11 10 252 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/786da8256d4de6d1be19cf4377b63d7b.jpg 8f504e235c256b1328ad9c10ee4e88f9 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2d451cba9c9aab919723716579227cfa.pdf 022d5da089fa0ecfeea825addf30ea30 PDF Text Text Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának lapja (tanulmányi alelnök) �GÓLYATÁBOR 2005 FONYÓDLIGET www.pazmanyonline.hu/gallery �TARTALOM IMPRESSZUM PÁZMÁNY ALAPÍTVÁNY VATIKÁNI FŐÜGYÉSZ OKTÓBERI PROGRAMOK DOROGI ZSOLT GONDOLATOK OTDK NYÁRI ÉLMÉNYEINK eCÉGBÍRÓSÁG SZESZ A NEMZET SZÍNHÁZA EFOTT 2005 AZ ESKÜ 4 4 4 5 6 7 8 9 10 11 12 12 13 GÓLYABLOKK GÓLYAKÖSZÖNTŐ ÉN IS VOLTAM GÓLYA! GÓLYÁKNAK TANULMÁNYI BIZOTTSÁG MI IS AZ A JOGELMÉLET? TUTOR INFORMÁCIÓK A VAD FÜGEFA 14 14 15 16 17 17 18 18 �A Pázmány Péter Alapítvány bemutatkozik A Pázmány Péter Alapítvány a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia által a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem támogatására létrehozott ala­ pítvány. Ezért tevékenysége szorosan illeszkedik az Egyetem szellemiségéhez és munkájához. Az Alapítvány 2005-töl már nem csak katalizátori szerepet kíván betölteni, hanem önálló prog­ ramokat is szervez. Ezzel kívánjuk támogatni az egyetemen belüli tudo­ mányos és közösségi életet. Az Alapítvány működése egyedülálló az Egyetem életében, hiszen program­ jai, pályázatai mind a négy karnak, azaz Egyetemünk valamennyi polgárának szólnak. Az Alapítvány évente lebonyolít egy nagyszabású tudományos pályázatot. Ennek keretében a különböző karok és szakok hallgatói ugyanazt a témát a saját szakterületüknek megfelelően dol­ gozzák ki, majd a legjobb pályamunkák díjazásra kerülnek. A díjazott alkotók pályamunkáikat konferencián adják elő neves hazai és külföldi tudósok társaságában. A konferencia előadói könyvben is megjelentethetik tudomá­ nyos értekezéseiket. Az Alapítvány segíteni kívánja az Egyetem társadalmi életét is, ezért megszervezi az Egyetem egészét érintő, évenként megrendezésre kerülő Páz­ mány Péter Bált. Találkozási lehetősé­ get biztosítva az egyetem oktatóinak, hallgatóinak, öregdiákjainak és támo­ gatóinak. Az Alapítvány fontos célnak tartja, ezért minden eszközzel támogatja, hogy fiatal, tehetséges oktatói és hallgatói elindulhassanak a tudomá­ nyos pályán. Az Alapítvány honlapján található pályázatfigyelővel segíti a hallgatókat, hogy eljussanak hozzájuk a meghirdetett pályázatok, ösztöndíjak. Az Alapítvány támogatja az Öregdiák Szövetség munkáját, hogy kialakuljon az Egyetem Alumni hálózata. Az Alapítvány elnöke: Dr. Becker Pál. Kuratóriumi tagok: Dr. Fodor György, Dr. Kránitz Mihály, Dr. Frölich Ida, Dr. Rokay Zoltán, Dr.Bándi Gyula, Dr. Roska Tamás. Az Alapítvány titkára: Klausz Boriska, elérhetősége: info@pazmanyalapitvany.hu. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék hálás köszönetét mondani a Dékáni Hivatal dolgozói nevében azoknak, akik segítettek felvételt nyert hallgatóink iratkoztatásában 2005. augusztus 24 és 27 között, és akik áldozatos munkája nélkül nem tudott volna gördülékenyen lezajlani az iratkozás! Köszönettel Mátéffy Györgyné a Dékáni Hivatal vezetője Vatikáni főügyész a Pázmányon GL Ritka szellemi élményben lehetett része annak a több száz érdeklődőnek köz­ tük Dr. Kapás Katalin, a Magyar Közjegyzők Országos Kamarájának elnöke, és Prof. Dr. Bándi Gyula dékán is, akik április 29-én Egyetemünk dísz­ aulájában meghallgatták Nicola Picardi, Vatikánváros Állam főügyé­ szének előadását a miniállam jogszol­ gáltatásának újkori történelméről. Gounod szerzeménye, a vatikáni, és a magyar himnusz elhangzása után Picardi professzor aki a római La 4. Sapienzia Egyetem mellett mintegy mellékesen látja el Tiberisen túli hivatalát a nálunk tartott előadásában kifejtette, hogy az egyházi és a világi jellegű bíráskodás miként különölt el egymástól a több évszázados fejlődés során. A bőven záporozó kérdésekre adott válaszaiból kitűnt, hogy a múzeumi lopások és a joghatósági kérdések okozzák a legtöbb fejtörést a Pápai Állam jogászainak. A vatikáni főügyész előadása után az általa már jól ismert abaúji tájakra indult, ahol Szikszón szívélyesen fogadta őt a város esperes-plébánosa. Picardi professzor előadása prof. Dr. Gáspárdy László fordításában már nyomtatásban is olvasható, mert azt a Kánonjog c. folyóirat rekordgyor­ sasággal megjelentette. �HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT OKTÓBERI PROGRAMJAI OKTÓBER 6. MEGEMLÉKEZÉS AZ ARADI VÉRTANÚKRÓL OKTÓBER 13. HÖKTOBERFEST OKTÓBER 13. LIVINGROOM PARTY OKTÓBER 19. PÁZMÁNY SZALON OKTÓBER 21. ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS OKTÓBER 25-27. 10 ÉVES AZ EGYETEMÜNK! OKTÓBER 27. DIÁKBÖRZE OKTÓBER 27. LIVINGROOM PARTY további programok: www.pazmanyonline.hu �Dorogi Zsolt a Hallgatói Önkormányzat dawe Dorogi Zsolt a Hallgatói Önkor­ mányzat tanulmányi alelnöke, 23 éves, IV. éves levelezős hallgató. A HŐK irodában sikerült utolérni, itt tettem föl neki néhány kérdést. Mi motivált, hogy bekapcsolódj a Hallgatói Önkormányzat munká­ jába? Sajnos, amikor először kapcsolatba kerültem a Hallgatói Önkormányzat­ tal, akkor még munkáról nem nagyon lehetett beszélni. A korábbi vezetés, ér­ zésem szerint, nem kellő odafigyeléssel kezelte az ügyeinket. így, mondhatni, muszáj volt bekapcsolódni. Kritikát fogalmaztam meg, és amikor ennek nyilvánosan hangot is adtam, azt mondták: csináld jobban! Az, hogy ez sikerült-e, remélem, a felsőbb éves hall­ gatók véleményében megmutatkozik. Milyen eredményeket értél el a tisztséged alatt? Nehéz erre válaszolni. Sok hallgató fordul hozzám segítségért, és éppen ezért, az egyes esetek között nehéz lenne különbséget tenni. Vannak és voltak is javaslataim a Tanulmányi és Vizsgasza­ bályzat kapcsán, de talán a legnagyobb eredmény az a közös munka, amit a Kar vezetésével sikerült kiépíteni. Úgy érzem sikerült elérni, hogy partnerként kezeljenek, és a kollegiális viszonynak megvannak az előnyei. Ez abban mu­ tatkozik meg, hogy tanulmányi jellegű módosításoknál, például, kikérik a véleményemet. Több Kari és Egyetemi bizottságban is dolgozom, ahol a gyakorlati munkában jó látni, hogy van lehetőséged arra, hogy segíts. Sokan kissé akkurátusnak tartanak, de igyek­ szem lelkiismeretesen ellátni a felada­ tomat. Ez időnként kisebb vitákba is torkollhat. A munkámnak akkor van eredménye, ha nincs tanulmányi probléma. A feladatomnak inkább megelőzésnek kéne lennie, de mostanában a legtöbb esetben tűzoltás. 6. Hogy érted a „tűzoltást”? Sok hallgató úgy érzi, hogy csak jogai vannak, de kötelességei nincsenek. Ha valami problémája van, megkeres, de sajnos sokszor már nem tudok neki segíteni, bárhogy is szeretnék. Miért akarsz jogász lenni? Amikor ezt a kérdést utoljára feltették nekem a szóbeli felvételin, a válaszom után nem akartak felvenni. Én akkor is és most is azt mondom, Magyarorszá­ gon csak jogszolgáltatás van, az igaz­ ságszolgáltatás csorbul. Azért szeretnék jogász lenni, hogy ezen változtassak. Folytatsz valamilyen közéleti tevékenységet? A kérdés kissé provokatív, hiszen tudod, hogy mivel foglalkoztam koráb­ ban. Az egyik parlamenti pártnál dol­ goztam, főként ifjúságpolitikával és kisebbségpolitikával foglalkoztam. Jelenleg nem vagyok tagja egyetlen poli­ tikai pártnak sem, és a jövőben sem kívánok ezen változtatni. Több nemzet­ közi szervezettel állok kapcsolatban. Ezek főként jogi szakmai, de van közöttük politikai szervezet is. Mik a jövőbeni céljaid? A legnehezebb kérdésed eddig. Szeret­ nék végre elég időt szánni magamra és a kutatási területemre. Sajnos ezt kissé el­ hanyagoltam. Jó lenne beülni egy köny­ vtárba és forró tea mellett estig ott lenni úgy, hogy közben nem csörren meg a telefonom, hogy gyere vissza a Karra. Mi a kutatási területed? Elég sajátságos, de a muszlim jog érdekel és ezen belül is a közigazgatás és az igazságszolgáltatás eljárási garanciái, illetőleg az afrikai államok demokrácia megalapozását célzó jogi szabályozása. Több nemzetközi konferencián vettem részt előadóként és hallgatóként is ebben a témakörben és úgy érzem, ebben vagyok otthon. Hogyan képzeled el a saját jövőd? Ha tudnám, akkor már nem itt ülnék. Nagyon sok jogász van hazánkban és a tömegképzés veszélye mellett nemcsak az objektív szempontok, hanem a pro­ tekció az, ami meghatározza a lehető­ ségeidet. Nem elég, hogy jól tanulsz. Nyelveket kell beszélned anyanyelvi szinten, szakmai tevékenységet kell folytatnod és kell rendelkezned egyfajta habitussal, amit nem lehet megtanulni, hanem érezni kell. Van olyan, aminek a híján vagyok a felsoroltakból, és igyek­ szem ezt pótolni. Végezetül engedj meg egy személyes kérdést. Minden fórumon hangoz­ tatod, hogy erősíteni kell Egyetemünk katolikus jellegét. Miben nyilvánul­ hatna meg ez szerinted? Szerintem ez egy összetett kérdés és sajnos sokan nem gondolkoztak el erről korábban. Egy egyetemnek nem attól kell katolikusnak lennie, hogy a nevében szerepel a katolikus szó, és régen rossz, ha már arról beszélünk „kell, vagy kellene”. A hallgatóknak, oktatóinknak magukénak kell érezni az evangélium igéit, és annak megfelelően élni mindennapjaikat. Lehet, hogy azért vagyok erre érzékeny, mert én görög-katolikus vagyok, és a nevelte­ tésemből kifolyólag szükségszerű mini­ mumként érzem magaménak az egyház tanítását és etikai normáit. Ezeket köve­ tendő értékeknek tartom és szeretném, ha ez hangsúlyozottabban venne részt az oktatásban és nevelésben egyaránt. Mindamellett az egyetem egy közösség. A nemzetiségi vagy vallási hovatarto­ zástól függetlenül tagjai vagyunk és egységet alkotunk. Ha ez az összetarto­ zás az egymás iránt érzett felelősségben és kölcsönös segítségnyújtásban meg­ nyilvánulna, már elégedett lennék. Ez pedig mentalitásbeli, nem hitbélikérdés. �Gondolatok közelmúltról és jelenről Szilvásy György Péter Nemrégen egy ötletet kaptam, hogy miről is volna érdemes írni az ítéletbe. Mint végzett hallgató, egyfajta rövid történeti összeve­ tést próbálnék tenni, hátha a je­ lenlegi hallgatóknak is hasznára válhat. A téma összetett: pázmányosnak lenni, jogásznak lenni Pázmányon végzett jogásznak lenni. Feltehetőleg szinte mindenki számára közhely, és valójában már a mi jogi ta­ nulmányaink kezdetén is az volt: frissen végzett jogásznak lenni ma már nem feltétlenül leányálom. A jogászság tömegességéről, jogászok túlképzéséről lehet úton-útfélen hallani. Hadd tegyek rögtön itt egy megjegyzést: én Radnay professzor úrral értek egyet, aki dékán­ ként azt hangoztatta, hogy nem kell megijedni a „túlképzésének nevezett rémtől, érdemes jogásznak lenni, még­ pedig JÓ jogásznak. Mert jogászból va­ lóban sok van, de igazán jó jogászból csak kevés. Az persze már megítélés kér­ dése, ki az igazán jó jogász talán szakte­ rülettől, talán hivataltól is függ. Un. sztárügyvéd (amit manapság gyakran hallunk), sztárügyész, sztárbíró (akik­ ről viszont ilyen összefüggésben nem hallunk)? Legfőbb ügyész, a legfelsőbb bíróság elnöke, alkotmánybíró? Igen, ez utóbbiak például bizonyára jó jogá­ szok hiszen másképp ebbe a rangos hi­ vatalba sem bekerülni, sem abban érde­ mi munkát végezni nem lehetne. Egye­ temi oktatók, professzorok? Ők is nyil­ vánvalóan jó jogászok. Köztársaságunk mai és előző elnöke? Ki vitatná, hogy e nemzetközi hírű professzorok, akadé­ mikusok is jó jogászok? Igen az ő he­ lyükben bizonyára szívesen lennénk. Csak hát nincsenek túl sokan. Ezért kell törekedni arra, hogy hozzájuk ha­ sonlítsunk, vagy legalább megpróbál­ junk ennek megfelelően dolgozni. És mi lesz a „szürke” tömeggel? A kö­ zépszerűekkel, akik garmadájától Lábady tanár úr óvott bennünket? A több ezer ügyvéd, a rengeteg ügyész, bíró, jogtanácsos, közigazgatásban dolgozó stb. ők a középszerűek? ők nem JÓ jogászok? Azt hiszem, ezt így nem vol­ na helyes kimondani. A „jóság” nem pusztán a hivatallal jár (sőt, nem is jár mindig a hivatallal). És mit mondjon a kezdő jogász az ügyvédjelölt, a fogal­ mazó, a kezdő oktató, minisztériumi al­ kalmazott és így tovább? Ő középszerű, ő az arctalan tömeg egyik eleme? Hi­ szen még alig volt ideje bizonyítani! Én azt hiszem, jó jogász mindenki, aki felállít magának egy magas mércét, és igyekszik megfelelni neki. Jó jogász le­ het már az is, aki egy keresett állásba be­ kerül, és ott megfelelően helytáll. Jó jo­ gász lehet az ügyvéd, aki százak vagy ez­ rek életét teszi könnyebbé; az ügyész, a bíró, akinek köszönhetően emberek tucatjai nem szenvednek egy elkövető tetteitől; a közigazgatási szerv dolgo­ zója, aki naponta akár százaknak segít; az oktató, aki generációkat segít a tudás elsajátításában és így tovább. Azt hi­ szem, aki ennek megfelel, már örülhet, talán elégedett is lehet. No persze, el is kell jutni idáig friss doktorok esküt tesznek, s jöhet az állás­ keresés. Segit-e ebben minket, ha pázmányosok vagyunk? Úgy vélem, igen. Ha valaki hallotta a gólyatáborban, mit mondott Lomnici és Polt tanár úr, ka­ runk két neves oktatója (egyéb tisztsé­ güket talán nem kell említenem), min­ denképp bizakodhat. A bírói és ügyészi kar utánpótlásában nagy szerepet kap­ nak a pázmányosok. De persze ez az ál­ talánosság kevés megfigyelhető ugya­ nis, hogy jellemzően annak nincs gondja az álláskereséssel, aki pl. summa cum laude végez és van két felsőfokú nyelvvizsgája. Ez nem utópia, nekem (legalább) három évfolyamtársam telje­ sítette. Persze nem kívánom tagadni, a kapcsolatok sem „ártalmasak” enyhén szólva. Sokan mondják és nyilván iga­ zuk is van , könnyű annak, akinek szü­ lei, nagyszülei stb. ilyen vagy olyan mó­ don ismertek, illetve olyan helyzetben vannak, hogy nem okoz gondot az ifjú doktor úrnak/kisasszonynak állást an, szerezni. Am tegyük hozzá: általában egy állás betöltésekor elvárások is meg­ fogalmazódnak a dolgozóval szemben, s az azért nem jellemző (reméljük), hogy Ismertnevü úr vagy kisasszony éveken-évtizedeken át ugyanott dol­ gozzon, ha alkalmatlan feladatára. To­ vábbá jelentős terhet jelent sokakra néz­ ve az állandó összemérés is: hát nem rossz, nem rossz, de azért apu/ anyu/ nagybácsi stb., hát ő azért más volt. Van, aki emiatt elmenekül még a szak­ mától is... Miért nem baj még az ún. túlképzés? Véleményem szerint távolról sem jelent gondot, ha ismét „jogásznemzet” le­ szünk, ha az emberek jelentős része ren­ delkezik jogi ismeretekkel, művelt­ séggel. Sokak élete könnyebb lehet ezáltal s mivel a jogi szakma szükség­ szerűen igen kiterjedt társadalom­ tudományi ismerethalmazt feltételez, ez talán egy jobb kulturáltsági, művelt­ ségi igényt is magával hozhat. Vannak olyan vélemények, melyek szerint talán nem kellene minden televíziós műsor­ vezetőnek, táncdalénekesnek, labda­ rúgónak, vízilabdázónak, ökölvívónak, újságírónak stb. jogi végzettséget szereznie. No de ha valaki rászánja ide­ jét, energiáját nemegyszer munka és család mellett, ugyan, miért is ne lehet­ ne jogi doktor ő is? Sőt, legyen ő csak igazán! Ha pedig jogászként szeretne majd dolgozni is, a szakmában fény fog rá derülni, alkalmas-e, megfelel-e a követelményeknek. Ebben a verseny­ ben mi is nap mint nap kénytelenek vagyunk megmérkőzni egymással. Úgy vélem tehát, a pázmányosok általában előnnyel indulnak. Minda­ zonáltal a név mögé „bújni” persze kevés nem árt már az egyetemen felké­ szülni a jogászok nagy versenyére, ami az egyetemre bejutás, a vizsgadol­ gozatok és vizsgák után nemhogy lanyhulna, hanem fokozódik a végzés után. Végül néhány szót hadd „szóljak” arról, ami sokunkon segít, bár gyakran nem tehetünk róla a szerencséről. Nekem 7. �Gondolatok közelmúltról és jelenről 1 Szilvásy György Péter volt szerencsém a főállású oktatók sorába lépni, amit sajnos évfolyam­ társaim közül másról nem tudok elmondani (de persze nem mindenki álláshelyét ismerem, mindazonáltal akikről tudok, PhD-hallgatóként kap­ nak lehetőséget oktatási-vizsgáztatási feladatok ellátására). Persze én nem jogi karra kerültem, azokon ugyanis jelen­ leg általában „telt ház” van (és abban sem lennék megingathatatlanul biztos, hogy minden tekintetben megfelelnék egy jogi kari oktatóval szemben támasz­ tott követelményeknek). A Rendőr­ tiszti Főiskolára azonban épp kerestek tanársegédet, ez azonban nem jelent meg máshol, csak egy tanszék ajtajára felragasztott cédulán (ráadásul az ELTE jogi karán). Nos, én észrevettem nem sokan voltunk ilyenek. Ezután már a Széchenyi-hegy (ott van az RTF) Alkotmányjogi és Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatói döntöttek mellettem. Szóval olykor az is sokat számíthat, ha nyitott szemmel járunk. OTDK szereplés szükségessége Szolnoki András Többször szóba került már az OTDK szereplés szükségessége, illetve hasznos­ sága, engedtessék meg azonban, hogy pár szót én is szóljak e témában. Mint azt tudjuk, a legutóbbi OTDK-ra a le­ hetséges 40 helyett mindössze 27 dolgo­ zatot tudott nevezni Karunk, és bár ehhez viszonyítva remekül szerepelt, a keretet kitölteni képes Karok azonban eredményesebbek voltak. Tévedés ne essék: senkit nem bíztatok arra, hogy a létszámkeret kitöltése végett „muszájból” nevezzen egy esetleg alkalmatlan dolgozatot (hogy erre is van példa, arra bizonyítékul szolgáljon a következő eset: egy másik fiatal jogi kar valószínűleg ilyen céllal engedett tovább egy olyan dolgozatot, amelynek 99°/o-a idézetekből állt). Azonban a mennyiség itt nem feltétlenül megy a minőség rovására! Ugyanis a Kari TDKn bárki elindíthatja dolgozatát, és minél nagyobb itt a választék, annál nagyobb az esély arra, hogy arra alkalmas dolgozatokat szerepeltethet­ ünk az OTDK-n. Az elmúlt évek tanul­ sága szerint azonban nem sok lehetőség van a Kari TDK-n „szanálásra”, hiszen oly kevesen indulnak, hogy minden dolgozat továbbjut az OTDK-ra. Ezek után még kevesebbnek érezzük azt a bizonyos 27-es számot: Karunk több ezer hallgatójából mindössze 27 vette magának a fáradságot, hogy kicsit belemerüljön abba a témába, ami érdekli. 8. Mert bizony a „kutatás” így működik. Ez nem az általános iskola alsó tagozata, ahol a tanító néni megmond­ ja a jó matekosoknak, hogy tessék in­ dulni a városi matematika versenyen. Itt én kitalálhatom, hogy engem az első éjszaka jogának késő középkori angol szabályozása érdekel, majd ha már egy kicsit belelapoztam a témába vágó irodalomba, felkeresem az adott Tanszék egy jeles oktatóját, hogy merre tovább. És mivel Tanáraink nem mi­ tikus szörnyetegek, akiket csak holdtöl­ tekor lehet megidézni, fogadóórájuk alkalmával könnyedén rájuk akadhat­ unk „barlangjukban”. Ha pedig abban kételkednénk, hogy segítenek nekünk, egyszerű halandóknak, mindenkit biz­ tosíthatok: Karunk oktatói, amenynyiben idejük engedi, szívesen segíte­ nek, de legalábbis a témánkkal kapcso­ latban a megfelelő konzulenshez irá­ nyítanak bennünket. Ha elfogadjuk a fent leírtakat, akkor nem Tanáraink magatartásában kere­ sendő a dolgozatok alacsony számának az oka. És így jutunk el hozzánk, a Hallgatókhoz. Lehet, hogy mi vagyunk lusták? Lehet, hogy minket nem érdekel Karunk (és ezáltal diplománk) megíté­ lésének javítása? Lehet, hogy még saját karrierünk sem érdekel minket annyira, hogy végiggondoljuk, esetleg jól mutat az önéletrajzban, hogy „a 200X. évi OTDK-n, I. helyezést értem el, Z-jogi szekcióban”? Persze ilyenkor mindenki úgy van vele, hogy biztos lesz majd más, aki elindul, nekem nincs erre időm, én ehhez nem vagyok elég okos stb. De ha mindenki arra vár, hogy majd az a szemüveges srác az első sorból meg­ nyeri az OTDK-t, akkor ne csodál­ kozzunk, hogy az ELTE „tarol”. Tegye a szívére a kezét, kedves Olvasó: hány tanszéki TDK ülésen vett részt az elmúlt tanévben? Ha a válasz legalább 1, akkor azon is gondolkodjon el há­ nyán voltak ott? Ugye nem sokan... Ha pedig a nyájas Olvasó vissza méltóztat kérdezni, hogy miért csak néhány Tans­ zék szervez 2 heti rendszerességgel TDK ülést, akkor a válaszom az, hogy ha ő hiányolja X Tanszék TDK ülését, hát próbáljon segíteni a megszervezésében. És ez nem cinizmus! Az Egyetem ismét csak nem általános iskola, ahol az osztályfőnök megszervezi a néptánc szakkört, ha van legalább 15 érdeklődő. Biztos vagyok benne, hogy ha néhány hallgató felkeresi a célba vett Tanszék bármely oktatóját, megkapja a megfele­ lő útbaigazítást. A következő OTDK 2007-ben a Károli Gáspár Református Egyetem szervezé­ sében kerül megrendezésre. Addig még tudomásom szerint két Kari TDK-n is lesz rá lehetőségünk, hogy kvalifikál­ hassuk magunkat e jeles eseményre. Én megpróbálom. Remélem bőven lesz konkurencia. �Nyári élményeink 1 jg A vizsgaidőszakban, amikor igazoltan senki nem akar olyan betűket látni, amiknek elolvasása nem kecsegtet egy sikeres(ebb) vizsgával, fenáll annak a veszélye hogy kimaradunk hazánk és a világ eseményeinek sodrásából, tájékoz­ atlanok maradunk, és későbbi beszélge­ tések során egy kissé bizonytalan „ühm”-mel tudunk hozzájárulni a dol­ gokat megvitandó diskurzusokhoz. Ezt az időszakot pedig követi a nyár, a gondtalan megérdemelt pihenés, ami­ kor se gyakorlat, se szeminárium, aki pedig tud, ünnepel vagy búfelejt és csak a legelvetemültebb hír-bubusok forgat’ nak újságot. Éppen ezért szükségét láttuk a teljesség igénye nélkül össze­ gyűjteni a nyár azon főbb történéseit, amiknek ismeretében immáron újra fö­ lényesen magabiztosak lehetünk, hi­ szen a tájékozottság ugye. Itt van például az az eset, hogy megvál­ tozott idén a felvételi rendszer, ami ha­ sonló hatást váltott ki, mint amikor valaki Martens bakanccsal beletapos egy hangyaboly közepébe. Az idegesen rohangáló kis pontok ezúttal az idén felvételizők voltak illetve becses hozzá­ tartozóik, valamint tanáraik, szerel­ meik, értük szolid alitásból drukkolok, egyszóval mindenki, aki a mi kis közös bolyunkban, Magyarországon él. Ezen esemény kapcsán zajlott egy külön meccs az idén érettségiztek és a nem idén maturáltak között is, amit egyesek szerint utóbbiak fix kettesre hoztak, mások szerint az eredmény x lett. Ami viszont abszolút bizonyos, hogy a ponthatárok az egekig kúsztak és jó hogy 2002-ben felvételiztem. De hogy ne legyen az élet olyan egysze­ rű, ezidőtájt még azon is kellett (volna) aggodalmaskodnunk, vagy netán bosszankodnunk, hogy a mi legna­ gyobb vitézünk szőlővesszeivel ponto­ san mi is a helyzet. Máig tisztázatlan, hogy ki mit hol és milyen hanglejtéssel mondott, illetve hogy ezt ki hallotta és mire használta fel. De mielőtt azon kapnám magam, hogy alperes vagyok egy perben és a terem másik oldalán ott ül maga Orbán Viktor, vessük pillantá­ sunkat külföldre, hiszen ott jóval tragikusabb dolgok történtek. Egészen pontosan Londonra, ahol öngyilkos arab merénylők bombát robbantottak a rendkívül forgalmas londoni metró­ ban. Az egész tragédia kiváltó okairól hosszasan lehetne értekezni és vitat­ kozni, személyes megjegyzésként csak annyit fűznék hozzá, hogy elkép­ zelésem sincs, mit lehet kezdeni olyan emberekkel, akik normálisnak tűnő életüket azzal fejezik be, hogy bombát aggatnak magukra. Azokkal a gyere­ kekkel viszont tudom mit kéne kez­ deni, akik a londoni események hatá­ sára hirtelen belülről fakadó jópofaságukban bombariadóval fenyegetőztek, mint az a mi kis hazánkban meg­ történt. Közben paranormális tevékenységek ütötték fel a fejüket a BKV-nál és sorra öngyulladtak ki a kék buszok. De nem csak a tömegközlekedési eszközök lán­ goltak fel, hanem az indulatok is a Gyurcsány-Orbán vitán, valamint derék szurkolóik között. A nagybetűs vita, ahol két jeles államférfink végül leültek, hogy eszmét cseréljenek szá­ mokról, gondolatokról, nemzetünk vég/aranynapjairól illetve miegymás­ ról, végül vérontás nélkül végétért. A roppant útfelújítások viszont csak most kezdődtek, és a tavasz elmúltával du­ gókba borult egész Budapest; relax and take a deep breath, ami akár jópofa tu­ ristacsalogató szlogen is lehetne, csak hát valahogy mégsem így képzeli az ember. De ne akadékoskodjunk, ha kátyú van az a baj, ha utat csinálnak az a baj, hogy se kátyú ne legyen, se dugó, az nem lehet de nyilván az is baj (lenne). Közben új államfőnk, Sólyom László költözne, de ő nem a dugók miatt nem tud, hanem mert nincs neki hova. A helyzet azóta megoldódni látszik és mégsem kell a spájzban fogadnia kül­ földi államférfiakat. Az azonban máig nem oldódott meg, hogy Robi gidáját a Magyar Szigeten miféle inzultus is érte, ha egyáltalán érte ugye, és nem csak valamiféle női szeszély okán nem támadt kedve éne­ kelni. Az események még Szikora Úr előtt sem tisztázottak, a történések hite­ les rekonstrúálását szolgáló beszámo­ lón a mai napig dolgozik, jelenleg a 78. számú lehetséges alternatívánál tart. De a Művész Úrra ezen a nyáron más okból is rájárt a rúd: több száz elmor­ zsolt imafiizér ellenére is eljött hazánk­ ba az Anrikrisztus, ráadásul még fel is tudott lépni pár ezer elkóborolt bárány előtt a Budapest Arénában. Reméljük Marilyn Manson művésznő (MTI hír alapján) egyikük lelkét sem vitte magá­ val a távoli Amerikába. A pokolba, no. De reméljük nem csak a rajongók úszták meg sértetlenül, hanem Kulcsár is, és végül nem esett rá. Azt még nem tudni pontosan, hogy mi, az ügyet vizsgálják, a szálak messzire nyúlnak, az ügy bonyolult, sok ember érintett, egy napon remélhetőleg választ kapunk, az ügyészség is beszélget Andriskával, sok sikert kívánunk. Közben az ügyészség tekintélyével párhuzamosan, sorozat­ ban zuhantak le utasszállító repülőgé­ pek, és ejtették gondolkozóba az utazni vágyókat. Nem csoda, hogy sokan in­ kább a Sziget Fesztivált választották, ahol nyugalmukat legfeljebb csak a Korn nevű zenekar tudta megzavarni, netán az utolsó napra keletkezett láp, aminek faunáját javarészt részeg német turisták tették ki, akikből végre előtör­ hetett az eddig titkon bennük rejlő víziló. De nem csak az eső, hanem a kapitalizmus is ledöntötte a lábáról a Szigetet, és hogy nem jut a Fesztivál sorsára egész Magyarország, azt mi csak remélni tudjuk, és remélhetőleg ráébredve korunk visszáságaira, a külföldi tőkés bácsik zsíros könny­ cseppek közepette szépen becsoma­ golva visszaadják azt, amit oda se kellett volna nekik adnunk. 9. �Nyári élményeink ig Pénz helyett adhatnánk nekik viszont egy nagyszerű illuzionistát, a mi Dávidunk ugyanis itthon úgy látszik már nem kell. A magyar ugyanis racionális nép, ezt már több ízben bebizonyította, az RTL Klub pedig közismerten jóízlésű, így aztán Merlini szuperszonikus rakétájából csak pár közeli rokonának jelenlétében szaba­ dulhatott ki. Nem lesz szüksége szaba­ dulásra viszont Michael Jacksonnak, aki megintcsak ártatlannak bizonyult, ami teljesen rendjén való, hová is jutna a világ ha ennyi pénzzel még ezt se lehetne elintézni. W Segal viszont kevésbé volt szerencsés, és hiába dugdosta valaki ismeretlen a kocsiját tele droggal, újra visszakerült oda, ahonnan elindult, egy bekamerázott, zárt épü­ letbe. A hírek végén pedig, miképpen az szokás, álljon itt egy kis sport. Debre­ cen Hajdúk Split súlyosan 1, Debrecen Mán U td fix 2, Válogatott Aranylábúak Reál Madrid fix 2, Válogatott Argentinok íppeghogy 2, Válogatott Málta pusztító 1, Válogatott Svédek hogyaza 2. De mint tudjuk nem az eredmény, hanem a magyarázat a fontos. Sípszó. tóságtól, a statisztikai hivataltól vala­ mint a hitelintézetektől az adatok és az adatok változásának továbbítása a bí­ róság számára. Továbbá szintén január­ tól a Cégbíróság elektronikusan is kö­ teles az érintett gazdasági társaságtípu­ sok adatait nyilvántartani; és minden papíron beküldött adatot rögzíteniük kell 8 napon belül elektronikus formá­ ban is. létesítő okirat és annak módosításai is közlésre kerülnek. eCégbíróság Országh Axel Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk azzal, hogy eddig jól megszokott szolgáltatások a világhálón is elérhetővé válnak, majd idővel teljesen odaköltöz­ nek. Egy-egy ilyen átállás mindig hordoz magában pozitív és negatív változásokat egyaránt. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy gyermekeink és unokáink jogászgenerációi már csak történe­ tekből fogják ismerni a gyakornokként a cégbíróságon végigállt órákat, mert addigra bizonyára kizárólagossá válik az eCégbíróság rendszere. 2005. szeptember 1-vel egy komoly lépés történt ebben az irányban, ugya­ nis két új elektronikus szolgáltatással bővült a Cégbíróság rendszere, amelyet az Igazságügyi Minisztérium üzemel­ tet. Az egyik ezek közül az illetékek elektronikus befizetése, a másik pedig, a korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok, illetve a változások elektronikus bejegyzése. Az elektronikus ügyintézés korántsem új keletű a Cégbíróság életében, ugyanis már az év eleje óta az Országos Cég­ nyilvántartó és Céginformációs Rendszeren keresztül zajlik az adóha­ 10. Az elektronikusan beadott okiratokat a fent említett esetekben nem kell elkül­ deni, ugyanis a minősített elektronikus aláíráshoz az a vélelem kötődik, hogy az azzal benyújtott dokumentumok a papíralapúval megegyeznek. Ilyen mi­ nősített elektronikus aláírással kell ren­ delkeznie a cég jogi képviselőjének, ha ezt az utat veszi igénybe. Az új rendszer a közjegyzőket és az ügyvédeket is újabb feladattal látja el. Eszerint a feltételek megléte esetén ők kötelesek a céges dokumentumokat elektronikussá alakítani. Az elektronikus adattárolás egyik érdekes következménye, hogy a Cégközlöny a jövőben csak elektroni­ kus úton jelenik meg. Ennek köszönhe­ tően a társaságokról sokkal több adat tudható majd meg, így például a A világhálón történő adattovábbítástól okkal félnek az emberek. Ha minden­ féle biztonsági eljárás nélkül továbbí­ tunk például akár egy okiratot elektro­ nikus levélben, az kb. olyan, mint ha egy cetlin adnánk a terem elejéből hátul ülő évfolyamtársunknak a „6-kor az aulában!” tartalmú levelet. Könnyen beláthatjuk, hogy a teremben végigha­ ladva bármelyik „jóakarónk” a 6-ost könnyen 8-asra változtathatja. A világhálón hasonló a helyzet. Ezért találták ki pl. az elektronikus aláírást, amely voltaképpen egy biztonsági eljá­ rás és a hamisítók dolgát hivatott meg­ nehezíteni. Mintha a fenti példában szereplő cetlit egy olyan kis páncélka­ zettában adnánk hátra, amelynek egyik kulcsa nálunk, a másik pedig, ismerő­ sünknél van. A világháló lassan végképp beszökik a jogászok mindennapjaiba is. Bár min­ den bizonnyal kevesen fognak az infor­ mációbiztonság és -áramlás jogi kérdé­ seivel foglalkozni, a változó ügyintézés kapcsán mégis egyre inkább kénytele­ nek leszünk megismerkedni az elektro­ nikus adattovábbítással. �SZESZ Tóth Máté Élet, élet, jogászélet, ez aztán az élet! Ha jogásszal találkozol, holtbiztos, hogy... Kár folytatni, mert a SZESZ nem erről szól. Ha nagyon röviden akarnánk meghatározni a Karunkon negyedik „aktív félévét” kezdő Szofi Egyetemi Színtársulat fő jellegzetességét, akkor az talán a kötöttségek hiánya. Nem véletlen a könnyed névválasztás sem. A egyetlen fix pontot az egyetem adja. Ez a színtere, kiszolgálója és befogadója a színtársulat munkájának, de nem kizárólag a jogi kar, és nem kizárólag ez az egyetem. Megmutatkozik ez abban, hogy szívesen vesszük új tagok jelent­ kezését más karokról és más egyete­ mekről is, illetve keressük a kapcsolatot más egyetemek hasonló csoportjaival, amelynek eredménye lehet egy darab bemutatása egymás egyetemén, vagy a távoli jövőben akár az egyetemi szín­ társulatok találkozója is. Másfelől nálunk nincsenek kizárólagos szempontok, minden testületi döntés eredménye. A hatékony munka érde­ kében természetesen szükség van egy rendezőre, aki kívülről látja a darabot és nem szerepel benne, de ez nem az alapító rendező, Fügedi Zsófia privi­ légiuma, bárki kipróbálhatja magát bármilyen feladatkörben, amelyre alkalmasnak érzi magát. Konszenzuson alapul a következő darab kiválasztása is, azt a művet adjuk elő, amelynek szereplőivel a tagok azonosulni tudnak. A SZESZ irodalmi színpad. Nincsenek kizárva a repertoárunkból sem az ókori, sem a modern színművek, azt azonban fő profiljának tekinti a tár­ sulat, hogy első sorban a dráma­ irodalom kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert darabjait tűzi műsorra. Henrik Ibsent például nem kell bemutatni senkinek. John Gábriel Borkman című színművét azonban nagyon kevesen ismerik, pedig semmivel sem rosszabb, mint a Peer Gynt, vagy a Vadkacsa. A XX. század drámairodalma pedig már csak mennyiségében is akkora, mint a megelőző koroké össze­ sen, jobbnál jobb kortárs drámák áll­ nak előadatlanul a könyvtárak polcain. A múlt félévben Alfonso Sastre A szájkosár című művét mutattuk be, ősszel pedig Ibsen fenti darabja mellett Manzari Pablito Nővérei című drá­ májának színre vitelét tervezzük. Utób­ bi érdekessége, hogy csak nők szere­ pelnek benne, férfiak csak a színfalak mögül hallhatók. A leírt szöveg sem köt minket túlsá­ gosan. Sokan mondják manapság, hogy nem fogadják el a „modern” rendezé­ seket, mert azok látásmódja túlságosan eltér attól, ami a nem létező nagykönyv­ ben meg van írva. Pedig a szöveg csu­ pán egy útmutatás ahhoz az interakció­ hoz, ami néző és színész között zajlik színház címén. Nem szabad vissza­ riadni a darab ésszerű mértékű lerövidí­ tésétől, vagy egyes, ma már értelmezhe­ tetlen utalások átírásától, ha az kellő körültekintéssel történik és élvezhetőb­ bé teszi a darabot. A jó drámát többek között az is megkülönbözteti gyengébb társaitól, hogy minden korban talál magának aktualitást, ami élővé teszi. Ennek megtalálása az egyik legérdeke­ sebb részfeladat a színjátszásban. A fenti koncepció megvalósításához azonban egy jó csapatra is szükség van. Az alapítás óta eltelt rövid idő alatt egy kis létszámú, de jó hangulatú társaság jött össze, amely azzal a kellemes gond­ dal küzd, hogy több tagja ősztől több­ kevesebb időre ösztöndíjjal külföldre utazik. Ezért mint minden félévben idén is tagfelvételt hirdetünk min­ denki számára, aki kedvet érez a színját­ száshoz. Az egyetlen, de annál komo­ lyabb feltétel, hogy a vállalt munkát végig is kell csinálni, hiszen egy darab­ ban mások ideje és energiája is benne van, de idáig a lelkesedéssel sosem volt probléma. Az első próbák a szorgalmi időszak második hetében kezdődnek, pontos hely és idő olvasható lesz a Kar számos hirdető tábláján. Hogy miért érdemes heti kétszer két órát áldozni az életünkből a színjátszás­ ra? Talán mert a jó társaság mellett itt részesei lehetünk az alkotó folyamat­ nak is. Irodalom nélkül okos emberek lehetünk, de műveltek nem. És mert színház az egész egyetem, és színész benne minden tanár és hallgató... fjöhtoberfeát helyszín: Spartacus és udvara 2005. október 13-14., 14-22 óra ii. �A Nemzet Színháza Radich Orsolya 1837-ben nyílt meg Pesten a közadakozásból felépített Pesti Magyar Színház. A színház veze­ tőinek fő célja a magyar dráma felvirágoztatása, a magyar nyelv pallérozása és az erkölcs neme­ sítése volt. Az 1840-es ország­ gyűlésen az épület a Nemzeti Színház nevet kapta. Lujza térre költözött. 1935-1944 között ismerkedett meg a közönség Németh László, Márai Sándor és Tamási Áron darabjaival. A második világháború alatt súlyos károk érték a teátrumot, a legnagyobb tragédia mégis 1965 tavaszán érte, amikor a metróépítésre hivatkozva felrobbantották a patinás épületet. A város egyetlen magyar nyelvű színházaként működött, s a tisztelt publikum népszínműveket és operaelő­ adásokat élvezhetett benne. De láthatta itt jeles színészgárda közreműködésével (Déryné Széppataki Róza, Egressy Gábor...) Katona József Bánk Bánját, a Liliomfit és Jókai műveit is. A század második felében két alapmű is bemu­ tatásra került: Vörösmarty Csongor és Tündé-je, valamint Madách Az ember tragédiája. A milleniumot követő évek­ ben szerződött a színházhoz többek között Bajor Gizi, Tímár József, Ódry Árpád. Több „átmeneti otthon” után (Nagy­ mező utca, Hevesi Sándor tér) a Nem­ zet Színháza 2002 márciusában végle­ ges helyére került, a lágymányosi Dunapartra a budai dombokkal szemben. Az impozáns épület rekord gyorsasággal készült el, mintegy 15 hónap alatt. Mé­ reteit tekintve a szabadtéri színpaddal együtt 20844 m2 területtel és 619 nagy­ színházi férőhellyel büszkélkedhet. A színházat körülölelő Bajor Gizi park­ ban sétálva találkozhatunk színészóri­ ásaink bronzba öntött képmásaival és a lerombolt színház jelképes romjaival is. 1908-ban a Nemzeti a megüresedett Népszínház épületébe, a mai Blaha A 2002. március 15-i nyitóelőadás óta (Az ember tragédiája) olyan darabok kerültek műsorra, mint a III. Richard, Mester és Margarita, Pesti szín, Czillei és a Hunyadiak, Holdbéli csónakos, Gyévuska, Revans, Peer Gynt. Aki velünk tart október 3-án, megtekintheti Szomory Dezső 1912-ben íródott színművét, a Györgyike, drága gyermek c. darabot, amelyben többek között olyan művészek lépnek színpadra, mint Törőcsik Mari, Hollósi Frigyes, Molnár Piroska, KulkaJános. A szerzőről (aki önironikusan így ír magáról: „mindenki roppant örült amikor, megszülettem, és egészen rózsaszínű voltam, mint egy kövér barack az élet fájáról...”) tudni érdemes, hogy társadalmi drámáiban a budapesti és vidéki polgári életet ábrázolja, né­ melykor a nyelvi zengzetességek játéká­ ba menekülve, máskor a nagy szenvedé­ lyek tragikumát és a korabeli polgári világ kicsinyességét festve. Epikus drá­ maszerkesztési módszere, hőseinek fel­ fokozott, lobogó szenvedélyessége, sok­ oldalúan megrajzolt nőalakjai, fanyar iróniája, néha kissé dagályos stílusa jelentős helyet biztosít Szomorynak a kor magyar irodalmában. 1-1 impresszió EFOTT 2005 - a harmincadik... Teleki Laci 2005-ben Velencén került megrendezésre az Egyete­ misták és Főiskolások Országos Turisztikai Találko­ zója. Hogy mi köze van a hallgatóknak a Fesztiválhoz? Lássuk csak! Az elmúlt közel 10 évben mindig 1-1 egyetemi vagy főiskolai kar szervezte meg - al/vállalkozók segítségét (is) igénybe véve - a Fesztivált; mindig más-más helyszínen. Persze utóbbi önmagában még édes kevés... A hallgatók kötődését a rendezvényhez leginkább a civilsátrak gazdáin lehet lemérni. Hallgatók és közösségeik minden évben megjelennek a Fesztiválon. Színes programokkal várják az érdeklődőket. Most sem volt másképp: 2005-ben - a teljesség igénye nélkül - Velencén velünk sátrazott a Régiók Szövetsége és a Közös Pont; remek programokat és műsort hoztak bölcsészkarunk hallgatói. Jelen voltunk a Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója révén. De 12. az ELTE és Szegedi Tudományegyetem hallgatói is szép számmal szolgálták a nem csak szórakozni vágyó fiatalokat. Az EFOTT még ma is a hallgatókhoz köthető rendezvény; többé-kevésbé. Ki kell emelnem egy szintén a hallgatók - az Esterházy Károly Főiskola Hallgatói Egyesülete - által az EFOTT keretében megszervezett rendezvényt. Amely keretében sok-sok fogyaté­ kossággal élő barátunk látogatott el a velencei Fesztiválra. Volt pantomim-előadás és sportbemutató; beszélgetések. És éjszakába nyúló csocsó-csaták. És még 1-2 apróság... Deák Bili Gyula és D. Nagy Lajos nemcsak nekünk zenélt; hanem: minden magyarnak - határon innen és túl. Jó érzés volt meg- és átélni az évezredes közösséget. És nagyon-nagyon sok pázmányos fcsztivállátogatóval találkoztam; remélem - adja a Jóisten - jövőre mindketten ott leszünk! �Az eskü -TLMinden záróvizsga-időszakot követően a záróvizsgákat sikerrel teljesítő jelölt­ jeinket jön össze ünnepelni az Egyetem polgárait képviselő Egyetemi Tanács. Az Egyetemi Tanács az ünnepélyes eskütétel szertartásában doktorrá fo­ gadja a Kar jelöltjeit. A szertartás a jog­ hallgató emberke életének csúcspontja; az ünnepség öt-hat-hét végigszenvedett évet koronáz meg. Mert lehet, hogy a szorgalmi időszak­ ban olykor-olykor egy-egy, vagy sok-sok este-éjszaka lazítással telik, de minden jogász tudja, hogy az oklevelet, és a vele járó doctor iuris címet nem adják ingyen. A Katolikus Egyetem pedig: különösen kemény! A mi érdekünkben - de megkérik az árát! Csoda hát, ha nemcsak a szülők és hozzátartozók sírnak, hanem a mégoly komoly férfiemberek is, akik a LivingRoom táncos összejövetelein a legna­ gyobb fenegyerekeknek számítanak? Megcsillan a könnycsepp: MEGCSINÁLTAM - HÁLA a JÓISTENNEK! Az a megszámlálhatatlan tanulással töltött éjszaka! Az izgalom! A kifutó képzés izgalmai! Ha csak egy vizsga hiányzik: jöhet a félévismétlés. Mese nincs! A levelező tagozat izgalmai! Nem hi­ bázhatok - nincs több szabim; a főnök nem kegyelmez. Öt a vizsgakudarc nem hatja meg. Vérbeli kapitalista! Mi lesz velem? A családommal? Akiket eltartok? Aztán, egy szép reggelen arra ébred a hallgató, hogy jelöltként áll az Egyete­ mi Tanács elé, talárban. Talárban; a jogi pályán először! És ha szó esett az Egyetem polgárait megtestesítő Egyetemi Tanácsról, nem feledkezhetem el azokról a lelkes emberkékről sem, akik a Kar polgárai­ ként a diplomaátadó-ünnepségeket megszervezik, saját személyes munká­ jukat, erejüket és idejüket nem sajnálva! Hallgatók ők, Dobos Tibor László és kicsiny csapata, akik idővel szintén ott állnak majd az Egyetemi Tanács előtt, ők végzik a kitűzők megrendelését, a talárok átadását és átvételét, a jelöltek sorba állítását stb. De nem lenne teljes a felsorolás, ha kihagynám a Dékáni Hivatal és a Műszaki Osztály munkatársait. így tel­ jes! Köszönet a sok-sok segítségért! Ebből a szerény írásból is kitűnik, hogy ez is csapatmunka, de nemcsak a diplomaátadó-ünnepségek előkészítése és lebonyolítása. Alapképzésén részt vevő egyetemi polgárként, legyél akár levelezős, akár nappalis, mindegy, a tanul­ mányok elsajátításától a vizsgakövetel­ mények teljesítésén át, a polgári közös­ ség alakításáig és megéléséig, minden, minden csapatmunka! Hinni akarom, és hiszem, hogy a Kar erre is nevel... „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) Üdvözöllek benneteket a kari lap új rovatában! Egész évre szóló elmélke­ désre hívlak meg benneteket. A hegyi beszédet szeretném kicsit körüljárni, mert szerintem Jézus ezzel a tanítással az egyik legfontosabb kulcsot adta a kezünkbe az élethez. Kezdjük mindjárt az egyik legnehezeb­ ben érthető mondattal: „Boldogok a lélekben szegények”. Első ránézésre két kérdés vetődik fel bennünk. A boldog­ ság és a szegénység szinonim fogalmak lennének? Mit jelent az, hogy lélekben szegények? A másodikkal kezdem. Szeretném megemlíteni, hogy van egy másik evangélistánk is, aki lejegyezte a hegyi beszédet, Ö pedig Lukács. Ő így írta: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa”. Nincs ben-ne a lélekben szó, vagyis úgy tűnik, Jézus egyértelműen a szegény emberek­ re gondolt. Miért? Nézzünk körül kör­ nyezetünkben, és számoljuk meg, hány gazdag és hány szegény boldog roko­ nunk, ismerősünk van. Az eredmény (sajnos) önmagáért beszél. De nem kellene ennek törvényszerűen így lennie! Nem azzal van a baj, hogy valaki gazdag, hogy megpróbál jólétet biztosítani a családjának. A probléma ott kezdődik, ha a pénz és az ezért beszerezhető javak elkezdik telíteni lel­ künket. Elkezdünk túlságosan ragasz­ kodni dolgainkhoz. Próbálj meg egyszer pénztárca, mobil­ telefon és úgy egyáltalán táska nélkül sé­ tálni. Lehetőleg a természetben. Egy ide­ ig még zavarni fog, hogy nincsenek ve­ led kedvenc dolgaid. Kis idő múlva már nem keresed az addig szükségesnek hitt eszközöket. Elkezded környezetedet fi­ gyelni. Látod a zöldet magad körül, hal­ lod a madarakat. Mosolyogsz. Szabad­ nak érzed magad. Az lenne jó, ha ezt az érzést meg tudnád őrizni, mikor vissza­ térsz a városba. Nyitott szemmel és lélekkel járnál. Itt nem a fákat és a ma­ darakat kell észrevenned, hanem embertársaidat. Hányszor mentél végig úgy egy utcán, hogy nem emlékeztél, hogy mi történt körülötted? Őrizd meg az üres szív szabadságát! És így lesz a (lelki) szegénység egyenlő a boldogság­ gal. Isten ilyen befogadni képes embe­ reknek teremtette a Földet, ezért „övék a mennyek országa”. A cikk írásához segítséget nyújtott Ne­ meshegyi Péter SJ Hogyan lehetünk boldogok? c. füzete. Tőle idézem záró mondatomat: „Nem könnyű elhinni Jézus tanítását a boldogságról, de lehetséges”. Sáhó Eszter - Vad Fügefa 13. �Gólyaköszöntő (2005 őszén) Kedves új első éves hallgatóink! A felvételi időszakának aggódó vára­ kozása után azon szerencsés kiválasz­ tottak közé kerültek, akik tanulmánya­ ikat Karunkon folytathatják. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kara - alapításának formális időpontját tekintve - ugyan az ország új karai közé tartozik, de alapítója és fenntartója révén egy olyan intézményhez kapcso­ lódik, amelynek hagyományai és külde­ tése évezredes múltra tekint vissza. Mindezek okán reméljük, hogy ezen az Egyetemen a szikár jogi ismereteken túl ebből az értékrendből is meríteni tudnak - és pályájuk során ezt irány­ tűként használják. Ennek pedig az a lényege, hogy tudjanak a jó és a rossz között különbséget tenni, ismerjék fel az igazságot. A jogászi működésük so­ rán az elérendő célokat mindig eszerint tűzzék ki, és ne azt az elvet kövessék, miszerint a jogásznak az a dolga: hogy minden pert megnyerjen. Aki ezt az elvet követi, ott az erkölcsi mértékek határai egyre inkább elmosódnak, köd­ be vesznek. Mécs László szavai mindig csengjenek a fülükbe: „Ki a betyár? Ki a szent?/... / Ha a Mérték tönkrement, / senki semmi meg nem ment.” Mindahhoz persze, hogy jó jogászok legyenek, a tárgyi tudás sem mellőz­ hető. Mert bizony az érettségi és a felvé­ teli aggódásai után most minden félév­ ben vizsgaidőszakok következnek. De azért az egyetemi életnek vannak vidám napjai is, amelyből - a Mérték megtar­ tásával - minél többet kívánok. A gólyatábor, a verőfényes kora őszi nap­ sütés, mindig szép emlékként maradjon meg Önökben. Most még ismeretlenek az arcok, az évfolyamtársak idegenek, de hamarosan barátságok szövődnek, amelyek a jogászi hivatás gyakorlása során is biztost támaszt jelenthetnek. Azért zárszóként újra arra hívnám fel a figyelmüket, ami elsősorban a feladatuk, s ez egyetemünk alapítója, Pázmány Péter szavai által maradjon meg emlékezetükben: „Aki pipál pök is az, aki tanul tud is az”. 2005. augusztus havában Barátsággal és gondtalan egyetemi éveket kívánva: Dr. Szabó István általános dékán-helyettes Kedves Gólya! Mindenekelőtt, gratulálni szeretnék Neked ahhoz, hogy a Kar polgárává fogad, közénk lépsz - sikeres felvételidnek köszönhetően! Minden kezdés izgalommal teli; a tanév megkezdése pedig, különösen is az. A Gólyatábor, ami egyben Karunk tizedik gólyatábora volt, alkalmat biztosított számodra a találkozásra új egyetemi polgár- és évfolyamtársaiddal, valamint a Közösség idősebb tagjaival, oktatókkal és hallgatókkal. Már most, a pálya kezdetén, kívánok összességében eredményes utat! És soha ne feledd, hogy a jogász felelőssége, másokéhoz képest, hatványozott! Üdvözlettel, Dobos Tibor László Én is voltam gólya! Arra kértek írjak valami ’’biztatót” az elsősöknek. Tavaly voltam gólya, tu­ dom, mit éreztek. Már most ezer bajo­ tok van - beiratkozás, nép tun, index felvétel/leadás, mit hol találtok stb. -, pedig még egy előadásotok sem volt. Ezer helyről kapjátok a jobbnál jobb tanácsokat, és mindenki mást mond - te meg döntsd el, melyiket fogadod meg, melyiket nem. Csak kapkodod a fejed, pár hete tudod, hogy felvettek de már most égnek áll a hajad. Pontosan tudom, hogy nincs szüksé­ getek az ezeregyedik jó tanácsra, ne aggódjatok, nem én leszek az, akitől ezt megkapjátok. De törődjetek bele, lesz ezeregyedik tanácsadó. Tehát azt már tudom, mit ne írjak, de azt én se tudom, mit szerettem volna akkor hallani. Mi lehetett volna elég ’’bíztató”? Először arra gondoltam, írok a kari életről, a 14. szervezetekről, programokról, arról, hogy mit lehet csinálni az egyetemen - a tanuláson kívül. Aztán elvetettem az Ötletet - ezt a gólyatáborban már úgyis végighallgattátok. Akkor mégis mit ír­ jak, amit még nem hallottatok, érdekel­ het titeket, és még bíztató is? Ezért úgy döntöttem írok egy pár szót az első évem tapasztalatairól. Az első időkben ugyanúgy kapkodtam a fejem, mint ti: ki? mi? hol? mikor?... és, hogy miért pont én! Aztán idővel persze belerázódtam, már nem éreztem kívülállónak magam. Megtaláltam a helyem az egyetemen, az egyetemi élet részévé váltam, de az is lehet, hogy az egyetemi élet vált az én részemmé. Aztán télen jött az első vizsgaidőszak. Na, az kicsit betett nekem, de aztán mint mindenki más - túljutattam rajta. A tavaszi félévet már magabiztosan k. A kezdtem. Ez a szemeszter nagyon gyorsan telt és már megint egy vizsga­ időszak előtt voltam. Ha őszinte aka­ rok lenni ezt az akadályt nehezebben vettem, de ez is sikerült és munkát is kaptam a nyárra, csak mert a Pázmány­ ra járok. A római jog szigorlatom után egy kávézóban a barátnőmnek épp él­ ménybeszámolót tartottam, a mellet­ tünk ülő srác hallotta, miről beszél­ getünk és elkezdett velünk beszélgetni. Kiderült, hogy pár éve végzett a Pázmá­ nyon és ezért „Mi Pázmányosok tart­ sunk össze” címszó alatt munkát aján­ lott nekem. Nehéz év áll mögöttem, de megol­ dottam. Tudom, hogy ti is meg fogjá­ tok oldani, mint ahogy előttetek és utánatok is jó páran. Lehet, hogy ezt most nem így érzitek, de én tudom! Ha nehézségetek adódik, nyugodt szívvel kérjetek segítséget bárkitől... Mi Pázmányosok tartsunk össze! �Amit egy elsős hallgatónak tudnia kell... । Dorogi Zsolt - HŐK tanulmányi alelnök Kedves Gólyák! Először is gratulálok Nektek a sikeres felvételihez! Ezt követően pedig, tájé­ koztatni szeretnélek Benneteket Ka­ runk útvesztőiről. Ahhoz, hogy hallgatóvá válj nem elég, hogy sikeres legyen a felvételid, be is kell tudnod iratkozni. Mindenek előtt, meg kell találnod a Dékáni Hivatalt, ami a 28-as épület földszintjén, hátul talál­ ható. Aki nem találná meg elsőre, az a főkapun belépve, szemben talál egy in­ formációs pultot, ahol a hölgyek alig várják, hogy segíthessenek. A Kar többi helyiségét ne is próbáljátok megkeresni elsőre, mert az épület olyan, mint egy la­ birintus, és a helyiségek számozásában alig akad rendszer. Amit még minden­ képpen tudnotok kell: a Dékáni Hivatal nem azonos a Dékáni Titkársággal. A beiratkozás egy több mozzanatból álló folyamat. Magában foglalja a NEPTUN kód felvételét, a tárgyak NEPTUN rendszerben való felvételét, a hitelesített Leckekönyv (= Index) kitöl­ tését, és az esetleges kérelmek elbírálása utáni véglegesítést. Olvassátok el fi­ gyelmesen a Dékáni Hivatal által megküldött tájékoztatót! A NEP­ TUN rendszer egy olyan pénzügyi­ informatikai rendszer; amiből mi csak az informatikai részét használjuk. Cél­ ja, hogy megkönnyítse az admi­ nisztrációs feladatokat, ill. követhetővé és naprakésszé tegye ismereteinket. Saj­ nos ez nem mindig sikerül. Ezért kér­ lek, figyeljetek oda minden egyes törté­ nésre, mert a saját ügyeiteket a leg­ jobban csak Ti tudjátok figyelemmel követni. A felvehető tantárgyak mintatantervbe vannak foglalva. A mintatanterv egy iránymutatás, ami 5 évre, azaz 10 félév­ re szól. Lehetőség van a képzési idő csökkentésére és fordítva, annak növe­ lésére is, ha a tárgyaitokat eltérő ütem­ ben veszitek fel. Ezt azonban nem javas­ lom Nektek, mert a tapasztalat azt mu­ tatja, hogy ez egyet jelent a jegyeid rom­ lásával. Szépek az egyetemi évek - sem­ mit sem kell siettetni. Ti már kredites rendszerben tanultok, ami azt jelenti, hogy a teljesített tárgyak után kredit pontokat kaptok. Ezek fel­ tételei a diploma megszerzésének, to­ vábbá alapjai sok egyéb rendelkezésnek, ezért ügyeljetek arra, hogy meglegyen a 30 kredit pontotok az első két félévben! Ha ugyanis nincs meg, az okot ad az elbocsátásra! A tanulmányaitokra vonatkozó rendelkezéseket a kari Tanulmányi és Vizsgaszabályzatban (TVSZ) találjátok meg. Figyeljetek arra, hogy a hagyomá­ nyos képzésben tanuló hallgatókra vonatkozó TVSZ Rátok nem hatályos! A TVSZ nyomatatott formában az ún. zöld könyvben, illetőleg digitalizált formában a kar hivatalos honlapján a www.jak.ppke.hu/hir/index.html oldalon található meg. A TVSZ rendel­ kezései a szemeszter alatt, a jövőre vonatkozóan módosulhatnak, ill. Ta­ nulmányi Hirdetmények jelenhetnek meg. E módosításokat, kiegészítéseket megtalálod a Dékán-helyettesi Titkár­ ság melletti hirdetőtáblán, ill. a Kar honlapján: www.jak.ppke.hu. Ösztöndíjra, támogatásra CSAK az államilag finanszírozott, nappali tago­ zatos hallgatók jogosultak (51/2002. Korm. rendelet). Az első félévben lakhatási támogatás vehető igénybe első évfolyamon. Második félévtől ösztön­ díjat és egyéb támogatást is kaphattok. Tudnotok kell, hogy a Hallgatói Ön­ kormányzat elsődleges feladata a hallga­ tói érdekvédelem, továbbá a hallgatói képviselet biztosítása a kari és egyetemi bizottságokban és testületekben, a hallgatóknak adható támogatások elbí­ rálása, rendezvények szervezése és külkapcsolatok biztosítása más felsőok­ tatási hallgatói szervezetekkel. A Gólyatábor sok mindenre jó, de arra nem, hogy mindent megismerjetek, ezért kérlek, figyelmesen olvassátok el a TVSZ rendelkezéseit. Ha bármi tanul­ mányi problémátok van, több helyre is fordulhattok. Ne tévesszétek össze az űrlapokat! Ha bármi problémátok van, fordul­ jatok hozzám bizalommal a Hallgatói Önkormányzat irodájában, a 26-os épület mögötti nyári lakban. Figyelmetekbe ajánlom még a www.pazmanyonline.hu oldalt! Remélem sikerült valamennyit segítenem... Ijöktoberfeöt korsó sör: 200.- Ft sült kolbász, sörsátor szervezi: HŐK 15. �Tanulmányi Bizottság bemutatása Tisztelt Hallgatók! A Tanulmányi Bizottság a Kari Tanács által választott négytagú testület, amely­ nek tagjai közül kettő oktató, kettő pe­ dig hallgató. A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó tanulmányi ügyek a követke­ zők: •egyéni tanulmányi és vizsgarend/kedvezményes tanrend •évhalasztás/passzív félév •halasztott beiratkozás/halasztott tárgyfelvétel •áthallgatás •tantárgyfelmentéssel kapcsolatos panasz Néhány fontosabb szabály, amely a kérelmek benyújtásánál fontos lehet: •Kérjük a kérelmi formanyomtat­ ványban foglaltakat alaposan elolvasni és értelemszerűen kitölteni. •A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1-től a tanulmányi ké­ relmek elbírálásáról szóló hatá­ rozatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki, amelyért 500 forint különélj árási díjat kell fizetni. A kérelmeket a Tanul­ mányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a külön eljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték (12/2004. (XII.3.) tanulmányi hirdetmény) •A kérelmet benyújtott hallgatónak minden esetben a leckekönyvét le kell adnia a Dékáni Hivatal­ ban, anélkül a Bizottság érdemben nem dönt. •Minden tényt, hivatkozást a lecke­ könyvben szereplő adatok kivéte­ lével igazolni kell, kivéve azo­ kat, amelyek a dolgok természeté­ ből fakadóan nem igazolhatók. •Egyéni tanulmányi- és vizsgarend irán­ ti kérelmet benyújtó hallgatók ké­ relmét a Tanulmányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha a tárgyi félévre már érvényesen beirat- 16. •kozott. Egyéni tanulmányi és vizs­ garend iránti kérelem benyúj­ tásánál a hallgatónak pontosan meg kell jelölnie, hogy egyéni ta­ nulmányi és vizsgarend címén mi­ lyen kedvezményeket kér; a tantárgyi terve vonatkozásában pedig nyilatkoznia kell, hogy vagy nem kíván eltérni az adott év­ folyam adott félévére vonatkozó tantárgyi tervtől, vagy pedig a sza­ bályoknak megfelelően maga kívánja összeállítani a tantárgyi tervet. Ez utóbbi esetben pontosan fel kell tüntetnie a tantárgyi üteme­ zést, e nélkül a Tanulmányi Bizott­ ság kérelmét automatikusan eluta­ sítja. •Azon hallgatók, akik külföldi tanulmányaik miatt kaptak egyéni tanulmányi- és vizsgarendet, a kül­ földi tartózkodást meghaladó egy félévnyi tartalommal hosszabb időre, azok hazatérve itthon ezen a jogcímen nem kapnak lehetőséget a gyakorlatok, szemináriumok lá­ togatása alóli felmentésre. •Évismédésre kötelezett hallgató, ha különös méltánylást érdemlő ok­ ból egyéni tanrendet kap, tantárgyi tervében nem vehet fel tárgyakat a következő félévekről. •Új szabályozás a külföldi tanulmányo­ kat folytató hallgatók egyéni tanul­ mányi- és vizsgarendjéről szóló rendelkezésekben: az egyéni tanulmányi rend iránti kérelem­ ben jelezni kell, hogy a hallgató kéri-e valamely gyakorlat vagy kö­ telezően választott tárgy osztály­ zatának a hozzá tartozó kötelező tárgyból történő átszámítását, amelyet a félév végén a Dékáni Hi­ vatal fog elvégezni. (1/2005. (1.13.) tanulmányi hirdetmény) •Egyéni tanulmányi- és vizsgarendet a tárgyi félévben már módosítani nem lehet. •Amennyiben a hallgató a szorgalmi időszakban kap vizsgázási lehető­ sséget, akkor is a NEPTUN rend­ szeren keresztül köteles a vizsgára jelentkezni, olyan vizsganapra, amelyet a tanszékkel előzetesen egyeztetett. Amennyiben a tanszék meghatározza, hogy utóvizsga-idő­ szakban csak utóvizsgás hallgatók vizsgázhatnak, annyiban ez érte­ lemszerűen vonatkozik az egyéni tanrendet kapott hallgatókra is. •A Tanulmányi Bizottság határozatait postán, ajánlott levélben kézbesíti; a Titkárság tájékoztatást az elbírá­ lás alatt álló kérelmekről nem ad, az elbírált kérelmekről pedig kizá­ rólag fogadóórában ad. •Évhalasztás iránti kérelmet csak annak a hallgatónak kell be­ nyújtania, aki korábban már négy, vagy annál több félévet halasztott. Az évhalasztást kérő hallgatók stá­ tuszuk pontos tisztázása érdeké­ ben kétség esetén feltétlenül érdek­ lődjenek illetékes előadójuknál. (10/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 2. pontja) A kreditrendszerben tanuló hallga­ tónak a passzív félévet a tárgy­ felvételi időszak végéig a Dékáni Hivatalban be kell jelentenie. Ez tartalmilag megegyezik a hagyo­ mányos rendszer évhalasztásával. (10/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 6. pontja) •Beiratkozott hallgatók esetében évhalasztást, illetve a félév utó­ lagos passzívvá nyilvánítását legkésőbb az adott félév szorgal­ mi időszakának végéig lehet kérni. (TVSz 8.$ (2) bekezdés.) • A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó kérelmek benyújtási határideje: - halasztott beiratkozás iránti kérelem esetén: 2005. október 7. (péntek); - minden más kérelem esetén: 2005. szeptember 10. (péntek). A benyújtási határidők zárosak, felmentés ez alól nem adható! [Lásd 7/2005. (VILI.) sz. tanulmányi hirdetmény.] Bp. 2005. augusztus 8. �Mi is az a jogelmélet? - tantárgyismertető (dawe) Amikor az elsős emberfia először la­ pozgatja a beiratkozásnál kapott zöld könyvet - szemébe ötlik a következő tantárgy: jogelmélet. Hát ez meg mi le­ het? teheti föl a kérdést. A Jogelmélet (így, nagy kezdőbetűvel) egy 2 féléves tantárgy, amit a Jog­ bölcseleti Tanszék oktat, és szigorlattal zárul. Először a második félévben kerül majd elő, azok számára, akik sikerrel teljesítették a Bevezetés a jogfogal­ makba c. tárgy - nem éppen csekély követelményeit. Azután egy év szünet után ismét Jogelmélet, immár a kurzus második fele, az egyetemi tanulmányok 5. félévében. Lássuk tehát, mit érdemes tudni ajogelmélet 1-ről! Néhány gyakorlati tudnivaló a tárgy­ ról. 3 kreditet ér, ez a második félév kredit-zuhatagában nem mondható rendkívülinek, hiszen a három szigor­ lati tárgy mindegyike többet ér, de ha hozzáveszzük, hogy tavaly óta már gyakorlat is tartozik hozzá, ami plusz 1 kredit, akkor semmiképpen sem lebe­ csülendő a dolog, sőt! A gyakorlat ter­ mészetesen itt is arra szolgál, hogy az előadáson leadott anyagot, kisebb cso­ portokban, ismét megtárgyalják - az ok­ tató és hallgatók közösen. A tantárgyjegyző Dr. Varga Csaba pro­ fesszor. Az előadások csütörtök délutá­ nonként vannak. Ezeken általában nem tolonganak túl sokan, többnyire csak azok vesznek rajta részt, akiket a tan­ tárgy valóban érdekel. Amikor én hall­ gattam e stúdiumot, még nem létezett Jogelmélet gyakorlat, így aztán a több­ ség pusztán a vizsgaidőszakban próbált ismereteket szerezni ami pedig nem mindig sikerült. Ezért nagyon hasznos a gyakorlat, hiszen itt az ember megis­ merkedhet ezzel az egyszerűnek csöppet sem nevezhető tárggyal. A tan­ anyag gerincét Varga Csaba professzor: A jogi gondolkodás paradigmái c. könyve alkotja - néhány egyéb szöveggel kiegészítve. A könyv mindenképpen ne­ héz, főleg elsőévesek számára, hisz a gondolkodás, a jogi gondolkodás misz­ tériumára próbál ablakot nyitni. Min­ denképpen érdemes elolvasni; inkább többször, mert ha az ember megérti, a tananyag máris könnyebb. Sajnos a legtöbben nem veszik a fáradtságot, és inkább csak a kidolgozott tételekkel próbálkoznak, helytelenül. Az előadásokon a Professzor Úr a tan­ könyv anyagában halad, abból szemez­ get. Átvesz részeket, és megvilágítja azok lényegét. Teszi ezt megszokott, sa­ játos rajzaival - és stílusában, ami sze­ rintem (az egész jogelmélettel együtt) inkább felsőbb évesek számára érthető. De kialakít egy hozzáállást, (jogi) gon­ dolkodást, szemléletet, ami az összes többi tárgynál használható később valamilyen módon. Gyorsan hozzá­ tenném, az életben sem éri nagy hát­ rány azt az embert, aki nem csak reagál, de némi gondolkodásra is képes. A tárgy a jogról alkotott fogalmak külön­ böző alapállásait, táborait mutatja be. Mit gondol a kontinentális Európa em­ bere a jogról? Mit egy angol? Egy kínai? És hogy kapcsolódik ehhez Einstein, Euklidész vagy Leibniz? A gondolkodás módszertanait és paradigmáit tanul­ mányozva mi is előrébb haladunk eb­ ben a nemes művészetben. És ha az em­ ber megtanul gondolkodni (és e tárgy éppen erre próbál ösztönözni), az egye­ tem elvégzése nem is tűnik oly nehéz fe­ ladatnak. És gondolkodás nélkül? Ma­ rad a magolás... ATUTORokról dióhéjban Radich Orsolya Egyetemünkön a TUTOR mozgalom Bittsánszky Géza tanár úr védnöksége alatt a Vad Fügefával karöltve kezdte meg működését. Munkánk célja, hogy az elsőévesek számára megkönnyítsük az egyetemi élet megkezdését, átadjuk tapasztalatainkat; nőmén est ómen - a TUTOR szó a római jogban gyámot jelent. Szervezett formában 2004 tavasza óta működünk - átlagban 30 fővel. Tavaly a gólyatábort előkészítendő csapatépí­ tésen (Eger) Keller Kata és Király Éva Mária vezetésével váltunk igazi kis közösséggé. Az első akadályt (egri gólyatábor, 2004. aug. 27-30.) szerény­ telenség nélkül mondhatom, sikeresen vettük. Év közben sem tétlenkedünk, hiszen koncertek, színház és kiállítások látogatása mellett első évvégéig fogjuk gólyáink kezét. Bármilyen kérdéssel fordulhatnak hozzánk, ezen kívül az ötleteket és javaslatokat is szívesen fogadjuk. Idén tavasszal szükségét éreztük csapa­ tunk bővítésének, ezért márciusban fel­ vételit tartottunk; ezúttal két összerázómunkahétvégénk volt (Királyrét és Balatonszepezd - fényképek a honla­ punkon: www.tutorok.hu). Kis közösségünk vezetését illetően 2005-től Scharle Zsuzsanna és jóma­ gam vettük át a végzős lányoktól a stafé­ tabotot. 17. �Információk A kari Kápolna miserendje: Nap: Időpont: Kedd: reggel fél nyolc (730) Szerda: reggel fél nyolc (730) Csütörtök: reggel fél nyolc (730) Celebrál: Kuminetz Géza Szuromi Szabolcs Anzelm Philip Crossey A kari Könyvár és kari Könyvtári Informatikai Labor nyitva tartása: hétfő - csütörtök: péntek: olvasóterem: Informatikai Labor: 9°°és 1800 között 9°°és 16M között 9°°és 18°° között Dr. Bandi Gyula Dékán Úrral és Dobos Tibor László HŐK elnök úrral egyeztetve a levelező tagozatos hallgatók érdekében - próbaképpen - szeptember 24-én és október 1-én (szombati napokon is) nyitva tartunk 9°° és 1300 között. Informatikai Labor nyitva tartása: hétfő - csütörtök 800 és 1600 között; péntek 8°° és 1330 között. Az informatikai órák az informatikai gyakorlóban lesznek (106-os gyakorló); zárva CSAK alkalomszerűen lesz! Cultura Facultatis honlapja (Lippay György Kör): jobbulas.privatplace.com/lippay/ Karunkon működik kamarazenekar - érdeklődni lehet a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mailcímen! A VAD FÜGEFA... •egyetemünk ökumenikus elhivatottságú, katolikus KÖZÖSSÉGe. (vagyis vannak köztünk pápisták, kálomisták, trappisták... fő a változatosság ); •egy olyan közösség, amit az ima, a zene, az ének, a nevetés és legfőképp a SZERETET tart össze; ■egy olyan nyitott, jó kis TÁRSASÁG, ahol otthon erezheted magad. LEGYÉL TE IS VAD FÜGE! VADULÁS SZERDA ESTÉNKÉNT A TANÁRI KLUBBAN! 18. A Dékáni Hivatal tájékoztatja a hallgatókat: 2005. június 1-től a Dékáni Hiva­ tal belső irodáiban (fszt. 045) az ügyfélfogadás (a hivatalvezetői fél­ fogadást kivéve) e diákhívó rend­ szer segítségével - CSAK sorszám­ mal történhet. A rendszer haszná­ lata nagyon egyszerű; a használati útmutatót megtalálhatják a Dékáni Hivatal hirdető tábláján és a Honlapon.Az ügyfélfogadás 2005. június 1-tŐl a nappali és levele­ ző tagozat részére hétfőn és szerdán 9°°-1200-ig és kedden és csütörtökön 1300-1500-ig tart. (Az ügyfélfogadási időn kívül a Dé­ káni Hivatal ajtaja zárva lesz. Ha­ laszthatatlan ügy esetén, kérjük, te­ lefonon keressék meg előadójukat.) Különél járási dij: A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1-től a tanulmányi kérelmek elbírálásáról szóló határozatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki - amelyért 500 forint különeljárási díjat kell fizetni. A kérelmeket az illetékes szerv csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a különeljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték. Dr. Szabó István sk. általános dékán-helyettes fügének lenni... •OROM, mert egységben lehetsz Istennel és a testvéreiddel. •JÓ, mert erőt ad és színt visz a szürkeségbe. •EGESZSEGES, mert gyakran járunk kirándulni vad regényes hegyeinkbe. •mindenképp MEGÉRI, mert szerda esténként velünk vacsizhatsz. SZERETETTEL VáRUNK MINDENKIT... •szombat este itt a TÁBORBAN egy kis ismerkedésre! •aki hisz és szeretné MEGÉLNI a hitét! •aki keresi és meg is akarja TALÁLNI Istent! •aki még sosem volt közösségben, de él benne a KALANDVÁGY és eljönne! •aki mer a MELYRE evezni! �ig3 nyitva 22-ig asztasLIehetóseggekJÜQE ^ Szentkirályi u. 26. Pázmány Péter Katlikus Egyetem Jogi Karának épületében �a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szentkirályi utcai Dísztermében Ez komoly? Zene és irodalom? Zeneirodalom! Zenés beszélgetések melyekből megtudhatjuk van-e kölcsönhatás a zene és irodalom között? • íTlotiválnak-e a nagy szerelmek? • mi a közös a nagy írókban és a nagy zeneszerzőkben? • Hogyan mutatták be az érzéseket és hangulatokat az elmúlt kétszáz év szalonjaiban? fi rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész fi zenei hangulatokat bemutatják a SZOFI Egyetemi Színjátszókor tagjai Az első félév estjeinek kezdési időpontjai: í005. október 1Q„ szerda este 1830 3005. november Q., szerda este 1830 3005. november 33., szerda este 1830 fi szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPKE JÁK díszterem [1083 Bp. Szentkirályi u. 38-30.] Szervező: Hallgatói Önkormányzat. A szalonba a belépés díjtalan. Információ: HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu,www.zeneszalon.hu info@pazmanyonline.hu partnerünk: � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 4. szám 2005. október Abstract A summary of the resource. Tartalom IMPRESSZUM PÁZMÁNY ALAPÍTVÁNY VATIKÁNI FŐÜGYÉSZ OKTÓBERI PROGRAMOK DOROGI ZSOLT GONDOLATOK OTDK NYÁRI ÉLMÉNYEINK eCÉGBÍRÓSÁG SZESZ A NEMZET SZÍNHÁZA EFOTT 2005 AZ ESKÜ GÓLYAKÖSZÖNTŐ ÉN IS VOLTAM GÓLYA! GÓLYÁKNAK TANULMÁNYI BIZOTTSÁG MI IS AZ A JOGELMÉLET? TUTOR INFORMÁCIÓK A VAD FÜGEFA Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. október Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (472kb+2510kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_4_200510 Relation A related resource T00070 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_4_200510 HÖK https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/caf27d5be869798731a11957793d3e0d.jpg 3188fa8e38fbd2b6fb100b851f858239 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/07c729c12b59298fa80d7f58b0818230.pdf 678fcbb518b5f8e65d72e3d6f31df87f PDF Text Text VII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja 2005. JÚNIUS ®ITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Osztrák-delegáció Karunkon II. János Pál pápára emlékeztünk Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval Különleges Pázmány Szalon Pro Facultate nap Beszélgetés Ferling Bernadettel Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �Újdonságaink KjrKERSZÜÏ KIADVÁNYOK Kéresz ty Béla A magyar közlekedési büntetőjog kézikönyve A könyv a témakör általános ismertetése mellett alaposan elemzi a közlekedési büntetőjog általános és különös részét. Részletesen ismerteti és analizálja a közlekedési büntetőjog ítélkezési gyakorlatának tapasztalatait, vala­ mint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait. A klasszikus tényállási elemek megvizsgálása mellett kitér olyan további fontos kérdésekre, mint pl. a veszély fogalma, az okozatossággal kapcsolatos elméletek, az egység­ többség problémaköre stb. Ára: 4200 Ft + áfa Farkas Ákos (szerkesztő) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az Európai Unió bűnügyi együttműködési rendszerében Az Európai Unió egyik legfontosabb feladatának a közösségi pénzügyi érdekek védelmét tekinti. Ennek a kiemelt problémakörnek a felügyeletét látja el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal. A Miskolci Egyetem Állam- és jog­ tudományi Karának tanárai a közösség pénzügyi érdekeit érintő legjelentősebb területek - költségvetés, verseny­ felügyelet -, valamint a felelősség kérdéskörében - közigazgatási jogi védelem, bűnügyi együttműködés, az OLAF és más bűnüldöző szervek kapcsolata, a gazdasági vezetők felelőssége - írtak a szakmai és a nem szakmai, érdek­ lődő közönség számára is figyelemreméltó esszégyűjteményt. Ára: 4S00 Ft + áfa Geller Balázs Legalitás a vádlottak padján Az anyagi büntetőjog legalitásának elméleti analízise A 90-es évek elejétől a klasszikus büntetőjog számos tétele megkérdőjeleződött a nemzetközi büntetötörvényszékek, az Emberi Jogok Európai Bíróságának, és a társadalmi változásokon áteső országok nemzeti bíróságainak íté­ letei következtében. Ezen ítéletek és a kapcsolódó szakirodalom feldolgozásával a nullum crimen elveket, a jog­ értelmezést és a bírói jogalkotás szerepét gondolja újra e mű. Ára: 4800 Ft + áfa Varga Zoltán A tanú a büntetőeljárásban A szerző, a Fővárosi Bíróság tanácselnök bírája több évtizedes tapasztalatait gyűjtötte össze. A kiadvány három nagy egységre tagolható. Az első rész a tanú fogalmának és perjogi helyzetének meghatározásával foglalkozik. A második egység a leggyakrabban felmerülő gyakorlati kérdéseket tárgyalja. Ebben a részben a kihallgatás szabályaitól a vallomástétel kérdésein át a vallomások értékeléséig terjed a megválaszolandó kérdések köre. A harmadik fejezet a tanúvédelem helyzetét elemzi. Ára: 4500 Ft + áfa 1518 Budapest, Pf 101 • Telefon: 464-5656 • Telefax: 464-5657 Internet: www.complex.hu • E-mail: ugyfeIszolgalat@kj ‘k-kerszov.hu �ítélet Utószó Furcsán hangzik bárminek az elejét utószóval kezdeni, én most mégis ezt teszem. Ebben a szemeszterben ez az utolsó szám és ez az utolsó amit - úgymond - én főszerkesztek. Az ítélet nagyon sokat változott ebben a tanévben mind külalakban, mind tartalomban. Sajnos az elképzeléseimnek csak töredékét sikerült megvalósítani. Nagyon remélem, hogy szeptembertől kicsit jobb infrastrukturális háttérrel, és hallgatói részről nagyobb aktivitással tudja majd az új főszerkesztő folytatni a munkát. Öt év elsős fejjel milyen hosszú időnek tűnt, most pedig hogy itt állok a nagybetűs élet szélén úgy érzem mintha egy pillanat lett volna az egész. Ilyenkor már mosolyogva gondolok vissza arra, hogy valahogy a vizsgán mindig pont rossz tételt húztam ki, vagy pont rossz bizottsághoz kerültem. Persze ez nem igaz, mert tulajdonképpen soha semmi bajom nem volt se a vizsgáztatókkal, se a tételekkel, sokkal inkább saját lustaságommal. Valami okot mindig találni kell, mert a diák már csak ilyen. Ezeknek a diákéveknek most számomra vége. Pedig milyen jó lenne most kezdeni, ott ülni az elsős előadóban egy Magyar jogtörténelmen, vagy Római jogon, de leginkább Zlinszky professzor úr Keresztény erkölcs jogászi etika óráján. Azon az órán nagyon sokat lehetett tanulni! Mert nem csak arról szólt, hogy milyen jogászoknak kellene lennünk, hanem elsősorban, hogy milyen EMBEREKNEK. Nagy a felellősége azoknak akik itt végeznek, talán sokkal nagyobb, mint bármelyik másik (állami) jogi karon. Olvassátok el a professzor úr könyvét (Keresztény erkölcs, jogászi etika) és akkor megértitek, hogy mi is ez a többletfelelősség. Mindenkinek sok erőt és kitartást az előttetek álló vizsgákhoz. Remélem, ha elértek az 5. év végére, bennetek is csak a szép emlékek maradnak meg és úgy fogjátok gondolni, hogy megérte ide jönni. Lukács Tamás Tartalom Utószó . Közhírré tétetik Tartalom Hírek ... Osztrák-delegáció Karunkon Tájékoztató . . II. János Pál pápára emlékeztünk . . .. HABEMUS PÁPÁM Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Az OTDK margójára... Pro Facultate nap . Pro Facultate díj 2005 Különleges Pázmány Szalon Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról "Láttam, Uram, a hegyeidet...” .... .. Májusi Kalendárium Cseperedik a kistestvér... . .... Az elveszített rock and roll Beszélgetés Ferling Bernadettel . Deák Ferenc Intézet . Majális Közhírré tétetik! 3 . 3 3 4 4 5 6 6 8 10 11 11 12 14 15 16 17 18 21 22 22 Kevesen tudják, talán a szervezés hibájá­ ból, hogy Karunkon került megrende­ zésre idén februárban a nemzetközi jogi konferencia, ahol a Hallgatói Önkor­ mányzat volt a főtámogató. Az ELSA Budapest rendezvényét 318.000 forint­ tal támogattuk. A Szent István Társulat és a HŐK kö­ zött tárgyalások kezdődtek, a kari köny­ vesboltban hallgatóink kedvezmények­ ben részesülhessenek az őszi szemeszter kezdetétől. Újra lesz kollégiuma Karunknak. Az ed­ digi szállásproblémák megoldására új kollégiumi helyszínt kerestek a Kar és a HŐK illetékesei. A kiszemelt helyszín a Márton Áron Szakkollégium lehetne, ahol 160 hallgatót tudnánk elhelyezni. www.pazmanyonline .hu �ítélet Hírek A Dékáni Hivatal a beiratkozás megkönnyítése érdekében új hívó rendszert alakít ki. A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton mond köszönetét mindazoknak (oktatóknak, hallgatóknak, a hallgatók hozzátartozóinak), akik - a KEA célkitűzéseivel egyetértve - a 2004. évben is támogatták az alapítványt az adójuk 1%-ára vonatkozó nyilatkozatukkal. Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy adományaikat év közben is megtehetik all 100104-19636027-10000001 sz. folyószámlaszámra. Köszönettel: a Katolikus Egyetemi Alapítvány Kuratóriuma. GRATULÁLUNK a kari színjátszócsoportnak! Alfonso Sastre darabját Zsófi kiváló érzékkel vitte színre. Remek alakítások tanúi lehettünk. GRATULÁLUNK a HELLER FARKAS Intézet munkatársainak a nem hivatalos Pro Facultate napi főzőversenyen elért ELSŐ helyezésükhöz! Az Ivicz-Schlett márkanévvel jegyzett gulyás idén elnyerte a Daps Facultatis (a Kar Étke) címet! Teleki László HÖKalelnök "A kari színtársulat köszönetét fejezi ki Dr. Egerszegi Gyulának, dr. Fekete Balázsnak és Dr. Tattay Leventének, hogy a május 10-i dísztermi előadáson tiszteletüket tették! -Köszönjük!" SZESZ Osztrák-delegáció Karunkon Május 2-án reggel érkezett meg a Bécsi Esküdtbíróság képviseletében Dr.Ulrike Psenner elnök asszony és Dr. Friedrich Forsthuber bíró úr vezetésével az osztrák delegáció. A hangulat nagyon laza és inkább baráti volt, mint hivatalos. A köszöntővel egyidejűleg elfogyasztott tízórai után, körbevezették őket a Karon. Szemügyre vették a Dísztermet, a Királyok-termét és az általunk elkoptatott tantermeket, majd átkísérték őket a Legfelsőbb Bíróság épületébe, ahol Dr. Nagy Gábor elnöki kabinetfőnök úr fogadta az időközben Dr. Radnay József prodékán úrral kiegészült „csapatot”. A beszélgetés után ebéd, majd városnézés következett a tikkasztó hűségben. A meleget a hideg csapolt sör próbálta enyhíteni, de a próbálkozás nem sikerült és maradt a meleg, a Váci-utca hűsítő kortyolgatása után is. Este hét órakor távozott a küldöttség az ajándékba kapott Karunkról szóló magyar és idegen nyelvű könyvekkel. Impresszum ítélet — A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormány­ zatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Bandi Gyula dékán Dobos Tibor Főszerkesztő: Lukács Tamás 4 Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www.tomart.ee A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Budaházi Árpád Eügedi Zsófi, Juhász Gábor Berényi Hajnalka Cseri Tímea Nyomda: Gyökeres Zoltán Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Mavrák Hedvig Miké Adrienn Oláh Viktória Klára Pozsgay-Szabó Péter Rádi Vilmos Gábor Milisits Barbara Pásztor Veronika Pozbai Viola Szalay Beatrix Zsellér Máté WWpazmanyonline .hu Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: ítéletilcctio.jak.ppkc.hu Itelct01@hotmail.com �ítélet TÁJÉKOZTATÓ a Hallgató Jelentkeztető és Behívó Programról Tájékoztatjuk kedves hallgatóinkat, hogy kényelmük érdekében, a hosszú sorokban várakozások elkerülésére kifejleszttettük Ormai Lóránt programozó és a DAXON Elektronikai Kft. közreműködésével a Hallgató Jelentkeztető és Behívó Programot. 2005. június 1-től a Dékáni Hivatal belső irodáiban (fszt. 045) az ügyfélfogadás (a hivatalvezetői félfogadást kivéve) e diákhívó rendszer segítségével, csak sorszámmal történhet. A rendszer használata nagyon egyszerű, a használati útmutatót megtalálhatják a Dékáni Hivatal hirdetőtábláján és a Honlapon, valamint a sorszámkérő és kiadó „szekrényen” is, a földszinti zsibongóban. Felhívjuk figyelmüket, hogy a rendszer alkalmazásával egyidejűleg az ügyfélfogadási rendszer is megváltozik. Ügyfélfogadás szempontjából 3 alapvető időszakot különbözetünk meg: 1. tanítási (szorgalmi) időszak 2. vizsgaidőszak (és a nyári időszak) 3. iratkozási időszak Ezeknek megfelelően az ügyfélfogadás 2005. június 1-től vizsgaidőszakot és a nyári idősza­ kot kivéve: nappali és levelező tagozat részére: hétfőn és szerdán kedden és csütörtökön 900-1200-ig 1300-1500-ig Tájékoztatjuk továbbá kedves hallgatóinkat, hogy az ügyfélfogadási időn kívül a Dékáni Hivatal ajtaja zárva lesz. Halaszthatatlan ügy esetén, kérjük, telefonon keressék meg előadójukat. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara FELVÉTELT HIRDET a doktori képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén. Köszönetét mondok a Jogés Államtudományi Kar A jelentkezőkkel szemben támasztott alapvető követelmény: hallgatóinak azért, hogy a Pro Facultate kitüntetéssel tiszteltek meg. Hálásan és - legalább jó rendű (cum laude minősítésű) jogi oklevél; és - 2 élő idegen nyelvből középfokú C típusú állami nyelvvizsga. büszke örömmel őrzöm A jelentkezés módja: levélben: PPKE Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 1088 Bp. Szentkirályi majd e dekórumot, amely mindenkor szeretett nö­ vendékeimre és Alma Ma­ terre fog emlékeztetni. M. u.28; személyesen: PPKE Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkársága (Gyar­ mati Eszter ügyintéző -1088 Bp. Szentkirályi M. u. 28.3. em. 305. szoba). Jelentkezést 2005. június 17-ig lehet benyújtani. A felvételi eljárással kapcsola­ tos információk és a szükséges nyomtatványok letölthetők a www.jak.ppke.hu professzor emeritus honlapról. Dr. Gáspárdy László www.pazmanyonline .hu �ítélet II. János Pál pápára emlékeztünk Lassan kezdjük megszokni, hogy a vasárnapi szentmisék szövegé­ ben már nem II. János Pál neve hangzik el, hanem XVI. Benede­ ké. Valahogy az én tudatomban azért még mindig Wojtyla atya képe jelenik meg előttem a misén ennél a résznél. Lehet, hogy ez nem is fog megváltozni. A mi korosztályunknak Ö volt a pápa. Érdekes volt a karunkon tartott megemlékezésen négy olyan embert hall­ gatni, akik többször is találkoztak a szentatyával. Dr. Zlinszky János prodékán úr, Dr. Bolberitz Pál professzor úr, Dr. Kránicz Mihály rektorhelyettes úr és Szerdahelyi Csongor volt vatikáni nagykövet mondták el élményeiket, melyekkel a szentatyával való személyes találkozások alkalmával gazdagod­ tak. Kránicz Mihály felelevenített egy aranyos történetet is. Amikor a szentatya Magyarországra látogatott ő is ott állt repülőtéren a „díszsorfalban”. Amikor a pápa odaért hozzá hogy kezet fogjon, hirtelen maga elé állított egy kisgyermeket. A szentatya ter­ mészetesen — a protokolláris szabályokat felrúgva — egyből a gyermekkel kezdett el foglalkozni, megsimogatta és mondott neki néhány szót. Azt hi­ szem ez a kis történet na­ gyon jól mutatja, hogy mi­ ért is érezte mindenki anynyira közel magához Wojtyla atyát. L.T. HABEMUS PÁPÁM A konklávé évszázadok óta azon kevés események egyike, amelyre szinte kivétel nélkül mindenki odafigyel. Vallási, politikai és etnikai hovatartozástól függetlenül, az új pápa személye mindenki számára fontos. Mindez talán fokozottan igaz volt a 2005. április 18-án kezdődő pápaválasztás esetében. II. János Pál pápa több mint negyedszázados uralkodása alatt igen nagy tekintélyre tett szert. így persze hatalmas volt az előzetes várakozás az új egyházfő személyével kapcsolatban. Sokan azt várták, hogy most olyan bíboros kerülhet Szent Péter trónjára, aki majd hajlandó lesz bizonyos kompromisszumokra, engedményekre. Akadnak olyanok is, akik pedig a megkezdett út folytatását tartották fontosnak. A történelem egyik legrövidebb konklávéja mindössze két napig (négy választási forduló) tartott. Április 19-én, nem sokkal 19 óra előtt jelentette be a Biborosi Kollégium döntését Medina Estevez, chilei bíboros. Ö hozta a Szent Péter téren a harangok hangjára összegyűlt több tízezres tömeg tudomására, hogy Joseph 6 wwpazmanyonline .hu �ítélet Ratzinger bíboros lett az új pápa. Ezzel csaknem ötszáz évvel VI. Hadrián (1522-1523) után került ismét német pápa — a nyolcadik — az Egyház élére. A Krisztus földi helytartóinak sorában a 265. a XVI. Benedek nevet választotta. Az újonnan megválasztott pápa hivatalos bemutatása előtt az Egyház több évszázados hagyományra visszatekintő ceremónia zajlott le a vatikáni Sixtus-kápolnában. Mindenekelőtt a bíborosi testület dékánja vagy helyettese — ebben az esetben a helyettes, Angelo Sodano bíboros — megkérdezte a megválasztottat, hogy elfogadja-e a bíborosok döntését. Igenlő válasza után felszólították, hogy közölje, milyen néven kíván­ ja elfoglalni a pápai trónt. Ezután az új pápa a Sixtus-kápolna oltáránál imádkozott, majd rövid időre elvo­ nult gondolataival „a könnyek szobájába”. Itt öltötte fel pápai díszruháját is, majd már ebben a díszöltö­ zékben lépett ki a Szent Péter-bazilika lodzsájára. A Vatikánban többen azt tartották valószínűnek, hogy a bíborosok egy idősebb, átmeneti vezetőt választa­ nak majd, akinek személyéről viszonylag könnyen meg tudnak állapodni, és aki folytatja elődje munkáját. Előbbi megvalósultnak látszik, hiszen az 1730-ban pápává választott XII. Kelemen óta, Ratzinger a legidő­ sebbként megválasztott egyházfő. Utóbbi pedig, azért tűnik biztosnak, mivel II. János Pál közeli barátjáról, bizalmasáról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a következő pápát már nem a rendkívül meghatározó személyiségű II. János Pál pápához fogják hasonlítani, így neki sok szempontból jóval könnyebb dolga lehet. Azonban jelenleg az a legfontosabb, amit Estevez bíboros mondott a konklávé befejezésének hírére összegyűlt embereknek: „Nuntius vobis gaudium magnum: habemus pápám”. Vagyis: „Nagy örömhírt közlök: van pápánk.” Joseph Ratzinger: 1927. április 16-án született Marktl am Inn nevű bajorországi falucskában. Két évvel idősebb bátyja, Georg is a papi hivatást választotta, de őt nem érdekelték annyira a tudományok, illetve az előmenetel, mint öcscsét. Ratzinger filozófiát és teológiát tanult Freisingben, itt is szentelték pappá bátyjával együtt 1951-ben. Fiatalon lett egyetemi tanár. Dogmatikát tanított a bonni, münsteri, tübingeni és regensburgi egyetemen. A II. Vatikáni Zsinaton tanácsadóként vett részt. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsinat révén sikerült megújítani a Katolikus Egyházat. IV. Pál pápa kreálta bíborossá és München-Freising érsekévé 1977ben. Pár évvel később, 1981-ben II. János Pál a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki. 2002-től a bíborosi kollégium dékánja. Egyértelműen állást foglalt a katolikus egyház esetleges reformjaival szemben. Ezért számos kritika érte. Megválasztásával minden bi­ zonnyal eldőlt, hogy egy ideig még biztosan várat magára a Kato­ likus Egyház újbóli reformja, hiszen Ratzinger — bíboros korábban — még a pápánál is erőteljesebben emelt szót például az abortusz, a nők egyházi szerepvállalása, valamint a vallás mindenféle „felvize­ zése” ellen. Mivel a névválasztás általában bizonyos mértékig utal az elődre, ér­ demes megnézni, ki is volt XV. Benedek pápa. Giacomo della Chiesa az I. Világháború idején volt a Katolikus Egyház feje. Sokszor emelte fel hangját a háború ellen, a béke mellett. Ezen kívül nevéhez fűződikjeanne d Arc szentté avatása. Teleki Levente www.pazmaiiyonline .hu 7 �ítélet Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Mikor először lettél HŐK elnök, sokanféltettek attól, hogy a munka és a tanulás melletti újabb kötelezett­ ségvállalást nem fogod bírni erővel. Közben másod­ szorra is megválasztottak, és a RÉSZ nevű ifjúsági szervezetnek is te lettél az elnöke. Nem szoktál alud­ ni, vagy ilyenjól tudod beosztani az idődet? -Valóban sok a tennivaló. Szeretettel és odaadás­ sal minden könnyebb. Persze jó munkatársakra is szükség van - és nekem ez megadatott. Annak idején milyen célokkal vágtál neki az elnök­ ségnek, és időközben mennyi kompromisszumot kellett tenned ezen a téren! - Inkább az együttműködés szót használnám; az viszont igen fontos. A célok nagy részét már elér­ tük — az elmaradásokat pedig igyekszünk mie­ lőbb pótolni. Megéri az embernekfeláldoznia a szabadidejét, hogy például HŐK elnök lehessen? Vigyázz, mit válaszolsz, nehogy túlsokan kapjanak kedvet hozzá:-) - Igen, érdemes. Van, ami hajtson előre: az embe­ rek szeretete. Semmi nem tudja felülmúlni azt az érzést, amikor valaki hálás szívvel gondol rád, és elismeri a mun­ kádat. Akadnak rosszmájú kriti­ kusok is, akik előbb szólnak, mielőtt gondol­ kodnának, akik nem akarják az egész rendszert látni, csak a hé­ zagokkal törőd­ nek. 8 www.paznianyonline .hu Hogy látod, egy oktatási intézmény, különösen egy felsőoktatási, mit tehet azért, hogy a hallgatói jól érez-zék magukat a falai közt? Esetleg látsz-e ezen a téren valami tennivalót? - Egy intézmény megfe­ lelő működéséhez biz­ tos alapokra van szük­ ség: magas szintű kép­ zésre, kellő szellemi táp­ lálékra, és élénk közös­ ségi életre. Azért jelent­ keztek ide a hallgatók, hogy ebben részük le­ gyen. A régi mondás sze­ rint kettőn áll a vásár. A kar vezetése fiatal, dina­ mikus és nyitott. Több hallgatói kezdeményezé­ sünk is van, ami igazán örvendetes, de még több és több aktivitásra van szükség (például a prog­ ramokon való részvétel kapcsán). Közös mun­ kával lehet az egyetem falait élettel megtölteni. Régebben sok támadás érte a Pázmányt, szerinted utóbbi időben hogyan alakult a megítélése, mind szakmai, mind egyéb téren? - A Pázmány negatív megítélésében a sajtónak nagy szerepe volt. Hiába nyertük meg a pereket, azokról a sajtó már — jellemző módon — nem tu­ dósított. így a rossz hírnevet nehezen tudjuk le­ mosni magunkról. Szakmai téren a Pázmány kiváló eredményeket ér el, példa rá a Győri OTDK-n megszerzett szá­ mos első helyezésünk is. �ítélet Milyen visszajelzéseket kapsz a tevékenységed kap­ csán, szoktak a Szentkirályi utcában paradicsomot dobni utánad? kiállításokra, galériákba járni és a színházi előadásokat is nagyon kedvelem. Ezen kívül szívesen olvasok egy jó könyvet is. - Nem, azért azt mégsem. Bár tény, hogy az igazán egyértelmű lenne. © Szeretem, ha valaki köntörfalazás nélkül, szemtől-szembe meg­ mondja a véleményét. Mi a legjellemzőbb tulajdonságod, és mi az az elv amit soha nem adnálfel? - Ha már paradicsom: tavaly a hallgatók egy része arról is meggyőződhetett, hogy a gasztronómia világában is otthonosan mozogsz. Ez nem meglepő, annak fényében, hogy szakács is vagy. Szoktál még főzni, vagy végérvényesen szögre akasztottad a konyharuhát? - Azért még kezembe veszem néha. Ősszel az Olimpián bronzérmes lett a csapatunk, amire nagyon büszke vagyok. A Pro Facultate napok sem telhetnek el egy kis gasztronómiai köruta­ zás nélkül. Igyekszem a tevékenységeimet össze­ hangolni. A legjellemzőbb tulajdonságom a szerénység len­ ne, de úgy érzem, néha eltávolodom, mások sze­ mével látva önmagam. Van egy mondat, amit a római jog könyvben találtam, egy ulpianusi idézet : " honeste vivere aelterum non laeder suum quuiqve tribuere", vagyis: tisztességesen élni, másokat nem bántani, mindenkinek megadni azt, ami jár. Végül az alázatot említeném, amely nélkül a fentiek nem megvalósíthatóak. Juhász Gábor Hajói tudom, van egy másik tudomány is, amiben jártas vagy... - Igen, a grafológia tudománya is felkeltette az ér­ deklődésemet, mint minden, ami az emberekkel kapcsolatos, de bánatomra a grafológia az elmúlt időszakban háttérbe szorult. Sok mindent elárul az emberek kézírása: mutasd az írásod és meg-mondom ki vagy — ez teljes mértékben igaz. Ha látok egy írást, már körülbelül tudom, kivel állok szemben. Már említett számos tennivalód mellett mi az ami kikapcsol, amiből energiát tudsz meríteni a szorgos hétköznapokra? - Ez nagyon nehéz kérdés... általában egy érdekes kép, grafikai metszet teljesen kikapcsol. Szeretek www.pazmanyonline .hu �ítélet Az OTDK margójára... Páll Balázzsal — a KJK különdíját elnyert — hallga­ tónkkal beszélgettem az idén Győrben megrendezésre ke­ rült Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról. TL: Miért tarolhatott az ELTE Állam­ éi Jogtudományi Kara az idei Konferencián?Min múlt - túl a szak­ maiságon - a siker? PB: Tapasztalataim alapján — a kérdésedre adandó választ két részre kell bontanom. Első meg­ közelítésben szólnunk kell a hall­ gatók felelősségéről. Karunk 30 területen 40 dolgozatot nevezhe­ tett volna - ám: az elmúlt két év­ ben mindössze 27 dolgozat szüle­ tett. Utóbbi arány (27/40) hajme­ resztőén alacsony. Gondoljunk bele - milyen jól mutat az OTDKs szereplés az önéletrajzban; pláne a helyezés! A hallgatói olda­ lon hiányzik a kellő kezdeménye­ ző készség. A hallgatónak meg kell keresnie az oktatót; ha a hall­ gatónak nincs témája: nem baj! Az oktató nem fog elzárkózni. Érdemes a tanszékvezetővel egyeztetni - ti. ő nevezi a dolgoza­ tot a TDK-ra és OTDK-ra. TL: A hallgatókat milyen további tanácsokkallátnád el? PB: Nem lehet 2 hét alatt minő­ ségi munkát végezni. Érdemes legalább 1 teljes évet - és benne 1 nyarat - rászánni. A kutatásban az alapos könyvtározás és az élő ide­ gen nyelvek ismerete nélkülözhe­ tetlen. Az összegyűjtött anyagot időben fel kell dolgozni; és nem szégyen a gyakori hivatkozás. Saj­ nos - többen a szakdolgozatukat futtatják meg az OTDK-n; mond­ ván: semmi veszteni valójuk. Önmagában persze nem baj; ám: a minőségi kutatómunka időt és erőt — no meg nagy-nagy alázatot — követel a szerzőtől. TL: Hol tapintható az oktatófelelős­ sége? PB: Az oktatói részről a figyelem­ felhívás szükségességére helyez­ ném a hangsúlyt. Rögtön az első előadásokon (főelőadáson és gya­ korlatokon) — szeptember hó fo­ lyamán — fel kellene hívni a hall­ gatók figyelmét az OTDK-ra. Ha a hallgató megkeresi az oktatót: ne zárkózzon el; vagy igazítsa út­ ba a hallgatót: kihez kell és/vagy érdemes adott témában fordulni. A segítőkészség nagyon fontos! Az oktató bátorítsa a hallgatót! Utóbbi szintén fontos. TL: Mire terjedjen ki az általad említett bátorítás? PB: Az OTDK egyfajta összetar­ tás. Adott kar oktatóinak és hall­ gatóinak — azaz polgárainak — tá­ mogatniuk kell egymást! A jó dol­ gozat csak a kezdet. Egyes karok kimagasló teljesítménye az egész­ séges lobbi-tevékenységnek (is) köszönhető. Az oktatónak jelen­ létével is bátorítani kell a hall­ gatót. Az OTDK-ra több tanszé­ künk nem jelölt oktatót. A tan­ székvezetők miért nem jelölnek oktatót? Miért az érdektelenség? A rendelkezésre álló létszámot ki kell tölteni! Nincs mese! Muszáj! Teleki László Szerdán mély fájdalommal ért minket a hír, hogy elhúnyt a huszadik századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb személyisége. Pongrátz Gergely nem csupán az 56-os forradalomban küzdött a magyar hazáért, az elmúlt évtizedekben is nagyon sokat tett a magyar népért itthon és messze Magyar­ országtól egyaránt. Olyan ember volt ö, akire példaképként tekinthetnek a magyar fiatalok. 2002. októ­ ber 23-án a Magyar Keresztény Szövetség az egyetemisták nevében Pro Patria, a Házért Emlékserleggel tüntette ki Öt a Corvin közben, azért az áldozatos, embertpróbáló munkájáért, amit Istenért, a hazáért a magyar ifjúságért tett. Kiskunmajsán az 56-os múzeum, a kápolna, az ifjúsági tábor mind-mind annak bizonyítékai, hogy egy csodálatos ember volt. Nagyonfoghiányozni,nyugodjon békében! 10 WW-pazmanyonline .hu Budaházi Árpád elnök, Magyar Keresztény Szövetség �ítélet Pro Facultate nap Én már a végét járom az egyetemnek és szinte min­ den tanárunkkal találkoztam — legalább látásból — egy kivétellel. Pedig már tavaly is járt itt nálunk, csak akkor én nem jártam itt, de idén nem hagy­ hattam ki hogy ne ismerjem meg, ha már egyszer olyan híres, hogy külön napot, sőt díjat is neveztek el róla. Gondolom, már sokan kitaláltátok, hogy nem másról van szó mint Prof. Acultate! Félre téve a komolyságot, harmadik alkalommal ke­ rült megrendezésre — az immár hagyományosnak mondható — Pro Facultate nap. És milyen jó tette, hogy megrendezésre került! Az öt év alatt ilyen bu­ liban még nem volt részem az egyetemen, mint most. De nem szaladok ennyire előre. A programot egy szentmise nyitotta meg a dísz­ teremben melyet Várnai Péter atya celebrált. Ezu­ tán következett a Pro Facultate díj átadása, melyet a hallgatók szavazatai alapján Gáspárdy László, Bé­ kés Imre és Horváth Attila professzor urak kaptak idén. Azt hiszem nem véletlen, hogy ők a díjazot­ tak. Sorolhatnék még neveket, akik szerintem ugyanígy megérdemlik, de majd jövőre! A díjátadás közben az udvaron már folytak az előkészületek a bográcsgulyás főző versenyhez. Amikor leértem egy asztalt pillantottam meg telis­ tele finomabbnál finomabb süteményekkel! (minta mesében a terülj, terülj asztalkám) Persze a sok éhes szájnak nem tartott sokáig elfogyasztani a sok fi­ nomságot, melyet a Dékáni Hivatal dolgozói sütöt­ tek nekünk. Ezúton is hálásan köszönjük! Amíg készültek a finomabbnál finomabb gulyások a Bo­ tos család szórakoztatott bennünket, vetélkedővel, és szép népdalokkal. Három óra után kis csúszással megkezdődött a borkóstolás. Azt hiszem nem lehetett panasz a ne­ dű minőségére. Igazi száraz vörös, pont amilyet leg­ inkább kedvelek! Ahogy elnéztem nem csak én, hi­ szen a 80 liter bor egy szempillantás alatt elfogyott, (na jó, egy kicsit nagyobbat kellett szempillantani) Pro Facultate díj 2005 A 2003-ban alapított, idén harmadik ízben átadásra került díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhatott arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. Az eddigi díjazottak Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán voltak. Idén is három oktatónk vehette át ezt jeles kitüntetést. Ez évben a szavazatok alapján Dr. Gáspárdy László, Dr. Békés Imre és Dr. Horváth Attila professzor urak kapták meg a Karon végzett eddigi tevékenységükért ezt az elismerést. Ezúton is szívből gratulálunk nekik! www.pazmanyonline .hu �ítélet A borozgatás alatt a hangulatot népzene és néptánc fokozta, amibe be is lehetett kapcsolódni azoknak, akik éreztek némi affinitást és kedvet hozzá, (ah­ hoz, hogy én táncra perdüljek kicsit többet kell in­ nom) Ezután — vagyis inkább közben — a Díszteremben egy rendkívüli Pázmány Szalon zajlott, melynek vendége Esterházy Péter volt. Sajnos a jó levegő és a napsütés (meg persze a bor) inkább az udvaron ma­ rasztalta a diákokat, így a Díszteremben még szép számmal maradtak üres helyek az előadás alatt. Ettől függetlenül nagyon nagy élmény volt hallgat­ ni az írót gyermekkoráról, arról, hogy fiatal íróként hogy tudott érvényesülni és számos más témáról. Mire a beszélgetés véget ért az udvaron már elké­ szültek a gulyások, kisültek a húsok és megéheztek az emberek. Legalább is én biztosan. Irány a sült húsos sátor! Hozzá egy pohár sör, és a május elsejei hangulat! Közben már a színpadon hangolt az egyetemi zene­ karok egyik legjelesebb képviselője, a az ír népzene magyarországi úttörője, — na jó a M.É.Z-et leszá­ mítva —a Gelencsér Balázs és Adány Tamás nevével fémjelzett Leann Dubh. Frenetikus hangulatot varázsoltak, amelyet később a Legis Actio ha lehet még tovább fokozott. Ilyenkor jut eszébe az ember­ nek, hogy Istenem! De szép is volt fiatalnak lenni! Guns n' Rosestől az István a királyig, csak a legjobb zenéket játszották, amely szemmel láthatólag még azokat is megmozgatta, akik nem a keményebb mű­ fajokon szocializálódtak. Bár jövő ilyenkor már ki tudja hol leszek és mit csinálok, egy biztos! A Pro Facultate napon ott le­ szek! Mert akit egyszer megérint a mozdonygőz füstje... Aki pedig még nem próbálta annak jövőre kötelező tárgyként vetetném fel ezt a napot az In­ dexébe meg a Neptunjába. , , _ Különleges Pázmány Szalon Május 5-én a Pro Facultate napon nálunk járt valaki a Pázmány sza­ lon keretében. Nevezzük nevén a dolgot, vagy le­ gyen csupán Ö. Bár nem tudom miért mondom, hogy Ö és mért nem, hogy E. P. Gondolhatnánk arra, hogy most ez nem magától értetődő, de Ö is azt mondta, „nekem az”. Bár Ö eztj. A.-ról mondta április 11-én amikor}. A. 100 éves lenne, ha él­ ne, Ö pedig április 14-én volt csu­ pán 55 éves. 12 Nehéz 55 év mondhatnánk... és sokan ezt nem is tudják csak ítél­ nek „szakértő” újságírók „színvo­ nalas” cikkei után, vagy pusztán benyomások és egyéb hallomás­ ból ismert E. P. benyomások után. Mély tisztelettel kérek mindenkit, a művészetet tessék tiszteletben tartani és elkülöníteni a politiká­ tól. Létezik olyan fogalom is, hogy művészi szabadság. Más­ részt az, hogy Ö a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyéki Boldi- www.pazmanyonline .hu zsár-Horváth Attila- Szilasi Alex (Mindhármuknak hatalmas tisz­ telet és le a kalappal mellék zöngék, mert hát be vitték az egye­ temre a kultúrát meg ilyenek, ugye) szalonjának meghívott ven­ dége lehetett — és ez pont az iro­ dalmi szalon nyitányán —, nos az kérem szépen nem a véletlen nevű valami műve, hanem mondani­ valóval bíró, jelzésértékű üzenet. Kifejtve a gondolatomat E. P. — azon kívül, hogy családja történe­ te a Nemzet történetével korrela- �ítélet tív és egybefüggő! — hívő katoli­ kus. Jól tudom, hiszen egy János Atya nevű (gondolatainkban Szentként tisztelt ember) pap ce­ lebrálja a misét számunkra Ró­ maifürdőn. Na meg nem is be­ szélve arról, hogy néhány könyv és pár beszélgetés után jól tudom, hogy a politika hidegen hagyja és, ha be is akarnám szorítani ideo­ lógia kalodákba, akkor (államel­ mélet szigorlat előtt állva) talán a liberális konzervatív szót használ­ nám rá, de én ezt nem teszem (mondván, hogy még a szigorlat előttem áll, és ha olvassa valaki a jogbölcseleten, a végén még szá­ mon kérné). Na de beszéljünk E. P.-ről. 1950 április 14-én született egy is­ mert korban egy ismert család­ ban. Gyerekként megtapasztal­ hatta milyen a kitelepítés, de ahogy a szalon keretében fogalma­ zott „a gyereknek az nem olyan rossz, csak az érdekli, hogy legyen zsíros kenyér, és ha van, akkor jó, az anyja meg dédelgeti és óvja”, a szülőket viszont sújtotta szépen. A nagynénéjűk csak Márton (a vá­ logatott csatár) testvére bérmálá­ sára térhetett vissza Magyaror­ szágra. Ő csak tanulmányai során tapasztalhatta az előző rendszer hozadékát. A gimnáziumot a pia­ ristáknál végezte, nem is messze az egyetemtől, azt hiszem a Bródy Sándor utcában. A gimnázium­ ban már felröppent fejében a gon­ dolat, hogy író lesz, de legalábbis magyarral próbálkozik. Érettségi után az ELTE Magyar szakára je­ lentkezett. Vélhetően a véletlen folytán nem vették fel, úgy hogy egyébként minden képessége és tanulmányi eredménye erre a pá­ lyára terelte, na de mindegy. Sze­ rinte azt gondolhatták, hogy egy olyan név, mint az Övé nem járul­ hat hozzá pozitívan a szocialista ifjúság szellemi fejlődéséhez. Semmi baj. (Végül is egész népét fogja, nem középiskolás fokon ta­ nítani.) A matematikához vi­ szont értett és ezt mások se von­ ták kétségbe, meg hát matekba már igazán nem lehet haladó gondolatokat csempészni. E. P. mindig kijelenti, hogy nem ért az irodalomhoz és nem is akar és tud tanítani. Pedig tanítani azt nagyon tud. Az irodalomról meg annyit, hogy... Termelési Regény, Szabadság Ne­ héz Mámora, Harmonia Caelestis, Javított kiadás... (ezeket olvas­ tam nem régen, meg hát ezek na­ gyon jók is 21 évesen, ha már megéltél pár dolgot, meg akkor is ha még nem.) A felsorolás sokáig tartana, pusztán kijelenteném, hogy a mai magyar próza leg­ nagyobb alakja, objektiven nézve, pedig a mai magyar prózairoda­ lom egyik legjelentősebb alakja. A Kossuth díjas író 2001-ben a Har­ monia Caelestis- ért megkapta a 2000. év legjobb szépirodalmi al­ kotásának járó Magyar Irodalmi Díjat, meg számtalan díj mellett begyűjtötte a Németországban át­ adott Béke Díjat is. A Javított Kiadás (amely szigorú­ an csak a Harmónia után olvas­ ható el) az egyik legérdekesebb műve. Az apjáról szól, vagy in­ kább arról, hogy 1999-ben kíván­ csi lett rá, hogy mit írhattak róla a 3/3mas akták. 2000-re kézhez kapta az anyagokat. Azt írja egy­ szer, hogy emlékezett, amikor ap­ ját 3 napra bevitték az ÁVÓ- sok és bottal verték a lábát meg a tal­ pát, de ennél több nem rémlett. Milyen érzés lehetett, amikor a szeretett apánk jelentett rólunk? Akit érdekel, olvassa el a Javított Kiadást, de elárulom nem jó, mármint az érzés, mert a könyv az zseniális. E. P. önmarcangolóan írja le, hogy mit érzett. Váltakozó érzel­ mek és gondolatok, vélemények antagonizmusa. Egy kis részlet a műből: „ Hirtelen eszembe jut: Hát még a nagypapa temetésére sem engedték ki Becsbe! Még meg sefizették rende­ sen! Mint a sebet fölvakaró gyerek (mit tegyek V mondatokjutnak eszembe, mint rendesen) Gyermekeim. Nagy­ apátok eddig grófvolt, most meg egy nímand spicli. Reflektálok, tehát va­ gyok. Milyen hülyeség, mitjelent az, hogy gróf volt? Nem egészen hülye­ ség, nem simán kiváltható a dema­ góg „ember ”-rel? Grófvolt, ez aztje­ lenti, hogy az volt, akinek látszott, egy nagy család becsületben megő­ szült stb. ” Esterházy Péter. Gyökeres Zoltán www.pazmanyonline .hu �ítélet Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról Az EPER, azaz az Első Pesti Egyetemi Rádió a Média Universalis Alapítvány kezdeményezésére jött létre. Az Alapítvány egyébként az ELTE BTK Médiakutatási és Művészetelméleti Intézetével működik együtt. A Rádió nem nyereségérdekelt kisközösségi rádió, melynek célja tudományos, művészeti, kulturális ismeretterjesztés, (táv-)okta-tás, és a belváros szellemi életének formálása, tükrözése, fórum te-remtése az itt tanulók és oktatók számára. Kiemelten fontos célunk a vételkörzetben élők tájékoztatása az itt folyó tudományos, kulturális és művészeti tevékenységről, az ELTE diákéletéről. Adásunk 2004 októberében indult, 0,1 wattal, ami alig egy kilométeres vételkörzetet jelentett az adó körül. Az adó az ELTE Múzeum krt-i épületén talál-ható, és szintén itt van stúdiónk is, amelyet a Médiakutatási és Művé-szetelméleti Intézet bocsájtott a rádió rendelkezésére — természetesen az intézetben folyó rádiós újságíró képzés tekintetbevétele mellett. Adásunk 24 órás az egyetemi szorgalmi időszakokban, míg a téli és nyári szünetekben nem sugárzunk. 2005 elején hétszeresére bővült frekvenciánk, aminek köszönhetően ma 'már kb. 4-5 kilométeres körben fogható FM adásunk, (kiváló minőségben kb. 2,5 km-es kör-ben), ezzel a VII, VIIL kerület belvárosi részét, valamint az V. kerület déli területeit érjük el. Ugyanakkor internetes sugárzásba is kezd-tünk, amely a http://eper.elte.hu/eper.m3u címen érhető el. Céljainknak megfelelően elsősorban szolgáltató műsorokat igyek­ szünk készíteni, de szűkös kapacitásaink miatt a zene is nagy hang­ súlyt kap. Zenei arculatunkat a világzenei válogatás jellemzi, amely számos autentikus stílust ölel fel - így egyaránt hallható nálunk skót népzene, latin műfajú dalok (mambó, salsa, fado, stb.) indiai-, fekete-afrikai-,arab- és európai auten­ tikus felvételek. Műsoraink folyamatosan készülnek a legkülönbözőbb témákban. A szer­ kesztőség bázisa az ELTE hallgatói és oktatói közössége, de a rádió nyitott bármely más oktatási/ismeretterjesztési profilú nem nyereségérdekelt szer­ vezet, intézmény felé. A BTK hallgatói to a rádió működésében való részvételt közismereti tárgyként felvehetik. Ter­ TEGED IS mészetesen várjuk a JAK-os diákok je­ lentkezését is, akár kész műsorötletek­ VÁRUNK kel, a radio@emc.elte.hu e-mail címen. A FM: 97°7 * A STÁBBA! L. T. 14 WW.pazmanyonline .hu Magány Csurgó cseppekben csörren a csönd Dörgő hangján az ég gallérja Fehérfodrokat vet és Könnycseppek zuhognak ajkain Várva a szerelem édes Cseppjeit Varázsló az ég kabátján Lengeti a vándorvitorlát Ha ajuj a szél hát odamegy Táncolni a kóbor habokkal Az éjszakát Patakok csillaga és mázas Cserepei az ordító csöndnek Kavaiják magukat többet mondóan Mint bármilyen ékszer egy szem Tükrében Tágfoltok megcsodálom belső Fonákjaid édes zamataid a Mézed csurgó cseppjét mert Felhő az ég árva pillája Vagyok Körforgás Kört zúg a szél, S az élet is kör, S robog, Ahogy a szív Dobog. Élet Fák árnyának Hús kertjében Elfolysz élet S vissza Sóba már A verseket Gyökeres Zoltán írta �ítélet “Láttam, Uram, a hegyeidet. Száz éve született József Attila. írni róla ma sem könnyű. Neve jelkép különböző tartalommal mindenki számára. Lehet nagyon szeretni, nem érteni, közönnyel szemlélni vagy nem érteni. Az érzelmek széles skáláját mozgatja meg. Egy biztos: emlékezni kell rá. “Ügy éreztem, hogy létezésemet vonták kétségbe”- írta önéletrajzában a költő. Bár ez gyermekkori élményére utal, mikor nevelőszülei kijelentették, hogy Attila név nincs, mégis egész életét jól példázza ez a mondat. Bármerre lépett élete folyamán mindenütt falba ütközött. Boldogtalan gyermekkor, sikertelen felnőtt lét, el nem ismert munkásság, magány, betegség. Többen ma is értetlenül állnak költészete előtt. Pedig nem nehéz megérteni: a mindenkiben lobogó, olthatatlan szeretetvágy égett benne. Szeretni akart, és szeretett akart lenni. Nem egyedüli példa az irodalomban, gondoljunk csak Ady Szeretném, ha szeretnének című kötetére. A mindenkiben meglévő útkeresés kétségbeesései és örömei tükröződnek verseiben. Nemcsak ábrázolja a valóságot, de érdeklődve szemlélődik, értelmez és rendszert alkot. Felismeri, hogy a valóságnak csak egy-egy szelete tárulhat szemünk elé egy adott pillanatban és cél a teljes látás, ennek észrevétele. Egy szerpentinen fölfelé haladó ember látásmódjához hasonlítja a megismerést. A legmegkapóbb talán mégis az, hogy műveiben olyan személyesen jelen van, átitatja énje a verseit. Benne van a tájban, a dalban, a rímben, a képben. Lüktetnek benne a kérdések, a keresés, a szeretet, s az örök figyelmeztetés: “Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Egy lényeges dolgot hagytam a végére, amiről sajnos ritkán esik szó. A költő Isten-képét. Régi hiányt pótol Kun József: József Attila istenes versei című tanulmánya. E mű alapján szeretnék kitérni a kérdésre. A költőt sokáig félremagyarázták, illetve nem vettek tudomást bizonyos verseiről. így alakulhatott ki az a tévhit, hogy ateista volt. “Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám” (Tiszta szívvel); “Nem isten, nem is az ész, hanem / a szén, vas és olaj, / a való anyag teremtett minket” (Város peremén). Ezen sorokkal érveltek bizonyos szerzők. Holott a költő több mint ötven versében foglalkozik Istennel. S nem mint materialista, hanem nyíltan megjelenítve Istent, elismerve létét, kifejezve ragaszkodását. “Istenem én nagyon szeretlek” (Istenem) legtöbbször a gyermeki-atyai viszonyt hangsúlyozza műveiben, gyermeki odaadással rajong Istenért. “Én már fiatalember lettem, / A boltba gyerek megy helyettem. / De ha Néki valami kéne, / A boltba én futnék el érte.” (Isten) A gyermekies vonások magukban rejtik azt a tudatot, hogy Isten hatalma végtelen; milyen hatalmas Isten, és milyen apró hozzá viszonyítottan az ember. “Láttam, Uram, a hegyeidet, / S olyan kicsike vagyok én.” (Isten) nem elég felismerni, hangoztatni is kell ezt a nagyságot, dicsőíteni Istent minél szebben. “Miért nem tudom hát sokkal szebben? / Mint a hegyek és mint a füvek!”(Isten) “Költészete a kereszténység tanítások egyik legnagyobb propagálója lehet...A krisztusi tanítások értelmében a kereszténység lényege egyetlen szóra vezethető vissza: a szeretette...El tudom képzelni, hogy nincs még egy olyan költőnk, aki annyiszor hangoztatta volna a szeretet fontosságát, mint ő.” - írja Kun József. “A szeretet az örök élet.” (Prédikáció) Verseiben a szeretet Istenét ábrázolja leginkább, bár megjelenik nála a szörnyű, rettentő és vak Úristen, de ezek a képek is “csendes Istenhez-simulássá”(Sík Sándor) válnak. Az ő istene emberarcú, természetes, nem mitikus formában jelenik meg. Érzi, hogy csak önmagát kell legyőznie és elérhet Istenhez, s megtalálja ehhez a helyes módot: Tőle kéri ezt el. “Ó, Uram, ajándékozz meg/ csekélyke magammal engem”. Olvassuk hát nyitott szívvel és fogadjuk be őt, hisz sok van benne belőlünk; ő már kimondta, amit mi sokszor nem tudunk. Fügedi Zsófia www.pazmanyonline .hu �ítélet Májusi Kalendárium József Attila NEM EMEL FÖL Nem emel föl már senki sem, bcleneheziiltem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín, hisz gondjaid magamra vettem, az ámyékvilág árkain most már te őrködj énfelettem. Intsd meg mind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szívvel hozzám. Vizsgáld meg az én ügyemet, mielőtt magam feláldoznám. 1958. február - 411 éve, 1594. május 31-én hunyt cl Tintoretto, eredeti nevén Jacopo Robusti olasz festő, a velencei érett reneszánsz és kora manierizmus egyik legnagyobb mestere. Legjelentősebb alkotásai a Zsuzsanna és a vének; a Kánai menyegző; a Minerva és Mars és A kereszt megtalálása. -370éve, 1635. május 6-án alapította Pázmány Péter esztergomi érsek a nagyszombati egyetemet, melynek irányítását a jezsuita rendre bízta. -285 éve, 1720. május 15-én született Hell Miksa csillagász, a bécsi csil­ lagvizsgáló igazgatója és az egyetem tanára. Irányításával épült a ko­ lozsvári, az egri, a budai és a nagyszombati csillagvizsgáló. 1769-ben VII. Keresztély dán király megbízásából megfigyelte a Vénusz bolygó­ nak a Nap előtt való átvonulását, melynek alapján elsőként számolta ki helyesen a Nap-Föld távolságot. Könyvet írt a mesterséges mágnesek készítéséről, és matematikai tankönyvet is kiadott. Anonymus nyo­ mán megírta Magyarország régi földrajzát. - 210 éve, 1795. május 20-án végezték ki Martinovics Ignác filozófus, természettudóst. Ö volt a magyar jakobinusok és a róla elnevezett összeesküvés, az első magyar köztársasági mozgalom szervezője. -206 éve, 1799. május 18-án hunyt el Pierre-Augustin Cáron de Beaumarchais francia színműíró. Színpadi remekművei A sevillai borbély és a Figaró házassága, melyekből Rossini, illetve Mozart írt operát. - 206 éve, Y199. május 20-án született Honoré de Balzac francia író, a világirodalom egyik legnagyobb alkotó­ ja, a realista regény megteremtője. Legkiemelkedőbb művei a Goriot apó;A szamárbőr és az Elveszett illúzi­ ók. - 200 éve, 1805. május 26-án koronázták I. Bonaparte Napóleont Itália királyává. - 170 éve, 1835. május 18-án született Gerlóczy Károly jogász, Budapest első alpolgármestere. Nagyon sokat tett Buda és Pest egyesítése érdekében. Az ő nevéhez fűződik az 1881-es és 1891-es népszámlálás megszerve­ zése. - 165 éve, 1840. május 6-án adták ki a világ első bélyegét, a híres fekete egypennyst, mely Viktória királynő portréját ábrázolta. - 125 éve, 1880. május 8-án hunyt el Gustave Flaubert francia író, akinek leghíresebb regényei a Bovaryné és az Érzelmek iskolája. - 115 éve, 1890. május 17-én mutatták be Rómában a Teatro Costanziban Pietro Mascagni Parasztbecsület című egyfelvonásos operáját. 16 wwwpazmanyonline .hu �ítélet Cseperedik a kistestvér... A Madách tér 6 szám alatt bukkanhatunk rá a régi Madách Kamara Színházra, amely nevében immár Örkény István előtt tiszteleg. A társulatban olyan kiemelkedő színészek leltek „új otthonukra”, mint Für Anikó, Pogány Judit, Há­ mori Gabriella, Csuja Imre vagy Gálffi László. És ha már „ennyi íz van a levesben”, a „főszakács” személye is érdekes lehet, akit évek óta Mácsai Pál alakít, mint a színház művészeti vezetője. Bizony-bizony, küzdelmes a szerep, hiszen sokáig a „nagy Madách kistestvéreként”, szinte szélárnyék­ ban kellett egyfajta új hangot megütniük. A stílusos bemutatkozást a Mi újság, múlt század? című rendhagyó előadás jelentette, ami — az ezred­ fordulón kerülvén bemutatásra — kettős célt szol­ gált: egyrészt számot vetett letűnt korok történelmi örökségével, másrészt lendületet adott a kreativitás­ nak is... így a repertoár évről évre bővült, s éppúgy helyt ka­ pott benne Csehov Sirálya, lonesco A kopasz éne­ kesnője, mint Alessandro Baricco Novecentoja, amelynek legendássá vált történetéből film is ké­ szült. Ugyancsak üde színfoltot képvisel Molnár Ferenc A testőr című darabja. Kolos István még 2001-ben álmodta színpadra a történetet, ami azóta nagy utat járt be, hiszen április 27-én immár századszor pen­ getett meg olykor fájóan ismerős húrokat a közön­ ségben: mit is jelent küzdeni a másik szerelméért. Arra már szinte gondolni sem érdemes, hogy az ős­ bemutatónak még a Vígszínház szolgált helyszí­ néül, 1910-ben. A nagyérdeműt pedig Darvas Iván és Ruttkai Éva kápráztatta el. Régvolt... Mi újság a jelenben? 2005-ben akasztják a hóhért, ugyanis a főszerepben Mácsai Pál felett törhetünk pálcát. Partnereként Kerekes Éva remekel. Játéka oly meggyőző volt, hogy ez a szerep hozta meg számára a MASZK Szín­ házegyesület Legjobb színészi alakításért járó díját. Viszont rögtön az elején oszlassunk el egy rejtélyt: a testőr nem létezik. Azonban adott helyette egy szí­ nész és színésznő, akik immár fél éve férj és feleség. 6 hónap pedig nagy idő, a rózsaszín köd már fel­ szállt. Mindkét fél csalódott. Mert mindketten mást akartak. Vagy legalábbis már nem azt kapják, amit szeretnének... A színház elegáns ladyje után mindig is bomlottak a férfiak, és színésztársának, mint a figyelmes gentlemannek mondott igent, aki őt — hitte — a ra­ jongásig képes szeretni. De itt jön elő a jól ismert alaptézis, miszerint a NŐ, mint olyan, nőnek született mivoltánál fogva csalfa lény. A férj lelkében felébred a gyanú, ha nem cselekszik, szép lassan elveszíti a feleségét. Önsajnálatát csak féltékenysége tudja túlszárnyallni, amivel sajnos egyre elviselhetetlenebbül idegesí­ ti életunt asszonyát. Nincs menekvés: a NŐ a férfi „örök sorsa”, így szí­ nészünk is grandiózus tettre szánja el magát. Testőr képében akarja visszahódítani a feleségét, vagyis elhódítani saját magától. Szinte tragikomédiába illő jelenetek zajlanak a szín-padon, ahogy a gyengédségre vágyó nő rendíthetetlenül állja a testőrkapitány ostromló rohamait. www.pazmanyonline .hu �ítélet Felismeri benne a férjét vagy nem? Rejtély. Nem is ez a fontos, hanem a játék, ami a férj és a feleség hi­ ányérzetére is gyógyír. Talán a férj szenved a legjobban, amikor — a drama­ turgia csúcspontjaként — muszáj kérdőre vonnia az asszonyt. Ám a minden női hisztit felsorakoztató színésznő még velünk, nézőkkel is elhiteti, hogy nem is azt láttuk, amit láttunk. Azonban ez a nárcisztikus színész feltétlenül erköl­ csi győztesként akar kikerülni ebből a keserédes játszmából. Fölfedi kilétét, leveti jelmezét. A legszo­ morúbb az egészben, hogy bár férjként csúfosan el­ bukott, legyezi a hiúságát, hogy színészként milyen óriásit alkotott. Megérdemelten éri a kegyelem­ döfés! Felesége a képébe vágja, hogy ő is „csak” játszott. Az első perctől kezdve beszállt színész férje kisded játé­ kaiba. Ez bizony nem igazi happy end, de szó sincs ka­ tasztrófáról. Az élet megy tovább... Férj és feleség együtt maradnak, mert jót játszottak együtt. Van még remény? Bár sok nevetés bújik meg a darabban, azért ez ak­ kor is egy igazi görbe tükör. Egy szó, mint száz: cseperedik a kistestvér. Tovább­ ra is kövessük nyomon, hogy boldogul. Ajánlom mindenki figyelmébe, hogy ez év novem­ berében egy újabb Molnár-darab, Az üvegcipő ke­ rül bemutatásra, ezúttal Mácsai Pál rendezésében. Jómagam kíváncsian várom. Pozbai Viola Az elveszített rock and roll Ráckeve, Lagúna diszkó, 2004. július. A tánctéren néhány, a gépzene ütemére rángó helybéli fiatal. Móni, a pultoslány nem kíván táncolni velem, akárhogy is csábítom. Nem vesz komolyan (érthe­ tetlen). Inkább kérek tőle még egy whiskyt. Aztán megszólal a “California dreamin”. Nem éppen az eredeti felvétel, de azért a “technósított” változatban is felismerhető a refrén. A tánctéri aktivitás még jobban belendül (mi taga­ dás, én sem Paudits Bélától tanultam a tánckultú­ rát, de a mai napig sem értem, hogy mit forgatha­ tott a fejében az a lány, akinek mozgása — szemmel láthatóan tudatosan, előre begyakorolt lépésekkel körítve — egy pszichopata bakkecskére emlékezte­ tett). Erre a számra még mi is elveszítjük a fejünket. Mindenki megfogja a legközelebb álló lány kezét és nincs apelláta! — berángatjuk őket a tánctérre. A né­ hány méteres táv megtétele alatt még átvillan az agyamon: ó, ha ez a néhány szerencsétlen (meg mindenki más, aki a nyarat erre a nótára is bulizta végig) csak sejtené, mit is jelentett ez a dal harminc­ öt évvel ezelőtt, és milyen emlékeket idéz a mai na­ pig az akkori fiatalokban! Talán ha tudnák, meg­ rettennének. Jé, volt időszak, amikor a zene mást is jelentett a néhány perces őrületnél, amely után fu­ 18 Wwpazmanyonline .hu tószalagon érkezik a következő néhány perces extázis? “All the leaves are brown, and the sky is gray, Eve been fór a walk on a winter's day” énekli tehát most a Mamas&Papas a hippikorszakból (ilyen ne­ vű zenekart, atyaég!). Az életöröm, a felszabadultság, a fiatalság zenéje — és nem csak Amerika keleti partjának egykorvolt fiataljaié, hanem a miénk is. Még a diszkóváltozattól is megőrülünk. A rock and roll még él. Ki tudja meddig, és hogy van-e még egyáltalán oka, létjogosultsága létezésé­ nek, de él. Már nem hitet el velünk semmit. Nem hiteti el, hogy vele összefogva képesek lehetünk jobb világot teremteni, mint tette negyven évvel ezelőtt. De még velünk van. Amikor — alig néhány hónapja — megvettem az új Aerosmith lemezt, ahol a kivénhedt rockercsapat az ötvenes évek számukra legkedvesebb dalait dol­ gozta fel, és egy fárasztó munkanap után otthon be­ tettem a lejátszóba, nem volt időm lekapni magam­ ról az öltönyt. Megszólalt az ősrégi — csaknem öt­ ven esztendős — Bo Diddley (ő az a fekete fazon a téglalap alakú gitárral) nóta, a “Road runner”, és a szobában elszabadult a pokol. A fojtogató nyak­ kendő kilazítása után muszáj volt néhány percre átalakulnom. (Nem)Csakk Berry kacsázását, ha­ �ítélet nem Little Richard extatikus táncát és Mick Dzsegger színpadi mélyfúrását idéztem fel — kívülről néz­ ve nyilván röhejes látvány lehetett —, jelenlévő húgocskám nagy örömére. A dal négy percében benne van egy egész világ, akár egy irodalmi remekműben. Mi tagadás, egy-egy ilyen alkotás nagyobb hatással van az emberre, mint a Háború és béke több ezer ol­ dala, pedig becsszó szeretem a szépirodalmat. Mert ez a miénk. Benne van minden elcsókolt és el nem csókolt csók, minden diadalmas pillanat, minden egyes koccintás nagyfröccsel Balatonon, minden izzadságos kémiadolgozat, esős osztálykirándulás, dorgálás a főnöktől, veszekedés az “asszonnyal”. Egy kicsit mindenki rocker, aki ezt az extázist — le­ gyen megjelenési formája akármi — elő tudja idézni. Nevezzük tehát rockernek a legjobb egyetemi pro­ fesszort, a legizgalmasabb írót, festőt, de mondjuk azt a lányt is, aki idén nyáron Gyulán se szó, se be­ széd, egyszer csak a karjaimba omlott (a pubertás­ kor óta állandó vitatéma fiúkörökben, vajon mi a legjobb, leghatásosabb udvarló szöveg nos ezúttal, hiszitek, avagy sem, kizárólag a dán futballról esett szó köztünk). Az általuk kiváltott érzések annyi kö­ zös vonással rendelkeznek, hogy egy helyre kell gyűjteni őket. Mert a rock and roll az élet ünnepe, az életé, amelyet jó élni, amelynek minden perce emlékezetes marad. Ez az élet súlyos felelősséggel terhes, éppen ettől szép, nem csupán lázas önkívü­ let, olcsó hedonizmus. Minden egyes élmény más és más felelősséget helyez a válladra. A professzort példaképnek látod, megpróbálsz az általa nyújtott minta szerint élni, az írót el kell olvasnod és beépí­ tened fejedbe gondolatait, a fröccsöt ivó barátaidat meg kell tartanod, a lányt pedig — egy estére, vagy tovább — szeretned és dédelgetned kell. így áll szé­ pen, apránként össze az életed, így lehet gazdag és teljes. A baj csak ott van, hogy a rock and roll — és vele együtt az igazi, felhőtlen életöröm — a perifériára szorult, kevesek kiváltsága lett. És erről a legkevésbé ő tehet. Most pedig az általam s. k. kifejlesztett, ide vonat­ kozó, tudományos igényű szociológiai érvrendszer bemutatása következik. Tehát. A mai világ egysze­ rűen nem alkalmas arra, hogy a rock and rollt köz­ vetítse a tömegek felé. A rock and roll szubkul­ túrából nőtte ki magát és lett néhány generáció meghatározó élménye, amely generációk azóta is táplálkoznak belőle — Id. a jó ötvenes apukát, ahogy Beatlest dúdol a kocsiban, vagy a mamát, ahogy csa­ lódottan távozik a Stones-koncertről, mert az a tetű Jagger nem énekelte el neki az “Angie”-t — de az el­ telt évtizedekben felfalták (felfalta önmagát?). Mert a rock and roll őszinte. A rock and roll öntu­ datos. Őszinteségre és öntudatra, emberségre és sze­ retette nevel. Nyíltszívű embereket formál. A mai “fogyasztó ember” más dimenziókban mozog. Nem kíváncsi semmire, nem gondolkodik el éle­ téről, fél a mély érzésektől, nem tud elrugaszkodni a felszíntől. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után, a “tömegek lázadása”, az alantas em­ ber előretörése, a tulajdonért zajló hajsza elsöpörte a rock and rollt is. Mert a tömeg igenis itt van ve­ lünk, és lázad. Lázad a minőség, a kivétel, az erény ellen. Büszkén vállalja és hirdeti saját egyszerűségé­ nek felsőbbrendűségét. Miért legyek jobb, igénye­ sebb, erényesebb, ha gyakorlati hasznom nem, sőt olykor inkább hátrányom származik belőle? Miért ne próbáljak meg a média és az egyéb közvélemény­ formáló erők atyai útmutatása szerint élni, amikor én tényleg csak a finomabb sörre, a gyorsabb autóra és a tartósabb sminkre vágyom? Az egykori szubkultúra kevésnek bizonyult arra, hogy megváltsa a világot (pedig nem akart keveseb­ bet!). És ezt a nagy öregek is tudják. De azért még nyomják, mindhalálig. Még megtelnek rájuk a sta­ dionok, de már nem róluk szól a világ. A stadio­ nokban, klubokban egy kiveszőben lévő faj még megmaradt példányai találkoznak. Még érthető is, hogy a legtöbb ember nehezen tud azonosulni mondjuk a PeCsa-beli rockkoncerteken látható hosszú hajú, feketeruhás, vörösbor-mámorban tén­ fergő társasággal. Pedig — legalábbis a Mamut II. tetején mulatozó kikent-kifent csapathoz képest mindenképpen — jóval hitelesebbek. Már nem tud­ nak válaszolni a kérdésre, mi tartja meg őket a rock www.pazmanyonline .hu �ítélet and roll mellett, de annyit legalább éreznek: itt, körülöttünk valami nem stimmel. A fogyasztói kultúra, a végletekig fokozott egoizmus, a nemzeti, társadalmi kohézió végzetes elgyengülése és a kö­ zösségi felelősségvállalás kérdéseinek puszta felveté­ sére pillanatnyi késedelem nélkül felcsattanó gú­ nyos röhögés szépen lassan mindent elveszejt, amit még néhány évtizede is “európai, nyugati kultúra”ként emlegettünk büszkén. Ha ez elvész, mi marad? Ha a fogyasztást már nem lehet tovább hajszolni, mert kimerül minden erőforrás (rosszabb esetben összecsapnak a civilizációk, jaj, csak nehogy igaza legyen Huntington professzornak!), akkor mi ma­ rad? A légüres tér. Meg a szupergyors autók és szu­ pertartós szemfestékek (ízletes, tápláló kutyakaják). E folyamat szerves részeként a szórakoztatás új ze­ nei műfajai is tartózkodnak minden olyan tarta­ lomtól és kifejezési formától, ami esetleg, netalántán még emberi maradt mai világunkban. Úristen, tényleg, mi lesz velünk, ha Dylan, Neil Young, Springsteen és többiek már alulról szagolják az ibolyát? Lábjegyzet: Nagy László (olyan költő-féle) valamikor a hetvenes években azt válaszolta a ripor­ teri noszogatásra, hogy üzenjen valamit a jövő ge­ nerációinak: csókoltatom őket, ha még lesz emberi arcuk. Mit mondhatunk erre mi, most, amikor ez a kérdés még eldöntetlen? És ha nem lesz? A választ tessék Madách, Orwell és Huxley környékén keres­ ni. Lehet, hogy a világot és az emberiséget nem is lehet megváltani. Az is lehet, hogy nem is kell. Ha ma jönne közénk Jézus Krisztus, figyelne-e valaki a sza­ vára? Kapna-e műsoridőt az RTL Klubon (beülhetne-e Mónikához)? Bár a rock and roll újra undergroundba szorult (vissza kis, füstös klubokba, az egyre ritkább házi­ bulik mélyére), még velünk van. És még a mi pety­ hüdt, enervált, zavaros tudatú generációnk lega­ lábbis annak egy része is sokat köszönhet neki. Mindent. A barátaimat rajta keresztül ismertem meg (te ismered a Beatricét?, honnan a fenéből tud­ tad, hogy ez Byrds?), a lányokat úgyszintén (az elsőt az Eaglesen keresztül, igen, talált, tudom, snassz, de 20 Wwpazmanyonline .hu a Hotel California volt a szám, aztán sorban Beat­ les, Oasis, Rod Stewart, Simon and Garfunkel és így tovább). A balatoni házban éppúgy a rock and roll dübörgőit, mint a széplaki Trabant rockdiszkóban, az osztálykiránduláson végigénekeltük a Beatles összest, az óraközti szünetben Queen és Lynyrd Skynyrd kazettákat cseréltünk, és vártuk, hogy mi­ kor jön el a “tombolós rész” a Who-dalban (mind­ egyikben eljön, türelem), Deák Bilitől a legjobb szám akkor is a Chuck Berry feldolgozás, és nagy­ jából életem bármely szakaszáról kiváló zenei össze­ állítás lenne készíthető, mert a rock and roll min­ dig velem volt. Persze, mondhatnék, hogyan akarja megváltani a világot valaki “yeah, yeah, yeah”-vel, az olykor egy­ síkú, “buta szerelmes”, máskor álmisztikus, néha meg éppen túl intellektuális szövegekkel? Nem ez a lényeg. A rock and roll önmagában nem értelmes. Nem ad alternatívát, nem mondja meg, mit, ho­ gyan csinálj, ahogyan egyetlen művészeti forma sem teszi. Legfeljebb az alapérzéseket jeleníti meg. A dühöt, a szerelmet, a békét. A rock and roll csak egy médium, amelyen keresztül az egész világot, de az adott éjszakát mindenképpen értelmezni lehet, és kell is. Saját életedet rajta keresztül folyatva te és a rock and roll csodálatos egységet alkottok, a zene rajtad keresztül nyer értelmet, és a te erőd is rajta ke­ resztül sokszorozódik meg. Amikor az utcán sétálva azon kapod magad, hogy ösztönösen a gitár felé lendül a kezed, és egy pilla­ natra Jimmy Page lettél, amikor a Let it be szóló­ jánál minden egyes alkalommal elszorul a torkod, amikor csak azért irigyled a szörfösöket, mert a Beach Boys annyi dalt írt róluk, amikor minden pénzt megadnál azért, hogy lásd, amint McCartney a moszkvai Vörös téren énekli a Back in the U.S.S.R.-t, vagy amikor érzed, hogy Eddie Cochran “Summertime Blues”-ánál egész egyszerűen nem ír­ ható tökéletesebb dal, tudod, miről beszélek. És olyankor minden a helyén, rendben van. Ahogyan Paul Rodgers énekelte a Free-ből: “All right now, baby it's all right now”. A Török Szultán �ítélet Beszélgetés Ferling Bernadettel A magyar női-kézilabda vá­ logatott mostanában nagy változásokon ment át, mégis akadnak olyan játékosok, akik az új kapitány, Német András, szinte teljesen lecse­ rélődött keretében az állan­ dóságot képviselik! Ilyen Ferling Detti is, aki volt olyan kedves és válaszolt pár kérdésemre. leszünk képesek a világ legjobb csapatai ellen. Azt ígérhetem, hogy az átalakult válogatott is mindent meg fog tenni azért, hogy az élmezőnyben marad­ jon!!! K.: Hallani lehetett sajtóból, hogypá­ roddal babát szeretnétek. Pedig most lettél igazi alapembere a válogatott­ nak, éspersze a Dunaferrben is még sokáig szükség lenne rád! Mégis mi­ kortól számítsanak a szurkolók arra, hogy életedben már a családé lesz a főszerep? V.: Szerepel a baba a következő "kétéves tervünkben"! sem. K: Mit tervezel pályafutásod után­ ra?Mivelszeretnélfoglalkozni? V.: Sok minden kavarog a fejem­ ben, de különösen a rehabilitáci­ ós gyógytornász szakma érdekel, hogy tudjak segíteni a sportolók­ nak a sérülés utáni mielőbbi viszszatérésben. K.: Esetleg visszatérnél a csapatba u- K.: No,hagyjuk most a „munkát"! Mit tána, mint Böki, vagy inkább 100%- szeretsz csinálni szabadidődben? Kérdés: Miért éppen kézilabda? osan anya ésfeleség szeretnél lenni? Azt hallottamfőzni is szeretsz! Ha visszatérsz külföldre mennél, V.: Igaz, nagyon szeretek főzni, Mikor kezdtél kézizni? Válasz: Nyolc éves koromban vagy inkább vissza a Dunaferrbe? aminek a férjem is nagyon örül.:) De rengeteg időt töltünk Tysonkezdtem el kézilabdázni, anyu­ (Én utóbbinak örülnék!!) kám is első osztályú kézilabdázó V.: Nagyon boldog lennék, ha nal, a kutyánkkal. volt, így hát nekem is egyenes út vissza tudnék térni a DUNA­ K.: Milyen érzés sok-sokfiatalpélda­ FERRBE!!! vezetett a kézilabda pályára. képének lenni? Sok kislány akar Fer­ ling Detti szintűjátékos lenni. Meg­ K.: Mi a pályafutásod legszebb emlé­ K.:Peking?? mondom őszintén, hogy Dunake­ V.: Ez még messze van, de szeret ­ ke? szin, mikor kb. 30-an álltak körül, nék egy olimpiai érmet is... V.: A 2000/2001-es bajnoki idény nagyon megsajnáltalak, de aztán szinte minden mérkőzése, na­ gyon szép emlékként él bennem. K: Mivel egy egyetemi újságtól va­ láttam, hogy nagyon kedvesen osz­ Hasonlóan gondolok a 2003-as gyok, nem kerülhetem meg a tanul­ togattad az aláírásokat. Mindenki­ horvátországi világbajnokságra mányokkal kapcsolatos kérdést sem! nekjutott.:) Szóval te is tanulsz esetleg valahol, V.: Boldoggá tesz, hogy ilyen so­ is. kan szeretnek és szeretik a csapa­ vagy már diplomás vagy? tunkat is! Nagyon szívesen adok, V.; Idén jelentkeztem a TE sport ­ K.: Túl 3 tesztmérkőzésen a dánok­ kal, szerinted mire lehet képes a menedzseri szakára, bízom ben­ adunk autogramot mindenkinek megújult válogatott az oroszországi ne, hogy felvesznek, mert már ki­ és egyáltalán nem megterhelő ez csit hiányzik a tanulás az életem­ számunkra. Jó lenne, ha ez még VB-n? V.: Nehéz lenne tippelni, hiszen ből. Amúgy van már egy középfo­ sokáig így maradna!! még mi is kíváncsian várjuk, mire kú kézilabda szakedzői képesíté­ Hutflesz Krisztina www.pazmanyonline .hu �ítélet Előszó írta: Gyökeres Zoltán A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARA Deák Ferenc Továbbképző Intézete Jogász végzettségűek számára 2005. szeptemberi kezdéssel a következő felsőfokú szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: * Európa jogi szakjogász (bankjogi, pénzügyi, nemzetközi együttműkö­ dés, EU intézményi kommunikáció és az EK Bíróságának joggyakorlata szakirányok); • Európa jogi szakjogász (az EK Bíróságának joggyakorlata szakiránnyal) angol nyelven; • bank szakjogász; ' ingatlanforgalmi szakjogász; * társasági szakjogász; • gazdasági büntetőjogi szakjogász; ■ kriminalisztikai szakjogász ÚJ; • környezetvédelmi szakjogász. Jelentkezési határidő: 2005. július 15. (Pótjelentkezési határidő: 2005. szeptember 10.) információ és jelentkezési lap: Deák Ferenc Továbbképző Intézet 1088 Bp. Szentkirályi u. 26-30. tel: (06-1) 4297200/342 vagy (06-1) 4297224 és (06-1) 2665286 www.jak.ppke.hu/deak 22 WW.pazmanyonline .hu Szándékosan gondoltam, hogy a releváns, Sokszor inkábbfelemás Tényfogalom. Beléd váj, megforgat egy kicsit a mércén, Talán jogos a kérdés Önmagában. Vagy kérdés, hogy meddig igazságos törvény, Az igazságos döntés A marokból. Roppantulfáj, és teszem azt mért nefájna, Ha tudatlanságfátyla Az erekben. Gondolatom, a kiábrándulás arca, Mint egy maszkot magamba Kényszerítek. Az hiszem, a rosszhiszem már gondatlanság, Vagy pusztán arcátlanság Magunk között. Majális Ahogy máskor, így idén május elsején is meg­ rendezésre került testvérkarunk legnagyobb sza­ bású rendezvénye a „Pilisi majális”. Az esemény­ nek helyet adó Campus, dugig megtelt a látoga­ tókkal. A reggeltől másnap hajnalig tartó prog­ ramsorozat több színtéren zajlott. Délelőtt a csa­ ládoknak babaprogramok, délután néptáncbe­ mutató, vetélkedők, ingyen körhinta és irodalmi szauna várta a kíváncsi tömeget. Három szín­ padon szólt a zene. A várva várt Ákos-koncert fénye csak este kilenckor festette kékre a teret. Az étel finom volt és olcsó. Igaz a csülök kissé nyers­ re sikerült. A rendezvény változatos volt és szó szoros értelemben minden igényt kielégített. Kissé szomorú, de kevés joghallgató volt, aminek talán oka a borsos jegyár lehetett. Jövőre remél­ jük többen leszünk. _ , Dorogi Zsolt ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 3. szám 2005. június Abstract A summary of the resource. Tartalom Utószó Közhírré tétetik Tartalom Hírek Osztrák-delegáció Karunkon Tájékoztató II. János Pál pápára emlékeztünk HABEMUS PÁPÁM Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Az OTDK margójára Pro Facultate nap Pro Facultate díj 2005 Különleges Pázmány Szalon Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról "Láttam, Uram, a hegyeidet...” Májusi Kalendárium Cseperedik a kistestvér... Az elveszített rock and roll Beszélgetés Ferling Bernadettel Deák Ferenc Intézet Majális Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. június Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (493kb+3057kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_3_200506 Relation A related resource T00069 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_3_200506 Bándi Gyula Dobos Tibor HÖK Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/26505fb66087a9b07f6c6cbd546bf2a5.jpg b1c66f9bfa2ed0cf439804d105c53a45 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1cdcef90e78b3b87c0e27568eacfa59e.pdf f5e29bf75eec7c5572d7a40ba2f4227c PDF Text Text VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja 2005. ÁPRILIS ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR II. János Pál (1920-2005) honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu ��ítélet A szeretet teremt új életet „ A nehézségek, melyek az új évezred elején a világ horizontján jelen vannak, arra a belátásra juttatnak, hogy csak az emberek szívét megváltoztatni képes égi beavatkozás ébreszthet bennünk reményt egy kevésbé sötét jövő iránt. ” (II. János Pál, Rosarium Virgnis Máriáé, 40.) 1978. október 16-án biztosan sokan hallgatták a rádiót, vagy ol­ vasták az újságot, hogy megtudhassák, ki is lett a katolikus egy­ ház új feje. Az új pápa Karol Wojtyla, Krakkó érseke lett. A Va­ tikánt ostromló nagy érdeklődés elcsitult, a pápa személye csak származását illetően volt érdekes, hiszen 1523 óta kivétel nélkül csak olaszok viselték a pápai méltóságot. Wojtyla Atya pedig Lengyelországból érkezett egyenesen Rómába. 2005. április 2-án a világ nagy része egy emberként halkult el és imádkozott a haldokló II. János Pál pápáért. A Szentatya meghalt. A hír végigfutott a világon, és senkit nem hagyott hidegen. Ka­ rol Wojtylát nemcsak a vallásukat gyakorló katolikusok, nem­ csak a keresztények, hanem az egész világ tisztelte és becsülte, hi­ szen pápasága 27 éve alatt is hívő emberként élt és dolgozott, amivel példát mutatott mindannyiunknak. Tartalom A szeretet teremt új életet .... "Egészen a Tied" Hírek Országos Hallgatói Érdekképviselet . , Párbeszéd és kölcsönös tisztelet .... Magyarország és Lengyelország versenyképessége ... . Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Csemetekert . Beszélgetés Tübingenről ... "Színház az egész világ............................... Egy jó nap ... Hódítóink szolgáivá válunk . .... Szoknyában a Felföldön ................ ... Hullámvölgy .... Áprilisi kalendárium...... Mi az a Vad fügefa? ..... Pro-Facultaté díj - Szavazólap XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Kispályás Focibajnokság Hajókirándulás 2005. március 15-én ... 3 4 5 6 7 8 9 12 13 15 16 17 17 19 19 20 .20 21 22 23 Az emberek úgy érezték, hogy nem II. János Pál pápa az, aki szól hozzájuk, hanem Wojtyla Atya a pap, aki tud­ ja milyen hibákat elkövetni, milyen boldognak lenni, milyen érzés szeret­ ni és szeretve lenni, egyszerűen hogy milyen nagy „feladat” embernek szü­ letni és annak maradni. Szeretetet és jóságot sugárzott, amer­ re csak megfordult. Bejárta a világot, hogy találkozhasson az emberekkel, hogy megérkezzen azokhoz, akik szá­ mítanak rá. Elindult egy úton, hogy adjon, hol reményt, hol szeretetet, hol csupán pár jó szót. Közel engedték Öt ma­ gukhoz az emberek. Nemcsak a Katolikus Egyház gyá­ szol, hanem az egész emberiség. Az emberiség azon része, akikhez elju­ tott a Szentatya. Nem fizikailag, ha­ nem lelkileg. Akik megértették, hogy a jóság, a szeretet, a megbocsátás mennyivel hatalmasabb erő, mint a gonoszság és a fegyverek. Elcsépeltnek hat és talán üresnek, hogy a szeretetnél nincs nagyobb erő a Földön, de ez valóban így van. A szeretet teremt új életet, fényt és akár új világot. A Szentatya elment, de óriási értéket hagyott maga után.. Minket, szívünk­ ben a szeretet fényével... Most rajtunk a sor, hogy kilépjünk a homályból és teremtsünk! Mert van bennünk erő, mert van bennünk ké­ pesség, hogy szeressünk! Rengeteg gyertyát kell még gyújta­ nunk útközben ebben a sötét világ­ ban.. Én hiszek benne, hogy Wojtyla Atya „drukkol” nekünk Odafentről... cserit www.pazmanyonline .hu 3 �ítélet "Egészen a Tied" A Szentatyára emlékezünk Bár felkészülhettünk rá, mégis fájdalmasan ért bennünket, embereket: katolikusokat, protestánsokat, hívőket, s nem hívőket, fiatalokat és öregeket egyaránt. Bár a bánat és a gyász mindig nehezen önthető szavakba, mi mégis szeretnénk szólni, írni Őszentségéről, hogy méltón emlékezhessünk rá. S mindezt igyekszünk a Szentatya utolsó üzenetét szemünk előtt tartva örömmel tenni, hiszen hálásak lehetünk azért, amiért ilyen hosszú ideig tartotta meg ajóisten nekünk. Az elmúlt napokban sokat hallhattunk a Szentatya példamutató életéről, tetteiről. Szinte mindenki egyetért abban, hogy huszonhat éves pápasága alatt megreformálta, nyitottabbá tette az Egyházat azáltal, hogy több mint száz alka­ lommal látogatott el a világ számos pontjára, és hirdette az evangéliumot. Ha végigkísérjük életének egyes történése­ it, kiviláglik személyének nagysága, áldozatvállalásainak páratlan volta. Főként annak tudatában, hogy egyszerre több betegséggel is harcolt életében. Itt most - ha csupán néhány mondatban is - szeretnénk bemu tatni a Szentatya életpályáját. 1920. május 18: Ezen a napon született a Szentatya Karol Wojtyla néven a lengyelországi Wadowicében 1938: K krakkói Jagelló Egyetem bölcsészkarán megkezdi tanulmányait lengyel irodalom, valamint filozófia szakon. 1942: Felvételét kéri az érseki szemináriumba, ahol 1946. november 1-jén pappá szentelik. 1945: Rövid római tanulás után - immár doktorátussal - hazatér Lengyel országba, ahol a Lublini Egyetem etikaprofesszora lesz. 1958. július4:XII. Pius pápa címzetes püspökké, a krakkói metropolita segédpüspökévé nevezi ki. 1962: Káptalani helynök lesz, ezzel tagjává válik a II. Vatikáni Zsinatra utazó küldöttségnek, ahol - azáltal, hogy nagy szerepet vállal a munkában már korán felfigyelnek rá. 1964: Megjelenik a Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, melynek megalkotásában a későbbi II. János Pál is részt vett 1967.június26: VI. Pál pápa bíborossá szenteli. 1978. október22: A pápaválasztó konklávé Karol Wojtylát jelöli ki Szent Péter trónjára, aki a II. János Pál nevet választja. 1979.június2-10: Első útjai egyikén hazájába, Lengyelországba látogat egy zarándokút keretében. 1981. május 13: K nap, amikor Ali Agca, török származású terrorista közvetlen közelről leadott lövésével eltalálja a Szentatyát, aki csodával határos módon túlélte a sebesülést, s később meglátogatta merénylőjét a börtönben. 1981. szeptember 15: Megjelenik a Laborem Exercens kezdetű szociális enciklika. 1991- augusztus 16: A Szentatya Magyarországra látogat, ahol ötnapos útja során Budapesten, Pécsett, Szombathelyen és Eszter­ gomban is megfordul. A máriapócsi görög katolikus kegyhelyen bizánci rítus szerint szertartást vezet, illetve a debreceni Nagytemplomban imádságot tart. 1995: Megjelenik az Evangélium Vitae kezdetű enciklikája, amelyben elítéli az abortuszt és az eutanáziát. 2000: Ellátogat a szentföldre, ahol békejobbot nyújt a térség lakóinak. M T 't R b Impresszum ítélet — A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormány­ zatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Bándi Gyula dékán Dobos Tibor Főszerkesztő: Lukács Tamás 4 Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www.tomart.ee A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Berényi Hajnalka Budaházi Árpád Cseri Tímea Nyomda: 0 Fügedi Zsófi, Gyökeres Zoltán Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Juhász Gábor Mavrák Hedvig Mikó Adrienn Milisits Barbara Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja Oláh Viktória Klára Pásztor Veronika írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, Pozsgay-Szabó Péter Pozbai Viola aki részt venne a szerkesztős ég munkájában. Rádi Vilmos Gábor Szalay Beatrix E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu Zsellér Máté Itelet01@hotmail.com WW-pazmanyonline .hu �ítélet Hírek Hétvége Várgesztesen nem csak Kalandoroknak 2005. április 29-május 1. SZENT IVÓ MISE 2 éjszakát tökünk Várgesztesen a várban és 3 napot a Vértes festői vidékén. 2005. május 21-én 18 órakor Program: túrázás, biciklizés, bográcsozás, szalonnasütés, zene, meglepetés és ami vele jár. Aki mer az lovagolhat is. a Szt. Péter és Pál Óbudai Indulás vonattal Budapestről, érkezés Tata­ bányára, innen a várhoz busszal, illetve a ke­ rékpárosok kerékpárral jutnak, (bringával akár Szárligetről, elvete-mülteknek Pestről is) Szállás, étkezés, utazás és romantika: 6980Ft/fő Ha nem hozol hálózsákot vagy ágyneműhuzatot: 7480Ft/fő (+romantika felár) Indulási időpontokat jelentkezéskor egyeztetjük. Szervező: HŐK Főplébánia-templomban (1036 Bp. Lajos u. 168. az Árpád híd budai hídfője) A szentmisét dr. Erdő Péter bíboros-prímás esztergomi érsek mutatja be. A szentmisét követően fogadás a Péter-Pál Közösségi Házban. Jelentkezés és információ a HŐK irodában munkanapokon reggel Mindenkit várunk szeretettel! 8-16 óra között, valamint az info@pazmanyonline.hu, Teleki László / HŐK www.vendegvaro.hu/31-9314 oldalakon. Bocsánatkérés Egyik diák az egytem szel­ lemiségéhez és a kultúrált emberi viseklkedéshez méltatlan sértő szavakkal illette volt diáktársunk, aki jelenleg a Pénzügyi jo­ gi tanszék munkatársa. A Kar diákjai nevében elha­ tárolódok a bántó mon­ datoktól és ezúton szeret­ nék bocsánatot kérni Ba­ lázs Zsolt, tanársegéd úr­ tól. Budapest, 2005. február 22. Pázmány Szalon - Horváth Attilával és Szilasi Alexszel Ősszel hagyományt teremtettünk Karunkon. De célunk ennél sokkal több volt. Be akar­ tuk vonni Karunk egész közösségét: oktatót és hallgatót; együtt egy közös célért. Mert oktató és hallgató célja nem áll egymással ellentétben. Sőt. Épp ellenkezőleg. Azo­ nos a hosszú távú érdek — létrehozni a Kárpátok ölelte térség legerősebb jogtudományi karát. A feladat kész. Am teljesítése összetett. Nagyszerű képzés aligha elképzelhető a színvona­ las művészeti- és közösségi élmény nélkül. A nevelés hiányában nem adható a világnak érett és a közösségért felelősséget érző emberfő. Karunk polgárait vonzó rendezvényt alkottunk. Sikerült megszólítani a közösség tagjait. Pezsgőbbé vált a Kari és Intézményi élet. Április 13-án Pitti Kati és Gulyás Dénes lesznek a Pázmány Szalon vendégei; április 20-án az Akadémia Quartet mutatkozik be Karunkon. Köszönjük Dr. Vókó György és a Régiók Szövetsége önzetlen segítségét! Pázmány Szalon a szokásoknak megfelelően a Díszteremben 1830-tól veszi kezdetét. Április 28-án 1930-tól a Nemzeti Hangversenyteremben (Művészetek Palotája) Szila­ si Alex Chopin-estje hallható Pleyel zongorán a Zeneszalon Kamaraszimfonikusok Dobos Tibor László közreműködésével. HŐK elnök Kedvezményes diák- és tanárjegyek rendelhetők a Hallgatói Önkormányzat irodájában. Információ: www.pazmanyonline.hu és info@pazmanyonline.hu. www.pazmanyonline .hu �ítélet Országos Hallgatói Érdekképviselet Régió-ülés - 2005. február 25. Debrecen. Februárban komoly megtiszteltetés érte Karunk Hall­ gatói Önkormányzatát. Karunk hallgatói érdekkép­ viseleti szerve idén a Nem Állami Felsőoktatási Intéz­ közgyűlések közötti legfőbb döntéshozó szerv — a vá­ lasztmány— tagjaiként a Régió tagönkormányzatainak érdekeit képviselni. Terveink között szerepel — úgyszintén a teljesség igé­ nye nélkül: mények Országos Régiójának alelnökét adja. Mi is a NÁFIOR? A Hallgatói Önkormányzatok Or­ - a hitéleti karok hatékony összefogása (nem véletlenül szágos Konferenciája (HÖOK) 7 régióra tagolódik. 5 - Egerben (Nagykancellár Ur érsekségének központ­ régió 1-1 nagy egyetemváros köré szerveződik (pl. jában) június végén megalapítjuk a hitéleti képzésen Szeged vagy Pécs). 1 régió a budapesti állami fenntar­ résztvevő hallgatók szakmai szövetségét); tású intézményeket tömöríti. Karunk Hallgatói - internetes információs fórum létrehozása; Önkormányzata a második legnagyobb (egyben a ; - a nyári EFOTT-on való megjelenés. területi elvtől független) régió tagönkormányzata. E Bátran jelezzétek Karunkon túlmutató — hallgatói ér­ régió választott tisztségviselőjévé. Örömmel számolhatok be — többek között — a Refor- ' dekeket érintő — gondjaitokat-bajaitokat! Várom észre­ mátus Egyetem és az Országos Rabbi-képző és Zsidó vételeiteket és javaslataitokat a Egyetem támogatásáról. Szintén támogattak a szomba­ teleki@lectio.jak.ppke.hu és tot tartó egyházak hitéleti képzést nyújtó intézményei­ nafior@freemail.hu e-mail címeken! nek hallgatói érdekképviseletei; az Andrássy Gyula Bpi Német Nyelvű Egyetem 3 kari- és a Gábor Dénes Röviden beszámolok továbbá a debreceni 2005. febru­ Főiskola Hallgatói Önkormányzata. Köszönet érte! (Szomorú tény a 3 testvér-kar képviselőinek magatar­ ár 26-án megrendezésre kerülő HÖOK Közgyűlésről. tása — a számok és szavazati arányok önmagukért be­ szélnek: a Katolikus Egyetem képviselője ellen szavaz­ A Közgyűlés tárgyalta az idei költségvetést; ám a zárszá­ madással Huber Krisztián elkésett. Az elnökségi tagok tak...) megtartották beszámolóikat. Büszkék vagyunk Schöberl Márton (PPKE BTK) gazdag és odaadó munkájára Afebruár 25-énfelállt új elnökség tagjai: - Csűrös András (Református Egyetem - teológia) régió­ - amit beszámolója bizonyít. (Csupán külügyes segítői­ nek neveit kell megtanulnia - és örömünk teljes lesz.) elnök; - Teleki László (PPKEJÁK) régió-alelnök; Pár részlet: -Frank Richárd (IBS); - Oláh András (Kodolányi János Főiskola - Székesfe­ - nem szavaztam meg Barthel-Rúzsa Zsolt beszámoló­ ját (a tavaly leköszönt elnök több alkalommal túllépte hérvár); hatáskörét az őszi kampány során); -Szénási Károly (Református Egyetem BTK). - nem szavaztam meg a költségvetést (költségvetés Segítségünkre van Nagy Szabolcs is a Pünkösdi Teoló­ nincs zárszámadás nélkül); giai Főiskoláról. Összeszokott csapatot alkotunk. - tartózkodtam az új Felsőoktatási Törvénnyel kapcso­ Régóta dolgozunk együtt az országos hallgatói mozga­ latos állásfoglalás elfogadásakor. lomban. Sok-sok tapasztalatot szereztünk az utóbbi években. Biztosított a zavartalan munka és együttmű­ ködés. Az új elnökségben nincsenek háttéralkuk. Nem a ho­ zott szavazatok száma döntött 1-1 helyről. Az elsőd­ leges szempont a szakmaiság volt. A Régió tisztségviselőinek legfontosabb feladata a 6 WW-pazmanyonline .hu Teleki László NÁFIOR alelnök PPKE JÁK HŐK általános elnök-helyettes és külügyi alelnök �ítélet Párbeszéd és kölcsönös tisztelet 2005. március 10-én Karunk adott otthont a Keresztény Közéleti Akadémia és a Keresztény-Zsidó Társaság által szervezett Keresztények és zsidók ma Magyarországon és a világban címmel tartott kö­ zös eszmecserének. A rendezvényt Dr. Fodor György rektor és Dr. Udvardy György püspök urak nyi­ tották meg. A házigazda személyében Dr. Kránitz Mihályt tisztelhettük. Dr. Fodor György rektor úr kiemelt feladatként értékelte a tudatlanság legyőzését. E feladat súlya el­ sődlegesen egyetemeinkre hárul. Közös célunk egymás — és Isten — megismerése a kölcsönös szeretet jegyében. A megnyitó beszédeket Dr. Schőner Alfréd rektor úr világ jámborairól szóló előadása követte. Az Or­ szágos Rabbiképző Zsidó Egyetem rektora kihangsúlyozta közös múltunk és jövőnk tudatosításának fontosságát. Ki a jámbor ember — tette fel a kérdést Dr. Schőner Alfréd rektor úr. Mint mondta: 'ki mások javára cselekszik1. A jámbor ember kész félre tenni önös érdekeit. Csendben és halkan követi az Urat; a hit szellemében él és gondolkodik. A jámbor.ember az emberség és emberiesség alapján alakítja az őt körülvevő világot. Védi hitét és a kiszolgáltatottakat; minden érdek nélkül — ha kell: önnön életének feláldozása árán. A jámbor ember minden körülmények között ember marad. E helytállás jelenik meg Slachta Margit és Márton Áron példamutató életében. A fentiekben bemuta­ tott jámbor ember minden bizonnyal kiérdemli a túlvilági életet. A rektor úr szerint nemcsak emlékezni — de emlékeztetni is kell. E szolgálatnak tesz eleget a világ jám­ borainak tiszteletére a Yad Vashem (yad vashem = óvó / védelmező kéz — Izrael) intézetben kialakított üget. Dr. Haraszti György (az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem professzora) a zsidóság jelenéről szólt. Miben ragadható meg napjainkban a zsidó öntudat? Mi tartja össze a közösséget (és e közösségek bonyolult szövetét)? Hazánkban szemlátomást erősödik az egyes ember embertársa iránti tiszteletén alapuló elfogadás. E kölcsönös elfogadás erősítése és táplálása szintén fontos feladata intézményünknek. Dr. Kránitz Mihály a második Vatikáni Zsinat keretében megkezdett zsidó-keresztény párbeszéd sarokpontjait tárta fel kellő alaposság mellett. Szólt pápánk közeledést célzó tetteiről is. Idén januárban János Pál pápa zsidó rabbikkal találkozott a Vatikánban. A zsidók és keresztények között a lelki kötelék természetes. Közös az értékrend. E szoros kapcsolat lehetővé teszi az előítélettől mentes együttes fellépést a béke és társadalmi igazságosság megvalósítása érdekében. Dr. Szita Szabolcs professzor úr a keresztény zsidók vészkorszakbeli hányattatásait vázolta. Okkal hangsúlyozta: őszinte (önmagunkkal való) szembenézésre és helyes önismeretre van szükség. Mintha csak Bibó István gondolatait hallottam volna viszont! Az egymás megismerését célzó együttlét mindannyiunk számára gyümölcsöző volt. Ám szomorúan tapasztaltam hallgatóink és oktatóink részéről a távolmaradást — ami sajnos Karunk életében általá­ nos jelenség. www.pazmanyonline .hu �ítélet Magyarország és Lengyelország versenyképessége a lisszaboni stratégia fényében 2000-ben hirdette meg az Európa Tanács a lissza­ boni stratégiát, aminek fókuszában az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb gazdaságává környezetvédelem tranzakciós költségeinek csök­ kentését. Ezen célok némelyikét már sikerült Ma­ alakítása áll: dinamikus, a fenntartható fejlődést gyarországon megvalósítani, míg másokat nem, különösen a munkaerő mobilitását. Erőssége vi­ biztosító, tudásalapú gazdaság, mely biztosítja a szont Magyarországnak, hogy szoros kapcsola­ teljes foglalkoztatottságot, a gazdaság megerősíté­ tokat ápol német és osztrák befektetőkkel. sét és a szociális kohéziót. A lisszaboni stratégia A stratégia alkalmazását illetően nincs túl nagy legfontosabb szempontjai: oktatás és emberi erő­ különbség Magyarország és Lengyelország kö­ forrás, új technológiák, információs társadalom, zött, mégis nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a a verseny-, az ipari és a fenntartható fejlődést biz­ tosító politikák szinergiája. tényt, hogy Magyarország sokkal verseny­ képesebb Lengyelországnál. Vegyünk néhány Az EU-hoz való csatlakozással Lengyelország és példát: az Európai Szabadalmi Hivatalban az egymillió lakosra jutó lengyel szabadalmak szá­ Magyarország is a lisszaboni stratégia részesévé vált. Ugyanakkor nem szabad arról elfeledkez­ nünk, hogy e két ország alapjaiban különbözik a korábbi tagállamoktól. Az Európa Tanács 2002 ma 2,3, míg a magyaroké 16,1. Lengyelországban két régió is az EU munkanélküliségi toplistá­ jának élére került: Észak-Pomerániában 25,5%, a márciusában, Barcelonában megtartott ülésén a tagállamok előírták, hogy a csatlakozóknak mie­ Lubuski Régióban 24,5%. A lengyelek előtt álló legfőbb teendők: a piacok teljes liberalizációja a lőbb alkalmazniuk kell a lisszaboni stratégiát. munkaerő, a szolgáltatások, tőke és termékek szá­ Most, fél évvel a csatlakozás után fel kell tennünk mára, a munkanélküliség és a szociális kiadások a kérdést: hogy áll a lisszaboni stratégia alkalma­ zása országainkban, és mit kell tenni e két ország csökkentése, a munkaerőpiac rugalmasságának növelése. Sajnos hiába vagyunk a megvalósítás versenyképességének növelése érdekében? A Világ Versenyképességi Évkönyvének 2004-es ja tudni elérni 2010 előtt a célokat. kiadásában, amely a nemzetek versenyképességé­ 2004-ben készült egy jelentés a lisszaboni célok félidejében, látható, hogy Lengyelország nem fog­ nek legfontosabb és legátfogóbb jelentése, a 60 or­ megvalósulásáról. Jose Manuel Barroso, az Euró­ szág rangsorában Magyarország a 42. (2003-ban pa Tanács elnöke szerint a jelentés valódi, ámde még 34. volt), míg Lengyelország az 57. (2003-ban aggasztó képet festett a folyamatról. Nyilvánvaló­ vá teszi, hogy most kell cselekedni, hogy a fejlő­ 55.). Ezt az eredményt tekintve meg kell állapíta­ nunk, hogy államaink nem túl versenyképesek, és nagyon távol vagyunk még a kitűzött céloktól. dés felgyorsuljon. Lengyelország egyik fő erőssége, hogy rendkívüli A Lisszaboni Stratégia alkalmazása nagyon nehéz olyan országok számára, melyek csaknem 50 évet erővel rendelkezik a régióban, így az ukrán de­ mokratizálódásnak is katalizátora lehet. Magyar­ töltöttek a kommunista rezsim uralma alatt, e- ország eközben a dunai régió legversenyképesebb zért sok célt kell megvalósítani. Stabil környeze­ állama lehet, mely a jelentős magyar kisebbség­ tet, rugalmas gazdasági struktúrát, relatív ala­ nek köszönhetően a környező országokra is nagy csony adókat és munkabéreket, ugyanakkor kép­ zett munkaerőt, a háztartások megtakarításainak és befektetéseinek ösztönzését, a minőségre törek­ befolyással bír. írta: Marcin Szewczak (A Centro Egyetemközi vést, átláthatóságot, erős oktatást, fejlett infra­ struktúrát, fejlett intézményi hátteret, ami Fordította: Tokody Klára 8 Ww.pazmanyonline .hu Olasz Intézet hallgatója) �ítélet Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Jelen téma kitüntetett figyelmet kell, hogy érdemeljen, hiszen a legégetőbb kérdéseket veti fel, az emberek mindennapjait talán ez a kérdéskör érinti a leginkább, mondhatni testközelből: milyen feltételekkel tudnak állást találni (ha egyáltalán sikerül), miként lesznek képesek megtartani azt, az EU-hoz való csatlakozásunk hoz-e valamilyen változást a munkavállalás, illetve az állami gondoskodás területén, vagy a piac irányítson mindent? Röviden összefoglalva a hétköz­ napi embert foglalkoztató kér­ déseket, a válaszadás korántsem tűnik olyan egyszerűnek, mert nincs a gazdaságnak olyan szeg­ mense, amelyet egy szociálpoli­ tikai döntés ne érintene, és for­ dítva: egy gazdaságpolitikai dön­ tés valamilyen formában mindig érinti a polgároknak nyújtandó juttatásokat. Ha egzakt válaszo­ kat nem is lehet minden problé­ mára adni, lehetséges alternatí­ vák felállításával az irányt mégis­ csak ki lehet jelölni, bár üdvös lenne, ha ezek nem egy-egy kor­ mányzati ciklusra, hanem hoszszú távra szólnának, alkalmaz­ kodva a piaci követelményekhez, de elsősorban az emberek igénye­ ihez. Az Európai Unió sem kezelte mindig olyan kiemelten a szo­ ciális- és foglalkoztatáspolitikát, mint ahogy azt napjainkban te­ szi. Az integráció alapítóinak fejében fel sem merült az egysé­ ges európai szociálpolitika, a lé­ tező szociális rendszerek egysége­ sítésének gondolata. A tagálla­ mokban tehát nem azonos sza­ bályok alapján, és különösen nem azonos összegű juttatásokat nyújtanak. Ez ellenkezett volna mind az integráció neoliberális indíttatásával, mind pedig a gaz­ dagabb tagállamok anyagi érde­ keivel. Pusztán a munkaerőpiac­ ra vonatkozó szabályok koordi­ nálására törekedtek oly módon, hogy ezzel elősegítsék a Közössé­ gen belül a munkaerő szabad áramlását, illetve kiiktassák a ver­ senyt korlátozó körülményeket. Egyébként a nemzeti és a közös­ ségi szociális jog fogalma jelentő­ sen eltér egymástól. Az EU-ban a szociális jog terminológia nem a hagyományos értelemben vett szociálpolitikai szolgáltatásokat jelenti, sokkal inkább a munka világával kapcsolatos kérdéseket, így például a nők és férfiak kö­ zötti egyenlő bánásmód bizto­ sítását, a közösségi munkajogot és a munkahelyi biztonság védel­ mét takarja. Kiemelt szerepet kaptak ezért a foglalkoztatással összefüggő szabadságjogok, a képzéshez való jog, a diszkrimi­ náció tilalma stb. désig nyúlnak vissza, azonban a minden ágazatra kiterjedő ESF létrehozásának szükségességét már a Római Szerződés rögzítet­ te. Az Alap tényleges funkcioná­ lása csak 1960-tól datálódik. Ek­ kor fő feladata az volt, hogy pénzügyi fedezetet biztosítson a gazdaságilag veszélyeztetett hely­ zetben lévő társadalmi rétegeket támogató országok számára. A tagállamok és az Alap 50-50°/o-os mértékben vállalták a progra­ mok során felmerülő költsége­ ket. Kezdetben Olaszország vette leginkább igénybe a támogatást, egészen a többi déli állam csat­ lakozásáig, tudniillik a '80-as évektől kezdve főként Görögor­ szág, Spanyolország, Portugália és Írország részesült a strukturá­ lis alapok támogatásaiból, előse­ gítendő felzárkózásukat a gazda­ ságilag fejlettebb tagállamok színvonalához. A Tanács 1971-ben az ESF szá­ mára új célkitűzéseket jelölt ki: - segítségnyújtás a hátrányos helyzetű munkavállalói csopor­ tok számára, - az elmaradott térségek fejleszté­ sének támogatása. A növekvő munkanélküliség, a hozásának előzményei 1951-ig, az Európai Szén- és Acélközös­ forráshiány és az újonnan csatla­ kozott szegény országok miatt azonban az Alap által a múltban, illetve a közelmúltban kitűzött szerteágazó célrendszer megvaló­ sítása komoly nehézségekbe üt­ közik, és gyakran nem éri el a séget megalapító Párizsi Szerző­ kívánt hatást. Az Unió szociális politikájának egyik legfontosabb pillére az Eu­ rópai Szociális Alap, amely létre­ www.pazmanyoníine .hu �ítélet Egy másik fontos dokumentuma ; munkanélküliséghez vezet majd. összességét. Univerzális ellátó­ e témakörnek az 1989-es születé­ Ugyanakkor azt is be kell látniuk rendszerről beszélhetünk tehát, sű Közösségi Charta a Munka­ a fenti félelmeket megfogalmazó i amelyben állampolgári jogon jár vállalók Alapvető Szociális Jogai­ országoknak, hogy a szociális : a nyugdíj, sőt a gyerekek saját jo­ ról, amelynem előkészítése során elllátórendszerek között — a fej­ gukon kapják a családi pótlékot. annak meghatározása vált az a- lettség tekintetében — tátongó ; Szintén a skandináv országokból lapkérdéssé, hogy az EK szociális szakadékok legalább ennyire a- származik az ötlet, hogy ha egy joga az egyes tagállamokban biz­ kadályozzák az integrációs alap­ i munkahely átmenetoleg megüre­ tosított ellátások minimumához elvek érvényesülését. sedik (szülés, külföldi tovább­ vagy maximumához igazítsa a képzés stb. miatt), egy megfele­ közösségi normát. Számos tag­ Érdekességként megemlítendő, lően képesített munkanélküli állam attól rettent vissza, hogy a hogy a Chartát kezdetben nem töltse be a helyet, aki ugyan a saját, magas színvonalú szociális mindegyik tagállam ratifikálta, munkanélküli járadékával meg­ ellátórendszerét vissza kell fej­ például az Egyesült Királyság és egyező összegű fizetést kap, de az lesztenie a harmonizáció miatt. Dánia opt-out (kimaradási klau­ értelmes elfoglaltságon túl lehe­ Elég itt az 1995-ben integráló­ zula) keretében évekig kivonta tősége nyílik kapcsolatépítésre, dott Ausztria esetét említeni, a- magát az egyezmény érvényesí­ amely nagy mértékben megkönymely belépése pillanatában sok­ tése alól. nyítheti számára a továbblépést; kal jobban kiépített és szerte­ azt nevezik job-rotation-nek, ágazóbb szociális védőhálóval Annak érzékeltetésére, hogy egy- azaz munkaerő-forgatásnak. rendelkezett, mint a régi tagok egy blokk mennyire másképp többsége, éppen ezért az osztrák tud gondolkodni ugyanazon té­ Ha már a munkavállalásnál tarállampolgárokban nagyfokú eu- máról, lássuk az Unióban létező j tünk, érdemes egy kicsit elidőzni roszkepticizmus uralkodott el. A szociális biztonsági modellek né­ ' e témánál, és megvizsgálni, hogy másik hátráltató tényező a „szo­ hány sajátosságát: immáron uniós tagként, milyen ciális dömpingtől” való félelem. - az ún. bismarcki modellben a lehetőségeink vannak e téren a Sokan attól tartottak ugyanis, tartós munkavégzésen van a többi tagországban: a munkaerő hogy egyes kevésbé fejlett tagálla- : hangsúly, a társadalombiztosítá­ i szabad áramlása a Közösség által mok versenyelőnyt kovácsolnak si státusz alapozza meg a szociá­ biztosított négy alapszabadság majd abból, hogy alacsonyabb lis biztonság megteremtését; egyike; a csatlakozási tárgyalások színvonalú, s éppen ezért kisebb ; - a Beveridge-i modell — amely fő­ folyamán a tizenötök mégis deközterhekkel járó szociális ellá­ ként Nagy-Britanniában és Íror­ ' rogációt, vagyis a közösségi jog tást biztosítanak munkavállaló­ szágban terjedt el — egy országos alkalmazásának a felfüggesztését iknak. Ez a folyamat — szólt érve­ szintű, minimum ellátást bizto­ kérték. Ennek nyomán a csatla­ lésük — hosszabb távon a beruhá­ sító szociális ellátórendszer létre­ kozást követő átmeneti időszak­ zások elszippantásához, és a gaz­ dagabb államokban növekvő Social Agenda JyV 10 2005 - 2010 hozását, és a rászorultsági igazo­ lás megszüntetését tűzte ki célul; - végül — azt hiszem sokunk tet­ szését elnyerő — skandináv mo­ dell, amelynek jellemzője, hogy az ellátások többsége alanyi jo­ gon illeti meg az állampolgárok Ww.pazmanyonline .hu ban a tizenötök az újakkal szem­ ben ne a közösségi jogot, hanem nemzeti szabályozásukat alkal­ mazzák, ami legfeljebb hét évig tarthat, 2+3+2 éves szakaszolás szerint. Amennyiben a két év le­ járta előtt (2006. április 30-ig) �ítélet nem jelzi a tagállam, hogy a ma­ gyarokkal szemben továbbra is fenn akar tartani korlátozásokat, úgy a harmadik évtől az adott or­ szág és Magyarország viszony­ latában automatikusan a teljesen szabad munkavállalást biztosító közösségi jogszabályok lépnek életbe. Az ötödiktől a hetedik év végéig ettől eltérő szabályokat csak akkor alkalmazhatnak, ha igazolható, hogy az új tagálla­ mokból érkező munkavállalók korlátozásmentes beáramlása munkaerőpiaci zavarokat okoz­ na. A régi tagok közül mindössze hárman — Egyesült Királyság, Írország, Svédország — jelentet­ tek be teljes piacnyitást, a több­ ség egy darabig még fenntartja a korábbi munkavállalási enge­ délyre épülő szabályozását, így például Hollandia, Belgium, Franciaország. Néhány tagállam nevezetesen Ausztria, Németor­ szág és Olaszország vonatkozá­ sában felmerül a kvóta alkalma­ zása. A kvóta lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott számú munkavállaló erejéig az adott tagállam a munkavállalási enge­ délyt a munkaerőpiac vizsgálata nélkül adja meg az igénylő szá­ mára. Hogy miért védik magukat enynyire a régi tagok, arra több vá­ lasz is adható, és ezek ok-okozati összefüggésben állnak egymás­ sal. Először is a '80-as évek óta ra foglalkoztatja a Közösséget a tár­ sadalmak elöregedése, az egyre szűkülő aktív népesség, amely egyre nehezebben tudja finanszí­ rozni a szociális ellátórendszert. E nem új keletű problémát tetézi az elmúlt időszak gazdasági de­ konjunktúrája, amely a leggazda­ gabb országokat is szociális ellá­ tásaik megnyirbálására késztette. Mindezek ellenére is szerencsés­ nek mondhatjuk az ott élőket, hiszen a többől kevesebb, vagy a kevésből kevesebb verziók közül oh mily furcsa még mindig az előbbire voksolnánk. Kis ha­ zánkban az elmúlt két évben érezhetően nőtt a munkanélküli­ ség. Elgondolkodtató, hogy gyakran sem a diplomás, nyelve­ ket beszélő fiatalok, sem a tapasz­ talt, vagy a háztartás vezetéséből, gyermeknevelésből a munkavál­ lalók táborába belépni kívánó középkorúak nem találnak ál­ lást, és ha mégis sikerül a fiatal nők félnek gyermeket vállalni, a középkorúak nem mernek beteg­ szabadságra menni, mert jogo­ san tartanak attól, hogy mire visszatérnének már nem lesz ho­ va. Ezek intő jelek, amelyek azt jelzik, hogy nem „tűzoltásra”, hanem átfogó, hosszú távú kon­ cepciók kidolgozására van szük­ ség: főállású anyaság, részfoglal­ koztatás (az EU egyes országai­ ban több, mint 30%-ot tesz ki), hogy a megfelelő akarat a döntés­ hozók részéről. Ez a kérdéskör annyira húsbavágó a jövőnk szempontjából, hogy a legna­ gyobb demagógia lenne forrás­ hiányról papolni. Be kell tömködni a lyukakat, amelyeken át elfolynak a költségvetési pénzek, át kell csoportosítani a szükséges összegeket, mert ha nem teszik, hamarosan a gazdaság bármely szektorából érkező — törvények adta — követelésekre, az illetéke­ sek kórusban zengik majd: „Nincs miből!”, és ráadásul nem is fognak hazugságot állítani. Nem biztos, hogy ezt meg kéne várnunk. job-rotation, hogy csak néhányat említsek az Unióban már jól be­ járatott megoldások közül. És lám megint oda lyukadok ki, www.pazmanyonline .hu Szalay Beatrix �ítélet Csemetekert Öt év után, 2004 decemberében új albuma jelent meg Varga Miklósnak. Az énekes a lemez borítóján együtt sétálkézenfogva egy szívbetegkisfiúval. dapest" kiáltások közepette tapsoltak. - Optimistának tartja magát? Igen, mindenképpen az vagyok.Ha csalódás ér, - Mi az oka e különleges címválasztásnak? mindig megpróbálok mögé nézni. Az album címadó dala a Csemetekert, melyet egy kisfiú sorsa ihletett. Amikor megszületett, az or­ vosok nem sok esélyt adtak, hogy megéli az egy éves kort. Ma már elmúlt három éves. Eddig több operáción esett át, azonban még hátra van egy igen fontos szívműtét, de ha ezen is túljut, akkor minden bizonnyal egészséges felnőtt fog válni be­ lőle. Ennek kapcsán jutottunk arra az elhatározás­ ra — mi, a lemez szerzői, előadói —, hogy a lemez­ bevétel 10 százalékát felajánljuk az Országos Kar­ diológiai Intézet által létrehozott Magyar Szívbe­ teg Gyermekek Védelmében Alapítvány javára, hogy minél több kisgyereknek jusson esély a túlé­ lésre, aki ilyen súlyos szívrendellenességgel szüle­ tik meg. - Ön hívő ember? Sokszor sokan felteszik a kérdést a vallásossággal kapcsolatban.Nem szeretem ezt megosztani má­ sokkal, mert a vallás az emberi individuum egyik legbelsőbb ügye. Mélyen vallásos embernek érzem magam, függetlenül attól, hogy nem vagyok egy templomba járó ember. Az Istennel való kapcsola­ tot közvetlenül élem meg, és nagyon nagy szüksé­ gem van Rá. - Hogyan látja a maifiatalokat? Vegyes a kép. Szerencsére sokszor találkozom olyan fiatalokkal, akiknek egészséges a gondolko­ dásmódjuk. Ez nem azt jelenti — félreértés ne es­ sék —, hogy csak konzervatív fiatal lehet egészsé­ ges és normális. Egészséges, nemzetben, nemzet­ tudatban gondolkodó emberek, akik tudják azt, hogy hova tartoznak, honnan jöttek, kik az őseik, az őseik milyen köveket raktak le az úton, amin a nemzetnek végig kell járni, tehát van egyfajta jövőképük- őket tartom egészséges embereknek.És nem azokat, akik a mának élnek, akiket a múlt ab­ szolút nem érdekel, de a holnap sem. Ilyenkor jut­ nak el a fiatalok nagyon könnyen a droghoz, az al­ koholhoz. Ha nem kapják meg környezetükből az egészséges hatásokat, amelyek kellenek egy fiatal normális a fejlődéséhez, nagyon könnyen juthathatnak zsákutcába, de sokszor találkozom olyan fiatalokkal is, akik ugyanilyen gondokkal küzde­ nek, és mégsem a zsákutcát választják, hanem megkeresik, megtalálják a helyes utat. Nem mindegy, hogy milyen világképpel nő fel a fiatal, a család, az óvoda, az iskola, az egyetem, a mun­ kahely, a baráti kör, folyamatosan hatnak rá. Fel A külföldi meghívások leginkább a szomszédos lehet úgy fogni az egé­ szet, mint egy felépít­ ményt, melynek alapja országokba szólnak. De ősszel jártam például Ka­ nadában, az ottani magyar református egyház meghívására. Néhány éve Illés Lajos Magyar Ének a család. Két négy éves gyermekem van, egy ikerpár. Én is igyek­ című művével léptünk fel New Yorkban. A külföl­ di utak általában a kinti magyarokhoz kapcsolód­ nak. A 90-es évek közepén sevilla-i világkiállításon nemzetközi közönség előtt adtuk elő magyar nyel­ ven az István a királyt. A zene, a látvány, a rende­ zés annyira tetszett a nézőknek, hogy "bravó Bu­ szem otthon ezeket az alapokat megadni, hogy legyen később - Vannak külföldifellépései? 12 WWpazmanyonline .hu mire építkezni. Budaházi Árpád �ítélet Beszélgetés Tübingenről -Mutatkozzbe, kérlek! -Kovács Orsolya Zsuzsanna va­ gyok, az egyetem negyedéves, nap­ pali tagozatos hallgatója. -A tavalyi évet külföldön töltöt­ ted. .. Igen, két szemesztert végeztem a tübingeni egyetemen. Tübingen Baden-Württembergben, Stuttgarttól délnyugatra, mintegy 40 kilométer­ re fekvő városka, amely megőrizte régi szépségét. Szerencsére nem osz­ tozott sok német város sorsában, a világháború alatt elkerülte a bom­ bázásokat, csupán egy bomba talál­ ta el. Tübingent 1230-ban alapítot­ ták, de már all. századból van róla írásos emlék. A középkorban jelen­ tős búcsújáró útvonalak találkoz­ tak itt, ami hozzájárult gazdasági és kulturális életének felvirágzásához. A városról a nagy német költő, Hölderlin juthat az ember eszébe, aki egy toronyban élt itt több mint 30 évig. Ez az épület ma is áll, múze­ um van benne. Hölderlinen kívül a német kultúra neves képviselői kö­ zül egy ideig Tübingenben élt pél­ dául Johannes Kepler, aki az Evan­ gélikus Apátság iskolájában tanult, de élt itt Eduard Mörike is, és Goe­ the ugyancsak megfordult a város­ ban. - Mit érdemes tudni a tübingeni egyetemről? Tübingen egyetemváros. Nagyhírű egyetemét 1477-ben alapította nyújtott sportlehetőségek mintaérEberhard Karls herceg. Természete- ' tékűek. A könyvtárban több mint 3 sen a teológiai kar a legrégebbi, de a millió kötet van, és egyszerre akár 15 könyv is kikölcsönözhető. A jogi karnak is jelentős a múltja. A pezsgő egyetemi és kulturális élet i könyvtárba ingyenesen lehet beirat­ rendkívül sokszínű. A 2004-2005- i kozni — nemcsak diákoknak, ha­ ös tanév téli szemeszterében pl. a 23 nem bárkinek. 740 beiratkozott hallgató közül Azt azonban nem tartom szeren­ 3412 volt külföldi, s ez a szám fo­ csésnek, hogy egy-két szakon akár 7lyamatosan bővül. Az egyetemnek 8 évig is tanulgatnak a diákok, fél­ a világ minden tájáról több mint évenként 1-3 vizsgát vállalva. 140 felsőoktatási intézménnyel van - Szakmailag mit nyújtott a kinti kapcsolata. Ha már a statisztikát egy éved? említettük, érdemes azt is megje­ Rudolf Hrbek professzor előadá­ gyezni, hogy ebben a tanévben ösz- sait emelném ki, ő az Európai Unió szesen 2800 hallgató tanul a Jogi politikatörténetéről és Németor­ Karon, vagyis kevesebb, mint a- szág politikai rendszeréről tartott mennyi külföldi diákja van a közel előadást. Mindenképpen érdekes húsz karral működő egyetemnek. volt, hogy az EU egyik alapítóálla­ Az intézmény nemzetközi elismert­ mában miként látják pl. Franciaor­ ségét és jó hírnevét jelzi, hogy 2003 szág szerepét. Tübingen egyébként decemberében Kofi Annán tartott a II. világháború után francia meg­ itt előadást, 2004 júliusában pedig szállási terület volt, és az utolsó Tony Blair mondott ünnepi beszé­ francia katonák csak a német újra­ det a Jogi Kar „Neue Aula” nevű egyesítést követően hagyták el vég­ dísztermében. Horst Köhler, Né­ leg a várost. Visszatérve az egyetem­ metország szövetségi elnöke 2004 hez, Hrbek professzor úr szervezett decemberében látogatta meg az e- egy tízalkalmas előadássorozatot is gyetemet, ahol egykor maga is ta­ az új EU tagállamokról. Ez azért volt fontos, mert elég sok tévhit fo­ nult. galmazódik meg, pl. a diákság köré­ ben is, akár Közép-Európáról, akár hazánkról. Hrbek hangsúlyozta, hogy az új tagállamok problémái ezentúl az Európai Unió közös problémái, és megoldásuk közös felelősség és kötelesség. így van ez a - Mi az, ami más a képzésben, mint itthon, mit nyújt az egyetem a diákságnak? Több a gyakorlati képzés és ezt a di­ ákok is komolyan veszik. Az egyete­ mi könyvtár és az egyetem által mezőgazdaság támogatásával is például. Szakmai szempontból hasznos volt, hogy Genfben pl. részt vettem a Vörös Kereszt Központjának be­ mutatásán vagy Strasbourgban az EU Parlamentben egy előadáson, amelyben a parlament hatáskörének www.pazmanyonline .hu �ítélet bővítéséről volt szó. A protokollirodában az unió minden hivatalos nyelvén bőséges volt a tájékoztató­ anyag, kivéve magyarul. indulni. Ebben a félévben több ide­ gen nyelvű óra és előadás indult a Pázmányon is nagyon érdemes ezeket látogatni. - Beszélsz lengyelül is. Lengyel nyelvismeretednek volt-e ott gyakorlati haszna? - Úgy látod tehát, hogy sokat tu­ dunk mutatni másoknak és kíván­ csiak is ránk... Négy évet jártam Varsóban iskolá­ ban, amikor édesapám a rendszer­ változtatás után diplomataként Lengyelországban dolgozott. így ban megértette, hogy a kiállítás mi­ ről szólt. Budapestről Romániába utazott tovább. Javasoltam neki, hogy menjen el Erdélybe, Válaszúi­ ra Kallós Zoltán néptánctáborába, ahol magam is többször jártam. A szlovén fiatalember megfogadta ta­ nácsomat, és Válaszúton olyan érintetlen, tiszta kultúrával találko­ zott, amelyet nem talál meg az em­ ber Európa minden táján. Igen, mindenképpen, de arra, ami­ ben egyediek vagyunk. Arra kíván­ csi mindenki, hogy mi az, amit az európai kultúrához hozzá tudunk tenni, és nem arra, hogy mit vet­ tünk át pl. az amerikai kultúrából. Amikor a Csángóföldön, Moldvá­ ban készített fényképeimet mutat­ tam vagy az ottani élményeimről beszéltem, azzal mindenkinek újat és egyedit tudtam mondani. Jogi szempontból ilyen egyedi jelenség a Szent Korona-tan. Április elej én érkezik 21németdiák Tübingenből néhány napra Ma­ gyarországra- a programjuk össze­ állításánál is ez a szempont vezérelt. Bemutatjuk nekik egyetemünket, az Andrássy Egyetemet, elvisszük őket a Parlamentbe. Ellátogatnak majd a Balatonfelvidékre, és elviszszük őket táncházba is. - Mire hívnád föl a külföldön ta­ nulni vágyókfigyelmét? - El tudnád képzelni, hogy hosszú­ távon Németországban élj? Egyrészt Péteri Zoltán professzor úr szavaira, miszerint kis nemzet gyermekeinek mindig magasabbra kell tenniük a lécet. Másrészt arra, hogy semmilyen lehetőség nem fog az ölükbe csöppeni, viszont számos lehetőségük van. Járjanak utána külföldi pályázatoknak, pl. az in­ terneten, és próbáljanak minél több helyre pályázni. Néhány napja néz­ tem diploma utáni gyakorlati lehe­ tőségeket az EU Parlament honlap­ ján. Két idegen nyelv ismeretével ki­ tárul a világ, és számos úton le lehet Nem, de nagyon hasznos tapaszta­ latokat szereztem. Összefoglalva, használjuk ki a lehe­ tőségeket és a kint megszerzett ta­ pasztalatokat itthon hasznosítsuk. jól megtanultam lengyelül, a nyelv­ vel és a lengyel kultúrával máig szo­ ros a kapcsolatom. Fontosnak és hasznosíthatónak tartom a kisebb nyelvek ismeretét. Főleg Közép-Európában van szerintem ennek nagy jelentősége a történelmi múlt és a geopolitikai egymásrautaltság mi­ att. Azt hiszem, ha most lennék el­ sőéves, akkor mindenképpen tanul­ nék még horvátul vagy szlovénül. -Német diákokon kívül kiket is­ mertél meg az elmúlt egy évben? Minden földrészről kerültem kap­ csolatba diákokkal, az európaiakon kívül nagyon sok brazil, kínai, ja­ pán tanul Tübingenben, de volt ar­ gentin, kenyai, kolumbiai, auszt­ ráliai ismerősöm is. Igazán mély ismeretséget, talán ba­ rátságot egy lengyel és egy szlovén lánnyal, valamint egy ír fiúval kö­ töttem. A lengyel kapcsolataim a közös nyelv miatt könnyebben köt­ tettek, de a közép-európai diákok általában eléggé összetartottak. 14 -Talán azért, mert hasonló volt a sorsunk, hasonló a mentalitá­ sunk? És hasonló a történelmünk is. Szlo­ vén barátnőm öccse nyáron járt ná­ lam Budapesten. Elvittem többek között a Terror Házába — hiszen a szlovénok igencsak megszenvedtek a nemzeti függetlenségért. Ő való­ ww.pazmanyonline .hu Lukács Tamás �ítélet „Színház az egész világ, .. .és színész benne minden férfi és nő.” Hangzik fel az elhíresült Shakespeare-sor a Vidám Színpad Ahogy tetszik című vígjátékában. Azt hiszem, ez a Révay utca 18 szám alatt megbújó kis színház tudatos küldetésként vállalja fel, hogy megne­ vetteti az embereket. Arra törekszik, hogy amíg fent van a függöny, a sokszor már a mindennapi gondoktól elcsi­ gázott néző teljesen kikapcsolódjon, rövid időre letegye terheit. Szinte minden közösség, így a színházak életében is idő­ ről időre szemléletváltásra van szükség. A Vidám Szín­ pad tavaly a 75. évadot zárta. Egy újító szellemű igaz­ gatónak, Puskás Tamásnak is hála 2004 a fordulat évé­ nek bizonyult. A kevesebb, mint 20 főből álló társulat a szórakoztatást jelölte meg legfőbb célként. A külsejében egyaránt megújult színház számos vendégprodukciónak is helyt ad. Hiszen igazán kevés színész mondhatja sajátjának a hamisítatlan komikus vénát, ám szinte nincs olyan színész, aki pályája során ne érezne vágyat arra, hogy új, esetleg merőben szokatlan műfajban próbálja ki magát, villantsa meg sokszínűségét, vigyen új „vonulatot” művészetébe. Tehát, előadásokban nincs hiány... A nagyszínpadon egy 5 részből álló Shakespeare-mesék sorozat (Ahogy tetszik, A makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért...) fut sikerrel, egy Agatha Christie krimi remek adaptációja, az ...és már senki sem! azaz a tíz kicsi néger, no meg egy szenzációs vendégjáték, a Sors bolondjai. Melyben négy tehetséges színész (Szinetár Dóra - Bereczky Zoltán, Pikali Gerda - Magyar Attila) „lubickol”, a közönség pedig dől a nevetéstől. Frederick Stroppel pompás vígjátéka roppant „laza”, sok-sok helyzetkomikumra épül. Chuck és Gail, Jay és Bonnié két fiatal pár, akik szélsőséges érzelmi hullámzások, nagy konfliktusok között élik meg a kapcsolatok buktatóit, az — egymáshoz való — alkalmazkodás nehézségeit. Mindezt olyan életszerűen, hogy a nézőtér lassan megtelik „Chuckokkal és Bonniekkal”, s mikor a jóízű nevetéstől már összeszorul a rekeszizmunk, kicsit magunkon is nevetünk, miközben őszintén szurkolunk a nagyon várt, és persze el sem maradó „happy endért”. A kis színpadon hasonlóan üdítő, bár kissé absztraktabb darabokat láthatunk, mint a S.Ö.R. (Shakes­ peare összes rövidítve) vagy Gáti Oszkár Ha megérinthetnélek című önálló verses estje. Legtöbbjük nem egy-egy híres szerző tollából való, hanem kreatív ötlet szüleménye. Ahogy példának okáért a G.O.R.CS. (Görögök összes regéi és cselekedetei) a 3 főszereplő, Kállóy Molnár Péter, Gáspár András és Kálid Artúr „saját gyermeke”. Egy jó színész számára idővel egyre fontosabbá válik, hogy „önmagát adja át” a nézőknek. így hát, aki Athén és Spárta küzdelmére számít, az csalatkozni fog. Bár valóban visszamegyünk Ádámig-Éváig, az előadásból mégis inkább egyfajta világszemlélet „jön át”. A történelem vonalát követjük, de gyakorta a színészek saját gondolatait is kihámozhatjuk. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy egy vidám hangvételű műnek nem lehet, nincs mondanivalója, ám ez erős túlzás. Első helyen tagadhatatlanul a szórakoztatás áll, azonban a háttérben maradva szinte min­ dig megbújik az üzenet: „Emberek! Ne veszítsétek el a humorérzéketeket!” Látogassunk el a Vidám Színpad előadásaira, s éljük át, milyen jó együtt nevetni másokkal. Tapsunkkal köszönjük meg, hogy eszünkbe juttatják, nem felejthetünk el mosolyogni... Pozbai Viola www.pazmanyonline .hu �ítélet Egy jó nap Tegnap végre kicsit kisütött a nap, csak a szél fújt. Sokakat az utcára vonzott, a váratlanul jött cél ezelőtt két nyugdíjas a vasárnapi ebédhez vett fél kiló kenyeret és némi harmadosztályú hallgattam közben. Céltalanul bolyongtam, ki­ húst, egy zsák hevert, mellette csupán egy öregúr állt, hitetlen, tompa fájdalommal szemében. Ke­ csit siettem is, mert a sietés már a véremben van. Közben próbáltam úti célt találni. Végül megáll­ jobb sarkán lassan összegyűlt és kiszivárgott a tam egy boltnál, amit néha megnézek. Semmi húslé. Az élet ment tovább. jó idő. Elindultam, és mint általában, zenét is zében egy régi reklámszatyrot tartott. A táska új. Megint nekivágtam a városnak, ami még mindig nyüzsgött. Az iskolások csoportokban Mindenki sietett, a diákok lassan elbúcsúztak, beszélgettek; megtöltötték a sétálóutcát. Arra gondoltam, milyen jó ez a nap. De legalábbis hazamentek. A sarkon álltam, onnan láttam. egy kicsit jobb az átlagnál. Kevesebb a mogorva díjasra. Egy-egy hideg, tartózkodó pillantás esett rá. Három-négy beszélgető ember mérgesen ke­ arc. Nem figyelt senki a lassan könnyesszemű nyug­ rülte ki. Mit keres ez itt? Csak áll, nem lehet el­ Hirtelen, nem messze tőlem, egy idős nő össze­ férni tőle! Ezek a flúgos öregek... esett. Nemrég jött ki egy boltból a férjével. Senki se figyelt rájuk. Csak akkor ment oda egy-két Lassan csöpögni kezdett az eső. Aztán egyre sza­ porábban. Mindenki nagyobbakat lépett. Már ember, amikor a férj kétségbeesetten kiabálni egyenletesen esett. Halk földöntúli dobolás. kezdett segítségért. Valaki rögtön a hátára fek­ Csöpögött a járdára, csöpögött a zsákra, csöpö­ tette a nőt és próbálta elkapni a pulzusát. Sem­ gött az öregúr szívére... mi. Ekkor páran már körülállták őket. Egy nő mobilon mentőt hívott, miközben egy boltból éppen kilépett férfi odasietett, és próbálta új­ raéleszteni. Ütemesen nyomni kezdte a mell­ Aztán felbukkant egy fekete autó. Megállt a kasát. Egy, kettő, három! Semmi. Még egyszer... kot. Az öregnek adtak egy névjegykártyát, és si­ etve elhajtottak. Kis idő elteltével az úr elindult Az öregúr csak állt, és nézett, hol az asszonyra, hol a semmibe; ahol elszállni láthatta életét ki­ zsáknál, és kiszállt két markos férfi, akik rövid párbeszéd után az öregúrral, bepakolták a zsá­ lassan, lehajtott fejjel, beburkolózva a köd és a töltő feleségét, aki talán ott állt mellette, és szá­ teljes reménytelenség homályába; egyik kezében nakozva próbált bocsánatot kérni, hogy itt kell táskájával, másikban a kártyával. Olyan görcsö­ hagynia... sen szorította, mintha felesége utolsó megma­ radt darabját védené, az esőtől, az elmúlástól. Közben megérkezett a szirénázva egy mentő. Két orvos azonnal kiugrott, ahogy felpattant a hátulsó két ajtó. Ők is próbálták újraéleszteni. Amint sziluettje is beleolvadt a messzeségbe, rá­ Hasztalanul. Végül, amikor már rendőrök is pillantottam a telefonomra: lassan ideje menni. A nap ismét kisütött, csak egy kis zápor volt. érkeztek, és a népet hátrébb tessékelték, a men­ Jött és ment. Mint az élet. tősök némán zsákba tették a nő testét. Beszálltak a mentőbe, majd elhajtottak. Nemsokára a ren­ dőrök is követték őket. Az utcán, nem messze a bolttól, ahol húsz pere­ lő WW-pazmanyonline .hu Pozsgay -Szabó Péter �ítélet Hódítóink szolgáivá válunk Nem telik el úgy nap, hogyha valaki leül a televízió elé és kapcsolgatja, vagy kezébe fog egy újságot elobb-utóbb ne találna-e rá egy reklámra, ami új életérzést, új mobiltelfont vagy szebb külsőt kínál. Csupán egy dolgot kell tennünk érte, kinyitjuk a pénztárcánkat, előveszünk egy nagycímletű bankót és olyanná válhatunk. Azonban kevesen gondolkodnak el, hogy lehetünk-e, vagy kell-e nekünk olyannak lennünk, amit piaci érdekből egy gyártócég ideálként elénk állít?! Nem mindig az a szép és vonzó, amit elsőre látunk, vagy amit engednek hogy lássunk. Ha pedig belgondolunk milyen lenne, ha mindenki egyforma lenne? Úgy hiszem elég unalmas. Pár évszázaddal ezelőtt a gyarmatosítás a területek és kincseinek birtoklásáról szólt, majd embereket adtak-vettek. Most, amikor a rabszolgaság már nem lehetséges, a "szabadsággal" rendelkezőket teszik saját maguk rabszolgájává azáltal, hogy azt mondják szép lehetsz, gazdag lehetsz és csak annyit kell tenned érte: Vegyél meg! Ez félig igaz is.Valaki gazdag lesz. Csak nem mi, hanem a forgalmazó. Persze ez nem azt jelenti ne éljünk egészségesen, vagy ne járjunkdivatos öltözékben. Nem azt jelenti, hogy ne akarjunk egyre jobb körülmények között élni, csupán csak annyit, hogy gondolkodjunk előtte, valóban jó e nekünk, hogy egyenruhában akarunk járnni, melynek rabláncai a márkajelzések. Jó e az, ha gondolataink csak a pénzen járnak, és az általa birtokolható javakon? Szerintem nem jó! Nem a ruha teszi az embert. Az igényesség nem azanyagi gazdagságot jelenti. Lehet valaki "szép" ruhában, ha a ruha alatt a lelke fonnyadozik. így Húsvét múltával, kíváncsi lennék hányán tartottak önvizsgálatot? Kinek mit jelent, és mit jelentett az Ünnep? Ki hogy készült fel? A Húsvét nem egyenlő az ajándékozással. Nem egyenlő a csokinyuszival! Nem egyenlő az egyre drágább és illatosabb parfummökkel. Fel kell készülni lelkiekben is. Ha ez elmaradt, soha nem késő pótolni. Dorogi Zsolt Tanulmányi Bizottság elnöke Szoknyában a Felföldön Mint az első pázmányos hallgató, aki a skóciai University ofAbertay Dundee-n tanult egy évet, félévével, másfelől pedig Dundee-ben egy, az Egyesült Királyságban található egyetemről kap­ az Erasmus iroda megkért írjak egy rövid cikket az ítéletbe más hallgatókat biztatandó, hogy mus semmi ilyesmit nem ad. Bár a Pázmányon e külföldi tanulás e formáját is minél többen próbálják ki. íme tehát a biztatás: Gyertek Skó­ tanulmányok elismertetése valamelyest nehéz­ kes (nekem nem sikerült), de egy év kihagyása nak BA Law diplomát a hallgatók, míg az Eras­ ciába tanulni, mert nagyon hasznos, nagyszerű egy diplomáért és egy éves külföldi tanulmányo­ társaság tagjai lehettek, mesés szépségű tájakat kért szerintem megéri. A szigorúan vett karrie­ láthattok, és mindezt elérhető áron! rista eredményeken kívül üdítő látni hogyan mennek a dolgok egy másik, nyugat-európai Külföldön tanulni mindig hasznos dolog, eh­ egyetemen, milyenek a professzorok, az ügyme­ hez kétség nem fér, de miért hasznosabb Dundee-ben tanulni, mint például Erasmus-szal net, az egyetemi mentalitás és általában az élet dolgaihoz való hozzáállás. Ennél is tágabban Franciaországban vagy Németországban? A két fő érvem, hogy Dundee-ben két félévet tartóz­ mélyiségében bekövetkező változások, az új ta­ kodnak a hallgatók, szemben az Erasmus egy pasztalatok, feltárulkozó perspektívák is igen szemlélve a dolgot, az esetlegesen az ember sze­ www.pazmanyonline íhu �ítélet fontosak lehetnek. Személy szerint azt gondo­ lom, legalább olyan fontosak, mint a szakmai eredmények. pedig cirka 700 HUF. Sokat segíthet azonban a büdzsé kiegészítéséhez, hogy diákmunkák nagy mennyiségben elérhetőek. Az egyetem is segít el­ helyezkedni, de részmunkaidős munkákat ügy­ A University of Abertay Dundee-n viszonylag nökségek segítségével könnyedén lehet találni, a kevés hallgató tanul, összesen megközelítőleg minimálbér pedig óránként 5 font. A legügye­ 7000 fő, köztük mérnökök, közgazdászok, pszi­ sebbek még állandó, full time job-ot is találhat­ chológusok és jogászok is. A nemzetközi diákok nak. Nagy segítség, higgyétek el. Találkoztam o- aránya igen magas, legalább a diákság harmada lyan lengyel kollegával, aki az összes pénzét ma­ vagy fele külföldi legalább is a joghallgatók kö­ ga kereste meg, a szüleitől semmilyen segítséget nem kért. zött. Mondhatni kevert társaság. Nyitottak a diákok, könnyű ismerkedni, esetleg barátokat szerezni a világ minden tájáról. Franciák, néme­ A skót városok közül néhányat érdemes meg­ tek, olaszok, spanyolok, angolok, skótok, írek, nézni, de nagyjából a negyedik vagy ötödik után lengyelek, magyarok, észtek, amerikaiak, india­ iak, kínaiak, afrikaiak, szinte mindenki ott van rájön mindenki, hogy amellett hogy gyönyörű­ ek, másfelől viszont teljesen egyformák, ugyan­ és mindenki nyitott, kíváncsi és ismerkedni a- abból a szürke kőből épültek az épületek, és a vá­ kar, hisz mind egy cipőben járnak: új helyen rosok stílusa, hangulata is egészen hasonló. A vannak, és szocializálódni akarnak. Amellett, hogy az egyetem kicsi, a város sem túl nagy, hi­ táj azonban felejthetetlen. Tényleg. Remélem szen 110-120 ezer lakos lakja, akik közül mint­ egy 25 ezren diákok. Az egyetem által szervezett hogy nem Skóciában forgattak, de a táj tényleg olyan, mint a filmben. Zöld fű, kék ég (meg­ közösségi programok mellett a kikapcsolódás lepő, de tényleg kék, és csak ritkán szürke:), bir­ ezernyi formája elérhető még a városban, hiszen a pubok, nightclubok, kollégiumi bulik, kirán­ kák mindenfelé, és dombok, sziklák, csodaszép, duló helyek, mozik, biliárd és éttermek egész so­ ra áll a hallgatók rendelkezésére, no meg saját mos szigetek. bulikat, programokat is lehet szervezni, ízlés Bevezetőnek, kedvcsinálónak nagyjából ennyi, próbáltam informatív és egyben lelkesítő beszá­ szerint. Még állandó, fedett korcsolyapálya is láttátok a Rettenthetetlent, amit ugyan lehet, na. Személyes kedvenceim a Loch Ness, és a szá­ van. molót is írni, de a terjedelmi korlát bizony nagy úr, ennyi fért ebbe a cikkbe. De ha bárki érdek­ A pénzügyek. Az ösztöndíj fedezi a tanulmányi lődni szeretne a további részletekről, forduljon költségeket, de minden más kiadást önerőből bizalommal az Erasmus irodában Csepely- kell finanszírozni, ideértve a szállást, a túlélés­ hez szükséges kiadásokat (dohányosok súlyos Knorr Tamáshoz, biztos szívesen segít minden­ hátrányban!), illetve a szabadidős programokat. Ez elsőre talán ijesztően hangzik, valójában ezúton is köszönet érte, illetve ő ismeri az összes elérhetőségeimet, ha valaki velem szeretne kap­ megoldható. Az árak nem túl magasak, a Lidi­ csolatba lépni. Zárszóul csak ennyit: Kalandra ben például nagyjából itthoni árakon beszerez­ hető minden szükséges dolog, a szállásdíjak a fel, minden lelkes hallgató, irány Skócia! pesti albérletek áraihoz foghatók, egy korsó sör 18 WW-pazmanyonline .hu kinek, nekem is annak idején rengeteget segített, Schlemmer Tamás �ítélet Hullámvölgy... Minden ember életében vannak mélypontok. Ezalól egyikünk sem kivétel. Ez az élet rendje. Hol boldogok vagyunk, hol boldogtalanok. Emberek közt élsz, emberek közt, akik különlegesek és kiszámíthatatlanok, de pontosan ettől izgalmasak. Sokszor érezheted úgy, hogy kicsúszik lábad alól a talaj, és elveszted az irányítást Egyedül nem mindig sikerül talpon maradni, de teljesen egyedül úgysem maradsz.. Nemcsak emberek lehetnek a segítségedre, hanem könyvek, zene és bizonyos jelek, amiket olykor nem ér­ tesz meg azonnal, hanem csak elraktározod és később használod fel. Mint ahogy ez a lány is kapott jeleket a Sorstól, az Égtől, Valakitől... Április végi, csendes hajnal. A lány a 6 órás vonatra igyekezett. A szeme kisírt, a lelke mélységesen szomorú. Az egész lényéből áradt a bizonytalanság és a fájdalom. Megcsaltnak, kifosztottnak érezte magát és remény­ telennek a helyzetét. Ahogy az ajtón kilépett, megcsapta arcát az üres utca illata. Egy lélek sem volt rajta kívül, mindenki az igazak álmát aludta, az egész város együtt lélegzett. Egyenletesen szuszogott. Olyan bé­ késen...Olyan jóízűen... A lány, pedig a vállára vette a csomagját, a szíven ott volt a bánata és megtette az el­ ső lépéseket a félhomályban. A fejét a földre szegezte és minden lépésnél ugyanez a gondolat motoszkált benne... A járda száraz volt, nem esett az eső, nem volt semmi ami elmosta volna a kutyák ürülékét. Ilyenek a belvá­ rosi utcák. A lány, ahogy rótta az utcákat érdekes dologba botlott: az egyik ilyen végtermék közepébe tűzve megpillantott egy szál pici, sárga virágot. Nem tudta mire vélni a dolgot, mosoly futott át az arcán, majd to­ vábbment. Ugyanúgy, lehajtott fejjel, egyedül... Felült a vonatra, kibámult az ablakon, de csak homályos alakokat látott. A vonat elindult és a lány gondolkodni kezdett. Eszébe jutott a reggeli látvány és az élete közti hasonlóság. Letörölte könnyeit, felemelte a fejét és halvány mosoly jelent meg az arcán. „Lehet, hogy „szar” az élet, de az a kis virág sosem hiányozhat belőle. Az én virágom most kissé hervadt, de még nem fonnyadt el. Vigyáznom kell rá...” A vonat robogott és egyre világosabb lett. Felkelt a Napcserit Áprilisi Kalendárium 485 éve, 1520. április 6-án hunyt el Raffaello, ere­ deti nevén Raffaello di Giovanni Santi olasz festő és építész, a festészet történetének egyik legkiemelke­ dőbb alakja. Bramante halála után ő folytatta a Szent Péter bazilika építésének irányítását. Világ­ hírűek a vatikáni teremsorban található Stanzái. Legismertebb alkotásai a Krisztus sírbatétele; a Mária eljegyzése és a Doni házaspár. 270 éve, 1735. április 8-án hunyt el II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, hadvezér, a magyar törté­ nelem egyik legnagyobb alakja, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. Az 1703-tól 1711-ig tartó Habsburg-ellenes szabadságharc vezére volt. 165 éve, 1840. április 2-án született Émile Zola francia író, a XIX. század realista regényirodal­ mának jelentős képviselője, a naturalizmus mega­ lapítója. Ismertebb művei a Nana; A patkányfogó és a Thérése Raquin. 145 éve, 1860. április 8-án hunyt el egy döblingi szanatóriumban gróf Széchenyi István, a „legna­ gyobb magyar”. Kezdeményezésére megalakult a Magyar Tudományos Akadémia és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Létrehozta az Első Lótenyész­ tő Egyesületet, és megalapította a Nemzeti Kaszi­ nót. Nevéhez fűződik az Al-Duna szabályozása és a Lánchíd megépítése. Fő művei: Hitel; Világ és Stádium. www.pazmanyonline .hu �ítélet Mi az a Vad fügefa? Az első kérdés, ami a gyanútlan plakátolvasóban felmerül: Honnan jött a nevünk? A válasz egyszerű! Két éve, az első Fügén (aminek akkor még névtelen volt) Varga Gergő felolvasott nekünk egy szentírási részt, amiben a kö-zösség neve rejtőzött... Ez volt az a rész: Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosokfeje. Szerette volna látniJézust szemtőlszemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. így bát előrefutott, felmászott egy vadfiigefára, hogy láthassa, mert arra kellett elha­ ladnia. (Lk 19,2-4) Jó, jó-mondhatja plakátolvasónk-, de ettől nem lettem okosabb... Mégis, mi ez a közösség? Erre a kérdésre mindenki mást válaszol, ezekből olvashattok itt néhányat. „Valami hasonlót jelent számomra is ez a közösség. Közelebb férkőzni Istenhez.” (Böszörményi Gergely II. évf.) „A Vad Fügefa egy olyan közösség, mélyben az alapvető összetartó erő a hit, mégsem hittanóra. Nem egy korban, bölcsesség­ ben és lelkiekben előttünk járó személy vezeti (bár olykor hívunk ilyeneket), hanem egyfajta „önképző kör”. Szerda esténként ugyanis egymást gazdagítjuk közös énekléssel, imával, beszélgetésekkel; megosztjuk nehézségeinket, örömeinket, egyszerűen töltekezünk. A legjobb benne, hogy nagyon befogadó közösség, nyitott minden új érdeklődőre, még olyanokra is, akik eltávolodtak Istentől, vagy eddig nem is próbáltak közeledni Felé, de szeretnének tartozni valahová. A rendszeres összejöveteleinken kívül a közös programok, kirándulásokpedigigazán összekovácsoljákatársaságot.” (NyáryDorkalII.évf.) „Ha a mai rohanó világban egy kis megállásra, elcsendesedésre vágyom, ha az Isten felé vezető úton tovább szeretnék haladni, vagy csak egyszerűen azokkal szeretnék együtt imádkozni, beszélgetni, akikfontosakszámomra, akkor szerda esténként lesétálokaTanári Klubba, és ezekaFügefán mind beteljesülnek.” (Szalai Tamás IV. évf.) „Egyfajta olyan felelősség, amelyet öröm érezni! ” (Filep Eszti IV évf.) „Számomra a Vad Fügefa, ugyanúgy mint ama kíváncsi vámos, Zakeus számára, azt a helyet jelenti, ahonnan megláthatom a Mestert. Mindez nem csupán egyéni igény és tapasztalat. Nagyszerű érzés, hogy nem egyedül "mászok a fára", nagyszerű érzés osztozni abban az örömben, hogy aMester megszáll házunkban, s áldása ránk köszönt.” (Rózsa Dani V évf.) (Egy, a neve elhallgatását kérő barátunk rövid gondolkodás után úgy foglalta össze a Vad Fügefa lényegét, mint „Az a hely, ahol szerda esténként vacsorázom.” ) Remélem, kedvet kaptatokahhoz, hogy szerda este benézzetekaTanári klubba! Fülöp Emese PRO FACULTATE-DÍJ 2005 A 2003-ban alapított, idén harmadik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazatokat többféle módon gyűjtjük: el lehet küldeni e-mailben a lippaygyorgykor@hotmail.com címre, illetve az április 18-án kezdődő héten a Kar épületében a szavazatgyűjtő bizottságoknál lehet majd szavazni. A díjat mindenki csak egyszer kaphatja meg, úgyhogy a korábbi díjazottakra ne szavazzon senki! Az eddigi díjazottak: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán. SZAVAZÓLAP Pro Facultate-díj 2005 Az én szavazatom:................................................................................ 20 WWW-pazmanyonline .hu �ítélet XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia 2005. március 21-23 között került megrendezésre a XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Győrben. Karunk hallgatói eredményesen szerepeltek a megmérettetésen. I. HELY Szekció Dolgozat címe Név Szabó Krisztina Fenus nauticum Egyetemes Jogtörténet és Római Jog Navratyii Zoltán Az asszisztált reprodukciós eljárások a jogi szabályozás tükrében különös tekintettel az in vitro embrió helyzetére Polgári Jog I. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Hős Nikolett A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Munka- és Szociális jog I. (Általános rész) Pocsai Tamás A tokaji bor hamisítása Agrár- és Környezetvédelmi Jog Könczöl Miklós A tyrannis kérdései Xenophón műveiben Jog- és Állambölcselet II. (Államelmélet) Szilágyi Pál Béla Az Európai Közösségek Fúziós Rendeletének (The EC Merger Regulation) 2001- 2004-es reformja és a magyar szabályok szükséges változtatásai Kereskedelmi Jog Pogácsás Anett Szerzői jogi kérdések a televíziózásban az információs társadalom kihívásai Polgári Jogi. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Kéri Zoltán Jogügyleti érvényesség és hatályosság, különös tekintettel a végrendeletre Polgári Jog II. (Kötelmi jog, Általános rész) Szilvásy György Péter Az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek vizsgálata a jogalkotási folyamatok tükrében Alkotmányjog I. (Általános rész) Schlemmer Tamás A fájlmegosztás jogi kérdései Polgári Jogi. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Lakatos Mária Csilla A deliktuális felelősség történeti fejlődésének összevetése a kontinentális (római-germán) és az angolszász jogrendszerekben Polgári Jog II. (Kötelmi jog, Általános rész) 11. HELY Hl. HELY Különdíjban részesültek: Kosztyu Tamás, Szilágyi Dorottya, Páll Balázs, Boros Balázs Sándor, Szilvásy György Péter Ezúton gratulálunk a sikeres szereplésükhöz! www.pazmanyonline .hu �KISPÁLYÁS FOCIBAJNOKSÁG időpont 2005. április 20. (szerda] helyszín: Építők SC (Népliget) műfüves pálya nevezési határidő: április 18. nevezési díj: 5 □□□.- Ft / csapat [egy csapatba 10 főt lehet nevezni] nevezni lehet: PPKE-JAK HŐK irodában vagy www.e-hok.hu/foci bővebb információ: +36 20 316 8965 info (g) pazmanyonline. hu www.e-hok.hu/foci �T[ajókirándulás 2005. március 15-én �A rejtelmekbe bevezetnek ő házigazdák: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasl Alex - zongoraművész Az esték kezdete: £005. április 13., szerda este 18.30 Vendég: Pitti Katalin és Gulyás Dénes operaénekesek Az est támogatója: Vókó György tanszékvezető egyetemi tanár £005. április £0., szerda este 18.30 Vendég: az Akadémia Quartel fiz «1 Umogdlója RÉSZ, i feni eittlmtó) maié R szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPKE JAK díszterem (1088 Bp. Szentkirályi u. £8-30.) Szervező: Hallgatói Önkormányzat. Rz április 13-i és 80-i szalonba a belépés díjtalan. További kedvezményes koncertkehetőség a Pázmány diákjainak és tanárainak: Exkluzív zenekari hangverseny a nemzeti Hangversenyteremben £005. április £8., csütörtök este 1Q.30. Szilasi Alex Chopin-estje Pleyel zongorán Közreműködnek a Zeneszalon Kamaraszímfonikusok fiz április £8-i koncertre kedvezményes diók- és tanárjegyek rendelhetők a HŐK irodában. Információ: HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu,www.zeneszalon.hu info@pazmanyonline.hu � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 2. szám 2005. április Abstract A summary of the resource. Tartalom A szeretet teremt új életet "Egészen a Tied" Hírek Országos Hallgatói Érdekképviselet Párbeszéd és kölcsönös tisztelet Magyarország és Lengyelország versenyképessége Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Csemetekert Beszélgetés Tübingenről "Színház az egész világ Egy jó nap Hódítóink szolgáivá válunk Szoknyában a Felföldön Hullámvölgy Áprilisi kalendárium Mi az a Vad fügefa? Pro-Facultaté díj - Szavazólap XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Kispályás Focibajnokság Hajókirándulás 2005. március 15-én Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. április Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (354kb+3049kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_2_200504 Relation A related resource T00068 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_2_200504 Bándi Gyula Dobos Tibor HÖK Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/14d75a681f54ee333a558e70fb66c4ad.jpg 6d56dfcf0c38b056d7f331fef2337b24 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/b3b52ca1adeb2c03a1ea263e4bac9147.pdf f64ddcf5f973a2d959188ac4c2991b2c PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja VII. ÉVFOLYAM, 6. 2005. FEBRUÁR 0ITELET 4equum< A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Tanulmányi bizottság Dr. Láng Péter, személyesen Gólyabál Elhunyt Kulcsár Anita Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel Karunk új díszdoktora: James Crawford honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �Újdonságaink KIADVÁNYOK Kereszty Béla A magyar közlekedési büntetőjog kézikönyve A könyv a témakör általános ismertetése mellett alaposan elemzi a közlekedési büntetőjog általános és különös részét. Részletesen ismerteti és analizálja a közlekedési büntetőjog ítélkezési gyakorlatának tapasztalatait, vala­ mint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait. A klasszikus tényállási elemek megvizsgálása mellett kitér olyan további fontos kérdésekre, mint pl. a veszély fogalma, az okozatossággal kapcsolatos elméletek, az egység­ többség problémaköre stb. Ára: 4200 Ft + áfa Farkas Ákos (szerkesztő) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az Európai Unió bűnügyi együttműködési rendszerében Az Európai Unió egyik legfontosabb feladatának a közösségi pénzügyi érdekek védelmét tekinti. Ennek a kiemelt problémakörnek a felügyeletét látja el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal. A Miskolci Egyetem Állam- és Jog­ tudományi Karának tanárai a közösség pénzügyi érdekeit érintő legjelentősebb területek - költségvetés, verseny­ felügyelet -, valamint a felelősség kérdéskörében - közigazgatási jogi védelem, bűnügyi együttműködés, az OLAF és más bűnüldöző szervek kapcsolata, a gazdasági vezetők felelőssége - írtak a szakmai és a nem szakmai, érdek­ lődő közönség számára is figyelemreméltó esszégyűjteményt. Ára: 4800 Ft + áfa Geller Balázs Legalitás a vádlottak padján Az anyagi büntetőjog legalitásának elméleti analízise A 90-es évek elejétől a klasszikus büntetőjog számos tétele megkérdőjeleződött a nemzetközi büntetőtörvényszé­ kek, az Emberi Jogok Európai Bíróságának, és a társadalmi változásokon áteső országok nemzeti bíróságainak íté­ letei következtében. Ezen ítéletek és a kapcsolódó szakirodalom feldolgozásával a nullum crimen elveket, a jog­ értelmezést és a bírói jogalkotás szerepét gondolja újra e mű. Ára: 4800 Ft + áfa Varga Zoltán A tanú a büntetőeljárásban A szerző, a Fővárosi Bíróság tanácselnök bírája több évtizedes tapasztalatait gyűjtötte össze. A kiadvány három nagy egységre tagolható. Az első rész a tanú fogalmának és perjogi helyzetének meghatározásával foglalkozik. A második egység a leggyakrabban felmerülő gyakorlati kérdéseket tárgyalja. Ebben a részben a kihallgatás szabályaitól a vallomástétel kérdésein át a vallomások értékeléséig terjed a megválaszolandó kérdések köre. A harmadik fejezet a tanúvédelem helyzetét elemzi. Ára: 4500 Ft + áfa �ítélet Tartalom Impresszum Hírek................................................................................................................. 3 Tanulmányi bizottság...................................................................................... 4 Februári események kalendáriuma 5 ............................................................. Dr. Láng Péter, személyesen............................................................................ 6 Ungváry Krisztián: A magyar honvédséga második világháborúban. 11 Boldogító séta................................................ ............................ ................... 12 ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A hazaváró Isten, ................................................................................................ 13 Kertész Imre: Sorstalanság..................................................................... 14 . ...................................... 15 Karunk új díszdoktora: James Crawford Elhunyt Kulcsár Anita....................................... A kiadó képviselője: Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egyete­ mi tanár 16 Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel................................................. 17 Főszerkesztő: Lukács Tamás Konferencia a drogtörvényről......................................................................... .19 Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Farsang 20 ................................................... 22 ......................................... Gólyabál................................ ............................. Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás . 23 Hírek Bandi Gyula dékán úr a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Pázmány Péterfelsőoktatási díjban részesült. Az alapítvány az oktatás, a kutatás, a művészetek különböző ágainak támogatása, a közművelődés megújítása, valamint a környezetvédelmi szemlélet kialakítása ésfejlesztése céljábóljött létre. A díjat olyan személyek­ nek ítélik oda, akik a fent említett területek valamelyikén kimagasló telje­ sítményt nyújtanak. Ezúton isgratulálunk a dékán úrnak. A szerkesztőség tagjak Balogh Zsolt Búd aházi Árpád Fügéd i Zsófi, Juhász Gábor Mikó Adrienn Oláh Viktória Klára Pozbai Viola Rádi Vilmos Gábor Zsellér Máté Berényi Hajnalka Cseri Tímea Gyökeres Zoltán Mavrák Hedvig Miiisi ts Barbara Pásztor Veronika Pozsgay-Szabó Péter Szalay Beatrix Akik munkákat segítik; dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www. tomart.cc HAJÓKIRÁNDULÁS MÁRCIUS 15-ÉN A HŐK idén is megrendezi a hagyományosnak mondható március 15.-i hajókirándulást Budapestről Visegrádra és vissza. További információt a HŐK irodában vagy az info@pazmanyonline.hu címen kaphattok! Nyomda: Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu I tele tO 1 @ho tmail.com 3 �ítélet Tanulmányi Bizottság A Tanulmányi Bizottság a Kari Tanács által válasz­ tottnégytagú testület, melynekjelenlegtagjai: tervet. Ez utóbbi esetben pontosan fel kell tüntetnie a tantárgyi ütemezést, e nélkül a Tanulmányi Bizottság kérelmét automatikusan elutasítja. -dr. Frivaldszkyjános (elnök) - dr. Szívós Mária (oktatói tag) - Dobos Tibor (hallgatói tag) - Dorogi Zsolt (hallgatói tag) ■ Azon hallgatók, akik külföldi tanulmányaik miatt kaptak egyéni tanulmányi és vizsgarendet a külföldi tartózkodást meghaladó egy félévnyi tartalommal hosszabb időre, azok hazatérve itthon ezen a jogcí­ men nem kapnak lehetőséget a gyakorlatok, szeminá­ riumok látogatása alóli felmentésre. A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó tanul­ mányiügyek: - egyéni tanulmányi és vizsgarend/kedvezményes tanrend - évhalasztás/passzív félév - halasztott beiratkozás/halasztotttárgyfelvétel áthallgatás - tantárgyfelmentéssel kapcsolatos panasz B Évismétlésre kötelezett hallgató ha különös mél­ tánylást érdemlő okból egyéni tanrendet kap, tantár­ gyi tervében nem vehet fel tárgyakat a következő félé­ vekről. Néhányfontosabb szabály, mely a kérelmek benyúj­ tásánálfontos lehet: B Új szabályozás a külföldi tanulmányokat folytató hallgatók egyéni tanulmányi- és vizsgarendjéről szóló rendkezésekben: az egyéni tanulmányi rend iránti ké­ relemben jelezni kell, hogy a hallgató kéri-e vala­ mely gyakorlat vagy kötelezően választott tárgy osz­ tályzatának a hozzá tartozó kötelező tárgyból történő B A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1től a tanulmányi kérelmek elbírálásáról szóló határo­ zatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki, amelyért 500 forint különeljárási díjat kell fizetni. A kérelmeket a Tanulmányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a különeljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték. /12/2004. (XII.3.) tanulmányi hirdetmény/ B Egyéni tanulmányi és vizsgarendet a tárgyi félév­ ben már módosítani nem lehet. ■ A kérelmet benyújtott hallgatónak minden eset­ ben leckekönyvét le kell adnia a Dékáni Hivatal­ ban, anélkül a Bizottság érdemben nem dönt. H Amennyiben a hallgató a szorgalmi időszakban kap vizsgázás! lehetőséget, akkor is vizsgára a Neptun rendszeren keresztül köteles jelentkezni, olyan vizs­ átszámítását, melyet a félév végén a Dékáni Hivatal fog elvégezni./1/2005. (1.13.) tanulmányi hirdetmény/ ganapra, amelyet a tanszékkel előzetesen egyezte­ tett. Amennyiben a tanszék meghatározza, hogy utó­ vizsgaidőszakban csak utóvizsgás hallgatók vizsgáz­ hatnak, annyiban ez értelemszerűen vonatkozik az egyéni tanrendet kapott hallgatókra is. ■ Minden tényt, hivatkozást — a leckekönyvben sze­ replő adatok kivételével — igazolni kell, kivéve azo­ kat, amelyek a dolgok természetéből fakadóan nem igazolhatók. ■ Egyéni tanulmányi és vizsgarend iránti kérelem benyújtásánál a hallgatónak pontosan meg kell jelölnie, hogy egyéni tanulmányi és vizsgarend címén mi­ lyen kedvezményeket kér, a tantárgyi terve vonat­ kozásában pedig nyilatkoznia kell, hogy vagy nem kíván eltérni az adott évfolyam adott félévére vonat­ kozó tantárgyi tervtől, vagy pedig a szabályoknak megfelelően maga kívánja összeállítani a tantárgyi 4 , ! B A Tanulmányi Bizottság határozatait postán, aján­ lott levélben kézbesíti; a Titkárság tájékoztatást az el­ bírálás alatt álló kérelmekről nem ad, az elbírált kérel­ mekről pedig kizárólag fogadóórában ad. B Évhalasztás iránti kérelmet csak annak a hall­ gatónak kell benyújtania, aki korábban már négy, vagy annál több félévet halasztott. Az évhalasztást �ítélet kérő hallgatók státuszuk pontos tisztázása érdekében kétség esetén feltétlenül érdeklődjenek illetékes elő­ adójuknál. /I0/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 2.pontja/ A kreditrendszerben tanuló hallgatóknak a passzív félévet a tárgyfelvételi időszak végéig a Dékáni Hiva­ talban be kell jelentenie. Ez tartalmilag megegyezik a hagyományos rendszer évhalasztásával. /10/2003. ■ Beiratkozott hallgatók esetében évhalasz­ tást, illetve a félév utólagos passzívvá nyilvání­ tását legkésőbb az adott félév szorgalmi időszaká­ nak végéig lehet kérni./ZVSz 8.§ (2) bekezdés/ Budapest, 2005. január 31. (VIIL22.) tanulmányi hirdetmény 6. pontja/ Tanulmányi Bizottság Februári események kalendáriuma - 405 éve, 1600. február 17-én égették meg nézetei várának restaurálásában és az ő tervei szerint épült miatt Giordano Brúnó itáliai természetfilozó­ a lillafüredi Palota Szálló. fust, dominikánus szerzetest. - 125 éve, 1880. február 15-én hunyt el Fischer - 355 éve, 1650. február 11-én hunyt el Stockholm­ Mór porcelánfestő, porcelángyáros, a herendi por­ ban René Descartes francia racionalista filozó­ celángyár alapítója, aki nemesi címet kapott a ma­ fus és matematikus, „a modern filozófia atyja”. gyarországi kerámiaipar fejlesztése terén szerzett érdemeiért. - 320 éve, 1685. február 23-án született Georg Friedrich Handel német-angol zeneszerző. Nagy - 120 éve, 1885. február 7-én született Sinclair sikerű szerzeményei oratóriumai (Messiás, Sala­ Lewis amerikai regényíró, aki 1930-ban irodalmi mon), operái (Agrippina, Julius Ceasar) és szvitjei Nobel-díjat kapott. Fő műve, egyben legjobb alko­ (Vízizene). tása az Arrowsmith című regénye. Ismert művei még a Férjek és feleségek és a Sólyom útja. - 215 éve, 1790. február 20-án hunyt el Bécsben II. József német-római császár, a magyarok „kalapos királya”. - 110 éve, 1895. február 1-jén hunyt el Lázár Jakab erdész. Ő írta Erdészeti kézikönyv címmel az első, magyar nyelven megjelent erdészeti szakkönyvet. - 155 éve, 1850. február 23-án született César Ritz, „a királyok szállodása és a szállodások királya”. A - 95 éve, 1910-ben vezették be Svédországban az ál­ nizzai, a luzerni és a londoni Savoy Szállodák igaz­ talános választójogot. gatója volt. A nevét viselő párizsi Ritz Szálló ma is a világ legfényűzőbb szállodája. - 60 éve, 1945. február 22-én hunyt el Schenk Ja­ kab zoológus, ornitológus. 1908-ban ő vezette be a - 150 éve, 1855. február 15-én hunyt el Lilla, azaz költöző madarak gyűrűzését. Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály szerel­ me, Lilla-verseinek ihletője. - 60 éve, 1955. február 8-án született John Gri­ sham amerikai író, akinek legismertebb műveiből - 125 éve, 1880. február 14-én született Lux Kál­ (A cég, A Pelikán-ügyirat, Az ügyfél, Esőcsináló) mán építész, restaurátor. Részt vett Vajdahunyad sikeres filmek készültek. BH 5 �ítélet Dr. Láng Péter, személyesen - Tisztelt tanár úr, az Ön nevétjelenleg a Nemzetközi Közjogi Tanszék egyete­ mi adjunktusai közt olvashatjuk. Ha megengedi, hadd tegyekfel először egy technikai jellegű kérdést: mit jelent neve előtt a „DDr. ” megjelölés? - Ez a „duplex doctor” rövidítése. Arra utal, hogy két egyetemi doktorátussal rendelkezem. Az elsőt 1975-ben filozó­ fiából szereztem —döntéselméleti téma­ körből —, a második a jogi. Van egy har­ madik is, a tudományos fokozat, a PhD doktorátusom, mely multidiszciplináris, azaz több tudomány terület téma­ köréből tevődik Össze. Erre azért is va­ gyok büszke, mert az országban első­ ként szereztem meg, 2002-ben. - Ebből, ha jól sejtem, levonható az a következtetés, hogy az Ön életét a tudományos tevékenység végigkísérte. Bemutatná nekünk gyermek- és ifjú­ korát? - Szívesen. Bár valóban igaz, hogy egész életem során folyamatosan igyekeztem tanulni, képezni magam, erre sajnos nem mindig volt megfelelő lehetősé­ gem. 1941-ben születtem Pécsett, az akkori fogalmak szerint előkelő család­ ban, ami nem is olyan sokára inkább hátrányt, mint előnyt jelentett. Szárma­ zásom miatt már a középiskolába is nehezen vettek fel, és korán meg kellett tapasztalnom, mit is jelent a diszkrimi­ náció, a kitaszítottság, a sorstalanság. Édesapám, aki kiváló jogász, az össze­ omlás pillanatában a magyar hadsereg katonai bíróságának megbízott vezető­ je, a vezérkar igazságügyi referense volt, a hadifogságból hazatérve kubikosként és segédmunkásként tudott csak életben maradni. Az ötvenes években családom három tagját végezték ki származása miatt, elmondhatom, szinte állandó rettegésben éltünk. Az érettségit Pécsett szereztem meg az ottani művészeti gim­ náziumban. Ezzel párhuzamosan hege­ dű és karvezető szakot végeztem a pécsi Konzervatóriumban. Itt ismerkedtem 6 meg Varga Csabával, akinek neve, azt hiszem, minden hallgató számára isme­ rős. ö orgonázott, én hegedültem. Máig megmaradtak bennem akkori, elmé­ lyült, meghitt beszélgetéseink, nagy öröm volt sok év után ismét viszontlátni. Kézsérülésem miatt különben zenei tanulmányaimat megszakítottam és édesapám nyomdokait követve én is jo­ gász szerettem volna lenni. A jogászko­ dás nemes hagyomány nálunk, ügyvé­ dek, kúriai bírók, híres büntetőjogászok is voltak a családban. A pécsi jogi egye­ temre jelentkeztem, de papírjaimat a gimnázium nem merte továbbítani, ne­ hogy az a gyanú támadjon, hogy egy „osztályidegent” támogatnak. Valamit tanulni szerettem volna, így hát a Buda­ pesti Református Theológiai Akadémiá­ ra jelentkeztem, ahol, kiváló eredmény­ nyel, 1965-ben szereztem lelkészi okle­ velet. Egy évig lelkészkedtem, s bár máig mélyen hívő keresztyén vagyok, nem a lelkészséget választottam eleve hivatá­ somnak. Ezt az első pillanattól tudták kedves professzoraim rólam. Azt hi­ szem, rövid egyházi tevékenységem ide­ jén lelkiismeretesebben szolgáltam, mint nem egy, hivatását könnyebben vevő társam. A mások iránti segitőkészség, hányatott életem miatt, gyermek­ korom óta megvolt bennem, s ezért arra gondoltam, politikától mentes hivatást gyakorolva orvos leszek. Orvosasszisz­ tensként egy évet a Semmelweis Orvos­ tudományi Egyetemen dolgoztam, hogy utána felvételizzem. Sajnos abban az évben hunyt el édesapám is, árván maradva nem mertem nekivágni az or­ vosi tanulmányoknak. Öt évig azonban az Országos Orvostudományi Könyv­ tár és Dokumentációs Központban dol­ goztam, végül már egy tudományos kis kutatócsoport vezetőjeként, majd újabb három év következett a SOTE-n, tudo­ mányos segédmunkatársként. Ezekben az években szereztem meg a szakkönyv­ tárosi végzettséget, és volt szerencsém megismerkedni Antall Józseffel, aki a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársa, majd főigazgatója volt 1990-ig. Barátságunk erre az időre nyúlik vissza, hiszen az orvosi egyetemen főnököm volt az Orvostörténeti Társaság elnöke, Antall József a főtitkára, én pedig a tudomá­ nyos közleményeink szerkesztője. A rendszerváltás után ismét együtt dol­ goztunk, Antall József miniszterelnöksége idején a kormány főtanácsadója voltam, a csehszlovákiai és nemzetbiz­ tonsági ügyek voltak a működési terü­ letem. De idáig hosszú, nem könnyű út vezetett... - Mikor nyílt lehetősége az első állami diploma megszerzésére? - A tudományos munka mellett 1969ben iratkozhattam be az ELTE Bölcsé­ szettudományi Karára, a filozófia szak­ ra. Igazi elit képzésben részesülhettem, tizenegy fős osztályomnak Hársing László professzor volt a vezetője, aki maga is valamikor katolikus teológiára járt és korántsem marxista szellemben oktatott minket. Legendás évfolya­ munk egyik tagja, Palló Gábor ma az �ítélet Akadémia Filozófiai Intézetének tudo­ mia mindig kegyes volt hozzám, az Aka­ mányos igazgatója, a Mindentudás démia gondozásában megjelent Fejlődő Egyetemének ünnepelt előadója. Ko­ Országok Lexikonának egyik cikkírója moly volt annak idején a filozófuskép­ lehettem, és erre különösen büszke va­ zés, a természettudományi tárgyakat a gyok. Ezzel egyidejűleg érdeklődésem TIK hallgatóival együtt tanultuk, és fokozatosan kiterjedt a politika, a jog igen nehéz vizsgákat kellett tennünk, világára is, és megkezdődött életem például matematikai logikából, fiziká­ másik nagy „szeletének”, az újságírói ból, biológiából. 1975-ben szereztem a munkának az időszaka. 1972-től 1990-ig diploma után első, egyetemi doktori fo­ folyamatosan dolgoztam újságíróként. kozatomat. Témavezetőm Hársing pro­ Először az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat fesszor volt, disszertációmat tudomány­ felelős szerkesztője voltam, majd 1977 elméleti kérdéskörben, a döntéselmélet | és 1984 közt a Magyar Távirati Iroda filozófiai kérdéseiről írtam. Ez annak külpolitikai rovatszerkesztője. 1984-ben idején veszélyes vállalkozás volt, hiszen hívtak át a Magyar Nemzethez, ahol amikor ugyanebből a témából kandi­ külpolitikai szerkesztő, szemleíró let­ dátusi képzésre jelentkeztem, a bizott­ tem. Én voltam a lap közel-keleti szak­ ság elnöke enyhe megvetéssel kérdezte értője, e minőségemben jártam riporttőlem: ilyen burzsoá tudományból akar kőrúton a térségben. Elmondhatom, kandidálni? Természetesen álmodnom hogy a közel-keleti politika vezető fi­ sem lehetett, hogy elfogadják jelentke­ guráit jól ismertem, beleértve a nemrég zésemet. A döntéselmélet azóta megha­ elhunyt Jasszer Arafatot is. A róla írt tározó tudománnyá vált, a rendszerel­ cikkeim igen élénk visszhangot keltet­ mélettel és játékelmélettel együtt, ame­ tek. Mivel elismert közép-európai, egye­ lyek szintén kutatási területemnek szá­ bek között lengyel és csehszlovákiai mítottak. Azért voltak, akik értékelték szakértő is voltam, ezért én lettem, 1986 tudásomat, alapító tagja lettem a Ma­ és 1990 között, a Magyar Nemzet törté­ gyar Tudományos Akadémia döntésel­ netének egyetlen állandó prágai tudósí­ méleti munkacsoportjának, barátom­ tója. A múltkoriban számítottam össze, mal, a Corvinus Egyetem nemzetközi j; hogy több mint másfélszáz cikkem jehírű professzorával, Kindler Józseffel j; lent meg ebben az időszakban. Mint együtt. Neki köszönhetem, hogy akkori- ji ellenzéki újságírót nem igazán jó szem­ bán a mérnöktovábbképzésben több mel néztek Gustav Husák Csehszlová­ éven át matematikai logikát, rendszer- kiájában. Szoros kapcsolatot tartottam és döntéselméletet oktathattam. a Charta '77 vezetőivel, így Vaclav Havellel és harcostársaival. Még az ellen­ - Mondhatjuk tehát, hogy Ön már zéki mozgalom illegális korszakában én ekkoriban elkötelezte magát a tudo­ készítettem az első interjút Václav Klaus mány mellett? későbbi miniszterelnökkel, mostani cseh államfővel. Ő akkor Havel gazda­ - Ügy érzem, ezt megállapíthatjuk. Az sági fő szakértője volt. A kommunista említett időszakban vontak be a Buda­ csehszlovák külügyminisztérium több­ pesti Műszaki Egyetem környezetvédel­ ször is behívatott és megfenyegettek, mi munkacsoportjának tevékenységébe írásaim miatt kiutasítanak az országból. is, ahol Szabó Mátéval, az ELTE mos­ A büntetés nem maradt el. A bársonyos tani politológus professzorával együtt forradalom évében Deutsch Tamás pe­ tevékenykedtem. Azt is elmondhatom, rében én tudósítottam a magyar sajtót, hogy Magyarországon először foglal- j■ és talán ennek köszönhetően is szaba­ koztam humánökológiával és pályáz­ dult a husáki börtönből a FIDESZ-politunk meg e területen akadémiai kutatási tikus. A csehszlovák rendszer emiatt, célprogramot. A Tudományos Akadé­ ; két nappal a bársonyos forradalom ki­ robbanása előtt „példásan” megleckéz­ tetett, a nyílt utcán a politikai rendőrség majdnem félholtra vert. Emiatt az egész prágai tudósítói kar, köztük a CNN is tiltakozott, itthon pedig tüntetést tar­ tottak a csehszlovák nagykövetség előtt. Életem nagy elégtétele volt, hogy az ot­ tani rendszerváltás után az új kormány belügyminisztere személyesen kért elné­ zést tőlem az előző rendszerben ért atro­ citás miatt, amely, mint hangsúlyozta, egyben a helsinki megállapodás súlyos megsértése is volt. Nyilatkozatát az egész prágai sajtó közzétette. - A rendszerváltást hogyan élte meg, milyen változásokat hozott a tanár úr életében? - 1990-ben tértem vissza Magyarország­ ra. Barátaim addigra már. a különböző pártok vezetői lettek. Antall József mi­ niszterelnök, István József, akivel a te­ ológiára jártam, a Kisgazdapárt helyet­ tes elnöke, Kulin Ferenc az MDF parla­ menti frakciójának vezetője, Gáspár Miklós a kereszténydemokraták egyik vezetője. Ezidőben kértek fel, hogy a Kormány mellett dolgozzam. Én lettem az első szabad magyar kormány kultu­ rális tárcájának a szóvivője, főosztály­ vezetőként, majd egy év után a kormány tanácsadója. Érdekes volt részt venni a kormányzati munkában, a formálódó Köztársaság első éveiben — nem csak a hazai körök, hanem a külföld előtt is meg kellett állni a helyünket. Én ma­ gam is számtalan külföldi delegációt fogadtam, és úgy érzem, mindig jó élmé­ nyekkel távoztak tőlünk. A legizgalma­ sabb ilyen találkozó az Anjou királyi család közvetlen leszármazottjaival volt. Szívembe zártam ezeket az idős urakat és hölgyeket, akik mellesleg a Loire-völgyi kastélyok tulajdonosi szö­ vetségének a tagjai... - A kormányzati munka mellett is volt idő a tudományos tevékenységfolyta­ tására? 7 �ítélet -Nem volt sok idő, de igyekeztem szakí­ tani. Szokták mondani, ha az ember na­ gyon akar valamit, tudja úgy alakítani az idejét, hogy jusson mindenre, ami fontos. Szorgalom, önfegyelem, kitartás kérdése elsősorban. Az 1990-es évek ele­ jén a társadalomtudomány egy másik területe, a közgazdaságtudomány felé is fordultam. A Közgazdaságtudományi Egyetemen nemzetközi kapcsolatok szakon európai tanulmányokat folytat­ tam és végül külügyi szakértői diplomát szereztem. Az Európai Unió második pillére, a közös kül- és biztonságpoliti­ ka, illetve a Nyugat-európai Unió volt a disszertációm témája. fokozatról. - Úgy gondoltam, megpróbálom az ad­ digi, sokféle tudományágból szerzett tudást hasznosítani, ezért beiratkoztam a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Multidiszcip­ lináris Doktori Iskolájába. A multidiszciplinaritás arra utal, hogy a képzés és a tudományos fokozat több társadalom­ tudományt foglal magába. Az iskola akkreditációja kiterjed a jog- és állam­ tudományok, valamint a közgazdaság­ tudományok körére. A most Corvinus nevet viselő közgazdaságtudományi egyetemen olyan nagy hírű gazdasági jo­ gászok oktatnak, mint Sárközy Tamás - És még mindig nem esett szó a talán - és sokan mások, és az Államigazgatási legalábbis, szubjektiven a mi szem­ Főiskola is részévé vált az egyetemnek. szögünkből - legkomolyabb teljesít­ Az én személyes kutatási területeim a ményekről: hiszen a tanár úrral mi is következők voltak: nemzetközi jog, nemzetközi gazdaságtan, nemzetközi kollégák vagyunk/leszünk! kapcsolatok története és elmélete, euró­ pai uniós jog. Természetesen mindeb­ - Köszönöm a kedves utalást. Valóban, ahogy haladt az idő, úgy éreztem, hogy ből szigorlati vizsgákat is kellett tenni. a már régóta meglévő érdeklődésemet ki A disszertációm témája pedig az euró­ pai uniós jog és politika, konkrétan az kell teljesítenem a tanulmányok terén is. Ezért, régi vágyam megvalósítása­ Unió második pillére volt, mellyel a ként, amelyet a történelem egy ideig Nyugat-európai Uniótól a közös biz­ megakadályozott, újra beiratkoztam az tonság- és védelmi politikáig terjedő ELTE-re, a jogi karra, és nappali tago­ történeti, jogi és elméleti folyamatot zatos hallgatóként megszereztem a jogi mutattam be. Talán azt mondhatom, diplomát is. Természetesen nem hagy­ végzettségeim közül ezt volt a legne­ hezebb teljesítenem: folyamatos jogi és tam fel a több évtizedes hagyománnyal: folyamatosan foglalkoztam a nemzet­ oktatói munka mellett, három éven ke­ közi joggal. Már a közgazdasági egyete­ resztül heti három foglalkozáson kellett men igen alapos nemzetközi és európa- jelen lenni az egyetemen, majd a kiter­ jogi tanulmányokat folytattam, ezt csak jedt anyagból letenni a szigorlatokat, és gazdagították a jogi egyetemi évek. Vég­ megvédeni a disszertációt. Hát ezért is a zés után tehát természetes volt, hogy az büszkeség. És ha megemlítek még né­ ELTE-n európai szakjogászi képesítést hány nevet, akik bírálóként vagy vizs­ is szerezzek Annak érdekében pedig, gáztatóként részt vettek a fokozatszerzé­ hogy a gyakorlattal is megfelelően is­ semben, talán még jobban meg tudom merkedjem, háromévi ügyvédjelöltség mutatni az értékét. Ott volt többek közt Blahó András akadémikus, PhD-progután a jogi szakvizsgát is letettem. ramigazgató; Valki László professzor; - Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, Bokorné Szegő Hanna professzor aszmár az eddigi életút is hatalmas szony, Prandler Árpád, az ENSZ-jog teljesítmény egyetlen embertől. És európai hírű művelője; Palánkai Tibor nem beszéltünk még részletesen az akadémikus, a ,Jean Monnet profeszemlített „büszkeségéről", a PbD- szor” cím birtokosa; Szentes Tamás aka­ 8 démikus; Rostoványi Zsolt professzor; Nógrádi György professzor; Gedeon Péter; a nemzetközi, az európai jog, gazdaság és kapcsolatok tudományte­ rületeinek legnagyobb képviselői. - A tudományos munka részét képezi a kutatás mellett a publikálás és az oktatás is. A tanár úrnál e tevékeny­ ségek hogyan alakultak? - Ez természetesen így van. Nálam ez is több évtizedre nyúlik vissza. A már em­ lített számtalan újságcikk mellett korán volt szerencsém néhány tudományos munkát is megjelentetni. Szerencsés vol­ tam és vagyok, mivel a nyelvtanulás terén is jól tudtam előrehaladni — ter­ mészetesen sokat segítettek a külföldi utak is. És mivel rendszeresen olvastam, olvasok tudományos közleményeket angolul, németül, franciául, ezeket jól tudom hasznosítani kutatásaimban. Származásom miatt még ismerem a holland nyelvet is, ezenkívül tanultam oroszul, latinul, görögül, héberül; a cseh, szlovák, arab nyelveket pedig éve­ kig a munkám miatt is használtam. Mindezek folytán, ahogyan azt már em­ lítettem, az akadémiai Fejlődő Orszá­ gok Lexikonának társszerzője voltam, a második pillér témakörében pedig több munkám is megjelent a '90-es években, illetve 2000-ben is. Legújabban a cotonou-i egyezmény feldolgozása körében jelent meg két munkám a Bánrévy pro­ fesszor úr tiszteletére összeállított emlékkönyvben, illetve a Magyar Jog­ ban. A Külügyminisztérium felkérésére pedig a múlt év őszén Bassa Zoltán barátommal együtt mi készítettük el angol nyelven az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak (Millennium De­ velopment Goals 2004) teljesítéséről szóló magyar jelentéstervezetet az EU Bizottságának, ami gyakorlatilag az eu­ rópai uniós fejlesztési politikához való nemzeti hozzájárulásunkról szól. Ami oktatói pályafutásomat illeti, az is elég régen kezdődött. Az orvostudományi egyetemen szakszemináriumot tartót- �ítélet tam, mint említettem, a mérnöktovább­ képzésben is részt vettem. Az egyetemi képzésben először a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tartottam előadásokat, ahol kutatási témám, a második pillér köréből kértek fel erre. Itt ezt követően éveken át nemzetközi jogot, védelmi igazgatási, illetve közi­ gazgatási jogot oktattam a biztonságpo­ litikai szakon, illetve a posztgraduális kurzuson. - És mikor kezdődött a pázmányos „pályafutás”? - Egyetemünkre 1998-ban kaptam elő­ ször meghívást Bánrévy Gábor profeszszor úrtól, akinek azóta is nagy hálával tartozom, hogy felkarolt és segített ez ügyben. A második pillér, illetve a NATO témakörében tarthattam egy-egy kurzust akkor, megbízott előadóként. Szakjogászi végzettségem megszerzése után felkértek a Deák Ferenc Tovább­ képző Intézet részéről, hogy az európai szakjogász képzés magyar és angol nyel­ vű oktatásában részt vegyek. Speciál­ kollégiumokat indítottam az európai külkapcsolatok dokumentumainak elemzése, valamint a humanitárius nem­ zetközi jog témaköréből is. A Kar inter­ netes európajogi jogfogalmi szakfóru­ mának szakmai vezetője is vagyok. Saj­ nos az órakeret-szűkítés több más kollé­ ga mellett engem is érintett, jelenleg egy kötelezően választható alternatív előa­ dásom maradt. 2002-től viszont főállá­ sú egyetemi adjunktusnak neveztek ki. - Jól érzékelem, hogy az eddigi tudo­ mányos-szakmai életút jelentősen segíti Önt abban, hogy a korábbi Nem­ zetközi Jogi Intézet által gondozott szinte minden területen kutatói­ oktatói tevékenységet végezhessen? - Hát nem akartam ilyen szerénytelen­ nek tűnni, de köszönöm, hogy említi. Valóban, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy speckollok, főelőadások, és vizsgáztatás terén is részt vettem már mind a Nemzetközi Közjogi, mind a Nemzetközi Magánjogi, mind pedig az Európajogi Tanszéken. Én mindig jól éreztem magam, függetlenül attól, ép­ pen melyik területről kértek fel. - Ha már a vizsgáztatást említi, engedje meg, hogy kérdezzek valamit, ami talán kellemetlen. Önt sok táma­ dás érte a tavaly végzettek részéről az európajogi szigorlatok eredményei miatt. - Ez igaz, még internetes fórumokon is „megjelentem” többször. Nem érzem igaznak az ellenem felhozottakat, mivel most van rá mód, hadd tegyek néhány megjegyzést ezzel kapcsolatban. Először is: mindenki tudja, hogy az európajog a mi jogrendszerünknek is éppúgy része, mint bármely más jogág szabályai. En­ nek ismerete tehát — különösen vég-zős joghallgatóknál — nélkülözhetetlen, ezért szigorúan kell számon kérni. Ezt különben még az interneten „chat-elők” jelentős része is belátta. Ami a bukási arányt illeti, az sem extrém módon kie­ melkedő — maga Bándi dékán úr utalt több más egyetemen jelentkező sokkal rosszabb eredményekre. Ugyebár az is világos mindenki számára, hogy a szi­ gorlatot bizottság előtt kell tenni, tehát a megszületett eredmények mindig ob­ jektív mérlegelés, és megegyezés által jönnek létre. És ami a legfontosabb: sen­ ki nem említi meg, hogy az elégtelent kapott hallgatók jelentős része meg sem kísérelte elmondani a tételét, hanem visszaadta — rajtuk nyilvánvalóan nem lehet segíteni, ha arra módot sem adnak a tanárnak. Én azt hiszem, egyfajta bűn­ bak lettem, talán azért, mert a vizsgázta­ tás legnagyobb része azon bizottságokra hárult, ahol én voltam az elnök. Remé­ lem, azóta sokan felülvizsgálták állás­ pontjukat — már csak azért is, mert az utóvizsgák végére csak néhány hallgató maradt, akik nem tudták eredménnyel zárni a szigorlatot. Azt hiszem, ez is bi­ zonyítja, hogy a sok gyenge eredmény főleg annak volt a következménye, hogy sokan alábecsülték a tananyag megtanu­ lásához szükséges időtartamot. Aki tu­ dott még egy-két hetet tanulni, február­ ban már sikerrel teljesített. Sajnos, azért is nehéz az oktató helyzete, mert azok, akik például jelest kaptak, nyilván nem terjesztik olyan széles körben vizsgaél­ ményeiket, mint azok, akik kevéssé jól szerepeltek. Végül pedig: sokan kár­ hoztattak azért, mert „mertem” az álta­ lános műveltség körébe tartozó kérdé­ seket feltenni. Én úgy vélem, a végzős joghallgató, a leendő jogász felé állandó elvárás, hogy megfelelően művelt, kul­ turált legyen — ez része a jogászi étosznak, az emberekkel való megfelelő kap­ csolattartásnak is. És meg kell jegyez­ nem, az e téren tapasztalt hiányosságok egyébként sosem eredményezték az érté­ kelés lerontását. - Tisztelt tanár úr, családjáról, szabadidejéről, hobbijairól ritkán hallhatunk. Megosztana velünk néhány személyes információt? Mivel magam is több évig látogattam az Ön óráit, elmondhatom, úgy érzem, mű­ veltsége, tudományokban és a művé­ szetekben valójártassága igen széles­ körű - és ezt mindig beleszövi előadá­ saiba is. - Örülök, ha valóban így látszik. Tény, hogy kevés szabadidőmben is hosszú évtizedek óta igyekszem elmélyülni az irodalomban, a művészetekben, sőt nem telik el úgy nap, hogy valamilyen módon a kondíciómat is karban ne tartanám. Azt hiszem, ez is sokat segít elviselni az élet nehézségeit, illetve erősíti a kitartást, az önfegyelmet. Az egyik legnagyobb öröm számomra, ha egy-egy hétköznapon, akár az esti órák­ ban is hallgatók tömegei látogatják az előadásaimat. Ez már évek óta megy így, s érzem ezáltal, érdemes csinálni. Remé­ lem, még sokáig folytathatom ezt és azt is remélem, a hallgatók szívesen hallgat­ ják, ha nem csak a száraz tananyaggal, hanem irodalommal, filmművészettel, filozófiával, történelemmel, olykor kül­ 9 �ítélet politikával és megannyi mással is fog­ lalkozunk az órákon. Ami családomat illeti, arról valóban ritkán beszélek — sajnos szomorú élményeim is voltak. Nejem csak későn, és csak egyetlen gyermeket szülhetett — kisfiam 17 éves jelenleg, féltő gonddal óvom és neve­ lem. Remélem, egyszer sokkal nagyobb sikerei lesznek az életben, mint nekem. - Fogalmazott-e meg a tanár úr vala­ milyenhitvallást, vezérlő életelvet? - Több komoly cél is vezérli az életemet, s ezektől sosem tágítottam. Az egyik igen fontos a tolerancia — családom is abszolút ökumenikus, jól megférünk egymással több egyház tagjaiként is. A másik, amiről már beszéltem: önfegye­ lem, szorgalom, kitartás — és, lehet, hogy olykor keménynek tűnök, de ezt elvárom hallgatóimtól is. Mindazon­ által úgy látom, sokan érzik, ha megfe­ lelnek ennek, kiváló kapcsolatot tu­ dunk kiépíteni. Sokan írnak hozzám évfolyam-, szakdolgozatot — igyekszem folyamatosan segíteni őket, de terhelni is. Sokan vannak, akik bírják! Kitartó igyekszem lenni a munkámban: szinte minden nap bent vagyok az egyetemen, konzultálok a hallgatókkal, akinek le­ het, igyekszem segíteni. Nekem már ez az életem, a hivatásom: kutatni, oktatni, a hallgatókkal napi kapcsolatban lenni. Szerencsére könnyen tehetem, hiszen nekem ez az egyetlen állandó munkám — én már elkötelezett „Pázmány-lakó” lettem! Remélem, még sokáig lehetek a hallgatók segítségére. Nekem is nagyon fontos ez; bizonyára sokaktól hallotta már: az tartja őket lélekben fiatalon, ha fiatalokkal dolgozhatnak nap mint nap. Nos, ezzel én is így vagyok. Végül, de nem utolsósorban el kell monda­ nom, milyen fontosnak tartom, hogy valakiről csak akkor alkossak véle­ ményt, ha már megfelelően megismer­ tem. Pletykák, szóbeszédek alapján megítélni valakit: nagyon helytelennek tartom. Gondoljuk csak meg, hogy esett egyetemünk egyes oktatóinak, hogy 10 különböző elbeszélések, vádaskodások alapján egyesek bulvárlapok hasábjain próbálták befeketíteni őket — egészség­ telen, káros folyamatok ezek, melyek nem csak az érintettek számára kelle­ metlenek, de rongálják az egyetem hír­ nevét is. Csak néhány beszélgetés is ele­ gendő, hogy ezeknek elejét vegyük. Ez, azt hiszem, alapvető elvárásnak tekint­ hető általában is. - A múltat, a jelent, azt hiszem, kellően megismerhettük. Hogyan ala­ kul ajövő? Kérdezem ezt azért is, mert ha a politika is úgy akarja, egyik pro­ fesszorunk remélhetőleg nagyon ko­ moly elismerésben részesülhet. - Amíg csak bírom, folytatni szeretném az oktatást, a kutatást. Ahogy már utal­ tam erre, ez az életem — talán ez is tart egy kicsit életben. Nem szeretnék persze patetikus lenni, de bizony sokszor ér­ zem úgy, hogy meggörnyedek az élet egy-egy csapásának súlya alatt. Ilyenkor azonban mindig örömet szerez, hogy a hallgatók szívesen jönnek hozzám, be­ szélgethetünk; ha egy-egy tanulmányt eredményesen megírok, befejezek; s ha újraolvasom egy-egy kedvenc költemé­ nyemet. Amire pedig On is utalt, való­ ban, azt hiszem, minden kollégám és hallgatóink nevében is mondhatom: nagy öröm és dicsőség volna, ha Kovács Péter professzor úr elnyerné az alkot­ mánybírói talárt. Kettős sikert jelentene ez: egy jogászi életpálya méltó megkoro­ názása, de éppúgy dicsőség az egyetem­ nek is. Szívből remélem, a közeljövő el­ hozza ezt: talán mire olvassák e sorokat, már meg is valósult. És ezzel kapcso­ latban is nyugodt vagyok, mert ami a jövőt illeti: Kovács professzor kiváló oktatás- és tudományszervezése folytán tanszékünkön csak olyan oktatók van­ nak, akik már rendelkeznek tudomá­ nyos fokozattal, vagy annak elnyerése érdekében folytatják tanulmányaikat. A feltörekvő fiatalok, nagyon helyesen, biztosítják a megfelelő oktatói utánpót­ lást is. így hát bizonyos, hogy a tanszék oktatói gárdája továbbra is a Kar iránt elkötelezett, kiemelkedő szakmai szín­ vonalú tanárokból áll. És ez megnyug­ tató mind a Kar belső, mind külső — azaz az akkreditációs szempontokat, illetve a Kar megítélését figyelembevevő —helyzetét tekintve is. - Tisztelt tanár úr, engedje meg, hogy személyes életében, tudományos, ok­ tatói pályafutásában további sikere­ ket kívánjak! Köszönöm a beszélge­ tést! Szilvásy György Péter Sírnak a babok Szabó Beatryxnak (Valentin, s napokkal előtte) Vigasztalást nem lelek már Csókra nyílt viharos dühben, S vak ájulással harmatozom, Mintha égnék a hang felé, Mert újra-mosom a habokat Az őrök köd halkuló függönyében A lugasban az Élet világa; S a tavasz kékszínű ködét ölelem, De nyirkos marad minden markolásom És egymásra akasztjuk az álmokat, És halkan ballagunk, Mert sírnak a habok Sorban állok; fényes reggelen A sokszor tört varázs sóhajtva köszönt S az ócska szavakat Egymásban vetkőzünk, És műiden angyal Már összegyűjti a rémeket Aldtalak álmodban és áldalak mostan is Atkozott nyugalmam vérén Talán az örök köd felé, Míg valaki úgyis eltemet Most a némaság az, Mi rágömyedt a ködre Mintha égne: bele a szívedbe! Sáska Zoltán Attila �ítélet Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban(Osiris Budapest 2004) Ungváry Krisztián fiatal történész, hadtörténész, Budapest ostroma című könyve tette talán ismertté. Ennek a közelmúltnak a történetével foglalkozó szer­ zőknek éppen az elvarratlan szálak, a történet „mito­ logikus” vagyis jelen értelmezési mezőinkkel interferáló természete miatt állandó politikai kisülésekkel kell számolniuk. Ebből a szempontból megnyugtató lehet, hogy Ungváry középen álló gyerek, ugyanúgy vitázik Eörsivel az Ésben mint Schmidt Máriával, vagy foglal állást éppen a Teleki szobor ügyében. Mos­ tani szerencsétlen közéletünkben akár ez is lehetne megnyugtató, de a „középen állok, mindenki utál” te­ hát jó srác vagyok eljátszható ripacskodása helyett megnyugtatóbb Ungváry pártatlan humanizmusa. Mi is az a háború? A háború egy politikai közösség egzisztenciális küz­ delme. De mi az a politikai közösség? Az valamilyen nyelvi, kulturális, azonosságok involválta illúzió, mely akár nem létező azonosságot is képes azonossággá átértelmezni. Ráébredés arra, mi egy közösség va­ gyunk, de mint ilyen illúzió a legkeményebb realitás, huszadik századunkban főleg. A háború tehát politi­ kai cselekedet (jó öreg Clausewitz) tehát közösségi, tehát céltételezéseiben — jóllehet a tényezőkkel is kal­ kulálva — a közösségé, önérdekű. Belesodródás vagy igazi háború? Az első világháború után a legtöbb európai ország­ ban, így nálunk is egy egész frontot megjárt generáció került a hatalom közelébe. Magyarországon ahol a tisztikar társadalmi státusa mindig igen magas volt ezt még tetézte a hamis elvárás, egy tisztnek minden ügyben meg kell szólalnia inkompetens emberek ír­ tak dolgozatokat a gazdasági világválság „megoldá­ sáról” a Magyarországnak kívánatos földbirtokrend­ szerről stb. A katonák elkezdtek politizálni ráadásul konkurálva a magyar kormánnyal. A londoni katonai attasénk, amikor Magyarország a fegyveres semlegesség álla­ potában volt célhelyesbítéseket küldött a német bom­ bázóknak. Amikor sem német részről nem érkezett felkérés sem magyar részről felajánlkozás a Barbarossában való részvételre Werth Henrik vkf. mind a német mind a magyar vezetőknek hazudva hajszolta ki a gyorshadtestet Ukrajnába, nehogy szomszédaink előtt lemaradjunk. Ami­ kor a kiugrási beszéd ar­ ra szólította föl a kato­ nákat álljanak át, a tisz­ tek szabotálták a pa­ rancs végrehajtását. Ma­ gyarország tehát nem sa­ ját céljaiért, hanem a né­ met célokhoz minél in­ kább igazodásban látta saját háborús részvételé­ nek értelmét, aminek csak derivátumaként közvetve voltak nemzeti céljai, köszönhetően a németbarát megfelelési és kisebbségi komplexusoktól gyötört tisztikarnak. A megszállás. A leginkább újdonságnak, a magyar megszálló erők orosz levéltári források alapján rekonstruált tevékeny­ sége mondható. A hadseregcsoport hátsó területekből és Korückből 40000 négyzetkilométernyit a magyar honvédség tartott megszállva, a leginkább partizán­ háború sújtotta Brjanszki erdőt is beleértve. Először is a honvédség de még németek is megdöbbentek azon a kegyetlenségen amivel nem is elsősorban az ellenséget hanem a saját lakosságot sújtotta a visszavonuló szov­ jet hadsereg és pártvezetés. Börtönök foglyainak kiir­ tása, kollaboráló civil lakosság büntetése, visszavo­ nulók saját tüzérséggel lövetése. A védett státusú hadi­ fogoly lengyel tisztek katyni kivégzése csak epizódja volt ennek a barbarizmusnak. Mindennek a bánás­ módnak a tapasztalása olyan erőszakspirált alakított ki ami lehetetlenné tette a megadást, a németek in­ kább több száz kilométeren is vissza a Rückkampfot választották a saját vonalakig mint a fogságot. A bolsevik NKVDs terror megszűnte a helyi lakosság­ ban nagymértékű együttműködési hajlandóságot vál­ tott ki. A helyi milíciákat hadifoglyokból, helyi lako­ sokból lehetett kiállítani, egyes helyeken földosztást hajtottak végre négyosztályos oktatást indítottak meg. Érdekes versengés volt a német hatóságoktól támogatott ukránok és a magyarok szimpátiáját élve­ ző lengyelek nemzeti törekvései között. Nemritkán lengyel partizánok irtották az ukrán partizánokat míg az utóbbiak a szovjetektől támogatott kommu- 11 �ítélet nistákkal álltak harcban, mindkét katonai közigaz­ gatás bizalmát és támogatását élvezve hajtottak végre pogromokat a zsidóságon akit a bolsevik terrorban közreműködőnek találtak. A helyzet tehát jóval bo­ nyolultabb volt mint a németek-oroszok háborúja. Amikor a szovjetek pedig visszafoglaltak valamit, nem sok érzékenységgel mindenkit kollaboránsnak tartottak. A helyi lakosság bizalmát aztán a német polgári közigazgatás fajelmélettől indoktrinált veze­ tőinek sikerült elszúrni. Nem kerülhetők meg a „bandaharc” során elkövetett magyar háborús bűn­ cselekmények, melyek elsősorban a kombattáns nem kombattáns megkülönböztetés nehézségeiből adódó frusztráció következményeként bekövetkező civileket is súlytó bosszú volt. Végső soron ugyanezekkel a problémákkal szembesültek az amerikaiak Vietnam­ ban, sokkal kevésbé fegyelmezetten emberségesen és hatékonyan megoldva azt. Összehasonlítva a terület nagyságát és a német megszállók létszámát messze a hatékonyabb volt az amerikaikénál, amiből az a kö­ vetkeztetés is adódik a Szovjetunió közelebb volt az összeomláshoz mint feltételezték. Német, magyar be­ számolókból pedig az is kiderül tudtukon kívül pre­ ventív háborút vívtak, az utolsó adandó alkalommal, a szovjet támadó csoportosítás a határon ugyanis védekezésre alkalmatlan volt. képtelen saját sorsát irányítani több százezer magyar állampolgárt megvédeni, a Honvédséget harcképes­ ként egyben tartani legalábbis a hazaáruló puccs után. Epilóg. A szenvedés, amit az ország emberben infrastruktúrá­ ban elszenvedett hatalmas. Még szörnyűbb, hogy az egységes politikai közösség mindezt különböző sorsközösségekbe (sorstalanságokba?) kényszerítve élte meg. Gyökeresen mást élt meg az elhurcolt magyar zsidóság, mást a meghalt honvédeink, a malenkij robotra elhurcolt de még egy dél vagy észak erdélyi is. Ezek a különböző sorsközös­ ségek (sorstalanságok?) a politikai közösség elméleti helyreállítása után is reprodukálták magukat gene­ rációkon átívelve. Mai politikában is kisülve. Ezért nem lehet róluk racionálisan, a kauzalitásokat föltár­ va, tehát a történettudomány nyelvén szólni. És attól még mert egyes szenvedések nincsenek a köztudatba vagy amorfak, kevésbé megragadhatók, még nem jelenti azt nincsenek. A szenvedés ténye az ami egy, ez összeköthet. Vargha Bálint Tamás Összeomlás. Az ország ipara teljesítőképességét messze felülmúló­ an tudatosan készült a háborúra ám ez is kevésnek bizonyult. Megsemmisült egy egész hadsereg, angol­ szász bombázók támadták az országot, a német szö­ vetséges pedig még Romániát sőt Bulgáriát is többre értékelte fegyverek szállításában. Werth szervilis alkal­ mazkodása és a véráldozatok dacára úgy bántak az országgal mint egy utolsó kapcaronggyal. Amikor a harcok az ország területére értek kiviláglott, egyedül Németország vívja azt a háborút, és veszti el, amit akart, amire teljes erőforrásait koncentrálta, olyan célokért amiért a hadsereg kohéziója még a hatalmas veszteségek dacára sem züllött szét és hideg fejjel tette amit tehetett, nem esett pánikba nem hisztériázott. A debreceni tankcsata pedig megmutatta a német pán­ célos fegyvernem a háború utolsó évében is jelentős teljesítményekre képes. Most látszott a tisztázatlan és rosszul felfogott célokkal háborúba keveredett ország 12 Boldogító séta... Eljött a fagy szelében szeretni rosszaságom Itthagyni engem szíve sóhajára: hamis életem Védelmem ellen bal majd jobb karomra Törzsem bal felét s az övét ölelénk. Nő-szívében szeme-színezte szárnyaló idő, Mi életét ékesítő némasággal meglelé Séta, csak báját dicsérő vétek... Oly kevés, mi bölcs bolondos éjben ég S birodalma: azt szeretni, kitől búcsúzni fél - Székesfehérvár-Budapest, 2005. február 12-13. Sáska Zoltán Attila �ítélet A hazaváró Isten Volt már olyan érzésed, mikor valahonnan távolról, főleg hosszú idő után hazaérkeztél, hogy mintha az ismerős házak, az utcák, a templom, a saját nyelveden beszélő emberek állandóbbak lennének a Föld bármely pontjánál? Pedig ugyanúgy több száz vagy ezer éve a helyükön vannak Prága, Krakkó, Róma vagy Szentpétervár falai is. De mégis. Ezek az utcák a te gyermekkorodra emlékeznek, az emberek ismerik a családodat, a tablóképed kint van az iskolád falán. Ezeknek az embereknek ismered a történelmét, a hagyományaikat, érted reakciójukat egy-egy új dologra vagy változásra. Otthon vagy. Azt hiszem, valami ilyesmit élsz át, amikor megtérsz. A hosszú vándorút után megérzed, hogy otthon vagy. De hogy lehet ez? Hiszen még sosem láttad Isten országát! Azt sem tudod, hogyan képzeld el. Az Evangéliumokban találsz rá néhány utalást, de ez korántsem elég a pontos „feltérképezéshez”. Úgy gondolom, pont emiatt HISZEL, de még nem TUDSZ. És azért tudod magad otthon érezni, mert benned van a Szentlélek. Ó irányít, sugalmaz, közvetíti az Űr üzenetét. Nem szqkséges látnod Istent ahhoz, hogy tudjad, ő a Teremtő, te pedig a Teremtmény. És a felismeréssel, hogy tartozol valakihez ott fönt, megérzed azt is, hogy Isten mindig is a helyén volt, csak valahogy elkerülte a figyelmedet. Mikor valaki a hitedről kérdezett, csak legyintettéi, hogy megvagy te Isten nélkül is, meg különben sem segített a múltkor, mikor szükséged lett volna rá. Ez utóbbi megjegyzés is mutatja azonban, hogy tudat alatt, valahol mélyen elismerted azt, hogy valaki vigyáz ránk. Aztán mikor rendbejöttek körülötted a dolgok, ugyanúgy nem foglalkoztál Vele, mint azelőtt. Azt hiszem, a Nélküle töltött évek sem voltak értelmetlenek vagy céltalanok, de a hit által utólag megvilágosodik előtted hiányosságuk. A fehér foltokat Isten most betölti. És erre csak ő képes... Fantasztikus dolog, ha bekerülsz egy hívő közösségbe. Olyan barátokra tehetsz szert, akik már hamarabb felfedezték Öt. Hívő szemmel néha egy fél mondattal meg tudnak oldani egy olyan problémát, amin te esetleg már évek óta rágódsz. Egy pap egyszer azt mondta a prédikációjában, hogy a szeretet helyére mindig be lehet helyettesíteni Isten nevét. Mindenkinek ajánlom ilyen megközelítésből elolvasni Pál korintusiakhoz írt első levelének egy részletét, az ún. Szeretethimnuszt(lKor 13,4-8). És végül hadd ajánljam minden kételkedő (ezt nem negatív jelzőnek szántam, hiszen Tamás apostol is kételkedő volt) figyelmébe az alább olvasható történetet arról, ami a hit lényege. A nagyböjti időszak remek alkalom arra, hogy átgondold, te miben hiszel, mi a legfontosabb cél, amit életedben el szeretnél érni. Sáhó Eszter Vad Fügefa Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fo­ gantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is: - Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem megváltoztak: - Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik. - Ez azt jelenti - felelt a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik. csodálatos, hogy élünk? Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljutatta hozzájuk a táplálékot, éne­ - De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszo­ nozta az első -, szeretnék mindig itt maradni! - Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik. keltek az örömtől: - Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja ve­ lünk saját életét! Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek hirtelen észlelték, mennyire Talán van élet a születés után is! - Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem, a születés a vég! 13 �ítélet Egyikük mély bánatba merült, és így szólt: - Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. gunknak, mert így jobban megérthetjük életünket. Talán még anya sem létezik. - De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. Külön­ ben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan marad­ dések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérke­ zett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is. hattunk volna másképpen életben? - Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki ma­ így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kér­ Kertész Imre: Sorstalanság A Sorstalanság a legnagyobb költségből megrendezett filmként vonult be a magyar filmtörténetben, már-már feledésbe me-rítve Kertész Imre eredeti regényét. A film, ha lehetne egy szóval jellemezni remek, de kissé más, mint a regény. Más ugyanis a mondanivalója! A XXI. századi film­ technikai lehetőségek megengednek néha túlzásokat, és a megjelenítés az első. A láttatás. így, ha meghallgatják a tanácsomat, először olvassák el a regényt írott formában, és amikor felocsodunk a felismerésből, hogy amit már eddig is tudtunk a történelemkönyvekből, azt leírva egy kisfiú szavaival még borzalmasabb, menjenek el és nézzék meg a filmet is. A korábbi statisztikai adatok testet öltenek és a szenvedés stádiumainak lehetünk tanúi. A művet „fekete-regény­ nek” szokták nevezni „műértő körökben”, amivel nem érthetek egyet. Ennél magasztosabb és az emberek által va­ laha elkövetett legnagyobb borzalmat, az író a lehető legautentikusabb forrásból egy túlélő elbeszéléséből szerez­ te. A túlélő, pedig nem egy felnőtt férfi, vagy egy vallását megválasztó ember, csupán a családja hagyományait követő és abba belenyugvó fiúcska, aki kezdetben a jó szándékot feltételezve a Birodalom építésébe fogott, majd amikor rájött, hogy a munka nem munkát, hanem rabságot jelent, férfivá cseperedve változtatott. Azonosult tár­ sai szenvedésével, legyenek azok zsidók, vagy nem zsidók. Megtanulta túlélni és kitapasztalni a rendszer lehe­ tőségeit. Anélkül, hogy a regény csattanóját lelőném, a mű olvasása alatt a katarzist nem a végén, hanem többször közben éljük át. A szereplők beolvadnak a szenvedők sokaságba és az író által kiemelt tulajdonságaikkal azono­ síthatjuk őket. A tulajdonságok azonban elrejtőznek a csíkos, hiányos ruházat és a sárga csillag vakító fénye alatt. A könyv üzenete egy mondattal összefoglalva: Soha többé nem aka­ runk félni! Az üzenet így nem a „fekete-regény” szenvedéseibe való belenyugvás, hanem az örök félelem a szélsőségek ellen. A mű így az egyik legfehérebb regény a ma­ gyar irodalomban. Dorogi Zsolt 14 �ítélet Karunk új díszdoktora: James Crawford 2005. január 21-én az Egyetemi Ta­ nács nyitott ülésén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorrá avatta James Crawford professzort - a Cambridge-i Egyetem jogi karának dékánját. A zsúfolásig megtelt díszteremben a tanácsülés megnyitását követően dr. Bandi Gyula dékán köszöntötte a cambridge-i professzort. James Crawford, a nemzetközi jog szakér­ tője 1996-ban került először kapcso­ latba Egyetemünkkel, amikor elő­ adást tartott a Nemzetközi Bíróság előtt zajló szlovák-magyar jogi vitá­ ról, melyben ő a magyar fél érdekeit képviselte. A professzor aktív közre­ működője volt a Cambridge-i Egye­ tem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös szervezésében létre­ jött brit és európai jogi diploma programjának. A tanácsülést állófogadás zárta. Te hallottál már a Cambridge-i képzésről? A képzés távoktatásos jellegű, négy fél­ éves, angol nyelven folyik és sikeres ab­ szolválása esetén a résztvevők „Diplo­ ma in English and European Union Law” végzettséget szereznek. A képzés teljes egészében Budapesten, a Szent­ királyi u. 28-as szám alatt folyik, a Curriculum Vitae James Crawford Született: 1948. november Ausztrália 14. Adelaide, Tanulmányok: 1971 BA és LLB fokozat az Adelaide-i Egyetemen (angol, történe­ lem és politikatudomány) 1972-74 posztgraduális képzés az Oxfordi Egyetemen 1974-77 doktori fokozat az Oxfordi Egyetemen Pályafutás: 1974 Adelaide Egyetem — tanársegéd 1983 Adelaide Egyetem — tanár 1986 Sidney-i Egyetem — nemzet­ közi jog professzora 1990-92 Sidney-Egyetem jogi kará­ nak dékánja 1992 Cambridge-i Egyetem nemzet­ közi jogának professzora 1995-2003 Cambridge-i Lauterpacht Nemzetközi Jogi Kutatóintézetének társaigazgatója, majd igazgatója ' 2003- Cambridge-i Egyetem jogi kará-nak dékánja Tudományos szervezeti tagság: Nemzetközi Jogi Társaság—igazgató Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia — Cambridge-i Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzo­ rainak részvételével. tag Brit Akadémia — tag A program vezetője dr. Szabó Marcel, a program koordinátora dr. CsepelyKnorr Tamás, akikhez a képzéssel öszszefüggő bármilyen kérdésben biza­ lommal fordulhattok. A képzésről to­ vábbi részleteket a kari honlapon ta­ lálsz. World Trade Review — szerkesztőbi­ További tudományos tevékenység: zottsági tag ICSID Reports and Cambridge Studies in International and Comparative Law—társzerkesztő British Yearbook of International Law—vezető szerkesztő 15 �ítélet Elhunyt Kulcsár Anita A magyar sportélet egyik legsikeresebb sportága, a női kézilabda elvesztette egy ragyogó csillagát, Kulcsár Anitát. A sportoló sukorói otthonából tartott klubja, a Dunaferr délelőtti átmozgató edzésére, amikor a végzetes baleset érte. A tragédia pontos okát még szakértők vizsgálják, az azonban biztosnak látszik, hogy a sportolónő biztonsági öve nem volt bekapcsolva. Anita 28 évesen már 165szörös válogatott volt, ezen alkalmakkal összesen 403 gólt szertett a nemzeti együttesben. És pont ennyiszer láthattuk, feltartott ujjal és szívet r melengető mosollyal hátrafutni a hatos vonalhoz. Egyszerűen felfoghatatlan érzés, hogy nincs többé! A válogatott motorja volt. Lelkesedése és akarata soha nem lankadt. Az utolsó percig harcolt és lelkesedésével csapattársait is átsegítette a holtpontokon. Aki pedig ismerte tudta, hogy Anita a magánéletben is nagyszerű ember volt. Boldog /SYMA házasságban élt férjével, akivel a közeljövőben gyermeket szerettek volna, imádta labradorát, és mindenkihez volt pár kedves szava. Szerény ember volt, soha nem éreztette szurkolóival, hogy ő a sportág egy kiemelkedő alakja, kézséggel állt a rajongói rendelkezésére a fárasztó meccsek után is az öltöző bejáratánál. És ezért szerették sokan. Sportpályafutásában idén bajnoki győzelmet, magyar kupa győzelmet és bajnokok ligája győzelmet szeretett volna szerezni. Sajnos ez már soha nem adatik meg neki. De gondolt a pályafutása utáni időkre is. Egyetemünk első éves jog hallgatója volt. Ezért Kulcsi (ahogy barátai nevezték) halála egyetemünket is feketébe borítja. A család, a barátok és a szurkolók soha nem fogják elfelejteni ezt a csodálatos embert. Rajongói és csapattársai fáklyákkal és gyertyákkal vonultak szerdán a dunaújvárosi sportcsarnokhoz, így emlékezve a nagyszerű sportolóra. Csapata, a Dunaferr természetesen elhalasztotta a szerdai (jan. 19,-ei) Hódmezővásárhely elleni bajnoki mérkőzést valamint a szombati (jan. 22.) Podgorica elleni bajnokok ligája mérkőzést. A csapat legközelebbi mérkőzése jan. 29-én Valenciában lesz. A hazai mérkőzések egyperces gyászszünettel kezdődnek Anita tiszteletére, a játékostársak könnyes szemmel kezdik a játékot. Sok időnek kell eltelni, míg enyhül a fájdalom. Anita a válogatottban és klubjában is pótolhatatlan volt, nagy űrt hagyott maga után. Ha áttekintjük pályafutását láthatjuk, mennyit tett a magyar sport sikereiért. Pályafutását a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban kezdte, amivel NB1 B-be jutott, majd 1995-ben a Győr együttesébe szerződött, ahol két bajnoki ezüstöt és két bronzot szerzett, valamint 1999-ben EHF kupadöntőt játszott. 2001ben a székesfehérvári Cornexi csapatába igazolt, majd onnan 2004-ben a Dunaferrhez, ahol megszerezte élete első és sajnos utolsó bajnoki aranyérmét. Emellett persze a válogatott oszlopos tagja volt hét évig. 1998-ban EB-bronzot szerzett a csapattal, majd a 2000ben az olimpián ezüstöt ért el csapattársaival és ugyanebben az évben Európa-bajnok lett. A 2003-as világbajnokságon második helyezett magyar válogatott tagja volt és a tavalyi hazai európa-bajnokságon csapatával teltházas Arénában bronzérmes lett. Sok örömet okozott a szurkolóknak, családja büszke lehetett rá, erre az örökké mosolygós, szerény játékosra. Nincs szó, ami megfelelő lenne arra, hogy kifejezze a fájdalmat, amit most sok ezer ember érez. Végezetül álljon itt pár sor, amivel a rajongói búcsúztak Anitától: „Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szélzúg,a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. “ NYUGODJ BÉKÉBEN ANITA!!! Hutflesz Krisztina 16 �ítélet Aequo-loco Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel A Semmelweis Egyetem rektor emeritusával, a Büntetőjogi Tanszék igazságügyi orvostanának egyetemi tanárával Hogyan emlékszik vissza pályája kezdetére? Mindig is ezt ajövőt álmodta meg, vagy másfelé is kacsintgatott? Nos ez érdekes, ugyanis orvos az én családomban nem volt. Édesapám vegyészmérnök, édesanyám iparművész volt. Visszagondolva az orvosi pályára való jövetelemre, egy fia­ talkori élményem befolyásolta. A diákköri szerelmem a Szi­ lágyi Gimnáziumba, én pedig a Petőfi Sándor Gimnázium­ ba jártam. A szülők, főleg az édesanya, mindenképpen azt akarta, hogy egy általuk kiszemelt orvostanhallgató ud­ varoljon a lányuknak. Az igazat megvallva, ez akkor sok bosszúságot okozott nekem. Szükségszerű volt, hogy be akartam bizonyítani, én is el tudom végezni az orvosi egyetemet. Az érettségi után felvettek az egyetemre és orvos lettem. Kapcsolatunk egyetemista korunkban is folytatódó, nagyon szép diákszerelem volt. A másik meghatározó tényező az volt, hogy osztályfőnököm Nemes Nagy Ágnes, az ismert költőnő is ez irányba ösztönzött, felismerve a természettudományok iránti érdeklődésemet. A művészetek iránt nem érzett különös vonzalmat, márcsak az örökség miatt is? Édesanyámtól nagyon jó rajzkészséget örököltem. A családi háttérből és a rajzkészségemből adódóan, természetesen fel­ merült édesanyám pályájának folytatása is. Szerettem rajzol­ ni és vonzódtam az ötvös művészethez. Egy, az akkor még főiskolai hallgató barátom, Muharos Lajos — neves ötvös­ művész — be is avatott a művészeti ág műhelytitkaiba. A Ná­ dor utcába egy orvos kiállítást is szerveztünk, ahol szobrá­ szattal, festészettel és rajzzal foglalkozó barátaimmal közö­ sen mutattuk be munkáinkat. Ma is szeretek rajzolni kedv­ telésből, különösen a karikatúrákhoz vonzódom. Egyébként a művészetek iránti vonzalmam említésre méltó megnyil­ vánulása, hogy egy balett-táncosnőt vettem feleségül. Mikor volt az igazságügyi orvostannal való nagy találkozás? Érdekes találkozás volt, mert a II. sz. Kórbonctani Intézet­ ben voltam Tudományos Diákkörös és átjárhattam az Igaz­ ságügyi Orvostani Intézetbe. Mindig érdekelt a morfológia és a patológia. Mikor befejeztem az egyetemet Somogyi End­ re professzor (Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója 1969-1992.) keresett egy végzős orvost, akit érde­ kel az igazságügyi orvostan. így kerültem az Intézetbe. Az eredeti tervem az volt, hogy a szakvizsgák után váltok a klinikum felé, de 1971-ben kaptam egy két éves ösztöndíjat Kana­ dába. Amikor hazajöttem végleg eldöntöttem, hogy ezt a szakterületet, az igazságügyi orvostant választom szakmai élethivatásomnak. A mindennapos - enyhe kifejezéssel élve - negatív benyo­ másokat hogyan lehet leküzdeni? Emberi szomorúságok és bonyolult, nehéz helyzetek, nap mint nap érnek minket. Meggyőződésem, hogy azok lelki megoldása csak egy biztos családi háttér mellett lehetséges. Hihetetlenül fontos, talán a legfontosabb. Milyen egy orvosszakértő hétköznapi élete, hogyan lehet érvényesülni? A hétköznapi életet kitölti a felelősségteljes, szakmailag meg­ alapozott orvosszakértői munka. Az igazságügyi orvostan szemlélete és gyakorlata óriásit változott. Rendszeressé vált a boncolás kivételével, az erőteljes szakértésen kívüli tevé­ kenység. Megkezdődött tehát ezen a területen is a privatizá­ ció. A működést illetően, a sikeres szakvizsga után, az orvos, pályázással felkerül a szakértői névjegyzékre. Ez azt jelenti, hogy szakértői tevékenységre kijelölhető. Az orvosszakértők egy része intézményben, más része vállalkozóként tevékeny­ kedik. Sajnálatos tény, hogy intézményi kertek között a szak­ értő díjazása lényegesen kevesebb, mint a vállalkozói szférá­ ban. A kedvezőtlen helyzet egyelőre azt eredményezte, hogy egyre kevesebben választják élethivatásként az igazságügyi orvosszakértést. Nemrégibenfogadták el az új kábítószer törvényt. Hogyan látja a kialakult helyzetet? A kábítószer probléma óriási gond. Az orvostársadalom, ha nem történik kedvező változás pár éven belül, nem tudom hogyan fogja megoldani, ezt az egyre bonyolultabb helyze­ tet. Véleményem szerint úgynevezett könnyű- és nehézdrog valójában nincs, ez szójáték, csak drog van! Az ún. könnyű drogoknak is ismerjük már az agyban elhelyezkedő felfogó készülékeit. A drogok közös tulajdonsága, hogy a központi idegrendszer meghatározott területére hatnak, annak következményeivel. A társadalom egyelőre még mindig nem szembesült a valós problémával. A prevenció számos kívánni valót hagy maga után. A rendszerváltással, a maga valóságában ránk zúdult, a droggal összefüggő társadalmi, szociális és orvosi probléma­ kör. Valójában a rendszerváltás előtt is létezett a drogkérdés, de általános felfogásként uralkodott az ún. szocialista társa­ dalomban „amivel nem foglalkozunk az nincs” képmutató elv. Mit gondol azokról a médiumokban elhangzó vádakról, hogy az orvosi műhibák esetében az „orvosszakértők ki­ mossák az orvosokat”? Az igazságügyi orvosszakértők tapasztalataim szerint, a té­ nyek és a szakma szabályai szerint végzik tevékenységüket. Az orvosszakértő elsődleges feladata, a büntető illetve a pol­ gári eljárás egyes szakaszaiban, az orvosi szakkérdésben való véleményadás. Felelősségteljes feladat. A médiákat elsősor­ 17 �ítélet bán a hírérték és nem mindig az eset objektivitása érdekli. Szó sincs arról, hogy az intézményesített orvosszakértők, elv­ telenül valamelyik oldalt képviselik és főleg nem az orvosok oldalát, a betegekkel szemben. Áttekintve az Országos Igaz­ ságügyi Orvostani Intézet vonatkozó anyagát, a büntető ügyek 53%, a polgári ügyek 48°/o- bán az egézségügyi intéz­ mény és az orvos ellen foglaltak állást. Nem tudom elfogad­ ni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket néhány ismert ügy­ véd állít, az egézségügyi intézményekkel szembeni peres ügyekben. Azt lehet tehát mondani, hogy az előterjesztett szakértői vélemények polgári és büntető ügyekben, felperes és alperes vonatkozásában, gyakorlatilag: aequo-loco! A hiba a tévedés lehetősége, benne van az orvoslásban. Az orvos pol­ gári jogi felelőssége a jogellenes károkozás, míg büntetőjogi felelőssége — foglalkozása körében — gondatlanság formájá­ ban állhat fenn. Társadalmunk morálisan nagyon rossz álla­ potban van. Sajnos őszintén meg kell mondani, hogy az or­ vostársadalomnak is vannak olyan tagjai, akik tevékeny­ ségük során, felróható magatartásformákat valósítanak meg. Miben látja az egézségügy legnagyobbproblémáját? Az 1997. CLIV. Eü. tv. jelentős esemény volt, mert az orvosi - egézségügyi működést új alapokra helyezte. A gyakorlatban egy törvény akkor jó, ha megvalósításának feltételei is adot­ tak. Ha nincsenek meg a feltételek, akkor nehéz a törvény szelleméből adódóakat teljesíteni. Az orvostársadalom nagy része jelentős és folyamatos terhelés alatt van. Jó lelkiismeret­ tel mondhatom úgy fizikai, mint pszichikai teljesítőképessé­ gének határához érkezett. Azt szoktam mondani, csodának tartom, hogy a magyar egézségügy minden gondja ellenére, még mindig tud teljesítményt is felmutatni. Az egézségügyben a rendszerváltás óta gyakorlatilag, folyamatos pénzelvo­ nás történt. A jelen finanszírozása, korrekcióra szorul. Meg­ győződésem, hogy nyugalomra, átgondolt konszenzus alap­ ján született reformokra és természetesen, további pénzfor­ rásokra lenne szükség. Az egézségügy nem viseli el a gyors, ötletszerű, spontán döntéseket. Egyre nagyobb méreteket ölt, az eutanázia és az abortusz kérdésköre. Mitgondol afelmerülőproblémákról? A feltett kérdések mélyen foglalkoztatják a társadalmat és a részletes véleményem kifejtéséhez az idő kevés. Azt látom, hogy a passzív eutanázia és a teminális medicina fogalmai keveredtek. Ez utóbbi az orvosi tevékenység sajátos területe. Célja, a végstádiumban lévő, gyógyíthatatlan beteg testi és lelki fájdalmainak maximális enyhítése. Ez az orvosi tevé­ kenység fokozatosan lép a passzív eutanázia helyébe. Az ak­ tív eutanáziát megengedhetetlennek ítélem, itt az orvostársa­ dalom jelentős részének egyetértő véleményével találko­ zom. Fő problémának látom azt is, hogy a mi véleményünk e kérdésben, nem kap kellő hangsúlyt. A Magyar Orvosi 18 Kamara az eutanázia- kérdésben világos állásfoglalást alakí­ tott ki. Az aktív eutanáziát az orvosnak kell végrehajtani. Hozhatnak bármilyen törvényt az orvos nem kényszeríthető arra, hogy az eutanázia valamelyik formáját hivatalból gya­ korolja. Ha az, az orvos lelkiismeretével nem egyeztethető össze. Az tény, hogy Európa néhány országában, így pl. Hollandiában az aktív eutanázia jogi és orvosi feltételeit megteremtették, de egyre több adat ismert, hogy a helyzet nem problémamentes. Ellenpélda Németország, ahol az eu­ tanázia minden formáját elvetették és a terminális medicina gyakorlásának széleskörű feltételrendszerét biztosították. A társadalom másikfontos kérdése az élet abszolút védel­ me, vagy az abortusz? Napjainkban is vitatott orvosi, erköl­ csijogi, bioetikai,filozófiai és vallási kérdéskörtfog át. Ellentétes vélemények vannak, hogy a magzat élethez való jo­ gát, vagy az anya önrendelkezési jogát kell-e védelemben ré­ szesíteni. Úgy látom, hogy a kérdés nincs nyugvóponton, nem látom a kompromisszumos megoldás lehetőségét. Azonban, nem tudok egyetérteni azzal, hogy amikor a fogam­ zásgátlás széles lehetőségei állnak rendelkezésre hazánkban, európai összehasonlításban is rendkívül magas az éves abor­ tuszok száma. A kérdésben magam, konzervatív nézeteket vallók. Az orvosi diplomám átvételekor 1963-ban az élet vé­ delmére tettem esküt. Meséljen arról, hogyan került kapcsolatba egyetemünkkel és mik a benyomásai róla? Békés Imre és Somogyi Endre professzorok baráti viszony­ ban voltak. Korábban Somogyi profeszor tartotta az ELTE joghallgatóinak az igazságügyi orvos tan választható kollé­ giumot, majd nyugdíjba vonulása után nekem azt átadta. Békés Imre professzor idő közben átvette a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszéket és fel­ kért, hogy itt is tartsak speciálkollégiumot. Természetesen ennek a felkérésnek is örömmel tettem eleget. Az igazságügyi orvostan néhány fejezetét egy-egy szemeszteren adom elő munkatársaimmal, a két egyetem érdeklődő joghallgatói részére. Általában kedvezőek a benyomásaim, a hallgatók érdeklődését örömmel veszem. Mitjelent Professzor Úrnak a tanítás élménye? Az egyetemi pálya legizgalmasabb, talán legfelelősségteljesebb része a tanítás. A tanítás örömét az adja, ha azt látom, hogy őszinte a hallgatók érdeklődése és sikerült az előadá­ sokat olyan párbeszéddé alakítani, amelyben őket tevőleges részvételre tudom ösztönözni. Nem tagadom jó érzés, ha előadásomon megtelnek az előadóterem padjai, ez azonban csak másodlagos szempont. Takács Veronika �ítélet Konferencia a drogtörvényről Február 19-én az Űjszínházban egész napos drog-konferencia volt. A konferencián megjelennek a kormány és a parlamenti pártok képviselői (illetőleg azok ifjúsági szervezetei), valamint a tevőlegesen is résztvevő civil szervezetek. Az új drogtörvény elvi kérdéseinek megvitatásában egy kompromisszumos határozat született. A konferencia és a normaalkotás előzménye, hogy az Alkotmánybíróság 2004 december 13.én a hatályos szabályozás számos pontját alkotmányellenesnek találta, s ezeket részben azonnali hatállyal, részben határidő tűzésével megsemmisítette. A testület számos esetben nemzetközi szerződésbe ütköző, illetve alkotmányellenes mulasztást is megállapított. Többek között kimondta, hogy a Btk. és az alkalmazását behatároló kormány­ rendeletek közötti összhang hiánya a jogbiztonság követelményébe ütközik, ezért kötelezte a jogalkotót az ezzel kapcsolatos mulasztások megszüntetésére. (A Btk 283-285§ hatályon kívül helyezte.) így ma kizárólag a csekély drogot termesztő, előállító, megszerző, illetve magánál tartó személy kerülheti el a büntetőeljárást. Ha viszont, ezt a kábítószert akár a közös fogyasztás érdekében is átadja valaki másnak, már nem bújhat ki a felelősségre vonás alól. Az ezzel kapcsolatos törvényt Mádi Ferenc köztársasági elnök 2003 januárjában elfogadta és szentesítette. Méghozzá azon okból, hogy törvény jogilag nem támadható, ezért az előzetes alkotmánybírósági normakontrol értelmetlen lenne. Ezt erősítette meg Zlinszky János volt alkotmánybíró is, aki a köztársasági elnök felkérésére véleményezte a törvényt. Mádl a törvény elfogadásának fontolgatását azzal indokolta, hogy számos jelzést kapott, miszerint nem veszélytelen az ifjúságra a korábbi elrettentő szigor enyhítése. Zlinszky professzor szakvéleménye után azonban elfogadta a törvény módosítását. Részben új helyzetet teremthet, hogy az Európai Unió tanácsa nemrég kerethatározatot fogadott el a kábítószerekről. A tagállamoknak egy év áll rendelkezésükre, hogy a határozat követelményeit jogrendszerükbe beépítsék. A határozat szerint az egyes pszichotróp anyagokra vonatkozó előírásokat azok egészségre gyakorolt hatására való tekintettel kell megfogalmazni. Ez gyakorlatilag azt jelenti: más megítélés alá esnek a könnyű drogok, illetve a gyorsan függőséghez, valamint a rohamos testi és mentális leépüléshez vezető szerek. Az esedékes új drogtörvényben pontosabban meghatározzák, kik és milyen magatartással követik el a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a kiskorúak védelmére is. Például súlyosbító körülmény lesz, ha valaki fiatalkorúnak adja el kábítószert vagy akárcsak megkínálja, vagy az iskolák közelében árusítja. Emellett szabályozzák a különböző ártalomcsökkentő programokban résztvevő egészségügyi és szociális szakemberek büntetőjogi felelősségét. Májusig törvényben hirdetik ki a kábítószernek minősülő anyagok pontos listáját is. A jogszabályt kidolgozó szaktárca fontosnak tartja, hogy a saját használatra történő kábítószer-tartás, illetve a fiatalok által elkövetett bűncselekmények kriminalizálása elkerülhető legyen. Abban a szerencsés helyzetben részesültem, hogy idő előtt megismerhettem a normaszöveget, amely a pszichotróp anyagoknak gyakorlatilag 3 fokozatát ismeri. A könnyű és kemény drogok mellett gyakorlatilag a füves cigaretta új kategória lesz. A lényeg, hogy szabálysértésnek és nem bűncselekménynek minősít egyes méltányolható eseteket. Például, ha valaki átnyújtja a füves cigit valakinek, (bár amennyiben ez a személy fiatalkorú, már bűncselekménynek minősül) Úgy gondolom a DROG-legalizáció elfogadhatatlan. Erősíteni kell a prevenciót és a rehabilitációt. Ezen kérdésekre a törvény kitér, illetőleg az aktív fogyasztókat kötelezi is a rehabilitációra, másrészt széles körben alkalmazza a közhasznú munkára való kötelezést. Véleményem szerint nem egy rossz törvény, hiszen a legfontosabb, hogy a fiatalok életét megóvjuk. A drog-kérdés összefügg a fogyasztói társadalommal. Hiába büntetjük a fogyasztókat, igény akkor is lesz rá. Egészen más kellene, de nem az én tisztem, hogy vázoljam. Kérem, hogy senki ne maradjon tétlen és alakítsa ki a véleményét és ezt a véleményét közölje is a k_t2004@freemail.hu-n. Gyökeres Zoltán 19 �ítélet Glosszátor - feljegyzés a nagyvilágból A hegyi pap Nem azzal védjük a magyar nemzetet, hogy rázzuk a triko­ lór zászlót — hanem, hogy ráz­ zuk a pelenkát! vallja Bordi Já­ nos atya Az erdélyi Pálpataka község ti­ zenöt kilométerrel Korondfelettfek­ szik a hegyoldalban. Köves út visz oda. Igazi békés, nyugodt, csendes hely. Becsületes, csupaszai székelyek lakják. Ha a vándor bekopog a plébániára, Bordi János atya rögtön kávéval meg csíki sörrel kínálja. Sjóízű, eredeti történetekkel vendégeli mega betérőt. Az alább olvasható beszélgetést még tavaly ősszel rögzítet­ tem szalagra, mielőtt a kettős állampolgársággal kapcsolatos viták kirobbantak volna. Nem erről szólt az a kellemes, anekdotázós délután hanem a pálpatakai hétköznapokról, a hitről a tettrekészségről... az életről magáról. Kevésbé inter­ jú ez a szöveg mint inkább egy egyszerű pillanatkép, mely hűen tükrözi minek fordítottak oly sokan hátat 2004 vé­ gén. Atya, meséljen kicsit afaluról! Pálpatakára az 1700-as években kezdtek kitelepülni az atyafiak Korondról. Tudod, minden plébánián megvan egy könyvben az egyházközség története, amit a pap jegyez le. Azt írja az egyik elődöm a kezde­ tekről, hogy a hegyre először a köröndi rosszfiúk mentek fel. Elmenekültek a rosszfiúk! Valamit építet­ tek maguknak, s aztán vittek asszonyt is, s családot alapítottak. Mikor ezt elmondtam itt az embereknek, egy páran a helyi asszonyok közül kérdezték: „hogy mondhat plébános úr ilyet”? De megmutattam, hogy le van írva az egyházi könyvben. Nyugi — mondtam , nem magukra vonatkozik, hanem a régiekre! Ők a rosszfiúk! Pálpataka teljesen magyar község, s persze Korondon sincs román - csak a rendőr. Az egyházközség beleértve a hozzá tartozó szom­ széd falut, Fenyőkutat is — összesen 20 kilométeren fekszik. Úgy néz ki az összkép, hogy egyik háztól két­ 20 száz méterre van egy másik, aztán háromszáz méterre, négyszázra megint egy másik. S ahol van az atyafinak a háza, meg gazdasági épülete, ott van a földje is. A hegyiek állattenyésztéssel foglalkoznak, kerámiát égetnek, és hozzák az erdőből a fát. Érdekes nagyon, hogy nincsen közös temető, min­ denki a saját földjébe temetkezik, ott van a sírja a háza mellett. Amelyik kollégám nem ismeri a falut, mindig meglepődik, ha elmondom neki, hogy tíz éve vagyok a hegyen, de a temetőben még nem jártam. S akkor kérdezik: „Hogyhogy? Nem halnak meg az emberek?” Aztán elmagyarázom a helyzetet, közben jót nevetek belül. Hány lélekfölött őrködik? Ötszázharminc hívem van, ezek katolikusok. De van még a faluban unitárius is, s református. Úgy volt ez Erdélyben, ahogy mindenütt másutt: ahol a refor­ mátoroknak jól sikerült megállniuk, azok áttértek más hitre, míg máshol megmaradtak katolikusnak. Csíkban, Gyergyóban nincsen protestáns. Udvarhely környéke már vegyes. Nemrég hallottam, hogy Csíksomlyón lakik egy re­ mete, kinn a hegyen. A Jézus Szíve kápolna mellett ta­ nyázik az atyafi. Az ágya olyan, mint egy koporsó, ab­ ban alszik. Csak azért, hogy emlékeztesse magát: most vagyunk, aztán holnap már feladják ránk a deszka­ dzsekit! Tudod-e, mi a deszkadzseki? Hát a koporsó! Sokfiatalt láttam afaluban. Szép számmal lehet­ nek. Pálpatakán olyan hétszázötvenen laknak, s köztük úgy nyolcvan-kilencven gyerek. Az iskolában nyolc osztály tanul. Hála Istennek, van 9 gyermekes család is. Csak mostanság sok az etykés párocska. Mondtam is egy fiatalasszonynak, akinek kettő gyereke van (meg ezt jegyesoktatáson is mindig szóvá teszem), hogy van az a mondás: egy gyermek - nem gyermek, két gyermek - fél gyermek, három gyermek - no az már gyermek! Ezt kell követni! Ez a helyes irány! Szerintem úgy szól a nagy igazság, hogy nem azzal védjük a magyar nemzetet, hogy rázzuk a piros-fehérzöld zászlót — hanem, hogy rázzuk a pelenkát! �ítélet Persze, most modern világban élünk, „pempörszt”, vagy mit használnak, nem azt a régi jó textilpelenkát... Pálpatakán a gyermekek iskolába járás mellett dol­ goznak is. Dolgoztatják őket, mint a felnőtteket. Ál­ lattartás, traktorvezetés, minden egyéb. Mondtam a csóróknak, vasárnap a mise után maradjanak! Fociz­ hatnak egyet az iskolaudvaron. Minek a sok munka, úgyis egyszer orra buksz! Nem lehet csak dolgozni, pi­ henni is kell! Eljönnek a templomba vasárnap, aztán mennek haza ebédelni, s utána máris rohannak a földet túrni. De minek? Úgyis itt marad minden a föl­ dön. A parancs is mondja: az Úr napját meg kell szen­ telni pihenéssel. Külön kuriózum a templom története. Merthogy nemrég épült, engedélyek és tervek nélkül... Amikor ide kerültem, még nem volt templom a fa­ luban. Korábbról indítva a történetet, 1948-tól vált külön Pálpataka Korondtól. Addig a köröndi plébá­ nos időközönként járt fel misézni. 1947. május 10-én maga Márton Áron jött a hegyre bérmálni. A helyiek képviselője köszöntötte a püspök urat, s megkérte, hogy adjon egy papot. Márton püspök úr betartva ígéretét - egy éven belül küldött egyet. Én vagyok im­ máron a hetedik papja a hegyieknek. Csak a plébánia épült meg hajdanán — abban mi­ séztek. Miután idekerültem, meggyőzködtem kicsit az atyafiakat a faluban, hogy építsünk templomot. El­ mentünk az erdészeti hivatalba, vittem egy kis mise­ bort nekik. A főnök ott azt mondta: Plébános úr, amennyi fa kell, annyit adok! Lovak húzták a fákat télen, hóban, meg húzták traktorokkal is! Olyan volt a falunk, mint egy fatelep. Aztán hívtunk tervezőmérnököt Udvarhelyről. Ő nézte ki, hogy hol legyen a kicsi templom, s az alapot milyen mélyre kell ásni. Az asszonyokkal főzettem ne­ ki ebédet, s megkérdeztem közben tőle: na, mennyibe kerül a tervrajz? Azt mondta: 150 ezer lei. Akkor az nagyon sokat jelentett, nekünk összesen 15 ezer lei­ ünk volt. Többet nem is hívtam mérnököt! Nem lett sem tervrajz, de engedély sem az épületre. Máig nin­ csen. Fogok nekik könyörögni?! Félt a polgármester ettől, de mondtam neki: ne féljen, mert ha akasztanak ezért, úgyis engem fognak akasztani! ’ Ez aztán költségtakarékosság! Minden engedélyt megspóroltak! Nem fizettünk a román államnak semmit. Ez itt nem presszó, bár, vagy üzlet. Ez, kérem, nonprofit vál­ lalkozás! Nem kell nekem engedély, meg, hogy a po­ litikus beleszóljon. Egyébként meg, tudod-e, milyen valójában a politika? Hát olyan, mint a ringlispiel fö­ lül forgatják, és alul szédülsz. Sötét dolog, no. Az ember tegye meg, amit a szíve diktál - de ami az egyiknek nem jó, az a másiknak sem jó. No, vissza a templomhoz... Két év alatt készült el ('92-től '94-ig), mert télen állni kellett. (Nálunk fél évig tart a tél. November elejével kezdődik, s aztán májusig hó van. Hideg olyankor az idő, de nagyon szép.) Az építkezéshez a pénzt a hegyieknek kellett össze­ szedniük, mert a központ nem adott semmit. Szegény az egyház. Mindent a pálpatakaiak fizettek! A templomunk idén múlt tíz éves. Ahogy korábban említette, a községen belül való­ ban nagyok a távolságok a házak között, ráadásul kétfaluért isfelel. Mivel közlekedik mostanság? Sokáig nem volt papírom, nem vezethettem, így ti­ zenkét évig gyalogoltam. A másik templom - a fenyő­ kúti - négy és fél kilométerre van. Oda is át kellett jár­ nom mindig. Amikor megszereztem a papírt, vettem egy régi, de nyugati autót. Jó állampolgár módjára fizettem utána a kötelező biztosítást. Egyszer csak egy sorsoláson a román biztosító kihúzta a nevemet! Bejárta az orszá­ got a hír, hogy a hegyi pap nyert egy egymilliárdos BMW-t! Ez 25 ezer euró volt akkor. Tiszta új kocsi, de azonnal eladtam, mert itt a hegyen, a köves úton nem tudom használni. Nem ide való az! Tehát túladtam a gyönyörű sportkocsin. Abból vettem a motoros szánt, amivel télen a havon a faluk között tudok köz­ lekedni. Masszív járgány. Futott még a plébánián egy új tetőre is, meg új ablakokra, s egy terepjárót is vet­ tem. Fizetést úgysem veszek fel mióta itt vagyok, hát legalább fejlesszek egy kicsit a házamon! Meg az Ür ú- gyis bepótolja utólag a juttatást, nem-e?! Zalai Péter 21 �ítélet Farsang Milyen jelmezt vegyek fel az idén? | meg is dobálhatták uraikat — igaz, Tavaly angyalnak öltöztem, előző év­ csak apró rózsaszirmokkal. Talán in­ ben pedig kalóznak. Érdekes is le­ nen ered a ma is kedvelt konfetti hin­ gyen, no meg egyedi is. Hiszen meg­ tése. lehetősen kellemetlen élmény, mi­ Hazánkban - elsősorban német hatás kor a fantasztikusnak gondolt, hatal­ eredményeként - a középkorra tehe­ mas titkolózás közepette elkészített tő a színes ünneplés szokása. A far­ jelmezköltemény szembe sétál veled sang zajos mulatságait egy ősi hiede­ a bálon. Hatalmas dilemma... Még lem hívta életre. Régen a gonosz szel­ az általános iskolai farsangi bálok e- lemek elűzésére bújtak ijesztő jelme­ lőtt. De nem mostanság. Azok az i- zekbe. dők már elmúltak. Nekünk minden- : képpen. Most a legnagyobb küzde­ Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy vollem a vizsgákkal és a jegyekért folyik. Azért semmiképpen nem mondha­ tak-e kizárólag erre az ünnepre készí­ tom unalmasnak ezt a farsangi idő­ tett ételek — sajnos nem sok ismeret szakot, így egyetemista szemmel, sőt. áll rendelkezésünkre. Az biztos,hogy Mi is felvesszük a jelmezünket — sokat és sokfélét ettek, s hogy az erendje, módja szerint — ami éppen gyik jellegzetes étele ezen időszaknak egy öltöny vagy egy kosztüm, esetleg a fánk, aminek mágikus erőt tulajdo­ egy ing. Nem is olyan rossz, bár talán nítottak. egy kicsit egyhangú, és bár egy bálon Farsang idején, a fánk sütésekor for­ nem is biztosítja a dobogós helye­ ró, édeskés olajszag terjeng a kony­ zést, a vizsgán még hozhat ered­ hában. Ha magam készítem, közvet­ lenül utána képtelen vagyok enni be­ ményt. Ott meg nem ez számít. Alig pár hetünk maradt ünnepelni. lőlük, mert annyira eltelít a nyers keltészta és a sütés illata. Egy jó órá­ Remélem mindenkinek van valamit. Hiszen ez mégiscsak a móka, kaca­ val a sütés után, különösen a szabad­ gás, no meg a bőséges evés, ivás, álar­ ból betérve, már egészen más a hely­ cosbálok, táncos mulatságok idősza­ zet. A még langyos fánkokat megszó­ ka. Hogy mi is pontosan a farsang? rom házi készítésű vaníliás porcu­ Maga a szó a bajor-osztrák vaschang- korral, és indulhat a jól megérdemelt ból származik, németül Faschingnak lakomázás. Ismert a szalagos változa­ mondják. így nevezték a középkor­ ta, ez az eredeti farsangi fánk, továb­ ban a „bolondosán beszélők gyüleke­ bá a rózsafánk, a forgácsfánk, a cseh fánk, más néven talkedli, vagy a töl­ zetét”. tött fánk, csakhogy néhányat említ­ A szokás az ötezer évvel ezelőtti E- sünk. gyiptomba, azaz Izisz istennő tiszte­ letére tartott lakomákra nyúlik visz- Kis kutatás után akadtam rá erre a sza. Ilyenkor eltűntek a társadalmi kedves történetre a fánk eredetével rangkülönbségek, a rabszolgák is az kapcsolatban. uralkodók asztalánál foglaltak he­ A legenda szerint a fánk története lyet. A görögök Dionüszoszt, a ró­ Bécsben kezdődött. Amikor ugyanis maiak pedig Saturnus gabonaistent egy Krapfen nevű pék meghalt, fele­ tisztelték. Aszaturnáliáknak nevezett sége vette át a pékműhely vezetését. ünnepnapokon a római rabszolgák A pékség híres volt ízletes kenyeré­ 22 ről, így a város másik végéből is ér­ keztek az emberek, hogy megvegyék. Egyik nap azonban nem készült el időben a kenyér. Ki mérgesen, üres kézzel távozott, ki pedig szitkozód­ va, türelmetlenül várta, hogy a ke­ nyér elkészüljön. A várakozó tömeg addig-addig zúgolódott, türelmet­ lenkedett, hogy a pékné kijött a sod­ rából, és egy darab kenyértésztát, ami éppen a kezében volt, valakinek a fe­ jéhez akart vágni. Mivel elvétette a célzást, nem találta el kiszemelt áldo­ zatát, így a keltészta a kályhán lévő lábasba pottyant, amiben zsír forrdogált. A tészta pedig néhány perc alatt aranysárgára sült, így a véletlen­ nek köszönhetően megszületett az első fánk. A bécsiek azóta is Krapfennak hívják. Egy másik forrás szerint a fánk fran­ cia eredetű édesség. XVI. Lajos hitve­ se, Mária Antoinette királyné, a Tuileriákban rendezett farsangi bál al­ kalmával kiszökött a palotából, álru­ hába öltözött és elvegyült a tömeg­ ben, mely a karneváli éjszakán az ut­ cákon kavargott. Az esti séta közben a királyné megéhezett és egy mézes­ kalácsmestertől vásárolt egy fánkot. Ami annyira elnyerte a tetszését, hogy a bál után behívatta az árust, aki megosztotta velük a recept titkát. Ettől kezdve vált a királyi lakomák kedvelt finomságává a fánk. Most, hogy így szóba került, nem is lenne rossz, falatozni egy kicsit. Egy kis liszt, tojás, vaj, tej, élesztő meg cukor, és indulhat a munka. Jobb híján pedig marad a sarki cukrászda. Jó étvágyat mindenkinek! Mikó Adrienn �Február 6-án került megrendezésre karunk Gólyabálja a BM Duna Palo­ tában. Az eseményt — több professzo­ runk mellett — megtisztelte jelenlété­ vel Dr. Kránicz Mihály rektorhelyet­ tes, Dr. Bánáti János a Budapesti Ügy­ védi Kamara elnöke és Dr. Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. Impozáns környezetben, finom va­ csora, élő zenekar, bűvészmutatvá­ nyok. Kell ennél több a jó hangulat­ hoz? Igen, kell még a gólyák szépen koreografált és előadott nyitótánca és a tombolán megnyerhető olyan érté­ kes ajándékok, mint a két személyes repülőjegy a WizzAir jóvoltából. Luki �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 1. szám 2005. február Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Tanulmányi bizottság Februári események kalendáriuma Dr. Láng Péter, személyesen Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban Boldogító séta A hazaváró Isten Kertész Imre: Sorstalanság Karunk új díszdoktora: James Crawford Elhunyt Kulcsár Anita Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel Konferencia a drogtörvényről Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Farsang Gólyabál Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. február Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (498kb+3388kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_1_200502 Relation A related resource T00067 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_1_200502 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c4729c8379a618cb2de9b9da51b9f87d.jpg cd66b53d6b86d8da229b51e0016408d1 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/eae7cd8ca29621333ad0dfd965388189.pdf 06db614c527144f336603d4bf474334d PDF Text Text T ízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara ����Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog' és Államtudományi Kara ��Ü N N E P I K Ö T E T Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara s BUDAPEST, 2005 �FELELŐS SZERKESZTŐ: D r . b á n d i G yula dékán SZERKESZTŐK: D r . H o r v á t h A t t il a D r . Koltay A n d r á s ISBN: 963 361 727 8 © Szent István Társulat, 2005 © A szerzők, szerkesztők, 2005 Kiadja a Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1. Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök Tipográfia és nyomdai előkészítés: BAUSZ KFT. �TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ (Seregély István nagykancellár) .............................................. 7 BEVEZETÉS................................................................................................ 9 A KATOLIKUS EGYETEM ÉS JOGI KARA Erdő Péter: Az európai kultúra keresztény gyökerei és a katolikus egyetemek ............................................................... 17 H orváth Attila —Koltay András: Pázmány Péter egyeteme ..... 25 A Nagyszombati Egyetem alapítólevele ......................................... 35 Ex corde Ecclesiae - II. János Pál pápa apostoli rendelkezése a katolikus egyetem ekről.................... 39 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapító határozata .................................................... 53 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem küldetésnyilatkozata ....... 55 Zlinszky János: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei............................. 59 MEGVÁLTOZTATNI A VILÁGOT Beszélgetések a kar egykori és mai vezetőivel, tanáraival és diákjaival Az igazságot érdemes megismerni (Erdő Péter) .......................... 129 A sajátosságok megőrzése (Bándi Gyula) ..................................... 143 Az elszabadult elvárások kora (Botos Katalin) ............................ 149 5 �A cementes zsákoktól a keresztény értelmiség kineveléséig (Horváth Attila) ......................................................................... 159 Alkotmánybírák a szovjet laktanyában (Jobbágyi Gábor) ......... 169 Elveszett illúziók és kihasználandó lehetőségek (Kilényi Géza) ............................................................................ 175 A galileai üzenet szellemében (LábadyTamás) ............................. 185 Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt (Péteri Zoltán) ............................................................................ 193 A tanári éthosz és a szentesi nyaraló (Radnay József) ................ 207 Eszmények és kényszerpályák (SzabóIstván) ................................ 215 Európa jövője és a keresztény hagyomány (Varga Csaba) .........221 Ha mi elveszünk, az szegényebbé tenné a világot (Zlinszky János) ........................................................................... 235 Megváltoztatni a világot (egykori és jelenlegi hallgatók) .......... 249 AZ UNIVERSITAS TAGJAI (1995-2005) A Pro Facultate-díj alapító okirata éskitüntetettjei ................... 269 A kar oktatóinak listája .....................................................................273 A karon végzett hallgatók listája ..................................................... 285 A kar jelenlegi hallgatóinak listája ..................................................314 EPILÓGUS ..................................................................................................... 341 Képek jegyzéke .............................................................................................. 342 6 �ELŐSZÓ Aligha van nagyobb öröme a magyar megújulásért fáradozó magamfajta embernek, mint amikor a jó kezdeményezések időtállóságát látja. Ilyen jó kezdeményezés volt az új magyar katolikus egyetem alapítása. Pázmány Péter, a nagy magyar kardinális 1635'ben Nagyszombatban létesí­ tett egyetemet. Az egyetem idővel először Budára, majd Pestre került. 1950-ben az intézmény új nevet vett föl, ma is a nagy természettudós, Eöt­ vös Loránd nevét viseli. A háború utáni idők szomorú elképzelése szerint ezen az egyetemen nem volt már helye a katolikus teológiai karnak. A magára maradt kar egyetemi felsőoktatási intézményként megmaradt, és mint katolikus Hittudományi Akadémia működött tovább. 1989-ben elis­ merték ugyan egyetem-jellegét, de mindenki tudta, hogy egy egyetem létre­ jöttéhez valójában több karra van szükség. így 1992-ben csatlakozott hozzá a Bölcsészettudományi Kar, majd tíz évvel ezelőtt bátor, bölcs, keresztény magyar emberek létrehozták a Jog- és Államtudományi Kart. Ezzel lett a magyar felsőoktatás újszülöttjeként, az ismét Pázmány Péter nevét viselő Katolikus Egyetem a mi egyetemünk, mely mára kiegészült Információs Technológiai Karral is. Az egyetem, igazodva az „Ex corde Ecclesiae” kez­ detű apostoli rendelkezéshez, azóta pápai egyetem rangjára emelkedett. Egy egyetem a hozzáértők szerint harminc év alatt éri el felnőttkorát, amikor már az ott végzett növendékekből verbuválódik az oktatói gárda. A mostani évforduló is hirdeti, hogy ez az idő egyre közeledik. A Magyarországon megvalósítható igényeknek megfelelően biztosítani tudtuk az oktatás föltételeit. Az egyetem - mintegy nyolcezer hallgatójá­ val - kiveszi a részét az új magyar értelmiség kineveléséből. Tudom, hogy a jövő sem lesz könnyebb, elegendő csupán a bolognai - az európai felsőokta­ tást érintő - folyamatra utalni. 7 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kedves Hallgatók! Az egyetem eddigi, első korszakának idején - a fönntartót, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát képviselve - , az egye­ tem nagykancellárjaként mindig is érdekelt az egyetemen diplomát szerző, végzős hallgatók sorsa. Bár rövidesen elköszönök, m ert fölöttem is eljárt az idő, továbbra is bízom abban, hogy ők hatékonyan kiveszik majd részüket a magyar szellemi élet megújításából, és hasznára lesznek új, nagyobb hazánk, az Európai Unió építésének is. Arra pedig egyetemünk jellegére hivatkozva számítok, hogy az itt diplomát szerző leendő értelmiség tagjai a keresztény szellemiség hordozói és magvetői is lesznek. Korán megtanultam, és hosszú életem során megtapasztaltam, hogy emberi közösség nem létezhet jogrend nélkül. Ehhez jól képzett és szilárd erkölcsi alapokon álló jogászok kellenek. Kívánom, hogy az emberiség családjában - hazánk és nemzetünk kicsiny méretei ellenére is —intézményünk, és benne a jubiláló Jog- és Államtudo­ mányi Kar az egyéni és közösségi előrehaladás forrása legyen. Szeretném azt is, hogy egyetemünk megőrizze tudományos függetlensé­ gét az aktuálpolitikai küzdelmektől. Kérem keressenek kapcsolatot Magyarország és a nagyvilág egyetemeivel, kiváltképp a világegyházban működő katolikus felsőoktatási intézményekkel. Nagy hálával emlékezem az alapítókra, mindenekelőtt az első rektorra, Dr. Gál Ferencre. Köszöntőm a jogi kar alapításában meghatározó szerepet betöltő Dr. Zlinszky János Professzor Urat, a kar első dékánját, közvetlen utódját, Dr. Radnay Józsefet és a kar mai vezetőjét, Dr. Bándi Gyula Dékán Urat. Kívánom, hogy az eddigi küzdelem eredményes voltára emlékezve továbbra is álljanak ki a karért. Köszöntőm az egyetem rektorát, Dr. Fodor György Rektor Urat, az oktatókat, munkatársaikat és a hallgatók közösségét. Isten áldja meg a tízesztendős Jog- és Államtudományi Kar munkáját és jövőjét! Seregély István egri érsek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja 8 �BEVEZETÉS A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 2005-ben ünnepli tizedik születésnapját. Bár a kar maga hivatalosan tízesztendős, egyik hallgatója az intézmény fiatal voltára irányuló kérdésre egy beszélge­ tésben szinte sértődötten vágta rá: ez a kar, ez az egyetem nem tíz, hanem kétezer éves. Valóban, a katolikus egyetem és jogi kara olyan társadalmi igényeknek próbál megfelelni, amelyek - folyamatosan változó formákban és olykor kevésbé, máskor erőteljesebben látható módon - a történelem során folyamatosan jelentkeznek, és amelyek kétezer esztendeje a keresz­ ténységben öltöttek testet. A katolikus, keresztény szellemű oktatás, kép­ zés - annak alacsonyabb szintjeitől a felsőoktatásig - létszükséglet a társa­ dalom, különösen egy, a kommunizmus igájába kényszerített, onnan pedig csak a közelmúltban kitörő, annak átkos hatásait még sokáig hordozó társa­ dalom számára. A nyílt diktatúrából átkerültünk a más, finomabb eszközök­ kel dolgozó, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható burkolt korlátozások korába, amely egy m indent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Ebben a számunkra új és nehezen m egtanul­ ható rendben kell megtalálni helyünket, mozgásterünket. Erre lehetőség is nyílik. A számos ellenhatás dacára ez a világrend bizonyos m értékben és keretek között biztosítja az egyének, a társadalmak szabadságát. A keresz­ tény emberek felelőssége pedig abban áll, hogy ezzel a szabadsággal megfe­ lelően éljenek. A tét és a ránk váró veszélyek nagyságára való figyelmeztetésképpen áll­ janak itt T. S. Eliot ír költő, író szavai: „Az egyes népek sajátos kultúráját közös kultúrává alakító domináns hatóerő: a vallás. [...] Nem vallási beszé­ det tartok, és senkit nem kívánok megtéríteni. Csupán megállapítok egy 9 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tényt. Nem a mai keresztény hívők lelki közösségére gondolok, hanem arra a közös keresztény tradícióra, ami Európát azzá tette, ami; azokra a közös kulturális éltető elemekre, amelyeket e közös kereszténység magával hozott. Ha Ázsia maholnap keresztény hitre térne, attól még nem lenne része Euró­ pának. A kereszténységben bontakoztak ki művészeteink; a kereszténység­ ben gyökereztek - egészen a legutóbbi időkig - Európa törvényei. A keresz­ ténység az a háttér, amely előtt valamennyi gondolatunk értelme kirajzoló­ dik. Lehet, hogy egy európai nem hisz abban, hogy a keresztény hit igaz, és mégis, mindaz, amit mond, létrehoz és cselekedik, a keresztény kultúra eme örökségéből sarjad és nyeri értelmét. Egy Voltaire-t, egy Nietzschét csak egy keresztény kultúra képes megteremteni. Nem hiszem, hogy a keresztény hit teljes elsorvadását az európai kultúra túlélné. [...] Ha a kereszténység el­ vész, egész kultúránk vele együtt vész el.” [A kultúra meghatározása. Szent István Társulat, 2003. 142-143. o.]. Anélkül, hogy önmagunkat a csatába induló keresztes vitézek hősiességével felvértezve láttatnánk, fontos, hogy mindannyian tudatosítsuk magunkban: a mai, kétezer év felhalmozódott, hagyományos értékeit rohamléptekkel relativizáló világban minden keresz­ tény ember feladata a megőrzés, az öröklött tudásanyag és szellemiség to ­ vábbadása, ki-ki erejéből telő gazdagítása. A katolikus egyetem ezen építkezés apró kis építőköve lehet. Több m int negyven év ateista szemléletű diktatúrája után a semmiből kellett újjáteremteni Pázmány Péter művét. Mert igaz ugyan, hogy jogi értelemben nem szakadt meg az egyetem 1635 óta tartó folytonossága, a jogi kar is megszakí­ tás nélkül működik 1667 óta az immár Eötvös Lorándról nevezett egyetem kebelén belül, de az intézmény katolikus jellegét 1945 után - úgy tűnik egyszer és m indenkorra elveszítette. Az alapítástól kezdődően működő Hittudományi Karra ráépülve kellett tehát újrakezdeni a katolikus egyetem megszervezését, az alapító bíboros-érsek(ek) szellemi örökségét és célkitű­ zéseit ismét nyíltan felvállalni, és megpróbálni megvalósítani. A rendszerváltozással 1989-ben a magyar társadalom újra szabad leve­ gőhöz juthatott. A megnyíló - és korábban már szinte alig remélt - lehetősé­ gek talán túlzott várakozásokat is ébresztettek sokakban. A jogi oktatás á t­ alakítása, intézményi bővülése is nagy reményeket keltett atekintetben, hogy helyre lehet állítani a megszakadt folytonosságot, amelynek segítségé­ 10 �BEVEZETES vei sikerülni fog a modern kornak és a tradicionális erkölcsiségnek megfelelően felvértezett jogászokat képezni a régi és új egyetemeken. „...A buda­ pesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. A hallgatók ezrei irat­ koztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az előadásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítkozott, a növendékek pedig rendet­ lenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és tanítvány között óriási szakadék táto n ­ gott, a professzor hallgatóit nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál találkozott, és így maga a vizsga szerencsejátékká vált. [...] Az egyetem abban az időben diplomagyár benyomását tette, amelyben vizsgaiparszeríí üzem folyt. [... ] A legtöbb ember bizony még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tízezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és időpazarlás folyik.” - napjaink számos, a felsőoktatással kapcsolatban sűrűn meg­ fogalmazott panasza összegződik e szavakban. Pedig azokat gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vetette papírra 1928-ban [Pesti Napló, 1928. n o ­ vember 18.], aXIX-XX. század fordulójáról beszélve. így folytatta: „...segí­ tőtársul hívok minden magyar egyetemi professzort, vívjuk meg a maximu­ mig felfokozott munkateljesítéssel a végzetszerű nagy csatát a magyar egye­ temi gondolat végső győzelméért”. Pázmány, Lósy, Lippay, Klebelsberg és a többiek műve nem érhette el a „végső győzelmet”. Közbeszólt a történelem. De a felhívás ma is aktuális, sőt aktuálisabb, mint a korábbi évtizedekben. Éppen itt van már az ideje az újrakezdésnek, a folytatásnak. Ez a felismerés hozta létre a katolikus egyetemet, és ez a vágy az, amelyből a már létrejött intézménnyel kapcsolatban megfogalmazott panaszos hangok fakadnak. Ma már egyértelműen látszik, hogy a mélyreható társadalmi változások nem rövid idő alatt mennek végbe. Lehet, hogy ennek ellenére is több ered­ ményt m utathatott volna fel az elmúlt tizenöt esztendő Magyarországa, de az eddig elérteket sem szabad alábecsülni. Biztosan akadtak olyanok is, akik az Egyháztól is mást, olykor határozottabb fellépést, látványosabb társadal­ mi „jelenlétet” vártak volna el. Mindez igaz a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre is. Folyamatosan hallatszódnak elégedetlen, panaszos hangok, amelyek - jószándékúan, mindig az előrelépés elősegítésének igényével annak nem eléggé hangsúlyosan megmutatkozó katolikus jellegét, a kezdeti 11 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE célkitűzések hatékonyabb megvalósítását hiányolják. Tűi a folyamatosan jelentkező kisebb-nagyobb gondokon, annyit mindenképpen be kell látni: a társadalmi építkezés mindenhol, így az egyetemen is lassú folyamat, nem ha­ ladhat rohamléptekkel. Az új társadalmi rendszer csupán szabadságot adott a keresztény felfogás érvényesítésére, illetve bizonyos anyagi támogatást nyújt, de más hatásai által jóval inkább hátráltatja az oly sokszor emlegetett keresztény értékrend megtanítását, lehetséges alternatívaként történő megjelenítését a társadalom tagjai számára. Ha az építkezés lassú és terhes feladat is, nem szabad soha szem elől téveszteni a kezdeti célokat. Nagy a fe­ lelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, o tt tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, vi­ lágképet, az újra - Prohászka O ttokár szavait némileg átfogalmazva - „dia­ dalra törő” világnézetet is képviseli. M ert kevesebbet, m int a diadalt, nem tűzhetünk ki magunk elé célként. Nem szabad engedni, hogy T. S. Eliot fent említett félelmei valóra váljanak. Az egyetem indulását kísérő kicsinyes po­ litikai akadékoskodás már a múlté: itt vagyunk, működünk, a feltételek adottak, de az idő előrehaladtával felelősségünk is egyre nő. A mi problémá­ ink az egész magyar felsőoktatás, illetve az egyetemes kereszténység problé­ mái is. Nem vagyunk tehát egyedül a kiutak keresésében. Ha felmérjük a feladat nehézségét, és nem rettenünk vissza tőle, máris egy lépéssel közelebb kerülünk céljaink megvalósításához. * * * Egy ünnepi kötet szükségszerűen torz képet tár az Olvasó elé. A benne szereplő megnyilatkozásokban jóval inkább előtérbe kerülnek a felmutat­ ható - bár a sok probléma árnyékában olykor talán nem is kellően tudato­ sult - értékek, m int a kritikus hangok. A rra törekedtünk, hogy utóbbiaknak is teret adjunk, hiszen csak így válhat teljessé az elmúlt tíz év képe. Ez a könyv azonban nem csupán mementó, nosztalgikus visszaemlékezés kíván lenni, hanem céljaink szerint olyan általános érvényű igazságokat, célkitű­ zéseket gyűjt össze és tesz közzé, amelyek a katolikus egyetem, illetve jogi kara számára - ne féljünk a szótól - örökérvényű „programot”, elvi megala­ 12 �BEVEZETÉS pozást is adhatnak. Nem újdonságokról van szó, de olyan gondolatokról, amelyek a napi munka és a tanulással töltött évek alatt talán nem mindig je­ lentkeznek a megfelelő intenzitással az universitas tagjainak életében. M int minden gyűjteményes könyv, a miénk is szükségképpen hiányos. Mind arra érdemes személyek, mind arra érdemes gondolatok is maradtak ki belőle. Ennek ellenére reményeink szerint kiérződik belőle az a szeretet, amellyel az alapítók, az elmúlt tíz év tanárai és diákjai a katolikus egyetem felé fordul­ tak, és amely hitünk szerint nem csak az egyetem, hanem az egész társada­ lom helyes működésének nélkülözhetetlen alapja is. A szerkesztők Tanévnyitó ünnepség a budapesti királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1927. szeptember 26. Balról az első gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor 13 ��A katolikus egyetem és jogi kara ��Az európai kultúra keresztény gyökerei és a katolikus egyetemek Er d ő Pé t e r * Az Európai Unió Alkotmányszerződésének bevezetőjében a kereszténység említésének szükségességéről és alkalomszerűségéről szóló viták - függetle­ nül a kereszténységre utaló forma beiktatására irányuló erőfeszítések siker­ telenségétől - elmélyült reflexiót váltottak ki a katolikus vallás szerepével kapcsolatban földrészünk népeinek életében. A szó szoros értelmében vett felekezeti állam kontinensünkön ma már igen nagy ritkaság. Ebben az értelemben majdnem minden európai állam valamilyen módon el van választva a vallásoktól. Amikor azonban konkrét kérdésekben való törvényhozásról van szó, megnő az igény arra, hogy vala­ milyen kritériumot találjunk, valamilyen erkölcsi alapelvet, egy olyan érté­ ket, amelyet jogilag védelmezni lehet. Mielőtt az értékekről szóló fejtegetés­ be fognánk, röviden reflektálnunk kell az állam és a vallás kapcsolatára. Igaz, hogy az európai államok általában nem felekezeti, nem vallási államok, de ugyanígy igaz az is, hogy az állam egy bizonyos jogi struktúrát jelent, sőt talán a társadalom jogi kifejezésének is tekinthető. Ez legalábbis azokra az országokra érvényes, amelyek valódi és nem csupán névleges szuverenitás­ sal rendelkeznek. A nem szuverén országokban ugyanis lehetséges, hogy a jog egy másik társadalom szerkezetét, igényeit tükrözi. A társadalom viszont elválaszthatatlan a kultúrától. Természetesen a kultúrának is többféle meg- * Bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora (1998-2003) 17 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE határozása lehetséges. A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű pasztorális rendelkezésében egyfajta meghatározást kínál, amikor pontosítja azokat a jelentéseket, amelyekben a kultúra szót használja. „A kultúra álta­ lános elnevezésével - írja a konstitúció 53. pontja - mindazokat az eszközö­ ket jelöljük, amelyekkel az ember sokrétű lelki és fizikai adottságait megne­ mesíti és kibontja; amelyekkel hatalma alá igyekszik vonni magát a koz­ moszt a tudás és a munka segítségével, emberibbé teszi a társadalmi életet mind a családban, mind az egész polgári társadalomban a szokások és az in­ tézmények fejlődése révén; végül, az idők múlásával műveiben kifejezi, közli és megőrzi a nagy tapasztalatokat és szellemi törekvéseket, hogy azok sokak, sőt az egész emberi nem haladására szolgáljanak. Következésképpen a kul­ túrának szükségképpen van történelmi és társadalmi vonatkozása, és a kultúra szó gyakran szociológiai és etnológiai jelentést hordoz.” Az értékek és a vallás Ennek a meghatározásnak az alapján lehetségesnek tűnik úgy felfogni a kul­ túrát, mint olyan tényezőt, amely az emberi közösség egységét és így mé­ lyebb értelemben a közösség rendjét garantáló és megvalósító tényező. Ha az urbanisztikai szerkezet, az építészet, a művészet, a zene, a konyhaművé­ szet, az ünnepek, az emberi élet nagy pillanatainak, így a születésnek, egy emberpár közös élete kezdetének - melyet ma is minden eltérő értelmezés ellenére házasságnak merünk nevezni - vagy az emberi halálnak a méltó és ünnepélyes átélése szerves egységet alkotnak, akkor joggal beszélhetünk kultúráról. M inden kultúra középpontjában rendező elvként o tt találunk egy világképet, egy erre épülő világnézetet, mely általában éppenséggel va­ lamely vallás. Európa tele van keresztény templomokkal. Az év és a hét rit­ musa a keresztény szemléletet és a keresztény liturgiát tükrözi. A falvak és a városok tele vannak a keresztény művészet emlékeivel. Nem csupán az ilyen képeken és szobrokon szereplő jelenetek és személyek származnak a Szentírásból, de gyakran ezeknek a műveknek a történelmi összefüggése és gyakorlati funkciója is a katolikus vallásosság megnyilvánulása. Nemcsak a templomok fejezik ki a vallásos életet, hanem gyakran a köztéri szobrok és oszlopok is, amelyeket azért emeltek, hogy egy fogadalmat teljesítsenek, 18 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI vagy a közösség háláját fejezzék ki Istennek azért, hogy megszabadultak egy járványtól vagy más veszedelemtől. Mindez semmiképp sem jelenthet nosz­ talgikus vágyakozást egy olyan vallás iránt, amelyben már nem hiszünk, nem lehet ok arra, hogy úgynevezett „kulturális katolicizmust” kínáljunk fel a társadalomnak, vagyis a katolikus vallás olyan haszonelvű megközelítését, mely a vallást csak azért tartja szükségesnek, hogy kulturálisan megerősítse a társadalmat. A hiteles személyes hit nélkül a vallás pusztán kulturális for­ mája még azt a szerepet sem képes betölteni, amelyet társadalmi-politikai okból szeretnének tulajdonítani neki. A katolikus meggyőződés szerint, de egészséges filozófiai megfontolások alapján is elmondhatjuk, hogy az értékek nem alkotnak külön szektort, mely a valóság többi részétől el volna szigetelve. Az érték ugyanis olyan m i­ nőség, mely mindig valamilyen relációt, mindig valamilyen viszonyt jelöl. Egy dolog kereskedelmi értéke egy bizonyos pénzösszeggel fejezhető ki. Más dolgokról azt mondhatjuk, hogy azért van értékük, mert egy személy egész­ ségének javára válnak, vagy kényelmét, gyönyörűségét, jólétét szolgálják egy vagy több embernek. Mindig valamilyen relációról van szó. Az ember társadalmi viselkedésének tipikus értékei azokra a hatásokra vonatkoznak, melyeket az emberi cselekvések gyakorolnak a közösség életére a jelenben vagy a jövőben. Egyesek azt mondják, hogy a történelem főszereplőinek bi­ zonyos tetteit majd a történelem fogja megítélni, az emberiség történelm é­ nek ítélőszéke előtt lesznek elbírálhatók. De mennyit ér az egész emberiség? Mennyit ér az egész történelem? Van értelme, van értéke? Manapság egyes viselkedési formákat igen negatívan minősítenek, mert károsítják a környe­ zetet, pusztítják a természetet. De miért olyan értékes a természet és a kör­ nyezet? Bizonyára azért, mert a környezet a mi világunk, ez az a tér, ahol az emberiség él. A környezet értéke tehát összefügg az emberiség értékével. De éppen amikor arra keresünk alapelvet, hogy az egész világmindenség értékét meghatározzuk, vagy felfedezzük, beleütközünk a transzcendencia kérdésé­ be. Ha az univerzumon kívül nincs más valóság, hogyan tekinthetjük érté­ kesnek ezt az univerzumot? Pusztán úgy, hogy az emberhez viszonyítjuk? Az emberiség az univerzumon belül helyezkedik el. Hogyan térhetünk ki egy térben és időben magára hagyott, magányos emberiség szomorú víziója elől? Ennek a félelemnek vagy szomorúságnak az alapján érthetjük meg azt az 19 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE olykor lelkes, szinte fanatikus vagy kétségbeesett keresést, mely kapcsolatba akar lépni más, földön kívüli kultúrákkal, más értelmes lényekkel. A Biblia elbeszélése szerint az egész világ és maga az ember is Isten te­ remtménye. A nnak a másik valóságnak a léte, amely meghaladja az univer­ zumot, értéket és értelm et ad minden teremtménynek. Az egyedi és közös­ ségi emberi létezés küldetés-jelleget kap, fontos feladatként jelenik meg. A híres osztrák pszichológusnak, Alfred Adlernek immár klasszikussá vált vé­ leménye szerint sok pszichológiai jelenség mögött az a fő tendencia vagy szükséglet fedezhető fel, hogy fontosnak érezzük magunkat. Aki nem érzi magát fontosnak és hasznosnak senki számára, az nem látja már értelmét és értékét a saját életének sem. Ezért amikor értékekről szólunk, nem teljesen elvont és a létező valósá­ goktól elkülönült minőségekről beszélünk. Az olyan értékek, amelyek her­ metikusan el lennének szigetelve egymástól és a valóság többi részétől, nem vívhatnák ki megbecsülésünket, hiszen éppen az alapjuk hiányozna. Ami­ kor Max Weber a 20. század elején azt írta, hogy az olyan értékek, m int a jó, az igaz, a szép és a szent semmilyen kapcsolatban sincsenek egymással, úgy tűnik, hogy a kérdés felszínén maradt, és figyelmen kívül hagyta az értékek lényegét, vagyis azt, hogy azok egy reláció hordozói és kifejezői. Manapság úgy beszélni értékekről, hogy nem jelöljük meg alapjukat, nem utalunk arra a végső, transzcendens valóságra, amely egyedül értékessé teheti az összes többi valóságokat, nem lehet elegendő ahhoz, hogy optimizmust adjunk az egyénnek és kohéziót, összetartást a társadalomnak. És főként - eltekintve a pszichológiai és társadalmi funkciójuktól - az igazi értékek feltételezik, hogy az egész univerzumnak van valamiféle értéke, és így feltételezik az iste­ ni valóságot. Ebben az értelemben az értékek Európája is feltételez egy világ­ nézetet, egy vallást, vagy több vallást, egy bizonyos - kifejezett vagy bennefoglalt - istenismeretet. Katolikus hitünk túlmegy Isten és a teremtés létének felismerésén, és úgy szemléli a világot, m int megváltott világot, amelyben már működnek Isten országának erői. Az ember hivatása az üdvösség és az a boldogság, amelyben az emberi természet Krisztus személyében máris részesült. Ha az értékek relációt fejeznek ki, ha alapjuk az Istenhez való viszony, akkor ez a viszony minden személyt és minden dolgot értékessé tesz. Aki 20 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI hisz Istenben, aki szereti Öt, az tudja értékelni önmagát és az őt körülvevő világot. Tiszteletben tartja a környezetet, képes arra, hogy felelősen visel­ kedjék. De tudja értékelni az összes többi embert is. A hit és a vallás - külö­ nösen az isteni kinyilatkoztatáson alapuló vallás - olyan erők, amelyek sze­ mélyes és közösségi kapcsolatokat építenek. Krisztus legfőbb parancsa a sze­ retet. Isten és az embertárs szeretete. Bizonyos, hogy a többi emberek méltósága, nagysága, értéke elismerésének alapja főként az, hogy Istent elis­ merjük minden dolog léte és értéke forrásának, vagyis „menny és föld” te ­ remtőjének. A mások iránti keresztény szeretet sajátossága, úgy tűnik, éppen az ellenségszeretetben érhető tetten. Jézus arra hív fel, hogy m inden­ kit olyan nagylelkűen szeressünk, mint ahogyan maga Isten szeret minket. De hogyan szerethetjük mi az ellenségeinket? Mi nem vagyunk sebezhetetlenek, mint Isten, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne védekez­ zünk, és ne védjük meg azokat, akik közel állnak hozzánk. Szükségünk van a földi javakra is, hogy életben maradjunk. Nem jelenti azt az ellenségszere tét, hogy az ellenség személyének értékét többre kell becsülnünk, m int a saját értékünket? Mindez megoldódik Krisztus megváltó művének fényé­ ben. Ugyanis a mi életünk is örök érték. Ha nem végződik minden a földi halállal, akkor megengedhetjük magunknak, hogy utánozzuk Isten nagyvo­ nalúságát. Ez a keresztény látásmód pedig szükségképpen befolyásolja a sze­ mélyes kapcsolatokat a családban, a helyi közösségben, de az egész társada­ lomban is. És ezt el kell ismernünk minden gyengeségünk ellenére és m in­ den hiba ellenére, amit a hívő emberek a történelem során elkövettek. A katolikus egyetemek szerepe A kommunizmus összeomlása után sok országban szükségét érezték a Kato­ likus Egyház ébredésének és annak, hogy megújuljon szolgálata a társada­ lomban. II. János Pál pápa az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezé­ sében emlékeztetett arra a szerepre, amit ebben a szolgálatban a katolikus egyetemeknek be lehet és be kell tölteniük. Ezeken az egyetemeken a kuta­ tás szükségképpen azt is célul tűzi ki maga elé, hogy integrálja ismeretein­ ket; dialógust valósítson meg a hit és az ész között; ismereteinket etikai érzé­ kenységgel és teológiai perspektívával párosítsa. 21 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Úgy tűnik ugyanis, hogy a legnagyobb akadály, mely a világ és az ember problémáinak szintetikus látását gátolja, ma éppenséggel a gondolkodás fe­ lületessége, a hallgatólagos lemondás arról a lehetőségről, hogy megismer­ jük az igazságot, hogy objektív igazságokat ragadjunk meg. Ügy tűnik, hogy egy bizonyos gyenge gondolkodás, mely gyakran gyökeres szubjektivizmus jellegét ölti, kétségbe vonja magát az embernek azt a képességét is, hogy bár­ milyen valóságról objektív értékű ismeretet szerezzen. És a világról való szükséges ismeretek nélkül hogyan képes az emberi közösség sikerrel küzde­ ni és dolgozni a saját túléléséért? A vallás komoly tanulmányozása erősíti az összes többi tanulmányok szintetikus értékét, és valóban hasznossá teszi azokat a gyakorlat számára, pontosabban szólva az élet számára. A katolikus egyetemnek egyre inkább figyelemmel kell kísérnie a mai világ kultúráit, de az Egyházon belül létező különböző kulturális hagyomá­ nyokat is oly módon, hogy előmozdítsa az állandó és gyümölcsöző párbeszé­ det az Evangélium és a mai társadalom között. Azok között a kritériumok között, amelyek egy kultúra értékét jellemzik, első helyen szerepelnek az emberi személy iránti érzék, a személy szabadsága, méltósága, felelősségtu­ data és nyitottsága a transzcendens felé. A katolikus egyetemek azon igyekeznek, hogy megkülönböztessék, és he­ lyesen értékeljék a modern kultúra törekvéseit és ellentmondásait, hogy al­ kalmasabbá tegyék azt a személyek és a népek integrális fejlődése számára. Különösen is indokolt megfelelő tanulmányokkal és kutatásokkal elmélyülten tanulmányozni azt a hatást, amelyet a modern technológia, főként pedig a tömegtájékoztatási eszközök a személyekre, a családokra, az intézményekre és a modern kultúra egészére gyakorolnak. Védeni kell a hagyományos kultúrák azonosságát, segíteni kell őket, hogy befogadják a ma aktuális értékeket, de ne áldozzák fel saját örökségüket sem, mely gazdagságot jelent az emberiség egész családja számára. A pápai tanításból kiindulva megfigyelhetjük, hogy a globalizáció ma már különösen is jellemzi a tudományos életet és a felsőokta­ tást. Egyfelől nagyon igaz, hogy a tudomány egyetlen, és az egész emberiség közös kincsét kell, hogy alkossa, másfelől az egyes emberi kultúrák és az egyes népek az Isten által teremtett világ gazdagságához tartoznak. Azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a gyakorlatban a hit alapján erre a szintézisre törekedni, és hogy ennek milyen társadalmi funkciója van, le­ 22 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI gyen szabad éppen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem friss tapasztalataira hivatkoznom, hiszen ezt az egyetemet alig két évvel az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés kihirdetése után alapították. Kinek van szüksége a katolikus egyetemre? Sokaknak van szüksége rá. Sok értelmiségi ebben az országban azt várja egyetemünktől éppúgy, mint a Károli Gáspár Református Egyetemtől is, hogy olyan értelmiséget képezzen a jövő számára, amely alapmagatartásában különbözik a kommunista idők­ ben képzett értelmiség elterjedt szemléletétől és magatartásától. Ezt a re­ ményt tiszteletben kell tartani, de a katolicizmus nem kapcsolódik közvetle­ nül semmilyen párthoz, és semmilyen konkrét politikai vagy társadalmi programhoz. Minden karunkon oktatjuk az Egyház társadalmi tanítását, mégpedig a tanítóhivatal dokumentumai szerint, de ezeket az elveket töké­ letesen egyetlen konkrét politikai erő sem váltja valóra, bár természetesen lehetnek olyan csoportok, amelyek jobban hangsúlyozzák azokat az elveket, melyeket alapvetőnek tartunk, így például az élet és a család tiszteletét. Van azonban egyetemünknek egy másik sajátos jellemzője is, mely nagy reményt kelthet a társadalomban: lehetőséget nyújt ugyanis arra, hogy az értékeket egyfajta hierarchiába rendezzük. Az ilyen szemlélet pedig alkal­ mas a volt kommunista országokra olyan jellemző erkölcsi űr betöltésére. Ez az űr, amely a nyugati kultúrában is jelen van, mely magát valamikor keresz­ ténynek nevezte, egészen a felvilágosodás koráig vezethető vissza. Minden kultúra középpontjában —m int fentebb bemutattuk - valamilyen világné­ zet, sőt vallás áll. A szekularizáció európai kultúránkat eltávolította vallási alapjaitól. Ez a folyamat nem volt teljes, amíg az államok, az alkotmányok és magának a társadalomnak az általánosan elfogadott viselkedési szabályai nem kerültek ellentétbe az úgynevezett természetjoggal, mely az európai köztudatba nagyrészt a keresztény erkölcsi értékek alapján épült be. Mára a helyzet megváltozott. A természetjogot kétségbe vonják, illetve nem fogadják el mint az alkotmányok alapját. Maguk a nemzeti alkotmá­ nyokban és a nemzetközi dokumentumokban található emberi jogok sem világosak többé, és az emberek általában nincsenek tudatában annak, hogy mi indokolja ezeket a jogokat. Az élethez való jog például már nem rendel­ kezik olyan jelentéssel, amelyet mindenki egyaránt osztana. Ugyanígy utal­ hatnánk más szabadságjogokra is. A volt kommunista országok egyes politi­ 23 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kai és kormányzati csoportjai szerint ez a helyzet már olyan méreteket öltött, hogy fenyegeti az államok és társadalmak életéhez szükséges minimális er­ kölcs alapjait is. Ezért sokan kérik az úgynevezett történelm i egyházak segít­ ségét, vagy általában a vallásokét, hogy azok adják vissza a társadalomnak az értelmességbe vetett hitet és az erkölcsiséget. Mivel egyes országoktól eltekintve a volt kommunista országok általá­ ban még szekularizáltabbak, m int a nyugatiak, és bennük a szekularizáció is brutálisabb, erőszakosabb formában jelentkezett, ezért más a politikai té­ nyezők és a közélet felelőseinek reakciója is: sokan erőteljesebben és világo­ sabban kérik, szinte követelik az egyháztól, hogy újra alapozza meg erkölcsi­ leg a társadalom életét. Bárhogyan is álljon a dolog, ez a kihívás nagyon ígé­ retesnek tűnik a nyugati kultúra egészének fejlődése szempontjából. Fontos azonban, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy a katolikus hit egyetemes üzenetet hordoz, amely éppen ezért nem kötődhet kizárólagosan egyetlen kultúrához sem. Az Evangélium örömhíre minden népnek szól, és ha úgy tűnik, hogy kultúránk elveszítette keresztény gyökereinek jelentős részét, ez azt jelenti, hogy ugyanazt a problémát találjuk magunk előtt, és ugyanazt a missziót kell vállalnunk, m int amit a világ minden más kultúrájával kapcso­ latban. Ez pedig az inkulturáció örök témája, vagyis azé a képességé, hogy tanúságot tegyünk Krisztus Evangéliumáról a különböző kultúrák környe­ zetében. 24 �Pázmány Péter egyeteme HORVÁTH ATTILA - KOLTAY ANDRÁS Az „egyetem” szavunk a nyelvújítás idején keletkezett, a latin universitas szót fordították le magyarra, amely eredetileg a tanárok és a tanulók összességét jelentette. (A kifejezést elsőként Verseghy Ferenc használta 1805-ben.) Az egyetem a középkor egyik legjelentősebb és legmaradandóbb alkotá­ sa. Az ókorban az egyes elismert tudósoknak saját iskolái voltak. A XII—XIII. században, amikor minden rend, népcsoport, foglalkozási csoport kialakította a maga szokásjogát, egyúttal megpróbálta kivívni magának a saját privilégiumait és autonómiáját is. A Corpus Juris Civilis szerint szerve­ ződve a professzorok és hallgatók fogtak össze a tanulás és a tudományos ku­ tatások művelése érdekében. Az egyetem polgárai maguk választhatták meg elöljáróikat, alakíthatták ki statútumaikat és bíráskodhattak tagjaik fe­ lett, a stúdiumokat sikeresen befejező hallgatóknak pedig tudományos foko­ zatot adhattak. Az első egyetemek még szabadon, ex consuetudine alakultak ki (Párizs­ ban, Oxfordban, Bolognában). A XII. században már - felismerve az egye­ tem jelentőségét - pápák és uralkodók alapították az universitasokat. így vetette meg az alapját XI. Gergely pápa a toulouse-i (1229), IV. Ince a római (1244-45), II. Frigyes császár a nápolyi (1224) egyetemnek. A német egye­ temi oktatás a XIV. században indult meg (Prágában 1348-ban, Bécsben 1361-ben, Heidelbergben 1368-ban, Kölnben 1388-ban). Ekkor alakultak ki az egyetem alapításának jogi feltételei: az uralkodói privilégium-leveleket - alapos vizsgálat után - a pápának kellett jóváhagynia. Magyarországon I. (Nagy) Lajos az ország akkor legsűrűbben lakott ré­ szén, Pécsett alapított egyetemet, melyet V. Orbán pápa (1362-1370) 25 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek A Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem főépülete Nagyszombatban 26 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME 1367'ben hagyott jóvá. Az egyetem az alapító halálát követő zűrzavaros időszakban 1390-ben beszüntette működését, és püspöki főiskolaként m ű­ ködött tovább. Nem bizonyult maradandó alkotásnak a Zsigmond által alapított óbudai (1395) és a Mátyás által létrehozott pozsonyi (1467) universitas sem. Ezzel le is zárult a középkori magyar egyetemalapítások sora. A követke­ ző időszakban létrejött egyetemek már új művelődési igények szolgálatában, a reformáció és ellenreformáció küzdelmeiben és hatása alatt fejlődtek. A török hódoltság m iatt Magyarország elveszítette fővárosát és az ország ko­ rábban legsűrűbben magyarlakta területét. A Bécsben székelő Habsburgházi uralkodók pedig nem tartották fontosnak egy magyar egyetem ügyét. Forgách Ferenc esztergomi érsek vezetésével az 1611 -es zsinaton már kör­ vonalazódtak a magyar katolikus megújulás egyes lépései, a megvalósítás azonban érseki székben utódjára, Pázmány Péterre (1616-1637) maradt. Ö - legsürgetőbb feladatként - elsőként a papnevelést szervezte meg (a bécsi Pazmaneum alapítása, a nagyszombati, Oláh Miklós által 1566-ban alapított szeminárium feltámasztása, a római Collegium Hungaricum fej­ lesztése is nevéhez fűződik). A bíboros azonban nem feledkezett meg a világiak katolikus szellemű képzéséről sem. Pázmány Péter - aki maga is tíz évig tanított a grazi egyete­ men - a katolikus vallás terjesztése és a nemzet méltóságának emelése érde­ kében alapította meg az egyetemet, a török hódoltság m iatt Nagyszombat­ ban - mely város 1543 óta volt az esztergomi érsek székhelye - , 1635. május 12-én. A jezsuiták jelenléte és egyházi központ-jellege miatt döntött a város mellett, a másik lehetséges megoldással, Pozsonnyal szemben. „Minden más eszköznél előbbrevalónak tűnt föl előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkor­ mányzásra és az állam szolgálatára alkalmas embereket képeztessenek.” - áll az alapítólevélben. Az egyetem anyagi alapját részben а VIII. Orbán pápától kapott 40 000 forint - mely Pázmány három évvel azelőtti római útjának költségeit „térítette meg” -, illetve az érsek által adott 60 000 forint vetette meg. Pázmány Péter régi szokás szerint az alapítás megerősítése érdekében a pápához fordult, de a pápa - mivel csak a teológiai és a bölcsészettudományi kar megalapítására volt elegendő pénz, és ezért a jogi és az orvosi kar hiány­ 27 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE zott - az intézményt az egyetemek kiváltságával felruházni vonakodott. így h át Pázmány az egyetemet a Jezsuita Társaságra bízta, amely rendelkezett az egyetemi rang adományozásának jogával, és emellett kiváló tanárokkal látta el az egyes tanszékeket. M indem ellett azt is elérte, hogy II. Ferdinánd német-római császár 1635. október 8-i privilégiumlevelével nemcsak hogy elismerje alapítását, hanem ugyanazon jogokkal ruházza fel, m int a kölni, bécsi, mainzi, ingolstadti, prágai, olmützi és grazi egyetemeket. Az 1635. no­ vember 13-án tartott szentmisén a nagyszombati székesegyházban nyújtotta át Dobronoki György rektornak az egyetem alapító oklevelét és az azt meg­ erősítő királyi okiratot. Jászberényi Tamás jezsuita szerzetes, a bölcsészettu­ dományi kar első dékánja túlzás nélkül tehette fel a szónoki kérdést évnyitó beszédében: nem lehet tudni, vajon nem Szent István jobbja működött-e az érsek áldott keze által. A jogban jártas egyháziak és világiak hiánya az egyetemalapító utódát, Lósy Imrét arra indította, hogy 1642-ben 15 000 forintot hagyjon végrende­ letében az egyetem jogi karának alapítási költségeire. Utóda, Lippay György érsek - aki élenjáró résztvevője volt a Wesselényi-féle összeesküvésnek, de még felelősségre vonása előtt meghalt - pedig így írt végrendeletében (1665): „Nagyszombatban az akadémián a jogtudományi kar alapítására h a­ gyok tizenötezer forintot; tartassék ebből a polgári jognak egy, a kánonjog­ nak egy doktora. Hogyha a kánonjogtudomány tanításának terhét a jezsui­ ta-atyák magukra akarják vállalni, adassék nekik évi háromszáz forint; a többiből tartassék a hazai jog tanára”. Lippay tizenötezer forintos alapítványa - Lósy korábbi tizenötezer forin­ tos hagyatékával együtt harmincezerre növekedvén - lehetővé tette az egyetem bővítését, és halála után néhány hónappal (immáron Szelepcsényi György érseksége idején), 1667. január 16-án megnyílhatott a jogi kar. A kar programjában jelentős súllyal szerepelt a hazai anyagi és eljárási jog oktatása, a kánonjog és a római jog mellett. Kitűzött célja volt az egyetemnek a közös jog tételeivel a hazai jog hiányait és érdességét orvosolni, tehát a jog tanításán keresztül a recepciós-jogegységesítő törekvéseket érvényre juttatni. A hazai jog oktatását olyan fontosnak tartották, hogy erre az alapító levél elő­ írásaiban külön kitértek: „A tanárokat és a római [császári] és hazai jog taní­ tásának módját illetőleg úgy végeztünk és úgy határoztunk, hogy három tanár 28 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME állíttassák be, kiknek ketteje a hazai jogot, tudniillik Magyarország szokásjo­ gát, vagyis a törvénykönyvet, mit Hármaskönyvnek hívunk, a jogintézmé­ nyeket és a törvénycikkelyeket adják elő és pedig ezeknek egyike elméletileg [az anyagi jogot] a másika pedig gyakorlatilag [az alaki jogot] adja elő, a mind­ két jognak, tudniillik a kánoni és a római és a hazai jognak törvénynyé vált szokását a törvényes per többi szükségleteivel [a peres eljárással] együtt, mind a nyolcados és megyei s a többi rendes és alsóbírósági ügyeket, mind pedig a szabad városok, a támokjogi és szentszéki ügyeket illetőleg a perben előfor­ dulni szokott ügyiratok felhozott példáival együtt. A harmadik végül tanítsa Justinianus rendeletéit és tanítmányait, az egész római törvénytárt és glossáit, azokhoz tartozó mellékletekkel együtt. A jogtudós tanárok főleg arra töreked­ jenek, hogy a hazai jogot, amennyiben lehetséges, vessék egybe a római és a kánonjoggal s a mik a mieinkből hiányoznának, azokból törekedjenek kiegé­ szíteni.” Mindennek a jelentőségét akkor értékelhetjük igazán, ha tekintetbe vesszük, hogy francia jogot 1679-ben Párizsban, német jogot pedig 1709-ben Wittenbergben tanítottak először. 1760-tól kezdtek tanítani természetjogot, majd 1769-től az általános közjogot, a hazai közjogot, a büntetőjogot és a politikát. Ezután fokozatosan szélesítették a tananyagot újabb és újabb jogágakkal, tantárgyakkal. Az intézményt Mária Terézia 1773-ban - a jezsuita rend feloszlatása után - királyi magyar egyetemmé alakította („államosította”), ekkor egészí­ tette ki orvosi karral (1769), és tette ezáltal valódi egyetemmé, másrészt a kormányzat ellenőrzése alá vonta az oktatást, és elvárta, hogy a birodalomhoz hű jogászokat, állami tisztségviselőket képezzenek. Az egyetem 1777-ben Budára költözött, Kempelen Farkas kamarai tanácsos szervezte meg a költöz­ tetést tutajokon és hajókon. A királynő által kiadott Ratio Educationis (1777) a politikai kamarai tudományokat áttette a bölcsészettudományi kar­ ról, így jött létre a jog- és államtudományi kar. Az egyetem a királyi palota épületét kapta meg, míg a teológiai kar a volt jezsuita kolostorba költözött. A költözéssel járó építkezések Mária Terézia sürgetése ellenére is csak lassan haladtak, és csak 1780-ra fejeződtek be. Március 15-én az uralkodónő kiadta az egyetem második alapítólevelét. A királynő uralkodásának negyvenedik évfordulóján Buda királyi várában ünnepélyesen megnyílt az egyetem, ava­ tása alkalmából a kor egyik legnagyobb szabású ünnepségét rendezték. 29 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 1784'ben II. József- Budát igazgatási központnak jelölve k i-a z egyete­ m et Pestre költöztette. A jogi és bölcsészeti kar a volt pálos kolostorba ke­ rült (Papnövelde u. 7.). 1782-ben az egyetem mérnöki intézettel és állatgyógyintézettel bővült. A reformkor politikai mozgalmaitól igyekeztek elszigetelni a jogi kart, így a magyar nyelv csak az 1845/46-os tanévtől kezdve lett hivatalos oktatá­ si nyelv, a latin helyett. Az 1848. március 15-i pesti forradalmat az egyetemi ifjúság indította el, és a forradalom kezdeti eseményeiben a diákság volt az igazi tömegbázisa a radikális dem okratáknak. Az egyetemi ifjúság már két nappal a forradalom után összeállította kilenc pontos javaslatát a felsőoktatás reformjára vonat­ kozóan. A forradalomnak az egyetemmel kapcsolatos első vívmánya az 1848. évi 19. te. volt, amely egyrészt az egyetemet az országgyűlésnek felelős val­ lás- és közoktatási miniszter felügyelete alá helyezte, másrészt deklarálta a tanulás és a tanítás szabadságának elvét. A szabadságharc leverése után az egyetem elvesztette autonómiáját, és a német lett a hivatalos oktatási nyelv. A jogi karon o k tato tt tárgyak között túlsúlyossá vált az osztrák jog. Betiltották a jogászbált és a magyar ruhák használatát. A helyzet 1860-ra annyira feszültté vált, hogy a hallgatók tün­ tetéseket szerveztek, melyeket az abszolutista kormányzat brutális módon oszlatott fel. A reformkorban kezdődött harc a magyar tanítási nyelvért vég­ legesen csak 1868-ban érte el célját. A jogi kar szakmai-politikai súlya a kiegyezést követően jelentősen megváltozott. Nem csak az autonómiáját nyerte vissza, hanem a kor megha­ tározó politikusai, jogászai is innen kerültek ki. Eötvös József és Trefort Ágoston miniszterek nevéhez fűződik az egyetem megújulása. 1874-ben készült el a központi épület Szerb utcai szárnya, majd az elkövetkezendő években számos új épületet emeltek, melyek elszórva helyezkedtek el a városban. A XIX. század utolsó harmadában a hallgatók száma 3200 körül volt, több mint telük jogász. A Károlyi Mihály nevével fémjelzett népköztársaság - de különösen a Tanácsköztársaság —diktatórikus módon avatkozott bele az egyetem és a jogi kar életébe. Az előbbi a kar akarata ellenére hozott létre tanszékeket és 30 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME nevezett ki oktatókat, míg az utóbbi megszüntette a jogi oktatást, helyette a kar épületében marxizmust tanítottak. A viharos történelmi események és a társadalmi feszültségek némi kon­ szolidálódása után az egyetem újra a megszokott rendjében működött. Az egyetemi tanács hamarosan kezdeményezte az alapító Pázmány Péter nevé­ nek felvételét. A vallás- és közoktatási miniszter 153425/1921. IV. számú le­ iratában közölte, hogy a kormányzó 1921. szeptember 1-jén hozzájárult a névváltoztatáshoz. Az 1920-as években Klebelsberg Kunó minisztersége idején az oktatást stratégiai kérdésként kezelték, a Trianonban meggyengült ország minden erejét arra összpontosította, hogy bemutassa a világnak a magyarság európai műveltségét. Jelentős összegeket fordítottak ösztöndíjakra és a külföldi kul­ turális kapcsolatok ápolására. Az 1930-as évek átlagosan 6000 hallgatójá­ nak egyébként közel egyharmada volt jogász. Az egyetem alapításának 300. évfordulójára készült jubileumi díszzászló 31 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 1950-ben, a szovjet m intát másolva először leválasztották az egyetemről a Hittudományi Kart, majd 1951 elején az Orvostudományi Kart az újon­ n an felállított Egészségügyi Minisztérium alá rendelték. (Ennyire szervilis módon egyik szocialista ország sem követte a moszkvai direktívákat.) Az egyetem ezután nem viselhette tovább alapítója nevét sem, ezért vette fel a többször is Nobel-díjra jelölt világhírű fizikus, Eötvös Loránd nevét (1950). A nemzetközi hírű oktatói kar jelentős részét eltávolították, és megbízható kádereket neveztek ki helyettük. A Hittudományi Kar önállósult, és Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia, később Pázmány Péter H ittu­ dományi Akadémia néven, egyházi intézményként folytatta tovább tevé­ kenységét, felkészülve a túlélésért folytatott harcra. Az ellenfelek az orszá­ got idegen uralomnak alávető politikai hatalommal karöltve mindent meg­ tettek a keresztény hit és szellemiség legfőbb magyarhoni tudományos műhelyének szétzúzásáért. A hatvanas évekre nagyjából konszolidálódott a helyzet, de a vallási-egyházi kérdésekben illetékes Állami Egyházügyi Hiva­ tal továbbra is ellenőrzése alatt tartotta az intézményt. A II. Vatikáni zsinat (1962-1965) hatására megszűnt a nemzetközi elszigeteltség, és létrejöhet­ tek kapcsolatok külföldi egyetemekkel. Az 1960-as évek második felében bevezetett új gazdasági mechanizmus az Eötvös Loránd Tudományegyetem és jogi kara életében is pozitív fordula­ tot hozott. Liberalizálódott az oktatás, egyre több tehetséges oktató került a tanári karba, és lehetővé vált - ha csak korlátozott módon is - , hogy a kar nemzetközi kapcsolatokat építsen ki. A nyolcvanas években a karon kiala­ kult ellenzéki csoportokból, oktatókból és hallgatókból került ki a rendszerváltozást előkészítő politikai elit jelentős része. 1989-ben megszűnt a pártirányítás, eltörölték a kötelező oroszoktatást, valamint a marxista ideológiát sulykoló tárgyakat, és visszaállították az egyetem autonóm iáját. Ekkor merült fel a logikusnak tűnő ötlet, hogy a Hittudományi A kadém ia - újra egyetemi karként - kerüljön vissza az ELTE szervezetébe. A tisztán egyházi intézmény „visszacsatolásához” azonban az Apostoli Szentszék hozzájárulására lett volna szükség. Ez azonban nem érkezett meg, a Vatikán szívesebben támogatta az önálló katolikus egyetem megalapítását, amely, miután a magyar állam 1990-ben elismerte a H ittudo­ mányi Akadémia egyetem-jellegét, lehetővé is vált. Az állami egyetemen 32 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME történő teológiai képzés másik akadályát az állam és az egyházak - a módosí­ tott Alkotmány által deklarált - szigorú elválasztása képezte. Az új törvé­ nyek alapján lehetővé vált nem állami egyetemek alapítása, míg az 1990. évi IV. törvény az egyházi oktatási intézmények megfelelő finanszírozását garan­ tálta. Elkezdődhetett tehát a katolikus egyetem szervezése, amely 1992-ben jött létre, a Bölcsészettudományi Kar alapításával. A meglévő két karhoz 1995-ben a Jog- és Államtudományi, majd 1998-ban az Információs Tech­ nológiai Kar csatlakozott. A vatikáni Katolikus Nevelés Kongregációja 1999. március 25-i határozatával az egyetemet szentszéki alapításúvá tette. Az egyetem és a jogi kar további történetét azonban nálunknál avatottabbaktól ismerheti majd meg e kötetből az Olvasó. 33 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE A nagyszombati egyetem alapítólevele Pázmány Péter megalapítja az egyetemet. Temple János festménye (1885) 34 �A Nagyszombati Egyetem alapítólevele" Mi Pázmány Péter, Isten kegyelméből a Szent Római Egyháznak Illyriai Szent Jeromosról nevezett presbiter bíborosa, az esztergomi főegyházmegye érseke és ugyanezen helynek örökös grófja, a magyar birodalom prímása, az apostoli Szent­ szék született Követe, Főszekretárius és Kancellár és a Szentséges Császári és Királyi Felség Belső Tanácsosa stb. Gyakran aggódva fontolgattuk magunkban, hogyan tudnánk a katolikus hitet Magyarországon elterjeszteni és a nemes magyar nemzet méltóságának is szolgába. Minden más eszköznél előbbrevalónak tűnt föl előttünk, hogy Tudomá­ nyos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek. Nem is hiányzott belőlünk sem a kedv, sem az igyekezet e dologra, de a haza sze­ rencsétlensége és más sürgősen szükséges alapítások mindezideig visszatartottak, hogy kívánságunknak eleget tehessünk. Most azonban, minthogy - Isten áldásá­ ból, aki igyekvőseinket égi kegyelmével kísérte - némi anyagi eszközök állnak ren­ delkezésünkre, úgy látszik, tehetünk valamit, ha nem is éppen a dolog nagyságá­ hoz, de mindenesetre a lesújtott haza helyzetéhez illőt. Elvégeztük azért a nagyon tisztelendő Vitelleschi atyával a Jézus társaság általános főnökével, hogy beleegyez­ zék a jézustársasági atyák nagyszombati kollégiumában egyetem emelésébe és annak minden gondját és kormányzását a Társaságra vállalva, az alant követ­ kező feltételekkel és módokon lássa el. Midőn tehát a Generális atya az Isten dicsősége és a hit ügyének előmozdítása iránti buzgalmából ajánlatunkat az egész Társaság nevében elfogadta, mi is a már előbb megtett és minden részében érintet-* * Az itt közölt magyar fordítást Sík Sándortól vettük át: In P á z m á n y P é t e r r e m e k e i . Ardói Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, é. n. 346-348. o. 35 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lenül maradó nagyszombati kollégiumi alapítványon, valamint azokon a jövedék meken kívül, amelyeket a nagyszombati kollégium eddig bírt, Dobronoky György tisztelendő' atyának, a Jézustársaság nagyszombati kollégiuma rektorának, egy­ szer s mindenkorra kezéhez szolgáltattunk 60 000 magyar forintot. Ezenfelül csá­ szári kötelezvényt adtunk át ugyanezen Rektor atya által a Társaságnak 40 000 forint folyósítandó összegről, hogy így egészben 100 000 forintnyi summa kelet­ kezzék. Akarjuk tehát, hogy a Társaság először ezt az összeget Magyarországon kívül biztos helyen vagy hasznos javak vételére, vagy kamatozásra fordítsa úgy, hogy ezen összeg gyümölcseiből a kollégiumnak az iskolákkal együtt alapjaiból való felépítését siettetni és a szükséges professzorokat alkalmazni lehessen. Miután pedig a kollégium és iskolák számára szükséges épület megépült és az egész 100 000 forint tőke kamatra vagy javak vételére teljesen kihelyeztetett, azután annak kamataiból évenként 1000 forintot szegény tanulók ellátására kell fordí­ tani az általunk Nagyszombatban emelt Szent Adalbert-otthonban (akkor is, ha a mondott otthon helyváltozatás következtében más városba kerülne). Ez a költ­ ség azonban, amint előrebocsátottuk, csak abban az esetben kötelezi a Társasá­ got, ha a mondott építkezések befejeződnek és ha a hátralevő 40 000 forintot is (mert egyedül ebből akarjuk ellátni a Szerit Adalbert-otthont 1000 forint költség­ gel) О Császári Felségétől megkapják és kihelyezik. És ha idő múltával, (ha Isten Magyarországot a török igától megszabadítja), alkalmasabb város találkoznék az Egyetem számára, szabadságában álljon a Társaságnak ezt a mi alapításunkat az Egyetemmel együtt máshová átvinni, úgy azonban, hogy az esztergomi egyházme­ gyén kívül ne kerüljön és a nagyszombati kollégiumnak előbbi alapítványa érintet­ len maradjon. Ha pedig (amitől a kegyelmes Isten óvjon) az Egyetem Magyaror­ szágon nem állhatna fönn tovább, hanem külső vagy belső ellenség erőszakából megtörténnék, hogy a társaság atyái távoznának, és minden reménység elveszne hamaros visszatérésükre; ez esetben köteles legyen a Társaság a fönt nevezett tőke kamatát és gyümölcsét Magyarországon kívül magyar kispapok használatára for­ dítani, úgy, hogy belőle papságra alkalmas ifjak neveltessenek és kötelesek legye­ nek fölszentelésük után Magyarországra visszatérni. Abban az esetben, ha a Társaság atyái távoznának Magyarországról, de reménység lenne, hogy csak néhány évig lesznek távol, azt akarjuk, hogy időközben az egész kamat megőriztessék a kollégium kárainak a visszatérés utáni jóvátételére (mert efféle mozgalmakban ilyenek be szoktak következni), vagy pedig az elköltöző személyek ellátására for- 36 �A NAGYSZOMBATI EGYETEM ALAPÍTÓLEVELE dítsák a kamatpénzt. Ha pedig akárhány év eltelte után a T ársaságnak ismét sza­ bad lenne Magyarországba visszatérni és az Egyetemet folytatni, változatlan aka­ ratunk, hogy ha a kispap nevelés megszűnik a tőlünk átruházott összeg gyümöl­ cseit a Társaság atyái az Egyetem előbbi használatára fordítsák és az Egyetem folytatódjék. Köteles lesz a Társaság arra is, hogy Nagyszombatban még ebben az 1635. évben egy filozófiai kurzus legyen etikával és matematikával együtt, a sko­ lasztikus teológia két professzorával. Legyen azonkívül ezen az egyetemen egy Szentírás-magyarázó tanár, egy professzora az Eseteknek, egy a Vitáknak, hason­ lóképpen a szent nyelvnek és az akadémiai fokozatokra emelések a máshol szokott módon történjenek. Esztergomi érsek utódainknak és az érseki szék megüresedése idején az esztergomi káptalannak semmi más jogot nem akarunk ugyan engedé­ lyezni ezen általunk emelt Egyetemet illetőleg, mint amit a közjog engedélyez az egyes helyek egyházi elöljáróinak, mégis ugyanezen utódainknak és az érseki szék megüresedése idején az esztergomi káptalannak felhatalmazást adunk, hogy az ezen levelünkben meghatározott és a Társaság atyáitól elfogadott kötelezettségük szorgos betöltésén és teljesítésén őrködjenek, sőt ez kötelességük is legyen. Kivévén azonban mindenben a professzorok háborítatlanságát, kivévén még az előadások menetét és azt a módot, amelyet a Társaság, Institutiója szerint, az akadémiák kormányzásában használ. Ugyancsak utódainknak és az érseki szék megürese­ dése idején az esztergomi káptalannak ezt az egyetemet melegen gondoskodásába ajánljuk és gyarapítását s előbbre vitelét nagy szeretettel szívükre kötjük. Végre amint mi mindezeket a katolikus hit előmozdításának tiszta és őszinte szándékából és a drága haza felemelésére tesszük, akként a jóságos Istent lelkűnkből kérjük, vegye kegyelmesen a jóakarat ez áldozatának illatát és alapításunkra árasszon bőséges áldást, hogy az ő nagy Neve dícsőíttessék mindörökké. Költ Pozsonyban, az Úrnak 1635. esztendejében, május 12-én. Pázmány Péter a Szentséges Római Egyház presbiter bíborosa, esztergomi érsek s.k. 37 ��II. János Pál pápa Ex corde Ecclesiae apostoli rendelkezése a katolikus egyetemekről* BEVEZETÉS 1. Az Egyház szívéből született katolikus egyetem abba a hagyományfolyamba tartozik, amely visszavezethető az egyetem mint intézmény ere­ detéhez. Az egyetemet mindenkor az alkotás, az emberiség javáért ter­ jesztett tudás központjának tekintették. Hivatásánál fogva az Univer­ sitas magistrorum et scholarium a kutatásnak, oktatásnak és nevelésnek szenteli magát, ahol a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal. A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-j át, amely az igazság keresésének, felfedezésének és közvetítésének örömét jelenti a tudás minden területén. A katolikus egyetem privilégiuma, „hogy a valóság két rendszerét szellemi erőfeszítéssel egyesítse, amelyeket túl gyakran állíta­ nak szembe egymással, mintha ellentétek lennének: az igazság keresése és az a bizonyosság, hogy az igazság forrása már ismert”.*1 [...] 4- A katolikus egyetem kiváltsága és felelőssége, hogy fenntartások nélkül az igazság ügyének szentelje magát. Ily módon szolgálhatja egyidejűleg az ember méltóságát és az Egyház javát, az Egyházét, melynek „titkos meg­ győződése, hogy az igazság valódi szövetségese... és hogy a tudás és az * Fordította: Széchényi Kinga, lektorálta: Erdő Péter. A szöveget rövidítve és csökkentett jegyzettel közöljük. Alapkiadás: Szent István Társulat, 1991. 1 II. JÁNOS PÁL pápa: Beszéd a Párizsi Katolikus Intézetben, 1980. június 1. 39 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE értelem hű szolgái a hitnek”.2 Anélkül hogy bármi módon elhanyagolná a hasznos tudás megszerzését, a katolikus egyetem azzal tűnik ki, hogy a természet, az ember és az Isten teljes igazságát kutatja. Korunknak nagy szüksége van erre az önzetlen szolgálatra, amely az igazság jelentését hir­ deti, azt az alapvető értéket, mely nélkül a szabadság, igazságosság és az emberi méltóság megszűnik. A katolikus egyetem az egyetemes hum a­ nizmus eszközével az igazság minden aspektusának kutatását szolgálja, annak fontos kapcsolatát a legfőbb igazsággal, Istennel. Ezt félelem nél­ kül, lelkesedéssel teszi a tudás m inden területének szolgálatában. Tuda­ tában van annak, hogy előtte jár az, aki „az Út, az Igazság és az Élet”, a Logosz, aki Szentlelke értelmével és szeretetével képessé teszi az embert arra, hogy saját értelmével megtalálja a végső valóságot, melynek ő a kezdete és vége, és egyedül ő képes teljességében adni azt a bölcsessé­ get, amely nélkül veszélyben lenne a világ jövője. [...] 6. A katolikus egyetemen létrejön az Evangélium mérhetetlen gazdagságú üdvözítő üzenetének találkozása a hatalmas és változatos tudomány­ ágakkal, melyekben az Evangélium gazdagsága ölt testet; a katolikus egyetem lehetővé teszi az Egyház számára, hogy páratlanul termékeny dialógust folytasson a különböző kultúrákban élő emberekkel. Az ember életének a kultúra ad méltóságot, és miközben Krisztusban találja meg a teljességet, nem lehet kétséges, hogy az Evangélium megérinti és meg­ újítja az ember minden dimenzióját, és egyúttal gyümölcsözően hat a kultúrájára is. 7. Mai világunkban, amelyet a tudomány és technológia gyors fejlődése jel­ lemez, a katolikus egyetem feladatai még fontosabbak és sürgősebbek. A tudományos és technikai felfedezések hatalmas gazdasági és ipari növe­ kedést eredményeznek, ez azonban elkerülhetetlenül igényli a hasonlóan fontos cél kutatását, annak garantálására, hogy az új felfedezéseket az 2 JOHN H enry N ew m an kardinális: T h e id e a o f a Company, 1931. 40 U n iv e r s ity . London: Longmans, Green and �EX CORDE ECCLESIAE egyén és az egész társadalom javára használják fel. H a minden egyetem felelős a cél kutatásáért, a katolikus egyetemnek különösen meg kell felelnie ennek az igénynek: keresztény inspirációja segítségével a kutatás erkölcsi, lelki és vallási dimenzióival is rendelkezik, és a tudomány és technika eredményeit a teljes emberi személy perspektívájából méri fel. Ebben az értelemben a katolikus egyetemek állandó megújulásra hivatottak, m int egyetemek és mint katolikusok egyaránt. Mert „ami veszélyben van, az a tudományos és technikai kutatás, a társadalmi élet és a kultúra igazi jelentősége, de még mélyebb szinten maga az emberi sze~ mélyiség jelentősége”.3 Az ilyen megújulás teljes tudatosságot igényel abban, hogy egy egyetem, katolikus jellegénél fogva, inkább alkalmas az igazság elfogulatlan kutatására, olyan kutatásra, amely nincs alárendelve és nem függ semmiféle érdektől. 8. Miután a Sapientia Christiana kezdetű apostoli rendelkezésben az egyházi fakultásokkal és egyetemekkel foglalkoztam, kötelességemnek éreztem, hogy hasonló dokumentumot adjak ki a katolikus egyetemekről „Magna C harta”'ként, mely tartalmazza az Egyház hosszú és gyümöl­ csöző kapcsolatát az egyetemekkel, valamint az o tt szerzett tapasztala­ tait; nyitott az eljövendő eredményekre, melyek bátor alkotóképességet és szigorú hűséget igényelnek. [...] IDENTITÁS ÉS KÜLDETÉS A katolikus egyetem identitása 1. Jelleg és célok 12. Minden katolikus egyetem, mint egyetem, tudományos közösség, amely szigorúan és kritikusan segíti elő az emberi méltóság és a kulturális örök­ ség védelmét és fejlődését kutatással, oktatással és azokkal az egyéb 3 II. JÁ N O S PÁL pápa: Felhívás a katolikus egyetemek nemzetközi kongresszusához, 1 9 8 9 . április 15. 41 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tevékenységekkel, melyeket a helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeknek nyújt. Rendelkezik azzal az intézményi autonómiával, mely a haté­ kony működéshez szükséges, és garantálja tagjainak az egyetemi sza­ badságot mindaddig, amíg az egyén és a közösség jogai az igazság és a közjó határai között maradnak. 13. A katolikus egyetem célja, hogy intézményes módon biztosítsa az egyete­ mek világában a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt a társadalom és kultúra jelentős problémáival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katolikus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendel­ keznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi kö­ zösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tudás növekvő kincsestáráról, melyhez a katolikus egyetem saját kutatásával keresi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; 4- intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy csa­ ládjának szolgálatára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet. 14. „E négy jellegzetesség fényében nyilvánvaló, hogy az oktatás, kutatás és minden egyetemi tevékenység mellett a katolikus egyetem intézményi elkötelezettséggel kapcsolja munkájába a keresztény üzenet sugalmazását és világosságát. Ezért a katolikus egyetemet a katolikus eszmék, maga­ tartás és elvek hatják át. Ezek irányítják az egyetemi tevékenységeket, figyelembe véve e tevékenységek mibenlétét és autonómiáját. Egyszó­ val a katolikus egyetem, mivel egyetem és katolikus is, a tudomány különböző ágait reprezentáló tudósok közössége, és olyan egyetemi intézmény, melyben hathatósan jelen van és működik a katolicizmus.”4 4 U U n i v e r s i t é C a t h o l i q u e d a n s le m o n d e m o d e r n e . Document final du 2eme Congres des Délégues des Universités Catholiques, Rome, 1972. 42 �EX CORDE ECCLESIAE 15. Ezért a katolikus egyetem a kutatás helye, ahol a tudósok a valóságot vizsgálják tudományáguknak megfelelő módszerekkel, és így hozzájárul­ nak az emberi tudás tárházához. Minden egyes tudományágat sziszte­ matikusan tanulmányoznak, azonkívül keresik a különböző tudomány­ ágak közti összefüggéseket kölcsönös fejlődésük érdekében. Ez a kutatás nemcsak elősegíti az igazság keresését, de szükséges tanúja annak is, hogy az Egyház hisz a tudás és a kutatás valódi értékében. A katolikus egyetemen a kutatás szükségszerűen tartalmazza a) a tudás integrációjának keresését, b) a dialógust a hit és az értelem között, c) az etikai vonatkozást és d) a teológiai távlatot. [...] 2. A z egyetemi közösség 21. A katolikus egyetem céljait olyan hiteles emberi közösség megalkotásá­ val akarja elérni, melyet Krisztus Lelke hat át. Egységének forrása a következőkből ered: az igazság iránti közös odaadásból, az egyén méltó­ ságának közös megítéléséből, és végül Krisztus személyéből és üzeneté­ ből, mely megkülönböztetett jelleget ad az intézménynek. Indíttatásá­ nál fogva a közösséget a szabadság és jótékonyság szelleme hatja át, köl­ csönös tisztelet, őszinte dialógus és az egyén jogainak védelme jellemzi. A közösség elősegíti minden tagjának emberi kiteljesedését, másfelől a közösségben mindenki segíti az egységet, mindenki feladatának és tehet­ ségének megfelelően hozzájárul a közösséget érintő döntések meghoza­ talához, valamint az intézmény megkülönböztető katolikus jellegének fenntartásához és erősítéséhez. 22. A z egyetemi oktatók törekedjenek tudásuk mélyítésére, igyekezzenek beleilleszteni az egyes tudományágak kutatásának tartalmát, célját, módszereit és eredményeit egy összefüggő világszemlélet egészébe. A keresztény tanárok hivatása, hogy megváltói és tanítói legyenek a hite- 43 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE les, keresztény életnek, mely tanúsítja a hit és az élet, valamint a szak­ mai tudás és a keresztény bölcsesség között megvalósított integrációt. Az oktatókat lelkesítsék az egyetemi eszmények és a hiteles emberi élet alapelvei. 23. A hallgatók erőpróbája az olyan oktatás, mely egyesíti a kiváló humán és kulturális előrehaladást a specializált szakmai képzéssel. Ennek az előre­ haladásnak és felkészülésnek olyannak kell lennie, hogy az igazság és a cél keresésére ösztönözze őket egész életük során, mert „az ember lelkét úgy kell művelni, hogy fejlődjön a képessége az elmélkedésre, a megértésre, szemlélődésre, a egyéni döntésre, és hogy kifejlessze a vallási, erkölcsi és szociális érzékét”.5 Ez alkalmassá teszi a hallgatókat, hogy elérjék, vagy ha már elérték, elmélyítsék a hiteles, keresztény életvitelt. Fel kell ismerniük szakmai életük felelősségét, azt az örömet, hogy ők a holnap képzett „veze­ tői”, és Krisztus megváltói lehetnek, bárhol is gyakorolják hivatásukat. 24. A katolikus egyetem igazgatói és tisztviselői az egyetem és közösségének állandó fejlődésén fáradoznak vezetői szolgálatukban; a nem oktatói személyzet odaadása és tanúságtétele fontos az egyetem identitása és élete szempontjából. [...] 3. A katolikus egyetem az Egyházban 27. Minden katolikus egyetem, anélkül hogy megszűnne egyetem lenni, intézményi jellegének megfelelő kapcsolatban áll az Egyházzal. így köz­ vetlenül a helyi Egyház életében vesz részt, ugyanakkor, mert egyetemi intézmény, része a tudomány és kutatás nemzetközi közösségének; min­ den egyes intézmény részt vesz és közreműködik az egyetemes Egyház életében és küldetésében, ezzel vállalva a különleges kapcsolatot a Szentszékkel, az egység szolgálatát, amit az egész Egyháznak nyújt. Az 5 II. Vatikáni zsinat, G a u d i u m e t s p e s , lelkipásztori rendelkezés az Egyházról a modern világban ( 1 9 6 6 ). 44 �EX CORDE ECCLESIAE Egyházzal való kapcsolat következménye az egyetem intézményi hűsége a keresztény üzenethez, valamint az egyházi Tanítóhivatal elismerése és követése hit és erkölcs dolgában. Az egyetemi közösség katolikus tagjai az Egyházzal szemben hivatottak a személyes hűségre is. A nem katoli­ kus tagoktól elvárják az egyetem katolikus jellegének tiszteletben tartá­ sát, az egyetem pedig tiszteletben tartja az ő vallásszabadságukat. [•••] A katolikus egyetem szolgáló küldetése 30. Az egyetem alapvető küldetése az igazság állandó keresése a tudás kuta­ tása, megőrzése, és a társadalom javára való közvetítése révén. Ennek a küldetésnek a teljesítéséhez a katolikus egyetem sajátos jellegével és céljaival járul hozzá. I . A?; Egyház és a társadalom szolgálata 31. A katolikus egyetem oktatásával és kutatásával nélkülözhetetlen hoz­ zájárulást nyújt az Egyháznak. Valójában felkészíti hallgatóit - akiket keresztény elvek lelkesítenek, és keresztény hivatásuknak éretten és felelősségteljesen szeretnének é ln i-a rra , hogy felelős állásokat vállalja­ nak az Egyházban. Ezenkívül a katolikus egyetem felajánlja tudom á­ nyos kutatásának eredményeit, hogy segíthesse az Egyházat a kor prob­ lémáinak és igényeinek megválaszolásában. 32. A katolikus egyetem, mint bármely más egyetem, szervesen épül az emberi társadalomba. Az Egyház szolgálatának kifejtése során és mindig saját illetékességén belül, az a hivatása, hogy mind hatásosabb eszköze legyen az emberek és a társadalom kulturális fejlődésének. Kutatási tevékenységei közé tartozik a súlyos kortárs problémák tanulmányozása olyan területeken, mint az emberi élet méltósága, a mindenki iránti igazságosság előmozdítása, az egyéni és családi élet minősége, a világ­ béke és a politikai stabilitás keresése, a világ erőforrásainak igazságo­ sabb elosztása és egy üj gazdasági-politikai rend, amely jobban szolgálja 45 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE majd az emberi közösséget nemzeti és nemzetközi szinten. Az egyetemi kutatás fel akarja tárni korunk súlyos problémáinak gyökereit és okait, különös figyelmet szentel azok etikai és vallási dimenzióinak. Amennyiben szükséges, a katolikus egyetemnek rendelkeznie kell azzal a bátorsággal, hogy kimondja a közgondolkodásnak kellemetlen igazságokat, és ezáltal is a közösség valódi javát védelmezze. 33. Különleges elsőbbsége van annak, hogy keresztény nézőpontból vizs­ gálják és értékeljék a modern társadalom és kultúra uralkodó értékeit és normáit, valam int prioritás az életnek teljes értelmet adó etikai és vallási elvek átadásának felelőssége is. Ily módon a katolikus egyetem az igazi katolikus antropológia fejlődéséhez járulhat hozzá, mely Krisztus sze­ mélyén alapul, és lehetővé teszi, hogy a teremtés és megváltás dinamiz­ musa hasson a valóságra, és meghozza az élet problémáinak helyes meg­ oldását is. 34. A társadalmi igazságosság elősegítésének keresztény szellemű szolgálata különlegesen fontos minden katolikus egyetemen. Részt vesznek ebben az oktatók, és kifejlesztik a hallgatókban is. Az Egyház szilárdan elköte­ lezett az összes ember teljes kibontakozására. Az Egyház szociális tanítá­ saiban az Evangélium sürgető felhívást jelent a segítésre, „azok fejlődé­ sének elősegítésére, akik menekülnek az éhségtől, nyomortól, népbeteg­ ségektől és a tudatlanságtól, akik a civilizáció javaiból többre vágynak és emberi tulajdonságaikat aktívan szeretnék fejleszteni, akik céltuda­ tosan törekszenek teljes kibontakozásukra”.6 M inden katolikus egye­ tem felelősnek érzi magát azért, hogy konkrétan hozzájáruljon annak a társadalomnak a fejlődéséhez, amelyben dolgozik: keresni fogja a mód­ ját, hogy m indazok számára elérhető legyen az egyetemi képzés, akik profitálhatnak belőle, különösen a szegények és kisebbségi csoportok tagjai, akiket megfosztottak ettől a lehetőségtől. A katolikus egyetem felelős, amennyire lehetőségei engedik, a fejlődő nemzetek megsegítéséért is. [...] 6 VI. PÁL pápa: Populorum Progressio, pápai körlevél (1967). 46 �EX CORDE ECCLESIAE 37. A társadalom érdekében végzett szolgálatában a katolikus egyetem főként annak a régiónak az egyetemi, kulturális és tudományos életével kerül kapcsolatba, ahol működik. Bátorítani kell a párbeszéd és együtt­ működés eredeti formáit a katolikus és más egyetemek között a haladás, a kultúrák közötti megértés, a természet nemzetközi ökológiai tudattal való védelme érdekében. A katolikus egyetemek más magán- és nyilvános intézményekkel együtt a felsőoktatással és kutatással szolgálják a közérdeket. A kultúra sokszínűségének szabad kifejezéséhez szükséges különböző intézmé­ nyek egyéb fajtáját képviselni. Azon igyekezzenek, hogy a szolidaritás érzését előmozdítsák a társadalomban és a világban. Ezért teljes joggal várják el a polgári társadalomtól és a hatóságoktól, hogy elismerjék és védjék intézményi autonómiájukat és egyetemi szabadságukat, ezenkí­ vül azt, hogy joguk legyen az anyagi támogatásra, amely folyamatos fennmaradásukhoz és fejlesztésükhöz szükséges. [...] 3. Kulturális párbeszéd 43. Az egyetem természeténél fogva kutatásai alapján alakítja a kultúrát, oktatásával segíti a helyi kultúra átadását minden következő generáció­ nak, és oktatási szolgáltatásaival segíti a kulturális tevékenységet. Nyi­ tott minden emberi tapasztalatra, kész a párbeszédre és arra, hogy bár­ mely kultúrától tanuljon. A katolikus egyetem ezt a tudást meg is osztja másokkal, felajánlva az Egyház saját kultúrájának gazdag tapasztalatát. Emellett a katolikus egyetem tudván azt, hogy az emberi kultúra nyitott a kinyilatkoztatásra és a transzcendenciára, elsődleges és kitüntetett helyet biztosít az Evangélium és a kultúra közötti eredményes párbeszédnek. 46. A katolikus egyetem különösen érdekelt a keresztény eszme és a modern tudomány közötti dialógusban. Ez a feladat olyan egyéneket igényel, akik az egyes tudományágakban igen jártasak, ugyanakkor a teológiában is megfelelően képzettek, és akik képesek szembenézni az ismeretelméleti 47 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kérdésekkel a h it és az értelem kapcsolatának szintjén. Az ilyen párbe­ széd érinti a természettudományokat és a humán tudományokat is, melyek új és összetett filozófiai és etikai problémákat vetnek fel. A keresztény kutató mutassa meg azt az utat, amelyen az emberi értelem az Evangéliumból áradó magasabb igazságból gazdagodik: „Az értelem soha nem csökken, hanem inkább ösztönzést és megerősítést kap a mély megértés belső forrásától, az Isten Igéjéből és a tőle származó értékek hierarchiájából... A katolikus egyetem páratlan módon segít bemutatni a lélek felsőbbrendűségét, amely önmaga feladása nélkül nem szolgál­ hat egyébre, m int az igazság keresésére”.7 [...] 4. Evangdizáció 48. Az Egyház elsődleges küldetése az Evangélium hirdetése oly módon, hogy minden egyénben és társadalmi-kulturális összefüggésben, mely­ ben az egyének élnek, cselekszenek, kapcsolatot tartanak egymással, létrehozza a hit és az élet közötti kapcsolatot. Az evangelizáció azt jelenti: „elvinni az Evangéliumot az emberiség minden rétegének, és befolyásával belülről átalakítani és megújítani az emberi nem et... Ez nemcsak az Evangélium nagyobb földrajzi kiterjedésben vagy több embernek való hirdetését jelenti, hanem hatással kell lennie, sőt az Evangélium erejével mintegy át kell alakítania az emberiség értékíté­ letét, meghatározó értékeit, érdeklődési területeit, gondolkodásmódját, ihletének forrását, életfelfogását, ha azok Isten Igéjével és a megváltás tervével ellentétesek”.8 49. Jellegénél fogva minden katolikus egyetem jelentősen hozzájárul az Egyház evangelizációs munkájához. Élő, intézményes tanúja Krisztus­ nak és az ő üzenetének, fontos szerepet tölt be a világias kultúrákban és 7 8 VI. PÁL pápa: A Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetségének küldötteihez, 1972. november 27. VI. PÁL p á p a : E v a n g e l i i N u n t i a n d i , p á p a i b u z d ítá s ( 1 9 7 6 ) . 48 �EX CORDE ECCLESIAE ott, ahol Krisztust és üzenetét alig ismerik. Ezenkívül is a katolikus egyetem minden alapvető tevékenysége kapcsolatos és összhangban van az Egyház evangelizációs küldetésével: a keresztény üzenet fényé­ ben folyó kutatás, melynek eredményeit az egyén és a társadalom szol­ gálatába állítja; a hittel telített oktatás, mely a hallgatókat képessé teszi az ésszerű és kritikus ítéletre, és tudatosítja az egyén transzcendens mél­ tóságát; a szakmai képzés, melybe etikai értékek épülnek, és kialakítja az emberek és a társadalom szolgálatának igényét; a kultúrával folyta­ to tt párbeszéd, melytől a hit érthetőbbé válik, és a teológiai kutatás, amely segít a hit mai nyelven való kifejezésében. „Pontosan azért, mert az Egyház egyre inkább tudatában van üdvözítői küldetésének a világ­ ban, azt kívánja, hogy ezek a központok szoros kapcsolatban álljanak vele, és jelen legyenek, tevékenykedjenek Krisztus hiteles üzenetének terjesztésében.”9 [...] BEFEJEZÉS Annak a küldetésnek, melyet az Egyház nagy reménységgel a katolikus egyetemekre ruház, nagy fontosságú kulturális és vallási jelentősége van, mert az emberiség jövőjét érinti. Az a megújulás, amelyet a katolikus egyete­ mektől kérünk, még alkalmasabbá teszi őket arra, hogy hivatásuknak meg­ felelően Krisztus üzenetét elvigyék az embereknek, a társadalomnak és a különböző kultúráknak. „Minden emberi valóságot, egyénit és társadalmit, Krisztus szabadított fel: a személyeket éppúgy, mint az emberek cselekede­ teit, melyeknek legmagasabb rendű, megtestesült kifejeződése a kultúra. Az Egyház a kultúrákra ható üdvözítő tevékenységét elsősorban egyéneken, családokon, oktatókon keresztül gyakorolja... Megváltónk, Jézus Krisztus az ő világosságát, reménységét adja mindazoknak, akik elősegítik a termé­ szettudományok, a művészetek, az irodalom és a modern kultúra által kimunkált számos terület fejlődését. Ezért az Egyház fiai és leányai legyenek 9 VI. PÁL pápa: Beszéd a jezsuita egyetemek elnökei és rektorai részére, 1975. augusztus 6. 49 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tudatában küldetésüknek, és lássák meg, hogyan hatja át és újítja meg az Evangélium ereje a szemléletmódot és a kultúrák uralkodó értékeit csakúgy, m int a belőlük fakadó élményeket és szellemi m agatartást”.10 Nagy reménységgel ajánlom ezt a dokumentumot mindazoknak a férfi­ aknak és nőknek, akik bármilyen formában részt vesznek a katolikus felső­ oktatás fontos küldetésében. Szeretett testvéreim, bátorításom és bizalmam kísérjen benneteket min­ dennapi nehéz m unkátokban, mely egyre jelentősebbé, sürgetőbbé és szük­ ségesebbé válik az evangelizáció ügye, a kultúra, és minden kultúra jövője számára. Az Egyháznak és a világnak is nagy szüksége van a ti tanúságtételetekre, hozzáértő, szabad és felelősségteljes közreműködésetekre. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1990. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén, pápaságom tizenkettedik évében. 11. J Á N O S P Á L PB 10 II. JÁNOS PÁL pápa: A Pápai Kulturális Tanácshoz, 1989. január 13. 50 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE N 1151/98 CONGREGATIO DE I N S T I T U T I O N E CATHOLICA (DE-: S EM IN AR II S A T Q U E ST UD I O RU M IN ST IT U TI S , DECRETUM Cum in Tymaviensi civitate Em.mus Cardinalis Petrus Pázmány, S.I., Archiepiscopus Strigoniensis, a. D. MDCXXXV sub Societatis Iesu ductu Universitatem condidisset, eiusdem Institutionis prima Facultas Theologica fuit. Etsi Universitas a. D. MDCCLXX in Universitatem Regalem commutata atque ex civitate Tymaviensi a. D. MDCCLXXVII in civitatem v. “Buda” et postea a. D. MDCCLXXXIV in civitatem v. “Pest” translata est, tamen Theologica Facultas suam missionem usque ad a. D. MCML integre ac institutionaliter continuavit. Eodem anno, ab Universitate civili publice avulsa, Conferentia: Episcoporum Hungária: tradita, “Római Katolikus Hittudományi Akadémia” usque ad a. D. MCMLXXX nuncupata est; postea “Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia” nomen accepit. Varia difficilia rerum adiuncta effecerunt ut Facultas Theologica Universitati civili integrari non posset. Tempora vero volventia suaserunt Theologica: Facultati alia Instituta Studiorum Superiorum adnectere ita ut dicta Facultas in Universitatem Catholicam converteretur. Huic proposito libenter accedens Conferentia Episcoporum Hungária: die XXX mensis Ianuarii a. D. MCMXCII Catholicam Universitatem “Péter Pázmány” in Budapestinensi civitate erexit, quae annorum decursu maiora in dies incrementa sumere atque variis ditari Facultatibus et Institutis coepit. Rev.mi Rectoris memoratae Catholicae Universitatis precibus die XV mensis Iunii a. D. MCMXCVni haec Congregatio rogata est ut perpendere benigne vellet opportunitatem canonice hanc erigendi Universitatem ad normas de re vigentes. Quare, probe consideratis variis temporis locique adiunctis ac ratione habita sive studiorum structuraeque huius Universitatis, sive partitionis Facultatum Institutorumque ibi vigentium, necnon numeri docentium eorumque progressionis in muneribus, ac pariter alumnorum admissionis et curriculi universitarii ab iis agendi ad varios academicos gradus consequendos; consideratis praeterea tum supellectilibus scientificis subsidiisque didactico-p®dagogicis quibus instructa est, et certa pecuniarum cautione qua vita universitaria in tuto ponatur; perspecto denique consensu Hungáriáé Episcoporum, qui spondent de fructuosa eius progressione iuxta principia educationis catholicae, ut illa exstet veluti officina et rectrix cuiusque in regione conatus vulgandi altiora studia ad lucem Evangelii, praelucente Ecclesiae Magisterio; pratenti Decreto, ad normam can. 807 Codicis luris Canonici necnon art. 3 § 1 Normarum Generalium Apostolic® Constitutionis Ex corde Ecclesice, CATHOLICAM STUDIORUM UNIVERSITATEM DE PETRO PÁZMÁNY NOMINATAM in Budapestinensi civitate c a n o n i c e e r i g i t e r e c t a m q u e declarat, constantem Facultate Theologi®, Facultate Litterarum, Facultate luris Civilis, Facultate Informatic® et Instituto luris Canonici ad instar Facultatis; regendam autem propriis Universitatis Statutis ab eadem Congregatione approbatis. Insuper, hoc Dicasterium confirmat Conferenti® Episcoporum Hungari® Pr®sidem Universitatis Magnum Cancellarium ex officio, ut, Sanet® Sedis nomine, administranda: Universitati pr®sit et invigilet iuxta canonica de re pr®scripta et propria ipsius Universitatis Statuta; salvis omnibus iuribus et officiis, oneribus et honoribus ad Catholicas Universitates canonice erectas spectantibus, ceteris servatis de iure servandis; contrariis quibuslibet minime obstantibus. Datum Romae, ex aedibus eiusdem Congregationis, die XXV mensis Martii, in Sollemnitate Annuntiationis Domini, a. D. MCMXCIX. PRAEFECTUS A SECRETIS 52 �SZENTSZÉKI ALAPÍTÓ HATÁROZAT A katolikus nevelés kongregációja (Szemináriumok és Oktatási Intézmények Kongregációja) Amikor Pázmány Péter SJ bíboros őeminenciája, esztergomi érsek 1635'ben Nagyszombatban Jézus Társaságának vezetése alatt egyetemet alapított, ennek az intézménynek az első kara a Teológiai Fakultás volt. Bár az egyetem 1770-ben királyi egyetemmé alakult át, és 1777-ben Nagyszombatból előbb Budára, majd 1784-ben Pestre helyezték át, Hittudományi Kara kül­ detését 1950-ig teljesen és intézményesen folytatta. Ebben az esztendőben a Hittudományi Kart a világi egyetemről hivata­ losan leválasztották, átadták a Magyar Püspöki Konferenciának. 1980-ig Római Katolikus Hittudományi Akadémia, később pedig Pázmány Péter Hittudományi Akadémia néven működött. Különböző súlyos körülmények okozták, hogy a Hittudományi Kar a világi egyetemnek nem lehetett része. Az idők változása indokolttá tette, hogy a Hittudományi Karhoz más felsőoktatási egységeket is kapcsoljanak, úgy, hogy az említett kar katolikus egyetemmé alakuljon. Ezt a szándékot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szívesen fogadta, és 1992. január 30-án Budapesten megalapította a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, mely az évek során egyre növekedett és különböző karokkal és intézetekkel bővült. A nevezett katolikus egyetem főtisztelendő rektora 1998. június 15-i kérvényében arra kérte Kongregációnkat, hogy jóindulatúan mérlegelje az Egyetem a kánoni alapításának alkalmasságát a kérdésre vonatkozó szabá­ lyok szerint. Ezért a hely és idő különböző körülményeit mérlegelve, figyelembe véve mind az Egyetem tanulmányi struktúráit, mind karainak és intézeteinek fel­ építését, az oktatók számát és tisztségükben való előmenetelét, valamint a hallgatók felvételét és azokat az egyetemi tanulmányokat, melyeket a külön­ 53 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE böző akadémiai fokozatok elnyerésére el kell végezniük; szem előtt tartva továbbá azokat a tudományos felszereléseket és oktatási segédeszközöket, amelyekkel az egyetem rendelkezik, valamint azt a biztos pénzügyi hátteret, amely az egyetemi életnek garanciája; tekintettel Magyarország püspökeinek egyetértésére, akik biztosítják az egyetem gyümölcsöző fejlődését a katolikus nevelés elvei szerint, hogy az műhelye és vezetője legyen a térségben mind­ azon törekvéseknek, melyek a magasabb tanulmányok terjesztését szolgálják az Evangélium fényében az Egyházi Tanítóhivatal vezetésével; a jelen határo­ zattal, a CIC 807. kánonja, valamint az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés általános szabályai 3. cikkelyének 1. §-a szerint A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEMET Budapest városában kánonilag megalapítja és megalapítottnak nyilvánítja. Az Egyetem H ittudo­ mányi Karból, Bölcsészettudományi Karból, Jog- és Államtudományi Karból, Informatikai Karból és fakultási jellegű Kánonjogi Intézetből áll. Működését az Egyetem Kongregációnk által jóváhagyott Szabályzata irányítja. Központi hatóságunk megerősíti továbbá, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke hivatalánál fogva az Egyetem nagykancellárja, aki a Szentszék nevében az Egyetem kormányzatának élén áll és az erre vo­ natkozó kánoni előírások, valamint magának az Egyetemnek a saját Sza­ bályzata szerint felügyeletet gyakorol, tiszteletben tartva mindazokat a jogo­ kat és kötelességeket, terheket és tiszteletbeli jogokat, amelyek a kánonilag alapított katolikus egyetemeket megilletik, egyebekben megtartva mindazt, amit a jog szerint meg kell tartani, minden ellenkező rendelkezés hatályon kívül helyezésével. Kelt Rómában, Kongregációnk székhelyén, 1999. március 25-én, az Angyali Üdvözlet ünnepén. Pio Laghi bíboros, prefektus Giuseppe Pittau SJ titkár 54 �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem küldetésnyilatkozata A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara a Pázmány Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek által 1635'ben Nagyszombatban alapított Egyetem Hittudományi Karának jogutódja. Bölcsészettudományi Karát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította az Apostoli Szentszék 1992. január 24-én kelt hozzájárulásával, mely az Egyetem egészét Katolikus Egyetemnek ismerte el. A Jog- és Államtudományi Kart a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 503/1995. számú határozatával alapította. Az Egyete­ men belül a Hittudományi Kar és a Kánonjogi Posztgraduális Intézet egyházi fakultás jelleggel bír, és a „Sapientia Christiana" kezdetű apostoli rendelkezés és az egyházi fakultásokra vonatkozó többi egyházi jogszabályok keretei között működik. Az Egyetem Magyarországon államilag elismert egyházi egyetem, összhangban az 1032/1993. (V 6.) kormányhatározattal, valamint a felsőok­ tatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1. sz. mellékletével. Az Egyetem a Katolikus Egyház és a Magyar Köztársaság jogrendjében jogi személyiséggel rendelkezik. A Katolikus Egyházban hivatalos egyházi jogi személynek (persona iuridica publica) minősül. Az Egyetem székhelye Budapesten található, itt működik a Jog- és Államtudományi Kar, valamint a Hittudományi Kar; ugyanakkor az Egyetem Bölcsészettudományi Kara Piliscsabán oktat. Az Egyetem a jognak megfelelően karokat és önálló kar­ közi szervezeti egységeket alapíthat és tevékenységet folytathat Magyaror­ szág más pontjain is. Az Egyetem a katolikus egyetemekről szóló „Ex corde Ecclesiae" kezdetű apostoli rendelkezés szerint működik és tölti be egyházi küldetését. Emellett sajátos célkitűzései különösen a következők: Az Egyetem tudományos közösség, mely szigorúan és kritikusan segíti elő az emberi méltóság és a kulturális örökség védelmét és fejlődését kuta­ 55 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tással, oktatással és azokkal az egyéb tevékenységekkel, amelyeket a helyi nemzeti és nemzetközi közösségnek nyújt, különösen a hittudomány és az oktatott humán tudományok terén, de lehetőségeihez mérten a természet­ tudományok területén is. Az Egyetem törekszik - egyetemes, átfogó, elmélyülésre és szintézisre képes tudományos szemléletre; - az emberi személyiség, a keresztény és európai műveltségeszmény és a család tiszteletére; - az együttműködési készségre, mások értékeinek elismerésére; - a tudomány nyíltságára, nemzetköziségére, autonómiájára és az egye­ temi szabadság biztosítására az egyén és a közösség jogai, az igazság és a közjó határai között; - az ország és a magyarság - Pázmány Péter akaratával megegyező — szellemi és etikai felemelkedésének szolgálatára; - a keresztény életszemlélet és a katolikus tanítás megismertetésére, az erre épített szellemiség szeretetére, átélésére és megvalósítására az egész egyetemi tevékenységben, különösen pedig a nevelésben. Az Egyetem, m int katolikus egyetem rendelkezik az alábbi lényeges tulaj­ donságokkal: - katolikus eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi közös­ ség részéről is; - állandó reflexió az emberi tudás növekvő gazdagságára a katolikus hit fényében, ennek a tudásnak saját kutatásokkal való gyarapítása; - hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; - intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy csa­ ládjának szolgálatára azon az úton, amely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet. Vallási vagy szent tudományok oktatásában az Egyetem a Katolikus Egyház Tanítóhivatalának útm utatásait tartozik követni a keresztény örömhír tel­ jességének megőrzése érdekében. A világi tudományok oktatását az Egye­ tem a katolikus hit fényében, azt tiszteletben tartva végzi. A tudományos és pedagógiai követelmények az Egyetem oktatásában nem maradhatnak el a 56 �K Ü L D E T É S N Y IL A T K O Z A T többi magyarországi egyetemekétől. A világi tudományokat oktató Karok­ nak meg kell felelniük a megfelelő képesítés megszerzéséhez előírt állami követelményeknek is. Az Egyetem az oktató munka korszerű színvonalon tartása érdekében a képzési területeknek megfelelő tudományágakban rendszeres tudományos munkát végez, figyelemmel kíséri és közreadja a tudomány új eredményeit. Az Egyetem alapképzést, szakképzést, tudományos és doktori képzést folytat. Az Egyetem oktató és tudományos munkájában együttműködik a kül­ földi katolikus egyetemekkel, szakmai tudományos szervezetekkel, továbbá más hazai és külföldi oktatási és tudományos intézményekkel. Fontos fel­ adata a nemzetközi kapcsolatok ápolása és bővítése. Azokkal az intézmé­ nyekkel, amelyekkel a kapcsolat tartósan és több területen alakul ki, az Egyetem az együttműködést szerződésben is rögzítheti. Az Egyetem fokozott figyelmet fordít a hazai felsőoktatási és tudományos intézményekkel kialakí­ tott kapcsolatokra, a tapasztalatok kölcsönös hasznosítására. Az egyetemi feladatok megoldását a Katolikus Egyház jogszabályai sze­ rint, a világi tudományokban való képzés tekintetében a magyar felsőokta­ tási rendszerhez igazodva, az Egyetem vezetői és vezető testületéi - az őket a katolikus egyházi és a magyar állami jog szerint megillető hatáskörön belül — önállóan szervezik és irányítják. Az Egyetem központi szerveire az állami jogszabályok közül csakis azok alkalmazhatók, amelyek a nem állami, illetve az egyházi egyetemekre vonatkoznak. Az Egyetem független minden párttól és politikai szervezettől. Ezért semmilyen szerve vagy szolgáltatása nem támogathat pártpolitikai jellegű megnyilvánulásokat. Területén ilyen jellegű rendezvények nem tarthatók. 57 ��A Pázmány Péter Katolikus Egyetem / Jog- és Államtudományi Karának kezdetei Elgondolások, tervek és megvalósulás Z linszky J á n o s Sokszor és sokat kérdeztek már a kezdetekről, sok helyütt és különböző ter­ jedelemben volt alkalmam nyilatkozni álmokról, elvekről, tervekről és a va­ lóságról, amely nem mindig és mindenben fedte ezeket - noha meglepően sok valósult meg abból, amit kezdetben rendhagyón, úttörő módon, vagy ja­ vítani, jobbat alkotni akarva terveztünk meg. Nem akarok hát újabb napló­ szerű leírást közrebocsátani, hanem inkább néhány, szerintem és számomra sarkalatos kérdés megválaszolásával, elgondolás megvilágításával kívánok hozzájárulni ahhoz, hogy az utódok értsék, mit miért tettünk, vagy akartunk tenni. Talán egy-egy korainak bizonyult elgondolás mégis erőre kap a későb­ biekben, ha nyoma marad: úgy vélem, van köztük jónéhány, amely megér­ demelné, hogy újra elővegyék. I. Személyes megjegyzések Összeállítottam a kar krónikásai számára azon írásaim jegyzékét, amelyek a kar szervezése során születtek. Nem adnak teljes képet, még az általam jegy­ zett okmányokról és cikkekről sem, hiszen sok azok közül az egyetemen készült, és az ottani irattárakból nem szedtem elő szinte semmit. Csupa olyan iratot tekintettem át, és szedtem időrendbe, amelyet otthon, a magam gépén, szigorún saját kezemmel készítettem, s most, hogy összeraktam őket, engem is meglep terjedelmük. Nem lehetséges, nem is érdemes mindet közreadni, de segítségemre voltak abban, hogy az időbeni kibontakozást jobban meg tudjam ragadni. Itt ugyan inkább tárgycsoportok szerint kívánok egyet-mást elmon­ 59 �A PÁZMÁNY JOG 1 KARÁNAK TÍZ ÉVE dani, de a témák egymásutánja vagy egymás mellettisége sem volt a munka során érdektelen: egy s más azért nem sikerült, mert egyszerűen fontosabb vagy elengedhetetlenebb teendők kiszorították tevékenységi körömből, s nem akadt, aki felkarolja. A megalakulással kapcsolatos kényszerű adottsá­ gok kitűnnek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) vizsgálata során adott közös egyetemi s ehhez csatlakozó kari jelentésből, a kezdeti elvi elgondolások az MKPK részére készített iratból, mely a kar szervezésének ter­ vét tartalmazza, valamint 2000. június végén a JAK kari tanácsának tett számvetésből, és 2001 őszén a Szent István Társulat ülésén tartott számvetés­ ből. Feleslegesen növelné jelen emlékkötet terjedelmét ezek teljes szövegé­ nek közlése. Személyes elkötelezettségemmel kapcsolatban engedtessék meg annak előrebocsátása, hogy az egyetemi oktató-kutatói pálya iránti vonzalmam igen korán, már a M arton Géza mellett töltött éveim során jelentkezett, és kitar­ tottam e cél mellett, bár évtizedeken keresztül nem látszott lehetőség annak megvalósítására. Ennek érdekében iparkodtam kétszer is benyújtani kandidá­ tusi dolgozatot, tettem le nyelvvizsgákat, végeztem el a Marxizmus—Leninizmus egyetemen a szakosított filozófia-szakot. Ügyvédként is dolgoztam római jogi, jogtörténeti, valamint elvi magánjogi témákon, és 1970-től rendszeres szereplője voltam a Deutscher Rechtshistorikertag, a Société Internationale pour l’Histoire des Droits de l’Antiquité, valamint a Société Jean Bodin pour l’Histoire Comparative des Institutions ülésszakainak. Tettem ezt nem egy­ szerűen kedvtelésből, vagy kedvezőbb életkörülményekre törekedve, hanem mert meggyőződésem volt, hogy a jog történetének és római alapjainak okta­ tása az értéktartalmú és értékelvű jogtudatnak, jogfelfogásnak megalapozója, fenntartója, terjesztője lehet. E jogfelfogás érvényesülése a közjó és a közér­ dek számára fontos, érvényesítése jogász számára hivatás kérdése. így tanul­ tam, így örököltem, így vallom és igyekszem továbbadni. Mikor 1957 márciusában váratlan fordulat következett be sorsomban, és megszereztem diplomámat, azonnal megpályáztam a római jogi tanszék megürült tanársegédi állását M arton Géza mellett, majd, m iután a kari tanács Diósdi György pályázatát fogadta el, Szabó Imre tanácsára azonnal nekikezdtem első, kandidátusi disszertációnak szánt dolgozatom készítésé­ nek, s azzal 1957. november végére el is készültem. M arton még olvasta, tet- 60 �A KAR KEZDETEI szett neki, de aztán váratlanul meghalt, megtisztelő feladatként rám hagyva hagyatékát, művei befejezését. A nnak gondozása során derült ki a követ­ kező években, hogy az 1957. tavaszi hangulat lényegesen megváltozott. A római jog Jogtudományi Intézeten belüli kutatása tárgyában írt beadvá­ nyomat Szabó Imre félretette, kandidátusi dolgozatomat elbírálásra nem fogadta be az Akadémia. Maradt a gyakorlati, vállalati, nevében jogászi munka, ezt csak 1968 elején váltotta fel az ügyvédi tevékenység. Közbenső kísérleteimet, hogy visszajuthassak a tudományos-oktatói pályára, sorra elszegték, 1 egészen addig, míg 55 éves koromban a miskolci tanszéken egye­ temi adjunktusi alkalmazást nem kínáltak a római jog oktatására. Elfogad­ tam, s ezzel kezdődött végül is húsz évre nyúló egyetemi oktatói m un­ kám - mindjárt egy új oktatási egység felfuttatásával, megszervezésével. Miskolci megbízatásomat azzal vállaltam, hogy megkísérlem a még rám váró, szerencsés esetben 10-15 év alatt a római jog oktatását beindítani, és ha lehet, magamnak utódot nevelni. O tt tehát e két kérdéskörön volt a hangsúly. Induláskor nem lehetett előre látni, hogy a Miskolci Egyetem ke­ retében az egy tanszékre, majd egy intézetbe összpontosított jogtörténet, jogelmélet és római jog tárgyak oktatásának egészéért leszek egy-két éven belül felelős, tehát tehetek valamit ezek oktatásának összehangolásáért is.12 Am tanszékvezető elődöm, aki azért jött Miskolcra Szegedről, mert ott nem látszott számára önálló tér professzora mellett, mikor a szegedi tanszék vá­ ratlan megürült, mégis visszament oda, s alig szereztem meg a kandidátusi fokozatot, mikor már a tanszék-, majd intézetvezető docens székében talál­ tam magamat, anélkül, hogy erre törekedtem volna. 1 Első, Marton által még elismeréssel fogadott kandidátusi dolgozatomat, „Zur Frage der Ver­ schollenheit im römischen Recht”, a Magyar Tudományos Akadémia Világhy Miklós vezette jogi bizottsága azzal utasította el, hogy nincs benne az osztályharc kellően kidomborítva, írjak mási­ kat —második kísérletemet „Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és története Fejér megyé­ ben” címen 1977-ben, Degré Alajos kedvező véleménye alapján tárgyalták, de ismét átdolgozást javasolt Csizmadia Andor. 2 Miskolcra érkezésemkor akkori tanszékvezetőm, aki tudta, hogy magyar magánjogtörténettel fog­ lalkoztam, kifejezetten hangsúlyozta, hogy a római jog oktatásában szabad kezem van, ám a jog­ történet oktatásába ne szóljak bele - kutatni azt kutatok, amit akarok. Hogy két év múlva, az ő vá­ ratlan szívrohama miatt rám hárul majd a jogtörténet vizsgáztatási terhének jó része is, akkor senki sem látta előre. 61 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Lényegében m indhárom rám hárult területen sikerült eredményt elér­ nem. A római jog oktatását a heti két óra előadás, kollokvium és egy félév választható gyakorlatról négy óra főelőadás, két félév kötelező gyakorlat, kötelező két félév latin nyelv és szigorlati lezárás erejéig sikerült felfuttatni. Szigorlati tárgy lett a k ét jogtörténet is, megemelt óraszámmal, s átm entet­ tük az új jogi oktatás számára új anyaggal a jog- és államelméletet. Amellett sorra bevezettünk szabadon választható tárgyakat, amelyeket az ezekben szűkölködő intézmény örömmel fogadott: római büntetőjog, római közjog, római jog csendes recepciója Magyarországon, retorika, kártérítési jog fejlő­ dése, német nyelvű jogtörténeti diákkör, római jogi tudományos diákkör, utoljára jogászi etika és keresztény erkölcs. Fiatal oktatótársaim at buzdí­ tottam a fokozatszerzésre, a hallgatók legjobbjaiból a római jogi diákkör kereteiben gyakorlatvezetőket is képeztünk, ebből fakadt a római jogi anyag ismeretének a későbbi évek során tö rtén t elmélyítése, és ez a kar tudományos utánpótlása szempontjából nagy haszonnal járt. A római jogot megcélzókkal elmélyült latin forrásolvasáson és ógörög jogi nyelvbe való bevezetésen keresztül ismertettük az anyagot. Külföldi vendégtanárok bevo­ nása a német nyelvű róm ai jogi oktatásba, majd Béccsel, Salzburggal, Trierrel és Heidelberggel kötött diákköri kapcsolatok, valamint kutatói lehetőségek Frankfurtban a Max Planck Intézetben hozzájárultak ahhoz, hogy a hihetet­ len megvalósuljon. Miközben magam befejeztem Marton hátrahagyott kéz­ iratának kiadásra való előkészítését (a kiadás még tíz évet váratott magára), a - harmadik, ezúttal eredményes - kandidátusi disszertációmat, majd 1989 végére a nagydoktori disszertációmat is, két tanítványom szerzett még ottlé­ tem alatt tudományos fokozatot római jogból (azóta többen is az akkor indultak közül, mind a jogtörténet, mind a jogelmélet és a római jog terén). Az utódneveléshez sikerült 1991-ben komoly TEMPUS-támogatást kapni, amelynek körébe bevontam a többi jogi kar római jogi és jogtörténeti részlegeit is, így a miskolci előretörést sikerült országossá tenni az elvi és történeti tárgyak vonalán, éppen akkorra, amikor a rendszerváltás miatt az anyagi jogok tan­ anyaga bizonytalanná vált. A TEMPUS nagyban segített ahhoz is, hogy kiépül­ jön a könyvtár az intézetben. Mikor 1994-ben miskolci székemet átadtam, az ottani oktatás is, de a történeti tárgyak országos szintű oktatása is lényegesen jobban állt, mint amikor azt 1982-ben átvettem. Időközben két nemzetközi 62 �A KAR KEZDETEI találkozót is rendeztünk, egyet Budapesten a Soc. Jean Bodin részére, egyet Miskolcon a SIHDA részére, ezek a szinte már eltemetett történeti stúdiumok hazai életképességét ország-világ előtt ismertté tették. (A Société d’Histoire du Droit budapesti kongresszusát már a PPKE-JÁK és az ELTE együtt szervezte 1997-ben.) Mikor Sólyom László először hívott fel, az egyik ellenzéki alkotmánybí­ ró jelölt helyével megkínálva engem, egyik kérdésem volt, hogy tanítha­ tok-e tovább Miskolcon addig, mígnem rendben tudom továbbadni a stafé­ tabotot. Igennel válaszolt. így fogadtam el a jelölést, és azzal a jóleső tudat­ tal mondtam le a tanszékvezetői helyről 1993-ban, 65 évesen, hogy jó kezekbe kerül az ügy. Akkor már az Európai Unió jogi szakbizottságának, a Velencei Bizottságnak is tagja voltam, a tehermentesítés valóban jól esett, de nem hagytam cserben az egyetemet, hanem befejeztem a munkát. 1994-ben meghívtak világi küldöttnek az esztergomi egyházmegyei zsi­ natra. Nagy megtiszteltetésnek tekintettem, és részt is vettem rajta. Mire a zsinat összeült, tudtuk, hogy a polgári oldal - soha nem gondolt mértékben elvesztette a választásokat. A szocialistáknak többségük volt az új országgyű­ lésben, a kormánykoalíciónak pedig alkotmányozó, kétharmados többsége. Kitűnt, hogy valójában nincs elegendő politikához, államtudományokhoz, közélethez értő keresztény értelmisége az országnak - honnan is lenne, mond­ hattuk utólag okosan. A már addig is forgatott gondolat, hogy a megalakult katolikus egyetemen jó volna a keresztény szellemű jogi oktatást bevezetni, egyszerre rendkívül időszerű lett: inkább tegnap, mint holnap kellett volna. 63 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE II. Mit kívántunk létrehozni? A) A kezdeti elgondolások 1996 legelején - egy PHARE-támogatás elnyerésében bízva, Hans von Beck európai uniós nagykövet bíztatására az alábbiakban foglaltuk össze tervezett elgondolásainkat: A PHARE-támogatás eléréséhez összeállított fejlesztési terv 1996. év elején A Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek három tudományos kara van, ezek egyike a Jog- és Államtudományi Kar, amely jelenleg egy évfolyamon folytat 560 hallgatóval rendes jogi oktatást, 10 fő részére kánonjogi posztgraduális szakképzést és 23 fő részére posztgraduális tudományos doktori programot. Az egyetem e karon teljes körű jogi szakképesítést ad, hallgatóinak mintegy kétharmada az ország különböző vidékeiről jelentkezett, több kül­ földi részképzésben részt vett hallgatót is vett át, és mintegy 30 másoddiplo­ mást tanít a távoktatási szakon. Az egyetem jogi kara a miskolci, a budapesti, a pécsi és a szegedi jogi karral szerves együttműködést kíván kiépíteni. Elfogadja a többi intézmény­ ben történt részképzést, és szaktanfolyamait a többi egyetem hallgatói szá­ mára is meg kívánja nyitni. Az Államigazgatási és a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói részére külön rövidített doktori kurzus kidolgozása folyik. A tervezett hallgatói létszám évente felveendő 250 nappali és 250 táv­ oktatásos hallgató, kibocsátási terv a negyedik-hatodik év végére 200-200 fő. így évente fog belépni a rendes tanmenetbe 500 fő új jelentkező, a terve­ zett szaktanfolyamok és rövidített képzés előirányzott létszáma pedig tanfo­ lyamonként 50—80 fő. A rendes jog- és államtudományi, két tagozatú (nappali és távoktatás) képzés mellett a következő évben 5 rövidített tanfolyam, a következő öt évben további 6 rövidített tanfolyam beindítását tervezzük. 1996-ban indul: pénzügyi ügyintéző képzés; versenyjogi szaktanfolyam; környezetvédelmi szakképzés; főiskolát végzettek utánképzése; szociális igaz­ gatás és bioetika. Folyik: a kánonjogi és a posztgraduális doktori szakképzés. Tervezünk: művészeti és jogi interdiszciplináris képzést; külkereskedelmi szakképzést; Európa-jogi szakképzést; nemzetközi bírósági gyakorlati képzést; sajtó- és informatikai szakképzést; tanárképző szakot környezetvédelem és ál­ lampolgári ismeretek oktatására; valamint önálló közgazdasági kar létrehozását. Ami az alapoktatást illeti, abban megnyitjuk a szakosodás lehetőségét alternatív választható tárgyak révén. 3-5 évben ismerkedhetnek a hallgatók az adó- és piaci tárgyakkal, mindezek sajátos közgazdasági alapjaival, az ide 64 �A KAR KEZDETEI tartozó igazgatási szabályokkal, szerződési típusokkal (értékpapír stb.) és a párhuzamos nemzetközi intézményekkel és tervekkel. Ez azt jelenti, hogy 1996-ban a doktori kurzuson, 1997-től a rendes hallgatók számára is meg kell nyitni a választás lehetőségét. Ugyanez érvényes a versenyjogra. Itt a piaci viszonyok, a kartelljog, az áru­ minta, a vámjog, a nemzetközi összefüggések, a közös piac garanciális és áru­ mozgási szabályai, bírói gyakorlata, a protekcionizmus, a reklám szabályai és a tisztességtelen verseny meghatározása, valamint a piaci erkölcs és az élősködő gazdálkodás erkölcsi-gazdasági összefüggései szerepelnek a tervezett anyagban. Az önálló kurzusban és a doktori képzésben már 1996-ban, az alapokta­ tásban és a tanári szakon 1997-ben indulhat a környezeti ártalmak, a pazarló gazdálkodás, a szennyezés és a rekultiváció kérdéseinek tárgyalása, a hosszú távú beruházási politika és antropológiai, kozmológiai és etikai összefüggése­ inek, az e politikában rejlő gazdasági és megtakarítási lehetőségeknek a feltá­ rása, sor kerülhet az ehhez szükséges szellemi-kulturális-nevelési háttér meg­ teremtésének, a nemzetközileg bevált módszereknek, a mutatkozó trendek, már létező tervek és ellentétek kérdéseire. A tudományos továbbképzés és a másoddiplomások rövidített képzése ugyancsak 1996-ban indulhat be széles perspektívával. 1996-ban indítható a bioetika és az orvosi jog európai mintára szerveződő rövid tanfolyama orvosok és közigazgatási szakemberek számára, valamint végzett jogászok számára 1996-ban, e nyomon a rendes kurzusban 1997 után, külön rövidített alapképzésként a szociális gondozói képzéssel karöltve 1196 után. A művészeti értékek jogi problémáival kapcsolatos rövidített képzés nem jogászok számára 1996-ban vagy 1997-ben, az akkreditációtól függően indítható. A további tervezett szakosodási lehetőségeket és a tanárszakokat az akkreditáció számára egy-két éven belül kidolgozzuk és indítjuk, egyúttal a rendes kurzus választékát is bővítve. Az önálló közgazdasági kar létrehozása a magyar közgazdaság túlzott amerikanizálódása és még erős szocialista rendszerbeli kötődése miatt kívá­ natos, mivel e téren ugyanolyan a szakemberhiány, mint a jog terén. Jelenleg a közgazdasági intézetben három egyetemi tanár, négy egyetemi docens és néhány gazdasági-pénzügyi szakember vállalta az együttműködést és ez biz­ tató jel. Az erős gazdasági stúdium alapozása mellett (négy félév —szigorlat) a gazdasági szakosodás megalapozása és új tananyagok behozatala, készítése szerepel a közeli tervekben. Az egyetem jelenleg diákonként átlag évi 60 000 Ft jövedelemhez jut a tandíjból. Ebből fedezi az oktatás díját, főleg a fiatal oktatók fizetését és az adminisztrációt, valamint a dologi kiadásokat és az épület fenntartását. Állami támogatást egyelőre nem kap. A vallásszabadságról szóló törvény szerint az egyetem jogi és bölcsészet­ tudományi kara jogosult ugyanazon intézményi és hallgatói támogatásra, 65 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE amely az állami oktatási intézményeket megilleti. Ez ma a jogi karokon évente 275 000 Ft és 65 000 Ft hallgatónként. A kar ebből kívánja a követ­ kező évfolyamok elhelyezési gondjait megoldani, és az alapvető könyvtári­ infrastrukturális fejlesztést lehetővé tenni. A kar átlag 20 hallgatóra számít egy kvalifikált főállású, vagy két fiatal főállású oktatót, vagy négy kvalifikált másodfoglalkozásű ill. gyakorlatból jövő oktatót, mint minimális szükségle­ tet. A kínálkozó kooperációk révén ez a szám nemcsak biztosítva van, de felül is múlható, és ez a hallgatókkal való egyéni foglalkozás, gyakorlati útmutatás és irányítás szempontjából előnyös. Az évenként és hallgatónként 340000 Ft-os állami támogatásból a hallgatókra fordítandó diákjóléti, kollégiumi és támogatási keret a nappali tagozaton hallgatónként 65 000 Ft. Marad 200 nappali tagozatos hallgató után évente 55 millió Ft, a levelezők és nappali tagozatosok, valamint az indítandó kurzusok révén befolyik évente 200 x 60 000 Ft (nappali szakos évfolyamonként) = 12 millió Ft + 250x80000 Ft. (távoktatási évfolya­ monként) = 20 millió Ft + az öt indítandó szakkurzus után egyenként 60x90 000 Ft/év = 5 x5,4 millió Ft/év. A szükséges oktatói létszám és rezsi ennek mintegy felét veszi igénybe, de a maradékból nem oldható meg még a szükséges épületfejlesztés sem, nemhogy a tanfolyamok korszerű tananyaggal, irodalommal, infrastruktúrával, hallgatói gyakorlati elhelyezéssel kapcsolatos költsége. A partnerek ennek ugyan egy részét felvállalják, de a PHARE-támogatás nélkül a tervek megvalósítása vagy jelentősen elhúzódik, vagy jóval több terhet jelent maguknak a hallgatóknak. Ez a terv nyitva hagyta azt az akkor még vitatott kérdést, hogy Esztergom lesz-e a székhely vagy Budapest, ez a döntés részben anyagi lehetőségeken is múlott. B) A szervezés A létező katolikus egyetemet az akkor hatályos (Mádl Ferenc szövegezte) felsőoktatási törvény, az 1993. évi LXXX. törvény 48. § (3) bekezdésében foglalt lehetőség alapján egy új karral, a Jog- és Államtudományi Karral kívánta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kibővíteni. Ehhez a fenn­ tartó döntése kellett, és csupán be kellett jelentem az illetékes miniszternek, ő pedig az Akkreditációs Bizottságtól arról kért véleményt, hogy az új kar meg­ felel-e az oktatás színvonalának biztosításához szükséges feltételeknek. 66 �A KAR KEZDETEI Dr. Fodor Gábor miniszter úrnak Művelődési és Közoktatási Minisztérium Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelettel bejelentjük az 1993. évi LXXX. törvény 48. § 3) pontjára hivat­ kozással, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nagykancellárjának 503/1995. sz., 1995. április 3-án kelt értesítése szerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megalapította a PPKE Jog- és Államtudományi Karát, kinevezte dékánját és jóváhagyta szabályzatát. Mellékelten megküldjük: - a kar ideiglenes Szervezeti és Működési Szabályzatát, - a PPKE Jog- és Államtudományi Karára jelentkezett oktatók névso­ rát és vállalt szaktárgyait, - a kar ideiglenes tanrendjét, - a kar ideiglenes vizsgaszabályzatát, - a kar Doktori Szabályzatának elveit és doktori-posztgraduális képzési programját, - a kar ideiglenes Habilitációs Szabályzatának elveit, - a kar oktatási egységei határozott időre megbízott vezetőinek felsoro­ lását. Kérem Miniszter Urat, hogy az Akkreditációs Bizottság, valamint a Felsőok­ tatási Tudományos Tanács állásfoglalásainak beszerzésével a bejelentést vegye tudomásul, és egyúttal a doktori program akkreditációját javasolni szí­ veskedjék. Tájékoztatjuk Miniszter Urat, hogy az első nappali évfolyam oktatását a PPKE Jog- és Államtudományi Kara az 1995/96-os évben meg kívánja indítani, egyúttal - a jelentkezők számától függőn - önköltséges távoktatási programot és doktorandusz-képzést is indít ugyanazon tanévben. A nappali hallgatók létszámát 200 főre tervezzük, az ehhez járó állami támogatást a PPKE Bölcsészettudományi Kara a már jelzett létszámban figyelembe vette. Az alapképzés vonatkozásában a többi, jogot tanító karra érvényes elő­ írást tekintettük irányadónak. Az elnevezéssel - Állam- és Jogtudományi helyett Jog- és Államtudományi —hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem állam­ jogra, hanem jogállamra kívánunk felkészíteni, de ennek bizonyos korszerű­ sítésen túl tanrendi vonzata nincs. Mi is „egyetemi végzettségű szakembere­ ket képezünk, akik a jog- és államtudományok alapjait elsajátítják - a jog­ rendszer főbb intézményeit, továbbá a jogalkalmazás módszereit ismerik —, megfelelő ismereteket szereznek a jogászi tevékenységhez kapcsolódó más társadalomtudományokban, az egyetemi jogászképzés során megszerzett korszerű szakismereteik és jogászi kultúrájuk alapján, gyakorlati tapasztala­ tok megszerzésével, szakirányú továbbképzéssel és önképzéssel alkalmasak a jogászi hivatásra”. 67 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mindazonáltal az oktatásban rejlő lehetőségeket kihasználva —az orszá­ gosan szűk oktatási kapacitásra figyelemmel - fel kívánjuk használni összes lehetőségüket az alapoktatással párhuzamosan, részben azzal kombinálva, rövidebb szakképzési (államigazgatási, bírósági középszintű, szociális igazgatási stb.) formák bevezetésére, valamint a gazdaság, a közélet, a helyi igazgatás és az oktatás igényeit kielégítő szakirányú továbbképző tanfolyamok indítására. A nappali tagozatú képzésben előirányzott tíz féléves, 4000 órányi kép­ zési időtartamot tervezetünk rugalmasan kezeli. Lehetőség van heti 25 órás kötelező minimummal 12 félév, vagy a heti 35 órás maximummal 8 félév alatt is teljesíteni az előírt tantárgyi programot. (Előző esetben a lehetséges óraszám 4500, utóbbi esetben 4200 lenne, tehát a kötelező minimum mind­ két módon megoldható.) A főbb oktatandó tudományterületeket a szokásos négy blokk (magán­ jog, közjog, büntetőjog, általános és történeti tárgyak) helyett hét jogi tömbre (előbbiek nemzetközi, gazdasági, kánonjogi tárgyakkal kiegészítve) és egy nem jogi tömbre osztottuk. A négy első tömböt államvizsgával (vagy az előírások változása esetén komplett záróvizsgával) kívánjuk befejezni, amelyekben a magán- és a büntető anyagi és eljárásjog, az alkotmányjog, az anyagi közjog és közigazgatási eljárásjog, ill. a jogelmélet, politika és általá­ nos jogtörténet együtt szerepelnek. A továbbiakban a szigorlatok és záróvizs­ gák rendszere egyezik az eddigi tantervekével. A kötelezően előírt óraszámon belül a kötelező jogi tárgyak óraszáma a teljes képzés alatt 2090, a szabadon választhatóké 1070, míg a kötelező nem jogi tárgyaké 275, a szabadon választhatóké 460. Utóbbi keret elsősorban a szükséges nyelvi képzésre nyújt lehetőséget, ami megfelelő előképzettség esetén elhagyható, vagy szaknyelvi stúdiumokra fordítható. A tárgyak a szokott rendben épülnek egymásra, a választás szabadsága évről-évre nő, és módot ad már a tanulmányok alatt bizonyos szakosodásra, amit távlatilag lehetővé is kívánunk tenni. Ugyancsak lehetőség van már a tanulmányok során posztgraduális tudományos tanulmányokhoz való elő­ képzésre. A vizsgakötelezettség teljesítését időpont szempontjából lazítani óhajt­ juk (nem kötelező évet ismételni vagy kihagyni vizsgamulasztás miatt), viszont ezzel együtt a minőségi követelményeket szigorítani kívánjuk (nem kell senkit „kegyelemből” átengedni). A különleges tanrendre, külföldi vagy más felsőoktatási intézményben történő tanulásra a jó eredményű hallga­ tóknak lehetőséget kívánunk nyújtani. A jelentkezett nagyszámú és magasan kvalifikált oktatóra tekintettel a Magyar Katolikus Püspöki Kar eltekintett az eredetileg elgondolt intézet-kar kettős lépcsőjű indítástól, és eleve kart alapított. Mint a mellékletekből kitű­ nik, a jelentkezett oktatók közül 20 egyetemi tanár, doktor vagy akadémikus akad, közülük hatan jelenleg nem tanítanak, a többiek a párhuzamos okta­ tást vállalták. A jelentkezett docensek, Ph.D-fokozatúak (kandidátusok) száma 11, közülük jelenleg hat nem oktat, a többiek vállalták a párhuzamos- 68 �A KAR KEZDETEI ságot. 9 olyan fiatal oktatónk már jelentkezett, akik - részben már gyakorlat után - tudományos fokozatot kívánnak szerezni, és akikre már az új intéz­ mény saját tanári testületé épülhet. A jogászi köz- és tudományos élet további húsz kiváló képzettségű szakembere (a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Versenyhivatal alelnöke stb.) vállalt még oktatómunkát az induló karon. így a PPKE Jog- és Államtudományi Kara ma inkább meghaladja oktatói minő­ sítés szempontjából a többi kart. Ennek ellenére sem tartjuk a helyzetet vég­ legesnek, és azonnal indítani kívánunk olyan doktorandusz programot, amelynek keretében mielőbb kinevelhető az egyetem saját, megfelelően minősített oktatógárdája. A doktori program akkreditálása fontos része ter­ veink teljesítésének. Kérjük Miniszter Urat, szíveskedjék bejelentésünket tudomásul venni, az OAB és az FTT véleményét kikérve, az akkreditációt programunkhoz megadni. Kérjük továbbá, hogy szíveskedjék támogatni az új intézmény felépítésé­ hez a Közös Piac felsőoktatás fejlesztésére és modernizálására szánt 8 millió ECU kerettámogatásából megpályázni kívánt juttatás elnyerésére benyújtott kérelmünk teljesítését. Jelezzük, hogy a Magyar Püspöki Kar, mint fenntartó az 1995/96-os kez­ déshez a Ménesi út 27. alatti épületben biztosította elhelyezésünket. A jövőre nézve kilátásba helyezte a Szent István Társulat volt budapesti, Szentkirályi u. 28. alatti épületének átadását a kar céljaira. A távolabbi jövő­ ben, saját oktatógárda és könyvtári bázis birtokában, a kar áttelepülhet a renoválandó esztergomi egykori papnevelő intézet épületébe, ahol kollégi­ umi bázis kifejlesztésére is kínálkozik lehetőség. Budapest, 1995. május 25. Tisztelettel: Dr. Gál Ferenc a PPKE rektora Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja Tájékozódni kellett arról, összehozható-e az elégséges színvonalú és lét­ számú oktatói gárda, akár fokozatosan, de biztonságosan. El kellett készí­ teni a szükséges szabályzatokat, akár átvéve m áshonnan, de esetleg ki­ használva a nem állami egyetemnek adott mozgásteret, a már létezőktől esetleg eltérő szempontok szerint is. Helyet kellett szerezni az induláshoz, és meg kellett tervezni, majd meg kellett kellett szerezni az intézmény fel­ futásához szükséges anyagiakat. Törekedni kellett arra, hogy az oktatás, amelynek hiánya országosan fájó módon bebizonyosodott, minél előbb elindulhasson. 69 �A PÁZMÁNY JOGI KARANAK TÍZ EVE Először úgy gondoltuk, hogy a tantestület kialakításának függvényében dönt majd az MKPK arról, vajon intézeti keretben indul-e az oktatás, a Bölcsé­ szettudományi Karon (ВТК) belül, vagy lehet rögtön jogi kart alapítani. Az elő­ munkálatokhoz összehívtunk egy szervezőbizottságot, Erdő Péter, Jobbágyi Gábor, Tersztyánszkyné Vasady Éva és Varga Csaba bevonásával. A munka bázisát az én alkotmánybírósági irodám és ottani munkatársaim adminisztratív többletteher-vállalása jelentette. Gál Ferenc rektornak, valamint Maróth Mik­ lós akadémikusnak, а ВТК dékánjának számoltunk be a munka haladásáról. A bizottságban egyébként a katolikus egyetemet Erdő Péter professzor képviselte, ő biztosította az alapító-fenntartóval tartandó kapcsolatot is. A bizottságban hamar egyetértésre jutottunk abban, hogy legalább a többi jogi felsőoktatási intézmény követelményi szintjének elérése a célunk, de azt meg is kívánjuk haladni. A mi hallgatóink legyenek jobban felvértez­ ve szakmailag a közéletben, mint az országos átlag. A meghívandó személyekkel kapcsolatban természetesen lényeges kö­ vetelmény volt a szakmai színvonal mellett a keresztény elkötelezettség. Ezt így fogalmaztuk meg. Részemről tudatos is volt az, hogy a közélet vonalán az értéktartalm ú magatartás követelményei a különböző keresztény egyházak­ ban azonosak, a teológiai-dogmatikai különbségek ezeket nem érintik: így jobbnak tartottam az új nemzedék nevelése szempontjából a meggyőződéses, hívő protestáns oktatók bevonását a munkába, m int a forma szerint ka­ tolikus, de valójában közömbös oktatókét. Szakmai engedményt már csak az akkreditáció szempontja m iatt sem lehetett tenni, a tudományosan meg­ felelő oktató szükség szerint elfogadható, ha vállalja a kar szellemisége sze­ rint való oktatást. Amikor a szervezés 1994 nyarán megindult, az azóta kialakult felsőoktatási reformelképzelésekből csak annyi létezett, hogy a szocializmusból átörökölt rendszert jó lenne ésszerűsíteni, korszerűsíteni, az elvi alapokat az Alkotmány 70/G. § szellemében visszaállítani. A jogi képzés iránt országosan rendkívüli volt a kereslet, az ennek való megfelelés szándéka külön szempontja volt az ala­ pításnak. Mi, élve a kiforratlan jogi keretekkel és az egyházi intézménynek adott nagyobb mozgástérrel, újszerű, jobb és hatékonyabb oktatást kívántunk beindítani, bátran kipróbálva új módszereket ott, ahol hiányt, hibát, nehézkes­ séget éreztünk - akár annak reményében, hogy újításaink országosan is hoz­ 70 �A KAR KEZDETEI hatnak változásokat. Egy mintaszerű, a jogállam követelményeinek megfelelő Jog- és Államtudományi Kar lebegett szemünk előtt! Erre törekedtünk, bár alig kellett attól tartanunk, hogy nem lesz, aki hozzánk jöjjön, „versenyhely­ zet”, ami sarkalljon, nem létezett. A pálya vonzereje miatt országosan nyolctízszeres volt a jogi karokon a túljelentkezés. C) A z „alapító” A munka során valaki megtisztelt egyszer ezzel a jelzővel, és a karon belül ezt felkapták. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy nem járultam hozzá ennek terjedéséhez. Nem is helyeseltem. Egy jogi karon belül kivált vigyázni kell a pontos meghatározásokra. A kart a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapí­ tója és fenntartója, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította. Más szervnek, kivált magánszemélynek e konstitutív aktushoz nem volt, nem is lehetett illetékessége. Az MKPK „állította össze” —con statuere —karrá azo­ kat, akik erre vállalkoztak, és megfeleltek. Másrészt tény, és tudatosítani kell, hogy az egyetem más jellegű közös­ ség, m int egy egyesület, gazdasági jogi személy, vagy más, jogalanyisággal fel­ ruházott közösség. Az egyetem kara arra önként vállalkozó, hivatásszerűen - professio - felsorakozó és alkalmas tanárok egy célra töm örült közössé­ ge - unt vertens - , a hozzájuk művelődés céljából ugyancsak önként csatla­ kozott diákok, tanulni kívánók - studiosi - közösségével. Nélkülük az alapí­ tó alkotta keret nem tölthető ki, és az alapító ezt a szabad közös hivatásmű­ velést teszi lehetővé konstitutív aktusával, amelynek megvalósulása függ a hivatott - professi - tanárok és diákok önkéntes csatlakozó döntéseitől. Az alapítás törvényen nyugvó közjogi jogosítvány. A karban való műkö­ dés, oktatás vagy tanulás, az Alkotmány biztosította szabadságjogok gyakor­ lása - egyházi szemmel szabad akaratú személyek döntése a hivatás vállalása mellett. Keret nélkül nincs kar, karok nélkül nincs egyetem, de tanárok és hallgatók nélkül sem kar, sem egyetem nem működőképes. A kart professzorok és hallgatók alkotják, az egyetemet a karok. Az alapításnak és a hivatás vállalásának egybe kell csengenie —uni vertere. így lesz a tervből universitas, azon belül új fakultás. Az alapító szándék már évek óta létezett, mikor a szervezésre és az elő­ munkálatokra felkértek bennünket. A kar közösségének kialakításakor a 71 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE magam szakmai kapcsolatai, hitele nagymértékben közrehatottak abban, hogy a jogtudomány kiemelkedő egyéniségei olyan sokan és rövid idő alatt m ondtak igent a felkérésre. Bíztak abban, hogy az általam —vagy társaim által - előadott terv megvalósítható. Ilyen értelemben személyünk (személyem) mintegy kristályosodási pontként jelentkezett a közösség kialakításában. Az alapítás lehetőségét és a munka megkezdésének személyi, szervezeti, tantervi feltételeleit a szervezőbizottság teremtette meg, és abban bizonyos „mozgató” szerepem volt. E szerepet mindenkor előzetesen előtárt és elfogadott tervek, elgondolások alapján gyakoroltam, tiszteletben tartva az alapító-fenntartó minden közölt szándékát. Gál Ferenc rektor úr ezt érzékelve, meglehetősen szabad kezet engedett a karok vezetőinek, és úgy tűnt, hogy ezt helyesnek tar­ totta, és felelősséggel vállalta mindhárom dékán, Erdő Péter, Maróth Miklós és jómagam is. Ha az alapításban és a szervezésben betöltött szerepem mások részéről történt túlhangsúlyozása az egyetem vezetésében vagy a fenntartó köreiben a túlzott önállósodás veszélyének érzetét kelthette, és ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a keresztény európai egyetemi ideál, az önálló fakultások auto­ nóm univerzitása helyébe a központosított egyetem irányított oktatási rész­ legeinek megvalósítása felé mozdult el a fejlődés, azt szívből sajnálom. A nnál is inkább, m ert vallom, hogy a szabadságától, közösségi felelősségétől megfosztott fakultás nem alkotmányos, és az Egyház által előírt feladatának sem tud igazán megfelelni. D) A z oktatók felkérése Személyes kapcsolat és szakmai ismertség alapján kerestük meg az első jelöl­ teket, ügyelve arra, hogy a többi jogi kar oktatását ne lehetetlenítsük el, de minden szempontnak megfelelő testületet hozzunk létre. A kívánalmakról jól tájékoztat az oktatást vállalók első nyilatkozata: 72 �A KAR KEZDETEI NYILATKOZAT Alulírottak, a jogtudomány művelői és oktatói, gyakorló jogászok és gazda­ sági szakemberek 1. a) egyetértünk abban, hogy hazánkban a jogállam megvalósításához szükséges a jogászképzés számbeli és minőségi fejlesztése, értékes jogi hagyo­ mányaink megőrzése és tudatosítása mellett a képzés anyagának modernizá­ lása, az alapképzés kiegészítése szakirányú részképzési, továbbképzési, utánképzési és posztgraduális tudományos felkészülést lehetővé tevő tanfo­ lyamokkal és lehetőségekkel. b) Egyetértünk abban, hogy indokolt a jogi felsőoktatásban egységes etikai-szociális szemlélet megjelenítése és képviselete a társadalmi pluraliz­ mus adta kereteken belül. c) Szükségesnek tartjuk a jogi, állampolgári alapismeretek terjesztését az állampolgárok minél szélesebb rétegében, mint a működő demokrácia egyik alapfeltételét. Szükségesnek tűnik előttünk sok területen, így a központi és helyi igazgatás tisztviselői, alkalmazottai között, de a gazdasági és társadalmi élet számos más területén is a megkívánt szakismeretek kiegészítésének lehe­ tővé tétele a társadalmi etika és jogi szabályozás alapvető ismeretével. 2. Egyetértünk abban, hogy a felsorolt célok és szükségletek jobb kielé­ gítését szolgálhatja egy további jogi felsőoktatási szakirány megindítása. Örömmel fogadjuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem döntését jogi kar alapításáról, vagy ennek kezdeteként jogi intézet felállításáról a Bölcsészet­ tudományi Kar keretében. 3. Vállaljuk, hogy a PPKE jogi intézetének, majd jogi karának kereté­ ben a felsorolt célok megvalósítására az állam- és jogtudományi általános fel­ sőoktatási program megvalósításában, az oktatói utánpótlás biztosítására és a tudomány művelésének előkészítésére posztgraduális tanulmányok támo­ gatásában és irányításában, szakirányú, interdiszciplináris, párhuzamos, utánképző programok kialakításában és oktatásában, a szükséges tananyag, tankönyvek, tansegédletek összeállításában, megírásában, kiegészítésében, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Részlegé­ nek oktatói testületé együttműködünk és munkálkodunk. 4) Tettük ezt a vállalást annak tudatában, hogy a PPKE katolikus egy­ házi intézmény, nagykancellárja a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, működésére irányadók az Egyházi Törvénykönyv és a hatályos egyházi jog vonatkozó rendelkezései. Ezen az egyetemen belül az Állam- és Jogtudományi Kar az oktatásban, a tudományos munkában és kutatásban a törvényben biztosított függetlenség­ gel és szabadsággal fog működni. A kar tagjainak, oktatóinak a társadalomra vonatkozó, és a jog világában érvényesülő etikai normák, elvek és szociális szemlélet terjesztésére törekvésben együtt kell működniök, amint az az intéz­ mény jellegéből meghatározón következik. A katolikus egyetem a Katolikus Egyház küldetésében vállal részt, ilyen szellemű oktatás és nevelés mellett vál- 73 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lal intézményes elkötelezettséget. E feladat megvalósításában a katolikus oktatók oktatói munkájukkal, példájukkal vállalják a tevékeny részvételt, a nem katolikus oktatók ennek tiszteletben tartásával vállalják feladatukat. A testület elsősorban a szigorú szakmai-tudományos színvonal követel­ ményeinek megvalósítására, emellett az egységes és következetes etikai szemlélet érvényesítésére törekszik, a személyes és tudományos szabadság tiszteletben tartásával, oktatók és hallgatók körében egyaránt. Ebben a szellemben az együttműködést vállaljuk. Budapesten, 1995. március 22-én dr. Bagdy Gábor sk., dr. Bánrévy Gábor sk., dr. Békés Imre sk., dr. Bódy László sk., d r. B o k o r P á l s k ., dr. Botos József sk., dr. Botos K atalin sk., dr. Boytha Györgyné sk., dr. Burián László sk., dr. Dósa Imre sk., dr. Erdő Péter sk., Frivaldszky János sk., dr. Gönczi Katalin sk., dr. Gáspárdy László sk., dr. Gaizler Gyula sk., dr. Gerics József sk., dr. Horváth Pál sk., dr. Hunkár Dénes sk., dr. Iván László sk., dr. Jobbágyi Gábor sk., dr. Kahler Frigyes sk., dr. Kilényi Géza sk., dr. Kiss Zsigmond sk., dr. Klicsu László sk., dr. K ö n c z e i G y ö r g y s k ., dr. K r a u s s O t t ó s k ., dr. Kravalik Gábor sk., dr. Lábady Tamás sk., dr. Ladányi Erzsébet sk., dr. L o n t a i E n d r e s k ., dr. Mádl Ferenc sk., dr. Paczolay Péter sk., Rabár Ferenc sk., dr. Radnay József sk., dr. Schanda Balázs sk., dr. Solt Pál sk., dr. Sólyom László sk., dr. Szentgyörgyi Rezső sk., dr. Tamás András sk., dr. Tersztyánszky Ödön sk., dr. T ó t h Á d á m sk ., dr. Varga Csaba sk., dr. Vasady Éva sk., dr. Végh Zoltán sk., ifj. dr. Zlinszky János sk.3 A kiadmány hiteléül is: Dr. Zlinszky János 1994 végére negyvenhat oktató jelentkezett, közülük az érdemi munkában végül is csupán hat nem vett részt (egyikük elhunyt), és közülük harminc­ ötén pályájuk lezárásáig voltak, illetve máig aktív tagjai a testületnek. Ezt igen jó aránynak tartom , s ez alapozta meg azt a lehetőséget, hogy 1995 ta­ vaszán kart alapított a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, szinte az utolsó pillanatban élve a törvény adta lehetőséggel. A jelentkezetteket bevontuk az érdemi kialakítás munkájába, további ötleteket kaptunk tőlük.4 Kezdettől nyomatékosan törekedtünk arra, hogy 3 Dőlt betűvel jelezve azok, akik végül a munkába nem kapcsolódtak be. 4 Az első év történetéről ld. JOBBÁGYI GÁBOR: Zlinszky János, a karalapító: a kar első éve. In I u s tu m , a e q u u m , s a l u t a r e . A PPKE-JÁK könyvei I. Budapest, 1998. 31-40. o. 74 �A KAR KEZDETEI a fakultás közössége - együttműködve - döntően befolyásolja az intézmény alakítását és ügyvitelét, eleget téve mind az európai, az Egyház által kialakított hagyománynak, mind a magyar Alkotmány előírásának is. Iparkodtam az egyelőre széteső csoportot „társadalmilag” is közelíteni, 1995 adventjében négy összejövetelre is meghívtuk otthonunkba a tanárokat, akik addig egymást nem, vagy csak alig ismerhették. A nem állami egyetemeknek adott lehetőséggel élve, a JAK első sza­ bályzatába felvettük azt a lehetőséget, hogy az egyetemi tanárok részére meghatározott 70 éves, valamint a kari vezetők részére megállapított 65 éves korhatárt feloldjuk. így több olyan kolléga volt a kar számára megnyer­ hető a felfutás időszakára, akik egyébként kiestek volna a felsőoktatásból, noha oktatói képességük, alkalmasságuk nem volt vitás. A karnak hat olyan akadémiai doktori-egyetemi tanári minősítésű oktatót nyertünk meg, aki felsőoktatásban nem működött, és hat olyan kandidátusi-Ph.D fokozatú, docensnek kinevezhető kollégát, aki ugyancsak nem működött a felsőokta­ tásban. E tizenkét fő eleve meghaladta a miskolci oktatás minősített oktatói­ nak induló létszámát, de még tizenkilenc olyan minősített oktatót is sikerült a kar számára megnyerni, aki másutt is oktatott. A jogélet jónéhány magasan képzett, nagy gyakorlattal bíró, vezető beosztású személyisége vállalt oktatói szerepet, így a Legfelsőbb Bíróság elnöke, több alkotmánybíró - maga az elnök is - , az Alkotmánybíróság több munkatársa, a legfőbb ügyész, több magas beosztású bíró, ügyvéd, közjegyző, a Versenyhivatal elnökhelyettese stb. Ez a képzést gyakorlati irányba terelte, és időszerűvé tette. Elfogadtuk a bármely más karon, vagy akár külföldön is szerzett tudományos minősítést, illetve oktatói habilitációt. A JAK tehát kezdettől jobban volt ellátva okta­ tókkal, mint a többi jogi kar. Ezen az olyan rosszindulatú számjátékok sora sem változtatott, m int például az, hogy a sok gyakorló jogász oktató miatt „a minősített és nem minősített oktatók aránya kedvezőtlen”- ez állapíttatott meg kifogásként (a minősített oktatóknak a hallgatók számához való viszo­ nyítása helyett!) az akkreditáció során. Kifogásolta, vagy legalább is megkérdőjelezte egyébként az akkreditációs vizsgálat személyem alkalmasságát és összeférhetőségét is, alkotmánybírói tisztem okán. Ezzel kapcsolatban az alábbi levelet írtam az Akkreditációs Bizottság elnökének: 75 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE T. Dr. Róna-Tas András professzor úrnak az Országos Akkreditációs Bizottság Elnökének Budapest XIV, Ajtósi Dürer sor 37. Tisztelt Elnök Úr! Múlt héten köszönettel kézhez vettem az Akkreditációs Bizottság javaslatát Magyar Bálint miniszter úrhoz, a PPKE-JÁK működési engedélyének további négy évre - tehát a teljes oktatásra - történő megadása tárgyában. A vélemény egyúttal Elnök Úr és a Bizottság jogi referense megfontolá­ sába ajánlja annak mérlegelését, hogy a kar jelenlegi vezetője, alkotmánybí­ rói tisztére tekintettel, minősíthető-e teljes értékű egyetemi tanárnak, és al­ kalmas lehet-e az intézmény vezetésére. Véleményük kialakításához szeret­ nék - nem a nagy nyilvánosság számára, és nem is magam méltatására néhány tényszerű adalékot leírni, valamint e tárgyban a jogi szempontból el­ sősorban illetékes Alkotmánybíróság álláspontját ismertetni. Az 1989. évi XXXII tv. az Alkotmánybíróságról a 9. §-ában rögzíti, hogy az alkotmánybíró „...más állami szervnél nem tölthet be tisztséget, érdekkép­ viseleti szervnél vezető tisztséget, és nem lehet politikai párt tagja (...), tudo­ mányos, oktató, irodalmi (...) tevékenység kivételével más kereső foglalko­ zást nem folytathat.” Mikor 1989-ben jelöltek alkotmánybírónak, rögtön tisztáztam, hogy ez miskolci egyetemi oktatói tevékenységemet nem akadályozza. Nem kíván­ tam e munkát feladni mindaddig, míg megfelelő minősített oktató kezébe nem tudom átadni azt. A bíróság működése során mind nálam, mind más bíróknál (Sólyom László: ELTE; Lábady Tamás: Pécs, ELTE; Szabó András: Szeged; Ádám Antal: Pécs; Vörös Imre, Holló András: Miskolc) elfogadta egyetemi oktatói munkánkat, és ezzel összefüggőnek, tehát nem összeférhetetlennek minősí­ tette a tanszékvezetői ill. intézetvezetői megbízást. Ha ez elvben egy állami egyetemmel kapcsolatban, törvényes kivételként nem sérti az alkotmánybí­ rói tisztet, nem sérti egy államtól független egyetem esetében sem (ahol raj­ tam kívül ma még három bírótársam tanít aktívan). Az Alkotmánybíróság egyúttal úgy foglalt állást, hogy az alkotmánybíró tiszte nem állás, nem köztisztviselői státusz, hanem választott közjogi méltó­ ság, tehát a nem összeférhetetlen körön belül nem akadálya teljes munkavi­ szony létesítésének. Mint állami tisztséget, tehát véleményem szerint összeférhetetlent, nem fogadtam el Miskolcon sem a rektori, sem a dékáni tisztre jelölést. Ag­ gálytalanul elfogadtam viszont ugyanott a dékán-helyettesi tisztet, mint kari választott tisztséget. Az Alkotmánybíróság ezt nem minősítette összeférhe­ tetlennek. Ami az OAB szempontjából, tehát a tudományos és oktatási színvonal teljesíthetősége szempontjából felmerülhet, arra vonatkozólag bátorkodom a következőket előadni: 76 �A KAR KEZDETEI Miskolcon 1989 után, alkotmánybíróvá történt megválasztásomat követőn is folyamatosan előadtam heti 4 órában római jogot szigorlati tárgyként, vizsgateherrel, az utóbbi években a levelező tagozatnak is, továbbá vezettem a gyakorlatvezetők felkészítő szemináriumát, a német nyelvű jogtörténész szakkört, előadtam római közjogot és római büntetőjogot, valamint jogászi etikát választható tárgyakként. Ez az intézet- és tanszékvezetői teendők mel­ lett heti 10 órás átlagteher volt, úgy vélem tehát, hogy egy teljes állású egye­ temi tanártól elvárható terhelésen nem maradt alul. Két volt hallgatóm jutott el ez alatt a kandidátusi fokozat megszerzésé­ hez római jogból, többen jogelmélet és jogtörténet vonalán, és számos dóktorandusza volt az intézetnek irányításom alatt, amellett egy igen eredmé­ nyes TEMPUS-programot is bonyolított 1992-95 között. Mióta Miskolcon 65. évem betöltésével újraválaszthatóságom az inté­ zeti és tanszékvezetői tisztségre törvény alapján megszűnt, viszont a műkö­ désem alatt fokozatot szerzett öt kolléga a három tanszék és az intézet veze­ tését át tudta venni, foglalkozom - 1994 őszétől - a katolikus egyetem jogtu­ dományi részlegének megszervezésével, lévén ott a korhatár nem akadály. A tanári testület váratlanul gyorsan és színvonalasan összeállott, így már 1995 tavaszán megtörténhetett a kar megalapítása. Eredetileg nem gondoltam, hogy dékánja leszek a karnak, a szaktárgyam oktatási feladatát - esetleg a jogtörténeti részlegek vezetésével - kívántam ellátni, és azt el is látom folya­ matosan (12 órám van heti átlagban e félévben). A kar választása azonban rám esett. Az Alkotmánybíróság elvi állásfoglalása szerint a tisztség nem állami, tehát nem összeférhetetlen. Nehogy mint kereső foglalkozás kifogás alá es­ hessen, egyáltalán nem veszek fel illetményt egyetemi munkámért, míg al­ kotmánybíró vagyok, ami egyébként egy év múlva megszűnik. A PPKE-JAK vezetése egyébként - a régi egyetemi hagyományok és szabályzatunk szerint - már most is lényegében kollektív. Az oktatással kap­ csolatos döntések és határozatok az oktatási és általános dékán-helyettes, Bánrévy Gábor illetékességébe tartoznak, aki főfoglalkozású tanára karunk­ nak. A külügyekkel és könyvtárfejlesztéssel Varga Csaba professzor, szintén főállású oktatónk foglalkozik. Az oktatásfejlesztési vonal Jobbágyi Gábor egyetemi tanár illetékessége, ő is főállású oktatója a karnak. A gazdasá­ gi-pénzügyi vonalat a főállású hivatalvezető Mirtse László viszi, az ifjúsági szervezetek és rendezvények, valamint a kollégiumi ügyek felügyelete a kari főtitkár, az ugyancsak főállású Bittsánszky Géza feladatát képezik. így a dékán nincs apró ügyekkel agyonterhelve, foglalkozhat az intézményi kon­ cepciós kérdésekkel. A vezetők a folyó feladatokat heti operatív megbeszélé­ seken rendszeresen egyeztetik. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a PPKE-JAK szakmai színvo­ nalát és kibontakozását alkotmánybírói munkám nem veszélyezteti, nem is hátráltatja. Alkotmánybírói tisztem betöltéséről nem itt kell számot adnom, de lelkiismeretem ebben is nyugodt. 77 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kérem mindezek szem előtt tartását, amikor az OAB kérésére karunk vezetésével kapcsolatban az aggályokat fontolóra veszitek. Budapest, 1997. február 14. Tisztelő híved, Zlinszky János Álláspontom at a Bizottság elfogadta. E) A z oktatási terv A 10 félévre előirányzott, de hosszabb és rövidebb idő alatt is teljesíthető képzésben mintegy 4000 óra hallgatását irányoztuk elő, ez meghaladta az országos átlagot (3300). A klasszikus jogi és államtudományi stúdiumot egyrészt a középiskolából egyelőre hiányzó elméleti és nyelvi képzéssel, más­ részt a jogfejlődés kiszámítható irányát figyelembe véve közgazdasági-pénz­ ügyi, nemzetközi jogi és szakjogi többletképzéssel kívántuk kiegészíteni. A szakosodó szakma igényeit a tárgyak megjelölésekor is figyelembe vettük, hogy a megkívánt többlet el ne sikkadjon a megszokott tanulmányi keretek közt, így az első tantervi tervezetekben szerepel jelentős számú, más intéz­ ményekben külön tárgyként meg nem jelenített tantárgy is. Úgy véltük, hogy a teljes kari tanszéki és adminisztratív szervezet kiala­ kításában fel lehet használni a miskolci modellt, ott a kar szervezése négy nagyobb - tanszéknek nevezett - oktatási egységben indult. Ám egyrészt ki­ indulva abból az elvből, hogy a régi hagyomány szerint minden szigorlati vagy államvizsga-köteles főtárgynak, illetve minden főtárgyat oktató egye­ temi tanárnak tanszéke kell legyen, másrészt az alegységek sürgős kialakítá­ sát megcélozva, ezeket az induló egységeket közös adminisztrációjú és kézikönyvtárral felszerelt intézetekként gondoltuk el. A négy szokványos főegy­ ség helyett pedig nyolcat, esetleg kilencet kívántunk indítani, megbontva a közjog, magánjog, büntetőjog és jogelmélet-jogtörténet miskolci egységeit, külön nemzetközi jogi, közgazdasági, kánonjogi és szakjogi egységet tervez­ ve, a történeti és a jog- és államelméleti egységet pedig szétválasztva. A választott tárgyakban elért eredmények minősítését háromfokúra terveztük, a számonkérés jellege féléves tárgy esetén osztályozott kollokvi­ um, több féléves tárgy esetén záróvizsga (alapvizsga), szigorlat vagy állam­ vizsga. A tárgyjegyzőre kívántuk bízni, hogy több féléves tárgy esetén tart-e 78 �A KAR KEZDETEI közbenső számonkérést, és azt szóban vagy írásban teszi-e (levelező tagoza­ ton később minden félévben vizsgakötelezettséget írtunk elő), tárgyzáró vizsga mindig szóban, szigorlat és államvizsga testület előtt, szintén szóban teendő le. Az alapozáshoz szükségesnek láttuk megadni a jogászok részére a filozó­ fiai ismeretekből a logika, az ismeretelmélet és az etika alapfogalmait, mert ezek a középiskolai képzésből teljesen hiányoznak. Voltak javaslatok továb­ bi bölcsészeti tárgyak, legalább fakultatív beiktatására is, ám az egyetem böl­ csészkara nem m utatott készséget azok átoktatására, a jogi kar akkreditációja pedig erre nem terjedt ki. Az erősebb nyelvi alapozás szükségességét vallom most is, és kifejezet­ ten sajnálom, hogy ebben a kar, végül is engedve a külső nyomásnak, vissza­ lépett. A két nyelvvizsga hallgatóink jogászi pályán való érvényesüléséhez komoly előnyt jelentett - persze megszerzésük nehézséget is. Am irányt m u­ tathattunk volna a középiskoláknak is a hangsúlyosabb és alaposabb nyelvi képzés felé, amely egyébként is meghirdetett cél lenne. Minthogy a böl­ csészkar ebben az együttműködésben is elég nehézkes volt, végül is saját nyelvi és szaknyelvi oktatórészleget alakítottunk ki, amely, bár megszorított körben, de ma is működik, és lehetőséget ad a követelmények kiterjesztésé­ re erre irányuló szándék esetén. A középiskolákból az informatikai szakoktatás ugyancsak hiányzott, a tárgy alapvető ismerete pedig elengedhetetlen. E téren az elmúlt tíz évben jelentős a fejlődés, lehet, hogy ezt a tárgyat rövidesen el lehet hagyni, vagy csakis a jogászi információkeresés és -továbbítás módszertanára kell össz­ pontosítani. Fontosnak tartottuk a jogászok kommunikációs alapismereteinek és készségeinek fejlesztését. A politikai élet tanúsága szerint ebben mutatkozik a keresztény-polgári oldalon a legnagyobb hiány. így egy félév stilisztika és retorika után két év egyéni és csoportos kommunikációt irányoztunk elő. Eredetileg ehhez a részleghez (tanszékhez?) kívántuk a sajtó- és médiajogi ismereteket is csatolni, akár a BTK-val együttműködve. Ezt az erős alapozó programot dékánságom befejezte után, elsősorban anyagi szempontokra hivatkozva, de személyi okokra és kívülről jelentkező egységesítési igényekre is figyelemmel, javarészt felszámolták. Meggyőződé­ 79 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sem, hogy a képzésből ma is hiányzik, nem megszüntetni, hanem tökéletesí­ teni kellett volna. Az eredeti egyetemfejlesztési elgondolások között, társadalmi igény alapján, felvetődött egy önálló, közgazdasági diplomát adó részleg - esetleg karként vagy karközi intézetként való - létesítésének gondolata. Botos Katalin professzor asszony el is készítette ennek részletes tervét. Ám addig, míg ez - úgy véltük —megvalósul, a jogi karon irányoztunk elő ilyen képzési részleget, és ez részben átoktatott a BTK-ra is. A szokásos két félév helyett négy, a szokásos kollokvium helyett szigorlat és még egy kollokvium statisz­ tikából is biztosította a tárgy komolyságát. Meggyőződésem, hogy a tőlünk kibocsátott jogászok érvényesüléséhez ez a máig létező, bár szintén megnyir­ bált, komoly alapképzés jelentősen hozzájárul. Remélem, hogy a részleg egyetemen belüli önállósulása még megvalósulhat. A keresztény közélet szempontjából hézagpótló lehetne. Az alapozó jogi tárgyakról gyorsan kellett dönteni, hogy elkezdhessük az oktatást. Könnyebbséget jelentett, hogy ebben a körben mintegy saját pályán mozogtam, és nem voltam mások vállalásaira utalva. Az általános alapozó tárgyak és a közgazdaságtan mellett, első évben in­ dítani kellett a jogtörténeti és a jogelméleti oktatást. A római jogot magam vállaltam, a magyar jogtörténet és az egyetemes jogtörténet körében átvet­ tünk fokozatszerzés előtt álló fiatal kollégákat az ELTE oktatói közül, addig is a tárgyak egyikét Gerics József professzor, másikát H orváth Pál professzor vállalta. Előbbi főállásba nem tudott hozzánk jönni, de két idősebb kolléga csatlakozott második évben a magyar jogtörténet oktatói közé, Botos Gábor és Nagybákay Péter, m indketten kandidátusok. Az egyházjog oktatásának megszervezését Erdő Péter professzor a kánonjogi karközi intézet munkatársainak és saját tanszéke fiatal kutatóinak köréből megoldotta. A három félévre záróvizsgával és alternatív államvizs­ gával tervezett tárgy programját utóbb kiegészítettük az alapvető egyházi in­ tézmények ismeretébe bevezető féléves tárggyal, m ert a vallási alapismere­ tek hiánya a nem egyházi iskolából jött hallgatók körében döbbenetes volt. A jogi tárgyak között egy sor olyan stúdiumot nevesítettünk, amelyek országosan nem szerepeltek külön tárgyként. Kezdettől szigorlati tárgyként irányoztuk elő a versenyjogot, a környezetvédelmi jogot, az európai-közös 80 �A KAR KEZDETEI piaci jogot, tanítani akartunk iparjogot, szociális jogot, nemzetközi eljárások jogát, orvosi jogot, kriminológiát, kriminalisztikát, nemzetközi büntetőjo­ got és törvényszéki orvostant, viszont lemondtunk külön tárgyként az ag­ rárjogról, helyette választható tárgyként ingatlanjog került a palettára. Eredetileg szigorúbb, teljesebb anyagú államvizsgákkal kívántunk zárni, így a közjogi államvizsgában szerepeltettük a pénzügyi jogot és az államigaz­ gatási eljárást, az anyagi magánjogi és a büntetőjogi tudást is az eljárásjoggal együtt kívántuk vizsgáztatni, a magánjogba a kereskedelmi jog, a családi jog anyagát is belefoglalva, a jogelméleti vizsgának az államelmélet (politika) mellett tárgya lett volna az egyetemes jogtörténet is. Ez a hallgatóktól kö­ vetkezetesebb felkészülést követelt volna az évek során, de utóbb az orszá­ gos egységesítő törekvések tükrében - a saját tanári karunk teljes egyetérté­ sével sem találkozott az elgondolás - visszaálltunk az országos kívánalmak­ ra, nem feltétlenül az eredményesebb képzést szolgálva. 81 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE III. Az első hallgatók és a hivatali szervezet A) A hivatal Az MKPK - számomra váratlanul - kihasználta az utolsó törvényes lehetősé­ get a külön engedély nélküli karalapításra, és 1995 márciusában megalapí­ totta a kart. Egyúttal megbízott a kari tanácsnak, az ideiglenes, az MKPK által jóváhagyott szervezeti és működési szabályzat szabályai szerinti összehívásá­ val. Erre elkészítettük a felfutás teendőinek ütemtervét, s a kari tanács részére a szükséges működési, tanulmányi és szervezeti szabályzatokat. A nagykancellár, illetőleg a rektor kinevezte a tervezett részlegek vezetőit, és hozzájárult az 1995/96-os tanévre a felvételi megszervezéséhez. Ez magával hozta, hogy a kari hivatali apparátust is - minimális szinten - ki kellett alakítani. Annak vezetőjéül régi barátom at, a kiváló szervezőt és beruházási szakembert, Mirtse Lászlót javasoltam, akit az iparjog előadójaként is számba vettem. О ezt a fel­ adatkört 1999 nyaráig hűséggel és színvonalasan ellátta, akkor váratlanul meghalt. Első műszaki ügyintézőnk Barkó Antal gépészmérnök lett, aki ugyancsak haláláig látta el a műszaki-karbantartó részleg vezetésének felada­ tát. A tanulmányi részleg (majd osztály) vezetőjének Szepesi Lajosnét nyer­ tük meg, a pénzügyi ügyintézőt а ВТК-tói örököltük. Az ügyintéző apparátus első tagjai is а ВТК budapesti részlegétől kerül­ tek hozzánk, a kar Piliscsabára költözésekor, azok közül, akik oda nem kívánták áthelyezésüket. A felvételi lebonyolítására női munkatársakat vet­ tünk fel, a katolikus sajtóban közzétett hirdetés alapján két hónapra, azzal, hogy aki beválik, azt véglegesítjük. Máig többen dolgoznak közülük a kari adminisztratív állományban, illetve a tanulmányi osztályon. Az elvi irányí­ tás mindenütt a kar tagjainak kezében volt, a tanulmányi ügyeké Bánrévy Gábor, a felvételié Jobbágyi Gábor, a pénzügyi részlegé előbb Bagdy Gábor, majd Vasady Éva feladataként, az irodavezetőt és a műszaki részleget köz­ vetlenül a dékán irányította. B) A z első hallgatók A felvételt a katolikus sajtóban hirdettük meg elsősorban, de a napilapok is tájékoztattak róla. Jelentkezhettek a felvételi előtt eltelt három évben bár­ 82 �A KAR KEZDETEI mely jogi karon 100 pont feletti értékelést elért, de fel nem vett jelöltek, valamint az egyházi gimnáziumokban ugyanezen három évben érettségizet' tek, akik nem kerültek be felsőoktatási intézménybe, utóbbiak érettségi eredményük alapján. A 4,2'es átlagot fogadtuk el 100 pontként, minden további tizedet újabb 1 pontként. Ehhez kiegészítő pontot jelenthetett a nyelvvizsga, a latin érettségi, a hittanjegyek középiskolai átlaga vagy leg­ alább három évi, templomi hitoktatáson való részvétel (bármely vallásból). Fenntartottunk a felvételi bizottság hatáskörében egy 5%-os, ún. m éltá­ nyossági keretet is. Úgy terveztük, hogy nappali és levelező tagozatot indítunk párhuzamo­ san, megfelelve egyrészt az érdeklődésnek, másrészt pótolva a keresztény közéleti emberek hiányát. A váratlan érdeklődésre tekintettel a keretszá­ mot előbb 400 főre, majd 500 főre módosítottuk, ezen belül a levelező tago­ zaton a diplomásoknak külön keretet irányoztunk elő, hiszen az ide jelent­ kezők a közéletre korábban és nagyobb mértékben hathatnak, m int a kö­ zépiskola után érkezettek. A felvételre jelentkezőktől tandíjat kértünk, és nem titkoltuk a kar előre látható elhelyezési gondjaiból adódó nehézségeket sem. A jelentke­ zőktől írásos nyilatkozatot kértünk a következő szöveggel: Alulírott a PPKE Jog- és Államtudományi Karára kérem felvételemet nappali/távoktatási tagozatra. Tudom, hogy a PPKE katolikus intézmény, a katolikus keresztény érték­ rendben működik és oktat. Ezt az értékrendet elfogadom/tiszteletben tartom. Vállalom, hogy tisztességes módon és eszközökkel, fegyelmezetten és szor­ galmasan, társaimmal és oktatóimmal szolidárisán, a tehetségem szerint elér­ hető teljes eredmény elérésére törekszem tanulmányaim során. A PPKE-JAK magasabb oktatási teljesítményének elérésében tanáraimmal és társaimmal együttműködöm. Tudatosan és jó lélekkel vállalom azokat a nehézségeket és kényelmetlenségeket, amelyek a PPKE-JÁK alapításának és megszervezésé­ nek folyamatában az anyagi eszközök szűkösségéből adódnak, s amelyek nél­ kül az oktatást nem lehetett volna már ez évben megkezdeni. Terveztünk mindjárt első évben doktori képzést is, érzékelve, hogy a koros professzorok aránya miatt az utánpótlás nevelésének megkezdése sürgős fel­ adat. A felsőoktatási törvény a karoknak az alap-, a szak- és a doktori kép­ zést egyaránt lehetővé tette. Erre is többen jelentkeztek más karon végzett 83 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Gál Ferenc, a Pázmány első rektora (a képen a Hittudományi Akadémia dékánjaként 1963-ban) Az apácazárda bejárata a budapesti Ménesi úton, ahol az 1995/96-os tanévben a jogi kar működött 84 �A RAR KEZDETEI fiatalok, akiket egyelőre a római jogi gyakorlatok vezetésébe kívántunk be­ vonni, míg a doktori program ki nem alakul. Közülük elsőként Szabó Marcel szerzett tudományos fokozatot karunkon. C) Hol fogunk működni, hol fogunk oktatiú? Noha a minisztérium jelzései nem voltak kedvezők, és bőven hallatszottak két­ kedő vagy akár ellenséges sajtóvisszhangok is, mégis meghatóan sok hallgató jelentkezett. Ezért is növeltük meg csaknem kétszeresére az eredetileg tervezett létszámot, noha a meghirdetéskor még az is kétséges volt, tudunk-e egyáltalán valahol oktatni. („Jogot templomban is lehet tanítani!”- véltem.) Az első neki­ futáshoz megkaptuk az irgalmas rendi apácáktól a Ménesi úton azokat a helyi­ ségeket, amelyekből а ВТК éppen kiköltözött Piliscsabára. A zárda étterme volt a nappali tagozat előadója, egy emeleti folyósón ala­ kítottuk ki a hivatali és az oktatói szobákat, ezekbe összpontosítva a gyakorla­ tokat is. A zárda ebédlőjének mérete miatt végül is első éven a nappali tagozat az eredetileg tervezett 150-es létszámmal indult, azzal, hogy a levelezők közül az eredmények rangsora alapján a következő tanévben 100 fő átléphet a nap­ pali tagozatra - az előadásokat egyébként is mindkét tagozat hallgathatja. A levelezők előadásait szombatonként, bérelt helyen, a Villányi úti cisz­ terci templom melletti épületben tartottuk. Közben az esztergomi bíboros-érsek felajánlotta, hogy a volt szeminári­ um épületét, amelyből az orosz katonai kórház nemrég kiköltözött, átengedi a karnak. Am az épület műszaki állapota olyan volt, hogy renoválás nélkül egy szobába sem lehetett beköltözni, évi állagmegóvása 50 millió forint lett volna addig is, amíg a beruházás elkezdődik, és a rendbetételhez milliárdok és évek kellettek volna. A kar pedig első évben a 150 nappalis hallgató után 4,5 millió forint, a 350 levelezős után 14,5 millió forint bevételre számítha­ tott. Ezen felül 5 millió forintot és némi berendezési tárgyakat (padot, pol­ cot, széket, asztalt) kaptunk a BTK-tól. A normatív támogatást a minisztéri­ um előbb az akkreditációtól tette függővé, majd mikor az akkreditációt két évre megkaptuk, keret hiányában 1995-re megtagadta. Az MKPK egyelőre nem tudta elképzelni, hogy miből hozza rendbe az esztergomi épületet. Ezért a Szent István Társulattal egyetértve az egyházi célra visszakapott Szentkirályi u. 28-30. alatti épületeket ajánlotta fel az 85 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetemnek a kar elhelyezésére. Itt a nehézség csak az volt, hogy abban ott volt a Franklin Nyomda.5 Amikor az épületben először szemlét tartottunk, a szervezőbizottság velem lévő tagjai alig tudták elképzelni, hogy o tt oktatási intézményt lehessen kialakítani, de nekem építőiparban edzett szemem se­ gített meglátni a lehetőségeket. Persze érzékeltem a várható költségeket, és észleltem a kapcsolódó jogi gondokat is. V árható volt, hogy nem lesz könnyű a helyzet rendezése a nyomdával, és egyeztetni kell a Szent István Társulattal is, eredetileg ugyanis annak volt joga az épületre. Gál Ferenc rektor úr felhatalmazásával végül is sikerült megfelelő megállapodásokat kötnünk. A nyomda épületén végzett beruhá­ zásaink egyik fő nehézsége az egyetem önálló „Műszaki Főmérnöksége” volt. A szerv a piliscsabai „zöldmezős” beruházás megvalósítására alakult, s füg­ getlen lévén a karoktól, nem vette figyelembe sem az oktatás felfutásának szempontjait, sem az eszközök hiányát, szűkösségét. Vezetőjét közvetlenül a nagykancellár nevezte ki, hivatalból tagja volt az egyetemi tanácsnak, bizo­ nyára nagy érdemeket szerzett а ВТК kiépítése során, de a jogi kar helyzetét és igényeit nem volt hajlandó - főleg nem parancsoló szükségként - figye­ lembe venni. Mi viszont ragaszkodtunk ahhoz, hogy a szűkös anyagi eszkö­ zeinkből megvalósuló munkálatok folyamatába beleszólásunk, azok megva­ lósulási sorrendjére befolyásunk, a várható eredményekről és költségekről tudomásunk legyen. A nyomdával kötött kedvező megállapodás révén az első félév végére (1995 végén) kialakult bizonyos elvi lehetősége annak, hogy átvegyük a Szentkirályi utca 28-30. egy részét, 1996 őszi határidőre, a második tanév kezdetére. A főmérnökség vállalta a szükséges minimális tatarozás elvégez­ tetését, először 16 millió forintos költség-előirányzattal. Ezt a tandíjakból kigazdálkodhatónak véltük. A rövid időn belül, megkérdezésem nélkül, de terhűnkre m egkötött szerződés már 30 millió forintra szólt - ez akkor jelen­ 5 Ugyan amikor az állam „visszaadta” az Egyháznak a Szent István Társulat épületeit, a - közben már privatizált - Franklin Nyomda tulajdonosát kárpótolta a mátyásföldi, kiürített szovjet lakóte­ lep épületeiből. Ám a tulajdonos, akit a szerződésben nem kötöttek meg megfelelően, mátyásföldi ingatlanait és a Szentkirályi utcai nyomdát egyaránt eladta - utóbbit a kiürítés kötelezettségének vállalása nélkül - , és aztán a pénzzel eltűnt. Legalábbis ez volt a helyzet az új nyomdatulajdonos előadása szerint, és ezt a telekkönyv nem cáfolta. 86 �A KAR KEZDETEI tős különbségnek számított költségvetésünkben. Nyárra, a befejezéskor, ez az összeg bármilyen időközbeni jelzés nélkül megduplázódott, s mikor ez a nyár végi egyetemi tanácsülésen kiderült, az elosztható, nem túl magas, egyházi fenntartói támogatásból egyik társkar sem akart/tudott részünkre segít' ségül valamennyit átengedni. A következő évre szóló, a felvételkor beszedett tandíjból kellett az összeget előlegezni, a berendezési előirányzat terhére. Szerencse, hogy e tanévre kiharcoltuk az állami támogatást, és emeltük a felvett létszámot, így nem borult fel a költségvetés mérlege. 1996 augusztusában a Konrad Adenauer Stiftung támogatásával megkíséreltem Németországban a kar részére támogatást szerezni, de közvetlen eredménye az útnak csak a könyvtár fejlesztése, valamint a felsőoktatási kapcsolatok kiépítése terén volt. Ettől kezdve 2001-ig lépésről lépésre alakult az oktatás építményi kere­ te. A hallgatók és a kollégák vállalták ennek minden nehézségét. Az 1997/98-as tanév első félévének végére jutottunk oda, hogy az új tanterm e­ ket három évfolyamnak használatba kellett volna adni. A főmérnökség va­ lamely adminisztratív hibája miatt ezek használatát megtiltották, átm eneti­ leg bérelt termeket kellett keresni. Ez vezetett oda, hogy kar a beruházás bo­ nyolítását a főmérnökségtől saját kezébe vette, és az építkezés ezen szakasza volt a legsikeresebb költség és fejlesztés szempontjából. Az 1998. évi válasz­ tások sikere nyomán úgy tűnt, a társadalmi támogatásra is jobban számítha­ tunk. Felmerült a Szentkirályi utca 26. alatti épület, majd az Egészségügyi Minisztériumtól még egy hozzá közeli épület megszerzésének lehetősége. Az előbbi sikerrel is járt, az utóbbi fejében ugyan lemondtunk a 30. szám alatti épületre történő emelet-ráépítésről, de végül is ez meghiúsult - előbb а ВТК Stephaneum ának befejezése, utóbb az informatikai kar szervezése vitte el az eredetileg a Szentkirályi utcai beruházásra szerzett és ígért támogatásokat, így az egyetem vezetése nem merte vállalni a további bővítést. Az új gazdasági vezető sürgetésére az utolsó évben az egyetem elvonta a kartól az önálló beruházás intézésének lehetőségét, és - véleményem szerint in­ dokolatlanul - külső intézőre bízta. Ez nagyobb költséget, a végrehajtásban pedig állandó súrlódásokat okozott. Ezután a fejlesztés szinte teljesen leállt. Elhelyezését és berendezését tekintve a JÁK mind ez ideig a legszűkösebben és legszerényebben ellátott kara az egyetemnek. 87 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE D) A saját felvételi rendszer kialakítása Az 1995/96-os tanévre sürgősséggel meghirdetett felvételi során a kiegészítő pontrendszer jól vizsgázott. Kiváló első évfolyammal indult a kar. A követ­ kező évre az országos, kollégáink által egyetértőleg alkalmatlannak tartott magyar-történelem felvételi helyett saját rendszert kívántunk kialakítani. a) A rendszerben, az országostól eltérőn, több év gimnáziumi jegyeinek teljes átlagát értékeltük: a jogászi pálya sokfelé haladhat, az általános mű­ veltség és az egyenletes teljesítmény tanúsíthatja az alkalmasságot (4x5 = max. 20 pont). b) Ugyanez az oka a három kötelező érettségi tárgy átlaga értékelésének is. A matematika-jegy - sokak által tám adott - értékelése egyrészt a logikai készség mutatója, másrészt az egyházi gimnáziumok számára kedvező lépés is volt67(3x5 = max. 15 pont). c) Többletpontot adtunk - korlátozás nélkül - nyelvvizsgával igazolt nyelvtudásra/ tanulmányi versenyek eredményére, latin és hittan előtanul­ mányokra.8 d) Másoddiplomásoknál mindezek helyett az előző diplomát is értékel­ tük, választás szerint. e) Magát a felvételi vizsgát, amely a megszerezhető pontok kisebb felét tette ki, írásbeli és szóbeli részre osztottuk. Az írásbeli feladat az életből vett történet volt, azt kellett kérdések alapján feldolgozni. Értékeltük az egyéni gondolkodást, az elő­ adó- és rendszerező készséget, valamint a külalak rendezettségét - mint a stressz­ helyzetben tanúsított önfegyelem értékelésére alkalmas szempontot. Aki az összes hozott pontja és az írásbeli eredménye alapján esélyes volt még, azt hívtuk be szóbelire. Itt egy háromtagú bizottság - a jelölt által húzott bevezető kérdés alapján - beszélgetett a jelölttel: fellépését, előadó­ készségét, tájékozottságát tették mérlegre (előbb 2x15, majd 20+ 15 pont). 6 Rendszerváltás előtt ezekből az iskolákból humán pályára nehéz volt bejutni, így az oktatás súly­ pontja a reáltárgyak és a nyelvek felé tolódott el. 7 Előny a határon túli magyaroknak! 8 Mint közvetlenül hasznosítható ismeretekre, vallásra tekintet nélkül, de szintén kedvezően az egyházi középiskolában végzettek számára. 88 �A KAR KEZDETEI A legjobbakat vettük fel, de mindkét - nappali és levelező - tagozaton 20%-kal többet a majdani végzésre számítottaknál, számolva azzal, hogy első két évben a nem oda valók kirostálódnak. Másrészt a minisztérium által támo­ gatottak létszámán felül is vettünk fel tandíjfizetést vállalókat, közülük a job­ baknak esélyük lehetett arra, hogy a következő évben eredményük alapján bejuthassanak a támogatottak közé. Tandíjfizetőként mindenképpen felvettük a szóbeli és írásbeli felvételi vizsgán maximális pontot szerzett jelentkezőket. Ez a felvételi rendszer bizonyos finomításokkal hat éven át működött, és állítom, jobb eredményt m utatott, mint a többi kar felvételije. A hallgatók­ nak a felvételin kialakult rangsora a tanévek során, noha mód lett volna rá, alig változott, tehát a felvételi módszerünk igazolódott, mert kimutatta, kik lesznek a jobb hallgatók. A rendszert mégis kezdettől sokan támadták. Egyrészt kívülről, a kérdé­ sek, a pontozás miatt, egyházi oldalról is, amiért nem a jámborok részesül­ nek előnyben. Másfelől az Oktatási Minisztérium nézte egyre inkább rossz szemmel a rendszerünket. A felvételi feltételeink közlésétől is elzárkózott, míg az Alkotmánybíróság nem döntött javunkra. Ám az 1998. évi választási kam­ pányban élesen támadta a hittani ismeretekért szerezhető többletpontot is, itt-ott szélsőséges, valótlan állításokkal. Egész sajtóháborút vívtunk ez ügyben. Valódi oka e támadásoknak, a választási hangulatkeltésen túl, vélem é­ nyem szerint a felvételik elektronikus nyilvántartásában keresendő. Mikor a rendszert az Oktatási Minisztérium bevezette és vállalkozásba adta, az üze­ meltetésre vállalkozók esküdtek, hogy ez nem érinti a felvételi tartal­ mát - az egyetemi autonómia kérdése - , hanem csak a végrehajtás biztonsá­ gát: a gépi rendszer minden kívánt szempontot érzékelni fog. Amikor aztán megvalósult a rendszer, elkezdték az egyszerűsítését követelni, mert úgy olcsóbb az üzemeltetése, nagyobb rajta a haszon. A korlátozások mindmáig alkotmányellenesek, de a 2002-es választás után e tárgyban benyújtott panaszunkat az Alkotmánybíróság évekre - mind ez ideig - elfektette. Közben a törvény és a korábbi alkotmánybírósági döntés ellenére a minisztérium rendeleti úton beleszólt jó néhány lényegi kérdésben a felvételi rendszerek tartalmába is. Volt a rendszernek karon belüli ellenzéke is, egyenetlen elbírálások, visszaélési lehetőségek miatt, de ez nem volt jelentős, és a felvetések nyo­ 89 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE m án a rendszer finom ítható is volt. 2002 után azonban az egyetem feladta a küzdelmet a minisztériummal, és meghátrálásra kötelezte a kart. Hogy így talán nem biztosan a legjobbak kerülnek be az oktatásba, úgy tűnik, nem volt olyan fontos, hogy érdemes legyen ez ügyben autonóm iánkat a minisz­ tériummal szemben védeni. E) A z állami támogatás, a rangsor és a hallgatói juttatások körüli vita A z egyházi felsőoktatási intézményt azonos támogatás illeti meg a felsőokta­ tási tevékenységéért, m int a hasonló tevékenységet ellátó állami intéz­ ményt. Ez alkotmányos elv, amelyet az 1990. évi IV. törvény is tartalmaz, s az egyházak és az állam, illetve a Vatikán és a magyar állam közötti megállapo­ dások részletesen kifejtenek. A felsőoktatás szűkös befogadóképessége miatt egyelőre nem tudja az összes jelentkezőt minden szakon felvenni, és nem tud minden, egyébként fel­ vehető hallgató után normatív ellátást, valamint hallgatói támogatást adni az intézményeknek. A hallgatók művelődéshez való joga az állammal szemben alapjog, egyébként alkotmányos szabadság. A felsőoktatás hallgatóinak támo­ gatása - az esélyegyenlőség okán - politikai cél, amely felé törekedni kell. Ha a teljes kapacitás kihasználása a jelentkezők óhaja szerint nem oldható meg tandíj fizetése nélkül, úgy ez elfogadható költségvetési szempontok alapján: lehet a hallgatókat vagy egy részüket tandíj fizetésére kötelezni. Ezt azonban méltányos, az esélyegyenlőséget nem sértő módon kell elrendezni. Amikor a kart az MKPK megalapította, természetes volt, hogy az okta­ tást meg kívánja kezdeni. Az Oktatási Minisztérium (OM) e jogát először két­ ségbe vonta: a törvény ugyan lehetővé tette kar alapítását, vélték, de az új kar csak akkor oktathat, ha arra ők, a Felsőoktatási Tudományos Tanács (FTT) és az Akkreditációs Bizottság véleménye alapján külön engedélyt adnak. Jog­ szabályi alapul csak a törvény szolgált, és azt eltérően értelmeztük. Az egye­ tem kitartott álláspontja mellett, hogy alapíthat új kart, és azt csak bejelen­ teni köteles - mire alakulhat egy kar, ha nem felsőoktatási tevékenység folyta­ tására? - , s meghirdette a felvételit, az pedig váratlan sikerrel járt. Az FTT az oktatás iránti kereslet alapján kedvezően nyilatkozott, az Akkreditációs Bizottság álláspontja ugyan még nem volt ismeretes, az OM végül mégis azt javasolta, hogy kezdjük meg az alapoktatást, majd az akkreditáció alapján 90 �A KAR KEZDETEI megadják a támogatást. így is történt, ám 1995-ben - mint korábban jelez­ tem - a támogatást a keret hiánya miatt egyáltalán nem kaptuk meg. (Fodor Gábor miniszter véleménye egyébként az volt, hogy azonos mértékű támoga­ tás nekünk nem is jár.) így erre az első félévre 1996-ban, már Magyar Bálint minisztersége alatt kaptunk csak valamennyi ellátmányt (arra épp jó volt, hogy kihúzzon a felújítási költség-növekedés okozta bajból). A finanszírozási vita lényege az volt, hogy az állami egyetemek jogi karai kaptak fenntartói alapellátmányt (épületfenntartásra stb.), és kaptak nor­ matív, a hallgatók számához igazodó támogatást. Utóbbi két tételből állott: intézményi oktatási és hallgatói ellátmányból. Az OM úgy vélte, hogy a fenntartói ellátmányt a nem állami intézmény a fenntartótól kapja: ne ala­ pítson egyetemet, ha nincs rá pénze. A mi álláspontunk az volt, hogy a költ­ ségvetésből jutó támogatás minden nemét meg kell az egyházi intézmény­ nek is kapnia, hiszen nem vallási igényt elégít ki az egyetemmel (a teológiai karon sem!), hanem művelődést, képzést tesz a magyar állampolgárok igé­ nye és választása szerint lehetővé. Ez az álláspont végül is annyiban győzött, hogy a finanszírozást átszer­ vezték. 1997-től a teljes támogatást a hallgatói létszám alapján kapták az in­ tézmények, ehhez szedhettek tandíjat (egyes intézményeknek máig jelentős forrásuk a külföldi hallgatók fizette tandíj, például az orvosi képzésben). Az OM állapította meg az intézmények javaslata, igénye alapján, hogy melyik kar hány hallgató után kaphat ellátmányt. Véleményem szerint maga ez az elosztási mód is alkotmányellenes, sérti az esélyegyenlőséget. A kormánynak joga a költségvetés lehetőségei alapján megállapítani, mennyit szán például jogi képzésre. Ezt a keretet azonban az intézmény által meghatározott - és legfeljebb az akkreditáció szempontjá­ ból, tehát oktatási minőség szerint felülbírálható - létszám arányában kelle­ ne elosztani. így azonos arányban lenne minden intézménynek támogatott és tandíjas hallgatósága. Szerintem azt is az intézményi autonómia kereté­ ben kellene eldönteni, hogy az ellátmányt arányosan osztják-e szét az összes hallgatóra, és a hiányzó költségvetési fedezetet arányosan terheljék ki kiegé­ szítő tandíjként (szociális szempontok szerinti kedvezményeket a hallgatói ellátmányból lehet nyújtani), vagy a felvételin jobban teljesítők kapják a tá­ mogatott helyeket, és a többinek jussanak a tandíjas helyek. 91 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mindenesetre megállapítható, hogy az OM mind ez ideig a normatív ellá­ tás ilyetén arányos —alkotmányos - juttatását nem szorgalmazta. Többször is hiába tettük szóvá, hogy a PPKE-JÁK jóval kisebb arányú támogatást kap, mint például az ELTE-AJK. Nálunk a támogatott létszám az első diplomáju­ kat szerző hallgatók körében 50% körül mozgott, az ELTE-AJK esetében viszont ez az arány meghaladta a 90%-ot, alig volt támogatás nélküli hallgató­ juk. Ez nem az intézményi-, hanem az egyenlő hallgatói támogatás alkotmá­ nyos elvét sértette! Az OM álláspontja cinikus volt, mondván, hogy ne vegyünk fel a tám ogatott létszámon felül hallgatókat. Ám - ha az intézmény­ nek volt befogadóképessége - ez a művelődés szabadságát sértette volna. A mi esetünkben a keresztény szellemű jogászképzés minél kiterjedettebb vol­ tára való törekvés is közrejátszott abban, hogy alkotmányos oktatási kötele­ zettségünknek a lehető legnagyobb mértékben iparkodtunk eleget tenni. Az OM elve alapján a mi karunk támogatott és tandíjas hallgatóinak ez a fele-fele aránya azt jelentette volna, hogy a felvételi dönti el az egész ta­ nulmányi időre, ki tanulhat ingyen és ki nem: legfeljebb kibukni lehetett az ingyenes keretből, de akkor azt a keretet megvonta a minisztérium az intéz­ ménytől. Viszont még a mi gondosabban megtervezett felvételink sem nyúj­ to tt teljesen biztos alapot arra, hogy éppen a rászorulók, illetve a jobbak kapják a támogatást. Az sem lehetetlen, hogy egy egyébként tehetségesebb hallgató később ellustul, felületes lesz, vagy egyéb okból nem veszi tanulm á­ nyait elég komolyan. Az volt a meggyőződésünk, hogy - kivált, amíg nem mindenki tanul ellátmányból - az ellátott hely kötelez, és aki nem teljesíti kötelességeit, nem érdemli a kedvezményt a szorgalmasabb, igyekvőbb, kö­ telességét teljesítő, vagy a pályára alkalmasabb társával szemben. Ezért ve­ zettük be az éves rangsort. Évfolyamrangsor megállapítása 1995/96-os évben a PPKE-JÁK 1. évfolyamán A vizsgára bocsátás és értékelés előfeltétele mindkét szakon a tandíjfizetési kötelezettség teljesítése. Nappali tagozaton csak az bocsátható vizsgára, aki­ nek indexe legalább 25 óra félévi értékelhető teljesítménnyel került lezárás­ ra. Ebbe a 25 órás keretbe nem számítanak be azok a tárgyak, amelyekből a hallgató felmentést kapott. Ha a hallgató a 25 órás keretet ugyan teljesítette, de valamely kötelező tárgyból nem tehet - a feltételek teljesítésének hiányá- 92 �A KAR KEZDETEI ban (gyakorlatok látogatása) - vizsgát, e vizsgát az értékelés szempontjából halasztottnak kell minősíteni. 1.) A rangsor alapját az év folyamán mindkét tagozaton kötelező vizsgák (magyar jogtörténet, egyetemes jogtörténet, római jog, logika, ismeretelmélet, közgazdaságtan, egyházi jog, bevezetés a jogfogalmakba) jegyeinek összegzett értéke képezi. A két szigorlat kettős értékkel szerepel. Ennek során: a jeles eredmény = 5 a jó eredmény = 4 a közepes eredmény = 3 az elégséges = 2 az elégtelen = 1ponttal. 2. ) A vizsgaidőszak alatt letett vizsgák fentiek szerint számított összér­ téke a rangsort adó érték számlálója, míg a kötelező vizsgák száma a rang­ sor-érték nevezője lesz (ismétlés során letett vizsga két értékkel szerepel mind a számlálóban, mind a nevezőben). A nevező általában 16(12 kollokvium és 2 szigorlat), de a nevezőből levonandó azon tárgyak száma, amelyekből a vizsga alól a hallgató felmentést kapott, viszont hozzáadandó az ismételt vizsgák száma. A számítás szerint a vizsgaidőszak alatt le nem tett (halasztott) vizsga a nevezőben szerepel, a számlálóban nem (0 érték). Ha a hallgató a félévben halasztott vizsgát a második félév során pótolja, a számlálóba bekerül az érték, a nevező pedig ugyanúgy nő eggyel, mintha ismételt vizsgán felelt volna meg. 3. ) Az ily módon számított tört számlálójának értékét javítja (legfeljebb 5 ponttal) a hallgató szorgalmi többletpontjainak értéke. Ennek során: a) a távoktatási tagozaton figyelembe veendő a jelenlét a konzultáció­ kon, illetve a beadott írásbeli feladatok aránya. Ha ez az év folyamán leg­ alább 50-59% = +1, 60-69% = +2, 70-79% = +3, 80-89% = +4, 90% felett +5 pontot ér. b) A nappali tagozaton a negyedévi dolgozat jegyeinek átlaga adandó a vizsgaértékhez (számlálóban a jegyek összege, nevezőben a tárgyak száma), s ezt az értéket egy-egy tizeddel növeli az ezeken felül lezárt kötelező és szor­ galmi kollégiumok, valamint a speciálkollégiumok hallgatása, melyek mindenike egy-egy tizedponttal vehető számításba, legfeljebb +5 pont erejéig. 4. ) Az évfolyamok egyesített rangsora alapján 10%, mintegy 50-60 fő nem mehet tovább másodévre (nem kizárt számukra az újrakezdés a PPKE-JAK új felvételi rendszere alapján). Nem marad ki (biztos továbbju­ tó), akinek átlaga 3 érték feletti, és egyszer sem tett elégtelen vizsgát. Min­ denképpen kiesik (függetlenül a rangsortól), aki négy vagy több elégtelen vizsgát tett kötelező tárgyból (a nappali tagozaton a nyelv, a latin, a stilisztika és az informatika is kötelező, tehát ezek elégtelen eredménye is beszámít a négy bukásba). Halasztott vizsga nem számít bukásnak. Budapest, 1995. november 13. Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja 93 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Már a felvétel során meghirdettük, hogy az év végén a támogatott helyeket az első diplomát szerző hallgatók, tanulmányi eredményük arányá­ ban kapják. Jó eredménnyel tehát a tandíjas helyre felvett első diplomás is kaphat a következő évben támogatott helyet, s a támogatott helyet elért is visszacsúszhat tandíjas helyre, ha gyengébbnek bizonyul. „Tanulsz vagy fizetsz, rajtad áll!” - volt a jelszó. Ezt évenként meg kívántuk ismételni, mindaddig, amíg az OM a személyek után adta a támogatást. Minthogy ez eredeti szabályzatunkban már szerepelt, az autonómia elve szerint el kellett fogadni. Az OM -nek már csak azért sem tetszett ez a rendszer, mert így nem szabadult fel a kieső rossz tanulók arányában ellátmányi keret. Am amikor az első kifogások elhangzottak, a hírek szerint Magyar Bálint miniszter leál­ lította azokat, neki eleinte tetszett a megoldás. A minisztérium egyébként is törekedett arra, hogy abban a kérdésben, kit hova vesznek fel, elvonja a végső döntést az egyetemektől, karoktól. „Jogbiztonság!” - kiáltották: szegény hallgatónak nem elég a felvételi gyöt­ relme, most még tanulni is kényszerüljön anyagi biztonsága érdekében?! Ezt igazán nem lehet elvárni. Hogy a kérdés megoldódnék akkor, ha a költség­ vetés nyújtotta összegen felül szükséges ellátmányt a kar beszedhetné m in­ denkitől, kiegészítő tandíj gyanánt, nem kívánták elfogadni, nyilván politi­ kai, népszerűségi okokból. Egyébként sem volt ez országos kérdés, hiszen a többi kar nem követte példánkat. N álunk viszont az alkotmányos kötele­ zettségen túl - hogy fogadjuk, akit oktatni van módunk - a kar fejlesztésé­ hez szükséges eszközök biztosítását éppen ez a hallgatói többletlétszám tette lehetővé. Az OM következő lépése volt, hogy m egtiltotta tandíj szedését azok­ tól, akik után ellátm ányt kap a kar - azaz megvonta az intézménytől a d ön­ tési jogot abban a kérdésben, hogy tud-e a kapott ellátmányból az általa kívánt szinten oktatni, ez pedig véleményem szerint az Alkotmány 70/G. § szerint a tudom ány képviselői - a kar közössége, illetve az egyetem - által eldöntendő kérdés. Ezzel, politikai szempontokra figyelemmel is, m egte­ rem tődött a következetes alulfinanszírozás, illetve az intézmények pénz­ ügyi eszközökkel való zsarolhatóságának lehetősége, már a polgári kor­ mány intézkedéseként. A gondokra rávilágított az O M -nek e tárgyban írott levelem: 94 �A KAR KEZDETEI T. dr. Kiss Adám professzor úrnak Oktatási Minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Ügyek helyettes államtitkára Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönettel vettem 0 -3 7 .566/1998.XV jelű leveledet. Valóban sok minden megoldódott az eredeti írásomban felvetett gondokból, de azért maradt, meg jöttek újak is. Mielőtt az elvi kérdésekre rátérnék, szeretném segítségedet kérni egy lát­ szatra nem oly jelentős, de egyrészt az egyetemi autonómiát sértő, másrészt a Minisztérium felső vezetésének valóban megváltozott magatartásával ellenkező, a régi diszkriminatív hangvételt idéző eljárással kapcsolatban. A PPKE évek óta több hallgatót vesz fel, mint a támogatott létszám, ami az országos feszültségben nyilván kedvező. A további években aztán mindig a legjobb létszámba tartozó hallgatók lesznek a támogatottak, a rosszabb tanulók az önköltségesek. Ennek a felvételi tájékoztatóban való közlése véleményünk szerint fontos a pályázóknak. Bakos Károly úr kérésünk ellenére közölte, hogy ezt a tájékoztatóból kihagyják, mégpedig dr. Kovács Tibor utasítására hivatkozva. Már az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy a felvételi és tanulmányi feltételeket az egyetemek auto­ nóm módon állapíthatják meg, a Minisztérium azon önkényesen nem változtat­ hat. Ezért a kihagyás ellen tiltakozunk és kérjük, adj olyan értelmű utasítást, hogy felvételi tájékoztatásunkat ne csonkítsák meg. Szeretnék továbbá panaszt tenni amiatt is, hogy a PPKE-JÁK a már ta­ valy is járó, az országos átlagnak megfelelő 10%-os létszámemelést az idén sem kapta meg, sőt az ez évre felvetteknél a létszámunkat csökkentették 10 fővel, most pedig a 275 emelése helyett abból visszavettek ismét 10 főt. Ez annál méltánytalanabb, mert míg az ELTE például csak 10% önköltséges hallgatót vesz fel, a PPKE jogi kara mintegy 50%-ot, tehát jelentős mérték­ ben járul hozzá a feszültség enyhítéséhez, s ehhez képest az államilag támo­ gatott létszámát visszaszorítják. Ez azt jelenti, hogy nálunk a kapacitáshoz képest a hallgatók jóval kisebb aránya támogatott, ami diszkriminatív. A tandíjjal kapcsolatban sok részletgond jelentkezik, részletes tájékoz­ tatástok ellenére is. Egyrészt az első alapképzéssel kapcsolatban sok hallgató hivatkozik arra, hogy az OM úgy tájékoztat, miszerint joguk van válogatni abban, hányadik képzésüket tekintik elsőnek, azaz támogatottnak, és hol veszik igénybe a tandíjmentességet. Ezzel szemben a tandíjmentesség az álla­ milag támogatott létszámig az első alapképzésben részt vevőknek jár, s első az az alapképzés, amelyet a hallgató először kezdett el. Kedvezményező szabályt nem lehet kiterjesztőleg értelmezni. Nem egy alapképzés jár mindenkinek ingyenesen, hanem ez évtől az első alapképzés! A másik probléma a másoddiplomás képzésben részt vevő gyermekgondozásosok esete. Ezek után a kar nem kap térítést. Most az OM azt közölte, 95 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyelőre telefonon, hogy az eddig szedett önköltségből csak 1 ezer forint ha­ vonta a tandíj, az illetőktől az e feletti összeget az egyetem beszedheti, vi­ szont ezek után térítést nem kap. Nyilván nagy felzúdulás lesz, ha, miután közöltük, hogy aki ebbe a kate­ góriába esik, visszakérheti a befizetett 70.000 levelező vagy 90.000 forint nappali önköltséget, most ismét változtatunk, ezért azt kérem, hogy a he­ lyesbítést az OM tegye közzé világosan. Egyébként kérdem, hogy akkor a tá­ mogatott levelezők eddigi 50.000 forintjából sem minden tandíj? Bátorkodom végezetül utalni arra, hogy a finanszírozás üteme is, össze­ ge is valóban kedvezőn módosult. Azonban az egyenlő elbánásból még kima­ radt, hogy az állami karok kapnak úgynevezett fenntartási költséget is, amelynek eredeti normatív összege a hallgatói támogatást kissé meghaladta, most nem tudjuk mennyi. Mi mindenesetre az intézmény fenntartására nem kapunk semmit, ennyiben hátrányosabb ma is a helyzetünk. Utalni szeretnék továbbá arra, hogy a vezetői és központi oktatói pót­ lék úgy van megállapítva, hogy annak alapján minősített oktató gyakorlati­ lag ne kaphasson pótlékot. Ugyanis a tanítás heti egy órája félévenként 1 pont, és évi 20 pontot kell elérni: a vizsgáztatás, hallgatókkal foglalkozás, di­ ákköri munka, noha szerepelnek az oktatói feladatok közt, nem kapnak érté­ kelést. így akinek átlagban félévenként 10 órája nincs (nekem 13 van, nem személyes a panasz, de ez, jól tudod, ritka), az nálunk nem kaphat pótlékot, ugyanis a tanulmányok alatti szakdolgozatok értékelését nem számítják be az OM közlése szerint (bár ez a rendeletből nem következik), viszont nálunk diplomamunkák csak jövőre lesznek. Volna tehát még javítanivaló és megbeszélnivaló bőven, s ezért sajnálom, hogy Miniszter Ur egy találkozásra egyelőre nem tudott időt szakítani. A Pro­ fesszorok Batthyány Körében a múltkori megbeszélésen ilyen részlettémákat nem akartam felvetni, de előbb-utóbb jó lenne őket műsorra tűzni. Válaszodat és eddigi támogatásodat még egyszer köszönve, kérem a fentiek figyelembe vételét és egyértelmű tisztázását. Budapest, 1998. október 29. Tisztelő híved: Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja Az intézményi évfolyamrangsornak eredeti elképzelésünk szerint volt még egy szerepe. Em lítettem , hogy mintegy 20%-kal több hallgatót vettünk fel, mint amennyinek kibocsátására számítottunk, azért, hogy a tanulmányok során kirostáljuk az alkalmatlanokat. Az alkalmatlanságnak volt egy abszo­ lút és egy relatív mércéje: eltanácsoltuk azokat, akik egy évben négy, illetve tanulmányaik során nyolc elégtelen jegyet szereztek, vagy több elégtelen 96 �A KAR KEZDETEI átlagú félévet teljesítettek. Az abszolút mércén túl a második és a negyedik félév végén, a kiesőkön felül, a leggyengébb 10%-ba eső hallgatókat tan á­ csoltuk el, hacsak el nem érték a közepes átlagot bukás nélkül. Ez alól az intézkedés alól hallgatói kérelemre a tanulmányi dékán-helyettes egyszer felmentést adhatott, tandíjas helyen való megmaradásra egy évre. Hasonló gonddal elsősorban azok jelentkeztek, akik vagy munka, vagy más főiskolai tanulmányok mellett kívánták jogi tanulmányaikat végezni. Nehézségeik voltak mind az órahallgatással, mind a vizsgák torlódása miatt, és ilyenkor „méltányossági” engedményeket kértek. Elvünk volt, hogy az eltúlzott vállalás nem érdemel méltányosságot, sőt közvetve jogászi pályaal­ kalmatlansági bizonyíték! A kar kezdettől lehetőséget adott arra, hogy 12 félévre irányozza elő a hallgató a tanulmányait, esetleg halasszon félévet, de azt neki kellett előre kérelmeznie. A jogot figyelmes embereknek írták: ius vigilantibus scriptum, aki nem él a számára szükséges és adott lehetősé­ gekkel, utólag ne panaszkodjék! (Más kérdés a valódi méltányosság, bal­ eset, hosszú betegség, családi probléma esetén - ezek körében messzeme­ nően alkalmaztuk a méltányosságot, ilyen ügyben magam dékánként, de Bánrévy Gábor professzor dékán-helyettesként is bárkit kész volt fogadni és meghallgatni.) Véleményem szerint ez a rendszer a katolikus egyetem szolidáris és igaz­ ságos rendjéhez illett. Amíg az országban nem mindenki juthat be az általa kívánt felsőoktatási intézménybe, a bejutók előnyt élveznek, és ez kötelezi őket kedvező helyzetük lelkiismeretes kihasználására. Ezt felvételükkor meg is fogadták. Nincs joga senkinek elfoglalni más elől azt a helyet, amelyet nem képes betölteni, ez nem is igazságos, nem is szolidáris magatartás. A h a ­ nyagság, felelőtlenség, könnyelműség nem érdemel méltányosságot, kivált nem a jogászi pályán, hiszen ott magasabb az erkölcsi követelmény! Ez per­ sze a kari vezetőktől is több odafigyelést, felelős döntést követel, így a hely­ zettel való megismerkedést is, tehát fáradtságos, de ez a professzió követel­ ménye, a katolikus egyetemen különösen! Voltak gondok a hallgatói ellátmánnyal kapcsolatban is. Álláspontunk szerint a hallgatói önkormányzat, a hallgatói öntevékenység része a közélet­ re való felkészítésnek, azt nem szabad elfojtani akkor sem, ha esetleg ferdeségei mutatkoznak, hanem megfelelő időráfordítással és tanácsadással kell 97 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Egyetemi előadó kezdeti stádiumban (1997) A kar felújított épülete 1999-ben 98 �A KAR KEZDETEI segíteni, a helyes irányba terelni. A kar autonómiájához tartozik, hogy a hallgatói ellátmány felosztásában érvényesülhessenek - a jogszabály biztosí­ totta keretek között - saját szempontjai. E törekvésünk is sorozatosan talál­ kozott felsőbb, kormányzati rosszallással. Kezdetben másfél évig a kar egyáltalán nem kapott hallgatói ellát­ mányt. Ez idő alatt a kari keretek szűkében is mindig szántunk pénzt a hall­ gatói önkormányzat működési költségeire és rendezvényeire. Ezzel a keret­ tel az önkormányzat gazdálkodott, a kar felügyelete alatt. így mindjárt kez­ detben keretet adtunk az első gólyatáborra, majd gólyabálra is. Aránylag hamar elindult az első hallgatói lap, a Jog-Aszok, majd a második, az ítélet, ez utóbbi most is él. A kar, amint lehetőség nyílt rá, megteremtett bizonyos sportolási, vala­ mint étkezési lehetőségeket is. A m ellett mindjárt az első évben terveztünk szociális támogatási keretet, elsősorban a rászorulók tandíjkedvezményének és tandíjmentességének lehetővé tételére, majd a kollégisták lakhatási tá ­ mogatására. Ennek megadásakor, amint mód nyílt rá, megadtuk a hozzászó­ lás, majd a javaslattétel jogát a hallgatói önkormányzatnak. Később együtt dolgoztuk ki a hallgatókkal az állami hallgatói támogatás felhasználásának rendjét is, juttatva a szociális keretből a nem támogatott rászoruló hallga­ tóknak is, amint ezt a szolidaritás keresztény - alkotmányos - elve előírja. Az OM ezen törekvésünket sem fogadta tetszéssel. Többfelől sorozato­ san kifogásolták mind az ellátmányban nem részesülő hallgatóknak ju tta ­ tott támogatást, mind a szociális és tanulmányi szempontoknak az elosztás­ ban való párhuzamos érvényesítését - lényegében jogszabályi alap nélkül, puszta okvetetlenkedésként, vagy az autonómia legkisebb megnyilvánulá­ sával szemben is mutatkozó ellenérzés miatt. Nyilván jelentkeztek persze e körben is panaszosok, akik úgy érezték, elesnek valamely előnytől, vagy megrövidülnek, és szaladtak panaszkodni. Jobb esetben házon belül - ott könnyebb volt a szempontoknak nyilvánosságot adni —, máskor viszont a minisztériumnak, esetleg a fenntartónak, később az egyetem gazdasági vezetőinek hangoztatott kifogással. O k eleve nem voltak tisztában ren d ­ szerünkkel, így ez sok belső magyarázkodással is járt. Bár a szabályzatok rögzítve voltak, az elveket - méltányosság, igazságosság, szolidaritás senki nem vonta kétségbe. 99 �A PÁZMÁNYJOGl KARÁNAK TÍZ ÉVE A hallgatói támogatás autonóm felhasználásával szembeni utolsó, és a helyzet teljes félreértéséből adódó támadás az egyetemen belülről érkezett, már lemondásom után, a Szentkirályi utca 26. épület megszerzésével kap­ csolatban. Az épületről egyesek azt híresztelték, hogy el kell adni, mert a rá fordított pénzt a kar jogellenesen, a hallgatói támogatásból vonta el. Ez annyira légből kapott híresztelés volt, hogy bár hivatalosan sohasem tár­ gyalták, legalább is velem nem, végül is elejtették a felvetést. Hogy kitől in­ dult ki, nem tisztázódott, így csak sejthető. Ezzel kapcsolatban a karnak adott tájékoztatásom: Dékán Úr, kedves Kollégák! A karon egy idő óta a Szentkirályi u. 26. sz. alatti épülettel kapcsolatban külön­ böző olyan híresztelések kaptak szárnyra, amelyek annak szabálytalan megszer­ zésére és megtarthatatlanságára vonatkoznak. Dékán Úr kérdésemre ugyan állí­ totta, hogy ilyen felfogás hivatalosan nincs, és decemberben Rektor Úr írásban is beadott kivizsgálási kérelmemet azzal tette félre, hogy annak nincs indoka. Most azonban Nagykancellár Úr levélben a következőket írta nekem: . .személyes beszélgetésünk után megkerestem az érintetteket... Érte­ sültem, hogy Te is beszéltél a rektorral, valószínűleg a dékánnal és a gazda­ sági vezetővel is, mint én. Láttam, hogy minden felvetett kérdésre megvédték az álláspontjukat. így az egyetem nem bővíthető. A normatíva és a tandíj a hallgatókra és a működésre fordítandó, nem beruházásra. A HÓK erről nem mondhat le. A 26. épületet el kell adni, mert nincs miből kifizetni, sőt az eddigi összeget is vissza kell származtatni a HOK-nek.” Ebből a néhány mondatból számomra az tűnik ki, hogy (bár nekem az érin­ tettek egyike sem fejtette ki, még kevésbé védte meg a leírt álláspontot) a fenn­ tartó püspöki kart egyetemünk és karunk illetékesei arról győzték meg, hogy: 1) a 26. épületet szabálytalanul, az ifjúsági normatív támogatás összegéből vásároltuk, 2) így a szóban keringő adatok szerint mintegy 100 millió Ft-ot a kar bevéte­ leiből ifjúsági célra vissza kell adni, 3) ezért nincs folyó évben pénz a hátralékos részletek kifizetésére, 4) így az anyagi helyzet csak az épület eladásával rendezhető. 5) Emellett az egyetem bővítésére, még egy épület megszerzésével, amire a kar normális elhelyezéséhez szükség lenne, s aminek reményében a Szentkirályi u. 30-ban elhagytuk a már engedélyezett és megtervezett emeletráépítést, nincs lehetőség, így a közgazdász szakképzésre és a jogi képzés további fejlesztésére sincs. A 26. épület megszerzése, valamint az emeletráépítés kiváltása az új épület tervezett megszerzésével ugyan az összes illetékesek tudtával, a kari és az 100 �A KAR KEZDETEI egyetemi tanács, valamint a fenntartó tájékoztatásával és egyetértésével tör­ tént, mégis úgy gondolom, hogy kapásból a részletekre nem minden kolléga fog emlékezni, ezért szeretném a magam álláspontját írásban világosan elő­ adni. Felelősségünk az együtt épített kar és egyetem iránt közös, így a tájé­ koztatáshoz kinek-kinek joga van. A vitás kérdések ugrópontja a forrásoldal. Igaz-e, hogy hallgatói pénze­ ket vontunk el beruházásra, és hogy ezért azokat vissza kell fizetnünk, így a kar ebben az évben nem tudja saját bevételéből a 26. épület esedékes részle­ tét kifizetni? (Az a megjegyzése az Érsek Úrnak, hogy a kar tandíjbevé­ tele - nem a normatív állami ellátmány, hanem a saját többletbevétel! - nem fordítható beruházásra, csak félreértésen alapulhat.) Amikor az 1995/96-os tanévben megkezdtük az oktatást, a JÄK sem oktatási normatív ellátmányt, sem hallgatói ellátmányt nem kapott. Csak tandíjbevétele volt. Ennek ellenére a HÓK működésére több millió forin­ tot, valamint tandíjkedvezményben megnyilvánuló hallgatói juttatásokat is adtunk. Amellett az első év bevételéből fedeztük a Szentkirályi u. 28. utcai szárnyának és a 30. épület első felújítását is, mintegy 60 millió forint összegben. Az 1996/97-os tanévben megkaptuk az egyházi intézményeknek adott 85.000 forint/fő támogatást a támogatott hallgatói létszámra, 500 főre. To­ vábbra sem kaptunk hallgatói normatív ellátmányt. A kar abban az évben a HÓK gazdálkodásához adott 5 millió forint összeget, támogatta a diákszálló­ ban lakókat 5000 forint/fő/hó összeggel, adott tandíjkedvezményeket és a demonstrátoroknak hallgatói támogatást. Amellett folytatta a 28. épület fel­ újításának finanszírozását. Az 1997/98-as évben kaptuk meg először az állami egyetemeknek is megadott normatív és hallgatói támogatást, előbb csak az első éves elismert létszám (250 fő), utóbb a teljes létszám után. Ebből a HŐK kapott 10 millió forint gazdálkodási keretet, a normatív támogatás további részét a közösen kidolgozott elvek szerint - a tanulmányi eredmény és a szociális helyzet fi­ gyelembe vételével - kiosztottuk hallgatói támogatásra. A JÁK továbbra is a maga bevételéből fedezte a diákszálló-támogatást, a demonstrátorok támo­ gatását, a tandíjkedvezményeket, mert a normatív támogatás elment az ok­ tatásra. Az I998/99-as tanévben megkaptuk az állami intézményeknek is járó normatív és hallgatói támogatást, de ekkor szűnt meg a tandíj a támogatott hallgatók részére. Ebben az évben merült fel a 26. épület megszerzésének le­ hetősége. A HŐK egyetértésével az ekkor mintegy 70 millió forint hallgatói támogatásból nyújtottuk a kollégiumi hallgatói támogatást (mintegy 20 mil­ lió forint), a demonstrátori támogatást és a tandíjkedvezményeket (mintegy 26 millió forint), és az így felszabaduló kari bevételt is figyelembe véve mint­ egy 100 millió forint első részlettel megvettük a 26. épületet az egyetemnek. Mind az egyetem vezetői, mind a fenntartó tudott erről, és vállalták, hogy az új épület nem a majdani bővítést váltja ki, hanem hallgatói célokat —menza, 101 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sport, előadóterem, HÖK-irodák - fog szolgálni. Beruházásra tehát sem ekkor, sem a következő évben nem fordítottunk hallgatói támogatást, mind­ össze nem kari tandíjbevételből, hanem normatív hallgatói támogatásból fe­ deztük a hallgatók különböző juttatásait! Nincs tehát olyan összeg, amit a hallgatóktól elvontunk, nincs mit visszafizetnie a karnak, így a kari bevételekben továbbra is van fedezete a 26. épülettel kapcsolatos tartozás rendezésének. Ha visszamenőleg el lehetne és kellene számolni a hallgatói juttatásokat, akkor fordított lenne a helyzet: a karnak kellene a saját bevételeiből nyújtott hallgatói juttatásokat visszaven­ nie - de erre természetesen nem köteles. Más kérdés, hogy a Szentkirályi u. 26. épületet nem „piacon” vettük, nem is lehet ott eladni. Sport- és ifjúsági célú létesítmény volt, az Ifjúsági és Sport Minisztérium engedélye kellett a vételhez, és ezt azért kaptuk meg, mert továbbra is sport- és ifjúsági célokat szolgál. Felújítására ilyen céllal lehet támogatásra pályázni, az előbb-utóbb nyilván sikerrel is járna, de fokról-fokra a kar is meg tudja oldani. Ha most „üzletelnénk” az épülettel, annak kellemetlen visszhangja lehetne... Ez még akkor is megfontolandó, ha az egyetem és a fenntartó egyszerűen visszavonják a karnak tett ígéretü­ ket, és az épületből az abba komoly saját anyagi eszközöket befektető kart ki­ rakni készek lennének. A 26. épületben azonban jelenleg egy intézetünk, egy tantermünk és több gyakorlónk is működik, a HŐK és egyes kari irodák mellett. Ezek áthe­ lyezésére a 28-30. épületekbe nincs mód, az oktatás teljes ellehetetlenítése nélkül. A JÁK minden értelmes áldozatot felvállalt eddig is a keresztény szel­ lemű közéleti képzés érdekében, és nyilván hajlandó értelmes áldozatokra to­ vábbra is. De mondvacsinált okokkal tönkretenni vagy súlyosan elnehezíteni munkánkat - tájékoztatásunk és megkérdezésünk nélkül - kockázatos. Leg­ alábbis az őszinte tájékoztatásra az universitas tanári kara joggal tart igényt. Jelen levelem ezt kívánja szolgálni, nem a saját becsületem védelmét. Budapest, 2001. március 27. Kollégiális tisztelettel: Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, prodékán 102 �A KAR KEZDETEI IV. Oktatói munka és illetmény-rendszer A) Álló bér, mozgó bér Az egyetemi finanszírozás egyik nehéz, tökéletesen talán meg sem oldható kérdése az oktatói munka illetményének arányos és méltányos megállapítása. Ez valaha a köztisztviselői illetményekhez hasonlón a munkában töltött idő, beosztás és képesítés tényezői szerint rögzített rendszerben volt megszabva, oly tisztes mértékkel, hogy az egyetemi oktató nyugodtan és anyagi gondoktól mentesen élhessen hivatásának. Az oktatás - az igazságszolgáltatáshoz, igazga­ táshoz, egészségügyhöz hasonlóan - a szolgáltatási-társadalmi szektor része, amelyet a társadalom lehetőségei szerint finanszíroz, s amelynek tisztviselői hivatásszerűen, üzleti szempontoktól függetlenül, igény szerint látják el fel­ adatukat, nyújtva legjobb tehetségük szerint, amit tőlük a társadalom elvár. A rendszer működésének előfeltétele egyrészt a kiegyensúlyozott költ­ ségvetési gazdálkodás, másrészt e szolgáltatások alkotmányos állami kötele­ zettségként való felfogása, harmadrészt a szolgáltatási feladatok lelkiisme­ reti, hivatási kötelezettségként való felfogása. Ennek erkölcsi egyensúlyát bontotta meg a szocialista rendszer, midőn a szakmai-hivatásbeli kiválasztás és megbecsülés szempontja helyébe vagy mellé a szolgáltatási ágazatokba politikai, osztály-szempontokat vitt. Az ily módon kiválasztott - kontrasze­ lektált - tisztségviselők aztán nem hivatásnak, hanem kereseti lehetőség­ nek tekintették az igazgatást, gyógyítást, oktatást, ezzel megrontva teljes ágazatok belső erkölcsét. Az egyensúly megbomlása m iatt egyre nehezebbé vált a finanszírozás, hisz a résztvevők minél több pénzt kívántak minél keve­ sebb munkával elérni. Egyre nehezebbé vált az érdem szerinti juttatás is, mert a politikai szempont szerinti vezető sokszor képes sem volt, de nem is kívánt hivatásbeli érdem szerint jutalmazni, honorálni. A rendszert - úgy, ahogy lehetett - a hivatás „megszállottjai” tartották szinten. A politikai szempontok szerinti intézmények társadalmi szükségességét egyre inkább maga a társadalom kérdőjelezte meg, amely őket létrehozta. Ez vezetett oda, hogy a szolgáltatás állami-társadalmi feladatát üzletággá kívánták átváltoz­ tatni azok a neoliberálisok, akik a túlpolitizált állam tehetetlenségét átlátva minden téren a minimálisra kívánták visszafejleszteni az állam közrehatá­ 103 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sát. Ám az üzletszerűséggel óhatatlanul megjelenik a nyereségorientált, mégpedig a rövid távon nyereséges működést követelő szemlélet, noha e szolgáltatási ágazatok munkája csak hosszú távon kifizetődő, viszont elen­ gedhetetlen feltétele a gazdaság eredményességének is. Uj karunk minimális anyagi lehetőségekkel és jelentős szükségszerű fej­ lesztési igényekkel indult, meg kellett felelnie annak a keresztény elvnek is, mely szerint „méltó a munkás az ő bérére”, és a létminimumot mindenkinek biztosítani kell. Az volt a szándékunk, hogy ésszerű szervezéssel alacsony szinten tartjuk a szükséges oktatói és főleg adminisztratív létszámot, viszont akit alkalmazunk, és akitől egész m unkát várunk, azt tisztességesen javadal­ mazzuk, lehetőleg jobban, m int más intézmények. A hivatali gépezet kis létszámáról és lehetőleg elkötelezett voltáról már szóltam: elsődleges szempont volt, hogy munkája az oktatást szolgálja, és ne irányítani akarja azt! Arra törekedtünk, hogy a jogi tárgyakat oktató tanáraink minősített, főállású egyetemi tanárok legyenek: megállapítottuk a tanszéki, tudomá­ nyos, egyetemi közéleti és irányító m unkáért járó alapbért. Az előadások, vizsgák, dolgozatok elbírálását havonta, illetve féléves átlagban kiszámolt mozgó bérrel javadalmaztuk. El kívántuk kerülni azt a máshol nem ismeret­ len gyakorlatot, amelyben magas vezetői díjazásban részesítenek olyanokat, akik az oktató- és számonkérő munkából kevéssé veszik ki részüket (ez igaz­ ságtalan, és rossz hangulatot is kelt). Olyan oktatói feladatokra, amelyek nem kívántak teljes munkaerőt, félállású vagy külsős előadókat alkalmaz­ tunk. Előbbiek a mozgó bér mellé az alapbér egy részét kapták, utóbbiak csak a mozgó bért, munkájuk arányában. Ahol lehetett, terveztük a társkarok oktatóinak foglalkoztatását, de nem sok eredménnyel. A piliscsabai bölcsészkar túl messze volt, a H ittudo­ mányi Kar pedig csak a kánonjog tanítására delegált oktatót.9 El kívántuk kerülni azt a szemléletet, mely szerint a kari tisztségviselők olykor mintha elválnának a professzori kartól. Csekély pótlékot irányoztunk 9 Mikor az etika tárgy másodévben először meghirdettetett, az utolsó percben mondták le megtartá­ sát - így kénytelen voltam a másodéveseknek 1996/97-ben magam előadni. 104 �A KAR KEZDETEI elő a tanszék- és intézetvezetőknek, a dékánnak és dékán-helyetteseknek. Pótlékot adtunk viszont a nyelvvizsgák után, minden státuszban. A rendszer bevált, csiszolni, illetve az állami bérmozgásokhoz igazítani, finomítani kel­ lett, de lényegileg sokáig nem alakították át. Sikerült megfelelő arányokat kialakítani a levelező- és a nappali oktatás óráinak és vizsgáinak elszámolása között is, és megoldottuk a felvételiztetés és a vizsgáztatás megfelelő ellentételezését is, általában abból az összegből, amelyet az OM e célra biztosított. Ezt mi - ellentétben az országos gyakor­ lattal - erre is használtuk fel. B) Doktori képzés A karnak kezdettől fogva határozott elképzelése volt a saját kebelén belül megvalósítandó doktori képzésről, mint szükséges utánpótlás-nevelésről. Az első felvételivel együtt hirdettünk felvételt doktori képzésre is, más karokon végzett, jogtudományi és oktatói pálya iránt érdeklődő fiatal kollé­ gáknak. Ez irányú terveinket, másfél évi hallgatás után, az Akkreditációs Bizottság szegte el. Arról értesített, hogy belső szabálya alapján - mely egy­ előre nem nyilvános - doktori iskolát csak olyan karon akkreditál, amely már bocsátott ki saját diplomást. így doktoranduszainkat át kellett irányí­ tani az ELTE-ÁJK-ra, ez a karnak még költséget is jelentett, a doktoránduszoknak pedig időveszteséget. Ezért csak kis részben valósulhatott meg eredeti elképzelésünk a nemzedékváltásról. A doktori iskola indítása tehát egészen 2000 tavaszáig késett, mégis sikerült azt még dékánságom utolsó időszakában elindítani. Ez sokban Sólyom László professzornak az Akkreditációs Bizottságnál történt fellépé­ sén is múlott. О egyébként is szívén viselte az ügyet, és átvette tőlem a stafé­ tabotot, mikor már - az immár egyházi egyetemi statútum szabta - korhatár miatt sem lehettem a doktori iskola vezetője. Mikor pedig ő külföldre távo­ zott egy évre, Gáspárdy László professzor vállalta fel az ügyet. A doktori kép­ zés irányításában, a római jogi és jogtörténeti képzés kézben tartásában egé­ szen 2003-ig közreműködtem. Mindenesetre, amint a finanszírozás kérdéseit az egyetem központosí­ totta, a doktori képzésre nagyvonalúan előirányzott kari hozzájárulás fogyni kezdett, és végül lényegesen kisebb arányú lett a képzés, m int reméltük. Ez a 105 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE belső utánpótlás akadozásán érezhető is volt, pedig az eredetileg feloldott törvényes oktatói korhatárt most az egyetem statútuma írta elő (melynek értelmében az egyetemi oktatók munkaviszonya 70. életévük betöltésekor automatikusan megszűnik), amellyel nem lehetett vitatkozni. Saját intéze­ temben a generációváltást sikerült rendezni, de más területeken, például a büntetőjog oktatásában okoz ez gondokat. C) Kiegészítő és szakoktatás. Távoktatás A kari tervek közt már a legelső, az MKPK által elfogadott tervezetben is szerepelt az az elgondolás, hogy a régi szakági bontást az államigazgatási és a jogi képzésben lehetővé tesszük. Ez a bolognai elképzeléseknek a jogi okta­ tás vonalára való kivetítését jelenthette volna. Ezt végül is az országos fejlő­ dés mindinkább központosító és egységesülő irányú folyamata elszegte, pedig a jogi szakosodásról és a szakoktatásról tartott 2005. j úniusi jogászegy­ leti vita tanúsága szerint is lenne rá igény. Az önálló közgazdasági szakágazat megvalósítását az egyetem vezetése utasította vissza, bár annak is megszületett egy bizonnyal jól hasznosítható tervezete, és szerintem tagadhatatlan, hogy társadalmilag szükséges lenne, és volna is rá igény. Ugyancsak kezdettől törekedtünk, a jogi gyakorlati területek széttagolt­ ságát ismerve, az ELTE bevált rendszerét alapul véve, de azt továbbgon­ dolva, jogi szaktovábbképző részleg létesítésére. Tervünk az volt, hogy a jobb hallgatók, ha tanulmányaik során többletet vállalnak, e szakoktatás egy részét külön tandíj nélkül, még a záróvizsgák előtt teljesíthessék, így szakképzésüket lerövidíthessék, másrészt olcsóbbá is tehessék. E vonatko­ zásban nem voltunk kötve, ezért már korán megkezdtük e tervek gyakorlati kidolgozását. Ezt a célt szolgálta a Schum an Intézet diplomata szakoktatásá­ nak átvétele, ennek vezetője, Szalai M árta lett hosszú távon a szakoktatás felelőse, de ezt a célt szolgálta a Legfelsőbb Bíróság továbbképző részlegének átvétele is, Petrik Ferenc irányításával. Tőle aztán ezt a munkakört szintén Szalai M árta vette át. E szakképzésnek volt sajátos ága az a településfejlesztési tanfolyam, amelyet Rabár Ferenc professzor kezdeményezésére vállalt, és vitt végig a kar. Célja volt, hogy a helyi igazgatásban részt vevő tisztségviselőknek 106 �A KAR KEZDETEI megtanítsa a települések fejlesztésének hagyományőrző, gazdasági, szocio­ lógiai és környezetvédelmi elveit, valamint hogy a hallgatókat bevezesse ezek megvalósításának elektronikus lehetőségeibe is. A gondolatot hasz­ nosnak ítéltem, és felkaroltuk, de aztán a különböző —a kezdéskor még nem létezett - akkreditációs szempontok, amelyek m egvonták a karoktól a szakképzés tartalmi meghatározásának lehetőségét, nem tették lehe­ tővé, hogy a végzetteknek egy közönséges igazoláson felül szakképzési bizonyítványt is adhassunk. Voltaképpen ugyancsak a bolognai megállapodás szellemével csengett össze az a kísérletünk, amelyben az Államigazgatási Főiskola és a Rendőrtiszti Főiskola végzett hallgatóinak tettük lehetővé rövidített tanmenetben, egyes stúdiumok beszámításával a jogi doktorátus megszerzését. A tervek részletes kidolgozásában nagy segítségemre volt Tamás András professzor, e főiskolák anyagának és tanm enetének kiváló ismerője. Ennek a lehetőség­ nek autonóm megoldása rövid ideig futott, az OM maga kívánta a főiskolai végzettség beszámíthatóságát szabályozni. így elszegte a képzést - noha erre nem volt törvényes alapja. Fíosszabb ideig futott, és átmenetileg hasznosnak, sikeresnek bizo­ nyult az elektronikus távoktatási részleg. Az ötletet külső vállalkozóktól kaptuk, és mivel a távoktatás szerte a világon egyre jobban terjed, nem ellenhangok nélkül ugyan, de végül belevágtunk, tekintettel az ország távoli részein vagy akár határainkon túl élő, számítógéppel bíró hallgatók igényeire, valamint a jelentős anyagi haszonra. Az eredményről nehéz egy­ értelm űen nyilatkozni, mert főleg az elején sokan jelentkeztek távokta­ tásra olyanok, akik gyenge felvételi eredményük m iatt m aradtak le m ind­ két másik tagozatról, és vállalták a jelentős többletköltséget, csak hogy beiratkozhassanak. Ezek egy része - budapesti lévén - az előadásokra is bejárt, és nem az elektronikus tanm enetben dolgozott. Magam a számítógépes kérdésekben nem vagyok jártas (e hiány pótlá­ sára külföldi szakértőt is felkértem, mivel saját egyetemi informatika-felelő­ sünk mindvégig rangján alulinak tartotta, hogy a JAK vezetőivel szóba áll­ jon) , a részleg vezetését ezért az alkotmánybírói pályáját lezárt egykori kollé­ gámra, Tersztyánszky Ödönre bíztam. Ö lelkesen vállalta, és jó eredménnyel bontakoztatta ki azt. Szép, értékes, önálló tananyagok készültek, fiatal okta­ 107 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tóink és doktoranduszaink számára remek gyakorlati terep volt ez a terület, a kar építéséhez pedig komoly anyagi forrás, melynek szinte minden egyéb támogatás híján nagy hasznát vettük. Meggyőződésem, hogy a többi jogi kar irigységén, valam int a belső ellenkezésen múlt, hogy az Akkreditációs Bi­ zottság az oktatás ezen nem ét végül elszegte, bár szerintem ebben sem kel­ lett volna oly könnyen engedni. A polgári kormány által m eghirdetett államigazgatási képzési tervhez ugyancsak felajánlottuk együttműködésünket. Sajnos a Miniszterelnöki H i­ vatal jelentkezésünket és ajánlatunkat még válaszra sem m éltatta, így ez a terv be sem indulhatott. Siker reményével kecsegtetett az a szlovákiai magyar képviselők által indított tárgyalás, amelynek során a pozsonyi Comenius Egyetem jogi kará­ val terveztünk - kölcsönös beszámítással - közös oktatást, és annak végén m indkét ország jogi diplomájának megadását kétnyelvű hallgatóknak, összesen hat év alatt. Ez ugyan végül meghiúsult, de ugyanazon elv alapján létrejött hasonló közös oktatás a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemmel. Ezt dékánságom legsikerültebb akciói közé számítom. Közös Bólyai-Pázmány jogi képzés (Előadás a Márton Áron Kollégiumban) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának meg­ alakulása óta vannak határon túli magyar hallgatói. Nem tudtak otthon be­ jutni az egyetemre, a jugoszláviai háborús események fenyegetésétől mene­ kültek, vagy más ok késztette őket arra, hogy jogi tanulmányaikat Magyaror­ szágon kíséreljék meg folytatni. Ugyan megvan a lehetősége, hogy az egyetemi diplomákat szinte minden szomszéd országgal kölcsönösen érvé­ nyesítsük, a jogi diploma azonban jellegzetesen országhoz kötött képzettsé­ get ad: aki határon túlról magyar egyetemen szerez jogi diplomát, gyakorlati­ lag bizonyosan hazánkban fogja e diplomával érvényesülését keresni, elvész a kisebbségi magyarság számára, mint értelmiségi utánpótlás. Ezen a gondon nem segít igazán a szomszéd országok egyetemein bein­ dítandó magyar nyelvű képzés sem. Aligha remélhető ugyanis, hogy bármely szomszéd országban az igazságszolgáltatás vagy akár a központi igazgatás ma­ gyar nyelvre váltson át. A magyar nyelven szerzett jogi tudást csak a többségi nyelven lehet igazán értékesíteni. Minthogy pedig a jogi szaknyelv nem egy­ szerű, jobb a jogi szakképesítést azon a nyelven megszerezni, amelyiken al­ kalmazni fogjuk. 108 �A KAR KEZDETEI Több előnye van viszont egy jogász többnyelvűségének. Egyrészt az ügyfelekkel való érintkezésben, másrészt ott, ahol az országok közt növekvő gazdasági, politikai s ebből következően jogi kapcsolatok miatt a gyakorlat­ ban, tájékozódásban, érintkezésben több nyelv használata szükséges, nagy könnyebbség, ha a folytonos fordítást ki tudjuk kapcsolni. Amellett a jogi diploma nemcsak lehetővé teszi a közéletben, igazság­ szolgáltatásban való részvételt, hanem képesít és jogosít is rá. Gondoljuk meg, az Egyesült Államokban az egyik állam diplomája nem jogosít a másik államban a bíróság előtti képviseletre: egy kaliforniai ügyvéd Iowában nem ügyvéd! Ahhoz, hogy több államban szerepelhessen, több diplomára van szüksége: a tőke globálisan működik, a jog - jórészt - határok között érvé­ nyesül, ott viszont kizárólagosan. Az egyetemeken szerezhető jogi tudás országhoz kötődik ma, de e tu­ dásnak van igen jelentős közös magja, tartalma. Valaha Európa, sőt Amerika és Ausztrália is közös jogot alkalmazott, és ezt tanították a 19. századig az összes egyetemen, legfeljebb mellé téve egy-egy ország sajátos szabályait. Több német egyetem a hazánkban szerzett jogi diploma alapján, egy évi otta­ ni tanulás és néhány vizsga után megadja a német jogi „magister” címet, mert az alapstúdiumban szerzett ismeretek nagy részét konvertálhatónak tartja. Létezik ez a közös mag hazánk és szomszédai jogrendjeiben is. Ez adja meg a lehetőségét annak, hogy ha valamely hallgató külföldi jogi felsőokta­ tásból jön át hozzánk, egyedi elbírálás alapján beszámítsuk az előző egyete­ men folytatott tanulmányait. Ezt a lehetőséget kívántuk most intézményesíteni. Ez irányban kezd­ tünk tárgyalást először a pozsonyi egyetem jogi karával, elvben szinte eljutva a megegyezésig, de a reményteli módon indult kezdeményezés - előttem is­ meretlen okból - félbeszakadt. Felvette viszont közben e szálat a kolozsvári Babes-Bólyai egyetem. Velük egyezségre jutottunk, annak alapján múlt tan­ évben megindult, azóta realizálódott a közös képzés. Mi ennek a közös képzésnek a lényege? A Pázmány egyetemen 10 félév kell a jogi diplomához, ezen belül minimum 3500 óra hallgatása, két idegen nyelv ismerete, 11 szigorlat, 4 záró-(állam)vizsga letétele, valamint egy szakdolgozat megírása és megvédése. A Babes-Bólyai 8 félév alatt teszi lehetővé a jogi tanulmányok befejezését, nagyjából ugyanazon főtárgyakban éves vizs­ gákat, államvizsgát és szakdolgozatot ír elő. Aki tehát mindkét országban jo­ gászként kívánna működni, 9 évig lenne kénytelen tanulni. A szerződő felek a tanulmányok kölcsönös elismerésével lehetővé te­ szik a tanulmányi idő 12 félévre való rövidítését mindkét diploma megszer­ zéséhez, ebből 4-4 félévet nappali tagozaton kell mindkét egyetemen hall­ gatni, további négy félév végzésének helyét a hallgató választhatja (töltheti megosztva, vagy csakis Budapesten, illetve Kolozsvárott ezt az időt, de akár más, külföldi egyetemen is). A minimális nappali hallgatási kötelezettség mindkét jogi szaknyelv elsajátítását kívánja biztosítani azoknak, akiknek ta- 109 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nulmányaik megkezdéséhez kellő ismereteik vannak mindkét nyelven (bár­ mely ország nyelvi kisebbségének kedvező e megoldás). A két egyetem a tanulmányi időn és az idegen nyelv tudásán túl kölcsö­ nösen beszámítja a diplomához szükséges vizsgák felét is. A 11 szigorlatból (vagy e tárgyakból Kolozsvárott tett vizsgákból) elismerünk 8 tárgyat: a római jogot, az egyetemes jogtörténetet, a közgazdaságtant, a munkajogot, a pénzügyi jogot, a nemzetközi közjogot, a nemzetközi magánjogot, az európai jogot. Mindkét egyetemen le kell vizsgázni a hazai jogtörténet, a büntető el­ járás és a polgári eljárás tárgyából, vagy azon tárgyakból, amelyeket az illető kar megkövetel, a másik pedig nem tanítja (ilyen például a PPKE-JÁK-on a kánonjog). Mindkét országban le kell tenni a záró- (állam)vizsgát. A szakdol­ gozatot kölcsönösen elfogadjuk, azonban mindkét országban meg kell védeni. A két egyetem kölcsönösen elfogadja egymás felvételi rendjét. Mind a Ko­ lozsvárott, mind a Budapesten felvett jogász, ha tanúságot tesz mindkét nyelv ismeretéről, és kéri e közös képzésre felvételét, automatikusan a másik egyetem­ re is befogadják. Ezt a felek megállapodás szerint kiterjesztették már magasabb évfolyamot végző, vagy éppen végzett hallgatókra is, ha kérték a másik egyete­ men is a kiegészítő képzést, és azt nappali tagozaton két évre vállalták. A két kar megállapodása szerint (amely a két egyetem közötti együtt­ működési keretmegállapodásba tagozódik) a felvett hallgatók tandíjmentes­ séget élveznek mindkét országban. Ez Kolozsvárott - értesülésünk szerint zökkenőmentesen megvalósult. Bár a tárgyalások megkezdésekor a tervet mind a Külügyminisztérium, mind a Határon Túli Magyarok Hivatala, mind az Oktatási Minisztérium örömmel fogadta és jóváhagyta, és noha a közös oktatás megvalósulásakor mind a külügyminiszter, mind a hivatal vezetője, de az államfő és az igazságügyi miniszter is kérte az Oktatási Minisztériumtól a költségfedezet megadását, és azt mind a korábbi oktatási miniszter, mind Pálinkás József miniszter úr személyesen is megígérték, az OM sajnos mind ez ideig nem biztosított tandíjmentes többletkeretet, azaz ellátmányt a közös képzésben részt vevő hallgatóknak (tavaly 20 fő, idén várhatóan további 50 részére). Budapest, 2001. október 12. Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE Jog- és Államtudományi Kar prodékánja Az együttműködés nem kapott olyan visszhangot, amilyet megérdemelt volna. A sajtó az erdélyi magyar egyetemmel volt elfoglalva, a kormánynak is az volt a szívügye. Mégis, ez az együttműködés az erdélyi magyar hallga­ tóknak a két diploma megszerzésének előnye révén a mindkét országban gyakorolható pályát nyitotta meg, így nagy jelentősége volt az értelmiség 110 �A KAR KEZDETEI helyben tartása szempontjából. Hogy mégis hosszas harcba került, míg e hallgatóknak itthon költségfedezetet tudtunk biztosítani, amelyet a rom á­ nok minden nehézség nélkül megadtak, ismét jellemző volt az OM hozzáál­ lására minden, nem általa kezdeményezett ügyhöz. A közös oktatás lényege volt, hogy a közös hallgatónak mindkét karon két évet kellett az ottani hivatalos nyelven elvégeznie. A hazai jogtörténetet és a két eljárási jogot mindkét egyetemen végig kell hallgatni és vizsgával zárni, az államvizsgatárgyakat is. A többi vizsgát, szigorlatot kölcsönösen el­ ismerjük, beszámítjuk, akárhol tette is, egy év nyilván az államvizsgákra megy, az ötödik évet akár külföldön is hallgathatja a közös hallgató. Azóta többen, csendben éltek ezzel a lehetőséggel. Belföldi karközi együttműködés keretében támogattuk a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karának felfutását, áttanítással, gyakorlatvezetők kiküldésével. Erről írott levelem a második évben: Dr. Tóth Károly professzor úrnak a KGRE-ÁJK dékánjának Budapest, IV. Viola u. 11. Dékán Úr! Tisztelt Barátom ! Megtisztelő felkérésednek, hogy a következő évben is vállaljam karotokon a római jog gondozását, a következők szerint tudok eleget tenni: Vállalom a tárgyjegyzést. Ezért illetményt nem igényiek. Megjegyzem, a velünk közölt akkreditációs feltételek szerint minden minősített oktató e szempontból csak egy intézménynél vehető számba, ez esetemben természetesen a PPKE. Az előadások tartására rendszerességgel nem tudok vállalkozni, arra dr. Varga Győző kollégát javaslom, aki tanszékemen dolgozik, s eddig nálunk a levelezőket oktatta. Varga tanár úr viszont hétfő-kedden foglalt, így szer­ dán, akár 8 órától, szeretné a római jogi előadást tartani. A gyakorlatok rendjét a múlt éviek szerint tudjuk biztosítani, de meg­ fontolandó, hogy ne vonjuk-e be azok vezetésébe - kellő felkészítés mellett az ez évben jelesen végzett hallgatóitokat. Budapest, 1999. június 28. Kollégiális üdvözlettel: Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE-JÁK dékánja 111 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Ugyancsak a református egyetem mellé álltunk homoszexuális hallgató­ jával szemben gyakorolt autonóm döntésével kapcsolatban. Hallgatóink, valam int a keresztény társadalmi tanítások és a művelődés terjesztése érdekében is támogattuk, helyiség rendelkezésre bocsátásával, meghirdetéssel, a hallgatók közötti népszerűsítéssel a Faludi Akadémia, a Iustitia et Pax, a D eák Ferenc Klub, a Füzér és más, szellemiségükben hoz­ zánk közel álló civil szerveződés tanfolyamait, rendezvényeit. Hogy a Szent István Társulat rendezvényeit a kar helyiségeiben tartotta, az a kölcsönös megállapodások alapján természetes. Politikai rendezvények elől elzárkóztunk, azt viszont a közéleti nevelés integráns részének tartottam , hogy közéleti szereplők - pártállásukra való tekintet nélkül - elvi, elméleti kérdésekben a karon megnyilatkozhassanak. Erre rendszeresen sor is került. D) A tutor-rendszer M ár Miskolcon is kísérleteztem azzal — mint az első évfolyam oktató­ felelőse -, hogy négy-öt elsőéves hallgató irányítását, gondozását egy-egy oktató felvállalja. Bevontunk ebbe a m unkába demonstrátorokat is. Most a JAK keretében, felhasználva, hogy a jelentkezett oktatóknak egyelőre csak kisebb száma kaphatott tényleges oktatói feladatot, teljes körben megvaló­ sítottuk az elképzelést: a hallgatók mindjárt az első év elején értesültek arról, hogy tanulm ányi, hivatásbeli, de egyéb gondjaikkal is az őket tutoráló oktatóhoz fordulhatnak, aki az év kezdete után hamar össze is hívta őket, első ismerkedésre. Máig emlékezetes számomra annak az elsőévesnek meg­ lepett, zavart és hitetlen arca, aki a Legfelsőbb Bíróság elnökének a hét egyik következő délutánjára szóló meghívását mutatta nekem, és kérdezte, hogy ezt ő komolyan veheti-e. A kezdeményezés bizonnyal hasznos. Eredménye m indkét oldal hozzá­ állásán múlik. Voltak csoportok, akik tanulmányaik teljes ideje alatt tartot­ ták egymással is, tutorukkal is a kapcsolatot, és sok hasznuk származott ebből. Más esetekben a kapcsolatkeresés formai maradt, akár létre sem jött. A későbbi években felsőbbéves hallgatókat is bevontunk e munkába. Egé­ szében meggyőződésem, hogy a kezdeményezés eredményes lehet, és illik a katolikus egyetem szellemiségéhez. 112 �A KAR KEZDETEI V. Az Alkotmány 70/G. §, a tudomány felelőssége és szabadsága, az autonómia lépcsői A) Demokrácia az egyetemen Az egyetem sem egészében, sem egyes karai vagy oktatási egységei vonatkozá­ sában nem demokratikus intézmény, a szó mai, általános értelmében. Ám nem is jelent katonás vagy hierarchikus, alá-fölé rendeltségi vagy parancs­ uralmi rendszert, szervezetet. Az autonómia, helyes értelemben, a felelősségre érett személyek egymás közti egyenlőségét, kinek-kinek, illetve minden közösségnek a maga területén való autonóm hozzászólási, döntési szabadságát és felelősségét jelenti. Egyházi egyetemen ehhez járul az a megkötöttség, hogy egy tanítás sem helyezkedhet szembe az Egyháznak a hit és erkölcs dolgában hirdetett tanításával, az oktatók pedig életvitelükben sem tagadják meg azo­ kat. Az egyházi jelleg biztosítása érdekében végső soron az egyetem fenntartó­ jának, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának az elnöke, az egyetem nagykancellárja hagyja jóvá a tanári kinevezéseket, a szabályzatokat, és tájé­ kozódik az oktatást és a kutatást érintő fontos kérdésekben. О hagyja jóvá az egyetemi és kari választott vezetők megbízatását is. Lehetséges, bár nem szük­ ségszerű, hogy a vezető testületekbe tagokat is delegáljon. Nekik azonban (az Alkotmány szerint) meg kell felelniök annak a kívánalomnak, hogy a tudo­ mány művelői legyenek, enélkül csak tanácskozási és nem döntési jogot kap­ hatnak. Ez az Egyház részéről létező felügyelet helyes formájában nem mond ellent annak az alkotmányos tételnek, amely szerint tudományos igazságok kérdésében kizárólag a tudomány művelői jogosultak dönteni. Meggyőző­ désem, hogy az Alkotmányban meghatározott, és rendkívül pontosan, félre­ érthetetlenül megfogalmazott döntési hatáskör megfelel annak a keresztény elvnek, amely szerint tanítson, aki tanítói hivatást kapott, és vállaljon fele­ lősséget azért, hogy igazságait hirdeti, megosztja, nem tartja meg magának. A szocialista rendszer évei megmutatták, mi lesz a politikai szempontok sze­ rint irányított egyetemből, s a rendszerváltás után kitűnt, hogy pusztán az autonómia a nem tudományos szempont szerint kiválogatott tudós közössé­ gek számára nem oldja meg, inkább tartósítja a bajt. 113 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Ezért a Jog- és Államtudományi Kar névsorának összeállítása, valamint működési szabályzatának megfogalmazása során egyaránt törekedtünk arra, hogy mind a személyek kiválogatása és meghívása, mind az együttműködés szabályozása megfeleljen az egyetemi hagyományoknak és az Alkotmány biztosította autonómiának. A szabályzat, mind a szervezet, mind a működés, mind a tanrend és tan ­ menet vonatkozásában a kari testület együttes munkája volt, úgy, ahogyan az növekedett. A kar első és legfontosabb irányító-döntési szerve a kari ta ­ nács. Amíg az a tervezett szabályzat szerint meg nem alakult, nem véglegesí­ tettünk semmilyen elgondolást, tanrendet, szabályzatot. A kari tanácsban elsősorban helyet adtunk a kar minden főállású egye­ temi tanárának, így téve eleget annak, hogy a fakultásban a professzorok univerzitása m űködjön együtt a közös cél érdekében. Helyet kapott továbbá minden főtárgy felelős oktatója, docense vagy akár megbízott oktatója is: szükségesnek láttuk, hogy a belső egyensúly a tárgyak között meglegyen, és ne maradjon képviselet nélkül egyetlen, az oktatásért felelősséget viselő részleg sem. A beosztott oktatók intézetenként kaptak képviseletet, és kép­ viseltette magát - választott dolgozó által - az ügyviteli, a műszaki és a tanulmányi osztály is. Hivatalból tagjai a kari tanácsnak a dékán, helyette­ sei, valamint az egyetem rektora, utóbbi felügyeleti jogkörben. A kari tanács másik része a hallgatói képviseletből adódott. Évfolyamonként és tagoza­ tonként egy-egy hallgató volt tagja a kari tanácsnak, általában tanácskozási, de a hallgatókat és a tanm enetet illetőn szavazati és javaslattételi joggal. Nem állítom, hogy másként nem lehetne a tanácsot összeállítani, de a közös döntésekért vállalandó közös felelősség így bizonyosan teljes mértékben tük­ röződött. Megfelelő előkészítés, a tárgyalási anyagok írásban való megküldése esetén a testület működőképes volt, nagy létszáma nem jelentett akadályt, és senki nem érezhette úgy, hogy „róla nélküle” döntenek, kivált olyan tárgyban, amelyben tudósi-oktatói szabadsága és kizárólagos döntési jogosultsága az Alkotmányban rögzítve van. (Mikor utódom alatt a vezetők más, egyszerűbb utat választottak, óvtam őket a várható következményektől.) A fakultásnak a szaktudomány kutatására és az oktatásra nézvést meg­ lévő kizárólagos döntési jogosultsága ugyanis értelmezésem szerint kiegészül az egyes tagozatok tanárainak a maguk tárgya körében meglevő kizárólagos 114 �A KAR KEZDETEI döntési szabadságával. Abban tudniillik, hogy tárgyuk elsajátítása milyen minimális tudás megszerzése esetén van biztosítva, hogy ehhez milyen módon, milyen tananyagból kell felkészülni, s hogyan lehet a felkészülésről meggyőződve a tárgy tudását minősíteni. Ugyancsak autonómiára tarth at igényt az egyetemi tanár oktatási részlegének, munkatársai körének kialakí­ tásában, megválasztásában: a kezdeményezésre és szakmai minősítésre d ö n ­ tési joga van, amelyet az intézmény másodlagos szempontjainak összehan­ golásakor a többi kolléga és az összesség szempontjai módosíthatnak, de nem helyettesíthetnek. így az egyes oktatási egységek vezető tanárainak kijelölése után az egységek belső képének további alakítására a dékánnak már csak köz­ vetett befolyása volt. A kar egészét e szempontból is együttesen alakítottuk, az alapelvekben megegyeztünk, de utána a maga szaktárgya területén egy-egy professzornak az egyénisége hagyott nyomott a maga intézetén. Ez az együttműködés megfelelő egyensúlyt terem tett a pénzeszközök felhasználásában, a könyvtár, a folyóiratok, az oktatási segédeszközök finan­ szírozásában, a jó ideig szűkös munkatér elosztásában, a tanrend m eghatá­ rozásában. Hogy a JÁK építésének öt éve oly ütközésmentesen folyt le, nagyrészt ennek a tudatosan közös döntési hatáskörnek volt köszönhető. Időigényesebb tán a nagyobb testülettel való együttműködés, a döntéshez előkészítve a megfelelő anyagokat, de sokszorosan megtérül. Ez az együtt­ működés adta a dékánnak és helyetteseinek, a tisztségviselőknek és alkal­ mazottaknak a kellő legitimációt, amely a jogi karon még fontosabb, m int másutt, de egyetlen tudományos intézmény életében sem mellőzhető h á trá ­ nyos következmények nélkül. Hogy a nehézkesebben működő kari tanács ne ülésezzék túl sokat, a második évtől - az egyik ifjú kolléga tanácsára - bevezettük a hetenkénti operatív értekezletet. Ezen a dékán, helyettesei, az intézetvezetők, a hallga­ tói önkormányzat vezetője, a hivatal vezetője és részlegvezetői vettek részt, szükség szerint ugyancsak előzetes tájékoztatással a napirendről, de itt ad hoc tárgyakat is fel lehetett vetni. így a kar egésze folyamatos tájékoztatást kapott az ügymenetről, és a dékán is frissiben értesülhetett a felvetődő gon­ dokról. Az általános tájékoztatás minél teljesebb voltát szolgálták a legalább évente tartott összoktatói értekezletek. Ezeken nemcsak a kari tanács tag­ 115 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE jai, hanem m inden, bármilyen tárgyat bármilyen minőségben tanító, és minden, az oktatással kapcsolatban álló alkalmazott is részt vehetett. Itt a közelmúlt eredményeiről, az éppen időszerű gondokról, a közeljövő tervei­ ről átfogón számoltam be. Az autonóm karok együttese adja az autonóm egyetemet. Ennek taná­ csában a dékán és egy választott tag által képviseletet kapott az összes kar és a karközi intézet, hivatalból tagjai a rektor és helyettesei, de volt ennek a tanácsnak a nagykancellár által kinevezett tagja is, így a főmérnök, majd az egyetem gazdasági igazgatója. Lényegesnek tartottuk az első szabályzat kialakításakor a kari hatáskörök törvényességi és egyházi szempontból tör­ ténő felügyeletét, a tudományos hatáskör sértetlenül hagyásával. Az egye­ tem autonómiáját a testület az egyházi felsőbbséggel, illetve az államigazga­ tással szemben biztosította, ugyancsak kellő ügyviteli előkészítéssel és tájé­ koztatással. M inthogy az egyetem három, négy, majd öt részlege egymástól meglehetősen távol működött, és mindegyik beruházás igen költségigényes volt, de szűkösek voltak az anyagi kereteink, az együttműködés az egyete­ m en belül korántsem volt könnyű. A bölcsészkar még épült, a teológiai kar teljes felújításon m ent keresztül ez időszakban, a jogi kar éppen megkezdte működését, az informatikai kar a tervezés állapotában leledzett. Ebből eredt az egyetemi beruházási részleg teljhatalomra törtető törekvése, mely miatt az MKPK vizsgálatot is rendelt el, és amely sok súrlódást okozott. Dékánságom utolsó két évében ugyanilyen teljhatalom ra való törekvés mutatkozott meg az egyetemi gazdasági vezető tevékenységében (például belső ellenőr útján még az oktatást is bármikor, a kari vezetők tudta nélkül is ellenőrzése alá kívánta vonni). Ez is sok súrlódást okozott, ráadásul az OM ugyancsak centralizációs törekvéseket valósított meg, elsősorban a kari autonómia sérelmére. B) A hallgatói önkormányzat és ellátása A JÁK oktatási-nevelési programjában a hallgatói önkormányzat válasz­ tása, működése komoly szerepet játszott. A közéletre nevelünk, ez a szán­ dék tudatos volt bennünk, s e közéletet kicsiben a karon belül is lehetett modellezni. Ahhoz, hogy a hallgatók az önkormányzatot komolyan vegyék, biztosítani kellett részvételi és észrevételezési jogukat az őket érintő kérdé­ 116 �A KAR KEZDETEI sekben. Erre törekedtünk, még ha ennek fiatalos lendülettel és kevés tapin­ tattal járó megnyilvánulásait egyes kollégák időnként rossz néven is vették. Maga a választási szabályzat elkészítése, amit a hallgatók dolgoztak ki - bár hathatós támogatásommal - , már ilyen közéleti gyakorlat volt, még inkább az évenkénti választási előkészület és a választás lebonyolítása. Meg­ figyelhető volt, hogy évről-évre fejlődött az önkormányzati képviselőjelöl­ tek „programja”, amit aztán vagy hirdetményen, vagy a kari diáklapban tet­ tek közzé. A programok információt is hordoztak, megfogalmaztak hallgatói elvárásokat, itt-ott fellengzősen vagy végig nem gondolva, néha nyitott ka­ pukat döngetve, de többnyire indokoltan. A hallgatói döntési hatáskör legszabadabban a hallgatói rendezvények költségkeretének felhasználásában mutatkozott meg: itt csak a pontos elszámolás és bizonylatolás rendjét kellett a gyakorlatban megtanulniok. A kar szempontjából lényeges volt, és többlettájékoztatást is jelentett a hall­ gatói önkormányzat kezdeményező-közreműködő szerepe a támogatások elosztásánál, a hallgatók szociális helyzetének megítélésénél. Tapasztalhat­ tam, hogy évről-évre egyre lelkiismeretesebben igyekeztek e feladatnak megfelelni, ha nem, az elsődleges kritikát is ők kapták társaiktól. Ugyancsak lényeges kérdéskör volt a vizsgateher, a vizsgáztatás körében tapasztalható rendellenességek. Annál jelentősebb volt e körben minden észrevétel, mert az új kar teljes oktatási képe a valóságban csak a hallgatók előtt bontakozhatott ki. Egymás előadásait nyilván nem hallgattuk, sem a dékán, sem a tanulmányi dékán-helyettes számára nem volt lehetséges az összes kötelező óra és kollégium gyakorlatban történő megismerése, így csak hallgatói visszajelzésekre és a vizsgákon megmutatkozó eredményekre ha­ gyatkozhattunk. Esetleg az új tananyagok megismerésére volt - könyvből lehetőségünk. Elképzelés és valóság itt térhetett el egymástól leginkább, és itt volt a legnehezebb az eltérést észlelni. A hallgatói közéletért a kar kezdettől fogva sokat tett. Szűkös viszonyaink között is jutott a HÓK számára nemcsak pénz, de helyiség is. 1999-ben megva­ lósult az alagsorban a diákklub helyisége is, egyszerű, de modem berendezéssel, mint találkozóhely, és be is töltötte szerepét, jobban, mint a tanári klub. A hallgatók jobb ellátása szempontjából végig törekedtünk megoldani a kollégiumi kérdést. Sajnos, ebben az egyetem a jogi kart nem támogatta: az 117 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE informatikai kar azonnal kapott kollégiumot, új épületet egyetemi pénzből, a JAK ilyen igényei azonban egyre inkább háttérbe szorultak, és a távlati tervekből is kimaradtak. A hallgatók étkeztetése és sportolási lehetőségei szempontjából jelentős volt a Szentkirályi u. 26. épület megszerzése. Ezért ugyan sok, indokolatlan és méltánytalan támadás érte a kart, de végül hasznos, mondhatnám, feltétlenül szükséges bővítésnek mutatkozott. Az önszerveződő hallgatói egyesületek, a Pázmány Pódium és társai nem voltak ugyan hosszú életűek, de a maguk nem ében szintén hasznos kezdeményezések voltak, több nyári egyetem és sok sikeres évközi rendez­ vény szerveződött általuk. Valószínű, hogy a fenntartó e téren mutatkozó aggodalmasságát a háttérből érkező (sokszor indokolatlan) kritikák vál­ tották ki - a sikert mindig rosszindulat kíséri, és az Egyház érzékeny a vissza­ jelzésekre. C) Harc az autonóm, alkotmányos egyetemekért Keresztény szellemiségű közéleti emberek képzését, a keresztény társadalmi értékek tudatosítását tűzte maga elé oktatási-kutatási feladatként a PPKE, mégpedig annak - általunk szervezett-Jog- és Államtudományi Kara. Meg­ győződésünk volt, vagy legalábbis egyetértettünk abban, hogy a felada­ tot - Isten segítségével - a szabadon, meggyőződéssel egy célért m unkál­ kodó, felelős oktatói, munkatársi, hallgatói közösség tudja végrehajtani. Olyan, amilyet az Alkotmány 70/G. § előirányoz, amilyet Newman bíboros az egyetem lényegéről szóló művében kifejt, amilyet a Fides et ratio, az Ex corde Ecclesiae és más pápai megnyilatkozások tükröznek. Az Alkotmá­ nyon alapulva ilyet képzelt el az 1993. évi felsőoktatási törvény, s hogy erről a kijelölt útról le ne csússzék, jogot adott arra, hogy a tudományos autonó­ mia minden, akár kívülről, akár belülről történt megsértése miatt az A lkot­ mánybírósághoz lehessen fordulni. Ennek a fejlődésnek kezdettől volt - nem is titkolt - ellenzéke az O k ta­ tási Minisztériumban. Nyilván nem volt ráhatása az Alkotmány szövegére, sem annak alkotmányos értelmezésére. Ám a törvényt, hogy az A lkot­ mánnyal összhangban jöjjön létre, a miniszternek kellett saját kezűleg meg­ írnia, saját munkatársai annak nyilván más színezetet adtak volna. Az 1994- 118 �A KAR KEZDETEI évi választások után azok az erők, amelyek a művelődés szabadságát, az oktatáshoz való alapjogot, a tudomány szabadságát és a tanításhoz, kutatáshoz való jogot nem vallották államilag biztosítandó feladatnak - hanem csupán államcélként lebegett szemünk előtt valamely piacorientált, a gaz­ daságot kiszolgáló oktatásban és kutatásban rejlő üzleti lehetőség - , elkezd­ ték az Alkotmányra épülő felsőoktatást lebontani, átépíteni, szájuk íze szerint alakítani. Ez a törekvés időben egybeesett a JÁK szervezésével és építésével, így annak elgondolt, az Alkotmány és a törvény szellemével összhangban álló jobbítási, újítási kísérletei, mint az autonóm egyetem fej­ lesztését szolgáló elgondolások, egyre-másra ütköztek a minisztérium elgon­ dolásaival, nyílt, vagy még be sem vallott szándékaival. Az első sajtóviták a kar alapításával, annak jogosságával, ellátási igé­ nyével kapcsolatban merültek fel. Ugyanakkor felmerültek kérdések a kato­ likus felsőoktatás társadalmi indokoltságával kapcsolatban is, ezekre igye­ keztem is lehetőség szerint válaszolni. Közben azonban az OM kohóiban elkezdték főzni az új felsőoktatás centralizált elgondolásait. Amikor az első ilyen átalakítási tervezetet meg­ kaptuk, az egyetem nevében való észrevételezését Gál Ferenc rektor űr rám bízta. Miközben az OM az egyetemek integrációja címén támogatást kért az európai közösségtől, valójában távlatilag a teljes centralizáció előkészítésén dolgozott. 1996 nyarán a nyári egyetemen módom volt a jogásztársadalom álláspontját megfogalmazni a jogi oktatás és a szakvizsgarendszer „reformjá­ ról”. Az OM nem „vette” az üzenetet. Megtörténtek az első pengeváltások a felvételi kérdésében. A vita azonban csak az 1997/98-as tanév felvételijé­ nek előkészítésével kapcsolatban élesedett ki, amikor az OM a felvételi tájé­ koztatóból ki kívánta hagyni az általunk kidolgozott felvételi többletpontok rendszerét. Elsősorban a vallásoktatásban való részvételből származó ponto­ kat vitatta. Az egyetem végül is a közlés megtagadása miatt az Alkotmánybíróságnál tett panaszt, és a testület 1998. április 7-én hozott döntésével ne­ künk adott igazat. 1998-ban a polgári oldal megnyerte a választásokat. Remélhettük, hogy az új vezetés több megértést tanúsít terveink iránt, amelyeket ismét a nyári egyetem keretében foglaltam össze: 119 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Az első tanévnyitó a Villányi úti konferencia-központban, 1995 szeptemberében Az első diplomaosztó a Pázmány jogi karán (2000. június) 120 �A KAR KEZDETEI Gondolatok a jogi oktatás és a szakvizsgarendszer reformjához Üdvözöljük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának nyári egyetemén összegyűlteket, ifjakat és idősebb kollégákat! Ér­ deklődésükben bizonnyal része van a pályánk iránti megnövekedett társa­ dalmi érdeklődésnek is. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: a jogi oktatás iránti nagy társadalmi igény távlatilag indokolt-e. Ettől függ ugyanis egy sor további kérdés politi­ kai megoldásának indokoltsága, vagy felvetésének elutasítása. Tisztán alkotmányos oldalról nézve a kérdést, tudatosítani kell, hogy az államnak nem alkotmányos kötelessége, hogy a jelentkezők igényeit 100%-osan kielégítő módon bárkinek elérhető, támogatott és ingyenes fel­ sőoktatást működtessen. Az alsóbb fokú oktatás ingyenességének alkotmá­ nyos indoka egyrészt a demokratikus jogállami rendszer működtetéséhez szükséges informálódási és döntési képesség megalapozásának elengedhetet­ len volta, másrészt, tömörebben, az ebből eredő iskolakötelezettség teljesíté­ sének lehetővé tétele, anyagi terhek nélkül. Ha a közösség számára szüksé­ ges, hogy minden polgára megszerezze a műveltség bizonyos minimumát, tegye annak megszerzését lehetővé mindenki számára. Egyrészt mindenki felsőfokú képzettsége - noha hasznos lehetne - a köz szempontjából nem elengedhetetlen, másrészt az azt megszerzőknek személyes előnyt is jelent. Ez indokolja, hogy megszerzéséért személyes áldozat is elvárható az érintet­ tektől. Hogy milyen arányban magánérdek, ill. közérdek a felsőoktatás, ehhez képest mennyiben oldandó meg közteherként és mennyiben egyéni anyagi áldozatból —szolgáltatás-ellenszolgáltatás gyanánt -, ennek eldön­ tése a mindenkori kormányzat művelődéspolitikájára tartozik, mint jog, kötelesség és felelősség. Alkotmányos megoldásában része van a választóktól kapott mandátumnak, azaz nagy vonalakban a kormány a művelődéspoliti­ kájában köteles lenne valóra váltani választási ígéreteit. Az Alkotmány szerint tehát a kormány nem eleve köteles támogatni anyagilag a felsőoktatást, sem a benne résztvevőket, míg csak adott hely­ zetben a megvonással teljesen el nem lehetetleníti a felsőoktatás működé­ sét. Anyagilag a támogatások vonalán csak a diszkrimináció tilalma köte­ lező rá nézve. Köteles azonban a kormány az Alkotmány szerint arra, hogy mindenki számára azonos feltételekkel hozzáférhető felsőoktatást hozzon létre, működtessen, vagy engedjen működni, annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség, a foglalkozás szabad megválasztása és a művelődés alkot­ mányos jogai ne csorbuljanak. A feltételrendszer a bejutás lehetőségének meghatározásánál lehet különböző, igazodhat mind a felsőoktatás elvárá­ saihoz különböző oktatási ágakban, mind egyéb kívánatos szempontokhoz, de nem lehet mértéke a feltételeknek egyébként megfelelők számára pusz­ tán a létező, nyitva álló férőhelyek korlátozott száma. Addig tehát, amíg az előre megállapított mérték alapján jogi oktatásra joggal-alappal jelentke­ 121 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE zők nagyobb része hely hiányában kiszorul az egyetemekről, nem beszélhe­ tünk az alkotmányos elvárásoknak megfelelő jogi felsőoktatásról. A jogi felsőoktatás reformjának egyik célja éppen az, hogy a jogot tanul­ ni akaróknak ezt az igényét lehetőleg teljes mértékben kielégítse. Itt vetődik fel a kérdés, nem csalóka divat-e ez az igény, és nem teszünk-e rosszat azok­ kal, akiket további lehetőségek bővítésével a jogi karokra bebocsátunk? Nem kétséges, hogy a jogállami és piaci viszonyoknak jóval több és egé­ szen más jogászra van szüksége, mint a szocialista rendszer igazságszolgálta­ tásának, igazgatásának és gazdálkodásának volt. Önmagában ez a többletigény is oka, hogy ma a jogászok iránt megnőtt a kereslet, megnőtt a diploma piaci értéke, vonzó a pálya. További minőségi és mennyiségi igényeket fog tá­ masztani külkapcsolataink növekedése. Ám ezek az igények előbb-utóbb kielégíttetnek, a pálya telítődik, kialakul a verseny, és akik a mai kereslet lát­ tán indulnak a diploma megszerzéséért, egy évtized múltán csalódhatnak isi Felvilágosító és tájékoztató munka kérdése annak tudatosítása, hogy ez a helyzet bekövetkezhet, hogy nem minden jogásznak lesz tíz év múlva jól menő ügyvédi irodája, banki állása, sőt, a bírói vagy igazgatási életpá­ lyára sem jelent a diploma ígérvényt! Emellett a társadalom még igényli, igényelheti a jogi műveltséget, egyszerűen a polgári közélet, a társadalmi élet, a politika szempontjából. Jó lenne a jogállamban minél több jogot és politikát értő, értelmezni tudó művelt polgár. Jó lenne jelenlétük a sajtó, az irodalom, a média, a helyi és országos közélet minden területén. Am nem elsősorban erre a szükségletre, ennek kielégítésére készülnek a jogi tanul­ mányok iránt érdeklődő, érettségizett és diplomás diákjaink. Mégsem lehet egyszerűen tervgazdasági módszerekkel, bizonytalan számítások alap­ ján meghatározni, hány jogász számára nyitjuk meg a felsőoktatás kapuit. A várható piaci lehetőségeket tudatosítani kell, de azok számára, akik vál­ lalják a verseny kockázatát, meg kell adni a feltételek alapján mindenki számára nyitva álló művelődés lehetőségét. A numerus clausus a felsőokta­ tásban nem alkotmányos! Ha alkotmányosan nem lehet cél a jogi oktatás szűkítése, nem cél az a jogállam szempontjából sem. Egyelőre kellenek az új tudással felvértezett jo­ gászok. Am nem kétséges, hogy mind oktatásunk, mind vizsgarendszerünk javítható, reformálható. A kormány ilyen irányú terveivel alapjában egyet kell értenünk. Azonban egyeztetni kell a kormány elvárásait és céljait - me­ lyek mozgatója ma nagy mértékben financiális és bürokratikus, uniformizáló elképzelések sora —a felsőoktatás valódi szükségleteivel és lehetőségeivel: a felsőoktatás autonómiája azt jelenti, hogy a tanítás és a kutatás is szabad, s tudományos kérdésekben tudományos fórumoknak, szakmai elvárásokban szakmai fórumoknak kell megadni a döntés lehetőségét (a mi szakmánkban, mely elsősorban a gyakorlat számára képez utánpótlást, ez azt jelenti, hogy az egyetemi tantervek, tanmenet kialakításában és a szakvizsgarendszer fejlesz­ tésében szót kell adni a szakmai fórumoknak. Ilyen szempontból üdvözöl­ nünk kell például a jogászszövetség kezdeményezéseit). 122 �A KAR KEZDETEI Az oktatás reformja során végleg le kell számolni azzal az elképzeléssel, hogy a végzett jogásztól megkívánható a teljes, hatályos pozitív joganyag is­ merete. A iura novit curia valójában sohasem vélelem, hanem mindig fikció volt, de mára a lehetetlenség világába került, ad impossibile - pedig - nemo tenetur, még a joghallgató sem kötelezhető lehetetlenre. A túlfeszített köve­ telmények rendszere egy időn túl visszájára fordul, mert óhatatlanul önké­ nyessé válik, mi fogadható el mégis, a kívánt szinttől eleve elmaradva. Indokolatlan e követelményhez ragaszkodni már csak azért is, mert ha nem is tudjuk teljesen bizonyosan megmondani, mire lesz a holnap jogászá­ nak szüksége, azt biztosan tudjuk, hogy sem az itthoni, sem az európai, szupranacionális normatömeg jó részére nem lesz, hisz állandóan változik az is. A holnap jogászát egyrészt arra kell képeznünk, hogy ebben az alakító munkában részt tudjon venni, másrészt arra, hogy a változásokat meg tudja ragadni. Elengedhetetlen lesz végül bizonyos specializálódás a jogi pályán mozgók mindenike számára. Ez megkérdőjelezi az egységes diploma és egysé­ ges szakvizsga fenntartásának szükségességét, a szakosodásnak a tanulmá­ nyok valamely fokától kezdődő lehetővé tételét indokolja. Minél kevesebb olyan anyaggal kell a hallgatót terhelni, amelynek bizonyosan nem veszi hasznát (ennek hangsúlyozásakor távol áll tőlem, hogy vitassam az egyetemi tanulmányok olyan elméleti alapjainak jogosságát, melyek közvetlen gya­ korlati haszna nem, vagy csak nehezen igazolható). A szakosodás véleményem szerint megkezdhető már az egyetemi tanul­ mányok alatt. A 10 féléves tanmenetben - amely megfelelő finanszírozási és vizsgakövetkezmények kidolgozásával véleményem szerint is tömöríthető 8-9 félévre, de nyújtható 11-12-re is - mintegy 4200 hasznosítható óra áll az oktatás rendelkezésére, ez növelhető mintegy 4500 órára. Ebből az erősebb elméleti-történeti megalapozás mellett ma juthat idő olyan kisegítő ismere­ tek szerzésére, amelyeket régen a középiskola nyújtott. (Itt nyelv, kommuni­ káció, informatika, de akár filozófia, logika, ismeretelmélet és etika tanítá­ sára gondolok.) Minderre az órakeretből 25-30% elegendő, az alapozást segítő rész idővel feleslegessé is válhat, vagy előkészítő szakaszba kerülhet. További 50% juthat a klasszikus jogi tárgyak maradandó elveinek elsajátítá­ sára, a hatályos jog példáján keresztül (de nem annak bemagoltatására), és mintegy 20% felhasználható a szakosodás tudatos megalapozására. Indokolt lenne figyelni a szakmai felkészülés átjárhatóságára, más helyen végzett tanulmányok elfogadására, külföldi ösztöndíjas tanulmányok konvertálására. Indokolt a vizsgák letételének középiskolás rendszerét felol­ dani, és a sikertelen záróvizsgák pótlását későbbi tanulmányi szakaszban is engedélyezni, évismétlés helyett. Ez egyrészt oldja a kegyelem-vizsgák esé­ lyét, másrészt időnyereséget is jelenthet. A sorozatos vizsgahalasztást lehet anyagilag is szankcionálni, de mérőszempont lehet a gyengébb hallgatók eltanácsolásához is. A tanulmányok anyagi terheire nézvést abból kell kiindulnunk, hogy a felsőoktatás autonómiájának feltétele a kiszámítható finanszírozás. Az állam 123 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE az előző rendszerben elvonta a felsőoktatás vagyonát, és a finanszírozást állami feladattá tette (megszüntetve az autonómiát is). A vagyont úgy visszaadni, hogy abból a felsőoktatás folyamatossága biztosítható legyen, egyelőre az állam nem tudja (?!), így a folyamatos működtetés költségének fedezése állami feladat. Lehet, hogy van a felsőoktatás szervezetének elavult része (kivált az állam által kifejlesztett bürokratikus apparátus), de az éssze­ rűsítésnek az oktatási minőség és befogadóképesség növelése legyen a célja, ne csupán költségmegtakarítás! A felsőoktatás máris gyengén van finanszí­ rozva, és ez jelentős erőket von el az oktatástól, más kereső tevékenységek felé. Üdvözlendő, ha a gyakorlat és az oktatás között van kapcsolat, ha a gya­ korlat elitje oktatási feladatot vállal, kivált pályája második szakaszában. De tűrhetetlen az, hogy az oktató megszerzett képességét gyakorlati haszonba konvertálja, hogy ne legyen ideje hallgatóival foglalkozni, oktatói kínálatát színesebbé, gazdagabbá tenni, mert másképp nem tud megélni. Az egyetemi belső finanszírozási rend reformját keresni, a tényleges és minőségi oktatói munkát honorálni kell, a fő- és a mellékfoglalkozású oktatóét is. Meg kell teremteni a lelkiismeretes oktatómunka ellenőrzésének rendszerét az egye­ temi autonómián belül. De ehhez az egyetemeknek a szükséges és elosztható anyagi eszközökkel és tartalékokkal kell rendelkezniük. A szakosítás szükségszerűsége egyrészt felveti ötletként a ma egységes jogászképzésben a többféle - jogi, államtudományi, állam- és jogtudományidiploma visszahozatalát, másrészt egy harmadik, gazdasági, esetleg egy negyedik, fakultatív nemzetközi szakosodás diplomában megjelenített válto­ zatának lehetővé tételét. Ugyancsak indokolt lehet az egységes szakvizsga­ rendszer többszínűvé tétele, vagy annak szakonkénti kiegészítő teljesítmény­ hez való kötése is. Mindenesetre a jogi tanulmányok minden fokán bizonyos versenyhelyzetet kellene teremteni, azaz a szabaddá vagy szabadabbá tett indulás után mód legyen eltanácsolni, kiejteni vagy megállítani a pályára alkalmatlanokat: ne minden felvett hallgatónak kelljen végeznie, ne minden ügyvédjelölt legyen eleve ügyvéddé, ne minden fogalmazó előbb-utóbb bíróvá! Jogászok kellenek a jogállamban, de csakis jó jogászok kellenek! Építsük együtt a magunk és a jövő számára mindannyiunk egyetemét! Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE-JÁK dékánja Reményünkben azonban csalódnunk kellett. Az új miniszter kénytelen-kel­ letlen folytatta az integrációs tervek megvalósítását, hisz időközben az erre folyósított Európai Uniós pénzt az ország elköltötte. A megvalósítás alkot­ mányossága tárgyában többször is kikérték személyes véleményemet, ám abból nem m inden m ent át a minisztérium szűrőjén. Közben pedig a felvéte- 124 �A KAR KEZDETEI li, a rangsor és a tandíj ügyében (az első képzés ingyenességéről) folyamatos vitáink voltak a minisztériummal, még ha ezek udvarias hangnemben bo­ nyolódtak is. Eszrevételeztük, gyakorlatilag ugyancsak eredménytelenül, az oktatási biztos intézményének bevezetését: sajnos, azzal kapcsolatos aggodalmaim azóta jórészt indokoltnak bizonyultak. Aztán megjelent az új rendelet a felvételik rendjéről, sem a törvény elő­ írását, sem az intézményi autonómiát, de az Alkotmánybíróság megjegyzé­ seit sem véve számításba. Mind az Igazságügyi Minisztériumnak, mind az Oktatási Minisztériumnak észrevételeztem az ellentmondásokat. A kari au­ tonómia is újra sajtótéma lett 2000-ben. Minthogy a minisztériumok nem fogadták el a felvételi ügyében tiltakozásunkat, végül is újra az Alkotmánybírósághoz kellett fordulni - eredmény még máig sincs. 2002-ben új kormány került hatalomra, és Magyar Bálint miniszter most már teljes lendülettel fogott neki felsőoktatási elgondolásai megvalósításának - az Alkotmányt figyelmen kívül hagyva, a törvényt kívánta gyökeresen átalakítani. A sajtóban is hangot adtam aggályaimnak, s az államelnöknek is javasoltam a törvény Alkotmánybíróság elé vitelét - ez meg is történt. * * * Néha elgondolkodom azon, hogy vajon valóban jó és jövőbe mutató, előre vivő ügyért harcolok? Avagy tényleg lejárt az autonóm egyetemek, a szaba­ don és lelkiismeretük parancsa szerint hivatásukat gyakorló tudósok kora, s nem illik a modern időkbe az a - számos más Alkotmányban és nemzetközi egyezményben is rögzített - tétel, mely szerint a tudósnak joga kutatni, taní­ tani, szabad véleményét, meggyőződését hirdetni, s a kutatás, oktatás rend­ jét meghatározni, a művelődni vágyónak pedig joga megválasztani, mit, hol, kitől kíván tanulni, miben akar kiművelődni, s az állam szolgáltatni tartozik e jogok gyakorlásának keretét, úgy, hogy mindezek szabadságába nem szól bele? Csak piacot szolgál ki az állam, avagy kultúrát, ezáltal értékeket is? S elfeled­ hetjük-e, hogy a szolgálat a másik javának, érdekének szem előtt tartását jelenti? S hogy a másik legnagyobb értéke éppen emberi méltóságából adódó szabadsága, szabaddá pedig az igazság tesz? 125 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Vívódom ilyen gondolatokkal, hiszen még a szolgáló Egyház is - ugyan­ ezen gondolatkörből kiindulva, s ugyanúgy az ember méltóságát, Isten ké­ pére teremtettségét hirdetve - a gyakorlatban cselekvésével, aggodalmai­ val, pillanatnyi érdekek mérlegelése során olykor enged ezen általa is elis­ m ert és hangsúlyozott elvekből. Természetesen lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy Alkotmányunk vonat­ kozó szakaszai időszerűtlenek. De abban biztos vagyok, hogy számomra, a jogász számára, a hivatásomra tett esküm és lelkiismeretem parancsa szerint egyaránt kötelező az Alkotmány mindaddig, míg meg nem változtatják. És ahol már felszámolták az egyetem hordozta értékeket, az eredmény nem győz meg, inkább elriaszt! Ratio és fides egyaránt arra indít: ne adjam fel a harcot, mert jó célért folyik. 126 �Megváltoztatni a világot Beszélgetések a kar egykori és mai vezetőivel, tanáraival és diákjaival �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Erdő Péter �Az igazságot érdemes megismerni B eszélg etés D r . E r d ő P é t e r r e l * - Bíboros úr, hogyan körvonalazódott a rendszerváltozás környékén az, hogy hamarosan lehetségessé válik egyházi fenntartású oktatási intézmények indítása1 - Mögöttünk volt - az egész régióban - egy majdnem fél évszázados időszak, amikor a keresztény hit és a „hivatalos”, államilag támogatott kultúra, felsőoktatás, tudományos élet nagyon szigorúan nem csak, hogy el volt választva egymástól, hanem egyenesen szakadék feszült köztük. A hit gondo­ latai, logikája, ismeretanyaga is ki volt rekesztve bizonyos területekről, pél­ dául a világi tudományokat oktató egyetemekről. Magyarországon még sze­ rencsének mondhatjuk, hogy legalább a hittudományi felsőoktatásnak maradtak fenn egyetemi szintű intézményei a kommunista évtizedekben. Ilyen volt a hajdani „nagy” Pázmányról maradt Hittudományi Kar, amelyet valóban Pázmány Péter alapított, és amely Hittudományi Akadémia néven működhetett tovább a központi szeminárium épületében. Ez az államilag fakultási jogúnak elismert intézmény a szocialista időszakban is adott ki dok­ torátusokat. A nyolcvanas években - nem csak történelmi nosztalgiából - a professzorok arra a gondolatra jutottak, hogy ez az akadémia vegye föl Páz­ mány Péter nevét. Ehhez az akkori hatóságok hozzájárultak. Azután eljött 1989, készülőben volt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyhá­ zakról szóló törvény. Ekkor már látni lehetett azt, hogy az egyházaknak elis­ mert joguk lesz arra, hogy az oktatás, nevelés, kultúra, sport, szociális tévé- * Bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora (1998-2003) 129 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kenység, egészségügy területén intézményeket hozzanak létre, és tartsanak fenn. De nemcsak a jogot helyezte kilátásba ez a törvénytervezet, hanem azt is garantálta, hogy ezen intézményeknek az ugyanolyan jellegű állami intéz­ ményekkel egyező mértékű állami finanszírozásban lesz részük. Erre szüksé­ gük is volt, mert a vallásszabadság alapvető joga nem érvényesülhetett más­ képpen, hiszen nem adták vissza azokat az anyagi alapokat, amelyekből haj­ dan az egyházak intézményei működtek, tehát kellett valamiféle garancia a működésük biztosítására. Persze előre lehetett látni azt, hogy a nagy szabadság nekünk nagy próbatétel is lesz, mert tudtuk, hogy szükség van keresztény szel­ lemű nevelésre, oktatásra, szükség van arra is, hogy újra kezdjük a párbeszé­ det a kultúra, a tudomány világával, és újra elkezdjük megszervezni saját jelenlétünket a társadalom nagy nyilvánossága előtt. Ehhez a tömegtájékozta­ táson túl a felsőoktatásra is szükség volt. - Hogyan lehetett ezt megszervezni? - Az 1989. október 23-án módosított Alkotmány és az egyházak „Magna Chartájának” tekinthető 1990. évi IV. törvény alapján Magyarország olyan elválasztási modellt vezetett be, modern, az európai kívánalmaknak, elvárá­ soknak megfelelő formában, amely szerint az állami iskolák intézményesen nem köteleződhetnek el egyfajta világnézet mellett. Ez nagy szó, gondoljunk arra, hogy korábban kivétel nélkül a marxizmus-leninizmus mellett voltak elkötelezve. Ez persze azt is jelentette, hogy ha valahol mi az oktatás, neve­ lés keretében a katolikus hitet akarjuk zsinórmértékké tenni, akkor ez való­ színűleg nem állami intézményekben fog történni. Természetesen már 1988-89 fordulójától újra és újra szóba került, hogy nem lehetne-e vajon az egykori Hittudományi Kart az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez vissza­ kapcsolni? De az em lített jogszabályi háttér miatt egyértelmű volt, hogy Magyarországon nem lehet a német megoldást választani, hanem valami másban kell gondolkodni. Európa számos országában, Amerikában, és más­ hol is a katolikus intézmények, hittudományi karok nem az állami egyete­ mek keretei között működnek, tehát kézenfekvő volt a megoldás, hogy nálunk is katolikus egyetemre van szükség. Hogyan? 1990 áprilisában módosult a közoktatási törvény, mely új változatában lehetővé tette, hogy 130 �DR. ERDŐ PÉTER egyházak is alapítsanak oktatási intézményeket, akár egyetemet is. Ugyan­ ekkor számos más civil kezdeményezés is elindult egyetemek alapítására, szóval megindult egyfajta társadalmi érlelődés. Egyes városokban, különö­ sen ott, ahol már a szocialista időszak előtt is voltak katolikus egyetemalapí­ tási tervek - tehát Egerben és Esztergomban - , jelentős számú elkötelezett világi ember összefogott, és megpróbáltak előkészületeket tenni egy katoli­ kus egyetem létrehozására. Közben újra meg újra felmerült a terv - az előb­ biek alapján nem teljesen reális igényként -, hogy a teológiai kar kerüljön vissza az ELTE-re. Ehhez természetesen a Szentszék véleményét is ki kellett kérni, amit annak idején a püspökök meg is tettek. A Szentszék nem válaszolt rá pozitívan, úgy tekintették, hogy a legkedvezőbb, ha a katolikus egyetem keretében valósul meg az a párbeszéd, ami a hit és a kultúra, a hit és a tudo­ mány között szükséges. Ennek a munkának lett azután az eredménye még 1990 tavaszán a katolikus egyetemi alapítvány létrehozása és bejegyeztetése. Az alapítók között nagyon sok olyan értelmiségi gyűlt össze, akiket lelkesített a gondolat, hogy egy katolikus szellemű egyetemet lehet létrehozni. Termé­ szetesen jogilag sokkal könnyebb volt egy meglevő egyetemet bővíteni, m int újat alapítani, és a Hittudományi Akadémiát az 1990-es új törvény már az egyetemek között, mint hittudományi egyetemet sorolta fel. Tehát volt egy Pázmány Péterről elnevezett, államilag elismert, egyetemi rangú intézmény, amely azonban addig csak teológiával foglalkozott, ezt kellett bővíteni. - Milyen elképzelések születtek a bővítésre? -Term észetesen több fakultásra gondoltak a tervezők, többféle tervezet is készült, és a helyet is nagyon keresték. Akkor még nem létezett az egyházi ingatlanokról szóló törvény. Az alapítók valóban felelős világiak módjára gondolkozván - én is nagyon buzdítottam őket ebben az irányban - nem azt kérték, hogy adjanak nekünk például volt szerzetesi épületeket, hiszen sze­ gény szerzetesrendeknek se volt akkor még hol újrakezdeni a közösségi éle­ tüket, hanem hogy nézzük meg, mit lehetne szerezni, ami nem terheli meg ezt a - még le nem zárt - kérdést az egyházi ingatlanokról. így kerültek elő­ térbe a szovjet laktanyák. Ekkor kaptunk kormányhatározattal egy szovjet laktanyát, ez Piliscsabán volt, ahol később helyet is talált az egyetem egyik 131 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kara, az első, amelyik világi tudományokat oktatott. 1992-re Seregély István érsek úr, a püspöki kar elnökének hathatós támogatásával született egy püs­ pöki kari határozat, amely a katolikus egyetem létrehozását m ondta ki, ehhez előtte természetesen kikérték az Apostoli Szentszék hozzájárulását. Ezután a magyar állam is elismerte az egyetemet, és - először ideiglenes he­ lyen, Budapesten, a Ménesi út 27-ben —elkezdődött az oktatás, ahol akkor bölcsészképzés volt. 1994-re a piliscsabai laktanya helyrehozatala, átépítése elérte azt a szintet, hogy a bölcsészkar ősszel már ott kezdhette meg a tan­ évet. Hatalmas esemény volt, az összegyűlt ünneplők nem fértek be egyet­ len helyiségbe sem, a szabadban tartottuk az évnyitót. Ezután a Ménesi úti épület lett az ideiglenes otthona az alakuló jogi karnak. - Hogyan indult az újabb kar szervezése? - Az egyetem m ár dolgozó tanárai az esztergomi főegyházmegyei zsina­ ton, 1994 nyarán különös intenzitással kezdtek el tárgyalni arról jogászpro­ fesszorokkal - élükön Zlinszky Jánossal —, hogy jogi karra is szükség volna a katolikus egyetemen. Miért is? Elsősorban azért, mert a jogászképzésben is fontos az, hogy milyen szellemben viszonyulunk a tételes joghoz, milyen fe­ lelősséggel kezeljük, és miként alkalmazzuk a jogszabályokat. Tehát egy új jogászgenerációt szeretett volna m indenki kinevelni. Össze is jö tt egy szer­ vezőbizottság, Paskai László bíboros úrhoz is elmentek a szervezők, aki báto­ rította őket, sőt felajánlotta, hogy Esztergomban a volt nagyszemináriumi épületet használhatnák a kar székházaként. Az persze romos volt, és nem is volt miből helyrehozni. Úgyhogy később a jogászoktatás szintén a Ménesi úti, ideiglenes helyen indult meg. A jogi kar szervezésében magam is részt vettem, így belülről láthattam , hogy milyen szempontok vezették az alapító­ kat, pontosabban a szervezőket, hiszen az alapító megint csak a püspöki kar, majd a magyar parlam ent volt. - Hogyan sikerült az elképzeléseknek megfelelő tanári gárda összegyűjtése? - Nagy nehézséget jelentett a tantestület kialakítása, ez persze termé­ szetes, hiszen a korábbi időkben a vezető jogászok esetében nem volt éppen 132 �DR. ERDŐ PÉTER kényelmes dolog hívő katolikusnak lenni, nem is könnyen juthatott felelős­ ségteljes beosztásba az, aki ezt megvallotta magáról. De voltak azért olyan tudósok, akik - ha nem is végig oktatóként m űködtek az előző évtizedek­ ben, de - mesterei voltak a szakmának, és vállalkoztak arra, hogy bekapcso­ lódnak az egyetemi oktatásba. Voltak olyanok is, akik külföldről tértek haza, esetleg már nem fiatalon, de mégis készen arra, hogy oktatói legyenek az új fakultásnak, vagy akik a gyakorlati életből léptek be az oktatásba, ta­ nácsvezető bírók, híres, sikeres ügyvédek is. Ezen tényezők együttesen alakították ki a tanári kart, amely így nagyon heterogén. A diákság is sokfelől érkezett, nem mindenki hívő katolikus kör­ nyezetből, de azért fokozatosan, ahogy az évek telnek, azt hiszem, ebben is van egyfajta előrelépés. N őtt a választék, azóta a Károli Gáspár Református Egyetemnek is alakult jogi kara, csökkent - sajnos - az egyetemi és főiskolai oktatásban résztvevő generáció létszáma, ugyanakkor az oktatási helyek száma növekedett, tehát könnyebb bejutni az egyetemre, éppen ezért job­ ban lehet válogatni közöttük. Akinek pedig a katolikus identitás vonzó, az inkább hozzánk jön. Azt hiszem, hogy a katolikus szellemű emberek találko­ zása ezen az egyetemen remélhető. Sok m inősített oktatóra van szükség, sok az intézmény, de kevés a tudo­ mányos fokozattal rendelkező ember, és az a kevés ember jár az ország m in­ den pontjára, tanítja a különböző tantárgyakat, tehát még ha híres, elismert oktatót kapunk is valamilyen tárgyra, kérdés, hogy a tanórán kívül tud-e foglalkozni a hallgatósággal. Ha nem, akkor az olykor éppen a lényeget, a szellemi megalapozást nehezíti. Azok a professzoraink, akik részt vettek a szervezőmunkában, mind ennek megfelelően gondolkodtak. Sok jó példát lehetne mondani, többek között Lábady Tamás esetét említhetném, aki nagy szeretetnek örvend a diákok között, és a magyar magánjog klasszikus tankönyvét írta meg. Büszkeséggel említhetem, hogy a Magyar Köztársaság elnökét immár két ízben is - kis túlzással - a jogi kar „adta”. Mádl Ferenc a doktori tanácsunk elnöke volt, Sólyom László pedig szintén a Pázmányon tanított. Kiváló emberek vettek részt ebben a munkában, világosan látszott a szakmai szimpóziumokon is, hogy bár nem mindenki gondolkozik ugyan­ úgy, akár még alapvető dolgokról sem, de az is nagy érték, ha a felmerülő kérdéseket civilizáltan meg tudjuk egymás között vitatni. Azt hiszem, hogy 133 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ebben a tekintetben is sokszor jó volt Pázmányosnak lenni, hiszen ezt is meg kell tanulnia az embernek, hogy a különböző vélemények kulturáltan és építő módon hogyan találkozzanak egymással. , - Hogyan érvényesül a katolikus egyház vezetésének a befolyása az egyetem mindennapjaiban, milyen a kapcsolat a Pázmány és a Vatikán között? —A katolikus egyetemeknek létezik egy világszövetsége, ezen belül van egy európai szövetsége. Éppen a kilencvenes évek végén lehettem részese annak, hogy csatlakoztunk, immár teljes jogú tagként ehhez a két szövet­ séghez, és attól kezdve bekapcsolódtunk működésükbe. Azok a katolikus egyetemek igazán sikeresek, azoknak vannak bőven diákjai is, amelyek ka­ tolikus identitásukat világosan, nyíltan vállalják. Amelyek azt mondják, hogy nem akarnak nagyon föltűnni azzal, hogy ők katolikusok - elsősorban az Egyesült Államokról beszélek - , nyugodtan lehetnek magánegyetemek, amelyek szabadon működnek és senkinek az elveit nem sértik, de ha a kato­ likus identitás nincs meg bennük egyértelműen, akkor nincs olyan rangjuk, nincs irántuk olyan nagy érdeklődés, m int a valóban, ténylegesen katolikus egyetemek iránt. - A magyar Katolikus Egyház hogyan érvényesíti akaratát az egyetem műkődésében? —A magyar állami jog szerint a püspöki kar az egyetem fenntartója. Ez azt jelenti, hogy például a jelentősebb kinevezések esetében maga a konfe­ rencia dönt, a szabályzatok esetében szintén, olykor a konferencia elnöke, az egyetem nagykancellárja az, aki jóváhagyja azokat. A legfontosabb sza­ bályzatokat maga az Apostoli Szentszék hagyja jóvá. A püspöki konferenci­ ának nagyon sokat köszönhet az egyetem, elsősorban a legitimitását. A Szentszék 1999-ben pápai alapításúvá tette az egyetemet, ez hallat­ lan erőt ad, azzal jár, hogy a világon mindenki tudja, hogy milyen elvek, szabályok szerint működik, és ez az intézményes kapcsolatoknak, egyenér­ tékűségnek, partnerségnek az alapja. A Szentszék által m egkövetelt szabá­ lyok számunkra egyébként nem tű ntek szorongatónak, inkább egy vezér­ 134 �DR. ERDŐ PÉTER fonalat jelentettek, hogy milyen irányba, milyen jelleggel fejlesszük egyetemünket. Jó partneri kapcsolatunk alakult ki a milánói, a leuveni katolikus egye­ temmel is, ahol persze a katolicizmuson kisebb a hangsúly, de említhetném Németországban Eichstättet, számos spanyol, francia intézményt, tenge­ rentúlikat is akár. Csak a katolikus egyetemek közül legalább 30-40 olyan egyetem van, amellyel gyakorlati tartalommal rendelkező együttműködési szerződést kötöttünk. A püspöki kar szerepe konkrét anyagi támogatásban is megmutatko­ zott. Az alapítástól kezdve 2001—2002-ig, amíg a piliscsabai campus kialakí­ tása zajlott, a Hittudományi Kar önálló székházát sikerült kialakítani, illetve a jogi kar épületeinek a felújítása folyt, azt az évi állami pénzkeretet, amit a Katolikus Egyház a rossz állapotban visszakapott épületek rendbe hozására évente kapott, legalább egyharmad részben az egyetemre fordította. Sok-sok templom, kolostor és más hasznos épület hátrasorolásával előnyt biztosított ennek a beruházásnak. Ugyanakkor a katolikus egyetem nem lehet deficites, tehát arra nem szorul és nem szorulhat, hogy a püspöki kon­ ferencia a hitéleti pénzeszközökből, vagy a hívők gyűjtéseiből tartsa fenn és működtesse. Ez lehetetlen is volna, hiszen egy nyolcezres hallgatói létszám­ mal rendelkező egyetemet ezekből nem is lehetne fönntartani. - Bíboros úr mit tart Gál Ferenc, a Pázmány első rektorának tevékenységé­ ben a leginkább kiemelendőnek? - Gál Ferenc rektor urat kispap koromtól ismertem és tiszteltem, tan í­ tott dogmatikára is. Amikor a katolikus egyetemi alapítvány létrejött, keres­ tük a kapcsolatot az alapítvány nevében egyrészt a püspöki karral, másrészt azokkal a professzorokkal, akik hajlandók voltak támogatni, felkarolni ezt a gondolatot. Én magam akkor a Hittudományi Kar legfiatalabb professzora voltam. Közben lassacskán kialakult a katolikus egyetem gondolata, és ekkor fölmerült a kérdés, hogy ki legyen a rektor. Magam is javasoltam, de többen is gondoltak rá, hogy Gál Ferencet kérjük föl, aki akkor már nyugal­ mazott professzor volt. Néhányan közülünk elmentek hozzá és megkérték, hogy vállalja el ezt a feladatot, és ő őszintén, örömmel és szeretettel igent 135 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mondott. Tudta, hogy a Szentszék szándéka és kívánsága az, hogy ez az egye­ tem létrejöjjön, és merte vállalni azt a nagy nehézséget, amit az egyetem megszervezése jelentett. Lelkesedése és a szeretete az, ami felejthetetlenné teszi, mint rektort. Nagyon érzékeny volt a szociális kérdések iránt. Észre­ vette azt, hogy vannak diákok, például határon túli magyarok, akik egysze­ rűen nem tudják fizetni a költségeiket, még akkor sem, ha nem fizetnek tan ­ díjat. Nekik a saját pénzéből adott, éveken keresztül nem vett föl fizetést, abból támogatták az ilyen diákokat. О mindig példakép és legenda lesz az egyetem számára. - Az: Ön rektori időszakából mire a legbüszkébb1 - Amikor 1998 tavaszán átvettem a rektorságot, elsődleges feladataim közé tartozott, hogy megszervezzem a rektori hivatalt. A jogi keretek tisztá­ zása, erősítése is a legsürgősebb teendők közé volt sorolható, de m ondhat­ nám az egyetemi tanács munkájának a megerősítését, az adminisztráció megszervezését, az egyes tisztségviselők szabályzat szerinti jogköre és a tény­ leges munkájuk közötti harmónia megteremtését is. Ezek nagyon sürgető feladatok voltak, különösen azért, m ert a hivatal átvétele után néhány hónappal az egész intézmény akkreditációjára került sor, 96 kötetet kellett összeállítani, és kisbusszal bevinni a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz. Ez rendkívül nagy és intenzív munka volt, amelyben az egyetem minden okta­ tója részt vett. Ezek után fel kellett újítani az egyetem központi székhá­ zát - hiszen a jogi kar központi épülete egyúttal a rektori hivatal épülete is a Szentkirályi utcában, s közben a m unkaterület tőszomszédságában még dolgozni is kellett. 1999-ben kerülhetett sor a pápai alapító levél kiadására. Ennek a meg­ felelő kérvényezése, a szabályzatok átírása olyan kritériumok szerint, ame­ lyek a pápai alapításhoz szükségesek voltak, szintén feladataim közé tarto­ zott. Kevesen tudják, de az egyetem alapszabályának egyetlen hiteles szöve­ ge olasz nyelvű, amelyet a kongregációhoz adtunk be, a magyar fordítás csak a megértést segítő eszköz. A továbbiakban is nagy szervezőmunkát kívánt az új informatikai fakultás megindítása. Közben a piliscsabai campus építése folytatódott, nagy ünnepségnek lehettünk résztvevői, amikor fölavathattuk 136 �DR. ERDŐ PÉTER a Stephaneumot, a központi nagy épületet, amely Makovecz Imre művésze' tét dicséri, és amely azóta is látványosságszámba megy. —Bíboros úr fájó szívvel hagyta ott az egyetemet1 - Aki szeret tanítani, annak fáj érte a szíve, ha abba kell hagynia. A rek­ tori posztot is fájó szívvel hagytam ott, de még fájóbb szívvel a katedrát. A kánonjogot nagyon szerettem tanítani, és úgy érzem, hogy akadtak olyan fi­ atalok, akik ezt, az egyébként nagyon száraz hírben álló tantárgyat megsze­ rették. Létrejött egy - egyházi értelemben - kánonjogi fakultás is, amely a magyar jog szerint posztgraduális intézet, de amelynek elvégzésével állami­ lag elismert doktorátust lehet szerezni. A világi jogászképzést is erőteljesen kiegészíti ez: aki akar többet, esetleg fölvesz néhány órát a kánonjogi intézet programjából is, és aki akar, fokozatot is szerezhet belőle. - Szüksége van a magyar társadalomnak a Pázmányon történő jogászképzésre! - Világosan látszik, hogy a jogásztársadalomnak arra az emberi maga­ tartásra van nagy szüksége, amit egy hívő katolikus tud képviselni a joggya­ korlatban és a jogalkotásban. Ugyanakkor az is világos volt, hogy a magyar jogászképzésnek a negyvenes évektől a kilencvenes évekig terjedő időszaká­ ban bizonyos szakterületeken elég gyönge volt a minősége. A római jogot vagy a középkori európai jogtörténetet is eleinte igen vázlatosan, vagy egy­ általán nem oktatták, az egyházjog teljesen kimaradt - és nem is csak az Egyház belső joga fontos itt, hiszen az nem az állami jogrend része, hanem inkább az általános jogi kultúrához tartozik - , de kimaradt az egyházakkal, a vallással, a vallásszabadsággal foglalkozó állami jogszabályok anyaga is. Ennek részben az volt az oka, hogy a korábbi időben ez a terület nem volt részletesen törvényekkel szabályozva, sokkal inkább közigazgatási intézke­ désekkel történtek a döntések. Ilyenfajta kulturális kérdések mellett felme­ rült az is, hogy mivel Európa felé tartunk, az Európai Unió felé tart az ország, nagy szükség lesz arra, hogy a hallgatók jobban megismerjék az európai jog­ történetet, nem beszélve természetesen a minden megújuló jogi karon szűk- 137 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE séges európai uniós és nemzetközi jogi ismeretekről. Tehát volt egy tartalmi sajátosság is, ami m iatt indokoltnak látszott az új jogi kar megindítása. Ezután került sor a püspöki kar döntésére, majd az állami elismerésre. Ezek m ondhatni forradalmi évek voltak, és lázas munkával teltek, sok kényelmetlenség között. Ezeket mindenki hősiesen viselte, és a diákok is megértették, hogy itt és most valami új kezdődik, és hogy minket senki nem kényeztet el, a saját erőfeszítésünkkel kell előteremteni azt, amit ide megál­ modtunk. Persze az álmokat is tisztázni kellett, hiszen újra és újra fölmerült kérdésként, mit is jelent az, hogy katolikus egyetem. II. János Pál pápa éppen 1990 augusztusában adott ki egy apostoli rendelkezést a katolikus egyetemekről, ez az Ex corde Ecclesiae, kezdőszavai szerint „az Egyház szívé­ ből”. Ebben gyönyörűen bemutatja, hogy a hit és a tudomány, illetve a felső­ oktatás milyen nagymértékben összetartozik, hogy mennyire az Egyház szí­ véből született meg az egyetem intézménye maga is Európában, és hogy milyen fontos az, hogy a tanuló és kutató emberek egyfajta egységes képpel rendelkezzenek a világról. Ne pusztán bizonyos szakismereteket kapjanak, amit jól-rosszul elsajátítanak, hanem emberségben is gyarapodjanak, és az egész ismeretanyag olyan értékeket szolgáljon, amelyeket csak akkor tudunk magunkévá tenni, ha látjuk a terem tett világ egységét és látjuk azt, hogy a teremtett világ nem az értelmetlenségnek, a semminek van kiszolgál­ tatva, hanem ott áll mögötte maga az Alkotó. A keresztény világnézet segít­ ség a kutatásban, m ert azt a megnyugtató bizalmat adja a kutatónak, hogy végül is az egész, amivel foglalkozik, értelmes, a társadalom is értelmes, és nem csak azért, m ert bizonyos törvényszerűségeit már ismerjük, hanem azért is, mert az em ber nem a véletlen terméke, hanem „az ős-szeretet és a legfőbb okosság” hozta létre. - Végül is hogyan adtak választ a kérdésre, mit jelent a katolikus egyetem1 - Az is kérdés, m it jelent az egyetem, az egyetemesség fogalma? Ne áltassuk magunkat, a katolikus jelző történelmileg bizony azt jelentette, hogy az egész ókori világra kiterjedő. Tehát nem azt, hogy bármilyen világ­ nézet, bármilyen felfogás megfér az Egyházban, hanem hogy az földrajzi és természetfölötti értelem ben is egyetemes, univerzális, egységes. A katolikus 138 �DR. ERDŐ PÉTER alapállás persze mindig befogadó, párbeszédre törekvő, és ezt a második vatikáni zsinat óta még inkább szem előtt tartjuk. Ez azonban nem pusztán a „katolikus” névből következik. Azt hiszem, hogy ha mást nem, annyit m in­ denképpen elmondhatunk, hogy ezen a karon is valódi dialógus jött létre a világi tudományosság és a katolikus hit között. Ez pedig nagyon nagy dolog, mert azt jelenti, hogy itt lehet beszélni például arról, hogy létezik valami, amit természetjognak hívunk, egy olyan normatív rendszer, amely fölötte áll az emberi törvényhozó akaratának. Az állam sem úgy szuverén, hogy tör­ vényhozó szervei önkényesen bármit előírhatnának, hanem a terem tett világ adottságaihoz, az emberi természethez mégis csak alkalmazkodnia kell, vannak olyan alapvető erkölcsi követelmények, amelyeket a jogalkotónak is figyelembe kell vennie, és ezeket a követelményeket a jogalkalmazás során is szem előtt kell tartani. Fokozottan igaz ez a mai időkben, amikor szétesőben van az ember képe a világról, amikor a fiatal értelmiségiek szinte már nem reménykednek abban, hogy összképet tudnak kapni róla, inkább azt mondják, nem is érdemes törődni mással, mint saját előmenetelükkel, érdekeikkel. Sokszor már a tanulásban is fékező erő ez, mert azt mondják, nem érdemes tisztességesen megtanulni a dolgokat, hiszen nem ettől függ az előmenetel, a siker. Ilyen világban bátorítani kell az embereket, hogy mégis van megismerhető, megérthető összkép, az összképnek a valósághoz köze van, és érdemes az igazságot megismerni, igenis lehetséges igazság számtalan dologról, és azt az igazságot az életben használni is lehet. Ezt ma nagy meg­ győző erővel kell elmondani az embereknek, mert nem mindenki számára nyilvánvaló. Ez a katolikus egyetem fő hivatása. A cinizmus, a fáradtság, az egoizmus magatartása mindig kísértést jelent, és minél felelősebb helyen van az ember, annál nagyobb veszélyt jelentenek ezek a kísértések a közös­ ségre is. Fontos, hogy olyan emberek kerüljenek ki az egyetemről, akiknek tartásuk, és nem csak véleményük, hanem meggyőződésük is van a világról. - Reálisan nézve, megteremthető egy keresztény világnézetű jogi kar? - M inden világi tudomány művelésében fontos a világnézeti alap és a tudás integrális szemlélete. Olyan általános műveltségi tárgyak is bekerül­ tek a tananyagba a jogi karon, amelyek más karokon hiányoztak. Természe­ 139 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tes, hogy katolikus egyetemként kötelező volt számunkra az, hogy oktassuk a katolikus hitet. N em azzal az elvárással, hogy mindenki tegye is azt magá­ évá, fogadja is azt el, de azzal igen, hogy ismerjék meg, hiszen aki katolikus egyetemre jár, attól joggal várható el, hogy tudja azt, hogy mi is a katolikus hit, mi is a Katolikus Egyház. A jogászok közül is sokan megpróbálkoztak azzal, hogy elmondják, mit jelent katolikus, keresztény emberként jogot alkotni, művelni. A jogászi etikának is sajátosan keresztény szemléletű összefoglalásai születtek, Zlinszky János könyvét mindannyian ismerjük. Más munkák is készültek, külön a keresztény, katolikus hit bemutatására joghallgatók számára, a kánonjog különböző, hosszabb-rövidebb összefogla­ lásai, vagy a magyar állami egyházjog rendszerbe foglalása és egyetemi tan ­ könyvi szintű bem utatása. Fölmerült, és azóta is újra és újra téma, hogy a keresztény embernek, a keresztény jogásznak milyen társadalmi felelősséget kell vállalnia, hiszen nem pusztán egy szakmát gyakorol, és minél inkább olyan feladatkörökben dolgozik, amelyek a társadalom életére hatással vannak, annál inkább fon­ tos, hogy ezt a felelősségét át is érezze. Vannak olyan értékek, amelyek nélkül a társadalom tartósan nem m aradhat életben. Ezeknek az értékeknek egy egyetemen meg kell jelen­ niük, az oktatásban és a közösség életében is. Borzasztó nehéz meggyőzően beszélni, értő, befogadó vagy vitatkozó közönség előtt azokról az alapvető emberi értékekről, amelyekre a társadalomnak ahhoz van szüksége, hogy életben maradjon, előadást tartani az igazságosságról, az igazmondásról, a korrupcióról, a tisztességről, az élet védelméről, mint a legfontosabb kérdé­ sek egyikéről. Nagyon nagy dolog, hogy van egy hely, egy egyetem, ahol ezt meg lehet tenni. Ennél azonban sokkal nehezebb saját életünket ezekhez az értékekhez igazítani. Az igazi jó iskola nem az, amelyikben csak tanítják a jót, hanem ahol be is m utatják, hogy aszerint lehet élni. Ez borzalmasan nehéz, az egye- МО �DR. ERDŐ PÉTER tem minden karán az, talán a jogi karon, ahol az emberek fantáziája eleve hajlik a „csalafintaságra”, még egy kicsit nehezebb, mint másutt. De igazságosság nélkül, emberi igazságosság nélkül, annak bemutatása nélkül, h o ­ gyan lehet aszerint élni és dolgozni, a jogi oktatás valahol mégis csak félig lehet hatékony. Nagyon nehéz feladat ez, de egyben lehetőség is, és a Páz­ mányon muszáj, kell, kötelező, nélkülözhetetlen, létfontosságú megpróbál­ ni megvalósítani. Ha reálisan látjuk, hogy ez milyen nehéz, akkor van rá re­ mény, hogy megközelítsük. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s zíte tte ) 141 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Bándi Gyula �A sajátosságok megőrzése B eszélg etés D r . B á n d i G y u l á v a l * - Mennyiben más a Pázmány jogi kara a Magyarországon működő hét másik jogi karhoz képest? - A jogi karok között óriási különbséget nehéz felfedezni, hiszen a jogászképzésnek vannak bizonyos alapvető hagyományai, és vannak bizonyos, jogi szabályozottság általi kötöttségei. Utóbbiak megmondják, hogy melyek azok a törzsanyagba, alapvető oktatási struktúrába tartozó kérdések, mondjuk a köz­ igazgatási jog, alkotmányjog, polgári jog, büntetőjog, amelyeket a tanrendben szerepeltetni kell. Ezen felül azonban nálunk az oktatási struktúrában sok olyan eltérő vonás fedezhető fel, amely nem található meg az egyéb jogi karo­ kéban, például a jogelméleti, jogbölcseleti, állambölcseleti képzés sajátossá­ gai, a közgazdasági képzés erőteljesebb volta, a környezetvédelmi kérdés, és természetesen a kar katolikus jellegét leginkább kifejező jogászi és keresztény etikai képzés, valamint a kánonjog. Eleinte még a hallgatók is mások voltak, most már nem annyira - sajnos. Tehát amikor a kar elindult, akkor még inkább volt mód arra, hogy egy kicsit válogassunk, nagyobb önállóságunk volt a felvételi rendszer kialakításában. Ami eddig esetleg lehetőség volt, az ezen­ túl lehet, hogy hátrány lesz. Arra gondolok, hogy a felvételi rendszerben az érettségi eredmények pontszámmá változtatásával egy erős hagyományokat őrző pannonhalmi bencés gimnázium magasabb szintet jelentő érettségije pontszámban azonosat, vagy esetleg kevesebbet ad, mint egy sokkal gyengébb * Egyetemi tanár, dékán (2003—), a Környezet- és Versenyjogi Tanszék vezetője (1997-) 143 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE iskola érettségije, ahol könnyebben lehet jobb eredményt elérni. Baljós sejtésem tehát, hogy az ilyesfajta sajátosságok eltűnőben vannak. - Ön a sorban a harmadik dékán a Pázmány jogi karának élén, az első időktői kezdve az oktatói gárdához tartozik. Fel lehet-e vázolni az elmúlt 10 évre visszavetítve egy fejlődési ívet, egy olyan képet, olyan pályát, amelyet a Pázmány az elmúlt esztendőkben bejárt.? Honnan indultunk, és hol tartunk most? - Annyiban pontosítanám, hogy az oktatási pályafutásom a Pázmányon csak akkor kezdődött, amikor a tantárgyam oktatása indult, tehát csak 1998-tól kezdődően. Vannak az egyetem fiatal oktatói között sokan, akik az első évfolyamokon végeztek, és ők még tudják, hogy szétszórtan, még pince­ helyiségekben is folyt az oktatás. Ahhoz képest most m ár sokkal konszoli­ dáltabb a helyzet. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez az épület sem oktatási célokra készült, tehát ennek is megvannak a nehézségei az oktatás szempontjából, de mégis egy stabilitást biztosít. Az egyetem igyekezett az első időszakban kialakítani a már eddig is tárgyalt sajátosságokat, hogy mi legyen az, amire a kar katolikus jellege miatt nagy hangsúly helyeződik több is volt a sajátosság a jogászképzés első pár évében, m int most, ezek egy kicsit visszaszorultak azóta. Ennek nem az egyetemi vagy a kari vezetés elha­ tározása az oka, hanem a megváltozott jogszabályi körülmények. Azt is mondhatnám, hogy valójában sok tekintetben az elmúlt 10 évben egy felfutó, lelkesebb időszakot éltünk, amelyben nyilvánvalóan voltak kiemel­ kedő és kevésbé kiemelkedő események, ezt egy kicsit stabilizálódó helyzet vál­ totta föl. Most megint ott tartunk, hogy újra körülnézünk, melyek azok a terü­ letek, amelyekben ismét, egy már konszolidáltabb alapokon álló, de mégis sajá­ tos arculatot lehet kialakítani. Gondolok például a továbbképzésre, mint az egyik jó példára. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elég régóta rendelkezünk továbbképző intézettel, megpróbáljuk a folyamatos képzést ilyen értelemben biztosítani, tehát újabb és újabb ajánlatokat tenni az itt és máshol végzett jogászoknak, hogy fejlesszék tovább tudásukat. Egy másik irány, amelyben a konszolidáció lehetőséget ad a továbbfejlő­ désre, a nemzetközi kapcsolatok bővülése. Nagyon büszke vagyok arra, hogy tavaly sikerült tető alá hozni a Cambridge-i egyetem jogi karával azt a megái- 144 �DR. BANDI GYULA lapodást, amelynek keretében hallgatóink a brit és az európai joggal foglak koznak a Cambridge-i egyetemmel közös képzésünkben. Ezek mind olyan utak és lehetőségek, amelyeket nagyon szeretnék a jövőben még inkább bő­ víteni, és nem kizárólag nyugat felé. —M ilyen olyan országos, illetve tágabbra tekintve európai tendenciák vannak a felsőoktatásban, amelyek a Pázmány sorsát is esetleg befolyásolják, illetve ame­ lyek - részben erről már esett szó - az egységesülés felé hatnak1 - Az elmúlt időszakban, az elmúlt két évben a társkarok dékánjaival az volt egy egyik legnagyobb feladatunk, hogy a jogászképzést kivonjuk az ún. „bolo­ gnai folyamat” hatálya alól, amely Európában egységesen kettéosztja az egye­ temi képzést 3 + 2 évre. Három év után a mi fogalmaink szerinti főiskolai diplo­ mát ad, de tovább lehet folytatni a tanulmányokat újabb két évig, és akkor kapja meg a jelölt az egyetemi diplomát. Ennek az a lényege, hogy ne tanuljon mindenki öt évig az egyetemeken, hanem el lehessen helyezkedni bizonyos helyekre már a három év után járó diplomával is. Véleményünk szerint ezt nem lehet megvalósítani a jogászképzésben, annak eltérő jellegénél fogva. Három év alatt semmilyen szinten sem lehet megtanítani a jogot a hallgatóknak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy közös erőfeszítéssel végülis megőriztük ezt a sokak szá­ mára talán konzervatív tradíciót, tehát a jogászképzés azon kevesek közé tarto­ zik, amelyek megmaradtak egységesnek. Remélem, hogy ez nem csak átmeneti győzelem, és sikerül megőrizni azt a sajátosságot, amely a jogászképzést nálunk jellemzi. A „bolognai folyamat” az én megítélésem szerint azért hoz túlzottan egysíkú oktatási rendszert, mert nem számol a nemzeti sajátosságokkal, tradíci­ ókkal, a több évszázados oktatási hagyományokkal. - Beszélünk egységes európai és országos t szinten zajló folyamatokról is. Mennyiben nehezíti meg a Pázmány szellemiségének gyakorlati megvalósítását az a tény, hogy pontosan egy ilyen európai fejlődési folyamatba, egy olykor akár szelíd erőszak vagy nyomásgyakorlás árán is egységesülő Európába kell beintegrálód­ nunk? Itt azért némi ütközés, ellentmondás van, hogyan lehetne ezt feloldani? Alább kell-e adni az eredetileg kitűzött célokból1 145 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Nem hiszem, hogy hátrányt jelentene. Tessék csak megnézni, hogy Európában rendkívül nagy tradícióval rendelkező és nagy befolyású katolikus egyetemek vannak, a kapcsolatokat, amelyeket építeni törekszünk, el­ sősorban ezekbe az irányokba szeretnénk tovább fejleszteni. Érezhető, hogy az Európai Unió is tiszteletben tartja ezt a bizonyos zsidó-keresztény múltat és a gyökereket, amelyek az európai kultúra alapjai. - Magyarországon mennyiben függ a keresztény világnézeti alapú oktatás az államtól'' Nem csak a felsőoktatásra gondolok itt, hanem a teljes iskolahálózat működtetésére. Fenyegetne valamilyen veszély ennek létét? - Elég nehéz itt az aktuálpolitikai kérdéseket teljesen megkerülni, tessék megnézni az elmúlt év költségvetési törvényéhez kapcsolódó, vagy éppen a vatikáni megállapodás esetleges revíziójáról szóló mende-mondákat. Nagy­ mértékben függ a költségvetéstől az oktatás, a katolikus oktatás és természe­ tesen a felsőoktatás is. Itt egy alapvető félreértés látszott a megítélésben azok részéről, akik az egyházi iskolák állami támogatásának csökkentését követelik. Ugyanis amikor az állam támogatja ezeket az oktatási fonnákat, a legkisebbtől a legnagyobbig, akkor nem ajándékot ad, hiszen olyan feladatot látnak el ezek az intézmények, amelyet egyébként állami oktatási intézményeknek kellene ellát­ niuk. Tehát itt természetes elvárás, hogy az állam állja a költségeket. Sajnos az Egyház nincs olyan helyzetben, hogy jelentős mértékben támogassa a tanin­ tézményeket, így az induláshoz adott jelentős támogatáson túl ma már mi sem részesülünk pótlólagos anyagi forrásokból. A hallgatói normatíva állam által biztosított részéből, valamint a bevételeinkből tartjuk fenn magunkat. De ez azt is jelenti, hogy igyekszünk az önállóságot megőrizni. - Nyolc jogi kar van Magyarországon. Szükség van-e ennyire egy tízmilliós országban? - A nyolc jogi kar léte az oktatási tárcának is a problematikus, azt kér­ dik, minek ennyi jogász, miért támogassanak ennyi képzést, és főleg, miért kellene a katolikust külön is támogatni? Lehet, hogy a jogászképzésből kike­ rült hallgatóknak most átmeneti elhelyezkedési nehézségeik vannak, de 146 �DR. BANDI GYULA azért ne tessék elfelejteni, hogy nem csak a szűkén vett, klasszikus jogászi szakmákban lehet egy jogásznak elhelyezkedni. Nem igaz az, hogy a jogá­ szok távlatilag túl sokan lennének. Persze felvethető, valóban szükséges-e egy tízmilliós országban nyolc jogi kar? Ez valószínűleg több, m int amire szükség lenne. Közöttük mi az erős középmezőnyben vagyunk. Három „fia­ tal” és öt hagyományosan ismert, már legalább 20 éve működő jogi kar van, így azt hiszem, ez nem egy rossz helyzet számunkra. Ezen lehet még javítani. Hadd büszkélkedjek egy kicsit. Szegeden rendezték meg legutóbb a jogá­ szok dékáni kollégiumát, ahová a vendéglátó meghívta a különböző klasszi­ kus jogászi szakterületek képviselőit is, beszéljenek arról, hogyan látják, milyen a frissen végzett jogászi gárda. Nagy megelégedéssel hallottam a Leg­ főbb Ügyészség személyzetisétől, hogy arányaiban - mind abszolút, mind rela­ tív értelemben - a legtöbb jogászt az ügyészség tőlünk veszi föl. Felvetődik a kérdés, hogy miért? Azt hiszem, hogy ebben benne van az a bizonyos keresz­ tény szellemiség, amelyet a mi hallgatóink jobban, vagy nagyobb arányban képviselnek. Hiszen az ügyészségnek a törvényesség biztosítását kell szolgál­ nia, bizonyos erkölcsi értékekkel együtt, ugyanakkor egy ügyésztől elvárt szi­ gorú fegyelemmel kell működnie, tehát szüksége van az ilyen megalapozott­ ságra. A bírói poszton is szigorúbb erkölcsi hozzáállás, az átlagosnál komo­ lyabb erkölcsi tartás szükséges. Azt hiszem, hogy ezt mi meg tudjuk adni. - Tud-e néhány oktatási intézmény, ezek közül kiváltképp a Pázmány jogi kara látható nyomokat hagyni a jogásztársadalomban, és ezzel együtt a társada­ lom egészében? - Biztosan igen, már csak a nagy számok törvénye alapján is. Elmond­ tam az előbb, az innen kikerült hallgatókra, a végzett jogászokra nagy szük­ ség van azokon a területeken, ahol nagyobb igény van az erkölcsi rend be­ tartására. Nagyon remélem, hogy a magyar közéletben is így lesz a jövőben, és akkor ezzel arányban nyilvánvalóan a jogászok társadalmi befolyása is je­ lentősebb lehet. Még nagyon kevés a tapasztalat, az eltelt idő nem elég arra, hogy azt mondhassuk, érezhető egy „pázmányos jelenlét” a társadalomban, de meggyőződésem, hogy ez így lesz majd a jövőben. (A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 147 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Botos Katalin �Az elszabadult elvárások kora Besz él g e té s D r . B o t o s K a t a l in n a l * - Hogyan került annak idején kapcsolatba a Pázmány alakuló jogi karával? - A jogi kar leendő első dékánja, Zlinszky János keresett közgazdász-oktatót a karra. Elsősorban régi barátjára, ismerősére, Rabár Ferencre gondolt, aki viszont engem javasolt a Közgazdasági Intézet élére. (Rabár Ferenc volt az Antall-kormány pénzügyminisztere, jómagam pedig a helyettese.) A kar alapításkori munkálataiból így én is kivettem a részem. Az eredeti elképzelé­ sek szerint ez a kar sokkal erőteljesebben követte volna a korábbi Pázmány Péter Tudományegyetemen működő jogi karnak azt a fajta kettősségét, amely két diplomát adott ki: egyet az államtudományok és egyet a jogtudo­ mányok terén. Zlinszky János elképzelése szerint karunk hivatása lenne az, hogy jelentős számban képezzen az egyetem szellemiségének megfelelően szakembereket a közszolgálatba. Ehhez azonban gazdasági ismeretek is szük­ ségesek. Később tisztázódott, hogy a jelenlegi oktatási rendszer csak egy dip­ lomát fog továbbra is kiadni, a jog- és államtudományi diplomát. Ekkor ala­ kult ki az az elképzelés, hogy a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet erőteljesebb gazdasági képzést adjon a nálunk végzett jogászoknak, ezzel valamennyire mégis közelítve az eredeti elképzelésekhez. - Sokan panaszkodnak arra, hogy az eredeti elképzelések, amelyek egészen más perspektívába helyezték volna a jogi oktatást, mára már beleszürkültek az * Egyetemi tanár, a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet vezetője (1995-) 149 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egységesítő, központi törekvésekbe. Mindez a közgazdaságtani oktatásra is igaz, vagy azért sikerült megőrizni valamit a kar ezen sajátosságából? -V alam it igen, de természetesen az úthenger elől mi sem tudtunk kitér­ ni. Időkeretek közé van szorítva a közgazdaságtan oktatása, így nem jutunk el azokig a mélységekig, ameddig szerettünk volna. Azt válaszolja erre a felvetésünkre akár a jogi képzésért felelős Magyar Akkreditációs Bizottság, akár a kar vezetése, hogy ezeket a törekvéseinket a jogi továbbképzés kere­ tében valósítsuk meg. De ha valahol az alapoktatásban nincsen kiépített oktatói bázis, akkor a továbbképzésben sem lehet kialakítani olyan szemlé­ letbeli egységet, amelyre szükség volna. Természetesen egy jogász legyen el­ sősorban jogász, de hogyan lehet jó jogász az, aki szakmájának a gazdasági vetületeit nem érti? A gazdaság másról sem szól manapság, mint jogi konst­ rukciók adás-vételéről. Az sem biztos, hogy mindenki a hagyományos jogi pályák valamelyikén helyezkedik el, és az élet minden egyes területén szük­ ség van gazdasági ismeretekre. Szerencsés lenne ezeket már a legfogéko­ nyabb egyetemi évek alatt megszerezni. Azt gondolom, minden jogásznak minimum annyit kellene tudnia a közgazdaságról, amennyit mi tanítunk, de ez már tényleg - a kényszerből lecsökkenteti - abszolút minimum. - Van-e kitörési pont ebből az uniformizálódott rendszerből? - Némi lehetőséget jelentenek m eghirdetett választható óráink, de ezek esetében megfogalmazódott a félelem, hogy esetleg elszipkázzuk velük a jogi tárgyaktól a hallgatókat. Megjegyzem, valamennyi speciális kollégiu­ m unkat a következő évek jogi tárgyainak alátámasztása céljából „tervezzük meg”. Azért így is bőven akad munkánk. Én komolyan vettem azt, hogy az egyetem valóban egyetem, tehát az oktatók és a hallgatók, az egyetem karai­ nak közössége. Ezért szorgalmaztam a karok közötti együttműködést is, annak érdekében, hogy a Pázmány Egyetemen megvalósulhasson egy többé-kevésbé egységes, a keresztény gazdasági tanítást alapul vevő közgazda­ sági oktatás. Ennek eredményeként áttanítunk a bölcsészkarra és az infor­ matikai karra is. 150 �DR. BOTOS KATALIN - A rendszerváltozás kezdetétől aktív résztvevője a magyar politikai és köz­ életnek. 1989-90-ben az egész magyar társadalmon egyfajta hurráoptimizmus lett úrrá, mindenki azt hitte, hogy most majd minden egycsapásra megváltozik. Ma már tudjuk, hogy ez csupán vágyálom volt. Melyek voltak azok a valóban megalapozott remények, amelyek végül nem váltak valóra.7 - Magam a Kádár-rendszer elleni nyílt társadalmi „mozgolódásokban” aktívan kevésbé vettem részt, passzívan azonban annál inkább. Maga az a tény, hogy az ellentmondásokra, gazdasági lehetetlenségekre felhívtam a fi­ gyelmet, olyan tevékenység volt, hogy későbbiekben az akkor végzett hall­ gatóim elmondták, mindig várták, mikor jön be a titkosrendőrség az előadó­ terembe, és mikor visznek el. Bátorságot igényelt az igazság kimondása, pedig csak a realitások, a közgazdasági tények megismertetésére töreked­ tem. A Magyarország eladósodására vonatkozó információk például több­ szörösen titkosított adatoknak minősültek, amelyeket azonban a külföldi szakirodalom mindig közölt, így onnan elolvashattam. Ezt átélve, nagy vára­ kozásokkal tekintettem a ’87-88-ban lassan változni látszó világra, és ami­ kor az események felgyorsultak, úgy éreztem, be kell kapcsolódnom az orszá­ gos politikába. Meg kell jegyeznem, hogy férjem, Botos József, egyetemünk docense az 1956-os forradalom aktív résztvevője volt, és ez a bélyeg a rend­ szerváltozásig mindkettőnket elkísért. így egészen természetes volt, hogy az alternatívák közül a nemzeti-liberális-keresztény gondolkodásúak számára afféle „gyűjtő” szerepet betöltő pártot, a Magyar Demokrata Fórumot vá­ lasztottam a politikai aktivitás számára. Ide kötöttek mind a racionális meg­ fontolások, mind az érzelmi szálak. Szerettem volna a szabad, független, de­ mokratikus magyar piacgazdaság megteremtésében segédkezni. Részt v et­ tem a Nemzeti Kerekasztal gazdasági albizottságainak tárgyalásain. így láttam, mit örökölünk a múltból, úgyhogy nagy illúzióim nem lehettek. Egy tekintetben mégis voltak: azt hittem, hogy a polgári demokrácia puszta lété­ nél fogva is nagyobb kontrollt fog jelenteni a voluntarista döntések fölött. Még nem tudtam, mennyire voluntaristává - monopolista érdekérvényesí­ tővé - tud válni a piac maga is, ha a gazdasági hatalm at egyesek ügyesen megkaparintják. Azt sem láttam eléggé tisztán, hogy kiszabadulva a szocia­ 151 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lista tábor szorításából, egy másik rendszer „fennhatósága” alá kerülve, mennyire kényszerpályán leszünk e „szép új világ”-ban. - A politikába kerülve milyen megvalósítandó célokat tűzött ki maga elél - Elsődleges cél a valóban szociális alapú piacgazdaság kiépítése volt. Meg kellett próbálni a középosztályt megerősíteni, elkerülni a „kevés gaz­ dag-sok szegény” latin-amerikai típusú társadalmi modelljének megvalósu­ lását. Ehhez azonban határozottabb állami szerepvállalás kellett volna, de ezt az akkori idők társadalmi közvéleménye nem tűrte. M inden állami be­ avatkozásban a régi szocialista rendszer visszatérésének jeleit látták, elutasí­ tották a „szociális”-t, mert azt hitték, azonos a szocialistával. Azok kereked­ tek felül, akik az amerikai gazdasági modellt kívánták nálunk is bevezetni. O tt az elmúlt 25 év alatt nagy erőkkel tört újra előre a szabadpiaci gondol­ kodás, amit divatosan neokonzervativizmusnak hívunk. Nyugat-Európában is egyre erőteljesebb lett ez a folyamat, visszaszorítván az állam szerepét. Nálunk viszont éppen hogy az állami szerepvállalás bizonyos megerősítésére lett volna szükség, hiszen az átállást a szabadpiaci rendszerre nem lehet min­ den átmenet nélkül megvalósítani. Nem a privatizáció elhalasztására, de észszerűbb ütemezésére, átgondoltabb koncepció alapján való megvalósítá­ sára gondolok. Mégis az IMF (Nemzetközi Valuta Alap) által szorgalmazott úton indultunk el, látható, milyen sikerrel. Azóta sem alakulhatott ki a szo­ ciális piacgazdaság. - A korábbi nyílt diktatúrából a magyar gazdaság egyből átkerült az akaratát szintén hatékony nyomásgyakorlással megvalósító új gazdasági rendbe, amely a legkevésbé sincs tekintettel a mi keresztény hagyományainkra. A jogtudományban is nehéz a kereszténységet hatékonyan képviselni. Van-e erre mód a modem közgazdaságtanban1 Meg lehet- e találni egyáltalán a keresztény értékek helyét a gaz­ dasági életben 1 - Hogyne lehetne! Nekem soha, a legkisebb nehézségembe sem került megvédeni saját álláspontomat, amely szerint lehetséges keresztény közgaz­ daságtan. Persze nem attól, hogy valaki egy kitűzőt magára aggat. Egy szem­ 152 �DR. BOTOS KATALIN életet kell megvalósítani a mindennapokban. Még az amerikai rendszer sem ellentétes a szociális piacgazdság gondolatával, csak az utóbbi több és jobb annál. Az általam helyesnek tartott rendszer is a vállalkozás és a piac szabadsá' gára épül, de az ebből eredő igazságtalanságokat a jog erejével igazítja ki. A vál­ lalkozó szociális felelőssége nem csupán az illető belső meggyőződésétől és erkölcsi hozzáállásától függ, hanem jogi kötelezettségtől. A gyakorlatban per­ sze máshol is torzultak ezek az elvek. Egymásra licitáltak a politikai erők, és finanszírozó hatalommá vált a jóléti állam. A szociális piacgazdaság, amely Nyugat-Európában oly nagy sikereket hozott a gazdaságban, ki van téve a globalizmus támadásainak. Ezek ellehetetlenítik azokat az állami beavatkozá­ sokat, amelyek a tőke erejének megnyirbálásával biztosítanák a munka és a tőke közti egyensúlyt. A legnagyobb kérdés ezért ma az, hogy hogyan lehet a globalizmus kihívásaira a szociális piacgazdaság értékeinek megőrzésével megfelelni. - Az; európai összefogás egyes megnyilvánulásai azonban nein utalnak arra, hogy a keresztényi gondolat, mint a védekezés egyik lehetséges „eszköze" teret nyerne nemzetközi szinten. Van-e bármijei, amely erre a szükséges visszatalálásra utalna? - A reményt sosem adjuk fel. Európa elkényelmesedett, elöregedett, a szociál-liberális eszmék által olyannyira átitatott lett, hogy ebben ezt a re­ ményt nagyon gondosan kell ápolni. Számos kis kezdeményezés hálózattá bővülésével elképzelhető, hogy áttörést lehet megvalósítani. Másfelől a po­ litikai erők, melyek most oly nagy lelkesedéssel támogatják a gazdaság libe­ rális, rövidtávú, mindenféle transzcendenciát nélkülöző megközelítését, rá fognak döbbenni, hogy saját maguk alatt vágják a fát. Spirituális megújulás­ ra van szükség, amelyben az a felismerés is benne foglaltatik, hogy a család­ ban megvalósítható együttműködés egyben a legalapvetőbb versenyerő. Ha ezt nem érezzük át, teljesen alulmaradunk a távol-keleti, más eszmei alapo­ kon, de komoly erkölcsiséggel bíró nagy világnézetek, ideológiák alapján ki­ alakult együttműködéssel szemben. Határozottan állítom, hogy Európa - de akár beszélhetünk az egész nyugati világról - versenyképességének feltétele ez a spirituális megújulás. 153 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Kicsit elébe is ment a kérdésemnek, hiszen eddig egyetlen eszközt említettünk a megújulásra, a törvéiryhozást. A z előbb elmondottak szerint ez azonban nem elegendő. - A jog csak a jéghegy csúcsa. Teljes, a gyökerekig lehatoló világnézeti bázis kell, amely a családoknál kezdődik. Amikor a kereszténység védi a csa­ ládot, annak méltóságát, gyakorlatilag a minőségi munkaerő-újratermelés legfontosabb feltételét fogalmazza meg. Az egészséges, majdan jól képzett gyermekek ugyanis általában a jól működő családokból kerülnek ki. Amikor ezt mondom, a liberálisok megmosolyognak, a keresztényeknek meg túlzot­ tan liberális. A Katolikus Egyház társadalmi tanítása azonban realista. Bölcs, nagyon bölcs állásfoglalásokat tett, nyugodtan alapozhatjuk rá a gaz­ daság építését. A hogyan elhatárolta magát a kommunista tulajdonelvétel­ től, pontosan látva, hogy az embereknek szükségük van a vagyonra, hogy m int gondos gazdák léphessenek fel, úgy határolta el magát a kapitalizmus egyes megnyilvánulásaitól is, megfogalmazva a méltányosság és igazságosság gazdasági alkalmazásának gyakorlati alapjait. - Ad nekünk választ bizonyos gazdasági kérdésekre a Szentírás? - Olyannyira, hogy speciális kollégium formájában ezt tanítjuk is. Lát­ hatjuk, milyenek voltak az első barter-szerződések, kötnek benne szerződést sírhely megvásárlására, pontosan megjelölve a szerződés tárgyát. Világosan beszél a méltányos bérről is. A Szentlélek által sugalmazott szerzők sora na­ gyon pontosan látta, hogy a társadalom nem nélkülözheti a gazdasági szer­ vezettséget. A mi feladatunk, hogy ezt a mai körülmények között is érvé­ nyesítsük. —Sikerülhet ez, látható formában? - Sokkal nagyobb társadalmi figyelemre lenne szükség, beleértve a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetemet is. Itt is az eddiginél hatékonyabban kell kép­ viselni a keresztény felfogást, nagyobb aktivitással, nagyobb támogatást élvezve. N em csak szép szavakat kell elmondani, igazságosságról, méltányosságról, 154 �DR. BOTOS KATALIN hanem azt is meg kell mondani, hogyan legyünk igazságosak és méltányosak, és a gyakorlati élet hétköznapi problémáiban is alkalmazni kell ezen elveket, saját munkatársainkkal, hallgatóinkkal, oktatótársainkkal szemben is. —Egy parányi ország tud egyáltalán karakán, önálló döntéseket hozni gazda­ sági kérdésekben? - Nagyon jó kérdés. Mindig van játéktér, amelyet ki kell használni, eset­ leg kereteit tovább feszegetni. Játéktér van, de szuverenitásunk, az nincs. Jogi, formális értelemben persze igen, de gazdasági értelemben nincs. A szűk játékteret sem szabad viszont alábecsülni. Sok mindent tehettünk volna, amit elmulasztottunk. Nem könnyű persze gúzsba kötve táncolni, de ez nem ad felmentést a cselekvés alól. Amíg a gazdasági döntéseket alapvetően meghatározó politikai közélet ilyen rövid távú szemléletű, nem is várható változás. Ki az a politikus, aki hosszú távú előnyökért cserébe felvállalna rövid távú terheket? Egyetlen hosszú távú érdek működik, a vagyonfelhalmozás, mert ugyan az emberek Istenben már nem hisznek, saját halhatat­ lanságukban annál inkább. - Erre a liberál-kapitalista világrendre, amelynek úgy-ahogy, tökéletlenül, de részei vagyunk, milyen jövő várhat? Több lehetséges forgatókönyvet is olvashat­ tunk már, egyik sem volt túlságosan kedvező a nyugati civilizációra nézve. Bekö­ vetkezhet-e drasztikus változás, egyfajta kataklizma? - Az IMF egy bizottsága legutóbbi jelentésében is igen kritikusan áll hozzá az Egyesült Államok gazdasági politikájához, pedig ezt a szervezetet maga az USA „mozgatja”. Szóvá tették a féktelen költekezést, amelynek nincsen fedezete, mindenki a lehetőségei határain túl nyújtózkodik, az erő­ seket a gyengék tartják életben, a kisebb országok hitelezik meg az Egyesült Államok előretörését. Ha bizonyos közös célok elérése érdekében történik ez, például a Mars-utazás miatt, amely az egész emberiség problémáinak megoldásában segédkezhet, azt mondhatjuk, ez így van rendjén. De önm a­ gában az, hogy a társadalomban mindenki pazarlóan él, olyan igazságtalan­ ságokra vezet, amelyek nem tarthatók fenn örökké. Az elszabadult elvárá­ 155 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sok korában élünk, amelyeket meg kell fékezni, szükség lenne önkorlátozás­ ra. Erre azonban nem hiszem, hogy komoly megrázkódtatás nélkül rá lehetne venni az embereket. Lehet, hogy egy kataklizma kell a változások­ hoz. Persze az em ber szeretné ettől a jövő generációit megóvni, mert a nagy változásokat mindig a konc feletti marakodás kísérte, m érhetetlen szenve­ dést hozva az emberiségre. El kell mondani az embereknek, miért érdemes visszatérni az etikához, miért érdemes nem kihasználni minden lehetőséget, miért kifizetődő hosszú távon az önmegtartóztató erkölcsösség. Nem úgy, hogy ez ellentétes legyen emberi természetünkkel. Az esendő, bűnre hajló emberi természetnek is jó lehet ez. Csak hát a számos deviancia, a bűnös pa­ zarlás ez ellen hat. De az Egyház mindig ad lehetőséget a visszatérésre. Ezen kell munkálkodnunk. (A b eszélg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 156 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Horváth Attila �A cementes zsákoktól a keresztény értelmiség kineveléséig Beszélg etés D r . H o r v á t h A t t il á v a l * - Hogyan került annak idején a Pázmányra1 - M áthé Gábor tanár űr, aki az ELTÉ-n máig is kollégám, szólt nekem, hogy indul ez a kar, és ő úgy véli, nekem itt a helyem. Ezek után kerestem meg Zlinszky Jánost, akkor még csak reménybeli alapító dékán urat, hogy nagyon szívesen közreműködnék a kar alapításában és az oktatásban. A kö­ vetkező alkalommal már ott ültünk az Alkotmánybíróságon a dékán úr szo­ bájában, és együtt terveztük a jövő feladatait. - Hogyan emlékszik vissza a kezdeti időkre1 - Igazi hőskorszak volt, a semmiből kellett valamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott nekünk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én fela­ datom az volt, hogy a magyar jogtörténet oktatását szervezzem meg, olyan körülmények között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztrá­ ció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni, és beszélgetni egymással, csak annyi helyünk volt kez­ detben, hogy az előadásokat és a szemináriumokat m egtarthattuk. Az elő­ adás egy ebédlő-szerű helyiségben zajlott, amely m ellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csörögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az első időkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi * Egyetemi docens, a Jogtörténeti Tanszék oktatója (1995-) 159 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, székeket, mindenki behozta a saját könyveit, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tudjunk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átra­ gadt, és ok maguk is segítettek ebben. - A „legendás” első gólyatábor története is tökéletes példája ennek a kezdeti lel­ kesedésnek, ahogyan a semmiből valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. - A gólyatábort, és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsőbbévesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíróságon, Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítet­ tem, hogy jönnek ősszel a hallgatók, kellene hát szerveznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem voltak felsőbbévesek, én pedig az ottani alapító pro­ fesszorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Összesen harm incezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, disc jockey-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy Fábry Sándor humorista, aki akkor még nem volt annyira ismert, elvállalta, hogy eljön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harm incezer forint. Azt m ondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségvetésünket, így az esti zenés progra­ mot úgy oldottuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, békebeli, hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a disc jockey. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a fel­ adatra, így a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lévén, a régebbi idők zenéit vonultatom fel, a hatvanas-hetvenes évekből. Nagyon kellemes volt a han­ gulat, különösen, amikor kiderült, hogy hajnali háromkor vége a bulinak, és haza kellene m enni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt ren­ delkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátul­ jára, csomagtartóba, tetejére, azokkal mentem, és így oda-vissza fordultam jónéhányszor, míg a hallgatókat hazaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem lehet o tt hagyni őket éjjel háromkor az úton. 160 �DR. HORVATH ATTILA Ebből a történetből is látszik: ez kemény időszak volt, olykor tényleg csak öt perceink voltak, sokszor a dékán úrral is úgy beszéltünk meg valamely fon­ tos kérdést, hogy ő rohant egy másik megbeszélésre, és a lépcsőn két szóval adott instrukciókat, én is ugyanígy, ez alatt az idő alatt vezettem elő azt, hogy mit szeretnék csinálni. Ez egy egészen rendkívüli korszaka volt az életemnek. Tulajdonképpen most egy újabb kihívás előtt állunk, hiszen miután összeállt az egyetem - bár nyilván még mindig nem tökéletes minden - , most kellene a minőségen sokat javítani, mind az oktatás színvonalán, mind az egyéb feltételeken. - Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? - Egyik részről azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és talán valamilyen többletet tud adni az ide járó hallgatók­ nak. Nagyon sokan és sokat szoktak beszélni arról, hogy mi a jogszerű és az erkölcsös, nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meg­ határozva, de olyanok is vannak bőven, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. - Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kellene jobban megválogatni azt, hogy ki járhat ide? - Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyúj­ tunk nekik, akkor órájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldalról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon csekélyek, hiszen tömegképzésben ve­ szünk részt, 300 fős évfolyammal találkozunk, és gyakorlatilag csak a szemé­ lyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát m utatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak. - Аг ember azt gondolná, nem csak az elnevezésből, hanem egészen egysze­ rűen azért, mert ez az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy 161 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentősége van. - Egyfelől azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantárgyak, például a kánonjog, amelyet csak mi oktatunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol különböző értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. Természetesen a főbb tantárgyak ugyanazok, m int az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, tér el részben az állami egyetemekétől. - Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némiképp megfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet egy jogtudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemi­ séget belevinni az oktatásba? - Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szempontból könnyű a helyze­ tem, mert a magyar történelem nek azokat a korszakait szoktam hangsú­ lyozni, amelyek például azt tükrözik, hogy milyen szerepe van az Egyháznak a társadalomban, milyen események voltak a magyar történelemben, ame­ lyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettős feladatot lát el, egyrészt ad egy általános műveltséget, másrészt egy gondol­ kodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagy mértékben belehelyezke­ dik az is, hogy az erkölcsnek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kiala­ kuljon a mai modern társadalomban. - A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tartozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud válaszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világ­ ban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani gondolko­ dásukat, amely értékekkel e falakon kívül szinte egyáltalán nem találkoznak? - Ez csak látszólag tűnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyi­ tottak, csak fel kell kelteni az érdeklődésüket, meg kell találni mindenkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíván­ csiságát valami iránt. O nnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen 162 �DR. HORVÁTH ATTILA ahogy elkezd érdeklődni a jog, az Egyház és a vallási tanítások iránt, onnan­ tól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sok­ kal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyőzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az első lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbösséget, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat, valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezőleg: olyan eszmerendszer, amely kifejezetten erősíti az azt képviselő embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jogásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté­ nelmi konfliktusba is kerül - ezt jogtörténészként állítom - , m int azoknak, akiknek nincsen hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A legnehezebb időszakokban azok állták meg a helyüket, akik nagyon erős világnézeti kötő­ déssel rendelkeztek. - Milyen lehetőség van, milyen lehetőségeket alakítottak ki az egyetemen belül az ilyenfajta szellemi nevelés érdekében, mellyel az egészen máshonnan érke­ zett, másfajta értékrendet fontosnak tartó fiatalok gondolkodását formálni lehet ? - M egmutatunk egy olyan életutat, felfogást, amely lehetséges alterna­ tíva a mai társadalomban. A személyes példamutatás tud hiteles, meggyőző lenni. A nnak idején, amikor 1986-ban elkezdtem dolgozni az ELTE-n, kife­ jezetten azokat a területeket kezdtem el kutatni és tanítani, amelyeket fon­ tosnak tartottam az akkori viszonyok közepette; ezek jó része ma is aktuális. Tanítottam a szocializmus alkotmánytörténetét, a nemzetiségi kérdést, a koncepciós pereket, a kereskedelmi jogot, amelyek akkoriban teljesen isme­ retlenek voltak Magyarországon. Ezeken a területeken keresztül m indenütt be lehet m utatni azt, hogy mit várok el azoktól, akiknek én ezt elmondom. - Említést tett többször is a személyes példamutatásról, melyre legtöbbször talán az előadásokon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tanórákon kívül bár­ mifajta olyan közösségi alkalmakat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott beszélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók 163 �A P Á Z M Á N Y JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE gondolkodásának valamilyen irányba való terelgetése, a bizonyos értékek képvise­ letére való felhívás meg tud valósulni? - Természetesen lehet, egyébként nem is folytatnám ezt a pályát, ha ez nem le n n e lehetséges. A zért az órákon, előadásokon, szemináriumokon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, hogy ki az a tanár, aki emberként, erköl­ csös lén y k én t viszonyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt taníta­ niuk, akik emberként és ta n árk én t is alkalmasak erre a feladatra, ráadásul k u tató k én t is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a leg­ újabb eredm ényeket át kell ad n i a hallgatóknak, a másik oldalról viszont ezt olyan ta n á ri mentalitással kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdek­ lődésüket. Olyan tanárokra v a n szükség ehhez, akik esetleg akkor is érde­ kelnék a hallgatókat, ha nem lenne kötelező vizsgázni náluk, akkor is elm ennének hozzá, és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésről. A szűkebb értelem ben vett egyetemi oktatáson túl pedig számta­ lan lehetőség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tan­ szék m e lle tt működnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklődő és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön is foglalkozunk. Együtt folyta­ tunk kutatásokat, együtt készülünk fel különböző témákból, készítünk dol­ gozatokat, segítjük őket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmány­ utak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, előadásokat szervezünk az éppen aktuális kérdésekről, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a kör­ nyező országokba, a történelm i Magyarország területére, Erdélybe, Felvi­ dékre. B em utatjuk a jogélet legfontosabb intézményeit, elmegyünk a parla­ mentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sőt még börtönbe is elviszem a hall­ gatókat. - A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfontosabb közösségteremtő erő. Erőteljesebben jelenik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt? - Én nagyon bízom benne, hogy igen. N álunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes segítő hallgató is tevékenykedik a tanszéken. Sokszor 164 �DR. HORVÁTH ATTILA szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesznek körül, és ha bármilyen feladat merül fel, rögtön vannak jelentkezők, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bármiféle jutalm at várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán, és egy tanszék életében. - Melyek azok az oktatói kritériumok, amelyeknek meg kell felelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett elengedhetetlen követelmény, hogy a tanár katolikus vallású legyen? - Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felé­ nek katolikus vallásúnak kell lennie. - Miért nem mindegyiküknek? - Ez valószínűleg pillanatnyilag nem oldható meg, tehát nem biztos, hogy tudnánk találni megfelelő számú oktatót. Nagyon közeli még a rend­ szerváltozás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a má­ sikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a felada­ tot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más történelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatározni a szellemiséget, de hadd mondják el ők is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tőlük, hogy tart­ sák tiszteletben az egyetem elkötelezettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinőni, kb. 10—15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idő kell. - A z idősebb, nagynevű professzori kar és a fiatalabb évjárathoz tartozó oktatók között nincs feszültség? - Ellenkezőleg, nekem nagyon jó tapasztalataim vannak. 1995-ben jó­ részt olyan oktatók kezdték el ezt a kart megszervezni, akik más, állami 165 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetemen már nyugdíjasnak számítottak volna. így viszont hatalmas fel­ adatokat kaptak, az alapítással együtt járó munkákat. —A Pázmány, szándékait tekintve, más szellemű intézmény, mint a többi jogi kar. Honnan sikerült toborozni a tanári kart, főleg a fiatalabbakat, 45 évnyi szoci­ alista rendszer után? - Egyrészről régebben is mindig akadtak a főszabály alóli kivételek, pél­ dául alapító dékánunk, akit világnézete folyományaként évtizedekig nem is engedtek katedrára. A fiatalabbak pedig a Kádár-korszak felpuhuló, már nem annyira szigorú diktatúrájában nevelkedtek fel, és így nagyobb lehető­ ségük volt arra, hozzám hasonlóan, hogy elvégezzék az egyetemet, és ne kelljen megtagadniuk a világnézetüket ezért cserébe. Annyit írjunk a 80-as évek ELTE jogi karának javára, hogy ott a kor körülményeihez képest sza­ bad volt a szellem, mind az oktatók, mind a hallgatók körében. Nagy tiszte­ lettel tekintek vissza jó néhány olyan tanárra, aki pályafutását még a nehéz időkben kezdte el, de megőrizte jogban való hitét és emberi méltóságát. - Milyen szándékok, milyen belső dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresztény értelmiség kinevelésének szándéka? Milyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk? - Amikor elkezdtem oktatni, még a legmerészebb képzeletemben sem m erült fel, hogy egyszer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetőség nyílt, ez olyan dolog volt, amelyet egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótolni a negyven­ éves lemaradást, de mégis kinevelődjön egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni, és meg tudja m utatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a számukra, a XXI. századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a társadalom és az állam vezetői egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban - ezt a nemzet­ közi tapasztalatok is m utatják - a jogászokból kerülnek ki, nekik kell példát m utatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország beren­ dezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a 166 �DR. HORVÁTH ATTILA társadalomnak, akik később vezető pozícióba kerülnek, és a mi világnéze­ tünket képviselik, akkor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, tehát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, akkor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társadalom és a nemze­ tünk nem tud előrébb lépni. - Létezik, ELTE-Pázmány konfliktus1 - Közvetlen módon nem. Nyugodtan m ondhatom ezt, mert én is az ELTÉ-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is előfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekből és tévhitekből adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a főváros-központúság m iatt e két intézmény között esetleg még jobban felerősödik. Azt mondtam az ELTÉ-n, amikor ezt megkérdezték tőlem - fordított előjellel - , hogy még az ELTÉ-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, m ert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és őket is a jobb teljesítményre ösztönzi. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s zíte tte ) 167 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Jobbágyi Gábor �Alkotmánybírák a szovjet laktanyában B e szélg etés D r . J o b b á g y i G á b o r r a l * - A? alapítás első pillanatától jelen lévők egyike, Jobbágyi Gábor hogyan emlékszik vissza ezekre a kezdeti, „hősi” időszakokra? - A hatalmas nehézségek között nagy szolidaritásérzés, segítőkészség is tapasztalható volt mindenki részéről. Senki nem kérdezte, hogy mennyi pénzt kapunk, a kezdetekkor ingyen végeztük a m unkánkat, nem néztük a lehetetlen munkakörülményeket, hanem létre akartunk hozni valami újat, jobbat és ezért nagyon jó együttműködés alakult ki a résztvevő o k ta­ tók között. Az első évfolyamok hallgatóival is nagyon közeli volt a kapcso­ lat, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is maximálisan segítette a kar alakulását. - A jogi kar létrehozása csupán néhány ember eltökélt szándéka és munkája révén valósult meg? Ennyi elegendő is volt? - A kezdeti mag feltétlenül nagyon eltökélt volt, de ebben a stádium­ ban még nagyon könnyen megszüntethető lett volna ez a kezdeményezés, akár a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részéről, akár az akkreditációs eljárás révén. Nem lehet elfelejteni azt, hogy amikor a kar lé t­ rejött, akkor szocialista-liberális kormánykoalíció volt hatalmon, akikről köztudott, hogy nem különösebben szimpatizálnak a keresztény gondolat­ * Egyetemi tanár, dékán-helyettes (1995-2002), a Magánjogi Intézet vezetője (1995-2003), a Polgári Jogi Tanszék vezetője (1995-) 169 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tál. Ennek ellenére a jogászkollégák részéről maximális segítőkészséget tapasztaltunk. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, vagy az ELTE oktatói többé-kevésbé részt vettek a kar alapí­ tásában. Azt hiszem, hogy ez más szakmák esetében nem zajlott volna le így. A jogászok, illetve a társadalom részéről is határozottan pozitív hozzáállás volt tapasztalható. Emlékszem rá, hogy a Magyar Nemzet az alakulás hetei­ ben készített egy riportot Zlinszky Jánossal és velem, az alakuló kar életéről, a szervezés állásáról, amely után százával jöttek az érdeklődő, jelentkező levelek, még Stockholmból is, pedig még nem is m űködött a kar. - A z alapítók hogyan találtak egymásra? - Ismertük egymást már régebben, voltaképpen a jogász oktatók egy „céh” tagjai az országban, jól ismerik egymást. Talán az kötötte össze az ala­ pítókat, hogy erkölcsi alapállásuk folytán mindannyian a rendszerkritikusabb jogászi réteghez tartoztak. Semmiképpen nem m ondanám azt, hogy el­ lenállók voltunk a kommunizmus évtizedeiben, hiszen nem is lehettünk volna akkor egyetemi oktatók, de azt lehet mondani, hogy szakcikkekben, szakmai megnyilvánulásokban kritikusak voltunk, és valamilyen formában mindenki kapcsolódott az erkölcsi értékekhez, vagy egyszerű hívőként, vagy ezzel a témakörrel publikációiban is foglalkozott. Voltaképpen a jogászok között nem nagyon lehetett találni a kommunizmus évtizedeiben sem eltökélt rendszerbarátokat - leszámítva a „vérbírákat”, és azt az egészen szűk jogászi réteget, amely feltétel nélkül kiszolgálta a régi rendszert. - Vissza lehet idézni azt, hogy hol hangzott el először, kitől, melyik beszélgeté­ sen, hogy a katolikus egyetem jogi karát létre kell hozni? - Emlékezetem szerint az 1994-es esztergomi zsinaton hangzott ez el. Legjobb tudomásom szerint Zlinszky János vetette föl az egyházi vezetők előtt, hogy létre lehetne hozni a jogi kart. 17 0 �DR. JOBBÁGYI GABOR - Egy katolikus egyetemnél a tanári kar összetétele döntő tényező. Milyen problémákat vetett ez fel, honnan lehetett elegendő oktatót találni? - A kar megalakulásakor ezt nem néztük, nem úgy indult a szervezés, hogy megkérdeztük valakitől, milyen vallású. M int mondtam, a jogászság nem tartozott a kommunista rendszer bázisához, ismertük egymás tevé­ kenységét. Az ideológiailag máshová elkötelezett tanárok egyrészt nem is je­ lentkeztek nálunk, a későbbiekben sem, nem is kerestük meg őket. Arra fi­ gyeltünk, hogy az induló tanári kar szakmailag kiváló legyen, jogászi erköl­ csei az elmúlt évtizedekben nem eshettek kifogás alá. N em néztük meg, de tudomásom szerint egyetlen MSZMP-tag sem volt az alapítók között. - Milyen a viszony más egyetemek jogi karaival1 - Általában mindenkivel jó. A szakma szűk, egymásra vagyunk utalva. Egy-egy tanár több helyen is oktat. A jogászok között nem létezik szemé­ lyeskedésig menő liberális-konzervatív ellentét. A cselekvőképesség példá­ ul pontosan ugyanaz katolikus jogászi szempontból, m int liberális jogászi szempontból, tehát a szakmai kérdésekben általában nincsen világnézeti különbség, ahol mégis, ott kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás állás­ pontját, jókat vitatkozunk a nyilvánosság előtt. A politikusoknak példát le­ hetne venni erről a jogászi magatartásról, arról, hogy ha valakinek más a vé­ leménye, azt nem kell feltétlenül személyében is sárba taposni. - Elitképzés vagy tömegképzés? A keresztény, katolikus szellemű elit kineveiésére van szükség, amely szétrajzik a társadalomban, a legkülönfélébb, lehetőség szerint minél meghatározóbb posztokra kerülve, vagy pedig a nagy, több százas létszámú évfolyamokkal folytatott tömegképzés az alapfeladat? - Nehéz a kérdésre válaszolni, megkockáztatom, hogy is-is, tehát mind a kettőre szükség van. A jogászi diplomának az adja az értékét, hogy jól konvertálható, a politikusi vagy a kulturális pályán, a gazdasági élet­ ben, esetleg egy másoddiplomával együtt, jól felhasználható. Ugyanakkor viszont szükség van kiválóan képzett szakemberekre is, szerintem ezt egy 171 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetem párhuzamosan is meg tudja oldani. A legtöbb jogi karon létezik levelező képzés, m egkockáztatható, hogy a joghallgatók többsége ma leve­ lező tagozaton végzi a tanulm ányait. Egy diploma mellé nagyobb részt megszerzik a jogi diplomát is. Nyilvánvalóan azzal a hallgatóval, aki m unka mellett, érettebb korában, heti egy alkalommal vesz részt egy kép­ zésen, nem lehet olyan intenzíven foglalkozni, mint egy nappali tagozatos hallgatóval, akivel a hét m inden napján találkozunk. A nappali tagozatos hallgatók között is van egy szűkebb mag, aki az átlagos egyetemi képzés keretei között ki akar emelkedni, ők részt vesznek például a diákköri m un­ kában, perbeszéd-versenyeken, külföldi pályázatokon. Ő k et támogatjuk, és voltaképpen ők az elit, mely az összes hallgató kb. 10%-át jelentheti. Nagyon jól szerepelünk az országos tudományos diákköri konferenciákon, a különböző tanulm ányi versenyeken, a külföldi pályázatokon, perbeszédversenyeken. Véleményem szerint az elitképzés és a tömegképzés nem zárja ki egymást. - Nemzetközi összehasoiúításban az elmúlt tíz év milyen eredményeket hozott, a nemzetközi jogászképzés mutatóit, trendjeit figyelembe véve hol tart a Pázmány? - Az Európai Unióhoz való csatlakozás, a nyugat felé nyitás tekinteté­ ben a magyar jogászság talán valamennyi magyar értelmiségi réteg között a legprogresszívebb, és talán a legaktívabb volt. Korábban a rendszerváltozás kezdetétől a jogászok a régi keretek lebontásában, az új keretek kialakításá­ ban, a külfölddel való kapcsolatépítésben az élen jártak, természetesen ez ránk is vonatkozik. Több nemzetközi hírű tudós dolgozik a Pázmányon, az első Alkotmánybíróság tagjai közül öt oktatott a Pázmányon, ők mindnyá­ jan kiváló kapcsolatokkal rendelkező, külföldön is elismert jogtudósok, m int Sólyom László, a köztársaság jelenlegi elnöke, Lábady Tamás, Zlinszky János, Kilényi Géza, Tersztyánszky Ö dön. Ők tovább folytatták és fejlesztet­ ték azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amelyet addig is ápoltak, immár a Pázmány keretei között. Jelenleg több külföldi egyetemmel van együttmű­ ködési megállapodásunk, hallgatóink, oktatóink rendszeresen utaznak ki külföldi tanulmányutakra, pályázatokon vesznek részt. 172 �DR. JOBBÁGYI GÁBOR - M i a jövő legfontosabb feladatai1 - Azt hiszem a célkitűzés az volt, hogy létrehozzunk egy katolikus jogi kart megfelelő felszereltséggel, megfelelő oktatókkal. Ezt megvalósítottuk, tehát ez mindenféleképpen eredménynek tekinthető. Az első évnyitónkon, amelyet még Piliscsabán tartottuk, mondtam el, hogy ha 1985-ben, tíz évvel korábban azt mondja valaki, hogy a katolikus egyetem jogi karát magyar al­ kotmánybírák fogják megnyitni a kivonult szovjet csapatok által hátraha­ gyott laktanyában, akkor azt biztosan elmegyógyintézetbe zárják. H át ez a csoda megtörtént, nemcsak, hogy megnyitották a jogi kart, hanem az ország többi jogi karával egyenlő színvonalú és népszerűségű jogi karrá alakítottuk. - Mi az, amin változtatni kell, melyek a fő prioritások a jövőbeni1 - Az értékeket kell megőrizni. Az erkölcsi alapokkal való összefüggést és kapcsolatot kell hangsúlyosan fenntartani jogászképzésünkben, azt hiszem, itt vannak a magyar társadalomban borzasztó nagy gondok. Ha erkölcsileg megalapozott, jól felkészült jogászokat sikerül kibocsátani az életbe, akkor hosszabb távon talán ők el tudnak érni változást. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 173 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Kilényi Géza �Elveszett illúziók és kihasználandó lehetőségek B eszélg etés D r . K ilén y i G é z á v a l * - Mennyi esélyt adott volna 1985-ben arra, hogy tíz év elteltével egy katoli­ kus jogi kart a magyar alkotmánybírák hathatós segítségével fognak megszer­ vezni? - Az égvilágon semmit. Ma nagyon sok okos ember van, aki úgy véli, hogy előre látta a rendszerváltást, előre látta a Szovjetunió összeomlását. Nekem erről az a véleményem, hogy aki ezt állítja magáról, az vagy hazudik, vagy festi magát, tehát nem hogy tíz évvel korábban, de még 1988-89-ben sem lehetett a folyamatok végét látni. Nekünk nagyon nagy reményeink voltak, de ezeket a reményeket nem úgy foglaltuk össze, hogy a régi Magyarország helyén egy vadonatúj állami berendezkedést hozunk létre, hanem meghatározott konkrét célokat tűztünk ki magunk elé. Ezek közé tartozott az államszervezet elég alapos átalakítása, többek között az Alkotmánybíró­ ság létrehozása, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának megszüntetése, az alapvető jogoknak nem csupán deklarálása, hanem tiszteletben tartása, és még jónéhány dolog, amit ma már úgy foglalunk össze, hogy a demokratikus jogállam megteremtése. Rövidre zárva a választ, én sem voltam csillagjós, nem láttam a jövőbe, nem láthattam a saját sorsom alakulását sem. - Tehát 1988-ban, de még 1989 elején sem lehetett észrevenni, hogy irány­ változás fog bekövetkezni Magyarországon. A z így hirtelen ölünkbe hullott lehető­ * Egyetemi tanár, a Közjogi Intézet vezetője (1995-2003), az Alkotmányjogi Tanszék vezetője (1995-) 175 �A PÁZMÁNYJOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ségeket - amelyek eredménye a Pázmány Egyetem és a jogi kar megalakulása is mennyire sikerült az elmúlt 10-15 évben kihasználni? Mennyivel tarthatnánk talán előrébb? - Azt hiszem jól fogalmazott, amikor ölünkbe hullott lehetőségekről tett említést, tudniillik a Szovjetunió összeomlását nem mi idéztük elő, azt, hogy az összes volt szocialista országban végbement a rendszerváltás folya­ mata, szintén nem mi idéztük elő. Tettünk egyet s mást annak érdekében, hogy Magyarországon megváltozzék az államszervezet, megváltozzék a h a­ talmi struktúra, de azért nagyon sok minden, tőlünk teljesen független h a­ tásként, valóban az ölünkbe hullott. Bevallom - még akkor is őszintén, hogy ha ez talán disszonánsnak hat - , én 1989-ben nem ilyennek képzeltem el a 2005-ös magyar parlamentet, a magyar kormányt, illetőleg általában a ma­ gyar közéletet, m int amilyen jelenleg. Lehet, hogy annak idején sok volt bennünk az idealizmus. Mi örültünk annak a lehetőségnek, hogy kibonta­ kozhatunk, hogy tehetünk egyet s mást a változások érdekében, és tele vol­ tunk illúziókkal. M ost az illúzióink jelentős részében csalódnunk kellett. - Tudna mondani konkrét, a társadalom működését alapvetően befolyásoló kérdésekre példákat? Miben csalódott1 - 1988—89-ben volt egy olyan közhangulat, hogy megalkotjuk Magyaror­ szágon a piacgazdaságot, és ha megalkottuk, akkor a piac majd betölti a maga szűrő, szelektáló szerepét, azaz a becsületes vállalkozók talpon maradnak, a becstelenek azok tönkremennek, a piac tehát automatikusan szelektálni fog, ezért az állam vonuljon ki a gazdálkodás, a gazdaság területéről, ott nincs keresnivalója, engedje át a szelekciót a piac automatizmusának. Most, 15 évvel a hátunk mögött rá kellett döbbennünk arra, hogy a piac automatikus szelektáló szerepe egyáltalán nem, vagy nem tökéletesen működik, tehát nem igaz, hogy a jók talpon maradnak, a becstelenek kihullanak, néha pont az ellenkezője igaz. A rra is rájöttünk, hogy az államnak sajnos nagyon is jelen kell lennie a gazdasági életben, persze egészen másként, mint korábban. A másik nagy csalódás számomra, talán ez is a naivitásomon múlik, hogy azt hittem , elegendő a jogállami intézményrendszert létrehozni, meg­ 176 �DR. KILÉNY] GÉZA alapozni, és ez majd kitermeli a szükséges jogi, politikai kultúrát. Ma már vi­ lágosan látom, hogy mi a dolgok könnyebbik részét végeztük el, amikor a semmiből létrehoztunk egy jogállami berendezkedést. Ez két-három év alatt végbement. Ahhoz, hogy a jogállami működéshez nélkülözhetetlen jogi és politikai kultúrát általánossá tegyük, a mai fejemmel azt kell, hogy m ond­ jam, talán egy emberöltő is kevés lesz. De ezen kell munkálkodnunk, m ert a kettő csak együtt működőképes. Hiába hozunk létre jogállami intézménye­ ket, ha azt nem veszi körül jogállami, közéleti kultúra. Ami a közéleti kultú­ rát illeti, 1990 óta ebben talán inkább hátrafelé léptünk, mint előre, s ez engem - nem úgy, m int az alkotmányjog professzorát, hanem, mint egy m a­ gyar állampolgárt - mélységes szomorúsággal tölt el. - Köztudomásúlag javarészt az Alkotmánybíróságon szerveződött a kar, és az alkotmánybírák jelentős része az első perctől kezdve vállalta a részvételt ebben a munkában. Ont hogyan érte a felkérés ? Mennyiben vett részt a kezdeti szerve­ zőmunkában? - Zlinszky János alapító dékán urat abban az időszakban ismertem meg 1989-ben, amikor már folytak az Alkotmánybíróság létrehozásának előké­ születei. Később a bíróság öt alapító atyja között volt ő is, ott voltam én is, de nem sokáig ítélkeztünk öten, röviddel később újabb öt alkotmánybíró csat­ lakozott hozzánk. Aztán valahogy úgy alakult a dolog, hogy mi ketten ren d ­ szeresen azonos állásponton voltunk, vagy többségben, vagy kisebbségben, utóbbi esetben mindketten jónéhány különvéleményt írtunk. Tehát az, hogy a mi jogi gondolkodásunkban nagyon sok a hasonló vonás, egy kicsit közrejátszott abban, hogy elfogadtam a felkérést. A másik m om entum az volt, hogy tudtam, 1998-ban lejár az alkotmánybírói megbízatásom. Úgy gondoltam, hogy nem vagyok hozzánőve az alkotmánybírói székhez, van becsületes hivatásom, és azokat a tapasztalatokat, amelyeket a M agyaror­ szágon folyó közigazgatás-fejlesztési és alkotmányjogi kutatómunka egyik irányítójaként, később az alkotmányozással megbízott igazságiigyminiszter-helyettesként, majd alkotmánybíróként szereztem, talán tudom haszno­ sítani a felsőoktatás keretében. Tulajdonképpen nem kértem gondolkodási időt a felkérés után, hanem azonnal igent mondtam Zlinszky Jánosnak, és 177 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE első pillanattól kezdve részt vettem a kar létrehozásával kapcsolatos m un­ kákban. Az, hogy a semmiből valami újat hozzunk létre, nem állt teljesen távol tőlem, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodáját a semmiből egy szál magam hoztam létre annak idején, és az Alkotmánybíróságot is ötödmagammal hoztuk úgy létre, hogy annak magyarországi előzménye nem volt. Tehát lehet, hogy harmadik szempontként ez is szerepet játszott, hiszen ismét az a kedvemre való feladat várt ránk - nem rám, hanem jónéhányunkra - , hogy a semmiből valami újat, valami szépet, valami nemeset próbáljunk létrehozni. - Ez az új, ez a szép, ez a nemes mennyiben jelent eltérést a korábban már működött, illetve az azóta alakult jogi karokhoz képest ?Jelenleg nyolc működik az országban, így a Pázmánynak elsősorban akkor van létjogosultsága, ha valami eltérőt, valami többet, valami mást tud nyújtani, mint a többiek. Hogyan lehetne megfogalmazni ezt a szükséges eltérést? - Az állami fenntartású és alapítású egyetemekhez képest mindenkép­ pen egyfajta különbséget jelent, hogy mi egy bizonyos világnézet mellett kö­ teleztük el magunkat. Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy létezik kato­ likus közigazgatási jog, meg katolikus alkotmányjog, meg református alkot­ mányjog, de azt mindenképpen akarom mondani, hogy nálunk a tananyag sem teljesen az, az oktatás módszertana sem teljesen az, és talán a tananya­ gon belüli egyes súlyponti kérdések sem teljesen azok, mint az állami egyete­ meken. Nem akarok olyan összehasonlításokat tenni, hogy ki oktat maga­ sabb színvonalon, m ert ezek nagyon kétes értékű dolgok, és abszolút nem vagyok ebben érdektelen, gyanús lenne, akármit is mondanék. Ha mégis válaszolni szeretnék a kérdésre, hogy mi az, amiben a Pázmány különbözik jó néhány más jogi kartól, akkor azt mondanám, hogy talán abban, hogy legalább is az alapító atyák között nagyon sokan voltunk, akik nem könyvből sajátítottuk el a szakmát, hanem nagyon kemény gyakorlati iskolákon mentünk keresztül, amíg elértük a professzori szintet. Tehát az ala­ pító atyák majdnem mindegyike bejárt egy tisztes életpályát. Örülök annak, hogy jelenleg is olyan tanszéket vezethetek, amelynek egyetlen oktatója sem csak oktat. Tehát nálunk a tudományos utánpótlás nem úgy adódik, mint 178 �DR. KILÉNY1 GÉZA jónéhány más jogi karon, hogy valaki jó eredménnyel elvégzi az egyetemet, és utána bennmarad tanársegédként, hanem úgy, hogy aki már megmártózott egy kicsit a jogalkalmazás gyakorlatában, az felkerül egy listára, és idővel, ha lesz szabad státuszunk, akkor számolunk oktatói közreműködésével. Nagyra becsülöm azokat a kollegákat, akik bennmaradtak az egyetem elvégzése után tanítani, vagy akár a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudomá­ nyi Intézetében kutatnak, de talán ők nagyobb affinitással rendelkeznek a dolgok elméleti része iránt, és a gyakorlat nem csak, hogy távol áll tőlük, hanem azt bizonyos értelemben le is nézik. Talán pontosan azért, mert nem értenek hozzá, gyártottak egy ideológiát, hogy ők elméleti alapozást adnak a hallgatóknak, ők a gyakorlattal nem piszkítják össze a kezüket. Nekem erről egy picikét más a véleményem, más az ars poeticám, én igyekszem az életre, a jogalkalmazás gyakorlatára, annak a műhelytitkaira is megtanítani a hallgató­ imat, természetesen a kellő elméleti alapozás megadása után, de nagyon szé­ gyellném magam, ha beérném annyival, és nem vezetném be őket a jogalkal­ mazás mindennapi gyakorlati tevékenységeibe. - Egy egyetem, amely keresztény katolikus elkötelezettségű, mennyiben tud hozzájárulni ahhoz, hogy lehetőség szerint minél nagyobb számban olyan diákokat bocsásson ki évről-évre falai közül, akik a korábban említett negatív tendenciák ellen tenni tudnak? Mi egy egyetem feladata ebben a világban? - Úgy gondolom, hogy alapvetően az egyetem feladata az, hogy szilárd értékrenddel rendelkező, gondolkodni képes, elveiből semmit sem engedő, ugyanakkor kellő elméleti és bizonyos fokú gyakorlati ismeretekkel felvérte­ zett embereket bocsásson ki. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a mi ok­ tatási módszereink a legjobbak. Elmondanám, hogy mit tudok például a bruges-i egyetemen - amelyet az Európai Unió kiemelt egyetemként kezel folyó oktatási módszerről. O tt nem a hagyományos oktatási stílus dívik, hogy a professzor felmegy a katedrára, elmondja az előadását, a hallgatók jegyzetelnek és ezzel vége. O tt a tanár kiscsoportos foglalkozások m oderáto­ ra, aki a foglalkozás végén azt mondja, hogy nos, kedves kollegák, a legköze­ lebbi alkalommal erről és erről a témáról fogunk beszélni. Nincs tankönyv, nincs kötelező irodalom, nincs semmi, a hallgatók ügyességén, kapcsolat­ 179 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE rendszerén, ráterm ettségén múlik, hogy a megadott tárgykörhöz mit tudnak összeszedni. M egtanulják az internet használatát, azt, hogy hogyan kell sze­ lektálni a szakirodalmon belül, megpróbálnak társadalmi kapcsolataik révén - jogászok körében - az adott tárgykör legfrissebb, esetleg még csak a tervezet állapotában levő jogszabályaihoz hozzáférni. Valaki a hallgatók közül önkéntes alapon vállalja, hogy tart egy húsz perces vitaindító elő­ adást, itt már m egm utathatja oroszlánkörmeit, hogy mennyire sikerült fel­ készülni, mennyire naprakész az ismeretanyaga, utána kibontakozik egy vita, amelynek a professzor csak egyik résztvevője, és annyiban moderátora, hogy időnként valam it összefoglal, és új irányt szab a vitának. Vizsgák nin­ csenek, nem kell a hallgatónak a folyosón izgulnia, ő az egész évben nyújtott teljesítménye alapján megkapja a félév, illetve az év végén az osztályzatot. Tudom, hogy nálunk ennek az anyagi feltételei hiányoznak, mi nagyon sze­ gény egyetem vagyunk, olyan szegény, mint a templom egere. A kiscsopor­ tos foglalkozások lényegesen nagyobb oktatói létszámot, talán más oktatói felkészültséget, a hallgatókhoz való más viszonyt igényelnének. De hát az ember néha miért ne álmodozzon? N éha a 300 fős előadótermet nagyon szí­ vesen felcserélném a professzori szobámmal, ahol 15 hallgató vesz körül, és egyenrangú partnerként beszélgetünk egymással. Tudniillik a jogásznak az a kenyérkereső foglalkozása, hogy beszéljen. Akár ügyvéd, akár bíró, akár ügyész, akár vállalati jogtanácsos, neki érvelnie kell, meg kell győznie az el­ lenérdekű felet, vagy éppen a hatóság emberét arról, hogy mi a helyes jog­ szabály-értelmezés. E módszer segédletével tehát a hallgatókat úgy tanítjuk meg a jogászi kultúrára, hogy észre sem veszik, mert egyszerűen emberszám­ ba vesszük őket, hagyjuk kibontakozni az egyéniségüket, hagyjuk, hogy vi­ tázzanak, és legfeljebb időnként csak irányt szabunk a vita menetének. - Van mégis valamiféle módja annak, hogy ezt a fajta oktatási struktúrát megvalósítsa? - Ezt az elképzelést egyetlen formában tudom úgy-ahogy megvalósítani, a tudományos diákkör keretében, ahova azok a hallgatók járnak el, akiket megcsapott a mozdony füstje, tehát valamilyen értelemben sikerült velük megszerettetni az alkotmányjogot. Velük kicsiben megpróbálok valami ha­ 180 �DR. K1LÉNY1 GÉZA sonlót véghezvinni. Arra törekszem, hogy a tanszéknek mindig legyenek a hallgatók közül demonstrátorai, olyan hallgatók, akik már részt vesznek a tanszék oktató- és kutatómunkájában. Volt demonstrátoraimat igyekszem a jogi közélet csúcsszerveihez bejuttatni. Részben azért, mert megérdemlik, részben pedig azért, hogy jó hírét keltsék a karnak, hogy napi munkájukkal bebizonyítsák, a Pázmányos diákok hadrafoghatók, érdemes Pázmányos di­ ákot alkalmazni, és így az utánuk következő generációknak talán könnyebb lesz az elhelyezkedés. Ezt néhány fővel, tehát a tanszékhez kötődő tudom á­ nyos diákköri tagokkal, demonstrátorokkal meg tudom csinálni. - Előbb egyedi példákról, viszonylag kevés számú emberről beszéltünk. Vajon egy katolikus szellemiségű jogi kar egészében véve mit tud hozzátenni a magyar társadalom, a jogásztársadalom építéséhez■Milyen lehetőségei vannak egy egyetemnek, amely társadalmi, vagy akár összeurópai szintű folyamatok ellenében próbálna hatni? - Azt gondolom, hogy legalábbis kisközösségi szinten meg lehet valósí­ tani azt, hogy a hallgatókat megpróbáljuk olyan közéleti kultúrára, olyan jogi kultúrára nevelni, ami garanciát jelent arra nézve, hogy egy korszerű gondolkodásmódot visznek magukkal. Én a mai magyar közéletből egyebek mellett bizonyos szemléletmódokat hiányolok. Azt a szemléletmódot, hogy akinek más a véleménye, m int az enyém, az nekem nem feltétlenül halálos ellenségem. Az bizonyára ugyanúgy jót akar, mint én, csak más úton keresi a jót. Az Alkotmánybíróság egy nagyon szűk, kis létszámú testület volt. Én mindig úgy ültem le egy vitához, alapos felkészülés után - hozzáteszem, hogy ez embert próbáló feladat volt, mert általában csütörtökön kaptuk meg a hétfői teljes ülések anyagát, és abban voltak olyan ügyek, amelyekhez értet­ tem, de voltak büntető- és civiljogi ügyek is, ahol kétszer annyi időmet vette igénybe a felkészülés, mint az adott jogág specialistájának, aki viszont a közigazgatási joghoz, vagy az alkotmányjoghoz értett kevesebbet - , hogy a dol­ gokról határozott véleményem volt. De ahhoz én nem ragaszkodtam csökö­ nyösen, nem gondoltam, hogy a bölcsek köve a kezemben van, hanem hagy­ tam magam meggyőzni. Ha meggyőztek arról, hogy változtatni kell az álláspontomon, akkor szólásra jelentkeztem, és azt mondtam, hogy alkot­ 181 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mánybíró urak, én egy negyedórával ezelőtt ezt a véleményt képviseltem, időközben meggyőztek arról, hogy revízió alá kell venni az álláspontomat, ünnepélyesen bejelentem, hogy ez és ez az új véleményem. Nem mondom, hogy ezzel a mentalitással egyedül voltam, de azt állítom, hogy voltak alkot­ mánybíró társaim, akik meggyőzhetetlenek voltak, m ert azt gondolták szerintem tévesen - , ha bevallják, hogy fél órával korábban tévedtek, akkor oda a nimbuszuk. Úgy gondolom, annak van oda a nimbusza, aki egy rossz­ nak bizonyult álláspont mellett makacsul kitart, és nem hajlandó változtat­ ni a véleményén. Ez egy apró kis momentum, de talán kicsiben, mint csepp a tengert, kifejezésre juttatja, hogy mi az a gondolkodásmód, amit sze­ retném , ha végzett hallgatóink elvinnének magukkal. Úgy gondolom, szélesebb körűek a lehetőségeink a hallgatók gondolko­ dásának, m entalitásának formálása tekintetében, m int amennyit e pillanat­ ban kihasználunk. V annak még kihasználatlan lehetőségeink, élni kellene ezekkel. (A b e szé lg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 182 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Lábady Tamás �A galileai üzenet szellemében Beszélg etés D r . Lá b a d y T a m á s s a l * - Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint a többi, jogtudományt oktató egyetem? - Nem attól más, hogy ezen az egyetemen ministráns gyerekek a hallga­ tók, ami tulajdonképpen az induláskor egy picit az elképzelés volt, hanem attól más, attól kell másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan oktatják a tár­ gyukat, milyen szemlélettel oktatják a tárgyukat, és hogy ebből mi az, ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom, hogy egy keresztény szellemiségű egyetem­ nek az alapvető, meghatározó kérdése a tanári kara. Egy universitas attól egyetem, hogy katedrája van, és hogy mi az, ami a katedrán elhangzik, milyen segédeszközök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hallgatók rendelkezésére, milyenek a kiegészítő tárgyak a tőtárgyak mellett. Ezek azok a körülmények, amelyek meghatározzák azt, hogy keresztény szellemiségű-e, vagy nem. - Hogyan került kapcsolatba a frissen szerveződő új jogi karral? - Számomra rendkívüli kihívást jelentett, amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkotmánybírói székben ülve Zlinszky János professzortól, aki alkotmánybíró társam volt, és aki ennek a karnak - mondhatjuk ezt - az ala­ pítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilatkozatot a jövőbeni oktatási tevé­ kenységemre vonatkozólag, a kar akkreditációja érdekében, mint tudorná- * Egyetemi docens, a Polgári Jogi és Sajtójogi Tanszék vezetője (1996-2001), a Polgári Jogi Tanszék oktatója (1996-) 185 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nyos fokozattal rendelkező oktató. Én akkor már közel 25 éve a pécsi egye­ tem en oktattam, és nagyon szerettem azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi egyetemi m unkát, de óriási feladatot és kihívást jelentett, hogy azt a keresztény szellemiséget, amiben én felnőttem, és amit az elmúlt rendszer­ ben is megpróbáltam az életemben több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanárként képviselhetem, és adhatom át a fiatal generációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat és kihívás, mert a jogot én ideológiai alapon tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt az ideológiát soha nem tettem magamévá, nem vált lényem részévé, azért a diplomám mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege nem más, mint a munkásosztály akarata, és a kapitalista világ­ ban a jog a kizsákmányolás eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták belénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvastam már mást az egyetemi évek alatt, akárhogy búvárkodtam a római jogi gyökerű, keresztény erkölcsön felnöve­ kedett európai jogi szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a katedrán, az egyetemen mást kaptam . Úgyhogy ha jelentett is némi dilemmát, a pécsi egyetem iránti szeretetem és elkötelezettségem miatt, azért azt hiszem, a fel­ kérés pillanatában eldőlt, hogy ezt az egyetemet választom. - Hogyan lehet a sokak által világnézetileg semlegesnek gondolt jogban transzcendens értékeket találni1 Másképpen fogalmazva: hogyan lehet a keresz­ tény eszméket a jogi oktatásba belevinni? - Azt mindig tudtam , hogy a jog bizonyos értelemben természetjogi gyökerű, bizonyos értelem ben transzcendens, tehát emberen túli összefüg­ gései vannak. Itt, a katolikus egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon belül a magánjog ezen összefüggéseit. Elkezdhettem a tulajdonjog lényegét magyarázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia első sorait idéztem, melyek alapján a tulajdonjog lényege - amikor Isten azt mondja, népesítsé­ tek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá —az uralmi viszony, ugyanakkor azt is mondja, hogy nektek adok minden növényt, amely magot terem, és m inden fát, amely m agot rejtő gyümölcsöt érlel. Nektek adok, de ez a tulaj­ don kötelez. Nem tehetem vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent, ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején, Napóleon sugallatára a francia Code Civil megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon nem szentségek, 186 �DR. LÁBADY TAMÁS hanem igenis, a tulajdon kötelez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tulajdón közérdekű hasznossága együtt jár a tulajdonjog lényegével. Vagy pél­ dául a megbízási szerződést, annak bizalmi elemét, a megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus mennybemenetele előtti utolsó szavaival, a galileai üze­ nettel magyarázom, amikor azt mondta apostolainak, hogy menjetek el a világba, és tegyetek kereszténnyé minden népet, tanítsátok és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rájuk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jogviszony lényege. A lehetőség, hogy ilyen szellemben oktassak, izgalomba hozott, lelkesített. Sokat olvastam már korábban is a klasszikus, római jogi emlőkön fej­ lődő európai jogi gondolkodásról, de kihívást jelentett az is, hogy a rendszerváltás utáni években a jelenlegi európai magánjogi kultúrához történő teljes emancipációt kellett megvalósítani, hiszen az Európai Unióhoz való csatla­ kozás előtti időszakban voltunk. Már a korábbi oktatási éveimben, a pécsi egyetemen is megpróbáltam valamiféle, az igazságnak megfelelő szellemi­ séggel oktatni a tárgyamat. Itt azonban abban a mélységben, azokkal a gyö­ kerekkel tehettem ezt, ahol bátran és nyugodtan citálhattam a középkori nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit, vagy a jogban megjelent szociális gondolkodásra példaként hivatkozhattam a két pápai enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. század végén, a XX. század első harmadában már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a szerző­ dési szabadsággal, illetőleg annak korlátáival, az elesettek, a nincstelenek, a rászorulók, a szegények irányába való fordulással foglalkoztak. Ebben a szel­ lemben kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog, amely az autonómia, a szabadság joga - mert hisz szabad szerződéskötés, szabad végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van - , tulajdonképpen csak az élet anyagi alapját garantálja. A vagyonjog helyett a személy méltóságának védelme az, amely garanciát ad arra, hogy teljesen autonóm módon élhetünk és cselekedhe­ tünk. Összefoglalva mindezt, azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulajdonképpen három pilléren épül fel: ezek a görög szelle­ miség, a római jog és a keresztény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk, hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota. 187 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE —A XX. század az Istentől való elfordulás százada. Nem csak itt, ebben a térségben, hanem voltaképpen az egész világon. Ennek ellenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket, történelmi elmaradottságunkat is figyelembe véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a katolikus jogi kart és az egész egyetemet életre hívta? Hiszen azért ez nem csupán néhány lelkes ember akaratán múlott. - A rendszerváltozás előtti időszakot hagyjuk el, mert azt valamennyien ismertük, megéltük, meglehetős keserűséggel és haraggal tekintünk vissza arra a korra, amelyben élnünk kellett. A rendszerváltás után két irányba mozdult el a magyar társadalom, egyrészt a liberális nosztalgiák erősödtek fel, másrészt pedig a konzervativizmus. Azt gondolom, hogy a keresztény szellemiség a kettő között helyezkedik el. A magyar társadalomban - és állí­ tom, hogy az európai társadalmak jó részében is - a szekularizáció, a laicizálódás korában igen erős és káros a média hatása. Az olykor villám­ gyors és számunkra kedvezőtlen társadalmi változások ellenére azonban lé­ tezik egy mag, amelyik az előbb említett krisztusi megbízás, a galileai üzenet szellemében él. Ráadásképpen még ma is tagadhatatlan a jog keresztény ér­ tékrendje. Hiába hagyta ki az Európai Unió alkotmánytervezetéből a ke­ resztény értékekre való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát a sorok között számtalan vonatkozásban benne van, másrészt pedig a történelem bizonyí­ totta, hogy azok a korok, amelyek alapvetően - divatos kifejezéssel élve csípőből tüzelve tagadták a keresztény értékrendet, nem voltak életképe­ sek. Határozott meggyőződésem, bár lehet, hogy a társadalomban a létszá­ m ot tekintve kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen értékrend fenn­ tartását, továbbfejlesztését, az ebben való gondolkodást, mégis létezik ez a közösség. És a történelem során nagy dolgokat - álláspontom szerint - min­ dig a kevesek vittek végbe. A magyar társadalomban a rendszerváltás után igenis volt egy olyan réteg, akik nagyon szívesen vették, hogy a gyerekeik egyházi iskolában ta­ nulhatnak, egyházi egyetemen abszolválják diplomájukat. Tehát volt egy társadalmi igény, és ez európai szinten is megtalálható, példaként em líthet­ ném a leuveni, vagy az olasz és spanyol egyetemeket. Európában az egyetemi képzésnek is megvan a keresztény szellemisége, ezt a szellemiséget pedig őrizni, fejleszteni kell. Különösen a magyar társadalomban, ahol korábban a 188 �DR. LÁBADY TAMÁS jogot ötven éven keresztül ideológiai blöffként határozták meg. Itt most újra úgy kell szemlélni azt, hogy követése igenis erkölcsi parancs, és hogy vannak olyan dimenziói, amelyek tőlünk függetlenül örökérvényűek, mint amilyen az emberi méltóság, az ember életének az érinthetetlensége, vagy a magánjog korábban említett tulajdonjogi felfogása. Nálunk is meg van minden évfolyamnak az a magja - és ez nem éppen csak kétszámjegyű mag, hanem legalább a kar egyharmada - , ahol az, amit megpróbálunk keresztény értékként továbbadni, valahogyan, valamilyen mértékig beépül a hallgatók gondolkodásába. Talán ők már ezt fogják elő­ írni gyerekeiknek, ezt fogják továbbadni munkájukban, környezetükben. - Megválogatják, hogy kiket vesznek fel az egyetemre, „keresztény tömegképzés" vagy pedig egy keresztény jogászi elit tudatos kinevelése zajlik az elkövetkezendő évekre1 -N agyobb arányban jelentkeznek ide katolikus középiskolában érettsé­ gizett hallgatók, m int más egyetemekre. Természetesen oda is jelentkeznek közülük, de azért a szülői, neveltetési háttér, egyáltalán a középiskola ke­ resztény szelleme mégiscsak sokszor ide tereli őket. Valószínűleg ezek között is nagy számban vannak azok a hallgatók, akik egyáltalában nem kötődnek a keresztény értékrendhez, de mint említettem, létezik és működik minden évfolyamon egy kb. 50-60 fős csoport, akik a magánéletükben is a keresz­ tény erkölcsi tételeket, szokásokat - azt a szellemet és azt az értékrendet, amelyet otthonról, a középiskolából hoztak, és szerencsés esetben itt azzal kapcsolatban újabb megerősítést nyertek - próbálják megtartani. A hallgatók kiválasztásával kapcsolatban nem hiszem, hogy nagyon változtatni lehetne az adott helyzeten, van egy központi felsőoktatási kon­ cepció, amely alapján egy felsőoktatási intézményben, legyen ez világi vagy keresztény, egyéb felekezeti főiskola vagy egyetem, bizonyos szabályo­ kat be kell tartani. Másrészt pedig nagyon nehéz felmérni egy felvételi keretében azt, hogy milyen szellemiségű, erkölcsi értékeket képviselő fia­ talt veszünk fel. Arról nem is beszélve, hogy jelen állás szerint meg is szű­ nik az egyedi felvételi rendszer, és mindenki csak központi vizsgát írhat majd. 189 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Hogyan értékeli az elmúlt 10 esztendőt, és hogyan képzeli el a jövőt, milyen irányokba kell tovább fejlődni? - Hiszek benne, hogy valami megfogant. Persze kevesen vagyunk. Ke­ vesen vagyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar összeállítása is, mert nem csak én, hanem m inden kollégám ideológiai alapon tanulta a jogot, és hát ez bizony nagyon erősen befolyásolta a gondolkodásunkat. M ert a matematika teljesen egzakt tudomány, de amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet mögé, annak lehet valamiféle keresztény értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehezebb megtalálni, és szerintem ez az oktatók felelőssége. Ezért vala­ mennyiünkön nagy felelősség nyugszik. Azt gondolom, hogy az elmúlt tíz esztendő minden küzdelmével, kudar­ cával, sikertelenségével együtt is sikertörténet. Katolikus, tehát keresztény szellemiségű jogi kart sikerült alapítani, megelőzve a Károli Gáspár Refor­ mátus Egyetemet, amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sikertörténet, m ert meggyőződésem, amint már említettem, hogy az innen kikerült hallgatók leikébe, akármennyire távol is vannak már tőlünk, vagy majd eltávolodnak a későbbiekben az életük során ettől a szellemiségtől, valami azért beépült, ami kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetően abban látom, hogy a tanári kart tovább kell erősíteni. Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a történelm i folyamattal, amely kétezer éven keresztül Európá­ ban meghatározó volt, akkor lehet egyetemként még tovább működnünk, de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez az oktatókon múlik, ezért nagy a felelősségünk, többek között nekem is, hogy a fiatal oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el, az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen tartásával olyan ifjú generációt gyűjtsünk össze, építsünk magunk köré, akik képesek lesznek majd nagynevű elődeik vállára állva tovább vinni ezt a szellemisé­ get. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói megbízatásom a Pécsi ítélőtábla elnökeként, akkor a gyakorlati pályával teljes mértékben felha­ gyok, és teljes erőm et az egyetemi oktatásnak szentelem majd. A tapasztalatom az, hogy az elmúlt tíz évben az egyetemi élet, az első nagy lelkesedést követően, nagy hanyatláson ment keresztül. Az ember éle­ tében a románc u tán mindig következik a csalódás, és most a már többször 190 �DR. LÁBADY TAMÁS emlegetett mag nagy felelőssége, hogy az egyetemi életet némileg aktivizál­ ja, felpezsdítse. A kezdeti időszakban voltak bálok, tanrenden kívüli előadá­ sok, nagyon jól működött az angoloktól átvett tutor-rendszer, amikor m in­ den oktatónak volt 10-15 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot alakí­ tott ki, volt egy színvonalas hallgatói újságunk. A lendület megtörése után most úgy látom, hogy valami megint elindult. Vannak kisebb, kifejezetten keresztény közösségek a karon. A magas létszám ugyan nagy ellenhatást képez, Ortega у Gasset is megírta, hogy a tömegnek milyen sodróereje van, és hogy mennyire eltérítheti az embert a helyes útról. A kisebb létszám m in­ dig jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tetszik, a bibliai mustármag, amely­ ből az Egyház is kinőtt. Ezt határozottan, mindvégig láttam az eltelt tíz esz­ tendő alatt. Ez ad reményt. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 191 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Péteri Zoltán �Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Beszélg etés D r . P é t e r i Zo l t á n n a l * - Mennyiben különbözik a Pázmányé a többi magyarországi jogi kartól? - Nehéz erre a kérdésre pontos választ adni. Magam évtizedeken ke­ resztül, a Pázmány megalakulása előtt az Eötvös Lóránd Tudományegyete­ men oktattam, így elvileg van lehetőségem az összehasonlításra. A karunk alapításakor meghirdetett elvek mindenesetre arra m utattak, hogy itt egy olyan új kezdeményezéssel állunk szemben, amely már csupán szellemiségé­ nél fogva is valami mást, valami újat kíván nyújtani a korábban Magyaror­ szágon meghonosodott jogi oktatási formákkal szemben. Talán nem is h e­ lyes kifejezés azt mondani, hogy szemben, inkább azt mondanám, hogy azo­ kat kiegészítve. Azokat - ha szabad azt mondanom - egy tágabb horizontra helyezve, és áthatva egy alapvető szellemiséggel, egy olyan világnézeti elkö­ telezettséggel, amely nem megy a tudományosság rovására, és nem csonkít­ ja meg annak teljességét, mégis arra hivatott, hogy hitünk, a kereszténység, a keresztény egyházak és ezen belül a Katolikus Egyház felfogását, világné­ zetét, szellemiségét kifejezésre juttassa, és közvetítse a hallgatók felé. Ezt a többletet szerény megítélésem szerint bizonyos mértékben veszélyeztetik azok a tendenciák, amelyek újabban kibontakozni látszanak, és amelyek egyfajta közös nevezőre hozás jegyében a katolikus egyetemet és ezen belül annak jogi karát is tulajdonképpen a Magyarországon működő számos jogi kar egyikeként, hasonlóként az eddigiekhez hajlamos értelmezni. Ez megíté­ lésem szerint nem kívánatos tendencia. Természetesen nem arról van szó, * Egyetemi tanár, az Állambölcseleti Tanszék vezetője (1995-2004), professor emeritus (2004—) 193 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE hogy valami mást akarnánk csinálni, hogy valami forradalmian újat akar­ nánk bevezetni a jogi oktatásban, hanem arról, hogy célszerű volna meg­ őrizni azt a szellemiséget, a Pázmánynak azt a sajátos arculatát, amelyet az alapító atyák annak idején képviseltek, és meg is fogalmaztak. - E z a szellemiség, amely akkor megfogalmazásra került, azok az elvek, ame­ lyek mentén a kar szervezése és működése megindult, mennyire ültethetők át a gyakorlatban a jogi képzésbe, a jogi oktatásba, mennyiben lehet a keresztény esz­ merendszert a jogi oktatásban megjeleníteni? - A nagy ném et jogfilozófusnak, Gustav Radbruchnak van egy mind­ máig érvényes megállapítása, mely szerint a jogász élete és munkája egy örö­ kös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt. Nézetem szerint ez a kérdés lényegét fejezi ki. N ekünk az igazságosságot kell - nem csak saját életünk­ ben és működésünkben - érvényre juttatnunk, hanem amennyiben ezt te­ hetjük, az ez irányú fogékonyságot kell hallgatóink felé közvetíteni. Ezt szer­ vesen kiegészíti azonban a teljességre törekvés, vagyis az, hogy ne zárkóz­ zunk be egy szűk, szorosan vett pozitív jogi keretbe, hanem sokkal tágabban fogjuk fel a hivatásunkat, éppen ennek az átfogó, univerzális eszmének, az igazságosságnak a jegyében. Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazsá­ gosságnak különböző megnyilvánulási formáit kutassuk, az egész társada­ lom, az egész emberi együttélés keretei között. Egy másik elem, amelyet hangsúlyozni szeretnék, az igényesség. Külö­ nösen most, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, még fokozottab­ ban szembekerülünk azzal a kihívással, amely tudva, vagy kevésbé tudva m ár korábban is m indannyiunk előtt megnyilvánulhatott: versenyhelyzet­ ben vagyunk. Szemben állunk az új fejlődés kihívásaival. Ezekre a kihívá­ sokra kell választ adnunk. Nyilvánvaló, hogy nem az egyetlen megoldás az, am it mi, itt az egyetemen adunk. Sokféle válasz adható ugyanarra a problé­ mára, ugyanarra a jogi kihívásra. Az összehasonlító szemléletmód lehetősé­ get ad arra, hogy ezeknek az ismeretében, a hasznosítható tapasztalatokat átvéve, átültetve a saját gondolkodásunkba és gyakorlatunkba, kíséreljünk meg egy jobb, humánusabb emberi társadalmat felépíteni. Ezzel - az atlétika kifejezésével élve - magasra tesszük a lécet. Csak nagyfokú igényességgel 194 �DR. PÉTERI ZOLTÁN állhatunk helyt ebben a versenyben. Ha ezt elmulasztjuk, m úlhatatlanul belesüllyedünk a középszerűségbe, és visszavonhatatlanul egy kis népet megil­ lető, igen szerény hely jut csak nekünk az egyesült Európában, holott egy népnél sem vagyunk alábbvalóak. - Аг igazságosság kifejezés került az előbbiekben kihangsúlyozásra, de erre sokan azt mondhatják, hogy nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy valaki az igazságosságot, mint értéket elfogadja. Milyen is egy keresztény jogász■Mennyi­ ben bocsát ki, vagy mennyiben kellene más, az általánostól eltérő felvértezettségű jogászokat kibocsátania a karnak? - Megítélésem szerint a jogi tanulmányokat be kell illeszteni egy átfogó keretbe, amely természetesen magában foglal világnézeti, filozófiai pre­ misszákat is. Ezek túlnyomó részét a keresztény embert, és ezen belül a kato­ likus embert kötelező erkölcsi parancsok, természetjogi elvek, egyházi taní­ tások, dogmák képezik. Ezeknek az elsajátítása, érvényre juttatása közös törekvésünk kellene, hogy legyen a kar keretei között. Ez a filozófiai, világ­ nézeti megalapozottság át kell, hogy hassa az egész itt folyó oktatást, és tulaj­ donképpen egyfajta választ kell, hogy adjon az abszolutista és a relativista fi­ lozófiák örök problémájára. Hangsúlyozom, a jó értelemben vett relativiz­ musról beszélek, amelyet nagy szellemek, nagy jogászok is képviseltek, és képviselnek mindmáig, amelynek végső kicsengése azonban az ún. végső ér­ tékek, alapértékek tudományos igazolhatóságának kérdésével függ össze. Mi, keresztény katolikus emberek úgy vélekedünk, hogy ezek a végső igazsá­ gok nem csak a hit, hanem a tudomány számára is igazságok. H it és tudo­ mány nem ellentétesek egymással, s mi ennek a bizonyosságnak a jegyében végezhetjük a munkánkat. Ennek a továbbadása érzésem szerint felada­ tunk, sőt kötelességünk. Ugyanakkor azonban - a fair play szellemében is arra kell törekednünk, hogy ne valamiféle leegyszerűsített, esetenként pri­ mitív képet fessünk szellemi, politikai ellenfeleinkről, hanem kíséreljük meg az ő gondolkodásukat, cselekvésüket lehetőleg a maga teljességében megra­ gadni, megmagyarázni, megérteni, és azokra reagálva, az előbbiekben már említett magas igényességgel az általunk tévesnek vélt gondolataikat kiiga­ zítani. 195 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Ezek az elképzelések mennyiben valósíthatóak meg a mindennapokban egy olyan jogi oktatási rendszerben, ahol egy évfolyam kb. 300 fős nappali tagozatból, illetve összességében kb. 600 főből áll, és ahol több ezer hallgató jár erre a karra? Van egyáltalán szükség arra, hogy mindenkihez szólni akarjon egy-egy oktató, vagy érdemesebb inkább azzal a maggal foglalkozni, aki erre fogékonyságot mutat? - Azt hiszem, egy szélsőséges felfogást mindenképpen el kell kerülni. Mindenkivel, több ezer emberrel, vagy akár egy évfolyam több száz hallgató­ jával már csak azért sem tudunk foglalkozni külön is, m ert —nézzünk szem­ be ezzel a ténnyel —ezeknek a hallgatóknak egy jelentős része ezt egyáltalán nem is igényli. Bőségesen vannak olyan hallgatók, akiknek a számára az egyetem nem több, m int lehetőség a diploma megszerzésére - szándékosan nem kívánom a diplomagyár kifejezést használni. O k azok, akik jól vagy rosszul, de át akarnak kerülni az akadályokon, és minél hamarabb eljutni a vágyva vágyott diploma megszerzéséhez. Ezekhez hiába szólunk, mert ezek a szavak visszapattannak az érdektelenség faláról. De szerencsére igen sok olyan hallgatónk is van, akik ezt a többletet elvárnák, és őszintén meg kell vallanom, hogy e téren nem látom a helyzetünket tökéletesnek. A saját szakterületemen, a saját érdeklődési körömön belül ismételten szembesülök azzal a sugárzó érdeklődéssel, amely a hallgatók részéről megnyilvánul, és amelynek kielégítésére nem mindig tudjuk biztosítani a lehetőségeket, a szükséges kereteket. M indenképpen szükségesnek tartom több szinten ki­ bontakoztatni ezt a m unkát, kezdve az előadások érdekessé tétele formájá­ ban, amely vonzza a hallgatókat, és amely lehetővé teszi, hogy megteljenek az előadótermek, tehát hogy ne kelljen szembenéznünk olyan helyzetekkel, mikor megalázóan csekély érdeklődés kíséri a katedráról elhangzó szavakat. Emellett azonban további formákra is szükség volna. M indenképpen jó kez­ deményezésnek tartom a tudományos diákkörök rendszerét, ahol egy sző­ kébb kör számára lehetővé tesszük, hogy általuk érdekesnek tartott, általuk választott témákkal kissé részletesebben foglalkozzanak, és olvasmányaik, gondolkodásuk eredményeit mások számára is hozzáférhetővé tegyük. Ennek szélesebb körben történő publikálására megítélésem szerint meg kel­ lene teremteni a bővebb lehetőséget. Szükség van em ellett az ún. tudomá- 196 �DR. PETER) ZOLTÁN nyos utánpótlás és - tegyük rögtön hozzá - a jogi felsőoktatási utánpótlás külön képzésére. A két háború közötti időszakban elképzelhetetlen volt, hogy egy-egy népszerűbb, elismert professzor körül ne épült volna ki egy vi­ szonylag szűk körű hallgatói csoport, akikkel akár egyedileg is foglalkozott a professzor, külön-külön is leült velük beszélgetni, irányította olvasmányai­ kat, vezette az általa helyesnek tartott irányba képességeik kibontakoztatá­ sát, lényegében tehát egyengette az utat afelé, hogy ezek a fiatalok megtalál­ ják helyüket a jövő felsőoktatásában, tudományos kutatómunkájában. Ennek a megoldása nem tűnik könnyű feladatnak, figyelembe véve azt az esetenként nyomasztó helyhiányt, amellyel karunkon belül küzdenünk kell, és amely néha jelentős problémákat is okoz. - Beszéltünk az érdeklődő rétegről, és beszéltünk arról az érdeklődés nélküli rétegről, amelyhez nem lehet szólni, mert nem nyitottak a füleik, de azt gondolom, létezik egy olyan réteg is, amelynek tagjai esetleg csak sodródnak, és talán bizonyos mértékig megnyerhetők is lennének a keresztény szellemiségnek. Az egyetem adhat-e segítséget az ilyen, egyelőre még bizonytalan emberek neveléséhez? Van-e egy egyetemnek ilyen nevelő funkciója, szükség lenne-e erre, és ezáltal a szellemi­ ség megvalósulási lehetőségeinek a puszta tanrendi oktatásnál jóval tágabb pers­ pektívába helyezésére? - Ügy vélem, hogy a válasz igen. Karunk tevékenységéből m egítélé­ sem szerint fájón hiányoznak azok a kötetlenebb kapcsolatok, amelyek mind az oktatók között, mind oktató-hallgatói viszonylatban kellene, hogy létezzenek. Ilyen formák most kezdenek jelentkezni. Létrejöttek olyan, jórészt hallgatói kezdeményezések, olyan próbálkozások, amelyek közelebb hozzák a katedra magasságából lelépő oktatót. Megítélésem sze­ rint a mi oktatóink nagy többségükben készek volnának ilyen közvetle­ nebb kapcsolatformákat is elősegíteni és fenntartani. Sajnos, ennek az útnak úgyszólván az első lépéseinél tartunk, hiszen a mai rohanó világban ebhez nagyon nehéz helyet és időt találni, de én optimista vagyok, m ert ha figyelembe veszem, hogy honnan indult ez a kar, amelynek kezdettől fogva oktatója vagyok, és hova jutott már el eddig is, úgy gondolom, hogy ez az optimizmus megalapozott. 197 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Sokan panaszkodnak arra, hogy a tanár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár hitvallása mennyiben, hogyan foglalható össze? Mi, milyen adottság, képesség kell ahhoz, hogy valaki ne csak nagyszerű tudós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen! - Korábban sem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Világéletemben pedagógusnak készültem, és életem nagy ambíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondviselés kegyelme, és a sors fordu­ latai kellettek, hogy megvalósulhatott az - nem középiskolás fokon - , amire készültem. Az én generációmat még annak idején, a nagy háború előtt, a ka­ tolikus nevelés nagyjai a bűvös három T betű tiszteletére nevelték: „több telik tőlem”. N em a karrier szempontjából, erre sosem törekedtem. De arra igen, hogy tőlem telhető lelkiismeretességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerültem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehetek másoknak, és talán hasznára lehetek azoknak a fiatalok­ nak is, akiket oly hosszú évek óta taníthatok. Meggyőződéssel vallom, hogy az a három T betű ma is aktuális. N ekünk helyt kell állnunk egy kiterjed­ tebb közösségben, egy nagyobb világban is, és egy kis, sorscsapásoktól űzött nép gyermekeként kell képviselnünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. Mindig ebben a szellemben próbáltam tevékenykedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befejezni pályámat. - Fel lehet-e vázolni az elmúlt tíz esztendőí fejlődési ívét, honnan indultunk, hol tartunk most, illetve hova kellene még eljutni! - Igen szerény kezdetektől indultunk, hiszen kisebbfajta csoda ennek a karnak a létrejötte, és megítélésem szerint hervadhatatlan érdemeik van­ nak azoknak az alapítóknak, akik ezt a m unkát vállalták, és sikerrel végre is hajtották. Magam nem tartoztam közéjük, de amikor igen korán meghívást kaptam a kar m unkájában való közreműködésre, örömmel, mindazonál­ tal - s ezt hadd tegyem hozzá - nagy meglepetéssel m ondtam igent, mert m int a generációm oly sok más tagja, én sem voltam optimista abban a te­ kintetben, hogy megélhetek-e egy szebb világot, egy humánusabb társadal- 198 �DR. PÉTERI ZOLTÁN mat, a diktatúra alóli felszabadulást. Ez nem látszott reálisnak, még kevésbé közelinek, s a magam részéről nem hittem, hogy életem folyamán erre sor kerülhet. Mikor mégis megtörtént, kötelességemnek tartottam , hogy a tőlem telhetőén bekapcsolódjak az új kezdeményezések kibontakoztatásá­ ba. A kezdetek igen szerények voltak, de érzésem szerint váratlanul gyorsan sikerült a fiatal, új karnak a maga számára megbecsültséget, tekintélyt, ran­ got szereznie, és meglepően gyorsan vált elismertté országos viszonylatban is. Az ismert angol közmondással szólva: a puding próbája az evés. Nos, ko­ rábbi hallgatóink igen nagy részéről vannak olyan információink, miszerint helytállnak választott életpályájukon, és ez múlhatatlanul bizonyítja az itt folyó oktatás értékeit. A feladat most abban áll, hogy ezt a tekintélyt, ezt a nehezen kivívott elismertséget ne hagyjuk elsorvadni. A rra van szükség, hogy követelményrendszerünket az említett értékek szolgálatában fenntart­ va, sőt tovább finomítva olyan, alapos jogászi műveltséggel rendelkező fiatal szakembereket képezzünk, akik amellett, hogy eleget tesznek az igényesség követelményeinek, azaz kiváló ismerői választott szakterületüknek, ugyan­ akkor át vannak hatva azzal a szellemiséggel is, amelyet ennek a karnak kell árasztania, és amelynek a kibontakoztatása, érvényesítése mindannyiunk kötelessége, akár a katedrán áll, akár a padokban ül valaki. - Elhangzott a korábbiakban, hogy tekintve a jogászképzés felduzzadt létszá­ mát, a nyolc jogi kart, az egységesülő Európát, versenyhelyzet elé kerülnek már a frissen végzett hallgatók is. Ha valaki keresztény, katolikus szellemiséggel veti bele magát a jogi munkába, nem jelenthet-e ez hátrányt a versenyben? Hiszen adott esetben olyan problémával szembesülhet, amelyet etikai alapon nem lehet, vagy csak kevésbé hatékonyan lehet ttiegoldani. A z ügyvédi munkában például ez gyak­ ran előfordulhat. Hátrányos-e a keresztény szellemiség megvalósítása a jogászi munkában:1Adott esetben jelenthet-e előnyt is a mindetmapokban! - Ügy gondolom, hogy a keresztény, katolikus elveknek nem a hangoz­ tatása, hanem a folyamatos napirenden tartása a feladat. Keresztényként élni kell. A kereszténység meggyőződésem szerint ennek az életvitelnek a gyakorlatában érhető tetten: olyan, lehetőség szerint erkölcsileg feddhetet­ len élettel kell a saját személyünkben is megvalósítani a kereszténységet, 199 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE amely ha ideálnak, esetleg sokak számára megvalósíthatatlannak tűnik is, mégis tám adhatatlan a maga erkölcsiségében. Ez véleményem szerint egy egységesülő Európában is helyet fog biztosítani a keresztény értékrend képviselői számára. H add utaljak ismét - amit most Ö n is említ - arra a ver­ senyre, amelyben nekünk is meg kell találnunk a helyünket, noha az félel­ metes nagyságrendű kihívásokat jelent számunkra. Imm ár csaknem 40 éve oktatok a strasbourgi nemzetközi összehasonlító jogi egyetemen, amelynek hallgatói túlnyomó többségükben fiatal végzett jogászok közül kerülnek ki, különböző népek, nyelvcsaládok, politikai felfogások képviselői. Jól látom tehát a verseny nemzetközi vonatkozásait. Az eszméknek, értékeknek ebben a kavargásában csak akkor találjuk, találhatjuk meg a helyünket, és vívhatjuk ki az általunk képviselt rendnek, eszmerendszernek és gyakorlat­ nak a méltó helyét, ha azt magas szinten tudjuk képviselni. Felvértezettnek kell tehát lennünk szakmailag, nyelvileg, kommunikációs készségben, hi­ szen a jogász társadalmi ember, a társadalom tagja, és bizonyos értelemben a társadalom formálója. Ezt a feladatot lehetetlen sikerrel végezni, ha az em­ bernek - szaktudása m ellett - nincs meggyőződése, saját értékrendje. A vá­ lasztás lehetőség. Éppen az adja az ember méltóságát, hogy gondolkodása, akarata segítségével szabadon választhat magának alapvető, végső értéke­ ket, amelyekre egész életét és cselekvését alapozza. Olyan cél ez, amelyet mindenkinek saját magának kell megvalósítania. - Ahogyan az előbb is elhangzott, a jogászi eredendően közéleti szakma. Mit jelent pontosabban a közéleti szakmaiság, mi az, amivel egy jogásznak a közéletben foglalkoznia kell? Nem csupán arra gondolok, hogy jogászokból eredendően nagyobb arányban lesznek közéleti emberek, politikusok, mert ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Igazié, hogy minden jogásznak, aki jogászként is dolgozik, valamennyire közéleti embernek is kell lennie? Ha igen, akkor mit takar ez a közé' letiség, és mennyiben nevelhetőek erre az egyetemen a hallgatók? - A közéletiség átfogó kategória. Egyetértek azzal a kiindulóponttal, hogy a jogász szükségszerűen közéleti ember, ennek a közéletiségnek azon­ ban számos aspektusa van. Nyilvánvaló, hogy vannak a jogászok között olyanok, akik elsősorban a gyakorlat terén tudnak maradandót alkotni, 200 �DR. PETERÍ ZOLTÁN emellett még a gyakorlat különböző területei is különválaszthatok. Van, aki politikusként arra törekszik, hogy eszméit egy nagyobb közösségben, például a parlamentáris demokrácia keretei között érvényesíteni tudja. Mások ezt a gyakorlatot szűkebben, a jog alkalmazásának területére konkretizálják, ki­ váló jogászok, bírák, ügyvédek, ügyészek stb. akarnak lenni. Vannak azon­ ban olyan jogászok is, akik számára ez a közéletiség az eszmék, az elmélet te­ rületén jelent feladatokat. Az ilyen, az elmélet iránt fogékony jogászok arra hivatottak, hogy az előbbiekben már említett világnézeti megalapozást se­ gítsenek kimunkálni, tovább építeni, a modern társadalom szükségleteihez alakítani, adaptálni. Az erre alkalmasak, az ez iránt érdeklődők a társadalmi életben végbemenő folyamatok jobb megismerését igyekeznek előmozdíta­ ni, az okokat kutatják, a folyamatok lényegét igyekeznek megragadni, és ezzel segítik elő a világnézeti tisztázódást, a célok kitűzését, konkrét felada­ tok megállapítását. Végül - és egy pillanatra sem tagadom, hogy én ebbe az utóbbi körbe tartozom - a közéletiségnek van egy olyan aspektusa is, leg­ alábbis az én meggyőződésem szerint, amely ezeknek a megszerzett ismere­ teknek a továbbadásával, széles körben való terjesztésével függ össze. Az erre hajlamot érzők arra törekszenek, hogy a nem egyszer fáradságos tépelődések, eszmélődések, gyakorlati tapasztalatok útján formálódó meggyőző­ désüket, ismereteiket továbbadják, szélesebb körben népszerűsítsék, nevel­ jék az utánuk következő generációt. Én magam egész életemben a közéletiségnek ezt az aspektusát vallottam a magaménak, ezen a téren igyekeztem tevékenykedni, mindig is pedagógusnak tartottam magamat, és az életem­ ből hátralevő rövid időben ezen már nem is szándékozom változtatni. - Ha a keresztény eszmeiségről, az általa vezérelt oktatásról, felsőoktatásról, jogi felsőoktatásról beszélünk, vajon nem korszerűtlen eszmékről társalgunk-e? Számos jel utal arra a világban, hogy a hit ereje, hatása egyre gyengül. Modern, mai világunkban is értelmezhető értéket képvisel-e a katolicizmus, a keresztény­ ség, amely az oktatáson keresztül megjeleníthető, vagy minden, amiről beszélünk, valójában csak visszarévedés a régmúltba? - Ha a kereszténység nem tud vonzó lenni, nemcsak kevés kiválasztott, hanem a tömegek számára is, ha a keresztény eszmerendszer valóban nagy 201 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tömegek előtt veszti el érvényességét, és válik a múlt esetleg tiszteletre méltó, de már nem használható hagyományává, akkor a kereszténység való­ ban hanyatlásra - ha nem eltűnésre —van ítélve. A magam részéről azonban úgy vélem, hogy a kereszténység - Prohászka O ttokár szavaival élve - „dia­ dalmas világnézet” volt és marad, amelyet mai, modern világunkban is lehet sikeresen képviselni. Tanításai nem elavultak, de természetesen nem tart­ hatók fenn olyan, „megkövesedett” formáikban, vagy megfogalmazásaik­ ban, amelyek csupán régmúlt korokhoz kapcsolódtak, és voltak időszerűek. Éppen abban látom a feladatot - és az előbb említett közéletiséget ez foglalja egységbe valamennyi aspektusában - , hogy ezt a modern értelemben vett kereszténységet kell kinek-kinek a maga választott területén segíteni meg­ fogalmazni. Nyilvánvaló, hogy Aquinói Szent Tamáshoz vagy Szent Ágos­ tonhoz hasonló lángelmék nem születnek minden évtizedben, de korunk­ nak is vannak mérvadó, az Egyház szociális tanításához sokat hozzáadó katolikus gondolkodói, akik igen sokat tettek a katolicizmus örök „modern­ ségének” fenntartása és biztosítása érdekében. Ez az az út, amelyet - ha kevesebb talentummal megáldva is - nekünk is folytatnunk kell. —A katolicizmus, illetve a kereszténység az egyetemességet hirdeti, és nem fel­ tétlenül veszi figyelembe tanításaiban a nemzeti sajátosságokat. A keresztény világnézetből eredő feladatok megvalósításán túl, esetleg azzal összefüggésben, mennyiben kell figyelemmel lenni a nemzeti gondolatra, a nemzeti értékrendre? A kettő hogyan egyeztethető össze, hogyan állítható esetleg hierarchikus sorrendbe? Egyetért azzal, hogy az egységesülő Európában ez is kardinális kérdés, a keresz­ ténység megtartása mellett? - Az univerzalizmus az alapvető, fontos eszmék egyike. A jogfejlődés is azt mutatja, hogy az eddigi történeti tapasztalatok alapján lehetőség nyílik a nemzeti jogrendszerek sokaságán felülemelkedő, nagyobb egységek kialakí­ tása gondolkodásunkban, amelyek, m int jogcsaládok, voltaképpen bizo­ nyos, az univerzális eszméhez kapcsolódó kultúrák kifejeződései. Nyilvánva­ ló, hogy ez alól az általános törvényszerűség alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, mi is beletartozunk, mint jogászok egy római-germán hagyomá­ nyokra épülő tradíció vonzáskörébe, egy olyan jogcsaládba, amely az ún. 202 �DR. PETERÍ ZOLTÁN szocialista kitérő után a Szent István által választott úton továbbhaladva, bennünket is Európa szerves egységébe illeszt bele. Ezen belül is van hely azonban - és ez az általam művelt összehasonlító jogtudomány egyik fő felis­ merése - a nemzeti hagyományok, az egyedi tulajdonságok továbbélése szá­ mára. Hittel vallom Sütő András gondolatát a különösség méltóságáról, hi­ szen a kis népek is hozzájárulhatnak a világ népeinek egyetemes kultúrájá­ hoz, a kis népek is gazdagíthatják ezt a kultúrát, a jog területén is kialakíthatnak olyan sajátos vonásokat, amelyek éppen a nemzeti jellegből, a nemzeti hagyományokból táplálkoznak, és beilleszthetők, be is illeszked­ nek egy közös, univerzális gondolat keretei közé. Nem hiszem, hogy az Euró­ pai Unióhoz való csatlakozás a nemzeti önazonosság föladásával volna egy­ értelmű. Meggyőződésem, hogy mi magyarok a jog területén különösen nem szorulunk kitanításra az e téren nálunk sokkal kevésbé fejlett népek, nemzetek részéről. A magyar jogi gondolkodás - nevezzük géniusznak - ki­ termelt olyan sajátos eszméket, intézményeket is, amelyeket ma sem kell szégyellnünk. Csupán - bár ez nem mindig könnyű feladat —arra kell töre­ kednünk, hogy megtaláljuk a helyes összhangot egy univerzális eszme álta­ lánossága és a nemzeti identitás egyedisége, jelszava és gyakorlata között. - Említés esett már az elmúlt idők jogi oktatásáról. Lehet-e valamiféle össze­ hasonlítást tenni a mai jogi oktatás, illetve a múlt - értem ez alatt főképp a II. világháború előtti időszakot - jogi oktatása, jogi kultúrája közötti Mi az, amiben esetleg ma előrébb tartunk, mi az, amiben hiányt szenvedünk, és mi az, amit át lehetne emelni, meg lehetne ma is valósítani abból a rendszerből? - Annyiban nem vagyok kompetens ennek a kérdésnek a megválaszo­ lására, hogy jogi tanulmányaim csak 1948-ban, tehát a II. világháború lezá­ rása után kezdődtek, amikor egy sajátos kettősség volt még érezhető, és tulajdonképpen együtt éltek a múlt és a jövő bizonyos elemei. Nekünk még megadatott, hogy professzoraink között számos olyan kiváló régi szakembert tisztelhettünk, akik igen hamar, az ún. fordulat éve után elveszítették katedrájukat, és már nem gyakorolhattak hatást a jövő ifjúságának a neve­ lésére. Néhányat közülük még volt alkalmam hallgatóként a katedrán látni, és sokat tanulni tőlük. Tanulni szakismereteket, de tanulni valami többet is. 203 �A PÁZMÁNYJOGÍ KARÁNAK TÍZ ÉVE Számomra lebilincselő modell a cambridge-i és az oxfordi egyetemen megvalósított módszer, amikor különböző szakmák művelői, jogászok, köz­ gazdászok, bölcsészek, művészettörténészek stb. élnek a college keretében, kölcsönösen érdeklődve egymás problémái, tanulmányai iránt, megvitatva, és a laikus szemével értékelve más tudományterületek eredményeit, vívmá­ nyait. Az angol jogi oktatásról volt alkalmam közelről ismereteket szerezni, és a nemzetközi fakultáson eltöltött évtizedek is megerősítették azt a meg­ győződésemet, hogy az angol jogi oktatás, éppen ennél a komplex jellegénél fogva, az általam ism ert legjobbak egyike, ha nem éppen a legjobb. Nem véletlenül mondta Grosschmid Béni, a nagy magyar magánjogász, hogy nem a jogszabályokat, hanem a jogi kultúrát kell elsajátítani, ami sokkal tágabb, sokkal gazdagabb tartalm ú fogalom, mint a tételes jogszabályokra való szórítkozás. Ezt egyes régi professzoraink töretlenül képviselték, és igyekeztek továbbadni a fiatalok számára, amivel az én gondolkodásomra is meghatá­ rozó hatást gyakoroltak. Szilárd meggyőződésem, hogy ennek fenntartásá­ ban - ami egyébként összefügg a legjobb európai egyetemi hagyományokkal, a túlzott prakticista szemlélet, az egyoldalú tételes jogi megközelítés ellené­ ben - rejlik a jogi felsőoktatás legfontosabb feladata. Sem a jogász, sem más szakma művelője nem válhat szakbarbárrá a felsőoktatás évei során. El kell sajátítani mindent, am it a szakmából el lehet sajátítani, erre az előzőek során már utaltam. Másfelől azonban nem szabad szem elől téveszteni a tel­ jesebb emberi létet, amelyet Széchenyi István a „kiművelt emberfő” fogal­ mával próbált megragadni. Ehhez pedig hozzátartozik egy sokirányú érdek­ lődés, a választott szakterület határain túl terjedő olvasottság, tájékozottság. - TÜl azon, hogy a teológiai kar révén milyen jogi kapcsolat fűzi a mai Páz­ mány Egyetemet az 1635-ben Nagyszombatban alapított egyetemhez, van-e valamiféle szellemi kapcsolatunk az 1948-ban „megtisztított”, korábban működő egyetemmel! Létezik-e tudatosan felvállalt folytatólagosság, amelyet nekünk kel­ lene továbbvinnünk! - A kérdés első részére feltétlenül igenlően tudok válaszolni. Ma már határozott törekvések figyelhetők meg arra, hogy a m últnak ez a hosszú időre háttérbe szoruló, és feledésre ítélt szakasza újra visszanyerje létjogo­ 204 �DR. PÉTERI ZOLTÁN sultságát. Ma már nem tilos beszélni régi nagy professzorokról, nem tilos a két háború közötti, vagy az azt megelőző magyar jogtudomány eredményeit felidézni. Úgy gondolom, hogy ennek a hagyománynak, egykori nagy előde­ ink örökségének továbbra is élő hagyományként kell továbbélnie. A fela­ dat, amelyből a mi karunknak is részt kellene vállalnia, ennek a szinte fele­ désbe merülő hagyománykincsnek a megőrzése, a múlt tudományos igényű, teljes, részletes feldolgozása. Hogy a saját érdeklődési körömből vegyem a példát, sürgető feladatnak látom a magyar államtudományi gondolkodás klasszikus műveinek, szerzőinek, az ún. szocialista korszakban megkísérelt, eleve egyoldalú megközelítését meghaladó feldolgozását. Ezzel tudnánk ki­ m utatni azt a kontinuitást, amely a magyar államtudományi gondolko­ dást - és általában egész jog- és államtudományi örökségünket - mindenkor, ha esetenként megkésve, némileg „vidékies” jelleggel is, de mégis az európai gondolkodás és joggyakorlat főáramlataihoz kapcsolta. (A b e s z é lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 205 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Radnay József �A tanári éthosz és a szemesi nyaraló B eszélg etés D r . R a d n a y J ó z s e f f e l * - Hogyan és mikor került kapcsolatba a szerveződő katolikus jogi karral1 - Zlinszky János alapító dékán szólt nekem, felkérve, hogy vegyek részt a munkában. O t régről ismertem, mint Marton Géza professzor dem onstrá­ torát, kettővel járt alattam az egyetemen. Az én tárgyam, a munkajog csak a harmadik évben indult be, de o tt voltam a kezdeteknél is, amikor a Ménesi úti apácazárdában az első „összoktatói” értekezlet volt. - Ekkor még tehát csak az ígéret volt meg mindkét részről, hogy ha egyszer lesz munkajogi tanszék, azon majd szerepet vállal, és kap. - Már akkor látható volt a tudatosság, amely alapján nem csak az első év oktatói gárdáját válogatták össze. Ma sem tudom pontosan, miért rám esett a választás - túl azon, hogy régről fogva ismertük egymást - , talán az addigra befutott pályám is szerepet játszott, s a munkajog sem bővelkedik oktatókban. - 2000'ben lépett a dékáni tisztségben Zlinszky János professzor úr örökébe. Milyen feladatok vártak akkor a dékánra? - Az első dékánunk - hallatlan munkabírással - szinte m indent szemé­ lyesen vezetett és felügyelt, nélküle nem lehetett komolyabb döntést hozni. * Egyetemi tanár, dékán (2000-2003), a Munkajogi Tanszék vezetője (1997-) 207 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Én ezt nem vállalhattam. A feladatokat meg kellett tehát valamennyire ősztani, főleg a gazdasági vezetést illetőleg. Más szempontból is igyekeztük a m unkát egy kicsit rendszeresebbé tenni. - Milyen érzésekkel köszönt le megbízatása lejártával, három év elteltével? - Azt hiszem, a rendszer finom átformálását, a mindenkori dékán által történő zökkenőmentes vezetés feltételeit sikeresen biztosítottuk. - Gondolta volna-e a nyolcvanas években, hogy az Ön életében egy keresz­ tény, katolikus jogi kar létrejöhet Magyarországon? - A keresztény gondolattal azért a diktatúrában is lehetett - elvétve találkozni. Egészen biztos voltam benne, hogy a rendszer valamikor meg fog dőlni, de abban őszintén megvallva már nem, hogy ezt én megélem. - Evés közben jön meg az étvágy. Ehhez képest vajon a korábban nem várt reményekből mi valósult meg, és mi nem az elmúlt tizenöt esztendőben? -T alán többé-kevésbé reális helyzet az, ahol most tartunk. Egy társada­ lom, amelynek részét képezzük, nem képes egyik pillanatról a másikra átfor­ málódni. Ehhez egy emberöltő is kevés. Az emberek nem cserélődtek le 1989-ben. A jogi oktatásban is ugyanazok maradtak, akik régen is tanítot­ tak az egyetemeken. - Az újonnan szerveződő Pázmány sem tudta kivonni magát e hatások alól? Hiszen saját maga válogathatta össze tanári karát. - Talán nálunk jobb a helyzet e tekintetben, de illúzió lenne azt gondol­ ni, hogy minden tökéletes. Egyszerűen nem állt rendelkezésre elegendő számú olyan elkötelezett oktató, aki egyéb kötelezettségeit is figyelembe véve vállalni tudta volna az oktatást nálunk (is). 208 �DR. RADNAY JÓZSEF - Miközben úgy sejtjük, hogy több generáció munkája szükséges ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, nem fenyeget-e az a nagyon súlyos veszély, hogy ahe­ lyett, hogy a keresztény gondolat megerősödne, inkább végleg jelentőségét veszti a tömegek, a társadalom szemében? - Ha csupán a saját erőnkben bízhatnánk, abban kételkedhetnénk, de nem ez a helyzet. Ezért én azt hiszem, hogy nem panaszkodni kell, hanem mindenkinek a maga posztján - Isten segítségével - kell munkálkodnia avé­ gett, hogy a társadalmunk minél inkább megtalálja a helyes utat. Csodák ritkábban történnek. M indenért keményen meg kell küzdenünk. - Ezek szerint a jövőben egy-egy zászlóvivő köré kell tömörülnünk? - A vezetőknek, zászlóvivőknek a szerepe mindig fontos volt, de ez nem pótolhatja a sok-sok meggyőződéses „aratómunkás” tevékenységét, együtt­ működését. - A Pázmány Egyetem lehet ilyen zászlóvivő? - Nagyon remélem, hogy igen. A magyar jogászkibocsátás egy jelentős részét mi adjuk. Ha végzett hallgatóink tisztességgel végzik a dolgukat, annak társadalmilag észrevehető, még ha nehezen is mérhető hatása lehet. - A kar alapításakor mindenesetre az idősebb oktatói gárda képes volt elhi­ tetni a hallgatókkal, hogy ez a gondolatrendszer a jogászképzésben is életképes és alkalmazható lehet. - Én nem feltétlenül azon mérem le a meggyőzés erejét, hogy szám sze­ rint hányán vallják magukénak a hitéleti és erkölcsi elveket. Ehhez emberi gyöngeségünk mellett az elvek, tételek lehetséges megvalósítása is hozzátar­ tozik. Ha hirtelenjében például a jezsuita atyák által tartott misék, egyes fia­ talok által szervezett összejövetelek hangulatára gondolok, semmiféle hi­ ányérzetem nincs. 209 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Lehet hogy ennyi sem kevés, de az előbb említett professzorok mégis meg tudták határozni egy egész jogi kar arculatát. Vagy ez csak illúzió volt? - Nem, Zlinszky János dékán úr például abszolúte ilyen személyiség volt akkoriban, de am int az előzőekben erre utaltam, ez a folyamat nem szakadt meg. - Meg lehetett egyáltalán őrizni a hitelességet és a függetlenséget a diktatóri­ kus rendszerben? - Igen, meg lehetett, bár nem könnyen, és más-más szinten. Ehhez ese­ tenként annak előzetes felmérése is kellett, hogy elfogadhatók-e az ottani „elvárások”, és nemleges esetben az esetleges ajánlat elől legjobb volt kitér­ ni. Példaként tudom említeni egyik nagybátyámat, aki kúriai bíró volt, és amikor a tanácselnöke 1949-ben felkérte, hogy az egyik nála lévő ügy iratait küldje meg a pártközpontnak, ennek nem tett eleget, beteget jelentett, és nyugdíjazását kérte. - A kezdeti koncepció úgy szólt, hogy az idősebb oktatói kar itt, helyben fogja kinevelni saját utánpótlását. Igen ám, de a kettő közötti, ún. középgeneráció hiányzik. A fiataloknak úgy tűnik, még idő kell. Pótolható az így keletkezett űr? - Ha nincsen más, akkor nyilván a fiataloknak kell átvenniük a staféta­ botot, amikor az idősek már nem végezhetik a munkát. Ez többé-kevésbé kényszer. - Történt komoly kísérlet a tanári kar ilyen irányú megerősítésére? - Tudomásom szerint csak az elkerülhetetlen esetekben. Egyébként nehéz az ilyen tevékenység, mert nem nagyon van honnan meríteni. A már valahová „beágyazódottakat”, lekötötteket nehéz kimozdítani, ezért megle­ hetősen kicsi a mozgástér. 210 �DR. RADNAY JÓZSEF - Leszámítva ezeket a többé-kevésbé „örökölt”, máshol is jelentkező terheket, milyen egyéb problémák, megoldásra váró feladatok jelentkeznek a Pázmányon? - Sok feladat van, hiánytalan felsorolásukra nincs mód. Néhányat mondanék példaként: a legjobb diákjainkat, akik érdeklődnek a doktori képzés iránt, itt kellene tartani, támogatni kellene őket, cserébe magas igé­ nyeket, elvárásokat kellene támasztani velük szemben. A különböző tanszé­ keken történő vizsgáztatás mércéjét is valamennyire egységesíteni, leg­ alábbis közelíteni kellene. Az oktatóknak ebben valamiféle konszenzusra kellene jutniuk. - Hogyan lehet egyáltalán bármiféle mércét az oktatói gárda egésze elé állí­ tani? A z egyetemi tanárokat nem képezik sehol. Általában abból lesz egyetemi oktató, aki tudományos tevékenységet folytat, de a tudós és a tanár szükséges képességei nem feltétlenül vágnak egybe. - Igen. Régen ez nem lehetett probléma, mert az egyetemi, űn. nyilvá­ nos tanárok olyan színvonalon tanítottak, és végeztek tudományos munkát, amely mindkét tevékenységben nagyon magasra helyezte a mércét. Köztük is lehetett egy-két kivétel, de nem volt jellemző. Moór Gyula, a Magyar Tu­ dományos Akadémia elnöke, az egyetem rektora, a világhírű tudós is úgy beszélgetett a hallgatóival, mint most mi ketten. - Miből adódott a régi professzorok előnyösebb helyzetei1 - Alapvetően abból, hogy már ők is hasonló nagyságoktól tanulhattak. Szerves fejlődéssel alakult ki valakinek a tudósi pályája, a mondás szerint: óriások vállain állhatták, és lehettek maguk is óriások. Az én generációm még tőlük tanulhatta a jogot. 211 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Ezáltal azért a későbbiek is, és a Pázmányos hallgatóság is - legalábbis rész­ ben, az idősebb oktatókon keresztül — e hagyományok folytatója lehet. Minden mai professzor is valamelyik régi nagyságot tekinti példaképének. - Igen, ez igaz, az általános folyamatosság azonban megtört. A régiek közül a háború után sokan meghaltak, vagy egyszerűen elüldözték őket, és olyanok is jöttek a helyükre, akik „rendszerhűen” oktatták a jogot. És még egy adalék a korábbi egyetemi tanárság magas színvonalának okaihoz: olyan anyagi megbecsültséget élveztek, hogy abból kényelmesen, jómódban éltek, és minden erejüket a tudománynak és a tanításnak szentelhették. Angyal Pál, az egyetem egyik háború előtti rektora a rektori díjaiból gáláns ajándék­ ként Balatonszemesen üdülőt vásárolt az egyetemnek, ahol a hallgatók nya­ ralhattak. О pedig —szenvedélyes tarokkjátékosként - ott kártyázott velük nyaranta. - Hát mindezt ma már valóban nehéz elképzelni. - Az intézményben érezhető légkör is más volt. A tanárok és a hallga­ tók között olyan, a kölcsönös tiszteletet megadó, de közvetlen szellem ural­ kodott, amely ma már szinte elképzelhetetlen. - Mi a legfőbb akadálya e szellem visszatérésének, illetve a megújulásnak? - Sok ellenhatás, eltérítő hatás van. Különösen hiányolom, hogy a hall­ gatók nem olvasnak eleget. Nagy erőfeszítéseket tettünk, és teszünk folya­ matosan, hogy érdekes és jó, magyar és külföldi folyóiratokat, könyveket szerezzünk a könyvtárnak, mégis azt látjuk, hogy az így adott lehetőségeket nem, vagy nem eléggé használják ki a hallgatók. - Nem lehet, hogy ez az oktatói gárda hibája is? Egy adott területet érdekessé kell tenni ahhoz, hogy utána a hallgató még jobban belemélyedjen, mint az az órán történt. - Biztos, hogy ez így van, a felelősség közös. 212 �DR. RADNAY JÓZSEF - Elegendő lenne egyébként csupán jogot olvasnia egy joghallgatónak1 - Mást is, m indent olvasni kellene, szépirodalmat, történelmet, szociológiát. Ezzel kapcsolatban egy jellemző történet: nemrég olvastam Felix Frankfurter visszaemlékezéseit, aki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósá­ gának bírája volt, előtte pedig húsz évig a Harvardon tanított. О sokat beszélgetett az évfolyamelsőivel, és mindig megkérdezte tőlük, hogyan, miért lettek jogászok? Ugyanazt a választ kapta, amit ő is adott erre a kér­ désre: „fogalmam sincs”. Én is, és még nagyon sokan a mai professzorok, befolyásos, vezető tisztségben lévő jogászok közül így vagyunk ezzel. Az lehet ennek az oka, hogy az, aki tágabb társadalmi kérdések iránt érdeklő­ dik, amelyek magukba olvasztják a történelem, az irodalom, a szociológia, a politológia, a filozófia egyes területeit, kérdéseit, az jellemzően - esetleg ösz­ tönösen vagy jobb híján, de - a jogászi pályánál köt ki. M ert ez az, ami ezeket egységbe tudja fogni. - Sokaktól hallottam ezt, lehet, hogy van benne igazság. - Ezért kellene szinte mindent olvasnia, mindennel foglalkoznia a jog­ hallgatónak, mert a jogászi pálya ilyen összetett, heterogén terület. Főleg az oktatóé, leendő oktatóé. Ezzel kapcsolatban szabadjon hivatkoznom Lawrence Lovell professzorra, a Harvard egyetem egykori elnökére, aki sze­ rint a jogászképzés javarésze önképzés. Az egyetem a hallgatókat segítheti, vezetheti, és főleg inspirálhatja, de az igazán értékes az, amit a hallgató az erőfeszítésével arányosan, a saját munkájával szerez meg. Ez vonzza minden hallgatónkat, és ezt segítsék elő tanáraink! - No igen, de ez most talán még mélyebb elhivatottságot igényel, mint koráb­ ban. Ma már a tanári fizetésből nehéz lenne szemesi tryaralót vásárolni... - Ez így van, de reméljük a legjobbakat. ( A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 213 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Szabó István �Eszmények és kényszerpályák B eszélg etés D r . S z a b ó Is t v á n n a l * - Túl azon, hogy vannak bizonyos tantárgyak, amelyeket kizárólag a Pázmá­ nyon oktatnak, és amelyek a keresztény szellemiséget tartalmuknál fogva is jobban mutatják be, hogyan lehet a jogi oktatásba belevinni a keresztény eszméket? - Úgy gondolom, hogy a jognak nincs olyan területe, amelyet ez a kérdés ne hatna át. Nyilvánvalóan vannak olyan tárgyak, amelyekben sokkal inkább érvényesül, és vannak olyanok, amelyeknek elegendő lehet a materiális lényegét megtanulni. De utóbbiaknak is adható némi többlettöltés, ha valaki a katolikus szellemiséget elfogadja, és aszerint oktat, dolgozik. A legfontosabb kérdések akörül forognak, hogy miként alkalmazza az illető a tudását, hogyan képes elválasztani, mi a jó és mi a rossz, és ha ezt tudja, úgy vélem, más jogász lesz, mintha csak tárgyi tudást szerez valamilyen jogi egyetemen. - A hallgatók kiválasztásában mennyire játszik szerepet katolikus mivoltuk? Lehet-e 600-700 fős évfolyamokon ezt az értékátadó szerepet hatékonyan érvé­ nyesíteni? - Ez lényegbevágó kérdés, mert nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a hall­ gatói létszám, ezek annál inkább fordított arányossággal érvényesíthető szempontok. Hosszabb távon át kell tekinteni, hogy ekkora hallgatói lét­ számmal az egyetem célját, szellemiségét milyen mértékben lehet megvaló­ sítani, és a jövőben lehet, hogy ebben eltérő szempontok is dominálni fog­ * Egyetemi docens, dékán-helyettes (2001—), a Jogtörténeti Tanszék vezetője (2002—) 215 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nak. Úgy gondolom, hogy most elsősorban a működőképesség az, ami ezt a hallgatói létszámot szükségessé teszi. Lehet, hogy egyszer majd fel kell tenni azt a kérdést, hogy legyen-e ilyen hallgatói létszámmal, így egy jogi kara a Pázmánynak, de ha m ost jelentősen megváltoztatjuk ezt a helyzetet, akkor a kar működése kerül veszélybe. - A jogász szakma presztízse még a rendszerváltozás óta eltelt nem túl hosszú idő alatt is rohamosan csökkent, és a társadalom szemében nehezen kapcsolható össze a keresztény értékrenddel. Pontosan melyek azok az értékek, amelyeket itt át lehet adni, és amelyek a jogászi munkában hasznosíthatók? - A keresztény értékek közvetítésének legfontosabb eszköze az ember, az oktató életvitele és csak azután számít az, hogy mit mond. Ha a hallgató azt látja az oktatón, hogy a szavát megtartja, valóban karakán ember, akkor ez az első lépés afelé, hogy mondhasson valamit. A második lépés m egértetni a hallgatókkal, hogy hogyan gondolkozik egy jogász. H allottam már sokaktól azt, hogy a jogásznak az a dolga, hogy mindig megtalálja a kiskapukat. Én úgy gondolom, nem arra kell megtaní­ tani valakit, hogy az ügyfelét bármilyen módon és eszközzel győzelemre segítse. - Amiről beszélünk, az nyilván csak igen nehézkesen, és sok buktatót legyőzve tud megvalósulni. Érdemesbe egyáltalán küzdeni a keresztény jogászkép' zésért1 - Erre a kérdésre a válasz teljesen egyértelmű, igen, érdemes. Mindszenty József sem kérdezte meg 1948-ban, hogy érdemes-e kiállni a Katolikus Egyházért, m ert nem ez a kérdés. Amilyen helyzet van, abban a helyzetben kell élnünk. Az édesapám görög katolikus lelkész, 1958-ban kezdte el a szemináriumot, de ez a kérdés soha nem merült fel benne. Teljesen más dolog az, és ezt nagyon hangsúlyoznám, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk. Itt felvetődhetnek kételyek, válaszra váró kérdések, függetlenül attól, hogy milyenek a külső viszonyok. A katolikus értékrendet sok szempontból lehet képviselni. 216 �DR. SZABÓ ISTVÁN - A jogászi pálya - a jogászi éthosz szerint legalábbis - eredendően közéleti pálya, közéleti tevékenység, és aki szűk szakmai területen dolgozik, még az is egy kicsit közéleti személyiség. Egyetért ezzel a gondolattal? - Azzal a kérdéssel, vagy kijelentéssel, hogy a jogászi pálya közéleti pálya, maximálisan egyetértek, lényegében amikor azt kezdjük el boncol­ gatni, bogy milyen a jogászi végzettségű emberek elhelyezkedési lehetősége, mekkora a túlképzés, mindig ezzel érvelünk, hogy ez egy olyan pálya, ahol az elhelyezkedési lehetőségek nagyon széleskörűek, azért, mert ez egy közéleti szakma. És akkor rögtön hozzáteszem, hogy ezért is van nagy jelentősége a humánképzésben, egy közéleti szakmára vonatkozó képzésben a katolikus szellemiség érvényesítésének, mert egy olyan pályán, ahol az ember véle­ ményt formál, a közéletet formálja, ott sokkal nagyobb lehetősége van egy értékrend érvényesítésére, és így sokkal fontosabb az, hogy megfelelő irány­ vonalat képviseljen. Még csak nem is kell ehhez olyan hihetetlenül nagy tudás. Az ember, ha a mindennapi életét éli, és csak arra figyel, hogy a Veni Sanctén, az Evangéliumban és a Szentbeszédben mi hangzik el, és napi dön­ tései kapcsán ezekből egyet-egyet felidéz, rájön, hogy egy adott kérdésben pontosan hogyan is kell eljárni. - Föl lehetne-e vázolni egy fejlődési ívet, amit az elmúlt tíz évben a kar befu­ tott1Ahhoz képest, ahonnan indult, hol tart most, és mi az az elérendő cél, amely a közeljövőben megvalósítható lehetí - A cél a folyamatos képzése a megfelelő, katolikus szellemiségű jogá­ szoknak. A változások többirányúak. Néhány dolgot magával hozott a szer­ vezet növekedése, amely miatt szükségszerűen megváltozott a kar képe. Az a családias hangulat, amely az induláskor volt a Ménesi úton, nyilvánvalóan elmúlt, sajnos ezt magával hozta a szervezet növekedése. Úgy látom, hogy vannak olyan dolgok is a fejlődés folyamatában, amelyeket az induláskor va­ lahogyan elgondoltunk, és csak m enet közben láttuk, hogy az úgy nem mű­ ködik. Például a tanulmányi ügyek kapcsán próbálkoztunk egy teljesen új rendszerrel, amely szerintem csak részben vált be, ezen változtatni kellett, és ezt meg is tettük. Most, amikor gyakorlatilag a kar már felépült, működik, 217 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE jutottunk el odáig, hogy a minőségre nagyobb hangsúlyt fektessünk, mert amíg a kar indul, és folyamatos akkreditációs vizsgálatok vannak, nyilván­ valóan sokkal erősebb szempont az, hogy mindennek megfeleljünk. Mikor a kar elindult, és az első évfolyamok már végeztek, amikor majd ezek tagjai doktori fokozatot szereztek, onnantól lehet olyan értelemben a minőségre adni, hogy egy bizonyos fluktuáció elinduljon a tanári karban, és most már sokkal erősebben, dominánsabban a katolikus szellemiséget próbáljuk majd megvalósítani. (A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 218 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Varga Csaba �Európa jövője és a keresztény hagyomány Beszélg etés D r . V a r g a C s a b á v a l * - A Pázmány jogi kara a rendszerváltozás szülötte. Abban az eufórikus han­ gulatban jött létre, ami az országot akkor jellemezte. Milyen célkitűzésekkel jött létre annak idején ez az intézmény ? - Egyfajta társadalmi erőfeszítés, várakozás, megújuló kezdeményezés állott mögötte; úgyszólván párhuzamosan az Egyház részéről kiinduló érdek­ lődéssel, ami találkozott a magyar katolikus társadalom, széles középosztály­ beli rétegek véleményével. Akkoriban az első szabadon választott miniszterel­ nök, Antall József égisze alatt létrejött egy miniszterelnöki tanácsadó testület, amelynek hamarosan magam is tagja lettem. A magunk részéről mi már a kor­ mányzat második évében nagyon erőteljesen tűnődtünk azon, hogy mik a stratégiai elmozdulási lehetőségek, hol és hogyan lehetne az ország számára hiteles gyökereket keresni, a jövőhöz önazonosságot visszaépíteni, bizto­ sabb, ám mai gondokra mégis megbízható válaszadásra képes fundam entu­ mot találni. Bennünket nem egyszerűen a hit kérdései mozgattak (hiszen politikai testület voltunk), hanem a jövő lehetőségei, a magyarság fennma­ radásának tényezői - együtt persze az ország keresztény hagyományával. Mindez nyilván egy társadalomtudós számára többet mond, hiszen többlet­ rétegeket, további kisugárzásokat is magában rejt, mint csupán a hit. Egyi­ dejűleg éreztük, hogy a keresztény hagyományban - úgy is, mint a magyar­ ság számára ezredéves folytonosságban, de úgy is, amiként ez a Vatikán égi­ * Egyetemi tanár, dékán-helyettes (1995-2002), a Jogbölcseleti Intézet vezetője (1995-2003), a Jogbölcseleti Tanszék vezetője (1995-) 221 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sze alatt a világegyházban folytatódik - az éppen uralkodó, és folyvást változó társadalmi áramlatokkal szemben biztosan a jövő ígérete bontakozik ki. Hiszen a kereszténység olyan világkép, amelyben az erkölcs sohasem másodlagos, mert benne a jövőért viselendő felelősség döntő szerepet ját­ szik; megközelítései pedig mindig komplexek, mert az emberi személyiség és méltósága, m int elidegeníthetetlen értékek mindenkor előtérben állanak. Egy katolikus egyetem lehetősége kapcsán miniszterelnökünk szeme előtt viszonyítási pontként a két világháború előtti és közti magyar társadalom és oktatás rendszerének víziója lebegett, így egyebek közt annak mérlegelése, hogy a fővárosi és a nagy vidéki egyetemek (Pozsony és Kolozsvár, illetőleg Pécs és Szeged, majd Debrecen) milyen kötődésekkel rendelkeztek a külön­ böző keresztény egyházakhoz. A régi Pázmány Péter Tudományegyetem utódaként jelent meg a kommunista hatalomátvétel után az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, így saját történelmi logikája szerint a miniszterelnök teljes joggal gondolhatta, hogy a dolgok rendes menete akkor áll vissza, ha az ország állami egyeteme a fővárosban újra visszaveszi katolikus arculatá­ nak kisugárzását, ami egykor - például Serédi Jusztinján hercegprímássága időszakában - fémjelezhette. Ez nem valósulhatott meg. Legalábbis nem lát­ tunk realisztikusnak egy ilyen várakozást, és ezért háttéranyagokkal, egy­ házi köröket is felölelő konzultációkkal, személyes érveléssel igyekeztük a miniszterelnöki elgondolást fogadókésszé tenni egy új, önálló intézmény alapításának megfontolására. S ez akkorra, amikor ő felkereste egri székhe­ lyén a Magyar Püspöki Kar elnökét, Seregély István érsek urat, sikerrel is járt. így az újonnan szerveződésnek induló Pázmányra várt immár a feladat, hogy egy teljes újrakezdést megvalósítson. Nagyon erőteljes gondolataink voltak tehát abban a tekintetben, hogy amit egy országért - adott szellemi állapotunkban, az igényeket és az anyagi lehetőségeket is figyelembe véve - tenni lehet, milyen módon fogalmazhat­ juk meg. Úgy gondoltuk - elsősorban társadalomtudományokban tűnőd­ ve -, hogy katolikus egyetemre, és ezen belül jogi karra szükség van, éppen a katolikus világkép mögött rejlő történelm i hagyományok (értékek, fogalmi és probléma-érzékenységek) aktív tudományos művelése céljából. Akkor előre láttuk már azt a helyzetet, ami hely és idő lehetőségeitől formában ké­ sőbb egészében realizálódott is - hiszen a most tíz éves katolikus jogi kar 222 �DR. VARGA CSABA évente több száz fiatal jogászdoktort, egy társadalom majdani elitjének a szegmensében elhelyezkedő, reményeink szerint jól képzett szakembert bo­ csát ki - , hogy ez nagyon komoly hatással járhat majd az országra, jövendő arculatának alakítására. Ebből a szempontból talán elmondható, hogy tö­ rekvésünk nem bizonyult sikertelennek. - Valóban katolikus lett az egyetem? - Érdekes kérdés, hogy miben rejlhet egyáltalán ma, és különösen nálunk (mai állapotunkban, jövőt illető várakozásunkban) egy egyetem katolikus minősége. Abban-e, hogy milyen a hallgatóságunk, milyen a tanári karunk? Bármiképpen közelítünk is, tény, hogy mára kialakult egy légkör nálunk, és tanítványaink, többnyire fiatalok, számtalan különféle háttérrel és múlttal érkezve, érintettek lesznek benne. Az oktatásban máris felbukkannak azok a pozitív vonások, amelyek egy keresztény világképben, s tudományos művelésében rejlhetnek. Számos tantárgyat m ondhatnánk példának. A környezetvédelemben például ilyen a környezetért, m int utó­ daink életteréért viselendő felelősség kérdése. Ami - általunk gondozott tárgyként - a jogbölcseletet illeti, alapüzenetként az érvényes jog mellett hangsúlyozzuk a döntéshozói helyzetben értelmező isszavonhatatlan szemé­ lyes felelősségét, a minduntalan felbukkanó alternatívák közötti jó válasz­ tás, az értékkonfliktusok mérlegelésének lehetőségét, a természetjogi és erkölcsi alapokat, s velük az Egyház társadalmi tanítását. A részkérdések sorában pedig találkozhatnak hallgatóink akár a cigányságra jellemző jogi attitűdök jogantropológiai magyarázatával, vagy éppen a bennszülött kultú­ rák jogvédelmének időszerűségével, tehát nemcsak olyan természetesként adódó kérdéskörökkel, mint Bibó István gondolatvilága, vagy a jogállami átmenet összetett, és jogbölcseleti dilemmákat is felvető problematikája. Ilyen és hasonló nyomvonalakon indultunk el, és helyenként hovato­ vább - nem örömtelen meglepetésként - azzal találkozunk, hogy immár di­ ákjaink sürgetnek bennünket, erőteljesebb bekapcsolódásra vágyva a nem ­ zetközi katolicizmus áramlataiba, és a Vatikán tudományos akadémiáin is zajló vitákba. Ez olyan feladat, aminek bizonyára csak idővel, és lassú lépé­ sekkel előrehaladva tudunk megfelelni. 223 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE —Antall Józsefet és kormányát annak idején erőteljesen vádolták azzal, hogy múltba révedő politikát folytat. A # gondolom, hogy ő semmi egyebet nem tett, mint felismerte, hogy 1920 után, egy mai ésszel szinte felfoghatatlan trauma után úgy tudott a nemzet megmaradni, hogy a politika rendkívül bonyolult, összetett nemzetépítésbe kezdett. Tehát egy nagy történelmi kataklizma, ezt követően pedig 45 évi szocializmus, egy központosított, diktatórikus társadalmi berendezkedés után csak úgy találhat magára ez a gyökereitől megfosztott és nemzetként már csak foszlányaiban viselkedő ország, ha szintén sokoldalú nemzetépítésbe kezd. A z egyetemalapítás, vagyis az, hogy a jövő, az elkövetkezendő évtizedek számára kiművelt emberfőket képezzenek, akik más szellemiséget képviselnek, mint a szoci­ alizmus évtizedei alatt képzett fiatalok, lehetett a miniszterelnök gondolkodásának lényege, ami rendkívül távlatos gondolkodást sejtet. Vajon reális célkitűzés volt ennek a megkísérlései - Ez a gondolatvilág mély áramokat szólított meg, tehát olyan folyama­ tokra m utatott rá, amik rejtőző örvénylésként mindig is jelen voltak, a tár­ sadalomban. Még erőteljesebben kifejezve: inkább aktivált olyan felismeré­ seket és törekvéseket, amik búvópatakokként már valahol jelen voltak, és munkáltak. H a ma Európa legjobb nyugati egyetemeire elmegyünk, egyre inkább azt érzékelhetjük, hogy a tudományos gondolkodás klasszikus kohó­ ja, az universitas m ára úgyszólván kivétel nélkül egyfajta felső szintű techni­ kusképzéssé lett. A m it tanítanak - tudásként, leginkább eljárásmódként, vagyis adott szerkezetben felmerülhető kérdésre a válaszadás know-how-ja­ ként -, az nem is a történelemből szervesen alakult ki, hanem valahol, vala­ kik, vagyis társadalomtervező elődök által már elvégzett tudatos kalkulá­ ciók, és azokból kifejlesztett alkalmazások csupasz termékei. A modern glo­ balizálódó világ anélkül fogadja be ezeket a kereteket, hogy bármiképpen is újragondolná, te h á t további mozgatókként technikusokat, úgyszólván vég­ rehajtókat nevelnek a már kialakított struktúrákhoz ahelyett, hogy egyide­ jűleg olyan szakembereket is képeznének, akik e drámai gyorsasággal válto­ zó, globális faluvá növekvő, döbbenetes megválaszolatlanságú alapkérdések és válaszutak e lő tt álló világban magukat a struktúrákat kritikusan újragon­ dolhatnák, n etán újraalkothatnák. Ha például szemügyre vesszük a modern respublikánus eszmét, vagy tüzetesen megvizsgáljuk a világszerte uralkodó 224 �DR. VARGA CSABA liberalizmust, aziránt érdeklődve, hogy milyen emberkép, és miféle antropo­ lógiai előfeltevés áll mögötte, leginkább tudományosan megválaszolatlan kérdésekre bukkanunk. A francia forradalom nyomán az utóbbi két évszá­ zad vajúdásából létrejött egy „szép új világ”, amit kész adottságként keze­ lünk, ahelyett, hogy a jelenkori történelmünk színpadára lépő új generációk felelősen birtokba vennék azt, vagyis kritikus tudatossággal viszonyulnának bármiféle készen kapotthoz. A katolikus válasz folyton visszakérdez, a keresztény hagyományok sze­ rinti tudományművelés újból feltesz visszatérő kérdéseket - teológiai alapo­ zással, morális igényeinken átszűrve, a jövő iránt vallott felelősséggel. M a­ gyarországon két vesztes világháború és fél évszázadnyi szovjet megszállás után - ami generációk életét szakította el egy békésebb, organikusabb or­ szágépítés lehetőségétől - nem egyszerűen az ország dolgait kellett rendezni, hanem egyidejűleg újra is gondolni Magyarországnak mind közép- és ke­ let-európai összefüggésben, mind a nyugat-európai világban, az önmagában is súlyos kérdésektől terhes Európai Unióban és az atlanti térfélben betöl­ tött és betöltendő helyét és szerepét. Ma is stratégiai döntések tömegére van szükség, és tény, hogy katolikus egyetemünk felállása évezredes művelésű tudományt és világképet, hagyományrendszert hozott vissza, az új alapítás tényénél fogva pedig különösebb ellenállás nélkül magunk mögött hagyhat­ tunk olyan ballasztokat, amelyekkel az állami egyetemek folyamatosan küszködnek, éppen múltbéli folyamatosságuk okából. - Ezeket a gondolatokat hogyan lehetett elfogadtatni a rendszerváltozást követő években a Katolikus Egyház vezetésével? Ok milyen értelemben voltak partnerek, mennyiben voltak esetleg bátortalanok, éltek-e még bennük a régi, rossz reflexek? - A remények és várakozások nagyobbak voltak, m int a közvetlen meg­ valósulások. Az Egyház ugyanabból a szocializmusból érkezett frissebb leve­ gőre, megnyomoríttatva, csaknem az ókereszténység szintjére szoríttatva vissza. Munkatársakban pedig az Egyház változatlanul szegény: olyan sze­ mélyi erőkkel építkezik, amilyenek a rendelkezésére állanak, tehát saját közeljövőbeni szükségletéhez m érten is még felépítetlen a háttere. Saját kö­ 225 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE rülményeinél fogva ezért érthetően óvatos, lépésről lépésre építkezik. Ehhez képest mi, egy új kormányzat, tömegerők, a katolikus egyetemi gondolat szinte berobbant az életébe. A történelem nek mégis olyan vallomással tar­ tozunk, hogy - főként eleinte, a hősi időkben - bámulatos rugalmassággal, a jövő biztos megsejtésével, szükségleteinek lehető előrelátásával és biztosítá­ sával működtek közre e közössé lett törekvés valóra váltásában. - Hogyan tud az egyetemi képzés minél intenzívebben és hatékonyabban részt venni az Európában meggyökeresedett hegemén szellemi áramlatok vissza­ fordításában, kompenzálásában, visszatalálva azokhoz az értékekhez, amelyek képviseletének szerves fejlődése a XX. század során többszörösen megbicsaklott? - Hadd válaszoljak technikai megközelítésben, és ebből majd kibomlik egy teljesebb válasz. Amikor a már létrejött katolikus egyetem jogi karának megalapításáról volt szó - s ez az Antall-kormány utáni évben történt - , tű­ nődnünk kellett azon, hogy gyakorlatában, kurrikuláris felépülésében mit jelent egy katolikus jogászképzés. Válaszunk nyilvánvalóan tapogatózó, és ennyiben bizonytalan volt, ám utóbb ez nagy bizonyosságba torkollott. Kiin­ dulópontunkat az az elhatározás képezte, hogy semmivel sem lehetünk alábbvalóak a legjobbként tisztelt hazai jogászképzési intézményeknél, teh át szakmai szinten, elmélyültségben, igényességben m inden szinten és vonatkozásban tudnunk kell nyújtani, amit a többiek. Nos, ezen felül pró­ báltuk feltárni azokat a többletterületeket, amelyekben a katolicizmus, teh át két évezredes m últunk, benne egy roppant szerteágazó és a klasszikus antikvitás bölcsességét is magába olvasztó humán gondolkodás és tapaszta­ lat szintetizálódott. A m it ilyenekként akkoriban megtaláltunk - bár a külső konformizmusok kényszere következtében ma már nem feltétlenül köve­ tünk - , az a jog és egyes szomszédterületeinek kapcsolata: jog és filozófia, jog és erkölcs, jog és teológia, jog és gazdaság, jog és nyelv, jog és kommuniká­ ció, jog és kultúra (és így tovább), amelyekhez nálunk, az induló jogászkép­ zésben melléktárgyak sora járult. Ezzel érdekes kísérletet hajtottunk végre, hiszen a jogász számára az európai kontinensen kétségbevonhatatlan kiin­ dulópontként jelenik meg a jog szövege, ugyanakkor azonban az a közeg, amiben és amire ezt alkalmazza, egy élő, mozgásban lévő, változó kihívások 226 �DR. VARGA CSABA közt a maga emberségét és esendőségét egyaránt megélő társadalom. Rá­ adásul ő maga is, akinek kezében a törvénykönyv van (hogy a jog normatív várakozásait a mindenkori jelen feszültségében konkretizálja), élő, felelős, saját hittel és moralitással, küldetéssel és jogászi éthosszal bíró emberi lény. A felmerülő válaszok tehát lényegesen bonyolultabbak, személyesebbek és konkrétabbak annál, semmint hogy puszta logikai következés értelmében a jog mechanikusan adódó válaszai lehetnének. A mi próbálkozásunk ezért ilyen irányokból próbált kiindulni, a jog helyét, forrásvidékét, ösztönző kö­ zegét szociális és emberi gyökereiben, kulturális, gazdasági és politikai intéz­ ményesedéseiben is nyomon követve és kutatva. Voltaképpen ez is olyan pont, ahol mi tényleg nagyon korszerűek voltunk. Mert a XX. század utolsó harmadától a nagy nemzetközi jogtudományi áramlatok valóban egyre in­ kább ezekre koncentrálnak, a nagy társadalmi totalitásra, újrafogalmazva a társadalmi összesség, s benne a jog, mint sajátos komplexum kapcsolatát is. A másik oldalról viszont a felsőoktatási rendszer egészéért felelős kor­ mányzati oldal óhatatlanul egyneműsít. így egyfelől első éveinkben hitünk és reményeink szerint valóban a magyarországi jogászképzés legjobb színvo­ nalán nyújtottunk elmélyedést azokban a tárgyakban és ismeretekben, amelyek minden jogi kartól elvárhatók, és ezen felül hallgatóinkat igenis megterheltük idegen nyelvekkel, rengeteg olvasmánnyal és kiegészítő kollé­ giummal. Ámde időközben és másfelől a magyar oktatási rendszer szép las­ san egységesült - úgyszólván az összes egymást váltó kormányzat ilyen irány­ ba hatott - , és ma már ezek a különbségek sajnos nem oly markánsak. - Tehát milyen szellemit fiatalokat akar a társadalom számára kibocsátani ez a kar? Tíz év elteltével mennyiben láthatjuk megvalósultnak a kezdeti célokat1 - Nagyon nehéz programszerűen válaszolni, ugyanakkor a nagy trendek azért mégis kialakultak. Ha a kérdés gyökerére gondolok, akkor emlé­ kez (tét) nünk kell arra, hogy a mai szerzetesi iskolák - akár Pannonhalma, akár a többi katolikus intézmény lebegjen is szemünk előtt - nem hasonlít­ hatók a békebeli idők által fémjelzett állapotokhoz, amikor egy katolikus (egyéb felekezeti és állami) országos népiskolai hálózatra ráépülve m űkö­ dött az oktatás; kialakult csatornákon keresztül szocializálódtak a gyerekek; 227 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE és ezért az elmúlt kor közép- és felsőfokú oktatási intézményei valóban opti­ mum-szinten tudtak teljesíteni. Ehhez képest ma össze-vissza válogatással, vagy éppen válogatatlanul, óhatatlanul a teljes társadalmi keresztmetszetet tükröző gyermekanyaggal foglalkoznak. Nyilván a mi élményünk is hasonló. Egyidejűleg azonban pozitív tapasztalat, egyenesen élményszerű, hogy közel négyezer hallgatónk közül immár milyen természetes sokaságot képez­ nek azok, akiket végig egymásba fonódó katolikus intézmények bocsátanak ki, és hogy sokuk —szemben saját generációnkkal vagy gyermekeinkével mennyire otthonosan hozza magával a keresztény légkört, és igényli itteni folytatását. Sokszor egyenesen elégedetlenek annak nálunk megtapasztalt intenzitásának viszonylagos gyengesége okán. Itt már persze kevésbé teljes évfolyamokra, m int inkább csak szűkebb csoportok benyomására gondolha­ tunk. Úgy érzem, hogy a katolicizmus ügye még folyvást nagy kihívások előtt áll. Nekünk is, m int bármely generációnak, újból rá kell jönnie, hogy a tö r­ ténelem semmit sem ad ingyen. M indenért meg kell harcolni. így nézve, egészében véve talán elértük azt, amit optimálisan a saját erőnkkel elér­ hettünk. Amikor újként, katolikus egyetemként megalakultunk, meg kellett küzdenünk azért, hogy betagozódjunk a Katolikus Egyház világméretekben felépült intézményi rendszerébe, szellemi műhelyeinek, intellektuális arcu­ latának a struktúrájába, feltérképezve, hogy a világ katolikus elhivatottságú szakmaisága jelenleg hol tart, milyen intézményei, szervezetei, fórumai van­ nak, így egyebek közt könyvtárunkat hogyan tudjuk úgy felépíteni, hogy abban a keresztény hagyományok is valóban méltón, és elérhető teljesség­ ben képviseltek legyenek. Iszonyatosan nehéz feladat. Talán az is elmond­ ható, hogy ebben vagyunk a legdeficitesebbek. Ha azt kérdeznők, vajon ko­ rábban is művelt nemzetközi szakmai kapcsolatrendszereinken túl egyidejű­ leg egy ilyen többletvállalást és fundamentális értékközösséget is feltételező szakmai nemzetközi közösség tagjainak is érezhetjük-e magunkat, úgy azt kellene válaszolnunk: szeretnénk, de még nem biztos, hogy elérkeztünk ide, sőt inkább a kezdeteknél tartunk, és feltehető, hogy éppen ez lesz a mostani második évtized alapvető feladata. Hiszen az első évtizedet erőteljesen le­ foglalták a felépülés, fenntarthatóság és akkreditáció, azaz a megnyugtató 228 �DR. VARGA CSABA színvonalú oktatás kiépítésének intézményi gondjai, adminisztrációs és egyéb formáinak a kialakítása. Ami nem jöhetett még valóban létre, az az, hogy megkíséreljük arra használni a katolikus egyetemet, amire hosszú távú többletfeladatként az valóban való. Elsődleges kérdés persze, hogy mire is van az Egyháznak szüksége. Annyit mindenesetre bizton láthatunk, hogy a közéletiségnek, a jog határ­ területeinek, lényegének, elhivatottságának, jogosító alapjainak és korlátainak hallatlanul fontos kérdései várnak megvitatásra. Olyan drámai kérdések, amelyek megoldást igényelnek nem csupán Magyarországon, de az egész világon. Ebből még keveset teljesítettünk. Kevés ilyen vitát ösztö­ nöztünk, kevés nemzetközi megvitatásban vettünk részt. Nem kell feltétle­ nül rosszul éreznünk magunkat, hogy még csak o tt tartunk, ahol, de lát­ nunk kell, hogy milyen irányban kell hamarosan továbblépnünk. Tőlünk kikerült azon hallgatóink, akik a hit, a családi háttér eddigi gya­ korló vallásosságának talaján továbbmozdulva, vagy akár pusztán megérintettként valóban azonosultak értékeinkkel, most már a keresztény hagyo­ mány talaján maguk is fundamentális kérdésekkel kezdenek el foglalkozni (legyenek azok a társadalom vagy szakmájuk alapvető gondjai), és ezzel immár megtöbbszörözik ezt az elköteleződést. Azt hiszem, ők azok, akik okán kiváltképpen érdemes volt ezt az egyetemet létrehoznunk - azért, hogy a folyamatosan meghozandó nagy stratégiai döntésekben, ezek m in­ dennapi előkészítésében, tehát a világban elfoglalt helyünk és a világunk által elfoglalt hely kritikai újragondolásában alkotó módon, a közös hagyo­ mány talaján részt vehessenek. Ok ebben talán már több szellemi muníció­ val, többletfelelősséggel és értékvállalással vesznek majd részt, mint esetleg az egyébként kiváló számos hazai társegyetem végzettjei. - A z innen kirajzó fiatalok el tudják foglalni a társadalomban azokat a pozí­ ciókat, ahonnan a világon változtatni lehet? Van-e arról valamifajta visszajelzés vagy kimutatás, hogy az elmúlt tíz évben ez miképpen alakult, mondjuk más egye­ temekhez képest? - Nem tudok arról, hogy lenne ilyen felmérés. Mulasztásunk esetleg, hogy nem alakult még ki régi hallgatóink elhelyezkedése és pályafutása nyo­ 229 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mon követésének a formája, a visszajelzés intézményes csatornáinak rend­ szere. A visszajelzések ezért még inkább impresszívek, élményszintűek. Habár visszatérően, mégis alapjában véletlenszerű találkozások eredménye­ ként találkozunk velük. De javarészt pozitívak. Eszerint legjobb diákjaink tényleg a legjobbak lesznek valahol - ElJ-kormányzatban Brüsszelben, kül­ földi és magyar egyetemeken, országos, központi vagy vidéki szerveknél -, ahol ki tudják harcolni maguknak pozícióikat. Nem olyan leegyszerűsítésre gondolok, hogy a katolicizmus eleve valami beépülő többletminőséget ered­ ményezne, m int ahogyan a sztálini időkben oly szépen nyugtattak meg ben­ nünket arról, hogy a kommunisták állítólag különleges anyagból vannak gyúrva. Nos, nem hiszem, hogy ilyen laboratóriumi úton kim utatható és fel­ ismerhető külső jegyekkel rendelkeznénk, de abban hiszek, hogy még a leg­ szűkebb szakmai kommunikációban is közösségünkből az emberi teljesség igénye feltétlenül ki- és átsugárzik. - Hisz abban, hogy Európa visszatalál a keresztény értékrend dominanciájához? - Roppant nehéz lenne egy tagadó válasz feltételezése —függetlenül attól, hogy a gyakorlati életben a „mindig”, vagy a „soha” abszolutizmusa ke­ rülendő. A globalizmus egyfajta egyneműsödést jelent, egy többnyire azonosítatlan centrum ból kiinduló homogenizáló szemlélet kisugárzását, amit a pénzügyi és gazdasági nagyszervezetek világa s a kozmopolitizmus belső erői nyilvánvalóan kíméletlenül ki is kényszerítenek. Ebben a kereszténységnek közvetlenül nincsen túl sok keresnivalója. Inkább mindezek előfeltételezettsége, járulékai és kísérő jelenségei érintik - gyakran negative - a keresz­ ténység lényegi tanítását. Ugyanúgy, ahogyan a bennünket körülvevő bio­ szférában a növény- és állatvilág genetikus sokszínűségének megőrzése is ma már probléma, szerencsénkre hum án világunkban is egyre több intézményes gondoskodással találkozunk arra nézve, hogy a világnak különösségekben megnyilatkozó egyetemessége, vagyis az emberi civilizációk sokasága, kulturformáinak változatossága fennmaradjon. Félelemből, aggodalomból, vagy egyszerűen gondoskodásból, a globalizáció motorjaként működő atlan­ ti világ is elkezdett már józanul eltűnődni afelett, vajon tudunk-e még to­ vább fejlődni. Az ehhez hasonló gondolatok rögvest a maguk ellenpontját is 230 �DR. VARGA CSABA létrehozzák, az utódainkért, a jövendő világ életlehetőségeiért való felelős­ ség gondolatát visszhangozva. Nos, ez az a pont, amelynél leginkább érzem, hogy a katolicizmusnak stratégiai tartalékai vannak. Mert múlt nélkül nem lehet előrerohanni. Az individualista, és ezért mára jórészt atomizált önér­ vényesítő egyedekre szétszakadt társadalmakban bármiféle teljességben, to­ talitásban, világkörnyezetben történő gondolkodás immár óhatatlanul meg­ fogalmaztat aggodalmas gondolatokat is. És bitem szerint ez a kétezer éves, öröklött és művelt tudásunk, pátoszunk, erkölcsi felelősségünk bőven tar­ togat olyasmit, amire bátran hagyatkozhatunk. A reálpolitikában például azt, ami a mai Európai Unióban jórészt brüsszeli műhelyekben zajlik, tisztelettel tudomásul kell vennünk: ilyenek vagyunk, jelenleg ez Európa. De nem hiszem, hogy Európa örökké ilyen maradna. Túl sok benne a fedezetlen mozgás, elhatározás, új nekiszánás. Ami nem élettapasztalatból való, hanem egy tetszőlegesen alakítható intellektualitásnak a logikumából levont. Szakmai szemmel nézve az Európai Unió előrerohanását, furcsa dolgoknak lehetünk tanúi, amelyekre éppen mi joggal lehetünk érzékenyek. Hiszen megtanultuk túlélni a sztálinizmust, a mai civilizátorok apáinak lassan enyhített diktatúráját. Meggyűlöltük a voluntarizmust, azt, hogy erőközpontokba gyűlt emberek elhatároznak valamit, és egy fejlett erőszakapparátus birtokában kíméletlenül végre is hajtják. Mert ez és ilyen volt a szovjet rezsim akkoriban. Most pedig a globalizmus jegyében találkozunk egy újfajta ahistorizmussal, a történelmi szemlélet teljes hiányával. Az Európai Unió képében találkozunk egy roppant fejlett technikai voluntarizmussal - munkaszervezéstől a fogyasztóvédelemig, közjogi intézményesedéstől a jogegységesítésig - , pedig a klasszi­ kus jogszociológiából (akár a nemzetköziből, akár közvetlen hazai előzmé­ nyünkből) tudhatnék: csakis a jog bármiféle mozgása mögötti, szervesülésre képes társadalmi mozgások tudnak összegződni valóságos társadalmi előre­ haladássá; tehát csakis egy társadalmi összfolyamatban szervesülő, követke­ zésképpen a jog eszközeivel csupán szimbolikusan megerősíthető egyébkénti társadalmi összmozgás tud valóságos előrelépést megvalósítani. Természeti tartalékaink folyamatosan merülnek ki a Földön. Nem ki­ zárt, hogy mostanság tündöklő eufóriáink ellenére - hiszen a nyugati civili­ záció kétség kívül félelmetes sikereket ért el - szerényebb korszakok is fog­ 231 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nak hamarosan ránk köszönteni, amiként talán civilizációs ütközések ki nem zárható lehetősége is előállíthat majd olyan helyzeteket, amelyek újból és nyomatékosan döbbenthetnek rá helyzetünk eredendő sérülékenységére. Az az igény, hogy a keresztény hagyomány újra megfogalmazásra kerül­ jön, Európa önazonosságának el nem hanyagolható jegyeként, ezért hama­ rosan újra napirendre kerülhet. Akár csak a magyarság érzelmi és sorsközös­ ségbe vonása lehetőségét felvillantó közelmúltbeli népszavazás kudarcát, az európai Alkotmány tudatos kiüresítését is leginkább egy egyedi fogyasztókra meztelenített világ látleletének tekinthetjük. Jövőbeli kataklizmák és trau­ mák újragondolásra késztethetnek majd. Hiszen Európa erőssége csakis önmagában, azaz a múltból merítkező jelen lehetőségek kiaknázásában rej­ lik. Kizárólag önmagából tud építkezni. Másként, de nagyon egyszerűen kifejezve: elengedhetetlen, hogy Európa Európának megmaradjon. Ahhoz, hogy ne váljék egyszerűen piacává és ezzel prédájává annak, amit ma Ame­ rikának vagy éppen globalizációs erőfölénynek nevezünk, Európának való­ ban európaivá kell lennie. Vannak tehát dolgaink. S ha ezeket tesszük, úgy ez hosszú távon bizo­ nyosan megtenni majd a maga gyümölcsét. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 232 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Zlinszky János �Ha mi elveszünk, az szegényebbé tenné a világot B eszélg etés D r . Z linszky J á n o s s a l * —Hogyan, milyen körülmények között született meg az ötlet 1994-ben, hogy egy katolikus jogi kart kell alapítani, és hogyan zajlott az ötlet kivitelezése, a kar megszervezése? - Lényegében már akkor megvolt az ötlet, amikor a katolikus egyetemet létrehozták bölcsészkarral és teológiai karral, tehát eldőlt az, hogy a teológia nem megy vissza az ELTE keretébe és nem abból lesz újra Pázmány Egyetem. A két kar helyett akkor már harmadik karban is gondolkodtak, és ennek az alapításáról folytak is 1992-től 1994-ig elszórtan tárgyalások, de nem ju to t­ tak vele ötről hatra. 1994-ben a választások elvesztése a jobboldalt megle­ hetősen sokkszerűen érte, és rájöttek arra, hogy a közéleti emberek képzése fontos lenne, legalább annyira, m int a tanároké a katolikus iskolákban. 1994 nyarán rendezték az esztergomi egyházmegyei zsinatot, amin én dele­ gátus voltam, és azon is felmerült, hogy ezt a bizonyos harmadik kart, a jogi kart jó lenne megszervezni. Akkor még Paskai László volt a prímás-érsek, aki megkérdezte, vállalnám-e a koncepció kidolgozásának feladatát. Erede­ tileg az volt az elképzelés, hogy a bölcsészkar keretén belül egy jogi intézetet hoznak létre úgy, ahogy a miskolci kar is indult annak idején. 1994 őszére ki­ dolgoztam a koncepciót, milyen helyigénye lenne a karnak, első nekifutásra kik lehetnének a tanárok. Létrehoztunk egy ötfős szervezőbizottságot, amelyben benne volt későbbi rektorunk, Erdő Péter, jelenlegi bíboros-prí­ * Egyetemi tanár, a PPKE-JÁK alapító dékánja (1995-2000), a Jogtörténeti Intézet vezetője (1995-2001), a Római Jogi Tanszék vezetője (1995-2001), professor emeritus (2004—) 235 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE más, Jobbágyi Gábor tanár úr, Tersztyánszkyné Vasadi Éva és Varga Csaba professzor úr. - Hogyan lehetett egy egyelőre még csak képzeletben létező, az élő oktatási hagyományoktól eltérő igényű, katolikus jogi kar számára oktatókat toborozni, mindenféle anyagi támogatás nélkül jogi kart szervezni? - Az említett bizottság tagjaival kezdtük el együtt, egy előre kidolgozott m enetben, nagyrészt az Alkotmánybíróságon összeszedni, hogy kikről is lehetne szó, mint leendő oktatókról. Amikor a megbízást megkaptam ennek a bizottságnak a megszervezésére, akkor még alkotmánybíró is voltam, és még tanítottam is Miskolcon. Az alkotmánybírák között többen is voltak, akik egy katolikus fakultás alakításának fontosságát átlátták, és az oktatást is vállalták, m ondhatni, az Alkotmánybíróság az alakuláskor elvállalta a patronálást, rám bízva, hogy e többletfeladatot hogyan oldom meg. Mikor a kar ténylegesen megalakult, és az én dékáni megbízatásom is szóba jött, föl­ vetődött az a kérdés, hogy az alkotmánybíró tisztségével ez nem ütközik-e, nincs-e összeférhetetlenség, hiszen az alkotmánybíró nem folytathat kereső foglalkozást oktatáson és szerzői m unkán kívül, és nem vállalhat állami tisztséget vagy megbízatást. Abban m aradtunk, hogy oktatni oktathatnék ugyan, de hogy ne legyen keveredés a dologból, ameddig én alkotmánybíró voltam, addig az itteni tevékenységemért, sem mint tanár, sem mint dékán nem vettem föl semmiféle pénzt, se tiszteletdíjat, se költségtérítést. Ez így nem minősülhetett kereső foglalkozásnak, amit az alkotmánybírósági tör­ vény kizár. Az Alkotmánybíróság teljes ülésen hozott arról egy határozatot, hogy ilyen feltételek m ellett úgy tekinti, hogy a törvény összeférhetetlenségi passzusai rám így nem vonatkoznak, mert a katolikus egyetem kara választja a dékánt, nincs szükség még állami jóváhagyásra sem, tehát egyik irányú összeférhetetlenség sem állt fenn. Saját lakásunkon is történtek bizonyos előkészületek, az egymást nem ismerő professzorokat ádventben szombatonként, vasárnaponként négy-, ötfős csoportokban összehívtuk, hogy a testület kicsit összeforrjon és össze­ ismerkedjék. A dventi puncs mellett beszélgettünk. 236 �DR. ZLINSZKY JÁNOS Addigra, októberre már előzetesen kiderült, hogy kiket érdemes meg­ szólítani, megírtuk a leveleket, és azt láttuk, hogy váratlanul nagy körben találkozott megértéssel az ötlet. A november második felében m egtartott első alakuló ülésen nagyrészt összeállt a tanári karnak nem csak az a része, ami az első évre volt szükséges, hanem a teljes vertikum, tehát a tanítandó főtárgyakra volt elegendő megfelelő jelölt. - Milyen szempontból kívánt az induló kar mást nyújtani, mint a többiek? Mennyire erőteljesen jelentkezett ez az eltérés már a kezdeti koncepció kialakítósakor? - Ki kellett dolgozni, hogy milyenek legyenek a súlypontok, mi az, amit nem tartunk fontosnak, mi az, amit a többiekhez képest jelentősnek ta r­ tunk. Akkoriban az érvényes felsőoktatási törvény szerint egy létező nem ál­ lami egyetem új kart csak bejelenteni tartozott, nem kellett engedély hozzá, és lényegében „házon belül” dőlhetett el, hogy mit tartunk szükségesnek ta ­ nítani, hogy csak azt a minimumot nyújtsuk, amiben a jogi diplomákban egyeznek a többi karok, vagy annál többet, mást. Nekünk eleve az volt az el­ képzelésünk, hogy többet szeretnénk nyújtani, mint a többiek, mert ha már kevesen vannak a keresztény szellemű közéleti emberek, akkor legalább le­ gyenek jól felvértezve. Kifejezetten súlyt kívántunk fektetni az alapozó tá r­ gyakra, tehát a történeti, elméleti tárgyakra, be akartuk vezetni kötelezőn a kánonjogot, m int ahogy az a korábbi Pázmány Egyetemen, a régi karon is volt. A gazdasági és társadalmi élet igényeit figyelembe véve erősebb közgazdasági képzésre és erősebb nemzetközi jogi irányultságra gondoltunk - a fő jogi tárgyak mellett - , és néhány olyan praktikus tárgyból szigorlat beve­ zetésére, amelyekről akkor már látszott, hogy fontosak lesznek - így például nagyobb súlyt akartunk adni a pénzügyi jognak, a versenyjognak, a környe­ zetvédelemnek. Amellett a gimnáziumból kikerülő ifjúság akkori hiányossá­ gait érezve, bizonyos, általában jogászoknak szükséges alapokat is akartunk adni a filozófián belül, ismeretelméletet, logikát, kommunikációs ismerete­ ket, retorikát, stilisztikát. 237 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - A Pázmány egyetem, és ezen belül a jogi kar milyen egyfelől jogi, másfelől szellemi folyamatosságot képvisel az 1635-ben Pázmány Péter által alapított egyetemmel? - Intézményi kontinuitása csak a teológiai karunknak van, a jogi kar jogutódja a volt királyi, most állami ELTE. A teológiai kar abból kivált 1950-ben, és főiskola lett, később már Pázmány néven, és utána a katoli­ kus egyetemre került át. Ez az intézményi oldala a kérdésnek. A szellemi kontinuitásról: Pázmány Péter katolikus egyetemet alapított, és azt a jezsuitákra bízta. Egy katolikus, bár több vallásű magyar királyságon belül oktattak, tehát az, hogy keresztény legyen az egyetem, nem volt kérdéses. Ez a jellege m egm aradt a későbbi királyi tudományegyetemnek is. Érdekes, hogy Európában ritka az olyan egyetem, amelyik teológiai doktorátust világi egyetemen a d h ato tt, de a háború előtti egyetem ezt tette, mert két karon tanított kánonjogot, a jogi karnak és a teológiai karnak is volt kánonjogi tanszéke. Persze ez 1948-ban megszűnt, de mi visszahoztuk, működik a kánonjogi továbbképző intézetünk. Tehát az egyetem ismét megkapta ezt a jogot, és később megkapta a pápai egyetem rangját is, ami­ vel persze csak szellemiségében utódja a régi Pázmánynak, mert az nem pápai, hanem királyi egyetem volt. - Mit jelent pontosan, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pápai alapítású? - Az ősi középkori felfogás szerint a tudományok egyetemének szuvere­ nitása volt, tehát olyan uralkodó alapíthatta csupán, aki a többi uralkodó fölött állt. Ez a kezdeti időkben a császár vagy a pápa volt, így voltak pápai és császári egyetemek. A bolognai például császári, a párizsi pápai egyetem volt. Azok a királyok, akik a császártól független szuverenitást igényeltek maguknak, ennek egyik jeleként maguk is alapítottak egyetemet. így jött létre a krakkói, a prágai, vagy annak idején a bécsi egyetem. Tehát az egye­ temnek a szuverenitást valamely szuveréntől kellett kapnia, és úgy gyako­ rolnia a saját polgárai fölött. Az egyetemi polgárra nézve a városi hatóság­ nak nem volt joghatósága, csak magának az egyetemnek. Ma is így van ez, 238 �DR. ZLINSZKY JANOS az igazi egyetemeknek vagy egy állam, vagy az Egyház adja az autonómiáját. Az egyházi jogban szerepel, hogy milyen feltételekkel lehet egy egyetem az Egyház által elismert vagy alapított egyetem. Szükséges, hogy oktatóinak többsége katolikus legyen, hogy elismerje a tudományok terén a katolikus szellemiséget, hogy legyen teológiai fakultása, és így tovább. A mi pápai elis­ merésünk, az ezt tanúsító oklevél kiadása azt jelentette, hogy a pápai állam­ ban az erre illetékes vatikáni szervek a Pázmány Egyetem kapcsán elismer­ ték, hogy megvan mindazon adottsága, ami egy katolikus egyetem számára szükséges, és ezért erről kiadtak egy statútumot. - Miért gondolta azt a szervező bizottság, illetve a Püspöki Konferencia annak idején, hogy katolikus, keresztény szellemiségű jogászképzésre szüksége van a magyar társadalomnak1 Valóban szüksége van rá? Hogyan lehet ezt megvalósítani? - Hogy szükség van rá, az eléggé ugrásszerűen megmutatkozott abban a pillanatban, amikor a rendszerváltás bekövetkezett, mert minden jóindulat mellett is kiderült, hogy a közélet igazgatása és a részvétel az állami életben szaktudást is igényel, és az a szaktudás, amit a szocialista rendszerben adtak, csak igen hézagosán nyújtott ehhez alapot. Ezen túl azonban a jognak feltét­ lenül van tartalmi erkölcsisége is. Ez az Alkotmányban ugyan 1989. októbe­ re óta benne van, tehát a mi Alkotmányunk emberi jogokra és az állami fel­ adatokra erkölcsileg is ráépülő törvény, de ennek a gyakorlati megvalósítá­ sához számos, korábban képzett jogásznál hiányzott az alap. Egyszer hallottam tréfásan mondani, amikor a mi karunk indult, hogy az azért olyan modern szellemű, mert sok öreg professzora van. Ebben volt igazság. Sokan voltunk olyanok, akik még a régi egyetemről hoztunk tapasztalatokat. Tud­ tuk mindannyian, hogy milyen az az egyetem, amit nem szocialista alapokon építenek fel, ahol a jog az elsődleges, és nem az állam. Nem véletlen a névválasztásban észrevehető különbség sem, nálunk jog- és államtudományi, és nem állam- és jogtudományi kar van. Azt fejezi ez ki, hogy a jogállam, és nem az államjog az elsődleges. 239 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Mit jelent, illetve hogyan fordítható le, hogyan bontható ki az értelme a kar három jelszavának, a iustum, aequum, salutare так? - Egy nap éppen millió dolgom volt a dékáni irodában, és órára is kellett mennem, amikor Bittsánszky Géza berohant, hogy azonnal mondjak neki egy kari jelm ondatot, mert a zászlóra rá kell írni, anélkül nem tudjuk meg­ rendelni. A latin nyelvű mise prefációjában szerepel a iustum, aequum, salutare, ami azt jelenti, hogy amikor az Úristennek a tiszteletet megadjuk, az méltó és jogos, igazságos és hasznos is. A magyar miseszövegben ez nem így van lefordítva. O tt azt mondják, méltó és igazságos, illő és üdvös. Pedig az illő nem szerepel az eredeti szövegben, a iustum pedig nem igazságos, hanem jogos. Az aequus viszont igazságot jelent, jelenti a méltányosságot, illetőleg az egyenlőséget is, tehát a jogi igazságosság két különböző vetületét. A salutare pedig az, ami üdvös, vagy másképpen hasznos. Ha úgy vesszük, a jognak célja van, a társadalmi élet igazságos rendezése, az igazsá­ gosság fő célja pedig, hogy eredményes és hasznos legyen, ezért választottuk ezt a három jelszót, mely fedi azt a tartalm at, amit egy jogi oktatásban fon­ tosnak tartunk. —A z egyetem 1992-ben Pázmány Péter nevét vette fel. Mi az, amit ez a név­ adás mai szemmel jelképez, és mi az, ami Pázmány Péter egykori munkássága, illetve történelmi szerepe számunkra irány adásként mutathat? - Pázmány olyan időszakban töltötte be a maga püspöki és érseki m éltó­ ságát, a XVI-XVII. század fordulóján, amikor a kiterjedt török uralom és a kettészakadt ország, a reformáció által megosztott társadalomban felemel­ kedésre, keresztény megújulásra, de kifejezett magyar megújulásra is szük­ ség volt, persze az értékek megtartásával. Nagyon harcosan képviselte a magyar klérus érdekeit ott is, ahol az ellentétben állt a Habsburg Birodalo­ méval. О maga —ellenreformációs szellemiségű tanítása mellett is - elfo­ gadta azt а XVI. században és а XVII. század elején Magyarországon, Euró­ pában tulajdonképpen első ízben megfogalmazott nézetet, amely a katolikus valláson kívül más bevett vallásokat is megtart. Ezzel lényegében elfo­ gadta - ha nem is a teljes vallásszabadságot, de - több vallás szabadságát 240 �DR. ZLINSZKY JÁNOS Magyarországon. A magyar fennmaradás és megújulás érdekében egyrészt a katolikus szellemi megújulást is képviselte, másrészt a magyar értékeknek a védelmét ott is, ahol azokat esetleg éppen protestánsok képviselték. Nagyon határozott magyar keresztény álláspontot képviselt, amelynek meghirdetett célja volt az ország egységének a helyreállítása, és megnyomorodott helyzeté­ ből való fölemelése. Ugyan ő ezt már nem élte meg, de a folyamatot ő indí­ totta el. - Hogyan viszonyult az oktatáspolitika a karalapítás ötletéhez? - A minisztérium akkor rögtön bejelentette, hogy támogatást nekünk nem ad, tehát azt csinálunk, amit akarunk. Az akkori miniszter, Fodor Gábor úgy vélte, hogy szerinte nem kell ugyan engedély a kar alapításához, de az oktatáshoz ahhoz már igen. Erre jogalapot nem tudott megnevezni, és balszerencséjére a felsőoktatás és az államigazgatás közötti vitákban akkor alkotmánybírósági illetékesség volt a törvényben kikötve. Körülbelül az Alkotmánybíróság fele vállalkozott arra, hogy ezen a karon tanítani fog, ez jó hátteret adott arra, hogy az állami szervekkel folytatott vitákban esetleg nekünk lesz majd igazunk. Mindamellett igyekeztünk a jogi alapon is meg­ maradni. Ezek az akadályok végül is elhárultak, 1995 tavaszán jelenteni tudtuk, hogy a tanrend is kész van, a tanári kar is kész van, ha akarják, lehet a hallgatókat toborozni, most már csak hely kell ahhoz, hogy taníthassunk. - Milyen tervek születtek a kar elhelyezésével kapcsolatban? Meg lehetett volna szervezni a jogi kart esetleg Esztergomban, amely helyszín a számos egyéb, praktikus előny - és persze hátrány - mellett óriási szellemi, lelki többletet adha­ tott volna, hiszen a katolikus egyetemnek azért talán - legalábbis részben - mégis­ csak az Egyház ősi központjában lett volna a helye? - Piliscsabán, a bölcsészkar területén akkor kevés volt az épület, így oda nem lehetett menni. Az esztergomi érsekség a régi szeminárium épületét, amelyben korábban szovjet kórház volt, az azzal szemben levő épületeket pedig Esztergom városa ajánlotta fel, tehát a Bazilika alatti alagúttal össze­ kötve, a csodálatos tér két oldalán lett volna a kar. Azonban a kivonuló 241 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE szovjet hadsereg olyan állapotban hagyta hátra a szemináriumot, hogy annak csak az állagmegóvása évi 50 millióba került, és biztos, hogy többe került volna az újjáépítése egymilliárdnál. Az Egyház pedig közölte, hogy pénzt az építkezéshez egyelőre nem tud adni, tandíjat szedhetünk, és amit abból ki tudunk gazdálkodni, azt fordíthatjuk ilyen célra. Úgyhogy az esztergomi in­ dulást ez szegte el az elején. Én szívesen vittem volna a kart Esztergomba. Meggyőződésem, ha sikerült volna megépíteni az egyetemvárost a Bazilika két oldalán, akkor az kiváló adottságú és minőségű oktatási intézmény lehe­ te tt volna, és mentes lenne számos olyan hatástól, amivel egy nagyváros óhatatlanul szétszórja a hallgatókat. Jobb egy egyetemet kisebb településen irányítani. Miskolcon láttam, ahol szinte minden hallgatóm kollégista volt, és ha ott voltam, akkor este és reggel is lehetett velük érintkezni, akár este kilenckor a kollégiumban is lehetett beszélgetni. Itt ez képtelenség, mert nem lehet összeszedni az embereket. Esztergomban persze kellett volna sok tanári lakás, nyilván az apparátus egy részének ott kellett volna laknia, kol­ légium kellett volna. Talán érdemes lett volna vállalni a többlet-nehézsége­ ket annak érdekében, hogy abban a spirituális-lelki értelem ben meghatáro­ zó környezetben dolgozhassunk, ahol a magyar állam megalakult, amely a magyar katolicizmus központja. Néhány más felvetődő ötlet mellett a budapesti Szentkirályi utcai épü­ let is fölmerült, amit az állam az Egyháznak vissza akart adni. Ez volt koráb­ ban a Szent István Társulat székháza, amelyet az Antall-kormány még vissza akart váltani privatizált magánnyomdász használójától, és adott neki a mátyásföldi szovjet lakótelepen több egészen szép épületet, cserébe azért, hogy innen vigye el a nyomdáját. Ahogy nálunk a privatizáció lenni szokott, az illető eladta a mátyásföldi épületeit, amelyeket rendbe szedett, a nyomdát pedig eladta egy másik nyomdának a kiköltözési kötelezettség nélkül, és a pénzzel együtt eltávozott hazánkból. Úgyhogy itt maradt nekünk ez az épü­ let, benne a nyomdával, amelynek már nem volt kártalanítása. Neki egy pert lehetett volna legfeljebb a nyakába akasztani, és talán azért is adták oda ezt az épületet a jogászoknak, hogy majd talán ők valahogyan kiveszekszik maguknak. Végül is a nyomdával kapcsolatban sikerült egy áthidaló megol­ dást találni, szakaszosan hajlandó volt az épületből kivonulni, mi pedig elhatároztuk, hogy nem várunk erre, hanem addig a Ménesi úti irgalmas 242 �DR. ZLÍNSZKY JANOS apácáknál tanítunk, ahol az ott megürülő öt vagy hat szobát és az éttermet, amiben az előadásokat tartottuk, éppen akkor hagyta el a végleg PilisCsabára költöző bölcsészkar. Ez szolgált a kar első otthonául. - Elérkezett a nagy pillanat, az első tanév kezdete... - Eredetileg arra gondoltunk, hogy 150-150 hallgatót veszünk fel nap­ pali és levelező tagozatra, főleg azokat, akik más jogi karokon legalább 100 pontot elértek, de nem vették fel őket, illetve azokat, akik egyházi iskolában 4-es vagy 5-ös érettségit tettek, és nem jelentkeztek sehova. Ezeknek hir­ dettük meg a nyáron a felvételt. Mivel igen nagy volt a túljelentkezés, a végén ügy döntöttünk, hogy a létszámot nem 150-ben, hanem 250-250 főben határozzuk meg. így indult el az oktatás 1995 őszén. A Villányi úti Szent Imre plébániatemplomban volt az évnyitó, az oktatás pedig a Ménesi úton. Azok a tan á­ rok, akiknek egyelőre nem volt órájuk, mivel csak első évfolyamot indítot­ tunk, vállalták az elsőéves hallgatók tutorálását. Valóban viszonylag sanya­ rú körülmények között, de rendkívül nagy lelkesedés mellett dolgoztunk. Az első évfolyam annak idején érezte, hogy nem lenne jogászhallgató, ha mi most nem kezdenénk el ezt a műveletet, amiről a minisztérium folyamato­ san igyekezett lebeszélni minket. Abban bíztunk, hogy az egyszer megindí­ tott kerék majd gurulni fog magától is, bizonyos tehetetlenségi nyomatékkai. Nagy szerencsénk volt, hogy a Püspöki Kar rögtön kart alapított, és nem intézetet a bölcsészkaron belül, mert már azon a nyáron megváltoztatták a Mádl-féle felsőoktatási törvényt, és belevették, hogy új kart ezentúl csak engedéllyel lehet alapítani, de ez már ránk akkor nem vonatkozott. Úgy­ hogy az első félévben anyagi támogatás nélkül m űködtünk, tandíjat szedve, ebből valamennyit összespóroltunk arra, hogy a Szentkirályi utcában az első helyiségeket olyan állapotba hozzuk, hogy esetleg a következő évben, ami­ kor már két évfolyam lesz, akkor már át lehessen ide jönni. Egy aránylag nagy bökkenőt kellett átlépni. Amikor Fodor Gábor miniszter 1995. decem ­ berében távozott a kormányból, egyik utolsó döntésével megtiltotta, hogy a következő évi felvételi tájékoztatóba belevegyék a katolikus egyetemet. Utódjának, Magyar Bálintnak hervadhatatlan érdeme, hogy január 1-jén 243 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kezdte meg működését, és január 7-én máris megadta az engedélyt, hogy föl­ vegyenek bennünket a kiadványba. Saját felvételi rendszert alakítottunk ki, írásban és szóban, olyan ponto­ zással, amit a magunk karára találtunk ki, részben a tanulmányi eredményen, részben az érettségin, részben pedig a felvételin írásban és szóban elért ered­ mények alapján, ahol többek között minden igazolt nyelvtudást, minden iga­ zolt hittantanulást - nem csak a katolikust - és a latintudást külön is pontoz­ tuk. Akkor is voltak viták, de azon az állásponton voltunk, hogy a kar ebben autonóm, és az Alkotmánybíróság a vita eldöntésekor igazat is adott nekünk. A többi kérdés azután már nem került az Alkotmánybíróság elé. 1995-96 telén sikerült a nyomdával olyan egyezségre jutni, aminek alap­ ján átadták nekünk az épület Szentkirályi utcai frontján a földszintet és a II. emeletet, valamint a III. emelet egy részét és a 30-as épületet. Minden félév­ ben külön meg kellett komponálni, hogy az építési területet hogy lehet egyez­ tetni az oktatási területtel, és hogy lehessen ehhez annyi helyet összehozni, hogy a tanárok azért dolgozni is tudjanak, és a diákokat is el lehessen helyezni. - Amikor az európai folyamatokra tekintünk, amelyeknek ha nem is elsődle­ ges fontosságú, de mindenesetre jelképerejű eseménye az a tény, hogy az európai Alkotmány-tervezetből kimaradt a kereszténységre való utalás, amikor a végze­ tesnek látszó összeurópai népességfogyás okaira és következményeire gondolunk, felmerülhet az a gondolat bennünk, hogy vajon nem korszerűtlen dolog-e a keresz­ tény értékeket ma a felsőoktatásban, a jogi felsőoktatásban képviselnií Hogyan lehetne ezeket hatékonyan megjeleníteni, illetve van-e valójában jövőkép ez előtt a gondolatrendszer előtt! .Sokan mondják elavultnak a kereszténységet, eszméit pedig múzeumok polcaira, tankönyvek lapjaira száműznék. —Akkor lehetne múzeumba tenni valamit, ha már megvalósult, és utána túlnőttünk rajta, de erről még szó sincsen. Jogrendünk alapja a 15 év alatt gyakorlatilag és lényegében nem módosított magyar Alkotmány, amelynek értékrendje fedi a keresztény közösségi értékrendet. Nyilván a vallási érték­ rend az ember belső lelkiismereti kötelességét tekintve túllép ezen, de a társa­ dalmi értékrend alapjai, a türelem, az együttműködés, a másik emberszámba vétele, az egyenlőség, a szabadság, az emberi méltóság tiszteletben tartása 244 �DR. ZL1NSZKY JÁNOS keresztény értékek, amelyeket az Alkotmány magában foglal, és kötelezőn előír az egész jogrendszerre nézve. Egyelőre ott tartunk, hogy ezt meg kell valósítani, át kell vinni a társadalmi életbe. 15 év alatt nagyon sok minden történt e tekintetben, de sok az is, ami hiányzik, és ami nélkül a jog nem működik. Még a szellemi elitünk sincs feltétlenül azon a szinten, ami az alkot­ mányos értékrend elsajátítását, természetes elfogadását jelentené, nem hogy a széles társadalmi rétegek. A frissen kikerült fiatal jogászok sok szempontból fogékonyabbak a társadalmi élet követelményei és az alkotmányos alapelvek iránt, mint az a középgeneráció, amely ezeket nem tanulta meg. Az egyik oldalon a keresztény értékrendet előírja az Alkotmány. Nem kifejezetten a keresztény értékrendet írja elő, de keresztény értékrendet ír elő, az értékek fedik egymást. Külön fakultatív tantárgyunk is van, mióta rá­ jöttünk arra, hogy érdemes kimutatni, hogy a jogászi etika lényegében leve­ zethető a keresztény etikából, ami egyben a társadalmi etikát is jelenti. A másik oldalon ott a keresztény igazságosság, mint a sarkalatos erények egyi­ ke, minden jogrendszer alapvető követelménye, akár az emberek közötti egyenlőség, az állampolgárok közötti egyenlőség, a joggal szembeni egyenlő esélyek vonatkozásában, akár abban a vonatkozásban, hogy akit saját hibá­ ján kívül a társadalom hátrányos helyzetben talál, azt próbálja felemelni, tehát a méltányosság kérdését tekintve. Ezek az értékek keresztény értékek. A szegényekkel és az elesettekkel való törődés, illetve az emberek közötti különbségeknek legfeljebb a kötelességek vállalásában való érzékeltetése semmi esetre sem csak jogon alapul. Úgy vélem, mindegy, hogyan nevezzük, de a társadalom saját törvényei szerint igényli a keresztény értékrendet. Egyelőre azért sem tudja megvalósítani, mert nem tudja, hogy mi az. Meg kellene tanulni, és utána kivinni a gyakorlatba. Mi erre képezünk, és erre ta­ nítunk szakembereket. - Jogászként nem indul-e hátrányból a versenyben az a diplomás fiatal, aki ezeket az értékeket tartja szem előtt, aki ezek szerint dolgozik, hiszen számos olyan helyzet képzelhető el, amikor egyszerűbb lenne más utat választani? - Egyszer megkérdezte tőlem Miskolcon egy naiv és őszinte tanítvá­ nyom, hogy az én erkölcsi felfogásommal lehet-e a jogi pályán érvényesülni. 245 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE A kkor én egy eléggé sikeres ügyvédi praxis után voltam, és azt mondtam neki, hogy hosszú távon feltétlenül sikerült. Persze, ahogy azt az előbb ecse­ teltem, az Alkotmány előírja azoknak az értékeknek a képviseletét, amelye­ ket a szabadságokban, illetve az alapjogokban megfogalmaz, így hát nincs választásunk. Egy jogász nem m ehet szembe a joggal. A jogásznak nem az a mestersége, hogy a jog kibúvóit a laikusok számára pénzért megismertesse, hanem hogy a jog követelményeit a társadalom javára érvényesítse. És a jog­ ban, a nemzetközi egyezményekben szerepelnek ezek a követelmények. Függetlenül attól, hogy belevettük-e a keresztény gyökereket az európai Alkotmányba, az egyenlőségnek, a szolidaritásnak, a személyes szabadság­ nak és méltóságnak, az együttműködésből adódó előnyök közös elosztásá­ nak az értékei nélkül a társadalom nem funkcionál. Ha kihagyjuk belőle szándékkal ezeket az elveket, akkor előbb vagy utóbb csődbe fog jutni. A jómódú országokban nem csak az általános jólét virágzik, hanem a nyo­ mor is nő, tehát nem igaz az, hogy gazdag országban jobb koldusnak lenni, m int szegény országban vezetőnek. Gazdag országban rossz koldusnak lenni, és minél gazdagabb az ország, sajnos annál több benne a koldus. Kérdés, hogy mi, keresztény értékrendet vallók hol találhatjuk meg h e­ lyünket a politikában. Nem eléggé tudatos bennünk a keresztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvénye­ sülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak je­ lentős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor m ellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjára állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. 246 �DR. ZUNSZKY JÁNOS - A kereszténység is az egyetemességet hirdeti, a nemzeti sajátosságokon felülemelkedve, és más megközelítéssel ugyan, de jelenlegi európai világunk is az egységesülés felé tendál. Hogyan lehet ebben a rendszerben, hierarchiában, ebben az értékrendben megtalálni a nemzeti érdek megfelelő helyét? Hogyan lehet a nemzeti érdekeket az oktatásban képviselni? - A teremtés és a világ, sőt - ha nem akarom kifejezetten keresztény szemlélettel megközelíteni a kérdést - az anyagi világ is egységes, és mégis számtalan színt tartalmaz. Annak ellenére, hogy igen kevés apró építőelemből van felépítve, a variációk száma a létezők bármely rendjében hatalmas, és ma már a tudomány rájött arra, hogy a variációk csökkentése, ha fajok pusztul­ nak el, állatfajok, növények vesznek ki, végső soron kárára válik az egész világnak. Ez a sokféleség önmagában érték. Ez az ember világában is így van. Az egyesült Európa alapszabályzata ennek a sokféleségnek a tudatos elfogadá­ sát és támogatását írja elő úgy, ahogy Svájcban a többségi német nép az abszo­ lút kisebbségben lévő olasz, inkább római maradványú román kisebbséget lel­ kesen támogatja és iskoláztatja, de más hasonló európai kisebbségi rendszerre is igaz mindez. A mi nemzeti színünket ebben a sokféleségben csak mi tudjuk megtartani és kibontakoztatni. Erre szabadságot adnak nekünk. Nem jogot, hanem szabadságot. Ebben szívesen segítenek is nekünk. Az európai jogrend az esetleges támadásokkal szemben védi ezt a szabadságot. De ha nekünk nem kell a szabadság, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem akarunk magyarok lenni, nekünk kényelmesebb a saját nyelvünk és a saját kultúránk helyett valamilyen egyetemes világpolgárságban felolvadni, senki nem fogja ránk kényszeríteni azt, hogy minden áron magyarok legyünk. Van azonban egy világméretű veszély is, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha továbbra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztítjuk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi saját problémánk a nemzetfogyás kérdése. A határainkon túl élő magyar­ ságot ráadásul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, amelyet szomszéda­ ink régóta tudatosan, hatalmi eszközökkel segítettek elő. így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatel­ hajtások a népességben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond 247 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE „biológiai” veszélyek. Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadulásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni vonásaival szemben bizo­ nyos általános, divatos értékeket tukmál ránk. N éha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltósággal és az alapjogokkal. Tehát olyan jellegű uniformizálódás folyik, mely a közép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, m ert a kínálkozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradt­ sággal megtartható kulturális értékektől elfordulnak. Ez megmutatkozik a nyelv vulgarizálódásában, az értékrend megrogyásában, a fogyasztási szoká­ sokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus pél­ dát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a családon belüli, a generációk közti beszélgetéssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyeknek a tudatosí­ tása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. Az európai kis országok között számos olyan van, amely hangsúlyozza nemzeti sajátosságait, például a szlovének, a finnek vagy az írek, és ezzel jól boldogulnak. Ha mi, m int magyarok elveszünk, az is szegényebbé tenné a világot. Azt nem lehet mondani, hogy jogi kötelezettség terhel bennünket nemzeti önazonosságunk megtartására, de talán annyit mondhatunk, hogy a magunk nemzetével szemben bizonyos erkölcsi kötelezettségünk azért van. (A b e szé lg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 248 �Megváltoztatni a világot Be sz é l g e t é s egykori és jel en l eg i h a l l g a t ó k k a l A kar egykorvolt és jelenlegi hallgatóival kerekasztal-beszélgetés került megrendez zésre, amelyen kifejthették véleményüket az intézmény működéséről. Nem első­ sorban az éppen aktuális, gyakorlati jellegű kérdések körül forgott a szó, sokkal inkább a távlatos problémák megvitatása, a kar és az egyetem szellemi alapjai kerültek terítékre, ezúttal hallgatói perspektívából. A beszélgetésben részt vevő - jelenlegi vagy korábban, akár már évekkel ezelőtt végzett —hallgatók ter­ mészetesen nem feltétlenül reprezentálják a kar teljes hallgatóságát, de talán képe­ sek arra, hogy legalább a hasonló kérdésekről gondolkodó réteget megjelenítsék. A beszélgetést Koltay Gábor vezette, ennek szerkesztett szövegét adjuk most közre. A beszélgetésben részt vevők: C h r is t ia n Lá s z l ó (a végzés éve: 2002) D o b o s T ib o r (III. évfolyam) K a t o n a K o l o s (a végzés éve: 2005) KÁPOSZTÁS ÁGNES (a végzés éve: 2005) K o v á c s O rsolya (III. évfolyam) PÜNKÖSTY ANDRÁS (IV. évfolyam) SELYEM-TÓTH SÁNDOR (IV. évfolyam) STÁGEL BENCE (a végzés éve: 2002) S za b ó K r is z t in a (IV. évfolyam) S zelényi S zilvia (IV. évfolyam) S zilágyi P á l (a végzés éve: 2004) TELEKI LÁSZLÓ (IV. évfolyam) TOMASITZ ISTVÁN (a végzés éve: 2002) Za la i P é t e r (III. évfolyam) 249 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Miért a Pázmány? KÁPOSZTÁS ÁGNES - Azt m ondhatom , hogy félig tudatosan választottam, tehát a Pázmány is szerepelt az elképzeléseim között. 18 évesen, a pályaválasztáskor nagyon fontos szempont, hogy az ismerősök mit mondanak. Azt tapasztaltam, hogy akik a Pázmány jogi karára jártak, mindannyian nagyon pozitívan nyilatkoz­ tak az intézményről, szerették az egyetemet, jónak tartották a tanárokat, ní­ vósnak az oktatást és mozgalmasnak a társasági életet. Mindenki, aki ide járt, azt mondta, érdemes megpróbálni, mert nem fogunk csalódni. Pünkösty A n d r á s - A családi neveltetés is predesztinált arra, hogy ha van rá lehetőség, akkor a katolikus egyetemre menjek tovább tanulni. Oda, ahol hasonló gondolkodású emberekkel találkozhatok, ahol közös szemszögből láthatjuk a világot, ezáltal együtt tudunk tovább gondolkodni, és formálni a környeze­ tünket, olyanná, amilyenné mi szeretnénk. C h r is t iá n L á s z l ó - Nagyon örültem annak, hogy ide kerültem. Az első és legkedvesebb meglepetés az volt, hogy az egyetemen és a kollégiumban is mindenhol azt láttam, hogy rengeteg olyan hallgató van, aki nem véletlenül, hanem tuda­ tos választás alapján került ide, nem beszélve arról, hogy sokan jöttek, jöt­ tünk katolikus gimnáziumból. Ez gyorsan kitudódott, és segített abban, hogy összerázódjon a társaság. K o v á c s O rsolya - Szintén egyházi gimnáziumban érettségiztem, számomra egyértelmű volt, hogy a Pázmányra jöjjek. A hozzám hasonlóan gondolkodó ismerőseim nagy része itt tanult, ide jelentkeztek. Sokan egyházi iskolából jöttek a Páz­ mányra, tehát esetükben a keresztény szellemiséget bizonyos mértékig már korábban megalapozták, amit itt, a folytonosságot megőrizve tovább lehet építeni. 250 �HALLGATÓK Za l a i P éter - A világnézeti elkötelezettség nálam is meghatározó volt, ezért írtam be első helyre a Pázmányt a felvételinél. Egy másik ok volt az, hogy a felvé­ teli még a régi, hagyományos módon zajlott, ez volt az egyetlen olyan egye­ tem, ahol volt szóbeli része is a felvételi vizsgának. Elgondolkodtam azon, milyen egyetem az, ahol a leendő jogász a száját nem nyithatja ki, hanem csak egy tesztben kell kitöltenie, bekarikáznia a válaszokat. Ez is egy olyan ok, amiért érdemes volt ide jönni, és máig is azt látom, hogy más egyetemek­ kel szemben itt a legnagyobb a szóbeli vizsgáztatás aránya, ami lényegében a leendő a munkaeszközünket edzi. Pü n k ö sty A n d r á s - A Pázmány felvételi rendszere volt a legjobb akkor, amikor ide jö t­ tünk, az volt a legmegfelelőbb arra, hogy kiszűrjék a jelentkezők közül azt, aki a leginkább alkalmas a jogászi pályára, hiszen ez volt az egyetlen egye­ tem, ahol szóbeli felvételi is volt, ahol az élet legkülönbözőbb területeiről összegyűjtött kérdésekről és témakörökről beszélgetett el a jelentkező a felvételiztető bizottsággal. Ezen keresztül abba is betekintést nyerhettek a bizottság tagjai, hogy elkötelezett-e a felvételiző, mondjuk a keresztény értékrend iránt, van-e erre irányuló érdeklődése. Ügy gondolom nagyon fontos, hogy az egyetem ezt valamennyire láthassa, hiszen ha a katolikus egyetem működésében meg akarja követelni a katolikus értékrend tisztele­ tét, akkor az ide járó diákok jelentős részének valamilyen m értékben elköte­ lezettnek kell lennie ebben az irányban. Az ide járó hallgatóság az, ami leg­ inkább meghatározza az egyetem jellegét. Ha az ide járókat egyáltalán nem érdekli az, hogy az intézmény világnézetileg elkötelezett a katolikus eszmei­ ség mellett, akkor az nem lesz képes küldetését betölteni, nem lesz képes olyan keresztény jogászi réteg, ha úgy tetszik, értelmiség kinevelésére, amelynek tagjai képesek hatni környezetükre, befolyással vannak másokra. D o b o s T ib o r - Akkoriban olvastam Tamási Áron Ábel-trilógiáját, amikor életemben először jöttem be az aulába, és ott, a boltívek alatt eszembe jutott, amit a mű végén az író megfogalmazott: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon 251 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE érezhessük m agunkat benne. Azonnal rájöttem arra, hogy én itt otthon érzem magam, olyan, mintha hazajöttem volna. Nagyon fontos, hogy a diák úgy menjen be az intézménybe, hogy azt a magáénak érzi, úgy érzi, hogy ott szívesen dolgozik, tanul, olyan emberekkel találkozik, akik az ő szellemisé­ gével, értékrendjével egyező véleményen vannak, vagy akikkel esetleg ütköztetni tudja a maga álláspontját. A Pázmány ad egy „szemüveget” a hallgatóknak, egy szemüveget az életről. Ha akarja, a hallgató ezt elfogadja, és felveszi, ha nem, akkor más utat választ. K a t o n a Ko l o s - Egész életem ben büszkén fogom vállalni, hogy annak idején minden szülői, tanári, vagy egyéb ráhatás nélkül kizárólag ezt az egyetlen egyetemet, ezen belül kart jelöltem meg a jelentkezési lapomon. N em tudnám felsorolni az összes jót, amit ettől az intézménytől, közösségtől kaptam. Ez az öt év az egyetemen olyan időszak volt az életemben, amely alatt rengeteg tapaszta­ lattal gazdagodtam, és reményeim szerint a „felnőttség” állapotához is köze­ lebb értem. Tanárok, sőt példaképek, barátságok, barátnők, és természete­ sen az ezzel járó tapasztalatok, mindezekhez fűződő örömök és csalódások sora volt ez az időszak, de mind a pozitív, mind a negatív élmények haszno­ sak, mert nélkülük nem kaphattam volna valós képet a később a külvilág­ ban rám váró körülményekről. Mitől katolikus egy egyetem? K o v á c s O rso lya - Nagyon fontosnak tartom, és ez az egyik nagy előnye a Pázmánynak, hogy akármilyen rendezvényre megyek, ami az értékrendemhez közel áll, biztosan találkozom Pázmányosokkal. Nyáron Kalotaszentkirályon, Erdély­ ben voltam, és rögtön három Pázmányos joghallgató jö tt velem szembe. A fontos közéleti rendezvényeken is mindig vannak Pázmányos joghallgatók, így az ember rögtön könnyen egymásra talál azokkal, akikkel hasonló a gon­ dolkodása. 252 �HALLGATÓK C h r is t iá n Lá sz l ó - Azt gondolom nem is kell ilyen messze menni, hogy ezt lássuk. Ha az ember elmegy itt Budapesten egy templomba, szinte m indenhol találkozik Pázmányosokkal. Nekem először ez meglepő volt, de végül megelégedéssel vettem tudomásul azt, hogy mindenhol ott vannak a Pázmányosok, hogy nem csak nekem fontos az, hogy gyakoroljam a vallásomat, hanem más Päzmányos társaimnak is. Egy másik aspektusa ennek a kérdésnek, hogy ugyan azok is sokan vannak, akik nem úgy gondolkoznak, ahogy mi, akik gyakorol­ juk a vallásunkat és eljárunk templomba, de velük is nagyon kulturáltan tudtuk a nézeteinket ütköztetni, nagy beszélgetéseket, vitákat folytattunk. St á g e l B ence - A Pázmány jogi karának sajátosan kettős küldetése van a magyar fel­ sőoktatási rendszerben. Egyrészt oktatási struktúrájában és az oktatók sze­ mélyes példáján keresztül a jogászi hivatás megalapozását kell nyújtania, másrészt a keresztény örökség letéteményeseként hitbéli és kulturális érté­ keket kell közvetítenie. DOBOS TIBOR - A nyílt napokon általában ez az első kérdés, hogy mennyire katolikus az egyetem, és egyáltalán mit jelent ez az egész. Nehéz kérdés, mert nem mind­ egy, hogy a hallgatók válaszolják meg, vagy a vezetők, a tanulmányi osztály vezetője, a dékán-helyettes, esetleg egy idősebb professzor, aki avatottabb ebben a témában, és aki mindenki számára érthető választ tud adni. Sokan nincsenek tisztában azzal - még az elsős hallgatók közül se, akik beiratkoztak, és már itt vannak - , hogy mit jelent az, hogy katolikus egyetem. S zilá g y i P ál - Szerintem egy katolikus, egyházi fenntartású egyetem számára elen­ gedhetetlen, hogy a katolikus, keresztény szellemiséget hatékonyan képvi­ selje. Nem szeretem az abszolutizálásokat, nem tartanám helyesnek, ha mondjuk azt írnák elő, hogy legyen az oktatók vagy a hallgatók száz száza­ léka katolikus, mert mindenkitől lehet tanulni, olyanokkal is szóba kell állni, olyanokat is be kell fogadni, akik esetleg más állásponton vannak, de 253 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Hallgatók a Pro Facultate-napon (2005) Farsangi összejövetel az elsó's eló'adóban (1999) 254 �HALLGATÓK azért a szellemiségnek mindenképpen tükröződnie kell egy katolikus egyetemnél. Za l a i P éter - Ha például a Jogbölcseleti Tanszéken nem volna olyasvalaki, aki a konzervativizmussal foglalkozik, más pedig a liberalizmussal vagy más esz­ merendszerekkel, akkor szííkebb lenne a mi tanulási lehetőségünk is. Ilyen szempontból hasznos az, hogy az oktatók között vannak más értékrendet képviselők is. S z a b ó K r is z t in a - Szerintem a katolicizmusnak nagyon fontos része a nyitottság. Nem is tudott volna másképp elterjedni annak idején. Fontos, hogy az egyetem összességében a katolicizmust képviselje, de semmiképpen sem szabad nega­ tívan hozzáállnunk a más meggyőződésűekhez. Igenis vitatkozni kell velük, el kell velük beszélgetni, el kell mondani nekik, hogy én miért szeretek egy katolikus közösségbe tartozni, miért szeretek egy katolikus egyetemre járni, így jókat lehet vitatkozni és ezek szerintem nem olyan viták, amelyek elide­ genítik egymástól az embereket, hanem ellenkezőleg, mindenki profitálhat belőlük. Pü n k ö s t y A n d r á s - Nagyon fontos a nyitottság, de ha mi magunkat katolikus egyetem­ ként definiáljuk, akkor ide elsősorban olyan hallgatókat várunk, akik ezt elfogadják, és maguk is vallják, és természetesen másokat is, de nem olyan számban, hogy ez megkérdőjelezze az egyetem katolikus voltát. D o b o s T ibo r - En úgy érzem, hogy hiányzik az, hogy valaki meghatározza, mit is jelent a XXI. század elején az, hogy a Pázmány katolikus egyetem. Mit foglal ez magába? Egy értékrendet takar, egy hallgatói-oktatói kört, egy kisebb-nagyobb csoportot, akik katolikus neveltetésben részesültek? Létezik egy defi­ níció erre az egyetemi statútumban, de a hallgatóknak, a fiataloknak ezt 255 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE senki nem „fordította le” érthető nyelvre úgy, hogy ők is megérthessék, és a mindennapokban alkalmazhassák. T eleki Lá sz l ó - Katolikusnak lenni nem kiváltság. Sokkal inkább felelősség és szolgá­ lat. Embert és intézményt - a megfogható életet és az emberi képzeletet nem szerencsés párhuzamba állítani; temérdek hiba származhat a külön­ böző szinten elhelyezkedő lételemek hanyag összevetéséből. Mégis, mi a fel­ adata a katolikus embernek - és rajta keresztül az általa létesített intéz­ ménynek? Az Egyház társadalmi tanításának és az emberi személy tiszteleté­ nek közvetítése - m inden ember felé. A Duna m entén és a világ minden táján élő összes em ber felé. Hogy mit jelent nekem a katolikus egyetem? Röviden: küzdelmet. Sok-sok küzdelmet. Amit megért és megér nap, mint nap, folyamatosan megvívni. Ká po sztá s Á g n es - A z értékrend és a szellemiség a legfontosabb. Én is csatlakoznék a nyi­ tottságot vallók táborához. Ennek kapcsán fontos, hogy annak, akinek nem volt lehetősége a családján keresztül, vagy máshonnan megismerni a keresz­ tény világkép alapjait, itt lehetősége legyen erre. D o b o s T ib o r - Egy kicsit a tanár-diák viszonyban közelíteném meg a dolgot. Ügy érzem, hogy a tanárokra nagyobb feladat hárul, egy kicsit a nevelő szerepet is be kellene tölteniük, ahhoz, hogy a katolikus jelleg érezhetővé váljon minden hallgató számára. A tanári karunk nagy része úgy gondolja, hogy egy egyetemi hallgatónál már nincs szükség nevelésre, azt a gimnáziumban vagy otthon megkapta. Szüléink nagy része valószínűleg nem katolikus szel­ lemben nevelte a gyerekét, így nagyon sokan, akik egyébként fogékonyak lennének rá, iránytű nélkül maradnak, ha itt nem foglalkoznak a lelkűkkel is, túl a tananyag leadásán. 256 �HALLGATÓK Za l a i P é t e r - Megragadnám két aspektusát a Pázmányos szellemiségnek. Az egyik a barátság, a közösségteremtés, amely abból fakad, hogy közösen látjuk a vilá­ got, közösen gondolkodunk, hasonló módon szórakozunk, a szabadidőnket hasonló módon töltjük el, és ennek az eredménye az, hogy mély barátságok szövődnek, erős kötelékkel egymáshoz kapcsolt közösségek alakulnak ki. A másik a bátorítás arra, hogy elkövetkező életem során a keresztény érték ­ rendet érdemes képviselni, érdemes aszerint élni, és hogy a jogász mindig a közélet része, közéleti szereplő, minden megnyilvánulása, fellépése tükröz valamilyen gondolatvilágot, ennek megfelelően kell tehát viselkedni. Pü n k ö s t y A n d r á s - Itt a Pázmányon olyan nagyformátumú professzoregyéniségektől tanulhattunk, akik mindig nyitottak voltak arra, hogy megosszák az életta­ pasztalatukat, akár például politikai, akár ennél távlatosabb kérdésekről. Hogy a diákság ezt mennyire használta, használja ki, az egy másik kérdés. Kezdetben, amikor bizonyos fajta szelekciót jelentett a felvételi vizsga, ez nagyon is működött, hívták ezeket a tanárokat, professzorokat, tartsanak előadásokat, beszélgetéseket, stb. Jártam egy órára, aminek az volt a címe, hogy katolikus politológia. Erre az egyik félévben mindössze hárman jelen t­ keztünk, és ahhoz, hogy ez a speciális kollégium hivatalosan is elindulhas­ son, a tanár érte díjazást kapjon, azt hiszem legalább h at vagy nyolc jelen t­ kező kellett volna. A tanár megtartotta az órát, azért, mert érdekelve volt abban, hogy továbbadja a tudását, ha van olyan, aki meghallgatja. Sokszor egyedül voltam az órán, és így szemtől szemben beszélgethettünk. Nagyon sokat gazdagodtam ezekből az eszmecserékből. S zilá g y i P á l - Korábban elhangzott, hogy nincs meghatározva, mi az a katolikus egyetem, mit is értünk ez alatt. Szerintem nem is biztos, hogy rövid, pontos definícióval ezt meg lehet határozni. A hallgatók, amint bekerültek az egye­ temre, az első évben azonnal találkoztak Zlinszky János professzor úrral, Péteri Zoltán tanár úrral, másodévben Lábady Tamással, akik óráikon, sze­ mélyes hozzáállásukkal, magatartásukkal, fennkölt kifejezéssel élve példa­ 257 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mutatásukkal képesek megmutatni, mit értenek ez alatt. Nem csak a puszta tananyagot adták le, hanem személyes élettapasztalatukat is megosztották velünk, adott esetben világnézeti útm utatást is adtak. Karácsonykor pél­ dául Lábady Tamás tanár úr rendszeresen verseket szavalt, és a karácsony­ hoz illően búcsúzott el a hallgatóktól. Az ehhez hasonló élmények vezetnek el minket oda, hogy meg tudjuk határozni, mitől katolikus egy egyetem. KÁPOSZTÁS ÁGNES - A tanár-diák kapcsolatban rejlő lehetőségeket ki kell használni. Nagyon fontos, hogy elhivatott tanároktól tanulhassunk, lehetőség szerint minél kisebb létszámú, mondjuk 8-10 fős csoportokban, közvetlenül beszél­ gethessünk velük, és tanulhassunk tőlük. Egész életemben maradandó emlékként gondolok vissza Pálinkás Gyuri bácsi óráira, aki sajnos már nincs köztünk. Évekig az ő előadásait látogattam, hozzájártam gyakorlatra, sokat tanultunk tőle szakmailag és emberségben is, rajta keresztül kerültünk köz­ vetlen kapcsolatba azokkal a hallgatókkal, akik hozzá jártak, és hasonló igé­ nyeik voltak, m int nekünk. S zilágyi P á l - Annyit megemlítenék, mielőtt szó érné a ház elejét, hogy a korábban em lített tanárok soha nem abszolutizálták saját világnézetüket, a tananya­ got mindenféle objektív követelménynek messzemenően megfelelően adták le, és ehhez adták hozzá többletként saját meggyőződésüket. S elyem -Tó t h S á n d o r - Ez az egyetem soha semmit nem kényszerített rá a hallgatókra, a keresztény értékrendhez való csatlakozás lehetőségét viszont biztosítja a diákoknak. 258 �HALLGATÓK Keresztény értékek C h r is t iá n L á sz l ó - Valószínűleg minden egyetemen átélhető élmény a karizmatikus pro­ fesszorok magával ragadó előadása, amit mindenki egész életén keresztül megőriz magában, de itt kaptunk egy olyan többletet ezekhez a csodálatos előadásokhoz, ami a keresztény szellemiségből fakad. M ert valóban nem az jelenti a keresztény mivoltot, hogy kitesszük a keresztet az ajtó fölé m inden teremben. A keresztény, katolikus egyetem legfontosabb küldetése, hogy szellemiségét úgy közvetítse, hogy ezáltal - sokáig meghatározó élményeken keresztül - gazdagodjon az egyes ember. Hasonlóan fontos küldetés az, hogy az értékrendek hasonlósága folytán életre szóló barátságok kötődjenek itt. Több, m int két évvel ezelőtt végeztem, és azóta is napi kapcsolatban vagyok a barátaimmal. Meggyőződésem, hogy ezek a barátságok nem fognak fölbomlani egyik pillanatról a másikra. S zelényi S zilvia - Gyakran hangzik el különféle fórumokon, itt a miénken is, hogy „keresztény értékrend”. Nehéz azonban utána részletezni, pontosítani, mit is értünk ez alatt. Egyfelől, bár rendkívüli fontosságú dolgokról beszélünk, anélkül minősíttetnek sokak által olcsó közhelynek az ide tartozó értékek, hogy azokat megpróbálnánk ténylegesen megvalósítani, másfelől a precíz meghatározás valóban nem könnyű feladat. Az eddigiekben a közösség tisz­ teletét, a barátságot, a nyitottságot, a befogadást említettük. T eleki Lá s z l ó - A közösség ideális esetben nem kizárólag a hallgatók közösségét jelenti. Az egyetem szellemi (és tudományos) műhely, polgári közös­ ség - oktatók és hallgatók közössége. Enélkül nincs egyetem; és enélkül nincs jogászképzés. Bár Bibó István kiemeli az európai társadalomfejlődésben betöltött kulcsszerepét, oktatóink és hallgatóink előtt nem kellően közismert az euró­ pai egyetem-eszme jelentősége. Az újkor számos vívmánya, amely a mai ér- 259 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Csoportkép a frissen megszerzett diplomával (2002) Elmélyült tanulás a kari könyvtárban (2004) 260 �HALLGATÓK telemben vett szabadság elérését szolgálta, az oktatók és hallgatók e polgári közösségében (is) gyökeredzik. K o v á c s O rsolya - Szerintem az alázat rendkívüli fontosságú, ami leginkább talán Péteri Zoltán tanár úr előadásaiból és gondolatvilágából sugárzik. Alázat a tanítás, a katolicizmus iránt, alázat a nemzettel szemben. О mindig azt mondta, hogy egy kis nemzet gyermekeiként mindig tegyük magasabbra magunkkal szemben a lécet, mert csak így tudjuk hitelesen képviselni mind magyarsá­ gunkat, mind katolikus mivoltunkat. S zilágyi P á l - Ne felejtsük el a családot sem, mint az egyik legfőbb értéket. S z a b ó K r is z t in a - Értékek közül a szeretet a legfontosabb, nem is értem, miért nem ezzel kezdtük, hiszen ez minden másnak az alapja. Teljesen mindegy, hogy ki hon­ nan jött és mit gondol, megpróbálom tisztelni és úgy hozzáállni, hogy érezze a belőlem áradó szeretetet. Sok tanárunktól volt alkalmunk ezt megtanulni. S zilágyi P á l - Fontos az, hogy itt gondolkodó embereket neveljenek, az egyetem adjon egy olyan erkölcsi mércét, amit később az itt végzett hallgatók jogász­ ként megvalósíthatnak. Fontos, hogy az egyéni ötleteket ösztönözzék. Ezért tartanám azt nagyon jónak, hogy ha még kisebb, mondjuk ö t-h a t fős cso­ portokban lehetne szemináriumokat tartani, akkor sokkal jobban lehetne inspirálni a hallgatókat. St á g e l B en ce - „Iustum, aequum, salutare”- áll a jelmondatunkban, ami azt jelenti, hogy nem attól válik valaki értelmiségivé, hogy diplomát szerez, hanem hogy a gyakorlati életben „jogosan, igazságosan és üdvözítőén”, a köz javára gyakorolja jogászi hivatását. 261 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Megváltoztatni a világot? Z a l a i P éter - Hiszünk abban, hogy képesek lehetünk megváltoztatni a világot, és ebben a tudatban erősít meg bennünket a Pázmány, és az itt minket körül­ vevő légkör. Úgy érezzük, érdemes küzdeni ezért. S elyem -T ó t h S á n d o r - Számunkra nem, de a külvilág szempontjából talán ódivatúnak, maradinak tűnhet az, amit képviselünk, de erről nincsen szó. A „konzerva­ tív” kifejezés, eszmeiség amúgy sem rokonértelmű a megújulásra képtelen­ séggel, a maradisággal. K o v á c s O rsolya - Kétezer éves rendszerről van szó, ha pedig kétezer évet túlélt a keresz­ ténység, akkor nem mondhatjuk azt, hogy túl konzervatív, hogy mai vilá­ gunkban nincsen helye, legfeljebb a közvetítésével általánosan elfogadottá, még ha nem is követetté vált értékek megőrzésére kellene törekedni. Ez önámítás, mert ha nem tűzünk ki egy felettünk létező mércét, és saját magunkat fogadjuk el annak, nagyon hamar önkényes értelmezést nyerhet az egyébként oly szívesen és gyakran hangoztatott erkölcsi alapelvek sora. S zilágyi P á l - Én megnézném azokat, akik a kereszténységet kritizálják, mit szólná­ nak, ha egyik pillanatról a másikra eltűnnének az életükből ezek az értékek. O k lennének a legjobban meglepődve, jaj, mi is történik velem? Za l a i P é t e r - A XX. század jó néhány évtizedében próbálták meg lerombolni a kereszténységet azok a percemberek, akik az Egyházzal szembefordultak. Mindig beletört a bicskájuk. Egy kissé most is ilyen idők tanúi vagyunk, de biztos vagyok abban, hogy ezúttal sem fog sikerülni a tervük. 262 �HALLGATÓK S z a b ó K r is z t in a - A keresztény értékek nem csak kétezer véve voltak aktuálisak, hanem ma is azok. Szerintem nem érdemes róluk úgy beszélni, mint egy, a történelmi múlt ködébe vesző, valaha széles körben érvényesült eszmerendszerről, hanem meg kell tudnom mondani, el kell tudnom magyarázni egy velem szembejövő ateistának, vagy bárki másnak, hogy miért nekem, nekünk van igazunk. Ez a fajta „apostolkodás” minden keresztény köteles­ sége. Za l a i P éter - Az életviteleddel tudod legmeggyőzőbben bizonyítani a kereszténysé­ gedet. Ha valaki Pázmányos, annak nem csak a tudásában jelentkező több­ lettel, hanem jóságával, alázatával és a szeretetével is ki kell tűnnie. D o b o s T ib o r - Az említett professzorok azért hitelesek, mert ők valóban azt sugároz­ zák magukból, hogy a kereszténységet meg is élik, és nem csak beszélnek róla. Amikor Zlinszky János professzor úr volt a dékán, minden évfolyamot fogadott egy teázásra, szinte minden hallgatóval találkozott a Dékán Úr, és mindenkihez volt egy-két szava, mindenkivel el tudott beszélgetni. Ember-, azaz hallgatóközpontú volt, elérhető volt mindenki számára. Nem csak egy vezető volt, hanem egy ember, aki mögött hosszú életút áll. Ahhoz, hogy katolikus legyen az egyetem, a kétezer éves értékekre, és a hozzá hasonló professzorokra kell építeni. Elengedhetetlen, hogy folyamatosan építsük tovább a tanári kart, a fiatal oktatókat, akik elődeik útján m ennek tovább. S zilá g y i P á l - Látom a reális veszélyét annak, hogy idővel kiöregednek a nagy nevek, miközben hiányos a 40-50 éves középgeneráció. Félek attól, hogy nem lesz majd kitől tanulni, amikor a példaképek elmennek. Sok ambició­ zus fiatal, leendő tanár van, akik majd egyszer talán megfelelnek a követel­ ményeknek, de nekik is tanulniuk kell valakiktől. 263 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Felvétel az 1998-as gólyabálról Mulatság a kar kertjében (2004) 264 �HALLGATÓK TOMASITZ ISTVÁN - Miközben végig arról beszélünk, hogy van egy réteg, aki nemcsak érdeklődő, hanem folyamatosan igényli azt, hogy az egyetem valóban hatékonyán, kézzelfoghatóan jelenítse meg katolikus jellegét, ne felejtsük el, hogy a jelenlegi hallgatóság döntő többsége passzivitásba burkolózik. Nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy kizárja életéből a keresztény világnézetet, lehet, hogy a közömbösségük abból fakad, hogy nem sikerül őket megfele­ lően megszólítani. D o b o s T ib o r - Mindenki panaszkodik, hogy a hallgatók passzívak, egyre passzívab­ bak. Ez tényleg igaz, de ki tesz azért, hogy ezen változtassunk? A tanárok többsége csak megtartja az előadást, és utána rohan tovább. így nem lehet megmozgatni a hallgatókat. Arcra meg tudom mondani, hogy ki az, aki baráti társaságával a kötelező órákon túl itt marad, és tesz még valamit, akár elmegy velük focizni vagy sörözni, beszélgetni. Za l a i P éter - Előttem van egy kép, ahogy a középiskolában a m atem atikatanár fölénk hajol, és azt mondja, gyerekek, most barátkozzatok, mert az egyete­ men már nem lehet, itt fogjátok egymás kezét. Ennek élő cáfolata, hogy itt már első év végén igazi barátságok kötődtek sokak között, kialakultak kisebb-nagyobb körök. Mindig összejövünk valakinél, és egy jó pohár bor mellett megbeszéljük, ki mit gondol a világról. K a t o n a Ko l o s - Sokakban van igény és elképzelés a Pázmányos diákok egységbe ková­ csolására. Ez tetszik, és sajnálom, hogy ennek a törekvésnek nem volt feltét­ lenül mindenkivel szemben eredménye. Ha a későbbiekben beérik ez a munka, ami ebből a szándékból fakad, akkor létrejöhet egy sokkal szorosabb egység a Pázmány diákjai, valamint a Pázmány diákjai és oktatói között. 265 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE C h r is t iá n Lá s z l ó -V olt egy olyan időszak, amikor az én emlékeim szerint kiválóan műkö­ d ö tt a közösség, akkor még kisebb volt az egyetem épületének használható része, kevesebben jártunk ide. Akkor mindenki a sajátjának érezte a frissen megalakult egyetemet, jókat beszélgettünk, jó társaság volt. Annak idején, amikor az újdonság és a meggyökeresedett rendszer hiánya miatt sokkal spontánabbul m entek a dolgok, a közösség önépítése jól működött. Z a l a i P éter - A nehézségek ellenére, amelyeknek csak egy töredékét tudtuk most megemlíteni, m indannyian örülhetünk, hogy ez az intézmény létrejött. Itt tudtunk egymással találkozni, és az, hogy együtt indulunk, rengeteget jelent, bátorítást ad. Az életben biztos, hogy együtt sokat elérhetünk. 266 �Az universitas tagjai 1995-2005 ��A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK SZABÁLYZATA a Pro Facultate ^díjról A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa, azon gondolattól vezérelve, hogy a Kar tudományos, erkölcsi és szellemi épülésé­ hez kimagasló áldozatvállalással hozzájárult oktatóit méltó elismerésben részesít­ se, az arra érdemeseket a Kar egésze elé példaként állítsa, ezen elismeréssel hagyo­ mányt teremtve, az alábbiak szerint határozott. 1. § A Kar tudományos, szakmai, erkölcsi és lelki épülését kimagaslóan szolgáló, a Karért a legtöbb áldozatot hozó oktatókat a Kar minden évben díjazásban részesíti. 2. § (1) A díj elnevezése Pro Facultate. Formája díszes kivitelű, magyar és latin nyelvű oklevél. (2) A díj névválasztásában is kihangsúlyozásra került a szellemi folya' matosság az egykori Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemmel, így a díj mintája és előképe az ott 1936Tan létrehozott Pro Universitate díj. 3. § (1) Az oklevél szövege magyar nyelven: „Mi, a Pázmány Péter Ka tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar oktatóinak és hallgatóinak universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk .............................. -nak, akinek a Karért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt pél­ daképként állítjuk az universitas minden tagja elé. Kelt.” (2) Az oklevél szövege latin nyelven: „Nos communitas professorum et cives academici facultatis scientiae Juris et Politicae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae, diplomám „PRO FACULTATE” donamus ................................ Cum qua, hoc modo quoque agnoscimus suum laborem pro facultate, gratias agentes pro negotio suo. Tamquam 269 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE exemplarem ad im itandum proponimus coram omni membro universitatis. A nno Domini.” 4. § A díj m inden évben ünnepélyes keretek között, egy vagy több okta­ tó számára, a Kar oktatóinak, hallgatóinak és alkalmazottainak nyilvános­ sága előtt kerül átadásra. 5. § A díj odaítéléséről a Kar oktatói, alkalmazottai és hallgatói együtte­ sen döntenek. 6. § A szavazásra egy, minden évben előre kijelölt hét áll rendelkezésre, amely idő alatt m indenki élhet szavazati jogával. A Kar minden oktatója, al­ kalmazottja és hallgatója rendelkezik szavazati joggal. A szavazás lebonyolí­ tása a Kari Tanács felügyelete alá tartozik. A Kari Tanács döntése alapján Dr. Bándi Gyula dékán s. k. 2003. december 19. 270 �A Pro Facultate-díj eddigi kitüntetettjei Bánrévy Gábor (2004) Kilényi Géza (2004) Péteri Zoltán (2004) Gáspárdy László (2005) Zlinszky János (2003) Pálinkás György (2004, posztumusz) Békés Imre és Horváth Attila (2005) 271 ��A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog' és Államtudományi Karának oktatói (1995-2005)* A REKTOR t Gál Ferenc, egyetemi tanár (1992-1998) Erdő Péter, egyetemi tanár (1998-2003) Fodor György, egyetemi tanár (2003-) DÉKÁN Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2000) Radnay József, egyetemi tanár (2000-2003) Bándi Gyula, egyetemi tanár (2003—) ALKOTMÁNYJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Kilényi Géza, egyetemi tanár Balogh Zsolt, adjunktus C s e r v á k C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Hajas Barnabás, tanársegéd H a l á s z Iv á n , m e g b íz o tt o k ta tó J á s z i O r s o ly a , P h .D - h a llg a tó J u h á s z A lb i n , P h .D - h a llg a tó * Kozma Ákos, adjunktus Radványi Miklós, megbízott oktató Salamon László, mestertanár Schanda Balázs, docens T á b ik F erenc, a d ju n k t u s Varga Zs. András, adjunktus A lis tá k e l k é s z íté s é n é l a k ö t e t le z á r á s a k o r ( 2 0 0 5 . j ú liu s á b a n ) é r v é n y e s t a n s z é k i s t r u k t ú r á t v e t t ü k fig y e le m b e . A d ő l t b e t ű v e l s z e d e t t e k e k k o r n e m t a n í t o t t a k a k a r o n . E gy o k t a t ó t m in d ig c s a k eg y ta n s z é k h e z s o ro ltu n k b e. 273 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ÁLLAM- ÉS JO GTU DO M Á NY I DOKTORI ISKOLA VEZETŐJE Sólyom László, egyetemi tanár (2000-2002, 2005) Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (2002-2003) Gáspárdy László, egyetemi tanár (2003-2004) B Ü N TETŐ JO G I ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Békés Imre, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2003) Vókó György, egyetemi tanár (2003-) Bárándy Gergely, tanársegéd Bárándy Péter, megbízott oktató Belovics Ervin, mestertanár Békés Adám, tanársegéd Boros János, megbízott oktató Bory Noémi, tanársegéd Busch Béla, docens Eperjes Krisztián, tanársegéd H. Varga Mariann, megbízott oktató Horváth Katalin, tanársegéd Ihász Sándor, megbízott oktató Iván László, megbízott oktató Jacsó Judit, megbízott oktató K a r a s s z o n D o r o tty a , a d j u n k t u s Kiss Zsigmond, c. docens K ö r in e k L á s z ló , e g y e te m i ta n á r L é v a y M ik ló s , e g y e te m i ta n á r M a j z i k M á t y á s , m e g b íz o tt o k ta tó Margitán Éva, adjunktus M e le g h G á b o r , m e g b íz o tt o k ta tó Molnár Gábor, mestertanár Nyilas Levente, megbízott oktató Papp Géza, megbízott oktató t Pálinkás György, c. docens Sinku Pál, mestertanár Sodor István, megbízott oktató Sótonyi Péter, megbízott oktató Szívós Mária, adjunktus Szűcs András, megbízott oktató Tamási Erzsébet, adjunktus Újvári Ákos, tanársegéd Varga Réka, megbízott oktató Varga Zoltán, adjunktus Vaskúti András, megbízott oktató 274 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK BÜN TETŐ ELJÁRÁSJOGI ÉS KRIMINALISZTIKAI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Tóth Mihály, egyetemi tanár Bánáti János, c. egyetemi tanár Bodor Tibor, megbízott oktató Bogár Péter, megbízott oktató Borbély Zoltán, megbízott oktató Bolya Lajos, megbízott oktató Brunner Tamás, megbízott oktató Csák Zsolt, adjunktus Gimesi Ágnes, megbízott oktató Kardon László, tanársegéd Kádár András, megbízott oktató Magyar György, megbízott oktató Móritz Balázs, tanársegéd Trappné Kiszely Rita, megbízott oktató DEÁK FERENC TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET VEZETŐJE Petrik Ferenc, c. docens (1999-2003) Szalai Márta (2004—) EURÓPAJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Király Miklós, docens (1997-2001) Boytha György, c. egyetemi tanár (2001—2003) Szabó Marcel, docens (2003-) D i e n e s - O e h m E g o n , c. d o c en s Király Béla, megbízott oktató Láncos Petra, Ph.D-hallgató Margitay Becht Beáta, Ph.D-hallgató Czuczai Jenő, adjunktus Csepely-Knorr Tamás, tanársegéd Erdős István, tanársegéd M á d l F erenc, e g y e te m i ta n á r G e h é r J ó zse f, m e g b íz o tt o k ta tó Mohi Csaba, adjunktus Gorka Sebestyén, megbízott oktató Gyeney Laura, tanársegéd P app M ó n ik a , ta n á r s e g é d G y e r t y á n f y A n d r á s , m e g b íz o tt o k ta tó Szemerkényi Réka, megbízott oktató Waters, Leslie, megbízott oktató 275 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE HELLER FARKAS KOZGAZDASAGTUDOMANYI INTÉZET INTÉZETVEZETŐ Botos Katalin, egyetemi tanár A Iv in c z J ó zse f, m e g b íz o tt o k ta tó Ádám Zsigmond, megbízott oktató Katona Klára, adjunktus K is m a r th y L o r á n d n é , m e g b íz o tt o k ta tó Á r v a L á s zló , m e g b í z o t t o k ta tó t Keller Judit, megbízott oktató Báger Gusztáv, egyetemi tanár Bittsánszky Géza, adjunktus K le k n e r n é N y i t r a i R é k a , d o c e n s B o d a Z so lt, m e g b íz o tt o k ta t ó M á t y á s A n ta l , m e g b íz o tt o k ta tó Botos József, docens N o v o t n i k Im re, m e g b íz o tt o k ta tó Körösi István, docens B o to s M á té , m e g b íz o tt o k ta t ó t Rabár Ferenc, megbízott oktató Bódy László, adjunktus Csillik Péter, adjunktus Dénes Sándor, c. docens R ie g e r L á szló , m e g b íz o tt o k ta tó H o r v á t h K a ta lin , m e g b í z o t t o k ta tó V a rg a S á n d o r, m e g b íz o tt o k ta tó Schlett András, adjunktus S z e g ő S zilv ia , m e g b íz o tt o k ta tó H u n k á r D é n e s , e g y e te m i ta n á r V a ss C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Ivicz Mihály, adjunktus Zá v o d n y i k J ó z s e f m e g b íz o tt o k ta tó IDEGENNYELVI LEKTORÁTUS VEZETŐJE Misejéné Lovas Judit Ábrahám Károlyné B a r ta lis M ó n i k a J árfás Ágnes Juhászné Suhajda Ágnes Kácsor Judit B a r th a M á r i a K á lm á n A n d rá s B á th o r y O r s o l y a K is d i Á g n e s B ara n ya i T ib o m é Berthóty László K is s z e b e n i K r is z tin a B o k o r K r i s z t in a K o m á r o m i A ttilá n é B o r o n k a in é S . Ágnes K o r e n ts y M á r ia B o ro n ka i Iv á n n á Korányi Honoráta C s o k n y a i I lo n a K o v á c s Z o ltá n Dzsida Orsolya La u k ó K a ta lin E g ey E m e s e L e á n y fa l v i G y ö n g y i G y ő r fy Z s u z s a n n a Majsai Erzsébet Merkely Béláné Horváth Judit 276 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK M iseje B a lá z s S e re s F a n n y M o ln á r A n d r e a S ik o ta K r is z tin a M o so n y i É v a Nagy Csilla S o m o g y i T ó t h K a ta lin N a g y V e r o n ik a S zilá g y i C s a b a O r b á n A d o r já n n á P Má n d ify M á r ia Szőkefalvi Nagy Eszter Takács S. Pálné P aál Z s u z s a n n a T orre, C a r lo s d e la Paksy Nóra T ó t h F erenc P app E s z te r Tóth László P á lo s E m e s e V a rg a B a r n a b á s P á n d i H o r v á t h E rzs é b e t V á m o s G ézá n é S zen d e Á k o s Perlaki Rózsa V la d á r Z s u z s a n n a P etri M á r t a W e is z e r M a r i a n n Sasvári Katalin W e n in g e r N ó r a S c h a n d l V e r o n ik a INFORMATIKAI OKTATÁSI CSOPORT VEZETŐJE (1995-1998) Groma Sarolt (2003-) D ó s a Im r e B a lla Ib o ly a Csulák László 277 Győri Gábor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE JOGBÖLCSELETI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Varga Csaba, egyetemi tanár (1995-) Péteri Zoltán, egyetemi tanár, professor emeritus (Állambölcseleti Tanszék, 1995-2003) Chertes Attila, adjunktus Cserne Péter, tanársegéd Fekete Balázs, tanársegéd Frivaldszky János, docens Győrfi Tamás, docens H. Szilágyi István, docens H o r k a y H o r c h e r F eren c, d o c e n s Paksy Máté, tanársegéd T a k á c s P éter, d o c e n s Tattay Szilárd, tanársegéd Z o m b o r F eren c, m e g b íz o tt e lő a d ó Z s id a y Á g n e s , m e g b íz o tt e lő a d ó JOGTÖ RTÉNETI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Horváth Pál, egyetemi tanár, professor emeritus (Egyetemes Jogtörténet Tanszék, 1995-2002) G e r ic s J ó zsef, e g y e te m i t a n á r (Magyar Jogtörténet Tanszék, 1995-2002) Szabó István, docens (2002-) B e r é n y i, A n d r é , m e g b í z o t t o k ta tó Öry Károly, főiskolai docens Botos Gábor, docens P ap A n d r á s , P h .D 'h a llg a tó C s o n to s G á b o r , a d j u n k t u s R a ff a y E r n ő , e g y e te m i ta n á r G e r ic s n é L a d á n y i E r z s é b e t, d o c e n s G ö n c z i K a ta lin , d o c e n s Ruszthi Hunor, Ph.D'hallgató Sáry Pál, adjunktus G y u l a fa l v i E d it, P h .D 'h a l l g a t ó S t ip t a Is tv á n , e g y e te m i ta n á r H e n n e , T h o m a s , m e g b í z o t t o k ta tó Komáromi László, tanársegéd Szigeti Magdolna, adjunktus Tatham, Allan E, megbízott oktató Tomasitz István, Ph.D'hallgató Tóth Zoltán József, adjunktus Völgyesi Levente, adjunktus M á t h é G á b o r , fő is k o la i t a n á r W é b e r R ó b e r t, ta n á rse g é d M e z e y B a r n a , e g y e te m i t a n á r Zakariás Kinga, Ph.D'hallgató Zinner Tibor, c. egyetemi tanár Horváth Attila, docens Jany János, adjunktus K u n T ib o r, fő is k o la i t a n á r M o r v á i A tt i la , ta n á r s e g é d 278 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK KÁNONJOGI INTÉZET INTÉZETVEZETŐ Erdő Péter, egyetemi tanár (1995-2002) Kuminetz Géza, egyetemi tanár (2002—) Linczenbold Levente, megbízott oktató Szabó Péter, docens Szuromi Szabolcs, egyetemi tanár Vígh Annamária, tanársegéd Zakar Ferenc Polikárp, egyetemi tanár A n t a l ó c z y P éter, d o c e n s F ü lö p T ib o r, d o c e n s Gudenus, Philipp, megbízott oktató Hársfai Katalin, docens Lefkánits György, megbízott oktató KERESKEDELMI JOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Lévay Miklósné Fazekas Judit, egyetemi tanár (1998-2002) (2002-2003) Miskolczi Bodnár Péter, egyetemi tanár (2003-) T a n G y ö rg y, d o c e n s Barochné Szabó Mariann, adjunktus Brehószki Márta, tanársegéd Gyulai'Schmidt Andrea, adjunktus S é lle y Z o ltá n , ta n á r s e g é d S z a la y L á szló , m e g b íz o tt o k ta t ó Szatmáry István, tanársegéd J a n s s e n n é F elka i Z s u z s a n n a , ta n á rse g é d 279 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE KÖRNYEZETJOGI ÉS VERSENYJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Bándi Gyula, egyetemi tanár Lánchidi Péter, Ph.D-hallgató Mikó J á n o s, m e g b íz o tt o k ta t ó Á b r á k Ild ik ó , m e g b íz o tt o k ta tó B ír ó G y ö r g y , m e g b íz o tt o k ta tó Boytha Györgyné, c. docens Csépai Balázs, Ph.D-hallgato P é te r J u d it, a d j u n k t u s E n d r é d y I s tv á n , m e g b íz o tt o k ta tó R e in ig e r R ó b e r t, m e g b íz o tt o k ta t ó Farkas Péter, docens Hajdú István, megbízott oktató S z á n t ó T ibor, m e g b íz o tt o k ta t ó H e r m á n y C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Tóth András, Ph.D-hallgató Tóth Tihamér, adjunktus R á d a i Ö d ö n , m e g b íz o tt o k ta tó S z lá v ik J á n o s, e g y e te m i t a n á r Jávor Benedek, adjunktus K e r e k e s S á n d o r , e g y e te m i ta n á r V a rg a Jó zsef, m e g b íz o tt o k ta tó Kovács Ágnes, tanársegéd Zlinszky János ifj., docens KÖZIGAZGATÁSI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Tamás András, egyetemi tanár Christián László, tanársegéd Demcsik Tamás, docens Egerszegi Gyula, c. docens Gerencsér Balázs, tanársegéd Józsa Fábián, adjunktus Kántás Péter, adjunktus Kárpáti Zoltán, mestertanár Krauss Ottó, adjunktus M á t é J á n o s , m e g b íz o tt o k ta tó Molnár Miklós, egyetemi tanár O c s k ó A n d r á s , m e g b íz o tt o k ta tó Oláh József, adjunktus P a lo ta i D á n ie l, ta n á r s e g é d Patyi Gergely, tanársegéd Seereiner Imre, adjunktus 7abler, M a r g a r e t, m e g b í z o t t o k ta tó Ugrón Gáspár, tanársegéd Virág Jánosné, adjunktus Mikó Zoltán, megbízott oktató 280 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK MUNKAJOGI ÉS SZOCIÁLIS JO GI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Radnay József, egyetemi tanár Bassola Zoltán, mestertanár Bánsági Györgyi, megbízott oktató Fabók András, tanársegéd t Farkas József c. docens K iss L e n k e , m e g b íz o tt o k ta tó F ejérd y T a m á s, a d ju n k tu s S z a b ó L á s z ló , a d ju n k tu s Hartai Győző, tanársegéd T a k á c s G y ö rg y , m e g b íz o tt o k ta t ó t Kleeberg László, adjunktus Lakatos Hedvig, megbízott oktató t Rosner Vilmos, c. docens K á v á s s y P ál, m e g b íz o tt o k ta tó NEMZETKÖZI KÖZJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Kovács Péter, egyetemi tanár B a lo g h L á s zló , m e g b íz o tt o k ta tó Kravalik Gábor, adjunktus Kussbach Erich, egyetemi tanár Láng Péter, adjunktus Gál Gyula, docens P r e h o ffe r E le m é r, m e g b íz o tt o k ta t ó J a n ts its Á g n e s , m e g b íz o tt o k ta t ó Tőkey Mária, Ph.D-hallgató Ádány Tamás, adjunktus B a lo g h A n d r á s , P h .D - h a llg a tó NEMZETKÖZI MAGÁNJOGI ÉS ELJÁRÁSJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Burián László, egyetemi tanár Bánrévy Gábor, egyetemi tanár, professor emeritus Horváth Éva, c. egyetemi tanár K o n d o r B e n c e , P h .D - h a llg a tó N a g y Z s u z s a n n a , P h .D - h a llg a tó Rafifai Katalin, adjunktus Szabó Sarolta, tanársegéd Tóth Zsuzsanna, tanársegéd 281 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ÖSSZEHASONLÍTÓ M AGÁNJOGI ÉS KÖZJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ (2005) Paczolay Péter, egyetemi tanár (2005—) S ó l y o m L á s z ló , e g y e te m i ta n á r Szőnyi Viktor, adjunktus PÉNZÜGYI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Halustyik Anna, docens Békés Balázs, adjunktus Halász Zsolt, tanársegéd Klicsu László, adjunktus Tersztyánszkyné Vasadi Éva, mestertanár POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ G á s p á r d y L á s z ló , e g y e te m i ta n á r (1998-2005) Bándi Gyula, egyetemi tanár (2005—) B a k o s J u d it, m e g b íz o tt o k ta t ó Kiss Tamás Lajos, megbízott oktató Bérces László, mestertanár Csikyné Szobácsi Julianna, megbízott oktató Eles Anita, tanársegéd Kovács László, tanársegéd Könyves Béláné, c. docens K o r m o s E r z s é b e t, m e g b íz o tt o k ta tó F o r s tó b e r G á b o r , ta n á r s e g é d P a lo tá sn é F e k e te E r ik a , a d ju n k tu s Gláser Szilvia, tanársegéd Harsági Viktória, adjunktus Telek Zoltán, megbízott oktató Im r e g h G é z a , c. d o c e n s Újlaki Tamás, tanársegéd T e le k n é V a s e n s z k y Z s u z s a n n a , m e g b íz o tt o k ta tó 282 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK POLGÁRI JO GI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Jobbágyi Gábor, egyetemi tanár Lábady Tamás, docens Lomnici Zoltán, tanársegéd Lukács Tamás, megbízott oktató Bagi István, mestertanár Bókái Judit, mestertanár B ö lc s k e i J á n o s, ta n á r s e g é d Csapó Orsolya, tanársegéd Fábián Ferenc, adjunktus Ferencz Antal, egyetemi tanár N e m e s c s ó in é M a r t o n y i Z s u z s a n n a , ta n á rse g é d F e r e n c zy R ita , ta n á r s e g é d Mogyorósi Dorottya, megbízott oktató Monory B u lc s, d o c e n s Murányi László, mestertanár N o c h ta T ibo r, a d j u n k t u s M a t k ó Id a , d o c e n s G a r a y M á r ia , c. d o c e n s Graf Tamás, adjunktus Koltay András, tanársegéd O b e r f r a n k F erenc, c. d o c e n s Tattay Levente, egyetemi tanár Végh Zoltán, egyetemi tanár K o lo z s i B éla , d o c e n s Köles Tibor, c. docens Landi Balázs, adjunktus RÓMAI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2001) El Beheiri Nadja, docens (2001—) Andrási Dorottya, mestertanár Erdődy János, tanársegéd S z á n t a i K a ta lin , m e g b íz o tt o k ta tó G e d e o n M a g d o ln a , a d j u n k t u s R ih m e r Z o ltá n , a d j u n k t u s G y u l a i A n d r e a , ta n á r s e g é d T ó t h F erenc, a d j u n k t u s K a h le r F rigyes, c. d o c e n s Varga Győző, docens S c h m id t B e a trix , ta n á r s e g é d 283 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE TESTNEVELÉSI CSOPORT VEZETŐJE Draskóczy Imre Forgó András Littner Anita Renczes Krisztina Szilágyi Beáta MEGSZŰNT OKTATÁSI EGYSÉGEK KOMM UNIKÁCIÓ TANSZÉK TANSZEKVEZETO H o r á n y i O z s é b , e g y e te m i ta n á r D á n ie l F eren c, m e g b íz o tt o k ta t ó L ő r in c z É v a , m e g b íz o tt o k ta t ó G y o r g y e v ic s M ik ló s , ta n á r s e g é d t Szegedi Márton, egyetemi tanár S?öór A n n a , m e g b íz o tt o k ta t ó H a l á s z L a jo s, m e g b íz o tt o k ta t ó K é r i E le m é r, m e g b íz o tt o k ta t ó LOGIKA TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ B en ed ek A n d rá s, docens A c z é l P etra , a d j u n k t u s K o v á c s M a r ia n n e , ta n á r s e g é d A l b e r t G á b o r , m e g b íz o tt o k ta t ó O r b á n K r is z tin a , ta n á r s e g é d B a r a n y i K á ro ly , m e g b íz o tt o k ta t ó S z a b ó I s tv á n G y ö r g y , a d j u n k t u s D é v é n y i P éter, ta n á r s e g é d T ó t h O r s o ly a , ta n á r s e g é d E s z e s B o ld izsá r, m e g b íz o tt o k ta tó Z e n t a i Is tv á n , a d j u n k t u s TÁVOKTATÁSI INTÉZET VEZETŐJE 7é r s z ty á n s z k y Ö d ö n �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán diplomát szerzettek névsora 2000-2005 у 2000 TAVASZÁN PRAECLARE Éles Anita Morvái Attila Parlagi Mátyás SUMMA CUM LAUDE Aradi Zita Békés Ádám Gergely Boncz Ditta Bőgős Fruzsina Bratiánu Eszter Burger Ildikó Csépai Balázs Cserei Gyula Dászkál Angéla Detrői Ferenc Dósa Kinga Fechte N. Sorina Fedák Eszter Fejéregyházi Éva Fekete Dalma Mária Feldmayer Györgyi Ferenczy Rita Gáspárdy Ilona Gláser Szilvia Gyenei Laura Flajas Barnabás Flalász Zsolt Flonti Zsófia Huszágh Andrea Jeney Orsolya Kaluber László Karafiát Katalin Kertész Andrea Kishonti Noémi Ágota Kókai Judit Komáromi László Kovács Ágnes Kovács Elvira Kovács László Láng Dóra Magyar Attila István Maráth Gabriella Martonyi Zsuzsanna Maurer Erika 285 Mester Katalin Mezey Róbert Mondschein Anita Móritz Balázs Nemescsói András Paksy Máté Papp Katalin Rozsos Éva Schmidt Beatrix Somogyi Lilla Sőléd Tünde Tarr Krisztina Tóth Péter Benjámin Tóth Zsuzsanna Újvári Ákos Urbányi András Vas Adrienn Viola Judit Viola Katalin �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE Ádány Tamás V ince Agócs Ilona Arató Franciska Bakonyi P éter Balla Piroska Balsai Szabolcs Bana Grácia Bana Tímea Bárándy G ergely Barta Tímea Bedő Mária Веке A ndrea Веке Kamilla Béky Zoltán Balázs Berényi A ndrás Berkó Lilla Berta Eszter Berzétei Dóra Bíróné Oláh E d in a dr. Bottka Viktor Budai Zsolt Csekő Zsolt Csuha Krisztián Dani Beáta Deák Ferenc Dévényi Péter Dóczi Gergely Ecsi Annamária Fazekas Róbert Fekete A nnam ária Fekete Katalin Fekete Zita Fenyvesi Zsuzsa Forgács József P é te r Földessy Máté Fridrich Katalin Gaál Erika Galántai Éva Galántai Gergely G artner Nikolett Gecser Szilvia Gonda Imre Gór Zoltán Gyulafalvi Edith Halász Barbara Haraszti Lajos Harcos Gábor Hartai Győző Hegedűs Márta Boróka Hidasi Nóra Horváth Adrienne H orváth Krisztina Huber Gábor Jásdi A ttila Jászi Orsolya Jenőffy A drienn Katalin Jeszenszky Gábor Zsolt Juhász Roland Karczag Alexandra Kardos Éva Kelemen László Kelemen Örkény Kepics Brigitta Kikindai Zoltán Iván Kiss Gergely Kiss Klára Viktória Kiss Pál Barna Koczkás János Koiss László Komáromi M árta Kosik Kristóf János Kovács Attila Kovács Gergely Kovács Tamás Sándor Kozma Ágnes Körösi Koppány Krzyzewsky Beáta Karolina Lakner Szilvia 286 Lenk Zsuzsanna Mácsai Gyöngyvér Gizella Magyarosi Szilvia Major Szilvia Márkusfalvi'Tóth Ádám Mátyás Brigitta Mayer Rita Migály Zoltán Mikó Katalin Molnár Arnold Morován Zsolt Nagy Bernadett Nagy Emese Nagy Gábor Naszódi Nikoletta Navratil Szonja Nehéz-Posony Márton N ém eth Gábor Pál Helga Pálos Réka Palotai Dániel Pándi Brigitta Papp Zsuzsanna Pátzay Péter Patyi Gergely Péter Ákos Pohánka Béla Pokorádi Márta Poór Júlia Rácz Fruzsina Raskoványi Zsuzsanna Remetei Filep Zsuzsanna Ress Erzsébet Rita Réti Barbara Ristyák Dóra Sárdi Orsolya Sas Tamás Schnitta Zsuzsanna Dóra Sélley Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2000) Siki Laura Skultéty Anikó Somorjai Márk Starecz József Suppan Ágoston Szabó Györgyi Szalainé Pauleczki Zsuzsanna dr. Szalóki Anna Szengofszky Richárd Szentirmai Endre Szmodits Zoltán Szokó Carmen Regina Tátrai Bálint Marcell Téglásy Balázs Teleki Mariann Terék Tihamér Tóth Attila Tóth István Tóth Katalin Tóth Mónika Törös Judit Varga Anetta Varga Zoltán Veres Mónika Világos Beatrix Wéber Róbert Márk Zeller Anikó RITE Burján Richárd Csapiár Szabolcs Czakó Annamária Deme Nóra Krisztina Dovák Viktória Endreffy Balázs Gerő Tamás Gyuricza Szabolcs Hamar Orsolya Hegedűs Katalin Markovics Barbara Nagy György Pántya Mónika Andrea Pócsi Ágnes Kata Schlotthauer Péter Solymosi Katalin Szabó Mónika Csilla Szterényi Sándor József Szűcs Péter Szűts Dóra 2000 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Babai Belánszky Tamás Barta Krisztina Bognár Ákos Boné László Czapné Fekete Mariann Gerencsér Ferenc dr. Horváth Erika Kiss Andrea Mohácsy Gábor 287 Műnk Julianna Szabó Ferenc Szanka Alexandra Varga Edina �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE Ámon Andrea Ascsillán Endre Bálint Attila Árpád Balogh Szilvia Beréti Zsolt Bilics Gabriella Bittsánszky Ádám Cseh László Ferenc Csepely-Knorr Tamás Cserjési Péter Csordás Ágoston Domokos Gábor Drávái Katalin Egedy Gergely dr. Egri Katalin Gerei Tamás Götl Beáta Gréczi Zoltán Gyulai Eszter Gyuricza Zsolt Hajdú István Hortobágyi Rita Huszár Márk Huszár Péter Jakab Szabolcs Juhász Péter Juhászné Budai Ildikó dr. Kálló Katalin Karancsy Mónika Kerekes Henrietta Kertész Balázs Gábor Keszthelyi Csaba KiS'Simon Bernadett Koblinger Dóra Koch Beáta Kollár Szabolcs Kosa Ádám Kovács Ákos Kovalcsik Ildikó Kováts Sebestyén Kövi László Krajnyák András Krezinger György Lángi Zsuzsanna László Judit Lehel Zoltán Zsolt Léhmann Zoltán Mekis Viktória Mogyorósi Dorottya dr. Nádasdy Miklós Nikolits Réka Pálházi Gábor Patakfalvi'Vigh Katalin Pátrovics Amrita Popovics Natália Radványi Bálint Sándor Annamária Schieder Katalin Simon Attila Simon Dávid Stumpf Adrienn Szelényi Gábor Szilágyi Orsolya Szőllősi Virág Sztvorecz Zsuzsa Takács Judit Török Zombor Utry Ágnes Varga Brenadett Varga Judit Varga Marianna Varga Szabolcs Varjas Attila Zombori Gábor RITE Fehérgyarmati-Tóth Réka Hartmann Kristóf Hegedűs Katalin Kiss Rajmund Kővári Kálmán Kun Emese Nagy László Nemere János Nemes Barbara Papp Orsolya Patassy Bence Réthelyi Zoltán 288 Révész Balázs Szallerbeck Zsolt Szentes Árpád Szivek Norbert Tóth Anna Vermesy Orsolya �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2001) 2001 TAVASZÁN PRAECLARE Durczi Zsuzsanna Esztervári Adrienn SUMMA CUM LAUDE Arató Kinga Árvay Gábor Zsolt Bankó Katalin Bertényi Imre Bisztrai Gábor Budai János Gergő Csákányóczky Éva Cserne Péter Csörsz Emese Czeglédi Beáta Dávid Zsófia Engel Veronika Eperjesi Tímea Fedor Kristóf Fodor Katalin Eszter Gruber Judit Gulics Boróka Hídvégi Katalin Hornyik Zsuzsanna Horváth Henrik Ivanics Zita Ivanovics Georgina Jakab András Kacsóh Lilla Kánai Pál dr. Kapronyi Ferenc Kemenes Csaba Kertész Gábor Körmendiné Kovács Veronika Kövesdy Viktória Kratochwill Dávid Landi Balázs Zoltán Mravinác Andor Nemes Ákos Németh Szabolcs Pálfalvi László Papp Dávid Pintér Ágnes Zsófia Rácz Júlia Rádai Ágota Solymár Károly Staviczky Péter Szabó Attila János Szauder Orsolya Tattay Szilárd Téglásy Péter Tüske Gábor Varga Szilvia Weimann Krisztina Zsadányi Nagy Fruzsina Pretsner Kamilla CUM LAUDE Alliquander Tamás Ambrózi András Asztalos Katalin Csilla Babosa István Bácsatyai György Baffia Gergely Gábor Balázs Gábor Balkányi Katalin Balogh András József Balogh Zoltán Richárd Bán Gergely Bánki Melinda Baruch Gábor Békés Gergely 289 Benedek Szabolcs Benkő Ágnes Béres Judit Bertalan Judit Bíró Gyula Borbély Kata Borvendég Zsuzsanna �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Bory Noémi Bucsányi Réka Butenkov János Csáki Dimitrij Csala Győző Csányi Tamás Cserháti Anna Bianka Cserháti Eszter Rita Csillag Attila Csizma Zoltán Miklós Czigányik Nóra Czirbus Tamás Czóbel Mária Gyöngyi Dárdai András Ernő Dudás Lilian Egyházi Tímea Endreffy Zoltán Erdős Hajnalka Erős Emese Farkas Alinka Fehér Diána Fekete Karolina Fekete Noémi Erzsébet Ferenczy Réka Filipovits Viktória Flieg Dóra Frei János Fridman Róbert Frischfeld Henrik Péter Fűzi Ákos Fűzi Tamás Gáspár Andrea Gemela Zsuzsanna Gerencsér Balázs Gettler András Gőz Gyöngyvér Eszter Gulácsy-Tóth Tamás Gyarmati Ágnes Gyenes Viktor Győri Judit Katalin Hangyási István Harmat Albert Heincz Gabriella Hillier Dorottya Hódi Alexa Viktória Hódsági Kata Horváth István Horváth László Horváth Péter János Horváth Petra Teréz Horváth Teréz Ivanics Gábor Izsa Szabolcs Jakabfi Zoltán Jány Attila Pál Juhász Albin Kádár Orsolya Kállay Márta Kántor Kinga Kapitány Zsuzsanna Karika Márton Karikás Andrea Karkosák Balázs Kékkő Orsolya Király Zsuzsanna Kis Balázs Koltai Enikő Konkoly Manrikó Kosza Yvette Kovács Dorottya Kovács Gabriella Kovács Krisztina Ágnes Kovács László Kozma András Köncse Rita Könyves Rita Körtvélyessy Zsolt Kuglet Zsolt Lambertus Katalin Lánchidi Péter Lancz Attila Láng Eszter 290 László Viktória Lásztity Alexandra Lévai Alexa Ligeti Artúr Miklós Loós Éva Lugosi-Szabó Katalin Mácsik Zoltán Máj Károly Makai Dániel Makula Gergely Markowszky Eszter Marticsek Dénes Márton Judit Máté Erika Ildikó Máté Viktor Mészáros Gábor Mészáros Réka Miháltz András Mikesy Orsolya Mód Péter Molnár Anita Molnár Norbert Morvay Boldizsár Muszatics Péter Nagy Csilla Nagy Veronika Nagy Zsófia Nisóczi József Levente O tt István Pap Orsolya Papp Erika Papp Ildikó Pavletits Zsófia Gyöngyi Pelle Orsolya Pelyhe Szilárd Pétervári Orsolya Pletenyik Zoltán Pregun Gabriella Pusztai Borbála Rapport Gyöngyi Rátkai Balázs Trisztán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2001) Reményi Bence Richter Richárd Romhányi Rita Rövid Levente Safarcsik Viktória Sándor Péter Schleifer Dóra Selmeczi-Kovács Zsolt Sík Tímea Simon Péter Sipos János Somorácz Gergely Soproni Zsolt László Sövegjártó Kristóf Steiner Renáta Subái Gáspár Sugár Hajnalka Szabó Klaudia Szabó Miklós Szabó Péter Szakái Györgyi Szalai István Szathmári Irma Veronika Szeberényi Lívia Szederkényi Olga Székács Júlia Szénási Viktória Szente Réka Miléna Szmodis István Tamási Artur Tarjányi Bence Temesi Kinga Tokaji Fruzsina Tomaj Balázs Tomcsányi Zsuzsanna Toronyi Kristóf Tóth Orsolya Ugrón Gáspár Gábor Vajda Ákos Vámos Andrea Varga Antal Varga Aranka Varga Dávid Varga Réka Várszegi Réka Völgyi Andrea Vutskits Péter Wetzel Tamás Zubriczky Barbara Vaskó Gábor Vereség Orsolya Vermes Zsuzsa RITE Albert Katalin Antóny Zsolt Bíró Balázs Bonivárt Beatrix Boros Dániel Bujdosó Gábor Csonka Árpád Dombrádi Judit Dragon Pál Drescher Ivor Egyed Éva Érdi Gábor Paragó Gyula Für István Gárdos Zsombor Zoltán Greffné Lex Annamária dr. Holp András Horváth Tímea Illyés Péter Imre Adrienn Kun Olivér Lex Andrea Maros Veronika Miklós Barna Molnár Csaba Murányi Márton Németh Miklós Panker Szilárd Perényi Nóra Rédling Beáta 291 Sipos Balázs Benedek Sipos Krisztina Carmen Szabó András Szabó Eszter Szakács Enikő Szalay István Szeghy Balász dr. Szokola Ildikó Türk Zoltán Váczy Attila Marcell Vágási Emőke Varga László Vattay Krisztina Zorkóczy Miklós �A PÁZMÁNY JOGÍ KARÁNAK TÍZ ÉVE 2001 ŐSZÉN PRAECLARE Filipszky Tamás SUMMA CUM LAUDE Farkas Roland Fekete Eszter Gyurcsó Judit Juhász Zsuzsanna Kovács Rita Edit Medve Richárd Ákos Péceli Ádám Szabó Sarolta Szentes Katalin Dóra Tóth Dóra Virág Zsolt Virágh Attila CUM LAUDE Bácsi Éva Judit Baltay Tímea Krisztina Bartha Gábor Benő László Tamás Bereczky Orsolya Berényi Diána Birher Nándor Bisztray Zsolt Márton Bittsánszky Géza Boros Ildikó Botos András Gábor Budavári Krisztina Búzás Melitta Dobos József Éliás Krisztina Élő Gábor Fakó Beatrix Ferenczi Brigitta Fodor Anetta Forgács Gábor Galó Gabriella Gámán Tünde Gebe Zoltán Gerencsér Gábor Gyarmati Franciska Kata Haidegger-Nagy Ágnes Éva Hauberl Emőke Horányi Cintia Juhász Andrea Kemény-Beke Ádám dr. Keresztes Orsolya Kontér Tamás Kovács Eszter Kovács Melinda Kriston István Lenkei Mirtill Márton Bernadett Mészáros Zsófia Mihálffy Angéla Mina András Attila dr. Molnár László Zsolt Neményi Réka Néráth Andrea dr. Nógrádi Mária 292 Ötvösi Orsolya Palanovics Dorottya Paluch Tünde Perbíró Gábor Petróczky Anna Pikali Petra Pile Klára Pohl Petra Mercédesz Récsényi Attila ifj. Silling Ákos Sipos Attila Sóki A nett Rita Stefán László Péter Stumpf Adrienn Ramóna Sümegh Attila Szabó Ágnes Szanyó Edina Szemes Róbert Szenei Ildikó Szepesi Andrea Éva Tili Annamária Tóta Áron József �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) Tóth László Tóth Zoltán Vámossy Andrea Eveline Varga Zsigmond Vig András Gergő Vörös Álmos András Zubornyák Emília Zsigmond György RITE Benkó Balázs Csabai László Csonka Szabolcs Albert Erika Orsolya Gergely Dorottya Негру Miklós Horváth Viktória Jávor Ágnes Kele Mária Kovács Anett Éva Molnár Tamás Nemes Tamás Órai Győző Zoltán Pápay Zoltán Szilárd Reichert Péter Szutrély Gergely Tenk László Tóth István 2002 TAVASZÁN PRAECLARE Pomeisl András József SUMMA CUM LAUDE Antal Veronika Balla Gábor Békési Zsófia Blatnyák Zoltán Bolla Zsófia Bollók Szilveszter Bolya Boglárka Erdődy János Fehér Kinga Fodor Bea Forstóber Gábor Fuglovics Gabriella Fiilöp Hilda Gaál Péter Geiger Nóra Gernhardt Katalin Greguska Péter Harmat Anita Hlacsok Krisztina Holdampf Gusztáv Horváth András Horváth Réka Horváth Zsuzsanna Juhász Orsolya 293 Jurida Petra Natália Koch Tímea Kozma Zsuzsanna Lásztity Dusán Lévai Mariann Lindmayer István Megyeri Andrea Micskey István Molnár Olga Borbála Molnár Patricia Rita Móricz György Nagy Péter �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Nagy Szilvia Andrea Nyári Péter Orosz Krisztina Oszkó Rita Ostor Balázs Pfeifer Péter Pintér Andrea Pongrácz Judit Rajkai Viola Reisz Mónika Rostási Szabó Csilla Schlosser Annamária Somogyi Szilvia Stágel Bence Sütő Katalin Száz Ágnes Szeremlei Zsófia Eszter Takács Eszter Takács Rita Tauber Szilvia Tésenyi Renáta Edit Tóth Balázs Miklós Török Rózsa Traser Julianna Sára Urbán Kristóf Vácz Gergely Várady József Vizi László Tamás dr. CUM LAUDE Abay-Nemes Orsolya Ábrahám Judit Aján Anita Antalóczy Péer Aszalós Györgyné dr. Bácskai László Bagaméry-Szalay Róbert Balogh Tímea Bara Emőke Bárdos Szonja Barkó Péter Békés Orsolya Bekk Mária Belákovics Eszter Bencsik Dávid Berecz Tímea Bézsenyi Balázs Birherné Szabó Adrienn dr. Birkás Györgyi Biró Ádám Péter Biró Tamás Bogdán Tamás Imre Bohn Eszter Bokor Adrienn Borbára Marcell Brindza Renáta Christián László Csákó Gergely Csapiáros Ágnes Czakó Mónika Czímer István Dekovics Zsófia Márta Dely Zsófia Desics Péter Detrich Zsuzsanna Dévényi Márton Dienes Orsolya Katalin Drágán Gyöngyvér Erdélyi Dorottya Erdősi László Faix Zsófia Farkas Norbert Fazekas Dóra Fekete Erzsébet Edina Fekete Imre Fodor Krisztina Frank Ágnes Frivaldszky Gáspár Gaál Tibor Gáti Anikó Gegus Eszter Gerendás Anna 294 Gonda Marietta Gonda Mónika Gönczy Andrea Griniusz Ádám Grósz András Gulrich Zsófia Gulyás Noémi Gurbán Györgyi Gyulai Judit Halmai Miklós Tamás Haraszti Anikó Haverla Ditta Hegedűs Ákos Hegedűs Magor Miklós Hete Norbert Béla Hidelmayer Csicsman Judit Hódy Gábor Horváth Bence István Horváth Melinda Horváth Zsolt Hős Hajnalka Игарка Judit Hruby Attila Huncsik Gyöngyi Inokai Balázs Istella Csilla �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) Jávorszki József Kálnoki-Gyöngyössy Zsófia Kancsár Anita Kántor István Zoltán Karászi Margarita Kárpáti Júlia Kárpáti Krisztina Karsai Krisztina Kegyes Anna Kinga Kelemen Zsolt Kemény-Beke Pál Kende Júlia Kenézi Diána Kerekes Gábor Kéringer Csaba Kisgyörgy Orsolya Kiss Balázs Kiss Károly Miklós Kiss Krisztina Kókány Csaba Győző Koltay András Koncsekné Kovács Ágnes Kondor Bence Barnabás Korcsmáros Aliz Kosa Mónika Szidónia Kovács Adrienn Kovács Benedek Márton Kovács György Kun Annamária Éva Lakos István Sándor Lovas Márta Lukács Krisztina Lukács Zoltán Majoros Márta Máltesics Eszter Manhertz Zita Mátyás Krisztina Mécs Katalin Ágnes Medveczky Gábor Medveczky Viktória Mészáros Gergely Mészöly Dóra Mihályi Rita Mikié Sándor Miklovicz Judit Renáta Minárovits Zsuzsanna Mohos László Molnár Csaba Imre dr. Molnár Pál Mosolygó Sára Muhari Nóra Musulin Kata Aliz Nádor-Nikitits Grácia Nagy Gábor Bálint Nagy Katalin Nagy Orsolya Nagy Szabolcs Nagyné Feckó Beatrix Nedwed Mária Bernadett Németh Anita Németh Doris Tímea Németh Ildikó Neumann Attila Oláh László Zoltán Onczay Gábor Orbán Péter Orosz János Pálné Vörös Nikoletta Pátzay Ádám Penziás Dávid Peterdi Anikó Petrássy Miklós dr. Petreczky Krisztina Pintér Evelin Pluhár Hajnalka Pócza András Polony Gergely Pongor Lilla Potrák Inez Pózna Viktória Pozsgai Petra Presser Zoltán 295 Puruczky József László Puskás Renáta Rábai Mónika Rácz Balázs Rácz Margit dr. Rácz Zsuzsanna Rádonyi Dénes Radvánszki János Regős Norbert Rétháti Viktória Révész Margit Rosdy Tamás Sári Zoltán Sárközy Gergő Sárvári Tamás Sas Melinda Say Viktória Schmeck Richárd Schmidt Erika Veronika Schmidt Zoltán Schmidtné Iváncsics Cecilia Schümeky Zsombor Sefer Iván Dávid Sidorow Károly Siller Imre Sinku Emese Skarka Cecília Somogyi Árpád Somorjai-Dörflein Richard Soóky Saul Márk Soós Mihály Spanga Zsuzsanna Steffel Boglárka Stefka Annamária Sugár Balázs Surányi Eszter Sydó Zoltán Dr. Szabó Endre Győző Szabó Szilvia Szabó Zorica �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Szacsky Borbála Szalay Klára Gabriella Szaniszló Brigitta Szarka Eszter Szász Bertalan Ákos Szénégető Adrienn Szentesi Mária Szentkláray Bence Szeremlei Andrea Szilágyi Andrea Szilágyi Beáta Szinessy Péter Szőkefalvi Nagy Gábor Szövényi Márk Szuhács Renáta Szűcs Katalin Szűcs Viktor Takács Péter Attila Tamás Csaba Tar György Tarján Zoltán György Tarlós Mónika Tebeli Izabella Teszársz Anna Torna Vanda Tomasitz István Tóth András Tóth Gyula Ferenc Tóth Judit Viktória Tóth Krisztián József Tóth Péter Tóth Szandra Töpler Eszter Trieb Gergely Uhel Gábor Újvári Zoltán Ukös Gabriella Vajda Zoltán Valler Hilda Zsuzsanna Váry Viktória Veressné Borovszky Tímea Vikor Áron Dávid Vitályos Á ron László Vukov Antal Weinbrenner Ágnes Werderits Krisztián Wiedemann János Windisch László Winkler László Wolf Judit Zakar Gergely Zakariás Andrea Zalán Benedek Gáspár Zarka Szilvia Hona Zsákos Szőke Melinda Zsifkó Mariann RITE Alberti György Andrási Gergely Balsai Csaba Bazsó Bernadett Boros Árpád Boros Márta Bugyi Csaba Béla Búkor Beáta Dalmy Julianna Mária Danes Ferenc Danes Judit Dobai Zsófia Fekete László Gáspár Tamás Gresa Katalin Hajnal Gábor Horváth Ferenc Igaz Iván dr. Imreh Borbála Kliment Géza Péter Kovács Eszter Adrienn Kovács Róbert Kováts Dénes Marton Bernadett Valéria Molnár György Nagy Ádám Dániel Nagy Gergely Tamás Pap Tamás 296 Rapai Teodóra Sáray András Seereiner Márta Süslecz László Szalai Nóra Szalay Adrienn Szobonya Gergő Miklós Tamás Gabriella Török Petra Üveges Sándor Varga Edina Virág Benedek Zsilvölgyiné Tóth Szilvia Zsíros Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) 2002 ŐSZÉN PRAECLARE Rédei Alexandra SUMMA CUM LAUDE Ákos Tamás Borbás Zsuzsanna Haraszti Judit Hóbor Gabriella Jakab Izabella Káplár Orsolya Csilla Korényi Sarolta Pál Andrea Sipos Gabriella Steindl Eszter Zakariás Kinga Rita CUM LAUDE Ábrahám Dániel Ács István Árva Zsuzsanna Eszter Aszmann Róbert Babkó Norbert Balogh Ákos Balogh Zsigmond Baranyai Ágnes Bárdos Gergely Baumgartner Ágnes Bergmann Boglárka Bertalan Ágnes Bicskey Eszter Biró Marcell Bíró Ágnes Bodrogi Péter Borhegyi Ferenc Boros Emese Boros Linda Ágnes Búj tor Anna Krisztina Csapó Ágnes Csuka Péter Czeller-Kovács Péter József Dalos Judit Deák Gábor Debre Magdolna Dékány Anita Desits Eszter F. Kiss Gabriella Fedák István János Fehér Gyula Financsek Zsuzsanna Katalin Fodor Beatrix Fónagy Gergely Főmet Béla Galambos Eszter Gáspár Miklós Glegyák Eszter Goldfárth József Gömöri Dóra Győri Attila László Győrvári Brigitta Ágnes Gyurcsán Judit Anna Gyurcsánszky Balázs Hergert Ottó 297 Herkner Gyula Hoffmann Péter Ákos Holtzer Éva Horváth Alexandra Horváth Éva Horváth Mihály Huszák Balázs Kádár Mercédesz Kálnoki-Gyöngyössy Márton Kampfmüller Sándor Karsai Orsolya Kiss Renáta Kiss Virág Klósz Beáta Komjáthy Zsuzsa Eszter Kovács Annamária Kovács Balázs Kövér Krisztina Krizsanits Gergely Kukucska Szilvia Láng Géza Károly Liziczainé Galavics Krisztina �A PÁZMÁNYJOG1 KARÁNAK TÍZ ÉVE Lovas György Lőcsy Viktória Lukács Krisztián Manger Marcell Marton Klaudia Melegh Anna Mezey Franciska Molnár Ágnes Ilona Molnár Balázs Péter Molnár Richárd Monori Levente Márk Nagy Izabella Nagy Orsolya Ágnes Némethy Eszter Nyitrai Károly Olajos Csaba Padlovics Ágnes Pálvölgyi Miklós Papp László Parties Krisztina Pataki Szabolcs Percze Szilvia Katalin Pfiszterer Orsolya Pista Balázs Pokorádi Katalin Pólik Cecília Povolnik Beáta Pozsonyi Máté Pulics Krisztina Ramel Rami Réti István Sauer Zsuzsanna Sághy Andrea Zsuzsanna Scholz Evelin Schultz Andrera Seprényi Andrea Simkó Gabriella Simon Péter Miklós Sitkéi Tamás Somosy Edina Sőrés Zsuzsanna Sramkó Katalin Strbka János Syposs Csilla Szabados Tamás Szabó Csaba Szabó Péter Szabó Zsófia Szakály Noémi Szalai Judit Zsuzsanna Szelőczei Anna Szentgyörgyi Júlia Szokoly Péter Takács Zoltán Tamás Olivér Viktor Tasi Mihály Tolnay Rita Tóth Attila Szabolcs Tóth István Tölgyesi Viktória Turu Olga Ugrón Zsolna Újházi Edina Újhelyi Péter Ujváry Katalin Vámos Istvánná Varga Veronika Vida Márta Vidéki Noémi Vladov Veronika Zakariás Mónika RITE Bánfalvi Sándor Bentouminé Horváth Helga Bódy Ágnes Eszter Boné Beatrix Császár László Csermák Bálint Csiha Kinga Hajnalka Emődy Teodóra Endrédy Zoltán Fekete Zoltán Féner Viktor Friedery Réka Renáta Gazsi László Hadrik Hajnalka Hegedűs András Hepp János Herczeg Kata Horváth István Ivády Péter Kása Karolina Katona Hedvig Kézsmárki Éva Mónika Kiss András Kosztolányi Örs Kürthy Levente 298 Laczkóné Hesz Boglárka Lantos Emőke Márton Andrea Mátrai Magdolna Mészáros Melitta Mészáros Renáta Mizsei Erzsébet Molnár Gábor Molnár Orsolya Molnár Tamás Németh Noémi Péteri Nikoletta Schiesz Erika �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Somlai Zita Szabó Balázs Szentgyörgyi Andrea Szigetvári Mária Tamasi Zoltán Tokodi Judit Tusor Gabriella Villányi Zsuzsanna Zsolnay András 2003 TAVASZÁN SUMMA CUM LAUDE Abermann Szilvia Andréka Tamás Bácsi Hajnalka Balázs Katalin Botár Ildikó Tünde Csavlek Agnes Dobos Agnes Viktória Dóczi Noémi Katalin Domonkos Gyöngyi Drén Pál Márton Drucskó Éva Dudás Dalma Fekete Balázs Goda Tamás Gábor Gyorffy-Bengyel Katinka Helembai Eszter Herega Judit Horváth Evelin Edit Horváth Katalin Renáta Illés László Juhász Mária Kelemen József Kézdi Árpád Kocsis Orsolya Kocsiscsák Gergely Korentsy Endre Péter Labundy Rita Likárovics Erzsébet Lomnici Zoltán Lukácsi Katalin Margitay-Becht Beáta Mentes Andrienn Mikó Ádám Péter Nagy Ákos Nagy Krisztina Nagy Rita Nagy Zsuzsanna Krisztina Nagy né Dobos Éva Anna Németh Gergely Németh Nóra Neuberger Ákos Novák Péter László Ohlendorf Nóra Pecsenye Tibor Petia Csaba Tamás Petróczy Katalin 299 Pócza Róbert Pungor Szilvia Riba Tamás Ritter Eszter Schwartz Viktória B eáta. Seres Tamás Somogyi Dávid László Szabó Dávid Szalma László Balázs Szaszovszky Géza Tasi Petra Anikó Ternácz Krisztina Tóth Katalin Török Bernát Ferenc Vadász Viktor Vándor András Vészelik Evelin Weidinger Ivett Wirth Irén Emília Zafír Virág Zsolnai Ágnes Katalin �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE A bért János Angelus Dóra Gréta A niot Péter Aszmann Eszter Bajor Gabriella Bakó József Balásfalvi'Kiss András Baláti Péter Balázs Péter Bálint György Rudolf Banczerowski György Bánhegyi Gergely Barabás Nikolett Bartha Levente Benyó Anette Bercsényi Zsófia Bognár Miklós Bokor Katalin Luca Bolyky Orsolya Borókay Réka Boros Emese Krisztina Boros Gábor Boros-Peklár Emese Judit Bózsó Andrea Brehószki Márta Csapó Orsolya Zsuzsanna Csapó Zsolt Csehi Regina Csulák László Czvalinga Katalin Deák Bertold Deák Etelka Deli Orsolya Disznós Edit Dobrai Balázs Drienyovszki Lilla Éhn Dávid Éliás Dávid Enyedi Eszter Eperjes Krisztián Erdészné Horváth Orsolya Farkas Adrienn Fehér Nóra Fekete András Felszeghy Petra Fenyves Gábor Fenyvesi Henrietta Fiore András Földeák Anna Franczia Mercédesz Frank Zita Frenreisz Zoltán Friedel Zsuzsanna Füzes Bernadett Gábor Eszter Garancsy Dóra Géczi Róbert Gerse Károly Gódor Mónika Gombás Georgina Gombolai Henrietta Gombos László Győri János Gyurcsa Éva Harcsa János Hargittay Szabolcs Hartwig Beáta Hatás Orsolya Liliána Hatházi Vera Heckenast Dóra Henis Orsolya Hidassy Dóra Hochman Ágnes Holczinger Krisztina Honti Katalin Csilla Horacsek Szilvia Hornyák Gyula Horony Levente 300 Horváth Alexandra Horváth Katalin Horváth László Horváth Orsolya Horváth Tímea Horváth Zoltán Illés Krisztina Jakubász Attila Jauernik Ágnes Kádár Ernő Kádár Miklós Gergely Kalmár Tibor József Kalotai Kinga Kálovics Eszter Kamoncza Márta Kanizsai Katalin Kárpáti Bernadett Karpiák Gabriella Kázmér Dániel Kérdő Gábor Kerékgyártó Gizella Keszler Ágnes Keszthelyi Alajos Kiss Gabriella Kocsis Kata Kóder Eszter Komáromi Zsolt Koncz Marina Kóré Veronika Kovács Krisztina Kovács Réka Kovács Zsolt Kökényesi Attila Körmendi Szilvia Kratochwill Éva Krikovics Ágnes Rita Lázár Zsigmond Legény Péter Leitner Nóra �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Lente Zsolt Lovász Ernő Mabda Gábor Macsári Viktória Major Katalin Majtényi Anikó Mándics Botond Markos Zsombor Máthé Csilla Mattyasovszky-Zsolnay Bence Mayer Endre Méhessy Renáta Zsuzsanna Mester Györgyi Mészáros Kinga Mária Mikóczy Ilona Moravcsik Krisztina Nagy Béla Nagy Brigitta Nagy Emese Nagy Enikő Mária Nagy Eszter Nagy Ilona Nagy Orsolya Nagy Péter Nagy Viktória Német Zoltán Németh Adrienn Németh József Németh Nóra Németh Zoltán András Nosztrai Eszter Nyisztorné Ladocsy Judit Nyúl Balázs Olajos Anita Opor Gergely László Orosz Tibor Ömböli Zsuzsanna Pákh Éva Mária Pallós Nikoletta Pálmai Éva Mária Palotás Csongor Papp Dorottya Papp Zsófia Pátkai Katalin Payrich András György Percze Zsófia Pető Nikoletta Prekovits András Rácz Viktória Anikó Rentes Attila Réthelyi Szabina Rideg Dávid Ruszthi Zsolt Sáfár Károly Sasvári Attila Schelbauer Balázs Schenek Ágnes Schmidt Barbara Sengel Éva Sifter Veronika Siklósi Zoltán Péter Simányi Balázs Márk Sipos Tímea Sonnevend Alexandra Spengler Katalin Stanka Gergely Surányi Boglárka Surányi Katalin Sümegi Szilvia Szabó Ferenc Szabó Tibor István Szabó Tímea Szalay Ferenc Szamos Márton Szántay Eszter Szántó Anett Szappanos Réka Szász Gabriella Szederkényi Zsolt 301 Szentpály Dóra Szilágyi József Szilágyi Katalin Szilágyi Szilvia Szűcs Balázs Tósoki Ernő Tóth Ágnes Tóth Balázs Tóth Erzsébet Katalin Tóth Zoltán Tóth Zoltán Tőkey Mária Tömösvári Andrea Tömpe Márton Török András Gábor Tündik Ágnes Újvári Éva Urbán Katalin Erika Vágó Laura Vámos Attila Ványi Dóra Váradi Tamás Varga András Varga Beáta Varga Karolina Varga Mónika Katalin Varga Szabolcs Varga Virág Várpalotai Viktor Vég Tímea Vezekényi Csaba Vörös Ágnes Wéber Natália Werner Éva Závodi Tímea Ziegler Csilla Zumbok Gabriella Zsákai Szilveszter Zsíros Krisztina Zsolnay Edit �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE RITE Bagi Judit Bertók Judit Bilecz Katalin Csikós Andrea Dóra Domonkos Veronika Rita Dózsa Kata Drabos Erik Kasszián Egedy Klára Feczkó Eszter Gróf Pálma Horváth Dóra Igaz György Károlyi Eszter Kemény Csaba Károly Kiss Erik Richárd Kokas Dániel Kontár Ágnes Kulik Mihály Lakatos Balázs Lantos Veronika Lippai Zsuzsanna Karola Mártha Ágnes Eszter Nagy Éva Nagy József Nagy Tamás Némethi Csanád Palotai Eszter Pintér Ákos Poprádi Péter Zsolt Rafajlovics Emília Ruzsbaczky Nóra Sinkó Doris z Stan Nicolaie Szécsi Ágnes Szlanka Tamás Tógyer Hajnalka Visontai Csongor Zs. Szőke Andrea 2003 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Árvái János Fejes József Gáspár Anna Kalota Ágnes Mária Láncos Petra Le a Madarász Hedvig Marschalkó Petra Melicher Csilla Ondrusek Eszter Sashegyi Nóra Szabó Mária Tóth Melinda Tunyogi András Márton CUM LAUDE Ábrahám Dominika Ábrahám Júlia Bazsányi Gabriella Bence Rita Bodó Gergely Sándor Bőgi Eszter Burián Ottó Cserpes Gyöngyi Edit Czakó Kornélia Dankó Rita Deák Roland Dudics Lóránt István Farkas Dóra Farkas Szilvia 302 Fehér Ákos Fekécs Zita Forgács Karolina Füzér Diána Gönczöl Anikó Gyarmati Éva Henrietta Gyorgyevics Benedek �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Gyulavári Krisztina Hoblyák Júlia Hornung Ágnes Horti István Horváth Adrienn Horváth Szilvia Ifjú Lilla Incze Ádám Jávor Johanna Juhász Mihály Kálóczi Eszter Kanizsai Katalin Keczán Márk Kiss Anita Kiss Nikoletta Kondorosi Nóra Kun Ildikó Kuris Győző Laurencsik Yvette Lukács Gergely Marosi Gyöngyi Máthé Gergely Mersits Tímea Mravik Magdolna Judit Nagy Dávid Nagy Georgina Timea Nagy Zoltán Németh Tibor Nuszpl Judit Ágnes Orosz András Orosz Andrea Ötvös Nóra Csilla Pásztor Krisztina Pistár Terézia Pohánka Zsolt Prónay Zsuzsanna Rétvári Bence Máté Sábián Zsolt Sándor Roland Schönweitz Bettina Simon Mihály Soós Mária Süveges Antal Pál Szegedi Bernadett Szegvári Lívia Székely Kornél Szekeres Beáta Szemenyei Árpád Richárd Szepesi Kinga Szilasi Erika Szlifka Gábor Takács Judit Takács Rella Terenyi Sándor Tímár Áron Tószegi Anikó Ujsághy György Újvári Dóra Valent Andrea Varga Borbála Vargáné Balogh Orsolya Várszegi Zsolt Vermes Dóra Visegrádi Ágnes Wolher Szilvia RITE Bakos Réka Balla Pál Dániel Barna Gábor Bordás Ákos István Bozzay Ágnes Judit Esztergomi Éva Gallai Zsuzsanna Hajnalka Gulácsy Imola Anna Hegedűs Anikó Hevesi Ágnes Eszter Horváth Imre Illich Ferenc Jánosi Nóra Kaáli Kornélia Kanta Renáta Kapuvári Balázs Készéi Gergely Koblinger Gábor Korbácska Zsófia Kovács Éva 303 Kugler Viktória Lehotai Lilla Lőrincz Éva Révész Dóra Sas Károly Sztruhár Sándor Tomsits Tulipán Váradi-Szabó Johanna �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 2004 TAVASZÁN PRAECLARE Vator Zsuzsanna SUMMA CUM LAUDE Aszódy Anett Asztalos Zsuzsa Bárdi Bernadett Borsfái Balázs Burai-Kovács János Déri Tamás Előházi Csilla Fazakas Beáta Ágnes Gajdics Ágnes Gabriella Gelencsér Anita Grácz Zsuzsanna Horányi Márton Krisztián Illés Levente Ákos Imre Melinda Juhász Dorina Kaszás Ágnes Katona Margit Kóka Gábor Kómár András Kopándi Rita Bernadett Könczöl Miklós Körmendy Anita Kitti Madách Gabriella Petra Márton Péter Matusik Tamás Mezőfi Brigitta Nagy Márta Nagy Péter László Németh Ágnes Peti Viktória Pintér Edit Rácz Zsuzsanna Ratatics Zsuzsanna Remes Gábor Rózsahegyi Gabriella Anna Simányi Zsolt Skoda Szilvia Szentpéteri András Szőke Zsófia Takácsné Hódos Zsuzsanna Tóth Viktória Ujfalussy Zsolt Újvári Viola Ulviczki Éva Ungár Eszter CUM LAUDE Ábel Ágota Adamis Krisztina Akii Miklós A ntal Kadosa Adorján Árvay Dóra Asbóth Lőrinc Babály Henrietta Badacsonyi Zsolt Bagi Éva Bajzáth Orsolya Katalin Bak László Bakti-Bartus Anna Katalin Balázs Győző Balázs Veronika Balogh Dóra Balogh János Balogh László Bán Janka Bánáti Kristóf Bánhegyi Zita Barna Márton Ádám Bartos Eszter Katalin 304 Bellosevics Balázs Belső Zsuzsanna Benczéné Matkocsik Ágnes Benke Judit Benkó Adrienn Benyovszky Zsombor Bertha Veronika Bihari Zsófia Bisztriczki László Bódis Robert Sándor Bognár Károly �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2004) Bognár Szilvia Bohátka Gergely Borbély Magdolna Borbély Mária Boros Adrienn Botka Zsuzsanna dr. Csáky Zsófia Csányi Zsuzsanna Császiné Herczeg Henrietta Csatári Adrienn Csegezy Árpád Csikós Anikó Csongor Péter Csonka Balázs Csordás Hedvig Ágnes Cziráky Gábor Czirok Sándor Darvas Zoltán Dávid Vera Deákné Rubóczki Angéla Dezsényi Edit Éva Dobrovoczky Ágota Dzsinich Gergely Ecsedi Leticia Éger Pálma Egyed Annamária Endrefi Zsolt Ertsey Krisztina Fábiánkovits Anna Faller Beatrix Renáta Farkas Dominika Fehér Zoltán Fekete Gyöngyvér Fekti Ákos Felcsuti Katalin Felföldi Nóra Fényes Orsolya Fidlerné Kádár Anna Ágnes File Gabriella Fodor Bernadett Fröhlich Balázs Füle Balázs Gadavics Kata Gál Csilla Emese Garami László Gárdos Adrienn Gégöl Gazsó Gelányi Anikó Gerencsér Ildikó Geszti Gábor Mihály Glóner Péter Görhöny Barbara Grébecz Kristóf Balázs Gregó Zoltán Grósz Dóra Gulyás Dóra Gulyás Gergely Győző Gyalog Ágnes Anikó Gyenes Kata Gyulai Judit Gyurcsó Ildikó Halmágyi Csaba Hanti Margit Kinga Haraszti Kinga Edit Hegedűs Levente Héjjá Ildikó Henn Péter Holecz Csilla Horváth Eszter Horváth Gyöngyi Horváth Linda Horváth Rita Hosszú Ágnes Hricz Andrea Huszti Lívia Hutás Péter Ákos Ilauszkiné Pokornyi Katalin Imre Júlia Jaskó Luca Magdolna Józsa Ágnes Juhász Ágnes Juhász Gábor 305 Juhász-Miczura A ndrea Kacz Ivett Kajtár György Kakas Máté Kallivoda-Koltay András Kalotai Péter Kanalas Edina Káplány Szilvia Karádi Teodóra Elida Kardos Angelika Csilla Kátai Tóth Béla Katona Edit Kele Bernadett Kenese Attila Kertész László Keszey Gábor Keyha Ádám Kiricsi Karola Kisnémet Erika Kiss Balázs János Kiss Ilona Erzsébet Kiss Péter Kiss Teréz Klausz Kornél Knol Balázs Kóborné Benedek Ibolya Kóczián Lilla Koczkás Krisztina Kollár Ádám Komáromi Pál Komjáti Péter Kontrát Richárd Korsósné Bajzát Terézia Kóti Réka Ágnes Kotsis Éva Kovács Péter Kovács Zoltán Kozma Judit Kőhalmi Attila König Orsolya Krámer Veronika �A P Á Z M Á N Y JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kreczinger Csilla Kristin A ndrea Kudelich Ferenc Kurcsics Gerda Lantos M elinda Láposi E nikő László Á ro n Márk Lázár Á g o ta Katalin Lenkei Balázs Lovas B eatrix Magyar P éter Majosházi Linda M akara Zsuzsanna Erzsébet M am uzsich Milán M artsekényi Atilla Viktor Mátyási D ániel M edovarszki Lívia Megyei G yula Mérei Balázs Mészáros Anikó Mészáros Iván Mező Balázs Béla Mikó G ergely Mikula M árta Mikuska Orsolya Minda P éter Mizsák Éva Mohácsi M áté Molnár L inda Molnár M arianna Muskovszky András Nádasi Viktórai N ádudvari Gyöngyi Mária Nagy A ttila Mihály Nagy Eszter Nagy Ju d it Nagy László Nagy O rsolya Ném eth Á gota Németh Z oltán Pál Novák A m an d a N yéki Renáta N yusti Szilvia O cskó Eszter O rosz Márta Páczay György Páncsity Zora Papp Alexandra Papp Eszter Paulovics Ivett Pesti Ivett P éter Zsuzsanna Pétsy Zsolt Pfléger Réka Pigniczky Ágnes Pikéthyné Babolcsay Dorottya Prédl Tamás P uchard Tamás Pus Ferenc Rácz Attila Rácz Krisztina Zsuzsanna R adács Péter R adványi Kornélia Rappensberger Odett Nárcisz R uszthi Hunor S ándor Judit Sávai Anikó Eszter S chm idt Richárd Serfőző Henrik Smaraglay Gábor Somlai Attila Somogyi Áron Mátyás Somogyi Eszter Stefka Nóra Ágnes Sulyok Tünde Szabó Angéla Szabó Gergely Szabó Klára Szabó Petra Szakos Franciska Szarka Gábor Levente 306 Szécsei Judit Szécsi Mária Katalin Szegedi Ágnes Szelid Zoltán Szende Zsófia Szentgyörgyi Ágota Szilágyi Pál Béla Szilágyi Szilvia Szilvássy Zsófia Szilvásy György Péter Sztankó Kármen Szuper Géza Szűcs Eszter Szűcs Katalin Tafferner Tamás Taizs Gábor Takács Dóra Takács Péter Tánczos Szilvia Tanoss Zsuzsanna Tari Fruzsina Tauber Tünde Tengerdi Réka Tomanek Péter Tóth Gyula Gábor Tóth László Török Éva Ildikó Tőzsér- Zsolt Udvarhelyi Zsuzsanna Uza Orsolya Váczy Zoltán Kristóf Vágó Lilla Valacsai Pál Vályi Ákos Váradi Nóra Varga Annamária Varga Gergely Vargha Máté Várszegi Sarolta Veres Csaba Vigh Annamária �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2004) Vihart Katalin Virág Regina Virók Melinda Wagner Olga Etelka Zafiri László Zsólyomi Emese RITE Árkosi Kinga Katalin Ay Zoltán Nándor Bakcsi Krisztina Báló Zoltán Balogh Márk Baricz Tibor Bende Nóra Bodnár Mária Borsos Károly Brehószki György Csipkés András Csúz Attila Czakó Károly Devich Gáspár Domina László Béla Elek Eszter Emődi Katalin Friskó Angelika Gál Dorina Görgényi János Hadházy Sándor Hegedűs Györgyi Horváth Gabriella Horváth János Huiber Tibor Attila Jantsky Viktória Kahn Evart Kálmán Kinga Karacs Imre Kiss Veronika Kovács Péter Körösi Szabolcs Gábor Kristó Ágnes Lázár Márk Lestyán Veronika Lónyai Márta Lőrincz Arnold Major Mária Nemesi Csaba Pacsirta István Gábor Palkó Barbara Pallai Mária Panics Gergely dr. Papp Bálint 307 Rónaszéki Áron Schoefinius Eszter Seiler Borbála Semjén Gábor Spánik Beáta Spitzer Katalin Lujza Szabó Attila Szabó Erika Szabó Szilvia Szabó Zoltán Szabóné Mihályfi Mónika Szalay Zsolt Szeker Dániel Szerdahelyi Mária Szikra Lívia Zsuzsa Szőke Anna Szűcs Tamás Tóth József Varga János Zsolt Vittay Dorottya Windt Mária �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 2004 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Dobrocsi László ifj. F. Kiss Judit Kiss Orsolya Virág Kovács Georgina Lénárt Szilvia Nemeskéri-Kiss Zita Petri Bernadett Pőcze Edina Raskó Gabriella Romwalter Péter Szabó Eszter Terták Linda Tóth Adrienn Tóth Eszter Varga Julietta CUM LAUDE Apatini Jolán Aradi Csilla Baloghné Egri Judit Becze Réka Békés Imre Béldi Betegh Sándor Belkó Erika Belső Béla Berethalmi András Bergerné Tóth Nikoletta Boytha Dóra Búzás Julia Anita Csömör Ildikó Kinga Drescher Márton Fehér Zsófia Fodor Veronika Gakovic Dániel Gál Ilona Győrfi Gábor Halász Bence György Flarcsa Anita Tímea Hegyes Ágnes Herbák Henrietta Hirják Gabriella Zsuzsanna Hoffmann Éva Honváry Attila Horváth Nóra Orsolya Horváth Zsolt Benedek Horváth-Megyeri Cirill Ijjas Balázs Kapcsos Gergely Karda László Kiss Márton Gábor Kocsis Máté Sándor Kolozsvári-Kiss István Kováts Antonia Piroska Kökényesi Csilla Kudar Gábor Áron Laczkó Melinda Láda Regina Lamboy Beáta dr. Lammel Kálmán Lengyel Veronika Rita Lippai Krisztina Löchli Edith Rita Lukács Gábor Lukács Réka Major Mónika Majoros Sándor Majtényi Márton Makula Krisztina Mandits Andrea 308 Mile Attila István Militär Ágnes Molnár István Nagy Béla N attán Miklós Nedeljkovic Linda Németh Ádám Németh András Németh Mónika Novák Csaba Oláh Gaszton Olasz Tiborc Osztoics Éva Pásztor Zsolt Pfenning Tímea Rácz Eszter Rumi Tamás Sára Kinga Mária Sárik Zsófia Schmidt Ádám Tamás Schnörch Rita Simon Krisztina Erzsébet Simon Petra Sulyok Annamária Szabó Adrienn Szántó Edina �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Szarka Gergely Sziklai Tamás Szilágyi Ferenc Sziráki Barnabás Sziics Mária Tandary Dénes Tasnádi Zita Mónika Tóth Ferenc Túri Emese Ujj Boglárka Veronika Várady Gergely Véghely Anita Vukovári Viktor RITE Arany Szilvia Asztalosné Gyurókovics Zsuzsanna Balezer Balázs Balina Béla Bőgi Tamás Bulkai Péter Pál Dala Áron Demeter-Novák Endre Fahn Gábor Farkas Ciprián Fekete Roland Ferenczi Gáborné Gál Éva Kicsi Zselyke Borbála Komondi Viktória Kovács Attila Krisztián Költő Dénes Kőrössy Teréz Lehotai Péter Marossy Réka Ónozó Emese Reiter Gyöngyi Robotka Árpád Somogyi Kinga Ulveczki Rita Zorkóczy Tamás 2005 TAVASZÁN PRAECLARE Pogácsás Anett SUMMA CUM LAUDE Bernáth Miklós Bodó Enikő Bordás Tímea Domahidi Ákos Fejes Erik László Fischera Anett Gátas András Geszti Mariann Groszman Judit Hajdú Gábor Tibor Hermann Ivett Annamária Hős Nikolett Illés Henrieta Jakab Katalin Jászay Viktor Kardos Andrea 309 Katona Kolos Kiss Karolina Kovács Krisztina Kulcsár Zita Lukács Zsuzsa Mészáros Dóra Molnár Sándor Polgár András �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Polgár Csilla Sepsey Balázs Tamás Stajz Annamária Szabó Helga Szilágyi Dorottya Turek Zsuzsanna Varga János István Zsigmond András CUM LAUDE Ábrahám Virág Ács Balázs Lajos Antolik Gyula Asbóth László Áy Mónika Baka Tímea Balabás Csaba Balázs István Balla Vilmos Balogh Erika Bányai Zsuzsanna Bata Tímea Bauer Beáta Bebesi Zsuzsanna Bede Máté Benkő Petra Berta Aliz Bíró Zoltán Boda Zoltán Bogyay Katalin Bolberitz Kristóf Bordás János Boros Balázs Sándor Borsós Beáta Erzsébet Botos Éva Bózsár Stella Budaházi Árpád Bujdosó Klára Buzsikné Herbszt Mónika Büki Andrea dr. Cser Zsuzsa Ágnes Csorna Zsuzsanna Csonka Georgina Csorba Júlia Zsófia Czigony Ferenc Czimbalmos Edit Cziráki Szabina Katalin Czvikovszky Nóra Dalmay Andrea Dámosy Bálint Dankó János Demeter Ákos László Dénes Lilla Dénes Oszkár Dinnyés Viktória Annamária Dobos Lilla Domány Katalin Dopsa Melinda Dózsa Attila Erdei Csaba Fáczán Gábor Fáy Judit Fekete Borbála Fenyvesi Judit Ferencz Zoltán Filó András Fodorné Kis-Fekete Ildikó Gál Gábor Gannoruwa Kinga Gerebics Melinda Gerstenbrein György Gidófalvy Dénes Gömbös Eszter Klára Görhöny Ádám Grosz-Tenger Henriette 310 Gullai Péter Gulyás Judit Gulyás Kovács Gergely Gyerkó Tamás Györke Viktória Gyurkó Annamária Haász Csaba Hajdú Csaba Attila Halász Zsuzsanna Halmy Gergelyné Rábai Edina Hanzó Gabriella Hargitai Julianna Róza Harka Péter Harmath Zsolt Hegedűs Csilla HeigLKis Dóra Hídvégi Áron Arnold Holzmann Olivér Hornyák Eszter Hortobágyi Sándor Horváth Csaba Horváth Diána Horváth Edit írisz Horváth Marcell György Horváth Péter Ilonczai Éna Izsák Rita Jáger Szilvia Jakab Katalin Janitsáry Iván Jánó Christopher Jécsákné Orosz Tímea �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Joó Éva Andrea Juhász Gergely Előd Jungbert Zsófia Kábái Anikó Kádas Anna Kanyicska Diána Káposztás Ágnes Kardos Melinda Katus József Keresztesi Réka Kévés Zsuzsanna Kiss István Kiss Kamilla Dóra Kiss Petra Éva Kiss Teodóra Kissné Varga Melinda Klics Orsolya Katalin Kolesza Ákos Kollai Márk Konstanczer Réka Koppány Julianna Kosa Edit Kosa Mónika Kosztarab Ibolya Kovács Erzsébet Kovács Gabriella Marianna Kovács Tibor Kovács Veronika Kovács Zsanett Ködöböcz Katalin Kökény Ilona Körmöcziné Németh Katalin Lazányi Gábor Lehel László dr. Lehel Szilvia Lelkes Miklós Lukácsi Zsuzsanna Magony Judit Magyar Csaba Markovich Réka Maszlag Gábor Mátyók Éva Mayer Cecília MenczeLKiss Gergely Mérész Tamás Attila Mészáros Tamás Mikó Adrienn Mód Kristóf Mogyorósi Dénes Molnár Adrienn Molnár Árpád Molnár Vilmos Murányi Odett Nagy Anikó Nagy Attila Nagy Gabriella Nagy Imre Nagy József Nagy József László Nagy Noémi Nagy Szabolcs Novák Ágnes Orbán Andrea Viktória Ormosi Kinga Pál Csilla Pál Szandra Palotai Zsuzsanna Ágnes Pálvölgyi Andrea Pály István Papp Erzsébet Pasqualetti Gergő Patay Gábor Paulicska Tamás Pazicski Norbert Pető Zsófia Csenge Pocsai Tamás Poór Judit Pulay Brigitta Edit Puskás Éva Rácz Szilvia Ranyák Eszter 311 Reseterits Dániel Rudasits Katalin Ruff Bálint György Sápi Szilvia Sára Botond Sarbak Péter Sas Mariann Cintia Selmeczi Gabriella Sepsey Gábor Sipos Kinga Ágnes Smelka Máté Sólyom Ágnes Sólyom Borbála Somlói József Soó Zsuzsa Soróczki'Pintér Beáta Stanicz Rita Steinmetz Barnabás Strausz Linda Stubendek Piroska Svendor Enikő Szabó Annamária Szabó Dániel Gergely Szabó Edit Szabó Pál Balázs Szabó Violetta Szalai Andrea Szalai Tibor Szalay Krisztina Szamosi Ferenc Szaniszló Attila Szántó Adrienn Szász Hunor Zsolt Szax János Szebeni Dóra Szendrey Adrienn Szilágyi Gergő Péter Szomolai Csaba Szűcs Gabriella Sziits Patricia Takács Zita �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Tarczal Katalin Tasnádi Ferenc József Tolnay-Knefély Eszter Torgyik Edina T óth Boglárka T óth Ildikó T óth Rita T óth Tamás Tyihák Krisztina Udvardi Krisztina Ujfalussy Kristóf Ujváry Tamás Varga Dávid Vártok Judit Andrea Vecsey Tamás Végvári Tamás Veisz Gábor Veres Ildikó Zsófia Vértesy László Vincze Árpád Virók Zsuzsanna Vorobey Viktor Vörös Mária Wéber Krisztina Wilhelm Krisztina Wirth Barbara Szilvia Zsirkai Éva RITE Bácskái Zsófia Báji-Patai Gergely Bakó Zoltán Balogh Enikő Baltás László Baranyai Anikó Izabella Bebesi Erika Bednár László Bencze Katalin Benedek Rózsa Beréti Krisztián Bevíz Ákos Bíró Adrienn Bogó Dániel Bőgi Viktória Bölönyi Gabriella Csáthy Márta Csepregi Györgyi Czigler Dezső Tamás Cziprián Mónika d ’ Elhougne Győző Dadi Eszter Daróczi István Dézsi-Péterfy Ferenc Dzodzoglu Sziderisz Etl Éva Krisztina Fábián Gyula Zoltán Fábiánné Balázsik Helga Fekete Zsuzsanna Ferenczi Norbert Földes Csaba Fülöp Zoltán Attila Gajdics Gábor Gelencsér Zita Gereben Andrea Gocsman János Péter György Emília Handler Ákos Herpai Gábor Hodosi Gábor Hoffman Andrea Horváth Beáta Igyártó Gyöngyi Ikanov Gábor Imre Levente Ivanics István Bálint Jakab Annamária Jakab Hanna Andrea Jancsó Gábor Máté Jászay Tilda Kalcsó Bettina Kelemen Ilona Tünde 312 Keve Tibor Béla Kizman Anna Klekner Bibor Kmeczkó Zita Kneipp István Komáromy Emőke Kovács András Kovács Áron Kovács Balázs Kovács Orsolya Kulcsár Kata Lakatos István Lambertusz József László Csaba Lengyel Bernadett Major Miklós Marton Ida Medveczky Mihály Mendelson Antonella Beatrice Mihályi Szabolcs László Miklós Éva Mischinger Ádám Misek János Péter Molnár Dániel Molnár István �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Móritz András Murányi László Nádudvari Emőke Nagy Nándor Nagyné Szűcs Gabriella Nemescsói Fanni Németh András Némethné Simon Bernadett Némethy Zsuzsanna Nyerges Éva Paál Gabriella Papp Orsolya Partos Adrienn Pásztor Edit Payrits Eszter Pere Attila Péterfi Zsuzsanna Pető Petra Pintér Ádárn Pis Izabella Pitter Gábor Sebestyénné Préger István Rigler László Rigó Ildikó Romhányi Zoltán Rustyák Renáta Sántha Andrea Tünde Sebesi Csaba Siska Imre Sója Dalma Heléna Somfai Katalin Krisztina Szabó Anett Szabó Zsolt 313 Szabó Zsuzsanna Szépné Elönti Henriett Szikora Péter Pál Szilágyi Péter Zoltán Szilvácsku Zsolt Szolnoki Róbert Szőke Zsófia Teremi Sándor Tündik Henrietta Vajda Gábor Vajta Mátyás Vasziljevics Tamara Veilandics Gábor Veres Csaba Norbert Veress Orsolya Vitályos Eszter Zoltán Beatrix �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatói 2005 nyarán 1. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ábrahám Judit Agárdi Zsanett Arszenievits Péter Babicz Dávid Bagoly Andrea Bakonyi Andrea Baksa Balázs Bálint László Balogh Boglárka Barabás Orsolya Baranyi Erika Barsi Lilla Bársony Dávid Bartha Judit Bartóki Balázs Bartolák Csaba Barvircz Zsanett Báti Erika Zsuzsa Becsy Luca Bedecs Andrea Berta András Gábor Bihary Zsófia Bódis Noémi Erzsébet Boglutz István Bognár Patrícia Klaudia Bogoly Sandra Bors Melinda Bozóky Alex Bogi Gergely Búzás Ilona Csanádi Adrienn Csatári Géza Csavajda Krisztina Cseh Sándor Balázs Cséka Miklós Cseszlai Ádám Csíki Annamária Csiky András Csillag Adrienn Csiszár Kinga Csollák Zoltán Csontos Tibor Czető Anett Czigány Eszter Dankó Máté Dávid Norbert Deák-Varga Katalin Dezső Adrienn Dobovics Márton Dominek Balázs Dorn Adrienn Erdődi Anna Esik Julianna Fábián Beatrix Hajnalka Fabiányi Gábor Zsolt Faragó Zsuzsanna Farkas Balázs Farkas Edit Farkas Mária Farkas Vajk 314 Fazakas Réka Mária Fekete Katalin Fekete Kornélia Fekete Krisztián Fenyvesi László Fiola Hajnalka Zsuzsanna Futó Dániel Fürst András Gál Nikolett Gál Réka Galambos Dóra Judit Galgóczi Ádám Gergely Judit Gippert Adrienn Gondi Ferenc Gróf Veronika Andrea Gugyela Gergő Gurbi Marianna Gyenes Eszter Győri Anett Hallgató Veronika Andrea Havasi Szilvia Hazafi Áron Helmeczy Zsófia Hetzman Katalin Julianna Holecz Róbert Holló József Holló Mónika Horváth Ákos Horváth Dávid �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (I. ÉVFOLYAM) Horváth Dávid Miklós Horváth Dóra Horváth Hajnalka Horváth Imre Horváth Katalin Horváth László Horváth Sarolta Hugyecz Renáta Viktória Huszár András Iliász Alexandrosz István Nóra Izsák Gábor Jakab Hajnalka Jákhalmi Gábor Jánosi Attila Jéger Angéla Juhász Péter Lajos Kálmán Petra Karácsony Nikoletta Karner Anett Nikolett Karsa Ildikó Kecskés Barbara Kemenes Patrik Kiss Attila Kiss Csaba Attila Kiss Eszter Vivien Kiss István András Kiss Judit Kiss Zoltán Koch Richárd Kocsis Péter Kocsis Tamás Kóczán Krisztina Koncz Zsuzsanna Zsófia Konta Balázs Kopácsi Orsolya Kopasz János Korbuly Tamás Kóródi Krisztina Kosa Lehel István Kovács Bence Kovács Gergely Kovács Izabella Kovács Kitti Kovács Zsuzsanna Kozák Kornélia Kozma Róbert Körösi Anna Köteles Ildikó Kővári Anett Krámli Gergely Krizsán Katalin Kulcsár László Kun Lívia Kun Renátó Zsolt Kuti Renáta Kvalla Zsófia Lakatos Linda Láng Kristóf István Lászka Aliz Laukó Olga Laza Veronika Lefler Gabriella Leitert Dávid Péter Lengyel Lili Lengyel Linda Ling Dániel Lovász Éva Lukács Eszter Mária Madarász Judit Magyar Adám Major Máté Majoros Gábor Majoros Gábor Tibor Maráczi Miklós Márki Zsófia Markó Adrienn Marosdi Emese Márton Enikő Mavrák Hedvig Mazák János Richárd Medvegy Melinda 315 Méri Beáta Mérvéi Krisztina Mészáros Péter Zoltán Michna Gabriella Mária Mikófalvi Ádárn Milkovics Petra Mocsári Aliz Mohácsi Marianna Mohi Viktória Mohr Katalin Molnár Annamária Molnár Eszter Molnár László Molnár Sarolta Judit Molnár Zsombor Nagy Ágnes Nagy Barnabás Nagy Éva Nagy Éva Irén Nagy Judit Nagy Krisztina Nagy Szabolcs Nagy Szilvia Nagyistók Bence Nebehaj Eszter Németh Dézi Nobilis Márton Pál Odor Gergely István Oláh Fruzsina Oláh Viktória Klára Orosz Anita O tt Gabriella Pach Nikolett Padányi József Palik Tímea Palotai Hajnalka Pap Eszter Papp Csilla Papp Katalin Papp Tímea Parázsó Helga �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Parti Renáta Pataki Ádám Almos Pátkai András Gyula Pege Ágnes Pelsőczi Dóra Pencz Bernadett Mónika Péter Máté Petre Anikó Petrik Gábor Pintér Attila Pintér Győző Pólik Anikó Poór Viktória Pór Nikoletta Póta Margaréta Pozsgay-Szabó Péter Prohászka Beáta Quirin Márta Reich Brigitta Rózsa Anikó Rudolf Petra Ruppert Zoltán Sabjanics István Salamon Csaba Sallay Szilvia Mária Salusinszky Réka Sándorfi András Gyula Sánta István Sári Szilvia Scherer Gábor Schiszler Magdolna Scholz Ildikó Schuller Márta Schütt Attila Sebők Péter Simándi József Simon János Simon Klára Krisztina Slakta Linda Sólyomváry Zsuzsanna Mária Somodi Csaba Somogyvári Anita Soponyai Georgina Spanyol Orsolya Spira Eszter Mirjam Strasszer Anett Stubendek Ákos Suták Vanda Szabó Anikó Szabolcsi Nelli Szakács Zsuzsanna Szántó Éva Szatmári Sándor Miklós Szecsődi Krisztián Szeder Sarolt Szeifert Ildikó Szenczy Ákos Szente István Szilágyi Emese Szlávik Zsófia Szobóczky Zsófia Szőke Orsolya Kinga Szűcs László Tahy Bálint Táj ti Edit Takács Ágnes Takács Edina Takács Szilvia Takács Veronika 316 Tálas Ágnes Tancsik Annamária Tarr Ádám Tihanyi Erika Till Vivien Tóth Gábor Tóth László Tóth Máté Rábán Tóth Tamás Tóth-Zsámboki Judit Trencsényi Krisztina Udvarnoki Zsuzsanna Unger Anikó Ürmös Krisztián Varga Balázs Varga Krisztián Marcell Varga Orsolya Varga Vivien Várnai László Vass Milán Vass Viktória Veres Tünde Veres Zoltán Versics Réka Vigh András Vladár Zsolt Weisz Gábor Miklós Wellmann György András Zalán Barbara Zalka Gábor Zilai Anna Zombor László Zsibrita Boglárka Dóra Zsigmond Réka Ildikó �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (l. ÉVFOLYAM) 1. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Ács Nikoletta Áfra Marietta Ágoston Zita Katalin Altsach Dávid Antal Dóra Antal Zsófia Arnold Katalin Bagó Attila Bajgó Anita Ildikó Bakos Nikolett Bálint Gergely Bálint Natália Boglárka Balla Ildikó Gabriella Balla Róbert Barcza Zoltán Baronfeind Klára Bata Marianna Bátki Dávid Beck Erika Bedőcsné Lanczendorfer Marietta Belső Mónika Benya Diána Bényi Brigitta Béress Erika Blaumann Zoltán Bocsi Barbara Bódis Rita Gabriella Borbély Anett Bordás Barbara Borgulya Katalin Borsi Tamás Both Csilla Beatrix Bötkös Tamás Bráz Orsolya Breznyánszky Eszmeralda Budai Katalin Budai Katalin Burka Anikó Császár Gyula Balázs Csávás Attila Csécsei Etelka Cserháti Szabolcs Csiki Eszter Csókási Zsuzsa Katalin Czene-Polgár Viktória Dabolczi Ildikó Deák Adrienn Deák József Demeter Patrik Dénes Balázs Dervalics Bernadett Dobos Adrienn Dobzsevics Zsófia Dohi Anetta Kitti Dókus Debóra Vanda Domboróczki Zita Dömöcsök Viktória Dráviczki Diána Dudla Melinda Eck Johanna Éles Klára Emmer Eva Eszter Elemér Fehér Marianna Félegyházy Megyesy Péter Fetter Gábor Filáj Gábor Fodor Andrea Fűzik Máté G. Nagy Lilla Imola Gál Melinda Galloné Farkas Katalin Garay Zsolt Gazsóné Paraszt Szilvia dr. Géczi Dóra Géczi Gábor Gelencsér Balázs 317 Gerendási Eszter Gergely Enikő Gergely Ferenc Gerinczy András Gerinczy Veronika Gigler András Grónai Adrienn Grüli Tamás Gulyás Dávid György Bence Hadiné Bodnár Rita Hajdú Barbara Hajdufi Csilla Hamar Balázs Pál Harsányi Gabriella Havasi Zita Hitterné Mészáros Brigitta Hofstadter Ákos Holló Eszter Homoki Andrea Horváth Alma Szilvia Horváth Edit Horváth Eszter Horváth Eszter Horváth László Kristóf Horváth Zsolt Huszár Balázs Huszáros Gergely Iklódi Kristóf Iványi Éva Jakab Ildikó Jancsó Katalin Jesztl Emese Juhász Georgina Juhász-Laczik Tamás Kállay Piroska Kalmár Szilvia Kármán Zsuzsanna Karsai Balázs �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kaszta Imola Márta Kazup Mónika Orsolya Kelemen Viktória Kerek István Kis Gergely Kiss Anita Kiss Anita Kiss-Deák Emese Kocsis Katalin Kolozsi Péter Komjáti Ágnes Kopcsándy Katalin Kóróczky Anikó Kosa Zsanett Kovács Anita Kovács Balázs Kovács Erzsébet Kovács Géza Ifj. Kovács Kinga Kovács Tünde Kovács Zsigmond Ozsvát Kozma Judit Kozma Zsófia Kráner Emília Kriskó Helga Kristóf Marianna Kürthy-Kovács Kitti Lívia Láda Zsuzsa Lengvári Tibor Lengyel Anett Leszkó Ivett Lévai Zita Erika Liszkai Ernő Lorbert Zsuzsanna Lövész Csilla Luspay Miklós Majoros Melinda Majoros Petra Alexandra Mandics Edit Marinkás Csilla Martin Anita Mészáros Ildikó Mészáros Lilla Mezei Gabriella Mezei Rita Miklya Attila Modla Mónika Ildikó Mohai Tünde Molitorisz Gergely Szilárd Molnár Anita Molnár Judit Molontay Patrik Morzál Ádám Mozsonyi Norbert Nagy Ágnes Nagy András Nagy Anikó Nagy Attila Nagy Marianna Nagy Mónika Nagy Szilvia Nagypál Csaba Naményi Krisztina Nemcsok Dénes Sándor Németh Éva Németh Hermina Németh Judit Németh Viktória Nikovits Tibor Nózsi Beáta Öffenberger András Ördög Mónika Pál Nikoletta Pálfi Tamás Páll Anita Pallya Kata Pauman Dániel Máté Péntek Rita Perger Enikő Pétervári Eszter Polgárné Derzsi-Wernitzer Krisztina 318 Pomázi Gergely Pötörke Krisztina Pribóczky Katalin Princz Hajnalka Gyöngyi Pusztai Szilvia Rákos Gyöngyvér Riczkó Anikó Melinda Rózsa György Rövid Sándor Ruttkay László Ruzsinszky Klaudia Éva Salavecz Gábor Sáli Henrietta Sára Szabolcs Sáránszky István Schmidt Tibor Dániel Simon Máté Simonies Zsolt Sin Attila Sipos Marianna Glória Somogyi Farkas Tamás Somogyi Kinga Sörös Dóra Boglárka Stéger Anita Süveges Éva Szabó Andrea Szabó Anna Szabó Csaba Szabó Hedvig Orsolya Szabó Krisztina Szabó Mónika Szabó Mónika Szabó Norbert Szabó Péter Szabóki Árpád Szabóová Annamária Szajkó Péter Szakállas Rita Szakályné Fülöp Lilla Szalai Andrea Szalainé Búzás Krisztina �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Szalma Csilla Éva Szaniszló József Szénássy Tímea Szép Viktória Szikes Péter József Szilágyi Melinda Szöllősi Szabolcs Sztancsik András Sztrein Beáta Szucskievicz Bettina Szűcs Erika Erzsébet Szűcs Tamara Tamáskó Rita Tar Andrea Tárkányi András Tekes Adrienn Tettamanti Katalin Tivadar Isabela Adriana Tömöri Róbert Tóth Ágnes Zsuzsanna Tóth Beáta Éva Tóth Erzsébet Beáta Tóth Szabolcs Tóth Tamás Tóthné Simon Mária Tóvölgyi Anita Ditta Tűri Györgyi Türkössy Zsolt Tyszkiewicz Árpád Dániel Vadász Annamária Vajó Zsuzsa Vánkus Viktória Varga Éva Varga Izabella Varga Renáta Varga-Kovács Emese Varsa Máté Vashegyi Éva Vass Mariann Vass Viktória Véber Emília Végh Zsuzsanna Végvári Tamás Vékony Krisztina Vénkuti Krisztián Vetési Melinda Villányi Ferenc Ernő Vimi Zita Vincze Renáta Vizvári Vendel Zelei Éva Mária Zentai Gergely Zságer Judit Zsidel Szilvia 2. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Abaffy Patrícia Franciska Ádám Zsófia Agócs Edit Ágoston Zoltán Albert József Alleram Kinga Almási Zsuzsanna Amtmann Zénó András Aranyos Károly Badó Judit Bajcsay Gergely Bak Szilvia Balázs Gergely Balla Anita Balla Mária Báló Noémi Balog Zsolt Bán Zsófia Barabás Viktor Barnás Balázs Bartos Levente Barzsó Dávid Bati Balázs Bauer Péter Pál Baumann Róbert Bednárik Zsófia Békési Anikó Bencze Krisztina Benedek Linda Julianna Benke Zsanett Benkő Emese Béres András Berkes Lilla Beszedics György Bezzegh Katalin Birk Balázs 319 Biró Zoltán László Bitter Balázs István Blaschek Orsolya Bodnár Alexandra Bódy Katalin Bogdán Brigitta Bogdán Gabriella Bogdán Szlávna Boné Zoltán Dénes Borók Andrea Boros Anikó Emese Boros Melinda Bökönyi-Benedek Csengele Böszörményi Gergely Brassnyó Gergely László Buric Hrvoje Búzás Kinga Csabai Virginia �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Császár Katalin Csekeő Bálint Csiribán Rita Csokonai-Vitéz Dániel Czégény Mária Czégény Sándor Czinege Tímea Dabasi Anita Dankó Virág Cecília Darai Melinda Daróczy Linda Deák Imre Debreczeni Károly Delbó Márta Deli András Dénes Zsófia Dobiás Katalin Dobó Zoltán Dobos Tibor László Dobrovolni Pálma Dudits Gábor Egerszegi Lilla Tünde Elek Barbara Szonja Endre János Erdélyi Kinga Erdélyi Mariann Ilona Fábián Bertalan Fabinyi Zsolt Falus Dóra Farkas Attila Farkas Balázs István Farkas Barbara Farkas Dalma Judit Farkas Kata Fázsi László Milán Ferencz Domonkos Fiala Gergely Fodor Virág Bernadett Forgó Kinga Freier Katalin Friedrich Ábel Friss Eszter Fröhlich Johanna Fülöp Natasa Katalin Füredi Katalin Gaál Gergely Gábor Zulejka Erika Galambos Judit Gallai Pál Garai Péter Tibor Gáspár Dominika Gazsó Balázs László Gelencsér András Generál Ivett Gera Anita Lujza Gérusz Krisztián Glasz Georgina Grigalavicius Petra Gurbi Andrea Gyöngy Dóra Győri Mihály Győriványi Réka Hajdú Nóra Halász Csilla Halász Miklós Halász Viktor Patrik Harangozó Péter Hargitai Áron Héjjá Dániel Herbert Attila Herczeg Bernadett Herczeg Zsuzsanna Herényi Gyöngyvér Hetesi Bettina Hétházy Csilla Holler Bianka Horváth Judit Hum Róza Hutflesz Krisztina Alexandra Illés Tamás ‘Illyés Dóra Diána 320 Istella Csilla Jakab Anita Janoch Viktor Gyula Jeszenszky Anna Józsvai Gergely Juhász András Juhász Gergely Róbert Jung Katalin Kajli Dóra Káldy Györk Kalecz Gergely Kaliczka Alexandra Kamocsár László Kancsal Milán Kancsár Roland Kányási Zsófia Kapuvári Szilvia Károlyi Vilmos Kásler András Katona Ágnes Kávássy Béni Péter Kávássy Leila Viola Kelédi Annamária Keller Valéria Kemenes Krisztina Keresztes László Kéringer Szabolcs Kévéi Gábor Kincs Gabriella Kisbán Krisztián Kiss Gergő Kiss László Gábor Kitti Emese Klapsz Árpád László Kocsis Attila Márkó Kóger Eszter Kolenák Klaudia Kolláth Anna Komáromi Katalin Korai Diána Koreny Kinga �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Kottra Gergő Kovács Ágnes Kovács Erika Kovács Eszter Katalin Kovács Lilla Magda Kovács Linda Kovács Lóránt Kovács Nikoletta Kovács Tarsoly Zsófia Kozma Gergely Kozma László Köcsky Rudolf Kretter Diána Krizsán Adrienn Krüpl Attila Kun Tamás Attila Kurucz Réka Kutasi Annamária Labancz Orsolya Ildikó Láng Andrea Lángi Dóra László Dávid Lefler Mónika Legeza Viktor Leskó Krisztina Lindmayer Bence Linter Bernadett Lovas Samu Lőrincz Zsuzsa Magyar Nóra Marincsák László Márki Zoltán János Márkusz Mónika Rita Mátó Eszter Mátray Mariann Zsuzsanna Matt Kinga Menczel Réka Menyhárt Anna Merényi Ramón Mezei András Mező István Mező Sarolta Miklós Csaba Mikó András Mikó István László Mikuska Zoltán Miilei Ádám Lajos Minya Tamara Mohári Enikő Moldovai Márton Álmos Molnár Beáta Molnár Dávid Molnár Etele Molnár Vanda Muhari Nóra Murai Renáta Murányi Emőke Ildikó Nagy Ágnes Nagy Anita Nagy Gusztáv Nagy Ildikó Nagy Judit Nagy Líviusz Nagy Tamás Viktor Nagy Viktor Németh András György Németh Bettina Németh Gergő Oláh Angelika Edit Oláh László Pádár Dávid Pál Rita Pálfi Marcell Pálfy Gabriella Páll Balázs Panyiczki Adrienn Papp Gergely Papp Judit Evelin Paszternák Zalán Pásztor Gábor Pásztor Rózsa Eszter Pataki Linda 321 Paulina Fernanda Réka Pécsi Márk Pencz János Pernyész Melinda Péter Dániel Pethő Katalin Mária Petró Szilvia Pintér Judit Pleskovics Emma Éva Pomozi Tünde Marietta Popescu Balázs Popovics Eszter Pozbai Viola Prancz Balázs Pretz Noémi Prónik Judit Radich Orsolya Mária Rajnai Krisztina Ráthy Orsolya Katalin Révész Anna Richter Balázs Péter Rigó Orsolya Izabella Robotka Imre Rónyai Nóra Rozgonyi Péter Máté Rózsa Zsuzsanna Rück István Sabau Iuliana Sáhó Barnabás Sáhó Eszter Sályi Eszter Sánta Áron Sánta Zsófia Sántha Dóra Sárfy Katalin Sarkadi László Scharle Zsuzsanna Schimmer Erika Schmalz Péter József Schroth Katalin Schuszter Attila �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Serák István Séri Anna Simon Zoltán Sindler Orsolya SipoS'Tompa Levente Smidéliusz Dávid Somogyi Viktória Somogyi Zsolt Somogyvári Zoltán Soós Zoltán Sturmann Ágnes Surányi Tamás Szabadka Zsuzsanna Szabó Annamária Szabó Csilla Szabó Dóra Szabó Emese Szabó Gergely Szabó Mariann Szabó Nóra Szabó Zsolt Szakács Árpád Szalai Adrienn Szatmári Csaba Székely István Szekeres Éva Anett Szemes Gergely Szentimrey Szabolcs Gergely Szeőcs Kornél Szikora Tamás Attila Szilágyi Tamás Szimicsku Szilvia Szimon József Szőj ka Annamária Szőcs Katalin Szurgyi Nikolett Szűcs Balázs Táborszky Bence András Takács Helga Takács Klára Taliga Flóra Tamás Kinga Tar Ágnes Tardi Henriett Tax Beáta Te ehet Péter Thaly Krisztián Florentin Tircsi Tamás Gábor Tollas Orsolya Eszter Tolnai Krisztina Tóth Anett Tóth Orsolya Ildikó Tóth Polina Tóth Zsuzsanna Tótok Csilla Trombitás Magdolna Tulner Kitti Túri Petra Újvári László Ungár Judit Eszter Urbán Ágnes Vajda Ádám 322 Vámos Veronika Váradi Éva Varga Andrea Bernadett Varga Brigitta Edit Varga Dániel Varga Norbert Varga Szilvia Varga Viola Varga Virág Várnai Botond Varsányi Edit Zita Vas György Vass Orsolya Vesztergom Barnabás Viola Kornél Virág Csaba László Völgyes Ivett Anna Wachtler Angéla Wirth Andor Wittek Veronika Wurst Katalin Zagyvái Zsanett Zakkar Viktória Závecz Eszter Zöldé Krisztián Zsilavecz Veronika Zsilla László Zsupán Norbert Zuggó Ádám �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) 2. Ádám Réka Zsófia Ádám Zoltán Adamkó Balázs Attila Ágoston Dániel Albert'Tóthné Siklósi Adrienn Ancsin István dr. Angyal Zsuzsanna Antal Péter Antal Zsófia Babeczki Zsuzsanna Balassa Bálint Balassa Tamás Balázs Zoltán Balda Róbert Balisano Ciro Balogh Emese Katalin Balogh Emese Klára dr. Balogh Géza Balogh Lóránd Balogh Mónika Balogh Zsolt Károly Baloghné Bakos Adrienn Bardóczky Erika Anna Baris Gábor Barta Sándor Bártfay Éva Bartha Anna Ilka Bartha Ince Bartus János Bartus Katalin Bauer Judit Bedő Katalin Mária Begán Gábor Behovics Judit Benedek Diána Benes Viktor Benis Péter Bezerics Anikó ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Bódi Zita Bogár László Bókáné Katona Tímea Boné Krisztina Bozzay Beáta Bőjthe Kinga Bősze Viktor Bősze Viktorné Budai Gábor Bulyáki János Vendelné dr. Bunyevácz Anasztázia Buzogányné Molnár Erika Chen Chen Christián Ágnes Claessen Janina Csanádi Gábor Ferenc Csatári Zoltán Csatáry Eszter Kinga Csecsődi Nikoletta Csehné Horváth Zsuzsanna Csereklyei Dániel Cserey Csilla Cseri Ágota Cserkúti Gábor Csernyák Gábor Cseszregi Róbert Szilveszter Csinády Rita Veronika Csirke Judit Csontos Cecília Czibulka Zoltán Czuczor Gergely Czupy Barbara Dandó Ákos Dános Ottó Deli Adrienn Dénes Tibor Dénes Zoltánná Dobó Tímea Dobricza Éva Katalin 323 Dócs Beatrix Doman Zoltán Dóra Lajos Dorogi Zsolt Döme Gábor Druskóci Lívia Egeresi Gabriella Egresits Tamás Egry Emőke Egyed Orsolya Laura Elek Anita Ember Gabriella Enders Andrea Engler Dóra Eőry Nikoletta Erdei Mónika Enikő Erdélyi Krisztina Fábián Tibor Fábiánná Esztrenga-Horváth Petra Faragó Mónika Fári László Farkas Attila Farkas István Roland Farkas István Zoltán Farkas József Farkas Péter Farkasné Szakszón Anikó Fehér Andrea Fejős Gabriella Fekete Adrienn Fekete Károly Fenyvesi Mariann Fetter Ádám Filipecz Noémi Flumbort András László Fodor Enikő Fogarasi István Forgács Gabriella �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Frank Brigitta Fritz Anikó Futó Ágnes Fülöp Nóra Füzér Ágota Lúcia Fűzi László Gábor Eszter Gábori József Benedek Gacsal Bernadett Gál Dezső Gál Gabriella Gál Tünde Garami Gergely Garancsy Georgina Gáspár Krisztina Gazdag Erzsébet Genedics Kamilla Gerencsér Andrea Gergev Adrienn Gerhát Róbert Gerner Viktória Gill Borbála Gojsza Gabriella Gomány Csaba Gőbel Zita Göncziné Fridrik Gabriella Gönczöl Szabó Dániel Gross Jenő Grósz Gábor Grundtner Marcell Gulácsi Ádám Tamás Gulyás Anna Gunics Katalin Guszter Katalin Éva Gutwein Eleonora Gyarmati László Péter Gyökeres Zoltán Győré Rita Győrffy Péter György Mária Haász Gabriella Hajdú Dénes Menyhért Hajnal Éva Halász Imre Haller Ildikó Halmos Csaba Hargitai Krisztina Harmati István Harsányi Erzsébet Havas Éva Heffler Nóra Heiler Krisztina Hegedűs Éva Hegedűs Krisztina Heim Norbert Béla Herczegh Anna Herman Dávid Levente Hermann Krisztina Hetzmann Diána Hideg Miklós Hoffmann Szabolcs Holakovszki István Holló Szilvia Eszter Holly Katalin Hordós Gábor Hortobágyi Szabolcs Horváth Ágnes J úlia Horváth Ildikó Horváth Judit Horváth Nikolett Horváth Rita Horváth Szabolcs Horváth Zoltán Illés Andrea Illésné Rigó Klára Ilovai Zoltán Norbert Jármai Pál Jávor Péter Sándor Jugenheimer Szandra Juhász Balázs Juhász Gábor Juhász Pál 324 Juhász Péter Kádár Éva Kalmárné Sass Margit dr. Kaltenecker Kinga Kámán Attila Kántor András Kapuvári Katalin Karatka Lajos Karcsai Henriett Kármán Csilla Kárpáti Viktória Karvalics Helga Kasza Pál Dávid Katona Tibor Kecskeméti László Kecskés Tamás Kelemen Edina Kelemen István Kelényi Krisztina Kern Darinka Keszi Edina Keszthelyi Áron Király Kornél Kis Tamás Kis Zoltán Kisari Katalin Kiss Annamária Kiss György Kiss Hajnalka Éva Kiss Roland Kiss Tünde Tímea Kissné Honti Katalin KneuseLHerdliczka Zsófia Kocsis Borbála Kollmann Gergely Konkoly Adrienn Kontár Csaba Kopp Kristóf Kordik Szabolcs Kotsis Klaudia Kovács Árpád �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Kovács Bálint Kovács Beáta Kovács Béla Kovács Dániel Kovács Gábor Kovács Henriett Kovács Judit Kovács Marianna Krisztina Kovács Vivien Kovács Zsuzsanna Körcsönyei Éva Körösi Erika Küblik Nikoletta Kunits Péter Kuszák Róbert Lakatos Veronika Laposa Zoltán Laskai'Varga Béla Lasztovicza Gábor Lédig Zoltán Légrády László Leipold Diána Lendvai Gábor Lentsés Zsuzsanna Lerch Balázs Lévay Éva Lisovszki Jánosné Lix Péter Lovas Péter Lovasi Ilona Magyar Angéla Ildikó Májai Zoltán Majoros Ágnes Majoros Mónika Mák Ildikó Makrai György Mándrik Gábor Marozsán Tünde Máté Borbála Szilvia Mátékovits István Merkl Balázs Mertlik Krisztina Mészáros Zoltán Mészáros Zsuzsanna Mészárosné Cziráki Renáta Meszler Andrea Meyer Ervin Mezei Zsolt Miháldi Ferenc Mihályi Mária Adrien Miklós Annamária Miskolcziné Lengyel Katalin Módos Eszter Mohácsi Norbert Mohácsi Zsolt Molnár Balázs Molnár Brigitta Molnár József-László Monoki Szilvia Monori Józsefné Muhari István Murányi Adrienn Murányi Ildikó Nádasdi Ádám Nagy Attila Nagy Bernadett Melinda Nagy Dóra Nagy Gabriella Nagy Henrietta Nagy Ildikó Nagy Margit Nagy Tamás Nagy Viktor Ferenc Nándori Nikolett Necz István Nemes Krisztina Edit Németh Bence Németh Nikoletta Németh Nóra Nemoda Gyöngyi Nick Péter Nikolettiné Tóth Éva 325 Nothof Sándor Novák István Nyárs Tamás Gergely Nyáry Krisztián Nyéky Boldizsár Csaba dr. Nyúl Gábor Ocsovai A ndrea Ilona Ofella Zoltánná Orbán Győző dr. Orémusz Hajnalka Orosz A nett Ország-Krisz Axel Osváth Béla Ozorai N óra Katalin Ökrös Péter Pákay Péter Pákozdi Emese Pálfi N ándor Palla Gabriella Pap Zoltán Papp Tibor Pári András Pásztorné Herbáth Veronika Pataki Lőrinc Patakos Piroska Paulisinecz Éva Pázmándy Bence Pécsi-Huszár Réka Pekker Kornélia Perecz László Péter Mihály Pethő Emese Petrányi Gábor Petrik Helga Petrovics István Pielka Angelika Pikulik Szandra Pillémé Raksányi Ildikó Pintér Beatrix Pintér Éva Pintér József Balázs �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Pittlik T ím ea Polgár D óra Polgári A n n a m á ria Polster K risztina Preczlik G á b o r Pruzsina M ó n ik a Pucsok Ju d it Puskás K risztina Rácz Szilvia A n n a Rádi A nna Rádi Péter Radios M elin d a Radnóti P é te r Rák Rudolfné Rákhely R e n á ta Raskovics Já n o s Rétszilasi M ó n ik a Révász T ibor Richter K álm án Riemer Z suzsanna Rógán V eronika Rózsa Éva Sághy Eszter Sajó Ferenc Z so lt Salamon H elga Sári Péter Sarkadi V iktória Schieszl Ferenc Schnitchen László Endre Schultz Julianna Schultz Zoltán Schuszter M á rto n Schütz Judit Schwartz N o rb e rt Seffer Dániel Selei András Selmeczi O liver Semjén Á rpád Simon Eszter Sinka Zoltán L ajos Sinkó Erika Sipiczki János Károly Sipos Tamás Györgyné Sipos Viktória Slezák Orsolya Soha Tamás Somogyi Balázs Somogyi László Zoltán Sőtér Zsuzsanna Mária Straszinszky Csaba Sullay Gergely Surján Lajos Sülé P éter Sütő Á gota Szabó A nikó Szabó A n n a Judit Szabó Eszter Szabó Katalin Szabó Kinga Szabó László Szabó Z oltán Szabó Zsófia Szabó Zsuzsanna Szabóné Varga Mária Szalainé Kalas Andrea Szarka N orbert Szász H e n riett Szávó T ím ea Székely A ndrea Viktória Szeles B eáta Széli B rigitta Szendrődi Szabolcs Szeőke Krisztina Szepesi Viktória Szíjártó Orsolya Szklenár Gergely Szögi N óra Szőke Tam ás Szöllősi Bernadett Szöllősi C saba István Szőllősi Terézia Szuchánszki Rita Tünde 326 Táborszki Ágnes Takács Éva Takáts Eszter Tamás Kristóf Tamás Krisztián Szabolcs Tapasztóné Kéki Zsuzsanna Tari Zsuzsa Tarr Erika Enikő Tavaszi Henriett Teremi Nóra Tímár Tímea Tokody Klára Tomity Sándor Tomory Miklós Torma Szilvia T óth Attila T óth Bernadett T ó th Eszter T óth Hajnalka T ó th Katalin T ó th Krisztián T ó th Renáta T ó th Rita T ó th Sylvia T óth Viktória T óthné Kaczúr Brigitta Törcsi Péter Török András Török Mónika Ugrai Gábor Unyi Györgyi U rban Péter Vadonná Kondás Diána Viktória Vágó Barbara Vámosi Adelina Vivien Vankó Gábor Varga Attila Varga Csaba Varga Emese Varga Gabriella �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Varga János Varga János András Varga Péter Varga Tamás Varsányi Margit Várszegi Szilvia Vásárhelyi-Nagy Anikó Vasdinyei Péter Végh Aliz Végh Edvárd András Velebny Adrienn Vencli Katalin Veres Klára Vígh Ádám Világi Tibor Vízy Dorottya Vörös Gábor Wéberné Berkes Erika Weibl Edit Zádori Diána Adrienn Zakariás János Zálogh Judit Zay Andrea Zeleszkó Ferencné Zoltán Ákos Zólyomi Anita Zórádné Rózsavölgyi Judit Zöld Csilla Katalin Zsiros Réka Zsóka Dana Zsoldos Anita Zsolnai Richárd 3. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ács Andrea Ács Angéla Ágh Andrea Ágostházy Szabolcs Albert Huba-Attila Alexovics Gábor András Csaba Andréka Zoltán Pál Antal Réka Antoni Richárd Árpási Zsolt Babossné Érdy-Noll Janka Badacsonyi Zoltán Bak Veronika Bakosi Zoltán Balázs Adrienn Balczó Barnabás Bálint Ádám Balogh Eszter Orsolya Balogh Zsuzsa Bán Gergely Bánhegyi Enikő Bányász Csaba Barabás Katalin Annamária Baráth Annamária Dóra Barbalics Berta Bárdi Gyöngyi Barna Károly Bársony András Zoltán Bartal György Lajos Bartos Bálint Dániel Bathó Ferenc Batki Dóra Bencsik Erika Benedek Tamás ifj. Berhidai Parragh Imre Berkovics Gergely Bertalan Zsuzsanna Bezzeg Tamás Áron Biró Judit Bitai Zsófia Boda Gábor János Boda Veronika Bolvári Emese Bordács Csaba Borsos Natália Buri Edina Hajnalka Budi Máté János Csapó Gábor Csárics Vera 327 Csatlós Judit Csató Zoltán Csendes Richárd Csernyi Henriett Csondor Katalin Czilli Máté Czimmermann Zsolt Gábor Czupy Melinda Dankó Gyula Gergely Dankovics Erika Dávid Ágnes Éva Demeter Gellért Zsolt Dévényi Nóra Ildikó Dinnyés Zsuzsanna Dobai Bálint Dobos Péter Dobozy Ágoston Dénes Dombay Krisztina Dudás Hajnalka Csilla Elek Adrienn Judit Erdélyi Ádám Erdmann Zsófia Fábián Ábel Balázs Fancsalszki Erna Farkas Gábor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Fehér Attila Fehér Gábor Fehér Judit Fejes Tamás Fekete Ágnes Alice Földes Csongor Frigy Adrienn Fügedi Zsófia Eszter Fülöp Judit G. Nagy Kinga Ágnes Gaál Zsolt Gaál Zsuzsanna Galambos Gábor Galambos Péter Garas Ádám Gendúr Éva Kinga Gerzsenyi Anita Gilyán Júlia Glázer Zsófia Erika Göbölyös Attila Görgényi Tímea Gróf Klaudia Guba Veronika Rita Gumik Orsolya Gyóllai Éva Győrfi Diána Győriványi Bálint Győrky Szilárd Flajnal Márton Hantosi István Hardy Zsófia Hartmann Eszter Herczeg Attila Hermány Zsófia Hinora Bálint Holczer Linda Gyöngyi Hollósi Lilla Horvai Melinda Horváth Adrienn Horváth János Horváth Marcell Horváth Péter Pál Hujber Edina Iván Beáta Iván Béla Ivaskovics Alice Jakab Szilvia Lilla Jákli Balázs Jakubász Tamás Jászberényi Dániel Jenőfi Márk Józsa Judit Józsa Sarolta Réka Juhász Dávid Juhász Gábor Kalocsai Zsófia Karádi Csaba Tamás Katona Ágnes Kazinczy Dorottya Kecskés Balázs Keglovics Andrea Kerék Máté Kerekes Dóra Keresztes Klaudia Kereszty Dorottya Kéri Szilvia Kertész Pál Kindlovits Ágnes Kis Mariann Kiss Brigitta Kiss Eszter Kiss Evelin Kiss Gellért Kiss Nikolett Kiss Nikoletta Kiszély András Knódel Márta Kocsis Klaudia Kohuth Viktor Kollmann Máté Kondor Oktávia Kondrács János 328 Korányi Dávid Kormányos Szilvia Kovács Andrea Olga Kovács Anita Kovács Gabriella Zsuzsanna Kovács Gergely Kovács Orsolya Kozma Orsolya Kővágó Zoltán Krolmusz Bence Krómer Zsuzsanna Kulcsár Alexandra Kunfalvi Róbert Lattmann Péter Lázár Györgyi Magdolna Lázár Ingrid Leitli Norbert Lénárdt Attila Lendvai Adrienn Lengyel Nikolett Lévai Eszter Lombos Péter Barnabás Lukonics Eszter Markovics Tamás Máté Angéla Meisinger Anna Mezei Péter Milosevits Dávid Molnár Edina Noémi Molnár Erika Molnár Eszter Molnár László Molnár Máté Molnár Sarolta Mucsy Réka Nadvorna Yanina Nagy Bernadett Nagy Csilla Nagy Kata Hildegard Nagy Veronika Navratyil Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Nedeczky Anna Németh Katalin Németh Krisztián Tibor Nizsalovszky Edina Noszlopi Botond Nyáry Dorottya Pádár Nikoletta Judit Pallagi Katalin Parapatics Tamás Pető Nóra Pfeiffer János József Pickarczyk Zoltán Pletka Éva Pokorádi Tamás Polgár Mariann Povazsán Csilla Radvánszky Marianna Zsófia Radványi Anna Mária Rákosy Lídia Rátkai Erika Reszler Balázs János Rozs Péter Bertalan Rózsa Anett Sárközi Andrea Schmitt Pál Péter Schuszter Piroska Sebő Annamária Silye Attila Simon Éva Simon Kinga Sipos Gergely Sitka Károly Sólyom Eszter Somlai Gábor Soós András Spiegelhalter Renáta Stachó Krisztina Ágnes Sugár Judit Surányi Szilvia Szabó Bence Márton Szabó Ildikó Szabó Margit Szabó Marianna Szabó Sándor Szabó Zsombor Szakács Erős Mária Szálamon Mariann Szedő Péter Szele Bernadett Szenderák Szabina Szigeti Zsuzsanna Szíjártó Marcell Szikinger Ágota Szlanyinka Anna Erzsébet Szűcs Zsombor Péter Támba Krisztina Tatár Márk Péter Tátrai Melinda Marianna Topuzidu Alexandra Tóth Ákos 329 Tóth Áron László Tóth Balázs Tóth Diána Petra Tóth Hajnalka Tóth Klaudia Tóth Magdolna Túri Renáta Turóczi Eszter Júlia Vágó Eszter Vajda Tímea Valentyik István Gusztáv Varga Emőke Varga Éva Varga Klió Enikő Varga Kristóf Varga László Vargha Bálint Tamás Vargha Gyula Végh Abigél Veres Ilona Vincze Miklós Vinkelman András Virágh Ajtony János Wágner Melinda Wéber Krisztina William Edina Zakor Anikó Edina Zalai Péter Gábor Zelei Bence �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 3. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Ábrahám Katalin Ackermann Szilvia Ádám János Ádám Mónika Agócs Henrietta Andrási Ágnes Katalin Apró Attila Lajos Ásin Magdolna Bakos Gyula Balogh Beatrix Bán Gábor Zoltán Bánszki Lászlóné Baranyai László Baranyai Lilla Bartók György Berczeli Sándor Bérezi Attila Berényi Linda Berta Mariann Bertalan Géza Bertóti Andrea Bodolay Ádám Bognár Krisztián Bognár László Börzsei Luca Klára Braun Péterné Brenner Tamás Bustya Éva Olga Csepiga Krisztina Csizmás Artúr István Csizmazia Gábor Csörgő Zsuzsa Dalmay Klára Debrőci Daniella Dobi Tibor János Dudás Éva Edelényi Nikoletta Eleső Ariel Enyediné Szeferinusz Erzsébet Eőry István Esztergályos Mihály Miklós Fábián Krisztina Farkas Anita Mónika Farkas László Farkas Marianna Farkasinszki Lóránt Filep Julianna Fodorné Schiszler Terézia Folcz József Földi András Fuchsné Mazur Éva Margit Fügedi Orsolya Gábor Judit Gallai Veronika Garay Ildikó Gróz Katalin Gubicza Endre Gyimóthy Eszter Györke Alexandra Györke Zsófia Györög Bence Hajas Zoltán Hajdú Mónika Hajdú Zsolt Halász Dávid Hannák Judit Hansági Nóra Haszonits Diána Havasi Tamás Havril Katalin Hazadi István Hegedűs Márta Hegyi Menta Napsugár Hennel Dániel Herr Angéla Hesz Tamás Holládi-Horváth Mónika Holló Sándor 330 Hornyák Gábor Hornyik Veronika Horváth Csilla Horváth Katalin Nóra Horváth Lóránt Horváth Péter Horváth Szonja Laura Horváth Tamás Horváth Zsófia Eszter Horváthné Szabó Éva Hugyecz Gabriella Ipkovich Eszter Jágerné Szentirmay Melinda Julianna Jáki Zoltán Gábor Jámbor Zoltán Jancsó Réka Gabriella Jeney Patrik Flórián Jeruska Anikó Juhász István Juhász Róbert Kács Gabriella Kaiser Fanni Kaplony Miklós Kari Károly Katona Adrienn Katona Dániel Kerecsanin Máté Kerényi Géza Királycsik Helga Edit Kiss Annamária Kiss László Kiss Tímea Klaric Klaudia Klotz Gabriella Koch Anna Kocsis István Zsolt Kocsondi Mária Klára Kollai Bogárka Orsolya �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Kolnhofer Tamás Konczlik Lilla Kopácsi Zita Kopeczky Kornél Korcsog Tamás Kormos Réka Korpás Rita Kovács Beáta Borbála Kovács Bence Kovács Gábor Kovács Tímea Kovács Zsuzsanna Kovalcsik Gábor Körmöndi Kitti Králl Diána Zita Kreczinger István Szabolcs Kreitl Györgyi Krizsa Norbert Árpád Kulcsár Zoltán Kuti László Tamás Lajtai Bálint László Lakatosné Zsupin Erika Láng Tamás László Anita László Edina Latorcai Csaba Lázár Mónika Lázár Zsuzsanna Lehrer Anita Lekli Beáta Lelkes Péter Lovas Izabella Lukácsi Péter Majtényi Erzsébet Marczali Tamás Márton Attila Marton Tivadar Máté Bálint Boldizsár Matkő Balázs Mátyás Dóra Berta Mátyus Kristóf Zoltán Mayer Ottó Richárd Mengyán Edit Menyhért Gábor Mészáros Adrienn Miskolczi Róbert Mizser Ágnes Mohay Ákos Molnár Mária Molnár Péter Molnár Péter Csaba Mondok Viktória Nádor Géza Nagy Anikó . Nagy Edina Nagy Gabriella Nagy László Nagyné Fodor Zita Nátrán Roland Nduttu Andrew Németh Adrienn Németh László Odor Brigitta Ollári Zoltán Orbán Gyula Ordas Eszter Őré Orsolya Ostorházi László Ottinger Zoltán István Páj Gáborné Pap Katalin Pásztor Gábor Pelle Szilvia Pete Gábor Pintér Máté Gábor Pintér Sándor Pintér Zsófia Poldauf Gábor Pólyák Zsuzsa Pongor Dániel Gábor Posvancová Monika Pozsgai György 331 Rabé Nóra Viktória Rácz Mária Rébeli Szabó Judit Réz Beáta Rikker Nándor Rimaszombati László Rimóczi Imre Rosner Ferenc Saly Tamás Samu Nagy István Schranc Tünde Sebestyén György Simon Anna Sipos Ágnes Erzsébet Sívó Iván Somfai Gábor Balázs Somfai Kata Szabadházy András Szabó Adrienn Szabó Csilla Szabó Gabriella Szabó Ivett Szabó Márta Szádeczky-Kardoss Gábor Száldobágyi Zsigmond Szalóki Ivett Székely Gábor Székely Rita Szelényi Tamás Péter Szénási Andrea Szerdahelyiné Bíró Gyöngyvér dr. Szerélni Szabolcs Szert Boglárka Szigeti Emília Szilassyné Albert Csilla Szili Márta Szoboszlay Balázs Szombati Ivett Szomráki Pál Szőrfi Zsanett �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Szurok Zsuzsanna Szűcs Ágnes Szvorényi Róbert Tajcs Mariann Takács Péter Takács Péter Zoltán dr. Tamás Anna Telegdy Károly Toldi Enikő Tóth Marietta Tóth Nikolett Ágnes Tóth Zoltán Tounkara Fatouma Zsuzsa Tüske Rita Gabriella Uhlyarik Ildikó Ujváry Noémi Andrea Vágvölgyi Péter András Vajda Zsolt Varga Nóra Varga Zoltán Varga Zsanett Várhegyi Mariann Vaszilkó Zsuzsanna Veres Sándor Vigh Imre Gyula Villányi Gábor Wégner Krisztina Zámbori János dr. Zöllner Polett Zugh Kinga Zsigmond Róbert Zsilinszky László 4. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ambrus Mariann Asbóth Dalma Asztalos Attila Bajusz Krisztina Ilona Bakos Péter Balázs Katalin Erzsébet Balsai István Bánhegyi Éva Bárándy Zsófia Barna Júlia Zsuzsa Bartal Ágota Bartha Kinga Erzsébet Básty Cecília Baumann Lilla Bekő Szilvia Béldi Zsuzsa Benyovits Anikó Bérces Adrienn Mária Berényi Hajnalka Biró Judit Bobkó Attila Bocskai Patrícia Bócz Katalin Bodánszky Nikolett Bodonovich Klára Bogár Orsolya Bogdán Orsolya Boronkay Miklós Borsa Gergely Börzsönyi Zsuzsanna Budai Erika Bukovszky Bernadett Bunda Rita Anikó Buzsik Szilvia Csajkovits Zoltán Csepely Balázs Cserép Viktória Cseri Tímea Csernus Péter Ádám Cserny Helga Cséve Edit Szilvia Csiszár Zsuzsanna Csitos Orsolya Csókay Anna Eszter Csömör Ditta Zsófia Csoszánszki László Csótai Renáta Zsuzsanna Csörgei Zsuzsa Csuti Elemér Gábor Czibulka Edit 332 Czigány Ágnes Czudar Balázs Da-Ronco Zoltán Dedics Zsigmond Dernovics Mátyás Dósa Noémi Egresits Tímea Erdélyi Ágnes Fábián Gábor György Farkas Barbara Ildikó Fehér Tamás Filep Eszter Fórika Zsolt Földházi Márta Frenyó Edit Fülöp Emese Gausz Krisztina Klaudia Gera Annamária Gerencsér István Bálint Gergely Ferenc Árpád Gergelyi Ágota Germus Orsolya Giba József Goike Viktória Gonda Adrienn �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (4. ÉVFOLYAM) Gór Csaba Gyula Gordos Gergely Göczey Kinga Gönczi Anna Mária Guba Dániel Guczi Zsófia Bernadett Hajdú Tádé Miklós Hámori Szabolcs Herman Szilárd Hermann Mónika Éva Hevér Tibor Hofstadter Katalin Horváth Diána Renáta Horváth Gábor József Imre Katalin Izsák Anita Jagudits Katalin Jakab Borbála Jelenka Erika Józsa Réka Juhász Dorottya Magdolna Juhász Judit Káré A nett Eszter Keller Katalin Petra Kelly Krisztina Kerekes Anna Kéri Diána Keszericze Gábor József Király Éva Mária Kiss Ágota Kiss Kinga Kiss Nóra Kiima Olga Kocsis Hajnalka Kollár Zsuzsanna Koltai Nikolett Anasztázia Komka Éva Mária Kondákor Eszter Dóra Kondor Boglárka Koós Emese Kormos Mária Kortsmáros Zoltán István Kosztolányi Adám Kovács Attila Kovács Balázs Kovács Kristóf Artúr Kovács Orsolya Zsuzsanna Kozák Nikolett Könnyid Balázs Kun Krisztina Kuzsel Dániel Laki Gábor Lampert József Legeza Dénes Lengyel Gabriella Leposa Martina Réka Losonczi Katalin Lőrincz Andor Ludwig Tamás Mádl Edina Magi Julianna Maka Bernadett Márk Roland Márkus Szilvia Diána Mészáros Ildikó Mihalik Éva Milisits Barbara Molnár Irén Moskovszky Dolly Edit Nádasdi Anita Rozália Nagy Áron Nagy Attila Nagy Bernadett Nagy Dániel Nagy Gergely Attila Nagy Márton Nagy Rita Katalin Nagy-György Anita Nánay János András Nedeczky Sándor Péter Németh Borbála Németh Eszter 333 Németh Gabriella Nógrádi Péter László Novák Andrea Novák Beáta Nyíri Barbara Oláh Viktória Olvasó Réka Orsó Gergely Ország Ilona Osztheimer Márton Packosz Nikiforosz Pál Balázs Pál Laura Anna Pálos Gabriella Panácz István Páncsity Ágnes Panka Zoltán Pap Dóra Pap Orsolya Papp Zsófia Pásztor Bernadett Peilóber Gábor Perlaki András Pfiszter Tamás Pintér Eszter Ágnes Pócsföldi Tamás Pógár Erika Poroszlai Tünde Dorottya Prinz Gergely Piinkösty András Raszler Tibor Rózsa György Rubovszky Zsófia Ruppert Éva Ruzsics Boglárka Eszter Sándor Ildikó Sándor Lénárd Sándor Mátyás László Schlemmer Tamás Sebők Zalán Selyem-Tóth Sándor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Sima Péter Simon Emese Júlia Simor Miklós Sindler Veronika Sipter Orsolya Ajnácska Siroki Krisztina Solymár Eszter Soós Adám Zoltán Soós Eszter Sóti Melinda Sülé Andrea Szabó Dóra Rebeka Szabó Krisztina Ágnes Szabó Nikolett Szabó Orsolya Szabolcs András Zoltán Szabolcsi Helga Annamária Szalay Beatrix Szecskó Karola Szekeres Orsolya Szelényi Szilvia Szenes Attila Csaba Szentkirályi Orsolya Szerencsés Gergely István Szili Orsolya Szinapidis Írisz Szladek Nikolett Szombati Eszter Szomódi Zoltán Szöllősi Anett Szőrös Lívia Ágnes Tahy Ábel Takács Gergely Takács Orsolya Kitti Takács Veronika Takácsi-Nagy Eszter Mária Tallián Renáta Tari Zsófia Tirjer Linda Tordas Eszter Tóth Eszter Barbara Tóth Katalin Krisztina Tóth Pálma Ibolya Tóth Zsuzsa Tölgyesi Zsombor Török Balázs István Török Zsuzsanna Trinn Adrienn Trugly Csanád Turjányi Ákos István Turpinszky Mariann Ujfalussy Márk Vadász Zsuzsanna Vágó Attila Vajda Krisztina Adél Varga Attila Varga Lilla Vavroh Géza Alajos Végh Luca Karolina Velkei Mónika Vesztergombi Barbara Anita Vígh Judit Vikman Klára Villányi Dániel Vincze Enikő Vinkler Katalin Vittay Dániel Zarnócz András Zsendely István 4. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Arató Petra Zita Argyelán Krisztina Árvay Eszter Bácskai Krisztina Bajnóczi Adám Balázs Karina Felicia Bálint András Balog Adám Balogh Zsófia Baltavári Richárd Barabás Gábor Baranyai Zsuzsanna Barcza Katalin Ildikó Bártfayné dr. Felsővályi Kinga dr. Bay Eszter Beliczai Tibor Bende Noémi Benke Barnabás Benke Ildikó Bereczky Gábor Berényi Aurélia Bertók Gábor Mihály Bihari Zoltán 334 Bíró Tímea Bobkó Péter Bognár Julianna Böll Gábor Brunner Zsófia Sára Cserhalmi Antal Csontó Éva Czerok Péter Czibolya Gábor Dávid Ferenc Dávid Péter Deák András �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (4. ÉVFOLYAM) Dobos Anna Dobos László Dóda Balázs Dombi Lőrinc Dombos Hajnalka Dominiák Ildikó Dózsa Etelka Draxler Zoltán Elliott Attila Antal Engelbrecht Katalin Eördögh Attila Eszes Kristóf Fábián Adrienn Fábián Erika Fábián Éva Faix Nikoletta Farkas Bernadett Farkas Diana Farkas Gábor Farkas István Farkas László Zoltán Fehérvári Andrea Eszter Fejes Ákos Fejes Éva Fekete Annamária Filep Henrietta Főczén Amália Frisch Kató Veronika Futó Adrienn Gaál András Gaál István Gábor Nikolett Garai Zsófia Garas Ildikó Gerencsér András Gerencsér Ida Gszelmann Aliz Gulácsi Bernadett Gurin Éva Győrfi József Gyulai Tamás Barnabás Hadobás Edit Hajdú Sára Hajdú Viktória Hajnal Tamás Hajós Krisztina Hanczné Szabó Edit Haracsek Zsolt Harkó Attila Zsolt Hellényi Áron Hercsuth Andrea Herédi István Hermán Róbert Horony Ákos Horváth Zoltán Horváth Zsolt Hudák Mariann Hulmann Tamás Illés Andrea Imréné Nagy Marianna Izsák Katalin Jáger Krisztina Jámbor Dávid Gyula Jelencsik György Jezerniczky Katalin Juhász Péter Kádár Péter Elek Kádas Tünde Kali Péter Sándor dr. Kántor Ákos Kardos Dóra Kasza Mónika Kaszonyi Alexandra Katona László Kecskés András Kecskés Egon Zsolt Kelemen Gyöngyi Kertész Ádám Kertész Melinda Kiss Krisztina Kohut György Kondor Adrienn 335 Kondor Attila Csaba Kosa Beáta Kovács Dóra Kovács Judit Kovács Mihály Attila Kovács Miklós Kökény Ferenc Könyves Kinga Margit Krak Anita Krammer Henriett Kristóf Bálint Krizsán Józsefné Kúrán Andrea Kurka Csilla Kutasi Csilla Kürthy Anikó Lassú Veronika László Gergely Leyrer Richárd Mátyás Lipóczi Gergely István Lőrincz Réka Lukács István Lukács Józsefné Madarazs Mária Magdolna Magyar Nóra Magyar Zsuzsanna Major Mária Majoros Gábor Marton Zsolt Máthéné Lillafüredi-Nagy Barbara Matolcsiné Szimon Ildikó Mazács Ferenc Mechler Márk Medveczky Zoltán Méri Mónika Mészáros Enikő Mészáros István Mészáros Katalin Mezei László Mihály Miczán Klára �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mihályiné Michtiov Emese Mariann Mikesy Domonkos Mile Adrienn Katalin Mitták Tünde Molnár Dávid Morvái Zita Mucza Krisztina Nádai Tibor Nagy Katalin Nemessuri Péter Németh Ákos Neszmélyi András Néveri Gabriella Éva Noszkó'Horváth Mihály Oberfrank Olivér Odor Eszter Orszáczki Zsófia Osztrovszki Lilla Pál Zsuzsa Patakiné Gramantik Ildikó Pázmány Márta Peőcz Eliza Kata Persina Katalin Petrov Sarolta Pifko Gyula Pintér Éva Katalin Pirkner Nóra Piros Réka Pleizer Csaba Pohli Viktória Rácz András Rencsik Imola Emőke Róka Géza Rónai Zsófia Rózsa Mónika Rupp Zoltán Salánki András Salha Omár Saliba Krisztina Sára Levente dr. Sáránszky Miklós Sárkány Diána Éva Scarpula Mistrál Lorenzo Schalkház Éva Edit Schmuczer Anita Sipos Nóra Spieglné Balogh Lívia Stark Zoltán Steinmetz Ádám Stoll Béla Stolpa András Péter Surányi Kornélia Surányi Mátyás Sűrű Diána Szabó András Péter Szabó Attila Szabó Gergely Szabó János Szabó Tamás Szabóné Körmöczi Zsuzsanna Szabóné Zöldi Andrea Szakács András Szakács Rita Szalai Tamás Szalimka Nafszika Szaló Péter Szalontai Zoltán Szántai Krisztina Szántó Anita Szántó Attila Szántó Melinda Száva Tamás Szegvári Linda Szeder Zsolt 336 Szekeres Adrienn Szentirmai Gábor Szentkereszti István Szeremlei Roland Szilágyiné Pozsonyi Zsuzsanna Szolnoki Balázs Szutrély Nóra Tolnai Gábor Torda Otília Tordai István Torzsás Tímea Tóth Csilla Tóth Ernő Tóth Ferenc Tóth György Attila Tóth Péter Miklós Töröcskei Fanny Török Hajnalka Krisztina Tripsánszki Ferenc Trunkné Jánosy Zsuzsanna Ugray Attila Untsch Gergely Uzsonyik István Vajda Szabolcs Varga Zsófia Váry Zalán Véber Zoltán Véghné Decsi Orsolya Vida Dóra Viski József Völgyi Krisztina Vuity Zoltánná Warvasovszky Donát Wieland Ildikó Anna Zahuczky Andrea Zsikla György Dániel Zsíros József �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (ABSZOLUTÓRIUMMAL) 5. ÉVFOLYAM (ABSZOLUTÓRIUM ELŐTT) Balla Gergely Krisztián Csizmadia Gábor Farkas Balázs Roland Geréb Lilla Gogolák Hrubecz Csongor Havas Gábor Ivány Borbála Jandrasics Eszter Vilma Klementisz Réka Labancz Zsuzsanna Dóra Lakatos Mária Csilla Maier Péter Márton-Keresztes Emőke Mécs László Nagy Balázs Pecze Xénia Radnai Éva Katalin Reőthy Balázs Rózsa Dániel Sinka Péter Szabó István Szentgyörgyi Zsombor Szoboszlai Roland Vajda Edit Andrea Veres Anna Mária ABSZOLUTÓRIUMOT SZEREZTEK Ácsné Nagy Krisztina Ampli Krisztina Andrási Beáta B. Lawani Alex Babati Péter Bagdy Judit dr. Bakonyiné Sas Éva Bálint Erika Katalin Balla Melinda Anna Balla Tamás Balogh Rita Bán Ágnes Bán Attila Bánfi Mikolt Bánné Gróf Tünde Baranyi Krisztina Baráth Viktória Barla Viktor Barlai Réka Barta Szilvia Bartalis Beáta Báthori Eszter Bednárik Katalin Bedő Andrea Békefi Géza István Békés Beáta Békés Dalma Lídia Belev Márta Benedek Erzsébet Berényi Krisztina Bernáth Imre Bessenyei Krisztina Bethlen Dávid Biricz Antal Bíró István Bíró Zsolt Bitay Márton Örs Bleszity Richárd Bogdán Rajcs Ágnes Bokor Renáta Boldis Gergely Bónis Péter Borbás Gábor Borbély Csaba Borbély Sarolt Boros Zsóka Borsos Donát Botka Gábor Botos Eszter Bottyán Balázs 337 Böhm Anna Bölcskei Krisztián Börcsök József Buczkó Andrea Krisztina Budaházy Attila Budai Ágnes Burián Hunor Butyka Mária Büki Péter Costin Glad Gabriel Csánkné Zimmler Györgyi Csányi Beáta Csapó Krisztián Ferenc Csárádi László Császár Dániel Csépányi Krisztina Csicsely Tamás Csizmadia Iván Csonka Péter Csötönyi Tünde Ibolya Csuha András Czajner Tamás Czenczer Orsolya Czina Krisztina Dávid Krisztina �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Deák András Péter Demeter Gergely Demjén Péter Dénes Edit Diószegi Péter Dobolyi Tünde Dobos Szilvia Dobosné Kiss Izabella Dobozy Gedeon Ábel Dobrossy Attila Dóka Anikó Dombai Gábor Dömötör Szilvia Döndőné Hajnal Tünde Drabik Beáta Dukai Miklós Duszin Linda Elek Márton József Erdélyi Antónia Franciska Erdélyi Attila Erdős Viktor Esztergomi Éva Erna Fábián Istvánná Fábry Mátyás Faragó Dániel Gergely Faragó Réka Teodóra Farkas Attila Zoltán Farkas Diana Farkas Zoltán Favari Emonat Fazekas Dóra Katalin Fehér József Fejéregyházi Ágnes Fekete Szabolcs Fercs János Ferenczy Péter Flaskár Lejla Flóra Kamilla Fodor Miklós Zoltán Fógel Andrea Födi István Földi Bernadett Földváry Gábor Fraknói András Frankó Gergely Füstös Melinda Erzsébet Füzér Bernadett Füzér Judit Gaál Tamás Gáli Emese Galla Cecília Galyas László Garamvölgyi László Gáspár István Gáti Eörs Dénes Géczi Levente Sándor Gheysar Judit Grünvald Mária Gyarmati Zsolt Gyarmati Péter Győré Gabriella Zsuzsanna György Róbert Györgypál László József Györke Gábor Gyuris Teréz Piroska Hajós Ádám Péter Halabi Kinga Harangi Gabriella Harmath Attila Hegedűs Veronika Henkei Viktória Herbert Zsuzsanna Hermann Mónika Hermányi Virág Mária Hevesi Áron Hirt Mihály Hittner Hanna Mária Holové Zsolt Hornyánszky Ádám Hornyik Annamária Horváth Csilla Horváth Gellért 338 Horváth Henrietta Horváth Judit Horváth Melinda Horváth Sándor Hölter Ivett Hrabovszki Cecília Hruby Henriett Hudy Gabriella Huszti-Orbán Krisztina Ignácz József Illés Frigyes Illich Éva Erika Illyés Zsuzsa-Eszter János Ildikó Jaskó Zoltán Jenei Gergely Joó István Józsa Erzsébet Borbála Juhász Hajnalka Juhász Zita Kacsó Sarolta Kacsóh Gergely Kádár Tibor Kádas Veronika Kakuk Tamás Kálóczi Szilvia Kaluha Roland Kápolnai Orsolya Kárász Beatrix Kárpáti Melinda Kasza Tamás Kecskeméti Endre Kelemen Katalin Kelemen Miklós Kerényi Gyula Péter Kéri Zoltán Keszthelyi Kristóf Gábor Kilián Viktória Király Krisztián Kis Dóra Kiss Irén Angelika �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (ABSZOLUTÓRIUMMAL) Kiss Katalin Kiss Katalin Kiss Marianna Kissné dr. Dániel Petra dr. Kiss Réka-Emese Kiss Tamás Kiss Virág KisS'Pogány Tamás Kocsis Dániel Kocsis Nikoletta Kollár Tamás Kolláth Anna Katalin Kolozs Anikó Koncz Katalin Kónyár Marietta Koppány Gergely László Kosztyu Tamás Kovács András Kovács Kornél Kovács Luca Kovács Viktória Kölber Ágnes Kővári Eszter Kriston Ildikó Küblik Henrietta Kurunczi Adrienn Kussinszky Kornél Kürthy Gábor Lábdy Tamás Láda Mónika Lányi Zsófia Lázi Mónika Lehoczki Frigyes Lipták Gergely Lotz Ágoston Lovas Mercédesz Lukács Szilvia Lukács Tamás Maczali Csilla Madarász Kinga Éva Magyar Erzsébet Magyar Lívia Majzik Zsuzsanna Maród Csilla Marschalkó Linda Márton Zsolt Matisz Márk Matoltsy Réka Mayer Réka Megyeri Tibor Sándor Méhes Katalin Mehringer Henriette Mengyi Roland Mészáros Éva Adrienn Mészáros Kinga Mészáros Melinda Mezei Zsuzsanna Mézes József Micserics József Mihályi Réka Mihályka Márta Mikecz Tamás Ákos Mikó Attila Mikola Rita Milosákovics Anikó Mocsáry Gábor Mohácsi Mihály Molnár Ákos Molnárné Komáromi Anita Molnárné Kontra Bernadett Mousa Delel Attila Mucska Péter Nacsa Zsuzsanna Nagy Bálint Nagy Barnabás Nagy Gábor Nagy János Nagy Judit Nagy Katalin Nagy Krisztián Nagy Krisztina Nagy Krisztina 339 Nagy Péter Zalán Nagy Rita Nagy Szilvia Nagyné Branszeisz Katalin Nahm Judit Nemes Tamás Németh Judit Noszlopy Katalin Novák Nóra Nyári Piroska Nyikos Tamás Antal Onody Gyula Orbán Ferenc Orosz Ivett Oszlányi Ákos Döme Őri Richárd Palotás Zsolt Pánczél István Pap Kálmán Pápai Márton Papp Zoltán Paraszt Dorottya Parnó Román Pátrik Gábor Attila Pattantyús-Ábrahám Vince Péter Nóra Pintér Gábor Piros Ádám Piukovics Gáborné Polik Szilvia Poór Virág Povázsony Júlia Pőcze Zoltán Pudes Patrícia Rácz Katalin Polixénia Ráczné Zöldág Dóra Rádi Vilmos Gábor Radics Patrik Ragályiné Karlovitz Kinga Rák Balázs Rampasek Éva �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Rédei Andrea Riecke Katalin Riskóné Gyüre Ágnes Román Balázs Rózsa Barbara Rózsa Gábor Salamon Gergely László Salibáné Pap Teréz Sámi Zsombor Sándor István Zoltán Sándor Katalin Lujza Sárkány Erzsébet Sáska Zoltán Attila Sebestyén Zsuzsanna Selmeczi Réka Sifter Elemér Simon Ákos Simon Barna Gábor Simon Csaba Simon Viktória Zsófia Sipos Ferenc Sipos István Sándor Sipos Sára Mária Sisa Ferenc Sobor Dávid Somogyi Farkas József Stegmajer Péter Sülé Krisztina Sütő Gyula Szabó András Ernő Szabó Erzsébet Szabó Gábor Szabó Gabriella Szabó Krisztián Szabó Réka Szabó Viktor Szánthó Zoltán Szántó Szonja Szarvady Attila Szász Csaba-János Szász Marianna Szász Niké Szathmári Tibor Széchy Andrásné Szedoglavits Réka Mária Szeidl Agnes Szeift Ádám Székely Réka Szentmiklósi Tamás Szepezdi Zsuzsa dr. Szilágyi Nóra Szincsák Zsuzsanna Szirtey Árpád Szűcs Mátyás Taba Zsófia Takács Dániel Takács Gábor Takács Nándor Takács Szabina Tamási Róbert dr. Tarjám Zsolt Tiborcz Attila Tiborcz Péter Tímár Krisztina Timár Mátyás Sándor Todorut Annamária Tokodi Dániel Torna Gábor Topor Adrienne Torday Balázs Tóth Andrea Tóth Andrea Tóth Andrea Tóth Eszter Tóth Éva Tóth Ildikó Tóth Károly Tóth Mária Éva 340 Tóth Péter László Tóthné Kis Brigita Tóthné Pintér Matild Török Noémi Tujner Balázs Túrós Rita Udvardy-Nagy Kinga Újváry Zsolt Ulics Erika Ungárné Árky Nóra Uza Péter Uzonyi Zoltán Varga Miklós Dániel Varga Orsolya Varga Zalán Varga Zsolt Varga Zsuzsanna Várossy Tamás Varsányi Zoltán Csaba Vásárhelyi Emília Vasas Géza Vaskó Judit Vass Sándor Gergely Végső Marianna Vida László Vincellér Zoltán Viniczay Gábor Zsolt Vitéz Viktória Viz Tamás Vudi Csaba Wittner Márton Ziegler Ottilia Zih Szilvia Valéria Zoltán Levente Zöldág Petra Zsámboki Balázs Zsellér Máté Zsikó Roland Zsíros Ágota �EPILÓGUS „Ulpianus, a nagy jogtudós a jogot (a társadalmi törvényt) az igazságból (az erkölcsi rendből) vezette le. A jó és méltányos szabályok és döntések művé­ szetének nevezte, minket pedig nem csak művészeinek (saját indíttatásból ezt művelőknek), hanem papjainak (elkötelezett m unkásainak). Különböz­ tetnünk kell művészi módon, nem sablonosán, nem lélektelenül, helyes és helytelen, igaz és hamis között, s nem hamis látszatbölcselkedéssel, hanem igaz filozófiával kell a társadalom kérdéseihez közelítenünk. [...] A klasszikus értelemben vett, de nagyon is modern jogászi hivatásra készülnek, erre vállalkoztak most induló hallgatóink. M indnyájan hivatalo­ sak e papi tisztre, vajha sokan választottnak is bizonyulnának! A föld sójává kell lenniök, a világ világosságává, a maguk sajátos területén. A világossá­ got a tudás, a só erejét az erkölcsi alap adja nékik. M indkettőt meg kell szerezniük. [...] Erre a gyűjtő, alkotó és tanuló munkára hívom a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát, tanárokat és diákokat! Egyete­ mes, egy célra tartó közös munkára! Nem kész a házunk, de készül, mert építi az Úr. Általunk építi, teremtő társnak szánt, hív. Ha tiszta szándékkal, mások javát keresve, saját verítékünket nem kímélve építünk, meg fogja adni ígérete szerint a növekedést!” Részlet Dr. Zlinszky János, a PPKE-JÁK alapító dékánjának első ünnepi tanév­ nyitó beszédéből, 1995. szeptember 24- 341 �A KÉPEK JEGYZÉKE A b o rító k é p a budapesti H orváth Mihály téren álló Pázmány Péter szoborról készült fénykép felhasználásával készült. A szobor R a d n a i B é la alkotása (1914), a fényképfelvételt H a jd ú T á d é készítette. Az e lő z é k e n Pázmány Péter bíborosi és érseki pecsétje látható. 13. oldal: Tanévnyitó ünnepség a budapesti királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1927. szeptember 26. Balról az első gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor. K é s z ítő je is m e r e tle n . 26. oldal: Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. 26. oldal: A Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem főépülete Nagyszombatban. Le g eza L á s zló fe lv é te le . 31. oldal: Az egyetem alapításának 300. évfordulójára készült jubileumi díszzászló. 34. oldal: A nagyszombati egyetem alapítólevele. 34. oldal: Pázmány Péter megalapítja az egyetemet. T e m p le J á n o s f e s tm é n y e (1885). 52. oldal: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapító határozata. 84- oldal: Dr. Gál Ferenc, a Pázmány első rektora (a képen a Hittudományi Akadémia dékánjaként 1963-ban). K é s z ítő je ism e re tle n . 84- oldal: Az apácazárda bejárata a budapesti Ménesi úton, ahol az 1995/96-os tanévben a jogi kar működött. K é s z í t ő je ism e re tle n . 98. oldal: Egyetemi előadó kezdeti stádiumban (1997). K é s z ítő je ism e re tle n . 98. oldal: A kar felújított épülete 1999-ben. L e g e z a L á s z ló fe lv é te le . 120. oldal: Az első tanévnyitó a Villányi úti konferencia-központban, 1995 szeptemberé­ ben. K é szítő je i s m e r e tle n . 120. oldal: Az első diplomaosztó a Pázmány jogi karán (2000. június). K é szítő je ism e re tle n . 128. oldal: Dr. Erdő Péter bíboros-érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora. K é szítő je ism e re tle n . 142. oldal: Dr. Bándi Gyula, dékán. P rin z G e rg e ly fe lv é te le . 148. oldal: Dr. Botos Katalin, egyetemi tanár. K é s z ítő je is m e r e tle n . 158. oldal: Dr. Horváth Attila, egyetemi docens. P rin z G e r g e ly fe lv é te le . 342 �168. oldal: Dr. Jobbágyi Gábor, egyetemi tanár. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 174. oldal: Dr. Kilényi Géza, egyetemi tanár. P r in z G e rg e ly fe lv é te le . 184- oldal: Dr. Lábady Tamás, egyetemi docens. K é szítő je is m e r e tle n . 192. oldal: Dr. Péteri Zoltán, egyetemi tanár, professor emeritus. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 206. oldal: Dr. Radnay József, prodékán, egyetemi tanár. K o lta y András felv é te le . 214- oldal: Dr. Szabó István, egyetemi docens. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 220. oldal: Dr. Varga Csaba, egyetemi tanár. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 234- oldal: Dr. Zlinszky János, a kar alapító dékánja. P rin z G e r g e ly fe lv é te le . 254. oldal: Hallgatók a Pro Facultate-napon (2005). P r a n c z B a lá z s fe lv é te le . 254. oldal: Farsangi összejövetel az elsős előadóban (1999). K é s z ítő je ism e re tle n . 260. oldal: Csoportkép a frissen megszerzett diplomával (2002). K o lta y G e rg e ly fe lv é te le . 260. oldal: Elmélyült tanulás a kari könyvtárban (2004). K é s z ítő je ism e re tle n . 264- oldal: Felvétel az 1998-as gólyabálról. K é szítő je ism e re tle n . 264. oldal: Mulatság a kar kertjében (2004). P rin z G e rg e ly fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Zlinszky János, a Pro Facultate-díj első kitüntetettje (2003). U g r ó n G á s p á r fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Bánrévy Gábor, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P rin z G erg ely fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Kilényi Géza, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P r in z G e rg e ly fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Pálinkás György, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004) • K é szítő je ism e re tle n . 271. oldal: Dr. Péteri Zoltán, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P rin z G erg ely fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Gáspárdy László, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2005). H e g e d ű s S á n d o r fe lv é te le . 271. oldal: A Pro Facultate-díj 2005-ös díjazottjai: baloldalon Dr. Békés Imre, mellette Dr. Horváth Attila. P r a n c z B a lá z s fe lv é te le . 343 �A kötet megvásárolható a Szent István Társulat könyvüzleteiben, illetve megrendelhető postán a Szent István Könyvklub, Vevőszolgálati Iroda, 1364 Budapest, Pf. 277. címen, interneten a www.stephanus.hu weboldalon, vagy a szit@stephanus.hu e-mail címen keresztül. Ára: 2490 Ft f Készült a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben, a nyom da alapításának 123. esztendejében Felelős vezető: Papp Lajos vezérigazgató Tel.: 66/386-211 http://w w w .lang.hu/gykner.nyom da E-mail: knernyomda@ gyomaikner.hu ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Évkönyvek Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ünnepi kötet : Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ünnepi kötet : Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Description An account of the resource A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 2005-ben ünnepli tizedik születésnapját. Bár a kar maga hivatalosan tízesztendős, egyik hallgatója az intézmény fiatal voltára irányuló kérdésre egy beszélgetésben szinte sértődötten vágta rá: ez a kar, ez az egyetem nem tíz, hanem kétezer éves. Valóban, a katolikus egyetem és jogi kara olyan társadalmi igényeknek próbál megfelelni, amelyek - folyamatosan változó formákban és olykor kevésbé, máskor erőteljesebben látható módon - a történelem során folyamatosan jelentkeznek, és amelyek kétezer esztendeje a kereszténységben öltöttek testet. A katolikus, keresztény szellemű oktatás, képzés - annak alacsonyabb szintjeitől a felsőoktatásig - létszükséglet a társadalom, különösen egy, a kommunizmus igájába kényszerített, onnan pedig csak a közelmúltban kitörő, annak átkos hatásait még sokáig hordozó társadalom számára. A nyílt diktatúrából átkerültünk a más, finomabb eszközökkel dolgozó, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható burkolt korlátozások korába, amely egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Ebben a számunkra új és nehezen megtanulható rendben kell megtalálni helyünket, mozgásterünket. Erre lehetőség is nyílik. A számos ellenhatás dacára ez a világrend bizonyos mértékben és keretek között biztosítja az egyének, a társadalmak szabadságát. A keresztény emberek felelőssége pedig abban áll, hogy ezzel a szabadsággal megfelelően éljenek. Subject The topic of the resource Felsőoktatás -- jogi -- Magyarország Felsőoktatás -- katolikus Felsőoktatás -- egyházi -- katolikus -- Magyarország Felsőoktatás-történet -- Magyarország Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula (környezetjogász, ügyvéd, ombudsman, egyetemi tanár) (1955-) (főszerk) Horváth Attila (jogtörténész, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1959-) (szerkesztette) Koltay András (médiajogász, emberi jogász, köztisztviselő, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1978-) (szerkesztette) Szent István Társulat Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Bándi Gyula (környezetjogász, ügyvéd, ombudsman, egyetemi tanár) (1955-) (főszerk) Horváth Attila (jogtörténész, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1959-) (szerkesztette) Koltay András (médiajogász, emberi jogász, köztisztviselő, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1978-) (szerkesztette) Szent István Társulat Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995-2005 Date Created Date of creation of the resource. 2004-2005 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource 165x240 mm ; 351kb+143544kb Type The nature or genre of the resource nyomtatott anyag ; könyv ; ISBN 963-361-727-8 Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_10_eves_a_ppkejak_2005 Relation A related resource Központi irattár Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 343 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_10_eves_a_ppkejak_2005 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Seregély István: Előszó Bevezetés A katolikus egyetem és jogi kara Megváltoztatni a világot Az Universitas tagjai (1995-2005) Epilógus Képek jegyzéke Bándi Gyula Horváth Attila Koltay András Szent István Társulat https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/79c8a7281e68e6d4326c119d487f73e0.jpg 7cd7ff62b43ab97596de65a202450b41 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/9ab6416e3f2fb66121958b50ad6d4a4e.pdf 6d8506eeeb3b64f88b3c8981e0135826 PDF Text Text VII. ÉVFOLYAM, í SZÁM A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja 2004. DECEMBER ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA ÁÍSott, Béftés karácsonyi ünnepeket és boíőog új essten6ót kívánunk minőén olvasónknak! honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �ítélet Tartalom Hírek „Ez nagy szentség valóban” Sáska Zoltán Attila versei „A szellemóriások fénye rám ragyog.” ....................................... Marton Géza Polgári Jogi TDK................. . . A Zengő-ügy ............................................................. Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével Vizsgán innen................................................................ Első hónapok a Pázmányon Le az érdektelenséggel!........................................................ Karácsonyi hagyományok............................................ Advent első vasárnapja .................................................................. Elmaradt havazás . Karácsony nálunk és másutt ........................................................ A Kari TDK Eredménye Kísért a fantom... ........................................................ Magyarország és az Európai LJnió....................................................... Néhány sor egy barátról.... ........................................................ Pázmány rejtvény Gólyák, ki a fészekből! ....................................................... Csodaváros......... 2 3 3 Impresszum 4 6 7 8 8 9 10 14 Hírek TVSz-módosítás: Afélévvégi aláírás megszerzése kötelezően és szabadon választott tárgyaknál és a gyakorlatoknál köthető feltételhez. A feltételeket a szorgalmi időszak kezdetén a tanszéki hirdetőtáblán és a NEPTUN rendszeren közzé kell tenni és a Dékáni Hivatalnak és a HÖK-nek meg kell küldeni. Ha a közzé tétel nem történik meg: a tantárgyjegyző nem teheti feltételtől függővé az aláírás megadását! A kötelező előadásoknál az aláírás nem köthető feltételhez. Félévvégi aláírás helyén: 'vizsgára bocsátva' bejegyzés. Az UV-időszak: a rendes vizsgaidőszakot közvetlenül követő 2 vagy 1 hét. Az évfolyam- és szakdolgozatot 12-es betűmérettel és 1, vagy 1.5 sorközzel kell megírni. A kötelező karakterszám nem változik! Témák megadása: megelőző félév április 1. és május 1. között. A záróvizsga-időszak: márciustól júniusig; ill. szeptembertől decemberig tart. ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem 6 Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 12 A kiadó képviselője: 12 Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egye-temi 13 tanár 15 Főszerkesztő: 16 Lukács Tamás 18 18 Főszerkesztő helyettes: 19 Tokody Klára 19 Vargha Bálint Tamás A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Budaházi Árpád Fügedi Zsófi, Juhász Gábor Mikó Adrienn Oláh Viktória Klára Pozbai Viola Rádi Vilmos Gábor Zsellér Máté Berényi Hajnalka Cseri Tímea Gyökeres Zoltán Mavrák Hedvig Milisits Barbara Pásztor Veronika Pozsgay-Szabó Péter Szalay Beatrix Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Pocsai Tamás Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió Nyomda: Alumni Kiadó Kft. 2005. január 21-én 15 és 17 óra között a Díszteremben díszdoktorrá avatja Karunk James Crawfordot, a Cambridge-i Egyetem jogi karának dékánját. Mindenkit szeretettel várunk! 2 Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu Itelet01@hotmail.com �ítélet „Ez nagy szentség valóban” Az Eucharisztia éve Sáska Zoltán Attila versei Nem-bűvész? Elnémulnék, S mint madár, Ki vissza sosem röppen, Eltemetném magam - Csak az én életem lennék! De egy ázott félálomban Én lelkem nyugalmát Eszik „más-kereszt” papjai. Már menőben lennék, S vagyok útra-kész maradásod Nem-bűvész, csak egy költött, Eszme-vén poéta - Ómen Ha érteném hangját a bokornak' s ha ég, táplálni tudjam lángját - Ha érteném útját csillagoknak, kísérni kék-szemmel tudnám Ha érteném jászolnak sírását, térdet hajtanék előtte - keresztet cipelnék helyette minden helyre vele mennék - vele lennék, ha magához vesz, megtagadnám Magam - Ha érteném tettét, a kék-Végtelent vágynám, bár függenék keresztjén úgy!, - köztetek csüggenék Ha érteném Őt megkérdezném, harmadnapra én is felépíteném, majd elmennék, hol üveg-kék hintóval kék-ének olvadnak eggyé' s minden márvány-fehér csillagokon kúszik felém-feléd, ha mind-mindnyájan értenénk... ámen Idén ünnepli Egyházunk az Oltáriszentség misztériumát. Ebből az alka­ lomból országszerte tartottak megem­ lékezéseket egyházmegyéinkben. Azt azonban, hogy valójában mit is jelent a szó: Eucharisztia, talán nem mindig tudjuk pontosan. Mint ahogyan azt sem sejtjük a legtöbbször, milyen sok­ fajta üzenetet hordoz ez az egyetlen kifejezés. Lássuk tehát röviden, mire is emlékezünk az idei évben. A szó maga, görög eredetű, jelentése: „jó hálaadás . Az ősegyházban a Didaché — A tizenkét apostol tanítása című irat tanúsága szerint ezt az elnevezést használták Jézus utolsó vacsoráját megismétlő, valamint Krisztus kereszthalálát meg­ jelenítő cselekmény megnevezésére. Lukács evangélista szerint ugyanis Jézus az utolsó vacsorán hálát adott, mielőtt átváltoztatta a kenyeret és a bort. Ismeretes még további két kifejezés - az úrvacsora, illetve a kenyértörés—az említett szertartásra. Az Oltáriszentség — mint azt már láthattuk — egyszerre több jelen­ téssel bír, s többfajta történésre vonatkozik. Egyfelől Eucharisztiának nevezzük az utolsó vacsorára emlékező szent cselek­ ményt. S miképpen a nagycsütörtöki “vacsora” is elővételezte a keresztáldozatot, úgy jeleníti meg napjainkban is a szentmise a gol­ gotái engesztelő- es halaaldozatot. Az utóbbi áltál a Teremtés művéért adunk hálát. Az úrvacsora kifejezésünk pedig a Jézus testévé és vérévé vált kenyérre és borra emlékeztet bennünket. A szentáldozással Jézus Krisztus lelki táplálékunkká válik, az áldoztatás szertartása után pedig az oltáron marad, “megőrzése és imádasra kerül. (Innen ered az oltáriszentség szavunk.) Egyes hittudósok újabban — az átváltozást helyezve előtérbe — más­ fajta megközelítésből vizsgálják az Eucharisztia szentségét. Szerin­ tük az aranygyűrű metaforáján keresztül érzékeltethető a legtisz­ tábban az átváltozás. E tárgy értékét első szemlélődéskor csupán aranytartalmaból és árából vonhatjuk le; de az ajándék mennyit vál­ tozik, ha valaki szeretete jeléül úgy ajándékozza kedvesének, mint­ ha saját magát adná. Az Eucharisztia szentsége is olyan isteni misztérium, amelyet az emberi elme csak alig érhet fel. Mégis hiszünk abban, amit Jézus Krisztus maga mondott: „Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem, a világ életéért. ” (Jn 6,51) Az Oltáriszentségről Magyarországon 1938-ban emlékeztek meg először. Ebben az évben szervezték meg Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongressztust. Ünnepségek, körmenetek vették kezdetüket, melyeket pápai legátusként Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Piusz pápa vezetett. Milisits Barbara 3 �ítélet „A szellemóriások fénye rám ragyog.”* Megalakult a Szászy István TDK Milyen ember volt Szászy István...? Mit jelentett a XX. század első felében nemzetközi magán­ joggal foglalkozni...? Honnan jöttek, és miként váltak „szellemóriásokká” az akkori fiatalok...? Ezeken a kérdéseken gondolkodtunk, és erről kérdeztük a Szászy István Tudományos Diákkör alakuló ülésén egyete­ münk három jeles professzorát: Dr. Bánrévy Gábort, Dr. Boytha Györgyöt, és Dr. Burián Lászlót. 2004. november 10-én tartotta alakuló ülését a Nemzetközi Magánjogi Tanszék által szervezett Szászy István Tudomá­ nyos Diákkör. A zsúfolásig telt Tanári klubban, egy szerény fogadás mellet gyűltünk össze. Szervezőkként úgy gondoltuk, hogy egy tudományághoz, jogághoz annyira szervesen hozzá­ tartoznak azok, akik maguk is „alkották” a tudományágat, hogy nélkülük lehetetlen elmélyedni benne, vagy legalábbis sokat veszít az ízéből az, aki csak tankönyvekből kíván tanulni. Ezért magától értődött: pillantsunk bele a múltba, és ismerjük meg azt a különleges embert, akit még a mi professzoraink ismertek, és akiről hírt tudnak adni nekünk. Tanítványai elmondása szerint Szászy István hatalmas tudású, filozófiai műveltségű, jó humorérzékkel megáldott, igazi kamáslis úriember volt, akire nem lehetett nem tisztelettel nézni. Tanárként és tudósként meghatározó személyiség, aki életre szóló hatással tudott lenni diákjaira. Boytha és Bánrévy professzor urakat is ő térítette el eredeti pályájukról. Bánrévy professzor úr elmesélte, hogy ő mindig is diplomata szeretett volna lenni, s csak Szászy személyisége és intellektusa hatására kezdett a nemzetközi magánjog iránt érdeklődni. Boytha professzor úr szintén nem jogásznak készült, hanem orvosnak, s a jogi karon, első éven keltette fel érdeklődését Szászy 1938-as Nemzetközi Magánjog c. könyve, olyannyira, hogy magánjog általános részi vizsgáján beleszőtte feleletébe az olvasottakat, mire Szászy felajánlotta neki, hogy legyen a 4 demonstrátora. Bánrévy és Boytha professzor urak is Szászy demonstrátorai voltak. Zlinszky János prodékán úr, aki egyébként jelen volt a TDK ülésen, ismerte, és nagyon becsülte Szászyt, de ő már akkor Marton Géza mellett, a Római Jogi Tanszék berkeiben tevékenykedett. Boytha professzor úr elmesélte, hogy hogyan fogadta be őt Szászy nemcsak tanítványként, hanem kedves barátként is családja körébe. Mesélt a Szászyéknál elköltött vacsorákról, a „rendkívül csinos és bájos” feleségéről, a lánya papagájáról, és külföldi utazásairól, amikor is Szászy állítólag szívesebben beszélgetett a külföldi professzorok szép feleségeivel, mint magukkal a professzorokkal... Tudósként és előadóként Szászy az egész egyetemi hallgatóságot lenyűgözte előadásain. Boytha tanár úr mesélte el, milyen világos és kristálytiszta logikával vezette be a hall­ gatókat a nemzetközi magánjog rejtelmeibe. „Az előadásain mindig legalább hat elméletet felsorolt és azt mondta, ennek az elméletnek ez a hibája — így az asztalra hajolva, hogy min­ denki lássa az egyiptomi királytól örökölt zöld skarabeus gyű­ rűjét, arra nagyon büszke volt — és egy kis hallgatás után azt mondta: „A helyes álláspont pedig a következő...” — és akkor hátra dőlt, és elmondta, mi követke-zik most logikailag, hogy az összes többi rendszer az hibás.” Hatalmas és rendszerezett tudására vall, ahogyan könyveit írta: leírásuk pillanatában kiadásra kész állapotban voltak (nem volt szüksége szövegszerkesztőre...). Mások — sőt saját korábbi — írásait is aláhúzta, és rengeteg jegyzettel látta el. Próbáltuk összeszámolni, hogy hány nyelven tudhatott Szászy, művei és külföldön tartott előadásai alapján, s az angol, német, francia, spanyol, olasz, latin, orosz után elbi­ zonytalanodva, inkább nem is folytattuk. Jogösszehasonlító munkájáról mondta el egy miskolci egyete­ �ítélet mi tanársegéd, hogy amikor olvasta Szászy műveit, sokszor még annak a népnek a neve sem volt ismerős, amelynek jogát Szászy elemezte... Burián professzor úrtól megtudhattuk, hogy ő dolgozza fel Szászy István hagyatékát, s néhány relikviát is hozott magával belőle az alakuló ülésre, amit mindenki megnézhetett. Köztük volt Szászy indexe, amely egy kutató elme kezdeti kanyargó útjának bizonyítéka; egy 1917-ből való filozófiai jegyzeteit tar­ talmazó kötet (gyönyörű szép kézírással), mely Goethe idézet­ tel kezdődik és Kant filozófiájának tárgyalása van az első la­ pon; korabeli újságcikkek, tankönyvek, valamint summa cum laude diplomája. Az '50-es évek világáról, a diktatúra éveiről beszélve, Zlinszky professzor úr mondta el, hogy hosszú távon Szászynak végső soron szerencséje volt abban, hogy 1950-ben nyugdíjazták. Bár nem taníthatott, de ellentétben számos pályatársával, szinte zavartalanul alkothatott, és a rendszerhez csak kife­ jezésmódjában elegendő volt alkalmazkodnia, egyébként nem kellett elköteleznie magát. Szászy a szó szoros értelemben élete végéig alkotott: éppen egy nemzetközi munkajogi tárgyú előadást ment tartani, amikor balesetet szenvedett. Ezúton szeretnénk megköszönni a Professzor Uraknak, és minden részvevőnek, hogy eljött. A tudományos diákkör alakuló ülését egy tudományos műhely felé vezető első lépé­ sének szántuk, a célból, hogy teret bizto­ sítsunk annak, hogy hallgatók összeálljanak és megpróbáljanak Szászy István szellemi termékeivel megismerkedni, és — ahogy Bánrévy professzor úr megfogal­ mazta — bűvöletébe kerülve az általa tanítottakat továbbfejleszteni. Reméljük, hogy akik eljöttek, közelebbről is megismerték azt az embert, aki megalapozta, és nemzet­ közi hírűvé, elismertté tette a huszadik század magyar nemzetközi magánjogát. Terveink szerint a tudományos diákkör következő ülését már a tavaszi félévben tartjuk, amelyre nagy szeretettel várunk mindenkit! képviselői is tartoztak. Gimnáziumi tanulmányait a Trefort utcai Gyakorló Főgimnáziumban végzi, majd rövid katonai szolgálat után kis ideig orvosi és böcsészeti tanulmányokat folytat, végül a Ma-gyar Királyi Tudományegyetem Jogi Kará­ ra iratkozik be, és 1922-ben „egyhangú kitüntetéssel” végzi el. Két évig Párizsban folytat diplomáciai tanulmányokat, majd hazatérve a Magyar Királyi Külügyminisztériumban helyez­ kedik el, de hamar átkerül az Igazságügyi Minisztérium nem­ zetközi jogi osztályára. A húszas évek végén kezdi meg tudo­ mányos tevékenységét, érdeklődése egyre inkább a nemzet­ közi magánjog felé fordul. 1930-ban az International Law Association new york-i konferenciájára hívják meg előadást tartani a szerzett jogok védelméről. Előadása, hatalmas tudása és jogösszehasonlító módszere révén nemzetközileg is ismert­ té, elismertté válik, ezután többször is hívják külföldre, többek között a Grotius Society, és a Hágai Akadémia is, 1934ben. 1931-ben a budapesti egyetem jogi karán egyetemi ta­ nárrá nevezik ki, évente tucatnyi tanulmányt és publicisztikát ír. 1938-ban Egyiptom kormánya felkéri, hogy legyen a Nem­ zetközi Vegyes Bíróság tagja. Szászy négy éven át él családjával Egyiptomban, miközben Edouard Lambert professzorral együtt az új egyiptomi Ptk tervezetét, felkérésre, egy év alatt elkészítik. A második világháború vet véget egyiptomi külde­ tésének, és kalandos úton hazatérve a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen kezd magánjogot előadni, majd 1945től korai nyugdíjazásáig, 1950-ig a budapesti egyetemen az összehasonlító magánjog és nemzetközi magánjog profeszszora. „Nyugatimádata miatt, valamint amiatt, hogy nem ír­ ja alá a Mindszenty hercegprímást elítélő nyilatkozatot, pro­ fesszori állásának elhagyására kényszerül. A megváltozott tár­ sadalmi és politikai helyzetben szakfordí­ tói munkát végez, később újra publikál, re­ cenziókat ír. 1964-ben ismételten meghív­ ják a Hágai nemzetközi jogi Akadémiára, ahol a nemzetközi magánjog fejlődésének szocialista országokbeli jellemzőiről tart nagy sikerű előadássorozatot. Életének utolsó pillanatáig fiatalos lelkesedéssel és hittel alkot. Szászy István azon kevés tudós közé tartozik, aki ma is, minden általa leírt mondatot vállalhat. 1976. április 10-én hunyt el egy baleset következtében. Pfiszter Tamás és Csókay Anna Szászy István életrajza, Szászy István 1899. december 1-én született Budapesten. Családjába nagy tudású jogá­ szok, és más tudományágak kiemelkedő ’'Reményik Sándor: Templomok 5 �ítélet Marton Géza Polgári Jogi TDK November 22-én, hétfő délután a Marton Géza Polgári Jogi TDK keretében egyszerre ünnepeltünk és búcsúztunk. A Magánjogi Intézet három oktatója miatt gyűltünk össze a Díszteremben azért, hogy professzoraink iránti tiszteletünket és megbecsülésünket fejezzük ki. Azt hiszem, értették az üzenetünket... A délután három főszereplője Garay Mária Tanárnő valamint Tattay Levente és Lábady Tamás Professzor Urak voltak. Az ünnepélyes TDK Landi Balázs Tanársegéd Úr megnyitó szavaival kezdődött, melyekkel felkérte fiatal kollegáját, Koltay Andrást, hogy búcsúzzon el a hallgatóság nevében Dr. Garay Mária Tanárnőtől, a Kar olyan „Alapítójától”, aki a kezdetektől fogva részt vett az oktató- és tudományos munkában. Koltay András rövid laudatiojában mind tanítványként, mind pedig kollegaként is őszinte szavakkal búcsúzott a Magánjogi Intézet nagy tudású Professzor Asszonyától, akinek e tiszta „vallomás” hallatán, mélyről feltörő könnyek szöktek a szemébe a meghatottságtól. De nemcsak búcsúztunk ezen a délutánon, hanem ünnepeltünk is. Az ünneplés oka, hogy Tattay és Lábady Professzor Urak e napokban töltötték be 60. életévüket. Tattay Levente Professzor Urat és több évtizedes jogászi pálya­ futását egy volt tanítványa méltatta rövid köszöntőjében, melyben sokszor elhangzott az „emberséges tanár” kifejezés. Tanítványként nap mint nap találkozhatott Tattay Tanár Úr Lábady Professzor Úr 60. születésnapján túl 30 éves oktatói múltját is idén ünnepli. Külön örömnek és igazi tisztelet­ adásnak érezte, hogy egykori tanítványai (köztük sokan már maguk is gyakorló egyetemi oktatók) egy meglepetés-kötettel üzentek egykori tanáruknak 60. születésnapja alkalmából. Elérzékenyülve súgta meg a TDK hallgatóságának, hogy na­ gyon ritka, hogy a volt hallgatók ilyen módon tisztelegjenek egy tanáruk előtt. A kötetbe belelapozva és olvasva az egykori hallgatók néhány soros vallomását, megbizonyosodtam arról, hogy egy profészszor, egy tanár vagy bárki, aki valaha tanított és továbbadott valamit, igenis halhatatlanná tud válni... a tanítványok által. Mi — a hallgatók — ezt üzentük a három ünnepeknek azon a novemberi délutánon... Cseri Tímea segítőkészségével és most — immár diplomásként és a doktori iskola hallgatójaként is — bizalommal fordul egykori oktatójá­ hoz. A Zengő-ügy Az elmúlt hónapokban a média infor­ mációk sokaságát közvetítette szá­ munkra a zengői lokátor körül kiala­ kult problémákról. A Dr. Láng István akadémikus által vezetett Zengő-bizottságnak egyetemünk két tanszékvezető 6 egyetemi tanára is tagja, Dr. Bándi Gyula dékán úr és Kilényi Géza profeszszor úr. Az AKTÍV RÉSZECSKÉK által rendezett beszélgetésen oktatóinkon kívül Kosiczky Attila nyugálományú al­ tábornagy, Dr. Schiffer András, a Véd­ egylet jogásza, valamint Vay Márton, a Védegylet programvezetője vett részt. A beszélgetést Jávor Benedek, a Környe­ zetjogi Tanszék munkatársa moderálta. A kilenc taggal felálló független szakér­ tői bizottság a magyar légtérellenőrzést biztosító lokátorrendszer dél-dunántúli egysége telepítésének lehetséges helyszí­ neit vizsgálta. Kilényi Géza professzor úr elmondta, feladatuknak tekintették, hogy az összes felmerülő érdeket azo­ nos gondossággal vizsgálják meg, és nyújtsanak alternatívákat a kormány­ nak, hogy mi szól a lehetséges hely­ színek mellett, illetve ellen. Bándi Gyu­ la dékán úr szerint nagy lépés, hogy egy katonai lokátor ügye a társadalmi szem­ benállás miatt megakadhatott, és az, hogy ez az eseménysorozat rákényszerítette a döntéshozókat a lokátor építési feltételeinek alaposabb vizsgálatára. Budaházi Árpád �ítélet Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével Mondj néhány szót magad­ ról. .. 1981-ben születtem — és Angyalföldön nőttem fel. A Ferences Gimnáziumban vé­ geztem. Érettségi után felvet­ tek a teológiára, de azt nem kezdtem el, egy évet halasz­ tottam, és tavasszal a jogra felvételiztem. továbbá a műszaki egyete­ meken végzett. Gyermekko­ romban többször előkerült e téma. Azt hiszem ez is nagy­ ban szerepet játszott. En most kezdem ezt az egye­ temet, te pedig most végzet. Mit tudnál tanácsolni ne­ kem, a kezdőnek? Tanácsot nem adhatok, mi­ vel nagyon különbözőek va­ gyunk, különböző célokat tűzünk ki magunk elé. Neked mennyiben változ­ tak a céljaid, terveid az egyetemi évek alatt? Hogyan jellemeznéd három szóban önmagad? Ez nehéz kérdés. Az ember nem tudja kellő biztonsággal — akár kedvezően akár elma­ rasztalóan — önmagát meg­ ítélni. Nem vagyok tehetsé­ gesebb, mint bárki más, de dolgozom, dolgozom és dol­ gozom. Miért választottad ajogászi hivatást? Két ilyen dolog volt. Az egyik — ki kell mondani — a jo-gászi szakma társadalmi megbecsülése; amely alatt az anyagi megbecsülést is értem. A másik pedig az, hogy édesapám minden vá­ gya az volt, hogy jogász le­ gyen, ám a közgazdasági, Egyáltalán nem változtak. Másodéves korom óta azt a vágyat dédelgetem, hogy ügyészségre megyek. Annak ellenére, hogy a HÖK-ben a külügyi ügyeket irányítom, soha nem vágytam külföld­ re. A hallgatók jó része pá­ lyázik külföldi ösztöndí­ jakra, és ez így van jól! Egé­ szen más világ nyílik meg a nyugati sok száz éves univer­ zitásokon. Ki kell menni, cél a tapasztalatszerzés, de utána irány haza! Alkalmazni kell a megszerzett tudást! Ezt rendkívül fontosnak tartom, annak ellenére, hogy mind­ ezekkel kapcsolatban nincs személyes élményem. Ha azt mondom, hogy 2010 novembere, akkor éppen hol vagy, és mit csinálsz? Bízom benne, hogy akkor már talárt viselhetek — hiva­ tásszerűen — és főállású ügyészként tevékenykedemvalamelyik kerületi ügyész­ ségen, itt pedig, megbízott oktatóként taníthatok. Utóbbira azért mondom, hogy álom, mert a felsőok­ tatás igen komoly problé­ mákkal küzd, és nem csak a szakmai felkészültség dönti el, hogy ki taníthat. Egész egyszerűen az anyagi keretek nem teszik lehetővé. A kérdés magánéleti részét kicsit elsumákoltad! Ha magánéletről van szó, csak annyit tudok mondani, hogy abból az elmúlt 1/másfél évben nem nagyon jutott, tekintettel arra, hogy a HŐK külügyi alelnökeként tevé­ kenykedem, és a Jogbölcse­ leti Intézet demonstrátor (is) voltam. Munkatársaimmal a HÖOK tevékenységét is figyelemmel kísérjük. Ezek mind-mind teljes embert igényelnek. Ezek után mi lehetne a leg­ főbb hobbym: mint az alvás. Mi az a három dolog, amit kérnél aJézuskától? Szeretnék valódi rendszer­ váltást Magyarországon! Nemcsak a Kádár rezsimet leváltó, hanem a sok évszá­ zados tévutat és vakvágá­ nyok sorát, a zsákutcás tör­ ténelmet váltó új és igazsá­ gos társadalmat. Hiszem azt, hogy ez lehetséges, mert mindig van rá lehetőség, hogy az emberek és a kö­ zösség sorsa jobbra fordul­ jon, még ha ez lehetetlennek is tűnik azok számára, akik az eddigi tapasztalatokat ve­ szik csupán figyelembe. A második kívánságom a sze­ retet, mégpedig a tevékeny szeretet, mert ez az első kívánság teljesüléséhez elen­ gedhetetlen. A harmadik talán egy új öv lenne, ami átér, mert a mostani már a végét járja, mindig meg kell ereszteni. Megéri? Azt hiszem: igen. Ma azt mondom igen, bár nyilván van olyan helyzet, amikor az ember elbizonytalanodik. Ha kudarc ér, én is felteszem magamnak a kérdést: való­ ban megéri-e. De hiszek ab­ ban, hogy csinálni kell, most és később is, mert hallga­ tóként felelős vagyok a hall­ gatótársaimért. Tudom, hogy jelenleg kevesen van­ nak, akik részt vesznek a hallgatói közéletben, de az elmúlt időszakban azon fáradoztunk, hogy minél több embert bevonjunk a munkába. Oláh Viktória Klára 7 �ítélet Vizsgán innen... Jó pár akadály abszolválásával a hátunk mögött 2004. szeptemberében beülhettünk az első egyetemi előadásunkra. Alig 1 hét lefolyása alatt, minimum 5 definíciót kaptunk arra a kérdésre, hogy “ Mi a jog ? ”, és az elmúlt 3 hónapban még legalább háromszor ennyit. Most, hogy eltelt a kezdetekben nehézségekkel teli 3 hónap, akár élvezhetnénk is az egyetemi életet, de nem! Vizsgaidőszak!!! Kezdetben nem kis nehézséget okoz egy gólyának eljutni A pontból B pontba egységnyi idő alatt. Azért negyed év elteltével ezt a feladatot egyre könnyebben veszi. Most már nem késik el a délutáni óráról, és legfeljebb csak egyszer fordul rossz irányba. Lássuk be, ennek is meg van a hátránya, most új indokot kell találnia, hogy miért késik el az óra eleji 10 perces latintesztről. Mostanra azt is belátja, hogy ez nem a Roxfort — Harry Potter iskolája — ahol a lépcsők gyakran váltogatják a helyüket, a tanszékek sem költöznek egyik emeletről a másik­ ra, majd vissza, bár valljuk be, korábban ez azért szent meggyő­ ződése volt. Ahhoz 2 hét elég volt, hogy kitapasztalja kitől érdemes elkérni a jegyzetét, ha netalán-tán úgy adódna — ami ugye teljesen kizárt —, hogy kihagy egy előadást, mert a macskát vitte orvos­ hoz. A gólyatábornak hála nem úgy érkezett, hogy nem ismer senkit, és ha mégis, 3 hónap elég ahhoz, hogy új kapcsolatokat, esetleg új barátságokat kössön. Ezek elmélyítéséhez remek alkalmat kínálnak az egyetemi bulik. Gimnazista évei alatt az tartotta életben, hogy ha ezt végigcsinálja egyetemre járhat, amivel ugye együtt járnak a híres-hírhedett egyetemi bulik. A Living Room az a hely, amit elsőre megtalált és soha többet nem téveszti el. Szóval minden adott ahhoz, hogy jól érezze magát, de a már emlegetett vizsgaidőszak Demoklész kardjaként lebeg a feje fölött. Mivel még nem próbálta nem tudja mi vár rá. Próbál szelektálni a jelentkezéssel kapcsolatos tanácsok között. Ami biztos, az az, hogy reggel 6-ra legyen az infóterem előtt, bár úgysem lesz hely. Miután sikerült feljelentkezni izguljon, hogy ki lesz a vizsgáztató. Kapja az infot, kitől féljen, kitől ne, de legjobb, ha mindent tud és akkor kizárt, hogy ne menjen át. Persze a gólya azzal kapcsolatban is kapja a jó tanácsokat, hogy hogyan ütemezze a vizsgáit. Ezekből a tanácsokból még nehezebb szelektálni mert 6-an 8 félét mondanak. “Könnyűt elsőnek, hogy belerázódj!” . ’’Nehezet, mondjuk a romát elsőnek, mert ha azon túl vagy nincs mi megállítson!”. “Erre elég 3-4 nap, arra egy hét kell, valamire egy élet is kevés.” Minden mentornak jó tanácsa, hogy az Ő vizsgájával kezdjünk. A gólya mindenkit meghallgat, és csak fogja a fejét, hogy mit is csináljon. 13-szor írja át az előre kitalált vizs­ garendjét, de persze egyik sem jó. Csak egyet kíván: “Legyek már túl rajta!” És még hányszor fogja ezt kívánni?! Sok sikert!!! -mavrák- Első hónapok a Pázmányon Ha belegondolok, hogy mi is történt velem szeptember óta az egyetemen... így nem tudnék mondani sokat. Mert valóban, nem is történt semmi különös, de épp ez az, ami új! Amikor a lelkes gólya először megtapasztalja, hogy direkt következmények nélkül lóghat az előadásokról, ha nem tud felkelni időben, nem harapják le a fejét, nincs felelés, vagy „röpi”... Akkor bizony meglepődik, és sokan nem is tudják, mire használják ezt az égből pottyant szabadságot. Pedig, ha jól látom, most fog követ­ 8 kezni a böjtje, amikor beköltöznek életünkbe a lassan elfeledett éjszakai ta­ nulások. A vizsgaidőszak, azt hiszem, minden egyetemista mumusa, pláne az elsősöknek, mivel mi még nem ren­ delkezünk tapasztalattal, jószerivel azt se tudjuk, hova kapjunk a nagy zűrza­ varban... Ettől eltekintve én például egy viszony­ lag csöndes félév végéhez közeledek, és bár tetszik az egyetem, a kar, mégis semleges érzelmekkel vagyok teli, talán pont az eseménytelenség miatt. Persze sokaknak eseménydús lehetett az elmúlt időszak, főleg azoknak, akik eljártak a Livingroom-os bulikba, és ott jól is érez­ ték magukat. Meg itt volt ez a válasz­ tás... Azt hiszem, mi elsősök, nem sokat tudtunk vele kezdeni, elmentünk, szavaztunk, ki hogyan érezte, de nem ezen járt az agyunk 2 hétig, az biztos. Mindent összevetve szerintem a több­ ségnek tetszik a hely, talán pont a gim­ náziumi, napi hajszolások hiánya mi­ att. Remélem a vizsgák azért jól sikerül­ nek, így a lazítás ellenére is. Pozsgay Szabó Péter �ítélet Le az érdektelenséggel! Aktív Részecskék néven új hallgatói öntevékeny csoport született Egyete­ münk falai között. A szervezetet olyan diákok hozták létre, akiket fokozottan érdekel a környezetvédelem, a környe­ zetjog és figgyelemmel kísérik bolygónk sorsát. A részletekről a tagokat kérdeztük: Milyen terveitek vannak a jövőre néz­ ve? Mikor alakultatok és milyen körülmé­ nyek között jött létre a diákkörötök, hányán vagytok? Az Aktív Részecskéket már 2 évvel eze­ lőtt is szertettük volna létrehozni, de csak idén májusra sikerült elképzelése­ inket megvalósítani, ekkor adta ki az Egyetem vezetősége az engedélyt műkö­ désünkre. Mindezért külön köszönet­ tel tartozunk Péter Juditnak, Jávor Be­ nedeknek és Stágel Bencének, valamint a HOK-nek az együttműködésért, és sze­ retnénk továbbra is a segítségüket kérni a folytatáshoz. Jelenleg a csoport kb. 10 állandó tagból áll és ehhez kapcsolód­ nak a „megfigyelők”, akik még csak ba­ rátkoznak a csatlakozás gondolatával. Milyen célokat tűztetek ki magatok elé? A Természet széleskörű pusztulásával az emberek a világ minden táján kezdik megérteni, hogy a Föld javainak hasz­ nálata nem folytatható úgy, ahogyan azt a múltban tettük. Szakítanunk kell tehát az utilitarista természetfelfogással, és be kell látnunk, hogy a természeti erőforrások pusztán ésszerűbb felhasz­ nálásával nem tudjuk megoldani a globális méretű problémákat. Mind­ annyiunk feladatának érezzük e tudat­ váltás szorgalmazásában való részvételt, mint emberi mivoltunkból eredő kö­ telességet, amelynek célja a Föld meg­ óvása a jövő generációi számára, és egy „ténylegesen fenntartható Élet” kiala­ kítása. Hiába tervezzük meg életünket, ha nem lesz hol megvalósítani. Elsődleges célunk a nevelés és a tájékoz- tatás, amelyhez tudományos állásfogla­ lásokat és jogi forrásokat használunk fel; mindamellett gyakorlati jogászi munkánkkal hozzá szeretnénk járulni az illetékes szakmai szervek tevékenysé­ géhez. Elképzeléseinket nemcsak az érdeklő­ dőkkel szeretnénk megosztani, hanem az ún. érdektelenekkel is. Félreértés ne essék, nem vagyunk idealisták, de legalább annyit szertnénk elérni, hogy aki idáig nem figyelt oda a környeze­ tére, talán egy picit ezután körbetekint és a végén még talán el is gondolkodik, (nem nagy kérés!) Miből állt eddigi munkásságotok? Mivel kevés időnk volt még „ aktív” tevékenységet kifejteni, ezért nem sok programot könyvelhetünk el magunk mögött, de azért egy kirándulást és néhány filmvetítést sikeresen megszer­ veztük. Április közepén a Wonderful Days című mangát néztük meg, amely bolygónk lehetséges sorsával foglalko­ zott. A hónap végén pedig közel 20 diákkal leutaztunk Pécsre 2 napra, ahol megtekintettük Pécs belvárosát, majd este csapatépítő jellegei meglátogattuk a pécsi borozókat, másnap pedig felmentünk a Zengőre, azonban a viha­ ros időjárás következtében sajnos nem mindenki tehette meg. Képviseltettük magunkat a Gólyatáborban utánpótlás keresés-nevelés céljából. Szeretnénk aktuális környezetvédelmi problémákkal foglalkozni, ennek érde­ kében az őszi szemeszterben előadá­ sokat szándékozunk szervezni, továbbá szeretnénk publikációkat megjelentetni az ítélet hasábjain. Terítékre kerülne a Zengőre tervezett katonai lokátorál­ lomás ügye, amelyre Lányi András már el is fogadta meghívásunkat, továbbá részt venne néhány olyan oktatónk is, akik véleményükkel színesíthetnék az előadást. Ezen kívül terveink között sze­ repel, hogy a dorogi szemétégető kap­ csán is össze lehetne hívni egy nyilvános fórumot. Valószínűleg a Pázmány Napon, csapa­ tunk létrejöttének örömére a Szentki­ rályi 26. sz. alatti épület belső kertjében fát fogunk ültetni. Újra szervezünk kirándulásokat, ezúttal februárban Bánkúira megyünk, amely­ re természetesen lehet majd jelentkezni. Szeretnénk több kirándulást is, de en­ nek terve még nem készült el. Filmvetítéssel is készülünk a következő időszakra, elképzeléseink szerint 3-4 hetenként néznénk meg egy filmet az ismeretterjesztés és a szórakoztatás je­ gyében. Mit üzentek a Pázmányos diákoknak? Ha valakinek felkeltette érdeklődését az Aktív Részecskék, akkor bátran jelezze programjainkon, hogy szeretne csatla­ kozni, annál is inkább, mivel környezet­ védelmi elképzeléseink mellett az egyetemi közélet fejlesztése is kiemel­ kedő szerepet játszik. Ráadásul tagjaink jelentős része végzős hallgató, így szeret­ nénk megbízható kezekbe átadni az öntevékeny csoportot, úgyhogy min­ denkit szeretettel várunk sorainkba és programjainkra, amelyek mindig ki lesznek plakátolva az Egyetem hirdető­ tábláin az érdeklődőknek és az érdek­ teleneknek egyaránt! ,, , Magyar Csaba 9 �ítélet Karácsonyi hagyományok Közeledik a karácsonyi láz! Tallózni kezdtem az Interneten s a csábító ajándék ajánlatok mellett sok érdekes hagyomány | hátteréről találtam cikkeket. Ezekből válogattam össze itt P néhányat. «T Advent A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent, A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb h eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes ■ "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. * Advent első vasárnapja legkorábban november 27én, legkésőbb december 3-án lehet. X A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette advent, r valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek h szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali » miséket tartottak, amelyeket "angyali misének", - "aranyos misének" is neveztek. 1611-ben a nagyRk szombati zsinat advent első vasárnapjától vízké­ pp resztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatsá- r r gokat. Egyes elméletek szerint Advent négy hete a Krisztus eljövetele előtti négyezer éves sötétséget k szimbolizálja. Ennek az elméletnek nincs igazolása a M liturgiában. - Az adventi koszorú hagyománya az ősi időkbe Rk nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival; viszonylag új szokás, a 19. századból eredeztethető. Első nyomait a néprajzkutatók észa­ kon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában k találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és m örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi Rk adventi koszorú készítése a 19. században jött lg divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába egy pr hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egyk egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyera tyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasár™ napon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A HL gyertyákat vörös és aranyszalagokkal díszítették, az élet és fény jelképével. Karácsony napjai k A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani S időpontra esett. Sokáig a természet megfigyelése alapján számították az időt. Ezért eleinte a téli ■k napforduló ideje, december 25. környéke volt az új év kezdete. A régi rómaiak a hosszabbodó nappaLr lókat, a fény újjászületését a Legyőzhetetlen Nap 10 istenének, Mithrásznak a születésével azonosították. Decem­ ber 25. a Legyőzhetetlen Nap születésnapja lett. A keresztény­ ség a rómaiaktól és más vallások szokásaiból is sokat átvett, hogy népszerűbbé váljon. így a sok ezer éves, a téli napfor­ dulóra eső ünnepet is belevonta a keresztény vallás ünnep­ körébe. A legnagyobb ünnepet tette erre a napra: a Megvál­ tónak, a kereszténység legjelentősebb alakjának, Jézusnak a születésnapját. I. (Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. December 24-e, Ádám-Éva napja a karácsonyi ünnepkör leg­ jelesebb napja karácsony "vigíliája", adventi időszak utolsó napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevé­ kenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, moso­ gatni. E napon a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hoz­ hatott a családra. Az eladó lányok ha az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták vőlegényüket. A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak. December 25. - karácsony napja, a téli napforduló ősi ünnepe, a kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknap­ ja, az életet adó fény megszületésének napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe. Ez a nap munka­ tilalommal járt, csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Ez a nap a betlehemezés ideje. Ekkor mutatta meg eredményét advent, Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca napja andrásoló vagy más jósló cselekménye. Az éjféli "misevégző" harangozással fejeződött be a napforduló, a születés szent időszaka. Az ekkor megterített karácsonyi asztal, a házi oltár a hálaadás és a könyörgés eszköze volt. December 26. - karácsony másodnapja: István napján zabot és sót szenteltetett a régi falu népe, regősök járták a házakat. Istentisztelet után "istvánoltak": zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték fel az Istvánokat. Karácsonyfa Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb és leglátványosabb ünnepi szokás. A karácsonyfa állítása nem számít régi szokásnak. A külön­ böző ünnepek során a fák, örök­ zöld növények szerepe minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A kará­ �ítélet csonyfa bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa jelentéssel bír; eszerint ez a fa, Jézus családfáját is jelenti. Valamint kapcsolatba hozzak a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik. A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísér­ tetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették. Az első, történelmileg is megala­ pozott adat 1605-ből származik. Egy strasbourg-i polgár jegy­ zetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak. Magyarországon csak a múlt szazad második felében kezdett elterjedni ez a szokás a becsi udvar ösztönzésére. Eleinte csak a nemesi csaladoknál először Brunswick Teréz, martonvásán grófnő állított karácsonyfát 1824-ben -, később a módosabb polgároknál is elterjedt. A parasztok körében csak ebben a szá­ zadban, sokaknai csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa­ állítás. Angliában ma sem szokás fenyőfát állítani, helyette fagyöngy­ ből készült koszorút függesztenek a mennyezetre. Van, ahol az a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli lény hozza. A karácsonyfadísz korábban alma, dió, házilag készített sütemények, mézeskalács volt. Az 1880-as években jelent meg az üvegdísz. Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdí­ szekkel, szaloncukorral, színes égőkkel. Magyar népszokások Hazánkban december 13-ához, Luca napjához kapcsolódik az egyik legelterjedtebb szokás. Ezen a napon elkezdenek egy széket faragni, amit karácsony előestéjére fejeznek be. Aki a templomban az éjféli misén rááll, az meglátja, hogy ki a boszorkány. A lányok szívesen jósolnak lucakor, hogy ki lesz a jövendőbelijük. A karácsonyi népszokások sok újévet köszöntő elemet is megőriztek a régi időkből. Ilyen szokások a különböző zajkeltések: kolompolás, kiabálás; az alakoskodás: jelmezek, álarcok, állatbőrök viselése, melyek a gonosz, ártó szellemek elűzésére szolgáltak. Falun házról házra járnak a legények regölni, köszönteni. Kifordított bundában, kezükben bottal, csengővel kopognak be a házakhoz, hogy jó termést, sok állatot, bőséget kívánjanak az új esztendőben. December 27-én Szent János napjához kapcsolódik a borszentelés szokása. A szent bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg embert, állatot gyógyítottak vele. Öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne ro­ moljon el a bor. December 28. Aprószentek napja, a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emléknapja. Ezen a napon vesszőből kis korbácsot fonnak, és a gyerekeket vagy az egész háznépet megveregetik, hogy frissek, egészségesek legyenek. Hazánkban a két legfontosabb dramatikus szokás: a betlehemezés és a regölés. Időpontjuk végigvezet az 4 egész karácsonyi tizenketteden. A betlehemezés fő alkalmai karácsony és vízkereszt, a regölésé pedig István protomártír ünnepe. Az ünnepsor vége január 6-a, vízkereszt napja. A vizek megszentelé­ sének, és Jézus keresztelésének ünnepnapja. A bábtáncoltató betlehem főleg a Balaton-felvidéken szokás, ugyanazt a történetet kis bábszínpadon bábfigurákkal adják elő. A középkorban ezt a játékot az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból. Ugyancsak a Dunántúlon terjedt el a Szállást keres a szent család elnevezésű szokás. Egy-egy faluban 10-15 család vesz részt a játékban, egy festett szentcsalád­ képet december 15-től kezdve minden nap hangos énekszóval más-más házba kötöztetnek. A karácsonyi ünnepnek már régóta része ez a dramatikus játék, amelyet eredetileg a templomok­ ban vagy azok előtt adtak elő. A játék Jézus születésé­ nek fontosabb eseményeit mutatja be a Biblia alapján. Ez a szokás idővel elszakadt a templomoktól és szá­ mos változatban népszokásként élt tovább. A legrégibb ismert magyar nyelvű betlehemes játék szövege a váci egyházmegyei könyvtárból került elő. Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és 1694 között. Betlehemezni általában karácsony délutánján indul­ tak a fiatalok, s késő estig sorba járták a falu portáit. Napjainkban kétféle betlehemező szokás ismeretes: az egyik, az élő szereplőkkel, a másik bábfigurákkal ját­ szott változat. Mindkét fajtáját hasonlóképpen játszák, azonos szereplőkkel (pásztorok, angyalok, , f >«4 2 ; h Mária, József). A betleheI mezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejét a | bibliai történet szereplői né« W pesítenek be, egyikből sem W hiányozhat a királyokat Bet- lehembe vezető csillag. Fügedi Zsófia 11 �ítélet Advent első vasárnapja Felébredek. Álmosan, pizsamában lemegyek a konyhába, ahol már édesanyám sürög-forog, az éppen adódó dolgával foglalatoskodik. Elkezdek reggelizni, lassan édesapám és bátyám is felébrednek. Az asztalon már tegnap óta kint van az az adventi koszorú, amit én készítettem. Igen, nálunk ez már hagyománnyá növi ki magát, hogy adventét megelőző szombaton a plébániához tartozó iskolában összegyűlnek a hívők - kisiskolástól a felnőttekig -, és ki-ki néhány órán keresztül a maga adven ti koszorúját készíti, és persze készül egy nagy, a templomba. így volt ez tavaly is. Estefelé a sok olló, ragasztó, és fel nem használt anyag közt rákerültek az elkészült koszorúk egy nagy kerek asztalra. Melléjük állt a plébános, és megáldotta őket. Azt hiszem, ettől lettek igazán adventiek azok a koszorúk. A „műveken” látszott, hogy az Úrnak szánták őket, látszott bennük az a sok egyéniség, akik ott álltak körülöttem. Mindenféle színű gyertyák, szalagok, díszek, és mégis mindegyik ugyanolyan szép. Búcsúzás és népi takarítás után büszkén állítottam haza alkotásommal, amin néha elfordult a gyertya, és olyankor ferdén állt, de úgy gondoltam és ma is így gondolom, hogy Istennek nem ez a fontos. Legszívesebben már meg is gyújtottam volna az első gyertyát, de tudtam, hogy várnom kell vasárnapig. Amikor este lefeküdtem, a koszorúkészítés élményei voltak szemem előtt, az a sok mosolygós arc, a kisebb gyermekek ügyetlenségei és a plébános öröme, hogy idén is sikerült. Idén is sikerült megszólítania a híveket, összehívni az emberek apraja-nagyját az Úr nevében. Már három éve rendelte hozzánk Isten ezt a papot, volt időm megfigyelni, hogy mikor boldog. Aznap este boldog volt. Ilyen élményekkel feküdtem le aludni, és nem tudtam szabadulni az irgalom gondolatától, amivel Isten nekem ilyen csodálatos együttlétet adott. Vasárnap van, reggelizem, a család lassan ébredezik. Az asztal közepén ott áll a koszorú, ahogy azt tegnap odatettem. Iparkodom, mert tíz órára misére megyek. A nagy koszorún a templomban már ég az első gyertya. Sokszor odanézek mise közben. Tizenegy óra van, újra itthon vagyok, és már ott állok gyufával a kezemben a mi koszorúnk mellett. Leülök, és elgondolkozom. Nem az élet nagy dolgain, csak úgy egyszerűen Istenre gondolok. És megnyugszom. Ebédre meglátogatjuk a nagyszülőket, este már újra ott ül a család a láng mellett. Csak ne menne már annyit az a TV! Tudom, fontosak a hírek, de megenyhül a szívem, mikor a bemondónő mellett az asztalon szintén ott pislákol advent jelképe. Érzem a fenyő illatát. Kellemes és szeretetteljes érzés tölt el. Ilyenkor nincs kedvem tanulni. Nem, ezt át kell élni, ennek időt kell hagyni! Adventnek nem jellemzője a gyorsaság. Ebben a négy hétben megpróbálok többet gondolni Istenre, a hitemre, a családomra. Megpróbálok kevesebbet vitatkozni, kevésbé makacs lenni, többet olvasni a Bibliát. És akkor azt hiszem, hogy minden vasárnap, sőt minden nap nyugodt lelkiismerettel fekszem le aludni. Mindenkinek hittel és várakozással teli adventét kívánok! Elmaradt havazás Hideg, őrült dalokat zengő szél hozta idén a karácsonyt. Sáhó Eszter Vártad a havat, hogy méltó legyen az ünnep, eltakarja a hétköznapok sötétlő bűneit. Nem jött, más a hangulat, egy kellék hiányzik. Fa, ajándék, gyertya, kalács...csupán díszletek. Elfelejted közben a lényeget: Megváltó született! Ha összeomlanak a színfalak, akkor neked mi marad? Tudsz akkor is örülni, látni a fényeket? Nem hamis ragyogást, hanem az igaz életet. Látni a Megváltót, ki fehérre mosta bűneid, hogy ne kelljen se hó, se fagy, se konok indulat. Csak az öröm mindenek felett, hogy eljött érted, megtisztított téged is! Tégy hát meg annyit, hogy meglátod Őt a fényekben, a boldog arcokon, s este, hálát adva elmormolsz egy álmos imát. Fügedi Zsófia 12 �ítélet Karácsony nálunk és másutt Karácsony ünnepét mindig nagy készü­ lődés előzi meg. Persze itt az egyetemen az Adventnek sajátos hangulata van, ahol a vizsgák okozta izgalmak színes egyveleget alkotnak a várakozással. Európában, sőt az amerikai és ausztrál kontinensen is Jézus születése a legszen­ tebb ünnep. Az ajándékozási és étkezési szokások azonban országról országra különbözőek. Kis országunkban ma­ radva, mely mérete ellenére hatalmas hagyományokkal rendelkezik, ma is je­ len vannak régi táplálkozási szokásaink, ami nemcsak egyfajta ínyencség, hanem bölcsesség is, mely belátja, hogy az, amit annyi koron át a tapasztalat összevá­ logatott, nem szabad elherdálni. De mi is kerül az asztalra? Tájanként külön­ böző. Karácsonyt megelőző időszakot a szegényesebb bojtos ételek, az ünne­ peket gazdag, többfogásos étrendek jel­ lemzik. A böjt szenteste ér véget, az est fénypontja a lakoma. Innen ered, hogy december 24-én ebédre böjti bablevest, tojáslevest, mákosgubát, általában hústalan ételeket fogyasztottak. Számos családnál ma is halászlé, halleves, vagy borleves, rántott hal, estleg más halétel szerepel a szenteste ünnepi étrendjén. A szokások eltérőek, sok helyen már ilyen­ kor az asztalra kerül a pulykasült vagy töltött káposzta. „Nagykarácsony nap­ ján az ebédet általában a pompás, erő­ teljes, aranyszínű húsleves nyitja meg. Ez a leves készülhet tyúkból, pulykából is, gombával, finommetélttel és zöldség­ gel gazdagítva. Az ételsor fénypontja azonban a pulykapecsenye, tűzdelve gesztenyével, mandulával töltve, vörös­ borban párolt szilvával körítve. Régen a miailag egyébként puritán országok­ ban, a menü akár 38 fogásos is lehet. Eredete abba a korba nyúlik vissza, ami­ kor a parasztok és halászok az év min­ den napján heringet és bogyókat ettek, a család egyetlen libáját vagy kacsáját ka­ rácsonyra tartogatták. A történelmi múlt mai maradványa, hogy az év, ezen legnagyobb ünnepén csakis a legjobb minőségű, különleges ételek és italok kerülhetnek az asztalra. Ezt hideg büfé formájában teszik (svédasztal), jellegze­ tes a habos tejberizs, melybe mandulát rejtenek és a megtalálót ajándékkal ju­ talmazzák. Franciaországban 24-e mun­ kanap, a gyerekek itt ilyenkor teszik a csizmáikatt az ablakba, hogy a Mikulás valami finomságot rejtsen bele, s család este étterembe megy. karácsonyi pulykát dióval is hizlalták, hogy ízletesebb legyen a húsa. Vidéken ilyenkor van a nagy disznóvágások ide­ je, amikor is orjaleves és disznótoros éte­ lek kerülnek az ünnepi asztalra. Kará­ csonyi ételeink rendjében fontos szerep­ hez jut a dús töltelékű diós és mákos beigli, s a töltelékhez lehet mazsolát, al­ mát, datolyát, csokoládét, mézet, birsal­ masajtot keverni. Karácsonyunk egyik elengedhetetlen szereplője, a szaloncu­ kor. Már a múlt században készítettek a cukrászok, de igazán a századfordulón vált divatossá, s csak nálunk maradt ha­ gyományos ünnepi édesség. A reform­ korban — francia minta nyomán — jött divatba a polgári lakásokban a fogadó­ szoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát ál­ lítottak, és így lett a fán lévő díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. Érdekes hagyományt követnek Lengyel­ országban, ahol az ünnepi vacsora kez­ detét a kenyeret szimbolizáló ostya elfogyasztása jelenti, majd következik a 12 fogásos vacsora, a tizenkét apostol nyomán. Jellegzetes étel a céklaleves, hi­ deg töltött tojás, s az est fénypontja a halleves, melynek mágikus erőt tulajdo­ nítanak. Skandináviában, a gasztronó- Az igazi ünnep dec. 25-e. Jellegzetesség a libamáj és a híres francia karácsonyi süti: buche de noel, amit mi csokis fatörzsként ismerünk. Mint láthatjátok, a vallási ünnepeknek meg van a sajátos hangulatuk, kialakul­ tak az ünnepi szokások, és az ünnep nyújtotta örömök között fontos helyen szerepel mindaz, ami az asztalra kerül. A jó étel elkészítésének azonban van egy nagy titka: nem elég hozzá a recept, jó szív is kell hozzá! Kívánok mindenkinek finomságokban gazdag, békés ünnepeket! Mikó Adrienn 13 �ítélet A Kari TDK Eredménye 2004. november 12-én került megrendezésre a Tudományos Diákköri verseny válogatója karunkon Az alább közölt dolgozatokat - egy kivételével a bírálóbizottság az OTDK-ra továbbküldeni javasolta. A dolgozatok bírálói: Dr. Jobbágyi Gábor a bírálóbizottság elnöke, a kari TDK vezetője, Dr. Landi Balázs a kari TDK titkára, ésDr. Koltay András Szerző Dolgozat címe Tanszék Konzulens Opponens Pontszám Takács Gábor A jogos védelem egyes kérdései Büntetőjogi Dr. Újvári Ákos Bognár Júlianna 42 Dukai Miklós Eutanázia - A „kegyes halál” büntetőjogi problémái Büntetőjogi Dr. Kiss Zsigmond Kiss Gergely 55 Boytha Dóra Az imperatív szabályok alkalmazása a francia magánjogi joggyakorlatban Nemzetközi Magánjogi Dr. Bánrévy Gábor Dr. Fekete Balázs 74 Dámossy Bálint Az Európai Unió tervezete a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre alkalmazandó jogról Nemzetközi Magánjogi Dr. Burián László Császár Dániel - Páll Balázs Az egyháznak az államtól való elválasztása az állam (világnézeti) semlegessége tükrében Alkotmány-jogi Dr. Schanda Balázs Czilli Máté 75 Domahidi Ákos Határtalan jogfejlesztés? A bírói jog jog­ Jogbölcseleti elméleti problematikájának vizsgálata a Luxemburgi Bíróság gyakorlatában Dr. Györfi Tamás Szilágyi Dorottya 68 Szilágyi Dorottya A politikai kötelezettség és polgári engedetlenség problematikája Jogbölcseleti Dr. Györfi Tamás Domahidi Ákos 60 Csuha András Bányajog és bányaművelés a magyar középkorban - Körmöcbánya és tér­ ségének bányászata a kezdetektől a XVI. Század végéig Jogtörténeti Dr. Horváth Attila Dr. Ruszthi Hunor 69 Pásztor Bernadett A környezetben okozott károkért fenn­ álló felelősség a polgári és a környezetvédelmi jogban Környezetvédelmi és Versenyjogi Dr. Lomnici zoltán Siroki Krisztina 56 Navratyil Zoltán Polgári jogi Az asszisztált reprodukciós eljárások a jogi szabályozás tükrében - különös tekintettel az in vitro embrió helyzetére Dr. Jobbágyi Gábor Tóth Áron László 81 Pocsai Tamás A tokaji bor hamisítása Polgári jogi Dr. Tattay Levente Varga Dániel 77 Nagy Gergely Vittay Dániel Az információs társadalom és a magán­ Polgári jogi jog - A személyiségvédelem aktuális kérdései az információs társadalomban Dr. Tattay Levente Végh Luca Karolina 60 Pogácsás Anett Szerzői jogi kérdések a televíziózásban - az információs társadalom kihívásai Polgári jogi Dr. Tattay Levente Dobos Lilla 72 Mód Kristóf A pszichiátriai betegek jogi helyzete Polgári jogi Dr. Landi Balázs Kardos Andrea 76 Lakatos Mária Csilla A szerződésen kívüli károkozás jogi sza­ Polgári jogi bályozásának összehasonlítása a római­ germán és a common law jogcsaládban Dr. Lábady Tamás Dr. Landi Balázs Kéri Zoltán 64 14 �ítélet Kísért a Fantom... A körúton villamosozva megakad a szemünk egy titokzatos fehér maszkon. Azt adja tudtunkra, hogy a Fantom a Madách színházban kísért. 17 évvel azután, hogy Az Operaház Fan­ tomját a londoni Her Mejesty's Theatreben bemutatták, Andrew Lloyd Webber misztikus dallamai hozzánk is eljutot­ tak. A darab formátumához mérten az idáig vezető út is szinte „heroikus” volt. Ugyanis még két másik budapesti szín­ ház is versengett a színpadra állítás jogaiért. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen ez a musical maga a lehetőség. Már a világ 20 országában és 109 városá­ ban játszották. Szinte megszámlálhatat­ lanul sok színházi díjat söpört be, köz­ tük 3 Olivér és 7 Tony díjat, valamint a Legjobb Musical elismerést. Népszerű­ ségét mi sem mutatja jobban, minthogy versenyben van a Broadway legtöbbet játszott musicalje címért. (Pikáns finto­ ra a sorsnak, hogy a zeneszerző egy ko­ rábbi sikerművét, a Macskákat készül le­ lökni trónjáról.) Mindezek mellett bizony komoly jogi és gazdasági akadályokat győzött le a Madách Színház mindaddig, míg 2002 augusztusában a jogtulajdonos The Really Useful Group Ltd. hozzájárult a budapesti produkcióhoz. A siker ízét pedig csak növelte, hogy — mivel a ma­ gyarországi körülmények egy színház­ ban sem alkalmasak ahhoz, hogy a lon­ doni előadás hű másolata elevenedjen meg a színpadon — a magyar gárda szabadkezet kapott egy önálló művészi változat megálmodásában. Szirtes Tamás talán már rá is szolgált er­ re a „különös kegyre”, hiszen 1983-ban a Macskák, 1991-ben a József és a színes szélesvásznú álomkabát, valamint 1996ban A szerelem arcai című Webber da­ rab rendezőjeként bizonyította tehetsé­ gét — természetesen a Madách berkein belül. Maga köré gyűjtötte többek kö­ zött Kentaur díszlettervezőt, Vágó Nelly jelmeztervezőt, Seregi László koreog­ ráfust és Kocsák Tibor zenei vezetőt, majd rögvest gondos munka vette kez­ detét. A történet persze már ekkor sem volt teljesen ismeretlen a hazai közönség előtt, mégis méltánytalanul kevesen tudják, hogy a zeneszerző Gaston Leroux Az Operaház Fantomja című regé­ nyéből merített, aki megdöbbentően furcsa író volt, és minden művében szembesíteni kívánta Olvasóit a halál misztériumával, a sötétség erőivel, a csúf és a gonosz bizarr igézetével, az utá­ lat és a szerelem közötti vergődéssel. Andrew Lloyd Webber pedig „csak” reinkarnálta a sötétség teremtményét. A Fantom a musical kulcsfigurája. Az alkotók többfordulós válogatás so­ rán döntöttek a szereplőgárdáról. Sike­ rét jelzi, hogy nehezen lehet pusztán 1-2 nevet kiemelni. Hiszen estéről estére más-más kiválóságok lépnek színpadra, mint Sasvári Sándor, Miller Zoltán, Ki­ rály Linda, Mahó Andrea, Homonnay Zsolt, Bot Gábor. A 2003. május végi premiert Lady és Lord Andrew Lloyd Webber is megtisz­ telte, aki roppant elégedett volt az eredménnyel. Bár a londoni színvonal­ lal lényegében lehetetlen lépést tartani, nekünk ismét sikerült sajátságos színt vinni a darabba. A Galambos Attila for­ dításában felcsendülő dallamok szinte önállóan is elszórakoztatnák a nézőket, de az impozáns látványtechnika, az egyedi, különleges díszletezés végképp a színpadra szögezi a szemeket. Az előadás a mai napig kasszasiker, a jegyekre szinte „vadászni” kell. Minden­ ki látni akarja... Vajon mi áll e lelkesedés hátterében? Feláll ugyebár a klasszikus szerelmi há­ romszög: Raoul, a romantikus gróf, aki­ nek heves érzései az ösztönösen tehetsé­ ges és káprázatosán szép énekesnőt, Christine-t ostromolják, akinek varázsa még valakit rabul ejt, az Operaház Fan­ tomját. Meggyőződésem, hogy az ő karaktere „viszi” a darabot, misztikussága hat át majd minden jelenetet. Ez a különleges lény hol legenda, hol zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, s míg az egyik percben lángoló szerelmes, a másikban már szörnyszülött zsaroló gyilkos. A musical zenei betetőzéséből egyben végső kicsengése is kihallható, melyben az ének, az emberi hang elsöprő erővel elfoglalja misztikus trónját... „Jöjj hát és énekelj így kell legyen! Énhozzám tartozol Egy vagy velem. Nem küzdhetsz ellenem Mert hív az éj, A Fantom, ez a titokzatos lény Rég benned él... Énekelj Angyal! Énekelj nekem...” Kétségtelen tény, hogy Az Operaház Fantomja, a műfaj királynője, „leigázta” a magyar közönséget is. Nem csoda, hogy feszült izgalom előzi meg a Webber-Bródy szerzőpáros 2005 májusára ígért közös produkcióját. De addig is kísért a Fantom... Pozbai Viola 15 �ítélet Magyarország és az Európai Unió Érdemes volt-e csatlakozni az Európai Unióhoz, figyelemmel a régebbi tagállamok tapasztalataira? Milyen következmé­ nyekkeljár(t) ez afolyamat a különböző gazdasági és társadalmi szektorokban? Mi Magyarország szerepe az uniósforga­ tagban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ jelen lapszámtól kezdve minden hónapban. Tartsatok velem, ígérem hasznos és érde­ kes lesz! Európai összefogás!?! Az európai egység ideája nem a XX. Század szüleménye; az már sokkal korábban megfogalmazódott olyan filozófusok, tudósok elméjében, mint Dante, Rotterdami Erasmus, Immá­ nuel Kant, sőt 1849-ben Victor Hugó merészen az Egyesült Európa megteremtődésének lehetőségéről szólt. ezekre lenne szükség — kézzel fogható, kitapint­ ható előnyöket lehet él­ vezni, profitra lehet szert tenni a tagságból, és itt most nemcsak a financiá­ lis pozitívumokra gon­ dolok. Kis hazánk számára a legjobb, leginkább követendő példa Írország esete: Az ír példa, avagy a kelta tigris nagyot ugrása A konkrét elképzelések megfogalmazódásához azonban olyan történelmi kataklizmák bekövetkezésére volt szükség, mint az I. világháború, az 1929-33-as világgazdasági válság, végül pedig a II. világháború. Ilyen forrongó légkör vezetett ahhoz, hogy előbb Coudenhove Kalergi gróf, majd Monnet, Schuman és de Gasperi lefektessék egy azonos gazdasági elveken és közös eszmerendszeren nyugvó Európa alapköveit. A cél kezdettől fogva, tehát már a Római Szerződések létrejöt­ tekor az volt, hogy a közös piac keretein túllépve egy gazdasá­ gi unió, a távolabbi jövőben pedig — az együttműködés kicsúcsosodásaként — egy politikai unió teremtődjék meg. E magasztos célkitűzések úgy tűnik, egy ponton megrekedtek, és amelyen nagy valószínűséggel nem is tudnak továbblendülni, legalábbis nem hatékonyan. A közösségben már az is komoly problémákat okozott, ami­ kor a '80-as években olyan szegény országok nyertek felvételt, mint Görögország, Spanyolország és Portugália. Személyes és közvetett tapasztalataim szerint, hazánkban a csatlakozási tárgyalások éveiben — köszönhetően többek kö­ zött egyes politikusoknak és médiumoknak — téves kép ala­ kult ki az emberekben integrációnk lényegéről és annak vár­ ható következményeiről. Sokán gondolták, hogy végre eljön a tejjel-mézzel folyó Kánaán, az Unió zsákszámra küldi Magyar­ országra a pénzt, így minden problémánk megoldódik. A va­ lóság ezzel szemben korántsem ilyen rózsás; elég ha azt jelzem, hogy a korábban csatlakozott országok szinte mindegyikében tetemes negatív hatása volt az integrációnak, különösen az el­ ső években. Nem akarom természetesen, hogy valamifajta mély szkepticiz­ mus tűnjön ki soraimból, hiszen megfelelő politikai akarattal és szervezéssel — meggyőződésem ugyanis, hogy elsősorban 16 Sokak meggyőződése, hogy az ír gazdasági növekedés akkor indult útjára, amikor 1973-ban — az Egyesült Királysággal és Dániával egyetemben — felvételt nyertek az Európai Közös­ ségbe. A felvétel megtörténte tény, de az azt követő tizenöt év­ ben rosszabb lett a helyzet. Nem közeledés, hanem távolodás, nem növekedés, hanem komoly visszaesés volt tapasztalható az integráció utáni másfél évtizedben. 1989-et követően azonban megindult a felzárkózás, ami nem kis részben (de önmagában véve nem lett volna elegendő!) an­ nak köszönhető, hogy az EK kétszeresére növelte Írország pénzügyi támogatását. A támogatások egyharmadát fordították a fizikai infrastruktúra (utak, hidak, kikötők, repülőterek, víz és szennyvíz) fejlesztésére, további egyharma­ dát oktatásra és képzésre, a maradék egyharmadot pedig végle­ ges beruházási támogatásként, pályázatok révén szétosztották a hazai ipari, mezőgazdasági és szolgáltató vállalkozások részére. A pénzügyi stabilizáció hatására, az egységes belső piac meg­ nyíltával a külföldi befektetők is kezdtek bemerészkedni a kel­ ták földjére Egy neves ír tudósok által jegyzett tanulmánykötet azonban nem elégszik meg az „ír csoda”-ként emlegetett jelenség ily kurta magyarázatával. Az 1999-ben kiadott, Understanding Ireland's Economic Growth címet viselő munkájukban arra a következtetésre jutnak, hogy azért nem sikerült korábban a felzárkózás, mert a külföldi cégek mellett nem támogatták a belföldi vállalkozásokat. Hiába jöttek a külföldi befektetők, ameddig a hazai vállalkozók nem kaptak vissza nem térítendő beruházási támogatást, addig az ország csak vergődött. A sikeres előretörés onnantól lett megfigyelhető, hogy egyidőben támogatták a multinacionális cégeket és a hazai vállalko- �ítélet zókat, az infrastruktúra-fejlesztéseket és a turizmust, az okta­ tást és a lakásépítést. Eme intézkedéseiknek köszönhetően, minden gazdasági mutatójuk egyszerre javult. Azt is fontos megemlíteni, hogy az írek kiemelten kezelték az állampolgárok tájékoztatását. Bár akkor még nem létezett, eu­ róbán mérve százmilliókat fordítottak arra, hogy a társada­ lom különféle szegmenseit - a kis-és középvállalkozóktól kezdve, a banki alkalmazottakon át, a mezőgazdaságból élő emberekig bezárólag — kellően felkészítsék, megtanítsák, mi­ ként lehet minél több támogatást szerezni az EU-tól ahhoz, hogy elképzeléseiket megvalósíthassák. Tény, hogy ez a prog­ ram sok pénzt emésztett fel, de azóta többszörösen megtérült, hiszen az írek azok, akik az összes tagallam közül a legügyeseb­ ben és a leghatékonyabban képesek lehívni a közösségi pénze­ ket, legyen szó akár a szociális és kohéziós alapokról, akár egyéb uniós forrásról. í HAND £N0RGF V N H t D AN1> tIRf OANMARK LATVIJA m ruvA R «incbom BUARUS RUSSHA POiSKA UKRAJNA FRANCI w&s* RfPUBttKA StöVfNUO <Mt*RRtiaf AOÖOVA ROMÁNIA FQRWGAL «(KU't jcomx &8HAI RMcariu AWRMUS KÁUSfAN MPÁNA HUN I Ü R f A'A A á A HLAÖA «»«*««« ti ojAraiR WVRIYA nxU KIRR^ I Az írek röviden összefoglalt esete tehát eklatáns példája annak, hogy Magyarországnak - pontosabban a mindenkori magyar kormánynak — el kellene végre jutnia arra a pontra, amikor felismeri: a történelem viharai által megtépázott, ám rend­ kívül tehetséges nemzet többre hivatott annál, minthogy a külföldnek való, már-már kényszeres megfelelésre építsen. A különbség csupán annyi, hogy míg régen Moszkva szava volt az úr, addig napjainkban a brüsszeli, illetve a washingtoni gyakran egymással ellentétes - érdekeknek való megfelelés rögös útjain lavírozgatunk. egyéni boldogulásunk és nemzeti jövőnk felé. Az európai identitástudat, amelyet oly gyakran emlegetnek egyes közéleti szereplők, csak akkor alakulhat egy európai nemzet polgáraiban, ha tisztában vannak múltjukkal, kulturális értékeikkel, ismerik gyökereiket, el tudják magukat helyezni a történelem nagy színpadán, és van merszük felemelt fejjel járni, feledve a semmiért érzett kollektív bűntudat beléjük sulykolt gondolatait. Ez tehát a kiindulópont, a nemzeti identitástudat: ahogy a hazra sem lehet alapozás nélkül tetőt építeni, úgy nem lehet egészséges nemzeti öntudat hiányában egy komplexebb európai eszmerendszert hinni és befogadni. Gróf Széchenyi István mondta: „Tisztességes emlékezet nélkül nem lehet nemzetet építeni!” Érdemes lenne a hazai hangokra, panaszokra és ötletekre fi­ gyelni, mert amíg ez nem következik be, amíg a határainkra önhibájukon kívül szakadt honfitársaink részére történő ket­ tős állampolgárság megadását vagy meg nem adását nem er­ kölcsi, hanem financiális alapon szemlélik, addig esélyünk sincs arra, hogy bizakodva és némi megnyugvással tekintsünk (a következő számban folytatom, az Európai Unió szociálisés foglalkoztatáspolitikájával.) Szalay Beatrix 17 �ítélet Néhány sor egy barátról... Közületek, közülünk kevesen tudják milyen nehéz is tanulni. Megteremteni a feltételeket, küzdeni az életben maradásért és mindemellett harcolni az előítéletek ellen. Egyetemünk egyik hallgatója, dacolva a sorssal sorba veszi az akadályokat és min­ denkihez van néhány kedves szava. Küzdenie kell sokszor ellenünk is. Sajnos néha mi sem veszszük észre, hogy az előítéletek, melyek bennünk vannak észre­ vétlenek számunkra, de szembe jövet vele, mégis kiülnek az ar­ alkotunk, és habár ezen közösség tagjai a vallási és felekezeti hovatartozása, a kulturális közeg és a családi hagyományok alapján különböző, mégis egy és oszthatatlan. Az ilyesfajta at­ rocitások ellen pedig küzdenünk kell! Nem. szabad másodran­ gú embernek tekinteni a tőlünk különbözőket. Merjünk kedvesek lenni és úrrá lenni a bennünk lévő kétkedésen esélyt adva ezzel másoknak. cunkra. Ez a hallgató egy roma származású fiatalember, akiről kevesen tudják min kellett keresztül mennie ahhoz, hogy idáig eljus­ son. Azt kívánom, hogy az a szenvedés és megaláztatás, ami őt érte, minket sohasem érjen, de ha mégis akkor sikerüljön annyi erőből táplálkoznunk, hogy kitartsunk. Ha valaki még mindig nem tudná kiről is szól ez a pár sor, akkor ahogy minden évben eddig is, így várhatólag jövőre is jöjjön be Nők napján Karunkra és nézze meg, hogy ki oszt virágot a bejáratnál. Kinek fontos a női nem tisztelete, hogy a megélhetéséhez szükséges pénzből még arra is áldozzon, hogy kifejezze nagyrabecsülését a több száz szál virággal példát mutatva férfitársainak, így nekem is. Feltehetitek a kérdését, hogy ez a cikk miért most íródott?! Saj­ nos ez a téma mindig időszerű, és néhány ember megnyil­ vánulásai miatt minket is érint. Minket is, mert közösséget Dorogi Zsolt a Hallgatói Önkormányzat Tanulmányi alelnöke Pázmány rejtvény Készítette: Tokody Klára ékezettel 47. Jól van — latinul 48. Autóversenyző kiejtve 51. Lilás betűi keverve 53. Életre keltett agyagszobor vége! 54. Művész 55. Társasházban élő 57. Római három 59. Végtelen ostya! 61. Női név 65. Nem jól elkevert 68. Gyógynövényt 69. Szájvízmárka végtelenül 70. Részeges 72. Oklevél 74. Görög autójel 75. Borkülönlegesség 76. Katonai rang 79. Shrek népe végtelenül Vízszintes: 1. Megfejtés első része: idézet Ady Karácsony című verséből 18. Biztonságtechnikai eszköz 19. Bambán mafla 20. Teherautó márka 21. Azonos atom eltérő tömegű változata 22. A pápa hármas koronája 24. Gonosztevő 26. Korlátlanul gyengéden! 27. Sebre tesszük 29. A bűnbánat színe 31. Dagály 32. Végtelen altatóorvos! 33 Smink 35. Lett főváros 37. Angol abc utolsó betűje 38. Kis János 40. Végtelen árleszállítás 42. Megvéd 43. Higany vége! 45. Egyiptomi napisten 46. Amerikai Egyesült Államok 18 Függőleges: 1. Kálium 2. Méreg 3. Brazil város 4. ÁAT 5. ízeltlábú ékezethiánnyal 6. Talál­ kozóhely a Pázmányon 7. Állóvíz fordítva 8. Sok dalt ismerő 9. Ittrium 10. Térdeplő 11. Német szénvidék fonetikusan 12. Elájulnak 13. Kettősbetű 14. Angol rang 15. Hidrogén 16. Tűzálló anyag eleje! 17. Ilyen fegyverletétel is volt 21. A megfejtés második része 23. ízisz temploma végtelenül 25. Zara betűi keverve 28. Picike egyneműi 30. Ikebana fele 34. Aeneis szülővárosa 36. Jód vegyjele 39. Felejtéssel járó betegség 41. Madár 44. Angol zselé 45. Keresztül 46. Utál egyneműi 48. Szolmizációs hang 49. így beszélnek Moszkvában 50. Töltelékszó 52. Ki­ lenc... híd: Hortobágy nevezetessége 56. Oxigén és cink vegyjele 58. Madár 60. így ül az, aki türelmetlen 62. Angol jósnő 63. Kölcsön biztosítékául lekötött tárgy 64. Svéd, thai, luxemburgi és görög autójel 66. Valamit fel...: felöltözteti 67. Országos Szennyvízkutató Állomás 68. Lapátolna 71. Időmérő 73. Menyasszony 75. Római pénz 77. Végtelenül avult! 78. Duplán regény hősnője �ítélet Gólyák, ki a fészekből! Akik figyelemmel kísérik az egyetem közéletét, azoknak fel­ tűnhetett egy maréknyi csoport lelkes működése a karon. Még a múlt tanév végén ismerkedtek össze azok a szinte minden évfolyamról jövő diákok, akik tenni szeretnének a hallgatói légkör felpezsdítéséért. Igen, rólunk, a tutorokról van szó... Ugyanakkor már a nyári, Egerben tartott csapatépítés alatt tisztázódott, hogy megfontolva kell előrehaladnunk. Legfontosabb célként egy végre valóban élvezhető gólyatábor lebonyolításában vállaltunk szerepet. így minden gólyát egyegy tutor gondjaira bíztak, hogy az első és minden bizonnyal egyik legnehezebb év alatt kellő segítséget kapjanak. De a lendületünk itt nem ért véget. Alapgondolatunk, miszerint nem mindegy, hogy a mostantól egyetemünkre kerülő hallgatók milyen élményekkel kezdik meg itteni „szárnybontogatásaikat”. Ezért kiállításokra (Miro, World Press) szervezünk turnuso­ kat, a kisebb csoportok színházi előadásokon vesznek részt. A kulturális programokkal párhuzamosan pedig „szakmai vonalon” bírósági tárgyalásokra és börtönlátogatásokra is bejuthatnak az érdeklődő gólyák. Tudatos fejlődésünk eredményeként lassan a technikai hátterünk is üzemkész, így a www.tutorok.hu honlap láto­ gatói első kézből értesülhetnek a legfrissebb hírekről, aktua­ litásokról. Többünknek feltették már a kérdést, mi értelme „izgága mű­ ködésünknek”. Nos, a válasz egyszerű. Adva van számos ötletdús fiatal, akik feles energiáikat feltétlenül pozitív és építő célba akarják befektetni. Akik éreznek kötődést a Pázmány felé, s a diákok összetartásának erősítésével az egyetemért akarnak dolgozni. Szeretnénk ezúton is üzenni mindazoknak, akik eddig kételkedtek bennünk, hogy mi már egy csapat vagyunk. Hisszük, hogy az alapokat már leraktuk, és továbbra is segíteni szeretnénk. Szeretettel várunk Mindenkit programjainkon. Bár hamaro­ san „felvételivel” bővítjük gárdánkat, ám észrevételeiteket, ötleteiteket személyesen a tutoroknál, vagy a tutorok@piarsoft.com e-mail címen addig is jelezzétek. a tutorcsoport Csodaváros 2004. decemberéig látogatható a Mille­ náris Parkban az Ability címet viselő különleges rendezvény az Értelmi Fo­ gyatékosok és Segítőik Országos Érdek­ védelmi Szövetségének (EFOÉSZ) a szervezésében, ahol a fogyatékkal élők életét ismerheti meg a látogató. Többek között a vakok és mozgás­ sérültek hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást, megismerve és megtapasz­ talva hogyan lehet kerekes kocsival közlekedni ott, ahol nincs akadálymen­ tesítve a járda vagy kinyitni egy ajtót, ami felénk nyílik. Próbára tehetjük a kézügyességünket is, amikor a vaksötét­ ben kell meglelni az előzetesen kiválasz­ tott ruhát. A rendezvény részeként tekinthető meg Csodaváros, ami az értelmi fogyatéko­ sok világa. A kérdésemre hogy miért jó, ha az emberek belehelyezkednek ebbe a környezetbe és átélik a fogyatékosok mindennapi nehézségeit, Gönczi Rita az EFOÉSZ munkatársa válaszolt. Elmondta, hogy közhelynek számít manapság az, hogy nehéz az életük, segíteni kell a beilleszkedésüket, el kell fogadni és nem marslakóként bámulni őket. De hogyan illeszkedik be egy világtól elszeparált intézményben nevel­ kedett sérült, és hogyan fogadja a társa­ dalom a furcsán viselkedő embereket? A probléma alapja, hogy nem sejthetjük, hogy mi is jár a fejükben, ők pedig nem értik azt, hogy miért viselkedünk a számukra olyan bonyolultan. Csodavá­ rosba egy értelmi sérült kalauzolja a látogatót, ahol ő az, aki ismeri minden titkok nyitját, és mi csetlünk-botlunk esetlenül a világban. Ez a világ is törvények szerint működik. A városi üzlet, posta, disco és könyvtár egy-egy kihívást jelent, ahol feladatokat kell megoldanunk. Melyik látogató jön rá arra milyen szabályt kell követni ahhoz, hogy például sikerüljön a boltban vásá­ rolni. A mi világunkban ezen nem kell gondolkodni, mert a válaszok magától értetődőek. Pedig Csodavárosban is van logika! Sokszor olyan banálisán egysze­ rű, hogy a városi könyvtárban a „sza­ bálykönyvet” böngészve a játékosok keze csattan a homlokukon: „Ja! Ez volt a megoldás? Ilyen egyszerű? Amikor odabenn káosznak tűnt minden!” A kalandok átélése nem elborzaszt, ha­ nem együttérzővé tesz, oly módon, hogy már nem okoz gondot felismerni, hogy szóljunk egy sérülthöz és mikor kell segíteni és mikor csak csodálni, milyen fantasztikus ügyességgel és lele­ ménnyel oldja meg az élet nehézségeit. Itt az ideje hogy ne csak sajnálkozzunk! Pásztor Veronika 19 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 5. szám 2004. december Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek „Ez nagy szentség valóban” Sáska Zoltán Attila versei „A szellemóriások fénye rám ragyog.” Marton Géza Polgári Jogi TDK A Zengő-ügy Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével Vizsgán innen Első hónapok a Pázmányon Le az érdektelenséggel! Karácsonyi hagyományok Advent első vasárnapja Elmaradt havazás Karácsony nálunk és másutt A Kari TDK Eredménye Kísért a fantom Magyarország és az Európai Unió Néhány sor egy barátról Pázmány rejtvény Gólyák, ki a fészekből! Csodaváros Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. december Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (969kb+7867kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_6_200412 Relation A related resource T00066 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_6_200412 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d8c70c461fa07a0ead3d80ece83bedc5.jpg bb92fef13623a598345e4c26da7b01ea https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/60a8d298b6be2758f5983d9208e1281a.pdf 61afd60112478d7e84d78b9dad2b2448 PDF Text Text S'J2.OO411 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja VII. ÉVFOLYAM, VsZÁM 2004. NOVEMBER. / * «ITELET ^®quutt'’ A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA isJH ■ -W. ,f ■ y. i-s L 12 • ¥ a ** » X t J' Interjú Dr. Bandi Gyula Dékán Úrral új Eldorádó HŐK választás Sajt és bor A Pázmányon járt Liszt Ferenc 83 tonna haltetem Orwell Falu a ködben honlap; www.iak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �ítélet Tartalom Hírek Nézőpont. ............... Interjú Schanda Balázs Docens Ürral 33 ‘Város lelke az egyház' Kalendárium ...................... A Pázmányon járt Liszt Ferenc... Képriport . 33 ít 'A szerelem beteljesülése maga a házasság' HŐK választás Szertefoszlott remények...................... Függöny fel Az arany ára Új Eldorádó ............... 83 tonna haltetem Interjú Dr. Bandi Gyulával Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza Hallgató-oktatóviszony a Karon A magyar-szlovák Tokaji vita Sajt és bor Falu a ködben Pázmány rejtvény Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval Orwell Diáktársaink tündöklése és bukása 2 3 4 5 6 7 8 9 10 13 13 14 15 15 16 18 18 20 21 22 24 25 26 27 Hírek November 24-én 18.30-tól Vad Fügefa - MEGLEPETéSSEL! Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Tanári klubban. Pázmány Szalon Horváth Attila docens Úrral és Szilasi Alex zongoraművész Úrral december 1-én 18.30-tól a Díszteremben Marton Géza PolgáriJogi Diákkör Ünnepi Ülése, melyen köszöntik Dr.Lábady Tamás tanár urat és Dr.Tattay Levente tanár urat születésük 60. évfordulója, valamint Dr.Garay Mária tanárnőt az oktatói pályáról való visszavonulása alkalmából. Hajó, ha nem jó, QÓlvahajÓ Gólya beavatás Félévbúcsúztatás Gólya Szalon Meglepetészenekar! November 30. este 6 óra Budapest Hajó PARTY, DJ Gólyafilm Lánchíd kikötő Házigazdák: Horváth Attila tanár úr és Szilasi Alex zongoraművész 2 Jegyek: elővételben a HŐK irodában 800.- Ft korlátozott számban a helyszínen: 1000 Ft Impresszum ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egye-temi tanár Főszerkesztő: Lukács Tamás Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Budaházi Árpád Fügedi Zsófi, Juhász Gábor Mikó Adrienn Oláh Viktória Klára Pozbai Viola Ràdi Vilmos Gábor Zsellér Máté Berényi Hajnalka Cseri Tímea Gyökeres Zoltán Mavrák Hedvig Milisits Barbara Pásztor Veronika Pozsgay-Szabó Péter Szalay Beatrix Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Pocsai Tamás Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió Nyomda: Alumni Kiadó Kft. Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu Itelet01@hotmail.com �ítélet Nézőpont Vargha Bálint Tamás vagyok a lap „zógenánnte” főszerkesztő helyettese , csupán ebben a szerény minőségemben szeretnék egy pár szót szólani arról, mi az új „csapat „ mi­ lyen tervekkel, szándékokkal, reményekkel csinálnánk a la­ punkat. Lukács Tamást páratlan szelídsége és demokratikus modora talán megakadályozta abban, hogy saját vízióival terheljen benneteket, nos én nem leszek ilyen kíméletes. A legelső probléma amivel bármilyen idealista a jogi diszciplínától megcsömörlött, akinek emberi minőségei úgymint kifejezés vágya, „értelmezői közösség” kialakítása nem múlott el és írni szeretne a kari lapba, szembesül azzal, hogy igen vékony réteg az, aki őszintén vevő lenne mélyebb tartalmakra, így sokan el se olvassák Cseri Tímea lírai esszéit. Dohai Bálint Parti Nagy Lajost szégyenbehozó avantgárd verskísérleteit, csak példálózva kiváló szerzőinkből. Ez fájdalmas és kiábrándítja a próbálkozókat. Ez ne legyen így! Ez a lap humanizálni szeretne, itt a koszos büdös Pesten, itt a jogtudomány „sivatagja” közepette. Egy kis nyitottságot tehát! A másik amit hosszú távon károsnak látok, hogy sok írás hangvétele konformitást, így őszintétlenséget és modorosságot tükröz. Talán sokan úgy gondolják akkor írnak jól, ha valamilyen „szellemiségnek' .pázmányosságnak” megfelelve módszeresen kerülnek minden érdekes, problematikus kérdést, minden a húsunkba vágót. megfelelni igyekezve ugyanakkor külső megbélyegző hatalmak indirekt nyomá­ sának. Mint említettem úgy a témaválasztásban, mint a hangvételben. így nem lehet, ez megbéklyózza azt, aki ír és azt is aki olvassa. Azt, hogy milyen egy pázmányos lap nem egy előzetesen adott minta követéséből érjük el, hanem a kitűzendő feladat kialakítani a météket, amilyennek egy pázmányos lapnak lennie kell. Mi tesszük olyanná amilyen, Wir sind das Volk! Nem bizonyos „szellemiségnek” megfelelni igyekezve, gyanakvó külső megbélyeg­ zéstől rettegve, hanem magunknak írjuk a lapot azért, mert közösségként nézünk magunkra és a közösségnek tere kell, hogy legyen ahol működhet. Másképp mi értelme van? Péteri tanár úr még elsőben beszélt a jogász éthoszáról, ami nem politikai véleménynek hajolva, de meggyőződése és hivatása iránytűjét követi. Bárki megszólalhat ennek szellemében, bármilyen közéleti, Ízlésbeli választása legyen is . Ez a mi felellőségünk, de szabadságunk is. Vargha Bálint Tamás Előző számunkban két interjú készítőjének neve lemaradt a cikk végéről. Seereiner tanár úrral Azt hiszem, Bá­ lintnak VAN iga­ za, ugyanakkor azt nem állíta­ nám, hogy IGA­ ZA van. Nem tudom felmérni, hogy mekkora az a réteg, aki vevő a mélyebb tartalmakra, de az biztos, hogy vannak, akik szívesen olvassák az általa említett szerzők írásait. Nyilvánvalóan minden­ kinek megfelelni teljes mértékben nem lehet, (nem is ez a célunk) de ha min­ denki, aki kezébe veszi az újságot, talál valamit, amit szívesen elolvas, akkor azt hiszem jó úton járunk. A másik kérdés, amit Bálint felvetett, hogy az írások meg akarnak felelni valamilyen szellemiségnek. 5).,pázmányosságnak”. Véleményem szerint az, hogy a kar szellemiségének meg akarunk felelni, nem jelenti, hogy kerülnünk kellene a problematikus kérdéseket. Sőt! Kifejezetten várom az olyan jellegű írásokat, melyek akár a karral kapcsolatban, akár más kérdések­ ben problémákat vetnek fel, s melyekre talán e lap hasábjain is kereshetjük a választ. De ettől függetlenül meg kell felelni egyfajta értékrendnek, melyet egyetemünk közvetít, s melyet ha nem tudunk vállalni, akkor kétségbe vonom, hogy helyünk lenne e falak között. Az újságot szerintem nem csak ma­ gunknak írjuk, hanem mindenkinek, aki olvassa - legyen az egyetemünk okta­ tója, dolgozója, hallgatója, vagy bárki az egyetemen kívül - és éppen ezért nagy a felelőségünk abban, hogy milyen kép alakul ki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karáról. Németh Borbála beszélgetett, a Szesz interjút pedig Tóth Polina készítette. Az érintettektől ezúton elnézést kérünk. Lukács Tamás A szerkesztők (egy része) 3 �ítélet Beszélgetés Schanda Balázs Docens Úrral, a Kari fegyelmi bizottság elnökével A PPKE Jog- és Államtudo­ mányi Karának immár min­ den tanévben megjelenő Tájé­ koztatója (a „zöld könyv”) tartalmazza a Kar Fegyelmi Szabályzatát. Milyen fegyel­ mi ügyek fordulnak elő a Karon? Schanda Balázs Do­ cens Úr a Dékán Úr felkéré­ sére tavasszal vette át a Fegyel­ mi Bizottság elnöki tisztét. sek) és a Dékáni Hivatal veze­ tője tehet javaslatot. 'tí?-,,*;;; A Bizottság három tagból áll: két oktatóból, és egy, a HŐK által delegált tagból. A bizottság tárgyalást tart, szük­ 7 . ség esetén bizonyítást folytat le, azaz kicsit egy bírósági tár­ gyalásra emlékeztet az eljárása, természetesen azonban ‘ \ ff- h rV tI O I nem bíróságról van szó. A kiszabható fegyelmi büntetések tárháza nem túl széles; a Fegyelmi ítélet: Milyen kérdésekkel foglal­ Bizottság megrovásban részesítheti a kozik a Fegyelmi Bizottság? vétkes hallgatót, csökkentheti vagy megvonhatja az Egyetem által nyújtott Schanda Balázs: A Fegyelmi Bizottság kedvezményeket és juttatásokat, legfel­ fegyelmi ügyekben hoz első fokú hatá­ jebb két évre eltilthatja a hallgatót rozatot, ami ellen a Rektorhoz lehet tanulmányai folytatásától, és kizárhatja fellebbezni. Fegyelmi vétséget az a hall­ a hallgatót az Egyetemről. Nem kell gató követ el, aki a hallgatói jogviszony magyarázni, hogy ez az utóbbi szankció keretei között, vagy azzal összefüg­ igen súlyos: nincs tehát sokféle szank­ gésben bűncselekményt, vagy szabály­ ció, míg a megrovás igen enyhe bünte­ sértést követ el, vagy a jogszabályokban, tésnek tűnik, a kizárás valóban komoly az Egyetem, vagy a Kar szabályzataiban büntetés. foglalt kötelezettségeit vétkesen meg­ Annál kellemetlenebb, hogy a Fegyelmi szegi. Bizottságnak az elmúlt hónapokban is Az is fegyelmi vétséget követ el, aki nem egy esetben ezzel az eszközzel életmódjával, magatartásával az Egye­ kellett élnie. tem erkölcsi tekintélyét súlyosan sérti, illetőleg életmódja, magatartása össze­ Megtudhatunk többet ezekről az egyeztethetetlen az Egyetem hallgató­ esetekről? jával szemben támasztható fokozott erkölcsi elvárásokkal, azaz tulajdon­ Mint mondtam, az Egyetem, vagy az képpen az Egyetem katolikus jellegét, Egyetem oktatói sérelmére elkövetett elkötelezettségét kezdi ki. Szerencsére bűncselekménnyel vagy etikai vétséggel az utóbbi körbe sorolható esetekkel szerencsére még nem találkoztunk. Ed­ még nem találkoztunk. dig valamennyi ügyünkben leckeköny­ vekkel kapcsolatos visszaéléseket kellett Ki tehetfeljelentést? elbírálnunk. Meglepő, hogy joghallga­ tók aláírásokat hamisítanak, sőt egyes A Fegyelmi Bizottságnak nincs „önin­ esetekben vizsgajegyeiket is „kijavít­ dítási” joga: eljárást a Rektor vagy a ják”. Dékán rendelhet el. Amennyiben a Előfordul, hogy beiratkozáskor észlelik, fegyelmi vétség bűncselekményi tény­ hogy az előző félév valamely tárgyának állást valósít meg, a Dékánnak nincs teljesítését igazoló aláírás hiányzik, és mérlegelési joga: a fegyelmi eljárást el ezt saját kezűleg pótolják. Lehet, hogy kell rendelnie. Eljárás indítására a ve­ olyan aláírást pótol a hallgató, amit zető oktatók (egyetemi tanárok, docen- 4 n.k megkapott volna, ha a félév utolsó óráján jelen van, ha félfogadási időben felkeresi az érintett tanszéket. Úgy tűnik, az ilyen cselekmények csekély, mégis tudniuk 55,tárgyi súlya” kell, hogy a leckekönyv közokirat. Azaz minden jogosulatlan bejegyzés köz­ okirat-hamisítás. Milyen jogászi pálya­ ívre számíthatunk azoktól, akik joghall­ gatóként ilyesmit tesznek? Súlyosabb eset, amikor valaki a felvett tárgyait módosítja szabálytalanul talán költség­ takarékossági okból. A legsúlyosabb esetek szinte érthetet­ lenek; vannak, akik néha meglepően bárgyú módon érdemjegyeiket korri­ gálják. Ugyanakkor az ilyen esetek kiszűrése igen egyszerű: a hallgató szüleit esetleg meg tudja téveszteni egy átkapart szigorlati érdemjeggyel, azon­ ban a vizsga jegyzőkönyve és a Neptunrendszerben rögzített eredmény ettől nem változik. A Dékáni Hivatal tehát az ilyen visszaéléseket könnyen ki tudja szűrni, hiszen minden vizsgaidőszak után minden leckekönyv tartalmát egyeztetik. Lukács Tamás Ha bármilyen kérdésetek, észrevételetek van a fegyelmi szabályzattal kapcsolatban, írjátok meg nekünk, és továbbítjuk a Docens Úrnak! �I 1 i I ;i ítélet ff 1 VÁROS LELKE AZ EGYHÁZ" Szakmai konferencia a Piliscsabai Campusban I Vajon a XXL század valóban az önkormányzatok, az önkormányzatiság évszázada lesz? És ebben az új világban lesz szerepe az egyháznak? Ezen kérdések is felvetődtek azon a szakmai konferencián, melyet a Piliscsabai Campusban a Keresztény Közéleti Akadémia(KKA) szervezett. van, függetlenség van, demokrácia van. Az egyházaknak óriási lehetősége lesz ezekben a városokban. Az egyház feladata az új városban a lélek gondozása. I J í i 1 í f Az egyesület 2004 elején alakult meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt hallgatóinak és jelenlegi oktatóinak közreműködésével, mondta Dr. Kránitz Mihály a KKA vezetője. Egyetemünk rektor-helyettese. Az egyesület céljának tekinti, hogy a magyar közéletben, társadalmi kérdésekben és viták során megfogalmazza a keresztény társadalmi elveket, és érvényre juttatássá a keresztény értékeket. Mindezt szigorúan szakértői, szakmai alapon teszik. Matolcsy György, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke a huszonegyedik századtól a városok újbóli megerősödését várja. Ahogy a Római Birodalom idején a civilizációt a városok jelentették, úgy most, az új Római Birodalom, az 'Amerikai Birodalom" idején újból a globális térben megerősödnek a városok. Hogy milyen városok lesznek ezek? Matolcsy szerint más városok, mint amelyeket most látunk. Sok falu lesz egy városban. Most úgy tudjuk, hogy Budapest egy város. Budapest azonban 300 faluból áll: Víziváros, Erzsébetváros, Terézváros... Magyarországon is sok-sok kisebb saját lélekkel, szívvel, aggyal, múlttal feltöltött falvak lesznek. Falvakból, élhető településekből szerveződő városok lesznek a huszonegyedik században. Azonban nem falanszterek. Mindez azért fontos, mert az önkormányzatok, az önkormányzatiság szintén reneszánszát éli századunkban. Önrendelkezünk, szabadság * Trrr Li f'T ‘ t t 53 tv ■ * 1 ni "r ■ ■ I ■ S Bemutatták Budaházy Gábor és Szalay Kornél Géza Önkormányzat és egyházak Az egyházak szerepe a település életében című közös művét. Hogy az önkormányzat helyi egyházi közösségekkel a korábbiaknál hatékonyabban legyen képes tevékenykedni, új együttműködési forma, az egyházi tanács intézményének meghonosítására lenne szükség a szerzők szerint. A tanács tagjai a polgármesterből illetve a helyi egyházak vezetőiből állna. Úgy vélik, hogy a társadalmi arányokat az tükrözné megfelelően, ha a nagy történelmi egyházak mindegyike külön-külön lelkésszel, a kisegyházak azonban egy közösen kiválasztott lelkészükkel képviseltetnék magukat a tanácsban. A lelkipásztorokat pedig tanácskozási joggal rendelkező önkormányzati ügyekkel megbízott világiak segítenék. Elsőként Zuglóban jött létre egyházi tanács, de ez a testület nem tekinthető hivatalosnak, mivel a polgármester képviselő­ testületi felhatalmazás nélkül hívta össze. A tanácsról szóló rendelet még várat magára. Másként alakult az egyházi tanács sorsa a XV. kerületben. Hajdú László polgármester konszenzusra törekedett. Ennek eredménye az volt, hogy ellenszavazat nélkül fogadta el a képviselő-testület az egyházi tanácsról szóló rendeletet. Az egyházak papjai illetve lelkészei is támogatták a kezdeményezést, ezt támasztják alá a számok. Tizennégy lelkipásztorból tizenhárom tagja lett a tanácsnak, mely 20 millió forintból gazdálkodhatott az idei költségvetési évben. Az anyagi támogatásokon kívül ez a testület határozza meg például az egyházak helyi médiumokban való szereplését is. Dr. Mészáros Ferenc főosztályvezető (Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága) fontosnak nevezte, hogy még véletlenül se alakulhasson ki egy olyan helyzet, hogy az éppen hatalmon lévők az egyházakat saját érdekek mentén instrumentalizálhassák, függőségi viszonyt alakíthassanak ki az egyházakkal, sértve ezzel az állam semlegességének elvét, az egyházak * 5 I 1 I �ítélet autonómiáját, a lelkiismereti és vallásszabadságot. Az Alkotmány tartalmazza az állam és az egyház szétválasztását. A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a kormánynak kötelessége támogatni az állam és az egyház harmonikus együttműködését. Navracsics Tibor politológus hangsúlyozta, hogy szülőváro­ sának, Veszprémnek a lelkét nem a hetvenezres város adja, melyet tíz-tizenöt év alatt teremtettek a hatvanas-hetvenes években, hanem a hatvanas évek előtti húszezres Veszprém, a Veszprémi Érsekség székhelye, ahová előbb érkezett a kereszténység, mint a magyarság, illetve a régen ott élő emberek, akik őrzik és továbbadják a város lelkét az újonnan betelepülőknek. Navracsics szerint nem fogadható el az a szemlélet, mely az egyházban csupán hitéleti szolgáltató központot lát, és oda próbálja visszaszorítani az egyházi tevékenységeket. A magyar történelem és az európai történelem is azt bizonyítja, hogy az egyházak rendre túllépnek ezeken a kereteken és nem azért lépnek túl, mert agresszívek lennének, hanem azért, mert a közösségek életben tartása megköveteli azt, hogy az egyházak túllépjenek a pusztán hitéleti tevékenységen. Erkölcsi támaszt és hátteret jelentenek a közösségeknek, nem pusztán hitéleti szolgáltatást. Emellett közművelődési illetve jóléti funkciókat látnak el. Az egyházak nélkül ma. Magyarországon az elesettek és hátrányos helyzetűek ellátása nem létezne. Az állam csak erősen fogyatékosán képes ezeket a funkciókat ellátni. A kormányzati politikának nem csupán az egyház és állam elválasztását kell emlegetni, hanem aktívan együtt kell működni az egyházakkal és támogatni kell őket tiszteletben tartva az egyházak autonómiáját. Budaházi Árpád Novemberi, decemberi események kalendáriuma - 4S8 éve, 1516-ban hunyt el Giovanni Bellini velencei festő, kinek tanítvá­ nyai közé tartoztak Giorgione, Tiziano és Palma Veccio. Legismertebb képe Az Úr színeváltozása. - 425 éve, 1579-ben hunyt el Sir Thomas Gresham angol pénzügyi szakértő, a londoni Királyi Tőzsde alapítója. -310 éve, 1694-ben született Voltaire, eredeti nevén Francois Marié Arouet francia költő, író, filozófus. - 200 éve, 1804. decemberében Bona­ parte Napóleon saját, valamint fele­ sége, Josephine fejére helyezte a császári koronát. - 200 éve, 1804-ben épült fel Budán a Sándor-palota, Pollack Mihály tervei alapján. -150 éve, 1854. decemberében készült el Liszt Ferenc „Hungária” c. szimfoni­ kus költeménye. -110 éve, 1894. decemberében hunyt el Xantus János író, természetkutató. néprajztudós. Részt vett a budapesti Állatkert létrehozásában, majd első igazgatója lett. -109 éve, 1895. novemberében született Öveges József Kossuth-díjas fizikus, a kísérletezőfizika-oktatás legkiemelke­ dőbb alakja, akit leginkább televíziós sorozata tett népszerűvé. 6 -104 éve, 1900-ban született Margaret Mitchell amerikai írónő. Egyetlen művével vált világhírűvé, az Elfújta a szél című regényével, melyért Pulitzerdíjat kapott. -100 éve alakult meg a Magyar Femi­ nisták Egyesülete, Glücklich Vilma vezetésével. - 100 éve, 1904. novemberében a Lex Dániel-t a szabadelvű párti képviselők puccsal, az ún. „zsebkendőszavazás­ sal” elfogadták (Lex Dániel: technikai obstrukció kiküszöbölése házszabály szigorítása, állami szükségletek (költség­ vetés, újoncmegajánlás) záros határidőn belüli elintézése) - 100 éve, 1904-ben mutatták be a budapesti Király Színházban Kacsóh Pongrác „János vitéz” című daljátékát. - 100 éve, 1904-ben Theodor Roosevelt győzött az amerikai elnökválasz­ táson. - 100 éve, 1904-ben az USA 40 millió dollárért megvásárolta a Panama Társaságtól a csatornaépítkezés minden jogát. - 75 éve, 1929. novemberében megszüle­ tett Grace Kelly amerikai filmszí­ nésznő, aki 1954-ben A vidéki lány című filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. 1956-ban feleségül ment III. Rainier monacói herceghez, és ettől kezdve a Gracia Patricia nevet használta. - 75 éve halt meg Georges Clemanceau francia államférfi. - 50 éve, 1954-ben országos tanács­ választásokat tartottak. Az előtte folytatott „korteskedésről készült MDP-jelentésből: „Az ellenjelöltek nagy száma miatt nem biztosítható a tanácsoknak az eredeti elgondolás szerinti összetétele”. Az eredmény mást mutat: a választók 97,9%-a a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaz.... - 50 éve, 1954-ben kezdődött el az algériai háború. - 50 éve, 1954-ben Jean Monnet bejelentette lemondását a Montánunió főhatóságának elnöki tisztéről. - 50 éve halt meg Henri Matisse francia festő. T eheránban - 25 éve., 1979-ben irániak megrohamozták és elfoglalták az USA nagykövetségét. - 10 éve, 1994-ben hunyt el Fónay Márta Jászai Mari-díjas színésznő. Legismertebb filmjei: Dollárpapa, Hintónjáró szerelem. Szent Péter esernyője. Isten hozta, őrnagy úr! BH �ítélet A Pázmányon járt Liszt Ferenc... Október 27-én, szerdán feledhetetlen estén vettünk részt a Díszteremben: a Pázmány Szalonban. Horváth Attila tanár úr és Szilas Alex zongoraművész segítségével megismerkedtünk a romantika több nagy alakjával. Személyesen is találkoztunk Liszt Fe­ renccel, aki ugyan némiképp emlékez­ tetett Szilas Alexra, de valójában mindenki tisztában volt vele; a romantika magyar zsenije személyesen látogatott el hozzánk. Magas alakja, dús, hosszú haja (melyből olasz „menedzsere” jóvoltából már koncertjei előtt 3 nappal is lehetett vásárolni). Összetéveszthetetlen stílusa, ahogy a színpadot megközelítette, arcán az igazi művész áhítatával, végül hihetetlen virtuozitása, mellyel a zongorát kezelte, mély benyomást tett a hallgatókra. Mindazonáltal a zongoravirtuóznak és kísérőjének meg kellett állapítania, hogy a huszonegyedik század hölgyei­ nek bizony kőből van a szíve. Saját korá­ ban ugyanis a zongorában és „show”ban egyaránt kiemelkedő tehetséggel bíró zeneszerzőnek csupán 5-6 évig kellett fizetett elájuló-hölgyeket ültetni a koncert első soraiba, később az elbűvölt hölgyek spontán is elaléltak az élménytől. Ezzel szemben a Pázmány Szalon hölgyei egy ájulást sem tudtak produkálni. Más korban élünk. A régi időkben a mozdulat, mellyel Liszt kigombolt frakkjában leült a zongora­ székre, miközben a frakk szárnyait hátravetette, s melyet George Sand is megörökített naplójában, még erősen erotikus gondolatot ébresztett a höl­ gyekben. Mégis volt hatása a művésznek; a terem néma áhítattal hallgatta az előadást. Liszt úr el is mesélte, hogy ez nem min­ den koncertjén volt így. Amikor példá­ ul az orosz cár előtt adott elő, a cár öszszesúgott a cárnővel. Hősünk, aki megkövetelte, hogy tiszteljék benne a művészt, abbahagyta a darabot, és így szólt; -Amikor a cár beszél, a zene hallgat. És még a cárnak kellett bocsánatot kérnie. Amikor ezt másodszor is eljátszotta, nem kapott többet útlevelet Oroszországba. A zongora ezúttal egyben maradt, ami igencsak szokatlan volt Liszt részéről, hiszen rendkívül dinamikus előadás­ módja átlagban 3 zongorát fogyasztott el koncertenként. Hihetetlen koncertkörutakat is tett korábban vendégünk. Egy kéthetes körút során 52 különböző műsort adott, vagyis napi 3-4-et. És este sem volt pihenő. Liszt úr beszámolt róla, hogy a lovakat is kifogták rajongói a hintóból, és maguk vontatták a szál­ lodához, ahol beszédet kellett tartania az erkélyen, majd amikor lefeküdt volna, fáklyás zenével lepte meg népes hallgatótábora. Innentől művészünk már nem tudott aludni, mert ekkor felébredt benne a zeneszerző, és a fáklyás zene inspirálására zenét kezdett szerezni. Kialudtnak számította magát, ha 5-6 órát volt ideje aludni. Megtudtuk azt is, hogy milyen sokat köszönhet a magyar zene Chopin-nak. A Párizsban élő lengyel zeneszerző legnagyobb sikereit ugyanis mazurkái- nak és polonézeinek köszönhette, amit 35 „megirigyelt a külföldön felnevelkedett Liszt. Chopin hatására fedezte fel saját hazáját, ekkor ismerte meg a dalokat, és ennek kö55,magyarosch” szönhetjük például 15 rapszódiáját vagy a Történelmi Arcképcsarnokot. Liszt volt az is, akivel Erkel Ferenc meg­ konzultálta a Himnusz hangfekvését. Az eredetileg verbunkos zene ebben a két zeneszerző által megbeszélt hangnemben teljességgel énekelhetetlennek bizonyult, és Dohnányi Ernő­ nek köszönhetjük, aki az 1910-es években megszabadította a verbunkos elemektől, és lejjebb vitte a hangfekvést, hogy nem csak zongorán lehet leját­ szani, hanem el is lehet énekelni. így született meg az a gyönyörű ima, ami egyedülálló a világon, hiszen a him­ nuszok vagy indulók, vagy az adott ország uralkodójáról szólnak. Az előadás végén Chopin is ellátogatott hozzánk, de ő csak egy percre, amíg eljátszotta Perc-keringőjét, és elmesélte, hogy mi ihlette a művet. George Sand szalonjában ült egy kedves társaság. Liszt, Delacroix, Sand, Chopin, csak hogy a színvonalat érzékeltessük, és a jelenlevők nagy derültségére Sand kiskutyája egy labdát kergetett körbekörbe. A vendégek távozása után Sand így szólt Chopinhez; Ha én olyan tehetséges lennék, mint Ön, erről zenét szereznék. Chopin aznap éjjel megírta a darabot. 7 �ítélet ■ 4 ■■ j ■ ■i I ílBi Ezúton is köszönjük Horváth Attila tanár úrnak és Szilas Alex zongoraművész úrnak, hogy ilyen emlékezetes estét szereztek nekünk, melynek sem hangulatát, sem teljes tartalmát nem lehet visszaadni írásban. Kimaradtak a pozsonyi harangok, melyek Erkel lelkében zúgtak a Himnusz megírásakor, kimaradt Schumann, aki pár taktus erejéig becsempészte Bécsi Karnevál című darabjába a Marseillest, hogy borsot törjön a bécsi udvar orra alá, és ami észrevétlenül átcsusszant a cenzúrán. Kimaradt Pété)fi, akit a Történelmi Arcképcsarnokból idézett elénk a zongora, és kimaradt a nagy találkozás: Liszt és Széchenyi sorsdöntő találkozása a Magyar Kaszinóban. Továbbá köszönjük a HÓK-nek, (és azon belül ü Nyéki Boldizsárnak) hogy a Szalon kitalálásával és megszervezésével gazdagítják egyetemün kulturális életét. Mindezek miatt nagyon várjuk a következő Pázmány Szalont, várjuk, hogy november 17-én melyik zeneszerzők fogják tiszteletüket tenni a Díszteremben. Tokody Klára KÉPRIPORT SZESZ előadás október 26. �ítélet „A szerelem beteljesülése maga a házasság.” A Vad Fügefa vendége volt a Lábady házaspár Egy szerda este. Olyan, mint sok másik gondolom, miközben a Tanári Klubba tartok, ahová a Vad Fügefa szervezői meghívták a Lábady házaspárt, hogy tartsanak előadást a „Házasság misztériuma” címmel. Lementem az alagsorba, és csodálkoztam, hogy micsoda tömeg gyűlt össze azon a pici helyen. Rengeteg volt az ismerős arc. „Nahát, te is itt vagy? -Hát persze! A világért sem hagynám ki ezt az előadást!” Ilyen és hasonló jellegű párbeszédek zajlottak a teremben és a terem előtti kicsiny folyosón, ahová a későn jövők szorultak ki. Aztán eljött a pillanat: Megjöttek!! A termen halk morajlás és erőtlenül össze-össze csattanó tenyerek hangja futott végig, mindenkinek volt valami megjegyeznivalója. Ilyen a tömeg... A Professzor Úr és felesége leült az előre elkészített székekre és meghallgatták a szervezők rövid bevezetőjét, amelyben felkérték a Lábady házaspárt előadásuk megtartására. Ekkor a tömegben mindenki elhallgatott és feszülten koncentrált arra a két emberre, akik azért jöttek el, hogy megmutassák nekünk, hogy minden negatív példa ellenére és a világ minden rettenete ellenére igenis sikerülhet! Együtt maradni szeretve egy életen át... Nem volt megszokott az előadás menete. Nem, az előadás talán nem is a legmegfelelőbb szó. Inkább egy párbeszéd volt Férj és Feleség között, egy dialógus, ami egyszerre szólt a nyilvánosságnak és egyszerre szólt a hitvestársnak. Egyszerre volt általános, mindenkire érvényes, ugyanakkor tele apró rejtett utalásokkal, amit csak a másik érthet meg. Lábady Tamást - ahogy az elején felesége is kérte - nem egyetemi professzorként ismertük meg mélyebben. Nem is bíróként, egyáltalában nem jogászként. Hanem emberként, sőt FÉRJKÉNT. Férjként, aki ugyanolyan rajongással, szenvedéllyel szereti a NŐT, Évát, ahogy bármely évfolyamtársam vagy barátom szereti a kedvesét.. Olyan este volt ez, amelyen úgy érzem mindenki gazdagodott. Ők ketten is, miközben arról az érzésről beszéltek, mely már hosszú hosszú évek óta összefűzi őket. A szerelemről, a házasságról és a kettőről együtt: a hitvesi szerelemről. Mert létezik ilyen. Ők ezt a csodát élik meg nap mint nap. Lábady Professzor Úr kezdte gondolatainak előadását. Az egyik alapfogalom, amelyre többször is utalt az este során, az „eldobhatóság'JJ fogalma. Véleménye szerint a jelen kor embere eltárgyiasult és fogyasztóvá ugyanakkor fogyaszthatóvá vált emberi kapcsolataiban. A mai ember, ha házasságot köt, a legtöbb esetben el is válik, mert úgy érzi, hogy „eleget fogyasztott a társából” és ideje tovább állni. De Kezdetben ez nem volt így. Kezdet az eredeti ártatlanság állapotát jelöli. Isten felismerte, hogy egyetlen értelmes teremtménye magányos. Megteremtette a hozzá illő segítőtársat, és felbonthatatlan egység alakult ki kettejük között. „Az ember a teremtés misztériumában lett férfivá és nővé, azért hogy megszűnjön eredeti magányossága és kölcsönös és örök egymásnak ajándékozásban 5J kapcsolatuk által legyenek az Isten képmása. Ennek a kapcsolatnak a forrása a szerelem. A szerelem beteljesülése maga a házasság. (L.T.) Itt megszakadt Lábady Tamás gondolatsora, hogy helyet adjon hitvesének, hogy hallgathassuk Őt is, a Nőt, aki méltó segítőtársa a Férfinak. Éva Asszony első gondolata, amire aztán a későbbiekben is sokszor utal, hogy' a szerelem nem egyszerűen szeretet, hanem szenvedélyes szeretet, amely egy életen át ajándékozni akar, mindig azt, amire a szeretett lénynek éppen szüksége van. A legteljesebb esetben önmagát. Ő feleségként igyekszik megvalósítani ezt az olykor nehéznek tűnő ajándékozást, hiszen a mindennapok szürkeségében és szárazságában az ember sokszor önzővé és szeretetlenné válik, de ennek nem kell feltétlenül így lennie. Meg kell próbálni felidézni azokat a perceket vagy akár csak pillanatokat, amelyek annyira kedvesek. A megismerkedés, a szerelem fellángolásának hullámzó szépségét. És visszatér a láng, visszatér a kihűltnek tűnt érzés. Engem és a körülöttem levő hallgatóságot egyre inkább magával sodort a házasságról valló férfi és női hang, mely teljes harmóniában olvadt össze. Hiszen „... a férfi elhagyja apját, anyját, feleségével tart és a kettő egy test lesz.. ők ketten egyek lettek. A gondokat, az örömöt, és ami a legfontosabb; a másik érzelmeit együtt élik meg. Kettejük kapcsolata a házasság és az abban kibontakozó egyre mélyebb szerelem nemcsak egyszerűen hűség és feltétel nélküli elkötelezettség, hanem naponta újra és újra kimondott IGEN a társ mellett. Végezetül csak pár sort idéznék Lábady Tamástól: Amikor egy házaspár a szeretetben lakozik, akkor Istenben lakozik. Amikor egy házaspár egymásnak időzik, akkor Krisztusnak időzik. És amikor egy házaspár öleli egymást, akkor az Istent öleli. Amikor egy hitvesi, szerelmi együttlét megvalósítja a házastársak belső pszichikai, szellemi és egyúttal testi egységét, akkor ez a két lény tökéletesen eggyé válva lesz alkalmas a Teremtő képmásának a megvalósítására. Ha ez az aktus az egész férfit és az egész nőt minden területen, minden dimenziójában teljes személyiségében mozgósítja, akkor túllépnek minden földi nehézség korlátján és belépnek a Szentháromság extatikus boldogságába.' Cseri Tímea 9 �ítélet HŐK VÁLASZTÁSOK A PPKE-JÁK 2004-es hallgatói önkormányzati választásán induló 2-es számú, Bodolay Ádám vezette Választási listájának Programja • Irányelvek - A Választmány kijelenti, hogy feledatát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szellemiségében, komolyan és felelősségteljesen fogja teljesíteni. Ennek során a Választmány legfőbb célkitűzése: az Egyetem és a hallgatóság érdekeinek eredményes képviselete. - Célunk annak elősegítése, hogy a PPKE-JÁK-ot az ország első számú jogi egyetemévé tegyük. - A HŐK képviselői kötelezettséget vállalnak arra, hogy lehetőségeik szerint megoldást keressenek a hallgatók problémáira. • Elnök jelölt: BodoIayÁdám 1983 február 20. án születtem Budapesten A Corvin Mátyás Gimnáziumban érettségiztem 2002 ben A középiskolában aktív részt vállaltam kulturális rendezvények szervezésében . Egyetemünk harmadéves Tanulmányi levelező tagozatos hallgatója vagyok bizottsági tagként egy éve veszek részt a Hallgatói Önkormányzatban. DOBOS TIBOR és Csapata Nem ígérgetünk: tettünk és teszünk! - a tapasztalat AMIT TESZÜNK: - Beiratkozást megkönnyítjük • Hallgatói érdekképviseletet tovább erősítjük • Támogatási lehetőségeket keresünk a jól tanuló, nehéz körülmények között élő nem államilag támogatott és levelezós hallgatóknak • A levelezós hallgatóknak vizsgajelentkezéskor megnyitjuk szombaton is az informatika termet és a könyvtárat • Az egyetem többi karával közös programokat szervezünk, egységesen lépünk fel a hallgatók érdekében • Öreg Diák szervezetet hozunk létre • A kar megítélését tovább javítjuk iskola-látogatások­ kal, média megjelenésekkel ■ Válasszák a legjobbak a mi karunkat márciusban * Konkrét programpontok 1. A Választmány célja, hogy a hallgatókat a korábbinál jobban bevonja a Hallgatói Önkormányzat munkájába és ügyeibe. - Ennek során kötelezettséget vállalunk arra, hogy a hallgatóságot rendszeresen és kellő mértékben tájékoztassuk a HŐK tevékenységéről. - Rendszeres párbeszéd biztosítása a HŐK tisztségviselői es a hallgatók között panasznap keretében, ahol mindenkinek lehetősége nyílik a HŐK tevékenységével kapcsolatban egyéni véleményét kifejteni. - Azt szeretnénk, ha ezen tevékenységünk eredménye­ képpen egy pezsgőbb és öntudatosabb hallgatói közélet jönne létre. 2. Szükségesnek látjuk, hogy az eddigieknél szorosabb - folyamatos és kétirányú kapcsolatot alakítsunk ki a Kar szerveivel. - Ennek keretében kiemelten kezelnénk a Dékáni Hivatallal való kapcsolatot. A kari szervek 10 • wwwcppke-jak-atw.hu oldalra további jegyzeteket, infokat helyezünk • Középiskolásoknak előkészítőt, alkotmánytani és emberjogi kurzusokat indítunk • Irodalmi szalon februártól • Állásbörze tavasszal • Gólyabált (február) és gólyahajót (még a vizsgaidőszak előtt) szervezünk és AMIT TETTÜNK: ■ lOOOFT/HŐVAL EMELTÜK AZ ÖSZTÖNDÍJAKAT, HAVONTA FIZETJÜK • ELSŐSÖK IS ELŐSZÖR KAPNAK ÖSZTÖNDÍJAT, IDÉN �ítélet véleményéről tájékoztatjuk a hallgatóságot. - A tájékoztatás érdekében létrehozunk egy új kommunikációs csapatot, amely heti rendszerességgel a faliújságra kihelyezett Hírlevélben fog beszámolni a legfontosabb tudnivalókról. - A Hírlevél tervezett legfontosabb témakörei; a Dékáni Hivatal és a tanszékek hirdetményei, a pályázatok, a meghirdetett álláslehetőségek, a különböző hallgatói szervezetek tevékenysége, és az egyetemi szervezetek által meghirdetett programok. - Az InfoHÖK Program keretében a Hírlevél anyagát emailben továbbítjuk a HŐK levelezőrendszerére feliratkozók postafiókjára. A szolgáltatás ingyenes. ■ A TÁMOGATÁST KÉRŐK 95%-A MEGKAPTA a kért támogatást • JEGYZET- ÉS TÉTELBÖRZE, FÓRUM a WWW.PPKWJAK-ATW.hu oldalon • FOGADÓÓRÁINKon tájékoztatunk benneteket, lehetőséget biztosítunk, hogy véleményt nyílvánítsatok, ötleteiteket elmondjátok, panaszaitokat orvosoljuk ■ ÜGYELETet tartunk pénteken és szombaton a levelezős hallgatók számára ■ ÍTÉLET példányszámát emeltük, költségeit csökkentettük 3. A Választmány célja, hogy a PPKE karaival szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki. 4. Programot indítunk a PPKE JÁK külső megítélésének javítása érdekében. Elsősorban a jog iránt érdeklődő gimnazistákkal szeretnénk megismertetni egyetemünk jogi karát. Ezért létrehozzuk a Pro Università te Programot, aminek keretében olyan hallgatók jelentkezését várjuk, akik felveszik a kapcsolatot volt középiskolájukkal, és ott elmondják saját tapasztalataikat - mit jelent számunkra a jog, az egyetemi élet, és milyen a Pázmány jogi kara. 5. A rendezvényszervező bizottság koordinálásában szeretnénk a korábbinál több kulturális, szóra­ koztató rendezvényeket szervezni és sporto­ lási lehetőséget biztosítani. 6. Szeretnénk elérni, hogy a HŐK egyes bizottságai és a hallgatói szervezetek önálló költségvetéssel rendelkezzenek. - Ezzel biztosítanánk az egyes bizottságok önállóságát és a demokrácia jobb érvényesülését. 7. Az elsőéveseknek és a levelező tagozatos hallgatóknak szeretnénk megkönnyíteni az egyetemi ügyintézést a HŐK és a tutori rendszer segítségével. - Az új tutori szervezet egyéves működése lehetővé teszi az elsőévesek egyre eredményesebb segítését; illetve szeretnénk kiterjeszteni a tutorok tanácsadó tevékenységét a levelező hallgatók részére is. - A tutorok anyagi és technikai háttértámogatása. 8. Együttműködés a hallgatói öntevékeny csoportok­ kal, az egységes kari közélet érdekében. 9. Az eredményes érdekképviseleti tevékenység érdekében készen állunk az érdemi együttműkö- • TÁMOGATTUK az öntevékeny csoportok működését • KÖZÉPISKOLÁKAT látogatunk a és bemutatják karunkat október 6.-a óta • MÉDIÁBAN KARUNK IMAGE-T ERŐSÍTETTÜK (napi mozaik,stb.) ■ KÖZÉLETET teremettünk, KULTÚRÁT hoztunk rendez­ vényeinkkel: TANÁRAINK EMBERKÖZELBEN MÁRCIUS 15-1 HAJÓKIRÁNDULÁS PRO FACULTATE NAP; LIVINGROOM bulik GÓLYATÁBOR PÁZMÁNY SZALON Egy kedves kolléga (aki szerepel Dobos Tibor listáján és eddig is tevékenyen részt vett a közösségi élet szervezésében) 6 havi fizetését áldozta a Dísztermi zongorára! 2 db PING-PONG asztalt vásároltunk klubélet indítása céljából és bográcsokat stb.stb.! III. Külügyi Bizottság. Kiutazási támogatással segítjük: - a Péteri Zoltán jóvoltából félévről félévre a Strasbourg-i Egyetemen ösztöndíjasként tanuló hallgatóinkat; - az ERASMUS-ösztöndíjasainkat; - és az egyéb (pl. a Rotary Club által biztosított) tanulmányi ösztöndíjjal külföldön tartózkodó hallgatóinkat! Szoros kapcsolatban állunk az ELSA Budapesttel és több külföldi ELSA szervezettel mint pl. Tübingen! 11 �ítélet désre a HŐK valamennyi korábbi tagjával. Célunk, hogy tevékenységünk révén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Hallgatói Önkormányzata ténylegesen a hallgatóságért legyen és ne önös célok érvényesítésére szolgáljon. A testvér karokkal napról napra erősebb az együtt­ működésünk! ÁTLÁTHATÓ GAZDÁLKODÁS és IGAZSÁGOSSÁG KULTÚRA 1. Bodolay Ádám III/L ( Elnök) Budapesten 1983 február 20.án születtem a 2002 ben Corvin Mátyás Gimnáziumban érettségiztem ahol az iskola kulturális rendezvényeinek szervezésében vettem részt. Egyetemünknek harmadéves levelező tagozatos hallgatója vagyok. A Hallgatói Önkormányzat Tanulmányi Bizottságának tagja . 2 2. Gilyán Júlia III/N (Rendezvényi Bizottság) Budapesten 1983. július 7-én születtem. Újpesten a Babits Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Egyetemünkön jelenleg harmadéves nappali tagozatos hallgató vagyok. Évek óta foglalkozom rendezvényszervezéssel, amely során számtalan rendezvényszervező cég bízott meg nappali és éjszakai rendezvények szervezésével. 3. Nagy Tamás II/L (Gazdasági Bizottság) 1983. február 16-án születtem Ungváron, 2000-töl Budapesten élek. Pályafutásomat pénzügyi területen kezdtem, 2001 töl saját vállalkozásom van. Tapasztalataimat a könyvelés, számvitel területén szereztem. VÁLASSZ! ELÉRHETŐSÉGEINK (túl a HŐK irodán és így tovább): http://ppke-jak.atw.hu tdobos@lectio.jak.ppke.hu K t2004@freemail.hu DOBC3S TIBOR LAaZLÓ ÉS CSAPATxj HlK Elnök jelölt lem ígérgetünk: tettünk és teszünk 4. Keller Kata IV/N (Külügyi Bizottság) Veszprémben, a Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem 2001-ben, ahol kulturális tevékenységemért díjazásban részesültem. Tanulmányaimat 2001-ben kezdtem meg egyetemünkön, ahol jelenleg negyedéves hallgató vagyok. A kari életben tavaly kezdtem el tevékenységemet, amely során Király Éva évfolyamtársammal megújítottuk a tutorrendszert, amelynek első sikeres állomása az idei gólyatábor volt. 5. Molnár Zsombor I/N (Tanulmányi Bizottság) Idén érettségiztem a budapesti Piarista Gimnáziumban. Az egyetem mellett egy szakkollégiumnak (Matthias Corvinus Collegium) is a tanulója vagyok, ahol személyes kapcsolatban állok több egyetem hallgatóival és HÖK-képviselőivel. 6. Hutflesz Krisztina II/N (Ellenőrző Bizottság) 1984. november 6-án születtem. Budapesten a Babits Mihály Gimnáziumban érettségiztem 2003-ban. Másodéves hallgató vagyok. Középiskolás koromban is részt vettem a diákönkormányzatban, ahol a rendezvények gazdasági ügyeit intéztem. 7. Balog Zsolt II/N (kommunikációs megbízott) 2003-ban érettségiztem a budapesti Babits Mihály Gimnáziumban. Külkereskedelmi ügyintéző tanfolyamot végeztem. Másodéves nappali tagozatos hallgató vagyok. A kari közéleti tevékenységben a tutori szervezet tagjaként és az ítélet munkatársaként veszek részt. Barátaimmal segítettünk az elsősök beiratkozásánál. 8 Miklos Csaba II /N 9 Ostorházi László III/L 10 Král Diána III/L 11 Balogh Lóránt II/L 12 Mezei László IV/L Beiratkozést Hallgatöi lovébb erösíljük A levelező« hailgatöknak vizagajetenlkezéskor megnyiljuk az informatika termet és a könyvtárat A jói lanulö. nehéz körülmények között élő nem álla mitag támogatott és levalazös hallgatóknak témogslési '»hrsrL: Az egyelem többi karával köi^a ^■/'3’gf ffinrickSí sj-'c-rvg. ísú a hailgalók irdaktttan öfíj® SítiU szervezalel hozunk léire , . _ , hogy a jogi kai válasszák alsókéni márciusban i viii 11 i < oMolt te ttrametiindiiünM Középiakalésokaak vyj/l alkotmáRylini áa « < Wl II 'k I jji ■ Amit még eddig tettünk: A hailgalók erdskeil képviseljük, ezért fogadóóráinkon tájékoztatunk barsnetaksE. lahelöséget biztosítunk, hogy véleményt nyílvá­ nítsatok öiietoiíeket elmondjátok, panaszaitokat orvosoljuk A www.ppke-jak-atw.hu oldalon jegyzet és tételbörzét indítottunk, melyeit folyamatosan bővítünk. A ieveiezös hallgatók-számára pénteken és szombaton ügyeletet tartunk a HÓK irodában Október 6 óta hailgátóink látogatják' a középiskolákat és bemutatják karijnkat, az egyetemi életet, erősítve karunk image ét Közéletet íeretmejtünk rendezvényeinkkel Tanáraink emberközelben MÁRCIUS 15 I HAJÓKIRÁNDULÁS PRO FACüLTAte-Nap; GÓLYATÁBOR Pázmány Szalon Living Room bulik ÁTLÁTHATÓSÁG, IGAZSÁGOSSÁG KULTÚRA 12 i - « J �ítélet Szertefoszlott remények... HÖOK tisztújító közgyűlés Eger 2004. nov. 5-7. Hosszú hónapokkal ezelőtt megfogant az akarat. Apró tevékeny csapat bábás­ kodott fölötte. Kicsiny csa­ patunkat sok-sok munka és küzdelem fogta egységbe. Minden sulykolt törésvona­ lat semmibe véve vettünk magunk mellé újabb és újabb remek fiatalt. Csapa­ tunk nőttön-nőtt. Majd eljött a kampány; és támadtak bennünket intéz­ ményen belül és kívül egya­ ránt. Szcientológiát és pártpo­ litikai összeesküvést emle­ gettek, mondanom sem kell, csak informális fórumokon. Jaj, neked, fegyverek sokat hangoztatott egyenlősége! Mi pedig, elnökjelöltünk ké­ résére, összeszorított fogak­ kal tűrtünk. (Az elnökválasztás után tá­ mogató tagönkormányzata­ ink képviselőinek többsége kivonult. A közgyűlés hatá­ rozatképtelenné vált és fel­ oszlatta önmagát. Csoda?) Ám, lépjünk tovább, immár november első hétvégéjét írjuk... Ó, a nagy nap, mennyi- mennyi reménykedés! Hit és szorgalom; hoztok-e gyü­ mölcsöt? Mit is akar(t)unk? A megosz­ tottság felszámolását; az ere­ deti gyökerekhez való vissza­ térést. Az egy és oszthatatlan hallgatói érdekvédelem és jog alapján emelt erős HÖOK-ot. Mi nem szemé­ lyekben és a tekintély kétes hitelű uralmában hiszünk. Mi a tetteket és a szakértel­ met valljuk. A NÁFIOR kellő súlyát és HÖOK Karrier Központot akar(t)unk; és hallgatóköze­ li HÖOK-ot! A HÖOK újjászületését! De az újjászületés megbu­ kott 69:82 arányban... Vagy mégsem? Winston Churchill szavaival élve: so­ ha ne add fel\ Dolgozunk tovább! Ez a legkevesebb; ez­ zel tartozunk minden tagön­ kormányzatnak, különösen pedig, támogatóinknak, és persze önmagunknak, no meg, nektek, kedves hallga­ tótársaink, kedves kollégák! Teleki László Függöny fel! Kz Oktogontól nem messze, a Nagy­ mező utcában bújik meg a főváros egyik méltán leglátogatottabb színháza a Budapesti Operettszínház. Nemcsak a kiváló színészi gárda, de a színpadon felcsendülő dallamok is év­ ről évre magukhoz láncolják a szíveket. A siker útja eddig is jobbnál jobb da­ rabokkal volt kikövezve, mint a LévayKunze szerzőpáros darabjai az Elisa­ beth és a Mozart!, A muzsika hangja, a Mágnás Miska, a Bál a Savoyban, a Kabaré... Ám ez év januárjában mutattak be egy olyan előadást, ami nem várt gyorsaság­ gal hódította meg a közönséget. Mind a mai napig a színház favoritjának, a nagyérdemű kedvencének számít a Rómeó és Júlia. Gérard Presgurvic francia szerző ezzel a művel robbant be Párizsban, s a viharos lelkesedés hamar áthozta hozzánk is. Érdekesség, hogy a szomszédos Ausztria ezzel szemben csak most próbálkozik a színrevitellel. Bevallom, először szkeptikusan tekin­ tettem a semmi újat nem ígérő címre. Az járt a fejemben, mit lehet még ki­ hozni ebből a „lerágott csontból”. Ám Kerényi Miklós Gábor rendező valami brilliánsan ötvözte a Shakespeare-darab ódon témáját a jelen ízlésvilágának igényeivel. A zene kettőssége magával ragadó, nem­ csak a sanzonok letűnt világába repít el, de a modern pop-rock kultúrának is utat tör. Ezzel egy időben kezdték el ját­ szani a zenecsatornák is az azóta már jól ismert „Les Rois du Monde”, vagyis Le­ hetsz király című francia slágert, ami ugyancsak felkorbácsolta az érdeklődést. A premier fő szereposztásában Dolhai Attila és Szinetár Dóra hangjában gyönyörködhettünk. Ám hibát követ­ nénk el, ha a darab sikerét „csak” a pará­ dés szereposztással magyaráznánk. Mert a Rómeó és Júlia él a színpadon. A színészi játékok egy­ sége, könnyedsége, ter­ mészetessége a legfőbb bizonyíték arra. miszerint maguk is fölöt­ tébb élvezik, hogy akkor és ott e sodró lendületű musical szereplői lehet­ nek. A ruhák forgataga, a dinamikus mozgásvilág szemernyi kétséget sem hagy affelől, hogy ezúttal nem egy híres szerelmespár unalmas szenvedéséről van szó, hanem hús-vér emberek által átélt érzelmekről, a gyűlöletről. a szerelem hatalmáról. Miután a francia szerző tiszteletét tette az egyik előadáson, őszinte csodálatát fejezte ki, mennyire magára talált és ismert ez a szenvedélyes nép ebben a darabban és ezekben a dallamokban. Ennek jeléül pedig meghívta a magyar rendezőt, hogy Párizsban a francia társulattal is próbálja meg színpadra vinni ezt a „lüktető csodát”. Ezen elismerésnek és persze a töretlen érdeklődésnek hála november 25.-étől hazavihetjük a mi magyar Rómeó és Júliánkat is, hogy esetleg egy csöndes estén. Kedvesünk mellett ismét átélhessük, hogy ,Szívből szeretni mámor Elvész közel, s a távol És érezd, s a szíved lángol Eltűnt a múlt a mából”. Pozbai Viola 13 �ítélet Az arany ára A verespataki aranybányá­ ban hamarosan újra megin­ dul az arany kitermelése, a kibővített terv szerint a íí.továbbfejlesztett” technoló­ giával. A Kárpátok ormai közt fekvő csöndes kis falu pár éve még egy múlt századi időutazás képzetét keltette az ide látogatóban. Az utóbbi időben azonban még csendesebb lett itt az élet. A lakosok nagy része elhagyva házait más településre kény­ szerült. Az itt maradókat sem sok jóval kecsegteti a jövő, folyik a földek és a lakóházak erőszakos felvá­ sárlása. A Gold Corporation óriáscégnek csak az erdélyi történelmi egyházak egysé­ ges fellépése próbál megálljt parancsolni. A református, a római katolikus és az uni­ tárius egyházi vezetők nem hajlandóak átengedni temp­ lomaikat és temetőiket, hogy lerombolják és a helyüket ciános-savas zaggyal borítsák be. Ha azonban a nagytőke győz. Verespatak, Aranyos­ bánya, Bucsony, Zalatna, Abrudbánya és Nagyság eltűnik a föld színéről. A tervdokumentáció tanú­ sága szernint a bánya alap­ területe (vagyis a külszíni fej­ téssel holdbélivé változtatan­ dó terület) tízszerese lesz az eddiginek. Az alkalmazásra váró technológia elavult, semmilyen Uniós irányelv­ vel össze nem egyeztethető és jelentős tájcsonkítást ered­ ményez. A 2000-es tiszai tragédia volt a legnagyobb környezet­ szennyezés Csernobil óta. Az ezt okozó Aurul azonban kisüzem a jelenleg beindí­ tásra váró Gold Corporationhoz képest. Az Erdélyi Erchegység nagy mennyiségű de gyenge mi­ nőségű aranyat és ezüstöt rejt. A tervezett működési idő alatt (17 év) 300 t arany és 1000 t ezüst kerül majd a felszínre. Tonnánként 1,4 g arany és 7,5 g ezüst nyerhető ki a földből. Ezzel a mennyiséggel meglehetősen közel áll a gazdaságosság alsó határához, így a beru­ házás tőkeigényét a minimá­ lisra igyekeznek leszorítani. A ráfordításokat 20 millió dollárral csökkentették a bá­ nya élettartamát pedig 13-ról 17 évre emelték. A gát, a de­ rítő és a zagytároló bizton­ ságos kiépítése valamint a ■ - *1; i-. il 14 nem elegendő ércet tartal­ mazó meddő elhelyezése a jelenlegi költségvetés duplá­ ját igényelné. A kőzetből kinyert érc felszíni környezetben savat termel, mely a tartalmazott nehézfémekkel együtt (ólom, cink, higany) bekerül a felszíni és felszín alatti vi­ zekbe. A savas szivárgást megindulása után szinte lehetetlen teljesen leállítani. A savas kémhatás a bányá­ szati tevékenység megszű­ nése után is fennmarad a helyreállítási költségeket pe­ dig már nem állja a vállalat. Az érc kinyerése évente 15,6 millió kg cianiddal történik. A G. C. előnyöket is hoz a térségnek. 300 új munka­ helyet teremt. A jól fizető pozíciókat azonban külföldi szakembereknek tartja fenn, így a helyi bányászok végez­ hetik a külszíni fejtést egy olyan hegyoldalon ahol előtte föld alatti munkála­ tok folytak, így nagy az omlásveszély. Valamint ők lesznek azok, akik ismét munkanélkülivé válnak, ha a piaci ingadozások hatására a költségek csökkentésére kerül sor. A román kormány még inga­ dozik, a G. C. pedig mindent megtesz, hogy teljes legyen az arany- és az agymosás. A Román Tudományos Aka­ démia kifejtette, hogy a káros hatásokat a gazdasági haszonnal sem lehet ellen­ súlyozni. Különösképpen, hogy a 2 milliárd dolláros re­ mélt haszonból mindössze 2 % illeti meg a román álla­ mot. Mindezek tükrében úgy tű­ nik, hogy EU tagság felé igyekvő Románia nem érez elkötelezettséget azon euró­ pai környezetvédelmi irány­ elvek betartása iránt, melyek az elérhető legjobb technoló­ gia alkalmazását, valamint pénzügyi garanciákat írnak elő a rehabilitáció költségeire, 2005-től pedig a jelen­ leginél alacsonyabb ciánkon­ centrációt engedélyeznek a bányászati hulladékban. Pásztor Veronika �ítélet Uj-Eldorádó 1 1 Kocsis Tibor Üj-Eldorádó című filmje nem árul se kólát, se puskát, se sültkrumplit: így sajnos esélye sem volt, hogy a multiplexekbe, s így a szélesebb közönség elé kerülhessen. Pedig az óriás-mozikat elárasztó divatos ál-dokumentumfilmek tengerentúli kampánytémáival ellentétben egy hozzánk magyarokhoz mind földrajzilag, mind pedig lelkiismeretileg közel álló problémára hívja fel a figyelmet. Segélykiáltás az letűnőfélben lévő Verespatakért. Segélykiáltás, de szerencsére közel sem néma. A lelkes underground-egyetemista kampánynak és az emailben terjedő tömeges felhívásoknak köszönhetően rengetegen látták már (és látják is egyelőre) a mozikban ezt a megdöbbentő romániai környezetvédelmi helyzetjelentést. A filmnek Európa-szerte híre ment, a közeljövőben több filmfesztiválon és környezetvédelmi tárgyú konferencián is vetítik majd. Meg van rá az esély tehát, hogy a film hatására a létesítendő bányamonstrum ügye az EU-ban nemcsak, hogy kellő odafigyelést kapjon, de aktív, kényszerítő erejű lépések is történjenek egy környezetvédelmi szempontból is kedvező megoldás felé. A kósza hírek szerint a Bizottság már ígéretet is tett arra, hogy a probléma megfelelő orvoslása híján nem lesz hajlandó lezárni Romániával a környezetvédelmi fejezetet az előrehozni kívánt csatlakozási tárgyalások keretében, ám a környezetgyilkos-ciánproject sorsa továbbra is kérdéses. Kérek tehát mindenkit, aki fontosnak érzi, hogy tegyen keleti szomszédunk legősibb, részben ma is magyarlakta településének megmentéséért, látogasson el a moziba az Új-Eldorádó kapcsán (ha még teheti). Ezúttal azonban ne használja ki a diákkedvezményt, s hagyja a zsebében az 50%-os kuponokat is: minden mozijegyért fizetett összeg 10%-a egyenesen a nemes cél érdekében kerül felhasználásra. A kezdő képsorokban egy idős helyi bácsika Verespatak helyzetét az óriásvállalattal szemben dávidgóliát szituációhoz hasonlítja. Ha kitart a mozi-látogatási kedv, a bizakodás talán benne is tovább erősödhet, s végül Dávid győzelmet arathat a globalizáció rémképeként vicsorgó óriásvállalat Góliátja fölött. zs.m. 83 tonna haltetem (•' ■í !* — ■ K" 'if *íS. *' B « 1 2000-ben a romániai Nagybányán átszakadt az Aurul bányavállalat ciántározó tavának gátja és 100 ezer köbméternyi ciánvegyület került egy patakba, majd onnan a Szamosba és a Tiszába. A méreg elpusztította a folyó élővilágának jelentős részét, a halaktól kezdve az alacsonyabb rendű apró állatokig és növényekig. Romániában már 1999-ben, amikor a vegyes vállalat megkezdte működését, tiltakoztak ellene a környezetvédők, mégis tovább működhetett. Ennek hátterében valószínűleg az állt, hogy öt román állami vállalat összesen több mint ötven százalékban érdekelt volt az Aurul cégben. Ugyanebben az évben történt még egy Romániából induló tömeges halpusztustulást okozó szennyezés a Tiszán, ami ugyancsak a bányászattal és a felelőtlen gazdálkodással volt összefüggésbe hozható. Bár a Tisza vize fürdésre, turizmusra mára már alkalmas, azonban az élővilág egyensúlya még mindig nem állt teljesen helyre. Ennek többek között az az oka, hogy a halak ezerszer érzékenyebbek a ciánszennyezésre, mint az ember. Már 0,005mg/l ciánra a halak ívása leáll. Az érzékeny fajok közül több, már 0,03mg/l cián hatására (ha az tartósan megmarad) elpusztul. Tömeges halpusztulást 0,2mg/l cián okoz, ezt már a legellenállóbbak sem bírják. A katasztrófát követően a román vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium Costan Marant, a nagybányai környezetvédelmi ügynökség főfelügyelőjét leváltotta tisztségéből. Maran hatáskörébe tartozott a Szamos és a Tisza ciánszennyezéséért felelős Aurul felügyelete is. Pepò Pál, az akkori környezetvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a magyar vízügyi hatóságok szakemberei már négy-öt órával azelőtt, hogy a román szervek értesítették volna Magyarországot a szennyezésről, megtették a szükséges intézkedéseket, továbbá a környezet rehabilitációjának megkezdésére 750 millió forintot különítettek el. Ugyanakkor számos kritika érte a minisztériumot, miszerint nem a helyzet súlyosságának megfelelően járt el, és hozta meg döntéseit. Egy évvel később már jól látható volt, hogy a katasztrófa mértékét alábecsülték, amiket az akkori mérések is alátámasztottak. Juhász Gábor 15 �ítélet Interjú Dr. Bandi Gyulával, karunk Dékánjával Tisztelt Dékán Úr! Mi­ ért kezdett érdeklődni a környezetvédelem iránt? őszintén? ,korszellem” miatt sem vonhatta ki magát a kormány a környezetvédelem további alakítása alól. A csatlakozás minden párt célkitűzése volt, és így a jogharmonizációs törek­ vés is alakította a jogalkotásunkat. Ha megnézzük, milyen jog­ szabályokat alkottak az elmúlt 11-12 évben, azok többsége ki­ fejezetten valamilyen közösségi követelményhez kapcsolható. 55- Csakis... Mi az oka annak, hogy a meglevő szabályozás a gyakorlatban csak nyomokban érvényesül? Nagyon őszintén nem ma­ gamtól kezdtem érdeklőd­ ni. Az első munkahelyem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Jogi Tanszéke volt, és a tanszékvezető kér­ dezte 78-ban, nem érdekelne-e ez az új téma. Én azt mondtam, nem tudom miről van szó, de meg lehetne próbálni. Nem kellett hozzá sok pár hónap- és beleszerettem a témába. Ennek már 26 éve. Az, hogy nem látszik... Ugye az előző kérdés volt, hogy az emberek hozzáállásában mi változott. Nos, nem sok, és akkor még finoman fogalmaztam. (Viszont több lehetőség jutott, a társadalom és az egyének szerepvállalásának nagyobb jogi keretei lettek.) A politikusok ezzel nem törődnek, mert népszerűséget nem hoz, az állampolgárok pedig a TV-ből, rádióból szerzik az ismereteiket, és innen csak kataszt­ rófákról, botrányokról fog értesülni, átfogó változásokról nem. Tapasztalt érzékelhető változást a rendszerváltozás után a környezetvédelmet érintően? Volt fordulat az állami hozzáállásban, vagy a társadalom, az emberek szemléletében? Önmagában a rendszerváltás se jót, se rosszat nem hozott. A '90 előtti időszakban már volt Környezetvédelmi Minisz­ térium már voltak környezetvédelmi jogszabályok - ha nem is sok-, felálltak a hatósági rendszer, az alapokat már meg­ teremtették. A rendszerváltás tényszerűen hozott változást, a gazdaság egyes részeinek, melyek addig túlzottan nagy állami befolyással működtek, szembesülniük kellett a piaccal, és kiderült, hogy nincs rájuk szükség. így sok nehézipari, vegyipari létesítmény ment csődbe- és ezért a környezet állapota jelentősen javult. De ez nem szándékos hatás volt, inkább a rendszerváltozás mellékterméke. Nagy csalódás is volt, mert azt reméltük, a környezetvédelem szerepet kap a pártpolitikai csatározásokban, de nem így történt. Egyik párt sem tartotta olyan fontosnak, hogy a zászlajára tűzze. Ez azóta se változott, tessék megnézni a pártprogramokat. A másik oldala a kérdésnek az, hogy ez nem egy olyan terület, ahol szerepet kaphat a pártpolitika. nincs baloldali, vagy jobboldali környezetvédelem. Aki környezetvédelmet programot csinál, annak látnia kell, ez együtt jár azzal, hogy korlátozásokat kell bevezetni a piacgazdaságban. Komoly előrelépést jelentett, hogy az Alkotmánybíróság is elkezdett foglalkozni a környezetvédelemmel, és felvetődött, hogy mit is jelent ez. Az emberek joga van az egészséges környezethez, és ennek biztosításában hangsúlyozott szerepe van az államnak. Azon kívül a nemzetközi és európai tendenciák. a 16 Ami a végrehajtást illeti, itt sokrétű problémával állunk szemben. A környezetvédelmet együtt kezelik más kérdésekkel, a költségvetésben „fűnyíró-elv” érvényesül, ha valahol csökkentik a költségeket, akkor mindenhol csökkentik, mondván, ez így igazságos. Azt nem gondolják át, hogy van ahol nagyobb lehetne a megszorítás, máshol viszont nem lehetne ezt megtenni. A 90-es években a hazánkról szóló úniós környezetvédelmi jelentések azt mondták: ez is jól alakul, az is jól alakul, de a közigazgatást erősíteni kellene, a létszáma kevés. Ezek után állandóan csökkentjük. Miközben újabb hatásköröket adunk neki. Például a hulladékkezeléssel, levegőszennyező tevékenységekhez, stb. ma már engedélyezési eljárás kell. Ha a hatáskörnöveléshez létszámcsökkentés járul, nagyon könnyen ki lehet számolni, mekkora túlterheltséghez vezet ez. A közigazgatás fejlesztésén munkálkodó döntéshozók nem megfelelően állnak hozzá a kérdéshez. Például itt van a parlagfű esete. Azt mondjuk, hogy a tőle való megszabadulás 2-3 évben x milliárd forintba kerül. Hú, ez nagyon sok pénz, nincs erre keret. De mennyibe kerül, ha nem szabadulunk meg tőle? Minden évben több allergiás, ami több társadalombiztosítást, gyógyszerár-támogatást jelent. a munkahelyén nem tudnak ezek az emberek rendesen dolgozni, nincs értéktermelés. Egy évben többszörösét adjuk ki annak az összegnek, amennyibe az egész program kerülne. És itt jönnek olyan kérdések, amelyekbe már bele se merek gondolni. Hiszen mindannyian tudunk a lobbytevékenységről, megjelennek a különböző érdekek. Például a gyógyszergyárak nem érdekeltek abban, hogy csökkenjen az allergia-gyógyszerek iránti kereslet. Az éves bevételük �1 ítélet bizonyosan többszöröse annak, amibe a megoldás kerülne. Ez a hátránya annak, ha piacgazdaságban vagyunk, mert ezek az érdekek jobban működnek. A környezethasználók, környezet­ szennyezők érdekérvényesítő képessége gyakran jobb, mint a környezetvédőké, mert a mögött kevesebb az anyagi bázis. Ez jogalkotási akarat kérdése, ha van egy jogszabály, amely kötelezővé tenné például a környezetvédő csomagolásokat, akkor bizonyosan még a vállalatok dicsekednének azzal, mennyire védik a természetet. Hiányzik az állami elhatározás. Nem törődnek vele, mert a százalékokat nem hozza ez a kérdés. Ha azt mondom, hogy minden ma született állam­ polgárnak 1 évvel több esélye van, azt hogy lehet lemérni? Meg ki hiszi el? Én azt mondom, egy normális környezetvédelmi tárca minden kormányzatban ellenzéki kell, hogy legyen. Egy normális környezetvédelmi tárcának ugyanis az érdekei nem lehetnek azonosak a pénzügyi kormányzat által vezérelt összkormányzati érdekekkel, A környezetvédelmet is úgy lehetne védeni, mint a kisebbségeket, hogy pozitív diszkriminációban részesítjük, nem pedig úgy, ha mindenhol leépítés van, a környezetvédelem területén is. kezdett munkálkodni, de ekkor a közérdekű érdekérvényesítés még csak a mellékvizein volt. Két nagy alapítvány, a MOTT És a Rockefeller támogatott minket majd tíz éven át olyan támogatással, amellyel el kellett számolni, de nem volt célhoz kötve. Nagy bizalmat jelentett ez, és így nyílt alakalmunk jogászokat felvenni, hogy ellássák a közérdekű jogi képviseletet, akik önálló ügyvédek és szerződés köti őket az egyesülethez. A Gazdaságilag Fejlett 24 Ország adott felkérést '94-ben a Magyarországi környezetvédelem tendenciáival kapcsolatos tanulmány felkérésére. Később hasonló felkéréseket kaptunk a kormányzat részéről az Euharmonizációs törvény-előkészítéseknél, hogy vegyünk részt a szakmai vitában, vagy oktassuk a kis- és középvállalkozókat környezeti menedzsmentre. Egyre nagyobb az érdeklődés a közérdekű jogi képviseletre is, amelyet nyújtunk. Szakmai háttér szempontjából nem mindegy, hogy valaki ezzel az ügycsoporttal foglalkozik, vagy csak beugrik éppen egy ilyen ügyre. Az Egyetemi érdeklődést? hallgatóság részéről tapasztalt A jövőre nézve mi az állam feladata? Ez is összetett feladat. Nagyobb szankcióalkalmazás, szigo­ rúbb, következetes jogalkotás, és minden eszköz alkalmazása, nem csak a bírságoké. Egy erősebb, nagyobb szakmai háttérrel és műszaki felszereltséggel rendelkező környezetvédelmi igazgatás, amely képes gyorsan reagálni és nyomon követni az eseményeket. Az is ugyanolyan rossz, ha valakit nem érnek utol, mint ha egy amúgy nem kifejezetten elítélendő beruházás évekig húzódik, mint például a tokodi üveggyár. Kiszámítható kell legyen a közigazgatás ügyintézésének ideje. Fontos megkísérelni a megegyezést is a szankcióalkalmazás helyett, mert az emberek kevésbé akarnak kijátszani egy olyan megegyezést, amelynek meghozatalában részt vettek, mint egy rájuk kényszeríttet büntetést. Ha adótámogatást adnak, mint a biztosításnál, vagy a beteg gyerekek támogatásánál, könnyebb lenne eredményeket elérni. Mesélne a EMLA (Környezetvédelmi Menedzsment és Jog Egyesület) nevű szervezetről, melynek ön az elnöke? Az ELTÉ-n van egy környezetvédelmi diákkör, amely a közigazgatási és agrárjogi tanszék közös gyereke, ami most már teljesen önállósodott, ma már én is csak a meghívókat kapom, hogy mikor van rendezvényük. A Pázmányon pedig nagy eredmény volt, hogy egyáltalán elindult egy ilyen Tanszék, amely foglalkozik a környezetvédelemmel. A Tanszék méretéhez képest rengeteg szakdolgozatot, évfolyamdolgozatot írnak hozzánk, és a közigazgatási tan­ székhez írt szakdolgozatok több mint fele is környezet­ védelmi témájú. Ma már a Pázmányon is megkezdte működését az Aktív Részecskék, amely éppen most tart programot a napok­ ban. Jó érzés, hogy lehet számítani a hallgatók önszerve­ ződésére. ■ Ràdi Vilmos Gábor Ezelőtt tizenvalahány évvel tanulmányi körúton jártam az USA-ban találkoztam szakmai egyesületekkel, akik környezeti jog és közérdekű jogérvényesítés témakörében munkálkodtak. Volt, amelyik oktatással, kutatással foglalkozott, volt amelyik pereskedéssel. Arra gondoltam, milyen jó lenne ezt itthon is megcsinálni, és a jogi részhez hozzátenni a környezeti menedzsmentet is.'92 őszén jött létre a egyesület és '93-tól 17 �ítélet Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza Tisztelt Főszerkesztő Úr, Körkérdéseire - ezek sorrend­ jében- a Polgári Eljárásjogi Tanszék részéről az alábbi válaszokat adom: 1. Van-e minden tanszéken tudományos diákkör? Ha nincs: lesz-e? - A Tudományos Diákkör időről-időre létrejön, majd feloszlik. A diploma felé tartó hallgatókkal, akik közül a legjobbak esetleg már alsóbb évfolyamon el­ kötelezték magukat vala­ mely diákkör mellett, nehéz diákkört építeni. Ez nem­ csak karunkra áll. Talán az alternatív tárgyak bősége és a leterhelés is a diákkör ellené­ ben hat. Annyi bizonyos, hogy az a két tanársegéd (volt tanítványaim), akik gondozzák ezt az ügyet, maximális mértékben tettre készek. 2. Van-e elég (olyan) speciál­ kollégium, ahol a kisközösségi munka hatékonyan megvalósít­ ható? 'Speciálkollégium'It nincsen, van azonban alternatív tárgyakból bőséges tanszéki választék. Itt a kisközösségi munka hatékonyan megva­ lósítható. 3. Tényleg szeminArium-e a gyakorlat (hallgatói-oktatói párbeszéd helye), vagy inkább előadáspótlék? - Objektív okokból a Polgári Eljárásjog című tantárgyból összevont gyakorlatokat tartunk. A népes hallgatóság egyetlen tagja sincs meg­ fosztva az aktív részvételtől, amit számosán ki is aknáz­ nak. Mindamellett a munkatársaim a saját szakmai gyakorlatukból, főleg a felsőbíróságok ítélkezési gyakorlatából vett példák megbeszélése révén kapcso­ lódnak az előadások témái­ hoz. 4. Van-e mód arra, bog' a tehetségesebb hallgatók bekap­ csolódjanak a tanszékek mun- kajába? - A tanszéki munkába tör­ ténő bekapcsolódás szervezett formája a demonstrátorkodás. Szerencsére erre a feladatkörre mindig volt jelentkező, mégpedig olyan jelentkező, aki a csúcson teljesített. 5. Vannak-e olyan informális rendezvények, ahol a hallgatók és az oktatók kötetlenebb for­ mában beszélgethetnének? - Informális rendezvény pél­ dául a Szent Ivó- misét kö­ vető társalgás az óbudai ka­ tolikus közösségi házban. Az írásbeli és szóbeli hírve­ rés ellenére ezen joghallgató alig jelenik meg. 6. Egy oktató hány hallgatója nevét ismeri egyáltalán??? (és viszont...) - Azt nem tudom, hogy egy oktató hány hallgatója nevét ismeri. Azt viszont tudom, hogy nem egyszer előfor­ dult, hogy hallgatók tőlem tudakolták: ki a Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője. 7. Kezdeményez(het)nek-e a hallgatók bármit is, vagy ma­ radjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél a hallgatásnál? - A hallgatói kezdeményezés területe a diákköri munka, továbbá a szakdolgozatok tárgyára nézve tett (legtöbb­ ször tetszéssel fogadott) javaslat. A kezdeményezés indirekt esete, ha egy alter­ natív tárgy iránt elégtelen az érdeklődés. Ilyenkor ezt a tárgyat le kell venni a kíná­ latból. Ez nálunk kivételes eset. 8. és legfőképp: mi a teendő????!! - Szerintem az, hogy egymás értelmes javaslatait karoljuk fel, és minél nagyobb számban tegyünk eleget a ti 'másik fél" meghívásainak. Budapest, 2004. április 20. Tisztelettel: (Dr. Gáspárdy László) tanszékvezető egyetemi tanár Hallgató-oktatóviszony a Karon Sajátos helyzetben van a Közgazdasági Intézet. Mivel nem jogi tárgyat oktat, kissé háttérbe szorul az államvizsga­ tárgyakhoz képest. Minden bizonnyal formai dolog, de kieső elhelyezésünk, a többi tanszékhez viszonyított elhanya­ golt környezetünk is szerepet játszik e perifériára kerülésben. Pedig nem győz­ zük hangsúlyozni: a modern jogászélet aligha kerülheti meg a közgazdasági kérdésekkel való találkozást. A Kar alapítóinak elképzelésében szere­ pelt, hogy a közgazdasági képzést is fejleszteni fogják. Magam ezzel a szándékkal jöttem ide, s éppen ezért nagy lelkesedéssel foglal- 18 koztunk a gazdasági kérdések iránt fogékony hallgatókkal. S hogy milyen eredményesen, azt bizonyítja, hogy határterületi dolgozatunkkal /jog és gazdaság határán/ Pro Sciencia díjat sikerült elhódítanunk a közgazdász /!/mezőnyben, tehát nem is a jogászok kö­ zött!! Azzal a bizonyos első csapattal. amelyben a díj birtokosa, Nemescsói András is tartozott, több első és különdíjat hoztunk el az országos versenyen. Mindez annak a lelkes tudományos diákköri munkának volt az eredménye, amelyet az első 4-5 évben folytattunk. Nem tagadom, az utóbbi években egy kissé megcsappant a lelkesedés. Ennek okát mind a tanárok, mind a diákok oldalán kereshetjük. A tananyag - racionalizálás tantárgyainkat is csökkentette, s a diákok is gyakran megkérdőjelezték, hogy miért kell nekik számvitelt, vagy vállalatgazdaságtant tanulniuk. Nem mulasztom el az alkal­ mat, hogy itt is ne reklámozzam: aki nem tudja, hogy mi van a mérleg aktív, és mi a passzív oldalán, az nem fogja tudni számviteli törvényt sem, pedig az a jog része. Emellett nem fogja érteni az élet minden területét át-meg átszövő gazdasági folyamatokat, amelyekben nem mindegy, hogy milyen forrásokból mit valósíthatunk meg, milyen eszkö- �ítélet zökre tehetünk szert. Ha valaki tudatá­ ban van, hogy a magas kamatok a koc­ kázat magas szintjét is jelzik, az kevésbé ugrik be vonzó befektetési ötleteknek, s nem kell a nemzetközi bíróság előtt tüntetnie a hazai jogrend hiányosságai miatt... Igen, mi az oktatási anyagainkat korszerű szellemben, a főkollégiumok iránti tisztelettel állítottuk össze. Tárgyaink éppúgy segítséget nyújtanak az államtan vagy a közjog tanulmányo­ zásához, mint a pénzügyi, kereskedelmi vagy munkajog tanulásához. A nemzet­ közi gazdasági ismeretek a nemzetközi jog alaposabb megértését segítik. S ha arra gondolunk, hogy a szerződéses vi­ szonyok egyre fontosabbakká válnak a gazdasági folyamatokban, a polgári jog­ gal való kapcsolat is teljesen világos. Ehhez csak érdeklődő, tanulni vágyó di­ ákok kelle/ né/ nek.. Nézzük a kérdéseket! 1. Diákkör: Volt, és talán lesz is. Megjegyzem, az Intézetünk oktatói által létrehozott Metaökonómia alapítvány évek óta segíti szerény ösztöndíjak nyújtásával tehetséges, gazdasági kérdések iránt érdeklődő hallgatóinkat. 2. Speciálkollégium: Van kínálat, korábban még több volt. Akkor úgy gondoltuk, hogy akár egy kis SS-,másod- diplomát” össze lehetne szedni belőlük, de legalább is megalapozni lehetne a majdani szakjogászképzést. Ne értsük félre: nem jogszabályellenesen. párhuzamos szakjogász! diploma megszerzésére gondoltunk, csak arra, hogy olyan ismereteket lehetne plusz­ ban megszerezni, amelyeket be lehetne számítani a képzésbe, s az elfoglalt kezdő jogász a szakképzésben időt nyerne magának. Ezzel egyértelműen előnybe kerülhetnének a volt Pázmányosok, ha az alma materben képeznék tovább magukat. Időt, esetleg pénzt spórolva meg. Természetesen csak azok. akik a kötelező kollégiumokkal jól megbirkóznak, hiszen nem a jog helyett, csak mellett szeretnénk a többletet kínálni. Ezekhez a speciálkol­ légiumokhoz gyakorló szakembereket is meghívtunk, akik annak az igénynek is segítettek eleget tenni, hogy „vitae discimus”. Példa egy érdekes korábbi sorozatunkra: A bankcsődök okai, kezelése, következményei, a szabályozás ,lyukai”- esettanulmányok. Vagy egy lehetséges kínálat: Agrárgazdaság- EU és hazánk. Ehhez agrár-szakjogász képzés elindulása kellene, no meg az, hogy érezzék hivatásuknak a Pázmány jogá­ szai, hogy e sokat szenvedett ágazat ügyét felvállalják. Sikerkurzusunk az EUismeretek magyarul és német nyelven. Érthető, hogy ez iránt már a csatlakozás előtt is komoly érdeklődés volt. Ahhoz, hogy hasonló kurzusokat meg­ szervezzünk, ki kell alakítani egy szorosabb együttműködést a Deák-Inté­ zettel, aminek elvi lehetősége reménye­ ink szerint adott. Reklámozom továbbá a keresztény szel­ lemiség szempontjából fontos Biblia és gazdaság c. kurzusunkat is, hason­ lóan az Egyház szociális enciklikáit be­ mutató kurzusunkhoz. A Szentatya lel­ künkre kötötte, hogy ezt minden kato­ likus iskolában tanítani kell- s eléggé saj­ nálatos, hogy még nem vált évfolyam­ kötelezővé. 3. Sajnos, nincs terünk szemináriumok tartására - pedig nagyon kellene-, ezért hívjuk fel a figyelmet a repetitóriumokra, ahol az érdeklődő hallgató kérdezhet is. 4. Mint mondtuk, a demonstrátor! in­ tézmény és a tudományos diákkör szép múlttal bír nálunk. De többet is lehetne tenni. Intézetünk több kutatást végez talán a legaktívabb a karon a pályázatokat tekintve, s ezekbe lehetne bele­ kapcsolódni. Jó nyelvtudás és mate­ matikai készség ehhez kívánatos lenne. 5. Informális lehetőség viszonylag kevés van, a tanárok borzasztóan leterheltek, de Bittsánszky tanár úr egyszemélyes intézményként viselte szívén mindig is a hallgatók ügyes bajos dolgait. 6. Botos tanár úr - bár névtelenül - de statisztikai felméréseivel igyekszik meg­ ismerni az évfolyamot, s ezt megosztja tanártársaival. Kik a hallgatók példaké­ pei, mi jelentette számukra a legnagyobb örömet és bánatot, milyen az irodalmi történelmi ismeretük, milyen mobilitást élt meg családjuk, milyen szakmával, hivatással rendelkeztek a szülők - mennyire erősek a gyökerek, kik az általuk legtöbbre tartott közéleti személyek. Tanulságos kép alakult ki. Nagyon inhomogén a kar, vannak, akik valóban világnézeti alapon jönnek ide, vannak, akik csak azért, mert ide sikerült felvételt nyerni... így, noha sze­ mélyesen, név szerint csak keveseket ismerünk, van képünk a hallgatókról. Fordítva talán csak a spec-kollégiumos hallgatóink ismerkednek meg velünk közelebbről. 7. Jó kérdés. Az élet azonban frap­ pánsan megválaszolta, lásd: kari nap si­ kere. Az öntevékeny kezdeményezésnek van tere. Igaz, hogy a kari tanácsi össze­ tételben a hallhatói képviselet jelképes, de a vezetést most nyitottnak látom minden ésszerű felvetésre. 8. Látni való, hogy a Karon szerveződ­ nek különböző körök, csoportok, s ezek rendezvényeket is szerveznek. Mi is gondoltunk egy klubszerű összejöve­ telre, ahol „irodalomról és más efféle lomról”, művészetről és mindezeknek a közélettel való kapcsolatáról beszélget­ ni lehetne. Ez az, amit a legfontosabb­ nak tartok: a közéletre való felkészítést. A jogász pálya nem szakma: hivatás. A jogász diploma több mint puszta kenyérkeresetre feljogosító bizonylat. A jogászra úgy tekint a társadalom, mint aki segít eligazodni modern életünk bonyolult útvesztőiben - de ehhez először saját magának kell tudnia, milyen úton is jár. Dr. Botos Katalin 19 �ítélet A magyar-szlovák Tokaji vita ígéretemhez híven folytatom a Tokaji borral kapcsolatos beszámolót. Amint jeleztem, hamis Tokaji bor végett nem szükséges kimennünk a Kárpátmedencéből. 33 Az eredeti Tokaji és a szlovák „Tokaji' körüli bonyodalom köztudott. Az 33 1920. évi trianoni „békediktátum' végett módosultak Magyarország hatá­ rai. Az ezt megelőző időszakban az 1908. évi LXVII. Törvénycikkely volt ha­ tályban, mely részletesen felsorolta, hogy Tokaj-Hegyalján mely települések tartoznak a történelmi borvidékhez. A ,békediktátum” végrehajtása után, há33' rom település (Kisújhely, Szőllőske, Kistoronya) került át a határ másik olda­ lára. A törvény a településeket a hozzá­ juk tartozó körülbelül 170 hektáros területtel Tokaj-Hegyalja integráns ré­ szeként határozta meg. A szlovákok e történelmi tényre hivatkozva közel 1000 hektáros területen folytattak sző­ lőtermesztést és bortermelést ez év júni­ usáig. Viszont nem tartották be az előírt normatív kötelezettségeket, valamint a technológiai és tradicionális eljáráso­ kat. Ezen termékek (borok) aszúborok azonos megnevezéssel, bár messze nem olyan minőséggel jelentek meg a külpiacokon. 1964-ben a csehszlovákok Ausztriába kezdtek exportálni „Tokajit”. A magyar tiltakozás hatására az osztrák élelmi­ szerkutató intézet nem engedte „eredeti jelzéssel eladni, csupán desszert bor­ ként”. A tiltakozás nyilvánvaló és jogos volt, mivel 1964-ig csak Magyarország szállított külföldre ilyen megnevezéssel borokat. A két ország tárgyalásokba kezdett, bár párhuzamosan a megállapodások kiesz­ közlésével, óriási „borháború” dúlt. i essKosiovfií^es osiasti samorodné sucbé Vioúiske xóvotíy o. p. Bfalisiaví; jcwd Kcíce MC 0" i 2!).5ö x;.’» CSN ssrr« 20 A csehszlovák, illetve a szlo­ vák fél állás­ pontjában el­ sődleges szere­ pet játszik az 1908. évi LXVII. Törvénycikkely és ren­ delkezéseire való hivatkozás. (Bár egy­ szer sem sikerült betartaniuk.) 1920 után a Felvidék gazdaságilag kettésza­ kadt. Az egyetlen megélhetési forrása az ott élőknek csak a Tokaji bor maradt. Nyilván elvetették a magyar fél azon ajánlatát, hogy valamilyen új fantázia­ néven hozzanak forgalomba bort. Az ismeretlenség és az azonosíthatatlanság csak kudarchoz vezethet. 1992-től nem létezik Csehszlovákia. Bár számos megállapodást államközieket kötöttek a kommunista vezetők, azok mára gyakorlati szerepüket elvesztették. A szlovákok nem elégednek meg azzal, hogy kizárólag Magyarország számára szállítsanak boralapanyagot (mustot), mi magyarok pedig nem ismerjük el e kommunista vezetők által kötött meg­ állapodások érvényét. Mind ezentúl a legnagyobb problémát az eredet-megjelölés használata iránti igény jelenti. Nem megalapozott ez a szlovák fél részéről, hiszen eredet­ megjelölésnek olyan ország, táj, vagy helység földrajzi neve használható, melyet az onnan származó termék megjelölésére alkalmaznak és a termék minőségét vagy jellegét kizárólag vagy lényegében - a földrajzi környezet határozza meg a természeti és az emberi tényezőket is beleértve. Továbbá szár­ mazási országnak pedig azt az országot kell tekinteni, amelynek neve a terméket híressé tette, vagy ahol az eredetmegje­ lölés hírnevét adó vidék, vagy helység fekszik. Nyilvánvaló, hogy miért agi­ tálnak a szlovákok nemzetközi borver­ senyeken olyan reklámokat magában foglaló prospektusokkal, melyekhez a tokaji szlovák eredetét, Tokaj, mint ősi szláv területen fekvő települést ábrázoló térképeket mellékeltek, illetve mellé­ kelnek. (Már csak hab a tortán az a szél­ sőséges érvelés - a Benes-i álom koncep­ ciója - miszerint a „Vác-Gyöngyös-Tokaj-Sátoraljaújhely vonaltól északra fek­ vő terület ősi szláv föld, melyet vissza kellene csatolni az anyaországhoz”.) Azon tör­ ténelmi tény, hogy ■ Nagy-Ma- ■ gyarország I idején há-1 ^OVENSKg XÍJ rom telepü- B lés egyértelműen magyar föld volt kétségtelen. A probléma abból fakad, hogy a szlovákok nem tartják be a Tokaj-hegyaljai borvidék bővíthetetlenségére vonatkozó elsődleges alapelvet. Zárt terület és a külső határait nem lehet kitolni. 1995-nem már 500 hektárról, 2000-ben pedig 1000-1100 hektáros területről beszéltek, amin termesztés is folyt. Az általuk hivatkozott 1908. évi LXVII. Törvénycikkelynek a birtok­ rendszer felosztására vonatkozó rendel­ kezéseit 1924-ben a Magyar Országgyű­ lés hatályon kívül helyezte. Erre Csehszlovákia majd csak 1959-ben alkotott törvényt A Tokaji borvidék fejlesztéséről, melyben több járást is kijelölt és kibővítette a borvidék területét (nem egy helyen a Bodrog folyó árterületén engedett a jogalkotó szőlőtelepítési jogosultságot). 1996-ig kellet várni egy új bortörvényre, melynek megmosolyogtató rendelke­ zése: a Szlovák két puttonyos Tokaji aszú aTokajske vyber. 2004. május elsejéig a Közösségek szerint rendeznie kellett a magyar és a szlovák félnek a vitát. Június 3-án a sajtóban jelent meg: megállapodás született a Tokaji borról. A magyar fél odaadományozott 565 hektárnyi terü­ letet, elismerve, a szlovák oldalon ennyi tartozik Magyarország első és egyetlen zárt, történelmi borvidékéhez. Továbbá a szlovák fél kötelezettséget vállalt, hogy a mindenkori hatályos magyar bor­ törvény rendelkezéseit átveszi és alkal­ mazza. Sajnos erre nem sok esély van. Az idén megszületett megállapodás ellenére még mindig nincs tiszta és 33 egyértelmű helyzet a 33',szlovák Tokaji' körüli bonyodalomban. Sajnálatos, iTOkiijóku uóbrr �ítélet hogy a magyar Tokaji nem, tud elérni nagyobb sikereket, pedig az adottságok megvannak hozzá, viszont nincs pénz Hegyalján (legalábbis, ami van az nem a miénk). S míg egy komoly ismertséget nem vív ki magának a Tokaji, addig számolnunk kell az ilyen és ehhez ha­ sonló problémákkal. Számos lehetőség adott, s azt hiszem némi remény meg­ csillant az elmúlt évek tendenciái során. de mindenképpen védekeznünk kell, nehogy a Tokaji fajtaelnevezéssé degradálódjon. Meg kell óvnunk kincsünket, melyre méltán lehetünk büszkék, s azt hiszem mi jogászok tudjuk a legjobban: borban az igazság. .»í 'i TOKHJSKE STOtOVÉ 2 CESKOStOVENSKEI O8LASTI Pocsai Tamás 1 i; J.S,- Kfs SMC 0,7 It 14,50 Kfs CSN 56 7742 VINÁRSKE 2ÁVODY,O.P.. BRATISLAVA, ZÁVOD KOÍICE Sajt és bor Szikrázó, élénk színek, friss levegő. Ez az ősz. A természet mégegyszer megmutatja legszebb olda­ lát, az étlapon minden meg­ található, ami szem-szájnak ingere. Egy hosszú séta után hazatérve jólesően forró teát kortyolgatunk, vagy a ke­ mény szüreti munka ered­ ményével, a könnyű, fiatal borral tesszük ugyanezt, amelyhez íz fokozóként sült­ gesztenyét, vadhúst netán egyszerűen sajtot csemegézhetünk. Ha ez utóbbi mellett döntünk, látvány szempontjából nem utolsó, ha dióval, körtével vagy egy kis szőlővel színesítjük a sebtiben összedobott sajttálat. Természetesnek vesszük manapság, hogy elmegyünk a boltba, leemeljük a polcról a sajtot, mindenki az ízlésének leginkább megfelelőt, majd megesszük, anélkül hogy tudnánk, hogy a kezünkben ékeskedő, ínycsiklandozó finomság milyen régmúltra visszanyúló kultúrával rendelkezik. Bár nincsenek konkrét írásos emlékek arról, hogy mikor készítették az első sajtot, erre utaló jelek igenis vannak. Líbiában már i.e. 5000-ből származó barlangrajzok mesélnek a sajtkészítésről. Egy Mezopotámiában talált levélpecsét szerint a sumérok már i.e.3500 körül felhasználták a tejet, de Egyiptomban is találtak az ásatások során olyan edényeket, melyek sajtmaradványokat tartalmaztak. A sajt az Odüsszeiában már egyértelműen megjelenik, hisz a küklopsz barlangjába vetődött görögök lelkesen figyelik, amint az „... megaltatván a felét a fehérszínű tejnek, átsajtolta íí és a túrót font kosarakba helyezte. Érdekesség a leírtakkal kapcsolatban, hogy maga a sajt szó (franciául fromage) a görög kosár (formos) szóból származik. Az Iliászban pedig már arról olvashatunk, hogyan vendégelte meg Hekamédé Nesztort és Makháont: Sí Édes italt ebben vegyített amaz isteni asszony, pramnéi jó íí borból, amelyhez most rézreszelővei kecsketúrót morzsolt..? A sajt azon élelmiszerek egyike, melynek felhasználási módjaiban mindössze fantáziánk szabhat határt. Tehetjük rántottába, tölthetünk vele gombát, paradicsomot, vagy akár grillezhetjük is. (Ehhez az utóbbihoz a kecskesajt az egyik legalkalmasabb, bár érett, robosztus íze miatt sokan csak az igazi ínyenceknek ajánlják.) Csinálhatunk belőle továbbá levest, felfújtat, sajttortát. Igazi különlegesség, ha marinirozva fogyasztjuk. Mégis talán az a legegyszerűbb, ha sajttálat készítünk belőle, ehhez azonban elengedhetetlen a különböző sajtok felsorakoztatása. Ilyenkor általában keményebb, félkemény és lágy sajtok kerülnek egymás mellé, hogy mindenki biztosan megtalálja közülük a kedvére valót. Társasági összejövetelek egyik legkedveltebbike a sajtfondü. amit számtalan formában élvezhetünk. Létezik a hagyományos svájci, vagy a currys fajta, de megbolondíthatjuk egy kis sörrel vagy akár olajbogyóval is. Svájci jellegzetesség az érett (elsősorban ementáli) sajt felkockázása és kerámiaedény­ ben való felolvasztása, amit végül fehérborral hígítanak meg­ felelő sűrűségűre. Teendőnk vele csupán annyi, hogy a fok­ hagymával bedörzsölt edényben megolvasszuk a sajtkockákat. Aztán már indulhat is a közös kulimászás. Egy kedves ismerősöm írta egyszer: „Gyere testvér, hódolatom borod kellett nagyon és kelleni fog még örömre bánatra, kér­ désre válaszra a mára és holnapra...”. Ez a bor, mely egy falat sajttal biztosan melegséget cserkész nektek a hűvös, őszi estéken. Kellemes időtöltést hozzá! í Mikó Adrienn 1■ M' A - - 21 �ítélet Falu a ködben (M. Night Shyamalan: A Falu elemzés) t •>■ \ A. Elnyomott félelmek démonai ttájon miként emésztenek? (foaqián Phoenix - A Falu) Az elátkozottakfaluja Milyen film az, ami egy tökéletesen működő, amishi-bukolikus közösség belső kapcsolatrendszerét szörny­ történeten keresztül szemlélteti? Olyan életviszonyokat mutat be, melyekben a béke záloga és a rend végső szankciója a természetfelettivel, a „megnevezhetetlen”-ség borzalmával való fenyegetett­ ség maga? Milyen film az, ami kulcs­ jelenetnek hitt részeit horror elemekből építi fel, ám a történések fő motiváló­ jaként olyan magasztos emberi tulaj­ donságokra hivatkozik, mint a közjó önzetlen szolgálata és jövő nemzedéke iránti féltő gondoskodás? Milyen film az, ami absztrakt környezetbe helyezés­ sel ad új jelentést az ókori dráma-prob­ lémának, s fő mondanivalóját a törvény ereje és az egyéni érdek közti ellentétre helyezi? Ez a film M. Night Shyamalan filmje. Sorban a hatodik, és sokak szerint a sze­ rencsés forgatókönyv ellenére megint nem sikerült. Szokatlan, máig meg nem értett új rendezői hangról vagy rosszul kommunikált rendezésről lenne szó? Az igazság valahol a kettő között la­ pulhat... Legyen ugyanis bármilyen meggyőző a Falu fent leírt jelentéstartalommal tör­ ténő értelmezése, a mindezt rávetítésnek gondolóknak épp annyira igazuk lehet. Ahol nem egyértelmű a rendezői szándék és a végletekig meno n ködösítésből még a történet fő irányvo­ nala is nehezen bogozható ki, a mély dimenziókat felvonultató elméletek bizonyítóereje könnyen egyenértékűvé válhat a kézlegyintéssel. így van, aki kastélyokat lát a ködfátyol mögé és a rendezőt filmmágushoz hasonlítja, s van, aki Shyamalanra mint Ózra, a hatásvadász díszletei mögé bújt kisem­ berre tekint. A legújabb viták azonban már nem is a ködfátyol mögött meg­ búvó tartalomról folynak a korábbi filmjei kapcsán, hanem arról, hogy vane mögötte valami egyáltalán. ■i •í Ködlovagok... (M Night Shyamalan és Adrien Bmdy - halról) Ezért a Falut megelőző várakozások legalább annyira a filmnek, mint az újabb lehetőségnek szóltak, ami közelebb vihet a shyamalani filmkoncepció megértéséhez. Egy olyan filmkoncepcióéhoz, amely, ha egységesen és tu­ datosan létezik a korábbi filmjeire vo­ natkozóan, a Hatodik Érzék óta nem engedi, hogy lerántsák róla a leplet. A shyamalan-probléma Az indiai származású rendező várat­ lanul robbant be a köztudatba. Azon kevesek közé tartozik, akik fiatalon eljutottak a karrierjük csúcsára, s ő ráa­ dásul mindezt anélkül tette, hogy a ren­ dezői székben különösebb bravúrokra lett volna szüksége. Két legkorábbi, gyengébb próbálkozása után ugyanis lehetőséget kapott a Hatodik Érzék cí­ mű saját forgatókönyv filmre vitelére, amelynek középszerű, de gondosan ki­ munkált megvalósítása bőven elég volt ahhoz, hogy a filmet minden idők leghatásosabb pszicho-thrillerjei sorába emelje. 55,Ilyen forgatókönyvvel könnyű!”, mondogatták a rosszmájúak akkoriban. Nem volt igazuk. A Hatodik érzék ren­ dezői fogásai tétova időhúzásnak tűn­ nek, ám épp annyira a direktori munka, mint a forgatókönyv érdeme, hogy a film csattanója alaposan tarkón vágja a legedzettebb mozilátogatót is. Álltak is a sorok a jegypénztáraknál, a korábbi rekordok pedig hangyaszámokká zsugorodtak a másodszori mozi látoga­ tások tekintetében. A korabeli cikkek által kelt mondák a pszicho-vonal megújulásáról beszéltek, Shyamalan karrierje pedig nem is 55-,ívelt fölfelé”. hanem egyenesen teleportálta magát a csúcsra. A film sikere kapcsán rég nem kényeztettek fiatal rendezőt ennyire producerek, de rég nem is nehezedett valakire ilyen mértékben a siker te­ kintetében áldásos, de az elvárásokéban átkos aranytojást tojó tyúk-szerep. Az óriási füst kísérte újabb shyamalanprodukciók azonban halovány lángo­ kat eredményeztek. Hiába az újabb remek alapötletek, A sebezhetetlen és a Jelek, a forgatókönyvi érdemek és a változatlan elemekkel dolgozó rendezés ellenére sem tudtak az átlag fölé emel­ kedni. Bár a dollármilliókat felemésztő promóció kapcsán a shyamalan-mítoszon kelt első repedések többé-kevésbé észrevétlenek maradtak. a közönség többnyire rossz szájízzel jött ki a mo­ ziból. Megmagyarázhatatlan defektről, rossz mederben folyó rendezésről és elpuskázott lehetőségekről pusmogott. Mintha Shyamalan a rendezői tehetségét újabban nem tudná a filmjei javára fordítani. A kétszeres bicsaklás okát azonban mindenki máshogy magyarázta. Sokan mondták, hogy a rendező meg­ gyengült, és beadta a derekát Holly­ woodnak, de az a derék mindig is ott �ítélet volt, a két későbbi film pedig szintén saját forgatókönyv-feldolgozásból szü­ letett. Mások a gyengébb szereplés okát a hirtelen jött sikerben, meg a rend­ szerint vele járó „megrészegedés”-ben keresték, hisz a fiatalos lendület és a bi­ zonyítási vágy könnyen alább hagyhat bárkiben, akire idejekorán géniuszt kiáltanak. A pénzforrás azonban nem apadt el, Shyamalan pedig a negatív kritikák ellenére elhitte, hogy van olyan jó rendező, amilyen zseniálisak a forgató­ könyv-alapötletei. S ezt a gomba módra szaporodó történetvezetés- és alapötletklónok is igazolni látszottak. (Hetedik érzék, Félelem, com, Más Világ, Szitakötő) A legtöbb kritizáló mégis ezt a tényt kér­ dőjelezte meg leginkább. Úgy gondol­ ták, hogy a shyamalan-filmek problé­ mája újabban Shyamalan, mint rendező maga, a még nagyobb promócióval útjá­ ra indított A falu sikerét pedig az utóbbi két filmre fölöslegesen nehezedő, s azo­ kat konzekvensen megfojtó rendezői stílus elhagyásában látták. Ök is elismerték azonban, hogy bármi is legyen a megmagyarázhatatlan defekt oka, az nem az egyéni hang hiányával van összefüggésben. Inkább azzal, hogy a nagyon is túlhasznált rendezői knowhow elemei mennyire képesek csata­ sorba állni az összhatás oldalán. Falu a ködben A Falu-t látva egy dolgot leszögezhe­ tünk: M. Night Shyamalan egyenlőre a korábbi stílusában kíván dolgozni és ezt az irányt nem hajlandó feladni sem­ milyen kritika kedvéért. Elhamar­ kodott azonban az újabb, hasonló stí­ lusban készült filmjét halva született­ nek nevezni, hisz a Faluban, bár a shya­ malan íz még nem úgy, és ott hat, ahogy és ahol kellene, egyfajta stílusfejlődés( /finomodás) nyomai kétségkívül felfe­ dezhetők. A műfajok közti határok irgalom­ mentes lezúzása, az okosan használt szubjektív kamera és a klasszikus, digitális eszközöket nélkülöző félelem­ keltő eszközök a Falu kapcsán is egy saját útját járó, önállóan gondolkodó rendező munkáját dicsérik. A külön­ böző tempójú stílusok továbbra is jelenet-szükséglettől függően kerülnek alkalmazásra, s a szokatlan esetlenséggel megoldott összefűzésük szintén a korábbi shyamalani eszköztár haszná­ latát mutatja. Am a shyamalan-íz mégsem ezekben, s talán nem is az elhíresült csattanókban keresendő. Hanem - mint ahogy az ördög - a részletekben, jelen esetben a filmjeinek minden pórusát átható ködfátyolban van. Egy erőteljes sarkítás után elmondható ugyanis, hogy a shyamalani előadásmód a történések egy kerekre göm­ bölyített rétegét készen tálalja a néző számára, ám hiányzó, sokszor lényeges elemnek sejtetett részek köré ködfátylat von. Ezáltal minden filmje egyfajta katyvasz-sfumatoban tántorog, ami az ábrázolni kívánt viszonyoknak sajátos ingatagságot kölcsönöz. A szerencsét­ len, történetbe csöppent néző pedig lépten-nyomon rejtélyekkel találja szembe magát. Ez eddig rendben is lenne, hisz a rejtélyek ismeretes filmbéli tulajdon­ sága, hogy a történet végére valamilyen formában megoldásra kerülnek. A shyamalan-filmekben azonban bár­ merre fordul is a kamera, ott újabb tisztázatlan, homályos viszonyokkal találkozunk, s ezeknek a film végére csupán egy meghatározott százaléka kerül kifejtésre. A szinte kiismerhetetlenné tett fő szál mentén elmázolt, egymás felé is rendezetlen, homályos eseményfoltok nála nem a végső meg­ oldás csatlósai mind, szerepük sokszor pusztán a felismerni kívánt össze­ függések sejtelmessé tételére, ho­ mályban tartására koncentrálódik. Aki ezeket a történet elvarratlan szélein elszórt, lelkiismeret-furdalás nélkül megválaszolatlanul hagyott viszonyokat (kijelentéseket, történéseket) akarja egytől egyig megérteni, ne adj isten, bennük Agatha Christie-sen felépített, színtiszta logikát keres, az másodpercek alatt megkavarodik. S mivel nagy valószínűséggel nem a kibontani kívánt vonatkozásokon töri a kobakját, menthetetlenül letéved a rendező által kijelölt, sárga köves útról. Sőt, a filmek végén elhelyezett csattanó is többnyire csak egyetlen utat, a fő nyomvonalat teszi világossá; az azt közrefogó többi viszony továbbra is magyarázat nélkül marad. Nemhogy nem kapunk tehát egyér­ telmű kapcsolódási pontokat, amelyek mentén a film közben elindulhatnánk az értelmezésben, de a bizonyos összefüggéseket továbbra is homályban tartó befejezés miatt úgy tűnik, mintha a teljes, lényeges szempontokra terelő belső dinamika hiányozna a törté­ netekből. Csakhogy ez a ráhagyatkozásra ösztökélő rendezői megoldás bármennyire is segítsen látszólag Shyamalanon, legalább annyira káros a filmet élvezni kívánó nézőközönség szempontjából is. A végletekig ködösített felvezetés szolgálja bármilyen jól a történéseket végül más összefüggésekbe helyező fordulatot -, mivel a film túlnyomó részét jelenti, nem lóghat teljesen a levegőben, nem maradhat önállóan értelmezhető tartalom nélkül. A csattanóra felébredő nézőt ugyanis rég nem érdekli egy olyan történet fordulata, ami fél órával ezelőtt kellemes délutáni alváshoz segítette. Ha Shyamalan Hatodik Érzékét rende­ zési szempontból véletlenül eltaláltnak, az azt követő két filmjét pedig pusztán a keresgélésnek tudjuk be, a Falu minden­ képpen fejlődésként értelmezhető. Elő­ ször érezzük, hogy a felvezetés (amely bármennyire is fájjon az előzetes alapján a horrorrajongóknak, többnyire 23 �ítélet pusztán egy elzárt közösség belső viszonyainak ábrá-zolását jelenti) nem pusztán csattanó-késleltető szerepet tölt be, a fordulatnak számító ponttal jóval egészségesebb viszonyban van a történet előre vitele szempontjából. A lényeg­ adagolás korábbi egyensúlytalanságát kívánja ellentételezni az egy helyett két csatta-nóval dolgozó történetvezetés is, amely miatt lehet, hogy a befejezés nem akkorát, de legalább nem is 53',szól” roskad össze a csaknem két órán keresztül halmo-zódó kérdések súlya alatt. A pozitívumok ellenére a változatlan rendezői hozzáállás miatt a Falut mégsem valószínű, hogy összhatásában bárki is az év legsikerültebb darabjai közé sorolja majd. Egy fejlődési irányt azonban mindenképpen mutat a film, amelynek mentén Shyamalan újra elindulhat páratlan alapötletek még szerencsésebb megvalósítása felé. S hogy rendező a jövőben készülő filmjeiben megtanul-e kommunikálni velünk történet közben is? Ez sajnos továbbra sem valószínű, de mostanra legalább tudjuk, hogy változatlan stílus mellett mire számítsunk nála. Azt azonban ne is várjuk, hogy kevesebb füstöt fújjon a színpadra. Ezzel ugyanúgy lerántaná magáról a leplet, ahogy a filmjei végén szörnyeiről teszi. Zsellér.máté Pázmány rejtvény Készítette: Tokody Klára 1 2 3 4 5 16 6 7 8 9 10 11 12 20 21 F 25 31 30 29 44 Vízszintes: 1. Megfejtés; a környezetvédelem egyik nemzetközi alapokmánya a széndioxid-kibocsátásról 16, Murr: mesebeli macska 17. Építészeti elem 18. Oxigén vegyjele 19. A Négyszögletű kerek erdő írója 21. Juttat 22. Sok 23. Társadalmi szabály, irányelv 25. Mohamedánok által hitetlenekre alkalmazott szó fordítva 26. Kérdőszó 27. A gyerekek ezt a főzeléket általában nem szeretik 29. Spanyol autójel 30. Sőt angolul 31. Sav egyneműi 33. Azonos betűk 34. Kettős 36. In das röviden 38. Veszekedések 41. Bűnügyi film 43. ... Misi, regényhős 45. Tojás régiesen 46. Csodálkozást kifejező szó 48. Hosszúság jele 24 24 28 34 33 41 38 37 15 18 23 43 14 17 19 36 13 45 46 35 42 48 Függőleges: 1. Központi Metafizikai Intézet 2. Ittrium és szűz 4. Talaj jód vegyjele 3. Szent Johanna, az termékenységét segíti elő 5. Osztály rövidítve 6. Rettenetes... orosz cár 7.... Hemingway író 8. Kegy betűi keverve 9. Toyota modell 10. EBV 11. A Kar egyik alapítója 12. Apró teremtmények 13. Díszítés 14. Nitrogén vegyjele 15. Yedimester 20. Magyar folyó 21. Mamut betűi keverve 22. Tehén mondja 24. Médium 25. Tiszta németül 28. Mesebeli varázsló Smaragdvárosban 32. Áruk határátlépésekor fizetendő díj 35. Angol olaj 37. Kettősbetű 39. Ismétlést kifejező szócska 40. Kiütés 42. Sugár jele 44. Liter jele 46. Nano �ítélet Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval Vári Attila olimpiai bajnok vízi­ labdázónkkal a Kőér utcai uszodá­ ban beszélgettem. - Egy igen sablonos kérdés­ sel kezdenék. Amikor Athén­ ban a válogatott a döntőt játszotta, mi éppen a gólya­ tábori akadályverseny lebo­ nyolításával foglalatos­ kodtunk. Szinte természetes volt, hogy a gólyák beültek valahova, és végig izgulták a döntőt. Te hogy élted meg az olimpiai győzelmet? - Először is nagyon szépen köszönöm nektek. Nagy öröm, amikor telt ház előtt játszhatunk külföldön is és a közönség jó része magyar! Az emiber ilyenkor nem száz százalékkal, hanem kétszázzal pörög. Az igazság az, hogy természetesen feszültség volt bennünk, de mindenki higgadtan tette a dolgát. Miután mi már a nyolc év alatt igen sok döntőt megéltünk, így nagyobb volt a tapasztalatunk ellenfelünknél, meg hát jobbak is voltunk. -Mi volt az Olimpia utáni első dolgot? - Természetesen felhívtam a családomat. Az Olimpia után egy hónap szünetet kaptunk. Road Show-kon vettünk részt, hogy megköszönjük a szurkolóknak, amit tőlük kaptunk. Roppant sok hivatalos rendezvényen kellett részt venni, meg interjúk hada... A győzelemmel együtt kell élni! - Áttérnék a konkrét lényegi kérdésre. Mióta vagy a Pázmány hallgatója? - 2002ben vettek át a Szegedi jogi karról. Jelen pillanatban passzív félévem van, de nagyon szeretném folytatni. Már rendelkezem egy sport-Manageri diplomával és most egy Rekreációs sulit végzek. Amint befejeztem ottani tanulmá­ nyaimat folytatom. - Említetted, hogy a családodat hívtad először. Mondanálpár szót a családodról? -Van egy gyönyörű szép 14 hónapos kisfiam, akit mindennél jobban szeretek és természetesen egy csodálatos feleségem. A sportban és az életben nagyon fontos, hogy legyen egy hely, egy közeg, ahol megnyugvást talál. Ez volna a család, amely minden előtt áll. A családom nélkül nem is menne. -Mik a pillanatnyi céljaid? - Pillanatnyilag elkezdődött a bajnokság, ahol mindenképpen helyt kell állnunk. A Vasastól kikaptunk a Barcelonát elvertük. Ilyen az élet. Megnyertük a Szuper kupát és ez nagyon nagy erőt ad az Euroliga küzdelmeire, ahol Domino, mint címvédő vesz részt a küzdelmekben. - Asr átlag ember szerint, aki egy élsportban kiválóan szerepel, az csupán a sportra kon­ centrál. Te viszont több diplomát kívánsz megszerezni az elkövetkező évek során. Hogy tudod egyeztetni a sportot a tanulással és természetesen a családdal? - A mai világban több lábon kell állni. A sport rendkívül fontos, viszont azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 35 éves korában az ember kiöregszik. Muszáj, főként egy családos embernek a jövőjére is gondolnia. A csapattársaim célja is több diplomának a megszerzése. - Mit gondolsz, mint hallgató, miben kellene változnia ajogászképzésnek? - Szerintem a Pázmányon jó az oktatás, viszont általános hibának tartom a gyakorlati oktatás hiányát. Gyökeres Zoltán 1 liti: » tf I -Mi az érdeklődési körödjogon belül, illetve mi a célod ajogi tanulmány végeztével? - Egyértelműen a büntetőjog. Régi vágyam, hogy bíró legyek. Lehet, hogy hülyén hangzik, de ugyanolyan, mint a sport. Bizonyos szorult és nehéz helyzetekben, borzasztó fontos döntéseket kell hozni és lehetőleg jól! A különbség, hogyha a bíró* téved, egy ártatlan személy szenved. í ? 25 �ítélet Orwell 55.Nagytestvér mindent lát!”. Erről először sokaknak a valóság-show jut eszébe, főleg azoknak, akik nézik, nézték, és talán többségük be is költözött volna a „villába”... Talán bele se gondolnak, honnan vették a játék kitalálói ezt a „szlogent”. Igen, ezt sokan tudják, ez valóban George Orwell „1984” című művéből való idézet, de abba már kevesebben gondolnak bele, miközben esetleg jót derülnek a műsoron, hogy miféle világot takar ez a mondat az Orwell-kreálta világban. Aki olvasta ezt a könyvet, amely minden bizonnyal a huszadik század egyik legjobb, halhatatlan könyve, (Fura, hogy Orwell nem sokkal halála előtt fejezte be megírását.) az már nem találja annyira vonzónak ezeket a szavakat... ORWI í 1 Ha valaki azt mondja: Orwell; rögtön az „Állatfarm (Tündérmese)” és az „1984” jut eszünkbe, joggal. Mindkét könyv önkényuralmakat mutat be, bár az „Állatfarm” egy valós eseménysorozatot követ, az írótól megszokott cinizmussal. a szovjetrendszer kiépüléséről. Ha jobban megfigyeljük, a különböző szereplők vagy szereplő csoportok valós szervezeteket, társadalmi rétegeket mutatnak be... ' ‘T' -.!! Az „1984” ellenben sokkal megrendítőbb, mert ugyan egy fiktív, de < annál gyilkosabb rendszert állít elénk. (Ami sokban hasonlít a kommunista rendszerekhez, mégsem egyetlen forrása a műnek, bár emiatt egészen a rendszerváltozásig be volt tiltva...) Mindenre kiterjedő állami, vagy inkább „Párt” felügyelet, lakások, amelyekben nem lehet elbújni a falba épített adó-vevő, állandóan bekapcsolt „telekép” elől, melyből folyamatosan árad a propaganda, viszont a másik oldalon nézik is rajta keresztül az embert, egyen-overallok, bennük magányra ítélt gép-emberek, folyamatosan változó történelem, (a Pártnak éppen megfelelőre faragva, néha az abszurditás határait is átlépve...), a szerelem tiltása, a családon belüli rettegés és gyanakvás világa, amelyben sokszor a gyerekek jelentik fel büszkén, „gondolatbűnöző ” szüleiket. Igen, már a gondolat is bűn. Sőt! Az se baj, ha még az sincs... egy világ, ahol nem létezik nyugdíj, mert mindenkit „elgőzösítenek” egy idő után. Elgőzösítik. És akkor nem csak testi halott az ember, hanem totális halott, mert kötelezően nem is létezett, neve sem marad meg, még az utolsó nyilvántartásban sem... A főszereplő, Winston Smith, az Igazság-minisztériumban dolgozik, ahol feladata a különböző újságcikkek „nyomdahibájának” kijavítása, tehát a hazugság kitalálása... Ez után nem is meglepő, hogy a Szeretet-minisztérium a kínzásokkal, a háború vezetésével, a Bőség-minisztérium a megszorító-intézkedésekkel foglalkozik... Háború. Igen, folyton háború van, a világot uraló három szuperhatalom között, (Óceánia, Eurázsia, Kelet-Ázsia) amelyek sosem érintenek stratégiai fontosságú helyeket, csak a nyersanyag és az emberek tudatának felemésztésére szolgál. Természetesen minde­ gyik államban ugyanaz a rendszer működik, csak más néven... Elolvasván a könyvet, kibontakozik szemünk előtt egy rendszer, amelyből szemmel láthatólag nincs kiút... Orwell ezen két könyve még meglepőbben hat, ha tudjuk, ő maga sokáig elkötelezett kommunista volt, hitt a proletariátusban (A köztársaságiak oldalán, önkéntesként har­ colt a spanyol polgárháborúban, ahol megsebesült), de aztán kiábrándult belőle. Utána nem tért vissza a „másik véglethez”, ahonnan látszólag indult, és aminek részese volt, (6 évig volt Burmában rendőrtiszt), hanem megtalálta józan, polgári önmagát. Több könyve is megjelent már magyar nyelven, lassan az összes, nnJnTílcílhíin Kiemelném Ki<»mplní»m íia „Légszomj „Imznm?” („Corning LCnminí^nn w különböző kiadók gondozásában. up fór air”), „Csavargóként Párizsban, Londonban”, „Burmái napok” és .Hódolat Katalóniának” című könyvit, melyek ugyancsak mesterművek. 55 George Orwell századunk, és az irodalom egy sajátos, kiemelkedő alakja, akit főleg a kommunizmus beletaposott a feledés mocsarába, és csak lassan sikerül újra visszatérnie az őt megillető köztudatba. Pozsgai-Szabó Péter 26 Eredeti név: Eric Blair Született: 1903.Motihari, Bengal, India Meghalt: 1950.London - indiai, brit gyarmati tisztviselő család gyermeke - királyi ösztöndíjas Etonban, Angliában - 1922-27, az Indiai Birodalmi Rendőrségnél rendőrként szolgál - megcsömörlik a gyarmati való­ ságtól, hazamegy és író akar lenni. - 1928-29. Csavarog Franciaor­ szágban és Angliában. Csavargás, koldulás, alkalmi munkák... - 1930-tól tanárként is dolgozik, folyamatosan ír a New Adelphibe - tudósító, majd harcol a spanyol polgárháborúban (a POUMban)(katalán trockista szervezet), megsebesül - Hódolat Katalóniának című könyvét a nemzetközi baloldal támadta II. világháború.: tudósító és tárcaíró a BBC-nél, Tribune-nál, Observernél. A Home Guard őrmestere. - 1945: Állatfarm a háború után a megszállt német területeken tudósító - 1945-ben meghal első felesége, '49-ben újraházasodik - 1948: 1984 - 1949: Tuberkolózisban meghal, 46 éves korában. �ítélet Diáktársaink tündöklése és bukása Azt nem tudhatom, hogy milyen eredménnyel szerepeltek azok a hallgatók a vizsgákon, akiktől az alábbi örökzöld (ségek) származnak, de nekünk most okoznak néhány derűs percet. Az alábbi aranyköpéseket Dr. Jobbágy i Gábor Professzor Úr jegyezte fel az utókor számára. 1. Elévülés az, hogy miden úgy marad, ahogy van. 2. Rengeteg hatalmas gazdagsága van a védjegyjognak. 3. A Code Civile bebetonozta a nemességet, de a polgárságnak is engedményeket adott. 4. Irnerius munkája nyomán a római jog ismét emészthetővé vált. 5. Az ALR a maga 20 ezer paragrafusával meglehetősen rémisztő volt. 6. Azt akartam burkoltan megfogalmazni, hogy egy képzőművészeti alkotásnál nem feltétel, hogy szép legyen. 1. Nem kell görcsösen ragaszkodni a föld és az épület egységéhez. 8. Szomszédjog: a tilosban talált állat és a közös bokor 9. Olyan mélységig nem tudom a polgári jogot, hogy a Csjt. jogforrás-e. 10. A süketnéma csak szóbeli végrendeletet tehet. 11. A méhmagzat öröklési szerződésben félként szerepelhet. 12. A jogosulti késedelem az emberi gyarlóságból fakad. 13. Irnerius volt a glosszátorok fő atyja. 14. A későbbiek is Werbőczi Hármas könyvéből táplálkoztak. 15. Örököst meg lehet nevezni a becenevével. 16. A magyar jogban nincs parlagon heverő vagyon. 17. Kábítószer forgalmazására koncessziós társaságot lehet létrehozni. 18. Apasági vélelem azzal szemben állhat fenn, aki potens. 19. Szerv- és szövetátültetések problematikáját Ulpiánusszal szeretném kezdeni. 20. A céget törlik a nyilvántartásból, ha ismeretlen helyen tartózkodik. 21. Van, aki úgy gondolja, hogy a haszonélvezet nehezékként jelenik meg. 22. Előadásra azért jó járni, mert mindig ragad valami az emberre. 23. Az apasági vélelem azt jelenti, hogy az apa elismeri az apaság mibenlétét. 24. Ingó dolog az, ami nem bír értékkel és mozdítható 25. Nem lehet tudni, hogy az örökös milyen értéket szerez az örökhagyó elhunyása esetén. 26. Jelenleg a földhivatalba utalják az ingatlant. 27. Eredeti szerzésmódnál tulajdonképpen egy szűz tulajdon keletkezik. 28. A tulajdonosok a lakást uralmuk alá keríthetik. 29. Telki szolgalom a fényhez való jog. 30. A találó találói jogdíjra tarthat igényt. 31. A birtokper a bíróság előtt lefolytatott szabályszerű eljárás, ahol a bíró hoz döntést a vitás ügyben. 32. A művi megtermékenyítésnek akkor van helye, ha természetes úton nem lehetséges teherbe ejteni a célszemélyt. 33. A kisebb fontosságú mellőzhető testrészekről lehet rendelkezni az embernek. 34. A földtulajdonosnak és az épülettulajdonosnak vicaverza elővásárlási joga van. 35. A hatályosság sérülése kihat az egész végrendeletre. 36. A házasságkötést megelőző eljárás egy olyan idő, amikor a felek még meggondolhatják a dolgot. 37. Az orvos-beteg szerződése hasonló a szerencsejáték szerződésekhez. 38. A bíróság felbonthatja a házasságot, ha a felek a bíróságon megjelentek és kijelentik szándékukat. 39. Az emberi személy és a részvénytársaság között az a legnagyobb különbség, hogy az Rt-t nem illeti meg az élethez való jog. 40. Az örökhagyónak alapesetben négy nagyszülője van. 41. Cselekvőképtelen halottból törvényes képviselő engedélyezheti a szervkivételt. 42. Az alapítványt az alapítványi hivatalba jegyzik be. 43. Művi megtermékenyítésben részt vehet az élettársi kapcsolat női oldala. 44. A házastársi munkaközösség házastársak között áll fenn. 45. Tulajdonos érdeke, hogy tulajdonát mindenki tisztában tartsa. 46. Szomszédjog az ereszjog. 47. A végrendeletre a végrendeletre vonatkozó szabályok érvényesek. 48. Az egyik szülő kiesése esetén a többi szülő örököl. 49. Vannak monográf végrendeletek. 50. A csomagküldő kereskedelemnél meg kell jelölni katalógus székhelyét. 51. Az orvosi műhibás perekben az orvos-szakértők kéz-kezet mos alapon kimossák az orvost. 52. Mindenkinek tartózkodnia kell a másik tulajdonától. 53. Állami vállalatoknál az igazgatónál van a legeslegnagyobb hatalom. 54. Részvénytársaság tagjainak hierarchikus a felépítése. 55. Az örökös kötelezettsége az örökhagyó szokásos mértékű eltemettetése. 56. Telki szolgalom az élelmiszerre nem állhat fenn. 27 �s «equum’ a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szentkirály utcai Dísztermében A romantica világa «r 4-- Zenés beszélgetés a romatikáról, az első világ- j sztárokról, a forradalmak | koráról, zongorakísérettel, J három felvonásban 1 A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasí Alex - zongoraművész Az estek kezdete: 2004. október 27., szerda este 18.30 2004. november 17., szerda este 18.30 és 2004. december 1., szerda este 18.30. A szalon vendégeit egri hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPKE JÁK Díszterem (1082 Bp. Szentkirályi u. 28-30.) Szervező: Hallgatói Önkormányzat. A belépés díjtalan. Szereted az izgalmat? Légy romantikus! A romantika izgalmassá tesz! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 5. szám 2004. november Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Nézőpont Interjú Schanda Balázs Docens Úrral „Város lelke az egyház” Kalendárium A Pázmányon járt Liszt Ferenc Képriport „A szerelem beteljesülése maga a házasság” HŐK választás Szertefoszlott remények Függöny fel Az arany ára Új Eldorádó 83 tonna haltetem Interjú Dr. Bandi Gyulával Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza Hallgató-oktatóviszony a Karon A magyar-szlovák Tokaji vita Sajt és bor Falu a ködben Pázmány rejtvény Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval Orwell Diáktársaink tündöklése és bukása Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. november Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (701kb+3912kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_5_200411 Relation A related resource T00065 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 28 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_5_200411 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6db720df47b94a78e244e8d88a943c46.jpg 27aa25d38c609a48ef7e3d3e6a280456 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c72a23e51eb9aaf0c34351e7ecee8af5.pdf 531b0e1c6e2a8916b35d8233a103a5aa PDF Text Text íT VII. ÉVFOLYAM, 1 SZÁM 2004. OKTÓBER 20. A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ITELET bW y1 ^equufl'' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA 1 I I . A lilHEÍCzIQItai ■sigr^ Seereiner Imre interjú A tokaji bor ELSA-Tiibingen Filmajánló: Kontroll Egri Gólyavér Pro facultate díj 2004 honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �ítélet Tartalom Hírek Felmérés oktatóinkról .............. Interjú Seereiner Imre Tanár Úrral, ...... . . Kémiadolgozat és történelemóra (Október 23.) Október 6.................... Néhány tudnivaló a HŐK választásokról Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek Hagyomány és tiszteletadás ............ Pázmány szalon Szofi Egyetemi Színjátszó kör Egri gólyavér......................... ............. ............ Eger, Bor, Buli = Gólyatábor! A tokaji bor . Gasztrókultúra ........................ A szobor ........ ............. ............ Elsa Tübingen ............ Az ellenőrök Amerikában Impresszum ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 2000 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egyetemi tanár Főszerkesztő: Lukács Tamás Főszerkesztő helyettes: Vargha Bálint Tamás A szerkesztőség tagjai: Fügedi Zsófia, Gyökeres Zoltán, Juhász Gábor, Mavrák Hedvig, Mikó Adrienn, Oláh Viktória Klára, Pozsgay-Szabó Péter, Szalay Beatrix, Tokody Klára, Zsellér Máté Akik munkákat segítik: Fekete Borbála, dr. Koltay András, Szilvásy György, Teleki László Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió Kivitelezés: Alumni Kiadó Kft. 2 3 4 5 8 8 9 11 11 13 14 16 17 18 19 20 22 23 Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu i telető 1 @hotmail.com Kedves olvasó! Olyan ez a szám nekünk, mint egy újszülött. Bár évek óta olvashatjátok a kari lapot, mi csak most kezdjük el szerkeszteni. Van egy-két régebbi motoros köztünk, de a társaság nagy része most ismerkedik az újságírás kulisszatitkaival. A lelkesedés megvan, a csapat kezd összeállni, jönnek az ötletek és a kézzelfogható eredmény is. (épp a kezedben tartod) LEHET. Az egyik legbizonytalanabb szó, amit ismerek! Benne van valami izgalommal teli várakozás. Most, hogy ezeket a sorokat írom, még nem tudom, hogy mi lesz a végeredmény. Nem tudom, hogy hányán fogják azt mondani egyszerűen csak, hogy tetszik és hányán merik majd megmondani azt, amit valóban gondolnak. Mi, akik szerkesztjük ezt az újságot arra fogunk törekedni, hogy minden egyes számmal egy kicsit felülmúljuk önmagunkat. Lehet, hogy mire átadom a stafétát, azt fogom gondolni, hogy sikerült! LEHET. Az eddigi szokásoktól eltérően nem rakunk be képet (még) rólam erre az oldalra. Van rólam kép és nem is akarok inkognitóban maradni, de az ítélet szerkesztése sok ember áldozatos munkája. Ezért úgy gondoltam, hogy közös képen mutatkozunk be a következő számban. Ha szeretnél te is felkerülni erre a képre (a szerkesztők közé) nincs más dolgod, mint írni egy e-mailt, vagy hívj engem! E-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu, vagy lukacs.tamas@chello.hu Tel: 06 30 6166 007 Lukács Tamás (főszerkesztő) �ítélet hírek Tabló és évkönyvfotózás: október 20-21 és 30-án, 9 órától 18 óráig a 26-os épület! Várjuk azon zenekedvelő, megfelelő hangszeres tudással bíró lelkes hallgatók jelentkezését, akik szeretnének részt venni a most alakuló JÁK KAMARAZENEKAR munkájában. Jelentkezni és érdeklődni lehet: lippaygyorgykor@hotmail.com ekiraly@freemail.hu 30/3110039 Király Éva Mária A Szofi Egyetemi Színtársulat (SZESZ) mindenkit nagy szeretettel vár október 26-án 18.00 órától egy fergeteges előadásra a Díszterembei ALKOTMÁNYJOGI VERSENY A Magyar Köztársaság Alkotmány­ bírósága és Igazságügyi Minisztériuma alkotmányjog tárgyból háromfordulós versenyt hirdet a 2-5. évfolyamon tanuló jogász hallgatók számára. Részletes versenykiírás az Alkotmány­ jogi tanszék hirdetőtábláján és a kari honlapon található. Az Alkotmányjogi versennyel kapcso­ latosan felmerülő kérdésekre dr. Szüts Korinna koriszuts@freemail.hu és dr. Sepsi Tibor sepsit@im.hu válaszol e-mailben. A Magyar Keresztény Szövetség és a PPKE JÁK Hallgatói Önkormányzata 2004. november 17-én 14 órai kezdettel a PPKE JÁK Dísztermében Templom és iskola címmel kerekasztalbeszélgetést szervez. A kerekasztalbeszélgetést állófogadás követi. A szervezők minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak! Mi a Pázmány Szalon? Egy műhely, ahol korok, korszakok irodalmával, zenéjével, divatjával és műveltségével ismerkedhetsz. I. félév: romantika hz Aktív Részecskék környezetvédelmi öntevékeny csoport kirándulást szervez október 23-24-én Dobogókőre. További információ és jelentkezés: Botos Éva 70/508-3152 Magyar Csaba 70/293-2521 a házigazdák: a történész és a művész Dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész helyszín: Pázmány Bulinaptár A LIVINGROOM-ban Október 21. Táncverseny A (i November 4. ’/i Párkereső buli December 2. Party fotó díjkiosztó gála € November 18. Rock & Roll party íí December 9. 4" Szemeszter záró Legis Actio koncert f i a Díszterem időpont: 2004. október 27., november 17. és december 1. mindhárom alkalom szerdai napon 18-tólveszi kezdetét 3 �ítélet Felmérés oktatóinkról A (HŐK részéről) tavasszal az oktatói munka minősítését célzó felmérést végeztünk. 50 ötöd- / 30 negyed- / 10 harmad- / 5-5 másod- és első éves hallgatót kérdeztünk meg. A meg­ kérdezettek a hallgatói közösség közel 5%-os arányát képviselik. A hallgatókat nem csupán a vizsga­ tapasztalatokról nyilatkoztattuk, tudni illik, kérdéseink összeállításakor hangsúlyt fektettünk az oktatók szak­ mai rátermettségének minősítésére, továbbá, az irányukban megnyilvánuló tisztelet fokára. A hallgatók válaszaiból egyértelműen kiderült: hallgatóink fontosnak tartják a hallgató és az oktató közti személyes kapcsolat meglétét. A hallgatókkal figyelmes oktató a hallgatók szemében sokkalta kedvesebb. A hallgatóink között kiemelkedő népszerűségnek örvend Dr. Zlinszky János és Dr. Bánrévy Gábor alapítók, Pacem in Utero életvédő egyesület elnöke, Dr. Jobbágyi Gábor professzor úr. Dr. Horváth Attila és Dr. H. Szilágyi István docens urak, továbbá, a teljesség igénye nélkül, a tavasszal Pro Facultatedíjjal kitüntetett Dr. Kilényi Géza és Dr. Péteri Zoltán professzor urak. az ugyancsak idén Pro Facultate-díjjal elismert, nem rég elhunyt Dr. Pálinkás György bíró úr. Dr. Bándi Gyula dékán úr és Dr. Tábik Ferenc adjunktus úr, tanársegédeink közül, mint fent jeleztem, másokkal egyetemben, Dr. Ivicz Mihály és Dr. Schlett András (Heller Farkas KI), továbbá, Dr. Koltay András és Dr. Landi Balázs neve is szerepel a fenti névsorban. (A határozat a hallgatók által legtöbbször megnevezett 15 oktató nevét tartalmazza.) Teleki László 4 15/2004. (VL 29.) közgyűlési határozat sz. HŐK A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Hallgatói Önkormányzata 2004. június 29-én megtartott közgyűlésén meghozta a következő határozatot: A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. Törvény 67. § (1) bek. h) pontja alapján a Hallgatói Önkormányzat jogai közé tartozik különösen, hogy a Kar oktatóinak munkáját véleményezze. A Hallgatói Önkormányzat közgyűlése a fenti keretek feladatát teljesítve a 2003/2004-es tanév befejeződésével a hallgatók körében a tanév során végzett széleskörű tájékozódás, valamint a Hallgatói Önkormányzat által a tanév végén meghatározott szempontok alapján meghatározott egy listát, mely a hallgatók körében legnépszerűbb. oktatási-tudományos szempontból is elismert és megbecsült, mind szín­ vonalas előadásai, mind objektív vizsgaértékelése folytán a Kar legkiválóbb tanárainak értékelt oktatóinkat tartalmazza. A listán szereplő nevek ábécésorrendje: Dr. Bándi Gyula Dr. Bánrévy Gábor Dr. Békés Imre Dr. Busch Béla Dr. Hajas Barnabás Dr. Horváth Attila Dr. Jobbágyi Gábor Dr. Kilényi Géza Dr. Koltay András Dr. Landi Balázs Dr. Pálinkás György posztumusz Dr. Péteri Zoltán Dr. Tábik Ferenc Dr. Vasadi Éva Dr. Zlinszkyjános A Kar hallgatósága nevében a Hallgatói Önkormányzat közgyűlése külön megköszöni a listán szereplő oktatóink színvonalas munkáját és reményét fejezi ki, hogy mindannyiuk megtiszteli még a jelenlegi és jövendő hallgatókat azzal. hogy eredményes és a jövő nemzedék jogászképzésének szempontjából nélkülözhetetlen tevékenységét hosszú ideig a felnövekvő jogászság javára fordítja. A Hallgatói Önkormányzat közgyűlése a meghozott határozat hitelesítésére felkérte Szilvásy György Pétert, aki végzett hallgatóként és a Hallgatói Önkormányzat korábbi tagjaként a jelen és a jövő jogászsága közti kapcso­ lat biztosítását kifejezve, a közgyűlésen meghívottként vett részt. Budapest, 2004. június 29. Dobos Tibor László a Hallgatói Önkormányzat elnöke Szilvásy György Péter a határozat hitelesítője Nyilvánvalóan oktatóink ismert­ sége is meghatározza népszerű­ ségüket. Az alsóbb évfolyamos hallgatók még nem találkozhattak a 4. és 5. évfolyamot tanító professzo­ rainkkal előadáson, vagy vizsgá­ kon, ezért nehéz megítélni és még nehezebb objektív sorrendet fel­ állítani tanáraink között. Úgy gondolom, hogy tisztelet, megbe­ csülés és köszönet jár mindenkinek, akik azért dolgoznak egyetemünkön, hogy a mi tudásunk bővülhessen. Lukács Tamás �ítélet Beszélgetés Dr. Seereiner Imre Tanár Úrral Tanár Úr jelenleg a Legfőbb Ügyészség ügyésze, egyúttal egyetemünk oktatója. Kérem, ossza meg velünk, milyen állomások vezettek idáig, a jogi pálya mely területein tevékenykedett? »e è M 1977-ben végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, de azt is mondhatnám, hogy a Pázmányon végeztem, hiszen az Eötvös jogelődje a Pázmány volt, az egyetemet csak a 11. világháború után vette át az Eötvös. Ezután elmentem dolgozni noha budapesti vagyok egy 1500 fős faluba, Rétságra, mert abban az időben a fiatal diplomásoknak úgy lehetett lakáshoz jutni, hogy elmentek vidékre és ott vállaltak állást. így kerültem a Rétsági Járási Hivatalhoz, majd Salgótarjánba hívtak, a Megyei Tanácshoz. Ezeknél a szerveknél mindig igazgatási kérdések­ kel foglalkoztam, és ezen hét éves Nógrád megyei kitérő után kerültem vissza Budapestre, ahol előbb a Minisztertanács Tanácsi Hivatalánál, majd a Legfőbb Ügyészségen dolgoz­ tam. Ezt követően 1989-ben az Országgyűlés akkor formálódó hivatalához kerültem. Ez egy rendkívül érdekes időszak volt, mert korábban az Országgyűlés mellett nem volt komolyabb szakmai szervezet, csak egy postázási feladatokat végző iroda létezett. Nekünk egy „profi” hivatalt kellett létrehozni, ennek keretében egy olyan jogi főosztályt felállítani, ami a többpárti parlamentet ki tudta szolgál­ ni. Ez egy nagyon fontos és szép időszaka volt az életemnek, láthattam a leköszönő utolsó parlamentet a rendszerváltás előtt, majd a megalakuló új parlamentet. a jogállam kezdő lépéseit. Rengeteg munkánk volt, de szép volt... 1995 a következő fontos időpont, ekkor hívtak az Alkotmány­ bíróságra, ahová szíve­ sen mentem, hiszen újabb, most már elmé­ leti területen tevékenykedhettem, előbb dr. Szabó András, majd dr. Bagi István alkotmánybíró urak munkatársaként. 2000-ben újabb feladatként felkérést kaptam Dávid Ibolya miniszter asszonytól, hogy az Igazságügyi Minisztérium közjogi helyettes állam­ titkára legyek. Ennek megfelelően feladatkörömbe tartozott többek között a Közjogi Kodifikációs Főosztály, az Alkotmányjogi Titkárság munkájának irányítása, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyeletében való közreműködés. A kormányváltást követően munka­ körömből Bárándy miniszter úr azonnal felmentett... Bevallom, nagyonnagyon jól esett, hogy Tamás András professzor úr rögtön felvett a Tan­ székre, s így nyugodtan kereshettem új, családom megélhetését biztosító állást. Úgy érzem, ezt a szép gesztust viszonoznom kell, lelkiismeretes és jó munkával. 2002 decembere óta pedig ahogy már említettem a Legfőbb Ügyészség Közigazgatási Jogi Főosztályán dolgo­ zom közigazgatási ügyészként. - Tanár Úr nem kizárólaggyakorlatipályán tevékenykedik... Valóban, 1995-től tehát az indulástól kezdve részt veszek az Egyetem oktatási munkájában, a Közigazgatási Jogi Tanszék adjunktusaként tanítok. Nagy örömmel oktatok -úgyszintén a kezdetektől a Deák Ferenc Tovább- képző Intézetben, ahol a jogi szakokleveles közgaz­ dász képzés két tárgyának is tantárgyjegyzője va­ gyok (államszervezeti ismeretek, illetve állam­ igazgatási jog). Továbbá tagja vagyok a Jogi Szakvizsga Bizottságnak, valamint az Országos Közigazgatási Vizsga Bizottságnak is. - Csuldd? A feleségem szintén jogász, a Szociális és Családügyi Minisztériumban dolgozik. Úgy tűnik, jogászdinasztia leszünk. mert Márta lányom már végzett a Pázmányon, bírósági fogalmazó, és most júliusban az EU szakjogászi diplomát is megkapta a Deák Inté­ zetben. A nagyobbik fiút, Ádámot, most vették fel az Államigazgatási Főiskolára, s majd ő is jogász szeretne lenni. Van még két kisebb fiú, Ákos középiskolába jár, és van egy egészen kis fiunk, Marci, ő még óvodás, s egyelőre autómentő szeretne lenni. - Hogyan került kapcsolatba egyetemünkkel? A 95-ös indulás újraindulás idején- az Alkotmánybíróságon dolgoztam, és Zlinszky János alkotmánybíró úr volt az, aki az egyetem oktatói gárdáját elég nagy részben az ott dolgozó alkotmánybírákból és azok munkatársaiból szervezte meg. így nyílt meg számomra is a lehetőség, mellyel örömmel éltem. - A tanítás, a tudományos munka szépsége mellett szerepet játszott-e Tanár Úr döntésében az egyetem szellemisége? Katolikus neveltetésben részesültem, így rendkívül jónak és fontosnak tartom, hogy újra működhet az egyetem. Ezért is különösen megtisztelt Zlinszky dékán úr felkérése. Mindemellett máshogy is kötődöm a Pázmányhoz. Én ugyanis Piliscsabán 5 �ítélet születtem, sőt még az alsó tagozatot is ott végeztem, és mint tudjuk, ezen a településen a volt szovjet laktanya helyén működik a Bölcsészet- tudo­ mányi Kar. En nagyon jól emlékszem arra az időre, amikor még orosz katonák állomásoztak ott. Kisgyer­ mekként a fa mögül lestük a szovjet tankokat... Számomra tehát nagy élmény volt, hogy egyrészt a szovjet csapatok kimentek, másrészt pedig katolikus egyetem költözhetett a laktanya helyére! Az eredendően is létező kötődés mellett szeretném hangsúlyozni az alapító dékán úr személyét. Zlinszky dékán úr egy olyan egyéniség, aki az életemre és már felnőtt gondolkodásmódomra emberként is nagyon nagy hatással volt. Többek között az írásai, amiket olvastam tőle, például a jogász erkölcséről, de leginkább azt értékelem nagyra, ahogyan ezt az egyetemet újraszervezte. Rendkívüli módon tisztelem őt, és úgy érzem, hogy sokat tanulhattam tőle: szemléletmódot, hozzáállást, elkötelezettséget, önzet­ lenséget, stílust. - Mint azt személyes tapasztalatból is tudhatom, Tanár Ür szemináriumokat vezet a KözigazgatásiJogi Tanszéken. Igen, ez is a feladataim közé tartozik, de az oktatói munka ennél lényegesen sokrétűbb! Mivel kezdettől fogva részt veszek az egyetem munkájában, ott voltam már az első szóbeli felvételin is, Iván László professzor úrral ültünk egy bizottságban, ez még a Ménesi úton zajlott. A következő években is rendszeresen számítottak rám a szóbeli felvételiken, aminek a megszüntetését én nagyon sajnálom, és nagy hibának tartom. A jogászképzésben döbbenten tapaszta­ lom azt, hogy kizárólag írásbeli tesztek alapján minősítenek egy jelöltet a jogi pályára, ami képtelen helyzet! Egy jogásznak kell, hogy fellépése legyen, hogy beszédkészsége, közéleti tájéko­ 6 zottsága legyen, kell, hogy vitakultúrája legyen, vagy legalábbis annak a csíráit fel lehessen fedezni a személyiségében. Nekem az a véleményem, hogy egy személyről egy félórás alapos beszél­ getés alapján igenis lehet bizonyos képet nyerni, sőt az írásbeli teljesít­ ményével együtt nagyjából meg lehet ítélni, hogy mennyire alkalmas erre a pályára. A Közigazgatási Jogi Tanszéken meg kellett várni, amíg elérkezik az első évfolyam a harmadik évhez, hiszen harmadik évtől kezdve van közigaz­ gatási jog. A feladatom itt valóban az, hogy szemináriumokat vezessek, de ezen kívül az én szakterületemen az építésügyi és területfejlesztési igazgatás terén meg kell tartani a nagyelőadást, s az utóbbi években több speciális kollégiumot is szerveztünk. így például Ugrón Gazsi kollegámmal az országos hatáskörű szervek vezetői közül hívtunk meg többeket: pl. Szász Károlyt, a PSZÁF elnökét. Mellár Tamást, a Központi Statisztikai Hivatal elnökét. A sors különös fintora, hogy akiket mi meghívtunk, azok hamarosan elveszítették az állásukat... Egy másik ilyen speciális kollégium ezt Gerencsér Balázzsal szerveztük a köztestületekkel, közalapítványokkal, közintézetekkel foglalkozott. - De Tanár Ür a szorosabb értelemben vett tanításon túl másképpen is kapcsolatba kerül a hallgatókkal, hiszen mint köztudott a tutori rendszer egyik kulcsembere. Most már szinte egyedülálló az egyetemen, hogy oktató vállaljon tutori feladatkört, tutorcsoportot. Egyáltalán, maga a tutori rendszer sem mindennapos a magyar felsőoktatásban. A tutori rendszer bevezetésének gondolatát az én ismereteim szerint Zlinszky dékán úr vetette fel a kezdetekkor. Dékán úr úgy gondol­ kodott, hogy egy egyházi, katolikus egyetemnek bizonyos területeken többet kell adnia, mint egy állami egyetemnek. Ezt a többletgondoskodást hivatott megvalósítani a tutori rend­ szer. Ennek az intézménynek vannak magyar hagyományai, de persze vannak külföldi példák is, elsősorban Angliá­ ban. - A rendszer összefogásával az egyetem vezetése Bittsánszky tanár urat bízta meg ő a gazdája ennek a témakörnek. Mi ennek a rendszernek a lényege, mi a tutor legfontosabbfeladatai A kezdet kezdetén úgy gondoltuk, hogy a tutor feladata elsősorban az, hogy ha egy hallgató a tanulmányaiban elakad, valamilyen jogi kérdést nem ért igazán, akkor a tutor szakmai téren segítsen neki, azt magyarázza el, vagy éppen keresse meg azt a tanártársát, aki a kérdést meg tudja világítani a hallgató számára. Volt egy olyan elképzelés is, miszerint a legfontosabb a közösségi szellem kiépítése, a csoportos foglal­ kozások. Aztán persze az élet alakította ki ennek a rendszernek a valódi tartalmát. Ennek nagyon fontos része a tutori gon­ doskodás, az, hogy a tutor összekötő kapocs legyen a diák és az egyetem között olyan értelemben is, hogy ha a hallgatónak van valamilyen prob­ lémája, amivel kapcsolatban ő az egyetem vezetéséhez kellene, hogy forduljon gondolok itt a dékánra, dékánhelyettesekre, tanszékvezetőkre és az érdekeit saját maga nem tudja kellő módon képviselni, mert például bátortalan, akkor a tutor a problémákat közvetíteni tudja, az ilyenfajta terheket le tudja venni a diák válláról. - Mennyire lesz személyes a kapcsolat tutor és tutoráltja között? Az is kiderült már az első tutori csoportomnál, hogy a tutornak van egy olyan feladata is, illetve egy olyan hallgatói igény felé, hogy figyelemmel kísérje a hallgató tanulmányait. A vizsgaidőszakban a lelket is tartani kell �ítélet több hallgatóban, nyugtatni, biztatni, kitartásra buzdítani, ez pedig már egy kicsit másfajta gondoskodást is jelent. A tutor egy olyan személy, akit a hallgató közelállónak érez magához ráadásul én úgy érzem, hogy stílusomban, élet­ korban sem vagyok túl távol álló a hallgatóktól de mégis elfogad ta­ nárnak. A közelebbi kapcsolat miatt a hallgató inkább megnyílik a tutor felé, többet elmond neki, és ezután a tutor intelligenciájára, emberségére van bízva, hogy ezekkel a bizalmasan elmondott információkkal hogyan gazdálkodik, és hogyan próbál segíteni a tutoráltnak. Van azonban még egy tutori feladat, amire én különösen nagy hangsúlyt fektetek: megmutatni a hallgatóknak, hogy amit a tankönyvekben olvasnak és amit az órákon hallanak, tanulnak, hogyan néz ki a valóságban. Különböző szakmai programokat szervezek tehát a számukra, általában havonta egy alkalommal. Igyekszem a tananyaghoz igazodni, és ennek megfelelően megmutatni a különböző állami intézményeket. így például másodévben, amikor alkot­ mányjogot tanulnak, én mindig elviszem a tutori csoportomat az Országházba, az Országgyűlés ülésére. - Milyen intézményekkel ismerkedhetnek meg közelebbről a csoportok az Országgyűlésen kívüli Rendszeres programmá vált mostanra az Alkotmánybíróság, ezt az intéz­ ményt mindenféleképpen meg szoktam mutatni a hallgatóknak. Ide akkor látogatunk el, amikor valamilyen nagy jelentőségű határozatot hirdet ki a testület, gondolok például az abortusz­ határozatra, az eutanázia-határozatra. A mostani tutori csoportommal jár­ tunk a Sándor-palotában, a Köztársa­ sági Elnöki Hivatalban, ahol a Hivatal jogi főosztályának a vezetője ismertette a köztársasági elnök és a Hivatal tevékenységét. Ezeket a tankönyvből is tanulták a hallgatók, de itt élőszóban halhatták, és persze lehetett kérdéseket is feltenni. Az Országgyűlés és az Alkotmány­ bíróság mellett a harmadik állandósult esemény egy büntetőbírósági tárgyalás. Előfordult olyan szerencsés eset, amikor Kiss Zsigmond tanár úr, egyetemünk oktatója volt a tárgyalást vezető bíró, és a határozat kihirdetése­ kor rendkívül didaktikusán magyarázta el, hogy miért az az ítélet született. Tavaly a Clodó-ügyet kísértük figyelem­ mel. Ha már a büntetőjognál tartunk, itt említeném, hogy meg szoktuk tekinteni a Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási intézetet, hiszen egy jogásznak ezt is ismernie kell, tisztában kell lennie azzal, hogy milyen is egy börtön. Azután, ahogyan haladunk előre a tanulmányokban, következik az Országgyűlési Biztosok Hivatala, az ORFK vagy a EREK a Teve utcai Rendőr-palotában”, majd olyan helyek, mint az Országos Rádió és Televízió Testület Hivatala, a Magyar Távirati Iroda. A hallgatókkal voltam már a Nemzetbiztonsági Hivatalban és a Történeti Levéltárban is. Nemrégiben jártunk a Miniszterelnöki Hivatal kabinetirodáján. a kormányzati kommunikációról tájékozódni (meg­ jegyzem, azóta az ottani vendéglátónkat is menesztették...). A programok megszervezéséhez volt kollégáim, ismerőseim segítségét szoktam kérni. vagy egyszerűen írok egy levelet. s kérem, hogy fogadjanak bennünket. Egy könyvet, csokor virágot, vagy a Pázmány Egyetemet bemutató könyv­ ecskét szoktunk vinni köszönetünk jeléül, szóval adunk is magunkra... 35 - Mekkora az összetartás egy-egy ilyen csoportban? Találkoznak a tagok Vannak nem kifejezetten 55 civilben szakmaiprogramok isi Természetesen. Egyrészt vannak összejövetelek, melyek egyáltalán nem szakmaiak. Erre példák az immár hagyománnyá váló tanév végi közös kirándulásaink. Másrészt olyan prog­ ramokat is szervezek, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül magához a jogi pályához, mégis úgy érzem, rendkívül fontosak a hallgatók sze­ mélyiségének alakulása szempontjából. Ezért vittem el csoportomat például a Nyírő Gyula Kórházba, ahol a droggal foglalkozó központ működik. Ott Fűnk Sándor drogbetegségekkel foglal­ kozó, széles körben ismert orvos beszélt nekünk a drog ártalmas következményeiről, gyógyítási esélyeiről. Úgy gondolom, nem baj, ha egy egyetemista fiatal ilyen problémákkal is foglalkozik, szembesül. - Mégis mi az oka annak, hogy ezt a sok időt, energiát igénylőfeladatot évek óta vállaljai Röviden válaszolva: sikerélményt ad számomra. Sikernek érzem ugyanis azt, hogy 4-5 év alatt a hallgatók rengeteget fejlődnek tudásban és közösségi szellemben. Ráadásul most már azt is látom, hogy a végzettek a jogi pályán is megállják a helyüket. Több volt tanítványom részben az én segítségemmel komoly munkát végez: van, aki már tanártársam a Tanszéken, mint Patyi Gergő, Ugrón Gazsi. Van. aki az Országgyűlésnél dolgozik, s elismerik a munkáját. Az első tutori csoportom tagjai a mai napig összejárnak, én is kapcsolatban, baráti viszonyban vagyok velük. Összetartanak, segítik egymást, mint volt Pázmányosok... �ítélet Kémiadolgozat és Történelem Pár évvel ezelőtt külföldön tanultam. Családomtól messze, Kanadában éhes voltam minden szóra, ami otthonróljött. Szüleim, nővérem, barátaim tudták ezt, így nem maradt olyan hét, amikor levél nélkül maradtam volna. Az alábbi levelet édesanyámtól kaptam. ,Ma szombat van, és október 23. A rádióban panaszkodnak, hogy a fiatalok nem igazán tudják, hogy ez mit jelent. Hogy az ötvenhatosok ahányan van­ nak, annyi pártra szakadnak. Én igazán furcsán érzem magam, mert elsős gimnazista voltam, és fölfogtam már akkor, hogy történelmi időket élünk. Kár, hogy nem írtam naplót. Most már sajnálom. Azt tudom, hogy október 22-én este tánciskolában voltunk a fiúgimnázium­ ban. Az egyik osztálytársnőnk már akkor mondta, hogy az egyetemisták tüntetnek (a bátyja bölcsész volt). Természetesen ez nem érdekelt bennünket: vihogtunk tovább. Végefelé egy kicsit ugyan már szorongva, mert másnap kémia dolgozat várt ránk. Kedden hajnalban már kémiát tanultam és imádkoztam: Édes Istenem, de jó lenne, ha valami közbejönne. Egy kis földrengés. Nem nagy, csak épp akkora, hogy Vali néni (kémia­ tanárnőnk és osztályfőnökünk) ne tudjon kijönni Pesterzsébetre. Vagy egy kis háború. Háborúban nincs iskola. Erről már sokat olvastam. Vagy egy miniszteri rendelet. Hogy a kémia oktatás a gimnáziumok első osztályában azonnal országosan meg­ szűnik. Érdekes, az eszembe sem jutott. hogy Vali néni megbetegszik. Nem emlékszem ugyanis, hogy tanári betegség miatt elmaradt volna egy dolgozat. Közben tanultam a Pascal-tételt. Egyszercsak jött a barátnőm. Mari az anyukájával. Mari édesanyja azért jött, hogy megbeszélje Anyuval, hogy forradalom van, és ne engedjenek el iskolába. Anyu rájuk förmedt, hogy Mari találta ki az egészet a kémia dolgozat miatt. Mari persze lapított. Gondolom, 8 ugyanúgy ábrándozott a dolgozat elmaradásának kényszerítő körül­ ményeiről, mint én, de ő már biztos volt benne, hogy a Jóisten meghallgatta. Aztán a két édesanya úgy döntött, hogy elkísérnek a villamosmegállóba bennünket, ha jár villamos, megyünk dolgozatot írni, ha nem jár, otthon maradunk. Nem járt. »5 ‘ «fTk >■ I Aztán bementünk a Belvárosba. Pest egy romhalmaz volt. Igaz, a betört kirakatokból senki sem vitt el semmit. Fiatal gyerek volt a kapualjban kiterítve. Gyertyák és virágok között. Igen felemelő, magasztos érzés volt, hogy meghalt a magyar szabadságért. De azért szörnyű volt tudni, hogy halott. Én is harcolni akartam. De Anyu persze nem engedett el. Nagyon haragudtam ezért a „majomszeretetért.” És aztán ott álltam Gábor díszes temetésén, aki felettem járt két évvel az általános iskolában, és meghalt a forradalomban. Ekkor azért kicsit megértettem Anyut. Aztán láttam az utcán egy halott orosz katonát. Egy tankban sült meg. Én őt is sajnáltam. Minek kellett idejönnie. És aztán, amikor mindennek vége volt, mindent megmásítottak. Mindent meghamisítottak. Sok időnek kellett eltelni, hogy Pozsgay Imre kimondhatta: 56-ban népfelkelés » volt. T. K. A dolgozat elmaradt. Helyette nagydolgozatot írtunk törté­ nelemből, illetve éltünk át. Tizenöt évesen. Amikor az ember feje tele van hazaszeretetettel. Harc volt. A katonák átálltak a mi oldalunkra. Azért írom, hogy ,mi , mert akkor úgy látszott, hogy egységes az ország. A munkás, a paraszt, az értelmiségi, a diák. És persze egy kicsit buta voltam. Az ország függetlensége cél volt számomra, nem ábránd. Most már tudom, hogy ilyen pici ország nem lehet független. A nagyok nem engedik meg. Pedig akkor nagyon bíztunk az ENSZ-ben. Állandóan azt vártuk, hogy segítenek. Akkor még nem ismertem annyira a történelmet. Nem tudtam, hogy a második világháború előtt is volt Népszövetség, amely nem akadályozta meg a náci terrort. Közben a rádióban Beethoven V. Szimfóniája szólt. A Sorsszimfónia nekem már mindig 56-ot fogja jelenteni. 55- Október 6. Október 6.-a nem ünnep számunkra, hanem a Nemzetünk egy gyásznapja. Talán egy tanárom mondhatta a gimnáziumban. Pedig én mindig kiraktam a kokárdát. 14 ember halt mártírhalált e napon. Hősök! Megküzdöttek a hazáért; életüket, vérüket adták csupán egy esküért. Hiszen jórészt nem voltak magya­ rok. Ilyenkor arra gondoltam, hogy ma ki vállalná ezt a Nemzetért? Azt hiszem nagyon kevesen, talán senki. Talán, pont egy katolikus egyetemen lesz másképp, és tényleg képesek leszünk az önzetlenségre felebaráta­ ink, de legalább hallgatótársaink irányába. Addig is Október 6.-a az önfeláldozás. a hazáért való áldozathozás ünnepe! Gyökeres Zoltán �ítélet Néhány tudnivaló a Hallgatói Önkormányzat új választási rendszere kapcsán Karunk Hallgatói Önkormányzatának Választmánya 2004. szeptember 24-ei ülésén elfogadta a HŐK új Szervezeti és működési szabályzatát. Ennek igen lényeges része egy új választási rendszer, melynek előzményei és legfontosabb elemei az alábbiakban foglalhatók össze. A kreditrendszer bevezetése és folyama­ tosan, néhány éven belül minden évfolyamra történő alkalmazandósága folytán szükségessé vált az eddigi, évfolyamokra lebontott választási rend­ szer átalakítása. Az eddigi rendszer lényege az volt, hogy az egyes évfolyamok s azokon belül külön-külön az egyes tagozatok (nappali-levelező, korábbi számtáv) mind-mind önállóan választották meg saját képviselőiket. Adott évfolyamon-tagozaton csak az abba tartozók szavazhattak, és jelölt is csak azokból kerülhetett ki. Ez tehát lényegét tekintve hasonlított az országgyűlési egyéni választókerületi rendszerhez. A kreditrendszer alkalmazásával azonban egyre nehezebb összetartozó évfolya­ mokról beszélni, hiszen az eddig kötött órarendektől eltérve természetesen az egymásra épülés korlátáival, de jóval szabadabban vehetők fel az egyes tantárgyak. így pl. előfordulhat, hogy valaki az egyetemre történő első beiratkozásakor rögtön felveszi az „Alkotmányjog 1; c. tantárgyat, s ő ebben a „másodévesekre” hasonlít. De persze megteheti ezt későbbi években is, ekkor esetleg az egyetem elvégzése túlnyúlik az ötéves időtartamon. Nyilván előfordul ez azokkal is, akik pl. sikertelen teljesítés miatt későbbi években újra kényszerülnek felvenni egy-egy tárgyat. Ezáltal „létrejönnek” „hatod-heted” stb. éves hallgatók is. Az évfolyam szó eddigi, valójában a kötött tárgyak felvételével és teljesítésével kapcsolatos értelme így tehát jelentősen átalakul(t). 55 Habár jelenleg még nem az egyetem összes hallgatója érintett a kreditrendszer alkalmazásában, a HŐK döntése alapján olyan új választási rendszer kialakítása jött létre, mely mindenkire vonatkoz­ tatva, ehhez igazodva, a jelenre és a jövőre nézve is folyamatosan alkalmazható lesz. Ezzel összefüggésben pedig két eltérő választási rendszer a régi megtartása a nem kredites, az új bevezetése a kredites hallgatók számára helyett célszerűbbnek tűnt az új rendszer alkalmazása a teljes hallgatóság tekintetében. Ezen új elképzelés lényege most már az, hogy megszűnő, vagy nehezebben értelmezhető évfolyamok helyett a teljes hallgatóság válassza meg a HŐK képviselőit, az úgynevezett Választmány tagjait. Az eddigi ,egyéni választókerületi” rendszer helyett pedig az országos, valamint a fővárosi közgyűlési listákon alkalmazott d'Hondt-féle rendszer szolgál a mandátumkiosztás példájául némi korrekcióval; s ehhez értelemszerűen listás rendszerű választás társul. Mindenekelőtt változást jelent, hogy nem képviselőjelöltek versengenek, hanem elnökjelöltek által állított listák. s a hallgatók a listák közül egyre szavaznak. Aki tehát a HŐK elnöke szeretne lenni. pályázatát a megfelelő legitimáció érdekében legalább 150 támogató aláírással a HÖK-irodában egy lista kíséretében adja le. S mivel a Választmány létszáma 12 lesz, a listán legalább de nem legfeljebb tizenkét névnek kell szere­ pelnie, mégpedig a következő sorrend­ ben: első helyen az elnökjelölt; második­ ötödik helyen az alelnökjelöltek; hatodiktizenkettedik helyen a további választmányi tagok; végül a tizenharmadik­ tizennyolcadik helyre választmányi póttagok vehetők fel. Ez utóbbi „egység” két szempontból lehet előnyös: egyfelől azért, mert esetleges visszalépés esetén előreléphet egy póttag­ jelölt; másfelől azért, mert ez segíthet megoldani azt a régi problémát, hogy mi a teendő akkor, ha év közben „esik ki' a Választmány egy tagja így ugyanis a 55 helyére a listáról addig mandátumot nem szerzett jelölt léphet. s kisebb va• lószínűséggel fordul az elő, hogy' a Választmány a tanévkezdésre szinte „csontig lesoványodik”, vagyis létszáma alaposan lecsökken. Természetesen az első hat névben biztosítani kell a levelező tagozat képviseletét is. A választások lebonyolítása egyebekben nem változik, pusztán annyiban, hogy nem kell évfolyamonként és tagoza­ tonként külön szavazni mindenki jogosult bármelyik szavazóhelyen leadni a voksát. Az eljárás szabályosságáért továbbra is Választási Bizottság felel, melybe az elnökjelöltek is delegálhatnak majd egy-egy tagot. A választásokat október Tjéig kell kiírni, és november 15. és december 15. között kell megtartani. Az érvényességi küszöb 25 %-nyi részvétel, illetőleg az, hogy legyen legalább egy, legalább 12 főt tartalmazó lista. Ezek bármelyike nélkül természe­ tesen meg kell ismételni a választást, hiszen az elvárható részvétel vagy a Választmány felállása nem lenne bizto­ sítva. Ami a rendszerben kissé bonyolultabb lesz, az a mandátumkiosztás szabályo­ zása. A HÖK-választás sajátosságainak megfelelő rendszer kidolgozásában köszönetét kell mondanunk Nagy Imre matematikusnak, aki észrevételeivel és javaslataival nagyban segítette a megfelelő számítási mód megalkotását. Az új módszer lényegét ugyanis két fontos dolog adja: egyfelől az, hogy az évfolyamokra és tagozatokra vetített eddigi „kvótáid vagyis a hallgatói létszám szerinti képviseleti arányok meg­ szűnnek. Ez természetszerűleg követ­ kezik az új választási rendszer lényegéből. a Választmány kötött létszámából. (Egyébként a 12 fős Választmány bőven megfelel a mintegy 4000 fős hallgatósághoz viszonyítva, így ugyanis lényegesen nagyobb az arány. 55 9 �ítélet mint pl. az ország 10 milliós lakosságához viszonyított 386 képviselő, vagy önkormányzati példát alapul véve a főváros 2 milliós lakosságához mért 66 fős Közgyűlés esetében.) A másik fontos tényezőt pedig a következő adja: a választás egyik legfontosabb, lényegi elemét jelenti az, hogy az a lista, amelyikre a legtöbb érvényes szavazatot adják le (ún. első helyezett lista), mindenképpen ,elviszi” az első hat választmányi tag helyét, azaz az első helyezett listán szereplő első hat jelölt fogja alkotni az ún. Elnökséget (ők lesznek az elnök melletti öt alelnök által alkotott operatív testület tagjai). Ennyi­ ben tehát ez a lista kiemelt szerepet játszik a többihez képest. 55 A további hat hely elosztásában jut szerephez az említett d'Hondt-féle számítási módszer. Ennek lényege egyelőre az általánosság szintjén ismer­ tetve a következő: számoszlopokat kell képezni, melyek élén a lista sorszáma áll (ezt a Választási Bizottság előzetesen sorsolja), ezek alatt pedig a listára adott szavazatok száma. Minden egyes oszlop következő sorait pedig úgy kapjuk, hogy a legfelső számokat (a szavazatok számait) elosztjuk 1,5-del, hárommal, öttel, héttel, kilenccel és így tovább (ez egyébként teljes egészében megegyezik a Fővárosi Közgyűlés választásakor alkalmazott rendszerrel). Ezt követően a legfelső megkeressük a számsort kihagyva létrejött táblázatban a legnagyobb számot, s az ahhoz tartozó lista kap egy mandátumot. Majd tovább keresünk, és a második legnagyobb számhoz tartozó lista kap egy újabb mandátumot. Ezt folytatva kell kiosztani mind a hat, az első helyezett lista által „le nem foglalt mandátumot. Az alkalmazott osztószámok és a legfelső sor kihagyása egyébként azt célozza, hogy a csekélyebb szavazatszámot elért listák is juthassanak esetleg egy-egy mandátum­ hoz. Kérdés természetesen, hogy az első helyezett lista rész vehet-e és ha igen. milyen mértékben ebben a mandátumkiosztási számításban. Hiszen egyrészről igen komoly előnyhöz jut azzal, hogy bármilyen csekély fölénnyel győz is. 55 10 mindenképpen róla kerülnek ki az Elnökség tagjai; másrészről azonban indokolatlan lenne, hogy ha pl. 95 %-os többséget szerez, csupán 6 tagja legyen a Választmányban. Ezért tehát az első helyezett lista is részt vehet a mandátumkiosztási, listák közti számo­ lásban, de csak akkor, ha a rá leadott szavazatok meghaladják az összes érvényes szavazat felét (tulajdonképp ennek felel meg a választmányi tagsági arány, hiszen az az összes mandátum fele), s ekkor is csak azokkal a szavazataival, amelyeket ezen az 50 %-nyi arányonkapott. Ez az a szabály, amely igyekszik kiegyenlíteni az első helyezett lista privilegizált helyzetét, hiszen így végső soron előfordulhat, hogy a választmányi tagok fele más listá(k)ról fog kikerülni. íme egy gyakorlati jellegű példa a számítási módszerre: 1) 2000 érvényes szavazat érkezett összesen öt listára. A szavazatok megoszlása a következő volt: 1. sorszámú listára: 800 szavazat; 2. sorszámú listára: 420 szavazat; 3. sorszámú listára: 610 szavazat; 4. sorszámú listára: 165 szavazat; 5. sorszámú listára: 5 szavazat. Rögvest nyilvánvaló, hogy az 1. sorszámú lista nyert, így övé az első hat választmányi hely. Mivel azonban szavazatainak száma nem haladta meg az 1000-et, a további hat helyet a másik négy lista közt kell elosztani. Lássuk a táblázatot: sorszám 2. 3. 4. szav.szám 420 610 165 5 /1,5 280 406,6667 110 3,333333 /3 140 203,3333 55 1,666667 /5 84 122 33 1 n 60 87,14286 23,57143 0,714286 5. 46,66667 67,77778 18,33333 0,555556 /II 38,18182 55,45455 15 0,454545 /13 32,30769 46,92308 12,69231 0,384615 /15 28 40,66667 11 0,333333 /17 24,70588 35,88235 9,705882 0,294118 Az osztást a „/1,5” jelű sorból kell tehát kezdeni. A sorrend: az első mandátum a 3. listáé (406,6667); a második mandátum a 2. listáé (280); a harmadik mandátum ismét a 3. listáé (203,3333); a negyedik mandátum ismét a 2. listáé (140); az ötödik mandátum ismét a 3. listáé (122); végül a hatodik mandátum a 4. listáé lett (110). A végeredmény tehát: 1. lista: 6, 2. lista: 2, 3. lista: 3, 4. lista: 1, 5. lista: 0 mandátum. Ez a számítási módszer egyébként jobb, mintha pusztán a szavazatok százalékos arányát vizsgálnánk, s aszerint próbál­ nánk elosztani a mandátumokat, hogy az arányt a 6-hoz viszonyítanánk. Ugyanis a mandátumszámban is törtek jönnének létre (pl. 4,5 mandátum), és a szükségszerű kerekítések torzíthatnák a végeredményt. Ezzel a számítási mód­ szerrel viszont minden mandátum kiosztása egyértelműen biztosított. a mandátumok számát nem szükséges többfelé osztani. Kérdésként felmerülhet, mi a teendő, ha a táblázatban több mezőben azonos szám szerepel? Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy már pl. csak egy mandátum volna kiosztható, de három lista is „jogosult lenne rá. Ekkor a teendő a következő: a mandátumot egyfajta. a nemzetközi magánjogból is ismerős „lépcsőzetesség’ szerint az a lista fogja megkapni, amely még eddig nem kapott egyet sem; ha ilyen nincs, az, amelyiknek addig kevesebb mandátum jutott; ha pedig ez a jellemző is megegyezik, akkor a kisebb sorszámú lista (itt már a szerencse dönt). Természetesen ez a megoldás sem „légből kapott”, a vonatkozó jogszabály ezt a megoldást alkalmazza. Előfordulhat még az az inkább elméleti lehetőség is, hogy több első helyezett lista lenne szavazatazonosság miatt. Ekkor a választást meg kell ismételni, hiszen nem volna eldönthető, melyik lista adhatná az Elnökség tagjait (legfeljebb a szerencsével. itt azonban igen komoly a 55,tét”, nem 55 55 �ítélet indokolt, hogy így szülessen meg a döntés). A rendszer próbája természetesen a gyakorlat lesz, amikor kiderül majd, megfelelő-e az új igények számára, Mindenesetre; a kialakítás igyekszik a lehetőség szerint igazságos” (mely fogalom egyébként Kilényi professzor úr szerint nem a választójog terrénuma, lásd pl. a brit ,a győztes mindent visz”rendszert) mandátumelosztást, de lega­ lábbis kiegyenlítést lehetővé tenni. A 55 55* demokrácia „megtanulásáf a jog- és államtudományi képzésben jó már az egyetemen megkezdeni! Az alapul szolgáló számítási rendszer és a listás mandátumelosztás idevonatkozó részletes szabályait mindenki tanulmá­ nyozhatja a következő jogszabályhelyen: 1990. évi évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármes­ terek választásáról, 45. § (4) bekezdés. Összeállította: Szilvásy György Péter Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek (2004. április 29., Pro Facultate-díjátadás) Az ünnepi pillanat ellenére is nagy szomorúsággal tölt el, hogy az idei esztendő utolsó Pro Facultate díját megkésve kell átadnunk. A díjazott ugyanis testében már nem lehet köztünk. Pálinkás György tanár úrról beszélek, mindenki Gyuri bácsijáról. Nagy szeretettel köszöntöm körünkben családját, feleségét és leányát. Két hónap telt el azóta, hogy Gyuri bácsi itt hagyott minket, és ez az időszak nagyon nehéz volt számunkra. Nem vígasztalok senkit: később sem lesz sokkal könnyebb. Hálás vagyok, hogy láthattam Őt itt, a Pázmány jogi karán. Nélküle és a fájdalmasan kevés hozzá hasonló tanár és ember nélkül nehéz fogódzót találni ebben az egyre inkább elsiváruló. elszürkülő, értékeket vesztő világban. Mi jórészt tőlük és Gyuri bácsitól tanultuk meg, mit jelent jogásznak, az erkölcsi értéket megőrző, az igazra törekvő embernek lenni, maradni. Nem véletlenül emeltem ki az elején, hogy Ő csak testében nem lehet itt ma velünk. Nehéz megbarátkozni ugyan a gondolattal, hogy már sohasem találkozunk össze a folyosón vagy a Szentkirályi utcában, de kénytelenek vagyunk megtenni. Azon­ ban azt gondolom, hogy amit tőle kaptunk, tovább él. Higgyék el, nem az ilyenkor szokásos üres szólam ez. Gyuri bácsi itt van velünk, akárcsak az elmúlt években, és most már velünk is marad. A szívünkben, a lelkűnkben, szava­ inkban, gondolkodásunkban. Úgy, ahogyan mindig is láttuk csendesnek, szerénynek, emberségesnek, de lán­ golóan szigorúnak és eltökéltnek, ha az igazát kellett védelmeznie. Velünk van tehát, de hogy meddig, az elsősorban rajtunk múlik. Felépíthető-e még egy olyan világ, ahol Ő is otthon érezné magát, egy olyan Kar, amely tovább tudja plántálni az Ő szellemét az újabb nemzedékekbe? Képesek leszünk-e továbbadni akár csak a töredékét is annak, amit Tőle kaptunk? A kérdések egyetlen helyes megválaszolása a mi felelősségünk is, de nem szabad felelőtlen ígéreteket ten­ nünk. Cselekednünk kell. És emlékezni Rá, mindig, minden percben, nem csak az ehhez hasonló ünnepi alkalmakkor. Az örökséggel akkor sáfárkodunk jól, ha azt a mindennapok gyakorlatává tesszük. Az idei esztendő utolsó Pro Facultate díja Pálinkás Györgyöt illeti. Elkéstünk, de reménykedek abban, hogy velünk töltött ideje alatt elégszer fejeztük ki hálánkat, elégszer mondtunk Neki köszönetét. Azt kívánom mindenkinek, próbálja meg úgy szeretni ezt a Kart és annak közösségét, ahogyan Ő tette még akkor is, ha olykor talán nehéz. Szeresse és próbálja meg tovább javítani. A tét nagy. Annak az eszmerendszernek, világnézetnek, egyszerűbben szólva: emberiességnek, tudásnak, szeretetnek, hitnek, igazságosságnak az átörökítése, továbbélése, amit Tőle is tanultunk. Ha itt, magunk között nem sikerül, máshol miért sikerülne? Gyuri bácsi e percben is itt van velünk. Hangja, szavai fülünkbe csengenek. Figyelmeztetnek, ha kételkednénk, eligazítanak, ha nem leljük utunkat, biztonságot adnak, ha menedékre van szükségünk, megerősítést nyújtanak, ha úgy véljük, rátaláltunk az igazságra. Gyuri bácsi, köszöntlek! Hagyomány és tiszteletadás Visszatekintés a 2004. évi Pro Facultate-díjátadásra 2003. májusában indult útjára a díj története, néhány tanársegéd és doktorandusa kezdeményezésére minden évben (igaz, még csak egy volt azóta) kiadásra kerül(nek) aProFacultate-Díj(ak), a Kar azon oktatói számára, akik az eltelt esztendőkben a legtöbbet cselekedték egyetemünk előrejutása, a hallgatóságszakmai-szellemi-lelkiokítása és nevelése érdekében. A hagyományteremtő szándékkal létrehívott díjat első ízben, 2003. május 7-én Zlinszky János alapító Dékán Úr vehette át, ahogyan arról annak idején lapunk is részletesen beszámolt (Id. ítélet 2003/4. és a Pázmány-Nap után 11 �ítélet szeptemberben megjelent különszám). Az ötletgazdák azóta végigjárták a hivatalos utat, így ez év tavaszán Bándi Gyula Dékán Úr támogatásával a Kari Tanács döntése hivatalos szintre emelte a kitüntetést, mely jelenleg a Kar egyetlen ilyen jellegű elismerése. Az első évtől eltérően ezúttal az elfogadott kiírásnak megfelelően minden egyetemi polgár (tehát hallgató, oktató és egyéb alkalmazott) szavaz­ hatott odaítéléséről. A Hallgatói Ön­ kormányzat aktivistái egy álló hétig a főépület aulájában álltak lesben és gyűjtötték a szavazatokat. A Lippay mely civil hallgatói György Kör öntevékeny csoport az átadási ünnepség megszervezését is vállalta a Pro Facultate-Nap programjain belül kommandói az előadásokat és a tanszékeket járták a szavazócédulákért. Az egyhetes procedúra alatt közel ezer szavazat gyűlt össze, mely erősen megoszlott több tucat oktató között, de az első három helyezett kiemelkedő szavazatszáma miatt a szervezők döntése alapján idén három díj került kiosztásra. IJ ll A 2004. április 29-én megrendezett Pro Facultate-Nap kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy immáron másodízben is 12 átadásra kerüljenek a díjak. A nap során sokirányú és élményekben teljes programok várták a gesztenyefa alá, a Kar kertjébe özönlő hallgatóságot. A díjátadásra azonban megtelt a díszterem (még olyan is akadt, aki képes volt otthagyni ezen jeles esemény miatt mm a sörét!). mH A Lippay György Kör tagjai köszöntötték az egybegyűlteket, Lmmi mindhárom díjazott pedig a köszöntőt mondó (jelenlegi avagy egykori) hallgatójától tudta meg az eredményt. A közönség számára is újdonságot hozott e közlés (a szavazóurnát szigorúan lezárták és a számláló-bizottságot teljes titoktartásra kötelezték korábban). Először is Selyem-Tóth Sándor negyedéves hallgató köszöntötte Kilényi Géza Professzor Urat, aki tehát ezzel a Pro Facultate-Díj 2004. évi kitüntetettje lett. Ezután Ádány Tamás egykori hallgató, jelenlegi tanársegéd köszön­ tötte kedves tanárát, Bánrévy Gábor Professzor Urat, aki lett így a következő díjazott. Harmadszor, de korántsem utolsósorban Takács Veronika negyedéves hallgató mondta el Péteri Zoltán Professzor Úr felé címzett köszöntőjét, aki tehát szintén díjazott lett. A fentiekben azt állítottam, hogy a szervezők idén három díjat osztottak ki. Nos, ez valóban igaz a szavazatok alapján odaítélt díjakra, de ezen felül az a döntés született, hogy Karunk tavasszal eltávozott kedves tanára. Pálinkás György posztumusz megkapja e kitüntetést. Gyuri bácsi köszöntését Koltay András tanársegéd tartotta, a díjat a tanár úr felesége és leánya vette át. Mindenki egy-egy díszes oklevelet kapott, magyar és latin szöveggel. A magyar szöveg így szólt: ‘‘Mi, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi Kar oktatóinak és hallgatóinak universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk ... -nak, akinek a Karért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt példaképként állítjuk az Universitas minden tagja elé. Kelt Budapesten, 2004. április 29-én. Radnay József Prodékán Úr is köszön­ tötte az ünnepeiteket. Ezek után a díjazottak egyenként szóltak a közön- P 6 "«»Í- A. r** ii Ilin III ^'llL i séghez, és egyaránt elérzékenyülve, büszkén, az elvégzett sokévi munka örömével és elégedettségével, de felvér­ tezetten a jövő feladataira köszönték melynek fényét meg az elismerést számukra külön emeli, hogy a rájuk adott szavazatok döntő többsége a hallgatóságtól eredt. Az ünnepélyes díjátadást kerekasztalbeszélgetés zárta, melyen az ünnepelteken kívül részt vett Bándi Gyula Dékán Úr, Bittsánszky Géza Tanár Úr, valamint Horváth Attila Tanár Úr. Ennek zárultával a közönség pedig visszatérhetett a kertbe a szabadtéri mulatsághoz, és talán elkezdte törni a fejét, vajon kire is adja majd szavazatát 2005-ben. A Pro Facultate-Díj eddigi kitünte­ tettjei: 20Q3-. Zlinszkyjános Prodékán Úr 2004‘. Bánrévy Gábor Professzor Úr Kilényi Géza Professzor Úr Péteri Zoltán Professzor Úr Pálinkás György Tanár Úr (posztumusz) Gerencsér Balázs �ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának SZABÁLYZATA A Pro Facultate-díjról A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa, azon gondolattól vezérelve, hogy a Kar tudományos, erkölcsi és szellemi épüléséhez kimagasló áldozatvállalással hozzájárult oktatóit méltó elismerésben részesítse, az arra érdemeseket a Kar egésze elépéldaként állítsa, ezen elismeréssel hagyományt teremtve, az alábbiak szerint határozott. 1. § A Kar tudományos, szakmai, er­ kölcsi és lelki épülését kimagaslóan szolgáló, a Karért a legtöbb áldozatot hozó oktatókat a Kar minden évben díjazásban részesíti. universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk ... -nak, akinek a Karért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt példaképként állítjuk az universitas minden tagja elé. Kelt.' (2) Az oklevél szövege latin nyelven: ,Nos communitas professorum et cives academic! facultatis scientiae Juris et Politicae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae, diplomám ,PRO FACULTATE' donamus ... Cum qua. hoc modo quoque agnoscimus suum laborem pro facultate, gratias agentes pro negotio SUO. Tamquam exemplarem ad imitandum proponimus coram omni membro universitatis. Anno Domini.' 5J 2. § (1) A díj elnevezése Pro Facultate. Formája díszes kivitelű, magyar és latin nyelvű oklevél. (2) A díj névválasztásában is kihang­ súlyozásra került a szellemi folyama­ tosság az egykori Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemmel, így a díj mintája és előképe az ott 1936-ban létrehozott Pro Universitate díj. 3. § (1) Az oklevél szövege magyar nyelven: „Mi, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Kar oktatóinak és hallgatóinak 55 keretek között, egy vagy több oktató számára, a Kar oktatóinak, hallgatóinak és alkalmazottainak nyilvánossága előtt kerül átadásra. 5. § A díj odaítéléséről a Kar oktatói, alkalmazottai és hallgatói együttesen döntenek. 6. § A szavazásra egy, minden évben előre kijelölt hét áll rendelkezésre, amely idő alatt mindenki élhet szavazati jogával. A Kar minden oktatója, alkalmazottja és hallgatója rendelkezik szavazati joggal. A szavazás lebonyolítása a Kari Tanács felügyelete alá tartozik. 55 55- A Kari Tanács döntése alapján Dr. Bándi Gyula dékán 55 2003. december 19. 4. § A díj minden évben ünnepélyes Pázmány szalon TL: Mikor és hol született meg a Pázmány Szalon gondolata? •X - »Ar . . -IH Dr. Horváth Attila docens úr (Jogtörténeti Tanszék): Gyakorlatilag a kar és az egyetem alapítása óta igyekszünk a kari és egyetemi szellemi életet (oktatói és hallgatói összefogás mellett) felpezsdíteni. A Pázmány Szalon e törekvés részét képezi. TL: Milyen célt szolgál a Pázmány Szalon HA: A kari és az egyetemi közösség építését. Az egyetem, tudniillik, nem­ csak szakembert, jelen esetben jogászt, vagy Dr. Zlinszky János szavaival, jó t; A házigazda jogászt kell, hogy képezzen, hanem gondolkodni képes polgárt is. A Pázmány Szalon a kari és egyetemi valós és hagyományos célokkal, tettekben is, azonosuló oktató és hallgató számára nyújt értékes kikapcsolódást. Célunk továbbá a tájékozottság és az általános műveltség fejlesztése. Ennek jegyében ősztől a Pázmány Szalon keretein belül zenéhez kapcsolódó előadás-sorozat indul. A Pázmány Szalon újabb és újabb lehetőséget teremt és várjuk oktatók és hallgatók, közös jövőnket építő, gondolatait. Szilas Alex művész úr segítségével jutottunk hozzá a Díszteremben elhelyezett 13 �ítélet zongorához. Egyik HÖK-ös hallgatónk (aki személyét nem kívánja felfedni) hat havi fizetését áldozta efelettéhh nemes célra. TL: Hogyan kerültél kapcsolatba a Jogtudományi KarraE Szilas Alex művész úr: Nyéky Boldizsárral régóta tervezzük közvetí­ teni a zene szeretetét. Elsősorban a fiatalok számára. Mi Boldival sze­ rencsés helyzetben vagyunk. Zene­ szerető közegbe születtünk. A közönség az elmúlt 15-20 évben fokozatosan eltávolodott a zenétől. Egykor a zeneértés az írni-olvasni tudáshoz hasonló szerepet töltött be. Ma a fiatalok gyakorlatilag semmiféle zenei oktatást nem kapnak sem otthon / sem az iskolában. A társadalom tagjai (főként a fiatalok) nem értik a zenét. A baj: e tényt még bevallani sincs merszünk. TL: Miről szól a Pázmány Szalon ? SA: A Pázmány Szalon keretében kisebb lélegzetű műveket fogok előadni (híres­ neves vendégművészekkel kart karba öltve). Ismertetni fogom a mű jellegzetességeit. De, kérem, senki ne ijedjen meg, nem kívánom terhelni a hallgatóságot! Ügyelek arra, hogy min­ dig, minden körülmények között, közérthető legyek. A Pázmány Szalon berkein belül mindig egy-egy korszak alkotásai kerülnek majd terítékre. Első alkalommai: a romantika. A romantikának komoly magyar vonatkozásai vannak gondoljunk csak Liszt Ferencre vagy Erkel Ferencre / és ne feledjük el Mosonyi Mihályt és így tovább. Célunk továbbá a kapcsolatos történeti ese­ mények felelevenítése is. TL: Mit értesz kapcsolatos történeti eseményen? SA: A kulisszatitkokat és anekdotákat, amelyek nem tartoznak (közvetlenül) a lexikális ismeretek közé, és amelyeket. 14 ki tudja, réges-régen elfeledtek. Terveink között szerepel, mint utaltam rá, vendégelőadók meghívása a Pázmány Szalon előadásaira; lehetősé­ get teremtve a hallgatók számára, hogy kötetlen beszélgetések során ismerjék meg e neves művészeket. TL: Óhatatlanul felmerül bennem: miért szalon a Pázmány Szalon? SA: A társaság, tudni illik, egymás megismerése céljából jön össze. A szalon tagjai társasági életet élnek. A szalon, továbbá, tagjai részére fórumot biztosít. A szalon az aktuális problémák felvetésének és megvitatásának helye. És nem utolsó sorban a szalon (kifejezet­ ten a Pázmány Szalon) a fiatalok előtt ismeretlen területet tesz hozzáférhe­ tővé: a zene világát (és megértését). TL: Mikor és hol lesz az első Pázmány Szalon? SA: Október 27-én este fél 7-től a Díszteremben. Mindenkit nagy-nagy szeretettel várunk! Teleki László SZESZ Barkóbázzunk! Egy korsó finom barna sör? Nem! Akkor talán egy jó évjáratú száraz vörösbor? Nem! Akkor nem lehet más, mint a Szofi Egyetemi Színtársulat! Igen! Fügedi Zsófival, a SZESZ vezetőjével készült beszélgetésen keresztül bemutatkozik egyetemünk színtársulata. IT1 Honnan jött az ötlet, hogy színjátszó kört alapíts? Gimnázium alatt amatőr színjátszó körben játszottam, ezt szerettem volna folytatni, de mivel itt nem volt, gondoltam, hogy nekilátok és én alapítok egyet. Ilyen egyszerű lenne? Nem volt az olyan könnyű. Először is már azon stresszeltem, hogy jó csapat jöjjön össze, azután nehéz volt az időpontválasztás, teremkeresés és még csak a próbáknál tartunk. Ez kispályás volt az előadáshoz képest. Terem, díszlet, jelmezek, hangosítás, plakátok... és még sorolhatnám. Az egyik kedvenc sztorimat ezzel kapcsolatban te is ismered. Igen? Melyik az? Nem emlékszel milyen nehéz volt az az ajtó? Dereng valami, de azért meséld el te! Amikor a Színművészetiről díszletek hiányában csalódottan tértünk vissza az egyetemre, észrevettük, hogy lomtala­ nítás van a Vass utcában. Először csak mosolyogtunk rajta, hogy mi lenne, ha a lomokból válogatnánk össze a díszletet, de utána megakadt a szemünk egy nagyon jó széken, ami illett a darab hangulatába és némi latolgatás után égés ide, égés oda, elindultunk vele az egyetem felé. Már ez is elég viccesen nézett ki, de amikor visszamentünk �ítélet még egy ajtóért is, az már inkább nehéz volt, mint szórakoztató. Utána tettünk még pár kört, de már csak egy pofás rádiót sikerült szereznünk. Szemet szúr a társulat neve: SZESZ. Ez hogy keletkezett? Olyat szerettem volna, ami egyszerre figyelemfelkeltő és könnyen megjegyez­ hető. Mikor alakultatok és hányán vagytok? Ez egy jó kérdés, soha nem tudom, hogy hányán vagyunk. Ez különben is képlékeny dolog, épp most váltottunk. Elutazott egy alapító tag és jött helyette egy elsős lány. Ha így összeszámolom, három másodéves, hat harmadéves velem együtt és egy negyedéves az állomány. Ez sok, vagy kevés? Ahhoz képest, hogy mennyien jelentkeztek az első felhívásra, ilyen kevesen maradtunk és sajnos az idei hirdetésre sem tolongtak az emberek. Tulajdonképpen az a legnagyobb problémánk, hogy fiúhiány van. Ilyen nehéz afelvételi? Nem volt felvételi. Az egyedüli elvárás a lelkesedés és persze az, hogy mindenki teljesítse a vállalt feladatát. Tudom, ez így nagyon komolyan hangzik, de valójában nem ennyire vérmes, hiszen élmény a színen lenni, csak azzal nincsenek tisztában, hogy a szöveget meg kell tanulni és a próbán meg kell jelenni. Nem vagy elég szigorú rendező? Ez nem szigor, hanem belátás kérdése. Mindenkinek elmondtam a legelején, hogy mit várok el, lásd szövegtanulás és próba ez az a minimum, ami nélkül nem lehet színdarabot előadni. És betartják? Zömében igen. Értelmes, felnőtt emberekkel van dolgom. Azok már lemorzsolódtak, akik rájöttek, hogy nincs elég idejük, a megmaradtak viszont némi ösztönzés és ostorcsa­ pások közepette szépen helyt álltak. Mesélj az előadásról! Hogy sikerült? Elégedett vagy? Elégedett vagyok. Voltak meleg helyze­ tek, hiszen mindenki amatőr színjátszó, így az előadás felfokozott izgalmában kimaradt egy-egy szövegrészlet. ami nagy galibákat okozhatott volna, de szerencsére mindenkinek megvolt a lélekjelenléte és nem csúszott hiba az előadásba. Hogy esett a választás a három komédiára? Olyan darabot szerettem volna, amiben lehet variálgatni a szereposztást, emellett a próbanapokat is, valamint könnyed kezdést jelent mind a szereplőknek, mind a nézőknek. Vannak valódi tehetségek is? Ösztönös tehetség mindegyikük. Említetted, hogy amatőrök, Te rendeztél már? Nem, számomra is új kihívás volt ez a feladat. Eddig én is csak a színészi oldalt ismertem. És melyik a jobb? Érdemes volt váltani? Hát én inkább maradnék a játéknál, túl komoly nekem ez a rendezősdi. Mivel a Pázmányon nem volt eddig hagyo­ mánya, sok szervezőmunkát igényelt. Van esetleg valamilyen szerepálmod? Konkrétan nincs, inkább én is szeretnék kilépni a saját sablonomból. Azt hiszem drámaibb beállítottságú vagyok, ezért megpróbálnék más jellegű szerepeket. Komédiákkal folytatjátok, vagy tervezitek, hogy más műfajban is szerencsétpróbáltok? Szeretnék most váltani és kipróbálni magunkat drámában. Jó lenne egy kicsit más stílus és más kor is. Gondolom idén is előálltok valamivel. Lehet erről valami közelebbit tudni? Nem titok, Boccaccio Dekameron és Wass Albert színművek vannak a palettán ebben az évben. Egészen konkrétan október végén előadunk kettőt a tavalyiak közül. Molnár Ferenc: Ibolya és Heltai Jenő: Nagy Nő című darabokat. Neked melyik a kedvenced? Ezeket a darabokat már régebbről is ismertem és megváltozott róluk a véleményem, mióta ezzel a csapattal adtuk elő. Sokkal inkább a szívemhez nőttek, mint eddig. Ez mindegyikkel így van, éppen ezért nincsen kedven­ cem. Vannak távolabbi célok is? Semmi sem fix még, minden azon múlik, hogy tudjuk-e bővíteni a csapatot és főképpen fiukkal. Úgy tudom az őszi ünnepekre is készültök. Pontosan. Október 6-ra és október 23-ra is egy-két szép verssel. Lehet, hogy március 15-én is látunk majd titeket? Ez még a jövő zenéje, de semmi sem lehetetlen. 15 �ítélet Egri Gólyavér Egy leendő egyetemistának számtalan akadályt kell legyőznie, mire beülhet az első, - várva várt előadására. Felvételi, az azutáni idegtépő várakozás és a kissé kaotikus beiratkozás. Mind ezek sikeres abszolválása után a nyár megkoroná­ zásaként a gólyatábor. Igazi megpróbáltatásaink augusztus 27-én a délelőtti órákban kezdődtek a keleti pályaudvarnál, és 30-án a déli órákban fejeződtek be, ugyanitt. Azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik már fényképről látták a tutorukat, így csak negyed óra kellett, hogy kiszúrjam őt a 400 fős tömegből. Mivel a vonat több mint 1 óra múlva indult, volt idő az ismerkedésre. Tutor- cso­ portonként, látványosnál látványosabb játékokkal szórakoztunk, minek eredményeként az arra járó turisták helyi látványosságnak néztek minket, majd indulás előtt extra bónuszként 400-an kört alkottunk, hogy. Hála az égnek a vonatút nyugisán telt, épségben megérkeztünk Egerbe. Ez volt az első gólyatáborom, de azt hiszem, mondhatom az ilyenkor szokásos procedúra következett: regisz­ tráció, beiratkozás, megnyitó. A meg­ nyitón név szerint bemutattak minden jelenlévőt, aki élt és mozgott, a dékán urat, a helyetteseit, a pro-fesszorokat, a HŐK tagjait. Végül a nap zárásaként egyetemi életünk első buliját éltük át. pedig leendő jogászként és tör­ vénytisztelő állampolgárként kéré­ süknek eleget tettünk. Nem nagyon csüggedtünk, hiszen hátra volt a gólyaavatás, aminek keretében letettük a gólya esküt és attól a pillanattól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teljes jogú első éveseivé váltunk, most már minden szempontból. De ne gondoljátok, hogy csak éjszakai életet éltünk, napjainkat is igen hasznosan töltöttük. A szombati nap az aktivitás jegyében lett meghirdetve, idézem: „sportvetélkedő a Testnevelési Csoport vezetésével az udvaron (ha az idő engedi)”. Nos az idő engedte. Volt focibajnokság, amiben inkább a fiúk jeleskedtek egyetemi tanárainkkal karöltve. De azért, hogy a lányok is aktivizálhassák magukat kötélhúzásban mérték össze erejüket. Érthető módon előző este buli, hajnali kelepelés -, a délutánt a többség aktívan pihenéssel töltötte. De jutott idő, hogy tutorainkkal is összeüljünk egy kicsit beszélgetni az egyetemi életről. Mire figyeljünk oda, mitől rettegjünk és mitől ne, tanácsokat kaptunk, és válaszoltak a kérdéseinkre. Vasárnap a városi akadályverseny s.'í U 16 keretén belül megismerkedtünk Eger látványosságaival. Bejárva a várost, különböző feladatok vártak ránk. Legnagyobb népszerűségre a Dobó téren tettünk szert, ahol a beépített ember keresve minden férfinak „Tested 55 mint Spartacus-é' vallomást tettük. Innen pár lépésnyire a sétáló utcában 20 Ft-ért cipőt tisztítottunk, majd célba vettük a Szépasszony Völgyet. Ha már arra jártunk, a bórkóstolást kaptuk feladatul. 4 különböző italt kellett felismerni, persze tudtuk, hogy a 4. nem bor. De mégis mi lehet? T. gazdaságos barackpálinka. Én ilyen rosszat még soha életemben nem ittam, még most is zsibbad tőle a nyelvem. A visszaúton még kitöltöttünk egy tesztet, hogy vacsorára kapjunk az udvaron bográcsban főtt gulyásból. Sok emlékkel lettünk gazdagabbak, jókkal, kevésbé jókkal, de azért nyugtat a gondolat, jövőre is lesz gólyatábor, és akkor már nem mi leszünk a gólyák. Már korábban említettem, ez volt az első gólyatáborom és nem tudom mi a szokás és a hagyomány, de biztos vagyok benne, hogy minden volt Egerben, ami kellett. Ajándékként, egri emlékként stílszerűen mi mást kaphattunk volna, mint nekünk palackozott és címkézett. Egri Gólya­ vért. Mavrák Hedvig is Azt gondoltuk, hogy ezzel vége a napnak... Persze, hogy tévedtünk! Ha jól sejtem a hajnali gólyakelepeltetés minden gólyatábor szerves kellékének számít, tehát ez alól ez az évfolyam sem lehetett kivétel. Szerencsére ez csak egyéjszakás program volt, a bulizással Szombat éjszaka Lean ellentétben. Dubh és Legis Action koncert volt, amire esti fürdőzéssel alapoztunk az egri strandon. A vasárnapi parti része volt a karcoké, amit sajnos idő előtt abba kellett hagynunk. Túl hangosnak bizonyultunk, ezért a helyi szervek megkértek minket, hogy fejezzük be, mi ■a rí»* 1- r �ítélet Eger, Bor, Buli = Gólyatábor! 2004.08.26-29. Eger. Sok ember. Bor. Buli. Gólyatábor! Persze, hogy az! Idén Egerben volt és meg kel hagyni, nagyon jól sikerült. De kezdjük az elején! Augusztus 26. Péntek. Tényleg rengeteg ember és nagy része a Keleti Pálya­ udvarnál található „Gödörben” ücsö­ rög... Ott kezdődött. Aztán jött a vonat és ment és egy hosszú út után... Eger. Egy rövid út a koleszba, ahol eligazítás után megkaptuk az ágyneműt és a szobaszámot. A szobákban (legalábbis a fiúk részén) kb. minden harmadik emberre jutott egy komplett takaró­ párnaszett. Ennek ellenére (talán mert nem aludni mentünk ) általános volt a jó hangulat, ami az esti első bulin is meglátszott. Az első nap tiszteletére már hajnali 4-5 felé aludni mentek az utolsók is, de nem sokáig fekhettek nyugodtan, mert érkezett pár nagyon ötletes tutor-kollega, akik „Gólyák! Kelepeljetek!” kiáltásokkal nézték meg, ki bírt már aludni... Ennek osztatlan sikere lett természetesen. A másik napon (aránylag jó reggeli után) azok a lelkes palánták, akik képesek voltak felkelni az ágyból, néptáncot tanultak a díszteremben az egyetem néptánc­ osaival, akik előtt egy szép bemutatóval ajándékozták meg a közönséget. A napi program ezután lányoknak kötélhúzás, fiúknak (és pár lánynak is!) foci­ bajnokság volt. A tiszta és élvezhető meccsek után vacsora várt mindenkit, majd pedig uszodába mentünk (már aki hozott magával fürdőruhát, illetve akit annak hiánya nem zavart...) Este koncertet adott a Lean Dubh és a Legis Actio, amelyek nagyon jól sikerültek. Ezek után diszkó következett. A vasárnap volt a „hab a tortán”. Tutor­ csoportokként (amelyek jó része már összeszokott, jó társasággá alakult az elmúlt napok alatt) akadályversenyen vettünk részt a belváros különböző pontjain, illetve a Szépasszonyvölgyben egy jól meghatározható ponton. Este egy nagyon jó karaokeparty volt a focipálya mellett a szabadban, (a környékbeliek nagy örömére) majd utána következett az ünnepélyes eskütétel, azután megint buli. Másnap nehezen ment az ébredés, hát még az ágyból való kikelés és pakolás. Reggeli, az ajándék borok kiosztása, vonat és már vége is volt. Azért nagyon sok minden megmaradt. Ebből a három napból az egész társaságnak: barátok, jó emlékek, vagy ha más nem, legalább a másnaposság semmivel sem összeha­ sonlítható érzése, plusz amit még rátett a napi 3-4 óra alvás. Úgy érzem, mindenkinek aki ott volt kellemes emlékként maradt meg ez a pár nap Egerben. A környezet jó volt, a feltételek adottak voltak ahhoz, hogy mindenki ól érezze magát. Itt kell megemlítenem, hogy mindez nem lett volna így, ha a HŐK nem szervezi meg, és ha a tutorok nem ilyen Î* 1 Mi ‘S- 1 segítőkészek és kreatívak. Ezért köszö­ net jár nekik, és reméljük, a következő években is hasonlóan jól fog sikerülni a gólyák „landolása”. Sirius 17 �ítélet A tokaji bor A tokaji bor egyértelműen hungarikum, amelyre büszkének kell lennünk. Tokaj-Hegyalja az egyetlen történelmi borvidék Magyarországon. A borvidék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekszik a Zempléni-hegység keleti, dél­ keleti és dél-nyugati nyúlványain. Elsősorban azért egyedülálló a bor­ vidék, mert a világ legészakibb olyan bortermő területe, ahol a természet képes az édes bort előállítani. Ez köszönhető a vulkanikus talajnak és a mikroklimatikus viszonyoknak, melyek a pincékben is biztosítják az állandó 11-13 Celsius fok hőmérsék­ letet, valamint az ezen körülmények hatására kialakuló nemespenész (Cladosporium cellare), mely a bor érlelésében játszik fontos szerepet. Messze századokra tekint vissza a tokaji borok, borkülönlegességek készítésének módja. Borkülönlegességek között leg­ ismertebb az aszú, de mellette számos olyan híres és zamatos nedű is megtalálható, mint az aszúeszencia, az eszencia, tokaji fordítás, a tokaji máslás és a szamorodni. Ezen különlegességek részben az aszúból eredeztethető származékok, részben az aszútól is édesebb, töményebb, magas cukor­ tartalmú borkülönlegességek. Alábbiakban a tokaji aszúról írok pár gondolatot. Az első aszúborokat már a XV-XVl. században elkezdték készíteni Hegyalján, de az első letisztázott eljárással előállított nedűt Szepsi Laczkó Máté -református prédikátor­ áldásos tevékenységének köszönhetjük az 1620-as évekből. 1631-ben Sáros­ patak fejedelem asszonyát -Lórántffy Zsuzsannát- is megajándé-kozta. Hogy milyen mértékben volt ismert ital a tokaji aszú a fejedelmi és királyi udvarokban, arra bizonyítékul szolgál azon tények ismerete, hogy XIV. Lajostól, Katalin cárnőn keresztül egészen Goethéig Európa nagyjai fogyasztották 'Hegyalja aranyát'. 18 Sajnos a népszerűségnek számos hátránya is akadt. Először Lengyel­ országból jelezték a királyi udvarokból, hogy már nem azt a minőséget kapják, mint, amit eddig megszoktak. Aztán ezen kiábrándító híreket egyebek is követték Európa más országaiból. Nyilvánvalóvá vált: a tokaji aszút hamisítják. Görög és zsidó kereskedők a gazdákat uzsoraszerződésekbe belekényszerítve, sokszor harmad áron számították fel szüret után a jó minőségű tokaji bort s aszút, valamint más területekről felvásárolt borokat öntözgettek össze és azt adták el. ni * ? A hegyaljai borászok összefogásának eredményeként a nemesi elöljárók elérték, hogy Királyi Helytartó Ta­ nácsot hívjanak össze a tokaji bor védelme érdekében. 1736-ban Sáros­ patakon tartotta meg első ülését nem kevés eredménnyel. Zemplén vármegye hozta akkoriban a leg-szigorúbb rendelkezéseket a tokaji 'pancsolásának' megakadályozására. Egyebek mellett ekkor terjedt el a 'gönczi hordó' is, mely mind a mai napig az aszú készítésének alapvető tartozéka és mértékegysége. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a 'gönczi hordó' 135,7 liter, amibe beleönthető 3-6 puttony aszú (egy puttony kb.28 kg aszú) és ugyanolyan szőlőből készült borral felöntik, majd ezt kipréselik és érlelik. így készül az aszú és a palackon jelölt puttonyszám azt jelenti, hány puttony aszút öntöttek a 'gönczi hordóba'. Az aszú pedig bonyolult kémiai folyamatok útján, megfelelő időjárási körülmények közepette a Botrytis cinerea penész hatására keletkezik. Gyakorlatilag elrothad, vagyis töpped a szőlőszem a tőkén. Az aszúszemet a mindennapi életben mazsolaként ismerjük. A XIX. század második feléig - kisebbnagyobb hamisításoktól eltekintve - a tokaji aszú hírneve töretlen volt. A Habsburg császári udvar által bevezetett vámterhek, az ültetvényeket teljesen elpusztító gombás fertőzés (filoxéra) és a hideg évek az 1860-as években egyre gyengébb évjáratú terméseket hoztak, mely ismét megkönnyítette a hamisítók dolgát. Édes borokat könnyebb hamisítani, mit szárazát és TokajHegyalja az édes borokkal lett világhírű miközben az édes borok iránti kereslet nem csökkent. A XX. században a kereskedelmi viszonyok oly mértékben és akkora dinamizmussal fejlődöttek, hogy rövid idő alatt eljutott a tokaji a világ eldugottabb sarkaiba is. Míg a XVIXVII. századokban az ország pontosabban a Kárpát-medence területén belül kellett védekezni a 'pancsolás' ellen, azt követően egész Európában is nagy méreteket öltött a hamisítás. Manapság már ott tartunk, hogy körülbelül a világ 15 országában állítanak elő 'tokaji aszút', mely mind egyértelmű hamisítvány. Nem ritka, hogy szlovén, svájci, francia, olasz, kaliforniai, dél-afrikai, üzbég, ausztrál, izraeli és szlovák 'tokaji aszúk' kerülnek kereskedelmi forgalomba. A franciák például olyan történelmi tényre hivatkoznak az előállítás megalapo­ zására, miszerint a török dúlás idején itt harcolt magyar földön Lazarus de Schwendi báró, aki egy szekér TokajHegyalján őshonos szőlőfajta (főleg furmint és hárslevelű) oltványát vitte magával és ott telepítettek be dűlőket. Igazából ezt ők sosem tudták bizonyítani. Számos ilyen és ehhez hasonló 'történelmi tényekre' hivat­ koznak a többi ország képviselői is. Olaszország szerint a napóleoni korszakban felvett katonai térképeken �ítélet van egy domb az Alpok tövében a Pósíkságtól északra, melyet 'Toccai' néven tüntetnek fel. Jelenleg az olaszokkal való vitánk az Európai Közösségek Bírósága előtt van, mivel az olaszok nem óhajtják betartani a Magyarország és a Közösségek között 1993-ban megkötött bor-eredetvédelmi megálla­ podást. Eszerint franciák és az olaszok kötelesek felhagyni a 'Tokay D'alsace és a Toccai Friulano' elnevezések használatával 2006. december 31-ig. A hegyalján adatott természeti viszonyok és tradíciók egyedülállóak, azokat nem lehet csak úgy átvinni másik ország területére. A Megállapodás szerint Magyarország számára védett a tokaji elnevezés minden származtatott formája. Hogy ezt milyen mértékben nem képesek betartani az államok arra a legjobb példa az 1970-ben kezdődő magyar­ szlovák tokaji vita. De erről a következő számban kívánok részletesebben beszámolni. Pocsai Tamás Gasztro - kultúra Általános bevezető a cikksorozathoz Talán kicsit fennköltnek tűnik a cím, de nem kell megijedni, nem valami tudományos írással szeretnélek traktálni benneteket; arra megvannak a speciális, kiváló szakemberek által szerkesztett kiadványok. Az írásaim inkább nektek, felsőoktatási intézményben tanuló diákoknak szólnának, és csupán néhány praktikus tanáccsal szeretnék szolgálni bennük, főleg a konyha területén. S hogy miért is van szükség minderre? Egyetemistaként az ember előbb vagy utóbb szembesül vele, hogy pár nap elteltével kiürülnek az otthonról fáradságos és kimerítő cipekedéssel hozott műanyag bödönök. Ilyenkor következik a pizza rendelés vagy a zacskós leves ötlete, ami azonban pár hét, esetleg hónap után unalmassá válhat. Én is hasonló problémákkal küzdőttem. Gondolom, nem vagyok vele egyedül. Aztán ahogy telt az idő, kezembe vettem a fakanalat. beszereztem az alapvető fűszereket, és elkezdtem „főzni”. Persze valaki inkább jobban telepakolja az így is több mázsát nyomó utazótáskát, de higgyétek el: hatalmas meglepetéseket szerezhettek magatoknak, és a barátoknak, ha alkalmanként ti kíséreltek meg valamit az asztalra keríteni. Akik a hátizsákos megoldás hívei. gyakran azzal a kifogással érvelnek. hogy manapság nincs idő főzni. Ez nincs így. Saját tapasztalat. Higgyétek el, a szervezettség a legjobb tanár az idő-lerövidítésben, és az sem biztos, hogy a legfinomabb falatok mindig embertelen előkészületek árán születnek A kezdethez nem kell más, csak vállalkozó kedv. S meglátjátok: egy kis gyakorlás után már a barátokat is meg lehet hívni. Jó társaságban, fesztelen. otthonos környezetben fogannak a legmaradandóbb ízek, és a desszert elfogyasztásához is egy kanapé a legideálisabb környezet. őszi sokszínűség: a tök k Díj tr p ? Itt az ősz, megkezdődött a szüreti időszak. Minden évszaknak megvannak a jellegzetes ízei, melyeket felhasználva igen változatos, különleges ételeket készíthetünk. Az ősz jellegzetes ízeire leginkább a szőlő, a dió, a gesztenye, vagy a tök felhasználásával készült ételek kapcsán gondolhat az ember. Ezek közül, talán a legutóbbi elkészítési módjai a legváltozatosabbak, bár furcsa módon a legkevésbé elterjedtek. A tököt nálunk leginkább főzelékként, esetleg rétesként, ritkábban levesként alkalmazzák, de . azt kevesen tudják, hogy számos fajtája létezik. Elsőként a hagyományos értelemben vett tököt érdemes megemlíteni, ami élénk színű húsáról ismeretes, és általában kisütve fogyasztjuk. Egyre gyakrabban talál­ kozhatunk azonban a nemesített társa­ ival is, melyeket elsősorban őszi dekorációk készítéséhez ajánlanak. Nem messze a városomtól, Burgenlandban, a töknek óriási hagyománya van. A főutak mellett hatalmas, roskadozó állványokon kínálják portékáikat a termelők, alig győz közülük válogatni az ember. Legalább húsz féle, külön­ böző méretű, színű és formájú tökféle sorakozik az arra járók kegyeiért esdekelve. Az egyik legsokoldalúbb zöldség. Jellegzetes, narancsszínű húsát leg­ többször sütve fogyasztjuk, de magja és a virága is felhasználható. Ez utóbbit túróval töltve, megsütve, vanília szósszal tálalhatjuk. Az ún. spagetti-tök kinézetre semmiben sem különbözik társaitól. Főtt, meg­ puhult húsát héjából kikaparva fogyasztják. Különösen jól érvényesül 19 �ítélet az íze vajjal és frissen reszelt parmezánnal, vagy olíva olajból és citrom­ léből készült mártással, de jól kombi­ nálható pirított gombával is. Magjából kemény munkával olajat is préselnek. Érdekes íz-kombinációkat kapunk, ha salátánkat öntözzük meg vele, vagy sütemény készítésénél használjuk fel. Igazi különlegességnek számít alma és petrezselyem mellet megsütve, esetleg ha chutneyt főz belőle az ember és egy kis körtével ízesíti, de kompót készítéséhez is ideális. Vadak, és szárnyasok mellett szintén zseniálisan érvényesül. A tökből készült ételek elkészítése alig negyed óra, ami szó szerint életmentő tud lenni egy felkészületlenül ért vacsora esetén. Segítségével egyszerű, ám annál nagyszerűbb finomságokat kreálhatunk. Merjünk hát belevágni! Ha bármilyen kérdésetek, ötletetek van a leírtakkal kapcsolatban, bátran forduljatok hozzám a szerkesztőségen keresztül! Mikó Adrienn A szobor A Római Birodalom egy eldugott városának tágas főterén állt egy csodaszép fehér márvány Justitiaszobor. Gyönyörű volt az istennő, Vénusz sem lehetett volna nála szebb: finom metszésű arca, nemes homloka, sudár, szűzi alakja az Igazság legyőz­ hetetlenségét hirdette. Bűnözők rá sem merték emelni tekintetüket, mert már a szeme is sugározta a kérlelhetetlenséget. Egyik kezében mérleg. a másikkal a tér déli felén magasló bírósági épületre mutatott. A tér homályos északi sarkában egy másik szobor állt. Fából volt csupán, s nem is volt olyan gyönyörű, mint Justitiáé. Egy fiatal nőt ábrázolt, ki lepleibe gyermekét takarta. Egyszerű mester faraghatta, mert az alak elnagyolt volt, s karjában oly együgyűnek tűnt a gyermek. Justitia büszkén nézett le a fiatal anyára, s némán mutatott a lábai előtt álló oltárra, hol ajándékok, virágok százai hirdették dicsőségét, az Igazság diadalát. Bizony a másik szobor előtt 20 csupán egyszerű mezei csokor hevert, mit egy öreg koldusasszony rakott mindennap oda. De az édesanya szelíden mosolygott Justitiára, s csak még szorosabban ölelte gyermekét. Justitia gőgösen elfordította tekintetét, s ránézett a bíróság épületére. Onnan épp akkor lépett ki a város nagy hírű, köztiszteletben álló főbírája. Igazságos volt a főbíró, bár ítéleteit sok­ szór túlzottnak érezték, s emiatt rettegték nevét. De a városban béke honolt, a bűnözők messzire kerülték el a környéket, alig akadt komolyabb bűneset. A főbíró előtt ezért földig hajolt a város népe, még a leggazda­ gabbak is meghajtották fejüket, ha találkoztak vele az utcán, amit ő néma biccentéssel viszonzott. Hanem Justitia szobra előtt ő is mélyen meghajolt, sosem mulasztotta el megköszönni az istennőnek, hogy megmutatta neki az igazságot. A főbírónak egyetlen gyermeke volt csak, de nem sok öröme telt benne. A fiú hiú volt, de nem tehetségére vagy tudományára, hanem apja hírnevére és gazdagságára. Ha ismeretlen helyen nevét kérdezték, sosem mulasztotta el apja nevét is megemlíteni, és elégedettséggel töltötte el, hogy a szemek kikerekedtek, a fejek tisztelettel megha­ joltak. A néppel kegyetlenül bánt, a koldusokba belerúgott, az idősebb asszonyokat mintegy véletlenül meg­ lökte az utcán, s élvezte, hogy senki sem mer felszólalni ellene, senki sem mer visszaütni. Apja figyelmét nem kerülte ez el, sokszor megfeddte fiát: - Vigyázz, fiam, mert Justitia igazságos, és meg fogja ezt még torolni rajtad! De a fiú csak nevetett csúfondárosan: - Justitia csak egy szép szobor, apám, hogy tudna engem bántani? - A szobor csak szobor, fiam, de az Igazság létezik! - mondta ekkor édesanyja, de a fiú már oda sem �ítélet hallgatott. Nagy ünnepségre készült a város: a helytartó jött el, s hozta magával a császár üdvözletét. Napokig díszítették az utcákat, tisztára seperték, virággal borították a tereket, mindenki sürgöttforgott, lázban égett. A nagy napon szikrázóan sütött a nap, Justitia fehérebb, sugárzóbb, fenségesebb volt, mint valaha. Az egész város kint volt az utcákon, a nép elözönlötte a főteret is, az ünnepre emelt tribünön a város előkelősége pompázott legdrágább ruháiban. Ott volt a főbíró fia is, büszkén, délcegen, gőgösen. Hamarosan megharsantak a trombiták. bevonult a helytartó a főtérre, s kezdetét vette az ünnepség. Szónoklatok, táncosok, színészek mulattatták a vendéget s az egész város népét napestig. Akkor a helytartó a tiszteletére ren­ dezett lakoma helyszínére indult, hová a gazdag meghívottak követték. Miközben az előkelők lassan a helytartó után haladtak, egy öregember tola­ kodott oda a főbíróhoz: - Főbíró uram, kegyelem egyetlen fiamnak! Tudom, hogy bűnös, de ő az én egyetlen fiam, mi lesz velem, ha végrehajtják ítéletedet? Irgalmazz nekem! - Menj innét, vénség - rivallt rá a főbíró fia -, nem hallod apám döntését? - Ne Justitiához fordulj, mert ő kérlelhetetlen, hanem Máriához! - Főbíró úr! Könyörgök... - Máriához? - kérdezte zavartan a főbíró. Ekkor a fiú durván meglökte az öreget. Az nekiesett Justitia szobrának, s az éles márványtalapzat erős ütésétől holtan rogyott össze. Az elszörnyedés moraja futott végig a népen. A menet megállt. Mindenki ismerte a főbíró flát, mindenki gyűlölte őt kegyetlenségéért. S ekkor elrepült az első kő. A fiú karját találta csak el. De a többit már jobban célozták. Édesanyja fia teste elé vetette magát, de már késő volt: a fiú halott volt. A tömeg megrémült, s menekülni kezdett, a katonák pedig üldözőbe vették őket. A tér kiürült. Nem maradt más, mint a zokogó anya, maga is több sebből vérezve, fia testét ölelgetve, csókolgatva. S ott állt az apa is, szemét Justitiára szegezve: - Miért tetted ezt velem? Miért vetted el egyetlen fiamat? Tudom, hogy ő igazságosan bűnhődött, de nem tekintesz az én ősz fejemre? Egyetlen fiam volt! Justitia... - Ki vagy Te, Gyermek, ki nagyobb vagy az Igazságnál? Ki vagy Te, ki legyőzöd a halált? A vénasszony felelt: - Ez a Gyermek maga a Szeretet. A Szeretet pedig hatalmasabb az Igaz­ ságnál, mert ismeri a kegyelmet. Ez a Gyermek maga az Élet. Az Élet pedig hatalmasabb a Halálnál, mert legyőzte azt. Évek, évtizedek, évszázadok múltak el. A Római Birodalom összeomlott, Justitia szobra megcsorbult, karja letörött, s aztán el is vitték valahová. A tér közepére Mária és a Gyermek faszobra került, melyet arannyal vont be a bíró hálája, aki asszonyával s fiával együtt a Gyermek követője lett. De még jobban ragyogott a szobor attól a csodálatos, múlhatatlan fénytől, melylyel a nép szeretete vonta be. A főbíró ránézett. Látta az öreg, roskatag embert, az ősz hajat, a mély ráncokat az arcán, az esdeklő tekintetet, s azt a könnycseppet, ami végiggördült a barázdákban. Fiára gondolt, arra, hogy mennyire szereti ő is, pedig méltatlan a szeretetére, s megsajnálta az öreget. De aztán feltekintett Justitiára, aki büszkén, rezzenéstelenül nézett el fölötte. Szomorúan szólt: írta: Tokody Klára Sajnállak, jó öreg. de nem segíthetek. Justitia, az Igazság fiad ellen szól. - Irgalmazz szegény fejemnek! Főbíró úr! Segíts rajtam, mert... A koldusasszony a fiatal anya szobrára mutatott a tér sarkában. A főbíró és felesége ránézett a szoborra, s látták a szelíd mosolyt az egyszerű arcon. Ekkor a szobor megmozdult: kitárta karjait, s féltve őrzött gyermekét a földre tette. A Gyermek odaszaladt a halott fiúhoz, rálehelt, majd ezt tette az öregemberrel is, visszament anyjához, s mindketten megmerevedtek megint. A fiú és az öregember megmozdult. Az édesanya most már az örömtől zokogott. A főbíró letérdelt a szobor elé: Illusztrálta: Orbán Előd Ekkor egy vénséges vén koldusasszony érintette meg a karját: 21 �ítélet Az ELSA Tübingen elnökének köszöntő szavai Herzliche Grüße nach Budapest von ELSA-Tübingen! Szívélyes Üdvözlet Budapestnek ELSA Tübingenből! Wie sagte Jean Monnet, der Visionär eines ve-einten Europas, einst? „Nous ne coalisons pas les Etats, nous I» unissons les hommes.“ Ich bin überzeugt, dass ELSA einen wichtigen Beitrag zu einer solchen Völkerverständigung leistet nicht durch Staatsverträge, son­ dern durch unzählige persönliche Kontakte und Freundschaften über alle Grenzen hinweg. Amint Jean Monnet, az egyesülő Európa szellemi atyja megfogalmazta: „Nem államokat egyesítünk, hanem embereket kötünk 55 Össze”. Meggyőződésem, hogy az ELSA fontos szerepet játszik abban, hogy az államközi szerződéseken túl személyes kapcsolatok és határokon átívelő barátságok létesüljenek. Seit dem 1. Mai 2004 sind mit Ungarn insgesamt 10 Länder neue Mitglieder der EU Europa ist politisch so stabil und friedlich wie nie zuvor. Jetzt ist es wichtig, dass sich auch die Menschen gegenseitig kennen- und verstehen lernen. Ich bin sehr gespannt auf Besuche im .Neuen Europa“. Wie denken junge 55Studenten dort über die EU? Was sind die Erwartungen, was die Ängste? Wie funktioniert die Rechtsharmonisie­ rung? Und gibt es trotz aller Gemein­ samkeiten auch Unterschiede? Vor uns liegt eine interessante und spannende Phase des zusammen­ wachsenden Europas. Besonders freue ÍC ich mich deshalb auf ein „study visit' zwischen ELSA-Tübingen und ELSABudapest, das wir für das nächste Jahr planen. Ich hoffe, dass sich daraus ein intensiver Kontakt entwickelt! Mit herzlichen Grüßen aus Deutschland, 2004. május 1-je óta Magyarországgal együtt tíz új taggal bővült az Európai Unió, így Európa a korábbinál egysége­ sebbé és politikailag stabilabbá vált. Fontos, hogy az Unió polgárai kölcsönösen megismerjék és megértsék egymást, egymás kultúráját. Lelkesen várjuk, hogy egy új tagállam. Magyar ország joghallgatóival személye­ sen is megismerkedjünk. Kíváncsiak vagyunk, miként látják a magyar fiatalok az Egyesülő Európa jövőjét. Milyen elvárásokat és aggodal­ makat fogalmaznak meg vele kapcsolat­ ban? Miként működik a jogharmoni­ záció? Milyen különbségek, eltérések vannak? Külön öröm számunkra, hogy jövőre 55 megvalósulni látszik egy „study visit: a Tübingen és a Budapest ELSA között. Remélem, hogy a cserelátogatás egy intenzív kapcsolat megalapozója lesz. Üdvözlettel, szeretettel Tübingenből, Dierk Wahlen Dierk Wahlen Präsident von ELSA-Tübingen 2003/04 Tübingen, 2004. augusztus 10. Tübingen, Hölderlin városa À ï píl 'jr II Tübingen az egyik legrégibb és leghíresebb német egyetemi város. A Baden-Würtenbergben, Stuttgartól délre fekvő egyetem Eberhard Karls herceg nevét viseli, alapításának dátuma 1477. A Neckar partján fekvő városkában ma 22.000 hallgató tanul 14 karon. Az egyetem arról is híres, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat ápol, számos külföldi diák tanul kint. A nemzetközi kapcsolatok az ELSA révén most egy magyar láncszemmel is bővülnek. Ennek keretében jövő tavasszal tübingeni diákok látogatnak el Budapestre, majd a magyar diákok meghívását viszonozzák még ugyan­ ebben az évben az ELSA tagok számára. Aki többet szeretne megtudni az ELSA Tübingenről, látogasson el a www.elsatuebingen.de honlapra. Aki szívesen részt venne a tübingeni diákok útjának a szervezésében, jelentkezhet Czumpf Eszternél, az ELSA Budapest cserekap­ csolatokért felelős koordinátoránál, eszter.czumpf@elsa-budapest.hu . Ez ELSA Budapestről a www.elsabudapest.hu honlapon juthattok több információhoz. Kovács Orsolya Zsuzsanna (PPKE, tübingeni ösztöndíjas) Czumpf Eszter (ELTE, ELSA) 22 13 �ítélet Az ellenőrök Amerikában Sikertörténet Kontroli-módra Azt hiszem, csak az Apám beájulna mániákusok, a Magyar Vándor rajongók és a frissen kelt Argo szerelmesei hördülnek fel azon, ha Antal Nimród pazar stílus-sziporkáját 2004 legjobb és legsikeresebb, nagy­ közönség előtt is ismert magyar film­ jének nevezi az ember. Tekintettel arra azonban, hogy az első gumi-börleszken az apák mellett minden jóérzésű mozirajongó is beájult; a nagy hévvel vándorló magyarok története képtelen volt kikeveredni az egymásra dobált, harmatgyenge helyzetkomikumok rengetegéből; az Argo pedig Guy Ritchie és Tarantino filmjeinek gát­ lástalan másolását nyilvánvalóan belül értelmezi a szabad felhasználás fo­ galmán, (csak éppen az esszenciájukat nem képes az istennek átmásolni a vászonra,) az előbbi hördüléseket az embernek valahogy nincs késztetése komolyan venni. Több, mint nyilvánvaló azonban, hogy a Kontroll nagyszerűsége (hibái ellenére) nem csak az előbbi három film viszonylatában tűnik ki. Annak ellenére, hogy stílusában távol áll a mainstream-től, egy erősebb populáris­ mezőnyben (bár hol vagyunk mi attól?) is bátran pályázhatna az előbbi címre. A való élet elől a föld alá bujdokolt Bulcsú történetének ugyanis van egy érdeme, amit többnyire keveset emlegetnek: ez a film anélkül tudott közönséget vará­ zsolni magának, hogy a tetszhalottságból ébredező populáris magyar film stíluskényszerének engedett volna, akár témában, akár megvalósításban. Sőt! Antal Nimród amellett, hogy egy eddig kevéssé ismert/szeretett/magyar részről megszokott stílussal tudta elfogadtatni magát szélesebb körben (teszem hozzá, első filmes rendező­ ként), olyan egyediséget is elkapott a filmjében, amiért nem lehet külföldre ugrani kölcsönbe, (inkább ők jöhetné­ nek hozzánk érte). Keresett, és modern magyar eredetiséget talált. Ezt sikeresen elfogadtatva pedig, méltán lett próféta a saját hazájában. A filmbemutató óta majd egy év telt el. Az ellenőröket azon túl, hogy hónapo­ kon keresztül nem lehetett kiszorítani a magyar mozikból. Magyarország hiva­ talosan is nemzeti színekbe öltöztette: a Kontrollnak jutott a megtiszteltetés. közönség kitörő örömmel, felállva éljenzett a könnyektől meghatódott rendezőnek, Antal Nimród a fiatal rendezők számára odaítélt, „Award of the Youth” díjat is átvehette. A következő próbatétel a Toronto Filmfesztivál volt, amely közismerten az amerikai és az európai filmgyártás legfontosabb találkahelyének számít. A filmet odakint ha másért nem, hát .minden szentnek maga felé hajlik a keze” alapon a magyar származású Robert Lantos - András Hámori kettős (az utóbbi a pénz nélkül maradt Sorstalanság anyagi megmentője) vezette Think Film Company vette a szárnyai alá. Vetítési jogait a déli szomszéd is megvásárolta; a jövőben hét amerikai nagyvárosban kerül majd bemutatásra. A történetnek azonban koránt sincs vége. Megfelelő irányítással és promócióval (meg persze rengeteg rangos szakember megnyerésével), akár a csillagos eget is be lehet mérni azzal a fránya célkereszttel. Bármeddig jusson a Kontroll, az eddigiekért is őszinte elismeréssel tartozunk neki. Nagyon rég nem jutott magyar film ilyen közel ahhoz, hogy bekerüljön az Oscar-gála döntőjébe, és ahhoz, hogy negyed­ magával ringbe szálljon a .Legjobb Külföldi Film” Oscar-díjáért. Szívből drukkolunk neki! 55- hogy képviselje hazánkat a 2005-ös Oscar gálán. Aztán jött a nyár, no meg a fesztiválok ideje. Az évenként Németországban megrendezésre kerülő, horror-pszichothriller-sci-fi témájú filmek Fantasy Filmfest elnevezésű nemzetközi megmérettetésén a nyitó gála dísz­ filmjeként vetítették (az összes német városban azonos kezdési idővel.) Minden valamire való európai fesztivál műsorra tűzte; többek között a Karlovy Vary-ban, az Amszterdami film­ fesztiválon valamint Edinborough-ban ismerhette meg Európa filmszerető közönsége. Emellett Cannes-ban, a legrangosabb európai filmünnepélyén is bemutatták, ahol amellett, hogy a 55 zs.m. 23 �PÁZMÁNY NAP PÁZMÁNY NAP tervezett programja 2004. október 20. 10.00-10.45 Címzetes egyetemi tanárok kinevezésének ünnepélyes átadása; - Dr. Bánáti János / Dr. Horváth Éva / Dr. Lomnici Zoltán plenáris üléssel összekapcsolva helyszín: Díszterem 10.45-12.00 Kerekasztal-beszélgetés Dr. Gáspárdy László / Dr. Vókó György/ Dr. Botos Katalin professzorokkal helyszín: Díszterem 12.00-13.15 Megemlékezés az 1956. október 23-i nemzeti ünnepünkről Színjátszó Társulat 1956 tudományos kerekasztal-beszélgetés Dr. Botos József / Dr. Kiszely Gábor / Dr. Wittner Mária / Dr. Zinner Tibor moderátor: Völgyesi Levente helyszín: Díszterem 13.15-14.30 Faültetés az udvaron Aktív Részecskék (zöld öntevékeny csoport) helyszín: udvar Filmvetítés Mikrokozmosz helyszín: 1. gyakorló 15.30-16.30 Filmvetítés rövidfílmek a börtön világáról Dr. Vókó György helyszín: 1. számú gyakorló 16.30-17.30 Felelősségünk a teremtett világért etika kereszténység és környezeti előadók: dr. Jávor Benedek, ifj. dr. Zlinszkyjános helyszín: 1. számú gyakorló 17.30-18.00 Közös átvonulás az Egyetemi Templomba 18.00-19.00 Szentmise helyszín: EgyetemiTemplom 2004. október 20. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 4. szám 2004. október 20. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Felmérés oktatóinkról Interjú Seereiner Imre Tanár Úrral Kémiadolgozat és történelemóra (Október 23.) Október 6. Néhány tudnivaló a HŐK választásokról Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek Hagyomány és tiszteletadás Pázmány szalon Szofi Egyetemi Színjátszó kör Egri gólyavér Eger, Bor, Buli = Gólyatábor! A tokaji bor Gasztrókultúra A szobor Elsa Tübingen Az ellenőrök Amerikában Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. október 20. Date Created Date of creation of the resource. 22004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1022kb+3338kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_4_20041020 Relation A related resource T00064 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_4_20041020 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/f27afe14747bcf0b9326495edda8ef8f.jpg 6cfdfae2145480b596b8e11d5ff0f74f https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/28abecde64f972f0f413e17ffa0e3865.pdf 454395f7f37415178033f10affb24d6d PDF Text Text J2.OO4O42.^ yiL évfolyam^ 3, szám e~mail: itelet01@hotmail.com hon lap: www.iak.ppke. h u/itelet 2004. április 29. �■ I MA u I „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt' (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Miénk a Világ! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A nem-is-olyan-rég-beköszöntött tavasz frissességébe, a végre-valahára-eljött Európai Unió eufóriája és talán nem utolsósorban a ka­ ri közélet felpezsdülése mintha mind ezt mon­ datná velünk: A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Boronkay Miklós (tel: 06 30/293 20 10) MIÉNK A VILÁG! A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gulyás Judit, Milisits Barbara, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szincsák Zsuzsa, Török Balázs, Zsellér Máté Munkatársak: Dedics Zsigmond, Dévényi Nóra, Erdélyi Ágnes, Fekete Borbála Ifeleki László, Szilvásy György, Vargha Bálint, Zalai Péter Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmaiLcom) kérjük! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel lánáraink emberközelben 2. A Passió a Pázmányon Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport Ha már utánzunk... Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével Beszélgetés Barta Zitával Felsőoktatási Információs Pont Beszámoló a Kari Tudományos Diákköri Konferenciáról PPKE-JÁK, Kan TDK eredménye Dúlt hiteink és a valóság Az alkotmányjogi TDK Filmajánló Glosszátor Párizs fénye Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness Oktatók — hallgatók Oktató-hallgató viszony a Karon A Szent Ignác Szakkollégium Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden Női szakasz e-mail cint: iteletOK^hotmail.com második oldal 3 4 6 6 7 7 8 9 10 10 11 12 14 16 17 18 19 20 21 22 23 24 Persze valamennyi örömünk mögé kérdőjel tehető: a tavasz pezsgé­ sét a nyári kánikula pre-vizsgaidőszaki lehelete, az Unió örömét a kétség kívül létező szkepszis, a kari események élményét a pesszimista-kötekedő-cinikus „elég ez?” kérdések savanyítják meg. A magunk részéről e néha cinikus, néha csupán ironikus, olykor egyenesen jogos kritikákat csak részben osztjuk. Nem célunk a nega­ tív hangulatkeltés: a vizsgaidőszak közeledtét úgyis érezzük, az uniós csatlakozás következményekről prejudikálni pedig nem szeretnénk. A kari eseményeket viszont továbbra is a lehető legkimerítőbben be akarjuk mutatni. Kapjon mindenki kedvet a tanszéki és a kari TDKkon való részvételre, az induló kari kamarazenekarhoz csatlakozásra, és általában a kínálkozó lehetőségek megragadására. Carpe diem, mondták egykoron, s ezen most nem a kilátástalan élvhajhászást ér­ tem, hanem a jelenben cselekvés perspektíváit: a múltat már nem alaMthaguk, a jövőt még nem éljük, cselekvésünk egyedüli lehetséges színtere tehát jelenünk marad számunkra. Ragadd meg a jelent! Lehetőségek márpedig számtalanok voltak az elmúlt hetekben: kari TDK, kerekasztal-beszélgetés a Passió című filmről, Tanáraink emberközelben két ízben is, Nato - és EU - konferenciák. Pro Facultate nap, és még sorolhatnám. Meg kell említenem, hogy a múlt számunkban feltett körkérdésre számos válasz érkezett, sőt még az azt megelőző (Neptun-rendszerrel kapcsolatos) kérdésünkre is. Nagy öröm, hogy a tanári karból is érke­ zett hozzászólás, karunk alapító dékánjának véleményét így szintén olvashagátok. Csak reménykedni tudok abban, hogy a lendült nem fogy el, és még többen kívánják véleményüket a nyilvánosság elé tárni. Qui tacet, consentire videtur, mondták régen, ha hallgatunk, beleegyezünk, amennyiben szólnunk kellett volna, és minden nehézség nélkül szól­ hattunk volna. A körkérdésekre szólnunk kell, és minden nehézség nélkül szólhatunk is. Aki ezzel a lehetőséggel nem él, az belegyezik a fennálló helyzetbe. Márpedig sok minden van, amibe nem szabad be­ legyeznünk! Ha megfelelő számú hozzászólás érkezik, minden eddigi témát újra fel fogunk vetni: nem késő tehát, hogy hozzászóljatok! Frusztrál a lap egyhangúsága? Tégy ellene, hogy ne így legyen! Öröm­ mel tölt el a lap sokszínűsége? Tégy érte, hogy így maradjon! A kari közéletben való még aktívabb részvételünk reményében ajánlom e számot a Kedves Olvasó figyelmébe! Boronkay Miklós (főszerkesztő) honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �li QO Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ ügyfélszolgálata, Felsőoktatási In­ formációs Pont figyelmébe ajánlja rendezvénysorozatát, amelynek programja: 2004. május 4. 15.00 2004. május 11.15.00 2004. május 18. 15.00 Helyszín: Egy mozijegy ára... Tisztelt Érdeklődd! Mi a sikeres pályázás titka? Dr. Vincze Krisztina (Magyar Ösztöndíj Bizottság) Short Orientation Seminar on Fulbright Scholarship Opportunities 2005-2006 / Tájékoztató a 2005-2006-os Fulbright ösztöndíj lehetőségekről Dr. Brückner Huba (Fulbright Commission) Oklevelek és bizonyítványok elismerése az Európai Unióban Dr. Mészáros Gábor (Oktatási Minisztérium Magyar Ekvivalencia és Információs Központ főosztályvezetője) A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ Díszterme, 1088 Budapest, Reviczky utca 6. A rendezvény ingyenes! Amennyiben részt kíván venni előadásainkon, kérjük, jelezzen vissza! További felvilágosítás; a Felsőoktatási Információs Pont munkatársainál Erdéiyben kigyulladt a dévai Böjté atya által épített Szoi^tai Gyermekotthon. Nyár eldén adták volna át a mezőgazdasá­ gi épületekből átalakított árvaházat. ' Hu szón valahány magyar gyermeket azon­ nal el kellett költöztetni, a beköltözése vá­ rók sorsa pedig bizonytalanná vált. Újra felépíteni szinte reménytelen - vagy mé^em (!). Sajnálkozunk csak (!) / vagy teszünk is valamit??? Kerek mindenkit, aki látta Mel Gibson Pas­ sió című filnyét, hogy mozijegyének árát az alábbi, számlaszámra fizesse be: Dévai Szent Ferenc Alapítvány Magyar Külkereskedelmi Bank Rt, 10300002-20145639-00003285 • a 411-5770-es számon, • a fip@hik.hu e-mail címen, • vagy személyesen, a FIP ügyfélszolgálatán a HIK aulájában. Mit csinálsz nyáron? Fiatalok fesztiválja 2004. július 12-17-ig - Csobánka Ki a szervező? A Chemin Neuf Közösség 1973-ban szüle­ tett, a katolikus egyház része. Az ökumeni­ kus elhivatottság miatt tagjai között nem­ csak katolikusok vannak, hanem különböző keresztény felekezetek tagjai is (protcstán„1....---------------- 1_\ A 1 1----------------sok, ortonoxok). A közösségben együtt nek a családos és szerzetesi hivatással elkö­ teleződött tagok, férfiak eg' k és nők egyaránt, akiket az Evangélium hirdetésének hi.d^C^éx.ö. és az egyház szolgálatának vágya köt össze. Programok: rumok, - szentmise, — kikapcsolódás, - kis­ csoportos beszélgetés. b ízelítőül: Mi a keresztény ima? Isten tényleg érdeklődik irántam? Mit jelent Istennek adni az életem? Isten mindent előre gondolt? Meg lehet-e minden bocsátani? Ambíció és hit a munkában. Hogyan szerethetek igazán? A hit vajon gyengeség? Szerelem... örökre? El lehet-e köteleződni örökre? ^elentkezés és információ: Sárvári Cecíliánál a (06-1) 235-ü088-as telefonszámon vagy a misszio@freemail.hu e-mail címen. Részvételi díj: 11.000-13.000,- Et. A pénz ne legyen akadály! Szeretettel várunk! — zsolozsma, - előadás, - tanúságtétcl, — fó­ lus est ars boni et aequi... Ez úton szeretném a HŐK nevében megkö­ vetni azon hallgató-társaimat - akik vélemé­ nyét a március 19-én megjelent Kari Lapban tolmácsoltad, kedves Barbara. Senki sem sért­ hető világnézetében - igazad van (!); tudjuk és valljuk: a lelkiismereti szabadság alapérték. Alapérték; és -jog (!). Mint Te is biztosan tudod - két joganyagot szokás elkülöníteni; ne­ vezetesen: a természet- és a tételes jogot. E két joganyag között a szemben állás nem szükség­ szerű; de jelen esetben, az összeütközés tapint­ ható. Értetlenül állok a tény előtt, hogy erre, a VII. évfolyam 1. számában közölt cikkedben, még csak nem is utaltál. Mire gondolok? Az utóvizsga-időszak feb­ ruár közepéig tartott. Nekünk, mármint a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek, és rajtunk keresztül a hallgatók közösségének célja, hogy a kari rendezvényeken minden polgártársunk részt vehessen, kivétel és meg­ szorítás nélkül. Ebben az esetben, a törvény­ szöveg a jog szellemét sérti, az alapelveket ve­ szi semmibe. A jog, szerény véleményem szerint, egyszer­ re tételezhető az emberi tudatban, és azon kívül. Ember és környezet - kölcsönösen hatnak egy­ másra. E kölcsönhatás révén alakítja ki az embe­ ri közösség, a közösséget összetartó, pillanatnyi szabályösszességet. Az említett szabályösszesség a változásban állandó. Az alapelvek pedig: bizto­ sítékként szolgálnak. Visszatérve tehát az általam hamisnak vélt, a köztudatban mégis rendíthetetlen, fenti megkülönböztetéshez, a CIC szelleme köve­ teli meg (!), hogy a karunk életében kiemelke­ dő jelentőségű felezőbál az utóvizsga-időszak lezárását követően kerüljön megrendezésre. (Zárójelben jegyzem meg, az utóvizsga-idő­ szak hallgatói és oktatói érdek, egyszerre. Eb­ ből következik, kedves Barbara, hogy a korai hamvazószerda nem jelenthet alapot az utó­ vizsga-időszak megrövidítésére sem (!).) A húsvét időpontját a csillagok jelölik ki a csillagok járása rajtunk, tehát a Hallgatói Önkormányzat képviselőin. a hallgatók közösségén, kívül eső körülmény. Arra kérlek, kedves Barbara, a későbbiekben csak akkor vesd szemünkre a kari szokások, ideihez ha­ sonló, hűséges megtartását; ha egykor, a HŐK képviselői, mi magunk, a hallgatók közössége, az égitestek mozgását képesek leszünk befo­ lyásolni (!). Hidd el, ami tőlünk telik, megtesszük... De, amint említettem, megkövetem, kép­ viselő-társaim nevében, az általad, kedves Barbara, megszólaltatott, szabadságukban megsértett, hallgató-társaimat. Őszinte tisztelettel: Teleki László IV/L / egy római katolikus - és európai. harmadik oldal �„Az egyetem katolikus jellegét kell erősítenem!” Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel Kránitz Mihály (1959), a Szentendrei Ferences Ginmáziumban érettségizett, öt év munka után 1982-ben jelentkezett az e$zt«É *gom£ szemináriumba. Másfel év katonai szolgilat után 1984-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Esz­ tergomban, majd folytatta Budapesten, a Hittudómányi Akadémián. 19894}enì szentelték pappá. Pa^dsztikáBöi dokto-, rált. Egy év káplám beosztás után két évet a római Gregoriana egyetemen töl­ tött, ahol dogmatika szaklicenciátust szerzett. 1993-tól tanít teológiát a leve­ lezd Tagozaton, eközben négy éven át prel^Étsu a Központi Papnevelő Inté­ zetben. 1995-től docens, majd 1996-tól tanszékvezető. 1998-2003 között a Leve­ lező Tagozat igazgatója. 2003. szeptem­ ber 1-tŐl a PPKE rektor-helyettese, - Rektorhelyettes Úr! Többször hangsú­ lyozta, hogy a rektorhelyettesi pozíció­ val nem feltétlenül csak a papírmunkák gyarapodnak. Milyen örömei vannak jelenlegi munkájában? Talán az előzőekből kiderül (Megjegyzés: a Rektorhelyettes Úr életútját is tartalma­ zó teljes inteqú az ítélet internetes válto­ zatában lesz olvasható - a szerk.), a pozí­ ciókat nem én keresem, hanem ezek talál­ nak rám. Amikor egy kis szabadkozás után úgy érzem, hogy talán mégis vállal­ nom kellene, akkor azt hiszem, ehhez megkapom a kegyelmet is és az erőt is. A felsőoktatás nem áll messze tőlem, én magam is még 1978-ban, bár nem hivata­ losan, mivel korábban egyházi iskolás voltam, de bejártam egyetemi órákra az érettségit követően. Próbálom előmozdí­ tani mindazt, ami egy új felsőoktatási in­ tézmény, nevezetesen a katolikus egyetem esetében követelmény. Lelkületben, tu­ dásban, struktúrában, személyekben. Ez a jelenlegi tevékenységem, az ebből fakadó öröm pedig az ennek a munkának való átadottság. Nem vagyok sztahanovista, hogy éjjel-nappal a kijelölt mennyiséget ledolgozva éljek, hanem hogyha nem do­ bog a szívem ezért a feladatért, nevezete­ sen a katolikus egyetemért, hát akkor tényleg csak „hideg lakatos” vagyok, aki csak kívülről nézi a feladatokat, és egy munkahelyet lát a hivatásában. így ezt a negyedik oldal ft * ■''AJ I egyetem. Hiszen a kath’ holosz, kath ’holon ezt jelenti, hogy egyszerre egész. Itt mindenki megtalálja a saját érdeklődé­ sének megfelelő témát, szakot, előadást, kart. Az is szeretném elérni, hogy az egyetem valóban adni tudjon a hallgatók­ nak egy olyan képesítést, amellyel a világ­ ban boldogulni tudnak. Tehát, hogy ez a katolikus jelleg megvalósuljon, ezért sze­ retnék a legtöbbet tenni, személyi kap­ csolatok építésével, mind a professzorok­ kal, mind pedig a hallgatókkal, és nem utolsósorban a személyes lelki életem, az imádság segítségével is. - Fél éve végzi munkáját. Melyik az a terület, amelyen úgy érzi, hogy a legtöbb eredményt tud felmutatni? feladatkört bárki elláthatná. Hogy miért vagyok itt? Az még magam számára is kérdés, de ezen nem gondolkodom. Igent mondtam erre a feladatra, és próbálom a tőlem telhető legjobbat megtenni. - Mit tart követendőnek elődei törekvé­ seiből? Milyen alapvető célkitűzései vannak? Nemrég elindult egy vállalkozás, - szeré­ nyen mondom, hogy tőlem indult ki - ne­ vezetesen, hogy elvisszük az egyetem hírét azokba a katolikus gimnáziumokba, ame­ lyek Budapesten és az ország különböző részein találhatók. A karok képviselői együtt, előzetes megbeszélés alapján men­ nek el az érettségizőkhöz, hogy ott megis­ mertessék, bemutassák az egyes szakokat, és karokat. Nagyon eredményes volt ez eddig. November és december hónapok­ ban már lezajlott egy periódus, most janu­ árban és februárban folytatódik a követke­ ző. Ennek a gyümölcsei már látszanak, például az a fogadtatás, amelyben a gimná­ zium igazgatói minket részesítettek, továb­ bá a számtalan kérdés, amely az érettségi­ zők részéről záporozott. Bízom benne, hogy ezek a diákok a jelentkezések során az első helyen a katolikus egyetemet fogják megjelölni. Ha nyílt napokon megismerik, hogy mi folyik itt, akkor talán bátrabban tudnak választani és dönteni. Egyetlen elődöm volt, a jelenlegi rektor úr. Említettem a vőlegény és a menyaszszony példáját. Ok is nagy elszánással ug­ ranak fejest a mélyvízbe, a közös életbe. Tulajdonképpen én is így kezdtem el a feladatomat. Majd meglátod... És meg­ láttam, ami nem volt könnyű. A teológián az időmet jobban be kellett osztani, az újat nem lehetett elhanyagolni. De lassan-lassan kezd kialakulni az a harmónia, amellyel nem elszakadva a teológiától, de hanyagul teljesítve az nem új rektorhelyettesi feladatkörömet, mégis­ csak a teljeset tudom adni. - Mi az amit a jövőben másképp csi­ Célkitűzéseimet valójában megszabta a nálna? kinevezésem. Az egyetem katolikus jelle­ hz új káplánnak és plébánosnak az az gét kell erősítenem. De végül is ez a fel­ alapelve, hogy „egy évig semmit ne vál­ adata mindazoknak, akik az egyetem bár­ toztass!”. Nem szabad beletenyerelni mely fakultására járnak. Már a nevében ott van ez a jelző, hogy katolikus. És ez semmibe. De azért ez nem jelenti azt, hogy egy év után viszont mindent a feje egy nagyon súlyos jelző lesz egy idő után, tetejére kell állítani. Én nem erről az olmivel ez egy olyan mérce, amelyet soha nem tudunk átugorni. Egy törekvés kell, j dalról nézem a struktúrát, az egyetemet. professzorokat, munkatársakat, hanem hogy legyen bennünk, hogy megvalósít­ úgy próbálom elősegíteni a már meglésuk azt, amit jelent, hogy egész legyen az �vöknek a tevékenységét, hogy ők a saját területükön igyekezzenek a legjobbat tenni, azt, ami a feladatuk. - Elvben rengeteg lehetőség volna kül­ földi ösztöndíjakra, rövidebb, esetleg egy-két éves tanulmányútokra, és ezek száma a csatlakozás után csak bővülni fog. Úgy tűnik, ezekkel a lehetőségekkel nem él megfelelően az Egyetem. Kíváne ezen változtatni, egyáltalán kinek a kompetenciája ez? Ez igaz. Nagyon sok kapcsolat van kül­ földi egyetemekkel — elég csak a hivata­ los honlapot megnézni -, tengerentúli egyetemekkel, katolikus egyetemekkel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedig hallgatókat, tanárokat küldhet ezen katolikus egyetemek karaira. Ez gyakorlatilag az elmúlt néhány év alatt épült így ki, aminek a kivitelezése még folyamatban van. Én is most ismerem meg egyrészt a listát, hogy melyek ezek az egyetemek, hogy mit ajánlottak fel, hiszen van egy külön keretszerződés mindegyikkel, melyek a bölcsészekre, jogászokra, informatikusokra illetve a teológusokra vonatkoznak. Még meg kell keresni azt a felelős személyt, aki a kapcsolattartásért, a kiküldetésért, a be­ számolókért tartozik elszámolással. Itt a hallgatók érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani. Egy kis időre, - hogy most ez két hónap, három hónap, fél év, egy év- minden hallgatóknakjó lenne kijut­ nia egy kis tanulmányútra, mert ez nagy mértékben tágítja saját horizontját és szakmai ismereteit. - Marad-e ideje a lelkipásztorkodásra, nem hiányoznak-e farkasréti hívek? Nagyon köszönöm a kérdést és a farkas­ réti hívekre való utalást. Épp a jövő hé­ ten keresztelek egy gyermeket, akinek if­ jú szülei a farkasréti közösségből kerül­ tek ki. Még nem voltak házasok, amikor hittanra oktattam őket. Amint valaki professzor lesz, rögtön hajléktalan is lesz. Nekem nincs lakásom, mindig be­ jelentkezem egy plébániára. Most is egy plébánián lakom, és így természetes mó­ don kerülök közel a hívekhez és a fiata­ lokhoz. Fel lehet nyugodtan keresni, megköze­ líthető vagyok. Most is tartok jegyes­ oktatást, ahogy említettem, nem egyet, többeket is keresztelek, gyóntatást is végzek, minden nap misézek, elvállalok néha zarándokútakat is. Legutóbb Teréz anya boldoggáavatására egy busznyi hí­ vöt vittem. És a farkasréti „báránykák’ azért megtalálnak. És, ha az ő házas hit­ tanuk hív meg engem egy kis beszélge­ tésre, azt örömmel elfogadom. Lelki na­ pokat pedig évente egyet-kettőt én is tar­ tok nekik. A teológiai karon pedig spontán módon kerülök baráti kapcsolatba hallgatókkal. Mivel őket tanítom is, ezért ott más a fel­ állás. A tanár-diák kapcsolatra eleve nem jellemző, hogy a hallgató megosztja a lel­ ki bajait a professzorával, de egyáltalán nem zárkózom el ez elől. Azonban az éle­ tem és a jelenlegi feladataim súlypontja valóban elsősorban az egyetem. - A Hittudományi Karon Ön többször szervezett a hallgatóknak különböző ta­ lálkozókat, ökumenikus alkalmakat, utazásokat. Legutóbb Debrecenbe és Máriapócsra szervezett buszkirándu­ lást, Lesz-e ideje-e, energiája, hogy ezt tovább folytassa.^ Amióta pap vagyok folytatom ezt. Azt hiszem az nem is lehet kérdés, hogy az embereket továbbra is összehozzam. Er­ re törekedtem mint kispap, pap, káplán vagy professzor. Óhatatlanul az embere­ kért élek, a közösség az elsődleges. Ah­ hoz, hogy fiatalok is egymásra találjanak, ahhoz jó és igényes programok is kelle­ nek. Ilyeneket próbálok szervezni. Erre a félévre is van már két-három program, amire a hallgatók már rá is bólintottak. Kevés a szervezés a diákok részéről, ha nincs meg bennük az elköteleződés, és sok más program is elszólíthatja őket. Ha viszont egy összejövetel jól sikerül, akkor az egy kis garancia arra, hogy a kö­ vetkezőre lesz egy kis mag, akik garantál­ tan eljönnek. Nemsokára egy indiai filo­ zófus jön a Fundamentális Teológia Tan­ székre. Ezenkívül lesz majd egynapos együttlét egy tanyán, ahol az Egyház és a közélet témájában fogunk beszélgetni régebbi teológusokkal, akik most már például önkormányzati képviselők. En­ nek lesz bűnbánati liturgia része is szentmisével, de játékos része is. Továb­ bá egy kolostort is meg fogunk látogatni Tiszaalpáron egy kiegészítős hallgatóval, aki bencés nővér. Tehát azt hiszem, hogy az egyéb zárthelyi dolgozatok és olvas­ mányok mellett jut ideje a hallgatóknak erre is eljönni. De talán épp én járok egy lépéssel mindig előrébb, a diákok nem is tudják annyira követni. Amíg az ember­ nek van hozzá egészsége, és megvan az a bizonyos lelkesedés, addig ezeket a prog­ ramokat ígérhetem. - A Jogi Karon az elmúlt fél év során sok emberrel találkozhatott. .. A Jogi Kar az a helyszín ahol a rektori hivatal is található, tehát nap mint nap átmegyek oda egy-két órára, jóllehet a főhadiszállásom a teológián van. Óha­ tatlanul is találkozom a hallgatókkal, de részt vettem a gólyatáborukban az utol­ só előtti napon és szentmisét mutattam be. Párbeszédre hívtam a hallgatókat, viszont olyan hatalmas a létszám, hogy itt az összefogás óriási feladatot jelent. Az elmúlt félév túl rövid idő volt arra, hogy igazán megismerjem akár a Jogi Kart, akár a Bölcsészkart, amely ráadá­ sul 25-30 km-re van Budapesttől. így ebben az esetben is a személyes kapcso­ lat stratégiáját tartom célravezetőnek, vagyis ahol barátaim vannak, onnan próbálok meg továbbindulni. Ók me­ sélnek arról, hogy mi folyik ott, milyen apróbb szerveződések, programok van­ nak, és ezeken keresztül igyekszem el­ jutni a hallgatókhoz. Ez még egy előt­ tem álló feladat, ezt elkötelezetten sze­ retném megvalósítani, - Milyen benyomás alakult ki a hallga­ tókról és az új kollégákról? Úgy látom, hogy olyan óriási az anyag a Jogi Karon, hogy a vizsgákra való felké­ szülés nagyon sok energiát kíván. Mind a hallgatók és mind a professzorok, - akik egyébként kiváló munkát végeznek - nagy próbatételnek vannak kitéve a szorgalmiés vizsgaidőszakban egyaránt. De a nagy létszámnak és a minőségnek együtt kell jelen lennie. Lovassy Attila ötödik oldal �Tanáraink emberközelben 2. Bolondok napján Másfél Dékán lé­ pett be micimackós nyakkendőben, gondolatban rózsaszín parókában érdeklődői körébe. Hogy is történt? Április elsején Bándi Gyula dékán úr és El Beheiri Nadja dékánhelyettes asszony volt vendége a HÓK szervezésében im­ máron másodszor megrendezésre kerülő „Tanáraink emberközelben” című est­ nek. Ismeretes, hogy ezeken az esteken karunk két (illetve három) oktatója vall életéről, az oktatás rendjében megszokott formalitás, távolságtartás és általában kö­ töttségek nélkül. Múlt alkalommal a kar alapításában közreműködő Zlinszky Já­ nos professzort és a Tersztyánszky házas­ párt látta vendégül a HŐK, most pedig jelenlegi dékánt illetve tanulmányi dékánhelyettest. Ha hozzátesszük, hogy a közönség második sorában foglalt helyet Szabó István dékánhelyettes úr, örömmel konstatálhatjuk, hogy a kar vezetése majdnem teljes létszámban jelen volt. Külön öröm, hogy a beszélgetést immár egyre inkább a hallgatóság irányíthatta: míg az első órában a két moderátor (Boronkay Miklós és Teleki László) kérdései alapján folyt a diskurzus, addig a második órában már számos hallgatói kérdés hangzott el. Kiderült például, hogy fiatalabb korában dékán úr súly­ emelő versenyeken, dékánhelyettes aszszony pedig úszóversenyeken indult eredményesen. Megtudhattuk továbbá, hogy dékán úr eredetileg rózsaszín parókában akart megjelenni bolondok napja alkalmából, ám ezt kollegái nem javasolták, így ma­ radt a micimackós nyakkendő... Ajó pél­ da ragadós, gondolnánk, ám a Bándi famíliában csupán a legkisebb fiú, ifj. Bándi Gyula szándékozik követni apját a jog útvesztőibe. Igaz ő olyannyira, hogy legszívesebben maga is dékán (vagy saját kifejezésével: „dékár”) lenne. El Beheiri Nádjától megtudtuk, hogy tízéves koráig muzulmán hitben nevelkedett, majd mi­ után áttért a keresztény hitre, azt tapasz­ talta, hogy a két vallás között kevés ellen­ tét van, viszont a kereszténység valami többletet ad a hívőnek az iszlámhoz ké­ pest. Beszélt továbbá az általa elvégzett bécsi jogi kar és a magyar jogi felsőoktatás különbségeiről... Hosszú lenne elmesélni mindazt, ami el­ hangzott azon az estén - ez nem is lehet célunk. „Aki kimaradt - lemaradt”. De ne búsuljunk: lesz még tanáraink emberkö­ zelben, szeretett tanárainkkal. Várunk mindenkit szeretettel! -MI- A Passió a Pázmányon Kerekasztal-beszélgetés a filmről Pontosan egy héttel a zártkörű, Pázmányos vetítés után a Lippay György Kör kerekasztal-beszélgetést szervezett Mel Gibson A Passió című, nagy indulatokkal kísért filmjéről. A meghívott vendégek, Kránitz Mihály rektor-helyettes, Zlinszky János alapító dékán, Sáry Pál adjunktus és Koltay Gábor filmrendező más-más nézőpont­ ból elemezték az alkotást. A film megtekintése után immár bizonyos­ sággá vált addigi sejtésünk, hogy a hatalmas vihar, amelyet kavart, valójában nem is ma­ gának a műnek szólt, hanem csak bizonyos körök által mesterségesen geijesztett, alapo­ sabban belegondolva valójában maga az Új­ szövetség ellen irányuló gyűlöletkampány­ ról volt szó. Semmi bántó, sértő nincs a filmben, a néhol valóban brutális jelenetek nem öncélúan a megbotránkoztatást szol­ gálják, hanem Jézus szenvedéseinek való­ sághű bemutatásán keresztül értünk vállalt áldozatának igazi mélységét kívánják meg­ jeleníteni. A kerekasztal-beszélgetés részt­ vevői is egyetértettek ebben. A kerekasztalt a szervező Lippay György Kör részéről Gerencsér Balázs nyitotta meg, majd Fodor György rektor úr köszöntötte a megjelenteket. Zlinszky professzor úr elő­ adásában tömören összefoglalta Krisztus perénekjogi hátterét, elemezve a zsidó főtanács hatodik oldal és Pilátus felelősségét a halálos ítélet megho­ zatalában. Sáry Pál tanár úr a film történeti­ leg vitatható elemeinek elképzelhető, lehet­ séges egyéb változatairól beszélt (hogyan tör­ tént pontosan a keresztre feszítés, a kereszt mely elemét vihette Krisztus a keresztúton, hogyan és miért állt be a halál, stb.), úgy gon­ dolta, valószínűleg nem mindenben teljes pontosságú az alkotás, de mindig hozzáfűzte, semmi bizonyosat nem tudhatunk, ezért akár úgy is történhetett minden, ahogyan azt Mel Gibson filmre álmodta. Koltay Gábor a filmes szakember nézőponqából tett néhány megjegyzést, de kitért a film által keltett in­ dulatok valós okaira is. Úgy gondolta: lehet, hogy nem mindenkinek áll érdekében az, hogy a krisztusi eszmék új táptalajra leljenek mai világunkban, mert ha az egyes ember lelkében, hitében megerősödik, majd meg­ erősödve, összefogva olyan közösséget alkot, amely eséllyel veszi fel a küzdelmet a lélek­ romboló, mai „kufárok” ellen, mindez a nap, mint nap tetten érhető, globális és helyi szin­ ten zajló folyamatok, az elüzletiesedés, a vég­ ső szellemi-lelki elsivárulás, a mindent egy­ beolvasztó nagy akarat, a pénz hatalma, a „fo­ gyasztó ember” egyeduralma (rabszolgasá­ ga?) ellen hathat. Végezetül Kránitz Mihály atya teológiai szempontból vizsgálta a film történéseit. Ezek után nézői kérdések zápo­ roztak a résztvevők felé. A filmet érezhető szimpátia fogadta a hallgatóságban, sokan el­ mondták: meghatározó, sokáig ható élmény­ hez jutottak megtekintésével. A beszélgetés két órás időtartama végül szűknek bizonyult, akárcsak a díszterem, ahol ismételten sokan már csak oldalt, vagy a folyosón állva jutottak helyhez. Újabb szép, közös élményben volt tehát ré­ szünk, és, ahogyan a film is megerősítette hitünket, úgy ez az este is reményt adott ar­ ra, hogy idővel egyre jobban erőre kap majd az, amiben annyira szeretnénk hinni: a Páz­ mányos közösség. -LGY- �Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport A többségi állam belső joga, szűkebben az alkotmány- és közigazgatási joga az állam szuverenitásának talán legfontosabb eleme. Fontos tehát kisebbségiként is ismerni az adott többségi állam alkotmányát, a benne rejlő és az általa elutasított lehetőségeket. Ugyanígy a központi és a decentralizált közigazgatási szervek által nyújtott lehető­ ségeket. Érdekes áttekinteni, hogy milyen jogszabályi háttere van egy-egy, a kisebbség számára fontos területnek, illetve (köze­ lebbről) tartalmaz-e az adott jogi környezet közvetlen vagy közvetett utalást a magyar­ ság képviseletére, szerepére. Mindezen kérdéseknek a határon túli magyarságra vetített kutatását tervezi elvé­ gezni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jo­ gi karának első határon túli magyar fiatalokat foglalkoztató tudományos műhelye, amelyet Flachbarth Ernőről, a felvidéki származású jogászprofesszorról, a két világháború kö­ zötti időszak egy, a felvidékiek számára meghatározó alakjáról neveztünk el. A kutatócsoportba eddig több mint húsz, II-V éves hallgató jelentkezett. A je­ lentkezők többsége erdélyi és felvidéki, de legnagyobb örömömre Kárpátalja is kellő mértékben reprezentált és van délvidéki kutatónk is. A kutatócsoport az Alkot­ mányjogi Tanszék keretein belül működik, Kilényi Géza professzor felügyelete mel­ lett. A kutatócsoport tagjait az Alkotmány­ jogi Tanszék olyan tudományos elismerés­ ben tudja részesíteni, mint például az egyénileg vagy szerzőtársként elvégzett kutatások évfolyam-, illetve szakdolgozat­ ként való szerepeltetése, továbbá a Kar fel­ állása óta rendszeresen működő Alkot­ mányjogi Tudományos Diákköri ülésén való előadása (amely magában rejti a kari, majd az országos TDK-n való megméret­ tetés lehetőségét is). Terveink között szerepel, hogy pályáza­ tok segítségével közös tanulmányutakat, vendégekkel előadásokat szervezhessünk, így még teljesebbé téve a kutatás élményét és a közösség összetartó erejét. A Flachbarth Ernő Kutatócsoport első ülését 2004. március 1-én tartotta, A je­ lentkezéseket nem zártuk le, szeretettel várunk minden közjog iránt érdeklődő ha­ táron túli magyar hallgatót! Komoly tapasztalattal gazdagodtam a kutatócsoport szervezése óta eltelt időben: nyilvánvalóvá vált ugyanis számomra, hogy a határon túli magyar hallgatók valós igénye, hogy egymásról tudjanak, a kérdé­ seiket megoszthassák egymással, és hogy megismerjék a másik elszakított régió problémáit (vagy örömeit). Röviden, hogy legyen egy hely, ahol mint határon túliak tudnak tenni valamit szülőföldjükért és sa­ ját boldogulásukért. Remélem a kutatási célok mellett ennek a kihívásnak is meg fog tudni felelni ez az új és hiánypótló kezdeményezés. Gerencsér Balázs (doktorandusz) Ha már utánzunk... Egy szép nyári napon épületünk előtti ^okadalomban boldog fiatalok feketéllettek könnyű talárban, fejükön négy-szögű' bojtos sapkával. Avatás volt. Az ön-irÓnia mindig jellemzett bennünket. így jutott eszembe az a történelmi anekdóta, amit Hans-Jürgen Rabe professzor barátom­ tól, a német jogász-egyesület akkori el-^ nőkétől sok éve hallottam. III. Frigyes: Vilmos a talár-vitát így döntötte el: „Die Juristen, diese Spitzbuben sollen die schwarze Robe tragen, damit man sie^ von weitem erkennen und ihnen aus Flachbarth Ernőről Flachbarth Ernő felvidéki származású jog­ tudós volt. március 1896. 3-án Gölnicbányán született, Egyetemi tanul­ mányait a Pázmány Péter Tudományegye­ tem Jog-és Államtudományi Karán végez­ te, ahol a Bethlen Gábor Kör és a Széche­ nyi Szövetség alelnöke volt. 1922-ben a felvidéki magyar pártok prágai titkára lett, illetve a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga ügyvezető al­ elnöke. Ebben a minőségében a népszö­ vetségi ligák kongresszusain és a genfi ki­ sebbségi kongresszusokon képviselte a fel­ vidéki magyarságot. A csehszlovák hatósá­ gok állandó zaklatása miatt kénytelen volt Magyarországra menekülni. 1933-tól a Felvidéki Tudományos Tár­ saság Budapesten főtitkára volt. Előadáso­ kat tartott itthon és külföldön, így a heidelbergi egyetemen 1934-ben. Főműve a nemzetközi kisebbségi jogok rendszeré­ ről szólt: System des internationalen Minderheitenrechtes. Geschichte des internationalen Minderheitenschutzes ­ positives materielles Minderheitenrecht. (Budapest 1937.) 1939-ben nevezték ki egyetemi tanárrá a Tisza István Tudományegyetem Jogbölcseleti és Nemzetközi Jogi lánszékére. 1949. június 16-ával a Pécsi Egyetem Nemzetközi Jogi lánszékére nevezték ki, amelyet 58 éves korában, 1954. december 12-én bekövetkezett haláláig vezetett. (forrás: Emlékkönyv Flachbarth Ernő tiszteleté­ re, Dr. Szabó Marcel (ed.); Budapest, PPKEJAK, 2002.) dem Wege gehen kann!” (A jogászok, ezek a csibészek csak hordják a fekete ta­ lárt, hogy messziről felismerhetők legye­ nek, és ki lehessen kerülni őket!). Az a gyanúm, hogy megint utánzunk. Filmekről. Ott avatnak ilyen talárban, sapkában, amit - micsoda tőlünk idegen rítus! - az ünnepség végén önfeledten ég felé lehet hajítani. Ugyanezekben a filmekben láthatók azok a jelvények, amelyeket neves egye-^ temek és college-ok diákjai ruhájukon alkalmakkor hordanak. Az embléma,’ ami elegáns sötét zakón igen jól hat, egy közösséghez tartozást jelent, amit büsz­ kén vállalnak. Nem lehetne inkább ezt utánoznunk? Gál Gyula Gál Gyula tanár úr kezdeményezéséhez csatlakozva az ítélet szerkesztősége fel­ hívja az illetékesek figyelmét arra, hogy a már létező kari (egyetemi) kitűzőt tegyék hozzáférhetővé minden hallgató számára - akár ingyen akár ellenérték fejében. Ja-^í vasaljuk továbbá a - Gál tanár úr által is szorgalmazott - kari jelvény elkészíttetését, melyet sötét zakóra, esetleg kendőre lehetne varrni. Úgy érezzük, jelhívásunk mögött sokan állnak, és a javasolt emblé­ mákra nagy igény lenne karunkon. hetedik oldal �Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével I^gre látv^áúlj^QS jelei vannak Karunkon a Hallgatói Öiil^nnáayzat Önkórraiányzat működéséműködésé­ nek. Gondolok itt alhajókirándulásra ^különböző előadások szervezésére, vagy az éppen szervi^ődö Pro Facultate-napra. Mindezen renifezvények lebonyolításához pénz kell. Sajnos a pénznek van egy ol)^n elkeserítő tulajdonsága, hogy so­ sincs belőle elég. Ami van, azt pedig, gondosan be kell osztani. Ezt a munkát végn B«p mint nap É gazdasági alelnöke, Ordas Eszter. Kérlek, mutatkozz be, néhány szóban. 83-ban születtem — Dunaújvárosban. Ott jártam áltanos iskolába, rajz tagozat­ ra, a Széchenyi Gimnázium angol tago­ zatára. Szerettem volna továbbtanulni pszichológia szakon - de ez nem jött össze (igazából meg sem próbáltam a fel­ vételit). Szülői unszolásra indultam el a jog felé. Nem voltam a gimiben magyar és töri faktos, ezért választottam a Páz­ mányt, ahova még a régi rendszerben felvételizhettem. Erre az egy helyre je­ lentkeztem, mivel ez volt az egyik leg­ szimpatikusabb iskola. Fel is vettek első­ re, most levelezős vagyok, de szeretnék majd nappalira átmenni, ha ez megold­ ható. Első évben nem voltam HŐK tag, másodévben az egyik HÖK-ös mondta, hogy új vezetés lesz, és szeretné, ha én is indulnék a választásokon. Amikor beke­ rültem, nem tudtam, hogy hol szeretnék tevékenykedni, aztán a gazdasági bizott­ ság alelnöki posztját vállaltan el. Rajzzal kezdted, aztán a pszichológia felé ori­ entálódtál, végül jogra jöttél. Ennyire szerte­ ágazó az érdeklődésed? Sok minden érdekel. Azért alakult így, mert mindenbe szerettem volna belekós­ tolni. Valójában az áll mindennek a hátte­ rében, hogy nem tudtam, mit is szeretnék csinálni, és a mai napig sem tudom, hogy mi az, ami igazán érdekel, és mivel szeret­ nék foglalkozni a későbbiekben. Az biz­ tos, hogy mindig mindenhol a közép­ pontban szeretek lenni. Eddig minden is­ kolámban benne voltam a diákönkor­ mányzatban. Szeretek első kézből meg­ tudni mindent - és igazgatni a dolgokat. Ez nem tudom, hogy mennyiben elfo­ gadható mások számára, de én azt gondo­ lom, hogy nekem ez így jó. Azóta is rajzolsz? Ha otthon vagyok és van egy kis szabad­ időm. De ez nem csak szabadidő kérdése. nyolcadik oldal kell hozzá ihlet, vagy valami hatás, hogy tudjak alkotni. Amikor kisebb voltam na­ gyon sok kiállításunk volt, több pályázatot is nyertem, és ez mindig inspirált, hogy újabb és újabb művek szülessenek. Most már csak hobby szinten rajzolgatok. De hát kevés időm van otthon, mert amint megyek haza, nővérem kisbabájával babá­ zom, most 10 hónapos. Ha pedig nem ba­ bázom, akkor a nyulammal, vagy a ku­ tyámmal foglalkozom. Hány testvéred van? Egy nővérem van, Ö 28 éves - elég nagy korkülönbség van köztünk. Dunaújvá­ rosban lakik. Főiskolára jár, a másoddip­ lomát csinálja. Segítek neki, amiben tu­ dok, meg ő is nekem. Igazi jó testvéri kapcsolat van közöttünk. Mi a feladata a gazdasági alelnöknek a HOKben? Nagyon sok feladat van, nagyon sok ,terhet” vettem a nyakamba, amikor el­ vállaltam az alelnöki tisztséget. Rengeteg felelőséggel jár. Ösztöndíjjak, szociálisés jegyzettámogatások kiutalása, a Hall­ gatói Önkormányzat éves költségvetés­ ének összeállítása, napi számlák elintézé­ se, minden rendezvénnyel, vagy bulival kapcsolatban. Jogi ügyletek is vannak. Minden napra jut munka bőven. Sok­ szor reggel, amikor bejövök még nem tudom, hogy mit fogok aznap tenni, de mindig tele van a dosszié az elintézendő munkákkal. Saját ügyeidet is mindig előre tervezed? A saját házi pénztáramat is mindig úgy ol­ dom meg, hogy legyen tartalék, próbálom a legjobban kihozni a pénzügyi dolgokat, és mindig próbálok befektetéseket keres­ ni, hogy a saját életemet megalapozzam. Ez mostanában, talán, elindul a maga út­ ján. Szüleim támogatnak a mai napig, de ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjón a mai világban, tenni és lépni kell. Ha meg tudom tenni: akkor most kell meg­ tennem. Valahogy meg kell alapozni a sa­ ját j övömet. Ha valaki előre tervez, előfordulhat, hogy nem mindig jönnek össze a dolgok, úgy, ahogy azt megtervezte. Hogyan viseled az ebből eredő esetleges kudarcokat.^ Nagyon rosszul viselem a kudarcot, de abban a pillanatban, ahogy nem úgy tör­ ténnek a dolgok, ahogy azt terveztem. ,felállók a padlóról”, és kitalálok egy má­ sik tervet. Nincs olyan, hogy valamin ke­ sergek, ha nem úgy jött össze, ahogy sze­ rettem volna. Közbejöhet bármi akár sa­ ját, akár mások hibájából, de nem szabad feladni, ha valamit igazán eltervez az em­ ber, az úgy kell, hogy legyen - bármi áron. Hosszabb távra is tervezel? 3-4 évre előre vannak elképzeléseim. Szeretnék majd elkezdeni egy másik is­ kolát is, de egyelőre így, hogy a gazdasá­ gi bizottság alelnöke lettem, nincs időm ilyesmin gondolkozni, hiszen felelek azért, hogy a diáktársaim időben meg­ kapják az ösztöndíjaikat, és hogy a HŐK gazdasági ügyeivel minden rendben le­ gyen. Ali lenne az a másik iskola, amit elkezdenél? Majd a közgazdasági egyetem, de ez még csak távoli terv. Jog és közgazdaságtan. Felvetődik bennem a kérdés: mennyire fontos számodra a karrier?' Úgy is kérdezhetném, a karrier vagy a család fontosabb számodra? Azt hiszem a karrier az nagyon fontos, de megpróbálom majd összeegyeztetni a kettőt. Szeretnék majd családot, de sze­ retném kialakítani a saját egzisztenciámat, függeni nem szeretnék senkitől. Anyagi­ lag nem szeretnék támaszkodni senkire, persze más téren igen, de azt nem tudom elképzelni, hogy valaki eltartson. Lukács Tamás �sa Beszélgetés Barta Zitával, a HIK Felsőoktatási Információs Pont vezetőjével Gondolom, sokan vagytok tagjai, vagy legalább is hallottatok a Hallgatói In­ formációs Központról (HIK). Azt vi­ szont kevesen tudják, hogy a HIK-ben működik a Felsőoktatási Információs Pont (FIP), amelynek vezetője, Barta Zita nálunk végzett a Pázmányon, Ve­ le beszélgettünk az intézmény szolgál­ tatásairól. s A felsőoktatási intézményekkel tartjátok vala­ milyen formában a kapcsolatot? Igen, elkezdtük a HŐK irodákkal felven­ ni a kapcsolatot. Megpróbáljuk a FlP-et a hallgatói önkormányzatok figyelmében ajánlani, hiszen a velük kialakított jó kap­ csolat a záloga annak, hogy a FIP minél ismertebb legyen a hallgatók között. Hogy kerültél a HIK-be? A vidéki felsőoktatatási intézményekkel is fel­ vettétek a kapocsaltot? Már korábban is a felsőoktatásban dolgoz­ tam, a Doktorandusok Országos Szövetsé­ génél, a nemzetközi kapcsolatokkal, és nemzetközi ügyekkel foglalkoztam. Majd egy kisebb kitérő után kerültem ide a HIK ügyfélszolgálatára, onnan neveztek ki a Fel­ sőoktatási Információs Pont vezetőjévé. A győri Széchenyi István Egyetemmel na­ gyon jó a kapcsolatunk és egyre több vi­ déki főiskolával és egyetemmel keressük az együttműködési lehetőségeket; azért, hogy az Információs Pont szolgáltatásait minden hallgató igénybe vehesse, aki sze­ retné. Mivel foglalkozik a HIK? A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ 2003 elején indult el, mint az Ok­ tatási Minisztérium (OM) egy speciális hát­ térintézménye. 13 teremben 300 számító­ gépen biztosítunk Internet hozzáférést. Ed­ dig 9-10 ezer felhasználónk van. Pontos számot nem tudok mondani, hiszen napon­ ta változik, lejárnak a regisztrációk, és jön­ nek új emberek. A regisztrált tagjaink kap­ nak egy 50MB-S tárhelyet és egy saját e­ mail címet. Tőlünk hozzá tudnak férni az elektronikus információszolgáltatáshoz, amely az OM adatbáziscsomagja (pl. Web of Science). Van egy könyvtárunk, ahol több ezer kötet van. és folyamatosan bűvöl. Főleg jegyzete­ ink és tankönyveink vannak. Továbbá, egy on-line katalógusunk is, ahol érdemes meg­ nézni, hogy meg van-e a keresett könyv. Ha esetleg nincs, akkor írni kell egy e-mailt, és a legközelebbi rendelésnél beszerzik. Emellett működik már gyermekmegőrző is (ami ugyan nem sok egyetemistát érint - de azért akadnak néhányan). Lehet ezen kívül szkennelni, nyomtatni és CD-t íratni is. A HIK-hez tartozik egy könyvesbolt, ahol a regisztrált tagjaink 10% kedvezménnyel vá­ sárolhatnak. A HIK-ben működik a Felsőoktatási Infor­ mációs Pont, amely egy olyan integrált ügy­ , félszolgálat, ami segít a hallgatóknak választ adni a felsőoktatással kapcsolatos kérdéseik­ re. Van egy internetes adatbázisunk, ame­ lyen rengeteg információ található, valamit K van személyes ügyfélszolgálatunk is április elsejétől 3 munkatárssal, akik reggel 8 és es­ te 20 óra között állnak a hallgatók rendelke­ zésére. Ezen kívül telefonon, vagy e-mailen is meg lehet minket keresni. Beszélnem kell még rendezvényeinkről is. Például májusban szervezünk egy előadás­ sorozatot, ahol a magyar ösztöndíj bizottság és a Fulbright Bizottság fognak az ösztöndíj lehetőségekről tájékoztatót tartani. Az OM ekvivalencia főosztályáról is jön egy munka­ társ, aki a magyar diplomák EU-ban történő elismertetéséről fog beszélni. Szervezünk tanfolyamokat is. Elsősorban nyelvi tanfo­ lyamokról van szó, de jelenleg a legnépsze­ rűbb az EU-s pályázatíró tanfolyam. Ezekhez a fent említett információkhoz és adatbázishoz mindenki hozzáférhet, vagy csak a HIK tagok? Mindenki számára elérhetőek a FIP szolgál­ tatásai, attól függetlenül, hogy a HIK-ben regisztrált tag, vagy sem. Aki nincs regiszt­ rálva, az kap egy látogatói kártyát, azzal be­ jöhet, és igénybe veheti a FIP szolgáltatása­ it. Persze a tanfolyamokon csak regisztrált tagok vehetnek részt. Mekkora a könyvtár jogi szakkönyv gyűjtemé­ nye? Ezt így pontosan nem tudom megmondani, de lemehetünk utánanézni. (Lementünk, utánanéztünk, és azt tapasz­ taltam, hogy a nálunk használatos tankönyvekjelentős része megtalálható a könyvtár­ ban; amelyeket kölcsönözni ugyan nem le­ het, de fénymásolni belőlük: igen.) A felsőoktatási információs pont elérhe­ tőségei: Budapest VIII. Reviczky u. 6. (aula) E-mail; fip@hik.hu Telefon: 411-57-70. Dóbai Balint (Menned kellett... ) Menned kellett, de lábadon a cipő ólomként tapadt a Maghoz, mît az Idő végén se érsz el. A Maghoz, mi faradtan tar^a össze a Golyót, hogy álmatlan munkája gyümölcsét áldatlan kölykei szaggassák sz^el. Repültél volna, a magasság ujjaid hegyét legyezgette lágyan, de nem ért el. Régen láttam arcod, talán reggel, a tükörbe’, vagy a metrón, míg körbe­ körbe járta útját, s időnként tükröt varázsolt ablakára (mibe önként-, önkéntelen néztelek) a sötét. kilencedik oldal �oo® Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ ügyfélszolgálata: FELSŐOKTATÁSI INFORMÁCIÓS PONT A HIK ügyfélszolgálat (Felsőoktatási Infor­ mációs Pont) a HIK olyan szolgáltatása, amely mind a HIK látogatói, mind a külső felhasználók részére naprakész adatbázis­ ból, a felsőoktatási (hallgatói, oktatói és ku­ tatói) létet érintő kérdésekre ad válaszokat. Az Felsőoktatási Információs Pont egy olyan újszerű felsőoktatási szolgáltatás, mely iránytű szerepet kíván betölteni a fel­ sőoktatással kapcsolatos információk biro­ dalmában és segít eligazodni az információ­ rengetegben. Ezen ügyfélszolgálat a HIK lá­ togatói és a külső felhasználók részére nap­ rakész adatbázisból, a felsőoktatási (hallgatói, oktatói és kutatói) létet érintő kérdések­ re ad válaszokat. A hallgatók valamint az ok­ tatók és kutatók a HIK Felsőoktatási Infor­ mációs Pontján keresztül így egy helyen kaphat érdemi tájékoztatást és segítsé­ get a hallgatói, oktatói valamint a kuta­ tói léttel és életvitellel kapcsolatos kér­ désekben. 1. A Felsőoktatási Információs Pont infor­ mációszolgáltatásának tárgyköre Az FIP ügyfélszolgálat célja az, hogy a felső­ oktatási léttel kapcsolatos kérdésekre vála­ szoljon. A HIK Felsőoktatási Információs Pontja a következő területeken végzi az információ­ szolgáltatást: X általános tájékoztató az Oktatási Minisz­ tériumról; X felvételi-, továbbtanulási- és posztgradu­ ális képzési tájékoztatás és tanácsadás; X külföldi- és belföldi ösztöndíj és pályá­ zati tájékoztatás, tanácsadás; X európai Unóval és a tagsággal kapcsola­ tos tájékoztatás (különös tekintettel az oktatás világára); X diákhitellel kapcsolatos tájékoztatás és tanácsadás; X diákkedvezményekkel (diákigazolvány­ hoz kapcsolódó kedvezményekkel) kap­ csolatos tájékoztatás, tanácsadás és ügy­ intézés; X nyelvi képzés, nyelvvizsga tájékoztatás és tanácsadás; X hallgatói jogsegély; X karrier irodák tevékenységének bemuta­ tása, működésükkel kapcsolatos hírek, információs közzététele; X kutatói mobilitással kapcsolatos infor­ mációk; tizedik oldal X esélyegyenlőség program; X szabadidős programok. 2. A HIK Felsőoktatási Információs Pont elérhetősége: A HIK Felsőoktatási Információs Pontja na­ pi 12 óra időtartamban (hétfő-péntek 8.0020.00, szombat 10.00-18.00) biztosít sze­ mélyes elérést az érdeklődőknek. A szemé­ lyes kapcsolat a következő kommunikációs csatornákat jelenti: o személyes megkeresés a HIK épületében (Bp. Vili. Reviczky u. 6. aula); o telefonos ügyfélszolgálat (06-1-4115770); o e-mail-en érkező kérdések megválaszolá­ sa; (ugyfelszolgalat@hik.hu; fip@hik.hu). Internetes portálon kereshető információs bázis „Tudásbázis” (http://www,hik .hu/index.asp?r=198 vagy a www.fip.hu FIP Tudásbázis menüpont alatt) a nap 24 órájában az érdeklődők rendelkezésére áll. 3. Együttműködő partnerek A HIK Felsőoktatási Információs Pontja 2003. szeptemberétől többek között a kö­ vetkező szakmai szervezetekkel illetve in­ tézményekkel együttműködve kezdi meg az információszolgáltatást: OM, KM, EU Magyarországi Delegáció, OFI, MÖB, Fulbright Bizottság, Francia Intézet Pályázati Irodája, DAAD, TEMPUS, Mobilitás, Márton Áron Szak­ kollégium, Esélyt a Tanulásra Közalapít­ vány, Felsőoktatási Pályázatok Irodája, Di­ ákhitel Rt, Diákbónusz Kht, Balassi Bálint Intézet, HÖOK, FEKOSZ, Apertus Köz­ alapítvány, Felsőoktatási Diákegyesületek Szövetsége. Az információszolgáltatásban együttműkö­ dő partnerek körét a HIK folyamatosan bő­ víti, és igyekszik valamennyi szakmai szer­ vezettel szakmai együttműködést a fent ne­ vezett cél megvalósítása érdekében kiépíte­ ni, Természetesen a HIKjelen tevékenysége nem a többi speciális feladattal rendelkező felsőoktatási háttérintézmény hatáskörének elvonását célozza, hanem pont ellenkező­ leg: az ügyfélszolgálati feladataik egy részé­ nek átvállalását (az intézmények ilyen irá­ nyú tcher-mentesítését) jelenti, valamint egy újabb kommunikációs csatorna lehető­ ségét kívánjuk nyújtani. Beszámoló a Kari lüdományos Diákköri Konferenciáról Az Országos Tudományos Diákköri Kon­ ferenciákon eddig elért kiegyensúlyozottan jó eredményeink megőrzése reményében tartottuk meg április 5-én - az elkövetkező, 2005. tavaszán Győrött megrendezésre ke­ rülő OTDK-ra való felkészülés első lépé­ seként - a „Tavaszi” Kari Tudományos Di­ ákköri Konferenciát. A Kar összesen negyven - előzetesen Kari TDK-n bemutatott - dolgozatot nevezhet majd az OTDK-ra, így az egyes intézetek a most megrendezett „Tavaszi” és a következő félévben megrendezésre kerülő „Őszi” Kari TDK-ra összesen 6-6 dolgozatot nevezhet­ tek, illetve nevezhetnek be. A Bíráló Bizottság tagjai külön-külön értékelték az egyes szerzők írásbeli munká­ ját és szóbeli előadását, valamint a dolgoza­ tokhoz kapcsolódó opponensi bírálatokat. A Bíráló Bizottság a következő szerzőket és opponenseket részesítette díjazásban: I.helyezés: Könezöl Miklós: A Tyrannis egyes kérdései az ókori görög állambölcseletben Konzulens: Dr.Péteri Zoltán Il.helyezés: Csorna Zsuzsa: Bankműveletek Konzulens: Dr.Halász Zsolt Il.helyezés Burai-Kovács János: Közvetett károkozás közvetett kár Konzulens: Dr.Lábady Tamás Ill.helyezés Hős Nikolett: A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Konzulens; Dr.RadnayJózsef Ill.helyezés Kosztyu Tamás: A kereszténység szerepel­ tetésének kérdése az európai alkotmány­ ban Konzulens; Dr. Szabó Marcel Díjazott opponensek Nagy Márton Tóth Áron Boronkay Miklós Józsa Erzsébet Beréti Krisztián A Kar és a Bíráló Bizottság nevében gratulá­ lok minden szerzőnek és opponensnek, vala­ mint külön köszönetét mondok a konzulens oktatók segítő közreműködéséért, bízva ab­ ban, hogy az elkövetkező „Ószi” Kari TDK, majd az OTDK rendezvényén is számítha­ tunk értékes, a Kar „tudományos megítélé­ sét” tovább erősítő támogatásukra. dr.Landi Balázs Kari TDK titkár �V- PPKE-JÁK, Kari TDK eredménye /2004. április 5./ Dolgozat címe Név Tanszék Konzulens Opponens 1. Szabó Dóra Rebeka A részesség - különös tekintettel a bűnsegédre Büntetőjog Dr.Újvári Ákos Nagy Márton 60 Feltételesen 2. Sipter Orsolya Ajnácska Ölni vagy halni hagyni, avagy a halálbüntetés és a tényleges életfogytiglani szabadság-vesztés összehasonlítása Büntetőjog Dr. Újvári Ákos Nagy Márton 66 Feltételesen 3. Krámer Veronika Differenciált bánásmód és nevelés a büntetésvégrehajtásban Kriminológia Dr.Tamási Erzsébet Seres Tamás 83 4. Orosz Márta A fiatalkorúak pártfogó felügyelete a gyakorlatban Kriminológia Dr.Tamási Erzsébet Horváth Linda 87 5. Szabó Edit Internet és Versenyjog Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Tóth András 87 6. Somogyi Áron Mátyás Az ipari tulajdon egyes tárgyai a versenykorlátozó megállapodások tilalmának tükrében Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Csépai Balázs 83 7. Szilágyi Pál Béla Az Európai Közösségek Fúziós Rende­ letének (The EC Mcrgcr Regulation) 2001-2004-es reformja és a magyar szabályozás szükséges változtatásai Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Csépai Balázs 97 8. Hős Nikolett A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Munkajog Dr. Radnay József Dömötör Szilvia 101 9. Rumi Tamás Az igazságtétel zsákutcája Magyarországon; Jogbölcselet Jog, múltértékelés és külhoni példák - avagy ellentmondások ajogállam eszméjében? Dr. Varga Csaba Csatári Zoltán 87 10. Könezöl Miklós A tyrannis egyes kérdései az ókori görög állambölcseletben Állambölcselet Dr. Péteri Zoltán Váczy Zoltán 114 11. Szabó Krisztina Fenus nauticum Római jog Dr. El Beheiri Nadja Tóth Áron 92 Feltételesen 12. Kéri Zoltán A végrendelet érvényessége és hatályossága Római jog Dr. Andrási Dorottya Boronkay Miklós 92 Feltételesen 13. Szilvásy György Péter Az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek múltbeli és aktuális kérdései Alkotmányjog Dr. Kilényi Géza Budaházi Árpád 94 14. Kiss Márton Gábor Érvénytelenség a közigazgatási jogalkotásban és jogalkalmazásban Közigazgatási Dr. Seereiner Imre Dr. Gerencsér Balázs 83 15. Nyéki Renáta A bankkártya, mint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz szabályozási kérdései Pénzügyi jog Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva Hajdú Csaba 84 16. Csorna Zsuzsa Bankműveletek Pénzügyi jog Dr. Halász Zsolt Mészáros Dóra 108 17. Princz Gergely Ajóerkölcsbe ütköző szerződés Polgári jog Dr. Lomnici Zoltán Király Éva Mária 81 18. Szende Zsófia A megbomlott értékegyensúly helyreállítása Polgári jog az építési szerződések hibás teljesítése kapcsán Dr. Lábady Tamás Józsa Erzsébet 90 Pontszám Helyezés Megjegyzés III. Feltételesen I. II. Feltételesen 19. Burai-Kovács János Közvetett károkozás-közvetett kár Polgári jog Dr. Lábady Tamás Dóda Balázs 107 20. Kelemen Ilona Tünde A betegjogi képviselők helyzete Magyarországon Polgári jog Dr. Jobbágyi Gábor Mód Kristóf 94 Feltételesen 21. Schlemmer Tamás A fájlmcgosztás jogi kérdései Amerikában és Magyarországon Polgári jog Dr. Koltay András Wittner Márton 83 Feltételesen 22. Boros Balázs Sándor Búza László elmélete a programjellegű normáról és a soft law Nemzetközi közjog Dr. Kovács Péter Beréti Krisztián 85 Feltételesen 23. Fórika Zsolt A kollektív jogok és a kisebbségi autonómia kérdése a nemzetközi jogban Nemzetközi közjog Dr. Kovács Péter Pál Laura 82 Feltételesen 24. Kosztyu Tamás A kereszténység szerepeltetésének kérdése az európai alkotmányban Európajog Dr. Szabó Marcell Oláh Viktória 100 Nemzetközi magánjog Dr. Szabó Sarolta Ujfalussy Zsolt 98 25. Egyed Annamária Nemzetközi fizetési ügyletek, különös tekintettel a bankgaranciára Díjazott opponensek: Feltételesen javasolt dolgozatok szerzői: 1. Nagy Márton 2. Tóth Áron 3. Boronkay Miklós 4. Józsa Erzsébet 5. Beréti Krisztián 1. Szabó Dóra Rebeka 2. Sipter Orsolya Ajnácska 3. Rumi Tamás 4. Szabó Krisztina 5. Kéri Zoltán 6. Princz Gergely 7. Kelemen Ilona Tünde 8. Schlemmer Tamás 9. Boros Balázs Sándor 10. Fórika Zsolt 11. III. A dolgozatok témájának jelentős átfedése miatt felülvizsgálan dó nevezések: 1. Csorna Zsuzsa 2. Nyéki Renáta tizenegyedik oldal �.í rassam iteb íi ■* u Dúlt hiteink és a valóság „Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedút? Lángot ki lehel deres ágra? Kifeszül föl a szivárványra? 5 dúlt hiteknek kicsoda állít Káromkodásból katedrálist?” (TVíi^y László: Ki viszi át a szerelmet) Kik vagyunk? Mik vagyunk? Kik le­ hettünk volna? Kik lehetnénk? Talán minden eddiginél sürgősebb feladat az egyszerűen hangzó, de nehezen megválaszolható kérdésekre felelni. Ha fontosnak érezzük közösségi identitásunk megőrzését - melynek előfeltétele, hogy egyáltalán tisztá­ ban legyünk jelentésével -, nem árt tisztázni egy s mást. A magyar iden­ titás jelene és „aprópénzre váltásá­ nak”, azaz a hétköznapok gyakorla­ tává tételének esélyeit szeretném rö­ viden boncolgatni egy sajátos aspek­ tusból. Az összetartó erő, annak megnyugtató ér­ zete, hogy van valami, nem is kevés, ami közös bennünk, biztosítja azt, hogy egy közösség valóban közös értékek, hitek mentén, egységben tudjon gondolkodni és cselekedni. Miért olyan fontos ez? Úgy gondoljuk, hogy mi, itt közösségben kép­ viselünk olyan értéket, amely egyszeri, megismételhetetlen, elvesztése tehát nem csak számunkra lenne fájdalmas. A ter­ mészettudósok szerint egy mégoly jelen­ téktelen állat- vagy növényfaj kihalása is pótolhatatlan veszteség - egy népé annál inkább tehát. És ha a fizikai pusztulás sze­ le már meg is csapott minket, a rohamos és egyelőre kezeletlen/kezelhetetlen né­ pességfogyás útján, most inkább a lelki, szellemi pusztulásról beszélek. Mert tel­ jességgel mindegy, hogyan hívják a Kár­ pát-medencében élő népcsoportot, mi­ lyen a zászlaja vagy felségjelzése, ha iden­ titását elveszti, teljes, fizikai pusztulása is csak idő kérdése lehet. Mai világunkban, a sajátos politikai kör­ nyezet hatására, mintegy ellenreakció­ ként törtek a felszínre bizonyos körök­ ben a nemzeti identitás külső megnyil- tizenkettedik oldal i * Jrr^ r- *¥ t 1 V i'*, Hollósy Simon: Rákóczi-induló vánulásai. Kérdés azonban, hogy ez mennyire felszínes csupán, mennyire csak a dac szülte, és mennyi belőle, ami ténylegesen, mélyen átélt. Az azonban nem kérdés, hogy ez az identitás egyelő­ re gettó-jellegű, önmagában képtelen egy ponton túli további terjeszkedésre (ez a pont pedig valószínűleg már elérés­ re került), mert képtelen ellensúlyozni az elmúlt évtizedek berögződéseit és a jelen - leginkább a média által terjesztett - véleményterrorját. Nem is a véle­ ményterror itt a megfelelő szó, hiszen a média meg sem próbál másik alternatívát felvázolni: egyszerűen szisztematikus munkával kiirtja nézőiben a gondolko­ dás ajándékát, a végletekig lecsökkenti az egyes ember szellemi mozgásterét, rá­ adásul olyan ravaszul, hogy eközben ne­ ki látszat-táplálékot ad, így a néző azt gondolja, van ismerete, véleménye a vi­ lágról, melyet szabad elhatározásából szerzett és alakított ki. Persze az erre al­ kalmas környezet teszi ezt lehetővé és az egyéb impulzusok gyengesége akadá­ lyozza meg a folyamat lassítását. Nehéz itt mindent a kommunista évtizedekre fogni: világszinten zajlódó folyamatok­ ról van szó, amelynek üteme és kompro­ misszumképtelensége nem sok jóval ke- csegtet az emberiség jövőjére nézve. De - némi túlzással ~ kit érdekel az emberi­ ség, amikor megvan nekünk a saját ba­ junk? Mi az, ami - még, egy kicsit - összetart, összetarthat minket? Csakis az a közös kincs, amit az évszázadok alatt felhalmoz­ tunk magunknak, és ami még nem ment veszendőbe. És még egy: a túlélés közös akarata. De közös kincseink igazi élveze­ tét jobbára meggátolja önnön felszínessé­ günk. Szeretjük költőinket, Petőfit, Adyt, Babitsot, József Attilát. Közülük talán Ady az, aki a legörökebb érvénnyel bír. Aki ma is szórul-szóra ugyanazt mondaná, mint egykor. Akinek szavai a magyar történe­ lem minden egyes percében (már meg­ írásuk előtt is!) érvényesek voltak és lesz­ nek. A vívódó, tépelődő, szenvedő és szenvedélyes, harcos, dacos magyar pro­ totípusa ő. Igen, mi is vívódunk, szenve­ dünk, harcolunk, ha kell, és mindig, min­ denhol dacosak vagyunk. És szeretünk Adyra hivatkozni, anélkül, hogy ismernénkjellemét és munkásságának legjavát. Márai kultusza sem véletlen. Öt azono­ sítjuk „A polgár”-ral, aki minden helyzet­ ben erkölcsi alapállása szerint, az értékőr­ zés és építkezés útján munkálkodott. De �vajon polgárok vagyunk-e mi is? Művelt­ ségünk néhány generáció alatt üressé, té­ vévetélkedők helyezettjeinek szintjére esett vissza. Erkölcsi magatartásunk kompromisszumokkal terhelt, mintha beletörődtünk volna, hogy ez a világ már mást .kíván” tőlünk. Wass Albert is „sztáija” lett mai identitásunknak. Egyszerre tragikus sorsa, Erdély utáni múlhatatlan nosztalgiánk és valóban gyönyörű írásai által. De más olvasni a regényeket szobánk kényelmes zugában és más ott állni az erdélyi havasokon. Ót is csak ak­ kor érthetnénk meg igazán, ha időrőlidőre elzarándokolnánk a mesebeli tájak­ ra, szóba elegyednénk az öreg székelyek­ kel, és kezünkben egy pohár szilvapálin­ kával, elszakadva a mocskos valóságtól, belebámulnánk néha az erdélyi éjszakába. Történelmünk is identitásunk erősítése felé hat. Tragédiákkal terhelt, de mámo­ ros pillanatoktól édes történelem. Egyet­ len forradalmunk sem győzhetett. De ta­ lán éppen ez adja az irántuk érzett nosz­ talgiát. A győztes forradalmak máshol mind, kivétel nélkül igen hamar elferdül­ tek, és a győztesek terrorjává alakultak. Mi nem győzhettünk, ezért maradhatott tiszta 1703, 1848 és 1956 is. Trianon. Amiről sokszor nem merünk, nem lehet beszélni a teljes nyilvánosság előtt. Egyáltalában jellemző, hogy még mindig akadnak olyan témák, amelyek csak zárt körben kitárgyalhatóak, elkerül­ ve az alaptalan vádakat és gyűlöletet. Pe­ dig Trianonról is beszélni kellene. Érzé­ kelve a realitásokat, nem táplálva ma­ gunkban csalfa reményeket. De tisztába tenni azt, ami történt és kidolgozni a le­ hetőségek maximumát, amit ellene tenni tudunk. Őrizve identitásunkat a határok mindkét oldalán. Segíthetünk ebben egy­ másnak, mi, szerteszakadt magyarok. Sőt, csak együtt lehetünk hatékonyak. A vá­ gyakozást Erdély, Felvidék, Kárpátalja vagy a Délvidék iránt nem tudjuk és nem is akaijuk megölni magunkban. Anti-kommunizmus. 1956 véréből táp­ lálkozó, de a mai napig aktív küzdelemre késztető erő. És mindaddig az lesz, amíg a múlt árnyai velünk élnek. De ez nem egy-két generáció kihalásának kérdése. Az „eszme” és annak átkai még jóval tovább velünk maradnak majd. Nem a felszínen, de a lelkekben, az érdekekben, a falakba, a bőr alá ivódva. Fel kellene fedezni a magyar vidéket is. Budapestre koncentrálódva és még né­ hány nagyobb városba bezárva lehetetlen, ségekben éli át dúlt hiteinket. A kulcs­ hogy egészséges nemzet éljen e tájon. Ki­ kérdés, amelyre adott egyéni válasz szabadulva a város fogságából, mint a ful­ azonban kinek-kinek magatartásából dokló, ha levegőhöz jut, hörgünk még jó előbb-utóbb úgyis megismerhető lesz: a darabig. Hogy aztán igen hamar visszatér­ felelősség kérdése. Mert a demokrácia jünk, és tovább fuldokoljunk. nem teremtődik meg csupán intézmény­ Hitünk. Amely megrendült, amely már rendszerének megszilárdulásával. A de­ részben csak formálisan, részben úgy sem mokrácia mindenkitől az egyéni felelős­ él már, de mindenképpen átalakult és néségvállalását követeli meg. El kell fogad­ mi sötét cinizmussal szemléli a világot. nunk, hogy nem lehet mindenkit meg­ Átalakítottuk hitünket, igazodva a ,monyerni magunknak, ez nem is lehet cél. dern” világhoz, elveszítve mélységét, iga­ Tudnunk kell, hogy jelenleg Magyaror­ zi tartalmát. Olyan kompromisszumokat szágon belül is egy szellemi gettóban kötünk nap mint nap, amelyeket nem élünk. Hiányt szenvedünk olykor minőlenne szabad, de azzal mentegetjük ma­ ■ ségi szakemberekben. Erkölcsi alapokon gunkat, hogy ma - csak így lehet. alkotó politikusokban, jó tollú újságírók­ Aztán ott van zenénk, táncunk. Alig is- , bán, közéleti személyiségekben, akiknek merjük már. Pedig a magyar zenét száz szerepvállalása és példamutatása lehető­ közül is felismeri még az avatatlan fül is, vé tenné a gettó határainak fellazítását. annyira elüt minden mástól. Identitásunk Egyéni felelősségünk itt érhető tetten: szerves részei italaink is. A magyar bor, egyszerre kell rendet teremtenünk saját vagy a „népi gyógymód”, a pálinka. életünkben és megpróbálni ehhez máso­ Identitásunk részét kellene, hogy képezze kat is hozzásegíteni. Kevés már a saját még megannyi, feledésbe merült érték. portánkon belül maradni, még ha olykor Az illem, az öltözködés, az étkezés szerembertelen feladatnak látszik is csupán tartása, a családi élet minősége, a szórako­ I csak az ottani küzdelem eszményeinkért. zás is ide tartozik. De ki tudja ma már. Nézzünk szembe a tényekkel: tizenöt hogyan is kell igazából megteríteni egy évvel a rendszerváltozás után még minasztalt, kinek van ideje a családdal foglal- j dig nem vagyunk elegen - sem mennyiségben, sem minőségben. Ha pedig nem kozni, ki tud úgy mulatni, ahogyan tény­ ! sikerül megerősíteni, továbbörökíteni leg hozzánk való volna? A sirámokat nem az oly gyakran hangoz- ' azokat az eszméket, gondolatokat, ametatott vádak, a folyamatos múltba réve- . lyek hitünk szerint arra érdemesek, most, amikor már szabad tenni értük. dés kényszere csalogatja elő, hanem anhinni bennük és beszélni róluk, az nak a ténynek a felismerése, hogy ilyen egyenlő lesz a beismeréssel: nem va­ vezérlő csillagok, rendező elvek nélkül gyunk elegendőek, nem vagyunk elég saját - egyéni és közösségi - identitásunk kialakítása sem lehetséges. És igen, csak jók a feladat teljesítésére. Vagy, ami még azt kell megtartani belőlük, ami ma is rosszabb: esetleg lehet, hogy eszméink nem képesek a túlélésre? Tudnunk kell: életképes, ami változtatásra szorul, azt meg kell reformálni, de semmiképpen teljességgel mindegy, hogyan hívják a nem szabad veszendőbe menni hagyni. kormányzó pártokat, ha nem sikerül iga­ zi tartalommal megtölteni a szlogenek Eddigi évszázadaink kincsei helyett nem szintjén hangoztatott jelmondatokat: fogunk hirtelen újabbakra lelni. Nem is .biztonság”, >5.közöskell vesződnünk a keresésükkel. Itt van J5.haza”. 55 család”. minden, a kezeink között, csak le kelle­ ség”, )5 szeretet”. >5.összefogás”. 55'.hit”. A ne törölni róluk a rájuk tapadt port. A felületesség önbecsapás és mások becsa­ pása is egyszerre. Azoké, akikhez elérhet nosztalgia nem öncélú tehát, és töreked­ szavunk. Csak mélyen átélt hittel, le­ nünk kell arra, hogy ne torzítsa el az ál­ talunk - tökéletlenül, de - megismerhe­ mondásokra kész lélekkel lehet építkez­ tő valóságot. ni a romokon. Mindent egyszerre kell A felszínen már kialakulni látszik az a akarnunk. Nem azonnal, nem holnap, közeg, ahol ez a régi-Új identitás erőre de szépen, lassan, egyszerre mindent. Itt, kaphat. De félek attól, hogy ez csak a felmost nincsen kompromisszum. Ellenkeszín. Vannak újságjaink, könyvkiadóink, ző esetben dúlt hiteinkből sohasem épít­ költőink, bortermelőink, különféle szak­ jük fel a katedrálist. embereink. Nem lehet egyesével a mér­ Koltay András legre tenni mindenkit, ki milyen mély­ tizenharmadik oldal �Kx alkotmányjogi TDK a belső vagy külső oktatóké. Legyenek te­ hát az előadók is, a velük vitázók is hallga­ tók, míg én — aki kezdettől fogva vezetem a diákkört - afféle moderátorként veszek ír-. részt a vitákon. Nem árt ugyanis, ha a le­ endőjogász - készüljön akármelyik jogá­ érezni valamit abból, mi is az igazi Én m^am, mint rendszeres résztvevő — és szi pályára - már hallgató korában meg­ Universitas. harmadik éve a tanszék demonstrátora - bá­ szokja a nyilvános szereplést, no meg azt Szeretnék itt egy - később még említen­ torkodom röviden ismertetni a kapcsolódó is, hogy kellemetlen (vagy annak tűnő) dő - nemrég megjelent tanulmánykötet­ főbb tudnivalókat. Azt hiszem, bizton állít­ kérdésekre azonnal kell válaszolnia [...]. ből idézni; azt tükrözi ez, mi volt Kilényi hat uk: ez a TDK igazi szakmai és szellemi Mit szűrhetünk le tehát mindebből? Elő­ professzor úr koncepciója a TDK megin­ műhely, a bemutatkozás, a megfelelően ször: hajói számolom, az alkotmányjogi dításakor, mely nem változott a mai na­ moderált vita, és későbbi kiváló teljesítmé­ TDK már kilencedik évét „tapossa”; má­ pig. A professzor úr az előszóban a követ ­ nyek, eredmények kiindulópontja. sodszor: többféle jellegű TDK létezik, s Az alkotmányjogi TDK már régóta gyöke­ kezőket írja: mindegyik egyformán jó lehet, de hogy ret vert Karunk szellemi életében. Másod­ ,Az alkotmányjogi tudományos diákkör a amelyiket a professzor úr választotta, bi­ Kar egyik legrégebbi tudományos diákkö­ évtől kezdve a főelőadásokon és plakáto­ zonyosan bevált, azt most már hosszú kon hirdeti a tanszék folyamatosan a soron re, amely akkor jött létre, amikor elsőként évek sora és kiváló eredmények következő alkalmakat; habár, mint tf bizonyítják; harmadszor: a pro­ már említettem, a helyszín és az fesszor úr szerényen nem említi, időpont állandó. Három éve szinte r-'-amiről fentebb már szóltam: az minden alkalmon volt szerencsém o meghatározó szerepét, mely részt venni — s talán összesen két korántsem merül ki pusztán a ízben kellett máshol vagy máskor moderátori részvételben (az el­ találkozni. De ami minden körül­ múlt három évben csak egyetlen mények között bizonyos, és a sI alkalommal nem tudott jelen szakmai színvonalat biztosítja: lenni a foglalkozásokon, ekkor a Kilényi Géza professzor úr jelen­ tanszék másik oktatója vállalta a léte, ülésvezetése, a viták moderá­ helyettesítését). lása; s nem utolsó sorban értékeléalkotmányjogi TDK résztvese, bírálata, illetve az, hogy saját vőinek száma változó: emlék­ véleményével, gondolataival min­ szem olyan időkre, mikor a gya­ den esetben megtiszteli a résztve­ korló szinte színültig megtelt; vőket. Talán nem kell mondanom, 1b a»?»’ volt olyan alkalom, hogy négy-öt mekkora jelentőséggel bír ez; a Karon hiányolt tanár-diák kapcso- Petii Bernadett és Szilvásy György demonstrátorok fő volt jelen, az előadót is bele­ értve. Az utóbbi időkben tíz­ lat egyik legfontosabb színtere, húsz főben állandósul a „közönség” létszámely különleges élményben részesíti azt, felvett hallgatóink másodévessé csepered­ ma. Van ennek előnye, hátránya is: a natek [...]. Egy tudományos diákkörnek aki ellátogat ide. Már csak azért is, mert gyobb létszám talán jobban inspirálja az sokféleképpen lehet megadni a »fazonját«. noha a professzor úr előadásmódját, stílu­ előadót (habár nem mindenkit!), ám a ki­ Ismerek olyan diákkört, ahol rendszere­ sát, habitusát a főelőadásokról jól ismer­ sebb részvétel valószínűleg biztosítja, hogy sen külső előadók egy-egy tárgykör elis ­ jük, s bátran mondhatjuk közkedveltnek, a leginkább érdeklődő hallgatókvannakjemert tudományos kutatói - tartanak elő­ sőt szeretettnek - a TDK szűkebb körű, len, s így valóban érdemi szakmai munka adást. Máshol a vitára helyezik a súlypon­ barátibb, már-már családias hangulatában folyhat — nem beszélve a vitákról. tot: olyan előadókat hívnak meg, akikről sokszor olyasmit is megtudhatunk, amire a Az alkotmányjog közkedvelt tárgynak köztudomású, hogy valamely kérdésben főkollégium természetszerűleg kötött és mondható, s így talán nem véletlen, hogy nagyon eltérő álláspontot képviselnek. keretek közé szorított alkalmai nem adnak habár mint láttuk, szinte mindig egy hall­ Ennek is megvan a maga haszna, hiszen a lehetőséget. A TDK-nak általában is - s ezgató referál (olykor végzett hallgató, sőt vitakultúrát is tanulni kell. (Sajnálatos zel azt hiszem, a Kar Összes tanszékének egyszer maga Kilényi professzor úr tisz­ módon a magyar közéletben több a rossz TDK-résztvevői véleményét írom le telt meg minket előadásával), sosem kell példa erre, mint a jó.) egyfajta különleges varázsa van; alkot­ lasszóval fogdosni a következő hónap elő ­ Magam egy harmadik modellt választot­ mányjogból ehhez Kilényi professzor úr adóját. Hogyan is válhat valaki azzá? En ­ tam. Azt tűztem ki célul, hogy a diákkör a sokat ad a magáéból. S ezt a varázst a mi nek két újta lehet: hallgatók megszólalási fóruma legyen, ne számunkra adja - érdemes hát ott lenni, és Azt hiszem, másodévtől „felfelé” mindenki számára ismerős, mi a követke­ ző időpont és helyszín jelentősége: minden hónap második szerdája, 16 óra; 22. gyakorló. Bizony, az alkotmányjogi tudományos diákköri ülések már .emberemlékezet óta” állandó eseményei a Közjogi Intézet életének. L s tizennegyedik oldal �4 Először; akik Kilényi pro- I fesszor úrhoz írnak évfo­ lyam- vagy szakdolgoza­ tot, azok nagy eséllyel ”. Ugyanis az ”.pályáznak 1 értékelő lapon megjelen­ het: „TDK-előadás alapja lehet”. Ez esetben a TDKkat szervező demonstrá­ tor (korábban Pintér Edit, most Navratyil Zoltán másodéves hallgató) fel­ keresi a „megjelölt” hall­ gatókat, s közülük sokan vállalják a bemutatkozást. Másodszor; ha valaki nem Petri Bernadett és Márton Péter demonstrátorok az előző cipőben jár, de szeretné „megmutatni magát”, felkeres­ mellett a szerkesztői munkát is vállalta. heti a professzor urat, akivel egyezteti a A két kötet példányai még a tanszéken témát - netán elkészült munkáját bemu­ vannak, de már nem sok idő kell, hogy el­ tatja -, s ha az elfogadásra talál, onnantól jussanak könyvtárakba, más egyetemekre, ismét a kijelölt demonstrátorral folyhat ezzel elérve, hogy Karunk még ismertebb tovább az egyeztetés. Értelemszerűen ez és reméljük, népszerűbb is legyen. Bíz­ vonatkozik a másodéves hallgatókra, akik zunk benne, hogy ez a publikációs lehe­ száma e tanévben örvendetesen megnőtt tőség idővel hagyománnyá válhat - már az előadói szerepkörben. csak azért is, mert más jogi karokon rég­ Mik hát a TDK - már többször emlege­ óta bevett szokás, hogy - sokszor évről tett - eredményei? Nem mások, mint az évre terjedelmesebb - publikációs köte­ itt bemutatkozók - s az esetleges bírálato­ tek látnak napvilágot. A miénk egyelőre kat, kritikákat, javaslatokat később fel­ két kisebb füzet - de reméljük, annál ma­ gasabb színvonalú (habár „belülről” néz­ használók - dolgozataikkal elért pályadí­ jai. Elsősorban gondolhatunk itt többek ve ez talán nem a legobjektívebb vélemény; reméljük, J5.kívülről JJ viszont közt egykori másod-, harmadéves hallga­ ugyanígy találják majd a kedves olvasók). tókra, akik elsőként itt mutatták be készü­ Azt hiszem, érdemes megjeleníteni, kik a lő munkájukat, s majdan kiválóan szere­ szerzők - természetesen mindannyian peltek például az OTDK-n. Nyilván sen­ kinek sem kell bemutatni Hajas Barna­ demonstrátorok, és az alkotmányjogi bást, tanszékünk tanársegédét. Gerencsér TDK előadói voltak: Kardos Angelika, Pintér Edit, Petri Bernadett, Márton Pé­ Balázst vagy Juhász Albint, akik mind­ ter, Navratyil Zoltán, és végül e sorok író­ annyian a tanszék oktatói ma már, s az ja. A könyvtárban járva-kelve szép kék OTDK-n első helyezést értek el. Említ­ hetném Horváth Katalint (különdíjas) színéről hamarosan mindenki felismer­ vagy Pintér Editet (második helyezett) is, heti majd a tanulmánygyűjteményt. akik szintén komoly elismerést vívtak ki Mit kívánhatunk a jövőre nézve? Minél Karunk számára. És nem tudom sajnos színvonalasabb előadásokat; Kilényi pro­ felsorolni azt a sok-sok nevet, akik helye­ fesszor úr további kitartó segítségét, szer­ zettként, vagy résztvevőként minden vezését; további jó eredményeket; érdek­ lődő résztvevőket, tartalmas vitákat. Ez OTDK-n öregbítették Karunk hírnevét (csak a legutóbbi két OTDK-ról: Fekete utóbbira, azt hiszem, kiváló példa volt a legutóbbi alkalom, amikor - részben aktu­ Dalma, Szabó Sarolta, Kovács György, Márton Péter, Kardos Angelika Csilla). ális gyakorlati, részben elméleti kérdéseket Mindezeken kívül az alkotmányjogi boncolgatva - nagyszerű élményben volt TDK életében ez év elején mérföldkőhöz részünk. Szeretettel várunk minden ér­ is érkeztünk: mindeddig először a tudo­ deklődőt — hiszen sokan közülünk, jogá­ mányos diákköri dolgozatokból egy pub­ szok közül lesznek a jövő oktatói és köz­ életi szereplői is. És egy ilyen bemutatko­ likációs kötet születhetett. Köszönet illeti ezért mindenekelőtt Kilényi Géza pro­ zási, ismeretszerzési alkalmat kár volna el­ fesszor urat, Jobbágyi Gábor professzor mulasztani egyetemi éveink során! Szilvásy György Péter urat, és Kardos Angelikát, aki szerzősége A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (10S8 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudo­ mányok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Dok­ tori Iskola 2004. szeptemberében indítja ötö­ dik alkalommal a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudomány­ ok területén. A képzésben való részvétel feltételei A doktori képzésre azok pályázhatnak, akik hazai egyetem állam- és jogtudományi karán legalább jó rendű (cum laude minősítésű) jo­ gi diplomát szereztek, vagy vállalják ennek megszerzését 2004. július 1-ig, és két élő, tu­ dományos kutatás körében alkalmazható ide­ gen nyelvből középfokú „C típusú állami, vagy annak megfelelő szintű nyelvvizsgával rendelkeznek. A képzés módja és díja * nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett (4 fő részére); kép­ zés díja: 10.000.- Ft'félév • nappdi tagozatos hallgatói jogviszonyban, kari ösztöndíj mellett (4 fő részére); képzés díja: 20.000.- Ft/félév • nappali vagy levelező tagozatos hallgatói jogviszonyban; képzés díja: 50.000.- FVfélév A jelentkezéshez szükséges mellékletek 1. adatlap; 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; 6. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befi­ zetéséről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje A pályázatokat levélben, a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Szentkirályi u, 28-30. 1088 Budapest címen, vagy személyesen, a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Forrainé Gyarmati Eszter ügyintézőnél III. emelet, 305, szoba (megközelíthető a 310. termen át) lehet benyújtani 2004. június íí-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályá­ zati anyagok és a június hónap utolsó heté­ ben esedékes szóbeli felvételi beszélgetés alapján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcso­ latos további részletes információk, valamint a szükséges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (unvur.jak.ppke .hu) érhetők el. Budapest, 2003. április 15. tizenötödik oldal �Filmajánló Ház a ködben (House of sand and fog) Vajon vannak-e az életben abszolút patt­ helyzetek? Már hogy ne lennének; ha szerencsétlenek vagyunk, naponta akár egy is az utunkba kerül. És a filmekben? Hát, itt bizony már jóval kevesebb. Az igazi feloldhatatlan szituációkra épülő történetek leginkább a görög drámák sa­ játjai voltak, ma azonban a „két dimenzi­ ós” előadásokból jócskán kikopott a néző­ ből tehetetlen dühöt, és a szereplők iránt érzett mély szánakozást egyszerre kiváltó, drámai csattanóra épülő történetvezetés. És, hogy miért nem érik el a ma készített legszívszorítóbb drámák sem a görög da­ rabok sötét tehetetlenségét? Azért, mert az individualista ember igényeit kiszolgáló, az eseményeket egy „főhős' szempontjából bemutató modern történetek egy olyan korban íródtak, ahol az „isteni törvénnyel” szembeszegülő egyénről, az előző hiányában már nem beszélhetünk. így tehát az egyetlen „abszolút” értékké nemesedő főhősi lelkiismeretben az érde­ kek és értékrendek összeütközése során kialakult patthelyzet bemutatása a főhős morális döntésévé alacsonyodik, az ő né­ zőpontjából láttatott történetvezetés pe­ dig szánalmas propagandaeszközül szol­ gáló érvelés a nézők számára, annak he­ lyessége mellett. A Ház a ködben azért zseniális film, mert bár a modern hagyományok alapján ké­ szült, mégse ad semmiféle fogódzót az ér­ tékeléshez. A görög drámák kilátástalanságát teremti újjá, egy téves adókivetés eredményeként kilakoltatott fiatal lány és a házat áron alul megvásárló, s a befekte­ téssel családjának biztos jövőt teremteni kívánó iráni bevándorló történetében. A főhős(ök) végzetes, visszafordíthatatlan pusztulása felé haladó események tragi­ kumát pedig azzal teszi hatásossá, hogy a modern elbeszélések fegyverét maga (egymás) ellen fordítja: a történetet két, alapjában véve még csak nem is túl szim­ patikusán ábrázolt főhős szempontjából érzékelteti. A ,jó” meg a „rosszfiú” nevet­ séges sablonkategóriáit maga mögött hagyva mutatja be a két, sors által egymás tizenhatodik oldal ellen uszított ember vergődését, és észre­ vétlenül mindkét fél érvelésének helyes­ sége mellett leteszi a voksot. A szeren­ csétlen, Hollywood emlőin nevelkedett néző pedig teljesen összezavarodik, meg percenként újraértékel, s mikor végül kezdené utolérni önmagát, már ott is az elkerülhetetlen tragédia. Vadim Perelman szokatlanul, ám ötlete­ sen nyúl hozzá a témához, ami Jennifer Conelly (Rekviem egy álomért. Egy cso­ dálatos elme) oszkárdíjas színésznő vi­ szonylag gyengébb játékát és a kicsit von­ tatott történetvezetést is feledteti. A film­ ben nyújtott alakításáért egyébként az irá­ ni bevándorló apa szerepében Ben Kingsley-t és a feleséget alakító Jaleh Modjallal-t is oscar díjra jelölték. Magyar bemutató: március 18. Elefánt (Elephant) Gus van Sant furcsa rendező. Kicsit egye­ di, kicsit koppintós, kicsit újító, kicsit sab­ lonos, „futószalagrendezőnek” túl egyedi, független alkotónak meg túlságosan is bérenc”. Rendezett J5 produkciós-iroda már übergagyi remake-et (Pszicho remake), könnyesnek szánt, de a közön­ séget száraz szemmel hagyó drámát (Fe­ dezd fel Forrestert!), sőt meghökkentő stílusú real-time darabot is(Gerry). Ügy néz ki, mintha minden témában csak egy kicsit lenne otthon; túl kreatív ahhoz, hogy az adott stíluson belül tömegdarabot forgasson, ahhoz viszont túlságosan is öt­ letszegény, hogy kerekre formált, magu­ kért beszélő művek kerüljenek ki a kezei alól. Mindezzel valószínűleg ő is tisztáJJ ban van, s mivel eddigi egyik „gyermeke' sem szerzett kellő örömet és elismerést a számára, mindig kapta a kalapját, hogy új stílus felé vegye az irányt. Nem volt ez másként az Elefántnál sem, melynek sem a hangvételéből, sem pedig a megjelenítéséből nem ismerhetünk rá egyik korábbi darabjára sem. A film az amerikai iskolalövöldözések legvéreseb- bikét, a Columbine-i rémálmot dolgozza fel; a Michael Moore Kóla, puska, sültikrumpli-jából ismert történéseket, amelyek mára az új-amerikai erőszakhul­ lám rettegett jelképévé váltak, Sant meglehetősen narratív, végletekig menően tárgyilagos, s nem küszködik a jellemábrázolásokkal sem (így annak hiányosságait sem vethetjük a szemére.) Mintha félne attól, hogy bárminemű ese­ ményhűségtől való eltérés egy feldühö­ dött szülőt szabadít a nyakába egy milliós kártérítési per kíséretében. Ezért inkább nem kérdez, nem magyaráz, csak láttat, mintha az iskola bel-kameráinak doku­ mentum-anyagát ollózná egyetlen film­ mé, azonban átesve a ló másik oldalára si­ kerül annyira lecsupaszítania munkáját, hogyjó formán semmi sem marad belőle. A szokatlanul rövid játékidő és az arányta­ lanul hosszúra méretezett felvezetés után lezavart tíz percnyi tényleges esemény­ történet újabb durva hibáról árulkodna, ha valami érthetetlen módon nem kezde­ ne el működni a film, hogy aztán egy meglehetősen szokatlan és életidegen, de egy adag belemagyarázással tűrhető da­ rabbá váljon. Sokak által szidott, nagy szerepet kapó át­ vezető részek egész stílusosak, mintha a 2001 Ürodüsszeia bécsi keringős jelene­ teit idéznék, csak ott éppen van is mit összekötniük, míg itt maximum a meg­ bontott linearitást fűzhetik összeérő tör­ ténetté. (Azt viszont, mi tagadás, elég ügyesen teszik.) Mindent összevéve Sant-nak sajnos ezút­ tal sem sikerült bizonyítania, hogy képes olyan filmet csinálni, amely magáért be­ szél. Ennek az elefántnak így se füle, se far­ ka, még csak nem is nyom tíz tonnát, még­ is bármilyen furcsa, de a Cannes-i film­ fesztivál legobb film és legjobb rendezés díját is az ormányába adták. E tény azon­ ban nem a film érdemeit erősíti, csak az idei Cannes-i felhozatalról fest fanyar ké­ pet. Magyar bemutató: május 6. �Underworld Mostanában reneszánszukat élik a magyar-amerikai koprodukciók. Februárban a Lovy fivérek által rendezett Mix-ben Budapest fényeit csodálhattuk meg egy ideszakadt amerikai tinédzser szemszögé­ ből (szigorúan Johnny Kulka asszisztálása mellett), majd márciusban együtt kese­ regtünk azon, hogy hogyan volt képes Sa­ lamon András rendező úr addig toldoznifoltozni a Getno című film zseniális alap­ ötletét, míg végül csak sikerült nézhetet­ len epizódhalmazt varázsolnia belőle. Egy biztos: e két film feltűnően magas érdek­ lődést volt képes kiváltani a hazai nézők­ ből, ám nem is sejtettük, hogy az április egy másfajta meglepetést tartogat; egy vérbeli Hollywood-i produkciót, amely számunkra nem elhanyagolható módon kis hazánkban készült. Az Underworld ugyanis annak ellenére, hogy koprodukciós, szinte semmiben nem hasonlít az előzőkre, mégis film­ technikai szempontból mindkettőt maga­ san veri. Bár egy minden „magyar ízt” nélkülöző filmről van szó, mégis teljes itt forgató stábról és magyar szakemberek ál­ tal végzett digitális- és utómunkálatokról beszélhetünk vele kapcsolatban; az első nálunk készült popcorn-moziról, amely bár kategóriájában közepesre sikerült, (és teljességgel kimeríti a Mátrix óta újraér­ telmezett „low budget” fogalmát,) mégis több héten keresztül is képes vezetni az amerikai nézettségi listát. A filmben vámpírok és farkasemberek év­ századok óta folytatott halálos küzdelmét követhetik nyomon a könnyű, ám akció­ horror elemekkel dúsított mozik kedve­ lői, de nyugodt szívvel ajánlom e filmet mindenkinek, aki nem tagadja meg magá­ tól a másfél órát, hogy elámuljon a vérbe­ li profizmuson, amely Budapest egy új, soha nem látott sötét arcát engedi láttatni. A filmnek egyébként a számos magyar statiszta mellett igazi pázmányos vonat­ kozása is van! A vásznon egyetemünk harmadéves, nappali tagozatos hallgatója, a színészi tehetségét eddig főleg reklám­ filmekben kamatoztató Barsi Zsuzsi is feltűnik egy néhány másodperces, ap­ rócska szerep erejéig. (Kedves Zsuzsi, az ítélet szerkesztősége sok sikert kíván a folytatáshoz!) Magyar bemutató: április 22. Zsellér Máté Glosszátor Színes mesevilág a Nemzetiben Fiatalember olvasóimnak ajánlom; ha szín­ házba viszik Szívük Hölgyét, érdemes kivé­ telesen házig menni a kisasszonyért. így végre a szülők szemében lerombolhatjuk a rólunk kialakult - meglehetősen gyanakvó képet, amihez jó táptalajt nyújtott az az ominózus szilveszteri fotó, két pezsgős­ üveggel a kezünkben, csillogó szemekkel, falfehéren... Kifejezetten előnyös tehát ez a gesztus, öltönyben-nyakkendőben és fris­ sen fésülve, tíz percre becsatlakozni a vasár­ nap délutáni Kaffee mit Kuchen / Fiveo’clock-tea családi szertartásába. S mivel még bőven van időnk (a mai dél­ után azon ritka délutánok egyike, amikor Kedvesünk időben elkészült - azonban nem áruljuk el neki, hogy ha a rajta látható ruha­ kompozíció a kapkodás ára, akkor ráért vol­ na még egy kicsit), rövid sétát ejtünk a bel­ városban. Itt a tavasz, ébred a Dunakorzó. Szívesen innánk egy kávét - de csóró egyetemi hall­ gatóként inkább továbbandalgunk. Nem in­ tünk véglegesen búcsút a Várnak, tudjuk előre, a Nemzeti Színház erkélyéről csodál­ va az előadás szünetében majd még vissza­ kacsint ránk. A mai menü: bábjáték. Mese felnőttek­ nek. Az élmény magáért beszél. Weörös Sándor művének, a Holdbéli csónakosnak színpadra vitele kiválóan sikerült: az előadás szórakoztató, könnyed és mindenekelőtt látványos. A díszletek, a jelmezek, a bábok mind valóban mesébe illők - egy színes álomvilágba röptetnek minket. Nem annyi­ ra a történet a fontos (a végén méltó jutalommal/büntetéssel), mint maga a játék és a bámulatos színpadtechnika. A szereposztás majdnem teljesen találó. Közvetlen és természetes a két mesélő: Szarvas József és Gáspár Sándor. Szokatla­ nul szolidan játszik Szinetár Dóra - ami kifejezetten jót tesz stílusának. A Holdbéli csónakos címszerepét megjelenítő Kaszás Attila sajnos énekelni nem igazán tud - ez­ zel szemben, bánatunkra, végig dalol. Ré­ szesei lehetünk egy kellemes csalódásnak is; a bolondos Vitéz Lászlót szenzációsan alakító, a színpadon teljes energiával, sok­ oldalúan fellépő színész. Kb. 40 percig nem ismerjük fel. Aztán gyanakszunk. De elvetjük a gyanúnkat. Végül a szünetben megnézzük a táblán, és valóban ő az; Stohl n-.Buci” András, személyesen! Van ilyen... Említést érdemel még az előlünk gondosan elrejtett, de bizonyára sokat dolgozó bá­ bosok hada - akik nélkül, ugyebár, egy bábjá­ ték elképzelhetetlen. Roppant precíz munkát végeznek. Nagyot lendít az élményen az élő zene: a háromtagú zenekar (koboz, fuvola, dob) nélkül szegényebb lenne az előadás. Azonban mi is szegényebbek lennénk, ha kihagytuk volna a Holdbéli csónakost a Nem­ zeti Színházban. Ajánlom mindenkinek! Zalai Péter Dohai Bálint Az Élet a halál csak egy pillanat egy egyetlen pirkadat első sugara a kékmesszi fenyvesborostás alvóHegy ál Ián a csillanat bomlanak a Halálban mindenek drl^ földi istenek még a miótamegvanimádod édesegyetlen plüssmacid is neked a Halál csak egy illanat villanásnyi filmszakadt momentum és anélkül száll él Hogy észrevennéd itt maradt a Halál halála őrük nem engedik a bűvkörök miket e paradoxon spirálja fog^mzásgátnak Hozott szédülök a Halál csak egy gondolat mit egymagában mondogat a szenvedéstől szabaduló rothadásra ítélt elme. Hal Attól ölig hogy partravetett-némán, nem Halok kevésbé mint a torkaszakadt tizenhetedik oldal �Párizs fénye Óh, a tündöklő Párizs! A város, melyet Victor Hugó, Balzac, Merle regénye­ iből ismerünk! A hely, hol ámulva járunk minden egyes alkalommal. Ahol a nagy királyok sírjait csodáljuk a Saint-Denis-katedrálisban, ahol fölénk ma­ gasodik a Notre Dame, (maga az emberiség egybegyűjtött hite és tudása!), melynek tetejére felmászva megsimogatjuk a csúf vízköpőket, majd a Szajna partján andalgunk kéz a kézben, vörösbort kortyolunk a festők terén, a fűben heverészünk a Sacre Coeur alatt, az éjszakát a Quartier Latin-ben töltjük. Másnap az impresszionisták képeihez zarándokolunk, délután Rodin házába vagyunk hivatalosak, tisztelettel adózunk a császárnak, fejet hajtunk szarkofágja előtt. A város, amely megmenekült a háború pusztításétói, ahol — ha már csak múzeumokba száműzve is, de - minden megtalálható, ami francia, minden, ami európai. Temetőiben Chopin, Stendhal, Heine, Degas, Molière, Delacroix, Oscar Wilde, Apollinaire, Zola, Berlioz és Jim Morrison. » * ' lUlGQU F í’ 1 !«*■ * í 5 •í • } >■ *I 'IJ{ 1; ) 1 J «« ti È Ha rajtam múlna, senkit nem engednék Párizsba utazni addig, míg nem olvasta el Victor Hugó A párizsi Notre Dame-ját. Abból minden megtudható a városról, amit érdemes megtudni. Igen, könyvek­ hez kell fordulnunk, ha meg akarjuk is­ merni az igazi Párizst, amely más, mint a mai, tucatarcú metropolisz. Párizs és a magyarok régen barátságot kö­ töttek már. A vesztett szabadságharc után e városban ette az emigráció (a leírások szerint nem is mindig annyira) keserű ke- tizennyolcadik oldal nyerét II. Rákóczi Ferenc, íróink, költő­ ink találták meg itt elveszett hangjukat, és ha Ady egykori kedvenc kávézója, a Cafe Cluny ma már pizzériaként üzemel is, egykori asztalán írt verseiből még megis­ merhető a régi város. A magyar ember vá­ gyódása Párizs után nem újkeletű és könnyedén megérthető. De mihez kezdjünk a képen látható, „Párizs fénye” névre hallgató italméréssel? Gúny ez csupán, vagy az illúzió megte­ remtésének elvetélt kísérlete, esetleg több annál, maga a megszállott hit, hogy Párizs igenis, itt is megteremthető? Melyik vá­ rosban, faluban lehetsz, Párizs fénye? Kik lehetnek vendégeid? Elegáns, jólöltözött úriemberek, akik esti kávéjukat szürcsöl­ getve vitatják meg a világ menetét, aho­ gyan az e névhez illene? Vagy a segély fel­ vétele után egyből bezuhanó kétes alakok, akiknek már remeg a keze, ha nem kapják meg időben a stampedlit? Erzik-e a húsba maró cinizmust a cégtábla feliratában? Vagy mindegy nekik? Amikor zárás után felpattannak a bejáratnál letett biciklire, hogy imbolyogva, olykor az árokba zu­ hanva hazatérjenek, amikor kialszik Pá­ rizs fénye, és hazamennek a legények, mire gondolsz? Mi jár a fejedben, amikor megpihennek a pálinkásüvegek, kifogy a sör a hordóból, abbamarad a pénzcsörgés a nyerőgépekből, és nem kérnek több pakli Symphoniát sem? Büszke vagy? Szégyelled magad? Igazi, régi párizsi test­ véreidre gondolsz, akiket sosem érhetsz utol? Vagy magyar vetélytársaidra, akiket kevélyen lenézel, mert nincsen ilyen szé­ pen csengő nevük? Elhiszed-e magadról, hogy te emiatt már valaki vagy? Mi lesz a sorsod, Párizs fénye? Eltűnsz te is, mint vendégeid? Szépen, lassan elsüllyedve a mocsárba? Vagy kifestenek, és egy új tulaj alatt „pub”-bá leszel? Eset­ leg közértté, méteráru-kereskedéssé, ne­ talán horgászbolttá? Fog-e még valaki emlékezni akkor a kellemes percekre, amit szereztél vendégeidnek? A felesek­ re, amelyeket bedöntve azt hitték né­ hány pillanatig, magát a Szent Grált iszszák? Es milyen sors vár ránk, akik még szintén szeretnénk hinni a fényben? Akik már az igazi Párizsban is csalódtak, könyvek lapjain inkább megtalálva sze­ rethető világukat? Ady vajon merre sza­ ladna ma a Cafe Cluny pizzériából? Job­ ban tennénk, ha mi is vendégeiddé len­ nénk? Ha beletörődnénk, hogy nekünk már csak ennyi marad? Kialszol-e egy­ szer végleg, Párizs fénye? Es veled al­ szunk-e mi is akkor? Kúrán Andor �Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness T^'.-íísííí* ' '.-í^ Végy egy csupor whiskyt, önts bele sok hangszert, fűszerezd meg bőven jó-j kedvvel. Mindezt jól keverd össze, ne maradjon csomós, és máris kész! (Rézi néni szakácskönyve még azt is hozzáteszi, hogy este, sörrel illik fo­ gyasztani, mert akkor jobban esik.) —I—»■' lyesen artikuláló rajongók között. (Gya­ korlásra fel!) Mint említettük, a kezdetek kezdetén ,csak” tradicionális ír népzenét játszóttünk (Whisky in the jár, Raggle-taggle gypsy nagysikerű slágerei és a többi). Büszkeségünkre szolgál, hogy mára olyan éneket is játszunk, amelyet éneke­ sünk gyűjtött egy dublini kocsmában Pázmányos rockbandától és az azt köve­ tőktől eltérően mi a folkzenét, azon belül (két Leann Dubh között.,.), valamint sok is az autentikus (tábortűzi) ír népzenélést elfeledett népi felvételről lekottázott táncokat (jig-eket, reel-eket) is! A sokat kezdtük el, ami némileg továbbfejlődött hallott nóták azonban gyorsan kibővül­ magyar-kelta folkrockká - de a stílusról tek a kelta kultúra egyéb oldalaival is: rö­ később. vid időn belül megismerkedtünk a bre­ A névválasztásunkról előbb. A „Leann ton zenével, a harcias és vad francia dal­ Dubh” gael szó, jelentése „fekete víz”. lamvilággal, és repertoárra tűztük a skót Szabad asszociáció virtuózai már ki is találhatják, ha egy ír ember fekete vízről zene örökzöldjeit is. (A szoknyaviseletet beszél, az nem lehet más, mint (a leg­ a zenekar férfi tagjai megtagadták.) Mindezt fűszerezi meg a magyar népze­ frissebb gael szótár szerint is) a Guiness sör. Kedves dublini ismerőseink szerint ne ősi dallamvilága, a szentimentális e nemes (és fölöttébb finom) nedű ősi szerelemes nótáktól kezdve a hardír megnevezését pedig „len dav”-nak rockba hajló moldvai csángó táncokig. kell ejteni. Ez persze komoly művelet. Ha mindezt egyre nehezebb egyszerre így a lelkes tanulás érdekében volt már, elképzelni, csak fokozzuk a fantázia telhogy egy korsó sört sorsoltunk ki a he- I jesítőképességét most azzal, hogy a lehe- Ezt a receptet felhasználva jött létre im­ máron 5. éve a Leann Dubh magyar-kelta folkzenekar. A beinduláshoz nem is kel­ lett más, mint az ír népzene reneszánsza, pár lelkes Pázmányos — valamint az egyik­ nek a balatoni telke (amely nélkül nem jöhetett volna létre a produkció). A leg­ ősibb, „Általános Rocktörténet'’ nevű tőségekhez képest minden kottát a folkrock és a jazz szemüvegén keresztül olvasunk, hogy „könnyítsünk” a hangvé­ telen. Tagjaink mind egykori és jelen hallgatók (szigorúan igazodva a kontinentális alfa­ betikus sorrendiséghez): Adány Tamás, az elektromos és akusztikus ritmusgitárok és a basszusgitár fenoménja, aki úgy cseréli a hangszert, mint más a borotvapengéjét; Balogh Andás József, az agresszív, aki minden dobot jó alaposan megver; Bertha Veronika, aki mindenki nótáját el­ húzza szépséges hegedűjén; Bőgős Fru­ zsina, aki szép ír-, szoprán és altfurulya játékával meghazudtolta a „bolond fábul hamis szél fú” mondást; Csépai Balázs, aki miatt az énekesmadarak délre költöz­ tek, mert itthon már nem rúgnak labdába; valamint Gerencsér Balázs a „cak-cak muzik, van mááásik” zenebohóc, aki hol basszusgitárral, hol bendzsóval, hol elekt­ romos gitárral, hol mindhárommal egy­ szerre a nyakában harsogja; mindegy, csak pengetni lehessen! Aki pedig mindezt nem hiszi, járjon utá­ na és lesse szorgosan a plakátokat, mert a Pro Facultate-nap után is fellépünk még idén! Leann Dubh iK H 5 tizenkilencedik oldal �Oktatók - hallgatók - körkérdés Múlt számunkban közzétettünk egy körkérdést, melynek témája az oktatók és hallgatók viszonya karunkon. A beérkezett válaszok azt mutatják, hogy e téren még legalábbis van hova fejlődni. Számos hallgatói hozzászólás közül az alábbiakban közlünk válogatást. „Úgy gondolom, hogy az egyete­ men oktató tanáraink, általában nyitottak a diákok felé és örülnek egy- egy hallgató érdeklődő tekintetének. Talán nincsenek meg azok a fórumok, ahol találkozhat­ nánk mélyen tisztelt oktatóinkkal. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb lenne egyetemi tanulmányunk, ha egy- egy pro­ fesszort, docenst, adjunktust nem csak a jogi kérdésekről hallanánk beszélni mondjuk egy másfél órás délutáni álmosító előadásban - hanem magáról a tanár­ ról, mint emberről, egyetemi éveiről, szakmai pályájáról, küzdelmeiről, céljai­ ról, álmairól, a számára fontos értékekről. Biztosan nagyobb kedvvel ülnénk a pad­ sorokban esténként. (Ez már megvalósuk, a HŐK szervezte „Tanáraink ember­ közelben” című beszélgetések formájá­ ban — a szerk.) Nem értek egyet azzal az egyetemi felfogással, hogy minden pro­ fesszor és tanár emberevő, és már olyan régen volt fiatal, hogy el is felejtette, sőt nem is volt az. K.É.: „NINCS tanár-diák kapcsolat - ta­ lán 1-2 kivétel mondható. Ennek okai: - túl nagy létszámú hallgatóság, tömeg­ képzés — sokszor a tanárok sem mutatnak sem­ milyen motiváltságot, leadják az anyagot és ezennel befejezve — lehetőséget a „kis csoportos foglalkozá­ sok” jelenthetnek (szeminárium, speckol)... - .. .de sajnos a gyakorlatoknak általában a valódi gyakorlathoz semmi közük, kis előadások, teljes hallgatói passzivitással Jó lenne a kötelező fogadóórán kívül va­ lamiféle készséges „nyitást” tapasztalni a tanárok részéről - szerintem a hallgatóság nagyobb aktivitással reagálna! huszadik oldal Jó ötlet a nemrég elindult tanárokkal va­ ló beszélgetős délután , de nagyobb rek­ lám kellene!” ,Véleményem szerint úgy lehetne növelni a tanár oktatói kapcsolatot, hogy a diákokon kívül a tanárokat is bele kéne építeni a tutor-rendszerbe, ami végigkí­ sérhetne mindenkit 5 éven keresztül. Vé­ gig kísérhetné az embert, ez az érdeklő­ dési köröket is koncentrálhatná. Sz.O.: ,Lehet, hogy hennem van a hi­ ba, de a hallgatók oktatók viszonya ka­ runkon az én meglátásom szerint in­ kább semmilyennek, mint valamilyen­ nek mondható. Szerintem leginkább a diákoknak kellene kezdeményezni a kapcsolatok kialakulását. Nem várható el az, hogy a tanár odamenjen minden egyes tanítványához, mert egyszerűen túl sokan vagyunk. Mindenki úgy ala­ kíthatja viszonyát tanárával, ahogy akar­ ja, a közeledést nem szokták visszauta­ sítani.” n .Egyébként a kapcsolat hiányából kö­ vetkezőleg „nevelést”, világszemlélet kialakítást sem tud az egyetem a diákok­ nak nyújtani; pláne a katolikus szellem vagy értékrend az, ami megmarad az egyetem nevében, de máshol nem érhe­ tő tetten. Ilyen téren nem is várok vál­ » tozást. w,A tapasztalatom az, hogy a fiatalabb ta­ nárokkal, tanársegédekkel közvetlenebb társaim kapcsolata. Az idős oktatóktól sokkal inkább tartanak, valamint a gyen­ gébb tanulók felől kevesebb a közeledés, ők jobban tartanak a személyes ismeret­ ségtől. RJ.: „Na most senki se várja, hogy ugyanúgy lesz, mint gimiben, hogy egy­ fajta osztályfőnök fog atyáskodni felet­ tünk. Nem, itt már mindenkinek magá­ nak kell megállnia a helyét, akinek van esze, az annyi tudást próbál meg össze­ szedni, amennyit csak tud, részt vesz a tudományos munkában, kapcsolatot alakít ki a tanáraival, különösen azon a területen, ami a leginkább érdekli őt. Az egyetem sajnos anyagilag abban érde­ kelt, hogy minél több embert vegyen fel, pedig a szerényebb képességűek so­ kan jobban tennék, ha kitanulnának va­ lami szakmát, és úgy még munkát is könnyebben kapnak, mint ügyvéd­ ként.. „Nem ismerek olyan tanárt, aki ha oda­ megyek hozzá, akkor elzavarna, csak légfeljebh nagyon elfoglalt és nem ér rá. M.L: „Szerintem nemcsak az oktató-hall­ gató viszonyt, hanem a hallgató-hallgató viszonyt is lehetne javítani. Első évben volt pl. retorika gyakorlat, amelyen igazán megismertük egymást. Azonkívül beszél­ ni sem árt tudnia egy leendő jogásznak... Ezt a tárgyat tíz féléven át kellene taníta­ ni! De általában a gyakorlatokat sokkal in­ teraktívabbá kellene tenni. « L.E.: „Hát igen. A kapcsolat hallgató és tanára között elég gyér. Mondjuk persze azért, mert nagyon sokan vagyunk és ez már kezelhetetlen tömeg. Jelenleg az egyetem semmiképp sem nevezhető tu­ dományos műhelynek, sokkal inkább iskolának. A szorgalmasok és tudást szomjazók ál­ talában megkeresik a nekik szimpatikus tanárt, de úgy is kiválóan és boldogan el lehet végezni az egyetemet és jó diplo­ mát szerezni, hogy a diák soha nem be­ szélget egy tanárával sem Török Balázs �Oktató-hallgató viszony a Karon Szerencsésnek tartom a kérdés felvetését. Nem mintha a kari alapítás eszme rend­ szerében ez az igény nem jelent volna meg határozott formában, de tény, hogy a hétköznapok apró teendői, a Hatóságok minimalizáló irányú nyomása, és a kari­ egyetemi vezetésben, főleg az anyagiak kérdésében, a nem oktató vezetők előtér­ be kerülése nem hat kedvezőn elveink maradéktalan megvalósítására. Hiszen az előadásnak, szemináriumnak kimutatha­ tó eredménye van az oktató számára, a csendes beszélgetések, eligazítás az iroda­ lomban, alkalmi tanácsok - egyszóval a tanár jelenléte az egyetemen ilyen tárgyiasulással nem mérhető. Mikor egyes inté­ zetek, tanszékek a nap egy részében „be­ zárják” kapuikat a hallgató előtt, mert a hallgató „zavarja” a munkát, úgy tűnik, messze kerültünk az eredeti elképzelé­ sektől. Akkor minden oktató vállalt tutorálást és öröm volt látni, ha hallgatói közösség gyűlt egy-egy tanszék vagy okta­ tó köré. A Karnak meg kellene fontolnia, mit akar: egyetemi oktatás címén egyéni érvényesülést hajszolni, és ennek aláren­ delni a hallgatókkal ápolt kapcsolatokat, vagy keresztény közéleti embereket ké­ pezni, egyéni igényeket és egyéni lehető­ ségeket is figyelembe véve, s ezt a felada­ tot tekinteni küldetésnek, aminek csakjáruléka kedvező esetben a saját karrier és tudományos elismertség növekedése. (Egyébként vele jár úgy is, mint az „egy fontossal” az „összes többi”.) Meggyőződésem egyébként, hogy e he­ lyes és értékrendet tartó hivatástudat adja a Kar tekintélyét a többi intézmény között és így áttételesen ettől függ a tanárok egyéni elismertsége is. Ha viszont elsenyved maga az intézmény a bürokratikus és lélektelen ügymenet révén. e fognak fonnyadni egyes egyébként ígéretes ágai, oktatói is. Válaszaimat, természetesen, csak a saját intézetünk, tanszékeink köréből tudom megadni. az egészre már hosszú ideje nincs megfelelő rálátásom. 1. Van-e minden tanszéken tudományos diákkör? Ha nincs: lesz-e!* Római jogi és jogtörténeti tudományos diákkörök működnek, reméljük, mara­ dandón. Szép eredményeket hoztak az évek során. 2. Van-e elég (olyan) speciálkollégium, ahol a kisközösségi munka hatéko­ nyan megvalósítható? Van elég speciálkollégium - kínálat a tör­ téneti tárgyak részéről. Sajnos a hallgatók, főleg a felsőbb évesek, akiknek a kínálat szólna, nem igazán veszik azokat komo­ lyan. Egy-egy kollégium nagy előadássá válik a tömeges részvétel miatt, másokat nem tudunk megtartani, mert nincs elég jelentkező. A Neptun rendszer a létszámkötöttséget láthatón nem tudta kezelni. Ide sorolha­ tó az ez évi kísérlet, amely a jogászi eti­ kát kisebb csoportokba osztva oktatta, lehetővé téve a konzultációt, ennek is megvan láthatón eredménye. Ezt szol­ gálnák a római jogi gyakorlatok és a ha­ ladó latin gyakorlatok is, utóbbiak ér­ deklődés hiánya miatt egyelőre meghiú­ sultak. 3. Tényleg szeminárium-e a gyakorlat (hallgatói-oktatói párbeszéd helye), vagy inkább előadáspótlék? A hallgatón múlik, hogy vállalj a-e a sze­ mináriumi munka előfeltételeit, bizonyos tájékozódást az anyagban, odafigyelést, problémák felvetését. A tanár erre adhat indítást, de kényszerí­ teni az aktív részvételt nem lehet. 4. Van-e mód arra, hogy a tehetségesebb hallgatók bekapcsolódjanak a tan­ székek munkájába? Van, sőt keressük is az ilyeneket. 5. Vannak-e olyan informális rendezvé­ nyek, ahol a hallgatók és az oktatók kötetlenebb formában beszélgethetné­ nek? Vannak. 6. Egy oktató hány hallgatója nevét is­ meri egyáltalán??? (és viszont...) Ez adottság kérdése. A névmemória kü­ lönleges képesség. (Nekem pl. alig van.) Mégis sok hallgató körülményeit, adott­ ságait ismerem, és bármikor nyitott voltam/vagyok arra, hogy személyes kérdé­ sekben is rendelkezésükre álljak. Ezt kí­ vántam meg munkatársaimtól is. 7. Kezdeményez(het)nek-e a hallgatók bármit is, vagy maradjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél a hallgatásnál? Ugye, ez költői kérdés. A PPKE JÁK hall­ gatói önkormányzata valóban hallgatói képviseleti szervnek indult, és amíg a hallgatókat is érdekelte, kik a képviselőik, addig jól működött. A politikai életben sem panaszolhatják a közömbösök, ha ró­ luk nélkülük döntenek. Persze a katolikus egyetemen kívánatos, hogy a nem oda tartozó hangvételt, magatartást, szórako­ zást maguk a hallgatók utasítsák vissza nyíltan és határozottan, és ne uralkodjék el a szégyenlős tűrés oly veszélyes szem­ lélete. A hallgató önellenőrzést a tanári kar sem helyettesíteni, sem pótolni nem tudja. Erre bátorság, tisztán látás és elkö­ telezettség szükséges. E nélkül nem megy. 8. És legfőképp: mi a teendő???!!! Fentiek tudatos megvalósítása, kinek-kinek először a saját háza táján, de a közös­ ség előtt is felvállalva. A jogászi hivatás közösségi felelősségtudatot és értékte­ remtő szerepvállalást igényel. Már az egyetemen is. Ne a gyengék legyenek a hangadók és hajtsák az emelt igényekkel induló oktatást - kari munkát a minimá­ lisan szükséges felé! Zlitiszky János prof em. huszonegyedik oldal �A.. 4, .• - A Szent Ignác Szakkollégium I« S Z A K K O L L É A kollégium mindig hatalmas élmény az életben. Az, hogy jó vagy rossz, már lé­ nyegtelen. Emberek megismerik egymást kócosán, nyűgösen, lazítás közben, tanu­ lás közben. Kapcsolatok alakulnak ki, ba­ rátságok, szerelmek szövődnek. A legtöbb ember itt nő fel igazán, szülői felügyelet alól kikerülve. Miért jó koliban lakni? Aki lakott már ilyen helyen, tudja, aki nem annak: bár­ mikor átsétálsz a szomszédba azzal, hogy baj van, nem olvastam azt a könyvet, amit X.Y. tanár kér, és már kapsz is egy Csemegi Kódexet, jó tanácsokat. Segíte­ nek szemináriumvezetőt választani, fon­ tos, sok tanulást igénylő tárgyakra hívják fel a figyelmed, hiszen ismernek, velük élsz. Vasárnap több fajta sütit eszel, pedig csak egyfélét hoztál. Ha csütörtökre el­ fogy az otthoni, közösen főztök, aztán va­ lahol mindig van buli, ha máshol nem, valamelyik szobában. ■r huszonkettedik oldal G I U M Miért jó szakkoliban? Az ember hajlamos eltunyulni, nem használja a szürkeállományát, csak decembertől februárig, má­ justól júniusig. A köztes időben a fáradal­ makat, borzalmakat piheni. Itt év közben is úgy pezseg az élet, hogy permanensen vágysz arra, bárcsak 50 órás lenne egy nap. De nem csak tanulással töltjük az időt. Kollégiumi, beszélgetős esteket, szakmai programokat szervezünk, pályá­ zatokat írunk, saját és más szakkolik prog­ ramjait látogatjuk. Sokat vagyunk együtt koliban, kolin kívül, mert hasonlót ha­ sonló old. Nyílván megfigyelhető egyfaj­ ta „kasztosodás”, de ez nem sokban kü­ lönbözik az egyetemen amúgy is jelen lé­ vő klikkektől. A Szent Ignác Katolikus Szakkollégium (SZIK) egyetemek „fölötti” kollégium. A Jézus Társasága Alapítvány élteti, tehát nem egy egyetem a fenntartója. Másrészt bármelyik egyetem hallgatója, sőt épp érettségiző diák is pályázhat belsős helyre. A SZIK „összetétele színes, viszont esz­ meisége közös” ars poeticája szerint. Cél­ ja, hogy keresztény, társadalmilag érzé­ keny értelmiséget képezzen. Amiben több egy átlagos kolinál: alapozó kurzu­ sok (retorika, esszéírás, teológia, filozó­ fia), speciaíizáció (bármilyen irányba, ha 5 ember akarja, és van tanár, indul kur­ zus), melyekből a félév végén beszámoló van. A foglalkozásokat jezsuita atyák, meghívott tanárok vezetik. A Pázmány­ ról tanít/tanított náluk Aczél Petra, Horkay Hörcher Ferenc, Paksi Máté, Só­ lyom László, ifj. Zlinszky János. Két év tagság után dolgozatot kell írni a saját szakterületedből. Publicitást is kap a Studia Ignatiaban, mely a könyvesboltok­ ban is megtalálható. Középiskolásoknak bevezető (Junior) kurzusokat tartunk. Nyelvet minden félévben tanulni kell, és ezt támogatják is. Szakkollégiumunk se­ gíti a kiemelkedő képességű, komoly szakmai munkát végző diákok képzését. Ennek legfontosabb intézményi formája a tutor rendszer. A tutor a kollégista által választott szakmai koore-petítor tanár. Évfolyam átlag felett kell lenni a tagság birtoklásához. Cserébe kapsz egy jó csa­ patot, akikre számíthatsz egyetem után is, biztonságot, tiszta környezetet, jó infrast­ ruktúrájú lakhatási lehetőséget egész kö­ zel az egyetemhez, akkor jössz-mész, mi­ kor akarsz. Igazi Villa Negra! Programjainkat az önszerveződés jellemzi, Felsorlás szintjén, a teljesség igénye nélkül: teaházak meghívott előadókkal minden csütörtökön, Morus Tamás jogi önképzőkör, Szimpózium, ami egy társa­ dalmilag fontos kérdés köré szervezett előadás-sorozat. Idén a téma a nemzeti, etnikai kisebbségek az EU-ban. Hetente van filmklub, most 50-es, 60-as évek új­ hullámos alkotásaiból, közös színház, koli lap (Szikra). Korlátlan internet hoz­ záférés, a folyóirat-olvasóban olyan újsá­ got olvashatsz, amilyet szeretnél, könyv­ tár és konditerem használat. Saját kápol­ nánk van, és egy fiatal jezsuita pap lakik velünk, aki a miséket tartja és lelki veze­ tőnk is. Félévente lelkigyakorlatok, idén például Erdélyben. Közös reggelik, közös vacsorák, hétvégi kirándulás félévente. �'"ai . ’1 • • I III a Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden ì ' ’ I 2001. április 23-án, pénteken Szegeden közös ülést tartott a Szegedi Tudo­ mányegyetemen és a HázmBay Péter Katolikus Egyetemen működő Össze­ hasonlító Jogi O3K; A tutaaiányos ülés előtt és után karülŰE hallgatói - köz­ tük e sorok írója - a szegediek meleg vendégszeretetét élvezték. melyre az egész kompánia hivatalos, nyá­ ri tábor Vácon, ami gólyatábor is egyben, szintén valamilyen általunk választott té­ mából előadásokkal tarkítva, vizitura a Ti­ szára, sítábor. A bejutásról: A felvételi során 6 kérdésre kell válaszolni esszé formájában. A szóbe­ li fordulóban egy verőfényes vasárnapon az összes kollégista, a rektor, tanulmányi vezető előtt önismereti játékokban vesz­ nek részt a behívottak, mely során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire alkalmas a kollégista létre, a már meglévő közösség­ be hogyan fog beilleni. A harmadik, utol­ só fordulóban már csak a vezetőség, vala­ mint a diákokból álló bizottság előtt kell kérdésekre válaszolnia. Röviden ez a szakkollégium és még ren­ geteg minden, amit csak bentlakással ta­ pasztal meg az ember. Ha kedvet kaptál, jelentkezz, hamarosan megjelennek a hir­ detőtáblán a plakátok, nézd meg a honla­ punkat (www. szentignac.hu), keress év­ folyamtársat, aki nálunk lakik! Minden érdeklődőt szívesen várunk a programja­ inkra! Nádasdi Anita Rozália Szent Ignác Katolikus Szakkollégium 1 A program nem előzmények nélküli: ta­ valy novemberben karunkra látogatott a Szegeden nemrég megalakult Összeha­ sonlítójogi Intézet vezetője. Badò Attila. Tudvalevő, hogy Szegeden másodévben kötelező tárgy az „összehasonlító jogtan”, melyhez hazánkban első ízben tansegéd­ letet is készítettek. Badò tanár úr pesti lá­ togatásán így elsősorban az összehasonlí­ tójog, mint oktatott tárgy előtt álló pers­ pektívákról esett szó. Badò tanár úr még akkor, ősszel meghív­ ta a kari Összehasonlító Jogi TDK-t Sze­ gedre, mely meghívásnak örömmel tet­ tünk eleget. A közös TDK ülés témája egyrészt továbbra is az összehasonlító jog, mint tantárgy szerepe a jogi oktatásban, másrészt azonban egy közösen megíran­ dó tankönyv koncepciója volt. Előadás hangzott el a hazai jogösszehasonlítás tör­ ténetről (Jáki Balázs), a leendő tankönyv jogelméleti megalapozásáról (Bencze Mátyás), melyekkel kapcsolatban aztán szolid vita bontakozott ki az ülés hátrale­ vő részén (elsősorban Péteri Zoltán pro­ fesszor úr tartalmas hozzászólását emel­ hetjük ki). Bár a látogatás apropóját ez az összevont TDK-ülés szolgáltatta, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy az azt követő (és azt megelőző) programok legalább olyan mély nyomokat hagytak bennünk, mint a formális események. Mindjárt ér­ kezésünkkor kisebbfajta delegáció foga­ dott bennünket az állomáson (az Intézet valamint a szegedi ELSA vezetői), és nyomban egy kellemes ebédre vendégel­ tek meg minket. A TDK-ülést rövid séta követte a Napfény Városában, mely sze­ mély szerint rám elbűvölő hatással volt: felüdülés sétálni egy olyan történelmi vá­ rosban, mely - összehasonlítva a főváros­ sal - sokkal csendesebb, nyugodtabb, és tisztább, egy szóval: polgáribb. Nem hagyhattuk ki természetesen a híres Virág Cukrászdát és a Tiszapartot sem, ahol is az Összehasonlító Jogi TDK alapító titká­ ra, azóta a Jogbölcseleti Intézet tanárse­ gédje (aki neve elhallgatását kérte) a késő­ délutáni hangulatot Juhász Gyula híres soraival jellemezte: „Hálót fon az est, a nagy, barna pók”... Az este (és az éjszaka) hátralevő részét a sokatmondó elnevezésű ,Borpatika” vendéglőben, majd végül a 1?SZOTE-Klub nevű szórakozóhelyen töl­ töttük együtt - immár teljesen kötetlen formában. Ez utóbbi helyen a két kar csocsóválogatottja is összemérte erejét: a mieink gyenge kezdés után (két vesztett meccs) szépítettek, a végső győzelem azonban - egyelőre! - a szegedieké lett. (Akit a két válogatott keretének - a kez­ dők és a cserék — összeállítási módja érde­ kel, annak elmondom, hogy a buliban je­ lenlevő két-két joghallgató közül került kiválasztásra egyhangú szavazással a lehe­ tő legeslegjobb két-két játékos, jelesül az e sorokat álnéven író Boronkay Miklós, valamint a neve elhallgatását kérő Fekete Balázs). Összességében elmondható, hogy a láto­ gatás a vendégek nagy megelégedettsége és a kialakult baráti kapcsolatok okán fel­ tétlenül folytatásra vár: ősszel mi szeret­ nénk vendégül szegedi barátainkat. Fel­ merült továbbá egy esetleges Szeged Pázmány jogásznap megrendezésének öt­ lete is - csak remélni tudom, hogy meg­ valósul! Wéber András huszonharmadik oldal �Női szakasz ,Dobd ki nyugodtan a Playboy magazinjaimat, nem néztem őket már régóta.” Mottó: La 1 „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy no, akkorJérJi leszek. És annyira vagyok férfi, amennyire no az, aki bejött a szobába.” „Megértelek." ,Ebben a filmben túl sok volt a meztelenke5>dcs.” (Karinthy Frigyes) ‘ Férfi és nő. A különbég köztük mindig is a viccek egyik kedvenc témája^ volt... Az alábbiakban egy kis szemezgetést olvashattok a legjobb írásokból. 3. Bankautomata - Férfiak: 1. A Tökéletes Feleség „Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlé­ keztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Még jó, hogy min­ den este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom.” ,Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmá­ ba, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni.” >í,Légy szíves hangos ítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset! >5 „Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?'I« „Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntőd az illúzióimat. Ilyet csak homoko­ sok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki.... „Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni. » „Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott még édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat. .Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál. mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni.” .Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva ha>3' gyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem ÎÎ egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni. .Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy 35' olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Pipásban szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben! >5 1. Autót leállítani, 2. Kiszállás, a bankhoz menni. 3. Kártyát bedugni. 4. Kódot megadni. 5. Kártyát, pénzt elvenni és menni. .Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyö­ rű Porschét! - Nők: »,Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről. ?5 »,Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol. 2. A Tökéletes Férj „Nem kérek még egy sört, holnap dolgoznőm kell.” „Néha szeretném, ha csak átölelnél. „Már rég nem voltunk sehol. Gyere, men­ jünk vásárolni és én majd viszem a táskádat! » a JÎ Hagyjuk Rosalindát.” focit, nézzük inkább a .Azt hiszem eltévedtünk, álljunk meg és í>kérdezzünk meg valakit! ,yan ilyen farmer levendula árnyalatban is?” .Én is imádok joggingolni drágám, de nem tudom tartani veled a tempót.” ,Ezcn a zuhanyozófüggönyön nincs elég »■ csipke. )í „Ezek a mellek túl nagyok.” „Unom már a sört! Adj csak egy pohár narancslét, szívem. .Anyád idejön lakni? Szuper, imádlakédeÎ3' sem! Î3 ,Azon gondolkodom, az a jó testű nő a szemközti lakásból tudja-e, hogy belátok a fürdőszobájába? Azt hiszem, szólok ne­ ki! « 1, Megérkezni. 2. Make-up ellenőrzés a visszapillantóban. 3. Autót leállítani. 4. Kulcsot a zsebbe dugni. 5. A bankhoz menni. 6. Kártyát a táskában keresni. 7. Kártyát bedugni. 8. Keresni a táskában az OB-s dobozt, amire a kód fel van írva. 9. Kódot megadni. 10. Néhány percig a használati útmutatót tanulmányozni. 11. „FÉLBESZAKÍT” billentyűt benyomni. 12. Kódot ismét megadni. 13. Számlaegyenleget vizsgálni. 14. Borítékot keresni a zsebben. 15. Tollat keresni a zsebben. 16. Számlaegyenleget felírni a borítékra. 17. Pénzkiadó nyílás tanulmányozása. 18. Pénzt elvenni. 19. Beszállni az autóba. 20. Make-upot ellenőrizni. 21. Elindulni. 22, Megállni. 23. Megfordulni. 24. Kiszállni. 25. Kártyát az automatából kivenni. 26. Beszállni. 27. Kártyát a pénztárcába tenni. 28. Számlát eldugni. 29, Pénzösszeget felírni. 30. Borítékot a zsebbe dugni, 31, Make-up ellenőrzése. 32. Elindulni. 33. 5 km-t megtenni. 34. Kéziféket kiengedni. - Az oldalt összeállította: GJ - � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 3. szám 2004. április 29. Subject The topic of the resource Tartalom Hírek Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel Tanáraink emberközelben 2. A Passió a Pázmányon Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport Ha már utánzunk... Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével Beszélgetés Barta Zitával Felsőoktatási Információs Pont Beszámoló a Kari Tudományos Diákköri Konferenciáról PPKE-JÁK, Kan TDK eredménye Dúlt hiteink és a valóság Az alkotmányjogi TDK Filmajánló Glosszátor Párizs fénye Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness Oktatók — hallgatók Oktató-hallgató viszony a Karon A Szent Ignác Szakkollégium Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden Női szakasz Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. április 29. Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1044kb+4831kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_3_20040429 Relation A related resource T00063 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_3_20040429 Boronkay Miklós HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/bcca2366a715168ecd39c95ee2e45a53.jpg 8844dbc199a069fa71be65ed01d6ad83 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/337acfc7238dee2d03ab0bdf84eccf02.pdf 1f78ad9ca4cd4056427783034240143a PDF Text Text FF^CEjitelctyUjíJíOO4O4O&.p^ A PPKE-JÁK legnépssserűLL lapja ITELETI 5 *? '’®9uutf" k PÁZMÁNY PÉTER KATOUKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA •rZfiJfciX * i. ■ .-'■ tis - "i.' í' ■ '■ Ì ^tíij - wAís' 'Ai* T ^■:í- P- I I ' :l’ *r' ►/ ^Í?B1 Tè" »1 •*1 ■ W*| X I- í ''> ti- t' ■fl j; <t«íS 3« nF-Ka >< '*t jSw<Bit«i ) Pi FF j! k ???: ' \ t- a > »»-Ív 4 ;e E •: ítt: »'*E_ . J f 'Á‘í^ ■í n Ì > ít I i'p í '( .ra; ( it íít’ f ^fx«í - ■íi. MÉRLEGRE TÉVE PÉTERI ZOLTÁN NEPTUN-RENDSZER MAGYARORSZÁG ÉS A GLOBALIZÁCIÓ VIL évfolyam^ 2, szám e-maih itelet01@hotmail,com h on lap: iviviv.jak.ppke. h u/itelet VARGA GERGELY BOLOGNA 2004. április 6, �■ „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Mérlegen közös dolgaink IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Boronkay Miklós (tel: 06 30/293 20 10) A szerkesztőség tagjai; Cseri Tímea, Gulyás Judit, Milisits Barbara, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szincsák Zsuzsa, Török Balázs, Zsellér Máté Munkatársak: Dedics Zsigmond, Dévényi Nóra, Erdélyi Ágnes, Fekete Borbála Teleki László, Szilvásy György, Varga Bálint, Zalai Péter Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailcn (itelet01@hotmail.com) kérjük! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról Szaddam és az oroszlánok Könyv^ánló: Bogár László és a globalizáció Glosszátor Azok a boldog szép napok 7. A Büntetőjogi TDK Vad Fügefa Föltámadott a tenger Lenin és Sztálin vécédeszkában Támadnak az impresszionisták Kúrán Andor: Haza, a mélyben Sáska Zoltán Attila: Rituálé Körkérdés — Válaszok: NEPTUN Futaki Tibor virslis kalandja Pro Facultate-Nap e-tnail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 7 8 10 12 12 12 13 14 15 16 17 17 18 19 20 Nagy örömömre az összkari hallgatói lelkese­ dés az elmúlt hetekben sem csökkent: hajóki­ rándultunk március 15-én, megnéztük a Pas­ siót, kerekasztal-beszélgettünk az egyházak helyzetéről a diktatúrában, hogy csak a legfon­ tosabbakat említsem. Tart még az ítélet mun­ katársainak lendülete is: a megszokottnál jóval hamarabb összeállt e szám, miközben igényes írásokat még ki is kellett hagyni... Mindazonáltal nem titkolhatom, hogy változások vannak ké­ szülőben a lapnál, mely nem merül ki új munkatársak és új cikkek megjelenésében. Szemlélet- és arculatváltásra készülünk. Miközben továbbra is beszámolunk a karon történt eseményekről, ennél többet szeretnénk, ami eddig nem vagy csak részben valósult meg: kulturált keretek közt megvitatni a mindannyiunkat érintő ügyeket. Ezért a múlt számban közzétett a NEPTUN REND­ SZERREL kapcsolatos körkérdésre érkezett hozzászólásokból a legérdekesebbeket már ebben a számban is olvashatjátok, a követ­ kező (húsvét utáni) ítéletben pedig az OKTATÓ-HALLGATÓ VISZONNYAL kapcsolatos - remélhetőleg szép számú - hozzá­ szólásokból válogatunk majd. Emellett a számunkra égetően fon­ tos kari probléma mellett felvetünk egy, az egész vilá^ számára ak­ tuális, általánosabb problémakört is: a GLOBALIZÁCIÓÉT. Vi­ taindító írásunk egy könyvismertető, melynek keretei közül kilép­ ve — akár annak felvetéseit továbbgondolva, akár egészen más uta­ kon elindulva - keressük majd helyünket a világban, utunkat egy vállalhatóbb jövő felé. E problémák végérvényes megoldására nem vállalkozhatunk - az ítélet nem mond ítéletet -, értelmes párbeszédben egymásnak feszülő érveket és értékeket mérlegre téve azonban közelebb juthatunk a megoldáshoz. Mindehhez az kell, hogy MINDENKI, akinek VAN vélemé­ nye, tiszteljen meg bennünket bizalmával és írja meg. Hogy az újság ne csupán néhány exhibicionista hallgató magánvállalkozá­ sa legyen (reményeim szerint már most sem az), hanem az egye­ tem (universitas) valamennyi polgárának közös vállalkozása, szé­ les érdeklődésre számot tartó kérdések széleskörű megvitatásá­ nak fóruma, egyszóval valamennyiünk lapja. Az ítélet ebben a diskurzusban mederként szolgálhat: vélemények és ellenvéle­ mények, hallgatók és oktatók, gondolkodni tudók és akarók kö­ zös fóruma lehet - ha valamennyien úgy akarjuk. Boronkay Miklós főszerkesztő honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �---------- - ■ "'*B li Hl—wi hírek A Passió PázmányOS bemutatója Egy nappal az országos bemutató előtt, március 24-én, szerdán pázmányos kö­ zönség előtt levetítették A passió című fil­ met. A zártkörű bemutató a Rektori Hi­ vatal szervezésében, a forgalmazó Buda­ pest Film segítségével került megrendezésre. A reggel nyolc órás időpont; sem volt elijesztő hatással, a Corvin mozi i Kabos-terme zsúfolásig megtelt. A 300 főnyi közönség több mint kétharmadát a jogi kar hallgatói, oktatói, alkalmazottai tették ki. A fantasztikus filmalkotást min­ denki figyelmébe ajánljuk! ítélet honlap Amint bizonyára tapasztaljátok, az ítéletnek jelenleg sajnos nincs igényes, naprakész hon­ lapja. Ehhez pillanatnyilag nincs emberünk. Pedig biztos, hogy a kar több ezres hallgató­ ságában van legalább egyvalaki, aki a honlap elkészítését jó szívvel és lelkesedéssel vállalná. En hiszem, hogy van olyan pázmányos, aki a honíapszerkesztéshez valamennyire ért, és egyúttal szívesen segítené a kari hallgatói lap munkáját - örömet okozva ezzel hallgatótár­ sainak és reményeim szerint maradandó értéket hozva létre. Ha véletlenül épp TE vagy ez a kedves hallgatótársunk, kérlek hívj fel a 06 30 293 20 10 -es telefonszámon. Hívásodat előre is köszönöm; Boronkay Miklós. Honlapszerkesztő kerestetik! Szavazás! Április 29-én második alkalommal kerül kiosztásra a Pro Facultate-díj, melynek díjazottjait a Kar oktatói, alkalmazottai és HALLGATÓI határozzák meg. A szavazásra április 14-20. között kerül sor. (Részleteket Id. a 20. oldalon) A Lippay György Kör kezdeményezésére olyan információs honlap készül, melyen a kari közélet eseményei és programjai lesznekjó előre megtalálhatók. A lap neve Cultura Facultatis, és a kari honlapról lesz elérhető. Az alapkoncepció már megvan, csak megvalósításra vár. Várjuk mindazok segítségét, akik szívesen vennének részt a honlap szerkesztésében és folyamatos frissítésében! Jelentkezni lehet a lippaygyorgykor@hotmail.com címen. Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? - körkérdés A középkori universitas-eszme szerint az egyetem az oktatók és a hallgatók közös­ sége. Azért jött létre, hogy tanítson és tu­ dományos műhelyként szolgáljon. Nem lehet tehát a hallgatóságot sem száműzni, sem pedig az oktatás puszta tárgyaként kezelni (a jogviszonyelmélet mintájára: oktató=oktatási alány, hallgató=oktatási tárgy, tananyag=az oktatás tartalma). Amellett, hogy az oktatás szükségszerű és autonóm részese, a hallgató képességei szerint maga is bevonható a tudományos életbe, sőt mitöbb: belőle kerül majd ki a jövő oktatója. Ezek a megállapítások, úgy vélem, maguktól értetődő igazságok. En­ nek fényében viszont korántsem magától értetődő az a helyzet, amely ma a karon fennáll. Számos kiváló kezdeményezés kivételével (vagy éppen főszabálya mellett kivételként?) általában a tudományos di­ ákélet pangása figyelhető meg, valamint a hallgató-oktató kapcsolat úgyszólván tel- jes hiánya. Ez pedig olyan probléma, mely feltétlenül orvoslásra szorul! Számtalan negatív következménye mellett csak meg­ említjük, hogy ha egy katolikus egyetem saját hitvallása szerint nem csak puszta tu­ dást, hanem erkölcsiséget, éthoszt is át akar adni, akkor ezt nagyelőadásokon meglehetősen nehezen teheti meg; ennek legmegfelelőbb színterei az oktatók és a hallgatók találkozásainak kisebb körű, kö­ tetlenebb formái (gyakorlatok, speckollok, TDK-k etc.). Ezért az ítélet né­ hány - példálózó jellegű - kérdést tesz fel az Universitas (Catholica De Petro Páz­ mány Nominata) valamennyi felelősen gondolkodó tagjának: 3. Tényleg szeminárium-e a gyakorlat (hallgatói-oktatói párbeszéd helye), vagy inkább elóadáspótlék? 4. Van-e mód arra, hogy a tehetségesebb hallgatók bekapcsolódjanak a tanszékek munkájába? 3. Vánnak-e olyan informális rendezvé­ nyek, ahol a hallgatók és az oktatók kötet­ lenebb formában beszélgethetnének? 6. Egy oktató hány hallgatója nevét ismeri egyáltalán??? (és viszont...) 7. Kezdeményez (hét) nek-e a hallgatók bármit is, vagy maradjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél - a hallgatás­ nál? 8. És legfőképp: mi a teendő???!!! í. Van-e minden tanszéken tudományos diákkör? Ha nincs: lesz-e? 2. Vin-e elég (olyan) speciálkollégium, ahol a kisközösségi munka hatékonyan megvalósítható? Külön megkérjük a kar OKTATÓIT, hogy tiszteljenek meg minket vélemé­ nyükkel. A válaszokat az itelet01@hotmail.com címre várjuk. harmadik oldal �Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Beszélgetés életéről, tudományos oktatói tevékenységéről,, jogösszehasonlításról, katolikus szellemiségről és az új államtan szöveggyűjteményró'l... Milyen megfontolásokból lett jogász a Tanár Úr, mesélne nekünk gyermekkoráról és fiatal­ ságának meghatározó állomásairól.^ Értelmiségi családból származom, apám jegyző volt, anyám középiskolai tanár. Ki­ lenc éves voltam, amikor apám meghalt, és onnan kezdve anyám vállára nehezedett három gyerek felnevelésének teljes gond­ ja. Az első gyerekkori éveket Békéscsabán töltöttem. 1939 őszén anyámat fölhelyez­ ték az akkor visszakerült Kassára. Ott kezdtem el középiskolai tanulmányaimat is. Ma is nagy szeretettel gondolok vissza a kassai Hunfalvy János Gimnáziumra, amelynek kiváló tanárai indítottak el tulaj­ donképpen azon a pályán, amelyre végül is eljutottam, azzal, hogy hallatlan szigorral és következetességgel, a mércét magasra téve fogalmazták meg követelményeiket. A háború végén mi, magyarok termé­ szetesen nem maradhattunk Kassán, anyá­ mat visszahelyezték Békéscsabára, így az ot­ tani gimnáziumban érettségiztem le. Ez­ után következett 1948-ban az iskolák álla­ mosítása, ami azzal járt, hogy anyámat most Pécsre helyezték, mert hiszen ott számos egyházi intézmény volt, s az államosítás után tanárokra volt szükség. Én az elé a vá­ laszút elé kerültem, hogy Békéscsabán le­ érettségizvén hol folytassam tanulmányai­ mat. Pécsett erre két lehetőség volt: elme­ hettem volna orvosnak vagy jogásznak, de egyik sem akartam lenni. Minthogy az or­ vosi pálya iránti ellenszenvem erősebb volt, így kizárásos alapon a jogi pálya mellett döntöttem, amihez - s ezt hangsúlyozni kí­ vánom, - a legcsekélyebb kedvem sem volt. Hogyan teltek egyetemi évei, hiszen a negyvenes évek vége felé senki sem volt könnyű helyzetben...? Hozzászoktam részint otthon, részint a középiskolában, hogy keményen kell dol­ gozni ahhoz, hogy az ember valamilyen eredményt elérjen, és az a bizonyos „há­ rom ’T’ betű”, - amiről mindig beszélni szoktam („Több Telik Tőled”) - vezérelt, így nem könnyű körülmények között is sikerült helytállnom, évfolyamelső vol­ tam, és minden vizsgámat kitüntetéssel tettem le. Azok valóban nehéz évek voltak, értelmiségi származású voltam, anyám közismert templomba járó tanár volt, negyedik oldal H f S 1 « fi öcsém a papi pályára lépett, így mindezek­ kel a tarsolyban nem számítottam a dédel­ getett kedvencek közé a Karon, Ilyen kö­ rülmények között ma is csak a Gondvise­ lés különös kegyelmének köszönhetem, hogy mindennek ellenére sikerült elvégez­ nem az egyetemet. Voltak-e meghatározó egyéniségek, akik nagy hatást tettek a Jánár Úrra és döntően befolyá­ solták érdeklődését? Pécsi professzoraim alapvető szerepet ját­ szottak abban, hogy megszerettem választott pályámat. Ma is nagy szeretettel gondolok vissza rájuk és számtalan kedves történetet mesélhetnék el róluk. Csekey István, Holub József és mindenek fölött Óriás Nándor aki néhány évvel ezelőtt halt meg 106 éves korában - gyakorolták rám a legnagyobb ha­ tást. Engem nem tartanak rossz előadónak, de Óriás Nándornak - a Biblia szóhasznála­ tával élve - a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ö római jogot oktatott, az első évben pedig a Bevezetés a magánjog alapin­ tézményeibe című tantárgyat. Ma is számta­ lanszor felidézem emlékét, és a tőle kapott kitűnő érdemjegy mindmáig életem legna­ gyobb büszkeségei közé tartozik. Másodéves voltam, amikor a pécsi kar oktatója lett Vas Tibor professzor Debre­ cenből, aki vak volt. Oktatómunkájához segítségre volt szüksége, így idegen nyel­ ven felolvasókat kerestek számára. Rend­ kívül művelt ember volt, három világnyel­ ven is kitűnően tudott. Rám angol és né­ met területen várt a felolvasói feladat. Vas Tibor szakterülete egyébként a jogelmélet volt. Azt akarta, hogy a tanszékén is tevé­ kenykedjem, és - az akkoriban meglehető­ sen ritka - MTA - ösztöndíjat is szerzett számomra. A nemzetközi jogi tanszéket Flachbarth Er­ nő professzor vezette, aki felvidéki kisebb­ ségi sorsból érkezett, és hihetetlenül nagy tudással rendelkezett. Félelmetes vizsgázta­ tó volt, de nekem roppantul imponált a tu­ dása révén, és mindent megtettem, hogy helytálljak a nemzetközi jogból is. Pályadí­ jas dolgozatot is írtam nála, mire felajánlot­ ta, hogy menjek hozzá a tanszékre. Hogy került mégis a Magyar Tudományos Akadémiára az egyetem végeztével? Bennem az egyetemi évek alatt világosan megfogalmazódott, hogy elméleti kérdé­ sek iránt érdeklődöm, szeretnék tudomá­ nyos munkával foglalkozni. Ott szeret­ tem volna maradni a Kar nemzetközi jogi tanszékén, de mivel a kari vezetőség ezt nem tette lehetővé, ezért elfogadtam azt az ajánlatot, mely szerint a budapesti Ál­ lam- és Jogtudományi Intézet munkatár-, sa lehetek. 1952. július 15-e óta az Intézet kutatója vagyok mind a mai napig. AíiTyezi tudományos tevékenységet folytat és folytatott a Tanár Úr az Akadémián? Az Intézetben az Állam- és Jogelméleti Osztályon tevékenykedtem, ahol rövide­ sen alapvető változás történt, mert Vas Ti­ bort Szabó Imre váltotta fel az igazgatói székben, aki addig az Igazságügyi Minisz­ térium Törvényelőkészítő Főosztályának volt a vezetője, régi marxista, aki a magyar tudományos életnek is hamarosan köz­ ponti alalga lett, s mint egyetemi tanár az ELTE állam- és jogelméleti tanszékének vezetője. Az Intézetben akkor több fiatal kutató volt, és Szabó tudatosan általa tehetséges­ nek tartott fiatalokkal vette magát körük’ Ez nem volt rossz társaság, és az Intézet nemzetközi mércével mérve is rangos tu­ dományos műhely lett. Olyan kiváló jo­ gászok dolgoztak ott az én korcsoportom­ ból, mint Kulcsár Kálmán, később az Akadémia főtitkárhelyettese, a Szocioló­ giai Intézet igazgatója, majd igazságügyi miniszter; Peschka Vilmos akadémikus; �Mádl Ferenc, köztársaságunk jelenlegi el­ nöke; Herczegh Géza, a Hágai Nemzet­ közi Bíróság tagja és Viski László, a fiata­ lon elhunyt kitűnő büntetőjogász. Nos, ez a társaság hamarosan érdemi publikációkkal lépett fel, és ezt az tette le­ hetővé, hogy Szabó mintegy ernyőt tar­ tott az Intézet fölé. Az ő személyes tekin­ télye és az Akadémián betöltött tisztsége az Intézetet megvédte. Ez volt pl. az egyetlen akadémiai intézet az ún. szocia­ lista táborban, ahol az intézet tagjai között elenyésző volt párttagok száma, ami má­ sutt elképzelhetetlen volt. A Tanár Urat joggal nevezhetjük a jogössze­ hasonlító tudomány egyik magyarországi meg­ alapozójának. Hogyan került kapcsolatba ez­ zel a szakterülettel.^ 1960-ban a Jogösszehasonlító Osztály ve­ zetője lettem az Intézetben. Az osztályt Szabó azért hozta létre, mert rájött arra, hogy a nemzetközi életben a jogössze­ hasonlítás döntő szerepet játszik, s ő eb­ ben részt akart venni. Nyelvtudásom ré­ vén engem szemelt ki, hogy legyek az osztály vezetője. Számos publikációval je­ lentkeztünk, nemzetközi jogösszehason­ lító kongresszusokra referátumokat ké­ szítettünk, idegen nyelvű köteteink nagy sikert arattak a világsajtóban. Az Intézet jogösszehasonlítás terén el­ ért eredményei olyan jelentősnek minő­ sültek nemzetközi téren, hogy a Nemzet­ közi Összehasonlító Jogi Akadémia jubi­ leumi 10. kongresszusának rendezési jo­ gát Magyarország kapta meg, ami akkor példátlan eset volt. Ezután Szabó Imrét a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadé­ mia elnökévé is megválasztották. Ennek a kongresszusnak a rendezésében a Jogössze-hasonlító Osztály játszotta a kulcsszerepet. Mintegy 700 külföldi ven­ déggel rendeztünk meg egy olyan nem­ zetközi kongresszust, amelyet mind a mai napig mint az egyik legsikeresebbet emle­ getnek komparatista körökben. Ez volt az a terület, ahol aztán elég so­ kat tevékenykedtem magam is, és az ér­ deklődésem fokozatosan áttolódott a jogösszehasonlítás felé. Az egykori Államés Jogelméleti Osztály így „szakosodott”, mert Kulcsár ajogszociológia irányában te­ vékenykedett, Peschka a jogfilozófia terü­ letén maradt, én pedig ajogösszehasonlítás területét választottam. Nagy megtisztelte­ tésnek tartom, hogy - titkos szavazással - a Nemzetközi Összehasonlító Akadémia tagjává is megválasztottak. Hangulatkép az Összehasonlító Jogi TDK üléséről Úgy tudom, René Dávidot, a jogösszeha­ sonlítás világszerte híres tudósát személyesen is­ merte. Hogyan jött létre a vele való találkozás? Strasbourg révén. Szabó elég korán kikül­ dött néhányunkat a Strasbourgi Nemzet­ közi Jogi Fakultásra, és éppen az ottani eredményeim alapján, - mert a szocialista táborból elsőként szereztem kitüntetéses oklevelet — ott tartottak, és néhány év után, 1970-től professzorrá is előléptet­ tek. Ott volt alkalmam találkozni a nem­ zetközi jogtudományi élet számos nagy alakjával, köztük természetesen René Dáviddal is, aki rendkívül mély benyo­ mást tett rám. Óriási tudása mellett em­ berileg is közel állt hozzám: csipkelődő, finoman gúnyolódó típusú ember volt, és én eziránt rendkívül fogékony voltam és mindmáig maradtam. Számomra megle­ pő módon ő, aki világnagyság volt, kitün­ tető figyelemben részesített engem. Mó­ dom volt őt felkeresni Aix-en-Provence-i házában is, ahova visszavonult élete vé­ gén. Különleges egyénisége és szilárd de­ mokratikus elkötelezettsége nagyon mé­ lyen megmaradt emlékezetemben. Mit gondol a Tanár Úr egy jogösszehasonlító tanszék létrehozásáról? Látja ennek realitását, esetleg vannak-e tervei ezzel kapcsolatban? Jogösszehasonlítást mindenképpen oktatni kellene a jogi karokon. Ez már világszerte elfogadott felismerés. Erről a legutolsó Összehasonlító Jogi Kongresszuson is szó volt, melynek ehhez a témájához a magyar referátumot én készítettem. A jogössze­ hasonlító oktatás kétféleképpen képzelhe­ tő el: a jogösszehason-lításnak mint önálló diszciplínának tanítása (teaching of comparative law), úgy, ahogyan azt speciál­ kollégium keretében Karunkon csináljuk, s amelynek témája a jogösszehasonlítás mibenléte, célja, funkciói, története stb., valamint a nagyjogcsaládok; vagy az egész jogi oktatás összehasonlító jellegű átalakí­ tása (comparative law teaching), amihez természetesen szakismereteken kívül nyelvtudás is kell. Magyarország még e téren gyerekcipő­ ben jár. Az ELTE-n a jogösszehasonlító oktatást speciálkollégium formájában kezdtem el, és ezt folytatom Karunkon is. Súlyt helyezek arra is, hogy a tanítványai­ mat kijuttassam Strasbourgba a Nemzet­ közi Jogi Fakultásra, ahol immár 36 éve tanítok, hogy kapcsolatokat teremtsenek, jogi kultúrájukat bővítsék, nyelvtudásu­ kat tökéletesítsék és beleépüljenek egy új, egységesülő Európába. Hogyan kezdődött a Tanár Úr oktatási pálya­ futása? Állam- és Jogtudományi Intézetben, amikor fölkerültem, Vas Tibor volt az igazgató, aki az ELTE professzoraként igen hamar rám bízta az esti hallgatók szemináriumának vezetését, és ez utóbb fokozatosan kiépült. Akkoriban vált lehe­ tővé, hogy az Intézet vezető munkatársai oktathattak az egyetemeken, s ezt az en­ gedélyt én is megkaptam. Állam- és jogel­ méleti szemináriumokat vezettem, aztán speciálkollégiumok formájában jogössze­ hasonlítást oktattam, majd amikor a Páz­ mány megalakult, meghívást kaptam, hogy a Bevezetést az első évben tanítsam. Világnézeti elkötelezettségem egyértel­ művé tette a döntést, így átjöttem a Páz­ mányra. Az ELTE-n továbbra is megma­ radtam a doktori képzés területén, jog- ötödik oldal �Fekete Balázs, Badò Attila és Péteri Zoltán az Összehasonlító Jogi TDK egyik ülésén összehasonlítást tanítok a doktori fokoza­ tot megszerezni kívánók számára. Mikor lett a Tanár Úr Karunk oktatója? Kezdettől fogva itt voltam, már a Ménesi úton, ahol kezdtünk, így már az első jog­ hallgató évfolyamot tanítottam. Azt hi­ szem, néhány nappal a tanévkezdés előtt hívtak fel, hogy a Bevezetést kellene ok­ tatni, vállalnám-e. Volt ennek a tantárgynak már kialakult struk­ túrája? Ez a tárgy minden magyarországi jogi ka­ ron kötelező, de mindenhol más és más jelleggel oktatják. Én úgy láttam helyes­ nek, ahogy máig csinálom, s ez úgy tűnik, bevált. Később az államelmélet oktatását is át kellett vennem, s ezt múlt év december vé­ géig tanszékvezetőként végeztem. Ez évjanuáijában néhányad-magammal én is megkaptam a Professor emeritus címet, ami aztje lenti, hogy már nem vagyok egye­ temi státuszon, hanem egy külön szerző­ dés keretében csinálom azt, amit eddig. Mit gondol Tanár Úr^ hogyan lehet a katolikus szellemiséget érvényesíteni egyetemünkön? Meg kellene keresni és találni azokat a formákat, amelyek egy egyetem UNI­ VERSITAS jellegét jobban kidomboríta­ nák. Ez a középkor óta azt jelentette, hogy az oktatók és a hallgatók együttesen alkot­ ják az Universitast. Úgy gondolom, hogy keresni és lehetőleg megtalálni kellene azokat az új formákat, amelyek között hatodik oldal ezeket a kapcsolatokat oktatók és hallga­ tók között ki lehetne építeni. Sajnos he­ lyiséghiánnyal küszködünk, ami megne­ hezíti ezt, ami mindig lényege volt az egyetemi oktatásnak. A tanszékvezető professzornak volt pl. külön szobája, ahol 3-4 hallgatóval külön is tudott foglalkoz­ ni, volt egy szemináriumi helység, melylyel csak a tanszék rendelkezett stb. Akkor kialakulhatott a tanszék köré épülve egy olyan fajta együttműködés, amelynek ke­ retében a tudományos utánpótlás kineve­ lése is végbemehetett. A mi körülménye­ ink között ez inkább vágy, mint valóság, ezért kellene azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt az oktató-hallgató kapcsolatot fejleszteni. A magunk részéről legalábbis törek­ szünk erre. Van TDK-nk, amely rendsze­ resen ülésezik, külföldi vendéget tudott már meghívni, úgyhogy ez nemcsak névleg létező, hanem működő közösség is. Emellett elég sokan vannak már olyan pázmányos hallgatók is, akik a strasbourgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Fakultás kurzusait megjárták és ott is helytálltak. E kurzusokon mindig nagyon kellemesen telik az idő tudunk, mert módunk van ta­ lálkozni egymással az órákon kívül is. A második évfolyam nemrég ismerkedett meg az új államtan szöveggyűjteménnyel. A tanár Úrnak mi a véleménye róla? Nagyon jelentős kezdeményezésnek tar­ tom, és Takács Péternek nagy érdeme, hogy ezt megszervezte. A szöveggyűjte­ mény ugyanakkor nyilvánvalóan nem pó­ tolhatja az államtan egyetemi tankönyvét. E téren az első, átmenetinek szánt lépést jelentik azok az előadásvázlatok, amelye­ ket már korábban is közzétettünk. E fü­ zetnek folyamatban van az új kiadása, amely természetesen még nem tekinthető tankönyvnek. Itt azonban egy alapvető probléma is megoldásra vár. Az államelméletnek ugyanis többféle változata van világszerte. Létezik egy filozófiai alapállású államböl­ cselet, van egy, a politikatudomány felé to­ lódó irányzat, s egyes volt szocialista orszá­ gokban él még a marxista hagyományok­ ból táplálkozó államelmélet is. Én elköte­ lezett híve vagyok az Allgemeine Staatslehre hagyományának, a német nyelvterületen meghonosodott államtannak, amely közelebb áll a tételes joghoz, mint az állambölcselethez. Ennek kiváló képviselői vannak ma is, és a magam részé­ ről ezt a hagyományt igyekszem folytatni. Manapság „ divatos ” téma a jogászi túlképzés problémája. Mit gondol a Tanár Úr, szükség van ennyi jogászra Magyarországon? Mindig voltak és vannak is divatos szak­ mák. Amikor én fiatal voltam, akkor a pesti Műegyetemre nem lehetett beke­ rülni, majd volt egy olyan időszak, ami­ kor az orvosi kar volt ilyen. Aztán jött a jogász-reneszánsz, amikor mindenki jo­ gász akart lenni. Valószínűleg túl sok a ki­ lenc vagy tíz jogi kar, ami jelenleg van, ennyi jogászt nem tud “felvenni” ez a kis ország. Lehet, hogy az Európához való csatlakozás ezen a téren megnyit bizo­ nyos lehetőségeket, de túlzott illúzióink nem lehetnek, mert nemzetközi helytál­ lásra csak azok a jogászok számíthatnak, akik szakmailag és nyelvileg is kellően fel­ vértezettek. Emellett a jog túlságosan nemzeti tudomány is ahhoz, hogy a hazai diplomát külföldön közvetlenül is hasz­ nosítani lehessen. Mit jelent a Tanár Úr számára a tanítás? Fiatal korom óta tanári pályára készültem, és soha nem is akartam más hivatást vá­ lasztani. A Gondviselés különös kegyel­ me, hogy jogászként visszahozott az okta­ tói pályára, s azt csinálhatom, amit min­ dig szerettem volna. Kötelességemnek, és ráadásul kedves kötelességemnek tartom, hogy az ismereteimet továbbadjam. Vi­ lágéletemben tanár voltam, vagyok és ma­ radok. Dévényi Nóra �111 ■ Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról ja, arról nem is szólva, hogy a politika szá­ mára is aktuális kérdést szolgáltat. Vélemé­ nyem szerint nem vitatható, hogy a magyar oktatási rendszer átalakításra szorul, a ki­ emelkedő hazai vagy nemzetközi tudomá­ nyos eredmények már régóta csak annak hamis látszatát keltik, amire sokan szeret­ nek ma is hivatkozni, hogy a szisztémával minden rendben van — ezzel szemben sú­ modeH Európában is „egyeduralkodóvá' lyos fogyatékosságok mutatkoznak a képzés válik; a magyar kétszintű felsőoktatási rend­ mindhárom szintjén, s ezt bárki tapasztal­ szer is idomul ehhez, így eltűnik az érdemi hatja az általános színvonalcsökkenés, a fel­ megkülönböztetés a jelenlegi főiskolák és vételi pontszámok zuhanása, a terjedő műegyetemek közt. veletlenség, az alap képességek (olvasás, írás, Milyen volna a tervezett képzési szintek viszo­ számolás) hiányosságai stb. kapcsán - de nya? felmérések is állandóan felhívják erre a fi­ a) Négy képzési szint maradna: AIFSZ gyelmet. Nem hagyható figyelmen kívül (akkreditált iskolarendszerű felsőfokú persze az utóbbi idők rohamosan „támadóJ9’ szakképzés) + Bachelor + Master + információtömege, melynek jelentékeny PhD. részét be kellene építeni az oktatásba, ha b) Mind a 4 szint önmagában elismert vég­ korszerű ismeretek átadása is cél volna. Va­ zettséget és szakképzettséget biztosít a lószínűleg felül kellene vizsgálni a közokta­ hazai és európai munkaerőpiacon, tás tananyagát, a hangsúlyok elosztását c) Képzési idők: AIFSZ: 2 év, Bachelor: 3 (gondoljunk csak pl. arra, hogy a középisko­ vagy 3 és fél, esetleg 4 év, Master: 1, vagy lai történelmi ismeretek csak a legszeren­ 2 év, PhD: 3 év. csésebbek esetén terjednek az 1990-cs éve­ d) A szintek lineárisan egymásra épülnek, . kig, napjaink időszakáról tulajdonképpen mindegyik továbblépést biztosít a követ­ alig hallanak a diákok, akik viszont az érett­ kező fokozatba, de annak nem minden ségi idejére többnyire már elérik a választó­ szakjára, intézményébe. jogosultság korhatárát). e) A rendszer piramisjellegű: Kérdéses viszont az, hogy a kontinentális ha­ - a hallgatói összlétszám a B-M-PhD sor­ gyományoktól mindeddig jórészt idegen ban fokozatosan csökken, rendszer meghonosítása - kétségtelen előnyei - a képzés tartalma az általános alapozástól mellett - nem okoz-e nagyobb károkat, mint a speciális ismeretek felé szűkül. amekkora a bevezetésével járó haszon. Ez a £) A Bachelor képzés bevezetése egy általános kérdés persze már nem igazi kérdés, hiszen a képzést jelent a magyar felsőoktatásban: döntés - láthatóan komoly európai egyetértés­ - 3 vagy 3,5 vagy 4 éves folyamatos szak­ sel - rég megszületett. De hogy a magyar ok­ mentes tudományterületi képzés (az an­ tatás átalakítása - legalább is kissé erőltetett és golszász BA, BSe, azaz felsőfokú általá­ hirtelennek látszó módon, különösen úgy, nos gazdasági, műszaki, bölcsész, stb. hogy sokak egyetértésével nem találkozik területen) rövid távon hová vezet, azt, úgy vélem, nehéz - 4 éves rendszerben: megjósolni. És persze nem élhetünk azzal a - 2 év tudományterületi általános alapozó kényelmes véleménnyel sem, hogy minket, képzés, utána 2 éves - akkor választható hallgatókat mindez már nem érint - a „lifetudományági szakképzés elméleti long leaming” eszménye sokakat kényszerít (Master) vagy gyakorlati képzéssel, illetve vagy sarkall majd arra, hogy doktori vagy má­ -3 + 1 éves bontásban szakmai alapozás soddiplomás képzésben vegyenek részt, s + szakirányú képzés. minden bizonnyal - inkább előbb, mint A bolognai folyamatnak való megfelelés utóbb — szembesülni fognak a problémákkal. már a jelent meghatározó változásokat ered­ ményez (lásd pl. kétszintű érettségi, a felső­ (Az írásban a kronológia, illetve az új rendszer oktatási törvény tervezett átalakítása). Ezek bemutatása ár. kbit Pál írásából származik, a kapcsán azonban sok tekintetben eltér a fő­ www.mutfhu honlapról.) iskolai, egyetemi vezetői szervezetek vagy Szilvásy György Péter éppen az Oktatási Minisztérium álláspont­ Az európai egységesülés aktuális folyamatai (az Európai Unió keretein túlmenően is) kézzelfogható közelségbe hozzák azt a kényszert is, hogy sok tekintetben át kell értékeínüuk eddigi megszokott - jellegzetesen magyar vagy legalább is kontinentális jel^^ - intézményeink szerepét, helyét, jellemzőit. Nem kivétel ez alól az oktatási szisztéma sem, melynek jelenlegi - sok vitától kísért-átalakítása célozza azt is, hogy l^agyarország - elsősorban közép- és felsőoktatási rendszere kapcsán - része lehes­ sen a tervezett európai felsőoktatási integráció, a versenyképesség célját szem előtt tartó ún. Európai Felsőoktatási Térségnek Ez a jövőbeni entitás a tervek szerint lehető­ vé tenné, hogy a belső határok teljes megszű­ nését követően az oktatásban is megvalósulhassék a személyek teljes mobilitása, azaz az intézmények, követelményrendszerek, érté­ kelések összehasonlíthatósága (s majdani egységesítése?) a megfelelő feltételek kialakí­ tásával. Ezen folyamat beteljesítése jelenleg 2010-re tervezett; alapjait 1999-ben rakták le a Bolognában aláírt nyilatkozattal, ezért hív­ ják Bologna(i)-folyamatnak. Akkor 29 ország oktatásért felelős politikusa fogadta el, azóta még négy állam csatlakozott hozzá, így a je­ lenlegi lista a következő: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egye­ sült Királyság, Észtország, Finnország, Fran­ ciaország, Görögország, Hollandia, Horvát­ ország, Írország, Izland, Lengyelország, Lett­ ország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Norvé­ gia, Olaszország, Portugália, Románia, Spa­ nyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Törökország (látható, hogy az EU minden jelenlegi és május 1-jétől csatlakozó tagja is szerepel az aláírók közt). Mi is tulajdonképpen a probléma lényege? A világon alapvetően két felsőoktatási mo­ dell terjedt el. Magyarországon és a konti­ nentális Európa több országában a duális vagy párhuzamos képzés működik, amely­ nél már a bemenetnél különválik a főiskolai és az egyetemi képzés, vagyis a diáknak a felsőoktatásba való jelentkezéskor cl kell döntenie, hogy főiskolai vagy egyetemi kép­ zésben kíván-c részt venni. A másik képzé­ si forma a lineáris vagy soros modell, amely az angolszász területeken működik. Ennek jellemzője, hogy a képzés első ciklusában minden hallgató részt vesz, majd ezután van lehetőségük eldönteni, hogy alapoklevelük­ kel (vagyis a Bachelor fokozattal, amely nem jelent szakképesítést) kilépnek a mun­ kaerőpiacra, vagy az egyetemi oklevél (a Master fokozat) megszerzéséért tovább ta­ nulnak, tehát mindenki egy egyetemi alapo­ zó képzésbe lép be és a szakosodás később­ re tolódik. Ez tehát magába foglalhatja a kö­ vetkező két alapmegállapítást: az angolszász hetedik oldal �I Szaddam és az oroszlánok A világ civilizált népeinek nagy közössége együtt Örvendezett a népirtó dik­ tátor, Szaddam Husszein elfogása felett. Joggal örvendhettünk, hiszen a vi­ lágbékét és a népek békés egymás mellett élését veszélyeztető vezér gonosz és szőrrel teli feje, ha csak képletesen is, de porba hullt. És bár tudjuk, hogy kétszer ugyanabba a folyóba lépni bajos, mégis úgy érezhetjük, hogy a törté­ nelem ezúttal is ismétli önmagát. Suetonius az ókori Róma talán legközismertebb történetírója. A történész­ p professzorok szerint gyakorlatilag ő a „bulvártörténetírás” megteremtője, hiszen stílusa jóval könnyedebb, mint más történetíróké. Előszeretettel szí­ nezte ki történeteit, bár bulvár ide vagy oda, még mindig messze áll attól, hogy őt nevezzük az ókor Pallagi Ferencének. IN GOD WE ^1> * •# , ? ■ í 4 í V* : t. I t* Suetonius beszámolt például Julius Cae­ sar diadalmeneteiről is, amelyeket éppen soros győzelmeit ünneplendő rendezett, így tudunk a galliai, alexandriai, pontusi, africai, hispániai diadal után tartott ren­ dezvénysorozatokról. Ezeken a diadalme­ neteken felmutatta a népnek a szerzett zsákmány legszebb darabjait, a foglyul ej­ tett ellenség pedig láncra verve masírozott végig a Via Appián egészen Róma köz­ pontjáig. A nép az út mentén sorfalat állt, ünnepelve a győztes hadvezért. Olykor a nép örömére cirkuszi játékokat is rendez­ tek, ahol gladiátorok küzdöttek egymás­ sal, a vízzel feltöltött arénában tengeri csatákat imitáltak (Suetonius szerint „vízi szörnyek” bevetésével is nehezítették a résztvevők dolgát), néhány hadifoglyot pedig oroszlánok téptek szét, vagy éppen nyolcadik oldal elefántok tapostak agyon, szintén a római polgárok nagy-nagy boldogságára. Róma, az európai kultúra egyik bölcsője így mu­ latott akkortájt. Talán a mai ember is képes lenne megta­ lálni hasonlóképp a boldogságát. Vegyük csak Szaddam Husszein példáját. Suetonius korával ellentétben ma már lé­ tezik a világot egy hatalmas faluvá olvasz­ tó média, így mindenki személyesen ta­ núja lehetett a nagy diktátor elfogásának. Hogy ki és miért dugta be őt begyógyszerezve egy apró lukba, megpróbálván deheroizálni Őt, az más kérdés (már az is ki­ sebb csoda, hogy nem találtak nála egy Hogyan vezessünk neki egy Boeinget egy felhőkarcolónak?” című kézikönyvet, mint szeptember 11. után néhány nappal egy furgonban, mellette egy Koránnal, biztos, ami biztos alapon). Lényeg, hogy megvan. Bár Caesar talán nagyvonalúbb volt például Vercingetorix gall vezérrel, amikor hagyta, hogy az fegyvereit lába elé dobva megadja magát, hogy csak utána végeztesse ki, de apróságokon ne akad­ junk fent. Caesar azt sem próbálta elhitet­ ni, hogy ő a világ üdvözülése érdekében a ,gonosz,5? ellen vív háborút. Caesar őszin«1 te volt. Nem tagadta, hogy a nagy birodal­ mak növekedésének logikájából adódóan szüksége van még több területre, még több katonára, még több dolgos kézre. Nehogy azt higgyük, hogy modern kollé­ gáival ellentétben benne nem munkáit volna az elhivatottság-érzés. Róma min­ denhatóságát hirdette, fennsőbbrendűségét, terjesztette népének kultúráját, de so­ ha nem tagadta a zsákmányszerzés fon­ tosságát. Nem akart egyetértést kicsikarni a leigázott népekből vagy a világ közvéle­ ményéből, egyszerűen az erősebb jogán győzött. Nos hát, ezen tényezők azok, amelyek megkülönböztetik mai kollégájától, GWBtől. Persze hiba lenne egy személyben megtestesíteni egy birodalom ideológiáját, ma már más időket élünk. A nagy emberek kora lejárt, a mai történelmi pillanatban nehéz elképzelni, hogy olyan hősök jöjje­ nek elő, akik fémjelezni tudnak egy kor­ szakot. Az amerikai nép mai szellemét egyébként nagyszerűen megjelenítő GWB is csak szimbólum lehet tehát. �? szám alatt pattogatott kukoricát fo­ Az egész szépen megkomponált tör­ gyaszthatna kólával, este meg rnegténetből leginkább az őszinteség hi­ ányzik (micsoda meglepetés!). Egy nyugodva bújhatna oda az aszszonyhoz, drágám, most végre biz­ világméretű médiaapparátus hiva­ tott arra, hogy minden tévelygőt tonságban lehetünk. A logika leg­ megtérítsen. Ne maradjon már két­ alábbis ezt kívánná. Elhullt a go­ nosz, jöhet a Kánaán! Már csak ség a tekintetben, hogy egyetlen szuperhatalomként az Egyesült Ál­ Oszamát, a mesehőst kell elkapni, lamok hivatott arra, hogy saját erejét aki ősz szakállát pödörgetve időn­ is feláldozva békés, nyugodt, szép új ként felkiált egy barlang mélyén; világot teremtsen nekünk. Még van most szólok a világhoz! - és ilyen­ kor videóüzenetet küld. Ö a képünk ezek után húzni a szánkat? Még mindig nincs mindenki meg­ főfőgonosz, maga a Sátán. Keresik győződve arról, hogy mindez csakis még egyáltalán? Vagy mesebeli jószándékból, az emberi jogok érvé­ President George W. Bush early this year signed an intelligence rémmé változott, a goethei Tün­ nyesítése érdekében történik? Hogy order directing the CIA to conduct covert operations to topple Iraqi dérkirállyá, akivel a gyerekeket rio­ President Saddam Hussein, The Washington Post reported on June nem Szaddam a főgonosz? gatták? Minden szakállas gyanús! 16, 2002. The covert program included authorization to use lethal Nos, nyilván senki nem ejt könnye­ force to capture Saddam, the Post said, citing informed sources, Akinek nincs, az is (hátha fifikásan Hussein is seen during a speech in Baghdad in this January 6 file ket a valóban véreskezű diktátorért. photo. (INA/Reiiters) levágatta)! Hogyan voltak képesek De miért pont ő? Miért pont most? az amerikaiak Oszamából modern­ Az USA-ról miért nem Whitman, Gersh­ Hogyan van ez összefüggésben szeptem­ kori Robin Hood-ot csinálni? ber 11-el? Mi köze Szaddamnak az Alwin, Sinatra vagy a whisky jut először De ha ő is meglesz, akkor lesz ám csak Kaidához? A hetvenes-nyolcvanas évek­ eszünkbe? nagy dínom-dánom! Világbéke, szabad­ Egyébként a trükk nem jött be, Szaddam ben még nem volt ennyire gonosz, csak ság, testvériség! elfogása után is tartja magát az ellenállás. most telt be a pohár? Hol vannak a tö­ Julius Caesar pontusi győzelme után kis Furcsa, de egy gyilkos és a végletekig megpusztító fegyverek? Mi több, hol ma­ táblát vitetett végig Rómában, rajta ez állt: veni, vidi, vici - írja Suetonius. És való­ diktatórikus rendszer utolsó mohikánjai radnak a kérdések a világ közvéleményé­ is egyfajta szabadsághős szerepben tűn­ től, sajtójától? Miért a Halliburton nevű ban győzött, hiszen a római birodalom hetnek ilyenkor fel, az ellenségem ellen­ amerikai konszern fogja kiaknázni ajövőmég több, mint négyszáz évig állt. Hogy a ben az iraki ol^mezőket? Miért higgyünk sége a barátom féligazsága alapján. mai birodalom sorsa mi lesz, azt nem lát­ az emberi jogok erőszakkal való érvénye- ; Vercingétorix megadása után a gall ellenhatjuk előre. De hogy azt a táblát okkalállás is megszűnt (bár Asterix óta tudjuk, sítésében, amikor a világ számos pontján ok nélkül ma is, nap mint nap körbehornaponta történnek súlyos jogsértések, hogy egy kicsiny falu végig kitartott). Ta­ dozzák nekünk, úgy, hogy már fel sem lán belátták, hogy ezentúl így mennek amelyekkel kapcsolatban egy vállrándítás kapjuk a fejünket, az bizonyos. Most lát­ majd a dolgok. A világ egy része ma még sem történik? Miért az USA az az állam, szólag mi is a győztes oldalán állunk, elő­ amely a legkevesebb nemzetközi emberi nem hajlandó beletörődni a nagyhata­ ször történelmünk folyamán, örülnünk lom egyeduralmába. Talán annak nem is jogi egyezmény részese? Vajon érvényekéne. Csak aztán nehogy együtt hulljunk érdeke ez. Egy kis feszültséget mindig a porba mi, győztesek. Mert jöhetnek az sül-e a genfi konvenció Guantanamo fent kell tartani, újra és újra demonstrál­ Bay-ben? Honnan az a fölény, amellyel új barbárok (lázasan lapozgatva a „Ho­ va az erőt (bár nehéz lehet elszámolni a immár kimondva is a keresztesháborúk gyan vezessünk Boeinget egy felhőkarco­ misszióját felvállalva, üres tekintetű, de naponta hazaérkező újabb és újabb ko­ lónak?” - könyveket), és még csakjogalaporsókkal, remélem hamarosan jön egy magasra emelt állú amerikaiak oktatnak ki punk sem lesz megnyikkanni. újabb Olivér Stone, hogy megmutassa minket? Miért hinnénk, hogy ez a szintén (Lapzárta után jött a hír, hogy állítólag nekünk a másik amerikai valóságot). meglehetősen ellenszenves, Kerry nevű Oszamát is elkapták, csak megvárják az el­ Ha valóban létezik a cikk elején említett úr majd jobb lesz? Nem a birodalom el­ nökválasztási kampány legmegfelelőbb pilla­ párhuzam, akkor Szaddamra egyértelmű len kívánunk lázadni, csak nem szeretjük, natát, amikor előhúzása a legtöbb politikai sors vár. Kiderül, hogyan mulat a ma ha hülyének néznek. Tavaly nyáron haszonnal kecsegtet — kíváncsian várjuk, de Strasbourgban, az emberi jogok európai embere, civilizáltabb lett-e kétezer év könyörgöm, legalább a szakállát hadd lássuk alatt. Ha fikarcnyi érzék van az amerika­ fővárosában egy amerikai professzor át­ addig is!! Ide tartozik még az a szintén lap­ iakban a show-hoz (és joggal vélhetjük, szellemült előadása alatt, amelyben nép­ zárta után nyilvánosságra hozott felmérés, hogy van), akkor végig kell cibálni őt énekjelen missziójáról is szót ejtett, ál­ mely szerint az amerikaiak negyven százalé­ New York legszélesebb sugárútján, szent (vagy őszintén naiv) szövegével cin­ ka szeretné élőben végignézni Oszama kivég­ kostárssá tett két egymás mellett ülőt mondjuk egy tankhoz láncolva, majd a zését - csalódottan veszem tudomásul, hogy az Yankees-stadionba kell invitálni, ahol a hallgatót, egy Szíriáit és egy magyart. Mi­ általam szatirikusán és szándékosan túlozva tomboló közönség szeme láttára oroszlá­ ért úgy kellett megismerkednem egy szír megírt fenti pamflet közel sem annyira brutá­ nok tépnék szét. A belépőjegyeket persze állampolgárral,, hogy amikor a tanár az lis “ mint maga az élet.) iraki kérdéshez ér, félig tréfásan odasú­ jó drágán adnák, de a CNN jóvoltából « ► gom neki; lehet, hogy ti lesztek a követ­ kezők! - mire ő csak szomorúan bólogat? mindenki végignézhetné a modern cézá­ rok nagy ünnepét. A közönség a műsor­ Koltay András kilencedik oldal �Könyvajánló Bogár László: Magyarország és a globalizáció Bogár László könyve a globalizmusnak nevezett rendszer fejlődéstörténetét foglalja össze. Az esszéfíizér szomorú aktualitását adja a globális vílágbatalmak Magyaror­ szágra gyakorolt hatása, amivel nap mint nap vagyunk kénytelenek szembenézni. A globalizációs jelenségek bírálata egyáltalán nem számít újdonságnak, a nemzeti saj-1 tótól a baloldali médiáig egyre inkább a politikailag korrekt kategóriájába tartozik ostorozni a globális rendszert. * Bogár László könyve mondanivalójának új­ donsága az, hogy a világot behálózó gazdasági­ politikai hatalmat nem egyszerűen a XX. szá­ zad és Jelen századunkjelenségének tarqa, ha­ nem összefüggéseket keresve történelmi kontinuumba ágyazva mutatja be azt az utat, amely a létmegértŐ ember értékteremtő és ér­ tékmegőrző gondolkodásától napjaink tudat­ gyarmatosításához elvezetett. Az érdekvezé­ relt individuum szabadsága Bogár László könyvében szembesülni kénytelen Cortez és Pizzaro Mexikót clnéptclenítő rémtetteivel. A „nagy” francia forradalom eddig keveset han­ goztatott vívmányaként szemünk elé tárul a Loire-menti Vendeé majd háromszázezer la­ kosának szörnyű lemészárlása, de zavarbaejtő racionalizmussal leplezi le a szerző az Újvilág rabszolgáinak felszabadítása mögött megbúvó fiskális érdekeket is. A történelem számos, ha­ sonlóan horrorisztikus eseményei bemutatá­ sán keresztül arra a következtetésre döbbent rá bennünket, hogy a deszakralizált ember lét­ rontó cselekedeteinek agresszív terjesztésével olyan mértékben szennyezi be élőhelyét, amely regenerálódásra immár képtelen - tel­ jes pusztulásra ítéltetett. A virtuális és valósá­ gos fertőzés XX. századi prototípusait mutatja be az atombomba, a polimerizációs eljárás, a génmanipuláció, a deriváció és a televízió mélyszerkezetének elemzésével. Mindegyik nóvum magában hordozza az időzített bi­ zonytalanság szülte félelmet, hogy a mestersé­ gesen, önös célra átalakított természetes kör­ nyezet egyszer eléri azt az ingerküszöböt, ahonnan a pusztulás folyamata már megállít­ hatatlan. A létroncsolás önvezérlő programja nyersanyaglelőhellyé értékeli le a természetet, Hegel egyetemes altruizmusnak megálmo­ dott társadalmát pedig munkaerővé silányítja. A globalokrácia identitásdiktatúrájának azonosságmechanistái célkeresztjében a keresz­ ténység a maga intézményrendszerével és a gazdasági függetlenséggel még rendelkező nemzetállamok állanak. A keresztény Európa, mely az egyház védőszárnyai alatt évszázad­ okon keresztül alapvetően családi gazdálko­ dást űzve létharmóniában élt és működött, a már bimbózó kapitalizmus gátjává vált. „Amíg tizedik oldal ugyanis a természet és az ember a szentség vé­ delme alatt áll, nem gyártható le belőlük a ’nyersanyagkincs’ és a ’munkaerő’, tehát nincs táptalaj kapitalizmus számára.” A keresztény­ ség univerzális létszervező mivolta a reformá­ ciótól datálva elkezdi hosszú hanyatlását, amelynek szükségszerű következményeként nyer fokozatosan teret a tőkés vállalkozás és a köréje szerveződő társadalom. Bogár László könyvében részletesen foglal­ kozik a tőke struktúrák romboló erőivel szembeszálló, rebellis irányzatokkal. Ebbe a történelmi vonulatba tartozik szerinte az utópista gondolatokkal kacérkodó Morus Tamástól, Róbert Owen-en és a géprombo­ lókon keresztül a forradalmi irányba elága­ zó marxizmus és a szocializmus is. Zsákut­ ca a zsákutcában — így értékeli Bogár az epi­ zódszereplőnek bizonyult létező szocializ­ mus időszakát, amely szerinte nem más, mint a kapitalizmus groteszk utánzata, ahol a piac és a demokrácia likvidálásával zavartalanabbul folyhatott a rabló hatalom kizsák­ mányolása a társadalom felett - a rejtett glo­ bális hatalmak tudtával és beleegyezésével. A nemzetállamok gazdasági-társadalmi ere­ jének végső felmorzsolását a szovjetrend­ szer végezte el a későbbi gyarmatosítók he­ lyett. A szovjet befolyási övezetből a nyuga­ ti globális hatalmak befolyási övezetébe va­ ló átlépést Magyarország esetében a Valuta­ alapba való kényszerű belépésünk Jelentet­ te, amely az egyetlen menekülési útvonal­ nak tetszett az adósságcsapda előidézte öszszeomlás elől. Az un. rendszerváltással pe­ dig megvalósult a gazdaságilag és morálisan lezüllesztett országok visszavezetése az ere­ deti zsákutcába. A Magyarországon lezajlott rendszerváltás mámoros folyamatát a maga is aktív szereplőként megélt Bogár László a globális hatalmak álságos lejátszás­ technikájává degradálja. A felhasznált esz­ közök széles skáláján helyezkedik el a privatizáció-liberazlizáció-dereguláció troj­ ka modellje, a végrehajtás illusztris szerve­ zetrendszere pedig az IMF, világbank és WTO komplex globalorendőrsége és a szol­ gálatukba szegődött médiabirodalmak. Bogár László Magyarország és a globalizáció A gazdasági-politikai világhatalom status quo-Ját fenntartani hivatott médiumok csúcsfegyvere a megbélyegzés. Az értelme­ zési erőszak hatalmi konstrukciójának rom­ boló ténykedései következtében válnak az összefüggéseket kutató, gondolkodó embe­ rek bugrissá, tudatlan, maradi kellemetlen­ kedők zárt szektájává. Az egész országok gazdaságát is tönkretenni képes consultig és auditáló cégeinek világméretű csalásai el­ lenben kreatív könyveléssé magasztosulnak. A „fogyasztok - tehát vagyok” krédóval ren­ delkező konzumidiótává bigbrotherösített ember roncstársadalma pedig elfogadja a status-quo-t, fogyaszt és eltartja kizsákmá­ nyoló rendszerét. A kétségbeejtő helyzet megváltoztatásának lehetőségét Jelentő kiút mutatása helyett Bogár László végül szem­ beállítja a rugalmatlan nemzeti radikaliz­ mus vállalhatatlanságát a nemzeti-radikális felhangokkal fűszerezett megalkuvás politi­ kájának eredménytelenségével. Az Antallkormány „fizetünk, ha belepusztulunk is' mottója látszik átlényegülni napjainkra a fi­ zetünk és belepusztulunk valóságává. Ma­ gyarország mozgástere fokozatosan beszű­ kül, a szuverenitás visszaszerzésének lehe­ tőségét pedig reménytelenül távolinak lát­ tatja a könyv. A vészharangot megkondító szerző szerint „csak remélhetjük, hogy van még visszaút ’emberi voltunk hanyatlásá­ nak’ e sötét zsákutcájából.” Serfőző Henrik �A magyar gazdaság jövője A Professzorok Batthyány Körének konferenciája 2004. március 30-án délelőtt rendlcívül színvonalas rendezvénynek adott otthont I zül a fontosabbak: függünk a világtól és ez jó („saját hülyeségünk hatásköre korláto­ a kari díszterem: a Professzorok Batthyány Köre a Keresztény Közéleti Akadé­ mia és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával konferenciát szerve-^ zott”); jók voltunk, jók vagyunk és jók le­ szünk - nincs tehát ok kishitűségre; hihe­ zett „A magyar gazdaság jövője” címmel. Az előadok közt volt karuk professzo­ tetlenül stabil a magyar gazdaság fejlődési ra, Botos Katalin is, így általa nem csak színhelye lettünk a konferenciának, ha­ pályája az elmúlt nyolc évben; növelni kel a nem résztvevői is. A dísztermet csaknem dugig megtöltő hall­ gatóságot - melynek tekintélyes hánydát a jogi kar hallgatói adták - Fodor György rek­ tor és Kránitz Mihály rektor-helyettes kö­ szöntötte. Beszédükben mindketten bemu­ tatták a Keresztény Közéleti Akadémiát, melynek célja a keresztény társadalmi taní­ tás és az ezen alapuló eszmerendszerek ter­ jesztése és a magyar társadalomban, köz­ életben való meggyökereztetése. A konferenciát Náray-Szabó Gábor akadé­ mikus, a Professzorok Batthyány Körének elnöke vezette, aki - saját bevallása szerint legnehezebb - feladatának, a hozzászólások számára rendelt idő betartatásának először visszafogott mosollyal, majd egyre feltű­ nőbb vigyorgással, végül pedig felállással tett eleget. Az első előadás Bogár László nevéhez fűző­ dik. A közelmúltban új könyvet (Magyaror­ szág és a globalizáció - lásd könyvismerte­ tőnket az előző oldalon) megjelentető köz­ gazdász egész gazdasághoz való viszonyunk újragondolását sürgette. Ennek szemlélteté­ sére a következő találó hasonlatot hozta fel: Egy ember elvesztett dolgát a köztéri világí­ tás fényénél keresi. Egy arra járó megkérdezi tőle, ugyan, mit keres, mire ő elmondja, hogy a sötétben elvesztette valamijét, „Node akkor miért itt keresi?” — kérdezi meglepet­ ten a másik. „Hát mert itt van világos!” hangzik a válasz. Gazdasági problémáink megoldását sem a neoliberális közgazdaság fényében kell keresnünk, hanem a még ho­ mályban (esetleg sötétben) lévő gondolatok­ ban, elméletekben, javasolja Bogár. A legfon­ tosabb e tekintetben az, hogy jól tudjunk kérdezni. Elmondása szerint gazdaság önál­ lóan nincs: az nem más, mint a külső és a belső (emberi) természet kommunikációja. Ez a kommunikáció lehet harmonikus, hosszú távon folytatható (szakrális) és lehet diszharmonikus, kizsákmányoló (deszakralizált). A cél tehát ennek a harmóniának a megtalálása, és így egy fenntartható gazdasá­ gi berendezkedés kialakítása. „A magyar gaz­ daság jövőjének kérdése ezért minden, csak nem gazdasági kérdés” - zárta gondolatait a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. foglalkoztatást valamint egyensúlyt kell tar­ tani. Érezhetően nagyobb távlatokból szem­ lélte tehát Vértes a magyar gazdaságot, így hosszú távú előrejelzéssel is szolgált: 10-15 éven belül elérhetjük az EU akkori átlagá­ nak 75%-át. Kevésbé merült filozofikus mélységekbe a következő előadó. Botos Katalin professzor, a Az egyes referátumokat a közönség hozzá­ Heller Farkas Közgazdasági Intézetet vezető­ szólásai követték majd végül az előadók vá­ je, bár szerinte is a társadalom oldaláról kell laszai zárták. Örvendetes tény, hogy mind kiindulni ahhoz, hogy megválaszolhassunk a karunk oktatói, mind hallgatói hozzászóltak kérdést: „Milyen Magyarországot szeret­ a témához. Botos József a magyar társada­ nénk?” - mely egyébként előadásának címe lomnak (és különösen a mai nyugdíjasok­ is volt. Rövid helyzetképet vázolt az előadó, I nak) a rendszerváltás véghezvitelében be­ majd a teendőkről ejtett néhány szót: ki­ töltött szerepét hangsúlyozta, Zlinszky Já­ emelte, hogy maga az EU is dinamikusan nos pedig az Alkotmányra utalt, hiszen fejlődik, tehát ha fel akarunk zárkózni hozzá, amennyiben annak értékrendje valóban át­ akkor „mozgó vadra lövünk”. A kutatás hatná a társadalmat és a gazdaságot, akkor az mely minden egyetemet, így a mienket is előadók által szinte egyöntetűen kívánatos­ alapjában érint - fontosságával kapcsolatban ként felvázolt kép is megvalósulna. A leg­ felidézte Klebelsberg Kunó egykori kultusz­ több résztvevő Vértes András előadására miniszter mondását, miszerint „A kutatás az rcfiektált: Botos Katalin elmondta, hogy a ország igazi honvédelme”. Miután felvázolta világtól való függés nem jó, hanem egysze­ az előttünk álló célokat és az elérendő jövő rűen tény, és bár valóban jók vagyunk, nem képét, megjegyezte: az egyház szociális taní­ vagyunk olyan jók, mint lehetnénk. tásából mindez levezethető. Matolcsy György megjegyezte: a Vértes ál­ A soron következő előadó, Matolcsy tal prognosztizált növekedés üteme túl las­ György, az Orbán-kormány gazdasági mi­ sú, hiszen eddig minden felzárkózó állam nisztere három sikeres gazdasági-társadalmi esetén vagy gyorsabban vagy egyáltalán nem modellt mutatott be: az európait (mely az következett be a felzárkózás. Hangsúlyozta államra épül), az amerikait (melynek kö­ továbbá az állam - piac - család együttmű­ zéppontjában a vállalkozás áll) és az ázsiait ködésének fontosságát. (mely alapvetően a családra épít). Figyelem­ re méltó megállapítása szerint a magyar gaz­ dasági-társadalmi modell mindhárommal mutat hasonlóságot - egyik sem idegen tő­ lünk. Magyarország története során négy­ szer rugaszkodott neki, hogy utolérje gaz­ daságilag Nyugat-Európát. Ahhoz, hogy ez­ úttal sikerrel járjunk, véleménye szerint az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre nagyság­ rendekkel több pénzt kellene költenünk (a GDP 5,3 illetve 1 %-a helyett 10 illetve 4%-át), egyidejűleg adót kellene csőkké Me­ nünk és végül egy társadalmi-kohéziós programot kellene útjára indítani. Az előadások sorát Vértes András, a GKI Gazdaságkutató rt. vezetője zárta, aki elő­ adását nyolc tétel köré építette fel. Ezek kö- Összegzésként elmondható, hogy színvo­ nalas konferenciának adhatott otthont ka­ runk, melyen — főképp a vége felé — heves viták alakulhattak ki a magyar gazdaság jele­ néről és jövőjéről. Jó volt látni, hogy van­ nak, akik felelősen, hosszú távon gondol­ kodva - még ha eltérő alapállásból közelítve is - a magyar gazdaságról politikától függet­ len, konstruktív vitára képesek. Külön öröm, hogy a Professzorok Batthyány Köre épp a mi dísztermünkben tartotta meg e rendezvényét, és így az érdeklődő hallgatók is bekapcsolódhattak ebbe a hazánk számára oly fontos kérdéseket felvető vitába. Boronkay Miklós tizenegyedik oldal �j Glosszátor Tanuljunk meg hridzsezni! Élni tudni kell. Szürke hétköznap estéken, fáradtságos napok után, néha összeülünk négyen. Ki­ ket ezer szállal elválaszthatatlanul fűzött össze az Idő; négy régi, jó barát. Olyankor kizárjuk a külvilágot. Minden hónapban más a házigazda. A. házigazda gondoskodik mindenről. Az este a teával kezdődik. A tea varázslatos, összehozza az embereket, felmelegíti a testet és a lel­ ket. A tea kikényszeríti a kérdést: hogy vagy? És őszintévé teszi. A teátóífelélénkülünk. A bridzshez szükség van szellemi frissességre. Hagymás zsíroskenyér is szo­ kott lenni. „Hagymát hagymával” (mint Hyppolit), mert azokon az estéken kizár­ juk a lányokat is. Amikor az este már éj­ jelbe hajlik, sört is iszunk. Azonban nem holmi szalonsört - inkább finomat. Csak egy, netán két pohárral, mert a sört is lehet ízlelgetni. Indításként átbeszéljük a világ összes örö­ mét s búját. Aztán előkerül a kártya. Az ötvenkét bű­ vös lap. Mi mindent eldöntött már ez az ötvenkét bűvös lap a világtörténelem­ ben... Mi minden múlik rajtuk! A kár­ tyalapokat ezért tisztelet övezi. Osztunk. Mélyről törő, lemondó sóhaj az egyik oldalon. Máshol egy apró csillanás a hunyorgó szemben. Ironikusan szólva: a sorsod a kezedben. Licit. Pereg a játék. Csönd van a szobában, fól jönne egy kan­ dalló, s annak a pattogása háttérzajnak. Nem szabad kapkodva játszani. Van idő, nem rohanunk... a ma este a bridzsé. Bridzseznijó. A bridzs csiszolja az agyat, feszíti az idegeket, igazi győzelem élmé­ nyét tudja nyújtani. A bridzs csupa tudo­ mány. Szerencse is jól jön hozzá - mert mihez nem jön jól a szerencse. Ismerni kell a játszótársakat. Ismerni kell észjárá­ sukat, trükkjeiket. Tanuljunk meg bridzsezni! Tanuljuk meg kizárni azt a csúf külvilágot! Tanuljunk meg együtt lenni barátainkkal! Bridzseznijó. A bridzs összehozza az embereket. Zalai Péter tizenkettedik oldal Azok a boldog szép napok 7. Az ijjúság erkölcsi piszonyairól (XVIL-Xl/III. század) „A jogászinak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai núatt számos panaszról ol­ vasunk. A XVII. század közepe óta alig múlt el esztendő, hogy a hallgatók, elsősor­ ban jogászok, valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és a katonai őrséggel és különösen a zsidók szenvedtek a hallgatók fegyveres támadásaitól.” .Nagyszombatban is egymást érték a panaszók a jogászok véres verekedése, engedet­ lensége és fegyelmezetlensége miatt. A val­ lásgyakorlatokból, ha csak lehetett, kihúzták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pedig a kari igazgató kari ülésben carcerra ítélte őket, az összecsődült jogászok kiragadták a pedellus kezéből az elítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a követ­ kező fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocs­ mában egy orvost kezén karddal súlyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadályozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, Tordai György kihágásai­ ról, melyek korántsem voltak egyedülállók, a következőket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kezdetén szállásán nagy verekedést rende­ zett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgy­ hogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamentum e kitörései elől az ágyak alá bújtak Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége miatt nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szállásadó gazdáját kard­ dal megkergette, és mikor azt egy más pol­ gár védelmébe vette, annak a házába is ki­ vont karddal berontott, és miután az bezár­ kózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezekért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak „az ifjúi hévnek” tulajdonított kihágásokat. Ez azonban semmit sem hasz­ nált, mert nem sokkal utóbb egy hatvan­ éves asszonyt támadott meg, ütlegelt, vé­ resre vert. Ezért csak három napig volt el­ zárva; a dékán javulási ígéretében bízva, te­ kintettel nemességére is, kibocsátotta. », (Forrás: A Királyi MagyarPázmány Péter Tudo­ mányegyetem története, II. kötet, Bp., 1936.) A Büntetőjogi TDK A. TDK fő célja az, hogy jobban megismer­ tesse, megkedveltesse a büntetőjogot a hall­ gatókkal. Az ismeretszerzés mellett lehető­ séget adunk a megszólalásra és a párbeszéd­ re is. dalán ez az egyetlen fórum, ahol a hall­ gató nem csupán „hallgató”, hanem teljes jo­ gú, aktív résztvevő lehet. A TDK üléseit rendszeren látogatók többletismerctckrc te­ hetnek szert, melyeket utóbb - akár a vizsgá­ kon, akár tanulmányi versenyeken, akár az elhelyezkedésük során - hasznosítani tud­ nak. Azoknak a hallgatóknak, akik már má­ sodéves, vagy harmadéves korukban határo­ zott elképzeléseik vannak a szakmai jövőjük­ kel kapcsolatban, vagy kialakult az érdeklő­ dési körük, érdemes ezeket az éveket olyan szempontból is befektetésként felfogni, hogy - a joghallgatók nagy számára és az eb­ ből adódó versenyhelyzetre való tekintettel minden lehető többlettudást, melynek átvé­ telére az egyetem lehetőséget teremt, meg kell szerezni. Ebből a szempontból a diákkör valóban sokat jelenthet. Két-háromhetente csütörtök délutánon­ ként 16:30-as kezdettel tartunk üléseket, ahol érdekes és tartalmas programmal vár­ juk az érdeklődőket. Az üléseket Újvári Ákos tanársegéd, a Büntetőjogi Tanszék munkatársa vezeti. Általában O állítja össze a programot, intézi a meghívásokat. Több gyakorló jogász (bíró, ügyész, ügyvéd) is megtisztelt minket előadásaival, többször volt jogesetmegoldás is. Idén végre teret kaphatnak a hallgatók által készített dolgo­ zatok, tanulmányok is. A tavasszal Győrben megrendezendő országos megmérettetés előtt remek alkalom ez a gyakorlásra és a felkészülésre. A TDK szakmai színvonalát biztosítja, hogy Békés Imre Professzor Úr és az újonnan ki­ nevezett Tanszékvezető, Vókó György Pro­ fesszor Úr teljes bizalmáról és támogatásá­ ról biztosított bennünket. Hamarosan beindítjuk e-mail levelezőlis­ tánkat, hogy könnyebben és gyorsabban tudjunk tájékoztatni minden érdeklődőt az aktuális programokról, hírekről. Figyeljétek a plakátokat, mert idén is sok érdekes és tar­ talmas ülésre kerül sor. Az üléseken való megjelenés^ semmire sem kötelez! Ez egy lehetőség. Élj vele! Szeretettel várunk min­ den érdeklődőt! Kiss Gergely �Paradicsomszósz Vad Fügefa látom csillagos égen fénylő szárnysuhanásban haldoklik ma az éden elporlad csigaházam Beszélgetés Vhrga Gergellyel 1/blt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. Szívesen látta volna Jézust szemtőlszembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Eló'refutott tehát ésfölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. MikorJézus odaért, föltekinteít és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." (Lk 19, 1-2) VARGA Gergely, végzős hallgatóval beszélgettünk a Vad Fügefa nagysikerű. egyetemi kisközösség mindennapjairól. - Hogyan és mikor indult a mára már egye­ temi hírnévre szert tevő Vad Fügefa egyete­ mi közösség? - 2002. szeptember 25-én este volt az első ta­ lálkozásunk. Mondhatjuk, hogy hármunk kezdeményezésére született ez az egyetemi közösség: lakács Péter (szintén Pázmányos joghallgató), Horváth Blanka, (ELTE, esztéti­ ka) és én voltam, voltunk azok, akik erre hí­ vást éreztek. - Hogyan fogadta az egyetemi vezetés az öt­ letet? - Legelőször az egyetemi lelkésszel, Várnai Péter atyával, majd a dékán úrral beszéltünk. Később a rektor úrral is. Mindenki nagyon örült, Radnay József dékán úr pedig különö­ sen támogatta az ötletünket. így elindulhat­ tak az esték. Kezdetben kéthetente találkoz­ tunk, úgy két hónapon keresztül, majd a tár­ saság úgy döntött, hogy hetente gyűljünk össze. - Volt e valamilyen célotok, amit induláskor megfogalmaztatok? - Volt egy vicces célunk: „egyetemi társaink lelki és szellemi megmozdítása”. De igazából talán a normális, keresztényi, közösségi élet megteremtése jelenti a Vad Fügefa létének az értelmét. Ez igazi, missziós cél szerintem. Embereket, egyetemista társainkat kívánjuk megszólítani, azokat is, akik esetleg nem hí­ vők. Többen voltak, akiknek az volt az első, egyetlen kapcsolatuk, mind egyházzal, mind pedig Istennel, hogy mi hozzánk eljöttek. Az­ óta közülük vannak, akik már igen aktívan részt vesznek az esték szervezésében. Amit látok esténként azokon a fügefásokon, akikkel együtt vagyok, hogy nagyon nyitottak. Maximálisan keresik az Istent és - szerintem meg is találják. Sokan az egyetemről máshova érzem már olyan édes élettelteli szellő hajnal vándora kényes harmatcsepp üde pempő hallom szélben a választ harsog bennem a mámor s gátat törve eláraszt Fáj. Nem jössz a halálból járnak közösségbe itt Budapesten, és ezt jól is teszik, hogy oda járnak. Összességében na­ gyon szeretném, hogyha megismernék egy­ mást azok a Pázmányos jogászok, akik hívők mégha nem is katolikusok - és egy testvéri kapcsolat alakulhatna ki. Azoknak is nagyon örülünk, akik nem rendszeresen, de - mond­ juk- havonta egyszer benéznek hozzánk. - Hogyan működnek az esték? Mi a „forga­ tókönyv”? - Imával kezdünk szerdánként, este fél 7-kor, legtöbbször a kápolnában. Éneklés, imádság, aztán pedig van mindig egy témánk. Most éppen a Szent Ignáci lelkigyakorlaton megyünk végig ebben a félévben. Aztán az adott napi evangéliumról beszélgetünk, ki­ sebb csoportokban, hallgató körökben. Egy­ szerűen meghallgatjuk egymást, egymás vé­ leményét, érzéseit, meglátásait; tehát nem vi­ takörökről van szó. Vannak változó összetéte­ lű és állandó csoportok. 25 perc van erre a kis csoportos beszélgetésre. Együtt fejezzük be az estet, kis süteményezéssel, üdítővel a Ta­ nári Klubban. - De egyéb programokat is szerveztek, ame­ lyeket mindenki olvashat a plakátokon... - Most indulnak a Vértesaljai László, jezsuita atya által bemutatott misék. Először Hamva­ zószerdán, délben tartott a kápolnában az atya misét - zsúfolásig megtelt a kápolna, volt, aki nem fért be!-. Valószínűleg egyelőre havonta, hét közben, csütörtökön, délben lesznek ezek a misék. Kirándultunk már a Rám-szakadéknál, Tihanyban, Vörsön - a Balaton déli partjánál - is. Több hétvége, lel­ kigyakorlat volt a Chemin Neuf Közösség­ gel. Volt egy nagyon jól sikerült Fülöp kurzus is, ahol 15 voltunk, ennek a lelkigyakorlatnak Róbert testvér volt a felelőse. - Lesz, aki utánad, utánatok tovább vigye a Vad Fügefa szervezését? - Remélem, hogy vannak olyanok, akiket erre meghív az Isten és szintén vállalják... NÁ Adóm, hova mész? Halandók tudatlan hová is úttalan lábnyomás homályos nyomtalan hangtalan hangulat alattlan felettien rándulás. Esettlen keltetés felhazúd követlen vetkezett elhagyás akárhogy kár hogy a kar tartatlan. Almás ébredés. Szabad Elhagylak, légy már magad, önálló élő, ki megtagad minden igát, mint szilaj bivaly, ha a vöröslő naphunyásra mozdul. A csend feszültséget generál két szarva közt. Nem áll úqába semmi élő, s mi holt: volt létén mereng, így menekül. Szél kél. Ahogy a száraz kéz, a vetkőző, végigszánt műszálas és feltöltött pulóverén, szikrákat hányva; úgy pattog a szél után a levegő. Az első csepp. Előtte villám vakít utána dörgés s hogy valakit agyoncsapott csak érzem; vérzem valahol nagyon belül S vérem vörösére támadsz álnokul hatalmasan szabadon s mégis rabul: a szín hatalma elborít és kerítés |Utadba már nem állhat. Szárnyat bontok Tovaszállok. S te csak állsz. Előtted kis pacányi kecsap bambán értetlenül nézed: téged valaki nagyon átrázott Dobh Bálint tizenharmadik oldal �Föltámadott a tenger Pázmányos hajókirándulás március 15-én Na jó, pontosítsuk a címet. Nem a tenger, hanem a Duna, nem is támadott fel, hanem - szerencsére - békésen csordogált. Ami mégis feltámadott egy ki­ csit, az a régi Pázmányos mulatságok szelleme. A fiatalok is nosztalgiázhatnak, nem tiltja meg nekik senki. Egy fiatal jogi kar is nosztalgiázhat alig pár évvel ezelőtti ese­ ményekről, amelyek a közös ünnepléshez segítették hozzá a hallgatóságot. Örömte­ li, hogy a megújult Hallgatói Önkor­ mányzat szervezte hagyományos hajóki­ rándulás meg tud maradni immár évek óta ilyen eseménynek, ahol nem csak a mulatság, hanem az ünnepről való meg­ emlékezés, valamint az együttlét jelentő­ sége is hangsúlyt kap. Ezúttal is a Roosevelt térről, a már több­ ször igénybe vett Rákóczi nevű motoro- són (a Táncsics jobban illett volna az ün­ nephez, de sajnos egy politikai párt már korábban lefoglalta magának) indultunk el Esztergom felé. Az odaúton Horváth Attila tartott előadást a magyar rock­ történet stúdium keretében „Cenzúra és rockzene” címmel, amelyet kitörő siker fogadott, majd öt követte Kovács András részállású parodista előadása, aki az ELTE-ÁJK tanársegéde is egyben. A for­ radalomhoz és a sajtószabadsághoz kap­ csolódó vetélkedő is sikeresnek bizo­ nyult, bár fény derült az általános művelt­ ség kisebb-nagyobb fehér foltjaira (az ün­ nepre való tekintettel senki nem kapott feddést, de azért tessék bepótolni a hiá­ nyosságokat!). A másik szinten eközben a csángó zenekar húzta a talpalávalót. A megjelent oktatókat jónéhányan külön­ böző italokkal próbálták „hallgató­ közeibe” csábítani, feltételezhetően kizá­ rólag a tanár-diák árok betemetése, és nem a jövőbeni vizsgák megkönnyítése céljából. Esztergomban két óra szabadidő állt ren­ delkezésre. A többség ezt okos és egészsé­ ges kompromisszumot kötve töltötte ki: a bazilika megtekintése és a gyönyörű pa­ noráma élvezete után következett csak a folyékony táplálék bevitele a szervezetbe. A márciusi ifjak is a Pilvaxban kezdték, nem igaz? Visszafelé egy nagy bulivá alakult át a ha­ jó, az élő zenét még élőbb tánc kísérte, a többiek heveny eszmecserékbe bonyo­ lódtak a világ nagy dolgait illetően. Persze nem voltak ezek a diskurzusok túlságosan mélyek, és a vége felé témájukban már igencsak elkanyarodtak az ünneptől. Lényeg a lényeg; végre sikerült újabb, hamisítatlan pázmányos összejövetelt szervezni, ahol egészséges arányban ke­ veredett egymással a megemlékezés és a szórakozás. Csak így tovább, „pázmányos ifjak”! - VB - & ^■í-. tíl 5 S tizennegyedik oldal Ali . 9^ II il I, �Lenin és Sztálin vécédeszkában Kerekasztal egyház és diktatúra viszonyáról A Lippay György Kör szervezésében, a Hallgatói Önkormányzat támogatá­ sával került sor az „Egyház és diktatúra” címet viselő kerekasztal-beszélgetésre, amely a kommunista idők és a vallásszabadság finoman szólva ellent­ mondásos viszonyát vizsgálta. A résztvevők: Horváth Attila, Zinner Tibor, Olofsson Piacid atya és Zlinszky János A beszélgetés neves résztvevőkkel zajlott; jelen volt Olofsson Piacid atya, a Hit pajzsa díj kitüntetettje, akinek két évvel ezelőtti, a lérror háza előtt elmondott beszéde máig emlékezetes, A bencés atya tíz esztendőt töltött a Szovjetunió gulágjában antibolsevista propaganda miatt. A szovjet Btk. alapján ítélték el (érdekes joghatósági kér­ dés!), de mint mondta, cseppet sem ártatla­ nul: beismerése szerint a szószékről valóban kommunista-ellenes propagandát folytatott, büntetése tehát ,Jogos” volt. Részt vett a be­ szélgetésen Zlinszky János professzor úr, a PPKE-JAK alapító dékánja, aki szintén megszenvedte azokat az időket: kizárták az egyetemről, ezután építőmunkásként he­ lyezkedett el, évekkel később fejezhette csak be tanulmányait. Ott volt végül Zinner Ti­ bor tanár úr, a koncepciós perek nagy szak­ értője, aki precíz és összefogott áttekintést nyújtott az egyházcilcncs perek lélektaná­ ról, módszereiről, adatairól. A moderátor Horváth Attila tanár úr volt, aki személyre szabott kérdésekkel, a megértést segítő kommentárokkal, a tőle megszokott stílus­ ban és nívón látta el feladatát. Bolberitz Pál atya sajnos két nappal az esemény előtt le­ mondta a részvételt ■ Erdő Péter bíboros urat kellett helyettesítenie egy szentmisén, A beszélgetést a szervezők vezették fel, majd Fodor György rektor úr nyitotta meg. A bő másfél óra hamar elröppent: az elő­ adók eltérő, de külön-külön is rendkívül él­ vezetes stílusa biztosította a folyamatos fi­ gyelmet. Zinner tanár úr pontos összefogla­ lásai a téma cgy-cgy kérdésében, Zlinszky tanár úr magánéletét is érintő, a kérdést in­ kább lelki oldaláról megközelítő történetei és Piacid atya fergeteges - tragikumában is megnevettető - anekdotái nagyszerűen egé­ szítették ki egymást. Örömteli, hogy a dísz- ’ara I 'P' I CB IV- í k if ij Jí - Fodor György rektor megnyitja a rendezvényt L terem ezúttal az utolsó székig megtelt, jónéhányan már csak az „állóhelyekre" ju­ tottak be. Jelzi mindez az igényt a közös programokra, másrészt azt is, hogy ezek a közös programok - ha a szervezők ügyesen eltalálják az egyensúlyt — megtölthetőek iga­ zi tartalommal is. És hogy az egyensúly helyreálljon, arról a beszélgetést lezáró. Spartacus-béli közös pizzázás gondosko­ dott, ahol immár kötetlen formában kerül­ hettek megtárgyalásra az este eseményei. E beszámoló címe sem maradhat magyará­ zat nélkül, így most továbbadjuk Piacid atya talán legzseniálisabb történetét (nem volt könnyű választás): 1952-ben a gulágra érke­ zett egy, immáron hét éve, a háború befeje­ zése óta a Szovjetunióban keringő német vasúti szerelvény. Kinyitották, és egyből ki­ derült az is, miért nem kellett eddig senki­ nek: tele volt fából készült vécédeszkákkal, amilyet a szovjetek addig nem is láttak, lé­ vén, náluk más módszerek voltak használa­ tosak. Tovább is küldték a szerelvényt, amely meglehet, azóta is kereng valahol, de a táborparancsnoknak megtetszett a szép ki­ dolgozású higiéniai eszköz, így kettőt eltett belőle magának. Később megkérte Piacid atyát, aki akkor már, egy végzetes félreértés­ ből adódóan portrékat is festett a tábor al­ kalmazottairól (saját állítása szerint is az el­ ső néhány kétségbeejtően sikerült, de ké­ sőbb azért beletanult), hogy ha már ő úgyis festőművész, ugyan applikálja bele a pa­ rancsnok szobájában található két képet a míves faeszközbe. Lenin és Sztálin portréjá­ ról volt szó. Piacid atya elmondása szerint a tíz év alatt mindössze egyszer nevettek a gulágon: amikor fogolytársainak megmu­ tatta a falon lógó két képet. Később jóindu­ latúan szólt a parancsnoknak, hogy ha ez ki­ derül, ő is odajöhet közéjük rabnak, aki ér­ tett a szóból, és levette a két képet a falról. Hát így került Lenin és Sztálin - ha csak rö­ vid időre is — a helyére, azóta pedig, remél­ hetőleg most már örökre, a történelem süllyesztőjébe. Ez a kerekasztal-beszélgetés nemcsak arra adott alkalmat, hogy újabb kö­ zös élményt élhessünk át a Pázmányon, ha­ nem arra is, hogy néhány olyan embert lát­ hassunk, aki valóban megszenvedője volt a diktatúrának, de aki egészséges derűjével és erős hitével át tudta vészelni azt. Ha az ilyenfajta diktatúrák veszélye ma nagyon tá­ volinak tűnik is, a figyelmeztetésre szüksé­ günk van: a jövő nehézségein való felül­ emelkedést kiben-kiben csak ez a szellemi­ ség biztosíthatja. Gerencsér Balázs tizenötödik oldal �gB «M ■mn i Támadnak az impresszionisták Kis adalék Monet-hoz és barátaihoz „Ki a szabadba!”. Ez a mondat Edouard Manet párizsi festőművész szájából hangzott el az 187(l-es évek elején. Hétköznapinak tűnő, egyszerű kijelentés, ki gondolná első­ re, hogy képes fenekestül felborítani a századokon keresztül érlelődött és kiforrott akadémiai festészet osztatlannak hitt egyeduralmát? Tökéletes példája annak, hogy talán nem is kellenek mindig nagy szavak egy művészeti mozgalomhoz, csak annyi, hogy megfelelő perspektívából, jó kérdéseket tegyen fel az ember. De mozgalomról beszélünk igazán a picin air festészethez kapcsolódó impresszi­ onizmus esetében? Nem, abban az értelem­ ben semmiképpen nem, ahogy Dali kü­ löncségére, vagy Duchamp koncepciózus avantgárd lázadására tekintünk. Nem kap­ csolódtak hozzá sem különböző kiáltvá­ nyok, sem pedig polgárpukkasztó cseleke­ detek, mint bármelyik impresszionizmust követő destruktív festészeti irányzat eseté­ ben. A plein air-t talán szemléletváltásnak nevezném inkább, válasznak a különböző európai, akadémizmusra épülő festészeti irányzatokra, válasznak, mely különböző országok fiatal festőinek fejében néhány év különbséggel egyszerre fogalmazódott meg; legyen szó Angliáról (Turnér, Constable, Bonington) vagy Franciaországról (Manet, Monet, Renoir, Pissarro). Pedig a Plein air képlet nem is különö­ sen bonyolult: nem csinált mást, mint nem hitte cl, hogy hiteles festő lehet az, aki utcát, fákat, embereket, természetet fest, közben pedig évente maximum egyszer dugja ki a műterméből az orrát, akkor is csak hogy el­ látogasson a saját kiállítása megnyitójára. Az új irányzatot képviselők szerint el kell hagy­ ni a gyenge fényviszonyokat kínáló, dohos műtermeket, festeni e helyett a szabadban kell: parkokban, mezőkön, kávéházakban. Az ötletet szavak, a szavakat pedig tettek követték, Párizst (a kezdeményezés itt talált a legtöbb követőre) pedig palettát és festőáll­ ványt vonszoló fiatal művészek árasztották el, akik immár a műtermeket nem festésre, hanem tárolóhelyként is tökéletesen funkci­ onáló főhadiszállásul használták, hogy onnan induljanak portyára szerte a városba cgy-egy verőfényes délelőttön. dermészetesen a mű­ vész, lefesteni kívánt matériához való hozzá­ állásának változása témaváltozást, a közelebbi megfigyelés szemléletváltozást, a helyszínen festésből eredő közvetlen festőt ért ráhatások pedig stílusváltozást hoztak magukkal. Elő­ térbe került a törekvés a fényviszonyok erő­ teljesebb megjelenítésére, a témák a realiz­ mus absztrakt, néhol szoborszerű megjelení­ tése helyett az utca emberének hétköznapi tevékenységére tevődtek, a látvány termé­ szethű visszaadását a direkt leképzés helyett a pillanatnyi benyomás gyors és eleven reprótizenhatodik oldal dukálásával kívánták elérni az ifjú másként gondolkodók. Ez a festészet a mindennapi életről, a természet minden mesterkéltséget nélkülöző gyönyörűségéről szólt, mintha egy újfajta realizmus született volna, csak épp a hangsúlyok tolódtak volna el: ez a realizmus az akadémizmus örökérvényű formákkal történő leképzése helyett a pillanatnyiság visszaadásának realizmusa lett volna. A baj csak az volt, hogy ez a hétköznapi emberek szemléletmódjában íródott festé­ szet mégsem tudott a hétköznapi emberek nyelvén megszólalni. Az első tárlat, amely a fiatal művészek újfajta stílusban készült műveit hivatott bemutatni, csúfos botrány­ ba fulladt, az itt kiállító művészek pedig a dühödt kritikusok állandó rájuk alkalmazott szófordulatának engedve, Visszautasítottak szalonjaként vonultak be a művészettörté­ netbe. A közönség és a műértő kritikusok ilyen egységes, egyhangú elutasítására soha nem látott példa született, történt ez egy olyan festőcsoporttal, akinek (nem úgy, mint az avantgárdnál később) eszébe sem jutott, hogy műveit bármiféle megbotrán­ koztató, polgárpukkasztó felhanggal tárja az érdeklődő közönség elé. De mi is válthatta ki ezt az óriási ellenszen­ vet? 1. Először is, az Európában ekkor (sőt va­ laha!) uralkodó stílusirányzatok, egységes ki­ induló alapjuknak az akadémizmust tekintet­ ték, és (legyen szó a naturalizmusról vagy akár a romantikáról) a pontos leképzés a festeni tu­ dás, a „művészi érték” általános értékmérője­ ként funkcionálhatott a több irányzatban dol­ gozó művészek művészeti megítélésében. Az pedig az impresszionisták felbukkanása előtt semmiféle kritikusnak nem fordult meg a fe­ jében, hogy bármiféle, ezt nélkülöző festésze­ ti módozat bármilyen szinten is művészetként jelenhet meg. 2. A műértő utca emberének, ha lehet, még nagyobb gondot jelentett a jól megszokott sablonon kívül történő gondol­ kodás, képtelen volt felfogni, hogy bárkit is vezethetnek másfajta, újszerű kihívások, mint a tárgyak pontos megjelenítése. 3. A kortárs festők pedig, akik a megfelelő akadémiai tudás hiányát tették szóvá, nem mehettek cl a mel­ lett a csöppet sem jelentéktelen tény mellett sem, hogy míg ők a fotóhűségre törekvő port­ réikat hónapokig pingálják, addig Monet-nak és barátainak egy impresszionista kép elkészí­ tése maximum három, esetleg négy órába te­ lik, és mialatt ők napokat töltenek az alapozás­ sal a festékbűztől szagló műtermekben, addig pl. Sisley kolléga este hatkor fütyörcszve érke­ zik haza két három frissen száradó vászonnal a hóna alatt. Egy szó mint száz, az impresszionizmus nem lehetett próféta a saját hazáiban, meg­ értésre a kritikusok körében is csak évekkel később talált, ám hatása a korabeli Európá­ ban felmérhetetlen, itthon többek között a nagybányai festészet képviselőinek munkái­ ban jelent meg. Mára azonban kétségkívül a legnagyobbra értékelt, leginkább megértett, közízlés által is elfogadott destruktív irány­ zattá vált, az „első generációs” impresszio­ nisták műveinek piaci értékéről még beszél­ ni is felesleges és értelmetlen. Annak ellenre azonban, hogy a festészeti stílus Magyarországon is nagyfokú népszerű­ ségnek örvendett, mostanáig a műkedvelő kö­ zönség kénytelen volt beérni a szépművészeti múzeum három saját tulajdonú Monet fest­ ményével, egy jelentősebb anyag megtekinté­ séhez pedig vagy külföldre kényszerült, vagy pedig sóvárogva lapozgathatta a színes művé­ szeti kiadványokat. Ezért volt kivételes és egyedülálló vállalkozás a Szépművészeti Mú­ zeum részéről, hogy a majd száz év után „Mo­ net és barátai” címmel újra nagyszabású imp­ resszionista kiállítást szervezett, ezúttal a bu­ dapesti francia intézet és a dijoni Musée des Beaux-arts közreműködésével. A kiállítás már csak egyszeri és megismételhetetlen volta mi­ att is megérte az időt, az idegeskedést és a fá­ radtságot, ám a Icgörömtelibb az egészben, hogy vidékről is tömegével érkeztek Buda­ pestre az emberek a tárlat megtekintése kap­ csán, és összességében egy komoly művésze­ tet közvetítő kulturális esemény volt képes olyan tömegeket vonzani, amire a könnyedebb szórakozást nyújtó rendezvények eseté­ ben is csak ritkán van példa Magyarországon. Bár sok-sok sorban állással, de kellemes emlékekkel zárult tehát az (így is meghoszszabbított) impresszionista kiállítás a Szép­ művészetiben, velem együtt biztos sok más műkedvelő is reménykedik abban, hogy részben a kiváló marketing által sugallt, hir­ telen támadt művészetekre való tömeges fogékonyság kitart legalább addig, hogy a következő hétvégén még beleférjen a Nem­ zeti Galériában állandó tárlaton látható, nagybányai festészetet bemutató kiállítás is. Zsellér Máté �BIÉìSSìIIbBìuEÌ 'la Kúrán Andor: Haza, a mélyben A szazegy éves Illyés Gyula tiszteletére Jöhetnek majd újak kik már emlékezni sem tudnak. Arra, ami elveszett, ami a miénk ami tán még megvan valahol, aminek más örül, nem ott, ahol még élünk, mert ellopták, elhánytuk magunk. De amíg még vagyunk, emlékezni fogunk. Temetőt őrzeni nem kedves szívünknek de micsoda temetők! Bennük pihennek mind, kikkel egyedül érdemes. Nem érti, de hőköl érzi erejük ha csak a szó marad, megmaradhat mindenünk. Mert újrakezdeni keservesebb mint semmiből teremteni. Látjuk a mintát, a régit, annak megfelelni? Szedjünk össze mindent kéregetve, büszkén koldusszegényen is a világ gazdagjaként. Mert olyan kincs a miénk, mely sona el nem veszhet, amíg akad, aki érzi mit is rejthet, az erőt, mely csak a gyengéké lehet. Őrizni őrizni őrizni! Az egyetlen parancs. Az égit, a földit, a voltat és megszületőt, mindent, mi miénk vagy csak volt, de újra lehetőt. A keresztet, a színeket, a könyvet, a mosolyt, a békét, mely nem csak egy öntet az íztelen tortán, a valaha volt romján. Őrizzük meg némán vakon és bénán, dédelgessük, mi maradt, s mi lesz, ha még akad egyszer túra idő, mit idő! Érő, s szent akarat, mely nem csak a falakat, de lelkeket mozdít, emel fel, épít. Ha minden csontot kihánynak is ha magunk hányjuk azokat, vigyük haza, emeljünk oltárt belőlük, maradjon meg, hogy tovább őrizzük, tovább adjuk, ha már csak a csont marad, ha már elmúlt minden gyönyörű pillanat. Ha nincs tető fejünk felett, eladták, ellopták furcsa idegenek, forrongó szívvel, de jéghideg fejjel, nem sietve, apránként, egyesével, szívós, soha nem engedéssel vegyük vagy lopjuk vissza, ami a mienk. Addig is maradnak a szavak, amelyek egyszer újra összeállnak. Mondd, csak mondd a szókat A némán is lázadókat. Mormoljuk, magoljuk, üvöltsük, szeressük, tanuljuk őket, az őrzőket, tegyük a csontok mellé az oltárra, ki belép, először azt lássa. Ezerévig lapuljanak bár az idő olykor csak használ segít, tisztít, igazságot ad annak, akinek hite megmarad, és aki maga is megmarad. Mert ha nincs is, van ha van, akkor sincsen, boldogság nem jön, itt, a lenti létben. Nem hiszünk már földi jutalomban, nem, mert tudjuk, a világ nem moccan úgy, ahogy kívánnánk. Nem látjuk meg a tornyot a katedrális-ország tetejét, mit csak nemzedékek hosszú sora építhet újjá, erősebbre, mint valaha. Menjünk hát temetőkbe élni, nem a szalag és a virág, mely hálaképpen éri őket, kik lent fekszenek. Hálánk az élet, az olyan, mely jól bánik az örökséggel. Az övékkel, a miénkkel, a gyermekével, ki egyszer majd megszület. Ki nem tudja, mit vesztett, ha már végleg elveszett. Ne hidd, hogy keserv, s bánat, mi előre hajtja tintámat, éppen a konok hit, hogy lesznek korok, hogy leszünk még mi is, elegendők arra, hogy a világ kerekét arrafelé hajtsa, legyen az ezer évből kettő, vagy három, elvégezni itt a világon mindent, dolgunk, indent, mi dolgu: mit ránk kiszabt^, kiérdemeljük - az égi jutalmat. 2003, október 15. Sáska Zoltán Attila: Rituale — „Jutott, s mi volt csak jussomul Átengedtem, atal, én Neked —a‘ Jutott az út porából, Neked szenvedés — -És villádon viselted minden sorsomat. A saru’neheztelt Rád, A tövisek mám homlokon, & tülttéztél világod mögül — Jutón Neked is álmaimból. Jutott intáis^^ ssdbeien. Jutott hei^í mel^t nem el, S az ecettel itatott hazugságot „Nádszálról” fogadtad örökül — Jutott még fény a sötétségből, S a ború az Égen szenderült — Jutott, mit adtak ötlegöl. Jutott, mert voltak, kik véredül \feled együtt ettek a Tálból — Jutott az út porából, Jutott Neked az álmaimból Jutott Neked; csak szenvedés, S mi bíborszép; üdvözöl, Örök rózsadíszeid mögül — tizenhetedik oldal �Körkérdés - Válaszok: NEPTUN Előző számunkban körkérdést Bénink közzé, mely a Neptun rendszerről' kérdezte felhasználói véleményét. A kérdésre számos válasz érkezett - me­ lyeket ezúton is köszönünk ezek közül a legérdekesebbeket tárjuk ezennel ekBteit Szaki: „Milyen rendszer az olyan, amely­ ben én, mint Isten teremtménye MTVJLN néven szerepelek?! 99 Balázs: 99',A Neptun egy rossz oktatási rendszer kiszolgálója. Lényegében nem különbözik attól, mintha az ajtónak fe­ szülnénk az ajtó előtt. JJ T. V: „Nagyon rossz, gááz.” Miért? „Hát menj fel a Neptunra, és megtudod. „Sokkal jobb lehetne, ha minden infor­ máció, hirdetmény naprakészen megta­ lálható lenne a Neptun rendszeren ke­ resztül, és már nem is lenne szükség be­ menni semmilyen ügyben a tanszékekre, mert a számítógép előtt is választ kaphatnánk kérdéseinkre. íí A T.O.-n azt a választ kapta egy tanácsta­ lan hallgató, hogy „Maga az egyetlen, aki­ nek gondja van a Neptunnal. >9 ,Ha valaki nem elég figyelmes, akkor vé­ »Jletlenül olyan tárgyakat is felvehet, amik nincsenek is az ő évfolyamán (pl. polgár 2. helyett 3.), illetve lehetett választani a rendszerben polgár gyakvezetőt, de aztán mégis beosztották az embereket, jelentkezésüktől függetlenül. 99 .Számomra eléggé mellbevágó, hogy bi­ zonyos tanszékek nem éltek a rendszer nyújtotta lehetőségekkel, és a hallgatókat kötelező jelleggel osztották be gyakorla­ tokra, pedig nem minden időpont opti­ mális (pl. speckollal ütközhet). Volt olyan tanszék, amelyik szeptemberben két nap­ pal a rendszer lezárása előtt osztotta be kötelező jelleggel a hallgatókat gyakorlat­ ra. Az, hogy arra az időpontra a hallgató már felvett más órát, esetleg beiratkozott nyelviskolába, vagy egyéb programot szervezett magának, az nem érdekelt sen­ kit. »Önök elsősorban egyetemisták« és »A polgári jog a legfontosabb tantárgy« hangzott a válasz... Én ezt nem tagadom, de akkor ne szeptember végén osszanak 99' tizennyolcadik oldal be valahova. Ez egy hihetetlen bizonyta­ lansági tényező egy hallgatónak: szeptem­ ber végéig semmit nem szervezhet magá­ nak, hátha épp arra az időpontra sóznak a nyakába valami kötelező tárgyat. Elszo­ morító, hogy vannak, akik félnek a sza­ badságtól ...” HŐK: „A HŐK részéről 2 srác vállalta, hogy a rendszergazdának segítenek élhe­ tőbbé tenni a rendszert, az a feladatuk. hogy a diákok észrevételeit próbálják meg eljutatni hozzá. Tipikus probléma, hogy noha UV-zni csak a sikertelen vizs­ ga után 4 nappal lehet legkorábban, a rendszer engedi akár a másnapi jelentke­ zést is, és a legtöbb hallgató nem a vizs­ ga szabálytatot böngészi, hogy mit hogyan lehet. 9? .Kinti gépről teljesen bizonytalan a je­ lentkezés, vagy egyenesen lehetetlen. »?• Zoli: „Én az indexben nem vagyok hajlan­ dó a tantárgyak bugyuta ABC-sorrendjét követni: a gép van az emberért, nem az 99 ember a gépért. a lehetőség, csak élni kellene 99.Megvan ’ vele, hogy legyen egy ideiglenes és egy végleges tárgyfelvételi időszak. A speciál­ kollégiumokat először meg kell nézni, milyenek, mik a követelmények, milyen a tanár, milyen időpontban van, érdekel-e egyáltalán. Csak utána lehet felelősen dönteni arról, hogy tényleg föl akarom-e venni az indexbe. Én szeretek sokat vacillálni... 99 ,Amíg nem volt Neptun, addig úgy tud­ 99tam jelentkezni vizsgákra, ahogy eltervez­ tem, most 1 vizsga miatt borult az egész vizsgaidőszakom. 99 .Akinek nincs otthon gépe, az meg***;a (rosszul járt — a szerk.), mert most is ugyanaz a tömegnyomor van, csak most a számítógépek előtt. 99 99 Zsombor + Lénárd: „Ilyenkor nincsen vele semmi bajom. Egyébként végül is jó, bíz­ zunk benne, hogy egyre jobb lesz. Bár mindig felmerül a kérdés, mint az elején, hogy minek az egész, minek kellett bevezetni. 9, Tádé: „Szerintem jól működik, jó dolog, nincs vele különösebb problémám, de kevés a tájékoztatás, így jelentkezéskor ta­ lálni kell valaki fabó embert, aki elmagya­ ráz mindent, hogy mit hova kell jelent­ kezni, mert ha egyedül van az ember, ak­ kor BECSÓDÖL.” Könyvtáros Józsi bá’: „Próbálunk segíteni a hallgatóknak, hisz ezekre a gépekre is fel­ tettük a Neptunt, pedig nem ezért vannak itt. Több számítógép kellene az egyetem»? nek. Gépterem: „Egyetlen új rendszer bevezeté­ se sem megy zökkenőmentesen. Mivel a feladatkörök nem voltak még pontosan tisztázva, gyakran olyan ügyekkel is hoz­ zánk küldték a gyerekeket, amelyeket mi nem tudtunk megoldani és a küldözge­ tésből elégedetlen hangok fakadtak, 3 hé­ tig tényleg enni nem volt időnk. A tanszé­ ki koordinátorok és a T.O, még nem volt szeptemberben kellően kitanítva, ebből adódtak problémák. Most már mindenki tudja a maga részét a Neptunon, és meg is tudja csinálni, továbbá a diákok is megta­ nulták kezelni, jóval kevesebb problémát okoz a jelentkezés. Mi is részt vettünk a kiképzésben, mi segítünk a hallgatóknak, ha tudunk, bátran fordulhatnak hozzánk. Probléma szokott lenni, hogy a rendszer 99 pontban délben lezár. Jogbölcselet tanszék: „Nagy könnyebbség, hogy megszűnt az emberáradat, viszont ettől még nem szabadult fel munkaidőnk, mert bár másfajta a terhelés, de a számító­ gépes munka sokkal több lett. Pl. a vizs­ gajegy felvitele a T.O.ról hozzánk került, és a vizsgalapkészítés is az oktatótól hoz­ zánk került. A rendszer enged olyan je­ lentkezéseket is, amik vizsgaszabályzatba �ríTTTT ütköznek (lásd UV- 4nap-szabályt). A tanszékek sajátosságait a Neptun rendsze­ rével kell egyeztetni és a T.O. direktívái­ nak megfeleltetni. Még fejlődik a rend­ szer, pl. a szak- és évfolyamdolgozatokat még nem tudja kezelni, de dolgoznak raj­ ta: néhány féléven belül biztosan le fog tisztulni. V Bünti tanszék: „Tetszik a Neptun rendszer, egyébként pedig mi mindig jelezzük a hi­ bákat, és ha azokat kijavítják, és folyama­ tosan fejlesztik és alakítják a tanszéki elvá­ rásoknak, akkor jól használható lesz. Szá­ munkra viszont sokkal több adminisztrá­ ciós munkát jelent, noha könnyebbség, hogy jóval kevesebb diák jön hozzánk. A diákoknak biztos sokkal könnyebb, de nekünk munka. Mindig gond, hogy a munkaidő péntek délig tart, de a rendszer szombat délig hozzáférhető, így a diákok még át tudják szervezni a hétfői napot, és hiába van kész pénteken a hétfői vizsga menetrend, hét­ fő reggel gyakran át kell dolgozni a vizs­ gabeosztást. Zoli: „Az hogy 10 fő alatt nem lehet speckollt indítani, az egy baromság. Elit­ képzés helyett igénytelen, tömeges, kultúremberhez, egyetemhez nem méltó fo­ lyamat zajlik. Ahogy Zlinszky professzor Úr mondta ezelőtt 4 évvel: egy darab hallgató is hallgató. (Minőség helyett mennyiség? Konzumidiotizmus?!). A meghirdetett speckolloknál a tanárt és az időpontot kellene megadni, ha a tárgyle­ írás (ami legalább ennyire fontos!) úgyis hiányzik. A tárgyak fölvételének miként­ jéről minden tanszék adjon ki részletes, pontos és végleges tájékoztatót. Tavaly li­ dércnyomás volt: naponta és óránként is változott, hogy pontosan milyen gyakor­ latot kell vagy nem kell fölvenni, és ho­ gyan. Aki véletlenül nem hallotta a plety­ kát, az utána akár a Dunába ugorhatott. Ugyanilyen probléma a vizsgajelentkezé­ seknél is volt. Mindent egybevetve: nem rossz, sőt hasznos a „RENDSZER”, de egyelőre még senki nem fogta föl, hogyan kellene praktikusan, de egyben méltó stí­ lussal hasznosítani.” Gyűjtötte, összeállította, szerkesztette: Török Balázs Futaki Tibor virslis kalandja őrült beszéd, de van benne rendszer Egy verőfényes reggelen Futaki Tibor, a világtalan festő, arra ébredt, hogy két jól megtermett bajszos kályha, mint később ruhájuk címkéjén tapintotta: Mazsola és Tróger Anti, dörömböl az ablakán. Amint kidöcögött kurta kis lábain undogító viskójának verandájára, rögtön neki­ szegezte a kérdést a két illetlen fűtőbe­ rendezés ajtajának: „Kedves Bádogdo­ bok, miért kell egy nyomorult, világtalan festő ablakán dörömbölni ily korán, rá­ adásul ha nincs is ablaka?” Kuss - mond­ ta Tróger, és már csatolta is rá Futaki aszott kezecskéire a béklyót, majd egy va­ saló után kötve végighúzták Hetedhét és Negyednégy Országon. A királyi palota kertjében a két kályha átadta a testőrség számára az addigra már felismerhetetlenné gyalázott piktort. Futaki nem értette, mi történik vele, de már nagyon éhes volt. A testőrök pa­ rancsnoka végigvonszolta hősünket a pa­ lota 101 termén, ahol Futakinak minden­ kivel kellet játszania egy parti snóblit. Vé­ gül a besokallt mázoló elalélt. Midőn felocsúdott szörnyű látvány tá­ rult elé: Gyuribá a Ferenc József-szakállú huszár-király állt előtte s homlokán nőtt szájával így szólt: „Futaki, Futaki, látom megint éhes vagy! Én viszont igazságos huszár-király vagyok, és segíthetek neked, hogy jól lalgál, de ezért még valamit meg kell tenned.,Ez volt az a pont, amikor Futaki becsokizott, ugyanis hallott már egyet s mást Gyuribá hálószobájának bes­ tiális titkairól. Azonban félelme alaptalan­ nak bizonyult, mert az ordenáré király így folytatta: „Ha kiállsz egy próbát, megven­ dégellek és mind a két lábad megmarad. A próba a következő: az itt látható (a király itt elröhögte magát) hat láda valamelyik­ ében egy virslit rejtettem el. Felhasználva a ládákon található sima (bahaha) feliratokat rá kell világítanod (huhuhu), hogy melyik ládában van a virsli, és akkor nyertél. Anynyit még elárulhatok, hogy a virslit rejtő láda biztos, hogy igazat mond, és legalább három láda hazudik’ Futaki előtt, ha látott volna, a következő kép tárult volna fel: 1. láda Pontosan két láda mond igazat 2. láda A virsli nincs itt vagy a 6. láda igazat mond 3. láda A virsli a 2. ládában van 4. láda Az 1. láda igazat mond és a virsli nincs itt 5. láda Nincs virsli az 1. és a 2. ládában 6. láda A virsli a 2. ládában van - „De Gyurikám én nem látok semmit! » - „Sajnos, Tiborc, lábad bánja! Helyzeti hátrányod senkit nem érdekel! » Hát körülbelül ez a hiteles története Futaki lábatlanodásának. Most már tét nélkül, előttetek áll a fel­ adat, hogy megfejtsétek a vicces király ra­ vasz feladványát! Dedics Zsigmond tizenkilencedik oldal �PRO FACULTATE-NAP 2004. április 29. Hagyományteremtő célzattal, a tavalyi nagy sikerű Pázmány-Nap folytatásaként idén első ízben kerül sor a Pro Facultate-Napra. A Hallgatói Önkormányzat és a Lippay György Kör szervezésében négy helyszínen zajlódnak majd az egész napos rendezvény programjai. A programok széles kört ölelnek fel: előadások, kiállítások, sütés-főzés, evés-ivás, táncház, valamint a Pro Facultate-díjak átadására is sor kerül majd. ■ A PROGRAM: Díszterem (12.00-18.30) • Szentmise • Megnyitó • Az Akadémia vonósnégyes koncertje • Képzőművészeti kiállítás • EU-konferencia • Az Arco Kamarazenekar koncertje • Pro Facultate díjátadó ünnepség • Kerekasztal-beszélgetés a Karról Gesztenyés udvar (13.30-22.00) • Bogrács-party (főzzünk együtt a tanárokkal!) • Büfé, borkóstoló • Tombola • Csángó táncház oktatással • Történelmi vetélkedő dr. Horváth Attilával • Koncertek (Leann Dubh, Legis Actio) L előadó (15.00-18.00) • Történelmi előadások • Iparművészeti kiállítás • Csapatépítés I. gyakorló • Rovásírás-oktatás • Környezetvédelmi konferencia Késő este buli a Living Room-ban! Mindenkit szeretettel vár a Hallgatói Önkormányzat és a Lippay György Kör! A Pro Facultate-díjról , A tavaly alapított, idén második ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődésé^ ért, A tavalyi első díjazott Dr, Zlinszky János alapító dékán volt. Idén a Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazott­ ja szavazhat arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb az immár hivatalos, a Kari lánács által jóváhagyott kitünte­ tésre. A szavazatokat többféle módon gyűjtjük: el lehet küldeni e-mailben a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mail cím-’ re, a nagyelőadásokat a Lippay György Kör szavazatgyűjtő osztagai járják majd, illetve április 14-től 20-ig a 28-as épület aulájában 10.00 és 14.00 között a jelenlévő bizottság előtt lehet megejteni a szavazást. Kérünk mindenkit, hogy csak egyszer szavazzon! SZAVAZÓLAP Pro Facultate-díj 2004. Az én szavazatom; � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 2. szám 2004. április 6. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról Szaddam és az oroszlánok Könyvajánló: Bogár László és a globalizáció Glosszátor Azok a boldog szép napok 7. A Büntetőjogi TDK Vad Fügefa Föltámadott a tenger Lenin és Sztálin vécédeszkában Támadnak az impresszionisták Kúrán Andor: Haza, a mélyben Sáska Zoltán Attila: Rituálé - Körkérdés — Válaszok: NEPTUN Futaki Tibor virslis kalandja Pro Facultate-Nap Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. április 6. Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1449kb+4647kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_2_20040406 Relation A related resource T00062 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_2_20040406 Boronkay Miklós HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András