2 10 101 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d8f5284ac94aaedfa41b58eb242dd181.jpg 99c5db149b0486604246680767b955f3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/25b47fa21b0e553e34861b8187dd0d60.pdf 933815d8c3bf43c918a13be180861286 PDF Text Text PP<E_iteX&t_>CII_4j2.OO‘11OO8 A PPKE-JAK legnépszerűbb lapja fafa »ITELET« e <ü A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE HALADUNK? Vita a jo^i felsőoktatás helyzetéről GÓLYATÁBOR 2009 KARRIER UTOLSÓ LÁTOGATÁS HAYDN ERASMUS PÁZMÁNY SZALON XII. évfolyam, 4. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. október 8. �Körbe, körbe, karikába! „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív 2 3 3 4 12 12 12 12 13 13 13 14 14 15 15 16 16 17 17 17 18 19 19 19 20 20 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Szívességet tenni egy barátnak, nem tartozik az élet legritkább jelenségei közé. Nyilván te sem vársz érte viszonzást, de azért persze nem utasítod vissza, ha ezt ő is meghálálja, amikor éppen neked van rá szükséged. Idegenekhez azonban kicsit máshogy áll az ember; legtöbbször akkor segítünk, ha nagy valószínűséggel kapunk is érte valamit, mondjuk egy másik szívességet. Csak, hogy ennek a viszontszívességnek nem kell feltétlenül ugyanattól az embertől származnia. A kanadai Courtenaz városban egy Michael Linton nevezetű munkanélküli fickó úgy gondolta, hogy a szívességeket rendszerbe is lehetne szedni, és létrehozta a Szívességbankot. A hazánkban már több helyen is működő KOR (Közösségi Önsegítő Rendszer) önkéntes munkára épül. Segítesz (szívességet teszel) az egyik tagnak, így ő jóváír neked annyi pontot, amennyit te a munkádért kérsz, így ő mínuszba kerül, te, pedig plusszba, amit „elkölthetsz” egy másik tagnál egy hasonló értékű szívességre (illetve a különbözetet kiegészítheted pénzzel). Eközben a megsegített személy a mínusz pontjai kompenzálása végett tesz egy szívességet egy harmadik tagnak, így előbb utóbb mindenki megkapja, ami neki Jár”. A pontokat a KÖR tagjai egy csekkfüzetben tartják számon. A beváltás nem időhöz kötött, azokat igény szerint bármikor felhasználhatod és a szívesség teljesítése is a te jóindulatodon múlik. A rendszer ennek ellenére hatékony, hiszen miért ne csinálnál meg valamit, amihez értesz és kedved is van, pláne ha ezért viszonzást várhatsz. Hogy milyen szívességek kerülhetnek szóba? Kihasználatlan képességeid neked is vannak, akkor is, ha most egy sem jut eszedbe! Például időd biztos van, és valaki nagyon hálás lesz érte, ha vigyázol 2 órát a húgára, vagy megszereled a számítógépét, mellyel komoly összegeket és időt spórolhatsz meg neki, te meg cserébe kapsz egy adag finom süteményt (úgysem ettél már hazai ízeket egy hónapja...), vagy megspórolhatod az albérleti konyhatakarítást. Ebbe a körbe tartoznak a kölcsönzések is. Óriási pénzeket lehetne megspórolni, ha a kedves jogász kollégák nem a kukába dobnák használt könyveiket, hanem kölcsönbe vagy örökbe odaadnák alsós KÖR tagoknak. Esetleg órai jegyzetek átadásával segíthetsz másoknak a vizsgára felkészülésben, cserébe valaki lehet elviszi a diplomamunkádat a nyomtatóba, vagy a kötőhöz, vagy elintézi a bevásárlást, amíg államvizsgára készülsz. További példa lehet a nyelv/táncoktatás, lakásfelújításnál segédkezés, fordítás, gépelés... A lehetőségeket egy nyilvános kereslet-kínálat listán tartják számon, melyből mindenki kedvére szemezgethet. Az ötlet kicsit a tökéletes (fenntartható) társadalmat idézi. Egy kulcsfogalom élteti, ez, pedig a BIZALOM. Vad idegen embereknek fogsz segíteni, azért, hogy egy másik tök idegen egyszer majd neked is segítsen. A rendszer ezért feltételez egy Közösséget így remek lehetőség ismeretségek kötésére, és a már régóta hiányolt alsós-felsős kapcsolat kialakítására. Mivel tutorként lenyomtam itt jó pár évet és megtetszett az ötlet, gondoltam kezembe veszem az irányítást, hogy mi is kialakíthassunk egy kis KÖR-t a Pázmány körein belül (ami természetesen nem záija külsős tagok csatlakozását). Ha felkeltettem az érdeklődésedet, légy szíves íij egy e-mailt a sarolltal@gmail.com címre! Akkor is íij, ha hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit felajánlhatnál, vagy nem érted a rendszer minden egyes pontját, ezen ugyanis segíthetünk. A részletszabályokat, házirendet, személyes találkozás során beszélnénk meg, addig is sok információt találsz a http://szivessegbank.hu/ oldalon. Horvátth Sarolta �Gólyatábor 2009 A tutor szemével Sötét van. Gólya, tutor és hökös, most (az egyszer) előbb keltünk a napnál. Mindenki dörzsölgeti még a szemét, de rutinos feleink már energiaitallal érkeznek. A gólyákat csak egy téma foglalkoztatja: ugye minket akartatok szivatni ezzel a reggel 6 órás találkozóval?! Megkapjuk a pólóinkat és a mindenkinek jól álló nyári sapkát, majd megjön Bömbi, a han­ gosbeszélő és beindul az élet. Legtöbben a névtanulós (Dóri a dán díler), vagy a méltán hírhedté vált „elefánt, pirítós, kávédaráló” játékot játszatjuk. A vonatát hosszú, de a Pázmány- Jogász- és egyéb indulók zengése nagyban feledteti ezt. És ezen a ponton abba is hagyom a lineáris elemzést, de kizárólag, mert magam is csak nagy nehézségek árán tudnám szétválasztani azt a négy napot, amit ebben a mámoros-szervezősrekedtre kiáltozós-csoport foglalkozós-reggelen ként furcsán kelős időben töltöttünk. Gólya, tutor és hökös így együtt. Olvastunk már olyan kommentárt Egyetem téri kollegáink tollából, hogy „ehhez képest az a Pázmányos gólya tábornak nevezett babazsúr...” Nos mi úgy vagyunk vele, hogy sok ilyen babazsúrt szeretnénk még. Pár nappal a tábor után, hangunk keresése közben jönnek elő ismét az együtt átélt élmények képfoszlányai: akadály verseny, strandolás, beatbox és Animál koncert, no meg az elmaradhatatlan és fergeteges bulik minden este. A tábor fénypontja számunkra a szokásos gólyaavatás volt. Fénypont, de nem csak mint írói pátosz, hanem mint az a pillanat amikor mindannyi megértettük, megéltük mi lyen is Pázmányosnak lenni. Hisz gólya, tutor és HOK-ös, nappalis és levelező, jogász és nemzet közis, akiknek ezek a külöbségek már mit sem mondanak, együtt zengi, hogy „csak a Páázmány, csak a Pááázmány, csak a Pázmány éjááááóóóóó”. Mi tutorok pedig nem is kívánhatnánk ennél többet. Csak megtaláljuk egymás arcát a tömegben, és fáradtan de boldogan mosolygunk. Köszönjük gólyák, köszönjük HOKI Ui: A „fenj' legyen veletek! Bárth Bertalan A hökös szemével Augusztus 30-án hajnalban a Déli pályaudvar „gödre” szokatlanul színes napra ébredt, volt benne néhány fekete (meghívottak), rengeteg izgő-mozgó narancssárga (gólyák), no meg persze a jó öreg zöld-fehér (tutor, hők) páros. A sok kis narancs számára nagy pillanat volt ez, hiszen ekkor találkoztak először azokkal az emberekkel, akikkel életük következő öt évében együtt koptatják (ha egyáltalán megtalálják) majd a gyakorlókat a Pázmány jogi karán. Es egyszer csak felharsant egy... megafon. Hangja egy csapásra rendet teremtett a káosz bán, és a „zöld-fehérek segítségével a „megsár gított” szerelvények lassan, nagyon lassan megindultak Fonyódliget felé... A hosszú vonatát, és a fárasztó szobafoglalás mellett, gólyáink azonnal megismerhették a tábor tulajdonképpeni lényegét, a tutorfoglal kozást, ezután pedig magát az „universitast” a „Ti vagytok Európa jövője!” 2009. július 9-12. között tartották Rómában az Európai Egyetemisták Találkozóját, amelyet a Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) hívott össze, mintegy 1500 fiatal részvételével. Magyarországot harmincötén képviseltük az ország különböző egyetemi városaiból, a budapesti egyetemi lelkész vezetésével. A konferencia címe pontosan utalt a tartalmára: „Az új emmauszi tanítványok. Kereszténynek lenni az egyetemen” - mit jelent ma állandóan megújuló szívvel, hittel. Isten jelenlétében elmélyedni a tudományokban, öntudatos keresz­ tényekként formálni azt a világot, amelyben ki­ ki mint diák, vagy tanár dolgozik. A konferencia fő lielyszínc a lateráni Szent János bazilika volt, ahol a nyitó szentmisét Marék Jedraszewski, poznani segédpüspök több mint száz pap koncelebrálásával mutatott be. A szent­ mise keretében ünnepélyesen hozták be vala­ mennyi résztvevő nemzet zászlóját, köztük a magyar trikolórt is. Nagyszerű felütés volt ez és felemelő, hiszen minden részvevő nemzet közös célja: a keresztény egyetemi élet kihívásaira adható válaszok töltötték ki a négy napos rendezvény minden percét. Minden nap a közös nyitó imádságtól az esti szentmiséig és buliig a nagy világtalálkozók fílingje volt érezhető. A több nyelvre fordított konferencia részvétele mellett azért minden zarándoknak volt alkalma Róma szépségeivel is megismerkedni - külö­ nösen, ha jártas vezetőre vagy profi útikönyvre talált segítségül. Azt mondani sem kell, hogy a júliusi Rómában még a zarándokoknak is kijárt a napi háromszori fagvizás.. A magyar csoportnak külön programjai is voltak a konferencián túl: áhítatot tartottunk a Santa Maria Maggiorc-bazilikában, Meló Lajos do­ monkos szerzetessel; az Aventinuszon, Róma talán legszebb dombján Somoijai Ádám OSB vezetésével imádkoztunk vcsperást; végül az örök város melletti tengerparti városban, Dekanátus előadásának keretében. Majd a nap méltó lezárásaként vetélkedő vette kezdetét, amit önfeledt szórakozás követett. A második napon sem unatkozhattak a tisztelt (leendő) Kolleginák és Kollegák, hiszen olyan programok várták őket, mint a kerekasztalbeszélgetés, (melynek során oktatóink adták át üzenetüket az egyetem előtt állóknak, személyes élményeikkel fűszerezve.) vagy az akadályverseny Este aztán megismerkedhettek néptánc együtte­ sünkkel, és megkapták kötelező poénadagjukat is, Kovács András Péter (stand up komédiás) tolmácsolásában. Másnap következett a sportnap, így hát táborlakóink kipróbálhatták tudásukat a pingpongban, strandröpiben, fociban és kosárlabdában egy­ aránt. A fáradt sereglet, ha kedve tartotta, betérhetett az esti teaházba, ha ez még nem volt elég, ezen az estén kellett újoncainknak letenniük az ünnepélyes gólyaesküt is. Az utolsó nap Fonyódligeten a szokásos délelőtti tutorfoglalkozás után sajnos már a búcsúzás jegyében telt, azonban állíthatom, ez sem volt képes elrontani a balatoni hangulatot. Remélem rövid beszámolómmal sikerült ízelítőt adnom a néhány nap élményeiből, és hogy gólyáink nem kevesebb lelkesedéssel vesznek majd részt a Hallgatói Önkormányzat többi rendezvényén is. Tóth Bálint András Nettunóban, Goretti Szent Mária sírjánál adtunk hálát szentmise keretében, Németh László rektor vezetésével. A találkozó csúcspontja a Tarcisio Bertone bí­ boros, vatikáni államtitkár vezetésével bemuta­ tott szentmise volt a Szent Péter bazilikában, amelyet követően XVI. Benedek pápa fogadott minket. Vatikánban, az áldások termében találkozirattunk a Szentatyával, akit a rengeteg egye­ temista „világsztárnak kijáró ujjongással, skandálással és tapsolással fogadott. „Ti vagytok Európa jövője!” - mondta a Szent­ atya, így folytatva: Európa és a világ sokat vár a mai ifjúságtól: egyre növekvő erkölcsi minő­ séget, mind értékesebb lelkiséget, új kulturális szintézist. A globalizált világban olyan értelmi­ ségiekre van szükség, akik újra tudják éleszteni Isten keresésének vágyát. A Szentatya és a konferencia üzenete egyértelmű számunkra, Pázmányosok számára: fontos tuda­ tosítani és megélni kereszténységünket diákként is, tanárként is, álláskereső vagy gyakorló jogászként is. A megszerzett tudásunk mellett ez lesz az a jel, amely által emelt fejjel tudunk minden küzdel­ münkben helyt állni és az anyag helyett énékek hordozójává vállni. Útravalót és buzdítást kapunk a pápától, hogy vállaljuk fel kereszténységünket és értékeinket abban a világban, ahol most ez a legkevésbé keresett ára. Gerencsér Balázs harmadik oldal �Merre haladunk? Vita a jogi felsőoktatás helyzetéről Az ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztőségünkbe érkezett cikket közöl­ tünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beér­ kezett írásokat e lapszámban közöljük. Szerzőik - illetve a számos szóbeli vissza­ jelzést adó oktató - szinte kivétel nélkül ZLINSZKY JÁNOS (professor emeritus, a Kar első dékánja, Római Jogi Tanszék) Engedtessék meg, hogy bár immár a partvo­ nalról, mégis elkötelezettségem jogán és okán, hozzászóljak oktatótársam május 11-i írásához. Először szeretném megjegyezni, hogy a hibák gyökere az egyre-másra önkényesen meg­ hozott felsőoktatási törvénymódosításokban rejlik, amelyek jószerivel megszüntették, de legalább is eltorzították az egyetem, európai kultúránk egyik alapvető intézményének arculatát hazánkban. Az autonómia hiánya, az elégtelen finanszírozás, a tudományszakok oktatási rendjének uniformizálás címen való eljellegtelenítése, még oly buzgó hallgatói és oktatói hozzáállással sem védhető ki teljesen. Erről többször írtam már, utoljára a PPKE JÁK kezdetei c. kötetemben (382. sköv.). Hiba volna azért, „mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: egymást vádolni, egymást marcangolni!” (Sajó Sándor: Magyarnak lenni) A második akadálya a kibontakozásnak a kar elhelyezésének befejezetlensége (vö. PPKE JÁK kezdetei 275.). Tanítani jól kell, megfelelő választékot kínálva, ám ehhez termek szükségesek, tér, ahol hallgatói csoportok alakulhatnak ki, ahol az oktatókkal zavar­ talanul találkozhatnak, s szobák, ahol az oktatók zavartalanul dolgozhatnak. Ebből a szempontból ma a helyzet rosszabb, mint 2000-ben volt, mert az oktatás-centrikus szemléletet felváltotta egy financiális és az oktatási egységek autonómiáját lekezelő, minisztériumi óhajokhoz igazodó szemlélet. Az oktatás célját szolgáló tér csökkent, ahelyett, hogy növekedett volna. A probléma egyébként nehézség nélkül megoldható lenne a 26. számú épület megfelelő rendbe­ hozatalával. „Csak” pénz kell hozzá. Ezen nehézségek rögzítése után érdemes a felvetett, korántsem alaptalan nehézségeket számba venni. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A felvetés szerint még 20 fővel sem lehet elmélyült munkát végezni. Ezt vitatom. A negyedik oldal egyetértettek abban, hogy a jogászképzés nehézségekkel küszködik (bár többen zokon vették azt, hogy oktatótársuk nem vállalta nevével írását...). Ezek legyőzése közös ügyünk, vitathatatlan egyéni és közösségi érdek - és e tekintetben már nincsen kü­ lönbség a tanári és a hallgatói nézőpont között. Következő számunkba szeretettel várjuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat várunk. Bár félnivalója sen­ kinek nincsen, a biztonság kedvéért — erre irányuló igény esetén - a küldött cikkeket név nélkül közöljük. főelőadásoknak meg van a céljuk és rangjuk, ha megadják a színvonalukat - és ha a hallgatók készülnek az előadásokra. Ezek résztvevői létszáma akár korlátlan is lehet. Persze találkoznia kell a hallgatói érdeklő­ désnek a professzor színvonalas munkájával. Ám e tekintetben, ha lehet is emelni a szintet, nincs elmaradva a karunk, inkább az országos élvonalhoz tartozik. Tény azonban, hogy a Kar oktatói gárdájában rejlő lehetőségek távolról sincsenek kimerítve: lehetne többet, választékosabban kínálni, nyújtani. Ámde ehhez igényes hallgatóság kell, amely vállalja a többletet, és hajlandó a magasabb szintű képzésért dolgozni. Gondoljunk vissza arra a harcra, amit a hallgatók a második kötelező nyelvvizsga követelése ellen folytattak, a minisztérium támogatását igénybe véve. A Kar eredeti koncepciója szerint egyébként a megfelelő szintet el nem érő hallgatókat el kívánta tanácsolni - ez ellen mind az OM, mind a hallgatók tiltakoztak. A meg nem felelő hallgatóval foglalkozni nem kénytelenség, másrészt meg lehetne kívánni az ellenértékét. 2. Túl sok lesz a jogász! Egyelőre a jó jogászból még mindig kevés van, ha a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok és a piac igényeit figyelembe vesszük. A jogi alapképzettség jól párosítható más szakokkal is, és így fokozottan hasz­ nosítható. 3. Hallgató-oktató viszony nem elég szoros. Ismét valami, ami nem pénzkérdés. A tutorrendszer kezdettől lehetővé teszi e viszony indítását, oktatóink kötelezik is magukat annak kiépítésére. Ha „nem marad sem idő, sem kedv”, az azt jelenti, hogy az oktató alkalmatlan hivatása gyakorlására. 4. Mélyül a kulturális szakadék oktató és hallgató között. Ez igaz, és oka az alap-, valamint középszintű oktatásunk gyászos színvonalvesztésében keresendő. A felsőoktatásban szavazójoggal rendelkező állampolgárok működnek, har­ coljunk azért, hogy ez a sajnálatos folyamat megforduljon. Ehhez viszont ismét szükséges, hogy ne üljünk fel „áz elitképzés veszélyei” hangoztatásának, hanem használjuk ki a magasabb szintről indulók előnyeit, és a tanulók keressék a nehezebb iskolákat. A társadalom az önhibájukon kívül nehezebb induló helyzetben lévőket támogassa, fiskális szempontokra nem figyelve, alkotmányos kötelezettsége szerint. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt. Az oktatás hagyományához hozzátartoznak a proszemináriumok és szemináriumok, a speciálkollégiumok, a tanszéki közösségek, a valós párbeszéd. Nem szabad sajnálni tőle az időt, egyik félnek sem. És persze az uniformizálás, meg a számítógépes rendszer igényei okán nem kellene megakadályozni, hogy aki részt vesz ilyen többletfoglalkozásban, azt leckekönyvében elismertethesse. 6. Nincsenek megfelelő' tankönyvek. A gondokat felvető kolléga - szokásos, de sajnálatos módon - nem nevesítette tan­ könyvekkel szembeni kifogásait. Magam egy sor olyan nálunk bevezetett tankönyvet olvastam, amelyek a tárgyat élvezetesen, szakszerűn mutatják be. A Kar tudományos közösségének kötelessége lenne az ezirányú kritika és elismerés megfogalmazása, de a hallgatók is hangot adhatnak akár tan­ könyvek, akár előadások szintjével, hiányaival kapcsolatos véleményüknek. Ehhez sem pénz kell, hanem alázat, nyitottság, őszinte bátorság és javító szándék. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú. Örülök az értékorientált oktatás kívánal­ mának, amiben a Pázmány előtte jár a többi jogi karnak. A gyakorlati ismeretek persze ugyancsak hasznosak. De hadd idézzem néhány évvel ezelőtti tapasztalatomat: jogelméleti záróvizsgán a vizsgázó hallgatón segíteni akartam, és megkértem, mondjon egy jogszabályt, bármely területről. Az utolsó vizsgájánál tartó jogászjelölt nem tudott ilyet idézni! Ez pedig nem az oktatás hibája, legfeljebb annyiban, hogy elengedték külön­ böző vizsgákon át a zárásig... JOBBÁGYI GÁBOR (dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár, Polgári Jogi Tanszék) Szó mi, szó alaposan hüledeztem e cikk olvasása után. Bár úgy másfél évtizede elhatároztam, hogy a hazánkban történő mindennapos képtelenségeket igyekszem nem túl komolyan venni, mégis e cikk számos állítására úgy vélem reagálni kell. Vélemé­ nyemet elsősorban hallgatóink érdekében írom le; ne vegye kedvüket a cikk számos valótlan állítása. Válaszomban - rövidségre törekvés miatt csak az alcímekre válaszolok, bár az al­ címeken belül is több gondolat ellenvéle­ ményre ingerlő. 1-2. pont „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű jogász lesz.” �Egyetlen felsőoktatási intézmény sem „kény­ telen” hallgatókkal foglalkozni. A hallgatói létszámot (államilag támogatott, ill. költség­ térítéses) részben az illetékes minisztérium keretszáma alapján a felsőoktatási intézmé­ nyek adják meg, másrészről a jelentkezői érdeklődés. Hallgató nélkül nincs felsőoktatási intézmény; ezért minden egyetem és kar igyekszik növelni a keretszámot, másrészről a jó szakok és karok felé törekszenek - teljesen érthetően - a jelentkezők. Vagyis a magas hallgatói létszám öröm és érdek, és pont azok az egyetemek, főiskolák vannak bajban létük veszélyeztetése miatt! - ahová nincsenek felvehető diákok. Oszlassunk el még egy tudatosan terjesztett tévhitet; nincs jogász túlképzés! A Deák Intézet által készített pályakövetési felmérés szerint 2007-ben végzett nappali tagozatos hallgatóink közül fél év múlva senki nem volt munka nélkül, az állami felmérés szerint a frissen végzettek között 2008 első fél­ évében az összes jogi karról, az egész országban 62 álláskereső volt (!) szinte legkevesebb az összes diplomás közül! (HVG 2009. aug. 1. 49. old.) így a tény az, hogy a jelentkezők száma, és az elhelyezkedési lehetőségek alapján a jogászi hivatás kedvelt, s jó megélhetést biztosít. Szintén államilag közölt adat, hogy a pálya­ kezdő jogászok jövedelme meghaladja a diplomás átlagot. Mindez nem jelenti azt, hogy a klasszikus jogi pályákon (bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző) könnyű lenne elhelyezkedni; viszont a köz­ igazgatásban, a gazdasági-kulturális életben a jogi diplomásokat továbbra is keresik. S isme­ retségi körömben arra is bőven találok példát, ha valaki a „klasszikus” pályákat érezte hiva­ tásának előbb-utóbb, kitérőkkel, de célba ért. így ki lehet mondani; jó jogászra, most és a jövőben is szükség lesz. Hangsúlyoznám; jó jogászra! A felkészületlen, lelkiismeretlen jogászt lehet felveszik; de néhány hónap múlva megválnak tőle. S itt már azt is mondhatjuk a jogi karok között - teljes természetességgel verseny alakult ki.' E tekintetben bátran ki lehet jelenteni, hogy a Pázmányos diploma jó hírű - amit nem minden jogi kar mondhat el magáról. Szomorú, hogy mindezt a munkáltatók, s a jelentkezők tudják, a „Pázmányos oktató” sajnos nem. 3. „A hallgató oktató viszony nem kellően szoros” (?!) Ez mit jelent? Néhányszor hallottam már ezt oktatói pályám során, de soha nem fejtették ki mit kellene tennünk a „szorosságért”. (Mert ennek számtalan formája lehet!) Nézzük akkor a tanrend által biztosított „szorossági” formákat; - Minden hallgató részt vehet és figyelhet az előadásokon. Ezeket nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, ezért ez kiindulópont a hivatás, és az oktatók meg­ ismerésére. - A hallgatók szabadon jelentkezhetnek bármely oktatóhoz szemináriumra, kötelezően és szabadon választható órákra. Itt a kapcsolat még „szorosabb”, tekintettel a 10-20 fős lét­ számra. Ezen órákon a hallgatóktól függ, mennyire aktív, mennyire „bombázza” kérdésekkel az oktatót. — Szabadon lehet jelentkezni bármely oktatóhoz évfolyam-dolgozati témával. Ekkor még „szorosabb” a kapcsolat, mivel ez többszöri személyes konzultációval jár. - Minden tanszéken működik diákkör, minden oktatónak van fogadóórája - akinek „szorosság”-ból ennyi nem elég. Viszont valóban nem szoktunk jogi tanácsot adni, beadványt szerkeszteni, ez 2500 hallgató és családjai részére elég fárasztó lenne. Nem tanácsos - sőt tilos, megkockáztatom — hallgatókkal sörözgetni-borozgatni; ezek mind tragikus eredménnyel járnak. Persze lehetne; kerekasztal vitákat, közös sportrendezvényeket, kirándulásokat szervez­ ni; erre szerintem mindig kész lenne az oktatók többsége. Ilyen rendezvényeket a HOK-nek kellene szervezni; amely intézmény sajnos a „buli szervezésre” koncentrál. Nem hiszem, hogy bármely oktatónktól elvárható lenne, hogy megsüketüljön hajnali háromig az A 38-as hajón. (Nekünk reggel órát kell tartani!) 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék!’ Ebben van némi igazság. Globalista korunk nem szívleli a „reneszánsz”, sokoldalú embert, egy szakmán belül a specializálódás elkerül­ hetetlen. Érthető, hogy a hallgatókat általában kevéssé érdekli az oktatók sajátos kutatási területe. Viszont bátran állíthatom, hogy a jogászok még ma is univerzálisabbak a többi diplo­ másnál. Szinte minden oktatótársamnak tudok hobbyjáról; pl. színház—zene, olvasás, sport, politika. (Számomra is meglepő példa; Klinghammer József, volt Rektor Úrral (ELTE) gyakran lehet találkozni Fradi meccsen!) Sajnos ez sem érdekli a HOK-öt; ki miben „specialista” az oktatáson kívül. (Nem fel­ tétlenül a Fradi meccsre gondolok!) 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a katedrára, és egy hosszú monológban 90 percet beszélni.” „Lehetőséget kell teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és »eladható« legyen a tananyag (?) és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, (ez mi?) valós párbeszéd alakulhasson ki tanár és hallgatóság között.” Ez a pont Magyar, Fodor és Hiller Miniszter Uraknak annyira tetszett volna, hogy elsírnák magukat örömükben, ha olvasnák, ezért teljesen leírtam. Liberális felfogás szerint valóban teljesen elavult az oktatás, az általános iskolától az egyetemig, ezért hatékonyan és gyorsan szét kell verni mindent. Végső soron különösen feleslegesek az oktatók, (esetünkben „a katedránál monologizálók”) ők kitűnően leválthatok számító­ gépekkel és vetítőkkel. Sőt voltaképp a szóbeli vizsgáztatás jelenlegi formája is elavult, sokkal objektívabb, ha egy számítógép teszi fel a kérdéseket, és egyben értékeli is. A fejlődés végső pontján hallgatóra sem lesz szükség, elegendő lesz, ha beküldenek egy számítógépes programot az „előadó” és „vizsgáztató” számítógépnek. Egyedül a tandíj marad, mert mitől működne a gépezet? A „Pázmányos oktató” megfeledkezik arról, hogy amióta léteznek egyetemek - bármely tudományágban! - az oktatás centruma, kiindulópontja az előadás. Ami kétségtelen lehet jó, jobb, vagy rossz is, de az sem vitatható, hogy ezen egy ember (elismert szakember) igyekszik tudását, tapasztalatát átadni a tanulni vágyóknak jól-rosszul. Az oktató szavaival - egyéniségével is kell, (kellene) hogy hasson és nem számítógép kezelői ismereteivel. Meg kell jegyezni, hogy oktatói szabadság van. Ennek alapján karunkon is lehet technikai segédeszközt használni. (Van is, a Műszaki Osztály 5 perc alatt beszereli) Lehetséges óra közben is kérdést feltenni. (Ez lenne az „interaktivitás”? Itt csak az a gond, ha 200 ember folytonosan kérdéseket tenne fel, mi maradna a „monológból”? A kérdéseket inkább a gyakorlati órán kell feltenni!) Szóval az oktató oktatói szabadsága alapján jelenleg is élhet a kívánt lehetőségekkel, más kérdés, hogy véleményem szerint nem ez az „előadás” értelme, célja évszázadok óta. (Gondoljunk csak bele, végső fokon egy akadémiai székfoglaló, egy prédikáció is „interaktív” kellene, hogy legyen, a sebésznek az operált beteggel „interaktív” kapcsolatban kellene lennie? - ne folytassuk.) Abban egyetértés van köztük, hogy egy előadónak vonzóvá, érthetővé kell tennie előadását. Erre különböző egyéni - vagy elsajátítható - előadási módszerek vannak. Van, aki nem tud elég jól élni a lehetőségeivel, de ez nem ok arra, hogy leváltsuk egy mozigépésszel vagy számítógépkezelővel. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség;’ No ezt is jól megkaptuk! Lényeg; „Pázmányos oktató” szerint tankönyveink rosszak! Lehet­ séges, hogy némelyeknek ez a véleménye. Attól azonban - tételes jogi tárgyaknál - nem tudunk eltekinteni, hogy ne a hatályos jogot, bírói gyakorlatot mutassuk be, magyarázzuk. Ma már több kar - így a PPKE is - számos területen oktatói által írt tankönyv és jegyzetanyaggal rendelkezik. Ami a Pázmány esetében nem is lehet olyan rossz, mert egy részüket más karok is használják. Nagyon szívesen megmutatom a „Pázmányos oktatónak” a 25-30 évvel ezelőtt írt, az egész országban kötelező, egyforma jegyzeteket és tankönyveket. Erre vágyunk? Egyszer vizsgán, egy hallgató tétele beveze­ téseként elő akarta adni kedvenc meséjét a „Kincskereső kisködmönt” - mondván ez kapcsolódik tételéhez. Roppant sértődött volt mikor ettől visszatartottam. Talán nekünk is hasonló meséket kellene előadni tanköny­ veinkben? 7. „A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket.” (Zárójeles kérdés; nem mond ez ellent az előző kifogásnak, ahol az alcímen belül a jog­ szabályok „szellemének” bemutatását hiá­ nyolják?) Ezt a kifogást is halljuk szóban mástól is. Ehhez két gondolat. ötödik oldal �A jogegyetemet végzettek még nem kész gyakorlati szakemberek, ez nem a jogegyetemi képzés elsődleges célja. Az egyetem után a 3-4 éves gyakorlati idő következik, mely után szakvizsgát kell tenni, ezután lehet csak bíró, ügyész, ügyvéd önállóan valaki. Ennek az időszaknak áll a centrumában a gyakorlat. Ez nem jelenti azt, hogy az egyetemi képzés keretében ne találkozna a diák gyakorlattal. Minden jogi karra kötelező állami jogszabály úja elő egyrészt a kötelező tárgyakat, másrészt a tantárgyak egymáshoz viszonyított arányát. Kötelező minden jogi karon 70%-ban a záróvizsgatárgyakat, illetve az un. „szigorlati” tárgyakat oktatni. Ezek jelentős részében -az előző pont szerint - a jogszabályok és bírói gyakorlat bemutatása áll. Kérdem; ez nem gyakorlat? Ezen kívül — a 30%-ban - oktatunk még többek között nemzetközi magánjogot, kriminológiát, mun­ kajogot, kömyezetjogot, informatikát, pénz­ ügyijogot - csak néhányat említek. Ezek nem gyakorlati ismeretek? Ezen kívül a főtárgyakhoz kapcsolódó gyakorlatokon jogeseteket elemeznek és semmi akadálya szerződés tervezet vagy végrendelet készítésének ugyanitt. Hozzá­ teendő, hogy a jogi képzés során két nyári szünetben kötelező gyakorlaton kell részt venni. Némely tanszék fakultatív bírósági tárgyalás látogatást szervez. Ezek után azt állítani, hogy a „diák nem találkozik egy bírósági ítélettel, szerződéssel, keresetlevéllel” teljesen valótlan állítás! Természetesen magam sem állítom, hogy a hazai jogi oktatás, vagy a Pázmány jogi oktatása problémamentes lenne. Amióta lé­ tezünk folyamatosan találkozunk gondokkal - problémákkal, amit igyekszünk jól - rosszul megoldani, akár egyetemi, akár kari, akár tanszéki szinten. A „Pázmányos oktató” által előadott gondok problémák túlnyomó többségét azonban valótlannak, alaptalannak látom. Magam három másik súlyos gondot jelölnék meg: 1. Az elmúlt 7 év balliberális kormányzása igencsak hátrányosan érintette az egész okta­ tási rendszert, ezen belül a felsőoktatást is. A jogi oktatást is sújtó kormányzati „csapásokat” nem részletezem, de ezek nyilvánvalóan hatottak a jogi oktatás minden részletére is! 2. Az előző ponttal szorosan összefügg, hogy a középfokú oktatást is tönkretevő kor­ mányzati politika miatt - felsőoktatási oktatók egybehangzó véleménye szerint évről - évre gyengébben felkészült hallgatók kerülnek be a felsőoktatásba. Hangsúlyoznám, ez nem a hallgatók hibája. Egyre nagyobb számban találkozunk olyan hallgatókkal, kiknek beszédkézsége, helyes­ írása, alapműveltsége, tanulási képessége katasztrofálisan rossz — s ezt már nem lehet egyetemi képzés keretében helyrehozni. Húsz évvel ezelőtt megmosolyogtuk a nívós amerikai egyetemek gyakorlatát, ahol a felvett hatodik oldal hallgatóknak két éves előkészítőt kell elvégezniük, hogy pótolják hiányosságaikat. Nem állunk ettől messze! 3. Megjelent, a felsőoktatásban egy olyan hallgatói réteg, akiket én „álhallgatónak” nevezek. Kezdődik ott, hogy a felvetteknek kb. 10%-a nem iratkozik be - államilag támogatottak is - ezzel komoly anyagi kárt okoznak az intézményeknek. Vagy beiratkozik ugyan a hallgató, de egyetlen órán és vizsgán nem jelenik meg. További csoportja az „álhallgatónak”, aki abszolút felkészületlenül jelenik meg a vizsgán, egy szót sem tud tételeiről, vagy tételét visszaadja. Az utóbbi években figyeltem fel arra, hogy a vizsgázók egy része a vizsga előtt internetről levett „tételsűrítményekből” próbál készülni. A biztos kudarc garantált. Nézzünk szembe egy ténnyel; létezik egy olyan hallgatói réteg, amely előadásra nem jár, tankönyvet nem vesz kezébe, vagyis úgy kíván jogi diplomát szerezni, hogy jogi szakembert nem hallott, jogi szöveget nem vesz a kezébe - kizárólag a „tételsűrítményekkel” találkozik egy - két nappal vizsga előtt. Mi lehet az „álhallgatók” motivációja? Csak találgatni tudok. A hallgatói státuszhoz kedvezmények kapcsolódnak, (pl. utazási, adózási) az állami támogatás viszont 12 féléven keresztül jár, s ha elhagyja az egyik intézményt, a következő évben máshol folytathatja. Talán még tandíját fizetve is jobban jár néhol az álhallgató, figyelembe véve a kedvezmé­ nyeket. Talán még egy diploma is leeshet valahol, valamilyen alacsony színvonalú intézményben. Egyébként azt, hogy jogi oktatásunk nem olyan katasztrofális, mint azt a „Pázmányos oktató” véli, bizonyítják a tények. Ha olyan rosszak vagyunk, miért megbecsült a „Pázmányos” diploma, miért nyertünk oly sok díjat az OTDK-kon, miért szerepelnek hallgatóink kiemelkedően a nyugat-európai perbeszéd és jogesetmegoldó versenyeken? A „Pázmányos oktató” negatívum halmaza mellett sokkal szívesebben olvastam volna óratartási gyakorlatáról, melynek nyomán a hallgatók tódulnak óráira, szívesen megis­ merném az általa írt közkedvelt tankönyveket, jegyzeteket, hallanék az általa megvalósított, s kívánatos „szoros” hallgató-oktató viszonyról - ne folytassuk. Sajnos erre nincs módom, mert a „Pázmányos oktató” - ki tudja miért? - az anonimitás ködébe burkolózott. KATONA KLÁRA (intézetvezető egyetemi docens, Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet) Örömmel, ugyanakkor némi meglepetéssel fogadtam az ítélet szerkesztőségének fel­ kérését egy vitacikk megírására, mely a jogi felsőoktatás és képzés jelen problémáira fókuszál. Örömmel, mert a felkérés azt jelzi számomra, hogy a közgazdaságtudomány, melynek oktatása a Heller Farkas Intézet feladata a karon, a jogászkollégák számára sem csupán egy „segédtudomány” a sok közül, hanem a modem és versenyképes jogász­ képzés egyik központi eleme. Meglepetéssel pedig azért, mert mégsem érzem magam teljesen illetékesnek a kérdés megválaszo­ lásában, hiszen egy másik tudományág művelésében és oktatásában vannak tapasz­ talataim. Végül úgy döntöttem, hogy maradok a kaptafánál, és azokra a szempontokra fogok koncentrálni, melyek az Intézetünk által oktatott tárgyak jogászképzésben betöltött szerepére vonatkoznak. Mielőtt azonban ezt tenném, kitérnék arra a két cikkre, melyek a témával kapcsolatban az ítélet korábbi számaiban jelentek meg egy hallgatónk és egy oktatónk tollából. Először anonim oktatónk megjegyzéseire reagálnék. Nem igazán érzem át azokat a félelmeket, melyet oktatótársam vetett papírra a túlzott számú jogászhallgató és diplomát szerzett jogász miatt. Mi több, félelmeim — melyet a Tanulmányi Osztály statisztikái is alátá­ masztanak - éppen ellenkező előjelűek. Az idei év váratlan megugrásától eltekintve, a korábbi évek fájdalmas tendenciája éppen a jogászképzésre jelentkezettek számának drasztikus csökkenése volt. A másik szomorú tünet a lemorzsolódás mértékének növekvő aránya. Bármilyen pesszimista költségtervet is készítsen a kar, a hallgatói létszám csökkenése azt mindig túlszárnyalja. Vitatom továbbá a cikk azon kijelentését is, miszerint: „A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is”. Tapasztalataim szerint ugyanis az óralátogatási kedv évfolyamról-évfolyamra változik (ugyanazon tematika és ugyanazon oktató mellett az egyik évben még az ablakpárkányban is ülnek, a következő évben pedig „harmadházzal” mennek az előadások), illetve „szezonális ingadozást” is mutat a jelenlét, értem ezen az év elei, a CV időszaki majd az elővizsga heti létszám fluktuációját. (Kivételek, persze mindig akadnak, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.) A másik cikk, melyet egy hallgatónk külföldi (dán) tapasztalatairól írt, sok fontos kérdésre irányítja rá a figyelmet, ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy vannak olyan sajátosságaink, oktatási hagyományaink, évtizedes beideg­ ződéseink, melyeken nem könnyű túllépni. Hallgatónk számon kéri, hogy miért nincsenek nálunk is gyakorlatias, interaktív, kiscsoportos foglalkozások. A magam részéről a leírt módszer alkalmazását már évek óta folytatom „Üzleti terv” című speciál­ kollégiumom keretében, de minden igyeke­ zetem ellenére nagyon nehezen megy a hallgatók bevonása a közös munkába. A kurzus metodikája szerint hétről hétre haladva és tanulva, a hallgatók kiscsoportjai által kiválasztott vállalkozás üzleti terve fejeze­ tenként készül el. Minden héten más-más „cég” prezentálja terve soron következő fe­ jezetét, melyet aztán közösen megvitatunk, nem a kritika, hanem az együttgondolkodás jegyében. A kurzus teljesítése a készre megírt üzleti terv A célom és elgondolásom legalábbis ez volt, de a hallgatók együttműködési kész­ sége nagyon hullámzó. �Az idegen nyelven meghirdetett órák eltűnése a palettáról szintén a hallgatói érdektelenség következménye volt. Amely tárgyak meg­ maradtak, azok az Erasmus hallgatók részvételének köszönhetik létezésüket. A két cikk problémafelvetéseiből is követ­ kezik, hogy a jogászképzés megújításakor kettős nyomás alatt kell cselekednünk. Részint potenciális hallgatóink meggyőzése a cél, hogy a jogi karok közül éppen a Pázmányt válasszák, részint pedig olyan képzési stmktúrát kell kialakítanunk, mely verseny­ képes tudást biztosít hallgatóinknak. A két cél valójában azonos, gyakorlati kivitelezésük azonban - a rövid és hosszú távú érdekek ütközése miatt - eltér egymástól. A racio­ nalitás talaján állva, és bevallom kényszerű­ ségből fakadóan is kizárólag a hosszú távú érdekeket tartom szem előtt, amikor a közgazdaságtudomány oktatását szorgalma­ zom a jogászképzésben. Az interdiszciplinaritás fontosságát igazolják a nemzetközi tapasztalatok, a munkaerő-piaci visszajelzések, és a kiművelt - nem szakbarbár - emberfők iránti igény egyaránt. A jog és a közgaz­ daságtan összekapcsolása nemcsak az egyén munkavállalását és sikerességét könnyíti meg, hanem komplexebb emberi tőkét biztosít a jövő számára. Ugyanakkor - jellegüknél fogva - sok jogi és közgazdasági tárgy tartalma közvetlenül is egymásba épül, össze­ kapcsolódik, kiegészíti egymást pl. vállalat­ gazdaságtan és versenyjog, EU gazdaságtana és EU közösségi jog, nemzetközi pénzügyek gazdasági aspektusai és pénzügyi jog stb. A kényszer magyarázatául annyit, hogy a közgazdaságtudomány másféle gondolkodás­ módot követel meg a jogászhallgatóktól, mint ami a szaktárgyaik tanulása kapcsán beidegződött, ez pedig sokszor szül sikertelenséget és elkedvetlenedést. Valójában azonban nem „úszható meg” ennek a területnek a meg­ ismerése, bármilyen jogágban is tevékeny­ kedjen a későbbiek folyamán hallgatónk. (Még a válóperekre szakosodott ügyvéd sem működhet sikeresen gazdasági ismeretek nélkül, hiszen sok házaspár hoz létre közös társaságot vagy éppen egyikük alapít saját céget. Vagyonmegosztáskor az ügyvédnek rendelkeznie kell alapvető ismeretekkel a cégek adózását, elszámolását illetően. Ez vonatkozik természetesen arra az esetre is, ha valaki nem ügyvédként, hanem bíróként találkozik hasonló ügyekkel.) Ha a hallgató nem él a lehetőséggel, hogy karunkon, a diploma keretén belül sajátítsa el ezt a tudást, akkor majd praxisa kiegészítéseképpen, súlyos pénzekért, plusz idő ráfordításával kell megszereznie ezen ismereteket. A munkaerő-piaci versenyképesség javítását szolgálja az a tanrendi reformhoz kapcsolódó kezdeményezés is, mely a diploma mellék­ leteként ún. betétlapot rendszeresít. E betét­ lapokon felsorolásra kerülnek azok a témák melyeket kötelező, kötelezően választható és szabadon választható tárgyak keretében abszolvált a hallgató, s melyek így együttesen plusz szakmai ismeret megszerzéséről infor­ málják a lehetséges munkáltatót. A Heller Farkas Intézet két „szakirányt” alakított ki: „Nemzetközi gazdasági ismeretek” valamint „Vállalkozási és pénzügyi ismeretek” téma­ körben. Az interdiszciplinaritás jegyében a betétlapok tartalmának kidolgozásakor együttműködtünk a kömyezetjogi, a verseny­ jogi, a pénzügyjogi tanszékekkel és az informatikával is. Ez a komplexebb tudást tükröző betétlap, úgy gondolom, nagy előrelépés abban az irányban, amit mind a két, korábban említett, cikk hiányol: gyakorlat­ orientált, ugyanakkor széles látókört ígérő képzési modult épít be képzésünkbe. Tisztelt Hallgatók! Éljenek a lehetőséggel! KOMÁROMI LÁSZLÓ (egyetemi adjunktus, Jogtörténeti Tanszék) Meglátásait név nélkül közlő kollégám két olyan körülményt is említ írásában, amelyek nemcsak karunk, de alighanem az összes jogi egyetem számára is elsősorban külső adott­ ságként jelentkeznek: az egyik a tömegképzés, a másik az egyetemre érkező hallgatók általános felkészültségének romló színvonala. A tömeges jogászképzés egész Kelet-KözépEurópára, Németországra, s az Egyesült Államokra is jellemző [erre nézve lásd pl. Pokol Bélának a 2003-ban az ELTE ÁJK-n tartott konferencia kötetében található írásait; in: Takács Péter (szerk.): A jogászképzés múltja, jelene, jövője. Budapest, ELTE AJK, 2003. Elérhető az ELTE ÁJK honlapján is.] Lehetne persze mondani, hogy a tömeges igénnyel szemben állva minden jogi kar radikálisan csökkentse hallgatói keretlétszámát. Ez hosszú távon apasztaná ugyan a jogászok létszámát, de egyben megvonná az esélyt olyanoktól is, akik egy szélesebb merítésben bekerülve bizonyíthatnák rátermettségüket (ahogy Zlinszky János professzor úr szokta idézni: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Mt 22,14). Másrészt a minőség problémájára a létszámcsökkentés önmagában nem adna megoldást. Ami a fölvételt nyert hallgatók képességeit, előzetes felkészültségét illeti, a jogi egyetemek nyilván egy adott (és romló) helyzethez kénytelenek alkalmazkodni, amin csak az egész közoktatás hatékonyabbá tétele segít­ hetne. E helyzettel is számolva, mégis, mi várható a jogászoktól, s mi a jogi egyetemtől? A frissen végzett jogászokkal szemben támasztott elvárásokat illetőn jellemző a nemzetközi ügyvédi iroda Tormás D. Ármin által idézett illetékesének megfogalmazása (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3., 4-5. old.). Gyakorlati ismeretekkel felvértezett, azonnal „hadra fogható” fiatal jogászokat szeretne, akiknek nem kell a kezét fogni egy-egy ügy megoldása során. S valóban, a jog alapvetően gyakorlati hivatás, a hallgatók java része is gyakorlati pályán szeretne elhelyezkedni. Hogy a „gyakorlati” jogi tudásig milyen hosszú az út, arról kevésbé szoktak szólni. Mert itt már nem pusztán arról van szó, hogy az ember a maga mélységében ismeri a vonatkozó joganyagot, sőt, a bírói gyakorlatot is (tételesjogi ismeretek). Nemcsak arról, hogy ki tud tölteni egy földhivatali vagy cégbejegyzési nyomtatványt (bár szükséges, s nagy mennyiségben rendkívül fárasztó tud lenni, egyébként kifejezetten unalmas is; több neves iroda állítólag főként erre használja ügyvéd­ jelöltjeit, ott ez a „gyakorlati tudás”). Nem is arról van szó, hogy képes megírni iratmintából egy ingatlan adásvételi szerződést, netán valamely típusesetben egy keresetlevelet. Az életet magát kell ismernie ahhoz, hogy a végzett jogász jó gyakorló jogász legyen. Ismernie kell a szereplőket, nyilvánvaló és rejtett érdekeiket, a tipikus konfliktusforrásokat, egy ügylet során esetlegesen bekövetkező váratlan helyzeteket, amelyek előzetes felkészülést igényelnek, stb. De tovább megyek. A jó jogásztól ennél is többet várnak. Az ügyfél és az ügy iránti elkötelezettséget, őszinteséget, segítőkész­ séget, beleérző képességet, éberséget. Pontos­ ságot, célszerű és költségkímélő eljárást, nagyfokú körültekintést, komplex látás­ módot, fáradhatatlan utánajárást, jó kritikai érzéket, ugyanakkor önmérsékletet. Ezek nyilván nem pusztán jogászi, hanem általános emberi készségek is. S végül, de nem utolsó sorban: a jó jogásznak a jog eszméjét, értéktartalmát is ismernie kell. Azt, hogy mely társadalmi és egyéni célokat képes szolgálni, hol vannak korlátái. Hogyan üresítik ki körmönfont módokon vagy alacsonyítják a hatalom eszközévé. Miként gondolkodtak ezekről a kérdésekről egykor, és miként ma. Mit tanít erről a múlt tapasztalata. Ez ezerszer több a hatályos jog beható ismereténél, több a gyakorlatban szerzett rutinnál is. Itt már tudományról és hivatásról van szó, amelyhez széleskörű humán mű­ veltség, a közéleti kérdésekhez való affinitás, állandó kíváncsiság, ismeret-szerzési készség, nyitott szem, a dolgok mélyére látó képesség szükséges. Vajon az ismeretek és készségek említett rétegei közül melyeket hivatott nyújtani az egyetem hallgatóinak? Véleményem szerint mindegyiket, de a dolog természeténél fogva nem azonos módon és mértékben. Először, magától értetődő, hogy a tételes joganyagot, valamint a bírói gyakorlat rá vonatkozó legfőbb, elvi iránymutatásait az egyetemen kell elsajátítani. A hallgató rendelkezzen átfogó tudással a tételes jogról azon a szinten, hogy egy-egy jogág főbb intézményeit és a rájuk vonatkozó szabályokat ismerje. Mindez nemcsak a klasszikus főtárgyakra, hanem a technikai-gazdasági fejlődés révén születő új jogágakra nézve is érvényes. Még ha csak a felületes áttekintést tűzzük is ki célul, aligha jövünk ki félévi három kötelező tárggyal, mint a dánok. Másodszor - úgy vélem — szükséges, hogy a hallgató legalább a fő tételes jogi tárgyak normaanyagának konkrét esetre való alkal­ mazásában is valamelyes gyakorlatot szerezzen. Többnyire erre szolgálnak a szemináriumi keretben folyó kurzusok. Régi tapasztalat, hogy épp a konkrét esetek megoldásával lehet a tárgyi tudást mélyebbé tenni [lásd pl.: SzászySchwarz Gusztáv: Gyakorlati jogtanítás. In: Parerga. ügyes jogi dolgozatok. Budapest, 1912. 273-316. old.; reprint in: Horváth Pál (szerk.): hetedik oldal �Tantdmányok az egyetemi szemináriumokról. Budapest, ELTE AJK, 2006. 12-37. old.]. Másrészt a szabályanyag konkrét helyzetre való alkalmazása már egy következő kész­ ségszintet jelent, ami eleve föltételezi a szabályok viszonylag beható ismeretét. Ne váija azonban senki, hogy öt év „nulláról” induló képzés után valaki egy ötéves szakmai gyakorlat rutinjával lépjen ki az egyetem kapuján. Az ügyvitelt, a célszerű és hatékony eljárást, az ügyfelekkel, hatóságokkal való sikeres kommunikációt a gyakorlatban lehet igazán elsajátítani, ahogy az egyéb gyakorlati készségek legjavát is. Igen, erre is rá kell szánni az időt, de az egyetem után. Igaz természetesen, hogy a „valamelyes” gyakorlati ismeretek megszerzéséhez a szemináriumokat valóban gyakorlatiasan kell(ene) tartani. Egy-egy szerződés, kereset, határozat elkészítésének bele kéne férnie a foglalkozásokba, épp az elméletben már megtanult normaanyag mélyebb elsajátítása érdekében. Egyébként komoly felkészültséget kíván az oktatótól, hogy pontosan tudja, mit és mennyit adjon át ismeretek és készségek igen széles köréből, s hogy azt hogyan adja át. Újra és újra nagyon tudatosan ellenőriznie kell önmagát, s módszereinek hatékonyságát is, fel kell vérteződnie pedagógiai, didaktikai, andragógiai ismeretekkel, amelyeket sajnos a tudományos képzésben nem oktatnak. E téren - azt hiszem - van még mit pótolni. A jó értelemben vett gyakorlati foglalkozás komoly felkészültséget kíván a hallgatótól is, mert alkalmazni csak azt lehet, amit már megtanult. Egykor Római jogi szemináriu­ mokat tartván volt tapasztalatom arról, hogy ez mennyire nehéz. Szükséges végül, hogy az egyetem oktassa és elsajátíttassa a jog elméleti alapjait, eszméjét, értéktartalmát, mind történeti, mind elméleti megközelítésben. Főként ezt a célt szolgálják a történeti és elméleti kurzusok, de termé­ szetesen minden oktató hivatott arra, hogy az általa tanított tárgy mélyrétegeit, igazi értékeit fölmutassa. Ha ezek mellett az egyetem a fentebb említett általános emberi készségekre is fel tudja hívni a figyelmet, leginkább az oktatók személyes példájával és hozzáállásával, akkor talán elmondhatja, hogy az oktatás terén nem áll távol feladata teljesítésétől. Nem gondolom, hogy a képzés jelenlegi kereteit nagymértékben át kéne alakítani e cél elérése érdekében. Oktatói részről sokkal inkább a képzési cél pontos meghatározására és tudatosítására, valamint az oktatási módszerek újragondolására, hatékonyabbá tételére van szükség. E tekintetben - több ponton egyetértve Tormás D. Árminnal szívesen vennék részt akár kari szintű oktatói eszmecserében is. Végül hadd utaljak arra: az egyetem „megszakadhat” a nagy igyekezetben, de ha törekvése nem találkozik hallgatói elkötele­ zettséggel, igényességgel, érdeklődéssel és szorgalommal, csak a minimummal beérő szemlélettel, akkor nem lesz sikeres. nyolcadik oldal LÁBADY TAMÁS (egyetemi docens, ny. alkotmánybíró, a Pécsi ítélőtábla elnöke, Polgári Jogi Tanszék) „Egy eszmét szeretnék megpendíteni, mely sok ellenzésre fog találni és ezért alkalmasint helyes? Ezzel a gondolattal kezdi Szászy-Schwarz Gusztáv Parerga c. gyűjteményes kötetének első forgácsát. A „magyar Jhering” eszméjéhez csatlakozva fűzök néhány gondolatot anonim oktatótársam problémafelvetéseinek egyik­ másik szegmentjéhez. Schwarz Gusztáv eszméje e töredékben az, hogy a jogelmélet és joggyakorlat két egyoldalúságát - a jogászképzésben is házasítsuk össze. Hitem szerint ez a házasság szilárdnak és tartósnak bizonyulna. A kibontakozó vita során, akár azt fogadjuk el igaznak, amely nézet ezt az összeházasítást hiányolja, akár azt az állítást, hogy a kívánalom postfesta, mert a házasságkötés a Pázmányon már megtörtént, azt minden bizonnyal mindenki elismeri, hogy ez a házasság - ha már megkötött is - minden­ képpen jobbítható és mélyíthető. A jogtu­ domány ugyanis gyakorlati, alkalmazó tudomány, csakúgy, mint az orvostudomány. A magánjogász vagy a büntetőjogász, a közigazgatási- és munkajogász stb., aki a jogot nem gyakorlati működésében tárja hall­ gatósága elé - újra Schwarz Gusztáv szavaival élve - „ép oly fonák alak, mint egy táncmester, ki a táncmozdulatokat csak könyvből ismeri.” Elismerve azt, hogy az elmélet-képzés legalapvetőbb színtere az egyetem, a tételes­ jogi tárgyakat oktató előadókkal szemben alapvető követelmény, hogy gyakorlati irányban tanítsanak, a jogot a maga gyakorlati működésében mutassák be és tanítványaikat azzá neveljék, amivé lenniük kell, ha jövő feladatuknak meg akarnak felelni, azaz az élő jog ismerőivé. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a gyakorlati foglalkozások e téren kevésnek bizonyulnak. Sokéves záróvizsgái tapasztalat bizonyítja, hogy közvetlenül a diplomaszerzés előtt álló hallgató még nem látott ingatlan­ nyilvántartási tulajdoni lapot, nem olvasott cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezésről szóló bírói ítéletet, és nem képes az eléje tett felkészülési jegyzetlapra felírni egy saját vagy idegen váltót. Az én egyetemista éveim során a hallgatók párhuzamosan tanulták az anyagi és az eljárási jogot. Ennek megfelelően a gyakorlati foglalkozások ún. komplex praktikumok voltak, melynek során a másod-harmadéves juristák ha nem is formálisan — ügyvédi, ügyészi és bírói talárt öltöttek, és a diáktársak kézben tartott közbeszólásai mellett „valóságos” bírósági tárgyalást tartottak. Az érvekellenérvek és verdiktek mindig lázba hozták a csapatot. Ma van olyan — nem is kevés záróvizsgázó, akinek fogalma sincs arról, hogy hogyan történik egy anyagi jogi igény érvényesítése, kik és milyen pozíciót foglalnak el a per szereplői, hogy egy csak kizárást tartalmazó végrendeletet hogyan kell meg­ szerkeszteni, és hogy miként kell felállítani egy házassági vagyonmérleget. Ebben bizony hibás maga az oktatási rendszer is, és természetesen személyesen az oktató. Eszmém tehát az, hogy a tételesjogi tárgyakat előadó jogtanár az egyoldalú könyv- és törvényismertetés helyett tárgyát úgy tanítsa már az előadások során is —, hogy a hallgatók ne vesszenek el a sok kazuisztikában, hanem lássák meg az átfogó szabályt úgy, hogy e szabályra ráismerjenek az elven életben is. Ehhez igenis szükség van arra, hogy az interaktivitás már az előadások során természetesen irányítottan és kellő mértékben - biztosított legyen. A Habilitációs Bíráló Bizottság tagjaként alkalmam volt nemré­ giben meghallgatni Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető docensének a hallgatók részére tartott habilitációs előadását. Mondhatom, előadásának módja és az előadás interaktivitása lenyűgözött. A dologi jog, ezen belül a tulajdonjog, a birtok, bírlalat és a tulaj­ donszerzés eredeti és származékos szerzés­ módjai voltak előadásának tárgya. Az előadás során nemcsak rajzolt a táblára - fővonalakat és különböző leágazásokat, amellyel szemlél­ tette az egész rendszert -, de célirányos, és a hallgatót személyesen megszólító rövid kérdéseivel a diákokat szabályosan izgalomba hozta, és megengedte azt is, hogy az érdeklődő hallgató hosszú előadói „monológját” többször is megszakítsa. Jogos kívánalom az oktatók és a hallgatók szorosabb közösségének a megteremtése is. Semmit nem ér a diákok bírósági tárgyalás hallgatása, ha az nem az oktatóval közösen történik és a tárgyalás után nem kerül sor arra, hogy az oktató irányításával közösen elemezzék, boncolgassák a tényállást, az ítéletet, a per szereplőinek tárgyalási tevé­ kenységét, a lehetséges jogi megoldások alternatíváit. Természetesen a közösségépítésnek más formái is lehetségesek. A közelmúltban Szuromi Szabolcs professzor úr - külföldi tapasztalatai alapján - két további tanártársunkkal együtt egy nyilvános professzori lunch-time beszél­ getésre hívott meg valamelyik oktatási nap déli óráiban a Hittudományi Kar könyvtárába. Igaz, a kötetlen - bár tematikus - tanári beszélgetés diák-hallgatói az elitképzésben részes doktoranduszok voltak, akik bátrabban kapcsolódtak be a tanárok szakmai eszme­ cseréjébe, de - kérdezem — miért ne tölthetnék a lunch-time-t alkalmanként az egyetem oktatói professzori-szakmai beszélgetéssel az alapképzés érdeklődő hallgatóinak részvéte­ lével? Egy ilyen úton két bajon is segíthetnénk egyszerre: a gyakorlati jogtanítás és a hallgatói érdeklődés tevékeny kölcsönhatása indulhatna be. Az én diákkoromban kezdődtek és váltak nagyon hamar népszerűvé a. jogesetmegoldó- és perbeszéd versenyek. Hogy a gyakorlatra orientált tanításra mily jó hatással lehetne ezeknek a formáknak a rendszeressége, mindannyiunk számára világos. Pécsi tanár koromban hallgatóim tíz-tizenöt fős cso­ portját többször meghívtam otthonomba délutáni-esti eszmecserére. Ezt a Kölni Egyetemen ösztöndíjasként ottani professzo­ romtól tanultam, aki a nyári szemeszterben �diákjainak rendszeresen adott jogtanítással egybekötött kerti partikat. Feleségem pogácsát sütött és - Uram bocsáss! - sört is ittunk. Megrendítő, ahogy - több mint húsz év eltelte után is - komoly jogászi pozícióban levő egykori tanítványaim még ma is vissza­ emlékeznek ezekre az alkalmakra, évtizedeken át is megőrizve a tudás, az érték, a szeretet és a szakma iránti elkötelezettség lelkűkbe beépült láthatatlan erejét. Hasonló történt a Pázmány néhány kezdeti évfolyamán, amikor - a tutor-rendszer keretében - tanítványaim húsz-harminc fős sora zarándokolt kétheten­ ként az Alkotmánybíróság dísztermébe. Ezeken a foglalkozásokon tanár és diák között olyan közösség épült - ahogy ezt egyik egykori tanítványom születésnapi jubileumi köte­ tembe írta -, amely megbecsülhetetlen. Persze mindehhez érdeklődő, a tudásszomj által fűtött, nyitott, jog- és igazságszerető diákok is kellenek. Tudom, hogy a hallgatói létszám kérdése számos tényező által motivált, komplex probléma. E tekintetben az ellentétes tartalmú vélemények mindegyikének van féligazsága. De azt is tudnunk kell, hogy a féligazság még csak nem is az igazság fele. Engem ebben a kontextusban két kérdés szokott néha foglalkoztatni. Az egyik: mi lenne, ha egyszer egy évfolyam valamennyi hallgatója úgy döntene, hogy részt vesz az előadásokon? Az állóhelyekkel is túlzsúfolt előtérben és előadóteremben a hallgatók utat se tudnának engedni professzoruknak. Jó ez így? A másik kérdés pedig az, hogy egy-egy évfolyam hallgatóinak - becslésem szerint mintegy húsz-huszonöt százaléka csak az, akik valóban és ténylegesen az universitas tagjaivá akarnak és tudnak nemesedni. Ez az arány és szám szomorúan kicsi, de - hitem szerint - mégsem ad okot aggodalomra és ijedelemre. Mert ha belegondolunk, a történelem során igazán nagy dolgokat és értékeket mindig a kevesek műveltek és hoztak létre. SZILÁGYI PÁL (egyetemi tanársegéd, Kömyezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék) Az egyetem önképzés. Mint más hivatásokon belül is, mindenki annyit hoz ki az ideális esetben csak öt évéből amennyit képes és amennyit akar. Vannak hallgatóink, akik a Pázmány után Európa legnevesebb oktatási­ kutatási helyein (pl. College of Europe, University of Oxford, European University Institute) folytatják tanulmányaikat, és vannak, akik nem. A tanárok, fiatal kollégák mentorai pedig, talán túlzás nélkül mondható, sok olyat letettek az asztalra, amit fiatal oktatóként legfeljebb ködös célként tűz ki az ember. Ennyi bevezető után néhány szubjektív reakció. Sokat gondolkodtam, miként lehetne összefűzni a gondolatokat, de végül arra jutottam, hogy reménykedve az elhúzódó vitában, inkább csak reakció születik a vitaindító oktatói cikkre. (Zárójelben meg­ jegyzem, hogy míg a vitaindító szerző anonim, addig a válaszadók névvel szerepelnek, ami nem túl fair. Mindenesetre a szerkesztői felkérésre tekintettel az alábbiak jutottak eszembe.) í. „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre’.’ Igaz. De baj-e ez? Minden egyes kinevelt jogász valamilyen formában értékes tagjá lehet a társadalomnak. Nem kell mindenkinek a „leg-leg” jogásznak lennie. Sőt, jogásznak sem kell lennie. Ugyanakkor hiszem, hogy a megszerzett tudás nem jogász hivatást űzve is hasznos a társadalomnak, különösen, ha összevetjük egyes szintén ötéves képzésekkel. Az óra hangulatát valóban az átlag határozza meg, de az átlag is emelhető kitartó munkával. Bizonyosan minden kolléga megélte a hullámzó színvonalat. Az egészen kiváló képességű csoportokat és a nagyon gyatra átlagúakat. Ugyanakkor (valóban szerény és kevés) oktatói pályafutásom alatt, minden esetben lehetett haladást elérni. A kiválóból kiválóbbat, a jóból jobbat, faragni. 2. „A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz" Igaz. A versenyjog iránt érdeklődőként mondhatnám (vallom is), a verseny alapvetően jó a társadalomnak. A sok jogász a sok jogász számára probléma. A társadalom számára ez lehet érték, akár pénzben is kifejezve. Ha a hivatás szakmai színvonalát a szakmai érdekképviselet fenntartja erős szabályokkal, akkor nem szabad bezárni a kaput azok előtt, akik akkor születnek, amikor a hivatás már telítődött. Miért érne többet egy már kapun belül lévő közepes jogász, mint egy még a kapun bejutni nem tudó, várhatóan közepes? Természetesen nem tagadható az, hogy az oktatás és számonkérés is idővel igazodik a középhez. A társadalom azonban kiválasztja (mint minden más hivatás esetén is) a kiválókat. A legjobb tíz helyet akkor is a legjobb tíz kapja meg, ha tízen pályáznak, és akkor is, ha ezren. 3. „A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros!’ Lehet, hogy egyes oktatóknál nem, másoknál igen. Ez nagymértékben szubjektív megítélés kérdése, de én vallom, hogy a hallgató (leendő) kolléga, így a kellő tisztelet mellett a kollegiális viszony helyénvaló. A vizsgán és az órákon megmérettetik a tudás, de évközben és előadások-gyakorlatok között ott az ember is. Természetesen nem ismerhetünk minden hallgatót, különösen nem minden hallgató mögött megbújó egyént. De ha valaki nem mellékfoglalkozásként oktató, hanem főfog­ lalkozásúként, akkor jutnia kell időnek sok hallgató számára. Ezen viszont valóban dolgozni kell, és lehetőséget kell adni az interakcióra. De az sem várható el, hogy minden egyes oktató, legyen mégoly népszerű és kiváló is, teljes mértékben csak oktató legyen. Akadnak kiváló elméleti szakemberek, kiváló gyakorlati szakemberek, kiváló előadói képességekkel bíróak stb., és ezek tetszőleges kombinációja. A helyes egyensúlyt meg kell találni kari szinten. 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék." E tekintetben nehéz nyilatkozni, mert jómagam elég tapasztalattal nem bírok. Hallottam olyan mondatokat ötödéves joghallgatótól, ami miatt egy hetedik osztályos általános iskolás egyessel kullog(ott volna) haza. Ugyanakkor találkoztam olyanokkal is, akik mellett én hallgattam bölcsen. A vitaindítóban leírt tendenciára utaló jelek vannak, azonban az egyetemi oktatás hozott anyagból dolgozik. Ha itt kell betömködni olyan lyukakat, amelyek tátongnak, akkor az a mi feladatunk, mert valakinek be kell tömnie. Jó alapanyagból könnyű főzni, rosszból művészet. Minél kevesebb művészre lesz szükségünk, annál jobb... 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre." Nem keverendő össze az előadás a speciálkollégiummal. Aki azt várja, hogy a főelőadás olyan legyen, mint egy angol egyetemi kiscsoportos előadás, tévúton jár. Volt szerencsém részt venni külföldi graduális és posztgraduális oktatás minden szintjén. Nincs lényeges különbség a hazai főelőadásspeciálkollégium pároshoz képest stílus tekintetében. így az almát az almával... Ami pedig az interaktivitást illeti, nem hinném', hogy nagyot tévedek, amikor azt állítom, hogy az oktatók igen jelentős része ki van éhezve az interaktivitásra, amely viszont párbeszédet feltételez. Mind a két oldalnak fel kell készülnie az interakcióra. Ebben igen nagy szerepe van az oktatónak, hogy helyes úton indítsa el az órákat, valamint az egyes előadásokon részt vevő hallgatók „hang­ adóinak”. A csekély tapasztalatom az, hogy ha van két-három merészebb hangadó, akkor máris van sok megszólaló. Ha nincs, akkor marad a néma csönd és a monológ. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség." Amelyet el is olvasnak. Ez egy ördögi kör. Egy rövidített törvény kommentárt nem élvezet olvasni, én se tenném, ha nem muszáj. Nem olvasó hallgatóknak viszont nem éri meg könyvet írni. Ugyanakkor ebben az oktatók­ nak kell megtennie az első lépést, mivel az ő kötelességük közé tartozik, hogy megte­ remtsék a lehetőséget. De a hallgatóknak is el kellene tudniuk fogadni, hogy egy elméleti problémákat is feszegető könyv nem azért íródik, mert a szerző grafomán és unatkozik, hanem oktatói tapasztalatai alapján úgy véli, a leírt tudás a hallgatók nagy tömegének hasznára válik (válna, ha elsajátítanák). Ez éppoly összetett, mint bármely fentebbi és alábbi kérdés, és szorosan összefügg az oktatók és a hallgatók hozzáállásával. Meg­ jegyzendő, hogy talán a legnehezebb műfaj a tankönyv. Egyszerűbb monográfiát, kom­ mentárt, jegyzetet stb. írni, mint jó tan­ könyvet. 7. ,/l képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket." Ez a vita mindig érdekfeszítő. Ugyanakkor vegyük észre, hogy az egyetemnek nem feladata az egyetemet követő időszak helyett felkészíteni a hallgatókat. Nem kell ahhoz adásvételi szerződést látni, hogy valaki elővegye a Ptk.-t, és annak alapján megírjon egy kiváló kilencedik oldal �adásvételi szerződést. Ha valaki megtanulja a tudnivalókat alkalmazni (ergo megérti, és át is gondolja), akkor ilyen alaphelyzetek nem okozhatnak problémát. Az pedig nyilvánvaló, hogy nem nekünk kell megtanítani graduális képzésen a tőzsdei értékpapír kibocsátás apró gyakorlati tudnivalóit, vagy hogy hol kell sorban állni melyik hivatalban. Ezért hívják az ügyvédjelöltet jelöltnek stb. Mielőtt a félre­ értés megesik. Bizonyos gyakorlati ismeretek szükségesek és hasznosak, de nem az a cél, hogy jogtechnikusokat képezzünk, akik képesek a korábban felhalmozott gyakorlati tudás majmolására, hanem olyanokat, akik értik a jogterület működését és képesek arról önállóan gondolkodni, hogy új értéket teremtsenek a társadalomnak. Ez pedig erős elméleti tudás nélkül nem lehetséges. Ahogyan az elmélet is kevés önmagában a való világban a később megszerzett gyakorlati tudás nélkül. A reakció igyekezett azokat a gondolatokat összefoglalni, amelyek ellentmondanak a vitaindítónak. Ugyanakkor számos ponton egyet kell érteni a felvetett problémákkal. Ekkora helyen, ekkora teljedelemben és ebben a műfajban azonban csak sommás meg­ állapításokra futja, amelyek félreérthetőek. A jogi felsőoktatásnak alkalmazkodnia kell a kihívásokhoz (legyen akár technikai, akár társadalmi), de mindezt úgy, hogy közben nem öntjük ki a gyereket a fürdővízzel. A probléma jelentős része pedig hozzáállásbeli kérdés mindkét oldalon. VARGA ZS. ANDRÁS (c. főtanácsos ügyész, Legfőbb Ügyészség, tanszékvezető egyetemi docens, Közigazgatási Jogi Tanszék) Koltay András szerkesztő úr felkérésére - és nem a névtelen levélre válaszolva - meg­ kísérlem kifejteni néhány gondolatomat a jogászképzés aktualitásáról. Egy rövid írásban nyilván nem lehet alaposan körüljárni a témát, ám viszonylag könnyen megtalálhatók a leginkább érzékeny kérdések. A hallgatói létszám Általában ezzel szokás kezdeni az aggály­ katalógust. Magam úgy vélem azonban, hogy ezzel a kérdéssel nem sokat lehet kezdeni. A hallgatói létszám önmagában, még inkább ennek összefüggése a finanszírozással nem a Kar autonóm döntésének következménye. Más szóval: tényként kell kezelni, hogy a felsőoktatás központi állami szereplői a nagylétszámú egyetemeket/karokat/szakokat támogatják. Ebből következően a karok, köztük a PPKE JÁK nem tehet mást, minthogy megpróbál minél több hallgatót felvenni. Esetünkben azért annyit meg kell jegyezni, hogy a Kar egyfelől le szokott mondani jó néhány elvileg felvehető, de csak nagyon alacsony pontot szerzett felvételizőről, másfelől a sajátosságaink folytán kifejezetten hasznos, hogy olyanok is megismerik a pozitív jog és természetjog összefüggéseit, az Egyház társadalmi tanítását, akikből nem feltétlenül lesz gyakorló jogász. tizedik oldal Tény persze az is, hogy a hallgatói létszám befolyásolja az oktatás módszereit. Sajnos nem hiszem, hogy alappal kijelenthető lenne, hogy az egy évben maturáltak olyan nagy százaléka, mint amit mostanában tapasztalunk, alkalmas lenne arra, hogy jogi vagy bármilyen más tudományterületen elmélyült ismereteket szerezzen. Tetszik, nem tetszik, a valamikori kegyetlenül szelektáló felvételi rendszer nagyobb arányban biztosította azt, hogy az arra alkalmasak tanuljanak tovább. Az erre felkészültek persze most is a padokban ülnek, csak nehezebb felfedezni őket. Mit tehet ilyen helyzetben az oktató? Valószínűleg nincs kizárólagos válasz. A saját megoldásom az, hogy a különbségekről igyekszem nem venni tudomást, hanem minden hallgatóról feltételezem, hogy nagyon felkészült, nagyon érdeklődő, ehhez igazítom az elvárásokat. Elég fáradságos a gyakorlati kivitelezése, és a vizsgaeredmények mutatják a korlátáit. A módszer helyességének ellenkezőjéről még senki nem győzött meg. A gyakorlatorientált oktatás Szintén örökzöld felvetés, amivel szemben néhány toposz azért felvethető. Először: a joggyakorlat (jogalkalmazás) nem más, mint az anyagi jog, az eljárásjog és az egyedi tények egymásra vetítése, egyidejű értékelése. Nos, az egyetemi képzésben ezek közül legalább egy, de inkább két összetevő nem áll rendelkezésre: a hagyományos anyagi/eljárásjogi diszciplínák, illetve tantárgyak megközelítése szerint az egyiket elemezzük, a másikat ismertnek tekintjük (például a büntető anyagi jogi jogeset megoldása során a tényeket bizo­ nyítottnak tekintjük stb.). A tények ráadásul minden esetben „preparáltak”, még ha valós ügyeket is dolgozunk fel, azokat az éppen kívánt jogi kérdésnek megfelelően fogal­ mazzuk át. Attól pedig végképp eltekintünk, hogy a gyakorlatban a tények száma és minősége is folyamatosan változik. Másodszor: hallgatóként magam sem szeret­ tem jogszabályokat és dogmatikai rend­ szereket „bemagolni”, és szívesen használtam a ,„minek kell megtanulni, miért nem elég, ha tudom, hogy hol kell utánanézni?” kifogást. Nem oktatóvá válásom, hanem a gyakorlati tapasztalatok miatt tartom ezt a felvetést inadekvátnak. Ahhoz ugyanis, hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előtt fel kell ismemi. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. Ahhoz pedig, hogy feltűnjenek, legalább egyszer végig kell szen­ vedni a megismerés folyamatát még akkor is, ha mindenki, a hallgató és az oktató is tudja, hogy a tanulást közvetlenül követő lépcsőfok a felejtés. El fogjuk felejteni, de nem teljesen, és főként: nem végleg! Harmadszor: sokszor kedveskednek hallga­ tóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek. Mindez azt igazolja, hogy az egyes jogi szakterületek „gyakorlata” (persze leginkább ennek felszíne) nagyon hamar elsajátítható. Fordítva nem menne. Az elmúlt években az egyetemi oktatás mellett volt dolgom frissen végzett jogászokkal, részt vettem egyéni és szervezett továbbképzésben (például az Ügyészképző Központban), évente többször szakvizsgáztatok, voltam vezető és beosztott (az országgyűlési biztosoknál és az ügyészégen), a bíróságon napi rendszeres­ séggel tárgyalok. Ezalatt talán soha nem találkoztam olyan helyzettel, amelyben valakinek a gyakorlati ismerethiánya okozott volna komoly gondot. A dogmatikai hiányos­ ságok miatt viszont már láttam kritikus helyzeteket. Negyedszer: kérdés, hogy mi a jogi felső­ oktatás célja? Ha a rávezetés a jognak, mint tudománynak a megismerésére, akkor a hagyományos módszer nehezen vitatható. Ha közvetlenül alkalmazható ismeretek szerzése, akkor viszont ebben a formában nem lehet folytatni, akkor valóban át kell állni más struktúrára, és a Jogász” minőség meg­ szerzését fenn kell tartani a doktori iskolák számára. Bármennyire bántóan is hangzik, nem lehet egyszerre közéleti elitet és jogi szakmunkást képezni. Ötödször: kétségtelen, hogy a joggyakorlat mai divatja a szakosodás, ami kedvez a gyakorlat-orientáltság elvárásának. Csakhogy szintén korunk jelensége a pályamódosítás. Ez utóbbit pedig az könnyíti meg, ha az érintettnek alapos és átfogó jogi ismeretei vannak. Az oktatás minősége Nos, ez olyan kérdés, amellyel kapcsolatban elégedettek soha nem lehetünk. A játszma azonban itt is többszereplős. Kétségtelen például, hogy a gyakorlat nem arra való, hogy az előadást az oktató megismételje. Mi van azonban akkor, ha az előadáson a hall­ gatóknak csak töredéke vesz részt? Vagy mi van akkor, ha az előadás - egyébként valóban egyetemhez méltóan - nem a tételes és a vizsgán számon kért ismeretek lediktálására szorítkozik, hanem az oktató - ideáltipikus esetben - sziporkázó, némi aktualitást sem mellőző „szereplése”? Saját álmaim szerint ilyen előadásokat kellene tartani, majd kiadni a következő gyakorlatra (hetente!) egy-két cikket vagy könyvfejezetet, és azt a gyakorlat során megvitatni, mégpedig gyakorlati helyzetek (preparált) felhaszná­ lásával. Mindezek eredményeként a vizsga lényegében beszélgetés volna a mindkét szereplő által legalább alapjaiban ismert kérdésekről, a jegy pedig nem lehetne más, mint szükséges formaság, amely eleve nem kétséges. Igyekszem legalább megközelíteni ezt a mintát, de az eredmény mindig közös erőfeszítés gyümölcse. Az érdeklődés inspi­ rálja az oktatót, az érdektelenség visszahúz ez nem új jelenség, elegendő elolvasni Lukács János (vagy, ha úgy tetszik, John Lukács), �egyetemünk díszdoktora önéletírásának erre vonatkozó részét. Persze ne feledjük a lényeget, amire az egyik készülő tankönyvünk előszavában is idézett kínai közmondás rámutat: „a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell”. KOLTAY ANDRÁS (egyetemi adjunktus, Polgári Jogi Tanszék) A napi munka során nem minden pillanatban látszik kellő erővel, de az egyetem nem a hallgatóság fölé rendelt oktatói rétegből, és nekik alávetett diákságból áll, hanem egymás mellé rendelt tanárok és tanulni vágyó ifjak (ideértve természetesen minden levelezés hallgatót is, hiszen aki egyetemi padban ül, mindenképpen fiatalnak számít) szoros közössége. A két fél egymás felé nyújtott kötelező szolgáltatásai is egyensúlyban vannak: az oktatónak át kell adnia meg­ szerzett tudását, segítenie kell a hallgatót abban, hogy tétova, jobbára tanácstalan exközépiskolásból útját megtaláló fiatal felnőtté váljon, míg a hallgatónak számot kell adnia az ily módon átadott tudás befogadásáról és arról, hogy néhány év alatt a kar részéről felelős, átgondolt döntéssel útjára bocsátható, immár önállóan helyét megállni képes emberré nemesedett. Ha tehát az oktatásban és a képzés folyamatában bajokat észlelünk, nem lehet azokat automatikusan a másik nyakába varrni, ahogyan diáktól és tanártól egyformán megszokott: a felelősség, és a gondok is közösek. Sem oktatók, sem diákok nélkül nem működhet egyetem (bár mindkét fél élete bizonyos tekintetben egyszerűbbé válna); nem egymás ellenségei, hanem egymásra kölcsönösen rászoruló, közös érdekeink által egymásra utalt tagjai vagyunk az universttasnak. A továbbiakban számba veszem névtelen oktatótársam által írt kritika fő pontjait, mögéjük fűzve észrevételeimet. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A „tömegképzés” a felsőoktatás jelenlegi rendszeréből fakadó, kari szinten nem be­ folyásolható állapot. Az oktatás szinte futószalagon zajlik, amelynek végén sok-sok félig-meddig képzett, neve előtt büszke „dr.”-t viselő jogtechnikust nevelünk. A Pázmány eredendően meghatározott speciális hivatása, a hagyományos, közösségi értékekre, a keresz­ tény eszmék tiszteletére nevelő szándékai így nem érvényesülhetnek a szükséges erővel. Az uniformizálódás tendenciái miatt ezeket a „pluszokat” (amelyek a karalapítás elsőszámú mozgatórugói voltak, és amelyek hatékony képviselete nélkül a Pázmány létjogosultsága is megkérdőjeleződhet!) a diákság egy jelentős része zaklatásnak veszi, és sértődötten hessegeti el magától — a tömegképzésre kialakított rendszer pedig mindezt tehetet­ lenül szemléli. Mindig - ezúttal fokozott tisztelet persze a szép számú kivételnek. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz. Egyetértek Zlinszky János professzor úrral abban, hogy a jó jogászból ma sincs elég. De mégis, minden „dr.” dolgozni szeretne. Egy ügyvédi irodai felvételi során így a két nap alatt az ország minden pontjáról jelentkező 4050 főről a több napos meghallgatás-sorozat végére - szorgalmát, alázatát, anyagi igényeit, szakmai felkészültségét, közösséghez való alkalmazkodását, szellemi kapacitásait, mo­ dorát, írás- és fogalmazási készségét meg­ vizsgálva - kiderül, hogy igazából egyikük sem alkalmas arra, hogy azonnal munkába állít­ ható, kezdő ügyvédjelölt legyen. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Jogos felvetés, amely szintén a képzés rendszerének hibáiból fakad. Olyan jó lenne időnként kis csoportokban, egyenrangú félként elbeszélgetni egy-egy kérdésről, amelyről előzetesen a diák is naprakész információkat szerzett, és persze a tanár is frissítette meglévő ismereteit (a jelenlegi szemináriumi rendszer ezt nem feltétlenül teszi lehetővé)! A tömegvonzás azonban ezt nem engedi meg, hiszen mindenkivel foglalkozni kell, és így már nem marad idő és erő a többletre - főleg, hogy az oktatónak is meg kell valahogyan élnie, tehát kis túlzással minden útjába eső munkát, a talicskázástól a cipőpucolásig kénytelen elvállalni. A diploma megszerzéséhez nem elengedhetetlenül szük­ séges többletmunkát pedig a diákság nem elhanyagolható része nem .szívesen végez; azt sokan nem a szellemi gyarapodás lehető­ ségeként, hanem egyenesen a gyors érvé­ nyesülés szükségtelen akadályaként érzékelik. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Botrányos élményeim vannak ezzel kap­ csolatban, amelyek talán nem fordultak elő 10-15 évvel ezelőtt. Sokaknak halvány lila gőzük nincs arról, mi az a felvilágosodás, mikor volt a Kiegyezés, ki volt Mária Terézia. Valaki idén júniusban sajtó- és médiajog vizsgán azt írta az első magyar sajtótörvény (1848) bemutatását célzó kérdésemre, hogy „1913-14-ben, a reformkor idején II. József fogadta el”. Ilyen korábban legfeljebb a boldogult emlékű szóbeli felvételin fordul­ hatott elő, és a következménye az lett, hogy miután a bizottság feltápászkodott az asztal alól, ahová a röhögéstől beesett, megbocsátó szelídséggel megmutatta a jelöltnek a kijá­ ratot. Elvégre az egyetem nem szolgálhat a közép- sőt alapfokú iskolák által üresen hagyott tudásbeli lukak betömködésére! Ha erre használjuk, nem marad idő másra. Ha nem próbáljuk betömködni a lukakat, a hallgatóság egy része egész egyszerűen nem érti meg, amit az oktató a katedrán beszél. Ördögi kör. De tegyük azért hozzá: különböző okoknál fogva a régi vágású, klasszikus műveltségű, univerzális tudású professzorok is kiveszőben vannak. lenítheti magát a „társadalmi valóságtól”. Nem tehetünk úgy, arisztokratikus gőggel lenézve „az erkölcsi romlás felé haladó” világot, mintha egy intézmény az általános jelenségek hatása alól ki tudná vonni magát. Tudomásul kell venni, hogy az újabb generációk figyelmének lekötésére - egy-egy valóban karizmatikus, idősebb professzor varázsát leszámítva - nem feltétlenül ele­ gendő, ha valaki 90 vagy 120 percet folyamatosan beszél. A totálisan mediatizált világban másra is szükség lehet: internetes segédanyagokra, az előadáson előre kiosztott „sorvezetőkre”, olvasmánylistára, kivetített prezentációra, filmbejátszásokra, meghívott vendégekre stb. Ha tehát a nagy többség figyelme általában véve lankadni látszik, az oktatónak még többet kell tennie annak fenntartásáért. Ennek persze intézményes szinten, készségszerűén meg kellene teremteni a technikai feltételeit, és végrehajtása rend­ szeres oktatói többletkészülést is igényelne. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírást sajnos nem minden tudós oktató becsüli sokra, a tankönyv a jog­ tudománybeli közfelfogás alapján nem minősül „tudományos munkának” (holott a hatása sokszorosa lehet a kanonizált műfaji sajátosságokkal bíró monográfiáknak). Ismét csak persze tisztelet a szép számú kivételnek. A tankönyveknek élvezetes olvasmányoknak kell lenniük, olyan műveknek, amelyek kinyitják témájuk kapuit az olvasó előtt, igyekeznek felkelteni érdeklődését, válaszokat adnak felmerülő kérdéseire, esetleg további kutatásra sarkallják. Minden tárgyat be lehet mutatni élvezetesen, kellő elméleti megala­ pozottsággal, de gyakorlati ismeretekkel élővé téve azt, el lehet helyezni a témát társadalmi, történelmi, akár politikai vagy irodalmi összefüggésekbe ágyazva. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ez a teljes magyar jogászképzés gondja. Persze nem lehet minden, a majdani, egyelőre ismeretlen munka során várható élethelyzetre felkészíteni a hallgatót, mégis, az alapvető okiratokat, szerződéstípusok sémáit, eljárás­ jogi dokumentumokat látásból ismernie kellene. De az egyetem nem arra való, hogy öt év után azonnal jolly jokerként használható kész jogász hagyja el kapuit: az itt töltött évek alatt a hallgatónak elsősorban jogászi mora­ litást, közösségi felelősségvállalást, többlet­ műveltséget, szilárd értékrendet kellene tanulnia, egy térképet kapnia a kezébe, amelyen az előtte nyitva álló (az öt év alatt megnyílt) utak vannak felrajzolva, ezen felül életre szóló élményeket, barátokat gyűjtenie, és ha úgy alakul, szerelmet találnia. Ennél kevesebbért nem is érdemes idejönni. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Bizonyos megszorításokkal megfontolandó felvetés. Az egyetemi képzés sem függet­ tizenegyedik oldal �Gyakorlat az Európai Bíróságon Iroda a tizedik emeleten, hozzáférés a Bíróság adatbázisához és az uniós intézmények belső rendszeréhez, belépés a könyvtár nem látogatható részeibe és végül, de nem utolsósorban, ebéd a Bíróság menzáján, ami inkább étteremre hasonlít és ahol felejthetetlenek a desszertek. Egy hónapot töltöttem Luxembourgban gya­ kornokként az Európai Bíróságon a magyar Fordító Osztályon. Az én feladatom nem idegen szövegek zövegek fordítása fordítá: volt, az úgynevezett jogászITlyclvész munkatársak dolgát megkönnyítő kutató-elemző teendőket Láttam cl. Augusztusban törvénykezési szünet volt a Bírósá­ gon, így egészen más hangulatban teltek a napok, mint amikor teljes gőzzel kell dolgozni. A bíró­ ságon kötetlenebbül öltözködnek, és állítólag érezhetően kevesebb a tennivaló is. A magyar munkatársakon kívül sok külföldi gyakornokot is megismertem. A Bíróságon egyéb­ ként kétféle gyakorlat-típus van: az cgyliónapos fizetéssel, illetve az ötliónapos fizetés nélküli. A gyakornokok közül mindenki nagyon nyitott volt, és sokat buliztunk együtt. Az egy hónapos Válság ellen szociális bolt Néhány héttel ezelőtt felkerestem egy közeli szociális boltot, hogy a magam módján tá­ mogassam a magyar gazdaságot. Mert enni úgy is kell, s egy kis sétát megért: a Mester utcától nem messze, a Balázs Béla utca 7. szám alatt találtam meg az Egyetemünkhöz legközelebb eső kereskedőt. Az Európai Unióba való belépést követően komoly gondok jelentkeztek elsősorban a zöldség, a gyümölcs, a tej, a baromfi és a sertés ágazatában, mivel a termelők elvesztették a liazai piacok jelentős részét. Ennek hátterében több dolog is állt: egyrészt a kedvezőtlen feltételek mellett aláírt koppenhágai szerződés, másrészt az, hogy a korábbi években a magyar feldolgozóipar jelentős része külföldi tulajdonba került. A hazai, ió minőségű termékek számára meg­ szűnt a belső piac, vagy csak gazdaságtalan feltételek mellett tudták a termelők értékesíteni áruikat, olyan potom összegekért, amelyek még az önköltséget sem fedezték. Ezek a problémák a 2008-as esztendőben csúcsosodtak ki: rengeteg volt a demonstráció, s elég csak a szabolcsi almatcrmcsztőkrc gondolni... Ennek megoldá­ saképpen a Magosz, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége első lépésként a CBA-val, a vezető hazai kiskereskedelmi lánccal kötött megállapodást az étkezési alma érté­ kesítésével kapcso­ latban, majd nem OAtyű"* sokkal később elindí­ tották az iskola alma Nyitás külföld felé Az Erasmus , programról mindannyian hallottunk már. Évente 155 ezer hallgató és 23 ezer oktató kerekedik fel, hogy egy másik országba lépve fejlessze tudását. Az Európai Uniós csatlakozás megnyitotta a mi egyetemeink kapuit is. Külföldi hallgatók érkeznek Magyarországra, és nekünk is sok­ sok lehetőség "kínálkozik arra, hogy szakmai tanulmányinkat egy nekünk szimpatikus külföldi egyetemen folytathassuk egy ideig. Nagy öröm ez, nem csak a személyes élmények miatt, hanem a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is, hiszen játszva ismerheti meg a hallgató a világot e program segítségével. Gondolom azonban, hogy amíg valószínűleg senkinek sem könnyű mondjuk egy indiai vagy éppen norvég egyetemen eligazodni az épület és a tanulmányok útvesztőiben, úgy cg)' német, francia, angol hallgatónak sem lehet egyszerű befogadni a mi egyetemünket, rendszerünket. Az o dolgukat megkönnyíti, hogy immáron nem csak Kedves barátunkra, a Zöld Könyvre, és a mi útbaigazításainkra számíthatnak. Nyáron megjelent a Zöld Könyv kistestvére, az angol nyelvű Kék Könyv, mely nagyon színvo­ nalasan mutatja be a jogi kar épületét, szervezetét az idegen országokból érkező hallgatóknak. A kiadványhoz a Könyvtárban és a Külügyi Irodában lehet hozzájutni, valamint a külföldi egyetemeknek is küldünk, így az ott gyakorlatra érkezett diákokat első nap ismertem meg - amikor aláírtuk a munkaszerződésünket. Itt már mindenféle nemzetiség képviseltette magát. Luxembourgban elég drága az élet, így a mesésnek tűnő összeg kint más megvilágításba került. A gyakornoki-fizetés 1300 euró, de szállást találni a városban 500-600 euró alatt nagyon nehéz. Csupán néhányszor volt részem a szokásos luxembourgi időjárásban: amikor zuhog az eső és minden szürke. Mivel szép idő volt, a szabad hét­ végeken bejártam a mindössze 2600 négyzetkilo­ méter alapterületű országot. Kis területe ellenére sok látnivalót tartogat Luxemburg. A gyönyörű főváros, a középkori várak, a kis falvak és a le­ nyűgöző természeti szépségek miatt csak azt java­ solhatom: aki teheti, fedezze fel magának! Túrós Nóra akciót is. Ezzel egy időben Budapesten már több termékkel is felleptek a piacon, mint például a hagyma, a burgonya, a méz, a tej..., s a kereslet minden várakozást felülmúlt. így fogalmazódott meg az állandó üzletek iránti igény, majd januárban a Ferencvárosban megnyílt az első bolt. Ennek révén a rendszerből kiiktatásra kerültek a nagykereskedők, a viszonteladók, a nepperek, és immár biztos felvevő piac született a gazdák számára. A hálózat folyamatosan tcijeszkedik: Budapesten már 13, vidéken pedig 8 ilyen üzlet található. Remélem, meghoztam a kedveteket arra, hogy ilyen boltban vásároljatok, támogatva így a hazai mezőgazdaságot! Az alábbi üzletek találhatóak a fővárosban: III. kér.: Kabar út 5., Búza u. 6.; V kér.: Nádor u. 5., Molnár u. 14.; VI. kér.: Székely B. u. 24.; IX. kér.: Ralázs B. u. 7/b; XIV kér.: Fogarasi út 43/B, Telepes u. 114.; XVIII. kér.: Nagykőrösi út 50., Nemes út 105-107.; XXL ker.:Szent László út 115.; XXII. kér.: Ady E. út 99., Háros u. 177. Mikola Orsolya tanuló hallgatók, akik részt kívánnak venni az Erasmus programban, könnyűszerrel rájöhetnek, hogy miért is érdemes a mi egyetemünket választaniuk... Azt liiszem, jól tették a kiadvány megszervezői, hogy összegyűjtötték ezeket az alapvető információkat. Sokat jelenthet ez egy külföldi hallgatónak, aki bizonyára sokszor elveszettnek érezheti magát, legalábbis az év elején. Azt gondolom, hogy ezt friss kis gólyáink erezhetik at a legjobban, de talán mi is emlékszünk még az első nőnapra, amikor ki a gyakorlókat, ki a tanszékeket, ki a mosdót, ki pedig éppenséggel a kijáratot volt képtelen megtalálni. Remélem, hogyjól telik majd vendég-hallgatótársaink éve, és bízom benne, hogy sok-sok felejthetetlen kalandban lesz részük Magyarországon. Hrecska Renáta Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Az ember azt gondolja, amikor az egyetemre kerül, hogy ez egy érdekes hely, egészen más. mint a gimi. Azon túl, hogy egészen más rendszerben kell tanulni és egészen más jellegű tárgyakat, a legnagyobb változás talán mégis az, hogy a szorgalmi időszakban sokkal több idő jut a bulikra, ha sikerül, akkor mar külön albérletbe is lehet költözni, saját magunk gondoskodunk a mindennapi betevő falatokról - egv szóval az otthonról kapott támogatást pillanatok alatt el lehet költeni a hétköznapokra. Aztán a második félévtől a világ még inkább kitárul, Íriszen ha az első félévben jól teljesített a delikvens, a második félévben már ösztöndíja is van. Meg „szoctámja". Utóbbi már az elsőtől is, ta időben észreveszi az ember. Na meg persze ha rászorultságot igazol. A félévek előre haladtával aztán a tanulmányi ösztöndíjon és a szoctámon túl akár még tudományos vagy közéleti ösztöndíjat, sót esetleg köztársasági ösztöndíjat is meg lehet pályázni. Vigy éppen Erasmust. Sőt, menetközben dolgozni is lehet - akár szakmai gyakorlat keretében, akár más jelegű munkát. Utóbbiból természetszerűleg, előbbiből esetlegesen csurran-cseppen is valamicske. Azért egy tanulmányi ösztöndíjból, egy szoctámból, egy tudományos ösztöndíjból és némi munkabérből össze lehet tizenkettedik oldal már tenni egy olyan havi apanázst, amiből rendesen futja albérletre, ételre és italra, és még több bulira. Na és akkor eljön a záróvizsgák ideje. Mondanom sem kell, ha a záróvizsgákra kell készülni, senki sem dolgozik szívesen mellette. Sebaj, Íriszen azért meg lehet élni a másik három juttatásból is. Hát nem. Mint kiderült, egyetemünk rendszere az abszolvált hallgatót már nem tekinti teljesen sorai közé tartozónak. Hiába ugyanúgy 30 kredites félév, hiába ezen áll vagy bukik, hogy minél jobb eredménnyel szerezzen minél több ember Rízmányos diplomát, aki már egyszer abszolvált, az csak passzív taligától státusban létezhet. Na már most hallgatói juttatások - úgy, mint Ösztöndíjak,.támogatások, sőt a diákra matrica - csak aktív státusúaknak jár. írtam a HŐK illetékesének, de legnagyobb sajnálkozása mellett értésemre hozta, hogy nem tehet semmit, ez a rendszer. Úgyhogy most készülök az államvizsgákra, és semmit sem kapok az egyetemtől, hogy ezzel támogassák a sikeres felkészülést. De legalább felnőtt bérletet kell vennem, ha megyek vizsgázni. Na jó, nem csak nekem. Minden záróvizsgázónak. Kovács Bence �Mit mesél az Adómanó? Mottó: „Megöl a disznó/ejti Nagyúr, / Éreztem, megöl, ha hagyom, / Vigyorgott rám és ült meredten: /Az aranyon ült, az aranyon, / Éreztem, megöl, ha hagyom!’ (Ady Endre: Harc a Nagyúrral) 2009 júniusiban - valószínűiéi; népszerűsítési szándékkal a kisebb korosztályok szamára — az APEH külön rovatot indított honlapján Adómanó meséi címmel. Az első mesében a következőkről lehet olvasni: „...MiaManó elpanaszolja, a Gorgyon folyó akadályozza őket abban, hogy a szörpöt és a kalácsot szabadon cserélgethessek. A túloldalon üres mézeskalácsot esznek a mi híres csemegénk nélkül, de mi is szörpöt eszünk szörppel. így az egyetlen lehetőség a többszöri gólya- és vakondjárat. AdóManó egy pillanatra clcsodálkozik, majd megkérdezi: - Nem értelek titeket, kedves rokonok. Miért nem hívtok hídverő manókat? Egy írét alatt összecszkábálnának egy pompás, széles tölgyfa hidat. Azon aztán annyi kalácsot átlaozliattok. hogy csak győzzétek mártogatni. - Az jó lenne! - válaszol MiaManó, a polgármester. - De kinek van annyi manómanija, hogy ezt ki tudja fizetni? Egy ilyen híd legalább 100 aranyba kerülne. Az legalább 100 napnyi szüret. - Hát fizessétek ki a manókincstárból! - javasolja AdóManó. - Honnan? - vonja fel a szemöldökét MiaManó. - Hát a kincstárból. Ahol az adót tartjátok. MiaManó hatalmas pillákkal, értetlenül bámul unokatestvérére. - Nem értem... Midót? Dodót? A könyvtárban? -Az adót a kincstárban. Elmagyarázom' — m: egy ilyen híd egy manónak ____ sok aranyába kerülne, és sok-sok szörpöt kéne egymaga szürctelnie, hogy' összegyűljön. Viszont nem is lenne igazságos, lia csak o fizetné ki, hisz nemcsak ő liasználná, hanem mindenki. Na mármost: lia nem tévedek, a kalácsföldickkcl együtt ti pont százan vagytok. Ha mindenki befizet egy aranyat, az nem sok. Ezek után megépíthetitek a hidat, és hirtelen sokkal több szörpöt cs kalácsot tudtok cserélni és eladni...!1 Akkor nézzük meg, hogy az az egy arany mit jelent a való életben (néhány példa): - Munkabér: bruttó 100.000,- Ft munkabér után (ennél többet kezdő fiatal mostanában elég ritkán I WANT YOUR MONEY keres) a munkáltató 130.450,- Ft-ot fizet ki, amelyből a munkavállaló 76340,- Ft-ot kap (vagyis jelen esetben az az egy arany 54.110,- Ft.) - Áfa: 25% július 1-jctől, egyes termékeknél 18%. Az ivóvízre például az előbbi vonatkozik, így egy 200,- Ft-os ásványvízből az egy arany ára 5Q- Ft. -Vagyonadó: a 2009. LXXVlll. törvény alapján melyet azóta megtámadtak az AB előtt is minden tulajdonosnak bizonyos feltételek bekövetkezése esetén adóznia kell jövő év elejétől meglévő lakóingatlana, vízi- és légi járműve, valamint nagyteljesítményű gépkocsija után. Ez alapján egy II. kerületi 66 nr-es, 10 évnél fiatalabb, összkomfortos lakás után az interneten lévő kalkulátor szerint az a bizonyos arany 75.130,- Ft Ipsz évente. És mindezen pénzekből mi lesz? Híd? Lehetséges. Meg más is. Egy februári hír szerint a válság idején (és adóemelések előtt) a tavalyi év végén az adóhivatal 16,7 milliárd forint prémiumot osztott ki 15.600 munkavállalója között. Ez nagyjából 1.070.000,- Ft/fő. Valószínűleg nekik emiatt az egy arany miatt tényleg nem kell aggódniuk. A disznófejű Nagyúr meg csak vigyorog tovább... (forrás: http://wwwapch.hu/gycrcKckncic_ fiataloknak/adomano_mcsei/) Kanta Balázs „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Sosem lehetünk elég óvatosak halljuk gyakran. De, hogy "már az álláslairdctésckbcn sem bízhat az ember... ezt nem gondoltam volna, egészen addig, amíg személyesen nem volt részem egy olyan interjúban, amelynek folytán csaknem én is egy piramisjáték részesévé váltam. Történt ugyanis, hogy - bár még diplomám nem lévén - megfogant bennem a gondolat: álláskeresésbe fogok. Gondoltam kipróbálnám magain más, jogon kívüli területen is, tapasztalatnak mindenképpenjól fog jönni. Már a második hete intenzíven ráálltam az önéletrajzküldözgetésre, hívtak is egy pár helyre a szokásos válasszal: „lu Téged választunk, visszajelzőnk...”. Mivel nem vagyok a türelmemről híres, és inkább a dolgok elcbc megyek, küldözgettem csak tovább. Egy nap aztán fel is hívtak X Kft.-től, hogy fogadnának interjúra. Természetesen fellángolt bennem a remény szikrája: talán most! A helyszín a belváros egyik - ingatlanok tekintetében - legdrágább Kerülete, gyönyörű panoráma,Jó közlekedés. Nem utolsó szempont ugyebár. Újonnan kifestett, szerény bútorozású irodában egy kellemes külsejű, fiatal férfi fogadott: a vezető. Elkezdtünk beszélgetni, már az interiú elején mondta, furcsállja, hogy ma kevesen jöttek hozzá, bezzeg tegnap, na tegnap sokan voltak. Kilencen. Ma pedig én vagyok az első. Miközben magamról, szakmai pályafutásomról kérdezett, serényen jegyzetelt a cég lógójával ellátott papírra. Maja a cégről ejtett pár szót. Külföldi, Magyarországon székhelye nincs, határon átnyúló szolgáltatásokat nyújt. Frissen alakult, mindössze egy hazai partnerrel, amelynek a termékeit kellene értékesíteni, na de persze nem nekem, hanem azoknak, akiket majd én kiválasztok a feladatra... Hmmm... vezetői pozíció, nem is rossz kezdésnek, ráadásul még a próbaidő alatt is kapok pénzt. Álomállás... Az egyetlen problémám azzal volt, hogy nekem is vennem kellene a cég termékeiből. Na meg a vállalkozói jogviszony. Az interjúra szánt első óra után beszólt a titkárnő, hogy itt van a másik jelölt a meghallgatásra, menni kell... Teljesen meg voltam győzve - de mivel tartom magam az elveimhez, elsőre állást nem fogadok cl, így bővebb átgondolásra félretettem magamban "a dolgot. Általában célszerű megnézni a céget, mielőtt interjúra megyünk liozzájuk. Ezt én már aznap reggel is próbáltam megtenni, de semmit sem találtam egy külföldi lionlapon kívül. Az interjú után már motiváltabb voltam, így elkezdtem keresgetni bármilyen sajtóhírt, véleményeket, akármit. Amit találtam, annak annyira nem örültem: egy blogon írta egy áldozat, liogy ez bizony piramisjáték. Gyorsan neki az internetnek, Wikipedia, mit is jelent ez pontosan? Igen, tagokat kell beszervezni, embereket kell felvenni, ezután pénzt kapok. Jé, én pont ezt csinálnám! Na de váriunk, mi van a termékkel? Hát ugye az lenne a belepő... Hirtelen megvilágosodtam: új iroda, nincs cégtábla, kevés alkalmazott, egy partner, állítólagosán sok jelentkező (pedig mikor távoztam, én nem láttam az utánam következőt), rögtön vezetői állás... Hat bizony ilyen tényleg csak álmunkban létezik legálisan - a valóságban nem nagyon. Mindenki vigyázzon cellát magára - könnyű bedőlni! Fábián Beatrix Hajnalka Jogász példatár 2. Szávó Tímea, a DHL Expressz HR specialistája Szávó Tímea a jogi egyetemen szerzett tudását más körben kamatoztatja. Egy világcég alkalmazottjaként betekintést ad abba, mit tehet az ember jogászként az ügyvédi irodák világán túl. - Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Hogyan segített a pályakezdésben? - Eddig 5 felsőoktatási intézmény laallgatója voltam, a Pázmányos jogászi végzettség az utolsó. Az első végzettségem megszerzésekor (ezt nappalin végeztem, az összes többit levelezőn) a pályakezdésben az segített, hogy nemzetközileg elismert angol nyelvű diplomát is kaptunk, az akkreditált magyar képzés mellett, ami akkor még nagy dolognak számított. - Hónán emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivelfoglalkoztál először, és hogyan kerültél a DHL-hez? - Vállalati oldalon egy külföldi, multinacionális, nemzetközt vállalat értékesítési osztályán asszisztensként kezdtem, majd rövid időn belül egy újonnan alakult projekt teambe kerülve bizonyos HR-es feladatokba is Iclictőségcm nyílt ismereteket szerezni. A HR-cs Karrierem igazából itt kezdődött és szakmai téren a legszélesebb körű tapasztalatok sikerült megszerezni, rengeteg új dolgot megtanulnom. A karrierem rezeként tanácsadói oldalon is dolgoztam, majd a későbbiekben visszatértem a vállalati HR-hez, amikor a DHL Expresszhcz HRD Specialista munkakörben csatlakoztam. - Miben más a pályakezdők helyzete most, mint Neked van évfolyamtársaidnak? Könnyebb vág)1 nehezebb? - Véleményem szerint az elhelyezkedésben nehezebb, hiszen nagyobb a verseny (ugyanúgy, mint a képzőhelyek között is). Könnyebb viszont olyan szemszögből íteh/e, hogy sokkal több támogatást és felkészülési lehetőséget kapnak a pályázók (állásintcíjúkra felkészítés, próbainteijúk, vállalatlátogatások, stb.). Az első diplomám megszerzésekor ezek nem létező fogalmak voltak, és frissen végzett diákként az első interjún elképzelni sem tudtam, hogy mi fog rám várni. - A jogászi pálya annyira telített, hogy a jogi karokon végzettek egyre kisebb százaléka dolgozik klasszikus jogi munkakörben. Az ilyen diákok nagy része egyéb nagyvállalatoknál dolgozik? Jelent-e ez (szemléletbeli vagy más) változást a munkáltatónak? - A munkáltató oldaláról, amennyiben a frissen végzett jogászhallgató nem jogi munkakörben dolgozik, semmilyen változást, megkülönböztetést nem jelent. A klasszikus jogi munkakörökbe az elhelyezkedés nagyon nehéz, sokszor kapcsolatokat igényel. A vállalatok egy részénél működik csak külön jogi osztály (pl. pénzügyi vállalatok, bankok, biztosítók) és a legtöbb multinacionális cég külön jogi irodával szerződik. Véleményem szerint a közigazgatási, államigazgatási szektorból sokan vesznek részt jogi képzésen, hiszen a mindennapi munkájuk során és a karrierben történő előrelépés miatt szükség van erre a végzettségre. Sergő András tizenharmadik oldal �Haydn és az idő(m) Nap, mint nap Egyetemünk felé topogva belém hasított az érzés - mikor elhaladtam a pávatollakkal a tetején ékeskedő Iparművészeti Múzeum épülete előtt, melynek két oszlopa közé ki van feszítve a hívogató feliratú plakát: „Haydn és az idő” —, hogy bármilyen kevéssé is érek rá, meg kell néznem. Aktualitása megkérdőjelezhetetlen: a bécsi klasszikus triumvirátus első tagja éppen 200 évvel ezelőtt, 1809-ben hunyt el. Az alapkoncepció, miszerint emlékezzünk meg a magyar vonatkozá­ sokban bővelkedő osztrák zeneszerzőről, s hogy nyilvánvalóan anyaghiány miatt - tágítsuk ki a kört a megfoghatatlan idő felé, érdekes. Bele­ magyarázható, hogy igen, számos művét e témában komponálta..., de hogy maga a kiállítás anyagát képző tárgyak pusztán annyiból kapcso­ lódnak Haydnhoz, hogy a XVIII. századból, illetve némelyek a fertődi Eszterházy kastélyból szár­ maznak, már-már nevetséges. Felháborodottságomat igazolta a vendégkönyv végiglapozása, ahol a világ minden részéről érke­ zett látogatók dokumentálták, hogy igen, eljöttek - egyes fanatikus Haydn-rajongók még ÜjZélandról is -, kifizették a borsos belépőt, s tény­ leg lenyűgöző az épület, de amiért jöttek, annak semmi, de semmi köze nem volt Haydnhoz! Oldalakon át olvasgattam a felháborodott meg­ jegyzéseket, s elgondolkodtam, hogy ha mindenki látja a problémát, vagyis azt, hogy egy semmiséget adnak el Haydn nevével, ezáltal csalódást okozva minden látogató számára, akkor miért csinálják így?! (Bizonyára elő van írva, így kapnak támogatást, meg ők is tudják, hogy valahogy be kell csalni - vagy csapni? - az embereket.) Amúgy apró kis tárgyakat láthattunk, olyan miniatűröket, hogy a megtekintésükhöz egy na­ gyító is kellett volna. Ráadásul a „felcímkézés” gót betűkkel történt, mely nem segítette az olvasást... Hogy még jobban lehessen kötni a dolgot Haydnhoz, egy „falnyi” szöveget olvashattunk róla. Dicséretet érdemlő, hogy az Évszakok oratóriuma által ihletett négy évszak, a tavasz (gyermekkor), a nyár (első szárnybontogatások), az ősz (sikerek) és a tél (utolsó évei) köré rendezték a „látnivalókat”, melyek némelyike az Eszterházy család kastélyából származik, akiknél közel 30 évig karmesterként tevékenykedett. Franz Joseph Haydn a mai magyar határ közelében fekvő kis falucskában, Rohrauban, egy szegény család gyermekeként látta meg a nap­ világot 1732-ben. Korán megmutatkozó tehetsé­ gének, csodálatos ének­ hangjának azonban ka­ maszkori mutálása vé­ get vetett, így esett, hogy egy alkalommal Mária Terézia hallva hangját, egyenesen károgásnak nevezte azt. Életrajzában az ezután következő éveket, mi­ kor oktatnia kellett, így summázta: „Nyolc tel­ jes évig kellett ezután a fiatalság tanításából szűkösen tengődnöm”. Azonban a véletlenek szövevényén keresztül, a szegénységből egészen a kastélyig vezetett útja: 1761-ben a Habsburg Birodalom egyik leggaz­ dagabb és legbefolyásosabb családja, az Eszterházyak szolgálatába állt. A Fertő-tó melletti Kismartonban és Eszterházán, viszonylagos elszigeteltségben éltek. Szerződés kötelezte arra, hogy „naponta délelőtt és délután megjelenik az előszobában, és megtudakolja a zenélésre vonat­ kozó hercegi parancsot. Türelmesen várakozik, majd pedig a kapott parancsot a többi muzsikussal is közli” és a „Herceg Úr Okegyelmességének mindenkori parancsára köteles a karnagy Ofőméltóságának tetszése szerinti zeneműveket komponálni”. Az, hogy milyen kedve volt az Eszterházyaknak, tökéletesen követhető Haydn életművén: mivel Eszterházy Miklósnak a kedvenc hangszere a baryton-gamba (egyfajta vonós hangszer) volt, számos ilyen darab született, s amikor eluralkodott rajta az operamánia, akkor Haydnnak, ha tetszett neki, ha nem, operákat kellett írnia. A megrendelő kívánsága szerint... Zenéjével mindenkire hat és hatott: Beethoven a tanítványa volt, s a klasszikus zene két meg­ határozó műfaja, a szimfónia és a vonósnégyes is hozzá kapcsolódik. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy egy olyan korban, amikor a zene­ szerzők kizárólag arisztokratáknak ajánlják mű­ veiket - óh, hogy a világ mennyire nem változik -, számosán, például Mozart is, neki dedikálta szerzeményét. Kölcsönösen csodálták egymást s nem egyszer együtt muzsikáltak: Mozart brácsázott, míg Haydn hegedült, egy alkalommal pedig barátját szinte az egekig magasztalta: „Gyakran hízelegnek nekem azzal barátaim, hogy van némi tehetségem, de Mozart jelentősen felülmúlt!’ Bizonyára Mozartot büszkeség töltötte volna el - ha megérte volna -, hogy Haydn temetésén az ő Requiem-jének előadásával búcsúznak. Ha már túl sok, Haydn keze nyomát viselő emlék nem is jutott a múzeum birtokába, pár zene­ számmal „illusztrálhatták’ volna a kiállítást. Ezt nagyon hiányoltam. Valahogy jobban passzolt volna Haydnhoz a zene, mint az idő. Még csakcsak megindokolható lenne a látottak címe, ha órákról lenne szó... No, de nem akarok én ünneprontó lenni, bárkinek is elvenni a kedvét a még 2010. február 7-ig látható kiállítás megtekintésétől. Sőt! Ajánlom, hogy látogassatok el ebbe a csodálatos, Lechner Ödön által tervezett épületbe, mely zenés programoknak is színtere: legközelebb október idusán az Esterházy Trió lesz hallható. Mindazoknak, akikben egy kis bizal­ matlanságot keltettem az Iparművészeti Múzeum által kínált programok iránt, jelezném, hogy Egyetemünkön a Pázmány Szalon keretében mi is életre keltjük a nagy klasszikust, Haydnt. S ez garantáltan nem lesz időpocsékolás. Mikola Orsolya Haydntól Tiestóig és vissza Idén két zseniális alkotót ünnepel a klasszikus zene világa: Joseph Haydnt és Georg Friedrich Hándelt. Haláluk évfordulóján - Haydnnak 200, míg Handelnek 250 éves - az utókor koncertek sorozatával emlékezik meg róluk, mint a zene­ irodalom legnagyobbjairól. Ünnepeljük egész munkásságukat, azt a hihetetlenül gazdag és értékes életművet, amit maguk után hagytak. Általuk nemcsak koruk, de az utókor is gazda­ godott, mind a hallgatóság, mind az utánuk következő zenészgeneráció, akik tőlük tanultak. Miért ünnepelünk még mindig? Ki ünnepel egyáltalán? Kit fog meg még mindig a zenéjük? Miért? Nehéz kérdések ezek egy olyan korban, amit a stílusbeli sokszínűség és a gyors változások legalább annyira jellemeznek, mint XIV Lajos udvarát a fényűzés. Ma általános jelenség, hogy a klasszikus zene szándékosan nem nevezem komolyzenének egyszerűen nem „trendi”. Kevesen vannak, akik szeretik és rendszeresen hallgatják. Magyarázható ez azzal, hogy régi. Fölhozható, hogy túl szerteágazó a terület - egy reneszánsz motetta és egy romantikus szimfónia tényleg ég és föld -, mégis választható lenne a különböző korok zenéjéből egy kis szegmentum, ami befogadható és „emészthető”. Sokakban meg is van a haj­ landóság és az eredendő vonzódás, a többség tizennegyedik oldal visszahúzó hatása azonban legtöbbször erősebb. Nem kell a klasszikus, mert „gáz”, mert „ciki”. Valójában nem is tudjuk megmondani, miért nem szeretjük, vagy miért nem szeretjük annyira, mint a kevésbé fajsúlyos zenéket. Könnyű pedig belátni, hogy nincs új a nap alatt. Ma is a régieket vesszük elő, ha igazán nagyot akarunk alakítani. Jó példa erre Dj Tiesto Adagio fór strings című száma, mely eredetileg Sámuel Barber amerikai zene­ szerző gyönyörű munkája, s melyet a lemezlovas szinte változtatás nélkül dolgozott föl „a mai kor nyelvén”. Kicsit túlozva ugyan, de azt mond­ hatjuk, hogy kidobta a szólamok nagyját, az alapdallamra rátett egy spéci szintetizátorhangot és alárakott egy dobgép-szólamot. Ennyi... Fogyaszt­ hatóvá tette, slágert csinált belőle. Érdeme mind­ azonáltal nem elhanyagolható, hiszen sokakat megismertetett az eredeti művel is. Ha a zene struktúráját nézzük, folyamatos könnyebbé válást figyelhetünk meg. A szólamok egyszerűsödése és számuk csökkenése, illetve összhangzattani egyszerűsödés figyelhető meg. Mivel a zenei nyelv kisebb szókinccsel dolgozik, a mondanivaló is szűkül, ami szükségszerű kö­ vetkezménye bizonyos társadalmi jelenségeknek, amit nem feladatom elemezni. Ami az egyes zeneszámból kivész, az valamelyest visszatér a széles stíluspalettán. A barokk korban barokk volt csupán, ma trance, house, techno, altér, rock és sorolhatnám még oldalakon keresztül. Egy időszakon belül olyan sok a stílus, ami szinte nem is tartható fejben. Természetesen ez az eszmefuttatás sem hibátlan. Úgy tűnhet, mintha a zene fejlődése lineáris vonal lenne, egyik végén Palestrinával, másikon Tiestóval. Nem ilyen egyszerű a helyzet. Számos hatás együttese alakítja ugyanis a muzsikát is, mint minden mást. A mai populáris zenében meg­ található többek közt a különböző népzenék, a country - ami maga is népzene a maga módján és a jazz hatása is. Ha erről az oldalról is vizsgálni akarnánk a témát, talán az egész újság sem lenne elég, épp ezért el kell tőle tekinteni. Ha azonban az emberek ízlésének szemszögéből tekintjük a prob­ lémát, a lineáris ív megrajzolható. Az egykor nagy társasági eseménynek számító koncertek - egyegy szimfónia ősbemutatója, amit maga a szerző vezényelt - úgy vonzották az egyetemi ifjúságot, mint mágnes a szöget. Nem olyan értelemben voltak ezek kuriózumok, mint ma. Nem bogaras, fura dolgok, hanem nagy események, melyek részei voltak az akkori társadalmi vérkeringésnek, teljesen elfogadottak és megértettek voltak. A fiatalság életében ma ezek helyét átveszik a különböző diszkók és könnyűzenei koncertek. �A magyarok meghódították Granadát A dél-spanyolországi Andalúzia tartományban található Granada, az egykori mór birodalom utolsó végvára, ami az oda látogató magyarok számára egy meghökkentően gyönyörű, számos kultúra örökségéből fennmaradt gyöngyszem. Ez a város ad otthont a Granadai Nemzetközi Tánc és Zene Fesztiválnak, amit idén 58. alkalommal rendeztek meg. Ezzel ez a legrégebbi és legnívósabb spanyol fesztiválnak számít. Minden évben június végétől július közepéig, közel három hétig tart e programsorozat. Az évnek ebben az időszakában mindig biztos a jó idő, de a hőmérő higanyszálai még nem érik el az augusztusi 40-45 fokos hőséget. Az egyetemi város még tele van a vizsgákkal már végzett felszabadult diákokkal, a granadaiak még nem mennek nyaralni és a Fesztiválra az egész országból és külföldről is rengeteg érdeklődő érkezik a városba. A hangulat a tetőfokára hág ilyenkor. A Fesztivál klasszikus vonala mellett néhány éve ezzel párhuzamosan megrendezésre kerül a FEX, amely a Fesztivál kiteijesztése, a Budapesti Tavaszi Fesztivál mellett megrendezett Fringe-hez hasonlítható, amelyen könnyedebb műfajok, újító jellegű formációk mutatkoznak be a közönség számára ingyenesen a város legszebb pontjain és a környékbeli kisvárosokban - az eltérő igényeknek és eltérő anyagi lehetőségeknek is eleget téve ezzel. Az elmúlt évek során több kelet európai ország képviseltette magát a fesztiválon, ahol némi ízelítőt kaptatott a közönség, milyen a kelet európai, balkáni hangzásvilág, ami számukra annyira más, annyira eltér a megszokottól. Mi, magyarok pedig a szemükben egy nagyon gazdag, egzotikus, felfedezésre váró keleti világ vagyunk. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy végre meg­ mutathattunk nekik egy kis szeletet a zenénk, kultúránk, és nyelvünk gazdagságából. Idén először volt alkalma a hivatalos részvételre egy magyar együttesnek a madridi Magyar Nagykövetségen dolgozó kulturális és oktatásügyi szakdiplomatával közösen elvégzett munkánk, illetve a Balassi Intézet és mások anyagi támogatásának köszönhetően. E részvétel fontos diplomácia lépésnek is számít a két ország között - ami a közelgő közös európai uniós elnökségre tekintettel még nagyobb jelentőséggel bír. Idén Magyarország képviseletével a pécsi szék­ helyű Dutar együttes lett megtisztelve. Az együttest Csőke Renáta és Kopeczky Péter 2004ben alapította. A duóhoz a repertoár bővülésével más zenészek - Révész György, Siptár Miklós és Balogh Balázs - is csatlakoztak, így mára öttagúvá bővült a zenekar, amely számos szakmai elismerést vívott ki, kezdve a Kaleidoszkóp-díj 2005-ben való elnyerésétől, a Budapest Fringe Fesztiválon elnyert számos díjig. A repertoárjuk igen változatos; tiszta népdalok, átgondolt népzenék, feldolgozások és saját szerzemények mind megszólalnak kon­ certjeiken, ahol két különböző kultúra talál­ kozásának lehetünk tanúi, a magyar és a cigány folklór kincseit kutatva, azokat világzenei kontextusban egy kicsit másképp értelmezi újra. Az együttes meghódította Granadát. Hatalmas sikert aratott az első albumuk, az Idegen vendég dalain túl, a külön erre az alkalomra megzenésített és a magyar és lovári nyelvek mellett spanyolul is előadott Lorca versekkel, hiszen a Granada közeli kis faluban született Federico García Lorca mérhetetlen tiszteletnek örvend a helybeliek körében. A helyi lapokban több oldalas cikkek jelentek meg, méltatva a zenészeket; az énekesnő „mámontó és édes hangját”, amely méltó volt ehhez a lélegzetelállítóan gyönyörű helyszínhez, és külön is méltatták azt a gesztust, hogy a Lorca verseket itt előadták. A népi hangszerek közül a húros hangszerek nagy részét már ismerte a közönség, mivel a gitár mellett a mór időkből is rengeteg féle húros hangszer maradt rájuk, viszont a fúvós hangszerek nagy választéka lenyűgözte őket. A koncertek után a kisgyerekek megrotamozták az együttest, hogy közelebbről is megnézhessék ezeket a számukra ismeretlen hangszereket; a furulyát, a káváit és a tilinkót. A Dutar sikere jó példával szolgáltat az egyetemi zenekarunknak, néptáncosainknak és más for­ mációknak is, hiszen az együttes egy pécsi középiskola tanáraiból és diákjaiból formálódott. Érdemes tehát nagyot álmodni, és azt meg­ valósítani! (Róluk bővebben: www.dutar.hu) Marschalkó Linda Lublin - a kis nagyváros Erasmus körkép Sokan fölhozzák, hogy a klasszikus zene azért nem népszerű, mert „poros” és régi, de nem hinném, hogy igazuk lenne, hisz a stílus jelentősen átalakulva, de megtalálható és hallgatható ma is a kortárs műveken keresztül, melyek értékéről csupán az utókor mondhat igazán véleményt. A zenehallgatás értékválasztás. Attól, hogy a XXI. században élünk, nem feltétlenül kell elfelednünk, ami régen volt. Akik akkor éltek, azok sem felejtették az előttük élőket és alkotókat. Klasszikust idézve: „Szép az, ami nekem érdek nélkül tetszik” Megtehetem tehát, hogy olyat választok, amilyet akarok, viszont választásom akkor lesz igazán megfelelő, ha nem azt mondom az általam preferált zenéről, hogy „király7’, meg „menő”, vagy, Jó”, hanem hogy szép. Megfordítva Kant gondolatát: Ha rá tudom mondani biztonsággal, hogy szép, akkor tetszik igazán. Nem gondolom, hogy a klasszikus a „legzenébb” zene. Nem a többi stílus fölött, hanem azok mellett áll egyenrangúként. Van rajta kívül más muzsika is, ami szép. Csupán türelemmel kell lennünk iránta, mert bonyolult. Venni kell a fáradságot és meg kell érteni, el kell rajta gondolkodni. Nekünk pedig, akik fiatalok vagyunk, és szeretnénk majdan értelmiségiek lenni, mindenképp ki kell mellette tartanunk. Bujdos Iván Lublin tipikus egyetemváros. Márpedig egy Pázmányos hallgatónak ez mindenképp új élmény. Az egyetemi negyeded kívül is lépten-nyomon hallgatókba botlik az ember (ellenben nyáron kihal a város, ami igen vicces). Lublin, körülbelül háromszázezres lakosságával, gyönyörű óvárosával és várával nagyvárosnak (is) mondható. Az egyetem (a KUL) a város központjában talál­ ható. Innen nem messze vannak a kollégiumok is, a maguk minden előnyével és hátrányával. A másik lehe­ tőség az albérlet. Én ezt vá­ lasztottam és. nagyon be­ vált, hisz a lakótársam és a szomszéd joghallgatók sze­ mélyében igazi lengyel barátokra leltem. Aki az albérletre szavaz, fontolja meg milyen távolra is költözik, mert az éjszakai buszok csak csütör­ töktől vasárnapig járnak. Ennyit arról, hogy miért kisváros. Az egyetem képzési kínálatából elsősorban az Amerikai Jogi Centrum tárgyait érdemes választani. Ezen belül is Delaine Swenson órái kötelezőek! Swenson volt amerikai ügyvéd, ezen kívül számtalan, főleg ázsiai projektben vett részt, melyek ezen országok — mindenekelőtt Kína demokratizálódását igyekszenek elősegíteni. Az eredmény egy hatalmas élet- és jogtapasztalattal rendelkező, hamisíthatatlan amerikai stílusú em­ ber, akinek érdekes, interaktív, vicces órái vannak. Tavasszal pedig a születésnapja ürügyén grillezésre és házibulijába invitálja a jogászpalántákat. A többi órák egyébként nagyon hasonlóak az itthoniakhoz. Lényegében azonos időtartam, aktivitás, készülés. Mindenképpen javas­ lom felvenni a lengyel nyelvi kurzust. Jó lehe­ tőség megtanulni az alapokat, és a szemesz­ ter végén már érteni egy-két dolgot a bolt­ ban, buszon stb., és nem mellesleg ez heti két találkozót jelent a többi Erasmusossal is. Kinek ajánlható tehát Lublin? Aki szereti Közép-Európát (minden előnyével és hátrányával együtt), aki meg akar ismemi olyan nyugati hallgatókat, akik nyitottak a régiónkra, és mindenek előtt azoknak, akik közelebb kívánnak kerülni egy nagyon szimpatikus, tartással rendelkező, baráti nemzethez. És hogy kiknek nem? Akik nem szeretnek március 15-én tízcentis hóra ébredni. Síelni tudók előnyben. Na zdrowie! (Egészségedre!) Bárth Bertalan tizenötödik oldal �A vallás, mint üzlet - hit és pénz Ezúttal a piszkos anyagiak és a deklaráltan transzcendentális irányultság között fennálló egyik lehetséges kapcsolatra kívánok rámutatni. Olyan problémák megvilágítására teszek kísér­ letet, amelyek nem csupán a hitüket gyakorlókat, de minden embert egyformán érintenek, hiszen az vallási szervezetek társadalomban betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlenül fontos. A hit világának elanyagiasodását legfőképp az egyházalapítások megállíthatatlannak tetsző folyamatán mérhetjük le. Felmerül a kérdés: milyen következményei lehetnek annak, ha a vallás üzletté válik? Mivel e téma a harmadik évezred hajnalán különös aktualitással bír, így talán nem fölösleges néhány szót szólni róla. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a fejlett országok lakosainak hithez való kötődése, legyen az bármilyen jellegű, nemzedékről nemzedékre egyre gyengébbnek bizonyul. Míg mára egészen veszélyes ponthoz értünk. Sokpólusú, szabadelvű világunkban már főként a természetfelettitől, a végső felelősségre vonástól való félelem miatt akarnak az emberek eltávolodni mindenféle vallástól. A legtöbben szeretnék elhinni, hogy itt a földön bármit meg lehet tenni, hiszen úgyis csak „egyszer élünk”. A legkülönbözőbb csatornákon keresztül kapjuk folyamatosan az ösztönzést, hogy ezt ne is tudjuk elfelejteni. A média és a modern liberális államok vezetőinek egyaránt érdeke, hogy az embereknek ne legyenek természetfeletti kötődéseik. így lehetséges gyakorlatilag a végletekig fokozni az eladásokat, illetve ekképpen lehet az eszmei gyökereiktől megfosztott, ezáltal szűklátókörűvé vált polgá­ rokkal jóformán bármit elhitetni. Az emberek így a gondolkodás képességéről lemondott bábokká válnak, akiknek csak a megszerezhető élmények mennyisége számít. Korunkban általánosan elter­ jedt a minőség keresésének felcserélése a mennyi­ ség gyűjtésével. Mintha bármit is érnének a majdani, elkerülhetetlen haldoklás közben ezek emlékei. Mindenesetre az emberek ma már egyre nehezebben viselik el, ha valaki korlátozni akarja őket életük felelőtlenségében. Ezért eltávolodnak mindenfajta vallástól, és közben akaratlanul is megalkotják a saját hitüket. Az anyagi javak és a korlátlan élvezés hitét. Régebben, így a középkor bizonyos időszakaiban még nem ez volt az elsődleges indok az egyháztól való elfordulásra. Sokszor éppen az elbizonyta­ lanodás és a valódi hit volt a motiváció. A hit abban, hogy a csalódások ellenére valahol mégis­ csak megélhető a tiszta vallás. Elsősorban ez ve­ zetett a reformáció új egyházainak létrejöttéhez, az emberiség vallási megosztásához is. Az is igaz ugyanakkor, hogy több, valóban nemes cél által vezérelt hitújító mellett gyakran a személyes motiváció, a kitörési lehetőség keresése és a hatalomvágy is erősen közrejátszott az egyházak alapításában. Nem egy olyan uralkodót láthatunk a reformáció időszakában, akik hatalmuk növe­ lését és az katolikus befolyás csökkenését szem előtt tartva váltottak vallást. Ebből a szempontból azt is mondhatnánk, hogy semmi sem változott az elmúlt fél évezred alatt. Csak az eszközök. A reformáció korában kezdődő vallásalapítási folya­ matok pedig mind a mai napig hatással vannak a világra. Azt megelőzően ugyanis soha nem voltak olyan erős új „vallások’ vagy egyházak, amelyek nem tűntek volna el szinte teljesen mindössze néhány évszázad alatt. Az ókori, illetve kora középkori birodalmakban általában tisztában voltak azzal, hogy egy erős és egységes egyházzal rendelkező állam sokkalta nagyobb eséllyel lép fel bárkivel szemben, mint egy eszmeiségében je­ lentősen megosztott népközösség. Akkor még sokak számára nyilvánvaló volt az is, hogy ezt az egységet leginkább a kereszténység képes nyújtani. A középkorban éppen ez a belső egység látszott megtörni. Ezért már nem mindenki látta egy­ formán hasznosnak a keresztény elvek mellett való kiállást. Ebben a helyzetben tudták áttömi a falat a reformáció erős támogatással induló egyházai. Az anyagi javak és a hitelvek összeütközésének leglátványosabb területe az új egyházak születése, a szekták és kisegyházak alapításának mára jellemző szűnni nem akaró divathulláma. A XX. század utolsó évtizedében kezdett Európába is begyűrűzni az USA-ban már régóta elterjedt szektásodási folyamat. Az 1990-es évek elején az újfent szabaddá váló, de szabadságukkal élni nehezen tudó közép- és kelet-európai államok ideális táptalaját jelentették ennek. Magyarorszá­ gon például a vallásszabadság túlerőltetésének hála olyannyira leegyszerűsítették az egyházalapítás feltételeit, hogy csak az nem alapított egyházat, aki nem akart. És ez még a mai napig így is van. Majd, amikor bevezették, hogy az állampolgárok jövedelmük után fizetett adójuk egy százalékát bármely szabályosan létesült, bejegyzett egyháznak átutalhatták, a kísértés már akkora mértékű lett, hogy annak egyre nehezebb ellenállni. Az úttörő az egykori teológus-hallgató, Németh Sándor által 1989-ben alapított ma már Hit Gyülekezete néven ismert tekintélyes üzleti vállalkozás. Ez a közösség a hittel visszaélő vallási marketing-tevékenység első és egyik legerőteljesebb nyílt megnyilvánulása. Az azóta már közoktatási és felsőoktatási intéz­ ményekkel, saját, hetenként jelentkező, többórás televízió műsorral, valamint ultramodern köz­ ponttal rendelkező kisegyház egy kissé erőltetett alapokon induló, ám a maga nemében rendkívüli sikertörténet főszereplője. Az V század környékén létező nesztoriánus szekta elvi alapjain felépülő „egyháznak” látványosan nincs más célja, mint a Katolikus Egyháztól való különbözés, és a vallásos élet mentén való meggazdagodás. Lassan ideje lenne bevallani, hogy valójában ez az a pont, ami miatt a szektáknak ténylegesen van létjogosult­ ságuk a harmadik évezredben: divat lett ugyanis különbözni a Katolikus Egyháztól. Hogy ennek mi az oka, azt ma már meglehetősen nehéz eldönteni. Talán a külső, erőteljes liberális behatások, esetleg az egyházi vezetők sokat emlegetett konzervativizmusa. De lehet, hogy ezek együtt, és még sok más. De, hogy miképpen lehetséges ennek a folyamatnak a megállítása, azt röviden meg lehet fogalmazni. Meg kell újulni és vonzóvá kell válni. Intő jel, hogy míg a világ azon részein, amely a média- és egyéb marketinghatásoktól elszigeteltebbnek mondható, egyre inkább hódít a kereszténység, addig a fejlett államokban a kisebb és jóval megengedőbb új egyházak hódítanak. Kétségtelen, az embereknek levegőre és valódi kötődésre van szükségük. Kevesebb kötöttséggel. A katolikusok ugyanis egy óriási egyházi közösség tagjai, ami - főként a városokban - automatikusan kevesebb személyes­ séggel jár. Vágyakoznak az olyan közösségek iránt, amelyek személyesen szólítják inog őket. És a szekták meg is teszik az embereknek ezt a szívességet. Mindeközben pedig jóval kisebb mértékben határolják be az emberek életét, mint, ahogyan azt a történelmi egyházak teszik. Bár már látható, hogy ez a tendencia nemsokára rendkívül veszélyessé fog válni, ma az embereknek mégis erre van szükségük. így minden egyházi közösség előtt két út áll: vagy megadják ezt nekik, vagy elveszítik őket. Ez utóbbi pedig hosszú távon meglehetősen veszélyesnek fog bizonyulni, mind az adott közösségek, mind pedig az eszmei korlátáiktól megfosztott emberek számára. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az említett korlátok nem csupán lehatárolnak, hanem a támaszkodást is nagyban elősegítik. Teleki Levente A Vidék Napja Ismét egy új tanév veszi kezdetét. Kezdődik a tanulás, a Zh-ra való felkészülés, az éjszakába nyúló magolás. De érdemes megvizsgálni az érem másik oldalát is. Hiszen az új tanévvel kezdetét veszik az új programok is. Ezen belül pedig nem csak a fergeteges bulikra és karaoke partikra gondolok. Érdemes olykor az egyetemre jövet-menet szétnézni a plakátokon, figyelni a hirdetéseket. Én pontosan így tettein, amikor felfigyeltem egy érdekes fclllívásra. így történhetett, hogy szeptember 18-án egy csodálatos napot töltöttem el a barátaimmal a Vtjdahunyad várban. Szeptember 18-án ugyanis, Budapesten az érdeklődők megismerkedhettek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programmal, a térségek turisztikai kínálatával, hagyo­ mányaikkal, művészetükkel és nem utolsó sorban az ott élő emberekkel. A program egész napos volt, reggel elsősorban a kicsiknek kedveztek, de délutánra összegyűlt a környék apraja-nagyja. A barátaimmal négyen indultunk neki a délutáni napsütésben, hogy felfedezzük a látnivalókat. Éppen akkor érünk oda, amikor kezdetét vette a „parasztolimpia". Itt különböző csoportoknak kellett megcsinálni viccesebbnél viccesebb fela­ tizenhatodik oldal datokat. Volt itt eldugott tárgyak keresése a szénakazalban, szénabála görgetés és kukoricadarálás. Egyszóval a szervezők igencsak megnevettették a közönséget. Mindeközben a Vajdahunyad vár belső részéhez közeledtünk rengeteg pavilont találtunk, ahol különböző a tájegységre jellemző érdekességekkel találkozhattunk. Láthattunk kovácsokat, kézműves karcolt tojásokat, fonott kosarakat, térítőkét egyaránt. Ezen kívül volt bőven étel-ital, bor és pálinkakóstolás, valamint ízletes pogácsa és perec. A nagyszínpadon zenés és táncos bemutató várta a közönséget. S habár ebben az évben már véget ért ez a fesztivál, javaslom, hogy aki kedvet érez ellátogatni, jövőre mindenképpen vegyen részt rajta, mert tényleg csodálatos élményt nyújtliat. Természetesen az év még csak most kezdődik, úgyhogy a sok tanulás mellett figyeljétek a lehetőségeket, és időnként látogassatok el ti is cgy-cgy rendezvényre. Császár Adrienn �Aknay múzsái Szentendre ékszerdoboz. Az ékszerdobozok pedig általában vonzzák a szépérzékkel mcgáldottrnegvert lelkeket. Tcliát nem lehet azon cso­ dálkozni, hogy Szentendre sok művészt inspirált pusztán annyival, hogy itt laktak, itt alkottak. Az embert körülvevő világ, környezet hat ránk, ebből merítjük energiánkat, vagy éppen fordítva; emiatt érezzük levertnek, megtörtnek magunkat. Szentendre sokunkat feltölt. Az itt alkotó mű­ vészek pedig hozzáadnak ehhez a nyugodt vibráláshoz valami folyton változó, megismétel­ hetetlen ajándékot. A művészet úgy lebeg a város fölött, mint Aknay János őrangyalai. Aknay János is a városban alkot, s hatvanadik születésnapjára gyűjteményes tárlatot rendeztek a szentendrei Műv’észetmalomban. 1971-ben költö­ zött a városba a művész, azóta is aktívan részt vesz a művészeti életben, a legendás Vajda Lajos Stúdiónak egyik alapítója, számos képzőművészeti csoport tagja, segítőié, támogatója. Közéleti szerepvállalásait, segítőkészségének megnyilvánu­ lásait hosszasan lehetne itt most sorolni, de érdekesebbnek mutatkozik festészetéről írni. Aknay János termékeny alkotó, négy emeleten keresztül csodálhatjuk alkotásait. Már maga a kiállítótcrem, a Művészetmalom is tökéletes adottságokkal rendelkezik a modern képek színes liangulatainak visszatükrözéséhez. A fehérre festett, olykor pusztán hagyott téglafalak, a hatalmas tér utat enged a szemünknek. A tárlat nem időrendben s nem is téma szerint cso­ portosítja a képeket, egymás mellett találjuk a 70es évek végén készült és a pár éve festett műveket. Ahogy haladunk a tárlatban, az eleinte zavaró rendezetlenség formás egésszé kezd összeállni. Két vezérmotívuma a város és az angyalfigurák. A város Szentendre, természetesen a művész sze­ mével. Nem is érthetjük, hogy hogyan ábrázolhatja egyenes vonalak sokaságával egy olyan város részletet, ahol minden utca kanyargós, ahol nincs derékszög és szinte egyenes sem. S mégis a tisztán geometrikus formák összeillesztésével kisutcás, szentendrei hangulatot kelt. Templomtornyok, apró ablakok, végtelenbe vivő lépcsők, Iráztetők sokasága: ez a város. Motívumait gyakorta félre­ teszi, majd évek múltán újrafesti, újragondolja őket, folyamatosan megújítva festészetét. így ez a festészet ma is folyamatosan változik. Képsoro­ zatai, képvariációi ugyanazokat a témákat jáija körül, s mégis tud nekünk újat adni oly sok év után is. Az a fajta művész, aki minden pillanatban dolgozik, aki átgondolja motívumait, képzet­ társításait, hozzátesz és elvesz dolgokat. Angyalképeit is aliglra lehetne összeszámolni, oly sok variánsban, oly sok éven keresztül foglalkozott Isten segítőtársaival. Leány-, festő- őr- vagy városvédő angyal-ikonok néznek ránk a falakról. Kisleánya betegsége, majd elvesztésének feldol­ gozása magától értetődően jelenik meg, épül be, lesz végtelen allegória képei témáiban. Az an­ gyalok mindenhol jelen vannak, egy angyal mindenkire vigyáz, viszont nem tud minket megvédeni a kudarcoktól, veszélyektől, csak segít nekünk, hogy el tudjuk ezeket viselni. Van, hogy nem halljuk meg, van, hogy túl sokat várunk tőle. Ó nem parancsol, csak öv; jelenléte láthatatlan biztonság, nyugodtsága erőt ad. Meghasadt tojás­ ból születnek, s rovásírás jellegű absztrakt alakba, vagy ikonosztázra emlékeztető formába önti őket a művész. A város fölött repülnek, ablakokba beköszönnek, tornyokba benéznek. Szentendré­ nek, a városnak is van angyala, aki vigyáz, hogy megmaradjon ez a hely olyannak, amilyen. Ezt az egyszerre földi és égi témájú festészetet, az egész eddigi életpályát egy oeuvre-katalógus könyv mutatja be a tárlat mellett. S ha lekéstük az október 18-i dátumról, januártól a debreceni Modemben is megtekinthetjük a kiséletmű kiállítást. Aradszki Dea KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon A KözösPont-misszió Sziget­ misszióként született 2000ben néhány elszánt fiatal lelkesedéséből a katolikus, a református és az evangélikus egyház közös kezdeménye­ zésére. Ennek az ökume­ nikus szerveződésnek célja a történelmi egyházak valódi értékeinek képviselete a hazai fesztiválokon, melyek a mai magyar ifjúság reális kereszt­ metszetét adják, helyzetét tükrözik. Munkatársai közé tartoznak a liárom egyház hivatalos képviseletét és a lelkigondozás bázisát biztosító lelkipásztorok, illetve e három felekezethez tartozó önkéntes fiatalok. A KözösPont először a Sziget Fesztiválon jelent meg, azóta már a VOLTon, az EFOTTon (egy alkalommal) és a Hcgyalja Fesztiválon is megtalálható a KP Sátor. Erdélyi fesztiválokon a Kcskenyút nevű testvérszervezetünk végez liasonló munkát. A hazai fesztiválok látogatói többségükben ma­ gyarok, ez azonban a Szigetről az utóbbi években nem mondliató cl. Többségükben franciák, hollan­ dok, de a világ minden pontjáról érkeztek fcsztivá- lozók. Természetesen a külföldi betérőket is szívesen fogadjuk, a mi feladatunk azonban elsősorban a magyar fiatalok megszólítása. A Sziget nem az erőszakos, nem is a dirckt, még csak nem is a „liatékony” misszió liclye. Sokkal inkább egyfajta hitvalló jelenlété, ami elgondolkodtat, megkérdőjelez bevett sémákat. Nem térítünk kinyilatkoztatás­ szerűen, nem bombázzuk az embereket jól bevált szlogenekkel, hanem magunkat is kitesszük a minden találkozással, eszmecserével együtt járó bizonytalanságnak. A krisztusi megváltás és szabadítás üzenetét a fiatalok nyelvén hirdetjük, nyitott elfogadással a betérő fiatalok értékeire, különös hangsúlyt fektetve a személyes, lelkigondozói beszél­ getésekre. A Szigeten a Civil Faluban kapott helyet a KözösPönt Sátor. Fiatalok szervezésében fiataloknak épült a sátor a programok és lelkibeszélgctésck tereként. Az idei szigetes KP stábunk kb. 30 önkéntesből állt. Váltásban dolgoztunk, mert a sátor majdnem egész nap, délelőtt 11-től hajnalt 5-ig nyitva állt a betérők számára. Napközben különféle programokkal; rajzolással, játékokkal, előadásokkal készültünk, amelyek az aznapi témánkhoz kapcsolódva segí­ tettek felvezetni a beszélgetéseket. Idén a „Kap­ csolat” témakörét jártuk körül (világgal, családom­ START-olj időben! Nem könnyű elhelyezkedni a munkaerőpiacon, főként nem pályakezdőként. Ezzel sajnos mindannyian szembesülünk. Ki korábban, ki később. Fontos ismernünk ezért a lehetőségeinket, tudatában lenni a kedvezményeknek, amelyek segíthetnek bennünket, hogy vonzóbbá váljunk a munkaadók számára. Bár tapasztalataim szerint nem áll túl sok eszköz a rendelkezésünkre, az egyik talán leghasznosabb a STARTkártya, amely adózási szempontból szolgál előnyökkel a munkaadó számára. Én még harmadéves koromban ismerkedtem vele egy szemináriumon, később pedig szakmai gyakorlatom letöltése során az ügyvédjelölt kolléganő személyes tapasztalatként számolt be a kártya kedvező fogadtatásáról. Jó tudni, hogy néhány munkaadó egyenesen pályázati feltételként szerepelteti a kártyát, Íriszen az számára a következő kedvezményeket biztosítja: 1. a tételes egészségügyi hozzájárulás alóli mentesség; 2. a 3, illetve 1 százalékos munkaadói járulék és a 29, illetve 26 százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében mal, társammal, magammal, Istennel való kapcso­ latom), de valójában a beszélgetéseket soha nem szorítottuk korlátok közé, a téma inkább csak segítségül szolgált. Az esti órákban tcaházzá vált a sátor, hangulatos gyertyák mellet zsíros kenyérrel és teával vártuk a betérőket. Éjfél előtt közös állítattál zártuk a nappali munkát. Utána az éjszakai stáb erőn felül teljesített szolgálatot a már „kissé megfáradt" éjszakai látogatókkal és a hideggel dacolva. A Sziget utolsó napján, vasárnap katolikus misét, evangélikus és református istentiszteletet tartottunk a sátorban, minden fesztiválozó számára megadva a lehetőséget, hogy a szokásos istentiszteletén részt vegyen ilyen szokatlan körülmények között, vagy éppen megis­ merje a számára még ismeretlent. Amellett, hogy a betérőket fogadtuk, a közösségünk befelé is épült. Megismertünk más felekezeteket, megismertük egymást, hozzánk hasonló fiatalokat; olyanokat, akik ugyanúgy, mint más mai fiatal szeretjük a jó zenét, jó liangulatot, jó bon (persze mértékkel), táncot stb., és van valami lényegi ha­ sonlóság bennünk, a hitünk - az a közös pont, ami összeköt minket. (Rólunk bővebben: www.kozospont.com) Marschalkó Linda a bruttó munkabér 10 százalékának, második évében 20 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség (járulékkedvezmény). A járulékkedvezményeket azok vehetik igénybe, akik a vonatkozó jogszabály (2004. évi CXXIII. törvény) szerint pályakezdőnek minősülnek,- így felsőfokú végzettség esetében a harmincadik életévüket még nem töltötték be; tanulmányaikat befejezték, vagy megszakították; es először létesítenek foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Amennyiben tehát munkát kirántok vállalni a nyáron, illetve év közben, mindenképpen ügyeljetek arra, hogy erre lehetőség szerint diákszövetkezeten kerüljön sor, Íriszen így START-kártya jogosultságotok sem kerülhet veszélybe. A kártya kiváltása rendkívül egyszerű, és ellentétben az e hivatalban megszokott órákon át tartó várakozással, meglepően rövid idő alatt igényelhető az APEH Budapest, 13. kér. Petneházy u. 6-8. cím alatti ügyfélszolgálatán. Természetesen önmagában a kártya nem elegendő a kívánt állás elnyerésére, ugyanakkor megnövclhctőck az esélyek a segítségével. Akinek már aktuális a kérdés sok sikert kívánok! (További információ: www.magyarorszag.hu,www.apeh.hu) Fábián Beatrix tizenhetedik oldal �Utolsó látogatás A második világháború idején, végső kiképzésükre várva angol katonák szállnak meg egy használaton kívüli vidéki kastélyban, mielőtt a frontra vezénylik őket. Egy fiatal százados szemléli katonáit, amint a szükséges felszereléseket pakolják le a teherautókról, és sietős egyked­ vűséggel birtokba veszik a hatalmas, kopott­ ságában is pompás épületet. A százados járt már itt korábban. A tágas folyosók, a díszes lépcsők, a kiszáradt, piszokkal teli szökőkút, a szobrok és a festmények mind-mind ismerősek számára. *** Beszámoló következik egy könyvről és a belőle készült filmről. A könyvet kevesen olvasták. Az Utolsó látogatás című, itthon 2009 májusában bemutatott filmet művészmozik poros, de mégis barátságos vetítőtermeibe kényszerítették... hiába, az európai kultúra a kevés bennfentes kedvtelése, luxusszámba menő magánhobbija lett, egy beavatott, szűk köré... Pedig Evelyn Waugh hasonló című, 1944-ben írt regénye, amelyet Ottlik Géza 1973-ban ültetett magyarra, a közelmúlt európai irodalmának egyik alapműve. Waugh angol is - kicsit mindig gyanús és furcsa az európai, „kontinentális” szemnek -, katolikus is - furcsa és gyanús az angol szemnek -, így tehát duplán érdekes figura. Aki nem mellesleg, minden ellenkező híresztelés és sajátos keresztneve dacára férfi. Angol melankóliával és ironikus humorral telezsúfolt könyve pedig egy különleges kirakós játék, amelynek darabjai a végén csodálatosan, egyik pillanatról a másikra kerülnek a helyükre, és így a cselekmény egyes elemei csak a legvégén nyerik el értelmüket. A történetben a két háború közötti angol világ legillusztrisabb helyszínei és szereplői elevenednek meg: az oxfordi egyetem, London, Velence, Marokkó az egykori gyarmatok képviseletében, és főleg a csodálatos angol vidék, a countryside, bennük a kor tipikus alakjaival, melyek némelyike pőrén áll előttünk az író vesékbe hatoló jellemábrázolása által, mások éppen csak felvil­ lannak, és már el is tűnnek a nagy forgatagban. Szívünket különösen melengeti a regényben szereplő, a filmből már hiányzó két magyar utalás (távoli magyar kuzinokra és Horthy Miklós 1919es bevonulására Budapestre...). Ennél is fontosabb kapocs a magyar olvasó és a regény között a temérdek rokon vonás, ami e könyvet és Szerb Antal Utas és holdvilágít összekapcsolja. A két író bizonnyal hasonló műveltségű, humorú, mi több, lelki alkatú lehetett; regényeik konklúziója mégis egészen más. A történet röviden a következő: a főhős, Charles Ryder százados, a könyv elején friss oxfordi diák az egyetemen összebarátkozik egy furcsa, különleges fiúval, Sebastian Flyte-tal. Barátságuk mély és önzetlen - de a dúsgazdag famíliából származó Sebastian óvakodik attól, hogy barátját bevezesse családjába. Ez előbb-utóbb mégis, óhatatlanul megtörténik, Charles pedig, aki londoni középosztálybeli családból jön, elámul a látványtól, a hatalmas kastélytól, a természetes, a mindennapok velejárójaként tekintett pompától, és nem utolsósorban Sebastian gyönyörű húgától, Júliától. Amint barátja észreveszi összekacsintását a lánnyal, el is hidegül tőle - ő egyedül, kizárólag csak magának akarta Charlest. Ezt követően a szereplők útjai különválnak. Évek telnek el, Sebastian elzüllik, idült alkoholistaként tizennyolcadik oldal Marokkóban tengeti napjait. A család feje, a Lord mindeközben Velencében él, házasságtörő kap­ csolatban, és esze ágában sincs hazajönni. Charlesból ismert festő lesz, az egyetemet persze nem végzi el, ellenben megházasodik. A végzet azonban nem engedi a markából: egy hajóúton újra találkozik a már szintén házas Júliával, és ekkor beteljesül korábbi vonzalmuk. Immár együtt tervezgetik a közös jövőt... A könyvben csak sejtetve, de a filmben ki­ hangsúlyozva szerepel a történet homoszexuális szála. Barátja talán szerelemmel vonzódik Charleshoz. A hatvanas évek hippijeinek előképe, Sebastian élete a lázadásról szól. Küzdelme az ifjúság folytonos, és megérthető harca „a szabadságért” - amelyből születhetnek ugyan értékek, de ami a maga egészében előbb-utóbb anakronisztikussá válik. A legtöbben ezért ki is növik a lázadó kort; az csak a fiataloknak áll igazán jól (ezért veszélyesek az ötven feletti férfiak hosszú hajjal...). A társadalmi változások viszont soha nem forradalmi gyorsasággal következnek be, a lázadás pedig nem önérték, és előbb-utóbb öncélúvá válik. Van, aki tönkremegy ebbe, mint Sebastian, akinek örökös szeretetéhsége nem lelhet kielégítésre. Nem képes betagozódni az őt egyébként szerető közösségbe; elkerülhetetlen bukását az olvasó és a néző sajnálja, de így nem válhat morális hőssé. A történetben nem csak Sebastian bukik, hanem egy társadalmi osztály, egy életforma, sőt egy egész társadalmi rendszer is. Ezt az osztályt, az angol arisztokráciát két ellenszenves karakter, az erőszakos, kíméletlen anya (a filmben Emma Thompson nagyszerű alakításában), és a nevet­ ségesen „karót nyelt” legidősebb fiú képviseli. De a bukásban, amikor valami nagy és nemes tűnik el, mindig van mit siratni. A történelem folya­ matosságának megszakadását látjuk, egy évszáza­ dokig egyeduralkodó réteg lassú elsorvadását, amely ez idő alatt ugyan temérdek bűnt és hibát követett el, létében maga is anakronisztikussá vált, de mégis, eltűnésével a századok minden magába szívott műveltsége, erkölcsiségc, előkelősége is elenyészik. És nem marad más utána, mint a gyönyörű épület, benne a szobrok, festmények, könyvek, és a kertben egy kiszáradt szökőkút. Hagyjuk magukra egy pillanatra az angolokat, és gondoljunk magunkra is egy kicsit: nekünk még ennyi sem igen maradt, legfeljebb mutatóba. A lassan elsüllyedő életforma helyébe azonmód másik lép: képviselője Júlia félje, a gátlástalan amerikai üzletember, aki örömest eljátssza a buzgó katolikust, hogy ezáltal feleséget nyerve be­ bocsátást nyeljen a család ismeretségi köreibe. A rang és a cím segítségével pedig még a háborúból is hasznot húz. A huszadik század új, modem embertípusát látjuk, egyelőre még a felsőbb körök eleganciájához igazodó modorral és stílussal. A történet legfontosabb és legnehezebben kibogozható szála a család katolicizmusa köré fonódik. A szigorú anya bigottnak tűnik, vallásossága öncélúnak látszik. Valójában jót akar, de rosszul. Mégis, ha rosszul akaijuk is a jót, attól még az jó marad. A végre egymásra találó Charles és Juha nem lehet egészen egymásé. Sokáig ennek ellenére úgy tűnik, hogy a szerelem legyőzheti a társadalom, az Egyház és a család által állított akadályokat. De Júlia mégis csak, „túlságosan is” katolikus; ilyen körülmények között nem lehet soha boldog és nyugodt. Hamis a magyar lapokban a film kapcsán megjelent kritikák kérdésfeltevése, amely a történet legfőbb dilemmáját kívánná összefoglalni („legyőzheti-e a bigott vallásosság a boldogságot”?), mert Waugh ebben a konflik­ tusban a vallás oldalán áll — csak éppen mélységes és őszinte megértéssel szemléli a másik oldalt is. Joggal várnánk el talán ezt az empátiát az Egyház nézőpontjának megítélésekor is. A vallás, mint mindennapi életmód - ábrázolja a katolikus Waugh - az arisztokráciával együtt, bár nem feltétlenül kéz a kézben süllyed a mélybe. Az egyébként jószándékú, nyitott Charles - aki rácsodálkozik a család sajátos világára - sem akar többet, mint „boldognak lenni”. Júlia gon­ dolkodása tehát nem „korszerű”, de ő hitéből adódóan nem a maga ura. Amikor a Velencében lébecoló őshippi családfő hazatér meghalni, gyermekei papot hívnak hozzá. A régóta hitetlen apa először üvöltve küldi el a bárgyúnak lefestett falusi papot, de az utolsó pillanatban mégis fejet hajt; reszketeg kezével keresztvetéssel fogadja a végső feloldozást. A hippi nem hippi többé, hanem az akolba visszatért bárány. Az egyetlen szereplő, akinek személyes sorsa „happy end”-del zárul. Lánya és gyermekei megkönnyebbült mosollyal búcsúztatják apjukat. E mosollyal eldől, hogy Júlia nem választhatja a bűnös, házasságtörő szerelmet. Charles eleinte ámulva figyeli ezt a világot, minden vágya, hogy a benne szereplők közé tartozzon. De valójában képtelen erre. A vallásosság nehezen befogadható, emberi hibák, gyengeségek által eltorzított megjelenése nem ragadhatja magával. Sorsa az új impulzusok mohó behabzsolása, de mégis az örök kívülállás, a sodródás és így a boldogtalanság. De ebben a történetben mindenki boldogtalan lesz. Az eltérő világnézetek össze­ egyeztethetetlenek; egymással is, és a világ realitásával is. A százados fanyar mosollyal a szája sarkában sétál körbe a hatalmas, gazdája által magára hagyott birtokon. Júlia a háború elől Amerikába menekült. A házban és a kertben katonák sürgölődnek. Éppen a szobrokat és a képeket takarják le ponyvákkal, félre nem érthető utalásként. Amikor majd e leplek lehullnak, a képek és a szobrok már csodálni és csodálkozni való kulisszákká silányultak, és nem a mindennapok hűséges kísérői többé. Egy kultúra süllyed el a mélyben, és Európa már soha nem lesz ugyanolyan, mint egykor... Koltay András �Placebo - Battle for the Sun CD kritika Sok teória létezik arról, hogy miért jó egy együttes. Az elsődleges" általában, hogy a zenészek mennyire tehetségesek. Aztán ott van magának a daloknak a különleges és bonyolult szerkezete, ami aztán mégis egy ütős egységgé alakul át. \Sgy szimplán csak új még a csapat és izgalmas. Nos ha ezek egy gyógyír jellegű zenének a tő összetevői, akkor a Placebo sikerének titkát homály takarja... Nincs itt szó az együttes lehúzásáról: a zene valóban ezreket ragad meg. Az idei Sziget plakátokon az ő nevük szerepelt a legnagyobb betűkkel, és augusztus 15-én már két órával a koncert előtt ki tehették a „megtelt” táblát a nagyszínpad és környékére. Biztosan közelebb kerülünk a siker titkának felfedezéséhez, lia a választ továbbra is a EL,A,C,E,B és O betűk plakáton szereplő hatalmas méretében keressük. Brianék persze nem így látják, és még csak nem is az új „Battle Fór The Sun" c. albumukat tüntetik fel okként a jobb hangulatra. A csapat ugyanis nem rég liajtott végre egy tagcserét: az új dobos Rózsaszín sajt Kapuzárási pánik es hang árum Egy egoista apa-elnyomott fia kapcsolat. Valójában egy igen nagy fikció. Egy mi lenne ha...? Mert mi lenne, ha egy embertípusnak, akinek rendes körülmények között sohasem születne gyermeke legalábbis olyan nem, akiről tud - mégis sikeredne egy? És mi lenne, ha egy embertípus, aki rendes körülmények között valószínűleg soliascm nevelne fel egy gyermeket, mégis megteszi valahogy? A filmben a klasszikus „Mi lenne, lia Rómeó és hiba mégsem végzi ilyen csúf módon?"-típusú kérdéssel kerülünk szembe óhatatlanul. Ugyanis Papp Tibor (Bczcrédi Zoltán, aki kissé kopasz, kissé köpcös, de igenis el tudja hitetni, hogy ó a falu bikája, mert jól csinálja, amit csinál) valószínűleg soliascm nevelte volna gyereket, ha a felesége nem távozik olyan tragikusan hamar az élők sorából, mint ahogy tette. Akkor valószínűleg Papp Tibor és felesége közt a férfi elviselhetetlenül agresszív modora és kiállhatathn egoizmusa miatt idővel megkeseredik a viszony, ami rövid vág)' kevésbé rövid úton a há­ Stcvc Forrcst és állítólag sok életet liozott az együttesbe. „Valami újat akartunk, amiben több szín és optimizmus van!’ Itt persze érdemes megállni, különösen, ami a színeket illeti. Még a Meds megjelenése előtt kérdezték a csapatot arról, hogy hogyan jellemeznék az előző albumaikat, mire a nagyon frappáns „zöld, sárga, Irama, kék” választ adták. Ez annak ellenére, hogy kicsit arrogánsán flegmának hangzik egész ügyes válasz volt. A tény ugyanis az, hogy zenei pályafutása alatt nem sok változatosságot vitt a munkájába a csapat. A „Black Markét Music”-on ugyan van egy nagyon üdítő és annál kevésbé említett rap jellegű szám, a „Spitc &’ Malicc", de ezen kívül végig megmaradtak a stílusnál, amit egyes források (talán némileg eltúlozva) a Nirvána egy glam verziójának titulálnak. Ha kottán nézzük a számokat szinte kínosan egyhangú a basszus (A „Bittér End” című slágerben összesen két liang szerepel), és a többi liangszcrről sem lehet elmondani, hogy különösebben virtuóz dallamokat játszanak. Azon ha n a torzítás annál több, és Bnan minden pirulás nélkül beszél az említett interjúban arról, hogy szedik darabjaikra és aztán mindenféle cffcktekkel gazdagítva, hogyan rakják újból össze a számokat. Azt, hogy a dalik különösebben hajaznának egvmasra azonban tagadják, a „Without You I’m Nothmg" c. zasság felbontásához vezet. így Dani (Tóth Barnabás, aki egyben a film rendezője és forgató­ könyvírója is) csak nagyritkán látta volna az apukáját, és ebből is csak egy olyan sablon vicces történetet lehetett volna összehozni, ahol az útját kereső fiatal felnőtt srác néha együtt ebédel a link „faterral", aki soha véget nem érő csajozós s/torikkal fárasztja, és bugyuta tanácsokkal látja cl. Ám jelen esetben Dániel kénytelen végigasszisztálni apja évtizedekig elhúzódó kapuzárási pánikját és kicsinyes hisztijeit, amit azonban meglehetős nyugalommal túr cl. Hiszen Dániel jó fiú. És követve a jófiúk lázadási technikáját „csakazértsc" lesz rosszfiú belőle, apja minden igyekezete és bánata ellenére. O, kis romantikus túlzással az igazit keresi és Tibor állandó, rövid és igencsak velős intelmei ellenére sem hajlandó c keresgélése közben néha napján megpihenni egy-cgy kevésbe igazi hölgy mellett. És persze a történet nem lenne az, ami egy meglepőnek kevéssé nevezhető, ám annál inkább üdítő fordulat nélkül: Dánielnek elege lesz „a fiú neveli a felnőni képtelen apukát"-szercpből és kivesz egy kis szabit. A történet szempontjából ugyan kevés, hangulatilag azonban annál nagyobb dobás a francia jelenet. Itt hallható ugyanis a leghosszabb ideig a film külön hangulati varázsát adó hang druna (különleges, doblioz hasonló harigot adó ütőshangszer). A szemnek - és persze Tibor Est egy pohár bor mellett... Programajánló Mai rolianó világunkban nincs időnk a kultúrára. Vilaki egy beszélgetés során azt mondta nekem: ha vállalkozna, biztosan kocsmát nyitna, hisz’ arra mindig szükség van. Még így válság idején is. Abban van a „biznisz". Ez a mondat elgondolkodásra késztetett... Vijon én mit kezdenék, lia lenne pár forintnyi invcsztálnivalóm? Azt hiszem, egy hangulatos vendéglőt nyitnék. És lia még időm is lenne, biztosan magam készíteném az ételeket is. Na. de ne kalandozzunk ennyire cl Mert ilyet látunk nap, mint nap. Étcl-italfogyasztás, némi halk zene és kész is. Ebből tizenkettő egy tucat. Mitől is lehetne liát különleges az én kis tavernám? Műsor. ,A szórakoztatás mindig is vonzotta az embereket. Élő zene. Amolyan húszas-harmincas évek stílusában. De az még nem sokban különbözne a lejátszóból sugárzottól. Akkor legyen kis zene és kis szöveges adalék. De ehhez már két ember szükséges. Kell egy zenész, leginkább zongoraművész, aki amellett, hogy a fejében - pontosabban szólva a kezében - több ezer kotta és dallam rejtőzik, még zenetörténeti érdekességekből is naprakész. Ezen kívül szükség van egy beszélgetőpartnerre, aki a művészvilág és történelem színes anekdotáival végigvezeti az est fonalát. Mindezt a betévedő vendégek esetleg a vacsora elfogyasztása után egy pobár finom bor mellett élvezhetik végig. És hogy változatossá is tegyem a műsort néha vendégelőadókat is hívnék, teszem azt az Akadémia Quartctct vagy Jókai Anna írónőt, az Egyetemi Kamarazenekart, gitármű­ vészeket, Koltay Gábor filmrendezőt, táncosokat, akik bemutatják a zene és tánc fejlődésének összliangját a keringőtői a vérpezsdítő salsa-ig... Szép gondolat mindez, de sajnos nincs befektetnivalóm. Emellett mindezt már kitalálták előttem és meg is valósították. Immáron hatodik éve,minden évben egyre nagyobb és nagyobb sikerrel És. hogy albumukkal való hasonlóságot a basszista Stcfan Olsdal tagadja: „Nem, már vagy tíz éve bele sem hallgattam abba az albumba. Sosem állt szándékunkban, hogy újraalkossuk a múltat, pont az ellenkezőjét tettük. Próbálunk előre lépni, a „Battle fór the Sun"-t inkább egyfajta újra felfedezett energiából építkezik.. Amikor megváltunk Stcvc Hcwitt-to), egy ideig fennállt annak lehetősége, hogy egy’ Pct Snop Boys szerű duóban maradjunk - nevet fel Molko -, de inkább úgy döntöttünk, hogy trióban folytatjuk. Abban azonban biztosak voltunk, hogy nem akarjuk feladni, hiszen 20-as éveink eleje óta ez volt az életünk, túl sok energiát fércöítünk bele ahhoz, hogy egyszerűen csak elsétáljunk. Biztosak voltunk benne: még nem adtuk kí magunkból a legjobbat!" Ennek ellenére semelyik ponton nem állítják, hogy a „Battle Fór The Sun lenne ez a legjobb, inkább az energikus „újrakezdős” jellegét hangsúlyozzák. Ez meg úgy tűnik rendben is van, mert amikor a Szigeten színpadra léptek, az együttes minden tagjáról lerítt a boldogság és az energia: látszott, hogy megint élvezik a zenélést. És valóban, most már régebbi számok is előkerültek az újakkal együtt, két ráadást nyomtak le, a közönség meg hálásan őrjöngött. Ahhoz, hogy pontosan miért is, illetve mi az ami az együttest oly sikeressé teszi ugyan nem kerültünk közelebb. Annyi mindenesetre levonható, hogy Placcboék élvezik csinálni, és egy darabig meg fogják is, a közönség pedig változatlanul "több mint tíz éve imádja egyre nagyobb dózisban bevenni a zenéjüket. Barát Zsófia folytonos nyers, ám embertípusától egyáltalán nem szokatlan Káromkodásában kissé megfáradt fülnek pihentető kitérő után a fim fonala visszatér a pesti valóságba és rendezi a szálakat, ahogy illik... Anélkül, hogy bármiféle elemzésbe bonyolódnék a magyar film és magyar filmezés helyzetét illetően csupán annyit mondok: ennek a filmnek még nem volt meg a helye a ha/ai kategóriák között. De csinált egyet magának. És vária szeretettel a további, hozzá hasonló alkotásokat. Hajrá. Ahlonczy Zsuzsi hol találják a kedves ítélet-olvasók ezt a filmbéli liangulatú liclyct? A pontos cím: 1082 Budapest, Szentkirályi utca 28.. II. emelet, II. János Pál pápa terem. A liázigazdák még mindig, és változatlanul: Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi docens. Minden adott tehát hogy megvalósuljon az étterem-elképzelésem. Csupán étellel nem tudunk szolgálni. Egyelőre. A következő estre október 21-én kerül sor 18:30 órai kezdettel a Díszteremben Zene a humorban, humor a zenében címmel. Az est meghívott vendége: Kovács András Péter, humorista. A belépés díjtalan. Azt hiszem, minden adott egy kellemes estéhez. Egy óra után, előtt, vagy csak a pár perces szünetben beugorva egy kis kikapcsolódásra. Mindenkit vár szeretettel: a Pázmány Szalon. Ablonay Zsuzsi tizenkilencedik oldal �Kérdőív Elhelyezkedési preferencia vizsgálatáról A Karrier Iroda a következő, 3 perc alatt kitölthető kérdőívvel a hallgatók elhelyezkedési preferenciáját szeretné vizsgálni. Kéijük, hogy a kitöltött űrlapot az aulában álló Karrier faliújság alatt található postaládába dobják be. A kérdőívet kitöltők között 3 db 6.000 Ft-os könyvutalványt sorsolunk ki, amelyet a Szent István Társulat egyetemünkön működőJustinianus Egyetemi könyvesboltja ajánlott fel. Leadási határidő: október 10. Együttműködésüket előre is köszönjük! 1. Pontozza 1-10 között az alábbi lehetséges munkahelyeket a szerint, hogy a diploma megszerzését követően hol és mennyire szívesen dolgozna jogi és/vagy nem jogi munkakörben: Nem jogi munkakörben: Jogi munkakörben: Államigazgatás, közigazgatás (minisztérium, hivatal, önkormányzat, rendőrség, APEH, stb.): Igazságszolgáltatás (bíróság, ügyészség, végrehajtás): Kis (1-6 fős) ügyvédi iroda: Nagy, esetleg több országban jelenlévő ügyvédi iroda: Közjegyzőség: Pénzügyi, tanácsadói, adó- és bankszektor: Hazai cég: Multinacionális cég; Non-profit szektor: Egyéni vagy családi vállalkozás: Külföldön szeretne munkát vállalni: Egyéb: 2. Jelen időpontban van-e konkrét elképzelése, hol dolgozna legszívesebben? Mi az? 3. Részt venne-e az elhelyezkedést segítő képzéseken (kompetencia fejlesztés, közigazgatási versenyvizsgára felkészítés, stb.) meg az egyetemi tanulmányai alatt: X igen X nem 4. Gondolt-c arra, hogy az egyetemi tanulmányai befejezését követően is képzi magát? Ha igen, jelölje meg, milyen képzésen venne részt szívesen: • Doktori képzésen • Szakosodást segítő (felsőfokú) szakirányú továbbképzésen ■ Kompetencia-fejlesztő (önismereti, kommunikációs, önéletrajzíró, stb.) képzésen • Egy újabb diploma megszerzésével, mégpedig: • Egyéb: 5. Érdekelné-e gyakornoki munka a piaci szektor prominens szereplőinél a diploma megszerzését követően is (tapasztalatszerzés, esetleg munkavállalás érdekében)? X igen x nem 6, Személyes adatok: Évfolyam: Tanulmányok várható befejezése: Szak: 7. Ha szeretne részt venni nyereményjátékunkban, a következő adatokat is adja meg! Név: Telefon: p p y fö? z fa? E-mail: ma, aasst. vaskapu 6 a ?) UJhat vím is TUDOM, o TUdHÍT, H0G7 S—T6l£ 46 W . D-síO NE rO ooc & Barát Zsófia rajzai y rh MOUOOfA WLX; T1OYÍV1, CUU l CM y V m VAAJ. MÍM A oyAKtói ma’A uaotam a ka'ís kid sok * __LUjÍÉMAjÍ Mér»" MIT W51ÍI«.?! tlZ-J tos a vlc.es! rKitw vamozA .U6H élUtM A SUM WT ! XT MVUCI HAV«p HWtCU'Cj » L sitt tv . neo-.«ÍL ~ Universitas cum politika?! Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) azt szeretné elérni, hogy a politika újra mcgjclcnltcsscn a felsőoktatási intézményekben. Az ifjú keresztény­ demokraták egyeztetéseket kezdeményeztek a parla­ menti frakcióval rendelkező pártok ifjúsági szerve­ zeteivel, és mintegy egy hónapos egyeztetőmunkát követően konszenzus született. Ez az országos poli­ tikában oly ritkán tapasztalható véleményazonosság jelzésértékű lehet. Könnyen elképzelhető, hogy még a 2010-cs választások előtt a gyakorlatban is realizálódhat ez a kezdeményezés. Az ifjúsági szervezetek egy, a rektori konferenciának in közös levélben juttatták kifejezésre álláspontjukat. A fiatalok politikai aktivitása, a demokratikus jövő záloga - hangsúlyozta Rétvári Bence, a KDNP országgyűlési képviselője, az Ifjúsági Kercszténydemokrata Szövetség ditökc, karunk egykori hallgatója és HOK-elnökc. Ebben politikai- és világnézettől függetlenül mindenki egyetért: valóban fontos, hogy a fiatalok ne forduljanak el a politikától, valamint, hagy érdeklődjenek a közélet eseményei iránt. Abban a kérdésben, hogy az egyetemeken milyen szinten legyen jelen a politizálás, már lehet, kell, és érdemes is vitatkozni. Még mielőtt egyesek politikai háborúkat vizionálnának az egyetemek folyosóin, ahol konzer­ vatívok és liberálisok egymást fojtogatva vívnak ádáz csatát cgy-cgy kopogtatócédula megszerzéséért, le kell szögezni: egyáltalán nem erről lenne szó. A kez­ deményezés célja, hogy szabályozott keretek között, értelmes vitákon a „szcllcmharcok tiszta sugaránál” felszámoltassák a fiatalok politika és közélet iránt tapasztalható általános közönye és információhiánya. Alátámasztja ezt az állítási „Az Ifjúság 2IXI8 Gyors­ jelentés”, amely - a korábbi kutatásokhoz lusonlóan részletesen elemzi a fiatalok és a politika viszonyát. Arra a kérdésre, hogy' egy jó állampolgárnak fontos-e a választásokon való részvétel, a válaszadók 72%-a igennel válaszolt. Ezzel szemben csak 34% vesz részt ténylegesen is a választásokon. Megállapítható tehát, hogy a fiatalok kétszer nagyobb arányban élnének demokratikus jogaikkal, de a tájékozottság és motiváció alacsony szintje miatt mégsem teszik. Ijesztő, hogy a fiatalok fele elfogadhatónak tartana egy diktatúrát ma Magyarországon. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődést! nyugateurópai országokban, vagy az Egyesült Államokban természetes, hogy az egyetemek és főiskolák politikai rendezvények színterei lehetnek. Magyarországon a rendszerváltás óta kialakult megosztottság eddig ezt nem tette lehetővé. Az egyetemi politizálás tiltásának húsz évvel ezelőtt nyilvánvalóan az volt az indoka, hogy az MSZMP-t távol tartsák az intézményektől, de mára ezt a döntést felül kell vizsgálni. Á Felsőoktatási törvény nem tartalmaz a politikai rendezvényekre, illetve a kampuszókon megalakuló politikai jellegű hallgatói szervezetekre vonatkozó szabályozást, az egyetemek szervezeti és működési szabályzatai azonban sok esetben elutasítóin Fogalmaznak ezekkel kapcsolatban. Ezért a hallgatók által megszervezni kívánt politikai rendezvények burkolt formában vagy külön engedélyek beszerzése után valósulhatnak csak meg. Napjaink jtolitikai döntései 20-30 évre befolyásolják a fiatalok jövőjét, ezért ezek a döntések nem szület­ hetnek meg nélkülü(n)k. A fentebbi felmérésekben szereplő tendenciák feltétlen javulnának, ha a pártok vagy azok ifjúsági szervezetei ott is megszólíthatnák a hallgatókat, ahol a legtöbb idejüket töltik: a felső­ oktatási intézményekben. A szervezetek működése nyilván nem sérthetné az oktatás rendjét, valamint egyenlő feltételek mellett zajlana. Az új elképzelésről általánosságbm annyi mondható el. ltogy minden bejegyzett párt ifjúsági társszervezete lehetőséget kapna a megjelenésre, ha az aktív jogviszonyú taligátok között taggal rendelkezik. 'létót nem a pártok, a pártpolitika kerülne előtérbe, hanem a közélet fiatalokat érintő kérdései, melyet elsősorban nem „nagypolitikusok, hanem a kortársak vezetnének elő. Szintén fontos megjegyezni, hogy' a politika nem az egyetem oktatóit és egyéb alkalmazottait célozva kerülne be az egyetemek és főiskolák falain belülre, hanem a hallgatók számára. Palócz László � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 4. szám 2009. október 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Subject The topic of the resource Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. október 8. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (557kb+4187kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_4_20091008 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20091008 Relation A related resource T00093 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/f4f5c53389bd55988a1c9b2aa4cbac28.jpg 350de747f331ad6e52e274aa02ce6564 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2c358bcd8d3ab15b3c491186ee760b5a.pdf 08e3a6ff0dbf427989f2c6ae8f5acb89 PDF Text Text ?P<E_iteUtJ<.ll_-5J2.C>OclO51í A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE TART A JOGI FELSŐOKTATÁS? ÓTOK UTAS ÉS HOLDVILÁG OVERDOSE PRO FACULTATE 2009 SAJTÓFOTÓ SIMON DENG XII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. május 11. �Merre haladunk? „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Néha kínos, kellemetlen dolgokról is beszélni kell. Néha nincs helye az udvariaskodásnak. Világosan látható, hogy a hazai felsőoktatás, és azon belül a jogi felsőoktatás súlyos gondokkal küszködik. Az alábbi cikk Karunk egyik oktatójának tollából - rövidke terjedelme csak e gondok vázlatos felsorolását teszi lehetővé, de e témáról szól e számunkban szerzőnk terjedelmes vitacikke is - mi pedig várjuk a többi hozzászó­ lást e kérdéshez. Talán hasznunkra válna, ha elkezdenénk a beszélgetést (A szerk.). addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Merre haladunk? In memóriám Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro IJicultgte 2009 HIVŐ SZÓ 2 3 3 4 6 6 7 7 8 8 9 9 10 10 10 11 11 12 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. Ekkora létszámmal nem lehet érdemi munkát végezni, de még húszfős gyakorlatok esetében sincs lehetőség az elmélyült mű­ helymunkára. Egy óra hangulatát és színvonalát ugyanis az átlag ha­ tározza meg, nem az egyébként érdeklődő, de létszámában sajnos csekélyebb réteg. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz, akik nehezen helyezkednek el, és a túlkínálat miatt lenyomják az ára­ kat is. így aztán a rátermettebb is kénytelen gyakran évekre a mini­ málbérrel beérni. Az előző állítás itt is igaz: a jogászság színvonalát a nagy átlag alapján mérjük. A tömegsodrás rontja az oktatás színvo­ nalát is, és így a végzettek felkészültségét is csökkenti. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az oktatók olykor kissé sértődötten reagálnak rá, ha nem járnak az óráikra, pedig dolgozniuk kellene azon is, hogy széles körben népszerűvé tegyék tárgyukat. A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is. Ugyanakkor nem marad sem idő, sem kedv a hallgatókkal való bajlódásra. Az egyetemi munka jelentős részét az órákon kívüli tevékenység töltené ki, a diákkörök, konzultációk, kötetlen beszélgetések fajsúlyos részét adnák a képzésnek - ha hatékonyabban működnének, mint ma. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Igaz, az oktatók között is egyre kevesebb az univerzális műveltségű ember, a klasszikus „professzor”, és legtöbben egy szűk jogi szakterület mes­ terei csupán, másfelől nyilván mégis a közéletben jártas, munkájuk­ nál fogva is érdeklődő emberekről van szó. A hallgatóság újabb és újabb generációi pedig évről évre veszítenek az általános felkészült­ ségükből, történelmi, irodalmi, közéleti, politikai ismereteikből, így hiányzik a közös alap ahhoz, hogy elrugaszkodjunk róla, és lehetővé váljon valamely téma mélyreható, érdemi tárgyalása. Az egyetemi ok­ tató szépen lassan az általános iskolai tanár szerepébe kényszerül. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a kated­ rára és egy hosszú monológban 90 percet beszélni. Lehetőséget kel­ lene teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és „eladható” legyen a tan­ anyag (akár különféle technikai segédeszközök használatával), és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, valós párbeszéd alakulhas­ son ki a tanár és a hallgatóság között. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírás ugyanis a leg­ több tanár számára terhes kötelesség, nem teljes értékű tudományos munka. így a könyvek jobbára a tételes jognak a jogszabálynál vala­ mivel bővebb, a kommentároknál szűkebb körű ismertetésére szorít­ koznak. Egy adott jogterület „szelleméből” nem tudunk meg semmit belőlük, és meg sem próbálják megszerettetni tárgyukat az olvasóval. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati is­ mereteket. El lehet végezni úgy a hazai jogi egyetemeket, hogy a diák nem találkozik egy szerződéssel, keresetlevéllel, bírósági ítélettel sem. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az elmélet megismerése el­ engedhetetlenül fontos lenne akkor, ha a hallgatót általa megérinti az adott jogterület mögöttes „filozófiája”, meglátja a jogi szabály mö­ gött közösségi és egyéb értékeket is. Az egyetemnek legalább annyira feladata az értékpreferenciák kialakítása a diákokban, ha úgy tetszik, világnézeti nevelésük, mint a jogszabályok megismertetése; elvégre mégsem jogtechnikusok, hanem felelős közéleti emberek nevelésére szövetkeztünk össze. A fenti, hevenyészett pontok jószándékú összefoglalásai közös gondja­ inknak. Ki kell mondani: a kialakult helyzetért tanár és diák együtt felelős. Ugyanakkor mindig vannak és lesznek kivételek, akik képesek kibújni az általánosítás csapdája alól. A többiek se bántódjanak meg: te­ gyünk inkább közösen arról, hogy változzon a mai, sok tekintetben ne­ héz helyzet. Egy Pázmányos oktató �In memóriám Kukucska Zsófi „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatás­ nak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésé­ nek; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Idq’e van a keresésnek és ide­ je a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnck; ideje a liadakozásnak és ideje a békes­ ségnek” (Ószövetség, Prédikátor könyve III. fe­ jezet 1. vers) Mindennek rendelt ideje van, mondja a Köny­ vek Könyve. Mi, gyarló emberek mi mást tehe­ tünk, minthogy elhiggyük. Van, amikor nem akarjuk elfogadni, van, hogy megrendül a hi­ tünk. Ilyen történik akkor, ha elveszítünk vala­ kit, akit szívből szerettünk. Nem értjük miért történt. Nem látjuk az okát. Isten útjai kifürkészhetetlenek- mondja a népi bölcsesség, azon­ ban egy tragédia után ez sem ad megnyugvást. Minden tragédia egyedi, ezért minden tragédia feldolgozása is csak egyedi lehet. Nekünk, akik szerettük Zsófit, talán az adhatott megnyug­ vást, hogy csodálatos élete volt. Szeretett, és vi­ szontszerették. Adott és ezért kapott is. Külö­ nösen szerencsés ember volt Zsófi atekintetben, hogy számára megadatott az a különleges ké­ pesség, hogy tudott adni anélkül, hogy ezért bármit elvárt volna szeretett feltétel nélkül. Bol­ LL.M. - PROGRAMM dogságának ez volt a kulcsa. Boldog volt. Ez az egyetlen dolog, ami igazán számít egész életünk során és ehhez csak annyit kell tudnunk, hogy a boldogsághoz egyetlen út vezet: a szeretet útja. Zsófi 21 éves volt, mikor 2008 októberében a gyászos monorierdei vonattragédia áldozata lett. Mi, földi halandók időben méljük az életet. Pedig micsoda balgaság ez. Az idő tény, nem érték. Zsófi ajándék volt. Egy angyal, egy égi tünemény földi életünkben. Ez érték. A mo­ solya, kedves szavai, szeretetteljes mozdulatai ezek mind, mind értékek. Ilyenben kellene mérnünk az életet. A fájdalmat azért érezzük, mert ettől megfosztattunk. Mindazonáltal re­ méljük, hogy egyszer majd, ha eljön az ideje, mi is ugyanoda kerülünk, ahova le kerültél, és vi­ szontláthatunk Téged. Mi is adunk annyit, mi is szeretünk annyira, hogy oda kerülhessünk aho­ va Te kerültél. Addig is szívünkben élsz, drága Zsófikánk! FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Is­ kola 2009 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudo­ mányok területén. A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem állam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább „jó" minősítésű („cum laude") egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomá­ val rendelkező felvételizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak­ irányán szerzett és nem honosított, vagy nem ál­ lam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfoga­ dásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett okle­ velet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabá­ lyoknak megfelelően kell elismertetni; c.) záróvizsga előtt álló egyetemi hallgatók jelent­ kezéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A ,jó”, illet­ Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: -Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa -Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: wwwandrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu Akik szerettek Téged, Zsófi Felvételi hirdetmény A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes felvételt érvényteleníti; d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkal­ mazható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indo­ kolt esetben - különösen a választott kutatási te­ rületre tekintettel - a Tanács a Dl Felvételi Bi­ zottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holtnyelvből C típusú, vagy azzal egyenérté­ kű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács en­ gedélyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizs­ gával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával tör­ ténő felvételt azzal, hogy az abszolutórium meg­ szerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelv­ vizsga vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga meg­ létének igazolása feltétel. A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogvi­ szonyban; képzés díja: 80.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori ta­ nulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját á Doktori Iskola honlap­ ján. (wwwjak.ppke.hu) A jelentkezéshez szükséges mellékletek: 1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló dip­ loma/oklevél másolat (ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/ oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord doku­ mentum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetésé­ ről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2009. június 19-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályázati anyagok és a július 15-ig esedékes szóbelifelvételi be­ szélgetés alapján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvétek eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szüksé­ ges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (wwwjak.ppke.hu) érhetők el. Információ: a 4297-291 közvetlen telefon­ szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) foga­ dóórája: hétfőnként 11-13 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogböl­ cseleti Tanszék (tel.: 4297-229). harmadik oldal �Amit a dánoktól tanulni érdemes Vitacikk a honi jogi felsőoktatás problémáiról „Uraim! A helyzet az, hogy benneteket az egye­ temen teljesen elrontottak. Valószínűleg helyre­ hozhatatlanul. A gólyatábortól fogva belétek nevelt jogászi sovinizmussal, amikor részegen, fél lábon ugrálva énekeltétek a jogászindulót... A terjengős, bonyolult, félig latinul írt tanköny­ vekkel... Hiányoznak a konkrét, gyakorlati is­ meretek, a nyelvtudás. Az ügyféllel, munkatár­ sakkal szembeni empátia. Hiányzik a »józan, paraszti ész«, a strukturált gondolkodás. Az írásbeliség gyenge, egy levél megírása is gondot okoz. Ennek az eredménye, hogy egy évfolyam­ ból legfeljebb egy-két embert, de alkalmasint senkit nem tudunk felvenni!’ A fentieket egy közelebbről meg nem nevezett, prominens nemzetközi ügyvédi iroda ügyveze­ tője közölte velem és más gyakornokokkal, szakmai gyakorlatom idején, egy rögtönzött délutáni fejtágítón. Még ha csak általában a ma­ gyar jogászképzésről beszélt is, és nem feltétle­ nül a mi karunkon folyó képzésről, nem árt fontolóra venni a szavait, és feltenni a kérdést: vajon mennyire mondható korszerűnek a mi oktatásunk, és mennyire felel meg a munka­ erőpiac, elsősorban a versenyszektor elvárásai­ nak? A felvetés aktualitását aláhúzza, hogy valamifé­ le képzésreformot karunk legkiválóbb oktatói is üdvösnek tartanának (Id. Elitképzés az egye­ temen - kerckasztal-beszélgetés Kilényi Géza és Zlinszky János professzorokkal, ítélet, 2009/2.), jóllehet e cikk írója óvakodik azt a látszatot kel­ teni, mintha az előbbi oktatók osztanák nézete­ it. Ellenben vannak saját, friss külföldi tapaszta­ latai arra nézve, hogy a jogászképzés milyen is lehet. És azt is gyorsan hozzá kell tenni (mielőtt a Kedves Olvasó a falhoz csapná a lapot, mond­ ván, hogy „De hát a nyugatiak gazdagok, ők megtehetik!”), hogy a minőségi, korszerű kép­ zés nem csupán pénz kérdése. Ahogy mondani szokás: az igazi különbség a fejekben van. A cikk előfeltevése, hogy a dán jogászképzés a legmesszebbmenőkig megfelel a jogászi munka időszerű kihívásainak és versenyképes - nem csak a hazai, hanem a globális piacot illetően is. Az alábbiakban elsőként a dán oktatás egyes, fontosnak vélt sajátosságait venném sorra, majd pedig rámutatnék a hazai jogi oktatás egyes, hátrányosnak tűnő vonásaira, alkalmasint fel­ vetvén a dán megoldások itthoni alkalmazásá­ nak lehetőségét. Gyakorlatias, interaktív oktatás. A tanítás legjava szemináriumi jellegű, 20-40 fős foglalkozáso­ kon folyt, kivéve egyes, elméleti megalapozást célzó tárgyakat, amelyeknél a nálunk ismert klasszikus előadási forma is alkalmas. Egy fél­ évben 3 tárgyat kell felvenni, ami heti 9-12 órát (3x3 vagy 3x4) jelent. Kevésnek tűnhet, de a ta­ pasztalat az ellenkezőjét mutatja: szeptember 1jétől fogva dugig volt a könyvár. Ennek oka, hogy az órák folyamatos készülést igényeltek. Felkészülés nélkül egyszerűen nem volt értelme bemenni az órára, mert ott nem az előadási anyag ismétlése folyt, hanem a már megtanult anyag alkalmazása. A cél az ismereteket gyako­ rolni, skillckrc tenni szert. Az órán kivétel negyedik oldal nélkül mindenkinek szerepelnie kellett, fiktív ügyekben bírói posztot vagy ügyfél képviseletét ellátnia, komplex jogesetről vagy jogi problémá­ ról PowerPoint prezentációt tartania, ill. a témákhoz/esetekhez egyébként hozzászólnia. Utána pedig szétboncolták, kivesézték, amit produkált. Nem egyszerű, gagyi kiselőadások­ ról van tehát szó, mint idehaza, amiért „jól meg­ felelt” minősítést adnak annak, aki vállalja, és amelyeken mindenki elveszti a fonalat, és szén­ né unja magát. Ráadásul ez az itthoni megoldás nem biztosít egyenlő esélyeket a hallgatók szá­ mára, valamint növeli a kontraszelekciót is. Mindezek után persze azt gondolnánk, hogy Dániában a hallgatók messze elkerülték az órá­ kat. De nem. Annak ellenére sem, hogy az órákra bejárni nem volt kötelező, sem kataló­ gus, sem zh, semmi nem volt, az oktatók min­ dig legalább 70%-os jelenléttel számolhattak. Meggyőződésem, hogy ez a fajta oktatás nagy­ részt megspórolja a hallgatónak mindazt a „belerázódást”, amit szakmai gyakorlat/jelölti idő­ szak alatt, ill. egyáltalán szakvizsga előtt el kell szenvednie, amikor közlik vele, hogy az éppen­ séggel nem úgy van, amint az egyetemen taní­ tották neki. (Ernst Rabéi is írja, hogy amikor fiatalon bíróként dolgozni kezdett, a felettese, egy idős bíró figyelmeztette őt, hogy teljesen felejtsen el mindent, amit az egyetemen tanult, igazolásul pedig minden héten megmutatta ne­ ki, amit az aktuális jogtudományi folyóiratok­ ban teljesen haszontalannak talált.) Azonban a gyakorlatias oktatás ennél többet nyújt: aktív/ kreatív megismerésre, gondolkodásra tanít. Vizsgák nyitott könyv mellett. Amint Ausztráliá­ ban vagy az USA-ban, a dánoknál is szabad a jogszabályokat használni vizsgán, még a szóbe­ liken is. Az üzenet világos: a normaszöveg adott, nem cél, csupán kiindulópont. Az abban történő eligazodás, a releváns rész megtalálása és alkalmazása, értelmezési kérdések, norma­ konfliktus megoldása sokkal közelebb áll a CDjogtárral rendelkező 21. századi jogász munkájá­ hoz, mint a bemagolt szakaszok „feléneklése”. (Eszembe jut, amikor Kilényi professzor úr Szi­ lárd Leót idézte, miszerint „Az ember feje nem arra való, hogy szecskával tömjék tele!’) Ez per­ sze nem azt jelenti, hogy ne kellene az anyagot elsajátítani, de hogy végső soron az alkalmazási készség lesz döntő. Ez azonban többet jelent az alkalmazásnál: a teljes, konkrét jogügylet vagy jogintézmény átlátását, gazdasági-társadalmi rendeltetésének megértését is magában foglalja. Nemzetköziesedés. „Future lawyers must be inter­ national" - szólt az aarhusi jogi kar dékánjának köszöntője. Arra a felismerésre alapul, hogy a globalizáció korában az angol nyelv, esetünkben a jogi szaknyelv tárgyalóképes ismerete nem al­ ternatíva, hanem szükségszerűség. A dán hall­ gatók számára ezért minden félévben kötelező egy angol nyelvű tárgyat is hallgatni. Szerencsé­ re a mi karunkon is vannak olyan oktatók, akik vállalják az idegen nyelvű szemináriumok tartá­ sát. Azonban előfordul, hogy létszámhiány mi­ att el sem indulnak, vagy éppen túlságos szak- Hamlet idejében sem volt könnyű dánnak lenni... irányultságuk bátortalanítja el a hallgatókat. De a hallgatóknak sem kellene idegenkedniük e kurzusoktól, mert előbb vagy utóbb úgysem tudják megkerülni ezeket. Az informatikai lehetőségek kihasználása. Oda­ kint, ha a tanár valamely okból nem tudta meg­ tartani az órát, vagy feladatot osztott ki, vagy valamely anyagot töltött fel a netre, vagy csak kellemes hétvégét akart kívánni, arról mindenki idejekorán értesült e-mailen keresztül. Bár en­ nek csírái a Neptun-üzenetek képében, egyes, progresszívebb tanszékek illetve a Dékáni Hiva­ tal gyakorlatában nálunk is megjelentek, karun­ kon a hirdetőtáblák internetes (Neptunos érte­ sítések, adott esetben e-maillel kombinálva) in­ formációs lehetőségekkel történő kiváltása még gyerekcipőben jár. A Neptun további kiaknázat­ lan potenciált jelent az írott anyagok internetes megosztására nézve is. Elég körülményes és fá­ rasztó helyzetet eredményez, amikor itthon a gyakorlatvezető „kézre ad” egy fénymásolatot, és utána lehet rajta osztozkodni, egy órát sorban állni a fénymásoló előtt... Kint az órákra min­ denki a helyi e-learning platformról (www.aula. au.dk) letöltött, frissiben kinyomtatott handoutokat lobogtatva érkezett órára, vagy hozta a laptopját, és azon nézte át az aznapi tematikát, eseteket, olvasmányokat, ami kellett. Tananyag-limit. A kötelező (vizsgán számon kérhető) irodalom tantárgyanként legfeljebb 600 oldal lehet, azaz egy szemeszter- során ez három tárggyal számolva 3x600=1800 oldalt je­ lent. A mögöttes filozófia szerint 600 oldal elég arra, amit az adott témáról el lehet mondani. (Ez a mi esetünkben, félévenként 7-10 tárggyal számolva, vizsgánként kb. 200 oldalt jelentene.) Ha valaki nem tudja az ismereteit ilyen teljede­ lemben kifejteni, ott valami vagy ővele, vagy pedig a tárggyal nem stimmel. A limit, ha a tan­ anyag pontos körülhatárolásával párosul, garan­ ciát jelent a hallgató számára, egyrészt megóvva őt a mértéken túli terheléstől, másrészt, a szá­ mon kérhetőség biztosítéka. Aki bukott már meg amiatt, hogy olyan konkrétumot kérdez­ tek tőle, amire a tankönyv csak halovány utalást tett, az belátja ennek jelentőségét. De a megol­ dás az oktatók számára is hasonló előnyöket kínál. �A tanárok elkötelezettsége. Vagy mondhatnám, fa­ natizmusa, végletes odaadása, elkötelezettsége. Távolról sem akarok olyasmit állítani, hogy ne­ künk ne volnának lelkiismeretes, odaadó taná­ raink, mert igenis vannak. De azért itthon még­ sem láttam olyat, hogy a tanár egy csapteleppel (!), laptoppal-prezentációval, és tíz kiló könyvvel jött volna be az órára, úgy, hogy azokat egye­ nest a munkahelyéről cipelte magával, és nem az egyetemi irodájából hozta (a csaptelep egyéb­ ként egy szerzői jogi eset illusztrációjául szol­ gált). Nem fájt a foguk az őket szünetben meg­ kereső hallgatók kérdéseire válaszolni, útba iga­ zítani (nem, nem melegebb éghajlatra küldeni), adott esetben álláslehetőségekről beszélgetni. Egyik tanáromat továbbra is rendszeresen meg­ keresem e-mailen, ő pedig érdemben válaszol (!). Az általam megismert tanárok életkora 30-45 év között ingadozott. Fiatalos lendületük részben talán ennek köszönhető (bár ez önmagában még nem szükségszerűség), részben pedig talán an­ nak, hogy nem a mi „klasszikus közép-európai” oktatási módszerünkön nőttek fel, nem zúdult rájuk olyan mennyiségű fölös információ, ami kiölte volna belőlük a szenvedélyt. A hallgatók hozzáállása. Bizony, barátaim, lenne okunk a szégyenre. A dán és általában minden egyéb külföldi hallgatónak ugyanis nemfáj meg­ szólalni. Sokkalta fesztelenebbek, nem lámpalá­ zasak, kimondják a véleményüket, adott eset­ ben idegen nyelven is. Mert lehet nekünk, ma­ gyaroknak tiszteletre méltó lexikális tudásunk, azzal tanácsos inkább tévés vetélkedőbe műso­ rába menni, mert az esetmegoldásban, a tények összekapcsolásában, a jogi relevanciák feltárásá­ ban egy fikarcnyit sem fog neki segíteni. Az in­ formáció önmagában nem érték, hanem csak ak­ kor eredményez értéket, ha felhasználják. Ha pedig egyáltalán nem használják fel, vagy nincs kilátás arra, hogy felhasználják, akkor bizony az információ ismeretének szükségessége kérdőjeleződik meg. Amikor órán egy eset kapcsán a CISG hatálybalépéséről folyt a vita, egy dán liallgató nem tudta, hogy Lengyelországban 1996-ban már nem volt szocializmus. Én persze igen, ez nekünk alap. Ámde a kérdés irreleváns­ nak bizonyult, és többé senkit nem érdekelt, hogy én tudom-e, vagy hogy a srác műveletlen volna, vagy valami. Ha feltesszük, hogy a mun­ kához ennyire alapvető történelemtudás sem kell, akkor mit is fogunk kezdeni majd a szak­ mában az ilyen jellegű ismereteinkkel? Ám ez az okfejtés még egy, a korábbi generációkra jellem­ ző ismeretszínvonalat feltételez. A mai hallga­ tóknál már a kielégítő passzív/lexikális ismere­ tek sem jellemzőek. Előző számunk hivatkozott cikkében említésre került az emberanyag egyre silányabb minősége. Amilyen eseteket néha a ta­ nároktól hallok (pl. nem tudni, hogy 2, azaz kettő világháború volt, vagy hogy valaki azt ál­ lítsa, Marx a két világháború közt élt), és ami­ lyen arcokat néha az egyetemen látok, semmi kétségem nincs eziránt. Mindez még nem lenne baj, ha a hallgatók órai aktivitása arányosan ja­ vulna. Azt tudom javasolni a hallgatóknak, hogy ne hátulról, hanem elölről töltsék fel a padokat. Hogy készüljenek az órákra, ha a tanár is fogé­ kony a közös munkára, és ne legyen már min­ den az oktatók hibája. Ne legyen már gáz jelent­ kezni, és feltenni azt a kérdést: „Miért?” Mégis­ csak egyetemen volnánk, ahol nem elvárás, hogy minden a legelső hallásra egyértelmű legyen. Az előbbiekből már valószínűleg kitűnik egy s más dolog, amit érdemes volna újragondolni, felülvizsgálni, megváltoztatni. A fenti megálla­ pításokon túl is van azonban néhány, külön ki­ emelésre érdemes gondolat. Úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb lecke, amelyet a dán (nyu­ gati) példa a klasszikus, német mintájú közép­ európai jogászképzés számára nyújtani tud, végső soron magában a jogi gondolkodásmód­ ban keresendő. Abban a gondolatban, hogy a jog önmagában nem érték', vagy ha érték, akkor sem önmagáért létező érték, hogy bebiflázva, kívül­ ről kellene fújni. A jognak célja, funkciója, társa­ dalmi-gazdasági rendeltetése van. Tartalmát a tár­ sadalmi igények alakítják, működésében pedig visszahat e viszonyokra. Mint ilyen, létében nem szükségképpeni, hanem változékony, és rend­ szeresen változik is (egy törvényt átlagosan két­ évente módosítanak). Áz ügyfél szempontjából pedig a jog csupán az érdekérvényesítés egyik eszköze. Mégis úgy tanuljuk, akárha maga a Szentírás volna, azzal a különbséggel, hogy az utóbbit nem kell szó szerint tudni. Bizonyos jogágaknál ennek még lenne is értelme (pl. ka­ tegorikus és alapvető szabályok, elvek, eljárásjo­ gok stb.), de a magánjog esetében ez így köve­ telménynek sok, skill-nek viszont kevés. Éppen csak a lényeg sikkad el: a jó értelemben vett közgazdasági megközelítés. A szabály nem ma­ gától értetődő. Hiába tanuljuk meg, ha nem tudjuk, milyen célokra használhatjuk fel. Több ezren átmentünk már kereskedelmi jogból, anélkül, hogy egyáltalán láttuk, hogyan is néz ki egy izmosabb, sokszereplős szállítási szerződés, a maga finanszírozási segédkötelmeivel együtt; vagy anélkül, hogy tudnánk, egyáltalán mi vég­ ből is kereskednek az emberek? Visszaemlékez­ vén az öt évemre, egy kezemen meg tudom szá­ molni azokat az alkalmakat (pontosan emlék­ szem, hiszen ezek a reveláció erejével hatottak rám), amikor életszerű magyarázatot kaptam va­ lamely jogi szabályozásra. Ellenben, ha a pénz felől közelítjük meg őket, a szabályok értelmet fognak nyerni. Minek kellene agyatlanul bema­ golnom azt, amit másképpen is meg lehet ta­ nulni? Az pedig már szinte szóra sem érdemes, hogy a polgári jogi diszpozitív szabályok megta­ nítása egy jogintézmény vagy szerződéstípus archetipikus lényegének érzékeltetésére még csak-csak alkalmas, azonban ne gondoljuk, hogy egy komoly jogász, midőn éppen egy tar­ tós jogviszonyt minden részletében szabályozó, 90 oldalas, adott esetben atipikus szerződést szerkeszt, nem fog e szabályoktól minden le­ hetséges és megengedett módon eltérni, úgy, ahogyan az üzleti ésszerűség diktálja. A diszpozi­ tív szabályok látenssé válnak, ill. a hagyományos (re-aktív) jogalkalmazás, valamint a kisebb per­ értékű ügyek terrénumára szorulnak vissza. A gazdasági megközelítésmód elégtelenségén még az sem változtat, hogy tanítanak nekünk közgazdaságtant, „kifejezetten joghallgatók­ nak”, ami azt feltételezné, hogy elsősorban testre szabott, sajátkepi jogi-gazdasági isme­ reteket fognak tanítani. Ámde ezt közgazdá­ szok tanítják, és - az ő szakértelmüknek szóló minden tisztelet mellett - meg kell jegyezni, hogy abból, hogy az egyetemen két, sok tekintetben összefüggő tudományt egyaránt tanítanak, önmagában még nem következik az interdiszciplinaritás. Vajon elvárható-e a hall­ gatótól, hogy két különböző, sajátosan eltérő természetű és fogalomkészletű tudományból mindent magának mazsolázzon ki, ráadásul úgy, hogy még azt sem tudja, mi alapján indul­ jon el, mert - teszem azt - még nem tudja, milyen területre akar szakosodni? Hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy felvegyenek a tan­ székre legalább néhány kettős végzettségű (jogász-közgazdász) oktatót. Esetleg, a tan­ könyvek egyfajta „keresztlektorálásával” is le­ hetne valamit segíteni ezen. Még egy gondolat a gyakorlatokról. Nincs értel­ me „gyakorlatot” tartani azért, hogy a hallgatók még egyszer végighallgassák, ahogyan a tanár ledarálja az előadás anyagát. Ráadásul ez a tanár számára is rendkívül fáradságos, pláne ha egy délután folyamán 4-5 gyakorlatot tart, és mind­ egyiken csakis ő szerepel. Emellett, ilyen fajta gyakorlatot tartani hihetetlenül unalmas is le­ het, a velejáró szakmai kihívás pedig tart a zé­ róhoz. Hogyha e cikk írója egykoron gyakorlat­ vezető lenne, el sem tudna képzelni annál kényelmesebb pozíciót, mint ahogyan Jákob B. Sarcnsen, egy dán ügyvéd, tartotta az óráit. Minden órán moot court, fiktív per zajlott, amelyhez a hallgatók study group-akba vagy team-ekbe voltak beosztva, és az Internetről le­ töltött húsz jogeset (nem BH-k, kész megoldás­ sal, hanem csak tényvázlatok) eldöntésében kel­ lett változatos perbeli pozíciókban helytállniuk. A hallgatók vitatkoztak, az „Öreg” pedig figyel­ te őket, néha firkantott valamit a táblára, illetve időnként egy-egy talányos felvetéssel irányította a vitát. A végén megbeszéltük a megoldást, az alternatív argumentumokat, a per valós kime­ netelét, és hogy mi a szakmai tanulság. Nem mondhatnám, hogy Sarcnsen meggebedt volna, mindamellett maximális tiszteletet vívott ki ma­ gának. Ahogy egy kanadai hallgató mondta: 'He’s hell of a lawyer’ A kifejtettek alapján esetleg nem így tűnhet, ezért még egyszer hangsúlyoznom kell: nem azt kívánom sugallni, hogy a hagyományos képzési modellünket, értékeinket egy az egyben toljuk félre. A leírtak magánvéleményt tükröznek, amely nem abszolút vagy tévedhetetlen. Azon­ ban, időszerű volna egy megfelelő középmérték erejéig igazodni a kor kívánalmaihoz. Legalábbis elgondolkodtató, hogy a szakma ma is úgy vé­ lekedik a képzésről, amint száz évvel ezelőtt, Ráhel idején. Holott, időközben maguk a né­ metek is messzemenően nyitottak az skandináv/angolszász módszer irányában. Ha a Páz­ mány nem lesz képes erre, rövidesen ki fog ke­ rülni a hazai jogi fakultások élbolyából. Ami az informatikai lehetőségek kihasználását illeti, az ELTE-ÁJK máris előttünk jár (egy ottani isme­ rős beszámolója alapján). A globális trend azt mutatja, hogy a jogászi hivatás 10-15 éven belül alapvető változáson fog keresztülmenni, to­ vább, a jelzett irányban. Ezzel együtt a régi fel­ fogás képviselői letűnnek. A Pázmányon múlik, hogy képes lesz-e a haladásra, vagy pedig a kor fog majd felette ítélni, kegyetlenül. Tormás D. Ármin (Ha van igazán fontos kérdés számunkra, akkor a jogi oktatás elengedhetetlen megújítása kétségtelenül ilyen. Éppen ezért e-mailben váijuk a vitacikkre reflektáló, azt kiegészítő vagy azzal vitatkozó gon­ dolatokat, oktatóktól, diákoktól egyaránt! A szerk.) ötödik oldal �Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya Nagyszerű, hogy a kommunikációs gépezet, va­ lamint az aktuális megmondóemberek fáradt­ sága nem hiábavaló, pusztába kiáltott szó. A megszólalásig az igazira hasonlító mérgezett mag úgy tűnik, termékeny talajra ér. Mennyi jó szándék, s mennyi felelős gondolat! Vannak ugyan okvetetlenkedők, akik úgy gon­ dolják, a díszletek mögötti világ a valódi, s az a színjáték, ami a nagyközönségnek szól, valójá­ ban csak a tudatlanok bárgyú ömlengésének ad utánpótlást, működik afféle ideológiai Patyomkin-faluként. Megható az a féltő aggódás, ami szinte számolatlanul termeli az általánosságokat, a semmitmon­ dó, de hangzatos szólamokat, észrevétlenül kú­ szik be az ember zsigereibe, deformálja szemé­ lyiségét, szinte megkérdőjelezi helyét a világban. Vinnak, akik azt állítják magukról, hogy még nem találkoztak romákkal. Ennek ellenére erős indíttatást éreznek, hogy megnyilvánuljanak ebben a kérdésben, akár szóban, akár írásban, s a médiától átvett silány közhelyekkel át is adják véleményüket, ami persze sziklaszilárd - hiszen betanulták. Az, hogy konkrétum nincs benne nem zavaija őket, talán fel sem tűnik. A meg­ oldást pedig az olcsó szóvirágok nem engedik felszínre jönni. Ilyesmire persze ezekben a kö­ rökben nincs is igény, s az akarat hiánya sok-sok szócséplőnek biztosít egzisztenciát. Nehezen hihető, hogy nem találkoztak velük, mert az élet minden területén ott vannak. Ha máshol nem, a fodrásznál, az ilyen-olyan kis boltokban, üzletekben, a virágosnál, a különbö­ ző vendéglátóipari egységekben, s még hossza­ san lehetne sorolni. Hogy nem lehet őket észre­ venni? Talán azért, mert beilleszkedtek, részévé váltak a többségi társadalomnak. Ahogy nem kapjuk fel a fejünket, ha egy szőke embert látunk, s nem csodálkozunk, ha egy barnát, így az elfogadott normák szerint élő ember sem kelt feltűnést. Pedig itt vannak körülöttünk, mellettünk. Kedvességük, vidámságuk sokszor varázsol derűt gondterhelt arcunkra - csak a jót mindig nehezebb észrevenni. Persze az is lehet, hogy az önnön fényétől elkápráztatott egyén nem lát semmit, és nem is akar látni semmit. Ugyanakkor a problémák, az igazi gondok va­ lóban léteznek. Nem kell idegen országba utaz­ ni, még a fővárost sem kell elhagyni ahhoz, hogy a mélybe, a gyökerekhez jussunk. Valószí­ nűleg objektívebb lenne nagyon sok minden megítélése, ha megtapasztalnák személyesen is a nehézségeket, megismernék a bajok forrását. Akkor talán megszűnne az a finomkodó illegetés, amivel tisztes távolból megpróbálják körül­ járni a helyzetet, s remélhetőleg megszűnne az egészséges gondolkodású többség iránt érzett gyűlölet is. Elkendőzni, meg nem történtté tenni dolgokat legalábbis társadalmi vakság, de elbagatellizálni az atrocitásokat, pimaszul, flegmán elintézni a viszszavonhatatlan bűnöket az egyik legnagyobb al­ jasság, amit el lehet követni a megalázott, hitében, önbecsülésében megcsonkított többség ellen. A módszeres, aprólékos gonddal véghezvitt rombolás az élet szinte minden területén tetten érhető. Lassan alig-alig van kapaszkodó, fogy­ nak a pihenőhelyek, egyre ritkább a feltöltődésre, erőgyűjtésre az alkalom. Az összefogás, összetartozás szavak pedig előbb-utóbb értel­ metlen, tartalom nélküli, egymás utáni betűk kusza összevisszaságává lényegülnek. A társadalom szilárdnak hitt épületébe termesz­ ként költöznek be a szépen formált mondatok, az ehető mázzal bevont gondolatok, a gondosan tálalt irományok, a nélkülözhetetlen társnak ki­ kiáltott képi hamisság. Rágják, emésztik azt, ami az évszázadok során a sok-sok válogatáson keresztül beépült és szilárddá, megbonthatatlanná tette az építményt. A családok módszeres szétzilálása, ellehetetlení­ tése, s a manapság már egyre többször előfor­ duló nevetségessé tétel, kigúnyolás úgy tűnik, már kellő rombolást végzett. A hatalom kényekedvének kitett, a médiatartalmakkal kitömött zombik, vagy az önmegvalósítás mókuskereké­ ben vágtázó „belőlem csak egy van” egyének tu­ datáig aligha jutnak el a társadalmi problémák, hogy azok kezeléséről ne is beszéljünk. Az előttünk lévő generációk - a „nemsokára jobb lesz” reményével ajkukon - szépen lassan elfogytak, elfogynak. Lassan, de biztosan mi következünk. Még vannak gondolataink, még bizakodhatunk csak ennyi vagy csak annyi év és minden jó lesz. Aztán majd évek múltán, ha ne­ künk nem sikerült, majd a gyermekeinknek. Csakhogy az út ki van jelölve, s mint oktalan állatokat tereli a villanypásztor, nem engedik nekünk sem kiválasztani a másik irányt. Voltak, vannak, s persze lesznek mindig kivételek, de a többség számára a meddő évek jutnak, s a nyomtalan elmúlás. Nem lehet jobb- és baloldali valóság, mint aho­ gyan nincs olyan étel, hogy ebéd vagy vacsora. Egy nemzet van, s mi mind ennek az egynek vagyunk a tagjai. A megosztottság, a gyűlölkö­ dés azok malmára hajtja a vizet, akik céljuknak tekintik, hogy részenként felmorzsolják a né­ pet. Ha nincs összefogás, ha nincs változás, előbb-utóbb mindenki sorra kerül! Azt mondják, a remény hal meg utoljára. A re­ mény, mely még megvan, még őrizzük, vigyá­ zunk rá. A remény, mely még éltet, a remény, mely remélhetőleg erőt ad a sarokba szorított többségnek és kisebbségnek egyaránt. Hrecska Renáta „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Több mint egy hónapig, március 20-a és április 26-a között került megrendezésre a XXVII. Magyar Sajtófotó Kiállítás és az azt kísérő, Határnyitás 20 éve című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Remélem Kedves Olva­ sók, közületek is jó páran kíváncsiak voltak, hogy hogyan és miért került az utakon már nem - vagy csak ritkán - látott kétütemű, új­ ságpapírba „burkolva”, két méter magasba a lépcsők tetejére. Igen, arról a Trabantról beszé­ lek, mely előtt oly sokan sütkéreztek a melen­ gető napsugarakban a Múzeum előtt... Nos, néhány méterrel beljebb igen elgondolkod­ tató fényképek idézték fel az elmúlt esztendő jelentősebb, lencsevégre kapott eseményeit és nem mellesleg azt, hogy 1989. szeptember 11-én nyílt meg Magyarország nyugati határa. A szervezőknek nem volt könnyű dolguk: 592 szerző pályázott pontosan 11.939 felvétellel, s ezek között kerültek kiosztásra, különböző ka­ tegóriákban a díjak. Nem akarok senkit se untatni annak felsorolá­ sával, hogy ki, milyen című képre, milyen kate­ góriában, hányadik helyezést ért el, mert ha még megpróbálnám is leírni, hogy mit láttam a képen, az az én élményem, nem a Tisztelt Ol­ vasóé. így inkább csak néhányat emelnék ki... hatodik oldal A bejárattól néhány méterre már rögtön olyan képekbe botlottam, amelyeket nem hagyhat­ tam szó nélkül. Azaz fel kellett jegyeznem, hogy ki és miről készítette. (Nyilván, egy tárlat elqen minden látogató még lelkes, hogy igen, mindent pontosan és alaposan átolvasok, meg­ nézek, feljegyzek... De az ötszázadik kép után már azt se tudja, hogy hol van...) Ilyen volt Kovács Bence Egy szebb hídért címet viselő fotója, melyen két polgármestert látha­ tunk egy összeeszkábált, tákolmány hídon, ahogy megpuszilják egymást. Ami igazán tar­ talmat ad ennek a képnek, az az, hogy az egyi­ kük magyar, másikuk pedig szlovák... Az ezt követő fotósorozaton pedig rögtön a dunaszerdahelyi pokol elevenedik meg "lakáts Péter ké­ pei által. Ezek a képek voltak azok, melyeket először láttam. Percekig álltam előttük, s köz­ ben fejben végigpörgettem magam előtt törté­ nelmünket. De a tömeg magával sodort, így kénytelen vol­ tam tovább állni. Egészen a Panelokig, Dezső T. Tamás fotósorozatáig toltak előre. Az Andre Kertész nagydíjjal jutalmazott sorozat a „szür­ keségekben” lévő különbségeket próbálja meg­ mutatni. Országunkban nagyjából 788.000 ilyen lakás található, melyekben több mint a la- A dunaszerdahelyi pokolban kosság egyötöde él. Kívülről mindegyik tömb egyformának látszik, azonban az ablakok mö­ gött más-más életek peregnek. Az egyformaság mögötti különbözőségekre akart rávilágítani a művész azzal, hogy különféle ablakokat és kü­ lönféle ágyneműket jelenített meg. Sajnos, lapunk megjelenésekor a kiállítás már továbbállt, de mindenkit bíztatok, hogy vagy keresse fel a tárlat következő állomását (Debre­ cen, Miskolc, Pécs), vagy látogassa meg a www. sf2008.hu című wcboldalt, ahol virtuálisan megtekinthetőek a képek. Mikola Orsolya �Embert ajándékba? Interjú Simon Deng, egykori szudáni rabszolgával „Most úgy beszélek veletek, mint emberi lény az emberi lényekkel. Nézzetek rám, mérjetek végig. Úgy nézek ki nektek, mint egy ajándék? Pedig így volt, ajándékba adtak oda annak a családnak, akinél 3 és fél évig szolgáltam, mint rabszolga ...” Legális rabszolgaság a XXI. században. Szinte hihetetlen. Pedig a szudáni törvények le­ hetővé teszik, hogy a muzulmán lakosság módszeresen elüldözze, és rabszolgasorba ta­ szítsa a nem-muzulmánokat. A kiút csak nagyon szűk folyosón vezet, melyet csak kevés nemzetközi szervezet ismer. Egy ilyen folyosón sikerült Simon Dengnek kiszöknie abból a reménytelennek tűnő életből, melyben azelőtt élt, hogy aztán több helyszínre - köztük múlt hónap végén karunkra is - elutazva hívja föl a figyelmet e tragédiákkal kapcsolat­ ban. Az előadás előtt sikerült egy rövid interjút készíteni Mr. Denggel. - Örülök, hogy alkalmunk nyílt beszélgetni! Most itt ülünk ebben a kényelmes egyetemi szobában, Magyaror­ szágon. Innen nehéz elképzelni, milyen lehet egy rab­ szolga élete, hogyan kerülhet ilyen helyzetbe valaki... - Állandó rettegésben teltek a mindennapjaink, hogy mikor csapnak le ránk az arab rabszolga­ tartók. Én csak 9 éves voltam, mikor elraboltak, és bár az életemet meghagyták, rabszolgaként ajándékoztak oda rokonaiknak. Az életem folya­ matos terror volt. Hamar megtanulták a család gyerekei is, hogyan kínozzanak és alázzanak meg. Ha szomjas voltam, nem ihattam, csak ti­ tokban, különben bántottak volna. - Miből álltak a feladatai? - Nagyon sok dolgom volt, mindent el kellett vé­ geznem, amire csak megkértek. Egy szót ismer­ hettem csak, azt hogy „igen”. Volt, hogy megver­ tek pusztán azért, mert nem mondtam ezt a szót elég hangosan! A vizet akkor a Nílusból szerezte minden család, és általában öszvéreken szállítot­ ták a kannákat. Az én gazdáim rám bízták ezt a lehetetlen feladatot. Gondolj csak bele, 9 évesen nekem kellett hazahordani azt az eszméletlen súlyú vizet! Volt, hogy nem bírtam, úgy éreztem, nem megy tovább; mégis reménykedtem. Ez volt az egy dolog, ami éltetett. Ez volt a reggelim, az ebédem, a vacsorám: a remény. - Nem próbált megszökni? - Nem mertem. Nézd, itt egy papírpénz a te or­ szágodból felmutat egy 200 Ft-ost), ezen egy szá­ motokra minden bizonnyal fontos ember arca szerepel. Ugyanígy van ez az USA-ban, ahol most élek, és általában a világ országaiban. Szu­ dánban viszont az egyik pénzen egy ember teste van - lábak nélkül. Rabszolgaságom során gazdá­ im sokszor mutatták fel nekem ezt a pénzt, és azzal fenyegettek, hogy ha megpróbálkozom a szökéssel, akkor úgy fogok kinézni, mint ez az ember: megtalálnak, és levágják majd mindkét lá­ bamat! Akkor gyerekként ez nagyon ijesztően hatott rám. Nem szeretek visszagondolni azokra az időkre... - Sikerült is kijutnia a rémálomból... - Igen, egyszer, mikor már elen­ gedtek egyedül a piacra, találkoz­ tam két férfival, akik azt mond­ ták, ismernek valakit a falumból. Ennek a harmadik embernek két hét múlva be tudtak mutatni, ő felismert, és megszöktetett. Szü­ leim, akik szerencsére életben maradtak, sokáig kerestettek el­ tűnésem után, magas jutalmat ígértek értem. Egy rabszolgáért egy tehenet nem lehet kapni, de két kecskét már igen... vagy egy kalasnyikovot... Apám hat tehe­ net is fizetett volna annak, aki megtalál, de mind hiába. Már le is tettek volna rólam, mire az az ember végre hazavitt, és újra ta­ lálkozhattam szüleimmel! Akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem beszélek azokról az évekről, és csak a jövőre koncentrálok, így is lett, megcsináltattam a törzsi tetoválásokat, melyeket egy fiú általában 12 évesen kap meg nálunk, és fényes karrierre tettem szert, mint Szudán úszóbajnoka. Egyszer még vissza is mentem volt gazdáimhoz. Mint keresztény, szükségem volt arra, hogy megbocsássak nekik. Gondolhatnád, hogy megbánás volt bennük, vagy félelem, esetleg harag. De nem: akkor én már híresség voltam Szudánban, úgy üdvözöltek, mint egy celebet, aki a családjuk része volt egykor. Büszkék voltak rám... Megbocsátottam, de felejteni nem tudok, azokat az éveket sose kapom vissza... - Említette, hogy tett egy fogadalmat, miszerint soha többé nem beszél azokról az évekről. Most mégis itt ülünk, és pont erről beszélgetünk; hogy lehetséges ez? - Ez részben pont a te hazád egyik fiának kö­ szönhető. A szudáni helyzetet nem tudtam soká­ ig elviselni. Ha - kihasználva közismertségemet bármikor felemeltem a szavamat a rabszolgák mellett, mindig kaptam egy fenyegetést felülről. Lehetetlen volt így élni, ezért utaztam ki Ameri­ kába. Itt éltem, amikor megjelent egy jelentés az Egyesült Nemzetek Közgyűlése és az Emberi Jogok Bizottsága számára Bíró Gáspártól, aki az ENSZ különleges megbízottja volt akkoriban. Ebben volt szó az elkeserítő helyzetről az emberi jogok terén Szudánban. - Tehát az ENSZ isfelfigyelt az ottani történésekre. Milyen lépéseket tettek? - Semmilyet! Én láttam, mi történik ott, embe­ rek milliót gyilkolják le! Az ENSZ mégse cse­ lekszik. Tudod, ebben a kérdésben a beszéd ideje lejárt, most már véget kéne vetni a szörnyűsé­ geknek. Mint ez a vádemelés és elfogató parancs Omár al-Basír ellen: itt az ideje, hogy a vezetők feleljenek a történtekért! Az ENSZ meg csak tét­ lenül áll! Egyesült Nemzetek? Egyesült „semmit-nem-teszek” Nemzetek, így hívom én őket inkább! Semmire sem jók! - Ezek szerint nincs is rájuk szük­ ség? Nélkülük kéne elérni valamit? - Nem megbuktatni akarom őket (Mosolyog). Ezt a kérdést az ENSZ nélkül nem lehet ren­ dezni, ez a feladat rájuk vár. Azonban, addig is, muszáj vala­ hogyjavítani a helyzeten. - Hogyan? - Például az olyan emberi jogi szervezetek segítésével, mint a Christian Solidarity International (CSI). Ok egy részről a rabszol­ gák kimentésével foglalkoznak. 10 dollárért kivásárolják az embereket a rabszol­ gaságból, de soha nem a rabszolgatartónak, ha­ nem a csak a szöktetőnek fizetnek. Másrészről ellátják a kiszabadítottakat az életfenntartáshoz szükséges alapfelszereltségekkel. Ne gondolj luxuscikkekre, de egy ilyen csomag minden egyes darabja életet menthet: többek között szú­ nyogháló, pokróc és kanna van bennük. Más­ részről egyszerűen nem szabad elfelejtkezni a problémáról. Itt ülünk egy egyetemen, távol ezektől a borzalmaktól. Neked viszont ott a ke­ zedben az a toll: használd! íijatok, beszéljetek róla, foglalkozzatok a témával, hogy végre csele­ kedhessünk is! Barát Zsófia Ki mondta, hogy nem tudod meg változtatni a világot? Ha sokan akarunk valamit, hiszünk benne, és elszántak vagyunk, akkor igenis megváltoztat­ hatjuk környezetünket. Az emberek többsége, főleg Magyarországon, úgy gondolja, hogy fölösleges civilként beavat­ kozni a világ nagy dolgaiba, kicsik vagyunk mi a változtatáshoz. A sok rossz hír, amivel nap, mint nap bombáznak bennünket, még inkább elveszi az ember kedvét bármiféle kezdeményezéstől. Pedig egyre több mozgalom, szervezet próbál változtatni rossz szokásainkon, kömyezettudatosabb életre szólítva fel a polgárokat. Magyarországon április 22-én immár 19. alka­ lommal ünnepeltük meg a Föld napját. A programot Denis Hayes amerikai egyetemista indította el 1970. április 22-én a Föld védelmében. Azóta már több mint 125 ország polgárai és civil szervezetei kapcsolódtak be a programba. E nap alkalmából idén használt ruhákat gyűjtöttek a Gödörben, amelyek a Föld napján cseréltek gazdát. Hasonló programot már tavaly is szerveztek, így próbál­ ták a szervezők csökkenteni a használt ruhákkal szembeni ellenérzéseket. Jótékonysági cé­ lokat is szolgált a program, ugyanis a megmaradt ruhadara­ bokat a rászoruló családoknak küldték el. Mivel minden új ruha előállításához rengeteg energiát használnak fel, ezért a szerve­ zők a ruhacsere révén is próbál­ ták Föld Anyát kímélni. Hasonló önkéntes környezetvé­ delmi mozgalom a Föld Órája, amely arra hívott fel mindenkit, hogy március 28-án egy órára kapcsolja ki az elektromos be­ rendezéseket, felhívva így a fi­ gyelmet a takarékosság szüksé­ gességére. Kocsis Agnes hetedik oldal �Tudomány, verseny és szórakozás diákköri konferencia jogász módra Mint ezt a 2009. április 6-8. között megrendezésre került OTDK is bizonyítja, a diákköri konferenci­ ák remek fórumot biztosítanak ahhoz, hogy egy joghallgató sajátos és igen összetett formában csil­ logtathassa meg tehetségét. A kitartó, alapos kuta­ tást egy rendkívül érdekes és látványos szakasz kö­ veti: az egyes tagozatokban ragyogó szóbeli elő­ adásoknak, éles vitáknak is tanúi lehettek azok, akik ellátogattak az Egyetem térre, az ELTE által vendégül látott XXIX. OTDK-ra. Jóleső érzés volt látni a sok tehetséges versenyzőt, és külön örömmel töltött el az a lelkesedés, amivel a Pázmányos pályázók, opponensek készültek és érkeztek a versenyre (akár törött lábbal, vagy épp külföldről, jónéhányan pedig a záróvizsgák nyo­ masztó közelsége ellenére). Ez a lelkesedés igazi kis csapattá kovácsolta Karunk versenyzőit. Mindenki igyekezett támogatólag jelen lenni minél több Páz­ mányos versenyző előadásán, és ez a csapatszellem bizony olyankor is jól jött, amikor kisebb-nagyobb szervezésbeli problémákat kellett áthidalni (az ebédidőben elfogyott szendvicsek leleményes pót­ lásától az egyszerre három helyen opponáló diákok egymást támogató odafigyeléséig). A három nap komoly tudományos munkát, a re­ mek előadásokat, a sok-sok tapasztalatszerzést záró vidám fogadáson az jutott eszembe ahogyan végigtekintettem az akkor már felszabadultan be­ szélgető és borkóstoló diákseregen, hogy pár év múlva lehet hogy épp közülük kerülnek majd ki az akkori OTDK-k fővédnökei. Erre nem csak ami­ att gondoltam, mert a jelenlegi védnökök nagy ré­ sze valóban maga is diákkörös volt egyetemi évei alatt - ahogyan arról kellemes nosztalgiával meg is emlékeztek az ünnepélyes megnyitó alkalmával -, hanem azért, mert a rendezvényen is tiszteletüket tevő védnökök valamennyien a jogászi hivatás csú­ csainak számító posztokat töltenek be. A szép helyezésekhez minden nyertesnek szívből gratulálok, és valamennyi résztvevőnek köszönöm a helytállást! Pogácsás Anett Kari TDK titkár I. helyezett: Dominek Balázs'. A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kaliczka Alexandra: A közrend a francia és a magyar nemzetközi magánjogban. Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági jogi tagozat. Konzulens: Dr. Raffai Katalin Terhet Péter: Jogelmélet az input előtt - avagy dekonstrukcionista kísérlet egy reális alkotmányon­ tológiára. Jog- és ÁUamclméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Csaba II. helyezett: Farkas Balázs: Kontraktuális és deliktuális fele­ lősség összefüggései és elhatárolása. Polgári Jogi tagozat III. Konzulens: Dr. Lábady Tamás Gebesh Serhiy: Csőddel kapcsolatos bűncselek­ mények kezdetektől napjainkig, különös tekintet­ tel a csődbűncselekmény megváltozott tényállá­ sára. Büntetőjogi Tagozat III. - Különös rész II. tagozat. Konzulens: Dr. Epeijes Krisztián Horváth Maréit: A Panama-csatorna szerző­ dések. Egy kis nemzet küzdelmei az önállóságért Nemzetközi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Kovács Péter nyolcadik oldal Orbán Endre: A gyülekezési jogról. Alkotmány­ jogi Tagozat III. - Alapjogok I. tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Zs. András Somlai Dorottya: Jog a realista prózában és a francia polgári törvénykönyv mint irodalom Jogés ÁUamclméleti tagozat. Konzulens: Dr. Könczöl Miklós Urbán Péter: Versenyszabályok alkalmazása a postai ágazatban. Versenyjogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Tóth Tihamér III. helyezett: Nagy Gusztáv: A pénzügyi-gazdasági alkot­ mányjog alapjai. Törekvések a magyar gazdasági Alkotmány kifejlesztésére. Alkotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. tagozat. Konzulens: Dr. Tcrsztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Serák István: A szerződéskötésre vonatkozó egyes szabályok és jogi megközelítések a privátau­ tonómia mérlegén. Polgári Jogi tagozat I. Konzu­ lens: Dr. Koltay András Pintér Attila: Faktoring oda és vissza - szerző­ déstípusok határain túl (avagy a faktoring magán­ jogi kérdéseinek vizsgálata a magyar jogban és gyakorlatban). Polgári Jogi tagozat IV Konzulens: Dr. Brehószki Márta Zalka Gábor: A szándékosság elméleti és gyakor­ lati kérdései. Büntetőjogi Tagozat I.- Általános rész tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Különdíjas: Ablonczy Zsuzsanna: A laikus bíráskodás problé­ májának bemutatása a magyarországi esküdtszéki ítélkezés történetén keresztül. Magyar Állam- és Jogtörténet tagozat I. Konzulens: Dr. Horváth Attila Dezső Adrienn: A regisztrációs adó aktuális kér­ dései. Pénzügyi Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Ha­ lász Zsolt Dominek Balázs: A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Farkas Vajk: „A régi törvényességről az új törvé­ nyességbe a törvény által” avagy a legalitás kérdése a magyar és a spanyol jogállami átmenetben. Al­ kotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. ta­ gozat. Konzulens: Dr. Varga Zs. András Gazsó Balázs László: Jelzáloghitelek az Európai Gazdasági Térségben, különös tekintettel a vonat- kozó német, osztrák, svájci és magyar szabályozás­ ra. Pénzügyi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Halustyik Anna, ifj. Dr. Lomnici Zoltán Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kurunczi Gábor és Ráth Olivér Zoltán: Szabad mandátum vagy frakcióhűség. Alkotmányjogi Tagozat I. - Államszervezet I. tagozat. Konzulens: Dr. Hajas Barnabás Molnár SaroltaJudit: Repedések a házasság intéz­ ményén - az élettársi kapcsolat hatása, nemzetközi tendenciák, hazai lehetőségek -. Polgári Jogi tago­ zat I. Konzulens: Dr. Csapó Orsolya Srhütt Attila: Racionalizmus, utópia, totalitariz­ mus - A XX. századi diktatúrákhoz vezető út Oakeshott, Molnár és Mannheim elméletének tükrében. Jog- és Államelméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Fekete Balázs Serák István: Hasonlóság a különbözőségben - a szomszédjogok és a telki szolgalom intézményé­ nek összevetése de lege ferenda, az osztrák, német és svájci szabályozás tükrében. Polgári Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Landi Balázs Tóth-Zsámboki Judit: Az életveszélyt okozó testi sértéssel kapcsolatos problémákról. Büntetőjogi Tagozat II. - Különös rész I. tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Veres Zoltán: Környezetvédelmi szempontok a tulajdonjog korlátozásához. Kömyezetjogi tagozat. Konzulens: Dr. Bándi Gyula Opponensi díjban részesült: Deák József, Büntetőeljárásjogi tagozat Horváth Zsófia, Kriminológia tagozat Stefáiiich Éva, Telekommunikáció és médiajogi tagozat Vtrga Adám, Alkotmányjogi Tagozat II. - Állam­ szervezet II. tagozat lüss Katalin, Magyar Állam- és Jogtörténet tago­ zat II. Belharc Pázmányosok versenye volt a jogelméleti szekció Ha nincs a Pázmány, idén kimarad az OTDK programjából a jog- és államelméleti szekció. Egyetlen eltés jelölt kivételével, kizárólag pázmányosok mutattak be dolgozatot e tagozaton belül, így a díjakat is csak pázmányosok nyerték: mind az első, mind a második helyet, valamint a különdíjat is egyetemünk hallgatói vihették haza. Ám mégsem pázmányos verseny volt, hanem igazi jogelméleti döntő, ahol az ellenfelek hiánya nem az indulókat, hanem a hiányzókat minősítette. A dolgozatok ugyanis a jog- és államelmélet igen széles skáláján mozogtak: volt politikai filozófia, eszmetörténet, jogontológia, jog és irodalom, vala­ mint alkotmányelmélet. Ekként a Pázmány jogi kara - kiváltképp Jogbölcseleti Tanszéke - egy má­ sik egyetem szervezte országos rendezvényen bi­ zonyíthatta, más jogi karok jogbölcsész tanárai előtt, hogy nálunk a jogelméleti oktatás valóban továbbgondolható és továbbgondolt irányokba te­ reli a diákokat. A zsűri elnöke. Takács Péter a szekcióülés végén külön kiemelte ezért Varga Csa­ ba munkásságát - elvégre az ő szellemi műhelyé­ ben folyó oktatás sikerét bizonyítja a díjazott dol­ gozatok eredményessége. Varga Csaba és Péteri Zoltán egy olyan jog- és állambölcseleti oktatás, kutatás alapjait rakta le 1995-ben, ami - amint azt a korábbi OTDK-k liasonló sikerei is mutatják - a liazai jogelmélet első számú intézményevé, közös­ ségévé tette az itteni Jogbölcseleti Tanszéket és holdudvarát az elmúlt másfél évtizedben. Az egy­ kori pázmányos díjazottak közül pedig számosán - mint Paksy Máté, Cseme Péter, Tattay Szilárd, Jakab András vagy Könczöl Miklós - oktatóként, konzulensként, kutatóként folytatják immáron munkásságukat. Sepp Schluiferer �A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése I. Általános megállapítások Az első helyek száma szerinti sorrend: 1. ELTE ÁJK (8), 2. Szegedi Tudományegyetem SZTE (7), 3. Pécsi Tudományegyetem PTE (6), 4. Győri Egyetem SZE (5), 5. PPKE JÁK (4), 6. Miskolci Egyetem ME (2), 7. Debreceni Egyetem DEI (1), 8-10. Károli Gáspár Református Egyetem KRE, Rendőrtiszti Főiskola RTT; Babes-Bólyai Egyetem BCR (0). A Karok által elért összes helyezés alapján a sor­ rend: 1. ELTE (28), 2. PPKE JAK (27), 3. PTE (24), 4. SZTE (20), 5. ME (17), 6-7. DEI, SZE (10), 8. BCR (5), 9. KRE (4), 10. RTF (0). A Karok által elért I. II. III. helyezéseket és különdíjakat 4, 3, 2, 1, ponttal pontozva a sorrend: 1. ELTE (68), 2. PTE (60), 3. SZTE (56), 4. PPKE JÁK (54), 5. DEI (39), 6. ME (32), 7. SZE (28), 8. BCR (7), 9. KRE (5), 10. RTF (0) Az utóbbi évekhez képest jelentős változás a Sze­ gedi és a Pécsi Tudományegyetem jelentős erősö­ dése, és az ELTE korábbi rendkívüli nagy fölényé­ nek erőteljes mérséklődése. Feltűnő a Győri Széchenyi Egyetem 5 első helye, amely azt mutatja, hogy a létszámához képest kis kar néhány hallgatóval nagyon intenzíven foglal­ kozott. A korábbi évekhez képest erőteljesen visszaesett a Debreceni és a Miskolci Egyetem, valamint a Károli Egyetem. Változás volt a korábbi évekhez képest, hogy meg­ emelték a Karok nevezési keretét ennél fogva több volt a szekció, mint a korábbi években. II. Karunk eredményeinek értékelése Feltétlenül pozitívum a korábbi évekhez képest, hogy 50 fős nevezési keretünket ki tudtuk tölteni. Ennél fogva hallgatóink több szekcióban lényege­ sen több díjat nyertek, mint a legutóbbi OTDK-n (50 nevezett hallgatónkból 27 nyert díjat, ami fel­ tétlenül nagyon dicséretes teljesítmény). Ezúton is gratulálunk a jó helyezéseket elén hallgatóinknak. A Karok között mi értük el a legtöbb második he­ lyezést, és mi nyertük el a legtöbb különdíjat. Ugyan akkor ez a tény azt is bizonyítja, hogy átla­ gosan ugyan jó dolgozatokkal szerepeltünk, de a többi karhoz képest relatíve kevesebb volt az egé­ szen kiugró teljesítmények száma. Mindenesetre összeredményeink azt bizonyítják, hogy a legutóbbi OTDK óta pozitív változás állt be a diákköri munkában, ennek tulajdonítható, hogy a 2007. év 5-6. helyezésével szemben összeredményünket tekintve benne vagyunk a legjobb négy karban. Negatívumnak tekinthető, hogy a 34 szekcióból 14-ben nem tudtunk egyetlen helyezést sem elérni, 7-ben pedig egyáltalán nem is indítottunk dolgo­ zatot. III. A kari TDK értékelése Sikeres volt a két OTDK közötti három kari TDK lebonyolításának ötlete a korábbi 2-vel szemben, ugyanakkor viszont lényegesen jobb eredményt érhettünk volna el, ha az első két kari TDK-n nevezésre feltétlenül elfogadott dolgoza­ tok közül, 12, időközben már végzett hallgatónk vállalja az indulást. Ha e dolgozatok indulnak, minden valószínűség szerint lényegesen jobb lett volna az eredményünk, akár az első helyen is sze­ repelhettünk volna. A visszalépő hallgatók helyett a 2009-es tavaszi kari TDK-n feltételesen javasolt 15 dolgozatból melyet egyébként helyesen és mindenkivel egyet­ értve neveztünk - csak kettő kapott különdíjat és egy ért el második helyezést. Ugyanakkor a 2009es tavaszi kari TDK-n a feltétlenül nevezésre java­ solt 16 dolgozatból 8 szerzője nyert díjat. Mindez azt mutatja, hogy a Kari TDK-k kiválasztó szere­ pe az OTDK-ra való nevezésnél jó és objektív. Természetesen a 12, OTDK-szereplést nem vállaló hallgatóinkkal szemben jelenleg semmiféle esz­ közünk nincs, hogy vállalják az egynapos OTDK szereplést, pedig ez nekik is feltétlenül érdekük­ Ne ítélj, mert megítélnek! Az ember azt hihetné, hogy talán most már vége, de nem. Bizonyos, nem is olyan nagy időközön­ ként előjön a téma: Kaiser Ede ártatlan, Varga Zol­ tán bíró úr tévedett, és ahelyett, hogy (az IRM egyik korábbi vezető beosztású embere szavaival élve) abbahagyná a bíráskodást, és elmenne taníta­ ni, még ki is nevezték főbírónak. Meg egyébként is, hogy ilyen történhet, az a magyar bírósági rend­ szer szégyene, és egyáltalán, ha valamelyik bíró hi­ bázik, a bírói kar „összezár”, és mindenfajta vizs­ gálatot kizárnak. Botrányszag van, és az emberek általában szeretik a botrányszagot. Nem véletlen, hogy a híradók 8090 százalékban rémhíreket sugároznak... Meg az sem véletlen, hogy ilyen légkörben, ilyen jellegű médiareakciók után a laikus igazságszolgáltatásba vetett amúgy sem túl erős bizalma meginog. Legújabb e témában adagolható médiaszenzáció, hogy a megtestesült jóság és áratlanság (aki egyéb­ ként a többi 24 vádpontban elismerte bűnösségét, amik alapján szintén simán tényleges életfogytot kaphatna, hiszen például Mór előtt egy héttel lőtt le közvetlen közelről egy pénzszállítót), Kaiser Ede könyve megjelent „A món ártatlan” címmel. És viszik is, mint a cukrot. Csak azt csodálom, hogy Havas Henrik nem készített újabb egyórás riportot vele... Virga Zoltán tanár úr szemináriumára jártam két félévet is. Időnként beszélt nekünk a móri ügyről. Újvári Ákos tanár úr (aki akkor fogalmazóként volt jelent a tárgyalásokon) is meséit egy-két dol­ got ezzel kapcsolatban. Ott voltam Bolcsik Zoltán (a móri ügy nyomozásának időpontjába az NNI igazgatója) előadásán is, több mint egy órán át liallgattain a bizonyítékok felsorolását és elemzé­ sét. Talán ezek alapján állíthatom, hogy ha nem is ismerem az ügy össze részletét, de elég alaposan is­ merem a bizonyítékokat, amelyek Kaiser ellen szóltak. Én csak egy joghallgató vagyok, de ezek alapján minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tartottam Kaiser Ede bűnösségét. Mlint ahogy tet­ te ezt Varga Zoltán tanár úron kívül még másik kilenc bíró is akik az ügy fcllebbvitclénél eljártak. És ahogy gyanítom ti is tennétek, ha ismernétek az ügyet. Varga Zoltán kétszer nyitotta meg újra a bizonyítási eljárást, mert a perbeszédek alatt jelez­ ték neki, liogy újabb lehetséges bizonyítékot talál­ tak. Azt hiszem ennél precízebben, minden körül­ ményt alaposabban mérlegelve nem nagyon le­ hetett volna eljárni. És mégis tévedett a dolgok jelenlegi állása szerint. Mint ahogy tévedett a ki­ lenc másik bíró, tévedtem én, és tévedtek mind­ azok, akik úgy gondoltuk a bizonyítékok alapján, hogy Kaiser az egyik móri mészáros. Az Egyetem tér 1-3. (Kilényi Géza professzor után szabadon) egyik oktatója, aki tudomásom szerint soha életében nem volt gyakorló jogász, harsogva követelte Varga Zoltán fejét. Azt nem tudom, hogy miért csak az övét, azt meg még kevésbé, hogy az ügy összes részletének ismerete nélkül ben állna. Gondolkoznunk kell azon, hogyan tu­ dunk ezen a helyzeten változtatni, mert a nevezés­ re elfogadott dolgozatokban nem csak a hallgató­ nak, hanem a konzulenseknek is jelentős munkája fekszik. Összességében lényegesen javuló teljesítményünk­ ből - amely főleg a nagyszámú helyezésben nyilvá­ nult meg - azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a valóban kiváló hallgatókkal a jelenleginél több időt kell foglalkozni (legalább egy-másfél évet az OTDK előtt). Feltétlenül figyelembe veendő a ko­ rábbi években kiadott tájékoztató (megtalálható a kari honlapon), amely a jó OTDK-szereplés felté­ teleit, kiindulópontjait tartalmazza. Nagyon hasz­ nos, hogy kitöltöttük 50 fős nevezési keretünket, mert sok hallgatónk szerzett személyes tapasztala­ tot, viszont az is látható, hogy néhány hónapos munkával elkészített - egyébként jó kiindulópont­ tal rendelkező, fantáziadús - dolgozatoknak a végső jó helyezések szempontjából nincs esélyük. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyettes hogy vette ehhez a bátorságot, én mindenesetre nem tettem volna a helyében. De nem csak ő kon­ gatta a vészharangot korrupt, gyenge és állandóan hibázó bírósági rendszert kiáltva. Parlamenti kép­ viselők, jogászok és újságírók jajveszékeltek és átkozódtak. Vagyis jajveszékelnek és átkozódnak a mai napig, aliányszor csak előkerül a móri ügy. Nlit tehet erre az ÓIT? Nem kezdheti el felolvasni a móri ügy aktáit valamelyik tévében, hogy min­ denki számára ismertté váljanak a részletek. Még csak azt sem mondhatja, hogy csak az írhat cikket, csak az nyilatkozhat Kaiserről, aki ismeri az egész ügyet. De azt megteheti, és meg is tette, hogy gya­ korlatilag egyhangúlag megszavazták Varga Zol­ tán Legfelsőbb Bíróságra történő kinevezését. Ehhez szeretnék magam és barátaim, évfolyam­ társaim és talán az összes hallgató nevében utóla­ gosan is gratulálni Varga Zoltán tanár úrnak! Kovács Bence kilencedik oldal �Jogász példatár 1. Rétvári Bence, országgyűlési képviselő Most induló sorozatunkban karunk olyan öregdiákjait szólaltatjuk meg egy-egy rövid inteijú keretében, akik dolgos életük első éveivel példák lehetnek a mai pályakezdők számára, Elsőként Rétvári Bencét, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjét kérdeztem. - Az első végzős évfolyamok egyikében végeztél: mik voltak a hőskor legfőbb jellemzői - akár a hall­ gatóságot, akár a lehetőségeitek szempontjából? - Ugyan nem az első évfolyamba jártam, ha­ nem a negyedikbe (1998-2003), de még az egye­ tem épülésének időszakában voltam hallgató. Az építkezés miatti olykor mostoha körülmé­ nyek óhatatlanul is összekovácsoltak minket. Ennek rengeteg pozitív hatása volt. Segítettük egymást jegyzettel, és minden más módon, sok közös programot szerveztünk. Az összetartásra jó példa, hogy ha pl. sorban álltunk a földhiva­ talban, bíróságon az iratbeadásra várva, és volt előtted egy Pázmányos, akkor biztos beadta a te anyagaidat is, és ezzel néha órákat nyertél. Az induló évfolyamoknak - főleg a HÖK-ösöknek - pedig lehetősége volt az új kari élet és hallgatói érdekképviseleti rendszer kialakításá­ ra, ami a mai napig meghatározó maradt. - Hogyan látod ezzel szemben ma, tíz évvel később az egyetemet? - Szerintem szépen épül és gyarapszik az egye­ tem. Akkor ér(het)i el majd igazi arculatát, ha az oktatóinak a többsége már a volt Pázmányos hallgatók közül kerül ki. - Hogyan emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivel foglalkoztál először, és hogyan, mi­ kor lett belőled „hivatásos" politikus? - Egyetem után ugyanabban az ügyvédi irodá­ ban jelöltködtem, ahol másodéves koromtól kezdve dolgoztam. Nagyon jó hangulatú iroda volt, sokféle üggyel találkozott az ember. Jó alap volt a szakvizsgához, vagy a mostani saját Tanulj meg olvasni! Olvasásfejlesztési tréning május 23-24. Egyetemistaként, főiskolásként a hallgatóknak szemeszterenként több ezer oldalnyi tananya­ got, kötelező és ajánlott olvasmányt kell feldol­ gozniuk, és ez az általános iskolában tanult módszerekkel szinte reménytelen vállalkozás. A diploma után is rengeteg írásos információ vár ránk: szakkönyvek, tanulmányok, jelenté­ sek, összefoglalók, e-mailek, folyóiratok, hírle­ velek sokaságát kell elolvasni munkahelyi kör- ügyvédi irodához. A politika kiskoromtól kezd­ ve érdekelt. Az egyetemen HŐK elnök voltam, sok egyesületben tevékenykedtem, úgyhogy in­ nen nem meglepő lépés a politika. Ha az em­ berben van elszántság nagyívű tervekre, akkor könnyen fordul a közélet irányába. A politiká­ ban pedig szintén mindenhol találkozom Pázmányosokkal. - Miben más ma a pályakezdők helyzete, mint Ne­ ked vagy évfolyamtársaidnak? Könnyebb vagy ne­ hezebb? - Nem szívesen lennék most pályakezdő. Saj­ nos az én évfolyamtársaim közül is sokan hagy­ ták el Magyarországot, hogy jobban boldogulja­ nak. A következő években szerintem nagyon nehéz lesz a pályakezdők helyzete, ezért min­ denkit arra biztatok, hogy minél több gyakorla­ tot szerezzen már az egyetemi évek alatt. Sergő András Május 23-24. között rendezzük következő tré­ ningünket, amely szombat-vasárnap 9-16 óráig tart, és amelyen Pázmányos diákok akár 10.000 forintért is részt vehetnek. További részletek és jelentkezés weboldalunkon, a wwwjak.ppke. hu/karrier címen. Lehet más? Valószínűleg nem. Pedig mostanság egy párt is hirdeti, hogy dehogynem, igenis lehet más a po­ litika. És bár szimpatikusak jelszavaik - mi le­ gyintünk csupán. Nem hiszünk már a mindent megváltoztató szempillanatban - de talán alul­ ról építkezve, a kertjeinket gondozva egyszer, valamikor tényleg lehet más. A politika meg úgyis olyan, amilyen. Annyi konzervatív szkepticizmus maradt még ben­ nünk - sőt, egyre inkább már csak az maradt -, tizedik oldal hogy ne higgyünk a hirtelen és azonnali és fé­ nyes változásokban. A forradalmak története is mutatja, hogy a „mézes hetek” hamar elfoly­ nak. Egy ideig még álldogálunk, topogunk, néhányan ordibálnak kettőt, hármat - ám végül úgyis hazamegyünk. A forradalmak, akár győznek, akár nem, mindig így végződnek. Persze, kilátástalan helyzetek idején jó hinni, hogy lehet más. Hogy bár a történelem eddig mindig másképp mutatta - mi itt és most mégis kilépünk a medréből. François Őst brüsszeli jogfilozófus írja, hogy egy hagyományból ki lehet szakadni - de magá­ ból a hagyományból, mint olyanból, semmi­ képp. És a hagyomány nem pozitív fogalom. Leíró jelenség. A hagyomány mindaz, ami kör­ bevesz bennünket. Itthon például a kádári világ nyárspolgári, provinciális, zsigulis, aranyászokos lassú, keleties világa. Nékünk ez jutott - és aki itthon akar konzervatív lenni, paradox módon, ezt védené. Lánczi András szerint viszont éppen az a paradoxon, hogy nálunk azok nevezik ma- gukat konzervatívnak, akik változást akarná­ nak. Minimum egy másik hagyományt. Pedig hagyomány nem teremthető csettintéssel, elő­ rehozott választással, kétharmaddal. Új alkot­ mány sem eredményez új hagyományt. A ha­ gyomány az, ami van. És ebben értelmeződik át, romlik le, bomlik fel, kásásodik el minden. Kétharmad, új alkotmány, mifene. Mert bármi, amit jogi eszközeinkkel teszünk, értelmét nem az eszközben, hanem az eszközt értelmező, használó közegben nyeri el. Az alkotmány je­ lentése ekképp az, ami a mi kultúránk, erőnk, akaratunk révén jelentésként kijegecesedik belőle. Nem az alkotmánnyal van hát a baj, ha éppen jelentésével, eredményeivel elégedetlenek vagyunk - hanem velük, velünk, vele, veled, velem. A politika ott téved, hogy rögtön többes szám­ ban beszél. A változásnak nem onnét kell kiin­ dulni. Hanem tőlem, tőled, tőle, s csak aztán tőlünk és tőle. Terhet Péter �Jó szomszédság Van egy gyümölcsöskertünk Budapest hatá­ rában. Gondosan ápolt, jól termő fák vannak benne, de termés sohasem marad nekünk. Vala­ hogy mindig egy-két nappal korábban leszed­ nek mindent a szomszédok. A kertben állt egy kis faház. Apám nagybátyja építgette, szépítgette - mígnem egy szép napon a szomszédok fel nem gyújtották. Porig égett, de nem lehetett bizonyítani semmit, meg hát a rokonságom sem az a „perlekedő” típus, így hát apám nagy­ bátyja nekiállt, újra felépítette, kicsinosította újra felgyújtották. Az első elkeseredés után a család összefogott, és építettünk a faház helyé­ re egy nagyobb, erősebb és még szebb tégla­ házat. Nem egyszer betörtek, és a lukas gumi­ csizmát is elvitték. 2008 februágában a kedves szomszédok éppen az ablakokon és az ajtó lévő vasrács lefeszítésével foglalatoskodtak, amikor a másik szomszéd észlelte a helyzetet. Elzavarta őket, és kihívta a rendőröket. Mire a szerv kiért, kedves barátaink visszasomfordáltak, elvitték a rácsokat, sőt, az ereszt is leszedték, és még arra is volt idejük, hogy a véletlenül arra járó keres­ kedőknek eladták az egész szerzeményüket kemény 7.500 magyar forintért. Az okozott kár 180.000 forint volt. Na ebből már eljárás kere­ kedett, aminek során kiderült, hogy jó szomszé­ daink enyhén szólva sem makulátlan előéletűek: egyikük tizenötödször lett elítélve a bíróság 2009 márciusában hozott ítéletével. Mindketten 6 hónap börtönbüntetést kaptak, és mellé mini­ mális pénzmellékbüntetést. Mivel az egyikük felfüggesztett próbaideje alatt követte el a fent taglalt manővert, ezért ő így összesen már 12 hónap letöltendővel gazdagodott. És hogy mindebből mi hogy jöttünk ki? Polgári jogi igényünket a bíróság - ahogy szokás - más törvényes útra terelte - vagyis ha akarjuk, ak­ kor egy-két év pereskedés után megítéli egy másik bíró, hogy a szomszédok kötelesek ré­ szünkre valamennyi kártérítést fizetni. Hogy miből, az más kérdés, mert mindkét elkövető munkanélküli... így tehát a magunk részéről valószínűleg véget is ért volna a történet, csak vártuk volna, hogy 8 hónap múlva jó magavise­ lettel a szomszéd kiszabadul, és folytatja, amit abbahagyott. Ámde következő látogatásunkkor a telken (két héttel ezelőtt) nagy örömmel láttuk, hogy egy-két gyümölcsfa - köztük az egyik legjobban termő almafa hiányzik. Valaki szépen kulturáltan kivágta, és elvitte. Ha bárki­ nek tüzelő kellett volna (ebben a hideg télies időjárásban természetesen megérteném), akkor ott volt a kert végében az előző két faházból megmaradt faanyag némileg kormosán ugyan, de legalább már nem kellett volna fáradni a ki­ vágásával... Szóval kártérítésre csak egy-két év múlva számíthatnánk, de akkor sem biztosan, ám előtte 8 hónap múlva kiszabadul a szom­ széd, aki várhatóan nem komái majd minket to­ vábbra sem, de addig is valaki már jelezte, hogy törődnek továbbra is velünk. Ilyenkor élmény a családban jogásznak lenni, és hallgatni, hogy miért ilyen az igazságszolgálta­ tás. Mit mondhatnék nekik? Többé-kevésbé jó ez a rendszer, csak kegyetlenül túlterhelt, ezért ilyen lassú? A súlyosabb büntetéseket pedig em­ berrablóknak és apagyilkosoknak tartjuk fenn? Hát ez nem lesz számukra kielégítő válasz. Ér­ tem én, hogy válság van (mondjuk egy éve még nem volt) de vajon nem lenne kifizetődő hoszszútávon, ha több rendőr, több ügyész és több bíró lenne? Ha egy rendesen, gyorsan működő rendszer egy ilyen elkövetőt a lopástól számított két-három héten belül leültetne? Biztos vagyok ...lenne inkább a Máris doktor a szomszédom benne, hogy kétszer is elgondolkodna rajta, hogy fél év börtön után szabadulva két hét el­ teltével visszamenne-e oda? A börtönmunkával keresett pénzéből pedig az okozott kárt téríte­ nék meg. Egy ilyen hatékonyan működő rend­ szerben a kiszabott büntetésnek talán lenne visszatartó ereje. Ez pedig nem csak a társada­ lom biztonságtudatának tenne jót, hanem való­ színűleg a gazdaságnak is, így tehát befekte­ tésnek is lehetne tekinteni - ha már a pénz a kifogás... Kovács Bence Majdnem Európa: a Ráday utca Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket isjavasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: álcázva köze­ lítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk - kissé rendha­ gyó módon - nem egy adott vendéglátóhely, hanem a Ráday utca, mintjelenség. Néhány évvel ezelőtt Ferencvárosban, a Kálvin térnél történt valami, ami nem illeszkedik a szo­ kásos budapesti közterület-felújítások sorába: itt ugyanis nem pláza vagy mélygarázs épült, hanem egy viszonylag szürke, jellegtelen ut­ cácskáját változtatták át sétálóutcává. Ez a va­ rázslat igencsak hasznos volt, hisz fővárosunk értékelhető közterületei vagy gigantikus villamosátszállók, mint a Moszkva tér, vagy épp a Móricz, vagy pedig az ide látogató turisták in­ tézményesített kirablására szakosodott furcsa helyek, ahová épelméjű lakos még véletlenül sem teszi be a lábát (Váci utca, Vár). Azonban nem lennénk itthon, ha ez nem ala­ kult volna némileg furcsán és ellentmondáso­ san: a „Ráday” volt ugyan az első olyan felújí­ tott közterület, amely tervezésekor kifejezett igény volt, hogy egyfajta közösségi teret hozza­ nak létre; amely pedig nem létezhet olyan he­ lyek nélkül, ahol a vándor megpihenhet - ez azonban némiképp felemásan sikerült. Az utca vendéglátóhelyei ősztől tavaszig nélkü­ löznek mindenféle egyéniséget, gyakorlatilag egyforma, feledhető egységeket találhatunk itt, illetve néhány galériát; azonban a tavasz bekö­ szöntővel igen bájos, kiülős helyekkel (túl)zsúfolt, egybefüggő „terasz?’ jön létre, ahol bizony jólesik megjelenni a magunkfajta harcedzett vendégnek - némely helyről azonban keserű szájízzel távozunk. Szerencsére a kezdeti divat elmúltával mind a kiszolgálás, mind pedig (diá­ koknál felettébb hangsúlyos dolog!) az árak is normalizálódtak, volt olyan hely (egy teázó név és cím a szerkesztőségben), amely többszöri tulajdonosváltás után a borzalmasan gyatra ka­ tegóriából az erős közepes mezőnyébe küzdötte fel magát. Akad néhány üdítő színfolt (mint például a Pointert Pub), amely felveszi a ver­ senyt a közeli Mikszáth térrel, vagy a Prága leázóval is. Jól tudom, milyen nehéz úgy kellemes helyet üzemeltetni, hogy 500 méteren belül nagyjából tucatnyi versenytárssal kell számol­ nunk; azonban itt átgondolt üzletpolitika, és ki­ emelkedő személyzet nélkül lehetetlen egy sze­ zonnál többet túlélni. Fontosak a tavasztól őszig zajló „Kultucca” ese­ ményei, az itteni koncertek csábítóak mindenki számára, és bár környék nem is olyan régen még nem számított a tágabb értelemben vett belváros nyugodtabb vidékei közé, ahol az em­ ber szívesen sétálgatott volna az éjszaka köze­ pén, ez az utóbbi évek során gyors ütemben normalizálódott (bár a Kecskeméti utcai rend­ őrőrs tervezett bezárása vélhetően nem tesz majd jót ennek a folyamatnak); így ma már tel­ jesen vállalható csillagos éjszakákon is. Összegezve: a „Rádayba” ma is jó kiülni, még mindig sokkal kellemesebb, mint a hasonló koncepciójú Liszt Ferenc tér nívósabb helyei amelyek sajnos hangulatukban nem a bohém egyetemisták, inkább befutott öregdiákok szá­ mára kínálnak örömteli időtöltést. Horváth László tizenegyedik oldal �Tábortűztől a hang versenytermekig Az akusztikus gitár rövid története Mi jut eszünkbe, ha valaki hátán gitártokot látunk jártunkban-kekünktón? Az első kósza gondolat le­ het, hogy az illető bérgyilkos és épp az „ügyfelet” készül a hangszernek látszó tárggyal az örök va­ dászmezőkre küldeni. Ezek után kimászunk az „El Mariachi” és más hasonló műalkotásszámba menő filmek katartikus hatása alól, és a gitárost kezdjük fürkészni. Megannyi korosztály és stílus képviselteti magát, és számuk szerencsére nő. Mitől vonz ennyi embert ez a hangszer? A válasz egyszerű: technikailag gyorsan tanulható egy bizo­ nyos szintig. Az első pár akkord néhány hét alatt megvan, ezzel már számokat kísérhetünk. Mire vi­ szont a bonyolultabb skálák és jazz-akkordok jön­ nek, évek telnek el. Igazi mesterré válni csak keve­ sek tudnak. A kihívás az a gitárosnak, hogy olyan szinten tudjon játszani, ami kiemeli a „gitározgatók” népes táborából. Az ember társas volta és a közösségi muzsika szere­ tető is népszerűvé teszi hangszerünket. Ki hallott buliról valamilyen „zajkeltő eszköz” nélkül? Sok minden szóba kerülhet ilyenkor, de hamar kizáijuk őket egy társaságban, ahol nem zenészek gyűlnek össze. Fúvósokon való játék közben nem leltet énekelni, rezesek esetén még a liangerő is kri­ tikus. Én legalábbis nem ülnék egy trombitás mellé a tábortűzhöz, amikor a „Börtön ablakába” című örökzöld sláger két versszaka közt játszik közjáté­ kot, bármily művészien teszi is. Nem beszélve a szomszédról, aki aznap este nem velünk táncol, és éjfél körül elege van belőlünk. Rézfúvóson lialkan játszani ugyan nem lehetetlen, de lia már előkerül a tokjától, akkor nem is érdemes. További gond ezzel a hangszercsoporttal, hogy hangzatokat önmagában nem játszik, egész zenekarunk meg általában nincs. Óriási népszerűségük ellenére a billentyűsöknél a méret a probléma. Próbáljunk meg egyszer egy pán­ céltőkés zongorát a vállunkra venni! ígéretes próbál­ kozások jelentek meg több hangszergyártónál, de ezek elektromosak és még mindig nehézkesek. Egy hárfánál még mindig könnyebb, nem beszélve egy dobfelszerelésről, ami dallamot nem játszik, de han­ gulatot teremthet, főleg, ha föl kell vinni az emelet­ re. Ugyanez a baj a vonósok egy részével, ráadásul mindegyik nehezen tanulható olyan szinten, hogy ne meneküljön a hallgatóság. Maradnak a pengetős hangszerek. Méretük optimá­ lis; ha épp morcos a szomszéd, könnyed egyszerű­ séggel játszható rajta a leghalkabb pianissimo, ak­ kordjátékra is alkalmas, sőt, énekelni is hagyja a rajta játszót. Közülük a gitárt minden valószínűség sze­ rint az emeli ki, hogy hangzása a legáltalánosabb, a leguniverzálisabb. A banjo, az ukulele vagy a man­ dolin igencsak speciálisak, nincsenek elterjedve min­ den kultúrában, ezért nem is használatosak olyan széles körben, mint a gitár. Az időtartam, míg a mai hangszerhez eljutunk, évszá­ zadokban mérhető. Talán a legkorábbi még létező gitár egy 1590 tájáról való, öt hangra hangolt, 68 cm húr­ hosszúságú történelmi emlék. E korszakban a formai és hangolási változatosság óriási. Csak a 16, században kezdenek áttérni a nagyobb méretre és az öt különbö­ ző hangmagasságra. Az „öthangú” barokk gitárok csak a 18. század közepén kezdenek szabványosodni ilyen téren, mégpedig Ä-D-G-H-E hangolásban. Ek­ korjelenik meg Angliában és Franciaországban a hato­ dik hang, a mély E. Ezek után már csak egy lépés a hat húr megjelenése Olaszországban és Franciaországban, ami megegyezik a mostanival. A ma ismert „klasszikus gitár” csak a 19. század fo­ lyamán alakult ki. A fejlődés elsősorban Antonio de Torres érdeme volt. Nagyobb testű, szélesebb hang­ szereket készített és kitalált egy új merevítőrend­ szert a test, pontosabban a fedlap belső oldalán. A hangterjedelmében is megnövelt új gitár-koncepció széleskörű ismertségre tett szert, hatása végigsöpört Európán. A spanyol gitárok közül a 20. század elejéig a fla­ menco volt a legnépszerűbb. Flamenconak nevezik az Andalúziában élő cigányok népzenéjét. Fontos eleme a gitárjáték, melynek jellemzője a fedlapon való dobolás és az éles, rövid hangok. A flamencogitár abban különbözik a klasszikustól, hogy sokkal könnyebb és a húrok közelebb vannak a fogólap­ hoz, elősegítve a gyors, ütőhangszerszerű játékot. A klasszikus gitárok nagy része Torres modelljének mintájára készül, bár újítások mindig voltak és min­ dig is lesznek. Az egyik legjelentősebb úttörő az 1833-ban, Ncwöörkban létrehozott Martin cég volt. Alapítója, Christian Frederick Martin Németország­ ban született, majd emigrált Amerikába. Hamaro­ san Pennsylvaniába, Nazareth-be költöztek, oda, ahol a gyár ma is áll. Fo­ kozatosan szabadultak fel az európai hatások alól, és kezdték meg­ valósítani egyéni elgon­ dolásaikat, ezek közt a híres X-merevítést, ami hozzájárult a Martin gi­ tárok sajátos hangjának kialakításához. Az ’20-as-’30-as években két jelentős változtatást végeztek a hangszereken. A bélhúrokat acélhúrok­ kal helyettesítették, ami maga után vonta az egész nyak megerősíté­ Noel Gallagher is szereti... sét, de új húrlábat is ka­ pott a modell és a bordázatát is megerősítették. A nyakat kijjebb emelték a testből, meghosszabbítva azt és könnyebb játékot biztosítva a magasabban fekvő bundokon. Martin a fémhúros gitár megkonstruálásával átlépte a klasszikus gitár határait. Ezek az új hangszerek már más stílushoz tartoznak: ma főik, vagy westem-gitároknak hívjuk őket. A kép még árnyaltabb lett a domború fedíapos jazzgitárok megjelenésével. Ennek úttörője Orville Gibson volt. Természetesen sok cég gyártott még ilyen hangszereket sikerrel, egészen az elektromos gitárok megjelenéséig. A hangerő állandó probléma volt, ha színpadra kel­ lett állni. A testet a Dreadnought után tovább már nem lehetett növelni, mert esetlenné vált volna. A tervezők találékonysága persze nem ismer határo­ kat. Kitalálták már a ’30-as évekre a rezonátoros gitárt-másik nevén dobro-t, ami az utolsó a sorban, ami kizárólag elektronika nélkül működik. Testük fémből vagy fából készült és a bennük elhelyezett alumíniumkúp-ez a rezonátor-hivatott a hangerő növelésére. Érdekes, igen jellegzetes hangjuk miatt ma is keresettek, bár igen kis számban fellelhetők. Itt, ha egy lépéssel továbblépünk, átjutunk egy má­ sik dimenzióba: az elektromos gitárok birodalmába, melyek nem azért különböznek az imént fölsorol­ taktól, mert annyira másképp játszunk rajtuk, ha­ nem azért, mert teljesen más kultúra szülte őket: a tömegszórakozás, a tízezres szuperkoncertek és audiovizuális effektek világa, melyben az akuszti­ kus gitár csak kiegészítő bár, de még mindig tiszte­ lettel övezett hangszer. Bujdos Iván Ákos A Démon gyermekei Kis teremben összezárva a színészekkel, a történet­ tel, az illatokkal, a hangulattal.. .ahonnan kimene­ külni sem lehet, olyan sokan vannak összezsúfolva a nem túl nagy helységben.. .ilyen körülmények kö­ zött kezdődik A démon gyermekei. tizenkettedik oldal Japán illatok, ruhák, cipők, frizurák, nevek... min­ den japán, kivétel a Budai Vár. Ott játszódik a két család története. Rómeó és Júliához hasonlóan, egy ifjú hithű japán (Zolika) szeretné elvenni a japán kultúra professzorasszonyának a lányát (Mónikát). De megjelennek a problémák, a család múltja, a két család konfliktusa, a történelem viszontagságai, a kapszula hiánya (ami Zolika apjának, Lajosnak kel­ lene, hogy ne igya le magát a fia eljegyzésén) és so­ rolhatnánk. Ezek mellett találkozhatunk a fiatalok problémáival, gyerekkortól hozott félelmeikkel („kukifóbia", nimfománia), a szülők elnyomott vá­ gyaival, és a szakéval, no meg persze a „kölyökszakéval” is. A férfiakat nők, a nőket férfiak játsszák, kivéve a profcsszorasszonynak a nyomortól kimen­ tett féljél (leépült ejjeskását), aki meztelen felső­ testtel ágyékkötőben teszi mindazt, amit paran­ csolnak neki. Az egész történetet áthatják a ritmusos mondókák, dallamok, idétlen dalocskák, ami miatt még inkább misztikusabb és ijesztőbb lesz az előadás. Nem be­ szélve Benedek Mari által tervezett színes, túlzó, mulatságos, emellett félelmetes jelmezekről. Pintér Béla a darab írója, rendezője által megszokott toposzok A démon gyermekeiben is megtalálhatók: a vallásos és ezoterikus világkép kiparodizálása, a nemek felcserélése, a magyarok helyzete, határon innen, hatá­ ron túl, mindezek mellett ügyesen összemixelve Jó­ zsefvárost Tokióval. Összefoglalva: rettenetes szülők és rettenetes gyere­ kek gyilkos komédiája fut le egy rettenetes ország­ ban, végig ezzel a rettenetes hangulattal, de érdemes végig ülni ezt a sok rettenetest! „Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján, Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rend­ őrségen, Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Vártól. Y Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra pro­ fesszora, Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hete­ diké reggel, De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé!’ (A démon gyermekei Pintér Béla és Társulata előadá­ sában látható a Szkéné Színházban.) Zágon Orsi �z Kik ezek? ízelítő az idei fesztivál-felhozatalból Van ennek a késő tavasz, kora nyárnak egy évrőlévre ismétlődő, határozott hangulata. Ilyenkor kí­ vánkozik ki leginkább az emberfia/lánya egy ven­ déglátó helyiség teraszára sört iszogatni, kezd el parázni a vizsgaidőszakon (és facsarodik el a szíve azon, hogy az utóbbi bizony gátat vethet az előbbi­ nek), valamint igyekszik mustrálgatni az idei feszti­ vál-felhozatalt. Nem kicsit ironikus, hogy pont kis hazánk az, ahova valahogy az igazán nagy rock-ne­ veket nem hozzák el, ha igen, akkor ritkán, vagy csak miután már kicsit megkoptak, megöregedtek. Ironikus, mert közben, pedig olyan - tőlünk nyuga­ tabbra - nagy hírnévnek örvendő, ám viszonylag friss bandák jönnek el, akiknek többségéről a nagy­ közönség nem, vagy nem eleget hallott. Ennek ki­ küszöbölése végett, rendhagyó módon álljon itt egy ajánló több olyan csapatról, akiket érdemes meghall­ gatni élőben és lemezen egyaránt, ugyanis mindegyik az elmúlt év során rukkolt elő egy új koronggal! Itt van rögtön például a Volt fesztivál és a Franz Ferdinand, akinek tagjai ezt az egész kemény ütemű, letisztult, érces gitár-riffekre épülő zenét újra divat­ ba hozták. Jól csinálják, amit csinálnak, ráadásul a koncerteken is kitesznek magukért. Mivel kerülik az elektronikus effekteket, ezért a meglehetősen sa­ játságos magyar hangosítástechnika (ami nagy rész­ ben abból áll, hogy ha „rock’ banda kerül a színpad­ ra, ezt a hangosításért felelős fiúk úgy értelmezik, hogy „oké, akkor a basszust és a dobot felnyomjuk, a gitár majd úgyis hallatszik, az énekes meg majd megoldja”) sem tudja elrontani az élményt, sőt he­ lyenként kifejezetten előnyére válik a műfajnak. Az idén, januárban megjelent album, a „Tonight” na­ gyon sok újat nem mutat fel, a két aktuális sláger, a „Ulysses” és a „No You Girls” erősen hajaz az ős­ sláger „Take Me Out”-ra. Ezzel együtt korántsem a megújulásra képtelenség jön le a bandáról, hanem sokkal inkább az, hogy ha egyszer egy recept tény­ leg nagyon jól működött, az az alapján készülteket a közönség újra és újra szívesen behabzsolja! Ehhez képest egy némileg szerteágazóbb hangzást képvisel a Bloc Party, akikkel majd a Szigeten lehet összefutni. Ok is valahol a britpopnál kezdték, de az utóbbi időkben, nem kevés elektronikát is belevittek zenéjükbe. A csapat különlegessége részben a nigé­ riai gyökerekkel rendelkező Kele Okereke-nek is köszönhető. Az ő hangja egy nagyon izgalmas kontrasztot képez az egyébként rockos zenéhez, azt meg Lenny Kravitz óta tudok, hogy a fekete bőrű­ ek énekstílusa ugyanolyan jól megy a pörgősebb, gitáros számokhoz, mint az R ’n’ B-hez, épp csak valamiért ritka az ilyen felállás. A fesztiválon bizto­ sak lehetünk benne, hogy el fogják játszani a pár évvel ezelőtt rádiók által agyonismételgetett „I Still Remember”-t, épp úgy mint az újabb, kicsit erősza­ kosabb, kicsit több torzításokkal rendelkező de ugyanakkor kicsit egyedibb számokat is. Azt meg majd meglátjuk, hogy azok a bizonyos hangtechni­ kusok hogy birkóznak meg mindezzel... Talán az egyik legizgalmasabb előadója a felhozatal­ nak mégis a White Lies. Ok annyira frissek, hogy az első albumuk 2009 elején jött ki, és rögtön első he­ lyezést ért el az angol lemezeladási listákon. A csapat „Fear of Flying’-ról nevezte át magát, elmondásuk szerint azért, mert a stílus, amit 2005-ös (!) indulá­ sukkor képviseltek, távol esett attól, amit igazán szerettek volna. „Úgy éreztem, ez alatt a név alatt Paris, je t'aime! ...és Te mit teszel szerelemből? A francia filmnapok végszavaként: 1 „Mindenem megvan ahhoz, hogy szeressenek... de szörnyen magányos va­ gyok... egyedül a világegyetemben.” 2. A fiú, aki nem fél kimutatni az érzéseit. 3. „Mindenképp beszélni akartam veled, mért úgy éreztem, ha nem beszélünk, még mielőtt eltűnsz, valami olyasmit hagyok ki, ami nagyon fontos.” 4. „.. .eye contact should be avoided with the other people standing around.” „Verekedni akartál? Mint mindig, mikor veled vagyok.” Szeretet a Coen fivé­ rek módjára 5. Egy nő, aki gyermekőrzőbe adja kisbabáját minden nap, hogy dajkaként dol­ gozhasson, ám a közös dallam segít... 6. A házaló ügynök boldogsága. 7. „Úgy tett, mint egy szerelmes férfi és újra szerelmes férfivá vált, s mikor el­ ment érzelmi kómába esett.” 8. „Még mindig léteznek cowboyok.” „Most már mehetek? Apa vár.” 9. Pantomimszerelem. 10. „Gondolj úgy Gaspard-ra, mint egy léggömbre, ne úgy mint egy rabláncra, és majd el tudod engedni.” 11. Elértett mozdulatok... „...csak óvatosan, elég erős.” 12. „Megmasszírozhatom a lábad? Látom, fáj. Hisz’ egész éjjel az álmaimban jár­ káltál.” 13. „Mennyit kér azért, hogy végignézhetett egy veszekedést?” „Nem sétálhat­ nánk együtt?” „És te mit teszel szerelemből? Elviselem a fájdalmat, mikor ar­ ra gondolok milyenek voltunk.” 14. Vámpírszerelem. semmi személyesről nem tudok írni, mérsékelten vicces sztorikat találtam ki dalszövegnek, amik még számomra sem jelentettek sokat, nem hogy más­ nak” vallja be a basszusos Charles Cave. Ez már csak azért is meglepő, mert mind a négy kislemezen ki­ adott szám, különösen a „Death” és a „To Lose My Life” olyan témákat dolgoznak fel, mint a halál, az ezzel kapcsolatos pánikbetegség és a másik elveszté­ sétől való félelem. Azok a számok pedig, mint a „Price of Lőve” vagy a „From the Stars”, amik azo­ kon a bizonyos kitalált „sztorikon” alapulnak, itt már inkább sötétek, néhol melodramatikusak, mintsem jópofák. Érdemes ezért a koncert előtt e szövegeket megkeresni valamelyik honlapon, ugyanis nagyon szépen passzolnak az ugyancsak sötét, ugyanakkor slágeres dallamokhoz. Végül még érdemes a Snoiv Patrol-tfA egy-két szót ejteni. A White Lies-zal ellentétben ez az együttes már 10 évet tudhat maga mögött. Kicsit talán szo­ morú, hogy az első két albumuk nem aratott min­ dent elsöprő sikert, különös tekintettel a „When It§ All Over We Still Have To Clean Up”-ra. Ez ugyanis némileg eredetibb a maga visszafojtottságában, mint az összes utána következő album. A már új kiadó által jegyzett további három korong ugyanis sorra gyártotta a slágereket, egyre inkább hátra­ hagyva a sötét hangzást, és inkább a giccsességbe hajolva, mint szomorúságba. Mindezek ellenére az új CD, „A Hundred Millión Suns”, amit késő ősszel adtak ki, egy teljesen szórakoztató, dallamos szá­ mokkal teli, csöpögősségében sem zavaró élményt nyújt. A videókat elnézegetve, Gary Lightbody elő­ adásmódja kicsit túljátszott, ami viszont a színpa­ don előnyükre válhat, úgyhogy minden jel arra mutat, hogy egy erős, és szórakoztató előadásnak lehetünk majd tanúi, ahol leány- (és érzékeny fiú-) szív nem maradhat kifacsaratlanul. Mindezeket összevetve, levonhatjuk, hogy ha nem is ugranak ránk nagy erőszakossággal a hőn várt U2 és tsai kiírások, akkor is érdemes szemezgetni, ízlel­ getni, olykor utána olvasni ezeknek az előadóknak, hisz egyik-másik biztos különlegesen jó koncertet fog leadni, és ki tudja? Lehet, hogy, egy-két, tíz év múlva már az ő nevükért fognak az akkori zöldfülű egyetemisták ácsingózni. Barát Zsófia 15. „Hogyan is várható el tőled, hogy boldog légy egy olyan férfival, aki minden áron úgy akar veled bánni, mint egy teljesen normális emberi lénnyel?” 16. „Van, amikor az élet változást akar. Mint az évszakoknál. A tavaszunk gyö­ nyörű volt. De már vége a nyárnak. Az őszt észre sem vettük, és hirtelen na­ gyon hideg lett. Olyan hideg, hogy minden teljesen átfagy. És a hó meglepe­ tésként ért. De ha elalszol a hóban, nem is érzel fájdalmat.” 17. „Tudod mit? Azt hiszem, mégis hozom az ügyvédemet.” 18. „Csak azt tudom mondani, hogy egyszerre éreztem örömöt és szomorúsá­ got, de nem nagy szomorúságot. Mert éreztem, hogy életben vagyok. És eb­ ben a pillanatban szerettem bele Pírizsba.” +1 Én pedig ebben a pillanatban szerettem bele ebbe a filmbe. Április 24-én volt egy éves a Párizs, szeretlek. Mármint nálunk. Tizennyolc rövidfilm, 18 rendező és XVIII-féle módja a szeretet kifejezésének. Rövid, hosszú, nagy, lángoló, kihűlt, szeszélyes, fagyos, vicces, brutális, kedves, hálás, alázatos, uralkodó és még megannyi jelző és mindig ugyan az a jelzett szó... Gus van Sant-től kezdve Wes Craven-en át Izabel Coixet-ig a direk­ tor szakma krémje meséli el nekünk, egymást vált­ va, hogy mit is gondol ő Párizsról, és mit a szere­ tettől. Javaslom minden­ kinek, hogy élje át leg­ alább egyszer ezt az él­ ményt. Mármint a filmet. A többi pedig már egyéni belátás kérdése... tizenharmadik oldal �Barangolás Mainz-ban Mainz Rajna-Pfalz német szövetségi tartomány fő­ városa és egyben legnagyobb városa, a Rajna bal partján fekszik átellenben Hessen fővárosával, Wiesbadennel, 200 ezer lakosa van. Otthont ad egy egyetemnek és egy püspökségnek is. A Johannes Gutenberg Egyetem 32000 diákkal, több mint 130 országból a legnagyobb németországi egyetemek közé tartozik. Itt 2200 tudós tanít és kutat 150 inté­ zetben és a klinikán. Hatalmas a diákélet, rengeteg kutatási, tanulmányi, utazási, sportolási és egyéb le­ hetőségekkel. A városban sok a látnivaló. Egyik fő nevezetessége a Gutenberg Múzeum, amely előtt egy hatalmas könyv van az utcán. Bent meg lehet tekinteni a vá­ ros nagy szülöttjének, Johannes Gutenberg eredeti nyomógépét, és sok középkori és későbbi érdekes nyomatot. A Szent István templom szentélye feletti hatalmas mélykék háromdimenziósnak tűnő abla­ kokat Chagall mozaikjai díszítik az ótestamentum­ ból vett jelenetekkel. Állítólag Chagall a munkát először nem akarta elvállalni a zsidóüldözések miatt. A Szent István templomtól sétálva az Óvároshoz ju­ tunk, ami a dóm árnyékától (ahogy egy dal is mond­ ja) egészen a Déli Pályaudvarig húzódik. A történel­ mi Óváros nagy része megsérült a második világhá­ borúban a brit bombázások során. Itt a kacskaringós utcákban és sikátorokban esténként megtelnek a hangulatos kis borozók és kocsmák. A Óváros kö­ zepén található a Császár-tér 14 katolikus temploma közül a román stílusban épített hatalmas Mainzi Dóm, 6 toronnyal, amelyek közül a legmagasabb 83 méter, a belsejében 9 kápolnával és 14 oltárral. A ja­ nuárban játszott Mainz05-Bayem München jóté­ konysági focimeccs bevételét a dóm restaurálására fordítják. Jelentős még a Krisztus templom a 80 méter magas kupolájával. Az Eisenturm 1240-ben épült, az Alexanderturmmal és a Holzturmmal együtt ezek az egykor 34 kaput és őrtornyot szám­ láló városfal ma is álló tornyai. A városban sok épí­ tészeti stílus képviselteti magát A házak között ma is találhatunk 500 éves fagerendás épületeket. A vá­ ros tele van szökőkutakkal. Az egyik hatalmas kompozíció, a 150 karneváli figurából álló Karneváli szökőkút. A belvárost kettészeli az 50. szélességi kör, aminek a vonalát felirattal együtt ki is rakták járdá­ ból. Mainz belvárosa egyre inkább nagyvárosi karak­ tert ölt, de a külvárosi részek megőrizték a falusias jelleget. Említésre méltó a Gutenberg-tér Gutenberg szobrával, a Schiller-tér Schiller szobrával. Egyéb lát­ nivaló még a nagyhercegi palota, az igazságügyi pa­ lota, a központi pályaudvar és a városi csarnok. A Citadella délnyugati sarkában látható az úgyneve­ zett Eigelstein, régi római falak, amelyeket a hagyo­ mány szerint a légiók Drusus emlékére állítottak föl. Nem szabad megfeledkezni a februári karnevál­ ról sem, hiszen Mainz a legnagyobb karneváli váro­ sok egyike, valamint a Bundesligában játszó 1. FSV Mainz 05 meccseiről sem! Mainz és az egész kastélyokkal tarkított festői szép­ ségű Rajna-part nemcsak Erasmusra, hanem egy­ szerű utazási célra is kitűnő választás! Mihalics Vivien Ot és fél év Idézzétek fel magatokban Öt és fél évvel ezelőtti éneteket... Csak nyugodtan, álljatok meg az olva­ sásban, hunyjátok be a szemeteket egy-két percre, és merengjetek el a múltatokon... Két héttel ezelőtt ünnepeltem egy baráti társasággal a születésnapomat, és az este folyamán rengeteg fénykép készült. Otthon hazaérve nézegettem a fo­ tókat, majd megakadt a szemem egy bizonyos képen, amelyiken egyedül vagyok, és belenézek a kamerába. Ahogyan erre a képre pillantottam egy érzés ütötte fel a fejét bennem. Felnőttem! Egyszer csak elkezdtem kutatni az emlékeim között, mi tör­ tént velem az elmúlt években, s rájöttem, most jött el a pillanat, amikor lassan-Iassan, de igazán kezem­ be veszem majd a dolgokat. Mivel hamarosan újra itt a rettegett vizsgaidőszak, kicsit már mindenki azon töri a fejét, miképpen fog felkészülni egy-egy vizsgára. Ez most „csak’ egy vizsga, de amiből itt most számot kell adnunk, azt jó eséllyel egész életünkben hasznosítani fogjuk. Természetesen előfordulhat, hogy annyira időszű­ kében vagyunk, olyan nagy az anyag, esetleg olyan családi problémánk van, hogy akkor is Összetesszük a két kezünket, ha éppen átcsusszanunk a vizsgán. Lehet hogy 40 tételből 39-et tudtunk, és mégis pont azt az egyet húztuk ki, amiből nem tudunk levizs­ gázni. Megbukunk, vagy kegyelem kettest kapunk, talán bizonyítjuk, hogy tényleg az az egyetlenegy, amit nem tudunk, és jobb jeggyel távozunk. Egy a tizennegyedik oldal lényeg, mikor elmegyünk vizsgázni, azt úgy tegyük, hogy mindent megtettünk azért, hogy a lehető leg­ jobb eredményt éljük el. Hogy biztosak lehessünk abban, azt a tudást kamatoztatni tudjuk majd a jö­ vőben. Persze gondolkodhatunk most is úgy, hogy majd az államvizsgára bepótolom, de lássuk be, ez már nem a középiskola. A jövőben nem fogja érde­ kelni az ügyfeleket, hogy nem tudunk két ismeret­ lenes egyenletet kiszámolni, de ha miattunk elveszí­ tenek egy pert, ártatlanul börtönbe kerülnek, vagy elveszik tőlük a gyermeküket, mert mi most ha­ nyag módon nem tanultuk meg azt az egy jogsza­ bályt, amire éppen akkor szükség lenne, senki nem fogja a vállunkat veregetni, hogy ne foglalkozz vele, majd legközelebb sikerül. Nem! Rajtunk a sor, hogy itt és most tegyünk valamit. Ez a „valami” most ta­ lán csak a kitűnő átlag, a legnagyobb ösztöndíjsáv, a vizsgák átvészelése, hogy mindenből meglegyen az elégséges. Mindenkinek más. Most a vizsgaidőszak közeledtével, ez egy jó példa arra, hogy átérezzétek, miről beszélek. De a szöveg mögött saját életetek minden percére rálelhettek. Mindenki keresse meg azon terveket az életéből, amelyeket korábban nem valósított meg, mert úgy gondolta, ráér még, és ha ezek megvannak, tegye­ tek értük minden nap egy keveset. Higgyétek el, Öt és fél év múlva érzitek majd az áldásos hatását an­ nak, amit ma itt elkezdtetek. Császár Adrienn Dózi A lovak gyönyörű állatok, hűségesek, megtanítják az embert élni, szeretni, érezni. Mi magyarok pedig lovas nemzet vagyunk, alig több mint ezer évvel ez­ előtt hírhedté váltunk lóháton. Ám nem csak ret­ tegés jut a világnak, ha magyar lovast lát, hát még ha magyar lovat! Kincsem (1874) többszörös díjnyertes versenylo­ vunk, aki 54 versenyéből 54-et megnyert, Imperial (1960) pedig a XX. század legjobb tenyésztésű ma­ gyar versenylova volt. 1960. azonban már viszonylag távol van, és azóta nem nagyon sikerült világraszóló sikert aratnunk — mostanáig! Ma van egy pacink, aki nemzetünk büszkesége lett igen rövid időn belül. Egy négy éves hős, a tavalyi év sportolója. Egyesek úgy gondolták, hogy igazságta­ lanság egy lovat év sportolója címmel kitüntetni. Nem egészen látom be, miért. Szerencsére ma van egy néhány remek sportolónk, de ez a ló világhírne­ vet szerzett nekünk egy olyan sportágban, amelybe betörni egyébként meglehetősen nehéz. Azon kívül attól még, hogy állat, ő is ugyanúgy megdolgozik a sikerért. Lényeg a lényeg: boldogok lehetünk, hogy újra él a magyar lovasszellem. Overdose egyébként Angliában született 2005-ben. Tulajdonosa Mikóczy Zoltán, aki 2006-ban vásárol­ ta meg háromezer euróért. Igazán jó vétel volt, hi­ szen csodálatos futásainak köszönhetően mára öt milliót ér. Sorra nyeri a versenyeket, hihetetlen re­ kordokat futva. Már-már megszégyenítő a fölénye a többi lóval szemben, amikor két-három-nyolc ló­ hosszal előttük nyargal be a célba. Míg a pályán ke­ mény férfiként küzd meg a többiekkel, azon kívül sokszor mint egy megszeppent kisgyerek, bújik el gondozója háta mögé. Nagy szüksége van a szere­ tette, az odafigyelésre, becézgetésre. Azt mondják, régebben a répát szerette, mára kényesebb lett, és bioalmát eszik. A tréner kockacukrot nem ad neki, hiszen mégis csak egy sportló! Szeretik őt, többek szerint ő a mi új nemzeti hő­ sünk. Lehet benne valami, hiszen csodálatos a bol­ dogság, amit egy-egy futamgyőzelme ad nekünk. Minket képvisel, Magyarországot. Nemsokára a legelitebb közönség előtt bizonyíthat, hiszen május végén a Haydock Park-i lóversenyen indul, majd pedig június közepén a Royal Ascot Derby-n, az egyik legnagyobb presztízsű lóversenyen. A világ legjobb zsokéja fog vele, bizonyára elsőként a célba futni, az angol királynő színe előtt! Amikor születik egy csillag, menetrend szerint buk­ kannak fel olyanok, akik részesedni akarnak a si­ kerből. Őszintén remélem, hogy Dózi nem lesz po­ litikai csatározások áldozata. Azt viszont biztosan tudom, hogy ő mindig a mi lovunk lesz. Egy gyö­ nyörű angol telivér, mely csordultig tölti szívünket örömmel. Hrecska Renáta �Szerb Antal: Utas és holdvilág — Könyvajánló „A vonaton még nem volt semmi baj. Ve­ lencében kezdődött, a sikátorokkal.” Ezzel a zseniális felütéssel indul Szerb Antal mű­ ve, a magyar irodalom egyik legnépszerűbb regénye. Már ez a két mondat is magába sűrít valamit abból a hangulatiságból, ami később az egész könyvet jellemezni fogja. De erről picit később. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mérsékelten kellemes karosszékem­ ben üldögélve az Utas és holdvilág díszkia­ dását vehetem a kezembe (egyébként: Magvető, 9. kiadás). Általában nem törő­ döm sokat egy könyv külsejével, de jelen esetben ez másképp van. Most a külcsín, a belső mívcsscg és a tanalom, amit ma­ gában rejt a stílus - most ez a három igazi egységbe forr össze, mondhatni az esztétikum egységébe. Elsőre ez talán furcsán hangzik, de komolyan így van. Nehéz belekezdeni egy ennyire nagyszerű könyv ajánlásába, ezén előre meg kell jegyeznem, hogy kimerítő elemzés helyett csak a benyomásaimról szeretnék pár szót ejteni. Mint ahogy az egész könyv is valahol a benyomásokról szól. Benyo­ másokról, amelyek hosszt! utazás során érik az embert. Márpedig Szerb Antal alaposan megutaztatja karaktereit, és így minket is - per­ sze amennyiben az említett karosszéket bárminemű összefüggésbe hozhatjuk az utazással, mint olyannal. Utazunk ugyanis térben és időben meglehetősen sokat, de legelsősorban bejáljuk az emberi lélek legmélyebb bugyrait. A regény fősze­ replője, Mihály ugyanis olaszországi nászútja során döbben rá, hogy valami fél­ recsúszott az életében. Halvány kétely ébred benne, hogy a kispolgári kereskedő­ élet talán mégsem neki való, és amikor számba veszi a körülményeket, kényte­ len-kelletlen levonja a következtetést: voltaképpen alapvetően elhibázott életet élt. Ebből a nem kifejezetten lélekemelő felismerésből következik Mihály vissza­ emlékezése fiatalkorára, majd pedig az is, hogy múltjának régi, elfeledett alakjai újra testet öltenek a jelenben is. És van köztük minden, mi szem-szájnak kelle­ mes: régen elvesztett legjobb barát, egész életre szóló — és szintén elveszett — gim­ nazista-szerelem, kínzó nosztalgia az ifjúság iránt, majd pedig valamiféle reni­ tens halálvágy. Annyi biztos, hogy Mihály kiszakad a racionális valóságból, és ideje java részét szűk sikátorokban és tágas hegyek között bolyongva tölti, kétes egzisztenciájú albergókban, vagy éppen kedves kis sziklabarlangokban alszik. Ami igazán remekké teszi a regényt, az a megdöbbentően könnyed stílus, amellyel a szerző megörvendeztet bennünket. Hiszen a rég elmúlt dolgok iránti nosztalgia alapvetően mégsem tartozik a legvidámabb érzések közé, és így a mű tematikájából kiindulva holmi depressziós-borongós, Dosztojevszkij barátunkat idéző mélylélektani értekezést várnánk, szürke fellegekkel, hideg novemberi köddel, szibériai fegyházzal, miegymással... De mielőtt undorodva félrelöknénk a könyvet, kiderül, hogy Itáliában járunk, a nap, a városok ódon-méltóságteljesek, az emberek vidámak és közlékenyek, tehát minden tekintetben kedélyesek a körülmények. És ez a kellemes vidámság végig jellemzi a regényt, összekevere­ dik a főszereplő személyes vívódásaival, a szinte szakrális jellegű múltidézéssel és így összességében egy páratlan, sajátos hangulatú történetet kapunk, ami nagyszerűen olvastatja magát. Mihály gyermekkori barátai olyan magától érte­ tődő természetességgel csöppennek bele hirtelen újra a főszereplő életébe, botlanak bele Ravenna utcáin vagy Umbria hegyei között, mintha egész életükben mást se csináltak volna. Később pedig Róma, Párizs és Budapest között keringe­ nek a szereplők, és valami félelmetes magabiztossággal találnak újra meg újra egymásra, hogy ajkukon diszkrét mosollyal szövögessék a történet szálait. Egy magyar szerző tollából különösen furcsának tűnt nekem ez a jó értelemben vett európaiság. A mű magyar szereplői ugyanis szinte folyamatosan külföldön jámak-kelnek, általában jó ismerői az olasz, német, francia és angol nyelveknek és kultúráknak, és ezeket az erényeiket ki is használják. Kinyílik számukra a világ, és így — a regény olvasása erejéig legalábbis - az olvasó számára is. Ez pe­ dig örvendetes dolog. Az európaias nyíltság pedig szerencsére nem csúszik át semmiféle kozmopolitizmusba — végig fontos szerepet játszik Mihály budapesti gyermekkora, és szemléletes leírást is kapunk a korabeli székesfőváros hangula­ táról. Ellenben egyenrangú városként jelenik meg Róma, Budapest és Párizs, a szereplők pedig úgy ugranak el egyikből a másikba, mintha csak Egerbe menné­ nek Miskolcról. És jól is van ez így. Szerb Antal remekművet alkotott, de ezt csak kevés ember tudhatja. Maga a szerző gondolkodik el egy tanulmányában arról, hogy minden nemzetnek meg­ van a legtcsthezállóbb művészi kifejező eszköze, ami a magyarok esetében a nyelv, az írás. Ez a mi szerencsétlenségünk, hiszen kevesen beszélnek ezen a nyel­ ven, így aztán nincs sok ember, aki be tudná fogadni a magyar művészetet. Azoknak viszont, akik még mindig követik szerény eszmefuttatásomat - elis­ merésem a számukra -, Szerb Antal regényével sem lesz gondjuk. Az Utas és holdvilág - sok más magyar könyv mellett - örök érték, és azon ke­ vés megmaradt nemzeti kincsünk egyike, amit irigyelhetnének tőlünk még oszt­ rák sógoraink is. Ezért tehát érdemes elolvasni. Es nem mellesleg azért is, mert szórakoztató és tanulságos regény Bendsák Márton Dijonban a magyar vadak A dijoni Szépművészeti Múzeum minden évben nagy horderejű tematikus tárlatokat igyekezett összeállítani, azonban az épület 2005-ös renoválása félbeszakította ezt a folyamatot, és kis kiállítások­ kal próbálták kielégíteni a Látogatók igényeit. A munkálatok befejeztével azonban újjáéledt a hagyo­ mány, és idén Közép-Európa felé fordulva a magyar fauveizmus képviselőinek kiválóságait gyűjtötték össze, egy kiállításban szerepeltetve a francia fauveistákkal, akik ihletői, tanítói voltak a magyar művé­ szeknek. Ez a kiállítás azonban nem egy önálló tárlat, hanem a dijoni magyar kulturális szezon ke­ retében tekinthetjük meg. A januárban kezdődött eseménysorozat öt hónapon keresztül konferenciá­ kat, műhelyeket, olvasóesteket, színházi esteket, koncerteket, filmvetítéseket kínál. A magyar művé­ szeti élet sokszínűgégét felvonultató eseménysoro­ zat bemutatására törekedtek a szervezők, nagy megelégedésünkre. Annak ellenére, hogy a fauveizmus megreformálta a magyar festészetet, sokáig a művészet történeté­ ben ismeretlen fejezet maradt a magyar társadalom számára. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lel­ kes dolgozóinak, kutatóinak köszönhetően azon­ ban pár éve sok rég elfelejtett, elveszett mű került újra a napvilágra magángyűjteményekből, közgyűj­ temények raktáraiból. A Magyar Nemzeti Galéria 2006-os, a „Magyar Vtdak Párizstól Nagybányáig 1904- 1914” című kiállítással mi magunk is újra fel­ fedezhettük a fauveizmust. A magyar művek most először mutatkoznak be Franciaországban, egy kiál­ lításban szerepeltetve a francia fauveizmus legna­ gyobb képviselőivel (Matissc. Derain, Mirquct. Vlaminck. Manguin). A XX. század elején a francia kultúra nagy hatással volt a magyar művészeti életre. A magyarok az el­ sők között fordultak az új nyugati irányzat felé a merészség és a kromatika jegyében, mindemellett megtartva a magyar sajátosságokat és a művészi identitást. A magyar „vadak” közül (csak a legna­ gyobbakat említve: Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Berény Róbert, Márffy Ödön, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos) sokan Párizsban éltek, és pri­ vát akadémiákban alakították stílusukat, köztük Matisse iskolájában. Hazájukba visszatérve Nagybá­ nyán alkottak ahol a szabadban alkalmazták a fauveista teóriákat. Itt újra felfedezték a magyar tájat, a színekkel játszva szabad utat engedtek a képzele­ tüknek. Népszerű téma a meztelen test ábrázolása, gyakran a szabadban. Ám ezt az akadémikus, évez­ redes témát élénk, erőteljes színekkel, hangsúlyos ecsetkezelésscl keltették újra életre, a jellegzetes domborulatokra, liajlatokra helyezve a hangsúlyt. A városi tájkép ábrázolása nem hagyomány a magyar festészet történetében, azonban a franciákat követ­ ve Ziffer Sándor, Rippl-Rónai József és Tilunyi La­ jos is alkotott ilyen témájú művet. Gyakoriak a holt természetet ábrázoló festmények is, a magyar mű­ vészek ennek a motívumnak az ábrázolásában kie­ melkedőt alkottak. A női és a férfiportrék, az ön­ arcképek szintén az akadémikus festészet Ősi témái, így a fauveistáknak is kedves. Amíg a témaválasz­ tásban a klasszikusokat követik, ez az új nemzedék a festési technikát tekintve forradalmár volt. A szí­ nek erősek, nem csak a kontúrok és a kiemelt vo­ nalak adják meg az alak jellegzetességét. A magyar portrékban a francia társaikhoz mérve több volt a humor, az irónia. Ez adja meg a portrékban a ma­ gyar fauveizmus különleges egyediségét. A figurák erőteljes kifejezettsége már-már karikatúrába hajlik át. Erős arcvonások, beesett arcok, élénk színek, tiszta tónusok, erős ecsetvonások figyelhetők meg. A sokféle egyéniség és temperamentum gazdaggá teszi ezt az irányzatot. Mégis mindegyikőjüket egy cél vezette: megreformálni az unalmassá vált akadé­ mikus művészetet, a valósághűségre törekvést. Mert a világ változik, halad, és mi is alakíthatjuk. De a legnagyobb hiba, ha nem veszünk tudomást a változásokról. Ezek a művészek észlelték az új sze­ leket, és a maguk - egyben a magyarok - képére formálták az irányzatot. Aki kihagyta a 2006-os kiállítást a Nemzeti Galéri­ ában, irány Díjon, és most a francia mesterekkel együtt nézheti meg! Aztán kóstolhat-vehet finom erős mustárt, ha már erre jár! Mert a léleknek is, a testnek is kell táplálék. Aradszki Dea tizenötödik oldal �Eltelt egy újabb év... mint azt megszokhattuk, a vizs­ gaidőszak előtt megadatik egy délután, idén immár kettő, amikor még utoljára fellélegezhetünk a nagy injrá előtt: ez a Prö Facultatc nap. A sportversenyekkel és karriercxpóval töltött szerdai napot követő második nap nyitányaként Szentmisét mutattak be a díszteremben, amelyet a Pro Facultate díj idei átadása követett. A 2003 óta (első ízben Zlinszky János professzor úr részére) minden évben kiosztott díj a lullgatók, oktatók, alkalmazottak sza­ vazatai alapján jár annak, aki a tanárok közül sokat tett a Kar épüléséért, gazdagodásáért. Idén Szabó Ist­ ván docens, dékánhelyettes kapta a dijat, aki Szilágyi Demeter HŐK elnök latidációja után meghatottan köszönte meg a becses kitüntetést. Ezt követően a tavaly alapított, a mindenkori HÓK által odaítélt .Hallgatókért" (díjazott: Boncza Hajnal­ ka, a dékánhelyetesi titkárság vezetője) és a „Hallga­ tói Mozgalomért" dijak (díjazottak: Németh András György végzős lialljgató és a tutorok közössége) át­ adása'következett. A díjátadást követte a szokásosan megrendezett „próba­ per". amelyről keretes írásunkban részletesen olvashattok. z\ rendezvény azonban még korántsem én véget: a dísz­ teremben a rendhagyó Hzmáuy Szalonon Horváth At­ tila és Szilasi Alex szórakoztatták stabil rajongótábo­ rukat, a gesztenyés udvarban pedig elkezdődött a késő estig tartó mulatozás: néptáncosok, stand up komédiás, valamint az Animál Cannibals és a Rctro School Bánd zenéje adta a körítést az vizsgaidőszak előtti egyik utolsó közös ellazuláshoz. Hagyomány, énekek, könnyedség: ez a Pro Facultate nap. Kiliagyhatatlan. HÍVŐ SZÓ Tisztelgés a Teológus és a Pápa előtt 2009. április 16-án. csütörtökön töltötte be 82. élet­ évét a kiváló teológus, egykori münchcn-frcisingi ér­ sek, Joseph Ratzinger, a f elcdhetetlen II. János Pál pá­ pa közeli munkatársa és bizalmasa. Ami miitt ez a tény mindannyiunk számára különleges jelentőséggel bír, és az egész Katolikus Egyház szempontjából is igen lényeges, az az Úr 2005. esztendeje óta betöltött tisztsége. A hajdanvolt Ratzinger bíborost ugyanis ab­ ban az évben emelték megkérdőjclezlx'tctlcn több­ séggel a nagy hatású elődjének halálával megüresedett pápai trónra a bíborosi konklávé tagjai. A Teremtő kiszámíttótatlan döntéseinek következményeként más nézőpontból a véletlenek különös egybeesésének köszönlictőcn - pedig az említett két időpont, vagyis születésnapjának, illetve pápává választásának évfor­ dulója között mindössze néhány nap eltérés van. En­ nek megfelelően cikkemben két jeles jubileum előtt kívánok tisztelegni. 1927. április 16-án született Markt! am Inn nevű ba­ jorországi falucskában, regi bajor földműves család sarjaként. A család vallásos beállítottságát jól jellemzi, hogy két évvel idősebb bátyja, Georg is a papi hivatást választotta. Öt azonban nem érdekelték annyira a tu­ dományok, illetve az előmenetel, mint öccsét. Ratzin­ ger filozófiát és teológiát tanult a Müncheni Egyete­ men és a Frcisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán. Pro Facultate 2009 Ismét győzött az igazság: mindenki jól szórakozott } A díszterem impozáns falai közt taláros urak és l>öli gyek készülődtek, majd egyszer csak előkerült egy [ rendőr is. 14 órakor a bíróság megkezdte a tárgyalást. 1 A talár szigora mögött néha cgy-cgy mosolyt arcán ! elrejteni igyekvő bírónőt Ablonczy Zsuzsi (egyben a J perjáték három éve lelkes szervezője) alakította, akii nek nem nehezebb ügyben kellett ítélkeznie, mint egy ! hétköznapi, ámbár speciális fordulatokat és elemeket 1 hordozó esetben. Jegyzője pedig immáron harmad! szór nem más volt, mint Békés Ádám tanár úr (aki ! évről évre lelkiismeretesen segíti a szereplők felkéi szülését). J A vádlottak padján Isz Ákos (Borsos Szabolcs játéka 1 által életre keltve) - anyja neve: Bor Virág - ült, buda! pesti lakos, kit italozó életmódja és szcrclemféltésc soJ dón a PPKE bírósága elé. Történt ugyanis, hogy Isz i Úr egy napon társával, Rész Egonnal (Békés Sándor 1 alakításában) nagyobb mennyiségű szeszes italt vett 1 magához, de mintliogy minden pohár egyszer kiürül, ' utánpótlásért nézve külön váltak. Ákosnak azonban [ eszébe ötlött, hogy Egon bizonyára régi kedveséhez i ment, Hajnallioz (a szintén kezdetektől jelen levő } Barát Zsófi játéka által megszemélyesítve), aki immár 1 Egonnal „van jól el" — ahogy Hajnal vallomásából I megtudtuk. így tót tel is kereste a lakást, ahol tajda! nán még ő volt a Don Juan, és kevés sikerre) ugyan, 1951-ben, Frcisingbcn szentelték pappá bátyjával együtt. Fiatalon lett egyetemi tanár. Már 1959-től fudamentális teológiát oktatott Bonnban. 1963 és 1977 között dogmatikát és dogmatörténctet tanított a münsteri, tübingeni és a regensburgi egyetemen. Ez utóbbi intézménynek rektor-helyettese is volt, majd 1977 után díszprofesszora lett. Mindeközben az 1962től 1965-ig tartó II. Virikáni Zsinaton tanácsadóként vett részt. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsinat ré­ vén sikerült megújítani a Katolikus Egytózat. Egye­ temi oktatói pályájának végét az jelentette, hogy VI. Pál pápa 1977. inárcius 25-én München-Freising érse­ kévé kreálta, majd nem sokkal később (június 27.) bí­ borossá nevezte ki. Néhány évvel később, 1981-ben II. János Hl a Hittani Kongregáció prefektusává nevez­ te ki. Tekintélyét és elismertségét bizonyítja az is. hogy 1986 és 1992 között a Katolikus Egytóz Kate­ kizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit is rábízták. 2002-ben lett a bíborosi kollégium dékánja. 2005. április 19-én, tórom nappal 78. születésnapját követően, az előzetes várakozásoknak megfelelően, megválasztották az egyetemes Katolikus Egytóz fe­ jévé. Egyházfőként a XVI. Benedek nevet vette fel Mivel a névválasztás általában bizonyos mértékig utal az elődre, érdemes megnézni, ki is volt XV Benedek pápa (1914-1922). Giacomo della Chiesa az I. világtóború idején volt a Katolikus Egyház feje. Sokszor emelte fel hangját a háború ellen, a béke mellett, va­ lamint nevéhez, fűződik Jeanne d'Arc szentté avatása. Pápaként nevéhez fűződik három kiemelt jelentőségű dokumentum: sorrendben a Deus caritas est, a Spe de megpróbált bejutni Hajnallioz. A jól szituált hölgy, akinek tanúvallomása az egész közönséget magával ragadta, egyértelműen elutasította Ákost, ezért ő egy másik utat választott, történetesen bemászott, ponto­ sabban egy akciófilmbc illő jelenettel bevetődön az ablakon. Hajnal vallomása szerint a földszinti néni hívására, megjelentek a rend őrei és elkapták a randalírozó fia­ talt, aki a szerelem és az ital hatásától bódultán magá­ val rántotta Gumi Botond hadnagy urat a földre. Igaz, Gumi Botond (Szcnczy Ákos nagy alakításában) vallomásában elmondta., hogy bár súlyos erőszakos magatartást tanúsított Ákos, de tökéletes fizikumá­ nak Itala pillanatok alatt leszerelte a dulakodót. Ab­ itati azonban nem tudtak dűlőre jutni, hiába a szem­ besítés, hogy ki-kinek a családját emlegette és milyen okból is pontosan a tett színhelyén. Már az első 10 perc után mindenki elfeledte, hogy csak egy per-játékon ül. sőt mikor a korrekt ügyész úr (Sándor Roland Zsolt személyében) vádbeszéoc és a védelem részéről felszólaló, ügyvédnő (Jultász Gabri­ ellának hála) kerültek sorra, már senki sem kételke­ dett az ügy komolyságában. A döntés végül megszületett, Isz Ákos és társai el­ hagyták a tárgyaló, akarom mondani a Dísztermet, de egy újabb színes emlékkel gazdagították a Pro Fa­ cultatc napok emlékét. Tóth TitaniUa salvi, valamint Sacramentum caritatis szavakkal kez­ dődő megnyilatkozások. Ugyancsak regnálása idejére tehető a Názáreti Jézusról írt rendkívül nagy hatású, tudományos és laikus körökben egyaránt elismert könyvének megjelenése. A 2005 óta eltelt négy év krónikádhoz tartozik az is, hogy ezen idő alatt öszszesen 38 bíborost kreált. Ezek mellett több mint tíz alkalommal utazott Olaszország határain kívülre. Ezen missziós látogatások közül kiemelkedő jelentő­ ségű az Auschwitzban, Törökországban, illetve az ENSZ-ben tett vizitációja, valamint a 2009-es év nya­ rán a Szentföldre tervezett útja. Mindenki maga ítélje meg, hogy miképpen látja Jo­ seph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek életét és tevé­ kenységét, úgy teológusként, mint pápaként. Ám azt egész cgytóztmk nevében kívánom: Isten áldja, és él­ tesse még sokáig Szentatyánkat! Teleki Levente Aio» pecOL rœzüoô'it. a PATVolóoia thua'rIai, és tuierém a FŐperes-HÓneí-nioii- USUW H0&9 CSiUAtMAk-l KEpvET A toot ICÁKHOZ.? \ To A TAMOXATASl e£4J0MlA HAU-OArc AítAVy! & AUWVI EMBERT, AtWVtSwg, líötDípeu ft ifitíms AMEOPtG- UEovET MÉM tiMuuu MŰI06n 3061 tíMMlt � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 3. szám 2009. május 11. Abstract A summary of the resource. Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Subject The topic of the resource Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. május 11. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (641kb+4006kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_3_20090511 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20090511 Relation A related resource T00092 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Bujdos Iván Ákos Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/12bdc1ef33fa2b2f4355bdea8f894559.jpg c524eedf53fb1d428a77b77dac317991 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/07a074d1cb572ac576a26fadcc551d05.pdf 6ddee5d1e9ac3a0dba15caac65e94998 PDF Text Text PPKE_út&Ut-_XI/_2_2OO<?O4O2 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja jJ SITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA BOZoNdoK NapjA PÉTERI ZOLTÁN HÚSVÉT LÁBADY TAMÁS SZENT FAUSZTINA THE CURE GRAFFITI XII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. április 2. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ugocsa még mindig non coronat addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen 2 3 3 4 5 5 BOZoNdoK Nap]A 6 Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép 6 7 8 9 10 10 11 11 12 12 13 14 14 15 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Én már csak olyan vagyok, hogy nem elégszem meg a naponta az utcán, a rádióból, a tévéből, az internetről rám zúduló impul­ zus- és információáradattal, ami hamis tájékozottság-érzéssel töltheti el az embert, hanem némileg önkínzó módon képes va­ gyok más, marginálisabb forrásokat is felkutatni. így jutottam el az Elet és Irodalom című, egykoron tekintélyes hetilap 2009. március 6-i számának átlapozásához. Vágvölgyi B. András írt benne egy cikket - a témája, tartalma most érdekte­ len -, amelynek egy közbeszúrt megjegyzésén fennakadt a sze­ mem. A megjegyzés azon kesereg, hogy a Megyeri híd névadá­ sára kiírt internetes pályázat legtöbb szavazatot kapott javasla­ tát a döntéshozók elvetették, így hiába buzdította egy amerikai televíziós humorista a nézőit arra, hogy minél nagyobb számban jelöljék meg a nevét, mégsem lett Magyarországon Stephen Colbert híd. Innentől idézet következik, melyben súlyos tanulságot von le a cikkíró: „sajnálatos és alkati magyar csököttség, hogy (Colbert) ... nem lehetett névadója az MO-s északi hídjának, s így lett nekünk ötletgazdagon az Megyeri híd. ... Ugocsa non coronat, az illetékes hatóság visszavonta az internetes névadás gondolatát, komolyan felvetődött a »Rákóczi híd« mint elneve­ zés, szomorú puszta marad ez már mindörökké, sár és iszap” Vegyünk egy jó mély lélegzetet. Kettőt. Hármat. Nem nagy ügy, meggondolatlan böffentés egy réteglapban. Talán nem is éri meg a vesződést, a számítógép bekapcsolását, hogy írásban is reagál­ junk rá. Egyetlen okból mégis figyelemre méltóak az idézett szavak: jellemző kórtünetnek láthatjuk azokat, egy jellemző ér­ telmiségi attitűd megnyilvánulásaként. Azok szavai, akik kétség­ beesve szeretnének szabadulni a Kárpát-medence szellemi és anyagi mocsarából, akik magukat nyitott, kozmopolita világpol­ gárnak látják, egyben életük tragédiájának, hogy ide születtek. A gunyorosnak, szellemesnek szánt döfés pedig felénk irányul, akik ebben a dagonyában próbálnak boldogulni, mi több, időn­ ként még szépnek is látják azt, de minden körülmények között feltételek nélkül szeretik - no nem a mocsarat, hanem ami alatta, meg felette van, az országot, a földjét, múltját, jelenét, jövőjét. Az idézett sorokat olvasva tétován kérdezem: miféle zűrzavar honol egyes („értelmiségi”) emberi fejekben? A döfés nem érhet célt, mert ahhoz nem elég ravasz és okos: egyszerűen egy zsibbasztó, kiábrándító, dermesztő, ernyesztő, és legfőképpen szo­ morú otrombaság. Nem kívánok e helyen Rákóczi fejedelem ér­ demeiről értekezni, akik e sorokat olvassák, azoknak ez közös, evidens ismeretanyag. A kohézióhoz szükséges minimum, az érinthetetlen konszenzus része. Azon konszenzusé, ami közös­ séggé képes emelni egy adott földrajzi terület lakóit, azokat, akik nem nyújtogatják zsiráfként nyakukat szebb és gazdagabb világok felé. A szerző által képviselt attitűd nem más, mint örökös, nekikeseredett kapkodás a „modernség”, a „felvilágosultság” felé. A nagystílűnek mutatkozó, toronymagas szellemi fölényt vélelmező, a tradíció és a hagyományos kultúra tisztele­ tét mucsainak fitymáló ítész pedig e tevékenysége közben alig tudja leplezni saját belső ürességét. Ezzel a hozzáállással nem lehetséges a dialógus. (A felvilágosult, nagystílű lapra jellemző­ en pedig a cikk mellett „kifutó, márkás férfiruházatot” hirdet­ nek, műszálas öltönyt 19 900 forintos, és három darab pamut pó­ lót 1470 forintos áron, micsoda groteszk hiba!) Csukjuk be az újságot (ne ezt, azt!), és lépjünk tovább. Ne érez­ zük sértve magunkat: a vád visszahullik a vádlóra. És nem ma­ rad más utána, csak sötét, hideg űr. A Török Szultán második oldal �Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia elnökének előteijesztésére, a Sólyom László köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt kitüntetések át­ adására került sor 2008. március 13-án, az MTA székházának Kistermében. A kitüntetéseket Pálinkás József, az MTA elnöke adta át. Nagy örömünkre szolgál, hogy mások mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt­ je kitüntetést kapta Péteri Zoltán professzor úr, Karunk alapító tanára, az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Fontos elismerés ez egy gazdag életút elismeré­ seként, egyben egy kicsit talán Karunkra is vetül a fényéből. A magunk módján mi is megpró­ báljuk időről időre kifejezni a Kar alapításánál és felépülésénél komoly érdemeket szerzett ta­ nárok felé köszönetünket - erre szolgál a Pro Facultate díj és a Pázmány emlékérem is -, ugyan­ akkor fontos jelzés, hogy ezúttal az állam, illetve állami, „hivatalos” szervek (az MTA és a köztársasági elnök) részéről érkezik az elisme­ rés. Azt jelzi mindez, hogy Karunk végleg meg­ gyökerezett a magyar jogi felsőoktatás rend­ szerében, egyenértékű, és különbözőségében elfogadott tagja lett a jogi karok közösségének. Ha ma már, a megszokott és kényelmesnek tű­ nő körülmények közepette a hallgatók számára nem is látszik ez a kellő erővel, a Kar alapításá­ nak álma nem valósulhatott volna meg az ala­ pító professzorok áldozatos munkája nélkül. Péteri professzor úr is - a többiekkel vállvetve ifjoncokat zavarba ejtő lelkesedéssel, lendülettel FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST LL.M. - PROGRAMM Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw. zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: vetette bele magát az új, katolikus jogi kar felépí­ tésébe. Az alapításban részt vevők ilyen formán történő „újjászületése” nem csupán a kezdeti idők, a Kar „hőskorának” nosztalgikus jellegű kedves anekdotáiról gondoskodott, netán az el­ ső évek nehézségeinek kiböjtöléséhez segített hozzá, hanem a Kar szellemi alapjainak lefekte­ tését is biztosította, egyben kijelölve számára a jövőben bejárandó utat is, örökkön érvényes egyben nehezen megközelíthető - mintákat ál­ lítva a jövendő tanárnemzedékek elé. Talán előbb-utóbb másokat is utolér az elisme­ rés e formája. Bőven vannak még a Karon olya­ nok, akik megérdemelnék. Mi pedig ezúton gratulálunk Professzor Úrnak, és kívánjuk, hogy áldozatos munkáját még sokáig végezze a hallgatóság nagyobb épülésére! - Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa - Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: www.andrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu A szerkesztőség Karriernap a Pázmányon gatási szervezetrendszerben, továbbá a nem­ zetközi nagyvállalatokon belüli nemzetközi vonatkozású döntések előkészítésére és végre­ hajtására, a közigazgatási szervek és az önkor­ mányzatok nemzetközi kapcsolatainak szerve­ zésére, európai uniós szervezetekben történő ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szer­ vezési feladatok ellátására, hatósági eljárások le­ folytatására, középvezetői feladatok elvégzésére. A kerekasztal-beszélgetések mellett lehetőség lesz részt venni ingyenes önéletrajz- és grafoló­ giai tanácsadáson, próba állásinteijún és mun­ kahelyválasztással foglalkozó pszichológiai kon­ zultáción. Április 29-én, idén harmadik alkalommal ren­ dez szakmai konzultációs fórumot a Karrier Iroda. A Károli Gáspár Református Egyetem jogi karával közösen rendezett Jogállás 2009 el­ nevezésű nap elsősorban a végzős és frissen végzett hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeit vizsgálja. Az idei rendezvényt a Karrier Iroda a kar Pro Facultate-napja keretében, 28-as épületének földszinti aulájában és környező termeiben tart­ ja meg. Előbbiben meghívott cégek mutatkoz­ nak be, ismertetve koncepciójukat, lehetőségei­ ket, profiljukat. E mellett két kerekasztal-be- szélgetésre is sor kerül. Az elsőn a jogi hivatás­ rendek (ügyvédi, ügyészi, bírói, közjegyzői), a másodikon a versenyszféra, egyetemünkön végzett hallgatói vesznek részt, és beszélgetnek a jogászi és a jogász hallgatók jövőjéről. Az első beszélgetésen vendégeink között fogadjuk Rét­ vári Bencét, a KDNP országgyűlési képviselő­ jét, aki Karunkon végzett. Idén újdonság számba megy, hogy szeretnénk kaput nyitni a nemzetközi igazgatás szakos hallgatók felé is. Idén először végeznek ugyanis karunkon nemzetközi igazgatásszervezők, akik a későbbiekben alkalmasak lesznek a közigaz­ A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében Olvasásiej lesztési tréning Állásinteijú nap Az Improved Reading garantálja, hogy olvasási hatékonyságod legalább a duplájára nő a kétna­ pos, átfogó kurzus eredményeként, így egy napi két órát olvasással töltő munkatárs eseté­ ben hetente ötórányi értékes munkaidő szaba­ dul fel. Az állásinterjú fél-egy órája alatt eldőlhet a kar­ riered folytatása és megváltozhat a jövőd. Az, hogy ez a fontos esemény a le szándékaidnak megfelelően alakuljon, alapvetően Rajtad mú­ lik. Az interjúteelmikák tréningen olyan mód­ szereket sajátíttatsz cl, amelyek segítségével tel­ jesülhet a kívánságod: megkaptatod az Állást. A 8 órás egész napos tréning díja: 10 000 Ft 4- ÁFA Április 22.: Vállalkozási ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Katona Klára 14-18 óráig - 4-es gyakorló Május 6.: Munkajogi ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Stágel Bence 12.30-16.30 - 4-es gyakorló Jelentkezés: nagyo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/310 Időpont: április 18-19. 9-16 óráig Részletek a wwwjak.ppke.hu/karrier weboldalon. Sergő András A képzés időpontja: 2009. január 31. Jelentkezés: asergo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/338 harmadik oldal �Akom-bákom, berkenye... A húsvéti ünnepkör titkai Sok mindent tudunk a húsvétról, hiszen leg­ szebb ünnepeink egyike, ahol valódi öröm köl­ tözik a szívekbe. Ilyen ünnep kétszer van egy évben: karácsony és húsvét - egymástól elvá­ laszthatatlan fogalmak. Jézus Krisztus szüle­ tett, meghalt és feltámadt. E három történést foglalja össze a keresztény kultúra e két ünnep­ kör hagyományaiban. Húsvét napjait a nagyböjti időszak előzi meg. A nagyböjt utolsó hetét nevezzük Nagyhétnek, amely tulajdonképpen a Virágvasámappal veszi kezdetét. Ezen a napon azt idézzük fel, amikor Krisztus pálmaágakat lengető emberek kísére­ tével dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe. Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén való elfogatásra emlékezünk. E napon csönd telepszik a templomok tornyaiba, „a harangok Rómába mennek”. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor spenótot, sóskát ettek az emberek, sőt a csirkéket is zöld növényekkel etették. Az a hiedelem járta, hogy ha így tesz­ nek, akkor a következő időszakban gazdag ter­ més várható. Nagypénteken Jézust halálraítélték, megosto­ rozták és keresztre feszítették. Ezen a napon a húsevés tiltott, kenyeret nem sütöttek, mert ál­ talános hiedelem volt, hogy az e napon készült kenyér kővé válik. Máskülönben a kenyérsütés azért is nehézségbe ütközött volna, mert a nép­ szokás szerint nagypénteken egyáltalán nem is gyújtottak tüzet. Nagyszombaton a keresztények már a régmúlt időktől fogva körmenetre mennek. Arra emlé­ keznek ilyenkor, hogy Jézus másnap, vasárnap hajnalban feltámad halottaiból, ahogyan azt elő­ re megígérte. A húsvéti ünnepet sok-sok szimbólum színesíti. Bár alapvetően keresztény ünnep, mégis fenn­ maradtak pogány szokások is, melyek a tavasz eljöveteléhez kapcsolódnak. Oster, a germán ta­ vaszistennő a termékenység, újjászületés jelképe volt. Nevét például az angol nyelv is megőrizte, negyedik oldal hiszen a húsvét angolul Easter. Ábrázolása a ke­ zében tartott tojással, lábánál nyulakkal és feje felett repkedő madarakkal történik. A tojás a természet, az ember újjászületésének, tavaszi ébredésének szimbóluma. Azt hiszem, mindannyiunk számára ismert szo­ kás a locsolkodás. Ki szereti, ki nem annyira, azt azonban biztosan el lehet mondani, hogy remek mókát teremt - főleg a fiúknak. Az eredeti néphagyomány ugyanis nem finom kölnikről szólt, ahogyan az ma természetes, hanem egy dézsa hideg vízről! A víznek több ismert szerepe is van e hagyo­ mányban. Egyrészről termékenységi szimbólum a locsolás, másrészt a vízzel való meghintés a kereszténység jelére és tartalmára is utal. Gyö­ kerei arra a legendára is visszanyúlnak, hogy a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le a sírt őrző katonák. Az első feljegyzések e szokásról a XVII. század­ ból származnak. Faluhelyen a legények csapato­ sanjárták a házakat és alaposan meglocsolták a lányokat. Mivel azonban ez egy termékenységi szertartás volt, a lányok hálásak voltak és hímes tojással köszönték meg a locsolást. A húsvéti lo­ csolóverseknek is nagy hagyománya van, amely gazdag tárházát nyújtja a népi költészetnek. Persze az idő múlásával megújultak e versikék, a legények már egyedül keresték fel a lányokat, és mára előkerültek a kölnik is. Korunk eszme­ rendszere további szokáshoz is hozzásegített bennünket: a lányok ma már nem csak tojást, de aprópénzt is adnak a fiúknak fáradozásuk jutalmául. A barka számomra mindig kedves növény volt. Ma is nagyon szeretem feldíszíteni szépen ki­ festett tojásokkal. Szimpátiám nem egyedülálló, ugyanis a régi emberek gyógyerőt tulajdonítot­ tak bolyhos virágainak. Azért hogy megóvja a családot a bajtól, a tűzhelybe dobták, ha pedig fájt valakinek a torka, le kellett nyelnie és elmu­ lasztotta a betegséget. Húsvétjainkat különböző állatok képe teszi még szeretette méltóbbá. De vajon tudjuk-e mit jelképez a nyúl, és mit a bárány? Nos, az utóbbi a legrégebbi húsvéti jelkép. A Bibliában Jézus Krisztus előképe volt az a bárány, amit az egyip­ tomi kivonulás idejében a zsidók nap mint nap feláldoztak, és megettek. Ami a nyulat illeti, nem olyan könnyű magyarázatot találni a megjelenésére. írásomban is többször említettem a húsvéti ünneplésben fellelhető gazdag tárházát a termékenységi rítu­ soknak. A nyúl szapora volta okán lehet például a húsvét egyik jelképe, valamint éjjeli állat, így a holddal is összefüggésbe hozható, ami szintén a termékenység szimbóluma. A tojást tojó nyúl engem mindig foglalkozta­ tott. Aztán megtudtam a hagyomány ősi erede­ tét: a történet lényege az, hogy a germánok al­ világ istennője haragjában büntetéssel sújtotta a nyulat, mely eredetileg egy fajta madár volt, ám az istennő négylábú állattá változtatta. Az is le- het azonban, hogy egy nyelvi tévedés áll e szo­ kás hátterében. A németek ugyanis egy időben gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak húsvétkor, amelynek neve Haselhuhn, vagyis röviden Hasel (a nyúl neve pedig németül Hase). Akár­ mi légyen is az eredete e kedves állatkának, az elmondható, hogy nagy népszerűségre tett szert. Elteijedése főként a húsvéti képeslapok­ kal vált igen nagyméretűvé. A tojásfestésnek is nagy hagyománya van mi­ felénk. A tojás piros színe az erőt, valamint Krisztus vérét jelképezi. A szokás elsősorban Kelet-Európábán vert gyökeret, színezésre a vö­ röshagyma héjából kifőtt levet, a börzsönyt, valamint bíbortetűt használtak. Eredetileg egy­ színű tojások készültek, ám idővel kialakult a feliratos tojások kultúrája is. A módszer titka abban rejlett, hogy a tojás festése előtt viasszal ráírták az adott szöveget vagy mintát a héjra, majd utána elkezdték a festést. A minták fajtája tájegységenként változó, nálunk legtöbbször a geometrikus, tulipános, fenyőágas, rózsás díszí­ tések a szokásosak. A díszítés folyamatát tojás­ hímzésnek nevezzük. A húsvét elengedhetetlen tartozéka a gazdag la­ koma, amelynek alapja a tojás és a sonka. A to­ jásnak az újjászületéshez van elsősorban köze, az élettelennek az élőbe való átmenetét testesíti meg. Fontos jelképe a tojásból kikelő madár Krisztus feltámadásának. Régi szokás szerint az emberek fehér kendőbe kötöttek egy tányért, arra sonkát, tojást, tormát és kalácsot raktak, amit aztán elvittek a húsvéti szentmisére. Ott a pap megszentelte a csomagot, majd hazatérvén a család minden tagja kapott egy-egy szeletkét a templomot járt ételből. Népesebb háznál előfordulhatott, hogy például a tojást hártyavékony­ ságúra kellett felvágni. Általános szokás volt, hogy a távollevő családtagoknak becsomagolták és elküldték az ünnepi ételt. Szép családi hagyományokat őriz a húsvét: nagy lakomák, rokonlátogatások, játékok. Ez is egy kis sziget rohanó életünkben, éljük át szívvel, örüljünk együtt! Egy sereg locsolót és sok-sok piros tojást kívá­ nok minden női, illetve férfi olvasónknak! Hrecska Renáta �Elfeledett értékeink... Közeledik... Jönnek a locsolók, festhetjük a pi­ ros tojásokat, elővehetjük az ünnepi ruhát, és... Jaj, elnézést..., ez ma már nem szokás?! Pedig én még emlékszem azokra az időkre! Bár már az én gyerekkoromban sem volt olyan igazi, mint a nagyszüleimnél. Aki még nem jött rá, a húsvét ünnepéről beszé­ lek. Illetve nem is az ünnepéről - mely, mint tudjuk a keresztények legfontosabb ünnepe -, hanem a hagyományokról. Ezeket ma is meg kellene tartanunk. A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. Sok szép történetet hallhatunk arról, miként jártak végig a falun a legények, hogy locsolták meg a lányokat. „Vízbevető”, „vízbehányó” hétfőnek nevezték ezt a napot, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elteijedt formájában vödömyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lá­ nyokat. Napjainkban a finomabb formája az elteijedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers el­ mondásával kell kiérdemelni a jutalmat. Talán még nekünk is vannak emlékeink róla, mikor egészen kicsiként váijuk, hogy kifesthessük a tojásokat, és hogy később szép ruhában várva a vendégeket átadhassuk nekik az általunk készí­ tett remekművet. Az asztalon sonka, tojás, tor­ ma s megannyi finom falat. Minden percben hallani véljük a csengőszót, türelmetlenül vár­ juk, mikor jön a következő locsoló. De hová tűntek ezek a szép szokások?! Régen az iskolaszünet előtt úgy köszöntünk el a barátnőkkel: „Kellemes húsvéti ünnepeket, és sok locsolót!!!” Ma a legtöbb lányt viszont kiveri a víz, ha egyre is várnia kell. Sőt, ha lehet, mindenki elutazik, vagy kirándul a családjával. Ez egyébként nem is lenne baj, ha sokan ezt nem menekülésképp tennék. Nem mondom, hogy ne menjünk ki­ rándulni, és nem mondom, hogy valóban min­ denütt megszűnt volna a húsvéti hagyomány tisztelete, de lássuk be, ma már nagyobb divat az Amerikából átszökött Halloweent „megün­ nepelni”, mint valójában azokra a dolgokra oda­ figyelni, amik igazán fontosak. Én fontosnak tartom, hogy ne vesszenek el ezek az értékek. Ha idősebb leszek, ugyanúgy fogom ünnepelni a húsvétot, mint ahogyan azt kisgyermekként tettem. Már nem én fogom festeni a piros tojást, már nem elsősorban hoz­ zámjönnek majd a locsolók, de remélem, hogy jönni fognak, s remélem, hogy nem hal ki vég­ leg ez a szokás. S remélem, hogy más is van, aki úgy gondolja, érdemes lenne megőrizni, s nem csak megőrizni, de feléleszteni ezt a hagyo­ mányt. Császár Adrienn Elitképzés az egyetemen Kerekasztal-beszélgetés az Apáthy István Kör szervezésében Március 10-én került megrendezésre a kerek­ asztal-beszélgetés karunkon, főszervezője Paulusz Bogáta és az Apáthy István Kör. A meghí­ vott előadók Kilényi Géza és Zlinszky János pro­ fesszor urak voltak, akik „Elitképzés az egyete­ men” címmel tartottak előadást. A nagy érdek­ lődésre mi sem jobb bizonyíték, hogy a hármas előadó teljesen megtelt érdeklődő hallgatókkal. Az est kellemes hangulatban zajlott, és az elő­ adás után lehetőség volt egy kis süti és üdítő mellett a professzorokkal további diskurzusra. Az előadók igyekeztek elsőként az elit, mint fo­ galom meghatározására, majd Seres Tamás, az est moderátora arról faggatta az előadókat, hogy mi is pontosan az a dolog, ami egy intéz­ ményt elitté tesz. Később megtudhattuk azt is, mi a különbség a magyar és külföldi egyetemek között, és természetesen egy kis aktuálpolitikai kérdés, mint a gyülekezési jog szabályozásának elavultsága is említésre került. Zlinszky professzor úr szerint feltétlenül szük­ ség van elitképzésre, és olyan emberekre, akik a jó értelemben vett „elit”-szerepet felvállalják. Kilényi professzor úrral egyetemben azon az állásponton voltak, hogy az elitképzéshez elhiva­ tott tanárokra és ugyancsak elszánt lelkes diá­ kokra van szükség. Erre például nagyon jó közeg egy hallgató számára, ha valamelyik szak­ kollégiumnak a tagjává szegődik (ilyen az est szervezője, az újonnan megalakult Apáthy Ist­ ván Kör is), vagy egy tanszéken demonstrátorkodik. Mint kiderült, a professzorok leghatékonyabban úgy tudnak részt venni a hallgatók képzésében, ha együtt élnek a hallgatókkal, megtalálhatók, felkereshetők, nem úgy mint egyes ún. intercity-professzorok, akik csak az órán jelennek meg a hallgatók számára az előadásokon. A professzor urak mindemellett valamelyest han­ got adtak elkeseredettségüknek is, amikor arra céloztak, hogy az egyetemek ember alapanyaga már nem az igazi, sőt mondhatjuk hogy egyre gyengébb, és így az elitképzés megvalósítása számukra is egyre nehezebb feladat. Ugyanak­ kor á professzorok áldozatos munkájának köszönhetően karunkon is jogászgenerációk nőttek és nőnek fel, akik hálával tartoznak mentoraiknak. Végezetül Bottá Ágnest, az Apáthy István Kör egyik lelkes tagját faggattam arról, hogy mi mo­ tiválta a társulatot e rendezvény megszervezésé­ ben: „Az est kettős célt szolgált: egyrészt az egyetem méltán elismert professzorait szerettük volna megkérdezni saját hazai és külföldi ta­ pasztalataikról az elitképzés területén. Szeret­ tünk volna ötletet meríteni ahhoz, hogy hogyan képezhetjük magunkat egy kis segítséggel és önszorgalommal az átlagnál jobb jogászokká és emberekké. Másrészt szerettük volna felhívni a figyelmet lelkes kis önképző körünkre, hogy a tanárok és hallgatók tudatába is beépüljön a gondolat: van igény és lehetőség a az emelt szin­ tű, változatos, kiscsoportos szakmai képzésre. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani, akik időt és fáradságot nem sajnálva tartottak és ez­ után fognak órát tartani az Apáthy Kör tagjai­ nak, vagy más tudományos diákkörök hallgató­ inak. Az Apáthy Kör jövőre vonatkozó céljai között szerepel többek között, hogy hallgatóit képezve, közösséget formálva, és közös progra­ mokat szervezve szakmailag sikeres tagjai által hírnévre és elismerésre tegyen szert, hogy a ké­ sőbbiekben hivatalos formát öltve segíthesse a diákokat egyetemi éveik alatt. Az érdeklődők pedig bármelyik tagot megkereshetik, hogy tő­ lük keljenek információt, illetve a kollégium. szak@gmail.com e-mail címen kaphatnak vá­ laszt kérdéseikre, illetve a wwwapathyszakkoli. fw.hu honlapon tájékozódhatnak.” Abban biztosan lehetünk, hogy az Apáthy Ist­ ván Kör még sok érdekes programot tartogat számunkra, érdemes felkeresni honlapukat és csatlakozni hozzájuk! Kocsis Ágnes ötödik oldal �BO/oNdoK MzpjA Gondolkoztatok már, hogy miért bolondok napja április elseje? Én igen, és arra jutottam, hogy feltétlenül kell egy ünnep a Parlamentnek is... Ám ez nem biztos, hogy igazán meggyőző, így aztán utánajártam az eredetének. Első dolog, ami szemembe ötlött, hogy nem na­ gyon lehet meghatározni, honnan is indult el ez a hagyomány. Ami biztos, hogy ezen a napon megtréfáljuk egymást, kacagunk másokon és talán még magunkon is néha. Szép ez a nap, igazi tavaszköszöntő! A kezdetek a források szerint Caesar Rómájába nyúlnak vissza. Azonban zavaros a történet, és semmi mást nem lehet erről tudni, mint hogy a consulok április elsején nyitották meg hivatalo­ san az esztendőt. Bár összefüggést találhatunk a két esemény között, mégis több az esélye, hogy egy másik elmélet a valódi. E másik verzió szerint, a tréfa napjának eredete Franciaországban található, ugyanis a régi fran­ cia naptár szerint az újesztendő pontosan április elsején kezdődött, és ezen a napon az emberek megajándékozták egymást. Később IX. Károly király rendelte el, hogy az év kezdődjön január elsején, ám a régi szokás sokáig megmaradt az emberek mindennapjaiban. Ez abban nyilvánult meg, hogy eleinte, a korábbi hagyományt meg­ tartva, továbbra is küldtek meglepetéseket egy­ másnak április elsején. Miután azonban terhessé vált az évente kétszeri ajándékozás, a tradíció át­ alakult: az ál évkezdetre egy idő után másféle ötletekkel készültek az emberek. A tréfa lett az új ajándék. Az első ugratások egyikét egyébként maga XIV Lajos francia király fia, 'Ibulouse grófja találta ki, amit Gramont márki terhére hajtott végre. Március 31-én éjszaka, amikor a márki már aludt, embereivel kilopatta a ruháit, minden da­ rabot felfejtettek, majd összevarrták őket az eredeti méretüknél szűkebbre. Amikor a márki reggel felébredt, nem tudott belebújni nadrág­ jába, majd amikor mellényét szerette volna ma­ gára venni, nem tudta begombolni, ahogyan a kabátját sem. Nagyon kétségbe esett, nem tud­ ta elképzelni, mi történhetett vele az éjszaka fo­ lyamán. Riadalmát csak fokozta, hogy küszkö­ dése alatt a gróf egyik csatlósa benyitott hozzá, és ijedten kérdezte: „Tejó ég, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkinak fogalma sem volt arról, hogy mégis miféle be­ tegség tört rá ennyire váratlanul. Elfutottak az orvosért, az orvos pedig miután a „beteget” megvizsgálta, receptet írt fel és gondterhelten távozott. Nem csoda, hiszen ő is beavatott volt! Nosza, mentek a recepttel a gyógyszerészhez, aki viszont visszaküldte az írást, mert nem ér­ tette meg az orvosi „szakvéleményt”. Ezen nem volt mit csodálkozni, ugyanis a receptre az aláb­ bi szöveg volt írva: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis: „Végy ollót, és vágd fel a mellényed!” Napjainkban is akadnak azonban bolondságok e napon. Például 1998-ban Amerikában a Burger King bal kezeseknek készült Whopper szendvicset reklámozott, aminek az volt a lé­ nyege, hogy az öntet a jobb oldalon csöpögött ki. Az emberek keresték ezt a terméket, sőt akiknek nem tetszett, azok kifejezetten kérték, hogy ők a régi fajtát kaphassák. Hollandiában komolyabb vicc is volt. A holland televízió még az 1950-es években jelentette, hogy a pisai ferde torony összedőlt. Megdöb­ bent emberek sokasága vette fel a kapcsolatot a tévéállomással. A BMW autógyár közleményben tudatta a nagyérdeművel, hogy hamisítják a BMW-ket. A hamis járművek arról ismerhetők fel, hogy a ló­ góban látható kék és fehér színeket felcserélték. Egy másik ötlete volt a gyárnak, hogy azt állí­ totta, a Mini autót Mars kutatásra fogják hasz­ nálni. A legjobb talán az volt, amikor azzal álltak elő, hogy gumiszélvédőket fognak készí­ teni, hogy a szemberepülő bogarak lepattanja­ nak róla. És egy jól sikerült ugratás Londonból: a BBC riporterei leadták a televízióban, hogy a Big Ben cseréjét immáron kihirdették, hamarosan digitá­ lis óra mutatja majd az időt. Sokféle módon ünnepelünk, egy dolog azon­ ban közös: az emberek a világ minden táján szeretnek nevetni, önmagukon és másokon egyaránt. Ám ne feledjük: a vicc csak addig hu­ moros, ameddig a tréfamester és a megtréfált is együtt képes nevetni! Hrecska Renáta Mennyire drága az életed? „Mára közel minden ötödikfelnőtt a krónikus stressz, a lelki leszakadás állapotában van.’’ (Kopp Mária) Történetünk 2009 Magyarországán játszódik. Azon a helyen, ahol a halálozási arány jóval rosszabb, mint Ukrajnában vagy Lettországban, az élveszületések száma pedig kétségbeejtően alacsony. A főszereplők átlagemberek - azaz bárkik lehetnének, de a rend kedvéért nevezzük őket mondjuk Juditnak és Jánosnak. Egy házas­ pár, akik a következő kilátásokkal vágnak neki az életnek: Judit valószínűleg maximálisan 77 évig fog élni - persze, ha nem jön közbe semmi súlyosabb - de természetesen számos tényező rontja esélyeit a boldog, kiegyensúlyozott életre. János kilátásai már nem ilyen „rózsásak”, ő át­ lagban 69 évre számíthat itt a Földön. Ráadásul - bármennyire furcsa is ez - jóval védtelenebb, mint Judit, hiszen sokkal erősebben érik olyan hatások, minta stressz, a depresszió, a társadal­ mi elfogadottság hiánya vagy a munkahelyi konfliktusok. Nyugalom, a hosszú élet ritka... Vagy mégsem? Ha főhőseink mondjuk pár ki­ lométerrel arrébb, Ausztriában születtek volna, akkor Judit méltán reménykedhetne abban, hatodik oldal hogy megéri a 82 éves kort, és János is (át­ lagban) 77 évre számíthatna. De hogy is van ez? Kezdjük egy áttekintéssel: Ma Magyarországon a 35-64 éves korosztályban szív- és érrendszeri megbetegedésben való elhalálozás kockázata férfiak és nők esetében is 3.1-szer nagyobb, mint az uniós átlag. Emésztőrendszeri meg­ betegedés esetén ugyanez a mutató a férfiak esetében mintegy 5.5-szöröse, nők esetében 4.6szorosa a többi tagállam átlagának. Rosszul ál­ lunk tehát... De mivel magyarázható ez? Hiba lenne pusztán az egészségügyi ellátás állapotát felelőssé tenni, mivel az utóbbi években a csecsemő- és időskori halálozás jelentősen csök­ kent, 1960 és 1989 között pedig a GDP folya­ matos növekedése volt tapasztalható. Felméré­ sek szerint annak esélye, hogy ma hazánkban egy férfi túléli a 65. életévét csupán 64%. Ugyanaz az arány az érettséginél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők körében jóval 50% alatt van. A Demográfiai Évkönyv szerint 2005-ben 11.395-tel több férfi halt meg a 40-69 éves korosztályból, mint 1960-ban. Megdöbben­ tő tény hogy a férfiak halálozási aránya ma magasabb, mint az 1930-as években volt. Pedig akkor jóval nagyobbak voltak a társadalmi kü­ lönbségek, és az egészségügyi ellátás is alacso­ nyabb szinten állt... De miért éppen a férfiak ennyire veszélyezte­ tettek? Kopp Mária tanulmányában a „halálo­ zással szignifikánsan összefüggő pszichoszociális” okokat említ, melyek többek között a mun­ kahelyi és társadalmi bizonytalanság, az elet értelmetlenségének érzete és a rivalizálás. Öszszességében megállapítható, hogy a legnagyobb rizikót ezek a lelki, pszichés tényezők hordoz­ zák. A férfiak esetében a súlyos depressziós tü­ netegyüttes háromszor magasabb halálozással jár, a reménytelenség mindkét nem esetében szintén háromszoros kockázati tényező. 2002ben 13.6% volt a kezelésre szoruló depresszió aránya, 2006-ra ez a szám 4%-kal emelkedett. De miért van egyre több depressziós? A bizalom a társadalom testi, lelki, gazdasági fejlődésének alapja. Ennek kialakulásában alapvető a család szerepe. A magány, a jövőkép hiánya állandó fé­ lelmet, krónikus stresszt idéz elő, mert az egyén képtelen a tervezésre, amely azonban elemi em­ beri igény. Ez óriási kockázatot hordoz, külö­ nösen a családfenntartó férfiak körében. A probléma az, hogy nincsenek közös normá­ ink, az érték nélküliség pedig „öröklődik’ a kö- �Ne hagyjuk veszni a gyereket! Felnőni nehéz. Hát még egyetemre is járni köz­ ben. Mert hát ugyebár volt az a fránya közép­ iskola ahonnan (öröm)könnyek között kilöktek minket a csupa felelősséggel kikövezett bizo­ nyos nagybetűsbe, és egy gyűszűnyi borosflaskán és helyes minipogácsán kívül nem túl sokat kaptunk néhány jól csengő intelmen kívül. És ekkor jött a neheze: bekerültünk egy idegen helyre idegen elvárásokkal, idegen embe­ rekkel körülvéve. Aztán eltelt az idő, hónapok, évek egyre gyorsabban, és az idegen elvárások, a hely, az emberek kezdtek ismerőssé válni. Megszoktuk a vizsgaszituációt, az előadásokat, a hétköznapi bulikat, azt, hogy nem kémek raj­ tunk számon napról-napra, hogy nem kell már éjfélre otthon lenni, és hogy valóban a magunk uraivá váltunk. Lassan megtaláljuk a céljainkat, szépen belénk plántálja a környezetünk, hogy ki kell tűnni, valamilyen formában, egyedinek kell lenni, mert különben esélyünk sincs, lelnek az évek, az egónk nő, az idő fogy, a helyzet meg csak fokozódik. Mindenki el akar érni valamit, na de azt aztán minden áron és azonnal. És per­ sze szép dolog, ha végre megtaláljuk a helyün­ ket és céljainkat, na de - hogy egy közkeletű mondással éljek - nehogy a fürdővízzel kiönt­ sük azt a szerencsétlen gyerekét is! És hogy mi is ennek a gyerkőcnek a neve? Hát ő bizony az Emberség. Ugyanis, ha eme igen aprócska „lény” gondozását elfelejtjük beleépíteni a hét­ köznapi rutinunkba valahova a reggeli fogmo­ sás és újságolvasás közé, nem marad majd más belőlünk, csak egy lelketlen törtető öltönyös/ kosztümös gép. De nézzünk néhány trükköt, hogy is lehet ezt a csöppséget napi pár perc oda­ figyeléssel megfelelően ellátni. Az első és legfontosabb, hogy van számos más beceneve is, melyeket nem árt használni, mert a különböző szituációkban mindig másra hallgat a leginkább. Haladjunk szépen sorban. Tömegközlekedés. Reggel, mikor megtanítjuk neki, hogy a bérle­ tet elő lehet venni, és meg lehet mutatni az ellenőrnek, mert az csak a munkáját végzi, és nem feltétlenül kell úgy gondolni, hogy ő csakis azért áll a metró bejáratnál, hogy a mi napunkat keserítse (még akkor sem ha az ellenőr viszont ezt a feltett szándékot alakította ki magában)! Nos ekkor a neve: Türelem. Aztán amikor beérünk az egyetemre, és akár­ mennyire rohanunk, mert már rég elkezdődött az óra, elmagyarázzuk neki, hogy még ilyen helyzetben sem lökjük félre az ajtóból az idő­ sebb hölgyet/urat, hanem esetleg kitáljuk neki az ajtót és esetleg - félve írom le - előre enged­ jük (akkor is, ha ez a kedves hölgy/úr már elő­ zőleg megbuktatott minket háromszor). Ilyen­ kor Illedelmességnek szólítjuk. Aztán, ha már bent vagyunk, és még mindig nagyon sietünk, ám felteszem, nem rohanunk hangsebességet meghaladva, úgyhogy nyugodtan, hangosan, érthetően tudunk köszönni a szembejövő évfo­ lyamtársunknak (tehetjük ezt akkor is, ha ő nem siet az üdvözlésünkkel, annak ellenére, hogy ő Jelölt be” minket azon a bizonyos kö­ zösségi oldalon anno, azután az együtt átizgult vizsga után). Ha ilyenkor szólunk a gyerkőc­ nek, Jóindulatnak hívjuk. Beértünk, megérkeztünk, kifújhatjuk magun­ kat. És ha esetleg olyan napot választottunk mikor épp vizsgázunk is, kiváló terepet találunk a további „gyerek”-gondozásra. vetkező generációkra. Ezek az emberek a leg­ inkább manipulálhatók, hiszen nem tartoznak sehová, legalábbis így érzik. Perifériára kerül­ nek és nincs senki, akire számíthatnának. Ennek egyenes következménye az, hogy a tár­ sadalom értékrend és közös célok nélküli, leszakadt egyének gyülekezetévé válik. Nincs erkölcsi tartás, a szorongás, a depresszió mára a leggyakoribb munkaképesség-csökkenést elő­ idéző okká vált. Ráadásul az elvégzett munka mennyisége nincs arányban az érte fizetett bérrel (legalábbis az esetek nagy többségében). A munkával kapcsolatban fellépő három leg­ gyakoribb probléma az, ha nincs, ha túl sok, vagy ha bizonytalan. A munkahely bizonytalan­ ságából eredő egzisztenciális krízisnek pedig egyenes következménye a krónikus depressziós tünetegyüttes. A munkahelyi stressz önkárosí­ tó következményei között szerepel a dohány­ zás, az alkoholhoz, drogokhoz való fordulás, a kimerültség, a depresszió vagy az a hibás önér­ tékelés. Ezek a következmények elkerülhetőek lennének a munkavállaló nagyobb fokú tiszte­ letével, a vele való együttműködéssel, megfe­ lelő terheléssel és az egészség mint érték szem előtt tartásával. Igen, ez így lenne ideális. De egyelőre csak azt láthatjuk, hova vezet a kapcsolatok hiánya, a társadalmi leszakadás a folytonos rivalizálás és a munkahelyi krízis. A helytelen táplálkozásról pedig még nem is ejtet­ tünk szót. A sport, az egészséges életmód há­ romszorosára növeli a túlélés esélyét, a dohány­ zás pedig felére csökkenti azt. Megdöbbentő, mennyire végzetes következményekkel jár a többi emberhez való kapocs elszakadása, a csa­ lád hiánya. A túlélés esélye a gyermekes férfiak között négyszer, a házastárssal élők között pe­ dig ötször magasabb, mint egyedülálló társaik körében. Lehet, hogy egyszerű az orvosság? Lehet, hogy jó tartozni valahová, mondjuk egy közösséghez (és itt nem valamely divatos szek­ tára gondolok)? A felvetés szentimentális - mondhatnánk - de egyvalami biztos: a mai társadalom nem érték­ ként, inkább eszközként bánik az emberrel. Eszközként, aki dolgozik és természetesen: fo­ gyaszt. A fogyasztói szemléletnek nyilvánvaló­ an az értékvesztett egyén kedvez, hiszen egy­ szerű a képlet: ha nincs értékrended, majd én teremtek egyet, így aztán igazán bármit eladha­ tok Neked. Csak termelj eleget. De van ebben valami érdekes: A fogyasztó annyira szeret fogyasztani, hogy a végén elfo­ gyasztja önmagát. Az előbb vázolt statisztikák­ ból legalábbis ez tűnik ki... Borbás Dorottya Utolsónak akarunk bemenni. De mit ad Isten, más is van ezzel így. Persze - szinte természetes módon - ő se tud semmit és mi sem. Nos, ek­ kor azt tanítjuk meg a most épp Előzékeny­ ségnek nevezendő picinek, hogy ha neki tény­ leg erre van szüksége, az a tíz perc már tényleg nem számít semmit (annak ellenére nem, hogy esetleg társunk kihúzza előttünk az álomtételt, míg nekünk - oly sokadszorra - a rettegett 666-os jut) Nem tudjuk a tételt. Van ilyen. Jövünk máskor. Vagy hát remény hal meg utoljára alapon bármi történhet. De még véletlenül se jusson eszünk­ be ilyenkor a kis jövevény előtt olyanokkal pró­ bálkozni, mint telefonos segítségkérés és társai. De ha mégis elgyengülnénk és a kiélezett hely­ zetben „tiltott szerekhez” nyúlnánk, akkor már legalább ne próbáljuk meg tagadni a nyilván­ valót. Ugyanis még az sem baj, mondják taná­ raink. De ha elfelejtjük kis társunk nevét (meg­ súgom: Becsületesség) akkor bizony már a jövőben sem lesznek túl rózsásak a kilátásaink a későbbi vizsgákon. Végül így vagy úgy, de túljutunk a vizsgán. És ha nem sikerült olyan jól, nem aludtunk sem­ mit az éjjel, és mindennek a tetejébe meglátjuk, hogy a kedvenc helyünkön, a büfében ül valaki, akkor sem úgy nézünk a világra, hogy megpró­ báljuk közben kifejleszteni a szemmel gyilkolás legújabb, ezúttal hatásosnak bizonyuló változa­ tát, hanem rendelünk és elbeszélgetünk pár mondatban a büfés nénivel az időjárásról. A gyermeket pedig nem felejtjük el Kedvesség­ nek szólítani. Egy kávé és egy szusszanás után pedig indulha­ tunk tovább. Hazafelé a metróban még segít­ hetünk (a Figyelmesség nevű aprósággal együtt) a fiatal anyukának lecipelni a babako­ csit a lépcsőn, és mosolyoghatunk az úrra, aki a jövő havi színházműsort kínálja nekünk. Lassan vége a napunknak, és Emberség még annyi mindenből maradt ki. Még meg kell ta­ nulnia beérni a kevesebbel, belátni, ha hibázott, meg kell értenie, mit jelent az önzetlenség min­ den cél és érdek nélkül, pusztán a társaságot és nem a majdani kapcsolatot keresni minden szembejövőben. Be kell látnia, hogy következ­ mények nélkül nem taposhat át valakin, vagy nem vehet el bármit, ami a másé, csak mert céljai ezt diktálják. Ugyanis annak a valakinek ugyan úgy megvan a saját gyerkőce. Ő nevelte, gondozta, a szívét-lelkét beleadva. Ha elveszik tőle, mi marad neki? A válasz nagyon egyszerű: ha jól nevelte a gye­ reket, megmarad neki a remény, hogy egy kis odafigyeléssel talán jobb lehet, az emberek nem mennek majd el egymás mellett ridegen és megértés nélkül. Terep ugyanis van bőven a gyakorlásra, és talán végre közösen beülnek akár vitázni egy tea mellett vagy meghallgatják Alex zongorajátékát, „végigizgulják” az áprilisi hagyományos próbapert vagy megnéznek egy filmet a Vetítő(m)ben, és bemutatják egymás­ nak az általuk nevelt kis „gyermekeket”, kiket együtt már bátran nevezhetnénk csak így: humanitás. Ablonczy Zsuzsi hetedik oldal �A Teremtés csodája Beszélgetés Lábady Tamás egyetemi docenssel Néhány héttel ezelőtt Lábady Tamás Tanár Úrral beszélgettem. Nemcsak vála­ szokat kaptam, hanem olyan útravalót, amelyben előadásain, könyvein keresztül is részesülhetek, részesülhetünk Egyetemünkön oktat a polgári jogi stúdium megindulása óta, immár 13 esztendeje. Évekig alkotmánybíróként és tanárként is tevékenykedett párhuzamosan, ráadásul nem is egy helyen: Pécsett és Buda­ pest között ingázott. Ez a mai napig sincs másképpen: a hét első napjait a fővá­ rosban, a következő néhányat Baranya megye székhelyén tölti. - 1979, ‘89 és ‘99 is meghatározó évek voltak Ön számára... 1979-ben elnyerte az Alexander von Hum­ boldt Alapítvány ösztöndíját. 1989-ben azELTE-n címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. 1999-ben járt le az alkotmánybírói mandátuma, s lett újra a Baranya Megyei Bíróság bírája, ugyanebben az év­ ben részesült a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetésben, és ekkor döntött véglegesen a mi egyetemünk mellett is... - Kegyelmi ajándékként éltem meg a mindmáig Európában talán a legelegánsabb Humboldtösztöndíj elnyerését. A legvadabb kádárizmus­ ból kerültem pár hónap erejéig Nyugat-Európába, Kölnbe, s ez óriási hatással volt rám. Egy évvel korábban, mikor az ösztöndíj lehetőség­ ként felmerült, eszembe sem jutott, hogy meg­ pályázzam, mivel egy kukkot sem tudtam né­ metül. Csak mellékesen meséltem róla a felesé­ gemnek, aki azt mondta, hogy lehet, hogy én egyedül képtelen lennék ilyen rövid idő alatt megtanulni egy idegen nyelvet, de mi ketten ké­ pesek vagyunk rá. 1978 szeptemberében vettem az első magánórámat, és 1979 áprilisában nyelv­ vizsgáztam. Nem mondom, hogy brillíroztam, de sikerrel jártam, így már az ösztöndíj meg­ szerzésének ez az akadálya is elhárult. - Mekkora hatással volt ez Önre? - Ez a kiutazás mindent megváltoztatott: az addigi szemléletemet, a világlátásomat, a jogról kialakított gondolkodásomat. Mindaz, amivel addig tanulmányaim révén találkoztam - annak az ideológiája, hogy a jog a munkásosztály aka­ rata - kártyavárként omlott össze, már az első néhány héten. Rengeteg új ismeretet szereztem, s a hat hónapot alkotómunka helyett olvasással töltöttem. Megláttam azt, hogy a világban - és különösen Európában - egészen más folyama­ tok vannak a joggal összefüggésben. Felfedez­ tem az újra feléledt természetjogi gondolkodást és újra előkerült az Aquinói Szent Tamás sze­ mélye körüli kutatómunkám, melyet még kö­ zépiskolás koromban kezdtem el, amikor kiselő­ adást kellett tartanom. - Kiselőadást? - Igen. A Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba jár­ tam, és a történelem órán volt egy olyan szokás, hogy a diákok névnapjukon ajándékképpen je­ lentkezhettek felelni. Március 7-én, mivel fon­ tos volt számomra, hogy jelest kapják, jelent­ keztem, hogy Tamás nap van... Először nem nyolcadik oldal tam. Az Alkotmánybíróság egész szemléletében valóban alkotmányos forradalmat vezényelt, hi­ szen nálunk a zsamokölés sem történt meg a rendszerváltással, mint a szomszédos Romániá­ ban, tehát a rendszerváltás valóban alkotmányos keretek között zajlott, s ennek a fő karban- és kézbentartója az Alkotmánybíróság volt. Ugyanakkor eredeti vágyam - hogy bölcsész le­ gyek - miatt megmaradtam egyetemi oktató­ nak, ráadásul két helyen is: a hét első napjait ál­ talában Budapesten töltöttem, szerdán haza­ mentem Pécsre, s már következtek is az óráim. A Pázmányra történt meghívásom - annak elle­ nére, hogy a pécsi egyetemen is katolikus szel­ lemben tanítottam - óriási kihívást jelentett számomra: itt olyan hallgatóknak oktathattam, oktatom a magánjogot, akikben mégiscsak megtalálható valamifajta elkötelezettség arra, hogy keresztény szellemben szerezzék meg a diplomájukat. - 1999-ben lejárt az alkotmánybírói mandátuma... igazán értette tanárunk, hogy miért pont akkor, hiszen Tamás napja decemberben van, de meg­ indokoltam, hogy azért, mert az az apostolé, ez meg Aquinói Szent Tamásé. így végül felelhet­ tem, de akkora egyest kaptam, mint még soha, mivel róla kérdezett, és szégyenszemre nem tudtam semmit mondani. Azt ígérte, hogy kija­ víthatom, ha a következő órára összeállítok egy húsz perces kiselőadást a nagy középkori tudós­ ról. Szüleim minden egyházi ismeretségüket igénybe vették, hogy anyagot gyűjtsék. Renge­ teg irodalmat, tanulmányt olvastam és végre összeállt a munka, s sikerült kijavítanom az elégtelent. - Térjünk vissza a kölni időszakra... - Igazából ekkor teljesedett ki az a folyamat, amelyet feleségem csak úgy panaszol, hogy sze­ relmi háromszöget él meg. Bár nem egy harma­ dik személy miatt, hanem a jog iránti elkötele­ zettségemből, szerelmemből kifolyólag. Akkor valósággal beleszerelmesedtem a jogba, és en­ nek megfelelően kezdtem alakítani az egyete­ men is az előadásaimat, már a rendszerváltást megelőző években is. - 1996-tól pedig a Pázmány Péter Katolikus Egye­ temen oktat. - Ez az év óriási fordulatot hozott számomra. Akkor még az első Alkotmánybíróság tagja vol­ - Ebben az esztendőben nagy dilemma elé ke­ rültem: nyilvánvaló volt, hogy a két egyetemen való oktatást nem tudom tovább folytatni, mi­ vel megszűnt az az alkotmánybírói és infra­ strukturális háttér, amivel ez megoldható volt, így választanom kellett. Az út két irányban folytatódott tovább, mint annak idején a görö­ gök nemzeti hérosza, Herakles számára, mikor a Kithairon hegyén az állatait legeltetve egyszer csak egy válaszút elé érkezett. Az egyik a könynyed, legelőkben dús, a másik a szakadékokkal teli, nehéz utat kínálta neki - és ő gondolkodás nélkül ezt a második utat választotta, amelyet a régi görögök Aretének, az erény útjának nevez­ tek. így én is a két egyetem közül a Pázmányt választottam, de mivel a gyakorlattól sem tud­ tam elszakadni, visszamentem bírónak is. - Sosem érezte úgy, hogy akkor rosszul döntött? - Az eltelt 13-14 év alatt sem bántam meg, sőt, ez életem egyik legmeghatározóbb döntése volt. Azonban ma már szembesülnöm kell azzal, hogy a rendszeres utazások egy idő óta jobban fárasztanak, mint korábban. S látom azt, hogy az Istentől kapott karizmákat, talentumokat melyeket soha nem adott ingyen - lassanként viszszakéri tőlem. Ennek ellenére azonban még úgy gondolom, hogy távol vagyok attól, hogy ezt az oktatói karizmámat is vissza kelljen adnom. - Aki nem ismeri Önt, néhány mondat után annak is világossá válik Istennel való kapcsolata és hite. Ön és felesége többek között a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom egyik vezetője. Nem -ingott meg hitében sohasem? Mindnyájunk esetében elképzelhető, hogy eltévedünk, elszakadunk a nyájtól... - A hit kegyelmi ajándék. Hála a családomnak, szüleim mély vallásossága mellett ajándékként kaptam meg a hitet. A kamaszkor válsága azon- �bán komoly megingást hozott. Szerelmese vol­ tam az irodalomnak, így abban az időben a már nem csak szamizdatként kapható Camus, Kant, Kierkegaard, Dürennmatt írásait faltam. Ez a nyugati, dekadensnek nevezett irodalom nagy íratással volt rám. Én magam is írogattam verseket, novellákat és végül az egzisztencialista filozófia és irodalom hatására oda jutottam el, hogy a világmindenség hatalmas, térben és idő­ ben mérhetetlen arányaihoz képest parányira zsugorodott emberiét, amelyik nagyjából het­ ven évet és egy korlátozott földi életet él, azaz az egyetlen értelem az anyagi világban, végül is a teljes értelmetlenség. Valami kell, hogy legyen, ami az értelem ebőbbségét igazolja. így ennek a gondolatnak a továbbvitele vezetett vissza, im­ már tudatosan, a hithez. A szellemnek tovább kell élni az örökkévalóságban, mert csak így, csak ez által képes uralni az anyagi világot. Kell lennie egy Teremtőnek, aki ezt az egész világ­ mindenséget, benne az anyagi világ felett álló szellemet létrehozta. Az így tudatos meggyőző­ désemmé váló hitem azóta is végigkíséri min­ dennapjaimat. - A tanítvány hálás tiszteletével emlékezik meg Rudolf Lóránt professzorról, egykori tanáráról könyvében, aki felkeltette érdeklődését a civilisztika iránt. Önnek is vannak követői, akikről már tud, hogy az Ön hatására döntöttek egy-egy terület mellett? - Szladits Károly íija valahol, hogy egy igazi professzor nem attól nagy, amit ő alkotott, hanem hogy olyan tanítványokat nevelt, akik túlszárnyalják őt. Ezt azért tartom szükséges­ nek elmondani, mert szakmai pályám legna­ gyobb öröme és élménye, hogy rengeteg vissza­ jelzést kapok volt tanítványaimtól. S nemcsak én, hanem fiam is, aki itt él Budapesten, és ép­ pen a napokban mondta, hogy annyi helyen kérdeznek rá a névazonosság folytán, hogy ismer-e engem, rokona vagyok-e, s ennek kap­ csán elmondják, hogy mennyi értéket kaptak tőlem... Ez hihetetlen ajándék. Ugyanezt mondhatom el - talán még hatványozottabban - a Házas Hét­ vége lelkiségében végzett, közel negyedévszá­ zados munkánkban, ahol nagyon sok házasság és család mind a mai napig rengeteg visszajel­ zéssel igazolja azt, hogy a mi kapcsolatunk és a mi tanúságtételünk mennyire komoly változást hozott az életükben. Például számos olyan sze­ relemgyerek született az általunk vezetett Házas Hétvégék után, amikor már a házaspár egyébként befejezte volna a családtervezését. Több fényképet kaptunk, melynek hátoldalára rá van írva, hogy ez a kicsi is nekünk köszön­ heti létezését. En azt hiszem, hogy majd annak idején, amikor az Úr elé kerülök, kerülünk, az " egyetlen kérdése az lesz, hogy mennyit és mennyire szerettünk. S mi erre majd azt tudjuk válaszolni, hogy nézzen ezekre az emberekre, akik Őáltala, de a mi segítségünkkel változtak meg. Akkor talán azt fogja mondani, hogy jól van hűséges szolgám, menj be Urad örömébe. Ez a nyugalmam és ez a hitem. Ugyanígy va­ gyok az oktatói munkámmal. Tanítványaim szeretetét mutatja például, hogy 60. születésna­ pomra 2004-ben írtak és szerkesztettek nekem egy ünnepi tanulmánykötetet, ami ritkaság, mert általában idősebb, kerekebb évfordulókor a kollégák szoktak emlékkönyvet írni. Tudomá­ som szerint utoljára Grosschmid Béninek 1938ban megjelent Jubileumi Kiadása, illetőleg az ő munkájának glosszálása során írtak hálából ilyet neki. En azt hiszem, hogy már ez a könyv is mu­ tatja, hogy amit nyújtottam, az értékes volt. - Honnan meríti ezt a rengeteg erőt? -Az alapvető forrás a transzcendencia, a hitem. Az, hogy aki több talentumot kapott, annak többel kell elszámolnia. Ha ezeket az értékeket, amiket kaptam, karizmaként értékelem, akkor tudom, hogy nekem ezek ki is kell használnom. A másik, az igazi forrás pedig éppen a házassá­ gom és a családom. 13 gyönyörű unokám van, akikkel rendkívül jó a kapcsolatom. A család és a házasság olyan, mint az atomenergia, koz­ mikus forrás, amelyből újra és újra meríthetek, s ezáltal sokkal jobban fel tudom használni mindazt a képességemet, amelyet a Teremtőtől ajándékba kaptam. Természetesen nem volt mindig így, házasságunk első húsz évében sok­ szor került első helyre a munkám, és az elmúlt huszonöt évben tanultam meg igazán, hogy az első helyen mindenképpen a hitvestársi kapcso­ latnak kell lennie. Ez egy olyan töltőállomás, amiből merítve képes vagyok sokkal hatványozottabb szellemi teljesítményre, mint amúgy képes lennék. - Hogy találkozott a feleségével? - Életem kétségkívül legnagyobb csodája volt, hogy megismertem egy 16 éves gyereklányt, akit attól a pillanattól kezdve, egy hihetetlenül komoly és mély szerelemmel szeretek. Akár­ hányszor megnyitom a szívét, mindig napot ta­ lálok benne. Gimnáziumi osztálytársam volt a testvérbátyja, s egy alkalommal, mikor átmen­ tem hozzájuk, egy pillanatra megláttam a húgát. Csak köszöntünk egymásnak, de ez a HŐK VÁLASZTÁS 2009 Karunkon 2009. március 18. és 21. között zaj­ lott le a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek megválasztása. Összesen 2596 diák volt jogo­ sult szavazni, 586-an adták le szavazatukat, eb­ ből 564 volt érvényes. A 17 tagú Küldöttgyűlésbe a következő jelöl­ teket választották küldötté: Besenyei Adám, Bolyós Zsuzsanna, Csergő László, Hámási Kin­ pillanatnyi talájkozó igen mély benyomást gya­ korolt rám. Ö akkor másodéves gimnazista volt, gyönyörű, hosszú, lófarokban lelógó haj­ jal, otthon egy házi ruhát viselt mikor találkoz­ tunk. Karcsú alakja, a szeméből sugárzó hihe­ tetlen báj és kedvesség, amivel akkor fogadott engem, egy kézfogás erejéig, és talán csak annyit mondott, hogy tulajdonképpen nem va­ gyok ismeretlen számára, mert az érettségi tab­ lón látta a fényképemet. Ez szeptemberben le­ hetett, de olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy szilveszterkor elhívtam magunkhoz test­ vérével. Ez egy végzetes éjszaka volt. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy minket egymásnak teremtett az Űr. Négy évig hihetetlenül nagy lendületet és inspirációt adott ez a szerelem, ezért sikerült az egyetemi évek alatt végig kivá­ lóan teljesítenem. ga, Huszár Péter, Kassai Barbara, Körösi-Szabó István, Mészáros Viktória, Nagy Adrienn, Pely­ he Balázs, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Szőcs Edit, Telekesi Mari­ anna, Töpolay Gábor, Tóth Bálint András. A küldötteknek eredményes munkát kívánok! - tb - Csodálkozom is a tanítványaimon, akiktől egyegy sikertelen vizsga után megkérdezem, hogy mi van magával, mikor látom, hogy semmit nem tanult, csak nem szerelmes? S kapok néha olyan válaszokat, hogy de igen. S ez nekem tel­ jesen érthetetlen, mert számomra a szerelem olyan löketet, olyan forrást adott, hogy egysze­ rűen én képtelen voltam - mivel ő is a középis­ kolában osztályelső volt - rosszabbul tanulni. Ügy illett, hogy valahol én is az elsők között legyek. Utolsó éves voltam, amikor összeházasodtunk. A házasságomban valóban megéltem a teremtés csodáját, amit a Genezis első oldalán olvasha­ tunk: hogy a férfi és a nő elhagyja anyját és apját, s a feleségéhez, féijéhez csatlakozik és a kettő egy lesz. Ez az egység 43 éves házassá­ gunk alatt mindvégig meghatározó volt. Ter­ mészetesen voltak „röpülj rózsám, totty”-időszakok, de alapvetően a Házas Hétvége volt az, ami tudatossá is tette számunkra a házasság ér­ tékét és szentségi ajándékát. Mikola Orsolya kilencedik oldal �A csokoládé története Mi a közös a kukoricában, a burgonyában, a paprikában és a csokoládéban? Mindegyik Amerikából hódította meg öreg kontinen­ sünket. Hálásak lehetünk az Újvilágnak, hogy annyi, mindennel örvendeztetett meg bennün­ ket. Úgy gondolom, a régmúltban vitathatatlan szerepe volt Amerika és a nagy európai hódítók párosának abban, hogy étkezési kultúránk olyan színessé, változatossá fejlődött. Ma már nemzeti ételünkké vált a paprika, boldogan esszük a sült krumplit és csodálatos, hogy egyegy vizsga előtt milyen sok csokoládé tűnik el pocakunkban! De hogyan is került asztalunkra e finom csemege? Annak kialakulása, hogy mi ilyen desszertet ehessünk, amit ma ismerünk, hosszú évszáza­ dok munkája volt. A csokoládékészítés nem csupán kémiai folyamatok sokasága, hanem valódi művészet. Az igazi finom csokoládék gyártói valódi mesteremberek. Legjobb tudásunk szerint a történet 1492-ben kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf felfe­ dezte Amerikát. Hazatérvén’ sok különleges­ séggel lepte meg a spanyol uralkodópárt, Ferdinánd királyt és Izabella királynét. A cso­ magban egyetlen dolog volt, amit nem tartott senki különösebben érdekesnek: néhány sötét­ barna, mandulaféleségre emlékeztető termés. A kakaóbabot akkoriban még senki nem ismerte, valódi felfedezése Hemando Cortezre, a nagy spanyol hódítóra hárult. Cortez és csapata az azték indiánok uralkodójá­ nak, Montezumának a különleges szokását is­ merte meg. A király naponta körülbelül ötven kehellyel ivott egy nagyon különös, sűrű, kese­ rű, csípős, barna italból, amit chocolatl-nek neveztek. Elkészítése ennek a királyi éteknek rengeteg fáradságot vett igénybe, ezért is szá­ mított különös megtiszteltetésnek, hogy Mon­ tezuma megvendégelte Cortezt és embereit. (Az uralkodó azért volt ilyen kegyes, mert Cortezben vélte felfedezni az aztékok isteni gyöke­ rekkel rendelkező Quetzalcoatl nevű uralkodó­ ját, aki hosszú idővel a konkvisztádorok megér­ kezte előtt hagyta el az aztékokat, de ígéretet tett arra, hogy Ce Acatl évében visszatér - ez az év pedig pontosan a spanyolok érkeztének évé­ re azaz 1519-re esett...) A spanyolok a furcsa italt, ami rettentő íze mellett még zsíros is volt és nagyon nehezen emészthető, cukorral ízesítették. Ez sem vált be azonban maradéktalanul, és a papok is gyana­ kodva fogadták az új csemegét: tartottak ugyanis tőle, hogy az anyag felkorbácsolja a szenvedélyeket. Az általános volt mindenesetre, hogy mindenki ódzkodott attól, hogy egy kortynál többet igyon belőle. V Pius pápa ötven évvel később egyenesen azt jelentette ki, hogy ebből az italból való fogyasztás nem jelenti a böjt megszegését, mert olyan szörnyű az íze, hogy nem valószínű, hogy bárkinek is élvezetet tudna okozni. Azért az évek során sok-sok praktika született arra, hogy ízletesebb lehessen: vaníliával, fahéj­ jal ízesítették, sőt kitalálták, hogy jobb volna, ha melegen innák - az eredeti verziót ugyanis hidegen fogyasztották. Végül a csokoládéital népszerűvé vált, főleg a spanyol arisztokrácia körében, és kakaóültetvényeket telepítettek a tengerentúlra. A csokoládé jövedelmező üzlet­ nek bizonyult a nehéz kezdet után, a titkot Eu­ rópa többi területe előtt csaknem száz éven ke­ resztül sikerült megőrizni. Kiszivárgása után viszont semmi sem állíthatta meg a csokoládét, hogy felbolygassa egész Eu­ rópa életét. A divatos francia udvar itala volt, majd híre átkelt a Csatornán is, és 1657-ben már meg is nyíltak az első híres angol csokoládé­ házak. Eleinte kis üzletek árulták a kézzel készített csokoládét, majd a gőzgép megjelenésével bein­ dult a nagyüzemi termelés is. 1730-ra az ára annyit esett, hogy bárki számára elérhetővé vált. 1828-ban pedig C. J. van Houten feltalálta a ka­ kaó sajtológépet, mellyel sikerült kivonni a ka­ kaóbabban található zsíranyag egy részét. Van Houten különféle alkáli sókkal javította a ka­ kaó állagát, ezek semlegesítették a savakat és még több zsír kivonását tették lehetővé, ami ál­ tal szárazabb, porszerűbb lett a kapott anyag. Ady Endre: A jogászok majálisa (Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beharangozóját egy régi jogászbuliról. Sok minden válto­ zott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami min­ dig ugyanaz marad...) A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tarto­ zik a majális is. A tánc, künn a szabadban, vi­ rágillatos levegőben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat, csupa kedély. Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a mi derék jogászaink rendezik, s ma tartják meg a Püspökfürdőben. Nagy lelkesedéssel, fáradha­ tatlan buzgalommal működik már hetek óta a majális érdekében Ormay Lajos, a mulatság el­ nöke az ő rendezőgárdájával, s a siker bizonyo­ san nem fog elmaradni. Hiszen régen váija már a nagyváradi szép leányok serege a majálist, a hangulatos, kedves mulatságot, amelyet a ren­ dezésben legszakértőbb fiatalság, a jogászság csinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszi toalettek, a papák általánosan ismert fejcsóválgatásai közepette. tizedik oldal Az út ekkor nyílt meg az étcsokoládé gyártása felé. 1847-ben az angol Joseph Storrs Fry, Van Houten sajtológépének felhasználásával próbál­ kozott előállítani valami érdemlegeset a kakaó­ vaj, kakaómassza és cukor vegyítésével. Kitartó munkájával pedig sikerült világraszólót alkot­ nia: elkészítette a világ addigi legfinomabb ét­ csokoládéját! A következő lépés már a tejcsokoládé előállítása volt. Hol máshol születhetett volna meg, mint Svájcban? 1876-ban Veveyben Dániel Peter kikísérlctczctt egy eljárást, amivel tejet adhatott a csokoládéhoz. így már egy olyan ízletes finom­ ságot sikerült előállítania, amit ma tejcsokoládé néven jól ismerünk, és nagyon szeretünk. Úgy hiszem, hogy Rodolphe Lindt neve ismerő­ sen csenghet minden csokirajongónak. O egy svájci csokoládégyáros volt, aki állandóan kísér­ letezett a minőség javításának érdekében. 1880ban siker koronázta erőfeszítését. Egy adag cso­ koládémasszát több napon át kevergettek a főzőteknőben, és amikor az eljárást befejezték, a finom állagú csokoládéban semmi nyoma nem volt a korra oly nagyon jellemző szemcsésedésnek. Ezt a módszert ma kenőgyúrásnak nevezik. Lindt azonban nem nyugodott meg ebben a sikerben. A kakaóvajjal tovább finomít­ gatta a termékét, aminek eredményeképpen el­ készítette az ún. fondant csokoládét, mely si­ ma, könnyen olvad - és nagyon-nagyon finom! Hrecska Renáta Hangos lesz ma kora délutántól kezdve késő éjfélig a Püspökfürdő, s a Bura testvérek mu­ zsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagy­ váradi szép asszonyok, bájos leányok a fáradha­ tatlanjogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki jól találja magát a mulatsá­ gukon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel ké­ szültek. Természetesen senki sem aggódik azon, hogy unatkozni fog a jogászmajálison, hi­ szen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is alá­ nja, sokkal jobban értenek, mint a római insti­ túciókhoz és pandektákhoz. Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizo­ nyossággal, hogy a jogászok mai mulatsága pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jo­ gászok mulatsága általában. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a kimenetel a fürdőbe a rendes fürdővonatokkal történik, éjfél után két órakor pedig külön vonat fog a közönség rendelkezésére állani. Nagyváradi Napló 1901. május 18. �Jesu ufam Tobie 70 éve... Az Isteni Irgalmasság képének eredete összekapcsolódik azzal a látomással, amelyben 1931. február 22-én Plockban volt része Fausztina Kowalska lengyel nővérnek. Az Úr Jézus ekkor juttatta kifejezésre óhaját, hogy lefesse­ nek egy képet, melyen ez a felirat álljon: Jesu ufam lobié - „Jézusom, bízom Benned!” A lengyel apáca 1905-ben született Glogowiecben. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyo­ mor iránti érzékenység jellemezte. Egész életét felajánlotta áldozatként a bűnös emberekért. Szerzetesi életének éveit ezért a sok szenvedés és rendkívül mélységes misztikum jellemezte. A látomás által ihletett kép a feltámadt Krisz­ tust ábrázolja, aki kezein és lábain hordozza a keresztre feszítés nyomait. A képen nem látha­ tó átszúrt Szívéből két sugár tör elő: egy piros, és egy halvány. „A halvány sugár a vizet jelenti, mely megtisztítja a lelkeket; a piros a vért, ami a lelkek élete. E két sugár irgalmam bensőjéből tör elő, midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten!’ A sugarak a szentsé­ get jelentik, valamint az egyházat, amely Krisz­ tus átszúrt oldalából született, és a Szentlélek ajándékait, amelyeknek bibliai jelképe a víz. „Boldog, aki ezek árnyékában fog élni - mond­ ta Jézus - mert Isten igazságos keze nem éri el” A kép Isten végtelen irgalmát ábrázolja, amely Krisztus húsvéti misztériumában nyilvánul meg, és gyümölcsözően folytatódik az Egyház­ ban a szentségeken keresztül. Néhány szemelvény Fausztina nővér naplójából - látomásáról: „Pénteken reggel 1935. XI. 13., ahogy beléptem a kápolnába, e szavakat hallot­ tam bensőmben: „Ez az ima haragom enyhíté­ sére szolgál. .. Amikor egy nap a folyosón men­ tem, e szavakat hallottam lelkemben: »Bárki, aki imádkozni fogja, halála óráján tapasztalni fogja nagy irgalmamat., ha csak egyszer is elimádkozza valaki, legyen bár a legmegátalkodottabb bűnös, elnyeri végtelen irgalmam kegyelmét.« ..Ahogy rövid időre beléptem a kápolnába, így szólt hozzám az Űr: »Leányom, segítsd nekem egy haldokló bűnös lelkét meg­ menteni! Imádkozd érte az Irgalmasság rózsa­ füzérét, amit tanítottam neked.« Amint el­ kezdtem az imát, megláttam a szörnyű kínok között haldokló lelket. Őrangyala védelmezni akarta, de mintegy tehetetlen volt ennek a léleknek óriási nyomorúságával szemben. Egy sereg ördög várt már erre a lélekre. Mikor imád­ koztam, megpillantottam Jézust olyan alakban, ahogy a képen ábrázolják. A szívéből jövő suga­ rak körülfogták a beteg lelket, és a sötét hatal­ mak pánikszerűen menekültek. A lélek békésen még egy utolsót felsóhajtott. Ahogy magamhoz tértem, felfogtam, milyen fontos ez az ima a haldoklók mellett. Enyhíti Isten haragját!’ Az Űr ezt mondta a Fausztinának: ,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesz­ tik, egész életükben megoltalmazom, amint gyengéd anya óvja csecseműjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltó­ juk leszek!’ Ehhez az egyszerű, de Istenben határtalanul bízó szerzetesnőhöz intézte Jézus e megdöbbentő sza­ vakat: „Ma téged küldelek az egész emberiséghez Irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, hanem meg aka­ rom gyógyítani, és irgalmas szívemhez szorítani!’ A nővért teljesen felemésztette a tuberkulózis, és kimerítették a szenvedések, melyeket áldo­ zatként vállalt a bűnösökért. A szentség hírében halt meg Krakkóban 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen. A Szentatya, II. János Pál pápa 1993. április 18-án boldoggá, 2000. áp­ rilis 30-án szentté avatta. (Húsvét második, az Isteni Irgalmasság vasárnapján): „Krisztus Té­ ged - a lengyel nép szegény és egyszerű leányát - választott ki arra, hogy eszükbe juttassa az embereknek az Isteni Irgalmasság nagy titkát” Az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét a hagyomá­ nyos olvasón imádkozzuk, Jézus Fausztinának adott tanítása szerint. Egyetemünkön, szerdai napokon lehetősége nyílik minden Tanárnak, hallgatónak arra, hogy a földszinten lévő kis kápolnában Irgalmasság rózsafüzérét imádkozhasson 3 órától. Részletek a plakátokon. Salamon Dominika íme az Ember - egy pápa arcai II. János Pál pápa minden ember számára példakép. Nem csak a keresz­ tények, nem csak a hívők számára - mindenki számára. Életét annak szentelte, hogy békét, szeretetet és megértést vigyen az embereknek. Közvetlen, nyílt, kíváncsi, jó humorú ember volt, messze fölötte állt min­ denféle világnézeti- és pártliarcoknak. Tiszteletére a Mission Is Possiblc, egy egyetemistákból álló csoport „íme az ember - egy pápa arcai” címmel kiállítást szervezett a VÁM Design Centerben (Budapest, VI. kér. Király u. 26.), mely június 2-ig tekinthető meg. A kiállított tárgyak között szerepel többek közt Arturo Marinak, a pápa személyi fotósának 150 képe (például az is, amelyiken a Szentatya Lábady tanár urat és a feleségét áldoztatja, és az is, amelyiken Bononak, a U2 zenekar frontemberének a szemüvegét próbálja fel), a pápa cipője, bíborosi ruhája és a pásztorbot, melyet Afrikában használt. A kiállítás mellett olyan rendezvényekre is sor kerül, melyekkel a szerve­ zők II. János Pál pápa emlékének szeremének tisztelegni. így lesznek koncertek (Stan Fortuna, Tóth Vera) és a Szentatya életéhez kapcsolódó érdekes témákban (ökumenizmus, II. János Pál politikai életműve, kényes kérdések a Katolikus Egyházban, II. János Pál és a művészetek) előadások és beszélgetések. A kiállításról és a programokról részleteket a www.imeazember.hu olda­ lon lehet találni. Kovács Bence tizenegyedik oldal �Akaratlanul Jó leskelődést! Lucino Visconti a Bianco e Nero című filmel­ méleti lap hasábjain így tudósított a Vihar előtt forgatásáról: „A párbeszédeket azon melegében írom a szereplők segítségével, vagyis megkér­ dem őket, milyen módon fejeznének ki spon­ tánul bizonyos érzelmeket, milyen szavakat használnának... Következésképp a szöveg hí­ ven őrzi az eredeti, nem irodalmi tónust, melyet én igen értékesnek vélek. Semmiféle forgató­ könyvre nincs szükség. Néha borzalommal gondolok arra, mi lenne, ha a szereplőim írott szöveget mondanának el tökéletes kiejtéssel, mint egy római szalonban...” És hogy mi köze az olasz neorealizmus egyik legjelentősebb darabjának a svéd filmalkotás­ hoz? Hát nyilván nem a földrajzi és kulturális közelség vezetett a rendező úr gondolatainak tolmácsolására. Az egyszerű indokom: az Aka­ ratlanul a filmgyártás klasszikus korszakát idézte fel bennem, azt az időt amikor a néző valóban az lehetett, ami: az igazi voyeur, a kukucskáló. A film több különböző, összefüggés nélküli történetből áll, és mindegyikben olyan kamera­ állásból „leshetjük” a jelenetet, mintha mi is épp ott lennénk a buszban utasként, és hallanánk a sofőr és az utaskísérő lány beszélgetését, vagy a résnyire nyitott ajtón keresztül figyelnénk a kö­ zépkorú urak előadását a petárda álrobbaná­ sáról. Akinek pedig ennyi még nem elég, a hasonlóság felfedezéséhez álljon itt egy további bizonyíték: a szereplők spontán helyzeteket Játszanak” cl, az életből vett átlagos dialógusokkal. És mind­ ezt vagy annyira profi módon teszik, hogy el­ hisszük nekik: ők képzetlen színészek, vagy va­ lóban amatőrökkel van dolgunk, akik a saját esetlegesen megélt reakcióikat ültetik át a jele­ netbe a kamera elé. (Nekem valamiért a „bé” verzió tűnik reálisabbnak, nem mellékesen talán azért is, mivel minden szereplő az igazi kereszt­ nevét használja a filmben.) Ez a felismerés azonban csak a film után, a vil­ lamoshoz vezető sétám alatt jött. És bizony ez a majdani katartikus ráeszmélés aligha lett volna elég a 90 perc megelőlegezett tudatalatti végigvárására. Más érvem is szól még amellett, hogy miért pont Ruben Östlund filmjének bemuta­ tására esett a választásom. Ez pedig nem más, mint az északi csapat mögöttes gondolata. Nem véletlenül ültetnek minket a buszba, vagy Vállalható kompromisszum A Vaskapu italmérésről Mottó: „Van, aki vendégül lát, és van, aki csak vendéglátózik.” Cikksorozatunkban a Kar kör­ nyékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasol­ hatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcáz­ va közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldoza­ tunk a Szentkirályi utcában található Vaskapu. Nem túl régen nyílt kedvenc egyetemünk tőszomszédságában egy kedves kis beülős pubszerűség, Vaskapu néven. Már hónapok óta lát­ hattuk, hogy a Karral szembeni pincehelység­ ben jelentős felújítások folynak, és íme, ez lett belőle. Ma tehát ezt a helyet vizsgáljuk meg ala­ posabban. Elöljáróban azonban fontos leszö­ gezni, hogy kissé kilóg a cikksorozatban eddig bemutatott becsületsüllyesztők közül, ugyanis itt nincs melegétel; a az ennivaló megjelölés ki­ zárólag melegszendvicsre, zsíroskenyérre, és szendvicsekre szűkül, azonban ezért bőséges kárpótlást kaphatunk más területeken. Beval­ lom, először bizonyos averzióim voltak, ame­ lyek egy része be is igazolódott. Első, és egy­ szersmind legnagyobb gondom azzal van, hogy rendelni kizárólag a pultnál lehet, a megkapott rendeléseddel pedig neked kell helyedre tipeg­ ned - én azonban szeretem, ha a felszolgáló tizenkettedik oldal időnként meglátogat asztalomnál ülve, és megkérdi, hogy mit szeretnék, netán javasol is valamit. Ez főleg nagyobb társaságok esetén zavaró, ugyanis az átlagvendég nincs kiképezve arra, hogy a többiek fogyasztását is kiszállítsa. Másik fő gondom a nyitvatartás, amely 12:00 és 24:00 közé van belőve, ugyanis néha jó lenne szürcsölni egy kávét délelőtt is, főleg úgy, hogy a honlapjuk (www.vaskapu.eu) szerint már tíz­ től váiják a vendéget. Jelentős pozitívum azonban egyrészt maga a hely hangulata, rendkívül igényes kialakítása, mérete. Itt kizárólag a bútorzatba tudok bele­ kötni, ugyanis a székek nagyok és nehezek, tehát az asztalok belső részéről kibújni gyakran macerás - tagadhatatlanul illenek azonban a helység hangulatához. Pluszpont jár azonban az italválaszték egyes ele­ meiért, hétféle csapolt sörből válogathatunk (csapolt Hoegarden búzasör!), illetve rövidek terén is szimpatikus a választék; borból azon­ ban kizárólag egy Szekszárd környéki pincészet termékeit, és néhány importbort árulnak (Chenet); ami azért - legyünk őszinték - így karcsú. Több magyar középbort szeretnék amúgyis látni a vendéglátóhelyek kínálatában, és igenis, létezik élet a Villány-Szekszárd-lökaj szentháromságon kívül. Követelem tehát a nor- । az osztályterembe: azt akarják elérni, hogy érez­ zük át, amit a film mondani szeretne, hiszen mi is kerülünk hasonló szituációkba nap, mint nap. Döntenünk kell, véleményt formálnunk, és hányszor esik meg, hogy esetleg nem azt a vo­ nalat látjuk rövidebben, amelyik valóban az, pusztán azért, mert száz másik ember az ellen­ kezőjét állítja? Hányszor történik, hogy nem merünk felállni a buszban és bevallani, hogy mi törtük le a fogantyút a wc-ben, annak ellenére, hogy addig nem indulunk tovább, és rajtunk múlik ötven másik ember útjának elrontása? Vagy épp ellenkezőleg: láthatunk arra is példát, ha valaki mégis kiáll az igazságért, és felelősség­ re vonja kollégáját, az egyik gyerek bántalmazá­ sáért az iskolában. És ezért mi jár neki? Kol­ lektív kiközösítés. Szép kilátások, mondhatni. És még sorolhatnám, hány másik apró helyzet­ tel világítnak rá arra, hogy a különvélemény a birkaszellem megtagadása mennyi negatív következményt hoz magával. Ez alapján ismét csak lemondóan sóhajthatnánk: hát akkor meg mégis mi értelme? És valóban nem kecsegtet sima úttal a gerincesnek nevezett életmód, de a film atmoszférájából mégis azt érezzük ki, hogy az ellenkezőjével valami azért mégsem stimmel: nem annak lesz végül keserű a szájíze, aki a vélt igazság megtalálásában megnyugodva tér haza, hanem akiben nem volt elég, hogy színt valljon. És, hogy melyik a helyes út, kihez melyik paszszol jobban, nos erre már nem válaszolnak Villmarék. De, ha egyjavaslattal élhetek: döntse el mindenki maga, és ha egyedül nem megy e film akár segítségül is szolgálhat. „Bon voyeur!” Ablonczy Zsuzsi mális alföldi, Sopron környéki, vagy egri boro­ kat is! A Vaskapu fő erőssége azonban a személyzet. Eddig kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, a csapat messze lekörözi a környék eddig próbált helyeinek dolgozóit, ugyanis az utóbbi időben ennyire barátságosan még nem fogadták álcázott kommandónkat ilyen kedve­ sen sehol sem. Nem tudom, hogy ez magától alakult-e így vagy az üzletpolitika része, min­ denesetre nagyon tetszik. Külön megfogott, hogy van pókerszoba, helyben kölcsönözhető szettel - mondjuk az, hogy kivetítőn Playstationon is lehet játszani, elsőre nem fogott meg, mindenesetre ötletes. Összességében: olyan a Vaskapu, amilyennek a környéken lévő Zappa Cafénak lennie kellene, ha az nem lenne a mai magyar vendéglátóipar igazi állatorvosi lova. Horváth László �A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream CD kritika Kérlek, ne kérdezd ki vagyok Vágy mikor és hol kezdődött az életem Vagy miért végeztem így és hogyan... Azt se kérdezd mi voltam ezelőtt Ha voltam is bármi egyáltalán Úgysem tudhatsz már semmit rólam Kapkodó fejemet egy irányba szegezed És kivetkőztetsz az emlékekből Ahogyfekete szemeid belémvilágítanak A hangok ésfények elmosódnak Fekete szemeidfélelem nélkül világítják meg bennem: Minden amit mertem elfelejteni, most itt van Féltem azelőtt engedni, hogy ez az este legyen Minden amire szükségem van Minden hely ahova nem akartam eljutni Az ez a hely ... Tegnap nincs, a holnap még egy napnyira van Az itt és most és veled az Ami mindig így kellene, hogy legyen. (The Cure: This. Here and Now. With You.) Hogy mi a nulladik pillanat? Mindenesetre nem a kezdet. Nem, épp ellenkezőleg: inkább az utolsó. A végcél, a konklúzió, a zenit. Amikor egy film a tulajdonképpeni utolsó jelenettel kezdődik, hogy aztán másfél óráig az ehhez tar­ tozó előzményeket tárgyalja: ez a nulladik pilla­ nat. Nos, filmeknél ez rendben is van: a végén felállhatunk a mozi terem kényelmes üléséből, nyújtózhatunk egyet és elmélkedhetünk a le­ zárt történeten, mint egészen. De mit is kezd­ jünk a valóság, az életünk nulladik pillanatával? Amiről azt hittük: ez lesz a heppiend, vagy ép­ pen: kész, itt vége az életnek, innentől nem le­ het továbbmenni, ezután nem lehet továbbélni. Aztán mégiscsak lehet. Mert azzal ellentétben, ahogy az operában a törékeny 2 mázsás mádám bátterfláj áriázza: megszakadt szívben (termé­ szetes úton) nem lehet meghalni. Ha pedig megkaptuk, amire vágyunk: a pénzt, a melót, a lányt, a fiút: ez még nem jelenti azt, hogy a függöny legördül. Lehet, addig úgy szemléltük életünket, mint aminek van forgatókönyve, csak éppen azt felejtettük el, hogy mihez kezd­ jünk, ha az általunk elgondolt történet véget ér. Mi lesz ezután? Lehet nem lesz semmi? Éljük a napjainkat monoton boldogságban vagy szo­ morúságban? Aligha. Hogy várhatjuk el akkor zenei előadóktól, hogy egy bizonyos ponton tűnjenek le a színről, mert „a csúcson kell be­ fejezni”, vagy „kizenéltek magukból mindent”. Innentől vonuljanak nyugdíjba, maguk mögött hagyva egy szépen (lefelé vagy fölfelé) ívelő ze­ nei karriert? Ha elértek a nulladik pillanathoz, a szerintünk mindent lezáró albumhoz- valóban legyen ez a vége az ő történetüknek? A Cure tökéletes példa a forgatókönyvszerű karrierre. Mielőtt 2004-ben az addig diverzitásában is tökéletes, rossz pontjain is egyedi hang­ zásuk darabjaira tört, izgalmas úton kellett végigmenniük. 1976-ban kezdtek zenélni „Easy Cure” néven. Az egyetlen ember, aki az indu­ lástól jelen van a csapatban, a legendás Róbert Smith. Máskülönben jöttek-mentek, olykor visszaköszöntek a tagok, az énekes mellett ugyanis 11 ember tudhatta magát az együttes zenészének valamilyen ponton. A hangzás ha­ sonlóképpen változatos volt, bár ez nem feltét­ lenül a zenészek cserélődésének köszönhető. A Cure-t mindig is Róbert Smith vitte a hátán. A dalok szövege, dallama, hangszerelése - tulaj­ donképpen az egész együttes irányvonala - tőle függött. O, pedig szívesen kalandozott külön­ böző stílusirányzatok között, hogy bemutat­ hassa tehetségének széles skáláját. Míg ugyanis a bandát szokás a „goth” irányzatba sorolni, ez több okból is hibás. Egyrészről a csapatnak ép­ pen annyira vannak progresszív rockos dalai, mint jazzes-bluesosak, és az elektronikus hang­ zás épp annyira védjegyük, mint a rádiók által is előszeretettel játszott pop számok. Másfelől pedig Róbert Smith egy inteijúban hatalmasat derült azon, hogy hogyan tanítják „göthös” ki­ nézetét (állítólag fehér púdert kell fölkenni, pirosra bemázolni a szánkat, feketére festeni szemünket, majd hajat tupírozni). A trend ala­ pítója ezt csak a következőképpen kommen­ tálta: „Hát mit mondjak? Angol vagyok és tök fehér az arcom, púderre mi szükségem lenne? Valóban kihúzom a szemem és borzolom a hajam, mert különben az arcom is olyan átlag lenne, mint a nevem. Miközben közel hajolok a mikrofonhoz, pedig elkenődik a rúzsom. Vic­ ces, hogy más azt direkt maszatolja...” Zenei pályájuk hasonlóan összevisszán alakult. 13 stú­ dió albumuk közül az indítás nem volt egy­ szerű, eleinte csak lassan sikerült a kritikusokat és rajongókat maguk mellé állítani a „Three Imaginary Boys”-zal és a „Seventeen Seconds”zal. Ekkor Smith nem nyilatkozott reménytelje­ sen a jövőről, egy-két tagcsere azonban hamar meghozta az eredményt. Pontosabban az ered­ mény minden elképzelhető variációját: a „Head On The Door”-t a kritikusok pozitívan fogad­ ták, rengeteg új rajongót azonban még nem to­ borzott. Majd jött a „Kiss Me Kiss Me Kiss Me” amibe a hallgatóság és kritikusok is mind bele­ szerettek. Úgy tűnt ennél nincs magasabb. Ez­ után két évvel mégis megszületett a „Disintegration”, ami 3 milliós példányszámban kelt el világszerte (nem kis eredmény egy ízig-vérig altér bandának), az NME és a Rolling Stone magazinok, az MTV imádták, a rajongók egy­ aránt. Egy South Park-os vendégszereplés után pedig az énekes számára is meglepetésként, Kyle Smith rajzfilmbéli figurája után kiabálja: „a Disintegration a legjobb album a világon!” Mi is következik az ilyen csúcsok után egy for­ gatókönyvben? Természetesen az elkerülhe­ tetlen ívelés lefelé. Volt itt album, amit csak a rajongók szerettek, volt amit már csak az együttes és aztán ki tudja, talán már ők sem? A bukásból voltak a kiemelkedés reményére okot adójelek 2004 körül. Addig maga Smith is pedzegette, hogy hagyni kéne ezt az együttes dolgot. Aztán mégis: új producer, új, fiatalos felállás, és az album címe némi ars poeticát su­ gallva „The Cure” volt! Ez lesz tehát a folytatás, vagy a hatalmas, robbanásszerű záróakkord? Ezt kérdezgette mindenki, aki figyelemmel kí­ sérte a banda életútját. Azonban egyikről sem volt szó. Az eredmény kicsit unalmas, kicsit semmilyen volt, még részleteiben is alig emlé­ keztetett a csapat fénykorára. A producer egy zajos, visszhang-effekt mentes hangzást erőlte­ tett rájuk; elvette azt ami addig a lényegüket adta. A történet kerek, a nulladik pillanat adott. Mély, reménytelen és kiábrándító. Elő lehet venni a régi albumokat, porolgatni, hallgatni. Nem tragédia ez, legfeljebb annak, akinek a kedvenc előadója volt a csapat... nem ilyen vé­ get vártunk, nem ilyet kívántunk nekik. Neki, a tehetséges Róbert Smithnek. De hát a nulla­ dik pillanat, az nulladik pillanat. És nem az. Mert aztán mégis, mi történt utána? Amikor már véget ért a forgatókönyv, amikor a történet fonala elfogyott? Az elmélet felborult. Én egészen februárig nem mertem meghall­ gatni a 2008-ban kijött Cure albumot, a „4:13 Dream”-et. Nem értettem, hogy a kétségbeejtő zenit után miért kell egy hullába még belerúgni. Meggyalázni a szép albumokat azzal, hogy egy újabb silánysággal próbálják elfedtetni emlékü­ ket. De nem így alakult. A számok összesze­ dettek, a szövegek (mert karakter hiányában arra már nem jutott alkalmam, hogy ecsetel­ jem: Smith minden dala egy-egy költemény), frappánsak, okosak, szépek. A visszhangzó gi­ tár, szintetizátor újból a helyén, Smith elfojtott hangja újra jól cseng. Akkora mestermunka, mint pl. a „Pictures of Ytu” a „Disintegration” albumról nincs, de azért egy-egy dalban elemei ott vannak. A kritikusok hadban állnak, asze­ rint hogy a legjobbnak, vagy túl könnyűnek találják a korongot, de ami a lényeg: van miről vitatkozniuk! Történt valami, valami jelentős, valami igazi az együttessel még azon a bizonyos ponton is túl... Mi a konklúzió? Van a nulladik pillanat után is élet? Vagy talán nem is volt ilyen pillanat soha, ahogy forgatókönyv sem? Időszakok vannak csak, fejezetek, amik lezárulnak, de a történet maga folytatódik? Vagy mégis: a pillanat léte­ zik, de épp csak azért, hogy rájöjjünk ideigle­ nességére. Arra, hogy egy idő után fel kell adni a forgatókönyvszerűség érzetét, hogy minden valamiért történik és valahogy végződni fog. Nincs levonandó következtetésem, nincs konklúzióm. Nem tudom a választ. Legyen ezért a kérdésre adott válasz épp olyan nyitott, mint maga a nulladik pillanat utáni idő... Barát Zsófia tizenharmadik oldal �Római kori töredék Lyonban már beköszöntött a tavasz, két hétig hétágra sütött a nap, napközben húsz fokot mutattak a gyógyszertárak villogó zöld kereszt­ jei, az emberek otthon hagyták a kabátjaikat, délutánonként a parkok megteltek piknikező társaságokkal, családokkal. Bár a szél pár napja újra elkezdte ádáz munkáját, és megint fel kell venni a rég megunt téli öltözéket, de a napsütés továbbra is kirándulásra csábít minket. Mivel a barátokkal eldöntöttük, hogy amint jó idő lesz, minden hétvégén elmegyünk valahova, elérke­ zettnek láttuk az időt, hogy meglátogassuk a mindenki által dicsért Vienne-t, mely csupán 30 kilométerre fekszik Lyontól. Ez a kisváros napjainkban apró drágakő képét mutatja. A római korban viszont fontos keres­ kedelmi központként tartották számon, a római térhódítás előtt a gallok fővárosa volt, de Julius Caesar római kolóniává nyilvánította ki. Érde­ kes, hogy e korban népesebb volt Lyonnál, mely ma Franciaország második legnagyobb városa. Később római provinciái főváros vált Vienneből. A Római Birodalom dicsősége most is megmutatkozik, számos római kori épületet csodálhatunk meg. A vonatról leszállva egyből a turisztikai iroda felé vettük az irányt, ahol min­ denki megkapta a kis térképét. Ötletes, hogy ki van jelölve egy útvonal, amit ha követünk, egy látnivalót sem hagyunk ki. Az útvonalat járdába beépített tenyérnyi rézkorong jelzi, mely a város szabadságának szimbólumát ábrázoló fát jelenít meg. Mivel az előző éjszaka rövidre sikeredett, nem lehetett megállni, hogy helyet foglaljuk egy kávézó teraszán, ahol csak úgy ömlött ránk a napfény A hideg szél is kissé elcsitult, tehát a napszemüveg maradt, de a kabát nem! Aztán Ötven méter után elénk tárult Augustus és Lí­ via temploma, korinthoszi oszlopaival, látványos oszlopcsarnokával. Krisztus előtt 20-10 között épített templom a keresztény korban katolikus templomként működött, majd a francia forra­ dalom „a ráció templomává” nyilvánította ki, majd 1822-ben múzeummá, könyvtárrá alakí­ tották. A következő állomás a Szent Móricról elnevezett gótikus székesegyház. Szomorú, hogy az egyébként gazdag kőfaragásokkal dí­ szített templomból a hugenották 1562-ben el­ követett pusztításának eredményeként az összes szobor hiányzik. A kis utcácskákon követtük a jelzéseket, s minden műemlék a római kor vagy a kereszténység dicsőségét hirdette. De talán a legnagyobb hatással mégis a római színház volt rám, mely Európa legnagyobb római kori szín­ háza. A csodálatos természeti adottságokat tel­ jes mértékben kihasználták. A nézőtérről mese­ szép kilátás nyílik az egész városra, a Rhone folyó tündököl a lemenő nap fényétől, a távol­ ban dombok ölelik körül a házakat. De nem csak egy napra érdemes ide ellátogatni, az im­ már 20 éves jazzfesztivál nagy tömegeket vonz, Graffiti: alkotás vagy firka? Érték vagy rongálás, ezzel a kérdéssel foglalko­ zik az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény graffitiről szóló kiállítása. Szerintük Budapest Európa egyik legalaposabban összefirkált városa. Mit lehet kezdeni a graffitivel, értékelni kell-e vagy lesikálni, pozitív vagy negatív jelenség-e a rengeteg összefirkált falfelület? Mindenkinek meg van a saját véleménye, a kiállítást viszont jobb úgy megtekinteni, hogy nincs vélemény. „A falakra vésett szöveg megjelenése nem egyedülálló. A névjegyhagyás általános emberi igény. Ez szubkultúra, kortünet vagy indikátor? Mielőtt ítélkeznénk, nézzünk magunkba!” - e gondolatokkal nyitották meg a kiállítást. Hogy a névjegyhagyás mennyire általános em­ beri igény, azzal lehet vitatkozni, de az biztos, hogy a falfirkálás már underground művészeti ággá nőtte ki magát. Divatszerűen az 1960-as években kezdett elteijedni nyugaton. Lehet em­ líteni ismert művészt is (Keith Haring), de álta­ lában ismeretlenek az alkotók, és ennek nagyon praktikus oka van, hiszen illegálisan tevékeny­ kednek. A graffiti az amerikai angolba olasz közvetítéssel érkezett jövevényszó, jelentése bármilyen köz-, vagy magántulajdonba(ra) karcolt, vésett, festett, vagy más módon készült rajz, írás. Ezen alkotásokat sokan elítélik és vandalizmusnak tekintik, legtöbbször tényleg a magántulajdon megsértése a cél, és nagyon kis tizennegyedik oldal mértékben hordoz művészi értékeket. Termé­ szetesen, mint mindenből, ebből is üzlet, külön iparág alakult ki, számos cég firkászok eszkö­ zeit gyártja; festékszóró flakonokat, filceket (amelyekből már több fajta létezik, és mindenki örömére a legtöbb lemoshatatlan nyomot hagy maga után), festékhengereket. A művészeti alkotásokat két nagy csoportba is be lehet sorolni, a dekorációs céllal, és az azono­ sítás céljából készülteket. Amerikában nagy je­ lentősége van az utóbbinak, leginkább a „diva­ tos” bandaháborúkban alkalmazzák, a territóri­ umok megjelölése céljából. Sőt ezeken felül a művészeket is lehet csoportosítani, vannak dí­ szítő festők, akik kedvtelésből készítenek ha­ a 7000 férőhelyes római színház hamar megte­ lik jazzrajongókkal. Olyan neves előadók léptek már föl itt, mint Miles Davis, Ella Fitzgerald, Stan Getz, Michel Petrucciani, Lionel Hampton, Dee Dee Bridgewater, Chuck Berry és Dia­ na Krall. A legfontosabb viszont, hogy Vienne-nek meg­ maradt a hangulata, megmaradt annak a város­ nak, aminek rendeltetett, miközben Lyon hatal­ mas várossá nőtte ki magát. Vienne a maga 30 ezres népességével megtartotta az örökséget; apró üzleteivel, pékségek, kávézók tucatjaival kellemes, derűs, elbűvölő város maradt. Ha majd megunom a folyamatos tüntetéseket Lyonban, jó lesz visszagondolni erre a napra, s felidézni azt a nyugalmat, amit akkor éreztem, mikor a római színház utolsó sorában ültünk, és lustán néztük a békés tájat. Aradszki Dea talmas ábrákat, és a teggerek, akik bármerre járnak, ott hagyják kézjelüket (ők azok, ezek szerint, akiknek általános igényük a névjegy­ hagyás). Nem könnyű értelmezni a graffiti pszichológiai hátterét, a környezet megváltoztatásának igé­ nye viszont jelen van. Kérdés az, hogy eltűijük, valamilyen módon támogassuk, vagy büntes­ sük ezt? A kiállítás után talán magabiztosabban tudunk megoldást találni a problémára, ha ez egyáltalán az. Hiszen sok esetben kimondottan előnyös a modem, alkotni vágyó művészlclkek firkái; a roskadozó, fonnyadt kék MÁV kocsiknak pél­ dául igazán jót tettek a tarka-barka alkotások. Az angyalföldi kiállítás kapcsán egy főiskolai adjunktus a sok szépség mellett a gondolatsza­ badság kifejeződését látja a falfirkákban. Ezzel ellentétben a Szeretem Budapestet Mozgalom felhívja a figyelmet, hogy csak a Nagykörúton 2317 négyzetméternyi falfirka van, és hogy a fővárosban tavaly 50 milliót költöttek a levakarásukra. Sokan eltüntetnék az összes lelkes művész műveit, de lehet, hogy csak egy kijelölt nagy falfelületre lenne szükségük. A döntés tehát a kiállítás látogatóira van bízva, ez is az első lépések egyike, hogy elfogadjuk, vannak graffitik, és ne csak utáljuk, hanem ér­ tékeljük is azokat. (A tárlat május 10-ig látható a Váci út 50. alatt) Zágon Orsi �Erasmus körkép Párizs Párizs elég kétarcú város. Egyrészről a divat, a sikk és a fények fővárosa, más­ részről viszont sokszor az jut róla eszembe, hogy ha Budapestet nevezik „Ke­ let Párizsának”, akkor ez itt a „Nyugat Balkánja”. Ez már aznap kiderült szá­ momra, amikor megérkeztem ide. Első dolgom volt beülni egy kis kávézóba, és élvezni ezt a felszabadult, bohém, franciás életérzést a Montmartre-on, viszont hazafelé tapasztalnom kellett, hogy az emberek egymásra oda nem figyelve tolakodnak a metrón, kiábrándító módon hangoskodnak, és akkor még meg sem említettem azt a rezesbandát, amely olyan volt, mintha egy Kusturica filmből bukkant volna elő. Benyomultak a metrókocsiba, és három megállón keresztül húzták a talp alá valót. Az ehhez képest békésnek mond­ ható budapesti tömegközlekedés után szinte alig hittem a szememnek, de azt kell mondanom, ha az ember túl van az első sokkon rájön, hogy pont ez a lazaság adja Párizs különleges hangulatát. A rengeteg náció és a különbözősé­ gek nyitottá teszik az embert, és nagyon sokat lehet itt tanulni az elfogadásról. A város gyönyörű, főleg ha az ember veszi a bátorságot, letér a turistautakról, és elkeveredik a kis utcák sűrűjében. Párizs különböző negye­ deiből mindenki megtalálhatja a számára legérdekesebbet. Van itt franciás-kis utcás-sajt és borboltos; arabos-bolhapiacos-keleti fűszer illa­ tú; kínai-ruhaboltos-mosodás; japános-teaházas-szusiéttermes és még sorolhatnám. Párizs egy igazi metro­ polisz már rég kinőtte magát a tipikus „francia romantika” világá­ ból. A tömegközlekedés nagyon jól szervezett - 16 metróvonaluk, 5 elő­ városi vonatuk, 4 villamosuk és számtalan buszjáratuk van -, és a hiedelmekkel ellentétben a közbiz­ tonság sem rossz. Sőt! Egyszer láttam egy utcai verekedést: a rendőrök pillanatok alatt ott teremtek, és elfogták a támadót. Nagyon éberek a párizsi rendfenntartó szervek főleg azon okból, hogy ez a világ leglátogatottabb városa, és kínosan ügyelnek arra, hogy a város jóhíre megmaradjon. Ami az árakat illeti, az élelmiszerek nem sokkal kerülnek többe, mint Buda­ pesten, a szolgáltatások (kávézók, sörözők, tömegközlekedés) viszont kirívó­ an drágák. De ami a legnagyobb problémát okozza az ide érkező ösztön­ díjasoknak, az a megfelelő lakás megtalálása. Ha az ember albérletbe akar költözni a belvárosba vagy annak közelébe, akkor esetenként 400-600 eurós havi összeggel kell számolnia. Természetesen lehet keresni olcsóbban is, de na­ gyon kell vigyázni, és alaposan körbe kell érdeklődni, mert sok esetben az alacsonyabb ár rossz környékkel vagy nem túl kellemes lakótársakkal járhat együtt. Ehhez sajnos szerencse kell, volt néhány itt tanuló külföldi barátom, akiknek akadtak problé­ mái ilyen téren. Persze ha biztosra akarunk menni, akkor megpályáz­ hatunk egy helyet az egyetem kollé­ giumába, aminek a bérleti díja is ki­ sebb (200-350 euro), de az kint van az egyetem mellett Créteilben, és az ott lakóknak sokszor pont ez a problémájuk, hogy nehezen jutnak haza éjszaka, vagy egyáltalán be se jönnek Párizsba, mert az egy mini­ mum 50 perces út. A Paris 12 - Val De Mame egyetemre lehet pályázni a Pázmányról, ami - mint már említettem - nem Párizson belül, hanem egy kicsit kintebb, a „banlieuben” (elővárosi rész) található. Créteil a második kisváros Párizstól délkeletre, metróval könnyen megközelíthető, de az út egy kicsit hosszú. Az egyetem nem egy épületből áll, hanem a városban elszórva található. A jogi kar egy metrómegállónyival odébb van a központi épülettől, de ez az egyetem legszebb és legmodernebb épülete. A jogi oktatás ugyanolyan, mint nálunk, vannak nagy létszámú előadások és a hozzá tartozó kiscsoportos gyakorlatok. Az Erasmusos diákok - otthoni évfolyamuktól függően - választhatnak órákat; a szemeszter végén szóbeli vizsgát kell tenni e tárgyakból. A tananyag nem nehezebb, mint otthon, de a megfelelő franciatudás nem árt, hisz mind az órák, mind a vizsgák franciául zajlanak. A kinti adminisztráció, ami magán viseli a francia bürokrácia báját szintén francia nyelvű, angollal ne próbálkoz­ zon senki, ugyanis teljesen felesleges. De ne ijedjen meg az se, aki esetleg nem tud folyékonyan beszélni, mivel az egyetem ingyenes nyelvtanfolyamokkal segíti a külföldi hallgatókat, ami személyes tapasztalataim szerint nagyon hasznos a nyelvtanulás és a kapcsolatépítés szempontjából is. A diákélet egyébként nyüzsgő, sok az érdekes program, kirándulásokat és kul­ turális napokat is szerveznek. Mindent egybe vetve én elégedett vagyok az egyetemmel, kiváló hely arra a fél/egy évre, amit itt tölthetünk ösztöndíjasként. Mindenkinek ajánlom ezt a helyet, aki nem mindennapi élményekkel szeretne gazdagodni, aki ki akaija próbálni a spenótos csigát, a durván penészes sajto­ kat és az igazi nyüzsgést, aki életre szóló barátságokat akar kötni, továbbá azoknak is, akik lélekben felül tudnak emelkedni a francia bürokrácián, akiket nem zavar, hogy időnként Bukarestet mondanak Budapest helyett, és akik szeretnék elmondani, hogy hogy is volt az a Trianon. Mert arról a legtöbb francia még csak nem is hallott... Nelhiebel Zsófia (Bárth Bertalan rovata) '8 Q CQ tizenötödik oldal �Jogállás 2009 Adj egy napot a jövődnek! Április 29. PPKE-JÁK Budapest, Szentkirályi u. 28. aula cégbemutatók állásinterjú és önéletrajz—tanácsadás pszichológus és grafológus kerekasztal-beszélaetés 10 óra beszélgetés egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozó öregdiákjaival 13 óra beszélgetés egyetemünk piaci szektorban dolgozó öregdiákjaival Moderátor: dr. Szilágyi Pál, tanársegéd Moderátor: dr. Pogácsás Anett, tanársegéd � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 2. szám 2009. április 2. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Subject The topic of the resource Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. április 2. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (608kb+3225kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_2_20090402 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_2_20090402 Relation A related resource T00091 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c055e889c0f43f7052ac86668dd76a06.jpg 86b36138603380e229e8fe7bce2730ba https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6c0a0b2e4340f716649d5269d6378ff8.pdf e3d509839eb98041db0e4c2d06a65c15 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPKE_útetetJ<»_l JZOO^O^OS ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA BOJTÉ CSABA, A REMÉNY HÍRHOZÓJA KARRIERTAVASZ KÖNYVTÁR OTDK TUTOROK LADY DIANA ERASMUS XII. évfolyam, 1. szám e-mail: itelet/a/jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. március 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Hogyan tovább? addig volt országunk, Böjté Csaba atya levele míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátih Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére... Egy újságcikk tanulságos utóélete 2 3 4 5 5 6 6 7 7 7 8 8 8 9 9 10 10 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonyta­ lanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege, a hol­ naptól, már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várja, hanem reményvesztetten félnek az eljövendő napoktól, mely nagyon sokak szerint csak munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusz­ tulást fog hozni. Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el az embertársainkban, a közintézményeinkben vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben megtorpanunk. Igen, biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért lenne jó - kérdi a nyuszi -, hogy lassan megyünk? Mert nem jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől! Megtorpant a világunk, de nem is baj - mondom fél szájjal - mert talán nem jó felé mentünk. Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó- villogó ruhára, limlomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vá­ gyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra, amit a Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van szükségünk! Mária figyelő, egy életre ki­ mondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk. És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújí­ tani tudó erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, mi az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, melyek országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenjél kirándulni, vagy egy zimankós este leüljél sakkozni, römizni, azt nem tudja senki elvenni tőled. Azt, hogy egy jó sörre bará­ taiddal leülj, és egymást férfiasán ugratva elbeszélgessetek, gondolom, megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság. Azért vagyok visszafo­ gott, mert a szabad akaratú ember, félelmében, a pánik hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából hihetetlenül gyor­ san kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú diktatúrák. Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világ­ ról, mi egyetlen gyárat se, sőt egyetlen villanyégőt sem kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő az előállított termékekre. Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mu­ tatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mé­ lyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön-külön is, de együtt, es a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel ben­ nünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék. Kisebb testvéri szeretettel: Csaba testvér �„Ezért mondom néktek: ne aggódjatok! Beszélgetés Böjté Csaba ferences-rendi szerzetessel Böjté Csaba, erdélyi ferences szerzetes az árvák atyja. Ma már 1800 árva, félárva, illetve a családi fészekből kihullott gyermek felkutatását, felkarolását, nevelését és útjára bocsájtását végzi munkatársaival együtt Déván, Szászvárosban, Kolozsváron, Szovátán, Petrozsényben, Kovásznán, Nagyszalontán, Tbrockón, Gyulafehérváron, Szárhegyen, lUsnádfürdőn és más erdélyi városokban. Csaba testvér - ahogy mindenki szólítja - sokunk szívében keltette életre a reményt; a reményt arra, hogy a 21. század zűrzavaros, eligazodási pontokat nehezen nyújtó világában is van helye az emberi méltóság tiszteletének, a szeretetnek, a másokkal való törődés­ nek, a közösség felé megnyilvánuló alázatnak, az odaadásnak; nem zabálhat fel, nem pusztíthat el minden emberit a materiális javakat mindenek felett értékelő, egyeduralomra törő szem­ léletmód. Immáron két éve, hogy Karunkról is rendszeresen útra kel egy hallgatókkal és adományokkal tömött busz, amely a szárhegyi gyermekotthon felé veszi az irányt lehetőségeinkhez képest tehát mi is támogatjuk Csaba testvér és csapatának munkáját. Ötvenedik születésnapja alkalmából a Frigyesy Ágnes által készített beszélgetés közreadásával köszöntjük Őt. - Lassan 15 éves dévai gyermekvédelmi tevékenységem során Isten nagyon sok kedves gyermekkel, munkatárssal, jótevővel ajándéko­ zott meg. Nincs két egyforma ember, gyermek, mindegyik Isten áldása, ajándéka. Az évek alatt voltak megrendítően szép percek, de csontig vágó nehéz pillanatok is. Megtapasztaltam Isten kézzel érinthető közelségét, dé a marék porból született lényem behatároló korlátáit is. Szívem­ ben mérhetetlen az öröm, amiért az Úr bevont ebbe a csodálatosan szép „kalandba”, és megengedte, hogy nem a test és a vér kíván­ ságából, hanem az ő szent akaratából én is, akárcsak Szent József, életet hordozó apa, atya lehettem. A Szent Ferenc Alapítvány keretében nagyon sokan szövetséget kötöttünk szeretetből, bizalommal az élet szolgálatára. Alapítvá­ nyunkat 1993-ban hoztuk létre Erdélyben, 2002ben Magyarországon. Isten kegyelmét szün­ telenül érezzük, mert újabb és újabb feladatot bízott ránk, és mindig küldött társakat, anyagi segítséget is, hogy az élet szolgálatát ered­ ményesen tudjuk végezni. Jelenleg 1800 gyer­ meket nevelünk negyven helységben, szeretettel. Azt szeretnénk, ha a bajba jutott és tőlünk segítséget kérő gyermekek, fiatalok, szépen kibontakoznának, felnőnének, hogy felelős apák, anyák, becsületes állampolgárok, jókedvű, életerős, Istent és embert szerető, tisztelő felnőttek legyenek, akik akár „a jég hátán” is megállják a helyüket, eltartják család­ jukat. - Magyarországi bemutatkozásuk során egy napot önökkel töltöttem Gödöllőn. Ezek a gyermekek testileg-lelkileg egészségesek. A szeretet csodára képes? - Örvendek, ha így látja. Csodálom, Isten mi­ lyen jó minőségű embereket teremtett. Szilá­ gyi Domokos költő ezt így fogalmazta meg: „Mennyi mindent kibír a nyavalyás”. Pedig sok nehézségen estek át ezek a gyermekek. Hiszen arra születtünk, hogy épek, egész­ séges, boldogok legyünk ezen a földön. - Csaba atya, egy évtizedes szeretet-gyakorlás és átadás után, hogyan látja: szeretette csak szeretettel válaszolhatunk? - Tegnap prédikáltam az emmausi tanítványokról. Milyen csodálatos Jézus gesz­ tusa, aki az elszomorodott, elcsüggedt, elbátortalanodott tanítványok után siet, akik épp ott akarják hagyni az egész ügyet. Jézus utánuk megy és beszélget velük: nyugtatja, bíztatja, bátorítja őket. Isten ezt ma is megteszi újból és újból az emberiséggel. És mi is ezt kell, hogy tegyük. Az emberek útközben elfáradnak, elcsüggednek, reménytelenné vál­ nak, de ha Jézus Krisztus szellemével - sok­ szor vérző szívvel -, melléjük szegődünk, segíthetünk, hogy talpra álljanak, és erőt merítsenek. - Csaba testvér! - így szólítják önt az árvák. Beszéljünk az első pillanatról! Meglátott az utcán egy csellengő gyermeket és úgy érezte, segítenie kell? - Isten szerencsére nagy szívet teremtett belém, mindig vonzódtam a kisebb, az elesettebb felé. A ferencesek magukat kisebb testvérnek tartják. A világ kisebb testvérei akarnak lenni. Ennek jelentése: a kicsinyeket, az elesetteket támogatjuk és szeretjük. Hiszem, hogy ezen a földön a legnagyobb érték az élet. Mélyen megrendített, amikor tudatosult ben­ nem: Kétezer évvel ezelőtt - hatalmi szóra - ki­ oltják a gyermekek életét Betlehemben. Szent József választhatott hivatása, karrierje, barátai, az egész életformája és a kis Jézus között. Szent József - bár nem övé vér szerint a kis Jézus -, mégis az élet, a gyermek mellett döntött. Az egyetlen helyes döntést hozta meg. Ma is, aki nem az élet mellett dönt, nem a szeretet mellett dönt, nem a gyermekek mellett dönt, lehet, hogy nagyon gazdag lesz, de boldog soha. - Csaba atya átélhette-e gyermekkorában a teljes családi együttlét örömét? - Sajnos nem Édesapámat politikai okok miatt börtönbe zárták. Rólam csak úgy szerezhetett tu­ domást, hogy édesanyám három év múlva elküldte neki a kis, kék színű papucsomat a cso­ magban. Apám ekkor felujjongott: Hűha, fiam van! „Madárnyelven” tudta meg, hogy élek. Kiszabadulása után - a börtönben többször megverték, és a hasnyálmirigye kifakadt - más­ fél hónap múlva meghalt. - Megrázó történet. Miért került édesapja börtönbe? - 1956 után költeményeket írt. Egyik versében térről, farkasüvöltésről, és a közelgő tavaszról írt. Ezt a „rendszer elleni izgatásnak” minősítették a kommunisták. Emiatt kapott hét évet, melyből négy és fél esztendőt leült. -E drámai események közepette született meg a testvére? - Igen. Miután Édesapám kiszabadult a börtön­ ből, e rövid másfél hónap alatt fogant meg a húgom, aki apám halála után nyolc hónappal született - nagyon tisztelem a szüléimét, mert nagyon kevés idő adatott nekik arra, hogy sze­ ressék egymást. -Hogyan érlelődött önben a gondolat, hogy pap lesz? - Nekem nagyon fájt mindaz, ami Romániában történt a kommunista időkben. Egyfelől láttam azt a mérhetetlen rombolást, melynek annyi ál­ dozata volt. Az egész rendszer: a kollek­ tivizálás, az államosítás, a börtönbe zárások, nem vitték előbbre a világot. A kommunizmus nagy kitérő volt. A nyolcvanas évek elején, nem láttam más lehetőséget a világ megváltoz­ tatására, mint, hogy tanuljak, pap legyek, és szolgáljam Istent, ezáltal mosolyt hozhassak a földre. - Tudomásom szerint Csaba atyát titokban szentelték pappá... - A kommunista időkben, ha valaki templom körüli körökben mozgott, előbb-utóbb zaklatni kezdték. Én is jártam ifjúsági találkozókra, amikor házkutatást tartottak nálunk. Szegény anyám nagyon megijedt, mert apámat egy­ házkutatás alkalmával vitték el. Amikor a Teológiára jelentkeztem, azzal kerestek meg, kizárnak a pártból. Mondtam nekik, nem vagyok párttag. Erre azt válaszolták: akkor kizárnak a KlSZ-ből. Mondtam nekik, KISZtag sem vagyok. Próbáltak megfélemlíteni, de a püspökség felvett Gyulafehérvárra, és rendes körülmények között végeztem el a teológiát. A ferences rendbe titokban jelentkeztem 1982ben, s erről a döntésemről csak a lelki vezetőm, az érsek és a provinciális tudott. Ekkor már készültem a szerzetesi életre. - Édesanyja örült-e, hogy Csaba atya a papi hivatást választotta? - Azt hiszem, inkább féltett, nehogy apám sorsára jussak. Meg attól is tartott, vajon megállom-e a helyem? Szerencsére elmond­ hatom: édesanyám még él, és az egyik legked­ vesebb munkatársam. - Csaba testvér 1800 gyermek nevelését, gon­ dozását vállalta. Milyen körülmények harmadik oldal �közül kerültek ezek a fiatalok annak idején először a dévai Magyarok Nagyasszonya Kol­ légiumba? - Mindegyikük sorsa más. De nekem ter­ mészetes: ha valaki bekopog, és segítséget kér, nyitott ajtóra talál. Általában, ha a plébánosok, vagy az emberek látnak kószáló, csellengő gyer­ mekeket, szólnak. Egyik gyermekünk például kiszökött otthonról. Az anyukája bezárta a házba. A kicsi, négy éves kislány nagyon félt, mert egerek futkostak a lakásban. Kiugrott az ablakon, s kószálása közben találtak rá. Három hét múlva került elő az édesanyja, s miután látta, hogy jó helyen van nálunk, ránk bízta a nevelését. Szeretném hangsúlyozni: igazából én csak „család-fenntartó” vagyok. Egy-egy nevelő mellé kerül nyolc-tíz gyermek, így működik nálunk a „család”. Persze az én nyakamba is felülnek a gyermekek, de valójában egy-egy „szociális család” gondozza őket. - Mennyire sérültek ezek a gyermekek, amikor odakerülnek a dévai kollégiumba? - Mindig mondogatom nekik: ne nézegessenek vissza! Kell látniuk maguk előtt a célt, amely felé haladnak. A gyermek, ha sokat néz vissza­ felé, és számba veszi a hántásokat, veréseket, rúgásokat, vagy a megerőszakolását, ment­ hetetlenül összecsap feje fölött a hullám. Fontos, hogy lásson maga előtt célt, és azt próbálja megvalósítani. Ez a gyógyulás legjobb módja. - És a sok-sok szeretet, amit kapnak a Kol­ légiumban. - Igen, ez nagyon fontos. Erezze, hogy sze­ retik, értékelik, hogy ő is képes valamire. Hogy ennyien megtapsolják Budapesten, Gödöllőn vagy Győrben. Ez mind gyógyít és erőt ad nekik álmaik szövögetésében. - Papi jelmondatában Csaba atya hivatása világosan kirajzolódik, holott szolgálata kezde­ tén nem tudhatta: Isten ennyi teremtményét bízza majd gondoskodó szeretetére. Nem csodálatos ez a Gondviselés? - Gyermekkoromban mindig arra vágytam, olyan házam legyen, ahová bárki bekopoghat. És ha bajban van, otthonra találjon. Fontos tudni: a gyermekek mellett befogadtam sok­ sok fiatalt is, akik nevelik őket. Sokan munkanélküliek voltak, mások különféle gon­ dokkal küszködtek. A második vatikáni zsinat egyik gondolatát választottam papi jel­ mondatommá, mely így hangzik: „Isten azt akarja: az emberiség egy nagy' családot alkos­ son és mindannyian egymásnak testvérei legyünk!’ Frigyesy Ágnes Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Januárban újabb friss diplomásokat avattunk. A búcsúzók szavára érdemes odafigyelni - ismerik a leghasznosabb infokat a vizsgákkal kapcso­ latban, és talán már mást is tudnak, mást is megtanultak, mint azok, akik útja még hosszú és rögös az oklevél átvételéig. Hallgassuk meg őket! Bezzegh Katalin beszéde Tisztelt Rektor Úr, Tisztelt Egyetemi Tanács, hallgatótársak, kedves szülők, családtagok és vendégeink! Örülök, hogy veletek oszthatom meg ezt a napot, ami a sokatokkal közösen megtett út egy kereszteződése, ahonnan együtt zarándokolunk tovább. Az elmúlt évek érettebbé tettek minket, friss jogászokká váltunk. Most a mi kezünkben lesz a döntés, hogy mire fordítjuk a kapott talentumokat és azt a tudást, amit az egyetemi évek alatt elsajátítottuk. Ezen a héten előttem csak úgy, mint előttetek, sokszor lepergett az elmúlt 5 év, a maga minden várakozásával és csalódásával, sikereivel és kudarcaival, barátságaival és szerelmeivel, a gólyatáborokkal, felező bulikkal és Pro Facultate napokkal együtt... Ma, amikor megálltam az egyetem, az Alma Mater előtt, ugyanazt éreztem, mint a legelső napon. Izgalmat és kétségbeesést. És ott volt az a torokszorító érzés... Jogász leszek? Hogy mit jelent jogásznak lenni? Egyelőre még csak elképzeléseim vannak róla, ugyanakkor nagyon közel érzem magamhoz az egyik legidősebb, még ma is praktizáló ügyvéd, Gayer Gyula gondolatait, aki szerint egy jogásznak minden élethelyzetben úgy kell viselkednie, hogy figyelemmel legyen arra, hogy betartsa nemcsak a jogi, hanem az erkölcsi és morális szabályokat egyaránt. Nemcsak azért kell jogkövető magatartást tanúsítania, mert jogász, hanem azért, mert egy jogász saját maga számára is csak akkor lehet hiteles, hogyha betartja a szabályokat, akkor is, ha senki nem figyeli, vagy ellenőrzi őt. A mai világban az ügyvédek és jogászok számára az egyik legnagyobb kihívás embernek maradni mindig, minden körülmény mellett. Kérlek, ne felejtsétek el soha, hogy a döntéseinkben, nem pedig a tetteinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában. Az, hogy ma ilyen emberekként állhatunk itt Önök előtt, köszönhető a csalá­ dunknak és az egyetemünk oktatóinak. Hallgatótársaim nevében is szeretnék köszönetét mondani Családjaink tagjainak, akik a tőlük telhető minden módon próbálták könnyíteni és segíteni az egyetemi éveinket. Szeretnénk köszönetét mondani egyetemünk oktatóinak, akik rendíthetedenül vezettek át minket a jog útvesztőin. Szeretnénk megköszönni a professzorainknak, hogy az elmúlt rend­ szer viszontagságai között is megtartották hitüket és meggyőződésüket, s hogy tudásuk legjava mellett erkölcsi tartást is kaptunk tőlük. Köszönjük fiatal ok­ tatóinknak, hogy a mai, anyagias világban úgy döntöttek, mégis egyetemünk oktatói lesznek. Szeretnénk megköszönni a Katolikus Egyháznak, hogy ezen az egyetemen tanulhattunk, és hogy egy jog- és államtudományi kar, nem pedig egy állam- és jogtudományi kar hallgatói lehettünk. Daimer szavaival szeretnék búcsúzni: „három dolog nem tér vissza soha: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az eltelt nap!’ Köszönöm. Sáhó Eszter beszéde Tisztelt Egyetemi Tanács, Avatottak, Kedves Szülők, Rokonok és Barátok! Amikor végigtekintek otthon a könyvespolcon, tudatosul bennem, hogy mennyi mindenen vagyunk túl. Sokat küzdöttünk ezért a diplomáért, vagy ahogyan egymás között szoktuk mondani, azért a két betűért, amit a mai naptól a nevünk elé írhatunk, de azt hiszem, most mindegyikünk arra gon­ dol, hogy megérte, sőt, annak kizárólag az elvégzett munka adja az értékét. negyedik oldal Nem tudom, a többiek is így éreztek-e, de én az utolsó államvizsgám után csak arra tudtam gondolni, hogy végre kialudhatom magam, és másnap könyvet sem kell a kezembe vennem. Tudtam, hogy vége van, teljesítettem a diplomához szükséges összes feltételt, de nem töltöttek el magasztos gon­ dolatok. Először akkor éreztem, hogy valami olyat értem el, amire büszke lehetek, amikor a múlt héten megkaptam az egyetemtől a meghívókat a mai napra. Kinyitottam, és ez állt benne: „az Egyetemi Tanács tisztelettel meghívja a diplomaosztó díszülésre, melynek keretében a Jog- és Államtu­ dományi Kar végzős hallgatóit doktorrá avatják!’ Ekkor öntött el az érzés, hogy az én diplomaosztómról van szó, engem is doktorrá fognak avatni. Kedves Avatottak! Nem tesz minden nap esküt az ember! A magam részéről biztos vagyok abban, hogy a most letett doktori eskü nem az életben oly gyakran előfonjuk) formalitások egyike, hanem egy életre szóló iránymutatás mindennapi cse­ lekedeteinkhez. Mit is jelent ez számunkra? Beléptünk a társadalmi elitbe? Úgynevezett értelmiséginek számítunk? Elértünk valamit és kifújhatjuk ma­ gunkat? Zlinszky János professzor úr mondta egyszer: az összes szerelmes filmben a „happy end”-et a házasság jelenti, de a valóságban nem így van. A házasságkötéssel kezdődik a kemény munka. Úgy érzem, a diploma is ehhez hasonló. Már eddig is sokat tettünk érte, de életünk küzdelmes része még hátra van. Minden nap be kell bizonyítanunk, hogy érdemesek voltunk erre a kitüntetésre. A sok gratuláció azonban, ami most majd körülvesz bennün­ ket, nemcsak minket illet. Sőt. Ebben a diplomában benne van mindazok munkája, akik mellettünk voltak akkor is, amikor erősek voltunk, de akkor is, amikor elbizonytalanodtunk a tudásunkban vagy önmagunkban. Hadd mondjam el, nekem ez az egyetem az első egyházi intézmény az életemben, előtte állami iskolákba jártam. És én itt, a Pázmányon tapasztaltam először, hogy tanáraink nemcsak ki merik mondani véleményüket, hanem igényük is van arra, hogy azt megosszák velünk. Ezáltal nemcsak doktorrá segítettek bennünket, hanem bölcsebbé, és talán emberibbé is váltunk általuk. Ezen a karon nemcsak jogi tudást, hanem útravalót is kaptunk. Oktatóink az előt­ tünk álló jogászi pályára tele batyuval engednek el minket. A ránk váró nehéz döntéshelyzetekben lesz hova visszatekintenünk, lesz mit előhúznunk ebből a batyuból. Tanáraink mellett, akiknek ajegtöbbet köszönhetünk, az a csalá­ dunk, azon belül is elsősorban szüléink. Ok is kellettek ahhoz, hogy jogásszá válhassunk. Támogattak bennünket, amikor érettségi után úgy döntöttünk, ezt a hivatást választjuk, végigizgulták velünk a felvételit, aztán az összes vizsgaidőszakot. De azt gondolom, ami nekünk a legtöbbet jelentette: egy­ szerűen ott voltak, amikor szükségünk volt rájuk. Az volt a legfontosabb, hogy biztos pontként és mindig ott álltak mögöttünk. A szüléink otthon, a tanáraink pedig itt az egyetemen arra buzdítottak minket, hogy tanuljunk, mert a tudás érték, nyelveket beszélni érték, a társadalmat, az embereket szolgáim érték. Hozzá kell tenni, tették mindezt úgy, hogy legtöbbjük még ahhoz a generációhoz tartozik, akiknek fiatalként egészen mást oktattak az iskolában és esélyük sem volt olyan tudást, tapasztalatokat szerezni, mint most nekünk. Évfolyamom nevében mindezt most megköszönöm tanári karunknak, és úgy gondolom, a mai nap a legalkalmasabb arra, hogy ezt megtegyük majd saját szüléink irányában is. Köszönöm a figyelmet, és mindenkinek Isten áldását kívánom további munkájához! �Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár Beszélgetés Kalocsai Ilonával, a kari könyvtár vezetőjével Bizonyára mindannyian voltatok már karunk könyvtárában. Nem mindegy azonban, hogy mikor, ugyanis az utóbbi időben egy kicsit megváltozott. Rö­ viden úgy foglalhatjuk össze, hogy felzárkóztunk a kari könyvtárak versenyében. Kalocsai Ilonává], a könyvtár vezetőjével beszélgettünk a fejlesztésekről - Első fejlesztésük már belépéskor feltűnik: egy mágneskapu és paraván. Milyen problémák vezettek idáig? - Ilyen biztonsági berendezés minden nagyobb könyvtárban létezik, nálunk is eljött az ideje ennek. Óhatatlan, hogy bizonyos leleményes hallgatók azt gon­ dolják, hogy a szabályok ellenében, a figyelmet ki­ játszva hosszabb időre magukhoz veszik a könyvet. Öt évvel ezelőtt tartottunk egy teljes körű leltárt és az ered­ mény elszomorító volt - rengeteg könyv hiányzott... - Gondolom, ezt nem hagyhatták szó nélkül... - Valóban nem. A leltár után kamerákat szereltünk fel, most pedig az Oktatási- és Kulturális Mi­ nisztérium pályázatán elnyert összegből mágneska­ pukat tettünk a kijárathoz. - Ez azt jelenti, hogy most már egyáltalán nem vihetjük ki a könyveket? - Szó sincs róla. Az eddigi szabályoknak megfelelően, diákigazolvány leadásával a könyvek kivihetők má­ solásra, de aznap vissza is kell azokat hozni. Ebben tehát nem állt be változás, csupán abban, hogy anélkül, hogy az erre alkalmas készülékkel inaktiválnánk a ki­ adványok mágnescsíkját, senki sem viheti ki őket észrevétlenül. - A könyvtár nagy fejlesztéseken van túl. Elkészült a kis olvasóterem is... - Valóban. Nagyon örülünk, hogy sikerült kialakí­ tani. A karunk közel kétmillió forintot szánt rá, hogy egy igazán színvonalas kisolvasó készüljön. Itt is van Wifi, minden tankönyvből vagy két példány, itt olvashatóak a nagy kézikönyvek, mint például a Révai Nagy Lexikon, és itt egy polcon megtalál­ hatók egyetemünk és karunk kiadványai. Ebben az olvasóteremben összesen kilencszáz kötetet tartunk. Húsz férőhelyével pedig száz főre egészítette ki könyvtárunk olvasótermi befogadóképességét! Te­ kintettel arra, hogy nyáron ez a legmelegebb helyi­ ségünk, légkondicionáló berendezést is szereltünk bele. - Kilencszáz kötetet tartanak a kis olvasóban. Jól tudom, hogy körülbelül 35 000 kötetük van összesen? - így van. A többi könyvet a nyolcvan férőhelyes Nagy Olvasóteremben találhatják meg. Itt minden kötelező irodalomból 5-5 példánnyal rendelkezünk. Ezeken kívül vannak itt is kézikönyvek, szótárak, valamint a leg­ fontosabb és legújabb jogi, államtudományi, történelmi, közgazdasági magyar és külföldi szakirodalom. A galérián pedig a folyóirataink vannak. - Amit látunk, az az összes kötetük? - Nem egészen. Régi kiadású szak- és tankönyvein­ ket, a szakdolgozatokat, különböző folyóiratok bekötött változatait és néhány jogtudós értékes ha­ gyatékát a raktárunkban őrizzük, ám igény szerint ezek is megtekinthetőek. - Beléptünkkor az informatikai rész tárul elénk, és a folyóiratok. Milyen sajtótermékeket olvashatunk a könyvtárban? - Megrendelt folyóirataink listája megtekinthető a kar honlapján. Nagy általánosságban elmondható, hogy a napilapokat, a joghoz köthető heti- és havi lapokat, különböző szakfolyóiratokat megtalálják nálunk. Külföldről is járatunk kiadványokat. Ter­ mészetesen ezeken kívül itt is olvashatják Karunk lustum, Aequum, Salutare című folyóiratát, és persze az ítéletet... - A kari honlapot többször említette. A könyvtár mely elektronikus szolgáltatásai érhetőek el innen? PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Szerződéskötések fogalmazása, kérelem, prezentá­ ció, szakmai tanácsadás angolul vagy németül? E fe­ ladatok hallatán sokan arra gondolnak, az alapnyelvi készségek elégségesek lehetnek, a munkaerőpiaci tapasztalatok azonban azt mutatják, szükség van szaknyelvi tudásra is. Ezért döntött úgy Karunk vezetősége, közösen a Nyelvi Lektorátus szakmai mentoraival, hogy lehetőséget biztosít jogász és nemzetközi igazgatási alapszakos (BA) hallgatóknak angol és német nyel­ ven a PROFEX Államilag elismert jogi- és közigaz­ gatási szaknyelvi vizsga megszerzésére. - Előkészítő tárgyalások után 2006-ban jogosítványt szereztünk arra, hogy Karunk lektorátusa a pécsi PROFEX államilag elismert nyelvvizsgaközpont beje­ lentett vizsgahelye legyen. Ez azt jelenti, hogy egyetemünkön, ismerős helyszínen, PROFEX vizs­ gáztató tanáraink készítenek fel nyelvvizsgára, és ők vizsgáztatnak is - fogalmazott Lovas Judit, karunk Nyelvi Lektorátusának vezetője. A PROFEX jogi- és közigazgatási szakmai nyelvvizsga írásbeli és szóbeli részből áll, amelyekre külön-külön is lehet jelentkezni, továbbá három­ fokozatú - tehát alap- (Bl), közép- (B2) és felső­ fokon (Cl) letehető. A vizsgafejlesztők mind a ma­ gyarországi hagyományokat, mind az Európa Tanács nyelvtudásszintekre vonatkozó ajánlásait szem előtt tartották. A vizsga államilag akkreditált nyelvvizsgatípusként a diplomaszerzés feltételeinek teljesítéséhez hozzájárul, és garantálja a nyelvpótlékra való jogosultságot. Lektorátusunk jogász- és nemzetközi igazgatási alapszakos (BA) képzésben részt vevő hallgatóink mellett jogászok­ nak, közigazgatásban dolgozóknak, államigazgatási karok hallgatóinak, jogi asszisztenseknek is ajánlja. A PPKE JAK bejelentett vizsgahelye évente kétszer szervez PROFEX nyelvvizsga előkészítő tan­ folyamot. Vizsgázni minden év novemberében lehet. Az érdeklődők a felmerült kérdéseire szívesen adunk felvilágosítást a lektoratus@jak,.ppke.hu email címen, valamint a 429-7200/232-es telefon­ számon. Az ügyfélfogadási időben a Nyelvi Lektorátus irodavezetője, Kuslits Mária (363-as szoba) áll a hallgatók rendelkezésére. Szederkényi Éva PROFEX jogi- és közigazgatási szakmai vizsga bejelentett vizsgahelye Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Nyelv Szint Részegység Tanfolyamok Vizsgák Angol Alap- (Bl), közép- (B2) és felsőfokon (Cl) írásbeli (A), Szóbeli (B Őszi, tavaszi félév Minden év novembere Német Alap- (B1), közép- (B2) és felsőfokon (Cl) írásbeli (A), Szóbeli (B Őszi, tavaszi félév Minden év novembere - A kar honlapján megtalálható a könyvtár kataló­ gusa, a szakdolgozatok listája, mely 1999. óta folya­ matosan bővül és mára kb. 5500 címet tartalmaz, a Hein Online nevű jogi adatbázis, mely amerikai jogtörténeti gyűjtemény és a legújabb szerzemény, a Westlaw jogi adatbázis. - Mondana néhány szót a Westlaw-ról? - A Kar összes számítógépéről hozzáférhető. A West­ law egy olyan angolszász jogi adatbázis, amelyben a világ angolszász területeinek és az Európai Úniónak a hatályos jogszabályait, különböző jogeseteit talál­ hatják meg, ezen kívül híreket olvashatnak olyan for­ rásokból, mint például az Economist, vagy a Financial Times. A Westlaw-t a Könyvtári Bizottság döntése alapján vásároltuk meg - ötezer euróba került a 2009 évi előfizetése. A mi könyvtárunk Ma­ gyarországon a harmadik, a CEU Könyvtára és az Országgyűlési Könyvtár után, akik rendelkeznek vele. - Az informatikai részlegről mit tudna mondani? - A Nagy Olvasóteremben van egy számítógépünk, melyet leginkább a könyvtári katalógussal és saját munkára használhatnak. Informatika laborunkban tíz számítógép áll a hallgatók rendelkezésére, ame­ lyeken elérhetőek a számítógépes alapprogramok, a Complex jogtár, az internet, természetesen a Neptun és a könyvtári katalógusunk. Egyébként pedig itt található a ruhatár is, és itt a bejárata a Királyok Ter­ mének. - Csodaszép az a terem! - Könyvtárunk nem ezen a helyen állt egészen 2001ig, előtte a mai Római Jogi és Jogtörténeti Tanszék helyén volt. 2001-re azonban a kar kialakította a 30as épület I. emeletén a Kari Könyvtárat, s így az ún. Királyok Terme is hozzánk került. A Királyok leimét nem tartjuk nyitva, mert a romantika festészetének egy ritka emléke, és meg szeretnénk őrizni szépségét. Csak külföldi és belföldi vendégeinknek, valamint gó­ lyáinknak szoktuk megmutatni. - Hallgatótársaimtól azt szoktam hallani - és én is alátámasztom -, hogy nagyon fejlett könyvtárunk van. Itt mindig megtalálhatjuk az adott irodalmat, ami kell a munkánkhoz, és az On kollégái is segítőkészen állnak rendelke­ zésünkre... - Nagyon örülünk annak, ha a hallgatók elégedettek. Kollégáim mindannyian könyvtári szakképzettséggel rendelkeznek, a könyvtárat pedig igyekszünk a Karhoz méltóvá tenni. Tagjai vagyunk az Egyházi Könyvtárosok Egyesületének (EKE), és személyes képviseletünk van az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumában. - Néhány hallgatótársam hosszú ideje tartó prob­ lémája az, hogy miért nincs nyitva a könyvtár szombatonként? - Volt egy nagyon rövid időszak, amikor ezen a napon is be lehetett jönni, de mindössze három-négy ember használta ki a lehetőséget. Nem tűnt jó ötlet­ nek, hogy nyitva legyünk. Ugyanez áll a nagy Infor­ matika Laborra is. Azok, akik addig fontosnak érezték, hogy szombaton is igénybe vegyék a szol­ gáltatást, érdekes módon eltűntek... - Most láttam, hogy a kis olvasó sincs nyitva pénteken. Talán ugyanez az oka? - Nem. A kis olvasó tanulmányi célt szolgál pén­ tekenként, záróvizsgát tartanak itt, szekciós üléseket. - A Kar életében milyen feladatai vannak a könyvtárnak? - Egyrészt biztosítanunk kell Önöknek a nyugodt tanulást, a szakirodalmat. Ezen kívül mi szerezzük be a szakirodalmat a tanszékeknek is. Mindegyiknek van külön könyvtárfelelőse, aki összegyűjti, s leadja a szakkönyv igényeket. Feladatainkban az Infor­ matikai Csoport, a Műszaki Osztály és a Gazdasági Osztály segít minket. Ezeken kívül könyvtárközi kapcsolatokat tartunk fenn, melyek többek között cserekiadványokban nyilvánulnak meg. Hrecska Renáta ötödik oldal �Tavaszi szél tutort áraszt Vége az első vizsgaidőszaknak. Már mindenki tudja, mire jó a Szásztükör, kik a jellemgyenge akarnokok és azt, hogy van latinul az örömlány. Ennél is fontosabb azonban, hogy újra itt a tutor­ tavasz! A rügyfakadással és a korafebruári bulikkal az el­ sőéves Pázmányosok életében is elérkezik az, amit a gólyatábor óta várnak, a tutorfelvételi. Legaláb­ bis a tutorok mindig ezt szeretnék hinni, és ál­ talában kétféle ember jelentkezik. Az egyik őszinte, nem mindig bevallott rajongással tiszteleg tutora előtt, aki mindenben segített, s mintegy meghálálva a legnemesebb módon, ő maga is tu­ torrá kíván érni, s áldozni minden elsőéves számára, aki ezt kéri. A másik lehetőség, amit kevésbé várunk, ha a je­ lentkező elégedetlen egyetem eleji tapasztalataival és a patriarchalitás jegyében kirendelt szellemi vezetőjével. Ekkor a dacos jelentkező úgy érzi, sőt, tudja, többet adhat kiforratlan segítőjénél, s így fel is ajánlja segítségét, s bízik annak használ­ hatóságában, s elődje túlszárnyalásában. Mivel jelen sorok botcsinálta újságírójának sok évvel ezelőtti tutora már elvégezte az egyetemet - lega­ lábbis nem olvassa az ítéletet, megengedhető a személyes nosztalgia, a könnyes múltidézés és az önző belső monológ, amivel elárulom, én magam is az okoskodó Gerzsonok csoportjába tartoztam. Nevess ki, de ne vess meg, ahogy a grafiti hirdeti. Akkortájt nehéz volt elhinni, hogy egy olyan srác húz ki a felsőoktatási csávából, aki igazságügyi or­ vostanról szóló csúnya könyvekből mutogatja a gólyáknak a villámcsapás által leszakított kéz sérüléseit, valamint egy húszperces beszélgetés alatt képes elfogyasztani negyven szem epres cukorkát, mialatt idegesnek tűnő mozdulatokkal magyarázza, hol is van a huszonhatos gyakorló. Kérlek, kedves olvasó, aki az előadásra várva természetesen nem az előadáson! - arra vetemedtél az összes kézzelfogható tartalommal bíró cikk átnyálazása után, hogy egy fél­ revezetőén egyértelmű cím alapján értékes in­ formációkat szerzel, nézd el nekem a szentimen­ talitásba csapó önfeltárást, és ne add fel, mert valóban oka és célja van a tanmesének. Az előző szóvirág lényege tehát az, hogy akkor nem hittem el, hogy ez a srác tényleg segíteni jött, és amikor hallottam a felvételiről, azonnal fel is iratkoztam a Lapra, s éreztem, erre születtem. Fel­ vettek, örültünk, gólyatáboroztunk, majd eljött az első komolyabb kérdések időszaka a gólyák részéről. Olyan kérdéseké, amit már nem feltétlenül tudsz, ha csak jegyzetért és inni enni jársz be az egyetemre. Leginkább én lepődtem meg, amikor tudtam a válaszokat, és el is gondolkodtam. Ezek tényleg a TO előtt álldogálva ragadtak rám? Egyre többről ugrott be, hogy a cukorkás srác mondta, és ez további gondolatokra sarkallt, és ezek közül csak egyik volt a hála. Ez persze még annyira nem érdekel senkit, mint a korábbi okfejtés, de mégis, rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű dolog tutor­ nak lenni, viszont ezzel arányosan tölt el büszkeséggel. Minden valamire való tanmesének bír minimális tanulsággal, de ebben az esetben nem kockáz­ tathatom meg, hogy a fentebb kiszínezett em­ lékömlengések alapján bárki eljutna a cikk eredeti mondanivalójához, így én magam vonom le, mint­ egy induktív módszerrel. Ha úgy érzed, jó volt a tutorod, jelentkezz. Ha esetleg úgy érzed, te magad is végigjárnád a raszkolnyikovi jellemfej­ lődést, jelentkezz. Bartolák Csaba Rügyfakadás tutor módra Itt a tavasz, és ismét frissít a tutorság. Nem csak az derül ki, hogy mikor, hanem az is, hogy mi alapján válogatjuk új tagjaikat. Tavasszal mindig felpezsdül a tutorság élete, és ez nem csak a közelgő gólyatábornak, és annak szervezésének szól Ilyenkor, egészen pontosan áprilisban felvételiztetünk, meghallgatunk mindenkit, aki jelentkezik, illetve belefér a háromnapos eljárásba. Persze itt rögtön felbuzog a sok államtörténeti jegyzet és „Róma apróbetű” között, hogy minek ide felvételi? Itt nem az segít, aki szeretne? Minek szűrni? Ezek könnyen megválaszolható kérdések, ha elgondolkodsz azon, az első évfolyamból mindenkire rábíznád-e tizenöt kedves ismerősödet. Nyilván nem, és ezt nekünk ki kell szűrni. Persze ez valóban nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. Van néhány értékelési szempont azon kívül, hogy ittunk-e gólya­ táborban a sráccal, vagy a hölgy külső értékei elhomályosítják belső hiányosságait. A tutori szerep egy felelős beosztás, így sajnos ki kell belőle hagynunk azokat, akik nehezen dolgoznak csapatban, esetleg valamilyen küldetéstudat miatt annyira vezetnének, hogy nem marad kit. Nehéz dolog ezt eldönteni egy tízperces beszélgetés alapján, éppen ezért a felvételi előtt korlátozott számban megpattanunk egy hétvégére valamelyik közeli városba, és összeengedjük a tutorok néhány erre kiképzett megfigyelőjét a potenciális jelentkezőkkel. Innen ered a név, Potenciál-tábor. Sajnos mindkét csapat száma korlátozott az arányok és a megfigyelhetőség miatt. Mert itt bizony figyelünk, és ilyenkor minden tutor a spicli énjével nevet a poénjaidon, fogja a homlokod, és amikor valami rendszerelleneset mondasz ebédnél, ő kibújik a papucsból, és lábbal kapcsolja be a diktafont. Figyelembe vesszük, rendelkezel-e elegendő tudással, amit át lehet adni, rendelkezel-e olyan emberi és vezetői képességekkel, amivel kiérdemied a csoportod tiszteletét, és hogy nincs-e a múltadnak olyan sötét foltja, amely inkább rontana a tutorság hírén, mint segítene. A sok jegyzetelés és laboratóriumi vizsgálat el­ lenére remekül szórakozunk általában, és valóban eléri a célját a tábor: jobban megismerjük azokat, akikre rábíznánk a Pázmány új évfolyamát. Azokat, akikkel szívesen táborozunk évente négy hétvégét, akiből az évek alatt barát lesz, vagy több, szóval azokat, akik életünk részévé válnak, és ha jól választunk, olyan pluszt kapunk mi is, már bent lévők, és ti is, most jelentkezők, hogy évek múltán minden tu­ torként töltött percre boldogan gondolunk majd vissza. Tehát ha úgy érzed, megfelelnél, jelentkezz. Ha úgy érzed, kipróbálnád magad, jelentkezz. Fontos, hogy ez az első és utolsó lehetőség, hiszen csak elsőéves hallgatók jelentkezését tudjuk elfogadni. A következő időpontokat tartsd szem előtt, és akkor nem maradsz le semmiről. Felvételik meghirdetése: március 2. Potenciál-tábor jelentkezési határideje: március 20. Potenciál-tábor: április 3-4-5. Tütorfelvételi: április 15-16-17. Bartolák Csaba, a tutorok elnöke hatodik oldal Gyomorgörcs Gyomorgörcs, reszketés, félelem... Elengedhetetlen „kellékei” a vizsgaidő­ szaknak. Mi lesz, ha... Nem, sikerülni fog! Ötöst kapok! ... Majd néhány óra múlva: Csak a kettes legyen meg... Még később: Tuti bukás... Efféle - de egész biztosan hasonló érzések cirkulálnak általában minden hall­ gató fejében. Egyik este rajtam is eluralkodott a rettegés, mikor megpillantottam Törőcsik Marit a tévében. Az ml vasárnap esti műsorában beszélt a 74. életévét betöltő színésznő, megrendítő őszinteséggel, tisztasággal, nemes egysze­ rűséggel. Egy ország aggódott érte, mikor hirte­ len kórházba került, hetekig kómában volt, de felépült. S ez a „második esély” őt is megváltoz­ tatta. Ahogy mesélt, emlékeztetett arra, amire egy darabig magam is minden nap gondoltam: élek. Azt mondják, akit meglegyintett a halál szele, mindent másképpen lát. Tisztábban, világo­ sabban. Az élet minden napját képes értékként felfogni, az apróságokban is meglátni a szépet. Az élet és halál között lebegő ember, ha kap még egy esélyt, megváltozik. Minden megvilágosodik előtte, képes az életet értékelni. A Nemzet Színésznőjét hallgatva bennem is visszaváltozott valami. Mintha pillanatok alatt megszállt volna valami belső béke és nyugalom, valamiféle har­ mónia. Ahogy a kórházban eltöltött napokról mesélt, az Öt körülvevő szeretettől, melyet hálásan köszön, s mely éltette és erőt adott Neki... Kicsit visszafogta magát, kevesebbet dolgozik, de azért az idei filmszemle megnyitását elvál­ lalta, s újabb szerepre is készül... Mert hiába, az ember nem tudja meghazudtolni önmagát, min­ den baj ellenére folytatni akarja ott, ahol abba­ hagyta. Amikor külső körülmények megálljt parancsolnak neki. Elgondolkodtam azon, hogy vajon egy ilyen fi­ gyelmeztetés, „oda koppintás” meddig elégHát, addig, míg a közvetlen élmény kezd a feledés homályába merülni. De vigyázni kell, mert egyszer végképp vége lehet az örökös ma­ lomnak. Amikor már nem kapunk második vagy sokadik esélyt. Nem tudhatjuk, hogy mikor jön el az utolsó óránk... - ez a riport is erre emlékeztetett. E gondolatokkal fejemben újult erővel és mosolyogva tudtam folytatni a tanulást, ame­ lyre, erőnk teljében, szerencsére megvan a lehetőségünk; és ezt ki is kell használni. Amennyire és ameddig lehet. Mikola Orsolya �Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Úgy gondolom, erre a kérdésre talán többen is felkapják a fejüket. Nem véletlenül választottam ezt a témát, hiszen többen kerestek már meg ezzel a kérdéssel. Aki nem ismerne, annak el is mon­ dom, hogy miért. Közel öt éve kerültem kapcso­ latba az első diákszövetkezettel, és szinte minden feladatkörben dolgoztam már. Bizonyára Ti is megfordultatok már mindenféle kecsegtető aján­ lattal felfegyverzett ilyen és olyan diák­ szövetkezetek honlapján és bizonyára Nektek is megvannak a tapasztalataitok ezen a téren. De azok kedvéért, akik kíváncsiak egy másik ember tapasztalatára, úgy döntöttem, talán érdemes összefoglalni a legfontosabbakat, amit én ez alatt az öt év alatt összegyűjtöttem. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ha meg­ nézünk egy hirdetést, elsősorban az órabér a leg­ fontosabb mindenki számára. Csak ezek után következik a mérlegelés. Hol is van a munka? Mikor kellene dolgozni? Mit is kellene dolgozni? E kérdésekből épül fel a diákszövetkezetek rek­ lám kampánya is. Mi pedig bosszúsan vonjuk le a következtetéseket. Ha jó az órabér, messze van. Ha jó helyen van, akkor pedig biztosan túl alacsony az órabér. Ha vi­ szont minden stimmel, akkor is találkozhatunk azzal a csalódott érzéssel, amikor a munkahelyen nem azt kapjuk, amire jelentkeztünk. Felkínálnak pl. egy adatrögzítéses munkát, majd mikor oda érkezel, kiderül, hogy két napon keresztül fénymá­ solnod kelt Esetleg elmész egy munkahelyre azzal a tudattal, hogy te nyolctól négyig vállaltad a munkát, ott mégis kilenctől ötig számítanak rád. Ebből az a következtetés adódik, hogy mindig körültekintőnek kell lenni! Mindig kérdezd meg pontosan mi a munkakör és meddig tart! Ne hagyd magad lerázni olyan kérdésekkel, hogy: „Biztosan így van, ahogy mi mondjuk, de ott úgyis elmond­ ják majd”. Ebből csak rosszul jöhetsz ki. Vagy elmész egy olyan munkát elvégezni, amit igazából nem is vállaltál volna el, vagy lemondod, amiből meg az következik, hogy „nem megbízhatónak” titulálnak, és nem keresnek meg a jobb aján­ lataikkal Ráadásul ezeket a Te hibádnak tüntetik fel, holott nagyon sokszor a diákszövetkezetek hi­ báznak. Az én „kedvenc” élményem az volt, amikor még „kezdő” diákként elvállaltam egy munkát az egyik ismert diákszövetkezetnél. Kitöltöttem minden űr­ lapot a bejelentkezéshez, elmentem csináltattam egészségügyi kiskönyvet (a feladatkörhöz elvárt követelménynek megfelelően) Ledolgoztam az első két hetemet (ez július utolsó két hete volt, s ebből a pénzből mentem volna nyaralni augusztus végén). Mindent úgy tettem tehát, ahogyan azt elvárták. Majd egyszer csak augusztus 4-en csörög a tele­ fonom. A diákszövetkezet volt. Azért hívtak, mert nem tudták átutalni a fizetésemet, mivel nem töltöt­ tem ki egy papírt (!), és tegnap már leadták a név­ sort, akiknek fizetést kell utalni. Kérték, hogy fáradjak be és töltsem ki a hiányzó dokumentumot, hogy a jövő hónapban (szeptemberben) majd elkiűdhessék a júliusban ledolgozott keresetemet. Na, hát erre köpni-nyelni nem tudtam. Mint ahogy írtam ebből a pénzből szerettem volna nyaralni menni. Nos, hát képzeljétek a helyembe magatokat. Első önálló kereset, első nyaralás, melyet Te magad szervezel úgy, ahogy le akarod. Erre egyszer csak azt mondják, hogy nincs meg a pénzed, amiért dol­ goztál. Viszont ekkor gyanússá vált néhány dolog. Először is, ha nem volt meg a papír, ami kellett volna a fizetéshez, miért nem az előtt hívtak mielőtt a fizetést átutalták, miért egy nappal utána? Másodszor - és itt folytatnám a történetet -, amikor ki kellett tölteni a jelentkezési lapokat, mindenből kaptam egy fénymásolatot, és rémlett, hogy minden szükséges papírt ki is töltöttem, így megkérdeztem a leányzót, aki hívott, hogy ugyan mondja már meg melyik papír hiányzik. Meg is kaptam a választ, azonban ezzel világossá vált szá­ momra, hogy a lap nem hiányozhat, hiszen bi­ zonyítékom volt rá, hogy kitöltöttem. Másnap bementem az irodába és ismételten megkérdeztem az illetékeset, hogy most akkor púért is nem kap­ tam tulajdonképpen fizetést. 0 ismét előjött a hiányzó lap problémájával. Nyomatékosan közöl­ tem, hogy higgye el, kitöltöttem a papírt. Szinte összeveszett velem hogy márpedig nekem nincs igazam, mert akkor meglenne, ők nem hagynának el ilyen fontos dokumentumot stb. Na ekkor lett végképp elegem belőle, és előrántottam a bi­ zonyítékot, vagyis a fénymásolatot. Hát most a lány volt az, aki köpni-nyelni nem tudott, hebegett, meg habogott valami bocsánatféleséget, és hogy ő nem tudja hogyan tűnhetett el a lap. Nos, hogy végül el tudtam menni a megtervezett nyaralásra, azt csak édesanyámnak köszönhetem, aki kiderítette, hogyan lehet hónap közepén is pó­ tutalással megkapni a fizetésem - mivel hozzá kell tennem -, a diákszövetkezet egy bocsánatkérésen túl semmit nem tett ezért. Nos, azt hiszem, ez a példa tanulságos lehet mindenkinek. Egyébként a diákszövetkezetben nem én voltam az' egyetlen pórul járt ember. Nem ismertem a lányt, akit két héttel ezután láttam a szövetkezetnél, de pityeregve ült az ügyfél pult előtt, és a főnökkel tár­ gyalt, hogy ne aggódjon, mert kifizetik neki kézbe a pénzét, és el lesz rendezve, hogy megkapja időben, ami jár neki Akkor láttam utoljára azt a bizonyos diákszövetkezet. De azért, hogy ne men­ jen el végleg a kedvetek a munkavállalástól, el kell mondanom, hogy az elmúlt három évben jó tapasztalatokat szereztem és az új diák­ szövetkezetnél szerencsére nem értek még csalódá­ sok. Úgy tűnik az általános tapasztalatokból egy tanulságos példa kerekedett ki, remélem azért hasznos emlék lesz, mikor munkát vállaltok, s ki tudja, talán a következő számban ismét olvashat­ tok néhány hasznos információt. Császár Adrienn Karriertavasz A füvek és fák rügyezésével a Karrier Iroda is újra kiny­ itott. Illetve kinyitott volna, ha medve módjára aludta volna át a telet az első emeleti kollektíva. De tavaszi kikeletünk persze derült égből való villámcsapás lett volna, ha nem állnának mögöttünk az előkészítés jéggel borított hetei. Persze a tél sem telt eseménytelenül, hiszen lezajlott a 2009-es év első programja, a Karrier Intézettel meg­ szervezett állásinterjú nap. A helyzeti előnyre tavasszal is lesz lehetőség, amire keretes szövegünkben egy januári résztvevő hívja föl a figyelmet. Éljünk vele, főleg a fel­ sőbb éves hallgatóknak érdemes. De egyéb, rövidebb lélegzetű ese­ ményeinken is ajánlott a megjelenés. Szerda délutánonként morzsáinkat csipegetheti mindenki, aki szeretné az öt év jogi tanulmányok nyújtotta lehetőségeken túl a munkaerőpiac egyéb szeleteit is megismerni. Végül meg kell említeni, hogy idén tavasszal is lesz olvasásfejlesztő tréning, immáron harmadszor pallérozhatjuk elménket. Végezetül, de nem utolsó sorban közöljük örömmel, hogy idén tavasszal is lesz találkozási lehetőség a munkaadók és a munkavállalók számára. Az április 29-ei Pro Facultate nap keretében lesz lehetőség kipróbálni az ál­ laskeresést kicsiben, részt venni beszélgetésen a szakma nagyjaival, és egyéb karrieres lehetőségek is várnak mindenkit. $ 'A d á 2007-ben végeztem, és mivel továbbra is tájékozódni akartam az Egyetem kínálta lehetőségekről, nem iratkoztam le a Karrier Iroda hírleveléről Innen értesültem az állásinterjú tréningről is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy régóta van állásom, s még sosem voltam - a mai értelemben vett - ál­ lásinterjún. Nagyot változott azóta a világ, és kíváncsi voltam - ha az élet úgy hozná -, hogyan kell „profi” módon felkészülni egy meghallgatásra, milyen kérdésekre lehet számítani, és általában hogyan zajlik egy állásinterjú. Számomra a legnagyobb haszna az volt, hogy magabiztosabbá tett, s nemcsak állásinterjún hasznosítható ismereteket adott. Ajánlom mindenkinek, mert meggyőződésem, hogy sok kudarcélménytől kímélhetjük meg magunkat, s felkészülten nagyobb esélyünk lesz. Köszönöm a szervezőknek és a trénernek, Gerlei Bélának. „ . „ .. . Fodomé Schtszler Terézia A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében: Március 4.: Önismereti és jogászi identitást fejlesztő tréning Oktató: Léder László és Keresztes Karola 12-20 óráig Március 18.: Állásititerjúra felkészítő tréning Óktató: Léder László és Keresztes Karola 14-18 óráig Április L: Munkahelyválasztást és munkahelyi beilleszkedést segítő tréning Oktató: Léder László és Keresztes Karola 14-18 óráig Április 22.: Vállalkozási ismeretek Oktató: dr. Katona Klára 14-18 óráig Május 6.: Munkajogi ismeretek Oktató: dr. Stágel Bence 12.30-16.30 óráig A képzés helyszíne minden alkalommal a 4-es gyakorló (Bp., Szentkirályi u. 28. III. emelet 353.) Az képzések díja 2500 Ft + ÁFA, a Vállalkozási ismeretek és a Munkajogi ismeretek Pázmányos hallgatóknak ingyenes. Jelentkezni lehet Nagy Olivérnél a nagyo@jak.ppke.hu címen vagy a 429-7200/310-es telefonszámon. A jelentkezés a díj befizetésével válik hivatalossá. Jelentkezési határidő: minden képzés előtt 2 nappal 12 óráig. A képzési alkalmak minimális létszáma 8 fő. hetedik oldal �x X X x x xbűnözés Leírni sem merjük, kimondani sem. Pedig az utóbbi időben egyre többen és egyre többet teszik meg. Hogy a Jobbik háza tájáról hallottunk már ilyesmit, nem nagy kunszt. De hogy a Hírszerző is ingassa a fejét a baloldaliak politikai korrekt nyelvezete okán - az már megállásra késztető pil­ lanat. Mi is történt? Induljunk messziről. Évszázadok óta cigányszármazású emberek élnek velünk együtt: nem csak kultúrájuk, de egész létük, lényegük elválaszthatatlan mindattól, amit ma­ gyarságnak hívunk. És nem azért, mert külföldön - hála az ízléstelen operetteknek - sokszor velük, az ő zenéjükkel, virtusukkal azonosítanak ben­ nünket. Hanem azért, mert a cigányság része a magyar nemzetnek, irodalomnak, kultúrának - és hétköznapoknak. Nem bevándorlók ők, mint a törökök Németországban vagy Hollandiában, akikhez az ottani jobbikosok könnyen vághatják oda: „menjetek haza” - mert a magyar cigányok­ nak nincs másutt haza. Éppen ezért kell sürgősen megoldani az esetleges együttélési problémákat. Budaiként nem tudhatom, hogy vannak-e egyál­ talán problémák. En személy szerint nem találkoztam még bűnöző cigánnyal, nekem még nem volt sohasem kellemetlen tapasztalatom roma emberrel. Persze, mondom, nem a Nyírség­ ben élek. Ahogy azok sem a Nyírségben vagy DélBaranyában éltek s élnek, akik évtizedeken keresztül erőltették a politikailag korrekt nyelvezetet a magyar közbeszédre. Bennük azon­ ban nem volt meg a tapasztalatlanság alázata. Am virágnyelvük egy ideig legalább súrolta a valóság felszínét, egy ideje viszont - mintha - már nem is érintkeznék vele. Másról szól. Elmélet volt és elmélet is maradt. És még csak nem is vitatom, hogy szép elmélet. Ahogy valamennyi utópia is mind-mind szép elmélet volt - csupán hasztalan, és ami a politikában hasztalan, az egy idő után káros is. Nos, a politikailag korrekt nyelvezet célja a prob­ lémák elfedése volt. Hogy a meglévő indulatok, olykor rasszista dühök ne tudjanak megfogal­ mazódni. Mivel nem voltak szavak, nem lehettek viták sem, így maradtak forró, forrongó indula­ tok. És egyszer csak az lett az egészből, ami. A politikailag korrekt nyelvezet nyelvtanához már kitalálói sem tartják magukat, Gusztos Péter is cigányokról beszél. A szélsőjobb eközben készségesen ad keretet a korábban ki nem mond­ ható, mert meg nem fogalmazható ellen­ érzéseknek. Először a miskolci kapitány nyilatkozott, majd megtörtént a veszprémi tragédia, és mások is szólásra jelentkeztek a témában. És nem mindig a kiengesztelés vágya, hanem az elkeseredett két­ ségbeesés, a düh hallatszott csak. És lassan úgy látszódhat, mintha ebben az országban csak „cigánybűnözők” és „cigánybűnözőzők” élnének. Mintha az egész cigányság fogta volna a kést, amit beleszúrtak azon a tragikus vasárnap este a román kézilabdázóba. Ne engedjük, hogy a politikai korrektséget felváltsa a politikai inkorrektség. Maradjunk a valóságnál. Igen, valószínűleg van a bűnözésnek egy olyan formája, ami azért alakulhat ki tán nagyobb számban a hazai cigányság körében, mert e bűnözés valódi okai is e néprétegben talál­ hatók meg. Eddig igaz lehet. De ez még nem cigánybűnözés. És még nem is cigány bűnözés. Hanem társadalmi anomália. A kipontozatlan valóság. Techet Péter Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM Tamás Gáspár Miklós a mi pusztai Trockijunk. Jó szívvel szerethetik mindazon baloldaliak, akik nem akarnak felelősnek látszani min­ dazért, amit a baloldal művel és művelni szo­ kott szerte a nagyvilág­ ban s kishazánkban. Tamás Gáspár Miklós kibújik a kritika alól: ő már rég másutt áll, miközben ellenfelei céloznák. Am az elvek válto­ gatása még nem jelent elvtelenséget, pusztán hűtlenséget - ahogy Révész Sándor írja. Tamás Gáspár Miklós nagyon is „elves” ember: neki valóban elvei vannak. Éppen, mikor melyik. Mielőtt azonban azt gondolná bárki is, hogy Tamás Gáspár Miklós éppen azért lenne elvtelen, mert elvei számosak és könnyen változnak - téved. A Kolozsváron anarchistaként indult, a Kádár-rend­ szerben liberalizmussal lázadó, a rendszerváltáskor sétapálcával burke-iánus konzervatív és mára marxistává lett filozófus-filológus egy örök kereső ember. És György Péter szerint a saját kárára téved. (Ha azonban hiszünk az értelmiség felelősségében, hozzátehetjük: a mi kárunkra is.) Nem kényelmesedik el a válaszban, ha azt nem érzi teljes egészében önmaga számára meggyőzőnek. TGM ugyanis maximalista: kompromisszumokkal nem elégszik meg. Ha az aktuális elvben csalódik, jöhet az újabb alámerülés, az újabb izmus. A filozófus tavaly év végén volt hatvanéves. Mi el­ tekintettünk a saját bejáratú laudációtól, elvégezték azt mások helyettünk. Barátai, egykori és tán jövő­ beli eszmetársai, figyelői ugyanis emlékkönyvet ál­ lítottak össze a belpesti belterj e nagy ünnepére. Eklektikus alkotás született. Némi másodfrissességű filozófiai traktátus, kisesszé, egy-két laudáló cikkecske - amelyekben néha kínosan dicsérik már TGM egyébként valóban meglévő műveltségi és minden egyéb kvalitásait -, néhány műelemzés, egy Kőszeg Ferenc-vallomás és pár kortörténeti doku­ mentum, visszaemlékező, bús, melankolikus írás. Talán ez utóbbiak a legérdekesebbek, mert bepillan­ tást engednek a mi megőszült hatvannyolcasaink fénykorába, a hetvenes-nyolcvanas évek állott idejű világába. Ami persze nem volt igazi fénykor, mert Nyugat-Európával ellentétben, itt, Kelet-Európában. Pesten és Kolozsvárott egyaránt, valóban egy diktatúra ellen kellett lázadni - és az mindig ne­ hézkesebb, mint a kapitalizmusban baloldali zsúrfiúskodni. A könyvben számos valahai eszmetárs vallja meg így; a könyv nyújtotta szűkkörben-, hogy ő is csaló­ dott ám a fenenagy liberalizmusban, s egy-egy bekezdést, ha kiragadnánk a többiből, akár a radikáljobboldali rendszerkritikusok is elpana- szólhatták volna. Egy-egy mondatot szó szerint átkontrollcékontrollvézhet Bogár László is valamely új könyvébe. Azt például, hogy „a rendszerváltás óta Magyarország a tőke hátsóudvarává vált” (Csordás Gábor). Vagy azt, hogy „tévedésnek bizonyult” az 1989-es liberális demokráciában látni az igazságta­ lanság elleni eszközt (György Péter). Vagy, hogy „a rendszerkritika is a rendszert erősíti”, ahogy kiábrándultán írja keserű cikkében a kolozsvári Se­ lyem Zsuzsa. Persze, bármily hasonlóak az érzések, TGM-nek és körének elvei még véletlenül sincsenek karnyújtás­ nyira a jobboldali nézetektől, a jobboldali kiábrán­ dultságokból. Mert egyvalami változatlan maradt Tamás Gáspár Miklós életművében. Az ellenség. A Beszélő 2008. decemberi számában nyilatkozza, hogy az SZDSZ-szel még mindig közösek az ellen­ ségei Márpedig Cári Schmitt szerint ellenségeink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Ahogy Derrida mondja: azok vagyunk, amik nem vagyunk. TGM és az SZDSZ tehát egyként ugyanaz nem. És vala­ hol e következetességében van a baj. A könyvből is érződik a közös ellenségkép. Bár azért így sem egészen tanulság nélküli a túloldali töprengéseket, tépelődéseket olvasgatni. [György Péter - Radnóti Sándor (szerk.):A máskéntgondolkodó. Tamás Gáspár Miklós 60. Budapest, Elet és Irodalom, 2008.299 oldal, 2.700,- Ft] Techet Péter A villanykapcsoló Lehet egyszerű, lehet díszesebb, a környezetbe simuló vagy figyelemfelkeltően kiemelkedő. A minket körülvevő tárgyak, eszközök között talán az egyik legfontosabb. Sokfelé megtalálható, de kedvenc tartózkodási helye a fal, leginkább az ajtó mellett, mindenki számára könnyen elérhetően. A hetek, hónapok vagy akár az évek is csendes szemlélődéssel telnek számára. A villanykapcsoló jól érzi magát a falon. Neki feladata van, s minden pillanatban várja, hogy ennek eleget tehessen. Egy érintésre elégedetten hátradől, s lám a fény kigyullad. Aki bejött a helyiségbe, nyugtázza, hogy világos van, esetleg örül - a villanykapcsoló mindenesetre elégedett. Lám szükség van rám! - gondolja, talán nélkülözhetetlen is az ő léte, és ez boldogsággal tölti el. Nem tudja mióta, de az ő születése óta biztosan a villany kapcsolók gondoskodnak arról, hogy fényt adjanak az embereknek. Az áram én vagyok! - szokta mondani néha magában, és ilyenkor előfordul, hogy baljós gondolatok is előjönnek a precíz szerkezetben. Ez leginkább akkor következik be, amikor egyedül marad a kivilágított helyiségben. Mennyi áram van bennem? - gondolja aggódva. - Nem fogy el? - s felrémlenek előtte az emberek szavai az energiapazarlásról, az áramfogyásról. Ez főképp olyankor történik, amikor magára hagyják, kimennek a helyiségből és nem törődnek vele. Nem is a fény zavarja leginkább, hanem az előbbi gondolatok és a pazarlás bizonyossága. Nem kellett volna lekapcsolni? De igen! Hrecska Renáta nyolcadik oldal �Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Egy közérdekű felhívás keltette fel a figyelmemet és irányította rá arra a kérdésre, amely a televízió által közvetített programok, valamint a kiskorúak viselkedése közötti kapcsolatra keresi a választ. E tekintetben élesen megoszlanak a vélemények a társadalomban, mint oly sok más határozott állás­ foglalást igénylő kérdés esetében is. Paradox módon ez a problémafelvetés is egy médiumon keresztül jutott el hozzám, amiből kö­ vetkezően (legalábbis rám nézve mindenképpen) helytállónak bizonyul azon állítás, hogy a televízió a mindennapi életünk részét képezi, s hatással van ránk. Be kell ismernünk, hogy a televízió átalakította életvitelünk ütemezését, sza­ badidőnk eltöltésének módját, s ezzel szerves részévé vált életünknek. Nem csoda tehát, hogy foglalkoztat bennünket az a kérdés, hogy az egyes közvetített tartalmak milyen hatással vannak ránk, illetve társadalmi környezetünkre. E körben nyilvánvalóan érdekesebb vizsgálódási alanyoknak bizonyulnak a gyerekek, hiszen iden­ titásuk még formálható. Egy gyermek felnőtté válása során, amikor elsajátítja a társadalom által elvárt mintákat (szocializáció), sok különböző tényező játszik szerepet. Normális esetben e folyamatban a média hatása a többi szocializációs tényező a család, barátok, iskola hatásaival ke­ veredik, tehát a tévé hatása nem tekinthető kizárólagosnak. Gyakran éppen közös prog­ ramként tartják számon a televíziózást, amellyel alapvetően addig nincsenek is problémák, amíg a többi szereplő, s elsősorban a szülő, segít feldol­ gozni a látottakat. A baj akkor történik, ha a gy­ erek elveszti a realitásérzékét, a szülő pedig a kontrollt gyermeke nevelése felett. Korábban csak közvetetten, de sajnos mára személyes tapasztalat útján is meggyőződtem róla, hogy egyes szülők egyfajta „babysitter”-ként tekintenek a televízióra. Az ilyen szülők felelőtlen hozzáállásával a gyereknek lehetősége van válo­ gatás nélkül megnézni mindent, sőt még az sem valószínű, hogy az anya vagy apa segítenek az élmény feldolgozásában - mivel nem tudják mit nézett a gyermek, vagy esetleg fel sem merül ben­ nük ennek szükségessége. Ennek hatásai pedig nem kiszá-míthatók sem rövid, sem hosszútávon - ez nyilvánvalóan egyéni helyzet függvénye. Nem kell, hogy patakokban folyjon a vér a tele­ vízióban, vagy hogy szükségszerűen erőszak­ ábrázolásra kerüljön sor, a gyerekre e hélkül is hatással vannak a sugárzott tartalmak. Annyit ele­ gendő megérteni, hogy a gyermeknek a televízió is a valóságot jelenti, amely nyilvánvalóan egy torzított változat, s ezt tudatosítani kell benne is. A szülőknek időt és energiát kellene tehát ráfordí­ taniuk a gyerekükre, hogy annak irányában lehetővé tegyék a látottak feldolgozását. Nem elégséges e tekintetben a piktogramok feltüntetése a műsorok során (amelyek néha olyan messze áll­ nak a sugárzott tartalomtól, mint az a bizonyos távolság Makó és Jeruzsálem között), a szülők hoz­ záállásában szükséges változást eszközölni. Erre kívánta felhívni a figyelmet az ORTT öt héten át tartó kampánya, amely a tudatos média­ fogyasztásra ösztönöz. A kampány három kisfilmből összeállított anyag, amely a szülők felelősségét igyekszik hangsúlyozni azzal, hogy bemutatják a kiskorúak személyiségfejlődésére leginkább károsan ható médiatartalmat: a félelemkeltést, az erőszak - és szexualitás-ábrá­ zolást. Ezek a kisfilmek (ún. spot-ok) az Európai Unió finanszírozásából készültek, s korábban Romániában sugározták őket több mint 2000 al­ kalommal, amelynek következtében a lakosság 60%-ához eljutott a bennük foglalt információ. A társadalmi sikereket látva az ORTT és a román Nemzeti Audiovizuális Tanács együtt­ működési megállapodásának köszönhetően de­ cember végétől megtekinthetőek a kisfilmek a televízióban, illetve a www.ortt.hu honlapon. Mint tudjuk, egy felhívás még nem elégséges kezdeményezés a változásra, arra mindenesetre elegendő, hogy hatására a dolgozó anyukák, il­ letve apukák felkapják egy pillanatra a fejüket, hogy a gyermekük esetlegesen igényli a tár­ saságukat és a velük való kommunikációt. Sajnálatos módon az utóbbi időben a híradások rendszeres témájává vált a gyermekek által elkövetett erőszak, ami a helyzet súlyosbodását mutatja. Egyre gyakrabban derül fény a gyer­ mekek egymás, vagy környezetük irányában tanúsított erőszakos cselekedetekre, így ha­ marosan elkerülhetetlenné válik a politika és a törvényhozó által egy, a jelen állapotra vonatkozó, hatékonyabb megoldás kidolgozása is. Fábián Beatrix Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! (2008 novemberében Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek ombudsmanja a gödöllői egyete­ men tartott előadást, amelynek során elmon­ dott szavait többen úgy értelmezték, hogy a nagycsaládok ellenében, a magzatelhajtásról, mint családtervezési módszerről jóváhagyólag szólt. Az ügyből jelentős sajtóbéli polémia keletkezett. Ehhez kíván hozzászólni - lapunk megjelenési sajátosságaiból adódóan némileg megkésve - Karunk alapító dékánja, a római jog professzora.) Ez a figyelmeztetés jut eszembe egyre-másra. Elektromos postán kapom, majd az általam értékelt Magyar Hírlap hasábjain, még hozzá az általam íróként ugyancsak értékelt, noha sokszor heves, érzelmeitől indíttatva a célon túllövő Bayer Zsolt tollából olvasom a jövő nemzedék érdekeit képviselő ombudsman elmarasztalását. Majd az általam ugyancsak kedvelt Echo TV szer­ kesztői megbeszélésén szereplő három újságíró szájából sorra hallom vissza Bayer Zsolt vádjait, aki egy levél alapján elfogadhatatlan hangnemben marasztalja el a jövő nemzedék képviseletét hi­ vatásként felvállaló polgári jogok biztosát. A közleményekből kitűnik, hogy se Bayer Zsolt nem vette magának a fáradtságot Fülöp Sándor megkérdezésére, se az Echo TV bármelyik megszólalója - újságírók, a tájékoztatás hivatott művelői - nem adtak módot a megtámadottnak arra, hogy álláspontját kifejtse. A sajtó és média erkölcsi követelményei minimuma, hogy a tájékoztató meggyőződjék az általa taglalt vélemény, a más szájába adott szavak igazságtar­ talmáról. Pedig, ha már lelkesen ítélkezünk éppen azokról, akiket látatlanban is védenünk kellene, akkor legalább az alapvető, már a rómaiak XII táblás törvényében is kimondott elv szerint nem sza­ badna ítélni mindkét oldal meghallgatása nélkül. Ennyit a sajtó és média fórumain megszólaló hi­ vatott szereplőktől, mint alapvető etikai követelményt el lehetne várni. (Persze lehet, hogy tudták, akkor kútba esnék a hangzatos polémia.) Megvallom, én a Gödöllőn elhangzottakat is­ mertető levél tartalmát eleve kétségbe vontam. Ösmerem Sólyom László elnökünket annyira, hogy soha nem jelölt volna - kivált nem a számára különösen fontos helyre - olyan embert, akinek a vele szemben megfogalmazott gyermek és életellenes nézetek szemére vethetők lennének. Ebben a bizalmát vesztett világban, a hiteltelen közszereplők seregében számomra az elnöknek van annyi hitele, előlegezek annyi bizalmat neki, hogy pusztán e miatt s adjak hitelt a levélnek: lehet, hogy az írója félig értett, félre értett, nem értett valamit az általa hallottakból. Remélem, nem szándékosan magyaráz félre, tesz értetlenné valamit, hogy ez által ronthassa hitelét valakinek, aki jó célokat felvállalva, közérdekből szól, cse­ lekszik. Mondom, ennyit az Elnök kiválasztottjának is megelőlegeznék. Ám ismerem az érintettet is. Fülöp Sándor sem nem őrült - mint azt Bayer Zsolt, a tőle megszokott szerény hangnemben megfellebbezhetetlenül feltételezi -, sem nem gazember. Nem kiirtani készül a jövő magyar nemzedékeit, hanem életfeltételeiket javítani. E célja miatt előre felkészülhetett persze közíróink széles köréből támadásokra, finan­ ciális indokok, nők önrendelkezésének sérelme, és más szempontok alapján. Az álmában sem juthatott eszé-be, hogy épp az úgynevezett nemzeti szárny, épp a keresztény tényezők fogják először megtámadni. S hogy miért mégis éppen ők? „Mert sok ba­ junkat nincs kin megtorolni, egymást vádolni, egymást marcangolni” szoktuk mi, magyarok. Ezzel megtakarítjuk a másik oldalnak, az életet valóban ellenzőknek, a bokros csomagokat, családi megszorításokat kitalálóknak, az óvodákat, iskolákat bezáróknak, a támadást. Ali indítjuk meg a harcot az ellen a hatóság ellen, aki, úgy gondolhatják ők és joggal, netán akadá­ lyozná őket piac- és profitmentő munkájukban, zsebük töltögetésében, holmi szociális, erkölcsi vagy alkotmányos szempontok hangoztatásával. Remélem, rövidlátásból, félreértésből, netán megszólalási viszketegségből szóltak, akik ellene szóltak az ombudsmannak. A másik lehetőség ugyanis az, hogy egyesek sorainkba férkőzve ezt tudatosan teszik. Elgáncsolni akarják, már előre is, jövőnk érdekében kifejtendő munkáját. És teszik ezt látszólag, az erkölcsöt és életet védő ítélkező magaslatából. Nem félnek a rájuk váró ítélettől? Zlinszky János kilencedik oldal �Wales gyöngyszeme Lady Diana emlékére Ki is volt valójában Diana? Hogy kezdődött az ő életének tündérmeséje? Hogyan volt képes mindannyiunk szimpátiáját egyetlen mosolyával el­ nyerni? A humanitárius munkát végző, emberszerető nő tragikus halála után egyfajta Diana-kultusz alakult ki Hercegnő és átlagos ember volt egyszerre. Pártját fogta a betegeknek és hátrányos helyzetűeknek, továbbá a taposóaknák használata elleni fellépése valóban a problémára irányította a figyelmet világszerte, olykor viszont politikai naivitása miatt kinevették. Fájdalmában jobb millió nő osztozott, mikor hűtlen férje miatt válására került a sor. Élete olyannyira a szemünk előtt zajlott, hogy elmondhatjuk, a valóság show-k előtti korszakban Diana életét akár egy igazi - és tragikusan záruló - valóság show-nak is tekinthetjük. Diána Wales ékessége, (Diana Frances Spencer) 1961-ben, brit arisz­ tokrata családba született. Szülei válásakor Diana és bátyja édes­ apjukhoz, és, ezzel 16. századi althorp-i rezidenciájába kerültek Londonból. Édesanyja révén ír, skót, angol és amerikai vér is csörgedezett ereiben, apai révén azonban II. Károly leszármazottja volt. Élete koránt sem volt olyan fényűző, mint gondolhatnánk, pincérnősködött, takarított, majd egy óvodában segédként is elhe­ lyezkedett. Spencer család évszázadok óta közel állt a brit királyi család­ hoz, a XVII. században uralkodói támogatásban részesültek. Diana anyai nagyanyja, sokáig Erzsébet királynő barátnője és udvarhölgye volt. Min­ debből látható, hogy Diana tökéletes jelölt volt Károly herceg fe­ leségének. Károly herceg szerelmi élete mindig is sajtótéma volt, mikor már a harmincas éveit járta, nagy nyomás nehezedett rá, ugyanis ideje volt megházasodnia. 1981. február 24-én az eljegyzéssel csöppent Diana a kezdetben valóságos tündérmesének tűnő életbe. Felfoghatatlanul sok, közel 1 mil­ liárd néző kísért figyelemmel az eseményt a televízióban. Ettől kezdve az érdeklődés iránta nem lankadt, sőt folyamatosan az emberek és a média figyelmének középpontjába került. A kor legismertebb hírességévé vált, a média ál­ landó figyelmét később, botrányosra sikere­ dett válásakor is kihasználta - a közvéleményt férje, a trónörökös ellene hangolta, holott maga sem élt feddhetetlenül a házasság ideje alatt. Igazi ikonná azonban tragikus halálát követően vált, amely együtt érte új­ donsült vőlegényével egy párizsi alagútban, a lesifotósok elől menekülőben. Az 1997-ben elhunyt hercegnő emlékére a világot már bejárt kiállítást most Budapesten rendezik meg, a Károlyi-Csekonics Rezidenciában (Múzeum utca, egy percre az egyetemtől), amelynek anyagát Diana családja állította össze. A kiállítás május 3-ig látogatható, megtekinthetők benne a hercegnő gyermekkori fotó, videói és többek között esküvői ruhája is. Diana testvére fontosnak tartja, hogy ne csak Dianára emlékezzünk, hanem tartsuk élet­ ben azokat az alapítványokat is, amelyekért a walesi hercegnő fáradhatat­ lanul küzdött; a jelentős bevételt termelő kiállítás-sorozat is ezt a célt szolgálja. Kocsis Ágnes Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról A diákköri tudományos konferenciák nélkülözhetetlen részévé váltak Karunk (és minden, küldetését komolyan gondoló egyetem) életének. 2009 tavaszán az ELTE jógi kara ad otthont a mindig nagy figyelemmel kísért és óriási jelentősséggel bíró országos megmérettetesnek, ahol a kiírásban előírt limit alapián a PPKE-IÁK legfeljebb 50 dolgozattal képviseltetheti magát. Legtehetségesebb versenyzőink az elmúlt másfél év alatt meghirdetett három kari TDK valamelyikén szerezhettek jogot a nevezésre. A 2007/2008-as tanév során tartott két kan TDK alkalmával 21 hallgató már kvalifikálta magát, így a legutóbbi, 2008 novemberében megrendezésre került helyi fordulón a 36 jelentkezőből értelemszerűen már csak 29 mű szerzője juthatott tovább az országos fordulóra. 2009. április 6. és 8. között a XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián Karunkat képviselő ötven hallgató a különböző jogi egyetemek neves oktatatói, közéleti személyiségek, a jogászság elismert szakemberi, a szakmai kamarák illetve cégek, vállalkozások képviselői előtt mutathatják meg rátermettségüket, tehetnek tanúbizonyságot tehetségükről Aki teheti, maga is látogasson cl ekkor az Egyetem térre, hiszen a komoly megmérettetés helyszínen mind oktatóink, mind hallgatóink támogatása különösen sokat jelent a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karát képviselő ötven versenyzőnek! A legutóbbi kari TDK díjazottjai (2008. november 13.): L Horváth Dusán (dolgozatának címe: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme; konzulense: dr. Boytha György) 2. megosztva: Schütt Attila (Racionalizmus, utópia, totalitarizmus - A XX. századi diktatúrákhoz vezető út Oakcshott, Molnár és Mannheim elméletének tükrében: Fekete Balázs Veres Zoltán (Környezetvedelmi szempontok a tu­ lajdonjog korlátozásához; Bándi Gyula) 3. megosztva: ftrkas Vhjk (,>A régi törvényességről az új törvényességbe a törvény által” avagy a legalitás kérdése a magyar és a spanyol jogállami átmenetben; Varga Zs. András) Rónyai Nóra (A tisztességtelen kereskedelmi gyakor­ latról szóló irányelv felmerülő jogharmonizációs prob­ lémái Magyarországon és az Európai Unió egyes tagállamaiban; Szilágyi Pál) Kiváló opponensek lettek: Veres Zoltán; Varga Ádám; Stcfanich Éva A XXIX. OTDK-ra (2009. április 6-8., Budapest) Karunk által nevezett hallgatók és konzulenseik: Ablonczv Zsuzsanna; Dr. Horváth Attila Jogtörténeti Tanszék' Baku György; Dr. Bory Noémi Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Bojnár Katinka; Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék Dalmay Klára; Dr. Jobbágyi Gábor, Ifj. Dr. Lomnici Zoltán Polgári Jogi Tanszék Deák-Varga Katalin; Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék Delbó Márta; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék Dezső Adrienn; Dr. Halász Zsolt Pénzügyi Jogi Tanszék Dominek Balázs; Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Dorn Adrienn; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Faddi Tímea; Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék tizedik oldal Farkas Balázs; Dr. Lábady Tamás Polgári Jogi Tanszék Farkas Vajk; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Fekete Katalin; Dr. Horváth Attila Jogtörténeti Tanszék Gazsó Balázs László; Dr. Halustyik Anna, Ifj. Dr. Lomnici Zoltán - Pénzügyi Jogi Tanszék Gebes Serhiy; Dr. Eperjes Krisztián Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Holló József; Dr. Szabó Sarolta Nemzetközi Magánjogi Tanszék Horváth Dusán; Dr. Boytha György Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Horváth Marcell; Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Jakab Hajnalka; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Józsa Katalin; Dr. Békés Ádám Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Kaliczka Alexandra; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Koncz Zsuzsanna Zsófia; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék Konta Balázs; Dr. Péteri Zoltán Jogbölcseleti Tanszék Kovács Bence; Dr. Békés Ádám Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Kozma Gergely; Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék Kretter Diána; Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Kurunczi Gábor, Ráth Olivér; Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék Laukó Olga; Dr. Hársfai Katalin - Kánonjogi Intézet Leitert Dávid; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Molnár Sarolta Judit; Dr. Csapó Orsolya Polgári Jogi Tanszék Nagy Gusztáv; Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Alkotmányjogi Tanszék Orbán Endre; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Pintér Attila; Dr. Brehőszki Márta Kereskedelmi Jogi Tanszék Pintér Győző; Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Pongrácz Zoltán Tamás; Dr. Szabó István Jogtörténeti Tanszék Póta Margaréta; Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Rónyai Nóra; Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Schütt Attila; Dr. Fekete Balázs Jogbölcseleti Tanszék Serák István; Dr. Landi Balázs, Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Somlai Dorottya; Dr. Könczöl Miklós Jogbölcseleti Tanszék léchet Péter; Dr. Varga Csaba Jogbölcseleti Tanszék Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék Till Vivien; Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék Tóth-Zsámboki Judit; Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Urbán Péter; Dr. Tóth Tihamér Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Várnai László; Dr. Ádány Tamás Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Veres Zoltán; Dr. Bándi Gyula Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Wachtler Angéla; Dr. Gerencsér Éalázs Közigazgatási Jogi Tanszék Zalka Gábor; Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyeites dr. Pogácsás Anett kari TDK titkár �Erasmus körkép: Bergen Alikor közöltem a hírt, hová is távozom a következő fél évre, mindenki rémülten a szívéhez kapott: „Norvégia?? Az hol is van pontosan? És januárban?? De ott nagyon hideg van, meg fogsz fagyni!” 2009 januárjában érkeztem Bergenbe, Norvégia második legnagyobb városába, mely mégis egy nyugodt, cso­ daszép kisváros. A norvég táj már az Oslóban töltött nyári nyelvtanfolyam során elvarázsolt, de ilyenkor télen, ha lehet, még gyönyörűbb. Apropó, itt aján­ lanám mindenki figyelmébe a nyáron megren­ dezésre kerülő EILC tanfolyamot: általában 3 hétig tart, Oslóban vagy Tromsöben kerül megren­ dezésre, és norvégul próbálják tanítgatni a leendő Erasmusos hallgatókat. Ez már csak azért is hasznos, mert sok olyan embert ismerhetsz meg, akikkel majdan együtt fogod tölteni a sokak által életed egyik legszebb időszakának titulált fél, illetve egy évet. Dióhéjban a városról: Bergenben talán egyetlen negatívuma, hogy szinte mindennap esik az eső. De ez valahogy más, mint a hazai eső, gyorsan meg lehet szokni, vagy inkább beletörődni. Az elmúlt félévben 83 napig megállás nélkül esett, és míg az ittlévő diákokat ez szörnyülködéssel töltötte el, a norvégok hallatlanul büszkék voltak rá, hogy ezzel bekerülhettek a Guiness-rekordok könyvébe. A külföldi diákokat a Fantoftban szállásolják el, ami egy 8-17 emeletes házakból álló hatalmas kollégium, csaknem 2000 diákkal, ami már magában garantálja a jó hangulatot. Én rendkívül szerencsésnek mond­ hatom magam, hiszen a 16. emeleten kaptam szobát. Ez természetesen csak a megérkezésem utáni nap tudatosult bennem, mikor megjavították a liftet: az első nap ugyanis valamilyen okból nem működött, így egyedül kellett felcipelnem a közel 40 kilós bőröndjeimet a 16. emeletre. A kilátás azonban min­ denért kárpótol A város lényegében a lábunk alatt terül el, havas hegycsúcsokkal körülvéve. így min­ den reggel, mikor felkelek, és kinézek az ablakon, nem tudom megállni, hogy ne készítsem el a kétszázadik képemet arról, ami a szemem elé tárul. Mindenkinek külön szobája van, saját kis fürdővel, a konyhán pedig 6 másik emberrel osztozunk: ál­ talában ez a színhelye a közös főzéseknek, éjszakába nyúló pókerpartiknak. Az egyetem: a tavaszi félévre érkező hallgatóknak sajnos már nem rendeznek orientációs progra­ mokat, viszont rendelnek mellénk egy buddy-nak nevezett norvég tutort, aki mindenben segít. Az egyetemen felvett kurzusaim (sajnos?) majd csak márciusban, illetve áprilisban kezdődnek, de az eddig hallottak alapján a tanítási módszer ki­ csit más, mint otthon. Az előadások általában úgy zajlanak, hogy az előadó felvezet egy témát, ame­ lyet később a diákokkal közösen vitatnak meg, a vizsgán pedig egy többoldalas esszét kell pro­ dukálni a megadott témáról, ellenben a nyelvtan­ folyamok ingyenesek, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem oroszt tanulni. A lelke­ sedésem az óra első percéig tartott, mikor nyil­ vánvalóvá vált, hogy az oktatás norvég nyelven zajlik: néha már azt sem tudtam eldönteni, most norvég vagy orosz nyelven beszél a tanár. Zavarom akkor vált teljessé, mikor az 50 fős tömegből engem kiszemelve megkért, hogy akkor legyek szíves, és olvassam fel az előttem levő szöveget oroszul A kevés kivételtől eltekintve a legtöbb nyelvet angolul tanítják, így a norvégot is. Itt már az abc-nél gondok akadtak, hiszen vajmi kevesen tudják kiejteni az y-t (azt hiszem ez a hang nálunk az ü, az ű és az í betű sajátos keverékeként áll elő), így házi feladatként el kel­ lett mennünk a helyi akváriumba megnézni, hogy a halak hogy tapasztják a szájukat az üvegre. Na valahogy nekünk is így kellene megformálni a fent nevezett y betűt. Jó hangulat itt is garantált! Költségek: az ösztöndíj sajnos csak a kollégiumra elég, így nagyon sokan dolgoznak a diákok közül ahhoz, hogy ki tudjanak jönni pénzügyileg. Mi jelen­ leg a munkakereső fázisban vagyunk, de jövő héttől talán már az IKEA vagy a helyi McDonald’s lelkes dolgozói közt fognak számon tartam minket. A legalacsonyabb órabér 120 NŐK, ami átszámítva körülbelül négyezer forint, amiből már békésen meg lehet itt kint élni A csekély számú érintett kedvéért: az alkohol megfizethetetlen. Egy korsó sör ezer forintnál kezdődik, úgyhogy valamilyen okból kifolyólag az utóbbi időben megnőtt az otthonról küldött, szeszes italnak látszó tárgyat tartalmazó cso­ magok száma. A közlekedés és a bevásárlás egyaránt nagyon drága, a hazai árak háromszorosával kell szá­ molni, de azért itt is meg lehet találni a helyi ak­ ciókat: ennyi halat még életemben nem ettem, mint itt 1 hónap alatt, ugyanis a hal nagyon olcsó, így a menü minden nap: HAL (lazac, hekk, ton­ hal, bálnahús, kagyló, rák,és amit még el lehet képzelni) Ha lusták vagyunk főzni, elmegyünk a helyi halpiacra, ahol egy nagyon kedves bácsi, aki hihetetlen módon beszél magyarul, mindig megkínál minket egy kis füstölt lazaccal, vagy amit éppen megkívánunk. Zárásként néhány szó a lakosokról: a norvégok 90%-a beszél angolul (a maradék 10 azért nem, mert még nem tud beszélni), ezzel együtt nagyon kedves és segítőkész emberek. Ha bármi segítség­ re van szükséged, gondolkodás nélkül behívnak a tüneményes faházukba, megkínálnak egy kis kakaóval, vagy süteménnyel, és érdeklődve hall­ gatják kis országunkról szóló történeteinket. Az elmúlt egy hónapban rengeteget kirándultunk a hegyekben, a fjordoknál, hihetetlen helyeken síeltünk, így igaz a mondás : aki egyszer meglátja Norvégiát, sosem felejti. Ámulatba ejtő, bájos ország, amit mindenkinek csak ajánlani tudok! Az egyetem honlapja: http://www.uib.no/en Pap Zsófia Karnevál Németországban A farsang a középkor óta a vízkereszt és a ham­ vazószerda közötti idő­ szakot jelöli, ham­ vazószerda után kez­ dődik a húsvétig tartó böjt. A karneváli szezon, vagyis az „ötödik év­ szak”, sok helyen már a II. hónap 11 napján, 11 óra 11 perckor elkez­ dődik. A valódi farsangi ün­ nepségsorozat, vagy más néven a karnevál, hamvazószerda előtti csütörtökön kezdődik. Ál­ talában Kölnben indul, az utcai parádé pedig Düsseldorfban és Mainzban folytatódik egészen hétfő hajnalig. A Rajna-vidéken a csütörtöki nap az asszonyok farsangja. Ilyenkor a hölgyek átveszik az irányítást, sok városban megrohamozzák a városházát, a férfiak pedig régi nyakkendőt kötnek, mert a hölgyek levágják a nyakkendő végét. Más tájakon a hagyományoknak megfelelően ezt a napot „zsíros” vagy „piszkos” csütörtöknek nevezik, mert ekkor lehetett a böjti időszak előtt utoljára állatot vágni. Ilyenkor különösen zsíros ételeket főztek, hogy a zsír meg ne romoljon. A „kormos” péntek szintén egy régi szokásról kapta a nevét: a gyerekek korommal dörzsö­ lik be az arcukat. Szombattól kezdve aztán kilométeres farsangi menetek vonulnak át a városokon és a falvakon. Jelmezes zenészcsoportok, táncformációk és lovas gárdák sorakoznak fel, miközben a konfetti- és cukorkaesőben „Aalaf” és „Helau” szavakat kiáltanak. A legfontosabb napok a rózsahétfő és húshagyókedd. A rózsahétfő, a farsang utolsó előtti napja, a karnevál csúcspontja, amely régiónként más néven ismeretes (farsang, böjtéjszaka). Az első rózsahétfői felvonulást Németországban 1823-ban Kölnben rendezték, két évvel később követte ezt Düsseldorf és 1836-ban Mainz. A rózsahétfő szó eredete vitatott: néhányan a „rhosen” bolondozni szóból származtatják, mások pedig a „rózsavasárnapra” (Sonntag Laetare) vezetik vissza, mert ezen a napon nyújtotta át a pápa az aranyrózsát az arra érdemes személyeknek. Ezen a napon milliónyi ember énekel és táncol az utcákon. Kocsik haladnak el az utcákon, rajtuk hatalmas papírmasé figurákkal. Ezekkel az alakokkal a bolondok a politikusokat és programjaikat gúnyolják. Németországban évről évre karnevál-herceget is választanak. Hamvazószerdán a keresztény tam'tás szerint elkezdődik a húsvétig tartó böjti időszak. Ekkor a katolikus papok a bűnbánat jeleként hamu­ val egy keresztet rajzolnak a hívők homlokára. Ez emlékeztet a múlandóságra. A „hét nélkülözés héten”, ahogy a böjti időszakot Néme­ tországban nevezik, sok ember megpróbál lemondani valamiről. A bolondos szokásokban hamvazószerdát hering fogyasztásával vagy más az egyes régiókra,jellemző, a karnevál- és a farsang végét jelző szokásokkal ünnepük. Észak-Hessenben szalmamedve-nappal ünnepel­ nek. Ezen a napon a fiatalemberek betekerik magukat szalmába, a fiatal lányok végigvezetik őket a faluban, majd a szalmát elégetik, hogy elűz­ zék a telet. A pohtikai pártok a hamvazószerdát a pohtikai ellenféllel való általános leszámolásra használják. Ezért is nevezik ezt a napot poli­ tikai hamvazószerdának. Mihalics Vivien tizenegyedik oldal �Már csak órái vannak a Földnek? Soha nem szerettem a fizikát, bár azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül Kissé fogyaté­ kosak is maradtak az ismereteim, mivel a tanárom sem erőltette meg magát, és én sem érdeklődtem eléggé. Azt azonban minden hiányosságom ellenére tudom, hogy az asztak lámpám nem magától világít. Banális? Sajnos az a helyzet, hogy a világon rengetegen élnek, akik az ilyen alapvető is­ meretekkel sincsenek tisztában, köszönhetően a szabadszellemű oktatási rendszernek. Mivel bízom benne, hogy „kollégáimból” minden próbálkozás el­ lenére sem sikerült még kiverni a józanészt, csak röviden utalnék rá, hogy Magyarország villamos energia termelését 35%-35%-ban atomenergiából és földgázból fedezi, a maradékot kőolaj és megújuló energiaforrás adja. Termelésünk tehát még egészen környezetbarátnak mondható, ha eltekintünk az atom hulladék évszázadokig tartó sugárzásától és a földgázfüggőségünktől. A világ legnagyobb szennyezője, Amerika, azonban nincs ilyen jó helyzetben. Az ott elhasznált villamos energia felét ugyanis széntüzelésű erőművek állítják elő. Aki nem tudja ez mit jelent, jobb, ha felidéz magában egy a 19. század Angliájában játszódó filmet és jó mélyet szippant a levegőből. Ugyanez érvényes Ausztráliára, aki a világ egyik legnagyobb szén ex­ portőre és felhasználója. Azt viszont talán mind­ nyájan tudjuk, hogy a szennyezés sajnos nem áll meg a határokon. Talán ennek köszönhető, hogy 2007-ben egy szél­ mentes napon Sydney lakosai úgy döntöttek kikapcsolják a díszkivilágítást egy órára és fel­ szólították az állampolgárokat, hogy hasonlóan cselekedjenek saját lámpáikkal. Ezzel rengeteg áramot spóroltak meg, sőt néhány erőművet le is kellett állítani rövid időre, mégsem ez volt azon ok, ami miatt a WWF (Természetvédelmi Világalap) környezetvédelmi világszervezet felkarolta a kezdeményezést. Nehéz ugyanis megállapítani mennyi energiát lehet megspórolni egy óra alatt az energiatakarékos LED lámpák ki-majd bekapcsolásával. A legnagyobb ered­ mény a fejekben keletkezett. Nem kérdés vajon melyik okoz nagyobb megdöbbentést a Pekingi Olimpia fináléja, vagy amikor este 9kor hirtelen elmegy egy órára az áram? Ezt ismerték fel olyan városok vezetői is, mint Las Vegas, Los Angeles, London, Hong-Kong, Róma, Varsó, Dubai, Budapest, Pécs, stb., amikor a 2008-as Föld Órájához csatlakoztak. Emberek milliói vettek részt egyénileg is és kapcsolták le saját otthonukban a világítást, jelezvén ezzel, hogy ők igenis tudják, miből keletkezik az áram, és azt is, hogy az nem végtelen. A világszintű összefogás elsődleges jelentősége annak a tudatosítása, hogy nem szabad pazarlóan bán­ nunk erőforrásainkkal és feleslegesen szenynyeznünk amúgy is túlterhelt levegőnket. Voltak, akik csak szórakozásból csatlakoztak, mert vonzotta őket az ötlet, összehozni egy pikniket a haverokkal gyertyafény és gitár mellett a sötét városban, amire már a díszkivilágítás kiépítése óta nem volt lehetőség (javaslom néz­ zétek meg ti is a www.youtube.com-on az Earth Hour 2009 című videót, hogy kedvet kapjatok!). Tavaly Budapest csatlakozását a Föld Órájához Rétvári Bence fővárosi kereszténydemokrata képviselő javaslatára, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a közgyűlés. Ezen a sikeren felbuz­ dulva, idén március 28-án este 20 órától 60 percen keresztül ismét lekapcsolják a főváros dísz­ kivilágítását. Hogy mi is kihasználjuk ezt a ritka al­ kalmat az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség úgy döntött, pikniket rendez a Gellérthegyen a Lődombon (a Citadella sétány által közrefogott zöld terület a Szirtes utca torkolatánál), ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Várunk szeretettel Téged is, egy zenés, gyertyás/fáklyás beszélgetésre március 28-án, szom­ baton, este 20 órától! Több információ a http://www.iksz.net/ Zöld Zóna rovatában található. Horvátth Sarolta Gólyabál 2008 A Gólyatábor felejthetetlen élményei után, az ifjú jogász tanoncok következő legfontosabb ál­ lomása a Gólyabál; természetesen minden gólya izgatottan, csinos ruhában, elegánsan érkezett a számukra különösen is emlékezetes Bálra, amely (jegytől függően) ízletes vacsorából, utána pedig pörgős koncertekből állt. Több hónapnyi munkát és előkészületet igényelt az idei ren­ dezvény, büszkén elmondhatjuk, hogy idén no­ vember 29-én 242 vacsoravendéget láttunk vendégül a Gólyavár Rendezvény- és Konferen­ ciaközpontban. A bál nyitó beszédekkel indult, többet közt a Hallgatói Önkormányzat elnöke, Szilágyi Demeter köszöntötte a megjelenteket, illetve a kari vezetés nevében Szigeti Magdolna üd­ vözölte bálozó gólyáinkat. A beszédek után el­ sőéves diákjaink előadták a hagyományos nyitótáncot, a palotást; ezúton is szeretnénk megköszönni Draskóczy-Littner Anitának a betanítását. A színpadi konferálást idén a tu­ torok vezetői Bartolák Csaba és Glück Diána végezték. Az est későbbi óráiban a diákok szavazhattak a gólyabál királyára és király­ nőjére: idei nyerteseink Litavecz Dániel és Kasi Marietta voltak, akik éjfélkor átvették megérdemelt díjaikat. A báli zenét az Amala Bánd szolgáltatta, akik „a hazai autentikus cigányzene mellett más országokban élő cigányok zenéjének stílusje­ gyeit is ötvözik, Indiától egészen Andalúz­ iáig”; Kalányos Zsolt, a zenekar vezetője Karunk hallgatója. Az Amala Bánd után az Irie Maffia két DJ-je adta a zenét nagyjából hajnal háromig. A súlyos ütemekre a Gólyabál résztvevői hatalmasat tombolhattak. Végül mind a Gólyák, mind a Bál többi résztvevője (szülők, felsőbbévesek) elégedetten távozhat­ tak, mert az este igencsak jól sikerült. Ezúton szeretnénk megköszönni minden szervezőnek az áldozatos munkát és kitartást, legfőképpen Telekesi Mariannának, aki a rendezvény egyik főszervezőjeként rengeteget tett azért, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. Soós Erzsébet - Vhss Petra Az ősz folyamán Czibolya Gábor, Karunk korábbi hallgatója megkereste Dékán Urat, hogy engedélyezzen karácsonyi ajándékgyűjtést 2008. november 17. és december 15. között Karunkon a felvidéki és kárpátaljai gyermekek javára. Dékán Úr továbbította felénk a megkeresést, a HŐK pedig megszervezte gyűjtést. Az összegyűlt ajándékokat a Rákóczi Szövetség eljuttatta a rászoruló gyerekeknek. Örömmel jelentjük, hogy az idén sikerült megtöltenünk az autójukat! Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki gyarapította az ajándékgyűjtő doboz tartalmát! Felelősségünk teljes tudatában? Lassan más végzős társaimmal együtt lehetőséget kapunk a nagy megmérettetésre... És itt most, bár igen nagy kihívásnak tűnik még, nem a záróvizsgákra gondolok, hanem a nagy betűs életben való helytállásra, ami nem kizárólag végzősöket érintő ügy, hiszen előbb-utobb ez mindenkit utolér. Nejn tudom, másokat is foglalkoztat-e ez a kérdés, de én sokat gondo­ lkoztam már: Vajon elég felnőttek vagyunk-e már az Élethez? Engem a felnőttségnek azon ismertetőlegye érdekel, amely a saját magatartásunkhoz való tudati viszonyulásunkban jelenik meg. s ebből is a tetteinkből fakadó esetlegesen negatív következmények vállalásának képessége. Egyszerűbben meghatározva: a felelősség körüli problémák foglalkoztatnak mind a külvilág, mind pedig önmagunk felé. Ezek ugyanis szükségszerű velejárói a felnőttségnek, akár akartuk, akár nem; s nem csak jogi szférában, hanem az élet minden területén: a munkában, családi, baráti körben egyaránt. Azzal, hogy majd egyszer végre diplománk boldog birtokosaként a társadalomban szerepet vállalunk, hatalmas felelősség fog ránk nehezedni, hiszen - jellege természetese attól függően alakul majd, hogy ki milyen területen kíván majd tevékenykedni - a végzettségünkből kifolyólag bizalmat előlegeznek meg számunkra, s környezetünk vélelmezi az egyetem belénk plántált tudás maradéktalan meglétét. Természetesen ez a bizalom nagyonis hízelgő, ugyanakkor együtt jár azzal, hogy - a jogi tudásunknak is megfelelő - cselekvésünkért vállalnunk kell a felelősseget, még akkor is, ha ez kellemetlen, s esetlegesen a kívánt hatás elmaradt. Márpedig ez nem olyan hozzáállás, amelyet itt, az egyetem keretei között kell(ene) megtanulnunk, ehhez meg kellene) érnünk. Természetesen hasznosak e körben az erkölcsi nevelést is magukban foglaló kurzusok; azonban ezt az utat mindenkinek önmagának kell megtennie, s ezzel megtapasztalnia a felnőttségnek ezt a kevésbé kényelmes oldalát is. Elsőként például úgy, hogy a saját önmagunkkal szemben vagyunk képesek a felelősség vállalására, vagyis hogy, elég felnőttek vagyunk ahhoz, hogy bevalljuk magúnknak, a felelősség bennünket terhel, s nem elhárítjuk azt. Természetes emberi reakció, hogy szeretnénk - ideális esetben el­ sőként önmagunknak, s utána a külvilág elvárásainak - megfelelni, minden helyzetben a lehető legjobb megoldását megtalálni. Ugyanakkor tökéletlen emberi mivoltunkból kifolyólag az esetleges tévedésekkel is számolnunk kell. Nem arra gondolok, hogy minden esetben magunkat kellene hibáztatnunk, de az eredmény bekövetkezésében játszott szerepünk megértésére, tudatosítására és vállalásara van szükség ahhoz, hogy fejlődjünk, és így egyszer majd felnőjünk. S a fejlődés nem csupán egyéni, hanem társadalmi szinten is mérhetővé válna, ha mindenki felismerné a saját szerepet, lehetőségeit, cselekvési útjait és választásával merne szembe nézni, mert ugyebár az egyén felelőssége ugyanúgy fennáll a társadalom sorsának alakulásáért, mint fordítva... „ ° Fóbia» Beatrix tizenkettedik oldal �Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! Járó-Kelő: Brüsszel Ritka az a pillanat, amikor valamit a lelkünket szinte ízigvérig ismerő eladó elénk tár kirakatában, és az nekünk (természetünk­ kel oly ellentétes mó­ don) nem kell. Pedig a brüsszeli boltok tulaj­ donosai aztán pontosan tudják, melyik szív mitől is döglik. Nem csoda: a város hemzseg az eurokratáktól és a turistáktól, akik Európa minden országából tódultak ide. A város kevesebb, mint 150 000 lakosából körülbelül 50 000 főt számlálnak a külföldiek. Ez a szám a turisták és feketemunkások nélkül értendő. A belvárosban és az EU-negyedben szinte csak elvétve található valódi belga, az itt élő külföldiek gúnyos megjegyzése szerint ők is legfeljebb annyiról ismerszenek meg, hogy semmilyen érdekes, más nációra jellemző karakter nem fedezhető fel rajtuk. Ám a semmilyenséggel csak felületesen lehetne vádolni az ittenieket. Példás, figyelmes házigazdák ők. Egy Pázmányos joghallgató érdeklődésére szolgálhat, milyen is az Uniós központ. A válasz: gyönyörű! Amikor karácsonyi fényekbe öltözik minden ház, a Grand’ Piacé aranyozott házaira csipkemintát vetítenek, és színes fényeket táncoltatva ünnepi dalokat játszanak bele az éjszakába: nos kevés lenne azt mondani, hogy lélegzetelál­ lító! Az utcán annyi a látnivaló, a szépen kifestett, méltósággal és barátsá­ gosan pompázó ház, hogy öröm letenni a térképet. A Gare Centrale környékén már elkezdi orrunkba fújni a szél az „ízek utcája” illatait. Aztán ahogy a Bourse-re, a tőzsde utcájára érünk, amerre csak nézünk, mindenhol mézeskalács házikóra emlékeztető boltok kínálják a híres belga csokit, és eperrel, tejszínhabbal megrakott goffrit. No, és természetesen a már említett kirakatok, melyek csipkét, a francia tervezőkkel versenyre kelő ruhaköl­ teményeket, ékszereket, bőrdíszműket (ezen belül is - ó mily’ fájdalom gyönyörűséges táskákat) kínálnak. Ezekre minden bizonnyal lesz igénye és pénze a kedves turistának, és EU-s dolgozónak... Előbbinek - ha nem diák, és számolt a kísértéssel - minden bizonnyal igen. No de mi a helyzet az utób­ bival? Ambivalens pozíció ez. Minden bizonnyal sokakat érdekelne, mi több, kelnének magukból ki örömükben, ha elnyernének egy állást az Európai Par­ lamentben. Nem csoda, hiszen a jó fizetés reményén kívül szakmai tapaszta­ latot, elismertséget, aranyat érő kapcsolatokat lehet szerezni. Ám muszáj észben tartani, hogy ez mind csakis kemény munkával érhető el. Napközben a Parlament csillogó ablakai, és méltóságteljes, modern falai egy valóságos méhkaptárt rejtenek. Ha fél nyolckor lépünk be az épületbe, már megannyi dolgozót fogunk kabát és táska nélkül látni (tehát már jóval túl az érkezésen), ahogy tovasietnek a folyosókon. Este 9 felé is bőven lesznek, akik csak akkor hagyják el az épületet. Persze, aki itt dolgozik, igazán a történések közép­ pontjában érezheti magát, és úgy tűnik, mindenki szereti a munkáját. Ám ennek ára van: állítólag átlagban három évig bírják az emberek itt a tempót, aztán hazamennek. Brüsszel ugyanis mindent megtesz azért, hogy az eu­ rokraták otthon érezhessék magukat. Csakhogy ők ezt legfeljebb hétvégén élvezhetik ki. A kérdés: kivel? Természetesen munkatársakkal szoros barát­ ság alakulhat ki, azonban kinek lenne ideje egy kapcsolatra? „Itt mindenki csak átutazóban van”, meséli egy itt dolgozó, „senki nem akar semmi ko­ molyat, úgyis tudjuk, hogy csak ideiglenesen vagyunk itt”. Brüsszel nem egy rideg hely, csak éppen túl sokan vannak itt egyedül. Persze a város igyekszik a már említett fényekkel, dalokkal, csodaszép árukkal kedvükre tenni. Csak hát az emberi lélek már úgy van ezzel, mint egy tükör. Szereti akképpen be­ fogadni a boldogságot, hogy azt átsugározhassa a másik emberre; nem egy sötét felület, mely magába gyűjti és elnyeli a fényt, az örömet. Brüsszel nem elutasító: barátsággal vár vendégségbe mindenkit; bátorság kitartás és elhi­ vatottság kell azonban ahhoz, hogy elfogadjuk az invitációt. Barát Zsófia A történet már korábban kezdődött. Néhány polgárpukkasztó, unatkozó művész kitalálta, hogy a művészetnek nincs magasztos értéke. Eltűnt a nemesség, a modorosság, a befejezett, kerek világszemlélet az élet egyéb területeiről, így nem szükséges, sőt, egyenesen visszamaradott dolog ezeket fenntartani a művészet számára. Lekopasztották azt a fát, amely folyamatos átalakulása közben évezredeken keresztül mindvégig hatalmas lombkoronával és erőteljes gyökérzettel rendelkezett. Nem kellett nekik. Gyakor­ latilag a művészet lényegét tagadták meg, s szórakozásukká tették azt, amit eddig minden művész hivatásként élt meg. Ennek a vonu­ latnak az esszenciáját képezi a ’ready made’ művészet, amelyet szemlélve legtöbbünk azt mondaná, hogy „ilyet én is tudok!”. A lyoni Modern Művészetek Múzeuma pedig egy új tárlattal megint megmutatja nekünk, hogy milyet is tudnánk, ha akarnánk. Miért megint? 2007-ben rendeztek itt egy hasonló kiállítást, „The Freak Show” címmel, ahol közel 50 feltűnő, különleges, néha őrült ötlet bemutatásával hívta magára a figyelmet a múzeum. Most pedig itt van ennek a művészeti vadhajtás-irányzatnak a folytatása. „Mindegy mi!”- napjaink művészetének e különös vonalát képviselők mottója szerint a téma lényegtelen, a mondanivaló má­ sodlagos jelentőségű. Viszont az esztétikai értéket is figyelmen kívül hagyták, egyfajta hozzá nem értést, amatőrséget érzékeltet­ nek, hangsúlyoznak a művek. A művészek úgy kezdtek el festeni, mint a gyerekek, triviális, szegényes témákat találva. A mindennapi élet jelenetei gyakori témák, olyan jelenségek bemutatása, melyek nem hordoznak mondanivalót, rutincselekvések, apró mozzanatok ábrázolása, minden hangsúly nélkül. így jelennek meg a számomra oly kiábrándító cím nélküli alkotások. Egytől egyig visszautasítják ezek a művészek, hogy nekik el kellene magyarázni a modern művészetet, és legfőképpen azt, hogy ez egyáltalán miért nevezik ezt művészetnek. Szükségszerű velejárója ennek az irányzatnak az alkotók túlzott fesztelensége; bizalmaskodása, nem számít a közön­ ség reakciója, a szabadságot teljes egészében élik meg, sőt fitog­ tatják. Mégsem ez a felszabadult természetes öröm érzékelhető a műveken, hanem az a cél, hogy valami extravagánsat alkossanak. Ha pedig ez cél, akkor ez hiba. Hiszen az eszköz lehet extravagáns, lehet figyelemfelkeltő, akár polgárpukkasztó is, de ha ez céllá alakul, akkor ott baj van. Mert láthattunk már-már az abnormális határán levő fantázia-szüleményeket (említhetném például Wim Delvoye Disney figurákkal tetovált sertéseit), de mindnek volt más, több célja, mint a meghökkentés. Vannak viszont olyan alkotások, amik mulatságosak, különösek, de nem adják azt az élményt, amiért általában kiállításra megyünk. Megnézzük ezeket a műveket, megállunk előttük fél percre, elolvassuk a címeiket, de sajnos legtöbbjükre már fél óra múlva sem emlékezünk. Mert üresek. Üre­ sek, és mi hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi nem értünk hozzá. Hogy tudatlanok vagyunk. A régi korok művészete ma is ámulatba ejti a szemlélőt, de a fo­ tográfia feltalálásával az élethű ábrázolás feladata megszűnt; nyil­ vánvaló, hogy új értelmet kellett keresni a művészetnek. Ennek a folyamatnak viszont a végét jelenti a „ready made”. Éppen ezért csodálatos, hogy ez az elide­ genedett életérzést, a fo­ gyasztói társadalom primitívségét tükröző ötlet­ irányzat csak egy oldalága a modern művészetnek. A többi ága pedig folyamatosan újabb és újabb hajtásokat ereszt, növekszik, nyújtózik a fény felé, ezzel erősítve a modern művészetbe vetett hitünket. Aradszki Dea tizenharmadik oldal �A vendég imája A Bástya Bisztró Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Rákóczi úton található Bástya Bisztró, azonban elöljáróban álljon itt egy rövidke ima, melynek apropóját idei első lapszámunk megje­ lenése adja. Uram! Vigyázz az újévben is, kedvenc éttermünkre, és főleg a szakácsára: Mert megtanítottak minket arra, hogy a húst mindig meg kell enni, különben visszakapjuk másnap fasírozottként. Mert megtanítottak minket arra, hogy a kitálalt ételt maradéktalanul el kell fogyasztani, mert ha nem, másnaptól az adagok nagysága kéthar­ madára csökken. Mert megtanítottak minket arra, hogy soha se fogadjuk el a pincére ajánlását, mert az, biztosan tegnapról maradt. Mert soha nem kaptunk torokgyulladást a hideg sörüktől, vagy a forró levesüktől. Köszönjük, hogy megáldottad szakácsunkat képzelőerővel, hogy mit szeretett volna nekünk főzni, és Köszönjük, hogy minket is megáldottál hu­ morérzékkel, amikor megláttuk mit ered­ ményezett a képzelőerő. Adj nekünk bölcsességet, hogy megérthessük sza­ kácsunk magyarázatát, miszerint a kitálalt étel, nem égett oda, hanem amit érzünk, az egy új íz­ világ, aTa franc, és amit hiányolunk ételünkből, az nem is belevaló. Adj nekünk szeretetet, hogy megbocsáthassunk, azért a sok-sok elvesztegetett időért, amit a Amikor beültem a moziba, valami hasonlót vár­ tam ettől a filmtől, mint amit általában vár az ember egy kelet-európai filmtől: kisvároska (lehetőleg fejlődésben erősen elmaradott), benne kis (általában csonka, legoptimálisabb es­ etben apahiányos) családocska, kis problémácskák (anya a környéken fellelhető egyetlen gyár oszlopos alkalmazottja, napi robotba belefásultan, otthon alkoholba fojtja életundorát, lánya korán érett, férfi társaságot meg nem vető, szeretetet kereső, szintén elveszett lélek, és persze a legkisebb gyerek - neme lényegte­ len - akivel majd valami történik). Na szép, mondhatni, ezek vagyunk mi itt „keleten”. De hát hiába, az égvilágon semmi pozitívra ne számítson az ember, ha beül a moziba, és csakazértis azt akarja nézni, hogy mi van, a mi lehetne helyett. A filmkészítők pedig mostanság „csakazértis” azt akarják megmutatni, hogy mi van itt „nálunk”. Az pedig nem kecsegtet túl sok jóval. Na, de mi van akkor, ha mégis van­ nak olyan elfajzott emberek, akik „csakazértse” akarnak beállni az önsajnálók kötelezően válasz­ tandó táborába és „csakazértis” jól, ad absurdum boldogan próbálják tengetni életüket a létező sze­ rény körülmények között? Hát bizony, ekkor születik egy nagyon jó film, itt és most története­ sen a Cselek, amiben minden elem megvan, hogy papírforma „kilátástalan-az-életem-jaj-mi-értelmeennek”-jellegű történetté váljon (szocreál kis­ városka: pipa, csonkacsalád: pipa, anya-lánya-fia: pipa). A film mégsem ezt az utat választja: Ste- tizennegyedik oldal megrendelés után, valamint a fogások között kel­ lett eltöltenünk. Adj nekünk türelmet, hogy elviselhessük szaká­ csunk magyarázatát arról, hogy miért nem kapjuk meg azt, amit az étlapról megrendeltünk, és amit kaptunk, az „miért akkora és olyan, mint amilyen!’ Mert ha erőt kérnénk, Uram, ki tudja, mi is történne! Azonban nézzük, mit tapasztaltunk legutóbb: A Bástya Bisztró némiképp kilóg a sorozatban eddig szereplő vendéglátóhelyek közül, hiszen egyrészt távolabb van a Kartól, mint az eddig szereplőek, másrészt pedig kissé kilóg ebből a sor­ ból, hiszen teljesen más filozófia alapján működik, mint az afféle diáktanyák. Rendkívül ízlésesen sikerült berendezni az étter­ met a legutóbbi felújítás után, azonban itt is feltűnik a dizájn egyik nagy veszélye, hogy tulaj­ donképpen hosszabb távon székeik talán kényel­ metlenek: 1-1,5 óránál többet üldögélni már nem kellemes rajtuk. Kifejezetten szimpatikus, hogy érkezéskor nem rohan le egyből a pincér italrendeléssel, hanem néhány percig hagyja, hogy tanulmányozzuk az étlapot. Furcsa, de sem klasszikus magyaros ét­ termi vonalat nem látunk az étlapon, sem pedig nagy különlegességeket, viszont a választék nem túl széles - a „főétel” rovat például mindössze nyolc ételt tartalmaz. Sajnos egyre inkább láthatjuk, hogy itthon ma ez egyre inkább terjed, Cselek Mert így is lehet fekék nem élnek éppen rózsás körülmények között, mondhatni szegények, mégsem sugározza egyikük arca sem, egyetlen képkocka erejéig sem a csüggedtséget. Mindenki éppen jól megvan azzal, amije van. És valóban nem kell lemonda­ niuk semmiről: van házuk, a nővérnek munkája és barátja, közös családi kirándulások, szóra­ kozóhely, boldogság. Csak egy kicsit lerobbantabbán, „szocreálosabban”, mint lehetne. De nem érdekel senkit. Vagy legalábbis nem az az életük középpontja, hogy a pénztelenség miatt kesereg­ jenek naphosszat. Mert így is lehet. Stefeket és nővérét, Elkát anyjuk egyedül neveli, mert apjuk már jó pár éve otthagyta a családot. A kis Stefek - akinek vasutas pályája nagyjából hiszen a hozzávalók frissessége és egyenletes minősége másképpen nem biztosítható. A vizsgálat idején bébi csirkepaprikást, illetve mozzarellával grillezett csirkemellet kóstoltunk, előbbit galuskával, utóbbit pedig gombával; és bizton állíthatjuk, hogy a sorozatunk kezdete óta ízlelt második legfinomabb ételt tisztelhetjük ebben a csirkemellben (az örök első: az Apacuka tárkonyos ragulevese); a „bébi csirkepaprikás” azonban erősen vitatható. A „bébi” kitétel itt a jérce korára utal, elviekben tehát zsenge kell, hogy legyen; az én elképzeléseim szerint azonban ízletesebb egy kissé „érettebb”, tehát legalább „kamaszkorú” csirke, hiszen a pörköltfőzés során üdvös, ha nem csak a hozzáadott fűszerek domi­ nálnak, hanem a csirke saját íze is - ezt persze csirkéje válogatja, hiszen ez néha messze áll a tökéletestől. Összességében nagyon jó, színvonalas kis helyet sikerült összehozni, amit bátran tudunk ajánlani mindenkinek. Probléma csak egy helyen van sajnos az áraik egy picit magasabbak a sorozat­ ban eddig megszokottnál; bár a Zappa árait messze nem érik el, a kiszolgálás minősége pedig messze meghaladja azt. (Értékelés: 4/5) Horváth László borítékolható - azonban nyomozni kezd, mert az állomáson egy férfiban felfedezni véli eddig csak fényképről látott apját. A napok telnek-múlnak, és Stefek összebarátkozik a férfival, egyre közelebb jut a megoldáshoz, nagyon lefoglalja nyomozói szerepköre, ám mégis marad ideje nővérével néhány apró áldozatot hozni azért, hogy másra rámosolyogjon a szerencse. Andrzej Jakimowski filmjének kulcsa nem a történetben rejlik. Az van is, meg nincs is, kicsit olyan „legyen már valami sztori, ha már filmről beszélünk”-érzése van az embernek az apás vonulat láttán. Utólag átgondolva az egész légkör emlékeztet kissé az Amélie csodálatos életére. Apró örömök az életben, csak épp itt apró jótettekre cserélték fel az eső illatát... no meg persze a helyes kis párizsi miliőt magyar szemnek sokkal otthonosabbnak ható lengyel kisvároskára. És ha valaki arra gondolna ezen a ponton, hogy igen, a kutya ott van elásva, hogy a sztori nem tipikus „keleti”, hanem tipikus „nyu­ gati”, az bizony téved. Itt nem az agyonrágott, nosza rajta, „keressünk már boldogságot” felk­ iáltással indul rohamra a film apraja-nagyja, hanem lassú, megfontolt mozdulatokkal felveszik azt a földről. Nem kell elszántan hajszolni el nem érhető célokat, romba dőlni, ha nem érjük el, csak egyszerűen meglátni azt a legjobbat, ami történetesen lehet: nem egy Mercedes, csak mondjuk egy Zsiguli, de ugyanúgy megfelel a cél­ nak. Mert így is lehet... Ablonczy Zsuzsanna �Március 15. ünnepére Még tart a tél. Békés csend honol, vastag hópaplan borít be mindent. A természet nyu­ godtan alussza álmát, ám hamarosan ráköszönt az ébredés. A fenti világban is a csend az úr. A szétforgácsolódás, a megosz­ tottság, a gondosan elhintett állandó fenyegetettség, az egymástól való félelem hó­ takarója lepi be. Síri ez a világ. Egy nemzet al­ szik a hó alatt - haldoklik. Túl soká tart ez az álom. Jó lenne már felébredni! A segélykiáltásokat senki sem hallja, a hó fölött csak a csupasz fák várakoznak. Egy dicső kép él emlékükben, arról az időről, amikor még minden virágzó volt. A hideg szél fütyülésében már ez az emlék is inkább álomnak tetszik. A nemzet azt hiszi, álmodik. Nem fél, és nem is fázik. Lassú fagyás az, ami felemészti. Téli álmot alszunk meddig még?! Március van, beköszönt a tavasz a maga pompájával, derűjével, mi mégis alszunk. Talán már meg is fagytunk... Elvégre hosszú ez a tél. Nem’is tudom - lassan hetven év. Néha még mozdulunk picit, mario­ nett-figuraként még bólogatunk, s a tehetetlen báb akár még mosolyog is, ha azt festik az arcára. Egy nemzet, melynek lelke a népe. Csakhogy ez a lélek mintha már régen kiégett volna, s szálló pernye a hideg szélben. Március van. E hónap szép emlékeket őriz egy nemzeti hőstettről, amiről nem tudni, meddig em­ lékezhetünk még meg. Az a március, az az 1848. március 15-e lerázta a béklyókat, és örökké tartó tavaszt ígért. Ami lehetett volna, aminek lennie kellett volna, százhatvan évvel ezelőtt véget ért, s álom maradt csupán. Milyen fennkölt, milyen szép, ahogy készülünk a közelgő ünnepre, fejet hajtva a 48-as hősök előtt. Ám ha magunkba nézünk, bi­ zony nem lehetünk büszkék! Az elmúlt évtizedek felemésztették az összetar­ tozást, a nemzeti büszkeséget, az önbecsülést. Évszázadról évszázadra ezer veszély fenyegette népünket, de mégis volt újra, mindig volt tovább! Azonban az utóbbi idők soha nem látott veszélyeket hoztak magukkal. Mindennél aktu­ álisabbak Petőfi szavai: „Ébredj, Hazám, mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed...” Amikor elérkezik március 15-e, ezen a vasárnapon nem a munkaszüneti napnak kellene örülni, és ne az ilyen-olyan programok összeállítása legyen a fő gondunk! Talán az enyhe zsörtölődést is mel­ lőzni kellene, hogy miért van másnap hétfő, és miért kell újra a kis fontos dol­ gaink után szal­ adni. Az év globális napjai között lega­ lább egy legyen, amikor eszünk és szívünk a hazánk­ kal telik meg! Nem baj, ha csor­ dultig akár, hiszen rengeteg a mulasztásunk, szinte mérhetetlenül sok a tennivaló, ami ránk vár. Mi vagyunk talán az utolsók, akik még tehetünk azért, hogy népünk, melyért őseink annyi áldoza­ tot hoztak, ne csak némi emlékfoszlány legyen talán még az sem. Ki-ki otthon, vagy társaságban, esetleg elzarándokolva a történelmi helyek valamelyikére, gondoljon arra, mit tehet azért, hogy nemzetünk felemelkedése ne örök álomra szenderült vágy maradjon csupán! Az összetar­ tozás, az önbecsülés, a haza iránt érzett felelősség, büszkeség tegye újra erőssé nemzetün­ ket! Hrecska Renáta HÍVŐ SZÓ Az Egyház a világban - az Egyház társadalmi tanításának megalapozása A Szentszék különböző szerveinek elsődleges feladata egy olyan általános, kintsük, hanem hozzánk hasonlónak, mintegy segítő társnak” (Sollicitudo rei de egyben a kor szükségleteihez alkalmazkodó, állandóan megújuló tanrend­ socialis 39). Sokféle kifejezési formájával találkozhatunk: az anyagi támo­ szer kialakítása, amelynek segítségével az Egyház alkalmassá válik, hogy gatástól a nyilvános demonstrációkig. Jellemző még, hogy főképpen vészhe­ aktuális kérdésekben véleményt nyilvánítson, adott esetben alternatívákat lyzetekben mutatkozik meg. Veszélye azonban, hogy a jósággal, önzetlenséggel kínáljon fel az emberiség számára. vissza lehet élni; és az emberek közül sokan hajlamosak is Az Egyház pedig nem csak jogot formál erre a kihasználni a segítő szándékkal hozzájuk közelítőt. Koc­ véleménynyilvánításra, de kötelességének is tekinti azt kázat az is, hogy a szolidaritás helytelen alkalmazása (vö. Rerum novarum 13). Ez a rendszerezett tanítás az könnyen vezethet egy „atyáskodó” állam kialakulásához, Egyház szociális tanítása. amely indokolatlan esetekben is segítséget nyújt. Ez vi­ szont megszüntetheti a társadalom felelősségét. Ézeket el A keresztény szociális tanításnak három jól körülhatárol­ ható alappillére van. Az első és legfontosabb a személy, kell kerülni, hiszen a szolidaritás elvének nem elsősorban aminek minden esetben a kiindulási és a legfőbb vi­ az egyes esetek megoldására kell irányulnia, hanem sokkal szonyítási pontot kell jelentenie. Az Egyház számára az inkább arra, hogy ne alakulhasson ki olyan igazságtalan emberi személy méltósága megkérdőjelezhetetlen, hiszen helyzet, amiből szükségszerűen származnak további az magában a teremtésben, és a benne elnyert istenképbűnök. Meg kell azonban nyilvánulnia minden szükséget más-mivoltában kap megalapozást (vö. Katolikus Egyház szenvedő, kiszolgáltatott helyzetben lévő irányában. Katekizmusa 1700). A társadalom valamennyi kez­ A harmadik a szubszidiaritás elve. Ez azt jelenti, hogy deményezésének a személy az alapja, az alanya és a célja „amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik (Id. Gaudium et spes 25). Az ember, lévén közösségi lény, révén meg tudnak valósítani, azt hatáskörükből kivenni egyszerre egyén és a társadalom tagja - egészséges fej­ és a közösségre bízni tilos” (Quadragesimo anno 79). lődéséhez mindkét dimenzióra szüksége van. Ugyancsak Mindenképpen arról van tehát szó, hogy a társadalom a személyi méltóságból és annak eredetéből következik, vagy annak egy jelentősebb csoportja kisegít egy hogy minden ember alapvetően egyenlő (Id. Gaudium et kisebb csoportot (esetleg egyént); nem figyelmen kívül spes 29). Ez alapján egyértelmű, hogy bármiféle elnyo­ hagyva annak érdekeit, önállóságát és szabadságát. A más a természet rendje ellen való támadás; tehát tár­ szubszidiaritás-elv semmibe vételének sajnos számtalan sadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek kijár a példáját láthatjuk korunkban is. Elég csak arra gondol­ XIII. Leó pápa személy tisztelete. ni, hogy fejlődő országokba sok esetben csak látszat­ A következő lényeges alapelv a szolidaritás elve. Az Egyház segítség érkezik a várva várt nyugati „megmentőtői”, értelmezésében a szolidaritás a társadalomban megnyilvánuló olyan jóakarat, aki azonban azért jön, hogy befektetett pénzén megvegye az emberek, il­ törekvés, amely minden ember javára irányul „Nem holmi szánalom és bizony­ letőleg az állam bizalmát, de önállóságuk már nem áll érdekében, nem talan irgalmasság vagy felületes részvét, hanem eltökélt akarat a közjó szol­ hagyja őket talpra állni. gálatára, állandó gondoskodás róla, azaz mindenkiről külön-külön és Látható tehát, hogy az Egyház szociális-társadalmi problémákra kínált összességében, mert mindnyájan felelősek vagyunk egymásért” (Sollicitudo rei megoldási lehetőségei, legalábbis az alapok egyáltalán nem idegenek a nem socialis 38). A szolidaritás annak felismerése, hogy az ember csak közösségben keresztények értékvilágától sem. Hiszen kifejezetten kézenfekvő, igaz tud kibontakozni, ezért rászorul másokra, függ a másik embertől; ugyanakkor gyakran mostohán kezelt fogalmakról van szó. Ami valójában a problémát jelenti, az a megvalósítás. Annak sem a gyakorlati feltételei hiányoznak, neki is részt kell vállalnia a közösség építésében. Tehát a szolidaritás sokkal inkább a tetthez elengedhetetlenül szükséges szándék. megköveteli egymás kölcsönös segítését. „A szolidaritás segít bennünket abban, Teleki Levente hogy a másikat - személyt, népet, nemzetet - ne valamiféle eszköznek te­ tizenötödik oldal �A magyarok Istenére... Úgy érzed, kicsúszott a lábad alól a talaj? Nem látod a kiutat? Ehhez hasonló szavakat olvashatunk azokon a plakátokon, melyek egyetemünk lelkészségére hívják fel a figyelmünket. Mert hitünk és Isten az, amelyre támaszkodhatunk, ha „egy nagy, sötétlő erdőbe” jutunk. S kinek ne lennének gondjai, problémái? Több mint ezer éve, hogy Szent István Szűz Máriának ajánlotta az országot. Magyarország azért állt be a katolikus országok sorába, mert válaszút elé került: vagy rövid tündöklés után az enyészetté válik a többi nomád néphez hasonlóan, vagy letelepedik, s felveszi a kereszténységet. Utóbbi mellett döntöttünk. De hol tartunk ma? Mi történik? Miért nem hisznek az emberek? Ez magyar jelenség? Számtalanszor törnek bennem felszínre ezek a kérdések, fájdalmasan, kétségbeejtően. Nehezen tudom megérteni azokat, akik nem hisznek. Valamiben. Mi jelent számukra kapaszkodót? Talán azért látok annyi elkeseredett, életunt em­ bert magam körül? Persze máshol is vannak problémák: Spanyolor­ szágban buszokon hadakoznak. Az ateisták buszok oldalára írták ki: „Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódj, élvezd az életet”. Hát, ha ez valóban így lenne, akkor lenne igazán ok aggodalomra! De nem kellett sokáig várni, megérkezett rá a válasz: „Isten létezik. Töltsön el Krisztus élete!’ Mikola Orsolya Helyeselem, amit az előttem szóló mond, ez valóban megfelel annak a kulturális helyzetnek, amelyben élünk. A hívő, a valóban komoly és nem felszínes keresztény nem maradhat közömbösnek a mai emberek lelki válsága előtt, mert akik eltévedtek és reménység nélkül élik meg az életüket, azok között lehetnek rokonaink és bará­ taink is. Persze mindig van okunk, hogy panaszkodjunk. Ez szükséges provokáció a mi lelki lustasá­ gunknak és „langyosságunknak”, de fontos hang­ súlyozni, hogy a mi panaszunk nem ugyanaz, mint a világ panasza - ami gyűlölködő és azzal fe­ jezi ki magát, hogy elítél másokat - hanem szeretetből születik. A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?” (Zsoltár 41,11). Ez a zsoltárrészlet jól magyarázza, hogy honnan származik ez a szomorúság, ami kitölti a szívün­ ket: onnan, hogy az emberek nem ismerik fel is­ tent. A buzgóságból származik, vagyis az isten országa iránti szenvedélyünkből, az emberek üd­ vössége iránti szenvedélyünkből. Olyan, mint ha egy drága barátunk beteg lenne: bajára van gyógyír, de ő elutasítja azt, mert makacs, ostoba és büszke. Könnyű lenne csak úgy nézni őt, de nem szabad elfelejteni, hogy mi is ilyenek voltunk Krisztussal való találkozásunk előtt, s gyakran még most is ilyenek vagyunk. Alázatosan fel kell ismernünk, hogy kicsinyek vagyunk. De Isten lehajolt hozzánk, szeretett min­ ket. S ha minket sikerült megváltoztatnia, akkor másokat nem tud megváltoztatni? Ha mi megté­ rtünk, nem lehet, hogy mások is térjenek meg? Ez semmilyen körülménytől nem függ, csak éntőlem, csak attól, ami bennem történik. És mindez a szabadságomról szól. Persze mindenki egy meg­ határozott országba, kultúrába, családba születik, melyben felnő, s mindez jelentősen meghatározza a személyiségét. A magyar történelem tele volt szenvedéssel és megpróbáltatásokkal, de végül a belső szabadságunk révén fel tudtuk dolgozni a meg­ próbáltatásokat. Ezen okulva is láthatjuk, hogy a mi felelősségünk a változtatás, amit először magunkkal kell kezdeni, s csak ez után lehetséges a környezetet is alakítani. Alessandro Caprioli, kari lelkész Egy újságcikk tanulságos utóélete Miközben az ország gőzerővel robog a gaz­ dasági, valamint nem mellékesen a szellemi és morális összeomlás felé, népessége pedig szó szerint kihalófélben van, ismételten olyan témák uralják a nyilvánosságot, amelyek újbóli, sokad­ szor! megtárgyalása sem képes közelebb vinni minket az áhított társadalmi békéhez és nyuga­ lomhoz. Igen, igen, megint a rasszizmus (és azzal együtt persze az antiszemitizmus, idegen­ gyűlölet, tolerancia stb.) kérdéséről van szó. Mint immáron lassan húsz éve mindig. Az első szabadon választott magyar kormány mega­ lakulásától kezdve a mindenkori konzervatív oldallal szemben folyamatosan kijátszható, és ki is játszott kártya ez. Pásztor Albert, miskolci rendőrkapitány megtette nyilatkozatát, és abban annyit mondott: a városban elkövetett utcai rablások elkövetői kivétel nélkül cigány emberek, a „magyarok” inkább benzinkutakat meg bankokat rabolnak ki Nekem ugyan személy szerint nem tetszik, ha a cigányokat ab ovo kizárjuk a magyar nemzet köréből (szívem mélyén talán még hiszek a XIX. századi gyökerű „kulturális nemzet” eszméjében), és amennyiben azt elfogadják, szívesen, magától értetődően magyarnak tekinteném valamennyi cigány, zsidó, sváb és egyéb polgártársamat, de e distinkción senki nem akadt fenn. Annál nagyobb felzúdulás követte a rendőri vezető szavait azok állítólagos rasszista tartalma miatt; mint mond­ ták, a bűnelkövetők nemzetisége nem nyilván­ tartható, illetve vizsgálható adat, továbbá megengedhetetlen, hogy a kapitány kijelentésével a cigányokat (erőszakos) bűnöző alkatúnak, a bűnözésre genetikailag kódoltnak ítélje. A vádak abszurditása nyilvánvaló: aki látott már cigány­ embert, az tudja, hogy etnikai hovatartozása különösebb vizsgálat nélkül felismerhető; ami pedig a második kijelentést illeti, a rendőrka­ pitány egész egyszerűen nem tett efféle álta­ lánosító kijelentést. Pásztor Albertét eltávolítása majd azonnali visszahelyezése után a fővárosi liberális értel­ miség ismét síkra szállt a sértve érzett emberi jogok védelmében. A legtalálóbban György Péter Élet és Irodalomban megjelent cikke (2009. február 6.) foglalja össze ezt a némileg hisztérikus attitűdöt: írásának címe alapján, ami történt, nem más, mint „a jogállam és a felvilá­ gosodás kormány általi elárulása”. Ezt követően Veszprémben cigány származású elkövetők brutálisan meggyilkoltak egy román kézilabdázót, mely tragédiára reflektálva jelent meg Bayer Zsolt cikke a Magyar Hírlapban (Betelt a pohár! 2009. február 9.). A megjelenést követően maga a miniszterelnök kérte arra az ál­ lami intézményeket és állami tulajdonú vállala­ tokat, hogy mondják le a lap előfizetését, egyúttal arra utasította az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a rek­ lámok megjelentetését a lapban, továbbá utasí­ totta a rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítsen elő „sajtóetikai vagy jogi eljárást” a megjelent írással kapcsolatban. A felszólítás több okból is sántít: a miniszterelnöknek általában véve nincsen joga bármire is kérni vagy utasítani az ál­ lami intézményeket és állami tulajdonú vállala­ tokat; a cikkel a szerző nem követett el jogsértést, „sajtóetikai eljárás” indítására pedig a kor­ mányzatnak egyelőre nincsen módja. A „politikai korrektség” képmutató álcája mögé bújva nem lehet örökké a közösség alapértékeiért aggódó értelmiségit vagy jogvédőt alakítani. Felelős közéleti személyiség mindezidáig nem mondta, és nem is gondolta, hogy a cigányság­ ban genetikailag kódolt a bűnelkövetésre való hajlam. Még Bayer cikke is hosszasan szólt a tisztességes cigány emberek sokaságáról. Min­ denkinek közös érdeke a cigányság társadalmi integrációja. Mindenki szereti a Száztagú a t? ,s 'g a Cigányzenekart. Mindenki elismeri valamennyi társadalmi közösség méltóságát, jogát a kulturális önazonosságra - de csak abban az esetben, ha cserébe az adott közösség is elfogadja a többségi társadalom normáit. Az együttélés alapvető sza­ bálya ez; éppúgy igaz a britföldön élő muszlimok, mint a magyarországi cigányság esetében. Éppenséggel nem olyan nehéz e normákkal együtt élni: a hátrányos helyzetűek pozitív disz­ kriminációja, az emberi jogok fokozott tisztelete éppen, hogy kedvez e közösségeknek. Fel­ háborító, és egyben fárasztó a rasszizmus vádjá­ val való folyamatos szembesítés - és ami még rosszabb, ellehetetleníti a valós problémák kezelését és megoldását. A gondok megnevezése nem hátrányos megkülönböztetés, a tisztessége­ sen élő cigányokat pedig nem érheti hátrány a bűnöző cigányok miatt. Mélyen egyetértek György Péterrel abban, hogy mindannyiunknak szeretnünk kell Ma­ gyarországot, és „csak akkor lehet ez az ország megint kinek-kinek az otthona, hogyha min­ denkinek az lesz. (...) Nincs két, nincs három Magyarország, csupán egy van..Senki nem gondol mást a konzervatív oldalon sem. Éppen ideje lenne már elkezdeni azért az egyért dol­ gozni. Koltay András � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 1. szám 2009. március 5. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére Egy újságcikk tanulságos utóélete Subject The topic of the resource Tartalom Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére Egy újságcikk tanulságos utóélete Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs. Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. március 5. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (647kb+3790kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_1_20090305 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_1_20090305 Relation A related resource T00090 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárt Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/7c6a32949e2e51429a39195b17fc99a2.jpg 5b4017a276dd629ee75ba9a4fe538297 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/62a7fe650ba69dc19575e9c805156550.pdf 79c5421570218c191abd3efbab722bfc PDF Text Text JZOOSÍOO1 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja LET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA NEKÜNK CSENGETTEK BIBLIA ÉVE KLÍMAVÁLTOZÁS KARRIER COLDPLAY XI. évfolyam, 4. szám GÓLYATÁBOR KARI TDK 25 ÉVES A CIC e-maikitelet@jak.ppke.hu honlap: www. itelet.jak.ppke. h u 2008. október 1. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Templom a tóban addig volt országunk, „Mint Atlantisz, a rég elsüllyedt ország, Halljátok? Erdély harangoz a mélyben. Elmerült székely faluk hangja szól Halkan, halkan a tengerfenéken. Magyar hajósok, hallgatózzatok, Ha jártok ott fenn förgeteges éjben: Erdély harangoz, harangoz a mélyben!’ (Reményik Sándor: Atlantisz harangoz) míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés 9 9 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 2 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Erdélybe utazni mindig jó. Barátsággal látnak vendégül minket, gyönyörűséges városokban és tájakon feledhetjük az ott­ honi zűrzavart. Elzarándokolni oda olyan, mintha otthonról térnénk meg végre haza. Mégis, ennek ellenére is, mindig fáj kicsit a szívünk, amikor Erdélyben járunk. Nincs most itt az alka­ lom, hogy felidézzem e fájdalom eredőjét, kinek füle van rá, amúgy is, maga is hallja az Erdély földjéből föl- föltörő sóhajt. Erdélynek sok arca van. Akad, amelyik vidámabb - mint ücsörögni Marosfőn a Mókus vendéglőben, Szárhegyen jót húzni Ervin atya mise­ borából, Gyimesbükkön elkvaterkázni a nyugalmazott állomásfőnökkel - és van, amelyik kifacsarja az ember szívét. A Marosvásárhely és Szováta közelében fekvő Bözödújfalut meglátni az utóbbiak sorába tartozik. A falu a már dögszagú diktatúra egyik utolsó gonosztettének áldozata. Bözödújfalu közelében ugyanis gát épült, és víztározót alakítottak ki, állí­ tólagosán árvízvédelmi okokból. A 625 méter hosszú, 28 méter magas gát és az erdőszentgyörgyi víztározó építése a múlt század nyolcvanas éveiben indult meg, és már a Kárpátok Géniuszának dicstelen vége után fejeződött be. Az építkezés a diktátor által meghirdetett erdélyi falurombolási prog­ ram legsikerültebb akciójaként, szimbolikus jelentőségűvé vált. Mert árvízvédelem ide vagy oda, a cél egyértelmű volt: a Székelyföld szívós, szétverhetetlen magyar közösségeinek erőszakos elpusztítása, a szülőföldtől, otthonuktól, az ősök sírjától való brutális elszakítása, és nagyvárosok paneltömbjeibe történő száműzése. 1985-ben kezdődött el a falu kitelepítése, de 1992-ben még százhuszonhat lakosa volt. 1994-re a falu - két, katolikus és unitárius - templomával együtt teljesen víz alá került, lakosai elköltöztek. Mindössze tizenkét ház menekült meg a víz romboló árjától. A falubéliek nem felejtenek, máig nem hajlandók csendben tudomásul venni otthonuk pusztulását. Évről évre összegyűlnek, a világ legtávolabbi sarkaiból, kit hová vetett a sors, onnan kel útra, és emlékezik. A falu első világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből, a tó mellett kialakított emlékhelyen az egykorvolt közösség emlékét márványtábla őrzi, rajta a következő szöveg áll: „A tó fenekén Bözödúj­ falu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szim­ bóluma!’ De hogyan lehetne béke, ha nincs, még nincs megnyugvás? Ha ma is, mindennap - nem mindig látványos, csendes, az anyaország számára talán alig látható - elkeseredett harcot kell folytatni az önazonosság megőrzéséért, a közösségi identitás megváltásáért és erősítéséért, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és erdélyi magyarnak egyaránt? És hogyan lehetne béke a lelkűnkben, ha itthon is, nekünk is napi har­ cokat kell vívnunk hitünk, eszméink, gondolataink megmaradásáért? Hogyan leljünk békét egy olyan világban, ahol a hangoskodók, a tömegeket pórázon vezető véleményformálók tagadják még magának az objektív igazságnak a létezését is? Azt mondják, nincs igazság, pontosab­ ban, hogy annyi van, ahányan keresik, és megtalálni vélik. Ez még nem is volna baj, ha mindegyik vélemény azonos esélyekkel indulhatna, és ha békében tudnánk egymás mellett létezni. De ez nincs így. Ha minden úgy marad, ahogy most van, akkor, a költővel szólva: tatán eltűnünk hirtelen, mint erdőben a vadnyom. Ahogy a bözödújfalusi tem­ plom hanyatló tornya is ledől egyszer. De addig még: napról napra meg kell vívnunk kicsinyke csatáinkat. Hátha sikerül. Hátha felépülhet még újra az a templom. Ha nem a tóban, akkor a partján, másutt, bárhol. Koltay András második oldal �Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Tisztelt Tanártársaim, Tisztelt Munkatársak, Tisztelt Hallgatók! Tisztelt Kollégák! Szeretettel köszön­ tök mindenkit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karának tanévnyitóján. Külön köszöntőm elsőéves hallgatóinkat, akiket a mai tanévnyitóval fogadunk egyetemi polgárrá, közösségünk tagjává. Mert az egyetem közösség: oktatók, hallgatók és a munkánkat segítők közössége, közösség, melyet egy közös cél hoz össze és tart együtt. Mi ez a közös cél? Mi az egyetem rendeltetése? Az egyetem mindenekelőtt az igazság keresésének helye. Nem a társadalmi mobilitás, hasznos ismeretek oktatásának helye vagy a munkaerőpiac eszköze, hanem az igazság keresésének helye. Amikor munkához látunk, mindig a valóságból kell kiindulnunk. Ki vagyok, milyen a helyzet, melyben élek? A helyzet az, hogy a világ, melyben élünk, alapvetően azért beteg, mert nem a valóságból indul ki, hanem fantáziákból. Képzelhetem magam táncosnőnek, azonban ettől még nem leszek az. Törvénybe iktathatom erre azt, hogy korra, nemre való tekintet nélkül mindenkit alkalmazni kell táncosnőként, aki erre vágyik - az eredmény megjósolható. Környezetünk az élet alapkérdéseiben így jár el. Azt hiszi, hogy parlamenti döntéstől függ, hogy az emberi élet mikor kezdődik, és hogyan végződhet. Az eredmény: eldobott emberi életek és dédelgetett háziállatok korát éljük. (Miért kell kamionnyi macskaalmot szállítani Görögországból Moszkvába?) Azt hiszi, hogy ha megszavazza, hogy két férfi és egy kutya életközössége családot alkot, akkor megváltoztathatja a család fogalmát. Tagadja a szeretetnek azt a minőségét, mely az embert képessé teszi arra, hogy végleges elkötele­ ződéseket vállaljon, kiszolgálja a változó érzéseket, miközben rombolja a felelős­ ségvállalás lehetőségét. Az érvényesülést magasztalja, a naponta hűséggel végzett szolgálatot lenézi. Az eredmény boldogtalan, frusztrált és depressziós emberek tömege, és egy szétzilált társadalom. (Önök között ülnek a jövő alkotmánybírái, professzorai, állam­ titkárai, sztárügyvédei. De ők vannak kisebbségben - akik kimagasló tehetséget kaptak, bontakoztassák ki felelősséggel és alázattal. Számunkra azonban minden ember, minden hallgató méltósága érték. Míg ma klasszikus jogászi hivatásrendek telítettségéről hallani, a szolgálat számos, kevéssé látványos helyén hiány van. Ha hallgatóink közül valaki látványos, fényes karrier helyett gyámügyi előadóként húz majd le negyven évet, boldog emberként hasznos szolgálatot végezve, az számunkra sem kudarc, hanem siker.) Az egyetem az igazság keresésének helye. Ugyanis van igazság. Ezt a legalapvetőbb tényt is tagadja az uralkodó kultúra: eszerint igazság nincs, csak igazságok - az én igazságom, a te igazságod, magyar igazság és szlovák igazság, az egyik szülő igazsága és a másik szülő igazsága, s egy harmadik igazság, a gyermeké. Ha nincs igazság, nincs egyetem sem. Akkor csak a szakismereteket kell oktatni, hogy a munkaerőpiacon minél versenyképesebb diplomásokat gyártsunk. Ez nem egyetem, ez az a verseny, melyben egyetemünknek nincs keresnivalója. (Megjegyzem: hiszek abban, hogy ha hűségesek vagyunk küldetésünkhöz, az ezen a téren is eredményesebb hallgatókat jelent.) Az igazság az, hogy van különbség jó és rossz között, és a különbség nem érzelmi vagy szubjektív kérdés. Lehet, hogy rettentően tetszik egy cipő, ha nem a méretem, nem nekem való - az emberek többsége (egyelőre) ezt még belátja. Lehetek szerelmes más ember fele­ ségébe, de ez nem váltpztatja meg azt a tényt, hogy ő nem az enyém. És itt nem pusztán etikai elvekről van szó, hanem a valóságról, az igazságról. Megélni a valóságot, kimondani az igazságot - egyáltalán, hogy van igazság, az emberi élet alapvető kérdéseiben is - néha bátorságot igényel, mert az uralkodó kultúra rögtön kirekesztéssel vádolja meg azt, ki hisz az igazságban. Ezzel pedig a szabadságot számolja fel, azt a szabadságot, mely az emberi személy kibontakozásának, és a társadalom fejlődésének alapvető feltétele, helyébe egy látszat-sza­ badságot helyezve, a fogyasztás és a választás szabadságát, egy szabadságot, mely a valóságtól is elszakadhat. A valóságtól elszakadó szabadság nem szabadság, hanem illúzió. A mi egye­ temünk legyen az igazi szabadság helye, ha kell, szigete. Akkor lehetünk igazán szabadok, ha szívünk végtelen vágya választ kap. Legyen e válasz helye az egyetem! Az igazság, az, hogy van igazság, meghatározó, szemléletet adó alap a jogász számára, a jogi oktatás, jogi tárgyak oktatása számára. Enélkül a jog pusztán technika, szabályok praktikus vagy kevésbé praktikus halmaza. A valóságtól elszakadó, az igazságot megtagadó jog önmaga karikatúrájává válik. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara arra hív, hogy a jogot az igazságban találjuk meg, jogot és igazságot ne két külön világként lássuk. Az uralkodó szemlélet szétválasztotta ezt a kettőt, és ez a jog számára halál. Addig tudunk értelmesen jogról beszélni, amíg elfogadjuk, hogy a jog mögött van egy objektív rend, a jó és a rossz közötti különbség nem érzések, hangulatok, szubjektív vélekedések vagy többségi szavazás kérdése. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a 20082009-es tanévet. Isten áldása legyen munkánkon és közösségünkön! Pro Facultate 2008 Sajnos az idei Pro Facultate nap is elmúlt. Mégpedig jó régen, hiszen még májusban esett meg. Mint (oly sokan) tudjátok, ez Karunk egyik legdicsőbb napja, egy igazi családias légkörű ünnepély. Ez az a nap, amikor kötetlenül bográcsozik együtt oktató és hallgató, amikor együtt kóstolja a bort professzor és gólya. Hogy miért ünnepély? Mert ez igazi ünnep, olyan ünnep, ami közel hoz bennünket egymáshoz. Az idei év mérlege: Pro Facultate-díjas: Dr. Radnay József; a munkajog professzora; A díjat mindenki csak egyszer kaphatja meg (eddigi díjazottaink: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007)). Idén először azonban a „Hallgatókért” díj is odaítélésre kerül a Karon dolgozó legnép­ szerűbb tanszéki adminisztrátornak, ezt pedig Nemes Józsefné és Varga Mónika (Közigazgatási Jogi Tanszék) adminisztrá­ torok nyerték el. A másik idei újdonság a „Hallgatói Közéletért”-díj, amelyet a diákok önszerveződéséért legtöbbet tett hallgató nyerhet el: elsőként Teleki László; a HÖOK elnökségi tagja vehette át kitüntetését. Gratulálunk! A nap a hagyományos keretek között zajlott, déltől a díszteremben szentmisével indult, majd a díjátadók következtek; ezt az ELTE Perjátszókörének előadása követte. Délután fél háromtól az udvaron - mint az szokásos tanárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsoztunk, kora estétől pedig koncerteken (Retro School Bánd, Monsoon Robbie Williams Tribute Bánd) szórakozhatott a nagyérdemű közönség. A napról készült fotók a HŐK honlapján elérhetőek: www.hok.jak.ppke.hu Köszönjük mindenkinek, aki ott volt! Horváth László harmadik oldal �Gólyatábor 2008 Gólyatábor lélektana Szeptemberenként sajátos hobbi az Egyetemen a gólyatábor elemzése. Mindenki értékel, jó esetben tapasztalat, rosszabb esetben mások véleménye alapján. A gólyatábor látogatóit két csoportba lehet osztani (módszertan: az értékelés szempontjából azok a releváns egyetemisták, akik már láttak az aktuális gólyatáboron kívül legalább egyet, csak az összehasonlítások hitelessége végett). Vannak a lelkes optimisták, akik szerint mindig az aktuális a legjobb. Ezt általában mindig meg is magyarázzák a hökösök (tutorok) felsőbbévesek olyasmivel pl., hogy: a hangulat tavaly se volt rossz, de idén még jobb. Vagy: a gólyák tavaly kevésbé buliztak, most sokkal többen őrjöngtek a színpadon. Persze - mint mindenhol, itt is - léteznek olyanok, akik a tapasztaltság látszatát erősítendő többnyire kritikai éllel fordulnak a Pázmányos hosszú hétvégéhez. A kaja mindig kevés/rossz, a felsőbbéveseket mindenki bántja, pedig ők csak szeretnék jól érezni magukat, és ezért járják végig hajnalban a folyosókat óbégatva, nagy a fejetlenség a szervezők között, „nem kommunikálunk”. Természetesen nem ennyire fekete vagy fehér az igazság. A tutorok nevében önkényesen nyilatkozva, ez a gólyatábor is jó volt. Nehézségek mindig vannak, de jó esetben a legfontosabb és legnagyobb csoport, a gólyák ebből semmit nem érzékelnek. Egész nap hajtanak, előadásokon ülnek, csoport­ foglalkoznak, akadályversenyen az elmúlt ötven év legidegesítőbb slágereit éneklik fahangon -, eláznak a rájuk törő vizesfiúk miatt, versenyt üvöltenek a tutorukért; szóval gólyatáboroznak. Nagyjából napi 24 órában foglalkoztatva vannak, hogy ne érezzék egyedül magukat, hogy minél több embert ismer­ hessenek meg. A tutorok ebben segítettek, ezért rohangáltak egész nap. Amikor napokkal a tábor után megkérdeztem a többieket, hogy érezték magukat, többnyire még mindenki fáradt volt és beteg, de ahogy kimondtam a gólyatábor szót, mindenkinek felcsillant a szeme, és erőn felüli lelkesedéssel mesélte, milyenek a gólyák, és hogy megint bulizni kell velük, mert igénylik. Hát ezért jó tutornak lenni. Engedtessék meg a szubjektív vélemény a negyedik szervezői gólyatáborom után, de negyedik oldal szerintem az idei igen jó volt, de legalábbis különleges. Ha másért nem is, akkor azért, mert valószínűleg ez volt az utolsó. Koszi mindent, tutorok! Boxer Gólyatábor, egy HOK-ös szervező szemével Kihívásokkal teli négy nap volt az idei gólyatábor, 25 szervező egy emberként dolgozott négy napon át. Büszkén mondhatjuk el, hogy az elmúlt évek legnépesebb gólyatáborát tartottuk idén hiszen közel négyszázan voltak velünk Keszthelyen. A tábor szervezése számunkra jóval korábban kezdődött, sokan közülünk a nyár nagy részét megbeszéléseken, akár keszthelyi tárgyalásokon töltötték, hogy az idén karunkra frissen felvett diákok jól érezhessék magukat. Idén új indulókkal, új lendülettel egy fiatal csapat indult neki ennek a négy napnak, amely bár mint említettem kihívásokkal telinek bizonyult, egyszerre rengeteg sikerélményt és örömet is tartogatott számunkra. Többhónapnyi kemény munka és négynapi még keményebb hajtás minden pillanata, minden könnycsepp és minden verejték megérte, az utolsó estén tartott gólyaavatáson látott arcokért. Ezúton is szeretném megköszönni minden szervező­ társamnak az eddig tanúsított kitartást és együttműködést, kívánom, hogy az év többi rendezvényén is ilyen sikerrel működjünk csapatként! Legfőképp pedig megköszönném Szilágyi Demeter, Döme HŐK elnökünknek, hiszen nélküle nem tartanánk itt. Soós Erzsébet Gólyatábor, gólyaszemmel Hosszú gimnáziumi éveim után, az érettségi befejeztével izgatottan vártam, vajon milyen lesz az egyetemi élet. Új társaság, rengeteg tanulnivaló, új lehetőségek. Régi szokás szerint ahhoz, hogy valaki igazán egyetemistának mondhassa magát, túl kell élnie a gólyatábort, ahol majd igazi gólyává avatják. Ennek fényében sok más hallgatótársamhoz hasonlóan úgy döntöttem, hogy részt veszek a gólyatáborban és belevetem magam az „ismeretlenbe”. Augusztus 27-én, végre eljött a nagy nap. A találkozó reggel nyolckor volt a Keleti pályaudvarnál. Jómagam csak később, a tábor helyszínén csatlakoztam a csoportomhoz. A többiek ekkor már némi „helyzeti előnnyel” rendelkeztek, hiszen ők már a pályaudvaron is csapatépítő játékokat játszottak, amelyek során könnyebben megjegyezték egymás neveit, ezáltal a hangulat is gyorsabban oldódott. Mint már említettem, én a keszthelyi kollégium előtt vártam a többieket. Ez kicsit növelte bennem a feszültséget, hiszen annyi ember közül megtalálni a saját csoportomat és tutoromat, nem ígérkezett egyszerű feladatnak. A segítőkész HÖK-ösök közreműködésével ezt a problémát megoldottuk, és örömmel láttam, hogy egy régi barátnőm is abba a csoportba került, amelyikbe én, és azt hiszem, ez mindkettőnknek nagy segítség volt a tábor hátralévő részében is. Azoknak, akiknek nem volt ilyen nagy szerencséjük, azaz a saját csoportjukból senkit sem ismertek, a legnagyobb segítséget a tutorok jelentették. Ők foglalkoztak azzal, hogy a csoportjukon belül mindenki jól érezze magát, valamint felvilágosítást adtak arról, hogy mire számíthatunk majd, egyetemi éveink során. Az én tutorom Leó volt, akiről bátran állíthatom, hogy a legjobb tutorok egyike. Mindig odafigyelt ránk, és gondoskodott arról, hogy tényleg jól érezzük magunkat. A tutorfoglalkozások alatt sok mindent megtudhattunk tőle az egyetemről, és megosztotta velünk személyes tapasztalatait is. Az első napon megismerhettük az egyetem vezetőségének tagjait, akik elmondták mi mindent kezdhetünk a jogi diplomával. A dekanátus iránymutatása után, az egyetem vallásos szelleméhez méltó módon, szentmisén vettünk részt, Alessandro Caprioli atya celebrálásával. Ez után a vacsora következett, majd kezdetét vette az esti buli. A gólyatábor elsősorban persze arról szól, hogy a gólyáknak kisebb-nagyobb feladatokat kell megoldania, csapatépítő jelleggel. Ezek közül a legfontosabb talán az akadályverseny volt, amely a második napon került megrendezésre. Itt az első feladatok egyike az volt, hogy rajzoljuk le a zászlaját annak az országnak, amelyet ránk osztottak, valamint ehhez írjunk egy olyan indulót, ami az adott országhoz valamiféleképpen kapcsolódik. Hogy vicces legyen a történet, mi voltunk Kazahsztán. Az indulónkat természetesen abból a filmből vettük, amelynek főszereplője Borát, a „kazah hős”. Mondanom sem kell milyen jól szórakoztunk mind a zászló megrajzolása, mind pedig az induló megkomponálása közben. Ezt az indulót minden állomáson elő kellett adnunk, csak ezután láthattunk neki a feladatok megoldásának. Ezek közt szerepelt például kötélhúzás, lépcsőn felfelé futás, tojásdobálás, �csoportos állóképalkotás egy adott téma szerint, továbbá kellett énekelnünk és sárban kúsznunk a Balaton parton. Ami külön nagyon tesztett, hogy nem csak magára a feladatmegoldásra kaptunk pontot, hanem a lelkesítésre, a szurkolásra is. Ez mindenkire ösztönzően hatott. Az állomások némelyikén még meglepetés is várt minket: az egyiknél a szervezők azt mondták, hogy egy csoportképet szeretnének rólunk készítem. Ali persze gyanútlanul be is álltunk hozzá, de a meglepetés az volt, hogy pont amikor „repült a kismadár”, jól lelocsoltak minket vízzel. Nos, a fotók nagyon viccesre sikerültek. Mikor megnéztem őket az interneten, a HŐK honlapján - www.hok.jak.ppke.hu - nagyon jót nevettem rajta. A nap végén ismét lehetett Helló! Csá! Cső! Szia! Jó napot! Nap, mint nap alkalmazzuk a színesebbnél színesebb, külön­ bözőbbnél különbözőbb üdvözlési formákat. Ugye elvileg ezek az udvariasságot szolgálják, léhát, illendőségből köszönünk. Mégis, sokszor úgy érzem, hogy jobb lett volna, ha elmarad... Helló! Huhhh, elsősorban ez az a köszönési forma, amitől egyszerűen irtózom! A telefonfelvételnél alkalmazott halló eltorzul formája. Rideg, s a legtöbben ezt gondolhatják, miközben ezt mondják: „Na, helló. Mondd már **** meg, mit akarsz. De gyorsan lökjed, mert nem érek rá...”. Na, kb. ilyen háttértartalmat sugall. A „Csá”-ról Feltétlen egy lapon kell említenem a „Cső”-vel. De ha már itt tartunk, a „Csűrni” és a „Csőtészta” sem hiányozhat. Hogy ezek hogy jöttek?! Hát, ha jól tévedek, akkor még a Való Világos korszak (szenny)maradványai. De nem esküdnék meg rá. Be kell, hogy valljam, én is gyakran élek velük. Főképp’ mikor szeretteim idegeit akarom (tovább)nyirbálni. S ha nektek is ez a célotok, akkor hallgassatok rám, tuti beválik. bulizni, és tekintve, hogy ilyen jól sikerült a második nap, én is bátrabban mentem le szórakozni a többiekkel. A buli előtt az egyetem néptánccsoportja a „Hét Csapás” tanított nekünk pár lépést, majd jó hangulatú táncház vette kezdetét. A lelkesedésünk lankadatlan maradt a későbbi karaoke partyn is. A harmadik napon három fordulóban, busszal utaztunk a borkóstoló helyszínére. Itt egy előadás keretében elmondták, mit kell tudni a kóstolt borokról, majd a kóstolás után nagyon finom gulyáslevest és almás pitét ebédelhettünk a borospincéhez tartozó étteremben. Ezután hazaindultunk. A borkóstolás utáni jókedv szerencsére a buszon is megmaradt. A délután további részében sport programok várták a vállalkozó kedvűeket. Lehetett focizni, röpizni, ki mit akart. Volt tanár-hallgató meccs is, ahol a bátor HÖK-ösök mérték össze erejüket egyetemünk fiatal oktatóival. Én személy szerint inkább csak pihentem a parton és beszélgettem a csoporttársaimmal. Ekkor megosztottuk egymással kinek, hogyan tetszett a gólyatábor, ki hogyan érezte magát az egyes programokon. Este pedig kezdetét vette a várva várt gólyaavatás. Egyértelműen ez volt a tábor csúcspontja, hiszen ezen minden gólya és Köszönések Szia. Nos, szia. Ez már kicsit elcsépelt, de azért még ez a legjobb. Kedves. Bár a Szerbusz valahogy jobban tetszik. Bár ez a rövidebbik jobban elterjedt. De mennyivel szebb a Tschüfi!? Nem? Vagy csak én gondolom ezt? Végül is magyarra fordítva ez is Csak egy mese... Már jócskán benne járunk az új tanévnek nevezett valamiben, ami egyeseknek szörnyűséges rémálom, másoknak csodálatos leehetőségek újabb színes, kiaknázatlan tárháza, de egyvalami biztosan közös: mindenkinek hoz valami újat. Az alapszint úgymond „basic level” - a szimpla „túlélőknek” egy újabb évet, amin át kell evickélniük valahogy. Áz „advanced” szinten lézengők már többet gondolnak bele az egyetemi lét fogalmába, mint puszta vegetációt szobanövény módjára (tudjuk jól: csak épp locsolni kell kicsit néha, úgyis megél). Ok már a tettek mezejére lépve, felelősségteljes számítással gondolnak az egyetem falai között letöltendőre, „ha már úgyis itt kell lenni, akkor ugyan csináljuk is valamit” alapon. Ok azok, akik tanulmányi oldalról közelítenek a jövő felé, különböző kutató­ csoportokba merészkednek, tdk-t Írogatnak, esetleg újságszerkesztésre adják fejüket az új évben. E kategória legszűkebb rétege olyan elvetemült, hogy a még elvetemültebbek által szervezett, jogi szakbarbárrá válástól megóvni próbáló kulturális eseményekre (például Pázmány Szalon, avagy a Vetítő) is elmerészkedik. Nagy csodálkozásukra nem is fáj annyira, nem is olyan nagy butaság, sőt esetenként még - horribile dictu - kellemes időtöltésnek is bizonyul. És végül ott a legmenthetetlenebb fajta. Az a bizonyos, amelyik a jogi egyetemen „létezést” mesterfokig fejlesztette (és nem feltétlenül a tanulmányi átlagra fókuszálva). Az, amelyik nem átall 12 órákat az egyetem falai között tölteni, anélkül hogy akár egyetlen tanórára is bedugná az orrát, mondván: ő most „fontosabb” annál, mintsem hogy ilyen bagatell ügyekre pazarolja értékes, amúgy is zsúfolásig betáblázott idejét. Az, amelyik kitalálja azokat a délutáni időtöltési lehetőségeket, amelyek színesíthetik a hallgatók úgynevezett egyetemi életét és az, amelyik kialakítja köreit a hasonló menthetetlenekből. Áz, amelyik attól érzi igazán jó magát, ha tevékenyen léphet fel valamiben, legyen ez akármilyen veszett ügy és az, amelyik a végsőkig ragaszkodik a minden szervező együtt vett részt. Itt már csak egy feladatunk volt: gólyaállásban esküt tenni, amelyet a hagyomány szerint a gólyák a tábor utolsó napján, de hallgatói életük kezdetén tesznek, hiszen az egyetem még csak most kezdődik el. A gólyaesküvel tehát a tábor programjai lassan befejeződtek, hiszen a negyedik napon már csak a hazaút volt hátra. Összességében úgy érzem, hogy a jó szervezésnek és programoknak köszönhetően rengeteg új élménnyel gazdagodtam és nagyon jól döntöttem akkor, amikor elhatároztam, hogy részt veszek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Gólyatáborában. Köszönjük! Kiss Petra ugyanazt jelenti, de valahogy... Olyan édes! Mint a süß! J Ez a ß nagyon jó! De komolyan! Mondjátok ki: csűűűsz! Jó, nem? Még a nyelvet is bizsergeti, s mosolyra kényszeríti a szád. Ha már a német üdvözléseknél tartok, akkor a Grüß Gott-ról sem szabad megfeledkezni Ez főképp Ausztriában elterjedt. S mennyire szép: Adjon Isten! Jó napot! No komment. Ez számomra olyan semmilyen. Mondjuk annak is kell lennie. Hivatalos. Hozzá lehet kötni a Jó estét is. A jó reggel-t már nem feltétlen, mivel azt oly’ ritkán alkalmazzuk, hogy nem vált elcsépelté! Szintúgy a Jó éjszakát! is... Legfeljebb’ a családtagok egymás közt. De legtöbbször ez is elmarad... No, mi van még. Hát, bárhogy’ is erőlködöm, most más nem jut az eszembe, csak az, hogy figyeljünk még oda arra is, hogy mit és hogyan mondunk! Ne csak odahányjuk a másiknak a szavakat, mert az érződik. Tudatosan ügyelni kell a hangsúlyra és a hanglejtésre! That’s all! Mikola Orsolya kitűzött célhoz, legyen az akármennyire is szélmalomharc. Az, amelyik a kialakított, szintúgy elvetemült köreiben végsőkig megbízik, és az (nagyon ritka az ilyen, kihalófélben lévő fajta, érdemes megfigyelni, ha netalán véletlenül találkozunk egy ilyennel), amelyik nem tudja még, hogy a tanmese a teknősbékáról és a skorpióról pontosan e kategória tagjainak (és tagjairól) szól, „bárkivel megtörténhet” alcímmel. A mesékben kevésbé otthonosan mozgóknak álljon itt bejezésül a tanmese vágatlan változata: A skorpió megkéri a folyóhoz érve a teknősbékát: - Vigyél át engem a hátadon a túlsó partra. Mire a teknősbéka ezt feleli: - Nem viszlek át, mert a fullánkoddal megmarsz, meghalok és odaveszünk mind a ketten. A skorpió erre így felelt: - Nem, dehogy! ígérem, vigyázok, amúgy sem tennék ilyet Veled! A teknősbéka végül beleegyezik, felveszi a hátára a skorpiót, ám alig mennek pár métert, a skorpió belemélyeszti fullánkját a teknősbékába, mire az fájdalmasan így szól: Miért csináltad ezt? így mind a ketten meghalunk. A skorpió így válaszolt: - Nem tehetek róla, ilyen a természetem... Ablonczy Zsuzsanna ötödik oldal �Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Dávidot 2008. május 22-én több százan kísértük el utolsó útjára... Elija „A mély gyász, amit egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.” Köszönetnyilvánítás (Arthur Schopenhauer) Dávid nem jön vissza többé... Még annyi mindent terveztünk... ha kijön a kórházból, beülünk egy kis kávézóba és „megváltjuk a Világot”, mint gyakran azelőtt. Azt ígérte, hogy az állatkertbe is elvisz. Tudtam persze, hogy súlyos betegségben szenved, de ezzel együtt lehet élni, ebből nem lehet baj. Az nem lehet, hogy elveszítsem azt az embert, akiben annyira megbíztam, aki mellettem állt a bajban, és erőt adott a továbblépéshez! Még O, a halálos beteg aggódott értem az egyszerű kis mandulaműtétem miatt. IGAZ BARÁT volt. Nem is sejtettem, milyen fájdalmai lehettek, hiszen bármikor meglátogattam derűsen fogadott. Csak utólag gondoltam át, hogy mekkora erő kellett mindahhoz, amin keresztül ment. Mikor rosszabbodott az állapota, nyugtatgatott: ne aggódjak, nem lesz baj... Tőle tanultam meg, mit jelent küzdeni, és soha nem feladni! Akkor éjjel, egy pillanatig furcsa szívszorítást és légszomjat éreztem. Talán épp akkor, amikor Dávid lelke eltávozott... nem akart búcsú nélkül itt hagyni. Kevesebb a mosoly mióta elmentél. Biztos vagyok benne, hogy az örökké élő városban, ott fenn is annyian fognak szeretni, mint itt a földön. Bartók Réka Tisztelt Tanárok és Kedves Diáktársak! Mivel nem tudok Önökkel személyesen Pádár Dávid halála sokkolta Karunk hallgatóit és oktatóit, sőt, öregdiákjait és munkatársait is, mindazokat, akik ismertük. A hír futótűzként terjedt... Ismertük Őt, és ismertük a családját. Ujfalussy Márkban és bennem az első hír hallatán megszületett az öntevékeny gyűjtés ötlete. Sokszor kételkedem abban, hogy a modern universitas universitas-e klasszikus értelemben. Most, mégis, egy szeretett, őszintén tisztelt társunk halála kapcsán bebizonyítottuk, mi, hallgatók és oktatók, hogy igenis van összefogás, Pázmányos egység és öntudat. Igen rövid időn belül hallgatók és fiatal oktatók, öregdiákok és munkatársak - közel félszáz felajánló Dávid temetése költségeinek részbeni fedezésére összegyűjtött 143.700.- Ft-ot. Köszönöm! Az összeget Márk adta át Dávid édesanyjának. A Kar is - tudtommal saját költségvetése terhére - további 130.000,- Ft-ot utalt át Dávid családjának. Az utalás ügyes-bajos ügyeit Márkkal, Katával és Rékával intéztük. Ezt is köszönöm! találkozni, ezúton szeretnék köszönetét mondani mindenért, amit Dávidért tettek. Dávid mindig nagyon szeretett ide az Egyetemre bejönni, és büszke volt, hogy a Pázmány Jogi Karára járhat. Nagyon szép időt töltött itt, még a vizsgákra is jókedvűen indult. Nagyon fontos volt itt számára minden és mindenki. Sok-sok ismeretséget, barátságot kötött itt, és ez sokat jelentett számára. Az, hogy ez az Egyetem az igazi Alma Mater, a betegsége idején még inkább megmutatkozott. Rengetegen látogatták, telefonáltak Neki, és drukkoltak a felgyógyulásáért. Sajnos, Isten ezt másképpen gondolta. Ezért szeretnék most utólag hálás köszönetét mondani minden Őérte mondott imáért, miséért, telefonért, látogatásért, ajándékért, és azért, hogy olyan sokan eljöttek Dávid végső búcsúztatására. Köszönöm az együttérzésüket és nagylelkű adományukat egyaránt a magam és Dávid nevében. Kérem, őrizzék meg Dávidot jó emlékezetükben. Kívánok eredményes vizsgázást és nagyon jó egészséget! Pádár Erzsébet, Dávid édesanyja Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) „Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom...” Búcsúzunk Tőled, Bondár Sándor (1988-2008). Amikor utoljára beszéltünk, elköszöntünk egymástól... nem gondoltam, hogy örökre... Tudtam, hogy csak eljött a hétvége, néhány nap és újra együtt leszel velünk... nem így történt... búcsú nélkül hagytál itt bennünket... Hirtelen szertefoszlott oly sok álom, félbe maradt oly sok munka, és itt maradt oly sok megtört szív... Már az egyetemre lépve 16 évesen is nagy terveket szövögettél. Igen, 16 évesen... Te már ilyen fiatalon, messze a családodtól beléptél a nagybetűs életbe. Első utad a HÖK-be vezetett. Soha nem felejtem, milyen elszántan kampányoltál, hogy segíthesd a diáktársaid boldogulását. Már akkor tudtad, hogy mit akarsz. Hamar megismerhetett a nagyközönség is, hisz nincs olyan ember, aki ne tudná ki is „ukrán Sanyi” vagy Szása. hatodik oldal Egyéniségeddel, humoroddal, erőddel gazdagítottad a kollégisták közösségét is. Vicces mondataid szinte szállóigévé váltak... „Hogy az?” „Meddig működik?” Aztán váratlanul, szó nélkül üresen hagytad a 10-es szobát... Nem láthatunk többet a női konyhában szorgalmasan paragrafusokat magolni, nem takarítasz, nem halljuk többé hangodat, a cipőd kopogását, nem érezzük az illatod... Húúú, érzitek csajok?...megjött Sanyi.. .valahogy mindig azt hittem randizni mész.... Olyan elegánsan, olyan „Sanyisan”. A konditeremben sem futsz többet, nem mesélheted el, milyen napod volt az irodában... Bulizni sem fogunk már együtt, nem mész oda többet a lányokhoz, hogy elmondhasd: „Angyalom milyen szép vagy!” Mi láttuk, ahogy „felnőttél”. Dolgoztál, aktív voltál az órákon, beloptad Magad a tanárok szívébe, két egyetemen tanultál és vizsgáztál. Kiálltál az igazadért és a barátaid mellett, volt akaraterőd... nem is kicsi... Számíthattunk Rád, ha valaki bajba került... Három év alatt a técsői kisfiúból komoly férfi lett... Egészséges és erős voltál... az élet mégis kegyetlen volt Veled, pont Veled... Mi még most sem hisszük el!!! Sokáig vártuk a telefont, hogy tévedés történt... Vártunk, de nem költöztél vissza hozzánk... Hiányzol Sanyi!!! Nincs nap, hogy ne jutnál eszünkbe, ne figyelnénk, hogy mikor jössz ki a szobádból. Sanyi, ha hallod ott fent, tudnod kell, hogy soha nem felejtünk el! „Nagyon akartam élni még, érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, őrizzetek szívetekben!’ Mihalics Vivien �Kiállítás a Biblia éve alkalmából 2008 a Biblia éve. Ennek alkalmából a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum szervezésében Bibliai találkozások címmel kiállítás került megrendezésre. A Biblia a keresz­ tény, illetve a zsidó vallás szent könyve. Az elne­ vezés görög ere­ detű, könyvek, Prohászka Ottokár iratok jelentéssel bír... De még mielőtt belemelegednék - szeren­ csétekre - eszembe jut, hogy katolikus egyetemre járunk... Úgyhogy nyugalom, ezt a szálat már el is varrtam. Körülbelül 15 termen keresztül tekinthetők meg különböző korok kiadásai, e témájú festmények, filmek illetve Prohászka Ottokárról is szól néhány szoba. A legérdekesebbnek a látáskárosultaknak, vakoknak készült Szentírásokat találtam. Ugye, nem is gondol az ember bele abba, hogy az emberiség legfontosabb könyvéhez mi, látók milyen könnyen és hányféle formában hozzájuthatunk. Mégsem bújjuk - tisztelet a kivételnek - minden nap. Sajnos, még nem teljesen, de részben már az ő számukra is olvasható a Biblia. S ez alapvetően Louis Braille-nek köszönhető, aki gyermekkorában elvesztette szeme világát. Élkeserítette és dühítette, hogy míg az egészséges emberek számára természetes dolog az írás és az olvasás, a vakoknak ez megoldhatatlan probléma. A pontírás ötletéhez az alapot Charles Barbier „éjszakai írása” adta, aki a látó katonák számára egy sötétben is olvasható titkosírást fejlesztett ki. Mert végül is ha belegondolunk, éjszaka még a látók is vakok. A lényeg az, hogy a betűket egy hatszor hatos kockában helyezi eh A sorokat vízszintesen és függőlegesen is megszámozta, így minden betűt egy kétjegyű szám jelöl. S ezeket a számokat szurkálta át. Nos, ezt fejlesztette Braille tovább, mégpedig úgy, hogy a papírt domborítják, s nem kód, hanem karakterírást alkalmaz. Egy karakterhely hat pontnyi. Ezek egy kis, álló L téglalapban helyezkednek el, úgy, hogy a téglalap három pont magas és két pont széles. A pontok számozása fentről lefelé^ történik a baloldali sorom Attól függően, hogy a 6 lehetséges pontból melyeket használjuk fel - domborítjuk ki, kapunk egy betűt, vagy más karaktert. A pontok nagysága mindig egyforma, erőssége az értelmezés szempontjából lényegtelen. A rendszer végül 1825-ben születik meg és 1829től terjesztik. Magyarországon 1893-ban vezették be, a mai formáját pedig Mihályik Lajos alakította ki, hisz’ nálunk vannak ékezetek is... Sajnos azonban ezeknek a könyveknek az előállítása, olvasása, kezelése nagyon nehézkes, hisz’ terjedelmesek, mivel a pontok méretét nem lehet változtatni. Például Fekete István Tüskevára 10, Jókai Mór Aranyembere 21 kötet. A múzeum második felében pedig Prohászka Ottokár életébe nyerhettünk betekintést. 1858-tól 1927-ig élt. Székesfehérvár püspöke volt - a vasútállomás közelében van is egy neki emléket állító templom, mely’ mily’ M 1 N 3E® S S ææ in Z u 0 V w ? /: no X 0 11 Fine verse A Braille-ABC furcsa, de az ő nevét viseli -, de nem mellesleg kiemelkedő egyházi író. Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a XX. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója. Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége emelkedőben van, elfelejtett műveit újraolvassák. A második világháború utáni korszak történetírása és irodalom­ története a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli „kultúrharc” középpontjában. Műveinek, személyiségének, gondolatrend-szerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik. Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkás-mozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) címűt indexre tették. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. „A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek” - írta 1915. április 15-én. Talán még mindig azok... Rossz alvó volt, és ezért a szobája mellett volt egy kis kápolnája, éjjelenként ott imádkozott. Igazán különleges, hogy ezt is kialakították, hogy a látogatók ezzel is megismerked­ hessenek. Remélem, kedvet csináltam egy kis kiránduláshoz Székesfehérvárra. A kiállítás még november 9-éig tekinthető meg keddtől szombatig 10 és 18 óra között, vasárnap pedig 14 és 18 óra között a Városháza téren, a Püspöki Palotával szemben. Mikola Orsolya Willkommen in EU? Mennyi jó dologgal jár EU-s polgárnak lenni... Például pusztán a személyi igazolványod segítségével utazhatsz keresztül Európán. De mi a helyzet a diákokkal? A diákok minden európai országban kedvezményeket élveznek, de vajon ezt más országokban is fel tudják használni? Na, az már más kérdés. Mert bár a rendes diákigazolványt (ha jól tudom) nem lehet mindenhol felhasználni, ennek ellensúlyozására alakultak különböző szervezetek, melyek olyan (diák)igazolványokat állítanak ki, amelyek felmutatásával különböző országokban különböző kedvezményeket szerezhet a szegény (magyar) diák. Ezek közül is a legismertebb az ISIC (International Student Identify Card), melyet - az UNESCO segítségével - mind több, így a nem EU-s országokban is elfogadják. Egy erős kivétellel persze: ugyanis míg szerény hazánkban a BKV - korábbi tapasztalataim alapján igen meglepő módon - a fentebbi kártyát gond nélkül elfogadja nemzetközi diákként, másik kedvenc állami „zártkörű részvénytársaság”-unk, a MÁV honlapján az alábbi velős sorokat olvashatja a (természetesen kizárólag magyar nyelven elérhető szövegként csak magyarul tudó) szegény tanuló: „A nemzetközi diák­ igazolvány igénybe vehető-e belföldi utazás céljára? Nem vehető igénybe belföldi utazás céljára? így utazzon a külföldi diák Magyar­ kedvezmény jár 2 és fél napig... Az európajogi tanulmányok terhe alatt nevelt, kissé paranoiás élnebulóban talán olyan szavak ötlenének fel, mint „munkavállalók szabad mozgása” és „közvetett disz­ krimináció”. Még szerencse, hogy bennem nem. (Forrás: http://www.isic.org, http: //www. mavstart.hu/ugyfelszolgalat/gyik.php) Konta Balázs országra. Csakhogy itt a dolog nem ért véget, ugyanis ezt megspékeli szeretett hárombetűsünk a következő sorokkal: „Az Uniós államok 26 év alatti polgárai megkaphatják-e a belföldön érvényes 33%-os kedvezményt? Igen, bármely vi­ szonylaton péntek 10.00 órától vasárnap 24.00 óráig, és a vasárnapi közlekedési rend szerint meghirdetett ünnepnapokon korlátlan számban, 2. osztályon” Vagyis az uniós polgároknak a (minden!) 26 év alatti magyar polgárnak járó hetedik oldal �ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Összeállította: Techet Péter Az ítélet tavaszvégi száma vezércikkben emlékezett meg a Holocaust Emléknapról. Nem azért, mert ez így politikailag korrekt - noha valóban ez politikailag így korrekt hanem mert meggyőződésünk, hogy a magyar történelem sorsfordító pontjait, amelyek mindig tragédiaként jelennek meg (1919, 1920, 1944, 1956), empátiával, megértéssel, bátorsággal kell kibeszélni, feldolgozni. A Holocaust Emléknap kapcsán is erről szóltunk: hogy ne feledjünk; hogy mindig emlékezzünk - de végre meg is békéljünk. Ahogy a neokonzervatívok egyik zászlóshajójánál, a Kommentár című folyóiratban közzé tett kiáltványában (Tizenkét állítás a Soáról, Kommentár, 2008/3, 3. o.) írta Ablonczy Balázs és Novák Tamás: ne legyen politikai célokból instrumentalizálható sem az áldozatok fájdalma, sem a magyar nép egyes köreinek akkori bűnös kollaborálása. „1. A holokauszt egyetemes, magyar és zsidó tragédia. (...) 12. Nem méltó a holokausztot politikai játszmák terepévé tenni, mert ezzel éppen áldozatainak emlékét gyalázzuk meg’’ Noha mi nem vagyunk neokonzervatívok, és nem is szeretnénk annak látszani, üzenetünk mégis hasonlóan egyértelmű volt; mások azonban nem a mondatokat, hanem vélt árnyékait látták csak meg. Fontos orgánum lettünk hát. Bácher Iván, a Népszabadság munkatársa a 168 Órának nyilatkozva sanda szándékokat látott a vezércikkben. (Lám, „Magyarország legked­ veltebb napilapjának” publicistája „a PPKE JAK legnépszerűbb lapjának” egyik publicistájával foglalkozik...) Erre született egy személyes email a vezércikk szerzőjétől a 168 Órának és Bácher Ivánnak címezve, illetve Vargha Bálint Tamás részéről egy olvasói levél, amelyet a 168 Óra meg is jelentetett. Viszontválasz nem érkezett. Szerencsére - mert így tudhatjuk, hogy nincs harag. Csak néha még mindig félreértjük egymást. Pusztán dokumentációs célzattal közöljük alábbiakban az ítélet megidéztetésének körülményeit. Bácher Iván a május 29-én megjelent 168 Órának nyilatkozik... „Bácher: Kocsmajáróként sok jobboldali fiatallal és idősebbel is sörözök. írásomban próbáltam distinkciót tenni: amikor egy nyugdíjas a saját élettörténete miatt mindent elfogadhatatlannak tart, ami »a komcsikhoz« kapcsolható, és pöfög a pultnál, az egészen más, mint amikor egy politikában szerepet vállaló diplomás tesz hasonlót. A mögöttesekről persze keveset tudni. Tudományos eszközökkel nem lehet felmérni, hogy valójában mi történik - például - az egyházi iskolákban, egyetemeken. 168 Óra: Mégis, mi történhet? Bácher: Most kaptam meg a Pázmány Péter Egyetem Jogi Karának hallgatói újságját. Tisztességesen emlékeznek benne a holokausztemléknapról. Csak éppen írnak arról is: szerintük a probléma gyökere abban rejlik, hogy a keresztény jogászértelmiség nem ment olyan szakmai páíyákra, amelyekre a zsidók igen. Szerintük az ebből adódó aránytalanság okozta a problémákat. Hozzáteszik: most már kezet kell nyújtania keresztény és zsidó értelmiségnek. 168 Óra: Sajátos. Bácher: Az ember töprengeni kezd: kire tetszenek gondolni, kedves keresztény joghallgatók? Van tízezer zsidó vallású ember Magyarországon, az ügyvédek között lehet pár tucat. Ám származás szerint többen is lehetnek a jogi pályán. A származást kellene firtatni? És milyen széles skálán? (...) 168 Óra:/1 Pázmány Péter-egyetem lapjának cikke mintha egybevágna azzal, amit Elek István állít: vannak »humanizálható«., az antiszemitizmustól > nyolcadik oldal elkülönülő okai a zsidóság iránti ellenszenvnek. Bácher: Éppen azért haragszom Elek Istvánra, mert kreál egy olyan zsidózást, amely szerinte elfogadható. Ez lenne az »úri zsidózás«. Eszmetársaival Móricz, Mikszáth, Krúdy műveiből keresik ehhez a példákat. (...)” Erre született egy személyes email... „Tisztelt Bácher Iván! A 168 Óra 2008. május 29-i száma ismét témánál van. Balog Zoltánt az Árpád-sávos lobogóról faggatja, Önt „meg a »hétköznapi antiszemitizmusról«. Ön szerint létezik ilyen - és ebben bizonyosan igaza is van. Hétköznapi, de tán ünnep- és szünnapi antiszemitizmus is van, elvégre az antiszemiták nem pihennek nyáron sem. Sajnos. De nem pihennek azok sem, akik az előbbiekből élnek meg. Mert vannak antiszemiták és vannak, kiknek érdekük, hogy legyenek antiszemitáik. Jelzem, nem a jobboldal elemi igénye, hogy naponta kelljen elhatárolódnia olyan jelenségektől, amelyekhez sem formálisan, sem informálisan nem kötődik (...)- de ez most más téma, hagyjuk. Levelem oka az indirekt megszólítottság. Ön az interjúban ugyanis arról szól, hogy »tudományos eszközökkel nem lehet felmérni, hogy valójában mi történik - például - az egyházi iskolákban, egyetemeken«. Majd példát említ - nem egészen értem egyébként, hogy mire a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatói újságját, az ítéletet. Mivel egyházi egyetemre járok, s a fentebb nevezett diáklap munkatársa vagyok, kétszeresen is érintve érezhetem magam. Az, hogy tudományos módszerekkel nem lehet vájkálni az egyházi egyetemek falai között, az egyházi egyetemek hallgatóinak fejeiben, nem probléma. Az egyetemek autonómiája, a privátszféra szabadsága, a gondolkodás és szólásszabadság joga miatt nem kell sem Önt, sem a 168 Óra valamely munkatársát beengedni az összes szemináriumi órára, a sörözésekre vagy a családi ebédekhez. Az egyházi egyetemek mindegyike jogi keretek között működik, tanterve államilag jóváhagyott, diplomája államilag elfogadott - úgyhogy nincs különösebb indok arra, hogy speciális vizsgálat, megfigyelés, »felmérés« alá vonjuk őket. Persze, a történelmi sérelmek okán tán nem meglepő, ha egy katolikus oktatási intézmény nem a posztkommunista utódpárt zászlóshajója, miközben mégis (...) egyik egyébként népszerű - tanára épen eme párt országgyűlési képviselője (...). Ön eztán részletesebben szól az ítélet 2008. májusi számáról, amelyben az antifasizmus és a zsidóság kérdése (problémája?) valóban hangsúlyosan jelenik meg: ennek oka a Holocaust Emléknap, amelyhez én írtam vezércikket, illetve a Hollán Ernő utcai tüntetés, amelyről - és az ott abszolvált performance-áról és annak fogadtatásáról - a lap másik munkatársa, Vargha Bálint Tamás számolt be. Ön is elismeri, hogy »tisztességesen emlékeznek benne [az újságban] a holokausztemléknapról«. Valóban - hiszen a szándék is ez volt. (...) Majd Ön mégis tesz két valótlan állítást: 1. »[S]zerintük [azaz szerintünk - TP] a probléma gyökere abban rejlik, hogy a keresztény jogászértelmiség nem ment olyan szakmai pályákra, amelyekre a zsidók igen. Szerintük az ebből adódó aránytalanság okozta a problémát«. Ilyen kitétel az írásban nem szerepel - nem a jogásztársadalom származási vagy vallási összetétele érdekelt bennünket. Arról írtam, hogy (...) a hazai problémák objektív gyökerét a megkésett polgárosodásban, míg a szubjektív eredőjét az úri középosztály teszetoszaságában, merevségében véltem felfedezni - és semmiképp sem abban, hogy hány »zsidó« van vagy volt a jogászok között. Hiszen ezt nem is tudhatom. És itt kapcsolódunk a második - khmm csúsztatásához. 2. »Az ember töprengeni kezd: kire tetszenek gondolni, kedves keresztény joghallgatók? (...) A származást kellene firtatni?« Ön szerint tehát származási alapon - hovatovább tehát majdnem rasszista módon - gondolkodunk a zsidó-magyar párbeszédről az ítéletben. Pedig nem. Hiszen nem is írtunk ilyet. Magyarországon mindenki magyar a nemzetiségek jelentős része is bír magyar identitással. Ázaz nálunk a közösségképző erőt nem az etnikai vagy vallási hovatartozás határozza meg - hanem a szociokulturális közeg. Ekként pedig beszélhetünk »keresztény középosztályról« vagy »budai katolikusokról« vagy »békési szegényparasztságról« - vagy »zsidó polgárságról«. Itt a származás nem biológiailag, hanem szociológiailag érdekes - ha egyáltalán érdekes. De az újságban mi erről sem írtunk. Arról írtunk, hogy a magyar polgárság nem lehet teljes, s nem töltheti be feladatát, ha oktalan és megoldhatatlan viták mentén szakítja szét önmagát. Árról írtunk, hogy keresztény polgárként nekünk a mi oldalunkkal kell foglalkoznunk. (...) Sajnos, Ön a cikk fő üzenetét hogy megegyezés, de legalábbis dialógus kell »köztünk« (és itt persze rögtön felmerülhet a kérdés, hogy kik a »köztünk« két oldala) - csak egy mondatra méltatta. »Hozzáteszik [ti az ítélet]: most már kezet kell nyújtania keresztény és zsidó értelmiségnek«, mondja Ön. Kár, hogy a rákövetkezőkben nem ennek mikéntjéről beszélt. Pedig erről kéne inkább. Tisztelettel, Techet Péter” És egy olvasói levél is megjelent aztán a 168 Órában... „Aki olvasta az egyetemi folyóiratot, az nyomát sem leli az Ön inkoherensen kanyargó gondolatmenete által odaképzelt állításnak, miszerint Techet Péter azt javasolná, hogy valakinek a »származását« kellene firtatni. A cikk tisztességes. Minden sora vállalható. A zsidó identitás Magyarországon egy izgalmasan perturbáló kulturális elsajátítás, amiben egyaránt vannak öröklött és választott elemek, mint mindenben, ami kulturális. A zsidóság Magyarországon nem a vallási előírások szerint képzett közösség, ritka esetben tekint népként, politikai közösségként magára. A 20. században olykor akár intellektuális mozgalmakként hallatlanul plurális és ezerféle frontvonal mentén tagozódva jelent meg (vö.: Judapest.org). A bántóan egydimenziós bácheri zsidóságkép, valljuk be, szellemileg sem különösebben vállalkozó kedvű. Miközben a zsidó lét leglényege a saját identitásának állandó megfogalmazása, újrafogalmazása, problematizálása, amely történelmi élményektől inspiráltán egyaránt lehet krízisszerű - vagy kiegyensúlyozott és egészséges. Az államszocialista kollektivizáció a magyar középosztály „úri-keresztény-dzsentri ” és „zsidó” örökséggel érkező tagjait egyaránt tulajdon- és jogfosztottá tette, a rendszerváltás tulajdonrendezése és a rendszerváltás utáni állami elosztási modellek egyaránt hátrányosan érintették ennek a középosztálynak az újraépülését. Kérem Bácher Ivánt, hogy legközelebb, ha alkalma nyílik, akkor az együttműködés és a jóindulat hangján szóljon, ahogyan Techet Péter is tette. Vargha Bálint, joghallgató” Nos, az ítélet a jövőben is foglalkozni mer kényes témákkal, de a jövőben sem lesznek soha olyan szándékaink, amelyeket Bácher Iván tulajdonított nékünk. Uff. �Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Személy szerint a szakmai gyakorlat híve vagyok, azzal az ember tapasztalatot, ismerősöket és barátokat szerezhet, összességében pedig közelebb kerül a kitűzött célhoz (feltételezem, hogy e cikk olvasóinak túlnyomó többsége a gyakorló jogászi pályát tekinti annak), még ha kevesebb sört is ihat így a nyár alatt - azt ugyanis el kell fogadni, hogy a szakmai gyakorlatért az esetek tÖDüségében nem jár fizetés. Év közben a PKKB-n gyakornokoskodtam, úgyhogy gondoltam, az ítélkezési szünetben eljött a fizetős munka ideje. Kitaláltam, hogy ezúttal kipróbálok valamit, ami távol áll a jogtól, már csak a változatosság kedvéért is. Ezúttal a kertészkedést dobta a gép. A harmadik napon sikerült a bokaszalagjaimat úgy hazavágnom, hogy ezzel a kertépítői pályám a belátható időre befejeződött. Ez a három nap viszont megtanított erre-arra. Elsősorban: ha az ember el akar szakadni a jogtól, ne vallja be, hogy jogi egyetemre jár. Égy nagy lakópark kertjén dolgoztunk, a második nap végére jött hozzám villanyszerelő, szobafestő, burkoló és targoncás is jogi állásfoglalásért. A főnökről nem is beszélve. A főnök hobbiszinten űzi a hatósági szervek szívatását, így aztán nem is nagyon meglepő., ha egyszerre legalább három eljárás folyik ellene. Úgyhogy első nap végére már az egész építkezés tudta tőle, hogy kihez kell menni, és mindenki meg is talaít, én már csak azt hallottam, hogy „hol van a doktor úr?...” Nem sikerült elszakadnom a jogtól. Másodszor: megerősödött az a véleményem, hogy attól, hogy az ember végzős joghallgató, meg nem biztos, hogy ő az okosabb. A főnököm példának okáért elmondta az összes vonatkozó rendelkezést arra nézve, hogy mihez van joga a rendőrnek, ha igazoltat, mit kérdezhet, és mit nem, mi után lehet panaszt tenni ellene és hol... De mások is azon az állásponton vannak, hogy ők bizony jobban értenek a joghoz. Úgyhogy állásfoglalást elfogadnak, tanácsot nem. Kar is próbálkozni. Harmadszor: újfent hallottam jó pár történetet a rendőri szervek korruptságáról, és egy nagyon is bizonyos bíró elfogultságáról. Mindezekért persze engem vettek elő? Az már nem ért meglepetésként, hogy azokban az emberekben, akik nem gyakorló jogászok? sokszor elég erős eŰenszenv el a jog képviselőivel szemben. De hogy mindenért en tartsam a hátamat, ez új volt. Nehéz volt például meggyőznöm egyeseket, hogy belőlem nem lesz lefizethető bíró. Sőt arról is, hogy a jogászok nem feltétlenül tömörülnek maffiába. Mindenesetre kipróbáltam egy újabb szakmát, szereztem új ismerősöket és barátokat, és megtanultam egy életre, hogy ha nem vágyok eppen (negatív) hírverésre, nem vallom be, hogy jogász vagyok, és hogy kutya kötelességünk együtt dolgozni azon, hogy a jogalkalmazas minden területe megtisztuljon a korrupciótól, sőt annak még az árnyékától is. Kovács Bence Tanulj meg olvasni! A PPKE-JÁK Karrier Iroda és az Improved Reading Budapest közös olvasásfejlesztési tréninget tart egyete­ münkön. Olvasási készségfejlesztő tréningünket elsősorban olyan munkatársaknak ajánljuk, akik munkaidejük jelentős részében szöveges információk feldolgo­ zásával, elemzésével foglalkoznak. A tréning elsődleges célja a rossz olvasási szokások kiküszöbölése és a különböző olvasási képességek (sebesség, megértés, emlékezés) javítása. A kurzust legfeljebb 12 fős csoportokban, a résztvevők egyéni képességeire alapozva tartjuk. Időpont: november 8-9. napján 9-16 óráig Helyszín: Budapest VIII., Szentkirályi u. 28. 6-os gyakorló (I. em. 118.) Részvételi díj: 32.000,- Ft + 20 % ÁFA; aktív Pázmányos hallgatóknak (BTK, JÁK stb.): 5000 Ft + 20 % ÁFA Jelentkezés módja és részletes információ név, e-mail cím és telefonszám megadásával személyesen a Karrier Irodában (I. em. 137. - a TO fölött), a 429-7200/338-as telefon­ számon vagy a karrier@jak.ppke.hu címen. (Egyéb információk a www.proread.hu honlapon.) Van élet az egyetem után Bemutatkozik a Karrier Iroda Jelen cím vehető akár fenyegetésképpen is, de ugye senki sem veszi annak. Vehető persze egyértelmű ténynek is. Aki ismeri a karon működő Karrier Irodát, nem tehet másként, csak megnyugvással tudomásul veheti: Van élet az egyetem után! Világért sem szeretnénk ezt amolyan jó tanuló felel - rossz tanuló felel rendszerű Karinthy-parafrázisnak tekinteni, s a Szentkirályi utcát jókra és gonoszokra osztani. Pusztán jelezzük, hogy mára a hétköznapokhoz tartozik a tudatos előre gondolkodás öt éven túlra is, szinte már ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a Karrier Iroda a jogi kar vérkeringésének felpezsdítésére. Aki még ismeretlen az előadók és tanszékek bukdácsolóinak, annak azért, aki pedig a kelleténél többet felejtett a nyáron, annak ezért ajánljuk négyesfogatunkat. L Az I. emelet 139. és a földszinti aula Karrier faliújságja között húzódik a Karrier Front. Aki ebbe beleakad, az sok információval lesz hasznosabb. 2. A Karrier Iroda nem állásközvetítő, így nemcsak az ötödévesek tavaszi időeltöltési lehetősége, még a záróvizsgák előtt. Némely képzés igenis hasznos az első- és másodéveseknek is. 3. Önéletrajzot leadni sosem kötelező, csak ajánlott. Aki ezt megteszi, könnyebben belebotolhat egy sok tapasztalattal bíró gyakornoki helybe vagy egy testhezállóbb pályakezdő állásba. 4. Aki az egyetem után még tovább is szeretne tanulni, az megteheti a Deák Ferenc Továbbképző Intézetben, a Karrier Iroda anyaszervezetében. Szakjogászi továbbképzések és szakvizsga-felkészítők minden félévben. Részletekért ajánljuk az ítélet mindig friss számát, faliújságunkat és a www.jak.ppke.hu/karrier weboldalt. Addig is várunk mindenkit személyesen is első emeleti irodánkban, a finom kávét készítő automatától csak pár lépésre. Sergő András • Gyakornoki és állás­ ajánlatok: a köz- és a magánszféra jogi munka­ köreit ismerheted meg. Tanulási időben „kipróbál­ hatod” magad. • Képzések, tréningek, előadások: minél könnyeb­ ben és sikeresebben alkal­ mazkodni egy teljesen más fajta hozzáálláshoz. Képes­ ség- és készségfejlesztés, tárgyalástechnika, pálya­ orientáció és pályakezdő tanácsadás. • Állásbörze: évente egyszer találkozz álmaid munkaadójával! Kiállítók, beszélgetések, szakmai konferenciák, egyéb programok. • Posztgrad: ha nem elég az alapdiploma, lehet továbbképződni: itthon és külföldön. • Alumni: ha tudod vagy szeretnéd tudni, milyen a Pázmányos lét. Öregdiákok és öregdiákság egy életre. I. em. 139. - a TO fölött, www.jak.ppke.hu/karrier karrier@jak.ppke.hu kilencedik oldal �Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Nemrég Pannonhalmán voltam lelkigyakorlaton. Úgy érzem, sikerült végre egy-két kérdésben megnyugtató gondolatig jutnom Nem mondom, hogy végered­ ményre vagy megoldásra, mert ezek a kérdések szerintem élet­ fogytig tartó gondolkodást és véle­ ményformálást igényelnek. Az egyik ilyen nagy kérdés számomra az volt, hogy egy keresztény ember hogy vállalhatja a bírói feladatot, amikor Krisztus külön megmondta: ne ítélj, hogy ne ítéltess! Elsősorban elgondolkodtunk azon, hogy amikor a bíró ítéletet hoz, akkor az embert, az ember tettét, mindkettőt vagy valami egészen mást ítél-e meg. Sőt, mi alapján ítél egy bíró, ki ad, és ki adhat egyáltalán erre jogosultságot? Melyek azok az értékek, amelyek alapján ítélhet? Hiszen láthatjuk, hogy a történelem során nemhogy a jog, hanem a stabilnak mondott erkölcs is folyamatosan változott. Arra jutottunk, hogy ember nem ítélhet meg (nemhogy el-) másik embert, legfeljebb a tettét minősítheti. De mégsem szabad pusztán csak a tettet nézni, figyelemmel kell lenni ugyanúgy az emberre, az előéletére, a környezetére, a társadalom szempontjaira... Annak a társadalomnak a szempontjaira, amelyik - végeredményben - Istentől kapott szabad akarat által a bíró kezébe teszi le a döntés lehetőségét. Az tehát elég egyértelmű, hogy ezáltal nem az embert ítéljük meg, hanem a tettet, mégis figyelembe kell vennünk a szubjektumot, mégpedig az elkövetőét és a bíró szubjektumát egyaránt, a tágabb szubjektumot, vagyis az elkövető közvetlen környezetének érdekeit, és nem csak az objektumot, amit az éppen hatalmon lévő vezetés nyilvánít ki jogszabályok formájában. Az is világos, hogy az Istentől kapott szabad akarattal élve az emberek bírát nevezhetnek ki, aki megítéli a tettet az objektum és a szubjektumok együttesével. De vigyázni kell, mert az sem állandó, ami alapján a bíró ítél. Hiszen az objektum, a jogszabályok is napról napra változnak, akár szöges ellentéte is lehet a korábbi törvénynek az új, attól még betartandó lesz. Hacsak persze nem ütközik az erkölccsel - ami viszont szintén változik. Vannak állandó értékek, mint a felebaráti szeretet, örök parancs a ne lopj és a ne ölj is, de pl. a Tízparancsolat tiltja a paráznaságot, miközben koronként és társadalmanként igen változó volt, hogy mi számít paráznaságnak, azon belül is mi számít az állam által is üldözendő bűnnek. Úgyhogy talán ebben a nehéz kérdésben támpont lehet az ember, a bíró szubjektuma, erkölcsi értékrendje, lelkiismerete is. Ha a bíró önnön lelkiismerete ellen cselekszik, az az ítélet már nem lehet jó. Ezek után térjünk vissza az eredeti kérdéshez: mit lehet kezdem a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” paranccsal? Keresztelő Szent János a Jordán partjánál hozzá özönlő sokaságnak azt tanítja, hogy a katona ne erőszakoskodjon, elégedjen meg a zsoldjával, a vámos pedig ne szedjen többet, mint amennyi elő van írva... Vagyis nem azt mondja, hogy ne legyenek katonák, ne legyenek vámosok és ne legyenek bírák, hanem azt, hogy ne éljenek vissza a helyzetükkel, tegyenek a lelkiismeretük, az erkölcs szerint. Érdekes megvilágítása volt a kérdésnek az is, hogy tulajdonképpen nem csak a bíró ítél, hanem gyakorlatilag mindenki minden nap hoz döntéseket más ember életéről, sorsáról, értékeli más ember teljesítményét. Egy tanár nap, mint nap osztályozza a diákjait, a szülői nevelés része, hogy ha a gyerek rossz volt, akkor azt elbírálja és kiszabja a méltó büntetést, de még egy autószerelő is mérlegel, hogy pl. egy ügyfél mennyire ért az autójához, mennyire kell neki befolyásolnia, hogy vegyen új alkatrészt, vagy elég, ha figyelmezteti, hogy elkopott az ékszíj, és aztán az illető dönthet az ékszíj sorsáról. Mindegyik egy-egy módja az emberi ítélkezésnek. Mi ennek az egésznek a lényege? Szerintem az, hogy mindig legyünk tudatában annak, hogy nincs jogunk megítélni, elítélni egy embert sem. Legfeljebb egy-egy tettét, teljesítményét, hozzáértését... (És így lehet lapunk címe is: ítélet, anélkül, hogy ezzel megsértenénk a krisztusi tanítást!) Kovács Bence tizedik oldal Törékeny egység Beszélgetés Szilágyi Demeterrel, a Hallgatói Önkormányzat új elnökével Szilágyi Demeterrel, Dömével akkor ismerkedtünk meg jobban, amikor a tavalyi gólyatábor utolsó reggelén csikket szedtünk a belső udvarban, hogy az indokolatlanul szigorú helyi igazgató ne kapjon agyérgörcsöt. Azóta a Hallgatói Önkormányzat elnöke lett. - Kezdjük az elején. Mióta vagy HÖK-elnök? - Idén június ötödikén választott meg a közgyűlés. - Könnyen ment? Emlékeim szerint mindig nagy harc volt ezért a posztért. - Szokatlan módon én voltam az egyetlen jelölt. Kemenes Patrikkal, az előző elnökkel egy hónappal a választás előtt beszéltünk arról, hogy ő lemond, és rám gondolt utódként. - HÖK-ös mióta vagy? - 2007 márciusában kerültem be. Emlékszem, én voltam a tizenhetedik, az utolsó küldött, aki bejutott. - Az akkori tizenhétből hányán hököznek még most is? - Mire gondolsz? Hányán HÖK-ösök, vagy hányán dolgoznak még most is? Ezek szerint a kettő elválik egymástól. Van, aki nincs megválasztva, mégis sokkal többet dolgozik, mint egy másfél éve megválasztott küldött. - A csapat nagy része tehát lecserélődött? - Igen, többnyire az én évfolyamom ( a III. - a szerk.), és a másodévesek a jellemzőek a HÓK-ben, de már van egy elsőéves lány, aki, segít. - Akkor mi van ezzel a küldöttgyűléssel? Ók egy taláros társaság, aki titkos, éjszakai összejöveteleken dönt a hallgatók életéről, a többiek pedig dolgoznak? - A küldöttek aktív tagjai a munkában is aktívak. Az a baj, hogy a küldöttek közül sokan már nem foglalkoznak a HÖK-kel. Mégis fontos szerv, mivel ez felelős a legitimációért, ez adja a napi döntéseink súlyát. - Mi az, amiben változtatnál az eddigi HÖK-ökhöz képest, és mi az, amit megtartanál a korábbi évekből? - A programok felépítését, a félév menetét mindenféleképp megtartjuk. Kevésnek tartom viszont a kulturális programokat. Színház, múzeum, Terror Háza, Láthatatlan kiállítás. Több olyan programra lenne szükség, ami nem a vesét és a májat mozgatja meg, hanem a szellemet. A másik fontos különbség, hogy erősítenünk kell az érdek-képviseleti funkciót. Tavasszal, a vizsgaidőszak után már volt két panasznap, de úgy érzem, ezt tovább kell fejleszteni. - Szerinted milyen hely a Pázmány jogi kara? - Sajátos a légkör. Ahogy beszélgetek már jogi karon tanuló ismerőseimmel, érzem, jó helyen vagyok. Valószínűleg a katolikus szellemiség miatt sokkal családiasabb a Pázmány, mint a többi egyetem. Nem klikkek, hanem baráti társaságok vannak. Persze a tutoroknak ebben is jelentős szerepe van, sokat számít a csapatkovácsoló szerepük, főleg a gólyatáborban. Amit fontosnak tartok, hogy legyen presztízse annak, ha valaki a Pázmányon tanul, vagy végzett. A kikerült hallgatók segítsék egymást, mert tudják, jó helyről jöttek. - Mit gondolsz, hogy vélekednek az emberek a mindenkori HÖK-ről? Igaz, hogy saját zsebbe dolgoznak, és csak azért hököznek, hogy a tanároknál pluszpontokat szerezzenek, és hogy könnyebben ismerkedjenek? - Majdnem személyes sértésnek veszem. Aki így gondolja, jöjjön be a HÖK-höz, dolgozzon velünk, és hamarosan látni fogja, nincs így. Nyilván volt, aki erre a szemléletre akár rá is szolgálhatott, de ez ránk egyáltalán nem igaz. A költségvetésünk nyilvános, többszörösen ellenőrzött. Nagyon szívesen megmutatom mindenkinek, aki bejön hozzánk. - Mit gondolsz a felvételi arányokról? Tavaly a nappali helyeink kétharmada volt már csak állami, a többi költségtérítéses. Idén tovább csökkent az államisok aránya. - Sajnos ez tendenciának tűnik, mivel jelentősen csökkentették az állami helyek számát, mondván, túlképzés van jogászokból. Gondolom sokan hallották Jobbágyi professzor úr szavait az évnyitón. Túlképzés csak rossz jogászokból van. Reagálva a változásokra, tervezzük, hogy egy tavalyi kezdeményezést, az úgynevezett „Road show”-t továbbvisszük. Végigjárjuk az egyházi iskolákat, hogy közvetlenül beszélhessünk a gimnazistáknak a Kar nyújtotta lehetőségekről. - Hogy értékeled a gólyatábort? - Messziről kezdem, mert ez egy érdekes történet. Amikor megválasztottak, nagyjából két hónapunk volt a tábor megszervezésére. Ennyi nem elég. Szerencsénkre pár idősebb segítőnk is akadt, plusz öt-tízen egész nyáron itt voltunk az egyetemen, és küzdöttünk, hogy sikeres legyen a tábor. Kezdésnek szerintem jó, természetesen sok kisebb és nagyobb hibával. Itt kell, hogy megköszönjem mindenkinek, aki segített, és a tutoroknak, akik nélkül nem ment volna ennyire gördülékenyen. - Mennyire változott az emberek hozzáállása, mióta megválasztottak? Sok lány adta meg a telefonszámát? - Lényeges változást nem érzek. Akik Dömeként, és nem HÖK-elnökként ismertek meg, tudják milyen vagyok. A frissen bekerült gólyák nyilván a gólyatábor alapján ítélnek meg, és ott sajnos nem sok időm volt kapcsolatokat építeni és ápolni. A telefonszámokra pedig nem mondhatok semmit, a barátnőm is olvassa az interjút (nevet). Valójában sejthető, hány telefonszámot kaptam. - Iwiwes jelölések száma? Mindig epekedve hallgattam a többi tutort, ahogy mesélik, két nap alatt húszán jelölték be. Engem ketten jelöltek be, abból egy másodéves. - Én is dömpingre számítottam a tábor után, de szintén kettő. Valószínűleg azért van, mert nem értem rá beszélgetni, és ezen változtatni kell. Meg ugye aki dolgozik, annak nincs ideje ismerkedni (nevet). - Hogy lehet hozzátok bekerülni? Ahogy én emlékszem, mindig nagy harc volt. - Ez ma már nincs így. Nem vagyunk elitisták, mindenki jöhet, aki dolgozna. Folyamatosan változik a csapat, szükség van az utánpótlásra. Bartolák Csaba �Afrodita álma A Három nővér újragondolva A beharangozóban, vagy népies nevén „trailer”ben ezt halljuk: „balkáni kliséktől mentes balkáni történet”. Namármost ez alapvetően egy érdekes ellentmondás. A film elején például kiderül, hogy bizony a városka neve, ahol a történet játszódik, csak x ideig viselte a Titov Veles nevet, és most már „szerencsére” csak Veles, de a régi beidegződéseknek hála, a szereplők a film 99%ában csak nem tudnak elszakadni annak a tények a hangoztatásától, hogy márpedig ők bizony Titov Veles-ből származnak. Amúgy szerényen megjegyzem a történet szempontjából ennek vajmi kevés, mondhatni nulla jelentősége van, akkor hát mi ez, ha nem enyhén erőltetett balkáni sorstörténet? És ezen a ponton mégis ellent kell mondanom. A balkáni filmekben már annyira megszoktuk a balkáni klisét, hogy nehéz lenne a hirtelen váltás. Nekünk nézőknek is, és a készítőknek egyaránt. Ezt a kérdést egy szó, mint száz zárjuk azzal a bölcsességgel, miszerint az idült alkoholistát sem lehet az alkohol maximális megvonásával leszoktatni, különben belehalna a hiányába. Vagy ha a történethez közelebb álló hasonlatot akarunk keríteni, azt mondhatnánk: mint ahogy Afrodita sem tudta egyik percről a másikra leszoktatni heroinfüggő nővérét az élvezetek eme káros válfajáról. A történetről pedig annyit, hogy az már annál inkább tipikus, csak épp a balkáni jelző nélkül: adott három nővér, kicsi, középső és (mily meglepő) a legnagyobb, három teljesen különböző karakterrel megáldva. A kicsi (ő lenne a címszereplő, Afrodita) anyjuk távozása óta néma, a középső a „nagyvilági” dáma (már amennyire nagyvilági lehet a nő egy jobb napokat is látott macedón ipar­ városban), a legidősebb pedig szimplán csak: a felelősségteljes drogos. Persze, hogy megjelenik a hősszerelmes (és itt és most elnézést a plágiumért, de ezt egy ajánlóban olvastam, és nincs ennél jobb jelző rá) „szűzoltó” Aco, aki minden eszközt bevetve csapja a szelet, hol az egyik, hol a másik nővérnek. Aztán persze alapelem a csehovi elődképből átkacsintó elvágyódás is: mindenki ki akar törni, el akar menekülni: Slavica a tisztes megélhetésbe, Sapho a nagyvárosba, Afrodita az anyaságba. A filmet Afrodita belső monológjával kommentálva kísérhetjük végig, és nagy nehézségek árán sikerül csak kibogozni, hogy mikor fantáziái, és mikor zökken vissza újra a valóságba. A nagy álmodozások az anyai örömökről persze ismét kiváló terepet nyújtanak egy röpke tényfeltáró riportra az egészségügyi intézmények helyzetéről, de ez már igazán fel se tűnik, ha épp belemélyedünk Afrodita bánatának mély átélésébe. Ami igazán nem esik nehezünkre Virginie Saint-Martin operatőr képeit nézve, lévén azok a történet által sugallt kilátástalansággal totális ellentmondásban állnak. Nagy tereket látunk, és a sok vontatott kameramozgástól még jobban erősödik bennünk a város bágyadt, álomszerű jellege, ami (legalábbis bennem) a teljes depresszió helyett inkább remény-érzetet keltett. Mindenesetre tessék elmenni, egy esős hétköznap délután megnézni, beleérezni, (depresszióra hajlamosoknak kevésbé) átélni, kissé eltűnődni, elbágyadni, végül kötelezően visszazökkeni a tipikus magyar sorstörténetbe. Ablonczy Zsuzsanna Lyoni randevú a kortársakkal Azon a napon gyönyörűen sütött a nap Lyonban, pont „városnézős” időjárás volt, így elhatároztam, hogy felfedezem egy kicsit Franciaország második legnagyobb városát. Megtaláltam a lyoni Szépművészeti Múzeumot, persze kedvet is kaptam hozzá, de hiába, mert a francia szokásoknak megfelelően aznap éppen sztrájkoltak a teremőrök. De akkor már nem lehetett lebeszélni engem egy kiállításról, az egyik sztrájkoló ajánlotta a Kortárs Művészetek Múzeumát. Aztán egy úr rögtön le is akart beszélni róla, mert ő tudott egy sokkal jobb kiállítást Lyontól hatvan kilométerre. A tanácsát nem fogadtam meg, mentem tovább a múzeumhoz. A Kortárs Művészetek Múzeumában szeptemberben nyílt egy három részből álló kiállítás. Az első részben fiatal művészek útkereséseit tárták a nagyközönség elé „Rendez-vous” címmel. Videó installációk tömege jelezte, hogy a lelkűkben, fejükben kavarog a világ ellentmondásossága, groteszksége, de nem lehetett látni a jó és kevésbé jó ötleteken kívül egy átgondolt, megérlelt képi világot, látásmódot sem. A művészek neve alatti „Cím nélkül” feliratok is ezt a bizonytalanságot mutatták. Lóri Hersberger kiállított művei már egészen más benyomást keltettek, ami nem csoda, mert érett művészről van szó. Hatalmas neoncsövekkel játszva meséli el nekünk, hogy a művészet csak illúzió. Fénnyel, üveggel és tükörrel fejezi ki, hogy a mai ember mennyire eltávolodott a természetes környezettőL A neon lett nekünk a nap, az összetört fekete üveg a föld, a pszichedelikus színekben úszó neonfal óriási fémhordókat, behorpadt tartályokat világít meg. A következő teremben üvegfalak sokasága található, egy lakás szimbólumai Mindegyik üveg be van törve, pókhálószerűen repedezett az egész „lakás”: „Optimize your Feng Shui”. Mulatságos, hogy a mai ember mi mindent kitalál, hogy álmegoldásokkal helyrehozza az álproblémáit, miközben továbbra is tanácstalanul, tétován topog az igazán fontos döntések előtt. Nem véletlen, hogy az utolsó (a művész által egyébként „Irrospektív”-nek keresztelt) kiállítás Kendell Geers műveiből áll össze, talán ő testesíti meg azt az eszményt, azt a vad, robbanékony formavilágot, azt a figyelemfelkeltést, ami felé az itt megtekintett fiatal művészek igyekeznek. Kendell Geers képei, installációi nem egyszerű ötletek, puszta viccek, helyzetek. A fekete-fehér színvilág erőteljesebbé teszi gondolatait, azokat a problémákat, amelyekkel a világ küzd, és amelyeket sosem fog megoldani. Talán az új és még nagyobb gondok elfelejtetik velünk a mostaniakat, de aligha fogjuk tudni megoldani őket. Kendell Geers sem próbálkozik meg ezzel, nem is várhatjuk el tőle. Képei erősek, nyersek, merészek, provokatívak. A Johannesburgból jött művész világába beépült egész társadalma, a faji és vallási problémák, betegségek, járványok, a nagyhatalmak versengése, az Egyesült Államok külpolitikája. Az egyik falon egy hatalmas szív keresztekből összeállítva. Azonban minden egyes kereszt két összefordított gumibotból áll. A jó, a szeretet szimbólumai, és az erőszak tárgyiasult eszköze. A képek plakátokra emlékeztetnek, egy-egy szó vagy kérdés jelenik meg; a háttérben pedig megjelenik a szexualitás, amit szintén nem leplez, nem eufémizál, hanem a maga egyoldalú testiségében, ösztönösségében jeleníti meg. Az Amerikát is megjárt művész képein sok az Egyesült Államokat negatív vagy kétértelmű színben feltüntető felirat, szójáték. A betűkkel, karakterekkel való játék amúgy is az egyik fő jellemzője alkotásainak, betűket megfordít, összerak, olyan mértékben összetol, hogy már csak egy érdekes mintázatot látunk, és a mű címéből tudhatjuk meg az elrejtett szót. így van ez a „Hét főbűn” című installációjánál is. Az ember akaratlanul is menekül a teljesen fekete teremből, amit csak a foszforeszkáló neoncsövek vibrálása világít meg. Miután pedig gyorsan elhagyta a termet, elgondolkodik azon, nem a lelkiismerete szólalt-e meg ilyen szokatlan módon. Kendell Geers nem az örök problémákra keresi az örök választ, hanem a jelenlegi, specializált gondokat mutatja, erősíti fel, vagy figurázza ki. Szimbolikusan születési évet is választott: az 1968-as évet, a diáklázadásoknak, Martin Luther King meggyilkolásának, Marcel Duchamp halálának éve. A történelem és a politika nagy szerepet játszik a művészetében. Valójában minden művében ezekre reagál, nemtetszésének ad hangot. A legtöbb ember megszokta ezt a világot, megtanult benne élni, így lassan az abnormális normálissá vált, a polgárháborúk, az ellenséges hatalmak megszállása, a pazarló energiafogyasztás ma már némely országban mindennapi jelenség. Ezekről diplomatikus, visszafogott véleményt formálni nehéz, egy művész számára pedig maga a megsemmisülés. Ezért lett Kendell Geers életműve kíméletlen, extrém társadalompolitika: „Punksnotdead”. Aradszki Dea tizenegyedik oldal �Klíma... változás? „Néha már itt is beleakad néhány a halászok hálójába” - szólt Santina, kedves olasz idegenvezetőnk egy barrakudára mutatva, amikor egy héttel ezelőtt Genova hatalmas, fedett akváriumában sétálgattunk. Ügyetlen kérdésemre, hogy „Visszadobják-e a vízbe?” egy ötvenes olasz nő tört angolságával így válaszolt : „Nem, hiszen tönkreteszi a természetes környezetet. Valójában nem ez az élőhelye, csupán a tenger hőmérsékletének emelkedése miatt jelent meg errefelé!’ Ezen beszélgetés alkalmával döbbentem csak rá igazán, hogy a klímaváltozás, a globális felmelegedés egyáltalán nem csupán a jövő generációit érinti, és hogy rövid időn belül érzékelhető, negatív változásokat idéz elő, amelyek életünk majdnem minden területére kihatnak és jelentősen megváltoztatják az alapvető viszonyokat. Az a tény pedig, hogy a tudósok többsége szerint az utóbbi ötven év éghajlati változásai nagyrészt egyértelműen emberi tevékenységre vezethetők vissza, még inkább elgondolkodtató. A probléma gyökerét a mindenki által jól ismert „üvegházhatásnál” fedezhetjük fel, amely önmagában véve természetes jelenség , hiszen nélküle Földünk átlaghőmérséklete 14 °C helyett csupán -19 °C lenne. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának változása azonban már módosíthatja a föld légkörének energiamérlegét. A folyamat lényege, hogy minél több ilyen gáz halmozódik fel, annál kevesebb hő távozik a világűrbe, a troposzféra - a légkör alsó tartománya - pedig felmelegszik. A tudósok jelenlegi becslései szerint a föld felszíni hőmérséklete 1990 és 2100 között átlagosan 1,1-6,4 °C-kal növekszik majd. A hő­ mérsékletváltozás, valamint az óceánok szintjének emelkedése pedig jóval azután is folytatódhat, hogy ezen gázok kibocsátása már befejeződött. Ez annak köszönhető, hogy a széndioxid sokáig a légkörben marad, csakúgy, mint a többi üvegházhatású gáz, tehát többek között a metán, a dinitrogénoxid, a halogénezett szénhidrogének és a kénhexafluorid. Charles Keeling klimatológus volt az első,aki az ötvenes években megmérte a légkör szén­ dioxid koncentrációját és görbén ábrázolta azt, ez az úgynevezett Keeling-görbe. Az említett grafikonon megfigyelhető az ún. fűrészfog-effektus, az erdők ugyanis minden tavasszal nagy mennyiségű széndioxidot vonnak ki az atmoszférából, ami a koncentráció visszaesésében jelentkezik. Az ősz beköszöntével növekszik a széndioxid koncentráció, ami a lebomlással jár együtt. tizenkettedik oldal Azonban minden ősz végén kicsivel több széndioxid marad a légkörben, mint amennyi előtte volt. Kijelenthető tehát, hogy az emberi beavatkozás egyér­ telműen befolyásolja a folyamatot, méghozzá egyre növekvő mértékben, hiszen a mesterséges eredetű üvegházhatású gázok légköri koncentrációja az 1990-es évekre elérte a valaha mért leg-magasabb értéket. Az IPCC (Intergovernmental Panel On Climate Change) jelentése a következőképpen határozta meg a világ szén­ dioxid kibocsátását szektorokra lebontva: ipar: 43%, lakóépületek: 21%, egyéb épületek: 10%, közlekedés: 22%, mezőgazdaság: 4%. Bár a levegőbe kerülő természetes és mesterséges aeroszolok (egyszerű részecskék vagy folyadékcseppek) a lehűlés irányába hatnak, az üvegházgázok melegítő hatását nem tudják kellőképpen ellensúlyozni. Nem hagyhatunk szó nélkül egy másik álláspontot sem, amely szerint a globális felmelegedés természetes hatásokra vezethető vissza, a legfontosabb tényezőknek pedig a napciklust, a napállandót, a vulkáni tevékenységet és a föld pályaelemeinek változását tartja. A közvetlen okok mellett meg kell említenünk olyan folyamatokat is, melyek közvetett módon játszanak szerepet éghajlatunk változásában. Ilyen például az őserdők irtása. Az erdőégetés során átlagosan évente egy milliárd tonnával kerül több széndioxid a levegőbe, valamint az általuk képzett csapadék- és felhőmennyiség is elvész, ezáltal erősödik az üvegházhatás. Az ózonlyuk növekedése is fokozza a Föld hőmérsékletének emelkedését. Az ózon koncentrációjának csökkenésével a káros UVsugarak nagyobb mértékben hatolnak be a légkörbe. A „védőréteg” pusztulását egyébként főként a levegőbe kerülő atomos klór, fluor és bróm okozza. A globális felmelegedés hatásai között amelyeket valószínűleg nem kerülhetünk el említhetjük többek között a természeti környezet átformálódását, a tengerszint emelkedését, a csapadék eloszlásának megváltozását, valamint egyes állat- és növényfajok kipusztulását, amely egyidejűleg az agresszívebbek elszaporodását ered­ ményezi. Újra megjelenhetnek rég legyőzöttnek hitt betegségek, mint például a malária, amely nagy kihívást jelent majd az orvostudomány számára. Az ökológiai egyensúly megbomolhat, az árvizek sosem látott mértékben megszaporodhatnak. Ez várhatóan befolyásolja a mezőgazdasági termelést és a fejlett országok GDPnövekedését, bár a közgazdászod között még mindig vitás, milyen mértékben. És mindez ez csak töredéke az aggasztó prognózisnak... Néhány gleccser rohamos olvadásnak indult. Jó példa erre a perui Quelccaya, melynek területe tízszer olyan gyorsan csökken, mint tíz évvel ezelőtt. A jégolvadás követ­ kezményeként ugyanakkor nagy mennyiségű édesvíz kerülhet az Atlanti-óceánba, amely lelassítja és hosszú távon várhatóan megszünteti a Golf-áramlatot. Nem feledkezhetünk meg továbbá az El Nino effektusról sem, amely azon időjárási rendellenességek gyűjtőneve, amelyek akkor lépnek fel, amikor valamilyen okból a Csendes Óceánban egy nyugat-keleti irányú meleg tengeráramlás jelenik meg. Ez elnyomja a Déli Sark felől érkező hideg áramlatokat és többek között - hurrikánokat, szélviharokat idéz elő, mint például az 1998-ban Hondurasban és Nicaraguában pusztító Mitch hurrikán. A tavak eltűnésének jelenségét pedig mi sem példázza jobban, minthogy az Aral-tó is a kiszáradás szélére került. Az ENSZ először 1972-ben szervezett konferenciát a klímaváltozásról, ahol a résztvevők határoztak egy környezet­ védelemmel foglalkozó ENSZ program, az UNEP elindításáról is. A WMO (Metorológiai Világszövetség) 1979-ben rendezte meg az első Világéghajlati Konferenciát, amelynek keretében felhívást intézett az országokhoz, hogy tartsák kordában az üvegházgázok kibocsátását, próbálják megelőzni a kedvezőt­ lenváltozásokat. Az IPCC ((Inter­ governmental Panel On Climate Change), az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkozó kormányközi testület 1988-ban jött létre. Főbb feladatai a kiváltó okok rendszerezése, a hatások elemzése, illetve lehetséges vá­ laszstratégiák készítése. A témában már több nemzetközi egyezmény született, ilyen például ENSZ Éghaj­ latváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC), és az ezt kiegészítő Kiotói Jegyzőkönyv, amelyben az aláíró országok vállalták, hogy az üvegházgázok kibocsátását 2012-ig átlagosan 5,8 %-kal csökkentik. Az egyezményt hazánk 2002-ben ratifikálta. Egy, a nagypapám által használt, 1927-ben kiadott lexikonban nem találtam utalást a klímaváltozásra, vagy bármely kísérő­ jelenségére. Persze, hiszen akkoriban ez még nem volt olyan általános téma, mint napjainkban, amikor (elviekben) minden a környezetvédelemről szól. Akkor, az akvárium kárpitján tovább sétálgatva pedig csak remélni tudtam, hogy nem jön el az a kor, amikor a mellettem úszkáló halak már kizárólag ilyen léte­ sítményekben lesznek láthatóak. Borhás Dorottya �Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Ahol a felszín is csak suttog... HÍVŐ SZÓ 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Az már a harmadik nap volt, hogy a fejemet az ölébe mertem hajtani. Aadig nem bíztam benne. Tudtam, hogy értem van ott. Épj> annyira, mint a mellettem úszkáló bácsiért, es a lumbágójáért. Vagy a távolabb lubickoló lány hastaji fájdalmaiért. Tulajdonképpen több mint száz éve értünk van itt. Én pedig miatta jöttem ide, ezért a néma orvosért. A Medve tóért. Szovátafürdő picurka erdélyi település, és benne szinte mindenki magyar: a palacsintaárus éppúgy, mint a strand belépőit kezelő úr. Barátságosan mosolyognak az emberre. Ki van írva: gyerek és felnőtt jegy van. Azonban amikor felnőtt jegyet próbálunk venni, értetlenül néz ránk a pénztáros: „Diákok vagytok, nem?”. Szerényen bólogatunk. A hölgy pedig kiszámlázza a gyerekjegyet. Itt eleg csak az idelátogatók kisujját elkérni. Nem kellenek siófoki árak. Nem kell siófoki bícsháusz fíling. A siófoki bájgúnárok és cicalányok is hiányoznak. Ide a gyógyulást remélő emberek jönnek. Bennük pedig meg lehet bízni, hogy maradnak, amíg csak tehetik, és úgyis eljönnek megint. Akkor meg minek bunkónak lenni? Egyébként: nehéz is lenne. A tó, a környező hegyek mélán bambulnak egymásra. A tűlevelűek és lombosok mozdulatlanok: a szél kerülőutat választ, nem igen viszi erre útja. Még a madarak is suttogva énekelnek, a kabócák vidám ciripelése hozzájuk képest hangzavar. Nem vagyok beteg. Mit keresek itt? Az igazság az, hogy a megfázásom is elmúlt már. De van, hogy az embernek nem a teste gyengélkedik, és ilyenkor tán nehezebb is orvosságot találni. Telhetnek el „eseménydús” hónapok, amik lefáraszthatják a lelket. És amit csak mertem remélni, amikor felkaptam a telefont, és a túlsó végnek szegeztem a kérdést: „Mikor megyünk Szovátára?” az bizony igaz. Ez a hely a lelket is gyógyítja. Maga a tó heliotermikus. Felmérések szerint a századfordulón 80 fokot is elért a víz hőmérséklete, ami mára 30 fok körülire mérséklődött. A felszínen lévő vékony édesvíz az, ami átengedi a napsugarakat, hogy aztán az alatta lévő sós vizet fel tudják melengetni. Ennek a sós víznek köszönhetően lehet lebegni a vízen. Meg lehet ezt próbálni ülve, „állva” néha egy-két karmozdítással. Vagy: rá lehet feküdni a vízre. Szép egyenesen lebegni. Nincsenek hullámok, nem kell félni, hogy bántani fogja a tó a szemünket, arcunkat. Csak hagyni kell, hogy lebegjünk, miközben ő a fülünkbe suttog. Csendes szavait nem csak fürdés közben lehet hallani. Most, hogy itt az ősz? szépen partra tette betegeit a víz, de aki figyelmes ahhoz továbbra is beszél. Ki lehet ülni az út mentén kialakított teraszra, és onnan figyelni; a nyár múltával is zöld erdőben pedig nagyokat lehet barangolni. Ellátogatni a közeli településekbe, sóbányákba. Tanacsai ugyanis végig vissz­ hangozni fognak. Még akkor is. amikor már rég magunk mögött hagytuk, és utunk hazafelé visz. Az egyetemi erdélyi út jelenleg szervezés alatt áll és még idén őszre várható! Figyeljétek a plakátokat, hogy Erdély sok más rejtett kincsével is megismerkedhessetek! Barát Zsófia Az 1983-ban megszületett második Egyházi Törvénykönyv, amely közvetlenül az 1917-es megjelenésű elődjének megreformált változata, több szempontból is jelentős újdonságokat hozott mind az egyházjog, mind pedig az egész Katolikus Egyház életében. Az új Codex luris Canonici (közismert rövidítése: CIC) megújításának, aktualizálásának terve már a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) előtt felvetődött. A reform szándékát még XXIII. János pápa jelentette be 1959-ben, és 1963-ban bizottságot is alakítottak az átdolgozás végrehajtására. A tényleges munka érthető módon mégis csak a Zsinat után vette kezdetét. A Zsinat elveire épülő új törvénykönyv ezt követően még majdnem két évtizeden keresztül készült, hangsúlyozottan kollegiális keretek között. Végül II. János Pál pápa hirdette ki, miután többekkel együtt ő maga is javította. Az ünnepélyes kihirdetés 1983. január 25-én a Sacrae disciplinae leges kezdetű apostoli rendelkezéssel történt. Ennek értelmében 1983 adventiének első vasárnapjától (nov. 27) lépett hatályba az új CIC, amely azóta is a Katolikus Egyház jogszabályainak legmagasabb szintjét jelenti. A Codex-nek, elődjéhez hasonlóan egyetlen hivatalos szövege az eredeti latin, fordításai csak az Apostoli Szentszék előzetes jóváhagyása után, a püspöki konferenciák engedélyével adhatók ki. Magyar nyelven az Erdő Péter bíboros, napjaink legnevesebb hazai kánonjogásza által fordított, szerkesztett, illetve magyarázatokkal ellátott, többszöri kiadást megélt változatból ismerhetjük meg a Törvénykönyvet. A fordító személye ez esetben garancia a hitelességre. Miben hozott tehát újat az 1983-ban megjelent új Codex az Egyház és a világ életében? Valójában nem is maga a CIC jelentett valódi újdonságot: a II. Vatikáni Zsinat volt az, amely megújította, de legalábbis elkezdte megreformálni az egész egyházi közgondolkodást. A törvényhozás, illetve az egyházjog egészének megújítása pedig a zsinati elvekre, mint alappillérekre épült. Fontos volt, hogy a Zsinaton olyan értékeket fedeztek fel, amelyekről addig az Egyház egyáltalán nem akart tudomást venni. A. Római Katolikus Egyház többek között abszolút újdonságként felfedezi a vallásszabadsághoz való jogot, mint alapvető és jogos emberi igényt. Természetesen a társadalmi keretek, a mindenki által elfogadandó erkölcsi elvek és a közjó határain belül. Ennek egyik fontos jeleként az 1. kánon azonnal leszögezi: „Ennek a törvény­ könyvnek a kánonjai csak a latin egyházra vonatkoznak”. Meg sem próbálja tehát minden ember életét erőltetetten leszabályozni, de még a görög katolikusok számára is csak a fő irányvonalakat mutatja meg. A vallásszabadság közvetlen zsinati alapja a Dignitatis Humanae kezdetű dokumentum. Másik nagy újdonsága a Zsinatnak, illetve a Codex-nek, hogy lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonít a világi (laikus) hívőknek. Az Egyház belátta, hogy ők azok, akik a világban élve, egyházi szempontból civil munkahelyeiken és az élet más szegmenseiben közvetlenül érintkezve a hívő és nem hívő emberekkel, a leghatásosabb D E C R E, TALES Dr GREGORII PAPAE IX, SVAE INTEGR.ITATI VNA erM GLOSS IS REST ITVT A£. DE Í.1CENTIA SVtmORVM. Inxdibus Populi Romani M. D. LXX X11. módon járulhatnak hozzá a világ megszenteléséhez. A CIC 225. kánonjának 1. §.-a így szól erről: „A világiaknak, akiket Isten - mint minden krisztushívőt - a keresztség és a bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen olyan körülmények közt sürgető, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, z és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg.” így az, hogy a Zsinat óta az Egyház elismeri az állam szuverenitását a világ dolgait illetően, nem jelenti azt, hogy ezzel kivonulna a világból. Éppen ellenkezőleg. Az Egyház ezentúl még közvetlenebbül szólít meg minden laikus hívőt, legyen az tanár, marketing-menedzser vagy éppen politikus. Ennek a gondolatnak a fő zsinati alapja a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció. Mindenen túl különösen kiemelkedő jelentőséggel bír az új Codex luris Canonici legutolsó kánonjának befejező néhány szava. Az 1752. kánon az egész törvénykönyv egyfajta konklúziójaként leszögezi, hogy „a lelkek üdvösségének az egyházban mindig a legfőbb törvénynek kell lennie”. Ezzel a félmondattal kijelöli az Egyház számára egyetlen lehetséges utat, és egyszersmind jóformán felülírja az egész törvénykezési folyamatot. Hiszen az, ami a lelkek üdvösségére válik, kétségkívül nem minden esetben esik egybe azzal, ami törvényes vagy jog szerinti. E néhány gondolatot azért hangsúlyoztam, mert egyrészt a világ nagyobb része számára fontosságuk kiemeli őket még a többi újdonság közül is. Másrészt ezek jó illusztrálják a II. Vatikáni Zsinat és egyben az új Egyházi Törvénykönyv jelentőségét is. E kettő ugyanis valósággal új, minden eddiginél sikeresebbnek ígérkező úton indította el a Római Katolikus Egyházat. Teleki Levente tizenharmadik oldal �Szauna Azt mondják, egészséges, így fogtam magam, és elmentem nyár közepén - amikor nem mellesleg általában kint is 40 fok van - szármázni. Örök élmény maradt. Gondoltam, nincs még egy olyan eszement, aki ilyen hőségben extra módon izzasztja magát... így reménykedtem, hogy azt a néhány négyzetméternyi területet egyedül fogom birtokolni. De sajnos nem így történt. Csalódnom kellett. Nem vagyok egy vézna, nádszál alkat, mégis törékenynek éreztem magam azok között az alakok között, akik odabent tanyáztak. No, sebaj, nyeltem egy nagyot, szippantottam még a kinti levegőből, s bementem. A sarokba akadt is egy hely. Lekucorodtam. Sususususususus... - Hallottam az alattam letyepetyélő némbertől. Egyfolytában csak szövegelt. Az elején még hallgattam, de mivel semmi értelme nem volt annak, amit összehordott, ezért feladtam, s kikapcsoltam az agyam. Próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, hogy legalább még jobban megtanulom kizárni a külvilágot, s összpontosítani. Mégpedig a könyvemre. Nem tudom, miért, biztos intelligens(ebb)nek akartam tűnni, azért vittem magammal a fülkébe is... Tocs... tocs... - Ismételten erre neszeltem fel. Az egyik félszekrény simogatta sellő combjairól az izzadtság apró gyöngyszemeit, melyek nála már... Oh, inkább nem is folytatom. Úgy éreztem magam, mint Beethoven gazdája, mikor az a hatalmas eb ázottan megrázta magát, és csurom vizes lett minden. Hát, igen, kb. én is így jártam. Majd egy varázsütésre kiürült szauna, s elterülhettem a törülközőmön. S élvezhettem a magányt. Miközben elgondolkodtam azon, hogy mennyire lehet egészséges ez az egész, és tulajdonképp’ honnan is ered a szauna... Maga a szó finn eredetű, a savu, füst szóból származik. Mintának a finn szokások tekinthetők, melyekkel a skandináv országokban előfordulók szinte teljesen megegyeznek. Régen a szauna multifunkcionális helyiségnek szá-mított, hiszen ez egy nagyon tiszta, hideg és meleg „közeget” is tartalmazó hely volt. Ezért használták alapvetően fürdőszobának, betegek gyógyítását és szülést is folytattak benne. S mivel eredetileg füstszaunáról lehet beszélni^ húsfüstölésre is ezt használták. A mindennapoknak olyannyira része, hogy szinte minden munkahelyen, családban van szauna, mely nemcsak a kikapcsolódás, regenerálódás, relaxáció célját szolgálja, hanem egy-egy sikeres üzletet is jelent, ha a meghívott fél elfogadja a szívélyes invitálást. Az ottani szokások szerint teljesen mezítelenül kell használni. Természetesen a férfiak és nők külön fülkében izzadnak, illetve amennyiben erre nincs lehetőség, akkor a nők veszik először igénybe, aztán őket követik a férfiak. Majd a 70-90, de akár 130 fokos forróság után belecsobbanak a jeges vízbe. Vagy csak egyszerűen kiállnak a hidegbe, hogy lehűljenek. Az északiakkal ellentétben nálunk - több okból kifolyólag is - a ruhás változata terjedt el. Talán ez azzal is magyarázható, hogy itt nincs még minden háztartásban, s nyilván az ember vadidegenek és a másik nem előtt - mivel nálunk a két nem egyszerre, koedukáltan használja levetkőzni. Rendszeres szaunázónak az tekinthető, aki legalább kéthetente részt vesz a „rituálén”. Igen, annak is nevezhetjük, hisz’ négy szakaszból - előkészítő, hevítő, hűtő és befejező - áll, s ezeknek a különféle alkalmazásai alapján lehet elkülöníteni a típusokat. Például: ingerllő vagy irritáló; élénkítő vagy ionizáló; lazító vagy relaxáló; kimerítő vagy exhaustív szaunázás. Az első mindössze egyszeri tartózkodást takar, mely 8-12 percig tart. Aztán utána következik a lehűtés. Ennek igen frissítő, élénkítő hatása van. A második az első három szakasz kétszeri ismétlését jelenti, s alapvetően ez is élénkítő hatású, bár jobban megterheli a szervezetet. A harmadik fajta szintén az első három szakasz ismétléséből áll, de nem kétszer, hanem háromszor. Ez a leginkább stresszoldó hatású, legernyesztőbb típus. Vizsgaidőszakban kifejezetten ajánlott! (Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg... Csak szólok, hogy utána elalszik az ember, mint a tejbepapi.). De még ezt is lehet fokozni a negyedik típussal, amikor is akár négyszer-ötször is ismételgetik a szakaszokat. Ennél többször azonban nem ajánlott, mert az más egészségkárosító hatásokat vonhat maga után. Egy ilyen után pedig fix, hogy aludni kell. Mindezek fényében eldönthetjük napszaktól, fáradtsági szinttől, későbbi teendőinktől és a szaunázás céljától függően, hogy melyik típust alkalmazzuk, és bármelyik mellett döntünk is, ne felejtsük el a szaunázás során elvesztett vízmennyiséget pótolni. S hogy mire is jó pontosan? Nos, edzi a szívet, javítja a vérkeringést, erősíti az immunrendszert, méregtelenít, stresszoldó hatású. Azt is mondhatnánk, hogy kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer. Szülőhazájában, Finnországban van, hogy receptre írják fel. Ezek tudatában javaslom mindenkinek a szaunázást, de azért kérlek, nézzetek be a kabinba, mielőtt beléptek, hogy nehogy úgy érezzétek magatokat, mint a konzervben a heringek! Mikola Orsolya Problémák a magyar vendéglátással Az ítélet elmúlt három számában három környékbeli éttermet teszteltünk (Spartacus, Apacuka, Zappa Café). Sorozatunk idén is folytatódni fog-e számunkban azonban tekintsük át, milyen bajokkal is szembesülhetünk, ha arra adjuk a fejünket, hogy felkeressük egy „vendéglátóipari üzemegységet”. Mi is a baj a mai magyar éttermi kultúrával? Mert baj az van bőven. Baj van a felszolgált ételek minőségével, a vendéglátóhelyek üzletpolitikájával, árszínvo­ nalával, a személyzettel. Röviden: csaknem mindennel. Rendkívül büszkék vagyunk a magyar konyhára; azonban mit lát ebből egy hazánkba érkező külföldi? Egyen éttermekben egyen étlapokat, amelyeken ugyanazok a mirelit-alapanyagokból készült, egyforma ízű, agyonmikrózott ételek várják őt. Felhozatal? Bécsiszelet, hortobágyi húsos palacsinta, brassói (utóbbi azért is vicces, mert sikerült tönkretenni egyik legízletesebb ételünket; találtam már panírozott húsdarabkát brassóiban... vajon hogy került oda?), ehetetlen pizzák. Gulyások, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel, túlfűszerezve, hogy elnyomjuk a hús mellékízét, amit a takarmánytól kap (lásd: natúr, grill fűszersótól mentes sült csirkecomb - amely állatot nagyüzemi körülmények között nevelték - bőrének íze). Egyen étlapok? Sok esetben hiányzó ételleírások, ostoba fantázianevek („Pityu tizennegyedik oldal > Kedvence”), vagy helytelen ételnevek („Gordon Blue” a „Cordon Bleu” helyett). Budapesti, közepes árkategóriájú étteremben „cápasteak” (muhahaha!). Kelletlen pincérek, bunkó kiszolgálás. Feltűnő trükközések, harmadnapos maradékból „átala­ kított” fogások; „hibás” bankkártyaolvasó, emiatt feltűnően magas számla. Idén még csak nyolc vendéglátóhely szerepel az Egyesült Államok Nagykövetségének feketelistáján, ahová azon vállalkozások kerülnek, akik durván megkárosították az állampolgáraikat (igaz, zömük night club); igaz a lista lassan frissül. Magyar borok? Fantasztikus boraink vannak, és nem csak a Takler-Gere-Bock-Dúzsi szegmens­ ben; hanem az egyel olcsóbb kategóriában is; de nem tudunk élni velük. Vendéglátóhelyen vagy az előbb említett kategória van, vagy az a típus, amelynek palackján a „H-1575” felirat szerepel, mint termelő... („Milyen borotok van?” „Piros és fehér!’ Ááá!) A középborainknak nincs piaca. A Bortársaság és hasonlók még tartják őket, de nem igazán keresi őket a tipikus vásárló, mert nem tud róluk; a Tesco-Auchan-Cora triónak pedig már drágák. Eltűnnek. Magyarországon nincs Michelin-csillagos étterem, sőt, jó ideig még nem is lesz. Egyesek erre azt mondják, hogy nem is baj, hiszen nincs rá fizetőképes kereslet. Nos, itt a tévedés, méghozzá több helyen is. Egyrészt, a csillag odaítélése nem árszínvonal függvénye, másrészt a hazánkban található, magasabb kategóriás szállodák és éttermek java része áraiban nem marad el a bécsi, vagy müncheni műintézményektől, és - vélhetően - vendég is akad. Hiányzik azonban valami. Ez a valami a spiritusz, hogy törekedjünk valami jobbra, valami minőségire. Persze, egy-két csúcsétteremtől nem fog megváltozni semmi, azonban lassan leszi­ vároghat a példa a hétköznapi vendéglátóhelyek szintjére is. Nincs igényünk rá. Mire alapozzuk turizmusunk, ha nem az ételeinkre? Mink van ezen kívül? Az éhes vendég hiába nézi meg Parlamentet, nem fog tetszeni neki. Horváth László �Viva la Coldplay CD-kritika, koncert-beszámoló Egész télen csak elragadtattuk magunkat Repültünk a tetők fölött, gondolatban esküvőztünk Egész nyáron csak rohantunk De most gyere vissza a túlpartról, legyél türelemmel és ne félj már Mert nem, nem akarok már állandóan hadakozni És nem, nem akarom fegyverként használni, és újrahasznosítani a bosszút És nem, nem akarom követni a Halált és az O összes barátját! (Coldplay: Death and All Of His Friends) Szóval képzeld el, hogy a szomszédban lakik egy fiú... vagy ha fiú vagy, legyen, mondjuk lány. Tudsz a létezéséről, és persze gyakran bele is botiasz. De hát az egyetemen, a barátok barátai között, az utcán még annyi fiúval/lánnyal találkozhatsz, aki felkeltheti a fi­ gyelmedet. Miért éppen ez az ember érdekelne itt a szomszédban? No: ez a helyzet a Coldplay-jel. Vala­ mennyire szinte mindenki tud itt Magyarországon is a létezésükről. Vagy, mert hallotta a TV-n a „Qocks” első pár taktusát A Nagy Könyv „címdalaként”, vagy tudja, hogy a frontember, Chris Martin Gwineth Paltrow hollywoodi színésznő férje... vagy azért már hal­ lott pár számot, amit a zenecsatornák úgyis lejátszanak olykor. A globális valóság azonban kicsit más: az együttes nevét a U2-val egy szinten szokás em­ líteni, zenei díjaktól roskadoznak polcaik (16 közül 5 Grammy), jelenlegi albumuk, a „Viva La Vida or Death and All Of His Friends” pedig elnyerte az ugyan kérdőjelesen pozitív, ám mindenesetre elis­ merésre méltó, „a mindenkori legtöbbször letöltött” album címét. Nem rossz eredmény egy bő tízéves rock-csapattól. Az említett új CD azonban némileg eltér az eddigiek stílusától, ami egyébként az együttes jellemzése szerint „nagyon kemény lágy rock”. Kicsi­ vel több a kísérletezés: a „Life in Technicolor” például szöveg nélküli és szinte elektronikus, míg a sláger „Vida La Vidá”-n már úgy érezni: egy egész vonószenekar követi Chris hangját. Maga a CD ret­ tenetesen változatos: ötvözi a hangulatokat és stílu­ sokat. Mindig más hangszer viszi az alap dallamot, adja meg a fő irányvonalát a számnak. így ha mond­ juk a „Violet Hill”-t nézzük, az egy nagyon kemény basszusra és dob ütemre épül, míg a „Strawberry Swing” már vidám gitár felütésekre. Az album mégis konzisztens marad, és ezt színvonalának köszönheti Chris Martin elmondása szerint ez annyira így van, hogy míg ezelőtt volt benne némi kétség minden egyes CD kiadásánál, hogy megfelelő-e, ez esetben magabiz­ tos az eredményben: ez eddigi legjobb munkájuk. És valóban: azokra az elemekre, amik védjegyüket adják, nagyon vigyáznak, és most sem feledkeztek meg róluk. így változatlan az egyszerű dallam, amit min­ den számban végigvisznek, hogy a kifinomultságot inkább a szöveg, a többi hangszer komplementer sze­ repe és Chris hangja adja meg. Ennek ellenére nem biztos, hogy mindenkinek rögtön ennyire pozitívak a benyomásai az új albumot hallgatva. Ahhoz, hogy át­ csepegjen belénk a rajongás érte, bizony nem árt egy légtérben lenni a bandával Erre volt lehetőség Bu­ dapesten szeptember 23-án, amikor a Coldplay először lépett fel Magyarországon. Szóval képzeld el, hogy a szomszéd fiút/lányt egyszer csak fenn látod színpadon szerepelni! És akkor rájössz, hogy mindaz, amit ott látsz megvolt benne a lépcsőházban is. Na, de hogy O tényleg így tudjon sugározni... hogy ennyire, ennyire fan­ tasztikusan tehetséges legyen... Hirtelen érzel valamit, hogy ez most más, ez most tényleg más... Nos, ez a koncert is ilyen egészen különleges élménynek bizonyult. Olyannak, amilyet kevés előadó tud nyújtani. Minden számnak külön karak­ tere volt: világítás, kivetítő motívumok - ez persze az alap. De a fiúk minden számot úgy tomboltak végig, mintha először adnák elő. Chris éneke olyan volt, mintha bele akarna halni a dal boldogságába, fájdalmába. És amikor egy daluk fő jellemzője az volt, hogy szép: akkor azt az előadás nagyon-nagyon széppé varázsolta! Akkor a fiúk nevettek az ég felé, a kijelzőn tűzijáték ment, és a csarnok teteje billió számra ontotta a selyempapír-pillangókat. A banda és a közönség végig imádták egymást. Chris megtan­ ult nem egy magyar kifejezést, hogy rajongóit így köszöntse, és a „Politic” c. számukba beleköltötte, mennyire örül első budapesti koncertjüknek. Rengetegszer váltottak helyet, a csarnok különféle pontján tűntek fel, hogy szinte mindenki egészen közelről láthassa, hallhassa, érezhesse őket. A közön­ ség cserébe hangosan üvöltötte a „Viva La Vida” dal­ lamát, minden alkalommal, amikor a csapat elcsendesül. A „Fix You”-n egy emberként énekelte, hogy „Lights will guide you home, And ignite your sóul, And I will try to fix you”. Amikor ez megtörtént, Chris leguggolt a színpad szélére, hogy megköszönje, majd ahogy a nézők elcsendesedtek, ő is énekelve ígérte, hogy „A fények hazavezetnek majd, és meggyújtják a fényt csontjaidban - Én pedig megpróbállak rendbe hozni Téged”. És az utolsó szót megnyomta, mintha tudná: itt mindenk­ inek ez a szó a fontos. Lehet, hogy ő már ezerszer énekelte. De mi most halljuk először tőle, személye­ sen. És ez volt az a bizonyos pont. Ahogy egyszer csak az ember megérzi a szomszéd fiú/lány esetében. Egyszeriben tudja, hogy az a másik olyan külön­ leges, hogy az semmihez nem fogható. Hogy olyan nincs még egy. Barát Zsófia tizenötödik oldal �Felhívás! Kari TDK 2008. november 13.14.00 óra II. János Pál terem (Díszterem) A Szent István Társulat az új tanév kezdetén 2008. szeptember-október hónapokban - a jogi karok hallgatói és oktatói részére kedvezményes áron kínálja megvételre Zlinszky János felsőoktatással kapcsolatos írásai gyűjteményét, mely „A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karának kezdetei” címmel jelent meg a 2008 évi könyvnapon. A kötet bolti ára 6800 Ft, most kedvezménnyel 5500 Ft-ért vehető vagy rendelhető meg a Szent István Jusztinianusz Könyvesboltjában, 1083 Budapest, Szentkirályi u. 30. sz. alatt. Levélbeni meg­ rendelés esetén a kiadó utánvéttel küldi meg a kötetet. Tisztelt Hallgatók! 2008 őszén is megrendezésre kerül a Kari Tudományos Diákköri Konferencia, melyen a résztvevők jogot szerezhetnek a 2009 tavaszára meghirdetett Országos Tudományos Diákköri Konferencián való szereplésre, illetve a legjobbnak ítélt dolgozatok bemutatói és opponensei között győzteseket hirdet és pénzjutalmakat oszt ki a Kar tanáraiból álló zsűri. Nevezni 2008. október 30-ig lehet bármilyen jogi témájú, maximum 100.000 karakter terjedelmű dolgozattal, melyet az adott tanszék vezetőjének ajánlásával együtt kérünk eljuttatni a Polgári Jogi Tanszékre (329-es szoba). Bővebb információkat a http://www.jak.ppke.hu oldal Hallgatóinknak / TDK pontja alatt találhatnak, további kérdéseiket pedig a pogacsas@jak.ppke.hu e-mail címre várom Dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyettes tanszékvezető dr. Pogácsás Anett TDK titkár Tavasz, TDK, ébredés Rendkívül jó érzés végigtekinteni a legutóbbi, 2008. április 25-én a II. János Pál Díszteremben megrendezésre került Kari Tudományos Diákköri Konferencia összesítő listáján - a lelkes résztvevők, a változatos témájú dolgozatok a komoly munka terén is egyfajta ‘tavaszi ébredésről’ tanúskodnak. Ez nem csak azért örvendetes, mert az idei kari verseny színesnek, érdekesnek bizonyult, hanem mert a 2009 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetem által vendégül látott országos versenyre is felkészült hallgatókat, ígéretes dolgozatokat nevezhetünk. Ahogyan Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) elnöke fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémián tartott legutóbbi OTDT ülésen: „Az intézményi konferencia nagy jelentőséggel bír, hogy a tömegképzésben legyen alkalma a tanárnak megtalálni a tehetséges és szorgalmas diákot, a diáknak meg a tanárt!’. Az ilyen együttműködés és elmélyült kutatómunka eredményeként idén tavasszal Karunkon igen értékes pályaművek kerültek bemutatásra, a legkiválóbb dolgozatok szerzői és a legjobb opponensek pedig természetesen ezúttal is díjazásban részesültek: A dolgozat szerzője A dolgozat címe Tanszék Konzulens Opponens Helyezés Fröhlich Johanna A demokrácia és a morális alkotmányértelmezés Alkotmányjogi Tanszék Dr. Balogh Zsolt Techet Péter Séták István A privátautonómia kérdésköre a szerződési jogban, avagy valóban diszpozitív-e a Ptk.? Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Techet Péter Nagy Gusztáv A pénzügyi-gazdasági alkotmányjog alapjai Alkotmányjogi Tanszék Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Berkes Lilla Sipiczky János Az önkormányzati rendeletek megalkotásának és hatályosulásának vizsgálata a gyakorlatban Alkotmányjogi Tanszék Dr. Hajas Barnabás Tőzsér Tamás Techet Péter Az alkotmányozás mint egzisztenciális-faktuális jelenség Alkotmányjogi Tanszék Dr. Varga Csaba Serák István Techet Péter Ideiglenes ideiglenesség? Alkotmányjogi Tanszék Dr. Varga Csaba Fröhlich Johanna Baruch Kriszta A büntetés-végrehajtást övező európai és magyar garanciarendszer Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Vókó György Szakács Nóra Józsa Katalin Küzdelem az állatkínzás ellen a jog eszközeivel a magyar szabályozás története és nemzetközi kitekintés Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Békés Adám Havasi Szilvia Korbuly Tamás A csalás tényállásának és a tényállás körének változása különös tekintettel a számitógépes csalásra Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Belovics Ervin Lovász Éva Mocsári Aliz Anya és csecsemő a börtönben Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Vókó György Varga Orsolya Dr. Békés Adám, Dr. Újvári Ákos Zalka Gábor Dr. Tóth Mihály Kelédi Annamária Dr. Radnay József Papp Tímea III. helyezés I. helyezés Tóth-Zsámboki Judit Az életveszélyt okozó testi sértéssel kapcsolatos problémákról legjobb opponens Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszék Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Kömyezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Czégény Sándor Autonómia vagy elkészítés (nyomozás a büntetőeljárásban) Rádi Péter Képesek lesznek-e megmaradni az üzemi tanácsok, áldozataivá válnak? avagy a szakszervezetek kényszer Urbán Péter Versenyszabályok alkalmazása a postai ágazatban Dr. Tóth Tihamér Pintér Győző Wachtler Angéla Az európai integráció hatása magyar közigazgatásra, különös tekintettel a kistérségekre Közigazgatási Jogi Tanszék Dr. Gerencsér Balázs Krizsán Adrienn Horváth Marcell A Panama-csatorna szerződések. Egy kis nemzet küzdelmei az önállóságért. Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Dr. Kovács Péter Várnai László Csíky András A hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi normák változása Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Dr. Jaskó Luca Padányi József Fábián Beatrix Hajnalka Az orvos polgári jogi felelőssége - Az orvos kárfelelősségének vizsgálata a megbízási és a vállalkozási szerző és figyelembe vételével Polgári Jogi Tanszék Dr Landi Balázs Konta Balázs Farkas Balázs Kontraktuális és deliktuális felelősség összefüggései és elhatárolása Polgári Jogi Tanszék Dr. Lábady Tamás Gazsó Balázs László Jelzáloghitelek az EGTben, különös tekintettel a német, osztrák, Gazsó Balázs László svájci és magyar megoldásokra Polgári Jogi Tanszék Ifj. Dr. Lomnici Zoltán Póta Margaréta Jánosi Attila Az egészségügyi tevékenységgel kapcsolatos kártérítési perek Polgári Jogi Tanszék Dr. Jobbágyi Gábor Veres Zoltán Kretter Diána Politika és média a jogi szabályozás tükrében Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Tamás Kinga Kurucz Réka A mezőgazdasági földterület megszerzésének szabályozása, különös tekintettel az Európai Bíróság Dániával szemben hozott ítélete kapcsán Polgári Jogi Tanszék Dr. Bagi István Dorn Adrienn Póta Margaréta Az orvosi felelősség Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Kocsis Péter . Tóth Viktória Az abortusz jogi szabályozása Európán kívül Polgári Jogi Tanszék Dr. Jobbágyi Gábor Jánosi Attila Bartus Katalin A Lámfalussy-modell és annak jogi megvalósítása, hatásai és a kapcsolódó magyar szabályozás Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Csehi Zoltán Molnár László Goldea Dániel A magyarországi kis- és középvállalkozások tőkfinanszírozásának jogi kérdései és problémái Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Csehi Zoltán Baranyi Erika Pintér Attila Faktoring oda és vissza; szerződéstípusok határain túl Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Brehószki Márta Szabó Andrea Somogyi Zsolt A társasági jog alanyainak polgári jogi felelőssége Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Brehószki Márta Juhász Júlia Somlai Dorottya Jog a realista prózában és a francia polgári törvénykönyv mint irodalom Jogbölcseleti Tanszék Dr. Paksy Máté Bálint László II. helyezés II. helyezés legjobb opponens A ‘tavaszi ébredésről’ lekésett hallgatók a várhatóan 2008 őszén megrendezésre kerülő következő kari versenyen még jogot szerezhetnek a közelgő országos megmérettetésen való részvételre. További részletekért bátran vegyék fel velem, illetve a tanszéki TDK titkárokkal a kapcsolatot, és mindenképp érdemes időnként ellátogatni a http://www.jak.ppke.hu/haUg/index.html, TDK oldalra is. Pogácsás Anett - ’ Kari TDK titkár pogacsas@jak.ppke.hu � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 4. szám 2008. október 1. Abstract A summary of the resource. Tartalom Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés Subject The topic of the resource Tartalom Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. október 1. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1720kb+7710kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_4_20081001 Relation A related resource T00087 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_4_20081001 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolta Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/35dd5dd1e9d6ec35907a9e762c36c8d7.jpg 8c64da784fcae496be646d22d6e73e2e https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4e2e30519415c4ae8ed89e49dc3b6fc6.pdf cf53e55ebc3977a90fb64d1436699ac1 PDF Text Text X2OOZO5OS A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja z db z ITELET 9 TO ’QUITCH A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA SOUTH PARK Társadalomkritika két dimenzióban KURDOK VARGA CSABA R.E.M. KARRIEREXPO GULYÁS LAJOS TÜNTETÉS XI. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: mw.itelet.jak.ppke.hu 2008. május 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, A Shoa többé... (Soha többé...) addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Április 16-án volt a Holocaust Emléknap. Erkölcsileg és törté­ nelmileg mellékes tény, hogy ezt a napot Orbán Viktor kormánya tette emléknappá - a politikai konnotációk okán mégis megemlí­ tendő. Április 16-án arra emlékezünk, hogy a magyar közösség IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség • PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdokTörökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása 2 3 3 4 4 5 5 6 6 7 7 8 9 9 9 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 loborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal romjain egy puccsista kisebbség felmondta a társadalmi szerző­ dést, és a politikai nemzet egy részét etnikai alapon akarta meg­ tisztítani - azaz Dunába lőni, elgázosítani. Nincs olyan ok, amely­ ből logikusan következhetnék, amelyre politikailag válaszként adódhatnék bármely gyilkosság. A Holocaust egy történelmi ese­ mény, amely nem oka vagy okozatja a magyarországi zsidókérdés bármely vitás elemének, hanem vitáink elmérgesítője, egyben ellehetetlenítője. A Holocaust után ugyan - Adorno töprengéseivel ellentétben - lehet még verset írni, de a zsidókérdést a genocídium kontextusa, a rasszizmus vádja nélkül igen nehéz újra elővenni. És tán lehetetlen is. És tán felesleges is. Mert magyar polgárként úgy véljük, hogy Magyarország problémái nem a zsidóságához, hanem a magyarság megkésett polgárosodásához kapcsolódnak. Ebben pedig nem a magyar zsidó polgárság a felelős, hanem az az úri Magyarország, amely befagyasztotta a társadalmi mobilizáció út­ jait, a paraszti tömegek polgárosodásának a lehetőségeit. így pol­ gárrá a németség és a zsidóság mellett a felülről polgárrá szegé­ nyedő egykori nemesi réteg vált csak Magyarországon. A II. világ­ háborúban, majd azt követően, a zsidó- és németüldözésekkel az­ tán sikeresen szabadultunk meg polgárságunk jelentős részétől, hogy aztán a maradékpolgárság a Kádár-rendszerben kontraszelektív módon híguljon fel. Ezt a kontraszelektív kádári polgársá­ got merevítette meg a rendszerváltás permanens perspektí-vátlansága. Polgári perspektíva kell az állóháború helyett. Különben egész Magyarországból Hollán Ernő utca lesz - és egy ilyen felál­ lásban kényszeredetten kell a posztkommunisták mellé beállni an­ tifasisztának. A posztkommunista antifasizmus akkor fog meg­ szűnni, okafogyottá válni, ha nem lesz fasizmus sem. Ha nem lesznek félreérthető jelképek, mondatok, ruhák, dalszövegek. Mert polgári Magyarországot nem a zsidótémák után tett kérdő­ jelekkel teremthetünk. A zsidókérdés megvitathatatlan - a szó minden értelmében. Ezért tegyünk pontot, s vegyünk nagy léleg­ zetet. Mindkét oldalon. Mert a polgári Magyarországhoz kell a zsi­ dó polgárság. De kellünk mi is. A Holocaust Emléknap az emlé­ kezésé - de a tervezésé is. A zsidóság végigjárta a maga szenvedés­ történetét, hogy mára minden metavallásától megszabadulva zsidó lehessen. Bátran és magyarként lehessen az. És nekünk, keresz­ tény polgároknak kell elfogadnunk őket ekként. Kiegyezés kell köztünk. A Holocaust Emléknap erkölcsi üzenete érthető: „soha többé”. A Holocaust egyéni üzenete az áldozatok és leszármazot­ taik számára is egyértelmű: „nem feledni”. De az egész közösség számára a politikai üzenet a megbékélés szükségszerűsége. Techet Péter �Barátságos mérkőzések kezdete Két OTDK verseny közti évben hagyomány­ teremtő szándékkal közös tudományos diák­ köri ülést tartott három jogi egyetem március 28-án az ELTE Dísztermében. Nem sok hi­ ányzott hozzá, hogy a hallgatóságon úrrá le­ gyen az OTDK-kon jól megszokott szurkolói hangulat, hiszen a felszólalásokat heves viták követték - természetesen többnyire egyete­ menként frakciókba tömörülve -, amelyekbe nem egyszer oktatók is beszálltak. Most a kommunikációs jogok voltak napirenden, amelyek a közelmúlt eseményeinek fényében rendkívüli aktualitással bírtak. A program az Országgyűlési Biztosok Hivata­ lában kezdődött, amelynek keretén belül a résztvevők megismerhették a biztosi munka­ módszereket, illetve a folyamatban levő pro­ jekteket. Az eseménynek otthont adó ELTE Díszterem pogácsákkal, valamint forró kávéval történt felszerelését követően - ősi Pázmányos zász­ lók büszke és ünnepélyes jelenlétében - meg­ kezdődött a konferencia. Az esemény megnyi­ tásaként Dezső Márta az ELTE tanszékveze­ tő asszonya kifejtette abbéli reményét, hogy az ülés az egyetemek tudományos együttmű­ ködését erősíti majd. Felszólalásában Chronowski Nóra tanszékvezető asszony (PTE) megemlékezett a korábbi években a Pázmány és Pécs Alkotmányjogi Tanszékei kö­ zött kialakult jó viszonyról, amelyet a gyakori kölcsönös meghívások tanúsítanak. Végül Schanda Balázs egyetemünk dékánja felhívta a figyelmet az OTDK-k közti időszakok lehe­ tőségeire, az ehhez hasonló „barátságos mér­ kőzések” tudományos eredményeire. Az első téma, a gyülekezési jog felelőse a Pécsi Alkotmányjogi Tanszék volt. A megszokott be­ vezető gondolatokat követően a heves vitákat kiváltó javaslatok következtek. A pécsi kolléga gondolataira (úgy, mint a gyülekezők arceltaka­ rása, azonosító nélküli rendőrök intézkedései, békés zónák kialakítása stb.), egyetemünk ötöd­ éves hallgatója, Berkes Lilla reagált. Válasza fe­ lért egy vitaindító gondolattal - a német Alkot­ mánybíróság gyakorlatát is megismerhettük -, így a téma tárgyalásának csak a késve megkez­ dett kávészünet vetett véget. A második téma felelőse a Pázmány volt, s en­ nek megfelelően Sabjanics István (IV évf.) tar­ tott referátumot a gyűlöletbeszédről. A vita mo­ derátora Hajas Barnabás tanár úr volt. A külön­ böző szabályozási kísérletek, illetve a vonatkozó AB határozatok bemutatása után ismertette vé­ leményét az előadó, amely szerint a megfelelő szabályozást a büntetőjogon kívül kell keresni. A korreferátumok elmaradtak, de az előadást követő vita eloszlatta hiányérzetünket. Az utolsó vitaindító előadásban a közszerep­ lők bírálhatóságával kapcsolatban fejtette ki álláspontját az ELTE hallgatója, amelyre Tőzsér Tamás (II. évf.) készült részünkről korre­ ferátummal. A téma rendkívül gyümölcsöző­ nek bizonyult, hiszen az előadás bírálatán túl­ lépve a heves véleménycsere újabb és újabb te­ rületekre tévedt. Az előadó témavezetőjét, Fleck Zoltánt is megszólították a vitában, de mellette Dezső Márta tanszékvezető asszony is kifejtette véleményét. A közös TDK zárásaként - immár este hatkor - a résztvevők a közeli Építész Pincében pi­ henhették ki a tudomány fáradalmait egy ízle­ tes vacsora elfogyasztása közben. Az ültetési rend - a Pázmány-Pécs közös TDK ülések ha­ gyományainak megfelelően - a lehető legve­ gyesebb volt, amely sem egyetemre, sem tudo­ mányos fokozatra nem volt tekintettel. A cél az ismerkedés volt. A vacsora közben Chronowski Nóra tanszékvezető asszony po­ hárköszöntőt mondott, amelyben a szervezés­ nek (Hajas Barnabás - PPKÉ, Lápossy Attila - ELTE) címzett köszönet mellett kifejezte azon szándékát, hogy jövőre Pécsre várják a másik két résztvevőt, remélhetőleg kiegészül­ ve Debrecen, Szeged és Miskolc TDK-ival. Az esemény alapját a Pázmány és Pécs között meglévő régi jó viszony jelentette, azonban a résztvevők körének szélesítését mi kezdemé­ nyeztük. A Pázmány Alkotmányjogi TDK hallgatóinak és a tanszék oktatóinak reményei szerint az elhintett mag termést hoz majd, és lesz folytatása a „barátságos mérkőzéseknek”. Deák-Varga Katalin - Várnai László Könnyű a bírónak... Nem egyszer hallottam már gyakorló jogá­ szoktól is, hogy könnyű a bírónak, bezzeg az ügyész vagy bezzeg a védő... Vitathatatlan tény, hogy az ügyésznek számtalan nehéz fel­ adattal kell szembesülnie akár egyetlen vád megszerkesztésénél is, és a védő dolga sem egyszerű, ha minden a védence ellen szól - né­ ha még maga a védenc is. De úgy gondolom, igen elhamarkodott vélemény, hogy a bíró csak ül a pulpituson, kérdezget, kap egy tény­ állást, behelyettesíti az ismeretleneket és kijön az ítélet, mint Leibniz ítéletgépénél. Ezt tá­ masztja alá a követező, a valóságban is leját­ szódott és már jogerős ítélettel lezárt eset is. Vádlottunk 35 éves közgazdász, igen jól él(t), amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját tu­ lajdonát képező 40 millió forint forgalmi érté­ kű ingatlan és egy szintén saját tulajdonát ké­ pező Porsche. Pár gyorshajtáson kívül nem volt más a rovásán. A vádbeli napon éppen egy keresztelőre sietett a barátnőjével, aki mellette ült az anyósülésen. Mivel késésben voltak, a megengedett 50 km/h helyett a szakértő szerint 102-120 km/h-val köz­ lekedett, amikor is a kanyarív végén a jelzőlám­ pa piros jelzését észlelte. Azonnal lassító féke­ zésbe kezdett, ám a kocsi (állítása szerint fék­ rendszeri hiba miatt - ezt a szakértő nem erő­ sítette meg) hátsó része elkezdett kifelé sodród­ ni, minek következtében átcsúszott az ellenté­ tes forgalmi irányú sávba, ahol belecsapódott az ott szabályosan közlekedő Fordba. Vádlott könnyebb sérüléseket szenvedett, de eszméletét vesztette, a mellette ülő nő a baleset óta kómában van. A Ford sofőrje olyan mara­ dandó fogyatékosságokat szenvedett, minek következtében elvesztette az állását (azóta sem talált újat), és mozgása jelentősen korlátozó­ dott; a Ford anyósülésén utazó nő (a sofőr fe­ lesége) a kórházba szállítás közben belehalt a sérüléseibe, a hátsó ülésen utazó nő nyakcsigo­ lyatörést szenvedett, amit később a szakértő maradandó fogyatékosságként értékelt. Vádlott amint magához tért, igyekezett felven­ ni a kapcsolatot a Ford sofőrjével, ám az orvo­ sok lebeszélték erről, mondván, hogy a találko­ zás túlzottan felizgatná a sértettet, ami az egészségi állapotát tekintve nem volt ajánlott, így vádlott írt egy bocsánatkérő levelet, ami­ ben felajánlotta a segítségét és a kártérítését is. Adva van tehát egy 187. § (2) bekezdés b) pont­ ja szerint minősülő halálos közúti baleset gon­ datlan okozásának vétsége, aminek a büntetési tételkerete egy évtől öt évig terjedő szabadság­ vesztés. Vádlottunk igen súlyosan sértette meg a KRESZ-szabályt, ráadásul (ha korábban nem is ilyen mértékben, de) nem is először. Ez a cse­ lekménye egy ember halálához, és három em­ ber maradandó fogyatékosságához vezetett, akik közül az egyikük azóta is kómában fek­ szik. Másrészről viszont figyelembe kell venni, hogy a vádlott azonnali tevőleges megbánást tanúsított (a kómába esett nő első osztályú ápo­ lását azóta is ő finanszírozza, a sértett sofőr­ nek felajánlotta azonnal a segítségét, igyeke­ zett vele a kapcsolatot felvenni és tőle telhető­ én a károkat enyhíteni), felelősségét végig elis­ merte, és a hatóságok munkáját segítette. Mit tegyen a bíró? Mi a helyes ítélet, ami után nyugodt lélekkel aludhat? A forgalomban részt vevő összes autós (köztük maga a bíró) és a tár­ sadalom igénye értelemszerűen az, hogy a sér­ tett sofőr bosszúszomját a bíró maradéktalanul elégítse ki - a vádlott viszont rendezett életvite­ lű értelmiségi ember, aki egy rossz pillanatban rossz döntést hozott, és emiatt ő is igen komoly lelki terhet visel azóta is, és ez valószínűleg így lesz élete végéig, lettét megbánta, azóta is a kö­ vetkezmények enyhítésével próbálkozik. Az íté­ let 2 év 6 hónap letöltendő szabadságvesztés, a felmerült 350.000 forint bűnügyi költség meg­ térítése és 4 év járművezetéstől eltiltás. Mivel a baleset után közvetlenül bevonták a vád­ lott jogosítványát, (a bíróságok mindenki által ismert elképesztő túlterheltsége folytán) az íté­ let jogerőre emelkedésekor a járművezetéstől el­ tiltás ideje gyakorlatilag egy hónap híján lejárt. Vélelmezhetjük, hogy egy jól menő közgazdász­ nak (drága ingatlan, drága autó...) a 350.000 fo­ rint nem jelent különösebb megterhelést. Marad a 2 év 6 hónap. Sok? Kevés? Az ügyész és a vé­ dő megtette, ami hivatali kötelessége volt, nyu­ godtan alkatnak. A bíró vajon jól döntött? Nyil­ ván. De a kérdés mindig benne lesz. És nem csak ebben az egy ügyben, hanem sok száz más ügy kapcsán is. Biztos, hogy könnyű a bírónak? Kovács Bence harmadik oldal �Varga Csaba - ex tunc és pro futuro Április 17-én átadták a Varga Csaba Professzor Úr számára készült Emlékkönyvet Varga Csaba nem most hatvanöt éves, de az angol királynő születésnapját is tör­ vény határozza meg, így a magyar jogtu­ domány is megengedhette magának, hogy idénre készítse csak el Varga Csaba emlékkönyvét. Hiszen a jogtudomány nem ténytudomány, így időképének sem kell igazodnia a fizikális idő linearitásához. A jogban sok minden megtörtén­ het, mert belőle semmi sem következik alternatívátlan szükségszerűséggel. A jogban a főszerepet az emberi akarat, az emberi tényező játssza. Varga Csaba jogelméleti munkásságának egyik legfon­ tosabb üzenete ez az ontológiai felisme­ rés, így az ünnepelt is bizonyosan elfo­ gadta ex tunc hatályú ünneplését. Április 17-én aztán végre átadásra került a szá­ mára készült Festschrift (Theatrum Legale Mundi), amely formailag és finan­ szírozását tekintve a Péteri Zoltán emlék­ könyvével (lus unum, lex multiplex) indu­ ló sorozat része. Az ELTE és a Pázmány közös szerkesztésé­ ben született mű azonban mégis formabontó alkotás - hasonlóan az ünnepekhez. Mert míg más jogtudós esetében egyértelmű az életmű­ vük fő csapásiránya, addig Varga Csaba a jog­ elmélet valamennyi területén kiemelkedőt al­ kotott, nem egyszer elsőként a hazai jogtudo­ mány mívelői közül, így emlékkönyvében is kénytelenek voltak a szerkesztők lemondani bármiféle témakorlátról, s szabad teret enged­ ni Varga Csaba tisztelőinek. Ezért jegyezte meg humorosan Király Miklós egyetemi do­ cens laudációjában, hogy Varga Csabát értő módon igazából csak önmaga tudná értékelni. A humoros megjegyzés azonban sajnos lesújtó véleményt fejez ki hazai jogtudományunkról, ahol Varga Csaba szabad gondolkodása és nemzetközi kitekintése nem egyszer értetlen­ ségbe ütközik. Ahogy az ünnepelt egyik köny­ vének értő recenzense szomorúan konstatál­ hatta az áprilisi Valóságban: „Varga Csaba életművét - annak ellenére, hogy igencsak vál­ tozatos és végtelenül bátor felvetésekkel kom­ munikálja a honi mesterek felé az abszolút »cutting-edge« atlanti-an­ golszász jogfilozófiát is - a magyar jogbölcseletben ténylegesen, tehát érzéke­ nyen és értőn még senki sem olvasta végig”. De (sajnos) az emlékkönyv tartalma is formabontónak számít a magyar jogi könyvkiadásban - itthon ui. ritka, hogy egy Festschrift valóban eredeti gondolatiságú, s kizárólag idegen nyelven születetett tanulmányokat tartalmaz­ zon. A szerző életútját is­ merve azonban mindez természetes. Varga Csaba életműve a nemzetközi jogelmélet szerves része, s ahogy Király Mik­ lós mondta, „Tokióból, Stockholmból vagy Szöulból érkeznek rá reakciók”. A könyv egyik szerkesztője, H. Szilágyi István egyete­ mi docens is az életút nemzetköziségére hívta fel a figyelmet. Mindez Varga Csaba számára hatalmas tapasztalati anyagot, ismertséget és tudományos magabiztosságot biztosít - mert tudja, hogy amit mond, az nem félemeleti tan­ széki szobákban foszlik szét a dohányfüsttel, hanem a világ jogtudományának figyelme ál­ tal kísért. Varga Csaba életútja már ma is ke­ rek. A jogelmélet valamennyi területét bejár­ hatta, kutathatott, taníthatott, de szellemi és testi frissessége okán - amit mindenkor ironi­ kus hangvétele, tudományos dolgozatainak ma is születő nagy száma bizonyít - bízha­ tunk benne, hogy a Tanár Urat - aki sokak számára a „VéCsé” vagy a „VaCsa”, a titkos tippnek számító „csodabogár” a második eme­ letről - a jövő jogászgenerációi is még megis­ merhetik. Mert nem csak tudást, de egy élet­ szemléletet ad át ő, anélkül, hogy a patetikus semmit mondás, az öreguras magamutogatás, az érdemtelen önfényezés - oly sokaknál lát­ ható - szánalmas hibájába beleesnék. Varga Csaba relativizmusa, örök kritikus alapállása nem a semmibe, hanem pont a lényegbe fut ki. Mindennél beszédesebb példa erre az a törté­ net, amit Schanda Balázs dékán úr osztott meg a hallgatósággal. Amikor létrejött Egye­ temünk, már lezajlottak a felvételik, így az el­ ső évfolyam a más egyetemekre felvételt nem nyert hallgatókból rekrutálódhatott csak. So­ kakban felmerült a gondolat, hogy nem árta­ na azon az alapon válogatni az új hallgatók kö­ zött, hogy kinek van protekciója. Ugye, meny­ nyire ismerős ötlet ez itt, Kelet-Európa síksá­ gain? Az alapítók közül Varga Csaba azonban határozottan nemet mondott erre. Mert ilyen ember ő. Ahogy magánál, úgy másnál sem a rangot tartja fontosnak, hanem a teljesít­ ményt. Magányos lehet a Tanár úr a hazai pá­ lyákon ezzel az erkölcsi tartással. Varga Csaba zárszavában sem önmagát, hanem hivatásával szolgált tudományát emelte ki, rámutatva ar­ ra, hogy az elkészült vaskos munka a hazai és nemzetközi jogtudomány együttműködésének kiváló példája - pedig a példa igazából maga az ünnepelt. Eletútjával, szellemességével, fél­ szavaival, hümmögéseivel, többsoros monda­ taival, szivarjával, selyemsáljával, kritikai lá­ tásmódjával, szellemi kalandorságával, bátor­ ságával, vitriolos megjegyzéseivel, témagazdag munkásságával, humorával, fi­ gyelmességével, hatalmas tudásával. Isten éltesse hát a Tanár Urat - ex tunc és pro futuro egyaránt. Techet Péter A kritikus tömeg A Critical Massről (CM) pár évvel ezelőtt hallottam először, tavaly végre sikerült is részt vennem benne. Nagy él­ mény volt! Magyarországon elsőként 2004. szeptember 22-én, az Autómentes Nap alkalmából került megrendezés­ re a „Critical Mass Budapest” nevet viselő demonstráció. Az Amerikából elterjedt angol nyelvű szó jelentése („kriti­ kus tömeg”) arra utal, hogy a nagy autóforgalom miatt a kerékpárral, vagy akármilyen más nem motorral működő közlekedési eszközzel közlekedők, csak egy bizonyos tömeg esetén vehetik át a hatalmat az utakon. Az első ilyen el­ nevezésű felvonulást 1992 őszén szervezték meg San Franciscóban, először csupán 48 résztvevővel. Később egyre jobban elterjedt és népszerű lett a rendezvény, ezen felbuzdulva más országok nagyvárosaiban is megrendezésre ke­ rült. Itthon második alkalommal 2005. április 22-én, a Föld Napja alkalmából találkozhattunk a rendezvénnyel, ahol már tízezren vettek részt, ami egyúttal az ország történetének egyik legnagyobb civil, politikától független demonst­ rációja volt. 2005 után már nem csak Budapesten, hanem más nagyvárosokban (Debrecen, Győr, Pécs, Szeged) is zaj­ lottak kerékpáros megmozdulások. Egy évre rá, már majdnem 30 000 fő biciklizett, és a budapesti CM-ek történelmében először a köztársasági elnök, Sólyom László is részt vett a felvonuláson. Zágon Orsi negyedik oldal �Széllel szemben...? Sokszor elgondolkodva nézem a suli elé begör­ dülő diáktársaimat, és miközben a kicsapódó kocsiajtó elől próbálok elugrani, kezdem meg­ érteni főpolgármesterünk helyzetét. Hiszen hová is lenne ez a sok szegény huszonéves, ha nem saját autójában állhatna a dugóban a kör­ úton, hanem esetleg másik 60 társaságában él­ vezné a Rákóczi úti ingyen hullámvasutat. Nem is lehet elvárni Budapest lakosságának 40%-ától, hogy lemondjon lételeméről, az autó­ val nem rendelkező nyavalyás 60%-nak azon képtelen igénye miatt, hogy levegőt szeretne kapni. Én tudom, ez presztízskérdés, meg ne­ hogy már emberek mellett kelljen állni, hiszen az olyan undorító. Elképzelni se merem (főpolgármesterünk se), mi lenne itt, ha bevezetnék a dugódíjat. Végehossza se lenne a tüntetésnek. Hiszen a behaj­ tási díj se jött be, már törvénytelennek is nyil­ vánították köszönhetően a fuvarosok lobbijá­ nak. Ez persze egyszerűbb, mint befejezni végre az MO-t. Nem így Stockholmban, ott a választópolgárok népszavazáson döntöttek a bevezetésről. A forgalomarányos (a csúcsfor­ galom óráiban a legmagasabb) útadó 22-25 szá­ zalékkal csökkentette a belváros járműforgal­ mát, 15 százalékkal a légszennyezést, káros közgazdasági hatást (például a belvárosi üzle­ tek vevőinek elpártolását) pedig nem sikerült kimutatni. Az elv támadhatatlan: aki autójával behajt a városba, többletterhet okoz a társada­ lomnak (lebénítja a forgalmat, szennyezi a le­ vegőt, zajt csinál stb.), méltányos tehát (ha már jogi egyetemre járunk), hogy a finanszí­ rozásba is beszálljon. Budapesten az év 160 napján van egészségügyi határértéket megha­ ladó szmog, ami elég messze van az Uniós megengedett 35 naptól. Sajnos már levegő­ szennyezettség mérőre se telik. A Ferenc kör­ út- Üllői úti mérő már évek óta ugyanazokat a százalékokat mutatja, egyszer ugyan véletle­ nül beállították, majd gyorsan ki is kapcsol­ ták, nehogy megijedjenek az emberek. A legújabb próbálkozás sem járt nagyobb si­ kerrel. A „Zöld zóna” bevezetésére tett kétség­ beesett kísérlet a jog útvesztőjében veszett el. Fodor Gábor megerősítette ugyan, hogy a környezetvédelmi és az egészségügyi tárcánál már dolgoznak azon a jogszabály módosítá­ son, amellyel idén bevezetik a szálló por kü­ szöbértékét. Ráadásul Demszky Gábor hozzá­ tette, hogy üdvözlik és támogatják ezt a jog­ szabály-módosítást, amellyel hatékony intéz­ kedéseket tehet a fővárosi önkormányzat a budapestiek egészsége érdekében. Ugyan a Bu­ dapesti Környezetvédelmi Program már ta­ valy intézkedéseket irányozott elő a levegő­ szennyezettség csökkentése érdekében, de a szándéknál tovább még nem jutottunk. A beígért jogszabály módosítások sorát a gép­ kocsik környezetvédelmi felülvizsgálati rend­ szerének újra szabályozása nyitná, amire a ter­ vek szerint év végéig sor is kerül. Ezt követné a KRESZ megújítása jövő év elején. A Zöld zó­ nába csak olyan járművel lehetne behajtani, melyek a környezeti felülvizsgálatot igazoló zöld vagy sárga matricával rendelkeznek. A tilalmi jelzőtáblák közé bekerülne a sok lég­ szennyező anyagot kibocsátó gépjárművek be­ hajtását tiltó tábla. Az államtitkár úr szerint (KvVM) a Zöld zóna a légszennyezés megaka­ dályozásának csupán egyik eleme, amely „na­ gyon komoly előnyökkel és felelős gazdasági döntések végiggondolásával jár”. A jelek sze­ rint alapos végiggondolásnak lehetünk majdan tanúi. A szennyezettség elleni küzdelem többi, fajsúlyosabb eleme, minden bizonnyal a tö­ megközlekedés leépítése, hiszen ez az egyet­ len, aminek ténylegesen neki állt a főváros a közlekedésügyben. Örvendetes, hogy április 9-10-én Budapesten tartotta ülését az IPCC (az ENSZ Éghajlatvál­ tozási Kormányközi Testületé), csak hajszál­ nyival lemaradva a BKV sztrájkról. Még a vé­ gén nem tartaná Rajendra K. Pachauri, az IPCC elnöke Magyarországot a klímaváltozás élharcosának. Visszatetszőnek tartom, hogy miközben környezetvédelmi miniszterünk gá­ láns meghívásának eleget téve, a világ kiváló tudósai az üvegházhatású gázok okozta iszo­ nyatos katasztrófák elhárításának lehetőségét keresik, kormányunk pont ezen anyagok men­ nyiségének növelésére törekszik. Gondolom senkinek nem újdonság, hogy a kipufogógáz­ ban nagy arányban előforduló CO2 és az O3 (ózon) üvegházhatású gáz. Azt is mindenki tudja (kormányunk is), hogy a tömegközleke­ dés leépítésével megugrana az autók száma, de hát olyan jó érzés egy Nobel-díjas szervezet ülésének otthont adni. Tény 1: Budapest a kontinens legszennyezet­ tebb nagyvárosai közé tartozik. Évente két­ ezer ember hal meg porszennyezettségtől, to­ vábbi százezer budapesti, pedig orvosi keze­ lésre szorul. Az asztmás megbetegedések szá­ ma tízszeresére emelkedett az elmúlt két és fél évtizedben, és háromszor több a tüdőrákos. Tény 2: A BKV kimutatása szerint a közleke­ dési vállalat a budapesti közlekedésből eredő levegő-szennyezettség mindössze 6 százaléká­ ért felelős, míg a tehergépkocsik 34, a sze­ mélygépkocsik, pedig 60%-ban felelősek érte! Tény 3: 22 km/h-ra csökkent az autók átlagse­ bessége, míg a tömegközlekedés keringési át­ lagsebessége 21 kilométer/óra. Lassan már minden értekezésem végén arra az álláspontra jutok, hogy diáktársaim, mint egyének tevőleges hozzájárulását kérem kör­ nyezetünk és egészségünk (!) megóvása érde­ kében. Eljön vajon az az idő, amikor végre központilag is tesznek valamit? Horvátth Sarolta Telefonbeszélgetés Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita. [Telefoncsörgés] - Halló! - Jó napot kívánok! A Magyar Állam GSM nevében telefonálok. Sze­ retném felhívni az Ön figyelmét legújabb szolgáltatásunkra. Érdekelné? - Hát... az attól függ, miről lenne szó. - Nagyszerű! Akkor elmondom röviden: szolgáltatásunk megrende­ lői a jövőben, ha valamilyen bűncselekményt látnának, csak tárcsázzák a 112-t, és munkatársaink rövidesen a helyszínre érve azonnal az elkö­ vető nyomába erednek. Amennyiben elkapták, rögtön megbilincselik és bíróság elé állítják - természetesen a törvényeknek megfelelő eljárás keretében. A csomag kiterjed az egész bírósági eljárásra és az azt kö­ vető végrehajtásra is! - Értem. És mi a helyzet akkor, ha külföldön vagyok? Akkor is igénybe vehetem ezt? - Természetesen. Cégünk mindig a rendelkezésére áll, még külföld­ ön is. Persze akkor a helyi szolgáltatók által megadott számon lehet csak ezt elérni és az ottani munkatársak fognak kiszállni Önhöz. De biztosíthatom, hogy ők is olyan készségesek lesznek, mint a mieink. - Hmmm, nem is hangzik rosszul. - És ez még nem minden, a légjobbról még nem is szóltam! Minden tömegtüntetés esetén betelefonálóink automatikusan egy nyereményjá­ ték részeseivé válnak. Ha sikerül bukósisakos munkatársaink közül ki­ szúrnia azt a párat, aki nem visel azonosítószámot a sisakján, nyeremé­ nye a már a helyszínen átadott tökönrúgástól kezdve akár több év fel­ függesztett is lehet! - Meggyőzött. Szeretném megrendelni a csomagot. De... mi is a neve? - Igazság-szolgáltatás. Konta Balázs ötödik oldal �A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A felsőoktatásban az elmúlt években lezajlott átalakítás a jogász alapképzés hagyo­ mányos rendszerét érintetlenül hagyta. Következésképpen a szakosodásra, azaz a jogalkalmazás egy-egy speciális területének elmélyült ismeretét jelentő szakképesí­ tés megszerzésére változatlanul felsőfokú szakirányú továbbképzések keretében nyí­ lik csak lehetőség. Pályakövetési felmérésekből is tudjuk, hogy a hagyományos jogászi pályák telítettsége miatt a friss diplomásoknak csak egy töredéke tud klasszikus jogászi munkakörben elhelyezked­ ni, nagyobb részük más területeken, nem ke­ vesen a közigazgatásban próbálják hasznosíta­ ni jogi oklevelüket. Azon jogászok számára, akik vállalva a verseny kockázatát az egyre szűkülő piaci lehetőségekkel kecsegtető jogi pályán maradnak, kötelességünk biztosítani a szakmai tudás elmélyítésének különböző kere­ tek között történő lehetőségét: ez az újraala­ kult és az elmúlt 15 évben a hazai jogászképzés jelentős szereplőjévé vált Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka­ rának a továbbképzésekkel kapcsolatos leg­ fontosabb célkitűzése és feladata, amelyet az intézmény Deák Ferenc Továbbképző Intéze­ tének keretei között valósít meg. A szakirányú továbbképzés szervezésének ál­ talános feltételeiről szóló 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet a felsőfokú szakirányú tovább­ képzések újbóli nyilvántartásba vételének kö­ telezettségét írta elő. Ez a kötelezettség jó al­ kalmat kínált arra, hogy az egyes szakok kép­ zési és képesítési követelményeit újragondol­ juk, a jogi környezet és a szabályok változása­ ira figyelemmel a szükséges átalakításokat, ahol ez indokolt volt, elvégezzük. Ennek ered­ ményeként ez év szeptemberétől megújult tar­ talommal és keretek között hirdeti meg a to­ vábbképző intézet a kurzusait. A legszembetű­ nőbb változás szinte valamennyi képzésünket érintette: a szakképzés teljes óraszámának mi­ nimális csökkentése mellett a korábbi 4 sze­ meszter helyett 3 félévbe tömörítettük a tan­ anyagot, ezáltal az oklevél megszerzéséhez szükséges idő lerövidül, a képzésen való rész­ vétel tervezhetőbbé válik. Az intézet új képzések folyamatos bevezetésé­ vel is igyekszik megfelelni a piaci elvárások­ nak, pl. önálló versenyjogi és sportjogi, illetve a büntetőjoggal foglalkozó jogászok számára hiánypótlónak bizonyult kriminalisztikai szak­ jogász képző programjaival. Képzési kínálatunk kialakításakor figyelem­ mel voltunk arra is, hogy egyre növekszik azoknak az alapvetően nem jogi végzettséget igénylő munkaköröknek, foglalkozásoknak a száma, amelyek alapszintű jogi ismeretek megszerzését feltételezik. Míg a felsőfokú szakirányú továbbképzések elsősorban a szakosodást szolgálják, a Deák hatodik oldal Ferenc Továbbképző Intézet által szervezett szaktanfolyamok és konferenciák a napi mun­ kához jelentenek segítséget a gyakorló jogász számára. Ezek a rövidebb lélegzetű, munka mellett is könnyen elvégezhető kurzusok a ko­ rábban megszerzett jogi ismeretek folyamatos frissítését célozzák. Gazdag kínálatunkról a www.jak.ppke.hu/deak honlapon tájékozód­ hatnak az érdeklődők. A szakvizsga előkészítő tanfolyamainkkal el­ sősorban volt hallgatóinknak szeretnénk segít­ séget nyújtani ahhoz, hogy eredményesen sze­ repelhessenek a hatalmas joganyagot felölelő szakvizsgákon, de képzéseinken számítunk a más karokon oklevelet szerzett kollégák rész­ vételére is. Bár továbbképzéseink tudatosan gyakorlatközpontúak, az elméleti alapok megszerzését és erősítését is szolgálják. Az oktatók egy ré­ sze a jogalkalmazás, illetve jogalkotás speciális területének elismert szaktekintélyei, másfelől a Kar saját oktatóinak többsége gyakorló jo­ gászként, komoly jogalkalmazói tapasztalattal a háta mögött szerezte meg tudományos foko­ zatát és így vesz részt a posztgraduális egyete­ mi oktatásban, magas színvonalú, komplex tu­ dás megszerzését biztosítva ezzel a hallgatók számára. További sajátossága a Karon folyó képzések­ nek, hogy az intézmény világnézeti elkötele­ zettségének következményeként anélkül, hogy meggyőződését bármilyen formában ráerőltet­ né akár az oktatókra, akár a hallgatókra, fo­ lyamatosan törekszik arra, hogy az igazságról alkotott felfogásán és értékrendjén keresztül szemlélje a jog fejlődését, a jogintézmények működését, a gazdasági és a társadalmi viszo­ nyok egyes területeinek szabályozását, ebben a szellemben reflektáljon rájuk, és így is oktas­ sa őket. így teljesülhet a Kar jelmondata: „lustum, aequum, salutare!”, egyben ezzel tesz eleget a társadalom azon elvárásának, hogy az intéz­ mény olyan - szakmailag jól felkészült - jogá­ szokat képezzen, akiknek munkája által a jog nem csupán a társadalom kiszolgálója, hanem a közjó értéktartalmat hordozó eszközévé vá­ lik. Reméljük, hogy a 2008/2009-es tanévre meg­ hirdetett képzési kínálatunk felkelti érdeklődé­ sét és hamarosan Önt is hallgatóink sorában köszönthetjük. Szalai Márta A pályázatban előírt követelményeknek megfe­ lelően ismét áprilisban tartotta immáron máso­ dik közös állásbörzéjét a Károli Gáspár Refor­ mátus Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. A 2007-es börzéhez ké­ pest némi változásokkal így ismét közös ren­ dezvényen vehettek részt a két kar dolgozói és hallgatói, valamint az egyéb érdeklődők. A két kar a tél folyamán intézte a cégek és a programokon részt vállaló személyek postai és elektronikus úton történő meghívását. Az EEKI két karon működő irodája külön-külön egyeztetett a kar egyéb szervezeteivel, mint pél­ dául a dékáni vezetés vagy a Hallgatói Önkor­ mányzat. Az április 1-2-ai rendezvényen 25 kiál­ lító cég, a jogi hivatásrendek és a magánszektor magas beosztású jogi képviselői valamint szá­ mos egyéb szakember jelent meg, az érdeklődő hallgatói és külsős létszámot pedig többszáz fő­ re becsülik a szervezők. A kétnapos program el­ ső része a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar újpesti épületében volt. Itt különböző felnőttképzési programok mutatták be programjukat és koncepciójukat. A második nap jelentette a konkrét, standos megjelenéssel bíró állásbörzét, amely a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi Karának legnagyobb, elsőéves elő­ adójában volt. A reggel 9 órakor kezdődő ese­ ményen először a kiállítók, majd a kar hallga­ tói és egyéb érdeklődők töltötték meg a teret. A standokon megjelentek tanácsadó cégek, ügyvédi irodák, a közszféra képviselői, ban­ kok és más kiállítók, de nagy népszerűségnek örvendtek a különböző, reprezentációs célt szolgáló kóstoltató helyek is. A börze kiváló kiegészítő szolgáltatásokat is tartalmazott. A megjelentek pszichológushoz, grafológushoz és humánpolitikai szakemberhez is kérhettek időpontot, ahol önismereti tanácsokat és írás­ szakértői analízist is kaphattak, illetve próba állásinterjún vehettek részt. A standokon zaj­ ló programokat két kerekasztal-beszélgetés tette változatossá. Az elsőn - Schanda Balázs, a PPKE-JÁK dékánjának moderálásával - a jogi hivatásrendek vezetői találkoztak, és vi­ tatták meg egymással, hozták a közvélemény tudtára a ma végzett jogászok klasszikus jo­ gászi pályákon való elhelyezkedésének lehető­ ségeit. A másodikon - Szalai Márta, a DFTI intézetvezetőjének moderálása mellett - a pi­ aci réteg nagyvállalatainak jogi irányítói be­ szélgettek a mai pályakezdők elhelyezkedési nehézségeiről, lehetőségeiről. Sergő András �A legeslegjobb világ Jogász-expo, Állásbörze, Karrier-expo, stb. idén kijutott nekünk, joghallgatóknak is az állásaján­ latokból, potenciális gyakorlati helyekből. Ka­ runkon és valamely érthetetlen okból az ELTEn is (csak nagyobb hírveréssel) ugyanazon a na­ pokon mutatkoztak be a cégek. Lelkesedésem­ ben mindkettőn körülnéztem, és annyi prospek­ tust összegyűjtöttem, hogy máig hordom a sze­ lektívbe. Megvallom az I. előadóban felhúzott „kiállítást” élvezetesebbnek tartottam, mint az ELTE aulába bezsúfolt híres ügyvédek összejö­ vetelét. Persze ehhez nagyban hozzájárult egy bizonyos helyben sütöde fényes ötlete, hogy ba­ rackos táskát és sajtos pogácsát osztogasson a Pázmányos expón. Tetszett a gyorsolvasó teszt, amiből kiderült, hogy lassan olvasok, és azóta is lelkesen törölgetem a rengeteg hírlevelet, me­ lyet különböző regisztrálásokkal intéztem el ma­ gamnak. Szóval jó volt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete Szakmai napokat hirdet az alábbi területeken: 2008. május 9, június 6-7. „A közbeszerzési eljárás gyakorlata” - 6 óra Előadó: Dessewffy Anna ügyvéd, hivatalos közbeszerzési tanácsadó 2008. május 23. „Érvénytelenség jogkövetkezménye, törlési perek” 6 óra Előadók: Farsangné Czukor Judit, bíró (Fővárosi ítélőtábla), Németh László, bíró (Fővárosi ítélőtábla) 2008. május 30. „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” (elektronikus cégbejegyzés)-6 óra Előadó: Vezekényt Ursula, Legfelsőbb Bírósági tanácsvezető bíró A hatórás előadások ára 20.000 Ft + ÁFA A nyolcórás előadások ára 26.000 Ft + ÁFA Pázmányos főállású oktatók illetve Pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000 Ft + ÁFA re­ gisztrációs díjat fizetnek Volt Pázmányos alapképzéses hallgatók, posztgrad. képzés volt, illetve jelenlegi hallgatói 10 % kedvezményben részesülnek Egy előadáson csak egyféle kedvezmény vehető igénybe!! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete Jogász végzettségűek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következő felsőfokú szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: Kicsiny üröm azonban került az örömbe, bár inkább az azt követő napon, mikor előszede­ gettem a beszerzett híranyagot, prospektuso­ kat. Az ELTE-n vettem magamhoz olyan híres vállalatok, irodák anyagát, mint az Allen & Overy, Nagy és Trócsányi, Linklaters, Baker& McKenzie stb. Kiderült, hogy az ott megjelent cégek szinte kivétel nélkül gazdasági joggal foglalkoznak. Többségük társasági, vagy bank­ illetve tőzsdejoggal, tehát olyannal, ami tőlem a lehető legtávolabb áll. Persze azért elolvas­ tam a rövid leírásokat, hiszen nem árt, ha az ember képben van. Nagy nehezen átrágtam magam az angol ismertetőn, és amikor már a negyedikben is ugyanaz szerepelt, kicsit meg­ döbbentem. A sablon szöveg tehát így hangzik: ha szereted a csapat-szellemet, a kihívásokat, csatlakozz hozzánk, ez a világ egyik legsikere­ sebb ügyvédi irodája, és mi nyújtjuk számodra az ideális környezetet, ahol a leghamarabban sikeres lehetsz... és ez pepitában vagy húsz­ szor. Arról valahogy egy szót sem írtak, hogy megbízhatóan képviselik-e az ügyfeleiket, vagy azok megvannak-e velük elégedve stb. Ez nem fontos, csak az, hogy sikeresek vagyunk és te is nagyon gyorsan az lehetsz, persze csak, ha nem csinálsz lelkiismereti kérdést a kiszám­ lázott összeg nagyságából. Mindezek megma­ gyarázták azt a jogászokkal szemben érzékel­ hető előítéletet, amit már több ismerősömnél is tapasztaltam, de a miértjét nem értettem. Rövid olvasgatásom után tehát nehéz szívvel, de lemondtam a szinte rám tukmált sikerről és nekiálltam felmosni a lakást. Horváth Sarolta • Európa jogi szakjogász (magyar és angol nyelvű) • Gazdasági büntetőjogi szakjogász • Ingatlanforgalmi szakjogász • Kereskedelmi jogi szakjogász • Környezetvédelmi szakjogász • Kriminalisztikai szakjogász • Sportjogi szakjogász • Szabályozási (kodifikátor) szakjogász • Társasági szakjogász • Tőkepiaci és bank szakjogász • Versenyjogi szakjogász Nem jogász végzettségűek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következő szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: • Jogi szakokleveles gazdasági szakember • Jogi szakokleveles egészségügyi szakember • Környezetvédelmi jogi szakirány • Jogi szakokleveles sportszakember • Kriminalisztikai szakokleveles rendvédelmi szakember Jelentkezési határidő: 2008. július 15. Információ és jelentkezési lap: Deák Ferenc Továbbképző Intézet, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-30. Tel: 4297200/342 vagy 4297224, és 2665286 Interneteim: www.jak.ppke.hu/deak Ki tud többet az Állásbörzéről? (Karrier játék nyereményekért) Hamarosan induló játékunkban az április elején megrendezett állásbörzéről faggatjuk hallgatóinkat. Aki helyesen kitölti, majd az Karrier Irodában (I. em. 137 - a TO fölött) leadja az ítélet lelőhelyeken található kérdőívet, értékes nyereményben részesül. Sorsolás a Pro Facultate-napon (május 8.) hetedik oldal �„Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Beszámoló az antifasiszta tüntetésen való részvételről Vállalkozásunk értelme az volt, hogy megkí­ séreljünk nem az otthonmaradással és elbújással viszonyulni egy alapvetően hamis diszkurzív térhez. Mivel humánumunkból kö­ vetkezően egyértelműen ellenezzük a közös­ ség etnikai alapú megosztását, ezért az ún. „antifasiszta” oldalon foglaltunk helyet. Amely elnevezésnek történelmi konnotációi egyébként okkal ellenszenvesek. Élménybe­ számoló április 11-ről, egy antifasiszta dél­ utánról, a Hollán Ernő utcából. A nap sütött, az időjárás kellemes kora tavaszi, a magyar társadalom még mindig megosztott. Egy iga­ zán flash flashmob története. Üzenetünk a következő volt: „Mondj nemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrára! A fasiz­ mus nem ad mentséget a pusztító kormányza­ ti politikára. Gyurcsány Ferenc azzal zsarol támogatást a politikájához, hogy »Aki antifa­ siszta, az vele van. Aki nincs vele, az fasisz­ ta.«” Gyurcsány Ferenc az utcai fasizmusban megteremtette tehát ideális „ellenfelét”, amel­ lyel megtarthatja támogatójaként azt, akit így megfélemlített. Hasonlóan, mint Grósz Kár­ oly tette annak idején. Gyurcsány Ferenc ápri­ lis 11-én délután egy lombikban elő szerette volna állítani azt, ahogyan ő látja a magyar társadalmat. A progresszív antifasiszta tábor vezetőjeként - a retrográd kirekesztőkkel szemben. Mi, antitotalitárius polgárok meg­ mutatjuk (meg akartuk mutatni), hogy ez a ví­ zió hamis. Ez a politika meg akarja osztani az antitotalitárius tábort gyurcsányhívőkre és gyurcsányellenesekre, meg akarja osztani a gyurcsányellenes tábort fasisztákra és antifa­ sisztákra. Miközben a kormány felhatalmazás nélkül szervezi át a társadalmi alrendszereket - tagadva az egyenlő emberi méltóság eszmé­ nyét - pénzzel közvetített viszonyokká. Tőke és fasizmus ismét jegyesek. Ne essünk túszul. Félelemből ne reméljünk védelmet a kormány­ tól, hiszen az éppen, hogy terroristánk. Utasít­ suk el a fasiszta (1) kormánypolitikát és a fe­ dezésére szolgáló fasizmus (2)-öt is! A magyar politika alapvető ellentmondása nem a „fasiz­ mushoz” való viszony, amely hatvan éve ki­ múlt, hanem az államszocializmushoz való vi­ szony, amely tizennyolc éve kimúlni képtelen. A magyar politika alapvető problémája az államszocialista elitek szerepjátszása az or­ szág maradék értékkészletének kiszolgáltatá­ sában. Illetve ilyet is mondtunk április 11-e dél­ előttjén: „Ma négykor tüntetés a Hollán Ernő utcában a fasizmus és a fasiszta antifasizmus ellen. Nem kérünk Dimitrov elvtársból, sem Grósz Károlyból, de az üres- és bőrfejű ma­ gyar járványból sem. Utasítsuk el a fasizmus mindkét álorcáját, a hitleri nácizmust és a pinocheti neoliberalizmust egyaránt. Ne oszt­ hassa meg Gyurcsány Ferenc a kormányelle­ nes koalíciót a fasizmus-antifasizmus tengenyolcadik oldal lyén. Mondjunk nemet a metanarratívákra! Kreátor és kreatúra ma négykor találkozik egymással. Sem az egyikből, sem a másikból nem kérünk!” Az üzeneteket aznap az iwiw közösségi portálon többször leadtuk, és az előbbi üzenetet mintegy negyven szórólap for­ májában tudattuk az emberekkel, az antifa­ siszta megmozdulás helyszínén. A főüzenet célba-juttatásához egy-két ember által is ké­ nyelmesen kifeszíthető fehér vászonlepedőre piros színnel vittük föl a fő üzenetet: „Mondj nemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrá­ ra!” A szórólapunkból juttatunk a „fideszes zászlót tartó gyereknek” valamint György Pé­ ter, Sükösd Miklós és Bárdos Deák Ágnes ún. ismertebb embereknek is. Az alábbiakban a helyszíni események, és barátaink kommen­ tárjai alapján szeretnénk pár tanulságot meg­ állapítani. Jellegzetes jobboldali komment volt: „Miért veszitek át az ellenség szóhaszná­ latát, miért kell elismerni, hogy van ilyen, hogy fasizmus?” Nos, azt gondoljuk, hogy varrnak Magyarországon, akik a választott po­ litikai identitást bűnös módon összetévesztve a leszármazás alapján bírt identitással, mások­ kal szemben gyűlöletet éreznek, és ha alkal­ muk van, akkor ki is élik. Számuk, jelentősé­ gük csekély, hatásuk a fentebb részletezett okok miatt az ország gyarapodásának és a kü­ lönböző gyökérzetű (keresztény vagy zsidó) középosztály megegyezéses változtatási szán­ dékának kerékkötője. Faut de mieux elfogad­ juk, hogy saját definíciójukkal ellentétben őket fasisztának hívjuk, hiszen előszeretettel élnek a harmincas évek szimbólum és fogalom­ készletével. Aki egyébkénti politikai aktivitást kifejt, azzal is megeshet, hogy a diszkreditálás szándékával fasisztának bélyegzik. Amennyi­ ben vallja az egyenlő emberi méltóság eszmé­ jét, ő védelemre érdemes. Nem ellenük tüntet­ tünk. Akik ellen tüntettünk, arra a fentebbi ér­ tékrendünkből következően, felelős magyar polgárként és antropológiai alapvetésünk mián is jó okunk volt. Jellegzetes reakciók az antifa­ siszta táboron belülről: „Menjetek el innen, menjetek át szembe, ott a helyetek”. Ezt álta­ lában arra alapították, hogy szórólapunk kéz­ hezvétele után markáns kormánykritikával ta­ lálkoztak. Válaszunkban határozottan érvel­ tünk amellett, hogy itt a helyünk, eszünkben sincs átmenni, ellenezzük azt a mondanivalót, amit ott kifejtenek. Nem vagyunk provokáto­ rok. Az antifasiszta tábor megosztása ellen küzdünk. Továbbá elítéljük azt a politikát, ami félelmet keltve szerez támogatást. Ezt követte az a cselekménysor, amikor egy asszony és vélhetően a férje kicsavarta a kezünkből a transzparenst és felszólított, hogy menjünk el, továbbá egy hölgy hisztérikus hangon ismétel­ te el, hogy „ez borzalmas”. Nem tudni, hogy ránk vagy az ellenoldalra értve e szavakat. Vá­ laszomban véleményünk figyelembevételére kértem, és javasoltam a szórólap áttanulmá­ nyozását. Ezt elutasította expressis verbis, azt igényelve, hogy ne mondjam el a véleménye­ met. Ne itt legalábbis. Ezt a kérést méltányol­ tuk, vagy egyszerűen csak konfliktuskerülés­ ből, a tüntetés végéig a transzparenst nem vet­ tük már elő. Ekkor történt, hogy a szórólap kézhezvétele után egy idős magas úr felém fordulva annyit mondott, hogy: „Ez így van” és kiállt a négy-öt idősebb velünk pörölő gyű­ rűjéből. Ezek után összes szórólapunk, fel­ használását követően, két idősebb jogvégzett úrral beszélgettünk. A kérdések zömmel a rendszerváltás intézményeinek tekintélycsök­ kent állapotát járták körbe. Továbbá a jogal­ kalmazásban rejlő abúzus lehetőségét vitattuk. Megosztották kellemes emlékeiket Bihari és Samu professzorokról. Az egyik úr saját jel­ lemzése szerint csepeli munkásgyerekből lett jogtanácsos, hét éve munka nélkül él. A meg­ beszélt rizlingkóstolás a közeli kocsmában saj­ nos elmaradt. Az esemény végén, gyér érdek­ lődés mellett, 5-6 percre még kifeszítettük a transzparenst. Egy idősebb néni közölte: ő már járt feltartott kézzel, mert zsidó, fontos­ nak tartotta megjegyezni azt is, hogy szinte csak keresztény barátja van, illetve „az ország meg fog halni (sic!) reformok nélkül”, és ren­ geteg az írástudatlan és lumpen elem, akiket a Fidesz mozgósít. Benyomásom szerint (a ke­ vés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve) a megjelentek nem az eredeti agenda miatt men­ tek ki, hanem eleddig kellően nem tisztázott okokból, vagy rejtett közösségi érzületből fa­ kadóan úgy érezhették, ez mindenképpen együtt jár a kormány helyeslésével és támoga­ tásával. Üzenetünket ebből a szempontból alapvetően elutasítás fogadta. Három joghall­ gató társammal dolgoztuk ki és tettük meg ezt a gesztust. Már másnap beszámoltam jelenlé­ tünkről a hungary.indymedia.org független (globkrit-balos) hírportálon, ahol szintén tar­ talmi észrevételeket kaptunk, érthetően sok­ kal empatikusabb hangnemben, hiszen egy kellően árnyalt álláspontot tükrözött a leírva esetleg emészthető (?) tract. Tessék utána ol­ vasni. Mi már ehhez (is) fáradtak vagyunk. Vargha Bálint Tamás �Próbaper május 7-én Avagy : ha van egy álmunk... Tavasz van. Szép idő és madárcsiripelés. Ilyen­ kor mindenki hajlamos két centivel a föld fölött járni, mert az első meleg napsugarak, és az ápri­ lisi szél bizsergető érzése valósággal lendületbe hoz a Múzeum utcán, s azon kapjuk magunkat, hogy nemcsak a lábunk száll az álmok szárnyán, hanem a gondolataink is. De vigyázat! Ezen óvatlan pillanatokban mindenkit elkaphat egy alattomos, ragályos kórokozó. A neve: tavaszi ál­ modozás. Szépen, lassan elkezdünk álmodni, s nem tudni miért, talán a szmogrengeteg közepet­ te bátortalanul felsejlő friss virágillat teszi, de egyre több dolgot kezdünk megvalósíthatónak vélni. Persze nem kell világrengető tervekre gon­ dolni, valószínűleg nem egy ilyen tavaszi mene­ telés alkalmával fog megszületni a relativitásel­ mélet cáfolata. Mindenki egész piciben kezdi a tavaszi álmodozást. A betegség mindenkit elkap­ hat, korra, nemre, végzettségre való tekintet nél­ kül, és nincs rá ellenszer, védekezni nem lehet el­ lene. Egy megoldás marad, ha nem akarunk vég­ leg álmaink áldozatai lenni: fel kell adni a meg­ valósíthatónak vélt terveket. De ha a kór annyi­ ra súlyosnak bizonyul, hogy semmi esetre sem tudunk öngyógyító módszerekkel kilábalni belő­ le, vegyünk igénybe szakszerű segítséget. Ma­ napság már válogatott szakemberekből összeállí­ tott csapat áll rendelkezésünkre, akik egyetlen apró csettintésünkre készek megszabadítani minket minden álmodozás okozta kellemetlen érzésünktől A kockázatokról és mellékhatások­ ról pedig mindenki megkérdezheti őket csupán apró ürességérzet a beavatkozás után. Ami iga­ zán vállalható áldozat a mérhetetlen vállalkozás­ kedv, tenni akarás és tettrekészség terheinek oly felszabadító lerázása ellenében. De nem szándékom a pánikkeltés. És minden­ ki megnyugtatására: közeljövőben tömeges megbetegedés nem várható. Az egyetlen ve­ szélyes gócpont, melynek elkerülése erősen javallott, ha nem akar valaki a lelkes résztvevőkhöz hasonlóan eme gyógyíthatat­ lan megbetegedés áldozata lenni: kerülje el 2008. május 7-én a Dísztermet a délutáni órákban, ahol is sor kerül a betegség legválto­ zatosabb felvonultatására egy próbaper kere­ tében. A bíró, ügyész és ügyvéd valamint a ta­ nú, vádlott és sértett is PAZMÁNYOS hallga­ tók közül kerül ki, persze csak egy per erejé­ ig. De vigyázat! Mindegyikük súlyos fokban fertőzött, május 7-én a Díszterembe menni csak saját felelősségre ajánlott: az álmodozást tőlük elkapni nem nehéz. Megvalósítani azon­ ban már lehet, hogy annyi nehézségbe ütkö­ zik majd, mint eme lelkes kis csapatnak. Ablonczy Zsuzsanna Felemás érzések Zappa Café Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk sorra, és azt sze­ retnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelít­ jük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Mikszáth Kálmán téren található Zappa Café. A Kar környékén található vendéglátóhelyek kö­ zül az egyik legstabilabb pont - már jó néhány éve működik, egy stabil törzsközönséget kiala­ kítva. Repertoárjába az ebédidőben beugró, jó­ részt a környékén dolgozók közül verbuválódott vendégsereg igényeinek való megfelelés éppúgy beletartozik, mint az esti órákban jól szituált harmincasok kötetlen találkozóinak lebonyolítá­ sa. Talán épp ezért tűnik úgy, hogy a kevesebb néha több lenne, minden rétegnek egyszerre megfelelni nagyon-nagyon nehéz. Belépve megragad bennünket a hely sajátos atmoszférája - talán kevesen tudják, de Buda­ pest egyetlen védett modern falfestménye uralja a látképet. Most, a tavasz érkeztével nyílik az étterem terasza, igazából ez az pont, ahol a többi, környéken található helyet egyér­ telműen előzni tudná, hiszen ilyen adottságú terület, mint a Mikszáth tér, a környező utcák­ ban nem áll rendelkezésre, csak a Baross utca Kálvin tér felé eső részén (gyk.: a Szabó Ervin Könyvtárnál); azonban ott jóval nagyobb a gépjárműforgalom, és az ott található két vál­ lalkozás (Kotyogó és Prága Kávézó) merőben más profilú. Előzni tudná, amennyiben a te­ raszon leülve nem kellene csaknem negyed órát várnunk - a bennünket egyébként érdek­ lődve szemlélő - főúr érkezésére (nos, mielőtt még felmerülne az kérdés, hogy miért nem sé­ táltunk be a pulthoz, leadni a rendelést; több alkalommal felhívták a figyelmünket arra, hogy náluk ez nem lehetséges). A Zappa azon ritka éttermek közé tartozik, ahol a napi ajánlatban szereplő menü minősé­ ge egyértelműen magasabb, mint az étlapon szereplő kínálatba tartozó ételek, tehát ezt egyértelműen ajánlani tudjuk; persze e jelen­ ség okára nem tudtunk rájönni. Az étlap tar­ talma azonban erősen szűkös, és nem látunk egy koncepciót, ami végigvonulna az étlap té­ telein, elég nehéz (csaknem lehetetlen) egy­ máshoz illő ételsort választani. Felettébb sajnálatos módon a Zappa a mai ma­ gyar vendéglátás számos gyermekbetegségét magában hordozza - nem vagyunk, nem lehe­ tünk megelégedve sem a kiszolgálással, sem a felszolgált ételek minőségével; főleg nem ezen az árszínvonalon. Ráérős baráti beszélgetés­ hez, kávézáshoz, esti „lazuláshoz” ajánlani tudjuk, összességében azonban rossz szájízzel távoztunk. (Értékelés: 2,5/5) Horváth László „Kicsi” Az igazság is eladó? Valamelyik este lefekvés előtt a tévé távirá­ nyítóját kattintgatva az egyik kereskedelmi csatorna új showműsorára bukkantam. Pár percig értetlenkedve néztem a műsort, majd felvillant bennem a pár hete plakáto­ kon látott kérdés: „Ön mindent elmond a fe­ leségének?” Végigolvastam a képújság is­ mertetőjét, hogy biztosan jól értem-e, amit látok. Az adás szereplői hazugságvizsgálóval előzetesen ellenőrzött igaz válaszokat kell, hogy adjanak életükkel kapcsolatos kelle­ metlen, zavarba ejtő kérdésekre. Az igazság ára 20 millió forint. Megdöbben­ tem. Talán az én ingerküszöböm alacsony, talán konzervatív vagyok, de számomra az igaz­ ság nem mérhető pénzzel. Nincs ára. „Ön­ nek van saját vibrátora? Ön butának tartja a feleségét?" Ha a versenyző bevallja ország­ világ és a stúdióban ülő szerettei (?) előtt, hogy homoszexuális, lop, csalja a feleségét, vagy hogy kitartott férfi, pénzt nyer. Ma egy olyan világban élünk, ahol minden eladó. Erkölcs, becsület és az igazság is... Fájdalmat és elkeseredettséget éreztem. Az utolsó csepp a pohárban ez a kérdés volt: „Ön jár templomba?” Itt már felháborod­ tam. Ez tényleg egy „ciki” kérdésnek szá­ mít? Olyan, mintha valaki bevallja, hogy lo­ pott? Miért kellemetlen ma erre a kérdésre válaszolni? Aki templomba jár, az nem elég „trendi"? Vagy, mert akkor kiderül, hogy nem csak önmagában bízik, mint a mai perc­ emberkék? Nietzsche ezt így fogalmazta meg: a hit a gyengék támasza. Valóban? A „nézettség növeléséért mindent" mottó je­ gyében az ismert műsorvezetőnő még firtat­ ja a válaszokat, ám van, hogy az „őszintén" kitárulkozó játékos maga ajánlja fel: „Kifejt­ sem"? Miért csinálják? Pénzért? Hírnévért? Vagy a megkönynyebbülésért? Nyílván egy konzervatív, hagyományos értékrendet valló ember nem lenne elég érdekes a műsor szá­ mára. Olyan kérdések, mint például: „Ön tisztességre neveli a gyermekeit?" vagy „Fontos Önnek a hazaszeretet?" nem emel­ nék a nézőszámot, és nem érnek 20 millió fo­ rintot sem. A legkézenfekvőbb így reagálni: ha nem tetszik, nem értesz vele egyet, ne nézd. Ez így is van. Nem is nézem többet, mert az én értékrendemmel ez a műsor nem fér össze. Azt gondolom azonban, hogy a probléma gyökere sokkal mélyebben van. Egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei, amely az emberek igényszintjét, érdeklődési körét aljasítják le. Más életében vájkálni, ter­ mészetesnek venni a devianciát, a szégyen­ érzet fogalmát eltörölni. De hol a határ? Meddig lehet ezt még fokozni? Van lejjebb? Radich Orsolya kilencedik oldal �A South Park apológiája A címből úgy tűnhet, mintha a South Park (a továbbiakban: SP) c. rajzfilm bármiféle véde­ lemre szorulna. A látszat azonban sztereotip is, csalóka is: a SP több milliós stabil rajongó­ táborával a háta mögött 1997 óta megállítha­ tatlanul menetel, s a tény, hogy 2007-ben ötödjére jelölték Emmy-díjra (e tekintetben örökké a The Simpsons sorozat mögött kullog, amely már 17 éve van a Comedy Central műsorán), bizonyítja, hogy Kenny szenvedései aligha ér­ nek véget egyhamar: 2008-ban a szerzőpáros (Trey Parker & Matt Stone) még javában ké­ szíti az epizódokat, megállapodás szerint to­ vábbi 14 részt. A SP legendává lett, sőt, újab­ ban megkapta a - számomra újabban már giccsszámba menő - „kult” jelzőt is. De vajh’ mi állhat a külcsín és belbecs szem­ pontjából - látszólag! - egyaránt primitív rajzfilm sikerének hátterében? A SP az a rajzfilm, ami már a jó öreg általános suliban, gimiben is kétfelé választotta az osztá­ lyokat: a (kósza stréber kivételektől eltekintve) töretlenül lelkes hímneműekre, valamint a ha­ sonlóan egyöntetű elkötelezettséggel fújoló jánykákra. Persze, ez az odaadás és visszatet­ szés akkor még egyaránt a trágár beszédnek, miegymásnak szólt, mivel a lázadó kamaszokra jellemző, hogy mindent szeretnek, amit a szü­ lők nem, és így belekapaszkodtak a durva verbalitás felszínébe. (Hozzátenném, hogy az ere­ deti szövegben alig van káromkodás, nem így a szókincsünk páratlan gazdagságát kellően kiak­ názó magyar szinkronban) <■ Az azóta eltelt idő alatt azért a legmegátalkodottabb ellenzők is juthattak valamire. Úgy értem: a szellemi igényességhez hozzátartozik, hogy valamiről csak a közelebbi megismerését köve­ tően formáljunk véleményt, és e kb. tíz év talán elég volt, hogy a kezdetben értelmetlen és szürrealisztikus marhaságok új értelmet nyerjenek számunkra, s hogy úgy mondjam, ne a trágár­ ság kösse le az ember figyelmét, ha néha megte­ kint egy-egy részt. Horribile dictu, alkalomad­ tán mélyebb értelem is kibontakozhat előttünk! Kíséreljük meg tehát pár ad hoc szempont alap­ ján árnyalni régi sztereotípiáinkat. Az alkotók nem hülyék Még csak nem is iskolázatlanok. Igaz, hogy kissé „betegek”, ámde jó értelemben véve. Trey Parker (39) egy kisvárosban, a coloradói Coniferben nőtt fel, nem messze a ’97-es isko­ lai lövöldözésről elhíresült Columbine-tól. ki­ tüntetett diák volt a felsőiskolában, az egyete­ men japán, film- és komolyzene szakot vég­ zett. Parker és családja szolgál alapul a South Park-beli Stan Marsh fiktív szereplőnek. Matt Stone (Több fokozata van filmből és matema­ tikából a Coloradói Egyetemtől. A South Parkban rá alapul Kyle Broslofski fiktív sze­ replő (akit zsidó származása miatt Eric Cartman állandóan gúnyol, akit viszont kö­ vérsége miatt gúnyolnak). A ’90-es évek elején találkoztak egymással, projektjeikben lassan kiforrta magát az a felállás (a négy, nyolcéves iskolás fiú), akik később a SP szereplőivé vál­ tak. A végeredmény: egy „suttyó” vidéki kis­ város (South Park) szokatlan mindennapjait elmesélő, minimális vizuális technikával elké­ szített rajzfilm. A főszereplők osztálytársak, tizedik oldal és epizódról-epizódra mindig furcsa kalan­ dokba csöppennek. Már a kezdetektől fogva megoszlottak a véle­ mények, a kritikusok nem jósoltak nagy jövőt a sorozatnak, több civil szervezet pedig a be­ tiltását követelte. Voltak, akik azzal támadták (pl. Peggy Charren, a gyermekek egészséges televíziózásáért küzdő aktivista), hogy a SP egyenesen a demokráciát veszélyezteti. De mégis, miért éppen ez a rajzfilm kavarta fel ennyire a közvéleményt? A „szent cél” érdekében... „Explicit lyrics”- figyelmeztetés, trágárság, késő esti műsoridő, egyszerű kartonfigurás kivitelezés: mind-mind az olcsóság látszatát akarják elhitetni. Van, akivel sikerül, és van, aki ennél messzebbre lát. A SP egyetlen „bű­ ne”, hogy szókimondó, nincsen benne tabuté­ ma. A sorozat gyerekekről szól, de nem gye­ rekeknek készült (megértéséhez kell egy alap­ műveltség, ami egy hatéves, de még tizenhat évesnél sem feltétlen adott), más oka van an­ nak, hogy rajzfilmként valósult meg. A készí­ tők rájöttek arra, hogy a rajzfilm megfelelő forma kicsi, de kemény igazságok kimondásá­ ra: éppen azért hanyagolják a gazdag vizuális világot, hogy ne a külcsín kapja a fő hang­ súlyt, mint ahogyan a nézők többnyire a szap­ panoperák, valóságshow-k, valóságtorzító híradók csili-vili és vérprofi világából kiindul­ ván elvárná. Hiába tolták késő estére a SP ve­ títését, még így is szép számmal nézik, és velem együtt - igen jókat derülnek rajta. Voltaképpen a szólásszabadságért küzdő, gon­ dolkodást, kritikai érzéket fejlesztő társadalom­ szatíráról van szó, aminek mondanivalója meszsze túlmutat az egyszerű képi megjelenítésen. Szó sincs róla, hogy egy szűk, de így is jelenté­ keny piacot képező deviáns (perverz) réteg igé­ nyeit elégítenék ki a SP szerzői! (Nem úgy, mint pl. a zenében a Marylin Manson-féle „shockrock”.) Nincs szó mainstream-be simulásról, konszolidálódásról sem. Ezt bizonyítja, hogy a SP belháborúktól sem mentes: a készítők fő­ ként a cenzúra miatt néha magával a sugárzóval (igen, akitől függenek!) is összebalhéznak. Em­ lékszünk a pár éve dán újságokban megjelent Mohamed-karikatúrák miatt kitört botrányra. Ezzel kapcsolatos a „Cartoon Wars” c. két ré­ szes epizód, amelyben szintén szerepelt (volna) Mohamed, csak a Comedy Central kivágta az ominózus képsort. Erre a „fiúk” őket is kigú­ nyolták: amikor megjelenne a kép, a következő felirat tűnik fel: a „Comedy Central megtiltot­ ta, hogy Mohamed-kép jelenjen meg a hálóza­ tán”. A rész pár excellence a szólásszabadság (Ist Amendment) és a félelemkeltés, antidemok­ ratikus szemlélet (strucc-politika) küzdelméről szól. Ám ez csak apró szeletkéje a munkássá­ guknak: ugyanúgy előveszik a Szcientológia egyházát és kifigurázzák „a meleg löm Cruiset” (amit a Paramount-nál ki is vágtak), Paris Hilton-t, Michael Jackson-t, az amerikai elnök­ választást, szupermarketek térhódítását, a klónozást, az esőerdők kipusztítását, a doppin­ golást, a televíziós nézettségért folytatott har­ cot, az ateizmus és a vallás küzdelmét, a valőságshow-kat, foglalkoznak a dohányzás, a fia­ talkorúak drogfogyasztása, az etióp gyerekek helyzete, az iraki háború, a könyvolvasás nép- Eric Cartman, személyesen szerűsítése, a számítógép- és videojáték-függő­ ség, az örökbefogadás, a testi fogyatékosok tár­ sadalmi helyzete, vagy a karácsony jelentőségé­ nek problémáival, korunk és a fogyasztói társa­ dalmak megannyi rákfenéjével. Egyébként talán ennek a műsornak nincs is szüksége a feljavított kivitelezéssel potenciáli­ san szerezhető „gumirajongókra”. Mi több, éppen a SP egyszerű külsőségei képezik azt az előretolt védelmi vonalat, amelynek rostá­ ján fennakadnak mindazok, akiknek a soro­ zat egyébként sem való, akik inkább csukott szemmel járnak. Mindezen kijelentések per­ sze az én véleményemet tükrözik, szubjekti­ vek; ám e szempont jelentéktelenné válik, amennyiben van legalább egy ember, aki a SP-t ugyanúgy értelmezi, ahogyan én. A túlzás metafizikája Záró kitekintésként - mintegy jelezve, hogy a SP témája még általánosabb társadalmi érde­ kek húrjait pendíti meg - közelíthetünk a kér­ dés felé az absztrakció egy magasabb fokáról, amit én egyszerűen „a túlzás metafizikájának” neveznék. Nem, egyáltalán nem kell óriási dol­ gokra gondolni, csupán arra az egyszerű tör­ vényszerűségre, hogy az emberek (értsük itt a demokráciákban mérvadó mennyiségi többsé­ get) szükségszerűen visszariadnak mindenfaj­ ta „érthetetlen” és/vagy szókimondóbb meg­ nyilvánulástól. (Mely jelenségről pl. Ady End­ rétől Csurka Istvánig az összes örök vesztes „vészmadár” sokat tudna mesélni.) Élvonat­ koztatva a SP-tól, vegyük azt egy pillanatra szemügyre az összes többi „szélsőséges” kifeje­ zési formával egyetemben, amely a nagykö­ zönség értetlenségébe ütközik. Ide sorolódik a különböző szubkultúrák összessége, deviáns csoportok, politikai radikálisok, stb. Tévedés, és én sem állítom, hogy mindahányat el kellene fogadni, vagy hogy a nyersebb megnyilvánulá­ sok ne szorulnának finomításra, mielőtt azok mentén valamit érdemben, a társadalom jobbí­ tása érdekében kezdeni lehetséges. Csupán azt mondom: a felül lévő rétegeknek megértővé kell válni a túlzások iránt is (ki olvasott már igazi púnk dalszöveget?), és meglátni azt, hogy ami számukra a kellemetlenséget, elhatároló­ dást jelenti, az az alulról/szélről jövőnek az egyedüli kitörési pontot, amit keresetlen eszkö­ zeivel keresni tud. Ha az üzenet (tartalom) és a �mögötte álló lény végső soron értéket képvisel, a kifejezés (forma) idővel úgyis vele szelídül majd, ha teret engednek neki, és nem tartani kell tőle, hanem a fentiek szerint megértéssel lenni iránta. Példának okáért, vegyük észre azt a kalifor­ niai punkbandát (NoFX), amely így énekel: „Don’t forget the ’-ty’ which follows ’liber’ in the Constitution...” Megnézném, hogy egy átlagos, VIVA-n főmúsoridőben leadott sláger mikor hoz fel ilyen „intellektuel” té­ mát, vagy hogy Paris Hilton hazai másolatai mikor fognak a magyar alkotmányos érté­ kekről énekelni? Summa summarum, becsüljük meg a SP-ot: a szerzőpáros enged minket nézőket véleményt alkotni, nem befolyásolnak, nem állnak egyik oldalra sem, vagy ha igen, akkor ott valami „ré­ gi dolog” újrafeltalálásáról van szó, úgy mint pl. a mértékletességéről az „Öngyulladás” c. rész­ ben. (Nézzétek meg, halálos!) Fogadjuk el, hogy nem véletlenül feszegetik a határokat, bi­ rizgálják a receptorainkat, piszkálódnak olykor kellemetlenül. Leendő értelmiségiekként tud­ nunk kell disztingválni, és - ha a szükség úgy hozza - legyenek is fenntartásaink, ámde ugyanígy az elismerést is meg kell adni. És még ha akad is a világképünket sértő epizód, hát ez van, „ez egy ilyen bicikli”, mert - ahogyan mindennek - a szórakozásnak is ára van. Tarr Adám Katt ide: http://sp.hostoffice.hu Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban A „kurd kérdés” megoldatlanságához a közvé­ lemény érthetetlenséggel, s az ebből fakadó közönnyel viszonyul. így van ez annak ellené­ re, hogy a probléma megoldása a Közel-Kelet stabilitásának egyik alapfeltétele. A krízis megoldásában Törökországnak, mint az Euró­ pai Unió tagjelöltjének, s mint a közel 50 milli­ ós kurd kisebbség 40%-át magába foglaló és el­ nyomó államnak kellene élen járnia. Sajnos azonban csak kellene... A törökországi kurdok az atatürki Török Köz­ társaság megalakulásának kezdete óta folyto­ nos üldözésnek voltak és vannak kitéve. Tö­ rökország Európai Uniós csatlakozásának re­ ményével mindez a megváltozás esélyével ke­ csegtetett Változásra azonban semmi jel nem utal... Arról a többnemzetiségű Törökországról be­ szélünk, amely legkevesebb 30^10 népcsopor­ tot foglal és olvaszt magába, s amely a nem­ zetállami eufória lázában égve mesterien töröl el kisebbségi kultúrákat a föld színéről. Történeti előzmények A Török Köztársaság megalapításával s annak megálmodója, Kemál Atatürk színrelépésével egyidejűleg megkezdődött a kurd népesség sa­ nyargatása is. A kurdokat Atatürk nevetséges módon hegyi tö­ rököknek nevezte, a kurd nyelv használatát be­ tiltotta, a kurd város és családneveket „törökösítette”, ezáltal a kurdok létét módszeresen ellehe­ tetlenítette. A kurdok ellen irányuló asszimiláció heves ellenállásába ütközött, melyet a török had­ sereg véresen és kegyetlenül megtorolt. A kurdok nyelvhasználata A kurd nyelv használata Törökország meg­ alakulása óta tiltott volt. A nyelvhasználati tilalom 1983-tól 1991-ig szünetelt, ámde a még ezután is hatályban maradt terrorelleni tör­ vény 8. paragrafusa akadályozta a kurd nyelv alkalmazását, mint „az állam egysége ellen irányuló propaganda”. E törvényt csu­ pán 2003-ban helyezték hatályon kívül. 2002 augusztusától az elméletben, s 2004-től a gya­ korlatban is léteznek kurd nyelvű rádió és te­ levízióadások, amelyeket mind tartalmilag, mind terjedelmileg szigorú keretek közé szo­ rítottak a média hatóságai. Emellett a ma­ gánszektorban megalakulhatott néhány a kurd nyelv oktatását magára vállaló intéz­ mény is, „amelyek működése nem veszélyez­ tetheti az egységes és oszthatatlan államterü­ let létét” (idézet a török médiatörvényből). 2003 óta engedélyezték a megszületett gyer­ mekek számára a kurd nevek viselését, azon­ ban a nevek bejegyzésénél nem alkalmazható a kurd nyelvre jellemző X, Q, és W betű. Korlátozás alá esik a kurd népdalok hallgatá­ sa, valamint azok nyilvános előadása is. A gyakorlatban azonban még ezen megszorí­ tott kisebbségi jogcsökevények sem érvénye­ sülnek. Előfordult olyan eset, hogy egy né­ metországi kurd nemzetiségű fiatal csupán azért nem léphetett be az ország területére, mert vezetéknevében a Kurdisztán szó szere­ pelt. Az önkény gyakorlata az egyesületi jog­ ban is érvényesül. A Kürd-Der civil egyesület például annak köszönhette végérvényes betil­ tását, hogy kurd nyelvoktató tanfolyamokat szervezett, valamint egy kurd nyelvű televízió csatornát üzemeltetett Törökországban. Kurdok részvétele a politikában A legnagyobb kurd támogatásnak örvendő párt a Dehap, valamint a betiltott, különböző áramlatokkal rendelkező PKK. A Dehap (Demokratikus Néppárt) a Hep (Munkáspárt), a Dep (Demokrata Párt) és a Hadep (Szociáldemokrata Párt) utódpártjaként tekinthető, minekutána az elődpártokat a ter­ rorizmus és a szeparatizmus koholt vádjával egymás után betiltották, s tagjaikat folyamato­ san és módszeresen zaklatták a hatóságok. A Dehap jelenleg a kurd kérdés egyfajta új megoldását képviseli, elsőként vázolt fel egy, a szeparatizmust mellőző, Törökország hatá­ rain belül megvalósítandó tervet. 1994-ben csupán ez a párt volt képes átlépni a 10%ban meghatározott bejutási küszöböt. E párt kép­ viselője volt az a Leyla Zana, akit azért ítél­ tek 15 év börtönre, mert a Nagy Török Nem­ zetgyűlésben mind török, mind kurd nyelven felhívta a figyelmet a két nép barátságának fontosságára... A PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) illegálisan került megalapításra 1978-ban és 1984-ben kezdte meg fegyveres harcát Dél-Törökország területén. A három nagy fegyverszünet éveiben (1993, 1995, 1998), mikor tárgyaláso­ kat kezdeményeztek a török féllel, az állam nem volt hajlandó semmiféle engedményre, Elnöküket, Abdullah Ocalant 1999-ben egy minden jogiságot nélkülöző eljárás során sze­ paratizmus vádjával az állambiztonsági bíró­ ság halálra ítélte, az ítéletet azonban utóbb életfogytiglani börtönre változtatták. A PKK által folytatott harc eleddig több mint 40.000 áldozatot eredményezett, nagyobb ré­ szük sajnos kurd nemzetiségű. A PKK napjainkig egy önálló Kurdisztán megteremtését tűzte zászlajára, míg a pártból kivált utódszervezetek, a KKK (Kommunista Kurdok Szövetsége), valamint a Kongra-Gel (Kurdisztáni Népkongresszus) a kurdkérdést Törökországon belül egyfajta területi autonó­ miában gondolkodva szándékoznak megolda­ ni, mindezidáig sikertelenül. Megoldások a kurd kérdésre A kurd kisebbség helyzetének megoldása, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik alap­ kritériuma Törökországot is engedmények meg­ tételére kényszeríti. Ennek alapja az emberi jo­ gok feltétel nélküli betartása, valamint egy mű­ ködőképes jogállam megteremtése. E két mo­ mentum a demokrácia létének alapja. A kurdok számára biztosítani kell az alap és a szabadságjogaik gyakorlati érvényesülését. Emberjogi szervezetek azonban mind a mai napig aggasztó jelentéseket adnak, különösen a kurdok által lakott területeket bejárva. Tö­ rökországnak fel kell végre számolnia a nem­ zetállami illúzióit, s számolnia kell soknemze­ tiségű lakosságának voltával. A kurdok egyszersmind egy etnikai kisebbség, s a lakosság egy része. Ezt Törökországnak el kell ismernie, s az alapvető alkotmányjogi sza­ bályokat ehhez igazodva meg kell alkotnia. El kell végre szakadniuk azon kitételüktől, me­ lyet még az 1923-as Lausanne-i Szerződésben rögzítettek, hogy ugyanis csupán a nem müzlim vallású kisebbségeket ismerik el való­ di kisebbségnek, kizárva ezzel a müzlim kur­ dokat a kisebbségi státuszból. Elengedhetetlenné válik tehát az ország fejlő­ dése szempontjából egy radikális demilitarizáció, egy államigazgatási decentralizáció, vala­ mint magasabb szintű demokratizálódás. A történelmi és földrajzi tényezőket figyelem­ be véve az általam legelfogadhatóbb megoldás egy olyan regionális autonómia, vagy egy szö­ vetségi állam létrehozása lenne, mely együtt járna a kurdok törvényhozásban való megjele­ nésével, és egy saját kisebbségi önkormányza­ ti rendszer kialakításával. Törökországnak véget kell vetnie az évtizedek óta tartó kurdüldözésnek, s biztosítani kell a kurdok szabad és békés joggyakorlását. S Eu­ rópa is felébredhetne már... Nagy Viktor tizenegyedik oldal �Van barátod? Továbbgondolt házi feladat Az esetlen időbeosztásom úgy hozta, hogy majdnem egyedül ültem be megnézni ezt a fil­ met. Aztán úgy esett, hogy mégis akadt egy kísérőm, akivel megvettük a jegyet, és jót ne­ vettünk mikor a filmcímet kérdésnek értő pénztáros srác félreértvén szándékainkat, minket a kapcsolatépítés eme fura módját vá­ lasztó egyetemistáknak nézett. De aggodalom­ ra semmi ok. Végül mindenki megértett min­ dent, és mi megkaptuk jegyünket. Ám matiné lévén, nem készültek a tavaszi napsütés - még véletlenül sem az egyetemi előadás!! - elől mo­ ziba menekülők áradatára, a büfé nem üze­ melt. így hát felkerekedtünk, s vettünk egy kis ellátmányt filmélményünkhöz a közeli kis­ boltban. Kényelmesen visszasétáltunk, és már kezdődött is az előadás. Ám előtte egy barát­ ságos női hang diszkréten figyelmeztet: „Kér­ jük telefonjaikat a film zavartalan élvezete ér­ dekében szíveskedjenek kikapcsolni. Köszön­ jük!’ S valóban, mindenki el is némít, csak épp az én telefonom szólalt meg (utólag is elnézés mindenkitől aki, esetleg e sorok olvasása so­ rán épp a mozi-élményét elrontóra ismerne rá). De nem is szaporítom tovább a szót! A vil­ lanyok már leoltva. Kezdődjék hát a Van bará­ tod c. film! François (Dániel Auteuil) műkincskereskedő. E, mint megszállott műkincskereskedőéknél általában lenni szokott, hősünk is elég szépen bele van szerelmesedve a régi tárgyakba. Sze­ relmének kiteljesülésére a film első tíz percé­ ben rögtön sor is kerül szemünk láttára, mikor is élete értelmét borsosán áron felül megszer­ zi egy aukción. Csakhogy a történet, ugye egyik „láv-sztoriban” sem ilyen egyszerű, új­ donsült párunknak is át kell verekednie magát az irodalomórai fogalmazásokból ismert tár­ gyalás vagy, ha úgy tetszik, bonyodalom ré­ szen. Nos, jelen esetben a gonosz negatív sze­ replő François munkatársa, aki fondorlatos módon igyekszik elválasztani a férfit „Tőle”. Nem átall olyan fogadásba hajszolni Francoist, melynek tétje a váza lényének tulajdoni helyzete. S a feladat: hősünk tíz napon belül találjon olyan embert (???!), akit a barátjának, mi több: a legjobb barátjának nevez. „Hah, mi sem egyszerűbb ennél” - gondolja François, s nézi telített naptárját. Minden este vacsora, egyik befolyásos ember adja a kilincset a má­ siknak galériájában. Nemhiába, hisz így van ez, ha valaki fontos ember. Nos, most már csak az a kérdés: ki is legyen, kit ezek közül a legjobbnak nevez? Ki az, ki ismeri minden ba­ ját? S ki az, kinek ő ismeri minden gondolatát? Ki az, ki, ha siker éri irigység nélkül együtt örül vele? Ki az, akit felhívhat hajnali három­ kor? Mi sem egyszerűbb, de a lista mégis csak apad, az idő fogy, és még mindig nincs meg „az az egy”. Párizs útjait rója egy mindent tu­ dó, szerény taxissal (Dany Boon) kutatva kol­ légák és volt osztálytársak után, akikről szép sorjában kiderül, hogy nem ők azok. François mégsem adja fel. Mindennap beül a taxishoz, és keresi őt, aki majd elhozza neki a várva várt győzelmet, s a váza nyújtotta boldogságot. Nem lehet azonban a nap 24 órájában legjobb barát után kajtatni, hősünk megpihen hát egy focimeccsen taxisával, és mivel az emberek megéheznek a nagy energiákat felemésztő ke­ resgélésben, ennie is kell, taxisa elhívja hát szüleihez vacsorára. De íme a jó ötlet! Miért is ne játszhatná el a taxis, hogy ő a legjobb ba­ rát? És már meg is nyerte a fogadást! Csak épp egy stílusos bevonulás kell melybe már „Őt” (értsd: a vázát) is bele lehet vonni. S a ta­ xis szívünket melengetőén lelkes: megy, ahova Francois mondja, hogy menjen, s megteszi, amit Francois kér. Csak épp a felismerése nem melengeti szívünket. És hopp, el is érkeztünk a tetőponthoz, melynek szereplői: François, a taxis és a váza (a fogalmazást író egyszeri kis gimnazista valószínűleg nem érzi ennyire egy­ szerű hoppnak utolsó vércseppjeinek kiizzadását valami végső lényeges gondolat papírra ve­ tése céljából...). A film alapötlete az a fogalmazás, amin, tet- szik vagy nem, mindenkinek túl kell esnie va­ lahol úgy áltsuli 5-6. osztálya magasságában. A címe: „A barátom és én”. Patrice Leconte rendező-forgatókönyvíró valószínűleg csillagos ötöst kapott erre a beadványára. Mindeneset­ re, ha bármi haló vány köze is volt a házi fel­ adat ezen mozgóképes megoldásához, én biz­ tos azt adtam volna. Egyszerű film, egyszerű mondanivalóval és nyilvánvaló csalódással azok számára, akik minden következő jelenet előtt azon szurkolnak, hogy: „Na, mikor jön már a szerelmi szál?” Nekik, sovány vigasz­ ként csak ennyit mondhatok: néha bizony nem csak az oldalbordát kell becsalogatni a moziba, hogy ott képekben szembesítsük érzelmi hen­ dikepjeivel, úgy okoskodván, hogy hátha eb­ ből majd tanul. Bizony esetenként nem árt ön­ vizsgálatot is tartani, ezen film által például arról, hogy hány ember akad, akivel hajnali háromkor különösebb, válogatott, becézőnek egyáltalán nem nevezhető szavak kísérete nél­ kül elbeszélgethetünk? Vagy már csak egy vá­ za és esetleg egy munkavacsora maradt a no­ teszunkban is „barát” címszó alatt...? S hogy szól a kisiskolás utolsó bekezdése, ahol egy végső mély lélegzetvétellel nekifut a meg­ oldásnak? Nos, a film végeztével a mozi teljes közönsége összenézett, mint amikor az ember az élet egyszerű igazságaira döbben rá az élet nemkevésbé egyszerű dolgaiból, és jót nevetve kisétált a moziból. Majd az egyik jobbra vette útját, a másik pedig balra. Ablonczy Zsuzsanna Közlemény Tánciskola a Pázmányon Kedves Olvasóink! Nemrég olyan dolog történt kedvenc Karunkon, ami bizony igencsak ritkaságszámba megy... Je­ lentkezett a HÖK-nél Csergő Laci, hogy szívesen tartana egy társastánc-tanfolyamot, amennyi­ ben ezt a hallgatók igényelnék. Nos, március végén realizálódott ez a kezdeményezés: klasszikus társastáncokat tanulhatunk csütörtök esténként 6 és 8 óra között, remek hangulatban, egy igen lelkes csapat tagjaiként, egy héttel később pedig a tanári gárda két fősre bővült: Laci mellé Hárnási Kinga csatlakozott, hogy a hölgyek lépéseinek elsajátításához segítséget nyújtson. A kurzus anyaga meglehetősen széles: van itt a keringő tői kezdve, egészen a rock & roll-ig minden, amire csak a résztvevők vágynak, sőt, Laci ígérete szerint akár még az ír tánc alapja­ it is elsajátíthatjuk, ha a tervezett programba belefér. Örömteli, hogy a táncolni vágyók száma hétről-hétre egyre inkább növekszik, már az első al­ kalommal kinőttük az eredeti helyszínként felmerült Tanári Klubot, és minden héten új arco­ kat láthatunk az óra megkezdésére várakozók között. Ne feledjétek: Csütörtökön 18:00,1. Előadó. Gyertek Ti is táncolni! Horváth László „Kicsi” Tájékoztatunk minden érintettet, hogy „A Hallgatói Fórumról” c. cikkünk (Id. idei első szám), folytatásának elmaradása nem a szer­ kesztőség restségének tudható be, hanem azon illetékes egyetemi fórum hallgatására vezetendő vissza, amely részére a kari HŐK a hallgatói észrevételeket továbbította. En­ nek következtében - miután ez idei utolsó számunk - a Hallgatói Fórum panaszaival kapcsolatos fejleményekről legközelebb az ősszel lesz lehetőségünk tudósítani. tizenkettedik oldal �Gulácsy Lajos álomvilága „Az elveszett Éden, mely fájva fájón Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg? (Juhász Gyula) Március közepétől július 20-ig tekinthetjük meg Gulácsy Lajos A varázsló kertje címet vi­ selő gyűjteményes kiállítását az Andrássy úti KOGART Házban. A mintegy kétszáz fest­ ményt és grafikát felvonultató tárlat méltó módon mutatja be a művész életpályáját. Érde­ kes, hogy a Kieselbach Galéria és Aukciósház közvélemény-kutatása szerint Gulácsy életmű­ ve az öt legfontosabb magyar képzőművészeti életmű egyike, de ennek ellenére alkotásaiból utoljára 1966-ban rendeztek retrospektív kiál­ lítást. A KOGART Ház tehát eleget téve az érdeklődők igényeinek, számos magán- és köz­ gyűjteményből állította össze ezt a kiállítást. Gulácsy már 17 éves korában a nyilvánosság elé lépett festményeivel. A budapesti Mintarajziskola növendéke volt, de egy év után professzorai el­ tanácsolták a művész-pályáról A lényegében au­ todidakta művész korai képein megjelenik a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió hatása, de valójában művei nem sorolhatók egyik irányzat­ hoz sem. Rómában, Firenzében, majd Párizsban járt tanulmányúton, és az itáliai táj erős hatással volt művészetére is. Az olasz városok középkori, reneszánsz hangulata rabul ejtette, képein az Itá­ lia édeni tája jelenik meg, rokokó hangulatú zsánerjelenetek, történelmi és irodalmi alakok tűn­ nek fel a képeken. A magasba nyúló fák érdekes kontrasztot alkotnak az alul sétáló alakokkal, me­ lyek hol egyedül, hol párban, egymást átkarolva, némán suhannak el A kiállítóterembe érve egy­ ből megragadja a látogatót ez a különös képi vi­ lág, a sok sötétzöld, vörös és bíbor tónusú képek azt sejtetik, mintha most érkeztünk volna meg egy csendes, békés lápvidékhez, és észre sem veszzük, de a szemünk csak gördül-gurul egyik festményről a másikra. Hömpölygünk a képek­ kel, ezzel a lágy, légies világgal. Az első világháború híre Velencében érte az ér­ zékeny művészt. E hír hallatára idegrendszere összeroppant, és ettől kezdve rövid megszakí­ tásokkal idegszanatóriumok, elmegyógyinté­ zetek lakója volt. Az orvosok systémás katatóniát és schizofréniát állapítottak meg. De hogy igazán megértsük elmebaja okát, el kell rugaszkodnunk az orvosi műszavaktól, és figyelmünket arra a korra, arra a társadalmi közegre kell összpontosítanunk, amelyben Gulácsy élt. Esetében ugyanis -mint sok más művésznél- nem az elmebaj a lényegi elem, ha­ nem valami egészen más. A múlt században relatíve sok volt azoknak az alkotóknak a szá­ ma, akik megőrültek. Ok voltak azok, akik nem voltak képesek elviselni azt, hogy végig kell nézniük a világ pusztulás felé vezető útját, és ez ellen nem tehetnek semmit. Ok azok, akik nem voltak hajlandóak közönyösséggel, cinizmussal tekinteni az emberiség jövőjére, akik intenzíven élték meg az átalakuló világot és ennek átformálódó értékrendjét. Más művé­ szeket elkerülte az elmezavar, de ennek nem a művészi nagyságuk volt az oka, inkább óva­ tosságuk, önmaguk féltése. Ok nem merültek le a mélybe, de nem is tudtak ormán felhozni igazgyöngyöt. Gulácsy menekülni akart ebből az átalakuló világból, álomvilágot alkotott ma­ gának, melyet Na’Conxypannak nevezett el. Padova, Brescia, Nervi és Genova - a tanul­ mányutak régi helyszíneire emlékeztetnek ezek az ősi, idilli, tiszta békés tájak, jelenetek. Na’Conxypan egy külön világ, külön lakosok­ kal, külön nyelvvel (amelynek szótárát a mű­ vész meg is alkotta). A szürrealizmus és az expresszionizmus hatása érződik ezeken a mű­ veken, de az irányzatok jellemző jegyeit egyé­ ni módon használja fel képi világának kialakí­ tásához. Ez az egyéni, különleges látásmód okozza azt, hogy alkotásai után oly nagy az érdeklődés napjainkban is. Mert mindenki sze­ retne egy kis időt, apró helyet, amikor és ahol elbújhatna a világ elől, vagy inkább a világot zárhatná ki a saját világából. Gulácsy festmé­ nyein áttörnek ezek az érzések; szenvedélyes szerelmespárjai, lidérc módjára bolyongó alak­ jai, sötét hosszú fái mind-mind egy letűnt vi­ lágra figyelmeztetnek, mely talán már sohase tér vissza. A képek hangulatot adnak, csende­ sen, szelíden a néző mellé sompolyognak, megérintik a vállát, és álomvilágba csalogat­ ják. Színükkel, illatukkal elkábítják a látoga­ tót, gomolygó füst képében körülölelik őt. Gulácsy hitt abban, hogy a jelenkort meg lehet változtatni. Igazságkereső énjének megnyilvá­ nulását életrajzírója jegyezte fel: a festő egy napon kijelentette, hogy „Most minden más­ képpen lesz”. Ugyanakkor pedig hangsúlyoz­ ta: „Tessék ezt komolyan venni”. „Gulácsy igazi tragédiája, amely elől a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta művész egy tisztára művészietlen korba született bele és megpróbálta azt a maga számára elviselhetővé tenni, sőt a maga képére és hasonlatosságára szépíteni. Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erőszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen. így menekült las­ san, de biztosan egy másik dimenzióba innen, a halál életéből az élet halálába: az őrületbe. De mint Oféliáé, az ő tébolya is szép volt. Da­ lolva merült el az örvénybe és virágokat hin­ tett a habok közé’’ (Juhász Gyula). Aradszki Dea Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Sziasztok jogászok! Nyilvánvalóan hallottatok arról, hogy 2006-ban egy új szak indult egyetemünkön, a Nemzetközi Igazgatási alapszak, melynek feladata a szakleírás szerint: „olyan nemzetközi igazgatásszervezők képzése, akik alkalmasak a közigazgatási szervezetrendszerben, továbbá a nemzetközi nagyvállalat­ okon belüli nemzetközi vonatkozású döntések előkészítésére és végrehajtására, a közigazgatási szervek és az önkormányzatok nemzetközi kapcsola­ tainak szervezésére, európai uniós szervezetekben történő ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szervezési feladatok ellátására, hatósági eljárások lefolytatására, középvezetői feladatok elvégzésére, továbbá kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához!’ A szakleírás találó, ám szeretném megjegyezni, hogy még odébb vagyunk a fent említett készségek és a tudásanyag elsajátításától, annak ellenére, hogy immáron második éve koptatjuk az egyetem padjait. Ez természetesnek mondható, hiszen egy új képzés elindításakor min­ dig felmerülnek problémák. A jogász szak már hosszú-hosszú évek óta működik az egyetemen, tehát már több „nemzedék” került ki a nagybetűs Életbe, akiknek pályája, illetve az életben való boldogulása pontosan követhető. A tanrend ennek megfelelően alakult, alkalmazkodott az új elvá­ rásokhoz, egyes tanegységeket kivettek, míg másokat hozzáadtak a képzés törzsanyagához. A mi esetünkben azonban nincs ilyen, a tananyag kis­ sé még kiforratlan, mi diákok pedig azt se tudjuk, hogy hogyan fogjunk hozzá. Ráadásul a képzési forma is kissé „idegen”. Azelőtt nappali tagozaton tanultam, s most levelező tagozaton kezdtem el tanulmányaimat (a nappa­ li tagozat csak idén indul). Fura volt, hogy csak szombaton vannak órák, meg az, hogy a diáktársaim közül sokan idősebbek nálam, hogy hétköz­ nap dolgozni kell menni, és még sorolhatnám... Az egyetemi előadások azonban kiválóak. Nehéz megmondani, hogy kinek az előadása a legjobb, de általánosságban elmondható, hogy minden tanár törekedett arra, hogy előadásaik érdekesek legyenek. A vizsgán alapvetően jóindulatúak a vizsgáztatók, a bukások javarészt a tanulás hiányának köszönhetőek. Persze a mi vizsgáink messze nem olyan nehézségűek, mint a jogászoké. A csapatunkról elmondható, hogy a lehető legváltozatosabb társaság, amit életemben láttam. Csepregi Horváth Bálint tizenharmadik oldal �Albertina Ha már nagyon elegem van a hétköznapi robotolásból, valahova el kell mennem. Gondolom, ezzel mindenki hasonlóképpen van... így egyik szombaton Bécsbe utaztam, többek között azért, hogy megtekinthessem az Albertinál, a világ egyik legjelentősebb múzeumát, ami az elmúlt néhány hónapban a Monet-tól Picassóig cí­ mű kiállításnak adott otthont. Jó pár termen keresztül barangoltam, s szebbnél szebb képeket csodálhattam meg, ezek közül emelnék ki néhány festményt, mutat­ nám be alkotójukat. De nem szabad megfeledkeznünk a képek gyűjtőjéről, a Batliner családról sem. A jogász végzettségű Herbert Batliner kora if­ júsága óta rajong a képekért. De vajon mi mo­ tiválta, hogy ennyi festményt felvásároljon? Mikor ezt a kérdést feltették neki, azt vála­ szolta, hogy valami érdemlegeset szeretne hát­ rahagyni maga után. Jelenleg több mint 500 darabból álló gyűjteményét bocsátotta az Albertina Múzeum rendelkezésére. Egy felté­ tele volt: ha valamelyik képre szüksége lenne, azt bármikor visszakaphassa. A képtár cseré­ be gondozza és őrzi az értékesnél értékesebb alkotásokat. Néhány szóban a „kollégáról”: 1928-ban Liech­ tensteinben született és nevelkedett. A pénz­ ügyek igazgatásához való tehetségét édesapjá­ tól örökölte, aki 40 évig a hercegség tanácsosa­ ként az állami bank igazgatója volt. Batliner berni, innsbrucki és lyoni jogi és gazdasági ta­ nulmányai - majd bírói tevékenységének évei - után 1955-ben Vaduzban alapított ügyvédi irodát, amely hamarosan világszerte ismert vagyonkezelő ügynökséggé fejlődött. Liech­ tenstein jogi adottságait kihasználva az iroda neves ügyfeleket segített az adóelkerülés tör­ vényes lehetőségéhez, s Batliner ennek jegyé­ ben „feltalálta” a családi alapítvány intézmé­ nyét. Az előírást teljesíteni tudó - másfél mil­ lió eurós minimális vagyonnal rendelkező ügyfelei között Gianni Agnelli, a Fiat vezére éppúgy ott van, amint a rumgyáros Bacardi, és a sor hosszan folytatható lenne világszerte ismert milliárdosokkal. A képzőművészet iránti rajongás mellett ma­ radt ideje és lehetősége más tevékenységre is: az ő nevéhez fűződik a sixtusi kápolna új or­ gonájának 2002-es megépítése, emellett alelnöke a nemzetközi Salzburg társaságnak, el­ nöke az Albertinál támogató alapítványnak. A házaspárt a gazdag gyűjtemény szinte vala­ mennyi darabjához személyes emlék fűzi. A bécsi megnyitón Rita Batliner megindultan válaszolt a kérdésre, miszerint nehéz volt-e megválni ezektől a festményektől: nagyon is, olyan üres lett minden nélkülük! Azt a Mirót például születésnapjára kapta, a négy gyer­ mek mindegyikének születését „megünnepel­ ték” egy képpel, akadt elég alkalom családi megemlékezésekre. A Batliner-házban az öröm forrása mindig valamilyen festmény, képző­ művészeti remekmű. A gyűjtés irányát meghatározta az Ernest Beyelerhez, a híres bázeli galeristához fűződő barátsága: ötven évvel ezelőtt az ő hatására tá­ madt fel érdeklődése a francia impresszioniz­ mus és posztimpresszionizmus iránt, s valószí­ nűleg tőle ered a tudatosság is. Batliner és neje, amikor csak módjuk volt rá, vásároltak Picassót. Ma negyven van a birto­ kukban. Ugyanígy ismerkedtek az orosz tizennegyedik oldal * avantgárd művészettel: az 1905-35 közötti al­ kotások, Chagall, Malevics szintén fontos sze­ repet játszottak. A fő gondolat az volt, hogy a gyűjtemény együtt maradjon. Ezért vitték ala­ pítványba, amely a házaspár halála után is fennmarad. A klasszikus modern gyűjtemény otthona most már Bécs. Az Albertina szabadon válo­ gathat belőlük kiállításaira. Rita és Herbert Batliner pedig már elkezdte a kortárs képek gyűjtését: végtére is üresek a falak, nem ma­ radhatnak úgy. A következőkben öt képet emelnék ki: nyilván a kiállítás címadóit, Monet Vízililiomok-ját, Picassótól a Meztelen nőt madárral és furulyá­ zó férfival című festményét, illetve Chagalltól a Papírsárkányt, Degas-tól a Két táncosnőt és Nolde-tól Az erdő-t. Előrebocsátanám, hogy én is pusztán benyo­ másokat, benyomásaimat szeretném megosz­ tani Veletek. Ne várjatok semmilyen átfogó ismertetést... Arra a könyvnyi terjedelem is sok esetben kevésnek bizonyul... Egyedül Emil Nolde-ről szólnék picit többet. Hogy mi­ ért? Mert az ő neve kevésbé ismert, s mert en­ nek ellenére csodálatos képek alkotója. Monet vízililiomjait nézve szinte odaképzeli magát az ember a tópartra. Csodálatos, ahogy a színekkel játszik. Azt mondják, hogy az elmosódottság - tényleg, mintha egy nedves üvegabla­ kon keresztül szemlélnénk a tájat - a szürke há­ lyogának köszönhető... Ki tudja? Mindeneset­ re Michael F Marmor, az amerikai Stanford Egyetem szemészprofesszora számítógépes szi­ mulációval rekonstruálta, mit láthattak a művé­ szek. S kutatásai szerint Monet és a szintén ha­ sonló cipőben járó Degas festményeinek homá­ lyossága szemproblémájukból adódott. Picasso e képe a bukolikus énekeket, a pásztorköltésze­ tet idézi. Egy teltebb, nőideál, mellette egy véz­ na, furulyázó férfi. Chagall papírsárkánya csak a háttérből sejlik. A rá jellemző mese-, fantázia­ világot ábrázolja. Bizonyára ismeritek a Hege­ dűs a háztetőn című „népies műeposzt”. Nos, ez a kép is azt a zsidó világot idézi. Degas balerinái. Nos, ehhez szinte nem is fűz­ nék kommentárt. Táncosnők, állandó és örök téma. Hasonló témájú műveinek száma szinte megszámlálhatatlan. Mégis, mindegyik könynyed, légies balerina lenyűgöző. Emil Nolde német festő. Aki jártas Németor­ szágban, annak lehet, hogy fel is tűnik, hogy jé, mintha látott volna egy ilyen elnevezésű helységet a térképen... S igen! Jó a sejtés. Ez csak egy felvett név, szülőfaluja után. O az északi expresszionizmus legjelentősebb képvi­ selője. Művészetének középpontjában a táj áll. Az általam kiválasztott kép is ezen alkotások közé sorolható. A természet közelében nőtt fel, s az ott látha­ tó formák elevenednek meg, fantomokká, dé­ monokká változnak képzeletében. Eszköz­ használatát tekintve eléggé bátor volt. Hagy­ ta, hogy ösztönei irányítsák, bátran kipróbált mindent. Nem félt ecset helyett kartont, szi­ vacsot vagy az ujjait használni. Színválasztá­ saira is a vakmerőség volt jellemző. Néhány hónapra még a Die Brücke-hez is csatlakozott. Másik oldala a vallásos témájú festészet. Itt is háttérbe szorította a külső valóság ábrázolá­ sát. Bibliai történéseket elevenített meg. Remélem, kedvet csináltam Nektek, hogy a vizsgaidőszak fáradalmait egy képtárban he­ verjétek ki. Van belőlük itthon is elég. Mikola Orsolya Gyógyszerjog Április 8-án és 9-én „Europäisches Zullasungssystem für Humanarzneimittel” címmel tartott előadást egyetemünkön né­ met nyelven Katarzyna MiaskowskaDaszkiewicz, a Johannes Paulus II Katholische Universität in Lublin tanára. A résztvevők megismerhették az emberi gyógyszerek piacra kerülésének szakasza­ it, célját, felhasználási területeket, ennek akadályait, a gyógyszer kétféle fogalmát, a szükséges engedélyeket és az egységes szabályozás hiányának problémáit. Ennek megoldására mondta ki az Európai Parla­ ment és Tanács 2001-ben egy egységes, az emberi gyógyszerekről szóló Közösségi Kódex elkészítésének szükségességét, amit minden tagállamnak le kell fordítani. 7 jogi iránymutatást fogalmaztak meg, amelyek közül a legfontosabb a belső pia­ con történő forgalomba hozatal szabályo­ zása. Vendégtanárunk részletesen beszélt a home­ opátiás és növényi gyógyszerekről, a gyer­ mekgyógyszerekre vonatkozó speciális sza­ bályozásról és a határtermékekről, mint pél­ dául a kozmetikumok és különféle élelmisze­ rek. Bemutatta a gyógyszerelőállítás fizikai, kémiai, biológiai és állatkísérleti szakaszait, és végül beszámolt az embereken való tesz­ telések 4 fázisáról. Hallhattunk az „orphan drugs”-ról, vagyis a különleges és ritka betegségek kezelésére használható gyógyszerekről is. �Magyarország irányába gyorsul az R.E.M. CD kritika: R.E.M- Accelerate Az utóbbi időben elvesztem a gondolataim között A visszhangok is csak konganak a fejemben Tegnap át is vehettem a túlkomplikálásért járó fődíjat Hisz össze-vissza beszélek dolgokról melyekben én sem hiszek. Higgyél hát Te, és bennem, és semmi másban! Szoríts sarokba: tegyél valakivé! Mondd meg végre, üres ember lettem hát? Ez a tükörből visszanéző üres ember, én vagyok? (R.E.M - Hollow Mán) A jegyzeteim között keresgélek, füzetpapírok, nyomtatott szövegek szálldogálnak a levegő­ ben. Egyszer csak a kezembe akad egy lap, rajta az aláhúzott mondattal: „Nyisd ki, tartsd fenn, és őrizd meg a kommunikációnak azo­ kat a csatornáit, amelyeken keresztül az em­ berek tudatják egymással, hogy mit érzékel­ nek, éreznek és kívánnak”. Annak idején ez a Fuller-mondat nyílván a vizsgára való készülés hevessége okán lett olyan erős ceruzavonalak­ kal aláhúzva, hogy próbára tette a papír vas­ tagságát. A könyv e részén már nem található­ ak kósza rajzok; nyílván már kezdtem belátni a vizsgáig rendelkezésre álló idő szűkösségét. Most viszont megérintett, azon az egyszerű „egyetemista lány éldegéli az életét 2008 máju­ sában” szinten. Ez az egész: annyira egyszerű, és annyira igaz. Bármire levetíthető. Végül is, mit ér egy tanár minden bölcsessége, ha ezt nem tudja átadni hallgatóinak egy számukra érthető, érdekes módon? Mit ér a fiú vágyako­ zó pillantása, ha nem néz elégszer a lány felé, hogy tekintetük találkozhasson? És végül: mit ér az az együttes, aki nem figyel rajongó tábo­ rának ösztönzésére vagy kritikájára, mikor új albumot készít? Mert bizony a klasszikus „Ze­ ne nélkül mit érek én..?” nagyon könnyen megfordítható ebbe az irányba is. Nos, az utóbb említett kommunikációs kapcsolatnak sikerességére példa az R.E.M legújabb CD-je, az „Accelerate”. 28 év és 17 album. Ennyi áll a csapat mögött. Ez pedig esélyt ad magas és mély pontokra is egyaránt. Pályájuk ívét elnézve, az nagyjából olyan esetlegesnek tűnik mint a névválasztás: állítólag a szótár felcsapásánál pont a „Rapid Eye Movement” szóra esett a szemük. Egé­ szen 1994-ig tehát töretlenül haladtak a csúcs felé. Aztán történt valami. Hogy az énekes, Michael Stipe-ot kedvetlenítették-e el a HÍV betegségéről szóló, mint utóbb kiderült: hamis pletykák, vagy a dobos, Bili Berry agyvérzése volt-e az ok: nem világos. Mindenesetre a kö­ vetkező három CD nagy bukás volt, kevés slá­ gerrel. A rajongók értetlenül álltak a kicsit uncsi, melankolikus számok előtt, és kezdték kihúzogatni a csapat nevét az „ezt még le kell töltenem” listájukról. Ezután nem lett volna meglepő, ha végleg eltűnnek a süllyesztőben; azonban megint: érthetetlen okokból erőre kaptak. A 2004-es Around the Sun, bár kevés dübörgős rock slágert tartogatott, de legalább teli volt dallamos számokkal. A rajongók hálát adhattak Bushnak, hogy Stipe-ot megihlette: a CD teli volt anti-elnök fröcsögéssel: végre megint volt valami, ami erős érzelmeket, igazi zenét csalt elő a csapatból. Mégis: ez még min­ dig nem volt elég: a rajongók a „Monster” c. 1994-es album energiáját és a ’92-es „Automatic fór the People” líráját sírták viszsza. No, és itt jön be az a hatalmas robbanás, amit csak egy közönségére figyelő együttes tud kicsiholni magából, ennyi év után is: meg­ született az Accelerate! Itt végre minden van, ami kell. Az összes szám egyszerre dallamos, energikus, rockos és sors­ nak hála: nem depi! Kell ennél több? Hát per­ sze: a turné, ahol meg mutathatják: ez élőben is mind ilyen jól hangzik. Erre, pedig a négy évvel ezelőtti tapasztalat a garancia. Akkor, amint megláttam a vékony, kopasz és erősen ráncos pasast, ahogy egy maszkszerű, festett kék csík­ kal a szeme körül a mikrofonért nyúl, hirtelen elbizonytalanodtam, hogy jó döntés volt-e 15 évesen levenni apám polcáról az A fór the P CD-t. Azonban mikor még másfél óra múlva is szívet, lelket beleadva bulizott az együttes, ez a kétség elszállt. Nem csak az előadás energiája volt lenyűgöző, hanem Stipe viszonya a közön­ séghez. Mindig rendkívül szimpatikus, ha egy előadó, a dalok között beszél a nézőtéren csápolókhoz, elmeséli, hogy azok miről szólnak, és fő­ leg ha a fellépést megelőzően rászánt 5 percet, hogy megtanuljon egy-két szót a rajongók nyel­ véből, hogy aztán azzal köszönthesse őket. Rá­ adásul egy-egy szám között világosan olvasható­ an kivetítették a dalok szövegét, hogy az is együtt énekelhessen, és megérthesse őket, aki még nem hallgatta elégszer az albumot ahhoz, hogy kívülről fújja. Ez a hozzáállás pedig, ak­ kor, és minden bizonnyal idén, augusztus 16-án, a Szigeten is meg fogja hálálni magát. A közön­ ség 28 év után is szívesen és szakadatlan lelke­ sedéssel tombol a koncerten, és hallgatja végte­ len lejátszás funkción azokat a számokat ame­ lyeket az ő elvárásait figyelembe véve, miatta, neki is érte írtak. Most tehát, ezekben a szép, meleg hónapokban talán ideje lenne több szin­ ten is példát venni erről a lenyűgöző kapcsolat­ ról. Akkor végre az oktató tudománya beszivá­ roghatna a padban ülők fejébe, a fiú szemében tükröződhetne a lány hasonló vágyakkal teli pil­ lantása, és minden csápoló közönség ott érezhetné önmagában kedvenc együttesének lüktetését. Barát Zsófia Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Tudósítás a Vetítőről - Ez most komoly? Igen, kérünk... Nagy,mosoly ül ki a pár arcára, ahogy átveszik a mozizás élvezetének fokozását hivatott cseme­ gét. Ok sem az ingyen pattogatott kukorica miatt jöttek. Ebben a pillanatban kialszik a lámpa, és elindul a film. Kezdetét vette egy újabb „Vetítő - Pázmány Filmklub”. Ezek a szerdai mozi estek szépen illeszkednek az egyetemen folyó kulturális programok sorába, és öröm látni, hogy egyre több ember kíváncsi a program szervezője, Ablonczy Zsuzsanna által, az alkalmakra gondosan kiválogatott filmekre. Túl az első évfordulóján, ez a program megőriz­ te azt a célját, hogy mindig különböző, de egyaránt izgalmas témákat vegyen célpontba. Voltak itt már hóvihar és fókák ellen küzdő pingvinek, „fapuma” helyett más névre hallgató büfé körül lebzselő szeretnivaló antihősök, legutóbb pedig 12 esküdtszéki vitát folytató dühös ember. Azon túl, hogy mindig jó elnyújtózni az óriásvászon előtt, belefelejtkezni egy másik sors örömeibe, ne­ hézségeibe, a filmek izgalmas kérdéseket is felvetnek. Ha már egyetemista ugyanis az ember, meg szokott lenni az a rossz szokása, hogy szeret gondolkodni egy adott témán (tisztelet a ki­ vételnek). Ezt a vágyat pedig sok pláza-moziban eltöltött alkalom kissé kielégületlenül hagyhat­ ja (és akkor még a jegy árába bele sem mentünk; amikor egyes filmek után az az érzése támad­ hat a nézőnek, hogy ennek az élménynek kompenzálása képen talán inkább ő érdemelne meg já­ radékot). Arról pedig, hogy a felmerült kérdések se maradjanak megválaszolatlanul, a meghívott vendégek gondoskodnak. Itt volt például Réz András, filmkritikus és Badó Attila a Szegedi Tu­ dományegyetem rektor-helyettese. Senki ne gondolja, hogy amit előadnak, amolyan kioktatós beszédek leimének. Egy bizonyos „Sanyi”-t meg­ személyesítő színész például a „mennyire volt könnyű azonosulni a szerepével” c. kérdésre kellett, hogy válaszoljon, ami meglepő eredménnyel szolgált (kiderült, hogy a karaktert a színész egy csak általa ismert személyről mintázta). A beszélgetést végül bor mellett folytatott beszélgetés zárja, ilyenkor a meghívottakkal, egymással (világ csodája) még közvetlenebbül lehet eszmét cserélni. A haza vezető úton pedig lehet azon mor­ fondírozni, hogy milyen kérdést lett volna érdemes még megkérdezni, föl kellett-e volna csippenteni azt a pár papírzacskó alján maradt félig-kipattogott szemet, de legfőképpen: milyen film ad okot majd magára a morfondírozásra legközelebb! Barát Zsófia tizenötödik oldal �Az egyházi oktatásról Pro Facultate-nap Hazánkban az oktató-nevelői szektor jelenti állam és egyház kapcsolatrend­ szerének legkényesebb pontját. A rendszerváltás után az úgynevezett vatiká­ ni megállapodás, illetve a mindenki számára szabaddá váló verseny lehetővé tette az egyházi iskolák elterjedését és megerősödését az ország minden tá­ ján. Az egyház nem sokkal azelőtt még teljességgel elképzelhetetlennek tűnő mértékben kapott (vissza) épületeket és lehetőségeket. Mindezek mellett a 20. század egyik legismertebb személyisége, II. János Pál pápa is több magyaror­ szági katolikus oktatási intézménynek biztosított különleges legitimációt. Pél­ dául a pannonhalmi bencés gimnáziumban tett látogatásával (1996), valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapításúvá tételével (Kato­ likus Nevelés Kongregációja, 1999. március 25.). A sokak által túlzottnak tartott előjogok és az állami támogatás azonban szokás szerint irigységet szült, és többek között a média fáradhatatlan munkájának köszönhetően ma már az emberek többsége változásokért ki­ ált. A megváltozott körülmények miatt valóban érdemes lehet az 1990-es években megkötött szerződések oktatási tevékenységről és intézmények­ ről szóló részeinek felülvizsgálata. Kétségtelen viszont, hogy a normatí­ vákért, és az egyre kevesebb gyermekért folyó élesedő verseny futásnak köszönhetően a rendszer önmagától ki fogja vetni a bele nem illő közok­ tatási intézményeket (is). És ebből a szempontból nem fog számítani, ha egy-egy iskola esetleg előnyből indul. Azt sem lehet persze egyértelműen kijelenteni, hogy egy állami vagy alapítványi fenntartású iskola rosszabb helyzetben lenne, mint az egyháziak. Az ideális természetesen az lenne, ha a minőségi oktatást és nevelést folytató intézményeken kívül más nem maradhatna meg, ellenben azokat a lehető legmagasabb színvonalra fej­ lesztenék. Sajnos ezt nem könnyű - mondhatni: lehetetlen - megvalósíta­ ni, főleg hazánkban. Az emberek hajlamosak arra, hogy ha valami jól mű­ ködik, abból minél nagyobb hasznot akarjanak húzni maguk számára, amíg még lehet. Általában ugyanis nem a távlatokban gondolkodni tudás jellemzi korunk profitorientált vezetőit. Amíg még a katolikus gimnáziu­ mok, főiskolák és egyetemek is presztízskérdést csinálnak abból, hogy egymást megelőzve szerezzék meg a tanulókat, vagyis a pénzt, addig ne várjuk, hogy jobb legyen a helyzet. El kellene például gondolkodni azon, hogy hány egyházi fenntartású felsőoktatási intézményre is van szükség, illetve, hogy nem inkább az egységben van-e tényleg az erő. Az egyházi iskolák létének szükségességével viszont nem lehet és nem is érdemes vitatkozni. Ahogyan általában senki nem is teszi. Ezek az isko­ lák ugyanis olyan űrt töltenek be a társadalomban, amire az államnak nin­ csen sem kapacitása, sem pedig illetékessége. Ez mindenekelőtt az erkölcs területe. A helyesen működő katolikus iskolákban olyan értékrendhez és világnézethez lehet hozzájutni, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy mindent és mindenkit a valódi értékén tudjunk kezelni. Éppen ezért még a nem vallásos emberek is gyakran azt gondolják, hogy a katolikus iskola olyan, mint valami mosógép: csak bedobom a gyereket, aztán né­ hány év múlva kijön tisztán, mindegy, hogy milyen nevelést kapott előt­ te. Énnek is köszönhetően jutottunk el az egyházi iskolák napjainkban ta­ pasztalható felhígulásáig. Természetesen ezeket az alapvető értékeket máshonnan is meg lehet szerezni, csak sokkal kisebb rá az esély. Egy ál­ lami iskola soha nem adhat valóban követhető értékrendet, hiszen nem fogja tudni úgy megalapozni, hogy azt mindenki fenntartások nélkül el­ fogadja. Szem előtt kell tartani tehát azt is, hogy a vallásos eszmeiség és értékrend nem lehet kizárólag a vallásos emberek kiváltsága, akkor ugyanis alapvető küldetése ellen lenne az egyház. Teleki Levente 2008. május 8. (csütörtök) ír jó eg\ miért lógatod az orrod? CW MÉM MC&vfá-TAV. WM'W JOGBÓL 7 DE hiszed az ÉLŐFORM 2008. május 8-án újra Pro Facultate-nap lesz Karunkon. Hagyomá­ nyainkhoz híven idén is kiosztjuk a Pro Facultate-díjat, melyet hall­ gatóink, oktatóink és valamennyi alkalmazott szavazatai alapján a Karon oktató tanáraink kaphatnak meg, azok, akik a legtöbbet tet­ tek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, ok­ tatója, alkalmazottja szavazhatott arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitünte­ tésre. A díjat egy személynek csak egy ízben lehet odaítélni. Az eddigi díjazottak: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007) Idén először azonban a „Hallgatókért”-díj is odaítélésre kerül a Ka­ ron dolgozó legnagyszerűbb tanszéki adminisztrátornak, az ő sze­ mélyéről szintén a hallgatóink szavazatai döntenek. Újdonság még a szintén első ízben kiosztandó „Hallgatói Mozgalomért”-díj, amely az egyetemisták önszerveződéséért, a hallgatói közéletért legtöbbet tett hallgatók nyerhetnek el. A nap a már hagyományosnak nevezhető keretek között zajlik: dél­ től a II. János Pál pápa teremben szentmisével indul, majd a díjáta­ dók következnek; ezt követően egy „próbatárgyalás” kerül megren­ dezésre. Délután fél háromtól az udvaron - mint az szokásos - ta­ nárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsozunk, kora estétől pedig koncerteken (Retro School Bánd, Monsoon Robbie Williams Tribute Bánd) szórakozhat a nagyérdemű közönség. A délután fo­ lyamán borkóstolással, grillezett ételekkel és sok-sok szeretettel vá­ runk mindenkit! A részletes program: 12:00 Szentmise a II. János Pál pápa teremben (Díszterem) 13:00 Pro Facultate-díj, Hallgatói Mozgalomért-díj, Hallgatókért-díj átadása 13:45 Per játszókor előadása 14:30 Programok az udvaron: - bográcsozás oktatókkal, grillezés, borkóstoló 14:30 Párhuzamosan az 1. gyakorlóban: - Egyetemi lelkészség előadása, karrier tanácsadás 15:30 Koncertek, előadások: Hét Csapás néptáncegyüttes előadása, utána közös néptánc, Monsoon (Robbie Williams tribute bánd), Retro School Bánd 22:00 kapuzárás � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 3. szám 2008. május 5. Abstract A summary of the resource. Tartalom A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása Subject The topic of the resource Tartalom A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása Creator An entity primarily responsible for making the resource Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. május 5. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1965kb+6086kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_3_20080505 Relation A related resource T00086 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_3_20080505 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolta Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ecdfb014f1315341fb130bfb71d9822d.jpg 589e824351de6a082c96354748f776fa https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/20f9b581dcf787836897e1e9e058b025.pdf a95c8319068534f95939bb4358dfd957 PDF Text Text JZ 2.OO 20407 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA NYOLC ÉVTIZED SZOLGÁLAT Zlinszby János, alapító dékán jubileuma II. JÁNOS PÁL PÁPA negyedik köztársaság HAJÓKIRÁNDULÁS XI. évfolyam, 2* szám FELEZŐPARTY HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA PÁZMÁNY SZALON e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: wmw. itelet.jak.ppke. hu 2008. április 7. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ledőlt a határ! addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALO M Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai 2 3 3 4 5 6 6 6 7 8 9 9 10 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A közvélemény különösebb felzúdulás nélkül lépett túl egy decem­ berben bekövetkezett, túlzás nélkül történelmi eseményen. Az európai egységesülési folyamat újabb állomásaként Magyaror­ szág belépett a schengeni övezetbe, az EU-n belül számunkra is le­ omlottak a határok. Az esemény történelmi, mégis gyorsan napirendre tértünk fölötte. Igaz, az ember nem feltétlenül érzi az események súlyát, éppen ak­ kor, amikor azok megtörténnek. Mégis, milliónyian várták, vártuk ezt az eseményt. Aki emlékszik rá, milyen volt a szlovák-magyar határon megalázó vizsgálati eljárások közben várni a kegyes bebocsáttatást Felvidékre, vagy aki érezte saját alsóbbrendűségét, ami­ kor a dölyfös osztrák határőrök vallatták úticélja felől, az tudja, mi­ ről beszélek. Akinek szedték már ízekre az autóját - kibontva a kár­ pitot is, eldugott szamizdat-irodalom után kutatva - a román-ma­ gyar határon, miközben azon izgult, hátha a gyerekülés alját nem nézik meg, és így a Nyugaton kiadott Sütő András-kötetek eljuthat­ nak a szerzőjükhöz Marosvásár helyre, az tudja, mit fog jelenteni néhány év múlva Románia belépése a schengeni övezetbe. Lehet finomabban fogalmazni, de nem érdemes: 2007. december 21-én a határokkal együtt egy kicsit ledőlt a trianoni béke is. Nem kellenek a hangzatos szavak, mert az eséllyel élni kell, és csak idővel dől el, ju­ tunk-e előrébb a lehetőség által. Nem kell „nemzeti újraegyesítés”-ről beszélni, hanem tenni kell érte. Racionális okokból is - a piac is jobban működik, ha nagyobb, az érdekérvényesítés is hatékonyabb, ha többen akarják - de legalább annyira a lelkünk megmentése miatt is. Mert nekünk, kis népnek csak a nemzeti keretek képesek valamiféle önálló arculatot adni. Az önálló arculat pedig nem azért kell, hogy le­ gyen, hanem azért, mert érték. Értékes, mert egyedi. Mert nem csu­ pán minden egyén megismételhetetlen csoda (cinikusan inkább: a cso­ da lehetősége), hanem minden közösség is az. Nekünk igenis kincset rejt Ady minden verssora, Rippl-Rónai minden ecsetvonása, Bartók minden leírt hangjegye. Aki nem így gondolja, még nem válik rossz, amorális emberré, csak éppen veszít, sokat veszít - neki lesz rosszabb. Aki állt már a Hargita tetején, Márai Kassájának főterén, Munkács vá­ rának romjain, Nándorfehérvárnál, ahol összefolyik a Duna a Szává­ val, az tudja, miről beszélek. Aki még nem, sürgősen induljon útnak. Sokan nem reméltük még akár évekkel ezelőtt sem, hogy egyszer le­ hetségessé válik mindenféle papír és engedély nélkül átsétálni Felvi­ dékre, ha az embernek úgy tartja kedve. Mások egy percig sem szűn­ tek meg hinni abban, hogy jövendő életünket alapvetően megkönnyí­ tő - ténylegesen és szimbólum-erejénél fogva is -, kiemelkedő jelentő­ ségű lépéshez valaha is eljuthatunk. És íme, most megtörtént. 2007. december 22-én gyalogszerrel, papírok nélkül - ösztönszerűen ma­ gammal akartam vinni ugyan őket, de aztán idejében észbe kaptam sétáltam át az Esztergomot és Párkányt összekötő hídon, a süvöltő té­ li szélviharban, másodmagammal. A túloldalon beültünk a Sissyhez címzett presszóba, és a kötelező becherovka és Arany Fácán kortyolgatása közben - elvégre ünnepelni jöttünk - szemmel tartottam a szlo­ vák rendőrök utánunk betérő garmadáját. Furcsa látvány, még min­ dig, még sokáig rossz érzéseket kelt majd az emberben. De ez ma már mindegy. A határ ledőlt. Újra egymáséi lehetünk, itt és ott. A lehető­ ség adott. A többi rajtunk múlik. Koltay András �Ad perpetuam memóriám Április révén érdemes megemlékezni egy szomorú évfordulóról. Napra pontosan hatvan évvel Apor Vilmos püspök mártír­ halála után, 2005. április 2-án hunyt el Ka­ rol Wojtyla, vagy ahogyan a legtöbben is­ merték: II. János Pál pápa (1920-2005). En­ nek már három éve, neve azonban egyálta­ lán nem vált az emberi feledés áldozatává. II. János Pál pápa az egész 20. század egyik legjelentősebb személyisége volt. A harmadik évezred hajnalán elhunyt egy­ házfő minden ember számára szerethető vezető volt. Igyekezett mindenkihez kö­ zel lenni, utazásai során öt kontinens több mint száz országában tett látogatást. Ka­ rizmatikus megjelenésével és beszédeivel a legszélesebb tömegekre hatott. Soha nem politikai, hanem lelkipásztori céllal utazott. Ennek ellenére mégis jó politikus volt. Magyarországra például mindössze két évvel a köztársaság kikiáltása után ér­ kezett először. A kommunizmus kelet-eu­ rópai összeomlásában szerzett érdemei el­ évülhetetlenek. Szociális érzékenysége különösen erős volt; erről tanúskodik a szociális témá­ ban kiadott megnyilatkozásainak nagy száma. A Laborem exercens (1981), a Sollicitudo rei socialis (1987) vagy a Centesimus annus (1991) kezdetű enciklikái egytől egyig az egész emberiséget foglalkoztató kérdésekre kerestek és ad­ tak megszívlelendő feleletet. Aktualitá­ sukat pedig mind a mai napig meg tud­ ták őrizni. Beszédet mondott többek kö­ zött az ENSZ-ben, az UNESCO-ban, il­ letve az Egyházak Ökumenikus Világta­ nácsánál is. Ez utóbbi azért is fontos, mert beiktatása után egyik legfontosabb feladatának az egység megteremtését tartotta. Ebben szintén komoly eredmé­ nyeket ért el. Találkozott és együtt imádkozott protestáns egyházak vezető­ ivel. A canterbury érsekkel többször ta­ lálkozott. Történelmi lépéseket tett a ka­ tolikusok és a zsidóság megbékélése felé: 1986-ban a pápák közül elsőként elláto­ gatott a római zsinagógába, a Vatikán­ ban fogadta a jeruzsálemi főrabbit, és 2000-ben a Siratófalnál bocsánatot kért a keresztények által a zsidók ellen elkö­ vetett bűnökért. Történelmi szempontból is rendkívüli je­ lentőségű volt Mihail Gorbacsovval való 1989-es találkozása: elérte, hogy a szovjet állam újra elismerje az ukrán egyházat és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot is létesített a Vatikánnal. A katolikusok számára különösen nagy fontosságú volt, hogy 1983. január 25-én kihirdette a II. Vatikáni Zsinat egyház­ szemléletén alapuló új Egyházi Törvény­ könyvet (Codex Juris Canonici), amely az­ óta is hatályban van. Az ő nevéhez fűző­ dik a Katolikus Egyház Katekizmusa is, amely az Egyház tanítását foglalja öszsze. Ennek összeállítása az azóta XVI. Bene­ dek néven a pápai trónra lépett Joseph Ratzinger vezetésével történt. Ezen kívül is több nagy horderejű reformot hajtott végre a földi egyház működésének meg­ könnyítése érdekében. Végezetül néhány tény a halhatatlan egy­ házfő pápaságáról. II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lé­ vő pápa Szent Péter és IX. Pius után. Két alkalommal kíséreltek meg ellene me­ rényletet. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Mindent összevetve megállapítható, hogy tevékenysége és személye nélkül az egyház befolyása közel sem lenne akkora a világ­ ban, mint amekkora napjainkban. Az egy­ ház megbecsülésének és hatalmának újkori alapjait ő rakta le. Bátran mondhatjuk, hogy neve fennmarad az örök emlékezetre. Teleki Levente Utcai békeharc Avagy: Köszöntjük a felvonuló Negyedik Magyar Köztársaságot! 2006 óta nem a miénk itt a tér. Hol rend­ őrök oszlatnak, hol rendőrlovak (ún. emele­ tes állatok) tipornak közénk, hol könnygáz marja szemünk, hol tereket zárnak le hóna­ pokra, hol viszont a Kisváros egykori Hu­ nyadi századosa vezeti Gárdáját a baloldal nagyobb örömére. A tereket viszsza kell hát foglalni, ennyit gondoltak csak a Negyedik Köztársaság (4K) nevű project öt­ letgazdái is. A politikailag tán se­ hol sem álló szervezet tavaly ősz óta különböző utcai megmozdulá­ sokkal hívja utcára a homo ludenst. Ősszel zászlókeresés volt. És idén tavasszal újra ez lesz. A kanadai, amerikai parkokban ját­ szott játék lényege, hogy két csa­ pat alakul azzal a céllal, hogy egy­ más zászlóit megszerezzék. A min­ denkori játéktér (Lipótváros, Er­ zsébetváros, Újlipótváros, stb.) két részre van osztva, a csapatok a sa­ ját területükön védik zászlóikat, az „ellensé­ ges” területen pedig támadnak. Az Aréna Házában bújócskával egybekötött zászlókeresést rendezett a Negyedik Köztár­ saság. Elvégre a plázák is a mieink, nekünk, a mi szellemi, testi épülésünkre építik őket hát birtokba is vesszük, a magunk módján. Aztán egy februári na­ pon metrópartyt hirdet­ tek: a cél az volt, hogy a | kék metró teljes szaka- I szán végig menjenek úgy egy vagonban, hogy bent közben bui van. Zene, pia, tánc. Az underground házi­ buli a békávésok megértő gumibotozásába, anyázásába fulladt - a homo kadaricus le­ győzte azon az este a homo ludenst. Márci­ us 22-én pedig a Nemzetközi Párnacsata Nap részeként Budapesten, a Gödörnél és számos más vidéki városban egyszerre in­ dult meg a párnadobálás. Inkább párnával, mint könnygázzal, ugyebár. A Negyedik Köztársaság idén is megalakul egy-egy esemény erejéig az utcán: akinek elege van a harmadikból, vegyen részt ben­ nük. Információk szerezhetők a szervezet honlapján: www.negyedikkoztarsasag.hu. ^ÁROD? Techet Péter harmadik oldal �Nyolc évtized szolgálat Beszélgetés a nyolcvanesztendős Zlinszky Jánossal, karunk első dékánjával Karunk alapító dékánja márciusban töltötte be nyolcvanadik életévét. A születésna­ pi ünnepségről a következő oldalon olvashattok. A jubileum alkalmából az ünnepel­ tet kérdeztük a kar működését alapvetően meghatározó értékekről. keket ma a felsőoktatásban, a jogi felsőokta­ tásban képviselni? Hogyan lehetne ezeket haté­ konyan megjeleníteni, illetve van-e valójában jövőkép ez előtt a gondolatrendszer előtt? So­ kan mondják elavultnak a kereszténységet, eszméit pedig múzeumok polcaira, tankönyvek lapjaira száműznék. - Miért gondolta azt az a szervező bizottság, illetve a Püspöki Konferencia annak idején, hogy katolikus, keresztény szellemiségű jo­ gászképzésre szüksége van a magyar társada­ lomnak? Valóban szüksége van rá? Hogyan lehet ezt megvalósítani? - Hogy szükség van rá, az eléggé ugrásszerű­ en megmutatkozott abban a pillanatban, ami­ kor a rendszerváltás bekövetkezett, mert min­ den jóindulat mellett is kiderült, hogy a köz­ élet igazgatása és a részvétel az állami életben szaktudást is igényel, és az a szaktudás, amit a szocialista rendszerben adtak, csak igen héza­ gosán nyújtott ehhez alapot. Ezen túl azonban a jognak feltétlenül van tartalmi erkölcsisége is. Ez az Alkotmányban ugyan 1989 októbere óta benne van, tehát a mi Alkotmányunk em­ beri jogokra és az állami feladatokra erkölcsi­ leg is ráépülő törvény, de ennek a gyakorlati megvalósításához számos korábban képzett jogásznál hiányzott az alap. Egyszer hallot­ tam tréfásan mondani, amikor a mi karunk in­ dult, hogy az azért olyan modern szellemű, mert sok öreg professzora van. Ebben volt igazság. Sokan voltunk olyanok, akik még a régi egyetemről hoztunk tapasztalatokat. Tud­ tuk mindannyian, hogy milyen az az egyetem, amit nem szocialista alapokon építenek fel, ahol a jog az elsődleges és nem az állam. Nem véletlen a névválasztásban észrevehető kü­ lönbség sem, nálunk jog- és államtudományi, és nem állam- és jogtudományi kar van. Azt fejezi ez ki, hogy a jogállam, és nem az állam­ jog az elsődleges. - Amikor az európai folyamatokra tekintünk, amelyeknek ha nem is elsődleges fontosságú, de mindenesetre jelképerejű eseménye az a tény, hogy az európai alkotmány-tervezetből kimaradt a kereszténységre való utalás, ami­ kor a végzetesnek látszó összeurópai népesség­ fogyás okaira és következményeire gondolunk, felmerülhet az a gondolat bennünk, hogy va­ jon nem korszerűtlen dolog-e a keresztény érté­ negyedik oldal - Akkor lehetne múzeumba tenni valamit, ha már megvalósult és utána túlnőttünk rajta, de erről még szó sincsen. Jogrendünk alapja a 18 év alatt gyakorlatilag és lényegében nem mó­ dosított magyar Alkotmány, amelynek érték­ rendje fedi a keresztény közösségi értékren­ det. Nyilván a vallási értékrend az ember bel­ ső lelkiismereti kötelességét tekintve túllép ezen, de a társadalmi értékrend alapjai, a türe­ lem, az együttműködés, a másik emberszám­ ba vétele, az egyenlőség, a szabadság, az em­ beri méltóság tiszteletben tartása keresztény értékek, amelyeket az Alkotmány magában foglal, és kötelezőn előír az egész jogrendszer­ re nézve. Egyelőre ott tartunk, hogy ezt meg kell valósítani, át kell vinni a társadalmi életbe. 18 év alatt nagyon sok minden történt e tekin­ tetben, de sok az is, ami hiányzik, és ami nél­ kül a jog nem működik. Még a szellemi elitünk sincs feltétlenül azon a szinten, ami az alkot­ mányos értékrend elsajátítását, természetes elfogadását jelentené, nem hogy a széles társa­ dalmi rétegek. A frissen kikerült fiatal jogá­ szok sok szempontból fogékonyabbak a társa­ dalmi élet követelményei és az alkotmányos alapelvek iránt, mint az a középgeneráció, amely ezeket nem tanulta meg. Az egyik oldalon a keresztény értékrendet előírja az Alkotmány. Nem kifejezetten a keresztény értékrendet írja elő, de keresz­ tény értékrendet ír elő, az értékek fedik egymást. Külön fakultatív tantárgyunk is van, mióta rájöttünk arra, hogy érdemes ki­ mutatni, a jogászi etika lényegében levezet­ hető a keresztény etikából, ami egyben a társadalmi etikát is jelenti. A másik oldalon ott a keresztény igazságosság, mint a sarka­ latos erények egyike, minden jogrendszer alapvető követelménye, akár az emberek közötti egyenlőség, az állampolgárok közöt­ ti egyenlőség, a joggal szembeni egyenlő esélyek vonatkozásában, akár abban a vo­ natkozásban, hogy akit saját hibáján kívül a társadalom hátrányos helyzetben talál, azt próbálja felemelni, tehát a méltányosság kérdését tekintve. Ezek az értékek keresz­ tény értékek. A szegényekkel és az eleset­ tekkel való törődés, illetve az emberek kö­ zötti különbségeknek legfeljebb a kötelessé­ gek vállalásában való érzékeltetése semmi esetre sem csak jogon alapul. Úgy vélem, mindegy, hogyan nevezzük, de a társadalom saját törvényei szerint igényű a keresztény értékrendet. Egyelőre azért sem tudja meg­ valósítani, mert nem tudja, hogy mi az. Meg kellene tanulni, és utána kivinni a gyakorlat­ ba. Mi erre képezünk, és erre tanítunk szak­ embereket. - Jogászként nem indul-e hátrányból a verseny­ ben az a diplomás fiatal, aki ezeket az értéke­ ket tartja szem előtt, aki ezek szerint dolgozik, hiszen számos olyan helyzet képzelhető el, ami­ kor egyszerűbb lenne más utat választani? - Egyszer megkérdezte tőlem Miskolcon egy naiv és őszinte tanítványom, hogy az én er­ kölcsi felfogásommal lehet-e a jogi pályán ér­ vényesülni. Akkor én egy eléggé sikeres ügy­ védi praxis után voltam, és azt mondtam ne­ ki, hogy hosszú távon feltétlenül sikerült. Per­ sze, ahogy azt az előbb ecseteltem, az Alkot­ mány előírja azoknak az értékeknek a képvi­ seletét, amelyeket a szabadságokban, illetve az alapjogokban megfogalmaz, így hát nincs választásunk. Egy jogász nem mehet szembe a joggal. A jogásznak nem az a mestersége, hogy a jog kibúvóit a laikusok számára pén­ zért megismertesse, hanem hogy a jog köve­ telményeit a társadalom javára érvényesítse. És a jogban, a nemzetközi egyezményekben szerepelnek ezek a követelmények. Függetle­ nül attól, hogy belevettük-e a keresztény gyö­ kereket az európai alkotmányba, az egyenlő­ ségnek, a szolidaritásnak, a személyes sza­ badságnak és méltóságnak, az együttműkö­ désből adódó előnyök közös elosztásának az értékei nélkül a társadalom nem funkcionál. Ha kihagyjuk belőle szándékkal ezeket az el­ veket, akkor előbb vagy utóbb csődbe fog jut­ ni. A jómódú országokban nem csak az általá­ nos jólét virágzik, hanem a nyomor is nő, te­ hát nem igaz az, hogy gazdag országban jobb koldusnak lenni, mint szegény országban ve­ zetőnek. Gazdag országban rossz koldusnak lenni és minél gazdagabb az ország, sajnos an­ nál több benne a koldus. Kérdés, hogy mi, keresztény értékrendet vallók hol találhatjuk meg helyünket a poli­ tikában. Nem eléggé tudatos bennünk a ke­ resztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvé­ nyesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős ki­ sebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak jelentős része befo­ lyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bi­ zonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjára állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. -A kereszténység is az egyetemességet hirdeti, a nemzeti sajátosságokon felülemelkedve, és más megközelitessel ugyan, de jelenlegi európai vi­ láguk is az egysegesüles fele tendál. Hogyan le­ het ebben a rendszerben, ebben a hierarchiában ebben az értékrendben megtalálni a nemzeti ér­ dek megfelelő helyét? Hogyan lehet a nemzeti érdekeket az oktatásban képviselni? �- A teremtés és a világ, sőt - ha nem akarom kifejezetten keresztény szemlélettel megkö­ zelíteni a kérdést - az anyagi világ is egységes, és mégis számtalan színt tartalmaz. Annak el­ lenére, hogy igen kevés apró építőelemből van felépítve, a variációk száma a létezők bármely rendjében hatalmas, és ma már a tudomány rájött arra, hogy a variációk csökkentése, ha fajok pusztulnak el, állatfajok, növények vesz­ nek ki, végső soron kárára válik az egész világ­ nak. Ez a sokféleség önmagában érték. Ez az ember világában is így van. Az egyesült Euró­ pa alapszabályzata ennek a sokféleségnek a tudatos elfogadását és támogatását írja elő úgy, ahogy Svájcban a többségi német nép az abszolút kisebbségben lévő olasz, inkább ró­ mai maradványú román kisebbséget lelkesen támogatja és iskoláztatja, de más hasonló euró­ pai kisebbségi rendszerre is igaz mindez. A mi nemzeti színünket ebben a sokféleségben csak mi tudjuk megtartani és kibontakoztatni. Erre szabadságot adnak nekünk. Nem jogot, ha­ nem szabadságot. Ebben szívesen segítenek is nekünk. Az európai jogrend az esetleges táma­ dásokkal szemben védi ezt a szabadságot. De ha nekünk nem kell a szabadság, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem akarunk magyarok lenni, nekünk kényelmesebb a saját nyelvünk és a saját kultúránk helyett valamilyen egyete­ mes világpolgárságban felolvadni, senki nem fogja ránk kényszeríteni azt, hogy minden áron magyarok legyünk. Van azonban egy világméretű veszély is, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha to­ vábbra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztít­ juk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi saját problémánk a nemzetfogyás kérdé­ se. A határainkon túl élő magyarságot ráadá­ sul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, amelyet szomszédaink régóta tudatosan, ha­ talmi eszközökkel segítettek elő. így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatelhajtások a népesség­ ben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond „biológiai” veszélyek. Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadulásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni voná­ saival szemben bizonyos általános, divatos érté­ keket tukmál ránk. Néha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltósággal és az alapjogokkal. Tehát olyan jel­ legű uniformizálódás folyik, mely a közép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, mert a kínál­ kozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradt­ sággal megtartható kulturális értékektől elfor­ dulnak. Ez megmutatkozik a nyelv vulgarizáló­ dásában, az értékrend megrogyásában, a fo­ gyasztási szokásokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus példát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a családon belüli, a generációk közti beszélgetéssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyek­ nek a tudatosítása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. Az európai kis országok között számos olyan van, amely hangsúlyozza nemzeti sajátossága­ it, például a szlovének, a finnek vagy az írek, és ezzel jól boldogulnak. Ha mi, mint magya­ rok elveszünk, az is szegényebbé tenné a vilá­ got. Azt nem lehet mondani, hogy jogi kötele­ zettség terhel bennünket nemzeti önazonossá­ gunk megtartására, de talán annyit mondha­ tunk, hogy a magunk nemzetével szemben bi­ zonyos erkölcsi kötelezettségünk azért van. Koltay András „A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat” Ünnepség a nyolcvanéves Zlinszky János tiszteletére Nem is oly régen ünnepeltük, igaz, nem nap­ hoz, hanem évhez kötötten Karunk 10. (újjá)születésnapját. Talán nem túlzás azt állí­ tani, hogy már akkor is főleg Zlinszky Jánost ünnepeltük. És 2008. március 7-én volt Zlinszky János prodékán úr 80. születésnapja - ekkor pedig újra megünnepelhettük azt is, hogy az országnak van katolikus jogi kara. Persze az ünnepelt valószínűleg tiltakozna az ellen, hogy a Kar alapítását kizárólag az ő ér­ demének tudjuk be, és természetesen nem is állítjuk, hogy abban mások ne vettek volna tevékenyen és lelkesen részt, ám ahogy a gyakran hallott szlogen is mondja: nem jött volna létre, ha nincs... Zlinszky János. Az ünnepelt életútja azonban korántsem volt olyan egyenes és meredeken felfelé íve­ lő, mint amilyet egy, ilyen végkifejlet után gondolna az ember. O még azok közé tarto­ zik, akik kétszer is Pázmányosok lehettek eredetileg ugyanis még az át nem keresztelt Pázmány Péter Tudományegyetemre iratko­ zott be jogot hallgatni. Innen politikai okok­ ból 1951-ben kizárták, családját Budapestről Kelet-Magyarországra telepítették ki. Ez­ után 6 évig ácsként dolgozott, államvizsgáit csak 1957-ben tehette le. Tanársegédnek nem vették fel, kandidátusi disszertációját több­ ször is visszautasították. Állami vállalatok­ nál helyezkedett el, később ügyvédként dol­ gozott. Mindeközben persze a tudományos tevékenységet nem adta fel - halálos ágyán Marton Géza, a római jog professzora őt kérte fel tudományos hagyatékának gondo­ zására, ezen felül is publikált és (ha enged­ ték) külföldre járt előadásokat tartani. Ok­ tatni csak 1982-ben kezdhetett el Miskolcon, a nemrégiben alapított jogi karon római jo­ got. Eleinte csak heti két napon tanított, majd ügyvédi praxisát feladva hamarosan intézetvezető lett. Már egyetemi tanárként, alkotmánybíróként láthatott hozzá élete - szakmai szempontból legnagyobb hatású munkájához, a, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Karának újjáalapításához. A Bölcsé­ szettudományi Kar már 1992 óta létezett, az első (1994-es) tervek szerint először ennek ke­ retében kezdődött volna meg a jogi oktatás, egy jogtudományi intézet keretei között, mely fokozatosan fejlődött volna ki egy önál­ ló karrá. Nem kis mértékben Zlinszky János érdeme is, hogy már az első hívó szóra olyan személyiségek vállalták előzetes szándéknyi­ latkozattal az oktatást a még nem is létező in­ tézményben, mint Botos Katalin, Erdő Péter, Jobbágyi Gábor, Lábady Tamás, Sólyom László, Varga Csaba. A merész vállalkozás ma már egyértelműen látjuk - sikerrel járt. 1995. április 3-án a Magyar Katolikus Püspö­ ki Konferencia megalapította a PPKE Jog- és Államtudományi Karát, melynek első dékán­ ja Zlinszky János lett. Ha rövid fejszámolást végzünk, rájövünk, hogy Zlinszky János 1946-ban (18 évesen) megkezdett tanulmányait 29 évesen fejez­ hette be, 54 évesen kezdhetett csak el oktat­ ni és 67 éves volt, mikor 1995-ben az új jogi kar megalapításra került. Nos, maga az ün­ nepelt írja le egy helyen, hogy türelem a legfőbb erény. Es persze egy ilyen életúthoz az is kell, hogy valaki sokáig legyen fiatal. A mai szabályok szerint 65 éves koráig le­ het valaki tanszékvezető - akit most ün­ nepiünk, már ezen a koron túl volt, mikor tevékeny részt vállalt „valaminek a semmi­ ből történő létrehozásában”. A kritikus hangok persze még mindig mondhatnák, ha nem ő hozza létre, akkor is megtette volna más, mert létrejötte szük­ ségszerű volt. Nos, még ha ez igaz is lenne, akkor se feledjük: nemcsak abban volt sze­ repe Zlinszky Jánosnak, hogy a jogi kar lét­ rejött, hanem alapító dékánként abban is, hogy milyen lett. Persze kár lenne titkolni, hogy sok minden nem olyan már, vagy so­ ha nem is volt olyan, mint amilyennek az alapítók megálmodták. A felsőoktatás rendszere óhatatlanul is az uniformizálásra törekszik, legyen szó akár állami, akár nem állami felsőoktatási intézményről. A március 6-ai ünnepségen sokan megszó­ laltak. A hálás tanítványok, akik ma már kollégák, és akik nemcsak Zlinszky Jánostól tanulhattak, hanem rajta keresztül belépőt nyerhettek külföldi egyetemekre. Osztrák kollégák, akik már akkor hallhatták őt elő­ adni, amikor itthon még „hallgatásra volt ítélve”. Megszólalt az egyetemi évfolyam­ társ is, akivel először barátként élték át a nehezebb éveket,,később már kollégaként is a derűsebbeket. És megszólalt a volt alkot­ mánybíró kolléga, aki Zlinszky Jánosnak is köszönheti, hogy megszerette az alkot­ mánybíráskodást, mert az ő szemléletmód­ ja volt azonos a sajátjával: a jogban megfo­ galmazott értékek mögött mindig meg kell tudni látni az embert. Szűk helyen nagy emberekről írni hálátlan feladat, mert mindig úgy érzi az ember, hogy kimarad valami, ami fontos. Ezúttal pedig elmondhatom, minden, ami kima­ radt, fontos. Nem lehet néhány sorban vis­ szaadni azt, amit Zlinszky János személyes példamutatásával a Kar közösségének adott. A címbéli idézet tőle származik mindenért megküzdeni, értéket teremteni és mindezt fiatalos lendülettel, jókedvűen tenni: nos, emiatt merem azt mondani, hogy Zlinszky János még csak 80 éves. Bol­ dog születésnapot kívánok a Kar valamen­ nyi volt és jelenlegi hallgatója nevében! Tóth Áron László ötödik oldal �Ismeretlen tettes Felezőparty „Sunt lacrimae rerum” Időpont: 2008. március 6., helyszín: A38 állóhajó. A hagyományokhoz híven, bár a hagyományostól kicsit eltérően, idén is megrendezésre került a HŐK szervezésében a várva várt Felezőparty. Végre a felénél vagyunk! - mondhatják az 5. féléven túllé­ pő jogászpalánták. De miért is volt az idei buli a hagyományostól egy kicsit eltérő? A programot olvasva 21-22 óráig állófogadás, welcome drink a Fele­ zőknek. 21 óra? Nem korai egy kicsit?! Hát... De... 22 óráig a „vendég­ sereg” létszáma elég foghíjas... Nem gond... aki időben érkezett, jól járt. A rendezők pezsgővel és szendvicsekkel várták az „ünnepeiteket”. Nem sokkal később elkezdett özönleni a nép, és hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. A jegyszedők nem unatkoztak, a ruhatárak megteltek. Mit mutat ez? Az érdeklődés meglepően nagy volt. Bent már dübörgött a zene, az RSB nevű zenekar élő koncertjével szó­ rakoztatta a bulizni vágyó fiatalokat. Minden lány az első sorban akart tombolni, hiszen Zola, a VTVA Tv műsorvezetője volt az énekes... Tomboltunk mi U2-re, Bikinire, meg amit el lehet képzelni. A bátrab­ bak még a színpadra is felmerészkedtek, hátha néhány ritmus erejéig megszerezhetik a mikrofont... Ha mégsem, akkor marad a l)áttértánc... Éjfél körül DJ O’Neal a Peaches’n Cream lemezlovasa vette át a tere­ pet, és zárásig keverte a zenét. Körbenézve, nagy számban tették tiszteletüket öreg diákjaink és végző­ seink is, de a tanári karból csak egy-két ismerős arc tűnt fel a tömegben. Hajnali 4-5 óra körül kicsit megfáradva, fájós lábbal a tömeg búcsút in­ tett a csütörtök éjszakának, és a hatalmas hajó ismét az ürességtől kongott... A party fergeteges volt! Jövőre is hasonlóan jó bulit várunk! Köszönet a szervezőknek! Mihalics Viven Történetünk egy törvénnyel kezdődik. Ez sem különbözött társai­ tól: már önmagában is tökéletes volt. Aztán egy nap mégis megje­ lent benne egy joghézag. Ez a joghézag egyedül érezte magát, társ­ ba vágyott. Egy nap rájött, hogyan teheti ezt meg: osztódni kezdett, így jött létre először még egy joghézag, majd még egy és még egy. Aztán mikor már joghézagok egész garmadája létezett, az emberek úgy döntöttek, orvosolni kell a dolgot. Ekkor megszületett egy öt­ let. Az ötletből gondolat csírázott ki, amit tett követett. Hatására megjelent a magzati állapot és elkezdett fejlődni, fejlődni. Fejlődé­ se lassan ment végbe, sok mindent kellett legyőznie ezalatt. Egyszer aztán mégis megrepedt a burok és nagy éljenzés közepette megszü­ letett ő. Születésekor nevet is kapott, úgy nevezték: Ismeretlen let­ tes. Neki tetszett a név, különlegesnek tartotta. Ahogy növekedett, elkezdett ismerkedni a világgal. Megismerte a madarak csicsergését, a fák- és a virágok tarkaságát, a nyári szél il­ latát. Tetszett neki a világ úgy, ahogy van. Aztán egyszer csak feljelentették. Először nem is értette, mi történt. Mikor megtudta, hogy ez mit jelent, nagyon elszomorodott. Hiszen ő nem követett el semmit. Miért őt jelentik fel? Miért nem azt, aki elkö­ vette a bűncselekményt? Teljesen kétségbe esett. Mialatt a megoldáson gondolkodott, újra feljelentették. Majd újra és újra. Cselekednie kellett. Tanácstalansága kétségbeesett megoldást szült: el kell menekülnie eb­ ből az országból. Talán, hogyha átjut a határon, akkor megint úgy él­ het, mint előtte: megvalósíthatja önmagát. Össze is pakolt és a határ­ nak vette az irányt. Ekkor már több száz feljelentés volt ellene. Csakhogy a határon váratlanul megállították. Személyit kértek tőle és mikor kiderült, hogy nincs neki, elfogták. Hamarosan fény de­ rült a kilétére is. Amikor a határőr megtudta, kivel áll szemben, ar­ cát rettegés fogta el. Remegő kézzel előrántotta pisztolyát, és őrá fogta. Bezárta egy szobába, amíg az erősítés megérkezik, fiikor megérkezett, berángatták egy autóba, és órákat utaztatták. O szo­ morúan nézte a tájat. Azt a tájat, amit már szabadon sosem láthat többé. Erre a gondolatra könnyek gyűltek a szemébe. Ezután bevitték egy számárai ismeretlen épületbe, annak is egy sö­ tét termébe és kivallatták. Ő elismert mindent, számára már vége volt úgyis a világnak. A madarak hangját már csak emlékeiben hall­ hatja újra. Az ügy rövid úton bíróság elé került, ahol a bíró meglát­ va bűnlajstromát elkerekítette szemét. Az ítélet előre látható volt: életfogytig tartó szabadságvesztés. Olyan bűncselekmények miatt, amiket nem is ő követett el. De ő már nem bánta. Neki úgyis vége. Haláláig egy sötét cellában fog ülni, ami pedig még sokára fog be­ következni. Túl sokára. Mikor elítélték, az országban található több ezer befejezetlen ügy száma lecsökkent nullára. Hajókirándulás március 15-én Élménybeszámoló... vagy inkább benyomások sorozata Karunkon régi hagyomány, hogy március idusán egy válogatott kis csapat hajókirán­ dulásra indul, méghozzá felfelé a Dunán. Hosszú éveken keresztül a végcél Eszter­ gom, ezzel együtt pedig Párkány volt, ta­ hatodik oldal valy és idén pedig Visegrád. Szerencsénk volt, a hét megelőző napjaival ellentétben e jeles napon már sem hideg, sem eső nem volt - esőben és ködben ugyebár nem olyan kellemes dolog hajókázni. Az úticél jó vá­ lasztás volt: Visegrád egy­ szerűen gyönyörű (mint az egész Dunakanyar), szá­ momra szinte hihetetlen, hogy Budapesthez ilyen kö­ zel üyen érintetlen, már-már falusias kis ékszerdobozokat találhatunk, ahol még - leg­ alábbis fővárosi mércével mérve - ennyire emberlépté­ kű a világ. A koreográfia már évek óta ugyanaz: a hajó utasai 15-én reggel felszállnak („behajóz­ nak”), majd néhány óra múl­ va a hajó kiköt, és rövid vá­ rosnézés (szabad program) Konta Balázs után visszaindulunk Budapestre - visszaér­ kezés valamikor az esti órákban. Egyszerű recept, mégis bevált: talán a Pro Facultate Nap mellett Karunk egyik legjobban eltalált rendezvénye, talán nem túlzás azt mondani, a diplomaosztókon elhangzott búcsúbeszé­ dek tanúsága szerint is, az egyetemi élet egyik legemlékezetesebb programja. Miért jó hajókirándulásra jönni? Hogy mi­ ért ez számomra már évek óta a tavaszkö­ szöntő rituálé? Nos, a választ sem én, sem a hajó többi utasa sem tudná pontosan meg­ fogalmazni. Egyszerűen azért, mert jó együtt lenni, mert jó Pázmánypsnak lenni itt pedig ezt igazán átérzed. Átérzed, mert olyan csapat alakul(t) ki, akikkel tényleg közösséget alkottok. Valami van ebben a rö­ vidke hajóútban, ami vadidegen embereket percek alatt közel visz egymáshoz. Talán az első tavaszi napsugarak, talán a Duna va­ rázslatos csillogása, talán a hajó, mint uta­ zási eszköz békebeli, lelassult hangulata, nem tudom. Mindenesetre egy napon, egy ünnepen magunk mögött hagyjuk a nagy­ város külső és belső zajait, és az ünnep tényleg ünneppé válik. Kicsi �Nevet kaptak a gyakorlótermek Kedves hagyomány teremtődött a karon, amikor a tavalyi év végén - követve más egyetemek példáját - három gyakorlóterem korábbi, legendás jogásznagyságokról ke­ rült elnevezésre. A Polgári Jogi Tanszék egykori 331-es szobájából Nizsalovszky End­ re terem lett, a 12-es gyakorló Pálinkás György, míg a 6-os gyakorló Gáspárdy László nevét vette fel. Utóbbi kettő nemcsak a magyar jogászélet, hanem a Pázmány legen­ dájává is vált közelmúltbeli halálát követően. A felavatott termeket a névadók portré­ ja és rövid életrajza díszíti, ezeket adjuk közre most az ítélet lapjain. kezdve, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, amelyet haláláig cím­ zetes egyetemi docensként szolgált. Szemináriumi órái mind-mind elményszámba mentek, anekdotái baráti társaságokban élnek tovább. Oktatói tevékenységét mind­ végig a hallgatók szinte rajongásig fokozó­ dó szeretete övezte, saját bevallása szerint valamennyi munkahelye közül az egyete­ men érezte magát a leginkább otthon. Catania, Milano, Trento, Athen, Torino, Krakkó, Palermo, Róma, Trier, Regens­ burg, Utrecht, Coimbra, Aachen, Trieste, Jena, Olomouc stb.) hívták vendégprofes­ szorként, konferenciákra előadóként, nem­ zeti referensként; tagja volt a polgári eljá­ rásjogászok legrangosabb képviselőit tömö­ rítő nemzetközi szervezeteknek. Gáspárdy László (1937-2006) 1960-ban, Szegeden avatták jogi doktorrá. Végzés után hosszabb időt töltött az ügyész­ ség kötelékében, 1960-tól a budapesti Vili. Kerületi Ügyészségen, majd a .Fővárosi Főügyészségen, illetve a Legfőbb Ügyészsé­ gen. 1962-től 1970-ig előadóként tevékenyke­ dett az ELTÉ-n. 1968-ban lett kandidátus „A tilos szerződések” című értekezésének megvédését követően. 1982-ben megalapí­ totta .a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye­ tem Állam- és Jogtudományi Intézetében a Polgári Eljárásjogi Tanszéket, melyet 2003ig vezetett. Akadémiai doktori címét 1984ben szerezte „A polgári per idődimenziója” című értekezésével. A Miskolci Egyetemen számos vezetői megbízatást látott el: 19841992 között dékánmelyettes, 1993-tól több éven át a Civilisztikai Tudományok Intéze­ tének igazgatója, később a Deák Ferenc Ál­ lam- és Jogtudományi Doktori Iskola veze­ tője. Á Miskolci Egyetem Pro Universitate, a Kar a Pro Facuítate lurisprudentiae ki­ tüntetésekkel, professor emeritus és dqctor honoris causa címmel ismerte el munkáját. 1997-től 2004-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Pol­ gári Eljárásjogi tanszékének vezetője. 20032004 között a Doktori Iskolát is vezette. Széles műveltségéről tanúskodó egyetemi előadásai, különleges személyisége a hallga­ tók nagy szeretetet vívta ki. Ennek eredmé­ nyeképpen kapta meg a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem jogi karának közösségétől 2005 tavaszán a Pro Facultate-díjat. A hazai jogászélet aktív szereplője: részt vett többek között az Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottságának, a Jogtudományi Közlöny Szerkesztőbizottsá­ gának, a Jogi Szakvizsgabizottságnak, a Ma­ gyar Professzorok Világtanácsának munká­ jában. 1995-ben a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagjává ütötték. Közéleti tevékenységéért 2005-ben a Ma­ gyar Köztársasági Érdemrend Lovagke­ resztjét, valamint a Pro Cultura Christianae kitüntetést vehette át. Tudományos munká­ jának eredményeképpen számos önálló és társszerzőkkel írott könyv, valamint közel kétszáz tanulmány született. Számos külföl­ di egyetemre (Poznan, Parma, Bologna, Nizsalovszky Endre (1894 - 1976) Pálinkás Görgy (1929 - 200^0 Régi bíró családból származott, közvetlenül az érettségi vizsga után, 1948-ban elkezdett dolgozni a Szentendrei Járásbíróságon. Ké­ sőbb a Fővárosi Bíróság irodai dolgozója lett. 1954-ben, huszonhat évesen kezdte meg az ELTE esti tagozatán jogi tanulmányait, 1959ben avatták doktorrá. Ezt követően, 1960-tól bírósági titkár lett, majd ugyanazon év júniu: sában bírónak neveztek ki a Miskolci Városi Bíróságra. Nagy jótéteményként nem kellett politikai ügyekben bíráskodnia. 1976-tól a Legfelsőbb Bíróság bírája, tanácselnök, a Büntető Kollégium tagja. A kor legnagyobb közérdeklődést kiváltó bűnügyeit szmte kivé­ tel nélkül ő tárgyalta, rendkívül szigorú bíró hírében állt. Soha nem tagadta, hogy a halál­ büntetés elkötelezett híve. Harminchat év bí­ rói szolgálat után, 1996 decemberében men­ tette fel a bíróság elnöke. A köztársasági el­ nök ezt követően a Magyar Köztársaság Kö­ zépkeresztjével tüntette ki. Színes egyénisége, óriási kultúrtörténeti tudá­ sa, irodamii műveltsége, kitűnő beszédkészsé­ ge élvezetessé tették minden megnyilatkozá­ sát. A tárgyalások, amelyeken elnökölt, ese­ mény-számba mentek a Legfelsőbb Bírósá­ gon. Nem mesterember volt, hanem művész, művésze a jogalkalmazásnak. Ügyészek sze­ rint élmény volt nála tárgyalni, az ügyvédek is szívesen jártak be tárgyalásait hallgatni. In­ doklásai szóban és írásban szinte irodalmi al­ kotások voltak, nem pedig száraz jogi fogal­ mazványok. Az ulpianusi eszme képviselője volt, mely szerint a jog a jónak és a méltá­ nyosságnak a művészete. A bírói talárt nem csak viselte, hanem hitt is benne: azon a na­ pon, amelyen utoljára bíráskodott, levette, és búcsúzóul megcsókolta. A jogászi pályát a bírói karrier befejezése után sem kellett végleg elhagynia. Már 1982től tanított az ELTE-n, majd a Bűnügyi Tu­ dományok Intézetének megalakulásától Jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia tagja. Viharos történelmi korokat átívelő, egyetemes műveltségű, szorgalmával és tehetségével kiemelkedő, reneszánsz tudósi alkat, aki a magyar jogtu­ domány talán legnagyobb generációjában érdemesült az első helyek egyikére. Munkássága a civilisztika rendkívül széles kö­ rét fogta at: a polgári jog, kereskedelmi jog, váltójog és a perjog egyes kérdéseit nemzet­ közi hírű tudósként dolgozta fel. A tételes jog és joggyakorlat beható ismerete birtokában elsősorban a jog egészének funkcionális ér­ tékrendje és logikai struktúrája érdekelte. A jogintézmények elméleti (történeti, filozófiai, társadalmi) mélységeit is igyekezett megis­ merni, a jelenségeket mindig a maguk élő va­ lóságában és mozgásában vizsgálta. 1930-tól egyetemi tanár, a magyar magánjog előadója. 1945 után egyre több támadás érte, az 1956-os forradalom alatt tanúsított ma­ gatartása miatt végül 1957 szeptemberében eltávolították az egyetemről. Bűnéül nem csupán azt rótták fel, hogy „ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki , hanem hogy mun­ kálkodott „az ún. egyetemi autonómia érde­ kében” is. Soha többé nem taníthatott, csak a kutatómunka maradt meg számára. Élete kései szakaszában a családi jog, valamint korát megelőzve - az orvostudomány és a biológia jogra gyakorolt hatását vizsgálta. „Jogfosztottkénr’ is, idős korában, de ifjon­ ti kedvvel másodszor is felépítette saját tu­ dományos világát, alkotások sorával tette teljesse tudományos életművét. Tanítványa­ ival kapcsolata nem szakadt meg, háza szin­ te sosem volt üres, körülötte mindenki érez­ te a tudás, az érték, a szeretet és elismerés láthatatlan erejét. Legfontosabb művei: A zálogjogok és a tel­ ki teher néhány főkérdése (1928); Az érdek­ kutató jogtudomány a magánjogban Ó1933); A „negatív” részvényiogi reform (1937); Korlátolt dologi jogok (1942); Magyar kötel­ mi jog (1944); Családi jog (1953); Szellemi al­ kotások joga (1958); A család jogi rendjének alapjai (1963); A szerv- és szövetátültetések joga tekintettel más rendhagyó orvosi mű­ veletekre (1970). hetedik oldal �A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Voltatok már a Pázmány Szalonban? Ha a válasz nemleges, akkor nem tudhatjátok, hogy milyen fantasztikus élményt hagyta­ tok ki! Feltétlen be kell pótolnotok! S erre van is lehetőségetek szerdánként fél 7-kor a II. János Pál pápa teremben. Az idei utolsó alkalom: április 23-a. Aki ezt is kihagyja, magára vessen! A legutóbbi alkalom után - március 5-én - fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kicsit kifaggatom Horváth Attila Tanár Urat a Szalon eredetéről, a kezdetekről... De mielőtt beszélgetésünkre rátérnék, néhány szóban a szalonokról. Az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárát felütve a következőképpen határozza meg: francia eredetű. 1. jelentés: fogadószoba, társalgó. 2. valamely magánháznál rendszeresen összejövő politikusok, írók, művészek szűk körű társasága, köre... Nos, mi sem politikusok, sem írók nem vagyunk, csupán jurátushallgatók, de időnként ös­ szegyűlünk a Díszteremben, s kikapcsolódunk. Olyannyira, hogy a hét második felére ös­ sze tudjuk gyűjteni a hiányzó energiát ebből a körülbelül másfél órából. Nos, azoknak, akik nem voltak még, leírom a receptet. Hozzávalók: gondos szervezők: Nyéki Boldizsár és „Tsai”, házigazdák: dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész. No, meg persze a lelkes közönség. Na, ha mindezt összegyúrjuk, egy jó állagú alapot kapunk. Erre jön rá a máz: ami alatt Horváth Attila és Szilasi Alex kettősét értem. Szórakoztatva tanítanak minket. Ha előkészítettük az alapot és hozzávalókat, már csak össze kell dolgozni, ami azt takar­ ja, hogy alkalmanként egy-egy adott témát fókuszba helyezve kalauzolnak el minket a ze­ ne birodalmába. Legutóbbi alkalommal - a reneszánsz és a Biblia éve alkalmából - a bor és a Biblia kapcsolatát vizsgáltuk. Annyira nehéz az élmény megosztása, hogy inkább rátérek a Horváth Attila Tanár Úrral folytatott beszélgetésre ... - Honnan eredt a Szalon ötlete? - Néhány évvel ezelőtt Nyéki Boldizsár kért fel egy ilyen kulturális est vezetésére, me­ lyen Szilasi Alex zongoraművésszel karölt­ ve egy-egy témát körüljárva világítjuk meg az összefüggéseket. A zene és a történelem - irodalom szemszögéből. - Igen, valóban, nagyon jó a kapcsolatunk. Zseniális művész. Bármit képes lejátszani. Ezt a szalonok alkalmával a közönség is lát­ hatja, mikor kérhetnek számokat. S pillana­ tok alatt képes interpretálni, egyik hang­ nemből átrakni a másikba, ill. egyik műfaj­ ból, például a jazzből átrakni rockba. - Igen, kezdeti törekvéseim voltak. Négy évet zongoráztam. De a testvérem őstehetség. Ko­ rábban még a konzervatóriumot is el szerette volna végezni. De inkább más pályára lépett, de attól függetlenül komponál. Van egy kis há­ zi hangstúdiója, mely’ segítségével különböző hangszereket tud imitálm. Lejátszik egy-egy szólamot, s a végén ezeket összekeveri. Na­ gyon klassz kis művei születtek. Egyszer még a szalon vendége is volt. - Ki találja ki a témákat? - Mindig az aktualitásnak megfelelően ala­ kítjuk a műsort. így adódott, hogy mivel a 2008-as esztendő a reneszánsznak és a Bib­ liának is az éve, e körül fog a további két szalon is forogni. - Mennyit készül, készülnek egy alkalomra? - Témától függ. Például a múltkorira, amikor a borról beszéltem, viszonylag sokat, ilyenkor bevonulok a könyvtárba, s körbebástyázom magam. A fellelhető összes szakirodalmat át­ böngészem. Az elején persze sokkal több elő­ munkálatra volt szükség. Rengeteg komolyze­ nei művet meghallgattam, számos zen,eszer• > nyolcadik oldal - Rendkívül jó előadó. Élvezetesek az órái. S kitűnik valami. Az irodalmi jártasság. Nincs olyan Magyar Állam- és Jogtörténet előadás, melynek során ne hivatkozna valamelyik szerzőre, műre. Akár a világ- akár a magyar irodalom nagyjai közül. - Valóban. Nagyon szeretem a könyveket. Középiskolás koromban végigolvastam az irodalmi klasszikusokat, és betűfalást azóta sem hagytam abba. Ha időm engedi, mindig könyvmolykodom. S jogi szemmel is vizsgá­ lom, hogy melyikben, hol, milyen jogi vo­ natkozást lelhetek, melyekre akár az elő­ adások során is utalhatok. Ezt különösen fontosnak tartom, hiszen a hallgatóknak is könnyebb egy példa, ráadásul irodalmi pél­ da kapcsán megérteni az esetet. Sajnos, ma már - ez oktatás fogyatékosságainak követ­ keztében - egyre óvatosabbnak kell lennem... Mikszáth-tól is egyre kevesebb mindent ismer az ifjúság. - Közéleti tevékenységet is folytat. Nem rövid a sor: Magyar Jogász Szövetség, a Magyar Katolikus Jogászok Egyesülete, Országos Széchenyi Kör, Széchenyi Társaság, Függet­ len Jogász Fórum, Széchenyi Alap, Lippay György Kör, Kovász Egyesület, Deák Ferenc Társaság, Pázmány Pódium Rákóczi Szövet­ ség, Civil Jogász Bizottság. Mondana ez utóbbival kapcsolatban néhány szót? - Nagyon jó barátoknak tűnnek az „Alexxel”, ha lehet ezt mondanom. Ekkor kezdődött ez a barátság? - A Tanár Úr is tanult zenélni? készülnöm, azt tudtam, inkább csak a tölte­ lék tárgyakkal gyűlt meg a bajom. A pszi­ chológiával kapcsolatosan is annyi felesle­ geset tanultunk. Kedves emlékeim közé tar­ tozik, mikor egyik alkalommal rohantam be az órára, hogy megkérjem a tanárt, hogy hadd pótoljam máskor a zh-t, mikor pis­ szegtek a többiek, hogy üljek Je, írjam meg, mert megvannak a válaszok. így hát a leül­ tem, s szép sorban megsúgták, hogy az A-t, B-t, C-t vagy D-t kell bekarikáznom. Jelest is kaptam. Mikor is a jegy aláíratásá­ nál kerestem a tanár urat, aki aláírja. S hát persze, hpgy tőle kérdeztem meg, hogy hol találom. Őt... zőnek utána olvastam... Mostanra már kiala­ kult egyfajta rutin. Ennek következtében kü­ lönösebb egyeztetésekre, próbákra sincs szük­ ség. Volt olyan is, hogy annyira elfoglaltak voltunk mindketten, hogy pusztán a téma volt azonos. A műsor nagy része rögtönzés volt. Egymásnak dobtuk a labdát. Amikor Alex mondott valamit, arról nekem jutott eszembe valami érdekeség, és viszont... Könyvtár, olvasás, zenehallgatás, „fellépés”... hogy van minderre ideje?Hiszen nem csak nálunk, a Pázmányon, hanem fő­ városunk többi jogi egyetemén, az ELTE-n és a Károlin ráadásul még az Államigazgatási Főiskolán is oktat. - Egyszerű: éjszaka. De igazából ez nekem kikapcsolódás. Nem nagy veszteség egy-egy filmet elmulasztani. - Mondjuk, hozzá szokhatott a rohanáshoz, mert Ön is azok közé a ritka hollók közé tar­ tozik, akik két egyetemet végeztek egyszerre. - Igen. Én annak idején az ELTE jogi és tör­ ténész, történelem szakos karán is tanultam. Ez főleg vizsgaidőszakban volt nehéz. De történelemből különösképpen nem kellett - A Civil Jogász Bizottságnak, tehát az Októ­ ber 23 Bizottság Alapítvány az Ember Jogai­ ért egy úgynevezett „Összefogás az igazsá­ gért” mozgalmat indított a 2006. október 23ai budapesti véres hétfő féléves évfordulóján a példátlan rendőri brutalitásból és a nagytö­ megű önkényes őrizetbevételből kifolyólag. Fel akarjuk hívni nemzetközileg is a figyel­ met a kialakult helyzetre. Aggasztónak tart­ juk, hogy a - véleményünk szerint - alaptala­ nul megindított eljárások még most is foly­ nak. DVD kiadványunkkal is szélesebb kör­ ben akarjuk elterjeszteni az ott történt esemé­ nyeket. A valóságnak megfelelően. Kevesen beszélnek arról, hogy például a Magyar Rádió épületének udvarában mik történtek. Milyen, úgymond kínzó- helyet alakítottak ki, ahol fiatalokat ütlegeltek. Történelmi emlékeket idéző módon számo­ kat írtak a testükre, közölve, hogy mostan­ tól nincs nevük, csak számuk. Lehetne még folytatni a sort, de a lényeg az, hogy többek között ezekből az eseményekből kifolyólag öt párttól független jogásztársammal létre­ hoztuk ezt a bizottságot. Most, az ügydön­ tő népszavazás előtt is jártuk az országot... Mikola Orsolya �Emo után Tecktonik Hát igen, ilyenekkel is kell valakinek foglal­ koznia, fejlesztenie, újítania arról, hogy mennyire hasznos, szükséges... lehetne vi­ tatkozni. De egy biztos, körülöttünk van, mindig is volt és mindig is lesz valami új, most franciaországi fiataloknak köszönhe­ tő egy újabb stílus megjelenése, a tecktonik. Mikor gimnáziumba kerültem, mindenki­ nek a nagy rocker korszakát kellett élnie, számos boltban az acélbetétes bakancsok, szegecses övék, halálfejes kendők voltak a sláger, később az emo lett a követendő a fi­ atalok számára. Ezt már olyan nagy lelke­ sedéssel nem követtem, így elnézést kérek a terület szakértőjétől, ha valami hibát vétek. Mindenki fekete hajjal, fekete ruhában jár­ kált, melankóliára és depresszióra való haj­ lammal, erősen feketére húzott szemekkel. Hogy mi az emo és mi a lényege, pontos vá­ laszt nem tudott adni rá senki. „Az Emo egyszerre minden és semmi”- válaszolták. Viszont ma már közel nyolc éve egy újabb stílus kialakulása vette kezdetét. A Párizsból indult szubkultúra jellemzői: az extra gyors kézmozdulatokkal kísért, jellegzetes tánc elektronikus zenére, szűk, unisex viselet, szo­ lid punkfrizura, nyitottság más kultúrák felé, emellett a drogok és az alkohol elutasítása. Alexandre Barouzdin és Cyril Blanc nevéhez fűződik a tecktonik kitalálása. Ez a két partiszervezéssel foglalkozó fiatal volt az, akik megunva a korábbi partikon szóló elekt­ ronikus zenéket, egy új zenét kezdtek el ját­ szani saját klubjukban. Ezt a stílust Mentsük meg a Földet? Gyakran olvasok magukat tudományosnak tartó „zöld” honlapokon, folyóiratokban, a Földet veszélyeztető tevékenységekről és értetlenül állok az effajta népbutítás előtt. Legutóbb eldöntöttem, le kell rombolnom ezt a közhelyet, legalább az előtt a pár kol­ léga előtt, aki veszi a fáradtságot cikkem végigolvasására. Gondolom, senkinek nem mondok újat, ha a 65 miihó évvel ezelőtti katasztrofális mér­ tékű élőlény-kipusztulást egy üstökös vagy kisbolygó becsapódása és annak járulékos hatásainak (klímaváltozás, fotoszintézis időleges megszűnése, a tápláléklánc felbo­ rulása stb.) tulajdonítom. A legismertebb következmény a dinoszauruszok kipusztu­ lása és a helyükbe lépett emlősök felgyor­ sult evolúciója mára már általános iskolai tananyag. A Yucatán-félszigetbe csapódott meteorit okozta óriási robbanás, és így a le­ vegőbe jutott forró por elsötétítette a Na­ pot, savas eső áztatta a növényeket és az ál­ latokat, ami az akkori ökoszisztéma teljes megsemmisülését eredményezte. Csak a fel­ szín alatt élő állatok és növények élték túl, amikből év milliók alatt kialakult egy telje­ sen új fauna, csúcsán az emberrel. Talán nem szükséges részleteznem a kialakulás fá­ zisait és a különböző korok neveit, amiket már a gimnáziumban se tudtam megjegyez­ ni. Figyelemre méltó azonban, hogy egyes tudósok már csak úgy emlegetik évezredün­ ket, mint „antropozoikum”(emberi kor, me­ zozoikum után szabadon). Az ember mára akkora változást okozott a természetben, ami megfelel a földtörténeti korok elkülöní­ tését indokolta tényezőknek. Ismét egy bra­ vúr a teremtés koronájától. Nem az olajat a tengerbe borogató tankha­ jókról akarok itt szónokolni, sőt az erdőir­ tást is figyelmen kívül hagyom, hisz való­ színűleg csekély köze van ezekhez a rémtet­ tekhez fiatal kohégáimnak, és amúgy is tele van velük a sajtó. Hahgatótársaimhoz in­ kább közelebb áll a vásárlás szelleme. Ma­ gyarországon átlagosan 320 kg szemetet termelünk évente személyenként. Elgondol­ kodott már valaki azon, hogy ez hova ke­ rül? Vajon mekkora helyet foglal el 10 milliószor 320 kg szemét? Inkább ne is számít­ suk ki. Országszerte telnek be a szeméttele­ pek, és tiltakozások tömege akadályozza az újak nyitását. Sajnos államunk területe nem nő aranyosan a lakosság által megtermelt hulladékkal. Az Uniós előírásoknak megfe­ lelő, szigorú szabályaink számunkra nem biztosítják a szomszéd országokba szállítás lehetőségeit, mint német barátainknak. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben egy dolgot tehetünk; kevesebb szemetet termelni! tecktoniknak nevezték el, utalva az északi és déli elektronikus zenék találkozására, ame­ lyek úgy találkoznak, mint a földkéreg leme­ zei (tektonikus mozgás). Emellett az új irány­ zat elnevezésében benne van technora és az elektronikus zenére való utalás is. Ezzel pár­ huzamosan született meg az új tánc is, amely a hiphopból és az időnként akrobatikus, hir­ telen, gyors kézmozdulatok áll össze. Az öltözékük leginkább szűk, testhez simu­ ló pólók, nadrágok, fekete, fehér vagy ne­ onszínű anyagból. Ami a frizurát illeti, ext­ ravagáns, enyhén punkos. Eszmerendszerük kezdettől fogva elutasí­ totta a drogot, alkoholt, ezek helyett ma­ guk által kevert energiaitalt fogyasztanak és vallják, hogy a személyiség a lényeg. Az öltözködés sem márkafüggő, mindenki olyan ruhadarabot vásárol, amilyet megen­ gedhet magának. A személyiség megjelenik a táncban is, az alaplépések megvarrnak, de utána mindenki kreativitásától függően ala­ kíthatja koreográfiáját. Az internet segítségével (http://www. tecktonik-music.com/) hamar elterjedt az irányzat, és nagy esély van arra, hogy vi­ lágméretű népszerűségre tesz majd szert. Számos országban vannak már követői, Magyarországon is, Békéscsabán például már tecktonikus tánccsoport is létezik.Van arra is lehetőség, hogy a Francia Intézet szokásos július 14-ét ünneplő utcabálján hi­ vatalosan is bemutatkozzon a stílus Buda­ pesten. Tehát fel kell készülnünk a tecktonic stílus­ ra, hiszen innentől kezdve a legszélesebb választékú, legdivatosabb boltokban, mint ahogy ezt eddig megtapasztalhattuk az acélbetétes bakancstól, az emos ruhákig, csak szűk, fekete-fehér, neonfényű öltözé­ kekből válogathatunk... Zágon Orsi Nem igényel komolyabb erőfeszítést a ke­ vesebb csomagolással járó terméket leemel­ ni a polcról, ami általában olcsóbb is, mint agyon zacskózott társaik. Kicsit már nehe­ zebb a világról alkotott nézetünket megvál­ toztatni. Tudniillik, létezik egy közmondás „a kevés néha több”, és igen, egy ajándék sem attól nagyszerű, ha minél több és na­ gyobb. Te sem attól vagy értékesebb, ha mindep nap más ruhában és cipőben jelensz meg! Őseink még tudták, hogy kell megja­ vítani, ami elromlott. Manapság inkább ve­ szünk egy újat, a régi, pedig kerül a szemét­ be, hiszen van rá pénz. Vajon akkor is így vélekednél, ha a következő szeméttelep a te szomszédságodban épülne fel? A legújabb kutatások szerint Földünk nem a kőolaj-, vízhiány, vagy természeti kataszt­ rófák miatt válik lakhatatlanná. A nagyobb gondot pár évtizeden belül a szennyezett­ ség és a hulladékhegyek okozzák. Persze minden lebomlik egyszer, jó része pár száz év, a maradék pár ezer év alatt. Erőforrásaink is évmilliók alatt regenerá­ lódnak. Az ember által kipusztított fajok helyére új élőlények lépnek. Lassan vissza­ áll az eredeti hőmérséklet, a levegő összeté­ tele is konszolidálódik. Nem bolygónk sor­ sáért kell aggódnunk, ennél nagyobb pusztí­ tást is túlélt már. A Föld köszöni szépen jól lesz - ha Isten másképp nem rendeli -, pár millió év alatt kiheveri múló betegségét, az embert. Horvátth Sarolta kilencedik oldal �A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Apacuka Étterem Egy bírónő leszúrása Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Horánszky utcában található Apacuka étterem. Belépéskor a hely először választásra kényszerít, mégpedig - a különben igen barátságos- belső trak­ tus, és a fedett, fűtött télikert között. Ha jól aka­ runk dönteni az utóbbit választjuk, az sokkal han­ gulatosabb. Első látásra a dekorációk és a berende­ zés alapján nem igazán tudjuk, hogy ki is az igazi célközönség, kiket tekintett a belső tér megálmodó­ ja a reménybeh vendégkörhöz hasonlónak. Minden­ esetre határozottan a divatos, romkocsmás (a kert elzárt részét uraló, vörös téglából készült kémény, a tűzfalak) és a picit talán túl tökéletesen is megter­ vezett belső igazán hangulatos délutáni beszélgetés­ hez, de esti lazuláshoz egyaránt. Az ételek terén csupa pozitív élményről tudok be­ számolni, az étlap is hozza a hely hangulatát, túl­ súlyban vannak a modernebb iskolához sorolható, mediterrán jellegű fogások, és örömteli, hogy vég­ re a normális ársávú éttermekben is megjelentek a ponty egyhangúságán felülemelkedő halételek, ille­ tőleg a sajnos egyre kevesebb helyen fogyasztható vadételek, vagy a napi gyakorlatból sajnálatosan ki tudja, mi okból - kikopott kacsa. Talán abba köt­ hetünk bele, hogy klasszikus, házias ételek kedvelő­ it nem kápráztatják el annyira... Végre valaki nem a „Venesz-féle” alapkönyv, vagy az „Ételkészítési alapismeretek” című könyv kezdőfogásai alapján képzeli a főzőcskézést, és még napi menüben is meg mer néha kockáztatni valamilyen rendha­ gyóbb fogást. Az étlap nem túl hosszú, de eléggé változatos, és jól tudom, hogy nem lehetséges túl sok, állandóan az étlapon tartott fogás esetében egyenletes minőséget biztosítani. Pusztán abba köt­ hetünk bele, hogy ha valaki naponta óhajt itt ebé­ delni, és valami okból nem menüt fogyaszt, hamar rá tud unni kedvenc fogásaira; illetőleg ebédidőben gyakran sokat kell várni, ha nem menüt rendelünk. Örömteli, hogy olyan, ritkán kínált levesekkel is ta­ lálkozhatunk (pl.: tárkonyos vadraguleves), ame­ lyek valami oknál fogva nem jellemzőek máshol. Rendkívül jók a lávakövön sült ételek, csak annyit jegyeznék meg, hogy egyes ételek fűszerezésénél gyakran nem sikerül homogén hatást elérni, kissé kusza lesz az elkészült étel (többek között a díszí­ tésbe kerülő anyagok „ütik” az ételnél felhasznált fűszert, ezt talán bölcsebb lenne elkerülni. Összességében rendkívül meggyőző, jól sikerült hellyel találkozunk, látni mögötte a koncepciót és látni azt is, hogy az éttermet nem pusztán fe­ jőstehénként üzemelteti a tulajdonos, hanem szívvel-lélekkel „vendégül lát”, nem pusztán „vendég­ látózik”. Ez pedig sajnos egyre ritkább... (Értéke­ lés: 4/5) Az ügyvédi történetek sorozat második része hasonlóan az októberben meg­ jelent első részhez, különleges ügyvédi esetet vesz nagyító alá. Bérces Lász­ ló, egyetemünk Polgári Eljárásjogi Tanszékének mestertanára ügyvédi praktizálása során rengeteg érdekes és meghökkentő esettel találkozik, ezekből szemezgetünk az ítélet hasábjain. Történetünk központi szereplője egy budapesti büntetőügyekkel foglalko­ zó bírónő, akit az otthonában fényes nappal, délután fél négy körül szíven szúrtak. Rengeteg vért veszített, azonban nem halt meg, és minden erejét összeszedve letántorgott a lakása alatti üzlethelyiségbe, ahol az ott tartóz­ kodók, látva állapotát, azonnal értesítették a mentőt és a rendőrséget. A rohammentő az intenzív osztályra szállította, és pár nap múlva kihallgat­ ható állapotba került. A bírónő a rendőrség kérdésére, hogy ki volt az el­ követő, azt a választ adta, hogy a közelmúltban egy büntetőügyének vád­ lottját szabadlábra helyezték, és ő követte el a bűncselekményt. Az adott személy ellen azonnal elfogatóparancsot adtak ki, és pár órán belül a rend­ őrség Balatonfüreden elfogta, majd a budapesti Gyorskocsi utcába szállí­ totta kihallgatásra. Ott azonban a gyanúsított teljes alibit igazolt, mely so­ rán bebizonyította, hogy a történtek idején külföldön tartózkodott. Vis­ szatérve a kórházba, a rendőrség kínos helyzetbe került, hiszen egy jogi végzettséggel rendelkező személyt kellett figyelmeztetnie a hamis vád törvényes következményeire. A bírónő erre úgy döntött, hogy elmondja az igazat. Azt mondta másodjára, hogy a saját öccse szúrta meg, akivel fe­ szült a viszonya. A rendőrség azonnal a lakóhelyére, egy Somogy-megyei faluba megy az öccsért, ahonnan őt is a Gyorskocsi utcába szállították. A kihallgatás során a testvér azt állította, hogy a kérdéses időpontban végig a faluban tartózkodott, ezt az alibit igazolják a szülők is, akiket azonban a rendőrség elfogultnak tart a fiú mellett, a saját lányuk ellen. A család felkérésére a fiú védelmét Bérces László tanár úr vállalta el. Több tanú is jelentkezik, hogy látta a bírónő öccsét a falu postáján délelőtt 10- fél 11 környékén. A rendőrség tudva, hogy a gyanúsítottnak nincs sem jogosít­ ványa, sem gépkocsija, megvizsgálja azokat a lehetséges módokat, mely során a testvér elviekben felutazhatott Budapestre az elkövetés időpont­ jáig, délután fél négyig. Átnézve a MÁV és a Volán menetrendeket, arra a következtetésre jutottak, hogy akár ott lehetett volna az adott időpontban Budapest peremterületén a bírónő testvére, így elkezdték végigjárni az öcs egy régebbi fényképével az aznap szolgálatot teljesített vasúti- és Vo­ lán-dolgozókat, hogy ők visszaemlékezzenek arra, hogy esetleg látták-e a kérdéses személyt. Ha igen, abban az esetben megdőlt volna a védelem ál­ lítása, hogy nem hagyta el a védenc a faluját. A Somogy-megyei faluból vonattal kétszeri átszállással lehet felutazni Budapestre és az egyik vasút­ állomáson a rendőrség talált egy takarítónőt, aki a kép alapján úgy gon­ dolta, hogy az adott napon látta ezt a személyt. A szembesítés során a vé­ denc egy sötét napszemüveget viselt, melyet egy fényérzékenység miatti korábbi szemműtét miatt kellett hordania. A tanúnak egy szemüveg nél­ küli képet mutattak, és mikor szemüvegben meglátta a gyanúsítottat, nem ismerte fel, és miután levette a szemüveget már nem gondolta, hogy őt látta. A védenc előzetes letartóztatása megszűnt ezzel, így szabadlábra helyezték, majd bizonyítottság hiányában megszűntették a büntetőeljárást. A védelem számára ez két okból nem volt elfogadható. Először is, így az előzetesben töltött időért nem járt kártérítés, mert nem vétség hiányában szűnt meg az eljárás. Másodsorban pedig erkölcsi okokból sem volt megfelelő a döntés. A védelem a határozat ellen jogorvoslattal élt a fővárosi főügyészhez, kérte hogy bűncselekmény hiányában szüntessék meg az eljárást. Ennek helyt ad­ tak, majd a bírónő öccse kártalanítást is kapott. Az ügy végén a bírónő kétrendbeli hamis vád miatt lett elítélve, valamint el lett tiltva a bírói foglalkozás gyakorlásától. Az elkövető tényleges kilétét az­ óta is homály fedi... (Folyt, köv.) Kicsi tizedik oldal Magyar Attila �Eső után Bernhard Schlink: Das Wochenende, 2008, Zürich, Diogenes Ezerkilencszázhatvannyolc nem egy év­ szám - annál sokkal több: egy generáció, egy lassan múló vita, egy semmivé lett álom, egy harci kiáltás, egy fogalom. Kon­ zervatív körökben hatvannyolc lett minden rossz oka, balliberálisok számára viszont a történelem utolsó nagy forradalma. Hat­ vannyolc egy nagy filmvászon, amire min­ denki kivetítheti vágyait, félelmeit, elfele­ dett vagy féltve őrzött álmait, elmúló ifjúsá­ gát, a lázadás romantikáját és a terror bor­ zalmait. Ezerkilencszázhatvannyolcban a fi­ atalság szembe akart nézni szüleinek életé­ vel, a nácizmus elfeledett tetteivel, a nyárs­ polgári társadalom élethazugságaival. Több szabadságot, több igazságot akartak csak. Meg rövidebb szoknyát, rock’n’rollt, szabad szerelmet és drogokat. Mert ha a vágyaink nem sikerülhetnek az objektív világban, még mindig menekülhetünk a szubjektum végtelen labirintusába. Hatvannyolc „hősei” azonban mára megöregedtek. Ősz hajú nők, férfiak, nyugdíj előtt álló értelmiségiek let­ tek, egy gyermekeikkel szembe került régi generáció. Néhányan visszasompolyogtak a polgári életbe, újságírók, politikusok, orvo­ sok, ügyvédek, tanárok lettek, s kirakatba való elvekként megőrizték hajdani énjüket. Mások nem nyugodtak bele, s a terrorig fe­ szültek. A hetvenes évek ezért sikeredtek Németországban igen forróra: a Vörös Had­ sereg Frakció (RAF) brutális gyilkosságok­ kal, emberrablásokkal akarta a nyugatné­ meteket a Nagy Földi Szocialista Paradi­ csomba kényszeríteni. De a terroristáknak is megadatik az öregség, az elmúlás, s néhányuk többéves börtönbüntetés után láthatja, miként foszlik semmivé élete. Ezt a szánal­ mas generációt vonultatja fel, beszélteti, gondolkodtatja Bernhard Schlink idén meg­ jelent regényében. Schlink Berlinben közjo­ got és jogelméletet oktat, de a széles közvé­ lemény regényíróként ismerhette meg. Elő­ ször jogászi precizitással, furfanggal szer­ kesztett krimiket írt (Selbs Justiz, Die gordische Schleife, Selbs Betrug, Selbs Mord), de később igazi drámákat. A német múlt feldolgozhatatlan kérdéseit tárgyalta újabb műveiben (Dér Vorleser, Heimkehr) ezekben a német sorskérdések a magánélet perspektívájából mutatkoznak meg. Miként viszonyuljon a felnőtté érett jogász, ha kide­ rül, gyerekkori szeretője egykoron kon­ centrációs táborokban dolgozott? Bocsás­ son meg, felejtsen vagy büntetést követel­ jen? Van-e helyes a helytelenben? Adorno szerint nincs, Schlink regényhősei azonban nem ilyen feketén-fehéren látják a világot. Idei regényében Schlink szereplői egykori hatvannyolcasok: megöregedett, felejteni és emlékezni egyszerre akaró nők és férfiak, akik egy hétvégére ismét újra összejönnek, hogy a börtönből húsz év után kiengedett, terroristává lett valamikori barátjukat, Jörgöt Bern hard Schlink Das 11 ochenende fit»mart • ____________________________________ köszöntsék - és közben feltolulnak azok a kérdések, amelyeket a hétköznapokban, éve­ ken keresztül tudtak megválaszolatlanul elte­ metni önmagukban. „De arra, hogy miről vi­ tatkoztak, és mit kerestek, és miért foglalták el az előadókat és az utcákat, nem emlékezett máú’ Mert mintha minden mindegy lenne már. Most mégis kilépnek polgári hétköznap­ jaikból, hogy néhány napot együtt töltsenek azon barátjukkal, akit megvetnek bár, de aki csak azt folytatta, amit ők megalkuvásból egykoron abbahagytak. Három nap egy vidéki házban. Tizenhárom ember. Az evangélikus lelkésznő, aki a szét­ folyó kereszténység mintapéldánya lehet­ ne, a mindent és annak ellenkezőjét is elfo­ gadni akaró dialektikus szeretetéé. Ulrich, a vállalkozó, feleségével és könnyűvérű, de apja nemzedékét kinevető lányával. Ilse, a macskáival egyedül maradó nő, aki regény­ írásba menekül. Andreas, a terror hajdani ügyvédje, akit azonban már nem az eszme, csak a cinizmus tart egykori elvbarátai mel­ lett. Henner, az újságíró, aki mindenféle nőben a feledést keresi, hogy aztán egy hét­ vége erejéig a vidéki ház úrnőjébe szerelmesedjék bele. Margarete, a vidéki ház úrnője. Christiane, Jörg nővére, aki anyaként védi, aki az árulásig félti, szereti kisöccsét. De itt van Marko is, egy mai fiatal baloldali akti­ vista, aki nevetségesen folytatni akarja Jörgék terrorját, és Ferdinand, Jörg elfele­ dett fia, aki Zürichből jött apját megláto­ gatni, hogy a hatvannyolcasok szemébe mondja, ők sem jobbak, mint a nácik. „Fel­ háborodtatok szüléitek generációján, a gyil­ kos generáción, de ti ugyanolyanok lette­ tek? A fiú szavai nyársként állnak a be­ gyógyulni hitt sebekbe. A nagy generáció­ ból mindenki felejteni akart inkább: mintha hatvannyolc és a német vörös terror között nem lenne összefüggés, mintha hatvan­ nyolc nem járult volna hozzá a globalizációhoz, a társadalmi, közösségi kö­ telékek szétszakadásához, mintha hatvan­ nyolc eszméi megvalósíthatók lennének még mindig, mintha érdemes lenne ma is harcolni az igazabb világért, mintha tragi­ kus hősök, s nem tragikomikus gyilkosok lennének mindahányan abból a nagy gene­ rációból. Kérdések, vádak és végül még vá­ laszok is születnek ezalatt a három nap alatt. Schlink mindenkit megérteni próbál. A terroristát ugyanúgy, mint szenvedő fiát. Az új nemzedéket hárman képviselik. Marko a posztpubertáns forradalmi ro­ mantika nevetséges és taszító figurája. Dorle, a huszonéves lány, aki szüleiben egy megöregedett társaságot lát csak, s nem is sejti, hogy szexuális szabadságát tán mégis nekik köszönheti. De ő teszi fel a terrorista Jörg kapcsán a fájó kérdést, hogy „mi értel­ me volt egy ilyen sz*r életnek”. Ferdinand pedig a német keménység folytatója; ahogy a szülők a nácikat, ahogy a nagyszülők a zsidókat, úgy gyűlöli ő hatvannyolcas apját. Három nap történetét meséli hát el Schlink. Egy igazi kamaradrámát kerekített a vidéki nyaraló köré a jogász-író, ahol kiderül, miért hagyta el a nő a férfit a szerelmi légyott után; ahol kiderül, ki árulta el a barátot, s ki maradt egyáltalán barát; ahol kiderül, hogy milyen álombuborékká vastagodott köréjük a felejtés, a magány, a kínzó csend; ahol kiderül, hogy mégsem a szabadság szül igazságot, hanem az igazság szabadságot. Mert „az élethazugságok nem csak fájdalmakat tártak fel, de maguk okozzák is a fájdalmat. Ahogy megakadályoz­ nak bennünket abban, hogy lássuk a másikat, és abban, hogy a másik láthasson bennünket’’ Hatvannyolc és utótörténete teli van még ilyen élethazugságokkal, a németek magán­ életében és közéletében egyaránt. Mert bár minden illúzió kipukkant, minden izmus elfoszlott, de „a tegnap egyetlen problémája sem lett megoldva, ahogy a maiak sem”. A harmadik napon hatalmas eső árasztja el aztán a pincét. A víz megtisztít, de bele is lehet fúlni. A németség a nácizmus utáni ön­ tisztulásba lassan belefúlni látszik, mert a hatvannyolcasok felöntötték a kollektív tu­ datalattit. Ideje kitisztítani a pincét. A ven­ dégek az eső elmúltával közösen merik ki a vizet. És „a pince! A pince száraz volt.” Minden elmúlik egyszer hát. A nácizmus ugyanúgy, mint az önostorozó hevület. A hatvannyolcasok ugyanúgy, mint kritikusaik. Mintha tényleg semminek sem lenne értelme már. És közben a melankólia kaparja a falat. Szép, tanulságos regényt írt Bernhard Schlink, aki részben maga is eme uralomra jutott, de búcsúzó nagy generáció részese. Techet Péter tizenegyedik oldal �Juno Mintha mi sem történt volna Pedig csak 16 éves. Normális? Kérdeznék sokan, köztük én is vissza­ gondolva a kis, csöppet szeszélyes 16 éves önmagámra. Es még most is. Marad a kérdés: vállalni egy terhességet, a fürkésző szemeket, megszülni a gyereket, aztán szépen odaadni másnak, mintha mi sem történt volna? Naná! Aliért is ne? Juno MacGuff (Ellen Pag?,) felnőttebb, mint sok, élekor alapján an­ nak nyilvánított felnőtt. O be tudja látni, hogy még nem elég érett egy gyermek felnevelésére, hisz még maga is gyerek. Vállalja vi­ szont tettei szemmel láthatóan gömbölyödő következményeit: meg­ szüli tévedése tárgyi bizonyítékát, és örökbe adja. Nem törődve a háta mögött összesúgó kisvárossal belátja, hogy egy élet sorsa nem kerülhet a napi teendők listájának közepe tájára. Legalábbis így nem: Március 25., 9 óra - abortusz 11 óra - próba a bandával. így viszont már sokkal inkább: március-november 0-24 óra - terhesség. November 18. - gyereket szülni. November 19. - próba a bandával. Jelen korunk problémáját jól fogja meg Diabio Cody forgatókönyvíró, aki egyébként azt nyilatkozta az Oscar-díj átadó ceremónia előtt, hogy, ha nem jön be neki ez az írós-filmkészítős projekt, visszatér eredeti foglalkozásához, ami nagyjából úgy lenne körbeírható, hogy éjszakai szórakozóhelyen (úriemberek előtt ruhadarabjaitól szabadul meg ze-. ne kíséretében. Nos, talán az elnyert Oscar-díj elég visszatartó erőnek bizonyul számára. Juno unatkozott. Elment tehát barát­ jához, hogy meglesse, mit csinál. Na ezt így nem folytatom, mert csak egy félresikerült Micimackó feldolgozás­ sztori kerekedne ki belőle. A lényeg: az unalmat ettől kezdve 9 hónapon át az ifjú hölgy mellőzni kényszerül szó­ tárából. Várandóssága alatt az örökbefoga­ dó tökéletes pár életébe is akarva akaratlanul beleolvad, s kiderül, hogy a látszat nem is fedi annyira a valóságot. De ettől még nem kell nagy tragédiákra és óriási drámák­ ra gondolni. Egyszerű problémák egy egyszerű környezetben. Senki nem öl meg senkit, senki nem leple­ zi le évezredes, soha-senki-nemtudhatja-meg típusú féltve őrzött titkát. Itt pusztán csak egy 16 éves lány lett terhes, aki örökbe adja gyerme­ két megszületése után, s közben azért átmegy a kötelező tinikori párkeresési mizérián kissé sarkí­ tott változatban („Járhatnánk is, ha már van egy gyere­ künk”). Pont. Na és akkor mi van? A baj csak az, hogy manapság ezt a 9 hónapot igencsak nem tudjuk már egy vállrándítással letudni. Sokkal fontosabb, hogy legyen egy meg „mégegy” diplománk, lakás, kocsi előléptetés egzisztencia biztos párkapcsolat és még ezermillió dolog. Ja!JEs éljük is ki magunkat, mert ugye egy gyerekkel már nem lehet. És aztán ha ez mind meg­ van már jöhet is ő. Es hogy ez mikor is jön el? Hát még jogászok közt is kisebb fejszámolással látható, hogy nem egyhamar. Pedig egy gyerek minket is újra gyerekké tesz. Megtanulunk újra rácso­ dálkozni a világra, és megkérdezni magunktól a lehető legegysze­ rűbbnek tűnő dolgokat. Rájövünk nagy igazságokra, miközben együtt cseperedünk gyermekünkkel. Legalábbis valami hasonlóról regélnek az immáron boldog gyerek tulajdonosok. Csak lehet, hogy ildomos lenne ezt olyan korban kivitelezni, amikor még meg tu­ dunk mozdulni járókeret és egyéb gyógyászati segédeszközök nél­ kül. Meg ugye az sem mellékes szempont, ha a gyerek osztálytársai nem hiszik azt, hogy a nagymama/nagypapa neveli a gyereket va­ lami rejtélyes okból kifolyólag. Egy szó, mint száz, ez a filmecske elgondolkodtat az élet ilyen rop­ pant egyszerű dolgain, mint: se túl korán se túl későn. Vagy: ha ne­ kem van, de nem kell, másnak meg nem lehet, de kell neki, akkor miért is ne adnám neki? Persze most tekintsünk el az egyéb mellé­ kesnek azért nem mondható körülményekről, mint estlegesen kiala­ kuló kötődés anyajelölt-gyerek(jelölt) között, ami számos esetben felvet problémákat, mint a társadalom hozzáállása, ami csak épp egy pillanat erejéig kerül említésre, és azért egy középiskolás lány­ nál nem utolsó probléma, vagy hogy az apától végig nem tudjuk meg, hogy ő akkor mégis mit akarna. A film lényege ugyanis nem a terhes nő pszichoanalízise. Csak nézzük meg, csodálkozzunk rá az élet egyszerűségére, a film gördülékeny humoros dialógusaira, és legyünk újra 16 éves kamaszok. Ja, hogy a lány terhes is 16 éves lé­ tére? Na és? Majd elmúlik! Ablonczy Zsuzsanna Prah, Jugóból Színhely: vidéki, lerobbant ház konyhája, voltaképpen hozzátoldott, üvegezett veranda, amelyben mégfa­ likút van. PB-palackos gázrezsó, régi, nehézkes asztal és hokedlik, valamint üveges konyhaszekrény; jak, bokrok látszanak odakintről; jobbra, a kertbe vezető üveges ajtó , mellett egy vedlett fonott karszék, az ablakpárkányokon oefottek, az ablakban nagy üveg uborka kovaszolódik. Nappal Középkorú Nő házi ruhában krumplit pucol a konyhaasztalnal, a megpucolt krumplit víz­ zel teli lábosba dobalja. Jön középkorú Férfi jobbról, a kert felől, kezében szatyor. Ezekkel a sorokkal kezdődik Spirò György Prah című drámája, amit a Radnóti Színházban Valló Péter ren­ dezésében mutattak be. A Férfi (Schneider Zoltán) és a Nő (Börcsök Enikő) nyer a lottón, több mint hatszáz millió forintot. Ez a történet alapja, a darab elején kiderül a nyeremény, onnantól kezdve a Férfi és a Nő küz­ delmét láthatjuk egymással, önmagukkal és a főnyereménnyel. Spirò nagymértékű naturalizmussal ábrázolja ennek a családnak a mindennapjait, életüket. A Férfi és a Nő munkásemberek, van, aki prolinak mondaná őket, nem műveltek, de nem is tanulatlanok, egyszerűek, de nem primitívek, tudják, hogy a nyereményük két Nobel-díjat ér, hogy mi a részvény, a tőzsde, tudják, hogy az infláció magasabb, mint a kamat, ismerik a Riviérát, és a koleszterinmentes táplálkozást. Küzdelmes és nyomorúságos életükbe villámcsapásként érkezik ez a számukra elérhetetlen nagy mennyiségű pénz, ami nemcsak felszakítja a múltat, előhozza a jelen keser­ veit, de szörnyű jövőt is sejtet. Eleinte félnek a „varázslatos” szelvénytől, mindenhova dugdossák, nehogy el­ vesszen, így találják meg a számukra a legmegnyugtatóbb helyet a szelvénynek, ami nem más, mint a Jugo­ szláviából hozott kakaóporos doboz. Erre utal a mű címe is: Prah, ami valószínűleg port jelent. A hirtelen nagy öröm után jön a kétségbeesés, hogy nekik is olyanokká kell válniuk, mint a gazdagok, el kell ütni a gyalogosokat a zebrán, le kell nyírni a Férfi haját, nem kell köszönni a szomszédnak.. .El kell menniük külföldre, mert majd jön a rokonság kunyerálni, a gyerekek lezüllenek, nem fognak tanulni, drogozni fognak, bimkók lesznek, a Férfi nőzni fog, bérgyilkosok támadnak majd rájuk a pénzükért..... és az eleinte nagy örömből hirtelen aggasztó félelem, kétségbeeses lesz. Innentől kezdve a szereplők egy kellemetlen problémának tekintik a főnyereményt, ami a többi mindennapi gond között most a legsúlyo­ sabb, amit meg kell oldani. ............................... , „ . „ . , .. ,, .. Elgondolkodtató játékot nézhetünk végig másfél órában, amelyben maró tarsadalomkntika es tanulságok mellett, humoros részekkel kön­ nyítettek az alkotók a feszültségen. Koltai Tamás kritikája szerint Spirò hajszálpontosan írja meg a rendszerváltás veszteseit, az elmúlt tizenhét év borzalmas társadalmi valóságának változatlanságát. „Nem tudod kicserélni, aminoli. homorúság, az volt. Azt nem lehet kicserélni utólag’.’ Zágon Orsi tizenkettedik oldal �Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! Bár magát az eseménysorozatot kicsit erőltetettnek vélem, Itália és az olasz kultúra iránt érzett rajongásom mégis arra indított, hogy ellátogassak a Reneszánsz évet meg­ nyitó Medici-kiállításra. Néhány zavaró körülménytől eltekintve (mint például a megvilágítás minősége, vagy az idegennyelvű tárlatvezetés zavaró hangossága) bátran állíthatom, hogy a tár­ lat színvonalas összeállítású, élvezhető. Hűen mutatja be a Mediciek műgyűjtői- és mecénási tevékenységét, valamint bepillan­ tást enged a kor kultúrájába és életmódjába. A mintegy 200 műből álló kiállítás darabjai olyan reneszánsz művészek keze munkáját dicsérik, mint például Fra Angelico, Domenico Ghirlandaio, Filippino Lippi, Sandro Botticelli, Giorgio Vasari, Ghiberti, Donatello vagy Michelangelo. Számomra a legnagyobb élményt a portrék mellett a Firenze mindennapjait felidéző tárgyak jelentették. Egy ruha, melyet mint­ egy 500 évvel ezelőtt valamelyik gazdag ke­ reskedőcsalád úrnője viselt... egy súlyos brokát falikárpit, mely mögött ki tudja mi­ lyen intrikák szövődtek... egy firenzei pénzérme, a fiorino, amely a magyar fize­ tőeszköz őse is egyben. Kupák, serlegek melyekből talán valaha az II Magnifico ud­ varában kortyolták a híres toszkán borokat.... Corvin Mátyás kódexe előtt időzve elgondolkodtam, vajon a ma embere képes lenne-e ilyen hónapokon vagy akár éveken át tartó aprólékos és míves munkára... A legkisebb részleteiben is nagy precizitás­ sal kidolgozott portrék a halandó ember halhatatlanná tételének vágyát és a hírnév fontosságát tükrözik. A ma mérnökeinek is példaértékű a quatt­ rocento és cinquecento épülettervezéseinek nagyszerűsége, melyeket famodellekkel (a firenzei dóm kupolája, Strozzi-palota) szemléltetnek a tárlaton. Akit kicsit is vonz a reneszánsz kultúra, a történelem s talán Itália is megérintette már, javaslom, töltsön egy néhány órát a Szépművészeti Múzeum termeiben. Május 18-ig nem késő... Radich Orsolya A Mélyföld fenegyereke Februártól március közepéig tartott holland-flamand kulturális fesztivál, a LOW fesztivál. A szervezők olyan átfogó képet akartak adni a kortárs holland-flamand művészeti ágakról, amely segítségével a ró­ luk kialakult egyoldalú és sematikus képet átrajzolhatják, kiegészíthetik a látogatók. Budapesten mintegy 20 helyszínen, több mint 100 eseményt és 500 fellépőt nézhettünk-hallgathattunk meg. A mély földiek kortárs kultúrájuk egész arzenálját vonul­ tatták fel a közönség előtt, a képzőművé­ szetüktől kezdve a jazz, kortárs könnyű­ vagy komolyzenéjükön át elhoztak nekünk filmeket, színházi darabokat, táncelőadáso­ kat. A rendezvénysorozat az Ernst Múze­ umban látható Wim Delvoye flamand kép­ zőművész kiállításával vette kezdetét. Delvoye érdekes, különc figura, szinte már csak a saját szórakoztatására teszi azt, amit csinál. A kezéből kikerülő művek a művé­ szet és a groteszk provokáció határán mo­ zognak, az ötleteit elszánt következetesség­ gel valósítja meg, néhol a tudomány segít­ ségül hívásával. A művészet és az élet kö­ zötti határvonal, a kettő között feszülő el­ lentét érdekli, amelyet olyan témákban ke­ res és talál meg, amelyek mindenkit érinte­ nek (pl. az emésztés). A művészek általában kezdeti inspirációi­ kat azokból a tapasztalatokból, benyomá­ sokból merítik, amelyek régóta körülveszik őket; abból a kultúrából, abból a társadalmi rétegből, abból a városból, abból a környe­ zetből ahol az illető született, látott, fel­ nőtt, és gondolkodott. Ez Delvoye esetében sincs másképp, fantáziáját leginkább a belga-flamand kispolgári miliő giccsvilága ra­ gadta meg, majd csavart egyet a jellegzetes delfti porcelán mintáin, és gázpalackokra festette azokat; majd barokk díszítéssel fa­ ragott fa betonkeverőt készít, de az általa oly nagyra tartott gótika is furcsa össze­ függésben jelenik meg. Rozsdamentes acél­ ból lézerrel vágott ki betonkeverőket, mar­ kológépeket, egyéb munkagépeket - mind­ ezt életnagyságban és gótikus stílusban. Ezek az eredetileg erőt sugárzó gépek most légiesen finoman csipkézett, részletgazdag, elegáns stílusban jelennek meg, mi pedig csak találgathatunk, hogy akkor most mit is látunk. Egy biztos: Delvoyenak épp ez volt a szándéka. A gótika iránti érdeklődése további elképzeléseket, terveket szült. Je­ lenleg eddigi legnagyobb szabású művén dolgozik. Egy általa iBest-of-templom’-nak nevezett kápolnát épít az antwerpeni kikö­ tőben, mely a tervek szerint 2009-ben ké­ szül el. Célja természetesen nem kicsinyes: a tökéletes gótikus templomot akarja meg­ alkotni belga, francia, olasz és spanyol katedrálisok alapulvételével. Persze ez a töké­ letes gótika is csak a művész szemszögéből lehet az, hiszen kérdéses, hogy a gótikus építészet Isten felé törekvő filozófiájához mennyire illenek az üvegablakokon megje­ lenő csontok, fogak, szeretkező párok, em­ berek és állatok szinte felismerhetetlenül elrendezett, zsúfolt kompozíciókban meg­ jelenő röntgenfelvételei. De pont itt figyel­ hető meg a művész ars poeticája, a fenn­ költség ütköztetése az emberi anatómiával, a túlvilági és a mindennapi élet ellentéte. Szélsőségek találkozása jelenik meg tetovált disznóin is. A kismalacokra tetovált motívu­ mok (többek között Walt Disney figurák, Harley-Davidson képek, Louis Vuitton védje­ gyek) együtt nőnek a disznókkal egy Peking melletti farmon egészen azok természetes ha­ láláig. A malacokat meg lehet venni, sőt az interneten videokamerás megfigyelőrendszer segítségével egész nap lehet nézni, ahogy esz­ nek, dagonyáznak, alszanak, vagy ahogy épp fehér bőrüket kenik naptejjel. A kiállítás láto­ gatói is kaptak egy kis ízelítőt mindebből. Ez az igazi Tig Brotner’! De Delvoye eddigi legnagyobb visszhangot váltó alkotása nem is igazán műalkotás, in­ kább tudományos kísérlet, egy megszállott el­ me következetes és kitartó munkájának ered­ ménye. Ez a Cloaca. A művész célja az embe­ ri emésztőrendszer másolatának elkészítése volt, egy olyan gép, amelyet etetnek, amely enzimek segítségével emészt, és amely ürít, akár egy élőlény. A gépet a Genti Egyetem tu­ dósainak segítségével fejlesztette és tökélete­ sítette nyolc változaton keresztül. A sznobiz­ mus (vagy az anális fixáció) csúcsa az, hogy az emberek több ezer dollárt képesek kiadni a Qoaca végtermékéért, miközben a sajátjukat mindennap lehúzzák a WC-n. Itt jelenik meg a fogyasztói társadalom, és elsősorban a mű­ tárgypiac éles bírálata. Hiszen Delvoye maga is tudja, hogy a gépe által termelt ürülék nem műalkotás, sőt, ez maga a megtestesült szék­ let, melyet csak az tesz érdekessé, hogy nem élő szervezetből jött. Meg kell vallani, hogy annak ellenére, hogy üveg alá rejtették ezt a kiborgot, enyhe félig emésztett ételszag ter­ jengett a teremben. A rendkívül barátságos teremőr elmesélte, hogy aznap sok salátát, gyümölcsöt meg kenyeret hoztak a Cloacanak a közeli Két szerecsen kávéház és bisztró­ ból, és az ebédet 1 óra körül fogja kapni... Hi­ szen folyamatosan etetni kefi, mert ’elpusztul’. A Cloaca lógójára is nagy hang­ súlyt feketett a művész, tudva, hogy ezt a ter­ méket is éppúgy el kell tudni adni, mint a töb­ bi fogyasztási cikket. A Cloaca Company lógója a nagy márkákat utánozza, de minde­ nekelőtt a Coca-Cola betűire emlékeztet az írásmód. Természetesen azonnal feltesszük a költői kérdést: lehet, hogy nincs is olyan nagy különbség a nagy márkák és a Cloaca termé­ ke között? Végső soron a tapasztalat azt bizo­ nyítja, hogy úgyis a marketingen dől el az el­ adásra szánt cikk sikeressége... Kétséget kizáróan - még ha ellentétes érzel­ mekkel is, de - a látogatók emlékezni fog­ nak erre a kiállításra, fognak róla beszél­ getni, vitázni, elgondolkodni rajta, mert épp erre sarkall, épp ez a célja Delvoye­ nak. Mert néha könnyed humora van, né­ mely alkotása pedig több a puszta provoká­ ciónál, és hogy egy-egy művét milyen érzel­ mekkel nézték meg, ez ízlés és gusztus dol­ ga. És mint tudjuk, ebben nem lehet vita. Aradszki Dea tizenharmadik oldal �Jog és dráma Beszélgetés Hegyi Árpád Jutó csávái morálon alapuló, lélektanilag gazdagon ár­ nyalt világa. Mozart Don Giovanniján ke­ resztül be lehetne mutatni az „érzéki zsenia­ litás” (érzéki omnipotencia) valamint a köz­ erkölcs és jog sajátos összeütközését a zene drámai-érzelmi dimenzióján keresztül. Hegyi Árpád Jutocsa, DLA, színház- és operarendező, a Magyar Álla­ mi Operaház korábbi igazgatója, a színházi mesterség elismert képvi­ selője és tanára Budapesttől Chicago-ig. Talán kevesebben tudják, hogy Karunkon is oktatott az őszi félévben: H. Szilágyi István tanár úr társaként a ,Jog és dráma” című kurzust vezette nagy sikerrel Ot kérdeztük tapasztalatairól. - A kurzuson csak a klasszikus lélektani drá­ mák elemzésére kerül sor, melyeknek jogi alapja is van, vagy előkerülhetnek jogi esete­ ket feldolgozó művek is? Mennyiben segíti a jogi pályára lépni vágyókat a kurzus, a ma­ ga nem mindennapos módszereivel? érzelmi vihart tár fel, melyet a pusztán jogi, tudományos megközelítés a maga szakmai következetességével és elvárásaival termé­ szetesen nem lát meg. - A drámairodalom telis teli van bírósági pe­ reket feldolgozó, mérhetetlenül izgalmas színdarabokkal, ahol a helyszín maga a bí­ rósági tárgyalóterem, a (drámai) szereplők pedig maguk a jogtudósok, bírók, ügyészek, ügyvédek (és persze egy jogi procedúra minden más szereplője). A dráma pedig nem más, mint maga a bírósági tárgyalás. Ezeknek a drámai pereket bemutató színda­ raboknak az elemzése és feltárása roppant gazdag jogi és drámai tartalmakkal és szak­ mai, művészi élményekkel gazdagíthatná a hallgatókat. (R. Rose: Tizenkét dühös em­ ber, H. Wouk: Lázadás a Cain hadihajón, H. Kipphardt: Az Oppenheimer ügy, stb., stb.) Legalább ilyen fontos perspektívája a „Jog és dráma” c. tárgynak az, hogy kicsit elmozdulva a színház dimenziója felé, a hallgatók belekós­ tolhatnak az előadás művészetébe, az előadói képességek gyakorlásába. Bizonyos szerepek szövegének drámai felolvasása, később előadá­ sa, a telt, argumentációra alapozó beszéd-mód elsajátítása, a meggyőző, drámai stílus és be­ szédkészség igen hasznos lehet a pályán. Bíró­ sági (drámai) jelenetek eljátszása, szerepek jo­ gi-drámai elemzése és eljátszása a legmaga­ sabb szintre fejlesztheti a hallgatók szereplési, előadói (jogászi) képességeit. - Hogyan fogalmazódott meg egy, a jogot és a drámát közös tanegységbe tömörítő kurzus gondolata? - Ez a kurzus a jog tudományának és a drá­ ma művészetének közös területeit kutatja. Ez első hallásra abszurdnak tűnik, de szín­ házirendezői tapasztalataim azt mutatják, hogy a drámák mélyén igen sokszor lapul jogi probléma. Ez nem véletlen, hiszen a dráma lényege a konfliktus. Azt is lehetne mondani, hogy a dráma művészete a konf­ liktusok bemutatásának művészete. - Hol húzódik a határ a jog és a dráma kö­ zött? Milyen többletet ad e kettős szemszög­ ből való közelítés, és mi szükségeltetik e külö­ nös vizsgálathoz? - Az emberi élet konfliktusai, összeütközé­ sei, feszültségei adják a dráma alapanyagát. A konfliktusokkal teli emberi élet drámai feldolgozása pedig maga a színház. Ha az ember társadalmi életének konfliktusait, vi­ táit, ellentéteit tudományosan boncoljuk, akkor eljutunk a jog tudományához. Ha ugyanezeket a konfliktusokat a színházmű­ vészet dimenziójában ábrázoljuk, eljutunk a dráma művészetéhez. Kézenfekvő tehát a kihívás, hogy elemezzünk jogi eseteket drá­ mai megközelítésből, illetve drámai esete­ ket jogi megközelítésből. A dráma művésze­ te így segít a jog tudományát gazdagabban, szélesebb körben szemlélni - és viszont, a dráma művészetét a jog tudománya segít mélyebben, bonyolultabban értelmezni. Ezért aztán a „Jog és dráma” - kurzust ket: ten vezettük, egy jogtudós (dr. H. Szilágyi István) és egy színházművész, - én. A két szemlélet - és a két személy - egyfelől izgal­ mas feszültségeket, másfelől egymást ki­ egészítő, komplex látásmódot mutatott be. A hallgatók élvezték, hogy a jogi esetek mö­ gött a dráma művészete mennyi izgalmas lélektani, emberi, szerelmi... stb. réteget, - Milyen drámai művek, és jogi esetek értel­ mezésével foglalkoztak az órák során? - A szemeszteren többek között Shakespeare velencei kalmárjának adóssági pőrét elemez­ tük jogi szempontból az uzsorás zsidóval szemben. Ez mérhetetlenül izgalmas, ellent­ mondásos jogi, jogtörténeti, jog-erkölcsi, val­ lásjogi területek bebarangolására adott lehe­ tőséget. Amikor aztán a port, Shakespeare segítségével kinyitottuk a teljes emberi drá­ ma felé, akkor olyan érzelmi mélységekhez, a lélek olyan viharos szenvedélyeihez jutot­ tunk, a gyűlölet és a szerelem megrázó ener­ giáinak olyan rejtélyes működésébe pillant­ hattunk be, melyek a jogi kérdéseket mint­ egy kitágítva és átvilágítva merőben új szí­ neket, izgalmakat, mélységeket kölcsönöz­ nek a velencei kalmár pőrének. - A drámairodalom megannyi jobbnál jobb lehe­ tőséget kínál e szemléletmód, megközelítés kitel­ jesítéséhez. Elegendő az idő egy féléves kurzus alatt a legfontosabb művek megtárgyalásához? - Ezzel a felvetéssel eljutottunk a „Jog és drá­ ma” című tantárgy perspektívájának kérdé­ séhez. Shakespeare Szeget szeggel-e vagy Rómeó és Júliája, Hamletje „jogi és drámai” szempontból megérne egy-egy kurzust. Kur­ zust érdemelne Antigoné megtörhetetlen („antigonisztikus”) alakja, hiszen az ő törté­ netén keresztül az “isteni” jog (erkölcs) és a praktikus-politikai jog dupla igazságának drámai dimenziókban történő analízisével foglalkozhatnánk. Külön kurzus témája le­ hetne Schiller Ármány és szerelemének jogi, erkölcsi és drámai elemzése, a Molieredarabok jogi csűrcsavarjainak vígjátéki vilá­ ga, a Molnár Ferenc darabok múlt századi, budapesti- józsefvárosi szokásjogokon és - Mutatkozik esély, illetve volna lehetősége, kedve a „Jog és dráma” folytatására esetleg mindkét félévben történő meghirdetésére, így lehetőséget nyitva mások előtt is, hogy a szín­ házak mellett a Pázmányon is találkozhassa­ nak Önnel és művészi szemléletével? - Egy ilyen, mondjuk kétszemeszteres, fa­ kultatív tantárgy beindításához, ahogy a hallgatók aktivitását és kedvét érzékeltem a kurzuson, lenne affinitás. Magam is szíve­ sen tanítanám tovább a „Jog és dráma” tár­ gyat a Pázmány Jogi Karán. Szendrődi Szabolcs A közelmúlt híres perei... .. .előadássorozat legutóbbi előadására 2008. március 13-án került sor. Egyfelől izgatottan, másrészt viszont aggódva vártuk a J8 órai kezdést. Izgatottan, mert első alkalommal szerveztük közösen ezt, a Pázmányon már népszerű és hagyományos programot. És, mert olyan neves vendégeket sikerült invitálnunk, mint Bárándy György, Szebeni László és Házi Lajos. Mindezek után egyértelmű, hogy féltünk. Féltünk, hogy képesek leszünk-e olyan színvonalas előadást összehoznunk, mint elődeink (Tóth Eszter, Kozma Gergő). Nem kis szerénységgel konstatáljuk, hogy sikerült. Bármennyire is szeretnénk, természetesen nem csak minket illet a dicséret. Szükségünk volt a fentiekben említett meghívott előadóinkra, az érdeklődő hallgatókra, akik pesszimizmusunk ellenére szépen feltöltötték az (eloadas előtti órákban még oly hatalmasnak tűnő és üresen kongó) I. előadót. Szóval, ismét teljes gőzzel és ugyanúgy izgulva csapunk bele a következő „híres perek” előadás szervezésébe. A téma és a meghívandó ügyészek, bírák, ügyvédek még számunkra is nagy kérdőjel. Amit biztosan tudunk, hogy az eset ismert, de nem lerágott csont lesz, leendő vendégeink pedig elismert, szakterületükön megbecsült jogászok lesznek. . .. .és ahogy már egyes események végén megszokottá vált, mi is köszönetét szeretnénk mondani mindenkinek, aki nélkül ez az eloadas nem jöhetett volna létre (itt csak az vegye magára, akinek inge!). Köszönjük!! Végül egy közérdekű infó. Aki nem tudott részt venni az előadáson, de felvette a tárgyat, vagy csak érdeklődő, a jogtörténeti tanszék demonstrátori oldalán olvashat összefoglaló leírást az előadásról. z Hardt Angéla - Paulusz Bogata s tizennegyedik oldal �Haverok, buli... és a másnap reggel CD kritika: We Are Scientists' Ez az ajtó mindig nyitva áll, Ez az ajtó mindig nyitva áll Senki sem mer minket kizárni De ha mégis mennünk kell, még van rá esély Hogy egy újabb helyen záróra után is kiszolgálnak. Ez az este kezd lapos lenni, de az idő nekünk semmi, Mint ahogy ebben a napszakban mindig, az idő már nem jelent semmit Egy utolsó, utolsó kör, hisz az idő úgyse jelent semmit Mondd, mondd, hogy azért itt maradsz velem! (We Are Scientists: After Hours) Lehet, hogy az általános paranoia terméke, vagy csak az egészséges önmegkérdőjelezésé, de az is, hogy csak a sok átunatkozott környezetismeret óra an­ nak idején hozta elő ezt a jelenséget. Annyi biztos, hogy valamilyen ponton valószínűleg mindenki szeretett volna egy „Kívüllátod nézőkét”. Valami olyan gépet, amivej egy másik személy szemén keresztül alkothatunk véle­ ményt magunkról. És akkor végérvényesen kiderül, hogy a hajunk inkább szé­ nakazalra, vagy esetleg Monroe-s loknikra hasonlít inkább; nevetésünk édes kacaj-e, vagy olyan öröm-megnyilvánulás, amelyet bármelyik magára valamit adó ló megirigyelhetne. Személyiségünkkel kapcsolatban megnyugodhat­ nánk, hogy esetlenségünket az ellenkező nem elragadónak tartja, vagy épp döntő átalakulásra szánhatnánk magunkat miután egyértelmű lett: magabiz­ tosságunk egy politikust is megrémisztene. Nos ha lenne ilyen szerkentyű, én azért elküldenék egyet a We Are Scientists tagjainak. A 2000-ben alakult csa­ pat ugyanis a következőképpen jellemzi számait: „rockzene, az elgondolkod­ tató, néha epikus, gyakran hangos, valamennyire táncolható és hallgatólago­ san humanista fajtából”. Ez így persze gyönyörű borító is egy könyvnek, ami­ nek ajánlása - ha az új albumról a „Brain Thrust Mastery”-ről vett első kisle­ mezt, az „After Hours”-t ennek vesszük - látszólag alátámasztja ezt. A lemez további részére azonban már kevésbé illik. Mindenesetre igazságtalan lenne ennyire előre futni a történetben: ha ugyanis az első nagy albummal, a „With Lőve and Squalor”-ral vetjük össze a kijelentést, az legalább annyira irreális, mint egy Pro Facultate napon kezdeni a fogyókúrát. És ha már itt tartunk, én sokkal egyszerűbben tudnám jellemezni az említett korongot: a fiúk minden átbulizott este után, ennek megfelelő állapotban írtak egy-egy dalt érzelmi komplexitásukról. Egyszóval olyan szövegek születtek, mint: „Jó a buli, de ta­ lán abba kéne hagyni az ivást. Miről is beszélgettünk eddig?”, „Elegem van abból, hogy a földön ébredek 6-7 alkalommal egy héten belül”, „Nem is kéne Közlöny Centrum Napjainkban már nem csak a joggal hivatás­ szerűen foglalkozó szakembereknek, jogi tanul­ mányokat folytatóknak, hanem szinte minden­ kinek egyre fontosabb, hogy tisztában legyen a hatályos jogszabályokkal. A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó ehhez kíván segítséget nyújtani azzal, hogy jogi szolgáltató és tájékoz­ tató központot működtet Budapest belvárosá­ ban, a Dohány utca és a Nyár utca sarkán. Várkonyi Judittal, a Közlöny Centrum vezetőjé­ vel beszélgettünk. - Köztudott, hogy papíron, CD-n, sőt online for­ mában a Közlönykiadó jelenteti meg azokat a kiadványokat, amelyek a mindannyiunkra kö­ telező jogszabályok hivatalos és hiteles szövegét tartalmazzák. Az emberek többsége azonban az ilyen kiadványokat ma még viszonylag ritkán forgatja. Vajon változni fog ez a jövőben? - Valóban mi vagyunk a hazai jogalkotás hivatalos kiadója, és ez számunkra olyan feladat, ami a jogi kultúra fejlődését, a jogszabályok általános tisztele­ tét is kell, hogy ösztönözze. Ha az átlagember szem­ pontjából nézzük, ez leginkább abban nyilvánulhat meg, hogy a jogszabályokat mindenki számára elér­ hetővé tegyük. A Közlöny Centrum működtetésé­ nek is egyik fő célja, hogy a Magyar Közlöny Lap­ ás Könyvkiadó jogi információszolgáltatását nem csak a szakmai felhasználók, de a széles nagyközön­ ség számára is elérhetővé tegye. - Ha már itt tartunk: mitől más a Közlöny Cent­ rum, mint a kiadótól korábban megszokott bol­ ti árusítás? - Amikor felvetődött egy hazai viszonylatban példa nélkül álló jogi szolgáltató központ ötlete, olyan, vál­ tozatos információt és összetett szolgáltatásokat kí­ náló - divatos szóval ma úgy mondhatnánk: „multifunkciós” - helyről álmodtunk, ahol mindenki kényelmes, otthonos körülmények között böngészhet bármilyen jogszabályt, és intézheti egyéb ügyeit. A itt lennem, még kevésbe földig innom magam”. Persze az inspi­ ráció forrásért mérsékelten le­ het őket elítélni. Az angolszász diákélet egyébként is ritkán szól másról, és az akkor még három tag Chris Cain, Keith Murray és az azóta kivált Michael Tapper fősuliban találkoztak. A korong zenei világát tekintve a szokásosat kapjuk: a dob pörög, a gitár egyszerű akkordokat játszva adja az alapzajt, miközben az énekes meglehetős monoton hangon próbálja eladni magáról, hogy ő ameri­ kai létére is Oasisosabban tudja elhúzni az „aaaaaaay”-t mint bármelyik szi­ getlakó. Persze a zsánerűkbe teljesen beleférnek a fiúk, nincs azzal semmi gond, csakhogy a mezőny már 2005-ben is tele volt ezzel a fajtával; kevés fül­ re hathatott üdítően. Ezt a legelső kislemezük, a „Nobody Move, Nobody Get Húrt’’ 56., C-listás helyezéséből ők maguk is leszűrhették. De ha a felsőokta­ tás éjjeleket átbulizós gyöngyszeme még empátiából sem őket hallgatja, akkor mit? A kérdésre egy pánikroham volt a válasz, aminek terméke a beszélő ne­ vű „Crap Attack” c. album lett. Ritka szánalmas, amikor egy banda második CD-je az első újragondolása. Ebben az esetben meg különösen: mintha besza­ badultak volna az említett egyetemista koliszobájába, felmarkolva egy pár darabot a CD gyűjteményéből, és válogatás nélkül, Simon and Garfunkel-től Arctic Monkeys-ig mindent lemásoltak volna. És valóban, az érzés nem csalt: 2006-ban a Maximo Park-kai és az említett nagytestvérrel turnéztak. Talán pont ez segített, hogy a kislemez újrakiadása már a felvállalható 21. helyre ke­ rült az angol listán. Most pedig visszatérhetünk 2008 márciusába, amikor megjelent a legfrissebb alkotás. Ha önmagában nézzük, még nem tűnik kor­ szakalkotónak, de határozottan több kreativitás, érzelem és zenei kifinomult­ ság ragadt a duóra. Feltűnik még a monotonabb hangvétel, de több benne a rock rí roll, így például a „Dinosaurs”-ban. A „Spoken Fór” egy nagyon kifi­ nomult, nyávogás mentes lassú szám; az indító „Ghouls” pedig elvont, anél­ kül, hogy unalmas lenne. Az eredmény egy határozottan szórakoztató album, amit akár 3 hónap elteltével is szívesen levesz a polcról az ember. A legszebb pedig a fejlődéstörténet: az, hogy a csapat élő példa lehet arra, hogyan fejlő­ dik ki egy igazi XXL századi rockbanda. Ki tudja, ha így haladnak, még a vé­ gén tükörképet mutat nekik a „Kívüllátod nézőke”. kiadó termékeinek, kiadványainak forgalmazásán kí­ vül a Közlöny Centrum fontos célja, hogy itt min­ denki ingyenesen hozzáférjen a hatályos magyar és EU-s joganyaghoz. Úttörő vállalkozás ez, hiszen hiá­ ba született törvény az elektronikus információsza­ badságról, Magyarországon ma még sok olyan em­ ber van, akinek nincs lehetősége internetezni se a munkahelyén, se otthon. Nálunk bárki ingyen hasz­ nálhatja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó által folyamatosan aktualizált, felhasználóbarát Magyar Hivatalos Jogszabálytár DVD-t és EU Jogszabálytá­ rat, kedvére kereshet-kutathat bennük. Ha pedig va­ laki nem igazodik el a jogszabályok dzsungelében, de konkrét kérdésre keres választ, annak értő szakem­ ber segít akár a program kezelésében, akár a számí­ tógép által kiadott találatok értelmezésében. - A Közlöny Centrumba betérők tehát megtalál­ hatják mindazt a jogi információt, ami hazai viszonylatban a világhálón létezik. - Valóban így van, és mindent elkövetünk azért, hogy meggyőzzük a nagyközönséget arról: a jogi informá­ ció nem privilégium, hanem bárki által szabadon hoz­ záférhető, sőt mi több, kényelmes, kellemes körülmé­ nyek között is megszerezhető, a keresésben pedig a leglaikusabb ügyfél is szakértő segítséget kaphat. - A szűk értelemben vett jogi szolgáltatásokon kívül mit kínál még a Közlöny Centrum? - Internetkávézónkban a korszerű számítógépek kedvezményes tarifájú, széles sávú internet­ elérhetőséggel segítik a más irányú információkere­ sést is, diákigazolvánnyal pedig az első órában in­ gyenesen lehet böngészni a világhálót. Kedvező áron lehet nálunk fénymásolni, szkennelni, faxolni, anyagokat CD-re, DVD-re menteni, memóriakár­ tyáról letölteni, valamint digitális nyomtatást, spirá­ lozást, hőkötést, illetve laminálást rendelni. Ezekből a szolgáltatásokból a diákigazolvánnyal rendelke­ zők, további árkedvezményt kapnak. Olvasósar­ kunkban a legfontosabb hazai napilapok mellett hangulatos környezetben kínáljuk helyben olvasás­ ra a jogi és gazdasági szaksajtó széles palettáját, sőt ismeretterjesztő folyóiratokat, és egyes külföldi na­ pilapokat, hetilapokat is. Kiegészítő szolgáltatás­ Barát Zsófia ként MÁV és BKV-jegyeket is értékesítünk. Húsz­ huszonöt személy befogadására alkalmas előadónk, alkalmas kisebb rendezvények, tanfolyamok, to­ vábbképzések befogadására. - Kiket várnak a szolgáltató központba? - Ahogy az eddig elmondottakból kiderült, a Köz­ löny Centrumba nem csak azokat várjuk, akik mun­ kájuknál fogva érintettek a jogalkalmazás valamely fázisában, illetve tanulmányaik folytán „szomjasak” a legfrissebb jogi információkra, bár az egy helyen megtalálható szolgáltatások sokfélesége nekik is ked­ vező idő- és a költségmegtakarítási lehetőséget kínál. Rajtuk kívül azonban szívesen látunk mindenkit, aki bármilyen okból - akár jogszabály-alkalmazóként, akár a jog alanyaként - jogszabályok megismerésére törekszik, vagy egyéb információéhségét igyekszik csillapítani az internetezés, sajtóolvasás által. Jövőbe­ li jogalkalmazókként, termékeink, szolgáltatásaink potenciális fogyasztóiként természetesen kiemelt fi­ gyelmet fordítunk a jogi-közgazdasági tanulmányo­ kat folytató egyetemi hallgatókra, akiket a nekik megfelelő szolgáltatásokkal rendszeres látogatókká szeretnénk tenni. Nálunk az anyaggyűjtéstől a színes nyomtatáson, sokszorosításon át a hőkötésig kényel­ mesen tető alá hozható egy komplett évfolyam- vagy szakdolgozat. Kívánjuk, hogy minél többen készüljenek nálunk a diplomára, és a tanulmányok végezté­ vel állást kereső, majd szerencsés esetben pályakez­ dő fiatalokként térjenek be újra hozzánk! D. A. tizenötödik oldal �Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai XVI. Benedek pápa szavai a ma emberéhez szólnak egy olyan korban, amely már szinte elvesztette a kapcsolatot Istennel. Olyan meg­ világításba helyezi a húsvéti eseményeket, amely az anyagelvű világ számára már-már felfoghatatlan. Az azonban, hogy a zuhogó eső ellenére is tízezrek követték az eseménye­ ket, arra utal: Talán még van remény... „Nagypéntek, amelyet az emberi szomorúság és a vallásos csönd hat át, az elmélkedés és az ima csöndjével zárul” - mondta beszédében XVI. Benedek pápa. „A Szentatya szerint so­ sem volt még ekkora szükség arra, hogy te­ kintetünket Jézus Krisztus felé fordítsuk. A kereszt a „halhatatlan élet forrása, az igazsá­ gosság és béke iskolája, a megbocsátás és az irgalmasság egyetemes öröksége.” Általa min­ den ember Isten barátjává, a „Mennyei Atya gyermekévé” vált. Az egyházfő hangsúlyozta: Isten számára nem létezik faji vagy kulturális különbözőség. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy az egész emberiséggel megismertesse Is­ tent, hogy felszabadítson a gyűlölet és a bos­ szúvágy terhe alól. XVI. Benedek feltette a kérdést: „Mit tettünk azzal az ajándékkal, amit Jézus nekünk adott?” Elfogadjuk-e a ki­ nyilatkoztatást? És ha igen, vajon eszerint élünk-e? Mindannyian tudjuk, hogy sokan nem ismerik Istent, sőt olyasfajta „szabadsá­ got” keresnek, mely egyenesen kizárja őt. Megint mások pedig azt állítják: nincs szüksé­ gük rá. A pápa arra szólította fel a híveket, hogy a keresztutat végigjárva nyissák meg szívüket Jézus előtt, hiszen ő maga az igazság, mely képessé tesz minket szeretni. Az Egy­ házfő Péter apostol szavait hozta fel példa­ ként: „Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz életet él­ jünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg’’Ez Nagypéntek igazsága- fűzte tovább a gondolatot XVI. Benedek: „A megváltó Krisztus a kereszten visszaadta a méltóságun­ kat, mert Isten fogadott gyermekeivé tett bennünket, akiket saját képére és hasonlatos­ ságára teremtett. Hódoljunk tehát a kereszt előtt” - zárta beszédét a Szentatya. úúM TUDOM M/T beriség „nyílt sebeinek” nevezett, és ame­ lyekre gyógyír csupán a feltámadt Jézus és azok lehetnek, akik mellette kötelezik el magukat. Végül a híveket testvéreinek nevezve felszó­ lított mindannyiunkat: „Engedjük, hogy a húsvét fénye bevilágítson bennünket’.’ Rá­ mutatott: Áz ünnep pillanataiban nem fe­ ledkezhetünk meg néhány olyan vidékről, mint Darfur, Szomália, a Közel-Kelet és Tibet, ahol ezekben a pillanatokban is háború dúl. Végül, mielőtt áldást osztott volna a „városnak és a világnak”, Mária közbenjárá­ sát kérte, hogy legyen a mi oltalmazónk, és „vezessen bennünket a testvéri együttérzés és a béke útján.” _ _ , Húsvét vasárnapján az egyházfő Urbi et Orbi áldása előtt mondott beszédében a 138. zsoltár régebbi változatának sorait idézte: „Resurrexi et adhuc tecum sum” (Föltámad­ tam és veled vagyok most és mindenkor) „A húsvéti virrasztás ünnepén a sötétség fénnyé változik, az éj átengedi a helyét a nappalnak, amely nem ismer alkonyt’’- fo­ galmazott a pápa. A Megváltó áldozata által Borbas Dorottya mi is képessé váltunk arra, hogy bekapcso­ lódjunk abba párbeszédbe, amely közte és az Atya között zajlik. Á feltámadt Jézus kijelentése ránk is vonatkozik, akik Isten fiai, vagy ahogy fogalmaz, „Krisztus társ­ örökösei” vagyunk. A feltámadás által mi is új életet kapunk, ha egyesítjük Isten szavát a sajátunk­ kal és kijelentjük, hogy vele mara­ dunk, és követjük őt. így jutha­ tunk el a húsvéti misztérium mély­ Biblia és hatása a zeneirodalomra. ségébe - fejtette ki az Egyházfő Újjászületés a zenében? beszédében. Krisztus feltámadása Korabeli hangszerek és ételek. lényege szerint a „halhatatlan sze­ Meglepetésvendégek. retet eseménye”. „Az Atya szereReneszánsz ételkóstoló. tetéé, aki odaadta fiát a világ üdvözítésére, a Fiú szeretetéé, aki A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: mindannyiunkért ráhagyatkozik az Atya akaratára, a Lélek szere­ Dr. Horváth Attila egyetemi docens tetéé, amely feltámasztja Jézust a halálból és átalakítja testét.” A pá­ Szilasi Alex pa ezért arra buzdított bennünket, zongoraművész hogy „térjünk meg mi is a szeretethez”, utasítsuk vissza gyűlöle­ Az estek időpontjai: tet és annak minden formáját. Ez­ A bor megjelenése a Bibliában es 2008. március S. szerda 18:30 után az egész emberiséghez szólt: a: egyházi liturgiában. Nőnapi ajándékkoncert Szilasi Alextöl. és meglepetés hólgvvenJ-v< inknek. arra kért bennünket, ne csukjuk be Reneszánsz muzsik.* cs ételek. Kóstoló. 2008. április 2. szerda 18:30 a szemünket a szeretet előtt, hi­ A Biblia és hatása a zenére. 2008. április 23. szerda 18:30 Vendég- Dr. Fodor György rektor szen egyedül Krisztus az, aki ké­ A szalon vendégelt hungaricumokkal lepjük meg. pes gyógyítani, megvédelmezni a Helyszín: PPKE JAK II. János Pál pápa terem (Díszterem) gyengéket, szabadságot hirdetni a 1082 Budapest Szentkirályi u. 28. • A belépés díjtalan. raboknak és vigaszt nyújtani. Ezt Szervező: Boldizsár és Tsai. JTD követően bírálta az emberi kap­ Információ: nyekyb@citromail.hu, www.pazmanyonline.hu.www.zeneszalon.hu csolatokban oly gyakori egoiz­ must, igazságtalanságot, gyűlöle­ tet és erőszakot, amelyeket az em­ Biblia és a Reneszánsz éve WJW TULIZaK, ^06-7 LEVEZESSEM A SWSSZT ETTŐL TAXIST LESZSA TUSOL oM > -róBB LESZ A Ml A Aj / VALC) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 2. szám 2008. április 7. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai Subject The topic of the resource Tartalom Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs. Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. április 7. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2031kb+7106kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_2_20080407 Relation A related resource T00085 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_2_20080407 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolata Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/20b64530ae0aa30925fe4c8dfca8da12.jpg a9a81c4ab0a23a99e2b3697c4f27d1ff https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5ba8791fe9a2f520d787b7706a03e74e.pdf e37f26d48bd8af8ace0fa893e15d264c PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPKE_üteUtJ</_l .2002053-0 ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA EZ AZ ÉV IS ELKEZDŐDÖTT... SZABÓ MARCEL KILÉNYI GÉZA HERCZEGH GÉZA SMASHING PUMPKINS GREENPEACE TANDÍJ A100 ÉVES NYUGAT NEPTUN XI. évfolyam, 1. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.itelet.jak.ppke.hu 2008. március 10. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Közeleg a tavaszi Kari TDK addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” Belépő a joghallgatók országos megmérettetésére (Pázmány Péter) IMPRESSZUM tudás veszélyes lehet, a közömbösség azonban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb nála’.’ (Teller Ede) Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszer Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató). Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilcnyi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotók Lalii tás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Grecnpcace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy cscttintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok 2 3 3 4 4 5 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál._ Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A közömbösség rendkívüli veszélyére oly sok irodalmár, tudós, politi­ kus, művész hívta már fel a figyelmet - mégis a kreativitás, az odafi­ gyelés és a véleményalkotás erejét sokan alábecsülik. Gyakran az az ér­ zésem, hogy bár egyetemünk több száz hallgatója a hétköznapok bizo­ nyos könnyed társalgásai során, egy-egy kötetlen fórumon rendkívüli odaadással, hozzáértően és új távlatokat nyitva hangoztatja vélemé­ nyét, tesz érdekes észrevételeket, a többség valahogy mégis vonakodik remek képességeit komolyabb, nagyobb téttel bíró feladathoz is fel­ használni. Azoknak, akik egy-egy előadást hallgatva az adott téma iránt érdeklőd­ ni kezdtek, vagy egy jogi szakkönyvet olvasva gondolatban véleményt formáltak egy abban tárgyalt kérdésről, esetleg pontosan tudják, mi­ lyen területtel szeretnének foglalkozni a jövőben és elmélyülnének ben­ ne, vagy éppen kiváló előadói képességekkel és meggyőzőerővel bírnak, érdemes egy pillantást vetni a következő, 2008 tavaszán megrendezés­ re kerülő Kari Tudományos Diákköri Konferencia kiírására. Gyakran egy ötletes évfolyamdolgozat - amelynek alkotója nem is gondolt arra, hogy műve megállná a helyét egy ilyen megmérettetésen - hívja fel a konzulens figyelmét a tehetséges szerzőre, de sajnos az is megesik, hogy a szerző egyszerű közömbössége miatt nem jut el egy jól megírt dolgozat a bemutatásig. Ezév tavaszán az április 7-ig beküldött művek szerzői vehetnek részt a 2008. április 2S-én, 14.00 órakor a II. János Pál Díszteremben megrendezésre kerülő Kari TDK-n. Ezen a konferencián a szerzőnek öt perce van dolgozata rövid bemutatására, majd további öt percben reagálhat a pályaműhöz kritikákat fűző opponens szintén öt perces véleményére. A Kar tanáraiból álló zsűri értékelése és ajánlása után nem csak a pénzjutalomban részesülő helyezettek, hanem rendsze­ rint minden résztvevő számára megnyílik az út az Országos Tudomá­ nyos Diákköri Konferencián való részvétel felé. A következő, 2009-es országos rendezvénynek az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Allamés Jogtudományi Kara lesz a házigazdája. A szervezők azon meggyőző­ dését, hogy egy terjedelmes dolgozat önmagában nem jelent kiemelke­ dő teljesítményt, jól tükrözi azon előírás, miszerint a pályaművek ma­ ximum kb. 60 oldalasak lehetnek (100.000 leütés). A mennyiség helyett igen fontos szempont az eredeti témaválasztás és az egyéni vélemény­ alkotás. Ez nem jelenti azt, hogy ‘soha nem tárgyalt témát’ kellene ta­ lálni - ahogyan Marcel Proust írja, „a valódi felfedezés nem abban áll, hogy új területeket találunk, hanem hogy új szemmel nézzük az ismert világot!’ Egy ilyen „valódi felfedezés” egyrészt rendkívül kellemes kö­ vetkezménnyel járhat, hiszen a díjat nyert hallgatók dolgozatát hatá­ lyos szabályzataink szerint védés nélkül, jeles minősítésű diplomadol­ gozatként fogadják el. Másrészt a konferenciákon résztvevő jeles szak­ emberek, elismert jogászok mindig örömmel üdvözlik a tehetséges fia­ talok munkáját, óriási elismerést hozva a hallgatóknak és Egyetemünk­ nek egyaránt. Remélem sokan kedvet éreznek ahhoz, hogy a közömbösséget leküzd­ ve munkához lássanak, és vagy a közelgő tavaszi, vagy az őszi TDK ra benevezzék dolgozatukat. Az első lépések megtételeként'érdemes eUátogatm a hup^www.jak.ppke.htVhaUg/index.html oldalra, ahol részle­ tes információkat tartalmazó tájékoztatók találhatóak, majd minden­ kepp ajánlatos felvenni a kapcsolatot a konzuli „ TDK titkárral is. Jó munkát kívánok! denS meUett a tanszekl Pogácsás Anett Kari TDK titkár �A hallgatói fórumról Másodéves előadó, 2008. február 19. és 20. A vizsgaidőszak mindig rázós, mindenki belát­ hatja. Oktatót, titkárnőt és hallgatót egyaránt próba elé állító hónapok ezek. A sérelmes ügyek valamely szintjével mindenkor szükség­ szerűen számolni kellett, akár a „nagy számok törvényéből” következően, vagy „megenge­ dett hibaszázalék”-ként, vagy másként, ami még normális, életszerű dolog és teljesen rend­ ben is volna. A legutóbbi vizsgaidőszak kapcsán azonban olyan mennyiségű negatív visszajelzés, panasz és kritika fogalmazódott meg a hallgatók ré­ széről, amely már jelentős visszhangot váltott ki bizonyos egyetemi berkekben, valamint a HOK-nél. Bárkinek feltűnhetett ez az elége­ detlenség-hullám, akinek az ismeretségi köre legalább átlagos kiterjedésű (miként az pl. jó­ magámnak is feltűnt, noha túl sok ismerősöm nincs, és HOK-ös sem vagyok). A panaszosok és a Kar Hallgatói Önkormány­ zata természetesen a Dékán Urat is felkeres­ ték, aki igen megértőnek mutatkozott a hall­ gatók problémái iránt. Ugyanakkor - miután az egyéni panaszokkal nem tud mit kezdeni a panaszok összegyűjtését és rendszerezését kérte a HŐK képviselőitől. A sérelmet szenvedett hallgatói érdekek becsatornázása végett született a fórum ötlete, „nem az oktalan vagdalkozás jegyében, hanem a párbeszéd kezdeményezése, az Egyetem dol­ gozói és a hallgatói közötti együttműködés és közös munka szellemében” Ez a visszacsatolás (avagy „feedback”, ha úgy tetszik) bármely in­ tézmény vagy közösség rendeltetésszerű mű­ ködésének a része (kellene, hogy legyen). En­ nek révén barátságosabbá, a felvételizők szá­ mára is vonzóbbá lehet tenni az intézményt, mert meg kell szoknunk, hogy a felsőoktatás már nem az, mint tíz éve, hanem hogy erősöd­ nie kell a szolgáltató jellegnek, és hogy a hall­ gató az, aki iskolát választ. Mindezen előzmények után meghirdetésre ke­ rült az esemény, elektronikus úton és a tutori szervezeten keresztül egyaránt. A gyűlés(ek)en megjelenhetett minden hallga­ tó, de különösen azok érdeklődésére tartott igényt, akik szívesen megosztották hallgató­ társaikkal a sérelmüket, problémájukat az in­ tézmény eljárásával, oktatókkal, adminisztrá­ cióval stb. kapcsolatban. Szerencsés módon a megjelentek hajlandóak voltak távollevő ismerőseik problémáit is arti­ kulálni, másrészt pedig - minthogy sok eset­ ben ún. típusproblémákról volt szó, amelyek tömegesen fordultak elő - ezen típusproblé­ mák egyszeri felvetése is eléri majd azt a ha­ tást, mintha az azonos sérelmet szenvedett „látens” hallgatók is teljes számban megjelen­ tek volna. Valójában tehát jóval többen voltak jelen, mint első látszatra. Az inkognitó érdekében az összejövetelen ki­ zárólag hallgatók, valamint a HŐK képviselői vettek részt, hogy összegyűjtsék a panaszokat, és azokat - név nélkül - továbbítsák a Kar ve­ zetése, elsősorban a Dekanátus és a tanszékve­ zetők részére. A fejleményekről a HŐK hivatalos weboldalán (www.hok.jak.ppke.hu) közölnek majd tájékoztatást. A Fórum azonban - ha úgy tetszik - még nem ért véget: a HŐK részéről a weboldalon található fórum (www.hok.jak. ppke.hu/forum) „Hallgatói panaszok” rovatá­ ban továbbra is várják a panaszokat, észrevé­ teleket (akár név nélkül), amelyeket helyben meg is lehet vitatni, megoldási javaslatokat felvetni, észrevételeket ill. panaszokat lehet küldeni a hok@jak.ppke.hu e-mail címre is. Tart Adám Neptun kontra hallgató 2007. december 5. és 2008. január 14. Emlékez­ tek? Ha nem, akkor segítek. Vizsgajelentke­ zés és tárgyfelvétel. Bár szerintem az első idő­ pont sokkal emlékezetesebb... Ez egy vicces nap volt... Kari össznépi vizsgajelentkezés szerdán délután 15 órától, összekötve az új Neptun rendszer első nagy próbájával... Ja, és magára vessen, aki nem vett részt Neptun oktatáson... Koszi... Sokan már órákkal korábban berendezkedtek egy-egy számítógép mellé, felkészülve étellel és itallal a „rövidke” néhány órás kemény csa­ tára. 14:30 körül a rendszer már félig össze­ omlóban volt. És mit mondtak erre a hozzáér­ tők? 15 órakor totális káosz várható... Lassan én is gép elé ültem A, B, C, D tervvel a kezemben. 15 óra, itt az idő! Próbálok belép­ ni... próbálok... próbálok... és még mindig csak próbálok. Fél siker, ha a Neptun login-ig eljutok. 20 perc múlva már a hajamat téptem, körmömet rágtam, és legszívesebben kettőt belerúgtam volna a számítógépbe. A képer­ nyő pedig mintha csak kárörvendően moso­ lyogna rám, miközben szorgalmasan küldöz­ geti szívhez szóló üzeneteit: „Service Error, A jelentkezők száma elérte a maximumot, kér­ jük próbálja meg később...” Már a telefonvonalak is égtek. Egyik kezem­ ben mobil, a másikkal a billentyűzetet ütöm. „Neked sikerült belépni?” „Segítenél nekem is felvenni a vizsgákat?” AÁÁAA!!!! Segítség!!! Belépni?! Segíteni?! A Service Error-on tovább nem jutottam! 15:40 Végre nagy küzdelmek árán, háromszor leizzadva beírom a neptunkódomat, jöhet a jelszó. Na talán most sikerülhet. „Kérem vár­ jon!”. .. jó, várok, hiszen azt tanították, hogy a türelem rózsát terem... Várok... Lassan 10 perce várok... Várhatnák itt életem végéig... Befagyott a rendszer... Idegbeteg fejjel már csak abban bízom, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen, és még találok számomra megfelelő vizsgaidő­ pontokat. Győzelem! Bejutottam! Egy vizsgát sikerült is felvennem, mire a mi drága jó Neptununk szó nélkül kidobott... Kezdhetek mindent elöl­ ről... 16 órára végre teljes a siker. Most már tudok segíteni, ha valakinek kell... Én még a szerencsésebbek közé tartoztam. Azt már nem is ecsetelném, hányán maradtak le a villámgyors jelentkezés miatt a kötelező gyakorlatokról, és hányán próbáltak még 17 óra után is egyáltalán belépni... Aztán január 14. Tárgyfelvétel reggel 8 óra. Volt, aki már nagyban vizsgázott, én még csak akkor kászálódtam ki az ágyból.. .Leültem kicsiny gépem elé, feltűr­ tem a pizsim ujját, ismét harc! Telefon a ke­ zemben, MSN-en bejelentkezek, jól jöhet a segítség... Mekkora meglepetés! 8-kor már be is léptem... Elsőre sikerült! Vajon miért?! Kö­ szönet az éppen akkor vizsgázóknak, így a felhasználók száma nem érte el a maximu­ mot... Nesze neked Neptun! Belépve nem kis nehézséget jelentett szá­ momra, a tárgyak felvételének hatalmas szakértelmet igénylő művelete... Percek tel­ tek el, mire rájötte'm, hol is kell elkezdeni... Szegény szüleim a földszinten nem igazán tudták elképzelni, miért ordibálok egyma­ gámban az emeleten... Aztán hosszasan fel­ sorolt jelzők után kivették a szavaimból... Neptun... Megvan! Rájöttem! Kijelölöm... OK... semmi... Nekifutok még egyszer... kijelöl... OK... semmi. Azt hiszem, most igénybe ve­ szem valamelyik segítségemet... Érkezik is a válasz: Jelöld ki, add hozzá, fogadd el és vis­ sza. .. És ez csak egy tárgy felvétele... Az biz­ tos, hogy nem unatkoztunk... Biztatásul, lesz még pár ilyen idegölő csatánk... Aztán menj el utána úgy vizsgázni, hogy a vizsgáid között jobb esetben van leg­ alább 1-2 nap, vagy örülj, hogy egyáltalán ta­ láltál üres helyet... Mindebből milyen végkövetkeztetésre jutot­ tam? WE LŐVE NEPTUN (csak ne kelljen használni...) Mihalics Vivien harmadib nldnl �Nemzetközi kapcsolatok Beszélgetés Szabó Marcel külügyi dékán-helyettes úrral Szabó Marcel karunk külügyi dékán-helyettese, az Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék tan­ székvezetője, egyetemi docens. Tanult a cambridge-i és a Delfi egyetemen, a Pantheon-Assas, va­ lamint a Stanford egyetemeken. Dolgozott kormány- és nemzetközi jogi főtanácsadóként, oktatott a Szent Szív Katolikus Egyetemen, illetve a San Francisco-i Egyetem budapesti programján is. - Nagy vonalakban bemutatná Tanár Ur egyetemünk nemzetközi kapcsolatait? - Először is azt kell tudni, hogy egyetemünk nemzetközi kapcsolatai a diakok érdekében szer­ vezett nemzetközi kapcsolatok. Elsősorban te­ hát a diákokért, a diákok érdekében jönnek létre, és fejlődnek, és ennek következtében az elsődle­ ges kapcsolatok számunkra az Erasmus kapcso­ latok. Egyetemünknek jelenleg 32 európai egye­ temmel van bilaterális Erasmus magállapodása. Ezen egyetemek között több olasz, német és francia intézményt találunk, de van kapcsola­ tunk Norvégiától kezdve Portugálián át szinte mindegyik európai országgal, így gyakorlatilag minden diák megtalálhatja a számara szimpati­ kus célországot. Ezúton is szeretnék tehát bíz­ tatni minden kedves diákot, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, mert ez egy vissza nem térő alka­ lom, még altkor is, ha valószínűleg nem ezek lesznek a legnehezebb félévek egyetemi pályafu­ tásuk során, mert az a tananyag, amit kint el kell sajátítani, messze elmarad az itthoni alma mate­ rünkben eltöltött félév nehézségeitől Részlete­ sebb információkat egyébként e programmal kapcsolatban a kari honlapon találhatnak. - Az Erasmuson kívül vannak még a hallga­ tók rendelkezésére álló lehetőségek? - Igen A másik program, amire fel szeretném hívni a hallgatók, illetve a lap olvasóinak figyel­ mét, hogy egyre több lehetőség van kikerülni az Egyesült Államokba (a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekre) különböző ösztöndí­ jakkal. Sajnos ezen lehetőségek korlátozottab­ bak anyagi szempontból, de így is óriási előnyt jelenthet a hallgatók számára, hogy tandíjmente­ sen bekerülhetnek egy amerikai felsőoktatási in­ tézménybe, hisz az Egyesült Államokban lénye­ gesen magasabb a tandíj, mint az európai egye­ temeken, míg a megélhetési költségek nagyjából európai szintűek. Érdemes azon is gondolkodni, hogy a végzés után lehetőség van MBA (Master of Business Administration) ösztöndíjak elnye­ résére is, ennek mikéntjéről is a kari honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők. Akinek erős jo­ gi valamint közgazdaságtudományi háttere is van, és végzős, annak számára a legnagyobb karrierlehetőséget talán ez a kapcsolat jelentené. A sikeres pályázók a képzés végeztével egy éves szakmai gyakorlaton vehetnek részt egy ameri­ kai nagyvállalatnál, ami - mondanom sem kell hatalmas előny a munkaerőpiacon. - Milyen kapcsolata van karunknak a carnbridge-i egyetemmel? - A cambridge-i egyetemnek van egy programja, mely levelezős rendszerrel működik és az a lé­ nyege, hogy harmad-, negyed-, és ötödéves diá­ kok a rendes egyetemi képzés mellett részt vesz­ nek egy európai és angol jogi képzésen, melynek eredményeképpen a cambridge-i egyetemtől kapnak diplomát. Ilyen jellegű kapcsolata a cambridge-i egyetemnek Magyarországon egye­ dülálló módon csak a Pázmánnyal van. Ettől is, mint a többi kapcsolatunktól azt várjuk, hogy a Pázmány az elkövetkező években, évtizedben épp a nemzetközi képzései miatt váljon még szé­ lesebb körben ismertté. Azt is tervezzük, hogy bizonyos, az alapképzésben szereplő tantárgyak később idegen nyelven is lehallgathatók legye­ nek. Különös gondot fordítanánk ugyanakkor arra, hogy a hallgatók a magyar terminológiát is pontosan elsajátíthassák. Nem akarunk ugyanis úgy járni, mint az az angol nyelvű középiskola, ahol a diákok Orániai Vilmost csak WiÚiam of Orange-ként ismerték és az érettségin Narancs­ házi Vilmosnak fordították. Egyébként a Pázmány a nagy európai kutató­ egyetemek élvonala felé tart, efelé igyekszünk, nem akarunk egyek lenni Európa sajnos számos olcsó diplomagyárai közül és ennek elismerése­ képpen az IRUN (International Research Universities Network), a Nemzetközi Kutató­ egyetemek Hálózata is tagjává fogadott minket. - Miért fontosak a nemzetközi kapcsolatok és miért fontosak a külföldi tanulmányok egy diák számára? - Mert az a tudás, amit az ember azzal szerez, hogy egy idegen kultúrában van, és ott kell ma­ gyarként helyt állnia, a saját jogrendszerét össze­ hasonlítania egy külföldi jogrendszerrel, képvi­ selni egyetemét és karát, felmérhetetlen. Ezen kívül egyfajta önreflexiót is magában rejt, mert az embert kint rengeteg hatás éri, sok mindenen elgondolkodik és megtanulja magát egy kicsit kívülről szemlélni Honnan hová tart, mit szeret­ ne elérni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések me­ rülnek fel egy huzamosabb ideig tartó külföldi tartózkodás során, melyekre minden fiatalnak meg kell találnia a saját válaszát. Másrészről persze a külföldi tanulás segít elsajá­ títani az idegen nyelvű jogi szaknyelvet, mely önmagában is jelentős előnyt jelent a munkaerőpiacon való érvényesülésben és a szakmai előre­ haladásban, illetve előkészíthet magasabb szintű külföldi tanulmányokat. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy idén a nagy amerikai egye­ temek, mint a Harvard, a Georgetown, vagy a Princeton toborzott magyar diákokat saját, nemzetközi kapcsolatok és diplomácia témájú képzéseire, melyek természetesen világszínvo­ nalú tudásanyagot adnak hallgatóiknak. - Milyen irányban tervezi Tanár Úr a kapcso­ latok továbbfejlesztését? - Az angolszász országok felé szeretnénk ki­ csit erőteljesebben orientálódni, hiszen az an­ gol nyelv ismerete manapság nélkülözhetet­ len. Nemcsak a nemzetközi kapcsolatokban, de még az ügyvédi pályán is, hiszen ebben a globalizálódó világunkban szinte elkerülhetet­ len egy ügyvédi praxisban, hogy valaki ne ke­ rüljön kapcsolatba külföldi ügyfelekkel. Egyébként a Pázmány már ma is Magyarorszá­ gon szinte egyedülállóan jó kapcsolatokkal ren­ delkezik amerikai egyetemekkel, így - mint már említettem - a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekkel és Cambridge-ben is is­ mernek bennünket, a cambridge-i egyetem dé­ kánja, James Crawford professzor a karunk díszdoktora. Ennek apropóján szeretném azt el­ mondani, hogy a Pázmány Egyetem neve nem­ zetközi jogi vonatkozásban is ismert a külföldi jogász társadalom számára, mert a két világhá­ ború közt a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság tárgyalta a Pázmány Péter Királyi Egyetem kontra Csehszlovákia ügyet és ennek kapcsán szokták kérdezni külföldi jogászok, hogy ez még mindig ugyanaz az egyetem-e, és ilyenkor min­ dig el kell mesélnem egyetemünk bonyolult, a hallgatók számára azonban már egészen bizto­ san ismert történetét. Ziegler László Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Egyetemünk oktatói, hallgatói számára egyaránt örömteli hírként jelenthetjük be - és a könyvtár-támogatási pályázat feltételei alapján nyilvánosan is közölnünk kell -, hogy a Ja­ pán Alapítvány (www.jfbp.org.hu) immár két ízben nagyobb könyvadománnyal támogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvtárát. Az elmúlt két évben érkezett, összesen félszáz, túlnyomórészt angol nyelvű szakirodalom a japán jog- és alkotmányfejlődés alapjaitól kezdődően a japán társadalom, vallás, történe­ lem, gazdaság és politika témakörét oleh fel. A könyvek egy része - tematikai bontás sze­ rint - a Kari Könyvtárban található meg, a másik részé pedig, hangsúlyozottan a jog- és al­ kotmánytörténeti tárgyuak, a Jogtorteneti Tanszék könyvtárában kaptak helyet. Haszno­ san forgathatják a müveket a japán jog iránt érdeklődő hallgatók, illetve mindazok, akik e távol-keleti társadalom es kultúra sajátosságait közelebbről is meg akarják ismerni. Kalocsai Ilona - Tamás Csaba Gergely negyedik oldal �Tíz éve született ítélet a GabcíkovoNagymarosi vízlépcső perében Herczegh Géza Professzor Úr Karunkon tartott előadást A hágai Nemzetközi Bí­ róság 1997. szeptember 25-én hirdetett ítéletet a Gabcíkovo-Nagymarosi vízlépcső perében. Az ítélet tizedik évforduló­ járól november 8-án az Európajogi és Nemzet­ közi Közjogi Tanszék TDK rendezésével em­ lékezett meg, amelyre meghívott előadónk Dr. Herczegh Géza profes­ szor úr, akadémikus, az Alkotmánybíróság volt helyettes elnöke, a Nemzetközi Bíróság egykori - magyarként mindeddig egyedüli - tagja (1993-2003) volt. Talán ez lehetett az egyik oka, hogy az előadást - melynek színvonalát Kovács Péter professzor úr és Adány Tamás tanár úr jelenléte is. garan­ tálta - az érdeklődők nagy száma miatt az eredetileg tervezett terem he­ lyett a Díszteremben kellett megtartani. A másik ok bizonyára maga a téma volt, mely ma is fontos, vegyes érzelmeket kiváltó - és a köztudat­ ban gyakran homályos. A rendhagyó TDK Kovács Péter profeszszor úr köszöntőjével és rövid bevezetőjével vette kezdetét, amely után Herczegh Géza professzor úr belefogott, hogy röviden fölvázolja, mi is tulajdonképpen ez a Bős (merthogy ez Gabcíkovo magyar neve évszázadok óta) -Nagymarosi vízlépcső ügy, amely miatt akkoriban tízezrek mentek az utcára, és tün­ tetésekkel követelték, hogy ne épüljön meg, és amely olyan, mint egy „vízikígyó”, amely mindig tekeredik, fordul még egyet. Ami az előzményeket illeti, 1977. szeptember 16-án Magyarország és Csehszlovákia megbízottai - a KGSTérdekek nem elhanyagolható preszsziójával - Budapesten aláírták a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról szóló szerződést. Ez tartalmazta volna a dunakiliti víz­ tárolót, a csúcsra járatással működtetni kívánt bősi erőművet, a nagy­ marosi vízlépcsőt stb. - mindezeket úgy, hogy rájuk külön-külön sem az energiaellátás miatt, sem a hajóforgalom miatt, sem árvízvédelmi okok­ ból nem volt szükség, a környezeti értékek védelme pedig még margi­ nális kérdésként is alig jött szóba. A korábban példátlan méretű és telje­ sítményű propaganda-komplexumnak azonban meg kellett épülnie. A rendszer hibáit és fogyatékosságait egyre karakterisztikusabban megtestesítő létesítménnyel szemben nálunk a társadalmi ellenállás fok­ ról fokra nőtt. Eközben az 1993. január 1-jén Csehországtól különvált Szlovákiában a vízlépcső szinte nemzeti üggyé vált - hiszen az egyéb­ ként tisztán magyar Csallóköz területére építhettek végre „valami szlo­ vákot” -, és az építési munkálatokkal sokkal előrébb jártak. így az ellen­ tét Magyarország és Szlovákia vitájává transzformálódott, és mindkét oldalról egyre erősebb politikai színezetet is kapott. A magyar kor­ mányzat az érdekek között lavírozva eleinte gyorsította az építkezése­ ket - hogy utolérjük a szlovákokat -, majd a politikai átrendeződés sze­ lét megérezve fokozatosan lassította a munkálatokat, végül 1989 no­ vemberében bejelentette azok abbahagyását. (Érdekesség, hogy a jegy­ zőkönyveket az akkor a Kormány elnökhelyetteseként hivatalban lévő Medgyessy Péter írta alá, Horn Gyula külügyminisztersége alatt.) A másik fél ez ellen természetesen tiltakozott, hiszen ekkor már anyagi­ lag is érdekelt volt a vízlépcső-terv végigvitelében. Elszántságukat mu­ tatja egy alternatív terv előhúzása, amely az eredeti, 1977-es szerződést úgy módosítaná, hogy magyar közreműködés nélkül, szlovák területen megépülő gáttal a vízlépcső megépíthetővé váljék. (Ez volt az ún. C va­ riáns lehetősége.) Ennek munkálataiba bele is fogtak, és nem voltak haj­ landók leállítani - amire válaszként a magyar Kormány bejelentette, hogy a szerződést 1992. május 25-ei hatállyal megszűntnek tekinti. A Duna elterelési munkálatait a szlovák fél ennek ellenére végigcsinálta. A hágai bíróság tárgyalóterme A viszonyt mindkét fél érdekében rendezni kellett. Szlovákia úgy érez­ te, a jog az ő oldalán áll, és semmilyen megértést nem tanúsított a ma­ gyar fél érvei iránt, ti. minek építsünk drága, gazdaságtalan erőművet, amely a környezetet - és a főváros ivóvízkészletét is - veszélyezteti. A két ország képviselői ezek után 1993. április 7-én „kompromisszummal” a Nemzetközi Bíróság elé terjesztették a jogvitát. Ez alapján a Bíróság­ nak három kérdésben kellett döntenie, amelyek röviden: 1. Jogo^ volt-e a magyar fél részéről a bős-nagymarosi munkálatok fo­ kozatos leállítása? 2. Volt-e joga Csehszlovákiának a C variáns megépítésére és működte­ tésére? 3. Melyek a jogkövetkezményei annak, hogy a magyar fél megszűnt­ nek tekintette a szerződést? A Nemzetközi Bíróság 15 független bíróból álló testület, melyben a vi­ lág fő jogrendszerei képviseltetve vannak; Statútum alapján működik, amelynek minden ENSZ-tagállam automatikusan részes államává válik. A testületet a felek ad hoc bíróval is kiegészíthetik. Ebben az ügyben a Szlovákia által jelölt ad hoc bíró a volt lengyel külügyminiszter Krzysztof Skubiszewski volt, aki egyébként 1993-ban éppen Herczegh professzor úrral együtt pályázott a rendes bírói posztra is. A peres fe­ lek képviselői közül elég kettőt kiemelni: Hazánk oldaláról James Crawfordot, a szlovák oldalról pedig Alain Pellet-t. Az ügy anyaga mintegy tizenkétezer oldal volt. Ami az esélyeket illeti, Szlovákia hivat­ kozhatott a nemzetközi szerződések jogára, mint a nemzetközi jog klas­ szikus és nagyrészt kikristályosodott integráns részére. Magyarország pedig főleg a környezetvédelmi jogra hivatkozott, amely akkoriban még fiatal, viszonylag új és puhább jogterületnek számított. A vita - szá­ mos technikai szakkérdéssel tarkítva - lényegében arról szólt, hogy a magyar fél szerint a vízlépcső súlyos és visszafordíthatatlan környeze­ ti károkat okozna, ezért annak meg nem építése részéről teljesen indo­ kolt volt, a szlovák fél szerint azonban Magyarország ezzel a magatar­ tásával elszegte a szerződést. (Az eseményeket tarkította az 1994-es ma­ gyar politikai hatalomváltás, és az új miniszterelnök utasítására a szlo­ vák féllel a vízlépcsőrendszer némileg módosított megépítéséről (!) ti­ tokban tárgyaló „Göbölyös-féle delegáció”. Tehát míg Hágában a ma­ gyar fél bőszen tiltakozott és védte a környezetet, közben hatalmi elit ötödik oldal �és a „betonlobbi” hirtelen éppen a mielőbbi építkezésben lett érdekelt. Bár a két fél együtt bármikor visszavonhatta volna a pert, az akkori mi­ niszterelnök, Horn Gyula valószínűleg abban reménykedett, hogy majd a Nemzetközi Bíróság kikényszeríti a vízlépcső megépítését, ezzel meg­ hozza helyette a népszerűtlen döntést.) Mit is tartalmaz a Bíróság ítélete? A furcsa döntés alapján a magyar fél­ nek nem volt joga felmondani a szerződést ökológiai végszükségletre hivatkozva, de az elavult terv már meghaladott, ezért kivitelezhetetlen, ezért Magyarország nem köteles Nagymarosnál vagy máshol vízlépcsőt építeni. Még furcsább a következő tétel, amely szerint Szlovákiának jo­ ga volt a C variáns megépítéséhez folyamodni - de nem volt joga azt üzembe helyezni! Milyen szerződés az, amely érvényben van, de még­ sem kell betartani? Milyen erőmű az, amely megépíthető, de nem lehet üzembe helyezni? A válasz adódik, ha visszatekintünk az időpontokra: Azért volt joguk a szlovákoknak megépíteni a C variánst, mert mi ezek után mondtuk fel a szerződést, vagyis - a contrario - ha nem lett volna joguk megépítem azt, érvényes lett volna a mi felmondásunk. Ezt pe­ dig a Bíróság nem mondhatta ki, már csak a pacta sunt servanda elve miatt sem. A harmadik kérdést a Bíróság a felek vagyoni követeléseinek kölcsönös elengedésével látta megoldhatónak. Az ítélet fogadtatását és utóéletét hosszan lehetne ecseteim, elég csak a kétes hírű „Bacó-Nemcsók-féle delegáció” tárgyalásaira utalni, mely ti­ tokban olyan keretmegállapodás tervezetet fogadott el, amely alapján az ítélettel ellentétben - mégis kiviteleznénk módosított formában a víz­ lépcső terveit. Utalhatunk az 1998-as botrányra is, amikor mindez kipat­ tant, és hatásai bizonyára még a választásokat is befolyásolták. Zárszóként engedtessék meg a professzor urat is szemmel láthatóan ér­ zékenyen érintő dilemmának a felvetése. Milyen kormányzat az, amely azért folytat egy pert, hogy azt elveszítse? Milyen vezetők azok, akik egy külső fórumnak az országra nézve kedvezőtlen döntését várják, hogy ne kelljen annak felelősségét maguknak viselniök? Milyen érték­ rend szerint adható kitüntetés azoknak, akik ebben a jelentős kárt oko­ zó folyamatban megkérdőjelezhető szerepet játszottak? Ha ezek a gon­ dolatok felvetődnek bennünk, és igyekszünk a tanulságok leszűrésével ezt a dilemmát föloldani, akkor már nem hiába foglalkoztunk a kacifán­ tos bős-nagymarosi üggyel - akkor már nem hiába készülünk a jogi hi­ vatásra. Herczegh Géza professzor úr, köszönjük szépen! Nagy Gusztáv Mestertanár Aranyérem kitüntetést ✓ kapott Kilényi Géza Professzor Ur Nagy megtiszteltetés érte Karunkat novem­ ber 12-én. Ekkor került sor ugyanis az Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) értékelésére, és ennek keretei között a Pro Scientia Aranyérem ki­ tüntetések átadására. A rangos elismerést az Országos Tudományos Diákköri Tanács alapí­ totta, és 1989 óta kétévenként - az OTDK-k éveiben - kerül kiosztásra. A Pro Scientia Aranyérem kitüntetést azok a hallgatók kap­ hatják meg, akik kimagasló tanulmányi ered­ ményeik mellett tehetségükről és elmélyült szaktudásukról az OTDK-k alkalmával is szá­ mot adtak. A Pro Scientia Mestertanár Aranyérem kitüntetés pedig azoknak az okta­ tóknak ítélhető oda, akik legalább 10 éve ered­ ményes tudományszervezői, tehetséggondo­ zói tevékenységet folytatnak, számos sikeres OTDK dolgozat konzulensei voltak, közéleti és szakmai megbecsülésnek örvendenek. Az említett ünnepi ülésen Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, Szendrő Péter, az OTDT el­ nöke, Csányi Sándor, az OTDK-k egyik leg­ főbb mecénása, valamint Arató Gergely, az OKM államtitkára (Hiller István miniszter nevében) adta át az elismeréseket. A leírtak alapján nem lehet túl meglepő, hogy Kilényi Géza professzor úr egyike volt a Mes­ tertanár Aranyéremmel kitüntetetteknek. Pro­ fesszor úr ugyanis - kiemelkedő közéleti mun­ kássága, magas közjogi pozíciói mellett - min- hatodik oldal dig megkülönböztetett figyelmet szentelt az egyetemi oktatásnak, ezen belül is a hallgatók demonstrátori és TDK-tevékenységének. A Kar alapítása óta tantárgyjegyzője és máig elő­ adója is az Alkotmányjog főtárgynak. Tartott speciálkollégiumot is, főleg demonstrátorok­ nak, valamint a Doktori Iskola megalakulása óta az Összehasonlító alkotmányjog című tár­ gyat is oktatja a doktoranduszoknak. Legújab­ ban ő oktatja az Összehasonlító közjog című IV évfolyamos stúdiumot is. Az említett tantár­ gyakhoz több jegyzetet és tansegédletet is írt. Előadásai és egyéb szereplései rendszeresen megtöltik az egyetemi előadótermeket, kö­ szönhetően kiváló, utánozhatatlanul egyéni előadói stílusának, gyakorlatias, ugyanakkor a tradíciókra és a szerves jogfejlődésre is te­ kintettel lévő szemléletének. Előadásaiban a tananyag pontos ismertetése mellett ugyan­ úgy helyet kap a hatályos szabályozás jobbító szándékú kritikája, mint a több évtizedes gya­ korlati tapasztalatok ismertetése, vagy a de lege ferenda javaslatok - hiszen professzor úr a rendszerváltás óta vezető szerepet játszik a közjogi kodifikációs munkálatokban. Éppen ezért jól illik rá a 70. születésnapjára megjelent ünnepi tanulmánykötet címe: Formatori luris Publici, a közjog alakítója. Sajátos, de mindig korrekt és igazságos vizsgáztatási módszere miatt hallgatói mint vizsgáztatót is tisztelik. Az Alkotmányjogi TDK vezetőjeként igyek­ szik a tantárgy iránt különösen is érdeklődő hallgatóknak lehetőséget biztosítani elmélyül­ tebb szakismeretek megszerzésére, és nyilvános szereplésre. A hallgatók érdeklődését felkeltő előadásainak és TDK-szervező tevékenységé­ nek is köszönhetően mindig sok demonstrátora volt, akik kutatási tevékenységének irányításá­ ra tanrenden kívül sem sajnálta az időt. A „tűz­ keresztségen átesett” egykori demonstrátorok és TDK tagok közül ma már jónéhányan a jogi közélet csúcsszerveinél dolgoznak, illetőleg egyetemi oktatók. Tanítványai az egymást kö­ vető OTDK-kon számos helyezést értek el, emelve ezzel a Kar hírnevét is. Kilényi professzor úr mind hallgatói, mind kollégái körében nagy tiszteletnek és megbe­ csülésnek örvend. 2006-ban, 70. életéve betöl­ tésekor professzor emeritus-i címet kapott, azonban oktatói, tudományos tevékenysége és munkakedve azóta is töretlen. Szakmai ered­ ményein kívül precizitásával, pontosságával, rendkívüli munkabírásával és egyéb emberi tulajdonságaival mindig igyekezett személyes példát is mutatni környezetének. Ami a Pro Scientia Aranyérmet illeti, a kitün­ tetés jelentősége miatt helyénvaló azok felso­ rolása, akik Karunkról már korábban ebben a kitüntetésben részesültek, hiszen megérdem­ lik az említést: Pro Scientia Aranyérem kitün­ tetésben részesült Landi Balázs tanár úr (2001), és idén Navratyil Zoltán, aki kiemelke­ dő egyetemi tanulmányai és két OTDK-n is eredményes szereplése után megérdemelten vehette át az elismerést, és akinek ez úton is gratulálunk. Pro Scientia Mestértanár Arany­ érem kitüntetésben részesült Jobbágyi Gábor professzor úr (2001), Kari TDK elnök, aki év­ ről évre gondosan szervezi és vezeti a TDK munkálatokat, motiválja a hallgatókat az OTDK-n való szereplésre, és maga is számos díjnyertes OTDK dolgozat konzulense. Zlinszky János professzor úr mint Témaveze­ tő Mester (1995) részesült a kitüntetésben, és iskolateremtő, utánpótlásnevelő, mentori ér­ demeit később Honoris Causa Pro Scientia Aranyéremmel (2003) is elismerték. Rendkívüli büszkeségre adhat okot, hogy idén egy újabb Mestertanár Aranyérmes pro­ fesszorral lettünk gazdagabbak. Ez jogos és megérdemelt elismerés Kilényi Géza profes­ szor úrnak, és elismerés Karunknak is. Vissza­ igazolása az oktatók kiválóságának, és - min­ den egyéb kimutatás ellenére - a TDK munka eredményességének. Tisztelt Professzor Úr, az egész Kar nevében gratulálunk a kitüntetéshez! Nagy Gusztáv �A Hallgatói Mozgalom hírei Beszámoló a 2008. február 9-én tartott egri HÖOK Közgyűlésről A Közgyűlés egyhangú döntéssel állásfogla­ lást fogadott el, amelyben arra kéri a hallgató­ kat és mindenkit, akik eddig is támogatták cél­ jainkat, hogy a március 9-i népszavazáson ve­ gyenek részt, és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. „Mivel a népszavazás az utolsó lehetőség a tandíjmentes hazai felsőoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelmű­ en elkötelezett a tandíj mellett, ezért a Hallga­ tói Önkormányzatok Országos Konferenciájá­ nak Közgyűlése - amely magában foglalja az összes magyarországi felsőoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallga­ tókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népszavazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és tá­ mogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét” A 9. napirendi pontban Török Márk számolt be a Hallgató Mozgalom jubileumáról. A HÖOK ősszel ünnepli 20. születésnapját. Sze­ gedi Tudományegyetem Hallgatói Önkor­ mányzatával kart karba öltve méltóképpen kí­ vánjuk megünnepelni e jeles alkalmat. (Es nem felejtjük el: A Hallgatói Mozgalom Szegeden született 1956. október 16-án (MEFESZ).) A 13. napirendi pontban a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról és ifjúságpolitika aktuális helyze­ téről tartottam előadást közel 40 percben. Az előadásom elején felhívtam a figyelmet az ál­ lam ifjúsággal kapcsolatos felelősségére -, az ifjúságpolitikával kapcsolatos állami érdekre. Idéztem Howard Williamson ifjúságpolitika kereteit meghatározó gondolatait. Bemutat­ tam a hármas, Európa Tanácsi, közösségi és hazai szabályozási környezetet, valamint az Országgyűlés 2007. október 29-én nagy több­ „Magyarországi németek és erdélyi szászok tegnap és ma” Fotókiállítás Bistritz (Beszterce), Hermannstadt (Nagyszeben), Klausenburg (Ko­ lozsvár), Kronstadt (Brassó), Mediasch (Medgyes), Mühlbach (Szászse­ bes), Schassburg (Segesvár) és Siebenbürgen (Erdély) - az erdélyi szá­ szok nevezik így Erdélyt és egyes városait. 2008. február 16-án, szombaton, Farkas Márta, a Saxlehner András Egyesület vezetője és Gerencsér Balázs, a Flachbarth Ernő Kisebbségi Kutató Műhely vezetője nyitotta meg karunk aulájában megtekinthe­ tő fotókiállítást, melynek címe: Magyarországi németek és erdélyi szá­ szok tegnap és ma. A kiállítás az erdélyi szászok és a magyarországi németek többszáz éves, a történelmi és a mai Magyarország kultúráját és fejlődését meg­ határozó emlékeit mutatja be. Művelődéstörténet, néprajz és olykor jogtörténet is megmutatkozik a nemzetiségek ünnepeit és hétköznapja­ it, a kitelepítést és a fennmaradt emlékeket bemutató képeken. A megnyitó során Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes Bolyai Tudo­ mány Egyetem professzora rövid előadásában ismertette a szászok múltját és jelenét, amely keretet adott ahhoz a dokumentumfilmhez, amelyet a résztvevők ezt követően tekinthettek meg a tanári klubban. A Dunatáj Alapítvány által, Buglya Sándor rendezésében készített hat­ részes dokumentumfilm első két részét tekinthettük meg, amely $ltal közelebb kerülhettünk az erdélyi szászok életéhez, amely szerves része a magyar történelemnek is. A filmben megismerhetjük a szászok épít­ kezését, vallási hagyományait és azt a kultúrát amelyet magukkal hoz­ tak az óhazából. Mára már alig pár ezer szász él Erdélyben. Nagy részüket készpénzért „adta el” a dikta­ túra. Mára kultúrájuk fennma­ radását rengeteg tényező fe­ nyegeti, akadályozza. Reméljük, hogy ezzel a kiállí­ tással továbbítani tudjuk, és ezzel a szász és a német (sváb) kultúra megőrzéséhez hozzá tudunk járulni. A kiállítás anyagát a Budake­ szi Város Német Önkormány­ zata által, valamint Pozsony Ferenc professzor által a szer­ vezők részére bocsátott képek, rajzok és térképek alkotják, séggel elfogadott határozatát. Ezt követően is­ mertettem a Nemzeti Ifjúsági Stratégia célját, bemutattam a stratégiaalkotásért felelős szak­ értői testület tagjait - röviden: A szakértői tes­ tület tagja a szakértői/érdekképviseleti szerve­ zetként felkért HÖOK képviselője is. A Nem­ zeti Ifjúsági Stratégia komplex megközelítést követ -, az integrált ifjúságpolitika jegyében. Összefoglalásképp’ az intézményesített szervezeti/finanszírozási háttér szükségességét, a szabad részvétel és az egyenlő hozzáférés, a nyilvánosság és a visszacsatolás fontosságát emeltem ki. A 18. napirendi pontban Szávay István Kár­ pát-medencei Hallgatói Alapítvány létrehozá­ sáról szóló előterjesztését a Közgyűlés ellen­ szavazat és tartózkodás nélkül támogatta. Teleki László amelyek megtekinthetők március végéig. A kiállítás a tavasz folyamán továbbutazik Szegedre és Kolozsvárra. A megnyitóról és a programokról a Flachbarth műhely honlapján lehet bővebb információkat találni (www.jak.ppke.hu/flachbarth). A szászok­ ról szóló dokumentum­ film egyes részeit az Összehasonlító Ki­ sebbségvédelem szemi­ nárium keretében a ta­ vasz folyamán előre láthatólag bemutatjuk, amelyről részletesebb információk szintén a honlapon, valamint a Közigazgatási Jogi Tanszék hirdetőjén le­ het találni. Horváth Viktória Tegyünk a gyermekekért! A 2007 áprilisában felvetődött párunkban az ötlet, hogy hogyan tud­ nánk segíteni a magunk módján, a hátrányosabb sorsú gyerekeknek. Az ötletadó az Országgyűlés napirendje volt. A megszorítások a leg­ kisebb települések gyermekeit sújtották a legjobban. Ezért gyűjtést rendeztünk a kőteleki óvoda javára. Sokan kérdeztétek, miért pont er­ re az óvodára esett a választásunk. Alikor elkezdtük a keresést három megye élvezett elsőbbséget. Próbál­ tunk olyan intézményt keresni, ahol céltudatosak, szerények és rendel­ keznek alapítvánnyal. Hosszas válogatás után találtunk Kőtelekre. Ez a település 36 kilométer­ re van Szolnoktól északra. Körülbelül 1800 fő lakóhelye. Dinamikusan fej­ lődő község, ahol a mai politikai helyzetben sem veszítették el az optimiz­ musukat, és erőn felül fejlesztik falujukat, nem is kevés sikerrel Látogatásunk alkalmával nagy szeretettel vártak bennünket. Az óvo­ da sajnos már csak két csoporttal működik. Az összegyűlt pénz egy ré­ szét az óvoda alapítványi bankszámlájára utaltuk, másik részéből pe­ dig rollereket és más kerti játékokat vettünk. A pénz mellett össze­ gyűlt még jelentős mennyiségű játék és ruha is. Aíásodik utunk alkal­ mával, az óvodai foglalkozásokhoz szükséges papírt, festékeket, gyur­ mát vittünk a kicsiknek. Még egy örvendetes vonzata volt látogatá­ sunknak. Példánkat látva az egyik helyi párt is csatlakozott hozzánk, a település polgármestere pedig egy teherautónyi homokot ajánlott fel a homokozóba. így a kőteleki gyerekeknek gazdag gyermeknapot va­ rázsoltunk csupán 100 forintos adományokból Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek aki segített. Továb­ bá szeretném megköszönni Bándi Gyula professzor úrnak, hogy enge­ délyezte és támogatta céljainkat. D . - . r •. * J ° ' Bardoczky Erika Anna hetedik oldal �Az átlátszó gyilkos Normandia partjainál 2002 áprilisában partra ve­ tett a víz egy kisméretű bálnatetemet. Az állat gyomrában 800 kiló műanyag zacskót és szatyrot találtak. Azért ez meglátásom szerint elég ke­ mény, ha figyelembe vesszük egy ilyen zacsi súlyát... Ez és számos hasonló természetű ka­ tasztrófa-szerű esemény vezette a francia kor­ mányt arra, hogy az EU Bizottsága elé terjessze törvénytervezetét. A törvény 2010. január elsejei határidővel betiltaná az áruk megvásárlásakor a helyszínen térítésmentesen vagy ellenszolgálta­ tás fejében, a végső fogyasztó részére adott, egy­ szer használatos biológiailag nem lebontható sza­ tyor terjesztését. Az eset nem egyedi, ugyanis ha­ sonló okokból hozott gyártáscsökkentő, intézke­ dést több tengerparti ország, úgy, mint Írország, és Málta. Persze gondolhatnánk, ugye, akinek megadatott a tenger/óceán, az ne csak az előnye­ it élvezze, de a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Nem mindenki a tengeri életvilág kímélete miatt állította le a gyártást. Banglades például nem tar­ tozik a híresen állatbarát országok közé, még ta­ lán emberbarátnak sem mondanám. Mégsem nézhette ölbe tett kézzel azt, hogy emberek ezrei fulladnak meg a monszunok és áramlatok okoz­ ta árvizekben, mert a csatorna képtelen elvezetni A tavalyi év utolsó ítéletében olvashat­ tátok beszélgetése­ met Bándi Gyula FAminl az utolsó ' az utolsó halat kifogtuk és prodé-kármaL A be­ szélgetés kapcsán az utolsó folyót is megmérgeztük, l rájövünk majd, hogy j fogalmazódott meg a pénz nem ehető" /s bennem egy környe­ zetvédelmi rovatnak a gondolata. Annyi mindent nem tudtink/ok még er­ ről az egészről... Szelektív hulladékgyűjtés, pa­ pírzacskók, újrahasznosítás, környezetvédelmi szervezetek... Csak néhány azok közül a fogal­ mak közül, melyekkel nap mint nap találkozha­ tunk. De hogy is van ez tulajdonképpen?! A most következő néhány sorban az egyik legjelentősebb környezetvédő szervezet, a Greenpeace tevékenységébe nyerhettek bepil­ lantást, mégpedig azért, mert anno, az interjú után a Nyugati-pályaudvarnál - ha lehet azt mondani, sorsszerűén - Greenpeaceaktivistákba botlottam... Őket faggattam. - Mióta működik ez a ma már közel 2,8 millió támogatónak örvendő, független és nemzetközileg is híres, egyben hírhedt szervezet? - Tulajdonképpen 1971 óta, tehát már több mint 37 esztendeje. Ekkor ugyanis néhány új­ ságíró és önkéntes elhajózott Amchitkába, erőszakmentesen tiltakozni az amerikai kor­ mány nukleáris robbantásai ellen. Magyarországon azonban csak 2002 júniusá­ ban nyitottuk meg kapuinkat. A tíz közvetlen munkatárs tevékenységét 5-600 aktivista segí­ ti. Nem szabad elfelejtkezni a TI 000 adomá­ nyozóról sem. - Mi a módszeretek? Mert hallunk ilyenek­ ről, hogy hídról lógattátok le magatokat... vagy legalábbis oda másztatok fel... nyolcadik oldal a vizet. így hát kivizsgálta a problémát és megta­ lálta a felelőst. A hajszálvékony nejlonzacskók a csatornákban találták meg végső állomásukat és iszonyatos mennyiségben felhalmozódva, eltömí­ tették az egész rendszert. Ott tehát életbevágó kérdés volt a gyártás azonnali betiltása. Nos, Franciaország ennyire nem bátor, vagy ta­ lán az Unió haragjától fél Félhet is, hiszen ezen zacskók betiltása a harmadéves joghallgatók kedvenc témájába, az áruk szabad áramlásának tilalmába ütközik. A fiatalság kedvéért: ha ugyanis egy tagállam olyan az importáló cégek­ re is kötelező rendelkezést hoz, amely közvetle­ nül, vagy közvetve alkalmas a Közösségen belü­ li kereskedelem akadályozására, az mennyiségi korlátozásokkal azonos intézkedésnek minősül, ami, pedig a Római Szerződés 28. cikkébe ütkö­ zik. Szerencsére a szerződés készítői is a nagy­ betűs „Jogászi Logikával” voltak megáldva, és létrehoztak egy kemény kivételt: a cikk rendel­ kezései nem zárják ki az olyan tilalmakat, me­ lyeket a közerkölcs, közrend, közbiztonság, az emberek, állatok, életének, egészségének védel­ me, növények védelme stb. indokol. Az eset e ki­ tételbe tökéletesen illik, ezért reményeink sze­ rint a Bizottság nem talál kivetnivalót a bejelen­ tett francia tervezetben. Ha már mindenütt keressük -és sajnos talál­ juk- a pénzt, mint befolyásoló eszközt, példa­ ként állíthatjuk a már említett Írországot, aki az un. plastax (szatyoradó) bevezetésével 2002-ben hetek alatt 94 százalékkal csökken­ tette a zacskóforgalmat. Ugyanezt tervezi Kí­ Greenpeace - Abszolút erőszakmentesen tevékenykedünk. A figyelem felkeltése az eszközünk. Nagy hangsúlyt fektetünk a kampányokra. Ilyen­ kor közvetlenül megnevezzük az adott kör­ nyezeti szennyezést, ennek okozóit, a felelő­ söket, s a végsőkig kitartunk. Változást aka­ runk kicsikarni. A harcunkban sem állandó el­ lenségeink, sem állandó szövetségeseink nin­ csenek. - Itthon mik voltak a jelentősebb fellépése­ itek? Az elmúlt hetekben szinte naponta hallattatok magatokról a szmoggal, az energiaellátással kapcsolatban... - Csak néhányat említve 2002-ben demonstrál­ tunk a Sajó folyó szennyezése ellen, majd 2003ban nem engedtük, hogy elkendőzzék a paksi atomerőmű üzemzavarát, kiharcoltuk, hogy vonjanak ki egy ún. MDGN nevű allergizáló tartósítószert a babakozmetikumokból; 2004ben elértük, hogy ráírják az élelmiszerekre, hogy azok génmódosítottak-e, megakadályoz­ tuk a Zengő fáinak kivágását, az elmúlt évben pedig felhívtuk a klímaváltozásra valamint a folyószennyezési problémákra a figyelmet. Az általad említett problémákon kívül néhány nappal ezelőtt, 20-án hoztuk nyilvánosságra azokat a mérési eredményeket, amelyeket né­ hány héttel korábban a wolldorfi bőrgyárnál végeztünk. Összegezve azt lehet mondani, hogy a határértéket ugyan nem lépték át, de a habzásért egyértelműen ők a felelősek. - Kik a legfontosabbak itt, a magyarorszá­ gi Greenpeace-nél? - Ti, illetve mi! Vagyis: az aktivisták és az ada­ kozók, no meg mindenki, aki tesz valamit a környezetéért! na, ahol ez év június elsejétől már minden zacskóért fizetni kell, és ha már Kína is a kör­ nyezetet védi, mikor kezdjük el mi?! A román környezetvédelmi miniszter 2009 januárjáig kívánja kivonni a „bűnös” zacskót és helyette bevezetni az un. biodegradálodó (biológiailag lebomló) szatyrot, ugyanis egy egyszerű nej­ lon zacskó akár 400 évig is kitart. A bio-zacsi gyártásának két fő módszere van. Nagy tudá­ sú vegyészek rájöttek, hogyha többek között keményítőt, adnak a jól ismert kőolajalapú po­ lietilénből készült zacskóhoz, akkor egy idő után az darabokra hullik. A másik eljárással természetes alapanyagból (gabona félék) ké­ szítenek szatyor formázására alkalmas fóliát, amely majd az idővel komposztálódik. Erre azért is szükség van, mert 2007-ben 133 milliárd 540 millió, 780 ezer műanyag szatyrot és zacskót adtak az üzletekben a vevők kezé­ be, percenként egymillió darabot. Ezek a zacsik, túl azon, hogy rontják a környezet esztéti­ káját, bálnát ölnek, csatornát dugítanak, még a hulladék hegyeknek is komoly hányadát te­ szik ki. (A hírhedt nápolyi „szemét ügy” hatás­ vadász fényképészeinek sem kellett messzire menniük a sokkoló felvételekért.) Ha tehát a pénztáros néni értetlen és roszszalló arckifejezése ellenére, otthagyjuk a felaján­ lott műanyag szatyrot, és helyette tüntetőén előhúzzuk a nagyi kopott vászontáskáját, vagy esetleg a legutóbb ugyanitt kapott zacs­ kót, máris tettünk a világ érdekében. Horvátth Sarolta - Hogy lehet valaki aktivista? Mit kell eh­ hez tennie? - Huhhh, hát a legegyszerűbb, ha ellátogat a honlapunkra (www.greenpeace.hu), ott min-den részletesen le van írva. - Befejezésképpen kérlek, mondj pár taná­ csot kezdő környezetvédőknek! - Nem is gondoljuk, hogy mondjuk a zenele­ játszó készülék vagy a televízió akkor is fo­ gyasztja az áramot, mikor nem működik, ha­ nem csak ún. stand-by üzemmódban^van. Te­ hát ég a piros lámpa. Kapcsoljuk ki! így nem­ csak a természetet, hanem a pénztárcánkat is megkíméljük kb. 20 000 forint éves pluszki­ adástól. Használjunk több dugaszoló-aljzatos, saját kapcsolóval rendelkező (hosszabbítót. Sok ki­ csi sokra megy: egy-egy ország készenléti üzemmódban lévő készülékei akár több erőmű által megtermelt áramot is elfogyasztanak. A legolcsóbb és leginkább klímabarát pedig a „negawatt”, azaz az olyan energia, amit meg sem kell termelni. A fürdőszobánkban is lehe­ tünk klímabarátok: fürdés helyett elég egy gyors zuhanyozás. Miközben szappanozzuk magunkat vagy fogat mosunk, zárjuk el a víz­ csapot. Szereljünk fel víztakarékos zuhanyo­ zófejet, mert ez felére csökkenti a víz- és az energiafogyasztást. Használjuk a tömegközle­ kedést! Az autóbuszok, villamosok és vasutak akár háromszor energiahatékonyabbak, mint a személygépkocsik. A leghatékonyabb a vá­ rosi kötöttpályás közlekedés, amely a jövőben, ha bioenergia működteti majd, még tisztább lesz. Tehát itt a jó idő, elő a kerékpárokat - no meg a szmogmaszkokat -, s tekerjetek kerékpárral a suliba! Mikola Orsolya �Narratívák háborúja 2. A narratívák háborúja 2007 végén sem csendesedett. Miután októberben Varga Csaba, Schiffer András, Fleck Zoltán és a hallgatók egy elszánt kis köre ismét bebizonyíthatta önmagának, hogy a magyar valóság többféleképpen is látható, hol igazságos forradalom­ ként, hol egyszerű sátortáborként mutatva be a Kossuth téri eseményeket, novemberben immár egyetemünk dísztermében folytatódhatott a közéleti süketek párbeszéde. Lássuk hát az előző rész tartalmát. A fővárosi egyetemek egy jelentős részén pla­ kát hirdette a november 27-i eseményt, ahol a tudományos bemelegítő után a honi narratívák két olyan jeles képviselője csaphatott össze, mint az antiglobalista közgazdász, Bogár Lász­ ló és az eszdéeszes történész, Gerő András. Az eseményt Varga Csaba Tanár Úr nyitotta meg, aki a jog szerepét, a rendszerváltásról való gon­ dolkodás tudományos fontosságát, de egyben közéleti, nemzetstratégiai aktualitását és szük­ ségességét emelte ki köszöntő szavaiban. A két rendező (Vargha Bálint Tamás és e sorok írója) keresetlen felvezetéseit követően az első, ún. eszmetörténeti blokk még a tudományos kon­ ferenciák langymeleg unalmát ígérte, de már Horkay Hörcher Ferenc esztéta, a Heti Válasz főmunkatársának előadását követően éles vita bontakozhatott ki arról az előadói tézisről, hogy az ellenállás, mint olyan valóban baloldalias ízű jelenség-e. Mint a szerepéből kieső moderátor, magam azt az álláspontot képviseltem, hogy az ellenállás a mindenkori társadalmi attitűddel szembeni folyamat, s míg Nyugaton a társadal­ mi szocializáció inkább jobboldali, addig itthon inkább baloldali elemeket tartalmaz, követke­ zésképp a nyugati ellenállás (szélső)balról, míg térségünkben (szélsőjobbról érkezik. Végül ab­ ban egyeztünk ki, hogy a radikalizmus önálló kategóriáját alkottuk meg a baloldaliság és a jobboldaliság mellett, s valamennyi ellenállási formát egyaránt radikálisnak ítéltünk. Balázs Zoltán közgazdász, a Századvég főszerkesztője a rend fontosságát, különböző aspektusait járta körül, de az expozéját követő vitában megfo­ galmazta azt a kihívó tézist, ami a konferencia későbbi szakaszaiban is vitatott maradt: a ma­ gyar nemzeti közösség megszűntét. Molnár Attila Károly, eszmetörténész konzervatív szkepticizmussal ismerte el az eszmék, az abszt­ rakt igazságok hiábavalóságát, de mondanivaló­ ja mégis nagyon mély üzenetet hordozott: azt, amit Varga Csaba a jogi cselekvés példáján ábrá­ zolt egy novemberi jogelméleti konferencia megnyitásakör is, azaz az egyéni felelősséget. Az eszméktől, az absztrakt tételektől - Max Weber nyomán szólva: a tudománytól - nem várhatjuk a hic et nunc problémákra adható megoldást, mert mindez teljes emberi személyi­ ségünket, beleérző képességünket, erkölcsi énünket igényli. Mostanság, amikor tudottan káros jogszabályok aláírásakor bújunk alkot­ mányjogi dogmák mögé, nem árt ezen egysze­ rű gondolatokat megszívlelni. Az ezt követő előadásban Karácsony András, az ELTE jogi karának tanára a legitimitás és a legalitás fogal­ mi kettőségének történetét, problematikáját mutatta be, Cári Schmitt és a weimari alkot­ mány nyomán. Hogy a weimari kérdések és vá­ Tutortavasz Az újságírás egyik legnagyobb ellenségét, s paradox módon legnagyobb barátját, a közhelyes­ séget segítségül hívva azt mondhatnám, már tűkön ülünk a tavaszi felvételik miatt. Ilyen­ kor mindig azon gondolkozik az ember, kiből lesz az új viccmester, ki lesz a vezető pár év múlva, és ki fog őrjöngve végigrohanni reggel fél 7-kor a gólyatábor folyosóján azt üvöltve, „kelepeljeteK. Az ember már talán a táborban nézegeti, kik lehetnének tutorok, kik elég el­ szántak és alkalmasak erre a nem mindennapi feladatra. A tutor egyik legnagyobb elismerése, ha utolsó este csillogó szemmel odalép hozzá a gólya, s azt mondja, ő is tutor szeretne lenni. A tutorok egy titkos társaság alaposságával figyelik a gólyákat, s igyekszik nem pusztán a felvételi 10-15 perces beszélgetése alapján eldönteni, ki a megfelelő. Ilyen lehetőség a Potenciál-tábor, ahova azokat az elsősöket várjuk, akik meg­ ismerkednének a pontos tutori feladatokkal, megnézhetitek, kikkel kell együtt dolgoznotok, ha bekerültök, mi pedig megismeijük titeket. Elmegyünk egy közeli városba egy hétvégére, ismerkedünk, beszélgetünk, bulizunk, közben úgy figyelünk benneteket, mint a laboratóri­ umi állatkákat a tudósok. Idén április 11-13-ig lesz a Potenciál-tábor, ahova minden érdeklődő elsőst várunk, azonban korlátozott a létszám, csak a leggyorsabbak jelentkezését tudjuk elfogadni. Már kikerült az elsős előadó egyik hirdetőjére a jelentkezési lap, ahol megtaláltok minden pontos informáci­ ót a táborról, helyszínt, költségeket, feltételeket. A tábor nem követelménye a jelentkezés­ nek, pusztán megkönnyíti a munkánkat. Rögtön ezután következnek is a felvételik, amiről szintén a hirdetőn találhattok majd infót. A felvételiről egyelőre csak annyit, hogy nagyjából két részből áll, de mindkét résznek az a célja, felmérjük, alkalmasak vagytok-e egy focicsapatnyi őrült pesztrálására, és hogy be tudtok e il­ leszkedni a tutorok közé. Ha esetleg úgy érzed, nem felelnél meg valamelyiknek, mégis szíve­ sen lennél tutor, akkor gyere el a felvételire, és a tapasztalt felvételiztetők majd eldöntik. Bartolák Csaba laszok relevánsak és adekvátak-e a ma Magyar­ országán is - amint ezt felvetni voltam bátor -, szintén vitatott maradt. A második szesszió az­ tán eleve a hazai közélet két ellenpólusának adott lehetőséget - a szenzációhajhászok nem véletlenül csak erre ültek be, pedig a várva vár Tamás Gáspár Miklós valami újbalos szeánsza okán mégsem tisztelte meg Egyetemünket. A megjelent Gerő András szerint a 2006 őszi for­ rongás csak politikai, de nem társadalmi ellenál­ lás volt, Bogár László viszont saját fogalmi struktúrájában magyarázta a történéseket, egy­ ben a magyar társadalom válsággócait vette vé­ gig. A mai magyar jobboldalon Bogár László rendszeralkotó főművével, a Magyarország és a globalizációval - teljesen ki tudott lépni a balol­ dal tematizációs spiráljából, fogalomkészletéből, így egyedüliként lehet képes egy alternatív tár­ sadalomkép megrajzolására. Mindez a jobbol­ dalon - egyedülisége, bátorsága, újszerűsége okán - olyan revelatív erővel bír, hogy néhol már a vulgárbogárizmus is megjelenik egy-egy jelenség leírásakor: ez is azonban az elmélet gyakorlati hasznát, használhatóságát bizonyítja. A vitában Gerő András unott professzorként a pulpituson elnyúlva hallgatta végig, s ütötte le szerinte biztos sikeresen - az ellenérveket. Var­ gha Bálinttal kifejezett állóháborúba keveredett a mai rendszer legitimitásáról. Bogár László és a vitába bekapcsolódott Vass Csaba baloldali filo­ zófus is ennek hiányát emelte ki, így Vargha provokatív állítása, miszerint a mai magyar po­ litikai és jogi rendszer illegitim, nem hogy nem lett megcáfolva, de Vass Csaba történelmi pél­ dái által igazolást is nyert. Kevesen gondolhat­ tuk, hogy eme elméleti jellegű vita némely esz­ metörténészünkből akár egy ismert kötősza­ vunkat is kicsalhatja, mintegy dühödt ellenérv­ ként Pollányi téziseivel szemben. Bogár László igazi showmanként, mint Mick Jagger szokta koncertjein, a sarkokból indulva, bejárta a teret, s egy-egy válaszát a terem különböző szegleté­ ből hallhattuk viszont. A székébe és a vitába eközben teljesen belekényelmesedett Gerő András a kezdeti averziók és kioktató hangnem után, láthatóan tanáros jóindulattal, megértés­ sel, már-már empátiával és humorral kezelte a vele szemben igencsak ellenségesnek látszó kö­ zönséget. Mielőtt azonban a vita végleg elrelativizálta volna témánk fontosságát, mielőtt a fontos vita átcsúszott volna a kedélyes vitatkozásba vagy agresszív háborúba, Varga Csaba kimért precizitással foglalta össze az est tartalmi és formai tanulságait, vitáink lezáratlanságát, netán lezárhatatlanságát, egyes (addigra már nem a pulpituson könyöklő) vitapartnereink felelőtlen szellemi kalandorságát - a rétorok után így a bölcs szólalt meg Varga Csabából: az, aki nem hisz a parttalan vitákban, ame­ lyekben pallérozódhat bár elménk, de hevüle­ tében közös ügyünk is együtt kásásodik el. Nem vitatkozni, de tanulni és tanítani kell, szóltak a záró gondolatok. A következő részekben tán erre is sor kerül. Addig is: maradjanak velünk. Techet Péter kilencedik oldal �100 éves a Nyugat A Nyugat első száma 1908. január 1-jén jelent meg és a folyóirat 1941. augusztus 1-ig műkö­ dött, Babits Mihály halála után szűnt meg. Megindulásakor Ignotus volt a főszerkesztője, szerkesztőjeként pedig Fenyő Miksa és Osvát Ernő szerepelt, valódi irányítója azonban utób­ bi volt. A Nyugat a huszadik századi magyar irodalom meghatározó folyóirata lett. Nagyhatású lappá vált egyből a megjelenésé­ től kezdve, teret és lehetőséget adott a fiatal költőknek, íróknak. Célja a korabeli magyar irodalom bekapcsolása volt a modern európai költészetbe. A folyóirat a kulturális élet köz­ pontja lett, emiatt is érződött Babits halála után a lap hiánya. Az évforduló alkalmából LégyOtt címmel tízré­ szes beszélgetés-sorozatot indított a Nyugat százéves alapítá­ sának tiszteleté­ re a Petőfi Iro­ dalmi Múzeum. A havonta je­ lentkező sorozat a folyóirat nép­ szerű szerzőit és szerkesztőit idé­ zi meg egy idő­ sebb és egy fia­ talabb kortárs író segítségével A száz éves év­ forduló tisztele­ tére nem csak a Petőfi Irodalmi Múzeum indít emléksorozatot, hanem Brüsszelben egy elő­ adás-, illetve beszélgetés-sorozatot is készíte­ nek, amelyben vizsgálják, hogy milyen volt a magyar társadalom viszonya a „Nyugathoz”. Száz évvel ezelőtt a Nyugat orientációs pont­ ja volt a közéletnek, kultúrának, politikának és az irodalomnak. A beszélgetések során azt a kérdést is taglalják, hogy milyen örökségei érvényesülnek ma a hajdani Nyugatnak, van-e hatása a mai világra. A Magyar Televízió is emlékezik, a lap hagyo­ mányait, szellemiségét bemutatva filmeket, dramatizált és szórakoztató műsorokat készí­ tett a folyóiratról és szerzőiről a centenárium alkalmából. A képernyőn felelevenítik a folyó­ irat közönségtalálkozóit, irodalmi esteket és vetélkedőket, ismertetik a szerzők munkássá­ gát, magánéletét. Ezek mellett január végén elindult a Fogadj örökbe! című sorozat, amelyben fiatal magyar írók, szerzők választanak és „fogadnak örök­ be” valakit a Nyugat írói és költői közül. Februárban indult a Nyugat mesék, a hétfő es­ ténként vetített kisfilmekből a Nyugat indulá­ sát és szerzőinek magánéletét ismerhetik meg a nézők. Az első részből kiderült, ki fedezte az indulás költségeit, a második epizódban a leg- A Nyugat 25 éves jubileumán (1932) vonzóbb nyugatost választották ki mai höl­ gyek, a további műsorokban pedig a szerzők szerelmeiről vagy éppen étkezési szokásairól tudhattunk meg részleteket. Márciustól közvetíti az m2 a VÁM Design Centerben szervezett nyugatos műveltségi ve­ télkedőket, amelyben a vasárnap esténként sugárzott irodalmi kvízműsorok résztvevői irodalmárok, írók és színművészek - játékos formában adnak majd képet a Nyugat koráról és szerzőiről. Február közepétől a vetélkedő indulásáig Csáth Géza írásaiból készült film­ adaptációkat vetít vasárnap koraesténként az m2 (Horváték, A varázsló álma és A Janika cí­ mű tévéfilmeket). A Nyugattal kapcsolatos eseményekről infor­ mációk szerezhetők: http://nyugat.oszk.hu il­ letve a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján (www.pim.hu). Zágon Orsi Jogállam, kérdőjellel lőrga Csaba: Jogállami? Átmenetünk? (2007, Kráter Műhely, Pomáz) c. könyvéről Az Alkotmánybíróság hírhedett 11/1992es határozatában - némileg paradox mó­ don - egyszerre nyilvánította program­ nak és ténynek Magyarország jogállami­ ságát. Ez az illogikus metabeszéd akko­ riban alkalmas lehetett ugyan a ZétényiTakács-törvény elkaszálására, de a cson­ tok a szekrényben maradtak, s idővel kezdtek kipotyogni onnan Ma, amikor az egykori kiszesek hatalma szépen ki­ teljesedett, amikor az Alkotmány csak arra jó, hogy annak alapján írhassa alá az államfő az új egészségügyi törvényt, különösen fontos, hogy megálljunk, s szomorúan tekintsünk viszsza múl­ tunkra, elszalasztott lehetőségeinkre, tudatos tévedéseinkre. Varga Csaba jogfilozófus, Egyetemünk népszerű oktatója legújabb kötetében ezt a tudo­ mányosan és közéletileg egyaránt bátor feladatot végzi el - és nincs okunk csalódni a Tanár Úrban: könyve olyan bátorra és pontosra sikeredett, hogy a hazai sajtó nem is szívesen recenzálja. A baloldal érthető okokból tartóz­ kodik a könyv tartalmától, de a jobboldal számos szereplője is - tán nyers egzisztánciális okokból - érdekelt az ehhez hasonló tudományos művek el­ hallgattatásában. Varga Csaba úgy jobboldali, keresztény gondolkodó, hogy mondandója nem a mindenkori Fidesz pártprogramhoz igazodik, úgy jog­ filozófus, hogy nemzetközi kitekintése, hatalmas szakmai tudása okán meg­ alapozottan és bátran cáfolhatja meg jogi dogmatikánk számos fogalmát, úgy közéleti szereplő, hogy saját útját járja. Kényelmetlen ember hát, ké­ nyelmetlen gondolatokkal A könyv folytatása Varga Csaba ezirányú mun­ kásságának: 1998-ben jelent meg az európai könyvpiacon is hiánypótló mű­ ve, a Jogállami átmenetünk című (ennek angol nyelvű változata a nemzet­ közi tranzitológiai bibliográfia megkerülhetetlen eleme). Ezen kívül két szerkesztett kiadás foglalkozik a témával: az Igazságtétel jogállamban című forrásgyűjtemény (1995) - közölve a keletnémet és cseh igazságtételi doku­ tizedik oldal mentumokat (különösen érdekes összehasonlítani a magyar 1992-es igazság­ tételt elutasító és a cseh 1993-es jóváhagyó alkotmánybírósági határozatot) elegánsan cáfolja a hazai jogászság önigazoló állításait, a jog alternatívátlanságáról szóló tanmeséket; a Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átme­ netben (1998) pedig olyan, egyébként liberális szerzők műveit közli a témá­ ban, amelyek saját táboruk hitelveinek cáfolatát, de legalábbis árnyalását biztosítja. Tavalyi könyvében a kérdőjelek immár az elbizonytalanodást jel­ zik; az elbizonytalanodás nem a jogállam hasznosságát, hanem mikénti fel­ használását illeti. Tán nem biztos, hogy a múlt eltakarítatlan romjain, min­ denféle erre alkalmas társadalmi környezet hiányában érdemes olyan fogal­ makat ültetgetni, amelyek megfelelő táptalaj nélkül megtévesztő díszei lesz­ nek csak egy globagyarmatosított, szuverenitását vesztett kelet-európai ál­ lamnak, vagy kifejezetten akadályok a káros folyamatok feltartóztatásában. Ősi igazság, hogy a jog van az emberért, s nem az ember a jogért, hogy a jogállam nem lehet egy újabb fétis, amit szolgálni vagyunk kötelesek min­ den mögöttes cél nélkül Mihelyt a társadalmi célok, a nemzetstratégia kiüre­ sedik, a jog nyomul be - de ha a jog nem szervesül és idomul a társadalmi el­ várásokhoz (a rendszerváltás egyedi elvárásaihoz, körülményeihez), ha fe­ lettünk lebegő Sollen-tétel marad, valóban csak a kényszer lehet érvényesü­ lésének egyetlen biztosítéka. De egy kényszerre alapozott jog, ahol a kény­ szerzubbonyt immár nem is a külföldi megszálló hatalom, hanem népünk ta­ nult bölcsei helyezik a nemzet testére, értelmetlen. Jogpozitivistaként tetsz­ het nékünk az általa is biztosítható rend, de a kínzó kérdést egyszer a jogtu­ dománynak is meg kell válaszolnia, hogy „pontosan mi is vezetett el oda, hogy (...) néhány év alatt éppen nekünk sikerült visszazüllenünk a perspektívátlanság és reménytelenség fáradtságába, az ország kiárusításából és más­ fél évtizede következetesen önfeladó egyezkedési politikákból adódóan a gyakorlati országvesztés rémálmának kilátásába, az eladósodottság, függés, tehetősségtelenség most már önjáró spiráljába, a puszta fennmaradásért folytatandó kemény napi küzdés örömtelen motorikus robotjába”. Techet Péter �Nőként Pakisztánban Benazir Bhutto decemberi meggyilkolása el­ gondolkodtató, hogy még napjainkban is van­ nak olyan országok, ahol úgy vélik, csak em­ beréletek kioltásával lehet bizonyos helyzete­ ket megoldani. Félelmetesnek hangzik, hogy Pakisztán ma a világ egyik legjobban felfegy­ verzett országa, ahol már az atomfegyverek is megjelentek, az ellenzéki politikusokat pedig merényletekkel távolítják el a hatalom közelé­ ből. Benazir Bhutto (akinek a neve jelentése „Összehasonlíthatatlan”) a Pakisztáni Nép­ párt vezére volt, az ország egykori miniszter­ elnöke, az első nő, aki iszlám ország élén állt. Bhutto családjában, amelyet a „pakisztáni Kennedy-klánnak” is neveztek, szinte örökle­ tessé vált, hogy a családtagok gyilkosság áldo­ zatai lettek. Apját, Zulfikar Ali Bhuttot 1979ben felakasztották, két bátyját tisztázatlan kö­ rülmények között gyilkolták meg. Vajon Bhutto gyermekeinek is ezt az utat kell majd bejárniuk? A politikusnő halálát követően gyermekei már fel is vették anyjuk vezetékne­ vét, fia, Bilaval Bhutto Zardari pedig már be is töltötte a gyilkosság következtében megürese­ dett helyet, hiszen a családban náluk a vezérség úgy öröklődik, mint máshol a vagyon vagy a föld. Még az életük árán is. A szép, egzotikus kinézetű nő nem csak Pa­ kisztánban élvezte a nép szeretetét, Nyugaton is kedvelték. Oxfordban és a Harvardon szer­ zett diplomát, apja mellett már lánykorától kezdve közelről figyelhette a politikát. Jól be­ szélt angolul, és tökéletesen értette az urdut is. Keleti eleganciáját és egzotikus kinézetét a People Magaziné is értékelte, miniszterelnök­ ké választásakor a világ ötven legszebb arca közé is beválasztották. Kétszer volt miniszterelnök, mindkét esetben korrupciós váddal távolították el posztjáról. Vá­ lasztási ígéreteit egyszer sem tudta teljesítem, mindkétszer idő előtt lemondatták. Családja sem segített a helyzetén, sőt férje Aszif Zadarit a „Mr. Tíz Százalék” nevet is kiérdemelte, állí­ tólag minden állami megrendelésből tíz száza­ lék vándorolt az ő pénztárcájába. Kétségtelen, hogy miniszterelnöksége alatt Pakisztán a világ három legkorruptabb országa között volt. Bhutto 2007 őszén ment vissza nyolc éves száműzetéséből Pakisztánba. Visszatérésének célja volt, hogy újra országa miniszterelnöke le­ gyen, demokratikusabbá tegye, és mint ahogy azt már korábban is tette; kivezesse az országot jelenlegi helyzetéből. Hazatérésekor ellene elkö­ vetett merényletek sorozata követte egymást, amelyek 133 emberéletet és közel 400 sérültet követeltek. Az utolsó merénylet végül sikeres volt, így halt meg végül Bhutto, alig két héttel a pakisztáni választások előtt, december 27-én, Francia közöny anyja halála, temetésén máshol járnak cikázó gondolatai A szomszédja, Raymond egy magát raktárosnak valló selyemfiú, akivel barátkozik, de ő is közömbös szamára. Szerelmes kalandjai kimerülnek a testi vágyak kielégítésében. Vi­ szont bizonyos Marie-val közelebbi kapcsolatba kerül, ha a íánv akarná, Meursault elvenné fele­ ségül, de a férfi eközben nem szereti Raymond-hoz fűződő kapcsolata miatt össze­ tűzésbe keverednek pár arabbal a selyemfiú ballépései miatt, mivel az egyik arab nő nemű családtagjával szűri össze a levet, ami köztu­ dottan nem jelent jót a hódítóra nézve. Meursault egy fura indíttatásból visszamegy a tengerpartra, ahol az incidens történt. Észreve­ szi azt az arabot, aki késsel hadonászott. És hogy a forróság, a párás levegő vagy a kés pen­ géjéről a szemébe pislákoló fény Következté­ ben, de pisztolyát elsütve megöli a földön fek­ vő férfit. Ha csak ennyi történt volna nem is lenne érdekes a mű. Viszont nem így történt! Albert Camus francia íróról kevés fiatalnak jut eszébe akármi is. Pedig a 20. századi modern irodalom egyik kiemelkedő alakja volt. 1913ban született Algériában, apját fiatalon elveszí­ tette, a francia ellenállás tagja lett a nácizmus­ sal szemben; 1956-ban felemeli szavát a magyar forradalom védelmében. Legismertebb müve a Közöny, melyet 1942-ben a II. világháború ide­ jén írt. Eredeti címe LEtranger, vagyis Az ide­ gen. A Közöny címet Illés Endrének, a regény első magyar kiadójának köszönhetjük. A Közöny történetét a főszereplő, Meursault mondja el, mely élete utolsó heteiről szól Az Al­ gériában élő, minden vonatkozásban középsze­ rűnek tekinthető hivatalnok élete igen egyhan­ gú. Minden egyes nap ugyanaz a forgatókönyv: munka, ebéd, munka, lakás. Nincs rá hatással Egy elmaradt nekrológ Márton Szabolcs, élt 19 évet. Fájdalmat érzünk, mert jól ismertük őt. Együtt töltöttük a hétközna­ pokat: ácsorogtunk a buszon, koccintottunk a Vén Diákban, tervez­ gettük az egyesület jövőjét. Oly fiatalon kellett meghalnia! Nem sokkal temetése után egy levél érkezett családjához. Édesapja bontotta fel a borítékot. Könnyel telt szemmel olvasta: fia felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára. Felvették, s ő ahelyett, hogy jövőjét, álmait szövögetné, a föld alatt fekszik egy koporsóban. Pedig milyen életvidám volt, mosolygós, olykor különc, olykor elmerengő barátunk. Szabolcs sokat gondolkozott a halából, nem félt tőle, s most Isten közelében lehet. Az a szenvedély, aho­ gyan tervezgette a Magyar Keresztény Szövetség jövőjét, hivatását mind­ annyiunk számára példaadó lehet. Fájó szívünk parancsára az ő emlékére rendeztük meg 2007-es fociku­ pánkat. Sokan megjegyezték azon a napon nevünket. Boldog küzdel­ met láttunk az iskolások és a felnőttek arcán egyaránt. S mi MaKSZ-osok kötelességünknek kell, hogy érezzük Szabolcs immár földöntúli céljai megvalósítását földi eszközökkel. Merjünk vágyakozni arra, hogy mi is egy kicsit jobbá tehetjük a világot Isten segítségével. Hintsük el a jövő generációjában a hit és a hazaszeretet magját, hogy boldogabb, nemesebb életet éljenek, mint társaik, s építsék Isten orszá­ gát itt, a földön. Hívjuk a fiatalokat és az időseket közös imádságra, helyi idő szerint 18 óra 16 perckor. Életéről, az első nőről, akit a muszlinok meg­ választottak vezetőjüknek, film készül. Mahesh Batt indiai származású rendező vállal­ kozott a film elkészítésére, amelyben „egy őszinte és senki számára nem bántó tablót ké­ szül állítani a bátor asszonyról”. Magyar nyelven a Kelet lánya címmel már megjelent Bhutto önéletrajzi írása: „Az én éle­ tem nem egy hétköznapi élet. (...) A minket ért nehézségek és csapások mellett azonban nagy áldásnak tartom, hogy a hagyomány bástyáit bevéve én lehettem az iszlám első szabadon választott női miniszterelnöke?’ Zágon Orsi Itt kezdődik az első részben elrejtett részletek egységes képpé formálódása. Negatív hősünk belső, drámai küzdelméhez az kellett, hogy öl­ jön, börtönbe kerüljön. Aki az életével egyálta­ lán nem törődött, nem érdekelte mi volt, mi van, vagy mi lesz, ez az ember - mert a törté­ net végén már elmondhatjuk róla, hogy embercsak azt szeretné, ha volna még egy napja, és megváltoztathatná az életét. Bonyolult lelkivi­ lággal rendelkező fiatal férfi, hogyan juthat el idáig? Melyek azok az apró történések körülöt­ te, amiktől elpattan egy szál odabenn? Camus ezeket a jeleket rejtette el a sorok kö­ zött művészi pontossággal. Lélektani fejlődésutat mutat be, a mögöttes filozófiai tartalom­ mal megspékelt naturalista mű. Egydélutános olvasmány, amin nem egy dél­ után fogsz gondolkodni, magadba nézni, és rájönni arra, hogy... Kun Gellért szervezzünk konferenciákat, kulturális programokat, sportrendezvé­ nyeket, klubokat! Szólítsunk meg minden korosztályt, s mindannyiszor mondjuk el nekik, milyen jó kereszténynek és magyarnak lenni! S tettük ezt azon a napon, mikor egybegyűltünk, hogy lefussuk együtt az 1956 métert, mikor lélekben berregtettük motorjainkat az ecsém ta­ lálkozón a kápolna felé vezető úton, ahogyan átadtuk a Pro Patria em­ lékserlegünket mindannyiunk példaképének: Bábel Balázs érseknek. Mert az egyház Krisztus felé mutat, s mi nap, mint nap, hétről hétre belépünk második otthonunkba, a templomba, Isten szent falai közé. Isten terveinek megvalósításához szükség van ránk, s ezt az egyház is felismerte. Számos püspök személyesen nekünk küldte el jókívánságát, s Erdő Péter bíboros úr külön üdvözölte egyesületünk munkáját). Szük­ ség van ránk, ezt bizonyítja immáron 1300 bejelölés az iwiwen. Ok hal­ lottak már rólunk, s nem késlekedtek ismerősnek jelölni bennünket. Külön jó, hogy pártoktól elhatárolódva dolgozunk, ám felemeljük sza­ vunkat az emberi jogok megsértése, sárba tiprása ellen! Ahol tudunk, hangot kell adnunk szavunknak. Jó lehetőségnek bizo­ nyul erre a Calipso, ill. ettől az évtől kezdve a Mária Rádió. Emellett sportrendezvényünkről számos médium tudósított. S dübörgött végig Pest utcáin a zene, kiköltözött a templom falain kívül­ re a hit, s mi ott voltunk a Mission Is Possible Kávézóban a többi fiatal­ lal, akik imádságbaiu jókedvben szeretnék eltölteni rövid földi életüket. Mert az, hogy hivő fiatalok vagyunk, sokak lelkét megmelengeii, mások számára új reményt ad: hallottuk a betelefonálóktól a Mária Rádióban. Van teliát feladatúnk, s felelősségünk, hisz egy kicsit ugyan mások va­ gyunk, mint a többi fiatal, de talán több feladatra is hivatottak a ma­ gyarság szolgálatában. N. B. Anikó tizenegyedik oldal �Járó-Kelő: Debrecen Avagy Magyarország legnagyobb kálvinista templomának és a pici marcipán-gombák otthona - Na és, hogy tetszik? Kicsit összerezzenek. Idegenvezetőmre pillantok, mintegy megerősítésért, vajon megmondha­ tom-e az igazat... bátorítóan rám mosolyog. - Nekem... szóval, nekem tulajdonképpen... nagyon is tetszik. Az érdeklődőnek kissé kinyílik és lebigygyed az ajka. Szemöldökét felhúzza, és mélyebb, meg­ rökönyödött hanggal kérdezi: - Miért?! Visszanézek a mellettem ülőre, aki elmosolyodik és egy „naugye” pillantást vet rám. Debrecent a következő módon reklámozta számomra környezetem: „Magyarország leg­ pökhendibb helye”, „Ha ma osztanák, a város címet nem kapná meg”, „Alig vártam, hogy végre elkerüljek onnan”. A magam részéről csak egy emlékem volt a városról, és ez sem volt különösebben részletes. Sőt valójában nem is maga a város ragadt meg annyira éle­ sen 15 évvel ezelőtt, hanem egy pici, marci­ pán-gomba. Igen: kicsi, tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú gomba marcipánból. Egy cukrászda kirakatában láttam, akkora volt, mint az én kis 7 éves hüvelykujjam. De (itt drámai fordulat következik) nem kaptam meg! Az emlék szerint árkádok alatt sétáltunk el, és egy nagy térre értünk ahol egy hatalmas templom állt. Közben pedig csak egyre a pici, marcipán-gombára tudtam gondolni. (Valószí­ nűleg toporzékoltam is, a helyzet komolysá­ gát hangsúlyozandó, hogy „akajom, akajom, akajom”). Nos, a cukrászda minden bizonnyal zárva lehetett, kizárt ugyanis, hogy annyira sanyarú gyerekkorom volt, hogy Édesanyám megtagadta volna tőlem ezt az akkor kb. 5 fo­ rintos csemegét. Snitt, ennyi. A nem éppen hí­ zelgő jellemzések ellenére tehát azzal a felté­ tellel voltam hajlandó újra elmenni Magyaror­ szág kálvinista fővárosába, hogy ezúttal ka­ pok pici, marcipán-gombát. Igyekszem szabadkozni: nagyon sok volt a Dr. Boytha Györgyné kitünetése Dr. Boytha Györgynél a Gazdasági Verseny­ hivatal Versenykultúra Központja 2007. de­ cember 7-én a Versenykultúráért-díjjal tün­ tette ki. A rangos díj karunk oktatójának ki­ emelkedő teljesítményét ismerte el, amellyel nem csak a magyar versenyjog fejlődéséhez és elismertségéhez járult hozzá alapvetően, hanem a jogász képzésben is úttörő szerepet vállalt. Dr. Boytha Györgyné 1991 és 2000 kö­ zött a Gazdasági Versenyhivatal Versenyta­ nácsának elnöke volt, és 1998 óta karunk cím­ zetes egyetemi docense. Az elismerés kiemel­ kedő súlyát jelzi többek között az is, hogy Só­ lyom László köztársasági elnök úr alábbi sza­ vainak kíséretében került sor az átadására: „Tudjuk, hogy Boytha Enikő a nyolcvanas években anyja volt a versenytörvénynek, utána ennek a hivatalnak az elnökhelyettese, a Versenytanács első elnöke, úgyhogy az ő kezében volt kilenc évig - ez egy alkotmány­ bírói élet - ennek a joganyagnak az igazi ki­ formálása. Úgyhogy itt annyi érdem rakó­ dott egymásra, hogy szinte be sem látható? Szilágyi Pál tizenkettedik oldal napsütés, és ez lehet, hogy elvakított. Bizonyá­ ra meg voltam kímélve a város „dzsuvásabb” részeitől. Bizonyára megzavart a vizsgaidőszak utáni nyugalom és szinte-semmittevés. Azon­ ban kénytelen vagyok kijelenteni: nekem tet­ szett. Megvolt az a bukéja, ami gondolom min­ den Pesten kívüli városnak egy pesti számára: a nyugalom és csönd, a terek nyitottsága, a kes­ keny utcák felett tornyosuló hazak hiánya. Pillantsunk csak ki hat a Nagytemplom tor­ nyából. Megláthatjuk azt az utcát ahol, sike­ rült Debrecen pezsgőbb oldalát is megismer­ nem. A főtér közelében lévő barátságos hely kávéház/sörözőből, söröző/pubba, pub/dizsibe képes váltani egyetlen nap leforgása alatt. Ha máshova fordulunk, persze itt is megtaláljuk az obiigát lakótelepeket. Ezek békésen ücsö­ rögnek a centrum szélen, mintegy se közelibb­ re, se távolabbra nem vágyva. Kövessük most a villamos vonalát (no, ez talán mégis egy ki­ csit megmosolyogtató vonás: minden állomás­ nál bemutatkozik a szerelvény, miszerint ő az egyes villamos, mely kissé fölöslegesnek tűn­ het, nem lévén másik a városban) és rátalálunk a Debrecen Plázára. Amolyan kötelező vonás, nem messze a múzeumtól, ahol helybéli körbe­ vezetőm meglepetésére még állnak az új pa­ dok. Tán mégse olyan destruktív itt a mosta­ ni fiatalság? Elgondolkodva nézek rá: milyen lehetett a régi...? Ha távolabbra nézünk, megláthatjuk az egyete­ met. Ide az erdőn keresztül vezet az út, ahova ösvényeket nem, a közepébe inkább egy kis tisztást, tavacskával és híddal álmodtak, a sze­ relmespárok, kisgyerekek és fáradt apukák nagy örömére. Az egyetem -milyen csoda- egy újabb térre néz. Tiszteletet parancsoló mind ki- viliről, mind belülről. Elnézegetve a hatalmas boltíveket a süllyesztett kerengőt csak egy pil­ lanatra fog el az irigység, mert hát ugye ne­ künk meg van arany festék a falainkon, és az ugye sokkal jobb... Visszatérve a templom tete­ jére, ha lenézünk közvetlen elénk, egy árkádos átjárót találunk. Most már csak le keÚ sétálni a kijárathoz. Ki kell állni a templom elé és elin­ dulni balra. A boltívek alatt hamarosan ráaka­ dunk a „Gara” cukrászdára... Idegenvezetőmnek is el kellett ismernie, hogy határozottan kezd „kipofozódni” Szabó Mag­ da szülőhelye. Azt hiszem azt is, hogy egy újonnan idecsöppenő számára tartogat egy­ két kifejezetten szimpatikus vonást. Főleg pe­ dig nem lehet nem becsülni egy olyan várost, ahol tizenöt év után - igaz immáron 50 Ft-os áron - még mindig lehet kapni tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú pici, marcipángombát. Egyet kaptam is a kávém mellé. Tízet pedig elvitelre... Barát Zsófia Csak egy csettint és! Vééégre! Kisütött a napocska! Hurrrá! Olyan jó kimozdulni, sétálgatni egy kicsit. Csak... Csak ne húzná a vállamat a táska! Valljuk be, kedves kolleginák - természetesen tisztelet a kivételnek -, hogy a leendő elitnek képzelvén ma­ gunkat magas sarkúban és retiküllel illegünk az egyetemig. Ha beszakad a hátunk, ha nem. Nos, ez előbbi problémát az áhított séta érdekében úgy hárítottam el, hogy... Egy pillanat! Ez szigorúúúan bizalmas hadititok! Na jó, négyszemközt vagyunk. Tehát, be kell, hogy valljam: mindig két cipő van nálam. A sportcsukában trappolok egészen a Nemzeti Múzeumig. Ott táskámból előkotrom a csini cipellőket. Nos, meg kell említeni azt is, hogy a női táskából kihalászni - belátható időn belül valamit - hatalmas feladat. így ezt leküzd­ ve, s a cserecipőt felhúzva el kell jutni a Szentkirályi utcáig. Kipp-kopp... Kipp-kopp... Útköz­ ben egyensúlyozok a különféle útburkolati képződményeken, az esetleges macskaköveken. S si­ ker! Odaértem! (Ilyen örömöket élek át még például akkor is, mikor fellépek a mozgólépcsőre. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én... Félek rajta. Olyan ingatag...) De térjünk csak vissza a táskához! Ugye végre - a középiskolás évekkel együtt - elhagytuk a kétvállas, viszonylag gerinckímélő vál­ tozatot. Persze nyilván praktikusabb lenne most is olyat használni. De ugggyan már! Mi, ko­ moly, egyetemi polgárok vagyunk, az olyan gáz lenne. De tényleg! így félvállas változatával jár a többség. Ez egy kisebb csónak nagyságú táskát takar. De hogy ez hogy húzza az ember vállát! Én mindig arról álmodozom, hogy csak egy csettintés... Tehát csak egy csettintés és repülnek utánam a dolgaim. Nekem nem kell cipelnem semmit, ha van kedvem, rohangálok, s nem húz vissza semmilyen teher... Na, de sajnos, ez eddig csak egy álom. A cipzáros banánhoz hasonló­ an! Pedig milyen jó lenne azt is összehúzni, ha már nem bírom... Mikola Orsolya �Diplomaosztók decemberben és januárban 2007 decemberében 93, 2008 januárjában 62 jelölt tett ünnepélyes esküt Karunkon, őket az Egyetemi Tanács ünnepélyesen doktorrá fogadta. Az alábbiakban két jelölt ünnepi beszédét közüljük. Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzős hallga­ tók és jelenlévők! Be kell vallanom, nehéz feladat végzős hallga­ tóként most itt állni, és mindenki nevében szólni, elbúcsúzni az egyetemtől. Hiszen ezek­ ben az ünnepi pillanatokban fölelevenedik bennünk az elmúlt öt év megannyi öröme, si­ kere, csakúgy, mint csalódása és küzdelme az egyetem falain belül és azon kívül is. Abban pedig biztos vagyok, hogy mindenkinek más jut eszébe most, így nem tartanám illendőnek, hogy a saját kellemes és kellemetlen emlékei­ met idézzem fel a mai napon. Felesleges is a múltidézés, hiszen az itt lévők közül szinte mindenki így, vagy úgy, közvetve vagy köz­ vetlenül átélte velünk ezt az öt évet: a család­ tagok (szülők, nagyszülők, testvérek), bará­ tok, barátnők is gyakran saját bőrükön tapasz­ talhatták, mi is történt velünk. Csak a legsar­ kalatosabb pontot, a vizsgaidőszakot említem. Gondolom sokaknak ismerős a helyzet, ami­ kor már nem is mindig lehettek tisztában az­ zal, hogy éppen mit tanul a gyerek, de nagyon tanulja, és már kérdezni sem merték, hogy mit, csak annyit tudtak, hogy valami jogra végződő vagy legalábbis azzal kapcsolatos. Egy rossz időpontban feltett kérdés, például: „Sok van még hátra?”, vagy a bíztató meg­ jegyzések: „Úgyis menni fog” - néha igen kü­ lönös és riasztó reakciókat váltottak ki belő­ lünk, amely ijesztő volt kívülállók számára, és aggodalomra adott okot. Épp ezért, azt hi­ szem, mindannyiunk nevében mindenekelőtt azoknak az ittlévőknek adnék hálát, akik vé­ gigélték, illetve küzdötték velünk ezeket az éveket, és annak ellenére bíztattak minket, és itt vannak, hogy esetleg hónapokig nem lehe­ tett velünk normálisan kommunikálni. Köszönettel tartozunk továbbá professzora­ inknak, tanárainknak, akik közül egyesek nemcsak jogot oktattak, hanem tanácsaikkal, egyéniségükkel, példamutatásukkal, és nem utolsó sorban emberségükkel igyekeztek utun­ kat egyengetni, minket a jó irányba terelni. És végül kedves végzősök, kollégák! Egy ilyen jeles alkalommal, mint amilyen a mai, az emberek szeretnek nagy szavakat használni: olyasmiket például, hogy most lé­ pünk ki a nagybetűs életbe, véget ért életünk legfontosabb korszaka, és hogy most búcsú­ zunk legszebb éveinktől. Szokás ugyan, de én nem szeretnék ilyen közhelyekkel élni, inkább csak egy Weöres Sándor idézetet olvasnék fel útravalóul: „Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik inga­ dozva ágaznak a sokféle véges és változó mér­ ték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyo­ morultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni!’ Köszönöm! Wéber Krisztina Tisztelt ünneplő jelenlévők! Ünnepi beszéd helyett egy sokat próbált levelezős hallgató kissé kusza gondolataival sze­ retnék búcsúzni. Öt évvel ezelőtt azért jelentkeztem a jogra, mert úgymond „dühös lettem” az ügyvédem­ re, aki úgy hozatta el magát velem a bírósági tárgyalásra, hogy otthon felejtette az aktát, valamint a Széna tér helyett a Pesti Központi Kerületi Bíróságra irányított. Ő persze nem a Pázmányon végzett! Nagy lelkesedéssel és tudásvággyal kezdtem az első évet úgy 600 társammal együtt. Sok új fel­ adattal kellett megbirkóznunk. Gyorsan ráéb­ redtünk, hogy eredményesebben tudunk helyt­ állni, ha segítünk egymásnak. Ez a felismerés kovácsolt bennünket közösséggé. A vállalkozá­ som irányítása során szerzett tapasztalatokat az egyetemi tanulmányok során is igyekeztem hasznosítani Szerveztem egy internetes fóru­ mot, ahol a tanulást segítő anyagokat és mindannyiunkat érintő információkat helyeztünk el természetesen a szerzői és szomszédos jogok maradéktalan tiszteletben tartásával Ezúton is szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik a fórum fenntartását segítették. Ez a fó­ rum még most is működik, és reményeink sze­ rint szakmai fórummá növi ki magát. Ötévi közös erőfeszítés, a közös gondok, ku­ darcok és sikerek összekovácsoltak minket. Az államvizsgákra való közös felkészülés so­ rán még a bioritmusunk is összehangolódott. Az utolsó államvizsgám után olyan érzésem volt, mint amikor leszereltem a hadseregből. A különbség azért lényeges. Amíg a seregben csak vágtuk a centit, hiszen a „siker” garantált volt. A záróvizsga sikere kemény munka és sok áldozat gyümölcse. Nagyon sokat tanultunk! Ennek az Egyetem­ nek vannak olyan professzorai, akiknek a be­ szédei máig emlékezetesek, és szó szerint idézhetőek. Csodálattal vegyes tisztelettel őrzöm őket emlékezetemben. Nem véletlen, hogy kétféle professzor létezik a Pázmányon: olyan, aki alkotmánybíró volt, és olyan, aki lesz... Ők megváltoztatták a világlátásunkat, a társadalom működéséről alkotott képet. Vállalatvezetőként, képviselőként, és öt gyer­ mekes családapaként is azt kell megállapíta­ nom, hogy másként működne a világ, ha az üzleti élet és a társadalom vezetői hivatástu­ dattal rendelkező jogvégzett emberek lenné­ nek. Egy elhivatott jogásznak sokkal nagyobb a társadalmi felelőssége. Alázatra tanít a felismerés, hogy minél többet tanulok, annál inkább nyilvánvalóvá válik, hogy még mennyi mindent nem tudok. Sokan választanak valamely népszerű szak­ mát, mert úgy gondolják, hogy azzal sok pénzt lehet keresni. A pénz persze fontos, de nekünk olyan értéket kell teremtenünk a hiva­ tásunk útján, ami pénzben nem kifejezhető. Ne feledjétek, aki mindent csak pénzért tesz meg, előbb utóbb a pénzért mindent megtesz. Nekünk az a hivatásunk, hogy jobbá tegyük társadalmunkat! Hát tegyünk érte! Végül szeretném megköszönni a szülők, a há­ zastársak, a gyermekek önfeláldozó türelmét, mert az ő szeretetteljes türelmük nélkül so­ kaknak közülünk nem sikerülhetett volna. Ostorházi László A legközelebbi otthonpótló... Új, most induló cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Logikus, hogy a hozzánk legközelebbivei, az épületben található Spartacus étteremmel kezdjük sétánkat. Induljunk! Belépve kellemes hangulat fogad, a viszonylag kis alapterületű hely egyből otthonosnak érződik, ráadásul vélhetően - feltéve, hogy csúcsidőben megyünk - találkozhatunk ismerőseinkkel is. A „Szpari” egyik nagy előnye itt válik kézzelfoghatóvá. Pozitív, hogy a nemdohányzók számára kü­ lönterem van; negatív azonban, hogy viszonylag kisméretű, a kékes megvilágítástól hűvösnek érezzük, és amennyiben itt foglalunk helyet, úgy 4 kiszolgálás sebessége bizony kívánnivalót fog nagy ni maga után. Élesen külön kell, hogy válasszuk a kétféle menüsort, hiszen létezik menürendszerű (11 és 15 óra között), illetve az azon kívüli étkeztetés egy­ aránt. Nos, a szólás szerint „az élethez szerencse kell” - ugyanez igaz a napi ajánlatból való választásra is. Sajnálatos módon az itt szereplő ételek minősége és mennyisége egyaránt hullámzó; ami nem is lenne akkora probléma, de viszonylag kevés alaptípus áll rendelkezésünkre, és az önkiszolgáló szisztémából eredően délután három körül már (mondjuk a hasábburgonya esetében) bizony előfordulhatnak később megbánt döntések is... Más a helyzet a reggelikkel, amelyeket 10 óráig fogyaszthatunk, e téren egyértelműen elégedettek lehetünk. Viszonylag (a korai időponthoz, és a környékbeli lehetőségekhez képest) széles választékból válogathatunk, és maximálisan pozitív élményekkel térhetim haza. Nézzük, mi a helyzet az étlapon található ételekkel, amelyek közül az önkiszolgáló pult zárása után választhatunk. Sajnálatos módon a választék némiképp szűkös - az étlap java része pizza (a hazánkban kapható pizzák és a hagyományos pizza közötti kapcsolat vizsgálata értelemszerűen nem e cikk tárgya), illetőleg néhány hagyományos éttermi étel (pl: rántott sertésborda'). Amennyiben a vendég éhes, és valamit bekapni óhajt, de nem vágyik különleges kulináris élvezetekre, és megelégszik egy konstans minőséggel - ezek közül fogyasztani jó választás. Amibe azonban itt bele kell, hogy kössünk, az ezen ételek ár/érték aránya; sajnos az adottságokhoz, és a környéken megszokotthoz képest az étlap e rovatának jobb oldala egy magasabb kategóriát képvisel - talán ezért sem népszerű ilyenkor falatozni. Összességében: a „Szpari” hozza a tőle elvárt szintet, különösebb megbocsáthatatlan hibák nélkül, de feltűnő erények híján üzemel. (Értékelés: 3,5/5) Kicsi tizenharmadik oldal �Szerelem a kolera idején Kalandorok Mese a szerelemről, angol akcentussal Florentino Ariza nagyon szeret. 51 éven 4 hónapon és egypár napon keresztül re­ ménytelenül. Aztán állhatatossága meghozza gyümölcsét és elnyeri 72 éves szerelme im­ máron kissé remegő kezét. Kábé mint a leg­ kisebb királyfi vs. királylányt elrabló sár­ kány sztori. Csak épp egy kicsit marquezesebben. Egy csipet fekete humor és egy csi­ pet pajzánság. Épp amennyitől a történet leküzdi a szeretlek, amíg élek, és a férfi ne szégyellje könnyeit típusú szappanopera-fel­ hangokat. Marquez megfelelő iróniával tudja kezelni az örök szerelem és a „mással aztán soha” témáit, láttatva a dolog kivitelezhetetlenségét. Megtanít minket nevetni önsajnála­ tunkon, megmutatja az utat a „reménytelen kilátástalanságból” és cinkos kacsintással odasúgja, hogy azért néha még a legjobbak is keresik azokat a bizonyos „kiskapukat”, le­ gyen szó akár egy állásról a hajózási társa­ ságnál, akár egy-egy (vagy Florentino Ariza esetében hatszázhuszonhét) búfelejtő esté­ ről. Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük ma­ gunkat. Mondja ő. Most már csak az a kér­ dés, hogy mit kezdett ezzel a „márkez” ér­ zésvilággal Mike Newell rendező? Elvárás, elvárás, elvárás. Nagyjából ez az a három legfőbb dolog, amivel szembe kell néznie az embernek, mikor könyv adaptáci­ ójára adja fejét. Nos, Aliké Newell, közhelye­ sen mondva, igen csak nagy elvárásokkal körülbástyázott fába vágta fejszéjét és megint csak közhelyeket puffogtatva lehet­ ne ehhez rögtön azt hozzáfűzni, amit az ese­ tek 99,9 százalékában hozzá is szoktak: hogy bizony-bizony mi mind tudtuk jól, hogy ez lesz a vége. Mégsem illő annyival le­ rendezni ezt a filmet, mint például a Harry Potter és a Tűz Serlege című, szintén Newell gyöngyszemet, hogy kevesebbet, nem úgy, nem annyira adja, mint a könyv tette. Hát persze, mind olvastuk, elképzel­ tük valahogy és a rendező úr, pimasz mó­ don, meg csak nem akarja olyan óriásinak elgondolni a magyar mennydörgőt, mint mi teljes identitástudatunktól vezérelve tettük azt. Na de, hogy mi is az igazi eltérés a két papírlap-köteg mozgóképpé rendezése kö­ zött? Vegyük ismét a két példát: adott a Harry Potter-sztori: angol rokonainál sanya­ rú életét tengető árva gyermek, aki felfede­ zi csodás képességeit, és ezzel a kis senkiből a varázslóvüág ásza lesz. Csiszolatlan gyé­ mánt létét tudatosítandó a (R)oxford Bo­ szorkány és Varázslóképző Szakiskolába fel­ tizennegyedik oldal vételizik, ott angol bará­ tokra lel, isszák a szigorú­ an alkoholmentes mézsörü­ ket, kapják karácsonyra a kötött pulcsikat és kardigá­ nokat, vezetik a repülő ko­ csit (persze a kormány a jobb oldalon), és közben megmentik párszor a vilá­ got a gonosz Tudjukki vis­ szatérésétől. Na és mi a helyzet a Marquez-feldolgozással? A történet a sze­ gény fiúról és a gyönyörű lányról, akik közt szerelem szövődik első pillantásra, de a lány haszonleső apja a realitásokat és a rangot választja lánya jö­ vendőbeliéül, amibe a leányka (kisebb ma­ kacskodás és kötelező tinédzserkori lázon­ gás után) beletörődik. És szinte boldogan él, míg ura fél évszázad után meg nem hal. Ek­ kor az időközben igencsak megestvéledett hajdan volt ifjú ismét felajánlja azóta sem (csupán kisebb-nagyobb kényszerhelyzettől vezérelt megszakításokkal) szűnő szerelmét az immáron nagymamakorú kislánynak, melyre az igent mond, s innentől boldogan hajóznak, míg meg nem halnak. Aíindez a történet fűszerezve árulással, szerelemfél­ tésből elkövetett gyilkossággal, örömlányok­ kal és rengeteg autentikus hatású muzsiká­ val. Mégis mi az alapvető különbség, az a kis más, ami miatt nem sorolható fel egy darab kettőspont után, kart karba öltve a két adap­ táció? Minden valószínűség szerint velem van a baj. A probléma, hogy nem tudom el­ képzelni Harry Pottert, amint eredetiben, teszem azt kínaiul kezdi kántálni az épp odaillő varázsigéit. Nem tudom elképzelni, de nem is kell. Tipikus angol történet, tipi­ kus angol színészekkel, tipikusan angol nyelven (és angol akcentussal, mert ugyebár hogy máshogy?). Talán velem van a baj, de a tipikus kolumbiai történetet a tipikus spa­ nyol és kolumbiai színészek tolmácsolásá­ ban sem igazán tudom elképzelni mondjuk akadozó angol akcentussal. Milyen rossz ne­ kem. Ugyanis el kell fogadni a globalizált vi­ lágunk alapfeltételeit: ez a sztori bizony le­ gyen akármilyen tipikusan kolumbiai, akkor is csak angol nyelven lesz eladható. Ézek az igények és pont. így hát hagyjuk is a felesle­ ges felkiáltásokat a feltartóztathatatlan el­ len. Akinek nem teszik, az meg vegye meg dvd-n, válassza a „languages” menüpontot és a „spanish” opcióval máris élvezheti az eredeti hatást. De uniformizálás ide global­ izáció oda, a film „átjön-e a Marquezérzésvilág”-át elég alaposan elintézte. Pedig nem járt rossz úton. Megvolt benne az egész varázs és még a 138 perc sem csúszott át a „nézem az órám és még mindig csak ennyi?!”-kategóriás fihnéhnénybe. Minden ironizálás ellenére Shakira autentikus beüté­ sű dallamai sem visznek el újra korunk tár­ sadalmi elvárása problémájához. De ismét­ lem a hiba csak bennem van... Aíinden eset­ re én kivárom a dvd-n a spanish menüpon­ tot... Ablonczy Zsuzsanna Bevallom, mostanában félve ülök be egy-egy magyar filmre, főleg ha arra a „vígjáték” szót erőltetik. Ez főleg azért van, mert már előre sej­ tem, hogy valamelyik háború előtti megismétel­ hetetlen gyöngyszemről húznak le tizedik bőrt Fenyőtől Csányiig. A másik alternatíva az első játékfilmes agyonreklámozott szuperproduktu­ mok klisés, valamelyik amerikai filmben már biztos látott romantikus (kécceraláhúzva!) egymásrátalálások szánalmas próbálkozásait kísér­ hetjük figyelemmel. Viszont a Kalandorok megérte a 950 HUF-ot. Na­ gyon is! Persze itt is volt eleinte félelmem, hiszen egy első játékfilmes vállalta magára a forgató­ könyv megfilmesítését Paczolay Béla személyé­ ben. Első hallásra a recept egyszerű: vegyünk egy jó forgatókönyvet, gyűjtsünk hozzá megfelelő stábot, és szerezzünk szalonképes, autentikus (nem agyonreklámozott) színészeket. Egyszerű­ nek hangzik, nem? Hááát... Nem tudom, hogy az utóbbiba hányán gondoltak bele igazából, de inkább csak neveket említenék: Haumann Péter, Rudolf Péter, Pogány Judit, Schruff Milán, Gáspár Tibor (Simon), Kovács La­ jos (Jakab vajda). A történet röviden: A negyedik feleségétől önkéntes száműzetésbe (saját autójá­ ba) vonuló „majdnem sikeres” trombitás (Rudolf P) telefonhívást kap édesapjától (Haumann), hogy azonnal haza kell utaznia Erdélybe. Az apa a kiruccanásra elcsábítja a legifjabb Elekest (Schruff Milán), aki poggyászként csak a mobil­ ját, barátnője hitelkártyaszámát és játékszenve­ délyét viszi magával az útra. Megkezdődik a nem­ zedéki road movie: persze kiderül hogy otthon áll a bál: a nagyapának menekülnie kell a sáfáros, féltékenykedő feleségtől (Pogány Judit), nincs más hátra: irány vissza... hova is? A konfliktus a kocsi zárt terében bontakozik ki: a nagyapa reményekkel teli, hisz úgy gondolja a székesfővárosban új életet kezdhet, az ifjabb láncdohányos Elekes Géza, aki a Gundelben ter­ vezgeti következő fellépését fél bevallani hogy egyetlen otthona az, amin most furikáznak Aíagyarország felé. Nem beszélve a legifjabb gene­ rációról, aki magyarázatokat gyárt jóval idősebb barátnőjének, hogy a számláján lévő pénz egy si­ kertelen internetes pókerjátszma okán voltnincs. Az út hosszú, és a három generációnak nemcsak a népmeséi akadályokkal, hanem saját maguk problémáival, a kiúttalansággal is meg kell küzdeniük. A karakterek rendkívül jól el vannak találva. Szívem csücske Elekes Géza, aki nagyon hasonlít az Üvegtigris Lalijára, illetve Kovács I.ajos vajda alakítása, ami ad egy kis „Emir Kusturica” ízt is a történetnek. A lendüle­ tes, néhol viszont okkal lelassuló történetet remek szintre emeli Pados Béla operatőri munkája, aki nemcsak a szépséges erdélyi tájat, hanem a kont­ rasztokkal teli romániai valóságot is hitelesen ábrá­ zolja. A road movie jelleghez tökéletesen passzoló zenét a Kistehén Tánczenekar szolgáltatja. Volt szerencsém a filmet egy vidéki közönségta­ lálkozón megtekinteni, ahol a produceren (Pata­ ki Ági), és a rendezőn kívül Rudolf Péter is részt vett. Mindhárman egyetértettek: a Kalandorok keserédes humora túlmutat a vígjáték műfaján, és remélik a közönségnek is leesik a tantusz. Hát leesett! És aki nem hiszi... Kovács A. Dániel �Első sítáborom emlékei - Ravascletto 2007. december. Nagy szervezkedés folyik a kollégiumban. Gondoltam, ez egy kihagyha­ tatlan alkalom, így izgatottan és kíváncsiság­ tól hajtva vettem a bátorságot és jelentkeztem életem első sítáborába. Beszereztük a szükséges sífelszerelést, a szá­ momra 10 kg-os síbakancsokat, és a kölcsönzős bácsi végigmérő nézése után megállapított „neked elég lesz az 150 cm-es” léceket. , Időpont: 2008. február 7-12. Úticél: Ravascletto, egy kis olasz városka nem mes­ sze az osztrák Határtól. Indulás hivatalosan reggel 8 óra. Hősök tere. Gyülekeznek az emberkék a parkolóban, beáll a kb 50 fős busz is, amelynek majdnem a felét pázmányosok töltik meg. Nem is értem... Kevéssel 8 előtt megérkezik csoportvezetőnk is barátaival Nagyol nézünk... közülük is hárman pázmányosok... Úgy érzem jó kis tábor lesz... Fél 9 körül el is indulunk. Gyors név­ sorolvasás... mondjuk, hogy' mindenki meg­ van... A busz a legjobbak közül való, igazi sítáboros busz... léctartó az nincs, így marad a toilett... A két pihenővel megszakított, igazi barkóba partikkal és a kihagyhatatlan Aranka szeret­ lek többszöri elhangzásával színezett közel 9 órás utazás után délután 5-re megérkeztünk Belvedere nevű szállásunkra, ami engem kí­ vülről egy régi fogadóra emlékeztetett. Nagy sárga épület, sok pici spalettos ablakkal. És nol a lio? Ja, hogy az itt nincs, majd a pályákon... Jól van... nem kell mondani sem­ mit... nekem ez újdonság! A szobák elfoglalása után - ahol számomra szintén érdekesség volt a 6 fős emeletes ágy tettünk egy rövid sétát a városkában. Szűk, kihalt utcák, magas sokablakos épületek. He­ lyiekkel csak a közeli kocsmában találkoz­ tunk, akik nagy örömmel fogadtak minket, aztán két integetéssel kísért búcsúzás után vis­ szabotorkáltunk a szállóba. A reggelek valahogy mindig nehezen indul­ tak, de ez betudható az egészséges életmód­ hoz előírt nyugodt reggelizésnek... Fél kilenc helyett néha kilenckor sikerült is elindulni a pályákhoz. A szerpentineken felfelé kanya­ rogva a kilátás gyönyörű volt. Lent a még al­ vónak tűnő város, fent pedig már megjelent a hó, messziről Játszódtak a sípályák. Mindenki fáradtan tekintett ki az ablakon, valójában ez a kis idő volt az igazi napi pihenés. Megérkezve felvettük a sibakancsokat, ami nekem az utolsó napig csizma volt, és úgy éreztem magam, mint robotzsaru... de ezt in­ kább hagyjuk... Na de miért is jöttünk?! Hát, hogy meghódítsuk a pályákat! Felsorakoznak a kezdők- Leírhatatlanul türelmes oktatóink, Marci és Adám vezeté­ sével, remegő lábakkal felküzdöttük magunkat a tányéros felvonóval a bébi pályára. Emlékszel Bogi? Az a hiszti, amit mi ott levágtunk. A há­ ton lecsúszás a specialitásom, ha valaki kérdezné... Még szerencse, hogy a ruhám vízál­ ló... Természetesen oktatóink még mindig ki­ tartóan bíztatnak bennünket: „nyugi, kel) fel, nem kell idegeskedni, van remény...!’’ Koszi... kelj fel... de hogyan?! Ez nem nekem való! Nem kellett volna eljönnöm! Elegem van, és haza akarok menni, most! Végül kisírt szemekkel, nagy küzdelmek árán megtanultunk esés után felkelni... Aztán jött az újabb akadály. Sorban előttünk kígyóztak a külön­ böző síiskolák kb 3-5 éves tanoncai, a kis világítós szörnyek. Most mit csináljak?! Se fékezni, se ke­ rülni nem tudok... Itt az ideje, hogy elvágódjak, ez úgyis jól megy... Botjaim repültek jobbra, bal­ ra, de semmi gond, ezeket Marci úgyis hozza utá­ nam. .. Hupsz... még mindig csúszok... na ilyen­ kor jön jól a pályaszéli háló... Mi az eredmeny? Léceim keresztben, én meg fejjel lefelé, hóval teli szájjal gyönyörködöm a tájban... és még fél óráig fetrengek a röhögéstől... Végülis nem gáz... úgysem ismer senki... Második nap a felvonós bácsi már előre kö­ szönt, és lelkesen brávózott, hogy legalább a tányéros felvonóból nem estem ki. Táborunk hat napjába egy szombat is beleesett. Az igazi bulinap. A keménymag megmutatta a helyi discoban, hogyan buliznak a magyarok. Az utolsó napi síelés inkább az utolsó fényké­ pekről, utolsókor felvonózásról, utolsó esésekről szólt. Fájdalmas búcsút vettünk Ravasclettotól, és a pályától indultunk egyenesen haza. A haza­ felé útról csak a Rio Maré Pate, fokhagymás kétszersült és sajtos chips illategyvelege jut eszembe, ami altatólag hatott az utasokra... az­ tán felébredtünk a Hősök terén... Azóta is napi téma a sítábor... Remélem, jövő­ re ismétlünk! Most pedig futkoshatunk a fényképek után, és harcolhatunk az alattomos náthával... Mihalics Vivien Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve CD kritika: Smashing Pumpkins - Zeitgeist Lefegyverezni téged egy mosollyal, Aztán itt hagyni, ahogy ők is itt hagytak engem Annak a keserűségével, akit magára hagytak Hogy kétségek között hervadozzak Jaj az évek égetnek Az évek égetnek, égetnek, égetnek Kisfiú voltam... Koravén kisfiú... Amit most választok az az én igazi hangom Miért, mi mást tehetne egy ilyen kisfiú? A gyilkos bennem ugyan az aki benned van! Kedvesem, Küldök neked most egy mosolyt... (Smashing Pumpkins- Disarm) Még szerencsére, hogy nem kérték az ellen­ őrök a matricát a diákomról. Nem mintha nem lett volna rajta. Ám lehet, hogy lerítt rólam: ha valaki most megszólít, az testi épségében vagy egészségében könnyebben/kevesbé kön­ nyen sérül. Fülhallgatót fel, zenét be. Első szám. Pont, amire szükségem volt; zúzás, mi­ nimális szöveg, nulla elvontság. Úgy látszik, kellett ez a kis fortyogás, hogy egyáltalán ked­ vem legyen a cikket megírni. Amikor először hallgattam meg a „Zeitgeist”-ot, egy napos, szombat délután volt. Boldogságos, nyugodt hangulatban kezdtem neki a mosoga­ tásnak, és örültem, hogy végre kibékültek ezek a Csattanó Sütőtökék és élőálltak valami újjal. Ak­ kor azonban csalódnom kellett. Persze a csapat arculatához mindig hozzátartozott dübörgő „zaj”, a kirobbanó, üvöltő basszus, ami hátbor­ zongató kontrasztot alkotott Billy Corgan nyá­ vogó hangjával; én mégsem ebbe a profilba sze­ rettem bele. A kedvenc számaim közé inkább az olyanok illettek, mint a „Tbnight, Tönight” vagy a „1979”. Különösen az utóbbiról még a szokott­ nál is nehezebb írni. Muszáj hallani Sőt inkább hallgatni, hisz van ezekben a „nyugisabb” szá­ mokban valami megunhatatlan. lÁrsze, nem áll rosszul a zúzás egy' alapvetően alternatív bandá­ nak, de ezek a dallamos, lágy számok valahol még vérfagyasztóbbak. Hisz egyben gyönyörű- ek is. Nos, ezeknek a daloknak a gyűjteménye főleg az 1993-as „Siamese Dreams . Én úgy' re­ méltem ennek nyomdokaiba lép az új anyag is. Nem így történt. Nincs szó kedveződen arculatváltásról. Épp ellen­ kezőleg: 2000-res felbomlásuk után inkább úgy döntöttek, szinte teljesen visszanyúlnak legutol­ só, nagy sikerükhöz, a, „Mellon Collie and the Infinite Sadness”-hez. Éppen csak annak zsenia­ litását, és a már említett gyöngyszemeit hagyták ki Nem az a baj, hogy' zúzós, hanem egyszerűen csak olyan lapos az egész, mint az egyetemista humorérzéke hétfő reggel. Talán még a második kislemezükben, a „Thats The Way My Lőve Is”ben van valami fülbemászó (lehetséges, hogy ép­ pen azért választották ezt, mert a „Tarantula” mint első választás kb. annyira volt zseniális, mint amennyire a címét adó állat ölelgetnivaló). A kutya ennél az albumnál, mint ahogy általában is, ott van elásva, hogy a csapat volt egy' hangulat­ ban a felvételkor, megíráskor, és figyelmen kívül hagyták azt a lehetőséget, hogy az ember nem mindig akar felkapni egy vasalót és kecsesen oda­ hajítani a másik irányába. Oké, aki Smashing Pumpkins-ot hallgat, valószínűleg nem számít Britney Spears pompon-lányos korszakának megfelelő dallamokra. Viszont lehet, hogy csak szomorú, vagy nosztalgikus, vagy édes-Keserű, nem pedig agresszív. Vagy talán ezzel akartak fel- készíteni arra az érzésre, ami az átlátszó „logisz­ tikai” okokból lemondott budapesti fellépés után fogta el az ember lányát? Nem jött be: ilyenkor még egy másik akár kevésbé hőn szeretett banda anyázásait is jobb hallgatni Én abban reménykedek erre ők maguk is rájön­ nek, és ahelyett, hogy’ újból feladnák, inkább le­ porolják az 1993-as CD-jüket. Ebben ugyanis minden megvolt, és ezt igazán tudom ajánlani az olvasónak. Van itt is zúzós szám, mint a „Geek USA”, lassú, szinte suttogó, majd kirobbanó, mint a „Mayonnaise”, daílamos-tombolós: erre példa a „Cherub Rock” és a „Rockét”, szimplán gyönyörűre pedig a „Disarm”. Az én személy'es kedvencem mégis a „Hummer”, amiben minden felsorolt elem megvan. Ez a szám külön megér­ ne egy cikket, ugyanis pár percén belül stílusok, hangulatok, ütempk, és dallamok egész skáláján megy keresztül Épp ez a dühítő: aki ilyet tud, miért választja mégis a könynyebbik utat? Én re­ ménykedek abban, hogy nem kiégésről csak begyöpösödésről van szó. Az meg egy kis fűnyíró­ val, hasonlóan mogorva kritikákkal, durcás hall­ gatókkal meg csak orvosolható... Barát Zsófia tizenötödik oldal �PPKE-JAK Karrier Iroda Kihez szólunk? Várjuk azokat is, akik már befejezték tanulmányaikat, s azokat is, akik még csak belekóstolnának a munka világába. Mit nyújtunk? Gyakornoki helyek, álláspályázatok, diákmunka, képzések, tréningek, tapilap számítógépes szolgáltatás, tavaszi kafrierexpó, öregdiák kontaktok stb. Hol vagyunk? Személyesen az I. em. 137-ben lehet hozzánk fordulni (a Deák Intézet­ ben). Faliújságunk lent az aulában található. A neten elérhetők vagyunk a wwwjak.ppke.hu/karrier címen. JÖN JÖN JÖN JOGÁLLÁS 2008 Állásbörze és alumni találkozó a Pázmány Jogon április 2-án 9-től 17 óráig, az I-es előadóban az EEKI szervezésében. KÍNÁLAT: cégreprezentációk, céges tesztek » grafológiai tanácsadás, karriertanácsadás, önéletrajz készítési tanácsadás próbainteriúk, próbatesztek - személyiségteszt *• Kóstolj bele ! © a munka világába - kerekasztal beszélgetés cégek képviselőivel - kerékasztal beszélgetés hivatásrendek legfőbb képviselőivel (a helyszíneket keresd a hirdetőkön) *• Kóstolj bele ! © a cégek (ehető) termékeibe (keresd aznap a standokon) VÁRUNK MINDEN VOLT ÉS JELENLEGI HALLGATÓT! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete SZAKMAI NAPÖKAT hirdet 2008 tavaszán, az alábbi területeken: Március 28-án 13.00-17.20 „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” Előadó: Dr.Vezekényi Ursula, tanácsvezető bíró, Legfelsőbb Bíróság Díja: 20000 Ft + AFA Kód: 1PRDG Március 29-én 10.00 - 14.20 „Az előzetes dpntéshozatali eljárás a büntető ügyszakban” Előadó: Dr. Czine Ágnes kollégiumvezető bíró, Fővárosi ítélőtábla Díja: 20000 Ft + AFA Kód: 1PRDH. Április 11-én 1030-16.40 „Lakás- és helyiségbérlettel kapcsolatos jogszabályok változásának következmé­ nyei a bírói gyakorlatban” Előadók: De Czukorné De Farsang Judit, Fővárosi ítélőtábla, bíró és De Szabó Klára, Fővárosi ítélőtábla, bíró Díja: 26.Q00 Ft + AFA Kód: 1PRDI Április 12-én 1000-14.20 „K felszámolásokkal és átszervezéssel kapcsolatban keletkező munkaügyi viták” Élőadó: De Radnay József ny. legfelsőbb bírósági kollégiumvezető, professor emeritus a ,PPKE JÁK-on Díja: 20.000 Ft + AFA Kód: 1PRDJ A szakmai napok célja elsősorban az, hogy a jogszabályváltozások által módosu­ ló gazdasági es pénzügyi élet gyakorlatában segítséget nyújtson, amelyre való felkészülést a törvények előkészítésben részt vett szakemberek előadásaival igyekszünk elősegíteni Előadóink a jogszabály-módosítások gyakorlatorientált ismertetése mellett az előadásokkal és az azt követő szakmai beszélgetésekkel ha­ tékony segítséget nyújtanak a jog speciális területein felmerülő problémák leg­ megfelelőbb megoldásában. Pázmányos főállású oktatók és pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000,-Ft + 20% AFA díjért vehetnek részt. Pázmányos részállasú oktatók 10% kedvezmény­ ben részesülnek. A Doktori Iskola jelenlegi hallgatói három szakmai napon térí­ tésmentesen vehetnek részt, az ezen felülieken 3.000,-Ft + 20% ÁFA díjat fizetnek. Jelentkezés és információ: Deák Ferenc Továbbképző Intézetben Tel /Fax: 429-7224 zatonyi@jak.ppke.hu, www.jak.ppke.hu/deak HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája - mint a magyarországi felsőoktatási hallgatók törvényben nevesített or­ szágos érdekképviseleti szerve - hitet tesz a Bolognai Folyamat irányadó dokumentumaiban, különösképpen a Berlini Nyilatko­ zatban megfogalmazott elv mellett, amely szerint a felsőoktatás közjó és közfelelősség. Továbbra is nyitottak vagyunk minden olyan kezdeményezésre, amely ésszerűbbé, hatékonyabbá teheti a felsőoktatás finanszí­ rozásának rendszerét. Eddig is partnerek voltunk a reformban, illetve partnerek lehetünk az újító szellemű javaslatok tekinteté­ ben. Kísérletet tettünk a kormányzat által bevezetett tandíj ki­ váltására. A tandíj helyett javasolt alternatívánk a már meglévő elemekre épült. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium azonban nem tartotta bevezetésre alkalmasnak a HÖOK javaslatát. A fentiek értelmében továbbra is teljességgel elutasítjuk az állami finanszírozású képzések költségeinek - részben vagy egészben - a hallgatókra történő áthárítását. Mivel a népszavazás az utolsó le­ hetőség a tandíjmentes hazai felsőoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelműen elkötelezett a tandíj mel­ lett, ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájá­ nak Közgyűlése - amely magában foglalja az összes magyarorszá­ gi felsőoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népsza­ vazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és támogas­ sák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. Pázmány Szalon 2007/08. II. szemeszter - Biblia és a Reneszánsz éve. - Biblia és hatása a zeneirodalomra. - Újjászületés a zenében? Korabeli hangszerek. - Meglepetésvendégek. A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: De Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész Időpontok: 2008. április 2. szerda 18.30 2008. április 23. szerda 18.30 Helyszín: PPKE JÁKII. János Pál pápa terem (Díszterem) 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. Szervező: Boldizsár ésTsai A szalon vendégeit hungarikumokkal lepjük meg. A szalonba a belépés díjtalan. Információ: nyekyb@gmail.com, info@pazmanyonline.hu wwwpazmanyonline.hu 33 KKEDirer ^ÉrreMKL kje» usrreK,. re x z-ssezfu eirüL szi/lErerr £67 3-ASoMi uskeo?-------— csak. ti/mr vene^reL. AfáMty) a twrHwewi&v vám5-ös ÉN ipév /r ezeiM ÚT VT&'RIJŐ /! Wtö7■rét, HO&* sose taü itassa FéLRe A MUC-atóHat! r----- � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 1. szám 2008. március 10. Abstract A summary of the resource. Tartalom Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok Subject The topic of the resource Tartalom Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. március 10. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4011kb+824kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_1_20080310 Relation A related resource T00084 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_1_20080310 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorotty Horvátth Sándor Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pozsgay-Szabó Péter Radich Orsolya Sáhó Eszter Schanda Balázs Scharle Zsuzsanna Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Ziegler László https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/260e6ce745cb7be9735e6192b9607c73.jpg a9a6ae9673bd9e2eda4b7c7c48a7a273 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5156102cdea01c0731d0cb0b3c641814.pdf dd2434d091cb6d5809cd79f99581edba PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPK£_üt^_X_6J2.OO7^ZO(b ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MAGYARORSZÁG PLAZA BANDI GYULA GÓLYABÁL PETŐFI RÁDIÓ DSIDA JENŐ JOGÁSZVILÁG HUNDERTWASSER X. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke. h u honlap: yvww.jak.ppke.hu/itelet 2007. december 6. �Magyarország Plaza „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, Hír: 2007 novemberében, a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged 2 3 3 3 4 5 5 6 7 8 8 9 10 11 12 13 13 14 14 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A fenti cím nem ígér túl sok izgalmat. Az elmúlt néhány év alatt, az 1989-es nagy, már-már „kopernikuszi pálfordulat” óta sokan, sokmindent hordtak össze, a fogyasztói társadalmakat kritizálandó. A modern nyugati ember önként választott, lassú szellemi-lelki sorvadásának jelképévé is régen megtették már a plázákat. A „Magyarország Plaza” tehát elcsépelt jelkép. Unalmas. Mindent elmondtak már a fogyasztói emberről. Mindent elmondtak már a tömegek lázadásáról. Mindent elmondtak már a túlhajszolt fogyasztás következményeiről. Mindent elmondtak már a kiüresedett világban elvesztett örömökről. És nem ma. Évezredekkel ezelőtt. „Mene, tekel, ufarszin” megszámláltattál, és híjával találtattál: darabokra szaggattatol. E sorsunkat ma már szinte magától értetődő természetességgel fogadjuk el, elkerülhetetlenként. Néhanapján ugyan még szinte személyes sértésként éljük meg, amikor valaki dölyfös öntudat­ tal zárja be fülét szavaink előtt, de hármat számolva, csak végtelen, őszinte szánalmat érzünk. És csodálkozást. Hát így is lehet élni? Céltalanul ide-oda sodródva, az anyagi lehetőségektől függően egy telefonban, egy rend ruhában, egy kerekeken guruló vasdarabban lelni meg az élet legfőbb célját? Iszonyatos lehet az ébredés ebből a lázálomból. A végtelen űr észlelése az ember körül. De állj. Unalmas már a saját hangunk is. Magyarország Plazában nem mi vagyunk a többség. Nincsen morális jogunk fennsőbbrendűként viselkedni. Egyenlőség van. És ezt illik komolyan is gondolni. Nem lehet bennünk büszkeség, nem tekinthetjük kü­ lönbnek magunkat. Nem is tesszük. Nem is okoskodunk tovább. Csak szomorúak vagyunk. Feleim, lássátok szemetekkel, mik vogymuk, és még egyszer olvassátok el figyelmesen a hírt: Ti is egy olyan országban éltek, ahol a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. Nem kérhetünk mást fentről, mint irgalmat. A Török Szultán második oldal �Gólyabál elsőre Gólyabál volt... kellemes volt, új volt, különle­ ges volt, elegáns volt, maradandó volt. Kellemes volt, mert a Duna Palotában került megrende­ zésre, új volt, hiszen ez volt az első az egyetemi gólyabáljaink sorában, különleges volt, mert egyszeri alkalomról volt szó, elegáns volt, mert mindenki az alkalomhoz illő ruhában érkezett, olykor ismeretlennek tűntek az ismerős arcok a szép frizuráknak és ruhakölteményeknek kö­ szönhetően, maradandó volt, mert első élmény­ nek számított. A köszöntő beszéd után a szalagavatókat idéző palotással nyitották meg az estét, azt követően kezdődött meg az ünnepélyes vacsora. Eközben kellemes zene szólt, míg mi gólyák eleinte feszélyezetten később viszont már felszabadultan ismerkedtünk a környezettel, gondolkodva ezalatt azon, hogy kit válasszunk meg bálkirály­ nak, királynőnek. Éjfélhez közeledve az aszta­ lok szerinti kis társaságok egyre jobban meg­ szűntek, az emberek egyre jobban vegyültek, vidámabban mosolyogtak, a csillár fénye mellett megjelentek zöld, piros színű fények, a zene hangosabb lett.... minden bállá alakult, hiszen gólyabál volt. Zágon Orsolya Azoknak, akik ott voltak A nosztalgia kétélű dolog. Egy itallal a kezem­ ben bambulok a békés balkonon, és nézem a táncolókat. Legalább élvezik. Persze nem csak a jó hangulat és a rég nem látott barátok öröme a forrás, hanem a méregáron mért tömény. Meg sör, műanyag korsóban. Feszengek. Kortyolok egyet, nézem a tömeget, és ekkor valami beug­ rik. Már majdnem három éve, a saját gólyabálo­ mon mi volt a tömeg, és most mi. Akkor megtöltöttük a Barna szalont, az Éttermet, és mindenhol ment az őrjöngés, természetesen a dohányzó is mindig tele volt. .. Ahogy fogy az ital, úgy kedvetlenedek el egyre jobban, szándé­ kosan nosztalgiázom, maratom önmagam az emlékekkel. Eszembe jut, ahogy a pár hónapja ismert lányok habcsókforma szatén báli ruhá­ ban - egyelőre - kimérten fogyasztják az aján­ dék pezsgőt... ...Épp most szednek le egy félmeztelen, far­ mergatyás srácot a színpadról. Körbenézek, az emelet még mindig üres, egyik termet sem nyitották ki. Már tavaly is szellős volt a dohányzó. Hova lettek belőle az embe­ rek? Hol vannak a portyázó ötödévesek? Hol vannak az elsősök barátságát kereső, gimnáziu­ mot csendesen hiányoló másodévesek egyfős, mégis jól kivehető hordája? ..A topmodisch pincér most szól rá hatodjára egy pultnál álldo­ gáló, zavartnyakkendőjű fiatalemberre, hogy az előtérben dohányozzon. Tekintetén látszik, hogy megérti, bólogat, majd eltapossa a cigit a hatvanéves parkettán. Meglátom Patriket, épp megkéri a dj-t, hogy ésszel játsszon. Valami nem változik, ő már há­ rom éve is itt volt. Eszembe jut, hogy vártuk a Gólyabált, és már jóval előtte megvettük a je­ gyeket. Hajnalban álltunk a faltól falig tükör előtt, három öltönyös, rövid hajú Joghallgató (bizony, nagy j-vel). Azt se tudtuk eszik-e, vagy isszák, de már túl voltunk egy vizsgaidőszakon, és elhittük. Mármint magunkról. ...Hol van Bálint? Őt is rég láttam. Együtt kerültünk be, egy társaság, együtt lettünk mind a négyen tu­ torok. Mára csak én maradtam. ...Tényleg, Ödor? Ezért jó itt fént, látni mind a nyolcvan embert (viszonylag kései már az óra); a keszthe­ lyi hök-elnökkel épp valami sötét italt csapnak be. Megvan: már tavaly keveselltem a tanárurak-hölgyek számát, emlékszem, hamar ki­ ürült a vip rész. Valamit hiányolnak? Vagy nem bíiják a züllött öltönyösöket? Mennyivel könnyebb volt minden. Csak vártuk a sült galambot, de ha nem volt, az se zavart, ma pedig mi sütjük azt a galambot. Vagy nem. Talán ezért nem élvezem annyira? Megint sajnáltatom magam, a dicső, fakult múltat mélta­ tom, a szűkös jelennel szemben. Elfogyott az ital. Gondolkodom még egyen, de nem érzem, hogy fontos lenne, ahogy az estéről sem érzem, hogy bármi fontos lenne már. Csendben körbenézek. Látom az arcokat, régi tutorok, hökösök, évfolyamtársak, gólyák, akik mára harmadévesek, majd magamban odakép­ zelem azt a rengeteg embert, aki itt volt a négy gólyabál alatt: szerelmek, barátok, jegyzettest­ vérek, „dejócsaj”-ok, szimpatikus és kevésbé szimpatikus ismeretlenek, emberek, akikről tudtam, hogy Pázmányosok, ölelnivaló vadide­ genek. Igazságtalan és meggondolatlan lenne a szerve­ zőkre fogni. Egyszerűen valami hiányzik. Ter­ mészetesen nem jövök rá, mi az, valószínűleg nem a schilleri nosztalgikus évődés a megoldás. A nosztalgia kétélű dolog. A szerző ott volt Megalakult a Pázmány Kaszinó Egy telefonhívással kezdődött. Egy kedves ba­ rátom felhívott vasárnap este 10-kor, hogy kö­ zölje, mennyire elege van a tanulásból, és hogy a csütörtök esti buli sem dobja már fel. Szolidá­ risán végighallgattam panaszait, és vártam a végszót, ami után visszatérhetek a még aznap elolvasandó 20 §-hoz. Aztán előrukkolt egy öt­ lettel egy klubról, ahol össze lehet ülni, beszél­ getni, meg kártyázni. Olyan elitfajta, ahol az amúgy is nagypofájú és világmegváltó terveket dédelgető diák leülhet és elmondhatja vélemé­ nyét az életről egy/két/három pohár sör társasá­ gában. Először nagyon nem tetszett a terv. Ugyan hol van erre igény manapság? Meg az­ tán tutor lévén, én már csak tudom, mi sülhet ki abból, ha vadidegen embereket összeeresz­ tünk. Ám a telefont csak nem bírtam letenni, pedig ott volt az a 20 § amit még meg kellett tanulnom, inkább belementem, hogy segítek megszervezni. Végül is egy kudarccal több vagy kevesebb, már nem számít. Szkepticizmusomat leküzdve, belevágtunk lel­ kesen (ami a társamat illeti) az Ige tévesztésé­ be, szóltunk fűnek-fának, és féltünk. A Klub helyszínéül a Sparit választottuk, mivel azt mindenki ismeri. A kezdeti tervünket, misze­ rint kiplakátoljuk az egész sulit, akkor dobtuk sutba, mikor kiderült, hogy ehhez dékáni/ HŐK közös engedély szükséges. Lustaságunk (ami az engedélyek utáni mászkálást illeti) le­ győzte a lelkesedést. Aztán eljött a november 12-e hétfő. A nagy nap. Előzetes számításaink szerint és a vissza­ jelzések töménytelen mennyiségéből kiindulva durván 10 emberre számítottunk. Nos, heten voltunk, ami pont egy asztaltársaság. Hogy jó volt-e? Miután túltettem magam a számok okozta csalódottságomon, rájöttem, hogy, hisz pont ezt akartuk! Beszélgetni pár emberrel, ba­ ráttal, kifejteni véleményünket erről-arról. Rá­ adásul ebbe úgy belemelegedtünk, hogy a kár­ tya még csak elő sem került. Az idő elteltét csak sajgó hátsónk, és a sör okozta folyó ügye­ ink juttatták eszünkbe... Az eHt klub tehát megalakult, Kaszinó névvel. A tagság természetesen ingyenes és mindenki számára elérhető. Mivel célunk a rendszeresség, lelkesen (most már én is) tervezzük a követke­ ző alkalmakat. Reméljük egyszer eljöttök ti is! Horvátth Sarolta Az ítélet szerkesztősége ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a gólyabál megszervezésében: Antalfi Júlia, Balog Zsolt, Báti Erika, Bezzegh Kata, Horváth László, Kemenes Patrik, Kormos Péter Pál, Kovács Lóránt, Mihalics Vivien, Molnár Zita, Németh András, Odor Gergely, Scharle Zsuzsanna, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Telekesi Marianna, Tóth Melinda és Vass Viktória. harmadik oldal �Felelősség a teremtett világgal szemben Beszélgetés a Pázmány-emlékérem idei díjazottjával, Bándi Gyulával Néhány héttel ezelőtt Bándi Gyula professzor, a Kar prodékánja kapta meg a Pázmány-emlékérmet. Ennek apropójából beszélgettünk a díjról, a munkájáról, az egyetemről, a környezetvédelemről. Az életről. - Számított erre a kitüntetésre? - Nem, egyáltalán nem. Őszintén szólva engem nagyon meg is lepett. Rendkívül örültem neki, és nagyon sokat jelent számomra. 2005-ben, a Kar fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Kari Tanáccsal együtt alapítottuk a „PPKEJÁK Emlékérmet” azért, hogy a kiemelkedő tevé­ kenységű oktatókat elismerjük. Az ember pedig nem azért szokott részt venni egy érem alapítá­ sában dékánként, hogy akkor mindjárt fel is ír­ ja, hogy majd én kapom a következőt. Kedves volt a dékán úr, Schanda Balázs, mikor az át­ adáskor azt mondta, hogy én tulajdonképpen az első menetben azért nem kaptam, mert nem volt, aki előteijesszcn. Mert ugyanis akkor az előtcijesztéseket elsősorban a dékán tette, s nyilván magamat nem javaslom. - Ön a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék vezetője. Mit takar ez pontosan? Mivel is lehet itt találkozni? - A felsőbb évesek számára ismerősek ezek a kötelező, illetve kötelezően választható tárgyak: kömyczctjog, versenyjog, munkajog, TB és szociális jog; bioctika és környezeti etika, kör­ nyezet és fejlődés, az egyltáz szociális tanítása. Nagy bánatomra a fatalok nagy része kevésbé tartja fontosnak ezeket, pedig ez rólunk szól. A környezetünket is tudatosan kellene óvni. - Tényleg, ha már itt tartunk... Azért Magyar­ országon - sajnos - még mindig nincs eléggé központi helyen a környezetvédelem. Anno hogy került kapcsolatba ezzel? - 1978-ban végeztem az ELTE Jogi Karán, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem jogi tan­ székén kezdtem el tanítani, s ekkor még fogal­ mam sem volt a kömyezetjogról. Akkor mond­ ta az ottani tanszékvezető, hogy nekik ez pro­ filjuk lenne, csak éppen nincs, aki foglalkozzon vele. S kérdezte, hogy nem érdekel-e. Tulajdon­ képpen akkor kezdődött ez a „szerelem”. Tcliát nem lehet azt mondani, hogy valami nagy, előre elhatározott szándék vezetett és „dúlt” bennem a környezet iránti elkötelezettség. Persze, hogy foglalkoztam vele. Annyira, mint mindenki más. De ez, ily módon teljesen véletlen lehető­ ség volt. Sőt, sokszor olvashatjuk hasonló inter­ júkban, hogy ez meg az már kisgyermek kora óta tudta, hogy jogász akar lenni... Nálam ez sem igaz. Ahogy szegény édesapám is mondta, és ez még ma is igaz - és én is mondom a hall­ gatóimnak -, a jogi diploma az egyik Icgkonvcrtálliatóbb, talán a közgazdász mellett. Sok min­ dent lehet vele kezdeni, én is ezért választottam. - S akkor milyen volt az itthoni helyzet? - Nos, a környezeti jog lassan harminc évvel ez­ előtt rendkívül újszerű dolognak tűnt. Az egész világon foglalkoztak már vele. Magyarországon is létezett törvény 1975-től, de nem volt a köztu­ datban. De tegyük hozzá, hogy most sincs ott negyedik oldal igazán. Vegyük például csak a szelektív hulladék­ gyűjtést. Ez azt jelentené, hogy mindenki már otthon elkezdi szelektíven gyűjteni a szemetet. Tehát külön kis tasakokba, zacskókba pakol... - Igen. Ez most még csak néhány helyen, jelen­ tősebb bevásárlóközpontoknál valósul meg. Ott is csak néhány kuka „közreműködésével”. — Sajnos igen. Jelenleg ha ezt a követelményt bevezetnék Magyarországon, talán közfclliáborodás követné. Pedig az ember annyi felesleges­ re szán időt. S akkor azt a felelősségét, amit a teremtett világgal szemben fennáll, az ember egyáltalán nem akarja észre venni. Ha arról van szó, hogy hol lehet, mondjuk olcsóbban kapni egy plazmatévét, azért kilométereket képes utazni. Az, hogy téli gumi, nyári gumi az autó­ ra, az természetes. De miért pont erre? Az nem egy hercehurca? El kell menni gumit venni. Időnként ki kell cserélni. Télen a télire, nyáron a nyárira. S ez sem volt ennyire gyakorlat régeb­ ben. Azonban a környezet iránti felelősség érvé­ nyesülésének meg kéne a feltételeit teremteni. - De téljünk vissza a kezdetekhez. - Igen. Szóval harminc évvel ezelőtt a kömyezetjog területén - főleg Magyarországon - még minden olyan képlékeny volt. Most is napról napra változik ez a jogterület. Sok, a nem vilá­ gos, értelmezésre váró kérdés. Éppen ezért szoktam ezt mondani a kollégáknak, hogy pont ezért kell szeretniük ezt a területet, mivel ren­ get jogvitát eredményezhet, sokat kell gondol­ kodni rajta. Mén például mit jelent az, hogy je­ lentős környezeti íratás vagy nem jelentős íratás. Ezt nem lehet leírni tételesen... Másrészt a ka­ tolikus egyetem jogi kara valami újat akart. Már az alapításkor valami pici eltérést, különle­ gességet akartunk mutatni. E téren egy kicsit a kánonjoghoz lehetne hasonlítani, hiszen ez is egyetemünk sajátossága. Meg akarjuk tanítani többek között azt is, hogy döntéseink követ­ kezményei írem cgysíkúafc. Felelősséggel jár­ nak. Nem csak jogaink vannak, hanem kötclc- zettségeink is, melyek a szűkebb családon kívülre is kiterjednek. - S mi a helyzet külföldön? Sosem gondolt arra, hogy kimenjen? — Hogy úgy, örökre? Úgy nem. Gyakran járok mindenfelé, de mindig jó haza jönni. Ugyanak­ kor érdemes külföldet járni vagy külföldi kap­ csolatokat fejleszteni, hiszen a kömyezetjog te­ rén már a kezdetek kezdetén is sokkal fejlettebb volt a helyzet külhonban. A szükséges külkapcsolatok terén vegyük például a tanszéket. 2006 óta a Jean Monnet Tanszék kitüntető címet vi­ seljük. Ezt az oktatáspolitikai programot 1990 után az Európai Bizottság hozta létre és indítot­ ta be. Célja, hogy népszerűsítse az európai vo­ natkozású oktatást a közgazdaságtan, jog, poli­ tika és más társadalomtudományi tárgyakból. Én magam is viselem a megtisztelő címet, hogy Jean Monnet professzor, amit azok nyernek cl, akik fokozottan foglalkoznak az európai jog­ gal, így a környezetvédelemmel is, és ezt euró­ pai szinten is elismerték. Bizton állíthatjuk - és ezt láthatóan el is fogadták hogy az egész kömyczctjog tulajdonképpen európai jog, hi­ szen az elmúlt években nálunk is világosan olyan jogalkotási folyamat zajlott le, amely eu­ rópai jogi eredetű, s ebből a szempontból értel­ mezhető, írisz ott erre nézve sokkal nagyobb a gyakorlat is. Minderre - így az európai Bíróság ítélkezésére is - lehet hivatkozni, pótolva az itteni hiányosságokat. - Melyik példa az, ami igen egyszerű és nagy­ szerű lenne, ha bevezetnénk? - így hirtelen Németország példája jut eszembe. Ott minden műanyag palack betétdíjas. Tcliát nekünk, vásárlóknak is megéri visszaváltani, hi­ szen kapunk érte pár eurocentet. Igazán nem lenne bonyolult, majdnem ugyanez zajlik le pél­ dául a sörösüvegek esetén. Ezekből a már nem tiszta műanyagokból lehet más műanyag termé­ ket, akár kerti padot öntetni. Nyáron ezeknek hatalmas dömpingjük van. Azonban ehhez, hogy gazdaságos mennyiség legyen, a használt pa­ lackokat össze kell gyűjteni. De erre mindig az a válasz, hogy drága. Drága a környezetvédelem. Drága megvalósítani. Majd később. Mi most szegények vagyunk. Pedig liatványozottan nem lineárisan - fog ez a költség az idő függ­ vényében emelkedni, és egyre komolyabb kö­ vetkezményekkel jár az intézkedések elmaradása. - Ráadásul az emberek csak emberöltőkben gon­ dolkodnak. Hogy ők azt már úgy sem élik meg... - S ez elég nagy baj! Sőt nem is emberöltőkben, hanem választási ciklusokban, márpedig a kör­ nyezetvédelem hosszú távú gondolkodást igé­ nyel. De hadd hozzak egy párhuzamos példát, a felsőoktatást. Itt sem veszik észre, hogy a jövő kulcsa ebben van. Nem elsorvasztani kéne, nem elvenni, hanem tenni kellene bele a pénzt. Ha megnézzük Japánt, Dél-Korcát... Először el­ küldték az embereiket tanulni Amerikába, majd rájöttek, hogy sokkal költségkímélőbb és haté­ konyabb, ha ugyanezt otthon megcsinálják. De azért bízzunk a jövőben! Mikola Orsolya �Deák Intézet? Hogy miért éppen kérdés a cím? Mert nincs mindenki tisztában vele: mi is az a Deák Intézet?! Tanultabb kollégák már biz­ tosan tudják, hogy nem más, mint a PPKE Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A bolognai rendszerben a jogászképzés megmaradt osztatlan képzésnek, de legyünk tisztában a helyzettel, ez csak alapképzés, nem nyújt szakirányú végzettséget! Könnyebben lehet érvényesülni valamely jogi szakterület be­ hatóbb ismeretében. Erről beszélgettem Szalai Mártával, az intézet vezetőjével. Legfontosabb posztgraduális képzése az intézetnek a felsőfokú szakirányú tovább­ képzés, melyből 14 van jelenleg, de már elő­ készítés alatt van a tizenötödik. Felsorolni is nehéz, mennyi kitűnő, országosan és külföldön is elismert szaktekintély közül válogathat az intézet hallgatója. Az öt fél­ éves képzések államilag elismertek és egy­ ben akkreditáltak is. Most kettőt meg is említnék. Egyik az európajogi szakjogász képzés angol nyelven. A másik pedig a kri­ minalisztikai szakjogász képzés, melyről tudni kell, hogy a Pázmány elsőként és ed­ dig egyedüliként Magyarországon akkredi­ tálta ezt a szakirányú képzést. Az intézetben a jogi karon még nem vég­ zett hallgatóknak is lehetőségük van cél­ tanfolyamok látogatására. Ezen kívül 2008 februáijától indulnak készség- és képes­ ségfejlesztő képzések, melyek a munka­ erőpiaci alkalmasság eléréséhez fontosak. A fejlesztő képzés a következőkből áll majd nagy valószínűséggel: kommunikáció, protokoll, mediáció, állásinteijúra felkészí­ tés, szakmai önéletrajzírás, alapvető vezetői ismeretek és technikák, alapvető vállalko­ zási ismeretek, karriertervezés, pályázat­ írás. Az egyetem Karrier Irodája dékán úr dön­ tése alapján október lejétől a Deák Intézet fennhatósága alá került, Sergő András ve­ zetésével. A Karrier Iroda tervei között szerepel egy olyan adatbázis kidolgozása, mely összefogná a még aktív és a már vég­ zett hallgatókat. Ebben a félévben indult hódító útjára az intézet által szervezett Nyílt napok, ahol az egyes szakirányok fő képviselői az elő­ adók, akik a minőséget és a profizmust képviselik. A Nyílt napok lehetőséget nyújt nemcsak a posztgraduális képzésben résztvevőknek, hanem a kar minden hall­ gatójának és külsősöknek egyaránt arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapok előadá­ saiból, munkából, és egy teljesen más tema­ tikára épülő rendezvényen tanulhassanak a legjobbaktól. Az elérhetőséget megkönynyítve, olyan időpontokban voltak a Nyílt napok szemináriumai, amikor már a hall­ gató és a dolgozó is többnyire ráért, egy­ szóval délutánonként. A következő ilyen ingyenes esemény 2008 márciusában vár­ ható. Az intézet képzései költségtérítésesek, vi­ szont a fent már említettek alapján min­ denképpen megéri. Sőt, a jelenlegi és volt pázmányos hallgatók kiemelt helyzetben vannak, mert különféle kedvezményekben részesülhetnek. Érdemes tehát a Deák In­ tézet honlapján (wwwjak.ppke/deak) néze­ lődni. Kun Gellért HÍVŐ SZÓ Részvétel vagy távolságtartás A katolikus egyház lényegében állam az ál­ lamban: tagjai egytől egyig állampolgárok is. Önálló kormányzattal rendelkezik, még­ sem tudja magát függetleníteni a társada­ lom problémáitól. Az egyház tevékenysége elsősorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegű. Küldetése azonban mégis itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható. Minél jobban meg tud felelni transzcen­ dens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyabb a tár­ sadalomban betöltött szerepe. Az egyház­ állam kapcsolatrendszer legtöbbet emle­ getett, leginkább problémás pontja, hogy az egyházak, a hívők és a klérus vajon poli­ tizálhat-e. S ha igen, akkor milyen mérték­ ben? És egyáltalán mi számít politizálásnak? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy vallás és politika illetékessége között eredendő különbség van. Már a Szentírásban megta­ láljuk ezt a szétválasztást, majd később Szent Ágoston tanításaiban is. A Gaudium et spes zsinati dokumentum ezt így fogal­ mazza meg: „Az Egyház semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel (...), a politikai közösség és az Egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyan­ azoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, bár más-más címen” (GS 76). Utóbbi mondat viszont ar­ ra utal, hogy a kettő között mégis vannak közös pontok. Kategorikus tiltással az egy­ ház csak a klérus tekintetében él: a papok­ nak a különleges eseteket és rendkívüli fel­ hatalmazást kivéve nem szabad részt venniük a (párt)politika alakításában (CIC 287. k. 2. §). Nem szabad azonban összeté­ veszteni a politizálással a közügyekben való szabad véleményalkotás Alkotmány által biztosított jogát, amely mindenkit megil­ let, s azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntől vagy közösségtől sem. De az er­ kölcsi eligazítással sem. Az ilyen megnyi­ latkozásokat viszont nem könnyű, sőt, tárgyát tekintve gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai néző­ pontból. Az, hogy ezeket az állásfoglaláso­ kat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, legtöbbször önkényes alapon dől el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilat­ kozásnak tartja; akinek viszont kényelmet­ len, esetleg hátrányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettős állampolgárságról tar­ tott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szavazattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat­ kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitá­ ba, hogy jelentene-e többletterhet ez a dön­ tés magyar társadalomnak vagy sem. Az egyház evilági küldetésében különösen fontos szerepet kapnak a világi hívek. Tevékenységük a mindennapi élet szerve­ zésében, megújításában szabad, sőt függet­ len. A hívek annak érdekében, hogy a vilá­ got keresztény szellemben átformálják, nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről. Minden állampolgár kötelezettsége hogy megfelelően tájéko­ zódjon és lelkiismerete szerint éljen a de­ mokrácia adta választási lehetőséggel. A tév­ hitekkel ellentétben az egyház elismeri azoknak a munkáját is, akik tevékenyen vesznek részt az állam irányításában. A föl­ di rend összetevőinek ugyanis, köztük a politika intézményeinek, Istentől kapott sa­ ját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Teleki Levente ötödik oldal �A diszkriminált többség Észrevételek a gyűlöletbeszéd legújabb bevezetési kísérlete apropóján TO PLEASE BE QUIET Nagyon meg kellene már oldani ezt a gyűlöletbeszéd-kérdést - gondolják a kor­ mányzati boszorkánykonyhában sündörgő bölcsek. Elvégre a gyűlölködés témája sok mindenre jó: lehet vele figyelmet elterelni a valós kérdésekről; lehet korszerű, européer színben feltűnni, mint aki életét - és szava­ zatát - adná embertársai méltóságának megőrzéséért; lehet összemosni a minden­ kori konzervatív oldalt az időnként hőbörgő néhány tucat Szálasi-fannal (ha nincs elhatárolódás a gyűlés kezdete után 30 má­ sodperc elteltével, akkor bizony egyértel­ mű, hogy a jobboldal lelke mélyén szimpa­ tizál a fasisztákkal!). A kérdés valóban súlyos. Ha a szólássza­ badság és a gyűlölködés által megsértett emberi méltóság egymásnak feszül, az el­ lentétet nehéz oly módon feloldani, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposztának se essen komoly baja (a szabadság is megma­ radjon, és a méltóság se csorbuljon). A kér­ désre a nálunknál némileg fejlettebb de­ mokráciák - mint amilyen Gabon vagy az ébredő Mali (á la Fábry Sándor) - is kétség­ beesve keresik a megfelelő választ, modern korunk ugyanis nem hagyja nyugodni az évszázados alkotmányos alapelveket, a tör­ ténelem kerekének új fordulatai - beván­ dorlás, terrorizmus, az emberi jogok ájult tisztelete, a régi, biztos alapok fokozatos elvesztése - új válaszokat igényelnek. A szabadság és a méltóság közti határvonalat ezek figyelembe vételével kell újrapozício­ nálni. Eközben nem árt újra felfedezni Európa szellemi, kulturális alapjait - hiszen a he­ hatodik oldal lyes válasz csak ezek figyelembe vételével található meg. Ezen gyökereket hajlamo­ sak vagyunk elfeledni, a nyilvánosság előtt kissé talán szégyellni is. Egy zsidó szárma­ zású amerikai professzor, Joseph Weiler mesélte el nekünk újra könyvében (Ke­ resztény Európa): van abban valami szim­ bolikus, ugyanakkor egyszerre gyakorlati jelentőségű, hogy „az amerikaiak a maguk emberi jogi univerzumában a szabadságra helyezik a fő hangsúlyt, az európaiak pedig a méltóságra!’ A szerző még ennél is to­ vább ment: az európai uniós alkotmány­ szerződés preambulum-vitájáról írott fejte­ getéseiben az emberi méltóságot határozza meg a közös európai jogfelfogás alapja­ ként, amelyet ő a kontinens keresztény kulturális gyökereiből eredeztet. Ennek fényében a regnáló igazságügyi mi­ niszter akár az emberi méltóság lánglelkű őrzőjeként is feltűnhet szemünkben. Ok­ tóber végén ugyanis elfogadták az általa beterjesztett törvényjavaslatot a Polgári Törvénykönyv módosításáról. A módosítás arra irányul, hogy megteremtse a gyűlöl­ ködés elleni fellépés lehetőségét a polgári jogban - nyilvánvalóan azért, mert a büntetőjogi megoldás bevezetésével az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának fényében a kormányzat nem mert tovább kísérletezni. A testület ugyanis 1992-ben, 1999-ben és 2004-ben háromszor semmisí­ tette meg az egyes társadalmi csoportokat „gyalázó”, tagjainak méltóságát sértő kife­ jezéseket, megnyilvánulásokat korlátozó Büntető Törvénykönyv-beli rendelkezést, amely egy darabig meglepő makacssággal újra és újra felbukkant az aktuális kor­ mányzatok kodifikációs terveiben, míg ez­ úttal egy ravasz oldalvágással a polgári jog terepén próbálkoznak a közösségek védel­ mének jogi biztosításával. A Polgári Törvénykönyv módosított szö­ vege mindazonáltal már az első szemügyre vétel alkalmával is váratlan meglepetéseket tartogat. Lássuk a szöveget! „A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy et­ nikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a sze­ mélyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a társa­ dalmon belül kisebbségben lévő körére vo­ natkozik!’ Hagyjuk a jogászi szőrszálhasogatást másra a „súlyosan sértő”, sérelmet okozó magatartások meghatározhatatlan, túlzottan széles (ergo alkotmányellenes) fogalmáról, a korlátozás korábbi mércéjé­ nek jelentős (ergo az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján alkotmányelle­ nes) leszállításáról, amely esetben másodla­ gos kérdés, hogy büntető- vagy polgári jogi eszközökkel történik mindez. Mi az, hogy „súlyosan sértő”?? Elég lenne mondjuk csúnyán nézni?? Ami ennél is inkább szemet szúr: a felsoro­ lásban csak az ilyen-olyan kisebbségek sze­ repelnek, ami egyértelműen diszkriminatív a többségre nézve, amelynek identitását éppúgy meg lehet sérteni, mint bármely társadalmi csoportét. „Jogot tehát az árnya­ latnak”, mondja Illyés Gyula, de könyörgünk, jogokat a többségnek is! A perma­ nens közéleti viták-nyűglődések során a többségi identitás (értsd: a magyar) a közel­ múltban is számos alkalommal kérdőjeleződött meg, került gyalázásra, lett gúnyka­ caj tárgya. Másképpen: ha ezentúl a komp­ lett Hegedűs-családot elmarasztalhatják majd polgári perben, akkor mondjuk TGM miért röhöghet büntetlenül a markába?? És mi lesz az Egyházzal? A népszámlálások alapján 60%-nyian vagyunk mi, katoliku­ sok. Akkor ez most a többséget jelenti? Vagy csak a templomba járók számítanak? A Magyar Boszorkányegyház kaphat vé­ delmet e szabály alapján, katolikusék meg nem?? Amikor a közélet bérelt és önkéntes megmondóemberei úgyis csak a keresz­ tény egyházakkal szemben szoktak kö­ nyörtelenül kritikusak lenni? De menjünk tovább! Az új törvényszöveg megteremti annak a lehetőségét, hogy a sé­ relmet szenvedett fél konkrét azonosítha­ tósága hiányában is megállapítható legyen a jogsértés: „A jogsértő nem hivatkozhat ar­ ra, hogy sérelmezett magatartása nem köz­ vetlenül és felismerhetően a (...) sérelem alapján igényt érvényesítő fél vagy felek ellen irányult!’ Ezen felül pedig a törvény lehetővé teszi egyes társadalmi szervezetek és jogvédő alapítványok részére a per­ indítást. így megteremtődik a lehetőség egyfelől arra, hogy a közösség bármely tag­ ja érvényesíthesse a sérelemből fakadó igé­ nyét, illetve ennek hiányában közérdekű kereset indítására is lenne mód. A perindí­ tásijogosultság akkor is fennáll, ha az illető nem is szerzett tudomást a sérelmes kifeje­ zés közzétételéről, mondjuk egészen addig, amíg nem lett abból újsághír (Jóska gyere> Pestre megyünk perelni, valaki cigányozott �- svábozott, románozott, szlovákozott, boszorkányozott - egyet, mondhatják majd például az eldugott beregi falvakban). A sé­ relem tényleges bekövetkeztét, az egyének­ re lebontva ugyebár nem lehet érdemi bi­ zonyítás alá vonni, a bíróságoknak auto­ matikusan el kell fogadniuk bekövetkeztét. A törvény nem korlátozza a perindítás le­ hetőségét, ezért elvileg elképzelhető, hogy mondjuk a többszázezres hazai cigányság valamennyi tagja pert indítson, ami az igazságszolgáltatás totális megbénulását idézné elő (szerencsétlen jogsértő pedig mindenkinek fizetheti majd a kártérítést). És persze az sem elképzelhetetlen, hogy olyanok is pert indítsanak, akik külföldön élnek ugyan, de valamely Magyarországon egyébként kisebbségben lévő társadalmi csoport tagjai közé számíttatnak. így pél­ dául „zsidózás” esetén a planéta bármely, zsidó identitású lakója perelhetné a jogsér­ tőt (ekképpen hamarosan kedvelt turista­ célpont lehetünk, a nyaralás árát pedig behozza majd egy-egy kártérítési per!). Az már csak hab a tortán, hogy a vallási-nem­ zetiségi identitás számos esetben a jog szá­ mára bizonyíthatatlan - elvégre a jog által meghatározott keretek között ma mégsem lehet jogi relevanciát tulajdonítani a bőr­ színnek vagy más testi jegyeknek... Nos, a törvény végül nem vészelte át a Sán­ dor-palota veszedelmeit, a köztárasági elnök nem írta azt alá, így záros határidőn belül az Alkotmánybíróság asztalára fog kerülni. A fent említett számos megkérdőjelezhető megoldás alapján, figyelembe véve a korábbi gyakorlatot, nehéz elképzelni, hogy kiállja majd az alkotmányossági próbát. A baj nyilvánvalóan nem azzal van, hogy a törvényhozó megpróbálja fokozottabb vé­ delemben részesíteni a közösségeket, ez önmagában véve helyeselhető célkitűzés. A cinizmussal megvert ember azonban hajla­ mos azt hinni, hogy a mostani lépés csak álca, és a kormányzatnak voltaképpen tel­ jesen mindegy, mi lesz a törvény sorsa: ha átcsúszna az alkotmányossági rostán (erre kisebb az esély), akkor rendben vagyunk, ha meg nem, újra lehet egy kicsit rasszistázni, fasisztázni, xenofóbozni, ezúttal majd jól bemártva az Alkotmánybíróság tagjait is (akik nyilvánvalóan kizárólag rej­ tett Szálasista elkötelezettségből fúrhatták meg ezt a kodifikátori remekművet). Elvégre jól jöhet a politikai tőke kovácsolá­ sakor, ha mindig van mód valami vagy valaki ellen tiltakozni, és riogatni a társa­ dalmat a nácizmus újjáéledésével. Végered­ ményben, ha a konzervatív oldalon múlna, nyilván Szabó Albert lenne a belügyminisz­ ter, Bácsfi Diána felelne a honvédelemért, és rögtön újjáalakulna a Nemzeti Számonkérő Szék... Koltay András Fent kontra lent Tavaly ősszel történt valami ebben az országban. Azóta vitatkozunk, hogy mi és miért. Forradalmi hőstett vagy egyszerűen csak garázdaság kivonulni az utcákra, és barikádokat építeni, autókat felgyújtani, a televízió székházát megostromolni? Jogos rendőri fellépés, esetleg a jogállamiság kor­ rigálandó hibája vagy egy álorcájától megszabadult diktatúra önkénye nyilvánul meg a rendőr fenyegető gumibotjában, a műveleti terület fogalmában? A tavaly szeptemberi-októberi események egy év távlatából sem tekinthetők múlt­ nak, lezáratlan kérdésnek. Ugyanaz a kor­ mány van hatalmon, amely ellen utcára vonult a tömeg, ugyanazok a problémák határozzák meg a közéletet, amelyek 2006-ban kiváltották a harmadik Magyar Köztársaság legsúlyosabb válságát. De­ monstrációk, székházostrom, utcai har­ cok, barikádok az egyik oldalon; tömegbelövetés, megvakítás, rendőri brutalitás a másikon. A megvakítottak, a kivert fogúak, az igazságszolgáltatás áldozatai, a megalázottak ma sem kaptak elégtételt. A kor­ mány ma is ragaszkodik pozíciójához, s közben egyesek már paramilitáris szerve­ zeteket gründolnak félelmükben. Mi zajlik hát körülöttünk? Meddig mehet el a hatalom, meddig igazolható az erő­ szak, s meddig legitim a legalitás? Van-e civil szféra, s kell-e félnie a demokratának vagy sem? Vargha Bálinttal közösen úgy gondoltuk, hogy vitára érdemes kérdések ezek. És hol másutt, mint egy oly fakultás keretében le­ hetne ezen kérdésekről beszélgetni, amely a nevében a jog- és államtudományt és a katolicizmust együtt hordozza. Az egye­ temek a világ valamennyi szabad és demokratikus államában a politizálás, a közéleti viták nyílt terei, ahol a jövő értel­ miségijei friss lendülettel várnak választ társadalmuk általuk érzékelt problémáira a jelen értelmiségijeitől, kik nem ritkán akár tanáraik is. Az egyetem nevében is vállalt küldetése pedig, hogy kérdéseinket egy tu­ datos értékválasztás mentén fogalmazzuk meg. Akár kíméletlen precizitással, akár fájó következetességgel, akár provokatív módon, de az igazság vágyától vezérelve. Mert nem lehet egyszerre igaza a követ do­ bó tüntetőnek és a rá fegyvert emelő rend­ őrnek. Mert nem lehet egyszerre igaza az antiglobalista, nemzeti ellenzéknek és az országot uraló globalokomprádor elitnek. Valaki hazudik, valaki téved. Ha merünk kérdezni, tán az is kiderül, hogy ki. A Jogállami átmenetünk c. speciálkollé­ gium a rendszerváltással, jogállaminak állí­ tott átmenetünk jelenségével foglalkozik, de amint Varga Csaba rámutatott egy ta­ nulmányában, „a problémakörben rejlő látszólag időleges aktualitás voltaképpen mégis a jog végső létét, értelmét, jelenté­ sét, önazonosságát vallatja”. Mert a jog lé­ nyege nem a normális állapotban világlik ki, hanem a kritikus, rendkívüli helyzetek­ ben, amikor újra feltehetjük önmagunk­ nak a kérdést, hogy mi végre van jogálla­ miságunk, mi végre van jogunk. Oncél-e vagy csak eszköz, amelyhez szolgálandó érték kell? Tavaly szeptemberben, ahogy a rendszer­ váltáskor is, a magyar jogállamiságról kide­ rült, hogy öncél, melyet - úgy látszik - ön­ magában érdemes szolgálni. Állítólag. Van-e azonban válasza a jogfilozófiának a jogon kívül is? És van-e oly helyzet, mikor csak a jogon kívül fogalmazódhat meg a társadalmi tiltakozás? Mi a polgári enge­ detlenség, és - amint Varga Csaba írja má­ sutt - „mi marad meg a társadalomnak, ha polgársága engedetlenség helyett az enge­ delmesség útját választja”? Jó kérdések. Mi feltettük és feltesszük őket. A Jogállami átmenet c. speciálkollégium a tavaly őszi események apropóján két, ki­ bővített rendkívüli ülést tervezett, amelyet - némi nagyzolás okán - konferenciának nevezünk. Az első, már lezajlott szesszióban a jogtu­ domány oldaláról vizsgáltuk meg a kérdé­ seket. Varga Csaba nyitó előadásában nagyon mély, de tán csak mostanra (ki­ mondható) igazsággá érett gondolatokat skicceit fel a jog feladatáról. Hogy cél-e, vagy csak eszköz. Hogy a jogállamiság csodaszer-e, melyet elég átvennünk az őt kiizzadó nyugati kultúráktól, vagy egyet­ len nemzet sem spórolhatja meg küzdel­ meit, amelyekben a jog nem gát, de segít­ ség kell, hogy legyen. A mai magyar közállapotok feletti bölcselkedő reményvesztettség és mégis a csakazértis reménye szólt Varga Csabából. A másik két résztve­ vő, a jogvédő Schiffer András és a jogszo­ ciológus Fleck Zoltán, is ebbe az irányba tekerte mondandóját. Schiffer és Fleck azonban tényként ismerte el az alkotmá­ nyos jogállam létét, de míg Schiffer ko­ moly belső működési zavarokat állapított meg, s a tavaly szeptemberi-októberi ese­ mények kapcsán az államhatalom elsődle­ ges felelősségét hangsúlyozta, Fleck Zol­ tán efemer jelenségnek ítélte a tüntetése­ ket. A hallgatók többsége azonban inkább a Varga Csaba képviselte nézetet fogadta el. A fél 10-ig is elnyúló vita végül bebizo­ nyította, hogy eltérő valóságinterpretációk léteznek. Techet Péter hetedik oldal �Techet Péter reakciója (Síppal is, dobbal is, záptojással is, ítélet, 2007/5. szám) Láncos Petra Lea cikkére (Síppal, dobbal, záptojással, ítélet, 2007/4. szám) újabb ingereket váltott ki többekből, így a következőkben a vita további folytatásának adunk teret. A megszólított szerző válasza után egy új vitázó is beszáll a verbális küzdelembe. Aki csömört érezvén a túlzott értelmiségi nyavalygás olvastán - sürgős késztetést érezne arra, hogy továbblapozzon, kérjük, ne tegye! Közösségi együttélésünk alapvető kérdéseiről lesz szó. Ha pedig valaki még tovább akarna vitázni, javasoljuk a mindig rendelkezésre álló, hűséges kocsmaasztalt, illetve újságunk oldalait is -jövő év elejétől újra. Tyúk vagy a tojás? Örömmel tapasztaltam, hogy az ellentüntetések­ kel kapcsolatos írásom nem maradt visszhang nél­ kül, s hogy Techet Péter az idevágó gondolatait pa­ pírra vetette. Ezúton szeretnék reagálni néhány gondolatára. Hajói értettem, Techet Péter szerint Magyarorszá­ gon (még) nincs kiforrott politikai közösség („két ország van, két nemzetrész, két oldal”), így ha­ zánkban (jelenleg) a demokrácia sem lehetséges. Mivel alkotmányunk nem jelent elégséges kon­ szenzust ahhoz, hogy egy demokratikus rend ke­ retéül szolgáljon, pillanatnyilag a demokrácia já­ tékszabályai sem alkalmazhatóak. Az alapkérdés valójában a politikai tyúk vagy a to­ jás ősvitáját eleveníti fel: a politikai közösség van előbb, vagy a demokratikus rend? Az alkotmányos rend megteremtése, vagy a polgárok demokrati­ kus elköteleződése? Valójában a politikai közösség fejlődése és a demokratikus mechanizmusok mű­ ködése meglátásom szerint egymást támogató fo­ lyamatok. Míg a nemzetállami keret viszonylag homogén kulturális alapot nyújt a politikai közös­ ség fejlődéséhez, ez önmagában valóban nem fel­ tétlenül bizonyul elégségesnek. Azonban vélemé­ nyem szerint szemben a Techet Péter által vázolt statikus, esszencialista közösségképpel a politikai közösségek éppen a demokrácia nyújtotta eszkö­ zökkel emancipálódnak, illetve termelik folyama­ tosan újra önmagukat. A szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jog (a további információs szabadsá­ gokkal egyetemben) azért képezi a demokratikus rend gerincét, mert nem csupán a társadalom kül­ ső feltételeinek, de magának a közösségnek az új­ ragondolását is lehetővé teszi (deliberative constitu­ tionalism). így a demokratikus alapjogok nem csak egy előre adott közösségben működőképe­ sek, de egyben közösségképző erővel is bírnak, hiszen a társadalom politikai arculatát cizellálják miközben egyre szorosabb párbeszédbe vonják tagjait. E párbeszéd alkotmányos kereteit és korlá­ táit két alapjog jelöli ki: a fennálló paradigmák megkérdőjelezését, a meggyőzést lehetővé tevő szabad véleménynyilvánításhoz való jog valamint párbeszédben résztvevők egyenlőségét biztosító, és marginalizálódásukat kizáró emberi méltóság­ hoz való jog. E két alapjog „bevetését” nem kell egy homogénebb közösség eljövetelére halasztanunk, hiszen éppen ezzel húznánk ki társadal­ munk alól a demokrácia szőnyegét és gátolnánk a közösség folyamatos egybeforrását és differenci­ álódását. E játékszabályok elfogadása önmagában elégséges konszenzust kell, hogy jelentsen a civil politikai küzdelmek keretbefoglalására függet­ lenül a vitatott téma természetétől. (Ha azonban a nagy politikai kérdések jellegéből akarunk követ­ keztetni arra, hogy valóban politikai közösséget alkotunk-e vagy sem, akkor csak vessünk egy pil­ lantást a nyugati demokráciákban aktuális politi­ kai kérdésekre. Látni fogjuk, hogy ugyanazok a „létkérdések” határozzák meg a politikai küzdel­ mek napirendjét, mint hazánkban. Kétségbe vonható-e ezek alapján pl. a francia vagy német poli­ tikai közösség léte?) Végül, óva intenék attól, hogy bármelyik „oldal” tartós győzelmét kívánjuk, hiszen alkalmasint az­ zal találnánk szembe magunkat, amin a rendszer­ váltás óta eltelt szűk két évtizede sem sikerült ma­ gunkat túltennünk. Láncos Petra Lea Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Márpedig demokratikus nemzetállam vagyunk, s ezt cáfolni meghaladott próbálkozás. Persze, az már egészen más lapra tartozik, hogy ez vajon jó-e, avagy sokkal inkább hátrányos számunkra. Kis ha­ zánk bő 90 ezer km2-ét magyar ajkú, magukat ma­ gyarnak valló népek lakják. Könnyen lehet, ha kép­ zeletben kintebb tolnánk határainkat, ezen állítás továbbra is fenntartható volna (ez azonban jelen körülmények között másodlagos). Ha Franciaor­ szág félmillió km2-es területét egy ötödére csök­ kentenénk - eltekintve az utóbbi években beván­ dorolt afrikai és kelet-európai betelepültektől attól még továbbra is fennmaradna a francia nem­ zetállam. A több magában foglalja a kevesebbet. A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság cáfolatától Techet Péter kollégám majdhogynem eltekintett, így e fogal­ mat nekem sem kell védelmembe vennem, pusz­ tán megjegyzem, ha nem jogállamban élnénk. Egyetemünk nem működhetne, s valamelyik ko­ rábbi cikkemért most épp börtönben ülnék. Ami pedig a mi kis képviseleti demokráciánkat illeti... Szabadon, politikai, társadalmi, erkölcsi, vagyis: úgy-ahogy világnézeti orientáltságunk szerint vá­ lasztjuk meg képviselőinket, akik ugyancsak sza­ badon képviselik saját, s ki tudja még kiknek az érdekeit. Már a Nemzeti Múzeum lépcsőin meg­ fogalmazták őseink igényüket: felelős kormányt! Ebből azóta sem lett semmi, és igencsak kérdéses: valaha is lesz-e belőle valami. Mintha a siralomház­ ban kitöltetnének egy űrlapot az elítélttel: milyen halált szeretne? Sortűz, akasztás, villamosszék, in­ jekció? Igazából nem mindegy? Persze, szép gesz­ tus meg minden, és tényleg nem mindegy, hogy mennyit agonizálunk: perceket vagy órákat, de a vége ugyanaz: The End. A célokat már rég nem mi választjuk, pusztán az eszközöket. Ami, valljuk be, elég lehangoló. Fel kell tennünk tehát a kérdést, ha a demokrácia korunk mainstream-je, vajon meglovagoljuk azt, nyolcadik oldal vagy fuldoklunk benne? Elég, ha kinézek az abla­ kon a békásmegyeri betondzsungelre, és minden­ felé surf-bajnokokat látok! Ja, mégsem. Sokkal in­ kább úgy fest a kép, mint valami temetőben, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki magának visz virágot és gyújt gyertyát. Kilátástalanságról akkor beszélhetnénk, ha kormos volna az üveg, de kérem szépen, itt még ablak sincs! Két ország van, két nemzetrész, két oldal, leg­ alábbis ezt állítja Techet Péter kolléga úr. Vegyük csak sorba és cáfoljuk meg ezt az igen komoly, bár hatásvadász állítást. Egy az ország, még, ha határa­ ink majdnem annyit vándoroltak is az elmúlt mil­ lenniumban, mint lóról nyilazó őseink. Egy a nemzet, mert ha nem így volna, a schmitt-i fogal­ makkal operálva polgárháborús viszonyok kö­ zepette élnénk. Hiszen ha a politika politikaivá válna, nem a BKV fogdmegjeivel hadakoznánk a metrón, hanem módszeresen egymást irtanánk. Mind ugyanazt szeretnénk: jobban élni, mint teg­ nap. Nem úgy, mint ahogy kampány idején a pla­ kátokon volt olvasható, hanem csak itt belül... Erezni akaijuk azt, hogy munkánkkal családun­ kat, környezetünket és országunkat szolgáljuk. Dőreség volna azt állítani, hogy egy baloldali a kommunizmust, egy jobboldali pedig a nagy Ma­ gyarországot építené. Persze valóban vannak szél­ sőséges táborok, de olyan meg kell, nem igaz? Megadja az egész bukóját, pont, mint a szegfűszeg a meggylevesbe: jó, ha van benne, de ne együk meg, s Ita mégis, hát nem halunk bele. S végül, ami a két oldalt illeti, ebben igazat adok a kolléga úr­ nak, de nem úgy, ahogy ő szeretné, ha szeretné! Hiba volna horizontálisan tagolni a társadalmat, s határvonalat húzni nyugat-kelet, bal- és jobboldal közé. Vagyunk mi, s vannak ők. Azonban egész nap járhatja valaki a várost, őket nem fogja észre­ venni. Mert ők ott fent vannak, hozzájuk csak re­ ferendumok formájában jut el az ima. Van egy egységes nemzet, mely a perifériára szorult saját határai között, s van egy országgyűlés ellenzékkel, látszólag hadilábon állva a mindenkori kormány­ párttal. Kilenc millió ember a homokdűnék kö­ zött, ezer ellenében, akik az oázisban hűsölnek. Két oldal. Egy gondolatébresztőt hagynék csak cikkem végé­ re. A demokratizálódás sok nagy nemzetnek hozta meg a maradandó sikert a 17-18. században, mely máig kihat világunkban elfoglalt vezető helyükre. Az angol polgári forradalom, az észak-amerikai ál­ lamok függetlenségi harca, majd pedig a Bourbo­ nok megbuktatása, ami a modem francia állam alapmozzanatának tekinthető. Ok joggal méltatják a demokráciát. A magyar, osztrák, orosz, német, olasz köztársaságok mind rövid életűek voltak, s az uralkodás joga nagy kvalitású, szuggesztív személyek kezébe került, mely rendszerek - egy kivételével - a II. világháborúban összeomlottak. Most újra demokráciában élünk, de vajon meg­ hozta végre ez az eszme az oly áhított nagyságot? Nem lehetséges, hogy egyes uralmi formák nem illenek bizonyos népek karakteréhez? Miért kell akkor erőltetni? A franciák szeretik a csigát, az an­ golok tejjel isszák a teát, a bajorok szeretik a kol­ bászt sörrel (sztereotípia), az oroszok a vodkát, a magyarok pedig a székelykáposztát. Kiskoromban spenóttal tömtek, most utálom, habár még mindig jobb, mintha csigával tették volna ugyanezt! lakács Gergely �Vagy igen, vagy nem Viszontválasz Láncos Petra Lea Tyúk vagy a tojás? c. cikkére Láncos Petra Lea válaszcikkében az én schmittiánus ihletettségű gondolataimmal a deliberatív de­ mokráciát szegezi szembe, mondván, akár van kö­ zösség most, akár nincs, akár van politikai harc, akár nincs, a kiút csak a vitán keresztül vezethet. A vita viszont eleve feltételezi, hogy valamiben egyetértünk, azaz mégiscsak valamilyen értelem­ ben véve közösség vagyunk. A deliberatív demok­ rácia tehát - azontúl, hogy, amint a liberalizmus, úgy ő is, „az ellenséget (...) a szellemi oldal felől a vitapartner fogalmában kísérelte meg feloldani” (Cári Schmitt: A politikai fogalma, 20. o.) - léte­ zőnek veszi azon kereteket (demokratikus közös­ ség), amelyeknek kialakítása lenne végül is a fel­ adat. Noha logikailag ez ellentmondás, a valóság­ ban még lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a vitanemzet preszupponált létében bízva akarják meghaladni a jelenlegi állapotokat. A valóság akár igazolhatja is őket. Vagy nem. Egy olyan vita azonban, amelyben az egyik oldalon Cári Schmitt áll, a másikon meg a deliberatív tábor, eldönthetetlen, mert egészen más fogalmakkal ír­ nak le valami egészen mást. A vita fogalmi lénye­ ge, hogy azonos rendszeren belül gondolkodjunk. (Egyébként ezen metodológiai megjegyzésem is Schmittet igazolná, aki tán kuncogva tárja szét ke­ zét, mondván, mégiscsak neki van igaza, amikor a politikum fogalmát a harccal, a közösségét a ho­ mogenitással, a vitát pedig az ellenséghez való szegődéssel azonosítja.) Miről is van szó azonban? Láncos Petra Lea szerint a közösség a vitában érik, s ezen vitában valamenynyi vélemény szabadon megjelenhet, mert - ahogy azt John Stuart Mill is megjegyzi - nem tudhatjuk, hogy később melyik válik hasznossá. A szabad közvita egyrészről gondolkodni tanítja a nagyérde­ mű közt, másrészről tiszteletre nevel, elfogadásra, s ezek biztosítására kialakulnak azon keretek (alapjogok), amelyek között immáron úgy folytat­ ható a vita, hogy annak lefolyása és eredménye is az így kialakult közösség érdekeit szolgálja. A vita alakítja ki és tartja fenn a közösséget. De! Meddig mehet a vita? Megkérdőjelezhetem-e a másik poli­ tikai létét, közösségen belüliségét, hasznosságát? Ha nem, miért nem? (Ha igen, akkor Schmitt örömmel kapcsolódik vissza a cikkbe, de most hagyjuk ki az öreget.) És miért gondoljuk azt, hogy a vita feltételei mindenki, minden társadalmi csoport számára azonosak? Konkrétan: ha egy rendszerváltás után a korábbi diktatúra haszonél­ vezői hasznaikkal együtt jelennek meg a demokra­ tikus homokozóban, milyen érvekkel győzhetnénk meg őket, hogy hagyják a homokozón kívül ko­ rábban megszerzett műanyag lapátjaikat, és mondhatnánk-e azt, hogy önmagában a homoko­ zóba se jöhessenek be? Ha nem, miért nem? (Ha igen, Schmitt megint tudná a választ.) És miért gondoljuk azt, hogy a közérdek a vita során kiala­ kult kumulatív érdekösszeggel azonos? Nem akarhatnak a köz egyénei olyat, ami nem a köz ér­ deke? A deliberatív demokrata kizárná a vitából a rasszista érveket ugyanúgy, mint a leninistákat, és nem fogadná el, hogy egy rasszista (leninista) többségű társadalom rasszista (leninista) alapú konszenzusra jusson a köz jövőjét illetően. Miért nem? (Ennek tagadására csak egy esszencialista közösség és valamilyen természetjog lenne képes, eleve igazolhatatlan tilalomfákat állítva persze.) Nos, a deliberatív demokrácia eszméje ugyan na­ gyon szép, csak túl absztrakt és túl optimista. Úgy véli, hogy a közösség egy formális vitában majdan úgymond kialakul, és egyébként is mindenhol ugyanúgy, azaz a vita révén; másrészről az embere­ ket egyetérteni képes, racionálisan gondolkodó, meggyőzhető lényeknek tartja. Ha így volna, való­ színűleg nem lenne sehol sem polgárháború, és a hazai autonóm jobboldali csoportoknak elég lenne adni egy Kis János összest, hogy letegyék kezükből az épp meggyújtott Molotov-koktélt. Élnék a gya­ núperrel, hogy Kis János után is (vagy tán pont azért:) szintén elröpülne az a koktél. Mert meggyőzhetetlenek vagyunk egymás számá­ ra. Mert irracionális hiteken alapuló mítoszok vé­ dik minden politikai szereplő egyéni igazát, és már nem csak azt nem tudjuk, hogy ki mucsázott, zsi­ dózott legelőször, de az sem számítana, ha jelent­ keznének az illetők. Mert a politikai harc lényege nem gazdasági, er­ kölcsi, esztétikai (stb.), hanem maga a harc. És nem lehet Schmittet nem idézni e helyütt: „A po­ litikai = pártpolitikai egyenlet akkor lehetséges, ha az átfogó, minden belpolitikai pártot és ellentétes­ ségeiket átfogó, relativizáló politikai egység (az »állam«) elveszti erejét és ennek következtében az államon belüli ellentétek nagyobb intenzitásra tesznek szert, mint a másik állammal szembeni közös külpolitikai ellentét? (i. m., 22. o.) Azaz nem azért van Magyarországon politikai közösségen kívüli létállapot, mert pártok működnek, eltérő programokkal, hanem azért, mert az ellentétek in­ tenzitása erősebb, mint a nyugat-európai belpoliti­ kában. Láncos Petra Lea szerint Nyugaton is a „létkérdések” adják a közéleti viták tárgyát. Pedig nem! Nyugaton a political correcíness véleményszű­ rőjén belül nem minden felvethető kérdés vetül fel. Nyugaton a konzervatív jobboldal valóságin­ terpretációja a hatvanas évekre végső vereséget szenvedett, s így mára a kinti közbeszédet egy alapvetően liberális nyelvezet dominálja. (Ami nem biztos, hogy baj.) A politikai közösség tehát kint letisztult, s a létkérdések megválaszolása után már csak derivativ kérdések képezik a viták tárgyát. Ezen letisztulás ára azonban a sokszínűség szürkülése, unalmasítása. Nálunk nem így van. Nem én, de a vitaindító cikk ismeri ezt el. Ha azon jelenségek, amelyeket Lán­ cos Petra Lea tanárnő elítél, vannak (márpedig vannak), akkor nem mondhatjuk azt, hogy ne le­ gyenek, pusztán megállapíthatjuk, hogy Magyaror­ szágon még nincsen politikai közösség, nincsen olyan egységes nyelvezet, amelyen belül értelme­ sen lefolytatható lenne bármely vita. Carl Schmitt elismeri, hogy mára (értsd: már a hatvanas évekre) sincs lehetőség homogén közösséget teremteni, így az állam, mint „konkrét, egy történelmi kor­ szakhoz kötődő fogalom” (Carl Schmitt: Verfas­ sungsrechtliche Aufsätze aus den Jahren 19241956, 373. o.), megszűnt. Helyette nem a deliberatív, a vita által homogenizáló állam, hanem a szabadság választandó. Mint antietatista és szabadságszerető egyén, csak örülni tudok mindennek. Nem szeretnék oly „or­ szágban” élni, ahol nem lehet valamely történelmi tényt tagadni, ahol nem lehet valamely kisebbséget szidni, ahol nem lehet záptojással véleményt nyilvá­ nítani, ahol valamely közösségi érdek nyomná el véleményemet vagy (urambocsá) tojást dobó vá­ gyamat. Carl Schmitt huncut anarchizmusát választom in­ kább, mint a liberális demokrácia véleményegysé­ gét. Még akkor is, ha néha tán kényelmesebb poli­ tikai harcoktól mentesen élni. Ha meg kevésbé akarunk elméletieskedni, s csak a vitaindító cikkben jelzett jelenségekre koncentrá­ lunk, szintén le kell szögeznünk egy s mást. 1. A tojásdobálás nem „üres vélemény”, mert tartalmi véleményt nem csak verbális, hanem más aktív módon is ki lehet fejezni. Egy „mongyonle” kísé­ retében eldobott záptojás nagyon is érthető (deskriptive tehát tartalmi) érv 2. Itt, a keleti vége­ ken mindig szokás Nyugatot idézni. Nem kima­ radva e népszokásból, utalnék néhány nyugat-eu­ rópai tüntetés jellegére. Repül ám ott is záptojás! Az, hogy kint elsősorban az autonóm baloldali, míg itthon az autonóm jobboldali csoportok élnek ezzel a lehetőséggel, remélem, önmagában még nem gond. 3. A homogenitás hiányát nem úgy kell feloldani, hogy a liberalizmus létválaszait fogadjuk el, hanem tudomásul véve, hogy létkérdésekben egy nem-homogén társadalomban nem tudunk megegyezni, az egyes vélemények bármilyenkénti érvényesítését elfogadjuk mint létező jelenséget. És esetleg igyekszünk a magunk igazát segíteni. Hol cikkben, hol záptojással. Vagy nem. liehet Péter kilencedik oldal �A fiatal Petőfi Avagy a Quimby vagy a magyarnóta szolgálja-e jobban a közt? Nincs Szabó család, sem műdalcsokor az ét­ vágyhoz, s néhányan már a közszolgálatiságot temetik. A Magyar Rádió új vezetése, az MSZP és a Fidesz támogatását egyaránt el­ nyert Stich György valódi reformokat, valódi megújulást ígért a néhol örcgurasan csordogá­ ló programfolyamban. A korábban a nyugdí­ jas otthonok állandó háttérzajaként működő Petőfi Rádióból emerkettőpetőfi lett (néme­ lyek szerint már ezen tény is mutatja, hogy percekre vagyunk a kollektív nemzethaláltól, inkluzíve a spcngleri Nyugat alkonyával), és az új adó a nap huszonnégy órájában ún. könynyűzenét játszik. Botrány. A nyugdíjas ott­ honok lakói már-már barikádokat akartak emelni, s a Kabarécsütörtök - Szabó család magyamóta szentháromságát írták lobogóik­ ra, de aztán egy jogvégzettnek eszébe jutott, hogy egyszerűbb bemószerolni az új adót az óertéténél, mén és állítólag nem közszolgálatiság az, ha nincs Farkasházy Tivadar meg Akácos út. A Médiatörvényből nem igazán derül ki, hogy miért szolgálnák a köz nagyobb érdekét Hofi Géza unott poénjai, mint egy kortárs magyar alternatív zenekar szövegei, vagy egy immá­ ron hatvanéves, tehát már nem is annyira könnyű zenei irányzat képviselői. Lássuk tót ezért, hogy mi is az a köz, és mi is lenne az ő szolgálata? Arisztotelész szerint a közösség még a közös értékekre alapozott, természetes közösség, s némivel később Cári Schmitt sem állít mást, amikor a demokrácia szükségszerű feltétele­ ként ír a homogenitásról. Tehát, ha a Dunán­ túlon tömörülnének a Szabó család rajongói, és a Duna-Tisza-közébe húzódnának vissza a nujazz rajongók, bizonyosan nem lenne vita tárgya, hogy mit jelent a közszolgálati rádió náluk. De mi legyen velünk, szerencsétlen ma­ gyarokkal, Tiszán innen és Dunán túl, akik közül néhányan a magyamótát szeretik (igen, úgy tudom, van ilyen alfaj a magyarságon be­ lül, mintha valahol már olvastam is volna ró­ luk), mások meg Ákosra esküsznek, némelyek pedig a csendre? Talán a preaufklérizmus gondolkodói is ilyen dilemmák előtt álltak, midőn megfogalmaz­ ták nézetüket, miszerint a posztkonvencionális államban nincs már olyan összetartó erő, tar­ tizedik oldal talmi elem, amely egyaránt elfogadható cél lehet a közösség egésze számára. így vagy abszolutizáljuk valamelyiket a társadalomban kurrens vélemények közül, és erőszakkal kényszerítjük a többiekre, vagy pedig belátjuk, hogy nem a jóságos Állam bácsi feladata célokat szabni, pusztán annyit várunk el tőle, hogy megteremtse azon kereteket, amelyek között mindenki követheti saját individuális életprogramját, és amelyek között lehetőség van értelmes vita során a közös ügyekről is valamiféle kompromisszumra jutni. A liberális, deliberatív demokrácia erről szól. Milyen legyen akkor egy liberális, deliberatív demokrácia közszolgálati rádiója? Három lehetséges (és ebből kettő meg is való­ sítható) opció kínálkozik. Az első megoldás szerint valamennyi társadalmi csoport a köz pénzéből saját fórumot létesíthetne, azaz nem csak emerkettő lenne alternatív zenékkel, de emerszázhuszonkettő is, amely meg esetleg a hazai raí-rajongók igényeit kielégítve, napi hu­ szonnégy órában sugározná a maglircbi és közel-keleti slágereket. Azaz mindenkinek rá­ dióadót! Akár személyeset is! Az állam pénzén állíthassa össze mindenki a neki tetsző mű­ sort. Egy ilyen ötletnek a technika, a józan ész és a költségvetés szabhat határt. A másik lehetőség, hogy eleve elbúcsúzunk a köz és a közszolgálat patetikus fogalmaitól, és kijelentjük, hogy majd a piac mindent megold, majd a piacon kialakulnak a választható alter­ natívák. Rock, opera, jazz, etno, rap, klezmcr, stb. Ha lesz igény, lesz rádió is, elvégre a kapi­ talizmusban a kereslet kínálatot szül. (Ne­ künk, akik már nem a vasfüggöny rosszabbik oldala mögül vágyakozunk a kapitalizmus iránt, hanem a kellős közepében élünk, bizo­ nyosan mosolyra húzódik a szánk ezen gondo­ latoktól, amelyeket tán már Bauer Tamás is unalmában tart még mindig igaznak.) Akinek jó magyar zenék kellenek, ne az állam pénzén akarja őket tóllgatni, mondják ma is az új Petőfi kritikusai, akiket persze még vé­ letlenül sem zavart az, hogy a Szabó családban viszont a jó magyar zenék rajongóinak pénze volt benne évtizedeken keresztül. A hayeki megoldással az is gond, hogy nem biztos, hogy minden igény mögött terem tőke­ erős csoport. Bár az az állítás, hogy az or­ szágosan fogtótó magyar rádióadók (Danubi­ us, Sláger) azért kényszerülnek borossbochkort és egyéb trutymót sugározni, mert ezt kívánják a népek, kissé delegitimálódott azáltal, hogy az új emerkettőpetőfi az arculat­ váltás óta nagyobb hallgatottsággal rendelke­ zik, mint tójdani, nagyonközszolgálati korsza­ kában. Azaz mintha mégis élne e kies hazában, valahol alant és kussban, egy számottevő ré­ teg, amely ugyan nem zárt le még hidakat a Sláger Rádió népbutítása miatt, de messziről kerülte a rádiókészülékét évek óta (liacsak nem tudta valahogy behozni a Rádió Cafét, de vidéki harcostársaink erről álmodni sem mer­ hettek). A piaci megoldás tehát azt kívánná, hogy szüntessük meg a Magyar Rádiót mindenes­ tül, s imádkozzunk a Nagy Fénylő Piachoz, hogy adjon nekünk olyan rádióadót, amelyre vágyunk. Ez a szemléletmód persze eleve feltételezi, hogy a köz érdeke egybeesik a köz­ érdekkel. Azaz, hogy a közszolgálat a minden­ kori köz kiszolgálását jelenti, s ha majd a nagy­ érdemű köz nem fog igényes zenét akarni, tót megkapja azt, ami kell neki. Ezen relativista nézet szerint nincs jogunk különbséget, értékrangsort felállítani, s nem tehetjük közneve­ léssé a közszolgáltatást. A szabad egyén majd eldönti, hogy mit néz, hallgat, s tó netán a ros­ tán pont az fog kiesni, amit mi értékesnek tar­ tanánk, ne akaijuk a többségre erőszakolni saját ízlésünket. Á kultúra csak annyi, ami kö­ rülvesz minket. Ha a mi kultúránk szőrtelenített mellkasú énekes fiúkat, a kelleténél na­ gyobb mellű énekes lányokat és kétsoros, öt szavas szövegeket termel ki, akkor tudomásul kell venni, hogy ilyen korban élünk. A köz­ szolgálat szolgálja ezt. Ausztriában például a közszolgálati ORF könnyű zenei rádióadója, az Ö3 erre állt rá, s kínálata nehezen külön­ böztethető meg a mi Danubiusunkétól. Ott az a közszolgálat. Szerencsére, a mi kultúrpolitikusaink, amikor John Stuart Millre lúvatkozgatnak, tudják, hogy az angol filozófus szabadságfogalma csak egy valamiként nevelt társadalomban ér­ vényes. Nem a világra meztelenül és lucskosan kiköpött emberek, tónem a nevelt, kulturált emberek szabadságát kell szolgálnia egy köz­ szolgálati adónak, s tó Magyarországon az or­ szágjelentős része el van (volt) zárva a hazai és külföldi zenék egy jelentős (jobbik) részétől, akkor igenis a szó legnemesebb értelmében vett közszolgálat az, amit az új Petőfi tesz: el­ vinni Joc Zawinult, a Quimbyt, a Morcheebat, a Hcaven Street Sevent, az Amorf Ördögöket (stb.) Nyírbátorba is. Ha Magyarországon le­ het Bartók adó, amely a komoly zenét játssza, s még senki sem kérdőjelezte meg létjogosult­ ságát, azaz: ha Magyarországon nem relativizáltuk még el a kultúra fogalmát, igenis emel­ jük be ebbe a kultúrába a könnyű zene arra méltó részeit is, s sugározzuk országszerte. Mert a közszolgálat nem a köz kiszolgálását, hanem egy közérdek képviseletét jelenti. A közszolgálati adónak nem a pillanatnyi tet­ szésindexek alapján kell összeállítania a prog­ ramját, hanem sokkal inkább valamiféle nem­ zet- és kultúrastratégiai tervek szerint. De ez nem jelentheti önhibernálását sem. A közszol­ gálatnak együtt kell mozognia a kultúrával. És talán ennek a kultúrának sohasem volt része az ízléstelen magyar műdal, de részévé válha­ tott a jazz vagy a rock az idők során. Az új Petőfi totót közszolgálati adó. És nem azért, mert növekszik a tóllgatottsága (tehát mégiscsak szolgálja valamely köz ízlését), ha­ nem sokkal inkább azért, mert a magyar és nemzetközi kultúra teljességét nyújtja másik két testvéradójával. Aki prózában szereti halla­ ni, annak ott a Kossuth. Aki az ún. komoly ze­ nében, annak ott a Bartók. És végre lett egy adó, amely számára a kultúra nem az elefántcsonttomyot (Bartók), de nem is a posztkádári pocsolyát (ex Petőfi) jelenti. És ez jó. Vagy legalábbis nem rossz. Techet Péter �Dsida Jenő 100 éves Akad úgy, hogy évekig járunk valahova, olyan helyre, ahol érzünk valami megmagyarázhatat­ lan!, és nem tudjuk megmondani, mi is az való­ jában. Aztán egyszerre, egy újságban elejtett megjegyzésre, vagy a polcról találomra leemelt könyvben lapozgatván belénk hasít a megvilá­ gosodás: hát ezért...! Ha útba esik, évek óta megállók a kolozsvári Fürdő utca egyik házánál, baráti vizitációra. Az utca máig érintetlen, még Funar keze sem ért cl idáig. A barátságos, nagy fák mögé búvó házak a századelő békés, fejlődő polgárvárosát idézik. Belül roskadozó könyvespolcok, makacsul bi­ zonygatva a tételt, bizony a megmaradás a könyveken is múlik, még ma is. Az utca levegő­ jébe szimatolva éreztem valami furcsa illatot, behunyva a szemem úgy tűnt, mintha rohanvást peregnének visszafelé az eltelt évtizedek, és az 1900-as évek kincses Kolozsváréba futnánk vissza. Egészen addig nem értettem ennek okát, amíg meg nem tudtam: Dsida Jenő a szom­ szédos házban, a ma Pavlovnak csúfolt Fürdő utca 14. szám alatt lakott haláláig. Eddig csak házsongárdi sírját látogattam, most végre, rövid időre, „szomszédok” lettünk. Na és? Kicsoda volt ez a Dsida, aki idén ünne­ pelné századik születésnapját? Egy régi, kivesző­ ben lévő mesterség művelője volt, kétes alak, amolyan költő-féle. „Szigorú, szakszerű kriti­ kus azt is mondhatná, hogy ez a vitathatatlanul nagyon tehetséges és sajnálatosan fiatalkorban meghalt erdélyi költő világéletében közhelyek­ ről írt. Igen ám, de ezek a közhelyek: szerelem, természet, együttérzés a szenvedőkkel, öröm olyan jelentéktelen kellemetességek miatt, mint üldögélni egy liavasi vendéglőben, sétálgatni egy kutyával, nézni egy rügyező faágat. Ezek a köz­ helyek: maga a mindennapi élet. Aki ezeknek örül, és örömét másokkal is közli, az szebbé te­ szi embertársai életét is. Petőfitől tudjuk, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Dsida Jenőnél aliglia szerette valaki is jobban a virágokat. És az olvasó valahogy úgy képzeli, hogy aki Dsida verseit szereti, az sem lehet rossz ember; sőt minél többet olvassa, annál jobb em­ ber lesz belőle. Ez a szelíd poéta megtanít gaz­ dag lelki életű, szelíd embernek lenni!’ - írja róla Hegedűs Géza. Élettörténete tragikus: gyermekkora óta kínzó szívbetegségével együtt élve pontosan tudta, hogy nem adatik neki hosszú élet. A trianoni Erdélyben éli rövid alkotó éveit, így művészeté­ ben ott lüktet az örökös fájdalom, ugyanakkor mégis mindennap mcgünncpli az életet - mert élni jó. Psalmus Hungaricusát ismeijük legin­ kább: „Vagy félczcmyi dalt megírtam /se szót: magyar, / még le nem írtam. / Csábított minden idegen bozót, / minden szerelmet bujtató liget. / Ó, mily hályog borult szememre, / hogy meg nem láttalak, / te elhagyott,,te bús, kopár sziget, / magyar sziget a népek Óceánján!” A vers a trianoni magyarság talán legszebb, legnagyobb hatású hitvallása, nem vádol, nem gyűlöl, csak eltökélten - szeret. „Minden este valamelyi­ künknek fel kellett olvasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933ban vagy 34-ben lehetett - Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felolvasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. liidod, abban az évben bejárta Franciaország legszebb vidékeit, és vala­ hányszor szép vidéket látott, mindig Magyaror­ szág és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemé­ ben. Ekkor felállt Kós Károly - barázdás arcán hullottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!« Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép napokra, amiket ott cltöltöttünk..!’ - írja Wass Albert a marosvécsi Helikon írótalálkozók em­ lékét felidézve. Dsida 1937-ben, harmincévesen veszi nőül szerel­ mét, Imbcry Melindát, nászukat Márton Áron áldja meg a Szent Mihály-templomban. A költő egy év múlva halott. „Kolozsvárt mindenki ismerte, mindenütt ott volt, mindenhol otthon volt. Akármelyik kávéházba vagy vendéglőbe mentél, biztos lehettél benne, hogy Dsida már ott van vagy öt percen belül megjelenik. De ma­ gántársaságot sem lehetett nélküle elképzelni, legalább is nem, ha irodalomról volt szó. Sosem értettem, mikor ér rá dolgozni, aludni, otthon lenni, magánember lenni. Különös csendes és ironikus nyugtalanság hajtotta helyről-hclyre. Mindig jókedvű volt és egy percig nem volt egye­ dül. Egy évvel ezelőtt úgy látszott, hogy felhagy a nomád életével. Jó állást kapott, meg is nősült, boldog volt. Debrecenben láttam utoljára, nászúton volt, komoly és nyugodt volt. Azt laallom, aztán nagyon sokat szenvedett!' - írta Szerb An­ tal a Nyugatban megjelent nekrológjában. Dsida már 1936-ban megírta Sírfelirat című négysorosát, a város felett nyújtózó Házson­ gárdi temetőben, a családi sírbolt homlokzatán olvasható: „Megtettem mindent, amit megte­ hettem, / kinek tartoztam, mindent megfizet­ tem. / Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását!’ A legkevesebb, mit megtehetünk, hogy nem felejtjük X felejthe­ tetlen Dsida Jenőt. Nem neki, nekünk igazán fontos. Capt. Charles Ryder Dsida Jenő: Kerülöm a nevedet (Erdély) Azt mondják, kerülöm a nevedet, nem beszélek rólad, nem dicsérlek, mert a Gonosz csókolta meg a számat. Pedig a gyantaszagú fenyvesekben mindig levett kalappal járok, sebes, mély vizeid bennem zúgnak. Ma órákon át gyermekes örömmel néztem, hogyan halásznak a vén parasztok a zajló Maroson s mikor a szabályos, négyszögű lékből halat rántott ki valamelyik, úgy-e hogy neked köszöntem meg? És mégis kerülöm a nevedet, melyet káromkodó kocsisok és esküdöző kalmárok szájából hallok, melyben önhitt szónokok dagasztják naggyá magukat s plctykaszájú vénasszonyok lubickolnak bóbiskolva, mely úgy elkopott ércnyelvünkön és szánkon, mint egy ócska köszörűkő és már-már semmit sem jelent. Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom, hogy valaki vagy, magok csiráztatója, emberek álma, kicsi őzikék együgyüsége, szálerdők erős magosba-húzója, apró madarak énekeltetője. Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent, vagy csak kívánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel, átlehelni a lelkemen, mint a legtitkosabb, legédesebb hangulatot, mely egyedül köt a földhöz, drága nyomorúságaimhoz. Mint a napot, mely bőrömre süt s melyet némasággal siratok meg, mikor lehull a hegyek mögé. (1930) Dsida Jenő: Menni kellene házról házra Nem így kellene hűvös, árnyas szobában kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva kiabálni miden ablak alatt: Szakadt lelkeket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! A Dsida-család kriptája a házsongárdi temetőben (1930) tizenegyedik oldal �Jogászvilág régen „Dorbézolás után késeit is” Azok számára, akik panaszkodni merészelnének az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép időkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül alkalmaz­ ta is azt: két balszerencsés hallgatófejét vesztette el­ követett vétségei miatt. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben teljesítő hallgatók számára mindenképpen jelentős motiváló erőnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. „Az egyetemek testületi szervezetének és ki­ váltságos állásának következménye volt önálló bírói hatóságuk, tagjainak polgári és büntető ügyeire nézve. A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyetemek jogaival felruháztatván, e kiváltságban is részesült. Az egyetemi tanács tagjai azonban majdnem kizárólag szerzetesek lévén, az egyetem bírói hatóságát, a király által előkelő jogtudós fő­ urak és nemesek közül nevezett egyetemi bíró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak előtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egye­ temi biró tisztét az első, báró Esterházy Dániel, a nádor öcscse viselte. Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más he­ lyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletkezése után súrlódások tá­ madtak. Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgál­ tatta, kiket egy polgárnak sértegetése miatt, Bozó Dániel a város bírája elfogatott, és a ta­ nács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólí­ tására, a prímás és nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgáltatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által. A király Belleczi panaszára 1641. november 27. Draskovich György győri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fogva czélt nem ért. Időközben az egyetem két bűntettes tanulót elfogatott, az egyetemi biró Esterházy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette!’ íme egy újabb kedves epizód az egyetem történeté­ ből, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva. tizenkettedik oldal Sokan akadnak, akik olykor számonkérő hangnem­ ben beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúsko­ dó szabályairól - elsősorban nekik lesz tanulságos a következő néhány sor. „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítása előtt, a kir. helytartótanács a joghallgatókat az egyetemi szabályok szoros megtartására kö­ telezte, a leczkék hanyag látogatóit az egye­ temi polgárok sorából kitöröltetni rendelte. A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kúria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára meg­ állapítottak szerint lettek szerkesztve, a jog­ hallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedel­ műk elegendő okát mutatják ki; - azokat minden nap misére, ünnep- és vasárnapon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szűzről czimzett társulatban való részvételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdetétől sz. György napjáig esti kilencz, azontúl tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmaradni. A csapszékek, gyanús házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigorúan tiltották; minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, engedték meg; ki a karddal visszaélt, ettől az igazgató vagy dékán által egyidőre meg lett fosztva. A do­ hányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsök­ kel ellenkezik, az adósságcsinálást megtiltot­ ták, és ez utóbbi intézkedésről a város polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyílt be­ leegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt el­ vesztik!’ Remélhetőleg senki nem rója terhűnkre azt, hogy elsősorban a negatívjelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elltarapódzásának. Álljon itt újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvező képetfest a régmúlt idők jogászijairól... De vigyázat, nem utánuk csinálni! „A jogászifjak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai miatt számos panaszról olvasunk. De ez a kor egyébként másutt is hasonló pana­ szokkal van tele. A XVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának számos tanujelével találkozunk. A XVII. század köze­ pe óta alig múlt el esztendő, hogy a hallgatók, elsősorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és katonai őrséggel. Nagyszombatban is egymást érték a panaszok a jogászok véres verekedése, engedetlensége és fegyelmezetlensége miatt. A vallásgyakorla­ tokból, ahol csak lehetett kihúzták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pe­ dig a kari igazgató kari ülésben carcerra (bör­ tönbüntetésre) ítélte őket, az összecsődült jogászok kiragadták a pedellus kezéből az el­ ítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következő fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocsmában egy orvost kezén karddal sú­ lyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadá­ lyozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, lordai György kihágásairól, melyek azonban korántsem voltak egyedülál­ lók, a következőket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kez­ detén szállásán nagy verekedést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamen­ tum e kitörései elől az ágyak alá bújtak. Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége miatt nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szál­ lásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihá­ gásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt támadott meg, ütlegelt, véresre vert. Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási Ígéretében bízva, tekintettel nemessé­ gére is, kibocsátotta. A prímás, mint főpásztor és az összes magyar­ országi tanintézeteknek a királynő akaratából kirendelt protectora a fegyelmezetlenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihá­ gásainak elejét vegye, az egri jogakadémia pél­ dájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizo­ nyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igazgatónak be kell nyúj­ tani!’ Tovább haladva a régmúlt jogászifjainakfegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszerzett bölcsességekre, jótanácsokra lel­ hetünk. .. A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest előrelépés történt a fegyelem terén: „...Az, hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­ jobban kitűnik abból, hogy az ifjak az egyetem elvégzése után egészen más erkölcsi viszonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmó­ dot folytatott, az egyetemen sem lehetett an­ gyal. Ha megvizsgálják a mai gyakornokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előttiekével, meg fognak győződni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismémé az akkori juratusok naponként elkövetett kihágásait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az utcákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a já­ rókelőket különösen éjjel megtámadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, utcákon és köz­ �tereken gyakran verekedéseket keltettek, me­ lyek a lakosság nagy veszedelmével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkosságokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők zavargásainak lecsillapítására és megfékezésére katonaságot is kellett a városba hívni, amelyek eltartási ter­ hét a pestiek, akik azelőtt attól mentesek vol­ tak, ma is viselik? Nemde ebből a kicsapongó és féktelen ifjúságból némelyeket javító bün­ tetéssel, a városból való kiűzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfe­ lől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartózkodnak, hanem bizonyos ko­ molyságot, különös jellembeli és erkölcsi sért­ hetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeiknek legnagyobb részben isme­ retlenek voltak!’ No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk, alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­ ben) új rendszabályok bevezetésére lett szük­ ség: „...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­ tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szóra­ kozó helyeket látogatták és az ott talált hallga­ tókat hazatérésre szólították fel. Még szülők társaságában sem volt szabad ezeket a helyi­ ségeket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulajdonosai, aki már ismerték a felügyelő személyeket, ezeket nem engedték be helyi­ ségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi ha­ tóság a városkapitányt kérte beavatkozásra!’ (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Ki­ rályi Tudományegyetem története, Budapest, 1880. és Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Tudomány­ egyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. ) ítélet-összeállítás Kis karácsony, nagy összefogás Egy korsó sör ára: 250 Ft. Ennyi pénz kell egy tepsi csokoládés piskóta sütéséhez is. A kü­ lönbség azonban óriási. A sörből sok-sok kor­ só kell még, hogy mosolyogjunk, a piskótából azonban elég egy szelet és egy apró szívccske boldogsággal lesz tele. A szeretet mindennél többet ér. A szeretet birtoklása és a szeretet nyújtása egy nagyon szép dolog és nélküle az élet nem lehet teljes. Minden ember, szeretetet sugároz valaki felé, és szeretetet kap valakitől. Sok kisgyermek azonban önhibáján kívül, so­ ha nem tapasztalhatná meg a szeretetett mert szüleik egyszerűen eldobják maguktól Őket. Sok ember próbál ezeken a csöppségeken se­ gíteni. Kiemelkedik Böjté Csaba atya, aki már évek óta több ezer árvát nevel szerte Erdély­ ben. Az atya áldásos munkájának hála, mára már 11 gyermekotthon, 8 napközi és 1 kisma­ ma otthon várja az elesetteket. A kisgyerme­ kek egytől egyig keresztény és magyar nevelésben részesülnek. Az O karácsonyukat próbáljuk, a lehetősége­ ink szerint felejthetetlenné, boldoggá tenni. Szeretnénk, ha minden dévai árvácska asztalá­ ra kerülne ünnepi vacsora és minden gyermek boldogan tölthetné ezt a szent ünnepet. Mo­ solyogva és nem magába roskadva. Nem meg­ válaszolatlan kérdések között, hanem abban a boldog tudatban, hogy valahol, valakik gon­ dolnak Rájuk. Éppen ezért a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesület a Hallgatói Önkormányzatokkal karöltve, egy egyedülálló összefogást hirdet meg. December 3-17. között minden egyete­ men és főiskolán akciót indítunk, melynek során összegyűjtjük a magyar diákok adomá­ nyait. December 19-én pedig útjára indul a MEEX Mikulás, mely a felsőoktatás hallgatóinak ajándékait juttatja el a Böjté atya árvácskáihoz. A következő adományokra van leginkább szükség: - mindenek előtt tartós élelmiszer (olaj, tészta, cukor, konzervek), tisztítószer (mosópor, öblí­ tő), tisztálkodó szerek, háztartáshoz szükséges kellékek - alapgyógyszerek (vitaminok, lázcsillapítók, köptetők, kötszer stb.) - gyermek alsónemű (zokni, alsónadrág), mert ruházatot sokat kapnak, de ezeket kevésbé szoktak küldeni, és gyorsan kopnak - gyerekcipők - magyar nyelvű meséskönyvek, gyerekköny­ vek, üres füzetek, írószer, kifestő Ami kevésbé kell, azok a játékok (ilyet hála Is­ tennek kapnak) és egyéb ruházat (szerencsére sokan növik ki gyermekkori ruhájukat, így abból is kapnak bőven). Egy korsó sör ára. Ennyit kérünk mindössze. Ebből a pénzből Csaba testvér otthonaiban 1 gyermek egész napi étkezését megoldják. Ezen a pénzen vegyél egy csokit, vagy egy kg lisztet, és dobd be a gyűjtőládába. Hidd el, óriási örömet fogsz vele szerezni és egy kicsi szív lesz Neked hálás. Keresd szervezőinket az iskoládban, vagy tájékozódj a wwwmeex.hu-n. Csanda Gergely elnökhelyettes Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) Istenhozzád. Nem a mi dolgunk volt, és gon­ dolom, már így is többet mondtál el, mint sokszor szerettél volna. Mi élveztük, de hidd el, most kivételesen nem azért, mert kíváncsi­ ak vagyunk mind, pletykás nép, aki szeret más életébe belekukucskálni. Mert erre adtál le­ hetőséget bőven: 52 művet hagytál hátra, mind, mint egy kis csepp, egy szem életednek gyöngysorán. Történetek, színdarabok: de ha a függönyt félrehúztunk, Te álltái mögöttük. Figyelmes olvasódra rákacsintottál: „Látod? Ez Én vagyok” - és mi faltuk-faltuk a könyveket. Hol fájdalmas, hol mosolygós képet tártál elénk, de mi mindet szerettük: az, hogy mögöttük Te fel-felsejlettéi csak ajándék volt: drága, értékes ajándék. Látod, mégis mohók és önzők voltunk. Miután beadtad a derekad, és végre csak magadról írtál: a le életedről mi ostromoltunk a fojtatásért. Telhetetlen népség. Jobbnak láttad titkaidat a sírba vinni magaddal. És most? Haragszol ránk, ha kinyitjuk fiókjaidat, hátha, hátha ott a Für Elisc folytatása? Ne tedd; biztos lesz erre kísérlet, és ha találunk valamit, szégyenkezve bár, de mégsem fogunk tudni ellenállni. Ne haragudj ránk, ha ez valóban így lesz. És azért se, lia kicsit haragszunk... nem, nem jó szó: ha kétségbe vagyunk esve, hogy most már sose tudjuk meg, hogy volt, mi történt azután: a pont után, amit annak vagy bármely más könyvednek a végére tettél. Nem mintha egy újabb könyv ki tudott volna elégíteni minket. Látod? Úgy szerettünk volna melletted állni, vagy inkább Te lenni: hogy át is élhessük, örökre a miénk legyen minden könyvednek minden pillanata. Hogy sose kelljen lecsukni a fedelet. Talán épp azért, mert annyira hozzá tudtunk szokni a sorokat olvasva a jelenléted­ hez. Ahhoz, hogy magaddal viszel a könyv mögé, megfogod a kezünket, és ránk kacsin­ tasz: „Látod? Ez Te vagy”. Bocsáss meg, de én nem tudok nekrológot írni. Én most nem fogom leírni, hol születtél, mikor, hány díjat kaptál, hány nyelvre fordí­ tották le könyveidet. Nem tudok elbúcsúzni, mert még ennyi könyv után sem ismerhette­ lek eléggé. Az egyiket dedikáltad nekem. De mi személyesen sose találkoztunk. Igazságta­ lan dolog ez. Amíg él a másik, az ember úgy érezheti végtelen számút kérdezhet még tőle. De a következő könyvnapon nem leszel ott. Nem kutathatom ki, hol olvasol fel, mert ilyen nem lesz többé. Apám mesélte, hogy egyik könyvedről kaptam a nevem. De nem köszönhettem meg. Nem voltam az ország­ ban, vagy nem tudtam, hol vagy, vagy vizsgák voltak... mind, mind szánalmas és gyatra ki­ fogás... Olyan jó lenne biztosnak lenni benne, hogy lesz még alkalom. De legalább is remélni.hogy egyszer talán még meg lehet kérdez­ ni... nem is... elég lenne megköszönni. Min­ dent: a nevet, a történeteket, a kulcslyukat, amin bekukucskálhattunk. Egyszer újra talál­ kozni. Még azután is, hogy fájdalommal, ke­ servesen azt kellett mondani: Istenhozzád. Barát Zsófia tizenharmadik oldal �„Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Hundertwasser-kiállítás Január 13-ig látogathatunk el Hundert­ wasser egészen más felépítésű világába, egy másik bolygóra, amelyet itt a Földön is kialakíthatnánk, ha lenne hozzá akaratunk és kitartásunk. De amíg a kanonizált poli­ tikai és értelmiségi elit, szolgálva a gazda­ ság vezető irányítóit, tulajdonosait a profit megszerzésével és nem az örök emberi ér­ tékek helyzetével, kiútjával (vagy annak hiányával), az unokáink örökségével fog­ lalkozik, mint egy kalitkába zárt trópusi madarat, megcsodálhatjuk a felkínált egyéb lehetőségeket is. A Szépművészeti Múzeum egy olyan kiállítást hozott Ma­ gyarországra, amely a festő egész életmű­ véből válogat. Szemügyre vehetjük a gye­ rekkori rajzokat, fiatalkori akvarelleket, az érett kori festményeket, grafikákat, kárpi­ tokat, de a megvalósult általa tervezett, fel­ újított, átalakított épületeket is. Sok mindent mondtak már Hundertwasserről, különleges világáról, egyedi szemlé­ letmódjáról, filozófiáról, családjáról, életé­ ről. Hogy varázslatos is, különc is, festő, grafikus, építész is, és nem utolsó sorban környezetvédő... Stílusát tekintve is ha­ sonlították már a szecesszióhoz, az eklekti­ kához, de a naiv festészet is hatott rá. Önmagát organikus művésznek vallotta. Mégis, mintha ezek mögött a fogalmak és adatok mögött elveszne a lényeg. Mert nem volt különcebb egyéniség, mint sok művész, csupán kialakított, kigondolt és átélt filozófiája sokunknak pont akkor ke­ rült a szemünk elé, amikor épp a legna­ gyobb szükségünk volt szürke világunk ki­ színesítésére. A Friedrich Stowasser néven született mű­ vész homogén életművet hagyott hátra maga után, jellegzetes festői nyelvén szinte mindent elmondott életszemléletéből. Már fiatalon is lelkes környezettudatos ember lévén számos előadást tartott, kiáltványt fogalmazott, amelyben a természettel való harmónia és a környezetvédelem mellett érvelt. Az ember nem létezhet természeti környezete nélkül; bár a fogyasztóként de­ terminált statisztikai egység, amit régebbi korokban embernek neveztek arra törek­ szik. Az egyenes vonalú, steril, modem építészet riasztotta, számára a „boldog­ ságot adó tér”, a „szerethető tér” megte­ remtése volt a cél. Vallotta, hogy az ember­ nek három bőre van: az elsővel születik, a második az öltözéke, a harmadik pedig a liázának a homlokzata. Ennek megfelelő­ en épületei egyediek, a színes felületek, a szabálytalan fonnák jellemzőek rájuk, be­ ás átnőve burjánzó zölddel. A derékszög, az egyenes vonal nem hogy idegen a ter­ mészettől, de Isten akarata ellen való, már­ pedig az embernek vissza kellene térnie a természet közelségéhez, csak így tudja újra megtalálni a belső liannóniát. A kiállítás középpontjában azonban nem az épületei állnak, hanem a festmények, grafikák és a kárpitok kapták a hangsúlyo­ sabb szerepet. Bár a téma e műveknél is az épületek és a víz, a természeti elemek be­ kapcsolása az ember mindennapi környe­ zetébe. Hiszen a jelenlegi állapotok azt mutatják, hogy az ember a Föld legkárté­ Ember az országút szélén „Az ember sorsa nem a csillagokban van, hanem a társadalmi rendben. Abban a szer­ kezetben, amit az emberiség a maga élete mögé váznak fölépített, s ami bennünket is, egyedenként, a levegőben tart, azon a helyen, ahová föltomásztuk magunkat, mi vagy az apáink. Néha ledől, és mi vele dő­ lünk. Ezt nevezzük sorsnak. Hogy dő­ lünk, vagy nem dőlünk!’ (Wass Albert: Ember az országút szélén). Czegei Wass Albert késve érkezett hoz­ zánk, de nem késett el. Napjaink legolva­ sottabb, hazai kortárs írójaként van köz­ tünk. Elfoglalta helyét, mert nem csupán olvasmányélményt jelentenek a művei, ha­ nem olyan maradandó élményt, amelyek által gazdagodunk. tizennegyedik oldal Wass Albert közéleti emberként való voltát elsődlegesen az Igazságot Erdélynek! Justice fór Transylvania! művéből ismeijük meg. Mert dőlt a társadalom rendje, és mi nem akartunk dőlni vele. Az igazság és az em­ beri méltóság iránt elkötelezett, hazájától elszakadt szerző vallja: „A világon minden nemzet erkölcsi kötelezettsége, hogy orvo­ solja a gyűlölet, a tudatlanság vagy a sovi­ niszta vakbuzgóság által ütött sebeket, és amennyire lehetséges, szüntesse meg az ér­ telmetlen emberi szenvedést!’ A totális diktatúra diszkriminációjától szenvedve, a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot fájlalva, megfogalmazta A magyarok elleni diszkrimináció Romániában című petícióját, amelyet a világ elé tárt, konyabb állata. Felépítettünk magunknak egy új világot, egy természet-ellenes vilá­ got, amelyről lassan kiderült, hogy élhetet­ len. De struccpolitikával elhitetjük ma­ gunknak, hogy ez így normális, holott alig látunk kiegyensúlyozott, önmagával meg­ békélt embert. A művész más alternatívát mutat. Minden embernek önálló döntése, hogy melyiket választja. Olyan világot fest, amilyenünk lehetne, ha az emberek már nem hagyták volna azt megváltoztatni. Számára a festés vallásos tevékenység volt, hiszen az alkotás által közelebb kerülhe­ tünk Istenhez, és segíthetünk másoknak is közelebb kerülni. A festő feladata, hogy létrehozzon egy nyelvet, és olyan területre vigyen, amelyek messze vannak. Amikor festett, úgy érezte, álmodott. A kép az álom eredménye, de nem tudta meghatá­ rozni az álom eredetét. Álmodott egy saját világot, de nem csak magának. Mert „ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új való­ ság kezdete” Nem fogadta el azt a keserű tételt, hogy az emberféléknek két élete van: az egünkben álmodik, a másikban pe­ dig elfeledi, amit álmodott. Nem volt forradalmár, nem akart harcolni, csak kiutat keresni, valami jobb felé elmoz­ dulni. „A célom az volt, hogy sok embert boldoggá tegyek. Szép és fontos dolgokat akarok az embereknek adni, amelyek szá­ mukra jelentősek és gazdaggá teszik őket” Ilyenkor az írás végén illene egy tanulsá­ got, összefoglaló valamit, mondjuk a sem­ mit kódoló szóval jellemezve, üzenetet közvetíteni. Ez Hundertwassert bemutat­ va nem lehetséges, mert ahhoz mi túlontúl „százasok” vagyunk, ami elsőként nekünk okoz hátrányt bekormozva lelkünk perisz­ kópját, amiből nem tudunk úgy kilátni, mint a Mester. Aradszki Dea Eljuttatta az Egyesült Államok Szenátu­ sába, a Kongresszusi ülés napirendi pont­ jává tette. Folyamodványt nyújtott be az elnökhöz, Jimmy Carterhez, és a Kong­ resszus számos tagjának megküldte. Az adott nemzet kormányának meg kell értenie, hogy „az alapvető emberi jogok tiszteletét akarjuk látni, és ez magába foglalja a magyarok jogait is, bárhol legyenek is a világon!’ — válaszolta Jimmy Carter. Az óceánon túl sokan 1956-ban hallottak először a magyarokról, és sokan Wass Al­ bert munkásságából, önfeláldozó elhiva­ tottságából szereztek ismereteket Erdélyről. (Igazságot Erdélynek! Dokumentumgyűjte­ mény, Justice fór Transylvania! A Documentary Kráter, 2006.) Kisida Erzsébet �A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal CD kritika Mostanra márfél órával is elmúlt késő' És egyébként is csak a menekülés kedvéért jöttem ide. És Te? Te csak az én következő hibám vagy, Mint ahogy én is Neked. Tudod, bárki lehetnél Isten kegyelmezzen még meg nem születettfiaidnak: Remélem, nem olyanok lesznek, mint én. De azzal ellentétben, amit rólam hallottál: Egyszer volt még lelkem... (Two Gallants: Despite What 'You’ve Been Told) Két Gáláns Férfi. Két „Pompás”, „Udvari­ as”, „Lovagias” férfi. Két Gavallér. Two Gallants. Aligha. Mármint előadónak, ok. Miért ne. De a név? Valami vicc? Egy Páz­ mány Szalon kapcsán kezdtem el gondol­ kodni azon, hogy tulajdonképpen, akkor hogy is van ez a befolyás dolog a zenével. Mert tény és való, hogy olyan zenét - külö­ nösen, ha könnyűzenéről beszélünk - szere­ tünk és hallgatunk, amilyen a hangulatunk­ hoz illik. Egy szakítás vagy rosszul sikerült vizsga után a nyavalyának sincs kedve vala­ mi idétlen zenéhez. De ha csak amolyan át­ lagos hangulatban vagyunk, működik ez a másik irányba is: elszomoríthat, melankoli­ kussá tehet, vagy épp felvidíthat egy-egy dal. A kezdő kiáltást adhatja akár a hangu­ latunk, akár maga a szám: a visszhangja egyik lesz a másiknak. A ráhangolódás pe­ dig nem egyszerűen a dallamra, vagy az ütemre történik. Bármilyen „könnyű” is a könnyűzene, mégis egy bizonyos komplexi­ tást képvisel: ebbe a felsoroltakon kívül ugyanúgy beletartozik az énekes hangja, a hangszeren való játék stílusa vagy a szöveg. Igen, pont a szöveg. Ez talán a leglenyűgö­ zőbb, ugyanis ezen keresztül mutatható be, mennyire empatikus lény az ember. Ha egy olyan számot hallunk, melynek fent felso­ rolt elemei tetszenek, alapból együtt fo­ gunk érezni a szövegével is. A latin macsó­ nak elhisszük, hogy most aztán ő tényleg nagyondenagyon megbánta a dógot, és az a lány neki olyan nagyondenagyon kell (és már szinte mi is megráznánk a lányt, hogy te kis bamba, tessék szépen csak visszamen­ ni ehhez a jókötésű fiatalemberhez). Az ugribugri hű-de-naon-menő-és-cool-és-hajjajde-mennyire-lázadó kiscsajnak el hisszük, hogy a srác, akit kinézett, valóban neki való, és azt a béna barátnőt már ejteni kéne.... Na, és akkor jön a Two Gallants és felborítja a teóriát. A most ősszel megjelent albumuk­ ról az első kislemez gyönyörű. Csak az első pár gitárpengetésből álló dallamot és az éne­ kes Adam Stephens rekedtes hangját hallva beleszerettem. Egyértelművé vált, hogy utá­ na kell néznem kicsodák, micsodák ezek, és főleg áthallgatni ezt az új kis albumot, kü­ lönös tekintettel erre a számra. Majd kezd­ tem ráébredni a szövegére. Hogy miket éne­ kel a kellemes szám fölé a srác. Hát azt, amit fent olvashatunk. Hogy milyen egy dög, kiégett, más embert kihasználó tud lenni egy pasas. O, van még ilyen szám a CD-ről bőven, itt van pl. a „Reflections of The Marionetté”. Itt a hang a következő módon hízeleg: „Kedvesem, Alig várom, hogy elmenj ebből a városból, elkéstél, de eddig sem akarta senki, hogy itt legyél. Amint egyik lábaddal a hátamon, másikkal meg a korláton állsz, nem azt akarom látni, ahogy elesel, hanem azt, ahogy végleg el­ buksz”. Ha az ilyen, és ehhez hasonló kije­ lentésekhez várnának empátiát, az ember kiröhöghetné őket. De nem teszik. A szöve­ gek nem magyarázkodnak, nem tesznek úgy, mintha tükröt akarnának tartani elénk, hogy „ti is mind ilyenek vagytok”. Nem, nem vagyunk ilyenek. Lehet, hogy pont így még nem éreztünk, nem viselkedtünk. Nincs semmilyen törekvés az empátia kicsi­ karására. És mégis, az album több, mint hallgatható. Egy ritka, egyedi hangzás. A számok hihetetlenül nyugodtak: van köz­ tük pár nagyon lassú szomorú-szerelmes szám, ahol az akusztikus gitár és a védje­ gyüknek számító szájharmonika egy olyan igazi country-s tábortüzes estét idéz; emel­ lett megférnek az ugyan szintén nem gyors ütemű, de a dobot kihangsúlyozó erősebb hangzású dalok is, mint a „Deader”, vagy a ravasz, settenkedő „Miss Merri”. Ezt a mos­ tani anyagot két nagy album előzte meg, a 2004-es „The Throes” és a 2006-os „What the Toll Telis”. Ahogy azt a viszonylag közeli dátumok sejtetik: sok idő nem volt a fejlő­ désre. Meg mondjuk akarat se nagyon. Mo­ noton helyett inkább egységesnek mond­ ható, hogy váltig hűek maradnak ehhez a néhol erőteljesen, néha csendesen szenvedő kissé blues-os, folkos hangzáshoz. Tekintve, hogy a jelenlegi zenei felhozatalban, ahol már a korábban árnyalt indie is egyre min­ dennapibbá válik, nagyon üdítően hangzik ez a két fiatal különc. A szövegek ellenére is. Sőt, főleg a szövegek miatt. Valóban anynyira antipatikus ez a szókimondás? Lehet, hogy pont ők mutatnak rá, mennyire nem az empátia a fontos? Ha felfedezzük ma­ gunkban a rosszat, a csúnyát, a gonoszát, nem feltétlenül az a dolgunk, hogy kima­ gyarázzuk magunkat. Nem jó színben kell feltüntetni azt, ami sötét, és a másikat amo­ lyan bűnsegédként magunk mellé állítani, hogy bólintson rá: ami bennünk megfogant, az tulajdonképpen egész szép és elfogadha­ tó. Amiről ők énekelnek, azok a saját barát­ ságtalan gondolataik. Nekünk is vannak, nekik is. Igenis lehet egy számot önmagáért, a hangzásáért, üteméért, dallamáért, hang­ szeren való játék stílusáért, az énekes lungjáért és főleg a kígyót-békát kimondó őszin­ teségéért szeretni. Az, hogy ha elhallgat az ének, a dob és a gitár, a valósat elmondva és fölismerve mit teszünk, már nem empátia­ kutatás dolga, hanem valami egészen más... Barát Zsófia tizenötödik oldal �Járó-Kelő: Szeged Avagy visszhangok, csend, türelem és áldás a valóságban Az egész szinte túl jó konstellációnak tűnik, hiszen vasárnap van, az októberi nemzeti ünnep elővasárnapja. Sehol egy lélek, ez pedig egy kisváros: enni is kéne, de főleg megírni, és elímélezni azt a Foo Fighters-ikket az ítéletbe. Ráadásul sürgősen. S lön: egy pizzéria. Amolyan átlagos-féle, csak itt az „átlagosba” egy pesti számára meglepően sok minden fér bele. Nem tudok választani: egyrészről az egyik pizzában van spenót, a másikban camambert sajt. Én mindkettőt szeretem, itt fönn ilyen „szokatlanabb” feltétek meg csak a puccosabb he­ lyeken vannak. Persze, megfelezik nekem a pizzát, semmi gond: így mindkettőt megkóstolhatom. Lássuk milyen csapolt sör van: hiába az idei Sziget átka, de rászoktam. Ja, hogy Kaiser§ vagy Gösser... ejnye, ejnye bár mindig ezt jelentené a nehéz döntés. Senki sem lepődik meg, amikor két rágás és egy-két korty között kihajtom a notebookom, és pötyögni kezdek. Ők halál komolyan gondolták az ingyenes WIFI-t. És írom a cikket, már nem pánikolok a leadás miatt. Ekkorra már igazából tud­ tam, hogy úgyis megoldom. Vagy inkább: ez a vá­ ros megoldja nekem. Talán nem így kellett volna indítani. Hanem ott ahol az egész valóban kezdődött: hogy leszállunk a vonatról és beleszippantottunk a szegedi levegőbe. A mellettem álló fiú felsóhajt: „végre, végre újra itt vagyok!”. Be kell vallanom, nem értettem, miért ez a felhajtás az ő lelkében. Voltam már egyszer-kétszer Szegeden a közelmúltban: egy szép kis város­ kának tűnt, de amolyan pesties fölénnyel nézelőd­ tem csak; úgy, mint az a turista, aki saját ottho­ nának felsőbbrendűsége tudatában szemlélődik. Micsoda tévedés. De ezt csak másnap kezdem ka- & » > pizsgálni. A villamosokon, buszokon halk zene szól, a plazma tévé reklámokat sugároz, és minden utas engedelmesen mutatja meg a bérletét a sofőr­ nek. Ez a kulturált modemitás teljesen békésen fér meg a város klasszikus jellegével. A fasor mellett gördeszka-park, és valóban: az egész város csak úgy hemzseg a deszkásoktól. Ők itt nem huligá­ nok: megadják nekik a teret, ők cserébe ugyan­ olyan tisztelettel szállnak fel a buszra, mint bár­ mely más utas. Micsoda csend... A Dóm, a Tiszapart, az épület „A Közművelődésnek”, a Főtér: mind-mind kicsit bágyadtan bambulnak bele a hű­ vös őszbe. Először nem értem, mi ez, amit érzek a városon: szomorúság? Rezignáltság? Gyász? Együtt kell lélegezni, be kell szippantani a Tiszát, a széles utcákat és a száradó levelek illatát, hogy rá­ jöjjön az ember: ez csupán a nyugalom. Ez „A Nyugalom”. Pesten nehéz felismerni, mert itt csak egy-egy szerencsés öt percben, ha elkapjuk. De eb­ ben a városban, ebben az őszi szünetben nem sza­ bad félni, hogy átadjuk magunkat neki. És végrevégre elengedem magam. Megszorítanám a kezét a mellettem lépkedőnek: vajon tudja, hogy már én is tudom? Hogy a mély sóhaj részemről is ezt je­ lenti: „értem”. És innentől minden más: az ízek, amelyek az itteni vendéglőkben mind olyan kifi­ nomultak, egyszerre még markánsabbak lesznek. Valódi gyönyörűség most már minden falat, a bor sokkal gyümölcsösebb, a Virág cukrászda sütemé­ nye után elégedetten nyalogatom a számat. Visszabambulunk a Dómra. Értem. Látod, megértettem. Kétség sincs bennem, hogy egy ilyen helyen meg lehet úszni október 23-át. Itt tiszteletben tartják az ünnepet, és a város szellemét is. Nem fogja azt senki bolygatni. Az ünnep is visszafogott, nehogy a város bóbiskolását megzavaija. Másnap reggel még van idő egy kis vaníliás csigára a Kerek Perec pékségben és egy cappuccinóra is. Utána viszont már szaladni kell a pályaudvarra. Nem, nem, még nem szaladni. Még egy kicsit lehet itt üldögéli a fő­ téren; szaladni Pesten kell; itt időben vagyunk. Napszemüvegben ülök és télikabátban. Csípi az arcomat a levegő. Belemosolygok a fényképező­ gépbe. Úgy érzem magam, mint egy feltöltött elemecske. Sokáig tarthat egy ilyen feltöltődés. A pesti zsongás megcsap ugyan, mikor leszállunk a vonatról, de hamar akklimatizálódok. A nyuga­ lom-telítettség megmarad. Meglepően sokáig. Aztán persze visszajönnek a szorongások, a sietés, a zh-k... A retinán mégis megmarad a pirosodó le­ velek színe, az épületek, a széles, kövezett utcák. Ezt megnézegetve vissza lehet idézni talán az ér­ zést is. A lélegzetvételt lelassítani kicsit. Ha csak öt percre is. EHAVI IDÉZET „Krisztus él, köztünk van!” Barát Zsófia � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 6. szám 2007. december 6. Abstract A summary of the resource. Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Subject The topic of the resource Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. december 6. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1621kb+5156kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_6_20071206 Relation A related resource T00083 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_6_20071206 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2265268fb4c80ff81ecd5a84742849c5.jpg a509a53ae505900a80e898a02ef7e8f4 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/dcbd367ddab0e4d9fdd3b60a19a73bb4.pdf be3ba29315c9b01baf6407ccd93e7331 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ■fi A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KERESZTÉNY EURÓPA, KATOLIKUS EGYETEM HORVÁTH ATTILA VÁROSMISSZIÓ BENES-DEKRÉTUMOK HALLGATÓI MOZGALOM TOUR DE ERDÉLY X. évfolyam, 5. szám FOO FIGHTERS 15 ÉVES A PÁZMÁNY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. november 8. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, 15 év addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet 2 3 3 4 5 6 6 7 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1996-ban, amikor felvételi vizsgát tettem, a különféle kormányzati- és sajtóbéli támadások miatt kissé kalandos vállalkozásnak tűnt a Páz­ mány jogi karára jelentkezni, de nekem tetszett ez a kaland, mert itt a leendő diákoknak jó előre valami más, valami több lett ígérve ahhoz ké­ pest, amit más egyetemeken akkor kaphattak. A huszadik század utolsó évtizedében eszméletre térvén, a megelőző negyven évnek csupán lehe­ letét érezve tarkónkon, nem is foghatjuk fel igazán, mennyit is ér az ok­ tatói szabadság! És hogy mekkora vétek, ha valaki katedrához jut ugyan, de nem él vele. Azt már 18 éves fejjel is megérezte az ember, hogy valami igencsak hi­ ányzik ebből az országból, és a beígért „többlet” elengedhetetlenül szükséges mindazok számára, akik nem csak az egyén, hanem a közös­ ség egészének javát keresik. Mert Európa vagy keresztény lesz, vagy pedig nem lesz. Abban az értelemben eltűnik, ahogyan ismerjük, vagy pontosabban, ahogyan halvány lenyomatát, pislákoló visszfényét még kivesszük a távolból. Ezzel szoros összefüggésben pedig vagy építünk egy - ugyan egyéneit csak meglehetős lazasággal összekapcsoló, de mégis - működő közösséget, egyetemi, városi, országos, kárpát-meden­ cei, végül európai léptékekben, vagy pedig felkészülünk egy más jelle­ gű, más minőségű létezésre, vagy egyenesen a nemlétre, a pusztulásra. Nincs harmadik út. Ennek - persze nyílván inkább ösztönös - tudatá­ ban kerültünk sokan a Pázmányra. A bátrak aztán megérdemelt jutalomban részesültek: különleges személyiségekkel, kiváló professzorokkal ismerkedhettünk meg, akik elsősorban nem a jogszabály betűit, hanem gondolkodásmódot, világnézetet, morális alapállást adtak át diákjaiknak az órákon, és azokon kívül. A tanár ettől tanár: a törvény könyvek szövegét ugyanis megérthetjük magunktól is. A jogi kar alapítása óta 12 év telt el, az egyetem pedig idén 15 éves (pon­ tosabban 372, hiszen mi kevélyen a Pázmány Péter alapította nagy­ szombati egyetem részbeni jogutódainak és szellemi örököseinek is tartjuk magunkat). Ha úgy tetszik, még jócskán kamaszkorban van. A kamaszok pedig időnként elviselhetetlenek, nehéz bánni velük. Akár­ mennyi is az eltelt évek száma, bizonyos, hogy ma egyre nehezebbnek látszik az újjáalapításkor kitűzött célok elérése, hiszen a külső körülmé­ nyek, a közállapotok finoman szólva nem javultak, munkánknak egye­ lőre kevés a látható eredménye, időközben pedig emberanyagban is egyre gyengülünk, olykor talán az elszántságunk is csökken; de talán nincs is elérendő, elérhető cél, legalábbis nincsen átszakítható célszalag; a felvállalt küzdelem folytatólagos, és nincsen biztos végpontja. A Pázmány Egyetem egy, ha úgy tetszik karitatív, minden percben a közösség érdekeit előmozdítani kívánó vállalkozás. Akkor működik he­ lyesen, ha az itt dolgozók önzetlenül, mások javát keresve végzik min­ dennapi munkájukat. Akkor működik helyesen, ha az itt tanulók azt ke­ resik, hogyan tudnak olyan ismeretekre, szellemi-lelki munícióra szert tenni, amelyek birtokában - saját, jogászi pályafutásukon felül - a kö­ zösség érdekében munkálkodnak majd a közélet valamely posztján. E tudatos, nehéz és fáradságos nevelőmunkát megkövetelő feladat fel­ vállalása és végrehajtása hiányában az intézményt fenntartani szükség­ telen volna. A Pázmány Egyetem egy kiváló modell, némileg rossz ízű kifejezéssel élve: társadalmi kísérlet. Kísérlet, amely arra irányul, hogy miként vagyunk képesek a gondolatainkat, igazságainkat megjeleníte­ ni, képviselni, átadni, másokat meggyőzni igazunkról. Ha itt, magunk között nem sikerül, hogyan sikerülne össztársadalmi, netán kárpát­ medencei méretekben? Az első 15 év arra volt elegendő, hogy elinduljunk egy hosszú úton. Az út nehéz, és buktatókkal terhes. Rossz korban élünk? A külső körülmé­ nyek fogságában vergődünk? Igaz. De az úton elindultunk. Ha azt lát­ juk, helyes irányba visz, és apró lépésekkel ugyan, de előrébb jutunk raj­ ta, az egyetem alapításának fáradságos munkája nem volt hiábavaló. Koltay András Az ítélet ezzel a félig-meddig tematikus számmal köszönti a jubiláló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. �MEEX- az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZváltozások A Kari Tanács június 22-i ülésén elfogadott kari álláspont, és az Egyetemi Tanács azt meg­ erősítő októberi döntése lényeges, elsősorban hallgatókat érintő változásokat hozott a Tanul­ mányi- és Vizsgaszabályzatban, melyek részle­ teinek, lényegi elemeinek ismertetésével, illetve azok rövid magyarázatával szeretném tájékoz­ tatni az olvasót. A vizsgáról való fel-, illetve leiratkozás tehát a vizsgát megelőző nap déli 12 óráig lehetséges, ezen félévtől kezdve, valamennyi kurzuson (CV KV is). 1. EGYSZERŰSÖDIK A HALASZTOTT TÁRGYFELVÉTEL Tizennyolc nem teljesített tárgy esetén beállt az elbocsátási ok a jogász hallgatók esetében. Korábbi rendszer Hatályos állapot 170. 5 (2) [...] A TVSZ 163. § (7) bekezdése eleddig a tárgyfel­ vételi időszak lezárultát követően, a szorgalmi időszak második hetének végéig engedélyezte a halasztott tárgyfelvételi kérelmek benyújtását, melyet a Tanulmányi Bizottság bírált el, s eztán semmilyen lehetőség nem volt az elmulasztott tárgyfelvétel pótlására. Hatályos állapot Bizonyára sokaknak ismerősen hangzik a MEEX kifejezés, de azok kedvéért, akik nem tudnák, miről van szó, a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesületet rejti a mozaikszó. De miért is jött létre az egyesület, milyen céllal alapították? 2005-ben néhány fiatal azzal a cél­ lal hozta létre, hogy lehetőséget teremtsen az egyetemisták számára, hogy belekóstolhassa­ nak az extrém sportok világába és mindezt el­ érhető áron tehessék. A MEEX nem csupán sítáborokat, raftingolást, paintball-bajnokságokat szervez, de segít megvalósítani legmeré­ szebb álmaid! Nincs számukra lehetetlen, csak találd ki, és ők kivitelezik! A szervezet nevéhez fűződik Európa harmadik legsikeresebb rendezésű sítábora, a Snowbombing és a Rave on Snow után, a Party Sítábo­ rok. Ezekben nem csak kielégítik a síelés sze­ relmeseinek igényeit, de mindezt elfogadható áron, bulikkal fűszerezve. Az Egyetemi Paintball Bajnokságba is elsőként vágtak bele, amely évenként kétszer kerül megrendezésre, a nagy érdeklődésre tekintettel. Rendezvényeiket a pi­ acon található legalacsonyabb árakon, azonban magas színvonalon szervezik. így a néhány év­ vel ezelőtt még luxusnak tekinthető extrém sportok mára már minden egyetemista számá­ ra elérhetővé váltak. Reményeink szerint Karunk rendezvényeit is sikerül színesebbé tenni programjaikkal, és tar­ tós együttműködés fog kialakulni az egyetem és az egyesület között. A Hallgatói Önkor­ mányzat terveiben szereplő, novemberi sporthétVégén már ízelítőt is kaphattok a MEEX programjaiból. Ha sikerült felkelteni érdeklődéseteket, akkor további információt a www.meex.hu oldalon találhattok, valamint Grecskó Hajnalkánál (grecsko.hajnalka@meex.hu, 30/637-1833). Amennyiben bármilyen kérésetek lenne arra vonatkozólag, hogy milyen rendezvényeket szeretnétek, kérjük, jelezzétek bátran a HŐK irodában, vagy a hok@jak.ppke.hu e-mail címen. Antalfi Júlia Hatályos állapot Kari rendelkezés a TVSZ 166. § (2) bekez­ déséhez A vizsgaidőpont változtatására - a Neptun rend­ szeren keresztül - legkésőbb a vizsganapot megelő­ ző nap déli 12 óráig kerülhet sor. 163. § (7) Amennyiben a hallgató a tárgyfelvételi időszakban valamely okból nem vesz fel egy tár­ gyat, amelyet egyébként az előtanulmányi rend megengedett volna számára, úgy a hallgató a re­ gisztrációs hét lezárását követő első hét végéig szol­ gáltatási díj befizetése ellenében, illetve az azt kö­ vető második hét végéig a szolgáltatási díj kétszeres összegének megfizetése ellenében felveheti. Ha­ lasztott tárgyfelvétel iránti kérelmet nyújthat be a hallgató a TB-hez ezen időszak lezárultával, amennyiben igazolni tudja, hogy a tantárgy aláírá­ sául támasztott követelmények kérelem benyújtásáig szükséges mértékét teljesítette. Az egyik lényeges változás, hogy az eddig meg­ szokott halasztott tárgyfelvételi időszak meg­ hosszabbodik egy héttel: a tavaszi félévtől kez­ dődően a regisztrációs hetet követő második hét vége a határidő. A másik lényeges változás, hogy ezen időszak alatt kérelem benyújtása nélkül, pusztán a megszabott szolgáltatási díj fejében a hallgató a tanulmányi előadójával fel­ vetetheti azon tárgyat, tárgyakat a Neptun rendszeren, melyeket a tárgyfelvételi időszak­ ban elmulasztott felvenni. Felhívnám a figyel­ met arra, hogy a második héten már az eredeti összeg kétszeresének megfizetése esedékes, te­ hát eztán (is) érdemes fokozottan odafigyelni a határidőkre. Abban a kivételes esetben, ha valaki véletlenül nem vesz fel egy tárgyat, és a halasztott tárgy­ felvételi időszakból is kicsúszik, akkor az adott tárgyat jegyző oktatótól, illetve tanszéktől kapott hivatalos igazolást - amely tartalmazza azt, hogy az előadások illetve gyakorlatok addig támasztott követelményeit teljesítette - a TBnek benyújtva (a TB eljárási díját is megfizetve) engedélyt kaphat a pusztán adminisztratív bejegyzés megtételére. 2. VIZSGAIDŐPONT VÁLTOZTATÁS Korábbi rendszer A vizsganapot megelőző második nap déli 12 óráig lehetett feliratkozni egy vizsgaidőpontra, illetve arról leiratkozni. 3. ,,TIZENNYOLC NEM TELJESÍTETT TÁRGY” Korábbi rendszer c) nem teljesített tantárgyainak száma eléri BA és BSc képzésben a tizenegyet, az osztatlan képzésben a Kar által meghatározott mértéket, de legalább tizennyolcat, és MA és MSc képzésben a hetet [...] Kari rendelkezés a ÍVSZ 170. § (2) bekez­ déséhez: A (2) bekezdés c) pontja szerinti, osztatlan képzés­ ben nem teljesített tantárgyak száma huszonöt. A tizennyolc nem teljesített tárgy mértéke hu­ szonötre emelkedett, de továbbra is javaslom minden hallgatónak, hogy komolyan fontolja meg a tárgyak CV kurzuson történő felvételét, kifejezetten akkor, ha több olyan tárggyal együtt veszi fel, melyeknek előhallgatási köte­ lezettsége a CV-re felvett tárgy. 4. ZÁRÓVIZSGA ISMÉTLÉS Korábbi rendszer A záróvizsga lehetőségek kimerítése után dé­ káni engedéllyel is csak egy év elteltével lehetett újra záróvizsgára jelentkezni. Hatályos állapot 175. § (13) Ha ajelölt a (13) bekezdésben említett ismétlési lehetőségeket kimerítette, kérelmére a Dékán - az utolsó alkalmat követő záróvizsga idő­ szakban - újabb záróvizsgát engedélyezhet. Az egy év kimaradás szabálya megszűnt, ezen túl a Dékán által engedélyezett javító záróvizs­ gákat már a következő ZV időszakra fel levet venni, teljesíteni lehet azokat. Szendrődi Szabolcs 2007. november 14-én, szerda este 18.30-kor az őszi Pázmány Szalon rendezvénysorozat zárásaként kihelyezett Szalon lesz az ELTE ÁJK-n! Mindenkit szeretettel várnak a szervezők: Boldizsár és tsai. harmadik oldal �A jogtörténész DJ Beszélgetés Horváth Attila egyetemi docenssel Horváth Attila vitán felül a mindenkori első évfolyam egyik legnépszerűbb okta­ tója. Jogtörténeti órái az aktuális témákat azok társadalmi-történelmi környeze­ tébe helyezik el, így a hallgatók egyszerre kapnak a jog mellé kultúr- és társada­ lomtörténetet. A történelem soha nem lehet semleges, és a tanár úr óráiból is egyértelműen kiérződik a világnézeti elkötelezettség, mely még azokra is hatással van, akik esetleg mást gondolnak a világról. Munkatársunk Horváth Attilával beszélgetett. - Hogyan emlékszik vissza a kezdeti Pázmányos időkre? - Igazi hőskorszak volt, a semmiből kellett va­ lamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott ne­ künk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én feladatom az volt, hogy a magyar jogtörté­ net oktatását szervezzem meg, olyan körülmé­ nyek között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztráció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni és beszélgetni egy­ mással, csak annyi helyünk volt kezdetben, hogy az előadásokat és a szemináriumokat megtarthattuk. Az előadás egy ebédlőszerű he­ lyiségben zajlott, ami mellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csö­ rögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az első időkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, széke­ ket, mindenki behozta a saját könyveit a tan­ székre, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tud­ junk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átragadt és ők maguk is segítettek ebben. - A legendás elsőgólyatábor története is tökéle­ tes példája ennek a kezdeti lelkesedésnek, aho­ gyan a semmiből valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. - A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsőbb évesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíró­ ságon Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jönnek ősszel a hallgatók, kellene hát szer­ veznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem vol­ tak felsőbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Össze­ sen harmincezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, DJ-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyira is­ mert Fábry Sándor humorista elvállalta, hogy el­ jön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harmincezer fo­ rint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségveté­ sünket, így az esti zenés programot úgy oldot­ tuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, béke­ beli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a DJ. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a feladatra, a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé­ negyedik oldal - Az ember azt gondolná, nem csak az elneve­ zésből, hanem egészen egyszerűen azért, mert az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentősége van. - Egyfelől azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantár­ gyak, például a kánonjog, amit csak mi okta­ tunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol külön­ böző értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. De természetesen a főbb tantárgyak azok ugyanazok, mint az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, az tér el részben az állami egyetemekétől. - Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némi­ képp megfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet egy jogi tudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemiséget belevinni az oktatásba? vén, a régebb idők zenéi vonultatom fel, a hat­ vanas-hetvenes évekből. Nagyon kellemes volt a hangulat, különösen, amikor kiderült, hogy haj­ nali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátuljára, csomagtar­ tóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordultam jó néhányszor, míg a hallgatókat ha­ zaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem le­ het ott hagyni őket éjjel 3-kor az úton. - Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? - Egyik részről azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és ta­ lán valamilyen többletet tud adni az idejáró hall­ gatóknak. Nagyon sokan és sokat szoktak be­ szélni arról, hogy mi a jogszerű és mi az erköl­ csös, és nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Igazából nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meghatá­ rozva, de olyanok is sokan, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. - Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kel­ lenejobban megválogatni azt, hogy kijárhat ide? - Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyújtunk nekik, akkor órájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldal­ ról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon cse­ kélyek, hiszen tömegképzésben veszünk részt, 400 fős évfolyammal találkozunk, és gyakorla­ tilag csak a személyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát mutatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak. - Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szem­ pontból könnyű a helyzetem, mert a magyar történelemnek azokat a korszakait szoktam hangsúlyozni, amelyek tükrözik, hogy például milyen szerepe van az Egyháznak a társadalom­ ban, milyen események voltak a magyar törté­ nelemben, amelyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettős fela­ datot lát el, egyrészt ad egy általános műveltsé­ get, másrészt pedig egy gondolkodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagyon nagy mér­ tékben belehelyezkedik az is, hogy az erkölcs­ nek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kialakuljon a mai modem társadalomban. - A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tar­ tozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud vá­ laszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani a gon­ dolkodásukat, amely értékekkel e falakon kívül egyáltalán nem találkoznak? - Ez csak látszólag tűnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyitottak, csak fel kell kelteni az érdeklődésüket, meg kell találni min­ denkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíváncsiságát valami iránt. Onnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen ahogy elkezd érdeklődni a jog, az egyház és a vallási tanítások iránt, onnantól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyőzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az első lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbössé­ get, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezőleg: olyan eszmerend­ szer, amely kifejezetten erősíti az azt képviselő embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jo­ gásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté­ nelmi konfliktusba is kerül - ezt jogtörténész­ ként állítom -, mint azoknak, akiknek nincsen �hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A leg­ nehezebb időszakokban azok állták meg a he­ lyüket, akik nagyon erős világnézeti kötődéssel rendelkeztek. juk a jogélet legfontosabb intézményeit, elme­ gyünk a Parlamentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sőt még börtönbe is elviszem a hallga­ tókat. - Említést tett többször is a személyes példamu­ tatásról, melyre legtöbbször talán az előadáso­ kon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tan­ órákon kívül bármifajta olyan közösségi alkal­ makat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott be­ szélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók gondolkodásának valamilyen irányba való te­ relgetése, bizonyos értékek képviseletére való felhívás meg tud valósulni? -A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfon­ tosabb közösségteremtő erő. Erőteljesebben jele­ nik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt? - Természetesen lehet, egyébként nem is foly­ tatnám ezt a pályát, ha ez nem lenne lehetséges. Azért az órákon, előadásokon, szemináriumo­ kon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, ki az a tanár, aki emberként, erkölcsös lényként viszo­ nyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt tanítaniuk, akik emberként és tanárként is al­ kalmasak erre a feladatra, ráadásul kutatóként is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a legújabb eredményeket át kell adni a hallgatóknak, a má­ sik oldalról viszont ezt olyan tanári mentalitás­ sal kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdeklődésüket. Olyan tanárokra van szükség ehhez, akik esetleg akkor is érdekelnék a hallga­ tókat, ha nem lenne kötelező vizsgázni náluk, akkor is elmennének hozzá és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésről. A szűkebb értelemben vett egyetemi oktatáson túl pedig számtalan lehetőség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tanszék mellett működnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklődő és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön foglalkozunk, együtt foly­ tatunk kutatásokat, együtt készülünk fel kü­ lönböző témákból, készítünk dolgozatokat, se­ gítjük őket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmányutak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a Karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, elő­ adásokat szervezünk az éppen aktuális kérdé­ sekről, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a környező országokba, a történelmi Magyaror­ szág területére, Erdélybe, Felvidékre. Bemutat­ - Én nagyon bízom benne, hogy igen. Nálunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes se­ gítő hallgató is tevékenykedik a tanszéken, sok­ szor szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesz­ nek körül, és bármilyen feladat merül fel, rög­ tön vannak jelentkezők, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bár­ miféle jutalmat várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán és egy tanszék életében. - Melyek azok az oktatói kritériumok, ame­ lyeknek meg kellfelelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett van más, elengedhetetlen követelmény? - Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felének katolikus vallásúnak kell lennie. Nagyon közeli még a rendszerválto­ zás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a másikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a fel­ adatot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más tör­ ténelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatá­ rozni a szellemiséget, de hadd mondják el ők is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tőlük, hogy tartsák tiszteletben az egyetem elkötele­ zettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinőni, kb. 10-15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idő kell. - Milyen szándékok, milyen belső dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresz­ tény értelmiség kinevelésének szándéka? Mi­ lyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk? - Amikor elkezdtem oktatni, még a legmeré­ szebb képzeletemben sem merült fel, hogy egy­ szer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetőség nyílt, ez olyan dolog volt, amit egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótol­ ni a negyvenéves lemaradást, de kinevelődjön mégis egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni és meg tudja mutatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a szá­ mukra, a XXL századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a tár­ sadalom és az állam vezetői egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban ezt a nemzetközi tapasztalatok is mutatják - jo­ gászokból kerül ki, nekik kell példát mutatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország berendezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a tár­ sadalomnak, akik később vezető pozícióba ke­ rülnek, és a mi világnézetünket képviselik, ak­ kor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, te­ hát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, ak­ kor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társa­ dalom és nemzetünk nem tud előrébb lépni. - Létezik ELTE - Pázmány konfliktus? - Közvetlen módon nem. Nyugodtan mondha­ tom ezt, mert én is az ELTE-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is előfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekből és tévhitekből adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a főváros-központúság miatt e két intézmény között esetleg még jobban felerősödik. Azt mondtam az ELTE-n, amikor ezt megkérdez­ ték tőlem - fordított előjellel -, hogy még az ELTE-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, mert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és őket is a jobb teljesítményre ösztönzi. Göre Gábor Kolisnak lenni jó! Elkezdődött a tanév,,és újra megteltek a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumának (MASZ) szobái. Örömmel írhatom, hogy idén már 92 fő erősíti a „Pázmányos szintet”. Meg­ maradt a keménymag, és még sok új lakó csat­ lakozott a csapathoz. Vajon a zökkenőmentes beköltözés után mi következett? Talán monda­ nom sem kell... ismeijük meg az új lakótársa­ kat, szomszédokat... Már az első este kiderült, jó kis évnek nézünk elébe... Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, minden szobából sorban kerültek elő az otthoni „finomságok”, és nem meglepő, hogy az első tanítási nap kicsit nehezen indult... Este megtartottuk az év eleji szintgyűlést is, beavatva új társainkat a kollégi­ um házirendjébe, a felsőbb évesek szokásaiba és hóbortjaiba. Lassacskán kialakult a szobák vég­ leges beosztása, megkezdődött a kollégiumi fo­ cibajnokság, ahol két csapattal képviseltetjük magunkat. Nemrég látogatást tett a kollégium­ ba Schanda Balázs dékán úr, Horváth Attila ta­ nár úr és Szikora Gyula, a Műszaki Osztály ve­ zetője, jelezvén, hogy Karunk igenis törődik a kollégistáival. Megragadva az alkalmat, itt mon­ danék köszönetét a Pázmányos kollégisták ne­ vében a tanszékek által összegyűjtött könyve­ kért, amelyeket dékán úr jóvoltából küldött az egyetem a MASZ könyvtárának, a hallgatók ta­ nulmányainak segítésére. Köszönjük! De kanyarodjunk vissza a kollégiumi minden­ napokhoz! Felbuzdulva az újak lelkesedésén, akik főként elsőévesek, valamint a jó időn, összehoztunk egy kis szerda esti főzőcskézést a kollégium kénjében, „ismerkedési est” címén. Az önként jelentkezők bevásároltak, előkészí­ tették a hozzávalókat, fát vágtak, és este, mire mindenki visszaén a suliból, már két bogrács­ ban főtt a paprikás krumpli, kiváló szakácsunk­ nak, Janónak köszönhetően. A kollégiumi tár­ saság nagyszerűségét mutatja, hogy több volt kollégista is tiszteletét tette a rendezvényen. Saj­ nálatos viszont, hogy nem mindenki bújt kJ a szobából, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ők nem tudják, mit hagytak ki... Vacsora után egy- Zajlik az élet a kollégiumban re jobban oldódott a hangulat, volt, aki táncolt, aztán következett az énekszó és a kiliagyhatatlan Pázmány-induló. Hajnalban kicsit megfá­ radva búcsút intettünk egymásnak, de csak éb­ redésig, hiszen a kollégiumban az élet soha nem állítat meg! Ha kedvet érzel, hogy velünk lakj, érdeklődj a feltételekről a Diákjóléti Bizottságnál! Mihalics Vivien ötödik oldal �A Hallgatói Mozgalom hírei 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felél’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felé’’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk hívni a döntéshozó figyelmét arra, hogy a tandíj a szociális szakadékot mélyíti, társadalmi kataszt­ rófához vezet. A szakminisztert a hallgatók előtt, a hallgatók nevében, felszólítottam, hogy egyete­ mi polgárként, hiszen maga is egyetemi oktató, fontolja meg, fogadja be az universitast szintúgy egyetemi polgárként alkotó hallgatók szakmai ja­ vaslatait, továbbá, hogy szakminiszterként meg­ hozott döntéseit pártpolitikai és fiskális céloknak ne rendelje alá! A továbbiakban taglaltam, hogy a tandíj vagy képzési hozzájárulás miért igazságta­ lan és miért kollektív büntetés. Beszédem zárása­ ként a közös felelősségre hívtam fel a figyelmet, és megígértem, hogy mi, a HÖOK nem adjuk fel! Majd Antal Gábor EHÖK elnök (Pannon Egye­ tem) és Halik Péter diákrektor (szintén Pannon Egyetem) szólt az egyetem épülete előtt egy-begyűlt 600-700 hallgatóhoz. Antal Gábor hangsú­ lyozta, hogy a reform sok esetben elkapkodott, olykor mindössze látszatintézkedések sorozata. A demonstrációt koncert zárta. *** hatodik oldal 2007. október 6-án Veszprémben tartotta őszi közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Or­ szágos Konferenciája (HÖOK). Az idei őszi közgyűlés stratégiai kérdésekben döntött. A teljesség igénye nélkül: alternatív ja­ vaslat a tandíjjal szemben; ÖSSZHANG-programban való szervezett - és formális - részvétel a HÖOK részéről; szociális kérdések (pl. utazási kedvezmények, gáz- és távhőtámogatás). A Közgyűlés egyperces néma csenddel adózott az aradi vértanúknak hősies helytállásukért! A köz­ gyűlés a napirend előtt felvette tiszteletbeli tagjai közé a Beregszászi — II. Rákóczi Ferencről elne­ vezett - magyar anyanyelvű Főiskola Hallgatói Önkormányzatát. Az elnökség tagjainak beszámolóját szinte kivétel nélkül tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogad­ ta el a Közgyűlés. A beszámolómat 312 igen sza­ vazattal - tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a Közgyűlés. A Közgyűlés a tandíjjal szemben alternatív javas­ latot fogadott el. Az előterjesztő Miskolczi Nor­ bert HÖOK-elnököt idézem: A HÖOK javasla­ tot tesz arra, hogy az államilag támogatott hall­ gató a leckekönyvbe felvett, de nem teljesített kreditek után kreditenként az alapképzésen és az osztatlan képzés első 6 félévében a hallgatói nor­ matíva 3-5%-ának megfelelő összeget, mester­ képzésen és osztatlan képzés utolsó 4 félévében 4-6%-ának megfelelő összeget fizessen. A javaslat szerint csak a legalább elégséges ér­ demjeggyel nem teljesített tárgyak után kell fi­ zetni. A befolyt összeget az intézményi hallgatói önkormányzat javaslata alapján kellene felhasz­ nálni. Az összeg 30-60%-át tanulmányi ösztön­ díjra lenne fordítandó. A javaslatunk igazságos, mert csak azt kötelezi fizetésre, aki nem tanul. Továbbá átlátható, mert nem emel be kivételeket. Több, és azonnali bevételt hoz az intézmények számára, ill. a felsőbb évesek tanulmányi ösztön­ díja is növekszik. Az alternatív javaslat a tandíj­ hoz képest nem a jobb megoldás. A HÖOK al­ ternatív javaslata -jelen esetben - a jó megoldás! A javaslatunkat átadtuk a szakállamtitkár úrnak. A HÖOK 2007. október 17-én délig várt választ az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. Egy­ úttal megkezdtük a budapesti demonstráció elő­ készítését. 2007. október 16-án ünnepelte a Hallgatói Moz­ galom az 51. születésnapját! 1956. október 16-án alakult a Hallgató Mozgalom bölcsőjében, Sze­ geden a MEFESZ. A DISZ-ből a hallgatók töme­ gesen léptek át a MEFESZ-be. Az 1956-os forra­ dalom kirobbantói és hősei - a szabadságharco­ sok - a mai hallgatói mozgalom szülői. Ma is büszkék vagyunk azokra, akik előttünk jártak, akik gyakran életük kockáztatásával folytattak ádáz küzdelmet a szabadságért, saját jogaikért, és utódaik jogaiért! *** 2007. október 17-én, Budapesten tüntettek a hallgatók a képzési hozzájárulás - azaz a tandíj ellen. A gyülekező a Margit híd budai hídfőjénél volt este 7 és fél 8 között. A tömeg onnan indult fák­ lyákkal a Margit hídon keresztül az Oktatási és Kulturális Minisztérium elé. A 4-5000 tüntető fáklyákkal gyönyörű és méltóságteljes képet mu­ tatott a pesti estében - végig a Margit-hídon. Az OKM előtt elénekeltük a Himnuszt. Az első be­ szédet Maszlavér Gábor, a HÖOK Budapesti Re­ gionális Szövetségének elnöke, a BME hallgatója tartotta. Köszöntötte a megjelent hallgatókat. A hallgatók minden esetben kitörő örömmel fo­ gadták intézményeik említését: BME, ELTE, PPKE - és így tovább. Mi, pázmányosok sem val­ lottunk ám szégyent a részvételt illetően - nagy örömömre! És jöttek hallgatók vidékről, Debre­ cenből, Nyíregyházáról, Kecskemétről. Maszla­ vér Gábort Miskolczi Norbert HÖOK elnök kö­ vette. Miskolczi Norbert beszélt a hallgatók alter­ natívjavaslatáról és az OKM semmitmondó vála­ száról! Miskolczi Norbert biztosította a hallgató­ kat és a közvéleményt arról, hogy a HÖOK a tandíj elleni küzdelmet nem adja fel! A két Pilinszky-vers - és végül a Szózat - remek fogla­ latba zárta a tüntetést! A tüntetés végig békés volt és pártpolitikától mentes. Másnap a felsőoktatási kerekasztal ülése a hall­ gatók alternatív javaslatát tárgyalta. Tárgyalóbi­ zottság alakult. Kemény küzdelem elé nézünk! Köszönöm szépen a tandíjellenes tüntetésen való részvételt mindenkinek, aki eljött, aki ott volt, akár meggyőződésből, akár szolidaritásból tette azt! A HÖOK tandíjellenes tüntetése bizonyíték arra, hogy a demokrácia bevett és elfogadott esz­ közeivel igenis lehet európai módon, európaiak­ hoz méltó magatartással élni - itt, Magyarorszá­ gon, Európa Szívében is. Köszönöm! Teleki László a HÖOK ifjúságpolitikáért és jogi ügyekértfelelős elnökségi tagja Tandíj-e a A tandíjjal szemben elsöprő többséggel elfoga­ dott hallgatói javaslat nem tandíj. Lássuk a té­ nyeket: A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. tv 125/A §-a szól a képzési hozzájáru­ lásról. A képzési hozzájárulás tartalmát tekintve tandíj. Tandíj, mert minden államilag támoga­ tott hallgatót - és e hallgatók családjait - bünteti, amely büntetés, figyelemmel az OECD tanul­ mányaira, mélyíti a társadalmi térben egyébként is meglevő szociális szakadékot hallgató és hall­ gató között. Épp ezért igazságtalan. Nem ösztö­ nöz, nem biztosítéka a minőségjavulásnak. A tandíj nem a központi költségvetés bevétele. A tandíj a felsőoktatási intézménynél marad. Rész­ ben fejlesztésre, részben tanulmányi ösztöndíjra kell fordítani. A fejlesztés célját a felsőoktatási intézmény önkényesen határozza meg. A hallga­ tói önkormányzatoknak nincs beleszólásuk, egyetértési jogukkal e kérdésben nem élhetnek, javaslatot nem tehetnek. Továbbá, tekintettel a 3 éves megállapodásokra, és az OKM kapcsolatos álláspontjára, a költségvetési támogatás jelentő- �Síppal is, dobbal is, záptojással is Láncos Petra Lea Tanárnő az ítélet legutóbbi szá­ mában politikai követ dobott az újság közéleti állóvizébe, felvetve a tavalyi és idei tüntetéseken tapasztalható - általa visszásnak ítélt - jelensége­ ket (Láncos Petra Lea: Síppal, dobbal, záptojással. ítélet, X. évf., 4. szám, 7. o.). Azaz, hogy egy-egy tüntetés az ellentüntetők hangzavarába fojtódik, hogy egy-egy ellentüntetésen eddig nem tapasz­ talt formákban nyilvánul meg a demonstráló tö­ meg stb. Igen, kell erről beszélni. Az alábbiakban arra teszek rövid, de nehézkes kísérletet, hogy annak okait megértessem, ami a cikkben kifogá­ solt problémát eredményezi. Az írás ki nem mondott alapgondolata, hogy Magyarország olyan demokratikus nemzetállam, ahol a többség és a kisebbség viszonya sohasem fájulhat - épp a nemzetállamiság és a demokrácia okán - olyan mérvű ellentétté, hogy az a schmitti értelemben vett barát-ellenség szembenálláshoz hasonlítson. Ha Magyarország demokrácia lenne (mégpedig Cári Schmitt fogalmai szerinti, azaz homogén közösséggel), és ha Magyarország nemzetállam lehetne, akkor valóban igazként fo­ gadhatnánk el a cikk további következtetéseit is. Csakhogy. Magyarországon elmaradt 1989-ben a politikai egzisztencia újrafogalmazása, s a nor­ matív szféra átalakításával, a Sollen-szféra „levál­ tásával”, az Alkotmány úgymond jogállamivá té­ telével még nem alakult ki valódi közösség a múlt romjain. Cári Schmitt szerint - és vélemé­ nyem szerint hazai problémáink megértéséhez és megoldásához kizárólag a plettenbergi jogtudós­ hoz tudunk fordulni - a pohtikai közösség nem a jog által, hanem egy szuverén akarat döntése révén születik meg. Ezen döntés letisztázása, nor­ matív keretbe helyezése történik az alkotmányo­ záskor - de ahogy Schmitt többször is rámutatott arra, hogy nem a jog szüE a rendet, hanem az ele­ ve adott rend egyik (de csak egyik!) eszköze a jog, úgy az Alkotmány sem fejezheti ki teljes egé­ szében mindazt, ami a pohtikai döntésben nyilvá­ nul meg. A rendszerváltók azonban abba az illú­ zióba hazudták önmagukat és országukat, hogy valamiféle, papírfecnin történő irogatással, húzo- gatással (tankönyveink ezt szokták alkotmányo­ zásnak nevezni) valódi változásokat generálhat­ nak, és ezen valódi változások egységes keretbe foglalják az országlakókat. A magyar Alkotmány deklarálhat demokráciát és jogállamot, és implici­ te nemzetállamiságot is, de ezek halott betűk: az „élő jog;’ szintjén sem jogállam, sem nemzet­ állam, sem demokrácia nem létezik. (Nem azért, mert tavaly brutális volt a rendőrség. Az csak plasztikus megnyilvánulása volt a ’89 óta tartó egzisztenciális interregnumnak.) Az állítás bizo­ nyításához elegendő, ha pusztán azt cáfolom, hogy politikai közösség vagyunk, ugyanis a kö­ zösség hiányából eleve következik - már ha Schmittnél és Láncos Petra Tanárnőnél mara­ dunk - a demokrácia hiánya is. 1989-ben jogi változásokkal hittek nemzetet és demokráciát teremteni, de az előzetes pohtikai döntés elmaradása okán az ország vezetőit és la­ kóit nem köti össze semmiféle konszenzus, ho­ mogén narratív környezet. Két ország van, két nemzetrész, két oldal. Vagy az egyik kiütéses győzelme, vagy a két tábor megegyezése lenne értékelhető olyan pohtikai döntésként, amely megteremthetné azt a pohtikai közösséget, ame­ lyen belül valóban léteznének azok a cikkben fel­ tételezett közös nevezők, melyek mellett eleve lehetetlennek tűnnék a többség és a kisebbség maihoz hasonló küzdelme. Azok a kvázi illemta­ ni szabályok, amelyeket az írás számon kér az el­ lentüntetőkön, valamiféle külső mércét akarnak szabni egy egzisztenciális küzdelemben, miköz­ ben a mai belpolitikai csatározások nem a polito­ lógia irodalmában ismert pártpolitikai viták, ha­ nem a schmitti (nietzschei) ősharc jellemvonásait viselik magukon. Nem egy közösség derivatív ügyei, hanem fundamentáhs kérdései, azaz a lét­ válaszok mibenléte, s nem a már megválaszolt kérdések további cizellálása adja a mai pohtikai vi­ ták tárgyát. A kérdés nem az, hogy a valamikénti Magyarországban hogyan éljünk, hanem az, hogy milyen Magyarországban éljünk. NyugatEurópában, de a kelet-európai államok többségé­ ben is megválaszolták már a pohtikai egzisztenci­ ális kérdéseket, s így a pártpolitikai küzdelmek valóban nem a schmitti harc képét idézik fel ben­ nünk. Itthon azonban még hátravan egy döntő (szó szerint: döntő) csata. Márpedig az ilyen kon­ fliktusok „nem dönthetők el sem előzetesen meghozott általános normatív szabályozással, sem a konfliktusban »részt nem vevő« és ezért »pártatlan« harmadik fél ítéletével” (Cári Schmitt: A pohtikai fogalma, 2002, 19. o.). Azaz bőrfote­ lünkben ülve, tarthatjuk csúnyának, illetlennek a záptojást dobálok tettét, s elnyúlt hangon, fel­ emelt ujjal beszélhetünk nekik a demokratikus közösség lényegéről, de mindez külső okoskodás, azaz a küzdelemben érdektelen vélemény. Majd ha valamelyik fél Magyarország-képe győzedel­ meskedni tud, s ez a kép nem csak az Alkotmány paragrafusaiban, de a jog és a mindennapok va­ lóságában is megnyilvánul, azaz: ha Magyarország közösség lesz, lesznek valóban érvényesek Láncos Petra Lea Tanárnő szavai az akkori kor akkori tüntetőihez. (Végszó után, csendben jegyzem meg, hogy a schmitti fogalmak csak a politika világára alkal­ mazandók, így az a pohtikai konfliktus, amely ma Magyarországot kettéhasítja, nem lehet aka­ dálya annak, hogy barátságok, szerelmek szövőd­ jenek az oldalakon át, hogy beszéljünk egymás­ sal, hiszen a pohtikai ellenfél csak a politikában, de nem a családi ebédnél, nem a kávéházban vagy a kocsmában ellenség. A záptojást dobálok néha elfelejtik ezt, illenék hát nekik is több Cári Schmittet olvasniuk.) Techet Péter tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? sen emelkedik 2010-ig a felsőoktatásban. Nem beszélhetünk a felsőoktatásban forráshiányról. Mindössze rossz cs/vagy nem hatékony intézmé­ nyi gazdálkodásról. Ám e rossz és/vagy nem ha­ tékony gazdálkodás terhét nem háríthatja a jog­ alkotó a hallgatóra - és annak családjára -, erre nincs joga. Nincs joga adóztatni a közjószággal élő államilag támogatott hallgatót, és annak csa­ ládját e közjószág igénybevétele címén. Hogy közjó-e a felsőoktatásban való részvétel, a felső­ oktatási képzés, nem kétséges Bologna, Berlin, Bergen, London után. Kormányaink kötelezett­ séget vállaltak. A tandíj kérdése nem pártpoliti­ kai kérdés! Akkor sem az, hogy ha néhány zöld­ fülűjobb- és baloldah, magát ifjúság- és oktatás­ politikusnak nevező pártkatona azzá is kívánja tenni a sajtóban. Nem az! Ez össztársadalmi kér­ dés! Amely kérdés szakmai választ igényel! Mit javasol a HÖOK? A HÖOK a hallgatót ösztönző, a minőséget ja­ vító céllal tette le javaslatát az OKM asztalára. Mind, mi hallgatók, abban vagyunk érdekeltek, hogy minél magasabb színvonalon minél értéke­ sebb tudást kapjunk a képzésünk során. A HÖOK javaslata szerint - elvben - senkinek sem keh/kellene fizetnie államilag támogatott képzésen. Az a hallgató fizet, aki elhagyja a fel­ vett kreditet. Elhagyja, tehát nem teljesíti sem a rendes, sem a megismételt vizsgán. Az a hallgató fizet, aki nem tanul. Mekkora összeget kell fizetni kreditenként? (Mekkora összeg a hallgatói normatíva? Mekko­ ra összeg az a bizonyos 3%?) A hallgató norma­ tíva jelenleg 116.500.- Ft. Ami azt jelenti, hogy 3% esetén a hallgató kreditenként 3.495.- Ft-ot fizet. Ezt az összeget a felsőoktatási intézmény a félév lezárását követően veti ki. Ez egy 3 kredites tárgy esetén egyszeri 10.485.- Ft. Á tandíj kötelezően havi 10.500- Ft. Minden hónapban 10.500.- Ft. Úgy tekintünk a hallgatóra, mint aki felnőtt ember, hiszen magunk is hallgatók va­ gyunk, kivétel nélkül. A hallgató dönti el, hogy hány kreditet vesz fel adott félévben, hogyan osztja be az idejét. A nem teljesítéssel pedig viseH ennek következményeit. (A nem önhibából tör­ ténő kreditelhagyás törléssel orvosolható.) A hallgató csak - önhibájából — nem teljesítés ese­ tén a lezárt félévet követően fizet! Ez a javaslat igazságos, továbbá biztosítja az átláthatóságot a jogintézmény esetleges befogadása és bevezetése esetén. Javasoljuk továbbá, hogy az intézményi hallgatói önkormányzat szigorú jogosítványait a fejlesztés céljának meghatározása során is gyako­ rolhassa. A javaslat azonnali bevezetést tesz lehe­ tővé. És ami a legfontosabb: államilag támoga­ tott hallgatókat, államilag támogatott hallgatók családjait - a javaslatunk jogalkotó által történő befogadása esetén - nem sújtja többé önkénye­ sen kivetett hallgatói adó. 2007. október 18-án, a felsőoktatási kerekasztal ülésén, a testület a hallgatók alternatív javaslatát tárgyalta - mint azt fentebb már jeleztem. A kérdésben tárgyalóbizottság alakult. A tárgyaló­ bizottság liallgatói tagjait a következő választmá­ nyi ülésen választja meg a HÖOK. Teleki László hetedik oldal �Városmisszió, satöbbi... Avagy: Merre tovább? Lisieux-i Szent Teréz Négy fal-utca-tömegközlekedés-munkahely (ha van...)-újra utca-újra négy fal-neonreklám-TV-óriásplakátok... Képkockák egy mai ember életéből. Impulzusok, melyek semmit sem váltanak ki a szó valódi értelmében. Em­ léknek sem alkalmas foszlányok a „nagyon rövid” memóriában raktározva. Hordozzuk őket, mert szinte csupán belőlük áll az éle­ tünk, mert fogalmunk sincs, hogyan szaba­ dulhatnánk meg tőlük. Nem ismeijük az utat, amely másfelé visz, és nem gondolko­ zunk el, vajon így van-e ez jól. Valljuk be, ma már nem divat a töprengés. Sokkal inkább törekszünk valamiféle megfoghatatlan, kül­ ső szépségre plasztikai műtétek és csoda-fo­ gyasztószerek segítségével. Nincs idő már „ömlengős”, metafizikai töltetű beszélgeté­ sekre, a megfelelés kényszere erősebbnek bi­ zonyul mindennél... és talán mindenkinél. Rég elfelejtettük, de inkább sohasem ismer­ tük II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájának szavait: „(a fogyasz­ tás) az embert egy hamis és felületes igény­ kielégítés hálójába vonja ahelyett, hogy előse­ gítené személyiségének konkrét és hiteles megélését” De mit is jelent valójában a személyiség „hi­ teles megélése”? Nehéz erre választ adni egy olyan korban, amelyben a személyiség alapve­ tő fogalma is zavaros, úgy is mondhatnánk, „tudatosan összezavart”. Egy olyan világban, amelyben mindenki pszichológusoktól és szektáktól reméli az úgynevezett „gyógyu­ lást” (amelyről azt sem tudja, micsoda), ahol a magyar királyi televízió internetes szavazás­ ra bocsátja a kérdést, „vajon szükség van-e az egyházi közösségek állami támogatására?” és ahol egy másik tévéműsor naivan azt kutatja: „okosabb vagy-e, mint egy 5.-es?” Ilyen kö­ rülmények között egyértelműen furcsa len­ ne, ha az „egyháf szó említése mindennapos beszédtémának számítana. Jól tudjuk: a villódzó neonvilág termékei könnyebben és gyor- nyolcadik oldal sabban „emészthetőek” , mint a vallás első lá­ tásra és hallásra talán ijesztő közege. Pedig ha magát a szót kissé szétbontjuk, már nem is tűnik olyan távolinak és befogadhatatlannak, hiszen - és gondolom, ebben az ateisták is egyetértenek velem - mindenkinek vallania kell valamit. Anélkül, hogy filozófiai mélysé­ gekbe ereszkednénk, beláthatjuk, hogy min­ den mozdulat az abba vetett hitre épül, hogy cselekedetünknek következménye, értelme van. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen emberi ter­ mészetünk szerves részét képezi, és ha ezt elveszítjük, elveszítünk szinte mindent. Ha pedig eljutunk odáig, hogy felismeijük, tud­ nunk kell azt is, hogy nem hihetünk pusztán önmagunkban. Talán ez az, ami segít a sze­ mélyiség „konkrét és hiteles megélésében”, és biztosan ez az, amitől ma a leginkább távolo­ dunk. Ezért hirdette meg II. János Pál pápa az újraevangelizációt, és ezért jött létre a Városmiszszió (Nemzetközi Kongresszus az Új Evangelizációért), melynek Bécs, Lisszabon, Párizs és Brüsszel után idén ősszel Budapest adott otthont, és amely elsődlegesen a modern vá­ rosi ember megszólítását célozta. A rendez­ vény szeptember 16-22. között több mint százhúsz helyszínen, 1500 missziós program­ mal, Soul&Gospel Fesztivállal, valamint szak­ rális művészetek bemutatásával próbálta kö­ zelebb hozni a ma emberét a valláshoz, ezen keresztül pedig a Katolikus Egyházhoz. Aki semmit sem tudott arról, mi is ez valójában, az is láthatta, hogy „történik valami”. Ez a va­ lami pedig leginkább az emberek közötti kommunikáció felébredése, az érdeklődés, a beszélgetés, a „véleménycsere” volt (még ha csak rövid időre is). Azóta sokan, sokféle­ képpen értékelték már a rendezvényt, de azt, hogy a misszió hosszú távon mennyire lesz „sikeres”, ma még nem tudhatjuk. Azt vi­ szont igen, hogy a plasztik-kapcsolatok társa­ dalomnak sem nevezhető képződményében egyre nagyobb szükség van rá, és azt is, hogy a szólásszabadság, önmagunk és vélemé­ nyünk megismertetése bizony mindenkit megillető, alapvető jog. Továbbá, ha csak egy ember is elgondolkozott azon, hogy változ­ tatnia kell, már nem volt hiábavaló a sok erő­ feszítés... „(Jézusnak) egyáltalán nincs szüksége műve­ inkre, egyes-egyedül a szeretetünkre”, mond­ ta Lisieux-i (Kis) Szent Teréz a missziók - és ezáltal a Városmisszió - védőszentje, valami­ kor a XIX. század végén. Ez a mondat azt üzeni a „ma” számára, hogy a karrier nem le­ het az élet (egyedüli) értelme és célja, és ha így gondolkozunk, vagy egyáltalán nem gon­ dolkozunk a jövő felől, mindenképpen roszszul tesszük. A jó hír, hogy csak rajtunk áll, melyik utat választjuk és talán eljött az ideje, hogy feltegyük magunknak - és másoknak is - a kétségkívül közhelyes, ámde annál fon­ tosabb kérdést: „Merre tovább?” Lisieux-i Szent Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alencon-ban, egy órásmester és egy csipke­ készítőnő kilencedik gyermekeként. Négy­ éves volt, amikor elveszítette édesanyját. Ek­ kor a család Lisieux-be költözött, az anya gyógyszerész testvérének családjához. 1881től a Notre Dame Du Prés Bencés Apátság iskolájában tanult. Mikor kilencéves volt, egyik nővére, Pauline belépett a lisieux-i kármelita kolostorba, ahová Teréz - bár szerette volna - fiatal kora miatt nem követhette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de egyik éjjel látomása volt, melyben Mária rámosolygott. Másnapra tünetei megszűntek, teljesen meggyógyult. 1886 őszén édesapja kivette az iskolából, ettől kezdve magánórákra járt. Eközben nővére, Marié is kármelita lett, míg Léonie belépett a klarisszákhoz. 1887-ben Te­ réz egy háromszoros gyilkos megtéréséért imádkozott, aki a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúlt és megcsó­ kolta. Ekkor szánta el magát igazán a bűnö­ sökért való imádságra és a kármelita életre. 1887-ben újra jelentkezett a kolostor elöljáró­ jánál, de életkora miatt ezúttal is elutasítot­ ták. Édesapjával Bayeux-ba utaztak a püs­ pökhöz, ám tőle sem kapták meg a várt engedélyt. Október 20-án, az általános kihall­ gatáson XIII. Leó pápát is megkérte, engedje kolostorba lépni. Diplomáciai lépések sokasá­ ga után Teréz 1888. április 9-én a lisieux-i kár­ melita kolostorba költözött. A noviciátus után 1890. szeptember 20-án letette fogadal­ mát. 1893-ban kezdett el verseket, színdara­ bokat írni. Torokfájásai, mellkasi fájdalmai állandósultak. 1894-ben édesapja is meghalt, és hosszas előkészület után Céline nővére is kármelita lett. Az 1894-95-ös télen kérésre el­ kezdte leírni gyermekkori emlékeit. Állapota rosszabbodott, és 1897. május 8-án felmen­ tették feladatai alól. 1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg hosszú szenvedés után, tuberkulózis következtében. Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30án jelent meg önéletrajza Egy lélek története címmel, amely azonban a nővérek által kor­ rektúrázott változat. Hamarosan több nyelv­ re lefordították: 1901-ben angolra, 1902-ben lengyelre, 1904-ben hollandra és olaszra, 1905-ben németre, portugálra, spanyolra, ja­ pánra és oroszra. Magyarul először 1916-ban jelent meg. Ez az írása szerezte meg neki az ismertséget. XI. Pius pápa avatta szentté 1925. május 17én. Borbás Dorka �Városmisszió és Csodapatika Városmisszió Budapest 2007 Passzívan vártam a városmissziót, amikor is szakkollégiumi lakóként hirtelen a szervezői ol­ dalon találtam magam. Beosztottak minket: a Krisztus Király plébánián a kávézóban felszol­ gáltunk, keresztény szellemiségű könyveket árultunk a Jézus Szíve templom előtt és a Fe­ renciek terén. Játszottunk dobókockás színöszszegyűjtős játékot az emberekkel, aminek fődí­ ja egy könyvjelzőben megtestesült Ige volt. A szomjazóknak adtunk egy szó szerinti lelki fröccsöt (bor nélküli pohár egészséges ásvány­ víz). Leszámítva egy-két bekiabálós hajléktalant és egy agresszív szélsőséges testvérünket (be akarta bizonyítani, hogy Mária nem szerepel a Bibliában), nagyon jól teltek a napok. Megnyitottuk a „Csodapatikát” is, melynek lé­ nyege az volt, hogy az előre általunk jól össze­ szerkesztett rossz tulajdonságokra lehetett „gyógyszert” kapni. Persze teljesen térítésmen­ tesen. De mi sem vállaltunk garanciát a gyó­ gyulásra, főképp azért, mert a gyógyszerek mind egytől egyig ehető cukorkák voltak. Egyik nap rám került a sor, és erős - saját alkalmassá­ gomra irányuló - szkepticizmusomat legyőzve leültem az asztal mögé kis pszichológusként és vártam a pácienseket. Először persze egymást kezeltük, szóval jöttek a szervező barátok - ba­ rátnők, de aztán jöttek az igazi kihívások. Na­ gyon jó volt látni, hogy a felnőttek is komolyan vették a mókát, nagyon lelkiismeretesen gyűj­ tötték a rossz tulajdonságaikat. (Meg kell azon- bán mondanom, a gyerekek próbára tettek. Ti magyaráztátok már tíz éves gyereknek, hogy mi az a gőg és a tévelygés? Itt néztem nagyon szúrós szemmel a lista összeállítójára.) „Betege­ imnek” origamis múltjukat is fel kellett frissí­ teniük, ugyanis nekik kellett elkészíteniük a gyógyszeres dobozukat. Kiválasztottak egy szí­ nes papírt, olló és némi ragasztó kíséretében járt a kezük, mialatt elmesélték, hogy éppen mi nyomja a szívüket. Elkerülve a gyónásnak egy vizsga előtti esténél is sokszor félelmetesebb lel­ kiállapotát, elmondták, hogy miért azokat a jel­ lemvonásokat választották. Nem tettem hozzá sokat, néha visszakérdeztem, beszélgettünk. „Feloldozásként” Duna kavicsot kaptak a türel­ metlenségre, savanyú cukrot a torkosságra stb. így visszagondolva és papírra vetve viccesnek hangzik az egész, pedig nem egy alkalommal öntötte ki valaki a lelkét tíz perc alatt megdöb­ bentő őszinteséggel és bizalommal irántunk. A Csodapatika egyébként Lázár Ervin egyik meséjének csodás találmánya, ahová betér a fő­ hős, Bab Berci. Teljes természetességgel kér egy aszpirint. Nem kap, mert némi félreértés és veszekedés után derül csak ki, hogy ebben a pa­ tikában lelki bajok ellenszerei sorakoznak. Fel­ lelkesedik ezen Bab Berci, gondolja, most meg­ javítja veszekedős és lusta feleségét, házsártos, irigy és kárörvendő anyósát. Kér az egész csa­ ládjának orvosságot, hosszasan sorolja, hogy ki­ nek mire van szüksége. Lelkesedése akkor törik meg, mikor a patikus közli vele, hogy ez egy olyan „gyógyszertár”, ahol mindenki csak a sa­ ját bújára bajára kaphat orvosságot. Na így ke­ rült nehéz helyzetbe Bab Berci, mert saját maga számára kellett kérnie valamit. Mert nehéz megfogalmazni és bevallani, hogy saját ma­ gunknak mire van szükségünk. Elmentem a záró (szombati) szentmisére a Ba­ zilikába. Arról nem a szervezők tehettek, hogy lihegve a Deák-téri metróból éppen 11 órára ér­ keztem meg. Az viszont meglepett, hogy a be­ járati lépcső tetején egy biztonsági őr kinézetű ember visszafordított, és rámutatott egy sorra, hogy én annak a végébe álljak be, mert karsza­ lag nélkül nem lehet misére menni. Láttam, hogy nem érdemes küzdeni az értelmetlenség­ gel, hát beálltam. Hál’ Istennek 5-6 perc alatt el­ intéztük a karszalagot, de jött a következő. Sor­ ba kellett állni fejhallgató készülékekért. Én na­ gyon gőgösen közöltem, hogy hadd menjek már, én magyar anyanyelvű vagyok, nincs szük­ ségem fordítógépre. De ők erősködtek, hogy vigyem csak magammal (nem mondták meg az okát, hogy nem magyarul lesz a szentmise). Végül is „csak” a bűnbánatról maradtam le, va­ lamelyik olvasmány alatt sikerült egy széket ta­ lálnom. A szervezők javára, volt négy nagy ki­ vetítő a Bazilikában, így nemcsak azt láttam, hogy kb. ott valahol a templomhajó elejében van valami mozgás, hanem reményem nyílt lát­ ni és átélni Krisztus utolsó vacsorájának emlé­ kezetét. Nekem ez volt a városmisszió, és úgy érzem, hogy jó volt. Személyes, emberi találkozásokra adott lehetőséget, amire mindnyájunknak szük­ ségünk van. Ne akarjuk túlértékelni ezt az egé­ szet. De ne is becsüljük le. Nem az volt a cél, hogy ezt a finoman szólva megtérésért kiáltó várost egy hét alatt elvigyük az üdvösség hatá­ rára. Értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdés: egy hét alatt meg lehet-e váltani Budapestet? Megmutattuk magunkat, akinek füle van, hall­ ja meg! Sáhó Eszter Egy jeles nap 15 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2007. október 16-án ünnepelte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a 15. születésnapját. A PPKE az 1635-ös Pázmány Péter által történt alapítás társörököse - az elsősorban a Semmel­ weis (Ignác) Egyetemmel és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel egyetemben. A PPKE Istenről szóló tudományok mellett bölcsészetés jogtudományt, valamint bionikus-informati­ kus képzést is folytat. 2008. január 1-jétől pedig a képzés pedagógiai képzéssel egészül ki. A ke­ resztény eszmeiség talaján képezzük a jövő és a jelen értelmiségét, minden képzésen. A bensőséges hangulatú ünnepségnek a II. Já­ nos Pál pápa terem - azaz a PPKE JAK díszter­ me - adott otthont. Az ünnepséget Fodor György rektor nyitotta meg. Beszédet mondott Seregély István ny egri érsek, a PPKE egykori nagykancelláija, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a PPKE nagykancelláija, egykori rektora, Péteri Zoltán, Bittsánszky Géza, a jogi kar oktatói és Kucsera Ta­ más Gergely - a végzett diákok nevében. Seregély István kitüntetést adott át - a teljesség igénye nélkül - Bolberitz Pálnak, Rózsa Hubá­ nak, Tarjányi Bélának és Török Józsefnek, a Hittudományi Kar oktatóinak, Maróth Miklós­ nak, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékán­ jának, és a BTK további oktatóinak. Az ünnepség keretében adta át Kopits Mária a Kopits ösztöndíj elnyeréséért járó oklevelet a négy kar egy-egy hallgatójának. Az ünnepséget az Információs Technológiai Kar kórusának éneke és Szilasi Alex zongoraművész játéka szí­ nesítette. Az ünnepségen a hallgatók is szép számmal megjelentek, nem maradt üres szék a teremben. Az érdeklődő egyetemi polgárok két­ oldalt és a karzaton is álltak a helyszűke miatt. Köszönöm - az EHÖK nevében is - a Jog- és Államtudományi Kar hallgatóinak az ünnepség lebonyolítása érdekében tett segítséget, név sze­ rint Antalfi Júliának, Báti Erikának, Horváth Lászlónak, Kemenes Patriknak, Németh And­ rásnak, Pelyhe Balázsnak, Scharle Zsuzsanná­ nak, Szendrődi Szabolcsnak, Szilágyi Demeter- Pázmány Péter megalapítja az egyetemet nek, Telekesi Mariannának, Tóth Melindának és Váss Viktóriának. Végül néhány szó az Alapítókról, az alapító dé­ kánokról, név szerint Maróth Miklósról (Böl­ csészettudományi Kar - Piliscsaba), Zlinszky Jánosról (Jog- és Államtudományi Kar) és Roska Tamásról (Információs Technológiai Kar), akiknek példája ma is élő, követendő. Ok mind - szó szerint - a semmiből teremtettek egy-egy új világot! Teleki László kilencedik oldal �HÍVŐ SZÓ Keresztény és hittagadó Európa 1957. március 25., Róma. A római szerződések alá­ írásával ezen a napon született meg az Európai Unió elődjének számító Európai Gazdasági Kö­ zösség. Az egyértelmű gazdasági és béketeremtő célkitűzéseken kívül a további alapmotivációk egy­ értelműen eredeztethetők a keresztény eszmeiség­ ből. Az egyházi szociális tanítás fundamentumai, az alapvető emberi jogok és a mindenek feletti egység kombinációjából születtek meg az Unió közösségét szabályozó első megállapodások. Az EU-t évekkel később létrehozó szerződés így ír er­ ről: „Emlékeztetve az európai kontinens megosz­ tottsága megszüntetésének történelmi fontosságá­ ra..., megerősítve elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabad­ ságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett” Az alapítóknak ebből a szempontból „könnyebb’ dolguk volt, hiszen ők még személye­ sen és aktívan éltek át olyan konfliktusokat, ame­ lyek alapjaiban rengették meg az egész kontinenst, így tisztában voltak vele, hogy mi az, amit a későb­ biekben el akarnak kerülni. Tudták, hogy mara­ dandó államközösség csak az említett elveken szü­ lethet. Ezért nem is akarták tagadni - sőt az ere­ deti alkotmány szövegébe bele is foglalták -, hogy az Unió sokat merített önnön keresztényiségéből. A 20. század második felének európai identitástudatáról árulkodik az Unió zászlaja is. A még 1955ben hosszú viták után alkotott, majd 1983-ban hi­ vatalosan az egyesült Európa jelképének elfoga­ dott címer a kék alapon kör alakban elhelyezkedő tizenkét aranysárga csillag lett. A hivatalos indok­ lás szerint az embléma Európa népeinek szélesebb értelemben vett egységét és identitását is szimboli­ zálja. Azért tizenkét csillag szerepel a zászlón, mert ez a szám ősidők óta a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. Valójában azonban könnyedén lehet olyan összefüggést találni, ami vallásos szint­ re emeli a zászló kollektív elfogadásának eredeti motivációját. Számtalan alkalommal szerepel ugyanis a Szentírásban a tizenkettes szám. Ezek közül az egyik legszebb és leginkább ideillő kép a Jelenések könyvében található: ,AZ égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Ebből következtethetnénk akár arra is, hogy a zászló tervezője Szűz Mária oltalmába akarta bízni az Unió jövőjének sikerét. 2007. március 25., Berlin. A berlini nyilatkozat megcsúfolása az Uniót létrehozó gondolkodás­ módnak. Sárba tiprása az alapokat jelentő eszmék­ nek. A szöveg fellengzős, túlzottan patetikus és híján van a helyes önértékelésnek. Ami mindvégig kivehető belőle, az a született győztesekre jellemző káros és rendkívül veszélyes elbizakodottság. Meg­ találhatók ugyan benne a hagyományos eszmék béke, szabadság, közjó, jogállamiság stb. -, de csak mint elért és elérendő célok, nem pedig biztos alapként. Sokatmondó a bevezetésből és három részből álló szöveg első fejezetének felvezető mon­ data: „Az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a közép­ pontban!’ Visszatérés a humanizmus emberköz­ pontúságához. Az azonban természetfeletti irá­ nyultság nélkül értelmetlen és rossz irány. Megálla­ pítja a valamennyi kormányfő által elfogadott nyi­ latkozat, hogy „Európa gazdagsága az emberek tudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a nö­ vekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetar­ tás kulcsát” Ezzel szemben azt gondolom, hogy éppen annyira függ az emberek hitétől is. Ha ugyanis nem valami transzcendens létező felé tö­ rekszik az ember egész életével, akkor hamar elve­ szítheti még a saját tudásába és képességeibe vetett feltétlen bizalmát is, mert nem fogja látni léte ér­ telmét. A berlini nyilatkozat, ha nem is végleg, de hosszú időre száműzte Európa neve mellől a keresztény jelzőt. Kontinensünk nem csupán elfeledte, de egyenesen megtagadta gyökereit, ugyanis nem vé­ letlenül maradt ki a vallási kötődés említése: több tagállam ellenkezése késztette erre a szerzőket. Teleki Levente Keresztény Európa Joseph H. Weiler könyve Európa keresztény gyökereiró'l Bár az Európai Unió alkot­ mánytervezetének ratifikációs eljárása már régen megrekedt, a szöveg körüli tudományos viták korántsem jutottak nyugvópontra. Ezek közül a legnagyobb társadalmi vissz­ hangot kétségtelenül a preambulum körüli nézeteltérések, egész pontosan a keresztény­ ség vagy a (zsidó-)keresztény kulturális örökség (nem) említésének kérdése vál­ totta ki, és váltja ki még ma is. J. H. H. Weiler amerikai professzor könyve ezért mit sem veszí­ tett aktualitásából, annak ellenére, hogy első meg­ jelenésekor még nyitott volt a könyv apropóját je­ lentő preambulum-vita. Az európai identitásról szóló okfejtését a szerző az európai kultúra keresztény gyökereinek magától értetődő voltával indítja, hiszen annak empirikus jelei a kontinensen tagadhatatlanok. A preambulum-vitában Weiler szerint az a jelenség tükröző­ dik, melyet „keresztény gettó”-nak nevez. A „gettó” külső falait az a téves, ám széles körben érvénye­ sülő feltevés képezi, hogy a közéletben nincs helye vallásos világnézetnek. A szerző alkotmányjogi érvekkel cáfolja azt a fel­ vetést, hogy a kereszténység vagy Isten említése az Unió alkotmányában egyes tagállamok alkotmá­ nyaival ellentétes lenne. Európa országaiban Fran­ ciaországtól Írországig a legtérőbb megoldások lé­ teznek arra nézve, hogy a nemzeti alkotmányok említést tesznek-e Istenről, a franciák „a büszke la- tizedik oldal icitásától” az írek Szentháromságra való hivatkozá­ sáig. A laicitás, az agnoszticizmus („a vallástól való szabadság;’) nem azonos a semlegességgel, a laikus alkotmányszöveg nem semlegesebb a többinél. Az európai alkotmánytervezet preambuluma Thuküdidész-idézettel kezdődik, és más módon is az európai történelemből építkezik. A kereszténység­ re ennek megfelelően lehetett volna ideológia­ mentes, pusztán történeti alapon is hivatkozni. A szerző alapjogi érvének lényege pedig, hogy Euró­ pában ugyanazon alapvető jogokat felvilágosult­ humanista és vallásos világnézetre is lehet alapozni. Az európai alkotmány eleve figyelmen kívül hagy­ ja a kettő közül az egyiket, és ez nem felel meg az európai toleráns liberális-pluralista hagyománynak. A szerző könyve következő részében az Európai Unió és a kereszténység kapcsolatát elemzi. Az eu­ rópai integráció történetében a keresztény értékek kulcsszerepet játszottak. A Schuman-nyilatkozatban a külső és a belső béke, a megbocsátás iránti vágy, vagyis a keresztény szeretet és irgalmasság tükröződik, amit az alapítóatyák személyesen is képviseltek. Az európai integráció céljaival, koncepciójával kap­ csolatos gondolkodásban is észlelhető a „keresz­ ténység-deficit”. A szerző II. János Pál pápa Redemptoris Missio kezdetű enciklikáját vizsgálja meg abból a szempontból, hogy melyek azok a keresz­ tény értékek, amelyek Európa jövője szempontjá­ ból fontosak lehetnek. Ez az enciklika az egyház missziós küldetéséről szól. A fogyasztói társada­ lom úgy tekint a vallásra, mint egyfajta „hobbi”-ra, a szabadidő eltöltésének módjára, ezért ma külö­ nösen ellenszenvesnek tekintik, ha az egyház missziós küldetésének eleget téve, téríteni akar. Intoleranciának, a magánszférába való erőszakos behatolásnak, a katolikus egyház más népekre, vallásokra irányuló missziós tevékenységét pedig az európai gyarmatosító törekvések vallásos for­ májának tartják. Az enciklika mondanivalója azon­ ban mindezzel éppen ellentétes: lényege, hogy az egyház Javaslatot tesz, és semmit nem erőszakol rá senkire!’ Az ember szabadsága abban áll, hogy nemet mondhat Istenre, és ezt a szabadságot az egyház tiszteletben tartja. Európa „spirituális krízisben” van. Ennek fő oka az Unió politikai struktúráiban, a „demokrácia-deficit”-ben és a piaci szemléletben rejlik. Az európai döntéshozatal egyre kevésbé áttekinthető. A de­ mokráciadeficit azonban nemcsak az Unió, ha­ nem a tagállamok politikai kultúrájában is felis­ merhető. Végső oka ennek Weiler szerint az, hogy a fogyasztói mentalitás uralkodóvá válik a politika területén is: a közélet és a szórakoztatás összemo­ sódik, a kép és az elektronikus kommunikáció uralja a politikai diskurzust, a polgár nem több, mint politikai fogyasztó. Weiler azzal a reménység­ gel záija könyvét, hogy az „emberi modernség” megvalósítható az Európai Unióban, s - talán nem is tudatosan - az elhunyt Szentatya egyik fontos gondolatával: „Az a fontos, hogy ne féljetek!’ (Joseph H. Weiler: Keresztény Európa. Felderítő esszé. Szent István Társulat, Budapest, 2006. Ára: 1490,- Ft.) Schlosser Annamária �A Benes-dekrétumok és aktualitásuk A magyarságot így kell megkötetni? A Kassán mcgliirdetett csehszlovák kormányprog­ ram részeként, Eduard Benes csehszlovák államel­ nök rendelkezései elsősorban a németeket sújtot­ ták, azonban a magyarokról sem feledkeztek meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 pe­ dig közvetve érintette a két kollektíván bűnösnek tekintett, Csehszlovákiában élő kisebbséget. Ezek közül valószínűleg Benes 1945. augusztus 2án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következmé­ nyekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más ál­ lami járulékok megvonását, az állami alkalmazás­ ból való elbocsátást is maga után vonta. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlat­ ták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasz­ tották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat tele­ pítettek. A népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai ma­ gyart - elsősorban értelmiségieket - ítéltek el há­ borús bűnösként, és utasítottak ki az országból. Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvé­ delmét felvállaló és ellenállását megszervező cso­ portok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a két háború közti csehszlovákiai magyar politika vezér­ alakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, és mindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermun­ kán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbünte­ tést életfogytiglani fegyházbüntetésre módosítot­ ták. A megtört politikus 1957-ben halt meg egy morvaországi börtönben. A tömeges deportálások 1946 novemberétől 1947 februárjáig tartottak. Ebben az időszakban 44 ezer személyt szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba. A sokszor napokig tartó utazás után a csehországi vasútállomásokon valóságos emberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kivá­ laszthatták az igényelt munkaerőt. A deportáltak vagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki. A csehszlovák bíróságok tömegesen vonták fele­ lősségre a háború alatt állítólag elkövetett bűnei­ kért a felvidéki magyarokat, s végül több mint 70 ezer személyt írtak össze, akiknek háborús bűnös­ járó teljes kiszolgáltatottság milyen nagy veszélyt jelent. 719 településről összesen 423 264-en kérték a szlovák nemzetiség megadását, ebből összesen 326 679 személyt nyilvánítottak szlováknak. így is mintegy négyszázezer magyar maradt a csehszlovák állam területén, akiket a kormány ele­ inte ki akart toloncolni Magyarországra, ez azon­ ban a kommunisták hatalomátvétele miatt már nem valósulhatott meg. *** ként kellett volna elhagynia szülőföldjét. Csehszlo­ vákia végül a deportálások elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására, amely 1947 áprilisában kezdődött a dél-alföldi szlo­ vákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlová­ kiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét el­ hagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban a hátrahagyott vagyonban: a szlovákok által Ma­ gyarországon hagyott 15 ezer kataszteri holddal s 4400 lakóházzal szemben a Magyarországra áttele­ pített magyarok 160 ezer holdat és 15 700 lakóhá­ zat hagytak maguk mögött. Az utolsó áttelepülők 1949 nyarán lépték át a határt. A reszlovakizációs folyamat a csehszlovák értel­ mezés szerint azt jelentette, hogy az előző száza­ dokban elmagyarosodott szlovákoknak lehetősé­ get adtak az anyanemzethez való visszatérésük­ höz. A reszlovakizáltak visszakaphatták állampol­ gárságukat, kihúzták őket a deportálásra kijelöltek listájáról, és visszaadták elkobzott tulajdonukat. A reszlovakizációs bizottságok propagandamunkát végeztek, és elbírálták a beérkezett kérvényeket. Agitációjukba gyakran a fenyegetés hangja ve­ gyült, s szórólapok figyelmeztették a magyar la­ kosságot, hogy a szlovák nemzetiség vállalása az utolsó esély a szabad élet biztosítására. A felvidéki magyarok jelentős része végül beadta a derekát, hiszen felmérte, hogy az állampolgárság hiányával No, igen. A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy múltunk becstelen dolgait megpróbáljuk a feledés homályába burkolni, de nem úgy szlovák kisöcsénk, akinek biztosan nem volt gyerekszobája... 60 éve volt rá, de nem sikerült felnőnie: a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti (nacionalista, kormány­ koalíciós) Párt indítványa nyomán, pár hete immár törvény által védettek a Benes-dekrétumok. Köz­ jogi méltóságaink egységesen léptek fel, s adtak hangot tiltakozásuknak, a szlovák parlament eme indokolatlan és sértő lépésére: „Magyarország el­ fogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítésé­ ről szóló szlovák parlamenti határozatot” - mond­ ta Sólyom László köztársasági elnök Keszthelyen, a Visegrádi Négyek államfőinek találkozóján, ívan Gasparovic szlovák köztársasági elnökkel folyta­ tott megbeszélését követően. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szlovák kollégájával, Róbert Ficóval folytatott telefonbeszélgetése során jelezte, hogy a magyar kormány az Európai Unió és a jószomszé­ di kapcsolatok elveivel ellentétesnek tartja a szlo­ vák parlament határozatát. Szili Katalin házelnök, Pavol Paska szlovák parlamenti elnöknek írt leve­ lében a kollektív bűnösség elvével kapcsolatban egyértelmű állásfoglalást vár a Szlovák Nemzeti Tanács elnökétől. Az elkövetkező hetekben min­ den bizonnyal elégséges hírmorzsához juthatunk a különböző médiumokból Benes reanimált dekré­ tumairól. Csak egy kérdés maradt. Lesz-e megfelelő magyar válaszlépés? Kiállunk-e ténylegesen is a megfélemlített felvidéki magyarságért, vagy megmaradunk a hatástalan diplomáciai háborgás szintjén? Takács Gergely Az európai lobogó tizenkét csillaga Ismeretes, hogy az Egyesült Európa alapítója há­ rom katolikus politikus: a nemet Adcnaucr, a francia Schuman és az olasz De Gasperi. De azt már kevesebben tudják, hogy az európai lo­ bogó eszméje - 12 arany csillag kék alapon - szin­ tén egy katolikustól, pontosabban egy katolikus hitre tért zsidó politikustól, a belga Paul Levitől ered, akit a Szeplőtelen Szűz 12 esiliagli koronája ihletett. A történet a következő: A második világháború alatt, amikor a nácik de­ portálták a zsidókat, Paul Levi Leuvenben nézte, amint a zsidókat szállító tehervonatok kelet felé tartanak. Ekkor fogadalmat tett: ha megmenekül a hitleri deportálástól, és túléli a háborút, katolikus hitre tért át. Túlélte a háborút, megmenekült és a katolikus keresztségben részesült. — 1949. Május 5én Londonban megalapították az Európa Taná­ csot, és Paul Levit kinevezték kulturális részlege felelősének. Hat évvel később az Európa Tanács­ hoz tartozó nemzetek közös lobogót terveztek. Egyesek a skandináv zászló mintájára azt javasol­ ták, hogy egy keresztet tűzzenek földrészünk lo­ bogójára. De ezt a szociálkommunisták elvetették, mert túlságosan vallásosnak tartották. Akkor Paul Levi állt elő ötletével, aki látva egy Mária-szobrot a Szeplőtelen szobrát a 12 csillagú koronával — azt gondolta. A kék alapú (a kék eget jelképező) lobo­ góra 12 arany csillagot kellene helyezni. Ezzel az ötletével felkereste az Európa Tanács akkori főtit­ kárát, Benvenuti grófot, velencei politikust, és elő­ adta javaslatát, amit aztán elfogadtak. Ismeretes, hogy a Szeplőtelen 12 csillagú koronája az Apokalipszis látomásától ered: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona? A keresztény értelmezés szerint az asszony a lelki Izrael, tizenkét törzsét a 12 csillag jelképezi, de át­ vitt értelemben Jézus anyja, aki a Megváltót szülte. A 12 csillag jelképezheti a 12 apostolt és az Apoka­ lipszis által leírt mennyei Jeruzsálem 12 kapuját. A laikus Európa harcosai, akik nem akarnak hal­ lani Európa keresztény gyökereiről, talán nem sej­ tik, hogy még az Egyesült Európa lobogója is zsi­ dó-keresztény jelképekre utal. (Megjelent a Távlatok [.folyóirat 65. számában) Szabó Ferenc tizenegyedik oldal �Tour de Erdély Egy kirándulás hiteles története - forgatókönyv Játszódik: szeptember 28. és október 1. között, egy Pázmányos hallgatókkal jó alaposan megpakolt buszon, illetve a segítségével elért, a III. Magyar Köztársaság hivatalos államhatárai­ tól messze eső, erdélyi helyszíneken. L jelenet (Hajnal, derengő félhomály, amelyből kirajzolódik mind a hét vezér sziluettje. A néző lassanként felismeri, a Hősök terén vagyunk.) Riporter: „Mind a 44 előre nevezett versenyző megérkezett, persze a két sárga trikós, Christián László és Koltay András tanár urak majdnem lekésték az indulást, de végül is a többi 42 úgy döntött, a régi bajnokok megérdemlik, hogy pár percet váljanak rájuk, és láss csodát, be is futot­ tak! Túl sok néző nem volt kíváncsi az indulás­ ra, egy-két szülőt és barátot leszámítva, akik ál­ mos szemekkel intettek búcsút nekünk. Sokan sokféleképpen készültünk, voltak olyanok, akik az előtte éjjeli buliból érkeztek, akik otthon nem aludtak és olyanok is, akik jól kialudtan jöttek, nos ők már tudhatták, fárasztó löur elé nézhetnek!” Narrátor-hang: Már péntek reggel 6-kor elkezdtük. Hogy mit?Ja persze, az utazást. Névsorolvasás elő­ ször és utoljára. „Ákosként, pici csillagvirágont, meg­ vagy? Hát hogyne, Tanár Úr!" És a busz lassan el­ hagyja Budapestet. A buszon mindenki példásan vi­ selkedik, Gyuszi bácsi, a sofőr nagy megelégedésére. Azt hitte, minden tökéletesen rendben lesz. Nem így történt. Riporter: „Éjfél körül érkeztünk Gyergyószárhegyre a kolostorba, ahol terített asztallal vártak minket. Reggel irány Korond; majd Farkaslakán fényképczkcdtünk Tamási Áron síremlékénél, Baka Peti pedig beszerzi a dózist, az életmentő csíkit. Szejkefürdőn megnézzük Orbán Balázs sírját is, itt készül a csoportkép a sírhoz vezető úton átívelő megannyi gyönyörű székelykapu egyike alatt. Székelyudvarhelyre ebédelni és megpihenni megyünk, Csíkszeredába hoki­ meccsre, ahol a Románia Kupa döntőjében lát­ hattuk, amint a székely legények 6-1 arányban rommá verték a fővárosi Steauát. A magyar zászlókat ellenben nagyon hiányoltuk, de mint megtudtuk, 2004. december 5-e óta eltűntek a csarnokból, csak a székely himnusz és az ő szí­ neik maradtak...” A narrátor hangja elkomorodik, érezhető, hogy itt morális tanítás következik: Székelyudvarhe­ lyen érezni, hogy csak magyarok lakják, tiszta és szép, román zászlót is csak egyet láttunk. (Csak összehasonlításképp: Budapest szép lenne ugyan, de nem tiszta, és tele van román zászlóval.) Ezúttal mindenki betartotta az előírt érkezési határidőt, csak tisztelt tanáraink nem, akik a Gondűzőhöz címzett étteremből kerülnek elő, nagy boldogságban. A láza­ dó hallgatókat néhány szelet rántott hússal kenyerezik le. így hát Gyuszi bácsi, a sofőrünk hatalmas húsdarabokkal a szájában hasít Szeredafelé a nap­ lementében, Erdély egyik legszebb útszakaszán. A hokimeccs előtt még meglátogattuk a csíksomlyói Szűz Máriát, aki ezúttal is megbocsátóan nézett le esendő gyermekeire. radtan bár, de majdnem mindenki ki tudott állni az utolsó előtti napra is! Felmentünk a Gyilkos­ tóhoz, át a hegyeken, majd onnan Erdély talán legszebb pontjához, a csodálatos Békás-szoros­ hoz. A látvány utolérhetetlen: több száz méteres sziklafalak, a hegybe vájt utak, a rohanó, kris­ tálytiszta patak, az örökzöld fenyőerdők, néhol pirosló és sárguló őszi fákkal vegyítve... Haza­ felé sietnünk kell, mert várnak ránk a szárhegyi gyerekek, és Ervin (Turbó) atya, a 87 éves feren­ ces szerzetes, a kolostor gazdája, aki becenevét határozott vezetési stílusa miatt kapta. A gyere­ kek tündének, a legfiatalabb egy újszülött, a legidősebb 14 éves. Ferivel leültünk zsírozni a fi­ úkhoz, Ágival pedig szereztünk egy boldog es­ tét a kislányoknak. A többiek már javában va­ csoráztak, amikor elengedtek minket.” A narrátor hangján érződik, hogy az események a végkifejletükhöz közelednek: Ezen az estén Turbó atya volt a hangula felelős 5 liter miseborral és 2 liter pálinkával. Estepedig igyekeztünk vissza, hi­ szen versenyünk jótékonysági is volt, az erdélyi árva gyerekeket támogattuk, és velük találkoztunk, üzenik haza, hogy köszönik a támogatást, hiszen nagy szük­ ségük van rá. Este a hajrá előtt a helyi bárban meg­ tudtuk, hogy Berta Misi barátunk énekelni is tud, így aztán egy performanszát is meghallgathattuk, bár ő úgy nyilatkozott, hogy ez az első, de egyben sajnos a búcsúkoncertje is volt, hiszen nem tapsolták meg eléggé... Sokat veszítettünk vele... De nyertünk is valamit, amikor a helyieknek elénekeltük a Székely Himnuszt, ők elénekelték nekünk a magyart, amivel talán elindítottuk a békülésifolyamatot! 5. jelenet. (Zárókép. Természetesen happy end.) Riporter: Jó szívvel indulhattunk a hajrára, amelyben már csak egy megálló várt ránk Ma­ rosvásárhelyen, amit két helyi kötődésű ver­ senyzőnknek köszönhetően, rövid idő alatt, de alaposan megismerhettünk! A célba érkezéskor, 2. jelenet (A busz lassan mozgásba lendül, a feszültségkeltő aláfestő-zene megala­ pozza a hamarosan kirajzolódó drámát.) Narrátor újra megszólal az események hiteles interpretációjával: Kevéssel a Királyhágó előtt ha­ talmas baleset, beáll a sor egy kisfaluban. A rendőr közli velünk: minimum 3-4 óra várakozás. Kezd el­ uralkodni a társaságon a világvége-hangulat, egyre hangosabb a gyereksírás. De mintha csak egy laza polgár vizsgán lennénk, jön a mentő kérdés: van itt kocsma? A válasz kielégítő: van. Sikerül tehát elke­ rülni a gyászos végzetet, és alaposan megcsappantam a helyi italbolt készletét. A tetthely neve románul: Borod. Nőmén est ómen, mondhatná erre Toki bará­ tunk, ahogy a már 2000 éve itt élő dákok is. Ez a kényszerpihenő kifejezetten jót tett a közhangulat­ nak, és a buszon magasra csapott a jókedv. 3. jelenet (Megérkezés a célállomásra. Folytatódnak a kalandok.) tizenkettedik oldal Pázmányosok Tamási Áron sírjánál Riporter: „Amint sikerült mindenkinek elfoglal­ ni azt a helyet, ahol az utazósebességet tartani tudja, elől a sárga trikósok, a régi bajnokok, hát­ rébb a jövő emberei, tudtuk, frissítő után kell nyúlnunk! A Kulcsár feliratú mezt viselő sport­ társ zsebében poharakkal is készült, köszönjük neki! Hamar megérkeztünk az első pihenőhöz Debrecenbe, onnan tovább Nagyváradon át az első akadállyal is szembesültünk, mert a drága szomszédok Borodon pihenőt rendeltek el, hi­ szen az első király-hágói hegyi etapra bizony rá kell pihenni!” 4. jelenet. (Leszáll az éj. Ez természetesen újabb bonyodalmakat okoz.) Riporter: „Szárhegy by night, irány a diszkó! Ro­ zsos, köményes, Transylvanicum, Angelli, áfo­ nya, csíki sör, Hargita sör... Zavarbaejtő a vá­ laszték, de a jogászok nehezen jönnek zavarba, és nem hoznak szégyent védőszentjükre, Szent Ivóra. Versenyzőinket körbe táncolták a rajon­ gók, még egy 74 éves bácsi is, akinek születés­ napja volt, bár szerintünk minden szombaton ezt mondja... De másnap sem volt megállj, fá­ október 1-én este tizenegykor a Hősök terén már mindenki fáradt volt, és sajnos azt is tudo­ másul kellett vennünk, hogy a két korábbi baj­ nok megőrizte a sárga trikót. Ez a négy nap maradandó emlék nekünk, akik ott jártunk. Á gyönyörű hegyek, a tiszta tekin­ tetű székelyek üzenik: Budapesttől 700 km-re, valahol a hegyek között, Romániában van egy pici, valódi Magyarország! Biztosak vagyunk abban, hogy lesz folytatás. Hiszen Erdélyország visszavált Bodor Mihály - Nobilis Márton �A Szépség és a Szörnyeteg „Nézzék csak, ott megy az a furcsa kislány, annak még mindig mese kell. Soha vélünk nem pletykál, meg a fellegekben jár...” Lalala... Lalala... Hú, egyszerűen képtelen va­ gyok kiverni a fejemből ezeket a sorokat! Nem­ rég láttam A Szépség és a Szörnyeteg című mu­ sicalt a Budapesti Operettszínházban, s azóta teljesen elvarázsolódtam! (Néha még a római jog tanulása közben is - mikor a legis actiókat próbálom memorizálni - ezt dúdolom. Lehet, hogy pont ez a baj?!) A történetet mindnyájan ismeritek: a kedves és melegszívű Béllé (Szinetár Dóra, Kékkovács Mara, Vágó Bernadett, Mahó Andrea) egy kis falucskában élt édesapjával, akit egy nap fog­ lyul ejtett a szomszédos elátkozott kastély ször­ nyű ura (Homonnay Zsolt, Szabó P Szilvesz­ ter). Hogy kiszabadítsa apját, Béllé önkéntes rabságot vállalat a fenevad otthonában, ám leg­ nagyobb meglepetésére barátokat lelt az elvará­ zsolt kastély életre kelt tárgyaiban. Segítségük­ kel lassan rájött, hogy a látszat csal: a szívtelen­ nek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult, mint saját udvarlójába, az erőszakos és nagyké­ pű Gastonba (Németh Attila, Imre Sebastian). S minden jó, ha a vége jó... Itt a vége, fuss el véle! Mármint a darabnak, de a beszámolóm csak most kezdődik! Miután mindnyájan felelevenítettétek gyer­ mekkori Disney-filmes élményeiteket s vissza­ csöppentetek a gondtalan gyermekkorba - amúgy amikor a nézőtéren körbenéztem, mo­ solyogva konstatáltam, hogy az átlagéletkor olyan 5 év... tehát jó helyen voltam -, elétek festem egy csodálatos este élményeit. Képzeljetek el egy impozáns épületet a Nagy­ mező utcában - ez volna az Operett Színház -, amely a két híres bécsi építész, Fellner és Hel­ mer tervei alapján készült el 1894-ben. 1966-ban átépítették, néhány évvel ezelőtt pedig teljes re­ konstrukciót hajtottak végre rajta. Kívülről is elkápráztató a szecessziós épület, amikor pedig a nézőtér soraiban helyet foglaltam, már akkor Picasso: A világ teremtése A Baltazár Színház előadása Picasso nem festett ilyen névvel ellátott képet. Sőt nem is rendezett színházi darabot. Mégcsak nem is írt. Ilyen címmel meg pláne. Amikor be­ ültem az előadásra, valami mást vártam. Igazá­ ból nem volt időm átnézni, hogy miről is szól a darab, szó szerint csak beestem. Nagy meglepe­ tés volt, amit kaptam. Kis emberek játéka egy korról, egy érzésről, egy alakról. Zene, érzés, mondanivaló. Mindenki­ nek kicsit más. Az előadás inkább lélektani je­ lentőségű volt, mint színházélménynek eladha­ tó. Nekik is lehet. Nekik is szabad. A Down-kór, mint fogalom címszó alatt ezt ta­ láljuk meghatározásként: „A Down-szindróma a leggyakoribb, az élettel általában összeegyez­ tethető, többszörös veleszületett rendellenesség, melynek vezető tünetei a több szervrendszert érintő anatómiai rendellenességek és a változó súlyosságú értelmi fogyatékosság. A tünet­ együttes egykori felfedezőjéről, Langdon Downról kapta a nevét, aki 1866-ban írta le a szindrómát. O akkor azt gondolta, hogy a be­ tegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, innen származik az egyébként helytelen, és ma már nem elfogadható mongoloid idiotia (mon­ golidiotizmus) elnevezés. E név két okból is tarthatatlan, egyrészt, mert nincs köze a mon­ gol rasszhoz, másrészt pedig, mert az Downszindrómások korántsem képezhetőtlenek” „Korántsem képezhetetlenek” . Mi sem jelzi ezt jobban, mint a Picasso-darab, ami - tudjuk meg Elek Dórától, a társulat vezetőjétől - egy fiktív kép történetén alapul. A szereplők egy sosem­ volt Picasso képet festenek a maguk kifejezés­ módjával, és ezzel nem utolsósorban azt is tud­ tunkra adva: így is lehet teljes életet élni. A stáb nem minden tagja „down-os”, ezért helyesebb általános keretbe foglalva így mondani: ők spe­ ciálisak. Ok lényegében a Baltazár Színház. Első tánc­ színházi darabjuk ez a mű. Külön mozgásrend­ szert kellett kifejleszteni hozzá és hét hónapig próbálták - tudom meg egy leírásból. Meg az­ tán hatalmas belső teremtő erőket szabadít fel. Nem véletlen, hogy heten a próbák alatt teherbe is estek a stábból. Az élmény összetett. Az ember először nem tudja, hogyan álljon hozzá (különösen 12 óra hajtás után), de aztán elkezd gondolkodni. A ze­ ne megnyugtató, a szereplők szimpatikusak és őszinte átéléssel és igyekezettel próbálnak átadni valamit nekünk, nézőknek. De hogy pontosan mit is? Az életet, a teljességet, a természetessé­ get. Amiből nekünk is lenne mit tanulnunk bő­ ven. És valóban: egy pillanatra fel sem merül senkiben, hogy másként fogadja, mint megélt lelkesedéssel. A labda dobálása, ami komoly koncentrációval ment végbe, őszinte örömöt okoz. A csillogó úgy éreztem magam, mint egy mesében: előt­ tem lutalmas színpad - melyet még egy füg­ göny rejt el a kíváncsiskodók elől körülöttem rengeteg izgatott arc, csillogó gyerekszemek, fölöttem meg egy szerteágazó csillár. Eléggé kritikus vagyok, de most mégsem tudok elfogulatlan lenni. Nem tehetek róla! Mert az este, amelyet itt töltöttünk, feledhetetlen volt. Ha színházba megyek, egy másik világba akarok csöppenni. Ki akarok szakadni a hétköznapok­ ból, s át-, sőt meg akarom élni azt, ami a szín­ padon zajlik. Mintha én is a deszkákon állnék... Itt, körülbelül két óra erejéig újra gyermek le­ hettem, az óriás és életre kelt gyertyatartó, teás­ kanna és -csésze, komód és toliseprű között. Az egész színpad mozgott! Volt, hogy azt sem tud­ tam, merre nézzek. Artisták lengtek a magas­ ban, tömérdek ember volt egyszerre a pódiu­ mon s minden káprázatosán színes volt! Nem véletlenül játsszák a Broadway-n is 1994 óta változatlan sikerrel a Disney egyik legelbűvölőbb meséjéből készült produkciót. Nálunk a nagyszerű rendezést Böhm György, a koreográ­ fiát pedig Duda Éva irányította. Érdekesség, hogy ez a mese volt az első olyan animációs film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, s el is nyerte az aranyszobrot a legjobb filmzene és a legjobb betétdal kategóriában, ezen kívül pedig öt Grammy-díjat is besöpört. Remélem, kellőképpen felcsigáztam az érdeklő­ déseteket, hogy Ti is megnézzétek ezt a zenés színházat. Kedves Olvasó, hidd el, nem számít, hány éves is vagy, ez a darab kortól függetlenül szól az emberségről, a szeretet megváltó erejé­ ről, a gyűlölet elítéléséről, saját magunk emberi igazságáról. Mikola Orsi szemek, a megkönnyebbült lélegzetvétel a fel­ hangzó taps hallatán, az elégedett mosoly a har­ madik vissza-vastapsnál. Ez már színházélmény. A Baltazár Színház előadásai ideiglenesen a Bu­ dapesti Kamaraszínház-Tivoliban tekinthetők meg. Ugyanis a darab bemutatása után öt nap­ pal lebontották a fejük felől a társulat otthoná­ ul szolgáló házat. Mert így is lehet. Érzelem­ mentesen. Ablonczy Zsuzsanna Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod- vagy harmadéves joghallgatói státusz, és legalább középfokú angolnyelv-tudás (a német előnyt jelent). A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bankjogi főosztályának munkáját támogató, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni és Ön a fenti követelményeknek megfelel, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát a referenciaszám feltüntetésével — juttassa el hozzánk, hogy a kölcsönös ismerkedést megkezdhessük. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6. vagy hr@unicreditbank.hu tizenharmadik oldal �Este A mi „mégiscsak operatőrünk” filmje Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a „mééély érzelmek filmjének” . Ez idézet volt a sok ajánló egyikéből. Kb. a negyediknél feladtam a reményt, hogy bármi újat tudnak írni. Persze még ez sem vetette vissza töretlen kitartásom azirányban, hogy végignézzem a 112 percnyi színtiszta érzelmet. Ez a mondat valóságtartalmát tekintve teljesen korrekt, ugyanis egyrészt tényleg érzelmekről szól a filmecske, olyannyira, hogy nagyjából tíz percig egy szó nélkül bírják a szereplők és a narrátor is, másrészt, mert valóban színtiszta. Az legalábbis tiszta. Mármint a szín. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr (ez a mondat történetesen Mammi Glummer - a filmben a fiatal Lila Wittenborn - száját hagyta el egy interjúban). A képek gyönyörűek, akár napestig elnézegetné az ember, ha nem jutna eszébe, hogy hopp, hát itt azért mégiscsak jól jönne némi történés! De „a kritikusok mégiscsak tudnak valamit”-alapon tényleg maradjunk az érzelmeknél a történés szintjén is, mert a végén még sérülne a mondanivaló. Na, de ha már a mondanivalónál tartunk: a történet lényege az érzelmek, a pillanatnyi fellángolások, az elszalasztott lehetőségek és a nagy „mi lett volna ha?” - sóhajok keretében foglalható össze. Kicsit bővebben: Ann Lord haldoklik. Mint ilyenkor általában, ő is enged a konvencióknak, és szépen visszaemlékszik a múltjára, amiben - hogyhogynem? - akad némi homály. Legalábbis lányainak elsőre emészthetetlen „nagy szerel­ mem Harry aki nem apátok”-történet rajzolódik ki zavaros beszédéből. Aztán a rég nem látott barátnő felbukkan, és még zavarosabb bölcs meglátásaival jól odatesz a családi idillnek, amiből ki-ki levonja a maga következtetéseit. Az egyik lány struccpolitikával tesz pontot az ügy végére, a másik magára vonatkoztatja az esetet, és rájön (kisebb anyai ráhatással), hogy élni kell a lehetőségekkel, mert életünk bizony csak egy van (legalábbis a nagy átlagnak). A film pedig nagy beszélgetésekkel, összeborulásokkal, könnyekkel (mééély érzelmekkel, na) pereg tovább, amíg egyszer csak vége lesz. Elég hirtelen. Legalábbis engem kissé váratlanul ért. A válaszok meg csak nem jöttek a feltett kérdéseimre. Mint például: akkor most éljünk a lehetőséggel, és ragadjuk meg a pillanatot, ne hagyjuk, hogy mardosson életünk utolsó percében is a kínos, „mi lett volna ha?”-mondat, vagy (mert így is értelmezhető) adjuk fel, törődjünk bele, hogy a hajó elment, és szépen örüljünk a kiteljesedő életünknek, aminek épp csak egy apró hibája van: hogy nem a mi teljes életünk? Mert azt, az összes hibájával, csalódással és kudarccal együtt valahol otthagytuk a hajón, ami szépen elment nélkülünk, és ezzel elhagytuk ugyan a hibákat, de vele együtt az életünk is ami azokkal a bizonyos nagy ballépésekkel együtt teljes, és nevezhető csak egyáltalán valamiféle életnek - nélkülünk száll tova. Mert egyedül maradva a kételyekkel, önállósodva valami ilyesféle mondanivalót hámoztam ki: lehet élni úgyis, ahogy Ann és barátnője, és esetleg a végén még örülhetünk is neki, hogy igen, mindennek így kellett lennie, és majd a teljesedésbe menő létezésünk kárpótol. De az is lehet, hogy az élet a hibáktól és mellék­ vágányoktól válik azzá a bizonyos nagybetűssé. De ezek maradjanak inkább a szép képek homályába vesző olyan kérdések, melyekre mindenki a film alapján kezdheti el megtalálni a maga válaszát. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr. Ablonczy Zsuzsanna GPS - Ismeretlen szcéna A határon túli magyarság kulturális problémáját ismerték fel, amikor életre keltették a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját. A határon túli alkotók művei kevésbé ismertek a hazai nagykö­ zönség előtt, s megszólalási lehetőség hiányában nem is sejtjük, milyen gazdag gondolatvilágot vo­ nultat fel az anyaországtól elszakadtak művésze­ te. Sok olyan kérdés foglalkoztatja őket, amelye­ ket mi talán csak a szomszédos országokba tett kirándulásainkkor teszünk fel magunknak. Ho­ gyan viszonyulnak, hogyan viszonyuljanak a nemzetükhöz, lakóhelyükhöz, Európához és vég­ ső soron a világhoz? Hogyan képviseljék kulturá­ lis identitásukat? Egyáltalán számít-e a határontúli lét a hazai művésztársadalom körében vagy fordítva: a magyarság a környező országokban? tizennegyedik oldal A földrajzi távolság Magyarországtól, és az orszá­ gukban tapasztalt ellenszenv miatt vajon hány magyar művész váija hiába, hogy elismcijék, ki­ állítsák, vásárolják, csodálják műveiket? A PR mindenre képes. De miért nem áll olyanok mö­ gé, akik megérdemlik a nyilvánosságot? A Biennálé keretein belül rendezték meg az Emst Múzeumban a GPS - Ismeretlen szcéna című kiállítást, mely a három határon túli régió - Fel­ vidék, Erdély. Délvidék - magyar ajkú művészei­ nek munkáit mutatja be. A Global Positioning System cím jelzésértékű, a helymeghatározó rendszer alkalmazását ülteti át a képzőművészet­ re, sugallva, hogy ne csak az országhatárokon be­ lül gondolkodjunk magyar művészetről. A kiállí­ tás másik érdekessége, hogy fókuszában főként az újabb művészeti médi­ umokon (fotón, videón) alapuló alkotások állnak. Ezek a művek nem annyira esztétikai funk­ ciót töltenek be, inkább problémafelvető, figye­ lemfelhívó alkotások. Éppen az új művészeti eszköz, megjelenítési mód révén hatékonyab­ ban dolgoznak fel társa­ dalmi problémákat alko­ tásaikban, mint tradicionalista társaik. Fekete Zsolt például régi foto­ gráfiák nyomán az egy­ kori helyszínekre tér viszsza, hogy az újabb fotók­ kal megmutassa a tájon a változás kicsi konfigurációit. Nem nagyon válto­ zott a táj 130 év alatt. De az aranyosgerendi re­ formátus egyház és kastélyt megörökítő képén jól látható az egykor szép épület kar­ bantartásának hiánya, és a mellette épülő ortodox templom. „Hagymakupolás honfoglalás”- ezzel a szófordulattal fejezik ki keserűségüket az erdélyi magyarok, amikor felismerik tehetetlenségüket. De láthatunk a dohányzással, az alkoholizmussal, a magyar gyerekek iskolai teljesítményével kap­ csolatos problémákat is. A tolerancia kérdése foglalkoztatta Németh Ilonát, amikor táblákra írt kérdéseket akasztott ki a dunaszerdahelyi ut­ cákra. „Ön elfogadna-e szomszédjának/házastársának/vejének egy magyart/szlovákot/romát/kínait?” Majd pár nap elteltével kérdőíveken kellett válaszolniuk a járókelőknek. A felmérés kimu­ tatta, hogy mennyire utasítjuk el a más nemzeti­ ségű embertársainkat. Éles határ húzódott a ma­ gyar és szlovák, és a többi nemzetiség antipátiája között. Megoldást jelentene erre az egyik kiállí­ tott szobor, „Az önmagával szomszédos ország"? Aliglia. Azonban bíztató, hogy egynémely képet „történelmi” szemlélettel nézhetünk. Ma már nem kell Juhász R Józsefnek egy performansz keretében figyelmeztetni a politikusokat a Pár­ kány és Esztergom közötti híd szükségességére, ma már nem kell szembemenetelni a rendőrkor­ donnal, tiltakozásul a bősi vízerőmű felépítése ellen. Persze jöttek új problémák. Sütő Andrást idézve „a baj hűséges, a baj nem hagy el, gyorsan jön, lassan távozik!’ Egészen másként nézzük 2007-ben azokat a 2001-ben készült fotókat, amelyek piros-fehér csíkos képeket ábrázolnak különböző helyszíneken (disznóól, étterem, iro­ da, konditerem, osztályterem, stadion). A mű- �Visszhangok, csend, türelem és áldás, avagy élet a Nirvána után CD kritika .fiz idő nem suttogja lelkünk Az én lelkem is csak eladó... hát ez van A lapra már nem nyomtatnak Nem vagyunk idotállóak Hanem átmenetiek, átmenetiek... Ugyanaz a történet" (Foo Fighters: The Pretender) Na most aztán jóváteszek mindent! A legújabb Foos lemez ugyanis olyan friss, hogy még érezni lehet rajta a forró műanyag illatát, tekintve, hogy szeptember 25-én jelent meg. Na, most süsse rám bárki, hogy el vagyok csúszva az ajánlóimmal! Persze volt mögötte motiváció, azt meg kell vallani: az MTV már nyáron viszonylagos gyakorisággal vetítette a „Pretender”-t, ez a szám pedig önmagában elég volt, hogy az ember lánya tűkön üljön és megjelenése napján azonnal hallgatás alá vonja az új anyag egészét. Aztán pislogjon egyet... OK: akkor még egyszer, meg jó, hát, no akkor megint... végül is valamikor október közepén x db hallgatás után leveszi fejéről a fülhallgatót. Most akkor mi van? Ez a 6. stúdió album? Ez az az album, ami Ausztráliában öt nap után platina lett, ami kiütötte James Blunt új CDijét az angol listákról, és első lett az ilunes előrendelései vész kommentálja szerint: „Csíkos geometrikus festményeimet különböző társadalmi közegbe helyeztem vizsgálván a modernizmus és a hely­ szín viszonyait.” Az anyaországiaknak persze ma már egészen mást jelentenek ezek a piros-fehér sávos képek, mint a modernizmus. És ez nem a művész hibája. A kiállított művek helyenként provokatívan, olykor humorosan szólnak hozzánk, állásfogla­ lásra, clgondolkodtatásra késztetnek. Ám éppen ezek miatt érzem azt, hogy nem igazolják a kiál­ lított művek a művészet többszörösen áttételes célját, ami lehet esztétikai élmény nyújtása, és egyfajta szintézisre való törekvés. De ennél a csoportos kiállításnál a közvetlen célt elérték a szervezők. Felhívták a figyelmet, hogy élnek és alkotnak a Kárpát-medencében olyan művészek, akiknek fontos az anyanyelvűk, vizuális kul­ túrájuk, akik ebben a nagy kavalkádban, a glo­ balizációval, individualizmussal átitatott világban próbálnak megmaradni magyarnak kisebb­ ségként, de mégiscsak szülőföldjükön. így hangzik egy felkiáltás előbb angolul, majd romá­ nul, végül magyarul írva, beterítve cg}' egész fa­ lat: „B..., már megint mindent három nyelven kell kiírni. Angolul, mén ugyebár európaiak let­ tünk végre. Románul, mert hogy Romániában élünk. És persze magyarul, mert elvégre magya­ rok vagyunk, vagy nem?” Egyre nagyobb szükségünk van rájuk, és nekik egyre inkább szükségük van ránk. Ez a lelki­ szellemi támogatás, egymásba kapcsolódás hi­ ányzik a mindennapjainkból. És ezt az űrt igye­ keznek betömni, ezt a sebet próbálják meggyó­ gyítani az ilyen és hasonló rendezvények. Határokon túli magyar művészet: ismerős isme­ retlen. Nekünk is dolgoznunk kell azon, hogy ne maradjon csak ennyi. Aradszki Dea között? Én hallottam rosszul, vagy éppen nem hallottam valamit? Nem, nincs mit tenni: a tetszés, nem tetszés ízlés kérdése, de semmi mentsége sincs egy olyan albumnak, ami a ronggyá hallgatás után sem eszi be magát az ember füleibe. Az első számon kívül azonban nem akad egyetlen hasonlóan magával ragadó sem. Olyannyira, hogy az ember kicsit talán átverve is érezhetné magát: Grohlék eddig is nagyon jól tudtak „albumot eladó kislemezt” választani, de azért arra mégsem volt példa, hogy babot áruljanak. Az immáron sokat emlegetett „Pretender” mint általában a nagy sikerű Foo Fighters számok: energikus, kombinálja a halk gitárt, a lecsupaszított énekhangot és a hosszas felépítés után kirobbanó, zúzós dallamot. Ezen kívül a klipje behoz valami újat is: a bandához idegen módon érezni lehet benne egy sablonosán átpolitizált, kissé elcsépelt, a rendszer ellen tiltakozó felhangot. Ez azonban nem egyedi találmány: olyan együttesek, mint a Green Day vagy a Linkin Park lemezeladási célból újra divatot csinálnak a politikai tartalmat sejtető klipekből. Ezért lehet, hogy szegény Foos is úgy érezheti: ez talán segíthet egy olyan albumon, ami egyébként a zenekar arculatához ilyen szempontból hűen, leginkább az emberi kapcsolatokon való lamentálásban merül ki. Biztosan el lehetne menni egy erre reflektáló irányba, de talán a zenekritika maradjon zenekritika, és nézzük inkább az érdemi részt: az album többi részét, ami egyéb szempontokból is elüt a notórius számtól. A muzsika önmagában persze így is több értékkel bír, mint amit a rádió általában ont magából. Ugyanakkor a szokott jegyek valahogy hiányoznak: a monoton, aztán kreatív és pörgős ritmusba átcsapó dob helyett sokkal több (a nem elektronikus!) gitár, kevesebb a dallam, kevesebb ordibálás hallható. Pedig biztos nem csak én szerettem, ha Dave Grohl ordibál. Ehhez képest a „Ballad of Beaconsfield Miners” pl. énekmentes. Azonban még az az egy-két szám, ami hajaz a megszokott jegyekre, mint pl. az „Erase, Replace” vagy a „Cheer Up, Boys (¥>ur Make Up Is Running)” sem üti meg a klasszikus FF szintet. Persze ez nem könnyű. Mr. Grohl magasra tette a lécet. Meg lehetett volna ugyanis élni a Nirvána jogdíjaiból, a büszkeségből, hogy mégis csak ő verte a ritmust Cobain hangja mögé, és az önsajnálatból, hogy „szegény jó barátom” vagy éppen „Miért tette? Még annyi leakasztani való pénz és siker lett volna”. És nem. Csak suttogni szabad vajon azt, ami mindenkinek meg kell, hogy forduljon a fejében, amikor végig nézi Dave Grohl karrieijét? Gyerekek, ennek az embernek tulajdonképpen baromi jól jött ki, hogy Cobain egy másik világ mellett döntött. Dobos a Queens of the Stone Age-ben, mindenes és/vagy főszereplő a Foo Fighters-ben és mellesleg Ikon. Megérdemli ezt a jelzőt nagybetűstől, hiszen szinte az összes albumban megmutatta mennyire jó ő a frontemberkedésben is. Nincs olyan angolszász iskolakirándulás ahol a tábortűz mellett ne hangzana el, az „Everlong”, az első nagy klasszikus. Érdekes, hogy ezen a második albumon: „The Colour and the Shape” még a csendes „Walking After Y>u"-ban is ott volt az a zsenialitás és energia, ami a mostaniból hiányzik. És hány jó húzás volt még ezeken kívül? A „One By One” méltán hozta meg a második Grammydíjat, és még az előző stúdióalbumról is a „Best of \W’ ugyanolyan klasszikusnak számít, mint a „réges-régi” „My Hero”. Itt már ugyan lehetett érezni, hogy Grohlnak mintha kezdene kissé elkényelmesedni a hangja üvöltözésileg, de legalább felvállalták, és külön CD-t nyitottak a „kevésbé hangos” számoknak. Ezt persze ritkán kapja meg a lejátszó, mert a „hangos” korong egy teljesen korrekten összeállított, ütős, számugratást nemigen engedő zenehallgatási élményt nyújt. így belegondolva szinte már várható volt, hogy egyszer elő kell állniuk valami gyengébb produktummal; csak a szerencsétlen rajongó mindig reméli, hogy ez „majd”, de legalább is nem a legújabb lemez lesz. Különösen nem akkor, ha előzőleg egy koncertalbummal próbálták kiszúrni a szemét. Persze jó egy ilyen, csak desszertként kell felszolgálni, közvetlenül a főétel, a jól sikerült album után. Különben könnyen az történhet, mint idén velem: kiéhezve az új CD-re, hogy az majd eltölti a gyomromat, finnyásan toltam el a „Skin and Bones”-t, tudva, hogy nemsokára megérkezik a már említett, frissen gőzölgő „Echoes, Silence, Patience & Grace”. Most meg aztán koroghat a gyomrom, sok más FF-rajongóéval együtt. Persze azért nem reménytelen a helyzet: Mr. Grohl-t ismerve, talán nem telik olyan sok időbe, amíg kifőz valami újat és meglepően fülcsiklandozót; addig pedig nem kell félni: nyugodtan lehet napról napra hallgatni ezt, ami van, tekintve, hogy az „íze” úgy sem marad a lejátszó gomb kikapcsolása után sokáig a fejünkben. Barát Zsófia tizenötödik oldal �„...vagy nem lenni?” Avagy: a XXI. század Hamletjei Egy nemrégiben folytatott közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosságnak csupán 3%-a tudja pontosan és mindössze 11%-a megközelítőleg, hogy mit is takar a fenntartható fejlődés (a továb­ biakban: FF) fogalma. Ez elkeserítő ahhoz képest, hogy a világon a „sustainable development” már közel 30 éve ismert politikai fogalom. Vajon a Pázmányon hányán hallották már ezt a kifejezést? Az EF egyedül a kömyezetjog keretein belül képe­ zi a tananyag (mérsékelten hangsúlyos) részét. Holott ez egy, az oktatást, egészségügyet, környe­ zetet, kormányzást, és gazdaságot is magában foglaló, kiváltképp széles és összetett terület. A Magyar Tudományos Akadémián októberben már a hetedik tanácskozását tartották a „Fenn­ tartható fejlődés: a XXI. század globális kihívása” című vitasorozatnak. Mivel itt az előadók az alultájékoztatottság átkait is kiemelték, ezért most megpróbálunk 0,00005%-kal javítani az értesültségi rátán, már ami Kedves Olvasóinkat illeti. Az 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Vi­ lágbizottsága által megfogalmazott definíció szerint az FF„az a fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. Hogy miért van szükség ilyen meghatározásokra? Mert így még esélyünk lehet életben maradni. Tudniillik a Föld népessége évrőlévre exponenciálisan (akár a kamatos kamat) növekszik, ami 2050-re 9,3 milliárd embert ered­ ményez. Planétánk területe viszont állandó, és fáj­ dalom, de a kőolaj, szén, víz sem bír az osztódás képességével. Rengeteg, még jogászok számára is érthető grafikont rajzoltak fel, ami ijesztő képeket fest a közeljövőről. Helyzetünk persze jóval bo­ nyolultabb. Európa időközben a népesség elörege­ désének problémájával küzd. Elemzések szerint a gazdagabb országokban egy nőre 1,4 gyermek jut átlagban, szemben az éhhalállal küzdő régiók (pl. Afrika) 3 körüli átlagával. Miért is nem fordítva? Nos, úgy tűnik, hogy a politikusok által sugalma­ zott „fejlődés” nem segít a szegényeken: az általá­ nos jólét nem lesz magasabb, hiszen a fejlődésből csak az profitál, akinek azelőtt is volt vagyona. így a gazdagok és a szegények közötti szakadék a GDP-növekedéssel nemhogy csökkenne, hanem tovább mélyül. A magyar (14%) és az európai (20%!) szegénységi ráták fényében e tendencia nem csak a „fejlődő országok” , de Európa vi­ szonylatában is érvényesül. A gazdasági növekedés hajszolása tehát nem megoldás. Az FF nem egyenlő a fenntartható növekedéssel, ugyanis az utóbbi egyszerűen: nincs! A növekedés - ami mennyiségi fogalom - a jelenlegi ütemében nem tartható fenn, ezért szükséges egy középút e között és a „zéró növekedés" között. Az FF meg­ oldása az önkorlátozás volna, vagyis: fejlődni és még meg is élni valahogyan. Ez viszont egy felclősebb embertípust igényel, vagyis megvalósítása minőségi kérdés! Csakhogy: a társadalom nem ru­ galmas, nem előrelátó, és végképp nem bölcs. És vajon az-e a politikus, a vezető...? Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter (az FF lelkes híve) a konferencián a megvalósítás poli­ tikai akadályairól beszélt. Ilyenként említette a nemzetállamot, mint alapvetően hadviselésre szánt, elavult politikai struktúrát, s a társadalmat, amely a politikustól várja a minél nagyobb növeke­ dés ígéretét, végül pedig a politikusi személyt, aki csak olyan területet támogathat, mely minél több választó érdekeivel egyezik. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy az FF nem ilyen terület. A vitaesten Kondorosi Ferenc kormánybiztos ki­ fejtette, hogy a főbb kérdésekben nem individuális kezdeményezésekre van szükség, hanem a jogi szabályozást, intézményrendszert kell kiépíteni. „Á jog hatalmas eszköz, de megfelelő konszenzus kell Hazánkban az erőfeszítések első eredménye, hogy végre valaliára 2007 nyarán megszületett a Nem­ zeti Fenntartható Fejlődés Stratégia, az Uniós Stra­ tégiát véve mintául. Bár érte kritika a szerkezetét (túl sok benne a helyzetelemzés), és a fogalom meghatározásait is, de „a miénk? Szili Katalin (aki a vitasorozat fővédnöke) köszöntőjéből kiderült, hogy előző alkalommal ötpárti képviselői konszen­ zus született, és ebből a politikai összefogásból lét­ rejön majd az ún. Jövő Bizottság’. Bár már előre komoly vita és szkepticizmus övezi e testület létjo­ gosultságát, „az esélyt meg kell adni neki” - szór lőtt a konferencia levezető elnöke, Láng István akadémikus, aki már az 1987-es bizottság tagja­ ként is tevékenykedett. A konferencián csak néliány szó esett a környezet védelméről, ami pedig elengedhetetlen a fennma­ radáshoz. (Ezúttal csak utalnánk a klímaváltozás hatásaira, és nem citálunk érveket a szelektív hul­ ladékgyűjtés mellett sem. Ezeket már ismcijük, rajtunk múlik, mit teszünk érte.) Kis megnyug­ vást hozott az elkeserítő tények után, hogy a kö­ zönség soraiból rengeteg kérdést intéztek az elő­ adókhoz, ami a téma iránti nagyfokú érdeklődést mutatta. Horvátth Sarolta - TarrAdám EHAVI IDÉZET mögé, és a puszta politikai megegyezés - mint pl. az EU Nizzai Kartája - nem elég, liancm végrehaj­ tandó norma kell!" Élenjáró példák erre a freongáz használatának jelentős csökkenése, energiatakaré­ kos épületek, a kibocsátási egységek kereskedelme (amely a szennyezést legalábbis ellenőrizhetővé teszi). „Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. (...) Szemünket éjjel-nappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunkra örökkévalóságot, elveszítjük a mát is? KodolányiJános, 1943 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 5. szám 2007. november 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Subject The topic of the resource Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. november 8. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (646kb+3849kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_5_20071108 Relation A related resource T00082 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_5_20071108 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs