vallás az emberi individuum egyik legbelsőbb ügye. Mélyen vallásos embernek érzem magam, függetlenül attól, hogy nem vagyok egy templomba járó ember. Az Istennel való kapcsola­ tot közvetlenül élem meg, és nagyon nagy szüksé­ gem van Rá. - Hogyan látja a maifiatalokat? Vegyes a kép. Szerencsére sokszor találkozom olyan fiatalokkal, akiknek egészséges a gondolko­ dásmódjuk. Ez nem azt jelenti — félreértés ne es­ sék —, hogy csak konzervatív fiatal lehet egészsé­ ges és normális. Egészséges, nemzetben, nemzet­ tudatban gondolkodó emberek, akik tudják azt, hogy hova tartoznak, honnan jöttek, kik az őseik, az őseik milyen köveket raktak le az úton, amin a nemzetnek végig kell járni, tehát van egyfajta jövőképük- őket tartom egészséges embereknek.És nem azokat, akik a mának élnek, akiket a múlt ab­ szolút nem érdekel, de a holnap sem. Ilyenkor jut­ nak el a fiatalok nagyon könnyen a droghoz, az al­ koholhoz. Ha nem kapják meg környezetükből az egészséges hatásokat, amelyek kellenek egy fiatal normális a fejlődéséhez, nagyon könnyen juthathatnak zsákutcába, de sokszor találkozom olyan fiatalokkal is, akik ugyanilyen gondokkal küzde­ nek, és mégsem a zsákutcát választják, hanem megkeresik, megtalálják a helyes utat. Nem mindegy, hogy milyen világképpel nő fel a fiatal, a család, az óvoda, az iskola, az egyetem, a mun­ kahely, a baráti kör, folyamatosan hatnak rá. Fel A külföldi meghívások leginkább a szomszédos lehet úgy fogni az egé­ szet, mint egy felépít­ ményt, melynek alapja országokba szólnak. De ősszel jártam például Ka­ nadában, az ottani magyar református egyház meghívására. Néhány éve Illés Lajos Magyar Ének a család. Két négy éves gyermekem van, egy ikerpár. Én is igyek­ című művével léptünk fel New Yorkban. A külföl­ di utak általában a kinti magyarokhoz kapcsolód­ nak. A 90-es évek közepén sevilla-i világkiállításon nemzetközi közönség előtt adtuk elő magyar nyel­ ven az István a királyt. A zene, a látvány, a rende­ zés annyira tetszett a nézőknek, hogy "bravó Bu­ szem otthon ezeket az alapokat megadni, hogy legyen később - Vannak külföldifellépései? 12 WWpazmanyonline .hu mire építkezni. Budaházi Árpád �ítélet Beszélgetés Tübingenről -Mutatkozzbe, kérlek! -Kovács Orsolya Zsuzsanna va­ gyok, az egyetem negyedéves, nap­ pali tagozatos hallgatója. -A tavalyi évet külföldön töltöt­ ted. .. Igen, két szemesztert végeztem a tübingeni egyetemen. Tübingen Baden-Württembergben, Stuttgarttól délnyugatra, mintegy 40 kilométer­ re fekvő városka, amely megőrizte régi szépségét. Szerencsére nem osz­ tozott sok német város sorsában, a világháború alatt elkerülte a bom­ bázásokat, csupán egy bomba talál­ ta el. Tübingent 1230-ban alapítot­ ták, de már all. századból van róla írásos emlék. A középkorban jelen­ tős búcsújáró útvonalak találkoz­ tak itt, ami hozzájárult gazdasági és kulturális életének felvirágzásához. A városról a nagy német költő, Hölderlin juthat az ember eszébe, aki egy toronyban élt itt több mint 30 évig. Ez az épület ma is áll, múze­ um van benne. Hölderlinen kívül a német kultúra neves képviselői kö­ zül egy ideig Tübingenben élt pél­ dául Johannes Kepler, aki az Evan­ gélikus Apátság iskolájában tanult, de élt itt Eduard Mörike is, és Goe­ the ugyancsak megfordult a város­ ban. - Mit érdemes tudni a tübingeni egyetemről? Tübingen egyetemváros. Nagyhírű egyetemét 1477-ben alapította nyújtott sportlehetőségek mintaérEberhard Karls herceg. Természete- ' tékűek. A könyvtárban több mint 3 sen a teológiai kar a legrégebbi, de a millió kötet van, és egyszerre akár 15 könyv is kikölcsönözhető. A jogi karnak is jelentős a múltja. A pezsgő egyetemi és kulturális élet i könyvtárba ingyenesen lehet beirat­ rendkívül sokszínű. A 2004-2005- i kozni — nemcsak diákoknak, ha­ ös tanév téli szemeszterében pl. a 23 nem bárkinek. 740 beiratkozott hallgató közül Azt azonban nem tartom szeren­ 3412 volt külföldi, s ez a szám fo­ csésnek, hogy egy-két szakon akár 7lyamatosan bővül. Az egyetemnek 8 évig is tanulgatnak a diákok, fél­ a világ minden tájáról több mint évenként 1-3 vizsgát vállalva. 140 felsőoktatási intézménnyel van - Szakmailag mit nyújtott a kinti kapcsolata. Ha már a statisztikát egy éved? említettük, érdemes azt is megje­ Rudolf Hrbek professzor előadá­ gyezni, hogy ebben a tanévben ösz- sait emelném ki, ő az Európai Unió szesen 2800 hallgató tanul a Jogi politikatörténetéről és Németor­ Karon, vagyis kevesebb, mint a- szág politikai rendszeréről tartott mennyi külföldi diákja van a közel előadást. Mindenképpen érdekes húsz karral működő egyetemnek. volt, hogy az EU egyik alapítóálla­ Az intézmény nemzetközi elismert­ mában miként látják pl. Franciaor­ ségét és jó hírnevét jelzi, hogy 2003 szág szerepét. Tübingen egyébként decemberében Kofi Annán tartott a II. világháború után francia meg­ itt előadást, 2004 júliusában pedig szállási terület volt, és az utolsó Tony Blair mondott ünnepi beszé­ francia katonák csak a német újra­ det a Jogi Kar „Neue Aula” nevű egyesítést követően hagyták el vég­ dísztermében. Horst Köhler, Né­ leg a várost. Visszatérve az egyetem­ metország szövetségi elnöke 2004 hez, Hrbek professzor úr szervezett decemberében látogatta meg az e- egy tízalkalmas előadássorozatot is gyetemet, ahol egykor maga is ta­ az új EU tagállamokról. Ez azért volt fontos, mert elég sok tévhit fo­ nult. galmazódik meg, pl. a diákság köré­ ben is, akár Közép-Európáról, akár hazánkról. Hrbek hangsúlyozta, hogy az új tagállamok problémái ezentúl az Európai Unió közös problémái, és megoldásuk közös felelősség és kötelesség. így van ez a - Mi az, ami más a képzésben, mint itthon, mit nyújt az egyetem a diákságnak? Több a gyakorlati képzés és ezt a di­ ákok is komolyan veszik. Az egyete­ mi könyvtár és az egyetem által mezőgazdaság támogatásával is például. Szakmai szempontból hasznos volt, hogy Genfben pl. részt vettem a Vörös Kereszt Központjának be­ mutatásán vagy Strasbourgban az EU Parlamentben egy előadáson, amelyben a parlament hatáskörének www.pazmanyonline .hu �ítélet bővítéséről volt szó. A protokollirodában az unió minden hivatalos nyelvén bőséges volt a tájékoztató­ anyag, kivéve magyarul. indulni. Ebben a félévben több ide­ gen nyelvű óra és előadás indult a Pázmányon is nagyon érdemes ezeket látogatni. - Beszélsz lengyelül is. Lengyel nyelvismeretednek volt-e ott gyakorlati haszna? - Úgy látod tehát, hogy sokat tu­ dunk mutatni másoknak és kíván­ csiak is ránk... Négy évet jártam Varsóban iskolá­ ban, amikor édesapám a rendszer­ változtatás után diplomataként Lengyelországban dolgozott. így ban megértette, hogy a kiállítás mi­ ről szólt. Budapestről Romániába utazott tovább. Javasoltam neki, hogy menjen el Erdélybe, Válaszúi­ ra Kallós Zoltán néptánctáborába, ahol magam is többször jártam. A szlovén fiatalember megfogadta ta­ nácsomat, és Válaszúton olyan érintetlen, tiszta kultúrával találko­ zott, amelyet nem talál meg az em­ ber Európa minden táján. Igen, mindenképpen, de arra, ami­ ben egyediek vagyunk. Arra kíván­ csi mindenki, hogy mi az, amit az európai kultúrához hozzá tudunk tenni, és nem arra, hogy mit vet­ tünk át pl. az amerikai kultúrából. Amikor a Csángóföldön, Moldvá­ ban készített fényképeimet mutat­ tam vagy az ottani élményeimről beszéltem, azzal mindenkinek újat és egyedit tudtam mondani. Jogi szempontból ilyen egyedi jelenség a Szent Korona-tan. Április elej én érkezik 21németdiák Tübingenből néhány napra Ma­ gyarországra- a programjuk össze­ állításánál is ez a szempont vezérelt. Bemutatjuk nekik egyetemünket, az Andrássy Egyetemet, elvisszük őket a Parlamentbe. Ellátogatnak majd a Balatonfelvidékre, és elviszszük őket táncházba is. - Mire hívnád föl a külföldön ta­ nulni vágyókfigyelmét? - El tudnád képzelni, hogy hosszú­ távon Németországban élj? Egyrészt Péteri Zoltán professzor úr szavaira, miszerint kis nemzet gyermekeinek mindig magasabbra kell tenniük a lécet. Másrészt arra, hogy semmilyen lehetőség nem fog az ölükbe csöppeni, viszont számos lehetőségük van. Járjanak utána külföldi pályázatoknak, pl. az in­ terneten, és próbáljanak minél több helyre pályázni. Néhány napja néz­ tem diploma utáni gyakorlati lehe­ tőségeket az EU Parlament honlap­ ján. Két idegen nyelv ismeretével ki­ tárul a világ, és számos úton le lehet Nem, de nagyon hasznos tapaszta­ latokat szereztem. Összefoglalva, használjuk ki a lehe­ tőségeket és a kint megszerzett ta­ pasztalatokat itthon hasznosítsuk. jól megtanultam lengyelül, a nyelv­ vel és a lengyel kultúrával máig szo­ ros a kapcsolatom. Fontosnak és hasznosíthatónak tartom a kisebb nyelvek ismeretét. Főleg Közép-Európában van szerintem ennek nagy jelentősége a történelmi múlt és a geopolitikai egymásrautaltság mi­ att. Azt hiszem, ha most lennék el­ sőéves, akkor mindenképpen tanul­ nék még horvátul vagy szlovénül. -Német diákokon kívül kiket is­ mertél meg az elmúlt egy évben? Minden földrészről kerültem kap­ csolatba diákokkal, az európaiakon kívül nagyon sok brazil, kínai, ja­ pán tanul Tübingenben, de volt ar­ gentin, kenyai, kolumbiai, auszt­ ráliai ismerősöm is. Igazán mély ismeretséget, talán ba­ rátságot egy lengyel és egy szlovén lánnyal, valamint egy ír fiúval kö­ töttem. A lengyel kapcsolataim a közös nyelv miatt könnyebben köt­ tettek, de a közép-európai diákok általában eléggé összetartottak. 14 -Talán azért, mert hasonló volt a sorsunk, hasonló a mentalitá­ sunk? És hasonló a történelmünk is. Szlo­ vén barátnőm öccse nyáron járt ná­ lam Budapesten. Elvittem többek között a Terror Házába — hiszen a szlovénok igencsak megszenvedtek a nemzeti függetlenségért. Ő való­ ww.pazmanyonline .hu Lukács Tamás �ítélet „Színház az egész világ, .. .és színész benne minden férfi és nő.” Hangzik fel az elhíresült Shakespeare-sor a Vidám Színpad Ahogy tetszik című vígjátékában. Azt hiszem, ez a Révay utca 18 szám alatt megbújó kis színház tudatos küldetésként vállalja fel, hogy megne­ vetteti az embereket. Arra törekszik, hogy amíg fent van a függöny, a sokszor már a mindennapi gondoktól elcsi­ gázott néző teljesen kikapcsolódjon, rövid időre letegye terheit. Szinte minden közösség, így a színházak életében is idő­ ről időre szemléletváltásra van szükség. A Vidám Szín­ pad tavaly a 75. évadot zárta. Egy újító szellemű igaz­ gatónak, Puskás Tamásnak is hála 2004 a fordulat évé­ nek bizonyult. A kevesebb, mint 20 főből álló társulat a szórakoztatást jelölte meg legfőbb célként. A külsejében egyaránt megújult színház számos vendégprodukciónak is helyt ad. Hiszen igazán kevés színész mondhatja sajátjának a hamisítatlan komikus vénát, ám szinte nincs olyan színész, aki pályája során ne érezne vágyat arra, hogy új, esetleg merőben szokatlan műfajban próbálja ki magát, villantsa meg sokszínűségét, vigyen új „vonulatot” művészetébe. Tehát, előadásokban nincs hiány... A nagyszínpadon egy 5 részből álló Shakespeare-mesék sorozat (Ahogy tetszik, A makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért...) fut sikerrel, egy Agatha Christie krimi remek adaptációja, az ...és már senki sem! azaz a tíz kicsi néger, no meg egy szenzációs vendégjáték, a Sors bolondjai. Melyben négy tehetséges színész (Szinetár Dóra - Bereczky Zoltán, Pikali Gerda - Magyar Attila) „lubickol”, a közönség pedig dől a nevetéstől. Frederick Stroppel pompás vígjátéka roppant „laza”, sok-sok helyzetkomikumra épül. Chuck és Gail, Jay és Bonnié két fiatal pár, akik szélsőséges érzelmi hullámzások, nagy konfliktusok között élik meg a kapcsolatok buktatóit, az — egymáshoz való — alkalmazkodás nehézségeit. Mindezt olyan életszerűen, hogy a nézőtér lassan megtelik „Chuckokkal és Bonniekkal”, s mikor a jóízű nevetéstől már összeszorul a rekeszizmunk, kicsit magunkon is nevetünk, miközben őszintén szurkolunk a nagyon várt, és persze el sem maradó „happy endért”. A kis színpadon hasonlóan üdítő, bár kissé absztraktabb darabokat láthatunk, mint a S.Ö.R. (Shakes­ peare összes rövidítve) vagy Gáti Oszkár Ha megérinthetnélek című önálló verses estje. Legtöbbjük nem egy-egy híres szerző tollából való, hanem kreatív ötlet szüleménye. Ahogy példának okáért a G.O.R.CS. (Görögök összes regéi és cselekedetei) a 3 főszereplő, Kállóy Molnár Péter, Gáspár András és Kálid Artúr „saját gyermeke”. Egy jó színész számára idővel egyre fontosabbá válik, hogy „önmagát adja át” a nézőknek. így hát, aki Athén és Spárta küzdelmére számít, az csalatkozni fog. Bár valóban visszamegyünk Ádámig-Éváig, az előadásból mégis inkább egyfajta világszemlélet „jön át”. A történelem vonalát követjük, de gyakorta a színészek saját gondolatait is kihámozhatjuk. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy egy vidám hangvételű műnek nem lehet, nincs mondanivalója, ám ez erős túlzás. Első helyen tagadhatatlanul a szórakoztatás áll, azonban a háttérben maradva szinte min­ dig megbújik az üzenet: „Emberek! Ne veszítsétek el a humorérzéketeket!” Látogassunk el a Vidám Színpad előadásaira, s éljük át, milyen jó együtt nevetni másokkal. Tapsunkkal köszönjük meg, hogy eszünkbe juttatják, nem felejthetünk el mosolyogni... Pozbai Viola www.pazmanyonline .hu �ítélet Egy jó nap Tegnap végre kicsit kisütött a nap, csak a szél fújt. Sokakat az utcára vonzott, a váratlanul jött cél ezelőtt két nyugdíjas a vasárnapi ebédhez vett fél kiló kenyeret és némi harmadosztályú hallgattam közben. Céltalanul bolyongtam, ki­ húst, egy zsák hevert, mellette csupán egy öregúr állt, hitetlen, tompa fájdalommal szemében. Ke­ csit siettem is, mert a sietés már a véremben van. Közben próbáltam úti célt találni. Végül megáll­ jobb sarkán lassan összegyűlt és kiszivárgott a tam egy boltnál, amit néha megnézek. Semmi húslé. Az élet ment tovább. jó idő. Elindultam, és mint általában, zenét is zében egy régi reklámszatyrot tartott. A táska új. Megint nekivágtam a városnak, ami még mindig nyüzsgött. Az iskolások csoportokban Mindenki sietett, a diákok lassan elbúcsúztak, beszélgettek; megtöltötték a sétálóutcát. Arra gondoltam, milyen jó ez a nap. De legalábbis hazamentek. A sarkon álltam, onnan láttam. egy kicsit jobb az átlagnál. Kevesebb a mogorva díjasra. Egy-egy hideg, tartózkodó pillantás esett rá. Három-négy beszélgető ember mérgesen ke­ arc. Nem figyelt senki a lassan könnyesszemű nyug­ rülte ki. Mit keres ez itt? Csak áll, nem lehet el­ Hirtelen, nem messze tőlem, egy idős nő össze­ férni tőle! Ezek a flúgos öregek... esett. Nemrég jött ki egy boltból a férjével. Senki se figyelt rájuk. Csak akkor ment oda egy-két Lassan csöpögni kezdett az eső. Aztán egyre sza­ porábban. Mindenki nagyobbakat lépett. Már ember, amikor a férj kétségbeesetten kiabálni egyenletesen esett. Halk földöntúli dobolás. kezdett segítségért. Valaki rögtön a hátára fek­ Csöpögött a járdára, csöpögött a zsákra, csöpö­ tette a nőt és próbálta elkapni a pulzusát. Sem­ gött az öregúr szívére... mi. Ekkor páran már körülállták őket. Egy nő mobilon mentőt hívott, miközben egy boltból éppen kilépett férfi odasietett, és próbálta új­ raéleszteni. Ütemesen nyomni kezdte a mell­ Aztán felbukkant egy fekete autó. Megállt a kasát. Egy, kettő, három! Semmi. Még egyszer... kot. Az öregnek adtak egy névjegykártyát, és si­ etve elhajtottak. Kis idő elteltével az úr elindult Az öregúr csak állt, és nézett, hol az asszonyra, hol a semmibe; ahol elszállni láthatta életét ki­ zsáknál, és kiszállt két markos férfi, akik rövid párbeszéd után az öregúrral, bepakolták a zsá­ lassan, lehajtott fejjel, beburkolózva a köd és a töltő feleségét, aki talán ott állt mellette, és szá­ teljes reménytelenség homályába; egyik kezében nakozva próbált bocsánatot kérni, hogy itt kell táskájával, másikban a kártyával. Olyan görcsö­ hagynia... sen szorította, mintha felesége utolsó megma­ radt darabját védené, az esőtől, az elmúlástól. Közben megérkezett a szirénázva egy mentő. Két orvos azonnal kiugrott, ahogy felpattant a hátulsó két ajtó. Ők is próbálták újraéleszteni. Amint sziluettje is beleolvadt a messzeségbe, rá­ Hasztalanul. Végül, amikor már rendőrök is pillantottam a telefonomra: lassan ideje menni. A nap ismét kisütött, csak egy kis zápor volt. érkeztek, és a népet hátrébb tessékelték, a men­ Jött és ment. Mint az élet. tősök némán zsákba tették a nő testét. Beszálltak a mentőbe, majd elhajtottak. Nemsokára a ren­ dőrök is követték őket. Az utcán, nem messze a bolttól, ahol húsz pere­ lő WW-pazmanyonline .hu Pozsgay -Szabó Péter �ítélet Hódítóink szolgáivá válunk Nem telik el úgy nap, hogyha valaki leül a televízió elé és kapcsolgatja, vagy kezébe fog egy újságot elobb-utóbb ne találna-e rá egy reklámra, ami új életérzést, új mobiltelfont vagy szebb külsőt kínál. Csupán egy dolgot kell tennünk érte, kinyitjuk a pénztárcánkat, előveszünk egy nagycímletű bankót és olyanná válhatunk. Azonban kevesen gondolkodnak el, hogy lehetünk-e, vagy kell-e nekünk olyannak lennünk, amit piaci érdekből egy gyártócég ideálként elénk állít?! Nem mindig az a szép és vonzó, amit elsőre látunk, vagy amit engednek hogy lássunk. Ha pedig belgondolunk milyen lenne, ha mindenki egyforma lenne? Úgy hiszem elég unalmas. Pár évszázaddal ezelőtt a gyarmatosítás a területek és kincseinek birtoklásáról szólt, majd embereket adtak-vettek. Most, amikor a rabszolgaság már nem lehetséges, a "szabadsággal" rendelkezőket teszik saját maguk rabszolgájává azáltal, hogy azt mondják szép lehetsz, gazdag lehetsz és csak annyit kell tenned érte: Vegyél meg! Ez félig igaz is.Valaki gazdag lesz. Csak nem mi, hanem a forgalmazó. Persze ez nem azt jelenti ne éljünk egészségesen, vagy ne járjunkdivatos öltözékben. Nem azt jelenti, hogy ne akarjunk egyre jobb körülmények között élni, csupán csak annyit, hogy gondolkodjunk előtte, valóban jó e nekünk, hogy egyenruhában akarunk járnni, melynek rabláncai a márkajelzések. Jó e az, ha gondolataink csak a pénzen járnak, és az általa birtokolható javakon? Szerintem nem jó! Nem a ruha teszi az embert. Az igényesség nem azanyagi gazdagságot jelenti. Lehet valaki "szép" ruhában, ha a ruha alatt a lelke fonnyadozik. így Húsvét múltával, kíváncsi lennék hányán tartottak önvizsgálatot? Kinek mit jelent, és mit jelentett az Ünnep? Ki hogy készült fel? A Húsvét nem egyenlő az ajándékozással. Nem egyenlő a csokinyuszival! Nem egyenlő az egyre drágább és illatosabb parfummökkel. Fel kell készülni lelkiekben is. Ha ez elmaradt, soha nem késő pótolni. Dorogi Zsolt Tanulmányi Bizottság elnöke Szoknyában a Felföldön Mint az első pázmányos hallgató, aki a skóciai University ofAbertay Dundee-n tanult egy évet, félévével, másfelől pedig Dundee-ben egy, az Egyesült Királyságban található egyetemről kap­ az Erasmus iroda megkért írjak egy rövid cikket az ítéletbe más hallgatókat biztatandó, hogy mus semmi ilyesmit nem ad. Bár a Pázmányon e külföldi tanulás e formáját is minél többen próbálják ki. íme tehát a biztatás: Gyertek Skó­ tanulmányok elismertetése valamelyest nehéz­ kes (nekem nem sikerült), de egy év kihagyása nak BA Law diplomát a hallgatók, míg az Eras­ ciába tanulni, mert nagyon hasznos, nagyszerű egy diplomáért és egy éves külföldi tanulmányo­ társaság tagjai lehettek, mesés szépségű tájakat kért szerintem megéri. A szigorúan vett karrie­ láthattok, és mindezt elérhető áron! rista eredményeken kívül üdítő látni hogyan mennek a dolgok egy másik, nyugat-európai Külföldön tanulni mindig hasznos dolog, eh­ egyetemen, milyenek a professzorok, az ügyme­ hez kétség nem fér, de miért hasznosabb Dundee-ben tanulni, mint például Erasmus-szal net, az egyetemi mentalitás és általában az élet dolgaihoz való hozzáállás. Ennél is tágabban Franciaországban vagy Németországban? A két fő érvem, hogy Dundee-ben két félévet tartóz­ mélyiségében bekövetkező változások, az új ta­ kodnak a hallgatók, szemben az Erasmus egy pasztalatok, feltárulkozó perspektívák is igen szemlélve a dolgot, az esetlegesen az ember sze­ www.pazmanyonline íhu �ítélet fontosak lehetnek. Személy szerint azt gondo­ lom, legalább olyan fontosak, mint a szakmai eredmények. pedig cirka 700 HUF. Sokat segíthet azonban a büdzsé kiegészítéséhez, hogy diákmunkák nagy mennyiségben elérhetőek. Az egyetem is segít el­ helyezkedni, de részmunkaidős munkákat ügy­ A University of Abertay Dundee-n viszonylag nökségek segítségével könnyedén lehet találni, a kevés hallgató tanul, összesen megközelítőleg minimálbér pedig óránként 5 font. A legügye­ 7000 fő, köztük mérnökök, közgazdászok, pszi­ sebbek még állandó, full time job-ot is találhat­ chológusok és jogászok is. A nemzetközi diákok nak. Nagy segítség, higgyétek el. Találkoztam o- aránya igen magas, legalább a diákság harmada lyan lengyel kollegával, aki az összes pénzét ma­ vagy fele külföldi legalább is a joghallgatók kö­ ga kereste meg, a szüleitől semmilyen segítséget nem kért. zött. Mondhatni kevert társaság. Nyitottak a diákok, könnyű ismerkedni, esetleg barátokat szerezni a világ minden tájáról. Franciák, néme­ A skót városok közül néhányat érdemes meg­ tek, olaszok, spanyolok, angolok, skótok, írek, nézni, de nagyjából a negyedik vagy ötödik után lengyelek, magyarok, észtek, amerikaiak, india­ iak, kínaiak, afrikaiak, szinte mindenki ott van rájön mindenki, hogy amellett hogy gyönyörű­ ek, másfelől viszont teljesen egyformák, ugyan­ és mindenki nyitott, kíváncsi és ismerkedni a- abból a szürke kőből épültek az épületek, és a vá­ kar, hisz mind egy cipőben járnak: új helyen rosok stílusa, hangulata is egészen hasonló. A vannak, és szocializálódni akarnak. Amellett, hogy az egyetem kicsi, a város sem túl nagy, hi­ táj azonban felejthetetlen. Tényleg. Remélem szen 110-120 ezer lakos lakja, akik közül mint­ egy 25 ezren diákok. Az egyetem által szervezett hogy nem Skóciában forgattak, de a táj tényleg olyan, mint a filmben. Zöld fű, kék ég (meg­ közösségi programok mellett a kikapcsolódás lepő, de tényleg kék, és csak ritkán szürke:), bir­ ezernyi formája elérhető még a városban, hiszen a pubok, nightclubok, kollégiumi bulik, kirán­ kák mindenfelé, és dombok, sziklák, csodaszép, duló helyek, mozik, biliárd és éttermek egész so­ ra áll a hallgatók rendelkezésére, no meg saját mos szigetek. bulikat, programokat is lehet szervezni, ízlés Bevezetőnek, kedvcsinálónak nagyjából ennyi, próbáltam informatív és egyben lelkesítő beszá­ szerint. Még állandó, fedett korcsolyapálya is láttátok a Rettenthetetlent, amit ugyan lehet, na. Személyes kedvenceim a Loch Ness, és a szá­ van. molót is írni, de a terjedelmi korlát bizony nagy úr, ennyi fért ebbe a cikkbe. De ha bárki érdek­ A pénzügyek. Az ösztöndíj fedezi a tanulmányi lődni szeretne a további részletekről, forduljon költségeket, de minden más kiadást önerőből bizalommal az Erasmus irodában Csepely- kell finanszírozni, ideértve a szállást, a túlélés­ hez szükséges kiadásokat (dohányosok súlyos Knorr Tamáshoz, biztos szívesen segít minden­ hátrányban!), illetve a szabadidős programokat. Ez elsőre talán ijesztően hangzik, valójában ezúton is köszönet érte, illetve ő ismeri az összes elérhetőségeimet, ha valaki velem szeretne kap­ megoldható. Az árak nem túl magasak, a Lidi­ csolatba lépni. Zárszóul csak ennyit: Kalandra ben például nagyjából itthoni árakon beszerez­ hető minden szükséges dolog, a szállásdíjak a fel, minden lelkes hallgató, irány Skócia! pesti albérletek áraihoz foghatók, egy korsó sör 18 WW-pazmanyonline .hu kinek, nekem is annak idején rengeteget segített, Schlemmer Tamás �ítélet Hullámvölgy... Minden ember életében vannak mélypontok. Ezalól egyikünk sem kivétel. Ez az élet rendje. Hol boldogok vagyunk, hol boldogtalanok. Emberek közt élsz, emberek közt, akik különlegesek és kiszámíthatatlanok, de pontosan ettől izgalmasak. Sokszor érezheted úgy, hogy kicsúszik lábad alól a talaj, és elveszted az irányítást Egyedül nem mindig sikerül talpon maradni, de teljesen egyedül úgysem maradsz.. Nemcsak emberek lehetnek a segítségedre, hanem könyvek, zene és bizonyos jelek, amiket olykor nem ér­ tesz meg azonnal, hanem csak elraktározod és később használod fel. Mint ahogy ez a lány is kapott jeleket a Sorstól, az Égtől, Valakitől... Április végi, csendes hajnal. A lány a 6 órás vonatra igyekezett. A szeme kisírt, a lelke mélységesen szomorú. Az egész lényéből áradt a bizonytalanság és a fájdalom. Megcsaltnak, kifosztottnak érezte magát és remény­ telennek a helyzetét. Ahogy az ajtón kilépett, megcsapta arcát az üres utca illata. Egy lélek sem volt rajta kívül, mindenki az igazak álmát aludta, az egész város együtt lélegzett. Egyenletesen szuszogott. Olyan bé­ késen...Olyan jóízűen... A lány, pedig a vállára vette a csomagját, a szíven ott volt a bánata és megtette az el­ ső lépéseket a félhomályban. A fejét a földre szegezte és minden lépésnél ugyanez a gondolat motoszkált benne... A járda száraz volt, nem esett az eső, nem volt semmi ami elmosta volna a kutyák ürülékét. Ilyenek a belvá­ rosi utcák. A lány, ahogy rótta az utcákat érdekes dologba botlott: az egyik ilyen végtermék közepébe tűzve megpillantott egy szál pici, sárga virágot. Nem tudta mire vélni a dolgot, mosoly futott át az arcán, majd to­ vábbment. Ugyanúgy, lehajtott fejjel, egyedül... Felült a vonatra, kibámult az ablakon, de csak homályos alakokat látott. A vonat elindult és a lány gondolkodni kezdett. Eszébe jutott a reggeli látvány és az élete közti hasonlóság. Letörölte könnyeit, felemelte a fejét és halvány mosoly jelent meg az arcán. „Lehet, hogy „szar” az élet, de az a kis virág sosem hiányozhat belőle. Az én virágom most kissé hervadt, de még nem fonnyadt el. Vigyáznom kell rá...” A vonat robogott és egyre világosabb lett. Felkelt a Napcserit Áprilisi Kalendárium 485 éve, 1520. április 6-án hunyt el Raffaello, ere­ deti nevén Raffaello di Giovanni Santi olasz festő és építész, a festészet történetének egyik legkiemelke­ dőbb alakja. Bramante halála után ő folytatta a Szent Péter bazilika építésének irányítását. Világ­ hírűek a vatikáni teremsorban található Stanzái. Legismertebb alkotásai a Krisztus sírbatétele; a Mária eljegyzése és a Doni házaspár. 270 éve, 1735. április 8-án hunyt el II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, hadvezér, a magyar törté­ nelem egyik legnagyobb alakja, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. Az 1703-tól 1711-ig tartó Habsburg-ellenes szabadságharc vezére volt. 165 éve, 1840. április 2-án született Émile Zola francia író, a XIX. század realista regényirodal­ mának jelentős képviselője, a naturalizmus mega­ lapítója. Ismertebb művei a Nana; A patkányfogó és a Thérése Raquin. 145 éve, 1860. április 8-án hunyt el egy döblingi szanatóriumban gróf Széchenyi István, a „legna­ gyobb magyar”. Kezdeményezésére megalakult a Magyar Tudományos Akadémia és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Létrehozta az Első Lótenyész­ tő Egyesületet, és megalapította a Nemzeti Kaszi­ nót. Nevéhez fűződik az Al-Duna szabályozása és a Lánchíd megépítése. Fő művei: Hitel; Világ és Stádium. www.pazmanyonline .hu �ítélet Mi az a Vad fügefa? Az első kérdés, ami a gyanútlan plakátolvasóban felmerül: Honnan jött a nevünk? A válasz egyszerű! Két éve, az első Fügén (aminek akkor még névtelen volt) Varga Gergő felolvasott nekünk egy szentírási részt, amiben a kö-zösség neve rejtőzött... Ez volt az a rész: Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosokfeje. Szerette volna látniJézust szemtőlszemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. így bát előrefutott, felmászott egy vadfiigefára, hogy láthassa, mert arra kellett elha­ ladnia. (Lk 19,2-4) Jó, jó-mondhatja plakátolvasónk-, de ettől nem lettem okosabb... Mégis, mi ez a közösség? Erre a kérdésre mindenki mást válaszol, ezekből olvashattok itt néhányat. „Valami hasonlót jelent számomra is ez a közösség. Közelebb férkőzni Istenhez.” (Böszörményi Gergely II. évf.) „A Vad Fügefa egy olyan közösség, mélyben az alapvető összetartó erő a hit, mégsem hittanóra. Nem egy korban, bölcsesség­ ben és lelkiekben előttünk járó személy vezeti (bár olykor hívunk ilyeneket), hanem egyfajta „önképző kör”. Szerda esténként ugyanis egymást gazdagítjuk közös énekléssel, imával, beszélgetésekkel; megosztjuk nehézségeinket, örömeinket, egyszerűen töltekezünk. A legjobb benne, hogy nagyon befogadó közösség, nyitott minden új érdeklődőre, még olyanokra is, akik eltávolodtak Istentől, vagy eddig nem is próbáltak közeledni Felé, de szeretnének tartozni valahová. A rendszeres összejöveteleinken kívül a közös programok, kirándulásokpedigigazán összekovácsoljákatársaságot.” (NyáryDorkalII.évf.) „Ha a mai rohanó világban egy kis megállásra, elcsendesedésre vágyom, ha az Isten felé vezető úton tovább szeretnék haladni, vagy csak egyszerűen azokkal szeretnék együtt imádkozni, beszélgetni, akikfontosakszámomra, akkor szerda esténként lesétálokaTanári Klubba, és ezekaFügefán mind beteljesülnek.” (Szalai Tamás IV. évf.) „Egyfajta olyan felelősség, amelyet öröm érezni! ” (Filep Eszti IV évf.) „Számomra a Vad Fügefa, ugyanúgy mint ama kíváncsi vámos, Zakeus számára, azt a helyet jelenti, ahonnan megláthatom a Mestert. Mindez nem csupán egyéni igény és tapasztalat. Nagyszerű érzés, hogy nem egyedül "mászok a fára", nagyszerű érzés osztozni abban az örömben, hogy aMester megszáll házunkban, s áldása ránk köszönt.” (Rózsa Dani V évf.) (Egy, a neve elhallgatását kérő barátunk rövid gondolkodás után úgy foglalta össze a Vad Fügefa lényegét, mint „Az a hely, ahol szerda esténként vacsorázom.” ) Remélem, kedvet kaptatokahhoz, hogy szerda este benézzetekaTanári klubba! Fülöp Emese PRO FACULTATE-DÍJ 2005 A 2003-ban alapított, idén harmadik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazatokat többféle módon gyűjtjük: el lehet küldeni e-mailben a lippaygyorgykor@hotmail.com címre, illetve az április 18-án kezdődő héten a Kar épületében a szavazatgyűjtő bizottságoknál lehet majd szavazni. A díjat mindenki csak egyszer kaphatja meg, úgyhogy a korábbi díjazottakra ne szavazzon senki! Az eddigi díjazottak: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán. SZAVAZÓLAP Pro Facultate-díj 2005 Az én szavazatom:................................................................................ 20 WWW-pazmanyonline .hu �ítélet XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia 2005. március 21-23 között került megrendezésre a XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Győrben. Karunk hallgatói eredményesen szerepeltek a megmérettetésen. I. HELY Szekció Dolgozat címe Név Szabó Krisztina Fenus nauticum Egyetemes Jogtörténet és Római Jog Navratyii Zoltán Az asszisztált reprodukciós eljárások a jogi szabályozás tükrében különös tekintettel az in vitro embrió helyzetére Polgári Jog I. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Hős Nikolett A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Munka- és Szociális jog I. (Általános rész) Pocsai Tamás A tokaji bor hamisítása Agrár- és Környezetvédelmi Jog Könczöl Miklós A tyrannis kérdései Xenophón műveiben Jog- és Állambölcselet II. (Államelmélet) Szilágyi Pál Béla Az Európai Közösségek Fúziós Rendeletének (The EC Merger Regulation) 2001- 2004-es reformja és a magyar szabályok szükséges változtatásai Kereskedelmi Jog Pogácsás Anett Szerzői jogi kérdések a televíziózásban az információs társadalom kihívásai Polgári Jogi. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Kéri Zoltán Jogügyleti érvényesség és hatályosság, különös tekintettel a végrendeletre Polgári Jog II. (Kötelmi jog, Általános rész) Szilvásy György Péter Az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek vizsgálata a jogalkotási folyamatok tükrében Alkotmányjog I. (Általános rész) Schlemmer Tamás A fájlmegosztás jogi kérdései Polgári Jogi. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Lakatos Mária Csilla A deliktuális felelősség történeti fejlődésének összevetése a kontinentális (római-germán) és az angolszász jogrendszerekben Polgári Jog II. (Kötelmi jog, Általános rész) 11. HELY Hl. HELY Különdíjban részesültek: Kosztyu Tamás, Szilágyi Dorottya, Páll Balázs, Boros Balázs Sándor, Szilvásy György Péter Ezúton gratulálunk a sikeres szereplésükhöz! www.pazmanyonline .hu �KISPÁLYÁS FOCIBAJNOKSÁG időpont 2005. április 20. (szerda] helyszín: Építők SC (Népliget) műfüves pálya nevezési határidő: április 18. nevezési díj: 5 □□□.- Ft / csapat [egy csapatba 10 főt lehet nevezni] nevezni lehet: PPKE-JAK HŐK irodában vagy www.e-hok.hu/foci bővebb információ: +36 20 316 8965 info (g) pazmanyonline. hu www.e-hok.hu/foci �T[ajókirándulás 2005. március 15-én �A rejtelmekbe bevezetnek ő házigazdák: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasl Alex - zongoraművész Az esték kezdete: £005. április 13., szerda este 18.30 Vendég: Pitti Katalin és Gulyás Dénes operaénekesek Az est támogatója: Vókó György tanszékvezető egyetemi tanár £005. április £0., szerda este 18.30 Vendég: az Akadémia Quartel fiz «1 Umogdlója RÉSZ, i feni eittlmtó) maié R szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPKE JAK díszterem (1088 Bp. Szentkirályi u. £8-30.) Szervező: Hallgatói Önkormányzat. Rz április 13-i és 80-i szalonba a belépés díjtalan. További kedvezményes koncertkehetőség a Pázmány diákjainak és tanárainak: Exkluzív zenekari hangverseny a nemzeti Hangversenyteremben £005. április £8., csütörtök este 1Q.30. Szilasi Alex Chopin-estje Pleyel zongorán Közreműködnek a Zeneszalon Kamaraszímfonikusok fiz április £8-i koncertre kedvezményes diók- és tanárjegyek rendelhetők a HŐK irodában. Információ: HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu,www.zeneszalon.hu info@pazmanyonline.hu � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 2. szám 2005. április Abstract A summary of the resource. Tartalom A szeretet teremt új életet "Egészen a Tied" Hírek Országos Hallgatói Érdekképviselet Párbeszéd és kölcsönös tisztelet Magyarország és Lengyelország versenyképessége Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Csemetekert Beszélgetés Tübingenről "Színház az egész világ Egy jó nap Hódítóink szolgáivá válunk Szoknyában a Felföldön Hullámvölgy Áprilisi kalendárium Mi az a Vad fügefa? Pro-Facultaté díj - Szavazólap XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Kispályás Focibajnokság Hajókirándulás 2005. március 15-én Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. április Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (354kb+3049kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_2_200504 Relation A related resource T00068 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_2_200504 Bándi Gyula Dobos Tibor HÖK Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/caf27d5be869798731a11957793d3e0d.jpg 3188fa8e38fbd2b6fb100b851f858239 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/07c729c12b59298fa80d7f58b0818230.pdf 678fcbb518b5f8e65d72e3d6f31df87f PDF Text Text VII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja 2005. JÚNIUS ®ITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Osztrák-delegáció Karunkon II. János Pál pápára emlékeztünk Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval Különleges Pázmány Szalon Pro Facultate nap Beszélgetés Ferling Bernadettel Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �Újdonságaink KjrKERSZÜÏ KIADVÁNYOK Kéresz ty Béla A magyar közlekedési büntetőjog kézikönyve A könyv a témakör általános ismertetése mellett alaposan elemzi a közlekedési büntetőjog általános és különös részét. Részletesen ismerteti és analizálja a közlekedési büntetőjog ítélkezési gyakorlatának tapasztalatait, vala­ mint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait. A klasszikus tényállási elemek megvizsgálása mellett kitér olyan további fontos kérdésekre, mint pl. a veszély fogalma, az okozatossággal kapcsolatos elméletek, az egység­ többség problémaköre stb. Ára: 4200 Ft + áfa Farkas Ákos (szerkesztő) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az Európai Unió bűnügyi együttműködési rendszerében Az Európai Unió egyik legfontosabb feladatának a közösségi pénzügyi érdekek védelmét tekinti. Ennek a kiemelt problémakörnek a felügyeletét látja el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal. A Miskolci Egyetem Állam- és jog­ tudományi Karának tanárai a közösség pénzügyi érdekeit érintő legjelentősebb területek - költségvetés, verseny­ felügyelet -, valamint a felelősség kérdéskörében - közigazgatási jogi védelem, bűnügyi együttműködés, az OLAF és más bűnüldöző szervek kapcsolata, a gazdasági vezetők felelőssége - írtak a szakmai és a nem szakmai, érdek­ lődő közönség számára is figyelemreméltó esszégyűjteményt. Ára: 4S00 Ft + áfa Geller Balázs Legalitás a vádlottak padján Az anyagi büntetőjog legalitásának elméleti analízise A 90-es évek elejétől a klasszikus büntetőjog számos tétele megkérdőjeleződött a nemzetközi büntetötörvényszékek, az Emberi Jogok Európai Bíróságának, és a társadalmi változásokon áteső országok nemzeti bíróságainak íté­ letei következtében. Ezen ítéletek és a kapcsolódó szakirodalom feldolgozásával a nullum crimen elveket, a jog­ értelmezést és a bírói jogalkotás szerepét gondolja újra e mű. Ára: 4800 Ft + áfa Varga Zoltán A tanú a büntetőeljárásban A szerző, a Fővárosi Bíróság tanácselnök bírája több évtizedes tapasztalatait gyűjtötte össze. A kiadvány három nagy egységre tagolható. Az első rész a tanú fogalmának és perjogi helyzetének meghatározásával foglalkozik. A második egység a leggyakrabban felmerülő gyakorlati kérdéseket tárgyalja. Ebben a részben a kihallgatás szabályaitól a vallomástétel kérdésein át a vallomások értékeléséig terjed a megválaszolandó kérdések köre. A harmadik fejezet a tanúvédelem helyzetét elemzi. Ára: 4500 Ft + áfa 1518 Budapest, Pf 101 • Telefon: 464-5656 • Telefax: 464-5657 Internet: www.complex.hu • E-mail: ugyfeIszolgalat@kj ‘k-kerszov.hu �ítélet Utószó Furcsán hangzik bárminek az elejét utószóval kezdeni, én most mégis ezt teszem. Ebben a szemeszterben ez az utolsó szám és ez az utolsó amit - úgymond - én főszerkesztek. Az ítélet nagyon sokat változott ebben a tanévben mind külalakban, mind tartalomban. Sajnos az elképzeléseimnek csak töredékét sikerült megvalósítani. Nagyon remélem, hogy szeptembertől kicsit jobb infrastrukturális háttérrel, és hallgatói részről nagyobb aktivitással tudja majd az új főszerkesztő folytatni a munkát. Öt év elsős fejjel milyen hosszú időnek tűnt, most pedig hogy itt állok a nagybetűs élet szélén úgy érzem mintha egy pillanat lett volna az egész. Ilyenkor már mosolyogva gondolok vissza arra, hogy valahogy a vizsgán mindig pont rossz tételt húztam ki, vagy pont rossz bizottsághoz kerültem. Persze ez nem igaz, mert tulajdonképpen soha semmi bajom nem volt se a vizsgáztatókkal, se a tételekkel, sokkal inkább saját lustaságommal. Valami okot mindig találni kell, mert a diák már csak ilyen. Ezeknek a diákéveknek most számomra vége. Pedig milyen jó lenne most kezdeni, ott ülni az elsős előadóban egy Magyar jogtörténelmen, vagy Római jogon, de leginkább Zlinszky professzor úr Keresztény erkölcs jogászi etika óráján. Azon az órán nagyon sokat lehetett tanulni! Mert nem csak arról szólt, hogy milyen jogászoknak kellene lennünk, hanem elsősorban, hogy milyen EMBEREKNEK. Nagy a felellősége azoknak akik itt végeznek, talán sokkal nagyobb, mint bármelyik másik (állami) jogi karon. Olvassátok el a professzor úr könyvét (Keresztény erkölcs, jogászi etika) és akkor megértitek, hogy mi is ez a többletfelelősség. Mindenkinek sok erőt és kitartást az előttetek álló vizsgákhoz. Remélem, ha elértek az 5. év végére, bennetek is csak a szép emlékek maradnak meg és úgy fogjátok gondolni, hogy megérte ide jönni. Lukács Tamás Tartalom Utószó . Közhírré tétetik Tartalom Hírek ... Osztrák-delegáció Karunkon Tájékoztató . . II. János Pál pápára emlékeztünk . . .. HABEMUS PÁPÁM Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Az OTDK margójára... Pro Facultate nap . Pro Facultate díj 2005 Különleges Pázmány Szalon Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról "Láttam, Uram, a hegyeidet...” .... .. Májusi Kalendárium Cseperedik a kistestvér... . .... Az elveszített rock and roll Beszélgetés Ferling Bernadettel . Deák Ferenc Intézet . Majális Közhírré tétetik! 3 . 3 3 4 4 5 6 6 8 10 11 11 12 14 15 16 17 18 21 22 22 Kevesen tudják, talán a szervezés hibájá­ ból, hogy Karunkon került megrende­ zésre idén februárban a nemzetközi jogi konferencia, ahol a Hallgatói Önkor­ mányzat volt a főtámogató. Az ELSA Budapest rendezvényét 318.000 forint­ tal támogattuk. A Szent István Társulat és a HŐK kö­ zött tárgyalások kezdődtek, a kari köny­ vesboltban hallgatóink kedvezmények­ ben részesülhessenek az őszi szemeszter kezdetétől. Újra lesz kollégiuma Karunknak. Az ed­ digi szállásproblémák megoldására új kollégiumi helyszínt kerestek a Kar és a HŐK illetékesei. A kiszemelt helyszín a Márton Áron Szakkollégium lehetne, ahol 160 hallgatót tudnánk elhelyezni. www.pazmanyonline .hu �ítélet Hírek A Dékáni Hivatal a beiratkozás megkönnyítése érdekében új hívó rendszert alakít ki. A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton mond köszönetét mindazoknak (oktatóknak, hallgatóknak, a hallgatók hozzátartozóinak), akik - a KEA célkitűzéseivel egyetértve - a 2004. évben is támogatták az alapítványt az adójuk 1%-ára vonatkozó nyilatkozatukkal. Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy adományaikat év közben is megtehetik all 100104-19636027-10000001 sz. folyószámlaszámra. Köszönettel: a Katolikus Egyetemi Alapítvány Kuratóriuma. GRATULÁLUNK a kari színjátszócsoportnak! Alfonso Sastre darabját Zsófi kiváló érzékkel vitte színre. Remek alakítások tanúi lehettünk. GRATULÁLUNK a HELLER FARKAS Intézet munkatársainak a nem hivatalos Pro Facultate napi főzőversenyen elért ELSŐ helyezésükhöz! Az Ivicz-Schlett márkanévvel jegyzett gulyás idén elnyerte a Daps Facultatis (a Kar Étke) címet! Teleki László HÖKalelnök "A kari színtársulat köszönetét fejezi ki Dr. Egerszegi Gyulának, dr. Fekete Balázsnak és Dr. Tattay Leventének, hogy a május 10-i dísztermi előadáson tiszteletüket tették! -Köszönjük!" SZESZ Osztrák-delegáció Karunkon Május 2-án reggel érkezett meg a Bécsi Esküdtbíróság képviseletében Dr.Ulrike Psenner elnök asszony és Dr. Friedrich Forsthuber bíró úr vezetésével az osztrák delegáció. A hangulat nagyon laza és inkább baráti volt, mint hivatalos. A köszöntővel egyidejűleg elfogyasztott tízórai után, körbevezették őket a Karon. Szemügyre vették a Dísztermet, a Királyok-termét és az általunk elkoptatott tantermeket, majd átkísérték őket a Legfelsőbb Bíróság épületébe, ahol Dr. Nagy Gábor elnöki kabinetfőnök úr fogadta az időközben Dr. Radnay József prodékán úrral kiegészült „csapatot”. A beszélgetés után ebéd, majd városnézés következett a tikkasztó hűségben. A meleget a hideg csapolt sör próbálta enyhíteni, de a próbálkozás nem sikerült és maradt a meleg, a Váci-utca hűsítő kortyolgatása után is. Este hét órakor távozott a küldöttség az ajándékba kapott Karunkról szóló magyar és idegen nyelvű könyvekkel. Impresszum ítélet — A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormány­ zatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Bandi Gyula dékán Dobos Tibor Főszerkesztő: Lukács Tamás 4 Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www.tomart.ee A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Budaházi Árpád Eügedi Zsófi, Juhász Gábor Berényi Hajnalka Cseri Tímea Nyomda: Gyökeres Zoltán Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Mavrák Hedvig Miké Adrienn Oláh Viktória Klára Pozsgay-Szabó Péter Rádi Vilmos Gábor Milisits Barbara Pásztor Veronika Pozbai Viola Szalay Beatrix Zsellér Máté WWpazmanyonline .hu Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: ítéletilcctio.jak.ppkc.hu Itelct01@hotmail.com �ítélet TÁJÉKOZTATÓ a Hallgató Jelentkeztető és Behívó Programról Tájékoztatjuk kedves hallgatóinkat, hogy kényelmük érdekében, a hosszú sorokban várakozások elkerülésére kifejleszttettük Ormai Lóránt programozó és a DAXON Elektronikai Kft. közreműködésével a Hallgató Jelentkeztető és Behívó Programot. 2005. június 1-től a Dékáni Hivatal belső irodáiban (fszt. 045) az ügyfélfogadás (a hivatalvezetői félfogadást kivéve) e diákhívó rendszer segítségével, csak sorszámmal történhet. A rendszer használata nagyon egyszerű, a használati útmutatót megtalálhatják a Dékáni Hivatal hirdetőtábláján és a Honlapon, valamint a sorszámkérő és kiadó „szekrényen” is, a földszinti zsibongóban. Felhívjuk figyelmüket, hogy a rendszer alkalmazásával egyidejűleg az ügyfélfogadási rendszer is megváltozik. Ügyfélfogadás szempontjából 3 alapvető időszakot különbözetünk meg: 1. tanítási (szorgalmi) időszak 2. vizsgaidőszak (és a nyári időszak) 3. iratkozási időszak Ezeknek megfelelően az ügyfélfogadás 2005. június 1-től vizsgaidőszakot és a nyári idősza­ kot kivéve: nappali és levelező tagozat részére: hétfőn és szerdán kedden és csütörtökön 900-1200-ig 1300-1500-ig Tájékoztatjuk továbbá kedves hallgatóinkat, hogy az ügyfélfogadási időn kívül a Dékáni Hivatal ajtaja zárva lesz. Halaszthatatlan ügy esetén, kérjük, telefonon keressék meg előadójukat. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara FELVÉTELT HIRDET a doktori képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén. Köszönetét mondok a Jogés Államtudományi Kar A jelentkezőkkel szemben támasztott alapvető követelmény: hallgatóinak azért, hogy a Pro Facultate kitüntetéssel tiszteltek meg. Hálásan és - legalább jó rendű (cum laude minősítésű) jogi oklevél; és - 2 élő idegen nyelvből középfokú C típusú állami nyelvvizsga. büszke örömmel őrzöm A jelentkezés módja: levélben: PPKE Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 1088 Bp. Szentkirályi majd e dekórumot, amely mindenkor szeretett nö­ vendékeimre és Alma Ma­ terre fog emlékeztetni. M. u.28; személyesen: PPKE Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkársága (Gyar­ mati Eszter ügyintéző -1088 Bp. Szentkirályi M. u. 28.3. em. 305. szoba). Jelentkezést 2005. június 17-ig lehet benyújtani. A felvételi eljárással kapcsola­ tos információk és a szükséges nyomtatványok letölthetők a www.jak.ppke.hu professzor emeritus honlapról. Dr. Gáspárdy László www.pazmanyonline .hu �ítélet II. János Pál pápára emlékeztünk Lassan kezdjük megszokni, hogy a vasárnapi szentmisék szövegé­ ben már nem II. János Pál neve hangzik el, hanem XVI. Benede­ ké. Valahogy az én tudatomban azért még mindig Wojtyla atya képe jelenik meg előttem a misén ennél a résznél. Lehet, hogy ez nem is fog megváltozni. A mi korosztályunknak Ö volt a pápa. Érdekes volt a karunkon tartott megemlékezésen négy olyan embert hall­ gatni, akik többször is találkoztak a szentatyával. Dr. Zlinszky János prodékán úr, Dr. Bolberitz Pál professzor úr, Dr. Kránicz Mihály rektorhelyettes úr és Szerdahelyi Csongor volt vatikáni nagykövet mondták el élményeiket, melyekkel a szentatyával való személyes találkozások alkalmával gazdagod­ tak. Kránicz Mihály felelevenített egy aranyos történetet is. Amikor a szentatya Magyarországra látogatott ő is ott állt repülőtéren a „díszsorfalban”. Amikor a pápa odaért hozzá hogy kezet fogjon, hirtelen maga elé állított egy kisgyermeket. A szentatya ter­ mészetesen — a protokolláris szabályokat felrúgva — egyből a gyermekkel kezdett el foglalkozni, megsimogatta és mondott neki néhány szót. Azt hi­ szem ez a kis történet na­ gyon jól mutatja, hogy mi­ ért is érezte mindenki anynyira közel magához Wojtyla atyát. L.T. HABEMUS PÁPÁM A konklávé évszázadok óta azon kevés események egyike, amelyre szinte kivétel nélkül mindenki odafigyel. Vallási, politikai és etnikai hovatartozástól függetlenül, az új pápa személye mindenki számára fontos. Mindez talán fokozottan igaz volt a 2005. április 18-án kezdődő pápaválasztás esetében. II. János Pál pápa több mint negyedszázados uralkodása alatt igen nagy tekintélyre tett szert. így persze hatalmas volt az előzetes várakozás az új egyházfő személyével kapcsolatban. Sokan azt várták, hogy most olyan bíboros kerülhet Szent Péter trónjára, aki majd hajlandó lesz bizonyos kompromisszumokra, engedményekre. Akadnak olyanok is, akik pedig a megkezdett út folytatását tartották fontosnak. A történelem egyik legrövidebb konklávéja mindössze két napig (négy választási forduló) tartott. Április 19-én, nem sokkal 19 óra előtt jelentette be a Biborosi Kollégium döntését Medina Estevez, chilei bíboros. Ö hozta a Szent Péter téren a harangok hangjára összegyűlt több tízezres tömeg tudomására, hogy Joseph 6 wwpazmanyonline .hu �ítélet Ratzinger bíboros lett az új pápa. Ezzel csaknem ötszáz évvel VI. Hadrián (1522-1523) után került ismét német pápa — a nyolcadik — az Egyház élére. A Krisztus földi helytartóinak sorában a 265. a XVI. Benedek nevet választotta. Az újonnan megválasztott pápa hivatalos bemutatása előtt az Egyház több évszázados hagyományra visszatekintő ceremónia zajlott le a vatikáni Sixtus-kápolnában. Mindenekelőtt a bíborosi testület dékánja vagy helyettese — ebben az esetben a helyettes, Angelo Sodano bíboros — megkérdezte a megválasztottat, hogy elfogadja-e a bíborosok döntését. Igenlő válasza után felszólították, hogy közölje, milyen néven kíván­ ja elfoglalni a pápai trónt. Ezután az új pápa a Sixtus-kápolna oltáránál imádkozott, majd rövid időre elvo­ nult gondolataival „a könnyek szobájába”. Itt öltötte fel pápai díszruháját is, majd már ebben a díszöltö­ zékben lépett ki a Szent Péter-bazilika lodzsájára. A Vatikánban többen azt tartották valószínűnek, hogy a bíborosok egy idősebb, átmeneti vezetőt választa­ nak majd, akinek személyéről viszonylag könnyen meg tudnak állapodni, és aki folytatja elődje munkáját. Előbbi megvalósultnak látszik, hiszen az 1730-ban pápává választott XII. Kelemen óta, Ratzinger a legidő­ sebbként megválasztott egyházfő. Utóbbi pedig, azért tűnik biztosnak, mivel II. János Pál közeli barátjáról, bizalmasáról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a következő pápát már nem a rendkívül meghatározó személyiségű II. János Pál pápához fogják hasonlítani, így neki sok szempontból jóval könnyebb dolga lehet. Azonban jelenleg az a legfontosabb, amit Estevez bíboros mondott a konklávé befejezésének hírére összegyűlt embereknek: „Nuntius vobis gaudium magnum: habemus pápám”. Vagyis: „Nagy örömhírt közlök: van pápánk.” Joseph Ratzinger: 1927. április 16-án született Marktl am Inn nevű bajorországi falucskában. Két évvel idősebb bátyja, Georg is a papi hivatást választotta, de őt nem érdekelték annyira a tudományok, illetve az előmenetel, mint öcscsét. Ratzinger filozófiát és teológiát tanult Freisingben, itt is szentelték pappá bátyjával együtt 1951-ben. Fiatalon lett egyetemi tanár. Dogmatikát tanított a bonni, münsteri, tübingeni és regensburgi egyetemen. A II. Vatikáni Zsinaton tanácsadóként vett részt. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsinat révén sikerült megújítani a Katolikus Egyházat. IV. Pál pápa kreálta bíborossá és München-Freising érsekévé 1977ben. Pár évvel később, 1981-ben II. János Pál a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki. 2002-től a bíborosi kollégium dékánja. Egyértelműen állást foglalt a katolikus egyház esetleges reformjaival szemben. Ezért számos kritika érte. Megválasztásával minden bi­ zonnyal eldőlt, hogy egy ideig még biztosan várat magára a Kato­ likus Egyház újbóli reformja, hiszen Ratzinger — bíboros korábban — még a pápánál is erőteljesebben emelt szót például az abortusz, a nők egyházi szerepvállalása, valamint a vallás mindenféle „felvize­ zése” ellen. Mivel a névválasztás általában bizonyos mértékig utal az elődre, ér­ demes megnézni, ki is volt XV. Benedek pápa. Giacomo della Chiesa az I. Világháború idején volt a Katolikus Egyház feje. Sokszor emelte fel hangját a háború ellen, a béke mellett. Ezen kívül nevéhez fűződikjeanne d Arc szentté avatása. Teleki Levente www.pazmaiiyonline .hu 7 �ítélet Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Mikor először lettél HŐK elnök, sokanféltettek attól, hogy a munka és a tanulás melletti újabb kötelezett­ ségvállalást nem fogod bírni erővel. Közben másod­ szorra is megválasztottak, és a RÉSZ nevű ifjúsági szervezetnek is te lettél az elnöke. Nem szoktál alud­ ni, vagy ilyenjól tudod beosztani az idődet? -Valóban sok a tennivaló. Szeretettel és odaadás­ sal minden könnyebb. Persze jó munkatársakra is szükség van - és nekem ez megadatott. Annak idején milyen célokkal vágtál neki az elnök­ ségnek, és időközben mennyi kompromisszumot kellett tenned ezen a téren! - Inkább az együttműködés szót használnám; az viszont igen fontos. A célok nagy részét már elér­ tük — az elmaradásokat pedig igyekszünk mie­ lőbb pótolni. Megéri az embernekfeláldoznia a szabadidejét, hogy például HŐK elnök lehessen? Vigyázz, mit válaszolsz, nehogy túlsokan kapjanak kedvet hozzá:-) - Igen, érdemes. Van, ami hajtson előre: az embe­ rek szeretete. Semmi nem tudja felülmúlni azt az érzést, amikor valaki hálás szívvel gondol rád, és elismeri a mun­ kádat. Akadnak rosszmájú kriti­ kusok is, akik előbb szólnak, mielőtt gondol­ kodnának, akik nem akarják az egész rendszert látni, csak a hé­ zagokkal törőd­ nek. 8 www.paznianyonline .hu Hogy látod, egy oktatási intézmény, különösen egy felsőoktatási, mit tehet azért, hogy a hallgatói jól érez-zék magukat a falai közt? Esetleg látsz-e ezen a téren valami tennivalót? - Egy intézmény megfe­ lelő működéséhez biz­ tos alapokra van szük­ ség: magas szintű kép­ zésre, kellő szellemi táp­ lálékra, és élénk közös­ ségi életre. Azért jelent­ keztek ide a hallgatók, hogy ebben részük le­ gyen. A régi mondás sze­ rint kettőn áll a vásár. A kar vezetése fiatal, dina­ mikus és nyitott. Több hallgatói kezdeményezé­ sünk is van, ami igazán örvendetes, de még több és több aktivitásra van szükség (például a prog­ ramokon való részvétel kapcsán). Közös mun­ kával lehet az egyetem falait élettel megtölteni. Régebben sok támadás érte a Pázmányt, szerinted utóbbi időben hogyan alakult a megítélése, mind szakmai, mind egyéb téren? - A Pázmány negatív megítélésében a sajtónak nagy szerepe volt. Hiába nyertük meg a pereket, azokról a sajtó már — jellemző módon — nem tu­ dósított. így a rossz hírnevet nehezen tudjuk le­ mosni magunkról. Szakmai téren a Pázmány kiváló eredményeket ér el, példa rá a Győri OTDK-n megszerzett szá­ mos első helyezésünk is. �ítélet Milyen visszajelzéseket kapsz a tevékenységed kap­ csán, szoktak a Szentkirályi utcában paradicsomot dobni utánad? kiállításokra, galériákba járni és a színházi előadásokat is nagyon kedvelem. Ezen kívül szívesen olvasok egy jó könyvet is. - Nem, azért azt mégsem. Bár tény, hogy az igazán egyértelmű lenne. © Szeretem, ha valaki köntörfalazás nélkül, szemtől-szembe meg­ mondja a véleményét. Mi a legjellemzőbb tulajdonságod, és mi az az elv amit soha nem adnálfel? - Ha már paradicsom: tavaly a hallgatók egy része arról is meggyőződhetett, hogy a gasztronómia világában is otthonosan mozogsz. Ez nem meglepő, annak fényében, hogy szakács is vagy. Szoktál még főzni, vagy végérvényesen szögre akasztottad a konyharuhát? - Azért még kezembe veszem néha. Ősszel az Olimpián bronzérmes lett a csapatunk, amire nagyon büszke vagyok. A Pro Facultate napok sem telhetnek el egy kis gasztronómiai köruta­ zás nélkül. Igyekszem a tevékenységeimet össze­ hangolni. A legjellemzőbb tulajdonságom a szerénység len­ ne, de úgy érzem, néha eltávolodom, mások sze­ mével látva önmagam. Van egy mondat, amit a római jog könyvben találtam, egy ulpianusi idézet : " honeste vivere aelterum non laeder suum quuiqve tribuere", vagyis: tisztességesen élni, másokat nem bántani, mindenkinek megadni azt, ami jár. Végül az alázatot említeném, amely nélkül a fentiek nem megvalósíthatóak. Juhász Gábor Hajói tudom, van egy másik tudomány is, amiben jártas vagy... - Igen, a grafológia tudománya is felkeltette az ér­ deklődésemet, mint minden, ami az emberekkel kapcsolatos, de bánatomra a grafológia az elmúlt időszakban háttérbe szorult. Sok mindent elárul az emberek kézírása: mutasd az írásod és meg-mondom ki vagy — ez teljes mértékben igaz. Ha látok egy írást, már körülbelül tudom, kivel állok szemben. Már említett számos tennivalód mellett mi az ami kikapcsol, amiből energiát tudsz meríteni a szorgos hétköznapokra? - Ez nagyon nehéz kérdés... általában egy érdekes kép, grafikai metszet teljesen kikapcsol. Szeretek www.pazmanyonline .hu �ítélet Az OTDK margójára... Páll Balázzsal — a KJK különdíját elnyert — hallga­ tónkkal beszélgettem az idén Győrben megrendezésre ke­ rült Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról. TL: Miért tarolhatott az ELTE Állam­ éi Jogtudományi Kara az idei Konferencián?Min múlt - túl a szak­ maiságon - a siker? PB: Tapasztalataim alapján — a kérdésedre adandó választ két részre kell bontanom. Első meg­ közelítésben szólnunk kell a hall­ gatók felelősségéről. Karunk 30 területen 40 dolgozatot nevezhe­ tett volna - ám: az elmúlt két év­ ben mindössze 27 dolgozat szüle­ tett. Utóbbi arány (27/40) hajme­ resztőén alacsony. Gondoljunk bele - milyen jól mutat az OTDKs szereplés az önéletrajzban; pláne a helyezés! A hallgatói olda­ lon hiányzik a kellő kezdeménye­ ző készség. A hallgatónak meg kell keresnie az oktatót; ha a hall­ gatónak nincs témája: nem baj! Az oktató nem fog elzárkózni. Érdemes a tanszékvezetővel egyeztetni - ti. ő nevezi a dolgoza­ tot a TDK-ra és OTDK-ra. TL: A hallgatókat milyen további tanácsokkallátnád el? PB: Nem lehet 2 hét alatt minő­ ségi munkát végezni. Érdemes legalább 1 teljes évet - és benne 1 nyarat - rászánni. A kutatásban az alapos könyvtározás és az élő ide­ gen nyelvek ismerete nélkülözhe­ tetlen. Az összegyűjtött anyagot időben fel kell dolgozni; és nem szégyen a gyakori hivatkozás. Saj­ nos - többen a szakdolgozatukat futtatják meg az OTDK-n; mond­ ván: semmi veszteni valójuk. Önmagában persze nem baj; ám: a minőségi kutatómunka időt és erőt — no meg nagy-nagy alázatot — követel a szerzőtől. TL: Hol tapintható az oktatófelelős­ sége? PB: Az oktatói részről a figyelem­ felhívás szükségességére helyez­ ném a hangsúlyt. Rögtön az első előadásokon (főelőadáson és gya­ korlatokon) — szeptember hó fo­ lyamán — fel kellene hívni a hall­ gatók figyelmét az OTDK-ra. Ha a hallgató megkeresi az oktatót: ne zárkózzon el; vagy igazítsa út­ ba a hallgatót: kihez kell és/vagy érdemes adott témában fordulni. A segítőkészség nagyon fontos! Az oktató bátorítsa a hallgatót! Utóbbi szintén fontos. TL: Mire terjedjen ki az általad említett bátorítás? PB: Az OTDK egyfajta összetar­ tás. Adott kar oktatóinak és hall­ gatóinak — azaz polgárainak — tá­ mogatniuk kell egymást! A jó dol­ gozat csak a kezdet. Egyes karok kimagasló teljesítménye az egész­ séges lobbi-tevékenységnek (is) köszönhető. Az oktatónak jelen­ létével is bátorítani kell a hall­ gatót. Az OTDK-ra több tanszé­ künk nem jelölt oktatót. A tan­ székvezetők miért nem jelölnek oktatót? Miért az érdektelenség? A rendelkezésre álló létszámot ki kell tölteni! Nincs mese! Muszáj! Teleki László Szerdán mély fájdalommal ért minket a hír, hogy elhúnyt a huszadik századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb személyisége. Pongrátz Gergely nem csupán az 56-os forradalomban küzdött a magyar hazáért, az elmúlt évtizedekben is nagyon sokat tett a magyar népért itthon és messze Magyar­ országtól egyaránt. Olyan ember volt ö, akire példaképként tekinthetnek a magyar fiatalok. 2002. októ­ ber 23-án a Magyar Keresztény Szövetség az egyetemisták nevében Pro Patria, a Házért Emlékserleggel tüntette ki Öt a Corvin közben, azért az áldozatos, embertpróbáló munkájáért, amit Istenért, a hazáért a magyar ifjúságért tett. Kiskunmajsán az 56-os múzeum, a kápolna, az ifjúsági tábor mind-mind annak bizonyítékai, hogy egy csodálatos ember volt. Nagyonfoghiányozni,nyugodjon békében! 10 WW-pazmanyonline .hu Budaházi Árpád elnök, Magyar Keresztény Szövetség �ítélet Pro Facultate nap Én már a végét járom az egyetemnek és szinte min­ den tanárunkkal találkoztam — legalább látásból — egy kivétellel. Pedig már tavaly is járt itt nálunk, csak akkor én nem jártam itt, de idén nem hagy­ hattam ki hogy ne ismerjem meg, ha már egyszer olyan híres, hogy külön napot, sőt díjat is neveztek el róla. Gondolom, már sokan kitaláltátok, hogy nem másról van szó mint Prof. Acultate! Félre téve a komolyságot, harmadik alkalommal ke­ rült megrendezésre — az immár hagyományosnak mondható — Pro Facultate nap. És milyen jó tette, hogy megrendezésre került! Az öt év alatt ilyen bu­ liban még nem volt részem az egyetemen, mint most. De nem szaladok ennyire előre. A programot egy szentmise nyitotta meg a dísz­ teremben melyet Várnai Péter atya celebrált. Ezu­ tán következett a Pro Facultate díj átadása, melyet a hallgatók szavazatai alapján Gáspárdy László, Bé­ kés Imre és Horváth Attila professzor urak kaptak idén. Azt hiszem nem véletlen, hogy ők a díjazot­ tak. Sorolhatnék még neveket, akik szerintem ugyanígy megérdemlik, de majd jövőre! A díjátadás közben az udvaron már folytak az előkészületek a bográcsgulyás főző versenyhez. Amikor leértem egy asztalt pillantottam meg telis­ tele finomabbnál finomabb süteményekkel! (minta mesében a terülj, terülj asztalkám) Persze a sok éhes szájnak nem tartott sokáig elfogyasztani a sok fi­ nomságot, melyet a Dékáni Hivatal dolgozói sütöt­ tek nekünk. Ezúton is hálásan köszönjük! Amíg készültek a finomabbnál finomabb gulyások a Bo­ tos család szórakoztatott bennünket, vetélkedővel, és szép népdalokkal. Három óra után kis csúszással megkezdődött a borkóstolás. Azt hiszem nem lehetett panasz a ne­ dű minőségére. Igazi száraz vörös, pont amilyet leg­ inkább kedvelek! Ahogy elnéztem nem csak én, hi­ szen a 80 liter bor egy szempillantás alatt elfogyott, (na jó, egy kicsit nagyobbat kellett szempillantani) Pro Facultate díj 2005 A 2003-ban alapított, idén harmadik ízben átadásra került díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhatott arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. Az eddigi díjazottak Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán voltak. Idén is három oktatónk vehette át ezt jeles kitüntetést. Ez évben a szavazatok alapján Dr. Gáspárdy László, Dr. Békés Imre és Dr. Horváth Attila professzor urak kapták meg a Karon végzett eddigi tevékenységükért ezt az elismerést. Ezúton is szívből gratulálunk nekik! www.pazmanyonline .hu �ítélet A borozgatás alatt a hangulatot népzene és néptánc fokozta, amibe be is lehetett kapcsolódni azoknak, akik éreztek némi affinitást és kedvet hozzá, (ah­ hoz, hogy én táncra perdüljek kicsit többet kell in­ nom) Ezután — vagyis inkább közben — a Díszteremben egy rendkívüli Pázmány Szalon zajlott, melynek vendége Esterházy Péter volt. Sajnos a jó levegő és a napsütés (meg persze a bor) inkább az udvaron ma­ rasztalta a diákokat, így a Díszteremben még szép számmal maradtak üres helyek az előadás alatt. Ettől függetlenül nagyon nagy élmény volt hallgat­ ni az írót gyermekkoráról, arról, hogy fiatal íróként hogy tudott érvényesülni és számos más témáról. Mire a beszélgetés véget ért az udvaron már elké­ szültek a gulyások, kisültek a húsok és megéheztek az emberek. Legalább is én biztosan. Irány a sült húsos sátor! Hozzá egy pohár sör, és a május elsejei hangulat! Közben már a színpadon hangolt az egyetemi zene­ karok egyik legjelesebb képviselője, a az ír népzene magyarországi úttörője, — na jó a M.É.Z-et leszá­ mítva —a Gelencsér Balázs és Adány Tamás nevével fémjelzett Leann Dubh. Frenetikus hangulatot varázsoltak, amelyet később a Legis Actio ha lehet még tovább fokozott. Ilyenkor jut eszébe az ember­ nek, hogy Istenem! De szép is volt fiatalnak lenni! Guns n' Rosestől az István a királyig, csak a legjobb zenéket játszották, amely szemmel láthatólag még azokat is megmozgatta, akik nem a keményebb mű­ fajokon szocializálódtak. Bár jövő ilyenkor már ki tudja hol leszek és mit csinálok, egy biztos! A Pro Facultate napon ott le­ szek! Mert akit egyszer megérint a mozdonygőz füstje... Aki pedig még nem próbálta annak jövőre kötelező tárgyként vetetném fel ezt a napot az In­ dexébe meg a Neptunjába. , , _ Különleges Pázmány Szalon Május 5-én a Pro Facultate napon nálunk járt valaki a Pázmány sza­ lon keretében. Nevezzük nevén a dolgot, vagy le­ gyen csupán Ö. Bár nem tudom miért mondom, hogy Ö és mért nem, hogy E. P. Gondolhatnánk arra, hogy most ez nem magától értetődő, de Ö is azt mondta, „nekem az”. Bár Ö eztj. A.-ról mondta április 11-én amikor}. A. 100 éves lenne, ha él­ ne, Ö pedig április 14-én volt csu­ pán 55 éves. 12 Nehéz 55 év mondhatnánk... és sokan ezt nem is tudják csak ítél­ nek „szakértő” újságírók „színvo­ nalas” cikkei után, vagy pusztán benyomások és egyéb hallomás­ ból ismert E. P. benyomások után. Mély tisztelettel kérek mindenkit, a művészetet tessék tiszteletben tartani és elkülöníteni a politiká­ tól. Létezik olyan fogalom is, hogy művészi szabadság. Más­ részt az, hogy Ö a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyéki Boldi- www.pazmanyonline .hu zsár-Horváth Attila- Szilasi Alex (Mindhármuknak hatalmas tisz­ telet és le a kalappal mellék zöngék, mert hát be vitték az egye­ temre a kultúrát meg ilyenek, ugye) szalonjának meghívott ven­ dége lehetett — és ez pont az iro­ dalmi szalon nyitányán —, nos az kérem szépen nem a véletlen nevű valami műve, hanem mondani­ valóval bíró, jelzésértékű üzenet. Kifejtve a gondolatomat E. P. — azon kívül, hogy családja történe­ te a Nemzet történetével korrela- �ítélet tív és egybefüggő! — hívő katoli­ kus. Jól tudom, hiszen egy János Atya nevű (gondolatainkban Szentként tisztelt ember) pap ce­ lebrálja a misét számunkra Ró­ maifürdőn. Na meg nem is be­ szélve arról, hogy néhány könyv és pár beszélgetés után jól tudom, hogy a politika hidegen hagyja és, ha be is akarnám szorítani ideo­ lógia kalodákba, akkor (államel­ mélet szigorlat előtt állva) talán a liberális konzervatív szót használ­ nám rá, de én ezt nem teszem (mondván, hogy még a szigorlat előttem áll, és ha olvassa valaki a jogbölcseleten, a végén még szá­ mon kérné). Na de beszéljünk E. P.-ről. 1950 április 14-én született egy is­ mert korban egy ismert család­ ban. Gyerekként megtapasztal­ hatta milyen a kitelepítés, de ahogy a szalon keretében fogalma­ zott „a gyereknek az nem olyan rossz, csak az érdekli, hogy legyen zsíros kenyér, és ha van, akkor jó, az anyja meg dédelgeti és óvja”, a szülőket viszont sújtotta szépen. A nagynénéjűk csak Márton (a vá­ logatott csatár) testvére bérmálá­ sára térhetett vissza Magyaror­ szágra. Ő csak tanulmányai során tapasztalhatta az előző rendszer hozadékát. A gimnáziumot a pia­ ristáknál végezte, nem is messze az egyetemtől, azt hiszem a Bródy Sándor utcában. A gimnázium­ ban már felröppent fejében a gon­ dolat, hogy író lesz, de legalábbis magyarral próbálkozik. Érettségi után az ELTE Magyar szakára je­ lentkezett. Vélhetően a véletlen folytán nem vették fel, úgy hogy egyébként minden képessége és tanulmányi eredménye erre a pá­ lyára terelte, na de mindegy. Sze­ rinte azt gondolhatták, hogy egy olyan név, mint az Övé nem járul­ hat hozzá pozitívan a szocialista ifjúság szellemi fejlődéséhez. Semmi baj. (Végül is egész népét fogja, nem középiskolás fokon ta­ nítani.) A matematikához vi­ szont értett és ezt mások se von­ ták kétségbe, meg hát matekba már igazán nem lehet haladó gondolatokat csempészni. E. P. mindig kijelenti, hogy nem ért az irodalomhoz és nem is akar és tud tanítani. Pedig tanítani azt nagyon tud. Az irodalomról meg annyit, hogy... Termelési Regény, Szabadság Ne­ héz Mámora, Harmonia Caelestis, Javított kiadás... (ezeket olvas­ tam nem régen, meg hát ezek na­ gyon jók is 21 évesen, ha már megéltél pár dolgot, meg akkor is ha még nem.) A felsorolás sokáig tartana, pusztán kijelenteném, hogy a mai magyar próza leg­ nagyobb alakja, objektiven nézve, pedig a mai magyar prózairoda­ lom egyik legjelentősebb alakja. A Kossuth díjas író 2001-ben a Har­ monia Caelestis- ért megkapta a 2000. év legjobb szépirodalmi al­ kotásának járó Magyar Irodalmi Díjat, meg számtalan díj mellett begyűjtötte a Németországban át­ adott Béke Díjat is. A Javított Kiadás (amely szigorú­ an csak a Harmónia után olvas­ ható el) az egyik legérdekesebb műve. Az apjáról szól, vagy in­ kább arról, hogy 1999-ben kíván­ csi lett rá, hogy mit írhattak róla a 3/3mas akták. 2000-re kézhez kapta az anyagokat. Azt írja egy­ szer, hogy emlékezett, amikor ap­ ját 3 napra bevitték az ÁVÓ- sok és bottal verték a lábát meg a tal­ pát, de ennél több nem rémlett. Milyen érzés lehetett, amikor a szeretett apánk jelentett rólunk? Akit érdekel, olvassa el a Javított Kiadást, de elárulom nem jó, mármint az érzés, mert a könyv az zseniális. E. P. önmarcangolóan írja le, hogy mit érzett. Váltakozó érzel­ mek és gondolatok, vélemények antagonizmusa. Egy kis részlet a műből: „ Hirtelen eszembe jut: Hát még a nagypapa temetésére sem engedték ki Becsbe! Még meg sefizették rende­ sen! Mint a sebet fölvakaró gyerek (mit tegyek V mondatokjutnak eszembe, mint rendesen) Gyermekeim. Nagy­ apátok eddig grófvolt, most meg egy nímand spicli. Reflektálok, tehát va­ gyok. Milyen hülyeség, mitjelent az, hogy gróf volt? Nem egészen hülye­ ség, nem simán kiváltható a dema­ góg „ember ”-rel? Grófvolt, ez aztje­ lenti, hogy az volt, akinek látszott, egy nagy család becsületben megő­ szült stb. ” Esterházy Péter. Gyökeres Zoltán www.pazmanyonline .hu �ítélet Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról Az EPER, azaz az Első Pesti Egyetemi Rádió a Média Universalis Alapítvány kezdeményezésére jött létre. Az Alapítvány egyébként az ELTE BTK Médiakutatási és Művészetelméleti Intézetével működik együtt. A Rádió nem nyereségérdekelt kisközösségi rádió, melynek célja tudományos, művészeti, kulturális ismeretterjesztés, (táv-)okta-tás, és a belváros szellemi életének formálása, tükrözése, fórum te-remtése az itt tanulók és oktatók számára. Kiemelten fontos célunk a vételkörzetben élők tájékoztatása az itt folyó tudományos, kulturális és művészeti tevékenységről, az ELTE diákéletéről. Adásunk 2004 októberében indult, 0,1 wattal, ami alig egy kilométeres vételkörzetet jelentett az adó körül. Az adó az ELTE Múzeum krt-i épületén talál-ható, és szintén itt van stúdiónk is, amelyet a Médiakutatási és Művé-szetelméleti Intézet bocsájtott a rádió rendelkezésére — természetesen az intézetben folyó rádiós újságíró képzés tekintetbevétele mellett. Adásunk 24 órás az egyetemi szorgalmi időszakokban, míg a téli és nyári szünetekben nem sugárzunk. 2005 elején hétszeresére bővült frekvenciánk, aminek köszönhetően ma 'már kb. 4-5 kilométeres körben fogható FM adásunk, (kiváló minőségben kb. 2,5 km-es kör-ben), ezzel a VII, VIIL kerület belvárosi részét, valamint az V. kerület déli területeit érjük el. Ugyanakkor internetes sugárzásba is kezd-tünk, amely a http://eper.elte.hu/eper.m3u címen érhető el. Céljainknak megfelelően elsősorban szolgáltató műsorokat igyek­ szünk készíteni, de szűkös kapacitásaink miatt a zene is nagy hang­ súlyt kap. Zenei arculatunkat a világzenei válogatás jellemzi, amely számos autentikus stílust ölel fel - így egyaránt hallható nálunk skót népzene, latin műfajú dalok (mambó, salsa, fado, stb.) indiai-, fekete-afrikai-,arab- és európai auten­ tikus felvételek. Műsoraink folyamatosan készülnek a legkülönbözőbb témákban. A szer­ kesztőség bázisa az ELTE hallgatói és oktatói közössége, de a rádió nyitott bármely más oktatási/ismeretterjesztési profilú nem nyereségérdekelt szer­ vezet, intézmény felé. A BTK hallgatói to a rádió működésében való részvételt közismereti tárgyként felvehetik. Ter­ TEGED IS mészetesen várjuk a JAK-os diákok je­ lentkezését is, akár kész műsorötletek­ VÁRUNK kel, a radio@emc.elte.hu e-mail címen. A FM: 97°7 * A STÁBBA! L. T. 14 WW.pazmanyonline .hu Magány Csurgó cseppekben csörren a csönd Dörgő hangján az ég gallérja Fehérfodrokat vet és Könnycseppek zuhognak ajkain Várva a szerelem édes Cseppjeit Varázsló az ég kabátján Lengeti a vándorvitorlát Ha ajuj a szél hát odamegy Táncolni a kóbor habokkal Az éjszakát Patakok csillaga és mázas Cserepei az ordító csöndnek Kavaiják magukat többet mondóan Mint bármilyen ékszer egy szem Tükrében Tágfoltok megcsodálom belső Fonákjaid édes zamataid a Mézed csurgó cseppjét mert Felhő az ég árva pillája Vagyok Körforgás Kört zúg a szél, S az élet is kör, S robog, Ahogy a szív Dobog. Élet Fák árnyának Hús kertjében Elfolysz élet S vissza Sóba már A verseket Gyökeres Zoltán írta �ítélet “Láttam, Uram, a hegyeidet. Száz éve született József Attila. írni róla ma sem könnyű. Neve jelkép különböző tartalommal mindenki számára. Lehet nagyon szeretni, nem érteni, közönnyel szemlélni vagy nem érteni. Az érzelmek széles skáláját mozgatja meg. Egy biztos: emlékezni kell rá. “Ügy éreztem, hogy létezésemet vonták kétségbe”- írta önéletrajzában a költő. Bár ez gyermekkori élményére utal, mikor nevelőszülei kijelentették, hogy Attila név nincs, mégis egész életét jól példázza ez a mondat. Bármerre lépett élete folyamán mindenütt falba ütközött. Boldogtalan gyermekkor, sikertelen felnőtt lét, el nem ismert munkásság, magány, betegség. Többen ma is értetlenül állnak költészete előtt. Pedig nem nehéz megérteni: a mindenkiben lobogó, olthatatlan szeretetvágy égett benne. Szeretni akart, és szeretett akart lenni. Nem egyedüli példa az irodalomban, gondoljunk csak Ady Szeretném, ha szeretnének című kötetére. A mindenkiben meglévő útkeresés kétségbeesései és örömei tükröződnek verseiben. Nemcsak ábrázolja a valóságot, de érdeklődve szemlélődik, értelmez és rendszert alkot. Felismeri, hogy a valóságnak csak egy-egy szelete tárulhat szemünk elé egy adott pillanatban és cél a teljes látás, ennek észrevétele. Egy szerpentinen fölfelé haladó ember látásmódjához hasonlítja a megismerést. A legmegkapóbb talán mégis az, hogy műveiben olyan személyesen jelen van, átitatja énje a verseit. Benne van a tájban, a dalban, a rímben, a képben. Lüktetnek benne a kérdések, a keresés, a szeretet, s az örök figyelmeztetés: “Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Egy lényeges dolgot hagytam a végére, amiről sajnos ritkán esik szó. A költő Isten-képét. Régi hiányt pótol Kun József: József Attila istenes versei című tanulmánya. E mű alapján szeretnék kitérni a kérdésre. A költőt sokáig félremagyarázták, illetve nem vettek tudomást bizonyos verseiről. így alakulhatott ki az a tévhit, hogy ateista volt. “Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám” (Tiszta szívvel); “Nem isten, nem is az ész, hanem / a szén, vas és olaj, / a való anyag teremtett minket” (Város peremén). Ezen sorokkal érveltek bizonyos szerzők. Holott a költő több mint ötven versében foglalkozik Istennel. S nem mint materialista, hanem nyíltan megjelenítve Istent, elismerve létét, kifejezve ragaszkodását. “Istenem én nagyon szeretlek” (Istenem) legtöbbször a gyermeki-atyai viszonyt hangsúlyozza műveiben, gyermeki odaadással rajong Istenért. “Én már fiatalember lettem, / A boltba gyerek megy helyettem. / De ha Néki valami kéne, / A boltba én futnék el érte.” (Isten) A gyermekies vonások magukban rejtik azt a tudatot, hogy Isten hatalma végtelen; milyen hatalmas Isten, és milyen apró hozzá viszonyítottan az ember. “Láttam, Uram, a hegyeidet, / S olyan kicsike vagyok én.” (Isten) nem elég felismerni, hangoztatni is kell ezt a nagyságot, dicsőíteni Istent minél szebben. “Miért nem tudom hát sokkal szebben? / Mint a hegyek és mint a füvek!”(Isten) “Költészete a kereszténység tanítások egyik legnagyobb propagálója lehet...A krisztusi tanítások értelmében a kereszténység lényege egyetlen szóra vezethető vissza: a szeretette...El tudom képzelni, hogy nincs még egy olyan költőnk, aki annyiszor hangoztatta volna a szeretet fontosságát, mint ő.” - írja Kun József. “A szeretet az örök élet.” (Prédikáció) Verseiben a szeretet Istenét ábrázolja leginkább, bár megjelenik nála a szörnyű, rettentő és vak Úristen, de ezek a képek is “csendes Istenhez-simulássá”(Sík Sándor) válnak. Az ő istene emberarcú, természetes, nem mitikus formában jelenik meg. Érzi, hogy csak önmagát kell legyőznie és elérhet Istenhez, s megtalálja ehhez a helyes módot: Tőle kéri ezt el. “Ó, Uram, ajándékozz meg/ csekélyke magammal engem”. Olvassuk hát nyitott szívvel és fogadjuk be őt, hisz sok van benne belőlünk; ő már kimondta, amit mi sokszor nem tudunk. Fügedi Zsófia www.pazmanyonline .hu �ítélet Májusi Kalendárium József Attila NEM EMEL FÖL Nem emel föl már senki sem, bcleneheziiltem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín, hisz gondjaid magamra vettem, az ámyékvilág árkain most már te őrködj énfelettem. Intsd meg mind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szívvel hozzám. Vizsgáld meg az én ügyemet, mielőtt magam feláldoznám. 1958. február - 411 éve, 1594. május 31-én hunyt cl Tintoretto, eredeti nevén Jacopo Robusti olasz festő, a velencei érett reneszánsz és kora manierizmus egyik legnagyobb mestere. Legjelentősebb alkotásai a Zsuzsanna és a vének; a Kánai menyegző; a Minerva és Mars és A kereszt megtalálása. -370éve, 1635. május 6-án alapította Pázmány Péter esztergomi érsek a nagyszombati egyetemet, melynek irányítását a jezsuita rendre bízta. -285 éve, 1720. május 15-én született Hell Miksa csillagász, a bécsi csil­ lagvizsgáló igazgatója és az egyetem tanára. Irányításával épült a ko­ lozsvári, az egri, a budai és a nagyszombati csillagvizsgáló. 1769-ben VII. Keresztély dán király megbízásából megfigyelte a Vénusz bolygó­ nak a Nap előtt való átvonulását, melynek alapján elsőként számolta ki helyesen a Nap-Föld távolságot. Könyvet írt a mesterséges mágnesek készítéséről, és matematikai tankönyvet is kiadott. Anonymus nyo­ mán megírta Magyarország régi földrajzát. - 210 éve, 1795. május 20-án végezték ki Martinovics Ignác filozófus, természettudóst. Ö volt a magyar jakobinusok és a róla elnevezett összeesküvés, az első magyar köztársasági mozgalom szervezője. -206 éve, 1799. május 18-án hunyt el Pierre-Augustin Cáron de Beaumarchais francia színműíró. Színpadi remekművei A sevillai borbély és a Figaró házassága, melyekből Rossini, illetve Mozart írt operát. - 206 éve, Y199. május 20-án született Honoré de Balzac francia író, a világirodalom egyik legnagyobb alkotó­ ja, a realista regény megteremtője. Legkiemelkedőbb művei a Goriot apó;A szamárbőr és az Elveszett illúzi­ ók. - 200 éve, 1805. május 26-án koronázták I. Bonaparte Napóleont Itália királyává. - 170 éve, 1835. május 18-án született Gerlóczy Károly jogász, Budapest első alpolgármestere. Nagyon sokat tett Buda és Pest egyesítése érdekében. Az ő nevéhez fűződik az 1881-es és 1891-es népszámlálás megszerve­ zése. - 165 éve, 1840. május 6-án adták ki a világ első bélyegét, a híres fekete egypennyst, mely Viktória királynő portréját ábrázolta. - 125 éve, 1880. május 8-án hunyt el Gustave Flaubert francia író, akinek leghíresebb regényei a Bovaryné és az Érzelmek iskolája. - 115 éve, 1890. május 17-én mutatták be Rómában a Teatro Costanziban Pietro Mascagni Parasztbecsület című egyfelvonásos operáját. 16 wwwpazmanyonline .hu �ítélet Cseperedik a kistestvér... A Madách tér 6 szám alatt bukkanhatunk rá a régi Madách Kamara Színházra, amely nevében immár Örkény István előtt tiszteleg. A társulatban olyan kiemelkedő színészek leltek „új otthonukra”, mint Für Anikó, Pogány Judit, Há­ mori Gabriella, Csuja Imre vagy Gálffi László. És ha már „ennyi íz van a levesben”, a „főszakács” személye is érdekes lehet, akit évek óta Mácsai Pál alakít, mint a színház művészeti vezetője. Bizony-bizony, küzdelmes a szerep, hiszen sokáig a „nagy Madách kistestvéreként”, szinte szélárnyék­ ban kellett egyfajta új hangot megütniük. A stílusos bemutatkozást a Mi újság, múlt század? című rendhagyó előadás jelentette, ami — az ezred­ fordulón kerülvén bemutatásra — kettős célt szol­ gált: egyrészt számot vetett letűnt korok történelmi örökségével, másrészt lendületet adott a kreativitás­ nak is... így a repertoár évről évre bővült, s éppúgy helyt ka­ pott benne Csehov Sirálya, lonesco A kopasz éne­ kesnője, mint Alessandro Baricco Novecentoja, amelynek legendássá vált történetéből film is ké­ szült. Ugyancsak üde színfoltot képvisel Molnár Ferenc A testőr című darabja. Kolos István még 2001-ben álmodta színpadra a történetet, ami azóta nagy utat járt be, hiszen április 27-én immár századszor pen­ getett meg olykor fájóan ismerős húrokat a közön­ ségben: mit is jelent küzdeni a másik szerelméért. Arra már szinte gondolni sem érdemes, hogy az ős­ bemutatónak még a Vígszínház szolgált helyszí­ néül, 1910-ben. A nagyérdeműt pedig Darvas Iván és Ruttkai Éva kápráztatta el. Régvolt... Mi újság a jelenben? 2005-ben akasztják a hóhért, ugyanis a főszerepben Mácsai Pál felett törhetünk pálcát. Partnereként Kerekes Éva remekel. Játéka oly meggyőző volt, hogy ez a szerep hozta meg számára a MASZK Szín­ házegyesület Legjobb színészi alakításért járó díját. Viszont rögtön az elején oszlassunk el egy rejtélyt: a testőr nem létezik. Azonban adott helyette egy szí­ nész és színésznő, akik immár fél éve férj és feleség. 6 hónap pedig nagy idő, a rózsaszín köd már fel­ szállt. Mindkét fél csalódott. Mert mindketten mást akartak. Vagy legalábbis már nem azt kapják, amit szeretnének... A színház elegáns ladyje után mindig is bomlottak a férfiak, és színésztársának, mint a figyelmes gentlemannek mondott igent, aki őt — hitte — a ra­ jongásig képes szeretni. De itt jön elő a jól ismert alaptézis, miszerint a NŐ, mint olyan, nőnek született mivoltánál fogva csalfa lény. A férj lelkében felébred a gyanú, ha nem cselekszik, szép lassan elveszíti a feleségét. Önsajnálatát csak féltékenysége tudja túlszárnyallni, amivel sajnos egyre elviselhetetlenebbül idegesí­ ti életunt asszonyát. Nincs menekvés: a NŐ a férfi „örök sorsa”, így szí­ nészünk is grandiózus tettre szánja el magát. Testőr képében akarja visszahódítani a feleségét, vagyis elhódítani saját magától. Szinte tragikomédiába illő jelenetek zajlanak a szín-padon, ahogy a gyengédségre vágyó nő rendíthetetlenül állja a testőrkapitány ostromló rohamait. www.pazmanyonline .hu �ítélet Felismeri benne a férjét vagy nem? Rejtély. Nem is ez a fontos, hanem a játék, ami a férj és a feleség hi­ ányérzetére is gyógyír. Talán a férj szenved a legjobban, amikor — a drama­ turgia csúcspontjaként — muszáj kérdőre vonnia az asszonyt. Ám a minden női hisztit felsorakoztató színésznő még velünk, nézőkkel is elhiteti, hogy nem is azt láttuk, amit láttunk. Azonban ez a nárcisztikus színész feltétlenül erköl­ csi győztesként akar kikerülni ebből a keserédes játszmából. Fölfedi kilétét, leveti jelmezét. A legszo­ morúbb az egészben, hogy bár férjként csúfosan el­ bukott, legyezi a hiúságát, hogy színészként milyen óriásit alkotott. Megérdemelten éri a kegyelem­ döfés! Felesége a képébe vágja, hogy ő is „csak” játszott. Az első perctől kezdve beszállt színész férje kisded játé­ kaiba. Ez bizony nem igazi happy end, de szó sincs ka­ tasztrófáról. Az élet megy tovább... Férj és feleség együtt maradnak, mert jót játszottak együtt. Van még remény? Bár sok nevetés bújik meg a darabban, azért ez ak­ kor is egy igazi görbe tükör. Egy szó, mint száz: cseperedik a kistestvér. Tovább­ ra is kövessük nyomon, hogy boldogul. Ajánlom mindenki figyelmébe, hogy ez év novem­ berében egy újabb Molnár-darab, Az üvegcipő ke­ rül bemutatásra, ezúttal Mácsai Pál rendezésében. Jómagam kíváncsian várom. Pozbai Viola Az elveszített rock and roll Ráckeve, Lagúna diszkó, 2004. július. A tánctéren néhány, a gépzene ütemére rángó helybéli fiatal. Móni, a pultoslány nem kíván táncolni velem, akárhogy is csábítom. Nem vesz komolyan (érthe­ tetlen). Inkább kérek tőle még egy whiskyt. Aztán megszólal a “California dreamin”. Nem éppen az eredeti felvétel, de azért a “technósított” változatban is felismerhető a refrén. A tánctéri aktivitás még jobban belendül (mi taga­ dás, én sem Paudits Bélától tanultam a tánckultú­ rát, de a mai napig sem értem, hogy mit forgatha­ tott a fejében az a lány, akinek mozgása — szemmel láthatóan tudatosan, előre begyakorolt lépésekkel körítve — egy pszichopata bakkecskére emlékezte­ tett). Erre a számra még mi is elveszítjük a fejünket. Mindenki megfogja a legközelebb álló lány kezét és nincs apelláta! — berángatjuk őket a tánctérre. A né­ hány méteres táv megtétele alatt még átvillan az agyamon: ó, ha ez a néhány szerencsétlen (meg mindenki más, aki a nyarat erre a nótára is bulizta végig) csak sejtené, mit is jelentett ez a dal harminc­ öt évvel ezelőtt, és milyen emlékeket idéz a mai na­ pig az akkori fiatalokban! Talán ha tudnák, meg­ rettennének. Jé, volt időszak, amikor a zene mást is jelentett a néhány perces őrületnél, amely után fu­ 18 Wwpazmanyonline .hu tószalagon érkezik a következő néhány perces extázis? “All the leaves are brown, and the sky is gray, Eve been fór a walk on a winter's day” énekli tehát most a Mamas&Papas a hippikorszakból (ilyen ne­ vű zenekart, atyaég!). Az életöröm, a felszabadultság, a fiatalság zenéje — és nem csak Amerika keleti partjának egykorvolt fiataljaié, hanem a miénk is. Még a diszkóváltozattól is megőrülünk. A rock and roll még él. Ki tudja meddig, és hogy van-e még egyáltalán oka, létjogosultsága létezésé­ nek, de él. Már nem hitet el velünk semmit. Nem hiteti el, hogy vele összefogva képesek lehetünk jobb világot teremteni, mint tette negyven évvel ezelőtt. De még velünk van. Amikor — alig néhány hónapja — megvettem az új Aerosmith lemezt, ahol a kivénhedt rockercsapat az ötvenes évek számukra legkedvesebb dalait dol­ gozta fel, és egy fárasztó munkanap után otthon be­ tettem a lejátszóba, nem volt időm lekapni magam­ ról az öltönyt. Megszólalt az ősrégi — csaknem öt­ ven esztendős — Bo Diddley (ő az a fekete fazon a téglalap alakú gitárral) nóta, a “Road runner”, és a szobában elszabadult a pokol. A fojtogató nyak­ kendő kilazítása után muszáj volt néhány percre átalakulnom. (Nem)Csakk Berry kacsázását, ha­ �ítélet nem Little Richard extatikus táncát és Mick Dzsegger színpadi mélyfúrását idéztem fel — kívülről néz­ ve nyilván röhejes látvány lehetett —, jelenlévő húgocskám nagy örömére. A dal négy percében benne van egy egész világ, akár egy irodalmi remekműben. Mi tagadás, egy-egy ilyen alkotás nagyobb hatással van az emberre, mint a Háború és béke több ezer ol­ dala, pedig becsszó szeretem a szépirodalmat. Mert ez a miénk. Benne van minden elcsókolt és el nem csókolt csók, minden diadalmas pillanat, minden egyes koccintás nagyfröccsel Balatonon, minden izzadságos kémiadolgozat, esős osztálykirándulás, dorgálás a főnöktől, veszekedés az “asszonnyal”. Egy kicsit mindenki rocker, aki ezt az extázist — le­ gyen megjelenési formája akármi — elő tudja idézni. Nevezzük tehát rockernek a legjobb egyetemi pro­ fesszort, a legizgalmasabb írót, festőt, de mondjuk azt a lányt is, aki idén nyáron Gyulán se szó, se be­ széd, egyszer csak a karjaimba omlott (a pubertás­ kor óta állandó vitatéma fiúkörökben, vajon mi a legjobb, leghatásosabb udvarló szöveg nos ezúttal, hiszitek, avagy sem, kizárólag a dán futballról esett szó köztünk). Az általuk kiváltott érzések annyi kö­ zös vonással rendelkeznek, hogy egy helyre kell gyűjteni őket. Mert a rock and roll az élet ünnepe, az életé, amelyet jó élni, amelynek minden perce emlékezetes marad. Ez az élet súlyos felelősséggel terhes, éppen ettől szép, nem csupán lázas önkívü­ let, olcsó hedonizmus. Minden egyes élmény más és más felelősséget helyez a válladra. A professzort példaképnek látod, megpróbálsz az általa nyújtott minta szerint élni, az írót el kell olvasnod és beépí­ tened fejedbe gondolatait, a fröccsöt ivó barátaidat meg kell tartanod, a lányt pedig — egy estére, vagy tovább — szeretned és dédelgetned kell. így áll szé­ pen, apránként össze az életed, így lehet gazdag és teljes. A baj csak ott van, hogy a rock and roll — és vele együtt az igazi, felhőtlen életöröm — a perifériára szorult, kevesek kiváltsága lett. És erről a legkevésbé ő tehet. Most pedig az általam s. k. kifejlesztett, ide vonat­ kozó, tudományos igényű szociológiai érvrendszer bemutatása következik. Tehát. A mai világ egysze­ rűen nem alkalmas arra, hogy a rock and rollt köz­ vetítse a tömegek felé. A rock and roll szubkul­ túrából nőtte ki magát és lett néhány generáció meghatározó élménye, amely generációk azóta is táplálkoznak belőle — Id. a jó ötvenes apukát, ahogy Beatlest dúdol a kocsiban, vagy a mamát, ahogy csa­ lódottan távozik a Stones-koncertről, mert az a tetű Jagger nem énekelte el neki az “Angie”-t — de az el­ telt évtizedekben felfalták (felfalta önmagát?). Mert a rock and roll őszinte. A rock and roll öntu­ datos. Őszinteségre és öntudatra, emberségre és sze­ retette nevel. Nyíltszívű embereket formál. A mai “fogyasztó ember” más dimenziókban mozog. Nem kíváncsi semmire, nem gondolkodik el éle­ téről, fél a mély érzésektől, nem tud elrugaszkodni a felszíntől. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után, a “tömegek lázadása”, az alantas em­ ber előretörése, a tulajdonért zajló hajsza elsöpörte a rock and rollt is. Mert a tömeg igenis itt van ve­ lünk, és lázad. Lázad a minőség, a kivétel, az erény ellen. Büszkén vállalja és hirdeti saját egyszerűségé­ nek felsőbbrendűségét. Miért legyek jobb, igénye­ sebb, erényesebb, ha gyakorlati hasznom nem, sőt olykor inkább hátrányom származik belőle? Miért ne próbáljak meg a média és az egyéb közvélemény­ formáló erők atyai útmutatása szerint élni, amikor én tényleg csak a finomabb sörre, a gyorsabb autóra és a tartósabb sminkre vágyom? Az egykori szubkultúra kevésnek bizonyult arra, hogy megváltsa a világot (pedig nem akart keveseb­ bet!). És ezt a nagy öregek is tudják. De azért még nyomják, mindhalálig. Még megtelnek rájuk a sta­ dionok, de már nem róluk szól a világ. A stadio­ nokban, klubokban egy kiveszőben lévő faj még megmaradt példányai találkoznak. Még érthető is, hogy a legtöbb ember nehezen tud azonosulni mondjuk a PeCsa-beli rockkoncerteken látható hosszú hajú, feketeruhás, vörösbor-mámorban tén­ fergő társasággal. Pedig — legalábbis a Mamut II. tetején mulatozó kikent-kifent csapathoz képest mindenképpen — jóval hitelesebbek. Már nem tud­ nak válaszolni a kérdésre, mi tartja meg őket a rock www.pazmanyonline .hu �ítélet and roll mellett, de annyit legalább éreznek: itt, körülöttünk valami nem stimmel. A fogyasztói kultúra, a végletekig fokozott egoizmus, a nemzeti, társadalmi kohézió végzetes elgyengülése és a kö­ zösségi felelősségvállalás kérdéseinek puszta felveté­ sére pillanatnyi késedelem nélkül felcsattanó gú­ nyos röhögés szépen lassan mindent elveszejt, amit még néhány évtizede is “európai, nyugati kultúra”ként emlegettünk büszkén. Ha ez elvész, mi marad? Ha a fogyasztást már nem lehet tovább hajszolni, mert kimerül minden erőforrás (rosszabb esetben összecsapnak a civilizációk, jaj, csak nehogy igaza legyen Huntington professzornak!), akkor mi ma­ rad? A légüres tér. Meg a szupergyors autók és szu­ pertartós szemfestékek (ízletes, tápláló kutyakaják). E folyamat szerves részeként a szórakoztatás új ze­ nei műfajai is tartózkodnak minden olyan tarta­ lomtól és kifejezési formától, ami esetleg, netalántán még emberi maradt mai világunkban. Úristen, tényleg, mi lesz velünk, ha Dylan, Neil Young, Springsteen és többiek már alulról szagolják az ibolyát? Lábjegyzet: Nagy László (olyan költő-féle) valamikor a hetvenes években azt válaszolta a ripor­ teri noszogatásra, hogy üzenjen valamit a jövő ge­ nerációinak: csókoltatom őket, ha még lesz emberi arcuk. Mit mondhatunk erre mi, most, amikor ez a kérdés még eldöntetlen? És ha nem lesz? A választ tessék Madách, Orwell és Huxley környékén keres­ ni. Lehet, hogy a világot és az emberiséget nem is lehet megváltani. Az is lehet, hogy nem is kell. Ha ma jönne közénk Jézus Krisztus, figyelne-e valaki a sza­ vára? Kapna-e műsoridőt az RTL Klubon (beülhetne-e Mónikához)? Bár a rock and roll újra undergroundba szorult (vissza kis, füstös klubokba, az egyre ritkább házi­ bulik mélyére), még velünk van. És még a mi pety­ hüdt, enervált, zavaros tudatú generációnk lega­ lábbis annak egy része is sokat köszönhet neki. Mindent. A barátaimat rajta keresztül ismertem meg (te ismered a Beatricét?, honnan a fenéből tud­ tad, hogy ez Byrds?), a lányokat úgyszintén (az elsőt az Eaglesen keresztül, igen, talált, tudom, snassz, de 20 Wwpazmanyonline .hu a Hotel California volt a szám, aztán sorban Beat­ les, Oasis, Rod Stewart, Simon and Garfunkel és így tovább). A balatoni házban éppúgy a rock and roll dübörgőit, mint a széplaki Trabant rockdiszkóban, az osztálykiránduláson végigénekeltük a Beatles összest, az óraközti szünetben Queen és Lynyrd Skynyrd kazettákat cseréltünk, és vártuk, hogy mi­ kor jön el a “tombolós rész” a Who-dalban (mind­ egyikben eljön, türelem), Deák Bilitől a legjobb szám akkor is a Chuck Berry feldolgozás, és nagy­ jából életem bármely szakaszáról kiváló zenei össze­ állítás lenne készíthető, mert a rock and roll min­ dig velem volt. Persze, mondhatnék, hogyan akarja megváltani a világot valaki “yeah, yeah, yeah”-vel, az olykor egy­ síkú, “buta szerelmes”, máskor álmisztikus, néha meg éppen túl intellektuális szövegekkel? Nem ez a lényeg. A rock and roll önmagában nem értelmes. Nem ad alternatívát, nem mondja meg, mit, ho­ gyan csinálj, ahogyan egyetlen művészeti forma sem teszi. Legfeljebb az alapérzéseket jeleníti meg. A dühöt, a szerelmet, a békét. A rock and roll csak egy médium, amelyen keresztül az egész világot, de az adott éjszakát mindenképpen értelmezni lehet, és kell is. Saját életedet rajta keresztül folyatva te és a rock and roll csodálatos egységet alkottok, a zene rajtad keresztül nyer értelmet, és a te erőd is rajta ke­ resztül sokszorozódik meg. Amikor az utcán sétálva azon kapod magad, hogy ösztönösen a gitár felé lendül a kezed, és egy pilla­ natra Jimmy Page lettél, amikor a Let it be szóló­ jánál minden egyes alkalommal elszorul a torkod, amikor csak azért irigyled a szörfösöket, mert a Beach Boys annyi dalt írt róluk, amikor minden pénzt megadnál azért, hogy lásd, amint McCartney a moszkvai Vörös téren énekli a Back in the U.S.S.R.-t, vagy amikor érzed, hogy Eddie Cochran “Summertime Blues”-ánál egész egyszerűen nem ír­ ható tökéletesebb dal, tudod, miről beszélek. És olyankor minden a helyén, rendben van. Ahogyan Paul Rodgers énekelte a Free-ből: “All right now, baby it's all right now”. A Török Szultán �ítélet Beszélgetés Ferling Bernadettel A magyar női-kézilabda vá­ logatott mostanában nagy változásokon ment át, mégis akadnak olyan játékosok, akik az új kapitány, Német András, szinte teljesen lecse­ rélődött keretében az állan­ dóságot képviselik! Ilyen Ferling Detti is, aki volt olyan kedves és válaszolt pár kérdésemre. leszünk képesek a világ legjobb csapatai ellen. Azt ígérhetem, hogy az átalakult válogatott is mindent meg fog tenni azért, hogy az élmezőnyben marad­ jon!!! K.: Hallani lehetett sajtóból, hogypá­ roddal babát szeretnétek. Pedig most lettél igazi alapembere a válogatott­ nak, éspersze a Dunaferrben is még sokáig szükség lenne rád! Mégis mi­ kortól számítsanak a szurkolók arra, hogy életedben már a családé lesz a főszerep? V.: Szerepel a baba a következő "kétéves tervünkben"! sem. K: Mit tervezel pályafutásod után­ ra?Mivelszeretnélfoglalkozni? V.: Sok minden kavarog a fejem­ ben, de különösen a rehabilitáci­ ós gyógytornász szakma érdekel, hogy tudjak segíteni a sportolók­ nak a sérülés utáni mielőbbi viszszatérésben. K.: Esetleg visszatérnél a csapatba u- K.: No,hagyjuk most a „munkát"! Mit tána, mint Böki, vagy inkább 100%- szeretsz csinálni szabadidődben? Kérdés: Miért éppen kézilabda? osan anya ésfeleség szeretnél lenni? Azt hallottamfőzni is szeretsz! Ha visszatérsz külföldre mennél, V.: Igaz, nagyon szeretek főzni, Mikor kezdtél kézizni? Válasz: Nyolc éves koromban vagy inkább vissza a Dunaferrbe? aminek a férjem is nagyon örül.:) De rengeteg időt töltünk Tysonkezdtem el kézilabdázni, anyu­ (Én utóbbinak örülnék!!) kám is első osztályú kézilabdázó V.: Nagyon boldog lennék, ha nal, a kutyánkkal. volt, így hát nekem is egyenes út vissza tudnék térni a DUNA­ K.: Milyen érzés sok-sokfiatalpélda­ FERRBE!!! vezetett a kézilabda pályára. képének lenni? Sok kislány akar Fer­ ling Detti szintűjátékos lenni. Meg­ K.: Mi a pályafutásod legszebb emlé­ K.:Peking?? mondom őszintén, hogy Dunake­ V.: Ez még messze van, de szeret ­ ke? szin, mikor kb. 30-an álltak körül, nék egy olimpiai érmet is... V.: A 2000/2001-es bajnoki idény nagyon megsajnáltalak, de aztán szinte minden mérkőzése, na­ gyon szép emlékként él bennem. K: Mivel egy egyetemi újságtól va­ láttam, hogy nagyon kedvesen osz­ Hasonlóan gondolok a 2003-as gyok, nem kerülhetem meg a tanul­ togattad az aláírásokat. Mindenki­ horvátországi világbajnokságra mányokkal kapcsolatos kérdést sem! nekjutott.:) Szóval te is tanulsz esetleg valahol, V.: Boldoggá tesz, hogy ilyen so­ is. kan szeretnek és szeretik a csapa­ vagy már diplomás vagy? tunkat is! Nagyon szívesen adok, V.; Idén jelentkeztem a TE sport ­ K.: Túl 3 tesztmérkőzésen a dánok­ kal, szerinted mire lehet képes a menedzseri szakára, bízom ben­ adunk autogramot mindenkinek megújult válogatott az oroszországi ne, hogy felvesznek, mert már ki­ és egyáltalán nem megterhelő ez csit hiányzik a tanulás az életem­ számunkra. Jó lenne, ha ez még VB-n? V.: Nehéz lenne tippelni, hiszen ből. Amúgy van már egy középfo­ sokáig így maradna!! még mi is kíváncsian várjuk, mire kú kézilabda szakedzői képesíté­ Hutflesz Krisztina www.pazmanyonline .hu �ítélet Előszó írta: Gyökeres Zoltán A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARA Deák Ferenc Továbbképző Intézete Jogász végzettségűek számára 2005. szeptemberi kezdéssel a következő felsőfokú szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: * Európa jogi szakjogász (bankjogi, pénzügyi, nemzetközi együttműkö­ dés, EU intézményi kommunikáció és az EK Bíróságának joggyakorlata szakirányok); • Európa jogi szakjogász (az EK Bíróságának joggyakorlata szakiránnyal) angol nyelven; • bank szakjogász; ' ingatlanforgalmi szakjogász; * társasági szakjogász; • gazdasági büntetőjogi szakjogász; ■ kriminalisztikai szakjogász ÚJ; • környezetvédelmi szakjogász. Jelentkezési határidő: 2005. július 15. (Pótjelentkezési határidő: 2005. szeptember 10.) információ és jelentkezési lap: Deák Ferenc Továbbképző Intézet 1088 Bp. Szentkirályi u. 26-30. tel: (06-1) 4297200/342 vagy (06-1) 4297224 és (06-1) 2665286 www.jak.ppke.hu/deak 22 WW.pazmanyonline .hu Szándékosan gondoltam, hogy a releváns, Sokszor inkábbfelemás Tényfogalom. Beléd váj, megforgat egy kicsit a mércén, Talán jogos a kérdés Önmagában. Vagy kérdés, hogy meddig igazságos törvény, Az igazságos döntés A marokból. Roppantulfáj, és teszem azt mért nefájna, Ha tudatlanságfátyla Az erekben. Gondolatom, a kiábrándulás arca, Mint egy maszkot magamba Kényszerítek. Az hiszem, a rosszhiszem már gondatlanság, Vagy pusztán arcátlanság Magunk között. Majális Ahogy máskor, így idén május elsején is meg­ rendezésre került testvérkarunk legnagyobb sza­ bású rendezvénye a „Pilisi majális”. Az esemény­ nek helyet adó Campus, dugig megtelt a látoga­ tókkal. A reggeltől másnap hajnalig tartó prog­ ramsorozat több színtéren zajlott. Délelőtt a csa­ ládoknak babaprogramok, délután néptáncbe­ mutató, vetélkedők, ingyen körhinta és irodalmi szauna várta a kíváncsi tömeget. Három szín­ padon szólt a zene. A várva várt Ákos-koncert fénye csak este kilenckor festette kékre a teret. Az étel finom volt és olcsó. Igaz a csülök kissé nyers­ re sikerült. A rendezvény változatos volt és szó szoros értelemben minden igényt kielégített. Kissé szomorú, de kevés joghallgató volt, aminek talán oka a borsos jegyár lehetett. Jövőre remél­ jük többen leszünk. _ , Dorogi Zsolt ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 3. szám 2005. június Abstract A summary of the resource. Tartalom Utószó Közhírré tétetik Tartalom Hírek Osztrák-delegáció Karunkon Tájékoztató II. János Pál pápára emlékeztünk HABEMUS PÁPÁM Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Az OTDK margójára Pro Facultate nap Pro Facultate díj 2005 Különleges Pázmány Szalon Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról "Láttam, Uram, a hegyeidet...” Májusi Kalendárium Cseperedik a kistestvér... Az elveszített rock and roll Beszélgetés Ferling Bernadettel Deák Ferenc Intézet Majális Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. június Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (493kb+3057kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_3_200506 Relation A related resource T00069 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_3_200506 Bándi Gyula Dobos Tibor HÖK Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/0700b466655bc716d3b381b416ef48c7.jpg 51f57d742e55a6e6a378706106579091 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/fd98ad52011bc463a4066f21cda72e2b.pdf 77799e93e60a9c039e376165113c912e PDF Text Text �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Második eljövetel addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” A címlapon szereplő főcím szándékosan nagyotmondó, egyesek szemében talán provokatívnak is hathat. Természetesen a figye­ lemfelkeltésen túl semmiféle párhuzamot nem kívántunk vonni Krisztus újabb, végső eljövetele és az ítélet újraindítása között. (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Ami ellenben tény, hogy a lap 1998 óta íródó történetében a tavaly őszi volt az egyetlen időszak, amikor tartósan nem jelenhetett meg. Örömmel jelenthetjük, hogy ez az áldatlan állapot ezennel véget ért. Újra itt vagyunk. És bár a tanításnak megfelelően igye­ Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hírek Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Globalizmus és nemzeti öntudat Egyetem, Bologna után Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Csináld magad! Fókuszban a Tutori Szervezet A fogyasztás A gyülekezési jog problémái Egy könnycsepp a filmiparért Ségo vs. Sarko Ez most Jarvis Feldolgozás Bábel Színház az egész világ Hívő szó Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívő szó Ehavi idézet 3 4 5 6 7 8 8 9 9 10 11 12 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal keznünk kell úgy élni, mintha minden napunk az utolsó lenne, azért okkal remélhetjük, még néhány számot megél az újság. A lap a jövőben új struktúrában működik, immáron nem elsősor­ ban a Hallgatói Önkormányzat, hanem a Kar egészének orgánu­ maként. A szerkesztői feladatok egy részét, egyfajta közvetítői szerepet kaptam az újságnál, és talán vannak olyanok, akik e hír hallatán felteszik a kérdést: hogyan kerül a csizma az asztalra? Ho­ gyan folyhat bele akár a legcsekélyebb mértékig is egy, korábban színtiszta diáklapként működő újság szerkesztésébe egy nem-di­ ák? Talán csillapító erővel hat, ha röviden említést teszek a Szer­ kesztőbizottság azon eltökélt szándékáról, amely az ítéletet a to­ vábbiakban is mindenekelőtt a hallgatóság épülése nemes eszméjé­ nek szolgálatában kívánja megőrizni. Mivel a hallgatóság feltéte­ lezhetően saját maga tudja legjobban, mi szolgálhat épülésére, ezért a lapot a jövőben is diákok írják és szerkesztik majd. Szép eszmei megalapozását adhatja a lap új működési rendjének, és ez­ zel talán a kétkedők végső megnyugtatását is elérheti, ha vissza­ idézzük az „universitas” szó eredeti, középkori, mára már homály­ ba tűnő jelentését: az egyetem ugyanis attól egyetem, hogy az nem más, mint az oktatók, diákok szorosan együttműködő, egymás lé­ tét és elismerését kölcsönösen feltételező, sőt igénylő közössége. Az ítélet ennek megfelelően a Kar közösségének egészéé, és ben­ ne így oktatók és hallgatók egyaránt megnyilvánulhatnak. Bár ez a közösség jelen pillanatban talán nincs éppenséggel a kellő erővel összeforrva, elképzelhető, hogy egy újság is tud ebben kicsinyke segítséget nyújtani. Az újság azonban nem újság, ha nem getjeszt vitát, nem tesz fel kínosnak ítélt kérdéseket, nem próbálja meg olvasóit döntéshoza­ talra, egyes kérdésekkel kapcsolatban esetleg még cselekvésre is indítani. A magyar újságírás régi hagyományai legalábbis erre késztetik még a botcsinálta, pályakezdő, egyetemista újságírót is. Az ítéletnek tehát - ha már mindenáron valamiféle programot kí­ vánunk meghatározni a lap számára - a kari közélet elsőszámú fórumává kell válnia, magát - legalábbis a szükséges mértékig komolyan vevő, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeret­ nénk mutatni a közelünkben található nemes és követendő példá­ kat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolato­ kat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kí­ vánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait ész­ lelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem, orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gon­ dolatra gondolat feleljen - egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek. Koltay András A címlapon Albrecht Dürer, a Jelenések könyvéhez készült illusztrációja látható. �Karrierexpó Pályázat A Flachbarth Ernő Kisebbségi Kutatóműhely Esterházy János halálának 50. évfordulójára emlékezve pályázatot hirdet hallgatók és doktoranduszok részére tudományos értekezés írására. Választható témák: • Nemzetiségi jog Esterházy János korában • Esterházy János öröksége a közép-európai demokráciákban • Kereszténydemokrácia és a (cseh)szlovákiai magyarság • Kisebbség és közjog Csehországban és Szlovákiában - Esterházy János korában es azóta • Benes-dekrétumok és a nemzetiségi iog alakulása Csehszlovákiában, és hatásuk a mai cseh és szlovák kisebbségi jogra • Nemzetközi kisebbségvédelem és (CsehjSzlovákia - különös tekintettel Esterházy János korara • Az egykori Felvidék és Kárpátalja állami hovatartozásának diplomá­ ciatörténete a XX. században • Az ún. szlovák-magyar lakosságcserék diplomáciatörténete és/vagy jo­ gi elemzése • Az Esterházy János elleni bűnvádi eljárás - összefüggésben a II. világ­ háború utáni egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel Formai követelmények: - 12-es betűméret, 1.5 sorköz, - Részletes lábjegyzetelés (nyomtatott irodalomnál szerző, cím, kiadás adatai, oldalszam; elektronikus hivatkozásnál teljes link) - Tartalomjegyzék a mű elején, irodalomjegyzék a mű végén - Javasolt a levéltári kutatás. Kutatási engedélyhez ajánlást kapnak a je­ lentkezők! Határidők: Jelentkezés: 2007. március 12-ig a Közigazgatási Jogi Tanszék titkársá­ gán. „ Elkészült dolgozat benyújtása: 2007. április 23-áig (hétfő) Díjkiosztó ünnepség: 2007. május 9. szerda, 15.00 Díszterem Dijak: 1. helyezett: 30.000 Ft. A helyezettek értékes könyvjutalmat kapnak 2. helyezett: 20.000 Ft. a Rákóczi Szövetség jóvoltából! 3. helyezett: 10.000 Ft. A bíráló bizottság dönthet, hogy a pályamű évfolyamdolgozatként jeles érdemjeggyel elfogadásra kerüljön. A műveket a Flachbarth-füzetek pe­ riodikában közöljük. Részletek: www.jak.ppke.hu/flachbarth Ki volt Esterházy János? Olvasd el a www.itelet.hu oldalon! Az Egyházi Egyetemek Karrierirodája szervezésében 2007. április 1718-án megrendezésre kerülő Karrierexpóra minden érdeklődőt szere­ tettel várunk. Program: Április 17-én 12 órakor a Karrierexpót megnyitja, dr. Bandi Gyula, a PPKE-JÁK dékánja, egy kerekasztal beszélgetéssel, a joghallgatók le­ hetőségei a diplomaszerzés után címmel. Helyszín a Károli Gáspár Református Egyetem, (1042 Budapest, Viola utca 2-4.) Április 18-án 9 órától a PPKE-JAK (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) I. gyakorlójában bemutatkoznak a cégek, ügyvédi irodák és az igazságszolgáltatás szervezetrendszerének képviselői egy-egy 15 per­ ces prezentáció keretében. A program öt témakört ölel fel: ügyészi, bí­ rói, közigazgatási, ügyvédi és a nemzetközi külügyi pálya. Az I. elő­ adóban, pedig gyakornoki, illetve álláslehetőségekkel fogadják az ér­ deklődőket. A program 19 óráig tart. A Karrier Irodáról Az Iroda küldetése a Kar céljainak megvalósítását segítő pályázatok menedzselése, és kvalifikált hallgatóink munkaerőpiaci integrációjá­ nak elősegítése a karriertervezés eszközeinek felhasználásával. Pályázati Irodaként tájékoztatást nyújtunk a Karon tevékenykedő ok­ tatóinknak, hallgatóinknak, valamint a Kar vezetésének azokról a pá­ lyázati lehetőségekről, melyek kapcsolódnak az egyetem kutatási, ok­ tatási és infrastruktúra-fejlesztési tevékenységeihez. Az Egyházi Egyetemek Karrier Irodájának (www.eeki.hu) képvisele­ tét is Irodánk látja el. Célunk az, hogy egyrészt segítsük a Kar hallga­ tóit a potenciális álláslehetőségek felkutatásában, másrészt megte­ remtsük a kapcsolatot azon cégekkel, melyek magas színvonalon kép­ zett jogi munkaerőt keresnek. Szeretnénk létrehozni egy olyan hallga­ tói adatbázist, mely végzős hallgatóink szakmai önéletrajzát és elérhe­ tőségét tartalmazza, s így a hozzánk beérkező állásajánlatokat közvet­ lenül, személyre szabott módon tudnánk eljuttatni az érdeklődőkhöz. Karrier Irodánk non-profit szervezet, hallgatóinktól semmilyen ellen­ értéket nem kérünk szolgáltatásaink igénybevételekor. Elérhetőségek: telefon: 06/1/429-7295; e-mail: palyazat@jak.ppke.hu. Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott a felis­ merés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyor­ sasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgozik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelen­ legi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli. Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban. , (Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.) A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető feladatokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filmet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belőle készült DVD hamar elfogy­ ott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért. Nincs ellenzéke a hallgatói érdekképviseletnek 2007. február 17-én Dunaújvárosban tartotta idei első közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Országos 'Konferenciája (HOOK). A közgyűlé­ sen az 529 mandátummal rendelkező tagból 409 (ezen belül több mint 110 tagönkormányzati kép­ viselő) volt jelen. A Közgyűlés egyhangúlag elfogadta a 2006. év gazdasági beszámolóját és a 2007. ev költségvetését. (Teleki László, a Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem hallgatója, elnökségi tag beszámolóját 399 igen, 0 nem cs 0 tartózkodás mellett fogadta el a Közgyűlés.) Pro Facultate-díj 2007 Közeleg az újabb Pro Facilitate díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén ötödik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hi­ vatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetés , re. A szavazás (e-mailben és szavazólapon) április havában kerül majd megrendezésre, a díját­ adás pedig a május elején esedékes Pro Facultate napon történik. Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazzatok): Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévv Gábor (2004), Dr. Kilénvi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Pétért Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006). Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod­ vagy harmadéves joghallgatói státusz, legalább középfokú angol-és/vagy németnyelv-tudás. .... , .... A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bank jogi főosztályának munkáját támoga­ tó, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát - a referenciaszám 1 eltüntetésé­ vel - juttassa el hozzánk. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6., vagy hr@unicreditbank.hu �Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Beszélgetés Dr. Péteri Zoltán professor emeritus-szal Péteri Zoltán tanár úr a jogi kar megalakulása óta szolgálja a Pázmányt. Előadásai év­ ről évre sugárzó érdeklődés mellett kerülnek megtartásra, legyen szó azokon a jogböl­ cselet alapjairól vagy az államelmélet rejtelmeiről. Ha nem lenne olyannyira ellentétes személyiségével, melynek talán a külvilág számára leginkább szembeötlő, meghatáro­ zó eleme az alázat és a szerénység, a Kar egyik szimbólumaként is tekinthetnénk rá. Az ítélet újraindításakor őt kerestük fel elsőként, hogy azon gondolatairól valljon ne­ künk, amelyek kifejtésére talán nincs minden esetben mód az egyetemi előadásokon. - Professzor Úr, mennyiben különbözik a Pázmány a többi jogi kartól Magyaror­ szágon? - Nehéz erre a kérdésre pontos választ adni. Magam évtizedeken keresztül, a Pázmány megalakulása előtt az Eötvös Lóránd Tudo­ mányegyetemen oktattam, így elvileg van le­ hetőségem az összehasonlításra. A Karunk alapításakor meghirdetett elvek mindenesetre arra mutattak, hogy itt egy olyan új kezdemé­ nyezéssel állunk szemben, amely már csupán szellemiségénél fogva is valami mást, valami újat kíván nyújtani a korábban Magyarorszá­ gon meghonosodott jogi oktatási formákkal szemben. Azokat egy tágabb horizontra he­ lyezve, áthatva egy olyan világnézeti elkötele­ zettséggel, amely nem megy a tudományosság rovására, és nem csonkítja meg annak teljessé­ gét, mégis arra hivatott, hogy hitünk, a ke­ reszténység, a keresztény egyházak és ezen belül a Katolikus Egyház felfogását, szellemi­ ségét kifejezésre juttassa és közvetítse a hall­ gatók felé. Ezt a többletet szerény megítélé­ sem szerint bizonyos mértékben veszélyezte­ tik azok a tendenciák, amelyek újabban kibon­ takozni látszanak, és amelyek egyfajta közös nevezőre hozás jegyében a katolikus egyete­ met és ezen belül annak jogi karát is tulajdon­ képpen a Magyarországon működő számos jo­ gi kar egyikeként, hasonlóként az eddigiekhez hajlamos értelmezni. Ez megítélésem szerint nem kívánatos tendencia. Természetesen nem arról van szó, hogy valami mást akarnánk csi­ nálni, hogy valami forradalmian újat akar­ nánk bevezetni a jogi oktatásban, hanem arról, hogy célszerű volna megőrizni a Pázmány sa­ játos arculatát, amelyet az alapító atyák annak idején képviseltek és meg is fogalmaztak. - Ez a szellemiség, amely akkor megfo­ galmazásra került, azok az elvek, ame­ lyek mentén a Kar szervezése és műkö­ dése megindult, mennyire ültethetők át a gyakorlatban a jogi képzésbe, a jogi ok­ tatásba, mennyiben lehet a keresztény eszmerendszert a jogi oktatásban megje­ leníteni? - A nagy német jogfilozófusnak, Gustav Radbruchnak van egy mindmáig érvényes megállapítása, mely szerint a jogász élete és munkája egy örökös főtárgyalás az igazságos­ ság ítélőszéke előtt. Nézetem szerint ez a kér­ dés lényegét fejezi ki. Nekünk az igazságossá­ got kell - nem csak saját életünkben és műkö­ désünkben - érvényre juttatnunk, hanem amennyiben ezt tehetjük, az ez irányú fogé­ negyedik oldal konyságot kell hallgatóink felé közvetíteni. Ezt szervesen kiegészíti azonban a teljességre törekvés, vagyis az, hogy ne zárkózzunk be egy szűk, szorosan vett pozitív jogi keretbe, hanem sokkal tágabban fogjuk fel a hivatásun­ kat, éppen ennek az átfogó, univerzális eszmé­ nek, az igazságosságnak a jegyében. Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazságosságnak különböző megnyilvánulási formáit kutassuk, az egész társadalom, az egész emberi együtt­ élés keretei között. Egy másik elem, amelyet hangsúlyozni szeret­ nék, az igényesség. Különösen most, hogy Ma­ gyarország az Európai Unió tagja lett, még fo­ kozottabban szembekerülünk azzal a kihívás­ sal, amely tudva vagy kevésbé tudva már ko­ rábban is mindannyiunk előtt megnyilvánul­ hatott: versenyhelyzetben vagyunk. Szemben állunk az új fejlődés kihívásaival. Ezekre a ki­ hívásokra kell választ adnunk. Csak nagyfokú igényességgel állhatunk helyt ebben a verseny­ ben. Ha ezt elmulasztjuk, múlhatatlanul bele­ süllyedünk a középszerűségbe és visszavonha­ tatlanul egy kis népet megillető igen szerény hely jut csak nekünk az egyesült Európában, holott egy népnél sem vagyunk alábbvalóak. - Az igazságosság kifejezés került az előbbiekben kihangsúlyozásra, de erre sokan azt mondhatják, hogy nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy valaki az igazságosságot, mint értéket elfogad­ ja. Milyen is egy keresztény jogász? Mennyiben bocsát ki vagy mennyiben kellene más, az általánostól eltérő felvértezettségű jogászokat kibocsátania a Karnak? - Megítélésem szerint a jogi tanulmányokat be kell illeszteni egy átfogó keretbe, amely magá­ ban foglal világnézeti, filozófiai premisszákat is. Ezek túlnyomó részét a keresztény embert és ezen belül a katolikus embert kötelező er­ kölcsi parancsok, természetjogi elvek, egyházi tanítások, dogmák képezik. Ezeknek az elsajá­ títása, érvényre juttatása közös törekvésünk kellene, hogy legyen a Kar keretei között. Ez a filozófiai, világnézeti megalapozottság át kell, hogy hassa az egész itt folyó oktatást, és tulajdonképpen egyfajta választ kell, hogy ad­ jon az abszolutista és a relativista filozófiák örök problémájára. Hangsúlyozom, a jó érte­ lemben vett relativizmusról beszélek, amelyet nagy szellemek, nagy jogászok is képviseltek és képviselnek mindmáig, amelynek végső ki­ csengése azonban az ún. végső értékek, alapér­ tékek tudományos igazolhatóságának kérdésé­ vel függ össze. Mi, keresztény katolikus embe­ rek úgy vélekedünk, hogy ezek a végső igazsá­ gok nem csak a hit, hanem a tudomány számá­ ra is igazságok. Hit és tudomány nem ellenté­ tesek egymással, s mi ennek a bizonyosságnak a jegyében végezhetjük a munkánkat. Ennek a továbbadása érzésem szerint feladatunk, sőt kötelességünk. - Ezek az elképzelések mennyiben való­ síthatóak meg a mindennapokban egy olyan jogi oktatási rendszerben, ahol egy évfolyam 400 fős nappali tagozatból, il­ letve összességében 800 főből áll, és ahol több ezer hallgató jár erre a Karra? Van­ e egyáltalán szükség arra, hogy minden­ kihez szólni akarjon egy-egy oktató, vagy érdemesebb-e inkább azzal a mag­ gal foglalkozni, aki erre fogékonyságot mutat? - Azt hiszem, egy szélsőséges felfogást min­ denképpen el kell kerülni. Mindenkivel, több ezer emberrel, vagy akár egy évfolyam több száz hallgatójával már csak azért sem tudunk foglalkozni külön is, mert - nézzünk szembe ezzel a ténnyel - ezeknek a hallgatóknak egy jelentős része ezt egyáltalán nem is igényli. Bőségesen vannak olyan hallgatók, akiknek a számára az egyetem nem több mint lehetőség a diploma megszerzésére - szándékosan nem kívánom a diplomagyár kifejezést használni. Ok azok, akik jól vagy rosszul, de át akarnak kerülni az akadályokon, és minél hamarabb eljutni a vágyva vágyott diploma megszerzé­ séhez. Ezekhez hiába szólunk, mert ezek a szavak visszapattannak az érdektelenség fa­ láról. De szerencsére igen sok olyan hallga­ tónk is van, akik ezt a többletet elvárnák, és őszintén meg kell vallanom, hogy e téren nem látom a helyzetünket tökéletesnek. A sa­ ját szakterületemen, a saját érdeklődési körö­ mön belül ismételten szembesülök azzal a su­ gárzó érdeklődéssel, amely a hallgatók részé­ ről megnyilvánul, és amelynek kielégítésére nem mindig tudjuk biztosítani a lehetősége­ ket, a szükséges kereteket. �- Sokan panaszkodnak arra, hogy a ta­ nár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár ars poeticája mennyiben, hogyan foglal­ ható össze? Mi, milyen adottság, képes­ ség kell ahhoz, hogy valaki ne csak tu­ dós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen? - Korábban sem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Világéletemben pedagógusnak készültem, és életem nagy am­ bíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondviselés kegyelme és a sors fordulatai kel­ lettek, hogy megvalósulhatott az, nem közép­ iskolás fokon, amire készültem. Az én generá­ ciómat még annak idején, a nagy háború előtt a katolikus nevelés nagyjai a bűvös három T betű tiszteletére nevelték: „több telik tőlem”. Nem a karrier szempontjából, erre sosem töre­ kedtem. De arra igen, hogy tőlem telhető lel­ kiismeretességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerül­ tem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehetek másoknak, és talán hasznára lehetek azoknak a fiataloknak is, akiket oly hosszú évek óta ta­ níthatok. Meggyőződéssel vallom, hogy az a három T betű ma is aktuális. Nekünk helyt kell állnunk egy kiterjedtebb közösségben, egy nagyobb világban is, és egy kis, sorscsapások­ tól űzött nép gyermekeként kell képviselnünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. Mindig eb­ ben a szellemben próbáltam tevékenykedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befe­ jezni pályámat. - Ha a keresztény eszmeiségről, az álta­ la vezérelt oktatásról, felsőoktatásról, jogi felsőoktatásról beszélünk, vajon nem korszerűtlen eszmékről társalgunke? Számos jel utal arra a világban, hogy a hit ereje, hatása egyre gyengül. Mo­ dern, mai világunkban is értelmezhető értéket képvisel-e a katolicizmus, a ke­ reszténység, amely az oktatáson keresz­ tül megjeleníthető, vagy minden, amiről beszélünk, valójában csak visszarévedés a régmúltba? - Ha a kereszténység nem tud vonzó lenni, nemcsak kevés kiválasztottak, hanem töme­ gek számára is, ha a keresztény eszmerend­ szer valóban nagy tömegek előtt veszti el érvé­ nyességét, és válik a múlt esetleg tiszteletre méltó, de már nem használható hagyományá­ vá, akkor a kereszténység válóban hanyatlásra - ha nem eltűnésre - van ítélve. A magam ré­ széről azonban úgy vélem, hogy a keresztény­ ség - Prohászka Ottokár szavaival élve - dia­ dalmas világnézet volt és marad, amelyet mai modern világunkban is lehet sikeresen képvi­ selni. Tanításai nem elavultak, de természete­ sen nem tarthatók fenn olyan, „megkövese­ dett” formáikban, vagy megfogalmazásaik­ ban, amelyek csupán régmúlt korokhoz kap­ csolódtak, és voltak időszerűek. Éppen abban látom a feladatot - és az előbb említett közéletiséget ez foglalja egységbe valamennyi aspek­ tusában -, hogy ezt a modern értelemben vett kereszténységet kell kinek-kinek a maga vá­ lasztott területén segíteni megfogalmazni. - A jogász szakmája eredendően közéle­ ti jellegű. Mit jelent pontosabban a köz­ életi szakmaiság, mi az, amivel egy jo­ gásznak a közéletben foglalkoznia kell? Nem csupán arra gondolok, hogy jogá­ szokból eredendően nagyobb arányban válnak közéleti emberek, politikusok, mert ez csak az egyik oldala a kérdés­ nek. Igaz-e, hogy minden jogásznak, aki jogászként is dolgozik, valamennyire közéleti embernek is kell lennie? Ha igen, akkor mit takar ez a közéletiség és mennyiben nevelhetőek erre az egyete­ men a hallgatók? - A közéletiség átfogó kategória. Egyetértek azzal a kiindulóponttal, hogy a jogász szükség­ szerűen közéleti ember, ennek a közéletiségnek azonban számos aspektusa van. Nyilván­ való, hogy vannak a jogászok között olyanok, akik elsősorban a gyakorlat terén tudnak ma­ radandót alkotni, emellett még a gyakorlat kü­ lönböző területei is különválaszthatok. Van, aki politikusként arra törekszik, hogy eszméit egy nagyobb közösségben, például a parlamen­ táris demokrácia keretei között érvényesíteni tudja. Mások ezt a gyakorlatot szűkebben, a jog alkalmazásának területére konkretizálják, kiváló jogászok, bírák, ügyvédek, ügyészek, stb. akarnak lenni. Vannak azonban olyan jo­ gászok is, akik számára ez a közéletiség az esz­ mék, az elmélet területén jelent feladatokat. Végül - és egy pillanatra sem tagadom, hogy én ebbe az utóbbi körbe tartozom -, a közéletiségnek van egy olyan aspektusa is, legalább­ is az én meggyőződésem szerint, amely ezek­ nek a megszerzett ismereteknek továbbadásá­ val, széles körben terjesztésével függ össze. Az erre hajlamot érzők arra törekszenek, hogy nem egyszer fáradságos tépelődések, eszmélődések, gyakorlati tapasztalatok útján formálódó meggyőződésüket, ismereteiket to­ vábbadják, szélesebb körben népszerűsítsék, neveljék az utánuk következő generációt. Én magam egész életemben a közéletiségnek ezt az aspektusát vallottam a magamének, ezen a téren igyekeztem tevékenykedni, mindig is pe­ dagógusnak tartottam magamat, és az életem­ ből hátralevő rövid időben ezen már nem is szándékozom változtatni. Göre Gábor Globalizmus és nemzeti öntudat Mi az, ami több millió embert egy néppé, egy nemzetté tesz? Mi a közös például a Magyarországon lakó 10 millió, vagy a vi­ lágszerte élő 15 millió magyarban? Vagy nem mind egyéniségek? Elég furcsa nem­ zeti összetartozásról beszélni, például, ha összevetünk egy alföldi tanya földműves­ ét, és egy fővárosi üzletvezetőt. Mégis van valami, ami öntudatlanul is a miénk, ami magyarrá tesz, és kétlem, hogy csak a nyelv lenne az... De, hogy mi is a közünk egymáshoz? Vagy mi közünk a honfoglaló magyarokhoz? Ugyanannyi, mint a bárki­ nek, aki ránéz a maga 15-20 évvel ezelőtt képére, és felteszi ugyanezt a kérdést: mi közöm hozzá? Leszámítva, hogy te és ő ugyanazok vagytok, semmi... (George Orwell példájával élve) Tehát van bennünk valami közös, amit talán mentalitásnak nevezhetnénk. Hogy ponto­ san mi is a magyar mentalitás, az nagyon messze vinne, és még ingoványosabb lenne, így fogadjuk el egyszerűen, hogy van. Ha van a magyaroknak, úgy minden nép­ nek, nemzetnek is meg van a magáé. Ám itt kerül a képbe a globalizmus. Ez a szó nem azt jelenti, mint ahogy egyesek hasz­ nálják, hogy minden „amerikanizálódik, mert az USA lakói ugyanúgy elveszítik sa­ játos nemzeti öntudatukat ebben a folya­ matban. Ez egy közös nevezőt jelent, ami­ re szépen lassan — gazdasági kényszerből leegyszerűsödik minden nemzet. De vajon eltörölhető-e, felülírható-e ez az öntudatlan, mélyről jövő, ősi örökség? Ki­ bírta ez a habsburg- és a kommunista agy­ mosást. Bár kétségtelen, hogy ez utóbbi tette a legnagyobb kárt a magyar mentali­ tásban, mégis kétségtelenül túlélte azt. A különbség ezek ellenében ma az, hogy a globalizmus nem foglalja el, nem szállja meg az országot, és nem kötelező. Gazda­ sági szempontból ráadásul legalább annyi jó oldala is akad, mint amennyi hátránya. Veszélye pedig éppen ezért nagyobb: egy nyílt elnyomás beindítja a nemzet auto­ matikus védekezését, és sose látott össze­ fogásra sarkall (1848, 1956). Még nem tudhatjuk, hol a végállomás. Nem tudhatjuk, valóban legbelsőbb kincsünk kerüle az áldozati oltárra. Egy viszont biztos: érde­ kében áll a gazdaságnak, hogy felfalja azt, és nem tesz kivételt, egy nemzettel sem. Pozsgay-Szabó Péter ötödik oldal �Zlinszky János Egyetem, Bologna után Nemrég írtam egy eszmefuttatást a tárggyal kapcsolatban arról, hogy ha a mellény félre van gombolva, ki kell gom­ bolni és elölről kezdeni a dolgot (Ne vágjuk le a gombokat, Heti Válasz 2005. július 7.; Gondolatok a felsőoktatásról „van” és „legyen” jegyében. Heti Válasz, 2005. október 13.). Nem az a kérdés Bologna után, hogy mi is van az egyetemekkel, hanem az, hogy vannak-e még egyetemek, helyesebben, lesznek-e, maradnak-e, ha amúgy magyar módra, piaci módra végrehajtjuk mindazt, amit az un. bo­ lognai megállapodás lehetővé tesz, vagy hasznosként állít. Maga az a gondolat, hogy a felsőoktatás nyújthat kevesebb, gyakorlatra kihegye­ zett ismereteket is, a tudományos megala­ pozottságú képzés mellett, hogy van főis­ kola és van egyetem, s lehet ez azonos in­ tézmény keretei között is, önmagában nem rejt feltétlen veszélyt. Az egyetemek mel­ lett a különböző szakoktatást nyújtó intéz­ mények, bölcsészkarok mellett tanárképző főiskolák, hittudományi karok mellett püs­ pöki teológiai főiskolák, orvoskarok mel­ lett fogorvosképzés, jogi karok mellett jog­ akadémiák, hogy csak a klasszikus tudo­ mányegyetemi képzésről szóljak, haszon­ nal léteztek. Arra is volt nem egy példa, hogy az ilyen főiskolai képzést elnyert ifjú ezen alsóbb fokú képzést megfejelve és be­ számítva, tudományos, doktori minősíté­ sét utóbb szerezte meg egyetemen. Nem kellett ezt külön feltalálni, ez megvolt. Hol a hiba? A szemléletben. Abban, hogy a képzés, iskolázás, akár alap-, akár közép-, akár felsőfokú, szolgáltatás és nem üzlet. Nem egyéni meggazdagodást, társadalmi többlettermelést, anyagi hasznot célzó fo­ lyamat, hanem kulturális, művelődési igényt kielégítő. Nem az anyagi, hanem a szellemi értékek rendjén mozog, fejti ki te­ vékenységét. Abban, hogy a művelődés alapszabadság, nem áru. Nem termelhető, hanem közös munkálkodás révén nyújtható és nyerhető. Egyénnek szól, egyének nyújt­ ják. Nem arctalan „jogi személyek”, hanem nagyon is határozott arcéllel rendelkező tudós oktatók, vagy azok testületé, együt­ tese, egyeteme. All ez minden iskolára, az egytanítós falusi kisiskolától a valódi tudo­ mányegyetemig, tudósok egyetemi közös­ ségéig. Nem „szellemi tőke” hozadéka a művelődés, nincs annak piaca: van anyagi szükséglete, de nincs anyagi ellenértéke, nem vásárolható, nem áru. Abban van a hi­ ba, hogy elfeledtük, noha épp megfogal­ maztuk nemzetközi egyezményekben, ki­ fejtettük alkotmányos alapjogokban és sza­ badságokban: szabad a kutatás, a tanítás, és szabad a művelődés, a tanulás! Feltétele­ it, rendjét, szabályait, szükségleteit és lehe­ tőségeit, az arra való alkalmasságot egye­ hatodik oldal dül a tudomány művelői dönthetik el, mert csak ők szereztek arra a szellemi értékek rendjén jogosultságot. Az oktatók döntései erkölcsi tartalmú, mert hivatásrendi dönté­ sek. Nem írhatók elő, mert szabad dönté­ sek. Munkájuknak a társadalom eszközeiből va­ ló ellentételezése mérlegelhető annak átté­ teles társadalmi hasznosságát megítélve közdöntéssel, politikai döntéssel, de ez az anyagi támogatás nem szolgálhat eszközül a hivatás megrontására, áruvá tételére, korrumpálására. A tanulók döntései pedig - adottságaiktól függőn - a hivatás és élet­ pálya megválasztásának szabadsága körébe esnek, ugyancsak nem írhatók elő, és hely­ telen azokat anyagi eszközökkel, létszám­ korlátozással, tartalmi előírásokkal befo­ lyásolni. Igazodnia kell a közösségnek az egyének igényeihez, nem jogos előírni azo­ kat. Csak az az intézmény egyetem, amely megfelel ezen alapértékeknek. Ahol tudó­ sok szabad döntései határoznak egy-egy kutatás, egy-egy szaktudomány, egy-egy intézménybe több színnel tömörült közös­ ség működéséről. De többet mondok: csak az az intézmény iskola, ahol tanító-, tanár egyéniségek adják át legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint a műveltséget, ítél­ nek arról, mennyire felel meg tanítványuk azon műveltségi foknak, amit el kíván ér­ ni. A tanításban az iskola is autonóm. A kö­ zösségnek van ugyan joga igényt támaszta­ ni arra, hogy oda bekerült növekvő, neve­ lődő tagjai kívánt alapvető műveltséggel lépjenek onnét ki a közéletbe, hogy tanul­ mányaik befejezése után megfelelhessenek a tájékozódás, mérlegelés, ítéletalkotás, a közös célok meghatározása demokratikus jogállamban elengedhetetlen feladatainak, ám a cél elérésében önálló, oktatási szabad­ sággal rendelkező az oktató, aki a tudás és műveltség átadására hivatással vállalko­ zott. A középkor hajnalán, az első egyetemek alapításakor, a társadalom átérezte ennek komolyságát. Egyetemet a közösséget ha­ talommal képviselő legfelsőbb vezető, pá­ pa, császár, majd szuverén király alapítha­ tott. Az alapításnak feltétele volt az anya­ gi alapok biztos megteremtése, hogy a to­ vábbiakban a tudós testület ne függjön a gazdagok és hatalmasok jóindulatától: eze­ ket az alapítványi vagyonokat egészen a legújabb időkig tiszteletben tartották a po­ litikai változások. Anyagi függetlenség a szuverén tudós döntések egyik előfeltétele, s az esetleges további anyagi juttatást csak a tudomány hivatalos művelése iránti elkö­ telezettség, de nem annak tartalmi megha­ tározása ellentételezhette. Világszerte tapasztaljuk máris, mióta letér­ tünk ezen elvek útjáról, mióta nem a tudo­ mány, hanem a politika szolgálatába kíván­ juk állítani az iskolákat, hogy az eredmé­ nyek baljósak. Meg akarták határozni hiva­ talból, hivatalban, hogyan kell írni, olvasni, számolni tanítani: ennek hatására egyre több gyerek kerül ki az alapfokú oktatás­ ból úgy, hogy se írni, se olvasni, se számol­ ni nem tud. Hiába színesek a könyvei, hiá­ ba kidolgozottak a kötelező módszerek, az új kényszerrend elmarad hatékonyságban akár az egy teremben több osztályt tanító egy szem falusi tanító bácsi (vagy néni) eredményei mögött. Hiába határozzuk meg remek (és méregdrága) tervek soroza­ taiban az oktatandó és elérendő általános műveltség tartalmát és elsajátításának lé­ pésről lépésre előírt módszereit: a főiskola tanárai tapasztalják, hogy nem általánosab­ bá tették, hanem felszámolták azt az általá­ nos műveltséget, ami hajdan az érettnek nyilvánított embert jellemezte. Most az utolsó lépcső következik: a felső­ oktatás, és annak intézményesített várai, a tudományegyetemek tönkretétele. Hogy ha aztán megszűnik a szabadsággal elérhető műveltség, tudás, akkor kiléphes­ sen a piacra a tőkeerős vállalkozó, alkal­ mazottjává téve az oktatót, és maga nye­ reségére kínálhassa, áruként, az életpá­ lyákra szükséges tudást. Jelszava: túl drá­ ga a régi rendszerű, a szellemi értékeket szolgáltató oktatás, tudományművelés! Majd ő megmutatja, hogy nem csak keve­ sebb ráfordítással hozza létre az „output”-ot, de még jelentős profitot is irányít a saját (és az őt elvtelenül kiszolgáló hiva­ talnokok) zsebébe. Mi, akik még megtanultuk az egyszer­ egyet, talán megértjük, hogy kisebb összeg­ ből, ha még meg is csapolják, nem több fog jutni az oktatás forrásaira, annak bár nem elsődleges, de elengedhetetlen anyagi elő­ feltételeire, hanem kevesebb. Még pedig, ahogy a piaci szereplők nyereségvágyát �ismerjük, jóval kevesebb! Ez a cél? Ezt szeretnők elérni? Sorozatban tapasztaljuk, ahogyan gazdasági menedzserek kezdik eldönteni, melyik folyóiratra van szükség, milyen tárgyak tanítása indokolt, hány hallgatót lehet azokhoz hozzáengedni, mint romolnak munkafeltételeink, hogyan romlik a felsőoktatás hatékonysága. A romlási folyamatot pedig visszahárítják ránk, professzorokra, mondván, hiányzik belőlünk az üzleti szellem, elmaradtunk a fejlődő, globális méretű piacgazdaság igé­ nyeitől, ki kell hát venni kezünkből az Al­ kotmány szerint kizárólag minket illető döntéseket! Az első magyar felsőoktatási törvény, az 1993. évi, a felsőoktatás, illetve a tudo­ mány autonómiájának esetleges sérelmét közvetlen az Alkotmány alapján panaszolhatóvá tette az Alkotmánybíróság előtt. Ez megszűnt, csak bírói utunk lenne sérel­ meink orvoslására. A Felsőoktatási törvényből azonban ki­ maradt az Alkotmány 70./G § olyan elem­ zése, kifejtése, amely törvényben hatá­ rozná meg és biztosítaná az egyes tudós, a szaktudomány művelőinek összessége, az egy intézményben megjelenő szaktu­ dós-közösség (kar, intézet), valamint az egy intézményben integrált tudósok öszszessége (egyetemi testületek) elvonha­ tatlan, alkotmányon nyugvó, kizárólagos döntési jogosultságainak körét, a tudo­ mányos kérdésnek, értékelésnek minősü­ lő ügyek körét. Mulasztási alkotmányel­ lenesség áll fenn e vonatkozásban, folya­ matosan. Mióta az Alkotmánybíróság ha­ tásköre az autonómia sérelme esetére megszűnt, csupán írott malaszt az Alkot­ mány tudomány és művelődés szabadsá­ gára vonatkozó tétele, hisz törvényi ki­ fejtés híján bírói út nem áll rendelkezé­ sünkre szabadságaink védelmében. A bíróság ugyanis a törvény alapján dönt, nem az Alkotmány alapján. Mi lesz a vár­ ható, előre látható eredmény? Kitermelő­ dik az igény a valódi műveltség, megalapo­ zott tudás iránt, amit a lerontott, bürokra­ tizált, gazdasági szempontok szerint alakí­ tott köz- és felsőoktatás nem fog nyújtani. A piac aztán kielégíti az igényt azok szá­ mára, megkülönböztetés nélkül, akik meg tudják fizetni. (Azok lesznek az alkalma­ sok, a tehetségesek helyett a tehetősök.) A művelődésre fordított társadalmi eszkö­ zök jelentős része pedig e nem túl távoli jö­ vőben nyereséggé, haszonná alakul, a sza­ bad piac törvényei szerint, az árút kínáló tőkések hasznára. A globális piacgazdaság szép új világában. Hogy ez mégse így legyen, rajtunk, ke­ resztény jogászokon, hivatástudatunkon, alkotmányos érzékünkön is múlik! Erezzé­ tek át a feladat fontosságát, pályára készü­ lő fiatal kollégáim! Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Az Országos Tudományos Diákköri Tanács 2007 tavaszára hirdette meg soron következő konferenciáit, az Állam- és Jogtudományi Szekció ülései ezúttal Balatonfüreden, április 24-26. között kerülnek megrendezésre. A XXVIII. OTDK szervezési feladatait idén a Károli Gáspár Református Egyetem látja el. A formai és nevezési feltételek teljesítése után Karunk a következő szerzőket indítja ebben az évben: L Adám Zsófia (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Szívós Mária) 2. Barna Károly (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Busch Béla) 3. Barzsó Dávid (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lonmici Zoltán) 4. Béldi Zsuzsa (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Tattay Levente) 5. Berényi Hajnalka (Munkajog, Konzulens: Dr. Radnay József) 6. Berkes Lilla (Közigazgatási Jog, Konzulens: Dr. Wetzel Tamás) 7. Bezzegh Katalin (Nemzetközi Jog, Konzulens: Dr. Kussbach Erich) 8. Boronkay Miklós (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás) 9. Fülöp Natasa Katalin (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Molnár Gábor) 10. Galambos Péter (Közjog, Konzulens: Dr. Patyi Gergely) 11. Gazsó Balázs László (Polgári Jog, Konzulens: ifj. Dr. Lomnici Zoltán) 12. Hantosi István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Murányi László) 13. Leposa Martina Réka (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András) 14. Lukonics Eszter (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Koltay András) 15. Nagy Gusztáv (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Kilényi Géza) 16. Nánay János András (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Lábady Tamás) 17. Navratyil Zoltán (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor) 18. Olvasó Réka (Nemzetközi Magánjog, Konzulens: Dr. Szabó Sarolta) 19. Prancz Balázs (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Vókó György) 20. Pünkösty András (Európai Jog, Konzulens: Dr. Szabó Álarcéi) 21. Radványi Anna (Római Jog, Konzulens: Dr. El Beheiri Nadja) 22. Sabjanics István (Alkotmányjog, Konzulens: Dr. Hajas Barnabás) 23. Serák István (Polgári Jog, Konzulens: Dr. Landi Balázs) 24. Siroki Krisztina (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Márta) 25. Szecskó Karola (Kereskedelmi Jog, Konzulens: Dr. Brehószki Mártp 26. Tóth Áron László, dolgozat I. (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) 27. Tóth Áron László, dolgozat II. (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) 28. Varga László (Büntetőjog, Konzulens: Dr. Újvári Ákos) A háromnapos, várhatóan színvonalas rendezvényen az elmúlt évek tapasztalatai alapján min­ dig jó hangulat uralkodik, ez nem véletlen, hiszen azon kevés események egyike, amelyen az ország összes jogi egyetemének hallgatói találkozhatnak, tapasztalatokat cserélhetnek, össze­ mérhetik erejüket. A kötetlen, esti beszélgetések mindig maradandó élményeket nyújtanak a több száz fiatalnak, az idei balatonparti találkozó is jeles eseménynek ígérkezik. Egyetemünk megítélésében is igen fontos szerepet játszik ez a verseny, a jogi karok összeha­ sonlítását végző különböző újságokban megjelenő írások mindig külön foglalkoznak az OTDKn elért eredmények összevetésével. Ezért is fontos lenne, hogy Karunk valamennyi szekcióban indítson dolgozatot, tehetséges, rátermett hallgatóink ne csak néhány szekción belül versenyez­ zenek (adott esetben egymással is). Mi idén az összes kiosztható helyezésért és különdíjért eleve nem is szállunk versenybe, hiszen a kiírás szerint 20 szekcióba lehetett pályázni, azonban Egyetemünkről csak a vastagon szedett témakörökben érkeztek jelentkezők: Agrárjog; Alkotmányjog; Büntető (anyagi) jog; Bünte­ tő eljárásjog; Egyházjog-kánonjog; Európai jog; Jog- és állambölcselet; Jogtörténet; Jogi infor­ matika, statisztika és demográfia; Kereskedelmi jog; Környezetvédelmi jog; Közigazgatási jog; Kriminalisztika; Kriminológia; Munka- és szociális jog; Nemzetközi jog; Pénzügyi jog; Polgári (anyagi) jog; Polgári eljárásjog; Római jog. Aíint látható, olyan tanszékek sem indítottak dolgozatokat, ahol komoly kutatási tevékenység folyik, rengeteg szakdolgozat, évfolyamdolgozat készül a meghirdetett témákban. Sajnos nem vesszük elég komolyan ezt a versenyt, pedig igen nagy jelentősége van mind az adott hallgató tudományos elismertsége, fejlődése, előmenetele szempontjából, mind pedig Egyetemünk meg­ ítélésében - a magas szintű képzéshez társulnia kell azt bizonyító eredményeknek is. Hitelte­ lenné válhatnak azon tanszékek, ahonnan nem, vagy csak egy-két dolgozatot küldenek egyes nagy, különös figyelemmel kísért szekciókba. A maximum 100.000 karakter terjedelmű művek színvonala mellett fontos, hogy a résztvevők szóban, határozott fellépésük és felkészültségük révén is meg tudják győzni a zsűritagokat munkájuk kiválóságáról. Aki kedvet és képességet érez arra, hogy induljon a XXIX., 2009-es OTDK-n, az egyik, rendszeresen és igény szerint megrendezett tanszéki diákköri konferenci­ án mutassa be a dolgozatát, vagy a 2008 őszén, illetve 2009 tavaszán megrendezésre kerülő Ka­ ri TDK-n. Erre mindenképp az abszolutóriuma megszerzésének időpontja előtt kerüljön sor, hi­ szen ez a nevezés egyik feltétele. (A negyedévesek előtt tehát még nyitva áll a lehetőség, diplo­ másként is szerepelhetnek az országos versenyen, ha a házi konferenciák valamelyikén javasol­ ták a még hallgatóként bemutatott dolgozatát.) Bővebb információkat a www.otdt.hu illetve a www.jak.ppke.hu/hallg/index.html oldalakon találhat, aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel - e konferencián bizonyítva tehetségét, és egyben öregbítve Egyetemünk jó hírét! Pogácsás Anett kari TDK titkár hetedik oldal �Csináld magad! Tippek szakmai gyakorlatra A kötelező szakmai gyakorlattal nem iga­ zán foglalkozik a Zöldkönyv és az időtarta­ mán kívül (6-12 hét), sokkal többet nem is tudunk róla. Gondoltam, összegyűjtött in­ formációimat most megosztom veletek, hogy ne kerüljetek más neves egyetem di­ ákjainál hátrányosabb helyzetbe. A gyakszi célja eredetileg, a jogászi gyakorla­ tiasság kifejlesztése volt. Ahhoz, hogy mindez a legkisebb kockázattal történjék, nagy tekin­ télyű jogtudósaink kidolgozták a szakmai gya­ korlat rendszerét. Kötelezőségét a jelenleg ha­ tályos 54/2000 Korm. Rendelet rögzíti: „Ren­ delet a jogtudományi felsőoktatás alapképzési szakjainak kiépítési követelményeiről” Egye­ bek közt ilyen szép többes birtokos szerkezet­ tel bíró mondatok megfogalmazását is el kell sajátítanunk. A legnagyobb sikerrel ezt az Al­ kotmánybíróságon tehetjük meg. Az AB-ra menni szakmai gyakorlatra nagyon jó üzlet. Az indítványírástól kezdve a határozatterve­ zetig mindent megismerhetsz, és szaktekinté­ lyek irányításával tanulhatod meg a jogi fo­ galmazás fortélyait. Egy ügyvédi irodában is elsajátítható a híres­ neves jogi gondolkodás. Ismeretségi köröm­ ben ez a legnépszerűbb. Ráadásul itt nagy eséllyel fejlesztheted tájékozódási képessége­ det is, ami az Igazságügy Minisztériumba vagy a Földhivatalba vezető úton komoly megpróbáltatásnak lesz kitéve (ne felejts el jó helyen leszállni a metró-pótló buszról!). Újabb megoldást jelent még az Ügyészség. Szerteágazó szervezete a lehetőségek tárházát tartogatja a büntetőjog iránt érdeklődők szá­ mára. A Katonai Ügyészség (mára már betago­ zódva az ügyészség szervezetébe) bővelkedik érdekességekben egy joghallgató számára; a szigorúbban kezelt ügyektől a börtönlátogatá­ sig, izgalmas lehet. A Kerületi Ügyészségek előnye, hogy viszonylag nagy számú gyakorno­ kot képesek befogadni, ezért valószínűleg ne­ ked is tudnak helyet biztosítani. Ugyanakkor ott tényleg közel kerülhetsz a valós élet aprócseprő ügyeihez. A bírók privilégiuma - a nyári szünet: július kö­ zepétől augusztus 20-ig - nekünk is korlátot je­ lent. Évközben azonban szívesen fogadnak gyakornokokat a vidéki és a fővárosi bíróságok egyaránt. Számíthatsz egy kis fogalmazói mun­ kára, és ha szerencséd van, még ítéletírásra is sor kerülhet. Ha nem vagy az a mázlista típus, akkor is hasznos: legalább megtapasztalod, me­ lyik a tárgyalóterem legkényelmesebb széke. Minden bíróság honlapján található egy tele­ fonszám. Persze nem ilyen egyszerű, de ha elég kitartó vagy, az ötödiknek kapcsolt „kolléganő” minden bizonnyal megadja a megfelelő számot. Aki szeret gyönyörködni a Dunában, 4.00 fe­ lett van az átlaga, ötödéves, szakdogáját ha­ sonló körben követte el, és van 5000 Ft-ja az erkölcsi bizonyítványra, annak ajánlhatom a Külügyminisztériumot. Ha ezeket a csekély­ ségeket teljesítetted, akkor egy pontosan ki­ dolgozott szisztéma alapján, hasznosan töltőd a szakmai gyakorlatod. A gyakorlat elkezdéséhez szükséges egy egy­ szerű adminisztratív aktus. „A szakmai gya­ korlat teljesítését kizárólag a Dékáni Hivatal által kiadott formanyomtatványon lehet iga­ zolni!’ Az időpontokat már a „munkaadód” tölti ki. Van egyetem, ahol a gyakorlatra a tanszékek hir­ detnek meg helyeket, a hallgató meg csak válo­ gat, mint jóllakott medve a vackorban. Minket nem kényeztetnek el ennyire. Meggyőződésem, hogy kizárólag találékonyságunk fejlesztése vé­ gett nem bocsátanak semmilyen információt a rendelkezésünkre. Az illetékesek remélem nem neheztelnek rám, hogy szándékukat meghiúsí­ tottam. Hadd tetőzzem bűnömet! Még néhány hely, amit megostromolhattok: Budapesti Köz­ igazgatási Hivatal, polgármesteri hivatalok, rendőr főkapitányságok, Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, közjegyzői irodák, Gazdasági Versenyhivatal, Országgyűlés, adóta­ nácsadó irodák, Munkaügyi Minisztérium, Igaz­ ságügyi és Rendészeti Minisztérium. Horuátth Sarolta Fókuszpontban a Tutori Szervezet Beszélgetés Scharle Zsuzsival és Radich Orsival, a Tutori Szervezet vezetőivel - Jelenlegi formájában a Tutori Szervezet 2004 tavaszán alakult meg. Miért volt szük­ ség az újraszervezésre, és mi a Tutori Szerve­ zet lényege? - A szervezet nem volt igazán kiforrott 2004 előtt, eseti jelleggel működött. 2004 tavaszán Var­ ga Gergő, már végzett hallgatónk toborozta a je­ lentkezőket, hogy egy teljesen új tutori rendszer épüljön ki A gólytáborra már Keller Kata és Ki­ rály Évi vezetésével készültünk Egerben. A mos­ tani szervezet nem csak a gólyatábori programok­ ra korlátozódik, hanem egész éves feladatokat lát el, segítői és szervezői minőségben. A tutori társa­ ság fő feladata, hogy átsegítsük az elsősöket a kezdeti nehézségeken, és megkönnyítsük számuk­ ra az egyetemi életbe való beilleszkedést. - Ha jól tudom, idén is tartotok tagfelvé­ telt. - Igen, ahogy tavaly, idén is sor kerül a tagfel­ vételre. Az új tagokat két szempont alapján vá­ logatjuk ki: vizsgáljuk az egyetemmel és a ta­ nulmányok menetével kapcsolatos ismeretei­ ket, a rátermettségüket, kreativitásukat; továb­ bá azt is, hogy mennyire képesek csapatban dolgozni. nyolcadik oldal - A tutorok munkájának leglátványosabb része a gólyatábor szervezésében való köz­ reműködés. Hogyan készültök fel erre? - A felkészülés első fázisa, hogy az új tutorokkal kiegészülve csapatépítő hétvégére megyünk, hogy megismerjük egymást; így a gólyatábort már összeszokott csapatként tud­ junk szervezni. A következő állomás: a vizsga­ időszak után leutazunk a gólyatábor tervezett helyszínére terepszemlére, hogy az ottani kö­ rülményekhez igazíthassuk a már vázlatosan meglévő programot. Amint megkapjuk a fel­ vett gólyák névsorát, beosztjuk őket csopor­ tokba, és a tutorok személyre szóló levélben ve­ szik fel velük a kapcsolatot. - Hány tagja van a Tutori Szervezetnek? - A létszámunk 30 fő körül mozog, de ebben természeteseji benne vannak a szeptemberi tutorok is. Ok azoknak a gólyáknak nyújta­ nak segítséget,akik valamilyen okból kifolyó­ lag nem tudtak részt venni a gólyatáborban. - Milyen a kapcsolatotok az Egyetemmel és a Hallgatói Ónkormányzattal? - Független szervezetként igyekszünk jó kap­ csolatot ápolni minden szervvel; törekszünk az együttműködésre a hallgatók érdekében. Ki­ emelten jó a kapcsolatunk a Dékáni Hivatallal. - Kiterjed a tutorok tevékenysége a levelezős hallgatókra is? - Igen. Igyekszünk egyre szorosabbra fűzni velük a kapcsolatot. Bár a levelező tagozat a sajátosságai miatt - korosztálybeli különb­ ségek, lazább kötődés az Egyetemhez - más igényekkel rendelkezik, igyekszünk ezek­ hez az igényekhez alakalmazkodni; a jelent­ kezőknek a 2005-ös gólyatáborban már saját tutoruk volt. Azonkívül a beiratkozásnál meghirdetettek szerint, évközben is rendel­ kezésükre állunk. - Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? - Célunk az, hogy megteremtsük a Tutori Szervezet stabil alapjait, és egy jól működő közéleti szervezetet hagyjunk a jövő generá­ cióira. A Pázmány jogi kara fiatal intéz­ mény kiváló adottságokkal, de egyelőre még kevés hallgatói hagyománnyal. Három évvel ezelőtt szinte a nulláról indultunk el. Ez idő alatt igen komoly eredményeket ér­ tünk el; de azzal is tisztában vagyunk, hogy rengeteg munka van még előttünk. Mi, az alapító gárda tagjai már nem leszünk itt, amire a Tutori Szervezet eléri azt a stabil, folyamatos, és integráns működést, amit igazából el szeretnénk érni, de rengeteg ta­ pasztalatot és eredményt adhatunk át a kö­ vetkező tutor-generációknak; gólyák százai­ nak tudunk segíteni az egyetemi élet meg­ kezdésében; és ez az, amiért ezt a hivatást vállaltuk. Balog Zsolt - Pozsgay-Szabó Péter �BUDAPEST — AHOGY ÉN LÁTOM A fogyasztás Reggel, a metró neonos sötétjében még min­ denki félig alszik. Úgy negyed nyolc körül le­ het, próbálom magamról lerázni az álmossá­ got, de a fülledt meleg visszaaltat - még így állva is. A szerelvény fékez, majd monoton módon továbbhalad, ki tudja, hányadszor már. A megállónál emberek tömege száll ki és lázasan siet, jobb esetben tudja is, merre. Nem vesznek tudomást egymásról, ami közös bennük, az csupán az esztelen rohanás. Roha­ nás a munkahelyre, hiszen a pénzt mindenki­ nek meg kell keresnie, hogy azután ugyanolyan,- vagy még nagyobb- gyorsaság­ gal túl is adjon rajta. Ennek ma nem nehéz megtalálni a módját, hiszen ott vannak a „nul­ la százalékos befizetések”, a gyorséttermek és természetesen a plázák, ahol minden egy he­ lyen van. S ha már nagyon elfáradtunk, vá­ sárlásunkat meg is fejelhetjük egy mozival. Leginkább a klasszikus hollywood-i szuper­ produkció illik a képbe, amelyhez természete­ sen egy nagy adag popcorn is dukál. Ha ezt az eltúlzott képet kicsit tovább fejtegetjük, rájövünk, hogy talán nem teljesen haszonta­ lan leporolnunk egy viszonylag újkeletű, mégis elcsépeltnek számító fogalmat, melyet úgy hívunk : globalizáció. Sokan sokfélekép­ pen próbálták már elmagyarázni, mit is jelent. Akadnak köztük gazdasági és szociális oldal­ ról közelítők, de szép számmal vannak olya- nők is, akik szerint nem létezik. Hatásait azonban nem tagadhatjuk le, hiszen napról napra szembesülünk vele, akkor is, ha a pon­ tos meghatározás még várat magára. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy már nehéz megtalálni az „egyedit”, hogy egyre több olyan dolog van, amely a világon mindenütt azonos. Az internetkor beköszöntével az élet felgyorsult, az emberek közötti kommuniká­ ció átértékelődött. De jó ez nekünk? A világ a profittermelés és a fogyasztás bűvöletében él. A mottó: „Megteremteni az igényt valamire, amire eddig nem is gondoltál, hogy ezután már ne tudd nélkülözni” A globalizmus azzal együtt, hogy rengeteg alternatívát kínál, be is szűkíti a lehetőségeket, hiszen eszünkbe sem jut, hogy másképp is lehetne. Miért is kéne, hiszen a technika lassan mindent megold he­ lyettünk. Ugrásszerű fejlődésével egyfajta „túlváro-siasodás” is megindult. Mind többen és többen köl­ töztek és költöznek nagyvárosokba, ami sokuk számára nem váltotta lé a hozzá fűzött remé­ nyeket. Ma azzal is szembesülnünk kell, hogy a kistelepüléseken is „urbanizált” módon élnek, miközben a falu jellegzetességei elenyésznek. Nehéz is megmaradniuk a metropoliszok korá­ ban, hiszen ez a létforma uralkodik minden más elképzelés felett. Rengeteg ember sűrűsödik kis helyen, autók tépnek sztrádákon vagy veszte­ gelnek forgalmi dugókban. Sietnek. Ki tudja, hová... Csak egy biztos: fogyasztanak. Nincs ez másképp Budapesten sem: egymást érő jár­ művek, szmog és zaj. És ez még nem minden: gondoljunk bele, milyen mértékben változott az emberek szórakozási kultúrája száz évvel ezelőtthöz képest: A teadélutánokat felváltotta fást food éttermekben való „ücsörgés”, a Nor­ mafához tett sétát a pláza-látogatás, a beszélge­ téseket pedig a számítógépes játék-partyk. Egy mai (átlag) gyerek iskola után rögtön a bevásár­ lóközpontok egyikébe rohan, ott találkozik a ba­ rátaival, ott él társasági életet. Igaz, ez így na­ gyon kényelmes, mindent el lehet intézni gyor­ san és egyszerűen. Nem véleden, hogy a „szóra­ koztató központok” mindig tömve vannak. És miközben a magyar háztartások többsége súlyo­ san eladósodott, az emberek hitelt hitelre hal­ moznak, hogy megszerezzenek minden újdon­ ságot, ami csak megjelenik a piacon. A vásárlás láza nem múlik el egykönynyen. Hiszen fogyasztani kell! Mindeközben az ut­ cán sétálva minden négyzetméteren szórólap­ okba és kérő szavakba ütközünk. Szinte ab­ szurd a gondolat: „megszoktam”. Az aluljáró­ ba lépve pedig: hajléktalanok látványa. És ők? Igen, ők is fogyasztanak. Amíg van mit... Borbás Dorottya A gyülekezési jog problémái Időtálló alkotmányok csak „for­ radalmi” helyzetekben keletkez­ nek, alkotmányos alapjogokról Ö jobbára forrongo időkben Inek az emberek. Az elmúlt ősz eseményei ugyancsak alkal­ masak arra, hogy egy fontos problémáról, a gyülekezés sza­ badságáról es annak törvényi sza­ bályozásáról elgondolkodjunk egy kicsit. Demonstrálás, tiltakozás, felvonu­ lás, szimpátiatüntetés. Egy-egy al­ kalom arra, hogy emberek gyűlje­ nek össze az utcákon, vagy közte­ reken, és puszta tömegükkel fe­ nyegetően, vagy’ sem, de kiálljanák valami mellet, vagy ellen. Könnyen belátható, hogy’’ ezek a megmozdulások komoly közrend­ védelmi problémákat szülhetnek, mint láttuk azt az őszi események kapcsán. De még egy-egy ilyen szélsőséges helyzetben sem szabad elfelej­ teni, hogy a gyülekező a véleménynyilvánítás egyik formája, és mint ilyen, alkotmányban is szereplő joga az állampolgároknak. Igv a tiltakozás békés formáit a rendőrségnek nem zsigerbol feloszlatni kellene, hanem biztosítania, hogy’ tüntetők és rendzavarok ne keveredhessenek össze. A ma Magyarországon hatályos gyülekezésről szóló törvény (1989. évi III. törvény) a rendszerváltozás idejében készült. Az akkor szándékosan tágan megfogalmazott törvény sokban járult hozzá a békés átmenethez. Az azóta eltelt tizenhét évben jellemzően olyan volumenű tömegmegmozdulásokkor, mint Nagy' Imre és mártírtársai újratemetése, vagy az erősen megkérdője­ lezhető legalitásé taxisblokád esetén került alkalmazásra. A tavaly őszi ag­ resszív események azonban felvetik a törvény felülvizsgálatának kérdését. A rendszerváltozás óta a rendőrség által szorgalmazott módosítások jel­ lemzően szigorítanák egy tömegrendezvény megtartásának lehetősége­ it. Hosszabb bejelentési időt, pontosabban meghatározott befejezést kí­ vánnának. Az Országgyűlés azonban nem foglalkozott javaslataikkal, nem módosította a ’89-es törvényt. A szeptemberi-októberi agresszív állapotokhoz és az állandósult Kos­ suth téri tüntetéshez hasonló események kialakulásának megelőzésére a Fővárosi Közgyűlés rendeletben szigorította, nevezetesen engedélyké­ réshez kötötte a színpadállítást, hangosítás szerelését. Ezzel csupán egyetlen probléma volt, amit jobb helyeken minden elsőéves joghallga­ tónak megtanítanak, nevezetesen, hogy a kibocsátott jogszabálynak il­ leszkednie kell a jogszabályi hierarchiába, illetve, hogy amit egyszer már törvényben szabályozták, azt nem lehet alacsonyabb szintű jogsza­ bállyal módosítani, így nem csoda, hogy az Alkotmánybíróság játszi könnyedséggel semmisítette meg az ominózus rendeletet. Ezt? vélemé­ nyem szerint, hivatalból kellett volna tudnia a közgyűlés tagjainak. (Itt emlékeztetnék arra, hogy a becsület napi rendezvényen összesereglő engedély nélküli hangosítást használó szélső jobb oldali megemlékezőket nem oszlatta fel a rendőrség, holott akkor még hatályos volt a Köz­ gyűlés fent említett határozata.) . , . Bár konkrét módosítást egyelőre nem jelent, mégis érdemes a Gönczöl Bizottság közelmúltban megjelent jelentésének javaslatait megismerni. Álláspontjuk szerint szükségtelen egy esetleges szigorítás, de az eljárá­ si szabályok területén pontosítás szükséges, és nehány helyen a tör­ vénynek egyértelműbben kéne fogalmaznia. Konkrét javaslataik a kö­ vetkezők: ’ - egy rendezvény kezdete és befejezése közötti időtartam legfeljebb egy nap lehet; - a gyűlések bejelentése és megtartása közötti idő hat-nyolc órára rövi­ düljön; - a népképviseleti szervek zavartalan működését súlyosan veszélyezte­ tő gyűlések tilalmát külön is nevesíteni kellene az Országház megha­ tározott körzetében tartandó gyűlésekre vonatkozóan; - a rendőrségi törvénynek az a rendelkezése, amely lehetővé teszi terü­ leteknek a közterület fogalma, így a gyülekezési jog hatálya alóli kivé­ telét, jelenleg nem tartalmazza a gyülekezési jog e korlátozásának pon­ tos indokait és maximális időtartamát, így alkalmas egy alkotmányos jog aránytalan korlátozására; - a tüntetőkkel kapcsolatos eljárások tapasztalatai alapján indokoltnak tűnik a szabálysértési törvény olyan módosítása, amely lehetővé te­ szi a jogszerű rendőrségi intézkedéseknek - köztük a jogellenes gyű­ lések feloszlatásának - ellenszegülőkkel szembeni szabálysértési eljá, rás lefolytatását. . Érdemes továbbá még Halmai Gábor különvéleményét felidézni. Állás­ pontja szerint szükségtelen a bejelentési idő lerövidítése, sokkal inkább célravezető a spontán gyülekezés intézményének bevezetése. Ez az ál­ lampolgárok jogszerű, gyors reagálását tenné lehetővé, mivel a rendőr­ ségnek, ha a rendezvény a bejelentési időt leszámítva jogszerűen zajlik, nem kellene közbeavatkoznia. _ A törvények szövege azonban csak az egyik oldal. Az alkalmazókon épp olyan hangsúly van, mint az alkalmazandó jogszabályokon. Nem elég hat csak az egyikben, hanem szükséges mindkettőben a hibákat megkeresni és kijavítani Fekete Gábor kilencedik oldal �Egy könnycsepp a filmiparért? Gondolatok a legnagyobb dvd-hamisítás ürügyén Lebukott az ország valószínűleg legna­ gyobb DVD hamisítója. A 21 éves szegedi egyetemista 10 ezer jilmet másolt le és adott el. Hír-mag K. Balázs 2005-től két internetes Web­ oldalon folyamatosan hirdetett DVD le­ mezeken filmeket megvételre az eredeti, jogtiszta példányoknál jóval olcsóbban. A filmekért 6-800, a zenei felvételekért 700­ 1000 forintot kért. Kínálata 4 ezer filmből, illetve zenéből állt. A pénzt a megrendelők először egy gyulai, majd egy budapesti postafiók címre továbbították utánvéttel. Az okozott kár megállapítása még folya­ matban van, de előreláthatóan több tízmil­ lió forintot tesz ki, ami azt jelenti, hogy az eddigi legnagyobb DVD hamisítást leplez­ ték le a Békés megyei rendőrök. K. Balázst a Békés M-i Rendőr-főkapitány­ ság pénteken (I. 26.) őrizetbe vette, majd a Békéscsabai Városi Bíróság vasárnap egy hónapra előzetes letartóztatásba helyezte. A hatóságok tájékoztatása szerint a férfi 6 és 8 millió forint közötti összeget kereshe­ tett 2 év alatt az illegális üzleten. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsérté­ se bűntett megalapozott gyanúja miatt eljá­ rást kezdeményezett. Glossza a Hírmaghoz Végre beköszöntött a „rend” korszaka. Kő­ kemény, tömegoszlatásokon edződött ren­ dőrjeink nyakon csípték az évtized bűnöző­ jét. K. Balázs, de hogy a bosszúszomjas tö­ meg rá ne leljen, nevezzük csak „Kovács” Bé-nek, élete legnagyobb hibáját követte el, amikor lelkét e szörnyűség elkövetése érde­ kében, magának az ördögnek adta el. Nehe­ zemre esik kimondani, de... dvd-ket másolt! Gondolatban most egy igen erős hatásszü­ net következik, hogy mindnyájunkban tu­ datosuljanak a hallottak és legyen időnk megemészteni a dolgot. Az országban egye­ düliként, megkárosította a filmipart. A bün­ tetőjogi iskolák kissé anakronisztikus, ant­ ropológiai irányzatának tanait alapul véve, lassan körvonalazódik is előttem a fiatal vádlott arca. Dús, kefeként összenőtt bo­ zontos szemöldök, csapott alacsony hom­ lok, sunyi tekintet; lapos, többszörösen tö­ rött orrcsont; hegyesre reszelt fogakkal te­ li vicsorgó száj. Megborzongok és felmerül bennem a kérdés, vajon hány rendőr-kom­ mandós tette kockára az életét, amikor azon a ködös péntek délutánon behatoltak Balázs, a gyulai rém lakásába, aki épp fél­ álomban, másnaposán vergődött gyűrött ágyán, tankönyvei között. Mosatlan zoknik­ hoz szokott orra valószínűleg fel sem vette tizedik oldal Microsoft Gemini: hamisítás mesterfokon az első tucat könnygáz-gránátot. Aztán megbilincselték, de kizárt, hogy ettől meg­ hatódott volna, hiszen számtalanszor meg­ élte már a vizsgaidőszakok brutalitását. Alapító Atyáink a Nemzet érdekében kemé­ nyen megszorították a diákság nadrágszí­ ját. Tandíj, utazási költségek emelése és most a legújabb: vérdíj a filmletöltőkre. Emlékszem, még megboldogult elté-s kor­ szakomban, a hideg téli hónapokban, a fűtetlen kollégiumban, rántottától és tablettás-bortól elcsigázott szellemünknek egyet­ len felüdülést az ócska amerikai filmek töm­ kelegé nyújtott. Ezen kópiák kevésbé legális úton kerültek hozzánk és még kevésbé legá­ lisan távoztak tőlünk. Mennyibe is kerül egy eredeti DVD? 4­ 6.000 Ft kábé. Persze a hipermarketek pult­ jain olcsóbbakat is találhatunk... Az Ipar glóriás védelmezői egyre gyakrabban hallat­ ják hangjukat, miszerint az illegális letöltés és sokszorosítás következtében évente 4-5 produkcióval kevesebbet tudnak finanszí­ rozni a stúdiók. Gondolom, nem vagyok ve­ le egyedül, ha azt mondom: ilyenkor bizony könnybe-lábad a szemem! Szegény tenge­ rentúli sztárok. Vajon mit érezhetnek e csil­ lagok, amikor rá kell ébredniük, hogy Kará­ csonyra csak azt a fránya Aston Martint és nem az oly áhított Ferrarit tudják megven­ ni, sőt azt is csak részletre. Kiráz a hideg, ha csalódott arcukat magam elé képzelem... és zokognom kell! Visszatérve a brutális kegyetlenséggel meg­ rabolt filmiparra, kizárt dolognak tartom, hogy lelkiismereti kérdést kellene csinálni abból, hogy az amerikai mozi tönkremehet a letöltések miatt. Ennél sokkal hamarabb következne be, hogy a magyar futball-válogatott kijut a világbajnokságra. Ami pedig a franchise-majmoló magyar filmeket illeti Valami Amerika, Csak szex és más semmi, Magyar vándor... -, nem kár értük. Új csillagaink, túlfizetett reklámarcok, akiknek nemhogy felháborodással kellene fogadniuk filmjeik letöltését, hanem köszö­ netét kéne érte mondaniuk azoknak, akik időt és tárhelyet nem kímélve, kíváncsiság­ ból hajlandók megnézni őket. Szó szót követ. Ká Balázs talán hibát köve­ tett el azzal, hogy pénzért adta a DVD-ket, de hát ő is csak egy „szegény” egyetemista. Valamiből meg kell élnie. Ki tudja, talán épp a tandíjra gyűjtögetett, ami, valljuk be: sok­ kal nagyobb rablás! Azt azonban nyugod­ tan hozzátehetjük, hogy legtöbbünk sokkal kevesebbel is beérné, persze az átlag gyors­ büfékben az éhbéren kívül sok jóra nem számíthatunk. Nem ő korunk „Közellenség”-e, nem őt kell megkövezni. Igaz, a nagykutyákat szinte lehetetlen eltalálni. Túl magas a kordon és kár lenne azért a nagy­ szerű épületért. Könnyen és jogosan vádolhatnának azzal, hogy elveszek a részletekben. így jobb lesz, ha az elején kezdem, megragadva a problé­ ma magját. „Az új Lipótmező” lehetne a Kossuth-téri eseményeket feldolgozó pszicho-thriller címe, de még ez is csak a való­ ság ködös mázolmánya! Tetőzzük bátran egy kicsit! Borzasztó, ami az országban történik. A yard kollektíve akkut izületi gyulladásban szenved, hogy csak deréktól lefelé tudják a viperákat használni?! Fölfelé is tudni kéne vele ütni, nem csak a reménytelenségtől ut­ cára özönlő, jobb életre -egyáltalán életrevágyó honfitársaikat. Ha már a filmeknél tartunk, az egyik ked­ vencem a „Közönséges bűnözők” és nem kell hozzá sok fantázia, hogy párhuzamot von­ junk a Kevin Spacey és társai által alakított zseniális gengszterek és a magyar közélet egyes szereplői között. Sőt, továbbmennék! Mindenki figyelmébe ajánlom a „Pétervári banditák” című orosz sorozatot, mely a kele­ ti „nagytestvér” rendszerváltozás utáni ki­ fosztásáról szól. A privatizáció az évszázad legnagyobb dobása volt mindenkinek, aki részt tudott venni a morzsák felcsipegetésében. Péterváron a politikusokat és a szerve­ zett bűnözés nagyjait igazából semmi nem különbözteti meg. Luxusautók, szép házak, szép nők, testőrök és brutális leszámolások. Mindenki korrupt és mindenki függ valaki­ től. Adaptálhatnánk ezt a tündérmesét a Kárpátok berkeibe, alig kellene valamit is át­ írni az amúgy igen sekélyes, de annál inkább valószerű történeten. Ha hírnévre és pénzre vágyó kezdő rendező lennék, bizony lefor­ gatnám a hazai verziót. Alacsony költségve­ téssel letudhatnánk az egészet, színészekre nincs is szükség. Mindenki adja csak magát, attól lesz olyan igazán életszerű. A film címe pedig: Budapesti Banditák! Takács Gergely A cikk teljes változata elolvasható a www.itelet.hu oldalon! �Ségo vs. Sarko Elnökválasztás Franciaországban „Csinos, népszerű, sikeres” - indokolta ne­ kem egy forró nyári délutánon a Gellért-für­ dőben egy dijoni filozófiatanár, miért érde­ mes Ségolcne Royal-ra szavazni. Azóta eltelt több mint fél év, s bár a szocialista elnökjelölt továbbra is csinosabb, mint vetélytársa, Nicolas Sarkozy, népszerűsége és sikeressége már egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Amióta világossá vált, hogy a jobboldali kor­ mánypárt jelöltjeként Nicolas Sarkozy fog in­ dulni, a magyar származású belügyminiszter dinamikusan tör előre: vezeti a népszerűségi listákat, programjával pedig meghatározza a közéleti viták irányát. Míg Sarkozy saját prog­ ramját magyarázza nagy átéléssel, Royal az országot járja, mondván: ő az emberek véle­ ményére kíváncsi - programhirdetését is eltol­ ta ezért február közepére. Royal a nép véle­ ményére épít, s ebből a célból egy önálló inter­ netes honlapot is elindított, ahol mindenki megoszthatja gondolatait, elképzeléseit a szo­ cialista jelölttel. Majdan ebből fog összeállni a program - mondja Royal. O mindezt részvé­ teli demokráciának nevezi, mások inkább öt­ lettelenségnek. Hiszen - mutatnak rá neves baloldali elemzők is - a politika nem a kérdezősködésről, hanem a határozott válaszokról kell, hogy szóljon. És Sarkozy nincs híján a határozottságnak: programjának jelszava a „rupture tranquille” (nyugodt szakítás). Mert hogy szerinte Franciaországban permanens válság van, ezért változásra, mozgásra van szükség. Lassuló gazdaság, növekvő társadal­ mi feszültségek, elhasználódott, korhadt köz­ szolgálati szféra, túlzottan különutas (értsd: Amerika-ellenes és arab-barát) külpolitika sorolják a sarkozysták a gondokat. A megol­ dás pedig sem az utópista baloldaltól, sem a megújulásra képtelen gaulleizmustól nem vár­ ható. Mivel pedig nem titok, hogy Sarkozy az angolszász kultúra csodálója, számára a meg­ felelő válasz az amerikai típusú neokonzervativizmus lenne. Provokatív és merész gondolat. De lehet, hogy célravezető, mert a társadalom tagjai ugyanúgy, mint az értelmiség prominensei érzik, hogy baj van: „más országokban nem lángolnak az autók” - mondja Raymond Boudon szociológus a Le Monde-ban. És tényleg: Franciaországban autókat gyújta­ nak fel, hatalmas a munkanélküliség, bandaés vallási háborúk tartják félelemben a külvá­ rosokat, a palesztin-izraeli konfliktus pedig naponta játszódik újra a párizsi metrókon. A hatalom meg tehetetlenül nézi mindezt. Ezért üzeni Sarkozy: az alapokat kell meg­ változtatni. Azt a hagyományos francia gondolkodást, hogy minden probléma meg­ oldható a miniszteri íróasztal mellől, vagy hogy Franciaországban beszélni sem szabad a kisebbségek létéről, mert hát - hangzik az ideológiai válasz - Franciaországban min­ denki francia, akinek francia az útlevele. Ez a republikánus nyelvezet azonban immár nem csak arra képtelen, hogy a problémá­ kat megoldja, de arra sem képes, hogy meg­ nevezze őket. Arabok vernek feketéket, vagy feketék zsidókat, s a republikanizmus még mindig nem hajlandó észrevenni, hogy az egységes nemzetállam ideálja már rég ne­ vetség tárgya. A valóság nem az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának malasztja, hanem a lángoló autók füstje. Sarkozy az egyetlen jelölt, aki szakítani akar a múlttal, a poros francia intézményekkel és ideákkal, és nevén meri nevezni a problémá- kat. Nyíltan beszél mások és saját származá­ sáról egy olyan országban, ahol ez szentség­ törésnek számít, nyíltan dicsőíti azt a híres amerikai életmódot egy olyan országban, ahol hagyománya van az Amerika- és Izraelellenességnek, ahol Chirac elnök azt nyilatkozhatja a most megjelenő interjúkötetében, hogy zavarja az amerikai dominancia. Sarkozy bátorsága, tabudöntögetése veszé­ lyes vállalkozás, de sikeresnek bizonyul. Például André Glucksman ex-maoista sztár­ filozófust már meggyőzte. Hogy ez elég lesz-e a győzelemhez, meglát­ juk áprilisban. Legalább lesz miről megint beszélgetni a Gellért-fürdőben. Techet Péter Nicolas Sarkozy, a trónkövetelő Azaz Nicolas Paul Stéphane de Nagybocsa. A nem túl franciás név nem véletlen: Sarkozy apja magyar kisnemes volt, aki a kommunizmus elöl Franciaországba került. Ott felesé­ gül vett egy görög zsidó nőt, és ebből a vegyes házasságból született Sarkozy. Idegen szár­ mazása bal- és jobboldalon egyaránt céltábla: a szélsőjobboldal zsidósága (és nyílt zsidóba­ rátsága) miatt támadja, a szélsőbaloldal viszont azt veti szemére, hogy bevándorlók gyer­ mekeként miért akar keményebben fellépni a bevándorlók ellen. Egy ismert francia-afri­ kai rapper klippet is készített, amelyben azt kérdi a bevándorlást szigorítani akaró belügyértől, hogy „Nicolas Sarkozy, pourquoi tón pére a fűit la Hongrie?” (Sarkozy, miért mene­ kült el az apád Magyarországról?) Sarkozy egyébként nem tartja a kapcsolatot apjával; nagybocsai Sárközy Pál ui. még nagyon fiatalon elhagyta a családját. Nőcsábász bohém hí­ rében álló ember, aki a rendszerváltás óta gyakorta jár haza. Maga Sarkozy ugyan szegény családban nőtt fel, de anyja mindent megtett azért, hogy fia a legjobb iskolákban tanulhasson. Sarkozy igen hamar belép a jobboldali RPR-be, s ’77-től folyamatosan ível fel politikai pályája; hosszú ideig az elegáns párizsi előváros, Neuilly . polgármestere, 1993-től tagja a különböző jobboldali kormányoknak, jelenleg belügymi­ niszter és a jobboldali kormánypárt, az UMP (Unió a Népi Mozgalomért) elnöke. Sokáig Chirac legközvetlenebb hívének számított (még a lányának is udvarolt), de amikor 1995ben az elnökválasztáskor a rivális Balladurt támogatta, majd pedig amikor Chirac pártját, az UMP-t jóformán kiszervezte az államfő mögül, igencsak megromlott a kapcsolatuk. Olyannyira, hogy Chirac nem is hajlandó nyíltan támogatni a trónkövetelőt. Sarkozy dinamikus ember hírében áll. Sokat sportol, több órát fut minden nap, csak ás­ ványvizet iszik és sohasem fekszik le túl későn. Hatalmas munkabírású, szorgalmú, de akaratos és makacs ember. Megosztó személyiség, akiért rajonganak hívei és akit gyűlöl­ nek ellenfelei. Sokan a francia politika Orbán Viktorénak tartják, és valóban: a két politi­ kusnak számos hasonló tulajdonsága van. , Idén Sarkozy élete legfontosabb csatája előtt áll. Akár győz, akár nem, csak magának kö­ szönheti a végeredményt. Ilyen ember ő. tizenegyedik oldal �zmiIM JÁITI1 „Úgy akarok élni mint az egyszerű emberek, azt akarom csinálni amit az egyszerű emberek, együtt akarok hálni egyszerű emberekkel, egyszerű emberekkel mint Te!” Mi mást mondhattam volna? „Meglátom mit tehetek Érted.” Pedig Jarvis Cocker nem egyszerű ember. Igaz, Sheffield egyik külvárosában nőtt fel, azonban nem osztotta az átlag angol munkásosztálybeli gyerekek sorsát. Már csak azért sem, mert mi­ előtt leérettségizett volna, már esélyt kapott kis csapata, a Pulp, hogy felvegyen pár számot John Peelnek a BBC Rádió 1-nál. Jó pár zenész­ csere és album juttatja el őket az 1995-ös „Different Class” c. korong felvételéhez. Ettől a ponttól az együttes kitörölhetetlen lesz az an­ gol zenetörténelemből, Jarvis pedig ikonná avanzsál. Mi az amitől ez a dalcsokor mester­ mű? Pont az ami miatt a Magyar közönség át­ siklott felette. Pedig mennyire igazak lennének ránk is ezek a szövegek! Ez kérem, maga a kis­ betűs valóság. Az átlagembert lenézik, eltipor­ ják, átgyalogolnak rajta. A szerelem pedig nem elvont tündérvilág, hanem szerencsétlen, gör­ csös, kicsit nevetséges kis valami. Ezt pedig ke­ gyetlenül, frappánsan és főleg a legfanyarabb humorral írja meg szövegeiben. A fenti idézet leghíresebb számukból, a „Common People”-ből származik. A szám ma­ ga is dallamos, kiegészítve pedig Jarvis eltéveszthetetlen mély hangjával és modoros szinte-már-beszélős énekstílusával, igazi klaszszikus. De nem ez az egyetlen szám amiért ér­ demes leporolni ezt az albumot. Rögtön az első számmal („Mis-shapes”) együtt fog dobolni a tizenkettedik oldal lábunk, fejünk pedig bólogatni fog a szövegre: „Akarjuk a Ti házaitokat, az életeteket, azokat a dolgokat amiket nem engedtek meg nekünk; de nem bombákat, fegyvereket fogunk hasz­ nálni, hogy elvegyük, hanem azt amiből ne­ künk több van: az eszünkből”! Sok más gyöngyszemmel is teli van az album: A keserűen nevetséges „Disco 2000”, a nagy hőbörgést csapó „Sorted Fór E’s & Wizz” és a kicsit klausztrofóbiás és nagyon elkeseredett „EE.E.L.I.N.G.C.A.L.L.E.D.L.O.VE!’. Kérdez­ hetnénk, hogy ha a szöveg mellett még maguk a számok is ennyire dallamosak és slágeresek, mi­ ért is nem ismerik többen Magyarországon a Pulp-ot. Nos el lehetne intézni azzal a szarkasz­ tikus megjegyzéssel, hogy mikor is volt nagykö­ zönség az igényesebb, kevésbé mainstream zené­ re kiváncsi? Kár, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. A Pulppal minden rendben lenne. Csak Angol. Nagyon Angol Abba a Nagy Britpop Tri­ umvirátusba tartozik, ahova az Oasis és a Blur. És legyünk őszinték: Oasisból sem tudunk sokat hallgatni egyszerre. Van ugyanis ebben a stílus­ ban egyfajta elkínzott, elfáradt hangnem, ami, ha végtelen lejátszásra rakjuk a magnót, bizony, bizony, megfekszi a gyomrunkat. Mégis van re­ mény, ugyanis az új CD-n, ami pár hónapja jött ki már sokkal kevésbé érezni ezt. Mert mi is tör­ tént itt tulajdonképpen? Egy első látásra szük­ ségtelen húzás: az, hogy Mr. Cocker fogta magát és ki­ vált az együttesből Megjegyzendő: ab­ ból az együttesből, ami egyedül róla szólt eddig is. Tudta ezt ám ő is, és nem ő lenne Jarvis Cocker, ha nem előzte volna meg a fintorgó közönséget azzal, hogy az egész album pont erre van kihegyezve: „Ez vagyok ÉN, az az ami hozzáadás nélkül az, ami ÉN va­ gyok! Ezek az EN befolyásaim, ez az ÉN hangzásom... Ugye hogy jobb??” Jobb. Hogy klasszikus lesz-e belőle, nem lehet tudni, de hatá­ rozottan működik rajta avégtelen lejátszás funk­ ció. Kapásból az első szám az a fajta, ami bele­ mászik a fejedbe, és legszívesebben együtt éne­ kelnél vele hangosan az utcán. Érdekes egyveleg ez a CD: Egy-két számot kivéve ugyanis egysé­ gesen kellemes, nyugisabb tempójú, de a felhasz­ nált hangzásban már széles a spektrum. A „Black Magic”-en kongó, de imádnivaló beleélés­ sel, recsegő hanggal énekel hősünk, míg a „Quantum Theory ”-n már lágy beletörődéssel A szövegek is extrém hangulatingadozásról adnak tanúbizonyságot: Azt az érzést, hogy „a rádió kedvenc dalomat játssza, kinn süt a nap, a földön egyébként kitört a világbéke és igen: Kedvesem visszajön hozzám” („Baby’s Corning Back”) egy szám választja el a „From A to I”-tól, ahol a szer­ ző úgy vélekedik „Ugyanúgy ahogy a Római Bi­ rodalom elbukott elmondhatom Neked, mi is ugyanarra haladunk (...) Gonoszság közeledik, nem tudom honnan, de ha magadba nézel, talán találsz ott valamit”. Nem is beszélve a rejtett számról melynek szövegét (és különösen a ref­ rénjét) bármelyik mai aktuálpolitikai kritikus megirigyelhetné. Elmondhatjuk tehát: egy sok­ kal hallgathatóbb, átgondoltabb korongot kap­ tunk, ami viszont ennek ellenére nem különbözik annyira a Pulp munkájától, hogy indokolta vol­ na a kiválást. Inkább csak Cocker szívét nyugtat­ hatta meg, hogy végre tényleg csak érte veszik meg az albumot, hisz nevesítetlen zenészekkel is tudja hozni azt a formát ami: Egy hamisítatlan nagyon Angol, nagyon nem Egyszerű Ember. Barát Zsófia �Feldolgozás Filmkritika: A mások élete Aufarbeitung (feldolgozás) - a német politi­ kai, kulturális és tudományos közélet kulcs­ szava, immár 60 éve. Goethe, Kant és Wagner népe mindenkor ér­ tett ahhoz, hogy a mélységekbe lásson, hogy alámerüljön. Alig az angolok világbirodalmi álmaikkal szelték a habokat vagy a franciák az élet fodrozódásain pipiskedtek, a németek mindig az egészet akarták megfogni, megra­ gadni, megérteni. Hevenyészett bizonyítékul hasonlítsuk egyszer össze pusztán az oldal­ számok mennyisége alapján a német és a francia filozófia termését. A németek a mélységes fájdalmak, érzések népe - szükségszerű volt hát, hogy a XX. század mindkét szörnyűséges diktatúrájá­ nak terhe vállaikra hulljék. A franciák elkenték volna tetteiket, az oro­ szok csakazértis dicsőítették volna önmagu­ kat, az amerikaiak pedig fel sem fogták vol­ na a történelem nagy kérdéseinek súlyát. A németek szenvedései és a németek által oko­ zott szenvedések viszont elgondolkodást, önvizsgálatot, kölcsönös megértést eredmé­ nyeztek. Az 1945 utáni fizikai és lelki romo­ kon a németség először azt a bizonyos 12 évet kezdte feldolgozni - példamutató, de egyben példa nélküli határozottsággal. Alajd jött 1989, s egy újabb feldolgozandó téma szakadt rájuk. Bár a nyugatnémet baloldal szerint a kettéosztottságot és így az NDK létét is a német­ ség jogos büntetéseként kell felfogni, való­ jában a német nemzet égető sebeit az ilyen franciás könnyedségű és doktriner kijelen­ tésekkel nem lehet sem megérteni, sem be­ gyógyítani. A politika és a jog világa hamar rá is ébredt feladatára, és az egészséges feldolgozást, Emlékezés március 15-ére Utassy József Zúg március Én szemfedőlapod lerántom kelj föl és jáij, Petőfi Sándor! Zúg március, záporos fény ver, suhog a zászló tűz a vérben. Hüvelyét veszti, bronga kardlap: úgy kelj föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy? Holnap a szellem napvilágát Toppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról. Egzisztencializmus Apró momentum a filmből szembenézést, szembesítést segítette: meg­ nyíltak és kutathatóvá váltak a Stasi-akták, kártérítésben részesültek a politikai elítél­ tek és jogi úton próbáltak meg igazságot szolgáltatni. De a téma csak lassan csordo­ gált át a politika íróasztaláról a kultúra vilá­ gába. Aíárpedig valódi feloldozás és feloldás csak onnan várható. Az irodalomtól, a filo­ zófiától, a zenétől, a filmtől. Az NDK történetével közönségfilmként legelőször - még igencsak bugyuta és a né­ metektől egyébként is idegen humorizálgatással - a Good bye, Lenin próbálkozott. Si­ kertelenül, tehetnénk hozzá: a film egy po­ énos, de azért lapos alapötlet poénos, de azért lapos kibontása maradt. Nem igazi né­ met munka. 2006 nyarán mutatták be aztán az új törté­ nelmi drámát, a Das Leben dér anderen-t. E sorok írója ugyan még azon a nyáron Köln­ ben látta a filmet, most mégsem a történe­ tet meséli el, hanem a hatást. A meghatódottság döbbent csendjét, amely a film vé­ gén megülte a mozitermet. Néhány percig. Majd felállva tapsolt a nyugatnémet közön­ ség. Pusztán ennyit elég lenne írni a filmről. Mert végre van egy film, amely nem csak egy történetet akar elmesélni, hanem ha­ tást, reakciót kiváltani. Csendet, könnyet, tapsot. De leginkább: gondolatokat. Arról például, hogy alig 20 évvel ezelőtt Európa közepén egy olyan rendszer létezhetett, amely embereket hallgathatott le, ahol sze­ relmek végződhettek a bizalmatlanság zsák­ utcájában, és ahol sokak számára már csak az öngyilkosság tűnhetett az egyetlen me­ nekülésnek. (A film egyébként külön említi, hogy Aíagyarország volt a listavezető az öngyilkosságok számában.) És erről a rendszerről ma is szemérmesen hallgat a német közvélemény. Berlin utcáit járva az ember például alig akad olyan nyomra, emlékre, amely a kommunizmust idézné, amely emlékezni és emlékeztetni akarna. Ez a film ezt a feladatot vállalta magára. Hogy újra megidézi a megvalósult rettegés korszakát - kiváló színészekkel, jól megírt A Das Leben dér anderen főszereplője egy Stasi-ügynök, akit a neves író, Georg Dreyman lehallgatásával bíznak meg. A mindennapos, monoton csendes figyelés külső szemlélőből lassan az író életének bel­ ső részvevőjévé teszi a Stasi-tisztet. És in­ nen már csak egy lépés az azonosulás: a Stasi-ügynök elkezd először fél-, majd ha­ mis információkat szolgáltatni a megfigyeltről, akit ezáltal többéves börtöntől ment meg végül. A rendszer azonban megsejti az azonosu­ lást, és az ígéretesnek látszó karriert ketté­ törve, a levélfelbontók közé száműzi vissza a megbicsaklott ügynököt, akit az újra­ egyesülés híre is a posta sötét termében ér. A film záró sorain az egykori bátor ügynö­ köt látjuk, aki postásként dolgozik. Mond­ hatnánk: továbbra is. Mert a sötét évtize­ dek apró hőseit nem csak itthon felejtették el megjutalmazni. És ez a film erről is szól. Arról, hogy tud­ juk: nem kellett ugyan együttműködni, le­ hetett nemet is mondani annak a rendszer­ nek, de tudva, hogy sem akkor, sem ké­ sőbb ezért nem jár feltétlenül megbecsülés. Egzisztenciális döntés - egzisztenciális kö­ vetkezményekkel. párbeszédekkel (noha a film legmegrázóbb pillanatai a hallgatáshoz kötődnek) és töké­ letesen megválasztott képi világgal. A Das Leben dér anderen szimfónia a jó emberről és a gonosz rendszerről. A hason­ latot a film után mindenki érteni fogja. Techet Péter Kund Abigél Delila éneke Homokként folyt ki kezemből Mindaz, ami voltál nekem Emléked mint szürke fénykép Holvolt-holnem volt szerelmem Te vagy az ki önmagadtól Loptál, csaltál, fosztottál meg Mindaz ami bennem voltál Általad lett semmi-üreg Nem Te fájsz most! Nem te vagy, Kit bánok, bántok és siratok: Önmagámban aki voltál, Dacos édes-bus kis dolog. tizenharmadik oldal �Bábel Ki veszi át a díjakat? Vannak szerencsések, akik egy csésze jól elké­ szített, kultúránkhoz oly közel álló forralt bor mellett, otthon élvezhetik a kultúránkhoz szintén oly közel álló (!) már-már hagyomá­ nyosnak mondható Valentin (lánykori nevén: Bálint) napi éljünk szeretetben (na és persze drága plüss szívecskék társaságában) - típusú ünnepünket, a teljesen legálisan letöltött S. O. S. Szerelem című új magyar filmklasszikust fogyasztva. És vannak olyanok is, akik hátat fordítva a „konzekvenciáknak”, nem a rózsaillattól és an­ dalító dallamoktól túlcsorduló másfél órára váltanak jegyet, hanem „Na de most komo­ lyan!” felkiáltással beülnek a Bábelre. „És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.[...] És monda az Úr: ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bi­ zony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vi­ gyenek mindent, a mit elgondolnak maguk­ ban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszé­ dét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a vá­ rost” (1 Móz. 11. 9.) Vagyis: Bábel mint „A” történet. Jelenetek vál­ tanak jeleneteket vészes gyorsasággal, sok za­ - varó kép, nem értjük mi történik, időben és térben gyakori ugrándozás, hol spanyolul, hol japánul szólalnak meg (éppen csak az orosz akcentussal beszélő magyar menekült hiány­ zik, hogy teljes legyen a kép). Vagyis: zűrza­ var a köbön. Egyszóval: Bábel, mint „A” film. Ennyiből Bábel. Értjük. De aztán jön az ame­ rikai csavar. Vagyis: az egész világ kontra Egyesült Államok. Ugyanis végig az egyszeri amerikai pár (Cate Blanchett, Brad Pitt) nyo­ morúságosabbnál nyomorúságosabb sorsát követhetjük nyomon. Beléjük „rúg” a mexikói (a nevelőnő aljas módon magával viszi rábí­ zott gyerekeiket a mexikói kultúra ingoványos talajára, ami bizony nem csak tortillával van kikövezve), rájuk tör a marokkói, fegyverrel játszadozó terroristakezdemény, és persze „A japán az oka mindennek!” - felkiáltással a hő­ sies és vészterhes múltnak is emléket állítanak. A film lényegében három történetet mond el különböző idősíkokban, a világ különböző tá­ jain bonyolítva a cselekményt. A házaspár bú­ felejtő marokkói kalandtúrára utazik kiheve­ rendő fiuk elvesztését. Ám pechjükre csöbör­ ből vödörbe jutva az asszonyt a busz ablakán keresztül eltalálja egy „kósza” lövedék. A má­ sodik történetben a sivatag közepén lehetünk szemtanúi a nomád családi körnek: az asszony mos, a férfi előteremti a szükségleteket a gye­ rekek, pedig vigyáznak a nyájra. Puskával. Ha Bradd Pitt el van kenődve még eddig próbáltuk volna összekaparni a tör­ ténet kis mozaikjait, és már- már úgy éreztük, hogy - kis közelítéssel - már sejtjük is a kap­ csolatot, akkor a harmadik szál végképp szertefoszlatja ezen nagyra törő képzelgéseinket: süketnéma, japán tinédzser a pubertáskori problémák kellős közepén. És mellékesen az apját is zaklatja a rendőrség. A Bábel végül is a Mit nem kellett volna ma? típusú film kategóriába sorolható. Az egész helyzet megoldható: mindenki maradjon ott­ hon és nincs puska, nincs turistabusz, nincs ki­ rándulás, nincs baj. És még Brad Pitt is meg­ marad ránctalan állapotában. Sokak szeren­ cséjére. De, ha mindenki otthon marad, ki megy el átvenni azt a sok díjat, amit Alejandro González Inárritu filmje kapott? J Ablonczy Zsuzsanna színház az egesz világ Szeretlek, Faust Pozsgay Zsolt Szeretlek, Faust című darabja immáron több mint tíz éve, kis változtatással ugyan, de színpadon van. A történet Mind­ szenty József hercegprímás, esztergomi érsek életének börtönéveit meséli el, miközben az or­ szágban egymást váltották a különböző világ­ nézetű politikai erők. A történet 1944. december végén kezdődik Sop­ ronkőhidán, nyilas hadifogságban. Egy cellába kerül Mindszenty József bíboros és Jávor Pál, a kor egyik legtehetségesebb színésze. A Pap nyi­ lasellenes fellépése, a Színész pedig zsidó szárma­ zású felesége miatt került börtönbe, mert rásütöt­ ték a nyilasok, hogy zsidóbarát. Á Színésztől a kezdeti időkben ódzkodó Pap számára a legfon­ tosabb a csend és a nyugalom, hogy tudjon imád­ kozni a magyarságért, Mária országáért. A Szí­ nész számára a börtönben eltöltött idő is a szóra­ kozás egyik lehetősége. Jávor Pál ajánlatot tesz Mindszentynek. Végigvezeti a Papot az életén ke­ resztül, mint Mephisto Faustot. Ha a Pap számá­ ra kibírhatatlan az „átélt jövendő élete”, akkor el­ követheti az öngyilkosságot egy marék gyógy­ szerrel, melyet a nyilasok akartak a két főszerep­ lővel lenj'eletni, hogy elkábítsák őket. Elkezdődik tehát kettejük időutazása. Először az 1919-es proletárdiktatúra ideje rajzolódik ki, ahol különböző feslett erkölcsű nők veszik kö­ rül a Papot, tagadván Isten létét. Ezt követi a nyilasuralom időszaka, ahol Szálasi Ferenc sze­ retne egy papírt aláíratni a Pappal, azonban ez nem sikerült neki, mint ahogyan a későbbi ko­ rok vezetőinek sem sikerült hitétől eltávolítani a hitét megszállottan őrző egyházi méltóságot. A mephistói időutazás következő helyszíne a hírhedt Andrássy út 60. szám alatt álló épület. tizennegyedik oldal Haladván az időben folyamatosan jelennek meg a második világháború utáni magyar törté­ nelem vezéralakjai Péter Gábortól kezdve Tildy Zoltánig. Az aktuális korszakok aktuális képvi­ selőit ifj. Jászai László játssza, teljesen hitele­ sen. Rákosi megpróbálja rávenni Mindszentyt, hogy győzze meg a zalaegerszegi polgárokat, hogy szavazzanak rá, cserébe felajánlja a Pap­ nak, hogy visszakapja Esztergomot. A darabban feltűnnek Mindszenty magánélet­ ének fontos személyiségei. Megjelenik gyer­ mekkori szerelme, Anna, Fazekas Andrea ala­ kításában, megjelenik édesanyja, őt Fazekas Zsuzsanna alakítja. A börtönben az édesanya szeme láttára verik félmeztelenül a fiát, Ma­ gyarország hercegprímását. Szerepet kap a darabban még a Tóth Tamás által alakított tit­ kár, Zakar András, aki gyerekkori szerelmé­ hez hasonlóan elárulja a Papot. Zakarral megígértette Mindszenty, hogy a holttestét addig A * Lux Ádám és Kautzky Armand nem hozhatják Magyarországra, amíg az el­ nyomó hatalom az országban van. A következő időpont 1956, amikor a felkelők kiszabadítják Mindszentyt a cellájából. Az orosz invázió után az amerikai nagykövetség­ re menekült, ahol kezdetben szívélyesen fo­ gadták, majd Mindszenthy szerint egyre in­ kább a terhűkre lett. 1971-ben Mindszenty József Rómába ment a pá­ pához, ahol majdnem két hetet töltött el. A Szentatya a bíboros beleegyezése nélkül mon­ datta le az érseki székről. Mindszenty célja to­ vábbra is Esztergom és az, hogy ő maradjon az esztegom-budapesti érsek. A kiállt fizikai meg­ próbáltatások miatt erejét vesztett Mindszenty végül kénytelen elfogadni a pápa döntését. Következő időpont a darab kronológiájában 1991. május 4. A helyszín az esztergomi Bazili­ ka. Ekkor és itt temetik újra Mindszenty Jó­ zsefet. Ebben az időpontban azonban még ál­ lomásoztak szovjet csapatok az országban, te­ hát Zakar András az ígéretét nem tudta telje­ síteni. Lux Ádám remekül játssza a kezdetben kirob­ banó fizikai erőben lévő Mindszenty bíborost, akinek az idő múlásával az energiája csökken ugyan, azonban hitét és belső meggyőződését soha nem vesztette el. A Jávor Pált alakító Kautzky Armand hitelesen játssza az érdekeit mindig előtérbe helyező Színészt. A Szeretlek, Faust tanulságos darab. A kitűnő színészi alakításoknak köszönhetően hiteles ké­ pet kap a néző a XX. századi magyar történe­ lemről. A darabot telt ház előtt játsszák a Szabó Dezső Katakombaszínházban, nem véletlenül. • • Magyar Attila Interjú Lux Adómmal a www.itelet.hu-n ~~] �HÍVŐ SZÓ Boldoggá avatás Budapesten Salkaházi Sára tizenévesen Természetesen a megújult ítéletből sem ma­ radhat ki az Egyházzal, illetve különböző vallási témákkal foglalkozó rovat - lévén új­ ságunk a Katolikus Egyetem kiadványa. Az újrakezdést ez esetben egy korábbi, hívők és magyarságukra büszke emberek számára egyaránt fontos eseményről való, eddig el­ maradt megemlékezés jelenti. Talán késeinek tűnik márciusban egy tavaly őszi történésről beszámolni, ám úgy gondolom, hogy lapunk hasábjain mégis szerepelnie kell. S ha már ez eddig nem történt meg, akkor most éppen itt az ideje pótolni. Az említett jeles esemény Salkaházi Sára budapesti boldoggá avatása. A következőkben magáról a szertartásról, valamint Boldog Salkaházi Sára életéről ol­ vashatunk röviden. Egy boldoggá vagy szentté avatás mindig különleges esemény a Katolikus Egyház éle­ tében. Ilyenkor ugyanis egy-egy hithű és erényes életet élő, sok esetben már megelő­ zően - akár életében is - szentként tisztelt személyt (példaként említhetjük a közel­ múltból calcuttai Teréz Anyát vagy II. János Pál pápát) az Egyház hivatalosan is hívei legnagyobb pártfogói és védelmezői között ismer el; életét, szellemiségét a kereszté­ nyek számára követendő példaként állítja. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazá­ sa szerint: „az egyház támogatja a szentek igaz és hiteles tiszteletét, mert példájukon a krisztushívők épülnek és közbenjárásuk tá­ mogatást jelent számukra” (1186. kán.). A példaképek tehát különösen is fontos sze­ repet töltöttek be és töltenek be ma is Egy­ házunk missziós küldetésében - a keresz­ ténység pedig soha nem is szenvedett hi­ ányt ebből a szempontból. Ebben nekünk magyaroknak sem kell szégyenkeznünk, hi­ szen hazánk számos nagyszerű egyéniséget adott a világnak; elég, ha csak szent királya­ inkra gondolunk. 2006. szeptember 17. nap­ fényes vasárnap délelőttjén arra lehettünk büszkék, hogy e sor tovább bővült. Nem mellékes, hogy olyan valakivel, aki néhány évtizede halt meg csupán. Reménykedhe­ tünk tehát, hogy egyre inkább elembertelenedett világunkban, akár a 21. század gyil­ kos taposómalmában is élhetnek még olya­ nok, akik tudják, mik a valódi értékek, ami­ kért érdemes élni - és meghalni is. Salkaházi Sára. 1899. május 11-én született, Kassán. Tanulmányait szülővárosában vé­ gezte; tanítónői diplomát szerzett. Fiatalon éh át az I. világháborút, illetőleg annak kö­ vetkezményeit. Mindössze egy évig gyako­ rolja tanítói hivatását; a Trianoni békediktá­ tumot követően pályáját elhagyja, a várost azonban nem. Napjai ezt követően sem tel­ nek unalommal: először megtanulja a könyv­ kötészetet, 1919-től pedig újságíróként dolgo­ zik. Aktívan részt vesz a közéletben, majd 1926-ban megjelenik első novelláskötete. Rö­ vid ideig vőlegénye is volt, de szabadsághoz túlságosan hozzászokott természete miatt nem tudta vállalni a vidéki életet. A döntő fordulat 1927-ben következik be éle­ tében: ebben az évben ismerkedik meg a Slachta Margit által néhány évvel korábban alapított Szociális Testvérek Társaságával. 1929-ben jelentkezik a Társaság tagjai közé; egy évvel később leteszi első fogadalmát. Nem sokkal később áthelyezik Komáromba, ahol sok egyéb munka mellett (karitászmunka felügyelése, hitoktatás stb.) Eszterházy Lujzával megalapítja a Katolikus Nőszövetséget, aminek évekig vezetője is. 1934-ben visszahelyezik Kassára, de 1937-ben végleg elhagyja a várost, és Budapestre köl­ tözik azzal a céllal, hogy később innen Brazí­ liába mehessen missziós munkát végezni erre azonban már soha nem kerül sor. Itt, Budapesten szorgalmasan végzi szociális és társadalmi feladatait; 1943 őszén pedig előjárójának engedélyével, és teljes titoktartással felajánlja életét. A zsidóüldözések alatt sokan menekültek meg a Társaság jóvoltából; mint­ egy száz üldözött pedig személyesen az ő se­ gítségének köszönheti az életét. 1944. december 27-én szenvedett vértanúha­ lált: a nyilasok végezték ki a Szabadság-híd közelében, bár ha akarta volna, előzőleg el­ kerülhette volna a letartóztatást. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17. óta tisztelhetjük a boldogok sorában. Teleki Levente Bemutatkozik az egyetemi lelkészség Augusztus elsejével változás történt az egyetemi lelkészség éle­ tében. Várnai Péter atyát plébánosnak nevezték ki, és engem hat évi szentendrei káplánság után Péter atya utódának. Egy négy gyermekes családból származom, 1994-ben, a Piarista Gimnáziumban érettségiztem, majd 2000-ben Esztergomban szenteltek pappá. Diakónusként Rákoskeresztúron szolgáltam, majd papszentelésem után a szentendrei plébániára kerültem. Itt főleg a fiatalokkal kellett foglalkoznom. Gyerekeknek, fiatalok­ nak hittant tanítottam, elsőáldozásra, bérmálkozásra készítet­ tem fel őket, plébániai közösségeket vezettem. Gyerekkorom óta a Regnum Marianum katolikus közösséghez tartozom, ami­ nek szentendrei ágát közös munkával sikerült megerősítenünk. A szentendrei hat év alatt kétszer vállalkoztunk arra, hogy bicik­ livel letekerünk Rómáig, és egyszer Szentendrén, majd Beregszá­ Amikor kineveztek egyetemi lelkésznek, és elkezdtünk beszél­ getni a lelkészség arculatáról, akkor az előzők miatt két dolog fogalmazódott meg: - Fontos heti rendszerességgel tartani a kapcsolatot, hogy tud­ junk egymás problémáiról, örömeiről, gondjairól. - Fontos, hogy legyenek olyan nagy célok, amik megmozgatnak sok fiatalt, és maradandó élményeket adnak az életünkben. Látszik, hogy a célokat csak csapatban lehet megvalósítani. Ezért egy szervezőmunkába fogunk, egy-egy jó közösséget sze­ retnénk kialakítani minden karon, hogy ők legyenek a mozga­ szon előadtuk több mint száz szereplővel az István, a király rockoperát. Azt tapasztaltuk, hogy ezek a nagy szervezések igen sok embert vonzottak és mozgattak meg. Az egyetemi lelkészség által szervezett programokkal kapcsolatban információkhozjuthatsz a tmmuitelet.hu oldalon! tórugói a szervezéseknek. Figyeld a főbejárat melletti hirdetőtáblát és a lelkészség hii detéscit sárga lapon, hogy egy-egy jó alkalomról le ne maradj! Szűcs Balázs atya . tizenötödik oldal �Horthy Miklós EHAVI IDÉZET Egy egyetem nem lehet kizárólag nemzeti intézmény, még akkor sem, ha fenntartója egy adott nemzet. Szükséges, liogy az európai egyetemeknek közös esz­ ményei legyenek, és kötelezettségeik egymás iránt. Függetleneknek kell lenniük egy' adott ország kormá­ nyától. Ne olyan intézmények legyenek, amelyek hasz­ navehető bürokratákat képeznek, vagy tudósokat, akik külföldi kollégáikat majd felülmúlják; a tudás megőrzé­ sét és az igazság keresését kell szolgálniuk, és azt, hogy az emberek, amennyire képességeikből telik, gyarapod­ janak bölcsességben. Február 9-én volt ötven esztendeje, hogy elhunyt vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója. Sze­ mélyére lapunk online kiadásában emléke­ zünk. Olvasd el Pozsgay-Szabó Péter: Rekviem a kormányzóért című írását a www.itelet.hu oldalon! (Z S. Eliot, amerikai-angol költő, író) ÁLHÍR Paintball beiratkozáshoz A Dékáni Hivatal felkészült a tavaszi vizsgák előtt leckekönyvüket felvenni kívánók roha­ mára: ezentúl a paintball játékszabályai érvé­ nyesülnek a sorszámosztásnál. A beiratkozási időszakban tapasztalt óriási tömeg, egymás letaposása és az ebből követ­ kező levegőtlenség okán a Dékáni Hivatal új megoldással állt elő. A kritikus időszakokban négy méterre a sorszámosztó automata előtt kordont (juj!) emelnének, a hallgatókat öt oszlopban sorakoztatnák fel, és az első em­ berek a kiosztott paintball fegyverekkel lő­ hetnének a képernyőre. Aki eltalálta tanul­ mányi előadóját, megkapja a sorszámot és átadja a játékpuskát a mögötte állónak. Mátéffy Györgyné, a Dékáni Hivatal vezető­ je szerkesztőségünknek elmondta: az intéz-; kedéstől fegyelmezettebb magatartást vár-; nak, valamint a hallgatók játékosan tölthetik; el a sorbanállás meglehetősen hosszú idejét,; hiszen aki még nem került sorra, az oldalt; biztosított nézőtérről drukkolhat évfolyam-; társainak a célba találás sikeréért. A Dékáni Hivatal jelenleg önkénteseket ke-! rés a monitor lövöldözés tartama alatti fo-l lyamatos tisztán tartására. (Munkaruhát! biztosítanak.) A paintballt egyébként Amerikában fejlesz-! tették ki, a ’80-as években ezzel vették rá a I gimnazistákat igazi fegyvereik letételére. így! ha valamelyikük le akarta lőni tanárát vagy di-1 áktársát, nem 9 mm-es pisztolyt, hanem piros! festéket tartalmazó játékfegyvert vásárolt. [ (Szerkesztőségünk tájékoztatja olvasóit, hogy az álhírek minden valóságalapot nélkülöznek.) ] ] „Kitüntető oklevél a Kar kulturális életéért végzett lelkiismeretes munkájáért” Beszélgetés Nyéky Boldizsárral, a Pázmány Szalonfőszerkesztőjével - Meglepett? Mozgásban a zene A zene mozgása, lendülete hogyan jelenik meg a táncban, különösen a latin táncok dinamikájában. Összhang egy zenekarban. Hogyan alakul ki? Egy zenekar felépítése. A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: Dr. HORVÁTH ATTILA egyetemi docens és SZILASI ALEX zongoramvész Az estek időpontjai: 2007. március 21. szerda 18.30 Vendég: Dr. Kisteleki Károly ELTE ÁJK. profi láncos és partnerei 2007. március 28. szerda 18.30 2007. április 18. szerda 18.30 Szilasi Alex zongoramvész Vendég: Egyetemi Kamarazenekar A szalon vendégelt hungaricumokkal lepj Uh meg. Helyszín: PPKE JÁK 11. János Pál pápa terem (Díszterem) 1082 Budapest Szentkirályi u. 28. • A belépés díjtalan. Szervező: Boldizsár és Tsai, DJB Információ: nyekyb@cltromall.hu, www.pazmanyonllne.hu.www.zeneszalon.hu - Igen, nagyon meglepett, és szó­ hoz sem jutottam, amikor a Ze­ ne és Forradalom gyertyafényes szalonestjén a Pázmány Szalon állandó vendége, Dr. Bandi Gyula dékán úr magához ragadta a szót és a fenti, a címben szereplő so­ rokat tartalmazó oklevelet nyúj­ totta át a számomra. Ekkora megtiszteltetésre egyáltalán nem számítottam, nagyon jól esett, hogy a Kar vezetője elismeréssel adózott három éves tevékenysé­ gemnek. - Ezután még mit tervezel? - Röviden: a közéletet, a kultu­ rális életet ezután is minden év­ ben valami újjal szeretném bőví­ teni. Mostani tervem, hogy egyegy, a társadalmat és a jogászságot is érintő aktuális kérdést, eb­ ben a félévben az egészségügy „reform”-ját elemezzük alkot­ mányossági, munkajogi, beteg­ jogi, bioetikai és egyéb néző­ pontokból. Az előadók, úgy ér­ zem, sok érdekes megközelítés­ sel tágíthatják látókörünket eb­ ben a kérdésben is. A már közéletünk részé­ vé vált Pázmány Szalon 6. félévét „Mozgás­ ban a zene” mottóval kezdjük. Március 21én táncosok mutatják be a zene és tánc kapcsolatát, különös tekintettel a latin tán­ cokra, március 28-án a zene „szólóban”, Szilasi Alex-szel, április 18-án pedig a zene „összhangban”, az Egyetemi Kamarazene­ kar mutatkozik be, amelynek tagjai már évek óta csiszolódnak össze egyetemünkön. Márciusban és áprilisban Ablonczy Zsu­ zsanna a Pázmány Vetítő filmklubban két igen izgalmas filmet vetít. Áprilisban ter­ vezzük megtartani immáron másodszor a Fiatal Jogászok Tudományos Talákozóját, me­ lyen már végzett hallgatóink mutatják be, mire is lehet jutni akár néhány évvel a dip­ loma megszerzése után, és a Diplomácia és Jog második rendezvényét több ország rész­ vételével. A tavaszi szorgalmi időszakot má­ jusban immár negyedszer a Pro Facultate Kari Nappal záijuk. Ezúton is köszönöm Ablonczy Zsuzsanna, Antalfi Júlia, Bottá Ágnes, Kerek István, Mihalics Vivien, Pölös Csaba, Ziegler László és még sokak lelkes munkáját, és a résztvevők állandó érdeklő­ dését! A programok részletes ajánlatát a www. pazmanyonline.hu oldalon találjátok meg. A. Zs. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 1. szám 2007. március 10. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Globalizmus és nemzeti öntudat Egyetem, Bologna után Országos Tudományos Diákköri Verseny Balatonfüreden Csináld magad! Fókuszban a Tutori Szervezet A fogyasztás A gyülekezési jog problémái Egy könnycsepp a filmiparért Ségo vs. Sarko Ez most Jarvis Feldolgozás Bábel Színház az egész világ Hívő szó Bemutatkozik az egyetemi lelkészség; Hívő szó Ehavi idézet Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. március 10. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+4045kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_1_20070310 Relation A related resource T00078 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_1_20070310 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/360fc1863522e321e3992a310ee85af5.jpg 0015fa28e0dc2024be6c5706d4e01ca5 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/fa00378a6f869c979da361d16de95ca8.pdf c5ceb0c4438897395be9671f255d9f12 PDF Text Text _2_2OD7O4O3 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA A FOGYASZTÁS LÁBADY TAMÁS ESTERHÁZY JÁNOS VÉDEGYLET SZENT ERZSÉBET SZILASI ALEX PÁZMÁNY SZALON X. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. április 3. �Nagy Sándor, a fogyasztó „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok 3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal Érdekes vitát folytattunk le a szerkesztőség tagjaival, az első szám megjelenésének örömére tartott pezsgős koccintás alkalmával. A be­ szélgetés akörül forgott, hogy vajon mennyiben kell közéleti irányult­ ságúnak lennie, illetve mennyiben kell közvetlenül politizálnia egy egyetemi lapnak. A döntő többség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közéleti tartalom elengedhetetlen, de a napi politika a lapban mellőzendő. Persze, ma már bármi kerüljön is szóba egy beszélgetés so­ rán, szinte kizárható annak esélye, hogy ne lehessen megtalálni az adott téma politikai vonatkozásait: eljutottunk oda, hogy már a leg­ alapvetőbb kérdésekben sincs egyetértés, sőt, egyre bántóbb éllel rajzo­ lódik ki a meg nem értés a társadalom tagjai között. A politizálás diákkorban is fontos, de aközben létfontosságú, hogy senkit ne kápráztasson el a napi események olykor vakító fé­ nye. Az igazi vita nem pártokról, a közélet egyes nehézsúlyú har­ cosairól szól. Nem érdemes gondolkodásunkat mások által meg­ szabott keretek közé zárni, kiváltképp, ha olyanokról van szó, akikre alig néhány évtized elteltével senki nem emlékszik majd. A vita a morális alapértékekről folyik. Azokról, amelyeket itt, a Pázmány jogi karán fokozott erőteljességgel kell bemutatni. A jog - minden felületes látszat ellenére - erre igencsak alkalmas. Ami­ kor az erkölcsöt tiszteletben tartó szerződésekről, a tulajdon szo­ ciális kötöttségeiről, az emberi élet kezdetéről és végéről, a sajtó­ szabadság helyes értelmezéséről, a munkavállaló védelméről, a közvetlen demokráciáról beszélünk, olyan kérdések sorához érünk el, amelyek egy közösség életét, annak vállalt és betartott erkölcsi értékeit alapvetően határozzák meg, és jelölik ki tagjainak útját. A morális alapértékek segítségével kijelölt célok közül természete­ sen kiemelkedően fontos a közösség továbbélésének a biztosítása. Azért annak tagjain kívül senki más nem fog egy árva lépést sem tenni. A mi közösségünk (nevezzük bár népnek, nemzetnek, társa­ dalomnak, ahogy tetszik) pedig igencsak rászorul a segítségre. A népesedéspolitika eredménytelenségével, az egészségügy, az okta­ tás, a kultúra lezüllésével minden korábbi, sokévszázados erőfeszí­ tés értelmét vesztheti. A szeptember óta látványosan forrongó ma­ gyar közélet első számú kérdése ez, és nem a kordonok, az égő au­ tók, vagy a bárdolatlan miniszterelnöki megnyilvánulások. A jog az igazságra és az erkölcsre tanít. A katolikus egyetem pedig azt vallja, hogy az alapvető erkölcsi normák kétezer éve változatlanok, az igazság objektíve létezik, nem relativizálható, és a fontos kérdések mind-mind eldönthetők, mi több, kötelezően, felelősen el is döntendők. Az ehhez hasonló eszmefuttatások sokakból egyfajta fásult elutasí­ tást váltanak ki. Sokan kikérik maguknak az erkölcsi kioktatást, amelynek már a végighallgatása is fárasztó, és amely semmire nem jó, mert forintban (pláne euróbán) nem mérhető hasznot ígér, a normák betartásának jelentős erőfeszítéséért cserébe. Azt mondta valaki ne­ kem a minap, hogy a jogászok fennsőbbrendűnek gondolják magu­ kat másokhoz képest. Ez persze nagy butaság, de naivan abban re­ ménykedem, a téves benyomás talán abból is fakad, hogy a jog tanu­ lása némelyeket képes rávezetni az erkölcsileg helyes útra, amelynek nyílt vállalása persze az utat tévesztett kóbor lelkek szemében olykor önteltnek, sőt agresszívnek tűnhet. Ezt az utat türelemmel és alázat­ tal el kell magyarázni mindenkinek, aki nem részesült abban a kegy­ ben, hogy más módon leljen rá. Persze nincs erre mindig idő és lehe­ tőség, a közösségben való gondolkodást pedig sokan már eleve pro­ vokációként élik meg: az ő esetükben diadalmaskodni látszik a ma uralkodó eszmék által sugallt, támadhatatlannak, tökéletesnek vélt, valójában zsákutcába vivő, hamis individualizmus. Igen, korunk ideálja a „fogyasztó ember” lett, aki a rá mért néhány évtized alatt minden elérhető földi jót megszerez magának. Ettől harsog a tévé, és ezt hirdeti a közéletben megnyilvánulok jelentős része is. Nemrég olvastam egy cikket egy angol úriemberről, aki alig túl a harmincon már fontmilliomos, napi 16 órában hajszolja a pénzt, és éppen most vett magának egy városkát a bolgár tenger­ parton, amelyet önmagáról stílusosan Alexander- nek (Sándor) fog átnevezni. Alighanem korunk Nagy Sándora ő. De vajon marad-e elég ideje valóban élni? Mi is az élet, és mi célja lehet a fékevesztett habzsolásnak? „Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál (Lk 12, 20)?” Koltay András �Lánchíd Rádió, FM 100.3. Rádiót indított a Hír TV és a Magyar Nemzet mögött áló tulajdono­ si kör. Március 15-e hajnalban kezdte meg működését Magyarország első konzervatív kereskedelmi adója, a Lánchíd Rádió. A nap huszonnégy órájában fogható sugárzást egyelőre Budapest és vonzáskörzete élvezheti. Ezzel párhuzamosan azonban az Interneten keresztül (www.lanchidradio.hu) a világ bármely pontján elindítható az élő adás. A rádió főszerkesztője Belénessy Csaba, a Vasárnapi Új­ ság korábbi vezetője, de rajta kívül számos az ismerős hang a Magyar Rádióból. Ilyen többek között Szilágyi Zoltán, aki korábban a Kossuth Rádió bemondója volt; Jónás István, a Napközben korábbi műsorveze­ tője; a Vasárnapi Újságból ismert Földvári Géza; a Mi időnk című mű­ sorban megszokott Horváth Ágnes. A csapatot erősíti Kovács Kokó István is, aki vasárnap esténként közéleti emberekkel beszélget. A Lánchíd Rádió Kft. műsorszolgáltatási szabályzatába belekukkant­ va kiderül, hogy engedélyét közműsor-szolgáltatásra kérte és kapta (elérhető a Kulturális Közlöny 2006. évi 23. számában). Eszerint a na­ pi műsoridő több mint ötven százalékát közszolgálati műsorszámok teszik ki. De ne ijedjünk meg, marad elég hely a zenének is. Jeszensz­ ky Zsolt, a rádió zenei vezetője igényes, ám a többi kereskedelmi adó repertoárjából eleddig jószerivel kimaradt dallamokat ígér. Minden egész és félórában hírek hallhatók, a köztük lévő időt pedig különböző hírműsorok és magazinok töltik ki. Ilyen például a regge­ li hír- és szolgáltató magazin, a Lánchíd Expressz; a fiataloknak ki­ talált Lánchíd Junior; a környezetvédelemnek teret adó Zöldgömb; a Délelőtti és Délutáni Kalauz (amikor bekapcsoltam a rádiót, ebben a műsorszámban épp az Erasmus-ösztöndíj nyújtotta lehetőségekről volt szó). Belehallgattam a műsorba rögtön március 15-én délelőtt, és itt való­ ban az 1848-as év eseményeiről volt szó, nem pedig a napi politiká­ val kényszeresen párhuzamot kereső beszédeket kellett hallgatnom. Sáhó Eszter A Vad Fügefa Egyetemi Katolikus Közösség estéi Április 16.: Misszió, mint az Egyház alapfeladata Április 23.: A feltámadás - életünk ér­ telme, életünk célja Május 7.: Mindennapi fájdalmas tapasz­ talataink Május 14.: Isten mellénk szegődött Május 21.: Jézus hív: ajánld fel magad! Június 4.: Láttuk az Urat! Mindez gitáros énekekkel, imával, csenddel és agapéval. Találkozzunk minden hétfőn este a Ta­ nári Klubban 18.30-20.30-ig! Fegyelmi ügyek a Karon Az elmúlt évben a Fegyelmi Bizottság összetétele részben megvál­ tozott: Komáromi László adjunktus úr helyét Békés Ádám adjunk­ tus úr vette át. Változott a Hallgatói Fegyelmi és Kártérítési Sza­ bályzat is, mely ma már az SZMSZ részét képezi: az új szabályzat több eljárási garanciát tartalmaz, és részletezőbben sorolja fel a fe­ gyelmi vétségeket és a lehetséges fegyelmi büntetéseket. Az ügyek száma lényegében változatlan, azonban néhány újdonság figyelmet érdemel. A közelmúltban több esetben került plágium-ügy a Fegyel­ mi Bizottság elé: idegen szellemi tulajdon jogosulatlan felhasználá­ sát a Szabályzat ma már kifejezetten a fegyelmi vétségek közé so­ rolja. Az ilyen ügybekben a bizonyítás igen egyszerű, hiszen aligha a véletlen műve, ha egy évfolyamdolgozat szó szerint egyezik egy neves professzor interneten fellelhető tanulmányával... Áz elköve­ tők a határidők szorításában talán nem mérik fel, hogy nem csak szert tenni egyre egyszerűbb ilyen módon dolgozatokra, hanem ha­ sonlóan könnyű az ilyen visszaélésék kiszűrése. A plágiumügyek szaporodása mellett újdonság, hogy első ízben került a Fegyelmi Bizottság elé olyan ügy, melyben egy magáról megfeledkező hallga­ tó tettlegességre vetemedett a Kar egyik alkalmazottjával szemben. Első fokú határozatában a kari Fegyelmi Bizottság a hallgatót az Egyetemről kizárta. Remélhetőleg a kirívó eset egyedi eset marad. Schanda Balázs A kari Fegyelmi Bizottság elnöke Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott a felismerés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyorsasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgo­ zik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő vilá­ grendet épített fel. Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egyko­ ri vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli. Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban. (Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.) A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető felada­ tokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filínet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belőle készült DVD hamar elfogyott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért. harmadik oldal �Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain Beszélgetés Dr. Lábady Tamás egyetemi docenssel Előadásai folyamatos teltházak előtt zajlanak, és alighanem ez a legnagyobb elismerés, amit a hallgatóság egy oktatónak nyújtani tud. Azok közé tartozik, akik képesek a téte­ les jog tárgyalása során élővé tenni azokat az alapértékeket, amelyekre ennek a jogi kar­ nak épülnie kell. Lábady Tamást faggattuk azon kérdésekről, amelyek meghatározó je­ lentőséggel bírnak a Kar önmeghatározásában és közeli jövőjének tekintetében. - Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint a többi, jogtudományt oktató egyetem? - Nem attól más, hogy ezen az egyetemen ministráns gyerekek a hallgatók, ami tulaj­ donképpen az induláskor egy picit az el­ képzelés volt, hanem attól más, attól kell másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan oktatják a tárgyukat, milyen szemlélettel oktatják a tárgyukat, és hogy ebből mi az, ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom, hogy egy keresztény szellemiségű egye­ temnek az alapvető, meghatározó kérdése a tanári kara. Egy universitas attól egye­ tem, hogy katedrája van és hogy mi az, ami a katedrán elhangzik, milyen segédesz­ közök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hall­ gatók rendelkezésére, milyenek a kiegészí­ tő tárgyak a főtárgyak mellett. Ezek azok a körülmények, amelyek meghatározzák azt, hogy ez keresztény szellemiségű-e, vagy pedig nem. -Hogyan került kapcsolatba a frissen szerve­ ződő új jogi karral? - Számomra rendkívüli kihívást jelentett, amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkot­ mánybírói székben ülve Zlinszky János pro­ fesszortól, aki alkotmánybíró társam volt, és aki ennek a Karnak - mondhatjuk ezt - az alapítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilat­ kozatot a jövőbeni oktatási tevékenységemre vonatkozólag a Kar akkreditációja érdeké­ ben, mint tudományos fokozattal rendelkező oktató. Én akkor már közel 25 éve a Pécsi Egyetemen oktattam, és nagyon szerettem azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi egyetemi munkát, de óriási feladatot és kihí­ vást jelentett, hogy azt a keresztény szellemi­ séget, amiben én felnőttem, és amit az elmúlt rendszerben is megpróbáltam az életemben több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanár­ ként képviselhetem és adhatom át a fiatal ge­ nerációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat és kihívás, mert én a jogot ideológiai alapon tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt az ideológiát soha nem tettem magamévá, nem vált lényem részévé, azért a diplomám mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege nem más, mint a munkásosztály akarata, és a kapitalista világban a jog a kizsákmányolás eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták be­ lénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvas­ tam már mást az egyetemi évek alatt, akár­ hogy búvárkodtam a római jogi gyökerű, ke­ resztény erkölcsön felnövekedett európai jogi negyedik oldal szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a ka­ tedrán, az egyetemen mást kaptam. - Hogyan lehet a sokak által világnézetileg semlegesnek gondolt jogban transzcendens értékeket találni? Másképpen fogalmazva: hogyan lehet a keresztény eszméket a jogi ok­ tatásba belevinni? - Azt mindig tudtam, hogy a jog bizonyos ér­ telemben természetjogi gyökerű, bizonyos értelemben transzcendens, tehát emberen tú­ li összefüggései vannak. Itt, a Katolikus Egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon belül a magánjog ezen összefüggéseit. El­ kezdhettem a tulajdonjog lényegét magya­ rázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia első sorait idéztem, melyek alapján a tulaj­ donjog lényege - amikor Isten azt mondja, népesítsétek be a földet és hajtsátok uralma­ tok alá - az uralmi viszony, ugyanakkor azt is mondja, hogy nektek adok minden nö­ vényt, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel. Nektek adok, de ez a tulajdon kötelez. Nem tehetem vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent, ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején Napóleon sugallatára a francia Code Civil megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon nem szentségek, hanem igenis, a tulajdon kö­ telez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tu­ lajdon közérdekű hasznossága együtt jár a tulajdonjog lényegével. Vagy például a meg­ bízási szerződést, annak bizalmi elemét, a megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus mennybemenetele előtti utolsó szavaival, a galileai üzenettel magyarázom, amikor azt mondta apostolainak, hogy menjetek el a vi­ lágba és tegyetek kereszténnyé minden né­ pet, tanítsátok és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rá­ juk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jog­ viszony lényege. A lehetőség, hogy ilyen szellemben oktassak, izgalomba hozott, lel­ kesített. Sokat olvastam már korábban is a klasszi­ kus, római jogi emlőkön fejlődő európai jo­ gi gondolkodásról, de kihívást jelentett az is, hogy a rendszerváltás utáni években a je­ lenlegi európai magánjogi kultúrához törté­ nő teljes emancipációt kellett megvalósítani, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti időszakban voltunk. Már a korábbi oktatási éveimben, a Pécsi Egyetemen is megpróbáltam valamiféle, az igazságnak megfelelő szellemiséggel oktatni a tárgya­ mat. Itt azonban abban a mélységben, azok­ kal a gyökerekkel tehettem ezt, amikor bát­ ran és nyugodtan citálhattam a középkori nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit, vagy a jogban megjelent szociális gondolko­ dásra példaként hivatkozhattam a két pápai enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. szá­ zad végén, a XX. század első harmadában már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a szerződési szabadsággal, illetőleg annak korlátáival, az elesettek, a nincstelenek, a rászorulók, a szegények irányába való elfor­ dulással foglalkoztak. Ebben a szellemben kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog, amely az autonómia, a szabadság joga mert hisz szabad szerződéskötés, szabad végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van -, tulajdonképpen csak az élet anyagi alap­ ját garantálja. A vagyonjog helyett a sze­ mély méltóságának védelme az, amely ga­ ranciát ad arra, hogy teljesen autonóm mó­ don élhetünk és cselekedhetünk. Összefog­ lalva mindezt, azt szoktam mondani a hall­ gatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulaj­ donképpen három pilléren épül fel: ezek a görög szellemiség, a római jog és a keresz­ tény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk, hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Gol­ gota. - A XX. század az Istentől való elfordulás százada. Nem csak itt ebben a térségben, ha­ nem voltaképpen az egész világon. Ennek el­ lenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket, történelmi elmaradottságunkat is figyelembe véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a katolikus jogi kart és az egész egyetemet élet­ re hívta? Hiszen azért ez nem csak néhány lelkes ember akaratán múlott. - Én azt gondolom, hogy a rendszerválto­ zás előtti időszakot hagyjuk el, mert azt va­ lamennyien ismertük, megéltük, meglehe­ �tős keserűséggel és haraggal tekintünk vissza arra a korra, amelyben élnünk kel­ lett. A rendszerváltás után két irányba mozdult el a magyar társadalom, egyrészt a liberális nosztalgiák erősödtek fel, más­ részt pedig a konzervativizmus. Azt gon­ dolom, hogy a keresztény szellemiség a kettő között helyezkedik el. A magyar tár­ sadalomban - és állítom, hogy az európai társadalmak jó részében is - a szekularizá­ ció, a laicizálódás korában igen erős és ká­ ros a média hatása. Az olykor villámgyors és számunkra kedvezőtlen társadalmi vál­ tozások ellenére azonban létezik egy mag, amelyik az előbb említett krisztusi megbí­ zás, a galileai üzenet szellemében él. Rá­ adásképpen még ma is tagadhatatlan a jog keresztény értékrendje. Hiába hagyta ki anno az Európai Unió al­ kotmánytervezetéből a keresztény értékek­ re való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát a sorok között számtalan vonatkozásban benne van, másrészt pedig a történelem bi­ zonyította, hogy azok a korok, amelyek alapvetően csípőből tüzelve tagadták a ke­ resztény értékrendet, nem voltak életképe­ sek. Határozott meggyőződésem, bár lehet, hogy társadalomban a létszámot tekintve kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen értékrend fenntartását, továbbfejlesztését, az ebben való gondolkodást, mégis létezik ez a közösség. És a történelem során nagy dolgokat álláspontom szerint mindig a ke­ vesek vittek végbe. Nálunk is minden évfolyamnak megvan az a magja, és ez nem éppen csak kétszámje­ gyű mag, hanem legalább a Kar egyharmada, ahol az, amit megpróbálunk keresztény értékként továbbadni, valahogyan, valami­ lyen mértékig beépül a hallgatók gondolko­ dásába. Talán ők már ezt fogják előírni gye­ rekeiknek, ezt fogják továbbadni munká­ jukban, környezetükben. - Hogyan értékeli az elmúlt esztendőket, és hogyan képzeli el a jövőt, milyen irányokba kell tovább fejlődni? - Hiszek benne, hogy valami megfogant. Persze kevesen vagyunk. Kevesen va­ gyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar öszszeállítása is, mert nem csak én, hanem minden kollégám ideológiai alapon tanulta a jogot, és hát ez bizony nagyon erősen be­ folyásolta a gondolkodásunkat. Mert a ma­ tematika teljesen egzakt tudomány, de amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet mögé, annak lehet valamiféle keresztény értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehe­ zebb megtalálni, és szerintem ez az okta­ tók felelőssége. Ezért valamennyiünkön nagy felelősség nyugszik. Azt gondolom, hogy az elmúlt 10 esztendő minden küzdelmével, minden kudarcával, minden sikertelenségével együtt is sikertör­ ténet. Katolikus, tehát keresztény szellemi­ ségű jogi kart sikerült alapítani, megelőzve a Károli Gáspár Református Egyetemet, amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sikertörténet, mert meggyőződé­ sem, amint már említettem, hogy az innen kikerült hallgatók leikébe, akármennyire tá­ vol is vannak már tőlünk, vagy majd eltávo­ lodnak a későbbiekben az életük során ettől a szellemiségtől, valami azért beépült, ami kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetően abban látom, hogy a tanári kart kell tovább erősíteni. Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a tör­ ténelmi folyamattal, ami 2000 éven keresz­ tül Európában meghatározó volt, akkor le­ het egyetemként még tovább működnünk, de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez az oktatókon múlik, ezért nagy a felelőssé­ günk, többek között nekem is, hogy a fiatal oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el, az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen tartásával olyan ifjú generációt gyűjtsünk össze, építsünk magunk köré, akik képesek lesznek majd nagynevű elődeik vállára állva tovább vinni ezt a szellemiséget. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói megbízatásom a Pécsi ítélőtábla elnökeként, akkor a gyakorlati pályával teljes mérték­ ben felhagyok, és teljes erőmet az egyetemi oktatásnak szentelem majd. A tapasztalatom az, hogy az elmúlt 10 év­ ben az egyetemi élet az első nagy lelkese­ dést követően nagy hanyatláson ment ke­ resztül. Az ember életében a románc után mindig következik a csalódás, és most a már többször emlegetett mag nagy felelőssége, hogy az egyetemi életet némileg aktivizálja, felpezsdítse. A kezdeti időszakban voltak bálok, tanrenden kívüli előadások, nagyon jól működött az angoloktól átvett tutor­ rendszer, amikor minden oktatónak volt 1015 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot alakított ki, volt egy színvonalas hallgatói újságunk. A lendület megtörése után most úgy látom, hogy valami megint elindult. Vannak kisebb, kifejezetten keresztény kö­ zösségek a karon. A magas létszám ugyan nagy ellenhatást képez, Ortega y Gasset is megírta, hogy a tömegnek milyen sodróere­ je van, és hogy mennyire eltérítheti az em­ bert a helyes útról. A kisebb létszám mindig jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tet­ szik, a bibliai mustármag, amelyből az Egy­ ház is kinőtt. Ezt határozottan, mindvégig láttam az eltelt tíz esztendő alatt. Ez ad re­ ményt. Göre Gábor „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag csak profik műveljék” E fenti gondolat jegyében született 2004 ta­ vaszán a Lippay György Kör lelkes tagjai között az az elhatározás, hogy Karunkon a tánccsoport, színjátszó kör, tutor-rendszer, hitéleti tevékenység és még számos közös­ ségi színtér mellett végre kamarazenekar is szerveződjön. A cél tehát az volt, hogy klasszikus zenét játszó diákokból zenekar jöhessen létre. Némi elszántság és aktív szervezés eredmé­ nyeként 2004 őszén a zeneszerető egyete­ mista vonósokból és fúvósokból álló zene­ kar elkezdte működését, és a hagyományos kari karácsonyi ünnepségen már sikerrel bemutatkozhatott, melyet 2005-ben önálló est követett. Hamar kiderült: a heti rendsze-rességű próbák nem csak egy-cgy fellé­ pésre való szorgos felkészülést jelentenek, hanem egy roppant jó hangulatú, öszszetartó, vidám társaság alakult ki. A 2006. év fordulatot jelentett a zenekar életében. Az eddigi nagyrészt vonósokból álló zenekar profilja módosult, immár a szimfonikus ze­ nekarokhoz közelítő fúvós szólamokkal is büszkélkedhet. Egyetemünkön való szereplések mellett cé­ lunk, hogy további intézmények rendezvé­ nyein is megmutathassuk magunkat, amit indokolttá tesz az is, hogy a zenekar tagjai immár nem csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, hanem más egyetemek és főisko­ lák hallgatói is. Voltunk már „születésnapi ajándék is, egy rövid darabot adtunk elő gyertyafénynél. A tavaszi szemeszterben elő­ reláthatólag két koncertünk is lesz. A Páz­ mány Szalon egyik előadását fogjuk gazda­ gítani, májusban pedig a Vakok Intézetének Nádor-termében játszunk. Az eddigi reper­ toáron Bach, Mozart, Strauss, Rossini, Bar­ tók, Csajkovszkij, Sibelius, Rameau, Heidrich, Farkas, Gluck, Corelli, Handel, Kókai művei szerepeltek, a lista azonban fo­ lyamatosan bővül. A zenekar karmestere ÉLTE karvezető szakon végzett, koncert­ mestere Zeneakadémiát végzett hegedűmű­ vész, karunkon végzett ügyvédjelölt. Az évközi, heti próbák mellett nyári tábort — melynek első helyszíne Tata volt —, illet­ ve egyéb közös programokat, kiránduláso­ kat is szervezünk. Rendkívüli támogatást je­ lent számunkra, hogy a Kar számos munka­ társának (az oktatóktól kezdve a könyvtár vezetőségén át a portaszolgálatig) jó szándé­ kú segítőkészségét tapasztalhatjuk, hiszen anyagi támogatás nélkül működő, „önkén­ tes” zenekarról van szó. Reméljük, hagyo­ mányt indíthatunk azzal is, hogy nyitottak vágjunk a folyamatos frissítésre, így gó­ lyáktól kezdve doktoranduszokig minden vonós, fúvós kollégát örömmel várunk. Ha kedvet érzel ahhoz, hogy játssz velünk, keresd meg bátran Gerencsér Balázst (0670-456-3467, bgcrcncscr@ja k. ppkc.hu) vagy Király Éva Máriát (06-30-311-0039, ekiralyl3@yahoo.com)! . 7 ' Király Éva Marta ötödik oldal �Érzelmek, Értékek, Jog Reflexiók A tévé ügyvédje c. műsorra X Magyar Televízió „A tévé ügyvédje” című műsorának egy márciusi adása különösen fel­ keltethette minden joghallgató érdeklődését. A témája a következő kérdés volt: iár-e saját jogon kártérítés annak a sorsszerűén fogyatékos gyermeknek,, aki orvosi műhioának kö­ szönheti megszületését? Juszt László vendége két ügyvéd: Abrahám László és Erdős György, valamint egy bíró: Lábady Tamás voltak. Már ebből a rövid bevezetőből látható, hogy a ségre méltó. Ez igaz is, azonban - döbbenetes téma izgalmas, sok vitára adhat okot, így pap­ módon - végig megkerülték azt az alapvető jo­ rikás hangulatú műsorra számíthattunk. Nem gi kérdést, hogy a gyermeknek mi a kára, és is lett másként. A műsor készítői egy érzel­ azt ki okozta. Lábady Tamás hiába próbálta mekkel telített bevezető kisfilmmel indítot­ következetes levezetéssel bizonyítani: a gyer­ tak: két család mesél arról, milyen nehéz nekik mek kártérítési igénye alaptalan, a műsorveze­ fogyatékkal élő gyermekükkel élni, és milyen tő és az ügyvédek ellenálltak. Az egyik ügyvéd rossz magának a gyermeknek is. Ezután a közelebbi részletezés nélkül a „tétele? jogra” hivatkozott, sőt, még ki is oktatta az ítélőtábmeghívott két ügyvéd ecseteli - és fogja még ecsetelni egész idő alatt - ugyanezt. la elnökét: „A tételes jogszabályok helyett az Ami az ügy jogi vonatkozásait illeti, érdemes ítéletbe fikciókat beépíteni nem lehet. Erkölcsi ezeket röviden összefoglalni. A Legfelsőbb Bí­ normákat sem!’ róság egyik háromtagú tanácsa három konkrét A műsorvezető pedig, miután látta, hogy a lo­ ügyben kimondta: „A fogyatékossággal szüle­ gika és a jog ellene szól, alattomos módon tett gyermek saját jogon igényelhet kártérítést, Lábady Tamas feleségének szegezte a kérdést: „Ha Önnek adatna - Isten ne adja - egy ilyen ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elma­ radt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a unoka, akkor mit csinálna?” Vagyis a női érzel­ terhesség-megszakítással kapcsolatban a jog­ mekre és együttérzésre apellált, hátha az majd szabály által biztosított jogával, és a gyermek­ enyhíti a térj bíró szigorú logikáját. A válasz nek ennek következményeként sérülnek az élet­ azonban annyira megdöbbentette, hogy szó­ hez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű hoz sem jutott utána: „Szeretném.” Ez a szó, testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos amely a legtöbbet fejezi ki, amit ember ember­ jogai!’ (BH 2005. 394). A Pécsi ítélőtábla Polgá­ nek adhat, nem felelt meg neki, és mintha nem is kapott volna választ, újra megkérdezte: „Ön ri Kollégiuma ezzel szemben úgy foglal állást: a gyermek nem jogosult kártérítésre, hiszen „ká­ mit csinálna?” ra” csupán az, hogy él - ezt pedig polgári jogi­ Végül kibújt a szög a zsákból. Lábady bíró rámu­ lag kárnak nem lehet tekinteni. „A kárszámítás tatott a lényegre: „A gyermek szemáyében azért ugyanis minden esetben egy összehasonlításon érvényesít kártérítési igényt, mert megszületett!’ Márpedig, szólt, „senkinek sincs joga, hogy a sa­ alapszik. A kártérítési jog logikája szerint a ká­ rosultat a kártérítéssel olyan helyzetbe kell hoz­ ját halálát kérje. Valójában ez a probléma lénye­ ni, mintha a károkozás egyáltalában nem követ­ ge. A gyermek azt senkin sem kérheti számon, kezett volna be. Márpedig a kárszámításnak e hogy fogyatékos, csak azt, hogy él, és nem ölték legitim módja az adott ügyben azt követelné, meg magzatként. Szomorú, hogy ezt sem az ügy­ hogy a bíróság egy értékbeli összehasonlítást al­ védek, sem a műsorvezető nem énették meg, és kalmazzon a károsodott élet és a nemlét között. „dogmatizálással” vádolták meg a bírót. Ez pedig lehetetlen: filozófiailag is, matemati­ A műsorvezető és az ügyvédek felháborodása és kailag is és jogilag is abszurd” [A Pécsi ítélőtáb­ agressziója nem ismert határt. Egymást túlkia­ la Polgári Kollégiumának 1/2006 (VI. 2.) sz. kol­ bálva „érveltek”: „Magzatot nem lehet megölni, légiumi véleménye]. csak embert!” „Az orvos belekényszeríti a gyer­ Érdekes, hogy a műsorban erről a konkrét jo­ meket egy ilyen létbe, amely ellentétben all az gi kérdésről nagyon kevés szó esett. Az ügyvé­ Alkotmányban előírtaknak” „A gyermek azt dek hivatkoztak az orvos súlyos műhibájára, fogja kérdezni: »Anyukám, miért jöttem a világ­ ra? Engem mindenki csúfol! Én nem tudok tel­ valamint arra, hogy a gyermek anyagi segít­ A Minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Értékel a tanár és a diák Karunk Minőségbiztosítási Bizottsága fel­ mérést végzett, amelybe bevonta mind az egyetem hallgatóit, mind pedig az oktató­ kat. A vizsgálat főként az előadásokat célozta, il­ letve azt, hogy miként ítélik meg ezek szervezettsgét és színvonalát az előadók, illetve a di­ ákok. A felmérés úgynevezett „önértékelés” részé­ ben oktatóink kaptak feladatot. Az első kér­ dés („Biztosított-e, hogy az előadásokat a tárgyfelelősök tartsák?”) még nem jelentett nehézséget. Az előadásokat általában a tárgy­ jegyzők tartják, lelkiismeretesen, még akár betegen is, és arról is külön örömmel és meg­ könnyebbüléssel értesülhettünk, hogy az órák percre pontosan kezdődnek és végződnek. Az előadás szervezettségét taglaló kérdésre azonban már széles skálán mozogtak a vála­ szok. Volt, aki a technikai hiányosságokat hozta fel („üdvös lenne, ha az emelvény ke­ vésbé recsegne, hasznos volna egy, az asztalra helyezhető, nyugati egyetemeken használatos hatodik oldal előadópult beszerzése, és fontos lenne, hogy minden alkalommal rendelkezésre álljon egy filctoll, amivel valóban lehet a táblára írni - az előadóban több héten keresztül filc helyett két kréta volt gondosan a tábla alá helyezve a hallgatók nem kis derültségére”). Megint má­ sok az előadások összhangját hiányolták. A hallgatók véleményéről a tanszékek általában nem tudtak visszajelzést adni (Rendelkeznek-e információval a hallgatók elégedettségéről?), mivel nem végeznek felméréseket ilyen témá­ ban, de leszűrhető az általános vélemény, hogy a diák, mivel a „minden megszerezhető nettől” - korszakot éljük, nem igazán kíváncsi a köny­ vek puszta reprodukálására az előadásokon, és előadóink ezen elvárásokhoz igyekeznek igazí­ tani az órák tematikáját. Ugyanakkor ennek el­ lenkezőjéről, vagyis a hallgatók felkészültségé­ ről már elég éles vélemények láttak napvilágot. A Közgazdaságtudományi Intézet a diákok osztási és szorzási képességeit hiányolta, a Jog­ bölcseleti Tanszék pedig egész egyszerűen az alapvető műveltséget, amelyet a „média-for- jes életet élni!« Az anya pedig e?t fogja válaszol­ ni: »Hát, .nem közölték velem.« ÉS EZ EGY HE­ LYES VÁLASZ!’ (Vagyis az ügyvéd szerint az a helyes, ha a szülő gyermeke szemébe néz, és azt mondja: ne haragudj, ha tudtam volna, hogy nincs kezed, kikapartattalak volna.) Az ügyvédek és a műsorvezető tehát féreérthetetlenül közölték: a gyermek élete erkölcsileg és anyagilag is károstút, „szörnyű”, az Alkot­ mánynyal ellentétes (!) tudniillik neki is joga lenne a legmagasabb testi-lelki egészségre, te­ hát jobb lett volna neki, ha meg sem születik. Aki pedig lehetővé teszi, hogy mégis a világra jöjjön, az az ő - meg nem születéshez való - jo­ gát sérti, és ezzel kárt okoz. Egy másodpercig fel sem merült bennük, hogy egy fogyatékkal élő is élhet boldog, értékes életet, és hogy ennek esélyétől őt megfosztani nem lehet. Emellett az erkölcsi felfogás mellett - ami akaratlanul is a „halál civilizációja” kifejezést juttatja eszünkbe - eltörpül az a kisstílűség, ahogy a Pécsi ítélőtábla Polgári Kollégiumát és elnökét azzal vádolták, hogy külföldi legfel­ sőbb bírósági ítéletekre és mértékadó jogiro­ dalmi véleményekre (Dósa Ágnes, Jobbágyi Gábor) is figyelemmel volt. Nem biztos azonban, hogy minden szempont­ ból neheztelni kellene a gyermek kártérítési igénye mellett kardoskodókra. Ök elsősorban a végül megszületett, fogyatékos gyermek ér­ deket tartják szeip előtt, az ő életét szeretnék megkönnyíteni. Ám eközben egyrészt elru­ gaszkodnak a tételes jogtól (amennyiben egy életet kárnak tekintenek), másrészt olyan, er­ kölcsileg vitatható érveket is felhoznak, hogy „a magzat nem ember”, és hogy „a fogyaték­ kal élő nem élhet boldog életet. Á jó élet és a kényelmes élet ugyanis nem ugyanaz. . A műsorvezető záró gondolatát idézve: „Én min­ dig abban bízom, hogy előbb-utóbb a jog és az igazságérzet találkozik:’ Az igazságérzet és a jog­ tudat fejlesztésében épp egy ilyen televízió-mű­ sornak lehet kiemelkecfő szerepe. Ezt a funkció­ ját azonban csupán akkor töltheti be, ha a jogra koncentrál, és nem puszta hangulatkeltéssel akarja a társadalmat a bíróságok ellen hangolni. Végül a konkrét adást akár eredményesnek is te­ kinthetjük. Akik elfogadják az életet feltétlen ér­ tékként, és ismerik a kártérítési jog alapelveit, tudják: az erkölcsi és a szakmai fölény egyértel­ mű volt. Akik pedig a magzat halálát preferálják fogyatékos életével szemben, még jobban nehez­ telnek majd a bírákra. Boronkay Miklós rásvidékről származó” tapasztalat és élményvi­ lág rossz hatásának számlájára írnak. De! Ne felejtsük el: a hallgatók is értékeltek. Természetesen az anonimitás és önkéntes­ ség védő-óvó csillagzata alatt. A legaktívab­ bak - mint általában - az első évfolyamos diákok voltak. Hiába, „nekik még vannak illúzióik...” (idézet a Minőségbiztosítási Bi­ zottság jelentéséből). A hallgatók összesen 51 oktatót értékelhettek 1től 5-ig terjedő számokkal A minősítés az elő­ adása érthetőségére, tartalmára, érdekességére és a szakmai felkészültségre vonatkozott. Az oktatókra leadott összesített átlag, amely egyfajta „kari átlagnak” is betudható, 4,24 lett. A feltett kérdésekből az előadás érdekességét értékelték a legkritikusabban a felmérésben résztvevők. Itt az átlag 3,98 lett (ami azért nem tekinthető vészesnek). És a legmagasabb­ ra - oktatóink nagy megkönnyebbülésére az előadók felkészültségét értékelték, 4,65-ös átlaggal És hogy végül mit tanulhatunk a felmérésből? Talán pont azt, hogy van még mit tanulnunk. Mindenkinek, minden szinten... Ablonczy Zsuzsanna �Március 15-e a Dunán Avagy: hazafias sörözés és „zsírosdeszka” ellenszélben Jó szokásokat meg kell tartani, ami pedig már-már hagyomány számba megy, azt aztán egyenesen vétek kihagyni az évi program-re­ pertoárból. így van ez a már sokadszorra (idén Mikuska Zotán IV éves hallgató szerve­ zésében) megrendezésre került március ti­ zenötödikéi hajókirándulással is. Indulás kis késéssel (még belefér), érkezés kis késéssel (ki érzékeli azt már a végén?). Az idő jó, a Duna szép, a sör hideg, a zsíros kenyér sós. Ideális ünnepi hangulatunkkal és kiránduláshoz illő enni-innivalónkkal fel­ vértezve elindultunk Visegrád felé. Utazá­ sunkat sok zászló, kreatív fürdőző hajlékta­ lanok és a tavasz első napsugarait élvező pá­ rok szegélyezték. Mi azonban tántoríthatatlanul haladtunk célunk, a „visegrádi gyorsí­ tott tempójú, késő van, indulunk vissza, ezért másfél óra alatt egyetek igyatok fe­ dezzétek fel a nevezetességeket”-típusú vá­ rosnézés felé. A bátrabbak „mostmár akkor is meleg van!”-lendülettel hősiesen állták ki a hajó orrában a lágy tavaszi fuvallatokat, ám mi­ kor már az utolsó akcióhősnek is kezdett elfagyni az orra, Horváth Attila tanár úr mentőcsónakként kínált előadása, és a ben­ ne elhangzó történelmi viccek mindenkit felmelegítettek. A visegrádi pihenő után hazafelé úton, a hangulat tetőfokán még a zsebrádió is elő­ került, tájékozandó a pesti koraesti prog­ ramlehetőségekről (kinek melyik összecsa­ pás helyszíne esik közel ugyebár). A szeren­ csés megérkezés után („A hajóról való távo­ zás után a testi épségért garanciát nem vál­ lalunk”) pedig mindenki egy kellemes ünne­ pi kikapcsolódással, a háta mögött léphetett újra szárazföldre. És aki lemaradt? Folyta­ tása következik jövőre, ugyanekkor, ugyanitt... Ablonczy Zsuzsanna Illetlen és szokatlan gondolatok estje Karunkon járt Pokol Béla jogászprofesszor „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé.” - jelenti ki Alkotmányunk már rögtön az elején. [2. § (2) bek.] Azonban azt, hogy mindez mit jelent és milyen következmennyel jár, már nem a nép, hanem egy arisztokratikus testület, az Alkotmánybíróság hivatott kimondani. Hiszen Magyarországon az Alkotmánybíróság a/ Alkotmány utolsó és egyben megfellebbezhetetlen értelmezőié [Abtv. 27. § (1) bek.]. És aki egy szöveget megfellebbezhetetlenül értelmezhet, valójában a tényleges jelentését adja meg. A hermeneutika elméleti igazsága ez. Az Alkot­ kívánják jogállamiként deklarált átmenetün­ mány és az Alkotmánybíróság vonatkozásában ket értékelni. Márpedig ebben a jogállami át­ viszont mindez nem pusztán elméleti jellegű menetben az AB - saját maga által is bevallot­ probléma. Ha ugyanis Magyarországon a nép a tan - központi szerepet játszott. hatalom forrása, és e nép „a népszuverenitást vá­ Pokol Béla legelőször - még a hazai intézmény lasztott képviselői útján, valamint közvetlenül hiányában, mintegy elméleti érdekességként gyakorolja” [Alkotmány 2. § (2) bek.], illetve ha 1989-ben kritizálta az alkotmánybíráskodást, aíkotmányozni, azaz a régi Alkotmánynak új je­ pontosabban az alkotmánybíróságok azon gya­ lentést adni vagy egy teljesen új szöveget elfo­ korlatát, miszerint a testületek az Alkotmányok gadni, a demokratikusan választott Országgyű­ fölé projektálnak olyan innen-onnan összesze­ lés jogosult [Alkotmány 19. § (3) bek.], akkor mit dett, dogmatikailag nem letisztult ún. alapjogo­ kezdjünk az Alkotmánybíróság alkotmányértel­ kat, amelyeket az alkotmányokba „belevezet­ mező szerepével? Mert hát ha az Alkotmánybíró­ ve”, onnan aztán mintegy „kiolvashatnak”. En­ ság az Alkotmányt nem pusztán értelmezi, de át­ nek révén viszont a jog hagyományos rétegző­ értelmezései révén jelentését is megadja, nemde déseit és rendszerét zavarják meg. Pokol szerint arra a fájdalmas végkövetkeztetésre kell jutnunk, a jog az alkotmányos, a jog- és jogági elvekből, hogy igazából nem is a parlament, hanem az Al­ a törvényi és rendeleti szabályokból, a bírói kotmánybíróság a valódi alkotmányozó hatalom esetjogból és az ezeknek fogalmi összetartást Magyarországon? Válaszunk tömör: de. biztosító jogdogmatikából áll. A morálisan akár Illetlen és szokatlan gondolatok ezek. Illetle­ igazolható alapjogok ebben a rendszerben disz­ nek, mert az AB egész tevékenysége a pompa harmóniát és dehierarchizálást eredményeznek, és kritikátlanság megnyugtató légkörében zaj­ hiszen az AB-k minden előzetes dogmatika nél­ lik. (Hans Vorländer drezdai professzor egye­ kül, mintegy „hasból” vezetgethetik le őket. nesen szakrális mutatványról beszél az AB-k Kilényi Géza vagy Schmidt Péter szintén ezt az „értelmezési aktivizmust” bírálta - tán nem nyilvános határozathozatalai kapcsán, s való­ ban: a pompás ruhákba bújt bírákat titkos és mellékes, hogy a legelső csapatból ők ketten mitikus tisztelet övezi.) És szokatlanok is, hi­ voltak valóban alkotmányjogászok. szen minden joghallgató évente többször, több Más kérdés, hogy ez a „szövegcentrikus” né­ tantárgy keretében is végighallgathatja, hogy zet pozitivista irányból bírálja az Alkotmány­ az Alkotmánybíróság az alkotmányosság és a bíróságot, mondván: morális elvekkel - á la jogállamiság (meg számos más csudajó dolog) Dworkin - felhígítják a mi szép és jó textusa­ záloga, ami nélkül itt most nem részletezendő inkat. Van azonban egy másik kritikai lehető­ hatalmas nagy baj következne be. ség is (és a meghívott előadó valamint a rész­ Tapasztalatból tudhatjuk, hogy csak kevesen vevők ezt sem mulasztották el), amely nem a mernek illetlenek és szokatlanok lenni. Ezen moralitást, hanem annak hiányát, nem a túl kevesek közé tartozik Pokol Béla, aki március szárnyaló gondolkodást, hanem pont a szűklá­ 7-én este - hallgatói meghívásra - Karunk tókörűséget kéri számon a taláros testületen. Jogbölcseleti Tanszékére látogatott. A téma az Amikor ugyanis az első Alkotmánybíróság pél­ Alkotmánybíróság volt. Meg a rendszerváltás. dául elutasította annak felvetését, hogy a kom­ Varga Csaba Tanár Úr vezetésével ugyanis im­ munizmus idején elkövetett bűncselekmények már a harmadik félévet kezdi meg egy össze­ esetében az elévülési idő nyugodjék - és így 1990 szokott és érdeklődő hallgatói kör, akik az il­ után ezen cselekmények újra meg- és elítélhetők letlenség és szokatlanság tudatos vállalásával legyenek -, nem hinném, hogy holmi moralitás vezette a bírákat. Nem, egyszerűen képtelennek bizonyultak felismerni a jog szerepét, amely nem bunkóként lebeg felettünk, hogy természetes vá­ gyainkat és akaratunkat elnyomja, hiszen érte­ lemmel csak olyan jog bírhat, amely a mindenko­ ri nép mindenkori elvárásainak felel meg, s azok­ hoz szolgál eszközként. Deformált és hasztalan (sőt: káros) az a jog, amely maga akar célt szab­ ni Mivel a jog egy kognitíve nyitott, de normatíve zárt társadalmi részrendszer, eleve értel­ meden azt feltételeznünk, hogy van olyan jog, amelynek olyan saját céljai lehetnének, amelye­ ket ha megfelelően okos alkotmánybírák megfe­ lelően nagy nagyító alatt vizslatnak, felismerhet­ nek. Helytelen koncepció az, amely azt vallja, hogy a társadalom feladata a jogot szolgálni, hogy a jog nem általunk és értünk, hanem tőlünk függedenül egzisztál, s mi szegény szerencséden jogkövetők - ha nem akarunk buták maradni csak felismerhetjük az eleve adott jogot. Az AB ilyen Isten adta adottságként kezelte a jogállami­ ság fogalmát: mintha megfogható, megtapintha­ tó tárgyi valóságról lenne esetében szó. (Tényleg, milyen ez a jogállamiság? Nagy, kicsi? Hosszú, rövid? Puha, kemény? Nem tudhatjuk, ugyanis még senki sem pakolta ki az asztalra...) Lássuk viszont be, egy egészséges társadalom - amint arra Cári Schrnitt is rámutatott - nem a jog által létezik: az csak keretet ad neki és eszközöket, melyekkel céljait a leghatéko­ nyabban elérheti. Egy rendszerváltás idején hitvány és kárté­ kony tehát az a jog, amely nem a valódi rend­ szerváltást (értsd: az igazságszolgáltatást és a reprivatizációt) szolgálja. Pbkol Béla előadásában és az azt követő köteden beszélgetésben ezen kritikai szempontok mind megjelenhettek, s a jogászprofesszor néhol kulisszadtkok felvillantásával próbálta meg meg­ válaszolni a miérteket Jó, hogy a katolikus egye­ tem teret (és termet) biztosít az illedenül szabad és szokatlanul értelmes gondolatoknak, kérdé­ seknek és válaszoknak. Csak remélni tudjuk, hogy jogi életünket is egyszer majd ez a bátor kritikai látásmód fog­ ja meghatározni a szokvány és (ál)illem posvá­ nya helyett. De ehhez több Pokol Bélára, több Varga Csa­ bára lenne szükség! Techet Péter hetedik oldal �AzÖtvenismeretlen hős éve hunyt el Esterházy János A közvélemény alig tud valamit a huszadik század egyik leginkább példamutató magyar tör­ ténelmi személyiségéről Esterházy János 1901. március 14-én született, Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén. Középiskola után birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Azok közé tarto­ zott, akik nem akartak könnyen belenyugodni a trianoni döntésbe, ott találjuk a soproni nép­ szavazást kiharcoló diákok között is. 1919-ben, a csehszlovák kormány által meg­ hozott földreform és a kiszabott súlyos adó­ terhek következtében az Esterházy-család egzisztenciálisan is bizonytalan jövő elébe né­ zett. Esterházy a család Magyarország terü­ letén maradt birtokaira költözés helyett még­ is inkább a kisebbségi léthelyzetben maradást választotta. Itt az önvédelem lehetőségeit ke­ resve került kapcsolatba a magyar kisebbség szerveződő politikai pártjainak vezetőivel. A szellemi és gazdasági kiszolgáltatottság végül a politikai pályára sodorta őt. A mindig jó kedélyű, a cigányzenét és a vi­ gasságot sem megvető gróf már fiatalon a szlovákiai magyarság pártok feletti összefo­ gásának lehetőségeit kereste. Az 1935-ös par­ lamenti választásokon, Kassán nemzetgyűlé­ si képviselői mandátumot szerzett, ahol el­ lenzéki politikusként a magyar kisebbség ér­ dekeinek következetes védelmezője és a fennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetet­ len bírálója volt. 1936-ban a két magyar párt egyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügy­ vezető elnökévé választották. Benes elnök a magyar párt számára kormányzati szerepet, nelu pedig tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította az ajánlatot, mondván, előbb a kormány tegyen érdemi változtatásokat kisebbségekkel szem­ beni politikájában. Az 1938-ban, az első bécsi döntés után, Kas­ sa képviselőjeként a város átadásakor beje­ lentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlo­ vákiában marad, az odaszakadt mintegy 6570 ezer magyarral vállalva sorsközösséget, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és miniszteri poszt várt volna rá. Egyetlen magyar képviselőként az önállóvá vált Szlo­ vákia parlamentjében védelmébe vette az ül­ dözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat, cseheket és zsidókat. Mindvégig következe­ tes hirdetője maradt a magyar-szlovák egy­ másra utaltságnak és sorsközösségnek. („Mi a szlovák népet... mindenkor testvérünk­ nek tekintettük, és fogjuk tekinteni 3 jövő­ ben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorközösséget emberi erő szét nem bonthatja!’) Sohasem vált az államberendezkedést egyre inkább befolyásoló náci ideológia kiszolgáló­ jává. Q,A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt!’ - mondotta.) 1942. május 15én, egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as szá­ mú törvényt, nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Tevékenységét a hatalom megelégelte, felje­ lentették, majd bíróság elé állították. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letar­ tóztatták. A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadá­ szatot indított ellene. Menekülve, bujkálva vészelte át a háború utolsó időszakát. A háború befejezése után szlovákiai ma­ gyar értelmiségiekkel együtt memorandu­ mot készített, amelyben a csehszlovák ha­ tóságok védelmét kérték a magyar lakos­ ság kollektív jogfosztottsága miatt. Ezután Gustáv Husák belügyi megbízott letartóz­ tatta, s átadta őt az NKVD pozsonyi rezi­ denseinek. Legközelebbi hozzátartozóit, feleségét, gyermekeit soha többé nem lát­ hatta. A szovjet belügyi szervek 1945 júni­ usában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal tíz év javító munkatáborra ítélték. A Gulágok poklát megjáró Esterházy János a sarkkörön túl végzetes tüdőbetegséget kapott, egészségi állapota válságosra for­ dult. Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-ántávollétében - a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásá­ Pázmány Szalon Ováció tapsgép nélkül Igazi show-hangulat, reflektor, füttyszó, új zongora, taps-visszataps-vastaps, meghajlás egyszer, kétszer, sokszor. Mindenki örül De! „Ne értsd félre!” Vagyis Pázmány Szalon. Megint. Újra, ahogy megszoktuk már harmadik éve, és mégis más. Aki eddig még nem tette volna tiszteletét Ka­ runk kulturális gyöngyszemén, annak egy rö­ vid tárgyismertető a Szalon-jelenségről: az est egy rövid köszöntő után - amelyet rendsze­ rint Horváth Attila tanár úr kivitelez - egy könnyed beszélgetéssel folytatódik, általában történelmi eseményekről és ehhez kapcsolódó zenei ínyencségekről, zongorajátékkal (kö­ szönhetően Szilasi Alex művész úr közremű­ ködésének), na meg jó adag intellektussal és néha meghívott vendéggel fűszerezve. Az est végén három zenei jellegű kérdés hangzik el, és a kérdést helyesen megvála­ szolok 1-1 üveg bort kapnak ajándékba a Sza­ lon lelkes szervezőjétől, Nyéky Boldizsártól. nyolcadik oldal Zárásképp - egyfajta levezetésként - a hall­ gatóság megbeszélheti élményeit egymással, nak vádjával kö­ tél általi halálra ítélte őt a Pozso­ nyi Szlovák Nem­ zeti Bíróság. A szovjetek a sú­ lyos beteg Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki a csehszlovák szer­ veknek, akik a halálos ítéletet „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. Sú­ lyos egészségi ál­ lapota miatt egy ideig Pozsonyban kórházban kezelték és őrizték, ahol többen is szökésre próbálták rávenni. Esterházy János azonban elutasította ezt a lehetőséget, mond­ ván, hogy nem tartja magát bűnösnek, nincs mi elől elszöknie. Börtönéből jövő üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratá­ nak, szenvedéseit, életét felajánlotta a ma­ gyarság fölszabadulásáért. Az ítéletmódosítás után végigjárta Cseh­ szlovákia szinte valamennyi börtönét. Ke­ gyelmet, könnyítést soha nem kapott, mivel „fogva tartása még nem érte el célját, politi­ kai átnevelésének megvalósulását”. Életének utolsó napjaiban, súlyos betegségében kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülő­ földjén halhasson meg. Ezt a kérését is meg­ tagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetle­ nebb politikai börtönében, a morvaországi Mírov börtönkórházában halt meg, 1957. március 8-án, 12 évnyi, rabságban eltöltött súlyos szenvedés után. Halála után azonnal elhamvasztották, kiadatását ekkor sem en­ gedélyezték, földi maradványainak hollété­ ről máig is csupán bizonytalan információk­ kal rendelkezünk. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bű­ nösként tartják számon. G. B. és persze a résztvevőkkel egy pohár bor tár­ saságában. Ehhez képest kissé rendhagyóra sikeredett a március 21-i program a tánc jegyében. A meghívott előadó Kisteleky Károly egyete­ mi adjunktus (és táncművész) úr korántsem jogtörténeti témával rukkolt elő. A közel más­ fél órásra nyúlt műsor alatt a tánc fejlődésének történetét követhették nyomon a lelkes nézők mind elméletben, mind gyakorlatban. Volt itt minden a menüett-tői kezdve, a tangón át a ku­ bai vérpezsdítő salsa ritmusokig. A hangulat tetőfokán pedig a nézők is kipróbálhatták rit­ musérzéküket a tanár úr segítségével Közben pedig csak szólt és szólt a zongora. Most különösen szépen, ugyanis a régi Zim­ mermann zongora (amely Nyéky doktor úr nagylelkű adománya - a szerk.) végre megér­ demelt pihenőjét töltheti, mivel megérkezett az új Vendl & Lung típusú darab, (külön kö­ szönet érte Dékán Úrnak). És hogy mit tartogat a jövő? Ahnden bizony­ nyal van még mit várni estéről estére, és az a bizonyos „standing ovation” bizonyosan a ké­ sőbbiekben sem marad el... Ablonczy Zsuzsanna �Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Bocs, hogy késtünk, de Erica nem találta a salját - veszem ki nagy ne­ hezen Rayna lihegéssel kísért mentegetőzését. Méltán neves egyete­ münk már 2001 óta lát vendégül San Francisco-ból érkező diákokat. Ebben a félévben 21 fiatal koptatja szorgalmasan gyakorlóink lestra­ pált padjait. A vegyes irányultságú csoportból, két mérnök tanoncot, Rayna Garcia-t, és Erica Baptiste-t sikerült elkapnom, és angoltudá­ som legjavát beleadva szegeztem nekik néhány kérdést. - Mit hallottatok Magyarországról, mielőtt úgy döntöttetek, hogy meglátogatjátok hazánkat? - Erica: Nem túl sokat, de az előző szemesztert itt töltött diákok a magyar nyelv nehézségéről jócskán meséltek. A tanáraink az egyik órán vetítettek nekünk filmet a Várról, és a Dunáról. - Hat hete laktok Pest belvárosában. Mi az, ami megnyerte a tet­ szésetek? - Erica: Nagyon meg vagyunk elégedve a tömegközlekedéssel, sok­ kal gyorsabb és szétterjedtebb, mint San Francisco-ban. - Rayna: Az én kedvencem a gulyásleves (nagyot nyel), imádom, már legalább ötször ettem, de még mindig nem unom. Nem tudok betelni az épületeitekkel sem, olyan szépek, díszesek, mindegyiknek egyéni­ sége van. Nálunk a házak egyáltalán nem idézik a régi korokat. - A magyarokról, mint emberekről, mi a véleményetek? - Rayna: Hmm, nem fog tetszeni a válasz, (félénken Ericára pillant) - Kíváncsi vagyok rá! - Rayna: Nem mondanám barátságosnak őket. Mindenütt azt az úgy­ nevezett „póker-arcot” látom. Az emberek úgy ülnek az éttermekben, kávéházakban, akár egy múzeumban. Csak néznek maguk elé, nem mosolyognak, nem köszönnek. Az eladók a legridegebbek. Mintha tel­ jesen mindegy lenne nekik, hogy vásárolok-e náluk. - Ezek tényleg nem a legszívderítőbb tapasz­ talatok (bőszen bólo­ gatva). Sajnos ezt én is érzékelem... Egy vidá­ mabb téma: milyennek találjátok az itteni órá­ kat? Hasznosnak tart­ játok? Úgy tudom, amit itt teljesítetek, elfogad­ ják odahaza. - Erica: Igen, szerencsére elfogadják. Szerintem az órák igazán jók, és izgalmasak. A legjobbak a mérnök órák, mert azokon gyakran el­ megyünk és megvizslatunk néhány épületet. A Parlament például az egyik kedvenc helyem. Kár, hogy a kerítés miatt nem lehet megnéz­ ni közelről. Van magyar nyelvóránk is (vigyorog), hát a nyelvetek az nem kis falat, de próbálunk megfelelni a követelményeknek. Már magyarul kérünk az üzletekben és az esetek 20%-ban meg is értik (nevet)... a kiejtésen még van mit javítani. - Hallottam, volt egy hosszú szünetetek március 8-tól 18-ig. Merre néztetek körül? - Rayna: Oh, rengeteg helyre el akartunk menni, végül Párizs, Ró­ ma és Velence mellett döntöttünk. A múlt hónapban voltunk Prágá­ ban, Bécsben, és valószínűleg Horvátországba és Lengyelországba is eljutunk. - Hmm, Ti aztán világpolgárok vagytok. További kellemes időtöltést nálunk és sok gulyáslevest! - Rayna: Köszönöm. (Mondta magyarul egy bájos mosoly kíséretében... enyhe akcentussal.) Horvátth Sarolta Az Európai Jogelméleti Akadémián Beszélgetés Könczöl Miklóssal, karunk Jogbölcselet Tanszékének oktatójával Könczöl Miklós 2006 őszétől tart jog-, és államelméleti szemináriumokat egyetemünk hallgatóinak. Summa cum laude végezte el a Pázmány jogi karát és kitüntetéssel a pilisc­ sabai bölcsészkar ógörög, illetve latin szakát. Jelenleg a PPKE Bölcsészettudományi Ka­ rának Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában végzős hallgató. - Tanár Úr, miért épp a latin és az ógörög szakot választotta a jog mellett, illetve hon­ nan jön a tanári pálya iránti szeretete? - Budapesten a Németh László Gimnázium­ ban érettségiztem, ahol latintanárom, Gloviczki Zoltán volt az, aki megszerettette velem mind a latin nyelvet, mind a tanári pá­ lyát. Ezért jelentkeztem latin szakra. Ami a jogot illeti: épp a minap került a kezembe az önéletrajz, amit annak idején a felvételire ké­ szítettem, és amiben azt írtam, hogy a jog mögötti filozófiai megfontolások vizsgálata vonz a jogi pálya felé. Az érdeklődésem azt hi­ szem ilyen irányú is maradt, emiatt foglalko­ zom jog- és állambölcselettel. - Érdemes-e nekünk ma olyan holt nyelvek­ kel foglalkoznunk, mint a latin és az ógörög? - A holt nyelvek azért „halottak”, mert senki sem használja őket anyanyelveként. Ebből nem következik, hogy az e nyelveken született szöve­ geknek ne lenne mondanivalójuk a számunkra. Érdemesnek tehát legalább annyira érdemes ve­ lük foglalkoznunk, mint bármely élő nyelvvel De talán a hasznosságról alkotott fogalmainkat sem árt átgondolnunk: európaiságunk záloga szerintem nem elsődlegesen az euró használata, hanem közös kulturális gyökereink, melyeknek forrása az ógörög és a latin nyelv, kultúra. — Nem adatik meg sokaknak, hogy olyan je­ lentős intézményben tanulhassanak, mint az Európai Jogelméleti Akadémia. .Milyen ta­ pasztalatokat szerzett a Tanár Úr Belgium­ ban az Akadémián? - Az egész akkor kezdődött, amikor a TDK dolgozatomat készítettem és Paksy Máté felhív­ ta a figyelmemet a Fraternité Stanislas Kostka ösztöndíjára, melynek köszönhetően egy évet tanulhattam az Európai Jogelméleti Akadémián, ahol korábban rajtam kívül már Tattay Szilárd is részt vett ezen a posztgraduális képzésen. Az ösztöndíjhoz a Faludi Ferenc Akadémia közve­ títésével és segítségével jutottam hozzá, amit ez­ úton is szeretnék megköszönni Az Európai Jog­ elméleti Akadémia két brüsszeli egyetem, a Facultés Universitaires Saint-Louis, és a Katholieke Universiteit Brussel, közös kezde­ ményezéséből, 1989-ben jött létre. Alapító tanári karában szerepelt Varga Csaba professzor úr is. A képzés angol és francia nyelven folyt, a végén pedig szakdolgozatot kellett készítenünk. Té­ mavezetőm François Őst, az Akadémia egyik igazgatója volt, dolgozatom témája pedig a jövő nemzedékek fogalmának vizsgálata volt. - A jövő nemzedékek és a környezetvédelem meglehetősen távol esik a klasszika-filológi­ ától. Honnan ez a „korszerű” téma? - Először valóban azt hittem, hogy ez valami egészen új lesz. A témaválasztásban az moti­ vált, hogy éppen akkor olvastam a hírt, hogy az Országgyűlés megfelelő bizottságai vitára alkalmasnak találták a jövő nemzedékek ombudsmanjáról szóló törvényjavaslatot. Saj- nos, a kezdeményezés közben megfeneklett, de talán nem reménytelen az ügy. A kérdés ak­ tualitása valóban nem vitás, de ha közelebbről megvizsgáljuk a környezet fogalmát, hamar kiderül, hogy itt nem csak a természetes kör­ nyezet - sajnos egyre aktuálisabb - védelmé­ ről van szó. Hasonló fontossággal bír a kultu­ rális környezet, ez pedig az élet rengeteg te­ rületét érinti - még a latintanítást is. - Úgy hallottam, hogy egészen kiváló ered­ ményekkel, summa cum laude végzett a Ta­ nár Úr az Európai Jogelméleti Akadémián is, ráadásul évfolyamelsőként. — Igen. Nem tagadom, hogy ez nagy büszkeség számomra, ugyanakkor érdekes tapasztalat is volt egy olyan képzésben részt venni, ahol rang­ sorolják a hallgatók teljesítményét. Az is nagy élmény volt, hogy a tizenhat évfolyamtársam szinte mindegyike más-más európai országból érkezett, de volt afrikai és kínai is köztünk. Szóval egyszerre találkoztam tizenhat emberrel} akiket mind érdekelt a jogbölcselet. Ziegler László kilencedik oldal �„Átvinni a zenét a túlsó partra” Beszélgetés Szilasi Alex zongoraművésszel A tavasz első szárnypróbálgatásait kihasználandó a koraesti órán egy piciny teraszos kávéházban kezdünk neki a meleg teának és a beszélgetésnek, az autók pedig csak jönnek és mennek, néha letámasztanak mellénk egy kerékpárt, a háttérből zongoraszó és ciga­ rettafüst száll. Mint egy igazi párizsi szalonban... - Mi a Pázmány Szalon lényege? Mit jelent a számodra? - A szalon lényege olyan ismeretterjesztő, ze­ nét külön megszólító hangulat létrehozása, ahol a légkör nem olyan, mint egy előadáson vagy egy koncerten, amit végig kell hallgat­ nunk, és utána hazamegyünk, hanem egy inte­ raktív játék, amibe mindenki beleszólhat. És ezért már 7. féléve következetesen olyan témát választunk, amely történelmi eseményhez, pél­ dául az 1848-49-es forradalomhoz és szabad­ ságharchoz kapcsolódik. Miután a Pázmány Szalon két pilléren áll - ezek volnánk Hor­ váth Atilla tanár úr és jómagam -, minden al­ kalommal igyekszünk megtartani ezt a temati­ kát: történelmi esemény vagy akár jogi kérdé­ sek felvonultatása, alátámasztva, a zenei hát­ térrel. - Mi a közös és emelkedett „végső” cél? Miért indult tulajdonképpen ez a rendezvénysorozat? - Az a cél, hogy mindenki számára kiderülhes­ sen, hogy nem is olyan kínos zenét hallgatni csak tudni kell a módját, hogy mitől élvezzük a komolyabb műfajokat. A tematikai távlatok­ ról pedig annyit, hogy az eddig kialakult vonu­ latot szeretnénk megtartani, vagyis mindig va­ lamilyen történelmi hátteret veszünk alapúi, amely köré fonódik a zene. Ezen kívül egyre szélesítjük a kört: különböző társművészete­ ket igyekszünk behozni. A múlt szemeszter­ ben a képzőművészet kapott teret, idén pedig a táncra fektettük nagyobb hangsúlyt (nagy sikerrel - a szerk.) - Milyennek találod a Pázmányos közönséget? - Egyrészt nagyon lelkesnek, másrészt egyre felkészültebb közönségnek. A tősgyökeres Pázmányos szalonlátogatók egyre nagyobb is­ meretekkel rendelkeznek. És nagy örömmel tapasztalom, hogy az érdeklődők köre is egy­ re csak szélesedik. -A kedvenc zeneszerződ-kérdésre nyilván min­ den Szalon-látogató kórusban vágná rá, hogy tagadhatatlanul Chopin... - Talán meglepő lesz, de akit a legszívesebben hallgatok az Johann Sebastian Bach. Az igaz, hogy Chopin-műveket játszom a legtöbbször és legszívesebben, de ha arra a bizonyos lakat­ lan szigetre kellene mennem - amit sohasem fogok tenni, mert eszem ágában sincs egyedül zongorázni egy pálmafa alatt (halvány mo­ soly) -, akkor oda biztos, hogy Bach-muveket vinnék. Valahogy úgv van ez, mint a könyvek­ nél. Ilyen helyre senki nem a kedvenc könyvét viszi, amit már rongyosra olvasott. Mindenki olyat keres, amit még felfedezhet magának. - Milyen volt az első találkozásod „Véle”? - Nagyapám lakásában, aki zeneszerző és kar­ nagy volt (Csenki Imre - a szerk.) találkoztam először egy nagy Bösendorfer koncertzongorá­ val. Megláttam ezt a 3 lábú csodát, és ettől kezdve éjjel-nappal ott ültem és próbálkoztam kibontakozni. Gyakorlatilag beköltöztem a zon­ gora alá. Ott is aludtam Ez akkor történt, mi­ kor hétéves koromban először hazalátogattunk Magyarországra. Miután visszamentünk Olasz­ országba, a szomszéd nénihez jártam le gyako­ rolni, mert ott neki volt egyedül zongorája. - Kik azok az elődök vagy akár kortárs művé­ szek, akik előtt megemeled a kalapod? - Mindenek előtt a nagyapám és aztán persze azok a zongoristák, akiket sajnos már csak fel­ vételről ismerhettem: Alfréd Cortot és nagy példaképem Glenn Gould („G.G”). Tanáraim közül Rados Ferenc, aki rajtam kívül azért egy Schiff Anndrást és Kocsis Zoltánt is felne­ velt (nevet). Azt hiszem ő faragott igazán zon­ goristát belőlem. - Melyik az az eredményed, legyen az akár díj akár egy vállveregetés, amelyikre a legbüszkébb vagy? - Zeneiskolai évek alatt az első sikerem egy há­ zi Chopin-versenyen elért első helyezés volt, amit számos más hasonló követett, és ezután már nem volt megállás (szerény mosoly). De amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy az érettségi idején, a zeneakadémián adott kon­ certemet a finn televízió rögzítette, és ez lett Finnországban az év felvétele. Ez nagyon meg­ lepett, mikor utólag évek múltán megtudtam, és nagy büszkeséggel töltött el. Ami most legin­ kább kitölti életem, és kvázi életműnek is fel­ fogható (szerény mosoly megint), Chopin öszszes művének felvételei, amdynek most a har­ madik lemezénél tartunk. A cannes-i Midem fesztiválon volt a bemutató. Ami pedig külön melengeti a szívem, hogy egy olyan szintű Pleyel zongorán játszhatok, amin akár Chopin is szerezhette volna műveit, ha nem távozik az élők sorából olyan tragikusan korán... - Úgy tudom, vpn némi szereped a most bemu­ tatásra került Ópium - Egy elmebeteg nő nap­ lója címűfilmben is... - Igen, ez így van, de azért még a főszerepet nem vállaltam el (megint mosoly...). Szász Já­ nos, a film rendezője Glenn Gould játékának felvételeit akarta a filmhez alapul venni, ame­ lyek jogdíja eléggé megemelte volna a film költségvet&ét, ezért engem kért fel, hogy játsszam el a darabokat. Glenn Gould játékának viszont van egy sajátos sebessége, és ehhez a tempphoz kellett igazítani a filmkockák ütemét is. Érde­ kes feladat volt, és nagyon élveztem a közös munkát Szász Jánossal, amelynek az eredmé­ nye az eredetileg tervezett hatperces betét he­ lyett 25 perc lett. (És nem mellékesen nagyban hozzájárult a film a 38. Filmszemlén elért sike­ reihez. A filmben végzett hangmérnöki munká­ ért Sípos István, Manuel Laval és Matthias Schwab Arany Mikrofon-díjat nyert - a szerk.) -És a zenei és filmes karrier közt még a könyv­ írásra is jut időd... - Hát valami ilyesmi. Mikor három év után visszajöttem Dél-Koreából, egy jól sikerült est után odajött hozzám egy kiadó képviselője, és azt kérte, hogy a történeteket, amelyeket az este folyamán elmondtam a magyar zenei helyzettel kapcsolatban, foglaljam össze egy könyv formájában. Ennek a felkérésnek szíve­ sen eleget tettem. Ebből született a Hogy van művészúr? című könyv. - Megéri? Ha nemjelentene megélhetésiforrást, akkor is maradnál a művész pályánál? - Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kerültem még elém olyan probléma, hogy ezen cl kelljen gondolkodnom, de biztos valami olyan állást keresnék, amiben legalább egy fél zongora ott van. - Mit tanácsolnál a fejüket most zenészpályára adóknak? Érdemes kitartani? Legyen a bizony­ talankodókból zongoraművész va^y menjenek inkább a biztos pálya (pl. a jog...) felé? - Legyen belőlük zongorista. Mindig is volt olyan időszak, amikor a művészetek iránti ér­ deklődés háttérbe szorult. Ez 25-30 évig tart, aztán újra berobban az érdeklődés. Bach halá­ la például még senkit nem érintett meg, ám utána egy lendülettel feltűnt Haydn, Mozart és Beethoven, és a zenei kultusz újra hullám­ hegyen volt a völgy helyett. Am most is furcsa időszakot élünk. De ennek ellenére - vagy pont ezért - érdemes folytatni, mert át kell menteni ezeket a kulturális hagyományokat az utókornak. Ugyanis lehet, hogy a világunk na­ gyon jól megvan, él és működik Mozart és Pi­ casso nélkül Ez így van, ha a világot, mint földgolyót tekintjük. Ám ha a világot, mint bennünket, érző embereket nézzük, azt kell mondanunk, hogy nem, mi nem vagyunk meg művészet nélkül Akarnunk kell megőrizni és átvinni „őket” a túlsó partra... Ablonczy Zsuzsanna Meddig terjed az ember szabadsága? Meddig terjed az ember szabadsága? Mennyire szólhat bele a jog az ember életébe és döntéseibe? Megváltoztathatjuk-e Isten által rendelt sor­ sunkat azzal, hogy mi döntünk halálunk idejéről? Többek között ezeket a kérdéseket elemezte a Vetítő Filmklub két vendége: Réz András filmesztéta és Koltay András, karunk oktatója. A kérdések a beszélgetés előtt levetített Belső tenger című spanyol film kapcsán merültek fel. A film egy fiatalkorában mozgásképtelenné vált férfi sorsát mutatja be, aki a méltóságteljes halált választotta a számára nem teljes élet helyett. Ez a probléma napjainkban egyre többször merül fel, és megosztja a közvéleményt. A Két előadó sem volt egy véleményen, Koltay tanár úr az élet védelmét tartotta elsődlegesnek, míg Réz András a saját élet feletti korlátlan döntési szabadságot preferálta. Ha jobban belegondolunk a filmesztéta álláspontjába, rájövünk, hogy az ember nem gyakorolhat isteni hatalmat, hiszen ez beláthatatlan veszélyeket rejtene magában. Az estet a vendégek és a hallgatóság egy pohár bor mellett zárta. Köszönjük a szervezőknek, Ablonczy Zsuzsinak, Bottá Áginak és Nyéky Boldizsárnak. Mihalics Vivien, Magyar Zsófia tizedik oldal �Requiem egy álomért... Száz év és megszületik az utolsó magyar? Mily ősi félelem uralkodik el egyesekben, amint meghallják: Szent Korona? Aliért van ez? A kérdés helyénvalónak tűnik, de vála­ szok még sincsenek. Aíai despiritualizált vi­ lágunkban, számsorok vagyunk csupán dí­ szes, fogyasztásunkat ábrázoló grafikonok­ kal. Arc nélküli, statisztikai képletek. Egyiptomban I. Ehnaton (IV Amenhotep, Kr. e. 1355-37) - hogy megtörje a thébai pap­ ság hatalmát -, kísérletet tett az egyistenhit bevezetésére (Aton-kultusz, nap-, fényimá­ dat). Halála után domborműveinek és szob­ rainak arcát kivésték, szintúgy nevét tartal­ mazó cartouch-ait. Arc és név nélkül, el­ vesztve erejét, nem jelentett többé veszélyt. Velünk is ezt tették. Két vesztes háborút kö­ vetően kollektivizáltak minket, sztahanovis­ ta mosolygós élmunkásokká, vidám kaszáló parasztokká. De nem volt elég a hódítóknak a test megtörése. Jól tudták, hogy amíg az emberek lelkében ég, vagy akárcsak parázs­ lik a tűz, addig nem győzhetnek. És 1956ban meg is mutattuk: Igen! Ali magyarok vagyunk, bennünk ég az a tűz! ...de vajon meddig? Mert a rendszer lassan, de bizto­ san ránk ereszkedett, akárcsak a hajnali köd. De 1989-ben leváltottuk az elnyomó­ kat. Kérdem én: valóban? Formailag min­ den bizonnyal. A tartalom azonban nem változott. Továbbra is mutatók vagyunk, igaz, most már nem, mint termelők, hanem mint fogyasztók. Saját szellemünkből lakmározunk. Új isteneink a plazmatévé és a turbódízel. Imáinkban olcsó benzinért és magas pixelszámért könyörgünk. Hogy Ácsán Szumédhó, buddhista tanítót idéz­ zem: így van ez. Világnézetek jönnek, mennek. Ez az evolú­ ció: körforgás. Alit számít, hogy kommunis­ ták vagy kapitalisták vagyunk? Nem választ­ hatunk, ki kell tölteni a férőhelyeket: lehetsz ellenálló, talpnyaló szolga, vagy kollaboráns. Na és? Jutalmat úgysem kapsz érte, csak go­ lyót, megvetést, hazug szeretetet. A test és az anyag évezredét éljük. Elindul­ tunk a lejtőn. Nem most, már régen! Alit le­ het tenni? Térjünk vissza az édeni állapotok­ ba - történeti alkotmányunk újjáélesztésé­ vel -, a Szent Korona hatalma alá! A válasz jó, de nem úgy, ahogy a legtöbben gondol­ nánk. A Szent Korona, mint közjogi jogi sze­ mély, minden hatalom forrása: túlhaladottá vált (?). A támadások azonban záporoznak ránk. Impérium Carpathia, sovinizmus, na­ cionalizmus, tarsolylemezes city-szittyák! Az egész keleti metodológia leszűkíthető egyetlen szóra: tanúság. És az egész nyuga­ ti metodológia szintén leszűkíthető egyet­ len szóra: analízis. Analizálva körbe-körbe jársz. A tanúsággal egyszerűen kijutsz a körből. Ne számoljunk, ne elemezzük alkot­ mányainkat, hogy mit szabad és mit nem, álljunk ellen a külföld nyomásának! Ne akarjuk megérteni, csak figyeljünk és ta­ pasztaljunk. Ha nem is az oly távoli kelet­ ről, de biztosan keletebbről jöttünk, mint kerekre-hízott uniós példaképeink. Álljunk meg az idő tört részére, csupán egy örökké­ való pillanatra, és erezzünk, higgyünk! A Korona személy. Önálló, lélegző entitás. Nem politikai világkép, amit a történelem útvesztőjében szedtünk magunkra (nem Szilveszter pápa küldte és nem is két darab­ ból „kovácsolták” össze, Id. 2195/2006. Korm. hat. 3. pont). Ez velünk jött, onnan... Bennünk van. Egy hit, egy eszme, amely nem uralkodásra tör a világ ezen felén, ha­ nem egy utolsó mentőöv, amibe belekapasz­ kodhatunk, és talán túlélhetjük az elkövet­ kezőket. Pártállástól függetlenül, mindenkit mellbe fog vágni a hamleti gondolat. Nem koponya, hanem sokkal inkább tükör lesz majd kezünkben. Lenni vagy nem lenni? Higgyünk! Isten nem hiába teremtett min­ ket a saját képmására. Bennünk van a töké­ letesség egy apró morzsája, van arcunk és nevünk, de nem azért, hogy mások fölé emelkedjünk. Azért, hogy segíthessünk egymásnak. Az elmúlt ezer évben nálunk sokkal különb milliók-magyarok hozták meg névtelen áldozatukat a Hazáért és test­ véreinkért a kereszténységben. Hittek ab­ ban, hogy nem élni, hanem jól, helyesen él­ ni kell. És az ember ezt csak a leges-legben­ sőjében teheti meg. Van egy Szent Koro­ nánk, egy manifesztálódott eszmeiség, dol­ gokban látó szemünknek. A legkönnyebb, ugyanakkor a legnehezebb dolgot kell meg­ tennünk. Mély levegőt kell vennünk, hogy ez a kis szellő felszíthassa a lelkűnkben szunnyadó parazsat, hogy aztán átjárhassa dermedt tagjainkat a szent ihletettség, és el­ kezdhessünk azon dolgozni, hogy még egy millenniumot megérhessen a Haza, a ma­ gyarok, a Szent Korona. Takács Gergely A félelmetes Turul Napjainkban sűrűn felvetődő kérdés, hogy mit is jelent ez a ködbevesző jelkép, a turul. Aíielőtt elkezdenénk boncol­ gatni az aktuális problémákat, mindenképpen érdemes megvizsgálni az eredetét. A turulmadár a magyarság ősi jelképe, ami a totem-imádás korából származik. A kutatások arra utalnak, hogy nem sas­ ról van szó, (ami egyébként a legtöbb európai nép ősi kultúrájában megtalálható), hanem kerecsensólyomról Ez a madár sokban eltér a korábban említett állattól, már csak abban is, hogy fő motívuma nem a ragadozó volta, hanem a vadász szerepe. A magyarság körében ez az állat a nemzet létét jelképezte, és már a honfoglalást megelőző időkből is találtak bőségesen ábrázolásokat. Később egészült ki a karddal, amit a csőrében, vagy a karmai között viselt, amit a kutatók Szent István kardjaként azonosítanak. Ennyit az őstörténetről, és neki is láthatunk az aktuális problémáknak. Sokan, sokszor hivatkoznak arra, hogy a Nyilaskeresztes Párt használta a turult, és úgymond ennek árnyékában követte el gaztetteit. Ez a megállapítás bizony erősen sántít. Nem lehet azt kijelenteni, hogy egy nyilas sem viselt ilyen kitűzőt, vagy jelvényt, de az tény, hogy a párt szimbólumai között nem szerepelt. Évekig foglalkoztam a történelmi korral, de soha egy olyan kép, vagy dokumentum sem került a kezembe, amelyen a turul látható lett volna nyilas megmozduláson. Ezzel természetesen nem a nyilasokat szeretném menteni, hanem a jelképet. A közelmúltban a legnagyobb port felkavart ügy mégis a budai turul-szobor volt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a köztereken felál­ lítandó műalkotásokat több bizottság is véleményezi (többek között a művészet és a városkép szemszögéből), ha ezek a jóváhagyások megvan­ nak, a Fővárosi Közgyűlésnek már csak formai hozzájárulását kell adni, miután nem utasíthatja el, ha hibátlan az elsőként említett szakasz. Esetünkben is hiányzik még ez a formalitás, ám nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok más emlékmű, szobor sem rendelkezik ezzel az enge­ déllyel. Többek között a turul közvetlen közelében lévő, nem sokkal később átadott Igazak Fala emlékmű sem bír jóváhagyással, mégsem szúrt szemet a hiányosság Demszky úrnak. A politikus azzal érvelt, hogy a turul fasiszta jelkép, és mint ilyet kéne eltávolítani. Az állítólag jogi egyetemet végzett Demszky Gábor biztos régen találkozott már a Büntető Törvénykönyv nevezetű irománnyal, amely tételesen felsorolja a tiltott jelképeket (nyilaskereszt, horogkereszt, SS-jelvény, vörös csillag, sarló-kalapács). Az sem elhanyagolható, hogy nem a XII. kerületi az egyetlen hazánkban, ugyanis nagyjából minden második-harmadik háborús emlékművet nemzeti madarunk díszíti, nem is beszélve a Várban található alkotásról... Szerintem sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért lehet szabadon venni, eladni, viselni sarló-kalapácsos, vörös csillagos, CCCP felirattal ellátott me­ legítőfelsőket. ..? Holott ezek valóban tiltott jelképek, ráadásul az ezek nevében elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények még magasabb számra is rúgnak, mint a náci rezsim bűnei. Ettől persze nem lesz kisebb a szélsőjobboldali lajstrom, de nem árt felidézni az ellenpárját sem... így, aki legközelebb a turul ellen szól, az tájékozódjon megfelelően, és vegye észre a mások lelkivilágát zaklató kommunista jelképeket is. Pozsgay-Szabó Péter tizenegyedik oldal �Egy ősi múzsa „Ki megy majd le azon az árnyékos berken És idézi meg a lelkeket ott És köt egy szalagot azokra a védő karokra Ez év tavaszán?” Igen tavasz. Végre tavasz. Nyilván minden év­ szaknak megvan a maga szépsége, de azért rit­ ka, hogy valaki kedvenc évszakának a telet je­ lölje meg. Nem volt ugyan most hideg vagy lucskos, de szürke és halott bizonyosan. Nem tudom, más hogy van vele: számomra a tavasz olyan, mintha egy hosszú ideig benntartott lé­ legzet után végre újra beszívhatnám mélyen, nagyon mélyen a friss levegőt. Talán itt a vá­ rosban kevésbé érzi az ember, de ilyenkor, a tavasz és tél törékeny határán (hisz nemrég új­ ra beköszöntött a hideg, legyen bár április ele­ je) érzi meg az ember: valami különös módon működik lelke együtt a természettel, száll együtt misztikus szellemeivel, lesz tanúja Is­ ten csodatételének, ahogyan a halott termé­ szetet újraéleszti. Érzéseihez pedig ösztönösen keresi a megfelelő aláfestést. És itt jön a bibi, mert ha bekapcsoljuk a rádiót, az ottani szöve­ gek ugyan nem sok misztikumot hagynak ma­ guk után. Ekkor van szükség Loreena McKennitt szavaira - mint például a fent sze­ replő idézetben. Hogy ki ez a nő? Manitobán, Kanadában nőtt fel, saját szavaival élve „vidé­ ki gyerekkort” élt meg. Állatorvos akart lenni, fiókjában kivágásokat őriz ételekről, táplálko­ zásról, bábokról; szeret kertészkedni, magát pedig alapból visszahúzódó embernek tekinti. Ja igen... mellesleg saját lemez kiadóval (Quinlan Road), 13 millió eladott lemezzel, 11 díjjal, 4 jótékony alapítvánnyal és immár kilen­ cedik albumával büszkélkedhet. Hiszi a piszi a nyavalyás mindenit, hogy ez a nő az, akinek kiadja magát. Pedig hát mégis annak kell len­ tizenkettedik oldal nie. Ugyanis ha berakjuk bármelyik CD-jét, nem találkozunk mással, mint bódítóan gyö­ nyörű zenével. Miből is áll ez (avagy a McKennitt-zene alapanyagai)? • Végy egy ősi kelta hangzást: ezt érd el a leg­ különfélébb hangszerekkel: sípokkal, lantok­ kal, hárfákkal és amilyen zeneszerszámot még a hagyomány átörökített. • legyél hozzá egy „ütős” szöveget: na ne ro­ hanj rögtön a Black Eyed Peas szövegszerzői­ hez (bár ha mégis, legalább más okból és han­ gulat szerint kisbaltával). Inkább fordulj Shakespeare-hez (pl. „Prospero’s Speech”), Vili. Henrik angol királyhoz („Greensleeves”), kelta népdalokhoz (pl. „Cé Hé Mise Le Ulaingt?”), vagy mondjuk versnek beillő saját szerzeményeidhez (pL „All Souls Night”). • Ezután pedig fűszerezd meg az egészet egy bársonyos, kissé fátyolos, de minden egyes z hangzásában tiszta énekhanggal. És kész: Ez McKennitt kisasszony varázsa. Ha megnézzük bármelyik régi CD-jét (és itt most bátorkodók kivételesen nem egy, hanem három régi albumához nyúlni, melyek a kedvenceim közé tartoznak: „The Mask and Mirror”, „The Book of Secrets” és „The Visít”) elmondhatjuk, hogy a hangzás szinte megegyezik: az inspiráció jöhet Szicíliából, a Kaukázusból, Spanyolország­ ból vagy Marokkóból, de a zenében mindig fel­ fedezhető lesz az énekesnő egyedisége. Ugyanis (és ezt akár kritikaként is megfogalmazhat­ nánk) ez a három CD alig különbözik egymás­ tól. Prosperó beszéde kísértetiesen hasonlít Dante énekéhez, az „All Souls Night” a „Mummers’ Dance”-hez. Mégis nehéz beleunni, és ezért nem is lehet bármit felhozni McKennitt ellen. Azt az érzést kelti fel bennünk, amit álta­ lában a csak legsikeresebb és egyben legigénye­ sebb írók tudnak: ez a stílus bűvölete. Vannak olyan írók, akiknek örülünk, hogy elolvastuk a könyvét, és azzal a megelégedett ér­ zéssel tesszük le, mint a villát egy jó kis vendéglőben: finom volt, jó volt, elég volt. De ha igazán megfog egy író, akkor kielégületlenül ma­ radunk a könyv végén. Nem annyi­ ra a történet után, de a könyvben megfogalmazott hasonló érzések, írói képek, egyszó­ val: a stílus után epekedünk! Ilyen Loreena zenéje is. Van benne valami megfogalmazhatatlan vonzás. Nem pop, de dallamos, ritmikus és együtténeklős. Főik, de nem esik bele a népieskedés csapdá­ jába. Igényes, de soha nem lesz mesterkélt. Egy­ séges, de nem unalmas. Ezt pedig nemigen sike­ rült másnak utána csinálnia. Végig tudjuk hall­ gatni élvezettel a CD-t bármennyiszer, utána ak­ kor is várva várjuk majd, hogy kijöjjön az új mű, és ilyen legyen: pont ilyen, hogy ugyanezt az él­ vezetet nyújthassa. S lön. Itt van. A címe „An Ancient Muse” és a tavalyi év legvégén jelent meg. Ez alkalommal a mongol és bizánci befo­ lyás a túlnyomó. A megszokottból minden kép­ viselteti magát: van ének nélküli, hangszerre koncentráló, csendes illetve dallamos és ritmusos szám is. Nincs se imázs, se stílusváltás. Nincs kísérletezés vagy hangulattörés. Ezt sem fogják játszani a rádiók. Azonban aki ismeri az előadót, ez alkalommal is meg fogja venni az új művet - teszi ezt pedig azért, mert akárhol éljen, farmon vagy a város legbelsejében, Kanadában vagy Magyarorszá­ gon, tudja: hosszú várakozás után ismét kapott egy új, kiérdemelt zenei aláfestést a tavasz. Barát Zsófia �Szárhegyi reménysugár A Csergő házaspár az erdélyi Szárhegyen él, Gyergyószentmiklóstól néhány kilo­ méterre. Életüket jó néhány éve arra tették fel, hogy két kislányuk mellett a kör­ nyékbeli, rászoruló gyermeknek teremtsenek élhető otthont, nyújtsanak „szülői” támaszt, és elindítsák őket az életben. A szárhegyi szeretetotthon az egyik tagja a Böjté Csaba ferences szerzetes által Erdély-szerte létrehozott, ma már 14 házat számláló gyermekvédelmi hálózatnak. Csergő József és Hajnalka 14, közelebbről és távolabbról származó bentlakó, valamint to­ vábbi 40 helybeli - napközis rendszerben bejá­ ró - gyermekről gondoskodik nap, mint nap, fiatal nevelők segítségével. Az élet arrafelé senkinek sem könnyű, de a gyerekek közül né­ melyik kifejezetten embertelen körülmények közül jött, mások családi nehézségek miatt szorultak rá az új otthonra. Szombat esti megérkezésünkkor a szárhegyi fe­ rences kolostor melletti garázsból kialakított közösségi helyiség gyermekzsivajtól hangos, a sarokban cserépkályhából árad a meleg, Enikő és Laci, a nevelők nagy türelemmel és alázattal, de leginkább őszinte szeretettel foglalkoznak a jobbára 6-10 éves gyermekekkel, akik láthatóan jól érzik magukat, boldogok, a feléjük áradó szeretetet pedig sokszorosan viszonozzák. Bár abban a faluban vagyunk, ahol Bethlen Gábor született, a gyermekek az otthonban mindan­ nyian katolikus nevelést kapnak. „Kezdetben nagyon nehéz volt” - mondja József - „a ferences kolostor fogadott be minket, ahol egyedül a 87 éves Ervin atya él”. Folyamatosan sugárzó, az életbe és a Gondviselésbe vetett töretlen hitet tükröző arccal mesél nekünk a házaspár, mintha évek óta ismernénk egymást. „Lehe­ tőségeink szerint szépen lassan ala­ kítgattuk ezt a kis épületet, ami egy­ kor garázs és műhely volt, most a te­ tőteret építjük be, és terveink szerint januárban már be is költöznek oda a gyerekek. A szekré­ nyeket a minap egy itteni asztalos készítette el, azt még nem tudtuk kifizetni, de majd megsegít a Jóisten” - mondják mosolyogva, hisz így tör­ tént ez már korábban is, amikor szinte kilátásta­ lannak tűnt a helyzetük. Ekkor derült ki, hogy a baráti körünkből összegyűjtött, és magunkkal hozott adomány fillérre pontosan annyi volt, amennyi a szekré­ nyek árából származó adósság. Mi ez, ha nem égi jel? A hálálkodó szavak hallatán eltöprengünk: in­ kább mi vagyunk azok, akik hálásak lehetünk házigazdáinknak. Rajtuk keresztül tudatosul bennünk, hogy akadnak még szerte a Kárpát­ medencében jóérzésű, jólelkű emberek, akik képesek önzetlenül segítem a rászorulókon. Sokan vannak ilyenek, kicsi „lángocskák”, amelyek fénye nem mindig ér el egymáshoz, ezért tűnik olykor kilátástalannak a küzdelem hitünk, reményeink továbbörökítéséért. Fontos lenne, hogy minél több itthoni honfi­ társunk tapasztalja meg a szárhegyi és a hoz­ zá hasonló többi otthon bensőséges hangula­ tát, és őszinte szívvel segítse lehetőségei sze­ rint a kis magyar közösségeket. Calcuttái Teréz Anya a kis közösségi helység falán olvasható gondolata mindnyájunk szá­ mára iránymutatást adhat: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgo­ kat tehetünk nagy szeretettel”. Christian László SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG Száz év magány Gábriel García Márquez leghíresebb regé­ nyét vitte színre a Vígszínház társulata. A darab bemutatója 2007. január 7-én volt és az azóta eltelt időszakban hatalmas sikerrel játszották, állandó telt ház előtt. A Száz év magány 1967-ben jelent meg és az elmúlt 40 év alatt mintegy tízmilliónyi példány fo­ gyott el belőle. A kolumbiai író 1982-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat ezért a regényéért. A Száz év magány családregény, egy olyan fa­ luba kalauzolja el az olvasót - jelen esetben a nézőt -, ami a világtól teljesen elzárt, a kapcso­ latát a világgal csak a folyamatosan árut kíná­ ló kereskedők révén tartja fenn. A falut a fő­ szereplő Jósé Arcadio és felesége Ursula alapí­ totta, miután eljöttek a városból, főként a férj lelkiismerete elől menekülve, aki sértődésből megölte egyik ismerősét. (Az eseményeknek mindvégig hol passzív, hol aktív szereplője a megölt ember.) Az egyébként unokatestvéri kapcsolatban lévő házastársak gyermekeik és ismerőseik révén népesítik be a falut, ezáltal a kezdetben csak székekből, asztalokból és ágyakból álló színpad idővel nyüzsgő forga­ taggá válik. Kitűnő rendezői megoldásként lehet aposztrofálni, hogy egy-egy szereplő nem tűnik el a monológját követően, hanem a színen maradva passzív szemlélője marad az események alakulásának, így a néző számára a történet mindvégig követhető marad. Hiszen gondoljunk csak bele abba, hogy a spanyol nevek által okozott kavalkád mennyi­ re zavarhatná össze a nézőt, itt azonban mind­ végig érthető, hogy éppen kiről van szó. A darab második felvonása jóval pörgősebb, mint az első. A szereplők folya­ matosan halnak meg, ahogy haladunk az időben, és újabb kitűnő rendezői ötlettel az időből és cselekményből kihulló embe­ rek arcát valamely még élő rokona egy kézmozdulattal festi be fehérre, és az egy­ re inkább sötétülő színpadon is fehér fé­ nyek mutatnak a halottakra. A színdarab vége felé meghal a falut létrehozó Jósé Arcadio is, ezáltal felesége Ursula teljesen egyedül marad. Azonban ez nem gátolja abban, hogy továbbra is elvégezze azokat a ház körüli teendőket, amiket az évek so­ rán oly sokszor megtett. Remek ötlet volt a színpadot lépcsőzetesen elrendezni, a díszletek, a szereplők ruhái tel­ jesen kor- és élethűek, ami Füzér Anni mun­ káját dicséri. A színészek játéka teljesen ter­ mészetes, Börcsök Enikő kitűnően játssza a mindenkire vigyázó és gondoskodó család­ anyát, Hegedűs D. Géza pedig hitelesen ala­ kítja a mindig megújulni kívánó Jósé Arcadiót. A mellékszerepekben is jó alakítá­ sok láthatunk Venczel Vera, Pap Vera és Har­ kányi Endre részéről. A színészi alakítások magukkal viszik az egész darabot, a néző pe­ dig egyszerűen nem tud nem figyelni az elő­ adásra. Megéri elmenni rá annak is, aki nem olvasta García Márquez regényét, hiszen Schwajda György kitűnő feldolgozásában, Forgács Péter rendezésében készült előadás magában is teljesen élvezhető és érthető. Olyan ez a világ, mintha nem is lenne tőlünk annyira távoli. A történet Dél-Amerikában játszódik, azonban a problémák közeliek, hi­ szen nagyon is emberiek. Mindenki egy kicsit magára és környezetére ismerhet. Egy család történetét követhetjük nyomon, egy egész év­ századon keresztül, ahol legtöbbjük egész éle­ te során magányos volt, és magányosan is halt meg. Hiszen erről szól a Száz év magány... Magyar Attila tizenharmadik oldal �Asszony rózsákkal Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete „...e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag’.’ (Heisterbachi Caesarius) Amikor Árpád-házi Szent Erzsébetről olvastam, azon gondolkodtam, vajon mit jelent ma a „szent” szó? Mit jelent egy ilyen kifejezés az összemosott érzések és összekuszált gondolatok világában, ahol már semmi sem egyértelmű, ahol minden viszonylagos, és ahol a megfellebbez­ hetetlen igazságok kategóriája mar nem létezik? Vajon jelent-e még egyáltalán valamit? Ha job­ ban körülnézünk, észrevesszük, hogy nem sokat. Az egyház tam'tasai süket fülekre találnak, az anyagi javak megszerzése társadalmunk életének egyedüli céljává kezd válni. Bár néhányan meg tudják, mi szükséges ahhoz, hogy valakit szentté avassanak, ennek valódi értelmét, spiri­ tuális jelentőségét vajmi kevesen érzik át. Szent Erzsébet életét megismerve azonban rájövünk, hogy a tanítás időtlen és nyolcszáz év távlatából sem veszített semmit a jelentőségéből. A történet egy asszonyról szól, aki nem huváratlanul hazatért és belépett a szobába, tulaj­ nyászkodott meg semmilyen földi szabály don ágyában pillantotta meg a megfeszített előtt, akit csak az isteni tanítás és a szeretet Krisztust. Kezdeti rosszallása elszállt, mert az törvénye vezérelt. úr „megnyitotta belső látásának szemét”. Erzsébet II. András és Merániai Gertrúd gyer­ Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itá­ mekeként, 1207-ben született. Négyéves korá­ liába, Erzsébet három éven át helyettesítette ban kezét Hermáim thüringiai őrgrófnak ígér­ őt a grófság vezetésében. Abban az időben ték, ezért már kisgyermekként elhagyta Ma­ nagy volt az éhezés, ő pedig ispotályt nyitott, gyarországot, hogy megtanulhassa új hazájá­ ahol naponta száz szegény kapott ellátást. nak minden szokását. Hermann azonban nem Drága ruháit és ékszereit eladta, gyapjút sokkal később, 19 éves korában elhunyt. Ekkor szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszo­ némi politikai huzavona után Lajos, Hermann nyok mellett segédkezett és megadta az el­ testvére jegyezte el. Erzsébet a wartburgi ud­ hunytaknak a végtisztességet. Egy alkalom­ varnál korán kitűnt különc viselkedésével, pél­ mal Lajos bejelentette, hogy csatlakozik a ke­ dául rendszeresen megszakította játékait Isten resztes hadakhoz. Felesége megérezte, hogy iránti szeretetének jeléül, és nem volt hajlandó ez halálát fogja jelenteni. Férjét Schmalmegtanulni a nőkre akkoriban jellemző, tipegő kaldenig, a grófság határáig kísérte, de bána­ járást sem. Leendő anyósa, Zsófia szemében a tát semmi sem tudta enyhíteni. A thüringiai leginkább elfogadhatatlan pedig az volt, hogy lovasok egy év múlva hozták haza Lajos holt­ teljes természetességgel magával egyenrangú­ testét. nak tekintett mindenkit, a legegyszerűbb em­ Erzsébet akkor is folytatta a jótékonykodást, bert is. amikor a grófság élén már sógora, Henrik állt. Személyisége az egész udvar megrökönyödé­ Egyik alkalommal a gróf váratlanul tért haza a sét kiváltotta, és ha Lajos a korai házassággal vadászatról és találkozott Erzsébettel, aki épp nem szilárdítja meg helyzetét, valószínűleg élelmet vitt a szegényeknek. Henrik feltartóztat­ haza kellett volna térnie Magyarországra. A ta és kényszerítette, hogy átadja a kosarát, de házasságkötés azonban megtörtént. Lajos és csupán illatozó rózsákat talált benne, így meg­ Erzsébet szokatlan harmóniában éltek, de a szégyenülve újra útjára bocsátotta az asszonyt. férjnek azt is el kellett fogadnia, hogy Isten (Ez a történet több változatban is létezik.) A vi­ központi helyet foglal el felesége lelkében. rágok azóta Erzsébet szimbólumaivá lettek, így Gyakran előfordult például, hogy Erzsébet éj­ számos ábrázoláson rózsákkal láthatjuk. szaka felkelt mellőle és a hideg padlóra fe­ A vár Lajos halálával üressé vált számára, sógo­ küdt, hogy az Úr szeretetéért egy időre el­ rai, Henrik és Komád pedig keményen bántak hagyja közelségét. A férj azon sem csodálko­ vele. Megfosztották vagyona kezelésétől és fér­ zott, ha felesége egy falatot sem evett, mert je birtokainak jövedelmétől. Egy esős, októberi éppen böjtölt, és azon sem, hogy ostorozta napon gyermekeivel együtt elhagyta Wartbur­ magát. Mellette állt akkor is, amikor az 1225got. Bár II. Frigyes császár megkérte a kezét, ő nem akart újabb házasságot kötni. Életében ös éhínség idején kinyittatta a hombárokat és segített az éhezőkön. Pedig Erzsébet tettei nagy szerepet játszott Marburgi Komád, akit olykor nemcsak az udvar embereit döbbentet­ maga IX. Gergely pápa jelölt ki lelki atyjául, és ték meg. Jól példázza ezt az az eset, amikor akinek engedelmességi fogadalmat tett. 1228Lajos távollétében befogadott egy leprás bete­ ban követte őt Marbmgba, ahol Assisi Szent get, akit férje ágyába fektetett. Amikor Lajos Ferenc harmadrendjének tagja lett, és ahol be­ tegápolóként dolgozott. Szállására fogadott egy vak és béna gyermeket, aki karjai között le­ helte ki a lelkét. Apjának, II. Andrásnak hívásá­ ra sem tért vissza Magyarországra. Amikor a magyar küldöttek rátaláltak, foltozott, szürke ruhájában egy rokka mellett ült. Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor befejezte földi életét. A legenda szerint lázas, öntudatlan állapotában halkan egy ma­ gyar dalt dúdolt: „Egy kismadár ült le mellém és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele együtt énekelni”. 1231. november 16-án, éjfél körül halt meg. Marburgban temették el, és már négy évvel ha­ lála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba, november 19-ére, temetése napjára. 1969-ben ünnepét viszszatették november 17-ére, halálának napjára. Kultusza a XIII. századtól gyorsan terjedt Eu­ rópában. Sorra építették a róla elnevezett templomokat, kórházakat, kápolnákat és ko­ lostorokat. Ferenc József 1898. szeptember 17én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszte­ letére Erzsébet-rendet alapított. A wartburgi vár Erzsébet-lakrésze, Moritz von Schwindt romantikus képei és számos el­ beszélés őrzi emlékét. Idén születésének nyolc­ századik évfordulóját ünnepeljük. Erzsébet nagysága személyisége szilárdságá­ ban és Isten iránti szeretetében rejlik. Abban, hogy bármiről képes volt lemondani, hogy má­ sokon segítsen és mindenkit önmagával egyenlőnek tekintett. A ma emberének is javá­ ra válna, ha figyelne rá, ha tudná, ki volt az az asszony, aki a festményeken, freskókon és iko­ nokon, egy kosár rózsával a kezében, tekinte­ tét az égre emeli. Borbás Dorottya Ha a Duracell nyuszi kidől... Drága szüleim gyakran piszkálnak, hogy mi­ ért lóg folyton a fülemben a discman fülhall­ gatója, de mit tegyek, ha imádom a zenét? Szenvedélyemnek azonban nem hódolhatok felelőtlenül! Tudtátok, hogy hazánkban évente 2000 tonná­ nyi használt elem keletkezik? Nem a legegész­ ségesebb, ha az elem a discman-edből közvetle­ nül a konyhai szemetes alján landol. A benne lévő lúg és sav ugyanis rövid idő alatt feloldja a fémborítást, és így az elemben lévő nehézfé­ tizennegyedik oldal mek közvetlenül a talajba szivárognak, vagy a keletkező gáz a szemétégető kéményén keresz­ tül a levegőbe kerül (pl. kéndioxid). Tehát vagy kedvenc uborkás szendvicsedben látod viszont „zenedobozod” erőforrását, vagy éppen lábad töröd ki a savas eső miatt síkos utakon... Persze mindenre van megol­ dás. A 109/2005. kormányrendelet bevezette a használt elemek és akkumulátorok vissza­ vételi kötelezettségét, a begyűjtés megszer­ vezését és finanszírozását pedig a gyártók kötelességévé tette. Ez már becsülendő, a mi feladatunk csak annyi, hogy a gyűjtő pon­ tokra szállítsuk kifáradt barátainkat. Ka­ runk is büszkélkedhet egy ilyen zöld ször­ nyeteggel, az Aylában az információs pulttól balra dekkol. Érdemes közelebbről megis­ merkedni vele! Aki pedig konténer fóbiával küzd, forduljon kezelő orvosához, vagy használjon újratölthe­ tő elemet! Horvátth Sarolta �HIVŐ SZÓ Ünnepi bevezető A húsvét a keresztények számára az év legfon­ tosabb és legszebb ünnepe. Ellentétben azzal a közkeletű vélekedéssel, amely az egyre inkább elvilágiasodott karácsonyt tartja annak. Nem elfelejtve természetesen, hogy a karácsonynak is nagyon fontos üzenete van minden ember részére. Bár nem az, amire az emberek nagy része felhasználja: az egész évben elmulasztott szeretetet egy-egy ajándékkal, vagy néhány félig őszinte - kedves szóval kiváltani. Azon­ ban mindenről, így a karácsonyról is inkább majd a maga idejében. E két ünnepkör (a húsvéti és a karácsonyi) áll tehát a Katolikus Egyház liturgikus életének középpontjában. A húsvéti időszak azért fon­ tosabb, mivel vallásunk központi gondolata Jé­ zus Krisztus halála és feltámadása. Évről évre reményt és erőt ad, hogy rendületlenül tud­ junk törekedni afelé a transzcendens cél felé, ami minden hívő ember földi életét alapjaiban meg kéne, hogy határozza. Hiszen ki az, aki­ nek a hite még soha nem ingott meg? Látva a világban nap mint nap történő szomorú, vagy csak szégyenletes eseményeket; az eluralkodó új életszemléletet, mentalitást, ki nem gondol­ kodott még el azon, hogy mi van akkor, ha mégis mi, keresztények tévedünk? Korunkat elsődlegesen az egyén mindenek fe­ lettisége, az önös érdekek abszolút sérthetet­ lensége, illetve az élvezetek korlátok nélküli hajhászása jellemzi. Bármennyire is hinni sze­ retnénk, egyáltalán nem könnyű ezeken felül­ emelkedni. Napjainkban mindennél nagyobb szükségünk van a hitre, hogy képesek legyünk kitartani elveink és életünkön is túlmutató cél­ kitűzéseink mellett. Hogy komoly keresztény, de legalábbis keresztény értékeken alapuló éle­ tet élhessünk. Ezt a hitet hivatott az összes többi vallásos ün­ nepnél erősebben táplálni a húsvét. Ha ugyan- । is látjuk és hisszük, hogy valaki képes volt ér­ tünk, emberekért az életét önként feláldozni, csak üdvözülhessünk, amellett nem mehetünk el szó nélkül. Vallásos emberként érdemes lenne nem csak év végén, hanem ilyenkor is számvetést készí­ teni az elmúlt - igaz nem napra pontosan egy év történéseiről. Ha azonban erre vállal­ koznék, olyan dolgokat is meg kéne említe­ nem, amik nem valók egy ilyen rovatba; ha pe­ dig ezt nem tenném, altkor nem tudnék a tel­ jesség igényével írni. így befejezésül inkább egy rövid emlékeztetőt ajánlok a húsvéti ün­ nepkörről a kitartó olvasó figyelmébe. Az ünnepkör Nagyböjt idejével kezdődik. Ez a Húsvétot megelőző negyven napos előkészüle­ ti időszak. Legfontosabb alapgondolata az ön­ megtartóztatás, lemondani tudás. Kezdőnapja Hamvazószerda. Az egész Nagyböjtnek lénye­ ges eleme a szigorú böjt. A húsvéti időszak lelke, vagyis a Nagyhét Vi­ rágvasárnappal veszi kezdetét, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve ün­ nepi szentmisén, a virágvasárnapi körmeneten veszünk részt. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tar­ tunk ünnepélyes szentmisét, amelyen két szín alatt áldozunk. A szertartás közben megszólal­ nak, majd egészen Nagyszombatig elhallgatnak a templomokban a harangok és a csengők. A mi­ se oltárfosztással, vagyis az oltár díszeinek lesze­ désével zárul. Ezt követően a tanítványok vir­ rasztására gondolva csendes elmélkedés követ­ kezik. Ehhez a naphoz tartozik még, hogy a szé­ kesegyházakban a délelőtti szentmisén a püspö­ kök megszentelik az olajokat. Nagypénteken nincsen szentmise, helyette igeliturgia van. Ennek központi része Jézus Krisztus szenve^éstörténetének, a passiónak a meghallgatása. Áldozni viszont ekkor is lehet, ezért nevez­ zük gyakran a nagypénte­ ki szertar­ tást csonka­ misének. A nagyszom­ bat esti vigí­ lia misén már magát a Hús­ vétot ünne­ peljük. A szentmise keretében van tűzszentelés, illetve ilyen­ kor szentelik a keresztvizét Szőnyi István: Feltámadás is. Kiemelt ré­ sze a misének hitvallásunk közösségi megújítá­ sa. Az ünnepi szentmise központi eleme a feltá­ madási körmenet. Sajnálatos módon ez sok esetben inkább már társadalmi eseménnyé ala­ csonyodon; gyakran még magukat vallásosnak mondó emberek is csak arra használják fel, hogy régen látott ismerőseikkel találkozzanak. Érdemes megjegyezni, hogy Húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Ugyancsak a húsvéti ünnepkörhöz tartozik, bár időben kissé elkülönül, Urunk mennybe­ menetelének az ünnepe, valamint Pünkösd napja. Előbbi a húsvét utáni negyvenedik, utóbbi pedig az ötvenedik napon van. Valójá­ ban Pünkösdkor Egyházunk megszületését is ünnepeljük. Pünkösd napjával lezárul a húsvéti időszak. Teleki Levente Kik vagyunk? Programajánló: a Védegylet közpolitikái beszélgetései a Sirályban és a Gödörben (2007. március 9. - június 15.) Politikai árnyékboksz zajlik évek óta. A rendszerkritikus jobboldal kommunistát kiált minden baloldali láttán, az anúglobalista baloldal meg a fasizálódás virtuális veszélyével vívja heroikus küzdelmét. És mindeközben valódi problémáink, „ügyeink” kibeszéletlenek marad­ nak. Az igazi „másik oldal” meg örül, hogy a kommunistázó/fasisztázó értelmiség egymással, s nem vele foglalkozik. Az ellenség pontos meghatározása azonban minden közéleti cselekvés elengedhetetlen előfeltétele - amint a XX. század egyik legeredetibb gondolkodója, Cári Schmitt ezt megállapította. A közös ellenségkép ugyanis identitásteremtő erő. És „ellenséges” jelenségekből van bőven olyan ellenségekből, amelyeket gondolkodó jobboldaliak és baloldaliak egyaránt ekként ismerhetnek fel. Környezetszennyezés, vadkapitalista túlhajtások, elüzletiesedő városi kultúra, fogyatkozó közösségi terek, pusztuló hagyományos létformák. Találjunk rájuk, és magunkra találunk. Ezt a célt szolgálják a Védegylet közpolitikái beszélgetései is. Kik vagyunk? - kérdezik a szervezők. És a kérdés nem költői. A válaszadók sokszínűsége (Tamás Gáspár Miklós­ tól Bozóki Andráson át Illés Zoltánig) megnyugtatóan lezáratlan és to­ vábbgondolható vitákat ígérnek. A kezdeményezés azonban hasznos. Mert már az is előrelépés, ha kérdezni tudunk. Hogy válaszolni is sikerül-e, meglátjuk kéthetente a Sirályban. A beszélgetések 2007. március 9-én kezdődtek, s kéthetente péntekenként folytatódnak, 17 órától, a Király utcai „Sirály" Alternatív Zsidó Kultu­ rális Központban ( VI. kér. Király u. 50.). A legutolsó beszélgetés (június 15.), amelyen többek között Lánczi András konzervatív filozófus is részt vesz, az Erzsébet téri Gödör Klubban lesz megtartva. További informáci­ ók a www.vedegylet.hu honlapon. És kik ők? De kérdezzünk mi is. Kik a szervezők? Mi várható tőlük? A beszélgetéseket a Védegylet találta ki - nem ez az első tavasz, hogy a Védegylet közpolitikái eszmecserére hívja az érdeklődőket és érintetteket. A Védegyletet 2000-ben hozták létre bal- és jobboldali értelmiségiek, hogy olyan témákat dobhassanak a közélet néhol álló, néhol virtuálisan fodrozódó vizébe, amelyek pártpolitikától függetlenül támogatókra ta­ lálhatnak. A környezetvédelem ügye, a múlt tragédiáinak feldolgozatlansága, a kapitalizmus embertelenségei, a multinacionális tőke túlhatalma, a kereskedelmi média tudatmódosítása, a közösségi létformák eltűnése (stb.), olyan témák, amelyekre a konzervatív Sólyom László, a jobboldali Karátson Gábor, a liberális Schiffer András vagy a környe­ zetvédő Jávor Benedek azonos választ tud adni. A szervezet akkor vált ismertebbé, amikor jelöltjét. Sólyom Lászlót, a Fidesz, az MDF (és az SZDSZ hallgatólagos) támogatásával államfővé választotta a T. Ház. A 2005-ös köztársasági elnök-választás sikere idején felmerült a párttá alakulás gondolata is, de a szervezetből csak egy kisebbség (Lányi And­ rás, ifj. Zlinszky János) döntött végül emellett. Az Élőlánc kudarca sejt­ hető volt, de egy ideálisabb világban parlamenti párt lehetne. Igaz, egy ideális világban sem Élőláncra, sem Védegyletre nem lenne szükség... Techet Péter tizenötödik oldal �Hallgatók az urnánál HŐK Választás 2007 A nem kifejezetten fagyos február 20-át Kovács Lóránt HÓK elnök választási kiírá­ sa töltötte meg új hevülettel... A tavaly meg­ választott kari Hallgatói Önkormányzat­ nak ugyanis lejárt a mandátuma, és új tes­ tület választása vált esedékessé. A választás 2007. március 13. keddre lett időzítve, majd utóbb ezt kiegészítendő a levelezős hallga­ tók érdekében március 10. szombati nap is meghirdetésre került. Szemtanúk állítása szerint a kiírást követő időszakban soha nem látott hallgatói megmozdulás vette kezdetét a HŐK irodák környékén. Mindez előrevetítette a meglepően magas számú je­ lölt indulását: 62 darab jelölő formanyom­ tatvány leadása történt meg határidőn be­ lül, s néhány visszalépőt leszámítva min­ denki fel is került a szavazólapra. A választási eljárás lefolytatására idén az új EHÖK alapszabály rendelkezései szerint ke­ rült sor A tavalyi listás rendszert felváltotta az egyéni küldöttekre történő szavazás: a 17 fős küldöttgyűlés tagjaira kellett leadni a voksokat. A kampányidőszakban a legkülönfélébb plakátok jelentek meg a hirdetőtáblákon, megannyi formában és megannyi mesés ígérettel kecsegtetve, a hallgatóság legfél­ tettebb álmait zászlóra tűzve. Ebből sze- mezgettünk, s közülük néhány ragyogó gyöngyszemet ajánlunk figyelembe: „Ebéd a gólyatáborban” „Neptun-rendszer fejlesztése” „Levelezés attitűd érvényesítése” „Hallgatói megmérettetések könnyítése” „Az Egyetem karjaival hatékonyabb együtt működést” rülmények ismeretében ez nem is olyan meglepő: 2919 szavazásra jogosult hallgató közül 895 adta le a voksát; szombaton 264, kedden 631 szavazócédulát találtak az urná­ ban. A számok azt mutatják, hogy tavalyi választásokhoz képest nőtt a választási haj­ landóság, a szombati „levelezős” napon is több mint százzal több szavazat érkezett a tavalyihoz képest. Összességében a 30,66%os részvételi arány országos viszonylatban is igen jónak mondható. Időközben számos panasz és egy óvás is érke­ zett a választási eljárással kapcsolatban. A jogorvoslati határidő lejártával márc. 22-én a Választási Bizottság az írásban előterjesztett panaszokat és az óvást elbírálta, és kivétel nél­ kül mindnek elutasítás lett a sorsa. Ezen ha­ tározatokat az előterjesztő hallgatók a Kari Titkárságon személyesen átvehetik. Mindemellett névjegykártya méretben nyomtatott listák is jelentős mértékben el­ szaporodtak, amelyeken jelölt hallgatók kö­ zül 17 fő szerepelt, egymással összefogás­ ban, bízva a közös sikeres választási ered­ ményben és a további együttműködésben. A hivatalos végeredményt, a küldöttgyűlés Talán kisebb zavart, vagy fejtörést okozha­ megválasztott tagjainak nevét és rájuk le­ tott néhány választónak, hogy egy-egy név adott szavazatok számát itt adjuk közre: esetenként több listán is olvasható volt. Ez Kovács Lóránt 438 szavazat azonban minden bizonynyal nem lehet Weisz Gábor Miklós 376 szavazat más, mint a kiváló együttműködő-képesség Nyéky Boldizsár dr 368 szavazat egyértelmű jele. Kemenes Fhtrik 304 szavazat A két választási nap mindegyikét igazán jó Babicz Dávid 278 szavazat hangulat jellemezte, De Szívós Mária ta­ Balog Zsolt 276 szavazat nárnőt, mint a Választási Bizottság elnökét, Kerek István 264 szavazat és a Választási .Bizottság hallgató tagjait Huss Viktória (Adám Zsófia, Árpási Zsolt, Bottá Ágnes, 254 szavazat Gyökeres Zoltán István 245 szavazat Teleki László) külön köszönet és elismerés Szecsődi Krisztián 232 szavazat illeti, hiszen ádázul őrködtek az eljárás szaBáti Erika Zsuzsa bályossága és a 2 b szavazat voksolóknak osz­ Farkas Balázs István 214 szavazat tott csokoládé fe­ Tóth Melinda 208 szavazat Molnár Zita 205 szavazat „...A budapesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. lett. Precizitásukat Czégény Sándor 204 szavazat A hallgatók ezrei iratkoztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az elő­ és munkabírásukat a maratoni szava­ Telekesi Marianna 202 szavazat adásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítko­ zatszámlálás iga­ Szilágyi Demeter 199 szavazat zott, a növendékek pedig rendetlenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és zolta szignifikán­ A küldöttgyűlés tagjainak megválasztásuk­ tanítvány között óriási szakadék tátongott, a professzor hallgatóit san: szombaton hoz gratulálunk, feladataik ellátásához jó nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál talál­ délután 4 órától es­ munkát kívánunk! kozott, és így maga a vizsga szerencsejá­ te 9-ig, kedden dél­ (A március 30-án tartott alakuló küldöttgyű­ után 4-től hajnali lésről, a megválasztott új elnök személyéről tékká vált. [...] Az egyetem abban az idő­ fél 3-ig tartott a a korai lapzárta miatt - következő szá­ ben diplomagyár benyomását tette, napi szavazatok munkban adunk tájékoztatást.) amelyben vizsgaiparszerű üzem folyt. összesítése. A köSzendrődi Szabolcs [...] A legtöbb ember bizony még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tíz­ 2001. április 26. kora délutántól késó' estig ezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda Immár hagyományosan, negyedik alkalommal kerül eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és megrendezésre a szorgalmi időszakot búcsúztató időpazarlás folyik.’ Pro Facultate-nap. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (1928) Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-főzés, eszem-iszom az egyetem kertjében! EHAVI IDEZET PRO FACULTATE-NAP Ki lesz a bajnok? A tavaszi szezon hajrájába ért a kari focibajnokság. Egy pillantást vetve a tabellára megállapítható, hogy még korántsem lefutott a ve­ télkedés, hiszen jelenleg két csapat áll azonos pontszámmal az élen. A tavalyi címvédő Kutyaütők csapata és a frissen debütált, de máris bajnoki címre törő Go-Ják csapata hétről-hétre magabiztos és látvá­ nyos játékkal szinte lesöprik a pályáról az ellenfeleket. Mivel még mind a két csapat veretlen, így valószínűleg a bajnoki cím sorsa a két csapat egymás elleni meccsén fog eldőlni, amit bátran nevezhetünk, ha nem is az évszázad meccsének, de a tavaszi idény rangadójának. Nem feledkezhetünk meg a többi csapatról sem, akik szintén nagy szívvel játsszák a meccseket, melyeken olykor az indulatok is a tető­ fokra hágnak, ahogy ez a focimeccseken lenni szokott. A pályán azért mindenki sportemberként viselkedik, vagy legalábbis megpróbál an­ nak látszani (bizony egyeseknek azért ez nehezebben megy, de ezért vagyunk emberek, hogy különbözőek legyünk). Megragadva az alkalmat szeretnék egy kis reklámot csinálni a bajnokság­ nak, sok szeretettel várunk mindenkit a lelátóra is, akik szívesen szurkol­ nának a helyszínen (26-os épület, 3. emelet, tornaterem). A Tabella állása: Kutyaütők 12; Go-Ják 12; Csolnak 9; Tech. KO 6; P51 4; AS lustum 4; Hó Se 0; Teamy 0 Majoros Gábor PRO FACULTATE-DÍJ 2007 Közeleg az újabb Pro Facultate díj kiosztása. A 2003-ban ala­ pított, idén ötödik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar vala­ mennyi hallgatója,-oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Ta­ nács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazólapon) április 11-17. között kerül majd megrendezésre, a díjátadás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben. Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazza­ tok): Dr Zlinszky János (2003), Dr Bánrévy Gábor (2004), Dr Kilényi Géza (2004), Dr Pálinkás György (2004), Dr Péteri Zoltán (2004), Dr Horváth Attila (2005), Dr Békés Imre (2005), Dr Gáspárdy László (2005), Dr Tóth Mihály (2006), Dr Lábady Tamás (2006), Dr Szűrőim Szabolcs Anzelm (2006). Az én szavazatom: .................................................................. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 2. szám 2007. április 3. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok Subject The topic of the resource Tartalom Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. április 3. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (764kb+4044kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_2_20070403 Relation A related resource T00079 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_2_20070403 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4c231e2ebffc454f25c4309a12b04c6b.jpg ae3ddf52666af5bd23ca3bc581dfd743 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/328c0e7f378a24a286caad47350f40bc.pdf d038fe33496d523905a52b6e058df7a3 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPICE ötelet X.5 20070502 A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA ELJÖTT AMI IDŐNK ? CARL SCHMITT CSEHI ZOLTÁN OTDK 2007 SPORT JOG PRO FACULTATE 2007 WERBŐCZY ISTVÁN DIÁKEXPO X. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke. h u/itelet 2007. május 8. �Eljött a mi időnk? „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Elet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnökza Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!’ Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? 3 4 5 5 6 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 12 13 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal Nem tudom, kinek volt korábban hasonló élménye, de elég so­ kunknak rémlik fel vissza- visszatérő jelenetként gyerekkorunk­ ból, hogy amikor egy baráti összejövetelen a férfiak egy-két po­ hár bor után a haza sorsa felett kezdtek el keseregni (még a Kádár-kor éveiben, amikor nem látszott közelinek a változás), apáink egyszer csak felénk fordultak, megveregették a hátunkat, és azt mondták: „nekünk már végünk, nem jutunk semmire de majd ti, a ti időtökben megváltoztatjátok a világot”. Később az ember azt is megértette, hogy miért volt indokolt a sóhaj, és ma sem hízeleghetünk magunknak azzal, hogy a változásra irányu­ ló vágy - immáron beteljesülvén - aktualitását vesztette volna. Emberi természetünkből adódóan eleve furcsa, torz képünk van a világról. Mindig csak a jelent látjuk, és csak a belátható időbéli tá­ volságban ránk váró jövőben vagyunk képesek gondolkodni. Eb­ ből fakad, hogy oly csábítónak tűnhet az akár szélsőségekig foko­ zott individualizmus - hiszen oly nehéz egy folyamat részeként érzékelnünk saját magunkat. Azt is szívesen veszszük, ha elvég­ zendő feladatainkat megfelelően nagynak látva elringathatjuk magunkat a fontosság hitében, hiszen egészséges emberi igény, hogy valahol szükség legyen ránk. Mindezek miatt talán minden kor embere úgy véli, sorsfordító időkben él. Olyan időkben, amely hosszú-hosszú távra, előre meghatározza, jelentősen befo­ lyásolja népe, nemzete, kultúrája, vagy akár az egész emberiség jövőjét. Ezért érezzük - legtöbbször oktalanul - nagyon-nagyon fontosnak magunkat, és ezért írhat az amerikai történész könyvet a történelem végéről. Persze a magyar emberben természetes módon motoszkált foly­ tonosan a változtatás vágya - hiszen legalábbis az elmúlt ötszáz évben állandóan bajban voltunk. Rémlik, hogy mintha az Egri csillagokban az öreg Bornemissza és Cecey is apáinkhoz hason­ lóan vigasztalta volna Gergőt és Vicát - röviddel Jumurdszák gyermekrabló akciója előtt. Aztán felcseperedvén az ember körbenézett a világban, és a kel­ lő felkészültség, valamint elszánás hiányát észlelve nagyon ha­ mar megkérdőjelezte magában azt az atyai vélelmet, hogy a sa­ ját generációja lesz majd a kiválasztott, amely végre helyükre te­ szi majd a dolgokat. A dolgokat feltehetően nem is lehet csak úgy „a helyükre tenni”. Azt hiszem, apáink (és persze az öreg Bornemissza és Cecey) tévedtek. Legfeljebb annyi adathat meg egy embernek, egy generáció javának, hogy bizonyos, ígéretes jelenségeket észlelvén búcsúzzon el a földi világtól, megőrizve szívében a szebb jövő reményét. Szebb jövő? Miért, a jelen nem elég szép? No persze, egy jó kor­ só sör mellett, baráti csevely közben, a tavaszi napsütésben ej­ tőzve egyszerűen tényleg minden tökéletes. A rendelkezésre ál­ ló időben azonban óhatatlanul mást is tenni kell - ha másért nem, hát legalább azért, hogy újra ott ülhessünk a napsütésben, barátokkal körülölelve, hideg sert kortyolgatva. Hogy ki miként tölti el a maga idejét - hiszen az eljött, itt van, de sajnos véges és ráadásul meglehetősen hamar elfogy az többé-kevésbé az egyéni, autonóm döntésen múlik (abban az esetben persze, ha a közösség biztosít megfelelő alternatívákat a választásra, melyek hiányában nem is beszélhetnénk döntési lehetőségről). A választás során szó sem lehet semmiféle kényszerről, jövendő élete felől mindenki maga dönthet, és akár szabadon figyelmen kí­ vül hagyhatja az itt-ott, bizonyos döntéseknél felbukkanó morális kényszert. De ha valaki olyan elitegyetemen tanulhat/dolgozhat mint a Pázmány, és akinek leszármazol ezáltal hetedíziglen men­ tesek lesznek mindenfele anyagi jellegű problémától, annak talán megadatik, hogy távolabbra is tekinthessen. Külön-külön minden­ kinek eljött az ideje, de lehet, hogy eljött a mi időnk is. Van-e egy­ általán értelme a megkülönböztetésnek? Ki az a több-e itt, mint az „én , ki tudja? Talán igazságot is órai”? Vajon hordozott az egykori atyai sóhaj, és valóban eljött végre a mi időn k is - még ha nem is úgy, ahogy egykoron apáink gondolták. Koltay András �Pro Facultate 2007 Napi jelentés Időjá rásjelen tés: Reggel kissé hűvös, ám derült idő, 10-12 fok körüli hőmérséklettel. Délutánra 26 fokig emelkedett hőmérséklet, a késő délutáni órákra helyenként megnövekedett gomolyfelhőzet. Ideális nap a rendezvényre. Esenténynapló: 12:00-13:30: „próbatárgyalás” a Díszte­ remben. Teltház. Minden szereplő felké­ szültségről tesz tanúbizonyságot. Bíró, ügyész, ügyvéd, tanúk, és még bírság is. Mint egy igazi tárgyaláson. 13:30-14:00: Szűcs Balázs atya celebrálta mise a Mária utcai jezsuita templomban. Nagy részvételi arány. 14:15-15:00: Pro Facultate-díj átadása. (Lábjegyzet: ez a díj képezi a nap központi magját és alapját. Az első díjátadóra Geren­ csér Balázs és Koltay András tanár úr ve­ zette Lippay György Kör kezdeményezésé­ re került sor 2003-ban. Az első díjazott Zlinszky János alapító dékán volt. A díját­ adást azóta is minden évben megszervezik. 2004-ben azután tudományos rendezvé­ nyekkel, előadásokkal, néptánccal, borkós­ tolóval, Leann Dubh és Legis Actio kon­ certtel elkezdődött a Pro Facultate Kari Nap megrendezése, mely azóta a Kar tradi­ cionális rendezvényévé vált.) Idei díjazott: Dr. Schanda Balázs egyetemi docens. Köszönőbeszéd: szerény tőle meg­ szokott stílusban. Tavalyi adósság teljesíté­ se: Szuromi Szabolcs Anzelm tanár úr díjá­ nak átadására is sor kerül 15:00-16:00: Botos Katalin tanárnő és Bo­ tos József tanár úr előadása. Közben fakul­ tatív borkóstolás. Történik mindkettő ugyanott, a Gesztenyés udvarban. 16:00-17:00: Hét Csapás néptánc együttes műsora, ránctanítás. Zajos siker. Közben és utána bográcsozás, főzőverseny, ételkósto­ lás. Nagy siker, elégedett arcok. 19:00-21:30: Mándruc és Légis Actio kon­ certek. Fergeteges hangulat. 22:00-..Záró buli: ELTE - BTK Könyv­ tár Klub. Levezetésképpen. Ha még ma­ radt energia. Megjegyzés: Tökéletes hőmérséklet, amolyan profacnapos. Valahogy az időjárás is hagyományos­ sá kezd válni. Mintha tudná, hogy nem sza­ bad értelmetlenné tennie azt a sok készülő­ dést, ami mindezen eseményeket megelőzi. Jól sikerült. Le a kalappal. Hagyományos rendezvényünk újabb évet tudhat maga mögött. Sok energiája azért senkinek nem maradt a végére. Es a kérdés, amivel ahhoz a számos emberhez fordulok, akinek a munkája ben­ ne van ebben a napban: Megérte? Csak né­ zem azt a rengeteg felhőtlenül együtt szó­ rakozó diákot és tanárt. Mindenki örül, ki- Dr. Schanda Balázs és Szuromi Szabolcs Anzelm díjazottak élvezi az utolsó nagy lehetőséget a gondta­ lanságra, így vizsgaidőszak előtt. A válasz magától értetődő. Ablonczy Zsuzsanna A jogi karok legjobbjai a XXVIII. OTDK-n Balatonfüreden, festői környezetben, igen színvonalas szervezés mellett került sor a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekció­ jának tanácskozásaira 2007. április 24-26. kö­ zött. Az egyes tagozatok zsűrijét az ország leg­ nevesebb és méltán elismert jogtudósai alkot­ ták, a versenyzők pedig a jogi karok legtehet­ ségesebb, legjobb szakmai felkészültséggel és kiváló előadói képességgel rendelkező hallgatói közül kerültek ki (leg-leg-leg!!!). Egyetemünk közössége joggal lehet büszke az általunk neve­ zett résztvevőkre, ugyanis bár igen kevés dol­ gozattal indultunk (a lehetséges 40 helyett csu­ pán 28 pályaművel), ezek a munkák egytől egyig megáÜták a helyüket az ország joghallga­ tóinak legrangosabb megmérettetésén. A há­ rom nap eseményei kellemes emlékeket hagy­ tak mindannyiunkban: mind a kötetlen progra­ mokra és a felhőtlenül (de nem felelőtlenül) együtt töltött balatonparti estékre (délelőttökre, délutánokra), mind az egyes tagozatokban zajló komoly munkára szívesen gondolunk vis­ sza. Az ünnepélyes eredményhirdetés pillana­ tai pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyete­ met képviselő következő hallgatóknak okoztak az említetteken felüli, még nagyobb örömöt: 1. helyezést ért el: Nagy Gusztáv az Alkotmányjog I. tagozat­ ban, és emellett az Alkotmányjogi II. tagozat legjobb opponensi díját is magáénak tudhatja, valamint a Pro Scientia Aranyéremre is őt ta­ lálta a legérdemesebbnek a zsűri (konzulense Kilényj Géza); Tóth Áron László a Büntető anyagi jog II. ta­ gozatban, emellett a Büntető anyagi jog I. ta­ gozatban egy másik dolgozatával 3. helyezést ért el, valamint a Jog- és Állambölcseleti tago­ zat legjobb opponensének is őt találta a zsűri (konzulense Újvári Ákos). 2. helyezést ért el: Boronkay Miklós a Polgári anyagi jogi I. tago­ zatban, emellé a Polgári anyagi jogi II. tago­ zat legjobb opponensének járó díjat is kiérde­ melte (konzulense Lábady Tamás); Navratyil Zoltán a Polgári anyagi jogi I. tago­ zatban, megosztva Boronkay Miklóssal (kon­ zulense Jobbágyi Gábor). 3. helyezést ért el: Berkes Lilla a Közigazgatási jogi tagozatban (konzulense Wetzel Tamás); Lukonics Eszter a Polgári anyagi jogi II. tago­ zatban (konzulense Koltay András); Sabjanics István az Alkotmányjog II. tagozat­ ban, amely mellé még egy Különdíjat is haza­ hozhatott (konzulense Hajas Barnabás); Serák István a Polgári anyagi jogi I. tagozat­ ban (konzulense Landi Balázs). Különdíjat kapott: Fülöp Natasa Katalin a Büntető anyagi jog II. tagozatban, akit ezen felül két legjobb oppo­ nensnek járó díjjal is jutalmaztak, egyrészt az Agrárjogi és Környezetvédelmi jogi tagozat­ ban, másrészt a Kriminalisztikai és Jogi infor­ matikai tagozatban nyújtott teljesítményéért (konzulense Molnár Gábor); Leposa Martina Réka a Polgári anyagi jogi II. tagozatban (konzulense Koltay András); Pünkösty András az Európai jogi tagozatban (konzulense Szabó Marcel). A szép eredményekért köszönet illeti az Egye­ temünket képviselő hallgatókat, valamint a zsűri munkájában is részt vevő, illetve a hely­ színen versenyzőinket bátorító, megfeszített munkával a lelket bennük tartó oktatókat is! A soron következő, 2009-es OTDK rendezési jogát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara kapta meg. Ér­ demes megfontolni a nevezést: az igen rangos elismerés, a pénzjutalmak, valamint a jó han­ gulat mellett a díjnyertes dolgozatok jeles szakdolgozatként is beszámításra kerülnek. Aki még hallgatóként a következő Kari TDKk valamelyikén bemutatja dolgozatát (a soron következő Kari TDK várható időpontja 2008. december), jogot szerezhet a résztvételre, még akkor is, ha az OTDK időpontjában már nem hallgatója Egyetemünknek. (Kérek minden érdeklődőt, hogy részletes információért vegye fel velem a kapcsolatot: pogacsas@jak.ppke.hu) Pogácsás Anett Kari TDT titkár harmadik oldal �Diké kísértése Beszélgetés Dr. Csehi Zoltán tanszékvezető egyetemi docenssel Csehi Zoltán tanár úr 2006-tól lett egyetemünk Kereskedelmi Jogi Tanszékének vezetője, amellett 1991-től az ELTE jogi karának oktatója, jelenleg docens. 1989-ben jogi, majd ’90-ben művészettörténeti diplomát szerzett. Többször kutatott Franciaországban, de tanult Német­ országban és az Egyesült Államokban is. Számos könyv és tanulmány szerzője, valamint a Jogállam című folyóirat szerkesztője. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett az ország egyik legnagyobb ügyvédi irodájának partnere, emellett választottbíróként is működik. - Tanár Úr, a jog mellett miért épp művé­ szettörténetet tanult? Mi a kapcsolat a két, látszólag távol eső diszciplína között? - Valójában pont fordítva történt. Eredetileg magyar-művészettörténet szakra vettek fel, de a magyar szakot, noha egyébként nagyon sze­ rettem, a nyelvészet miatt leadtam, majd egy gyermekkori jó barátom javaslatára beiratkoz­ tam a jogra. Ez elvileg azért ütközött nehézség­ be, mert abban az időben jogszabály nem tette lehetővé, hogy valaki két karra párhuzamosan járjon nappali tagozaton, azonban az akkori Dékán Úr, tekintettel a szép felvételi eredmé­ nyeimre, ehhez kivételesen hozzájárult. Nem volt könnyű két egyetemet egyszerre végezni, mert egy vizsgaidőszakban általában 14-16 vizs­ gám volt. Előadásra is csak hellyel-közzel tud­ tam eljárni, de Sólyom László tanár úr óráin mindig bent voltam. Nagyon zavart a jogi ok­ tatás tömegképzés-jellege. A művészettörténet szak viszont igazi elitképző volt. Mindössze 2530-an voltunk az egész évfolyamon. A mai na­ pig szerintem Európa egyik legjobb szellemi műhelye, a világon bárhol megállná a helyét. Ami pedig a második kérdését illeti, engem mindig érdekelt a jog kultúrtörténeti meghatá­ rozottsága. Erről írtam egyébként a Diké kí­ sértése - magánjogi és kultúrtörténeti tanulmá­ nyok című könyvemben. A jog mindig a kor­ szellem egyfajta lenyomata és kifejezője, alakí­ tója. A korszellem függvénye, hogy a jogászok hogyan gondolkodnak, milyen struktúrákban érvelnek, mit, hogyan neveznek, valamint hogy hol van a határ a jog és más magatartási szabályrendszerek, mint az erkölcs, vagy a val­ lás között. Mi a jog, tulajdonképpen hol kezdő­ dik a jog szerepe manapság, szekularizált vilá­ gunkban - ezekre a kérdésekre sokkal nehe­ zebb válaszolni, mint korábban bármikor. A korszellemmel foglalkozik a kultúrtörténet és ezen belül a művészettörténet is, csak nyilván­ valóan egy kicsit más megközelítésből, mint a jog, valójában azonban nincs is akkora különb­ ség az egyes kulturális szférák között. - Bemutatná néhány szóban olvasóinknak a másik könyvét is? Miről írt „A magánjo­ gi alapítvány” című munkájában? - Ez gyakorlatilag egy összefoglaló tanulmány Feldolgoztam az alapítvány történetét, a mi­ benlétére vonatkozó elméleteket, de kiváltkép­ pen azt vizsgáltam, arra kerestem a választ, hogy hogyan lett a jog világában egy tárgyból személy Hiszen a polgári jog tárgya a vagyon, az alapítvány pedig egy olyan vagyon, va­ gyontömeg, mely jogi személyiséggel bír. - Milyen tapasztalatokkal tért haza a kül­ földi ösztöndíjakról? - Elsősorban azzal, hogy Nyugat-Európában a szakemberek nem tehetségesebbek és nem okosabbak, mint mi, magyarok. Talán valami­ vel jobban van szervezve náluk az élet és eset­ leg még egy dolog méltó említésre: jobban megbecsülik a tanárokat, anyagilag is. Itthon szerintem mindenképpen át kell gondolni az egyetemek struktúráját. Véleményem szerint nem szükséges ennyi kötelező tárgy, ezek köré­ nek szűkítését javaslom már régóta. Egy húsz­ éves ember tud már választani, politizálhat, há­ zasodhat, gyereket vállalhat, tőzsdézhet, kft-t alapíthat, azt is el tudja dönteni, hogy a jog széles palettájáról mely részek érdeklik, a töb­ bit pedig nem kellene ráerőltetni Épp a válasz­ tás felelőssége az, ami autonóm ember­ ré tesz bennünket. A törzsanyagot jelentő­ sen csökkenteni kel­ lene valamennyi jogi karon. - Hogy került kap­ csolatba a Tanár Úr egyetemünk Keres­ kedelmi jogi Tan­ székével? - Sólyom László tanár úr hívott meg évek­ kel korábban a Doktori Iskolába oktatónak, majd még köztársasági elnöki szolgálata előtt kezdeményezte, hogy vállaljak na­ gyobb szerepet a Kar életében, végül Bándi Gyula dékán úr kért fel a Kereskedelmi Jo­ gi Tanszék vezetésére. - Milyen konkrét tervei vannak a tanszék­ kel kapcsolatban? - Elsősorban a választható tantárgyak körét szeretném bővíteni, és azt szeretném, hogy a hallgatók korszerű és európai színvonalú tu­ dásanyagot sajátíthassanak el, mert a Páz­ mánynak nem az ELTE-vel vagy a Károlival kell versenyeznie, hanem olyan nagy európai egyetemek jogi karaival, mint a bécsi, a heidelbergi vagy a padovai. Érmek érdekében azt ígérhetem, hogy én mindig olyan előadásokat igyekszem majd tartani, amelyek Európa bár­ mely más egyetemének katedráján is elhan­ gozhatnának, és ahol a hallgatók a legújabb tu­ dományos eredményekkel és aktuális problé­ mákkal ismerkedhetnek meg. - Milyen potenciált lát manapság egy olyan katolikus egyetemben, mint amilyen a Pázmány is? - Óriási erőt látok benne, mert egy olyan több évezredes egységes szellemiséget képvi­ sel, amely mindig képes volt megújulni, és amely vezérfonal ebben a kulturális káosz­ ban. Ez hatalmas előnyt jelent, és bizonyos strukturális változtatásokkal a mostani Kar még erősebb szellemi húzóerővé válhatna. Azt gondolom, hogy rövid idő alatt Európa egyik vezető jogi karává lehetne tenni. Ziegler László Jézus pere Alapító Dékán Úr hallgatói felkérésre 2007. március 28-án megtartotta hagyományos Húsvét előtti előadását Jézus pere címmel. (A délután 4-re tervezett előadás alkalmas terem híján fél 7-kor kezdődött.) negyedik oldal A Ferences Gimnáziumban megismerhet­ tem a középkorban kiátkozott - és a XX. században rehabilitált - ferences gondolko­ dók Jézus szenvedéséről és haláláról alko­ tott elképzeléseit. A szabadság új színben tűnt fel. Prof. Dr. Zlinszky János Jézus pe­ re c. előadásában több ponton mutatott rá a történelem szükségszerűségeit tagadó for­ dulópontokra. Jézus nem meghalni jött el. Nem volt szükségszerű a szenvedés és a ha­ lál. A megtestesült Ige az Örömhírt hirdet­ ni és átadni jött el. A küldetését teljesítette. A rövid- és középtávú közvetlen hatalmi ér­ dekekkel Jézus tanítása nem alkotott össz­ hangot. A zsidóság korabeli politikai elitjé­ nek többsége Jézust vetélytársként értékel­ te. És Jézusnak emiatt kellett meghalnia. A történelem legnagyobb drámája zajlott akkor Jeruzsálemben. A zsidó és római el­ járásjog szerint lezajlott két büntetőeljá­ rásban végül nem született elmarasztaló büntető ítélet. A helytartó átadta Őt a templomi elitnek; Jézust keresztre feszí­ tették. Prof. Dr. Zlinszky János a szenve­ déstörténetet új színben mutatta be; igazi drámaként. A Kar oktatói és hallgatói szép számmal voltak jelen; és nem csupán a Kar polgárai érdeklődtek az előadás iránt! A Jézus pere c. előadás valódi hallgatói összefogással jött és jöhetett létre. Köszönöm a Hallgatói Önkormányzat segítségét! És természete­ sen János bácsinak is nagyon köszönöm! Teleki László �Ballag a katona, szájában tutora... Mint minden évben 2004 óta, most is meg­ hirdettük a tutorfelvételit, ahova a lelkes elsősöket vártuk. Felmerülhet a kérdés, miért kell ez a csúnya felvételi, miért nem segíthet mindenki a gólyatáborban, aki szeretne. Szerencsére mindig jópáran van­ nak, akik egy csoport irányításával ven­ nék ki részüket Egyetemünk hírnevének öregbítéséből, s törekednünk kell arra, hogy a legjobbak tehessék ezt tizenkét gó­ lya szellemi és tanulmányi nevelésével. So­ kat agyaltunk, hogy is történjen a lelkes felvételizők minél alaposabb megismerése - ha már ennyire fontos szerepet szánunk nekik, tekintve, hogy erre nagyjából tizen­ három és fél percünk van, és gondolatolva­ sás nélkül ez nehéz feladat. Mindezért idén újítottunk, és a felvételi előtt szerveztünk egy ismerkedős hétvégét a potenciális jelent­ kezőknek, egy „Potenciál-hétvégét”. A jelent­ kezők fele - a szoros határidő ellenére - jelent­ kezett is, és Gárdonyt megszállva hozzálát­ tunk a helyenként ködös, és menet közben ala­ kuló koncepció alapján kiderítem, hogy az el­ sőévesek mit gondolnak a tutorságról, és vilá­ gossá tenni, mi miért vállaltuk ezt egy-két-három éve, és miért élvezzük annyira. Erről most nem ejtenék szót, az Egyetem közel 3/5e (az első három évfolyam) valószínűleg isme­ ri azt a tutorságot, ami négy éve működik ilyen formában, s reméljük, látjátok, mennyire szeretjük ezt csinálni. A hétvége mindenféleképpen sikeres volt. Mi - ahogy hirdettük is, ha más nem, megismer­ tünk pár elsőst, és piperkőc dámaként figyel­ hettük, hogy viselkednek egyéniben és csapat­ ban. Közvetlenül a hétvége után következett a felvételi, ami a már említett tizenhárom és fél percben történt, de az ismerkedős táborban szerzett tapasztalatok segítettek a döntésben, ha bizonytalanok voltunk a jelentkezőt illető­ en, s habár elmondható, hogy a táborban résztvevők jóval nagyobb arányban kerültek I Csapatépítő tréningen... be, felvettünk több olyan gólyát is, akit előtte - nemzetbiztonsági analógiával élve - nem fi­ gyeltünk meg. A felvételi több kisebb részből állt, ahogy im­ már három éve: első körben néminemű ismer­ kedés, beszélgetés, jelentkező-nyugtatás, vala­ mint olyan klasszikus kérdések, mint „miért akarsz jogász lenni”, „miért akarsz tutor len­ ni”, „mennyi egy korsó sör a Spariban”, és „hol van a 24-es gyakorló”. Ezután következett egy szituáció, ami kön­ nyen felmerülhet a gólyatáborban, mint „mit csinálsz, ha a gólyád unokanővérének szom­ szédjának a postásától hallja, hogy a fodrásza X. Y. vizsgáztatóhoz került, aki több mint szi­ gorú, és hogy tényleg lehetetlen átmenni nála Rómából”, vagy a három felvételiztető teljes hangerővel és odaadással illusztrálja a „mit csinálsz, ha a gólyatábori megérkezés után két perccel a focicsapatnyi elsős őrjöngve elindul a szomszédban található kocsma felé” kérdést, amire szerencsétlen jelentkező ijedten - és jog­ gal - hátrébb húzódik székével. A szituáció után már felüdülést jelentettek a tanulmányi kérdések. Itt olyan információkra voltunk A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán működő Deák Ferenc Továbbképző Intézet SZAKMAI NAPOKAT hirdet az alábbi területeken: 2007. május 18. (péntek) A polgári törvénykönyv kodifikációjának előkészítése Előadók: Dr. Wéiss Emília, Dr. Kecskés László, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Lenkovics Barnabás, Dr. Vékás Lajos, Dr. Lábady Tamás, Dr. Lévayné Dr. Fazekas Judit, Dr. Bókái Judit, Dr. Zlinszky János 2007. május 22. (kedd) Alapítványok és közalapítványok működése Előadók: Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelső Bíróság elnöke, Dr. Csehi Zoltán, tanszékvezető egyetemi tanár Dr. Boytha György egye­ temi tanár, Dr. Pröhle Gergely, Dr. Becker Pál egyetemi docens 2007. június 1. (péntek) Ombudsman és jogvédelem Előadók: Dr. Lenkovics Barnabás egyetemi tanár, állampolgári jogok or­ szággyűlési biztosa, Dr. Péterfalvi Attila, adatvédelmi országgyűlési biz­ tos, Dr. Wirga Zs. András ügyész kíváncsiak, mint „ki a rektor”, „mik a záróvizsga-tárgyak”, „milyen lehetősé­ gek vannak az egyetemen a hallgatói aktivitásra”. Itt sajnos voltak elszomo­ rító válaszok; mi nem a zöldkönyv ol­ dalszámot, betűtípust és szerkezeti fel­ építést is felölelő ismeretét várjuk el, hanem azt, hogy a gólyatáborban csil­ logó szemmel kérdező gólyák által fel­ tett releváns kérdéseket a leendő tutor meg tudja válaszolni utánjárás nélkül, helyben. Ez a tényleges tájékoztatás és a csoportvezetővel szembeni bizalom miatt is fontos, de persze nem csak az ilyen ismereteket vizsgáljuk a felvéte­ lin, mert az ilyen irányú tudás hiánya könnyen pótolható. Mindenesetre érde­ kes látvány és felemelő érzés, amikor a gólyák - a Róma-vizsga előtti csillapíthatat­ lan feszültséghez hasonló extázisbán - még a beszélgetés előtti utolsó perceket is a tájé­ koztató magolásával töltik... Idén huszonkilencen jelentkeztek hozzánk, s ebből tizenegy elsőst vettünk fel, szinte kivé­ tel nélkül mindenkit teljes egyetértéssel, ebben mellesleg a három kompetens Scharle Zsuzsi negyedéves főtutor, Lévai Zsuzsi másodéves tutor, valamint jómagam, akiknek két elő­ dünk, Scharle Zsuzsi és Radich Orsi társelnö­ kök adják át júliustól a vezetést. Miután felvette a három mindenre elszánt fel­ vételiztető az újakat, szinte rögtön el is vittük őket még egy hétvégére, hogy a régi tutorok is megismerjék a Frisseket, a Frissek a régieket, és azért, hogy egy szentendrei tábort és annak egy kerékpárról sztoikus nyugalommal csen­ det és megértést kérő gondnokát leépítsük. A terv sikerült, így már szervezzük az augusztus előtti nagy összejövetelt, ahol már konkrét öt­ letekkel szolgálunk az első év tanulmányilag és közösségileg legfontosabb négy napjának, a gólyatábornak a lebonyolítására. Bartolák Csaba 2007. június 2. (szombat) A társasági és a cégtörvény módosításának első jogalkalmazási tapasz­ talatai és jogértelmezési kérdései. A cégtörvény várható módosítása Előadók: Dr. Vezekényi Ursula, legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró 2007.június 8. (péntek) Versenyjogi ítélkezés Előadók: Dr. Tóth Tihamér, a GVH elnöke, Dr. Vörös Lmre (MTA), Dr. Boytha Györgyné (PPKE), Dr. Bienerth Gusztáv (AmCham), Dr. Parragh. László (MKLK), Dr. Nagy Zoltán (GVH), Dr. Csépai Balázs (GVH), Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd, Dr. Bodócsi András (GVH), Dr. Fejes Gábor ügyvéd, Dr. Bara Zoltán (GVH), Dr. Pataki Dá­ niel (HLF), Dr. Tóth András (GVH), Dr. Hermány Csaba (TCom) Az előadások 10-17 óráig tartanak. Helyszín: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-28. Jelentkezés és információ: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézetében Tel: 429-7224; Fax: 266-5286; zatonyi@jak.ppke.hu; www.jak.ppke.hu/deak ötödik oldal �Sportjogi oktatás A 2006/2007. évi tanév első szemeszterében indult el a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán a sportjogi oktatás. A tárgy a második félévben szünetel ugyan, azonban szep­ tembertől ismét lehet szabadon választható tárgyként tanulni. A sportjog egyre inkább kezd önállóvá válni, és ennek eredményeként egyetemünk több külföldi egyetem mellett szerződést kötött 2007 tavaszán a Testnevelési Egyetemmel a közös együttműködés érde­ kében. Az egyetemi oktatás kapcsán kérdeztük Bérces Lászlót, egyetemünk Polgári Eljá­ rásjogi Tanszékének mestertanárát, majd az egyetemek közti szerződésről és annak hát­ teréről Nemes András, a Testnevelési Egyetem docense nyilatkozott. - Tanár Úr, mién van napjainkban egyre in­ kább szükség a sportjogra és az ehhez kap­ csolódó sportjogi oktatásra? - kérdeztük Bér­ ces Lászlót. - A sportjog hatalmas joganyagot jelent és egyre inkább önálló jogággá kezd válni, ezért egyre több felsőoktatási intézmény ismeri fel ennek jelentőségét és kezdi meg oktatását. A sportjogi ismeretek nagyfokú jogi alapisme­ retet igényelnek, hiszen azzal, hogy ez a jog­ ág egy vegyes szakjogi területhez tartozik, köz- és magánjogi elemek is kapcsolódnak ide, tehát a sportjogi ismeretek elsajátításán hoz tudni kell a jog alapjait. A jogág közjogi területéhez tartoznak az alkotmányos alapjai, a pénzügyi szabályozása és a közigazgatási jo­ ga. A magánjogi részhez tartoznak a sporto­ lók személyi és vagyoni jogai, a sportvállalko­ zást, mint kereskedelmi társaságot szabályo­ zó joganyag és az immateriális javak, mint a reklámbevételek, közvetítési jogok és egy-egy játékos piaci értéke. - Az állam mennyire szól bele a sport jo­ gi szabályozásába? - Az államnak nagyon fontos szerepe van a sport terén. Gondoljunk bele abba, hogy egy nemzetközi összetételű döntéshozó bi­ zottság hogyan adhatná oda egy országnak egy világverseny megrendezésének jogát ál­ lami garanciavállalás nélkül. Ez ugye aktuá­ lis kérdés volt mostanában, a 2012-es labda­ rúgó Európa-bajnokság kapcsán. De az álla­ mi feladatvállalás nem csak ebben merül ki. Az állam feladata különböző dopping-meg­ előzési törvények és jogszabályok meghozá­ sa, együttműködve a nemzetközi szövetsé­ gekkel. Az állam kötelessége az állami kéz­ ben lévő sportlétesítmények fenntartása is. A szakszövetségek nem szeretik, ha a klu­ bok nem sport-, hanem állami bírósághoz fordulnak, mert kizárólagosságra töreked­ nek. Ennek ékes példája volt a tavalyi Ferencváros-ügy, ahol a csapat 25 millió fo­ rintja bánta, hogy a Fővárosi Bírósághoz fordult a másodosztályba sorolása miatt. - A politika mennyire van jelen egy-egy profi klub életében? - A politika mindig is meghatározó szerepet töltött be a sportban. Addig nincs baj ezzel, amíg sportszakmai kérdésekbe nem folyik bele. A probléma akkor kezdődik, amikor egyes politikai pártok az ebbe való beleszó­ lással kívánják ismertségüket növelni. 1990 előtt is meghatározó szerepe volt a sportban az államnak, hiszen a sportegyesületeket nagy állami vállalatok támogatták, mint a Csepel SC-t a Csepel Autógyár vagy a Győrt a Rába; vagy minisztériumok csapatainak tartották, például a Kispest mindig is a Hon­ védelmi Minisztérium csapata volt. Azonban az effajta állami finanszírozási rendszer a rendszerváltást követően összedőlt. 1998-ig a sportegyesületek 14 milliárd forint köztarto­ zást halmoztak fel, hiszen reklámérték és né­ zőszám nélkül nehéz volt nyereséget felmu­ tatni. Az 1996-ban létrehozott első sporttör­ vény kimondja, hogy a profi bajnokságra ne­ vezett egyesületeknek gazdasági formában kell megjelenniük. Felmerül a probléma, hogy a kft. jogutódja-e a sportegyesületnek. Végül az a döntés született, hogy az adóság a sportegyesületnél marad, de a vagyoni érték ellenérték nélkül átment a kft. tulajdonába. Ez így, ebben a formában senkinek sem volt jó. így az egyesületek működtetését vállalko­ zók és önkormányzatok vállalták magukra. Itt jelenik meg a politika. Azt szokták mon­ dani, hogy egy csapat akkor jó, ha a jobb­ szélső és a balszélső is jó. - Aki felveszi a tárgyat, hol tudja kama­ toztatni a későbbiekben az itt szerzett is­ mereteit? - Egy sportjogász bármely sport területén el tud helyezkedni, akár egy-egy szakszö­ vetség munkáját segítve, akár sportigazga­ tási feladatot ellátva. - Szerencsére nagyon nagy és ezalatt százas nagyságrendet értek. Ebben a szemeszter; ben nincs sportjogi oktatás, de szeptem­ bertől ismét lesz. A cél az, hogy egy-két éven belül a Testneve­ lési Egyetemmel együtt kiépítsük a mesterképzest, mely­ nek az alapjai már Bérces László megvannak. A dekán úrral együtt felvettük a kapcsolatot a Magyar Olimpiai Bizottsággal, és folyamatos tárgya­ lásokon veszünk reszt. A MOB átvállalná az olimpiai kerettagok egyetemi képzéssel kap­ csolatos költségeit és támogatná az itteni kép­ zést is. Kapcsolatban állunk továbbá egy-két sportági szakszövetséggel is, akik örömmel fogadták a sportjogi oktatásunk kezdeménye­ zését. Hosszabb távon az egyetem részére anyagi lehetőségek is rejlenek, hiszen a szö­ vetségek felkérhetik a Pázmányt akár szakta­ nácsadásra, akár szabályzatok előkészítésére is, és ezekből csak profitálhat az iskola. - Tanár Úr, Ön az elsők között jelentette ki, hogy a sportjog önálló jogág. Ez hogy történt? - kérdeztük Nemes Andrást. - 1993-ban egy nemzetközi konferencián tartott előadásomban mondtam ki, hogy a sportjog önálló, ugyanis addig csak sport­ ról és jogról esett szó, de a kettőt névlege­ sen nem vonták össze. Akkor az elképze­ lésemet nem tartották reálisnak, de 1998ra már igen. - Azóta Bérces László tanár úrral együtt hatékonyan vesznek részt a sportjogi kép­ zésben. Ho^y született meg a két egyetem közti szerződés? - Most tavasszal egyezett meg az amszter­ dami egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Testnevelési Egyetem arról, hogy közösen fognak véghezvinni egy sportjogász szakképzést a Deák Intézet­ ben, valamint megegyezés történt az emlí­ tett egyetemeken kívül az Oxford University-vel is egy 2008-ban induló mes­ terképzésről, melynek előkészületei már javában zajlanak. Egyébként több Pázmányos hallgató írja jelenleg is a nálam sport­ jogból a Ph.D.-ját, és több nemzetközi kon­ ferencián is vettünk részt velük, ami szin­ tén örömteli. Tehát a két egyetem közti kapcsolat továbbra is nagyon jó. - Mekkora érdeklődés van a sportjogi oktatás iránt? Magyar Attila Bajnoki címvédés Véget ért a 2006/2007-es focibajnokság tavaszi szezonja, amely még az őszi felvonásnál is küzdelmesebbre sikerült. Megszületett a régi­ új bajnokcsapat! Igen, az előző szemeszterben is az élen végző Kutyaütők sikeresen megvédték elsőbbségüket. Avegjátek azonban ismét nagyon szorosra sikerült, bár talán egy hajszállal „könnyebben” sikerült begyűjteni ezt az elsőbbséget, mivel az őszi rangadón döntetlen OJ t e . . .. _ ipv akkor csnnan mhh eredmény születetett azi_iakkori vetélytárssal szemben, es aígy akkor csupán a jobb gólkülönb­ ségnek köszönhetően végeztek az élen. Most pedig a Kutyautok - yo-Ják rangadó 7-1-re vég­ ződött. Az eredmény láttán egyoldalú meccs képe villan tel előttünk, ae ez nem egészen fedi a valóságot. Lehet, hogy a hiányzó játékosokon, a Szerencsen vagy a tapasztalaton múlt a meccs, de a kívülálló szemével mindenképpen jo volt látni, ahogyan a srácok egymásnak es­ tek. így a Go-Ják elvesztették veretlen mérlegüket, es meg kellett, hogy elégedjenek az ezüst­ éremmel. A bronzot az előző szezonban a középmezőnyben végző Csolnak FC szerezte meg. Ezúton szeretnénk gratulálni minden résztvevő csapatnak a szervezők neveben! 1 Kutvaütők 2. Go-Ják 3. Csolnak Fc A további helyezettek és a Bajnoksággal kapcsolatos egyebinformációk megtalálhatók a meg­ találhatók a www.pazmanyjog.hu oldalon a Focibajnoksag menüpont alatt. Továbbá várjuk az észrevételeket, kéréseket, kérdéseket valamint azok jelentkezeset, akik szívesen segítenének a szervezésben és lebonyolításban is a pazmanyfocKflgmail.com e-maü címre. A győztes Kutyaütők hatodik oldal Majoros Gábor T. �Szász János nem beszél sokat. Magától egyál­ talán nem. Ha kérdezik, még akkor sem biz­ tos. Ez a helyzet öt perccel a beszélgetés előtt, aminek a rendező úr volt a meghívott előadó­ ja április 24-én, a koraesti órákban, a Vetítő Filmklub félévi utolsó rendezvényén. És leül, a Díszterem utolsó sorának utolsó székére. Leül és figyel. És a közönség köré húzza a széket. Körbeülik és figyelik. Es kérdezik. Van is mit. A beszélgetés fő témája az előtte, másfél órá­ ban levetített Witman fiúk volt, de hamar át­ terelődött a szó az új darbara, az Ópiumra is. A szereplők csak úgy lettek. Arra a kérdésre, hogy hogyan választja ki a karaktereket meg­ formáló színészeket, azt válaszolja: csak úgy. Megérzés. És nem, semmi baj a magyar színé­ szekkel, de hát a megérzés, az megérzés és az­ zal aztán nem lehet vitatkozni. Csak menni kell utána, jeleneseiben Dániába (Ulirch Ulrich Thomsenért - Dr. Brennert alakítja a filmben) és Norvégiába (Kirsti Stuboe-ért - Gizella). Es a zene? Az is csak úgy jön. Van egy kép, és ahhoz kell egy hang egy dallam egy kicsit több és máris kész a Glenn Gould-féle Holdfényszonátára őrjöngő Gizella. Megérzés. Ennyi az egész. És itt jön az a bizonyos feldobott kő. Mi a helyzet a végével? Van három pont a Witman fiúk és az Ópium végén is. Jó, ha az ember nem fejezi be a gondolatait? - vetődik fel a kérdés a beszélgetés során, nem a puszta lusta­ ság jele? Nem, épp ellenkezőleg! - mondja Szász János Felhívás keringőre. Ugyanis, itt ér véget az alkotó szerepe, és innentől a nézőn a sor. Gondolkodni, élvezni, magunkévá tenni a látottakat, hallottakat. Mert ez bizony nem a rendezők dolga. Ök csak egoistán kiadják, ami bennük van. Es utána a sarokba húzódnak, és várják, hogy mi, a nézők elkészítsük - persze csak gondolatban - a saját Ópiumunkat. Mi az üzenet? Merjünk gondolkodni egy filmről, egy zenéről, egy képről. Tehát, álljon itt egy verzió az egyszeri néző sa­ ját Ópiumára: Gizella elmegyógyintézetben él. Gráfomén, kényszerképzetei, és még ki tudja mennyi más egyéb baja van. Brenner doktoron pedig épp az írói válság byron-i spleen-nel vegyített ópi­ umfüggősége ütközik ki, mikor életük fonala­ it egymás mellé szövi a sors. Brenner doktor egyre élénkebb érdeklődést mutat páciense iránt, Gizella egyre többet és lelkesebben ír, és a kör bezárulni látszik. Keserű szerelmi törté­ net. Rómeó és Júha, csak kicsit nyersebben, durvábban, ma ízűén. És a vége? Három pont, ami - saját nézőpontról lévén szó - azt jelenti: mindenki bűnös. Mindenkiben ott lakozik a gonosz. Ezt eddig is tudtuk, mert általában mindenki a jóval és a rosszal foglalkozik; a hátárral, a vonallal, amit még át lehet lépni, és átlépünk megint és megint és... általában ad­ dig ügyeskedünk, amíg olyan távol kerülünk attól a bizonyos képzeletbeli vonaltól, hogy már mindegy. Ez a mindegy, ami a filmben megfogásra találtatott. Van egy pont ahol „fel­ ébredünk”. Mindegy?! Ablonczy Zsuzsanna II. JogászEXPO Heti Válasz, az ELSA, a KMRMK, a HAESF karunk nyelvi lektorátusa, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Nem csak a kiállí­ tóknál nézelődhettek az érdeklődők, hanem kü­ lönböző előadásokon is részt vehettek egész nap folyamán. Mindezek mellett még grafológiai tesztet is készítethettek a résztvevők, a meré­ szebbek próba-állásinterjún is kipróbálhatták magukat. Bátran mondhatjuk, rendkívül büszkék lehe­ tünk, hogy karunk ilyen rendezvény társszerve­ zője lehetett, a kiállítás színvonalassága, sokol­ dalúsága és látogatottsága alapján egyaránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a több mint 400 látogató, amellyel lekörözte a rivális egyetem azonos időpontban rendezett, hasonló jellegű rendezvényét is. Úgy gondolom, rendkívül jó al­ kalom volt ez mindazok számára, akik komo­ lyan foglalkoznak azzal, mihez is kezdjenek a diplomájukkal, ráadásul mindezt az egyetem fa­ lain belül tehették meg, ingyen. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani minden kiállítónak, előadónak és a szervezőknek egyaránt, és reméljük, a jövőben is számítha­ tunk hasonló rendezvényekre az egyetem ke­ retein belül. A.J. Három pont a mondat végén Április 17-18-án került megrendezésre a II. JogászEXPO az Egyházi Egyetemek Karrier­ irodájának (EEKI) szervezésében. A rendez­ vény első napjának a Károli Gáspár Reformá­ tus Egyetem adott otthont, itt tartották meg a rendezvény megnyitóját egy sajtótájékozta­ tóval egybekötve, valamint egy kerekasztalbeszélgetéssel zárult a nap. Másnap a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán folytatódtak a programok A kiállítók között szerepelt több ügyvédi iroda (Szecskay; Csilléry Alexandra; Erdélyi György; Dezső, Ré­ ti és Antal), az Érme Kht., az Imsys Kft., EMLA, a Pannon Felszámoló Kft., Fulbright, Opten és az Asbóth, Krajnyák és Társa Szaba­ dalmi Ügyvivő Iroda. Képviseltette magát az újzélandi és a ciprusi nagykövetség, a BRFK, a Élet a kollégiumban Karunkon sajnos kevesen tudják, hogy immáron 2 éve tudunk kollégiumi helyet biztosítani hallgatóinknak.Óbudán a Márton Áron Szakkollégi­ umban (MASZ), mint „Pázmányos koliban”. Je­ lenleg egy bérelt szinten 26 szobát töltenek be a Pázmány jogászok, ez 72 főt jelent. Mit érdemes tudni erről a lehetőségről? A kollé­ giumi ügyek a Diákjóléti Bizottság hatáskörébe tartoznak; az elsődleges cél annak elérése, hogy karunk hallgatói ugyanabban a kollégiumban lakjanak. A kolidíj 21.000 Ft/hó, de a Pázmányos kollsok 17.000Ft/hó lakhatási támogatásban ré­ szesülnek. A szobák háromágyasak, külön a lá­ nyoknak és külön a fiúknak. Milyen is ez az élet? Jómagam is kolis vagyok, így tapasztalatból mondhatom, egy nagy család él itt együtt. Együtt kelünk, együtt tamilunk, bu­ lizunk, aztán valamikor hajnal tájékán, amikor már a takarítóbrigád is megérkezik, készülődünk alváshoz. Jó kollégistákhoz méltóan a 10 órai ke­ lés már hajnalnak számít, de ha szólít az egye­ tem, nem tehetünk semmit. Gyors készülődés, aztán irány az 1-es villamos. Döcögünk az Árpád-híd felé, és mily meglepő, műszaki okok mi­ att buszra kell szállnunk. Itt megjegyezném, hogy a kolisok mindig pontosan érkeznek...] Nagy nehezen beérünk a suliba, de ne csodál­ kozz, ha a gyakorlatodon köreinkből kialakult kisebb-nagyobb klikkekkel találkozol. Ez a ba­ rátságok eredménye. Majd a hosszúra nyúlt, egyetemen töltött nap után együtt indul haza a csapat, és jöhet az igazi „kolifeeling”. Kedves vendéglátónk Laca, a B/19 házigazdája már „alig várja”, hogy a fél szint benyomuljon a szobá­ jába, és megrohamozzák a számítógépét. Kezdődik a FIFA, dübörög a zene és lassan már a saját han­ gomat sem hallom. Milyen szép az idő! Menjünk ki az udvarra! Mit szólnátok, ha bográcsoznánk, vagy grilleznénk? Na jó, maradjunk csak a szimplán „ki­ ülünk az udvarra, és ott beszélgetünk” felállásnál! Mi a helyzet a tanulással? Van még időnk, előtte vár még a konditerem, aztán a szolárium. Valahogy jellemző, hogy az ember megéhezik kondizás után... Főzzünk együtt! (Csak a fiúkat ne engedjé­ tek be a konyhába!) 19 óra, kezdődik a koli BL Szé­ dületes meccs vár ránk a sztárcsapattal Gyerünk fiúk! Hajrá Antigua és Óbuda (ez volna a csapa­ tunk neve)! Győzelem, döntetlen, vereség, akkor is Ti vagytok a legjobbak! Meccs után a szokásos „mit kellett volna csinálni” megbeszélés, a fiúk ki­ veszekedik magukat, aztán az előre kialakított sor­ rend alapján vár a zuhanyzó. Egyre sötétedik. „Este van, este van, ki-ki nyuga­ lomban. ..” Ezt nem mondanám.. .A „B” földszin­ ten nagy a nyüzsgés, mindenki sürög-forog. Csak nem party lesz ma este? Á dehogy! Csak a jól meg­ szokott „felolvasóest”. A kellemes koleszos társa­ sághoz lassan megérkeznek a külsős barátok is. 23at üt az óra. Nem, nem a lámpaoltás következik, hanem a „csendben kell lenni” időszak. Megjelenik az éjszakai ügyeletes tanár is, és mi mindig meg­ ígérjük, hogy nem fogunk hangoskodni, a zenét is lehalkítjuk és megyünk aludni. Persze ezt senki nem hiszi el... Aztán ahogy mondani szokás, jó tár­ saságban repül az idő, és lassan ismét kezdenek a takarítók. Indul egy újabb nap. Másnap a fáradal­ mak kipihenése után lazíthatsz a könyvtárban, a szaunában, gépteremben vágj' a kantinban, szigo­ rúan csak egy pohár üdítő mellett. Ha kedvet kaptál arra, hogy Te is tagja legyél en­ nek a társaságnak, és később el tudd mondani, igen kolis voltam, vidáman visszaemlékezve az együtt töltött időkre, filmezésekre, a felejthetetlen bulik­ ra, a hatalmas információáradatra, barátságokra, szerelmekre, akkor jelentkezz a Diákjóléti BízottSágban félfogadási időben, vagy a HOK-ben. 2 lány és 4 fiú részére van kiadó hely! Csak Pazmányós joghallgatók jelentkezését várjuk! Találkozunk a koliban! Mihahcs Vivien hetedik oldal �„Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Néhány gondolat a Fűnyíró Filmfesztivál kapcsán 2007. április 16., este öt óra, Puskin Mozi, Körhintaterem. A vásznon a Rekviem egy álomért című, so­ kak által jól ismert film fut. Szemléletesen, évszak­ ról évszakra mutatja be, hogyan jut el valaki egy szellemileg és lelkileg bizonytalan, énékek nélküli állapotból a drogok általi önroncsolásig. Ezt követő­ en a program a mozi kávézójában folytatódik, ahol Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke és Erdős Eszter református lel­ késznő száll vitába Léderer Andrással, az SZDSZ Új Generáció elnökével és Juhász Péterrel, a Ken­ dermag Egyesület szóvivőjével A téma természete­ sen: a kábítószer. Mi számít egyáltalán drognak, létezik-e „könnyű” és „nehéz” változat (avagy ez a kettéosztás eleve elhibázott), és a kényes kérdés: va­ jon megengedhető-e, hogy állami kontroll alá von­ ják a marihuána-fogyasztást, ily módon pedig - ál­ lítólag - jobban ellenőrizhetővé, idegen anyagokkal kevésbé szennyezetté, 18 éven aluliak számára pe­ dig hozzáférhetetlenné tegyék a „füvet”? Azt hiszem, felesleges pontról pontra felsorolni az elhangzott gondolatokat, a téma ugyanis túlontúl fontos ahhoz, hogy puszta szillogizmussá egyszerű­ sítsük. A Kendermag Egyesület és az Új Generáció fő érve, hogy „ha már úgyis széles körben elterjedt a marihuána-fogyasztás, tegyük legálissá, vegye kézbe az állam a folyamatokat és akkor minden jobb lesz”, támadható. Először is: mi a garancia ar­ ra, hogy a törvényesen árusított fű megjelenésével a „fekete” kereskedelem egy csapásra köddé válik? Másodszor: a Kendermag Egyesület hiába hangsú­ lyozza sajtótájékoztatókon és - legalábbis az érde­ kelt réteg által - gyér nézettségű televíziós interjúk­ ban, hogy ők sohasem buzdítottak direkt módon / drogfogyasztásra, a nevük által fémjelzett akciók és a kommunikáció összességében ezt üzenik. Az pe­ dig, hogy a büntetőjogi szankció alkalmazása a fo­ gyasztóra nézve egyenesen felesleges, hiszen sem­ miféle visszatartó erővel nem bír, szintén nem állja meg a helyét, hiszen ez azt jelentené, hogy a Btk. mit sem ér, mert a benne büntetni rendelt cselekmé­ nyeket „elkövetik”... Ezzel együtt az Ifjúsági Ke­ reszténydemokrata Szövetség elnöke és a reformá­ tus lelkésznő is egyetértettek azzal, hogy a büntető­ jogi felelősségre vonás csupán ultima ratio, az első lépés a szándékosan vagy önhibán kívül csukott sze­ mek felnyitása, a felvilágosítás, a prevenció. A legmeggyőzőbb azoknak a ma már „tiszta”, volt drogfüggő fiataloknak a beszámolója volt, akik őszintén meséltek arról, hogyan kerültek kapcsolatba a kábítószerrel, hogyan veszítettek el mindent, és mikor jött el az a pont, amikor úgy érezték, segítségre van szükségük, mert egyedül képtelenek megbirkózni azzal a problé­ mával, amit a különböző szerektől való függés jelent. Egyikük megdöbbentő adatot közölt: is­ merősi körében először mindenki a marihuánát próbálta ki, de csupán egy tizedük állt meg ezen a szinten, a többiek később az úgymond „kemé­ nyebb” drogok felé fordultak. (O maga nyolc évig élt a heroin rabjaként, mielőtt felkereste a Ráckeresztúron, Erdős Eszter vezetése alatt működő drogterápiás otthont). Egy másik, rövi­ den felszólaló férfi beismerte, a drogok hatásai­ nak következtében nem tud érdemi partnerként részt venni a kialakult vitában, csupán szemé­ lyes tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki kábítószerhez nyúl­ jon, a lelkésznő azt válaszolta, hogy egyértelműen egy szellemi és érzelmi vákuum, a kívülállóság, a sehová sem tartozás érzése, amely által semmivé lesz a felelős­ ség önmagunk és mások iránt is. A marihuána „leg­ alizálása” mellett kardoskodók cigarettájuk sűrű füstjében kínosan kerülték a magasabb célokra, nemzetre, családra vonatkozó kérdéseket.(Erthető is: egy darab barátnő és három darab üzleti vállal­ kozás nehezen pótolja a közösséghez való tar­ tozást. ..) A szűk másfél óra csupán az álláspontok vázolá­ sára volt elegendő. Ahogyan a műsorvezető fo­ galmazott: „a beszélgetés nem fejeződött be, csak abbamaradt”. A konszenzus azonban még nagyon messze van... Ahogyan ott ültem a sorok között, az jutott eszem­ be, vajon hogyan lehetséges, hogy már az alapérté­ kekről is vitatkoznunk kell? Miért nincsen tám­ pont, melynek mentén egy vita elindulhat? Léte­ zik, hogy (egyesek szerint) már nincs jó vagy rossz, hogy meg lehet magyarázni, hogy a fekete fehér, csak talán egy kicsit piszkosabb? És a költői kérdés: hogyan lehet „rendezni végre közös dolgainkat”? A Fűnyíró Filmfesztivál az Ifjúsági Keresz­ ténydemokrata Szövetség és az Összefogás a Magyar Családokért Egyesület szervezésében május 21-ig minden hétfőn öt órától várja az ér­ deklődőket a Puskin moziban. Borbás Dorottya •• Uj elnök a Hallgatói Önkormányzat élén 2007. március 30-án a Hallgatói Önkormány­ zat kari szervezete megtartotta az első, el­ nökválasztó küldöttgyű­ lését. Az újonnan meg­ választott elnökkel, Kemenes Patrikkal beszél­ gettünk. Interjú. - Mindenek előtt engedd meg, hogy szívből gratuláljunk megválasztásodhoz! Úgy hír­ lik kalandosra sikerült ez a választás... Beavatnál a részletekbe} - Köszönöm szépen és természetesen szíve­ sen elmondom a tényeket, melyek úgy hiszem magukért beszélnek. Az EHŐK. alapszabály alapján, amely irányadó a kari HŐK választás tekintetében, a küldöttgyűlés egyszerű több­ séggel választ tagjai közül elnököt. Ezen a sza­ vazáson a szavazatok egyszerű többségét én kaptam meg. Ezek után a levezető elnök a szabályzattal ellentétben kiírt egy második fordulót, amely ellen én tiltakoztam, ám ez a forduló mégis lezajlott, ezért óvást nyújtot­ tam be a törvényességi felügyeletet ellátó szervhez - Rektor Úrhoz aki az óvásomnak helyt adott és az első szavazás alapján engem nevezett ki a Hallgatói Önkormányzat Elnö­ kének. Körülbelül ez a rövid története az el­ nökké választásomnak. - Hallhatnánk pár szót arról a személyről, aki mostantól kezdve két teljes éven ke­ resztül fogja irányítani a Kar Hallgatói Önkormányzatát? nyolcadik oldal - Gimnáziutni éveimet a Szent Benedek Bencés Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban majd a Szent Margit Gimnáziumban töltöttem, ahol 2004-ben érettségiztem. Jelenleg a Kar har­ madéves jogász hallgatója vagyok, így előrelát­ hatólag semmi akadálya, hogy kitöltsem a man­ dátumomat. Már gimnáziumi éveim alatt is ér­ dekeltek a közösségi tevékenységek, melyeket az Egyetemen is szerettem volna folytatni, ezért először tutorként segítettem a gólyák beil­ leszkedését, 2006 óta pedig a Hallgatói Önkor­ mányzat munkájában veszek részt tevékenyen. - Hogyan kerültél kapcsolatba a HÖKkel, avagy., hogyan környékezett meg a Hallgatói Önkormányzat? - A fonyódligeti gólyatáborban éreztem azt, hogy mindenképpen szeretnék részt venni a HŐK munkájában, mert érzésem szerint új öt­ letekre, és újabb emberekre volt szükség 2005 nyarán, emiatt indultam a választásokon és nyertem mandátumot a hallgatók támogatásá­ nak köszönhetően. Az önkormányzati mun­ kám során sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a közgyűlési képviselők nagyobb részével, és végül az ő biztatásukra vállaltam el az idei kül­ döttgyűlésen a jelölést az elnöki posztra. - Mik a meglátásaid és tapasztalataid az ed­ digi hallgatói közélettel, hallgatói képvise­ lettel kapcsolatban, illetve ez irányú terveid a jövőt tekintve? - Szerintem Karunk hallgatói közélete mindig is pezsgőbb volt, mint más egyetemeken a kari közélet. Szeretném, ha azok a rendezvények, amelyek élővé tették Karunk közéletét, tovább­ ra is megmaradnának, és újabb, ha lehet még színesebb eseményekkel tudnánk bővíteni a vá­ lasztékot, hogy minél inkább ki tudjuk szolgálni a hallgatóság igényeit, és megtaláljuk pontos ér­ deklődési körét. A hallgatói képviselettel kap­ csolatban pedig szeretném a meglévő sikeres kezdeményezéseket tovább vinni, és ha lehet, még hatékonyabban képviselni a hallgatói érde­ keket. - Mikorra várható a testület - tisztségviselői helyekkel betöltött - végleges megalakulása? -Jelenleg nagyon nehéz helyzetben van a Hall­ gatói Önkormányzat, mert a közelmúltban végbement jogszabályi változások miatt egy teljesen új rendszert kell felépítenünk, ami saj­ nos hosszabb előkészítést igényel. Remélem mihamarabb sikerül ezt a helyzetet megnyug­ tatóan rendezni, de biztosítok mindenkit, hogy ez a működésünkben nem fog fennakadásokat okozni, most is aktívan szervezzük a Pro Facilitate napot, amely reményeink szerint népszerű lesz, ahogy eddig minden évben. - Köszönjük a beszélgetést, és eredményes, hallgatói érdekekért végzett munkát kívá­ nunk! - Köszönöm a lehetőséget, és bízom benne, hogy az ítélet továbbra is minden rendezvé­ nyünkről és álláspontunkról az eddig tapasz­ talható színvonalon és odaadással tájékoztatja majd a Kar minden polgárát! Szendrődi Szabolcs �A Nem Aliami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Interjú Tahy Bálinttal, a szervezet elnökével A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója (NÁFIOR) Közgyű­ lése március 22-én Tahy Bálintot, Karunk harmadéves hallgatóját választotta a NÁFIOR elnökének. Ezzel Teleki László mellett Bálint a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem jogi karának második olyan hallgatója, aki országos jelentőségű po­ zíciót tölt be a HÖOK szervezetében. Vele készítettünk interjút. - Naivnak tetsző kérdés, de szerintem sokakat érdekel, hogyan lesz valakiből a HÖOK ve­ zető tisztségviselője? - Lényegében bárki, aki hallgató a HÖOK ve­ zető tisztségviselőjévé válhat. A HÖOK de­ mokratikus szervezet. A Felsőoktatási Tör­ vény (Ftv.) értelmében minden hallgatót képvi­ sel. A testvérem, Tahy Kristóf hatására kezd­ tem el érdeklődni a hallgatói érdekképviselet iránt, aki az ITK HŐK elnöke volt. Az ITK HŐK régóta aktívan részt vesz a HÖOK munkájában, ITK-s hallgatókon keresztül nyertem én is betekintést a HÖOK életébe. Lényegében így indult el az én pályám. - Korábban is vettél már részt valamilyen hallgatói szervezet munkájában? - 2004 óta vagyok a Tutori Szervezet tagja. Eddig két gólya-csoportot vezettem. Na­ gyon élveztem ezt a két évet, igen jó társa­ ságba kerültem. Részben az itt szerzett ta­ pasztalataim alapján tanultam meg, hogy hogyan kell csapatban dolgozni. - A HÖOK szerepével mindenki tisztában van, de a NÁFIOR már kevésbé ismert intéz­ mény. Légy szives röviden foglald össze, hogy mi a NÁFIOR, és mi a jelentősége a hallgatói érdekképviseletben? - A NÁFIOR jelentése: Nem Állami Felső­ oktatási Intézmények Országos Régiója. A HÖOK hét régióból épül fel, ezekből hat te­ rületi régió, egy, a NÁFIOR országos régió. Ennek az az oka, hogy az állami intézmé­ nyektől eltérően külön régióba tartoznak az alapítványi, illetve a hitéleti képzést nyújtó és egyházi intézmények. Az alapítványi in­ tézmények olyan magánkézben lévő akkre­ ditált tanintézmények, amelyek az eltérő fenntartói minőség miatt nem sorolhatóak az állami intézményeket tömörítő régiókba. A hitéleti képzést nyújtó intézmények egy­ házi fenntartásuk miatt tartoznak külön eb­ be a régióba. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyházi egyetem. A NÁFIOR-nak az a jelentősége, hogy olyan intézményeket tömörít, amelyek egy szűk szegmens igé­ nyeit elégítik ki, újszerű módon oktatnak különböző tudományágakat, vagy meghatá­ rozott világnézetű képzést adnak. - Ha jól értem, a NÁFIOR egy olyan HÖOKrégió, amely eltérő identitású, egymástól föld­ rajzilag távol eső felsőoktatási intézménye­ ket fog össze. Hogyan tudjátok ezeket az in­ tézményeket integrálni, és egységesen képvi­ selni az érdekeiket? - Ez az a feladat, ami számunkra is a legna­ gyobb kihívást jelenti. Alapkoncepcióként na­ gyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az alapít­ ványi és hitéleti intézmények különbözősége­ ikből fakadó szükségletek felismerésére és képviseletére az országos szervekben és testü­ letekben. Mivel a régió két egymástól eltérő in­ tézménytípust foglal magába, klasszikus érte­ lemben nehéz lenne egységes, integrált érdek­ képviseletről beszélni. Áz alapítványi intézmé­ nyek gazdasági társasághoz hasonló formá­ ban működnek, és az azonos képzést nyújtó intézmények között emiatt igen nagy a ver­ seny. A hitéleti intézmények zömének a fő jel­ lemzője pedig a kisszámú hallgatóság, családi­ as, közvetlen közeg, az emberarcú oktatás, a közösségi élmény megélése. Erre a megoldás egyszerűen az, hogy külön kezelem a problé­ mákat. Külön foglalkoznuk az alapítványi és külön a hitéleti intézmények sajátos igényei­ vel A csapatomat ennek megfelelően szervez­ tem meg. Azonos szakmai súlyt kap mind a két intézménytípus. - Mik a terveid a NÁFIOR elnökeként? Me­ lyek azok a célok, amiket a mandátumod alatt el szeretnél érni? - Az elmúlt évben a régió képviseletét sajnos méltánytalanul elhanyagolta az elődöm, olyannyirra, hogy még a HÖOK választmá­ nyi ülésekre sem járt el. (A választmányi kép­ viseletet Teleki László alelnök látta el) A csa­ patommal ezért új alapokra helyezem a régió választmányi és országos képviseletét. Minde­ nekelőtt az intézmények közötti földrajzi tá­ volság leküzdése érdekében egy igényes és naprakész honlapot hozunk létre. Személyes­ sé kívánjuk tenni a kapcsolatot, aminek érde­ kében sorra fogjuk látogatni az intézménye­ ket. Az Ftv közeljövőben várható változásaira mindenképpen fel akarjuk készíteni az intéz­ ményeket, elsősorban azért, hogy a hallgatók és a hallgatói képviselők a jogaikkal és a lehe­ tőségeikkel tisztában lehegyenek. Különös hangsúlyt fektetünk emellett a kisebb intéz­ mények támogatására. Mindenképpen meg akarjuk ismertetni a régiónkat a hallgatói köz­ véleménnyel. Erre a 2007-es debreceni EFOTT nyújt számunkara kiváló lehetőséget. - Az Egyetem, azon belül a Kar szakmai, tu­ dományos megítéléséről már sokat hallot­ tunk, a többségi vélemény szerint kiemelkedő a hírnevünk. Kevésbé ismert viszont az Egye­ tem és a Kar HÖOK-ban betöltött szerepe. Milyen a megítélésünk az országos érdekkép­ viseletben, és milyen lehetőségeink vannak? - A megítélésünk kiváló. Az Egyetem több, szakmailag kiválóan felkészült hallgatót ad a HÖOK-nak. Bojárszky András, az ITK hallgatója a HÖOK Felügyelő Bizottságá­ nak elnöke, Teleki László a HÖOK Elnöksé­ gének oszlopos tagja. A képviseletünk tehát sokkal reprezentatívabb, mint más, hasonló méretű intézményeké. Áz Ftv. módosításá­ val lényegében a piaci szereplőkhöz hasonló versenyhelyzet alakul ki a következő évek­ ben a felsőoktatásban, ezért fontos, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem előkelő helyzetben kerüljön ki ebből a versenyből. Balog Zsolt Versenyjogi Kutatóközpont alakult 2006. december 15. napján a Kari Tanács döntése értelmében a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Versenyjogi Kutatóköz­ pont alakult. A kutatóközpont célja rendkívül sokrétű, különösen mivel ez az első kizárólag versenyjoggal foglalkozó szakosított kutató­ központ Magyarországon. A tagjai között megtalálhatóak egyaránt a tudományos élet képviselői, ügyvédek, bírák és közigazgatási szak­ emberek. A Tudományos Tanács tagjai - akik a szakmai felügyeletért felelősek - olyan szakemberek, akik különösen elmélyült tudással rendelkeznek a versenyjogban. A kutatóközpont a szűk értelemben vett kutatásokon kívül számos célt tűzött maga elé. Ezek között szerepelnek olyanok, mint pl. nem­ zetközi kapcsolatok kiépítése vagy publikációk és konferenciák szervezése. A hallgatók számára a kutatóközpont azon felül, hogy lehető­ séget biztosít az érdeklődőknek a kutatásokban való részvételre abból a szempontból is jelentőséggel bírhat, hogy lehetőség nyílik a szak­ dolgozatok és egyéb pályázatok során a kutatóközpont nyújtotta előnyöket (pl. konzultáció, szakkönyvek) kihasználni. A központ hivata­ los alakuló ülését 2007 márciusában tartotta, amely után nem sokkal együttműködési megállapodást kötött a Magyar Tudományos Aka­ démia Jogtudományi Intézetével, amely keretében a felek vállalták, hogy a lehetőségekhez mérten összehangolják a kutatásaikat. A kutatóközpont www.versenyjog.com domain-cím alatt önálló honlappal rendelkezik, továbbá ezen kerül megjelentetésre a rendszeres hírlevele is. Az érdeklődők a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Szilágyi Pálnál, vagy pedig a szpal@jak.ppke.hu e-mail cí­ men érdeklődhetnek. Szilágyi Pál kilencedik oldal �Kidobtunk 7000 Ft-ot? Beszámoló egy büntetőjogi konferenciáról A jogászok nem babonásak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy április 13-ra péntekre szervezték meg az új Btk. általános részének tervezetét megvitató konfe­ renciát. Az egész napos programnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács aulá­ ja adott otthont. A nagyrészt professzorokból, ügyvédekből és ügyészekből álló hall­ gatóság között sajnos csak egy-két jogászhallgató bukkant fel. A konferenciát Petrétei József nyitotta meg, aki negyedórában összefoglalta a tervezett legfontosabb módosulásokat, a büntető poli­ tika változásának folyamatát. A Btk. szerve­ sen illeszkedik ama általános büntetőjogi re­ formba, amelyet pl. a Be. Novella, a mediációs törvény fémjeleznek. Célkitűzések kö­ zött szerepel a végrehajtandó szabadságvesz­ tés, mint ultima ratio, alternatív büntetési nemek gyakoribb alkalmazása, BV költségek csökkentése, fokozott megelőzés. A délelőtti szekcióban a felelősségtan került terítékre. A tálalók között volt Györgyi Kálmán IRM mi­ niszteri főtanácsadó, aki beszélt a társada­ lomra veszélyesség megszűnéséről. Megtud­ tuk, hogy a tervezet a 2 helyett 3 évig vétség­ nek minősítené a bűncselekményeket. Belovics Ervin határozott véleményt mon­ dott a büntethetőséget kizáró és megszűnte­ tő okok változásairól. Szerinte a megenge­ dett kockázatvállalás a foglalkozási szabá­ lyok pontos rögzítésével, a házi fegyelem joga, pedig a társadalmi szemléletváltás mi­ att elveszítette jelentőségét. Egyik központi kérdés volt a jogos védelem. Belovics a fo­ galomban az aktív cselekvést feltételező „támadás” szót módosítaná. Bánáti János szintén elégedetlen volt a jogos védelem tervezett passzusával. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke szerint az új Btk. azáltal, hogy további jogokat adna a védeke­ zőnek, parttalanná tenné az ítélkezést. A ter­ vezet ugyanis az arányosságot túllépő véde­ kezőt, már a felismerési képességet csupán korlátozó ijedtség esetén is felmentené. Bá­ náti azonban nem elégedett meg ennyivel: in­ tenzíven támadta a tervezet végszükség-, mentesülés- és tevékeny megbánás- fogalmát is. Fontosnak vélte a büntetési tételek csök­ kentését és a szabadságvesztéssel nem járó büntetések alkalmazásának növelését. A pénzbüntetés alsó határának harmincszoro­ sára emelése ugyanis a fizetőképtelenekre szabadságvesztés kiszabását jelentené, s így nem tehermentesítené a BV intézeteket. Az üzletszerűség általános minősítő körülmén­ nyé tétele (a büntetési tétel automatikus há­ romszoros emelése), pedig a nevezett poenológiai célt a legkevésbé sem segíti elő. Érdekes volt Bárd Károlynak a kényszer­ gyógykezelésről szóló előadása. Nemtetszés­ ét fejezte ki az intézkedés büntetőjogi színt­ érről polgári jogira irányítása miatt, ami a társadalom védettségi szintjének leszállítá­ sához vezet. A jogos védelmet Wiener A. Imre is boncol­ gatta. A védekező jogainak kiszélesítését ál­ dásosnak tartja a ny. egyetemi tanár, kikerülhetővé téve így az arányosság „szocializ­ musban divatos méricskélését”. Hiányolta továbbá a bűncselekmény fogalmának ma­ teriális elemét. A kávészünetekkel és állófogadással tagolt program délutáni részlegét Soós László IRM főosztályvezető a tervezett szankció­ rendszer fontosabb pontjainak bemutatásán kezdte. A fő- és mellékbüntetés szétválasz­ tásának megszűntetése és a szabadságvesz­ tés-büntetés visszaszorítására törekvés len­ ne az új Btk. alapköve. A felfüggesztett és részben felfüggesztett (!) szabadságvesztés önálló kiszabásának előnyére, az egyéniesítés lehetőségére mutatott rá Soós. A próba­ időt felváltó büntetés a 2-5 év közötti sza­ badságvesztéssel büntetendő cselekmények esetén lenne kiszabható. Terminológiai (életfogytig helyett élethoszszig) és szisztematikai (ember elleni bűncse­ lekményeknek az államellenes bűncselek­ mények elé helyezése) változásokra is sort kerítenének a kodifikátorok. Bárándy Péter a büntetett előélet alóli men­ tesítés fontosságára hívta fel a figyelmet, kifejezve rosszallását a bűnügyi nyilvántar­ tásban való szerepeltetés meglehetősen hos­ szú időtartama miau (3-15 év). A hozzászó­ lók között szerepelt Lévay Miklós, aki az Uniós jogharmonizáció fontosságáról mon­ dott véleményt. Az iskolateremtő Nagy Ferenc azon keve­ sek közé tartozott, akik figyeltek az időkor­ látra, így csak egy- két megjegyzést fűzött a változásokhoz. A tervezet megalkotásban komoly szerepet vállaló professzor szerint a fő- és mellékbüntetés szétválasztásának megszüntetése értelmetlen és többek között az új „élethosszig” kategória felső határá­ nak hiányát kifogásolta. Humorosan fogal­ mazott, amikor a szabadságvesztés és a köz­ érdekű munka együtt alkalmazhatóságának lehetetlenségére (ti. szabadságvesztés esetén eleve van közmunka) és a jogászi logika felülmúlhatatlanságára mutatott rá. Neki erősen ellentmondott Tóth Mihály, aki a fő- és mellékbüntetés elkülönülésének meg­ szüntetését már csak fogalmi tisztázásnak tartja. Tanszékvezetőnk szerint a gyakorlat befejezettnek tekinti ezt a folyamatot. A röpke egy órás időtúllépést tetőzve Kó­ nya István LB kollégiumvezető tette meg napirenden túli észrevételeit, majd Kondorosi Ferenc államtitkár záróbeszéde következett. A terem atmoszféráját tehát gyakran nézet­ különbségek hevítették, aláfestve a paravá­ non átszűrődő tányércsörömpöléssel. Re­ méljük a nagyszerű gondolatokat ezúttal tettek is követik, és bízunk benne, hogy a majdani új tankönyv mellé, a jegyzettámo­ gatás sem várat magára (a régi éppen 7.000 Ft-ba került)! Horvátth Sarolta - Tarr Ádám Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Március hónap végén megjelent a legnagyobb hazai bulvárlap új kampánya, melynek szlogené: „Egy őszinte világban nem lenne ránk szükség. Blikk. Vége a képmutatásnak” „A Blikk a múltban sem tért ki a kényes témák elől, a kutatás kimutatta, hogy ol­ vasóink is a bátor, érthető, pártatlan hangnemet tartják a lap fő erényeinek. A Blikk az eddig is felvállalt és követett ér­ tékeit, a szókimondást, bátorságot erősíti a szlogennel, valamint azt, hogy a jövő­ ben még nagyobb hangsúlyt helyez ezek­ re” - mondta a lap marketing-vezetője, Frei Andrea. Számomra megdöbbentően hatott, hogy egy bulvárlap, amely kevés, illetve silány hírértékkel, ám annál több rágalmazás! és becsületsértési ügyben indított perrel ren­ delkezik - címlapján elmaradhatatlanul a tizedik oldal ledér hölgyek képével - erkölcsi gigászként igyekszik feltüntetni ma­ gát. Elgondolkodtam: álmodok-e vagy ez tényleg a valóság? A közélet erkölcsi szintjének folyamatos süllyedése némiképp kiszámíthatóvá te­ hette volna ezt a szintet, mégis hiheteden, hogy ezt is megérjük: a Blikk az erkölcs őre. Mintha a Sátán kiállna az Istenkáromlás ellen... Talán éppen ez a szembetűnő, nevetséges összeférhetetlenség az, ami nem engedi, hogy széles körökben elhiggyék az emberek ezt az abszurditást. Bár manapság már nem tudni. Valószínűleg, hogy csak jóindulattal lehet ilyen reményeket idealizálni, az eladási szá­ mok ténye már magában ítélet. Egy hagyományos napilap lassan labdába sem rúghat a Blikk, és a hozzá hasonló „lapok” mellett, ta­ lán csak azért is, mert a kb. 50 forintos különbözeiét nem hajlandó­ ak az átlagemberek a maguk szellemi egészségükért megfizetni. Ha a Blikk valóban bátor és pártatlan, akkor ezeket a fogalma­ kat újra kell gondolni. A hagyományos alapokon elképzelhetet­ len, hogy egy bulvárlap bármilyen erénnyel távolról is rokon le­ gyen. Pozsgay-Szabó Péter �Kai nomon egno Carl Schmitt nagyságát újra felfedezi szülővárosa Cári Schmitt az egyet­ len ember, akivel érde­ mes beszélgetni mondta a ’60-es évek­ ben Jacob Taubes, or­ todox rabbi. Pedig ő is tudta, hogy Schmitt titkos osztályozásában neki csak a Feind, az ellenség címkéje juthat. És mégis: vannak személyek, akik előtt még az el­ lenség is meghajol. Cári Schmitt vitatott, s talán pont ezért felettébb ér­ dekes, mondhatni: vitára ingerlő személyiség. Arcanumot, titkot ígér - ahogy egyik mai kritikusa, Raphael Gross megjegyzi. (Raphael Gross: Cári Schmitt und diejuden) Ismert fogalompárjai (norma-döntés, törvény-nomosz, barát-ellenség, föld­ tenger etc-X újszerű nézetei az alkotmány- vagy a nemzetközi jog terén, de szuverenitástana is mind­ mind nehezen megfejthető, többjelentésű kódok. A kódfejtés gyermeki izgalma miatt lehet érdekesebb Schmitt, mint a száraz precizitásba belefúló Kelsen. Kelsenről ugyanis tudjuk, hogy ki volt, s mit akart. Schmittnél minden csak kérdés, de valahogy sejt­ jük, hogy „kai nomon egno”, azaz „ő ismerte a tör­ vényt”. (A Schmitt sírfeliratán szereplő „nomosz” görög szó törvényként való fordításáért igen dühös lenne rám az öreg tudós.) Schmittnek azonban nem csak munkássága, de életútja is kérdésekkel teli tán nem véletlen, hogy magáról, mint „értelmiségi kalandorról” vallott. Cári Schmitt 1888-ban született Pletten-bergben, a kis vesztfáliai városkában. Egyetemi tanulmányait többek között Berlinben és Strassburgban folytatta, majd a weimari időszakban Kölnben lett egyetemi tanár. (Biográfiaként lásd Paul Noack: Cári Schmitt) Munkásságának legnagyobb része ehhez az időhöz kötődik - a későbbi műveiben már csak elrontotta, vagy magyarázgatta életművét. A weimari időszakban születtek legismertebb köny­ vei: a Gesetz und Urteil, amiben a jogalkalmazás ma is aktuális problémáira hívja fel a figyelmet; a Poli­ tikai teológia, amiben híres szuverenitás-definíció­ ját bontja ki; 4 politikai fogalma, amiben máig ha­ tó érvénnyel fogalmazza meg a politika specifiku­ mát, a barát-ellenség megkülönböztetéssel; a Diktatur, amiben a szuverenitás két oldalát mutatja be; híres parlamentarizmus kritikája (Geistesgeschichtliche Lage des heutigen Parlamen-tarismus), amely a ’68-as díáklázadók számára is kötelező olvasmánnyá lett később, vagy a Vrfassungslehre, amelynél ere­ detibb és pontosabb alkotmányjogi munka azóta sem született. A Ver-fassungslehre még a zsidó állam alkotmányozási próbálkozásaiban is mérce volt mondhatnánk hát gunyorosan, hogy Schmitt „Izra­ el koronajogásza” lett ezáltal. Politikailag Schmitt a konzervatív jobboldal kö­ reihez tartozott a weimari időkben, s bár elutasí­ totta az új, instabil és formalizmusokban tobzódó köztársaságot (érvei a ma Magyarországára is al­ kalmazhatók!), és a nemzetiszocializmust is elve­ tette. Az 1932-es döntő választások előtt kölni új­ ságcikkekben kampányolt az NSDAP ellen. Hiába. Mégpedig kétszeresen is hiába. Hiszen nem csak győzött a megvetett náci párt, de maga Schmitt is alávetette magát az új Zeitgeist-nak, s 1933. május 1-jével az NSDAP tagja lett. Miért? Az első nagy kérdőjel Schmitt életútjában. Schmitt 1933-tól három éven át a hitleri állam koro­ najogásza volt. A hosszú kések éjszakáját legitimáló hírhedt írásával (Dér Führer schützt das Recht) vagy a német tudományosság zsidótlanítását követelő konferenciájával sokak számára végleg kiírta ma­ gát a tudományból Egyesek szerint Schmitt mindig is náci volt, pusztán 1933 után merte ezt nyíltan is vállalni Charles Yves Zarka francia eszmetörténész egyenesen „nazi penseur”-nek nevezte a Le Mondeban. Azaz a náciság lett a főnév, s a gondolkodó csak, mint mellékes jelző szerepel már. Hyen egyszerűen megfejthető lenne Schmitt titka? Minden fogalma, homályos gondolata mögött csak a náciság sivársága húzódnék? Nem hinném. Valakik egyszerű opportunizmust, karriervágyat emleget­ nek Schmitt pálfordulása kapcsán, de talán az igaz­ sághoz a legközelebb Varga Csaba és Alain de Benoist francia filozófus járhat. Szerintük ugyan Schmitt tényleg elutasította a nácizmust, de annak nem vágyott győzelme után kíváncsisága mégis az ismeretlen, a járatlan, s így akár még eséllyel is ke­ csegtethető út felé sodorta. Ahogy Varga Csaba írja találóan: „gondolható út” volt számára a nácizmus. (Varga Csaba: Paradigmaváltás a jogi gondolkodás­ ban - Cári Schmitt és a vágyott szintézis megkísér­ lése, Világosság, 2003/7-8.) Es tán titkon megpróbál­ ta saját szellemi fölénye alá vetni a megszülető rend­ szert. (Alain de Benoist: Cári Schmitt et les sagouins, Éléments, 2OO3/X.) De ahogy megakadá­ lyozni nem tudta, úgy befolyásolni sem. Platón szürakúzai kudarcára emlékeztethet bennünket Schmitt hatalomközelsége és hirtelen kegyvesztett­ sége. Talán tényleg nem a filozófusok dolga az álla­ mot irányítani? Mark Lilla amerikai professzor va­ lami ilyesmit sejt számos elbukott értelmiségi (Luk­ ács, Kijévé, Schmitt, Heidegger, Foucault etc.) élet­ Hassliebe Cári Schmitt németországi reputációja és hazai recepciója Cári Schmitt neve hallatán Németországban felhorkannak. Ki ezért, ki azért. Amikor egy kom­ munista könyvesboltban Schmitt egyik könyve iránt érdeklődtem, az eladó kioktató hangnem­ ben közölte velem, hogy „fasiszták könyveit nem tartják”. Vagy mikor egy Plettenberghez kö­ zel élő rokonommal Scnmittről beszélgettem, liberális felesége humorosan csak annyit szólt be a szobába: „Ja, dér alté Nazi!’ De felhorkannak azok is, akik tisztelik, szeretik Schmittet. Egy plettenbergi kutatója alig hitte el nekem, hogy budapesti egyetemistaként ismerem Schmittet, s hogy még tételként is szerepel a szigorlatkor. (Más kérdés, hogy munkássága sajnos túlzottan leegyszerűsítve jelenik meg jogbölcseleti oktatásunkban.) Schmitt tehát vitatott, vitát kiváltó személyiség. De valahogy megkerülhetetlen. Műveire - még ha csak a „kritikai meghaladás” vágyától is vezérelve - egyaránt hivatkoznak balliberális professzorok vagy a TAZ anarchista napilap publicistái. De nevét említve azért minden professzor hozzáteszi náci múltját - a poli­ tikai korrektség szellemkelepcéjének kedvéért. (Elgondolkodtató, hogy míg a szobor nélkül ma­ radt Schmitt kapcsán nem maradhat említés nélkül náci múltja, a Pesten szoborként is megörö­ kített Lukács Györgyöt kritikátlan tisztelet övezheti, legalábbis a nyugati egyetemeken.) A nyugati heves viták ismeretében meglepően csendesen zajlott le Magyarországon Schmitt re­ cepciója. Pedig notórius nácizóink nekünk is vannak. Mégis: Schmitt munkássága kapcsán amelynek hazai megismertetésében Pethő Sándornak és Cs. Kiss Lajosnak elévülhetetlen érde­ mei vannak - sikerült a hazai jogtudománynak tudományos, s nem ideológiai-politikai vitákat folytatni Talán túlzottan is siKerült. A tudományosság es szárazság ugyanis megölte Schmitt személyiségének és mondanivalójának lényegét: a megnökkentést. Magyarországon meghökkenés nélkül ment végbe Schmitt recepciója. De a vitákat nem spórol­ hatjuk meg. Es akkor tán az egyszerű egyetemista is nagyobb érdeklődéssel fordul e szeretve gyűlölt nagy tudós felé. Úgyhogy: kéretik meghökkenni! útját vizsgálva. (Mark T.iHa: A zabolátlan érte­ lem). 1936-ban éles tá­ madás éri Schmittet az SS lapjában, állítólagos katolikus és zsidó kap­ csolatai miatt, s így visszavonulni kénysze­ rül berlini katedrájára. Három évig állt hát a hitleri hatalom szolgálatában, s ezalatt egyetlen jelentősebb művet sem publikált. Az utókor mégis ezen rövidke intermezzo alapján nyilvánította Schmittet intellektuális persona non grata-vá. Az 1945-ös összeomlás Berlinben éri. A nürnbergi perben csak tanúként hallgatják ki, de könyvtá­ rát „ideiglenesen” lefoglalja a hős felszabadító szovjet hadsereg. Bár semmi törvény- vagy erkölcstelen dolgot nem tudnak Schmittre bizonyítani, mégis őrajta statuál példát az új német állam. Míg egykori nácik sokassága térhet vissza a közéleti pályára - így maga Martin Heidegger is -, Cári Schmitt önkéntes, de kényszerű száműzetésbe vonul szülővárosába, Plettenbergbe. 1945-től 1985 húsvétvasárnapján be­ következő haláláig itt élt. Ezalatt a 40 év alatt Plettenberg szellemi zarándok­ hellyé vált: szélsőbaloldaliak, anarchisták, ex-nácik és konzervatívok ültek egymás mellett a plet-tenbergi vonaton. Mindegyikük a titokzatos embert akar­ ta látni Még Joschka Fischer is járt erre. Schmitt háza így mindig neves vendégekkel volt teli - a szomszédok gúnyosan csak „ifjúsági szál­ lónak” hívták a házat. Az író Ernst Jünger ugyan­ úgy megfordult itt, mint világfi Nicolas Somban vagy a német alkotmányjog doyenje, ErnstWoífgang Böckenförde. És jöttek a kíváncsi fia­ talok is. Schmitt mindenkit szívesen fogadott csak dohányozni nem volt szabad. Bort viszont ihattak, de kizárólag szárazát, mert azt szerette a házigazda. Estére pedig mindenki kapott egy jegyzetekkel ellátott könyvet, amiről másnap re­ ferálnia kellett. Egyik kedvenc könyve volt Benjámin Disraeli kalandregénye, a Tancred. Sze­ rinte ugyanis ebből érthető meg a zsidóság lénye­ ge. (Nicolas Sombart: Ifjúkor Berlinben 19331943). És ha volt kérdés, ami Schmittet élete vé­ géig, már-már patologikus érdeklődéssel foglal­ koztatta, az a zsidókérdés (Judenfrage). Naplói­ ból kiolvasható antiszemitizmusa azonban nem vallási, nem is rasszista, hanem metafizikai volt újabb megfejtésre váró rejtély, ennek pontos tar­ talma és oka. Ilyen Schmitthez került fiatal volt Ernst Hüsbert és Gerd Giesler is. Mára nyugdíjas­ ként próbálják meg ápolni Schmitt hagyatékát és emlékét. Városa ugyanis igen mostohán bánik nagy szülöttjével. Plettenbergben járva magam is tapasz­ taltam a Schmittre utaló, emlékező nyomok fájó hi­ ányát - a turisztikai információban azt sem tudták, kit keresek. Pedig háza, amit Machiavelli száműzetési helye után San Casciano-nak nevezett, még mindig áll. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudó­ sítása szerint 22 évvel Cári Schmitt halála után azon­ ban mintha meglágyulna a hálátlan utókor szíve, s a politikai korrektségen túl, az időtlen tudást cs szel­ lemi nagyságot is felismernék. Hüsmert és Giesler egyesületet hoztak létre Schmitt emlékének ápolásá­ ra, s még a szociáldemokrata polgármestert is meg­ nyerték ügyüknek. Szobor, emlékmúzeum, emlék­ tábla - ezek vannak tervbe véve. „És ha 150 év múl­ va Plettenberget és Cári Schmittet egyszerre emlí­ tik, tán elértünk valamit” - mondja az egyik kezde­ ményező (Sollen wir Cári Schmitt ein Denkmal setzen?, FÁZ, 17. Marz 2007). Igen. Ahogy Königsbergbe Kantot „érezni” já­ runk, Plettenberg is felfedezte Schmitt hírnevé­ nek turisztikai lehetőségeit. Hegeli dialektika - helyben. Techet Péter tizenegyedik oldal �MIK(A)rofont neki!! CD ajánló „Lehetek utálatos, Talán kicsit félénk is vagyok. Miért nem szeretsz? Miért nem szeretsz anélkül, hogy megjátszanám magam? Próbáltam olyan lenni, mint Grace Kelly De mindig olyan szomorúan néz ki Aztán megpróbáltam leutánozni Freddie-t És most személyiség-őrült lettem!” Megmondom az őszintét. Eredetileg a Good Charlotte új CD-jéről akartam írni, jól lehúzni azt, és összehasonlítani a régikkel kb. azzal a konklúzióval, hogy a mélynél js van mélyebb. Aztán véleményezni ezt az egész tini Emo őrületet. így hát kezdésképpen meghallgattam a második számot a CD-n, a „Misery”-t (pár idézet belőle: „Tartsd él­ ve a szomorúságod”, „A boldogság nem áll jól rajtam”, „A szomorú­ ság a társam”) és rémesen elment a kedvem, még egy rossz kritikától is. Na ez volt az a pont, ahol bekapcsoltam helyette a „Life in Cartoon Motion”-t, Mika most megjelent albumát és elkezdtem rö­ högni. Na ez ám a totál nonszensz. Ehhez kell bőr a képen, hogy va­ laki végigbohóckodjon egy egész albumot! És miért teheti meg? Mert idáig is pont olyan össze-vissza volt az élete, mint amilyen ez a CD: amerikai apa és libanoni anya gyermekeként Londonban élt, majd ké­ sőbb Párizsban tanult. Zenei pályafutását tekintve egy szuszra el­ mondhatja magáról, hogy orosz operaénekesnő tanítványaként adott elő klasszikus darabokat a Royal Opera House-ban? szerzett reklám­ dalt a British Airways-nek és az Orbit rágóguminak. Nem csoda, ha ez a srác személyiség-őrült lett! Es valóban: így, 23 évesen ju­ tott el arra a pontra, hogy’ a fönt idézett szám („Grace Kelly”) már min­ den országban a csapból is folyik (így Magyarorszá­ gon is). No igen, csak Mikával az a baj, hogy nem hasonlítha­ tom össze szokásomhoz hűen az újat a régivel... vagy mégis? Mert hát azt azért be kell vallani, hogy Michael Holbrook Penniman (ere­ deti név) nem talált fel sem­ mi újat, legfeljebb tökélyre tizenkettedik oldal fejlesztett egy már majdnem feledésbe merülő stílust. Maga Freddie Mercury talán túl régi összehasonlítási alap lenne, bár a vonulat szálai valóban hozzá vezetnek vissza. Hát persze, hogy a glam-rock-ról van szó. Ha most Mika kö­ zelebbi elődeit tekintjük, rögtön megértjük: Ve­ gyük például akár a Darkness-t akár a Scissor Sisters-t. Na ugye, hogy megvan! Különösen az utóbbiak voltak, akik itthon megismertették ve­ lünk ennek a stílusnak az újraértelmezését olyan számokkal, mint a „Take Your Mama Out” a „Laura” vagy az „I Don’t Feel Like Dancing”. Azzal a különbséggel persze, hogy ezek az együttesek mind­ mind csoportban merték csak felvállalni ezt a zenét, Mika az egyetlen példa arra, hogy egyedül is ki mer állni a közönség elé. Ami azért nem semmi egy olyan stílusnál, ami abból áll, hogy az előadó magából kikel­ ve énekel, ökörködik, táncol, és mindezt úgy teszi, mintha véresen ko­ moly lenne. Egyesek szerint idegesítő és kibírhatatlan, de számukra Mikának csak annyi mondanivalója vgn, hogy „Aliért nem szeretsz? Mi­ ért nem sétálsz ki akkor az ajtón?!”. Es tudod mit? Igaza van. Ki lehet kapcsolni a rádiót, nem kell megvenni az albumot. De lehet együtt vagy rajta nevetni is, szerintem neki mindegy, amíg mosolyt és élvezetet ad­ hat hallgatóinak. Erre pedig van bőven példa: A „Lollvpop” úgy hang­ zik, mint egy cserfes gyermek gúnydal, a „Happy Eriding” a szakítós szamoknak az a ritka fajtája, ami még egy ilyen állapotban is mosolyt csal az ember arcára, a „Billy Brown” pedig... Na jó, arról meg ne is be­ széljünk, mert az első strófa után hangosan elnevettem magam az utcán. Gáz volt. Utcán ne liallgasd... mert... emberek néznek... Na jó, szóval vissza a kritikához: hát igen, hogy kritikus elem is legyen, azért tudni kell, hogy a folyamatos lejátszás itt sem működik, mert egy idő után bejojózik az ember. Meg hát ne várjunk különösebb zenei mélységeket a pasastól De most őszintén, létezik elég előadó, aki pont ezt próbálja el­ érni több-kevesebb sikerrel, holott sokszor nem erre van szükségünk. Nem véledenül írom ezt, mert a vizsgaidőszak pont ilyen napok összes­ sége: a sok tanulás között nem árt valaki, aki egy kis nevetést és energi­ át kölcsönöz nekünk, esetleg segít megünnepelni, vagy rálegyinteni és megújítani erőnket az így-úgy sikerült vizsgák után. Ha pedig a meg­ próbáltatás véget ér, megfelelő aláfestő zene válhat belőle a nyárra. An­ nál is inkább, mert nem csak az album kaphat lejátszót, hanem Mika is mikrofont. Aki éles szemmel figyelte az idei Sziget-plakátokat, az felfe­ dezhette rajta az előadó nevét. Remélhetőleg itt már nem lesz hasonló­ ság az előd Scissor Sisters-szel, akik csak félig-meddig igazolva pótolták egyéves késésüket a tavalyi fesztiválon. Mégse tudott senki rájuk meg­ sértődni: ahhoz túl jól szórakoztunk! Barát Zsófia �A Vatikáni Szerződés revíziója Jelszó: Az állam és az egyházak végleges szétmállasztása A hangulat fokozódik. Nem is olyan rég lam az összegyűlt pénzt arányosan kiegészí­ SZDSZ-es nyomásra a kormánykoalíció ve­ ti. (Később a 0,5%-ot 0,7%-ra, majd 0,9%-ra zető pártja napirendre tűzte a Vatikáni emelték, és a kiegészítés módját arányosról Konkordátum revízióját. a népszámlálási arányokon alapulóra változ­ A vatikáni szerződést 1997. június 20-án kö­ tatták.) tötte meg (1997. évi CXXIV tv. az egyházak 7) A katolikus egyház további állami támo­ hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi gatást kap, melynek alapja az állampolgár­ feltételeiről) Magyarország (Horn Gyula ok azon döntése, ahogyan az egyházi köz­ miniszterelnök) és a vatikáni Apostoli szolgáltatásokat igénybe veszik. Szentszék (Angelo Sodano bíboros államtit­ A vatikáni szerződés nyomán a Magyar kár), de az országgyűlés ezt csak 1999. júli­ Köztársaság kormánya megállapodást kö­ us 5-én, a LXX. törvénnyel ratifikálta. tött más egyházakkal, illetőleg egyházi kö­ A szerződés meghirdetett célja a magyaror­ zösségekkel is, így a Magyarországi Refor­ szági Római Katolikus Egyház független mátus Egyházzal, a Magyarországi Evangé­ működésének a biztosítása volt, hogy az ál­ likus Egyházzal, a Magyarországi Zsidó lamosított vagyon egy részének viszszakaHitközségek Szövetségével, a Budai Szerb pása után függetlenül tudjon működni-; to­ Ortodox Egyházmegyével, stb. vábbá, hogy az államtól átvállalt közfelada­ A szerződés kritikusai (neoliberális politiku­ tok teljesítése (akár az oktatási, akár a szo­ sok és egyes kisegyházak: 2005-ben számuk ciális alrendszerben), megfelelő állami fi­ kb. 150 volt - mármint a kisegyházaké, nem nanszírozásban részesüljön. a neoliberálisoké) szerint ezen szerződés A nemzetközi szerződés fő pontjai a követ­ sérti az állam és az egyházak szétválasztásá­ kezők: nak alkotmányos elvét (60. § (3)), illetve a 1) A katolikus közoktatási intézmények az közpénzek közcélú felhasználásának az el­ államiakkal és az önkormányzatiakkal azo­ vét. A konkordátum revíziójának előkészíté­ nos támogatásban részesülnek. sére létrehozott bizottság jelentése igen 2) A katolikus felsőoktatási intézmények az részletes, a megoldási javaslatok terén pe­ államiakkal azonos támogatást kapnak (ez dig különösen érdekes. A továbbiakban ki­ vonatkozik a hitéleti képzést adó akkredi­ emelném a közel félszáz oldalas tervezetnek tált szakokra is). az egyházak állami finanszírozásának legvi3) A katolikus egyház a tulajdonában lévő tatottabbnak vélt pontjait és a bizottság műemlékek, múzeumok, könyvtárak és le­ megoldási javaslatait. véltárak után az állami kulturális intézmé­ Kompenzációs és egyéb (pályázatok, fejlesz­ nyekkel azonos támogatást kap. tési) támogatások egy jelentős részéből egyhá­ 4) Az egyház a kommunizmus idején állami zi intézmények nem kaphatnak. - A norma­ tulajdonba került egyházi ingatlanok egy ré­ tíva és kiegészítő támogatás nem fedezi a szét visszakapja, más részük után rendsze­ működési támogatást, ezért nem indokolt res járadékot kap (1991. évi XXXII. tv.) Az az egyéb támogatási formákat megvonni az ingatlanrendezés tematikája az Antall-koregyházi intézményektől. Meg kell teremteni mány alatt volt az elsődleges, viszont a fi­ annak törvényi szabályozását, hogy az egy­ nanszírozásé és a szociális szféráé az Orházi intézmények is hozzájuthassanak ezek­ bán-kormány alatt került erőteljesen előtér­ hez a forrásokhoz (annál is inkább, mert pl. be. A Horn-kormánynak az ingatlan-kérdés szerzetesi iskolának nincs saját bevétele) még mindig kiemelten fontos volt, de már Az egyházak adómentessége egyrészt alkot­ nem olyan mértékben, mint elődjének. Ez a mányossági szempontból kifogásolható, mástéma az Orbán-kormány idején utolsó hely­ re kerül, ami érthető is, hiszen az ingatlan­ Horváth Dániel rendezés kérdésköre addigra szinte teljesen Tán... lezárult. Medgyessy Péter, majd I. és II. Gyurcsány Ferenc regnálása idején az egy­ Tán egy esőcsepp az őszi éjszakában, házi szociális- és kulturális intézmények tá­ Napsugár, mely felszárít egy könnyet, mogatása folyamatos nehézségekbe ütkö­ Vad gyilkos ütem, mely suttogást ölt meg, zött, ütközik, továbbá (a nemrég lemonHaldokló sóhaj a világnak zajában. dott/menesztett?) Molnár Lajos kórházi ágyszám-leépítései is különös mértékben Tán örök vándor mosolyogva a záporban, érintették az egyházi egészségügyi intézmé­ Egy szivárványt káromló gyilkos köpet, nyeket: Bethesda Református Gyermek Beteg rozsdás szög, átütve remegő kezet, Kórház: 43%, Budai Irgalmas Rendi Kór­ A corpus - vér áztatta fán - kereszt alakban. ház: 36%, Szent Ferenc Kórház: 47%. 5) Az állam biztosítja annak lehetőségét, hogy Tán... tán mindegyik, de tán egyik sem, az állampolgárok a személyi jövedelemadó - tán halják a szép ej zenéjét a vakok — egy százalékáról valamely egyház (vagy egy Tán nincs válasz. Térdre hullok, keresem. erre a célra létrehozott állami alap) javára ren­ delkezzenek (1996. évi CXXVI. tv.). Tán megtalálom. Jó? Rossz? — meghalok. 6) Az állam garantálja az egyházaknak a tel­ - tán a süketeknek táncra kel az ütem. jes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5 száza­ I Tán - és nincs tovább - illúzió vagyok. lékát; ha ennél kevesebb gyűlik össze, az ál­ részt sérti az állam szuverenitását. - A bi­ zottság alkotmányossági felülvizsgálatot ja­ vasol. (Merő dőreség ezt állítani, hiszen a TB-t és a nyugdíjbiztosítást a minimálbér után központilag fizeti a Püspöki Konferen­ cia. Ha pedig az egyházi dolgozók munka­ szerződésük van, akkor teljes fizetésüknek megfelelően fizetik az egészségügyi - és nyugdíjbiztosítást). A hitoktatás finanszírozásáról és a lelkészek jö­ vedelempótlékáról a vatikáni szerződés nem rendelkezik. - így az állam minden további nélkül megszüntetheti ezt a támogatási for­ mát. Az egyháznak fölajánlható szja részének növelésével az egyház kompenzálható. Egyházi Felsőoktatási Intézményeink a gyors lé­ tesítések és fejlesztések érdekében a szakalapítás, szakindítás normális, minőségi garanciákat je­ lentő folyamatát nem járták végig, előfordult, hogy engedély nélkül indítottak szakot, amelyet utólag kivételes eljárásban engedélyeztek. ? Vilá­ gi szakok esetén az egyházi intézményekben is az állami és magán intézményekével azonos feltételrendszert kell alkalmazni: kreditrend­ szer, a bolognai képzésL, a képesítési követel­ mények, a szakindítási eljárás és engedélyezés. Az OKM szerint az egyházi felsőoktatási intéz­ ményeknek önálló jogi személyiséggel rendelke­ ző felsőoktatási intézményeknek kell lenni, nem pediglen egyházi jogi személyeknek. Az állami támogatás felhasználását az OKM nem vizsgálhatja, csak a Számvevőszék. - Az egy­ házi álláspont elfogadhatatlan, hiszen felsőok­ tatási szakmai feladatokat ellátó, ezen belül vi­ lági képzést is folytató intézményekről van szó. Az állami felügyelettel kapcsolatban pe­ dig az OKM-et éppoly jogosítványok illessék meg, mint egyéb intézmények esetén. E javaslat végtelenül cizelláltan fogalma­ zott, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy amennyiben a koalíció végigviszi ezt a ter­ vezetet, nem fog kesztyűs kézzel bánni a keresztény felsőoktatási intézményekkel. A kormány egyértelmű célja az állam és az egyházak hosszabb távú szétválasztása (gyakorlatilag: a költségvetésből 40-80 milliárdot felszabadítani az oktatási is szociális tevékenységet végző intézmények forrásai­ nak elvonásával), ennek eléréséhez az egy­ házi önfinanszírozás vagyoni bázisának ál­ lami segítséggel történő megteremtését lát­ ják a megfelelő eszköznek. Amely, valljuk be őszintén, olyan homályos, hogy talán nem is igaz, nem is gondolták annak! Takács Gergely tizenharmadik oldal �„Mentsük meg Isten méltóságát, kardja majd rendet lát, s országok zúgnak majd új dalt, új imát” A kereszténység legfontosabb ünnepének a Feltámadást tekinti. A magyar néphagyo­ mány jónéhány rítust és szokást megőrzött ennek kapcsán. Erre utal többek között a ma­ gyar eredetű Húsvét szavunk, mely mutatja nekünk, magyaroknak egészen egyedi, sajá­ tos a viszonyunk ezzel az ünneppel, másképp fogjuk fel, másképp is böjtölünk, mint nyu­ gati keresztény testvéreink. A kereszténység ősi hírnökei, hordozói éppen mi, magyarok vagyunk, ez annál inkább sem meglepő, hogy a tudás népének tartjuk magunkat. E tudás birtokában, a „hit fegyverével” fel­ vértezve semmiképp sem hátrálhatunk meg az erkölcsi relativizmus divatjával szem­ ben, szükséges meg- és felmutatni, szokása­ ink, hagyományaink, vallási meggyőződé­ sünk. Ez az, ami egyedül képes a széthulló társadalmat, és a válsággal küszködő Euró­ pai Uniót megmenteni. Nekünk pedig köte­ lező „a hit védőbástyáiként” példát mutat­ nunk, hisz saját megsemmisülésünk fenye­ get. A belülről szétrothadó Római Biroda­ lom tanulságos előképe lehet kis orszá­ gunknak, tágabban az Európai Közösség­ nek, még tágabban az egész világnak. A ke­ reszténység hozzátartozik identitásunkhoz, „az ősmagyar pogány szokások”, jelentem: nem léteztek, a pogánylázadások, melyeket az ősvallás nevében vívtak sajnos hamis színben vannak feltűntetve. A németellenesség, pártoskodás, trónviszály és az ősi szokások védelme rejtőzött mögöttük. Arra nagyon sok forrásból lehetne idézni, hány szerzetes és katolikus előjáró írta a magya­ rokról: „a magyarokat nem szükséges meg­ téríteni, mert nem pogányok ők, csak más­ fajta keresztények”. Az ősi szokások, rituá­ lék pedig egyáltalán nem bizonyítanak semmiféle pogány eredetet, sőt állítom: egy más kultúrkörnyezetben másképp jele­ nik meg a kereszténység is, így könnyen meglepetések érhetik azokat, akik egy „csö­ vön át” értetlenkednek az elvarratlan fur­ csa szálak felett. Számomra, egyáltalán nem furcsa, hogy Jézust az íjfeszítő pusztai népek párducként szemléltették, és nem bá­ rányként, számukra a szimbolika más ké­ pekkel, más módon jelent meg. Azon sem lepődöm meg, hogy a Tiszaeszlár-Sinkahegyi ásatásokon feltárt „Elő Jézust” ábrá­ zoló mellkereszten, Jézus Urunk pártus öl­ tözéket visel. Ez a honfoglalás ideje előtti mellkereszt perdöntő bizonyítéka „po­ gány” voltunknak, annak, hogy a keresz­ ténységet mi már magunkkal hoztuk a Kár­ pát-medencébe. De mennyivel is jártunk előbbre a kereszténység útján nyugati bará­ tainknál? Az imént említett, feltámadott „Elő Jézus” sebek nélkül jelenik meg, fedet­ len lábszárral utalva a feltámadás óriási je­ lentőségére, mely nem a kereszthalál bor­ zalmas szenvedéseit próbálja hangsúlyozni. tizennegyedik oldal hanem a halál feletti győzelmet. Mint ahogy Varga Tibor is megfogalmazza, a Húsvét üzenete: „az örök élet, az anyagból eljutni a lélek útjára”. Mindnyájunknak ez az üzenet; átmenni a halálon, új testet kap­ va, mely megszabadul az ördög mérgétől, és ezáltal romlatlan, örök. Ahhoz, hogy elér­ jük ezt a teljes állapotot, a böjtre van szük­ ség, amikor az egyén elindul az elküldője felé, megpróbálunk eljutni Istenhez a Ham­ vazószerdától a tavaszi napéjegyenlőségen (március 21.), Gyümölcsoltó Nagy Boldog­ asszony ünnepén (március 25.) keresztül. A testi önmegtartóztatás nem elégséges, a böjt egy lelkiismereti vizsgálatot, meditációs szakaszt is magába foglal. Kívül-belül át­ alakulásra van szükségünk. Didymosz Júdás Tamás írta gnosztikus evangéliumában: „Jézus mondta: Amikor a kettőt eggyé te­ szitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt, mint a bensőt, a fentit, mint a lentit, s így a férfi, mint a nő egyetlen eggyé te­ szitek, akkor mentek be majd a királyság­ ba” A kérdés, hogy meg tudjuk-e haladni esendőségünket, egyedi létezésünket, képe­ sek vagyunk e egyesülni Krisztussal. Fel tudunk-e támadni Krisztussal együtt, hogy megszabaduljunk az anyag fogságából. Ezt szimbolizálja a húsvéti tojás, a zárt sírból feltámadó Krisztus, mely kiszabadul a halál fogságából... és a tojást feltörik. A lelki test győzedelmeskedik az anyag felett, a világ újraéli a paradicsomi állapotot, ez a teljes­ ség fejeződik ki magában az ünnep idő­ pontjában is; a hosszabb nappalok kezdete, a fény eljövetele, vagyis a tavaszi napéj­ egyenlőség, és a telihold. A teljességet fe­ jezte ki a Nagyszombati Határjárás is, ez azt jelentette, hogy megkerülték a település határát, (az ország határát) megkeresve a feltámadott Krisztus ragyogását az anyagi világban és ezzel megáldották az ország te­ rületét, megerősítették határát. Az íjfeszítő és egyes természeti népek a feltámadás, az újjászületés misztériumát már jóval a Níceai Zsinat (326) előtt ünnepelték (ez ha­ tározta meg a feltámadás időpontját). A magyar néphagyomány a feltámadás után, a 8. vasárnapról is megemlékezett „Fe­ hér vasárnap” néven. Ekkor már a csonka állapotú (az ember még az anyag múlandó­ ságába zárva) csonka-vasárnapot, és a Krisztust megkísértő fekete-vasárnapot is meghaladva eljutunk az öröklétbe. Régeb­ ben ezidőtájt kötöttek rokoni kapcsolato­ kat; komaságot, sógorságot. Ezen a napon mindannyian egyesülünk Krisztusban, a fi­ zikai világ összeér a metafizikaival. (A címbeli idézet az Atilla - Isten kardja cí­ mű rockoperából származik) STEP 1 ic Ei u upcan Luv 5i udci 11* Asm k iáik» i Thaly Krisztián Florentin VP STEP of ELSA Hungary - Gyakornokcsere program - Kubányi Enikő E-muil slcnfrclsnhushtnest.hu eniko.kithanyifrclsahtulapot.hu Szeretnél o külföldön gyakornokoskodni? o szert tenni kiváló munkalehetőségekre Magyarországon és +36 70 593-3273 külföldön? o megismerni külföldi diákokat, országokat, kultúrákat? , v /www^,?™e Ha a válaszod igen, akkor jelentkezz és csatlakozz az ELSA csapatához! Gyakornoki helyek egész Európában! Ausztria, Anglia, Spanyolország, Finnország, Norvégia, Németország, Olaszország, Hollandia, Litvánia, Görögország csak Rád vár! �HÍVŐ szó Csíksomlyó hív Az európai kereszténység, elsősorban a magyar (nem magyarországi) katolikus hívek szá­ mára kiemelkedő, évszádos hagyományokra visszatekintő ünnepi események közé tarto­ zik a minden évben pünkösd idején megtartandó csíksomlyói búcsú. Annak ellenére is különösen fontos ez a búcsú a valódi, értékes lelki életre vágyóknak, hogy korunkban már nem mindig lehet ugyanaz a jelentése, mint amilyen amellyel alapítói erede­ tileg felruházták. Vannak, akik azért látogatják meg ilyenkor a szent helyet, mert szeretné­ nek a környéken olcsón szórakozni egy jót, és amúgy nem tudnak egyedül elmenni oda. Má­ soknak az a fontos, hogy közösségeikben, ismerőseiknek elmondhassák, hogy részt vettek a csíksomlyói búcsún. Bizonyos körökben ugyanis az sikk. Megint mások csupán ezzel látják Székely keresztaljak Csíksomlyón letudva az évi keresztényi cselekedetüket. Hogy melyik az elfogadhatóbb motiváció, azt nem tisztem megítélni; bár ez esetben nem látom érvényesülni a kisebbik rossz elvét. De, ahogyan azt a Szentírásban is olvassuk (legalább­ is benne van): „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Szerencsére azonban a többség nem ilyen. Akik elmennek a búcsúra, azoknak legnagyobb része valóban komolyan gondolja a vallásos in­ díttatást. Azért mennek, mert Csíksomlyó valóságos jelképe a katolikus összetartozásnak, és a búcsú varázslatos hangulata és lekisége min­ den őszintén hívő katolikust megérint, meg kell, hogy érintsen. A ma már Románia területén található Csíksomlyóról először a XIV század első feléből találkozhatunk feljegyzésekkel. Nevét a Somlyó hegye után kapta, míg a „csík” előtag a tájra utal Az 1400-as évek elején ferences szerzetesek telepedtek le itt, majd az évszázad derekán gótikus templomot építettek, többek között Hunyadi János támogatásával; az erdélyi vajda a törökök felett 1442-ben aratott győzelmet akarta ezzel meghálálni Istennek, illetve az Egyháznak. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték. Ezt a tatárok felgyúj­ tották, és bár ezt követben még felújították, helyén ma már egy barokk templom áU, amelyet elődjének anyagából emeltek, építése pedig 1876-ban fejeződött be. Érdemes megemlíteni még a Kissomlyó hegyén található három kápolnát is, amelyek közül a leghíresebb a Salvatorkápolna. A szerzetesek, méltón a ferences hagyományokhoz, nem csupán a vallásos élet területén alkottak maradandót. Nagyon fontos szerepet ját­ szottak a környék lakóinak szellemi nevelésében is. A csíksomlyói gimnázium mellett található még itt könyvtár és - 1675-től - nyomda is. Azonban mégiscsak a búcsú a lényeg. És nem csak a cikkemé. A búcsú az, ami mindenkinek elsőként jut eszébe a település nevének hallatán. Mindezek mellett pedig, pünkösd közeledtével, időszerű is. A csíksomlyói pünkösdi búcsú története a XV században kezdődött. A székely nép körében ekkor már virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete. Mária-ünnepeken szerte a környékről Somlyóra jöttek ünnepelni az embe­ rek. IV Jenő pápa az 1444-ben írt körlevelében arra buzdítja a népet, hogy járuljanak hozzá a ferencesek templomépítéséhez. Ezért cserébe, a kor szokása szerint, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. Lényegében ettől kezdve nevezhetjük búcsújáró helynek Csíksomlyói; évről évre újra összegyűlnek itt az emberek a Szűzanya tiszteletére. Azóta év közben is szüntelenül özönük a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, előtte imádkozni. 1990 óta pedig évente több százezer ember zarándokol el ide és vesz részt az ünnepi körmeneten, szentmisén. Idén a tradícióhoz igazodva, természetesen ismét pünkösd hétvégéjén, vagyis ezúttal május elején lesz a csíksomlyói búcsú. Teleki Levente 2004. december 5. tanulságai Könyvajánló Csaknem két és fél éve már ama tragikomédiának, melyet akkor mindenki bizonyos értetlenséggel szemlélt. Legke­ vésbé talán épp’ az a „kisember” fogta föl, mire megy ki a játék, akinek a kettős állampolgárság ügyét a népszavazá­ son dűlőre kellett volna vinnie. A politikai elit nem volt ké­ pes dönteni egy, a rendszerváltás óta húzott-halasztott kér­ désben, kétes értékű „sikerrel” járt viszont a magyar ember nemzettudatának összezavarásában. Végül a többség pas­ szív, a szavazás érvénytelen maradt, Magyarország pedig nemzetközi közröhej tárgyává lett. Felvethetjük: „Mivégre ez a lejárt lemez?” A lemez nem járt le, csak megakadt a le­ játszásban, s csak forog egy helyben, egyre kínosabban és fülsértőbben. Kérdés, hogy ki hallja? Mert az ügyet „odafönt” újfgnt eltemetni látszanak. Fasang Árpád zongoraművész és műfordító, volt Unesconagykövet könyve nem pártpolitikai megközelítésű, nem a napi politikából indul ki, és nem is ahhoz érkezik el Amennyiben a helyzet ez lenne, egyrészt nem írnánk róla az ítélet hasábjain, mivel napi politikával mi sem bajló­ dunk; másrészt a megjelenés óta eltelt bő év egy ilyen jellegű kiadvány esetében szükségképpen elavulttá tenné tartalmát. Ha úgy tetszik, a könyv semleges, ez azonban nem jelent, mert nem jelenthet értéksem­ legességet is. Emberi jogokat, e körben különösen kulturális jogokat idéz, s bár tudjuk, hogy környezetéből kiragadva, különösen, ha politi­ kusok citálják, maga a jog is képes politikává válni, itt hiányzik a poli­ tikai, viszont megvan a nemzeti cél. A határon túli magyarok ügye er­ kölcsi kérdés, s nem (pejoratív értelemben vett) „politikai”. Szabjunk végre rendet dolgainknak! Amint tette Bibó István anno a politikai hisztéria jelenségének tag­ lalása kapcsán, úgy Fasang a magyar kérdés aktualizált áttekintését végzi el. Azt már Bibó is kijelentette, hogy „baj van.” A népszava­ zással ebben csupán egyetlen változás esett: „a magyar társadalom beteg, s erről 2004. december 5-e óta papírja van. A nagy kérdés, hogy a történtek után vajon mit fog kezdeni ezzel a papírral!’ A szerző az eddig nemigen taglalt történelmi, államelméleti összefüggé­ sek újszerű feldolgozásában látja a megoldást. Tisztáz evidensnek tűnő, mégis félreértett alapfogalmakat, mint nép, nemzet, kisebbség és több­ ség, egyén és ember. Leírja a határon túli magyarok helyzetét, hogy mi­ ért jelentene sebeik orvoslására valóban korszerű megol­ dást a kettős állampolgárság intézménye, melyet egyéb­ iránt a szomszédos országok is alkalmaznak. S valóban Tri­ anon idején kell kezdenünk, jelentse bár ez egyeseknek a „sérelempolitika” (de hogyan lehetne „politika” az, ami tény, történelem??) folytatását. Szót ejt a nemzetállam ku­ darcáról Európán innen és túl, s a francia nemzetállami esz­ me jelenleg zajló paradigmaváltásáról (Id. francia választá­ sok). A jövő a szolidáris vagy szubszidiárius állam lehet, va­ gyis olyan közösségközpontú entitás, mely egyenlőség és szabadság közt közvetíteni képes, alkalmas lehet a pluraliz­ mus, sokszínűség biztosítására egy államon belül, s a kultu­ rális vagy területi autonómia megvalósításával garantálná a reális demokrácia és a megmaradás feltételeit a kisebbsé­ gek számára. A könyv kitekint továbbá a nemzetközi és EU színtérre, egy, a kulturális jogokat elismerő nemzetközi konvenció kívánatosságára reflektál Idéz a szomszédokkal kötött „barátságos” államközi egyezményeink szövegéből, melyek valós működése a „normális” szintjét sem éri el. Mintha a magyar külpolitika „enyhe” önérzethiányban szenvedne. Mi­ ért? A sort folytathatnánk. A kérdés továbbra is nyitott, és szemben sok önjelölt világmegvál­ tóval, a szerző nem is kívánja azt maga eldönteni. Bár véleménye kiviláglik, mégis inkább szempontokat kíván nyújtani, s a téma megfelelő mélységű, ám olvasmányos körüljárásával az olvasóra bízza a továbbgondolást. Az ügy nincs lezárva, lépten-nyomon vis­ szaköszön, szembesülésre kényszerít. De ez nem jelenti, hogy jóvá­ tehetetlen volna. A jég olvad, az európai változások már ajtónkon kopogtatnak. Ut csak előrefelé visz, döntse hát el végre a magyar, hogy mi a fontos. (Fasang Árpád: Egy népszavazás hordaléka. Új Ember Kiadó, 2006.) Tarr Adám tizenötödik oldal �Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Az rendben is volna, hogy a mai emberek arca torz gri­ maszba fordul, vagy jobb esetben reménytelenül legyin- I tenek, ha hirtelen a „jogá- ' szókra” terelődik a baráti be­ szélgetés. A mindennapi jog­ alkalmazó (pl. a rendőr) ugyan még megtartja a há­ rom lépés távolságot, ha a forgalmi engedélyben „dr” betűket lát, de ez inkább csak az esetleges bonyodalmak el­ kerülésére szolgál, és legke­ vésbé sem a tisztelet jele. Azok a megtévedt lelkek, akik a diploma átvétele után egyből rohannak az okmány­ irodába az igazolványok ak­ tualizálása végett, vagy akik iwiw adatlapjukban a még a । diplomaosztó buli másnapos- | ságával fejükben odabiggyesztik nevük elé azt a két bötűt, rossz nyo- ' mon járnak, és feltehetően dunsztjuk sincs arról, hogy mekkora respektje volt valaha a jogásztársadalomnak Magyarországon. Amikor | még az ügyvéd, a jegyző, a jogtanácsos művelt, a közéletben aktívan részt vevő, az egyetemen vagy a jogakadémián alaposan kiképzett em­ ber volt, és nem futószalagon termelt jogi szakmunkás. No, de akkor hol vannak Budapest köztereiről a régebbi korok által a 1 jogásznagyságoknak emelt szobrok? Hol van mindenekelőtt Werbőczy István? Kérem, ne rójuk meg a Tripartitum szerzőjét: ő igenis ott volt. Meglehetősen méretes szobra évtizedekig ott állt a mai Ferenciek terén, a templommal szemben. A carrarai márványból készült alkotás Donáth Gyula keze munkája volt, egyike a Ferenc József által a századfordulón a városnak ajándékozott tíz szobornak, 1908. december 15-én avatták fel az akkori Kígyó téren. A szobor Werbőczyt híres Hármaskönyvével együtt ábrázolta, és a második világháborút feltehetően komolyabb sé­ rülés nélkül úszta meg. Innentől idézzük a Nemzeti Parasztpárt lapja, a Képes Világ 1945. májusi számát: „...legcsúfabbul Werbőczy István Apponyi téri [a tér időközben átnevezésre került] szobra járt. A korai magyar feudalizmus és a kiváltságos nemesség fővédnökének, a jelkép­ pé lett Tripartitum szerzőjének szobrát május 6-án döntötték le. Van va­ lami szimbólum abban, hogy fejjel fúródott a földbe: így dugta homok­ ba a fejét a magyar reakció minden előtt, ami jogos, méltányos és hala­ dó gondolat volt” Az újságban szereplő képen a szobor valóban fejjel le­ felé, szinte a földbe belefúródva látható. A tudósítás hangvételéből kiér­ ződik a helyeslés. Persze Werbőczyt nem csupán a háború vége után randalírozási lehetőséghez jutó barbárok tették meg a gyűlölt, elmúlt । rendszer megtestesítőjévé, Ady Endre sorai is fülünkbe csenghetnek: । „Elmegy a kútágas,/ Marad csak a kútja,/ Meg híres Werbőczi/ Úri pereputtya./ Árvult kastély gondját/ Kóbor kutya őrzi,/ Hivasd a törvénybe,/ Ha tudod, Werbőczil’ (Ülj törvényt, Werbőczi). Talán nem eretnek a gondolat, ha azt mondjuk, ezúttal bizony maga Adybandi is tévedett. Túl azon, hogy természetszerűleg a legkevésbé sem méltányos egy 400 éve meghalt jogtudor főnemesen elverni a port a Horthy-rend- szer minden elmaradt reformjá­ ért, Werbőczynek elévülhetet­ len érdemei is vannak (amelye­ ket persze álmából felsorol min­ den joghallgató, ezért felidézé­ sük itt csupán kötelességszerű újságírói feladat). Elegendő e helyütt Grosschmid Bénit idéz­ ni: Werbőczy a magyar jog önálló feldolgozásával „erőtel­ jes individualitást adott a nem­ zeti jognak, és ezzel az angol­ hoz hasonló önfényű nemzeti jogi kultúrának rakta le alapja­ it. (...) Hazánk fennállása a Hármaskönyvön alapszik; a munka egyike azon eszközök­ A szobor ledőlt... nek, melyeket mintegy a Gond­ viselés küldött az országnak, hogy azt a nehéz idők és századok súlyá­ val szemben a belső feloszlástól és megsemmisüléstől megóvja”. Úgy fest azonban, hogy a szobordöntögetők nem olvastak Grosschmidot. Mindenesetre a spontán „népi kezdeményezés” magyarázatának hi­ telességét csökkenti a tény, hogy az akció vasárnap történt, egy szétlőtt, éhező város kellős közepén; láthatjuk, nemcsak a szándék, hanem a nép­ ítélet végrehajtásának jelenete maga is abszurd lehetett. A szintén bal­ oldali irányultságú Szabadság sem rejti véka alá lelkendezését, bár az esemény megtörténtét korábbra teszi: „Az 1945. május l-jén felvonuló ünneplő tömeg igazságot szolgáltatott Werbőczy fölött is... Ledőlt a szobor, megdőlt az úri Magyarország uralma. A mérkőzést mégsem nyerte meg Werbőczy: Dózsa a győztes! (...) Hosszú az idő, de mégis elérkezett. Elégtételt kapott a megcsalt, megkínzott, sokat szenvedett parasztság, de ez még mindig kevés, az igazi elégtétel még hátra van: Werbőczy úri törvényei helyett meg kell csinálni a nép törvényeit”. Kedves olvasóink, eredményeket olvasunk: Dózsa - Werbőczy 1-0. (Ta­ lán ekkor kezdődött a „csinálni” szó nagy karrierje is a magyar közéle­ ti nyelvezetben.) A ledöntött szoborra, mint egykoron Krisztus feje fölé, Werbőczy bű­ nét is felvésték: „Ugye mostan lóg az orrod. Meghozták a földrefor­ mot!”. A darabjaira tört szoborról további adatok nem állnak rendelke­ zésre. Mindenesetre alig egy évvel az esemény után a kommunista Sza­ bad Nép megvádolt egy tanárt (a cikk címe: „Uszítás a középiskolák­ ban”), hogy Werbőczyt dicsőítette, és azt mondta róla, ő volt a legna­ gyobb magyar jogtudós. A kibontakozó új hatalom tehát később sem bocsátott meg a Hármaskönyv szerzőjének. Időközben valamennyi Werbőczy-ábrázolástól megszabadultak: a szege­ di panteon domborműve éppúgy eltűnt, mint az Igazságügyi Palotában található mellszobor. Egyetlen ábrázolása maradt csupán meg: a Parla­ ment déli főhomlokzatán álló egyik, csak látcsővel kivehető szobor, Bezerédi Gyula századfordulós alkotása a jogtudóst ábrázolja. A rendszerváltozás után - a feladatok számbavételekor - senki nem ítélte elég fontosnak a Werbőczy-szobor újbóli felállítását. így bizony nehéz lesz visszaszerezni a jogászság elhamvadt tekintélyét! (források: Pótó János - Az emlékezteiét helyei. Osiris, 2003.; Prohászka László - Szoborhistóriák. Budapest, 2004.) EHAVI IDÉZET „A katolikus egyetem célja, hogy intézményes módon biz­ tosítsa az egyetemek világában a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt a társadalom és kultúra jelentős problé­ máival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katoli­ kus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi közösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tu­ dás növekvő kincsestáráról, melyhez a katolikus egye­ tem saját kutatásával keresi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; 4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgá­ latára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet!’ II. János Pál pápa Ex Corde Ecclesiae c. apostoli rendelkezése (1990) Göre Gábor MEGHÍVÓ Szeptember 28. és október 1. között hamisítatlan, pázmányos erdélyi túrára indulunk. A szállás a székelyföldi Gyergyószárhegyen lesz, a napi program kötetlen, várhatóan kirándulásokkal és jókedvvel teli. Látogatást teszünk a Böjté Csaba atya által szervezett gyermekvédelmi hálózat szárhegyi otthonában. Az utazás a legfejlettebb technológiával rendelkező autóbusszal kerül lebo­ nyolításra. Az út teljes költsége (utazás, szállás, ellátás) kb. 24.000 Ft. Előzetesen jelentkezni le­ het: Christián Lászlónál (Közigazgatási Jogi Tan­ szék) vagy Koltay Andrásnál (Polgári Jogi Tan­ szék), 5.000 Ft. előleg befizetése mellett, szemé­ lyesen vagy e-mailben (itelet@jak.ppke.hu). � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 3. szám 2007. május 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Élet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!" Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Subject The topic of the resource Tartalom Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Élet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!" Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. május 8. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (901kb+4554kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_3_20070508 Relation A related resource T00080 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_3_20070508 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/f4f5c53389bd55988a1c9b2aa4cbac28.jpg 350de747f331ad6e52e274aa02ce6564 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2c358bcd8d3ab15b3c491186ee760b5a.pdf 08e3a6ff0dbf427989f2c6ae8f5acb89 PDF Text Text ?P<E_iteUtJ<.ll_-5J2.C>OclO51í A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE TART A JOGI FELSŐOKTATÁS? ÓTOK UTAS ÉS HOLDVILÁG OVERDOSE PRO FACULTATE 2009 SAJTÓFOTÓ SIMON DENG XII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. május 11. �Merre haladunk? „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Néha kínos, kellemetlen dolgokról is beszélni kell. Néha nincs helye az udvariaskodásnak. Világosan látható, hogy a hazai felsőoktatás, és azon belül a jogi felsőoktatás súlyos gondokkal küszködik. Az alábbi cikk Karunk egyik oktatójának tollából - rövidke terjedelme csak e gondok vázlatos felsorolását teszi lehetővé, de e témáról szól e számunkban szerzőnk terjedelmes vitacikke is - mi pedig várjuk a többi hozzászó­ lást e kérdéshez. Talán hasznunkra válna, ha elkezdenénk a beszélgetést (A szerk.). addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Merre haladunk? In memóriám Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro IJicultgte 2009 HIVŐ SZÓ 2 3 3 4 6 6 7 7 8 8 9 9 10 10 10 11 11 12 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. Ekkora létszámmal nem lehet érdemi munkát végezni, de még húszfős gyakorlatok esetében sincs lehetőség az elmélyült mű­ helymunkára. Egy óra hangulatát és színvonalát ugyanis az átlag ha­ tározza meg, nem az egyébként érdeklődő, de létszámában sajnos csekélyebb réteg. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz, akik nehezen helyezkednek el, és a túlkínálat miatt lenyomják az ára­ kat is. így aztán a rátermettebb is kénytelen gyakran évekre a mini­ málbérrel beérni. Az előző állítás itt is igaz: a jogászság színvonalát a nagy átlag alapján mérjük. A tömegsodrás rontja az oktatás színvo­ nalát is, és így a végzettek felkészültségét is csökkenti. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az oktatók olykor kissé sértődötten reagálnak rá, ha nem járnak az óráikra, pedig dolgozniuk kellene azon is, hogy széles körben népszerűvé tegyék tárgyukat. A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is. Ugyanakkor nem marad sem idő, sem kedv a hallgatókkal való bajlódásra. Az egyetemi munka jelentős részét az órákon kívüli tevékenység töltené ki, a diákkörök, konzultációk, kötetlen beszélgetések fajsúlyos részét adnák a képzésnek - ha hatékonyabban működnének, mint ma. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Igaz, az oktatók között is egyre kevesebb az univerzális műveltségű ember, a klasszikus „professzor”, és legtöbben egy szűk jogi szakterület mes­ terei csupán, másfelől nyilván mégis a közéletben jártas, munkájuk­ nál fogva is érdeklődő emberekről van szó. A hallgatóság újabb és újabb generációi pedig évről évre veszítenek az általános felkészült­ ségükből, történelmi, irodalmi, közéleti, politikai ismereteikből, így hiányzik a közös alap ahhoz, hogy elrugaszkodjunk róla, és lehetővé váljon valamely téma mélyreható, érdemi tárgyalása. Az egyetemi ok­ tató szépen lassan az általános iskolai tanár szerepébe kényszerül. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a kated­ rára és egy hosszú monológban 90 percet beszélni. Lehetőséget kel­ lene teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és „eladható” legyen a tan­ anyag (akár különféle technikai segédeszközök használatával), és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, valós párbeszéd alakulhas­ son ki a tanár és a hallgatóság között. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírás ugyanis a leg­ több tanár számára terhes kötelesség, nem teljes értékű tudományos munka. így a könyvek jobbára a tételes jognak a jogszabálynál vala­ mivel bővebb, a kommentároknál szűkebb körű ismertetésére szorít­ koznak. Egy adott jogterület „szelleméből” nem tudunk meg semmit belőlük, és meg sem próbálják megszerettetni tárgyukat az olvasóval. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati is­ mereteket. El lehet végezni úgy a hazai jogi egyetemeket, hogy a diák nem találkozik egy szerződéssel, keresetlevéllel, bírósági ítélettel sem. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az elmélet megismerése el­ engedhetetlenül fontos lenne akkor, ha a hallgatót általa megérinti az adott jogterület mögöttes „filozófiája”, meglátja a jogi szabály mö­ gött közösségi és egyéb értékeket is. Az egyetemnek legalább annyira feladata az értékpreferenciák kialakítása a diákokban, ha úgy tetszik, világnézeti nevelésük, mint a jogszabályok megismertetése; elvégre mégsem jogtechnikusok, hanem felelős közéleti emberek nevelésére szövetkeztünk össze. A fenti, hevenyészett pontok jószándékú összefoglalásai közös gondja­ inknak. Ki kell mondani: a kialakult helyzetért tanár és diák együtt felelős. Ugyanakkor mindig vannak és lesznek kivételek, akik képesek kibújni az általánosítás csapdája alól. A többiek se bántódjanak meg: te­ gyünk inkább közösen arról, hogy változzon a mai, sok tekintetben ne­ héz helyzet. Egy Pázmányos oktató �In memóriám Kukucska Zsófi „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatás­ nak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésé­ nek; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Idq’e van a keresésnek és ide­ je a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnck; ideje a liadakozásnak és ideje a békes­ ségnek” (Ószövetség, Prédikátor könyve III. fe­ jezet 1. vers) Mindennek rendelt ideje van, mondja a Köny­ vek Könyve. Mi, gyarló emberek mi mást tehe­ tünk, minthogy elhiggyük. Van, amikor nem akarjuk elfogadni, van, hogy megrendül a hi­ tünk. Ilyen történik akkor, ha elveszítünk vala­ kit, akit szívből szerettünk. Nem értjük miért történt. Nem látjuk az okát. Isten útjai kifürkészhetetlenek- mondja a népi bölcsesség, azon­ ban egy tragédia után ez sem ad megnyugvást. Minden tragédia egyedi, ezért minden tragédia feldolgozása is csak egyedi lehet. Nekünk, akik szerettük Zsófit, talán az adhatott megnyug­ vást, hogy csodálatos élete volt. Szeretett, és vi­ szontszerették. Adott és ezért kapott is. Külö­ nösen szerencsés ember volt Zsófi atekintetben, hogy számára megadatott az a különleges ké­ pesség, hogy tudott adni anélkül, hogy ezért bármit elvárt volna szeretett feltétel nélkül. Bol­ LL.M. - PROGRAMM dogságának ez volt a kulcsa. Boldog volt. Ez az egyetlen dolog, ami igazán számít egész életünk során és ehhez csak annyit kell tudnunk, hogy a boldogsághoz egyetlen út vezet: a szeretet útja. Zsófi 21 éves volt, mikor 2008 októberében a gyászos monorierdei vonattragédia áldozata lett. Mi, földi halandók időben méljük az életet. Pedig micsoda balgaság ez. Az idő tény, nem érték. Zsófi ajándék volt. Egy angyal, egy égi tünemény földi életünkben. Ez érték. A mo­ solya, kedves szavai, szeretetteljes mozdulatai ezek mind, mind értékek. Ilyenben kellene mérnünk az életet. A fájdalmat azért érezzük, mert ettől megfosztattunk. Mindazonáltal re­ méljük, hogy egyszer majd, ha eljön az ideje, mi is ugyanoda kerülünk, ahova le kerültél, és vi­ szontláthatunk Téged. Mi is adunk annyit, mi is szeretünk annyira, hogy oda kerülhessünk aho­ va Te kerültél. Addig is szívünkben élsz, drága Zsófikánk! FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Is­ kola 2009 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudo­ mányok területén. A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem állam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább „jó" minősítésű („cum laude") egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomá­ val rendelkező felvételizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak­ irányán szerzett és nem honosított, vagy nem ál­ lam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfoga­ dásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett okle­ velet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabá­ lyoknak megfelelően kell elismertetni; c.) záróvizsga előtt álló egyetemi hallgatók jelent­ kezéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A ,jó”, illet­ Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: -Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa -Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: wwwandrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu Akik szerettek Téged, Zsófi Felvételi hirdetmény A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes felvételt érvényteleníti; d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkal­ mazható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indo­ kolt esetben - különösen a választott kutatási te­ rületre tekintettel - a Tanács a Dl Felvételi Bi­ zottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holtnyelvből C típusú, vagy azzal egyenérté­ kű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács en­ gedélyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizs­ gával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával tör­ ténő felvételt azzal, hogy az abszolutórium meg­ szerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelv­ vizsga vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga meg­ létének igazolása feltétel. A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogvi­ szonyban; képzés díja: 80.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori ta­ nulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját á Doktori Iskola honlap­ ján. (wwwjak.ppke.hu) A jelentkezéshez szükséges mellékletek: 1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló dip­ loma/oklevél másolat (ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/ oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord doku­ mentum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetésé­ ről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2009. június 19-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályázati anyagok és a július 15-ig esedékes szóbelifelvételi be­ szélgetés alapján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvétek eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szüksé­ ges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (wwwjak.ppke.hu) érhetők el. Információ: a 4297-291 közvetlen telefon­ szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) foga­ dóórája: hétfőnként 11-13 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogböl­ cseleti Tanszék (tel.: 4297-229). harmadik oldal �Amit a dánoktól tanulni érdemes Vitacikk a honi jogi felsőoktatás problémáiról „Uraim! A helyzet az, hogy benneteket az egye­ temen teljesen elrontottak. Valószínűleg helyre­ hozhatatlanul. A gólyatábortól fogva belétek nevelt jogászi sovinizmussal, amikor részegen, fél lábon ugrálva énekeltétek a jogászindulót... A terjengős, bonyolult, félig latinul írt tanköny­ vekkel... Hiányoznak a konkrét, gyakorlati is­ meretek, a nyelvtudás. Az ügyféllel, munkatár­ sakkal szembeni empátia. Hiányzik a »józan, paraszti ész«, a strukturált gondolkodás. Az írásbeliség gyenge, egy levél megírása is gondot okoz. Ennek az eredménye, hogy egy évfolyam­ ból legfeljebb egy-két embert, de alkalmasint senkit nem tudunk felvenni!’ A fentieket egy közelebbről meg nem nevezett, prominens nemzetközi ügyvédi iroda ügyveze­ tője közölte velem és más gyakornokokkal, szakmai gyakorlatom idején, egy rögtönzött délutáni fejtágítón. Még ha csak általában a ma­ gyar jogászképzésről beszélt is, és nem feltétle­ nül a mi karunkon folyó képzésről, nem árt fontolóra venni a szavait, és feltenni a kérdést: vajon mennyire mondható korszerűnek a mi oktatásunk, és mennyire felel meg a munka­ erőpiac, elsősorban a versenyszektor elvárásai­ nak? A felvetés aktualitását aláhúzza, hogy valamifé­ le képzésreformot karunk legkiválóbb oktatói is üdvösnek tartanának (Id. Elitképzés az egye­ temen - kerckasztal-beszélgetés Kilényi Géza és Zlinszky János professzorokkal, ítélet, 2009/2.), jóllehet e cikk írója óvakodik azt a látszatot kel­ teni, mintha az előbbi oktatók osztanák nézete­ it. Ellenben vannak saját, friss külföldi tapaszta­ latai arra nézve, hogy a jogászképzés milyen is lehet. És azt is gyorsan hozzá kell tenni (mielőtt a Kedves Olvasó a falhoz csapná a lapot, mond­ ván, hogy „De hát a nyugatiak gazdagok, ők megtehetik!”), hogy a minőségi, korszerű kép­ zés nem csupán pénz kérdése. Ahogy mondani szokás: az igazi különbség a fejekben van. A cikk előfeltevése, hogy a dán jogászképzés a legmesszebbmenőkig megfelel a jogászi munka időszerű kihívásainak és versenyképes - nem csak a hazai, hanem a globális piacot illetően is. Az alábbiakban elsőként a dán oktatás egyes, fontosnak vélt sajátosságait venném sorra, majd pedig rámutatnék a hazai jogi oktatás egyes, hátrányosnak tűnő vonásaira, alkalmasint fel­ vetvén a dán megoldások itthoni alkalmazásá­ nak lehetőségét. Gyakorlatias, interaktív oktatás. A tanítás legjava szemináriumi jellegű, 20-40 fős foglalkozáso­ kon folyt, kivéve egyes, elméleti megalapozást célzó tárgyakat, amelyeknél a nálunk ismert klasszikus előadási forma is alkalmas. Egy fél­ évben 3 tárgyat kell felvenni, ami heti 9-12 órát (3x3 vagy 3x4) jelent. Kevésnek tűnhet, de a ta­ pasztalat az ellenkezőjét mutatja: szeptember 1jétől fogva dugig volt a könyvár. Ennek oka, hogy az órák folyamatos készülést igényeltek. Felkészülés nélkül egyszerűen nem volt értelme bemenni az órára, mert ott nem az előadási anyag ismétlése folyt, hanem a már megtanult anyag alkalmazása. A cél az ismereteket gyako­ rolni, skillckrc tenni szert. Az órán kivétel negyedik oldal nélkül mindenkinek szerepelnie kellett, fiktív ügyekben bírói posztot vagy ügyfél képviseletét ellátnia, komplex jogesetről vagy jogi problémá­ ról PowerPoint prezentációt tartania, ill. a témákhoz/esetekhez egyébként hozzászólnia. Utána pedig szétboncolták, kivesézték, amit produkált. Nem egyszerű, gagyi kiselőadások­ ról van tehát szó, mint idehaza, amiért „jól meg­ felelt” minősítést adnak annak, aki vállalja, és amelyeken mindenki elveszti a fonalat, és szén­ né unja magát. Ráadásul ez az itthoni megoldás nem biztosít egyenlő esélyeket a hallgatók szá­ mára, valamint növeli a kontraszelekciót is. Mindezek után persze azt gondolnánk, hogy Dániában a hallgatók messze elkerülték az órá­ kat. De nem. Annak ellenére sem, hogy az órákra bejárni nem volt kötelező, sem kataló­ gus, sem zh, semmi nem volt, az oktatók min­ dig legalább 70%-os jelenléttel számolhattak. Meggyőződésem, hogy ez a fajta oktatás nagy­ részt megspórolja a hallgatónak mindazt a „belerázódást”, amit szakmai gyakorlat/jelölti idő­ szak alatt, ill. egyáltalán szakvizsga előtt el kell szenvednie, amikor közlik vele, hogy az éppen­ séggel nem úgy van, amint az egyetemen taní­ tották neki. (Ernst Rabéi is írja, hogy amikor fiatalon bíróként dolgozni kezdett, a felettese, egy idős bíró figyelmeztette őt, hogy teljesen felejtsen el mindent, amit az egyetemen tanult, igazolásul pedig minden héten megmutatta ne­ ki, amit az aktuális jogtudományi folyóiratok­ ban teljesen haszontalannak talált.) Azonban a gyakorlatias oktatás ennél többet nyújt: aktív/ kreatív megismerésre, gondolkodásra tanít. Vizsgák nyitott könyv mellett. Amint Ausztráliá­ ban vagy az USA-ban, a dánoknál is szabad a jogszabályokat használni vizsgán, még a szóbe­ liken is. Az üzenet világos: a normaszöveg adott, nem cél, csupán kiindulópont. Az abban történő eligazodás, a releváns rész megtalálása és alkalmazása, értelmezési kérdések, norma­ konfliktus megoldása sokkal közelebb áll a CDjogtárral rendelkező 21. századi jogász munkájá­ hoz, mint a bemagolt szakaszok „feléneklése”. (Eszembe jut, amikor Kilényi professzor úr Szi­ lárd Leót idézte, miszerint „Az ember feje nem arra való, hogy szecskával tömjék tele!’) Ez per­ sze nem azt jelenti, hogy ne kellene az anyagot elsajátítani, de hogy végső soron az alkalmazási készség lesz döntő. Ez azonban többet jelent az alkalmazásnál: a teljes, konkrét jogügylet vagy jogintézmény átlátását, gazdasági-társadalmi rendeltetésének megértését is magában foglalja. Nemzetköziesedés. „Future lawyers must be inter­ national" - szólt az aarhusi jogi kar dékánjának köszöntője. Arra a felismerésre alapul, hogy a globalizáció korában az angol nyelv, esetünkben a jogi szaknyelv tárgyalóképes ismerete nem al­ ternatíva, hanem szükségszerűség. A dán hall­ gatók számára ezért minden félévben kötelező egy angol nyelvű tárgyat is hallgatni. Szerencsé­ re a mi karunkon is vannak olyan oktatók, akik vállalják az idegen nyelvű szemináriumok tartá­ sát. Azonban előfordul, hogy létszámhiány mi­ att el sem indulnak, vagy éppen túlságos szak- Hamlet idejében sem volt könnyű dánnak lenni... irányultságuk bátortalanítja el a hallgatókat. De a hallgatóknak sem kellene idegenkedniük e kurzusoktól, mert előbb vagy utóbb úgysem tudják megkerülni ezeket. Az informatikai lehetőségek kihasználása. Oda­ kint, ha a tanár valamely okból nem tudta meg­ tartani az órát, vagy feladatot osztott ki, vagy valamely anyagot töltött fel a netre, vagy csak kellemes hétvégét akart kívánni, arról mindenki idejekorán értesült e-mailen keresztül. Bár en­ nek csírái a Neptun-üzenetek képében, egyes, progresszívebb tanszékek illetve a Dékáni Hiva­ tal gyakorlatában nálunk is megjelentek, karun­ kon a hirdetőtáblák internetes (Neptunos érte­ sítések, adott esetben e-maillel kombinálva) in­ formációs lehetőségekkel történő kiváltása még gyerekcipőben jár. A Neptun további kiaknázat­ lan potenciált jelent az írott anyagok internetes megosztására nézve is. Elég körülményes és fá­ rasztó helyzetet eredményez, amikor itthon a gyakorlatvezető „kézre ad” egy fénymásolatot, és utána lehet rajta osztozkodni, egy órát sorban állni a fénymásoló előtt... Kint az órákra min­ denki a helyi e-learning platformról (www.aula. au.dk) letöltött, frissiben kinyomtatott handoutokat lobogtatva érkezett órára, vagy hozta a laptopját, és azon nézte át az aznapi tematikát, eseteket, olvasmányokat, ami kellett. Tananyag-limit. A kötelező (vizsgán számon kérhető) irodalom tantárgyanként legfeljebb 600 oldal lehet, azaz egy szemeszter- során ez három tárggyal számolva 3x600=1800 oldalt je­ lent. A mögöttes filozófia szerint 600 oldal elég arra, amit az adott témáról el lehet mondani. (Ez a mi esetünkben, félévenként 7-10 tárggyal számolva, vizsgánként kb. 200 oldalt jelentene.) Ha valaki nem tudja az ismereteit ilyen teljede­ lemben kifejteni, ott valami vagy ővele, vagy pedig a tárggyal nem stimmel. A limit, ha a tan­ anyag pontos körülhatárolásával párosul, garan­ ciát jelent a hallgató számára, egyrészt megóvva őt a mértéken túli terheléstől, másrészt, a szá­ mon kérhetőség biztosítéka. Aki bukott már meg amiatt, hogy olyan konkrétumot kérdez­ tek tőle, amire a tankönyv csak halovány utalást tett, az belátja ennek jelentőségét. De a megol­ dás az oktatók számára is hasonló előnyöket kínál. �A tanárok elkötelezettsége. Vagy mondhatnám, fa­ natizmusa, végletes odaadása, elkötelezettsége. Távolról sem akarok olyasmit állítani, hogy ne­ künk ne volnának lelkiismeretes, odaadó taná­ raink, mert igenis vannak. De azért itthon még­ sem láttam olyat, hogy a tanár egy csapteleppel (!), laptoppal-prezentációval, és tíz kiló könyvvel jött volna be az órára, úgy, hogy azokat egye­ nest a munkahelyéről cipelte magával, és nem az egyetemi irodájából hozta (a csaptelep egyéb­ ként egy szerzői jogi eset illusztrációjául szol­ gált). Nem fájt a foguk az őket szünetben meg­ kereső hallgatók kérdéseire válaszolni, útba iga­ zítani (nem, nem melegebb éghajlatra küldeni), adott esetben álláslehetőségekről beszélgetni. Egyik tanáromat továbbra is rendszeresen meg­ keresem e-mailen, ő pedig érdemben válaszol (!). Az általam megismert tanárok életkora 30-45 év között ingadozott. Fiatalos lendületük részben talán ennek köszönhető (bár ez önmagában még nem szükségszerűség), részben pedig talán an­ nak, hogy nem a mi „klasszikus közép-európai” oktatási módszerünkön nőttek fel, nem zúdult rájuk olyan mennyiségű fölös információ, ami kiölte volna belőlük a szenvedélyt. A hallgatók hozzáállása. Bizony, barátaim, lenne okunk a szégyenre. A dán és általában minden egyéb külföldi hallgatónak ugyanis nemfáj meg­ szólalni. Sokkalta fesztelenebbek, nem lámpalá­ zasak, kimondják a véleményüket, adott eset­ ben idegen nyelven is. Mert lehet nekünk, ma­ gyaroknak tiszteletre méltó lexikális tudásunk, azzal tanácsos inkább tévés vetélkedőbe műso­ rába menni, mert az esetmegoldásban, a tények összekapcsolásában, a jogi relevanciák feltárásá­ ban egy fikarcnyit sem fog neki segíteni. Az in­ formáció önmagában nem érték, hanem csak ak­ kor eredményez értéket, ha felhasználják. Ha pedig egyáltalán nem használják fel, vagy nincs kilátás arra, hogy felhasználják, akkor bizony az információ ismeretének szükségessége kérdőjeleződik meg. Amikor órán egy eset kapcsán a CISG hatálybalépéséről folyt a vita, egy dán liallgató nem tudta, hogy Lengyelországban 1996-ban már nem volt szocializmus. Én persze igen, ez nekünk alap. Ámde a kérdés irreleváns­ nak bizonyult, és többé senkit nem érdekelt, hogy én tudom-e, vagy hogy a srác műveletlen volna, vagy valami. Ha feltesszük, hogy a mun­ kához ennyire alapvető történelemtudás sem kell, akkor mit is fogunk kezdeni majd a szak­ mában az ilyen jellegű ismereteinkkel? Ám ez az okfejtés még egy, a korábbi generációkra jellem­ ző ismeretszínvonalat feltételez. A mai hallga­ tóknál már a kielégítő passzív/lexikális ismere­ tek sem jellemzőek. Előző számunk hivatkozott cikkében említésre került az emberanyag egyre silányabb minősége. Amilyen eseteket néha a ta­ nároktól hallok (pl. nem tudni, hogy 2, azaz kettő világháború volt, vagy hogy valaki azt ál­ lítsa, Marx a két világháború közt élt), és ami­ lyen arcokat néha az egyetemen látok, semmi kétségem nincs eziránt. Mindez még nem lenne baj, ha a hallgatók órai aktivitása arányosan ja­ vulna. Azt tudom javasolni a hallgatóknak, hogy ne hátulról, hanem elölről töltsék fel a padokat. Hogy készüljenek az órákra, ha a tanár is fogé­ kony a közös munkára, és ne legyen már min­ den az oktatók hibája. Ne legyen már gáz jelent­ kezni, és feltenni azt a kérdést: „Miért?” Mégis­ csak egyetemen volnánk, ahol nem elvárás, hogy minden a legelső hallásra egyértelmű legyen. Az előbbiekből már valószínűleg kitűnik egy s más dolog, amit érdemes volna újragondolni, felülvizsgálni, megváltoztatni. A fenti megálla­ pításokon túl is van azonban néhány, külön ki­ emelésre érdemes gondolat. Úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb lecke, amelyet a dán (nyu­ gati) példa a klasszikus, német mintájú közép­ európai jogászképzés számára nyújtani tud, végső soron magában a jogi gondolkodásmód­ ban keresendő. Abban a gondolatban, hogy a jog önmagában nem érték', vagy ha érték, akkor sem önmagáért létező érték, hogy bebiflázva, kívül­ ről kellene fújni. A jognak célja, funkciója, társa­ dalmi-gazdasági rendeltetése van. Tartalmát a tár­ sadalmi igények alakítják, működésében pedig visszahat e viszonyokra. Mint ilyen, létében nem szükségképpeni, hanem változékony, és rend­ szeresen változik is (egy törvényt átlagosan két­ évente módosítanak). Áz ügyfél szempontjából pedig a jog csupán az érdekérvényesítés egyik eszköze. Mégis úgy tanuljuk, akárha maga a Szentírás volna, azzal a különbséggel, hogy az utóbbit nem kell szó szerint tudni. Bizonyos jogágaknál ennek még lenne is értelme (pl. ka­ tegorikus és alapvető szabályok, elvek, eljárásjo­ gok stb.), de a magánjog esetében ez így köve­ telménynek sok, skill-nek viszont kevés. Éppen csak a lényeg sikkad el: a jó értelemben vett közgazdasági megközelítés. A szabály nem ma­ gától értetődő. Hiába tanuljuk meg, ha nem tudjuk, milyen célokra használhatjuk fel. Több ezren átmentünk már kereskedelmi jogból, anélkül, hogy egyáltalán láttuk, hogyan is néz ki egy izmosabb, sokszereplős szállítási szerződés, a maga finanszírozási segédkötelmeivel együtt; vagy anélkül, hogy tudnánk, egyáltalán mi vég­ ből is kereskednek az emberek? Visszaemlékez­ vén az öt évemre, egy kezemen meg tudom szá­ molni azokat az alkalmakat (pontosan emlék­ szem, hiszen ezek a reveláció erejével hatottak rám), amikor életszerű magyarázatot kaptam va­ lamely jogi szabályozásra. Ellenben, ha a pénz felől közelítjük meg őket, a szabályok értelmet fognak nyerni. Minek kellene agyatlanul bema­ golnom azt, amit másképpen is meg lehet ta­ nulni? Az pedig már szinte szóra sem érdemes, hogy a polgári jogi diszpozitív szabályok megta­ nítása egy jogintézmény vagy szerződéstípus archetipikus lényegének érzékeltetésére még csak-csak alkalmas, azonban ne gondoljuk, hogy egy komoly jogász, midőn éppen egy tar­ tós jogviszonyt minden részletében szabályozó, 90 oldalas, adott esetben atipikus szerződést szerkeszt, nem fog e szabályoktól minden le­ hetséges és megengedett módon eltérni, úgy, ahogyan az üzleti ésszerűség diktálja. A diszpozi­ tív szabályok látenssé válnak, ill. a hagyományos (re-aktív) jogalkalmazás, valamint a kisebb per­ értékű ügyek terrénumára szorulnak vissza. A gazdasági megközelítésmód elégtelenségén még az sem változtat, hogy tanítanak nekünk közgazdaságtant, „kifejezetten joghallgatók­ nak”, ami azt feltételezné, hogy elsősorban testre szabott, sajátkepi jogi-gazdasági isme­ reteket fognak tanítani. Ámde ezt közgazdá­ szok tanítják, és - az ő szakértelmüknek szóló minden tisztelet mellett - meg kell jegyezni, hogy abból, hogy az egyetemen két, sok tekintetben összefüggő tudományt egyaránt tanítanak, önmagában még nem következik az interdiszciplinaritás. Vajon elvárható-e a hall­ gatótól, hogy két különböző, sajátosan eltérő természetű és fogalomkészletű tudományból mindent magának mazsolázzon ki, ráadásul úgy, hogy még azt sem tudja, mi alapján indul­ jon el, mert - teszem azt - még nem tudja, milyen területre akar szakosodni? Hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy felvegyenek a tan­ székre legalább néhány kettős végzettségű (jogász-közgazdász) oktatót. Esetleg, a tan­ könyvek egyfajta „keresztlektorálásával” is le­ hetne valamit segíteni ezen. Még egy gondolat a gyakorlatokról. Nincs értel­ me „gyakorlatot” tartani azért, hogy a hallgatók még egyszer végighallgassák, ahogyan a tanár ledarálja az előadás anyagát. Ráadásul ez a tanár számára is rendkívül fáradságos, pláne ha egy délután folyamán 4-5 gyakorlatot tart, és mind­ egyiken csakis ő szerepel. Emellett, ilyen fajta gyakorlatot tartani hihetetlenül unalmas is le­ het, a velejáró szakmai kihívás pedig tart a zé­ róhoz. Hogyha e cikk írója egykoron gyakorlat­ vezető lenne, el sem tudna képzelni annál kényelmesebb pozíciót, mint ahogyan Jákob B. Sarcnsen, egy dán ügyvéd, tartotta az óráit. Minden órán moot court, fiktív per zajlott, amelyhez a hallgatók study group-akba vagy team-ekbe voltak beosztva, és az Internetről le­ töltött húsz jogeset (nem BH-k, kész megoldás­ sal, hanem csak tényvázlatok) eldöntésében kel­ lett változatos perbeli pozíciókban helytállniuk. A hallgatók vitatkoztak, az „Öreg” pedig figyel­ te őket, néha firkantott valamit a táblára, illetve időnként egy-egy talányos felvetéssel irányította a vitát. A végén megbeszéltük a megoldást, az alternatív argumentumokat, a per valós kime­ netelét, és hogy mi a szakmai tanulság. Nem mondhatnám, hogy Sarcnsen meggebedt volna, mindamellett maximális tiszteletet vívott ki ma­ gának. Ahogy egy kanadai hallgató mondta: 'He’s hell of a lawyer’ A kifejtettek alapján esetleg nem így tűnhet, ezért még egyszer hangsúlyoznom kell: nem azt kívánom sugallni, hogy a hagyományos képzési modellünket, értékeinket egy az egyben toljuk félre. A leírtak magánvéleményt tükröznek, amely nem abszolút vagy tévedhetetlen. Azon­ ban, időszerű volna egy megfelelő középmérték erejéig igazodni a kor kívánalmaihoz. Legalábbis elgondolkodtató, hogy a szakma ma is úgy vé­ lekedik a képzésről, amint száz évvel ezelőtt, Ráhel idején. Holott, időközben maguk a né­ metek is messzemenően nyitottak az skandináv/angolszász módszer irányában. Ha a Páz­ mány nem lesz képes erre, rövidesen ki fog ke­ rülni a hazai jogi fakultások élbolyából. Ami az informatikai lehetőségek kihasználását illeti, az ELTE-ÁJK máris előttünk jár (egy ottani isme­ rős beszámolója alapján). A globális trend azt mutatja, hogy a jogászi hivatás 10-15 éven belül alapvető változáson fog keresztülmenni, to­ vább, a jelzett irányban. Ezzel együtt a régi fel­ fogás képviselői letűnnek. A Pázmányon múlik, hogy képes lesz-e a haladásra, vagy pedig a kor fog majd felette ítélni, kegyetlenül. Tormás D. Ármin (Ha van igazán fontos kérdés számunkra, akkor a jogi oktatás elengedhetetlen megújítása kétségtelenül ilyen. Éppen ezért e-mailben váijuk a vitacikkre reflektáló, azt kiegészítő vagy azzal vitatkozó gon­ dolatokat, oktatóktól, diákoktól egyaránt! A szerk.) ötödik oldal �Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya Nagyszerű, hogy a kommunikációs gépezet, va­ lamint az aktuális megmondóemberek fáradt­ sága nem hiábavaló, pusztába kiáltott szó. A megszólalásig az igazira hasonlító mérgezett mag úgy tűnik, termékeny talajra ér. Mennyi jó szándék, s mennyi felelős gondolat! Vannak ugyan okvetetlenkedők, akik úgy gon­ dolják, a díszletek mögötti világ a valódi, s az a színjáték, ami a nagyközönségnek szól, valójá­ ban csak a tudatlanok bárgyú ömlengésének ad utánpótlást, működik afféle ideológiai Patyomkin-faluként. Megható az a féltő aggódás, ami szinte számolatlanul termeli az általánosságokat, a semmitmon­ dó, de hangzatos szólamokat, észrevétlenül kú­ szik be az ember zsigereibe, deformálja szemé­ lyiségét, szinte megkérdőjelezi helyét a világban. Vinnak, akik azt állítják magukról, hogy még nem találkoztak romákkal. Ennek ellenére erős indíttatást éreznek, hogy megnyilvánuljanak ebben a kérdésben, akár szóban, akár írásban, s a médiától átvett silány közhelyekkel át is adják véleményüket, ami persze sziklaszilárd - hiszen betanulták. Az, hogy konkrétum nincs benne nem zavaija őket, talán fel sem tűnik. A meg­ oldást pedig az olcsó szóvirágok nem engedik felszínre jönni. Ilyesmire persze ezekben a kö­ rökben nincs is igény, s az akarat hiánya sok-sok szócséplőnek biztosít egzisztenciát. Nehezen hihető, hogy nem találkoztak velük, mert az élet minden területén ott vannak. Ha máshol nem, a fodrásznál, az ilyen-olyan kis boltokban, üzletekben, a virágosnál, a különbö­ ző vendéglátóipari egységekben, s még hossza­ san lehetne sorolni. Hogy nem lehet őket észre­ venni? Talán azért, mert beilleszkedtek, részévé váltak a többségi társadalomnak. Ahogy nem kapjuk fel a fejünket, ha egy szőke embert látunk, s nem csodálkozunk, ha egy barnát, így az elfogadott normák szerint élő ember sem kelt feltűnést. Pedig itt vannak körülöttünk, mellettünk. Kedvességük, vidámságuk sokszor varázsol derűt gondterhelt arcunkra - csak a jót mindig nehezebb észrevenni. Persze az is lehet, hogy az önnön fényétől elkápráztatott egyén nem lát semmit, és nem is akar látni semmit. Ugyanakkor a problémák, az igazi gondok va­ lóban léteznek. Nem kell idegen országba utaz­ ni, még a fővárost sem kell elhagyni ahhoz, hogy a mélybe, a gyökerekhez jussunk. Valószí­ nűleg objektívebb lenne nagyon sok minden megítélése, ha megtapasztalnák személyesen is a nehézségeket, megismernék a bajok forrását. Akkor talán megszűnne az a finomkodó illegetés, amivel tisztes távolból megpróbálják körül­ járni a helyzetet, s remélhetőleg megszűnne az egészséges gondolkodású többség iránt érzett gyűlölet is. Elkendőzni, meg nem történtté tenni dolgokat legalábbis társadalmi vakság, de elbagatellizálni az atrocitásokat, pimaszul, flegmán elintézni a viszszavonhatatlan bűnöket az egyik legnagyobb al­ jasság, amit el lehet követni a megalázott, hitében, önbecsülésében megcsonkított többség ellen. A módszeres, aprólékos gonddal véghezvitt rombolás az élet szinte minden területén tetten érhető. Lassan alig-alig van kapaszkodó, fogy­ nak a pihenőhelyek, egyre ritkább a feltöltődésre, erőgyűjtésre az alkalom. Az összefogás, összetartozás szavak pedig előbb-utóbb értel­ metlen, tartalom nélküli, egymás utáni betűk kusza összevisszaságává lényegülnek. A társadalom szilárdnak hitt épületébe termesz­ ként költöznek be a szépen formált mondatok, az ehető mázzal bevont gondolatok, a gondosan tálalt irományok, a nélkülözhetetlen társnak ki­ kiáltott képi hamisság. Rágják, emésztik azt, ami az évszázadok során a sok-sok válogatáson keresztül beépült és szilárddá, megbonthatatlanná tette az építményt. A családok módszeres szétzilálása, ellehetetlení­ tése, s a manapság már egyre többször előfor­ duló nevetségessé tétel, kigúnyolás úgy tűnik, már kellő rombolást végzett. A hatalom kényekedvének kitett, a médiatartalmakkal kitömött zombik, vagy az önmegvalósítás mókuskereké­ ben vágtázó „belőlem csak egy van” egyének tu­ datáig aligha jutnak el a társadalmi problémák, hogy azok kezeléséről ne is beszéljünk. Az előttünk lévő generációk - a „nemsokára jobb lesz” reményével ajkukon - szépen lassan elfogytak, elfogynak. Lassan, de biztosan mi következünk. Még vannak gondolataink, még bizakodhatunk csak ennyi vagy csak annyi év és minden jó lesz. Aztán majd évek múltán, ha ne­ künk nem sikerült, majd a gyermekeinknek. Csakhogy az út ki van jelölve, s mint oktalan állatokat tereli a villanypásztor, nem engedik nekünk sem kiválasztani a másik irányt. Voltak, vannak, s persze lesznek mindig kivételek, de a többség számára a meddő évek jutnak, s a nyomtalan elmúlás. Nem lehet jobb- és baloldali valóság, mint aho­ gyan nincs olyan étel, hogy ebéd vagy vacsora. Egy nemzet van, s mi mind ennek az egynek vagyunk a tagjai. A megosztottság, a gyűlölkö­ dés azok malmára hajtja a vizet, akik céljuknak tekintik, hogy részenként felmorzsolják a né­ pet. Ha nincs összefogás, ha nincs változás, előbb-utóbb mindenki sorra kerül! Azt mondják, a remény hal meg utoljára. A re­ mény, mely még megvan, még őrizzük, vigyá­ zunk rá. A remény, mely még éltet, a remény, mely remélhetőleg erőt ad a sarokba szorított többségnek és kisebbségnek egyaránt. Hrecska Renáta „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Több mint egy hónapig, március 20-a és április 26-a között került megrendezésre a XXVII. Magyar Sajtófotó Kiállítás és az azt kísérő, Határnyitás 20 éve című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Remélem Kedves Olva­ sók, közületek is jó páran kíváncsiak voltak, hogy hogyan és miért került az utakon már nem - vagy csak ritkán - látott kétütemű, új­ ságpapírba „burkolva”, két méter magasba a lépcsők tetejére. Igen, arról a Trabantról beszé­ lek, mely előtt oly sokan sütkéreztek a melen­ gető napsugarakban a Múzeum előtt... Nos, néhány méterrel beljebb igen elgondolkod­ tató fényképek idézték fel az elmúlt esztendő jelentősebb, lencsevégre kapott eseményeit és nem mellesleg azt, hogy 1989. szeptember 11-én nyílt meg Magyarország nyugati határa. A szervezőknek nem volt könnyű dolguk: 592 szerző pályázott pontosan 11.939 felvétellel, s ezek között kerültek kiosztásra, különböző ka­ tegóriákban a díjak. Nem akarok senkit se untatni annak felsorolá­ sával, hogy ki, milyen című képre, milyen kate­ góriában, hányadik helyezést ért el, mert ha még megpróbálnám is leírni, hogy mit láttam a képen, az az én élményem, nem a Tisztelt Ol­ vasóé. így inkább csak néhányat emelnék ki... hatodik oldal A bejárattól néhány méterre már rögtön olyan képekbe botlottam, amelyeket nem hagyhat­ tam szó nélkül. Azaz fel kellett jegyeznem, hogy ki és miről készítette. (Nyilván, egy tárlat elqen minden látogató még lelkes, hogy igen, mindent pontosan és alaposan átolvasok, meg­ nézek, feljegyzek... De az ötszázadik kép után már azt se tudja, hogy hol van...) Ilyen volt Kovács Bence Egy szebb hídért címet viselő fotója, melyen két polgármestert látha­ tunk egy összeeszkábált, tákolmány hídon, ahogy megpuszilják egymást. Ami igazán tar­ talmat ad ennek a képnek, az az, hogy az egyi­ kük magyar, másikuk pedig szlovák... Az ezt követő fotósorozaton pedig rögtön a dunaszerdahelyi pokol elevenedik meg "lakáts Péter ké­ pei által. Ezek a képek voltak azok, melyeket először láttam. Percekig álltam előttük, s köz­ ben fejben végigpörgettem magam előtt törté­ nelmünket. De a tömeg magával sodort, így kénytelen vol­ tam tovább állni. Egészen a Panelokig, Dezső T. Tamás fotósorozatáig toltak előre. Az Andre Kertész nagydíjjal jutalmazott sorozat a „szür­ keségekben” lévő különbségeket próbálja meg­ mutatni. Országunkban nagyjából 788.000 ilyen lakás található, melyekben több mint a la- A dunaszerdahelyi pokolban kosság egyötöde él. Kívülről mindegyik tömb egyformának látszik, azonban az ablakok mö­ gött más-más életek peregnek. Az egyformaság mögötti különbözőségekre akart rávilágítani a művész azzal, hogy különféle ablakokat és kü­ lönféle ágyneműket jelenített meg. Sajnos, lapunk megjelenésekor a kiállítás már továbbállt, de mindenkit bíztatok, hogy vagy keresse fel a tárlat következő állomását (Debre­ cen, Miskolc, Pécs), vagy látogassa meg a www. sf2008.hu című wcboldalt, ahol virtuálisan megtekinthetőek a képek. Mikola Orsolya �Embert ajándékba? Interjú Simon Deng, egykori szudáni rabszolgával „Most úgy beszélek veletek, mint emberi lény az emberi lényekkel. Nézzetek rám, mérjetek végig. Úgy nézek ki nektek, mint egy ajándék? Pedig így volt, ajándékba adtak oda annak a családnak, akinél 3 és fél évig szolgáltam, mint rabszolga ...” Legális rabszolgaság a XXI. században. Szinte hihetetlen. Pedig a szudáni törvények le­ hetővé teszik, hogy a muzulmán lakosság módszeresen elüldözze, és rabszolgasorba ta­ szítsa a nem-muzulmánokat. A kiút csak nagyon szűk folyosón vezet, melyet csak kevés nemzetközi szervezet ismer. Egy ilyen folyosón sikerült Simon Dengnek kiszöknie abból a reménytelennek tűnő életből, melyben azelőtt élt, hogy aztán több helyszínre - köztük múlt hónap végén karunkra is - elutazva hívja föl a figyelmet e tragédiákkal kapcsolat­ ban. Az előadás előtt sikerült egy rövid interjút készíteni Mr. Denggel. - Örülök, hogy alkalmunk nyílt beszélgetni! Most itt ülünk ebben a kényelmes egyetemi szobában, Magyaror­ szágon. Innen nehéz elképzelni, milyen lehet egy rab­ szolga élete, hogyan kerülhet ilyen helyzetbe valaki... - Állandó rettegésben teltek a mindennapjaink, hogy mikor csapnak le ránk az arab rabszolga­ tartók. Én csak 9 éves voltam, mikor elraboltak, és bár az életemet meghagyták, rabszolgaként ajándékoztak oda rokonaiknak. Az életem folya­ matos terror volt. Hamar megtanulták a család gyerekei is, hogyan kínozzanak és alázzanak meg. Ha szomjas voltam, nem ihattam, csak ti­ tokban, különben bántottak volna. - Miből álltak a feladatai? - Nagyon sok dolgom volt, mindent el kellett vé­ geznem, amire csak megkértek. Egy szót ismer­ hettem csak, azt hogy „igen”. Volt, hogy megver­ tek pusztán azért, mert nem mondtam ezt a szót elég hangosan! A vizet akkor a Nílusból szerezte minden család, és általában öszvéreken szállítot­ ták a kannákat. Az én gazdáim rám bízták ezt a lehetetlen feladatot. Gondolj csak bele, 9 évesen nekem kellett hazahordani azt az eszméletlen súlyú vizet! Volt, hogy nem bírtam, úgy éreztem, nem megy tovább; mégis reménykedtem. Ez volt az egy dolog, ami éltetett. Ez volt a reggelim, az ebédem, a vacsorám: a remény. - Nem próbált megszökni? - Nem mertem. Nézd, itt egy papírpénz a te or­ szágodból felmutat egy 200 Ft-ost), ezen egy szá­ motokra minden bizonnyal fontos ember arca szerepel. Ugyanígy van ez az USA-ban, ahol most élek, és általában a világ országaiban. Szu­ dánban viszont az egyik pénzen egy ember teste van - lábak nélkül. Rabszolgaságom során gazdá­ im sokszor mutatták fel nekem ezt a pénzt, és azzal fenyegettek, hogy ha megpróbálkozom a szökéssel, akkor úgy fogok kinézni, mint ez az ember: megtalálnak, és levágják majd mindkét lá­ bamat! Akkor gyerekként ez nagyon ijesztően hatott rám. Nem szeretek visszagondolni azokra az időkre... - Sikerült is kijutnia a rémálomból... - Igen, egyszer, mikor már elen­ gedtek egyedül a piacra, találkoz­ tam két férfival, akik azt mond­ ták, ismernek valakit a falumból. Ennek a harmadik embernek két hét múlva be tudtak mutatni, ő felismert, és megszöktetett. Szü­ leim, akik szerencsére életben maradtak, sokáig kerestettek el­ tűnésem után, magas jutalmat ígértek értem. Egy rabszolgáért egy tehenet nem lehet kapni, de két kecskét már igen... vagy egy kalasnyikovot... Apám hat tehe­ net is fizetett volna annak, aki megtalál, de mind hiába. Már le is tettek volna rólam, mire az az ember végre hazavitt, és újra ta­ lálkozhattam szüleimmel! Akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem beszélek azokról az évekről, és csak a jövőre koncentrálok, így is lett, megcsináltattam a törzsi tetoválásokat, melyeket egy fiú általában 12 évesen kap meg nálunk, és fényes karrierre tettem szert, mint Szudán úszóbajnoka. Egyszer még vissza is mentem volt gazdáimhoz. Mint keresztény, szükségem volt arra, hogy megbocsássak nekik. Gondolhatnád, hogy megbánás volt bennük, vagy félelem, esetleg harag. De nem: akkor én már híresség voltam Szudánban, úgy üdvözöltek, mint egy celebet, aki a családjuk része volt egykor. Büszkék voltak rám... Megbocsátottam, de felejteni nem tudok, azokat az éveket sose kapom vissza... - Említette, hogy tett egy fogadalmat, miszerint soha többé nem beszél azokról az évekről. Most mégis itt ülünk, és pont erről beszélgetünk; hogy lehetséges ez? - Ez részben pont a te hazád egyik fiának kö­ szönhető. A szudáni helyzetet nem tudtam soká­ ig elviselni. Ha - kihasználva közismertségemet bármikor felemeltem a szavamat a rabszolgák mellett, mindig kaptam egy fenyegetést felülről. Lehetetlen volt így élni, ezért utaztam ki Ameri­ kába. Itt éltem, amikor megjelent egy jelentés az Egyesült Nemzetek Közgyűlése és az Emberi Jogok Bizottsága számára Bíró Gáspártól, aki az ENSZ különleges megbízottja volt akkoriban. Ebben volt szó az elkeserítő helyzetről az emberi jogok terén Szudánban. - Tehát az ENSZ isfelfigyelt az ottani történésekre. Milyen lépéseket tettek? - Semmilyet! Én láttam, mi történik ott, embe­ rek milliót gyilkolják le! Az ENSZ mégse cse­ lekszik. Tudod, ebben a kérdésben a beszéd ideje lejárt, most már véget kéne vetni a szörnyűsé­ geknek. Mint ez a vádemelés és elfogató parancs Omár al-Basír ellen: itt az ideje, hogy a vezetők feleljenek a történtekért! Az ENSZ meg csak tét­ lenül áll! Egyesült Nemzetek? Egyesült „semmit-nem-teszek” Nemzetek, így hívom én őket inkább! Semmire sem jók! - Ezek szerint nincs is rájuk szük­ ség? Nélkülük kéne elérni valamit? - Nem megbuktatni akarom őket (Mosolyog). Ezt a kérdést az ENSZ nélkül nem lehet ren­ dezni, ez a feladat rájuk vár. Azonban, addig is, muszáj vala­ hogyjavítani a helyzeten. - Hogyan? - Például az olyan emberi jogi szervezetek segítésével, mint a Christian Solidarity International (CSI). Ok egy részről a rabszol­ gák kimentésével foglalkoznak. 10 dollárért kivásárolják az embereket a rabszol­ gaságból, de soha nem a rabszolgatartónak, ha­ nem a csak a szöktetőnek fizetnek. Másrészről ellátják a kiszabadítottakat az életfenntartáshoz szükséges alapfelszereltségekkel. Ne gondolj luxuscikkekre, de egy ilyen csomag minden egyes darabja életet menthet: többek között szú­ nyogháló, pokróc és kanna van bennük. Más­ részről egyszerűen nem szabad elfelejtkezni a problémáról. Itt ülünk egy egyetemen, távol ezektől a borzalmaktól. Neked viszont ott a ke­ zedben az a toll: használd! íijatok, beszéljetek róla, foglalkozzatok a témával, hogy végre csele­ kedhessünk is! Barát Zsófia Ki mondta, hogy nem tudod meg változtatni a világot? Ha sokan akarunk valamit, hiszünk benne, és elszántak vagyunk, akkor igenis megváltoztat­ hatjuk környezetünket. Az emberek többsége, főleg Magyarországon, úgy gondolja, hogy fölösleges civilként beavat­ kozni a világ nagy dolgaiba, kicsik vagyunk mi a változtatáshoz. A sok rossz hír, amivel nap, mint nap bombáznak bennünket, még inkább elveszi az ember kedvét bármiféle kezdeményezéstől. Pedig egyre több mozgalom, szervezet próbál változtatni rossz szokásainkon, kömyezettudatosabb életre szólítva fel a polgárokat. Magyarországon április 22-én immár 19. alka­ lommal ünnepeltük meg a Föld napját. A programot Denis Hayes amerikai egyetemista indította el 1970. április 22-én a Föld védelmében. Azóta már több mint 125 ország polgárai és civil szervezetei kapcsolódtak be a programba. E nap alkalmából idén használt ruhákat gyűjtöttek a Gödörben, amelyek a Föld napján cseréltek gazdát. Hasonló programot már tavaly is szerveztek, így próbál­ ták a szervezők csökkenteni a használt ruhákkal szembeni ellenérzéseket. Jótékonysági cé­ lokat is szolgált a program, ugyanis a megmaradt ruhadara­ bokat a rászoruló családoknak küldték el. Mivel minden új ruha előállításához rengeteg energiát használnak fel, ezért a szerve­ zők a ruhacsere révén is próbál­ ták Föld Anyát kímélni. Hasonló önkéntes környezetvé­ delmi mozgalom a Föld Órája, amely arra hívott fel mindenkit, hogy március 28-án egy órára kapcsolja ki az elektromos be­ rendezéseket, felhívva így a fi­ gyelmet a takarékosság szüksé­ gességére. Kocsis Agnes hetedik oldal �Tudomány, verseny és szórakozás diákköri konferencia jogász módra Mint ezt a 2009. április 6-8. között megrendezésre került OTDK is bizonyítja, a diákköri konferenci­ ák remek fórumot biztosítanak ahhoz, hogy egy joghallgató sajátos és igen összetett formában csil­ logtathassa meg tehetségét. A kitartó, alapos kuta­ tást egy rendkívül érdekes és látványos szakasz kö­ veti: az egyes tagozatokban ragyogó szóbeli elő­ adásoknak, éles vitáknak is tanúi lehettek azok, akik ellátogattak az Egyetem térre, az ELTE által vendégül látott XXIX. OTDK-ra. Jóleső érzés volt látni a sok tehetséges versenyzőt, és külön örömmel töltött el az a lelkesedés, amivel a Pázmányos pályázók, opponensek készültek és érkeztek a versenyre (akár törött lábbal, vagy épp külföldről, jónéhányan pedig a záróvizsgák nyo­ masztó közelsége ellenére). Ez a lelkesedés igazi kis csapattá kovácsolta Karunk versenyzőit. Mindenki igyekezett támogatólag jelen lenni minél több Páz­ mányos versenyző előadásán, és ez a csapatszellem bizony olyankor is jól jött, amikor kisebb-nagyobb szervezésbeli problémákat kellett áthidalni (az ebédidőben elfogyott szendvicsek leleményes pót­ lásától az egyszerre három helyen opponáló diákok egymást támogató odafigyeléséig). A három nap komoly tudományos munkát, a re­ mek előadásokat, a sok-sok tapasztalatszerzést záró vidám fogadáson az jutott eszembe ahogyan végigtekintettem az akkor már felszabadultan be­ szélgető és borkóstoló diákseregen, hogy pár év múlva lehet hogy épp közülük kerülnek majd ki az akkori OTDK-k fővédnökei. Erre nem csak ami­ att gondoltam, mert a jelenlegi védnökök nagy ré­ sze valóban maga is diákkörös volt egyetemi évei alatt - ahogyan arról kellemes nosztalgiával meg is emlékeztek az ünnepélyes megnyitó alkalmával -, hanem azért, mert a rendezvényen is tiszteletüket tevő védnökök valamennyien a jogászi hivatás csú­ csainak számító posztokat töltenek be. A szép helyezésekhez minden nyertesnek szívből gratulálok, és valamennyi résztvevőnek köszönöm a helytállást! Pogácsás Anett Kari TDK titkár I. helyezett: Dominek Balázs'. A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kaliczka Alexandra: A közrend a francia és a magyar nemzetközi magánjogban. Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági jogi tagozat. Konzulens: Dr. Raffai Katalin Terhet Péter: Jogelmélet az input előtt - avagy dekonstrukcionista kísérlet egy reális alkotmányon­ tológiára. Jog- és ÁUamclméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Csaba II. helyezett: Farkas Balázs: Kontraktuális és deliktuális fele­ lősség összefüggései és elhatárolása. Polgári Jogi tagozat III. Konzulens: Dr. Lábady Tamás Gebesh Serhiy: Csőddel kapcsolatos bűncselek­ mények kezdetektől napjainkig, különös tekintet­ tel a csődbűncselekmény megváltozott tényállá­ sára. Büntetőjogi Tagozat III. - Különös rész II. tagozat. Konzulens: Dr. Epeijes Krisztián Horváth Maréit: A Panama-csatorna szerző­ dések. Egy kis nemzet küzdelmei az önállóságért Nemzetközi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Kovács Péter nyolcadik oldal Orbán Endre: A gyülekezési jogról. Alkotmány­ jogi Tagozat III. - Alapjogok I. tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Zs. András Somlai Dorottya: Jog a realista prózában és a francia polgári törvénykönyv mint irodalom Jogés ÁUamclméleti tagozat. Konzulens: Dr. Könczöl Miklós Urbán Péter: Versenyszabályok alkalmazása a postai ágazatban. Versenyjogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Tóth Tihamér III. helyezett: Nagy Gusztáv: A pénzügyi-gazdasági alkot­ mányjog alapjai. Törekvések a magyar gazdasági Alkotmány kifejlesztésére. Alkotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. tagozat. Konzulens: Dr. Tcrsztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Serák István: A szerződéskötésre vonatkozó egyes szabályok és jogi megközelítések a privátau­ tonómia mérlegén. Polgári Jogi tagozat I. Konzu­ lens: Dr. Koltay András Pintér Attila: Faktoring oda és vissza - szerző­ déstípusok határain túl (avagy a faktoring magán­ jogi kérdéseinek vizsgálata a magyar jogban és gyakorlatban). Polgári Jogi tagozat IV Konzulens: Dr. Brehószki Márta Zalka Gábor: A szándékosság elméleti és gyakor­ lati kérdései. Büntetőjogi Tagozat I.- Általános rész tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Különdíjas: Ablonczy Zsuzsanna: A laikus bíráskodás problé­ májának bemutatása a magyarországi esküdtszéki ítélkezés történetén keresztül. Magyar Állam- és Jogtörténet tagozat I. Konzulens: Dr. Horváth Attila Dezső Adrienn: A regisztrációs adó aktuális kér­ dései. Pénzügyi Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Ha­ lász Zsolt Dominek Balázs: A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Farkas Vajk: „A régi törvényességről az új törvé­ nyességbe a törvény által” avagy a legalitás kérdése a magyar és a spanyol jogállami átmenetben. Al­ kotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. ta­ gozat. Konzulens: Dr. Varga Zs. András Gazsó Balázs László: Jelzáloghitelek az Európai Gazdasági Térségben, különös tekintettel a vonat- kozó német, osztrák, svájci és magyar szabályozás­ ra. Pénzügyi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Halustyik Anna, ifj. Dr. Lomnici Zoltán Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kurunczi Gábor és Ráth Olivér Zoltán: Szabad mandátum vagy frakcióhűség. Alkotmányjogi Tagozat I. - Államszervezet I. tagozat. Konzulens: Dr. Hajas Barnabás Molnár SaroltaJudit: Repedések a házasság intéz­ ményén - az élettársi kapcsolat hatása, nemzetközi tendenciák, hazai lehetőségek -. Polgári Jogi tago­ zat I. Konzulens: Dr. Csapó Orsolya Srhütt Attila: Racionalizmus, utópia, totalitariz­ mus - A XX. századi diktatúrákhoz vezető út Oakeshott, Molnár és Mannheim elméletének tükrében. Jog- és Államelméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Fekete Balázs Serák István: Hasonlóság a különbözőségben - a szomszédjogok és a telki szolgalom intézményé­ nek összevetése de lege ferenda, az osztrák, német és svájci szabályozás tükrében. Polgári Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Landi Balázs Tóth-Zsámboki Judit: Az életveszélyt okozó testi sértéssel kapcsolatos problémákról. Büntetőjogi Tagozat II. - Különös rész I. tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Veres Zoltán: Környezetvédelmi szempontok a tulajdonjog korlátozásához. Kömyezetjogi tagozat. Konzulens: Dr. Bándi Gyula Opponensi díjban részesült: Deák József, Büntetőeljárásjogi tagozat Horváth Zsófia, Kriminológia tagozat Stefáiiich Éva, Telekommunikáció és médiajogi tagozat Vtrga Adám, Alkotmányjogi Tagozat II. - Állam­ szervezet II. tagozat lüss Katalin, Magyar Állam- és Jogtörténet tago­ zat II. Belharc Pázmányosok versenye volt a jogelméleti szekció Ha nincs a Pázmány, idén kimarad az OTDK programjából a jog- és államelméleti szekció. Egyetlen eltés jelölt kivételével, kizárólag pázmányosok mutattak be dolgozatot e tagozaton belül, így a díjakat is csak pázmányosok nyerték: mind az első, mind a második helyet, valamint a különdíjat is egyetemünk hallgatói vihették haza. Ám mégsem pázmányos verseny volt, hanem igazi jogelméleti döntő, ahol az ellenfelek hiánya nem az indulókat, hanem a hiányzókat minősítette. A dolgozatok ugyanis a jog- és államelmélet igen széles skáláján mozogtak: volt politikai filozófia, eszmetörténet, jogontológia, jog és irodalom, vala­ mint alkotmányelmélet. Ekként a Pázmány jogi kara - kiváltképp Jogbölcseleti Tanszéke - egy má­ sik egyetem szervezte országos rendezvényen bi­ zonyíthatta, más jogi karok jogbölcsész tanárai előtt, hogy nálunk a jogelméleti oktatás valóban továbbgondolható és továbbgondolt irányokba te­ reli a diákokat. A zsűri elnöke. Takács Péter a szekcióülés végén külön kiemelte ezért Varga Csa­ ba munkásságát - elvégre az ő szellemi műhelyé­ ben folyó oktatás sikerét bizonyítja a díjazott dol­ gozatok eredményessége. Varga Csaba és Péteri Zoltán egy olyan jog- és állambölcseleti oktatás, kutatás alapjait rakta le 1995-ben, ami - amint azt a korábbi OTDK-k liasonló sikerei is mutatják - a liazai jogelmélet első számú intézményevé, közös­ ségévé tette az itteni Jogbölcseleti Tanszéket és holdudvarát az elmúlt másfél évtizedben. Az egy­ kori pázmányos díjazottak közül pedig számosán - mint Paksy Máté, Cseme Péter, Tattay Szilárd, Jakab András vagy Könczöl Miklós - oktatóként, konzulensként, kutatóként folytatják immáron munkásságukat. Sepp Schluiferer �A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése I. Általános megállapítások Az első helyek száma szerinti sorrend: 1. ELTE ÁJK (8), 2. Szegedi Tudományegyetem SZTE (7), 3. Pécsi Tudományegyetem PTE (6), 4. Győri Egyetem SZE (5), 5. PPKE JÁK (4), 6. Miskolci Egyetem ME (2), 7. Debreceni Egyetem DEI (1), 8-10. Károli Gáspár Református Egyetem KRE, Rendőrtiszti Főiskola RTT; Babes-Bólyai Egyetem BCR (0). A Karok által elért összes helyezés alapján a sor­ rend: 1. ELTE (28), 2. PPKE JAK (27), 3. PTE (24), 4. SZTE (20), 5. ME (17), 6-7. DEI, SZE (10), 8. BCR (5), 9. KRE (4), 10. RTF (0). A Karok által elért I. II. III. helyezéseket és különdíjakat 4, 3, 2, 1, ponttal pontozva a sorrend: 1. ELTE (68), 2. PTE (60), 3. SZTE (56), 4. PPKE JÁK (54), 5. DEI (39), 6. ME (32), 7. SZE (28), 8. BCR (7), 9. KRE (5), 10. RTF (0) Az utóbbi évekhez képest jelentős változás a Sze­ gedi és a Pécsi Tudományegyetem jelentős erősö­ dése, és az ELTE korábbi rendkívüli nagy fölényé­ nek erőteljes mérséklődése. Feltűnő a Győri Széchenyi Egyetem 5 első helye, amely azt mutatja, hogy a létszámához képest kis kar néhány hallgatóval nagyon intenzíven foglal­ kozott. A korábbi évekhez képest erőteljesen visszaesett a Debreceni és a Miskolci Egyetem, valamint a Károli Egyetem. Változás volt a korábbi évekhez képest, hogy meg­ emelték a Karok nevezési keretét ennél fogva több volt a szekció, mint a korábbi években. II. Karunk eredményeinek értékelése Feltétlenül pozitívum a korábbi évekhez képest, hogy 50 fős nevezési keretünket ki tudtuk tölteni. Ennél fogva hallgatóink több szekcióban lényege­ sen több díjat nyertek, mint a legutóbbi OTDK-n (50 nevezett hallgatónkból 27 nyert díjat, ami fel­ tétlenül nagyon dicséretes teljesítmény). Ezúton is gratulálunk a jó helyezéseket elén hallgatóinknak. A Karok között mi értük el a legtöbb második he­ lyezést, és mi nyertük el a legtöbb különdíjat. Ugyan akkor ez a tény azt is bizonyítja, hogy átla­ gosan ugyan jó dolgozatokkal szerepeltünk, de a többi karhoz képest relatíve kevesebb volt az egé­ szen kiugró teljesítmények száma. Mindenesetre összeredményeink azt bizonyítják, hogy a legutóbbi OTDK óta pozitív változás állt be a diákköri munkában, ennek tulajdonítható, hogy a 2007. év 5-6. helyezésével szemben összeredményünket tekintve benne vagyunk a legjobb négy karban. Negatívumnak tekinthető, hogy a 34 szekcióból 14-ben nem tudtunk egyetlen helyezést sem elérni, 7-ben pedig egyáltalán nem is indítottunk dolgo­ zatot. III. A kari TDK értékelése Sikeres volt a két OTDK közötti három kari TDK lebonyolításának ötlete a korábbi 2-vel szemben, ugyanakkor viszont lényegesen jobb eredményt érhettünk volna el, ha az első két kari TDK-n nevezésre feltétlenül elfogadott dolgoza­ tok közül, 12, időközben már végzett hallgatónk vállalja az indulást. Ha e dolgozatok indulnak, minden valószínűség szerint lényegesen jobb lett volna az eredményünk, akár az első helyen is sze­ repelhettünk volna. A visszalépő hallgatók helyett a 2009-es tavaszi kari TDK-n feltételesen javasolt 15 dolgozatból melyet egyébként helyesen és mindenkivel egyet­ értve neveztünk - csak kettő kapott különdíjat és egy ért el második helyezést. Ugyanakkor a 2009es tavaszi kari TDK-n a feltétlenül nevezésre java­ solt 16 dolgozatból 8 szerzője nyert díjat. Mindez azt mutatja, hogy a Kari TDK-k kiválasztó szere­ pe az OTDK-ra való nevezésnél jó és objektív. Természetesen a 12, OTDK-szereplést nem vállaló hallgatóinkkal szemben jelenleg semmiféle esz­ közünk nincs, hogy vállalják az egynapos OTDK szereplést, pedig ez nekik is feltétlenül érdekük­ Ne ítélj, mert megítélnek! Az ember azt hihetné, hogy talán most már vége, de nem. Bizonyos, nem is olyan nagy időközön­ ként előjön a téma: Kaiser Ede ártatlan, Varga Zol­ tán bíró úr tévedett, és ahelyett, hogy (az IRM egyik korábbi vezető beosztású embere szavaival élve) abbahagyná a bíráskodást, és elmenne taníta­ ni, még ki is nevezték főbírónak. Meg egyébként is, hogy ilyen történhet, az a magyar bírósági rend­ szer szégyene, és egyáltalán, ha valamelyik bíró hi­ bázik, a bírói kar „összezár”, és mindenfajta vizs­ gálatot kizárnak. Botrányszag van, és az emberek általában szeretik a botrányszagot. Nem véletlen, hogy a híradók 8090 százalékban rémhíreket sugároznak... Meg az sem véletlen, hogy ilyen légkörben, ilyen jellegű médiareakciók után a laikus igazságszolgáltatásba vetett amúgy sem túl erős bizalma meginog. Legújabb e témában adagolható médiaszenzáció, hogy a megtestesült jóság és áratlanság (aki egyéb­ ként a többi 24 vádpontban elismerte bűnösségét, amik alapján szintén simán tényleges életfogytot kaphatna, hiszen például Mór előtt egy héttel lőtt le közvetlen közelről egy pénzszállítót), Kaiser Ede könyve megjelent „A món ártatlan” címmel. És viszik is, mint a cukrot. Csak azt csodálom, hogy Havas Henrik nem készített újabb egyórás riportot vele... Virga Zoltán tanár úr szemináriumára jártam két félévet is. Időnként beszélt nekünk a móri ügyről. Újvári Ákos tanár úr (aki akkor fogalmazóként volt jelent a tárgyalásokon) is meséit egy-két dol­ got ezzel kapcsolatban. Ott voltam Bolcsik Zoltán (a móri ügy nyomozásának időpontjába az NNI igazgatója) előadásán is, több mint egy órán át liallgattain a bizonyítékok felsorolását és elemzé­ sét. Talán ezek alapján állíthatom, hogy ha nem is ismerem az ügy össze részletét, de elég alaposan is­ merem a bizonyítékokat, amelyek Kaiser ellen szóltak. Én csak egy joghallgató vagyok, de ezek alapján minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tartottam Kaiser Ede bűnösségét. Mlint ahogy tet­ te ezt Varga Zoltán tanár úron kívül még másik kilenc bíró is akik az ügy fcllebbvitclénél eljártak. És ahogy gyanítom ti is tennétek, ha ismernétek az ügyet. Varga Zoltán kétszer nyitotta meg újra a bizonyítási eljárást, mert a perbeszédek alatt jelez­ ték neki, liogy újabb lehetséges bizonyítékot talál­ tak. Azt hiszem ennél precízebben, minden körül­ ményt alaposabban mérlegelve nem nagyon le­ hetett volna eljárni. És mégis tévedett a dolgok jelenlegi állása szerint. Mint ahogy tévedett a ki­ lenc másik bíró, tévedtem én, és tévedtek mind­ azok, akik úgy gondoltuk a bizonyítékok alapján, hogy Kaiser az egyik móri mészáros. Az Egyetem tér 1-3. (Kilényi Géza professzor után szabadon) egyik oktatója, aki tudomásom szerint soha életében nem volt gyakorló jogász, harsogva követelte Varga Zoltán fejét. Azt nem tudom, hogy miért csak az övét, azt meg még kevésbé, hogy az ügy összes részletének ismerete nélkül ben állna. Gondolkoznunk kell azon, hogyan tu­ dunk ezen a helyzeten változtatni, mert a nevezés­ re elfogadott dolgozatokban nem csak a hallgató­ nak, hanem a konzulenseknek is jelentős munkája fekszik. Összességében lényegesen javuló teljesítményünk­ ből - amely főleg a nagyszámú helyezésben nyilvá­ nult meg - azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a valóban kiváló hallgatókkal a jelenleginél több időt kell foglalkozni (legalább egy-másfél évet az OTDK előtt). Feltétlenül figyelembe veendő a ko­ rábbi években kiadott tájékoztató (megtalálható a kari honlapon), amely a jó OTDK-szereplés felté­ teleit, kiindulópontjait tartalmazza. Nagyon hasz­ nos, hogy kitöltöttük 50 fős nevezési keretünket, mert sok hallgatónk szerzett személyes tapasztala­ tot, viszont az is látható, hogy néhány hónapos munkával elkészített - egyébként jó kiindulópont­ tal rendelkező, fantáziadús - dolgozatoknak a végső jó helyezések szempontjából nincs esélyük. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyettes hogy vette ehhez a bátorságot, én mindenesetre nem tettem volna a helyében. De nem csak ő kon­ gatta a vészharangot korrupt, gyenge és állandóan hibázó bírósági rendszert kiáltva. Parlamenti kép­ viselők, jogászok és újságírók jajveszékeltek és átkozódtak. Vagyis jajveszékelnek és átkozódnak a mai napig, aliányszor csak előkerül a móri ügy. Nlit tehet erre az ÓIT? Nem kezdheti el felolvasni a móri ügy aktáit valamelyik tévében, hogy min­ denki számára ismertté váljanak a részletek. Még csak azt sem mondhatja, hogy csak az írhat cikket, csak az nyilatkozhat Kaiserről, aki ismeri az egész ügyet. De azt megteheti, és meg is tette, hogy gya­ korlatilag egyhangúlag megszavazták Varga Zol­ tán Legfelsőbb Bíróságra történő kinevezését. Ehhez szeretnék magam és barátaim, évfolyam­ társaim és talán az összes hallgató nevében utóla­ gosan is gratulálni Varga Zoltán tanár úrnak! Kovács Bence kilencedik oldal �Jogász példatár 1. Rétvári Bence, országgyűlési képviselő Most induló sorozatunkban karunk olyan öregdiákjait szólaltatjuk meg egy-egy rövid inteijú keretében, akik dolgos életük első éveivel példák lehetnek a mai pályakezdők számára, Elsőként Rétvári Bencét, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjét kérdeztem. - Az első végzős évfolyamok egyikében végeztél: mik voltak a hőskor legfőbb jellemzői - akár a hall­ gatóságot, akár a lehetőségeitek szempontjából? - Ugyan nem az első évfolyamba jártam, ha­ nem a negyedikbe (1998-2003), de még az egye­ tem épülésének időszakában voltam hallgató. Az építkezés miatti olykor mostoha körülmé­ nyek óhatatlanul is összekovácsoltak minket. Ennek rengeteg pozitív hatása volt. Segítettük egymást jegyzettel, és minden más módon, sok közös programot szerveztünk. Az összetartásra jó példa, hogy ha pl. sorban álltunk a földhiva­ talban, bíróságon az iratbeadásra várva, és volt előtted egy Pázmányos, akkor biztos beadta a te anyagaidat is, és ezzel néha órákat nyertél. Az induló évfolyamoknak - főleg a HÖK-ösöknek - pedig lehetősége volt az új kari élet és hallgatói érdekképviseleti rendszer kialakításá­ ra, ami a mai napig meghatározó maradt. - Hogyan látod ezzel szemben ma, tíz évvel később az egyetemet? - Szerintem szépen épül és gyarapszik az egye­ tem. Akkor ér(het)i el majd igazi arculatát, ha az oktatóinak a többsége már a volt Pázmányos hallgatók közül kerül ki. - Hogyan emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivel foglalkoztál először, és hogyan, mi­ kor lett belőled „hivatásos" politikus? - Egyetem után ugyanabban az ügyvédi irodá­ ban jelöltködtem, ahol másodéves koromtól kezdve dolgoztam. Nagyon jó hangulatú iroda volt, sokféle üggyel találkozott az ember. Jó alap volt a szakvizsgához, vagy a mostani saját Tanulj meg olvasni! Olvasásfejlesztési tréning május 23-24. Egyetemistaként, főiskolásként a hallgatóknak szemeszterenként több ezer oldalnyi tananya­ got, kötelező és ajánlott olvasmányt kell feldol­ gozniuk, és ez az általános iskolában tanult módszerekkel szinte reménytelen vállalkozás. A diploma után is rengeteg írásos információ vár ránk: szakkönyvek, tanulmányok, jelenté­ sek, összefoglalók, e-mailek, folyóiratok, hírle­ velek sokaságát kell elolvasni munkahelyi kör- ügyvédi irodához. A politika kiskoromtól kezd­ ve érdekelt. Az egyetemen HŐK elnök voltam, sok egyesületben tevékenykedtem, úgyhogy in­ nen nem meglepő lépés a politika. Ha az em­ berben van elszántság nagyívű tervekre, akkor könnyen fordul a közélet irányába. A politiká­ ban pedig szintén mindenhol találkozom Pázmányosokkal. - Miben más ma a pályakezdők helyzete, mint Ne­ ked vagy évfolyamtársaidnak? Könnyebb vagy ne­ hezebb? - Nem szívesen lennék most pályakezdő. Saj­ nos az én évfolyamtársaim közül is sokan hagy­ ták el Magyarországot, hogy jobban boldogulja­ nak. A következő években szerintem nagyon nehéz lesz a pályakezdők helyzete, ezért min­ denkit arra biztatok, hogy minél több gyakorla­ tot szerezzen már az egyetemi évek alatt. Sergő András Május 23-24. között rendezzük következő tré­ ningünket, amely szombat-vasárnap 9-16 óráig tart, és amelyen Pázmányos diákok akár 10.000 forintért is részt vehetnek. További részletek és jelentkezés weboldalunkon, a wwwjak.ppke. hu/karrier címen. Lehet más? Valószínűleg nem. Pedig mostanság egy párt is hirdeti, hogy dehogynem, igenis lehet más a po­ litika. És bár szimpatikusak jelszavaik - mi le­ gyintünk csupán. Nem hiszünk már a mindent megváltoztató szempillanatban - de talán alul­ ról építkezve, a kertjeinket gondozva egyszer, valamikor tényleg lehet más. A politika meg úgyis olyan, amilyen. Annyi konzervatív szkepticizmus maradt még ben­ nünk - sőt, egyre inkább már csak az maradt -, tizedik oldal hogy ne higgyünk a hirtelen és azonnali és fé­ nyes változásokban. A forradalmak története is mutatja, hogy a „mézes hetek” hamar elfoly­ nak. Egy ideig még álldogálunk, topogunk, néhányan ordibálnak kettőt, hármat - ám végül úgyis hazamegyünk. A forradalmak, akár győznek, akár nem, mindig így végződnek. Persze, kilátástalan helyzetek idején jó hinni, hogy lehet más. Hogy bár a történelem eddig mindig másképp mutatta - mi itt és most mégis kilépünk a medréből. François Őst brüsszeli jogfilozófus írja, hogy egy hagyományból ki lehet szakadni - de magá­ ból a hagyományból, mint olyanból, semmi­ képp. És a hagyomány nem pozitív fogalom. Leíró jelenség. A hagyomány mindaz, ami kör­ bevesz bennünket. Itthon például a kádári világ nyárspolgári, provinciális, zsigulis, aranyászokos lassú, keleties világa. Nékünk ez jutott - és aki itthon akar konzervatív lenni, paradox módon, ezt védené. Lánczi András szerint viszont éppen az a paradoxon, hogy nálunk azok nevezik ma- gukat konzervatívnak, akik változást akarná­ nak. Minimum egy másik hagyományt. Pedig hagyomány nem teremthető csettintéssel, elő­ rehozott választással, kétharmaddal. Új alkot­ mány sem eredményez új hagyományt. A ha­ gyomány az, ami van. És ebben értelmeződik át, romlik le, bomlik fel, kásásodik el minden. Kétharmad, új alkotmány, mifene. Mert bármi, amit jogi eszközeinkkel teszünk, értelmét nem az eszközben, hanem az eszközt értelmező, használó közegben nyeri el. Az alkotmány je­ lentése ekképp az, ami a mi kultúránk, erőnk, akaratunk révén jelentésként kijegecesedik belőle. Nem az alkotmánnyal van hát a baj, ha éppen jelentésével, eredményeivel elégedetlenek vagyunk - hanem velük, velünk, vele, veled, velem. A politika ott téved, hogy rögtön többes szám­ ban beszél. A változásnak nem onnét kell kiin­ dulni. Hanem tőlem, tőled, tőle, s csak aztán tőlünk és tőle. Terhet Péter �Jó szomszédság Van egy gyümölcsöskertünk Budapest hatá­ rában. Gondosan ápolt, jól termő fák vannak benne, de termés sohasem marad nekünk. Vala­ hogy mindig egy-két nappal korábban leszed­ nek mindent a szomszédok. A kertben állt egy kis faház. Apám nagybátyja építgette, szépítgette - mígnem egy szép napon a szomszédok fel nem gyújtották. Porig égett, de nem lehetett bizonyítani semmit, meg hát a rokonságom sem az a „perlekedő” típus, így hát apám nagy­ bátyja nekiállt, újra felépítette, kicsinosította újra felgyújtották. Az első elkeseredés után a család összefogott, és építettünk a faház helyé­ re egy nagyobb, erősebb és még szebb tégla­ házat. Nem egyszer betörtek, és a lukas gumi­ csizmát is elvitték. 2008 februágában a kedves szomszédok éppen az ablakokon és az ajtó lévő vasrács lefeszítésével foglalatoskodtak, amikor a másik szomszéd észlelte a helyzetet. Elzavarta őket, és kihívta a rendőröket. Mire a szerv kiért, kedves barátaink visszasomfordáltak, elvitték a rácsokat, sőt, az ereszt is leszedték, és még arra is volt idejük, hogy a véletlenül arra járó keres­ kedőknek eladták az egész szerzeményüket kemény 7.500 magyar forintért. Az okozott kár 180.000 forint volt. Na ebből már eljárás kere­ kedett, aminek során kiderült, hogy jó szomszé­ daink enyhén szólva sem makulátlan előéletűek: egyikük tizenötödször lett elítélve a bíróság 2009 márciusában hozott ítéletével. Mindketten 6 hónap börtönbüntetést kaptak, és mellé mini­ mális pénzmellékbüntetést. Mivel az egyikük felfüggesztett próbaideje alatt követte el a fent taglalt manővert, ezért ő így összesen már 12 hónap letöltendővel gazdagodott. És hogy mindebből mi hogy jöttünk ki? Polgári jogi igényünket a bíróság - ahogy szokás - más törvényes útra terelte - vagyis ha akarjuk, ak­ kor egy-két év pereskedés után megítéli egy másik bíró, hogy a szomszédok kötelesek ré­ szünkre valamennyi kártérítést fizetni. Hogy miből, az más kérdés, mert mindkét elkövető munkanélküli... így tehát a magunk részéről valószínűleg véget is ért volna a történet, csak vártuk volna, hogy 8 hónap múlva jó magavise­ lettel a szomszéd kiszabadul, és folytatja, amit abbahagyott. Ámde következő látogatásunkkor a telken (két héttel ezelőtt) nagy örömmel láttuk, hogy egy-két gyümölcsfa - köztük az egyik legjobban termő almafa hiányzik. Valaki szépen kulturáltan kivágta, és elvitte. Ha bárki­ nek tüzelő kellett volna (ebben a hideg télies időjárásban természetesen megérteném), akkor ott volt a kert végében az előző két faházból megmaradt faanyag némileg kormosán ugyan, de legalább már nem kellett volna fáradni a ki­ vágásával... Szóval kártérítésre csak egy-két év múlva számíthatnánk, de akkor sem biztosan, ám előtte 8 hónap múlva kiszabadul a szom­ széd, aki várhatóan nem komái majd minket to­ vábbra sem, de addig is valaki már jelezte, hogy törődnek továbbra is velünk. Ilyenkor élmény a családban jogásznak lenni, és hallgatni, hogy miért ilyen az igazságszolgálta­ tás. Mit mondhatnék nekik? Többé-kevésbé jó ez a rendszer, csak kegyetlenül túlterhelt, ezért ilyen lassú? A súlyosabb büntetéseket pedig em­ berrablóknak és apagyilkosoknak tartjuk fenn? Hát ez nem lesz számukra kielégítő válasz. Ér­ tem én, hogy válság van (mondjuk egy éve még nem volt) de vajon nem lenne kifizetődő hoszszútávon, ha több rendőr, több ügyész és több bíró lenne? Ha egy rendesen, gyorsan működő rendszer egy ilyen elkövetőt a lopástól számított két-három héten belül leültetne? Biztos vagyok ...lenne inkább a Máris doktor a szomszédom benne, hogy kétszer is elgondolkodna rajta, hogy fél év börtön után szabadulva két hét el­ teltével visszamenne-e oda? A börtönmunkával keresett pénzéből pedig az okozott kárt téríte­ nék meg. Egy ilyen hatékonyan működő rend­ szerben a kiszabott büntetésnek talán lenne visszatartó ereje. Ez pedig nem csak a társada­ lom biztonságtudatának tenne jót, hanem való­ színűleg a gazdaságnak is, így tehát befekte­ tésnek is lehetne tekinteni - ha már a pénz a kifogás... Kovács Bence Majdnem Európa: a Ráday utca Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket isjavasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: álcázva köze­ lítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk - kissé rendha­ gyó módon - nem egy adott vendéglátóhely, hanem a Ráday utca, mintjelenség. Néhány évvel ezelőtt Ferencvárosban, a Kálvin térnél történt valami, ami nem illeszkedik a szo­ kásos budapesti közterület-felújítások sorába: itt ugyanis nem pláza vagy mélygarázs épült, hanem egy viszonylag szürke, jellegtelen ut­ cácskáját változtatták át sétálóutcává. Ez a va­ rázslat igencsak hasznos volt, hisz fővárosunk értékelhető közterületei vagy gigantikus villamosátszállók, mint a Moszkva tér, vagy épp a Móricz, vagy pedig az ide látogató turisták in­ tézményesített kirablására szakosodott furcsa helyek, ahová épelméjű lakos még véletlenül sem teszi be a lábát (Váci utca, Vár). Azonban nem lennénk itthon, ha ez nem ala­ kult volna némileg furcsán és ellentmondáso­ san: a „Ráday” volt ugyan az első olyan felújí­ tott közterület, amely tervezésekor kifejezett igény volt, hogy egyfajta közösségi teret hozza­ nak létre; amely pedig nem létezhet olyan he­ lyek nélkül, ahol a vándor megpihenhet - ez azonban némiképp felemásan sikerült. Az utca vendéglátóhelyei ősztől tavaszig nélkü­ löznek mindenféle egyéniséget, gyakorlatilag egyforma, feledhető egységeket találhatunk itt, illetve néhány galériát; azonban a tavasz bekö­ szöntővel igen bájos, kiülős helyekkel (túl)zsúfolt, egybefüggő „terasz?’ jön létre, ahol bizony jólesik megjelenni a magunkfajta harcedzett vendégnek - némely helyről azonban keserű szájízzel távozunk. Szerencsére a kezdeti divat elmúltával mind a kiszolgálás, mind pedig (diá­ koknál felettébb hangsúlyos dolog!) az árak is normalizálódtak, volt olyan hely (egy teázó név és cím a szerkesztőségben), amely többszöri tulajdonosváltás után a borzalmasan gyatra ka­ tegóriából az erős közepes mezőnyébe küzdötte fel magát. Akad néhány üdítő színfolt (mint például a Pointert Pub), amely felveszi a ver­ senyt a közeli Mikszáth térrel, vagy a Prága leázóval is. Jól tudom, milyen nehéz úgy kellemes helyet üzemeltetni, hogy 500 méteren belül nagyjából tucatnyi versenytárssal kell számol­ nunk; azonban itt átgondolt üzletpolitika, és ki­ emelkedő személyzet nélkül lehetetlen egy sze­ zonnál többet túlélni. Fontosak a tavasztól őszig zajló „Kultucca” ese­ ményei, az itteni koncertek csábítóak mindenki számára, és bár környék nem is olyan régen még nem számított a tágabb értelemben vett belváros nyugodtabb vidékei közé, ahol az em­ ber szívesen sétálgatott volna az éjszaka köze­ pén, ez az utóbbi évek során gyors ütemben normalizálódott (bár a Kecskeméti utcai rend­ őrőrs tervezett bezárása vélhetően nem tesz majd jót ennek a folyamatnak); így ma már tel­ jesen vállalható csillagos éjszakákon is. Összegezve: a „Rádayba” ma is jó kiülni, még mindig sokkal kellemesebb, mint a hasonló koncepciójú Liszt Ferenc tér nívósabb helyei amelyek sajnos hangulatukban nem a bohém egyetemisták, inkább befutott öregdiákok szá­ mára kínálnak örömteli időtöltést. Horváth László tizenegyedik oldal �Tábortűztől a hang versenytermekig Az akusztikus gitár rövid története Mi jut eszünkbe, ha valaki hátán gitártokot látunk jártunkban-kekünktón? Az első kósza gondolat le­ het, hogy az illető bérgyilkos és épp az „ügyfelet” készül a hangszernek látszó tárggyal az örök va­ dászmezőkre küldeni. Ezek után kimászunk az „El Mariachi” és más hasonló műalkotásszámba menő filmek katartikus hatása alól, és a gitárost kezdjük fürkészni. Megannyi korosztály és stílus képviselteti magát, és számuk szerencsére nő. Mitől vonz ennyi embert ez a hangszer? A válasz egyszerű: technikailag gyorsan tanulható egy bizo­ nyos szintig. Az első pár akkord néhány hét alatt megvan, ezzel már számokat kísérhetünk. Mire vi­ szont a bonyolultabb skálák és jazz-akkordok jön­ nek, évek telnek el. Igazi mesterré válni csak keve­ sek tudnak. A kihívás az a gitárosnak, hogy olyan szinten tudjon játszani, ami kiemeli a „gitározgatók” népes táborából. Az ember társas volta és a közösségi muzsika szere­ tető is népszerűvé teszi hangszerünket. Ki hallott buliról valamilyen „zajkeltő eszköz” nélkül? Sok minden szóba kerülhet ilyenkor, de hamar kizáijuk őket egy társaságban, ahol nem zenészek gyűlnek össze. Fúvósokon való játék közben nem leltet énekelni, rezesek esetén még a liangerő is kri­ tikus. Én legalábbis nem ülnék egy trombitás mellé a tábortűzhöz, amikor a „Börtön ablakába” című örökzöld sláger két versszaka közt játszik közjáté­ kot, bármily művészien teszi is. Nem beszélve a szomszédról, aki aznap este nem velünk táncol, és éjfél körül elege van belőlünk. Rézfúvóson lialkan játszani ugyan nem lehetetlen, de lia már előkerül a tokjától, akkor nem is érdemes. További gond ezzel a hangszercsoporttal, hogy hangzatokat önmagában nem játszik, egész zenekarunk meg általában nincs. Óriási népszerűségük ellenére a billentyűsöknél a méret a probléma. Próbáljunk meg egyszer egy pán­ céltőkés zongorát a vállunkra venni! ígéretes próbál­ kozások jelentek meg több hangszergyártónál, de ezek elektromosak és még mindig nehézkesek. Egy hárfánál még mindig könnyebb, nem beszélve egy dobfelszerelésről, ami dallamot nem játszik, de han­ gulatot teremthet, főleg, ha föl kell vinni az emelet­ re. Ugyanez a baj a vonósok egy részével, ráadásul mindegyik nehezen tanulható olyan szinten, hogy ne meneküljön a hallgatóság. Maradnak a pengetős hangszerek. Méretük optimá­ lis; ha épp morcos a szomszéd, könnyed egyszerű­ séggel játszható rajta a leghalkabb pianissimo, ak­ kordjátékra is alkalmas, sőt, énekelni is hagyja a rajta játszót. Közülük a gitárt minden valószínűség sze­ rint az emeli ki, hogy hangzása a legáltalánosabb, a leguniverzálisabb. A banjo, az ukulele vagy a man­ dolin igencsak speciálisak, nincsenek elterjedve min­ den kultúrában, ezért nem is használatosak olyan széles körben, mint a gitár. Az időtartam, míg a mai hangszerhez eljutunk, évszá­ zadokban mérhető. Talán a legkorábbi még létező gitár egy 1590 tájáról való, öt hangra hangolt, 68 cm húr­ hosszúságú történelmi emlék. E korszakban a formai és hangolási változatosság óriási. Csak a 16, században kezdenek áttérni a nagyobb méretre és az öt különbö­ ző hangmagasságra. Az „öthangú” barokk gitárok csak a 18. század közepén kezdenek szabványosodni ilyen téren, mégpedig Ä-D-G-H-E hangolásban. Ek­ korjelenik meg Angliában és Franciaországban a hato­ dik hang, a mély E. Ezek után már csak egy lépés a hat húr megjelenése Olaszországban és Franciaországban, ami megegyezik a mostanival. A ma ismert „klasszikus gitár” csak a 19. század fo­ lyamán alakult ki. A fejlődés elsősorban Antonio de Torres érdeme volt. Nagyobb testű, szélesebb hang­ szereket készített és kitalált egy új merevítőrend­ szert a test, pontosabban a fedlap belső oldalán. A hangterjedelmében is megnövelt új gitár-koncepció széleskörű ismertségre tett szert, hatása végigsöpört Európán. A spanyol gitárok közül a 20. század elejéig a fla­ menco volt a legnépszerűbb. Flamenconak nevezik az Andalúziában élő cigányok népzenéjét. Fontos eleme a gitárjáték, melynek jellemzője a fedlapon való dobolás és az éles, rövid hangok. A flamencogitár abban különbözik a klasszikustól, hogy sokkal könnyebb és a húrok közelebb vannak a fogólap­ hoz, elősegítve a gyors, ütőhangszerszerű játékot. A klasszikus gitárok nagy része Torres modelljének mintájára készül, bár újítások mindig voltak és min­ dig is lesznek. Az egyik legjelentősebb úttörő az 1833-ban, Ncwöörkban létrehozott Martin cég volt. Alapítója, Christian Frederick Martin Németország­ ban született, majd emigrált Amerikába. Hamaro­ san Pennsylvaniába, Nazareth-be költöztek, oda, ahol a gyár ma is áll. Fo­ kozatosan szabadultak fel az európai hatások alól, és kezdték meg­ valósítani egyéni elgon­ dolásaikat, ezek közt a híres X-merevítést, ami hozzájárult a Martin gi­ tárok sajátos hangjának kialakításához. Az ’20-as-’30-as években két jelentős változtatást végeztek a hangszereken. A bélhúrokat acélhúrok­ kal helyettesítették, ami maga után vonta az egész nyak megerősíté­ Noel Gallagher is szereti... sét, de új húrlábat is ka­ pott a modell és a bordázatát is megerősítették. A nyakat kijjebb emelték a testből, meghosszabbítva azt és könnyebb játékot biztosítva a magasabban fekvő bundokon. Martin a fémhúros gitár megkonstruálásával átlépte a klasszikus gitár határait. Ezek az új hangszerek már más stílushoz tartoznak: ma főik, vagy westem-gitároknak hívjuk őket. A kép még árnyaltabb lett a domború fedíapos jazzgitárok megjelenésével. Ennek úttörője Orville Gibson volt. Természetesen sok cég gyártott még ilyen hangszereket sikerrel, egészen az elektromos gitárok megjelenéséig. A hangerő állandó probléma volt, ha színpadra kel­ lett állni. A testet a Dreadnought után tovább már nem lehetett növelni, mert esetlenné vált volna. A tervezők találékonysága persze nem ismer határo­ kat. Kitalálták már a ’30-as évekre a rezonátoros gitárt-másik nevén dobro-t, ami az utolsó a sorban, ami kizárólag elektronika nélkül működik. Testük fémből vagy fából készült és a bennük elhelyezett alumíniumkúp-ez a rezonátor-hivatott a hangerő növelésére. Érdekes, igen jellegzetes hangjuk miatt ma is keresettek, bár igen kis számban fellelhetők. Itt, ha egy lépéssel továbblépünk, átjutunk egy má­ sik dimenzióba: az elektromos gitárok birodalmába, melyek nem azért különböznek az imént fölsorol­ taktól, mert annyira másképp játszunk rajtuk, ha­ nem azért, mert teljesen más kultúra szülte őket: a tömegszórakozás, a tízezres szuperkoncertek és audiovizuális effektek világa, melyben az akuszti­ kus gitár csak kiegészítő bár, de még mindig tiszte­ lettel övezett hangszer. Bujdos Iván Ákos A Démon gyermekei Kis teremben összezárva a színészekkel, a történet­ tel, az illatokkal, a hangulattal.. .ahonnan kimene­ külni sem lehet, olyan sokan vannak összezsúfolva a nem túl nagy helységben.. .ilyen körülmények kö­ zött kezdődik A démon gyermekei. tizenkettedik oldal Japán illatok, ruhák, cipők, frizurák, nevek... min­ den japán, kivétel a Budai Vár. Ott játszódik a két család története. Rómeó és Júliához hasonlóan, egy ifjú hithű japán (Zolika) szeretné elvenni a japán kultúra professzorasszonyának a lányát (Mónikát). De megjelennek a problémák, a család múltja, a két család konfliktusa, a történelem viszontagságai, a kapszula hiánya (ami Zolika apjának, Lajosnak kel­ lene, hogy ne igya le magát a fia eljegyzésén) és so­ rolhatnánk. Ezek mellett találkozhatunk a fiatalok problémáival, gyerekkortól hozott félelmeikkel („kukifóbia", nimfománia), a szülők elnyomott vá­ gyaival, és a szakéval, no meg persze a „kölyökszakéval” is. A férfiakat nők, a nőket férfiak játsszák, kivéve a profcsszorasszonynak a nyomortól kimen­ tett féljél (leépült ejjeskását), aki meztelen felső­ testtel ágyékkötőben teszi mindazt, amit paran­ csolnak neki. Az egész történetet áthatják a ritmusos mondókák, dallamok, idétlen dalocskák, ami miatt még inkább misztikusabb és ijesztőbb lesz az előadás. Nem be­ szélve Benedek Mari által tervezett színes, túlzó, mulatságos, emellett félelmetes jelmezekről. Pintér Béla a darab írója, rendezője által megszokott toposzok A démon gyermekeiben is megtalálhatók: a vallásos és ezoterikus világkép kiparodizálása, a nemek felcserélése, a magyarok helyzete, határon innen, hatá­ ron túl, mindezek mellett ügyesen összemixelve Jó­ zsefvárost Tokióval. Összefoglalva: rettenetes szülők és rettenetes gyere­ kek gyilkos komédiája fut le egy rettenetes ország­ ban, végig ezzel a rettenetes hangulattal, de érdemes végig ülni ezt a sok rettenetest! „Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján, Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rend­ őrségen, Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Vártól. Y Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra pro­ fesszora, Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hete­ diké reggel, De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé!’ (A démon gyermekei Pintér Béla és Társulata előadá­ sában látható a Szkéné Színházban.) Zágon Orsi �z Kik ezek? ízelítő az idei fesztivál-felhozatalból Van ennek a késő tavasz, kora nyárnak egy évrőlévre ismétlődő, határozott hangulata. Ilyenkor kí­ vánkozik ki leginkább az emberfia/lánya egy ven­ déglátó helyiség teraszára sört iszogatni, kezd el parázni a vizsgaidőszakon (és facsarodik el a szíve azon, hogy az utóbbi bizony gátat vethet az előbbi­ nek), valamint igyekszik mustrálgatni az idei feszti­ vál-felhozatalt. Nem kicsit ironikus, hogy pont kis hazánk az, ahova valahogy az igazán nagy rock-ne­ veket nem hozzák el, ha igen, akkor ritkán, vagy csak miután már kicsit megkoptak, megöregedtek. Ironikus, mert közben, pedig olyan - tőlünk nyuga­ tabbra - nagy hírnévnek örvendő, ám viszonylag friss bandák jönnek el, akiknek többségéről a nagy­ közönség nem, vagy nem eleget hallott. Ennek ki­ küszöbölése végett, rendhagyó módon álljon itt egy ajánló több olyan csapatról, akiket érdemes meghall­ gatni élőben és lemezen egyaránt, ugyanis mindegyik az elmúlt év során rukkolt elő egy új koronggal! Itt van rögtön például a Volt fesztivál és a Franz Ferdinand, akinek tagjai ezt az egész kemény ütemű, letisztult, érces gitár-riffekre épülő zenét újra divat­ ba hozták. Jól csinálják, amit csinálnak, ráadásul a koncerteken is kitesznek magukért. Mivel kerülik az elektronikus effekteket, ezért a meglehetősen sa­ játságos magyar hangosítástechnika (ami nagy rész­ ben abból áll, hogy ha „rock’ banda kerül a színpad­ ra, ezt a hangosításért felelős fiúk úgy értelmezik, hogy „oké, akkor a basszust és a dobot felnyomjuk, a gitár majd úgyis hallatszik, az énekes meg majd megoldja”) sem tudja elrontani az élményt, sőt he­ lyenként kifejezetten előnyére válik a műfajnak. Az idén, januárban megjelent album, a „Tonight” na­ gyon sok újat nem mutat fel, a két aktuális sláger, a „Ulysses” és a „No You Girls” erősen hajaz az ős­ sláger „Take Me Out”-ra. Ezzel együtt korántsem a megújulásra képtelenség jön le a bandáról, hanem sokkal inkább az, hogy ha egyszer egy recept tény­ leg nagyon jól működött, az az alapján készülteket a közönség újra és újra szívesen behabzsolja! Ehhez képest egy némileg szerteágazóbb hangzást képvisel a Bloc Party, akikkel majd a Szigeten lehet összefutni. Ok is valahol a britpopnál kezdték, de az utóbbi időkben, nem kevés elektronikát is belevittek zenéjükbe. A csapat különlegessége részben a nigé­ riai gyökerekkel rendelkező Kele Okereke-nek is köszönhető. Az ő hangja egy nagyon izgalmas kontrasztot képez az egyébként rockos zenéhez, azt meg Lenny Kravitz óta tudok, hogy a fekete bőrű­ ek énekstílusa ugyanolyan jól megy a pörgősebb, gitáros számokhoz, mint az R ’n’ B-hez, épp csak valamiért ritka az ilyen felállás. A fesztiválon bizto­ sak lehetünk benne, hogy el fogják játszani a pár évvel ezelőtt rádiók által agyonismételgetett „I Still Remember”-t, épp úgy mint az újabb, kicsit erősza­ kosabb, kicsit több torzításokkal rendelkező de ugyanakkor kicsit egyedibb számokat is. Azt meg majd meglátjuk, hogy azok a bizonyos hangtechni­ kusok hogy birkóznak meg mindezzel... Talán az egyik legizgalmasabb előadója a felhozatal­ nak mégis a White Lies. Ok annyira frissek, hogy az első albumuk 2009 elején jött ki, és rögtön első he­ lyezést ért el az angol lemezeladási listákon. A csapat „Fear of Flying’-ról nevezte át magát, elmondásuk szerint azért, mert a stílus, amit 2005-ös (!) indulá­ sukkor képviseltek, távol esett attól, amit igazán szerettek volna. „Úgy éreztem, ez alatt a név alatt Paris, je t'aime! ...és Te mit teszel szerelemből? A francia filmnapok végszavaként: 1 „Mindenem megvan ahhoz, hogy szeressenek... de szörnyen magányos va­ gyok... egyedül a világegyetemben.” 2. A fiú, aki nem fél kimutatni az érzéseit. 3. „Mindenképp beszélni akartam veled, mért úgy éreztem, ha nem beszélünk, még mielőtt eltűnsz, valami olyasmit hagyok ki, ami nagyon fontos.” 4. „.. .eye contact should be avoided with the other people standing around.” „Verekedni akartál? Mint mindig, mikor veled vagyok.” Szeretet a Coen fivé­ rek módjára 5. Egy nő, aki gyermekőrzőbe adja kisbabáját minden nap, hogy dajkaként dol­ gozhasson, ám a közös dallam segít... 6. A házaló ügynök boldogsága. 7. „Úgy tett, mint egy szerelmes férfi és újra szerelmes férfivá vált, s mikor el­ ment érzelmi kómába esett.” 8. „Még mindig léteznek cowboyok.” „Most már mehetek? Apa vár.” 9. Pantomimszerelem. 10. „Gondolj úgy Gaspard-ra, mint egy léggömbre, ne úgy mint egy rabláncra, és majd el tudod engedni.” 11. Elértett mozdulatok... „...csak óvatosan, elég erős.” 12. „Megmasszírozhatom a lábad? Látom, fáj. Hisz’ egész éjjel az álmaimban jár­ káltál.” 13. „Mennyit kér azért, hogy végignézhetett egy veszekedést?” „Nem sétálhat­ nánk együtt?” „És te mit teszel szerelemből? Elviselem a fájdalmat, mikor ar­ ra gondolok milyenek voltunk.” 14. Vámpírszerelem. semmi személyesről nem tudok írni, mérsékelten vicces sztorikat találtam ki dalszövegnek, amik még számomra sem jelentettek sokat, nem hogy más­ nak” vallja be a basszusos Charles Cave. Ez már csak azért is meglepő, mert mind a négy kislemezen ki­ adott szám, különösen a „Death” és a „To Lose My Life” olyan témákat dolgoznak fel, mint a halál, az ezzel kapcsolatos pánikbetegség és a másik elveszté­ sétől való félelem. Azok a számok pedig, mint a „Price of Lőve” vagy a „From the Stars”, amik azo­ kon a bizonyos kitalált „sztorikon” alapulnak, itt már inkább sötétek, néhol melodramatikusak, mintsem jópofák. Érdemes ezért a koncert előtt e szövegeket megkeresni valamelyik honlapon, ugyanis nagyon szépen passzolnak az ugyancsak sötét, ugyanakkor slágeres dallamokhoz. Végül még érdemes a Snoiv Patrol-tfA egy-két szót ejteni. A White Lies-zal ellentétben ez az együttes már 10 évet tudhat maga mögött. Kicsit talán szo­ morú, hogy az első két albumuk nem aratott min­ dent elsöprő sikert, különös tekintettel a „When It§ All Over We Still Have To Clean Up”-ra. Ez ugyanis némileg eredetibb a maga visszafojtottságában, mint az összes utána következő album. A már új kiadó által jegyzett további három korong ugyanis sorra gyártotta a slágereket, egyre inkább hátra­ hagyva a sötét hangzást, és inkább a giccsességbe hajolva, mint szomorúságba. Mindezek ellenére az új CD, „A Hundred Millión Suns”, amit késő ősszel adtak ki, egy teljesen szórakoztató, dallamos szá­ mokkal teli, csöpögősségében sem zavaró élményt nyújt. A videókat elnézegetve, Gary Lightbody elő­ adásmódja kicsit túljátszott, ami viszont a színpa­ don előnyükre válhat, úgyhogy minden jel arra mutat, hogy egy erős, és szórakoztató előadásnak lehetünk majd tanúi, ahol leány- (és érzékeny fiú-) szív nem maradhat kifacsaratlanul. Mindezeket összevetve, levonhatjuk, hogy ha nem is ugranak ránk nagy erőszakossággal a hőn várt U2 és tsai kiírások, akkor is érdemes szemezgetni, ízlel­ getni, olykor utána olvasni ezeknek az előadóknak, hisz egyik-másik biztos különlegesen jó koncertet fog leadni, és ki tudja? Lehet, hogy, egy-két, tíz év múlva már az ő nevükért fognak az akkori zöldfülű egyetemisták ácsingózni. Barát Zsófia 15. „Hogyan is várható el tőled, hogy boldog légy egy olyan férfival, aki minden áron úgy akar veled bánni, mint egy teljesen normális emberi lénnyel?” 16. „Van, amikor az élet változást akar. Mint az évszakoknál. A tavaszunk gyö­ nyörű volt. De már vége a nyárnak. Az őszt észre sem vettük, és hirtelen na­ gyon hideg lett. Olyan hideg, hogy minden teljesen átfagy. És a hó meglepe­ tésként ért. De ha elalszol a hóban, nem is érzel fájdalmat.” 17. „Tudod mit? Azt hiszem, mégis hozom az ügyvédemet.” 18. „Csak azt tudom mondani, hogy egyszerre éreztem örömöt és szomorúsá­ got, de nem nagy szomorúságot. Mert éreztem, hogy életben vagyok. És eb­ ben a pillanatban szerettem bele Pírizsba.” +1 Én pedig ebben a pillanatban szerettem bele ebbe a filmbe. Április 24-én volt egy éves a Párizs, szeretlek. Mármint nálunk. Tizennyolc rövidfilm, 18 rendező és XVIII-féle módja a szeretet kifejezésének. Rövid, hosszú, nagy, lángoló, kihűlt, szeszélyes, fagyos, vicces, brutális, kedves, hálás, alázatos, uralkodó és még megannyi jelző és mindig ugyan az a jelzett szó... Gus van Sant-től kezdve Wes Craven-en át Izabel Coixet-ig a direk­ tor szakma krémje meséli el nekünk, egymást vált­ va, hogy mit is gondol ő Párizsról, és mit a szere­ tettől. Javaslom minden­ kinek, hogy élje át leg­ alább egyszer ezt az él­ ményt. Mármint a filmet. A többi pedig már egyéni belátás kérdése... tizenharmadik oldal �Barangolás Mainz-ban Mainz Rajna-Pfalz német szövetségi tartomány fő­ városa és egyben legnagyobb városa, a Rajna bal partján fekszik átellenben Hessen fővárosával, Wiesbadennel, 200 ezer lakosa van. Otthont ad egy egyetemnek és egy püspökségnek is. A Johannes Gutenberg Egyetem 32000 diákkal, több mint 130 országból a legnagyobb németországi egyetemek közé tartozik. Itt 2200 tudós tanít és kutat 150 inté­ zetben és a klinikán. Hatalmas a diákélet, rengeteg kutatási, tanulmányi, utazási, sportolási és egyéb le­ hetőségekkel. A városban sok a látnivaló. Egyik fő nevezetessége a Gutenberg Múzeum, amely előtt egy hatalmas könyv van az utcán. Bent meg lehet tekinteni a vá­ ros nagy szülöttjének, Johannes Gutenberg eredeti nyomógépét, és sok középkori és későbbi érdekes nyomatot. A Szent István templom szentélye feletti hatalmas mélykék háromdimenziósnak tűnő abla­ kokat Chagall mozaikjai díszítik az ótestamentum­ ból vett jelenetekkel. Állítólag Chagall a munkát először nem akarta elvállalni a zsidóüldözések miatt. A Szent István templomtól sétálva az Óvároshoz ju­ tunk, ami a dóm árnyékától (ahogy egy dal is mond­ ja) egészen a Déli Pályaudvarig húzódik. A történel­ mi Óváros nagy része megsérült a második világhá­ borúban a brit bombázások során. Itt a kacskaringós utcákban és sikátorokban esténként megtelnek a hangulatos kis borozók és kocsmák. A Óváros kö­ zepén található a Császár-tér 14 katolikus temploma közül a román stílusban épített hatalmas Mainzi Dóm, 6 toronnyal, amelyek közül a legmagasabb 83 méter, a belsejében 9 kápolnával és 14 oltárral. A ja­ nuárban játszott Mainz05-Bayem München jóté­ konysági focimeccs bevételét a dóm restaurálására fordítják. Jelentős még a Krisztus templom a 80 méter magas kupolájával. Az Eisenturm 1240-ben épült, az Alexanderturmmal és a Holzturmmal együtt ezek az egykor 34 kaput és őrtornyot szám­ láló városfal ma is álló tornyai. A városban sok épí­ tészeti stílus képviselteti magát A házak között ma is találhatunk 500 éves fagerendás épületeket. A vá­ ros tele van szökőkutakkal. Az egyik hatalmas kompozíció, a 150 karneváli figurából álló Karneváli szökőkút. A belvárost kettészeli az 50. szélességi kör, aminek a vonalát felirattal együtt ki is rakták járdá­ ból. Mainz belvárosa egyre inkább nagyvárosi karak­ tert ölt, de a külvárosi részek megőrizték a falusias jelleget. Említésre méltó a Gutenberg-tér Gutenberg szobrával, a Schiller-tér Schiller szobrával. Egyéb lát­ nivaló még a nagyhercegi palota, az igazságügyi pa­ lota, a központi pályaudvar és a városi csarnok. A Citadella délnyugati sarkában látható az úgyneve­ zett Eigelstein, régi római falak, amelyeket a hagyo­ mány szerint a légiók Drusus emlékére állítottak föl. Nem szabad megfeledkezni a februári karnevál­ ról sem, hiszen Mainz a legnagyobb karneváli váro­ sok egyike, valamint a Bundesligában játszó 1. FSV Mainz 05 meccseiről sem! Mainz és az egész kastélyokkal tarkított festői szép­ ségű Rajna-part nemcsak Erasmusra, hanem egy­ szerű utazási célra is kitűnő választás! Mihalics Vivien Ot és fél év Idézzétek fel magatokban Öt és fél évvel ezelőtti éneteket... Csak nyugodtan, álljatok meg az olva­ sásban, hunyjátok be a szemeteket egy-két percre, és merengjetek el a múltatokon... Két héttel ezelőtt ünnepeltem egy baráti társasággal a születésnapomat, és az este folyamán rengeteg fénykép készült. Otthon hazaérve nézegettem a fo­ tókat, majd megakadt a szemem egy bizonyos képen, amelyiken egyedül vagyok, és belenézek a kamerába. Ahogyan erre a képre pillantottam egy érzés ütötte fel a fejét bennem. Felnőttem! Egyszer csak elkezdtem kutatni az emlékeim között, mi tör­ tént velem az elmúlt években, s rájöttem, most jött el a pillanat, amikor lassan-Iassan, de igazán kezem­ be veszem majd a dolgokat. Mivel hamarosan újra itt a rettegett vizsgaidőszak, kicsit már mindenki azon töri a fejét, miképpen fog felkészülni egy-egy vizsgára. Ez most „csak’ egy vizsga, de amiből itt most számot kell adnunk, azt jó eséllyel egész életünkben hasznosítani fogjuk. Természetesen előfordulhat, hogy annyira időszű­ kében vagyunk, olyan nagy az anyag, esetleg olyan családi problémánk van, hogy akkor is Összetesszük a két kezünket, ha éppen átcsusszanunk a vizsgán. Lehet hogy 40 tételből 39-et tudtunk, és mégis pont azt az egyet húztuk ki, amiből nem tudunk levizs­ gázni. Megbukunk, vagy kegyelem kettest kapunk, talán bizonyítjuk, hogy tényleg az az egyetlenegy, amit nem tudunk, és jobb jeggyel távozunk. Egy a tizennegyedik oldal lényeg, mikor elmegyünk vizsgázni, azt úgy tegyük, hogy mindent megtettünk azért, hogy a lehető leg­ jobb eredményt éljük el. Hogy biztosak lehessünk abban, azt a tudást kamatoztatni tudjuk majd a jö­ vőben. Persze gondolkodhatunk most is úgy, hogy majd az államvizsgára bepótolom, de lássuk be, ez már nem a középiskola. A jövőben nem fogja érde­ kelni az ügyfeleket, hogy nem tudunk két ismeret­ lenes egyenletet kiszámolni, de ha miattunk elveszí­ tenek egy pert, ártatlanul börtönbe kerülnek, vagy elveszik tőlük a gyermeküket, mert mi most ha­ nyag módon nem tanultuk meg azt az egy jogsza­ bályt, amire éppen akkor szükség lenne, senki nem fogja a vállunkat veregetni, hogy ne foglalkozz vele, majd legközelebb sikerül. Nem! Rajtunk a sor, hogy itt és most tegyünk valamit. Ez a „valami” most ta­ lán csak a kitűnő átlag, a legnagyobb ösztöndíjsáv, a vizsgák átvészelése, hogy mindenből meglegyen az elégséges. Mindenkinek más. Most a vizsgaidőszak közeledtével, ez egy jó példa arra, hogy átérezzétek, miről beszélek. De a szöveg mögött saját életetek minden percére rálelhettek. Mindenki keresse meg azon terveket az életéből, amelyeket korábban nem valósított meg, mert úgy gondolta, ráér még, és ha ezek megvannak, tegye­ tek értük minden nap egy keveset. Higgyétek el, Öt és fél év múlva érzitek majd az áldásos hatását an­ nak, amit ma itt elkezdtetek. Császár Adrienn Dózi A lovak gyönyörű állatok, hűségesek, megtanítják az embert élni, szeretni, érezni. Mi magyarok pedig lovas nemzet vagyunk, alig több mint ezer évvel ez­ előtt hírhedté váltunk lóháton. Ám nem csak ret­ tegés jut a világnak, ha magyar lovast lát, hát még ha magyar lovat! Kincsem (1874) többszörös díjnyertes versenylo­ vunk, aki 54 versenyéből 54-et megnyert, Imperial (1960) pedig a XX. század legjobb tenyésztésű ma­ gyar versenylova volt. 1960. azonban már viszonylag távol van, és azóta nem nagyon sikerült világraszóló sikert aratnunk — mostanáig! Ma van egy pacink, aki nemzetünk büszkesége lett igen rövid időn belül. Egy négy éves hős, a tavalyi év sportolója. Egyesek úgy gondolták, hogy igazságta­ lanság egy lovat év sportolója címmel kitüntetni. Nem egészen látom be, miért. Szerencsére ma van egy néhány remek sportolónk, de ez a ló világhírne­ vet szerzett nekünk egy olyan sportágban, amelybe betörni egyébként meglehetősen nehéz. Azon kívül attól még, hogy állat, ő is ugyanúgy megdolgozik a sikerért. Lényeg a lényeg: boldogok lehetünk, hogy újra él a magyar lovasszellem. Overdose egyébként Angliában született 2005-ben. Tulajdonosa Mikóczy Zoltán, aki 2006-ban vásárol­ ta meg háromezer euróért. Igazán jó vétel volt, hi­ szen csodálatos futásainak köszönhetően mára öt milliót ér. Sorra nyeri a versenyeket, hihetetlen re­ kordokat futva. Már-már megszégyenítő a fölénye a többi lóval szemben, amikor két-három-nyolc ló­ hosszal előttük nyargal be a célba. Míg a pályán ke­ mény férfiként küzd meg a többiekkel, azon kívül sokszor mint egy megszeppent kisgyerek, bújik el gondozója háta mögé. Nagy szüksége van a szere­ tette, az odafigyelésre, becézgetésre. Azt mondják, régebben a répát szerette, mára kényesebb lett, és bioalmát eszik. A tréner kockacukrot nem ad neki, hiszen mégis csak egy sportló! Szeretik őt, többek szerint ő a mi új nemzeti hő­ sünk. Lehet benne valami, hiszen csodálatos a bol­ dogság, amit egy-egy futamgyőzelme ad nekünk. Minket képvisel, Magyarországot. Nemsokára a legelitebb közönség előtt bizonyíthat, hiszen május végén a Haydock Park-i lóversenyen indul, majd pedig június közepén a Royal Ascot Derby-n, az egyik legnagyobb presztízsű lóversenyen. A világ legjobb zsokéja fog vele, bizonyára elsőként a célba futni, az angol királynő színe előtt! Amikor születik egy csillag, menetrend szerint buk­ kannak fel olyanok, akik részesedni akarnak a si­ kerből. Őszintén remélem, hogy Dózi nem lesz po­ litikai csatározások áldozata. Azt viszont biztosan tudom, hogy ő mindig a mi lovunk lesz. Egy gyö­ nyörű angol telivér, mely csordultig tölti szívünket örömmel. Hrecska Renáta �Szerb Antal: Utas és holdvilág — Könyvajánló „A vonaton még nem volt semmi baj. Ve­ lencében kezdődött, a sikátorokkal.” Ezzel a zseniális felütéssel indul Szerb Antal mű­ ve, a magyar irodalom egyik legnépszerűbb regénye. Már ez a két mondat is magába sűrít valamit abból a hangulatiságból, ami később az egész könyvet jellemezni fogja. De erről picit később. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mérsékelten kellemes karosszékem­ ben üldögélve az Utas és holdvilág díszkia­ dását vehetem a kezembe (egyébként: Magvető, 9. kiadás). Általában nem törő­ döm sokat egy könyv külsejével, de jelen esetben ez másképp van. Most a külcsín, a belső mívcsscg és a tanalom, amit ma­ gában rejt a stílus - most ez a három igazi egységbe forr össze, mondhatni az esztétikum egységébe. Elsőre ez talán furcsán hangzik, de komolyan így van. Nehéz belekezdeni egy ennyire nagyszerű könyv ajánlásába, ezén előre meg kell jegyeznem, hogy kimerítő elemzés helyett csak a benyomásaimról szeretnék pár szót ejteni. Mint ahogy az egész könyv is valahol a benyomásokról szól. Benyo­ másokról, amelyek hosszt! utazás során érik az embert. Márpedig Szerb Antal alaposan megutaztatja karaktereit, és így minket is - per­ sze amennyiben az említett karosszéket bárminemű összefüggésbe hozhatjuk az utazással, mint olyannal. Utazunk ugyanis térben és időben meglehetősen sokat, de legelsősorban bejáljuk az emberi lélek legmélyebb bugyrait. A regény fősze­ replője, Mihály ugyanis olaszországi nászútja során döbben rá, hogy valami fél­ recsúszott az életében. Halvány kétely ébred benne, hogy a kispolgári kereskedő­ élet talán mégsem neki való, és amikor számba veszi a körülményeket, kényte­ len-kelletlen levonja a következtetést: voltaképpen alapvetően elhibázott életet élt. Ebből a nem kifejezetten lélekemelő felismerésből következik Mihály vissza­ emlékezése fiatalkorára, majd pedig az is, hogy múltjának régi, elfeledett alakjai újra testet öltenek a jelenben is. És van köztük minden, mi szem-szájnak kelle­ mes: régen elvesztett legjobb barát, egész életre szóló — és szintén elveszett — gim­ nazista-szerelem, kínzó nosztalgia az ifjúság iránt, majd pedig valamiféle reni­ tens halálvágy. Annyi biztos, hogy Mihály kiszakad a racionális valóságból, és ideje java részét szűk sikátorokban és tágas hegyek között bolyongva tölti, kétes egzisztenciájú albergókban, vagy éppen kedves kis sziklabarlangokban alszik. Ami igazán remekké teszi a regényt, az a megdöbbentően könnyed stílus, amellyel a szerző megörvendeztet bennünket. Hiszen a rég elmúlt dolgok iránti nosztalgia alapvetően mégsem tartozik a legvidámabb érzések közé, és így a mű tematikájából kiindulva holmi depressziós-borongós, Dosztojevszkij barátunkat idéző mélylélektani értekezést várnánk, szürke fellegekkel, hideg novemberi köddel, szibériai fegyházzal, miegymással... De mielőtt undorodva félrelöknénk a könyvet, kiderül, hogy Itáliában járunk, a nap, a városok ódon-méltóságteljesek, az emberek vidámak és közlékenyek, tehát minden tekintetben kedélyesek a körülmények. És ez a kellemes vidámság végig jellemzi a regényt, összekevere­ dik a főszereplő személyes vívódásaival, a szinte szakrális jellegű múltidézéssel és így összességében egy páratlan, sajátos hangulatú történetet kapunk, ami nagyszerűen olvastatja magát. Mihály gyermekkori barátai olyan magától érte­ tődő természetességgel csöppennek bele hirtelen újra a főszereplő életébe, botlanak bele Ravenna utcáin vagy Umbria hegyei között, mintha egész életükben mást se csináltak volna. Később pedig Róma, Párizs és Budapest között keringe­ nek a szereplők, és valami félelmetes magabiztossággal találnak újra meg újra egymásra, hogy ajkukon diszkrét mosollyal szövögessék a történet szálait. Egy magyar szerző tollából különösen furcsának tűnt nekem ez a jó értelemben vett európaiság. A mű magyar szereplői ugyanis szinte folyamatosan külföldön jámak-kelnek, általában jó ismerői az olasz, német, francia és angol nyelveknek és kultúráknak, és ezeket az erényeiket ki is használják. Kinyílik számukra a világ, és így — a regény olvasása erejéig legalábbis - az olvasó számára is. Ez pe­ dig örvendetes dolog. Az európaias nyíltság pedig szerencsére nem csúszik át semmiféle kozmopolitizmusba — végig fontos szerepet játszik Mihály budapesti gyermekkora, és szemléletes leírást is kapunk a korabeli székesfőváros hangula­ táról. Ellenben egyenrangú városként jelenik meg Róma, Budapest és Párizs, a szereplők pedig úgy ugranak el egyikből a másikba, mintha csak Egerbe menné­ nek Miskolcról. És jól is van ez így. Szerb Antal remekművet alkotott, de ezt csak kevés ember tudhatja. Maga a szerző gondolkodik el egy tanulmányában arról, hogy minden nemzetnek meg­ van a legtcsthezállóbb művészi kifejező eszköze, ami a magyarok esetében a nyelv, az írás. Ez a mi szerencsétlenségünk, hiszen kevesen beszélnek ezen a nyel­ ven, így aztán nincs sok ember, aki be tudná fogadni a magyar művészetet. Azoknak viszont, akik még mindig követik szerény eszmefuttatásomat - elis­ merésem a számukra -, Szerb Antal regényével sem lesz gondjuk. Az Utas és holdvilág - sok más magyar könyv mellett - örök érték, és azon ke­ vés megmaradt nemzeti kincsünk egyike, amit irigyelhetnének tőlünk még oszt­ rák sógoraink is. Ezért tehát érdemes elolvasni. Es nem mellesleg azért is, mert szórakoztató és tanulságos regény Bendsák Márton Dijonban a magyar vadak A dijoni Szépművészeti Múzeum minden évben nagy horderejű tematikus tárlatokat igyekezett összeállítani, azonban az épület 2005-ös renoválása félbeszakította ezt a folyamatot, és kis kiállítások­ kal próbálták kielégíteni a Látogatók igényeit. A munkálatok befejeztével azonban újjáéledt a hagyo­ mány, és idén Közép-Európa felé fordulva a magyar fauveizmus képviselőinek kiválóságait gyűjtötték össze, egy kiállításban szerepeltetve a francia fauveistákkal, akik ihletői, tanítói voltak a magyar művé­ szeknek. Ez a kiállítás azonban nem egy önálló tárlat, hanem a dijoni magyar kulturális szezon ke­ retében tekinthetjük meg. A januárban kezdődött eseménysorozat öt hónapon keresztül konferenciá­ kat, műhelyeket, olvasóesteket, színházi esteket, koncerteket, filmvetítéseket kínál. A magyar művé­ szeti élet sokszínűgégét felvonultató eseménysoro­ zat bemutatására törekedtek a szervezők, nagy megelégedésünkre. Annak ellenére, hogy a fauveizmus megreformálta a magyar festészetet, sokáig a művészet történeté­ ben ismeretlen fejezet maradt a magyar társadalom számára. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lel­ kes dolgozóinak, kutatóinak köszönhetően azon­ ban pár éve sok rég elfelejtett, elveszett mű került újra a napvilágra magángyűjteményekből, közgyűj­ temények raktáraiból. A Magyar Nemzeti Galéria 2006-os, a „Magyar Vtdak Párizstól Nagybányáig 1904- 1914” című kiállítással mi magunk is újra fel­ fedezhettük a fauveizmust. A magyar művek most először mutatkoznak be Franciaországban, egy kiál­ lításban szerepeltetve a francia fauveizmus legna­ gyobb képviselőivel (Matissc. Derain, Mirquct. Vlaminck. Manguin). A XX. század elején a francia kultúra nagy hatással volt a magyar művészeti életre. A magyarok az el­ sők között fordultak az új nyugati irányzat felé a merészség és a kromatika jegyében, mindemellett megtartva a magyar sajátosságokat és a művészi identitást. A magyar „vadak” közül (csak a legna­ gyobbakat említve: Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Berény Róbert, Márffy Ödön, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos) sokan Párizsban éltek, és pri­ vát akadémiákban alakították stílusukat, köztük Matisse iskolájában. Hazájukba visszatérve Nagybá­ nyán alkottak ahol a szabadban alkalmazták a fauveista teóriákat. Itt újra felfedezték a magyar tájat, a színekkel játszva szabad utat engedtek a képzele­ tüknek. Népszerű téma a meztelen test ábrázolása, gyakran a szabadban. Ám ezt az akadémikus, évez­ redes témát élénk, erőteljes színekkel, hangsúlyos ecsetkezelésscl keltették újra életre, a jellegzetes domborulatokra, liajlatokra helyezve a hangsúlyt. A városi tájkép ábrázolása nem hagyomány a magyar festészet történetében, azonban a franciákat követ­ ve Ziffer Sándor, Rippl-Rónai József és Tilunyi La­ jos is alkotott ilyen témájú művet. Gyakoriak a holt természetet ábrázoló festmények is, a magyar mű­ vészek ennek a motívumnak az ábrázolásában kie­ melkedőt alkottak. A női és a férfiportrék, az ön­ arcképek szintén az akadémikus festészet Ősi témái, így a fauveistáknak is kedves. Amíg a témaválasz­ tásban a klasszikusokat követik, ez az új nemzedék a festési technikát tekintve forradalmár volt. A szí­ nek erősek, nem csak a kontúrok és a kiemelt vo­ nalak adják meg az alak jellegzetességét. A magyar portrékban a francia társaikhoz mérve több volt a humor, az irónia. Ez adja meg a portrékban a ma­ gyar fauveizmus különleges egyediségét. A figurák erőteljes kifejezettsége már-már karikatúrába hajlik át. Erős arcvonások, beesett arcok, élénk színek, tiszta tónusok, erős ecsetvonások figyelhetők meg. A sokféle egyéniség és temperamentum gazdaggá teszi ezt az irányzatot. Mégis mindegyikőjüket egy cél vezette: megreformálni az unalmassá vált akadé­ mikus művészetet, a valósághűségre törekvést. Mert a világ változik, halad, és mi is alakíthatjuk. De a legnagyobb hiba, ha nem veszünk tudomást a változásokról. Ezek a művészek észlelték az új sze­ leket, és a maguk - egyben a magyarok - képére formálták az irányzatot. Aki kihagyta a 2006-os kiállítást a Nemzeti Galéri­ ában, irány Díjon, és most a francia mesterekkel együtt nézheti meg! Aztán kóstolhat-vehet finom erős mustárt, ha már erre jár! Mert a léleknek is, a testnek is kell táplálék. Aradszki Dea tizenötödik oldal �Eltelt egy újabb év... mint azt megszokhattuk, a vizs­ gaidőszak előtt megadatik egy délután, idén immár kettő, amikor még utoljára fellélegezhetünk a nagy injrá előtt: ez a Prö Facultatc nap. A sportversenyekkel és karriercxpóval töltött szerdai napot követő második nap nyitányaként Szentmisét mutattak be a díszteremben, amelyet a Pro Facultate díj idei átadása követett. A 2003 óta (első ízben Zlinszky János professzor úr részére) minden évben kiosztott díj a lullgatók, oktatók, alkalmazottak sza­ vazatai alapján jár annak, aki a tanárok közül sokat tett a Kar épüléséért, gazdagodásáért. Idén Szabó Ist­ ván docens, dékánhelyettes kapta a dijat, aki Szilágyi Demeter HŐK elnök latidációja után meghatottan köszönte meg a becses kitüntetést. Ezt követően a tavaly alapított, a mindenkori HÓK által odaítélt .Hallgatókért" (díjazott: Boncza Hajnal­ ka, a dékánhelyetesi titkárság vezetője) és a „Hallga­ tói Mozgalomért" dijak (díjazottak: Németh András György végzős lialljgató és a tutorok közössége) át­ adása'következett. A díjátadást követte a szokásosan megrendezett „próba­ per". amelyről keretes írásunkban részletesen olvashattok. z\ rendezvény azonban még korántsem én véget: a dísz­ teremben a rendhagyó Hzmáuy Szalonon Horváth At­ tila és Szilasi Alex szórakoztatták stabil rajongótábo­ rukat, a gesztenyés udvarban pedig elkezdődött a késő estig tartó mulatozás: néptáncosok, stand up komédiás, valamint az Animál Cannibals és a Rctro School Bánd zenéje adta a körítést az vizsgaidőszak előtti egyik utolsó közös ellazuláshoz. Hagyomány, énekek, könnyedség: ez a Pro Facultate nap. Kiliagyhatatlan. HÍVŐ SZÓ Tisztelgés a Teológus és a Pápa előtt 2009. április 16-án. csütörtökön töltötte be 82. élet­ évét a kiváló teológus, egykori münchcn-frcisingi ér­ sek, Joseph Ratzinger, a f elcdhetetlen II. János Pál pá­ pa közeli munkatársa és bizalmasa. Ami miitt ez a tény mindannyiunk számára különleges jelentőséggel bír, és az egész Katolikus Egyház szempontjából is igen lényeges, az az Úr 2005. esztendeje óta betöltött tisztsége. A hajdanvolt Ratzinger bíborost ugyanis ab­ ban az évben emelték megkérdőjclezlx'tctlcn több­ séggel a nagy hatású elődjének halálával megüresedett pápai trónra a bíborosi konklávé tagjai. A Teremtő kiszámíttótatlan döntéseinek következményeként más nézőpontból a véletlenek különös egybeesésének köszönlictőcn - pedig az említett két időpont, vagyis születésnapjának, illetve pápává választásának évfor­ dulója között mindössze néhány nap eltérés van. En­ nek megfelelően cikkemben két jeles jubileum előtt kívánok tisztelegni. 1927. április 16-án született Markt! am Inn nevű ba­ jorországi falucskában, regi bajor földműves család sarjaként. A család vallásos beállítottságát jól jellemzi, hogy két évvel idősebb bátyja, Georg is a papi hivatást választotta. Öt azonban nem érdekelték annyira a tu­ dományok, illetve az előmenetel, mint öccsét. Ratzin­ ger filozófiát és teológiát tanult a Müncheni Egyete­ men és a Frcisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán. Pro Facultate 2009 Ismét győzött az igazság: mindenki jól szórakozott } A díszterem impozáns falai közt taláros urak és l>öli gyek készülődtek, majd egyszer csak előkerült egy [ rendőr is. 14 órakor a bíróság megkezdte a tárgyalást. 1 A talár szigora mögött néha cgy-cgy mosolyt arcán ! elrejteni igyekvő bírónőt Ablonczy Zsuzsi (egyben a J perjáték három éve lelkes szervezője) alakította, akii nek nem nehezebb ügyben kellett ítélkeznie, mint egy ! hétköznapi, ámbár speciális fordulatokat és elemeket 1 hordozó esetben. Jegyzője pedig immáron harmad! szór nem más volt, mint Békés Ádám tanár úr (aki ! évről évre lelkiismeretesen segíti a szereplők felkéi szülését). J A vádlottak padján Isz Ákos (Borsos Szabolcs játéka 1 által életre keltve) - anyja neve: Bor Virág - ült, buda! pesti lakos, kit italozó életmódja és szcrclemféltésc soJ dón a PPKE bírósága elé. Történt ugyanis, hogy Isz i Úr egy napon társával, Rész Egonnal (Békés Sándor 1 alakításában) nagyobb mennyiségű szeszes italt vett 1 magához, de mintliogy minden pohár egyszer kiürül, ' utánpótlásért nézve külön váltak. Ákosnak azonban [ eszébe ötlött, hogy Egon bizonyára régi kedveséhez i ment, Hajnallioz (a szintén kezdetektől jelen levő } Barát Zsófi játéka által megszemélyesítve), aki immár 1 Egonnal „van jól el" — ahogy Hajnal vallomásából I megtudtuk. így tót tel is kereste a lakást, ahol tajda! nán még ő volt a Don Juan, és kevés sikerre) ugyan, 1951-ben, Frcisingbcn szentelték pappá bátyjával együtt. Fiatalon lett egyetemi tanár. Már 1959-től fudamentális teológiát oktatott Bonnban. 1963 és 1977 között dogmatikát és dogmatörténctet tanított a münsteri, tübingeni és a regensburgi egyetemen. Ez utóbbi intézménynek rektor-helyettese is volt, majd 1977 után díszprofesszora lett. Mindeközben az 1962től 1965-ig tartó II. Virikáni Zsinaton tanácsadóként vett részt. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsinat ré­ vén sikerült megújítani a Katolikus Egytózat. Egye­ temi oktatói pályájának végét az jelentette, hogy VI. Pál pápa 1977. inárcius 25-én München-Freising érse­ kévé kreálta, majd nem sokkal később (június 27.) bí­ borossá nevezte ki. Néhány évvel később, 1981-ben II. János Hl a Hittani Kongregáció prefektusává nevez­ te ki. Tekintélyét és elismertségét bizonyítja az is. hogy 1986 és 1992 között a Katolikus Egytóz Kate­ kizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit is rábízták. 2002-ben lett a bíborosi kollégium dékánja. 2005. április 19-én, tórom nappal 78. születésnapját követően, az előzetes várakozásoknak megfelelően, megválasztották az egyetemes Katolikus Egytóz fe­ jévé. Egyházfőként a XVI. Benedek nevet vette fel Mivel a névválasztás általában bizonyos mértékig utal az elődre, érdemes megnézni, ki is volt XV Benedek pápa (1914-1922). Giacomo della Chiesa az I. világtóború idején volt a Katolikus Egyház feje. Sokszor emelte fel hangját a háború ellen, a béke mellett, va­ lamint nevéhez, fűződik Jeanne d'Arc szentté avatása. Pápaként nevéhez fűződik három kiemelt jelentőségű dokumentum: sorrendben a Deus caritas est, a Spe de megpróbált bejutni Hajnallioz. A jól szituált hölgy, akinek tanúvallomása az egész közönséget magával ragadta, egyértelműen elutasította Ákost, ezért ő egy másik utat választott, történetesen bemászott, ponto­ sabban egy akciófilmbc illő jelenettel bevetődön az ablakon. Hajnal vallomása szerint a földszinti néni hívására, megjelentek a rend őrei és elkapták a randalírozó fia­ talt, aki a szerelem és az ital hatásától bódultán magá­ val rántotta Gumi Botond hadnagy urat a földre. Igaz, Gumi Botond (Szcnczy Ákos nagy alakításában) vallomásában elmondta., hogy bár súlyos erőszakos magatartást tanúsított Ákos, de tökéletes fizikumá­ nak Itala pillanatok alatt leszerelte a dulakodót. Ab­ itati azonban nem tudtak dűlőre jutni, hiába a szem­ besítés, hogy ki-kinek a családját emlegette és milyen okból is pontosan a tett színhelyén. Már az első 10 perc után mindenki elfeledte, hogy csak egy per-játékon ül. sőt mikor a korrekt ügyész úr (Sándor Roland Zsolt személyében) vádbeszéoc és a védelem részéről felszólaló, ügyvédnő (Jultász Gabri­ ellának hála) kerültek sorra, már senki sem kételke­ dett az ügy komolyságában. A döntés végül megszületett, Isz Ákos és társai el­ hagyták a tárgyaló, akarom mondani a Dísztermet, de egy újabb színes emlékkel gazdagították a Pro Fa­ cultatc napok emlékét. Tóth TitaniUa salvi, valamint Sacramentum caritatis szavakkal kez­ dődő megnyilatkozások. Ugyancsak regnálása idejére tehető a Názáreti Jézusról írt rendkívül nagy hatású, tudományos és laikus körökben egyaránt elismert könyvének megjelenése. A 2005 óta eltelt négy év krónikádhoz tartozik az is, hogy ezen idő alatt öszszesen 38 bíborost kreált. Ezek mellett több mint tíz alkalommal utazott Olaszország határain kívülre. Ezen missziós látogatások közül kiemelkedő jelentő­ ségű az Auschwitzban, Törökországban, illetve az ENSZ-ben tett vizitációja, valamint a 2009-es év nya­ rán a Szentföldre tervezett útja. Mindenki maga ítélje meg, hogy miképpen látja Jo­ seph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek életét és tevé­ kenységét, úgy teológusként, mint pápaként. Ám azt egész cgytóztmk nevében kívánom: Isten áldja, és él­ tesse még sokáig Szentatyánkat! Teleki Levente Aio» pecOL rœzüoô'it. a PATVolóoia thua'rIai, és tuierém a FŐperes-HÓneí-nioii- USUW H0&9 CSiUAtMAk-l KEpvET A toot ICÁKHOZ.? \ To A TAMOXATASl e£4J0MlA HAU-OArc AítAVy! & AUWVI EMBERT, AtWVtSwg, líötDípeu ft ifitíms AMEOPtG- UEovET MÉM tiMuuu MŰI06n 3061 tíMMlt � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 3. szám 2009. május 11. Abstract A summary of the resource. Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Subject The topic of the resource Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. május 11. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (641kb+4006kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_3_20090511 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20090511 Relation A related resource T00092 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Bujdos Iván Ákos Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/12bdc1ef33fa2b2f4355bdea8f894559.jpg c524eedf53fb1d428a77b77dac317991 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/07a074d1cb572ac576a26fadcc551d05.pdf 6ddee5d1e9ac3a0dba15caac65e94998 PDF Text Text PPKE_út&Ut-_XI/_2_2OO<?O4O2 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja jJ SITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA BOZoNdoK NapjA PÉTERI ZOLTÁN HÚSVÉT LÁBADY TAMÁS SZENT FAUSZTINA THE CURE GRAFFITI XII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. április 2. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ugocsa még mindig non coronat addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen 2 3 3 4 5 5 BOZoNdoK Nap]A 6 Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép 6 7 8 9 10 10 11 11 12 12 13 14 14 15 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Én már csak olyan vagyok, hogy nem elégszem meg a naponta az utcán, a rádióból, a tévéből, az internetről rám zúduló impul­ zus- és információáradattal, ami hamis tájékozottság-érzéssel töltheti el az embert, hanem némileg önkínzó módon képes va­ gyok más, marginálisabb forrásokat is felkutatni. így jutottam el az Elet és Irodalom című, egykoron tekintélyes hetilap 2009. március 6-i számának átlapozásához. Vágvölgyi B. András írt benne egy cikket - a témája, tartalma most érdekte­ len -, amelynek egy közbeszúrt megjegyzésén fennakadt a sze­ mem. A megjegyzés azon kesereg, hogy a Megyeri híd névadá­ sára kiírt internetes pályázat legtöbb szavazatot kapott javasla­ tát a döntéshozók elvetették, így hiába buzdította egy amerikai televíziós humorista a nézőit arra, hogy minél nagyobb számban jelöljék meg a nevét, mégsem lett Magyarországon Stephen Colbert híd. Innentől idézet következik, melyben súlyos tanulságot von le a cikkíró: „sajnálatos és alkati magyar csököttség, hogy (Colbert) ... nem lehetett névadója az MO-s északi hídjának, s így lett nekünk ötletgazdagon az Megyeri híd. ... Ugocsa non coronat, az illetékes hatóság visszavonta az internetes névadás gondolatát, komolyan felvetődött a »Rákóczi híd« mint elneve­ zés, szomorú puszta marad ez már mindörökké, sár és iszap” Vegyünk egy jó mély lélegzetet. Kettőt. Hármat. Nem nagy ügy, meggondolatlan böffentés egy réteglapban. Talán nem is éri meg a vesződést, a számítógép bekapcsolását, hogy írásban is reagál­ junk rá. Egyetlen okból mégis figyelemre méltóak az idézett szavak: jellemző kórtünetnek láthatjuk azokat, egy jellemző ér­ telmiségi attitűd megnyilvánulásaként. Azok szavai, akik kétség­ beesve szeretnének szabadulni a Kárpát-medence szellemi és anyagi mocsarából, akik magukat nyitott, kozmopolita világpol­ gárnak látják, egyben életük tragédiájának, hogy ide születtek. A gunyorosnak, szellemesnek szánt döfés pedig felénk irányul, akik ebben a dagonyában próbálnak boldogulni, mi több, időn­ ként még szépnek is látják azt, de minden körülmények között feltételek nélkül szeretik - no nem a mocsarat, hanem ami alatta, meg felette van, az országot, a földjét, múltját, jelenét, jövőjét. Az idézett sorokat olvasva tétován kérdezem: miféle zűrzavar honol egyes („értelmiségi”) emberi fejekben? A döfés nem érhet célt, mert ahhoz nem elég ravasz és okos: egyszerűen egy zsibbasztó, kiábrándító, dermesztő, ernyesztő, és legfőképpen szo­ morú otrombaság. Nem kívánok e helyen Rákóczi fejedelem ér­ demeiről értekezni, akik e sorokat olvassák, azoknak ez közös, evidens ismeretanyag. A kohézióhoz szükséges minimum, az érinthetetlen konszenzus része. Azon konszenzusé, ami közös­ séggé képes emelni egy adott földrajzi terület lakóit, azokat, akik nem nyújtogatják zsiráfként nyakukat szebb és gazdagabb világok felé. A szerző által képviselt attitűd nem más, mint örökös, nekikeseredett kapkodás a „modernség”, a „felvilágosultság” felé. A nagystílűnek mutatkozó, toronymagas szellemi fölényt vélelmező, a tradíció és a hagyományos kultúra tisztele­ tét mucsainak fitymáló ítész pedig e tevékenysége közben alig tudja leplezni saját belső ürességét. Ezzel a hozzáállással nem lehetséges a dialógus. (A felvilágosult, nagystílű lapra jellemző­ en pedig a cikk mellett „kifutó, márkás férfiruházatot” hirdet­ nek, műszálas öltönyt 19 900 forintos, és három darab pamut pó­ lót 1470 forintos áron, micsoda groteszk hiba!) Csukjuk be az újságot (ne ezt, azt!), és lépjünk tovább. Ne érez­ zük sértve magunkat: a vád visszahullik a vádlóra. És nem ma­ rad más utána, csak sötét, hideg űr. A Török Szultán második oldal �Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia elnökének előteijesztésére, a Sólyom László köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt kitüntetések át­ adására került sor 2008. március 13-án, az MTA székházának Kistermében. A kitüntetéseket Pálinkás József, az MTA elnöke adta át. Nagy örömünkre szolgál, hogy mások mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt­ je kitüntetést kapta Péteri Zoltán professzor úr, Karunk alapító tanára, az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Fontos elismerés ez egy gazdag életút elismeré­ seként, egyben egy kicsit talán Karunkra is vetül a fényéből. A magunk módján mi is megpró­ báljuk időről időre kifejezni a Kar alapításánál és felépülésénél komoly érdemeket szerzett ta­ nárok felé köszönetünket - erre szolgál a Pro Facultate díj és a Pázmány emlékérem is -, ugyan­ akkor fontos jelzés, hogy ezúttal az állam, illetve állami, „hivatalos” szervek (az MTA és a köztársasági elnök) részéről érkezik az elisme­ rés. Azt jelzi mindez, hogy Karunk végleg meg­ gyökerezett a magyar jogi felsőoktatás rend­ szerében, egyenértékű, és különbözőségében elfogadott tagja lett a jogi karok közösségének. Ha ma már, a megszokott és kényelmesnek tű­ nő körülmények közepette a hallgatók számára nem is látszik ez a kellő erővel, a Kar alapításá­ nak álma nem valósulhatott volna meg az ala­ pító professzorok áldozatos munkája nélkül. Péteri professzor úr is - a többiekkel vállvetve ifjoncokat zavarba ejtő lelkesedéssel, lendülettel FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST LL.M. - PROGRAMM Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw. zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: vetette bele magát az új, katolikus jogi kar felépí­ tésébe. Az alapításban részt vevők ilyen formán történő „újjászületése” nem csupán a kezdeti idők, a Kar „hőskorának” nosztalgikus jellegű kedves anekdotáiról gondoskodott, netán az el­ ső évek nehézségeinek kiböjtöléséhez segített hozzá, hanem a Kar szellemi alapjainak lefekte­ tését is biztosította, egyben kijelölve számára a jövőben bejárandó utat is, örökkön érvényes egyben nehezen megközelíthető - mintákat ál­ lítva a jövendő tanárnemzedékek elé. Talán előbb-utóbb másokat is utolér az elisme­ rés e formája. Bőven vannak még a Karon olya­ nok, akik megérdemelnék. Mi pedig ezúton gratulálunk Professzor Úrnak, és kívánjuk, hogy áldozatos munkáját még sokáig végezze a hallgatóság nagyobb épülésére! - Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa - Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: www.andrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu A szerkesztőség Karriernap a Pázmányon gatási szervezetrendszerben, továbbá a nem­ zetközi nagyvállalatokon belüli nemzetközi vonatkozású döntések előkészítésére és végre­ hajtására, a közigazgatási szervek és az önkor­ mányzatok nemzetközi kapcsolatainak szerve­ zésére, európai uniós szervezetekben történő ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szer­ vezési feladatok ellátására, hatósági eljárások le­ folytatására, középvezetői feladatok elvégzésére. A kerekasztal-beszélgetések mellett lehetőség lesz részt venni ingyenes önéletrajz- és grafoló­ giai tanácsadáson, próba állásinteijún és mun­ kahelyválasztással foglalkozó pszichológiai kon­ zultáción. Április 29-én, idén harmadik alkalommal ren­ dez szakmai konzultációs fórumot a Karrier Iroda. A Károli Gáspár Református Egyetem jogi karával közösen rendezett Jogállás 2009 el­ nevezésű nap elsősorban a végzős és frissen végzett hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeit vizsgálja. Az idei rendezvényt a Karrier Iroda a kar Pro Facultate-napja keretében, 28-as épületének földszinti aulájában és környező termeiben tart­ ja meg. Előbbiben meghívott cégek mutatkoz­ nak be, ismertetve koncepciójukat, lehetőségei­ ket, profiljukat. E mellett két kerekasztal-be- szélgetésre is sor kerül. Az elsőn a jogi hivatás­ rendek (ügyvédi, ügyészi, bírói, közjegyzői), a másodikon a versenyszféra, egyetemünkön végzett hallgatói vesznek részt, és beszélgetnek a jogászi és a jogász hallgatók jövőjéről. Az első beszélgetésen vendégeink között fogadjuk Rét­ vári Bencét, a KDNP országgyűlési képviselő­ jét, aki Karunkon végzett. Idén újdonság számba megy, hogy szeretnénk kaput nyitni a nemzetközi igazgatás szakos hallgatók felé is. Idén először végeznek ugyanis karunkon nemzetközi igazgatásszervezők, akik a későbbiekben alkalmasak lesznek a közigaz­ A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében Olvasásiej lesztési tréning Állásinteijú nap Az Improved Reading garantálja, hogy olvasási hatékonyságod legalább a duplájára nő a kétna­ pos, átfogó kurzus eredményeként, így egy napi két órát olvasással töltő munkatárs eseté­ ben hetente ötórányi értékes munkaidő szaba­ dul fel. Az állásinterjú fél-egy órája alatt eldőlhet a kar­ riered folytatása és megváltozhat a jövőd. Az, hogy ez a fontos esemény a le szándékaidnak megfelelően alakuljon, alapvetően Rajtad mú­ lik. Az interjúteelmikák tréningen olyan mód­ szereket sajátíttatsz cl, amelyek segítségével tel­ jesülhet a kívánságod: megkaptatod az Állást. A 8 órás egész napos tréning díja: 10 000 Ft 4- ÁFA Április 22.: Vállalkozási ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Katona Klára 14-18 óráig - 4-es gyakorló Május 6.: Munkajogi ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Stágel Bence 12.30-16.30 - 4-es gyakorló Jelentkezés: nagyo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/310 Időpont: április 18-19. 9-16 óráig Részletek a wwwjak.ppke.hu/karrier weboldalon. Sergő András A képzés időpontja: 2009. január 31. Jelentkezés: asergo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/338 harmadik oldal �Akom-bákom, berkenye... A húsvéti ünnepkör titkai Sok mindent tudunk a húsvétról, hiszen leg­ szebb ünnepeink egyike, ahol valódi öröm köl­ tözik a szívekbe. Ilyen ünnep kétszer van egy évben: karácsony és húsvét - egymástól elvá­ laszthatatlan fogalmak. Jézus Krisztus szüle­ tett, meghalt és feltámadt. E három történést foglalja össze a keresztény kultúra e két ünnep­ kör hagyományaiban. Húsvét napjait a nagyböjti időszak előzi meg. A nagyböjt utolsó hetét nevezzük Nagyhétnek, amely tulajdonképpen a Virágvasámappal veszi kezdetét. Ezen a napon azt idézzük fel, amikor Krisztus pálmaágakat lengető emberek kísére­ tével dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe. Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén való elfogatásra emlékezünk. E napon csönd telepszik a templomok tornyaiba, „a harangok Rómába mennek”. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor spenótot, sóskát ettek az emberek, sőt a csirkéket is zöld növényekkel etették. Az a hiedelem járta, hogy ha így tesz­ nek, akkor a következő időszakban gazdag ter­ més várható. Nagypénteken Jézust halálraítélték, megosto­ rozták és keresztre feszítették. Ezen a napon a húsevés tiltott, kenyeret nem sütöttek, mert ál­ talános hiedelem volt, hogy az e napon készült kenyér kővé válik. Máskülönben a kenyérsütés azért is nehézségbe ütközött volna, mert a nép­ szokás szerint nagypénteken egyáltalán nem is gyújtottak tüzet. Nagyszombaton a keresztények már a régmúlt időktől fogva körmenetre mennek. Arra emlé­ keznek ilyenkor, hogy Jézus másnap, vasárnap hajnalban feltámad halottaiból, ahogyan azt elő­ re megígérte. A húsvéti ünnepet sok-sok szimbólum színesíti. Bár alapvetően keresztény ünnep, mégis fenn­ maradtak pogány szokások is, melyek a tavasz eljöveteléhez kapcsolódnak. Oster, a germán ta­ vaszistennő a termékenység, újjászületés jelképe volt. Nevét például az angol nyelv is megőrizte, negyedik oldal hiszen a húsvét angolul Easter. Ábrázolása a ke­ zében tartott tojással, lábánál nyulakkal és feje felett repkedő madarakkal történik. A tojás a természet, az ember újjászületésének, tavaszi ébredésének szimbóluma. Azt hiszem, mindannyiunk számára ismert szo­ kás a locsolkodás. Ki szereti, ki nem annyira, azt azonban biztosan el lehet mondani, hogy remek mókát teremt - főleg a fiúknak. Az eredeti néphagyomány ugyanis nem finom kölnikről szólt, ahogyan az ma természetes, hanem egy dézsa hideg vízről! A víznek több ismert szerepe is van e hagyo­ mányban. Egyrészről termékenységi szimbólum a locsolás, másrészt a vízzel való meghintés a kereszténység jelére és tartalmára is utal. Gyö­ kerei arra a legendára is visszanyúlnak, hogy a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le a sírt őrző katonák. Az első feljegyzések e szokásról a XVII. század­ ból származnak. Faluhelyen a legények csapato­ sanjárták a házakat és alaposan meglocsolták a lányokat. Mivel azonban ez egy termékenységi szertartás volt, a lányok hálásak voltak és hímes tojással köszönték meg a locsolást. A húsvéti lo­ csolóverseknek is nagy hagyománya van, amely gazdag tárházát nyújtja a népi költészetnek. Persze az idő múlásával megújultak e versikék, a legények már egyedül keresték fel a lányokat, és mára előkerültek a kölnik is. Korunk eszme­ rendszere további szokáshoz is hozzásegített bennünket: a lányok ma már nem csak tojást, de aprópénzt is adnak a fiúknak fáradozásuk jutalmául. A barka számomra mindig kedves növény volt. Ma is nagyon szeretem feldíszíteni szépen ki­ festett tojásokkal. Szimpátiám nem egyedülálló, ugyanis a régi emberek gyógyerőt tulajdonítot­ tak bolyhos virágainak. Azért hogy megóvja a családot a bajtól, a tűzhelybe dobták, ha pedig fájt valakinek a torka, le kellett nyelnie és elmu­ lasztotta a betegséget. Húsvétjainkat különböző állatok képe teszi még szeretette méltóbbá. De vajon tudjuk-e mit jelképez a nyúl, és mit a bárány? Nos, az utóbbi a legrégebbi húsvéti jelkép. A Bibliában Jézus Krisztus előképe volt az a bárány, amit az egyip­ tomi kivonulás idejében a zsidók nap mint nap feláldoztak, és megettek. Ami a nyulat illeti, nem olyan könnyű magyarázatot találni a megjelenésére. írásomban is többször említettem a húsvéti ünneplésben fellelhető gazdag tárházát a termékenységi rítu­ soknak. A nyúl szapora volta okán lehet például a húsvét egyik jelképe, valamint éjjeli állat, így a holddal is összefüggésbe hozható, ami szintén a termékenység szimbóluma. A tojást tojó nyúl engem mindig foglalkozta­ tott. Aztán megtudtam a hagyomány ősi erede­ tét: a történet lényege az, hogy a germánok al­ világ istennője haragjában büntetéssel sújtotta a nyulat, mely eredetileg egy fajta madár volt, ám az istennő négylábú állattá változtatta. Az is le- het azonban, hogy egy nyelvi tévedés áll e szo­ kás hátterében. A németek ugyanis egy időben gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak húsvétkor, amelynek neve Haselhuhn, vagyis röviden Hasel (a nyúl neve pedig németül Hase). Akár­ mi légyen is az eredete e kedves állatkának, az elmondható, hogy nagy népszerűségre tett szert. Elteijedése főként a húsvéti képeslapok­ kal vált igen nagyméretűvé. A tojásfestésnek is nagy hagyománya van mi­ felénk. A tojás piros színe az erőt, valamint Krisztus vérét jelképezi. A szokás elsősorban Kelet-Európábán vert gyökeret, színezésre a vö­ röshagyma héjából kifőtt levet, a börzsönyt, valamint bíbortetűt használtak. Eredetileg egy­ színű tojások készültek, ám idővel kialakult a feliratos tojások kultúrája is. A módszer titka abban rejlett, hogy a tojás festése előtt viasszal ráírták az adott szöveget vagy mintát a héjra, majd utána elkezdték a festést. A minták fajtája tájegységenként változó, nálunk legtöbbször a geometrikus, tulipános, fenyőágas, rózsás díszí­ tések a szokásosak. A díszítés folyamatát tojás­ hímzésnek nevezzük. A húsvét elengedhetetlen tartozéka a gazdag la­ koma, amelynek alapja a tojás és a sonka. A to­ jásnak az újjászületéshez van elsősorban köze, az élettelennek az élőbe való átmenetét testesíti meg. Fontos jelképe a tojásból kikelő madár Krisztus feltámadásának. Régi szokás szerint az emberek fehér kendőbe kötöttek egy tányért, arra sonkát, tojást, tormát és kalácsot raktak, amit aztán elvittek a húsvéti szentmisére. Ott a pap megszentelte a csomagot, majd hazatérvén a család minden tagja kapott egy-egy szeletkét a templomot járt ételből. Népesebb háznál előfordulhatott, hogy például a tojást hártyavékony­ ságúra kellett felvágni. Általános szokás volt, hogy a távollevő családtagoknak becsomagolták és elküldték az ünnepi ételt. Szép családi hagyományokat őriz a húsvét: nagy lakomák, rokonlátogatások, játékok. Ez is egy kis sziget rohanó életünkben, éljük át szívvel, örüljünk együtt! Egy sereg locsolót és sok-sok piros tojást kívá­ nok minden női, illetve férfi olvasónknak! Hrecska Renáta �Elfeledett értékeink... Közeledik... Jönnek a locsolók, festhetjük a pi­ ros tojásokat, elővehetjük az ünnepi ruhát, és... Jaj, elnézést..., ez ma már nem szokás?! Pedig én még emlékszem azokra az időkre! Bár már az én gyerekkoromban sem volt olyan igazi, mint a nagyszüleimnél. Aki még nem jött rá, a húsvét ünnepéről beszé­ lek. Illetve nem is az ünnepéről - mely, mint tudjuk a keresztények legfontosabb ünnepe -, hanem a hagyományokról. Ezeket ma is meg kellene tartanunk. A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. Sok szép történetet hallhatunk arról, miként jártak végig a falun a legények, hogy locsolták meg a lányokat. „Vízbevető”, „vízbehányó” hétfőnek nevezték ezt a napot, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elteijedt formájában vödömyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lá­ nyokat. Napjainkban a finomabb formája az elteijedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers el­ mondásával kell kiérdemelni a jutalmat. Talán még nekünk is vannak emlékeink róla, mikor egészen kicsiként váijuk, hogy kifesthessük a tojásokat, és hogy később szép ruhában várva a vendégeket átadhassuk nekik az általunk készí­ tett remekművet. Az asztalon sonka, tojás, tor­ ma s megannyi finom falat. Minden percben hallani véljük a csengőszót, türelmetlenül vár­ juk, mikor jön a következő locsoló. De hová tűntek ezek a szép szokások?! Régen az iskolaszünet előtt úgy köszöntünk el a barátnőkkel: „Kellemes húsvéti ünnepeket, és sok locsolót!!!” Ma a legtöbb lányt viszont kiveri a víz, ha egyre is várnia kell. Sőt, ha lehet, mindenki elutazik, vagy kirándul a családjával. Ez egyébként nem is lenne baj, ha sokan ezt nem menekülésképp tennék. Nem mondom, hogy ne menjünk ki­ rándulni, és nem mondom, hogy valóban min­ denütt megszűnt volna a húsvéti hagyomány tisztelete, de lássuk be, ma már nagyobb divat az Amerikából átszökött Halloweent „megün­ nepelni”, mint valójában azokra a dolgokra oda­ figyelni, amik igazán fontosak. Én fontosnak tartom, hogy ne vesszenek el ezek az értékek. Ha idősebb leszek, ugyanúgy fogom ünnepelni a húsvétot, mint ahogyan azt kisgyermekként tettem. Már nem én fogom festeni a piros tojást, már nem elsősorban hoz­ zámjönnek majd a locsolók, de remélem, hogy jönni fognak, s remélem, hogy nem hal ki vég­ leg ez a szokás. S remélem, hogy más is van, aki úgy gondolja, érdemes lenne megőrizni, s nem csak megőrizni, de feléleszteni ezt a hagyo­ mányt. Császár Adrienn Elitképzés az egyetemen Kerekasztal-beszélgetés az Apáthy István Kör szervezésében Március 10-én került megrendezésre a kerek­ asztal-beszélgetés karunkon, főszervezője Paulusz Bogáta és az Apáthy István Kör. A meghí­ vott előadók Kilényi Géza és Zlinszky János pro­ fesszor urak voltak, akik „Elitképzés az egyete­ men” címmel tartottak előadást. A nagy érdek­ lődésre mi sem jobb bizonyíték, hogy a hármas előadó teljesen megtelt érdeklődő hallgatókkal. Az est kellemes hangulatban zajlott, és az elő­ adás után lehetőség volt egy kis süti és üdítő mellett a professzorokkal további diskurzusra. Az előadók igyekeztek elsőként az elit, mint fo­ galom meghatározására, majd Seres Tamás, az est moderátora arról faggatta az előadókat, hogy mi is pontosan az a dolog, ami egy intéz­ ményt elitté tesz. Később megtudhattuk azt is, mi a különbség a magyar és külföldi egyetemek között, és természetesen egy kis aktuálpolitikai kérdés, mint a gyülekezési jog szabályozásának elavultsága is említésre került. Zlinszky professzor úr szerint feltétlenül szük­ ség van elitképzésre, és olyan emberekre, akik a jó értelemben vett „elit”-szerepet felvállalják. Kilényi professzor úrral egyetemben azon az állásponton voltak, hogy az elitképzéshez elhiva­ tott tanárokra és ugyancsak elszánt lelkes diá­ kokra van szükség. Erre például nagyon jó közeg egy hallgató számára, ha valamelyik szak­ kollégiumnak a tagjává szegődik (ilyen az est szervezője, az újonnan megalakult Apáthy Ist­ ván Kör is), vagy egy tanszéken demonstrátorkodik. Mint kiderült, a professzorok leghatékonyabban úgy tudnak részt venni a hallgatók képzésében, ha együtt élnek a hallgatókkal, megtalálhatók, felkereshetők, nem úgy mint egyes ún. intercity-professzorok, akik csak az órán jelennek meg a hallgatók számára az előadásokon. A professzor urak mindemellett valamelyest han­ got adtak elkeseredettségüknek is, amikor arra céloztak, hogy az egyetemek ember alapanyaga már nem az igazi, sőt mondhatjuk hogy egyre gyengébb, és így az elitképzés megvalósítása számukra is egyre nehezebb feladat. Ugyanak­ kor á professzorok áldozatos munkájának köszönhetően karunkon is jogászgenerációk nőttek és nőnek fel, akik hálával tartoznak mentoraiknak. Végezetül Bottá Ágnest, az Apáthy István Kör egyik lelkes tagját faggattam arról, hogy mi mo­ tiválta a társulatot e rendezvény megszervezésé­ ben: „Az est kettős célt szolgált: egyrészt az egyetem méltán elismert professzorait szerettük volna megkérdezni saját hazai és külföldi ta­ pasztalataikról az elitképzés területén. Szeret­ tünk volna ötletet meríteni ahhoz, hogy hogyan képezhetjük magunkat egy kis segítséggel és önszorgalommal az átlagnál jobb jogászokká és emberekké. Másrészt szerettük volna felhívni a figyelmet lelkes kis önképző körünkre, hogy a tanárok és hallgatók tudatába is beépüljön a gondolat: van igény és lehetőség a az emelt szin­ tű, változatos, kiscsoportos szakmai képzésre. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani, akik időt és fáradságot nem sajnálva tartottak és ez­ után fognak órát tartani az Apáthy Kör tagjai­ nak, vagy más tudományos diákkörök hallgató­ inak. Az Apáthy Kör jövőre vonatkozó céljai között szerepel többek között, hogy hallgatóit képezve, közösséget formálva, és közös progra­ mokat szervezve szakmailag sikeres tagjai által hírnévre és elismerésre tegyen szert, hogy a ké­ sőbbiekben hivatalos formát öltve segíthesse a diákokat egyetemi éveik alatt. Az érdeklődők pedig bármelyik tagot megkereshetik, hogy tő­ lük keljenek információt, illetve a kollégium. szak@gmail.com e-mail címen kaphatnak vá­ laszt kérdéseikre, illetve a wwwapathyszakkoli. fw.hu honlapon tájékozódhatnak.” Abban biztosan lehetünk, hogy az Apáthy Ist­ ván Kör még sok érdekes programot tartogat számunkra, érdemes felkeresni honlapukat és csatlakozni hozzájuk! Kocsis Ágnes ötödik oldal �BO/oNdoK MzpjA Gondolkoztatok már, hogy miért bolondok napja április elseje? Én igen, és arra jutottam, hogy feltétlenül kell egy ünnep a Parlamentnek is... Ám ez nem biztos, hogy igazán meggyőző, így aztán utánajártam az eredetének. Első dolog, ami szemembe ötlött, hogy nem na­ gyon lehet meghatározni, honnan is indult el ez a hagyomány. Ami biztos, hogy ezen a napon megtréfáljuk egymást, kacagunk másokon és talán még magunkon is néha. Szép ez a nap, igazi tavaszköszöntő! A kezdetek a források szerint Caesar Rómájába nyúlnak vissza. Azonban zavaros a történet, és semmi mást nem lehet erről tudni, mint hogy a consulok április elsején nyitották meg hivatalo­ san az esztendőt. Bár összefüggést találhatunk a két esemény között, mégis több az esélye, hogy egy másik elmélet a valódi. E másik verzió szerint, a tréfa napjának eredete Franciaországban található, ugyanis a régi fran­ cia naptár szerint az újesztendő pontosan április elsején kezdődött, és ezen a napon az emberek megajándékozták egymást. Később IX. Károly király rendelte el, hogy az év kezdődjön január elsején, ám a régi szokás sokáig megmaradt az emberek mindennapjaiban. Ez abban nyilvánult meg, hogy eleinte, a korábbi hagyományt meg­ tartva, továbbra is küldtek meglepetéseket egy­ másnak április elsején. Miután azonban terhessé vált az évente kétszeri ajándékozás, a tradíció át­ alakult: az ál évkezdetre egy idő után másféle ötletekkel készültek az emberek. A tréfa lett az új ajándék. Az első ugratások egyikét egyébként maga XIV Lajos francia király fia, 'Ibulouse grófja találta ki, amit Gramont márki terhére hajtott végre. Március 31-én éjszaka, amikor a márki már aludt, embereivel kilopatta a ruháit, minden da­ rabot felfejtettek, majd összevarrták őket az eredeti méretüknél szűkebbre. Amikor a márki reggel felébredt, nem tudott belebújni nadrág­ jába, majd amikor mellényét szerette volna ma­ gára venni, nem tudta begombolni, ahogyan a kabátját sem. Nagyon kétségbe esett, nem tud­ ta elképzelni, mi történhetett vele az éjszaka fo­ lyamán. Riadalmát csak fokozta, hogy küszkö­ dése alatt a gróf egyik csatlósa benyitott hozzá, és ijedten kérdezte: „Tejó ég, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkinak fogalma sem volt arról, hogy mégis miféle be­ tegség tört rá ennyire váratlanul. Elfutottak az orvosért, az orvos pedig miután a „beteget” megvizsgálta, receptet írt fel és gondterhelten távozott. Nem csoda, hiszen ő is beavatott volt! Nosza, mentek a recepttel a gyógyszerészhez, aki viszont visszaküldte az írást, mert nem ér­ tette meg az orvosi „szakvéleményt”. Ezen nem volt mit csodálkozni, ugyanis a receptre az aláb­ bi szöveg volt írva: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis: „Végy ollót, és vágd fel a mellényed!” Napjainkban is akadnak azonban bolondságok e napon. Például 1998-ban Amerikában a Burger King bal kezeseknek készült Whopper szendvicset reklámozott, aminek az volt a lé­ nyege, hogy az öntet a jobb oldalon csöpögött ki. Az emberek keresték ezt a terméket, sőt akiknek nem tetszett, azok kifejezetten kérték, hogy ők a régi fajtát kaphassák. Hollandiában komolyabb vicc is volt. A holland televízió még az 1950-es években jelentette, hogy a pisai ferde torony összedőlt. Megdöb­ bent emberek sokasága vette fel a kapcsolatot a tévéállomással. A BMW autógyár közleményben tudatta a nagyérdeművel, hogy hamisítják a BMW-ket. A hamis járművek arról ismerhetők fel, hogy a ló­ góban látható kék és fehér színeket felcserélték. Egy másik ötlete volt a gyárnak, hogy azt állí­ totta, a Mini autót Mars kutatásra fogják hasz­ nálni. A legjobb talán az volt, amikor azzal álltak elő, hogy gumiszélvédőket fognak készí­ teni, hogy a szemberepülő bogarak lepattanja­ nak róla. És egy jól sikerült ugratás Londonból: a BBC riporterei leadták a televízióban, hogy a Big Ben cseréjét immáron kihirdették, hamarosan digitá­ lis óra mutatja majd az időt. Sokféle módon ünnepelünk, egy dolog azon­ ban közös: az emberek a világ minden táján szeretnek nevetni, önmagukon és másokon egyaránt. Ám ne feledjük: a vicc csak addig hu­ moros, ameddig a tréfamester és a megtréfált is együtt képes nevetni! Hrecska Renáta Mennyire drága az életed? „Mára közel minden ötödikfelnőtt a krónikus stressz, a lelki leszakadás állapotában van.’’ (Kopp Mária) Történetünk 2009 Magyarországán játszódik. Azon a helyen, ahol a halálozási arány jóval rosszabb, mint Ukrajnában vagy Lettországban, az élveszületések száma pedig kétségbeejtően alacsony. A főszereplők átlagemberek - azaz bárkik lehetnének, de a rend kedvéért nevezzük őket mondjuk Juditnak és Jánosnak. Egy házas­ pár, akik a következő kilátásokkal vágnak neki az életnek: Judit valószínűleg maximálisan 77 évig fog élni - persze, ha nem jön közbe semmi súlyosabb - de természetesen számos tényező rontja esélyeit a boldog, kiegyensúlyozott életre. János kilátásai már nem ilyen „rózsásak”, ő át­ lagban 69 évre számíthat itt a Földön. Ráadásul - bármennyire furcsa is ez - jóval védtelenebb, mint Judit, hiszen sokkal erősebben érik olyan hatások, minta stressz, a depresszió, a társadal­ mi elfogadottság hiánya vagy a munkahelyi konfliktusok. Nyugalom, a hosszú élet ritka... Vagy mégsem? Ha főhőseink mondjuk pár ki­ lométerrel arrébb, Ausztriában születtek volna, akkor Judit méltán reménykedhetne abban, hatodik oldal hogy megéri a 82 éves kort, és János is (át­ lagban) 77 évre számíthatna. De hogy is van ez? Kezdjük egy áttekintéssel: Ma Magyarországon a 35-64 éves korosztályban szív- és érrendszeri megbetegedésben való elhalálozás kockázata férfiak és nők esetében is 3.1-szer nagyobb, mint az uniós átlag. Emésztőrendszeri meg­ betegedés esetén ugyanez a mutató a férfiak esetében mintegy 5.5-szöröse, nők esetében 4.6szorosa a többi tagállam átlagának. Rosszul ál­ lunk tehát... De mivel magyarázható ez? Hiba lenne pusztán az egészségügyi ellátás állapotát felelőssé tenni, mivel az utóbbi években a csecsemő- és időskori halálozás jelentősen csök­ kent, 1960 és 1989 között pedig a GDP folya­ matos növekedése volt tapasztalható. Felméré­ sek szerint annak esélye, hogy ma hazánkban egy férfi túléli a 65. életévét csupán 64%. Ugyanaz az arány az érettséginél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők körében jóval 50% alatt van. A Demográfiai Évkönyv szerint 2005-ben 11.395-tel több férfi halt meg a 40-69 éves korosztályból, mint 1960-ban. Megdöbben­ tő tény hogy a férfiak halálozási aránya ma magasabb, mint az 1930-as években volt. Pedig akkor jóval nagyobbak voltak a társadalmi kü­ lönbségek, és az egészségügyi ellátás is alacso­ nyabb szinten állt... De miért éppen a férfiak ennyire veszélyezte­ tettek? Kopp Mária tanulmányában a „halálo­ zással szignifikánsan összefüggő pszichoszociális” okokat említ, melyek többek között a mun­ kahelyi és társadalmi bizonytalanság, az elet értelmetlenségének érzete és a rivalizálás. Öszszességében megállapítható, hogy a legnagyobb rizikót ezek a lelki, pszichés tényezők hordoz­ zák. A férfiak esetében a súlyos depressziós tü­ netegyüttes háromszor magasabb halálozással jár, a reménytelenség mindkét nem esetében szintén háromszoros kockázati tényező. 2002ben 13.6% volt a kezelésre szoruló depresszió aránya, 2006-ra ez a szám 4%-kal emelkedett. De miért van egyre több depressziós? A bizalom a társadalom testi, lelki, gazdasági fejlődésének alapja. Ennek kialakulásában alapvető a család szerepe. A magány, a jövőkép hiánya állandó fé­ lelmet, krónikus stresszt idéz elő, mert az egyén képtelen a tervezésre, amely azonban elemi em­ beri igény. Ez óriási kockázatot hordoz, külö­ nösen a családfenntartó férfiak körében. A probléma az, hogy nincsenek közös normá­ ink, az érték nélküliség pedig „öröklődik’ a kö- �Ne hagyjuk veszni a gyereket! Felnőni nehéz. Hát még egyetemre is járni köz­ ben. Mert hát ugyebár volt az a fránya közép­ iskola ahonnan (öröm)könnyek között kilöktek minket a csupa felelősséggel kikövezett bizo­ nyos nagybetűsbe, és egy gyűszűnyi borosflaskán és helyes minipogácsán kívül nem túl sokat kaptunk néhány jól csengő intelmen kívül. És ekkor jött a neheze: bekerültünk egy idegen helyre idegen elvárásokkal, idegen embe­ rekkel körülvéve. Aztán eltelt az idő, hónapok, évek egyre gyorsabban, és az idegen elvárások, a hely, az emberek kezdtek ismerőssé válni. Megszoktuk a vizsgaszituációt, az előadásokat, a hétköznapi bulikat, azt, hogy nem kémek raj­ tunk számon napról-napra, hogy nem kell már éjfélre otthon lenni, és hogy valóban a magunk uraivá váltunk. Lassan megtaláljuk a céljainkat, szépen belénk plántálja a környezetünk, hogy ki kell tűnni, valamilyen formában, egyedinek kell lenni, mert különben esélyünk sincs, lelnek az évek, az egónk nő, az idő fogy, a helyzet meg csak fokozódik. Mindenki el akar érni valamit, na de azt aztán minden áron és azonnal. És per­ sze szép dolog, ha végre megtaláljuk a helyün­ ket és céljainkat, na de - hogy egy közkeletű mondással éljek - nehogy a fürdővízzel kiönt­ sük azt a szerencsétlen gyerekét is! És hogy mi is ennek a gyerkőcnek a neve? Hát ő bizony az Emberség. Ugyanis, ha eme igen aprócska „lény” gondozását elfelejtjük beleépíteni a hét­ köznapi rutinunkba valahova a reggeli fogmo­ sás és újságolvasás közé, nem marad majd más belőlünk, csak egy lelketlen törtető öltönyös/ kosztümös gép. De nézzünk néhány trükköt, hogy is lehet ezt a csöppséget napi pár perc oda­ figyeléssel megfelelően ellátni. Az első és legfontosabb, hogy van számos más beceneve is, melyeket nem árt használni, mert a különböző szituációkban mindig másra hallgat a leginkább. Haladjunk szépen sorban. Tömegközlekedés. Reggel, mikor megtanítjuk neki, hogy a bérle­ tet elő lehet venni, és meg lehet mutatni az ellenőrnek, mert az csak a munkáját végzi, és nem feltétlenül kell úgy gondolni, hogy ő csakis azért áll a metró bejáratnál, hogy a mi napunkat keserítse (még akkor sem ha az ellenőr viszont ezt a feltett szándékot alakította ki magában)! Nos ekkor a neve: Türelem. Aztán amikor beérünk az egyetemre, és akár­ mennyire rohanunk, mert már rég elkezdődött az óra, elmagyarázzuk neki, hogy még ilyen helyzetben sem lökjük félre az ajtóból az idő­ sebb hölgyet/urat, hanem esetleg kitáljuk neki az ajtót és esetleg - félve írom le - előre enged­ jük (akkor is, ha ez a kedves hölgy/úr már elő­ zőleg megbuktatott minket háromszor). Ilyen­ kor Illedelmességnek szólítjuk. Aztán, ha már bent vagyunk, és még mindig nagyon sietünk, ám felteszem, nem rohanunk hangsebességet meghaladva, úgyhogy nyugodtan, hangosan, érthetően tudunk köszönni a szembejövő évfo­ lyamtársunknak (tehetjük ezt akkor is, ha ő nem siet az üdvözlésünkkel, annak ellenére, hogy ő Jelölt be” minket azon a bizonyos kö­ zösségi oldalon anno, azután az együtt átizgult vizsga után). Ha ilyenkor szólunk a gyerkőc­ nek, Jóindulatnak hívjuk. Beértünk, megérkeztünk, kifújhatjuk magun­ kat. És ha esetleg olyan napot választottunk mikor épp vizsgázunk is, kiváló terepet találunk a további „gyerek”-gondozásra. vetkező generációkra. Ezek az emberek a leg­ inkább manipulálhatók, hiszen nem tartoznak sehová, legalábbis így érzik. Perifériára kerül­ nek és nincs senki, akire számíthatnának. Ennek egyenes következménye az, hogy a tár­ sadalom értékrend és közös célok nélküli, leszakadt egyének gyülekezetévé válik. Nincs erkölcsi tartás, a szorongás, a depresszió mára a leggyakoribb munkaképesség-csökkenést elő­ idéző okká vált. Ráadásul az elvégzett munka mennyisége nincs arányban az érte fizetett bérrel (legalábbis az esetek nagy többségében). A munkával kapcsolatban fellépő három leg­ gyakoribb probléma az, ha nincs, ha túl sok, vagy ha bizonytalan. A munkahely bizonytalan­ ságából eredő egzisztenciális krízisnek pedig egyenes következménye a krónikus depressziós tünetegyüttes. A munkahelyi stressz önkárosí­ tó következményei között szerepel a dohány­ zás, az alkoholhoz, drogokhoz való fordulás, a kimerültség, a depresszió vagy az a hibás önér­ tékelés. Ezek a következmények elkerülhetőek lennének a munkavállaló nagyobb fokú tiszte­ letével, a vele való együttműködéssel, megfe­ lelő terheléssel és az egészség mint érték szem előtt tartásával. Igen, ez így lenne ideális. De egyelőre csak azt láthatjuk, hova vezet a kapcsolatok hiánya, a társadalmi leszakadás a folytonos rivalizálás és a munkahelyi krízis. A helytelen táplálkozásról pedig még nem is ejtet­ tünk szót. A sport, az egészséges életmód há­ romszorosára növeli a túlélés esélyét, a dohány­ zás pedig felére csökkenti azt. Megdöbbentő, mennyire végzetes következményekkel jár a többi emberhez való kapocs elszakadása, a csa­ lád hiánya. A túlélés esélye a gyermekes férfiak között négyszer, a házastárssal élők között pe­ dig ötször magasabb, mint egyedülálló társaik körében. Lehet, hogy egyszerű az orvosság? Lehet, hogy jó tartozni valahová, mondjuk egy közösséghez (és itt nem valamely divatos szek­ tára gondolok)? A felvetés szentimentális - mondhatnánk - de egyvalami biztos: a mai társadalom nem érték­ ként, inkább eszközként bánik az emberrel. Eszközként, aki dolgozik és természetesen: fo­ gyaszt. A fogyasztói szemléletnek nyilvánvaló­ an az értékvesztett egyén kedvez, hiszen egy­ szerű a képlet: ha nincs értékrended, majd én teremtek egyet, így aztán igazán bármit eladha­ tok Neked. Csak termelj eleget. De van ebben valami érdekes: A fogyasztó annyira szeret fogyasztani, hogy a végén elfo­ gyasztja önmagát. Az előbb vázolt statisztikák­ ból legalábbis ez tűnik ki... Borbás Dorottya Utolsónak akarunk bemenni. De mit ad Isten, más is van ezzel így. Persze - szinte természetes módon - ő se tud semmit és mi sem. Nos, ek­ kor azt tanítjuk meg a most épp Előzékeny­ ségnek nevezendő picinek, hogy ha neki tény­ leg erre van szüksége, az a tíz perc már tényleg nem számít semmit (annak ellenére nem, hogy esetleg társunk kihúzza előttünk az álomtételt, míg nekünk - oly sokadszorra - a rettegett 666-os jut) Nem tudjuk a tételt. Van ilyen. Jövünk máskor. Vagy hát remény hal meg utoljára alapon bármi történhet. De még véletlenül se jusson eszünk­ be ilyenkor a kis jövevény előtt olyanokkal pró­ bálkozni, mint telefonos segítségkérés és társai. De ha mégis elgyengülnénk és a kiélezett hely­ zetben „tiltott szerekhez” nyúlnánk, akkor már legalább ne próbáljuk meg tagadni a nyilván­ valót. Ugyanis még az sem baj, mondják taná­ raink. De ha elfelejtjük kis társunk nevét (meg­ súgom: Becsületesség) akkor bizony már a jövőben sem lesznek túl rózsásak a kilátásaink a későbbi vizsgákon. Végül így vagy úgy, de túljutunk a vizsgán. És ha nem sikerült olyan jól, nem aludtunk sem­ mit az éjjel, és mindennek a tetejébe meglátjuk, hogy a kedvenc helyünkön, a büfében ül valaki, akkor sem úgy nézünk a világra, hogy megpró­ báljuk közben kifejleszteni a szemmel gyilkolás legújabb, ezúttal hatásosnak bizonyuló változa­ tát, hanem rendelünk és elbeszélgetünk pár mondatban a büfés nénivel az időjárásról. A gyermeket pedig nem felejtjük el Kedvesség­ nek szólítani. Egy kávé és egy szusszanás után pedig indulha­ tunk tovább. Hazafelé a metróban még segít­ hetünk (a Figyelmesség nevű aprósággal együtt) a fiatal anyukának lecipelni a babako­ csit a lépcsőn, és mosolyoghatunk az úrra, aki a jövő havi színházműsort kínálja nekünk. Lassan vége a napunknak, és Emberség még annyi mindenből maradt ki. Még meg kell ta­ nulnia beérni a kevesebbel, belátni, ha hibázott, meg kell értenie, mit jelent az önzetlenség min­ den cél és érdek nélkül, pusztán a társaságot és nem a majdani kapcsolatot keresni minden szembejövőben. Be kell látnia, hogy következ­ mények nélkül nem taposhat át valakin, vagy nem vehet el bármit, ami a másé, csak mert céljai ezt diktálják. Ugyanis annak a valakinek ugyan úgy megvan a saját gyerkőce. Ő nevelte, gondozta, a szívét-lelkét beleadva. Ha elveszik tőle, mi marad neki? A válasz nagyon egyszerű: ha jól nevelte a gye­ reket, megmarad neki a remény, hogy egy kis odafigyeléssel talán jobb lehet, az emberek nem mennek majd el egymás mellett ridegen és megértés nélkül. Terep ugyanis van bőven a gyakorlásra, és talán végre közösen beülnek akár vitázni egy tea mellett vagy meghallgatják Alex zongorajátékát, „végigizgulják” az áprilisi hagyományos próbapert vagy megnéznek egy filmet a Vetítő(m)ben, és bemutatják egymás­ nak az általuk nevelt kis „gyermekeket”, kiket együtt már bátran nevezhetnénk csak így: humanitás. Ablonczy Zsuzsi hetedik oldal �A Teremtés csodája Beszélgetés Lábady Tamás egyetemi docenssel Néhány héttel ezelőtt Lábady Tamás Tanár Úrral beszélgettem. Nemcsak vála­ szokat kaptam, hanem olyan útravalót, amelyben előadásain, könyvein keresztül is részesülhetek, részesülhetünk Egyetemünkön oktat a polgári jogi stúdium megindulása óta, immár 13 esztendeje. Évekig alkotmánybíróként és tanárként is tevékenykedett párhuzamosan, ráadásul nem is egy helyen: Pécsett és Buda­ pest között ingázott. Ez a mai napig sincs másképpen: a hét első napjait a fővá­ rosban, a következő néhányat Baranya megye székhelyén tölti. - 1979, ‘89 és ‘99 is meghatározó évek voltak Ön számára... 1979-ben elnyerte az Alexander von Hum­ boldt Alapítvány ösztöndíját. 1989-ben azELTE-n címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. 1999-ben járt le az alkotmánybírói mandátuma, s lett újra a Baranya Megyei Bíróság bírája, ugyanebben az év­ ben részesült a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetésben, és ekkor döntött véglegesen a mi egyetemünk mellett is... - Kegyelmi ajándékként éltem meg a mindmáig Európában talán a legelegánsabb Humboldtösztöndíj elnyerését. A legvadabb kádárizmus­ ból kerültem pár hónap erejéig Nyugat-Európába, Kölnbe, s ez óriási hatással volt rám. Egy évvel korábban, mikor az ösztöndíj lehetőség­ ként felmerült, eszembe sem jutott, hogy meg­ pályázzam, mivel egy kukkot sem tudtam né­ metül. Csak mellékesen meséltem róla a felesé­ gemnek, aki azt mondta, hogy lehet, hogy én egyedül képtelen lennék ilyen rövid idő alatt megtanulni egy idegen nyelvet, de mi ketten ké­ pesek vagyunk rá. 1978 szeptemberében vettem az első magánórámat, és 1979 áprilisában nyelv­ vizsgáztam. Nem mondom, hogy brillíroztam, de sikerrel jártam, így már az ösztöndíj meg­ szerzésének ez az akadálya is elhárult. - Mekkora hatással volt ez Önre? - Ez a kiutazás mindent megváltoztatott: az addigi szemléletemet, a világlátásomat, a jogról kialakított gondolkodásomat. Mindaz, amivel addig tanulmányaim révén találkoztam - annak az ideológiája, hogy a jog a munkásosztály aka­ rata - kártyavárként omlott össze, már az első néhány héten. Rengeteg új ismeretet szereztem, s a hat hónapot alkotómunka helyett olvasással töltöttem. Megláttam azt, hogy a világban - és különösen Európában - egészen más folyama­ tok vannak a joggal összefüggésben. Felfedez­ tem az újra feléledt természetjogi gondolkodást és újra előkerült az Aquinói Szent Tamás sze­ mélye körüli kutatómunkám, melyet még kö­ zépiskolás koromban kezdtem el, amikor kiselő­ adást kellett tartanom. - Kiselőadást? - Igen. A Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba jár­ tam, és a történelem órán volt egy olyan szokás, hogy a diákok névnapjukon ajándékképpen je­ lentkezhettek felelni. Március 7-én, mivel fon­ tos volt számomra, hogy jelest kapják, jelent­ keztem, hogy Tamás nap van... Először nem nyolcadik oldal tam. Az Alkotmánybíróság egész szemléletében valóban alkotmányos forradalmat vezényelt, hi­ szen nálunk a zsamokölés sem történt meg a rendszerváltással, mint a szomszédos Romániá­ ban, tehát a rendszerváltás valóban alkotmányos keretek között zajlott, s ennek a fő karban- és kézbentartója az Alkotmánybíróság volt. Ugyanakkor eredeti vágyam - hogy bölcsész le­ gyek - miatt megmaradtam egyetemi oktató­ nak, ráadásul két helyen is: a hét első napjait ál­ talában Budapesten töltöttem, szerdán haza­ mentem Pécsre, s már következtek is az óráim. A Pázmányra történt meghívásom - annak elle­ nére, hogy a pécsi egyetemen is katolikus szel­ lemben tanítottam - óriási kihívást jelentett számomra: itt olyan hallgatóknak oktathattam, oktatom a magánjogot, akikben mégiscsak megtalálható valamifajta elkötelezettség arra, hogy keresztény szellemben szerezzék meg a diplomájukat. - 1999-ben lejárt az alkotmánybírói mandátuma... igazán értette tanárunk, hogy miért pont akkor, hiszen Tamás napja decemberben van, de meg­ indokoltam, hogy azért, mert az az apostolé, ez meg Aquinói Szent Tamásé. így végül felelhet­ tem, de akkora egyest kaptam, mint még soha, mivel róla kérdezett, és szégyenszemre nem tudtam semmit mondani. Azt ígérte, hogy kija­ víthatom, ha a következő órára összeállítok egy húsz perces kiselőadást a nagy középkori tudós­ ról. Szüleim minden egyházi ismeretségüket igénybe vették, hogy anyagot gyűjtsék. Renge­ teg irodalmat, tanulmányt olvastam és végre összeállt a munka, s sikerült kijavítanom az elégtelent. - Térjünk vissza a kölni időszakra... - Igazából ekkor teljesedett ki az a folyamat, amelyet feleségem csak úgy panaszol, hogy sze­ relmi háromszöget él meg. Bár nem egy harma­ dik személy miatt, hanem a jog iránti elkötele­ zettségemből, szerelmemből kifolyólag. Akkor valósággal beleszerelmesedtem a jogba, és en­ nek megfelelően kezdtem alakítani az egyete­ men is az előadásaimat, már a rendszerváltást megelőző években is. - 1996-tól pedig a Pázmány Péter Katolikus Egye­ temen oktat. - Ez az év óriási fordulatot hozott számomra. Akkor még az első Alkotmánybíróság tagja vol­ - Ebben az esztendőben nagy dilemma elé ke­ rültem: nyilvánvaló volt, hogy a két egyetemen való oktatást nem tudom tovább folytatni, mi­ vel megszűnt az az alkotmánybírói és infra­ strukturális háttér, amivel ez megoldható volt, így választanom kellett. Az út két irányban folytatódott tovább, mint annak idején a görö­ gök nemzeti hérosza, Herakles számára, mikor a Kithairon hegyén az állatait legeltetve egyszer csak egy válaszút elé érkezett. Az egyik a könynyed, legelőkben dús, a másik a szakadékokkal teli, nehéz utat kínálta neki - és ő gondolkodás nélkül ezt a második utat választotta, amelyet a régi görögök Aretének, az erény útjának nevez­ tek. így én is a két egyetem közül a Pázmányt választottam, de mivel a gyakorlattól sem tud­ tam elszakadni, visszamentem bírónak is. - Sosem érezte úgy, hogy akkor rosszul döntött? - Az eltelt 13-14 év alatt sem bántam meg, sőt, ez életem egyik legmeghatározóbb döntése volt. Azonban ma már szembesülnöm kell azzal, hogy a rendszeres utazások egy idő óta jobban fárasztanak, mint korábban. S látom azt, hogy az Istentől kapott karizmákat, talentumokat melyeket soha nem adott ingyen - lassanként viszszakéri tőlem. Ennek ellenére azonban még úgy gondolom, hogy távol vagyok attól, hogy ezt az oktatói karizmámat is vissza kelljen adnom. - Aki nem ismeri Önt, néhány mondat után annak is világossá válik Istennel való kapcsolata és hite. Ön és felesége többek között a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom egyik vezetője. Nem -ingott meg hitében sohasem? Mindnyájunk esetében elképzelhető, hogy eltévedünk, elszakadunk a nyájtól... - A hit kegyelmi ajándék. Hála a családomnak, szüleim mély vallásossága mellett ajándékként kaptam meg a hitet. A kamaszkor válsága azon- �bán komoly megingást hozott. Szerelmese vol­ tam az irodalomnak, így abban az időben a már nem csak szamizdatként kapható Camus, Kant, Kierkegaard, Dürennmatt írásait faltam. Ez a nyugati, dekadensnek nevezett irodalom nagy íratással volt rám. Én magam is írogattam verseket, novellákat és végül az egzisztencialista filozófia és irodalom hatására oda jutottam el, hogy a világmindenség hatalmas, térben és idő­ ben mérhetetlen arányaihoz képest parányira zsugorodott emberiét, amelyik nagyjából het­ ven évet és egy korlátozott földi életet él, azaz az egyetlen értelem az anyagi világban, végül is a teljes értelmetlenség. Valami kell, hogy legyen, ami az értelem ebőbbségét igazolja. így ennek a gondolatnak a továbbvitele vezetett vissza, im­ már tudatosan, a hithez. A szellemnek tovább kell élni az örökkévalóságban, mert csak így, csak ez által képes uralni az anyagi világot. Kell lennie egy Teremtőnek, aki ezt az egész világ­ mindenséget, benne az anyagi világ felett álló szellemet létrehozta. Az így tudatos meggyőző­ désemmé váló hitem azóta is végigkíséri min­ dennapjaimat. - A tanítvány hálás tiszteletével emlékezik meg Rudolf Lóránt professzorról, egykori tanáráról könyvében, aki felkeltette érdeklődését a civilisztika iránt. Önnek is vannak követői, akikről már tud, hogy az Ön hatására döntöttek egy-egy terület mellett? - Szladits Károly íija valahol, hogy egy igazi professzor nem attól nagy, amit ő alkotott, hanem hogy olyan tanítványokat nevelt, akik túlszárnyalják őt. Ezt azért tartom szükséges­ nek elmondani, mert szakmai pályám legna­ gyobb öröme és élménye, hogy rengeteg vissza­ jelzést kapok volt tanítványaimtól. S nemcsak én, hanem fiam is, aki itt él Budapesten, és ép­ pen a napokban mondta, hogy annyi helyen kérdeznek rá a névazonosság folytán, hogy ismer-e engem, rokona vagyok-e, s ennek kap­ csán elmondják, hogy mennyi értéket kaptak tőlem... Ez hihetetlen ajándék. Ugyanezt mondhatom el - talán még hatványozottabban - a Házas Hét­ vége lelkiségében végzett, közel negyedévszá­ zados munkánkban, ahol nagyon sok házasság és család mind a mai napig rengeteg visszajel­ zéssel igazolja azt, hogy a mi kapcsolatunk és a mi tanúságtételünk mennyire komoly változást hozott az életükben. Például számos olyan sze­ relemgyerek született az általunk vezetett Házas Hétvégék után, amikor már a házaspár egyébként befejezte volna a családtervezését. Több fényképet kaptunk, melynek hátoldalára rá van írva, hogy ez a kicsi is nekünk köszön­ heti létezését. En azt hiszem, hogy majd annak idején, amikor az Úr elé kerülök, kerülünk, az " egyetlen kérdése az lesz, hogy mennyit és mennyire szerettünk. S mi erre majd azt tudjuk válaszolni, hogy nézzen ezekre az emberekre, akik Őáltala, de a mi segítségünkkel változtak meg. Akkor talán azt fogja mondani, hogy jól van hűséges szolgám, menj be Urad örömébe. Ez a nyugalmam és ez a hitem. Ugyanígy va­ gyok az oktatói munkámmal. Tanítványaim szeretetét mutatja például, hogy 60. születésna­ pomra 2004-ben írtak és szerkesztettek nekem egy ünnepi tanulmánykötetet, ami ritkaság, mert általában idősebb, kerekebb évfordulókor a kollégák szoktak emlékkönyvet írni. Tudomá­ som szerint utoljára Grosschmid Béninek 1938ban megjelent Jubileumi Kiadása, illetőleg az ő munkájának glosszálása során írtak hálából ilyet neki. En azt hiszem, hogy már ez a könyv is mu­ tatja, hogy amit nyújtottam, az értékes volt. - Honnan meríti ezt a rengeteg erőt? -Az alapvető forrás a transzcendencia, a hitem. Az, hogy aki több talentumot kapott, annak többel kell elszámolnia. Ha ezeket az értékeket, amiket kaptam, karizmaként értékelem, akkor tudom, hogy nekem ezek ki is kell használnom. A másik, az igazi forrás pedig éppen a házassá­ gom és a családom. 13 gyönyörű unokám van, akikkel rendkívül jó a kapcsolatom. A család és a házasság olyan, mint az atomenergia, koz­ mikus forrás, amelyből újra és újra meríthetek, s ezáltal sokkal jobban fel tudom használni mindazt a képességemet, amelyet a Teremtőtől ajándékba kaptam. Természetesen nem volt mindig így, házasságunk első húsz évében sok­ szor került első helyre a munkám, és az elmúlt huszonöt évben tanultam meg igazán, hogy az első helyen mindenképpen a hitvestársi kapcso­ latnak kell lennie. Ez egy olyan töltőállomás, amiből merítve képes vagyok sokkal hatványozottabb szellemi teljesítményre, mint amúgy képes lennék. - Hogy találkozott a feleségével? - Életem kétségkívül legnagyobb csodája volt, hogy megismertem egy 16 éves gyereklányt, akit attól a pillanattól kezdve, egy hihetetlenül komoly és mély szerelemmel szeretek. Akár­ hányszor megnyitom a szívét, mindig napot ta­ lálok benne. Gimnáziumi osztálytársam volt a testvérbátyja, s egy alkalommal, mikor átmen­ tem hozzájuk, egy pillanatra megláttam a húgát. Csak köszöntünk egymásnak, de ez a HŐK VÁLASZTÁS 2009 Karunkon 2009. március 18. és 21. között zaj­ lott le a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek megválasztása. Összesen 2596 diák volt jogo­ sult szavazni, 586-an adták le szavazatukat, eb­ ből 564 volt érvényes. A 17 tagú Küldöttgyűlésbe a következő jelöl­ teket választották küldötté: Besenyei Adám, Bolyós Zsuzsanna, Csergő László, Hámási Kin­ pillanatnyi talájkozó igen mély benyomást gya­ korolt rám. Ö akkor másodéves gimnazista volt, gyönyörű, hosszú, lófarokban lelógó haj­ jal, otthon egy házi ruhát viselt mikor találkoz­ tunk. Karcsú alakja, a szeméből sugárzó hihe­ tetlen báj és kedvesség, amivel akkor fogadott engem, egy kézfogás erejéig, és talán csak annyit mondott, hogy tulajdonképpen nem va­ gyok ismeretlen számára, mert az érettségi tab­ lón látta a fényképemet. Ez szeptemberben le­ hetett, de olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy szilveszterkor elhívtam magunkhoz test­ vérével. Ez egy végzetes éjszaka volt. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy minket egymásnak teremtett az Űr. Négy évig hihetetlenül nagy lendületet és inspirációt adott ez a szerelem, ezért sikerült az egyetemi évek alatt végig kivá­ lóan teljesítenem. ga, Huszár Péter, Kassai Barbara, Körösi-Szabó István, Mészáros Viktória, Nagy Adrienn, Pely­ he Balázs, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Szőcs Edit, Telekesi Mari­ anna, Töpolay Gábor, Tóth Bálint András. A küldötteknek eredményes munkát kívánok! - tb - Csodálkozom is a tanítványaimon, akiktől egyegy sikertelen vizsga után megkérdezem, hogy mi van magával, mikor látom, hogy semmit nem tanult, csak nem szerelmes? S kapok néha olyan válaszokat, hogy de igen. S ez nekem tel­ jesen érthetetlen, mert számomra a szerelem olyan löketet, olyan forrást adott, hogy egysze­ rűen én képtelen voltam - mivel ő is a középis­ kolában osztályelső volt - rosszabbul tanulni. Ügy illett, hogy valahol én is az elsők között legyek. Utolsó éves voltam, amikor összeházasodtunk. A házasságomban valóban megéltem a teremtés csodáját, amit a Genezis első oldalán olvasha­ tunk: hogy a férfi és a nő elhagyja anyját és apját, s a feleségéhez, féijéhez csatlakozik és a kettő egy lesz. Ez az egység 43 éves házassá­ gunk alatt mindvégig meghatározó volt. Ter­ mészetesen voltak „röpülj rózsám, totty”-időszakok, de alapvetően a Házas Hétvége volt az, ami tudatossá is tette számunkra a házasság ér­ tékét és szentségi ajándékát. Mikola Orsolya kilencedik oldal �A csokoládé története Mi a közös a kukoricában, a burgonyában, a paprikában és a csokoládéban? Mindegyik Amerikából hódította meg öreg kontinen­ sünket. Hálásak lehetünk az Újvilágnak, hogy annyi, mindennel örvendeztetett meg bennün­ ket. Úgy gondolom, a régmúltban vitathatatlan szerepe volt Amerika és a nagy európai hódítók párosának abban, hogy étkezési kultúránk olyan színessé, változatossá fejlődött. Ma már nemzeti ételünkké vált a paprika, boldogan esszük a sült krumplit és csodálatos, hogy egyegy vizsga előtt milyen sok csokoládé tűnik el pocakunkban! De hogyan is került asztalunkra e finom csemege? Annak kialakulása, hogy mi ilyen desszertet ehessünk, amit ma ismerünk, hosszú évszáza­ dok munkája volt. A csokoládékészítés nem csupán kémiai folyamatok sokasága, hanem valódi művészet. Az igazi finom csokoládék gyártói valódi mesteremberek. Legjobb tudásunk szerint a történet 1492-ben kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf felfe­ dezte Amerikát. Hazatérvén’ sok különleges­ séggel lepte meg a spanyol uralkodópárt, Ferdinánd királyt és Izabella királynét. A cso­ magban egyetlen dolog volt, amit nem tartott senki különösebben érdekesnek: néhány sötét­ barna, mandulaféleségre emlékeztető termés. A kakaóbabot akkoriban még senki nem ismerte, valódi felfedezése Hemando Cortezre, a nagy spanyol hódítóra hárult. Cortez és csapata az azték indiánok uralkodójá­ nak, Montezumának a különleges szokását is­ merte meg. A király naponta körülbelül ötven kehellyel ivott egy nagyon különös, sűrű, kese­ rű, csípős, barna italból, amit chocolatl-nek neveztek. Elkészítése ennek a királyi éteknek rengeteg fáradságot vett igénybe, ezért is szá­ mított különös megtiszteltetésnek, hogy Mon­ tezuma megvendégelte Cortezt és embereit. (Az uralkodó azért volt ilyen kegyes, mert Cortezben vélte felfedezni az aztékok isteni gyöke­ rekkel rendelkező Quetzalcoatl nevű uralkodó­ ját, aki hosszú idővel a konkvisztádorok megér­ kezte előtt hagyta el az aztékokat, de ígéretet tett arra, hogy Ce Acatl évében visszatér - ez az év pedig pontosan a spanyolok érkeztének évé­ re azaz 1519-re esett...) A spanyolok a furcsa italt, ami rettentő íze mellett még zsíros is volt és nagyon nehezen emészthető, cukorral ízesítették. Ez sem vált be azonban maradéktalanul, és a papok is gyana­ kodva fogadták az új csemegét: tartottak ugyanis tőle, hogy az anyag felkorbácsolja a szenvedélyeket. Az általános volt mindenesetre, hogy mindenki ódzkodott attól, hogy egy kortynál többet igyon belőle. V Pius pápa ötven évvel később egyenesen azt jelentette ki, hogy ebből az italból való fogyasztás nem jelenti a böjt megszegését, mert olyan szörnyű az íze, hogy nem valószínű, hogy bárkinek is élvezetet tudna okozni. Azért az évek során sok-sok praktika született arra, hogy ízletesebb lehessen: vaníliával, fahéj­ jal ízesítették, sőt kitalálták, hogy jobb volna, ha melegen innák - az eredeti verziót ugyanis hidegen fogyasztották. Végül a csokoládéital népszerűvé vált, főleg a spanyol arisztokrácia körében, és kakaóültetvényeket telepítettek a tengerentúlra. A csokoládé jövedelmező üzlet­ nek bizonyult a nehéz kezdet után, a titkot Eu­ rópa többi területe előtt csaknem száz éven ke­ resztül sikerült megőrizni. Kiszivárgása után viszont semmi sem állíthatta meg a csokoládét, hogy felbolygassa egész Eu­ rópa életét. A divatos francia udvar itala volt, majd híre átkelt a Csatornán is, és 1657-ben már meg is nyíltak az első híres angol csokoládé­ házak. Eleinte kis üzletek árulták a kézzel készített csokoládét, majd a gőzgép megjelenésével bein­ dult a nagyüzemi termelés is. 1730-ra az ára annyit esett, hogy bárki számára elérhetővé vált. 1828-ban pedig C. J. van Houten feltalálta a ka­ kaó sajtológépet, mellyel sikerült kivonni a ka­ kaóbabban található zsíranyag egy részét. Van Houten különféle alkáli sókkal javította a ka­ kaó állagát, ezek semlegesítették a savakat és még több zsír kivonását tették lehetővé, ami ál­ tal szárazabb, porszerűbb lett a kapott anyag. Ady Endre: A jogászok majálisa (Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beharangozóját egy régi jogászbuliról. Sok minden válto­ zott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami min­ dig ugyanaz marad...) A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tarto­ zik a majális is. A tánc, künn a szabadban, vi­ rágillatos levegőben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat, csupa kedély. Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a mi derék jogászaink rendezik, s ma tartják meg a Püspökfürdőben. Nagy lelkesedéssel, fáradha­ tatlan buzgalommal működik már hetek óta a majális érdekében Ormay Lajos, a mulatság el­ nöke az ő rendezőgárdájával, s a siker bizonyo­ san nem fog elmaradni. Hiszen régen váija már a nagyváradi szép leányok serege a majálist, a hangulatos, kedves mulatságot, amelyet a ren­ dezésben legszakértőbb fiatalság, a jogászság csinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszi toalettek, a papák általánosan ismert fejcsóválgatásai közepette. tizedik oldal Az út ekkor nyílt meg az étcsokoládé gyártása felé. 1847-ben az angol Joseph Storrs Fry, Van Houten sajtológépének felhasználásával próbál­ kozott előállítani valami érdemlegeset a kakaó­ vaj, kakaómassza és cukor vegyítésével. Kitartó munkájával pedig sikerült világraszólót alkot­ nia: elkészítette a világ addigi legfinomabb ét­ csokoládéját! A következő lépés már a tejcsokoládé előállítása volt. Hol máshol születhetett volna meg, mint Svájcban? 1876-ban Veveyben Dániel Peter kikísérlctczctt egy eljárást, amivel tejet adhatott a csokoládéhoz. így már egy olyan ízletes finom­ ságot sikerült előállítania, amit ma tejcsokoládé néven jól ismerünk, és nagyon szeretünk. Úgy hiszem, hogy Rodolphe Lindt neve ismerő­ sen csenghet minden csokirajongónak. O egy svájci csokoládégyáros volt, aki állandóan kísér­ letezett a minőség javításának érdekében. 1880ban siker koronázta erőfeszítését. Egy adag cso­ koládémasszát több napon át kevergettek a főzőteknőben, és amikor az eljárást befejezték, a finom állagú csokoládéban semmi nyoma nem volt a korra oly nagyon jellemző szemcsésedésnek. Ezt a módszert ma kenőgyúrásnak nevezik. Lindt azonban nem nyugodott meg ebben a sikerben. A kakaóvajjal tovább finomít­ gatta a termékét, aminek eredményeképpen el­ készítette az ún. fondant csokoládét, mely si­ ma, könnyen olvad - és nagyon-nagyon finom! Hrecska Renáta Hangos lesz ma kora délutántól kezdve késő éjfélig a Püspökfürdő, s a Bura testvérek mu­ zsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagy­ váradi szép asszonyok, bájos leányok a fáradha­ tatlanjogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki jól találja magát a mulatsá­ gukon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel ké­ szültek. Természetesen senki sem aggódik azon, hogy unatkozni fog a jogászmajálison, hi­ szen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is alá­ nja, sokkal jobban értenek, mint a római insti­ túciókhoz és pandektákhoz. Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizo­ nyossággal, hogy a jogászok mai mulatsága pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jo­ gászok mulatsága általában. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a kimenetel a fürdőbe a rendes fürdővonatokkal történik, éjfél után két órakor pedig külön vonat fog a közönség rendelkezésére állani. Nagyváradi Napló 1901. május 18. �Jesu ufam Tobie 70 éve... Az Isteni Irgalmasság képének eredete összekapcsolódik azzal a látomással, amelyben 1931. február 22-én Plockban volt része Fausztina Kowalska lengyel nővérnek. Az Úr Jézus ekkor juttatta kifejezésre óhaját, hogy lefesse­ nek egy képet, melyen ez a felirat álljon: Jesu ufam lobié - „Jézusom, bízom Benned!” A lengyel apáca 1905-ben született Glogowiecben. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyo­ mor iránti érzékenység jellemezte. Egész életét felajánlotta áldozatként a bűnös emberekért. Szerzetesi életének éveit ezért a sok szenvedés és rendkívül mélységes misztikum jellemezte. A látomás által ihletett kép a feltámadt Krisz­ tust ábrázolja, aki kezein és lábain hordozza a keresztre feszítés nyomait. A képen nem látha­ tó átszúrt Szívéből két sugár tör elő: egy piros, és egy halvány. „A halvány sugár a vizet jelenti, mely megtisztítja a lelkeket; a piros a vért, ami a lelkek élete. E két sugár irgalmam bensőjéből tör elő, midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten!’ A sugarak a szentsé­ get jelentik, valamint az egyházat, amely Krisz­ tus átszúrt oldalából született, és a Szentlélek ajándékait, amelyeknek bibliai jelképe a víz. „Boldog, aki ezek árnyékában fog élni - mond­ ta Jézus - mert Isten igazságos keze nem éri el” A kép Isten végtelen irgalmát ábrázolja, amely Krisztus húsvéti misztériumában nyilvánul meg, és gyümölcsözően folytatódik az Egyház­ ban a szentségeken keresztül. Néhány szemelvény Fausztina nővér naplójából - látomásáról: „Pénteken reggel 1935. XI. 13., ahogy beléptem a kápolnába, e szavakat hallot­ tam bensőmben: „Ez az ima haragom enyhíté­ sére szolgál. .. Amikor egy nap a folyosón men­ tem, e szavakat hallottam lelkemben: »Bárki, aki imádkozni fogja, halála óráján tapasztalni fogja nagy irgalmamat., ha csak egyszer is elimádkozza valaki, legyen bár a legmegátalkodottabb bűnös, elnyeri végtelen irgalmam kegyelmét.« ..Ahogy rövid időre beléptem a kápolnába, így szólt hozzám az Űr: »Leányom, segítsd nekem egy haldokló bűnös lelkét meg­ menteni! Imádkozd érte az Irgalmasság rózsa­ füzérét, amit tanítottam neked.« Amint el­ kezdtem az imát, megláttam a szörnyű kínok között haldokló lelket. Őrangyala védelmezni akarta, de mintegy tehetetlen volt ennek a léleknek óriási nyomorúságával szemben. Egy sereg ördög várt már erre a lélekre. Mikor imád­ koztam, megpillantottam Jézust olyan alakban, ahogy a képen ábrázolják. A szívéből jövő suga­ rak körülfogták a beteg lelket, és a sötét hatal­ mak pánikszerűen menekültek. A lélek békésen még egy utolsót felsóhajtott. Ahogy magamhoz tértem, felfogtam, milyen fontos ez az ima a haldoklók mellett. Enyhíti Isten haragját!’ Az Űr ezt mondta a Fausztinának: ,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesz­ tik, egész életükben megoltalmazom, amint gyengéd anya óvja csecseműjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltó­ juk leszek!’ Ehhez az egyszerű, de Istenben határtalanul bízó szerzetesnőhöz intézte Jézus e megdöbbentő sza­ vakat: „Ma téged küldelek az egész emberiséghez Irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, hanem meg aka­ rom gyógyítani, és irgalmas szívemhez szorítani!’ A nővért teljesen felemésztette a tuberkulózis, és kimerítették a szenvedések, melyeket áldo­ zatként vállalt a bűnösökért. A szentség hírében halt meg Krakkóban 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen. A Szentatya, II. János Pál pápa 1993. április 18-án boldoggá, 2000. áp­ rilis 30-án szentté avatta. (Húsvét második, az Isteni Irgalmasság vasárnapján): „Krisztus Té­ ged - a lengyel nép szegény és egyszerű leányát - választott ki arra, hogy eszükbe juttassa az embereknek az Isteni Irgalmasság nagy titkát” Az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét a hagyomá­ nyos olvasón imádkozzuk, Jézus Fausztinának adott tanítása szerint. Egyetemünkön, szerdai napokon lehetősége nyílik minden Tanárnak, hallgatónak arra, hogy a földszinten lévő kis kápolnában Irgalmasság rózsafüzérét imádkozhasson 3 órától. Részletek a plakátokon. Salamon Dominika íme az Ember - egy pápa arcai II. János Pál pápa minden ember számára példakép. Nem csak a keresz­ tények, nem csak a hívők számára - mindenki számára. Életét annak szentelte, hogy békét, szeretetet és megértést vigyen az embereknek. Közvetlen, nyílt, kíváncsi, jó humorú ember volt, messze fölötte állt min­ denféle világnézeti- és pártliarcoknak. Tiszteletére a Mission Is Possiblc, egy egyetemistákból álló csoport „íme az ember - egy pápa arcai” címmel kiállítást szervezett a VÁM Design Centerben (Budapest, VI. kér. Király u. 26.), mely június 2-ig tekinthető meg. A kiállított tárgyak között szerepel többek közt Arturo Marinak, a pápa személyi fotósának 150 képe (például az is, amelyiken a Szentatya Lábady tanár urat és a feleségét áldoztatja, és az is, amelyiken Bononak, a U2 zenekar frontemberének a szemüvegét próbálja fel), a pápa cipője, bíborosi ruhája és a pásztorbot, melyet Afrikában használt. A kiállítás mellett olyan rendezvényekre is sor kerül, melyekkel a szerve­ zők II. János Pál pápa emlékének szeremének tisztelegni. így lesznek koncertek (Stan Fortuna, Tóth Vera) és a Szentatya életéhez kapcsolódó érdekes témákban (ökumenizmus, II. János Pál politikai életműve, kényes kérdések a Katolikus Egyházban, II. János Pál és a művészetek) előadások és beszélgetések. A kiállításról és a programokról részleteket a www.imeazember.hu olda­ lon lehet találni. Kovács Bence tizenegyedik oldal �Akaratlanul Jó leskelődést! Lucino Visconti a Bianco e Nero című filmel­ méleti lap hasábjain így tudósított a Vihar előtt forgatásáról: „A párbeszédeket azon melegében írom a szereplők segítségével, vagyis megkér­ dem őket, milyen módon fejeznének ki spon­ tánul bizonyos érzelmeket, milyen szavakat használnának... Következésképp a szöveg hí­ ven őrzi az eredeti, nem irodalmi tónust, melyet én igen értékesnek vélek. Semmiféle forgató­ könyvre nincs szükség. Néha borzalommal gondolok arra, mi lenne, ha a szereplőim írott szöveget mondanának el tökéletes kiejtéssel, mint egy római szalonban...” És hogy mi köze az olasz neorealizmus egyik legjelentősebb darabjának a svéd filmalkotás­ hoz? Hát nyilván nem a földrajzi és kulturális közelség vezetett a rendező úr gondolatainak tolmácsolására. Az egyszerű indokom: az Aka­ ratlanul a filmgyártás klasszikus korszakát idézte fel bennem, azt az időt amikor a néző valóban az lehetett, ami: az igazi voyeur, a kukucskáló. A film több különböző, összefüggés nélküli történetből áll, és mindegyikben olyan kamera­ állásból „leshetjük” a jelenetet, mintha mi is épp ott lennénk a buszban utasként, és hallanánk a sofőr és az utaskísérő lány beszélgetését, vagy a résnyire nyitott ajtón keresztül figyelnénk a kö­ zépkorú urak előadását a petárda álrobbaná­ sáról. Akinek pedig ennyi még nem elég, a hasonlóság felfedezéséhez álljon itt egy további bizonyíték: a szereplők spontán helyzeteket Játszanak” cl, az életből vett átlagos dialógusokkal. És mind­ ezt vagy annyira profi módon teszik, hogy el­ hisszük nekik: ők képzetlen színészek, vagy va­ lóban amatőrökkel van dolgunk, akik a saját esetlegesen megélt reakcióikat ültetik át a jele­ netbe a kamera elé. (Nekem valamiért a „bé” verzió tűnik reálisabbnak, nem mellékesen talán azért is, mivel minden szereplő az igazi kereszt­ nevét használja a filmben.) Ez a felismerés azonban csak a film után, a vil­ lamoshoz vezető sétám alatt jött. És bizony ez a majdani katartikus ráeszmélés aligha lett volna elég a 90 perc megelőlegezett tudatalatti végigvárására. Más érvem is szól még amellett, hogy miért pont Ruben Östlund filmjének bemuta­ tására esett a választásom. Ez pedig nem más, mint az északi csapat mögöttes gondolata. Nem véletlenül ültetnek minket a buszba, vagy Vállalható kompromisszum A Vaskapu italmérésről Mottó: „Van, aki vendégül lát, és van, aki csak vendéglátózik.” Cikksorozatunkban a Kar kör­ nyékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasol­ hatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcáz­ va közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldoza­ tunk a Szentkirályi utcában található Vaskapu. Nem túl régen nyílt kedvenc egyetemünk tőszomszédságában egy kedves kis beülős pubszerűség, Vaskapu néven. Már hónapok óta lát­ hattuk, hogy a Karral szembeni pincehelység­ ben jelentős felújítások folynak, és íme, ez lett belőle. Ma tehát ezt a helyet vizsgáljuk meg ala­ posabban. Elöljáróban azonban fontos leszö­ gezni, hogy kissé kilóg a cikksorozatban eddig bemutatott becsületsüllyesztők közül, ugyanis itt nincs melegétel; a az ennivaló megjelölés ki­ zárólag melegszendvicsre, zsíroskenyérre, és szendvicsekre szűkül, azonban ezért bőséges kárpótlást kaphatunk más területeken. Beval­ lom, először bizonyos averzióim voltak, ame­ lyek egy része be is igazolódott. Első, és egy­ szersmind legnagyobb gondom azzal van, hogy rendelni kizárólag a pultnál lehet, a megkapott rendeléseddel pedig neked kell helyedre tipeg­ ned - én azonban szeretem, ha a felszolgáló tizenkettedik oldal időnként meglátogat asztalomnál ülve, és megkérdi, hogy mit szeretnék, netán javasol is valamit. Ez főleg nagyobb társaságok esetén zavaró, ugyanis az átlagvendég nincs kiképezve arra, hogy a többiek fogyasztását is kiszállítsa. Másik fő gondom a nyitvatartás, amely 12:00 és 24:00 közé van belőve, ugyanis néha jó lenne szürcsölni egy kávét délelőtt is, főleg úgy, hogy a honlapjuk (www.vaskapu.eu) szerint már tíz­ től váiják a vendéget. Jelentős pozitívum azonban egyrészt maga a hely hangulata, rendkívül igényes kialakítása, mérete. Itt kizárólag a bútorzatba tudok bele­ kötni, ugyanis a székek nagyok és nehezek, tehát az asztalok belső részéről kibújni gyakran macerás - tagadhatatlanul illenek azonban a helység hangulatához. Pluszpont jár azonban az italválaszték egyes ele­ meiért, hétféle csapolt sörből válogathatunk (csapolt Hoegarden búzasör!), illetve rövidek terén is szimpatikus a választék; borból azon­ ban kizárólag egy Szekszárd környéki pincészet termékeit, és néhány importbort árulnak (Chenet); ami azért - legyünk őszinték - így karcsú. Több magyar középbort szeretnék amúgyis látni a vendéglátóhelyek kínálatában, és igenis, létezik élet a Villány-Szekszárd-lökaj szentháromságon kívül. Követelem tehát a nor- । az osztályterembe: azt akarják elérni, hogy érez­ zük át, amit a film mondani szeretne, hiszen mi is kerülünk hasonló szituációkba nap, mint nap. Döntenünk kell, véleményt formálnunk, és hányszor esik meg, hogy esetleg nem azt a vo­ nalat látjuk rövidebben, amelyik valóban az, pusztán azért, mert száz másik ember az ellen­ kezőjét állítja? Hányszor történik, hogy nem merünk felállni a buszban és bevallani, hogy mi törtük le a fogantyút a wc-ben, annak ellenére, hogy addig nem indulunk tovább, és rajtunk múlik ötven másik ember útjának elrontása? Vagy épp ellenkezőleg: láthatunk arra is példát, ha valaki mégis kiáll az igazságért, és felelősség­ re vonja kollégáját, az egyik gyerek bántalmazá­ sáért az iskolában. És ezért mi jár neki? Kol­ lektív kiközösítés. Szép kilátások, mondhatni. És még sorolhatnám, hány másik apró helyzet­ tel világítnak rá arra, hogy a különvélemény a birkaszellem megtagadása mennyi negatív következményt hoz magával. Ez alapján ismét csak lemondóan sóhajthatnánk: hát akkor meg mégis mi értelme? És valóban nem kecsegtet sima úttal a gerincesnek nevezett életmód, de a film atmoszférájából mégis azt érezzük ki, hogy az ellenkezőjével valami azért mégsem stimmel: nem annak lesz végül keserű a szájíze, aki a vélt igazság megtalálásában megnyugodva tér haza, hanem akiben nem volt elég, hogy színt valljon. És, hogy melyik a helyes út, kihez melyik paszszol jobban, nos erre már nem válaszolnak Villmarék. De, ha egyjavaslattal élhetek: döntse el mindenki maga, és ha egyedül nem megy e film akár segítségül is szolgálhat. „Bon voyeur!” Ablonczy Zsuzsi mális alföldi, Sopron környéki, vagy egri boro­ kat is! A Vaskapu fő erőssége azonban a személyzet. Eddig kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, a csapat messze lekörözi a környék eddig próbált helyeinek dolgozóit, ugyanis az utóbbi időben ennyire barátságosan még nem fogadták álcázott kommandónkat ilyen kedve­ sen sehol sem. Nem tudom, hogy ez magától alakult-e így vagy az üzletpolitika része, min­ denesetre nagyon tetszik. Külön megfogott, hogy van pókerszoba, helyben kölcsönözhető szettel - mondjuk az, hogy kivetítőn Playstationon is lehet játszani, elsőre nem fogott meg, mindenesetre ötletes. Összességében: olyan a Vaskapu, amilyennek a környéken lévő Zappa Cafénak lennie kellene, ha az nem lenne a mai magyar vendéglátóipar igazi állatorvosi lova. Horváth László �A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream CD kritika Kérlek, ne kérdezd ki vagyok Vágy mikor és hol kezdődött az életem Vagy miért végeztem így és hogyan... Azt se kérdezd mi voltam ezelőtt Ha voltam is bármi egyáltalán Úgysem tudhatsz már semmit rólam Kapkodó fejemet egy irányba szegezed És kivetkőztetsz az emlékekből Ahogyfekete szemeid belémvilágítanak A hangok ésfények elmosódnak Fekete szemeidfélelem nélkül világítják meg bennem: Minden amit mertem elfelejteni, most itt van Féltem azelőtt engedni, hogy ez az este legyen Minden amire szükségem van Minden hely ahova nem akartam eljutni Az ez a hely ... Tegnap nincs, a holnap még egy napnyira van Az itt és most és veled az Ami mindig így kellene, hogy legyen. (The Cure: This. Here and Now. With You.) Hogy mi a nulladik pillanat? Mindenesetre nem a kezdet. Nem, épp ellenkezőleg: inkább az utolsó. A végcél, a konklúzió, a zenit. Amikor egy film a tulajdonképpeni utolsó jelenettel kezdődik, hogy aztán másfél óráig az ehhez tar­ tozó előzményeket tárgyalja: ez a nulladik pilla­ nat. Nos, filmeknél ez rendben is van: a végén felállhatunk a mozi terem kényelmes üléséből, nyújtózhatunk egyet és elmélkedhetünk a le­ zárt történeten, mint egészen. De mit is kezd­ jünk a valóság, az életünk nulladik pillanatával? Amiről azt hittük: ez lesz a heppiend, vagy ép­ pen: kész, itt vége az életnek, innentől nem le­ het továbbmenni, ezután nem lehet továbbélni. Aztán mégiscsak lehet. Mert azzal ellentétben, ahogy az operában a törékeny 2 mázsás mádám bátterfláj áriázza: megszakadt szívben (termé­ szetes úton) nem lehet meghalni. Ha pedig megkaptuk, amire vágyunk: a pénzt, a melót, a lányt, a fiút: ez még nem jelenti azt, hogy a függöny legördül. Lehet, addig úgy szemléltük életünket, mint aminek van forgatókönyve, csak éppen azt felejtettük el, hogy mihez kezd­ jünk, ha az általunk elgondolt történet véget ér. Mi lesz ezután? Lehet nem lesz semmi? Éljük a napjainkat monoton boldogságban vagy szo­ morúságban? Aligha. Hogy várhatjuk el akkor zenei előadóktól, hogy egy bizonyos ponton tűnjenek le a színről, mert „a csúcson kell be­ fejezni”, vagy „kizenéltek magukból mindent”. Innentől vonuljanak nyugdíjba, maguk mögött hagyva egy szépen (lefelé vagy fölfelé) ívelő ze­ nei karriert? Ha elértek a nulladik pillanathoz, a szerintünk mindent lezáró albumhoz- valóban legyen ez a vége az ő történetüknek? A Cure tökéletes példa a forgatókönyvszerű karrierre. Mielőtt 2004-ben az addig diverzitásában is tökéletes, rossz pontjain is egyedi hang­ zásuk darabjaira tört, izgalmas úton kellett végigmenniük. 1976-ban kezdtek zenélni „Easy Cure” néven. Az egyetlen ember, aki az indu­ lástól jelen van a csapatban, a legendás Róbert Smith. Máskülönben jöttek-mentek, olykor visszaköszöntek a tagok, az énekes mellett ugyanis 11 ember tudhatta magát az együttes zenészének valamilyen ponton. A hangzás ha­ sonlóképpen változatos volt, bár ez nem feltét­ lenül a zenészek cserélődésének köszönhető. A Cure-t mindig is Róbert Smith vitte a hátán. A dalok szövege, dallama, hangszerelése - tulaj­ donképpen az egész együttes irányvonala - tőle függött. O, pedig szívesen kalandozott külön­ böző stílusirányzatok között, hogy bemutat­ hassa tehetségének széles skáláját. Míg ugyanis a bandát szokás a „goth” irányzatba sorolni, ez több okból is hibás. Egyrészről a csapatnak ép­ pen annyira vannak progresszív rockos dalai, mint jazzes-bluesosak, és az elektronikus hang­ zás épp annyira védjegyük, mint a rádiók által is előszeretettel játszott pop számok. Másfelől pedig Róbert Smith egy inteijúban hatalmasat derült azon, hogy hogyan tanítják „göthös” ki­ nézetét (állítólag fehér púdert kell fölkenni, pirosra bemázolni a szánkat, feketére festeni szemünket, majd hajat tupírozni). A trend ala­ pítója ezt csak a következőképpen kommen­ tálta: „Hát mit mondjak? Angol vagyok és tök fehér az arcom, púderre mi szükségem lenne? Valóban kihúzom a szemem és borzolom a hajam, mert különben az arcom is olyan átlag lenne, mint a nevem. Miközben közel hajolok a mikrofonhoz, pedig elkenődik a rúzsom. Vic­ ces, hogy más azt direkt maszatolja...” Zenei pályájuk hasonlóan összevisszán alakult. 13 stú­ dió albumuk közül az indítás nem volt egy­ szerű, eleinte csak lassan sikerült a kritikusokat és rajongókat maguk mellé állítani a „Three Imaginary Boys”-zal és a „Seventeen Seconds”zal. Ekkor Smith nem nyilatkozott reménytelje­ sen a jövőről, egy-két tagcsere azonban hamar meghozta az eredményt. Pontosabban az ered­ mény minden elképzelhető variációját: a „Head On The Door”-t a kritikusok pozitívan fogad­ ták, rengeteg új rajongót azonban még nem to­ borzott. Majd jött a „Kiss Me Kiss Me Kiss Me” amibe a hallgatóság és kritikusok is mind bele­ szerettek. Úgy tűnt ennél nincs magasabb. Ez­ után két évvel mégis megszületett a „Disintegration”, ami 3 milliós példányszámban kelt el világszerte (nem kis eredmény egy ízig-vérig altér bandának), az NME és a Rolling Stone magazinok, az MTV imádták, a rajongók egy­ aránt. Egy South Park-os vendégszereplés után pedig az énekes számára is meglepetésként, Kyle Smith rajzfilmbéli figurája után kiabálja: „a Disintegration a legjobb album a világon!” Mi is következik az ilyen csúcsok után egy for­ gatókönyvben? Természetesen az elkerülhe­ tetlen ívelés lefelé. Volt itt album, amit csak a rajongók szerettek, volt amit már csak az együttes és aztán ki tudja, talán már ők sem? A bukásból voltak a kiemelkedés reményére okot adójelek 2004 körül. Addig maga Smith is pedzegette, hogy hagyni kéne ezt az együttes dolgot. Aztán mégis: új producer, új, fiatalos felállás, és az album címe némi ars poeticát su­ gallva „The Cure” volt! Ez lesz tehát a folytatás, vagy a hatalmas, robbanásszerű záróakkord? Ezt kérdezgette mindenki, aki figyelemmel kí­ sérte a banda életútját. Azonban egyikről sem volt szó. Az eredmény kicsit unalmas, kicsit semmilyen volt, még részleteiben is alig emlé­ keztetett a csapat fénykorára. A producer egy zajos, visszhang-effekt mentes hangzást erőlte­ tett rájuk; elvette azt ami addig a lényegüket adta. A történet kerek, a nulladik pillanat adott. Mély, reménytelen és kiábrándító. Elő lehet venni a régi albumokat, porolgatni, hallgatni. Nem tragédia ez, legfeljebb annak, akinek a kedvenc előadója volt a csapat... nem ilyen vé­ get vártunk, nem ilyet kívántunk nekik. Neki, a tehetséges Róbert Smithnek. De hát a nulla­ dik pillanat, az nulladik pillanat. És nem az. Mert aztán mégis, mi történt utána? Amikor már véget ért a forgatókönyv, amikor a történet fonala elfogyott? Az elmélet felborult. Én egészen februárig nem mertem meghall­ gatni a 2008-ban kijött Cure albumot, a „4:13 Dream”-et. Nem értettem, hogy a kétségbeejtő zenit után miért kell egy hullába még belerúgni. Meggyalázni a szép albumokat azzal, hogy egy újabb silánysággal próbálják elfedtetni emlékü­ ket. De nem így alakult. A számok összesze­ dettek, a szövegek (mert karakter hiányában arra már nem jutott alkalmam, hogy ecsetel­ jem: Smith minden dala egy-egy költemény), frappánsak, okosak, szépek. A visszhangzó gi­ tár, szintetizátor újból a helyén, Smith elfojtott hangja újra jól cseng. Akkora mestermunka, mint pl. a „Pictures of Ytu” a „Disintegration” albumról nincs, de azért egy-egy dalban elemei ott vannak. A kritikusok hadban állnak, asze­ rint hogy a legjobbnak, vagy túl könnyűnek találják a korongot, de ami a lényeg: van miről vitatkozniuk! Történt valami, valami jelentős, valami igazi az együttessel még azon a bizonyos ponton is túl... Mi a konklúzió? Van a nulladik pillanat után is élet? Vagy talán nem is volt ilyen pillanat soha, ahogy forgatókönyv sem? Időszakok vannak csak, fejezetek, amik lezárulnak, de a történet maga folytatódik? Vagy mégis: a pillanat léte­ zik, de épp csak azért, hogy rájöjjünk ideigle­ nességére. Arra, hogy egy idő után fel kell adni a forgatókönyvszerűség érzetét, hogy minden valamiért történik és valahogy végződni fog. Nincs levonandó következtetésem, nincs konklúzióm. Nem tudom a választ. Legyen ezért a kérdésre adott válasz épp olyan nyitott, mint maga a nulladik pillanat utáni idő... Barát Zsófia tizenharmadik oldal �Római kori töredék Lyonban már beköszöntött a tavasz, két hétig hétágra sütött a nap, napközben húsz fokot mutattak a gyógyszertárak villogó zöld kereszt­ jei, az emberek otthon hagyták a kabátjaikat, délutánonként a parkok megteltek piknikező társaságokkal, családokkal. Bár a szél pár napja újra elkezdte ádáz munkáját, és megint fel kell venni a rég megunt téli öltözéket, de a napsütés továbbra is kirándulásra csábít minket. Mivel a barátokkal eldöntöttük, hogy amint jó idő lesz, minden hétvégén elmegyünk valahova, elérke­ zettnek láttuk az időt, hogy meglátogassuk a mindenki által dicsért Vienne-t, mely csupán 30 kilométerre fekszik Lyontól. Ez a kisváros napjainkban apró drágakő képét mutatja. A római korban viszont fontos keres­ kedelmi központként tartották számon, a római térhódítás előtt a gallok fővárosa volt, de Julius Caesar római kolóniává nyilvánította ki. Érde­ kes, hogy e korban népesebb volt Lyonnál, mely ma Franciaország második legnagyobb városa. Később római provinciái főváros vált Vienneből. A Római Birodalom dicsősége most is megmutatkozik, számos római kori épületet csodálhatunk meg. A vonatról leszállva egyből a turisztikai iroda felé vettük az irányt, ahol min­ denki megkapta a kis térképét. Ötletes, hogy ki van jelölve egy útvonal, amit ha követünk, egy látnivalót sem hagyunk ki. Az útvonalat járdába beépített tenyérnyi rézkorong jelzi, mely a város szabadságának szimbólumát ábrázoló fát jelenít meg. Mivel az előző éjszaka rövidre sikeredett, nem lehetett megállni, hogy helyet foglaljuk egy kávézó teraszán, ahol csak úgy ömlött ránk a napfény A hideg szél is kissé elcsitult, tehát a napszemüveg maradt, de a kabát nem! Aztán Ötven méter után elénk tárult Augustus és Lí­ via temploma, korinthoszi oszlopaival, látványos oszlopcsarnokával. Krisztus előtt 20-10 között épített templom a keresztény korban katolikus templomként működött, majd a francia forra­ dalom „a ráció templomává” nyilvánította ki, majd 1822-ben múzeummá, könyvtárrá alakí­ tották. A következő állomás a Szent Móricról elnevezett gótikus székesegyház. Szomorú, hogy az egyébként gazdag kőfaragásokkal dí­ szített templomból a hugenották 1562-ben el­ követett pusztításának eredményeként az összes szobor hiányzik. A kis utcácskákon követtük a jelzéseket, s minden műemlék a római kor vagy a kereszténység dicsőségét hirdette. De talán a legnagyobb hatással mégis a római színház volt rám, mely Európa legnagyobb római kori szín­ háza. A csodálatos természeti adottságokat tel­ jes mértékben kihasználták. A nézőtérről mese­ szép kilátás nyílik az egész városra, a Rhone folyó tündököl a lemenő nap fényétől, a távol­ ban dombok ölelik körül a házakat. De nem csak egy napra érdemes ide ellátogatni, az im­ már 20 éves jazzfesztivál nagy tömegeket vonz, Graffiti: alkotás vagy firka? Érték vagy rongálás, ezzel a kérdéssel foglalko­ zik az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény graffitiről szóló kiállítása. Szerintük Budapest Európa egyik legalaposabban összefirkált városa. Mit lehet kezdeni a graffitivel, értékelni kell-e vagy lesikálni, pozitív vagy negatív jelenség-e a rengeteg összefirkált falfelület? Mindenkinek meg van a saját véleménye, a kiállítást viszont jobb úgy megtekinteni, hogy nincs vélemény. „A falakra vésett szöveg megjelenése nem egyedülálló. A névjegyhagyás általános emberi igény. Ez szubkultúra, kortünet vagy indikátor? Mielőtt ítélkeznénk, nézzünk magunkba!” - e gondolatokkal nyitották meg a kiállítást. Hogy a névjegyhagyás mennyire általános em­ beri igény, azzal lehet vitatkozni, de az biztos, hogy a falfirkálás már underground művészeti ággá nőtte ki magát. Divatszerűen az 1960-as években kezdett elteijedni nyugaton. Lehet em­ líteni ismert művészt is (Keith Haring), de álta­ lában ismeretlenek az alkotók, és ennek nagyon praktikus oka van, hiszen illegálisan tevékeny­ kednek. A graffiti az amerikai angolba olasz közvetítéssel érkezett jövevényszó, jelentése bármilyen köz-, vagy magántulajdonba(ra) karcolt, vésett, festett, vagy más módon készült rajz, írás. Ezen alkotásokat sokan elítélik és vandalizmusnak tekintik, legtöbbször tényleg a magántulajdon megsértése a cél, és nagyon kis tizennegyedik oldal mértékben hordoz művészi értékeket. Termé­ szetesen, mint mindenből, ebből is üzlet, külön iparág alakult ki, számos cég firkászok eszkö­ zeit gyártja; festékszóró flakonokat, filceket (amelyekből már több fajta létezik, és mindenki örömére a legtöbb lemoshatatlan nyomot hagy maga után), festékhengereket. A művészeti alkotásokat két nagy csoportba is be lehet sorolni, a dekorációs céllal, és az azono­ sítás céljából készülteket. Amerikában nagy je­ lentősége van az utóbbinak, leginkább a „diva­ tos” bandaháborúkban alkalmazzák, a territóri­ umok megjelölése céljából. Sőt ezeken felül a művészeket is lehet csoportosítani, vannak dí­ szítő festők, akik kedvtelésből készítenek ha­ a 7000 férőhelyes római színház hamar megte­ lik jazzrajongókkal. Olyan neves előadók léptek már föl itt, mint Miles Davis, Ella Fitzgerald, Stan Getz, Michel Petrucciani, Lionel Hampton, Dee Dee Bridgewater, Chuck Berry és Dia­ na Krall. A legfontosabb viszont, hogy Vienne-nek meg­ maradt a hangulata, megmaradt annak a város­ nak, aminek rendeltetett, miközben Lyon hatal­ mas várossá nőtte ki magát. Vienne a maga 30 ezres népességével megtartotta az örökséget; apró üzleteivel, pékségek, kávézók tucatjaival kellemes, derűs, elbűvölő város maradt. Ha majd megunom a folyamatos tüntetéseket Lyonban, jó lesz visszagondolni erre a napra, s felidézni azt a nyugalmat, amit akkor éreztem, mikor a római színház utolsó sorában ültünk, és lustán néztük a békés tájat. Aradszki Dea talmas ábrákat, és a teggerek, akik bármerre járnak, ott hagyják kézjelüket (ők azok, ezek szerint, akiknek általános igényük a névjegy­ hagyás). Nem könnyű értelmezni a graffiti pszichológiai hátterét, a környezet megváltoztatásának igé­ nye viszont jelen van. Kérdés az, hogy eltűijük, valamilyen módon támogassuk, vagy büntes­ sük ezt? A kiállítás után talán magabiztosabban tudunk megoldást találni a problémára, ha ez egyáltalán az. Hiszen sok esetben kimondottan előnyös a modem, alkotni vágyó művészlclkek firkái; a roskadozó, fonnyadt kék MÁV kocsiknak pél­ dául igazán jót tettek a tarka-barka alkotások. Az angyalföldi kiállítás kapcsán egy főiskolai adjunktus a sok szépség mellett a gondolatsza­ badság kifejeződését látja a falfirkákban. Ezzel ellentétben a Szeretem Budapestet Mozgalom felhívja a figyelmet, hogy csak a Nagykörúton 2317 négyzetméternyi falfirka van, és hogy a fővárosban tavaly 50 milliót költöttek a levakarásukra. Sokan eltüntetnék az összes lelkes művész műveit, de lehet, hogy csak egy kijelölt nagy falfelületre lenne szükségük. A döntés tehát a kiállítás látogatóira van bízva, ez is az első lépések egyike, hogy elfogadjuk, vannak graffitik, és ne csak utáljuk, hanem ér­ tékeljük is azokat. (A tárlat május 10-ig látható a Váci út 50. alatt) Zágon Orsi �Erasmus körkép Párizs Párizs elég kétarcú város. Egyrészről a divat, a sikk és a fények fővárosa, más­ részről viszont sokszor az jut róla eszembe, hogy ha Budapestet nevezik „Ke­ let Párizsának”, akkor ez itt a „Nyugat Balkánja”. Ez már aznap kiderült szá­ momra, amikor megérkeztem ide. Első dolgom volt beülni egy kis kávézóba, és élvezni ezt a felszabadult, bohém, franciás életérzést a Montmartre-on, viszont hazafelé tapasztalnom kellett, hogy az emberek egymásra oda nem figyelve tolakodnak a metrón, kiábrándító módon hangoskodnak, és akkor még meg sem említettem azt a rezesbandát, amely olyan volt, mintha egy Kusturica filmből bukkant volna elő. Benyomultak a metrókocsiba, és három megállón keresztül húzták a talp alá valót. Az ehhez képest békésnek mond­ ható budapesti tömegközlekedés után szinte alig hittem a szememnek, de azt kell mondanom, ha az ember túl van az első sokkon rájön, hogy pont ez a lazaság adja Párizs különleges hangulatát. A rengeteg náció és a különbözősé­ gek nyitottá teszik az embert, és nagyon sokat lehet itt tanulni az elfogadásról. A város gyönyörű, főleg ha az ember veszi a bátorságot, letér a turistautakról, és elkeveredik a kis utcák sűrűjében. Párizs különböző negye­ deiből mindenki megtalálhatja a számára legérdekesebbet. Van itt franciás-kis utcás-sajt és borboltos; arabos-bolhapiacos-keleti fűszer illa­ tú; kínai-ruhaboltos-mosodás; japános-teaházas-szusiéttermes és még sorolhatnám. Párizs egy igazi metro­ polisz már rég kinőtte magát a tipikus „francia romantika” világá­ ból. A tömegközlekedés nagyon jól szervezett - 16 metróvonaluk, 5 elő­ városi vonatuk, 4 villamosuk és számtalan buszjáratuk van -, és a hiedelmekkel ellentétben a közbiz­ tonság sem rossz. Sőt! Egyszer láttam egy utcai verekedést: a rendőrök pillanatok alatt ott teremtek, és elfogták a támadót. Nagyon éberek a párizsi rendfenntartó szervek főleg azon okból, hogy ez a világ leglátogatottabb városa, és kínosan ügyelnek arra, hogy a város jóhíre megmaradjon. Ami az árakat illeti, az élelmiszerek nem sokkal kerülnek többe, mint Buda­ pesten, a szolgáltatások (kávézók, sörözők, tömegközlekedés) viszont kirívó­ an drágák. De ami a legnagyobb problémát okozza az ide érkező ösztön­ díjasoknak, az a megfelelő lakás megtalálása. Ha az ember albérletbe akar költözni a belvárosba vagy annak közelébe, akkor esetenként 400-600 eurós havi összeggel kell számolnia. Természetesen lehet keresni olcsóbban is, de na­ gyon kell vigyázni, és alaposan körbe kell érdeklődni, mert sok esetben az alacsonyabb ár rossz környékkel vagy nem túl kellemes lakótársakkal járhat együtt. Ehhez sajnos szerencse kell, volt néhány itt tanuló külföldi barátom, akiknek akadtak problé­ mái ilyen téren. Persze ha biztosra akarunk menni, akkor megpályáz­ hatunk egy helyet az egyetem kollé­ giumába, aminek a bérleti díja is ki­ sebb (200-350 euro), de az kint van az egyetem mellett Créteilben, és az ott lakóknak sokszor pont ez a problémájuk, hogy nehezen jutnak haza éjszaka, vagy egyáltalán be se jönnek Párizsba, mert az egy mini­ mum 50 perces út. A Paris 12 - Val De Mame egyetemre lehet pályázni a Pázmányról, ami - mint már említettem - nem Párizson belül, hanem egy kicsit kintebb, a „banlieuben” (elővárosi rész) található. Créteil a második kisváros Párizstól délkeletre, metróval könnyen megközelíthető, de az út egy kicsit hosszú. Az egyetem nem egy épületből áll, hanem a városban elszórva található. A jogi kar egy metrómegállónyival odébb van a központi épülettől, de ez az egyetem legszebb és legmodernebb épülete. A jogi oktatás ugyanolyan, mint nálunk, vannak nagy létszámú előadások és a hozzá tartozó kiscsoportos gyakorlatok. Az Erasmusos diákok - otthoni évfolyamuktól függően - választhatnak órákat; a szemeszter végén szóbeli vizsgát kell tenni e tárgyakból. A tananyag nem nehezebb, mint otthon, de a megfelelő franciatudás nem árt, hisz mind az órák, mind a vizsgák franciául zajlanak. A kinti adminisztráció, ami magán viseli a francia bürokrácia báját szintén francia nyelvű, angollal ne próbálkoz­ zon senki, ugyanis teljesen felesleges. De ne ijedjen meg az se, aki esetleg nem tud folyékonyan beszélni, mivel az egyetem ingyenes nyelvtanfolyamokkal segíti a külföldi hallgatókat, ami személyes tapasztalataim szerint nagyon hasznos a nyelvtanulás és a kapcsolatépítés szempontjából is. A diákélet egyébként nyüzsgő, sok az érdekes program, kirándulásokat és kul­ turális napokat is szerveznek. Mindent egybe vetve én elégedett vagyok az egyetemmel, kiváló hely arra a fél/egy évre, amit itt tölthetünk ösztöndíjasként. Mindenkinek ajánlom ezt a helyet, aki nem mindennapi élményekkel szeretne gazdagodni, aki ki akaija próbálni a spenótos csigát, a durván penészes sajto­ kat és az igazi nyüzsgést, aki életre szóló barátságokat akar kötni, továbbá azoknak is, akik lélekben felül tudnak emelkedni a francia bürokrácián, akiket nem zavar, hogy időnként Bukarestet mondanak Budapest helyett, és akik szeretnék elmondani, hogy hogy is volt az a Trianon. Mert arról a legtöbb francia még csak nem is hallott... Nelhiebel Zsófia (Bárth Bertalan rovata) '8 Q CQ tizenötödik oldal �Jogállás 2009 Adj egy napot a jövődnek! Április 29. PPKE-JÁK Budapest, Szentkirályi u. 28. aula cégbemutatók állásinterjú és önéletrajz—tanácsadás pszichológus és grafológus kerekasztal-beszélaetés 10 óra beszélgetés egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozó öregdiákjaival 13 óra beszélgetés egyetemünk piaci szektorban dolgozó öregdiákjaival Moderátor: dr. Szilágyi Pál, tanársegéd Moderátor: dr. Pogácsás Anett, tanársegéd � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 2. szám 2009. április 2. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Subject The topic of the resource Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. április 2. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (608kb+3225kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_2_20090402 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_2_20090402 Relation A related resource T00091 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d8f5284ac94aaedfa41b58eb242dd181.jpg 99c5db149b0486604246680767b955f3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/25b47fa21b0e553e34861b8187dd0d60.pdf 933815d8c3bf43c918a13be180861286 PDF Text Text PP<E_iteX&t_>CII_4j2.OO‘11OO8 A PPKE-JAK legnépszerűbb lapja fafa »ITELET« e <ü A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE HALADUNK? Vita a jo^i felsőoktatás helyzetéről GÓLYATÁBOR 2009 KARRIER UTOLSÓ LÁTOGATÁS HAYDN ERASMUS PÁZMÁNY SZALON XII. évfolyam, 4. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. október 8. �Körbe, körbe, karikába! „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív 2 3 3 4 12 12 12 12 13 13 13 14 14 15 15 16 16 17 17 17 18 19 19 19 20 20 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Szívességet tenni egy barátnak, nem tartozik az élet legritkább jelenségei közé. Nyilván te sem vársz érte viszonzást, de azért persze nem utasítod vissza, ha ezt ő is meghálálja, amikor éppen neked van rá szükséged. Idegenekhez azonban kicsit máshogy áll az ember; legtöbbször akkor segítünk, ha nagy valószínűséggel kapunk is érte valamit, mondjuk egy másik szívességet. Csak, hogy ennek a viszontszívességnek nem kell feltétlenül ugyanattól az embertől származnia. A kanadai Courtenaz városban egy Michael Linton nevezetű munkanélküli fickó úgy gondolta, hogy a szívességeket rendszerbe is lehetne szedni, és létrehozta a Szívességbankot. A hazánkban már több helyen is működő KOR (Közösségi Önsegítő Rendszer) önkéntes munkára épül. Segítesz (szívességet teszel) az egyik tagnak, így ő jóváír neked annyi pontot, amennyit te a munkádért kérsz, így ő mínuszba kerül, te, pedig plusszba, amit „elkölthetsz” egy másik tagnál egy hasonló értékű szívességre (illetve a különbözetet kiegészítheted pénzzel). Eközben a megsegített személy a mínusz pontjai kompenzálása végett tesz egy szívességet egy harmadik tagnak, így előbb utóbb mindenki megkapja, ami neki Jár”. A pontokat a KÖR tagjai egy csekkfüzetben tartják számon. A beváltás nem időhöz kötött, azokat igény szerint bármikor felhasználhatod és a szívesség teljesítése is a te jóindulatodon múlik. A rendszer ennek ellenére hatékony, hiszen miért ne csinálnál meg valamit, amihez értesz és kedved is van, pláne ha ezért viszonzást várhatsz. Hogy milyen szívességek kerülhetnek szóba? Kihasználatlan képességeid neked is vannak, akkor is, ha most egy sem jut eszedbe! Például időd biztos van, és valaki nagyon hálás lesz érte, ha vigyázol 2 órát a húgára, vagy megszereled a számítógépét, mellyel komoly összegeket és időt spórolhatsz meg neki, te meg cserébe kapsz egy adag finom süteményt (úgysem ettél már hazai ízeket egy hónapja...), vagy megspórolhatod az albérleti konyhatakarítást. Ebbe a körbe tartoznak a kölcsönzések is. Óriási pénzeket lehetne megspórolni, ha a kedves jogász kollégák nem a kukába dobnák használt könyveiket, hanem kölcsönbe vagy örökbe odaadnák alsós KÖR tagoknak. Esetleg órai jegyzetek átadásával segíthetsz másoknak a vizsgára felkészülésben, cserébe valaki lehet elviszi a diplomamunkádat a nyomtatóba, vagy a kötőhöz, vagy elintézi a bevásárlást, amíg államvizsgára készülsz. További példa lehet a nyelv/táncoktatás, lakásfelújításnál segédkezés, fordítás, gépelés... A lehetőségeket egy nyilvános kereslet-kínálat listán tartják számon, melyből mindenki kedvére szemezgethet. Az ötlet kicsit a tökéletes (fenntartható) társadalmat idézi. Egy kulcsfogalom élteti, ez, pedig a BIZALOM. Vad idegen embereknek fogsz segíteni, azért, hogy egy másik tök idegen egyszer majd neked is segítsen. A rendszer ezért feltételez egy Közösséget így remek lehetőség ismeretségek kötésére, és a már régóta hiányolt alsós-felsős kapcsolat kialakítására. Mivel tutorként lenyomtam itt jó pár évet és megtetszett az ötlet, gondoltam kezembe veszem az irányítást, hogy mi is kialakíthassunk egy kis KÖR-t a Pázmány körein belül (ami természetesen nem záija külsős tagok csatlakozását). Ha felkeltettem az érdeklődésedet, légy szíves íij egy e-mailt a sarolltal@gmail.com címre! Akkor is íij, ha hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit felajánlhatnál, vagy nem érted a rendszer minden egyes pontját, ezen ugyanis segíthetünk. A részletszabályokat, házirendet, személyes találkozás során beszélnénk meg, addig is sok információt találsz a http://szivessegbank.hu/ oldalon. Horvátth Sarolta �Gólyatábor 2009 A tutor szemével Sötét van. Gólya, tutor és hökös, most (az egyszer) előbb keltünk a napnál. Mindenki dörzsölgeti még a szemét, de rutinos feleink már energiaitallal érkeznek. A gólyákat csak egy téma foglalkoztatja: ugye minket akartatok szivatni ezzel a reggel 6 órás találkozóval?! Megkapjuk a pólóinkat és a mindenkinek jól álló nyári sapkát, majd megjön Bömbi, a han­ gosbeszélő és beindul az élet. Legtöbben a névtanulós (Dóri a dán díler), vagy a méltán hírhedté vált „elefánt, pirítós, kávédaráló” játékot játszatjuk. A vonatát hosszú, de a Pázmány- Jogász- és egyéb indulók zengése nagyban feledteti ezt. És ezen a ponton abba is hagyom a lineáris elemzést, de kizárólag, mert magam is csak nagy nehézségek árán tudnám szétválasztani azt a négy napot, amit ebben a mámoros-szervezősrekedtre kiáltozós-csoport foglalkozós-reggelen ként furcsán kelős időben töltöttünk. Gólya, tutor és hökös így együtt. Olvastunk már olyan kommentárt Egyetem téri kollegáink tollából, hogy „ehhez képest az a Pázmányos gólya tábornak nevezett babazsúr...” Nos mi úgy vagyunk vele, hogy sok ilyen babazsúrt szeretnénk még. Pár nappal a tábor után, hangunk keresése közben jönnek elő ismét az együtt átélt élmények képfoszlányai: akadály verseny, strandolás, beatbox és Animál koncert, no meg az elmaradhatatlan és fergeteges bulik minden este. A tábor fénypontja számunkra a szokásos gólyaavatás volt. Fénypont, de nem csak mint írói pátosz, hanem mint az a pillanat amikor mindannyi megértettük, megéltük mi lyen is Pázmányosnak lenni. Hisz gólya, tutor és HOK-ös, nappalis és levelező, jogász és nemzet közis, akiknek ezek a külöbségek már mit sem mondanak, együtt zengi, hogy „csak a Páázmány, csak a Pááázmány, csak a Pázmány éjááááóóóóó”. Mi tutorok pedig nem is kívánhatnánk ennél többet. Csak megtaláljuk egymás arcát a tömegben, és fáradtan de boldogan mosolygunk. Köszönjük gólyák, köszönjük HOKI Ui: A „fenj' legyen veletek! Bárth Bertalan A hökös szemével Augusztus 30-án hajnalban a Déli pályaudvar „gödre” szokatlanul színes napra ébredt, volt benne néhány fekete (meghívottak), rengeteg izgő-mozgó narancssárga (gólyák), no meg persze a jó öreg zöld-fehér (tutor, hők) páros. A sok kis narancs számára nagy pillanat volt ez, hiszen ekkor találkoztak először azokkal az emberekkel, akikkel életük következő öt évében együtt koptatják (ha egyáltalán megtalálják) majd a gyakorlókat a Pázmány jogi karán. Es egyszer csak felharsant egy... megafon. Hangja egy csapásra rendet teremtett a káosz bán, és a „zöld-fehérek segítségével a „megsár gított” szerelvények lassan, nagyon lassan megindultak Fonyódliget felé... A hosszú vonatát, és a fárasztó szobafoglalás mellett, gólyáink azonnal megismerhették a tábor tulajdonképpeni lényegét, a tutorfoglal kozást, ezután pedig magát az „universitast” a „Ti vagytok Európa jövője!” 2009. július 9-12. között tartották Rómában az Európai Egyetemisták Találkozóját, amelyet a Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) hívott össze, mintegy 1500 fiatal részvételével. Magyarországot harmincötén képviseltük az ország különböző egyetemi városaiból, a budapesti egyetemi lelkész vezetésével. A konferencia címe pontosan utalt a tartalmára: „Az új emmauszi tanítványok. Kereszténynek lenni az egyetemen” - mit jelent ma állandóan megújuló szívvel, hittel. Isten jelenlétében elmélyedni a tudományokban, öntudatos keresz­ tényekként formálni azt a világot, amelyben ki­ ki mint diák, vagy tanár dolgozik. A konferencia fő lielyszínc a lateráni Szent János bazilika volt, ahol a nyitó szentmisét Marék Jedraszewski, poznani segédpüspök több mint száz pap koncelebrálásával mutatott be. A szent­ mise keretében ünnepélyesen hozták be vala­ mennyi résztvevő nemzet zászlóját, köztük a magyar trikolórt is. Nagyszerű felütés volt ez és felemelő, hiszen minden részvevő nemzet közös célja: a keresztény egyetemi élet kihívásaira adható válaszok töltötték ki a négy napos rendezvény minden percét. Minden nap a közös nyitó imádságtól az esti szentmiséig és buliig a nagy világtalálkozók fílingje volt érezhető. A több nyelvre fordított konferencia részvétele mellett azért minden zarándoknak volt alkalma Róma szépségeivel is megismerkedni - külö­ nösen, ha jártas vezetőre vagy profi útikönyvre talált segítségül. Azt mondani sem kell, hogy a júliusi Rómában még a zarándokoknak is kijárt a napi háromszori fagvizás.. A magyar csoportnak külön programjai is voltak a konferencián túl: áhítatot tartottunk a Santa Maria Maggiorc-bazilikában, Meló Lajos do­ monkos szerzetessel; az Aventinuszon, Róma talán legszebb dombján Somoijai Ádám OSB vezetésével imádkoztunk vcsperást; végül az örök város melletti tengerparti városban, Dekanátus előadásának keretében. Majd a nap méltó lezárásaként vetélkedő vette kezdetét, amit önfeledt szórakozás követett. A második napon sem unatkozhattak a tisztelt (leendő) Kolleginák és Kollegák, hiszen olyan programok várták őket, mint a kerekasztalbeszélgetés, (melynek során oktatóink adták át üzenetüket az egyetem előtt állóknak, személyes élményeikkel fűszerezve.) vagy az akadályverseny Este aztán megismerkedhettek néptánc együtte­ sünkkel, és megkapták kötelező poénadagjukat is, Kovács András Péter (stand up komédiás) tolmácsolásában. Másnap következett a sportnap, így hát táborlakóink kipróbálhatták tudásukat a pingpongban, strandröpiben, fociban és kosárlabdában egy­ aránt. A fáradt sereglet, ha kedve tartotta, betérhetett az esti teaházba, ha ez még nem volt elég, ezen az estén kellett újoncainknak letenniük az ünnepélyes gólyaesküt is. Az utolsó nap Fonyódligeten a szokásos délelőtti tutorfoglalkozás után sajnos már a búcsúzás jegyében telt, azonban állíthatom, ez sem volt képes elrontani a balatoni hangulatot. Remélem rövid beszámolómmal sikerült ízelítőt adnom a néhány nap élményeiből, és hogy gólyáink nem kevesebb lelkesedéssel vesznek majd részt a Hallgatói Önkormányzat többi rendezvényén is. Tóth Bálint András Nettunóban, Goretti Szent Mária sírjánál adtunk hálát szentmise keretében, Németh László rektor vezetésével. A találkozó csúcspontja a Tarcisio Bertone bí­ boros, vatikáni államtitkár vezetésével bemuta­ tott szentmise volt a Szent Péter bazilikában, amelyet követően XVI. Benedek pápa fogadott minket. Vatikánban, az áldások termében találkozirattunk a Szentatyával, akit a rengeteg egye­ temista „világsztárnak kijáró ujjongással, skandálással és tapsolással fogadott. „Ti vagytok Európa jövője!” - mondta a Szent­ atya, így folytatva: Európa és a világ sokat vár a mai ifjúságtól: egyre növekvő erkölcsi minő­ séget, mind értékesebb lelkiséget, új kulturális szintézist. A globalizált világban olyan értelmi­ ségiekre van szükség, akik újra tudják éleszteni Isten keresésének vágyát. A Szentatya és a konferencia üzenete egyértelmű számunkra, Pázmányosok számára: fontos tuda­ tosítani és megélni kereszténységünket diákként is, tanárként is, álláskereső vagy gyakorló jogászként is. A megszerzett tudásunk mellett ez lesz az a jel, amely által emelt fejjel tudunk minden küzdel­ münkben helyt állni és az anyag helyett énékek hordozójává vállni. Útravalót és buzdítást kapunk a pápától, hogy vállaljuk fel kereszténységünket és értékeinket abban a világban, ahol most ez a legkevésbé keresett ára. Gerencsér Balázs harmadik oldal �Merre haladunk? Vita a jogi felsőoktatás helyzetéről Az ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztőségünkbe érkezett cikket közöl­ tünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beér­ kezett írásokat e lapszámban közöljük. Szerzőik - illetve a számos szóbeli vissza­ jelzést adó oktató - szinte kivétel nélkül ZLINSZKY JÁNOS (professor emeritus, a Kar első dékánja, Római Jogi Tanszék) Engedtessék meg, hogy bár immár a partvo­ nalról, mégis elkötelezettségem jogán és okán, hozzászóljak oktatótársam május 11-i írásához. Először szeretném megjegyezni, hogy a hibák gyökere az egyre-másra önkényesen meg­ hozott felsőoktatási törvénymódosításokban rejlik, amelyek jószerivel megszüntették, de legalább is eltorzították az egyetem, európai kultúránk egyik alapvető intézményének arculatát hazánkban. Az autonómia hiánya, az elégtelen finanszírozás, a tudományszakok oktatási rendjének uniformizálás címen való eljellegtelenítése, még oly buzgó hallgatói és oktatói hozzáállással sem védhető ki teljesen. Erről többször írtam már, utoljára a PPKE JÁK kezdetei c. kötetemben (382. sköv.). Hiba volna azért, „mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: egymást vádolni, egymást marcangolni!” (Sajó Sándor: Magyarnak lenni) A második akadálya a kibontakozásnak a kar elhelyezésének befejezetlensége (vö. PPKE JÁK kezdetei 275.). Tanítani jól kell, megfelelő választékot kínálva, ám ehhez termek szükségesek, tér, ahol hallgatói csoportok alakulhatnak ki, ahol az oktatókkal zavar­ talanul találkozhatnak, s szobák, ahol az oktatók zavartalanul dolgozhatnak. Ebből a szempontból ma a helyzet rosszabb, mint 2000-ben volt, mert az oktatás-centrikus szemléletet felváltotta egy financiális és az oktatási egységek autonómiáját lekezelő, minisztériumi óhajokhoz igazodó szemlélet. Az oktatás célját szolgáló tér csökkent, ahelyett, hogy növekedett volna. A probléma egyébként nehézség nélkül megoldható lenne a 26. számú épület megfelelő rendbe­ hozatalával. „Csak” pénz kell hozzá. Ezen nehézségek rögzítése után érdemes a felvetett, korántsem alaptalan nehézségeket számba venni. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A felvetés szerint még 20 fővel sem lehet elmélyült munkát végezni. Ezt vitatom. A negyedik oldal egyetértettek abban, hogy a jogászképzés nehézségekkel küszködik (bár többen zokon vették azt, hogy oktatótársuk nem vállalta nevével írását...). Ezek legyőzése közös ügyünk, vitathatatlan egyéni és közösségi érdek - és e tekintetben már nincsen kü­ lönbség a tanári és a hallgatói nézőpont között. Következő számunkba szeretettel várjuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat várunk. Bár félnivalója sen­ kinek nincsen, a biztonság kedvéért — erre irányuló igény esetén - a küldött cikkeket név nélkül közöljük. főelőadásoknak meg van a céljuk és rangjuk, ha megadják a színvonalukat - és ha a hallgatók készülnek az előadásokra. Ezek résztvevői létszáma akár korlátlan is lehet. Persze találkoznia kell a hallgatói érdeklő­ désnek a professzor színvonalas munkájával. Ám e tekintetben, ha lehet is emelni a szintet, nincs elmaradva a karunk, inkább az országos élvonalhoz tartozik. Tény azonban, hogy a Kar oktatói gárdájában rejlő lehetőségek távolról sincsenek kimerítve: lehetne többet, választékosabban kínálni, nyújtani. Ámde ehhez igényes hallgatóság kell, amely vállalja a többletet, és hajlandó a magasabb szintű képzésért dolgozni. Gondoljunk vissza arra a harcra, amit a hallgatók a második kötelező nyelvvizsga követelése ellen folytattak, a minisztérium támogatását igénybe véve. A Kar eredeti koncepciója szerint egyébként a megfelelő szintet el nem érő hallgatókat el kívánta tanácsolni - ez ellen mind az OM, mind a hallgatók tiltakoztak. A meg nem felelő hallgatóval foglalkozni nem kénytelenség, másrészt meg lehetne kívánni az ellenértékét. 2. Túl sok lesz a jogász! Egyelőre a jó jogászból még mindig kevés van, ha a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok és a piac igényeit figyelembe vesszük. A jogi alapképzettség jól párosítható más szakokkal is, és így fokozottan hasz­ nosítható. 3. Hallgató-oktató viszony nem elég szoros. Ismét valami, ami nem pénzkérdés. A tutorrendszer kezdettől lehetővé teszi e viszony indítását, oktatóink kötelezik is magukat annak kiépítésére. Ha „nem marad sem idő, sem kedv”, az azt jelenti, hogy az oktató alkalmatlan hivatása gyakorlására. 4. Mélyül a kulturális szakadék oktató és hallgató között. Ez igaz, és oka az alap-, valamint középszintű oktatásunk gyászos színvonalvesztésében keresendő. A felsőoktatásban szavazójoggal rendelkező állampolgárok működnek, har­ coljunk azért, hogy ez a sajnálatos folyamat megforduljon. Ehhez viszont ismét szükséges, hogy ne üljünk fel „áz elitképzés veszélyei” hangoztatásának, hanem használjuk ki a magasabb szintről indulók előnyeit, és a tanulók keressék a nehezebb iskolákat. A társadalom az önhibájukon kívül nehezebb induló helyzetben lévőket támogassa, fiskális szempontokra nem figyelve, alkotmányos kötelezettsége szerint. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt. Az oktatás hagyományához hozzátartoznak a proszemináriumok és szemináriumok, a speciálkollégiumok, a tanszéki közösségek, a valós párbeszéd. Nem szabad sajnálni tőle az időt, egyik félnek sem. És persze az uniformizálás, meg a számítógépes rendszer igényei okán nem kellene megakadályozni, hogy aki részt vesz ilyen többletfoglalkozásban, azt leckekönyvében elismertethesse. 6. Nincsenek megfelelő' tankönyvek. A gondokat felvető kolléga - szokásos, de sajnálatos módon - nem nevesítette tan­ könyvekkel szembeni kifogásait. Magam egy sor olyan nálunk bevezetett tankönyvet olvastam, amelyek a tárgyat élvezetesen, szakszerűn mutatják be. A Kar tudományos közösségének kötelessége lenne az ezirányú kritika és elismerés megfogalmazása, de a hallgatók is hangot adhatnak akár tan­ könyvek, akár előadások szintjével, hiányaival kapcsolatos véleményüknek. Ehhez sem pénz kell, hanem alázat, nyitottság, őszinte bátorság és javító szándék. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú. Örülök az értékorientált oktatás kívánal­ mának, amiben a Pázmány előtte jár a többi jogi karnak. A gyakorlati ismeretek persze ugyancsak hasznosak. De hadd idézzem néhány évvel ezelőtti tapasztalatomat: jogelméleti záróvizsgán a vizsgázó hallgatón segíteni akartam, és megkértem, mondjon egy jogszabályt, bármely területről. Az utolsó vizsgájánál tartó jogászjelölt nem tudott ilyet idézni! Ez pedig nem az oktatás hibája, legfeljebb annyiban, hogy elengedték külön­ böző vizsgákon át a zárásig... JOBBÁGYI GÁBOR (dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár, Polgári Jogi Tanszék) Szó mi, szó alaposan hüledeztem e cikk olvasása után. Bár úgy másfél évtizede elhatároztam, hogy a hazánkban történő mindennapos képtelenségeket igyekszem nem túl komolyan venni, mégis e cikk számos állítására úgy vélem reagálni kell. Vélemé­ nyemet elsősorban hallgatóink érdekében írom le; ne vegye kedvüket a cikk számos valótlan állítása. Válaszomban - rövidségre törekvés miatt csak az alcímekre válaszolok, bár az al­ címeken belül is több gondolat ellenvéle­ ményre ingerlő. 1-2. pont „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű jogász lesz.” �Egyetlen felsőoktatási intézmény sem „kény­ telen” hallgatókkal foglalkozni. A hallgatói létszámot (államilag támogatott, ill. költség­ térítéses) részben az illetékes minisztérium keretszáma alapján a felsőoktatási intézmé­ nyek adják meg, másrészről a jelentkezői érdeklődés. Hallgató nélkül nincs felsőoktatási intézmény; ezért minden egyetem és kar igyekszik növelni a keretszámot, másrészről a jó szakok és karok felé törekszenek - teljesen érthetően - a jelentkezők. Vagyis a magas hallgatói létszám öröm és érdek, és pont azok az egyetemek, főiskolák vannak bajban létük veszélyeztetése miatt! - ahová nincsenek felvehető diákok. Oszlassunk el még egy tudatosan terjesztett tévhitet; nincs jogász túlképzés! A Deák Intézet által készített pályakövetési felmérés szerint 2007-ben végzett nappali tagozatos hallgatóink közül fél év múlva senki nem volt munka nélkül, az állami felmérés szerint a frissen végzettek között 2008 első fél­ évében az összes jogi karról, az egész országban 62 álláskereső volt (!) szinte legkevesebb az összes diplomás közül! (HVG 2009. aug. 1. 49. old.) így a tény az, hogy a jelentkezők száma, és az elhelyezkedési lehetőségek alapján a jogászi hivatás kedvelt, s jó megélhetést biztosít. Szintén államilag közölt adat, hogy a pálya­ kezdő jogászok jövedelme meghaladja a diplomás átlagot. Mindez nem jelenti azt, hogy a klasszikus jogi pályákon (bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző) könnyű lenne elhelyezkedni; viszont a köz­ igazgatásban, a gazdasági-kulturális életben a jogi diplomásokat továbbra is keresik. S isme­ retségi körömben arra is bőven találok példát, ha valaki a „klasszikus” pályákat érezte hiva­ tásának előbb-utóbb, kitérőkkel, de célba ért. így ki lehet mondani; jó jogászra, most és a jövőben is szükség lesz. Hangsúlyoznám; jó jogászra! A felkészületlen, lelkiismeretlen jogászt lehet felveszik; de néhány hónap múlva megválnak tőle. S itt már azt is mondhatjuk a jogi karok között - teljes természetességgel verseny alakult ki.' E tekintetben bátran ki lehet jelenteni, hogy a Pázmányos diploma jó hírű - amit nem minden jogi kar mondhat el magáról. Szomorú, hogy mindezt a munkáltatók, s a jelentkezők tudják, a „Pázmányos oktató” sajnos nem. 3. „A hallgató oktató viszony nem kellően szoros” (?!) Ez mit jelent? Néhányszor hallottam már ezt oktatói pályám során, de soha nem fejtették ki mit kellene tennünk a „szorosságért”. (Mert ennek számtalan formája lehet!) Nézzük akkor a tanrend által biztosított „szorossági” formákat; - Minden hallgató részt vehet és figyelhet az előadásokon. Ezeket nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, ezért ez kiindulópont a hivatás, és az oktatók meg­ ismerésére. - A hallgatók szabadon jelentkezhetnek bármely oktatóhoz szemináriumra, kötelezően és szabadon választható órákra. Itt a kapcsolat még „szorosabb”, tekintettel a 10-20 fős lét­ számra. Ezen órákon a hallgatóktól függ, mennyire aktív, mennyire „bombázza” kérdésekkel az oktatót. — Szabadon lehet jelentkezni bármely oktatóhoz évfolyam-dolgozati témával. Ekkor még „szorosabb” a kapcsolat, mivel ez többszöri személyes konzultációval jár. - Minden tanszéken működik diákkör, minden oktatónak van fogadóórája - akinek „szorosság”-ból ennyi nem elég. Viszont valóban nem szoktunk jogi tanácsot adni, beadványt szerkeszteni, ez 2500 hallgató és családjai részére elég fárasztó lenne. Nem tanácsos - sőt tilos, megkockáztatom — hallgatókkal sörözgetni-borozgatni; ezek mind tragikus eredménnyel járnak. Persze lehetne; kerekasztal vitákat, közös sportrendezvényeket, kirándulásokat szervez­ ni; erre szerintem mindig kész lenne az oktatók többsége. Ilyen rendezvényeket a HOK-nek kellene szervezni; amely intézmény sajnos a „buli szervezésre” koncentrál. Nem hiszem, hogy bármely oktatónktól elvárható lenne, hogy megsüketüljön hajnali háromig az A 38-as hajón. (Nekünk reggel órát kell tartani!) 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék!’ Ebben van némi igazság. Globalista korunk nem szívleli a „reneszánsz”, sokoldalú embert, egy szakmán belül a specializálódás elkerül­ hetetlen. Érthető, hogy a hallgatókat általában kevéssé érdekli az oktatók sajátos kutatási területe. Viszont bátran állíthatom, hogy a jogászok még ma is univerzálisabbak a többi diplo­ másnál. Szinte minden oktatótársamnak tudok hobbyjáról; pl. színház—zene, olvasás, sport, politika. (Számomra is meglepő példa; Klinghammer József, volt Rektor Úrral (ELTE) gyakran lehet találkozni Fradi meccsen!) Sajnos ez sem érdekli a HOK-öt; ki miben „specialista” az oktatáson kívül. (Nem fel­ tétlenül a Fradi meccsre gondolok!) 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a katedrára, és egy hosszú monológban 90 percet beszélni.” „Lehetőséget kell teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és »eladható« legyen a tananyag (?) és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, (ez mi?) valós párbeszéd alakulhasson ki tanár és hallgatóság között.” Ez a pont Magyar, Fodor és Hiller Miniszter Uraknak annyira tetszett volna, hogy elsírnák magukat örömükben, ha olvasnák, ezért teljesen leírtam. Liberális felfogás szerint valóban teljesen elavult az oktatás, az általános iskolától az egyetemig, ezért hatékonyan és gyorsan szét kell verni mindent. Végső soron különösen feleslegesek az oktatók, (esetünkben „a katedránál monologizálók”) ők kitűnően leválthatok számító­ gépekkel és vetítőkkel. Sőt voltaképp a szóbeli vizsgáztatás jelenlegi formája is elavult, sokkal objektívabb, ha egy számítógép teszi fel a kérdéseket, és egyben értékeli is. A fejlődés végső pontján hallgatóra sem lesz szükség, elegendő lesz, ha beküldenek egy számítógépes programot az „előadó” és „vizsgáztató” számítógépnek. Egyedül a tandíj marad, mert mitől működne a gépezet? A „Pázmányos oktató” megfeledkezik arról, hogy amióta léteznek egyetemek - bármely tudományágban! - az oktatás centruma, kiindulópontja az előadás. Ami kétségtelen lehet jó, jobb, vagy rossz is, de az sem vitatható, hogy ezen egy ember (elismert szakember) igyekszik tudását, tapasztalatát átadni a tanulni vágyóknak jól-rosszul. Az oktató szavaival - egyéniségével is kell, (kellene) hogy hasson és nem számítógép kezelői ismereteivel. Meg kell jegyezni, hogy oktatói szabadság van. Ennek alapján karunkon is lehet technikai segédeszközt használni. (Van is, a Műszaki Osztály 5 perc alatt beszereli) Lehetséges óra közben is kérdést feltenni. (Ez lenne az „interaktivitás”? Itt csak az a gond, ha 200 ember folytonosan kérdéseket tenne fel, mi maradna a „monológból”? A kérdéseket inkább a gyakorlati órán kell feltenni!) Szóval az oktató oktatói szabadsága alapján jelenleg is élhet a kívánt lehetőségekkel, más kérdés, hogy véleményem szerint nem ez az „előadás” értelme, célja évszázadok óta. (Gondoljunk csak bele, végső fokon egy akadémiai székfoglaló, egy prédikáció is „interaktív” kellene, hogy legyen, a sebésznek az operált beteggel „interaktív” kapcsolatban kellene lennie? - ne folytassuk.) Abban egyetértés van köztük, hogy egy előadónak vonzóvá, érthetővé kell tennie előadását. Erre különböző egyéni - vagy elsajátítható - előadási módszerek vannak. Van, aki nem tud elég jól élni a lehetőségeivel, de ez nem ok arra, hogy leváltsuk egy mozigépésszel vagy számítógépkezelővel. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség;’ No ezt is jól megkaptuk! Lényeg; „Pázmányos oktató” szerint tankönyveink rosszak! Lehet­ séges, hogy némelyeknek ez a véleménye. Attól azonban - tételes jogi tárgyaknál - nem tudunk eltekinteni, hogy ne a hatályos jogot, bírói gyakorlatot mutassuk be, magyarázzuk. Ma már több kar - így a PPKE is - számos területen oktatói által írt tankönyv és jegyzetanyaggal rendelkezik. Ami a Pázmány esetében nem is lehet olyan rossz, mert egy részüket más karok is használják. Nagyon szívesen megmutatom a „Pázmányos oktatónak” a 25-30 évvel ezelőtt írt, az egész országban kötelező, egyforma jegyzeteket és tankönyveket. Erre vágyunk? Egyszer vizsgán, egy hallgató tétele beveze­ téseként elő akarta adni kedvenc meséjét a „Kincskereső kisködmönt” - mondván ez kapcsolódik tételéhez. Roppant sértődött volt mikor ettől visszatartottam. Talán nekünk is hasonló meséket kellene előadni tanköny­ veinkben? 7. „A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket.” (Zárójeles kérdés; nem mond ez ellent az előző kifogásnak, ahol az alcímen belül a jog­ szabályok „szellemének” bemutatását hiá­ nyolják?) Ezt a kifogást is halljuk szóban mástól is. Ehhez két gondolat. ötödik oldal �A jogegyetemet végzettek még nem kész gyakorlati szakemberek, ez nem a jogegyetemi képzés elsődleges célja. Az egyetem után a 3-4 éves gyakorlati idő következik, mely után szakvizsgát kell tenni, ezután lehet csak bíró, ügyész, ügyvéd önállóan valaki. Ennek az időszaknak áll a centrumában a gyakorlat. Ez nem jelenti azt, hogy az egyetemi képzés keretében ne találkozna a diák gyakorlattal. Minden jogi karra kötelező állami jogszabály úja elő egyrészt a kötelező tárgyakat, másrészt a tantárgyak egymáshoz viszonyított arányát. Kötelező minden jogi karon 70%-ban a záróvizsgatárgyakat, illetve az un. „szigorlati” tárgyakat oktatni. Ezek jelentős részében -az előző pont szerint - a jogszabályok és bírói gyakorlat bemutatása áll. Kérdem; ez nem gyakorlat? Ezen kívül — a 30%-ban - oktatunk még többek között nemzetközi magánjogot, kriminológiát, mun­ kajogot, kömyezetjogot, informatikát, pénz­ ügyijogot - csak néhányat említek. Ezek nem gyakorlati ismeretek? Ezen kívül a főtárgyakhoz kapcsolódó gyakorlatokon jogeseteket elemeznek és semmi akadálya szerződés tervezet vagy végrendelet készítésének ugyanitt. Hozzá­ teendő, hogy a jogi képzés során két nyári szünetben kötelező gyakorlaton kell részt venni. Némely tanszék fakultatív bírósági tárgyalás látogatást szervez. Ezek után azt állítani, hogy a „diák nem találkozik egy bírósági ítélettel, szerződéssel, keresetlevéllel” teljesen valótlan állítás! Természetesen magam sem állítom, hogy a hazai jogi oktatás, vagy a Pázmány jogi oktatása problémamentes lenne. Amióta lé­ tezünk folyamatosan találkozunk gondokkal - problémákkal, amit igyekszünk jól - rosszul megoldani, akár egyetemi, akár kari, akár tanszéki szinten. A „Pázmányos oktató” által előadott gondok problémák túlnyomó többségét azonban valótlannak, alaptalannak látom. Magam három másik súlyos gondot jelölnék meg: 1. Az elmúlt 7 év balliberális kormányzása igencsak hátrányosan érintette az egész okta­ tási rendszert, ezen belül a felsőoktatást is. A jogi oktatást is sújtó kormányzati „csapásokat” nem részletezem, de ezek nyilvánvalóan hatottak a jogi oktatás minden részletére is! 2. Az előző ponttal szorosan összefügg, hogy a középfokú oktatást is tönkretevő kor­ mányzati politika miatt - felsőoktatási oktatók egybehangzó véleménye szerint évről - évre gyengébben felkészült hallgatók kerülnek be a felsőoktatásba. Hangsúlyoznám, ez nem a hallgatók hibája. Egyre nagyobb számban találkozunk olyan hallgatókkal, kiknek beszédkézsége, helyes­ írása, alapműveltsége, tanulási képessége katasztrofálisan rossz — s ezt már nem lehet egyetemi képzés keretében helyrehozni. Húsz évvel ezelőtt megmosolyogtuk a nívós amerikai egyetemek gyakorlatát, ahol a felvett hatodik oldal hallgatóknak két éves előkészítőt kell elvégezniük, hogy pótolják hiányosságaikat. Nem állunk ettől messze! 3. Megjelent, a felsőoktatásban egy olyan hallgatói réteg, akiket én „álhallgatónak” nevezek. Kezdődik ott, hogy a felvetteknek kb. 10%-a nem iratkozik be - államilag támogatottak is - ezzel komoly anyagi kárt okoznak az intézményeknek. Vagy beiratkozik ugyan a hallgató, de egyetlen órán és vizsgán nem jelenik meg. További csoportja az „álhallgatónak”, aki abszolút felkészületlenül jelenik meg a vizsgán, egy szót sem tud tételeiről, vagy tételét visszaadja. Az utóbbi években figyeltem fel arra, hogy a vizsgázók egy része a vizsga előtt internetről levett „tételsűrítményekből” próbál készülni. A biztos kudarc garantált. Nézzünk szembe egy ténnyel; létezik egy olyan hallgatói réteg, amely előadásra nem jár, tankönyvet nem vesz kezébe, vagyis úgy kíván jogi diplomát szerezni, hogy jogi szakembert nem hallott, jogi szöveget nem vesz a kezébe - kizárólag a „tételsűrítményekkel” találkozik egy - két nappal vizsga előtt. Mi lehet az „álhallgatók” motivációja? Csak találgatni tudok. A hallgatói státuszhoz kedvezmények kapcsolódnak, (pl. utazási, adózási) az állami támogatás viszont 12 féléven keresztül jár, s ha elhagyja az egyik intézményt, a következő évben máshol folytathatja. Talán még tandíját fizetve is jobban jár néhol az álhallgató, figyelembe véve a kedvezmé­ nyeket. Talán még egy diploma is leeshet valahol, valamilyen alacsony színvonalú intézményben. Egyébként azt, hogy jogi oktatásunk nem olyan katasztrofális, mint azt a „Pázmányos oktató” véli, bizonyítják a tények. Ha olyan rosszak vagyunk, miért megbecsült a „Pázmányos” diploma, miért nyertünk oly sok díjat az OTDK-kon, miért szerepelnek hallgatóink kiemelkedően a nyugat-európai perbeszéd és jogesetmegoldó versenyeken? A „Pázmányos oktató” negatívum halmaza mellett sokkal szívesebben olvastam volna óratartási gyakorlatáról, melynek nyomán a hallgatók tódulnak óráira, szívesen megis­ merném az általa írt közkedvelt tankönyveket, jegyzeteket, hallanék az általa megvalósított, s kívánatos „szoros” hallgató-oktató viszonyról - ne folytassuk. Sajnos erre nincs módom, mert a „Pázmányos oktató” - ki tudja miért? - az anonimitás ködébe burkolózott. KATONA KLÁRA (intézetvezető egyetemi docens, Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet) Örömmel, ugyanakkor némi meglepetéssel fogadtam az ítélet szerkesztőségének fel­ kérését egy vitacikk megírására, mely a jogi felsőoktatás és képzés jelen problémáira fókuszál. Örömmel, mert a felkérés azt jelzi számomra, hogy a közgazdaságtudomány, melynek oktatása a Heller Farkas Intézet feladata a karon, a jogászkollégák számára sem csupán egy „segédtudomány” a sok közül, hanem a modem és versenyképes jogász­ képzés egyik központi eleme. Meglepetéssel pedig azért, mert mégsem érzem magam teljesen illetékesnek a kérdés megválaszo­ lásában, hiszen egy másik tudományág művelésében és oktatásában vannak tapasz­ talataim. Végül úgy döntöttem, hogy maradok a kaptafánál, és azokra a szempontokra fogok koncentrálni, melyek az Intézetünk által oktatott tárgyak jogászképzésben betöltött szerepére vonatkoznak. Mielőtt azonban ezt tenném, kitérnék arra a két cikkre, melyek a témával kapcsolatban az ítélet korábbi számaiban jelentek meg egy hallgatónk és egy oktatónk tollából. Először anonim oktatónk megjegyzéseire reagálnék. Nem igazán érzem át azokat a félelmeket, melyet oktatótársam vetett papírra a túlzott számú jogászhallgató és diplomát szerzett jogász miatt. Mi több, félelmeim — melyet a Tanulmányi Osztály statisztikái is alátá­ masztanak - éppen ellenkező előjelűek. Az idei év váratlan megugrásától eltekintve, a korábbi évek fájdalmas tendenciája éppen a jogászképzésre jelentkezettek számának drasztikus csökkenése volt. A másik szomorú tünet a lemorzsolódás mértékének növekvő aránya. Bármilyen pesszimista költségtervet is készítsen a kar, a hallgatói létszám csökkenése azt mindig túlszárnyalja. Vitatom továbbá a cikk azon kijelentését is, miszerint: „A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is”. Tapasztalataim szerint ugyanis az óralátogatási kedv évfolyamról-évfolyamra változik (ugyanazon tematika és ugyanazon oktató mellett az egyik évben még az ablakpárkányban is ülnek, a következő évben pedig „harmadházzal” mennek az előadások), illetve „szezonális ingadozást” is mutat a jelenlét, értem ezen az év elei, a CV időszaki majd az elővizsga heti létszám fluktuációját. (Kivételek, persze mindig akadnak, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.) A másik cikk, melyet egy hallgatónk külföldi (dán) tapasztalatairól írt, sok fontos kérdésre irányítja rá a figyelmet, ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy vannak olyan sajátosságaink, oktatási hagyományaink, évtizedes beideg­ ződéseink, melyeken nem könnyű túllépni. Hallgatónk számon kéri, hogy miért nincsenek nálunk is gyakorlatias, interaktív, kiscsoportos foglalkozások. A magam részéről a leírt módszer alkalmazását már évek óta folytatom „Üzleti terv” című speciál­ kollégiumom keretében, de minden igyeke­ zetem ellenére nagyon nehezen megy a hallgatók bevonása a közös munkába. A kurzus metodikája szerint hétről hétre haladva és tanulva, a hallgatók kiscsoportjai által kiválasztott vállalkozás üzleti terve fejeze­ tenként készül el. Minden héten más-más „cég” prezentálja terve soron következő fe­ jezetét, melyet aztán közösen megvitatunk, nem a kritika, hanem az együttgondolkodás jegyében. A kurzus teljesítése a készre megírt üzleti terv A célom és elgondolásom legalábbis ez volt, de a hallgatók együttműködési kész­ sége nagyon hullámzó. �Az idegen nyelven meghirdetett órák eltűnése a palettáról szintén a hallgatói érdektelenség következménye volt. Amely tárgyak meg­ maradtak, azok az Erasmus hallgatók részvételének köszönhetik létezésüket. A két cikk problémafelvetéseiből is követ­ kezik, hogy a jogászképzés megújításakor kettős nyomás alatt kell cselekednünk. Részint potenciális hallgatóink meggyőzése a cél, hogy a jogi karok közül éppen a Pázmányt válasszák, részint pedig olyan képzési stmktúrát kell kialakítanunk, mely verseny­ képes tudást biztosít hallgatóinknak. A két cél valójában azonos, gyakorlati kivitelezésük azonban - a rövid és hosszú távú érdekek ütközése miatt - eltér egymástól. A racio­ nalitás talaján állva, és bevallom kényszerű­ ségből fakadóan is kizárólag a hosszú távú érdekeket tartom szem előtt, amikor a közgazdaságtudomány oktatását szorgalma­ zom a jogászképzésben. Az interdiszciplinaritás fontosságát igazolják a nemzetközi tapasztalatok, a munkaerő-piaci visszajelzések, és a kiművelt - nem szakbarbár - emberfők iránti igény egyaránt. A jog és a közgaz­ daságtan összekapcsolása nemcsak az egyén munkavállalását és sikerességét könnyíti meg, hanem komplexebb emberi tőkét biztosít a jövő számára. Ugyanakkor - jellegüknél fogva - sok jogi és közgazdasági tárgy tartalma közvetlenül is egymásba épül, össze­ kapcsolódik, kiegészíti egymást pl. vállalat­ gazdaságtan és versenyjog, EU gazdaságtana és EU közösségi jog, nemzetközi pénzügyek gazdasági aspektusai és pénzügyi jog stb. A kényszer magyarázatául annyit, hogy a közgazdaságtudomány másféle gondolkodás­ módot követel meg a jogászhallgatóktól, mint ami a szaktárgyaik tanulása kapcsán beidegződött, ez pedig sokszor szül sikertelenséget és elkedvetlenedést. Valójában azonban nem „úszható meg” ennek a területnek a meg­ ismerése, bármilyen jogágban is tevékeny­ kedjen a későbbiek folyamán hallgatónk. (Még a válóperekre szakosodott ügyvéd sem működhet sikeresen gazdasági ismeretek nélkül, hiszen sok házaspár hoz létre közös társaságot vagy éppen egyikük alapít saját céget. Vagyonmegosztáskor az ügyvédnek rendelkeznie kell alapvető ismeretekkel a cégek adózását, elszámolását illetően. Ez vonatkozik természetesen arra az esetre is, ha valaki nem ügyvédként, hanem bíróként találkozik hasonló ügyekkel.) Ha a hallgató nem él a lehetőséggel, hogy karunkon, a diploma keretén belül sajátítsa el ezt a tudást, akkor majd praxisa kiegészítéseképpen, súlyos pénzekért, plusz idő ráfordításával kell megszereznie ezen ismereteket. A munkaerő-piaci versenyképesség javítását szolgálja az a tanrendi reformhoz kapcsolódó kezdeményezés is, mely a diploma mellék­ leteként ún. betétlapot rendszeresít. E betét­ lapokon felsorolásra kerülnek azok a témák melyeket kötelező, kötelezően választható és szabadon választható tárgyak keretében abszolvált a hallgató, s melyek így együttesen plusz szakmai ismeret megszerzéséről infor­ málják a lehetséges munkáltatót. A Heller Farkas Intézet két „szakirányt” alakított ki: „Nemzetközi gazdasági ismeretek” valamint „Vállalkozási és pénzügyi ismeretek” téma­ körben. Az interdiszciplinaritás jegyében a betétlapok tartalmának kidolgozásakor együttműködtünk a kömyezetjogi, a verseny­ jogi, a pénzügyjogi tanszékekkel és az informatikával is. Ez a komplexebb tudást tükröző betétlap, úgy gondolom, nagy előrelépés abban az irányban, amit mind a két, korábban említett, cikk hiányol: gyakorlat­ orientált, ugyanakkor széles látókört ígérő képzési modult épít be képzésünkbe. Tisztelt Hallgatók! Éljenek a lehetőséggel! KOMÁROMI LÁSZLÓ (egyetemi adjunktus, Jogtörténeti Tanszék) Meglátásait név nélkül közlő kollégám két olyan körülményt is említ írásában, amelyek nemcsak karunk, de alighanem az összes jogi egyetem számára is elsősorban külső adott­ ságként jelentkeznek: az egyik a tömegképzés, a másik az egyetemre érkező hallgatók általános felkészültségének romló színvonala. A tömeges jogászképzés egész Kelet-KözépEurópára, Németországra, s az Egyesült Államokra is jellemző [erre nézve lásd pl. Pokol Bélának a 2003-ban az ELTE ÁJK-n tartott konferencia kötetében található írásait; in: Takács Péter (szerk.): A jogászképzés múltja, jelene, jövője. Budapest, ELTE AJK, 2003. Elérhető az ELTE ÁJK honlapján is.] Lehetne persze mondani, hogy a tömeges igénnyel szemben állva minden jogi kar radikálisan csökkentse hallgatói keretlétszámát. Ez hosszú távon apasztaná ugyan a jogászok létszámát, de egyben megvonná az esélyt olyanoktól is, akik egy szélesebb merítésben bekerülve bizonyíthatnák rátermettségüket (ahogy Zlinszky János professzor úr szokta idézni: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Mt 22,14). Másrészt a minőség problémájára a létszámcsökkentés önmagában nem adna megoldást. Ami a fölvételt nyert hallgatók képességeit, előzetes felkészültségét illeti, a jogi egyetemek nyilván egy adott (és romló) helyzethez kénytelenek alkalmazkodni, amin csak az egész közoktatás hatékonyabbá tétele segít­ hetne. E helyzettel is számolva, mégis, mi várható a jogászoktól, s mi a jogi egyetemtől? A frissen végzett jogászokkal szemben támasztott elvárásokat illetőn jellemző a nemzetközi ügyvédi iroda Tormás D. Ármin által idézett illetékesének megfogalmazása (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3., 4-5. old.). Gyakorlati ismeretekkel felvértezett, azonnal „hadra fogható” fiatal jogászokat szeretne, akiknek nem kell a kezét fogni egy-egy ügy megoldása során. S valóban, a jog alapvetően gyakorlati hivatás, a hallgatók java része is gyakorlati pályán szeretne elhelyezkedni. Hogy a „gyakorlati” jogi tudásig milyen hosszú az út, arról kevésbé szoktak szólni. Mert itt már nem pusztán arról van szó, hogy az ember a maga mélységében ismeri a vonatkozó joganyagot, sőt, a bírói gyakorlatot is (tételesjogi ismeretek). Nemcsak arról, hogy ki tud tölteni egy földhivatali vagy cégbejegyzési nyomtatványt (bár szükséges, s nagy mennyiségben rendkívül fárasztó tud lenni, egyébként kifejezetten unalmas is; több neves iroda állítólag főként erre használja ügyvéd­ jelöltjeit, ott ez a „gyakorlati tudás”). Nem is arról van szó, hogy képes megírni iratmintából egy ingatlan adásvételi szerződést, netán valamely típusesetben egy keresetlevelet. Az életet magát kell ismernie ahhoz, hogy a végzett jogász jó gyakorló jogász legyen. Ismernie kell a szereplőket, nyilvánvaló és rejtett érdekeiket, a tipikus konfliktusforrásokat, egy ügylet során esetlegesen bekövetkező váratlan helyzeteket, amelyek előzetes felkészülést igényelnek, stb. De tovább megyek. A jó jogásztól ennél is többet várnak. Az ügyfél és az ügy iránti elkötelezettséget, őszinteséget, segítőkész­ séget, beleérző képességet, éberséget. Pontos­ ságot, célszerű és költségkímélő eljárást, nagyfokú körültekintést, komplex látás­ módot, fáradhatatlan utánajárást, jó kritikai érzéket, ugyanakkor önmérsékletet. Ezek nyilván nem pusztán jogászi, hanem általános emberi készségek is. S végül, de nem utolsó sorban: a jó jogásznak a jog eszméjét, értéktartalmát is ismernie kell. Azt, hogy mely társadalmi és egyéni célokat képes szolgálni, hol vannak korlátái. Hogyan üresítik ki körmönfont módokon vagy alacsonyítják a hatalom eszközévé. Miként gondolkodtak ezekről a kérdésekről egykor, és miként ma. Mit tanít erről a múlt tapasztalata. Ez ezerszer több a hatályos jog beható ismereténél, több a gyakorlatban szerzett rutinnál is. Itt már tudományról és hivatásról van szó, amelyhez széleskörű humán mű­ veltség, a közéleti kérdésekhez való affinitás, állandó kíváncsiság, ismeret-szerzési készség, nyitott szem, a dolgok mélyére látó képesség szükséges. Vajon az ismeretek és készségek említett rétegei közül melyeket hivatott nyújtani az egyetem hallgatóinak? Véleményem szerint mindegyiket, de a dolog természeténél fogva nem azonos módon és mértékben. Először, magától értetődő, hogy a tételes joganyagot, valamint a bírói gyakorlat rá vonatkozó legfőbb, elvi iránymutatásait az egyetemen kell elsajátítani. A hallgató rendelkezzen átfogó tudással a tételes jogról azon a szinten, hogy egy-egy jogág főbb intézményeit és a rájuk vonatkozó szabályokat ismerje. Mindez nemcsak a klasszikus főtárgyakra, hanem a technikai-gazdasági fejlődés révén születő új jogágakra nézve is érvényes. Még ha csak a felületes áttekintést tűzzük is ki célul, aligha jövünk ki félévi három kötelező tárggyal, mint a dánok. Másodszor - úgy vélem — szükséges, hogy a hallgató legalább a fő tételes jogi tárgyak normaanyagának konkrét esetre való alkal­ mazásában is valamelyes gyakorlatot szerezzen. Többnyire erre szolgálnak a szemináriumi keretben folyó kurzusok. Régi tapasztalat, hogy épp a konkrét esetek megoldásával lehet a tárgyi tudást mélyebbé tenni [lásd pl.: SzászySchwarz Gusztáv: Gyakorlati jogtanítás. In: Parerga. ügyes jogi dolgozatok. Budapest, 1912. 273-316. old.; reprint in: Horváth Pál (szerk.): hetedik oldal �Tantdmányok az egyetemi szemináriumokról. Budapest, ELTE AJK, 2006. 12-37. old.]. Másrészt a szabályanyag konkrét helyzetre való alkalmazása már egy következő kész­ ségszintet jelent, ami eleve föltételezi a szabályok viszonylag beható ismeretét. Ne váija azonban senki, hogy öt év „nulláról” induló képzés után valaki egy ötéves szakmai gyakorlat rutinjával lépjen ki az egyetem kapuján. Az ügyvitelt, a célszerű és hatékony eljárást, az ügyfelekkel, hatóságokkal való sikeres kommunikációt a gyakorlatban lehet igazán elsajátítani, ahogy az egyéb gyakorlati készségek legjavát is. Igen, erre is rá kell szánni az időt, de az egyetem után. Igaz természetesen, hogy a „valamelyes” gyakorlati ismeretek megszerzéséhez a szemináriumokat valóban gyakorlatiasan kell(ene) tartani. Egy-egy szerződés, kereset, határozat elkészítésének bele kéne férnie a foglalkozásokba, épp az elméletben már megtanult normaanyag mélyebb elsajátítása érdekében. Egyébként komoly felkészültséget kíván az oktatótól, hogy pontosan tudja, mit és mennyit adjon át ismeretek és készségek igen széles köréből, s hogy azt hogyan adja át. Újra és újra nagyon tudatosan ellenőriznie kell önmagát, s módszereinek hatékonyságát is, fel kell vérteződnie pedagógiai, didaktikai, andragógiai ismeretekkel, amelyeket sajnos a tudományos képzésben nem oktatnak. E téren - azt hiszem - van még mit pótolni. A jó értelemben vett gyakorlati foglalkozás komoly felkészültséget kíván a hallgatótól is, mert alkalmazni csak azt lehet, amit már megtanult. Egykor Római jogi szemináriu­ mokat tartván volt tapasztalatom arról, hogy ez mennyire nehéz. Szükséges végül, hogy az egyetem oktassa és elsajátíttassa a jog elméleti alapjait, eszméjét, értéktartalmát, mind történeti, mind elméleti megközelítésben. Főként ezt a célt szolgálják a történeti és elméleti kurzusok, de termé­ szetesen minden oktató hivatott arra, hogy az általa tanított tárgy mélyrétegeit, igazi értékeit fölmutassa. Ha ezek mellett az egyetem a fentebb említett általános emberi készségekre is fel tudja hívni a figyelmet, leginkább az oktatók személyes példájával és hozzáállásával, akkor talán elmondhatja, hogy az oktatás terén nem áll távol feladata teljesítésétől. Nem gondolom, hogy a képzés jelenlegi kereteit nagymértékben át kéne alakítani e cél elérése érdekében. Oktatói részről sokkal inkább a képzési cél pontos meghatározására és tudatosítására, valamint az oktatási módszerek újragondolására, hatékonyabbá tételére van szükség. E tekintetben - több ponton egyetértve Tormás D. Árminnal szívesen vennék részt akár kari szintű oktatói eszmecserében is. Végül hadd utaljak arra: az egyetem „megszakadhat” a nagy igyekezetben, de ha törekvése nem találkozik hallgatói elkötele­ zettséggel, igényességgel, érdeklődéssel és szorgalommal, csak a minimummal beérő szemlélettel, akkor nem lesz sikeres. nyolcadik oldal LÁBADY TAMÁS (egyetemi docens, ny. alkotmánybíró, a Pécsi ítélőtábla elnöke, Polgári Jogi Tanszék) „Egy eszmét szeretnék megpendíteni, mely sok ellenzésre fog találni és ezért alkalmasint helyes? Ezzel a gondolattal kezdi Szászy-Schwarz Gusztáv Parerga c. gyűjteményes kötetének első forgácsát. A „magyar Jhering” eszméjéhez csatlakozva fűzök néhány gondolatot anonim oktatótársam problémafelvetéseinek egyik­ másik szegmentjéhez. Schwarz Gusztáv eszméje e töredékben az, hogy a jogelmélet és joggyakorlat két egyoldalúságát - a jogászképzésben is házasítsuk össze. Hitem szerint ez a házasság szilárdnak és tartósnak bizonyulna. A kibontakozó vita során, akár azt fogadjuk el igaznak, amely nézet ezt az összeházasítást hiányolja, akár azt az állítást, hogy a kívánalom postfesta, mert a házasságkötés a Pázmányon már megtörtént, azt minden bizonnyal mindenki elismeri, hogy ez a házasság - ha már megkötött is - minden­ képpen jobbítható és mélyíthető. A jogtu­ domány ugyanis gyakorlati, alkalmazó tudomány, csakúgy, mint az orvostudomány. A magánjogász vagy a büntetőjogász, a közigazgatási- és munkajogász stb., aki a jogot nem gyakorlati működésében tárja hall­ gatósága elé - újra Schwarz Gusztáv szavaival élve - „ép oly fonák alak, mint egy táncmester, ki a táncmozdulatokat csak könyvből ismeri.” Elismerve azt, hogy az elmélet-képzés legalapvetőbb színtere az egyetem, a tételes­ jogi tárgyakat oktató előadókkal szemben alapvető követelmény, hogy gyakorlati irányban tanítsanak, a jogot a maga gyakorlati működésében mutassák be és tanítványaikat azzá neveljék, amivé lenniük kell, ha jövő feladatuknak meg akarnak felelni, azaz az élő jog ismerőivé. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a gyakorlati foglalkozások e téren kevésnek bizonyulnak. Sokéves záróvizsgái tapasztalat bizonyítja, hogy közvetlenül a diplomaszerzés előtt álló hallgató még nem látott ingatlan­ nyilvántartási tulajdoni lapot, nem olvasott cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezésről szóló bírói ítéletet, és nem képes az eléje tett felkészülési jegyzetlapra felírni egy saját vagy idegen váltót. Az én egyetemista éveim során a hallgatók párhuzamosan tanulták az anyagi és az eljárási jogot. Ennek megfelelően a gyakorlati foglalkozások ún. komplex praktikumok voltak, melynek során a másod-harmadéves juristák ha nem is formálisan — ügyvédi, ügyészi és bírói talárt öltöttek, és a diáktársak kézben tartott közbeszólásai mellett „valóságos” bírósági tárgyalást tartottak. Az érvekellenérvek és verdiktek mindig lázba hozták a csapatot. Ma van olyan — nem is kevés záróvizsgázó, akinek fogalma sincs arról, hogy hogyan történik egy anyagi jogi igény érvényesítése, kik és milyen pozíciót foglalnak el a per szereplői, hogy egy csak kizárást tartalmazó végrendeletet hogyan kell meg­ szerkeszteni, és hogy miként kell felállítani egy házassági vagyonmérleget. Ebben bizony hibás maga az oktatási rendszer is, és természetesen személyesen az oktató. Eszmém tehát az, hogy a tételesjogi tárgyakat előadó jogtanár az egyoldalú könyv- és törvényismertetés helyett tárgyát úgy tanítsa már az előadások során is —, hogy a hallgatók ne vesszenek el a sok kazuisztikában, hanem lássák meg az átfogó szabályt úgy, hogy e szabályra ráismerjenek az elven életben is. Ehhez igenis szükség van arra, hogy az interaktivitás már az előadások során természetesen irányítottan és kellő mértékben - biztosított legyen. A Habilitációs Bíráló Bizottság tagjaként alkalmam volt nemré­ giben meghallgatni Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető docensének a hallgatók részére tartott habilitációs előadását. Mondhatom, előadásának módja és az előadás interaktivitása lenyűgözött. A dologi jog, ezen belül a tulajdonjog, a birtok, bírlalat és a tulaj­ donszerzés eredeti és származékos szerzés­ módjai voltak előadásának tárgya. Az előadás során nemcsak rajzolt a táblára - fővonalakat és különböző leágazásokat, amellyel szemlél­ tette az egész rendszert -, de célirányos, és a hallgatót személyesen megszólító rövid kérdéseivel a diákokat szabályosan izgalomba hozta, és megengedte azt is, hogy az érdeklődő hallgató hosszú előadói „monológját” többször is megszakítsa. Jogos kívánalom az oktatók és a hallgatók szorosabb közösségének a megteremtése is. Semmit nem ér a diákok bírósági tárgyalás hallgatása, ha az nem az oktatóval közösen történik és a tárgyalás után nem kerül sor arra, hogy az oktató irányításával közösen elemezzék, boncolgassák a tényállást, az ítéletet, a per szereplőinek tárgyalási tevé­ kenységét, a lehetséges jogi megoldások alternatíváit. Természetesen a közösségépítésnek más formái is lehetségesek. A közelmúltban Szuromi Szabolcs professzor úr - külföldi tapasztalatai alapján - két további tanártársunkkal együtt egy nyilvános professzori lunch-time beszél­ getésre hívott meg valamelyik oktatási nap déli óráiban a Hittudományi Kar könyvtárába. Igaz, a kötetlen - bár tematikus - tanári beszélgetés diák-hallgatói az elitképzésben részes doktoranduszok voltak, akik bátrabban kapcsolódtak be a tanárok szakmai eszme­ cseréjébe, de - kérdezem — miért ne tölthetnék a lunch-time-t alkalmanként az egyetem oktatói professzori-szakmai beszélgetéssel az alapképzés érdeklődő hallgatóinak részvéte­ lével? Egy ilyen úton két bajon is segíthetnénk egyszerre: a gyakorlati jogtanítás és a hallgatói érdeklődés tevékeny kölcsönhatása indulhatna be. Az én diákkoromban kezdődtek és váltak nagyon hamar népszerűvé a. jogesetmegoldó- és perbeszéd versenyek. Hogy a gyakorlatra orientált tanításra mily jó hatással lehetne ezeknek a formáknak a rendszeressége, mindannyiunk számára világos. Pécsi tanár koromban hallgatóim tíz-tizenöt fős cso­ portját többször meghívtam otthonomba délutáni-esti eszmecserére. Ezt a Kölni Egyetemen ösztöndíjasként ottani professzo­ romtól tanultam, aki a nyári szemeszterben �diákjainak rendszeresen adott jogtanítással egybekötött kerti partikat. Feleségem pogácsát sütött és - Uram bocsáss! - sört is ittunk. Megrendítő, ahogy - több mint húsz év eltelte után is - komoly jogászi pozícióban levő egykori tanítványaim még ma is vissza­ emlékeznek ezekre az alkalmakra, évtizedeken át is megőrizve a tudás, az érték, a szeretet és a szakma iránti elkötelezettség lelkűkbe beépült láthatatlan erejét. Hasonló történt a Pázmány néhány kezdeti évfolyamán, amikor - a tutor-rendszer keretében - tanítványaim húsz-harminc fős sora zarándokolt kétheten­ ként az Alkotmánybíróság dísztermébe. Ezeken a foglalkozásokon tanár és diák között olyan közösség épült - ahogy ezt egyik egykori tanítványom születésnapi jubileumi köte­ tembe írta -, amely megbecsülhetetlen. Persze mindehhez érdeklődő, a tudásszomj által fűtött, nyitott, jog- és igazságszerető diákok is kellenek. Tudom, hogy a hallgatói létszám kérdése számos tényező által motivált, komplex probléma. E tekintetben az ellentétes tartalmú vélemények mindegyikének van féligazsága. De azt is tudnunk kell, hogy a féligazság még csak nem is az igazság fele. Engem ebben a kontextusban két kérdés szokott néha foglalkoztatni. Az egyik: mi lenne, ha egyszer egy évfolyam valamennyi hallgatója úgy döntene, hogy részt vesz az előadásokon? Az állóhelyekkel is túlzsúfolt előtérben és előadóteremben a hallgatók utat se tudnának engedni professzoruknak. Jó ez így? A másik kérdés pedig az, hogy egy-egy évfolyam hallgatóinak - becslésem szerint mintegy húsz-huszonöt százaléka csak az, akik valóban és ténylegesen az universitas tagjaivá akarnak és tudnak nemesedni. Ez az arány és szám szomorúan kicsi, de - hitem szerint - mégsem ad okot aggodalomra és ijedelemre. Mert ha belegondolunk, a történelem során igazán nagy dolgokat és értékeket mindig a kevesek műveltek és hoztak létre. SZILÁGYI PÁL (egyetemi tanársegéd, Kömyezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék) Az egyetem önképzés. Mint más hivatásokon belül is, mindenki annyit hoz ki az ideális esetben csak öt évéből amennyit képes és amennyit akar. Vannak hallgatóink, akik a Pázmány után Európa legnevesebb oktatási­ kutatási helyein (pl. College of Europe, University of Oxford, European University Institute) folytatják tanulmányaikat, és vannak, akik nem. A tanárok, fiatal kollégák mentorai pedig, talán túlzás nélkül mondható, sok olyat letettek az asztalra, amit fiatal oktatóként legfeljebb ködös célként tűz ki az ember. Ennyi bevezető után néhány szubjektív reakció. Sokat gondolkodtam, miként lehetne összefűzni a gondolatokat, de végül arra jutottam, hogy reménykedve az elhúzódó vitában, inkább csak reakció születik a vitaindító oktatói cikkre. (Zárójelben meg­ jegyzem, hogy míg a vitaindító szerző anonim, addig a válaszadók névvel szerepelnek, ami nem túl fair. Mindenesetre a szerkesztői felkérésre tekintettel az alábbiak jutottak eszembe.) í. „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre’.’ Igaz. De baj-e ez? Minden egyes kinevelt jogász valamilyen formában értékes tagjá lehet a társadalomnak. Nem kell mindenkinek a „leg-leg” jogásznak lennie. Sőt, jogásznak sem kell lennie. Ugyanakkor hiszem, hogy a megszerzett tudás nem jogász hivatást űzve is hasznos a társadalomnak, különösen, ha összevetjük egyes szintén ötéves képzésekkel. Az óra hangulatát valóban az átlag határozza meg, de az átlag is emelhető kitartó munkával. Bizonyosan minden kolléga megélte a hullámzó színvonalat. Az egészen kiváló képességű csoportokat és a nagyon gyatra átlagúakat. Ugyanakkor (valóban szerény és kevés) oktatói pályafutásom alatt, minden esetben lehetett haladást elérni. A kiválóból kiválóbbat, a jóból jobbat, faragni. 2. „A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz" Igaz. A versenyjog iránt érdeklődőként mondhatnám (vallom is), a verseny alapvetően jó a társadalomnak. A sok jogász a sok jogász számára probléma. A társadalom számára ez lehet érték, akár pénzben is kifejezve. Ha a hivatás szakmai színvonalát a szakmai érdekképviselet fenntartja erős szabályokkal, akkor nem szabad bezárni a kaput azok előtt, akik akkor születnek, amikor a hivatás már telítődött. Miért érne többet egy már kapun belül lévő közepes jogász, mint egy még a kapun bejutni nem tudó, várhatóan közepes? Természetesen nem tagadható az, hogy az oktatás és számonkérés is idővel igazodik a középhez. A társadalom azonban kiválasztja (mint minden más hivatás esetén is) a kiválókat. A legjobb tíz helyet akkor is a legjobb tíz kapja meg, ha tízen pályáznak, és akkor is, ha ezren. 3. „A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros!’ Lehet, hogy egyes oktatóknál nem, másoknál igen. Ez nagymértékben szubjektív megítélés kérdése, de én vallom, hogy a hallgató (leendő) kolléga, így a kellő tisztelet mellett a kollegiális viszony helyénvaló. A vizsgán és az órákon megmérettetik a tudás, de évközben és előadások-gyakorlatok között ott az ember is. Természetesen nem ismerhetünk minden hallgatót, különösen nem minden hallgató mögött megbújó egyént. De ha valaki nem mellékfoglalkozásként oktató, hanem főfog­ lalkozásúként, akkor jutnia kell időnek sok hallgató számára. Ezen viszont valóban dolgozni kell, és lehetőséget kell adni az interakcióra. De az sem várható el, hogy minden egyes oktató, legyen mégoly népszerű és kiváló is, teljes mértékben csak oktató legyen. Akadnak kiváló elméleti szakemberek, kiváló gyakorlati szakemberek, kiváló előadói képességekkel bíróak stb., és ezek tetszőleges kombinációja. A helyes egyensúlyt meg kell találni kari szinten. 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék." E tekintetben nehéz nyilatkozni, mert jómagam elég tapasztalattal nem bírok. Hallottam olyan mondatokat ötödéves joghallgatótól, ami miatt egy hetedik osztályos általános iskolás egyessel kullog(ott volna) haza. Ugyanakkor találkoztam olyanokkal is, akik mellett én hallgattam bölcsen. A vitaindítóban leírt tendenciára utaló jelek vannak, azonban az egyetemi oktatás hozott anyagból dolgozik. Ha itt kell betömködni olyan lyukakat, amelyek tátongnak, akkor az a mi feladatunk, mert valakinek be kell tömnie. Jó alapanyagból könnyű főzni, rosszból művészet. Minél kevesebb művészre lesz szükségünk, annál jobb... 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre." Nem keverendő össze az előadás a speciálkollégiummal. Aki azt várja, hogy a főelőadás olyan legyen, mint egy angol egyetemi kiscsoportos előadás, tévúton jár. Volt szerencsém részt venni külföldi graduális és posztgraduális oktatás minden szintjén. Nincs lényeges különbség a hazai főelőadásspeciálkollégium pároshoz képest stílus tekintetében. így az almát az almával... Ami pedig az interaktivitást illeti, nem hinném', hogy nagyot tévedek, amikor azt állítom, hogy az oktatók igen jelentős része ki van éhezve az interaktivitásra, amely viszont párbeszédet feltételez. Mind a két oldalnak fel kell készülnie az interakcióra. Ebben igen nagy szerepe van az oktatónak, hogy helyes úton indítsa el az órákat, valamint az egyes előadásokon részt vevő hallgatók „hang­ adóinak”. A csekély tapasztalatom az, hogy ha van két-három merészebb hangadó, akkor máris van sok megszólaló. Ha nincs, akkor marad a néma csönd és a monológ. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség." Amelyet el is olvasnak. Ez egy ördögi kör. Egy rövidített törvény kommentárt nem élvezet olvasni, én se tenném, ha nem muszáj. Nem olvasó hallgatóknak viszont nem éri meg könyvet írni. Ugyanakkor ebben az oktatók­ nak kell megtennie az első lépést, mivel az ő kötelességük közé tartozik, hogy megte­ remtsék a lehetőséget. De a hallgatóknak is el kellene tudniuk fogadni, hogy egy elméleti problémákat is feszegető könyv nem azért íródik, mert a szerző grafomán és unatkozik, hanem oktatói tapasztalatai alapján úgy véli, a leírt tudás a hallgatók nagy tömegének hasznára válik (válna, ha elsajátítanák). Ez éppoly összetett, mint bármely fentebbi és alábbi kérdés, és szorosan összefügg az oktatók és a hallgatók hozzáállásával. Meg­ jegyzendő, hogy talán a legnehezebb műfaj a tankönyv. Egyszerűbb monográfiát, kom­ mentárt, jegyzetet stb. írni, mint jó tan­ könyvet. 7. ,/l képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket." Ez a vita mindig érdekfeszítő. Ugyanakkor vegyük észre, hogy az egyetemnek nem feladata az egyetemet követő időszak helyett felkészíteni a hallgatókat. Nem kell ahhoz adásvételi szerződést látni, hogy valaki elővegye a Ptk.-t, és annak alapján megírjon egy kiváló kilencedik oldal �adásvételi szerződést. Ha valaki megtanulja a tudnivalókat alkalmazni (ergo megérti, és át is gondolja), akkor ilyen alaphelyzetek nem okozhatnak problémát. Az pedig nyilvánvaló, hogy nem nekünk kell megtanítani graduális képzésen a tőzsdei értékpapír kibocsátás apró gyakorlati tudnivalóit, vagy hogy hol kell sorban állni melyik hivatalban. Ezért hívják az ügyvédjelöltet jelöltnek stb. Mielőtt a félre­ értés megesik. Bizonyos gyakorlati ismeretek szükségesek és hasznosak, de nem az a cél, hogy jogtechnikusokat képezzünk, akik képesek a korábban felhalmozott gyakorlati tudás majmolására, hanem olyanokat, akik értik a jogterület működését és képesek arról önállóan gondolkodni, hogy új értéket teremtsenek a társadalomnak. Ez pedig erős elméleti tudás nélkül nem lehetséges. Ahogyan az elmélet is kevés önmagában a való világban a később megszerzett gyakorlati tudás nélkül. A reakció igyekezett azokat a gondolatokat összefoglalni, amelyek ellentmondanak a vitaindítónak. Ugyanakkor számos ponton egyet kell érteni a felvetett problémákkal. Ekkora helyen, ekkora teljedelemben és ebben a műfajban azonban csak sommás meg­ állapításokra futja, amelyek félreérthetőek. A jogi felsőoktatásnak alkalmazkodnia kell a kihívásokhoz (legyen akár technikai, akár társadalmi), de mindezt úgy, hogy közben nem öntjük ki a gyereket a fürdővízzel. A probléma jelentős része pedig hozzáállásbeli kérdés mindkét oldalon. VARGA ZS. ANDRÁS (c. főtanácsos ügyész, Legfőbb Ügyészség, tanszékvezető egyetemi docens, Közigazgatási Jogi Tanszék) Koltay András szerkesztő úr felkérésére - és nem a névtelen levélre válaszolva - meg­ kísérlem kifejteni néhány gondolatomat a jogászképzés aktualitásáról. Egy rövid írásban nyilván nem lehet alaposan körüljárni a témát, ám viszonylag könnyen megtalálhatók a leginkább érzékeny kérdések. A hallgatói létszám Általában ezzel szokás kezdeni az aggály­ katalógust. Magam úgy vélem azonban, hogy ezzel a kérdéssel nem sokat lehet kezdeni. A hallgatói létszám önmagában, még inkább ennek összefüggése a finanszírozással nem a Kar autonóm döntésének következménye. Más szóval: tényként kell kezelni, hogy a felsőoktatás központi állami szereplői a nagylétszámú egyetemeket/karokat/szakokat támogatják. Ebből következően a karok, köztük a PPKE JÁK nem tehet mást, minthogy megpróbál minél több hallgatót felvenni. Esetünkben azért annyit meg kell jegyezni, hogy a Kar egyfelől le szokott mondani jó néhány elvileg felvehető, de csak nagyon alacsony pontot szerzett felvételizőről, másfelől a sajátosságaink folytán kifejezetten hasznos, hogy olyanok is megismerik a pozitív jog és természetjog összefüggéseit, az Egyház társadalmi tanítását, akikből nem feltétlenül lesz gyakorló jogász. tizedik oldal Tény persze az is, hogy a hallgatói létszám befolyásolja az oktatás módszereit. Sajnos nem hiszem, hogy alappal kijelenthető lenne, hogy az egy évben maturáltak olyan nagy százaléka, mint amit mostanában tapasztalunk, alkalmas lenne arra, hogy jogi vagy bármilyen más tudományterületen elmélyült ismereteket szerezzen. Tetszik, nem tetszik, a valamikori kegyetlenül szelektáló felvételi rendszer nagyobb arányban biztosította azt, hogy az arra alkalmasak tanuljanak tovább. Az erre felkészültek persze most is a padokban ülnek, csak nehezebb felfedezni őket. Mit tehet ilyen helyzetben az oktató? Valószínűleg nincs kizárólagos válasz. A saját megoldásom az, hogy a különbségekről igyekszem nem venni tudomást, hanem minden hallgatóról feltételezem, hogy nagyon felkészült, nagyon érdeklődő, ehhez igazítom az elvárásokat. Elég fáradságos a gyakorlati kivitelezése, és a vizsgaeredmények mutatják a korlátáit. A módszer helyességének ellenkezőjéről még senki nem győzött meg. A gyakorlatorientált oktatás Szintén örökzöld felvetés, amivel szemben néhány toposz azért felvethető. Először: a joggyakorlat (jogalkalmazás) nem más, mint az anyagi jog, az eljárásjog és az egyedi tények egymásra vetítése, egyidejű értékelése. Nos, az egyetemi képzésben ezek közül legalább egy, de inkább két összetevő nem áll rendelkezésre: a hagyományos anyagi/eljárásjogi diszciplínák, illetve tantárgyak megközelítése szerint az egyiket elemezzük, a másikat ismertnek tekintjük (például a büntető anyagi jogi jogeset megoldása során a tényeket bizo­ nyítottnak tekintjük stb.). A tények ráadásul minden esetben „preparáltak”, még ha valós ügyeket is dolgozunk fel, azokat az éppen kívánt jogi kérdésnek megfelelően fogal­ mazzuk át. Attól pedig végképp eltekintünk, hogy a gyakorlatban a tények száma és minősége is folyamatosan változik. Másodszor: hallgatóként magam sem szeret­ tem jogszabályokat és dogmatikai rend­ szereket „bemagolni”, és szívesen használtam a ,„minek kell megtanulni, miért nem elég, ha tudom, hogy hol kell utánanézni?” kifogást. Nem oktatóvá válásom, hanem a gyakorlati tapasztalatok miatt tartom ezt a felvetést inadekvátnak. Ahhoz ugyanis, hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előtt fel kell ismemi. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. Ahhoz pedig, hogy feltűnjenek, legalább egyszer végig kell szen­ vedni a megismerés folyamatát még akkor is, ha mindenki, a hallgató és az oktató is tudja, hogy a tanulást közvetlenül követő lépcsőfok a felejtés. El fogjuk felejteni, de nem teljesen, és főként: nem végleg! Harmadszor: sokszor kedveskednek hallga­ tóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek. Mindez azt igazolja, hogy az egyes jogi szakterületek „gyakorlata” (persze leginkább ennek felszíne) nagyon hamar elsajátítható. Fordítva nem menne. Az elmúlt években az egyetemi oktatás mellett volt dolgom frissen végzett jogászokkal, részt vettem egyéni és szervezett továbbképzésben (például az Ügyészképző Központban), évente többször szakvizsgáztatok, voltam vezető és beosztott (az országgyűlési biztosoknál és az ügyészégen), a bíróságon napi rendszeres­ séggel tárgyalok. Ezalatt talán soha nem találkoztam olyan helyzettel, amelyben valakinek a gyakorlati ismerethiánya okozott volna komoly gondot. A dogmatikai hiányos­ ságok miatt viszont már láttam kritikus helyzeteket. Negyedszer: kérdés, hogy mi a jogi felső­ oktatás célja? Ha a rávezetés a jognak, mint tudománynak a megismerésére, akkor a hagyományos módszer nehezen vitatható. Ha közvetlenül alkalmazható ismeretek szerzése, akkor viszont ebben a formában nem lehet folytatni, akkor valóban át kell állni más struktúrára, és a Jogász” minőség meg­ szerzését fenn kell tartani a doktori iskolák számára. Bármennyire bántóan is hangzik, nem lehet egyszerre közéleti elitet és jogi szakmunkást képezni. Ötödször: kétségtelen, hogy a joggyakorlat mai divatja a szakosodás, ami kedvez a gyakorlat-orientáltság elvárásának. Csakhogy szintén korunk jelensége a pályamódosítás. Ez utóbbit pedig az könnyíti meg, ha az érintettnek alapos és átfogó jogi ismeretei vannak. Az oktatás minősége Nos, ez olyan kérdés, amellyel kapcsolatban elégedettek soha nem lehetünk. A játszma azonban itt is többszereplős. Kétségtelen például, hogy a gyakorlat nem arra való, hogy az előadást az oktató megismételje. Mi van azonban akkor, ha az előadáson a hall­ gatóknak csak töredéke vesz részt? Vagy mi van akkor, ha az előadás - egyébként valóban egyetemhez méltóan - nem a tételes és a vizsgán számon kért ismeretek lediktálására szorítkozik, hanem az oktató - ideáltipikus esetben - sziporkázó, némi aktualitást sem mellőző „szereplése”? Saját álmaim szerint ilyen előadásokat kellene tartani, majd kiadni a következő gyakorlatra (hetente!) egy-két cikket vagy könyvfejezetet, és azt a gyakorlat során megvitatni, mégpedig gyakorlati helyzetek (preparált) felhaszná­ lásával. Mindezek eredményeként a vizsga lényegében beszélgetés volna a mindkét szereplő által legalább alapjaiban ismert kérdésekről, a jegy pedig nem lehetne más, mint szükséges formaság, amely eleve nem kétséges. Igyekszem legalább megközelíteni ezt a mintát, de az eredmény mindig közös erőfeszítés gyümölcse. Az érdeklődés inspi­ rálja az oktatót, az érdektelenség visszahúz ez nem új jelenség, elegendő elolvasni Lukács János (vagy, ha úgy tetszik, John Lukács), �egyetemünk díszdoktora önéletírásának erre vonatkozó részét. Persze ne feledjük a lényeget, amire az egyik készülő tankönyvünk előszavában is idézett kínai közmondás rámutat: „a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell”. KOLTAY ANDRÁS (egyetemi adjunktus, Polgári Jogi Tanszék) A napi munka során nem minden pillanatban látszik kellő erővel, de az egyetem nem a hallgatóság fölé rendelt oktatói rétegből, és nekik alávetett diákságból áll, hanem egymás mellé rendelt tanárok és tanulni vágyó ifjak (ideértve természetesen minden levelezés hallgatót is, hiszen aki egyetemi padban ül, mindenképpen fiatalnak számít) szoros közössége. A két fél egymás felé nyújtott kötelező szolgáltatásai is egyensúlyban vannak: az oktatónak át kell adnia meg­ szerzett tudását, segítenie kell a hallgatót abban, hogy tétova, jobbára tanácstalan exközépiskolásból útját megtaláló fiatal felnőtté váljon, míg a hallgatónak számot kell adnia az ily módon átadott tudás befogadásáról és arról, hogy néhány év alatt a kar részéről felelős, átgondolt döntéssel útjára bocsátható, immár önállóan helyét megállni képes emberré nemesedett. Ha tehát az oktatásban és a képzés folyamatában bajokat észlelünk, nem lehet azokat automatikusan a másik nyakába varrni, ahogyan diáktól és tanártól egyformán megszokott: a felelősség, és a gondok is közösek. Sem oktatók, sem diákok nélkül nem működhet egyetem (bár mindkét fél élete bizonyos tekintetben egyszerűbbé válna); nem egymás ellenségei, hanem egymásra kölcsönösen rászoruló, közös érdekeink által egymásra utalt tagjai vagyunk az universttasnak. A továbbiakban számba veszem névtelen oktatótársam által írt kritika fő pontjait, mögéjük fűzve észrevételeimet. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A „tömegképzés” a felsőoktatás jelenlegi rendszeréből fakadó, kari szinten nem be­ folyásolható állapot. Az oktatás szinte futószalagon zajlik, amelynek végén sok-sok félig-meddig képzett, neve előtt büszke „dr.”-t viselő jogtechnikust nevelünk. A Pázmány eredendően meghatározott speciális hivatása, a hagyományos, közösségi értékekre, a keresz­ tény eszmék tiszteletére nevelő szándékai így nem érvényesülhetnek a szükséges erővel. Az uniformizálódás tendenciái miatt ezeket a „pluszokat” (amelyek a karalapítás elsőszámú mozgatórugói voltak, és amelyek hatékony képviselete nélkül a Pázmány létjogosultsága is megkérdőjeleződhet!) a diákság egy jelentős része zaklatásnak veszi, és sértődötten hessegeti el magától — a tömegképzésre kialakított rendszer pedig mindezt tehetet­ lenül szemléli. Mindig - ezúttal fokozott tisztelet persze a szép számú kivételnek. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz. Egyetértek Zlinszky János professzor úrral abban, hogy a jó jogászból ma sincs elég. De mégis, minden „dr.” dolgozni szeretne. Egy ügyvédi irodai felvételi során így a két nap alatt az ország minden pontjáról jelentkező 4050 főről a több napos meghallgatás-sorozat végére - szorgalmát, alázatát, anyagi igényeit, szakmai felkészültségét, közösséghez való alkalmazkodását, szellemi kapacitásait, mo­ dorát, írás- és fogalmazási készségét meg­ vizsgálva - kiderül, hogy igazából egyikük sem alkalmas arra, hogy azonnal munkába állít­ ható, kezdő ügyvédjelölt legyen. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Jogos felvetés, amely szintén a képzés rendszerének hibáiból fakad. Olyan jó lenne időnként kis csoportokban, egyenrangú félként elbeszélgetni egy-egy kérdésről, amelyről előzetesen a diák is naprakész információkat szerzett, és persze a tanár is frissítette meglévő ismereteit (a jelenlegi szemináriumi rendszer ezt nem feltétlenül teszi lehetővé)! A tömegvonzás azonban ezt nem engedi meg, hiszen mindenkivel foglalkozni kell, és így már nem marad idő és erő a többletre - főleg, hogy az oktatónak is meg kell valahogyan élnie, tehát kis túlzással minden útjába eső munkát, a talicskázástól a cipőpucolásig kénytelen elvállalni. A diploma megszerzéséhez nem elengedhetetlenül szük­ séges többletmunkát pedig a diákság nem elhanyagolható része nem .szívesen végez; azt sokan nem a szellemi gyarapodás lehető­ ségeként, hanem egyenesen a gyors érvé­ nyesülés szükségtelen akadályaként érzékelik. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Botrányos élményeim vannak ezzel kap­ csolatban, amelyek talán nem fordultak elő 10-15 évvel ezelőtt. Sokaknak halvány lila gőzük nincs arról, mi az a felvilágosodás, mikor volt a Kiegyezés, ki volt Mária Terézia. Valaki idén júniusban sajtó- és médiajog vizsgán azt írta az első magyar sajtótörvény (1848) bemutatását célzó kérdésemre, hogy „1913-14-ben, a reformkor idején II. József fogadta el”. Ilyen korábban legfeljebb a boldogult emlékű szóbeli felvételin fordul­ hatott elő, és a következménye az lett, hogy miután a bizottság feltápászkodott az asztal alól, ahová a röhögéstől beesett, megbocsátó szelídséggel megmutatta a jelöltnek a kijá­ ratot. Elvégre az egyetem nem szolgálhat a közép- sőt alapfokú iskolák által üresen hagyott tudásbeli lukak betömködésére! Ha erre használjuk, nem marad idő másra. Ha nem próbáljuk betömködni a lukakat, a hallgatóság egy része egész egyszerűen nem érti meg, amit az oktató a katedrán beszél. Ördögi kör. De tegyük azért hozzá: különböző okoknál fogva a régi vágású, klasszikus műveltségű, univerzális tudású professzorok is kiveszőben vannak. lenítheti magát a „társadalmi valóságtól”. Nem tehetünk úgy, arisztokratikus gőggel lenézve „az erkölcsi romlás felé haladó” világot, mintha egy intézmény az általános jelenségek hatása alól ki tudná vonni magát. Tudomásul kell venni, hogy az újabb generációk figyelmének lekötésére - egy-egy valóban karizmatikus, idősebb professzor varázsát leszámítva - nem feltétlenül ele­ gendő, ha valaki 90 vagy 120 percet folyamatosan beszél. A totálisan mediatizált világban másra is szükség lehet: internetes segédanyagokra, az előadáson előre kiosztott „sorvezetőkre”, olvasmánylistára, kivetített prezentációra, filmbejátszásokra, meghívott vendégekre stb. Ha tehát a nagy többség figyelme általában véve lankadni látszik, az oktatónak még többet kell tennie annak fenntartásáért. Ennek persze intézményes szinten, készségszerűén meg kellene teremteni a technikai feltételeit, és végrehajtása rend­ szeres oktatói többletkészülést is igényelne. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírást sajnos nem minden tudós oktató becsüli sokra, a tankönyv a jog­ tudománybeli közfelfogás alapján nem minősül „tudományos munkának” (holott a hatása sokszorosa lehet a kanonizált műfaji sajátosságokkal bíró monográfiáknak). Ismét csak persze tisztelet a szép számú kivételnek. A tankönyveknek élvezetes olvasmányoknak kell lenniük, olyan műveknek, amelyek kinyitják témájuk kapuit az olvasó előtt, igyekeznek felkelteni érdeklődését, válaszokat adnak felmerülő kérdéseire, esetleg további kutatásra sarkallják. Minden tárgyat be lehet mutatni élvezetesen, kellő elméleti megala­ pozottsággal, de gyakorlati ismeretekkel élővé téve azt, el lehet helyezni a témát társadalmi, történelmi, akár politikai vagy irodalmi összefüggésekbe ágyazva. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ez a teljes magyar jogászképzés gondja. Persze nem lehet minden, a majdani, egyelőre ismeretlen munka során várható élethelyzetre felkészíteni a hallgatót, mégis, az alapvető okiratokat, szerződéstípusok sémáit, eljárás­ jogi dokumentumokat látásból ismernie kellene. De az egyetem nem arra való, hogy öt év után azonnal jolly jokerként használható kész jogász hagyja el kapuit: az itt töltött évek alatt a hallgatónak elsősorban jogászi mora­ litást, közösségi felelősségvállalást, többlet­ műveltséget, szilárd értékrendet kellene tanulnia, egy térképet kapnia a kezébe, amelyen az előtte nyitva álló (az öt év alatt megnyílt) utak vannak felrajzolva, ezen felül életre szóló élményeket, barátokat gyűjtenie, és ha úgy alakul, szerelmet találnia. Ennél kevesebbért nem is érdemes idejönni. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Bizonyos megszorításokkal megfontolandó felvetés. Az egyetemi képzés sem függet­ tizenegyedik oldal �Gyakorlat az Európai Bíróságon Iroda a tizedik emeleten, hozzáférés a Bíróság adatbázisához és az uniós intézmények belső rendszeréhez, belépés a könyvtár nem látogatható részeibe és végül, de nem utolsósorban, ebéd a Bíróság menzáján, ami inkább étteremre hasonlít és ahol felejthetetlenek a desszertek. Egy hónapot töltöttem Luxembourgban gya­ kornokként az Európai Bíróságon a magyar Fordító Osztályon. Az én feladatom nem idegen szövegek zövegek fordítása fordítá: volt, az úgynevezett jogászITlyclvész munkatársak dolgát megkönnyítő kutató-elemző teendőket Láttam cl. Augusztusban törvénykezési szünet volt a Bírósá­ gon, így egészen más hangulatban teltek a napok, mint amikor teljes gőzzel kell dolgozni. A bíró­ ságon kötetlenebbül öltözködnek, és állítólag érezhetően kevesebb a tennivaló is. A magyar munkatársakon kívül sok külföldi gyakornokot is megismertem. A Bíróságon egyéb­ ként kétféle gyakorlat-típus van: az cgyliónapos fizetéssel, illetve az ötliónapos fizetés nélküli. A gyakornokok közül mindenki nagyon nyitott volt, és sokat buliztunk együtt. Az egy hónapos Válság ellen szociális bolt Néhány héttel ezelőtt felkerestem egy közeli szociális boltot, hogy a magam módján tá­ mogassam a magyar gazdaságot. Mert enni úgy is kell, s egy kis sétát megért: a Mester utcától nem messze, a Balázs Béla utca 7. szám alatt találtam meg az Egyetemünkhöz legközelebb eső kereskedőt. Az Európai Unióba való belépést követően komoly gondok jelentkeztek elsősorban a zöldség, a gyümölcs, a tej, a baromfi és a sertés ágazatában, mivel a termelők elvesztették a liazai piacok jelentős részét. Ennek hátterében több dolog is állt: egyrészt a kedvezőtlen feltételek mellett aláírt koppenhágai szerződés, másrészt az, hogy a korábbi években a magyar feldolgozóipar jelentős része külföldi tulajdonba került. A hazai, ió minőségű termékek számára meg­ szűnt a belső piac, vagy csak gazdaságtalan feltételek mellett tudták a termelők értékesíteni áruikat, olyan potom összegekért, amelyek még az önköltséget sem fedezték. Ezek a problémák a 2008-as esztendőben csúcsosodtak ki: rengeteg volt a demonstráció, s elég csak a szabolcsi almatcrmcsztőkrc gondolni... Ennek megoldá­ saképpen a Magosz, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége első lépésként a CBA-val, a vezető hazai kiskereskedelmi lánccal kötött megállapodást az étkezési alma érté­ kesítésével kapcso­ latban, majd nem OAtyű"* sokkal később elindí­ tották az iskola alma Nyitás külföld felé Az Erasmus , programról mindannyian hallottunk már. Évente 155 ezer hallgató és 23 ezer oktató kerekedik fel, hogy egy másik országba lépve fejlessze tudását. Az Európai Uniós csatlakozás megnyitotta a mi egyetemeink kapuit is. Külföldi hallgatók érkeznek Magyarországra, és nekünk is sok­ sok lehetőség "kínálkozik arra, hogy szakmai tanulmányinkat egy nekünk szimpatikus külföldi egyetemen folytathassuk egy ideig. Nagy öröm ez, nem csak a személyes élmények miatt, hanem a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is, hiszen játszva ismerheti meg a hallgató a világot e program segítségével. Gondolom azonban, hogy amíg valószínűleg senkinek sem könnyű mondjuk egy indiai vagy éppen norvég egyetemen eligazodni az épület és a tanulmányok útvesztőiben, úgy cg)' német, francia, angol hallgatónak sem lehet egyszerű befogadni a mi egyetemünket, rendszerünket. Az o dolgukat megkönnyíti, hogy immáron nem csak Kedves barátunkra, a Zöld Könyvre, és a mi útbaigazításainkra számíthatnak. Nyáron megjelent a Zöld Könyv kistestvére, az angol nyelvű Kék Könyv, mely nagyon színvo­ nalasan mutatja be a jogi kar épületét, szervezetét az idegen országokból érkező hallgatóknak. A kiadványhoz a Könyvtárban és a Külügyi Irodában lehet hozzájutni, valamint a külföldi egyetemeknek is küldünk, így az ott gyakorlatra érkezett diákokat első nap ismertem meg - amikor aláírtuk a munkaszerződésünket. Itt már mindenféle nemzetiség képviseltette magát. Luxembourgban elég drága az élet, így a mesésnek tűnő összeg kint más megvilágításba került. A gyakornoki-fizetés 1300 euró, de szállást találni a városban 500-600 euró alatt nagyon nehéz. Csupán néhányszor volt részem a szokásos luxembourgi időjárásban: amikor zuhog az eső és minden szürke. Mivel szép idő volt, a szabad hét­ végeken bejártam a mindössze 2600 négyzetkilo­ méter alapterületű országot. Kis területe ellenére sok látnivalót tartogat Luxemburg. A gyönyörű főváros, a középkori várak, a kis falvak és a le­ nyűgöző természeti szépségek miatt csak azt java­ solhatom: aki teheti, fedezze fel magának! Túrós Nóra akciót is. Ezzel egy időben Budapesten már több termékkel is felleptek a piacon, mint például a hagyma, a burgonya, a méz, a tej..., s a kereslet minden várakozást felülmúlt. így fogalmazódott meg az állandó üzletek iránti igény, majd januárban a Ferencvárosban megnyílt az első bolt. Ennek révén a rendszerből kiiktatásra kerültek a nagykereskedők, a viszonteladók, a nepperek, és immár biztos felvevő piac született a gazdák számára. A hálózat folyamatosan tcijeszkedik: Budapesten már 13, vidéken pedig 8 ilyen üzlet található. Remélem, meghoztam a kedveteket arra, hogy ilyen boltban vásároljatok, támogatva így a hazai mezőgazdaságot! Az alábbi üzletek találhatóak a fővárosban: III. kér.: Kabar út 5., Búza u. 6.; V kér.: Nádor u. 5., Molnár u. 14.; VI. kér.: Székely B. u. 24.; IX. kér.: Ralázs B. u. 7/b; XIV kér.: Fogarasi út 43/B, Telepes u. 114.; XVIII. kér.: Nagykőrösi út 50., Nemes út 105-107.; XXL ker.:Szent László út 115.; XXII. kér.: Ady E. út 99., Háros u. 177. Mikola Orsolya tanuló hallgatók, akik részt kívánnak venni az Erasmus programban, könnyűszerrel rájöhetnek, hogy miért is érdemes a mi egyetemünket választaniuk... Azt liiszem, jól tették a kiadvány megszervezői, hogy összegyűjtötték ezeket az alapvető információkat. Sokat jelenthet ez egy külföldi hallgatónak, aki bizonyára sokszor elveszettnek érezheti magát, legalábbis az év elején. Azt gondolom, hogy ezt friss kis gólyáink erezhetik at a legjobban, de talán mi is emlékszünk még az első nőnapra, amikor ki a gyakorlókat, ki a tanszékeket, ki a mosdót, ki pedig éppenséggel a kijáratot volt képtelen megtalálni. Remélem, hogyjól telik majd vendég-hallgatótársaink éve, és bízom benne, hogy sok-sok felejthetetlen kalandban lesz részük Magyarországon. Hrecska Renáta Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Az ember azt gondolja, amikor az egyetemre kerül, hogy ez egy érdekes hely, egészen más. mint a gimi. Azon túl, hogy egészen más rendszerben kell tanulni és egészen más jellegű tárgyakat, a legnagyobb változás talán mégis az, hogy a szorgalmi időszakban sokkal több idő jut a bulikra, ha sikerül, akkor mar külön albérletbe is lehet költözni, saját magunk gondoskodunk a mindennapi betevő falatokról - egv szóval az otthonról kapott támogatást pillanatok alatt el lehet költeni a hétköznapokra. Aztán a második félévtől a világ még inkább kitárul, Íriszen ha az első félévben jól teljesített a delikvens, a második félévben már ösztöndíja is van. Meg „szoctámja". Utóbbi már az elsőtől is, ta időben észreveszi az ember. Na meg persze ha rászorultságot igazol. A félévek előre haladtával aztán a tanulmányi ösztöndíjon és a szoctámon túl akár még tudományos vagy közéleti ösztöndíjat, sót esetleg köztársasági ösztöndíjat is meg lehet pályázni. Vigy éppen Erasmust. Sőt, menetközben dolgozni is lehet - akár szakmai gyakorlat keretében, akár más jelegű munkát. Utóbbiból természetszerűleg, előbbiből esetlegesen csurran-cseppen is valamicske. Azért egy tanulmányi ösztöndíjból, egy szoctámból, egy tudományos ösztöndíjból és némi munkabérből össze lehet tizenkettedik oldal már tenni egy olyan havi apanázst, amiből rendesen futja albérletre, ételre és italra, és még több bulira. Na és akkor eljön a záróvizsgák ideje. Mondanom sem kell, ha a záróvizsgákra kell készülni, senki sem dolgozik szívesen mellette. Sebaj, Íriszen azért meg lehet élni a másik három juttatásból is. Hát nem. Mint kiderült, egyetemünk rendszere az abszolvált hallgatót már nem tekinti teljesen sorai közé tartozónak. Hiába ugyanúgy 30 kredites félév, hiába ezen áll vagy bukik, hogy minél jobb eredménnyel szerezzen minél több ember Rízmányos diplomát, aki már egyszer abszolvált, az csak passzív taligától státusban létezhet. Na már most hallgatói juttatások - úgy, mint Ösztöndíjak,.támogatások, sőt a diákra matrica - csak aktív státusúaknak jár. írtam a HŐK illetékesének, de legnagyobb sajnálkozása mellett értésemre hozta, hogy nem tehet semmit, ez a rendszer. Úgyhogy most készülök az államvizsgákra, és semmit sem kapok az egyetemtől, hogy ezzel támogassák a sikeres felkészülést. De legalább felnőtt bérletet kell vennem, ha megyek vizsgázni. Na jó, nem csak nekem. Minden záróvizsgázónak. Kovács Bence �Mit mesél az Adómanó? Mottó: „Megöl a disznó/ejti Nagyúr, / Éreztem, megöl, ha hagyom, / Vigyorgott rám és ült meredten: /Az aranyon ült, az aranyon, / Éreztem, megöl, ha hagyom!’ (Ady Endre: Harc a Nagyúrral) 2009 júniusiban - valószínűiéi; népszerűsítési szándékkal a kisebb korosztályok szamára — az APEH külön rovatot indított honlapján Adómanó meséi címmel. Az első mesében a következőkről lehet olvasni: „...MiaManó elpanaszolja, a Gorgyon folyó akadályozza őket abban, hogy a szörpöt és a kalácsot szabadon cserélgethessek. A túloldalon üres mézeskalácsot esznek a mi híres csemegénk nélkül, de mi is szörpöt eszünk szörppel. így az egyetlen lehetőség a többszöri gólya- és vakondjárat. AdóManó egy pillanatra clcsodálkozik, majd megkérdezi: - Nem értelek titeket, kedves rokonok. Miért nem hívtok hídverő manókat? Egy írét alatt összecszkábálnának egy pompás, széles tölgyfa hidat. Azon aztán annyi kalácsot átlaozliattok. hogy csak győzzétek mártogatni. - Az jó lenne! - válaszol MiaManó, a polgármester. - De kinek van annyi manómanija, hogy ezt ki tudja fizetni? Egy ilyen híd legalább 100 aranyba kerülne. Az legalább 100 napnyi szüret. - Hát fizessétek ki a manókincstárból! - javasolja AdóManó. - Honnan? - vonja fel a szemöldökét MiaManó. - Hát a kincstárból. Ahol az adót tartjátok. MiaManó hatalmas pillákkal, értetlenül bámul unokatestvérére. - Nem értem... Midót? Dodót? A könyvtárban? -Az adót a kincstárban. Elmagyarázom' — m: egy ilyen híd egy manónak ____ sok aranyába kerülne, és sok-sok szörpöt kéne egymaga szürctelnie, hogy' összegyűljön. Viszont nem is lenne igazságos, lia csak o fizetné ki, hisz nemcsak ő liasználná, hanem mindenki. Na mármost: lia nem tévedek, a kalácsföldickkcl együtt ti pont százan vagytok. Ha mindenki befizet egy aranyat, az nem sok. Ezek után megépíthetitek a hidat, és hirtelen sokkal több szörpöt cs kalácsot tudtok cserélni és eladni...!1 Akkor nézzük meg, hogy az az egy arany mit jelent a való életben (néhány példa): - Munkabér: bruttó 100.000,- Ft munkabér után (ennél többet kezdő fiatal mostanában elég ritkán I WANT YOUR MONEY keres) a munkáltató 130.450,- Ft-ot fizet ki, amelyből a munkavállaló 76340,- Ft-ot kap (vagyis jelen esetben az az egy arany 54.110,- Ft.) - Áfa: 25% július 1-jctől, egyes termékeknél 18%. Az ivóvízre például az előbbi vonatkozik, így egy 200,- Ft-os ásványvízből az egy arany ára 5Q- Ft. -Vagyonadó: a 2009. LXXVlll. törvény alapján melyet azóta megtámadtak az AB előtt is minden tulajdonosnak bizonyos feltételek bekövetkezése esetén adóznia kell jövő év elejétől meglévő lakóingatlana, vízi- és légi járműve, valamint nagyteljesítményű gépkocsija után. Ez alapján egy II. kerületi 66 nr-es, 10 évnél fiatalabb, összkomfortos lakás után az interneten lévő kalkulátor szerint az a bizonyos arany 75.130,- Ft Ipsz évente. És mindezen pénzekből mi lesz? Híd? Lehetséges. Meg más is. Egy februári hír szerint a válság idején (és adóemelések előtt) a tavalyi év végén az adóhivatal 16,7 milliárd forint prémiumot osztott ki 15.600 munkavállalója között. Ez nagyjából 1.070.000,- Ft/fő. Valószínűleg nekik emiatt az egy arany miatt tényleg nem kell aggódniuk. A disznófejű Nagyúr meg csak vigyorog tovább... (forrás: http://wwwapch.hu/gycrcKckncic_ fiataloknak/adomano_mcsei/) Kanta Balázs „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Sosem lehetünk elég óvatosak halljuk gyakran. De, hogy "már az álláslairdctésckbcn sem bízhat az ember... ezt nem gondoltam volna, egészen addig, amíg személyesen nem volt részem egy olyan interjúban, amelynek folytán csaknem én is egy piramisjáték részesévé váltam. Történt ugyanis, hogy - bár még diplomám nem lévén - megfogant bennem a gondolat: álláskeresésbe fogok. Gondoltam kipróbálnám magain más, jogon kívüli területen is, tapasztalatnak mindenképpenjól fog jönni. Már a második hete intenzíven ráálltam az önéletrajzküldözgetésre, hívtak is egy pár helyre a szokásos válasszal: „lu Téged választunk, visszajelzőnk...”. Mivel nem vagyok a türelmemről híres, és inkább a dolgok elcbc megyek, küldözgettem csak tovább. Egy nap aztán fel is hívtak X Kft.-től, hogy fogadnának interjúra. Természetesen fellángolt bennem a remény szikrája: talán most! A helyszín a belváros egyik - ingatlanok tekintetében - legdrágább Kerülete, gyönyörű panoráma,Jó közlekedés. Nem utolsó szempont ugyebár. Újonnan kifestett, szerény bútorozású irodában egy kellemes külsejű, fiatal férfi fogadott: a vezető. Elkezdtünk beszélgetni, már az interiú elején mondta, furcsállja, hogy ma kevesen jöttek hozzá, bezzeg tegnap, na tegnap sokan voltak. Kilencen. Ma pedig én vagyok az első. Miközben magamról, szakmai pályafutásomról kérdezett, serényen jegyzetelt a cég lógójával ellátott papírra. Maja a cégről ejtett pár szót. Külföldi, Magyarországon székhelye nincs, határon átnyúló szolgáltatásokat nyújt. Frissen alakult, mindössze egy hazai partnerrel, amelynek a termékeit kellene értékesíteni, na de persze nem nekem, hanem azoknak, akiket majd én kiválasztok a feladatra... Hmmm... vezetői pozíció, nem is rossz kezdésnek, ráadásul még a próbaidő alatt is kapok pénzt. Álomállás... Az egyetlen problémám azzal volt, hogy nekem is vennem kellene a cég termékeiből. Na meg a vállalkozói jogviszony. Az interjúra szánt első óra után beszólt a titkárnő, hogy itt van a másik jelölt a meghallgatásra, menni kell... Teljesen meg voltam győzve - de mivel tartom magam az elveimhez, elsőre állást nem fogadok cl, így bővebb átgondolásra félretettem magamban "a dolgot. Általában célszerű megnézni a céget, mielőtt interjúra megyünk liozzájuk. Ezt én már aznap reggel is próbáltam megtenni, de semmit sem találtam egy külföldi lionlapon kívül. Az interjú után már motiváltabb voltam, így elkezdtem keresgetni bármilyen sajtóhírt, véleményeket, akármit. Amit találtam, annak annyira nem örültem: egy blogon írta egy áldozat, liogy ez bizony piramisjáték. Gyorsan neki az internetnek, Wikipedia, mit is jelent ez pontosan? Igen, tagokat kell beszervezni, embereket kell felvenni, ezután pénzt kapok. Jé, én pont ezt csinálnám! Na de váriunk, mi van a termékkel? Hát ugye az lenne a belepő... Hirtelen megvilágosodtam: új iroda, nincs cégtábla, kevés alkalmazott, egy partner, állítólagosán sok jelentkező (pedig mikor távoztam, én nem láttam az utánam következőt), rögtön vezetői állás... Hat bizony ilyen tényleg csak álmunkban létezik legálisan - a valóságban nem nagyon. Mindenki vigyázzon cellát magára - könnyű bedőlni! Fábián Beatrix Hajnalka Jogász példatár 2. Szávó Tímea, a DHL Expressz HR specialistája Szávó Tímea a jogi egyetemen szerzett tudását más körben kamatoztatja. Egy világcég alkalmazottjaként betekintést ad abba, mit tehet az ember jogászként az ügyvédi irodák világán túl. - Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Hogyan segített a pályakezdésben? - Eddig 5 felsőoktatási intézmény laallgatója voltam, a Pázmányos jogászi végzettség az utolsó. Az első végzettségem megszerzésekor (ezt nappalin végeztem, az összes többit levelezőn) a pályakezdésben az segített, hogy nemzetközileg elismert angol nyelvű diplomát is kaptunk, az akkreditált magyar képzés mellett, ami akkor még nagy dolognak számított. - Hónán emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivelfoglalkoztál először, és hogyan kerültél a DHL-hez? - Vállalati oldalon egy külföldi, multinacionális, nemzetközt vállalat értékesítési osztályán asszisztensként kezdtem, majd rövid időn belül egy újonnan alakult projekt teambe kerülve bizonyos HR-es feladatokba is Iclictőségcm nyílt ismereteket szerezni. A HR-cs Karrierem igazából itt kezdődött és szakmai téren a legszélesebb körű tapasztalatok sikerült megszerezni, rengeteg új dolgot megtanulnom. A karrierem rezeként tanácsadói oldalon is dolgoztam, majd a későbbiekben visszatértem a vállalati HR-hez, amikor a DHL Expresszhcz HRD Specialista munkakörben csatlakoztam. - Miben más a pályakezdők helyzete most, mint Neked van évfolyamtársaidnak? Könnyebb vág)1 nehezebb? - Véleményem szerint az elhelyezkedésben nehezebb, hiszen nagyobb a verseny (ugyanúgy, mint a képzőhelyek között is). Könnyebb viszont olyan szemszögből íteh/e, hogy sokkal több támogatást és felkészülési lehetőséget kapnak a pályázók (állásintcíjúkra felkészítés, próbainteijúk, vállalatlátogatások, stb.). Az első diplomám megszerzésekor ezek nem létező fogalmak voltak, és frissen végzett diákként az első interjún elképzelni sem tudtam, hogy mi fog rám várni. - A jogászi pálya annyira telített, hogy a jogi karokon végzettek egyre kisebb százaléka dolgozik klasszikus jogi munkakörben. Az ilyen diákok nagy része egyéb nagyvállalatoknál dolgozik? Jelent-e ez (szemléletbeli vagy más) változást a munkáltatónak? - A munkáltató oldaláról, amennyiben a frissen végzett jogászhallgató nem jogi munkakörben dolgozik, semmilyen változást, megkülönböztetést nem jelent. A klasszikus jogi munkakörökbe az elhelyezkedés nagyon nehéz, sokszor kapcsolatokat igényel. A vállalatok egy részénél működik csak külön jogi osztály (pl. pénzügyi vállalatok, bankok, biztosítók) és a legtöbb multinacionális cég külön jogi irodával szerződik. Véleményem szerint a közigazgatási, államigazgatási szektorból sokan vesznek részt jogi képzésen, hiszen a mindennapi munkájuk során és a karrierben történő előrelépés miatt szükség van erre a végzettségre. Sergő András tizenharmadik oldal �Haydn és az idő(m) Nap, mint nap Egyetemünk felé topogva belém hasított az érzés - mikor elhaladtam a pávatollakkal a tetején ékeskedő Iparművészeti Múzeum épülete előtt, melynek két oszlopa közé ki van feszítve a hívogató feliratú plakát: „Haydn és az idő” —, hogy bármilyen kevéssé is érek rá, meg kell néznem. Aktualitása megkérdőjelezhetetlen: a bécsi klasszikus triumvirátus első tagja éppen 200 évvel ezelőtt, 1809-ben hunyt el. Az alapkoncepció, miszerint emlékezzünk meg a magyar vonatkozá­ sokban bővelkedő osztrák zeneszerzőről, s hogy nyilvánvalóan anyaghiány miatt - tágítsuk ki a kört a megfoghatatlan idő felé, érdekes. Bele­ magyarázható, hogy igen, számos művét e témában komponálta..., de hogy maga a kiállítás anyagát képző tárgyak pusztán annyiból kapcso­ lódnak Haydnhoz, hogy a XVIII. századból, illetve némelyek a fertődi Eszterházy kastélyból szár­ maznak, már-már nevetséges. Felháborodottságomat igazolta a vendégkönyv végiglapozása, ahol a világ minden részéről érke­ zett látogatók dokumentálták, hogy igen, eljöttek - egyes fanatikus Haydn-rajongók még ÜjZélandról is -, kifizették a borsos belépőt, s tény­ leg lenyűgöző az épület, de amiért jöttek, annak semmi, de semmi köze nem volt Haydnhoz! Oldalakon át olvasgattam a felháborodott meg­ jegyzéseket, s elgondolkodtam, hogy ha mindenki látja a problémát, vagyis azt, hogy egy semmiséget adnak el Haydn nevével, ezáltal csalódást okozva minden látogató számára, akkor miért csinálják így?! (Bizonyára elő van írva, így kapnak támogatást, meg ők is tudják, hogy valahogy be kell csalni - vagy csapni? - az embereket.) Amúgy apró kis tárgyakat láthattunk, olyan miniatűröket, hogy a megtekintésükhöz egy na­ gyító is kellett volna. Ráadásul a „felcímkézés” gót betűkkel történt, mely nem segítette az olvasást... Hogy még jobban lehessen kötni a dolgot Haydnhoz, egy „falnyi” szöveget olvashattunk róla. Dicséretet érdemlő, hogy az Évszakok oratóriuma által ihletett négy évszak, a tavasz (gyermekkor), a nyár (első szárnybontogatások), az ősz (sikerek) és a tél (utolsó évei) köré rendezték a „látnivalókat”, melyek némelyike az Eszterházy család kastélyából származik, akiknél közel 30 évig karmesterként tevékenykedett. Franz Joseph Haydn a mai magyar határ közelében fekvő kis falucskában, Rohrauban, egy szegény család gyermekeként látta meg a nap­ világot 1732-ben. Korán megmutatkozó tehetsé­ gének, csodálatos ének­ hangjának azonban ka­ maszkori mutálása vé­ get vetett, így esett, hogy egy alkalommal Mária Terézia hallva hangját, egyenesen károgásnak nevezte azt. Életrajzában az ezután következő éveket, mi­ kor oktatnia kellett, így summázta: „Nyolc tel­ jes évig kellett ezután a fiatalság tanításából szűkösen tengődnöm”. Azonban a véletlenek szövevényén keresztül, a szegénységből egészen a kastélyig vezetett útja: 1761-ben a Habsburg Birodalom egyik leggaz­ dagabb és legbefolyásosabb családja, az Eszterházyak szolgálatába állt. A Fertő-tó melletti Kismartonban és Eszterházán, viszonylagos elszigeteltségben éltek. Szerződés kötelezte arra, hogy „naponta délelőtt és délután megjelenik az előszobában, és megtudakolja a zenélésre vonat­ kozó hercegi parancsot. Türelmesen várakozik, majd pedig a kapott parancsot a többi muzsikussal is közli” és a „Herceg Úr Okegyelmességének mindenkori parancsára köteles a karnagy Ofőméltóságának tetszése szerinti zeneműveket komponálni”. Az, hogy milyen kedve volt az Eszterházyaknak, tökéletesen követhető Haydn életművén: mivel Eszterházy Miklósnak a kedvenc hangszere a baryton-gamba (egyfajta vonós hangszer) volt, számos ilyen darab született, s amikor eluralkodott rajta az operamánia, akkor Haydnnak, ha tetszett neki, ha nem, operákat kellett írnia. A megrendelő kívánsága szerint... Zenéjével mindenkire hat és hatott: Beethoven a tanítványa volt, s a klasszikus zene két meg­ határozó műfaja, a szimfónia és a vonósnégyes is hozzá kapcsolódik. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy egy olyan korban, amikor a zene­ szerzők kizárólag arisztokratáknak ajánlják mű­ veiket - óh, hogy a világ mennyire nem változik -, számosán, például Mozart is, neki dedikálta szerzeményét. Kölcsönösen csodálták egymást s nem egyszer együtt muzsikáltak: Mozart brácsázott, míg Haydn hegedült, egy alkalommal pedig barátját szinte az egekig magasztalta: „Gyakran hízelegnek nekem azzal barátaim, hogy van némi tehetségem, de Mozart jelentősen felülmúlt!’ Bizonyára Mozartot büszkeség töltötte volna el - ha megérte volna -, hogy Haydn temetésén az ő Requiem-jének előadásával búcsúznak. Ha már túl sok, Haydn keze nyomát viselő emlék nem is jutott a múzeum birtokába, pár zene­ számmal „illusztrálhatták’ volna a kiállítást. Ezt nagyon hiányoltam. Valahogy jobban passzolt volna Haydnhoz a zene, mint az idő. Még csakcsak megindokolható lenne a látottak címe, ha órákról lenne szó... No, de nem akarok én ünneprontó lenni, bárkinek is elvenni a kedvét a még 2010. február 7-ig látható kiállítás megtekintésétől. Sőt! Ajánlom, hogy látogassatok el ebbe a csodálatos, Lechner Ödön által tervezett épületbe, mely zenés programoknak is színtere: legközelebb október idusán az Esterházy Trió lesz hallható. Mindazoknak, akikben egy kis bizal­ matlanságot keltettem az Iparművészeti Múzeum által kínált programok iránt, jelezném, hogy Egyetemünkön a Pázmány Szalon keretében mi is életre keltjük a nagy klasszikust, Haydnt. S ez garantáltan nem lesz időpocsékolás. Mikola Orsolya Haydntól Tiestóig és vissza Idén két zseniális alkotót ünnepel a klasszikus zene világa: Joseph Haydnt és Georg Friedrich Hándelt. Haláluk évfordulóján - Haydnnak 200, míg Handelnek 250 éves - az utókor koncertek sorozatával emlékezik meg róluk, mint a zene­ irodalom legnagyobbjairól. Ünnepeljük egész munkásságukat, azt a hihetetlenül gazdag és értékes életművet, amit maguk után hagytak. Általuk nemcsak koruk, de az utókor is gazda­ godott, mind a hallgatóság, mind az utánuk következő zenészgeneráció, akik tőlük tanultak. Miért ünnepelünk még mindig? Ki ünnepel egyáltalán? Kit fog meg még mindig a zenéjük? Miért? Nehéz kérdések ezek egy olyan korban, amit a stílusbeli sokszínűség és a gyors változások legalább annyira jellemeznek, mint XIV Lajos udvarát a fényűzés. Ma általános jelenség, hogy a klasszikus zene szándékosan nem nevezem komolyzenének egyszerűen nem „trendi”. Kevesen vannak, akik szeretik és rendszeresen hallgatják. Magyarázható ez azzal, hogy régi. Fölhozható, hogy túl szerteágazó a terület - egy reneszánsz motetta és egy romantikus szimfónia tényleg ég és föld -, mégis választható lenne a különböző korok zenéjéből egy kis szegmentum, ami befogadható és „emészthető”. Sokakban meg is van a haj­ landóság és az eredendő vonzódás, a többség tizennegyedik oldal visszahúzó hatása azonban legtöbbször erősebb. Nem kell a klasszikus, mert „gáz”, mert „ciki”. Valójában nem is tudjuk megmondani, miért nem szeretjük, vagy miért nem szeretjük annyira, mint a kevésbé fajsúlyos zenéket. Könnyű pedig belátni, hogy nincs új a nap alatt. Ma is a régieket vesszük elő, ha igazán nagyot akarunk alakítani. Jó példa erre Dj Tiesto Adagio fór strings című száma, mely eredetileg Sámuel Barber amerikai zene­ szerző gyönyörű munkája, s melyet a lemezlovas szinte változtatás nélkül dolgozott föl „a mai kor nyelvén”. Kicsit túlozva ugyan, de azt mond­ hatjuk, hogy kidobta a szólamok nagyját, az alapdallamra rátett egy spéci szintetizátorhangot és alárakott egy dobgép-szólamot. Ennyi... Fogyaszt­ hatóvá tette, slágert csinált belőle. Érdeme mind­ azonáltal nem elhanyagolható, hiszen sokakat megismertetett az eredeti művel is. Ha a zene struktúráját nézzük, folyamatos könnyebbé válást figyelhetünk meg. A szólamok egyszerűsödése és számuk csökkenése, illetve összhangzattani egyszerűsödés figyelhető meg. Mivel a zenei nyelv kisebb szókinccsel dolgozik, a mondanivaló is szűkül, ami szükségszerű kö­ vetkezménye bizonyos társadalmi jelenségeknek, amit nem feladatom elemezni. Ami az egyes zeneszámból kivész, az valamelyest visszatér a széles stíluspalettán. A barokk korban barokk volt csupán, ma trance, house, techno, altér, rock és sorolhatnám még oldalakon keresztül. Egy időszakon belül olyan sok a stílus, ami szinte nem is tartható fejben. Természetesen ez az eszmefuttatás sem hibátlan. Úgy tűnhet, mintha a zene fejlődése lineáris vonal lenne, egyik végén Palestrinával, másikon Tiestóval. Nem ilyen egyszerű a helyzet. Számos hatás együttese alakítja ugyanis a muzsikát is, mint minden mást. A mai populáris zenében meg­ található többek közt a különböző népzenék, a country - ami maga is népzene a maga módján és a jazz hatása is. Ha erről az oldalról is vizsgálni akarnánk a témát, talán az egész újság sem lenne elég, épp ezért el kell tőle tekinteni. Ha azonban az emberek ízlésének szemszögéből tekintjük a prob­ lémát, a lineáris ív megrajzolható. Az egykor nagy társasági eseménynek számító koncertek - egyegy szimfónia ősbemutatója, amit maga a szerző vezényelt - úgy vonzották az egyetemi ifjúságot, mint mágnes a szöget. Nem olyan értelemben voltak ezek kuriózumok, mint ma. Nem bogaras, fura dolgok, hanem nagy események, melyek részei voltak az akkori társadalmi vérkeringésnek, teljesen elfogadottak és megértettek voltak. A fiatalság életében ma ezek helyét átveszik a különböző diszkók és könnyűzenei koncertek. �A magyarok meghódították Granadát A dél-spanyolországi Andalúzia tartományban található Granada, az egykori mór birodalom utolsó végvára, ami az oda látogató magyarok számára egy meghökkentően gyönyörű, számos kultúra örökségéből fennmaradt gyöngyszem. Ez a város ad otthont a Granadai Nemzetközi Tánc és Zene Fesztiválnak, amit idén 58. alkalommal rendeztek meg. Ezzel ez a legrégebbi és legnívósabb spanyol fesztiválnak számít. Minden évben június végétől július közepéig, közel három hétig tart e programsorozat. Az évnek ebben az időszakában mindig biztos a jó idő, de a hőmérő higanyszálai még nem érik el az augusztusi 40-45 fokos hőséget. Az egyetemi város még tele van a vizsgákkal már végzett felszabadult diákokkal, a granadaiak még nem mennek nyaralni és a Fesztiválra az egész országból és külföldről is rengeteg érdeklődő érkezik a városba. A hangulat a tetőfokára hág ilyenkor. A Fesztivál klasszikus vonala mellett néhány éve ezzel párhuzamosan megrendezésre kerül a FEX, amely a Fesztivál kiteijesztése, a Budapesti Tavaszi Fesztivál mellett megrendezett Fringe-hez hasonlítható, amelyen könnyedebb műfajok, újító jellegű formációk mutatkoznak be a közönség számára ingyenesen a város legszebb pontjain és a környékbeli kisvárosokban - az eltérő igényeknek és eltérő anyagi lehetőségeknek is eleget téve ezzel. Az elmúlt évek során több kelet európai ország képviseltette magát a fesztiválon, ahol némi ízelítőt kaptatott a közönség, milyen a kelet európai, balkáni hangzásvilág, ami számukra annyira más, annyira eltér a megszokottól. Mi, magyarok pedig a szemükben egy nagyon gazdag, egzotikus, felfedezésre váró keleti világ vagyunk. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy végre meg­ mutathattunk nekik egy kis szeletet a zenénk, kultúránk, és nyelvünk gazdagságából. Idén először volt alkalma a hivatalos részvételre egy magyar együttesnek a madridi Magyar Nagykövetségen dolgozó kulturális és oktatásügyi szakdiplomatával közösen elvégzett munkánk, illetve a Balassi Intézet és mások anyagi támogatásának köszönhetően. E részvétel fontos diplomácia lépésnek is számít a két ország között - ami a közelgő közös európai uniós elnökségre tekintettel még nagyobb jelentőséggel bír. Idén Magyarország képviseletével a pécsi szék­ helyű Dutar együttes lett megtisztelve. Az együttest Csőke Renáta és Kopeczky Péter 2004ben alapította. A duóhoz a repertoár bővülésével más zenészek - Révész György, Siptár Miklós és Balogh Balázs - is csatlakoztak, így mára öttagúvá bővült a zenekar, amely számos szakmai elismerést vívott ki, kezdve a Kaleidoszkóp-díj 2005-ben való elnyerésétől, a Budapest Fringe Fesztiválon elnyert számos díjig. A repertoárjuk igen változatos; tiszta népdalok, átgondolt népzenék, feldolgozások és saját szerzemények mind megszólalnak kon­ certjeiken, ahol két különböző kultúra talál­ kozásának lehetünk tanúi, a magyar és a cigány folklór kincseit kutatva, azokat világzenei kontextusban egy kicsit másképp értelmezi újra. Az együttes meghódította Granadát. Hatalmas sikert aratott az első albumuk, az Idegen vendég dalain túl, a külön erre az alkalomra megzenésített és a magyar és lovári nyelvek mellett spanyolul is előadott Lorca versekkel, hiszen a Granada közeli kis faluban született Federico García Lorca mérhetetlen tiszteletnek örvend a helybeliek körében. A helyi lapokban több oldalas cikkek jelentek meg, méltatva a zenészeket; az énekesnő „mámontó és édes hangját”, amely méltó volt ehhez a lélegzetelállítóan gyönyörű helyszínhez, és külön is méltatták azt a gesztust, hogy a Lorca verseket itt előadták. A népi hangszerek közül a húros hangszerek nagy részét már ismerte a közönség, mivel a gitár mellett a mór időkből is rengeteg féle húros hangszer maradt rájuk, viszont a fúvós hangszerek nagy választéka lenyűgözte őket. A koncertek után a kisgyerekek megrotamozták az együttest, hogy közelebbről is megnézhessék ezeket a számukra ismeretlen hangszereket; a furulyát, a káváit és a tilinkót. A Dutar sikere jó példával szolgáltat az egyetemi zenekarunknak, néptáncosainknak és más for­ mációknak is, hiszen az együttes egy pécsi középiskola tanáraiból és diákjaiból formálódott. Érdemes tehát nagyot álmodni, és azt meg­ valósítani! (Róluk bővebben: www.dutar.hu) Marschalkó Linda Lublin - a kis nagyváros Erasmus körkép Sokan fölhozzák, hogy a klasszikus zene azért nem népszerű, mert „poros” és régi, de nem hinném, hogy igazuk lenne, hisz a stílus jelentősen átalakulva, de megtalálható és hallgatható ma is a kortárs műveken keresztül, melyek értékéről csupán az utókor mondhat igazán véleményt. A zenehallgatás értékválasztás. Attól, hogy a XXI. században élünk, nem feltétlenül kell elfelednünk, ami régen volt. Akik akkor éltek, azok sem felejtették az előttük élőket és alkotókat. Klasszikust idézve: „Szép az, ami nekem érdek nélkül tetszik” Megtehetem tehát, hogy olyat választok, amilyet akarok, viszont választásom akkor lesz igazán megfelelő, ha nem azt mondom az általam preferált zenéről, hogy „király7’, meg „menő”, vagy, Jó”, hanem hogy szép. Megfordítva Kant gondolatát: Ha rá tudom mondani biztonsággal, hogy szép, akkor tetszik igazán. Nem gondolom, hogy a klasszikus a „legzenébb” zene. Nem a többi stílus fölött, hanem azok mellett áll egyenrangúként. Van rajta kívül más muzsika is, ami szép. Csupán türelemmel kell lennünk iránta, mert bonyolult. Venni kell a fáradságot és meg kell érteni, el kell rajta gondolkodni. Nekünk pedig, akik fiatalok vagyunk, és szeretnénk majdan értelmiségiek lenni, mindenképp ki kell mellette tartanunk. Bujdos Iván Lublin tipikus egyetemváros. Márpedig egy Pázmányos hallgatónak ez mindenképp új élmény. Az egyetemi negyeded kívül is lépten-nyomon hallgatókba botlik az ember (ellenben nyáron kihal a város, ami igen vicces). Lublin, körülbelül háromszázezres lakosságával, gyönyörű óvárosával és várával nagyvárosnak (is) mondható. Az egyetem (a KUL) a város központjában talál­ ható. Innen nem messze vannak a kollégiumok is, a maguk minden előnyével és hátrányával. A másik lehe­ tőség az albérlet. Én ezt vá­ lasztottam és. nagyon be­ vált, hisz a lakótársam és a szomszéd joghallgatók sze­ mélyében igazi lengyel barátokra leltem. Aki az albérletre szavaz, fontolja meg milyen távolra is költözik, mert az éjszakai buszok csak csütör­ töktől vasárnapig járnak. Ennyit arról, hogy miért kisváros. Az egyetem képzési kínálatából elsősorban az Amerikai Jogi Centrum tárgyait érdemes választani. Ezen belül is Delaine Swenson órái kötelezőek! Swenson volt amerikai ügyvéd, ezen kívül számtalan, főleg ázsiai projektben vett részt, melyek ezen országok — mindenekelőtt Kína demokratizálódását igyekszenek elősegíteni. Az eredmény egy hatalmas élet- és jogtapasztalattal rendelkező, hamisíthatatlan amerikai stílusú em­ ber, akinek érdekes, interaktív, vicces órái vannak. Tavasszal pedig a születésnapja ürügyén grillezésre és házibulijába invitálja a jogászpalántákat. A többi órák egyébként nagyon hasonlóak az itthoniakhoz. Lényegében azonos időtartam, aktivitás, készülés. Mindenképpen javas­ lom felvenni a lengyel nyelvi kurzust. Jó lehe­ tőség megtanulni az alapokat, és a szemesz­ ter végén már érteni egy-két dolgot a bolt­ ban, buszon stb., és nem mellesleg ez heti két találkozót jelent a többi Erasmusossal is. Kinek ajánlható tehát Lublin? Aki szereti Közép-Európát (minden előnyével és hátrányával együtt), aki meg akar ismemi olyan nyugati hallgatókat, akik nyitottak a régiónkra, és mindenek előtt azoknak, akik közelebb kívánnak kerülni egy nagyon szimpatikus, tartással rendelkező, baráti nemzethez. És hogy kiknek nem? Akik nem szeretnek március 15-én tízcentis hóra ébredni. Síelni tudók előnyben. Na zdrowie! (Egészségedre!) Bárth Bertalan tizenötödik oldal �A vallás, mint üzlet - hit és pénz Ezúttal a piszkos anyagiak és a deklaráltan transzcendentális irányultság között fennálló egyik lehetséges kapcsolatra kívánok rámutatni. Olyan problémák megvilágítására teszek kísér­ letet, amelyek nem csupán a hitüket gyakorlókat, de minden embert egyformán érintenek, hiszen az vallási szervezetek társadalomban betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlenül fontos. A hit világának elanyagiasodását legfőképp az egyházalapítások megállíthatatlannak tetsző folyamatán mérhetjük le. Felmerül a kérdés: milyen következményei lehetnek annak, ha a vallás üzletté válik? Mivel e téma a harmadik évezred hajnalán különös aktualitással bír, így talán nem fölösleges néhány szót szólni róla. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a fejlett országok lakosainak hithez való kötődése, legyen az bármilyen jellegű, nemzedékről nemzedékre egyre gyengébbnek bizonyul. Míg mára egészen veszélyes ponthoz értünk. Sokpólusú, szabadelvű világunkban már főként a természetfelettitől, a végső felelősségre vonástól való félelem miatt akarnak az emberek eltávolodni mindenféle vallástól. A legtöbben szeretnék elhinni, hogy itt a földön bármit meg lehet tenni, hiszen úgyis csak „egyszer élünk”. A legkülönbözőbb csatornákon keresztül kapjuk folyamatosan az ösztönzést, hogy ezt ne is tudjuk elfelejteni. A média és a modern liberális államok vezetőinek egyaránt érdeke, hogy az embereknek ne legyenek természetfeletti kötődéseik. így lehetséges gyakorlatilag a végletekig fokozni az eladásokat, illetve ekképpen lehet az eszmei gyökereiktől megfosztott, ezáltal szűklátókörűvé vált polgá­ rokkal jóformán bármit elhitetni. Az emberek így a gondolkodás képességéről lemondott bábokká válnak, akiknek csak a megszerezhető élmények mennyisége számít. Korunkban általánosan elter­ jedt a minőség keresésének felcserélése a mennyi­ ség gyűjtésével. Mintha bármit is érnének a majdani, elkerülhetetlen haldoklás közben ezek emlékei. Mindenesetre az emberek ma már egyre nehezebben viselik el, ha valaki korlátozni akarja őket életük felelőtlenségében. Ezért eltávolodnak mindenfajta vallástól, és közben akaratlanul is megalkotják a saját hitüket. Az anyagi javak és a korlátlan élvezés hitét. Régebben, így a középkor bizonyos időszakaiban még nem ez volt az elsődleges indok az egyháztól való elfordulásra. Sokszor éppen az elbizonyta­ lanodás és a valódi hit volt a motiváció. A hit abban, hogy a csalódások ellenére valahol mégis­ csak megélhető a tiszta vallás. Elsősorban ez ve­ zetett a reformáció új egyházainak létrejöttéhez, az emberiség vallási megosztásához is. Az is igaz ugyanakkor, hogy több, valóban nemes cél által vezérelt hitújító mellett gyakran a személyes motiváció, a kitörési lehetőség keresése és a hatalomvágy is erősen közrejátszott az egyházak alapításában. Nem egy olyan uralkodót láthatunk a reformáció időszakában, akik hatalmuk növe­ lését és az katolikus befolyás csökkenését szem előtt tartva váltottak vallást. Ebből a szempontból azt is mondhatnánk, hogy semmi sem változott az elmúlt fél évezred alatt. Csak az eszközök. A reformáció korában kezdődő vallásalapítási folya­ matok pedig mind a mai napig hatással vannak a világra. Azt megelőzően ugyanis soha nem voltak olyan erős új „vallások’ vagy egyházak, amelyek nem tűntek volna el szinte teljesen mindössze néhány évszázad alatt. Az ókori, illetve kora középkori birodalmakban általában tisztában voltak azzal, hogy egy erős és egységes egyházzal rendelkező állam sokkalta nagyobb eséllyel lép fel bárkivel szemben, mint egy eszmeiségében je­ lentősen megosztott népközösség. Akkor még sokak számára nyilvánvaló volt az is, hogy ezt az egységet leginkább a kereszténység képes nyújtani. A középkorban éppen ez a belső egység látszott megtörni. Ezért már nem mindenki látta egy­ formán hasznosnak a keresztény elvek mellett való kiállást. Ebben a helyzetben tudták áttömi a falat a reformáció erős támogatással induló egyházai. Az anyagi javak és a hitelvek összeütközésének leglátványosabb területe az új egyházak születése, a szekták és kisegyházak alapításának mára jellemző szűnni nem akaró divathulláma. A XX. század utolsó évtizedében kezdett Európába is begyűrűzni az USA-ban már régóta elterjedt szektásodási folyamat. Az 1990-es évek elején az újfent szabaddá váló, de szabadságukkal élni nehezen tudó közép- és kelet-európai államok ideális táptalaját jelentették ennek. Magyarorszá­ gon például a vallásszabadság túlerőltetésének hála olyannyira leegyszerűsítették az egyházalapítás feltételeit, hogy csak az nem alapított egyházat, aki nem akart. És ez még a mai napig így is van. Majd, amikor bevezették, hogy az állampolgárok jövedelmük után fizetett adójuk egy százalékát bármely szabályosan létesült, bejegyzett egyháznak átutalhatták, a kísértés már akkora mértékű lett, hogy annak egyre nehezebb ellenállni. Az úttörő az egykori teológus-hallgató, Németh Sándor által 1989-ben alapított ma már Hit Gyülekezete néven ismert tekintélyes üzleti vállalkozás. Ez a közösség a hittel visszaélő vallási marketing-tevékenység első és egyik legerőteljesebb nyílt megnyilvánulása. Az azóta már közoktatási és felsőoktatási intéz­ ményekkel, saját, hetenként jelentkező, többórás televízió műsorral, valamint ultramodern köz­ ponttal rendelkező kisegyház egy kissé erőltetett alapokon induló, ám a maga nemében rendkívüli sikertörténet főszereplője. Az V század környékén létező nesztoriánus szekta elvi alapjain felépülő „egyháznak” látványosan nincs más célja, mint a Katolikus Egyháztól való különbözés, és a vallásos élet mentén való meggazdagodás. Lassan ideje lenne bevallani, hogy valójában ez az a pont, ami miatt a szektáknak ténylegesen van létjogosult­ ságuk a harmadik évezredben: divat lett ugyanis különbözni a Katolikus Egyháztól. Hogy ennek mi az oka, azt ma már meglehetősen nehéz eldönteni. Talán a külső, erőteljes liberális behatások, esetleg az egyházi vezetők sokat emlegetett konzervativizmusa. De lehet, hogy ezek együtt, és még sok más. De, hogy miképpen lehetséges ennek a folyamatnak a megállítása, azt röviden meg lehet fogalmazni. Meg kell újulni és vonzóvá kell válni. Intő jel, hogy míg a világ azon részein, amely a média- és egyéb marketinghatásoktól elszigeteltebbnek mondható, egyre inkább hódít a kereszténység, addig a fejlett államokban a kisebb és jóval megengedőbb új egyházak hódítanak. Kétségtelen, az embereknek levegőre és valódi kötődésre van szükségük. Kevesebb kötöttséggel. A katolikusok ugyanis egy óriási egyházi közösség tagjai, ami - főként a városokban - automatikusan kevesebb személyes­ séggel jár. Vágyakoznak az olyan közösségek iránt, amelyek személyesen szólítják inog őket. És a szekták meg is teszik az embereknek ezt a szívességet. Mindeközben pedig jóval kisebb mértékben határolják be az emberek életét, mint, ahogyan azt a történelmi egyházak teszik. Bár már látható, hogy ez a tendencia nemsokára rendkívül veszélyessé fog válni, ma az embereknek mégis erre van szükségük. így minden egyházi közösség előtt két út áll: vagy megadják ezt nekik, vagy elveszítik őket. Ez utóbbi pedig hosszú távon meglehetősen veszélyesnek fog bizonyulni, mind az adott közösségek, mind pedig az eszmei korlátáiktól megfosztott emberek számára. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az említett korlátok nem csupán lehatárolnak, hanem a támaszkodást is nagyban elősegítik. Teleki Levente A Vidék Napja Ismét egy új tanév veszi kezdetét. Kezdődik a tanulás, a Zh-ra való felkészülés, az éjszakába nyúló magolás. De érdemes megvizsgálni az érem másik oldalát is. Hiszen az új tanévvel kezdetét veszik az új programok is. Ezen belül pedig nem csak a fergeteges bulikra és karaoke partikra gondolok. Érdemes olykor az egyetemre jövet-menet szétnézni a plakátokon, figyelni a hirdetéseket. Én pontosan így tettein, amikor felfigyeltem egy érdekes fclllívásra. így történhetett, hogy szeptember 18-án egy csodálatos napot töltöttem el a barátaimmal a Vtjdahunyad várban. Szeptember 18-án ugyanis, Budapesten az érdeklődők megismerkedhettek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programmal, a térségek turisztikai kínálatával, hagyo­ mányaikkal, művészetükkel és nem utolsó sorban az ott élő emberekkel. A program egész napos volt, reggel elsősorban a kicsiknek kedveztek, de délutánra összegyűlt a környék apraja-nagyja. A barátaimmal négyen indultunk neki a délutáni napsütésben, hogy felfedezzük a látnivalókat. Éppen akkor érünk oda, amikor kezdetét vette a „parasztolimpia". Itt különböző csoportoknak kellett megcsinálni viccesebbnél viccesebb fela­ tizenhatodik oldal datokat. Volt itt eldugott tárgyak keresése a szénakazalban, szénabála görgetés és kukoricadarálás. Egyszóval a szervezők igencsak megnevettették a közönséget. Mindeközben a Vajdahunyad vár belső részéhez közeledtünk rengeteg pavilont találtunk, ahol különböző a tájegységre jellemző érdekességekkel találkozhattunk. Láthattunk kovácsokat, kézműves karcolt tojásokat, fonott kosarakat, térítőkét egyaránt. Ezen kívül volt bőven étel-ital, bor és pálinkakóstolás, valamint ízletes pogácsa és perec. A nagyszínpadon zenés és táncos bemutató várta a közönséget. S habár ebben az évben már véget ért ez a fesztivál, javaslom, hogy aki kedvet érez ellátogatni, jövőre mindenképpen vegyen részt rajta, mert tényleg csodálatos élményt nyújtliat. Természetesen az év még csak most kezdődik, úgyhogy a sok tanulás mellett figyeljétek a lehetőségeket, és időnként látogassatok el ti is cgy-cgy rendezvényre. Császár Adrienn �Aknay múzsái Szentendre ékszerdoboz. Az ékszerdobozok pedig általában vonzzák a szépérzékkel mcgáldottrnegvert lelkeket. Tcliát nem lehet azon cso­ dálkozni, hogy Szentendre sok művészt inspirált pusztán annyival, hogy itt laktak, itt alkottak. Az embert körülvevő világ, környezet hat ránk, ebből merítjük energiánkat, vagy éppen fordítva; emiatt érezzük levertnek, megtörtnek magunkat. Szentendre sokunkat feltölt. Az itt alkotó mű­ vészek pedig hozzáadnak ehhez a nyugodt vibráláshoz valami folyton változó, megismétel­ hetetlen ajándékot. A művészet úgy lebeg a város fölött, mint Aknay János őrangyalai. Aknay János is a városban alkot, s hatvanadik születésnapjára gyűjteményes tárlatot rendeztek a szentendrei Műv’észetmalomban. 1971-ben költö­ zött a városba a művész, azóta is aktívan részt vesz a művészeti életben, a legendás Vajda Lajos Stúdiónak egyik alapítója, számos képzőművészeti csoport tagja, segítőié, támogatója. Közéleti szerepvállalásait, segítőkészségének megnyilvánu­ lásait hosszasan lehetne itt most sorolni, de érdekesebbnek mutatkozik festészetéről írni. Aknay János termékeny alkotó, négy emeleten keresztül csodálhatjuk alkotásait. Már maga a kiállítótcrem, a Művészetmalom is tökéletes adottságokkal rendelkezik a modern képek színes liangulatainak visszatükrözéséhez. A fehérre festett, olykor pusztán hagyott téglafalak, a hatalmas tér utat enged a szemünknek. A tárlat nem időrendben s nem is téma szerint cso­ portosítja a képeket, egymás mellett találjuk a 70es évek végén készült és a pár éve festett műveket. Ahogy haladunk a tárlatban, az eleinte zavaró rendezetlenség formás egésszé kezd összeállni. Két vezérmotívuma a város és az angyalfigurák. A város Szentendre, természetesen a művész sze­ mével. Nem is érthetjük, hogy hogyan ábrázolhatja egyenes vonalak sokaságával egy olyan város részletet, ahol minden utca kanyargós, ahol nincs derékszög és szinte egyenes sem. S mégis a tisztán geometrikus formák összeillesztésével kisutcás, szentendrei hangulatot kelt. Templomtornyok, apró ablakok, végtelenbe vivő lépcsők, Iráztetők sokasága: ez a város. Motívumait gyakorta félre­ teszi, majd évek múltán újrafesti, újragondolja őket, folyamatosan megújítva festészetét. így ez a festészet ma is folyamatosan változik. Képsoro­ zatai, képvariációi ugyanazokat a témákat jáija körül, s mégis tud nekünk újat adni oly sok év után is. Az a fajta művész, aki minden pillanatban dolgozik, aki átgondolja motívumait, képzet­ társításait, hozzátesz és elvesz dolgokat. Angyalképeit is aliglra lehetne összeszámolni, oly sok variánsban, oly sok éven keresztül foglalkozott Isten segítőtársaival. Leány-, festő- őr- vagy városvédő angyal-ikonok néznek ránk a falakról. Kisleánya betegsége, majd elvesztésének feldol­ gozása magától értetődően jelenik meg, épül be, lesz végtelen allegória képei témáiban. Az an­ gyalok mindenhol jelen vannak, egy angyal mindenkire vigyáz, viszont nem tud minket megvédeni a kudarcoktól, veszélyektől, csak segít nekünk, hogy el tudjuk ezeket viselni. Van, hogy nem halljuk meg, van, hogy túl sokat várunk tőle. Ó nem parancsol, csak öv; jelenléte láthatatlan biztonság, nyugodtsága erőt ad. Meghasadt tojás­ ból születnek, s rovásírás jellegű absztrakt alakba, vagy ikonosztázra emlékeztető formába önti őket a művész. A város fölött repülnek, ablakokba beköszönnek, tornyokba benéznek. Szentendré­ nek, a városnak is van angyala, aki vigyáz, hogy megmaradjon ez a hely olyannak, amilyen. Ezt az egyszerre földi és égi témájú festészetet, az egész eddigi életpályát egy oeuvre-katalógus könyv mutatja be a tárlat mellett. S ha lekéstük az október 18-i dátumról, januártól a debreceni Modemben is megtekinthetjük a kiséletmű kiállítást. Aradszki Dea KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon A KözösPont-misszió Sziget­ misszióként született 2000ben néhány elszánt fiatal lelkesedéséből a katolikus, a református és az evangélikus egyház közös kezdeménye­ zésére. Ennek az ökume­ nikus szerveződésnek célja a történelmi egyházak valódi értékeinek képviselete a hazai fesztiválokon, melyek a mai magyar ifjúság reális kereszt­ metszetét adják, helyzetét tükrözik. Munkatársai közé tartoznak a liárom egyház hivatalos képviseletét és a lelkigondozás bázisát biztosító lelkipásztorok, illetve e három felekezethez tartozó önkéntes fiatalok. A KözösPont először a Sziget Fesztiválon jelent meg, azóta már a VOLTon, az EFOTTon (egy alkalommal) és a Hcgyalja Fesztiválon is megtalálható a KP Sátor. Erdélyi fesztiválokon a Kcskenyút nevű testvérszervezetünk végez liasonló munkát. A hazai fesztiválok látogatói többségükben ma­ gyarok, ez azonban a Szigetről az utóbbi években nem mondliató cl. Többségükben franciák, hollan­ dok, de a világ minden pontjáról érkeztek fcsztivá- lozók. Természetesen a külföldi betérőket is szívesen fogadjuk, a mi feladatunk azonban elsősorban a magyar fiatalok megszólítása. A Sziget nem az erőszakos, nem is a dirckt, még csak nem is a „liatékony” misszió liclye. Sokkal inkább egyfajta hitvalló jelenlété, ami elgondolkodtat, megkérdőjelez bevett sémákat. Nem térítünk kinyilatkoztatás­ szerűen, nem bombázzuk az embereket jól bevált szlogenekkel, hanem magunkat is kitesszük a minden találkozással, eszmecserével együtt járó bizonytalanságnak. A krisztusi megváltás és szabadítás üzenetét a fiatalok nyelvén hirdetjük, nyitott elfogadással a betérő fiatalok értékeire, különös hangsúlyt fektetve a személyes, lelkigondozói beszél­ getésekre. A Szigeten a Civil Faluban kapott helyet a KözösPönt Sátor. Fiatalok szervezésében fiataloknak épült a sátor a programok és lelkibeszélgctésck tereként. Az idei szigetes KP stábunk kb. 30 önkéntesből állt. Váltásban dolgoztunk, mert a sátor majdnem egész nap, délelőtt 11-től hajnalt 5-ig nyitva állt a betérők számára. Napközben különféle programokkal; rajzolással, játékokkal, előadásokkal készültünk, amelyek az aznapi témánkhoz kapcsolódva segí­ tettek felvezetni a beszélgetéseket. Idén a „Kap­ csolat” témakörét jártuk körül (világgal, családom­ START-olj időben! Nem könnyű elhelyezkedni a munkaerőpiacon, főként nem pályakezdőként. Ezzel sajnos mindannyian szembesülünk. Ki korábban, ki később. Fontos ismernünk ezért a lehetőségeinket, tudatában lenni a kedvezményeknek, amelyek segíthetnek bennünket, hogy vonzóbbá váljunk a munkaadók számára. Bár tapasztalataim szerint nem áll túl sok eszköz a rendelkezésünkre, az egyik talán leghasznosabb a STARTkártya, amely adózási szempontból szolgál előnyökkel a munkaadó számára. Én még harmadéves koromban ismerkedtem vele egy szemináriumon, később pedig szakmai gyakorlatom letöltése során az ügyvédjelölt kolléganő személyes tapasztalatként számolt be a kártya kedvező fogadtatásáról. Jó tudni, hogy néhány munkaadó egyenesen pályázati feltételként szerepelteti a kártyát, Íriszen az számára a következő kedvezményeket biztosítja: 1. a tételes egészségügyi hozzájárulás alóli mentesség; 2. a 3, illetve 1 százalékos munkaadói járulék és a 29, illetve 26 százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében mal, társammal, magammal, Istennel való kapcso­ latom), de valójában a beszélgetéseket soha nem szorítottuk korlátok közé, a téma inkább csak segítségül szolgált. Az esti órákban tcaházzá vált a sátor, hangulatos gyertyák mellet zsíros kenyérrel és teával vártuk a betérőket. Éjfél előtt közös állítattál zártuk a nappali munkát. Utána az éjszakai stáb erőn felül teljesített szolgálatot a már „kissé megfáradt" éjszakai látogatókkal és a hideggel dacolva. A Sziget utolsó napján, vasárnap katolikus misét, evangélikus és református istentiszteletet tartottunk a sátorban, minden fesztiválozó számára megadva a lehetőséget, hogy a szokásos istentiszteletén részt vegyen ilyen szokatlan körülmények között, vagy éppen megis­ merje a számára még ismeretlent. Amellett, hogy a betérőket fogadtuk, a közösségünk befelé is épült. Megismertünk más felekezeteket, megismertük egymást, hozzánk hasonló fiatalokat; olyanokat, akik ugyanúgy, mint más mai fiatal szeretjük a jó zenét, jó liangulatot, jó bon (persze mértékkel), táncot stb., és van valami lényegi ha­ sonlóság bennünk, a hitünk - az a közös pont, ami összeköt minket. (Rólunk bővebben: www.kozospont.com) Marschalkó Linda a bruttó munkabér 10 százalékának, második évében 20 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség (járulékkedvezmény). A járulékkedvezményeket azok vehetik igénybe, akik a vonatkozó jogszabály (2004. évi CXXIII. törvény) szerint pályakezdőnek minősülnek,- így felsőfokú végzettség esetében a harmincadik életévüket még nem töltötték be; tanulmányaikat befejezték, vagy megszakították; es először létesítenek foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Amennyiben tehát munkát kirántok vállalni a nyáron, illetve év közben, mindenképpen ügyeljetek arra, hogy erre lehetőség szerint diákszövetkezeten kerüljön sor, Íriszen így START-kártya jogosultságotok sem kerülhet veszélybe. A kártya kiváltása rendkívül egyszerű, és ellentétben az e hivatalban megszokott órákon át tartó várakozással, meglepően rövid idő alatt igényelhető az APEH Budapest, 13. kér. Petneházy u. 6-8. cím alatti ügyfélszolgálatán. Természetesen önmagában a kártya nem elegendő a kívánt állás elnyerésére, ugyanakkor megnövclhctőck az esélyek a segítségével. Akinek már aktuális a kérdés sok sikert kívánok! (További információ: www.magyarorszag.hu,www.apeh.hu) Fábián Beatrix tizenhetedik oldal �Utolsó látogatás A második világháború idején, végső kiképzésükre várva angol katonák szállnak meg egy használaton kívüli vidéki kastélyban, mielőtt a frontra vezénylik őket. Egy fiatal százados szemléli katonáit, amint a szükséges felszereléseket pakolják le a teherautókról, és sietős egyked­ vűséggel birtokba veszik a hatalmas, kopott­ ságában is pompás épületet. A százados járt már itt korábban. A tágas folyosók, a díszes lépcsők, a kiszáradt, piszokkal teli szökőkút, a szobrok és a festmények mind-mind ismerősek számára. *** Beszámoló következik egy könyvről és a belőle készült filmről. A könyvet kevesen olvasták. Az Utolsó látogatás című, itthon 2009 májusában bemutatott filmet művészmozik poros, de mégis barátságos vetítőtermeibe kényszerítették... hiába, az európai kultúra a kevés bennfentes kedvtelése, luxusszámba menő magánhobbija lett, egy beavatott, szűk köré... Pedig Evelyn Waugh hasonló című, 1944-ben írt regénye, amelyet Ottlik Géza 1973-ban ültetett magyarra, a közelmúlt európai irodalmának egyik alapműve. Waugh angol is - kicsit mindig gyanús és furcsa az európai, „kontinentális” szemnek -, katolikus is - furcsa és gyanús az angol szemnek -, így tehát duplán érdekes figura. Aki nem mellesleg, minden ellenkező híresztelés és sajátos keresztneve dacára férfi. Angol melankóliával és ironikus humorral telezsúfolt könyve pedig egy különleges kirakós játék, amelynek darabjai a végén csodálatosan, egyik pillanatról a másikra kerülnek a helyükre, és így a cselekmény egyes elemei csak a legvégén nyerik el értelmüket. A történetben a két háború közötti angol világ legillusztrisabb helyszínei és szereplői elevenednek meg: az oxfordi egyetem, London, Velence, Marokkó az egykori gyarmatok képviseletében, és főleg a csodálatos angol vidék, a countryside, bennük a kor tipikus alakjaival, melyek némelyike pőrén áll előttünk az író vesékbe hatoló jellemábrázolása által, mások éppen csak felvil­ lannak, és már el is tűnnek a nagy forgatagban. Szívünket különösen melengeti a regényben szereplő, a filmből már hiányzó két magyar utalás (távoli magyar kuzinokra és Horthy Miklós 1919es bevonulására Budapestre...). Ennél is fontosabb kapocs a magyar olvasó és a regény között a temérdek rokon vonás, ami e könyvet és Szerb Antal Utas és holdvilágít összekapcsolja. A két író bizonnyal hasonló műveltségű, humorú, mi több, lelki alkatú lehetett; regényeik konklúziója mégis egészen más. A történet röviden a következő: a főhős, Charles Ryder százados, a könyv elején friss oxfordi diák az egyetemen összebarátkozik egy furcsa, különleges fiúval, Sebastian Flyte-tal. Barátságuk mély és önzetlen - de a dúsgazdag famíliából származó Sebastian óvakodik attól, hogy barátját bevezesse családjába. Ez előbb-utóbb mégis, óhatatlanul megtörténik, Charles pedig, aki londoni középosztálybeli családból jön, elámul a látványtól, a hatalmas kastélytól, a természetes, a mindennapok velejárójaként tekintett pompától, és nem utolsósorban Sebastian gyönyörű húgától, Júliától. Amint barátja észreveszi összekacsintását a lánnyal, el is hidegül tőle - ő egyedül, kizárólag csak magának akarta Charlest. Ezt követően a szereplők útjai különválnak. Évek telnek el, Sebastian elzüllik, idült alkoholistaként tizennyolcadik oldal Marokkóban tengeti napjait. A család feje, a Lord mindeközben Velencében él, házasságtörő kap­ csolatban, és esze ágában sincs hazajönni. Charlesból ismert festő lesz, az egyetemet persze nem végzi el, ellenben megházasodik. A végzet azonban nem engedi a markából: egy hajóúton újra találkozik a már szintén házas Júliával, és ekkor beteljesül korábbi vonzalmuk. Immár együtt tervezgetik a közös jövőt... A könyvben csak sejtetve, de a filmben ki­ hangsúlyozva szerepel a történet homoszexuális szála. Barátja talán szerelemmel vonzódik Charleshoz. A hatvanas évek hippijeinek előképe, Sebastian élete a lázadásról szól. Küzdelme az ifjúság folytonos, és megérthető harca „a szabadságért” - amelyből születhetnek ugyan értékek, de ami a maga egészében előbb-utóbb anakronisztikussá válik. A legtöbben ezért ki is növik a lázadó kort; az csak a fiataloknak áll igazán jól (ezért veszélyesek az ötven feletti férfiak hosszú hajjal...). A társadalmi változások viszont soha nem forradalmi gyorsasággal következnek be, a lázadás pedig nem önérték, és előbb-utóbb öncélúvá válik. Van, aki tönkremegy ebbe, mint Sebastian, akinek örökös szeretetéhsége nem lelhet kielégítésre. Nem képes betagozódni az őt egyébként szerető közösségbe; elkerülhetetlen bukását az olvasó és a néző sajnálja, de így nem válhat morális hőssé. A történetben nem csak Sebastian bukik, hanem egy társadalmi osztály, egy életforma, sőt egy egész társadalmi rendszer is. Ezt az osztályt, az angol arisztokráciát két ellenszenves karakter, az erőszakos, kíméletlen anya (a filmben Emma Thompson nagyszerű alakításában), és a nevet­ ségesen „karót nyelt” legidősebb fiú képviseli. De a bukásban, amikor valami nagy és nemes tűnik el, mindig van mit siratni. A történelem folya­ matosságának megszakadását látjuk, egy évszáza­ dokig egyeduralkodó réteg lassú elsorvadását, amely ez idő alatt ugyan temérdek bűnt és hibát követett el, létében maga is anakronisztikussá vált, de mégis, eltűnésével a századok minden magába szívott műveltsége, erkölcsiségc, előkelősége is elenyészik. És nem marad más utána, mint a gyönyörű épület, benne a szobrok, festmények, könyvek, és a kertben egy kiszáradt szökőkút. Hagyjuk magukra egy pillanatra az angolokat, és gondoljunk magunkra is egy kicsit: nekünk még ennyi sem igen maradt, legfeljebb mutatóba. A lassan elsüllyedő életforma helyébe azonmód másik lép: képviselője Júlia félje, a gátlástalan amerikai üzletember, aki örömest eljátssza a buzgó katolikust, hogy ezáltal feleséget nyerve be­ bocsátást nyeljen a család ismeretségi köreibe. A rang és a cím segítségével pedig még a háborúból is hasznot húz. A huszadik század új, modem embertípusát látjuk, egyelőre még a felsőbb körök eleganciájához igazodó modorral és stílussal. A történet legfontosabb és legnehezebben kibogozható szála a család katolicizmusa köré fonódik. A szigorú anya bigottnak tűnik, vallásossága öncélúnak látszik. Valójában jót akar, de rosszul. Mégis, ha rosszul akaijuk is a jót, attól még az jó marad. A végre egymásra találó Charles és Juha nem lehet egészen egymásé. Sokáig ennek ellenére úgy tűnik, hogy a szerelem legyőzheti a társadalom, az Egyház és a család által állított akadályokat. De Júlia mégis csak, „túlságosan is” katolikus; ilyen körülmények között nem lehet soha boldog és nyugodt. Hamis a magyar lapokban a film kapcsán megjelent kritikák kérdésfeltevése, amely a történet legfőbb dilemmáját kívánná összefoglalni („legyőzheti-e a bigott vallásosság a boldogságot”?), mert Waugh ebben a konflik­ tusban a vallás oldalán áll — csak éppen mélységes és őszinte megértéssel szemléli a másik oldalt is. Joggal várnánk el talán ezt az empátiát az Egyház nézőpontjának megítélésekor is. A vallás, mint mindennapi életmód - ábrázolja a katolikus Waugh - az arisztokráciával együtt, bár nem feltétlenül kéz a kézben süllyed a mélybe. Az egyébként jószándékú, nyitott Charles - aki rácsodálkozik a család sajátos világára - sem akar többet, mint „boldognak lenni”. Júlia gon­ dolkodása tehát nem „korszerű”, de ő hitéből adódóan nem a maga ura. Amikor a Velencében lébecoló őshippi családfő hazatér meghalni, gyermekei papot hívnak hozzá. A régóta hitetlen apa először üvöltve küldi el a bárgyúnak lefestett falusi papot, de az utolsó pillanatban mégis fejet hajt; reszketeg kezével keresztvetéssel fogadja a végső feloldozást. A hippi nem hippi többé, hanem az akolba visszatért bárány. Az egyetlen szereplő, akinek személyes sorsa „happy end”-del zárul. Lánya és gyermekei megkönnyebbült mosollyal búcsúztatják apjukat. E mosollyal eldől, hogy Júlia nem választhatja a bűnös, házasságtörő szerelmet. Charles eleinte ámulva figyeli ezt a világot, minden vágya, hogy a benne szereplők közé tartozzon. De valójában képtelen erre. A vallásosság nehezen befogadható, emberi hibák, gyengeségek által eltorzított megjelenése nem ragadhatja magával. Sorsa az új impulzusok mohó behabzsolása, de mégis az örök kívülállás, a sodródás és így a boldogtalanság. De ebben a történetben mindenki boldogtalan lesz. Az eltérő világnézetek össze­ egyeztethetetlenek; egymással is, és a világ realitásával is. A százados fanyar mosollyal a szája sarkában sétál körbe a hatalmas, gazdája által magára hagyott birtokon. Júlia a háború elől Amerikába menekült. A házban és a kertben katonák sürgölődnek. Éppen a szobrokat és a képeket takarják le ponyvákkal, félre nem érthető utalásként. Amikor majd e leplek lehullnak, a képek és a szobrok már csodálni és csodálkozni való kulisszákká silányultak, és nem a mindennapok hűséges kísérői többé. Egy kultúra süllyed el a mélyben, és Európa már soha nem lesz ugyanolyan, mint egykor... Koltay András �Placebo - Battle for the Sun CD kritika Sok teória létezik arról, hogy miért jó egy együttes. Az elsődleges" általában, hogy a zenészek mennyire tehetségesek. Aztán ott van magának a daloknak a különleges és bonyolult szerkezete, ami aztán mégis egy ütős egységgé alakul át. \Sgy szimplán csak új még a csapat és izgalmas. Nos ha ezek egy gyógyír jellegű zenének a tő összetevői, akkor a Placebo sikerének titkát homály takarja... Nincs itt szó az együttes lehúzásáról: a zene valóban ezreket ragad meg. Az idei Sziget plakátokon az ő nevük szerepelt a legnagyobb betűkkel, és augusztus 15-én már két órával a koncert előtt ki tehették a „megtelt” táblát a nagyszínpad és környékére. Biztosan közelebb kerülünk a siker titkának felfedezéséhez, lia a választ továbbra is a EL,A,C,E,B és O betűk plakáton szereplő hatalmas méretében keressük. Brianék persze nem így látják, és még csak nem is az új „Battle Fór The Sun" c. albumukat tüntetik fel okként a jobb hangulatra. A csapat ugyanis nem rég liajtott végre egy tagcserét: az új dobos Rózsaszín sajt Kapuzárási pánik es hang árum Egy egoista apa-elnyomott fia kapcsolat. Valójában egy igen nagy fikció. Egy mi lenne ha...? Mert mi lenne, ha egy embertípusnak, akinek rendes körülmények között sohasem születne gyermeke legalábbis olyan nem, akiről tud - mégis sikeredne egy? És mi lenne, ha egy embertípus, aki rendes körülmények között valószínűleg soliascm nevelne fel egy gyermeket, mégis megteszi valahogy? A filmben a klasszikus „Mi lenne, lia Rómeó és hiba mégsem végzi ilyen csúf módon?"-típusú kérdéssel kerülünk szembe óhatatlanul. Ugyanis Papp Tibor (Bczcrédi Zoltán, aki kissé kopasz, kissé köpcös, de igenis el tudja hitetni, hogy ó a falu bikája, mert jól csinálja, amit csinál) valószínűleg soliascm nevelte volna gyereket, ha a felesége nem távozik olyan tragikusan hamar az élők sorából, mint ahogy tette. Akkor valószínűleg Papp Tibor és felesége közt a férfi elviselhetetlenül agresszív modora és kiállhatathn egoizmusa miatt idővel megkeseredik a viszony, ami rövid vág)' kevésbé rövid úton a há­ Stcvc Forrcst és állítólag sok életet liozott az együttesbe. „Valami újat akartunk, amiben több szín és optimizmus van!’ Itt persze érdemes megállni, különösen, ami a színeket illeti. Még a Meds megjelenése előtt kérdezték a csapatot arról, hogy hogyan jellemeznék az előző albumaikat, mire a nagyon frappáns „zöld, sárga, Irama, kék” választ adták. Ez annak ellenére, hogy kicsit arrogánsán flegmának hangzik egész ügyes válasz volt. A tény ugyanis az, hogy zenei pályafutása alatt nem sok változatosságot vitt a munkájába a csapat. A „Black Markét Music”-on ugyan van egy nagyon üdítő és annál kevésbé említett rap jellegű szám, a „Spitc &’ Malicc", de ezen kívül végig megmaradtak a stílusnál, amit egyes források (talán némileg eltúlozva) a Nirvána egy glam verziójának titulálnak. Ha kottán nézzük a számokat szinte kínosan egyhangú a basszus (A „Bittér End” című slágerben összesen két liang szerepel), és a többi liangszcrről sem lehet elmondani, hogy különösebben virtuóz dallamokat játszanak. Azon ha n a torzítás annál több, és Bnan minden pirulás nélkül beszél az említett interjúban arról, hogy szedik darabjaikra és aztán mindenféle cffcktekkel gazdagítva, hogyan rakják újból össze a számokat. Azt, hogy a dalik különösebben hajaznának egvmasra azonban tagadják, a „Without You I’m Nothmg" c. zasság felbontásához vezet. így Dani (Tóth Barnabás, aki egyben a film rendezője és forgató­ könyvírója is) csak nagyritkán látta volna az apukáját, és ebből is csak egy olyan sablon vicces történetet lehetett volna összehozni, ahol az útját kereső fiatal felnőtt srác néha együtt ebédel a link „faterral", aki soha véget nem érő csajozós s/torikkal fárasztja, és bugyuta tanácsokkal látja cl. Ám jelen esetben Dániel kénytelen végigasszisztálni apja évtizedekig elhúzódó kapuzárási pánikját és kicsinyes hisztijeit, amit azonban meglehetős nyugalommal túr cl. Hiszen Dániel jó fiú. És követve a jófiúk lázadási technikáját „csakazértsc" lesz rosszfiú belőle, apja minden igyekezete és bánata ellenére. O, kis romantikus túlzással az igazit keresi és Tibor állandó, rövid és igencsak velős intelmei ellenére sem hajlandó c keresgélése közben néha napján megpihenni egy-cgy kevésbe igazi hölgy mellett. És persze a történet nem lenne az, ami egy meglepőnek kevéssé nevezhető, ám annál inkább üdítő fordulat nélkül: Dánielnek elege lesz „a fiú neveli a felnőni képtelen apukát"-szercpből és kivesz egy kis szabit. A történet szempontjából ugyan kevés, hangulatilag azonban annál nagyobb dobás a francia jelenet. Itt hallható ugyanis a leghosszabb ideig a film külön hangulati varázsát adó hang druna (különleges, doblioz hasonló harigot adó ütőshangszer). A szemnek - és persze Tibor Est egy pohár bor mellett... Programajánló Mai rolianó világunkban nincs időnk a kultúrára. Vilaki egy beszélgetés során azt mondta nekem: ha vállalkozna, biztosan kocsmát nyitna, hisz’ arra mindig szükség van. Még így válság idején is. Abban van a „biznisz". Ez a mondat elgondolkodásra késztetett... Vijon én mit kezdenék, lia lenne pár forintnyi invcsztálnivalóm? Azt hiszem, egy hangulatos vendéglőt nyitnék. És lia még időm is lenne, biztosan magam készíteném az ételeket is. Na. de ne kalandozzunk ennyire cl Mert ilyet látunk nap, mint nap. Étcl-italfogyasztás, némi halk zene és kész is. Ebből tizenkettő egy tucat. Mitől is lehetne liát különleges az én kis tavernám? Műsor. ,A szórakoztatás mindig is vonzotta az embereket. Élő zene. Amolyan húszas-harmincas évek stílusában. De az még nem sokban különbözne a lejátszóból sugárzottól. Akkor legyen kis zene és kis szöveges adalék. De ehhez már két ember szükséges. Kell egy zenész, leginkább zongoraművész, aki amellett, hogy a fejében - pontosabban szólva a kezében - több ezer kotta és dallam rejtőzik, még zenetörténeti érdekességekből is naprakész. Ezen kívül szükség van egy beszélgetőpartnerre, aki a művészvilág és történelem színes anekdotáival végigvezeti az est fonalát. Mindezt a betévedő vendégek esetleg a vacsora elfogyasztása után egy pobár finom bor mellett élvezhetik végig. És hogy változatossá is tegyem a műsort néha vendégelőadókat is hívnék, teszem azt az Akadémia Quartctct vagy Jókai Anna írónőt, az Egyetemi Kamarazenekart, gitármű­ vészeket, Koltay Gábor filmrendezőt, táncosokat, akik bemutatják a zene és tánc fejlődésének összliangját a keringőtői a vérpezsdítő salsa-ig... Szép gondolat mindez, de sajnos nincs befektetnivalóm. Emellett mindezt már kitalálták előttem és meg is valósították. Immáron hatodik éve,minden évben egyre nagyobb és nagyobb sikerrel És. hogy albumukkal való hasonlóságot a basszista Stcfan Olsdal tagadja: „Nem, már vagy tíz éve bele sem hallgattam abba az albumba. Sosem állt szándékunkban, hogy újraalkossuk a múltat, pont az ellenkezőjét tettük. Próbálunk előre lépni, a „Battle fór the Sun"-t inkább egyfajta újra felfedezett energiából építkezik.. Amikor megváltunk Stcvc Hcwitt-to), egy ideig fennállt annak lehetősége, hogy egy’ Pct Snop Boys szerű duóban maradjunk - nevet fel Molko -, de inkább úgy döntöttünk, hogy trióban folytatjuk. Abban azonban biztosak voltunk, hogy nem akarjuk feladni, hiszen 20-as éveink eleje óta ez volt az életünk, túl sok energiát fércöítünk bele ahhoz, hogy egyszerűen csak elsétáljunk. Biztosak voltunk benne: még nem adtuk kí magunkból a legjobbat!" Ennek ellenére semelyik ponton nem állítják, hogy a „Battle Fór The Sun lenne ez a legjobb, inkább az energikus „újrakezdős” jellegét hangsúlyozzák. Ez meg úgy tűnik rendben is van, mert amikor a Szigeten színpadra léptek, az együttes minden tagjáról lerítt a boldogság és az energia: látszott, hogy megint élvezik a zenélést. És valóban, most már régebbi számok is előkerültek az újakkal együtt, két ráadást nyomtak le, a közönség meg hálásan őrjöngött. Ahhoz, hogy pontosan miért is, illetve mi az ami az együttest oly sikeressé teszi ugyan nem kerültünk közelebb. Annyi mindenesetre levonható, hogy Placcboék élvezik csinálni, és egy darabig meg fogják is, a közönség pedig változatlanul "több mint tíz éve imádja egyre nagyobb dózisban bevenni a zenéjüket. Barát Zsófia folytonos nyers, ám embertípusától egyáltalán nem szokatlan Káromkodásában kissé megfáradt fülnek pihentető kitérő után a fim fonala visszatér a pesti valóságba és rendezi a szálakat, ahogy illik... Anélkül, hogy bármiféle elemzésbe bonyolódnék a magyar film és magyar filmezés helyzetét illetően csupán annyit mondok: ennek a filmnek még nem volt meg a helye a ha/ai kategóriák között. De csinált egyet magának. És vária szeretettel a további, hozzá hasonló alkotásokat. Hajrá. Ahlonczy Zsuzsi hol találják a kedves ítélet-olvasók ezt a filmbéli liangulatú liclyct? A pontos cím: 1082 Budapest, Szentkirályi utca 28.. II. emelet, II. János Pál pápa terem. A liázigazdák még mindig, és változatlanul: Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi docens. Minden adott tehát hogy megvalósuljon az étterem-elképzelésem. Csupán étellel nem tudunk szolgálni. Egyelőre. A következő estre október 21-én kerül sor 18:30 órai kezdettel a Díszteremben Zene a humorban, humor a zenében címmel. Az est meghívott vendége: Kovács András Péter, humorista. A belépés díjtalan. Azt hiszem, minden adott egy kellemes estéhez. Egy óra után, előtt, vagy csak a pár perces szünetben beugorva egy kis kikapcsolódásra. Mindenkit vár szeretettel: a Pázmány Szalon. Ablonay Zsuzsi tizenkilencedik oldal �Kérdőív Elhelyezkedési preferencia vizsgálatáról A Karrier Iroda a következő, 3 perc alatt kitölthető kérdőívvel a hallgatók elhelyezkedési preferenciáját szeretné vizsgálni. Kéijük, hogy a kitöltött űrlapot az aulában álló Karrier faliújság alatt található postaládába dobják be. A kérdőívet kitöltők között 3 db 6.000 Ft-os könyvutalványt sorsolunk ki, amelyet a Szent István Társulat egyetemünkön működőJustinianus Egyetemi könyvesboltja ajánlott fel. Leadási határidő: október 10. Együttműködésüket előre is köszönjük! 1. Pontozza 1-10 között az alábbi lehetséges munkahelyeket a szerint, hogy a diploma megszerzését követően hol és mennyire szívesen dolgozna jogi és/vagy nem jogi munkakörben: Nem jogi munkakörben: Jogi munkakörben: Államigazgatás, közigazgatás (minisztérium, hivatal, önkormányzat, rendőrség, APEH, stb.): Igazságszolgáltatás (bíróság, ügyészség, végrehajtás): Kis (1-6 fős) ügyvédi iroda: Nagy, esetleg több országban jelenlévő ügyvédi iroda: Közjegyzőség: Pénzügyi, tanácsadói, adó- és bankszektor: Hazai cég: Multinacionális cég; Non-profit szektor: Egyéni vagy családi vállalkozás: Külföldön szeretne munkát vállalni: Egyéb: 2. Jelen időpontban van-e konkrét elképzelése, hol dolgozna legszívesebben? Mi az? 3. Részt venne-e az elhelyezkedést segítő képzéseken (kompetencia fejlesztés, közigazgatási versenyvizsgára felkészítés, stb.) meg az egyetemi tanulmányai alatt: X igen X nem 4. Gondolt-c arra, hogy az egyetemi tanulmányai befejezését követően is képzi magát? Ha igen, jelölje meg, milyen képzésen venne részt szívesen: • Doktori képzésen • Szakosodást segítő (felsőfokú) szakirányú továbbképzésen ■ Kompetencia-fejlesztő (önismereti, kommunikációs, önéletrajzíró, stb.) képzésen • Egy újabb diploma megszerzésével, mégpedig: • Egyéb: 5. Érdekelné-e gyakornoki munka a piaci szektor prominens szereplőinél a diploma megszerzését követően is (tapasztalatszerzés, esetleg munkavállalás érdekében)? X igen x nem 6, Személyes adatok: Évfolyam: Tanulmányok várható befejezése: Szak: 7. Ha szeretne részt venni nyereményjátékunkban, a következő adatokat is adja meg! Név: Telefon: p p y fö? z fa? E-mail: ma, aasst. vaskapu 6 a ?) UJhat vím is TUDOM, o TUdHÍT, H0G7 S—T6l£ 46 W . D-síO NE rO ooc & Barát Zsófia rajzai y rh MOUOOfA WLX; T1OYÍV1, CUU l CM y V m VAAJ. MÍM A oyAKtói ma’A uaotam a ka'ís kid sok * __LUjÍÉMAjÍ Mér»" MIT W51ÍI«.?! tlZ-J tos a vlc.es! rKitw vamozA .U6H élUtM A SUM WT ! XT MVUCI HAV«p HWtCU'Cj » L sitt tv . neo-.«ÍL ~ Universitas cum politika?! Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) azt szeretné elérni, hogy a politika újra mcgjclcnltcsscn a felsőoktatási intézményekben. Az ifjú keresztény­ demokraták egyeztetéseket kezdeményeztek a parla­ menti frakcióval rendelkező pártok ifjúsági szerve­ zeteivel, és mintegy egy hónapos egyeztetőmunkát követően konszenzus született. Ez az országos poli­ tikában oly ritkán tapasztalható véleményazonosság jelzésértékű lehet. Könnyen elképzelhető, hogy még a 2010-cs választások előtt a gyakorlatban is realizálódhat ez a kezdeményezés. Az ifjúsági szervezetek egy, a rektori konferenciának in közös levélben juttatták kifejezésre álláspontjukat. A fiatalok politikai aktivitása, a demokratikus jövő záloga - hangsúlyozta Rétvári Bence, a KDNP országgyűlési képviselője, az Ifjúsági Kercszténydemokrata Szövetség ditökc, karunk egykori hallgatója és HOK-elnökc. Ebben politikai- és világnézettől függetlenül mindenki egyetért: valóban fontos, hogy a fiatalok ne forduljanak el a politikától, valamint, hagy érdeklődjenek a közélet eseményei iránt. Abban a kérdésben, hogy az egyetemeken milyen szinten legyen jelen a politizálás, már lehet, kell, és érdemes is vitatkozni. Még mielőtt egyesek politikai háborúkat vizionálnának az egyetemek folyosóin, ahol konzer­ vatívok és liberálisok egymást fojtogatva vívnak ádáz csatát cgy-cgy kopogtatócédula megszerzéséért, le kell szögezni: egyáltalán nem erről lenne szó. A kez­ deményezés célja, hogy szabályozott keretek között, értelmes vitákon a „szcllcmharcok tiszta sugaránál” felszámoltassák a fiatalok politika és közélet iránt tapasztalható általános közönye és információhiánya. Alátámasztja ezt az állítási „Az Ifjúság 2IXI8 Gyors­ jelentés”, amely - a korábbi kutatásokhoz lusonlóan részletesen elemzi a fiatalok és a politika viszonyát. Arra a kérdésre, hogy' egy jó állampolgárnak fontos-e a választásokon való részvétel, a válaszadók 72%-a igennel válaszolt. Ezzel szemben csak 34% vesz részt ténylegesen is a választásokon. Megállapítható tehát, hogy a fiatalok kétszer nagyobb arányban élnének demokratikus jogaikkal, de a tájékozottság és motiváció alacsony szintje miatt mégsem teszik. Ijesztő, hogy a fiatalok fele elfogadhatónak tartana egy diktatúrát ma Magyarországon. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődést! nyugateurópai országokban, vagy az Egyesült Államokban természetes, hogy az egyetemek és főiskolák politikai rendezvények színterei lehetnek. Magyarországon a rendszerváltás óta kialakult megosztottság eddig ezt nem tette lehetővé. Az egyetemi politizálás tiltásának húsz évvel ezelőtt nyilvánvalóan az volt az indoka, hogy az MSZMP-t távol tartsák az intézményektől, de mára ezt a döntést felül kell vizsgálni. Á Felsőoktatási törvény nem tartalmaz a politikai rendezvényekre, illetve a kampuszókon megalakuló politikai jellegű hallgatói szervezetekre vonatkozó szabályozást, az egyetemek szervezeti és működési szabályzatai azonban sok esetben elutasítóin Fogalmaznak ezekkel kapcsolatban. Ezért a hallgatók által megszervezni kívánt politikai rendezvények burkolt formában vagy külön engedélyek beszerzése után valósulhatnak csak meg. Napjaink jtolitikai döntései 20-30 évre befolyásolják a fiatalok jövőjét, ezért ezek a döntések nem szület­ hetnek meg nélkülü(n)k. A fentebbi felmérésekben szereplő tendenciák feltétlen javulnának, ha a pártok vagy azok ifjúsági szervezetei ott is megszólíthatnák a hallgatókat, ahol a legtöbb idejüket töltik: a felső­ oktatási intézményekben. A szervezetek működése nyilván nem sérthetné az oktatás rendjét, valamint egyenlő feltételek mellett zajlana. Az új elképzelésről általánosságbm annyi mondható el. ltogy minden bejegyzett párt ifjúsági társszervezete lehetőséget kapna a megjelenésre, ha az aktív jogviszonyú taligátok között taggal rendelkezik. 'létót nem a pártok, a pártpolitika kerülne előtérbe, hanem a közélet fiatalokat érintő kérdései, melyet elsősorban nem „nagypolitikusok, hanem a kortársak vezetnének elő. Szintén fontos megjegyezni, hogy' a politika nem az egyetem oktatóit és egyéb alkalmazottait célozva kerülne be az egyetemek és főiskolák falain belülre, hanem a hallgatók számára. Palócz László � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 4. szám 2009. október 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Subject The topic of the resource Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. október 8. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (557kb+4187kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_4_20091008 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20091008 Relation A related resource T00093 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/a4933ff2fcafa08a09f7d8c673cbcd30.jpg 538128306faeeb98e1af142e0457ba20 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/64af544e81721e49306437b27309ceb0.pdf dbbab0e6c6e65271513280ce9902bccf PDF Text Text PPKE_útel£t_XIL5-j2C>O<?lX12. A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja »ITELET Ml A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA HÚSZÉVES A GYERMEKJOGI EGYEZMÉNY SZOCIÁLIS BOLTOK KARRIER FOCIBAJNOKSÁG L M. 1956 MERRE HALADUNK? - 2. RÉSZ E-VANGÉLIUM XII. évfolyam, 5. szám HERTAMÜLLER e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet ÚJ PTK. 2009. november 12. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény addig volt országunk, míg az mi hitűnk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibájnókság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! 2 3 3 3 3 3 4 7 8 9 10 11 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Az ENSZ közgyűlése a Gyermekjogairól szóló egyezményt 1989. novem­ ber 20-án fogadta el, melynek jelentőségét egyrészt az adja, hogy ko­ rábban nem létezett speciálisan a gyermekek jogait átfogóan rendező egyezmény, valamint, hogy ez a legszélesebb körben (az Egyesült Államok és Szomália kivételével a világ összes állama tagja) és legrövidebb időn belül ratifikált emberi jogi egyezmény. Az egyezmény az emberi jogokat biztosítja a gyermek számára, figye­ lembe véve helyzetéből adódó különleges védelemhez és támogatáshoz való jogát. A dolgok jelenlegi állása szerint egymilliárd gyermek van a világon, aki nem élvezheti ezeket a jogokat, mert legalább egy, az életben maradáshoz szükséges javadalmat nélkülöz. Gondoljunk csak a megfelelő lakóhely, tiszta ivóvíz, egészségügyi ellátás, elemi oktatás hiányára. A gyermeki jogok érvényesülésének nélkülözhetetlen feltétele azok ismerete. A gyermekjogokat magukkal a gyermekekkel és családjaikkal meg kell ismertetni. E jogok tényleges érvényesüléséhez azonban szükséges az is, hogy a gyermekügyekben döntést hozók és a gyerme­ kekkel foglalkozó szakemberek is megfelelő gyermekjogi ismeretekkel rendelkezzenek, és a gyermekjogi értékek áthassák szemléletmódjukat. Ezért van különös jelentősége a jogi pályára készülő fiataloknak, a jövőbeni politikusoknak, ügyvédeknek, ügyészeknek, bíráknak vagy akár csak a szülőként gyermekeikkel kapcsolatos döntések meghozóinak tudatformálására. Értékválság idején különösen fontos ezeknek az örök emberi értékeknek a lefektetése és érvényesítése, amely világnézettől függetlenül mindenki számára értékmérőként szolgálnak. Ha a felnö­ vekvő generációk gondolkodását már ezek az eszmék hatják át, akkor szebb jövő vár az emberiségre. Mottóként álljon itt Pérez de Cuéllar, volt ENSZ főtitkár gondolata: „Az a mód, ahogyan a társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak az együttműködés és a törődés fokát jelzi, hanem jól tükrözi társadalmi igazságérzetét, a jövő iránti elkötelezettségét, és azt, mennyire fontos az eljövendő generáció emberi feltételeinek javítása!’ A Gyermek Jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezmény főbb rendelkezései 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. Minden gyermeknek joga van a szeretette és gondoskodásra. Minden gyermek egyenlő. Minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. Minden gyermeknek joga van az egészségügyi ellátáshoz. Minden gyermeknek joga van a játékhoz. A gyermekeket nem szabad dolgoztatni. A gyermekeket nem szabad elhanyagolni. A gyermekek nem válhatnak háborúk áldozataivá. A gyermek nem válhat szexuális visszaélés áldozatává. A gyermekeknek joga van kifejezni saját véleményüket. A gyermekeknek joguk van saját vallásukat gyakorolni. A gyermekeknek joguk van másokkal való együttlétre. A gyermekeknek joguk van az információhoz. A családon kívül élő gyermeknek joga van a speciális védelemre. A menekült gyermekeknek joga van a speciális segítségre. A fogyatékkal élő gyermekeknek joga van a speciális gondozáshoz. A törvénnyel összeütközésbe kerülő gyermekeket megilleti a külön segítség. Marschalkó Linda �A magyarok harca Október szép hónap. Már hullik a fák lombja, ám még langyosan süt a nap. A levelek sárgán, pirosán ragyognak az őszi napfényben. Ez az évszak maga a boldogság - ahogyan hallgat­ hatjuk, miként motoszkálnak a kis állatok az avarban, beszívhatjuk orrunkba az esőtől nedves föld illatát, megfigyelhetjük hogyan készülődik a télre a cinege. Szép ez a hónap, ez az évszak. Ősz van. Ötvenhárom esztendővel ezelőtt ezt is érezhették volna az emberek. Azonban ez akkor lehetetlenek tetszett. Aki magyarnak érezte magát, aki hallani vélte a szabadság hívó szavát, és aki felfedezett magában egy cseppnyi bátorságot is, tollatta a hangját. Az kiállt, az harcolt, az megtolt. Érted, énem, a jövőért. 1956-ban emberek mentek az utcára, mert magyar mivoltukat, a nemzetüket meg akarták védeni. Egy olyan hatalom tartotta elnyomásban népünket, amelyet senki nem kért, nem választott. 1956 hétköznapi hősei azonban megtoltak ér­ tünk. Békés emberek voltak, békétlenül távoz­ tak közülünk. Ártatlanul estek el - bűnük annyi volt, hogy torcolni kívántak hazájukért, ami már akkor is az övék volt, ahogyan ma is a miénk. E harcnak vannak túlélői. Élnek még emberek, akik akkor is harcoltak, ma is torcolnak hazájukért. Élnek, bizakodnak abban, hogy talán eljő egy jobb világ. Ez a talán, az egyetlen reménységük, éltetőjük, akárcsak nekünk. Az ember mindig vissza kell, hogy tétjén a gyö­ kereihez, mert mint a növény, ő is abból táp­ lálkozik. Nincs ez másként a nemzetek esetében sem. Ahhoz, hogy egy nemzet hosszú időkig fennálljon, kell a történelem. Nekünk kell 1956! Amíg lesz egyetlen igaz magyar ember is a Hírek a Kari Tanácsról 2009. október 2. Ezzel a néhány sorral szeretnénk megnyitni egy olyan cikksorozatot, melynek célja lenne, hogy mindenki értesüljön a Kart - és minket, hallga­ tókat - érintő fontos kérdésekről, döntésekről, amelyek a Kari Tanácson születnek. A következőkben szeretnénk összefoglalni az októberi tanács eseményeit: Dékán Úr bejelentette, hogy az idén nyáron felújított előadóink (II, III, és IV) munkálatai a végéhez közelednek, melynek keretében eltá­ volították a korábbi tartóoszlopokat, a tömtek új katedrát, padokat, és padlóburkolatot kaptak, (apropó nagykabát, senki ne aggódjon, foga­ saink is lesznek) A Tanács szavazott a Kari Bizottságok tagjait illetően (a terjedelem rövidsége miatt csak a hallgatói szempontból legfontosabbak vezetőit említenénk meg): Diákjóléti Bizottság - Dr. Horváth Attila, Fegyelmi Bizottság - Dr. Virga Zs. András, Krcditátvitcli Bizottság - Dr. Szabó István, Tanulmányi Bizottság - Dr. H. Szilágyi István. A Hallgatói Önkormányzat indítványozta a Pázmány Nap hivatalos tanítási szünetté nyilvánítását, tekintettel a rendezvény egész napos voltára, melyet a Kar vezetése fontolóra vett, és kompromisszumos megoldást javasolt, ennek mibenlétéről azonban még nem született döntés. Módosításra került TVSZ 159.§ (2), és a Deák Ferenc Továbbképző Intézet Hallgatói követelményrendszerének 3.§ kiegészült az (5) bekezdéssel, a más felsőoktatási intézményben teljesített tárgyak elismerésével kapcsolatosan. Hallgatói Önkormányzat Evergreens - Bíbortógás Fenevadak 15-5 Dokil - Intemazionale 3-0 (megállapított eredmény) 1. forduló (2009. szeptember 28.): Legis Lazio - Tesil 3-0 (megállapított eredmény) Legis Lazio - Bíbortógás Fenevadak 16-1 Red DeviR Advocat - Dokil 16-3 ACB FC - N. Vaskapu FC 1-13 Fegyencjárat - Evergreens 6-7 2. forduló (2009. október 5.): Tesil - Konyhai Vegyes Vágott ACB FC - Fegyencjárat Dundee United - N. Vaskapu FC csapatnév 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10, 11. N. Vaskapu FC Legis Lazio Evergreens Red Devils Advocat Konyhai Vegyes Vágott ACB FC Tesil Dokil Fegyencjárat Dundee United Bíbortógás Fenevadak_________ 3. forduló (2009. október 12.): Legis Lazio - Dokil 11-5 Red Devili Advocat - Dundee United 8-1 ACB FC - Konyhai Vegyes Vágott 3-5 N. Vaskapu FC - Bíbortógás Fenevadak 14-3 Fegyencjárat - Tesil 7-9 Evergreens - Intemazionale 3-0 (megállapított eredmény) 0-3 16-3 1-13 G. 3 3 3 2 2 1 1 1 0 0 0 V 0 0 0 0 0 2 2 2 3 2 3 FELHÍVÁS A következő, 2011 tavaszán esedékes Országos Tudományos Diákköri Konferencia előtt vár­ hatóan három Kari TDK kerül majd meg­ rendezésre, amelyeken a legjobbak nem csak a helyezésekért, díjakért versengenek majd, de itt szerezhető jogosultság az OTDK-n való részvételre is. A soron következő Kari Tudományos Diákköri Konferencia 2009. november 24-én 14 órától a II. János Pál pápa teremben kerül megren­ dezésre, amelyre nevezni a tanszékvezetői ajánlással ellátott dolgozat Kari Titkárságon, történő leadásával lehet. Dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékán-helyettes kari TDKfeleló's dr. Pogácsás Anett kari TDK titkár Őszi tréningek a Karrier Irodában november 20.: Pszichológiai szerda III. — Önéletrajz-írási tanácsadás november 23.: Üzleti tervezés I. november 30.: Üzleti tervezés II. december 4.: Pszichológiai szerda IV Munkahelyválasztást és munkahelyi beilleszkedést segítő tréning Általános tudnivalók: Az Internazionale visszalépett. D. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Hrecska Renáta Kedves Hallgatók! PPKE JÁK HŐK focibajnol(ság eredményei és a tabella 1-3. forduló világon, addig mindig lesz olyan ház, ahol az elnyomás ellen fellázadó hősökért imádkoznak, áltól imádkoznak a felszabadulásért, a virágzó hazáért, a szebb jövőért. Amíg él egy igaz magyar ember, addig él Magyarország is! gólkülönbség pontszám 40 - 05 +35 30 - 06 +24 25 - 11 +14 24 - 04 +20 08 - 03 +05 20 - 21 -01 09-13-04 11 - 27 -16 16 - 32 -16 02 - 21 -19 09 - 45 -36 9 pont 9 pont 9 pont 6 pont 6 pont 3 pont 3 pont 3 pont 0 pont 0 pont 0 pont - Pszichológiai szerda: 14-18 óráig; 24-es gyakorló (26-os épület I. em. 228.). 2500 Ft+ÁFA / alkalom - Üzleti tervezés: 15-16.30 óráig; V előadó (26-os épület I. em. 214.). Ingyenes. Minden képzésünk előzetes regisztrációt igényel. Információ: Nagy Olivér (429-7200/310; nagyo@jak.ppke.hu harmadik oldal �Merre haladunk? - 2. felvonás Vita a jogászképzés problémáiról - ezúttal a hallgatók szemszögéből Az ítélet 2009/3. számában két, névte­ lenül szerkesztőségünkbe érkezett cik­ ket közöltünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról. mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beérkezett írásokat e lapszámban a 2009/4. számban közöltük. Jelen számunkba vártuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából, amelyeket az alábbiak­ ban közlünk. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat kaptunk, amelyek akkor is megérdemlik a megfontolást, ha esetleg vitathatók. Ha olvasóink úgy gondolják, a vita a következő számban tovább folytatódhat... Sajnos nem voltam Erasmussal sehol, és őszintén meg kell hogy mondjam, az Egye­ temben rejlő összes lehetőséget sem használtam ki, ugyanakkor mint az Universitas tagjának, és mint államvizsgák előtt álló hallgatónak meg van a magam álláspontja a felvetett kérdé­ sekben. Az, hogy ezt ezúttal nem csak a barátaimmal osztom meg egy vendéglátóipari egységben annak tudható be, hogy üdvösnek tartom a párbeszédet oktató és hallgató között a minél eredményesebb közös jövő érdekében. Talán ha a felvetődő problémákról a Kari Tanácsban szó lenne, illetve amennyiben már tárgyalták ezeket a témákat a HŐK tájé­ koztatná a hallgatókat (akár ezen folyóirat hasábjain) az álláspontokról és a kialakult konszenzusról (vagy éppen annak hiányáról), az hosszútávon nagyban segítené az esetleges problémák megoldását. Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy véleményem szerint mindegyik felvetett probléma, mindegyik (építő) kritika csak részben lehetett helytálló, hiszen mind tan­ székek, mind oktatók, mind hallgatók tekin­ tetében, de a tankönyvek között is igen nagy különbségek figyelhetőek meg. Általánosság­ ban azt mondani tehát, hogy nem elég szorosak az oktató - hallgató kapcsolatok, vagy hogy rosszak a tankönyvek, esetleg elavult a tanítási rendszer túlzás, és fölöslegesen kelt feszültséget mindkét oldalon. Tudom, hogy a vitaindító cikkek szerzői is tisztában vannak ezzel, és nem is az volt a céljuk, hogy mindenkire és mindenre érvényes kritikát fogalmazzanak meg, de a 2009/4. számban publikált reakciók némelyi­ kében ezt a hozzáállást véltem felfedezni. Úgy gondolom, ez a megközelítés és az ebből fakadó esetleges megbántódások nagyban nehezítik a párbeszédet és a probléma­ megoldást. Örülnék, ha csak én értelmeztem volna rosszul egy-egy mondatot, és senki nem akart volna általánosítani. Ha pedig így van elnézést kérek fenti soraimért. Nem ismerem az állami finanszírozás számait és pontos mibenlétét, de azt gondolom nem állok távol az igazságtól, ha azt állítom, minél több hallgatója van egy felsőoktatási intéz­ ménynek, arányosan annál több állami tá­ mogatás is jár neki. Vagy legalábbis kellene járnia. Ez a tény már önmagában is indokolttá teheti az első évfolyamra történő „tömeges” felvételt. Hiszen bármennyire fájó is a tény, de pénz nélkül nem működik egy intézmény sem. Másrészt pedig ahogy már előttem is idézték: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak’ (Mt 22,14). Ha jól emlékszem a gólyatáborban elhangzottakra, 2004-ben több, mint 300 hallgatót vettek fel a Karra, viszont tudomásom szerint mostanra nem maradtunk többen 100-nál. Ugyanezt a statisztikát hal­ lottam már 500-ból 150-nel is, de talán nem is a pontos számok adják a lényeget. Sokkal inkább az, hogy azok, akik nem hivatásból érkeztek a Karra, vagy egyszerűen más talentumokat kaptak a Jóistentől, lassacskán kikoptak közülünk, és a végén már nem is tömegesen államvizsgázunk. Akik viszont megmaradtunk, elég színvonalas képzésben részesülhettünk nem lettünk a „tömegképzés” áldozatai. Lehet, hogy személyes megszólítottság és részvétel nélkül kevésbé „hatásos” egy előadás, és ugyebár 300 (500) hallgatóval nehezen lehetne interaktívan foglalkozni. De nem is kell. Osztom azt a véleményt, hogy az előadásoknak nem párbeszédeknek kell lenniük. Termé­ szetesen, ha valakiben kérdés fogalmazódik meg, vagy valamit nem ért, azt jó, ha meg­ kérdezheti az előadótól, és ha egy témában annyi kérdés születik, amennyi már „zavarná a monológot”, akkor ott lehet, hogy valamit a tanár nem magyarázott el elég szabatosan, de általában véve azt hiszem ezzel nem nagyon szokott probléma lenni. Tapasztalataim szerint minden előadónak fel lehetett tenni kérdést, és az esetek nagyon nagy többségében érdemi választ is kaptunk rá. Előfordult, hogy a tartós értetlenséget vagy egy téma iránti rendkívüli érdeklődést látva egy professzor azt kérte, hogy a megmaradt homályt hadd oszlathassa el majd szünetben vagy előadás után, vagy a vitát máskor folytassák egy külön találkozó vagy gyakorlat keretében, de ez nem baj. Az előadás célja véleményem szerint adott tudomány­ terület részletes megismertetése a hallgatókkal, és nem feladatmegoldás. Utóbbiakra lett kita­ lálva a gyakorlat és a speckol. Én is hallgató vagyok, és némi szégyenérzettel magamban mondom, hogy nálunk nem hogy nem „divat” hozzászólni, kérdezni, vitatkozni az elhang­ zottakkal, hanem sokszor kifejezetten ellen­ állásba ütközik a hallgatótársak részéről, ha valaki rendszeresen hozzászól, vagy „túl aktiV. Pedig ebben valóban lehetne tanulni a dánoktól (és másoktól): fontos lenne gyakorlatokon és speckolokon kérdezni, konkrét eseteket megoldani, valós feladatokkal találkozni, és azokat megbeszélni. Természetesen van gyakor­ negyedik oldal latvezető és speciálkollégiumi oktató, aki saját praxisából vagy a hétköznapokból hozott példákkal minden órán igyekszik „életet vinni az üres vázba” - de sajnos a hallgató passzivitásba gyakran belebuknak ők is. Pedig lenne értelme ilyen jellegű óráknak. A fentiekben már részben taglaltam: nem tartom kimondottan elavultnak a jelenlegi oktatási gyakorlatot, inkább kihasználatlannak érzem. Szükség van a főelőadásra, az alapokat mindenképpen ott kell elsajátítani. Az alapvető jogászi gondolkodásmódot, a jog rendszerét, dogmatikáját, egy-egy jogág fejlődését a leg­ jobban nagy szakmai tekintéllyel rendelkező professzoroktól lehet elsajátítani, méghozzá a „monológjaikból”. Más kérdés, hogy vannak nagytudású és felkészült előadók, akik nem tudnak érdekfeszítően, követhetően beszélni, főleg nem 90 percen keresztül, de egy-két ilyen kivételtől eltekintve Karunk előadóira inkább az jellemző, hogy jól rendszerezve, érthetően, sokszor még (a normális határokon belül) közvetlen légkört teremtve is tudnak előadást tartani. Nem véletlen, hogy van olyan pro­ fesszor, akinek az előadásaira sokan a nem jogász barátaikat is meghívják, vagy hogy egy tanár előadásainak még a végén is tud figyelni a hallgató. Viszont fontos leszögezni: vannak olyan előadók, akiknek a stílusát kevesebben tudják értékelni, de ezen kisebbséget való­ színűleg jobban le is köti egy-egy ilyen előadás, mint egy népszerű professzor zsúfolt teremben tartott „monológja”. Később pedig belőlük lesznek az adott jogterület nagyágyúi. Ez így van rendjén. A gyakorlatoknál érzésem szerint már sokkal nagyobb a szórás. Van, amelyiknek a katalóguson kívül semmi más motivációs ereje sincs, mert csak az előadás anyagát hadaija el rövidítve újra a tanár. Úgy gondolom, nem helyes álláspont, hogy ha kevesen járnak előadásra, legalább gyakorlaton halljanak az anyagról. Aki nem jár előadásra, és emiatt hátrányba kerül, az vessen magára, és próbáljon vizsgaidőszakban előadásjegyzetek után rohan­ gálni. De adassák meg a lehetőség a hallga­ tóknak, hogy gyakorlati ismeretekre tegyenek szert, ami nem csak azt jelenti, hogy az embernek mutatnak egy adásvételi blankettát, hanem hogy azt tanulja meg magától megírni, tanuljon meg perbeszédet mondani, ne csak BH-k érvrendszereivel ismerkedjen, készüljön fel általánosabb eljárási helyzetekre, ne csak elméletben, hanem próbaperek keretében is. Akad tanár, aki ilyen jellegű gyakorlatot tart, de sajnos 5 év alatt jellemzően nem ezt tapasz­ taltam. Itt jegyzem meg, hogy bár az oktatási modellt alapvetően nem tartom elavultnak, de a vizs­ garendszert igen. Példának okáért fontos a magánjog fejlődését vagy a magánjog és a polgári jog fogalmát megismerni, és adjon is számot ebbéli felhalmozott tudásáról a hallgató az adott félévet lezáró kollokviumban, de úgy gondolom, a záróvizsgán ezeket már nem kellene kérdezni. Ezek az ismeretek az alapvető gondolkodás formálására, a jogászi szemlélet­ mód kialakítására szolgálnak, és egyáltalán nem szükséges záróvizsgán (vagy később) pontosan tudni, hogy mikor élt Imerius, vagy, hogy kik volt a Code Civil szerkesztőbizottságának a tagjai. Véleményem szerint az sem indokolt, hogy a polgári jogviszony fogalmát kell tudni, vagy hogy tudni kell, hogy a jogi tényeket milyen szempontok alapján lehet csoporto­ �sítani. Ezeket az életben többet úgysem fogja használni az ember, ha pedig mégis valami oknál fogva utána akarna nézni, a kollok­ viumok miatt már tudni fogja, hogy melyik könyvben keresse - a ragaszkodik a könyvhöz, és nem elég neki az internet. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel az állás­ pontommal hatalmas ellenállást és ellenérzést váltok ki sokakból, de nem a polgárpukkasztás a célom. Talán ez is egy példa arra, hogy „mélyül a tanár és a diák közötti kulturális szakadék? Ez a szakadék pedig nem csak a lexikális tudás terén figyelhető meg (azt magam is elkeserítőnek tartom, hogy a gimnáziumból kikerült érettségizett emberek történelmi, és irodalmi, sőt általános műveltsége milyen mértékben halványodik), hanem szemléletmódban is. A lexikális tudás is átrendeződött. Nagyszüleim generációjával beszélgetve időről időre szóba került, hogy miért nem ismerek fel egyből egy híres „klasszikus” zeneművet. Sokat hallgatok „klasszikus” zenét, és szeretem is, de klasszi­ kusnak tartom a Guns rí Roses-t és a Tátrai Band-et is is. Én hallgatok „klasszikust”, és tudom, hogy ki volt Mozart, de nehezen tudom elképzelni, hogy a nagyszüleim generációjához tartozók 99 százaléka ne nézne rám kérdőn, ha szóba jönne Axl Rose vagy Charlie neve. Pedig ők is klasszikusok. A szemléletmód is változik. Nem mindig jó irányba, ez tény. De ebből kiindulva nem lehet elvetni mindent, ami más, mint a régi, megszokott, bevett. Ma már nem a felhalmozott tudás, hanem a szakmai gyakorlat, nem az irodalmi ismeretek, hanem a rátermettség a fontosabb egy jogásznak. Ha pedig a záróvizsgára készülvén értékes órák vagy napok mennek cl azzal, hogy történeti tételeket, fogalmakat és a gyakorlatban töké­ letesen szükségtelen csoportosításokat magol az ember, azzal a Hk. és a többi törvény elől veszi cl az időt. Természetesen ez nagyon sarkított álláspont, de van igazságtartalma. Mint ahogy annak is, hogy a számítógép megjelenéséig a minden jogszabályra kitcijedő lexikális tudásnak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint ma. Ma nem kell könyvtárba menni, ha régi jogszabályokat akar tanulmányozni az ember, úgyszintén nem kell kétségbe esni, lia Irncrius vagy Portalis kerül szóba. Fél perc alatt meg lehet találni ezeket (őket) az interneten. Elég hozzá egy számítógép és internethozzáférés. Lehet ezt értékvesztésnek nevezni, de szerintem jobban inkább az értékátren­ deződés a jobb szó. Nem kell minden téren elhagyni a korábbi értékeket. De van ahol lehet, sőt célszerű is. A lustaság fél egészség, és lia valaki fél perc alatt megtalálja a keresett jogszabályi részt az interneten és azt alkalmazni is tudja, akkor azt nem érzem rosszabbnak, mintha szó szerint el elmondaná fejből. Újra hangsúlyozom, ez koránt sem igaz az élet minden területére. Botrányos és felháborító lenne, ha a Himnuszt interneten keresgélnénk, vagy ha minden egyes alapfogalomnak utána kellene nézni. De el kell fogadni, hogy a nem alapszükségleti információknak már utána lehet járni pillanatok alatt. Ha pedig változik, fejlődik a világ, akkor hogy lépést tudjunk tartani (természetesen ésszerű korlátok között), nekünk is változnunk kell vele. Ez még ko­ rántsem jelenti a professzionális képzés fel­ adását - amiket ínam, a számonkérésre, illetve annak a megállapítására vonatkoznak, hogy valaki felkészült-e a jogászi pályára, vagy sem. Végül pár szó az oktató-hallgató kapcsolatról. Nem gondolom, hogy ezen a téren problémák lennének a Karon. Amennyire 5 év alatt megfigyelhettem, aki akart, kapcsolatot tudott teremteni a számára szimpatikus oktatóval vagy hallgatóval, ki tudott alakítani megfelelő szakmai, sőt, néha kimondottan mentor­ pártfogolt kapcsolatot. Vannak oktatók, akik cgy-egy évfolyam felét, és olyanok is, akik csak cgy-egy liallgatót ismernek névről. Úgy gondolom nem feltétlen jobb az egyik a másiknál. Az oktató személyisége, a hallgatók érdeklődése, és számos egyéb tényező is közrehathat abban, hogy ez így alakult. Ameddig nem találkozom olyannal, aki tanácsot, eligazítást, segítséget kért oktatótól, de nem kapott, vagy demonstrátort keresett, de egyet sem talált, addig nem fogom azt érezni, hogy ezen a téren változtatni kellene. Horváth Péter A szerit, megjegyzése: én a magam részéréíl védelmembe veszem Irneritist, és a jogviszony fogalmának ismeretét is elengedhetetlennek tartom. Aki nincs tisztában a jog történetiségével, társadalmi beágyazottságával, évezredek alattformálódó erkölcsi, etikai tartalmával, ha úgy tetszik, ethoszával (és e tudás a rég elporladt egykori jogásznagyságok ismeretét is feltételezi), csak a jogot gépiesen, felületesen ismerő és alkalmazó Jogtechnikus" lehet. Aki pedig nem tudja, mi az a jogviszony, nem isfogja felismerni, ha munkája során találkozik eggyel. Az elméleti ismeretek fontosságáról legyen szabad lúrga Zs. András tanszékvezető docens úr múlt számbeli írásából idéznem: „...hallgatóként magam sem szerettem jogszabályokat és dogmatikai rendszereket »bemagolni« (...). [De] ahhoz (...), hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előttfel kell ismerni. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. (...) [S]okszor kedveskednek hallgatóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek’.’ - KA Két dolog késztetett a véleményem megírására. Egyrészt egy hallgatótársam dániai tapasz­ talatairól szóló cikke (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3.), mert én is hasonló tapasztalatokat szereztem egy másik nyugateurópai jogi egyetemen. Másfelől Jobbágyi tanár úr válasza (ítélet, 2009/4.), amelyben nem elsősorban a fent említett cikket, hanem az egyik oktatótársának megállapításait bírálta. A magyar és az (észak-)nyugat-európai jogi oktatás éles kontrasztját mindenki megtapasztalliatja, aki eltölt pár hónapot egy ottani intézményben. Fölösleges lenne leírnom min­ den egyes idevágó élményemet. Inkább egy példát hozok, amelyben több, szerintem fontos mozzanat rejlik. Legelső külföldi előadásom alkotmányjog volt elsőévesekkel, akik azon a héten kezdték az egyetemet. A professzor egy általános bemu­ tatkozás után egy lapot osztatott szét a hallgatók közt, amelyen egy jogeset (!) szerepelt egy fiktív kormányfőválasztásról. A friss elsőévesek azonnal ki is nyitották a náluk lévő alkotmányszöveget, és élénk diskurzus (!) vette kezdetét az esetről köztük és a tanár közt. A külföldi előadásoknak ugyanis szerves része, hogy a hallgatók észrevételeket tesznek a témában, amelyek akár ellentétesek is lehetnek a professzor nézeteivel vagy az uralkodó felfogással, mégis mindig okos vita bontakozik ki belőlük, amelyre egyik fél sem sajnálja az időt. A leginkább szembetűnő az volt, hogy ezek a hallgatók mernek és tudnak kérdezni. Ennek gyökerei természetesen az általános, de főként a középiskolai oktatásban keresendők, ahol az osztály egymással vitatkozó kis csoportokban dolgozza föl az aznapi tananyagot, míg a tanár amellett, hogy előre kitalálja a csoportmunka részleteit - csak moderátor, és rendelkezésre áll, ha a diákoknak kérdésük akad. Ez a kötetlen légkör és a motiváltság az, amely megtanítja a gyerekeket arra, hogy kérdezni alapvető joguk (a megszégyenülés veszélye nélkül), és hogy tudják, mit akarnak ez által megtudni. Talán ez a legfájóbb liiányossága a mai magyar közokta­ tásnak, hogy' ennek a készségnek a kifejlesz­ tésében inkább az órai munka kerékkötőjét látja, semmint öntudatos polgárok kincvclésének útját. Ez azonban nem vezethet ahhoz a hozzá­ álláshoz, hogy akkor már az egyetemi elő­ adásokat ne is zavarja meg az a néhány hallgatói kérdés, ezért azokat inkább a gyakorlatokra száműzzük. Jobbágyi tanár úr válaszában épp azt emelte ki, hogy' az előadásokat „nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, akkor miért is ne illenének a hallgatók kérdései az előadásra, ahol a diákok pont a legilletékescbbektől kaphatnának adekvát választ a tan­ anyaggal kapcsolatban? Ide kívánkozik a kérdés, hogy a „kiváló szakember-csapnivaló előadó” vagy a „nagy­ szerű előadó-középszerű szakember” típusú oktatók tartsák-c az előadásokat. Nyilván ez ebben a formában eldönthetetlen, mert a legideálisabb a kettő keveréke. Azonban az első típus esetén elgondolkodtató, hogy ha egy elsőrangú szakember nem tudja megfelelően átadni tapasztalatait a hallgatóságnak, akkor azok a diákok szempontjából sajnos olyanok, mintha nem is léteznének, és ezt nem tudja pótolni semmiféle igyekezet sem. Éppen az a többlet nem adódik át, amely miatt az adott oktató nem középszerű. Maradjunk az előadásoknál! A fenti példámban a tanár egy segédanyaggal is készült az előadására (jogesetet osztott ki), ahogyan neves alkotmánybíró vagy' épp kezdő kollégája is liandoutot, fóliát vagy prezentációt készített az előadásra. Oktatóinknak valóban szabadsá­ gukban áll, hogy ezek egyikét se alkalmazzák előadásaikon; de azt liangsúlyozni kell, hogy ezek a technikák nem pusztán látványelemek, hanem vizuálisan könnyítik meg a liallgatók számára a tananyag befogadását, bonyolultabb összefüggéseinek megértését. Elkészítésük sem bonyolult annak, aki már felhasználói szinten ismeri a számítógépet (oktatóink többségén a 21. században már nem fog ki a technika), továbbá csak egyszer igényelnek időráfordítást, később már csak aktualizálni kell ezeket. Szerintem a fenti módszerek valósítják meg az előadáson az ún. „interaktivitást”. Ezeknek ötödik oldal �köszönhetően a tananyag későbbi elsajátítása könnyebb lesz a hallgatóknak, az oktató pedig visszajelzéseket kap a diákoktól. Ezt a tanár úr még az általa felhozott akadémiai és műtéti példákkal sem tudja negligálni (a műtétes példához: a helyi érzéstelenítéssel operált beteg - ha úgy tetszik - „interaktív” visszajelzései a sebész felé elengedhetetlenek a műtét sikeréhez). Az egyre újabb kihívásokat állító és globalizált világban az „előadás évszázados céljára és értelmére” hivatkozni, véleményem szerint megkérdőjelezhető. A másik fontos kérdés az elmélet és a gyakorlat viszonya. Külhoni diáktársaink az előadásokon, a gyakorlatokon és a vizsgákon egy olyan univerzális jogeset-megoldási tesztsémával dolgoznak, amely független az adott esettől és a jogszabályok hatályától. Szerintem ez a jogszabály igazi „szelleme”, nem pedig a diákokba sulykolt normaszöveg, amelyet ha később megváltoztat a jogalkotó, akkor az egykori hallgató fejében már csak egy hatálytalan paragrafushalmaz néhány eleme kering majd, míg az új jogszabállyal képtelen lesz dolgozni (Id. az új Ptk. közelgő hatálybalépése). Ezért nem ellentétes a gya­ korlatorientált oktatással a jogszabály „szelle­ mének” bemutatása. Ma a Pázmány „gyakorlati” óráinak többségét tisztelet a kivételnek - valóban az előadások sűrített változata tölti ki, nem a kereset­ levelekkel és a szerződésekkel való „találkozás”. Ez ellen fölhozható, hogy „a diákok nem is járnak előadásra, hogy lehetne arra gyakorlati foglalkozást építeni?” Azonban az életszagú jogesetek közös feldolgozásából fakadó motivációval már számolni lehetne, és ebből következően azzal is, hogy a diákok többsége készülni is fog ezekre az órákra, hogy a megoldásokat megértse. Jobbágyi tanár úr érvelésének azt a részét nem értem, ahol a gyakorlati oktatás példájaként hozza fel a „nemzetközi magánjogot, [...] munkajogot, környezetjogot, [...] pénzügyi jogot”. Miért gyakorlatiasabbak ezek a tárgyak a joganyagukat, előadásukat vagy éppen vizsgájukat tekintve, mint például a büntető­ vagy a polgári jog? Mindig lesznek olyan más „súlyos gondok” és dicsérendő eredmények, amelyek mögül lehet bírálni a (Pázmányos) jogi oktatás hiányos­ ságainak firtatóit. De tényleg ennyire biztos, hogy a vitasorozatot elindító két cikkben teljes mértékben „valótlan és alaptalan” problémák kerültek fölvetésre? Erdő Krisztián A szerk. megjegyzése: bármilyen csábító, vonzó és kívánatos lehet külföldön megismert példákkal szembesülve a honifelsőoktatás reformjáért kiáltani, nem lehetfigyelmen kívül hagyni a több évszázados magyarországi hagyományokat és bevett oktatási metódusokat, amely szerint a tanár beszél, a diák pedig feszülten figyel. Magam is híve lennék a „beszélgetős", interaktív óráknak, és akár még az előadásokon is el tudnék képzelni hallgatói hozzászólásokat, de ennek alapvető feltétele a diákság erre irányuló igénye és a vitában való részvételhez kellőfelkészültsége (félreértés ne essék: nem az adott jogi problémára vonatkozó részletes ismeretek előzetes megszerzését jelenti ez, hanem a vitatott kérdések felismeréséhez szükséges hatodik oldal műveltséget, tájékozottságot, humánumot...). Ami pedig a képzés gyakorlatiasságát illeti: amíg a hallgatóság jelentős része csupán „megúszni" akarja az egyes tanórákat, illetve nem szerzi meg félév közben a szükséges elméleti ismereteket, és nem tudja alkalmazni a korábban tanultakat (és a tanítás rendje ezt nem követeli meg tőlük), addig hogyan vitatkozzunk gyakorlati jogi kérdésekről? - KA A nyári vitaindító cikk fontos témákat vetett fel. Tanulságos volt elgondolkozni azon, hogy mit is érzek az egyetemmel kapcsolatban, és érdekes volt azután számba vennem a cikkben szereplő hét pontot, miután kiváló tanáraink megfontolandó véleményüket nyújtották át nekünk az előző számban. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre. Szerintem ez így, egy az egyben nem helyes. Tény, hogy ha egy tanulócsoport résztvevői egy bizonyos számot meghaladnak, a személyes kapcsolat lehetetlenné válik. Magam is járok olyan gyakorlatra, ahol ötvenen vagyunk, és így az interaktív témafeldolgozás igencsak behatárolt. Egy-egy ilyen szeminárium hasonlít egy főelőadásra, de ez nem olyan igazán nagy probléma. Amikor pedig 15-20-an gyűlünk össze egy teremben, akkor már tényleg nem érdemes a túlzott mennyiségű létszámról beszélni. Egy ekkora csoportban jól lehet dolgozni, elsősorban rajtunk múlik, hogy ez menyire teljesül. Talán érdemes azt a jó érzést is értékelnünk, hogy épületünk minden szegletében ismerős, baráti arcok köszönnek vissza ránk. Egy üres épületben nem lenne felemelő tanulni. Csupa elit arc között, akik megsavanyodnak önnön fensőbbségüktől... Ez egyáltalán nem lenne kellemes. Jó, hogy ennyien vagyunk. Professzoraink hatalmas munkával vezetik a speciálkollégiumokat is. Tisztában vagyok vele, hogy munkaerejük véges, ám a nagyszámú szabadon választható tantárgy hozzájárul ahhoz, hogy mindannyian olyan tárgyakat tanulhassunk, ami igazán érdekel, leköt, foglalkoztat bennünket. Ennyiféle tárgyat kevés hallgatóval lehetetlen lenne fenntartani, és értelme sem lenne. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzettjogász lesz. Én úgy vélem, hogy az emberektől nem szabad megtagadni a tanulás lehetőségét. A jó pap holtig tanul, és így van ez az átlagemberrel is. Jó lenne, ha annyit tanulhatnánk, amennyi csak jól esik - azonban a „túl sok a tanuló” felfogás megfoszt ettől. Máris nagyon sokan estek el a sikeres jövő lehetőségétől, hiszen a szűkös anyagi feltételek miatt lezárul előttük ez az út. Szerintem nem elsősorban a hallgatók lét­ számával van a probléma. Sokkal nagyobb gond, hogy aránylag sajnos ijesztően sok olyan egyetemista van, aki - ahogy Jobbágyi professzor úr is utalt rá - csak azért van itt, hogy melegedjen. Olyan emberek is járnak közöttünk, akikről messziről látszik, hogy unatkoznak, nem érdekli őket semmilyen követelmény és semmilyen lehetőség. Én pedig kapásból tudnám sorolni azokat a személyeket ismerőseim közül, akiknek álmuk, hogy jogot tanulhassanak, de nem hátrányos helyzetűek. Szóval talán a hozzáállásra, az érdeklődésre kellene koncentrálni, arra, hogy az tanulhasson, aki valóban szeretne. No meg arra, hogy aki bekerült, az alázattal hallgassa e valóban szép, különleges és sokrétű tudományt. Ha elhivatott hallgatók lennének, akkor elhivatott jogászok kerülnének ki az egye­ temről. Elhivatott jogászból pedig nem elég a rengeteg sem, mert a jog az élet minden, valóban minden területén jelen van. Jó szakemberből mindig hiány van. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az egyetemek egy részében valóban efelé tendál a dolog. Akad olyan oktató, akik azt a benyomást keltik, mintha lenéznék a hallgatót, és e benyomást nem is igyekeznek enyhíteni. Nálunk viszont ez kis mértékben van jelen. Többnyire kedvesen, segítőkészen fogadnak oktatóink, és ha elutasítanak, az csak azért van, mert ballábuk is van... Úgy vélem, hogy hallgatónak és hallgatottnak egyaránt tisztában kell lennie az universitas fogalmával. Mi egyenrangúak vagyunk, csak professzoraink műveltebbek tőlünk. Ezt fi­ gyelembe véve, tisztelettel kell közelednünk és biztos, hogy nem kapunk elutasítást. Persze nem tudom, mit értünk a szorosságon - ha közös Vaskapus dülöngélést, hát akkor még egy darabig laza kapcsolattal kell számolni. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Ami a kulturális szakadékot illeti - hát az hatalmas. Elsősorban az általános- és közép­ iskolai oktatás hibája ez, de legalább ennyire hibásak az érintett szülők is, akik nem látták, hogy gyermekük mennyire el van maradva az elvárható műveltségi szinttől, vagy ha látták, akkor aranyosnak tartották és nem tettek ellene semmit. Azonban tizennyolc évesen szerintem már nem hibáztathatjuk oktatóinkat, nevelőinket. A felnőttkorba belépve illene számba vennünk hiányosságainkat és autodidakta módon bepótolni a tudás hiányát. Semmiképpen nem gondolom, hogy alapvető tudásanyagot egy felsőoktatási intézménynek kellene megtanítania. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ez egy gyöngyszem. Szóval nekünk ez az idejétmúlt oktatás alkalmatlan. Ami másoknak fél évezreden át megfelelt, az a modem hallgató követelményeihez képest már fabatkát sem ér. Az én véleményem az, hogy lehet, hogy Nyugaton minden modernizált, minden gépesített, minden csupa kor-követelményeinek-megfelelő. Azonban a nyugatiak nem tudnak többet tőlünk - a szakértelem nem ezen múlik. Figyelni is meg kell tanulni. Az egyetem nem cirkusz, ahová mutatványok valók. A professzor pedig nem mutatványos, nem szórakoztatóipari munkás. Professzoraink komoly tudományos munkával komoly eredményeket tettek, tesznek le az asztalra. Úgy vélem, hogy nem a Power Point érdemli a figyelmet, hanem elsősorban a professzor. A jog ráadásul türelemjáték. Aki most nem tud figyelni, az majd ügyfeleit megkéri, hogy problémájukat számítógépes prezentációval adják elő, mert különben képtelen felfogni? Meg ugye a kor követelményeinek nem felel �meg, hogy elsíija a bánatát. Nagy presztízse lesz ennek a jogásznak... 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. Tankönyveink egy része jobb, másik része kevésbé jó. Tény, hogy vannak egészen szakkönyvnek kinéző művek, melyek nem éppen hallgatóbarátok. Azonban a jogszabályok sem hallgatóbarátok. Meg kell tanulnia egy jogásznak, hogy szakmai dolgokat is tudjon olvasni. Nem lehet húsz oldalas, színes ábrákkal ellátott füzetkéket kiadni a jogról. Nem lehet, és véleményem szerint nem is kell. Nem a tankönyvnek kell igazodni annak a hallgatónak a szintjéhez, aki nem is kíván jogot tanulni, hanem nekünk kell felnőni a szakmához. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ami a gyakorlati ismereteket illeti, ez igen vicces. Valóban abszolút gyakorlati ismeret lenne, lia cgy-egy professzor úr beöltözne bírónak, lenne vádlott, vádló, ügyész, ügyvéd, tanúk, bizonyítékok, segédszemélyzet... Szerin­ tem ez a színjátszókor feladata - ők jól is csinálják -, nem a főelőadásoké, még csak nem is a szemináriumoké. Az elméleti ismeretek alapot adnak. Ha nincs elméleti tudásunk, akkor nem vagyunk képesek átlátni a dolgokat. Elméleti tudás nélkül ott lennénk a bíróság előtt, mint amikor a gólya bekerül az I. előadóba és magyar jogtörténeten hallja először Szent István nevét; Utóbbin semmi nem múlik, előbbin életek. Jó a gyakorlat, de elmélet nélkül nem működhet megfelelően. Az egyetemnek nem az a feladata, hogy kész mesteijogászt adjon a világnak. Ellenben az, hogy megfelelő alapot adjon az elinduláshoz. Szerintem kötelességünk, hogy elmondjuk, Icíijuk, lia valamivel elégedetlenek vagyunk. Ez fontos a fejlődés érdekében, azért, hogy minél megfelelőbb környezetben tanulhassunk. Azt viszont lényeges szem előtt tartani, hogy mi az, ami csak a kényelem érdekében jelent gondot, és az álprobléma megoldása a minőség rovására menne. Az ilyen problémákat magunkban kell elrendezni. Hrecska Renáta A tájképfestő Herta Müller irodalmi Nobel-díja Milyen Herta, kérdezték sokan meglepetten. Hiszen az esélyesek között voltak nálánál jóval ismertebb nevek is: Philip Roth, Amos Oz vagy éppen Bob Dylan. Az idei Nobel-díjat azonban végül a bánáti német Herta Müller kapta. Herta Müller 1953-ben született a Temes megyei Niczkyfalván, amit akkoriban még többségében bánáti svábok laktak. A kisebbségi lét és különösen németsége jelentősen meg­ határozta Müller egész életét - így írói mun­ kásságát is. (Németországban élve már például többször is szót emelt a bevándorlók jogaiért.) Sváb, jómódú paraszti családból származik, édesanyját a háború után Szovjetunióba hur­ colták, a korábban Waffen-SS-katona édesapa teherautósofőrként tartotta el a családot a kommunista Romániában. Herta Müller a Temesvári Egyetemen ger­ manisztikát és román irodalmat tanult. Ezután hosszabb ideig egy gyárban fordítóként tevé­ kenykedett - ám mikor megtagadta a Securitatéval való együttműködést, elbocsátották. (A Securitate később, hamis levelekben tudatosan próbálta azt a látszatot kelteni a német közvé­ lemény felé, hogy Müller együttműködött vele.) Fordítói állása után német nemzetiségi isko­ lákban, óvodákban tanított, meg persze magán­ tanítványokat fogadott - és közben publikált, írásai azonban csak cenzúrázva jelenhettek meg; A szerk. megjegyzése: az eredeti vitacikk anonim szerzőjének vélhetően nem állt szándékában vásári mutatványosokatfaragni az oktatókból, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy az előadónak óhatatlanul figyelemmel kell lennie közönsége igényeire is. Még akkor sem működhet tehát elefántcsonttornyába bezárva, ha annak a közönségnek az átlagos műveltségi, ktdtnráltságbeli színvonala esetleg kissé süllyedt az elmúlt években, évtizedekben. Az oktatás elveszti hatékonyságát akkor, ha az előadókban öten vagy húszán hallgatják a professzort, hiszen a képzés mindenkinek szól, a tanár mindenkit tanítani akar, nem csak ezen érdeklődő keveseket. Módot kellene tehát találni arra, hogy az oktató megtalálja a közös hangot a diákjaival. Ehhez persze a „showműsor” nem elengedhetetlen követelmény; boldogok lehetnek azok, akiknek puszta Szávára, katalógus tartása nélkül is megtelik az előadóterem... - KA első jelentősebb műve a Mélységek (Nieder­ ungen). A bukaresti Kriterionnál kiadott kis könyvecskében „egy falu” történetét, minden­ napjait meséli el, gyerekszemszögből. Müller száraz, leíró, ám nyelvezetében mégis régies stílusa már itt megmutatkozik. Mindaz, amit ábrázol, egy nép, a sokszor elfeledett és sokszor üldözött kelet-európai németség sorsa: de nem nagy szavakban, könnyfakasztó sorokban panaszkodik - hanem csak ábrázolja azt, amit lát, amit tud, amit meg- és átél. És mindezt egy nagyon tiszta, kerek német nyelven. Szavai erősnek hatnak - anélkül, hogy erősek lennének. A Niederungenben nem „a falu” szenvedéseit, hanem a szürkeséget, a felnőttek szomorú, keserű világát mutatja be. Ahol az anya már a házasság napján tudja, hogy a félje vemi fogja. Ahol ütve küldik ágyba a gyereket. Ahol a szomorúság a mindennap. Müller dokumentaristaként közel kúszik a hangtalan szenve­ déshez. Führer-mesék, részeg apák, pofonok ez „a falu” élete. Elviselhetetlen anti-idill - de melléolvasta akkoriban mindenki Románia elviselhetetlenségét is. 1987-ben Müller végül elhagyta ezt a szomorú országot akkori féijével, a német olvasók számára ismertebb, szintén író és szintén bánáti sváb Richard Wagnerral. A házaspár mindkét tagja azóta Berlinben él, de elváltán immár. A Nobel-díjat egész munkásságáért - de különösen legutób­ bi, idén megjelent könyvéért, az Atemschaukelért (kb. „Lélegzethinta”) ítél­ ték neki oda Stock­ holmban. Ebben egy Szovjetunióba hur­ colt fiatal fogoly történetét meséli el részben az erdélyi német író, Oskar Pastior személyes történetéből kiindulva -, mindenféle nagy érzelem nélkül, hagyva, hogy a történet egyébkénti borzalma, s ne az író kommentálja fogja meg az olvasót. A Nobel-bizottság döntését azzal indokolta, hogy Müller regényeiben, esszéiben „a hazátlanság tájait” ábrázolja. Síkságokat, mélyedé­ seket - minden értelemben. A német közvélemény egyöntetűen gratulált Müllemek, akit igencsak meglepett a döntés. Egyedül a német kultúrpápa, Marcel ReichRanicki nem akart semmit sem szólni Müller díja kapcsán - tudvalevő, hogy a lengyel-zsidó származású német irodalomkritikusnak régi favoritja Philipp Roth. Kissé gunyorosan csak ennyit mondott ezért a sajtónak: „Minden évben megéltem, hogy megint nem ő (mármint Roth) kapja a díjat. És számoltam azzal, hogy ezúttal egy nőt díjaznak.” liehet Péter Német nyelvű irodalmi Nobel-díjasok: 1902 Theodor Mommsen (történetírói munkásságáért), 1908 Rudolf Éneken, 1910 Paul Heyse, 1912 Gerhard Hauptmann, 1919 Cári Spitteler (svájci író), 1929 Thomas Mann, 1946 Hermáim Hesse, 1966 Nelly Sachs (svéd állampolgárként kapta már), 1972 Heinrich Böll, 1981 Éliás Canetti (az Angliában élt, bolgár-zsidó származású író sokat írt németül), 1999 Günter Grass, 2004 Elfriede Jelinek (osztrák iro, bar kerte, hogy Ausztria ne vegye megtiszteltetésnek a kitüntetését), 2009 Herta Müller. hetedik oldal �Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Minden magyar polgárt érint az új Ptk. elfo­ gadása, a joghallgatót pedig sokszorosan is - és nem csak azért, mert nem mindegy, hogy a mostaniból, vagy a jövőre hatályba lépő újból kell-e felkészülnünk vizsgára. Mi megtanultuk, hogy régebbi magyar magánjogunk például a családjogot szervesen a személyi joghoz tarto­ zónak, a Ptk. részének tekintette, de aztán a szocializmusban ideológiai okokból kikerült abból, és részben elszakadni látszott a gyöke­ reitől. Máris egy nagy pozitívum: ez most helyreáll (az új Ptk-nak hét könyve van, és minden könyvben elölről kezdődik a szakaszok számozása). Az is jó, hogy a rendszerváltozás óta toldozott-foldozott Ptk. most új, egységes arculatot kap. Kettő-null. A sort pedig bizo­ nyára lehetne még folytatni. De sajnos a pozitívumok mellett Lábady tanár úr és Zlinszky professzor úr felsorolt pár ko­ moly negatívumot is. Szászy-Schwarz Gusztáv már az 1900-as Polgári Törvénykönyv tervezetének kidolgozásakor kifejtette azt az álláspontját, hogy az új magán­ jogi kódex megalkotásával megbízott felelős Állandó Bizottságnak függetlennek kellene lenni a mindenkori minisztertől, mert a politika férfiait „a nap álja hozza és viszi” így a törvény tervezetét az egyik államtitkár megcsinálja, a másik viszont feldönti. A politika férfiai a tör­ vény szövegeit „ide-oda kergetik”, ezért állan­ dó és a politikától független, magasan kvali­ fikált szakmai grémiumnak kell a kodifikációt végeznie. Ezt az igen logikus gondolatot akceptálva 1998ban az akkori Kormány határozatot hozott egy szakértői testület felállításáról, amely feladatul kapta a magyar magánjog újrakodifikálását. 9 év kemény munkája után a bizottság az interneten, az IRM honlapján közzé tette a tervezetét, és hagyott majdnem háromnegyed évet, hogy mindenki tanulmányozhassa, és megfogalmazhassa a tervezettel kapcsolatos kritikáját. A legkülönfélébb szakmai és kevésbé szakmai testületektől és személyektől beér­ kezett javaslatok áttanulmányozására és a kódex végleges szövegformálására a kodifikációs szerkesztő bizottságnak még egy fél évre lett volna szüksége, amikor az éppen aktuális nyolcadik oldal miniszter egy egyszerű szóbeli közléssel elvette a megbízatást a testülettől, és a kodifikációt a minisztérium hatáskörébe vonta. A norma­ alkotás ugyan valóban a minisztérium egyik feladata, de vannak egy nemzet életében olyan jelentőséggel bíró törvények, amelyek megal­ kotását mégsem a minisztériumnak kellene elvégeznie, hanem a jogász szakma elitjének. A „kevésbé szakértőkből” álló minisztérium aztán rövid idő alatt számtalan ponton módo­ sította - helyenként szinte a felismerhetetlenségig eltorzította - a testület által kidolgo­ zott, de még be nem fejezett tervezetet, majd parlamenti vitára bocsátotta. Az Országgyű­ lésben több száz módosító indítványt nyújtottak be a törvénytervezettel kapcso­ latban, csak a zárószavazás napján 238-at. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a végül alig több, mint 50%-os többséggel megszavazott törvény arculatát a Parlamentben alakították ki. Azon túl, hogy az országgyűlési képviselők jelentős többsége természetesen nem jogász, elképzelhetetlen, hogy 238 módosító indítványt a rendelkezésre álló idő alatt alaposan végigtanulmányozhattak volna, hogy aztán a szavazás során bölcs döntést hozhassanak. Lábady tanár úr frappáns megállapítása szerint „Egy nemzet alapvető jogi kultúráját, személyi és vagyoni viszonyainak arculatát tükröző és kifejező kódexet az Országgyűlésnek legalább 95%-os többséggel illik elfogadnia” - ehhez képest mint írtam, alig több, mint 50% jött össze. Ezen elszomorító előélet után pár konkrét tény magából a törvényből: • A különböző lobbiknak és politikai érde­ keknek köszönhető módosítások következ­ tében a kódex teli van koherencia-za­ varokkal, azután például nem ismeri a cselekvőképtelen nagykorú bíróság által elrendelt gondnokság alá helyezését, helyet­ te a korlátozottan cselekvőképesség fogal­ maival operál. • Az Alkotmánnyal teljesen szembe menve az élet továbbadására nem képes meleg kap­ csolatban élőket vagyonjogi és örökjogi helyzetüknél fogva kedvezőbb helyzetbe hozza, mint az élet továbbadására képes élettársakat, és bizonyos tekintetben a házastársakat is. Ezen ugyan a végszava­ záskor enyhítettek egy keveset, de a vég­ eredmény összképe nem sokat változott. • A házastársak kötelezettségei között már nem szerepel a hűség, mint a házasság egyik legfontosabb alappillére, helyette a „kor szellemének megfelelő” együttműkö­ dési kötelezettség került be a szövegbe. • A törvény a tervek szerint 2010. május 1-én lép hatályba - gyakorlatilag lehetetlen, hogy a jogalkalmazók ennyi idő alatt legalább megfelelő szinten fel tudjanak készülni az új jogszabály alkalmazására. Teszem hozzá, az új Ptk.-hoz tartozó Ptké. még el sem készült. Lehet sok előnye és pozitívuma az új Ptk.-nak, ámde számtalan igen komoly, alkotmányossági aggályokat is felvető hibája is van. A köztár­ sasági elnöknek három lehetősége volt: aláírja a törvényt, visszaküldi az Országgyűlésnek megfontolásra, illetve az Alkotmánybírósághoz küldi meg alkotmányossági kontrollra. Teljesen evidens, hogy az első lehetőséget egy szakértő nem választhatta. A harmadik lehe­ tőség szóba jött ugyan, de ahogy arra Zlinszky professzor úr rávilágított: az Alkotmánybíróság gyakorlatából munkahatékonyságra hivatko­ zással kikopott az az eljárási elv, hogy amennyiben egy normaszakasszal kapcsolatban alkotmányossági aggály merült felt, a Testület nem csak a kérdéses részt, hanem a teljes törvényt megvizsgálta. így tehát az elnöknek az összes alkotmányossági szempontból vitatha­ tónak tartható részt meg kellett volna jelölnie, ha nem akarta volna megkockáztatni, hogy a későbbiek során szembesítik a szűrésből kima­ radt, ámde alkotmányellenes részekkel. A ren­ delkezésére álló 15 nap alatt pedig gyakorlatilag lehetetlen lett volna az összes aggályos részt összegyűjteni (előzetesen pedig nem igen készülhetett a feladatra, hiszen, mint írtam, csak a zárószavazás napján 238 módosító javaslat érkezett). Bár a Bokros-csomagról az első Alkotmánybíróság kimondta, hogy egészé­ ben véve is alkotmányellenes, mivel nem hagy kellő időt a jogalkalmazók számára a felkészü­ lésre, az elnök vélhetően nem volt biztos benne, hogy a mostani Testület ugyanezt az álláspontot foglalná el. így tehát nem maradt más válasz­ tása, mint a kódexet visszaküldeni az Ország­ gyűlés elé, hogy azt a képviselők saját maguk vizsgálják felül. Sajnos a mai parlamenti képviselőket és az Országgyűlés szokásait ismerve nem nagy a realitása, hogy érdemi változásokat eszközöl­ nének majd a törvényen. Most már csak az a kérdés, hogy a 2010-es választásokra gyakorlatilag biztosan prognoszti­ zálható Fidesz győzelem után az új kormány tartja-e magát a mostanában tett ígéreteihez, és meg liatályba lépése előtt hatálytalanítja-c az új Ptk.-t. És ha igen, akkor mi lesz a törvény sorsa és mi lesz a szakértői testület által alkotott tervezettel? Azt már csak csendben merem kérdezni, hogy ha ezeket azért nagyjából előre lehetett látni, akkor miért járatja le magát és az országot ilyen lépésekkel az kormány és a parlamenti többség? Miért kell egy sokéves színvonalas munka gyümölcsét - beérése előtt - kapkodva, pillanatok alatt tönkre tenni? Kovács Bence �Fenn a hegyen a Diák Hitellel Kommunikációs tréningen jártunk Idén sokadik alkalommal került megrendezésre a Diák Hitel Központ Zrt. jóvoltából az egye­ temi lapok szerkesztőségi tagjai számára szervezett kommunikációs tréning. Az ítélet szerkesztőségét jómagam képviseltem, így köz­ vetlen benyomások alapján tudok beszámolni a kétnapos eseményről. A 2009. október 1-jére és 2-ára időzített ren­ dezvénynek a dobogókői Hotel Pilis impozáns épülete adott otthont. Az ország különböző területéről érkeztek a zömében kommunikáció szakos hallgatók, hogy megosszák egymással újságírási, szerkesztési, dizájnbeli tudásukat és hosszú-rövid távú kapcsolatokat építsenek az esetleges későbbi együttműködés reményében. A mindössze húsz fős csapatot ugyanakkor nemcsak az tette különlegessé, hogy szegedi, pécsi, egri vagy miskolci tagja volt, hanem a média területén képviselt szakmák sokszínű­ sége is jellemezte a főszerkesztőtől a lap dizájnját tervező lapigazgatóig - így tapasztalat­ cserére bőven volt lehetőség. E meglehetősen vegyes társaság összejöve­ telének elsődleges célját, a fentiektől eltérően ugyanakkor egy előzetesen összeállított, viszonylagosan kötött programon való részvétel képezte, amely szakmába vágó adalékokkal szolgált az egybegyűlteknek: elsősorban kom­ munikációs tréningek valamint szakmabe­ mutató beszélgetések formájában. Természe­ tesen a rendezvény lebonyolítójának számító cég fő profiljáról, a diákhitelről is részletesebb tájékoztatást kaptunk, amelynek elsődleges célja a szolgáltatással kapcsolatos tévhitek eloszlatása volt. Őri András, a cég szóvivője elő­ adása szerint ugyanis sokan tévesen azonosítják a diákhitelt a kereskedelmi bankok által nyújtott hitelekkel, amelyhez gondolatban az eladósodás veszélye is társul. Ezt kiküszöbölendő kisfilmekkel, tájékoztatatókkal, plakátokkal vala­ mint egy új kezdeményezéssel (erről majd később) hívják fel a figyelmet a különbségekre és a diákhitel által nyújtott előnyökre. Ilyen előnynek számít - többek között - a vissza­ fizetés kezdő időpontja, amely az első munkába állással veszi kezdetét (a hallgatónak csak a diplomája megszerzése után kell megkezdenie a törlesztést a hallgatói jogviszony megszűnése után), vagy a törlesztő részlet pályakezdők nehézségeit is figyelembe vevő jellege (a tör­ lesztés megkezdésének évében és a következő évben csak a minimálbér alapján kell a tör­ lesztést megfizetni.). A rövid tájékoztatást követően a Momentán Társulat „iránymutatásai” alapján kezdetét vette a rendezvény kommunikációs trénig része. A színtársulat tagjai kezdetben az oldott hangulat biztosítása érdekében névmemóriás játékokkal segítettek a csapattagoknak egymás neveinek megismerésében. Az első látásra könnyűnek és egyszerűnek tűnő játékok azonban meglepően nagy figyelmet igényeltek, mire elértük a kívánt eredményt, azaz hiba nélkül, azonnali reakcióként tudtuk a ránk meredő csapattag nevét (csak megjegyzésként annyit, hogy a mereven ránk szegeződő tekintet a játék részét képezte az ún. cápás játékban). A nevek meg­ ismerését a résztvevők rövid bemutatása követte, méghozzá a tréningnek megfelelő formában: a csapatnak ugyanis kisebb csopor­ tokra oszlását követően az egyes csoportta­ gokat bemutató rövid tudósítást kellett adnia hol egy' közszolgálati, hol egy kereskedelmi híradónak megfelelő stílusban az illető főbb tulajdonságairól. E rövid játékokat több hasonló jellegű követte, amelyek közül még kiemelést érdemel a manapság oly népszerű kibeszélőshow-k paródiája, amely jelen esetben valamely klasszikus meséből kimarad szereplő (mint például a nyolcadik törpe) ebbéli sérelméből eredő problémáját kívánta megoldani a való­ ságban is hangoztatott technikák valamelyi­ kével (a műsorban résztvevőket elválasztó fal, titokszoba, DNS teszt...). A rövid játékok amellett, hogy a résztvevők körében osztatlan sikert arattak, nem vesztet­ ték el tréning jellegüket, hiszen nagyban épül­ tek a spontaneitásra, gyors reagáló-képességre és a nyilvánosság előtti beszédre. A tréningeket bizonyos időközönként a szak­ mabemutató beszélgetések váltották fel, ame­ lyeken a meghívott vendégelőadók elbeszélése alapján ismerhettük meg az illető szakmai életútját. A meghívottak elismert kommuni­ kációs szakembereknek minősülnek, akik életpályájuk során különböző médiumoknál szereztek tapasztalatokat, így komoly érdek­ lődésre tartottak számot a hallgatóság körében. Vendégként első nap Somorai László, a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatója, valamint Borókai Gábor, a Heti Válasz főszer­ kesztője, korábbi kormányszóvivő (akiről egyéb­ ként kiderült, hogy kezdetben maga is jogász­ nak készült) előadását követhettük figye­ lemmel. Mindkét előadás a kommunikációs szakma szeretetéről, színes szakmai pályáról tanúskodott. A második napon Veiszer Alinda műsorvezetőt volt szerencsénk kicsit közelebb­ ről megismerni, aki jelenleg a Magyar Televízió riportere, a Záróra című műsor szerkesztője és műsorvezetője. Mivel szabadon eltölthető időnk napközben nemigen akadt, az esti órákra maradt ennek pótlása. Szerencsére a szállásadó hotel nemcsak finom étellel, lakájos szobákkal szolgálta a kényelmünket, hanem kevés vendég lévén, csaknem kizárólagos használatra rendelkezé­ sünkre állt a hotel medencéje, illetve bowlingpályája. így választása szerint ki egyik, ki másik kedvtelésnek hódolhatott kedélyes borszürcsölés mellett vagy éppen egy jól habzó sör társaságában, amely egyáltalán nem könnyítette meg a másnap reggeli felkelést. Ennek termé­ szetesen inkább a késői lefekvés mintsem a megízlelt bor vagy sör minősége volt az oka... A második nap szintén nem hagyott időt az unalomra, hiszen folytatódtak a kommuniká­ ciós tréningek, elhangzott a fentebb említett szakmabemutató előadás valamint különleges lehetőségként adódott számunkra, hogy kisfilmek készítésében vegyünk részt. Ennek apro­ póját a Diák Hitel Központ Zrt. új kampánya képezte, amely ún. „lúzer” helyzeteket bemu­ tató kisfilmeken keresztül szeretné „felnyitni a hallgatók szemét” a hitelben rejlő anyagi lehetőségekre, amellyel gyakorlatilag azt az időt spórolják meg, amelyeket számukra is kelle­ metlen munkák elvégzésével töltenének; vagy éppenséggel a felvett összeget felelőtlen módon szórakozásra és hamburgerre költenék - a ta­ nuláshoz szükséges eszközök helyett. A felada­ tunk elsősorban a hallgatói élethez kapcsolódó kellemetlen helyzetek közül egy, általunk esetlegesen átélt eset megfilmesítése volt. A technikai hátteret, azaz a filmezéshez szükséges eszközöket, vágást, hangosítást biztosították számunkra. A kész filmeket elkészítésük után feltöltötték a kampány részét képező internetes oldalra, ahol szavazás tárgyává tették a fő­ nyeremény elérését a legjobb kisfilm készítői számára. E tárgyban így négy kisfilm készült el a csapatok jóvoltából, amellyel maradandót alkotva emlékezetessé tettük az elmúlt két nap eseményeit. A rendezvény összességében egy rendkívül kellemes, hasznos, ismeretekkel teli program­ nak bizonyult. (A kisfilmek megtekinthetők a wwwnemvagyokluzcr.hu weblapon.) Fábián Beatrix kilencedik oldal �A szociális bolthálózatról Beszélgetés Horváth Attilával és Schlett Andrással Az előző számban olvashattatok a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetke­ zetek Szövetségéről, a szociális boltháló­ zatról és a közelünkben található üzle­ teikről. Tevékenységük, céljaik példaérté­ kűek és követendők, s remélhetőleg nem utópikusak. Egyetemünk két oktatójával, Horváth Attila és Schlett András Tanár Úrral beszélgettünk a „jelenségről”. - Mi a véleményük ezekről az új típusú üzletekről? - Horváth Attila: Remek kezdeményezés. Kicsiben a korábbi Hangya Boltok Szövetke­ zetét hozzák vissza, mely azt akarta kiküszö­ bölni, hogy a termelő és a fogyasztó között a kereskedő túl sokat tegyen az árukra. - Schlett András: Valóban, Magyarországon 1889-ben indult útjára a Hangya szövetkezet, melynek fő célja az volt, hogy kivédje az amerikai kukorica és búzadömping pusztító árlenyomó hatását és elhárítsa az áru-uzsora pestisét. Ez azt jelentette, hogy a spekulánsok kivonták az árut a piacról, ezzel okozva hiányt, majd erre visszahozták a terméket, persze már uzsora-áron. Az évek előrehaladtával 19O-re 700.000-re nőtt a Hangya-tagok száma, s 30 konzervgyár és 400 üzlet tartozott közéjük. - H. A.: Nem az volt a cél, hogy minél nagyobb liasznot hajtsanak. Egészen minimális profit volt a termékeken, s azt is arányosan osztották szét a tagok között, míg a vásárlót is olcsó és jó minőségű áruval látták el. A mostani törek­ vések is ebbe az irányba mutatnak, a hazai gazdaságot támogatva. - Anti rá is fér. Laikus szemmel is könnyű észrevenni, hogy egyre kevesebb a kiskereskedő, alig találni már nem valami üzletlánchoz tartozó vegyesboltot, s mi, vásárlók is inkább felkeressük a hiper-szuper marketeket, hogy kedvezőbb áron vásárolhassunk. — S. A.: Igen, sajnos az elmúlt évtizedekben roltamosan megváltozott az ország kereske­ delmi liálózata: nemcsak az élelmiszerekkel való kereskedés terén nyíltak nagyáruházak, hanem megjelentek a különféle szaküzletek is. Egymás konkurenciái lettek, gyilkos árversenyt elő­ idézve, mely nekünk, fogyasztóknak kifeje­ zetten jól jön, de a kiskereskedőket teljesen lesöpri a piacról, s szintén kellemetlen helyzetbe hozza a termelőket. Tőkeerejüknél fogva tel­ jesen átrendezik a települések kereskedelmi térképét: teremtenek 50-100 munkahelyet, de legalább kétszer ennyit szüntetnek meg köz­ vetve azáltal, hogy a helyi kereskedőket tönk­ reteszik. Ez azért is hatalmas probléma, mert így azokat a lokálpatriótákat lehetetlenítik el, akik aktív szereplői a városi közéletnek, támogatói a helyi rendezvényeknek, kulturálisés sporteseményeknek, s míg a multik kiáramoltatják a megszerzett profitot az országból, ők a saját környezetükbe, településükbe invesztálták. - H. A.: Azonban az utóbbi időben egyre több áruházban találkozom kiemelten, címkével el­ látott magyar termékkel, s nem messze tőlünk is, minden vasárnap hazai termelők kínálják portékájukat a piacon. A magyar termékek tizedik oldal sokszor sokkal jobbak, mint az import áruk. A 80-as években egy ideig lebecsülték a magyar termékeket, aminek nem sok alapja van: nyilván trópusi gyümölcsök termesztésével felesleges próbálkoznunk, de a magyar gazdaság párat­ lanul jó. Sosem felejtem el, amikor hosszabb ideig kint voltam Németországban, hogy mennyire vágytam a magyar paprika zamata után. Nagyon sok és jó minőségű földdel rendelkezünk, az összes európai ország közül kiemelkedünk. Csak Dánia rendelkezik hasonló mennyiségű, de nem ilyen jó minőségű ter­ mőfölddel. - Én is azt tapasztalom, hogy a mi gyümölcseink, zöldségeink páratlanok. Azonban ennek tudata sokszor kevés ahhoz, hogy ne egy olcsóbb, szebb csomagolású „konkurenst" válasszunk. Ilyenkor csak az győz meg, hogy a magyar gazdaságot támogatom vásárlásommal. Sok kicsi, sokra megy... Egy jó reklám, szebb, vonzóbb csomagolás, tudatosabb vásárlók azonban sokat segítenének. - S. A.: A „tudatos vásárló” fogalma sajnos jelenleg kimerül a „homo consumens” elneve­ zésben, ez azt a vásárlóréteget lakatja, melynek életformájává vált, hogy a reklámújságokon ke­ resztül, állandóan figyeli az akciókat, s a hétvégi kirándulást egy nagyáruházban tartja meg. Sokszor ezért még - a különböző törzsvásárlói programok keretében - meg is jutalmazzák. - H. A.: Igen, jó reklámmal, marketinggel, talán tetszetősebb csomagolással ki kéne emelni a hazai árukat. Sajnos, a nagyáruházak az egy­ mással való versengésben annyira alámennek az áraknak, hogy mindenki mást kiszorítanak a piacról. - S. A.: Igen, mert megvan nekik a biztos tőkéjük, a biztos háttér, mellyel ezt megtehetik. Nagy károkat okozva azonban. S a termelők igazából nem sokat tehetnek: helyzetükből és a piaci viszonyokból adódóan árelfogadók, az ára­ kat a keresleti oldal liatározza meg. A legtöbb esetben sok kistermelő áll szemben egyetlen felvásárlóval. A szerződésük köti őket, a telje­ sítés azonban problémákba ütközhet. - Sajnos, a mezőgazdaság ezért ingoványos talaj: az időjárás, kiszámíthatatlan. - H.A.: Evről-évre egyre melegebbek a nyarak. Meg kellene próbálni alkalmazkodni e változá­ sokhoz: át kellene állni az öntözésre, mely lehetne az árvízvédelemnek a mellékterméke. Másrészt szárazságot és aszályt jobban tűrő növényeket is termeszthetnének, hiszen tőlünk délebbre, melegebb égliajlaton is van mezőgaz­ daság, ott is boldogulnak valahogy. Persze, mindez főleg pénz kérdése. - S. A.: Nehéz helyzetben vannak a gazdák, az élelmiszer-vertikumban a termékpálya két vé­ gén álló fogyasztók és az alapanyagot előállító mezőgazdasági termelők alkupozíciója a leg­ rosszabb. Ok „kicsik”, nem mobilak és informálatlanok, míg a kereskedők, illetve az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások nagyok, árukészletük mobil és természetesen jól infor­ máltak. Ok diktálják az árat, ezáltal olyan veszteséget okozva, mely egész gazdaságokat tesz, tehet tönkre. - Lehet, hogy naiv a kérdés: de akkor meddig lesz még magyar mezőgazdaság? Meddig tartanak ki a gazdák? Hogyhogy nem mondják azt, hogy elég volt, nem csinálom tovább, mert beleölök időt, pénzt és energiát, s még örülök, ha a befektetett tőkém megtérül. Ráadásul bármikor elverheti a jég a termést, jöhet aszály vagy ár, és vége. - H. A.: Azért nem olyan könnyű a váltás, a magyar parasztember elkötelezte magát, álta­ lában generációról-gcnerációra öröklődnek a földek, a gépek. Legfeljebb csak akkor hagyja ott a földjét, lia már menthetetlenül tönkre­ ment. - Emlékszem még, anno a magyar állam- és jogtörténet órákon is beszéltük, hogy a szövetkezetek jelentése mennyire pejoratív tartalmat nyert és mennyirefélreértelmezett az eredetihez képest. - S. A.: A kommunizmus időszakában erő­ szakos úton kialakított sztálinista kolhozmodelleknek - melyeknek egyáltalán semmi köze nem volt a nyugati típusú szövetkezetekhez az lett az eredménye, hogy a rendszerváltáskor csak egy jelszót lehetett a politikai vereség kockázata nélkül kimondani: Le a szövetke­ zetekkel! Az első években a Zacsek Gyula MDF képviselő kezdeményezésére létrejött, ún. MDF-piacoknak jutott a szerep, hogy felve­ gyék a küzdelmet a lánckereskedelemmel. „Ha lehet, kérnénk egy zacsek krumplit!” - humo­ rizáltak a képviselővel politikai ellenfelei. A Nyugat-Európai szövetkezetek, melyek mintá­ jára gróf Károlyi Mihály is kialakította Magyarországon a szövetkezeteket - fűzi bele Horváth Attila Tanár Úr, általában egycélúak voltak: a gazdálkodási folyamat egy-egy moz­ zanatát egyesítették, kicsit egyensúlyozva a monopol helyzetüket. - Manapság miért nincsenek ilyen törekvések? lágy csak nem hallani annyit róluk? Pedig mennyivel egyszerűbb lenne több gazdának összefogni és közösen megvenni a gépeket. Nyilván problematikus a használatuk, ha mindenkinek egy azon időben kell aratnia, de ezt ki lehelne küszöbölni azzal, ha más időben érő terményeket vetnek. - H. A.: Szerencsére erre nyugodt szívvel rácáfolhatok: nemrég a közvetlen környe­ zetembe volt szükség ilyen szövetkezet alapító okiratának megírására, s örömmel mondha­ tom, hogy azóta is jól működik a dolog. Remélem, mások számára is példát statuálnak és minél többen követik őket. S végezetül álljon itt Schlett Tanár Úr tan­ meséje: egy svájci szálloda alkalmazásába vesz egy magyar menedzsert, aki lelkesen nekifog munkájának: felbontja a drága beszállítói szerződéseket, az eszközöket, alapanyagokat a globális piacról szerezi be, ezáltal jelentős költség-minimalizálást végre­ hajtva. Ragyogó arccal megy az igazgatóhoz referálni, aki viszont hadvész ülte képpel fogadja: Barátom jegyezze meg: én itt élek ebben a városban, ebben a kantonban és országban. A beszállítóim és az általam be­ fizetett adókból működik a város, a kanton és az ország, ezért először azt nézem, mit lehet venni a városban, majd a környéken, a kantonban, illetve Svájcban. Ettől ilyen erős és magabiztos a mi országunk. Mikola Orsolya �A katolicizmus a fejlődő országokban Az Apostoli Szentszék tevékenységét vizsgálva az elmúlt időben azt vehetjük észre, hogy a Vatikán egyre többet foglalkozik a fejlődő, főként afrikai államokkal. Ez különösen igaz a nagy elődje, II. János Pál méltó követőjének bizonyult jelenlegi egyházfőre, XVI. Benedek pápára. Ennek a növekvő érdeklődésnek a hát­ terét kísérlem bemutatni a következőkben. A jelentős hagyományú egyházak között is ki­ emelkedő szerepet követel magának a harma­ dik világ vallási meghódításában a keresztény­ ség, ezen belül is mindenekelőtt a Római Katolikus Egyház, amely már ma is, és egyre erősödő módon a Föld legnépesebb, szervezett vallási közössége. Sőt, azt is megkockáztat­ hatjuk, hogy mindközül a legnagyobb szerve­ zett közösség. A Katolikus Egyház számára történetének kezdete óta a mai napig rendkívül lényeges, hogy az igaz hitet elterjessze az egész világon; perspektívájában a világ valamennyi nem katolikus hívője, de a vallástalanok is úgy jelennek meg, mint potenciális egyháztagok. Bármennyire is frázisként hangzik, de a kato­ licizmus számára minden egyes ember fontos. Noha a harmadik világ lakóinak megtérítésével konkrét hatalomra vagy pénzügyi nyereségre nem tehet szert. 'Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy mindig is a segítségben lesz a legnagyobb üzlet. Biztosak lehetünk abban, hogy aki az adományok céljukhoz való eljut­ tatásában segédkezik, illetve azok szétosztásánál bábáskodik, soha nem fog rosszul járni. De a szerény és igazságos haszon nem tagadható meg attól, aki nemes ügy mellett áll. És ne legyenek kétségeink, az Egyház mindenkori legfőbb vezetése jóval nagyobb távlatokban gondolkodik annál, mintsem, hogy az adott pillanatban learatható, hosszútávon meglehető­ sen csekélynek tetsző haszon motiválja tetteit. Hihetetlen alapossággal kiépített szervezettsé­ gének köszönhetően már korunkban is a leg­ erősebb egyházi szervezet, tehát nem szorul rá az értelmetlen haszonszerzésre. Éppen ezért mindent meg kell tenni az egyházi hierarchia sérthetetlenségének megvédése érdekében, hi­ szen ebben rejlik az Egyház igazi ereje. Nem meglepő statisztikai adat, hogy amíg a fejlett világban a katolikusok száma az USA kivételével gyakorlatilag nem nőtt, addig jelen­ tős mértékben emelkedett Afrikában, ahol napjainkban a legnagyobb a katolikus hitre tér­ tek száma. Ezzel szemben az iszlám követőinek száma a fejlődőnek nevezett világrészeken kívül és főként Európában, illetve Észak-Amerikában is növekszik. Énnek két legfontosabb útját a bevándorlások, valamint az áttérések jelen­ tették. Nem kérdéses, hogy ezeket a folyama­ tokat már nem egyszer megbánták az elmúlt egy évtizedben a fejlett államok polgárai. Igaz ugyan, hogy általában csak primitív előítéletek és megkérdőjelezhető média-akciók okán vál­ totta ki az iszlám a „művelt” Nyugat megbékíthetetlen, minden bizonnyal még évtizedek múlva is visszaköszönő ellenszenvét. Ma már jóformán lehetetlen lenne megmagyarázni, hogy az ismert 2001. szeptember 11-i esemé­ nyek esetleg valóban iszláinhitű terroristák műve, de a hangsúly az első szó helyett a másodikon van. Terrorizmusukból táplálkozott a hitük, nem pedig fordítva. Látnunk kell, hogy a vallásokkal szembeni előítéletek legfontosabb forrása a média. Amit mi, az európai-amerikai kultúrkör tagjai, a világ egyházairól tudunk, azt szinte kizárólag a tele­ vízióból és a rádióból, illetve a mindenkihez eljutó magazinokból tudjuk. Tetteikről, műkö­ désükről, felépítésükről, de sok esetben tanítá­ saikról is kizárólag azt tudhatjuk meg, amit tudatni akarnak velünk. Példaként elég meg­ említeni a már említett sztereotípiát a terro­ ristanevelő, erőszakot hirdető iszlám vallásról. Holott az iszlám hit öt pillére a következő: a hit lényegének (Egy az Isten és Mohamed az O prófétája) elfogadása és megvallása, napi ötszöri ima, böjti hónap megtartása, mekkai zarán­ doklat, kötelező jótékonykodás. Ez sok minden­ nek nevezhető, de erőszakosnak nem. Kiemel­ kedő fontossággal szerepel a próféta tanításá­ ban a szent háború eszméje, vagyis a hit védelméért és tévesztéséért folytatott állandó küzdelem, amely a propaganda „áldásos” tevé­ kenységének hála, mára az emberek döntő többségének elsőként jut eszébe az iszlámról. Ez a vallási fanatizmus eredetileg azt jelentette, hogy az igazhitűeknek szakadatlanul küzde­ niük kell a pogányság ellen, az egyistenhit kizárólagosságáért. A tévhitekkel ellentétben azonban nem irányul eleve a zsidók és a ke­ resztények elpusztítására, hiszen ők is Allah, az egyetlen igaz isten hívei. Tehát amíg nem ők támadnak az igaz hit ellen, életük háborítat­ lanságát biztosítani kell. Ezzel szemben a harmadik világban a média legveszélyesebb eszközei csak elvétve juthatnak el. így a fejlett társadalmak által ismert elő­ ítéletektől hemzsegő világ helyett, itt az em­ berek annak hisznek, aki odamegy hozzájuk, segítséget és perspektívát nyújt nekik. Ebben a tekintetben pedig a Római Katolikus Egyház misszionáriusainak tevékenysége messze a leg­ sikeresebb és leglátványosabb. Ennek köszön­ hetően a harmadik világ ma még rendkívül elmaradott államainak polgárai tömegesen keresztelkednek meg. Az említett folyamatnak hosszútávon több rendkívül fontos eredménye lehet. A perifériák társadalmaiban véghezvitt térhódításnak kö­ szönhetően a hívők tábora jelentős mértékben megerősödik. Ez az első távlati haszon a katolicizmus számára. Ez ugyan sokáig a sta­ tisztikák által közölt számokon kívül semmiben nem látszik majd meg, de később annál inkább kamatozhat az egyre nagyobb hátország által nyújtott biztonság és erő. Mivel az újonnan megtért társadalmi rétegek tagjai túlnyomó többségében fiatalok, vagy sok gyermeket vállaló családok, ezért elkerülhetetlen a Kato­ likus Egyház néhány évtizeden belül végbemenő nagymértékű megfiatalodása Ennek egyik előnye, hogy a sokak által — általában tévesen — az öregek vallásaként aposztrofált keresztény hit újra mindenki által látható módon a fiataloké lehet. És ez most már csak idő kérdése. Ehhez járulhat egy automatikus mó­ don lezajló strukturális és kultikus megújulási folyamat is. A tévhitekkel ellentétben erre nem hitbéli-dogmatikai kérdések tekintetében van szükség, mivel azok az Egyház szilárd alapját jelentik, nem szorulnak felülvizsgálatra, és változhatatlanok. A változtatásokra, frissítésre sokkal inkább a gyakorlat szorul rá. Az Egyház ezenfelül jól járhat egy másik ponton is. A Szentszék egyre kevésbé leplezett nemzetközi politikai és gazdasági tevékenysége során. Növekvő befolyásának szilárd hátteret biztosít a támogatására létrejövő új tömegbázis. Fölösleges megmagyarázni, hogy mire lehet képes egy stabil eszmerendszeren felépülő világszervezet, ha a Föld teljes lakossága egyharmadának vagy akár a felének megingatha­ tatlan támogatását bírja. Gyakorlatilag bármire. Ennek előszele már napjainkban jól érzékelhető. A Vatikán, a Pápa, vagy akár csak a bíborosok befolyása az Egyház legsikeresebb korszakait idézi. Az I. Vatikáni Zsinattól (1869-1870) kezdődött a modem felemelkedés időszaka, amely a rendkívüli képességekkel megáldott karizmatikus vezető, II. János Pál pápa ural­ kodásának idején csúcsosodott ki. Ennek a közel másfél évszázadnak a következménye­ ként alakult ki az az állapot, hogy korunkban a Katolikus Egyház soha nem látott eredmé­ nyeket érhet el. Mostanra pedig már azt is tudjuk, hogy mindez még korántsem jelenti a végállomást az egyházi terjeszkedés folyamán. Végül meg kell említeni a gazdasági vonatko­ zást is, amelyben találkoznak a hit szempontjai az anyagi szükségletek kérdésével. Egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a sok millió újonnan megtért hívő, sok millió potenciális fogyasztó megjelenését is jelenti egyben. Mert a vallás is egyfajta árucikk. Mindössze az a kérdés, hogy maga az árus hisz-e abban, amit kínál, esetleg csak saját hasznára tekint. Szerencsére a katoli­ kus hit, és az Atya Isten szolgálatát hivatásuk­ ként választók túlnyomó többsége ez utóbbi kategóriába tartozik. Az Egyház fenntartása igenis pénzbe kerül itt a Földön, még akkor is, ha erről sokan inkább szemérmesen hallgatni szeretnének. A papok ellátása, a szegények tá­ mogatása, a kórházak és más intézmények fenntartása, a látványos szertartások, illetve a civil államok vezetőit megillető körülmények másolása mind-mind nagy összegeket emészt fel. De a kegytárgyak eladásából, a turisták fogadásából, a saját márkanévvel megjelentetett termékekből, illetve a zarándokhelyek fenntar­ tásából származó bevételek valamelyest ellensú­ lyozzák ezeket a kiadásokat. És nem kétséges, hogy hosszú távon a ma még a „harmadik világnak” számító fejlődő társadalmak igaz hitű, vallásukhoz a nyugati embernél sokkal inkább ragaszkodó, újonnan megtért hívei fog­ ják a legnagyobb anyagi áldozatokat hozni sze­ retett Egyházuk érdekében. Teleki Levente tizenegyedik oldal �Az E-vangélium, és aki mögötte van Beszélgetés Horváth István Sándor atyával „Istenem, csak most segíts meg! Még most, utoljára!” - mormoljuk magunkban szám­ talanszor vizsgák előtt. Ha sikeresen abszol­ válunk, akkor megfogadjuk, hogy ezentúl rendszeresen imádKozunk, mert mégis mi­ lyen dolog az, hogy csak úgy kérünk a Jóistentől, s nem adunk érte semmit... Valahogy elfelejtünk imádkozni a minden­ napok szürkeségében, s talán pont ezt orvosolja az evangéliumi hírlevél. Már közel egy éve érkezik meg internetes postalá­ dámba minden hajnalban, olyan öt óra körül az aznapi evangélium, majd az arra ref­ lektáló elmélkedés és az imádság. Sokáig azt hittem, hogy ezek sablon üzenetek s évek óta ugyanazokat küldik szét. Azonban ahogy teltek-múltak a napok, felfedeztem aktuali­ tásukat és kíváncsivá váltam, hogy ki áll mindezek mögött. így bukkantam rá Hor­ váth István Sándor Atyára. - István Atya, mióta készíti az elmélkedéseket a mindennapi evangéliumhoz? - Az e-mailcs c-vangéliumot 2004. július 9. óta küldöm mindazoknak, akik feliratkoznak. Az első hónapokban csak néhány százan kérték, de azóta jócskán gyarapodott a listatagok száma. Mostaná­ ban érjük cl a 20 ezres számot. Az első 5 hónapban csak az evangéliumot tartalmazta a levél, majd kibővült az elmélkedéssel és az imádsággal. Bár a liturgia rendjének megfelelően a hétköznapi evangéliumok évente ismétlődnek és a vasárnapiak is három évente, én azonban minden alkalommal új elmélkedést írok és az imádság is változik. - Honnan származik az ötlete egy ilyen - ingyenes szolgáltatásnak? - Magam sem tudom, valahogyan kipattant a fejemből. Talán a Gondviselés rendezte így, hogy ezáltal is sok emberhez eljusson a mindennapi örömhír. - Hajnalok hajnalán Ön küldi szét? - Sokan gondolják ezt, de a valóság egy kicsit más. A küldést egy számítógépes program végzi, de nekem kell gondoskodnom róla, hogy legyen mit kiküldeni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a küldendő evangéliumot, az elmélkedést és' az imádságot feltöltöm előzetesen egy adatbázisba. Mindig na­ pokkal, hetekkel előre dolgozok. Ennek köszön­ hetően senki sem veszi észre, ha például napokig nem vagyok intcmctközelbcn, mert az e-mail ak­ kor is elmegy mindenkinek a szokott időben. - Ön hol tevékenykedik? - A Szombathelyi Egyházmegye papja vagyok 1994 óta. Jelenleg Zala lövő varosában és a Kör­ nyező falvakban látom cl plébánosként a lelki­ pásztori teendőket. - Milyen indíttatásból lett pap? Innocent Bystander Kovács Kettő János, vagyis angolul John 2 Smith, asztrofizikus, főállásban autóbuszvezető (a NASA-nál túljelentkezés volt) összeszorult gyomorral vágott neki a napi műszaknak. Mióta New Yorkba költözött, folyamatos rettegésben él. Ez a város nemcsak zsúfolt, de még veszélyes is - főleg a tömegközlekedésben utazóknak. Mert tegnap is mi volt? Az a rohadt pók­ ember telchálózta az utat két felhőkarcoló között, mikor doktor Octopusszal liarcolt és ezzel megakasztotta a főutcán a forgalmat teljesen. Persze ilyenkor az utasok meg nem a baj okozóját, hanem a buszvezetőt kezdik cl szidni. De hát mit tehet ő róla? Pedig a buszvezetés még a jobbik meló a NY-i tömeg­ közlekedésben. Itt kevesebb az esély rá, hogy az aszfalt rászakadjon az ember fejére, mint a metrónál. Mert ott is van ám élet! A szcllcmirtók folyamatosan újabb cktoplazma-fészkckct találnak az elfeledett metrójáratokban, a csator- Merre visz a jogi diploma? Diplomás kiútkeresés a Karrier Iroda tréningjével Szeptember és október hónapban végzett kutatást a Karrier Iroda, amelyben 275, jogi karunkra járó vagy záróvizsgázó hallgatót kérdezett meg elhelyezkedni elképzeléseikről. Röviden összefoglalva azt tapasz­ taljuk. a bejáratott jogászképckből nehezen tud kilép­ ni a fiatal hallgató - egyetlen kivétel a közigazgatás. Mielőtt az eredményeket jobban megvizsgálnánk, es­ sen pár szó az előzményekről és magáról a vizsgá­ latról. A jogászi pálya telítettsége miatt egyre égetőbb kérdés a jogi tudás egyéb területeken való alkal­ mazásának lehetősége. Egyre nagyobb feladat liánul a jogászokra egyéb területeken is. A lullgatók ilyen iranyti hajlandóságára is kíváncsiak voltunk. A kérdőív online és papír alapon Is kitölthető volt: a résztvevők leginkább a 4-5. évesekből, vagyis a 2010ben vagy 2011-ben végzők közül került ki. A kérdé­ sek két nagy csoportra oszthatók: először arra kértük a kitöltőt, 1-10-ig pontozzon néhány lehetséges mun­ kahelytípust, attól függően, mennyire dolgozna ott szívesen. Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a kis és nagy ügyvédi iroda, a közjegyzőség, a pénz­ ügyi- és bankszektor, egyéb hazai cs multinacionális cégek, saját vállalkozás és külföldi munkalehetőség ezeket osztályoztattuk a szerint is, ha jogi vagy nem jogi munkát kellene végezni. A második blokkban az tizenkettedik oldal egyetemi évek alatti és a diploma utáni tanulási hajlandóságot kérdeztük. A különböző szakterületeket vizsgálva első liclycn az igazságszolgáltatás zárt. 7,08 átlagpontja után a köz­ igazgatás és a nagy, nemzetközi ügyvédi iroda kö­ vetkezik 6,76 és 6,72 átlagponttal. Ezeket követi a közjegyzői feladatok ellátása (6,69). Az alsóbb osz­ tályok élén a hazai cégjogi képviselete van (6,58), azt követi a saját vállalkozás (6,16), maid a nemzetközi vállalat jogi képviselete (6,09) és a Külföldi munka­ vállalás (55). A sort a pénzügyi- és bankszektorban végzett jogi munka iránti vágy záija 4,77 pontát­ laggal. A nem jogi munkakörök csak ezután jönnek: a legtöbb pontot a külföldi munkavállalás érte cl (4,76), legkevesebbet a kis ügyvédi iroda nem jogi alkalmazotti munkaköre (3,03). A megadott adatok - Csak azért, mert úgy éreztem, hogy a ió Isten ezt kívánja tőlem. E luvásnak engedelmeskedtem, citc mondtam örömmel igent. Azóta sem bántam meg, hogy a legnagyobb Ur szolgálatába álltam. - Mesélne néhány szóban magáról? - A papság életem lényegéhez tartozik, ezért ha magamról kellene mesélném, akkor arról beszél­ hetnék, hogy milyen örömeim vannak a papi élet során. De azt hiszem, hogy ez nagyon hosszúra nyúlna. Az c-mailcs c-vangclium küldést tartom a „hobbimnál?, de természetesen nem szórakozásról van itt szó. Szerencsés, ha egy pap „hobbija” egészen közel áll saját hivatásához és az Egyház küldetéséhez. Szeretném sok fiatalnak elmondani, hogy szívesen vállalják a papi hivatást, ha erre belső indíttatást éreznek, mert mind Istennek, mint az Egyháznak szüksége van papokra. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy csatlakozzanak, melyet Egyetemünk honlap­ ján keresztül is megtehetnek: az ismert www.jak.ppke.hu, aztan középen, a képek fölött: „Napi Evangélium”, két kattintás, és már olvasható is, pár gördítés, és ott a fel­ iratkozás. Csak azért, hogy ne csak a bajban imádkozzunk! Mikola Orsolya nákban mutánsok és vámpírok laknak, akikkel a Penge meg az a Hcllboy küzdenek egyfolytában és időnként óriás hüllők is bebontják a járatot, mikor kijönnek napozni a tengerből. Ha taxizna, akkor meg még durvább alakokkal találkozna. Hiszen mindenki hallott már a sikátorokról, ahol egyre csak eltűnnek az emberek, a csavargók - akiket az a Spawn vezet - pedig nem tudnak soha semmiről... Egyszer egy liavcija mesélt Jánosnak Európáról. Ott lehet jól élni. Arra nincsenek szuperhősök, meg szupergonoszok, csak egyszerű bűnözők és a fizetés is jóval magasabb. Sokszor azt kívánja János, bárcsak Magyarországon lehetne BKV igazgató... Kanta Balázs érdekes kérdése, hogy hallgatóink ugyanolyan szíve­ sen dolgoznának külföldön bármityen munkakör­ ben, mint ittlion például egy bank jogi osztályán. A második kérdéscsoportban kevésbé aprózódik el ennyire a válaszadók elképzelése. Arra a kérdésünkre, hogy hajlandó-c az egyetemi tanulmányok mellett kompctcnciafcjlcsztő vagy egyéb, kiegészítő képzés­ ben részt venni még a diploma előtt, 75,24%-ban igennel válaszoltak a résztvevők. A hallgatók felisme­ rik tehát, hogy a diploma megszerzése az első, de nem az utolsó lépcsőfok. A magas számú közigaz­ gatási preferencia átlagpontja pedig arra figyelmeztet mindenkit, hogy az állami szektorban elhelyezkedni vágyó hallgatók idén decembertől kötelezve lesznek a közigazgatási versenyvizsgára. A diploma utáni munkavállalás terén is megmutat­ koznak az igények. A kitöltők 62%-a tervez szak­ irányú továbbképzésen, 49%-a pedig doktori képzés­ ben részt venni. A lullgatók 41%-a pedig újabb diploma (szociológia, politológia, közgazdász stb.) megszerzésében gondolkodik. Sergő András Kérdőívünk kitöltői között a Szent István Társulat Justmianus Egyetemi Jegyzetboltjának egyenként 6.000,- Ft értékű könyvutalványát sorsoltuk ki. Nyerteseink: Ling Dániel, Móricz Anita, Kriskó Anett. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk, nyereményüket átvehetik a Karrier Irodában! �Adatvédelmi piac A minap éppen tallóztam az utóbbi hónapban megjelent jogszabályok között, amikor megakadt a szemem az alábbi címen: „188/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet a közigazgatási liatósági eljárás irataiban lévő személyes és védett adatok megis­ merhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratokról való másolat készítéséért fizetendő költségtérítésről". Ennek mindjárt az első §-a a következőképpen szól: „A közigazgatási hatósági eljárás irataiban az iratbetekintést kérő személy által meg nem ismerhető személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért (a to­ vábbiakban: anonimizálás), valamint az ilyen módon kivonatolt iratról való másolat készítéséért a megismerhetetlenné tétellel érintett oldalanként 200 forint költségtérítést kell fizetni.” Meg nem ismerhető adatok megismerhetetlenné tételéért? Ez kissé elgondolkodtatott. Hát - a nyil­ vánvaló fogalomzavaron túl - az Adatvédelmi tör­ vény szerint nem csak a beleegyezésemmel lehet bármilyen adatomat másnak kiadni? De igen, to­ vábbá törvényi felhatalmazás alapján is. E felhatal­ mazás meg is történik a polgárok személyi adatai­ nak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 17. § (1) tók-tón: „A nyilvántartás szervei az e törvényben meghatározott feltételek­ kel és korlátok között - a polgár, illetve jogi sze­ mély és jogi személyiséggel nem rendelkező szer­ vezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalap­ jának igazolása esetén - adatot szolgáltatnak. (2) A nyilvántartásból adatok az alábbi csoporto­ sítás szerint szolgáltathatók: a) név és lakcím adatok (felvilágosítás a lakcímről); b) természetes személyazonosító adatok és lakcím­ adatok, állampolgárság, családi állapot, a házasság­ kötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésé­ nek helye, a nem, a nyilvántartástól való kikerülés oka, helye és ideje; c) a b) pontban felsorolt adatok és a személyazo­ nosító jel; d) a nyilvántartásba felvett adatok teljes köre? Ezt a kön tovább bővítik más szabályok - például a születési adatokkal is. Mivel a jogszabályban nincs szó mérlegelésről, vagy megtagadásról, való­ színűnek tartom, hogy a jogalap bánni lehet. És hogy mindez mennyibe kerül? A választ erre a 16^007. (III. 13.) IRM-McHVM együttes rendelet „a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásától teljesített adatszolgáltatásért, a kapcsolatfelvétel céljától való megkeresésért, vala­ mint értesítésért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról” adja meg, ahol is részletesen fel van sorolva, hogy milyen adatért mennyit kell fizetni. Hogy ezt meg vonzóbbá tegyék a cégek felé, egy alsó határt is megadtak a fizetendő díjnak. így ha valaki egy személyről akar adatot kérni, azért 2800.- (a KEKKH honlapja szerint már 3500.-), míg ha 100 emberről, akkor fejenként 560.- (a KEKKH honlapja szerint 730.-) forintot kell fzetni. Ahogy azt a nyugati országoktól hozott menta­ litás teszi: vásárolj többet és fizess kevesebbet. Aki meg nem szeretné, lia teljesen illetéktelen személyek szereznének tudomást családi állapo­ táról, vagy élettársi kapcsolatáról, csak fizessen... Kanta Balázs Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Azon szerencsések egyike vagyok, aki elmondhatja, hogy külföldi szakmai gyakorlat keretében tótekintést nyerhettem egy idegen ország különböző jogterületeire. Németország, Rhcinland-Pfalz, Wiesbaden. Erasmusos diák­ ként Mainzban kaptam ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy részt vehessek a Wiesbadeni Bíróság egy hónapos gyakornoki programján. Az ember azt gondolná, hogy az itthoni tapasztalatok alapján ez is a mindennapos akta­ olvasásról és tárgyalásra járásról fog szólni. Nem így történt. A szeptemberre meghirdetett gyakorlaton egy bírónő és egy bíró vezetésével 28 diák vett részt, köztük ketten voltunk magyarok, a többiek németek. Első nap megkaptuk a négy hét precíz beosztását. Mondanom sem kell, hogy pozitív meglepetés ért, liiszcn szinte mindennapra más program volt kiírva. Tárgyalásra utaztunk Rüdeshcimtó, előadást liallgattunk Wiesbadentón a családjogról, a fiatalkorúakra vonatkozó jogi szabályozásról, látogatást tettünk neves ügyvédnél, a Főügyészségen megnézhettük a bizonyítékraktárt, a lefoglalt fegyvereket, pénzt és drogokat. Ellátogattunk a Rendőr-főkapitányságra, majd a Rcndőriskolába is, ahonnan busszal kivittek bennünket a rendőrség közleke­ désrendészeti csoportjának gyakorlópályájára, ahol beülhettünk a tesztautókba és megtapasztalhattuk az ABS működését különböző sebességeknél. Bemu­ tatták a drogkereső kutyák munkáját is. Jártunk biztosítótársaságnál, börtön­ ben, nemzetközi ügyvédi irodában Frankfurtban és az Igazságügyi Orvos­ szakértői Intézetben, ahol holttestet is mutattak, és a különféle mérgekről és Átmenet Novella A nő a korlátnak támaszkodva állt, miközben az egyre sűrűbben feltámadó szél tóle-tólekapott ha­ jába. Bár tudta, hogy mindennek vége szakad egy­ szer, mégsem számított rá, hogy ilyen hamar sor kerül rá. Szeme a távolba révedt, rozsdavörös hajá­ nak cgy-cgy tincse zabolátlanul csapdosott körülötte. Nem volt különösebben szép. Közép­ termetű, átlagos alkatú hajadon volt, akit minden­ ki idősebbnek vélt első látásra. E Itatást főként arckifejezése keltette másokban, az a megnyug­ vást sugárzó arc, amely csak nagyon idős, sokatlátott emberek sajátja, azoké, akik már a böl­ csesség ajándékára szert tettek. Mogyoróbama megértő szeme ismerősnek hatott mindenki szá­ mára, akivel csak találkozott. Bronzszínű szája korábban ifjúságának kifejezője volt, liangos és kihívó; ezt domború homlokának lágy ráncai tet­ tek idősebbé. Mára a száj megfakult, elcsende­ sedett, s csupán egy keskenyedő vékony szalag maradt a múltbéli húsos ajkakból. Fázósan összehúzta magán barna szövetkabát­ jának fel-fel libbenő anyagát, mely a szél növekvő a DNS vizsgálatról tartottak előadást. Mindenhol barátságosan fogadtak ben­ nünket és igyekeztek az adott jogterületet a lehető legjobban bemutatni, az előnyeivel és hátrányaival együtt, hogy a későbbiek­ ben a diákok könnyebben tudjanak dön­ teni. Tanácsokat adtak a vizsgákhoz és to­ vábbi szakmai lehetőségeket is ajánlottak az előbbrejutáshoz. Azt kell, hogy mond­ jam, a négy hét alatt sok új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Sajnos a ma­ gyar diplomával nem sokra megy az em­ ber külföldön, ebben az esetben Német­ országban, de aki teheti, mindenképpen vegyen részt egy ilyen külföldi szakmai gyakorlaton. Izgalmas, új ismeretekre tehetünk szert és talán kedvet kapunk, hogy végül mégis külföld felé orientálódjunk, és ott is elvégezzük a szükséges tanulmányokat. erejére önálló életre kívánt kelni, és várt. Bár nem kívánta a találkozást, tudta hogy elkerülhetetlen. Gondolatai nyugtalanul jártak körül cgy-cgy cmlékképet, akárcsak a szélben kavargó falevelek, tudatában annak, hogy ezek számára földi tar­ tózkodásának egyetlen tudati maradékai... Mély lelki vándorlásától a szemerkélő, apró cscppektón gyöngyöző csőre tért vissza, amely mintha kíván­ ságára mázolná cl az elmúlás fájdalmával átitatott emlék-maradványok élénk színű kis festményeit. A kabátja szövetén lassan átszivárgó víztől a hideg végigfutott a liátán, arcát s kaijait libabőr borította tó. Ellenállva annak a kísértő gondolatnak, hogy most nyomban elinaljon és elrejtőzzék a rá váró hideg és sötétség elől, figyelmét a lemenő nap fényében vöröslő tájra irányította. A helyszínnel továbbra is elégedett volt, az ő választását dicsérte: a kis parkban minden együtt volt, amely jellemezte s így megkönnyítette számára az elválást. Tekintete a fák mélyen ba­ rázdált törzsére esett, amely homloka redőihez volt hasonlatos. Haja, szeme, szája a színpompás avar kevert rőtjét, sárgáját s barnáját idézte. Az eső­ cseppek s az azokat felváltó enyhe meleg szellő hangulatai változásának voltak tanúi. A táj ő maga volt egész valójában... Lassan, kopogó léptekkel közeledett akinek érke­ zését várta. Lelke korábbi izgatottsága, félelme kiváltotta háborgását a beletörődés csendesítette le. Mihalics Vivien s immár készen állt a találkozásra. A parkbéli lámpa sárga fénykörétón megjelent az, aki felvált­ ja majd a természet örökkévaló törvényének megfelelve. A férfi közelebb érve az ismerős kéz­ fogással köszöntötte, s a nő végigmértc a hosszú évezredek során mit sem változó külsejét. Az érkező barátságos arckifcjczésscl bírt, amelynek mélyén a világoskék szempár fgyek, amely hason­ latosan a nőéhez mély bölcsességről árulkodott. A férfi fehér szakálla, akárha prémes kabátja folytatása lenne, övezte egészségesen pirospozsgás arcát. Termetén látszott, hogy erős, egészséges, széles váltakkáI és makacs áliával kitartását jelezte a külvilágnak, kegyetlen szája a csontig hatoló hideg érzését keltette. Mindketten tudták, itt az idő. Szavak nélkül is értették már egymást, s ha évente rövid időre kellett is találkozniuk, az örök idők óta fennálló gyakorlat nem követelt meg semmilyen szóváltást. A nő csendesen liagyta, hogy a férfi a benne már csak halványan pislákoló erőt átvegye, hogy benne újra megerősödjön és betöltse rendeltetését. Az elcmycdt testet a férfi gyöngéden az avarra helyezte, hogy majdan újjászülethessen. Távoztában visszapillantott a nőre, s szokása szerint meg­ ajándékozta őt az első hópelyhek pulu takarójával. Fábián Beatrix tizenharmadik oldal �Boldog születésnapot Budapest! Mi a véleményetek a városi létről? Én szeretem. Tetszik, ahogy nyüzsgünk, ahogy lótunk-futunk ügyes bajos kis dolgaink után, ahogy gyönyör­ ködünk cgy-cgy pazar kirakatban, ahogy örülünk amikor bejön valami új, valami csillogó nyugati... Szeretem a város színpompás forgatagát. Tudomtudom, hogy más város is modem és szép, de nekem mégis sokat jelent, hogy itt lehetek, és az ország szíve azért mégiscsak itt dobog! Most persze van is okom, hogy ezt leírjam, ugyanis hazánk fővárosa, Budapest a napokban ünnepli születésnapját. November 17-én lesz 136 éves kedves városunk. Most duplán is körülnézek jártamban-kcltcmbcn, hiszen ez nagy idő egy város életében. Szemembe gyűjtöm szépséges látképét, feltérképezem minden kis szegletét, amit Petőfi már nem láthatott, de Arany János még örülhetett neki. Mennyi-mennyi történelmi örökséget őriznek az ódon falak, mi mindennek voltak tanúi a közel másfél évszázad során! Honfoglalásunk ezredik évfordulója, a századforduló, két világ­ háború, egy' szabadságliarc, egy' ezredforduló... * November 17-ét 1991 tavaszán nyilvánította Buda­ pest Főváros Közgyűlése Budapest születésnap­ jává, ugyanis 1873-ban ezen a napon egyesítették Pestet. Budát és Óbudát. Azt nem tudom, hogy mennyire tudja egy átlag fővárosi Budapest történelmét, de egy egyetemistának igazán illik ismernie. íme hát: A város első főpolgármestere Ráth Károly volt, polgármestere pedig Kammermayer Károly. A város fejlesztéséért báró Podmaniczky Frigyes felelt, aki a Fővárosi Közmunkák Tanácsának volt az egyik vezetője. Ez a szerv sza­ bályozta a Duna budapesti szakaszát, megépítette a rakpartokat, közraktárakat, hidakat emelt, szabályozta a főbb útvonalakat. 1870-ben Lcchncr Lajos megnyerte a városrende­ zésre kiírt pályázatot, innentől olyan volt a város, mint ma: csupa-csupa építkezés... Persze némine­ mű különbség azért van. Lcchncr Lajos munkál­ kodása alatt kiszélesítették az utakat, meghosszab­ bították őket, az Andrássy utat 1871-ben kezdték cl építeni. A Margit-híd is ebben az időszakban Túlvilági fények Itáliában Turner-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban A Szépművészeti Múzeum újra előállt egy olyan kiállítással, ami hiánypótlónak bizonyul Magyarországon, mivel Tumcrrel a magyar közönség most találkozliat első ízben önálló tárlaton. Az angol Joseph Mailord William Tűmért a 19. század, sőt, talán az egész művészettörténet egyik legje­ lentősebb tájképfestőjeként tartják számon. Tiimer egész életében harcolt azért, hogy a tájképfestészetet a festészet témáinak rangsorában elő­ kelőbb helyre juttassa. A kor ízlése szerint ugyanis a történeti témák kelendőbbnek mutatkoztak. De ő, mint ünnepelt és rendkívüli üzleti érzékkel is megáldott művész megtehette, hogy ne csak a megrendelők igényeit elégítse ki, hanem támoga­ tókat szerezve saját inspirációit is alaposan kidol­ gozhassa. Véleménye szerint ünncpeltségénck egyetlen titka az „átkozottul kemény munka” volt. Korai tájképeire is lutottak a kortársak itáliai témájú művei, figyelte, tanulmányozta az olasz tájat már akkor is, mikor még nem is járt ott. Képei korai korszakában a vad, fenséges tájat áb­ rázolta, ahol a kék, szürke, s sárgás-narancsos szí­ nek játszották a főszerepet. 1819-ben végül eljutott Olaszországig, s rengeteg telerajzolt jegyzet­ füzettel tért haza Angliába, hogy vázlatait otthon dolgozza ki. A mediterrán napfény hatására képei kifényesedtek, vakító sárgás-fehéres színekkel dolgozott tovább. A kritikusok egy része pedig ezzel az új, szokatlan stílussal nem tudott mit kezdeni, s azzal jellemezték, hogy az olasz napfény incgvakította, és képeivel a közönséget is meg akarja vakítani. Festményei valóban szinte túlvilági színekben kezdtek tündökölni, s c fényáradat nagy újítás volt a korban. De Tumer mellé állt Anglia legnagyobb kritikusa, s ugyanígy tettek megrendelői is, aminek hatására még ötször elutazhatott álmai országába vázhtokat készíteni, benyomásait rögzíteni. Képeit utólag átdolgozta, s ezeknél az átdolgozásoknál csak fehér és sárga festéket vitt fel a vászonra. így' képei liatalmas fényáradatban kezdtek pompázni. Tűmért az ókori itáliai városrészetek ábrázolásánál is a modem város érdekelte: a korabeli élet az ókori örökség romjai mellett. Ezzel a civilizációk lianyatlásának tizennegyedik oldal és megújulásának körfolyamatát érzékeltette. Épületei, a várost ábrázoló tájképei pedig egyre elmosódottabbak lettek a folyamatosan és egyre intenzívebben kísérletező Tiirncr képein. Áz alkotások titokzatos ködben úsznak, s sokak szerint ezzel a sejtelmes bolyongással, tökéletes színkavalkáddal fogalmazta meg Velence titkának készült el és a tömegközlekedés is ekkor jelent meg - ekkor még sínen közlekedő lovaskocsik szállították az utasokat. Sorra nyíltak meg a hangulatos kávéházak, a New Tbrk, a Ccntrál, a Japán Kávéház, az Orfeum. 1884-ben megnyílt az Operaház, majd a város történetének fénypontja 1896-ban következett el, a milleniumkor. A főváros nemzetközi kiállítást szervezett a Városligetben, ahol bemutatták Magyarország kultúráját, tájait, városait. Erre az alkalomra épült a Millenium Kisföldalatti és a Víjdahunyad vára is. Az Országhíz már olyan szépen clkészülőben volt, hogy az ünnepi ülést a kupolateremben tarthatták meg - az épületet egyébként 1902-ben avatták fel. En nagyon örülök, hogy a régi emberek szívükön viselték e város és lakóinak jövőjét. Szokták mondani, hogy ha az alagutat ma építenék, két év alatt bcomlana. Lehet benne valami. Hogy ren­ geteg milliárdba kerülne, az viszont biztos, pedig régen a kezdetlegesebb technikának köszönhetően azt hiszem, jóval költségesebb lehetett egy-egy ilyen beruházás. Persze akkor valódi szakértők álltak neki a munkának. Mindenesetre vigyázzunk örökségünkre, vigyáz­ zunk Budapestre! Hrecska Renáta korok művészeire is Itatással voltak, azt a célját is elérte, hogy a tájképfestészet, mint téma, előke­ lőbb megítélés alá essen. Monet például úgy fogal­ mazott, hogy „nyitott szemmel festő művész volt”. Tiimer tehát nem az az alkotó volt, aki egy „a korszak neves képviselője” címmel beérte volna. A legkeményebb munkával és nyitott lélekkel fel­ ismerte, hogy a táj mit kíván mondani, a természet és város hangulatát a végletekig meg tudta jelení­ teni. De mindezeken is túl, kísérletezésével kinyi­ tott egy kaput egy új irányba, mely kapun később sokan haladtak át saját útjaikat keresve. Aradszki Dea Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? lényegét is. A művész ars poétikaként fogalmazott úgy, hogy az atmoszféra az ő stílusa. S valóban a tomboló színekkel, a poétikus ködösség megjele­ nítésével a művész új ösvényeket taposott Ki a művészettörténetben. Rétegről rétegre vitte fel a titokzatos fényeket megjelenítő tónusokat, s ennek eredményeként a kép tárgya már szinte nincs is jelen. íme, az absztrakt művészet korai előfutára. Szüntelen tcclinikai újításai segítették kiemelni a művész hangulatát, kései képei nem is igazi tájak, csak Tiimer képzelet-szüleményei. Fcstőkéssel, ronggyal, ujjaival dolgozta ki műveit teljesen megszabadulva a művészeti kötöttségek­ től. Idős korára már szinte absztrakt képeket fes­ tett, nem törődve a kritikusok és a megrendelők véleményével. A teljes fclszabadultság érzékelhető alkotásain. A már szép vagyonnal rendelkező, de egészségi állapotában megromlott művész tudta, már nem indulhat újra útnak, viszont érzelmeit egyre inkább szabadjára engedve képei inkább alkotója lelkivilágát, mint a tájat ábrázolta. Tiimer művészete tartalmában, mélységében egé­ szen rendkívüli. Legradikálisabb újításai a későbbi Tíz dolog, amivel csökkentheted a hulladékod: 1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászon­ táskát, kosarat! 2. Taposd laposra, és gyújtsd szelektíven! 3. Komposztálj! 4. Javíttasd meg! Használd újra! 5. Cseréld el vagy add tovább! 6. Vásárolj piacon, és támogasd a helyi keres­ kedelmet! 7. Keresd az újrahasznosított termékeket! 8. Válaszd a visszaválthatót! 9. Jáij könyvtárba, kölcsönzőbe! 10. Tegyél meg mindent, hogy ne árasszon el postai levélszemét! Forrás: HuMuSz Nulla Hulladék Program �Megtört ölelések Igazán, egészében Immáron ötödik éve filmkritikát igyekszem időről időre - hogy iól/rosszul-e ki-ki döntse cl maga kreálni rövidcbb-hosszabb tcíjcdclcmben, azzal a szándékkal, hogy felkeltsem az érdeklődést cgy-egy film iránt. Az még az én idcalista/naiv gondolat­ világommal is elég tisztán sejthető, hogy nem cgv Kivonta megjelenő egyetemi újság, néhol igencsak szűkös hasábjain kell megváltani a filmvilágot. De, idcalista/naiv gondolatvilágom lévén, szükségem van egyfajta küldetéstudatra, hogy mégis alátámasszam e nosszú évek során immáron megtisztelőén rovattá avatott cikksorozat létalapját. S mi is lenne ez az „alap"? Az alap a már említett idcalizmusmentcsség. Legalábbis annak minimalizálása. Magyarán szólva: nem fogom leírni és ajánlani/kritizálni a legújabb mega-giga produkciót, hiszen nyilván azt már meg­ tették előttem százan és fogják legalább ugyan­ ennyien utánam is. Nyitón ilyen jellegű alkotások tukmálására nincs is szükség, hiszen aki kíváncsi rá - abszolút legális formában természetesen - meg is fogja ismemi/tekinteni. És ez így természetes. Gondolná a gyakorlott olvasó: nyitón most jön a „viszont az un. szerzői filmeket nem ismeri senki, azokat mutassuk hát be" fordulat. De nem. Hiszen az ilyen típusú filmeknek is megvan a maguk fóruma, akik ilyen filmekre vágynak, tudatosan keresik őket és nem az én profán írásaim alapján válogatnának. Mi marad akkor a cél? Egyrészről a szerkesztőség 99,87%-ához hasonlóan írói ambícióim kiélése, ha kell, lia nem. Másrészről olyan filmek bemutatása, melyek nem feltétlenül a legnehezebben érthető, legclvontabb alkotások, liancm nemes egyszerűség­ gel, azon művek, melyeket esetleg kevesebb mozi­ ban vetítenek, kisebb visszlianggal, ám mégis olyan valamijük van, ami miatt érdemes nem tovasiklani felettük, mikor esti, esetleg délutáni programot keresünk. És ha ez már egy embernél célba talál, már megérte. (Ha pedig nem, még mindig marad nekem a „lia kell, Ka nem”-bői az utóbbi.) És a fordulat: mindennek ellenére most, kevéssé ugyan, de mégis váltanék. Almodóvart ugyanis nem kell tukmálni. A Megtört öleléseket nem kell bemutatni. Ha másért nem, Pcnélopc Cruzért végül minden férfiember megadja magát a könnyes, romantikus filmet váró hölgypartnere mozi-ajánlatára. Almodóvar ugyanis egyfajta megnyugvás- Nagy ritkán, mikor eljutunk egy filmjéig, képzeletben megveregetjük önnön vállunkat szerzői filmes műveltségünk ilyen bravúros kipipálásáért. Hiszen óranézegetés és asítozás nélkül végig tudtuk ülni, és megkockáztatom, egyszer-kétszer még cl is tudtuk nevetni magunkat rajta... huhh, hát ennél könnyeb­ ben nem is mehetett volna, és máris megvan a témánk egy füstös kocsmában egy sör melletti, igen elvont - jo jogászhoz méltóan kevés alapból sokat kihozó -beszélgetéshez. De. És mindig ott van az a kicsi, idegesítő de. Pcdro Almodóvar nem olyan egyszerű és Könnyed, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Persze még két héttel a bemutató után is hellycl-közzcl teltházasak az előadások, de tudjuk csak be ezt nyugodtan a letudandó tisztclctkömck. Ugyanis mit látunk a filmben? Kicsit elvont, kicsit kusza, kicsit vicces és olyan se füle, se farka befejezés... Kicsit értjük is, meg nem is. De ez még belefér, szerzői filmről lévén szó - gondoljuk ys belenyugszunk abba a kicsit nem értjük részbe is. És akkor megint csak: de. Itt van a történet lényege: pont azt a kicsi részt kell megérteni, hogy tudjuk úgy igazán élvezni, ne csak letudni, és örülni, hogy van egy ilyen populárisba hajló .művészfilm’ rendező. Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban „Egy kis néger gyerckkatona vérzáporos utazása a teljes civilizációs összeomlásban, a huszadik század végi Afrikában, Libériában és Sierra Lconében, ahol egyébként máig változatlan a helyzet? Az Afrika Volta ire-jének kikiáltott elefántcsontparti író Ahmadou Kourouma műve az „Allah nem köteles”. Egy afrikai kisfiiú elbeszéléséből ismerjük meg a történetet, kisfiúhoz illő szófordulatokkal, szórakoztató beszólásokkal. Paradox az egész, liiszen ez a kölyök, akinek naplószcrií írásából ismerjük meg sorsát, amit Károm szótár segítségével fogalmaz (és akkor írja, mikor kedve van liozzá); beáll gyerckkatonanak, kap „kalast", meghúzza a ravaszt, és máris jön a ra-tta-tta-tta ...és ez jó, így van dolga neki is! Ha nehezen bírja a tempót, segítségül kapja a kábítószert, így bátrabban bolyong társaival a törzsi háborúk liatborzongato világában... és örül, hogy small-soldicr lett. A lakosság közben középkori sötétségben él, főhősünk anyját sem engedik megmenteni, mocskos, gaz európai orvosokkal... hiszen a varázslat, a varazsige az jobban gyógyít, ennek következtében elüszkösödött lába miatt élete nagy részét a „vaíagán csúszva” kell leélni, íriszen Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgok felett. És amúgy is, nagyon szép élete lesz a mamának Allah mellett, laa elhagyja ezt a helyet, ez a jele a sok szenvedésnek. A leg­ ijesztőbb, hogy időben nem is vagyunk olyan távol (1993-ban), és nem kitalációról van szó, hanem az író gycrckkatonák emlékezései alapján íija a regényt, amiért 2000-ben elnyerte a Renaudot-dfjat. A műnek érdekes a nyel­ vezete is, amit még a fordítás ellenére is izgalmas, számos különböző törzsi nyelv szavaival találkozliatunk. Emellett az író azt is meg akarta mutatni, hogy mennyire különbözik a párizsi francia nyelv attól, amit Afrikában beszélnek, ezt persze az eredeti nyelven olvasók érzékeltetik. Mindezek mellett „bennszülött afrikai fekete néger” káromkodásból is kapunk nagy adagot, amin sokszor - a történet ellenére - felnevetünk. De a végen rezignaítan megértjük, hogy Allah nem köteles méltányosnak lenni... „Én sem, én sem vagyok köteles mindezt elmondani, elmesélni, hogy milyen kutyának való élet jutott nekem, nem vagyok köteles a szótáraimat lapozgatni, hogy érttetten mondjam cl, ami kikívánkozik belőlem. Elegem van; mára befejeztem. Es mindenki húzzon el a jó büdös francba!" Zágon Örs Először is: a filmet összességében tessék nézni. Egy egész: történet, kép és zene. Nem alárendelt és nem eszköz, sőt megkockáztatom, a Megtört ölelések esetében mintha a történet lenne a másik kettő háttere. Mateo Blanco története esetében nem kell arra törekedni, hogy minden áron bclcprcseljük az elvárt film keretbe: egy ahpszituáció, abból kiboruló, a végén megoldódó konfliktus. Sőt. úgy se próbáljunk gondolkodni ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy a megoldás az, hogy' nincs megoldás. Mateo Blanco (Luís Homar) története olyan, mint az élet. Egy sztori az életből, melyet találomra kira­ gadtunk belőle. Elvesztette látását egy autóbaleset­ ben, ráadásként látásánál százszor fontosabbat: élete szerelmét, Lénát (Pcnélopc Cruz). Ennek egy sze­ relmi háromszöggel fűszerezett körülményeit követhetjjik nyomon a filmben. Nincs eleje, nincs vége. Es lássuk te: egy ilyen helyzetnek az életben sem lenne se eleje, se vége. Legalábbis nem a tör­ ténetek megoldása szintién. Hiszen egy életnek nincs megoldása. Csak jól/rosszul megélt cs elmesélt történetei. És hogy a megoldás végül, a legcslegvégén jó lesz-e, mindenkinek magának kell ki­ alakítanál. A lehetőség ugyanis adott. Csak üljünk te egy moziba, és nézzük meg. Úgy igazán, egészében. Elvárások és túlmagyarázások nélkül. Ablonczy Zsuzsimul Találkozás a komolyzenével A komolyzene szó hal­ latán, biztosan sokan összerezzennek, azt gon­ dolják tőlük távol álló világ. Inkább akkor a rock, pop és az r ’n’ b. Be kell vallanom, én is ezekkel az érzésekkel tekintetem e zenei stí­ lusra. Azonban október 17-én a Művészetek pa­ lotájában a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny­ teremben részese voltam valaminek, ami megvál­ toztatta a véleményemet. Egy kedves barátom, aki többcdmagával időnként ellátogat cgy-egy hangversenyre, engem is meghívott, hogy töltsünk el együtt egy kellemes estet. Gondoltam, ha masért nem akkor a társaság miatt én is elmegyek. Otthonról elindulva elképzelésem sem volt, mire számíthatok. Nem értettem mi lehet izgalmas abban, hogy 2,5 órán keresztül hegedűket és brácsákat, fuvolákat és klarinétokat hallgassak. Végül megérkeztem a helyszínre. A többiekkel együtt bementünk a lungvcrscnytcrcmbe és elfoglalva a helyünket, vártunk. Megérkezett a zenekar, és Vásáry Tamás vezényletével elkezdték a koncertet. Ahogy ott ültem, és hallgattam a különböző hangszereket egészen belemerültem a zenébe. Égyszcrrc érdekesnek találtam a lialk. majd nangos, a gyors majd lassú váltásokat. Élvezettel figyeltem a művészeket és a karmester mozdulatait. A következő, amire figyelmes lettem, hogy bár csak néliány percnek éreztem az eltelt időt, mégis veget ér az előadás első fele. Mondanom sem kell, a koncert második részlete ugyan ilyen gyorsasággal ért véget. Egyszóval nem volt se túl rövid, se túl hosszú. Pont az a kellemes érzés maradt bennem, ami azt sugallja, hogy hasonló programban máskor is részt kell vennem. Szóval, aki úgy érzi, hogy eddig meg nem volt bátorsága, hogy végigüljön egy koncertet, annak javaslom, legyen nyitott a változásra, minél előbb'tegyen szert saját tapasztalatokra. Ezen kívül kívánom, hogy leljen rá a zenében lévő értékekre úgy, ahogyan ezen alkalomból nekem is sikerült rátalálnom. Császár Adrienn tizenötödik oldal �Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! A PPKE-jAK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezmény egyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészének szellemiségét tükröző, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagy színes fotókkal. Beküldési határidő: 2009. december 15. A beérkező legjobb művekből kiállítást szervezünk 2010 februáijában az egyetemen. A szerzői jogokról nem kéijük, hogy mondjanak le a pályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményről szóló beszámolón való felhasználásba a szerző beleegyezik. A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotóművészek zsűrizik. Az első három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül. A fotók beküldésekor a szerző nevét, elérhetőségét és a kép címét is kéijük megjelölni. A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HŐK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kéijük eljuttatni. A képen szereplő gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása lényegi szempont a fotók elbírálásánál! További részletek felől a megadott e-mail címen lehet érdeklődni. Zene a humorban humor a zenében • Pázmány Szalon a humor, Haydn és a magyar nyelv jegyében • 2009« október 28« szerda este 18:30 A zene humora Vendég: KOVÁCS ANDRÁS PÉTER, humorista 2009. november 4. szerda este 18:30 Melyik zeneszerzőtől való a nemet himnusz? Beethoven? Brahms? Wagner? Ki tippelt Haydnra? Nyert. PÁZMÁNY SZALON A HAYDN ÉV KERETÉBEN 2609. november 25. szerda este 18:30 Zene és vers kapcsolata A film hnliina a rrnrrr A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: DR. HORVÁTH ATTILA SZILASI ALEX egyetemi docens zongoraművész A szalon vendégeit hiingancinnokkal lepjük meg! Helyszín: PPKE JAK, II. János Pál pápa terem (Díszterem) 1082. Budapest, Szentkirályi u. 28. • A szalonba a belépés díjtalan. Információ: ablonczyzs@freemail.hu, uyekyb@gitiail.com, Pázmányos Programok (ÍMÍw-klub) tizenhatodik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 5. szám 2009. november 12. Abstract A summary of the resource. Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Subject The topic of the resource Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. november 12. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (678kb+3458kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_5_20091112 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_5_20091112 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Relation A related resource T00094 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya