12 10 252 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/377dd0231301f3318e599279bec9a5c3.jpg b0bc7d8a4da3a878c3e2260ab4d4ab57 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2f1326f2ae70f09ede1a7c7911f192e8.pdf aaff63fd518bd52755525c5a4f7f2812 PDF Text Text J2.OO4O3:L-^ VIL évfolyam^ 7. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: n-tvh:jak.ppke. hu/itelet 2004. március 19. �K * I S „Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Pezsgés Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár Az utóbbi hetekben, hónapokban ör­ vendetesen megélénkült Karunkon a SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: hallgatói aktivitás. Nem elsősorban az Főszerkesztő: elő-, rendes- és utóvizsgák végelátha­ Boronkay Miklós (tel: 06 30/293 20 10) tatlan sorára és az ezzel kapcsolatos fej­ vesztett kapkodásra és félelemmel teli A szerkesztőség tagjai: izgalomra gondolok, hanem a hallgatói Cseri Tímea, Gulyás Judit, Milisits Barbara, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szincsák Zsuzsa, Török Balázs, Zsellér Máté öntevékenység számos szervezett meg­ nyilvánulására. Életre kelt a Lippay Munkatársak: György Kör, mely már két színvonalas rendezvénnyel ajándé­ Dedics Zsigmond, Erdélyi Ágnes, Fekete Borbála Teleki László, Szilvásy György kozott meg minket (Pázmány Nap, Deák Emlékülés), és szá­ mos programot szervez ebben a félévben is. Hallgatói színját­ Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd szó kör alakult a Karon, a HŐK pedig újra teljes lendülettel in­ tézi ügyeinket, legutóbb „Tanáraink Emberközelben” címmel Me^elenik 1200 példányban beszélgetőest-sorozatot indítva útjára. Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) kérjük! Köszönettel: a szerkesztőség. A megnövekedett érdeklődés és aktivitás nem hagyta érintetle­ nül az ítéletet sem: az időközben megválasztott új főszerkesz­ tővel valamint számtalan lelkes új munkatárssal folytatódik a lap szerkesztése, reményeink szerint növekedő példány- és ol­ TARTALOM dalszámmal, színesebb tartalommal és gyakoribb megjelenés­ Hírek Prof Dr. Gáspárdy László, személyesen Akiért a harang szól: Dr. Pálinkás György Isten veled, Gyuri Bácsi! Újabb támadás Karunk ellen Antiszemiták volnánk? Őrségváltás a HŐK élén Oscar - 76-odszorra is Mel Gibson Passiója Tanáraink emberközelben Az Összehasonlító Jogi TDK Azok a boldog szép napok 6. Egyetemi Katolikus Közösség - Vad Fügefa „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben...” Általános ismeretek Egyetemünkről ,A2 emberképtől függ minden! Polgári jog vizsgalap Vizsgán elhangzott „aranyköpések” Rejtvény e-matl cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 4 6 7 8 9 10 11 12 14 14 15 15 16 17 18 20 22 23 sel. A megújulás kezdetén járunk még: minden segítség elkel a lapnál. Várjuk tehát mindazokjelentkezését, akik bármely vo­ natkozásban - legyen az cikkírás, honlapszerkesztés vagy éppen szervezési jellegű teendők intézése - szívesen vesz részt az ítélet elkészítésében. Annak érdekében, hogy egy még változatosabb és szerethetőbb lapot vehessetek kezetekbe, kérem segítségeteket, az eddigi ki­ tartó és áldozatos munkájáért pedig ezúton is köszönetét mon­ dok a szerkesztőség valamennyi tagjának, különösen Gulyás Ju­ ditnak és Koltay Andrásnak, akik továbbra is lelkesen segítik munkánkat. Egy még izgalmasabb jövőbeli ítélet reményében ajánlom jelen számot a Kedves Olvasó figyelmébe! Boronkay Miklós főszerkesztő honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �hírek A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudo­ mányi Kar Európajogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszéke hagyományteremtő céllal 2003/2004-es tanév tavaszi szemesz­ terében „Miskolci EU Vándorkupa” elne­ vezéssel európajogi perbeszédversenyt hirdet. A perbeszédverseny célja hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásá­ nak méltó megünneplése, egyben a hall­ gatók figyelmének felhívása arra, hogy az európajog pontos ismerete és gyakorlati alkalmazása a jövőben milyen jelentős részét képezi a jogászi hivatásnak. Részletek: Valamennyi dokumentum el­ érhető az alábbi honlapon: www.unimiskolc.hu/~eujog ; illetve Karunk hon­ lapján, a hírek között. Nevezési határidő: március 30. ★ Tudtátok, hogy Egyetemünkön Testneve­ lési Tanszék működik? Tudtátok, hogy a ,,Spari” épületében a félemeleten találha­ tó? Tudtátok, hogy foci, callanetics ( Hét­ fő: 16.30-17.30; Szerda 16.30- 17.30), fittness, kosárlabda és természetjárás is szerepel a repertoárjukban??? Érdemes felkukkantani a tanszékre, legalább egy­ szer, hátha találsz valami kedvedre valót. Kedvcsinálásképpen: a focicsapat indul az Európai Egyetemek és Főiskolák Bajnok­ ságán, ugyanezen bajnokságban pedig a kosárlabdacsapat esélyes a döntőre!! Mozgás Fiúk, Lányok, nem csak agyra kell gyúrni!!! ★ ÜGYFÉLFOGADÁS a HŐK IRODÁBAN Dobos Tibor László (II/N - elnök): hétfő / kedd ! szerda 8-10 óra és 12-13 óra; pén­ tek 8-10 óra; szombat 9-11 óra. Dorogi Zsolt (II/L - kari minőségbiztosí­ tási bizottság tagja): péntek: 14-16 óra. Ordas Eszter (H/L - gazdasági alelnök): kedd/ szerda/ csütörtök 10-13 óra. Pádár Dávid (I/N - ellenőrző elnök): kedd fél 11-12 óra. Teleki László (TV/L - külügyi ügyvivő): kedd és péntek 10-12 óra; szombat 8-tól igény szerint (!). Ujfalussy Márk (III/N - tanulmányi alel­ nök): hétfő 10-11 óra; szerda 9-10 óra.★ Hírek a Ljipptry György Körből Az ősz folyamán megalakult hallgatói csoport, a Lippay György Kör továbbra is az egyetemi közélet felpezsdítésén munkálkodik. Tavaszi programjaik közül kiemelendő a március 25-én rendezendő konferencia „Egyház és diktatúra” címmel (hirdetést Id. a hátoldalon), valamint az április 28-án sorra kerülő Pro Facultate-Nap, ahol másod­ ízben kerül kiosztásra a Pro Facultate Díj. A dijat a Kar hallgatóinak, oktatóinak, alkalmazottainak szavazata alapján ítélik oda. A szavazásra április elején kerül sor, addig is mindenki gondolkodjon, kire is adja majd voksát. Díjazott lehet bárki, aki a Kar építé­ sében, létrehozatalában, megerősödésében, fejlődésében meghatározó szerepetjátszott és játszik, tavaly Dn Zlinszky János Prodékán Úr nyerte el első ízben a díjat. Akit érdekel a Kör munkája, és szeretne csatlakozni, az keresse dr. Koltay Andrást a Magán­ jogi Intézetben, dr. Gerencsér Balázst a rektori hivatalban, vagy jelentkezzen emailben, illetve személyesen az ítélet szerkesztőségében. A LEVELEZŐ-TAGOZAT HÍREI E havi híreinket mindenképpen a levele­ ző-tagozatos hallgatók javára tett intézke­ déseinkkel kell kezdenem. Korábban karunkon a levelező tagozatos hallgatók hátrányt szenvedtek nappalis társaikkal szemben - de eme ellenszenv, örömmel jelenthetem, örökké a múlté. Az ősszel felállt új választmány arra törekszik hogy minden hallgató egyenlő elbírálás alá essen. Minden területen. Nem csak az oklevelünk értéke azonos - mindanynyian egy egyetem / egy kar polgárai va­ gyunk: azonos jogokkal. E szorgalmi idő­ szaktól kezdve szombatonként is tartunk ügyeletet a Hallgatói Önkormányzat iro- dájában! Mindenféle gonddal-bajjal for­ dulhattok hozzánk — ha tehetjük: segí­ tünk! ★ Legutóbbi közgyűlésünkön létrehoztuk a NÉPTUN eseti bizottságot. Célunk az állandó párbeszéd kialakítása a rendszer­ gazdával, továbbá, tanácsadást kívánunk részére szolgáltatni. Váijuk észrevételei­ teket ! tanácsaitokat - a HŐK irodában ügyfélfogadási időben / és a teleki@ lectio.jak.ppke.hu e-mail címen. Teleki László teleki@Iectio.jak,ppke.hu 06204187357 Váltás a tanszékek elén 2004. január 1-jével több tanszék, illetve intézet élén is személycsere történt, mi­ vel életbe lépett a szabály, mely szerint a 70. életévüket betöltötték nem viselhet­ nek vezető tisztséget, és professzori stá­ tuszuk is megszűnik. Az érintettek kivé­ tel nélkül a Kar oktatói maradtak, Professor Emeritus (tiszteletbeli profeszszor) tisztségben, hasonlóan a többi, 70. évét betöltött oktatóhoz, akik megbízási szerződéssel folytatják tovább az oktatást. A személycserék a következők voltak: Jogbölcseleti Intézet: A Jogbölcseleti és az Állambölcseleti Tan­ szék összevonásra került, így Dr. Péteri Zoltán professzor tisztsége megszűnt, az összevont tanszék vezetője Dr. kiirga Csaba professzor. Bűnügyi Tudományok Intézete: Dr. Békés Imre professzor helyét a tan­ szék és az intézet élén ük Vókó György docens vette át. Nemzetközi Jogi Intézet: Dr. Bánrévy Gábor professzor megbízás­ sal maradt az Intézet élén. Az Európajogi Tanszék új vezetője Dr. Boytha György docens helyett dr. Szabó Marcel docens! Magánjogi Intézet: A Kereskedelmi Jogi Tanszék vezetője Dk Miskolczi Bodnár Péter professzor lett, Dr. Tarr György docens helyett. Gazdasági Szakjogok Intézete: Dr. Radnay József professzor maradt a Munkajogi Tanszék vezetője. harmadik oldal �■ 'SR I Prof. Dr. Gáspárdy László, személyesen I - Hogyan alakult szakmai életútja a miskolci - Milyen hatások, illetve okok miatt gondolt arra pályaválasztáskor, hogy On az érettségi után jogot kíván tanulni? - Mint budai polgárgyereknek, szinte magától értetődő volt, hogy gimnáziumi tanulmányaimat a Toldy Ferenc (akkor még: Sallai Imre) középiskolában folytas­ sam, Az 1854-ben alapított Alma Mater 2004-ben ünnepli fennállásának 150, év­ fordulóját, Nagy öröm számomra, hogy e jeles évforduló alkalmából azt a verset, amelyet 1954-ben a centenárium tisztele­ tére írtam, legnagyobb unokám, a szintén „toldysta” Anna fogja majd elszavalni, A tanintézet hagyományosan reálgimná­ ziumként működött, de én - szelektív ké­ pességeim révén - csak szerényen illesz­ kedtem ebbe a főirányba. Már 12 éves ko­ rom óta (a doktorátus letételéig) mindig voltak magán tanítványaim: magyar, orosz és német nyelvből, továbbá történelem­ ből, Akinek ilyen „filosz” irányultsága volt, tanár lehetett, vagy jogász. Bár fel­ menőim és rokonaim között több jogász is akadt, a döntés nem ezen múlott. Tulaj­ donképpen utólag racionalizálom azt, ami a tizenéves fiatalemberben akkor lezajlott. Olyan élethivatást akartam választani, amelyben eszközt a nyelv, a beszéd és az írás ad, a történelemből nő ki, de a taná­ rénál tekintélyesebb hangon szólal meg (s tán jobban is fizetik), így lettemjogász. - Professzor Úr az '56-os eseményeket fiatal egyetemistaként élte meg. Igaz, hogy vidéken járt egyetemre, de mégis megkérdezem: hogyan emlékszik vissza a forradalom napjaira, s az azt követő megtorlásokra? — A negyvenhét évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc napjaira, s e napok hőse­ ire ma is lelkesedéssel, hálával és szeretet­ tel gondolok. Mint az egyetemi és a váro­ si rendezvények és megmozdulások résztvevője felejthetetlen emlékekkel let­ tem gazdagabb. A forradalom egyik béké­ sebb napján visszatértem szüléimhez, s akkor még kijutott az olvasgatásból is, de az ostrom napjaiban már a pincébe kény­ szerültünk. Amikor aztán visszatérhettem Pécsre, az évfolyamtársak némileg meg­ ritkultak: volt, akit börtönbe vetettek, egyesek pedig Nyugatra emigráltak. negyedik oldal egyetemi katedráig? - ['öltak-e olyan oktatói, akik az egyetemi ta­ nulmányok során döntően meghatározták Pro­ fesszor Úr jogi érdeklődését? — Egyetemi tanulmányaimat Pécsett kezdtem, majd Szegeden folytattam, s fejeztem be. 1956 és 1960 között vi­ szonylag kevés volt az olyan jogi oktató, akit az ember egyfajta „spiritus rector”nak tekinthetett volna. Azóta ez a helyzet lényegesen megváltozott. Pécsett - talán mindannyian - Dr. Degré Alajosra, a jogtörténet előadójára voksoltunk volna, ha létezett volna effajta kvalifikáció. Öt mindenki „professzor úrnak” nevezte, holott hivatalosan adjunktus volt. Bá­ multuk szaktudását és szuggesztív elő­ adásmódját, mindaddig, amíg el nem tá­ volították az Egyetemről. A Szegeden el­ töltött három diákév során dr. Martonyi János, az államigazgatás tanárának bel­ sőbb köréhez tartozhattam. Degréhez hasonlóan ő is a francia jogi kultúrába eresztette gyökereit. Nehéz időkben voltakjó pedagógusok és vallásukat gyakor­ ló katolikusok. Megemlítem még dr. Kemenes Béla nevét, aki kényszerű var­ gabetű után térhetett vissza az Egyetem­ re. Elegáns megjelenése, világfias fellé­ pése imponált nekem is, de legfőképpen az, hogy tudtuk: a polgári Jogi kodifikáció egyik meghatározó szemé­ lyiségét ismerhettük meg benne. - 1960-ban a pályakezdő jogász lényegé­ ben két út közül választhatott: lehetett belőle bírósági fogalmazó, vagy elmehe­ tett ügyészségi fogalmazónak. A doktor­ rá avatásomkor én már nős ember vol­ tam, így a némilegjobban dotált ügyész­ ségi munkakört választottam. 1962-ben kitűnő eredménnyel „fejeltem megn’ a két évvel korábban „summa cum laude megszerzett diplomát. Naponta kétszer nézek fel az egykori VIII, kerületi ügyészség József körúti ablakaira, mi­ közben jövök s megyek a Szentkirályi utcába, majd haza. Fogalmazóként írtam első tanulmányomat, s publikációim az­ óta több földrészen, számos nyelven je­ lentek meg, s duzzadt fel füzetnyire a ró­ luk szóló jegyzék. Szolgáltam a Fővárosi Főügyészségen, a Legfőbb Ügyészségen, de csakhamar az ELTE levelező tagoza­ tán, majd az Országos Vezetőképző Köz­ pontban, utóbb a Budapesti Műszaki Egyetemen, továbbá az Országos Mun­ kavédelmi Képző- és Továbbképző Inté­ zetben igyekeztem magam hasznosítani, mint külső előadó. 1969-ben lettem kan­ didátus, A Főügyészségen olyan kiváló munka­ társaim is voltak, mint Prof, dr, Bándi Gyula dékán úr és dr. Polt Péter legfőbb ügyész úr. Már régóta nem az íróasztal­ hoz, hanem a katedra iránt vonzódtam, - Hogyan tudná megfogalmazni az ügyészi hi­ vatás szépségét? - Válaszomat azzal kezdeném, hogy az ügyészi pályáról én több mint húsz évvel ezelőtt szereztem az utolsó személyes ta­ pasztalatokat, Akkor, amikor a Fővárosi Főügyészség Polgári Jogi' Osztályának osztályvezető ügyészeként nyolc éven át műveltem a szakmát, az ügyészség pol­ gári szakágának a jelenleginél lényegesen szélesebb cselekvési lehetőségei voltak, s ezekkel széles körben és hatékonyan élni nagy szakmai kihívás, fáradságos munka és megnyugtató erkölcsi elégtétel volt. Sajnálom, hogy tudatlanságból, vagy de­ magógiából eredeztethetően ez a szak- I » l I » I I �ágazat visszaszorult. Pedig ebből a szak­ mai ágazatból többen is a Magyar Tudo­ mányos Akadémia Doktorai lettünk. - Minek köszönhető, hogy Professzor Úr tudo­ mányos munkássága a Pázmány jogi karán folytatódott? - 1997-ben töltöttem be 60. évemet. Már korábban szó volt arról, hogy viszszaköltözöm Miskolcról Budapestre, és a Pázmány falai közé lépek. Ezek a falak akkor még szegényesek voltak, de a sze­ retet és az akaraterő révén ma már büsz­ kén tekinthetünk a három épületből egybeállt Karra. Eleinte az én tanszékve­ zetői szobám is (vagy jobban mondva szobáim, hiszen többször költöztünk) végre megállapodott a 30. számú épület tetőterében, ami engem kissé a Bohém­ élet kulisszáira emlékeztet. Ha a bohémságból kevés is szorult belém, de azért Puccinit én is szeretem. (Meg álta­ lában az itáliai kultúrát, de hát ezt min­ denki tudja talán.) Ahogyan már a Mis­ kolci Jogi Karnál is bábáskodtam, úgy vehettem ki részemet az alapító elődök gigászi munkáját követő apróbb fészek­ rakásokból. Tanszéket alapíthattam, első elnöke lehettem a Minőségbiztosítási Bizottságnak, s megszervezhettem azt. ami Miskolcon valahogy sosem sikerült: a tanszéki tudományos diákkört. Pesti otthonunktól négy megállóra esik a Jó­ zsefváros: nagy kényelmet jelent ez. Na­ gyobb előny az a tudat, hogy az emberi társadalmat egy egyházi alapítású közös­ ség révén szolgálhatom. - Egyetemünkön Professzor Úr a vezetője a Doktori Iskolának. Kik vehetnek részt ebben a képzési formában, hogyan működik, mik a fel­ tételei a fokozatszerzésnek, és évente a tervek szerint hány főfog itt végezni} - Doktori Iskolánk akkor jött, jöhetett létre, amikor megtörtént az első diplo­ mák kiosztása. A posztgraduális képzés­ be legjobb egykori növendékeink sorá­ ból lehetett, s lehet jelentkezni ma is. A képzés iskolarendszerű oktatással kez­ dődik, s aki megszerezte az abszolutóri­ umot, folytathatja, illetve nekivághat doktori értekezése megírásának, majd megvédéséhez. Az egy'eteminél természetesen maga­ sabb színvonalú és szakirányú képzést legismertebb oktatóink végzik, és résztvesz-nek abban más szakemberek is. A doktorandusz-képzés nappali és le­ velező tagozaton folyik, de kivételesen az egyéni felkészülésnek sincs akadálya. Jelenleg a végzős évfolyamokról közel húszán tanulhatnak tovább. Sikerükben és abban is bízunk, hogy közülük töb­ ben az oktatói-kutatói pályát választják, s abban is, hogy ehhez meg tudjuk te­ remteni a fogadókészség feltételeit. - Alkalmas-e arra a Doktori Iskola, hogy meg­ teremtse a kar tanár-utánpótlását} - A Doktori Iskola egyfajta trambulin: alapot ad a nagy ugrásra, de ezt a gyakor­ latot mindenkinek egyénileg kell végre­ hajtania. Úgy látom, egyre izmosodik a mezőny, s ez jó előjele annak, hogy kö­ zéptávon számos volt doktorandusz hall­ gató válik értékes oktatótársunkká. - Professzor Úr idörŐl-időre közzé teszi taná­ csait arra vonatkozóan, hogyan lehet minél si­ keresebben elsajátítani a polgári perrendtartás szabályait. Miért tartja fontosnak a hallgató­ sággal való folyamatos tájékoztatást, illetve kapcsolattartást} - Az én hitvallásom is az, hogy egy pro­ fesszor olyan tudós, aki oktat, illetve olyan oktató, aki tudós. Az egyetemi ok­ tató dolga viszonylag könnyű és élveze­ tes, hiszen csupa érettségizett emberrel kerül kapcsolatba, akik ráadásul abba a hivatásba tanulnak bele, amelyet önként választottak, s ahová szigorú követelmé­ nyek teljesítése révén kerültek. A Polgá­ ri Eljárásjog című tárgy a Karról kifelé masírozó évfolyamoknak szól: ezen a szinten szerény képességű embert én nemigen láttam, pedig kiveszek vizsgát évente vagy félezret. A kommunikáció, a szótértés egyik szerepe éppen ez: a vizs­ gák. Talán egyfajta tanári szertelenség az okozója annak, ha igyekszem csiszolni a vizsgázó (s a többi vizsgázó, újabban már a vizsgára készülők) szakmai tudását. A kapcsolattartásnak számbelileg aláren­ delt, de annak becsesebb formája a szak­ dolgozatok „művezetése”, a TDK-s elő­ adás és az alternatív tárgy előadása. Ez utóbbira nehezen vállalkoznék, mint­ hogy az MTA közgyűlésének, továbbá Jogtudományi Bizottságának tagja. Munkavédelmi Albizottságának elnöke, a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja, az Országos Munkavédelmi Felsőoktatási Tanács elnöke lettem »1.pázmányos éveimben. (A többit még Miskolcról örököltem...) - Professzor Úr hogyan látja a kar jövőjét, és mit gondol a jogi túlképzésről} - Bevallom, hogy én a Kar jövőjét azért nem látom, mert hiányzik belőlem a pró­ fétai képesség. Arról viszont, hogy mi­ lyennek szeretném a jövőben Karunkat látni, nagyonis határozott elképzeléseim vannak. Örülnék, ha a Kar a jövőben még jobban, markánsabban tudná kifejezni alapítóinak szándékát. Katolikus karaktert - gondolom - erős katolikus oktatói gár­ da és elkötelezett hallgatói közösség tud igazán szavatolni. Ami a „jogászi túlkép­ zést” illeti, szeretném leszögezni, hogy eddigi személyes tapasztalataim szerint a Kar általam ismert minden volt növendé­ ke a szakmában tudott elhelyezkedni. So­ kan léphetnek a kiérdemesült pályatársak helyére, a társadalomban pedig óriási az igény a jogászi szolgáltatások iránt. A ké­ pesítési előírások esetleges fokozása, ki­ terjesztése révén a közigazgatásban külö­ nösen komoly tartalékok rejlenek. - Professzor Úr „templárius lovag”. Pontosan mit jelent ez} - A keresztesek 1099-ben foglalták el Je­ ruzsálemet, s ott megalapították a keresz­ tény királyságot. Az odaözönlő zarándo­ kok közül azokról, akik szegények voltak, illetve betegek lettek, a János-lovagok gondoskodtak. 1118-ban azután nyolc fi­ atal francia nemes avégett kötött egymás­ sal szövetséget, hogy a zarándokokat a tengerparttól a Szent helyekig védelmez­ ve kísérjék, majd vissza a hajókig. A rend az elnevezését onnan kapta, hogy II. Balduin király Salamon temploma mel­ lett egy teret is átengedett a katonás szer­ zeteseknek. A középkorban a Kvarneröbölben állott a Vrana-i ház („Hollóháza : írhatnók magyarul), ahová egyik tár­ sammal magam is elzarándokoltam. A mai Magyarország területén a rendnek Esztergomban volt háza, közel a mai Fe­ rences Gimnáziumhoz. A rendszerváltás után szerveződött újra az ősi Magyaror­ szági Nagypriorátus, amelynek tagjai kö­ zött vannak jogászok is. (Közöttük ketten volt tanítványaim a Pázmányon, három további rendtag: jogász-pap, egyetemi ad­ junktus, illetve mérnöki jogtanácsos Észak-kelet Magyarországon, a hetedik rendtag egy fiatal budapesti ügyvéd). Rendi köpenyben szokott megjelenni a pázmányos jogászbálok ceremónia-mes­ tere. Szabó Viktor ötödik oldal �Akiért a harang szól: dr. Pálinkás György (1929-2004) Február 25.-én, szerdán járt benn utoljára. Megtartotta óráit, majd kedvesen, mosolyogva Ügy, ahogy azt mindig tette, elköszönt. Nem tudtuk, hogy akkor látjuk utoljá­ ra. Hétfőn, március 1.-én reggel betelefonált, hogy másfél napja beteg és kérte, tart­ sa meg helyette valaki a délutáni óráit. A szolgálat, a felelősségérzet az utolsó órákig sajá^a volt, másnap reggel már meghalt. Elment tőlünk ugyanolyan halkan, kedve­ sen és szerényen, ahogy azt éveken át mindig is tette... Ki volt dr. Pálinkás György? Hogyan került az egyetemre? 1929. augusztus 21-én született. Az akkor még nyolc osztályos gimnáziumi tanul­ mányait Vácott, a Piarista Gimnáziumban kezdte meg. Személyes emlékem, hogy két osztállyal járt ott felettem és az ő osz­ tályfőnöke volt azén latin tanárom. Sze­ mélyes ismeretségünknek akkor a háború és az vetett véget, hogy mindketten más iskolába kerültünk. Ö a szentendrei gim­ náziumba, én pedig a pesti piaristákhoz. A Pálinkás-életutat ezt követően hosszú ide­ ig már csak dokumentumokból, illetőleg a vele folytatott interjúkból lehet követni. Régi bíró családból származott, ez tette le­ hetővé, hogy közvetlenül az érettségi után, 1948-ban a Szentendrei Járásbírósá­ gon alkalmazták, majd az Igazságügyi Mi­ nisztérium telekkönyvi osztályára rendel­ ték be. 1949-ben az akkori Budapesti Központi Járásbíróság telekkönyvi hivata­ lának lett adminisztrációs dolgozója. 1950-ben a Budapesti Törvényszékhez helyezték át, majd az átszervezést követő­ en a Fővárosi Bíróság irodai dolgozója lett. A Polgári fellebbezési irodát vezette, A munka mellett egyre inkább érdeklődött a jogalkalmazás iránt és 1954-ben 26 évesen az ELTE Jogi Karán — az esti tagozaton — kezdte meg egyetemi tanulmá­ nyait. 1959. október 17-én avatták doktorrá. Egyetemi tanulmányai alatt előbb jegyzőkönyvvezetőként, majd fogalmazóként dolgozott és 1959. decemberében már bírói vizsgát tett. 1960. januárjától bíró­ sági titkár lett, majd ugyanez év jú­ nius 18-án bírónak nevezték ki a Miskolci Városi Bírós^ra. Akkor lett bíró, amikor már elfáradt a vész haragja... 1964. márciusától Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság büntető fellebbezési egyik hatodik oldal tanácsának beosztott bírója lett. 1976. ja­ nuár 1-n a Legfelsőbb Bírósághoz nevez­ ték ki bírónak. Tanácselnök lett, a Bünte­ tő Kollégium tagja. 1996. december 15. napján mentette fel a Legfelsőbb Bíróság Elnöke, nagy bánatára 70. életévének be­ töltése előtt három évvel küldték nyug­ díjba. Karrierjének csúcspontját Legfelsőbb Bí­ rósági Tanácselnökként érte el. Színes egyénisége, óriási kultúrtörténeti tudása, irodalmi műveltsége, kitűnő beszédkész­ sége élvezetessé tették megnyilatkozásait. A tárgyalások, amelyeken elnökölt, szá­ mos esetben eseményszámba mentek a Legfelsőbb Bíróságon. Nem mesterem­ ber volt, hanem művész, művésze a jog­ alkalmazásnak, Ügyészek szerint élmény volt nála tárgyalni. Ügyvédek szívesen jártak be tárgyalásait hallgatni. Indoklásai szóban és írásban alkotások voltak, nem pedig fogalmazványok. Valahogy az ulpianusi eszme élt benne, a jog művé­ szet (ius est ars boni et aequi - a jog a jó­ nak és a méltányosságnak a művészete). A bírói talárt nem csak viselte, hanem hitt benne. Azon a napon, amelyen utoljára bíráskodott, levette a talárt és megcsókol­ ta. Nyugdíjba vonulásakor Göncz Árpád Köztársasági Elnök a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntette ki. Valójában az a tudat töltötte ki életét, hogy bíró. Nem utazott külföldre, nem volt autója, még jogosítványa sem. Lakó­ telepi lakásban lakott, nem volt nyaralója. A balatonszemesi LFB. nyaralóba vitte le családját. Szerette feleségét, lányát és há­ rom fiú unokáját. A Bekötött szemű Istennőt a bírói pálya befejezése után sem kellett teljesen elhagynia. 1982-ben lettem az ELTE Bün­ tetőjogi Tanszékének vezetője, akkor hív­ tam meg Pálinkás Györgyöt szemináriu­ mok tartására. Megszerette az egyetemi Íróságot és az egyetemi szereplést. 1996ban, mint a PPKE-JÁK Bűnügyi Tudo­ mányok Intézetének vezetője hívtam a Pázmányra is. Később az ELTE-tői meg­ vált, a Pázmányon haláláig itt maradt. Címzetes egyetemi docens lett, a Kar megbecsülte, az egyetemi i^úság tisztelte és szerette. A múló évek nem vol­ tak kegyesek hozzá. Térdizületi pa­ naszok gyötörték, az utóbbi né­ hány esztendőben bottal járt. Lel­ kesedése, munkakedve és az i^úság szeretete azonban minden nehéz­ ségen átsegítette. Elment tőlünk.. .Találó megjegyzé­ seit, vidám történeteit, nagyívű gondolatait és mindenekelőtt ked­ vességét nélkülözni fogjuk. Isten Vele, tanár Úr... Dr. Békés Imre egyetemi tanár �Isten Veled, Gyuri bácsi! Gyuri bácsi, kérlek ne haragudj, hogy most Rólad kell írnom, ráadásul dicsérő sza­ vakat. Ha most látnál, jól az orromra koppintanál, mert szerénységed ellen való cse­ lekedet ez. De Te is tudod, igazából Te tehetsz arról, hogy most mégis Rólad írok. Mikor utoljára találkoztunk, nem panasz­ kodtál. Azt mondtad: beteg vagy, öreg, fáradt, de hát ebben a korban mit váljon az ember? Azt is mondtad, szeretnél még tanítani, érez­ ned kell, hogy szükség van Rád. Azt hittük, még sokáig velünk maradsz. Te is az egyik jelképe voltál ennek a még mindig i^ú jogi karnak, amelyben oly sokan hittünk és még mindig hiszünk. Amely más akart lenni a többieknél, amely meg akarta mutatni-tanítani a jogászi hivatás és a közéleti ember más­ fajta lehetséges minőségét. Mindenki tudta, ki az „a Pálinkás”, és aki ismert - csodált Té­ ged. Emberségedért, tudásodért, humoro­ dért, hatalmas szívedért. Balszerencsém volt, amikor életem első büntetőjog vizsgáján történeti tételt húztam Nálad. Nem voltál kíváncsi a tankönyvre. Jheringről, Radbruchról, meg a többiekről értekeztél - helyettem. Éppen, hogy elke­ rültem a bukást, mégis valami furcsa elége­ dettséggel jöttem ki a teremből. Mert szigo­ rú, de mély bölcsességgel megáldott, vaskos humorú, mégis tekintélyt parancsoló voltál egyszerre. És utána is, mindvégig. Tudod, Gyuri bácsi, bűnösként nem szívesen let­ tem volna vádlott egy olyan eljárásban, ahol Te voltál a bíró - de tudtam volna, hogy igazságosan, lelkiismereted szerint fogsz dönteni. Szemináriumi óráid - dacára a hét­ fő esti hatórás időpontnak - mind-mind eseményszámba mentek. Olyan tanár vol­ tál, akiből kevés, egyre kevesebb van. És olyan ember, akiből már alig maradt egyné­ hány. Hálás vagyok, hogy láthattalak Téged és Ve­ led együtt még másokat is itt, ezen a karon. Az utánunkjövők nem is fogják sejteni, mit veszítettek Veled. Mert látod, itthagytál minket, most, amikor még mindig oly nagy szükségünk lenne Rád. Mert nélkületek ne­ héz fogódzót találni ebben az egyre inkább elsiváruló, elszürkülő, értékeket vesztő vi­ lágban. Mi tőletek tanultuk meg, mit jelent jogásznak, az erkölcsi értéket megőrző, az igazra törekvő embernek lenni, maradni. Köszönöm, hogy eddig velünk voltál. De azt Te is tudod, hogy még maradhattál vol­ na egy keveset... -KA- Az egyetem búcsúja Március 11-én, csütörtökön a Kar dísz­ termében kollegái, tanártársai tanítványai búcsúztatták Pálinkás György tanár urat. A megemlékezésen Dr. Szabó István dékánhelyettes, Dr. Békés Imre profeszszor, Dr. Zinner Tibor valamint Dr. Bor­ bély Zoltán szóltak az elhunytról. Levetí­ tettek továbbá egy riportfilmet, mely Gyuri bácsival készült, már nyugdíjba vonulása után, melyben életéről, hivatá­ sáról, hitéről vall. A mintegy másfél órás búcsú után a dugig telt díszteremben I gáénak érzi Gyuri bácsi emlékét, életműmély csend és megrendültség jelezte: a vét, egész szellemiségét. Borbély Zoltán jelenlevők számára fontos volt Gyuri bá­ kérése nem pusztába kiáltó szó; igen, to­ csi. Kinek szakmai tekintélye, kinek bará­ vábbvisszük az ő szellemiségét, becsüle­ ti szeretete, kinek tanári odafigyelése mi­ tét, derűs műveltségét, A jogász erkölcsi att: mindannyiunknak hiányozni fog. igényessége, felelős következetessége, Számomra a legmeghatóbb egykori taná­ széles látóköre - olyan minőségek ezek, rom és vizsgáztatóm hangjának újbóli melyeket Tőle tanulhattunk, de sose fe­ immár térben és időben távoli — felcsenledhetünk. Gyuri bácsi, köszönjük! dülése mellet az a tény volt, hogy az BM egyetem fiatal hallgatósága mennyire ma­ hetedik oldal �Újabb támadás Karunk ellen A Blikk 2004. február 28-i számában^,Béperlik a ioghallgatók a katolikus egyetemet.1»’ majd a Népszabadság 2004. március 6-i számában „Katolikus egyetem; perrel fenye­ getőző tanárok és diákók” címmel beszámolt arról, hogy három hallgatót milyen vélt vagy valós sérelmek értek polgári jog vizsgáikon. A történtekről Prof. Bándi Gyula Dékán és Prof Jobbágyi Gábor Magánjogi intézetvezető nyilatkozott az Itéletiwk. A vád röviden: Egyiküknek rossz javítókulcs­ csal javították tesztjét, s bár ezt szóvá tette, en­ nek ellenére beírták az elégtelent az indexébe, és ennek következtében egy nap három elégte­ len került be az indexébe. Előfordult az is, hogy a vizsgáztató tanár „labilis állapotban” vizs­ gáztatott, s elbóbiskolt, majd álmából felriad­ va adott elégtelent. Volt, hogy a vizsgáztató egy mondat után, mely gyakran a tétel címét jelen­ tette, megbuktatott valakit. A sértettek, előadá­ suk szerint, végigjárták a „szolgálati utat”: több ízben jártak a dékánnál, aki azonban nem vizsgálta ki megfelelően sérelmeiket. Jobbágyi professzor az ügyet részletesen ki­ vizsgálta, és az alábbiakat állapította meg: Labilis állapot: „A vizsgáztató docens nem ivott. Az esetet követően többször is el­ lenőriztem őt, soha nem éreztem rajta al­ koholos befolyásoltságot. Az intézetben egyébként szigorúan tiltom a szeszesital fogyasztását. Elalvás: „Lehetetlennek tartom, hogy egy oktató elaludjon polgári jog vizsga alatt. A 15 perces szóbeli vizsga alatt az oktató át­ veszi az indexeket, tételt húzat, beír az in­ dexbe és a vizsgalapra, kérdéseket tesz fel a hallgatóknak stb. Ezalatt elaludni fizikai lehetetlenség;?3 Téoes javítókulcs: „Az érintett hallgató esetében valóban rossz javítókulcsot használt a tesztet javító tanársegéd. Ez másfél év alatt először fordult elő a teszt­ vizsgák során, mialatt kb. 5000 dolgoza­ tot javítottunk ki e módszerrel. A vizs­ gáztató még nem beszélt a hallgatóval, mikor beírta az indexbe az elégtelent. Ezután a hallgató megtekintette dolgo­ zatát, reklamált, amit a vizsgáztató elfo­ gadott. Ezután a beírt elégtelen azonnal érvé nytele nítés re került. Három elégtelen: A hallgató a téves javító­ kulcs nyomán bekerült, majd törölt elég­ telen után szóbelizett, melyen szintén elégtelent kapott. (Tévedésből beírt a vizsgáztató még egy elégtelent, amit azonban azonnal törölt.) így a hallgató in­ dexében érvényesen egy elégtelen szere­ pelt a vizsganap végén. nyolcadik oldal Kimerített jogorvoslatok: „A vizsgaidőszak február 13-ig tartott. Mindhárom hallga­ tó jelentkezhetett volna utóvizsgára. A kétszer bukott hallgatók többsége élt ez­ zel a lehetőséggel, és sikerrel letette vizs­ gáját. Mindhárom hallgató méltányossági kérelmet nyújtott be a Dékánnak, amit megkaptak, így májusban nekik is lesz lehetőségük vizsgázni; Jobbágyi Gábor megjegyezte: „Nagy ér­ deklődéssel figyelem a BBC világhíradóját, hátha ott is felbukkannak az illető hall­ gatók”, valamint hozzátette: „Szeretettel várom őket májusban az utóvizsgán;3> A történtekkel kapcsolatban Bándi Gyu­ la dékánt is megkerestük. Dékán Úr a vádakról elmondta: „Itt állítás áll szem­ ben állítással. Tanú nincs, noha mások is voltak benn vizsgázni. Mástól, mint az érintettektől ilyen információ nem ér­ kezett. Utólag az eseményeket rekonst­ ruálni nem lehet, és az ember nyilván azt feltételezi, hogy az oktató, aki a Ka­ ron oktat nyolc éve, és elismert szakem­ ber, ilyet nem tesz. Az érintett oktató úgy nyilatkozott: ezt személyében érzi sértőnek, és bármikor áll rendelkezésre, akár még szondázásra is, bármikor, szú­ rópróbaszerűen nézzük meg, ilyen lehe­ tetlen, hogy előforduljon.” Az érintett hallgatókkal való személyes találkozásá­ ról elmondta: „Másfél órát tárgyaltam velük, a két dékánhelyettessel együtt pe­ dig majdnem hat órát foglalkoztunk személyesen a problémájukkal.” A haligatók következő kéréssel fordultak a dé­ kánhoz: „Az első kérésük, ami hozzám érkezett, az arról szólt, hogy érvénytele­ nítsem a vizsgát és töröljem az ered­ ményt az indexből. Amikor az általános dékánhe-lyettesnél jártak ügyvéddel, a dékánhe-lyettes megkérdezte, hogy ak­ kor mi legyen a jegy helyett, mire azt vá­ laszolták, hogy írjunk be helyette egy másikat. Ez nyilván nem megy.” Az érintettek egyébként sem járták végig a „szolgálati utat”: „Először is lett volna mód arra, hogy utóvizsgázzanak - nem tették meg. Egyikük eleve az UV idő­ szakban kezdett el vizsgázni. Aztán kér­ ték, hogy semmisítsük meg az ered­ ményt, ami nem lehetséges, ehhez több bizonyíték kellene. Végül méltányossági kérelmet adtak be, amit megkaptak, de ezt nem várták meg és elkezdtek a sajtó­ hoz fordulni. Ha mindez nem lenne elég, megvan a szabályzata - amelyet az Egyetemi Tanács elfogadott - annak, hogy hogyan lehet fordulni egyetemi vezetéshez a Kar után, és utána hogyan lehet bírósághoz fordulni a hallgatói jogviszonyból fakadó sérelmek orvosláhallgatók sáért. De ha a az ombudsmanhoz (vagy helyetteséhez) fordulnak, állunk az eljárás elébe, és minden tájékoztatást megadunk.” De mi lehet a sértett hallgatók célja? - merül fel a kérdés: ,yalahol az embernek az a kérdése: mi a tényleges szándék? Az a tényleges szándék, hogy »én szeretnék levizsgázni és túllenni ezen«, vagy kvázi megfélemlíteni a Kart azzal, hogy «én megmutatom, hogy mi vagyunk olyan erősek, mint a kari vezetés» és ezzel va­ lahogy felülemelkedni a vizsgázás min­ dennapi nyűgén?” Dékán Úr végezetül megjegyezte: „Valahol mintha az lenne a céljuk, hogy a Pázmány Egyetem sze­ rencsétlen mártírjaiként tűnjenek fel. Nem élnek a lehetőségekkel, viszont le­ járatják az egyetemet. Csak a miértet nem tudom.” A Blikk cikke jelentős érdeklődést váltott ki: az újság internetes fórumán számos hozzászólás látott napvilágot. Egy-két jel­ lemző példa: „Ügyvéddel dékániba??? Gratulálok!!! Ez igen, tudnak valamit! »Hogyan rugassam az egyetemről ki ma­ gam« játékból jeles!” „Suszter maradjon a kaptafánál. Foglalkozzanak a jóistenkéről szóló mesével, az a dolguk az egyházi lé­ tesítményeknek.” „Ne tekintsétek maga­ tokat hősöknek, mert nem hasznos, amit tesztek. 53 Boronkay Miklós �Antiszemiták volnánk? Vásárhelyi Mária is back Lassacskán állandó sztárvendégünkké válik Vásárhelyi‘Mária szociológus-aszszony, pedig mindenki elhiheti, magunktól nem sok motivációt éreznénk arra, hogy cikkeket ítjunk róla. Ő azonban gondoskodik arról, hogy lassan elkezdjük tömi a fejünket: kire is bízhatnánk az állandó Vásárhelyi-rovat vezetését? ■■ Sokan emlékszünk még legutóbbi fel­ bukkanására (2003. május), amikor is az­ zal vádolta meg egyetemünk hallgatóit az Élet és Irodalom hasábjain, hogy..... ta­ vasszal történt, hogy az egyik pesti utcán sétálva arra lettem figyelmes, hogy a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem diáig ai az alma materből az utcára tódulva kórusban skandálják: «Hazaáruló, gyilkos Mécs Im­ re.» Jól öltözött, jóarcú, kokárdával ékesí­ tett fiatalok voltak, akik nyilvánvalóan az iskolában szerzett friss «ismereteket» és élményt osztották meg egymással és az arra járókkal. Felelős politikusok és okta­ tási szakemberek nem nézhetik tétlenül, hogy - amint ezt a kisebbségi ombuds­ man által készíttetett vizsgálat is egyértel­ műen igazolta - évente több száz olyan pedagógus kerül ki a felsőoktatási intéz­ ményekből, akiket rasszizmusra, kire­ kesztésre és gyűlölködésre okítottak tör­ ténelem- és irodalomtanítás címén....”. Húúú. Akkor már reagáltunk a cikkre. amiben ugye a szimpla, mezei, ráadásul aljas hazugságokon túl számos képzavar is megtalálható volt (Budapesten a Pázmány nem képez tanárokat, ráadásul még nem indult el speciálkollégium Mécs Imréről sem, más stúdiumba pedig nehéz lenne beilleszteni az ő munkásságának tárgya­ lását...). Egy-egy mámoros napon képe­ sek voltunk elhinni, hogy a szociológus­ asszony új préda után nézett, és a jövőben békén hagyja az egyházi oktatási intézmé­ nyeket. Csalfa remény volt! Most már a tudo­ mány fegyvereivel felvértezve (de leg­ alábbis köntösébe öltözve) támadott: szintén az Elet és Irodalom című nagyte­ kintélyű, elfogulatlan, rendkívüli nép­ szerűségnek örvendő, minimum 2500 budapesti értelmiségit megmozgató lap­ ban (hosszú távú terveink közé tartozik egyébként az ÉS példányszámának lepi- pálása, ami nem tűnik megoldhatatlan feladatnak) tette közzé felmérésének eredményeit, mely szerint a leendő tör­ ténelemtanárok közel egyharmadának a zsidósággal kapcsolatos nézeteiben az antiszemita, kirekesztő attitűdök domi­ nálnak. A legmagasabb az antiszemitizmus a Szegedi Tudományegyetem hallgatói kö­ zött, rögtön utána következik a Pázmány és a Károli. Tomka Miklós, a PPKE-BTK dékánhelyettese szerint a Kar vezetése nem engedélyezte a felmérés elvégzését a Kar területén, mert a kérdések sugal­ mazták a kutatást végzők által várt vála­ szokat. Az állítólag megkérdezett 113 pázmányos a történelem szak kis híján két teljes évfolyamát teszi ki. Kérdés, ho­ gyan sikerült az egyetem falain kívül megtalálni a történelem szakos hallgató­ kat, mindenféle adatbázis nélkül? A hall­ gatók jó része az újságból értesült elő­ ször a felmérésről, ami szintén gyanúra ad okot (egy kis egyetemen 113 hallgatót megkérdezni a többiek tudta nélkül rendkívül kifinomult kutatási módsze­ rekre vall). Egy azonban biztos: a az ok­ tatási tárca kétmillió forinttal járult hoz­ zá a kutatáshoz (az adófizetők pénzéből). Fröhlich Ida dékánasszony szerint a fel­ mérés „erősen vitatható körülmények között készült”. A kutatás dokumentáci­ ói nem hozzáférhetőek, és mivel anonim volt a felmérés, ezért bizonyíthatatlan, hogy valójában ki töltötte ki a kérdőíve­ ket. A részletes eredmények a következőek: a történészhallgatók 15 százaléka nyíltan kirekesztő, rasszista, antiszemita és ci­ gányellenes, 25 százalékuk kvázi rasszista, akik az egyik kisebbséggel szemben egy­ értelműen kirekesztő, a másikkal szem­ ben bizonytalan, 12 százalékuk az egyik kisebbséggel szemben elfogadó, a másik­ kai szemben elutasító, 18 százalékuk pe­ dig kvázi demokrata, akik az elfogadás és a bizonytalanság között lebegnek, de van 6 százalék teljesen bizonytalan, és azért 24 százalék demokrata is. Ennyi a történet. Mondhatnánk, na itt egy újabb rúgás a Pázmányba, az egyházi oktatási intézményekbe, ezúttal röviddel a felvételi jelentkezések lezárása előtt, már szinte fel sem vesszük. Néhány kér­ désünk azonban lenne a szociológus-aszszonyhoz: 1. Miért érez késztetést arra, hogy állandóan beleharapjon az egyházi oktatási intézményekbe? Mi zavarja önt a világ­ nézetileg nem semleges egyetemek­ ben? Tán csak nem vitatja el azt a jogot, hogy világi tudományokat is lehet más, nem semleges kiindulópontból taníta­ ni? 2. Mi a célja azzal, hogy olyan látszatot kelt, mintha a Pázmányon, illetve az egyházi intézményekben vagy bárhol másutt kirekesztő szellemű oktatás folyna? Ezt az abszurditást, amely ép ésszel egész egyszerűen elképzelhetet­ len, és még csak nyomokban sem érhe­ tő tetten, hogyan ötlötte ki? 3. Ön, aki a Másság Alapítvány Toleran­ cia-díjasa, miért kerüli még a látszatát is annak, hogy toleráns lenne más, az önétől eltérő értékrendekkel szemben? 4. Ön, aki a szociológia-tudomány kandi­ dátusa, miért idegenkedik a bevett (és törvényes) tudományos módszerek al­ kalmazásától? 5. Ön elégedett, amikor ennyi kirekesztőt fedez fel az egyetemi hallgatók között? Ilyen országban szeretne élni? Ha nem, miért torzítja el a valóságot? 6. Adjon útmutatást arra nézve, fog-e ve­ lünk foglalkozni a közeljövőben — mert akkor kézséggel kijelöljük az önről el­ nevezett rovat vezetőjét! Addig is hajrá Pázmány, hajrá Károli és mostantól már: hajrá Szeged! Koltay András kilencedik oldal �Őrségváltás a HÓK élén - Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a tavaly megválasztott új Hők elnökkel - Kérlek, mondj magadról pár szót! — Dobos Tibor Lászlónak hívnak, 1978ban születtem Szatmárnémetiben. Kö­ zépiskolai tanulmányaimat a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végez­ tem, itt versenyszerűen kenuztam, sőt, megyei bajnok is voltam Szatmár megyé­ ben. Jelenleg másodéves nappali tagoza­ tos hallgatója vagyok egyetemünknek. Ta­ valy Nedeczky Anna, Károlyi Vilmos és én képviseltük az első évfolyamot a HOK-ben. Közülünk jelenleg csak én va­ gyok képviselő, sőt, tavaly szeptemberben már én szerveztem újjá a Hallgatói Ön­ kormányzatot. - Miért indultál a HŐK választáson? - Ez egy érdekes történet volt, mivel en­ gem eredetileg kampányfőnöknek kért fel valaki, s ezt elmeséltem itteni barátaimnak, évfolyamtársaimnak, amire azt mondták, hogy ők inkább engem indíta­ nának a választáson a megbízó úr helyett, mert szerintük én határozottabban, és eredményesebben képviselném az érde­ keinket. Ekkor döntöttem úgy, hogy én is jelölöm magam. - Hogyan történt elnökké választásod az ala­ kuló ülésen? - Az elnöki posztra egyedüli jelölt vol­ tam. A szavazati arányok a következőképp alakultak: egy nem, s egy tartózkodás mellett 17 igen voksot kaptam. - Milyen konkrét tervekkel, célokkal láttál munkához? - Teljesen új struktúrát kellett megvalósí­ tanom. Én azt kértem az újonnan megala­ kuló testülettől, hogy itt ne a vezető sze­ mélye legyen az igazán fontos, hanem én, mint egyenlő az egyenlők között mun­ kámmal erősítsek minden bizottságot, hogy az hatásosabban és eredményeseb­ ben tudja ellátni a feladatait. Mint tudjuk, a Rendezvényi Bizottság (vezetője Mikuska Zoltán) az, amely a legtöbb munkával jár, ezért ebbe a munkába igye­ keztük bevonni a hallgatókat is úgy, hogy szívesen fogadunk minden olyan építő jellegű ötletet, javaslatot, amellyel emelni tudjuk a további rendezvényeink színvo­ nalát. tizedik oldal - Milyen mértékben új összetételű a mostani testület? — hz új Hők- tagsága szinte teljes mérték­ ben új összetételű, csupán három olyan személy van, aki már az előző közgyűlés­ nek is tagja volt. Az előző elnökségből nincs is olyan tag, aki aktív szerepet vállal­ na a jelenlegi bizottságokban. Gyakorlati­ lag mindenki új arc, s itt tartom fontos­ nak megemlítem, hogy az elsősök hang­ súlyozottan kiemelt szerepet kaptak a HŐK újjászervezésében, sőt, bizottságok irányításával is megbíztuk őket (Mikuska Zoltán, Pádár Dávid). Természetesen a felsőbb évfolyamok is képviseltetik ma­ gukat a bizottságokban, ők főként a szak­ mai munkában segédkeznek. Gondolok itt például az SZMSZ, illetve a Tanulmá­ nyi Vizsgaszabályzat módosítására tett ja­ vaslataikra. Nagy hangsúlyt fektetünk levelezős hallgatóink minden fontos infor­ mációval való ellátására is. így péntek dél­ után, sőt, már szombat délelőttönként is tartunk ügyfélfogadást, melyeket direkt a levelezős hallgatók számára biztosítunk (Dobos Tibor, Dorogi Zsolt, déleki Lász­ ló), hogy akár tanulmányi, illetve más egyéb jellegű kérdésük, kérésük lenne, azokkal nyugodtan megkereshessenek minket az említett időpontokban. - Kik az egyes bizottságok vezetői? - Gazdasági Bizottság elnöke Ordas Eszter, Tanulmányi Bizottság elnöke Ujfalussy Márk, Külügyi Bizottság elnö­ ke Nedeczky Anna, Rendezvényi Bizott­ ság elnöke Mikuska Zoltán, Ellenőrző Bizottság elnöke Pádár Dávid. - A Hők tavalyi munkáját hogyan értékelnéd? - Megválasztásunk óta gyakorlatilag „nul­ lára kell magunkat dolgozni”, ez jelenti a pénzügyi forrásaink gazdaságosabb keze­ lését, illetve a hallgatók szemében is pozi­ tívvá kell alakítanunk a rólunk kialakult negatív képet. Ezért megpróbálunk a hát­ térben maradva, de az eddiginél is több munkával minél több sikeres rendezvényt megrendezni, - Mennyire tekintenek személy szerint Téged, s magát a Hallgatói Önkormányzatot partner­ nek az egyetem vezetői? - Én úgy érzem, hogy a Dékán Úr maxi­ málisan partnernek tekint minket, ez megnyilvánult abban is, hogy az elnökség tagjait már fogadta is irodájában egy bará­ ti beszélgetésre. Pár dologról kikérte a vé­ leményünket, és a jövőbeni terveinkről, programjainkról is nagyon érdeklődött. - Végleges a Hők új székhelye? - Úgy tűnik, hogy igen. A műszaki osz­ tálytól (vezetője Szikora Gyula) ígéretet kaptunk arra, hogy jelenlegi helyünket a nyáron szépen fel fogják újítani, és ezzel együtt a teljes infrastruktúrát is fogják ki­ építeni. Ajövőben a Hők összes bizottsá­ ga, továbbá az Elsa, és az ítélet irodája is itt lesz, illetve az egyetem zenekarának a próbaterme is mellettünk nyer majd el­ helyezést. - Van-e együttműködés más itteni hallgatói szervekkel? - hz egyetemen belül különösen az Elsával, és a Lippay-Körrel ápolunk szo­ ros baráti kapcsolatot. - Milyen tavaszi programokat terveztek? - A tavasszal több fontos rendez\’ényt is fogunk tartani, ilyen lesz például a tavaly nagy érdeklődés mellett zajlott Pázmány nap, amit idén is folytatni kívánunk. Rendszeressé akaijuk tenni a Pázmány Közéleti Kör elnevezésű programunkat, amelyeken jól ismert és népszerű közéle­ ti személyiségeket kívánunk meghívni havi egy alkalommal. Amint jobb lesz az idő, pázmányos kerti partyt is szeretnénk majd rendezni a Spartacus étterem udva­ rában, ahol zenés vetélkedőt is tartanánk. Továbbá a Dékán Úr javaslatára venni fo­ gunk egy ping-pong asztalt, és e sportban rendezni fogunk tanár-, illetve diák baj­ nokságot is, - Üzennél valamit a hallgatóknak? - Minden olyan hallgatót szeretettel vá­ runk itt a Hők- irodában, akinek van egy jó ötlete, s nemcsak bírálni kíván minket. Tehát ha az a jó ötlet megvalósítható, ak­ kor mi azt nagyon szívesen felkaroljuk, s megvalósításában segítkezünk! Szabó Viktor �Oscar - 76-odszorra is Oscar - és ami mögötte van Stílusosabb dísz­ letezés, könnyed hangulat, egy re­ mek műsorveze- Kedvcsináló néhány díjazott filmhez Szerencsére nekünk hazaiaknak is jobb volt a helyzet, mint tavaly, hiszen a díjaÁc 1 zottak (és a jelöltek) több, mint felét képírforma - ezek । nyelmesen megnézhettük a hazai mozikban a díjkiosztó ünnepség előtt (A vágta jellemezték az Amerikai Filmakadémia Seabiscuit, Titokzatos folyó, Tizenhárom, idén immár a 76. alkalommal megrende­ Kapitány és katona - a világ túlsó oldalán, zett díjkiosztó gáláját. Isten városa stb.). Ám így is vannak olya­ nok, amelyek bár nyertek díjat, de velük a Ha az ember egy picit jobban belegondol, magyar forgalmazók egyenlőre adósaink, bizony e jellemzők egyike-másika az s csak az elkövetkező egy-két hónapban amerikai közhangulat pillanatnyi jellem­ kerülnek a vetítőtermekbe. Ezek közül zésében is tisztesen megállná a helyét. szeretném felhívni a figyelmet néhányra; Furcsa jelenség ugyanis, de vitathatatlan tény, hogy egy ideje az aktuális politikai A Szörnyeteg (Monster) események erősen rányomják a bélyegü- [ I Hát igen, Charlize Theron. A dél-afrikai két a „celebrity”-estek hangulatára is. színésznőt néhányan már régen kedven­ Elég csak a tavalyi évre gondolnunk, ahol J cünknek tudhatjuk, ám annak ellenére az iraki háború elleni tiltakozásul a Filmhogy a nagyközönség (még viszonylag akadémia, tőle szokatlanul puritán, Magyarországon is) sok filmben láthatta minimalista díszletezés közepette rendezmár, igazi színész(nő)t próbáló, a kemény te meg a filmszakma legrangosabbnak I kritikusok szemében is áttörést jelentő mondott díjának kiosztó ünnepségét, ! szerepet még nem volt lehetősége eljátnem is beszélve a díjazottakról, akik kö- [ szani. A megtörtént eseményeket feldolgozó Monster azonban több szempont­ szönetük tolmácsolása helyett néhol fon­ tosabbnak tartották, hogy hangot adjanak ból is ilyen: egyrészt, mert nem csak, hogy valós eseményeken alapul, hanem Bush-ellenes véleményüknek a világ fi­ hitelességre törekvésével rekonstruálni is gyelő szemei előtt. kíván, másrészről azonban ha nem viMa azonban más a helyzet: Amerika sze­ gyáz, könnyen osztozhat a hitelességbe retné elhinni, hogy győztes háborút tud­ fulladt igaz történetek végzetében, ame­ hat maga mögött, Hollywood egy igazi lyek szépek, szépek, csak éppen senkit bennfentest tudhat Kalifornia kormány­ sem érdekelnek. Egy hamisítatlanul viszzói székében, meg egyébként is mindenki szaadni kívánt, való életből vett történet bárhogy is kalimpál ugyanis, nem tud ér­ tisztában van vele, hogy e hónapok az el­ dekesebbé válni egy hollywood-i szirup­ nökválasztási ribillió kitörése előtti mély pal nyakon öntött „true story”-nál vagy csendet jelentik. Tényleg minden adott egy fikción alapuló filmnél, tehát a volt tehát arra, hogy mindenki kizárólag a popcorn-mozik rajongóit bizonyosan díjazandó filmeknek szentelje a figyel­ nem csalja a mozikba, sőt a művészfilmek mét, az eredmény pedig egy igazán stílu­ kedvelői is hiába keresnek mögöttes tar­ sosra sikerült, sőt egy kívülálló számára talmat a való élet által írt sorok között. talán az első igazán nézhető, „MTV Egy ilyen film csakis akkor válhat széles awards”-osra szabott Oscar gála, találó körben elismertté, ha a főszerepet játszó poénokkal, szellemes betétdalokkal, és színészek a játékukkal adják el a történe­ pofátlanul, ám megérdemelten jól sze­ tet, hiszen bennük, vagyis az általuk elját­ replő Gyűrűk urával, aki nem általlott be­ szott karakterekben van a film egyetlen mondanivalója. Ez esetben a feladat gyűjteni minden díjat, amiben csak jelöl­ Charlize Theron-ra hárult, aki sikerrel ték. I teljesítette, amit rá bíztak. Jutalma telje­ sen megérdemelten (a Golden Globe és) az Akadémia legjobb női főszereplőnek járó elismerése. Várható itthoni megjelenés; május Elveszett Jelentés (Lost in Translation) hz egyik legkellemesebb meglepetés, ami­ vel az utóbbi időben találkoztam, Sofia Coppola független, kis költségvetésből ké­ szült filmje. A teljes egészében Tokióban forgatott film két magányos lélek egymás­ ra találásáról szól aj apán főváros forgatagá­ ban, ahol valahogy mindegyikük egyedül, elveszve érzi magát. A film véleményem szerint azzal a ritka erénnyel rendelkezik, hogy mer hamisítatlanul a normális lép­ tékben folyó életről szólni. Nem úgy akar érvényesülni, hogy mesterséges ál-bonyo­ dalmakat kreál, amikor azokra sokszor a mindennapok megélésen túl semmi szük­ ség nincs, nem célja, hogy filmjébe regé­ nyes szerkezetet feszítsen, vagy lekerekít­ sen bármit is a megszokott filmszerűség kedvéért. Szereplői jellemét sem azzal kí­ vánja kibontani, hogy vagány közbevetése­ ket ad a szájukba, ehelyett inkább hagyja, hogy megfigyeljük őket egy számukra is új, ismeretlen világban. A legjobb férfi fő­ szereplő díjára jelölt Bili Murray egy telje­ sen új, számomra szimpatikusabb arcát mutatv^a nyújtja élete legjobbját, Scarlett Johansson, az eddig is főleg független fil­ mekben szereplő (Amerikai Rapszódia, Ghost World, Az ember aki ott se volt) fi­ atal színésznő pedig méltán válik szélesebb körben is ismertté ez által a (sokadszorra is) remek alakítás által. A filmet több kate­ góriában is jelölték, ám a gála végén csak a legjobb eredeti forgatókönyvért járó kitün­ tetést tudhatta magáénak. Várható itthoni megjelenés: március 11. A barbárok inváziója (Les Invasions barbares) Végül nem állhatom meg, hogy pár sorban ne tegyem tiszteletemet a kanadai filmgyártás előtt, amely évek óta olyan fil­ mekkel bombázza a mozikat, hogy Holly­ wood elbujdokolhat szégyenében, csak tizenegyedik oldal �éppen annak, aki nem lát túl a buszmeg­ állókban kirakott plakátoknál, nem sok esélye van ezt észrevenni. A másik oka a kanadai filmek nem kellő ismertségének talán az, hogy valamilyen furcsa módon a magyar forgalmazók Amerikában csakis Hollywoodból, ha meg nem a tengeren túlról, akkor Európából (főleg Franciaor­ szágból) importálják a hetente bemutatott 4-5 mozifilm 90%-át. Az előbbiek mennek a Gumiplexekbe, az utóbbiak a Művészmoziba, ’oszt viszon’látásra. Ez nagyon szép, kevés fejtörést és fáradsá­ got igénylő eljárás, ám kétségkívül azt su­ gallja, hogy az amerikai kontinensen nincs számottevő filmgyártás Hollywoodon kí­ vül. Pedig ez közel sincs így, s ezt a közel­ múlt kanadai, vagy túlnyomórészt kanadai filmjei bizonyítják (Eljövendő szép napok, A függőkért. Az óriás, Kikötői hírek ). A barbárok inváziója már csak azért is jelent áttörést, mert a legjobb külföldi film díjá­ nak megnyerésével ezt a magas szintű filmkultúrát végre a déli szomszédaival is elismerteti, A filmben egyébként egy fran­ cia-kanadai férfi életének utolsó időszaká­ ba pillanthatunk be, aki még egyszer utol­ jára emlékezni akar, s e célra halálos ágyá­ hoz hív mindenkit, aki valaha fontos volt a számára; legyen az feleség, szerető, vagy rég nem látott jó barát. Általunk ismerjük meg mi is a haldokló életét ebben a keserédes filmben, s pillantunk bele egy szá­ munkra idegen kultúrába, mely az európai és az amerikai hagyományok különös öt­ vözete folytán minden itt készült filmnek különös ízt ad. Zsellér Máté Mel Gibson Passiója Modern hittérítés Mára már nyilván mindenki értesült arról, hogy a pályája csúcsán lévő ausztrál származású színész, Mel Gibson, aki már többször - és sikeresen - kacérkodott a rendezéssel is, filmet készített Krisztus utolsó tizenkét órá­ jának eseményeiről, A Passió címmel. Ez az önmagában csupán figyelemre méltó tény akkor vált igazán izgalmas­ sá, amikor értesültünk a film körüli botrányokról. Krisztusról filmet készíteni mindig igazi kihívás volt, nem ritkán magasra csapó indulatokat gerjesztett, általában a keresz­ tény egyházak részéről. A Jézus Krisztus Szupersztár című rockopera, Jean-Luc Godard Üdvözlégy, Máriá-ja vagy a Scorsese által rendezett Krisztus utolsó megkísértése mind-mind felkorbácsolta a hívők szenvedélyeit (talán csak Zeffirelli Názáreti Jézus-a kivétel), még akkor is, ha egyébként magas színvonalú alkotá- ■ ■ tizenkettedik oldal sokról volt szó, mert a bibliai eseménye­ ket sajátos, egyéni felfogásban mutatták be. A sajtó általában pozitívan reagált az alkotásokra, mondván, ki-ki úgy értelme­ zi a Bibliában is sokféleképpen leírt törté­ netet, ahogy neki tetszik. És akkor jön egy film, amely szó szerint ragaszkodik a Bib­ liához, és már a forgatás megkezdése után sajtó-össztűz alá kerül, anélkül, hogy ádáz kritikusai akárcsak egyetlen percet láttak volna belőle. ,A film atyjáról”, Mel Gibsonról (aki 3Jegyébként nem játszik a filmben) kevesen tudják, hogy mélyen hívő katolikus. Oly­ annyira az, hogy konzervatívabb még a Vatikánnál is: malibui birtokán saját ká­ polnájában latin nyelvű misét hallgat, és nem fogadja el a második vatikáni zsinat határozatait. De itt és most nem ez a lé­ nyeg, mert abban a világ minden keresz­ ténye, illetve a kereszténységet, mint vi­ lágnézetet és kultúraformáló erőt elfoga­ dó ember egyetért: erre a filmre szükség van. Mai világunkban, ahol a vizuális kul­ túra (vagy inkább termék) megkérdője­ lezhetetlen prioritással bír, a rendező megtalálta a leghatékonyabb eszközt a hit tévesztésére, továbbadására és erősítésé­ re: Hollywooddal csak hollywood-i esz­ közökkel lehet felvenni a versenyt. �kén és öntudatosan vál­ lalja keresztény meggyő­ ződését. Ennek itt, Ma­ gyarországon is számos tanújelét tapasztaljuk. A life Ä fegyver bevetésének nem feltétele, hogy a megtá­ ft madott fél akárcsak mi­ nimálisan is „tolerancia­ deficittel” rendelkezzen 1más vallások, meggyőző­ 1 dések irányában, elegen­ 1 ? dő, ha olyan alkotások születnek, amelyek po­ tenciálisan veszélyeztetik i a fennálló status quo-t. A "■Z«! támadók - az amerikai média, különböző zsidó szervezetek - arra hivatkoznak, hogy a film antiszemitizmust geijeszthet, mivel Jézus halálát egyértelműen a zsidók számlájára írja. Bár a történelem lehetséges értelme­ zéseiről lehet vitatkozni, és lehet az esemé­ nyeket különbözőképpen látni, a bibliai szöveghez hű alkotásba igazából nehéz „belekötni”. A sokféle értelmezési lehető­ ségbe pedig miért ne férne bele az egyetlen írott forrás alapján történő értelmezés? A leginkább támadott mondat (,yére rajtunk és fiainkon”) a nagy nyomás ellenére sem került kivágásra. Egyes híradások szerint II. János Pál pápa még a bemutató előtt megnézte a filmet, és jóváhagyta azt, hitelesnek ismerte el. Bár e közvetett nyilatkozatot később cáfolták, a Vatikán nem tiltakozott a mű ellen, ezzel gyakorlatilag „áldását adta” rá. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is megnéz­ te a filmet a bemutató előtt. „Számomra végtelenül nagy élmény volt” - összegezte véleményét Veres András püspök. BI f A film állítólag szándékosan, de nem hatásvadászóan sokkoló hatású, mert bru­ tális naturalizmussal mutatja be Jézus szenvedéseit a Getsemane-i kerttől a ke­ reszthalálig, Krisztus önként vállalt kín­ jait, mellyel megváltja a világot, és a sze­ retet és a megbocsátás erejével reményt ad az emberiségnek. A történelmi hűség kedvéért a film latin és arámi nyelven szólal meg, sehol a világon nem szinkro­ nizálják. Kiváló színészek (Jim Caviezel, mint Krisztus — aki szinte megszólalásig hasonlít az általunk ismert Krisztus-kép­ hez; Monica Bellucci, mint Mária Mag­ dolna; Maia Morgenstern, mint Szűz Mária) és már az előzetesekből leszűrhe­ tő fantasztikus képi világ gondoskodnak arról, hogy úgy érezzük: szinte megeleyenednek a Munkácsy-trilógia képei. Vannak azonban olyan erők, akiknek ez nem tetszik. Rögtön előkerült az „antisze­ mitizmus-fegyver”, melyet előszeretettel vetnek be világszerte akkor, ha valaki büsz­ I'' ‘ L?- A példátlan rágalom-hadjárat eredményeképpen a filmet egyetlen nagy hollywood-i filmterjesztő vállalat sem merte (akarta) forgalmazni. Gibson (aki magánvagyonából 25 millió dollárt fektetett a vállalkozásba) bukását jósolták. Ehhez ké­ pest a február 25-én (hamvazószerdán) bemutatott filmre elővételben ötmillió jegy kelt el csak az Egyesült Államokban. A hatalmas hírverés (a negatív reklám is reklám ugyebár) óriási anyagi és erkölcsi sikerrel kecsegtet. Az első öt nap 125 mil­ lió dolláros bevételt hozott — megdöntve ezzel a Gyűrűk Ura A király visszatér rekordját. A filmet már most minden idők legfontosabb bibliai tárgyú alkotásá­ nak tartják - már csupán előélete miatt is. A keresztény egyházak hittérítő eszközt látnak benne, a film vitathatatlanul az év kulturális szenzációja lesz. A szenzáción túl is nagy tanulsága az egész ügynek, hogy a kereszténység - bár oly sok ilyen hangot hallottunk már nem helyezhető a történelem polcára, hanem igenis élő valóság. És bár egy filmalkotástól nem várhatunk csodákat, megújulást, Mel Gibson igenis intő jelet adott számunkra: itt, Magyarországon sem szabad beletörődnünk a keresztény világnézet és értékrend fokozatos tér­ vesztésébe, gyengülésébe, hanem olyan módokat és csatornákat kell találnunk, amelyeken keresztül az újabb nemzedé­ keket is rá lehet döbbenteni arra, hogy Krisztus igazsága örök igazság; hogy a krisztusi eszmék elmúltával hagyomá­ nyos európai civilizációnk is elmúlik. Nekünk itt, a Pázmányon még fokozot­ tabb a felelősségünk ebben. Kúrán Andor tizenharmadik oldal �Tanáraink emberközelben Március 4-én, csütörtökön rendhagyó rendezvénynek adott otthont a Tanári Klub: a HŐK szervezésében meginduló beszélgetéssorozat első részeként Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva tanárnő, Zlinszky János professzor úr és Dr. Tersztyánszky Ödön tanár úr állt a kíván­ csi hallgatóság rendelkezésére, hogy éle­ téről és munkásságáról kötetlen formá­ ban tegyen tanúságot. A szervezők reménye szerint hagyományt teremt az esemény, s a hallgatóság jövőben kéthetente csütörtökön a Kar valamely jeles oktatójával (illetve oktatóival) találkozhat immáron személyesebb hangvételben, sze­ mélyesebb témákról kérdezve és kapva vá­ laszt, mint azt az oktatás megszokott rend­ jében teheti. Ennek a remélt sorozatnak volt első (ha úgy tetszik, alapító) előadása a csü­ törtöki, melyre Dr. Zlinszky János alapító dékánt és a Kart megalapító bizottság hölgy­ tagját, Vasadi Éva tanárnőt hívták meg férjé­ véi, Tersztyánszky Ödön tanár úrral, az egy­ kori Távoktatási Intézet vezetőjével egye­ temben. Az est Fügedi Zsófia versszavalásá­ val kezdődött majd ért véget, melyet egy másfél-kétórás beszélgetés követett. A két egykori alkotmánybírónak és a jelenlegi al­ kotmánybíró asszonynak Teleki László és Boronkay Miklós moderátorok tették fel kérdéseiket, kísérletet téve arra, hogy a ren­ delkezésre álló időkeretben minden, a mintegy ötvenfős hallgatóságot érdeklő té­ ma sorra kerüljön, s közben a hallgatóság közvetlen kérdéseire is idő maradjon. Bár szinte előre tudhatóan lehetetlen vállalkozás volt ez, tekintettel a kérdezettek élmények­ ben és tapasztalatokban kimeríthetetlenül gazdag életpályájára, mégis a résztvevők visszajelzéseiből úgy tűnik, viszonylag jól sikerült a feladatnak eleget tenni. Mint ahogy az lenni szokott, a hallgatók eleinte meglehetősen szerényen, talán félénken is visszafogták érdeklődésüket - bár kérdezni bármikor lehetett és a moderátorok kér­ dései alapján folyt a beszélgetés. Az est vége felé azonban megjött a hallgatóság kedve és bátorsága, és több kérdés is elhangzott, majd a hivatalos program végeztével a részt­ vevő tanárokat egy-egy csoport hallgató vet­ te körül, hogy immár kis körben tegye fel kérdéseit, a terem használatára rendelt idő lejárta után pedig egy csoport Zlinszky pro­ fesszor úr szobájában folytatta a társalgást. A még a kívánatosnál jóval visszafogottabb be­ harangozás és hirdetés ellenére is jelentős érdeklődés valamint a szervezők -- elsősor­ ban Mikuska Zoltán és Dobos Tibor - lel­ kesedése és eddigi munkája megalapozza a reményt, hogy ennek a remek kezdeménye­ zésnek a távolabbi jövőben is folytatása lesz. Mayer Ignác (A beszélgetés anyagát hangszalagra rögzí­ tettük, melynek szerkesztett változata jövő számunkban lesz olvasható.) _______________ •• Az Összehasonlító Jogi TDK Vannak olyan kérdések, amelyeken ál­ talában senki sem szokott gondolkoz­ ni, mert a válasz szinte magától értető­ dik. Bolyai tanácsát követve néha még­ is érdemes ezeket a kérdéseket is föl­ vetni, mert ez segíthet önmagunk és minket körülölelő valóság mélyebb megértésében. Ilyen - eddig még meg nem tárgyalt - kérdés lehet többek kö­ zött az is, hogy valójában mi a f eladta egy Tudományos Diákkörnek. Miben különbözik a TDK a szokásos, „mezei” óráktól, milyen többletet nyújthat a hallgatók számára? Az összehasonlító jogi TDK eddigi te­ vékenységének tapasztalatai talán köze­ lebb vihetnek minket a fenti kérdés meg­ válaszolásához. Abban minden bizonnyal mindenki egyetért, hogy a TDK legfon­ tosabb feladata az, hogy egy meghatáro­ zott tudományterület iránt érdeklődő hallgatók számára - jelen esetben ez a jogösszehasonlítás - lehetővé tegye a tan­ anyagi szintnél mélyebb ismeretek meg­ szerzését. E tekintetben az Összehasonlító jogi TDK eddigi tevékenységével nem vallott szégyent, mivel ülésein a hallgatók megismerkedhettek többek között a ja­ tizennegyedik oldal pán jog, a skót jog, a muzulmán jogok, a skandináv jogrendszerek, az egységesülő európai magánjog illetve a tudományel­ mélet egyes kérdéseivel. Felmerülhet az a kérdés is, hogy vajon mennyiben lehet feladata egy TDK-nak az, hogy az adott tudományterületet meghatározó tudományos közéletet kö­ zelebb hozza az érdeklődő hallgatókhoz, és így betekintést adjon a tudományág belső életébe? Úgy tűnik, hogy az össze­ hasonlítójogi TDK ezt is feladatának te­ kintette, mivel rövid - nem több, mint három éves - működése során rendezvé­ nyein lehetőséget biztosított a kari össze­ hasonlítójogi oktatás helyzetének megvi­ tatására, vendégül látta Hans-Jürgen Bartsch professzort az Európa Tanács volt jogi osztályvezetőjét, a strassbourgi Fa­ kultás és a berlini egyetem tanárát, vala­ mint legutóbb Badò Attilát, a szegedi egyetem Összehasonlító Jogi Intézetének vezetőjét. Ezek a találkozások lehetőséget teremtettek a hallgatóknak arra, hogy sze­ mélyes benyomásokat szerezzenek a jogösszehasonlításról mint elő, működő tudományról. E két fontos tevékenység mellett a TDK egy harmadik területen is igen je­ lentős, bár sokkal kevésbé látványos .munkát” végzett. Azzal párhuzamosan, hogy lehetőséget biztosított az azonos ér­ deklődésű hallgatóknak a találkozásra és a különféle, őket érdeklő problémák meg­ vitatásra, az évek során a TDK 15-20 fős „kemény magjából” egy igen összetartó, egymást támogató baráti társaság alakult ki. Ez ajelenség napjaink, Sütő András ta­ láló kifejezését felhasználva, egyre jobban atomizálódó világában igen biztatónak tűnhet. Valószínűleg a jövőben egyTe na­ gyobb szükség lesz olyan szakmai-embe­ ri közösségekre, amelyek képesek lehet­ nek meghatározott - részben szakmai, részben más természetű - értékek képvi­ seletét felvállalni. Csak reménykedni lehet abban, hogy ez a műhely a jövőben sem tűnik el, és ta­ lán egyszer maga is hagyománnyá válik a Kar életében. Dr. Fekete Balázs �Azok a boldog szép napok 6. A forradalmi évek és a kar „Az 1848-iki év Martius 15-én a kedves magyar hazában is, mint Francz, Olasz és Németh honban kiütött a forradalom! Melly eleintén békés alakot öltött, de ké­ sőbb rettenetes Érto háborúvá vált, polgárivá! A háború ellensége lévén a csendes és békét szerető tanító s tanulmányoknak, a rendnek, az 1848-iki május hó utol­ só napján a tanítások bevégez-tettek,”- íija Szabó Alamizsnás János a rektori jegyzőkönyvbe a nagy év eseményeiről. ,A márciusi napok” az egyetemi ifjúságot magukkal ragadták. A rektor a „Pesten tá­ madt mozgalmak következtében” szüne­ tet rendelt, amit a többi iskolák is utánoz­ tak. A kormányszékek azonban úgy talál­ ták, hogy az ifjúság lecsillapítását előmoz­ dítaná, ha az előadásokat megkezdenék. Március 18-án megérkezett a helytartóta­ nács rendelete, amely azonban igen fon­ tos engedményt is tartalmazott. Az utca megmozdulása egyszerre meghozta a ma­ gyar tanítási nyelvet is az összes tárgyak­ ból: „Miután a közoktatás érdeke és az if­ júságjava megkívánja, hogy az előadások minél előbb megint helyt nyerjenek, emellett pedig azon aggodalom is felho­ zatott, miszerint a jelen körülményekben attóí lehet tartani, hogy a latin előadások­ ban zavargások támadhatnának és hogy vannak tanárok, kik vagy magyarul nem tudnak vagy másképp a közelőadások folytatására nem igen képesek”, a helytar­ tótanács kiküldte Stahly Ignác és Havas József kebelbeli tanácsosokat, hogy mind az előadások újbóli megkezdése, mind az z* • 1 1 . n 1 ,1 z zi, . új viszonyok közt alkalmatlanná vált taná­ rok ideiglenes gyors felmentése és ma­ gyarul előadni tudó tanárok alkalmazása ügyében intézkedjenek. Az i^úságot ugyan felszólították az elő­ adások folytatására, „de engedni nem akart és oskolába nem jött, hanem to­ vábbra is folytatta fegyverekbeni gyakor­ latát”. Az előadások április 3-án megfo­ gyott számú hallgatóság előtt megkez­ dődtek ugyan, de nyugodt munkáról töb­ bé nem lehetett szó, a hallgatók jó része elmaradt... Báró Eötvös József vallás- és közoktatás­ ügyi miniszter néhány sürgős intézke­ déssel akart segíteni a legnagyobb bajo­ kon. Április 24-én rendelettel megszün­ tette minden tanintézetben a tanulók­ nak számjegyszerinti osztályozását. Jú­ nius 10-én felfüggesztette a „szigorú próbatételeket” új tanulmányi rendszer behozataláig és június 19-én elrendelte, hogy mivel a karok dékánjait és az igaz­ gatót a tervezett új rendszer nyomán ___ ______________ ___________ ____ másképp Cfogják választani, az eddigiek további intézkedésig maradjanak meg hivatalukban. Milisits Barbara (Forrás: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története, 11, kötet, Budapest, 1936,) Egyetemi Katolikus Közösség — lúd Fügefa Engem egy ismerős hívott el Fügére. El­ mentem, azt se tudtam, mi lesz. Melles­ leg, ha senkit sem ismerek onnan, nehéz lett volna elmenni, jobb úgy, ha valaki ha nem is tökéletes részletességgel - el­ mondja, hogy mégis miből áll ez a Füge. Neked, aki nem ismersz senkit, ideírom. (Persze ez az én véleményem, a Tiedhez Neked kell megnézned.) Fél hétkor szerdánként együtt vagyunk a Tanári Klubban. Néha végig lent vagyünk, máskor a kápolnában kezdünk el­ csendesülő imádsággal, együtt. Legutóbb Vértesaljai Lászlót hallgattuk a böjthöz fűzött gondolatairól. Az első fél óra - ha nincs meghívott beszélőnk - a kápolná­ ban szokott telni; így aki siet, megkaphat­ ja a legfontosabbat, a közös ima erejét, aztán továbbállhat. Az imában evangéliumi részletekkel foglalkozunk, illetve megérkezés után először kifújjuk magunkat „lelkileg”, le­ tesszük a hétköznapi terheket Isten ke­ zébe. Van, hogy sokat éneklünk, hálát adunk, tanúságtételt hallgatunk, imádkozunk egymásért. Az evangélium után kiscso­ portos megosztás jön, ami már minden­ képp a büfében van. A résztvevők nem csupán jogosok, sok az ismerős, testvér, volt osztálytárs az odajárók között, ami azért is jó, mert - sokkal családiasabbá teszi a hangulatot, és - színes és széles palettán rajzolódnak ki az Isten evangé­ liumának gondolatai; nagyobb a hordero. Megtárgyaljuk az evangéliumot, vagy a hallottakat, esetleg a felolvasott szöveget, utána a nagy körben ismét összeülünk, s ízlelgetjük az eredményeket, a sóját az elmélkedésnek... Fél kilenc-kilenc tájban nekilátunk a va­ csorának: evés-ivás a lehetőségeknek meg­ felelően, közben ismerkedünk az újonnan érkezőkkel, örvendezünk a régi barátok­ nak, vagy egyszerűen: rohanás haza tanul­ ni, aludni, kinek hogy tartja a kedve és az ideje. Ennyi egy Füge alkalom. Ha van kedved, kipróbálhatod a plakátok ajánlatait mind: hosszabb-rövidebb ki­ rándulásokat, a hétvégi lelki alkalmakat, misét az egyetemen, napközi imákat a ká­ polnában, bulizást, utazást... minden jót. Várunk szeretettel! Szabó Réka tizenötödik oldal �„Aki befogad egy gyermeket az én nevemben...” Nagyböjti üzenet II. János Pál az idei nagyböjti időszak mottójául Máté evangéliumának 18. fejezetét választotta, ebből is a kö­ vetkező üzenetet: „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be.” A Szentatya szerint ez a mondat alkalmat ad nekünk arra, hogy átgondoljuk a gyermekek hely­ zetét. A böjti idő a gyermekekkel kapcsolatos legfontosabb kérdése: Hogyan bánunk velük családjainkban, a társadalomban, s az Egyházban? Jézus szerette a kicsinye­ ket „egyszerűségük és életörömük, ter­ mészetességük, csodálkozással teli hitük miatt”, azonban nem feledkezhetünk meg az éhezőkről, a rászorulókról, a be­ tegekről. Akár befogadjuk őket, akár kö­ zönyösek maradunk velük, Jézussal teszszük - emlékeztet a Szentatya. Felidézte azt az evangéliumi jelenetet, amelyben Krisztus a következőt tanítja: „Aki olyan kicsinnyé tud válni, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országábán.”. Kicsinnyé válni és befogadni a ki­ csinyeket: ez annak az egyetlen útmuta­ tásnak a két vonatkozása, amelyet az Ür tizenhatodik oldal a mi korunkban is tanítványaihoz intéz olvassuk az üzenetben. A pápa fontos kérdésként kezeli a nagycsa­ ládosok és gyermekeiket rendkívül nehéz helyzetben is felelősséggel nevelő szülők helyzetét. Emellett azonban utal azon em­ berek önzésére is, akik megsebzik gyerme­ keinket, s a legaljasabb célokra használják fel őket a prostitúcióra, munkára, harcra való kényszerítéssel. Kiemelten foglalko­ zik a családok felbomlásával, a szerv-és emberkereskedelemmel, valamint az AIDS gyermekáldozatának problémájával. Vajon mi a bűnük a gyermekeknek, miért kell mindezt elszenvedniük? Csak a hit segít választ adni ezekre a kér­ désekre. Jézus magára vette az emberi szenvedést, és bevilágította a feltámadás fényével. Végül arra buzdít a Szentatya, hogy kezdjük bizalommal nagyböjti utunkat intenzívebb imával, szentgyónás­ sal és a rászorulók felé fordulással. Bár egyetemünk nevében ott díszeleg a katolikus szó, mi - tisztelet a mindenkori kivételnek - ezt valahogy nem akarjuk észre venni. Ne ijedjen meg senki, az el­ következő néhány sorban nem akarok senkit sem megostorozni ezért, csupán egy apróságra kívánom felhívni a figyel­ met. Nevezetesen ama híres-nevezetes felező bulira. Talán sokatoknak nem tűnt fel, de sikerült ismét úgy elhúzni az időt, hogy a vizsgaidőszak utáni jól megérde­ melt, önmagunkat ünneplő zenés-táncos összejövetelt a böjti időre toljuk ki, pont egy nappal hamvazószerda után. Persze, persze idén két hétig tartott az UVidőszak, s mindenkit meg kell várnunk a bulizással, de azért, mert néhányan síel­ nek, még nem kell felborítani mindenki más programját. Remélhetőleg a szerve­ zők a jövőben más szempontokat is figye­ lembe vesznek majd egy-egy esemény megrendezésénél, és időpontjának kivá­ lasztásánál, s akkor nem csak a nevünk lesz katolikus. (néhány zárójeles gondolat a böjttel kapcsolatban-szubjektív vélemény) Milisits Barbara j ” If* 1 i í ■ i í^, í V «íi 1:. /■ 'J ^1, f f a' 11 ■ IJ 1 ;4-‘ 9 9 fi Ne mulass! - Hamvazószerdával megkezdődik a Nagyböjt (Hangulatkép a felezőbuliról...) �i ■ Aranyalma A Tisztítótűz 1. Sietek, hogy elmondhassak mindent, amit úgy szerettem... Mi lett belőlem mikor csöndesen kimentem Éjjente és könnyet rejtve verseimbe bámultalak. Mint rég-látott vendéget; ezért reméllek 2. Tej fehér szárnyai lebbennek. Felém semmi jót sem sejtetnek. Tán’ nem érkezik meg soha A reményt rejtő szellő ostora. Betokosodott már végleg szívembe Hideg-fehéren fülembe súg a szél hajával, Téli-éjbe tündik önmagámnak a hold gúnyája És megrándul arcom; hív hogy miért vagyok. Mi lett belőlem?,............................................... A vághatatlan köd légköre. Hiába várom, hogy felszálljon, Hogy mostoha arca mást sajnáljon, Kiűzhetetlen a szörnyeteg, Ki már ezer próbát élt meg. Egy csodát remélnek a csillagok szelíden. Párbaj lesz, miről beszélni kellesz keveset, De a közelből nézni túlvilági kékét Megrészegülten és vérkönnyes szemekkel 4. A minduntalan súlyosan rámszálló, Magányomat mélyítő cirkáló Fölnyitotta lomha szemem, Most is Mindenségnek mondom Neved, Lábamnál hever a kolduló magány. Szájamon piroslik bíborszíved árnya, Ha szűk és kőbe-zárt-egész, a Lángod 5. Zselés masszájába ragadt világom. Kifele nem nézhetek addig soha, Míg meg nem látom bennem a tiszta, Alvadt sorsom átszakító, Saját húsomból gyúrandó. Sietek, hogy elmondhassak mindent, amit úgy szerettem... Mi lett belőlem mikor csöndesen kimentem Éjente; és könnyet rejtve verseimbe veszlek - Ma Tízkor a vonatról leszállsz és szegünk egy aranyalmát Tisztítótüzet. Melyben elégve, Lelkem, testem újra lel lakhelyre. (Solymár, 2001. augusztus 31.) Pécs-Budapest, 2000. február 6-án Ackermann Szilvia Sáska Zoltán Attila Altalínos ismeretek EgyetemWbnl Minap az ítélet leveleit néze|^ttem, s kezembe került ez a példátlan példány, melyből hirtelen mellbevágöan egyértel­ művé vÜt számomra, hogy nem is az ál­ talam jóhiszeműen feltételezett, s felekezsel^mnei megfelelő egyetemet választot­ tam továbbtanulásom célpontjául és helyszínéül, Hiszen a „Pázmány Péter Reförmátus Egyetem’"-re iratkoztam be s já­ rok kitartóan, immáron Harmadik ével Ez egyszerűen nem lehet igaz, gondoltam. Nem is az, hiszen épp ezen ominózus le­ vél világosít fel, hogy az illető egyetem a ,Szent Király” utcában található, melyet .^Ö65 •L i í. Pázmány Péter Református Egyetem Ítélet Budapest Szent Király u. 28, 1088 ugyan még nem találtam meg, de minden bizonnyal létezik, sőt közelünkben.4 a VIII. kerületben bujkálhat valahol, mi­ ként arról az irányítószám (1088) árulko­ dik. Megnyugodtam: talán mégis jó hely­ rejárok. Bár ki tut^a... Lehet, hogy az or­ szág legobb - ráadásul egyházi - jogi ka­ ráról maradtam le, csupán mert Katolikus egyetemet kerestem a Szentkirályi utcá­ ban?! & ítélet méltányos Összegű pénzjutalmat a|ltel fel annak, aki először találja meg a levél chnzetqétí Jelentkezni lehet a 0630 293 20 10 - es telefonszámon, tizenhetedik oldal �„Az emberképtől függ minden!” Toporgunk az EU kapujában. Látjuk Európa arcait esténként a liíraBóBan, nap-i közben a Kálvin téren. Mecsetek épülnek Franciaországban, szélsőbalosok tün­ tetnek Rómában. A pápa nem kap Nobel-díjat, a Nobel-díj nem kap Karol Wojtylát. Egyre több országban legalizálják az eutanáziát,... Európa mégis cso­ s dálatos, bár korántsem hibátlan. Nem is lesz az. II. János Pál pápa néhány hónapja fogalmazta meg Az Egyház Európában kez­ dető apostoli buzdítását. A körlevél által megfogalmazott néhány gondolatról kérdeztülc - a sok pázmányos által is jól ismert Bíró László püspök at^t. (Az tnte^ú teljes szövege az It^et internetes változatán elolvasható! - a szerk.) - Püspök Atya! Mit jelent az, hogy szétesett Európa? Pízgy mit jelent az, hogy egységes Eu­ rópa? Mit értünk az egység gondolata alatt Eu­ rópában? Ez egy intézményes egység az Euró­ pai Unióban, egy lelki egység, vagy pedig vala­ mi más? - Nehéz röviden megválaszolni ezt a kér­ dést. Annyi biztos, hogy az egységes Eu­ rópa, az nem csupán szervezeti egység. Nem tudja az egységes Európát felmutat­ ni sem az internacionalizmus, sem a globalizáció. Az egységes Európa jelenleg az EU körül tömörül. De az EU, mint in­ tézmény - látnunk kell tisztán - elsődle­ gesen egy gazdasági, politikai tömörülés, amely nem tudja így önmagában gazdasá­ gi és politikai síkra leszűkítve megterem­ teni az egységet. Egységes Európa az csak értékek konvergálásából tud megszületni. Csak úgy tud megszületni, hogyjelen van benne az igazság, a személynek a tisztele­ te, a szolidaritás, a szubszidiaritás elve, amit annyiszor hangoztatnak az egyházi megnyilatkozások. Mi örülünk Európa egységesülésének, de azt is tudjuk, hogy egységes Európa csak úgy tud megszület­ ni, ha a gyökereitől nem szakítja el önma­ gát, ha az a spiritualitás, amely létrehozta, az a szellemi gazdagság megjelenik újra. - IL János Pál pápa Az Egyház Európában (Ecclesia in Európa) kezdetű, nemrég megje­ lent apostoli körlevele azonban tényként álla­ pítja meg, hogy spirituális, etikai, antropológi­ ai téren Európában súlyos bizonytalanságok vannak. Mit jelent az, hogy antropológiai vál­ ság van Európában? — Sokat beszélek erről mostanában. Na­ gyon fontosnak tartom, hogy ezt megkér­ dezed. Több világ és Európa kongresszu­ son sikerült részt vennem a családot érin­ tően, mint családreferens püspök és min­ den konferencián szóba kerül az a problé­ ma, hogy korunk feledi az embernek a ter- tizennyolcadik oldal mészetfölötti irányultságát, lelki, szellemi dimenzióját. Hogyha bibliai nyelven fo­ galmazunk: Istenképmásúságát. Ha az em­ ber feledi önmaga transzcendens mivoltát, akkor egyszerűen biológiai lénnyé kopasztódik és mint biológiai lényben, mintegy laboratóriumban, mindenfajta kísérletet el lehet rajta végezni, lülajdonképpen az em­ berképtől függ minden. Ettől függ a bioetika, ettől függ a szexuáletika, ettől függ, hogy mit tartunk életnek, az abor­ tusz, az eutanázia problémája is. Mi valljuk, hogy az ember titok és az em­ ber titokjellege különösen három terüle­ ten nyilvánul meg: Az ember titok, mert képes kapcsolatot teremteni az anyaggal; Az ember titok, mert képes kapcsolatot teremteni a másik emberrel; Az ember ti''«P“ kaP“olatot teremteni a természetfölöttivel, a szenttel, az Istennel. Egy olyan korban élünk, amely feledi a szentet, amelyben nincsen helye a ter­ mészetfölöttinek, amelyben nincsen bé­ lye az Istennek. Mégis, érdekes módon. ez a kor, amit hiányol, amire fölkapja a fe­ jét az éppen a szent, éppen az isteni. Az­ zal, hogy felejtjük a szentet, azzal felejtjük a létnek a legmélyét, a létnek az egysége­ sítő erejét. A valóság szétesik elemeire, a dolgok leválnak önmaguk lényegéről, a törvényből leválik az erkölcs, a szexuali­ tásról leválik az élet. Sok ilyen hasadást lehetne még felsorolni, amely mind abból fakad, hogy feledjük az ember teljességét. Jézus egy olyan emberképet hirdetett meg, amely lélek, szellem és test. Az egyik evangéliumi elbeszélés szerint Jézus tanít tömegeket, egy bénát hoznak hozzá, így szól feléje: „Neked bocsánatot nyertek bűneid!” A végén pedig azt mondja: ,yedd ágyadat és járj!” Ez Jézusnak az em­ berképe! Egyszerre figyel a szellemre: ta- nít. Egyszerre figyel a lélekre: bűnbocsát. És egyszerre figyel a testre, amikor meg­ gyógyítja a testet. Az az emberkép hor­ dozza ajövőt, amely lélek, szellem és test. Amely az egész emberben gondolkodik. Sajnos a mai európai kultúra annyira el van foglalva a fogyasztással ( a piacnak mozognia kell stb.), hogy megfeledkezik az ember lelki-szellemi dimenziójáról. Bár szerintem pontosan ettől fog a piac hosszútávon befulladni... - A korábban már említett kérdések, mint pél­ dául az abortusz, különösen súlyosan érintik a nőket. A körlevél azt hangsúlyozza, hogy a fér­ fi és a nő méltósága azonos, mert mindkettő Is­ ten képmására, hasonlatosságára lett teremtve. Az egyházban pedig meg kell becsülni a nŐ méltóságát. Mit mondhatunk el a nők helyzeté­ ről, illetve az egyházon belüli szerepvállalá­ sukkal kapcsolatban? - Igen, nagyon fontos kérdés az, ami el­ hangzott! Az egyházunkban egy nagyon fontos irányelv, hogy az egyház is tekintse személynek az embereket. Vagyis fontos azt tudomásul vennünk, hogy az emberek személyek, vagyis relációjukban léteznek. Az emberek édesanyák, vagy édesapák, férj, vagy feleség, szülő vagy gyermek, nagyszülő, vagy unoka és így tovább. Az emberek relációjukban élnek. Nagyon fontos együtt látnunk őket így, kapcsolataikban, kötődéseikben, családként. Ugyanakkor egyre fontosabbá válik az is, hogy saját nemi identitásában erősítsük meg a férfit és a nőt, akik együtt Isten képmása, mint ahogy a kérdés is hangzik. Egyik római konferencián arról beszéltek, hogy korunk nagy problémája az, amit a szélsőséges feminista mozgalmak okoz­ nak. Az embert szembefordítják önma­ gunk természetével. így a gyermeket, mi­ vel a nőknek nincs idejük gyermekükkel foglalkozni, bele lökik a nárcizmusba, a helytelen önszeretetnek a világába. Ha az anya nem ér rá szeretni a gyermekét, akkor a gyermek helytelenül, önmagával kezd el foglalkozni és nárcisztikus egyéniséggé szűkül le. léhát van egy olyan fajta femi­ nizmus a jelen társadalmunkban, amely a nőből férfit akar varázsolni, amely hasadást hoz létre a férfi és a nő valósága, az ember természete között és ez káros a következő nemzedék számára. A keresztény gondol- �kodás azért küzd, hogy a nő nő maradhas­ son, hogy rész munkaidőben jelen lehes­ sen a társadalomban, de egészen a családja mellett élhessen. Az egy'házban mindig jelen volt a nőnek a tisztelete, a Mária tisztelet formájában. Ezáltal megbecsülte az egyház a gyerme­ ket váró édesanyát, aki sietve megy idős rokonához segíteni. Az egyház megbe­ csülte az édesanyát, aki gyermeket hozott a világra, aki küzdött a gyermekéért. Az egyház a nő méltóságát Máriában szem­ lélte, mint a mennyekben fölvertben, a mennyekben megformázottban. Nagyon sokat kellene erről a képről beszélni. Azt gondolom, hogy minden elmélyült em­ ber egyetért azzal, hogy az egyházban, éppen a Mária tiszteleten keresztül a nő méltósága mindig is kiemelt volt, mindig is a közjavát szolgáló valóság volt. - Tegyük teljesebbé a családot hiszen itt van­ nak még a fiatalok is. A körlevél szerint folya­ matosan kitolódik a végleges döntések megho­ zatalának az ideje... - Nagyon bízom az Íróságban! Az Íróság­ nak sok vonását föl lehet sorolni, ami sajá­ tos értéke ennek az életszakasznak, mely egyre tágabb. Van amikor átmeneti életsza­ kasz volt. Ma már több, mint egy évtizedet fólölelő szakasza az életnek. Az i^úságnak azt hiszem vannak sajátos értékei. Sajátos értéke az, hogy jövőbe tekint, az hogy radi­ kálisan gondolkodik, az hogy igaz értékekre figyel. Nagyon nagy felelőssége az a keresz­ tényeknek, a megkeresztelteknek és gya­ korló keresztényeknek, hogy radikálisan, határozottan képviseljék Krisztust, a Krisz­ tus által felmutatott értékrendet. A tiszta, világos, határozott irányítás után szívesen indul az i^úság, aki tele van félel­ mekkel, szorongásokkal. Tele van a féliga­ zságok, negyed-igazságok oktatásával. Szükség van olyan hiteles keresztényekre, akik hiteles kereszténységet tudnak hirdet­ ni. II. János Pál pápa szépen mondja Euró­ pa körlevelében, hogy korunknak nem csak tanítókra van szüksége, hanem tanúkra is. Aki figyel a tanítókra csak azért teszi, mert tanúkat lát benne. Ajövőnek az útja az a hi­ teles, határozott hangon megfogalmazott kereszténység, ami mégis tágölelésű, min­ denjó szándékú embert magához ölelő. - Kihagyhatatlan kérdés: a készülő EV alkot­ mányba bekerüljön-e a keresztény gyökerekre, vagy a teremtő Istenre való utalás, avagy ne? A körlevél is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mi az Ön véleménye az egész kérdéskörről? - Legelőszőr, amit megtanultam a Szent­ atya körleveléből ez a mondat: „Európa nem hivatkozhat keresztény múltjára, ha­ nem olyan állapotba kell kerülnie, amely­ ben újra dönthet jövőjéről, a Jézus Krisz­ tus személyében és üzenetében való talál­ kozásban.” Talán furcsán hangzik ez egy püspöknek a szájából, de majdhogynem azt mondom, hogy nem az a lényeges, hogy bele kerül-e a keresztény szó, vagy az Isten szó a preambulumba, hanem az iz­ galmas kérdés az, hogy eljuttatjuk-e mi, el­ kötelezett keresztények Európát abba az állapotába, hogy mind múltjában, mind je­ lenében, mind jövőjében hivatkozhasson keresztény voltára. Azt gondolom, hogy nagyon fontos kérdés, hogy mi kereszté­ nyek akarunk-e keresztények lenni? Akar­ juk-e Krisztust fölragyogtatni kortársaink előtt úgy, mint aki az egyetlen Úr, mint aki az Út, Igazság és az Élet? Ha a mi szá­ munkra Krisztus nem az. Aki, akkor hiába kerül bele a keresztény szó a különböző dokumentumokba, mégsem tudja adni azt Európának, amit adni képes lehetne. - A mindennapi keresztény életben, HL az egy­ ház életében hogyan alakulhat a szegények, el­ esettek iránti szolidaritás, a velük való közös­ ségre találás megélése? Egyáltalán: mit jelent a helyesen értelmezett szolidaritásnak a fogalma? - Egy valamit tisztán kell látni: az egyház­ ban van egy „CARITAS”. Amely nem dicsekszik, amely nem lármás, amely csendben teszi a jót. A keresztényekben van egy szociális érzékenység, van egy fe­ lelősségteljes egymásra figyelés, léhát az egyházban sokkal inkább jelen van a caritas, vagy szolidáris gondolkodás, mint azt gondolnánk. Az is biztos, hogy az egy­ ház nem képes, nem tudja fölvállalni olyan mérvűén a szociális problémák hordását, mint ahogyan azt némelyek el­ képzelik, vagy elvárnák az egyháztól. Az egyház feladata nem is annyira a konkrét szociális helyzet megoldása, azt az állam vállalja magára, viszont az egyháznak a feladata az, hogy a tudatot formálja, a szo­ ciális gondoskodás és gondolkodás irá­ nyába. - Az egyház életében milyen perspektívák bonta­ koznak ki e gondolatok fényében Európában? - A magam részéről nagyon egyetértek az Európa körlevélben megfogalmazott gondolatokkal, melyek szerint őszintén szembe kell néznünk a magunk valóságá­ val, ugyanakkor hirdetnünk kell Krisz­ tust, aki Európa reménye. Tehát reálisan kell látnunk - ami a saját területem az egyházban -: a családok szétesőben van­ nak, a házasságok száma csökken, egy csomó negatív jelenséget föl lehetne so- tolnunk. Ugyanakkor fontos látnunk azt, hogy a Szentlélek ma is működik az egy­ házunkban. Vannak hűséges házasságok, nagy családok, másokért élő emberek. Te­ hát ne csak a negatívumot lássuk, hanem lássuk meg a Szentlélek munkálkodását. Reményre ad okot számomra az is, hogy a legkisebb szeretet is több, mint a legha­ talmasabb gyűlölet, mert a gyűlölet az mindig pusztít, a szeretet pedig mindig épít. Az is reményemnek a forrása, hogy a jó sokkal erősebb, mint a rossz. Minden tettünkkel hatunk egymásra, de a jó tet­ teinkkel sokkal inkább, mint a rossz tette­ inkkel. Isten a jóhoz mindig hozzá adja önmagát. „Ne félj!” A remény alapja szá­ momra az a valóság is, hogy Krisztus már győzött a halálon és feltámadt. Mi nem abban hiszünk, ami történni fog, hanem ami még nem történt meg, és persze a mi reményünk forrása az, ami már megtör­ tént: Jézus föltámadt a halálból! -Jézus, ha ma Európába jönne, sétálna az ut­ cákon, mit szólna ehhez a földrészhez, az itt élők mindennapjaihoz? -Jézus mit mondana, azt nem tudom. De azt tudom, hogy nagyon fontos helyesen gondolkodnunk Jézus személyéről. Ne en­ gedjük, hogy Jézus pusztán egy vallásalapí­ tó, egy erkölcsi prédikátor, egy szociális ér­ zelmű apostol legyen számunkra. Hanem őrizzük megJézust annak, Aki. Hitünk sze­ rint Jézus, az Isten fia. Nem egy régmúlt­ ban élt történelmi személy, hanem az, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, lülajdonképpen a fontos az, hogy a keresztény ember élő kapcsolattal bíijon Jézussal. Már Prohászka Ottokár kínlódik azzal a keresz­ ténnyel, aki számára Jézus csak múltbéli fi­ gura. Azt mondja: „Aki számára Jézus nem szüntelen újdonság, nem élő, az lelkületi múmia. i5 Sajnos a kereszténység azért van olyan enerváltan jelen Európában, mert so­ kak számára Jézus csak egy múltbéli törté­ nelmi személy, történelmi nagyság és nem az, aki él, aki az Út, az Igazság, az Elet. Én hívok mindenkit, aki magát kereszténynek vallja: hogy keresse Krisztust és legyen élő kapcsolata Krisztussal. Engedje, hogy Krisz­ tus benne élhessen és ő Krisztusban élhes­ sen. Jézusnak a nagy fohásza a jövőbe te­ kintve ez volt: egy legyenek. A keresztény­ séget hatékonyan az tudja képviselni, akinek élő kapcsolata van Krisztussal és egy­ ségben van a pápával, a püspökkel és a saját lelkipásztorával. - Köszönöm a beszélgetést! NÁ tizenkilencedik oldal �& idUJLÁ. Dr. Landi Balázs gyakorló tesztje polgári jog vizsgára készülőknek b>J-0Q0| 2004. február 02. Nappali Vizsgázó neve: Évfolyam: Vizsga időpontja; Vizsga helye: Tagozat: Levelező Kérem nyomtatott betűkkel kitölteni! ÍRÁSBELI VIZSGALAP (haladók, halandók és hajlandók számára) Útmutató; Az egyes kérdéseknél felkínált uálaszok közül mindig csak nétfu helyes megoldás lehetséges. A helyes válaszokat minden esetben karikázza be. ElGYELEM; a vizsgalap értékelése során csak az egyértelmű és tollal feltűntetettJelöléseket vesszükfigyelembe. 1. Mi a polgári jog? A) a polgári jog az „önzés bibliája’* B) a polgári jog NEM az „önzés bibliája" (!) C) a polgári jog a polgárjogok egyike, ti. abból kiszakadt jogág D) Nem értek egyet a kérdésfeltevéssel! 2. Kitől származik a magánjog meghatározásaként híressé vált következő idézet: „Herzkammer allen Rechts*'? A) Lábady Tamás B) Thomas Labady C) Semmelweis Ignác D) Én csak franciául tudok! 3. Ki a kommentátor iskola legjelesebb képviselője? A) Baló Júlia B) Bolgár György C) Jákshow László D) Anettka 4. Melyik a legjelentősebb történelmi forrása a magyar magánjognak? A) a Csemegi Kódex (!) B) az 1928-as MTV (!) C) az 1861-ben (!) megkötött Kiegyezés D) Katalin bírónő memoárja 5. Mit jelent a klaudikáló kógencia? A) nyelvújítás előtti kifejezés, mai jelentése: mórikáló elegancia (ti.: befektetési tanácsadó: vö. angolban: brókeri B) Laudi (!) tanár úr félfogadási ideje C) Liptai Klaudia műsoraitól való kényszeres függőség D) Mondtam már, hogy én csak franciául tudok! 6. Mi a személyiségvédelem szubjektív (!) eszköze a legújabb (!) bírói gyakorlat alapján? AJ fogház B) kórház C) dologház D) Ne szólj szám, nem fáj fejem! huszadik oldal �7. Mely irányadó szempont(ok) alapján keU rendezni a mezei njrulak által a répaföldeken okozott károk megtérítését? AJ Lex Répássy B) reparáció C) réparáció (!) D) répa és ráció 8. Ki volt Marton Géza? AJ Miltiádész hírnöke, aki a marathóni csata után megvltte Athénba a győzelem hírét, majd holtan esett össze B) 1. (Nagy) Dareiosz hírnöke, aki a marathóni csata után megvltte Perzsiába a vereség hírét, amiért azonnal kivégezték C) az első olyan hivatásos sportoló, akinek a halála felhívta a figyelmet a tiltott teljesítményfokozó szerek elleni küzdelem fontosságára D) Eörsi Mátyás (!) vetélytársa (!) 9. Mit jelent a hipotézis? AJ egy ismert filozófiai és gondolati rendszer továbbfejlesztése (ti.; tézis - antitézis - hipotézis) BJ a hipotézis: tényállás, ami tényálláselemekből áll; ezeket tényállás elemeknek hívjuk (!) C) a fogtechnikusok által használt kifejezés, amely a „híd” és a „protézis" szavak összevegyítéséből ered D) Hányszor kell még mondanom, hogy én CSAK FRANCIÁUL tudok! 10. Melyik a közös jogkezelő szervezet az alábbiak közül? AJ MAHASZ B) HAMASZ (!) C) MHSZ D) SZMSZ 11. Megítélése szerint, ön melyik Karral áll jogviszonyban? AJ Jog- és Állattudományi Kar (!) B) Jog- és Áltudományi Kar CJ Jog- és Hálatudományi Kar DJ Jog- és Álomtudományi Kar 12. (Ez az Ön kérdésének, történeténekfenntartott hely:...) A) B) C) D) Maximum pontszám: 12 Elért pontszám: (Fel)javította: Ellenjegyezte: (A felkiáltójellel jelölt válaszok valóban elhangoztak a polgári jog vizsgákon) huszonegyedik oldal �Vizsgán elhangzott „aranyköpések” (Jobbágyi Gábor gyűjtése) A fentiek elhangzottak a PPKE-JÁKII,, III., IV éves vizsgáin és a Széchenyi Egyetemen. A szerzők személye inkognitóban marad, bár volt olyan hallgató, aki kijelentette: „Tanár Úr, akkora csacskaságot mondtam, hogy legyen szíves felírni!” E mondatok többsége II. évesektől ered, kiket meg kevéssé fertőzött meg a jogi gondolkodás. .------ -<0 1. Grotius volt a legjelentősebb glosszátor, 2. Az elvárható magatartás elve a személyi jog fontos része. 3. A szokásos mérték a PTK-ban az elvár­ hatóság elvében jelentkezik. 4. A házastársakra a polgári jogi társaság szabályait alkalmazta a bíróság. 5. A reformkor lényege, hogy a polgári gondolkozást igyekeztek lefektetni. 6. Az egyszerű kezességet sorstartó kezes­ ségnek nevezzük. 7. Mentesülni a veszélyes üzemek alól nem lehet. 8. A kötelmi jog legfontosabb jogforrása a Hármaskönyv. 9. (záróvizsgán!) A magyar magánjog tör­ ténete: - A magyar magánjogtörténet legfontosabb eseménye az Országbírói Értekéziét. (első mondat) - Mikor volt? - A XIX. században valamikor. - Előtte nem volt semmi? - De igen. A Csemegi-kódex 10. Az elévülés az, hogy időmúlás miatt nem lehet a jogérvényesítést kieszkö­ zölni. 11. A kánonjognak a házasság lebonyolí­ tásában van jelentősége. 12. Ajogi személy jogalanyisággal rendel­ kező vagyonforgalmi intézmény. 13. Vannak olyan jogszabályok, amelyek­ nek a szabályozását más jogszabályban találjuk meg. 14. Az Árpádok törvényei jelentek meg először a magánjogban. 15. A Tripartitumban mégiscsak tettenérhető a római jog. 16. Ajogi személy valamilyen célra kiala­ kult valami. 17. Nem tudom, hogy kell egyházat ala­ pítani, mert még nem alapítottam egyházat. 18. - A családjogi törvény valamilyen év per hatos törvény! - Milyen év? 1222? huszonkettedik oldal - Igen, igen, 1222, évi 6, törvény! 19, Több gyermek esetén elképzelhető a gyermekelhelyezésnél, hogy a szülők megosztva kapják meg a gyermekeket. 20. Fontos jogforrás a miniszterelnöki rendelet. 21. Az igazságügy miniszter rendeletben szokta halottnak nyilvánítani az em­ bereket. 22. Az eseti gondnokság bizonyos esetek­ re vonatkozik. 23. Gazdasági társaságokra jellemző a nyereség iránti vágy. 24. Az 1848-as forradalom volt az első lé­ pés, amikor magyar nemzet megpró­ bált a polgárság felé lépni. 25. A tényállás tényálláselemekből áll, me­ lyeket tényálláselemeknek nevezünk. 26. A Planum Tabulare Mária Terézia gyűjteménye volt. 27. Az alapszabályban le kell fektetni a ta­ gokat. 28. A plébánia az egyház kihelyezett rész­ lege. 29. Korlátozottan cselekvőképes az a sze­ mély, aki gondviselés alatt áll. 30. Igazságszolgáltatásnál az igazságügy miniszter képviseli az államot. 31, Személyhez fűződő jog a szexuális hovatartozás szabadsága. 32. A helyi önkormányzatok önálló tag­ sággal rendelkeznek. 33. (Közbeszól a vizsgáztató felelet közben) - Elfelejtettem beírni az előző vizsgázót, legyen szíves a nevét megmondani! - Ulpianus. 34. A posztglosszátorok az Itáliai egyete­ meken oktatták a tanításukat. 35. Az ellátás visszautasításának joga a ha­ lott beteget is megilleti. 36. Az egyház a társadalom közhasznú szervezete. 37. A jog sohasem lehet öncélú paragra­ fushalmaz. 38. 1514-ben keletkezett Tripercicium. 39. A hegyközség a szocializmus terméke. 40. A jó hírnév sérelmét jelenti, hogy a sajtó beszámol arról, hogy vádat emeltek, de arról nem, hogy a vádat elfelejtették. 41. A vadállatokra az jellemző, hogy fo­ kozottan veszélyesek a társadalomra. 42. A megtámadhatóságot a felek a bíró­ ság előtt megtámadhatják. 43. A halál esetén tett jognyilatkozatok öröklésbe folynak át. 44. A Code Civilben generálklauzulák voltak, így az életviszonyokat jobban le tudta fedni. 45. A PTK-ban a polgári jogszabályok ré­ szére állapítanak meg fontos jogszabá­ lyokat. 46. A modern magánjog az állam és egy­ ház szétválasztásával jött létre. 47. Az alapelvek a jog helyes működését irányítják. 48. Ingó dolog az, ami kézbevehető. 49. A szülőknek nemcsak az a feladata, hogy etessék a gyermekeket. 50. A közös jogkezelés legfontosabb szer­ vezete az Artiszdzsúsz. 51. Zlinszky Imre magánjogi könyve 8 felújítást élt meg. 52. Szladits Károly hadköteles magánjo­ got írt. 53. A szövetkezetben résztvevő személyek előnyeik fejlesztését tűzik ki célul. 54. Lakásszövetkezettel a panelházban ta­ lálkozunk. 55. Az alapelveket különböző jogterüle­ tekre vetíti be a jogtudomány. 56, 1928-ra negyedjére fogtak hozzá, hogy a magánjogot törvénybe foglal­ ják. 57. Egyházat száz hasonló vallású sze­ mély alapíthat. 58. A Code Civile szerint nincs különb­ ség férfi és nő között. 59. A római jog a középkorban elcsökevényesedett. 60. A kommentárok a római jog nagy maszlagát próbálták rendbe tenni. 61. A Római-Birodalomban egy nagy te­ rület volt. I �Rejtvény Szeretettel köszöntelek titeket a megújult ítélet rejtvét^aldalán! Terveink szerint eme hiánypótló oldal minden egyes lap­ számban helyet fog kapni, azzal a céllal, hogy vidám pétieket szerezzen számotokra. E rejtvények néni kívánnak különö­ sebben művelni, mivel úgy gondoljuk, hogy egy egyszeri! kultúráladanság kisebb bíÉn, mint a kvíz játélM szorgalmas bá­ mulásával szeÉFZett megjelőlném-a-c-választ „műveltség”. Jelen feladványunkban a helyes válaszok meljblt zárójelben lévő három bet€Bket sorban összeolvasva a Borzongatás Nagymesterének, Alfréd Hitchcock angol íiltnrendeacőnek a meglepő vallomását Idlpjátok, amit küldjétek be: a helyes megfejek között egy ollót sorsolunk ki. Rejtsd meg a Qedics Zsigmond L Ki halt természetes halált az alábbi művé­ szek közül? a., Bódi Gábor (KIAj b., Babits Mihály(FEL) c., Wass Albert(AZÉ) d., Csáth Géza(IGE) a.,999(ULP) b.,1200(IAN) c.,4617(IRO) d.,1550(US!) 2. Hogy hívták dzsoki titkárnőjét? a.,. PánkEnders2on(ZOP) b., Tereza(SER) c„ Szláj(EKA) d., Dzsémi lí (ŰZI) 10. Miből készül a dödöle? 3. Melyik felirattal nem találkozhatunk az új EU-s horror cigidobozokon? ., A dohányosok hamarabb halnak. (JUD) b., A dohányzás halálos tüdőrákot okoz. (TÉR) c., A dohányzás impotenciát okoz(POL) d., A dohányosok hasa perforál és belük kiesik a macskakövekre, (TOJ) 2. a., Van benne valami(RT.O) b.. Bűvös Hatos(ÁST) c., Kerékbár(OLP) d., Három Kívánság(GUZ) közül melyik a 6. Kifestett képeket Na' Conxypanról? a., Monet és barátai (NIM) b., Gulácsy Lajos(VÉR) c., Rippl-Rónai József(LOP) d., Andy Warhol (ÉLI) 7. Aíiíye« betegség a hidrokefália? a., vízfejűség(VID) b,, angolkór(ÉKI) c,, pattanásos tüdőrák(FGD) d., vízhiány (MER) 8. Melyik az alábbiak közül Tarr Béla marato­ ni hosszúságú (450 perc) filmje, amely többek között Brad Fittnek is az egyik kedvence? d., Sátántangó(ÁM,P) 11. Kinek a lánya volt Cosima Wagner, Richard Wagner felesége? 12. Melyik Terence Hill- Búd Spencer filmben szerepel az immáron legendássá vált sör- virsli verseny? a., Nincs kettő, négy nélkül(EPI) b., Bunyó Karácsonyig(DAG) c., Az. ördög jobb és bal keze(DER) d., Különben dühbe jövünk... (JÁS) 13. Ki nem vett részt az alábbiak közül a 19’es Proletárdiktatúrát követő megtorlásban? a., 500(TU.O) b„ 500,01(ÓL.A) c., 3,14(ISZ) d., 0,06032(BIB) a., Roncsflim(LIJ) b,, Hullámtörés (NYS) c., A burzsoázia diszkrét bája (ARE) a., gombócból(OK.E) b., érettre pácolt marhahúsból(KOL) c., krumpliból(S.DE) d., kölesbőí(DE,G) a., Liszt Ferenc(ATO) b., RudolfJhering(ZUB) c., Gustav K]imt(FER) d., Tisza Kálmán(SSZ) 4. Melyik műsort vezette az alábbiak közül Rózsa György? 5. alábbi számok legnagyobb? 9. Hány pontot lehet elérni Nokia 3310-es ké­ szüléken a "SNAKE H” című játékban a leg­ optimálisabb esetben.^ n., Istóczy Győző (SÁR) b., Héjjas Iván(IKO) c., Prónay Pál( SRO) d., Gömbös Gyula(ÍCS) 14. Ki a jogászok védőszentje? • a., Szent Jakab(NMJ) b., Szent Ivo(GÁJ) c., Szent Antal( FGR) d., Szent Anzelm(SNY) 15. Hány lépcső vezet fel a földszinttől a Bün­ tetőjogi Tanszékre? a., 120(PLO) b., 66(ASÁ) c., 45(AKÉ) d., 99(GGU) 16. Hol jegyezte le Szent János a Jelenések Könyvét? a., Krétán(CSA) b., a Pilisben, a világ szív-csakrájában (PAP) c., Patmosz szigetén(RGA) d., a Madarasi-Hargitán(BAY) n. Melyik híres magyar jogtudósnak volt az unokaöccse Márai Sándor?* a., Nizsalovszky Endre(ÚLÚ) b., Szladits Károly(WER) c., Zsögöd Benő(,UND) d., Világhy MÍklós(,HÁN) 18. Hogy hívják a szarvas kicsinyét? a., borjú(ORÍ) b., gida(YIN) C., ÜS2Ő(LÉA) d., ünŐ(SEN) 19, Milyen nemzetiségű volt a zseniális gon­ dolkodó, Sorén Kierkegaard? a., svéd(ZSA) b., francia(PÉL) c., japán (CVB) d., dán(TÓ.S) 20. Oktatóink közül, melyik páros volt évfo­ lyamtárs az egyetemi évek alatt? a., Varga Csaba-Frivaldszky János(TT:T) b., Péteri Zoltán-Garay Mária(OHA) c,, Békés Ádám-Horváth Attila(JIK) d., Jobbágyi Gábor- El Beheiri Nadja (FAP) 21. Nobel-díjas író, becenevetPapa, Fidel Castro barátja. Ki ő? a., Imre Kertés2(TUN) b., Ernest Hemingway(MEG) c., Marquez(ŐPO) d., Sándor László (TGS) 22. Mi a „futótűz”? a., égő tarló (SZU) b., bozóttűz(MJU) c., egy sortŰ2-fajta(NEM) d., kaszkadőr mutatvány(TRE) 23. Ki lőtte a németek aranygólját az 1996-os angliai foci EB-n? a.,J. Klinsmann(DES) b., R. Völler(NNM) c., O. Bierhof(KÓS) d., A Möller(BÚG) 24. Ki írt Ars Amatoria címen erotikus tanköl­ teményt? a., Faludy György(UJJ) b., Polübiosz(MKK) c., Paracelsus(SAD) d., Ovidius (TOL) 25. Hány macska farka kell, hogy az égig étjén? a., lOOOlíLER) b., haggyá’ má’( OOO) c., 324(WSS) d., egy is elég, csak jó hosszú legyen (NÁM) huszonharmadik oldal �I Megfojtanak majd a tétlenség Lomhán ölelő karjai? Petőfi Sándor: I Megint beszélünk s csak beszélünk i i t It ■ ?■>'£? a Megint beszélünk s csak beszélünk, A nyelv mozog s a kéz pihen; Azt akarják, hogy Magyarország Inkább kofa, mint hős legyen. S-ífc'ÍS - * * ■ I S nem lenne baj, ha magam volnék, Hisz egy ember nem a világ. De ezer és ezer van, aki A zablán tépelődve rág. JJ t 1 t 1 í♦ t Dicsőségünknek kardja! csak most Készültél s már a rozsda esz. Meglássátok, maholnap minden Az ó kerékvágásba’ lesz. Óh ifjaink, óh én barátim, Ti megkötött szárnyú sasok, Láng a fejem, jég a szívem, ha Végigtekintek rajtatok!... Úgy állok itt, mint a tüzes ló, Mely föl vagyon nyergeivé már, S prüsszögve és tombolva ott benn Fecsegő gazdájára vár. Föl, föl, hazám, előre gyorsan, Megállni félúton kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad, De nincs eltörve még a lánc! 1 5 i r i Nem a tettek terén fogok hát, : Mint egy csillag, lehullani? Pest, Í848. április „Egyház és diktatúra” Kedves Oktatók! Az ítélet könnyed, humoros oldalát bővítendő és hogy az oktatókkal Résztvevők: való kapcsolata még élőbb legyen, megkérjük Önöket, hogy Jobbágyi professzor példáját követve gyűjtsék össze az Önök előtt tett vizsgákon elhangzott legszellemesebb ARANYKÖPÉSEKET, és juttassák el hozzánk! Bolberitz Pál atya, Bandi Gyula Dékán Úr már gyújt - Gyűjtsön Ön is! Vallásüldözés a kommunizmus éveiben Kerekasztal-beszélgetés apostoli protonotárius Olofsson Piacid atya, a Hit Pajzsa díj kitüntetettje Zinner Tibor c. egyetemi tanár Segítségét előre is köszönjük! Körkérdés Zlinssky János, a PPKE-JÁK alapító dékánja Moderátor: A NEPTUN Ahhoz, hogy az ítélet ne csak Nektek, esetleg Rólatok szóljon, hanem Ti is szólhassatok általa, mostantól minden számban KÖRKÉRDÉST teszünk közzé, melyre beérkezett vélemé­ nyek közül a következő számban mutatjuk be a legérdekeseb­ beket. A válaszokat e-mail címünkre (itelet01@hotmail.com), várjuk, de személyesen is eljuttathatjátok a szerkesztőség valamely tagjához, vagy esetleg a HŐK irodába is. Horváth Attila, a PPKE-JÁK docense Idő: Március 25., 18 óra Hely: Szentkirályi u. 28., II. emelet, Díszterem Aktuális kérdésünk a „rendszerre” (ha úgy tetszik, a mi „mátrixunkra”) vonat­ kozik: Mi a véleményed a NEPTUNról? Megkönnyítette vagy megkeserítette életedet a vizsgaidőszakban? Mik a tapasztalataid? A beszélgetés végén szerény fogadás várja a megjelenteket! Mindenkit szeretettel vár: A Lippay György Kör és a Hallgatói Önkormányzat ! I Válaszaitokat sok szeretettel váijuk! I I i( � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 1. szám 2004. március 19. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Prof Dr. Gáspárdy László, személyesen Akiért a harang szól: Dr. Pálinkás György Isten veled, Gyuri Bácsi! Újabb támadás Karunk ellen Antiszemiták volnánk? Őrségváltás a HŐK élén Oscar - 76-odszorra is Mel Gibson Passiója Tanáraink emberközelben Az Összehasonlító Jogi TDK Azok a boldog szép napok 6. Egyetemi Katolikus Közösség - Vad Fügefa „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben...” Általános ismeretek Egyetemünkről „Az emberképtől függ minden!” Polgári jog vizsgalap Vizsgán elhangzott „aranyköpések” Rejtvény Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. március 19. Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1788kb+5690kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_1_20040319 Relation A related resource T00061 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_1_20040319 Boronkay Miklós HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/a68c07642b6f804cd4e68fdeecbe0eda.jpg 3f420572add21d58a25205e89248e81e https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/81a63252b109a22e6b90de287ca8543b.pdf e14741eda5a785067c20222bca2dde0a PDF Text Text A PPKE-JAK legnépszerűLL lapj a A I c <5. o u S % ^®guu’C<'' V A PÁZMÁNY PÉTBE KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA íi »1 íi íJ 1b* 4 M: ) / i I . < ** iC ■w** ■ji . :í <**»>•' •* •*! ■ ■* S.4* * ílr^l SZERKESZTŐSÉGÜNK TAGJAI BÚCSÚZTATJÁK AZ ÓÉVET, ÉS MINDEN KEDVES OLVASÓNAK BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS SIKERES VIZSGAIDŐSZAKOT KÍVÁNNAK! HÖK-VÁLASZTÁS LIPPAY GYÖRGY DEÁK-EMLÉKÜLÉS GYŰLÖLETBESZÉD LÁBADY TAMÁS P/. évfolyam, 8. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: ivwmjak.ppke.hu/itelet 2003. december 11. �i „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Vizsga kontra Karácsony IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Fügedi Zsófia, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté, Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Á.j à Szerintem valahol alapjaiban elszúrta azt va­ laki, aki kitalálta, hogy az egyetemeken többek között - december-január legyen a megfeszített tanulás és vizsgázás időszaka. Mert bár a december az ünnepi készülődés­ ről szól, sajnos az átlag egyetemista fejében ilyenkor legfeljebb csak az időpontok sokasá­ ga kering. „Jaj, csak két napot hagytam erre tárgyra, még nincs jegyzetem abból...” Ehhez hasonló dolgok foglalkoztatják az embert ilyenkor, és sajnos, nem sok idő marad a karácsonyi előkészületekre. Bár elsőben sokan megkapjuk, hogy az öt év alatt se Karácsony, se Szilveszter, azért próbáljunk meg ez ellen küzdeni. Talán a család is örülne annak, ha huszon­ negyedikén szépen megterített ünnepi asztalnál nem egy „fél­ holt” bóbiskol kényszeredett mosollyal, görcsölve az előző nap megírt zh eredményén, hanem az ünnep igazi lényegét átérző ember, aki örül annak, hogy (jobb esetben) a családjával töltheti az .ünnepeket. Bár elég nehéz a decemberi „tanulási dömpingben” lenyugodni, és minden héten meggyújtani az adventi ko­ szorú gyertyáját, a nagy vizsgázás! láz közepette se felejtsük el az Ünnep igazi üzenetét. Ehhez, illetve a vizsgákhoz is sok sikert és kitartást, és áldott, békés Karácsonyt kívánok mindenkinek az egész szerkesztőség nevében: Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM 3 Könyvtárunkba látogattunk 10 Hírek 3 Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. 12 A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon 3 Azok a boldog szép napok 5. 13 Pázmányos áldozat Irakban 3 A Kultúr-Közélet Társaságról 13 Régi jó táblabírák 4 Gyűlöletbeszéd és jog 14 6 Amnézia A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 Deák Ferenc-emlékülés 16 .Akinek nótája nincsen... Megalakult a Lippay György Kör >5 16 Lippay Györgyről 8 Mit ér ma egy jogi diploma? 17 Az Aranybulla rejtélye 8 Elsőéves előadó, kedd 20.15 18 Körkérdés az egyetemről 9 Sportélet karunkon 20 e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal honlap: wioio.jak.ppke.hu/itelet �r bfamlh A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 A 2003. novemberében tartott HÖK-választás eredménye a következő (a felsoroltak bejutottak a testületbe): I. évfolyam, nappali tagozat: 1. Fábián Bertalan 110 szavazat 2. Mikuska Zoltán 99 szavazat 3. Pádár Dávid 64 szavazat I. évfolyam, levelező tagozat: 1. Kollmann Gergely 98 szavazat 2. Ugrai Gábor 87 szavazat 3. Nyéky Boldizsár 65 szavazat V. évfolyam levelező tagozat: 3. Bodolay Ádám 97 szavazat 4. Gomány Csaba 93 szavazat senki nem jutott be III. évfolyam, nappali tagozat: Arra, hogy nem minden évfolyamról jutott be azonos számú képviselő a testületbe, az a ma­ gyarázat, hogy azon évfolyamok, amelyeknél a választási részvétel nem érte el az 50%-ot (IIL, IV, V évfolyamok), csak minden leadott ötven szavazat után egy választmányi tagságra jogo­ sító helyre lesznekjogosultak. A Dr. Tersztyánszky Ödön által vezetett Választási Bizottság megállapította a vá­ lasztás érvényességét és eredményességét. A HŐK választmány lapzártáig még nem ült össze. A választmányi tagok első ülésü­ kön maguk közül választják majd a testület új elnökét. 1. Ujfalussy Márk 45 szavazat III. évfolyam, levelező tagozat: 1. Bende Noémi 46 szavazat IV évfolyam, nappali tagozat: II. évfolyam, nappali tagozat: 1. Nagy Szabolcs 36 szavazat 1. Dobos Tibor 122 szavazat 2. Nedeczky Anna 116 szavazat 3. Károlyi Vilmos 78 szavazat IV. évfolyam, levelező tagozat: 1. Teleki László 57 szavazat V. évfolyam, nappali tagozat: II. évfolyam, levelező tagozat: 1. Dorogi Zsolt 172 szavazat 2. Ordas Eszter 137 szavazat 1. Ujfalussy Zsolt 73 szavazat 2. Szilvássy György 58 szavazat X" Dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, az MTA levelező tagja, a PPKE-JAK egyetemi tanára 2003. október 23-án magas állami kitüntetésben - Nagy Imre-díjban részesült. E rangos elismerést korábban Göncz Árpád és Kosáry Domonkos akadémikus kapta meg. Szívből gratulálunk! >- Ezúton szeretnénk megköszönni Kerecsanin Máté másodéves hall­ gatónak, hogy segített eloltani a díszterem környékén keletkezett tüzet. Bizalmas információink szerint nem volt egészen véletlen, hogy egyik szombaton tüzet fogott egy szemeteskuka. A felcsapó lángok eredmé­ nyét még mindenki megtekintheti a díszteremtől jobbra eső fa lambéri­ án. Ez az esemény és az immáron sorozatos bombariadók is egyre in­ kább megviselik az idegrendszereket. Ezúton is üzenjük: Te, sötétben bujkáló, kínai piaci al-kaida hamisítvány, reszkess! Koppány Gergely V éves hallgató a nemzetközi „Ki volt Ge­ orge Orwell?” című vetélkedőn I. helyezést ért el. >- „Jogtörténeti tanulmányok” címmel megjelent egy ünnepi kötet, dr. Horváth Attila tiszteletére, annak örömére, hogy megszerezte a Ph.D fokozatot. A könyvben legkedvesebb tanítványai írtak egy-egy tanul­ mányt. Kapható a jegyzetboltban! A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon Viszonozva a tavalyi látogatást, egy mintegy 15 fős pécsi külö­ nítmény tette tiszteletét Karunkon. A Nemessányi Zoltán ta­ nársegéd úr vezérletével érkező csapat sokrétű programokban gazdag két napot töltött nálunk. A közös konferencián kívül lá­ togatást tettek az Alkotmánybíróságon, a Legfelsőbb Bíróságon, a parlamenti könyvtárban és a Szent Koronánál is. Esténként pedig némi lazítás következett, a Living Room-beli első estét másnap a Szeged vendéglő megtekintése követte, mely prog­ ramponthoz immár csatlakozott Kecskés László, pécsi tszv. professzor is. A hangulatos folklórműsor és a mellé csatlakozó magyaros ízek, valamint a társsá szegődött amerikai turistacso­ port, illetőleg a valóban európai szintű kiszolgálás emlékezetes lezárását biztosította a közös programok sorának. Pázmányos áldozat Irakban November 17-én, hétfőn életét vesztette Irakban Varga-Balázs Péter, Karunk ne­ gyedéves hallgatója. A 27 éves, győri ille­ tőségű áldozat egy cég alkalmazásában állt a háborús övezetben. Halálát csak há­ rom nap késéssel jelentették, ekkor is egymásnak ellentmondó híresztelések jutottak eT hozzánk, miszerint autóbal­ eset áldozata lett, míg más források iraki orvlövészeket tettek felelőssé. A követke­ ző verzió szerint amerikai katonák lőtték le, mert állítólag nem állt meg egy ellen­ őrzési pontnál. Szó esett arról is, hogy egyes források szerint két, mások szerint négy iraki állampolgár is az autóban uta­ zott, akik közül többen meghaltak, illetve megsebesültek. Ráadásul mindez nem is 'h ellenőrzési pontnál, hanem egy autó­ baleset során történt, amikor gépkocsijuk belerohant az előttük haladó, karambolo­ zó autóba. Egyes források szerint hátba lőtték, a legújabb elmélet szerint nem is lövés, hanem repeszdarab okozta a halá­ lát. A háború első magyar áldozata halálá­ nak körülményei tisztázatlanok, értetle­ nül állunk a számos, egymásnak ellent­ mondó információ előtt, nem értjük, hogyhogy nem lehet kideríteni az igazsá­ got, és azt sem értjük, miért kellett egy magyar fiúnak meghalnia egy olyan konfliktusban, amelyhez az égvilágon semmi közünk nincs... A Kar részvétét fejezte ki a hozzátarto­ zóknak, Kuminetz Géza atya a kari ká­ polnában november 25-én gyászmisét celebrált. harmadik oldal �K ti fe. *11)1 w Régi jó táblabírák Beszélgetés dr. Lábady Tamással, a Pécsi Ítélőtábla elnökével, a Magánjogi Intézet docensével - Tekintsünk vissza a gyökerekhez. Mikor és milyen feladatkörrel, hatáskörrel alakultak meg az ítélőtáblák jogtörténetünkben? - Az 1708-as úgynevezett „labanc” ország­ gyűlésen felpanaszolták azt, hogy az 1650es évektől kezdve elintézetlen ügyek vannak a királyi bíróságok előtt. Ez az az országgyű­ lés, amely először fogalmazta meg az igaz­ ságszolgáltatás reformjának szükségességét. Ezek között első helyen azt, hogy az utazó ítélőmesterek helyett állandó bíróságokra van szükség, amelyek bírósági fórumot je­ lentenek az ismétlődően felmerülő büntető és polgári perekben. Ezalatt természetesen azt kell érteni, hogy itt a nemesek feletti ítélkezésről van szó, mert a jobbágyság felett az úriszék, illetőleg a vármegyék jelentették a törvényhatóságot. A királyi bíróságok azonban az utazó ítélőmesterek voltak, bár már működött a Királyi Kúria. A reform szükségessége alapján az országgyűlés bi­ zottságai összegyűltek, és elkezdődött egy reformtörekvés, amelynek eredményeként 1723-ban két törvény is született. A törvé­ nyek négy kerületi ítélőtáblát, mint állandó bíróságot hoztak létre. Ezek a királyi ítélke­ zést most már állandó törvényszékek, ítélő­ táblák, úgynevezett kerületi bíróságok, ke­ rületi ítélőtáblák alapján folytatták. Az, hogy itt nemesi bíróságokról van szó, nem külö­ nösebb jelentőségű, hiszen az ország egész földterülete körülbelül 30 ezer nemesi csa­ lád birtokában volt. Ezeknek a büntető­ ügyeit, örökösödési ügyeit, vagyonjogi ügyeit tárgyalták ezek a királyi bíróságok. Természetesen ez nem oldotta meg az egész igazságügyi reformot. - Hány ítélőtáblája volt hazánknak? Miért ép­ pen öt ítélőtábla létrejöttéről döntöttek? Szék­ helyük kiválasztásában mi játszott szerepet? - A 19. században a Kiegyezés körüli idő­ szakban - tulajdonképpen először a hazai törvényhozásban - különválasztották a közigazgatást és a bírói hatalmat. Ennek alapján indultak meg azok a reformtörek­ vések, melyeknek eredményeként 189091-ben létrehoztak összesen 11 ítélőtáblát az akkori Nagymagyarországon. Ebből Tri­ anon után 6 az ország területén kívülre ke­ rült. így 5 ítélőtábla maradt, amelyeknek székhelye: Budapest, Pécs, Szeged, Győr és Debrecen. Ugyanezekkel a székhelyek­ kel hozta létre most a 2002-es törvényho­ zás az ítélőtáblákat. negyedik oldal S-OS a 'r Ml 1” F,5* 4^« 1 2002-ben a Trianon utáni állapot a magyar igazságszolgáltatásnak megfelelően ezen az 5 székhelyen létrehozták az ítélőtáblát. Pon­ tosabban két ütemben hozzák ezt létre. Egyelőre 3 ítélőtáblát, és 2005. január 1-jével 2 további ítélőtábla fogja megkezdeni működését Győrben és Debrecenben. - Az ítélőtábla mely ügyekben, ügycsoportok­ ban hoz jogerős ítéletet? L í , I 1^1 Áz ítélőtábla megnyitó ülésén Hagyományosan, az 1890-1891-cs tör­ vényhozással és az ítélőtáblák létrehozásával a magyar igazságszolgáltatás rendszere, fel­ építése négyszintűvé vált. Az első fokon a helyi bíróságok, járásbíróságok, vagy városi bíróságok különböző elnevezéssel szerepel­ tek. A második lépcsőfokon helyezkedtek cl a megyei törvényszékek. Regionális bíró­ ságként több törvényszék felett a királyi íté­ lőtáblák, és végül a Királyi Kúria, a mai Leg­ felsőbb Bíróságnak az elődje volt. Az ítélő­ táblákat az 1950-es törvényhozás szüntette meg. Ekkor ugyanis átvettük a szovjet rendszert, amely az igazságszolgáltatást há­ rom lépcsőben szabályozta: helyi bíróságok, megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság. A rendszerváltás után vált nyilvánvalóvá, a bí­ rói hatáskör megsokszorozódása következ­ tében, hogy a háromlépcsős „háromszéki” bírói fórum nem alkalmas az igazságszolgál­ tatást megfelelő, európai színvonalon tarta­ ni. Ezért különösen az 1990-cs évek köze­ pén induló igazságügyi reformtörekvések­ kel összhangban már 1997-ben, első lépés­ ben az ítélőtáblák visszaállításának gondola­ ta jelent meg. Ezzel kapcsolatosan törvény is született. Később az Országgyűlés politi­ kai vita tárgyává tette, hogy elegendő lenne egy országos ítélőtáblái fórum létrehozása, vagy pedig ezt decentralizáltan, tehát régi­ ónként kell felépíteni. Ennek a politikai vi­ tának lett végül is az eredménye, hogy - Az ítélőtáblák felállításának célja és remél­ hetőleg eredményessége is abban lesz, hogy egyfelől tehermentesíti a Legfelsőbb Bíró­ ságot, amely az ítélőtáblák felállításával, mint fellebbezési bíróság megszűnik mű­ ködni. A Legfelsőbb Bíróság ezáltal teljesí­ teni tudja azt az alkotmányos feladatát, hogy az ítélkezési gyakorlat jogegységét irányítsa. Megfelelő számú, mennyiségű és értékű jogegységi határozat meghozatalára lesz ké­ pes felszabadult energiájával. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróságnak megmarad a kizáró­ lagos hatásköre az úgynevezett rendkívüli perorvoslat, a felülvizsgálati kérelmek elbí­ rálására. Ezek kizárólag jelentős elvi jogkér­ dések esetén teszik lehetővé a már jogerő­ sen befejezett ügyek felülbírálását. Ugyanakkor az ítélőtáblák létrehozásával egy bizonyos fokú hatásköri átalakítás követ­ kezik be, amely jelentős mértékben teher­ mentesíteni fogja a helyi bíróságok működé­ sét is. A nehezebb megítélésű, bonyolultabb ügyek elsőfokú elbírálását ugyanis mind bün­ tető-, mind polgári ügy kategóriában az új ha­ tásköri szabályok a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörébe utalják. Ezáltal a helyi bíróságok­ nak nemcsak a mennyiségi, számszerű meg­ terhelése fog csökkeni, hanem a városi bíróság egyben a legtöbb kezdő bíró munkahelye is. Itt tehermentesítés következik be a jogilag na­ gyobb súlyú ügyeket illetően. Ezáltal feltéte­ lezhető, és ezt várhatja a társadalom az ítélő­ táblák beindulásától, hogy a helyi bíróságok működése is gyorsabb, operatívabb lesz. Az ítélőtáblák kizárólag fellebbezési bíró­ ságként működnek. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtáblákhoz a megyei bíróságok, mint el­ sőfokú bíróságok előtt induló ügyek kerül­ nek fellebbezés folytán. Ezek az ügyek a ha­ tásköri szabályok változása folytán azok, amelyek korábban többségükben a helyi bí­ róságoknál indultak. Kisebb részükben ko­ rábban is a megyei bíróságok voltak ezekben az ügyekben az első fokú bíróság. A megyei bíróságok döntései ellen azonban a fellcbbc- �zési jog a Legfelsőbb Bírósághoz tevődött át. Az ítélőtáblák felállításával annak az európai elvárásnak, amely az igazságszolgáltatással szemben megfogalmazódik, hogy ésszerű ha­ táridőn belül fejeződjenek be a perek, komoly esélye van a magyar igazságszolgáltatásban is. Az új hatásköri szabályoknak köszönhetően büntetőügyekben elsősorban az élet elleni cselekmények azok, amelyek megyei bírósá­ gok előtt indulnak, és másodfokon az ítélőtáb­ lán kerülnek elbírálásra. Ide tartoznak azon­ ban azok az új, nagy súlyú bűncselekmények, amelyek például a terrorcselekményekkel, pénzmosással, a nagy szubsztrátumú pénz­ ügyi bűncselekményekkel, a nagy értékű va­ gyonjogi bűncselekményekkel kapcsolatosak. A polgári ítélkezés elsőfokú hatóságai lettek a megyei bíróságok a szerzői jogi perekben, a személyiségi jogsértéssel kapcsolatos perek­ ben, szabadalmi perekben, az 5 millió forint feletti pertárgy értéken indult vagyonjogi pe­ rekben. Ezen felül még számos olyan perben, amelyek súlyosabbak, rendszerint bonyolult tényállásúak, és amelyeknek az elbírálása már első fokon a megyei bíróságon működő bírák kezébe került. Ok nagyobb tapasztalattal, nyil­ vánvaló hosszabb bírói múlttal rendelkeznek, és ennek megfelelően biztosabb és gyorsabb lesz várhatóan az ítélkezés. - Bírói gyakorlatunk az új szint beiktatásával nyilván még gazdagabbá válik. Segítséget nyújt ez a Legfelsőbb Bíróság határozatainak megszületésénél? - A magyar igazságszolgáltatásban soha enynyirc nem volt szervezetileg megoldva a kü­ lönböző bírósági szintek szakmai együttmű­ ködése. A bírósági szervezeti törvény szerint az ítélőtáblák büntető-, illetve polgári tárgyú szakági kollégiumainak tagjai a megyei bírósá­ gok illetékes kollégiumvezetői. A Legfelsőbb Bíróság szakmai kollégiumainak tagjai az íté­ lőtáblák kollégiumvezetői. Ehhez még hozzávehetjük, hogy a megyei bíróságoknak joguk van arra, hogy bizonyos létszámkeretben a sa­ ját kollégiumukba beválasszák meghatározott, 6 éves időszakra azokat a helyi bírósági bírákat, akik a legnagyobb tapasztalattal rendelkeznek, akik a legkiválóbbak. így tehát a helyi bíróság­ tól kezdve egészesen a Legfelsőbb Bíróságig szakmailag egy nagyon szoros kapcsolat van az egyes szakági kollégiumok között. Ez koráb­ ban soha nem volt így, és ilyen körülmények között már maga a szervezeti felépítés egy nagyfokú jogegység biztosításának a garanciá­ ja. Ehhez járul hozzá még az a tény, hogy az ítélőtábláknak, az ítélőtáblák kollégiumveze­ tőinek kezdeményezési joga van a Legfelsőbb Bíróságnál a jogegységi határozatok meghoza­ talában. így ez egy további garanciája annak, hogy az országban az ítélkezései gyakorlat har­ monikus és egységes lesz. Ezért a jövőben fel­ tétlenül várható, hogy a Legfelsőbb Bíróságnál olyan jogegységi eljárások megindítására is sor kerül, amelyeket nemcsak a Legfelsőbb Bíró­ ság kezdeményezett, hanem amelyeket az ille­ tékes ítélőtáblák kezdeményeznek. Az ítélő­ táblák pedig a jogegységi eljárásokat a megyei bíróságok gyakorlataiból merítik, tehát a for­ rás a helyi, vagy megyei bíróságok gyakorlata. Ezek alapján én úgy látom, hogy a jogegység biztosítása messzemenően garantált. Termé­ szetesen ez idő kérdése, ez nem történhet meg egyik napról a másikra. Azt gondolom, két-három év múlva jutunk el oda, hogy az ítélőtáblák fel fogják dolgozni azt a hátralékot, amelyet a legfelsőbb bíróságtól örököltek, és megindul valóban egy átfogó jogegységi gya­ korlata is a Legfelsőbb Bíróságnak. - Milyen hatása van a társadalomra az ítélő­ táblák létrejötte? - Az új büntetőeljárásjogi törvény július 1jén lépett hatályba. A polgári perrendtartási törvényt és még néhány más jogszabályt ugyancsak július 1-jével módosította a jogal­ kotó. Pillanatnyilag még nem mérhető az, hogy statisztikailag, szociológiailag mit fog ez jelenteni ajövőben, tehát mennyiben tolódik el az elsőfokú ítélkezés a helyi bíróságokról a megyei bíróságok felé, és ennek megfelelően a megyei bíróságok ítéletei, határozatai ellen az ítélőtáblához való fellebbezés. Szükséges legalább egy-két évi átfutási idő, amikor meg lehet állapítani az arányokat is. Pillanatnyilag pusztán az eljárásjogi rendelkezésekből aránytalanságot megállapítani nem lehet. Ez nyilvánvalóan empirikus, szociológiai, sta­ tisztikai vizsgálatot fog majd igényelni az íté­ lőtáblák működösének első, második és har­ madik éve után, hogy milyen változásokat je­ lentett a hatásköri szabályok módosulása ténylegesen a társadalomban előforduló büntető- és polgári ügyeket illetően. - Az ítélőtábla ügyei közül ki tudna emelni egyet, amely érdekes, elgondolkodtató volt ami valami miatt nagyon megfogta? - Kz. ítélőtábla július elsejével úgy kezdte el működését, hogy a legfelsőbb bíróságtól vett át ügyeket, amik a Legfelsőbb Bíróság­ hoz egy éven belül érkeztek. Ezen fellebbe­ zett ügyek elbírálása az ítélőtáblákhoz ke­ rült. A Pécsi ítélőtábla például 590 ügyet vett át a Legfelsőbb Bíróságtól, ebből 100 ügy volt büntetőügy, 490 volt polgári ügy, amellyel elkezdtük a működésünket. Ezek között az ügyek között a büntető ügyszak­ ban a legtöbb az élet elleni ügy volt, ezek a szokásos emberölés, emberölés kísérete, életet veszélyeztető cselekmények, melyek között egészen kiemelkedő vagy közérdek­ lődésre számot tartható eset nem volt. A polgári ügyek közül a jellemző nagy össze­ gű gazdasági ügyek, szerződések érvényte­ lensége, 100 milliót meghaladó kártérítési ügyek. Egy nagyon érdekes polgári perünk is volt, amely részben érintette a Habsburgház örökösödési kérdéseit. Itt az uralkodó­ ház tulajdonában lévő és a Baranya Megyei Múzeum részére ajándékozott miniatúrák jogi sorsáról kellett döntenie az ítélőtáblá­ nak. Egyébként az ügyek nagy része gazda­ sági szervezetek közötti vagyonjogi ügyekre koncentrálódik. Nagyon sok kártérítési per van, amely bírói jogkörben eljáró kártéríté­ si pernek minősül. Ilyen a jogtalanul fogva tartottak kártérítési pere. A közigazgatási jogköri kártérítési perek összegszerűségre tekintet nélkül a megyei bíróságok előtt in­ dulnak. A felmentéssel vagy megszüntetés­ sel végződő büntetőügyekben az előzetes fogva tartás miatt a gyanúsítottak kártérítési pert érvényesítenek a bíróságok, ügyészsé­ gek, illetőleg az állam ellen. Ezeknek a kár­ térítési pereknek a száma nagy, mert elég sok a nyomozást megszüntető, vagy fel­ mentő ítélettel végződő büntetőügy. Ilyen­ kor nagy összegű kártérítéssel marasztalja el az ítélőtábla az államot, illetve a vonatkozó bíróságokat. - Tanár úr az egyetemünk oktatója és a pécsi ítélőtábla elnöke is. Mennyire okoz nehézséget, hogy időben egyeztesse ezeket? -hz időtényező természetesen az életem nagy kihívása. Időben egyeztetni a két feladatot na­ gyon sokszor nehéz. Ugyanakkor nem hall­ gathatom cl azt, hogy azzal hogy elméleti és gyakorlati szakember is vagyok, időben na­ gyon sokat tudok megspórolni. Mondok egy nagyon egyszerű példát: a bíróknak az üggyel kapcsolatos idő ráfordítása két dologból tevő­ dik össze: meg kell ismerni a peranyagot, te­ hát megtanulja az aktát, és az arra vonatkozó joganyagból fel kell készülnie. Én ezt a máso­ dikat meg tudom spórolni azzal, hogy egyete­ mi oktató vagyok, és folyamatosan készülök az egyetemi munkáimra. Tehát addig, amed­ dig egy bíró kollégám egy aktában a ténybeli felkészülés, vagyis az iratok tanulmányozása mellett jogilag is felkészül, én az esetek 90 %ában nem kell, hogy külön készüljekjogilag is az ügy elbírálására, mert folyamatos oktatói, elméleti munkám folytán ezekkel az ismere­ tekkel fel vagyok vértezve. Ez a tény időmeg­ takarítást jelent számomra. Ugyanakkor két­ ségtelenül még is nagy kihívás az, hogy tejesítsem ezt a két feladatot. Fel is merült az ítélő­ táblák felállításakor, hogy legalább egy sze­ meszterre az oktatói munkámat szüneteltet­ ném. Szerencsére erre nem került sor, és re­ ményeim szerint már nem is fog sor kerülni. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy munkám igazi támasza szerető hitvesem, két gyermekem és kilenc unokám. Czigány Ágnes ötödik oldal �Deák Ferenc-emlékülés A Lippay György Kör első rendezvénye T A nemrégiben magalakult Lippay György Kör első rendezvénye a 2003. no­ vember 26-án megrendezett Deák-emlékülés volt, amelyet a kétszáz eszten­ deje született Deák Ferenc emlékére rendeztek, a díszteremben. i ’jj e £ Zlinszky János, Szabó István, Máthé Gábor, Mezey Barna és Révész T. Mihály feszülten figyel A zsúfolásig megtelt terem előtt elsőként a szervezők nevében Koltay András kö­ szöntötte a megjelenteket, majd Bándi Gyula, a Kar nemrégiben kinevezett dé­ kánja nyitotta meg az emlékülést. Beszé­ dében dicséretes önkritikával emelte ki. hogy valójában akadtak „fehér foltok.55’ a számára Deák Ferenc munkásságában, de a felkérés okán igyekezett kitölteni a hiá­ nyokat. Köszöntőjével ezt azonnal igazol­ ta is. Ez a hozzáállás és őszinteség ritka, és talán példaértékű lehet. A környezetjog szakértőjeként megpróbálta Deák életpá­ lyáját a környezetvédelem szempontjából láttatni, ez szinte teljes mértékben sike­ rült is - csak a rosszindulatúak és akadékoskodók fedezhettek fel némi „belemagyarázást” szavaiban. Ezután kezdődött maga az emlékülés, melyen részt vett Máthé Gábor egyetemi docens, a Magyar Jogász Egylet elnöke, Mezey Barna egyetemi tanár, az ELTEAJK dékánja. Révész T. Mihály, tanszék­ vezető egyetemi docens. Szabó István, a PPKE-JAK dékán-helyettese és Zlinszky János, a PPKE-JAK alapító dékánja. A kerekasztal-beszélgetés moderátora Hor­ váth Attila, a PPKE-JÁK és az ELTE-ÁJK oktatója volt. A rendezvényen - akárcsak májusban - tiszteletét tette a Kar számos oktatója is, üdvözlő levelet küldött Erdő Péter bíboros, prímás-érsek. A szervezők egy új műfajt próbáltak meg- hatodik oldal honosítani: a megszokott, egymást köve­ tő előadások helyett egy pörgős, vitára is helyet adó beszélgetés zajlott le, amely­ ben mindenkinek csak rövid ideje maradt gondolatai kifejtésére. Ez egyfelől érté­ kelhető egyfajta alkalmazkodásként a mo­ dern kor - és a modern hallgatóság - el­ várásaihoz, másfelől Deák jószerével be­ láthatatlan méretű életműve, illetve a ren­ delkezésre álló idő behatároltsága is ezt a megodást tette indokolttá. Nem mond­ ható, hogy ne okozott volna némi problé­ mákat ez az újfajta metódus: Mezey Bar­ na például mély csalódottsággal élte meg, hogy nem szentelhet több időt az 1843-as büntető törvényjavaslatnak (azon belül is a börtönügyi javaslatnak). Úgyszintén, Fodor György rektor és Bándi Gyula dékán a hallgatóság sorai közt bár Máthé Gábor összefoglalása a Kiegye­ zés közjogi rendszeréről szinte tökélete­ sen precíznek és összefogottnak hatott jócskán akadt volna még elmondani való­ ja. Zlinszky János inkább Deák jogászi pályájára is kiható személyiségjegyeit, ki­ magasló erkölcsiségét, valamint pályakez­ dését elemezte, Révész T. Mihály az 1848-as, a sajtótörvényt kiegészítő sajtóesküdtszéki eljárásról és Deák, a szólás­ szabadság érdekében tanúsított érdemei­ ről, míg Szabó István Deák közjogi mun­ kásságáról beszélt. A rendelkezésre álló két óra hamar eltelt, az emlékülést a szervezők részéről Ge­ rencsér Balázs zárta le. A megemlékezés immáron hagyományosnak nevezhető módon - a Spartacusban zárult, ahol a h #11 ■ *(f "í t i 9»^ A megtelt díszterem résztvevőket zenés mulatság és szerény fogadás várta. 2003-ban, amikor egyszerre ünnepeltünk Rákóczi- és Deák-évfordulót, újfent meg­ győződhettünk afelől, hogy ünnepelni nem is olyan egyszerű, sem országos, sem helyi szinten. A szervezők ennek ellenére meg­ próbálták a Pázmány Jogi Karának hallgató­ ságát a közösen megélt ünnephez hozzáse­ gíteni. Remélhetőleg még számos hasonló összejövetelben lesz részünk, lesz alkal­ munk méltóképpen megünnepelni a ma­ gyar történelem jeles eseményeit, emlékez­ ni kimagasló jogászegyéniségeire, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy ak­ tív munkával is bekapcsolódnak az egyete­ mi közéletbe - hi^yük el, ez mindenkinek csakjavára válhat. Ha pedig mindez megva­ lósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. A Lippay György Kör ebben szeretne segítséget nyújtani. Koltay András - Gerencsér Balázs Mezey Barna, Révész T. Mihály és Horváth Attila jó hangulatban �Megalakult a Lippay György Kör Kei év után újra indulhatnak a hallgatói öntevékeny csoportok Végétért a két szűk esztendő. Újra megnyílt a lehetőség, hogy hallgatói önte­ vékeny csoportok jöjjenek létre, fel van hát adva a lecke, itt a lehetőség, az oly sokszór szidott-átkozott-kritizált, tetszhalott állapotban lévő egyetemi közé­ letet némileg előre mozdítani. Az első fecske már ki is repült, ez pedig a Lippay György Kör, egy újonnan létrejött hallgatói öntevékeny csoport (ez a nehézkes megfogalmazás szerepel a Kar szervezeti- és működési szabályzatá­ ban, ezért ragaszkodunk hozzá), amely már túl van a jó hangulatú alakuló i üdülésén”, és első programján, a Deák Ferenc Emlékülésen. Jelenleg kb. 30 tagot számlál, ez tovább bővíthető és bővítendő. Bár most igencsak nyakunkon a vizsgaidőszak réme, a nehéz idők elmúltával, a februári zimankóban újra indulhat a munka! Minden érdeklődőt szeretettel várunk majdani programjainkon, a kissé behatóbban érdeklődők pedig jelent­ kezzenek a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mail címen, esetleg dr. Koltay Andrásnál (Magáiyogi Intézet). Bevezető gondolatok a Lippay György Körről Vannak közöttünk, akik az első perctől kezdve végigkísérték a Pázmány Jogi Ka­ rának indulását, megerősödését. Elkerül­ ve a nosztalgikus érzelemkitöréseket és a gyönyörű egyetemi évekről történő csa­ lóka ábrándozást, elmondható, hogy a jogi kar ígéretesen és nagy lehetőségek­ kel indult. Korántsem érkeztünk el arra a szintre, hogy jelenlegi szakmai színvo­ nalát felelősen bírálhassuk, de nyugod­ tan kimondhatjuk, hogy a jogtudomány­ ok megalapozott átadásán túl tételezett másik cél elérésében, a keresztény és nemzeti alapokon nyugvó jogászképzés megvalósulásában némi akadozás fedez­ hető fel az elmúlt években. Annál is in­ kább feltűnő ez, mert korábban színes közösségi élet, oktatáson felüli progra­ mok sora, oktatók és hallgatók közötti baráti viszony és számos nagyszerű kez­ deményezés gondoskodott minderről, amely kezdeményezések mára kivesztek. Az okok összetettek és elemzésük sok ta­ nulsággal Járhat, de előre is kell tekinte­ nünk. Elkerülve az önmagunk esetleges szerepének túlzott felnagyításával és a körülöttünk lévő világ azonnali megvál­ tásának igényével járó csapdákat, egy ke­ délyes, laza szervezeti keretek között működő társulást kívánunk létrehozni, amely - a korábban működő öntevékeny csoportokhoz hasonlóan - a hallgatói közösségi élet színesítését tűzi ki célul önmaga elé. Sokszor estünk mi is abba a csapába, amelybe ezer év óta is elődeink, azaz­ hogy néhány üveg bor mellett, az ürese­ dő poharakkal egyenes arányosságban nőtt hangunk is, amely aztán másnapra általában elhalkult. Hiszünk abban, hogy a világról alkotott, és természetesen fo­ lyamatos fejlődésre és formálódásra szo­ ruló képünk sok igazságot hordoz. Hi­ szünk abban, hogy érdemes azokért az eszmékért tenni, amelyek számunkra fontosak: a hit, a barátság, a nemzet és a közösség eszméi ezek. Tudjuk azt is, hogy olyanok is szájukra veszik szavain­ kat, akik csupán jól megfontolt érdekből, egyéni boldogulást könnyítő eszközként tekintenek rájuk, mint ahogyan tisztában vagyunk azzal is, hogy a körülöttünk élők többségéhez szavunk, hitünk, vilá­ gunk nem juthat el. De hiszünk abban is, hogy akadnak olyanok, itt, ezen az egyetemen, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Őket akarjuk megszólí­ tani, számukra kívánunk lehetséges fó­ rumokat teremteni, ahol egymásra talál­ hatnak gondolatok, emberek egyaránt. Ha valóban őszintén átérezzük az álta­ lunk hangoztatott eszméket és elveket, akkor nem maradhatunk passzívak! Egy ilyen belátható méretű közösségben, mint egyjogi kar, igenis van lehetőség az 1» __ építkezésre, egyénileg és társaságban egyaránt. Mert ne felejtsük el, önma­ gunk további építésére is szükség van, de azzal is jobban haladunk, ha együtt pró­ báljuk meg. Meg kell próbálni a már létező fórumo­ kat (mint amilyen a HŐK vagy az ítélet) minél hatékonyabban felhasználni célja­ inkra. De meg kell próbálnunk új fóru­ mokat is életre hívni. Ennek első lépcső­ je lehet a Lippay György Kör megalaku­ lása. Tudnunk kell azt is, hogy nem va­ gyunk egyedül: neves professzorok, ok­ tatók és jó pár hallgató is mögöttünk áll. De minden újabb tenni akaró emberre is szükség van! Ezennel mindenkit szeretettel invitá­ lunk körünkbe - a Lippay György Körbe -, abban a reményben, hogy a közös munkálkodással elindíthatunk valamit, amely a Pázmány Pétét névadójául vá­ lasztott, vágyaink szerint szellemiségét tovább örökítő jogi karon mindannyiunk közös javára szolgálhat. A Lippay György Kör alapítói Budapest, 2003. november 19. hetedik oldal �Lippay Györgyről (1600-1666) Lippay György esz­ tergomi érsek, bíbo­ ros neve manapság kevesek által ismert, de nemes és méltó cselekedet lenne is­ mertségét legalább a jogászhallgatók számára újra megalapozni, hi­ szen nevéhez fűződik az első jogi kar megala­ pítása Magyarországon, a Nagyszombati Egyetemen. A Pázmány Péter által 1635-ben megalapított egyetem két (bölcsész és hittudo­ mányi) fakultással indult. Az esztergomi szék­ ben utódja, Lósy Imre (1637-1642) végrende­ letében tizenötezer forintot hagyott a jogi kar felállítására, de ez az összeg akkor még nem tette lehetővé a kar elindulását. Lippay György 1600-ban született Pozsonyban. Iskoláit szülővárosában, Bécsben, Grazban és Rómában végezte. Rómából 1625-ben tért ha­ za, immár felszentelt papként. Még ez évben esztergomi kanonok, két év múlva pedig tornai esperes lett. 1631-ben pécsi püspökké nevezték ki, 1633-ban átvette a veszprémi egyházmegye vezetését. 1637-től egri püspök, majd 1642-től esztergomi érsek. Az alig negyvenkét évesen érsekké lett Lippay György nevéhez legjelentősebb eredményeként az 1648. évi nagyszombati zsinat fűződik, ahol döntöttek a nagyszombati jezsuita szeminárium felállításáról, mely a katolikus papnevelés legran­ gosabb intézménye lett. Lippay az 1658 és 1664 közötti. Várad és Érsek­ újvár elvesztéséhez vezető török támadások mi­ att, Erdély megmentése és rekato-lizációja ér­ dekében kétségbeesetten (és sikertelenül) for­ dult VII. Sándor pápához, közbenjárását kérve. Később élenjáró tagja lett a Wesselényi--fele öszszeesküvésnek. Ennek kirobbantó oka az 1664es megalázó vasvári béke volt, ahol a bécsi ud­ var a magyarok számára elfogadhatatlan békét kötött a Szentgotthárdnál tönkrevert törökkel. A török kiverésére irányuló, minden bizonnyal sikeresnek bizonyuló hadjárat így elmaradt, ez pedig békétlenséget szított a magyar főnemesek és az udvar között. A Bécshez egészen addig lo­ jális Lippay György érsek kijelentette: inkább a bőrét nyúzatja le, mintsem ezt a békét elismer­ je. „Sine nobis de nobis” - jellemezte a vasvári békét („nélkülünk döntöttek rólunk”). Az összeesküvés leleplezése után alighanem ő is annak vezetőinek sorsára jutott volna, és nem úszhatta volna meg a kivégzést - időközben be­ következett halála folytán felelősségre vonása elmaradt. Lippay élénken érdeklődött a természettudo­ mányok iránt, nevéhez fűződik az első magyar kertészeti szakkönyv megírása. Hátrahagyott egy alkimista kéziratot is, amelyben az aranycsinálás lehetséges útját írja le. így írt végrendeletében: „Nagyszom-batban az akadémián a jogtudományi kar alapítására ha­ gyok tizenötezer forintot; tartassék ebből a pol­ gári jognak egy, a kánonjognak egy doktora. Az Aranybulla rejtélye (avagy aranyköpések az elsősöktől) Hogyha a kánonjogtudomány tanításának ter­ hét a jezsuita-atyák magukra akarják vállalni, adassék nekik évi háromszáz forint; a többiből tartassék a hazai jog tanára”. Lippay tizenötezer forintos alapítványa - Lósy Imre korábbi tizenötezer forintos hagyatéká­ val együtt harmincezerre növekedvén - lehe­ tővé tette az egyetem bővítését, és halála után néhány hónappal (immáron Szelepcsényi György érseksége idején), 1667. január 17-én megnyílhatott a jogi kar. A kar programjában jelentős súllyal szerepelt a hazai anyagi és eljá­ rási jog oktatása, a kánonjog és a római jog mellett. Kitűzött célja volt az egyetemnek a közös jog tételeivel a hazai jog hiányait és ér­ dességét orvosolni, tehát a jog tanításán ke­ resztül a recepciós-jogegységesítő törekvések érvényre j uttatása. Személyét azért választottuk névadóul, mert hi­ szünk abban, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemcsak részben jogutódja, hanem teljes egészében szellemi örököse a Pázmány, Lósy, Lippay és Szelepcsényi által megalakított és bővített nagyszombati egyetemnek. Lippay György nevével és a róla lenevezett társulással ezt a felvállalt örökséget szeretnénk képviselni azáltal, hogy szerény képességeinkhez és lehető­ ségeinkhez mérten hozzájárulunk a közösség megerősödéséhez, a napjainkban teret vesztő, egyre gyengülő eszmék, a keresztény, konzerva­ tív, nemzeti értékrenden alapuló gondolatrend­ szer és világkép erősödéséhez. tonai szolgálattal szemben foglalt állást.) ,A nemesek nem tartóztathatók le háború esetén.” (Ez költségkímélés, hiszen így nincs sziikség katonai bíróságokra.) Gazdasági szabályok: Talán nem véletlen, hogy immáron évek óta, úgy október magasságában, felmérendő az első évfolyam (jog)történeti alapműveltségét, a Jogtörténeti Tanszék arra vetemedik, hogy e^ rövidke tesz­ tet írasson a friss egyetemistákkal. Idén felcsillant a remény, hogy - tekintettel az első ízben megrendezett írásbeli felvételire - nem gyarapodik tovább a pázmányos folklórkincs, a hagyományos arany­ köpés-gyűjtemény. Már éppen ién elkeseredtünk volna, amikor egyszer csak derült égből záporozni kezdtek a remek beszólások - váratlanul éppen a történelemből (is) felvételiző - és felvételt is nyert - hallgatóság részirűl, az imént említett teszt alkalmával. Néhány szorgos hallgató - nyílván hosszas kutatassa! - felderítette az Aranybulla eddig nem ismert pontjait, hogy a dolgozatában ezzel is kimu­ tassák elhivatottságukat a tantárgy iránt. E kutatási eredmények fényéiben nyilván új irányt vesz majd a teljes középkori alkotmánytörténetünk megítélése... Lássuk tehat témák szerint csoportosítva II. András kevés híján feledésbe merült rendelkezéseit! Eljárásjogi kérdések: - „A nemeseket nem lehet elfogni és felelős­ ségre vonni, vagy perbe fogni.” (A magyar ne­ messég tehát Európában egyedülálló módon teljes fe­ lelőtlenséget élvezett.) - „A nemest ítélet nélkül nem lehet perbe fog­ ni.” (Ez a szabály napjainkban is Jelentősen csök­ kenthetné az igazságszolgáltatás költségeit, hiszen minek eljárást kezdeményezni, ha annak nem biztos a kimenetele!) - „Nemest nem lehet bírói végzés nélkül perbe fogni.” (Az előbbi szabály nyilván több szövegválto­ zatban is fennmaradt. A bírói végzés kifejezés a kora középkori eljárásjog rendkívülifejlettségét tükrözi.) - „A nemes bírói engedély nélkül nem ítélhe­ tő el.” (Fontos garanciális szabály, persze ha a bíró már meghozta az ítéletet a perbehívás előtt, úgy nyil- nyolcadik oldal ván az engedélyt is megadta hozzá magának...) - „N nemesek ügyeiket kérvény nélkül intéz­ hették.” (Szemben a Jobbágyokkal, akiknek még a szántáshoz is pecsétes engedélyre volt szükségük.) Néhány pont a honvédelemről: ,A nem hadköteleseknek nem kell harcolniuk.” (Logikusnak tűnik ez a keretszabály...) - „A nemesek nem hadkötelesek.” (Itt a tarta­ lommal való megtöltése.) - „A földesúr nemes nem hívható hadba, csak ha önszántából megy. 5J ,Hadjáratban csak a király kérésére vettek részt.” (Tehát a hadba lépés két konjunktív feltétele a szándék és a királyi invitálás.) ,A. nemesek nem hívhatók hadba békeidőben.” (l^gyis az Aranybulla egyértelműen a sorka- - „A nemeseket megillette az adófizetés joga.'» (Ami mára Jogból kötelezettséggé vált.) - „Az Aranybulla rögzíti a nemeseknek járó adókedvezményt...” (A visszaéléseket pedig nyilván a Pénzügyi Szervek Királyi Felügyelete derítettefel.. .) - „Nemesi birtokot nem lehet feldúlni.” (lAgyis a királyi és egyházi birtokokat igen?) Királyi hatalom: - „A király ún. tévedhetetlenséggel is rendel­ kezik.” (A magyar királyok nem is hoztak téves döntéseket...) - „A királynak joga volt az egyházi főméltóság­ ok kiosztásához.” (Jól ki is osztotta, előbb az esz­ tergomi érseket, aztán a pápát is...) - „A király visszahívható, ha nem megfelelően irányítja az országot.” (Bár ezt a Jogot később trónfosztás néven gyakorolták...) Öröklési jog: - „Ha a nemes fiúgyermek nélkül hal meg, a leánygyermek örökli a földjei 1/3-át.” (Nyilván a leánynegyedről van szó...) ■ ■■■ ff/f A király özvegyét a fia veszi feleségül.” (Ez manapság mintha jó erkölcsbe ütközne...) (Hajdú Gábor gyűjtése) �Körkérdés az egyetemről sV Érdekes ötlet született a Pázmány-Nap megrendezését követően, annak szellemében.* Vajon a hallgatóság miként vélekedik Egyetemünkről? Mit jelent „PÁZMÁNYOSNAK” (lenni? Min változtatnának, mit szeretnének és miként a jövőben egy kollektíva része­ ként elérni? Egy kisebb hallgatói csoport „vallott” erről (tea és sütemény vonzásában). Két kérdésben rótták papírra gondolataikat, ezáltal lehetőségük nyílt leírni azt, amit fontosnak éreznek. Néy nélkül közzétettük, tanulságos i Kérdések: ,1 1. Mit jelent számotokra a szó: „egyetem”? > 2. Mit kívánnátok a PPKE-JÁK jövőjének? Válaszok: 1. Jövő, lehetőség, tudás. 2. Mégjobban ismerjék cl az Egyetemet, ne legyen ekkora káosz, rendezettség, nagyobb korrektség, a visszaható hatály tilalmának betartása. 1. Az önmegvalósítást; azok között az em­ berek között lenni, akiket hasonló dolgok érdekelnek, mint engem. Barátságok szövé­ se, és persze sikerélmény. 2. Sikerüljön nyitott fülekre találnia (már­ mint az Egyetemnek). 1. Olyan intézmény, ahol az ember saját el­ határozásától, lelkiismeretességétől függ, hogy a felkínált lehetőségekkel él-c. 2. Saját kollégium. A katolikus szellemiség erőteljesebb kidomborodása a diákok köré­ ben. 1. Magas szintű szakmai tudást adjon; na­ gyon sok gyakorlat. Olyan oktatók, akik tudnak oktatni. Közösségi élet. 2. Az oktatók nagy részét (kb. 80 %-át) ki kell cserélniük. A titkárnőket ki kell rúgni. 1. Lehetőség, tanulás, bulik, vizsgák, titkár­ nő-uralom. 2. A jogi kart más jogi karok is fogadják cl .egyenrangúnak”. 1. Számomra tudást jelent, pontosabban an­ nak megszerzésének lehetőségét. 2. Talán széleskörű elismertség, jó hírnév. 1. Universitas, tanulmányok színhelye, isme­ retségek, kapcsolatok tanárokkal, hallgatókkal. 2.- 1. Az egyetem idcérkezésem előtt olybá tűnt, hogy olyan szintű ismeretekre teszünk szert, amelyet az életben és a munkában ki­ válóan kamatoztathatunk, másrészről, pedig a bulizást és a barátokat. Ez most, közel há­ rom és fél év után is tartja magát. 2. Előzze meg az ELTE-ÁJK-t. 1. Önállóság + kötetlenség. Tandíj (a fentiek hiánya esetén), diploma (hipotetikusan), ké­ pességfejlesztés (feltétlen következmény), ismeretségek (humán tőke). B i 2. Tornaterem. 1. Felnőttek közössége. A felnőttként visel­ kedés iskolája, az emberi kapcsolatok terén is. 2. Legyen több közösségi program, rendez­ vény, sport, stb. 1. „Szervezett önképzés helye”. Önkéntes rajtam múlik. 2. Kapcsolatok, a rangja meghatározó le­ gyen. 1. Felsőoktatási intézmény; az egyetem el­ végzése után a diplomás hallgatónak képes­ nek kellene lennie arra, hogy tudásának kö­ szönhetően elhelyezkedjen a szakmában. De a mai képzés ezt nem segíti elő, főleg ki­ zárólagos elméleti volta miatt. 2. Legyen minden jogi egyetemen azonos szintű oktatás, legyen minden egyetem a szakmában általánosan elismert. 1. Korábban: „misztikus intézmény”, aki odajár az már felnőtt, okos ember. Gimná­ zium után közvetlenül; a középiskola után hatalmas szabadságban folyik az oktatás, ahol végre nem kell reál tárgyakat tanulni. Most: egy jó hely, ahol mindenki azt tudja elérni, amit akar; egy csomó dolog a hallga­ tón múlik. 2. Egy kicsit nagyobb rendezettséget úgy ál­ talában, főleg az adminisztrációban. 1. Tanárok és hallgatók közössége, amit a vizsgák kivételével a mellérendelt diskurzus jellemez. Cél: az adott szakma magas szintű utánpótlás nevelése. 2. Legyen a legelismertebb jogi műhelye az országnak (ami persze növelné a diplomám értékét). 1. Ismeret- és társadalmi háló, egyenlő mér­ tékben. Csomópontról csomópontra halad­ va, számtalan irányban, kiszámíthatatlan eredménnyel. Egy kiindulópont. 2. Ha Magyarországon először példát mu­ tatna, milyyen egy „nagy családként” műkö­ dő egyetemi város. Egy közösség. 1. Baráti köröm nagy része az egyetemhez kapcsolódik. 2. Szervezettség. 1. Egy hely és egyben egy közösség, ahol közösen törekszünk a jövő generációjának alakításában és egyben saját magunk fejlesz­ tésében, alakításában. 2.- 1. Tudástár, a felhalmozott ismeretek átadá­ sának helye, ahol helye van a különböző né­ zetek összevetésének, és saját vélemény ki­ alakításának. 2. Állandó csoportok, amelyek napi kapcso­ latban vannak a tanárokkal. 1. Egyetemes tudás megszerzésének lehető­ sége. Szellemi, erkölcsi nevelés. Közösség. 2. Az iskola által kibocsátott diploma szak­ mai körökben elismertebb legyen. 1. Tudás, tapasztalat, fiatalság, barátság. 2. Meg nagyobb elismerést számára. 1. Tudástár, a felhalmozott ismeretek átadá­ sának helye, ahol helye van a különböző né­ zetek összevetésének, és saját vélemény ki­ alakításának. 2. Állandó csoportok, amelyek napi kapcso­ latban vannak a tanárokkal. 1. Összetartozás érzést biztosít, és olyan kö­ zösség, ami különlegesebb, mint más jelle­ gű közösségek (haveri, család). Ez is a szo­ cializáció alappillére. 2. Az innen kikerült jogászok elismertségén keresztül az Egyetem hírneve is gyarapodik. 1. Egy olyan intézmény, ahol az ember a jö­ vőjét valójában megalapozza, ami felkészíti az Életre; ahol már szinte felnőtt emberek vannak jelen, de még mindig vannak védő­ szárnyak. 2. Egy igazi nagy Pázmány-szellemiség kialakítása, ami segíti a hallgatókat abban. hogy tényleg büszkék legyenek arra: ők Pázmányos-diákok. Összegezve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy a Pázmányos diákok bizakodva tekintenek a Jövőbe, s Egyetemünk értékeinek nagy részét magukénak vallják. Az elképzelések megfontolandóak, a tervek figyelemre méltóak, azonban bármelyik megvalósítása csak együtt, közös akarattal sikerülhet. Ezért a cikk elolvasása után a „házi feladat” csupán annyi lehet: Válaszold meg a két kérdést! S ha Neked is fontos, tégy Te is valamit Universitasunk jövőjéért és ezzel sajátodért is! - lelkes résztvevők kilencedik oldal �Igjr jiaHMW I Könyvtárunkba látogattunk! Beszélgetés Kalocsai Ilonával, a könyvtár újonnan kinevezett vezetőjével A könyvtár először, mint könyvgyűjtemény 1996-ban jött létre a Kar Dísztermének a jobboldali karzatán. A törzsállományát a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara egykori könyvtára, és a különböző hagyatékokból szár­ mazó könyvek adják. A folyamatos állománygyarapítás és katalogizálás eredménye­ ként megszületett könyvtár 1999. januárjától működik, akkori elhelyezése a 28 sz. épületben volt. 2000. októberétől működik a jelenlegi helyén a Szentkirályi utca 30 sz.. épület I. emeletén. Az olvasóteremben a könyvtári szolgáltatás 2001-ben indult. Az olvasóterem nyitva tartása: H. - Cs. 10-18 óra, R - 10-16 óra Az informatikai labor nyitvatartási ideje eltér a könyvtárétól: H. - R 8-18 óra munka, mert csak így lehet pontosan feltár­ ni és megismerni a könyvállományunkat. De nem kívánom bolygatni a múltat, én ezt az új megbízatásomat egy kihívásként fo­ gom fel, s ennek megfelelően láttam mun­ kához. Kinevezésemkor volt egy bemutat­ kozó beszélgetésem a Dékán Úrral, s ekkor megbeszéltük, hogy a Kari Könyvtárat a jö­ vőben erőteljesebben fogjuk propagálni a hallgatóság felé, ami eddig talán az állandó személyi változások miatt nem történhetett még meg kellőképpen. - Szeptembertől a hallgatók már egy szép könyvtárat, és az ehhez tartozó korszerű informatikai labort látogat­ hatnak. Hogyan sikerült megvalósítani a fejlesztéseket? - Mint karuk könyvtárának új vezetője, kérem mutatkozzon he! - Kalocsai Ilonának hívnak. Az ELTE böl­ csészkarán végeztem 1970-ben történe­ lem- könyvtár szakon. Az egyetemen nagyszerű oktatói gárda tanított, történel­ met például Szabad György adott elő. 33 éves könyvtári gyakorlattal rendelkezem, 25 évig a Műegyetem Könyvtárában könyvtáros majd osztályvezető voltam, majd hat évet a Néprajzi Múzeum Könyvtárában dolgoztam vezetőként. A Néprajzi Múzeum könyvtárában eltöltött évek a vezetői gyakorlat megszerzése szempontjából eddigi legfontosabb szak­ mai állomáshelyem volt, az a könyvtár a mi mostani könyvtárunkhoz viszonyítva egy jóval nagyobb országos szakkönyvtár, s ott a könyvbeszerzésért, és a kiadvány­ tizedik oldal cseréért voltam felelős. A Néprajzi Mú­ zeum után - még mielőtt ide kerültem volna - az első magán felsőoktatási intézménynek, a Gábor Dénes Főiskola könyvtárosa voltam, ami ugyancsakjó fel­ sőoktatási gyakorlat volt számomra. A fő­ iskola könyvtára még egy kialakulófélben lévő kiskönyvtár, de a miénkkel ellentét­ ben itt már működik a könyvkölcsönzés. - Egyetemünkkel mikortól áll munkavi­ szonyban? -Az idén június 23-ával Jöttem a Pázmány­ ra, s augusztus elsejével vagyok kinevezve a könyvtár vezetőjének. A könyvtár fennállá­ sának hét éve alatt én vagyok itt a negyedik vezető, és az, hogy másfél évenként változik a vezető személye, sajnos az itteni munkára is negatív kihatással volt. Eliszen célszerű az, hogy stabil gárda irányítása alatt folyjék a - Igen, igazán széppé a nyáron vált a könyvtár, mikor is az Oktatási Minisztéri­ umtól kapott pályázati pénzből vehettünk lámpákat, készítettünk polcokat (ilyen új polcrendszer ad helyet az eddigi szakdol­ gozatoknak), és az új polcokra a történe­ lemmel kapcsolatos könyveket lehoztuk a karzatról, hogy jobban elérhetőek legye­ nek. Most csak a folyóiratok vannak a ga­ lérián. Itt található egyik legértékesebb külföldi szakfolyóiratunk, a Harvard Law Review, amely a megjelenésétől, 1. vol. 1887-88 - hiánytalanul megvan, s jelenleg is jár. Az Informatikai Labor megteremtéséhez még az elődöm, Koltay Tibor nyújtott be egy sikeres pályázatot az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz, aminek kö­ szönhetően kaptunk 10 millió forintot, és ebből a pénzből sikerült márciusban ki­ alakítani a labort a könyvtár előterében. Itt tíz korszerű számítógép szolgálja az oktatást, s ősszel már itt is be lehetett irat­ kozni a Neptunon keresztül. - Idekerülésekor milyen hiányosságo­ kat, elmaradásokat fedezett fel a könyv­ tár működésével kapcsolatban? - Volt itt egy külső szakértői vizsgálat ta­ vasszal, ami megállapította, hogy eddig még nem volt nálunk állományrevízió, pedig egy ilyen nagyságú könyvtárban 3 évenként leltározni kell! Ezen kívül elma­ radások voltak a könyvek bedolgozásánál �JHHHS 11 i ! is, így idekerülésem után ezt, és a leltáro­ zási munkát már az én irányításommal kezdtük el. Egész nyáron itt voltunk a munkatársaimmal délután négyig, s öszszesen 14.600 kötet könyvet leltároztunk be. A munkafolyamat úgy zajlott, hogy a könyvet kézbe vettük, kipipáltuk a leltár­ könyvben, majd lepecsételtük, és a sza­ badpolcon helyeztük el szakrendünk sze­ rint, s beírtuk a könyv lelőhelyét a számí­ tógépes katalógusunkba. - Hogyan kell keresni egy kiadványt? -A könyvállomány 70 % az olvasóterem­ ben szabadpolcon szakrendben található. (A szakok a kari oktatási struktúrát köve­ tik). Raktári számokat ragasztottunk a könyvekre, hogy így ezek megtalálása könnyebb legyen. Hogyha a hallgató az Online-katalóguson keresztül keres egy könyvet, pld. a könyveim alapján megta­ lált kiadvány lelőhely adatainál feltüntet­ jük az olvasóterem melyik szakrendjében van a kiadvány. Segítségül elmondanám, hogy a leltári szám a raktári szám is egy­ ben, így e szám alapján könnyen meg lehét találni a téma szerint elhelyezett könyvek között. így most elvileg szoros számsorrendnek kellene uralnia egy sza­ kon belül a könyvespolcokat, de néhol előfordul, hogy rossz helyre kerülnek vissza a könyvek. A tankönyvek külön szakrendben találhatók az olvasóterem­ ben. A szakdolgozatokat külön polcon évek szerint betűrendben tartjuk. Itt most megjegyezném: igaz, hogy kevesen dol­ gozunk itt a könyvtárban, de ezt a rendet az olvasóteremben folyamatos korrigáló munkával fenn tudjuk tartani. - A raktárban található könyvállo­ mányt sikerült-e már teljes egészében felmérni? - A raktárban található állományt folya­ matosan mérjük fel, s ezzel a kérdéssel kapcsolatban jegyeznék meg egy nagy hi­ ányosságot: nincs raktárosunk, s ez egy igen nagy baj! Igaz, volt könyvtári raktá­ rosunk, de ő 2002 februárjától személyi okok miatt átkerült a műszaki osztályra. Rengeteg olyan munka van itt a raktár­ ban, amihez egy férfi erejére lenne szük­ ség. Még az ősszel úgy gondoltam, hogy esetleg majd egy polgári szolgálatos sze­ mélyt találunk erre a munkára, de azzal, hogy ennyire lecsökkentették a kötelező sorkatonai szolgálatot, sajnos ilyen jelent­ kezőnk sincs, így most átmenetileg napi 4 órás segítséget kapunk év végéig. - A könyvtár 2002-ben felkerült a nyil­ vános könyvtárak jegyzékébe. Mit je­ lent ez? — Ez egy nagyon fontos esemény volt a könyvtárunk életében, mert ettől az időtől fogva nyílt több lehetőségünk pályázni, s ahogy erről már esett szó, igazából az így megnyert pénzekből tudjuk a könyvtári szolgáltatásainkat folyamatosan bővíteni. - A hallgatók részéről nagy igény mu­ tatkozik arra vonatkozóan, hogy lehes­ sen kölcsönözni is. Teljesíthető-e ez a kérés? - Tudom, hogy nagyon szeretnének köl­ csönözni a hallgatók, de sajnos ezt a ké­ rést ebben a tanévben még biztosan nem tudjuk teljesíteni. Egyébként az egyetem véleménye volt eddig az, hogy ne lehes­ sen kölcsönözni a Kari Könyvtárban. A kölcsönzésnek technikai akadálya is van, mert csak a katalogizálási modulunk van meg, és ahhoz, hogy a jövőben lehessen majd kölcsönözni, meg kell vennünk a kölcsönzési modult is. Várhatóan egy új integrált könyvtári rendszerre, a „Hunté­ kára” fogunk áttérni, a jelenlegi Tinlibről - de ez a kérdés még tárgyalás alatt van. Tehát ha lesz is olyan, hogy lehet majd kölcsönözni, az nem rajtunk, hanem az egyetem vezetésén fog múlni, de ennek a technikai előfeltételét is leghamarább a nyáron tudjuk biztosítani, mert ahogyan az összes nagy könyvtárnál ma is van, minden egyes könyvnek kapnia kell majd egy vonalkódot. - A könyvtár működésével kapcsolat­ ban milyen újításokat vezetett be kine­ vezését követően? — hz olvasószolgálat rendjét megváltoz­ tattam, mert eddig egy kolléganő tájékoz­ tatott az olvasóteremben hat órát egyvégtében, ami azért elég fárasztó dolog, de mostantól négyóránként váltjuk egymást. Hat felsőfokú végzettségű könyvtárosunk vesz részt az olvasószolgálati munkában. Az olvasójegyet az eddigi megszokottól eltérően nem a ruhatárosnak, hanem a könyvtárosnak kell leadni, ami valame­ lyest plusz kontrollt jelent, hogy a köny­ vek ne tűnjenek el. - A könyvtárállományunk mennyi könyvből, s folyóiratból áll? - 25.391 könyvből áll most az állomá­ nyunk, ebből sok könyv, 7.100 db a tanszé­ keken található, ami azért problematikus dolog, mert így ezek a könyvek a hallgatók számára gyakorlatilag nem hozzáférhető­ ek. Ezeket nem is tudtuk leltározni a nyá­ ron. így azt is mondhatnám ironikusan, hogy a hallgatók számára nem, de a Tan­ székek részére kölcsönzünk könyveket. 95 külföldi és 48 belföldi folyóiratot járatunk. A folyóiratok nagyobb része kötött. - Hány fő a könyvtárba beiratkozott hallgatók száma? - A hozzánk beiratkozott hallgatók száma 3.202 fő, és a 2002/2003-as tanévben 17.849 könyvtárhasználónk volt, ami igen nagy szám, 2928 egyetemi hallgató pedig az előtérben található labort használta, ami annak is köszönhető, hogy ott na­ ponta 10 órát tartunk nyitva. - Karunkon működik Könyvtári Bi­ zottság. Mit kell erről tudnunk? -A jelenlegi Könyvtárbizottság elődje szé­ lesebb tagsággal 2002 márciusáig műkö­ dött. Majd másfél év szünet következett, s most alakult újjá október 8-án. A taglét­ szám szűkebb, mint volt, vezetője Radnay József prodékán úr, tagjai Varga Csaba pro­ fesszor úr, intézetvezető. Szabó Marcel dé­ kán-helyettes úr, s a könyvtárvezető. Örül­ nék, ha a tagok között tudhatnánk a HŐK képviselőjét állandó meghívottként, hiszen itt is szükség lenne a hallgatói érdekképvi­ seletre. Az úgynevezett Honlap-bizottság, amely a Kar honlapjának a tartalmát és ar­ culatát tervezi megújítani, alakulóban van. Itt jegyezném meg, hogy szeretném elérni, hogy a kari honlapon lévő könyvtárról szó­ ló link a főmenüben kapjon helyet a jövő­ ben, s ne a Tanulmányi ügyek között meg­ bújva. Az elektronikus szolgáltatásaink kö­ re bővült, mivel a NKÖM lehetővé tette a felsőoktatási könyvtáraknak az EBSCO folyóirat-adatbázisok országos körű hasz­ nálatát. (Az Internet-böngészőbe beírt http://search.epnet.com URL automatiku­ san a keresőoldalra irányítja a használót.) - A könyvtár milyen forrásokból tud gazdálkodni? - 12 millió Ft éves költségvetésből gaz­ dálkodunk, a Kar intézetei 500.000 Ft ke­ retet kapnak szakkönyvrendelésre. Plusz öszszeg még amit pályázatok útján tu­ dunk szerezni. Megjegyzem: most is kap­ tunk egész váratlanul 900.000 Ft-ot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztéri­ umától, amit már el is költöttünk könyv­ tári dokumentumokra. Szabó Viktor tizenegyedik oldal �Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. ✓ — Elet a doktorra avatás után Ő most mássza majd a szamárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, Kisgyerekként, ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, majd tűzoltó flesz, vagy katona. Ahogy a legtöbb kisgyermek szoktasÁltalánosban a hogy mi lesz^harnagy lesz... ^focista, gimnáziumban már Eltaláló. Utólag visszagondolva,smár ő sem tudja, ho^an került a jogi egyetemre... próbálja azt hinni, hogy Összeállításunkban a jogi pálya különböző területen dolgozó volt Páztudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban vagy szülői indíttamányosokat ismerhettek meg. Célunk, hogy átfogó képet adjunk egytásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „kizárásos alapon” dönegy „szakmáról”, az ecetem után az elhelyezkedési esélyekről, az ^^töttí Masmár ez mindegy, hiszen ő is beállt a„doktorok* közé. S hogy isi«egyes munkaterületek előnyeiről-hátrányairól, a díjazásról és más fbnmi lesz belőle, talán az egyetemen töltött öt év, talán a véletlen, talán J tos kérdésekről. Mindezek mellett örömmel mutatjuk be ezekét a te­ valami más dönti majd el. Sokan sokfelé megyünk majd a jog útveszhetséges fiatalokat, akik Egyetemünkről kikerülve kezdték még jogi tcyébenfde remélhetőleg az Egyetemünkhöz való kötődés és az emlé­ * pályafutásukat, és igen sok mesélnivalójuk akadt. Jelen számunkban az kek örökre megmaradnak. Persze a mai verseriyhelyzetbén dönteni egyetem után a már „klasszikus” választásnak számító ügyvédjelölti nem könnyű, és mindegyik út nehéz. Szerinte éppen ez a szép benne. i^gmunkát mutatjuk be. Dr. Szabó Péter Végzés éve: 2001 Munkahely: egy budapesti belvárosi ügyvédi iroda, ügyvédjelölt - Mikor jött az elhatározás, hogy ügyvédjelölt­ ként szeretnél tevékenykedni? - Körülbelül harmadévesen döntöttem el. hogy ez az, ami a leginkább megfelelő lenne számomra. - Mi vonz leginkább az ügyvédi pályában? - Legfőképpen az önállóság. Én otthonról azt a mintát kaptam - vállalkozók a szüleim -, hogy jó az, hogyha az ember a saját lábára tud állni, és nekem az a hosszú távú tervem, hogy ügyvédi irodát alapítsak majd egyszer, mert úgy gondolom, az ügyvédség valahol vállalko­ zás is egy kicsit. - Az irodában milyen ügyekkel foglalkozol, il­ letve mi az iroda fő profilja? - A fő profil az inkább a büntetőjog, de hozzá kell tennem, hogy amikor engem felvettek ebbe az irodába, már az állásinterjú alkalmával meg­ kérdezték, hogy inkább a polgári vagy a büntető ügyekkel foglalkoznék-e szívesebben. Én akkor a polgári jog mellett döntöttem, és tulajdonkép­ pen szinte csak azokat az ügyeket viszem. - Mit gondolsz, mi alapján választottak ki Té­ ged? Sokat hallani, hogy sajnos ismerősök nélkül nem nagyon boldogul az ember ezen a területen... - Nekem ez már a harmadik munkahelyem. Megtapasztaltam azt is, hogy milyen az, ami­ kor az ember „utcáról” próbál bekerülni vala­ hova, és a másik oldalt is, hogy milyen, mikor segítenek. Azt gondolom, hogy ezen a pályán sokat számít, hogy az embernek milyen kap­ csolatai vannak, és jelenlegi munkahelyemre úgy kerültem már, hogy ismerős szólt, én pe­ dig szívesen váltottam. Azért hiszek benne, hogy a személyes „kisugárzásom” is szerepet játszott abban, hogy engem válasszanak. - Sokat hallani, olvasni mostanában arról, hogy az ügyvédi pálya mennyire telített. Nem érzed reménytelennek a jövőt, ha erre a pályá­ ra adod a fejed? - Erre csak azt tudom mondani, amit a szüle­ im is mondogatnak gyakran, hogy ha az ember jól csinál valamit, akkor annak előbb-utóbb si­ kere lesz. Én azt tapasztaltam az elmúlt másfél évben, hogy elég sok rossz ügyvéd van, és úgy gondolom, hogyha viszont jól csinálja az em­ ber, akkor visszatérnek hozzá. Különben ha nem így gondolnám, nem is lett volna érde­ mes elkezdeni ezt a pályát. tizenkettedik oldal - Sokak fejében talán egy olyan kép alakult ki er­ ről a munkáról, hogy Földhivatalban, Cégbírósá­ gon kell sorban állni, „lóti-fűti” ügyeket intézni, és igazából érdemijogi munkára csak 1-2 év eltel­ tével kerül sor. Mennyire igaz ez szerinted? - Én a saját tapasztalatomból csak azt tudom mondani, hogy nekem az egy elég nagy törés volt, miután az egyetemet elvégeztem, és úgy érzem, bizonyos ellentmondás is feszült ben­ nem; hiszen az ember megszerzi a diplomát, a doktori címet, mindenki büszke rá a családban. Ugyanakkor úgy érzi, hogy amit megtanult, azt már elfelejtette, és nagyon sok mindent meg sem tanult az egyetemen. Van egy olyan érzése, hogy semmilyen kérdésre nem tud válaszolni, és nagyon nehéz feldolgozni ezt. Tulajdonkép­ pen az egész ügyvédi szakma arról szól, hogy új­ ra kell tanulni a dolgokat, újra és újra át kell néz­ ni a tankönyveket és a paragrafusokat. Az ügyin­ tézés pedig természetes velejárója az ügyvédje­ lölti tevékenységnek, fontos persze, hogy legyen érdemi munka. Az első munkahelyemen én azt tapasztaltam, hogy amikor jártam Cégbíróságra, Földhivatalba, és kezdő voltam, akkor az ember nagyon büszke, szépen kiöltözik, öltönyben .bevonul” a Cégbíróságra, és ez még imponál is az első két alkalommal. De amikor abból telik a napja, hogy mindig odajár, bélyegzi a postát, és illetékbélyegért szaladgál, akkor azért nagyon ki tud üresedni, és ezt én elég keményen megta­ pasztaltam. Most már szerencsére sikerült to­ vábblépnem, ezen a munkahelyen érdemi mun­ kákat is rám osztanak, és ennek nagyon örülök, hiszen gondolkodni kell, és az eredményektől azért az ember önbecsülése is helyreáll. Most már kijelenthetem, hogy élvezem, amit csiná­ lok, a jog egy nagyon „hajlékony” dolog, és jó érzés megtalálni benne a különböző lehetősége­ ket, utakat. Ettől szép. - Mint frissen végzettet bedobtak a mélyvízbe vagy azért kaptál segítséget az elején? - ki első munkahelyen egyáltalán nem voltak segítőkészek, eléggé magamra maradtam, mert éreztették, hogy abszolút kezdő vagyok. A je­ lenlegi helyemen sok segítséget adnak, megbe­ szélik a problémákat, de megadják az önállósá­ got is. Egy-egy beadvány elkészítését önállóan végzem, és ha az megfelel az ügyvédnek, akkor az úgy kerül beadásra, ahogy azt elgondoltam, és ez nagyon jóleső érzés. - Szerinted mennyire igaz az a „mondás”, hogy a szakmában az „ügyvédjelölt nem ember”, olyan értelemben, hogy reggeltől estig dolgozik, és nincs ideje másra, csak a munka létezik és létezhet szá­ mára? Része ez valamiféle küzdelemnek, mely­ ben az ember ügyvéd (és jó ügyvéd!) lesz? - Való igaz, hogy a hétköznapok úgy telnek el, hogy az ember reggel kilenc körül bemegy a munkahelyre és este csak kilenc körül vetődik haza, ezután persze az ember próbál kicsit re­ generálódni. A hétköznapok valóban nem arra valók, hogy bulizzunk és „ereszd el a hajam” partikat szervezzünk, de azért a hétvége meg­ marad, akkor van lehetőség kikapcsolódni. - Szerzel tapasztalatokat tárgyalásokon is? - Igen, szoktak küldeni, ez is a munkám része. Az említett első munkahelyen az ügyvédnő ki­ rendeléseket végzett, akkor naponta jártam vé­ dőként tárgyalásra. - A fizetéseddel hogy voltál, illetve vagy meg­ elégedve? Igaz, hogy három évig, míg jelölt az ember, elég nehézkes megélni belőle? - Valótlant állítanék, ha azt mondanám, hogy nagyon jól keresek, de azért nem panaszkodom. Hozzá kell tenni, nekem nagyon nagy segítsé­ get nyújt a családom, hiszen még otthon lakom, ők mindenben támogatnak, így azért elég sok tehertől megszabadulok. Meg kell említenem azt is, hogy ha sikerül saját ügyfelet szerezni, akkor az ügyvéd nálunk abszolút közreműkö­ dik, és a megbízási díjat is megkapom. Koráb­ bi munkahelyemen ez 60% (ügyvéd)-40% (ügyvédjelölt) oszlott meg, itt viszont akár az egészet megkaphatom. Ez nagyon nagy motivá­ ló erőt jelent, hogy van külön pénzszerzési le­ hetőség, ami igazából csak rajtam múlik. - Foglalkozol-e még mással is a jelöltködés mellett? - Igen, a Deák Intézetbe járok társasági-szak­ jogász képzésre, bár sajnos az államvizsga után elég hosszú időt kihagytam, mert nem tudtam tankönyvet a kezembe venni... Ettől függetle­ nül tervezem, hogy ezt a szakjogi képesítést megszerzem. - Említetted, hogy már több állásinterjún jár­ tál. Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a frissen végzett Pázmányosokat? - Tervezed-e, hogy váltasz, más területet is ki­ próbálsz , vagy úgy érzed, hogy jól döntöttél? - Én a gyakorlatban is azt tapasztalom, hogy a Pázmány - és akkor nem akarom dicsérni tú­ lontúl Egyetemünket - biztos, hogy nem roszszabb, mint az ELTE Jogi Kara, és akkor azt hi­ szem, mindent elmondtam ezzel. - Ha lehetőségem lesz rá, szakvizsgáig szeret­ nék itt maradni. Gulyás Judit �.<3S|öBiíi Azok a boldog szép napok 5. Tovább haladva a régmúlt jogászijainak fegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszer­ zett bölcsességekre, jótanácsokra lelhetünk... A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest előrelépés történt a fegyelem terén: ..Áz, hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­ jobban kitűnik abból, hogy az újak az egye­ tem elvégzése után egészen más erkölcsi vi­ szonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmódot folytatott, az egyetemen sem lehe­ tett angyal. Ha megvizsgálják a mai gyakor­ nokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előtti­ ekével, meg fognak győződni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismerné az ak­ kori juratusok naponként elkövetett kihágá­ sait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az ut­ cákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a járókelőket különösen éjjel meg­ támadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, ut­ cákon és köztereken gyakran verekedéseket keltettek, melyek a lakosság nagy veszedel­ mével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkossá­ gokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők zavargásainak lecsillapítására és megfékezésé­ re katonaságot is kellett a városba hívni, ame­ lyek eltartási terhét a pestiek, akik azelőtt at­ tól mentesek voltak, ma is viselik? Nemde ebből a kicsapongó és féktelen i jóságból né­ melyeket javító büntetéssel, a városból való kiűzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfelől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartóz­ kodnak, hanem bizonyos komolyságot, külö­ nös jellembeli és erkölcsi sérthetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeik­ nek legnagyobb részben ismeretlenek vol­ tak. No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk, alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­ ben) új rendszabályok bevezetésére lett szükség: >5 ...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­ tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szórako­ zó helyeket látogatták és az ott talált hallgató­ kat hazatérésre szólították fel. Még szülők tár­ saságában sem volt szabad ezeket a helyisége­ ket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulaj­ donosai, aki már ismerték a felügyelő szemé­ lyeket, ezeket nem engedték be helyiségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi hatóság a vá­ roskapitányt kérte beavatkozásra. Tovább haladva, egy-két életkép a pesti egyete­ misták hétköznapjaiból: „...A pesti városkapi­ tány jelenti 1815-ben, hogy az elsőéves jogá­ szok felügyelőjét egy másodéves bölcsésszel többek társaságában egy kocsmában a tiltott Halber-Zwölfjátéknál találták, miért is a váro­ si őrök elfogták. A pénztárban ugyan csak 30 kr volt, ami mutatja, hogy csak szórakoztak, de erélyesen kellett eljárni, mert az ifjúságnak minden szerencsejáték tiltva van. Egy harmadéves joghallgató, miután a ’Hét vá­ lasztónál’ megebédelt, az ugyancsak e házban lévő kávéház ablakait beverte, ezért három na­ pi carcert kapott, de nagybátyja kérésére, hogy ez beteg anyját nagyon lesújtaná, két napra szállították le büntetését. 1815-ben rájöttek arra, hogy több joghallgató gimnáziumi bizonyítványát egy-egy tárgyból meghamisította. A tettesek közül legtöbben megszöktek az egyetemről, de kerten jelentkez­ tek és a hamisításért 8 napi carcert kaptak. Az egyik közülük betörte a career ablakát, állítólag azért, hogy több levegője legyen, de a pedellus szerint azért, hogy társaival könnyebben beszél­ gethessen. Ezért még egy napi elzárást kapott. Ezzel a fegyelmi esettel kapcsolatban megállapí­ tást nyert, hogy a kari pedellus napi 1 frt-ot sze­ dett be a bezártaktól az ellátás fejében, holott csak a fele, 30 krajcár beszedésére volt feljogosítva. Et­ től az időtől kezdve a kar határozata szerint a 30 kr-okat a dékánnak kellett fizetni a visszaélések elkerülése végett és az juttatta el a pedellusnak.' (forrás: Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem története. II. kötet. Bp. 1936. Rendelkezésünkre bocsátotta: dr. Gerencsér Balázs) A Kultúra-Közélet Társaságról Az értékőrzés, értéktisztelet feladatát vállalta fel az a kötetlen baráti társaság, melynek tag­ jai a XI. kerületben immáron 5 éve megalakították a Kultúra-Közélet Társaságot. Célként tűzték ki, hogy közelebb hozzák a XI. kerületi polgárokhoz a magas kultúrát, hétköznapja­ ik, ünnepeik részévé tegyék. A helyi szellemi erők így szolgálhatják legjobban a közjavát. A csoport eddig semminemű anyagi támo­ gatást nem kapott, mindent önkéntes ala­ pon szervez - ennek ellenére igen sikeres­ nek mondható esteket rendezett már az el­ múlt években és idén is. Az év élénk eszmecserével indult, XI. kerü­ leti írók, újságírók, építészek, szociológu­ sok részvételével. Szóba került többek közt a kerületi társasági élet (vagy annak hiánya), megvitatták, vajon létezik-e még a régi ká­ véházak meghitt, beszélgetést elősegítő at­ moszférája avagy hogyan lenne ez vissza­ hozható. Az ezt követő összejövetelkor Feith Bence művelődés-szociológus tartott vitaindítót „Európai Unió, globalizáció, magyar kultú­ ra” címszó alatt, m^d Babiczky László tv­ rendező korreferált. Egy másik alkalommal Kiss Gábor mutatta be a közkedvelt „Magyar Szókincstár”-at, sokéves munkájuk gyümölcsét, beszélt anya­ nyelvűnk szépségeiről és közkinccsé tett né­ hány korunkra jellemző szociolingvisztikai jelenséget is, melyet élénk eszmecsere köve­ tett. Tavasszal Arthur Phillips Prága c. frissen megjelent könyve volt a „főszereplő”, me­ lyet a műfordító, M. Nagy Miklós, (Európa Kiadó) ismertetett az egybegyűltekkel. Egy nyári délután tartott családias hangula­ tú találkozón Dr. Locsmándi Gábor, a Mű­ egyetem Urbanisztikai 'Tanszékvezetője Amszterdam, London, Berlin, stb. város­ építészetének kitűnő ismerője - tartott igen érdekes előadást „A tervező városa55’ cím­ mel, mely után a hallgatóságból kérdések özöne árasztotta el a tanár urat, hisz óhatat­ lanul is Fővárosunk villámgyors átalakulá­ sának aktuális kérdési kerültek előtérbe. A rendezvények célja a kerületben lakó írókf művészek, tudós tanárok megismerte­ tése, az itt működő nagyhírű egyetemek ki­ sugárzásának közvetítése, a helyi kiemelke­ dő egyéniségek bemutatása. A találkozások - melyek díjmentesek - két-háromheti gya­ korisággal zajlanak. A Társaság szeretettel vár a köreibe minden érdeklődőt, gondol­ kodni és beszélgetni szándékozót. A helyszínt, a Szt. Margit Gimnázium han­ gulatos termét az igazgató, Sümegh László úr biztosítja - aki, nem mellékesen, fizikus, kémikus, matematikus (!), a Szt. István Lo­ vagrend lovagja valamint profi (és hobbi-) zenész, fotográfus-filmes. Az ő segítsége felbecsülhetetlen, hisz e nélkül valószínű­ leg illetve majdnem biztos, hogy nem jö­ hettek volna/jöhetnének létre ezek az estek. Hovanyecz Tünde oldal �Gyulöletbeszéd és jog Jogerősen felmentették ijj. Hegedűs Lórántot ^Az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében^ hozott jogerős ítélettel összefüggésben magasra csapnak az indulatok. A bíróság döntését erősen kritizáló hangok azonban általá­ ban mellőzik a jogászi érvelést, gondolkodásmódot (holott annak ismerete egyné­ mely nem jogász kritikustól is elvárható lenne). Ha azonban elsődlegesen a jogtól várjuk a megoldást a gyűlölködő beszéddel szembeni fellépésre, ezzel mintegy le­ kicsinyelve az oktatás, kulturális nevelés fontosságát, akkor nem árt, ha megismerkedünk az ügy jogi hátterével. I^. Hegedűs Loránttal szemben közösség elleni izgatás miatt indult büntető-eljárás. O az emlékezetes mondatokat a MIEP XVI. kerületi szervezete által megjelente­ tett, Ébresztő című lap 2001. évi 3. szá­ mában írta. A vád szerint ezzel megvaló­ sította a közösség elleni izgatást. De mi is az a közösség elleni izgatás? A hatályos Büntető Törvénykönyv (269. §) szerint a közösség ellen izgat: „Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási cso­ port vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít”. A bűncselekmény nevében szereplő „iz­ gatás” és a tényállásban megjelenő „gyű­ löletre uszítás” nem szinonim fogalmak. Az izgatás a gondolat olyan nyilvános ki­ fejtése, amely meghatározott jelenségek­ kel kapcsolatosan tudat- és érzelemfor­ máló, s ebből következően esetenként in­ dulatébresztő hatást gyakorol mások pszi­ chikumára. Ez megnyilvánulhat akár raci­ onális érvek általi meggyőzésben is, akár a társadalom többsége által károsnak ítélt jelenségekkel szemben is. A közösség elleni izgatás azonban a gyű­ löletre uszítással valósul meg, ami olyan feszültséget gerjesztő magatartás, amely alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly mérték­ ben szítsa fel, amely gyűlölet kiváltására és ezzel a társadalmi béke, a harmonikus és toleráns emberi kapcsolatok megzava­ rásához vezethet. A bírói gyakorlat alap­ ján tehát mindez aktív tevékenységet, re­ akciót eredményező, kiváltó, azaz aktív, tevékeny gyűlöletet, izgatást jelent. A bűncselekmény tárgya lehet a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve a lakosság egyes csoportjai. Általános nézetként elfogad­ ható, hogy a magyar jogrend hagyomá­ nyai és jelene alapján is a közösség elleni tizennegyedik oldal izgatás bűncselekménye a véleményszabadság alkotmányosan is védett alapjogánakjogos korlátozását jelenti. Egyre jobban elterjedőben van a „gyűlö­ letbeszéd” kifejezés, amelyet általában a közösség elleni izgatás, olykor a korábban szintén büntetni rendelt „gyalázkodás'5J megfelelőjeként szoktak használni. Az beszél gyűlöletkeltő módon, aki egy adott közösségről (a közösséget képviselő sze­ mélyről) tényt, értékítéletet oly módon hoz nagyobb nyilvánosságra, amely alkal­ mas e csoport tagjainak megfélemlítésére, illetve a vele szemben ellenséges, kire­ kesztő környezet kialakítására. Halmai Gábor szerint a kommunikációnak ebbe a csoportjába azok a beszédek tartoznak, amelyekkel a beszélő - általában előítélet­ től vagy éppen gyűlölettől vezérelve — a társadalom faji, etnikai, vallási vagy nemi csoportjairól, vagy azok egyes tagjairól a csoporthoz tartozásukra tekintettel mond olyan véleményt, ami sértheti a csoport tagjait, és gyűlöletet kelthetnek a társada­ lomban a csoporttal szemben. A gyűlöletbeszéd és a közösség elleni izgatás nagyon hasonlatos tehát egymáshoz, de nem minden értelmezésben szinonim fogalom, hiszen az előbbi, annak szimpla .gyalázkodás” értelmében nem jogelle­ nes. 1992-ig a közösség elleni izgatás két, eltérő tényállással is elkövethető volt - az imént idézett magatartás tanúsítóján kívül büntethető volt, aki nagy nyilvánosság előtt „a magyar nemzetet, valamely nem­ zetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használt, vagy más ilyen cselekményt követ el”. A magyar Alkotmánybíróság 30/1992. (V 29.) számú határozatában az utóbbi tényál­ lást (a „gyalázkodást”) alkotmányellenes­ nek minősítette, azon az alapon, hogy az aránytalanul korlátozta a véleménynyilvá­ nítás alapjogát, amennyiben a tényállás megvalósulásával bekövetkező értékek sé­ relme (a köznyugalom, a közösségek biz­ tonsága) csak közvetett, és a szankcionálás­ nak nem feltétele a valós veszély megléte. A véleményszabadságot tehát - a konkrét sérelem bekövetkeztének feltételes, közve­ tett volta miatt - elsősorban a kifejtett vé­ lemény tartalma alapján korlátozta, ez pe­ dig szükségtelen és aránytalan korlátozás. Az Országgyűlés 1996-ban módosította a tényállást. Ekkor a korábban megsemmisítetthez igencsak hasonlatos újabb tény­ állás került be a jogszabály szövegébe. E szerint: aki nagy nyilvánosság előtt a ma­ gyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselek­ ményt követ el, büntetendő. Várható volt, hogy a „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény” nem állja ki az Alkotmány­ bíróság előbbi próbáját. A bírák a 12/1999. (V 21.) számú AB-határozattal semmisí­ tették meg a vonatkozó rendelkezést, visszaállítva az 1992-es állapotot. Azóta a jogszabály szövege változatlan, bár újabb módosítására több kísérlet is történt már. Az izgatás tényállása alapján sikerrel lehet fellépni az uszító kijelentések ellen. Szabó Albertét 1997-ben a Fővárosi Bíróság ez alapján elítélte, ezt a döntést a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta, korábban egy másik tényállás alapján felmentette. A bírák mindkét esetben következetesen alkal­ mazták a gyűlöletre uszítás mércéjét. Oszszességében elmondható, hogy a hatályos szabályozás megfelelő eszköz arra, hogy az uszító kijelentéseket szankcionálni lehes­ sen, anélkül, hogy a véleményszabadság alapjoga aránytalan korlátozást szenvedjen; a 55.csak” gyalázkodó kifejezések nem bün­ tethetőek, az uszítók már igen. így például nem büntethető sem a futballmeccsen gyalázkodó személy, de ifj. Hegedűs Lóránt sem, mert kijelentései nem jelen­ tettek konkrét, közvetlen veszélyt az emlí­ tett társadalmi csoportra nézve. Hangsúlyozandó, hogy az a beállítás, mi­ szerint a vonatkozó szabályozás teret ad a gyalázkodó kijelentések használatára, tehát a demokrácia rendjével ellentétes, igencsak �egyoldalú. A demokrácia rendjébe ugyanis az is beletartozik, hogy olyan álláspontok kifejtését is engedjük, amelyek köztudot­ tan hamisak, sértőek, felháborítóak, egé­ szen addig, ameddig nem kerül összeütkö­ zésbe egy magasabb rendű, jogszabályok által óvott értékkel. A szólásszabadság pedig vitathatatlanul az egyik legfőbb demokratikus érték, amelynek igen kevés más joggal szemben kell csak engednie. Az aktív, tevőleges gyűlölet absztrakt veszélye pedig nem tartozik ezek közé. Gyakran idéznek perdöntő érvként példákát egy-egy vitában a miénknél bejáratottabb demokráciák gyakorlatából. Én is így teszek tehát. Az Egyesült Államok azon ál­ lam, ahol talán a legszélesebben húzzák meg a szólásszabadság határait. Az 1969-es Brandenburg v. Ohio ügyben hozott legfel­ sőbb bírósági döntés nem korlátozta a KuKlux-Klan szélsőséges fajüldöző kijelenté­ seit, mondván, nem áll fenn valós veszélye annak, hogy a szervezet olyannyira megerő­ södjön, amely a kijelentésekben foglaltakat meg tudná valósítani. Az 1978-as Skokie v. National Socialist Paity of America ügyben a Legfelsőbb Bíróság engedélyezte az amerikai náci párt SA-egyen-ruhában, horogkeresztekkel történő felvonulá- ■gpEySgffi sát egy olyan városkában, amelyben a holokauszt számos túlélője lakott. A felvonuláson ugyan egyértelmű fenyegetések hangzottak el, de a bíróság indoklása szerint azok csak akkor jelentenének igazi veszélyt, ha a párt bevál­ tásukhoz elégséges hatalom­ mal bírna. Az 1992-es R. A. V V. City of St. Paul ügyben a bírák többsége szerint a véle- || ménynyilvánítás azon forrná- ö ja, hogy egy fehér férfi égő I keresztet helyez el egy fekete M család kertjében, nem bűntethető. Mint látható, az USA szabá- a lyozása némileg liberáli- ■ sabb, mint a miénk. Ez per- g sze korántsem jelenti azt, L hogy teljes egészében át­ emelhető lenne. Az eltérő történelmi-kulturális ha­ gyományokat ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagy­ ni itt, Európában. A nemrégiben az igazság­ ügy-minisztérium által be- nyújtott, a közösség elleni izgatást módo­ sítani igyekvő tervezet szövege a követke­ ző: 55 (1) Aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport avagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erő­ szakos cselekmény elkövetésére hív fel, (2) aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy a) mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becs­ mérel vagy megaláz, b) azt állítja, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás alapján valamely személy vagy a személyek egy csoportja alsóbb- vagy felsőbbrendű. 55 Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke és Kis János filozófus közös meg­ állapítása szerint ez a javaslat „szinte min­ den pontján alkotmányossági aggályokat ébreszt”. Alkotmányellenes, mert az oko­ zott sérelem veszélye csupán feltételezett, holott csak a jogsértés tényleges veszélyét lehet büntetni. A szövegben szereplő fo­ galmak nem definiáltak, ezért önkényes 'S* .Wj bírói értelmezéshez vezethetnének, a szó­ lásszabadságot pedig a javaslat indokolat­ lanul korlátozná. A javaslatot kezdetben csak a nagyobbik kormánypárt támogatta, de éppen a Hegedűs-ügy felmentő ítéle­ tének kapcsán immár elképzelhetővé vált a kormánypárti konszenzus. Azonban hi­ ába a törvénybe iktatás, ha az alkotmány­ bírák következetesen alkalmazzák eddigi mércéiket, a jogszabály megbukik. Mint látható, az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében hozott másodfokú ítélet úgy tűnik, megfelelt mind a bírói gyakorlat­ nak, mind a törvények szellemének, mind az Alkotmánybíróság álláspontjá­ nak. (Bár a hírek szerint az Ügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújt be.) Nem a jelenlegi, immáron hosszabb ideje állan­ dó, illetve az állandósághoz visszataláló szabályozást és gyakorlatot kellene kriti­ kával illetni, hiszen az mindenben meg­ felel a liberális demokráciák követelmé­ nyeinek. Elgondolkodtató felvetés, hogy vajon nem okoztak-e azok a médiumok, közszereplők, akik az elmúlt két évben folyamatosan napirenden tartották a kérdést, nagyobb kárt, mint maga az írás szerzője. Hi­ szen a minimális példány­ számú kerületi lapban kö­ zölt cikk tartalma így sok­ szorosan felerősítve hat­ I hatott. De a megoldás máshol van. Olyan közéleti stílust és hangnemet kellene meg­ honosítani, amely a köz­ szereplők számára egyfajta önkorlátozást jelenthet (és persze ez mindkét oldalra egyformán vonatkozik, hi­ szen Tamás Gáspár Miklós tel az ítélet kapcsán írt cikké­ ben máris kimerítette az új javaslat egyik tényállását, tehát nem kizárólag egyes .szélsőjobboldali” elemek 55' tűrhetetlen viselkedéséről van szó), és segíthet abban, hogy a magyar társadalom tagjai által a valóban felhá­ borító gondolatok a közbe­ széd perifériájára helyeződ­ jenek. Koltay András A-. A véleménynyilvánítás szabad... Lapzárta után értesültünk, hogy az izgatás új szabályozá­ sát elfogadta az Országgyűlés. tizenötödik oldal �Amnézia Görög eredetű szó, jelentése: emlékezőké­ pesség meggyengülése vagy elvesztése. Akár rövid, akár hosszú távon. Joggal kérdezhetik, hogy kerül a csizma az asztalra? Talán azért, mert tipikusan magyar betegség. A kialakulá­ sa, eltelj edése a távoli homályba vész. Kezdődött ugye 1526-ban. Egy kisebb nem­ zeti katasztrófát követően az ország egysége felbomlott, 150 éves megszállás vette kez­ detét. A történetírás szerint ezreket hurcol­ tak rabságba, országrészek néptelenedtek el, a Magyar Királyság tetszhalott állapotba ke­ rült. Pár száz év elteltével romantikus regé­ nyek formájában elevenedik meg a kor, a végvári vitézek hőstettei mellett a török agák és basák képe „megszépül”, inkább ke­ délyes alakok képét ölti. Szigetvár hős védő­ inek leszármazottai pedig megkoszorúzhat­ ják a dicső II. Szulejmánt ábrázoló szobrot. Aprócska ugrást követően elérkezünk a fel­ szabadulás várva várt pillanatához. Ne tessék megijedni, ez még nem a Vörös Hadsereg diadalmenete. Még csak 1686-ot írunk, Bu­ da visszavételénél járunk. A hálás ország le­ mond a szabad királyválasztásról, a Habsburg-birodalom területe jelentősen megnö­ vekszik. Pár elégedetlen ember szava pedig nem sokat nyom a latban. Még szerencse, hogy olyan államférfiakat köszönhetünk en­ nek a fordulatnak, mint Thököly Imrét, vagy a nagyságos fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet. A Habsburg hatalom ellen nem lehet sikerrel felvenni a harcot. Sajnos ezt bizonyítja 184849. történelmi példája is. Hiába egy nagysze­ rű nemzet önfeláldozó harca, ha az ellenfél nemtelen eszközöket bevetve, egy állandó el­ lenséggel hirtelen megbékélve, összefogva vérbe fojtja a szabadságharcunkat. Elindul­ hattak az első transzportok Szibériába, utat törve a később érkezőknek. Elmúlik majd száz év, a Habsburg uralomra nosztalgiázva emlékszünk, boldog békeidőkről olvasunk, csak arra nem emlékszünk, hogy a nemzet a szabadságtól igen messze volt, a jóságos Fe­ renc József szerint minden nagyon jó, min­ den nagyon szép, köszöni szépen, minden­ nel meg van elégedve. Jött Trianon, egy Ta­ nácsköztársaság, egy rövid román megszállás, majd még egy világégés. Mi mosolyogva és hálásan vártuk a felszabadítókat, a haza megmentőit. Tettük ezt 1945-ben is. Az ered­ mény ismert, még akkor is, ha nem szabad róla beszélni. Mint ahogy tabu lett 1956. „el­ lenforradalma”. Éljen a boldog békeidő, a béketábor, a mi sorsunk a nyájas megbocsá­ tás. Nagy tapasztalatunk van benne. Nem telt cl száz esztendő, a „legvidámabb barakkban” újra divat lett a szocializmus. Ne a napi politikára gondoljunk, azt úgyis nagyon jól ismerjük. Sokkal inkább arra, hogy manapság Lenin és Sztálin kedves me­ sehősök lettek, az NDK nagy sikert aratott iparcikkei már az interneten rendelhetőek, a bolhapiacok legkedveltebb árucikke a vörös hadsereg egy-cgy itt felejtett relikviája. Nem az AK-47-esre gondoltam. A szocialista realizmus fénykorát éri. Emblematikus figurái ma pólókról, bögrék­ ről mosolyognak vissza ránk, műveik a si­ kerlisták élére kerültek, lassan szobrot eme­ lünk Kádár apánknak. Ez a mai valóság? Itt mindenki megőrült? Az egész társadalom kollektív amnéziában szenved? Nagyszerű, akkor lehet, hogy a kenyér 3,60? Dőzsölünk, sört és virslit min­ denkinek! Meddig lehet egy nemzetet az orránál fogva vezetni? Úgy látszik, bármed­ dig. Még minket, fiatalokat is. Nem akarjuk megismerni a múltunkat, elhiszünk min­ den demagóg ostobaságot, az arcunkba mo­ solyogva kérdezhetik: Na és? Világ proletár­ jai egyesültetek! Valaki ébresszen fel! Szabózé „Akinek nótája nincsen...” „Mindenik embernek a lelkében dal nan, & a saját lelkét hallja mindeni dalban, ' És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek." /Babits Mihály/ Sokak számára ismert, hogy 2000-ben meg­ alakult a Vén Pipás Tudományegyetem, de az ehhez vezető útról már kevesen tudnak. Szűk baráti társaságban alakult ki az a tradí­ ció, hogy csütörtökönként összegyűlve a Ho-ránszky utcában egy kis lélckmelegítő és hangszáljavító fogyasztása mellett beszél­ gessenek és dalolgassanak. Ebbe körbe tar­ tozott Boros Balázs (alias Boros professzor) és Horváth Gellért (alias Lila), akikben ké­ sőbb felébredt a felebaráti szeret, hogy az ilyen kellemes estéket még több emberrel kéne megosztani. A Pázmány Pódium kere­ tein belül próbálták intézményesíteni a nó­ taesteket, de a még kiforratlan koncepció miatt és a barátok kedvéért visszatért a régi kerékvágásba, s a társaság ahol éppen járt sa­ játszórakoztatására énekelgetett. Ilyen alka­ lom volt egy buli a Rádayban, ahol miután elment az áram Lila elkezdett dalolni a vak­ sötétben, s olyan jó hangulat kerekedett, hogy hajnalig nem ment haza senki. A 2002-es Balatonakalin rendezett gólyatá­ borban igen nagy sikere volt a nótázásnak, s tizenhatodik oldal így újra felmerült a gondolat, hogy szerve­ zett kereteken belül folytatódjon a mulat­ ság. Ráébredtek, hogy remek közösségko­ vácsoló alkalmak lennének ezek az esték, mikor mi, Pázmányos joghallgatók egymás közt baráti hangvételben elbeszélgethetünk, ismerkedhetünk, nótázhatunk. Először csak poénszinten kezdték egyetemként emleget­ ni a Vén Pipást, majd egyre inkább kirajzo­ lódott egy kép, ami már nem is tűnt olyan balgaságnak. így szeptemberben munkához láttak, s megszületett a Preambulum: „A Vén Pipás Tudományegyetem Sör, Bor, Rö­ vid tanszékét 2002. szeptember 1-jén alapí­ totta újjá az egyetem Egyetemi Tanácsa. Az egyetem célja, hogy a magyar és külföl­ di, valamint hazánk történelmét közvetle­ nül érintő bor, sör és rövid kultúrát, és szel­ lemiségét követve magas szakmai és erköl­ csi színvonalú képzést nyújtson a fiatalok számára, a magyar nemzet szolgálatára. 59 Szép lassan kezdett kialakulni az intézményi rendszer: a tanári gárda megszervezése; a ta­ lárok, a pecsét és az érmék beszerzése; a haligatói igazolvány, a felvételi éljárás megálmo­ dása; a hallgatók megfelelő tájékoztatása. Az eredeti baráti társaságból nem mindenki tá­ mogatta az ötletet, féltek, hogy az ily módon szervezett csütörtökök elvesztik varázsukat, de szerencsére egy szülinapi party során si­ került rendezni a nézeteltéréseket, mielőtt tönkre ment volna a barátság. Voltak még vi­ ták, de már csak a szervezést illetően, pl.: le­ gyen-e belépő, ha nincs miként oldják meg a finanszírozást. Az új javaslatot is fedezni kel­ lett valamiből, hisz megjelent az igény, hogy a viszonylag korán záró Vén Pipás után se szakadjanak szét az egybegyűltek, hanem in­ kább együtt folytassák a bulit. Volt hát három nagyszerű alkalom, mikor a Károli Pince adott otthont a nótának és a táncnak egyben. Az idei tanévben szintén a Horánszky utcá­ ban, de már a Stúdió kávézóban zajlottak az egyetemi gyűlések. Újra kezdődtek a íclvétclik, ajóízű beszélgetések^ s újra szálltak az éter­ be a jogászinduló dallamai a már állandó kísé­ rő zenekarral (Kardos István és társai). Ajókedv a régi, a társaság bővül, a cél megmaradt: az, hogy együtt jól érezzük magunkat, egyre több embert ismerjünk meg, barátokat szerez­ zünk és a Szentkirályi utcában is egymásra mosolyogjunk, ha találkozzunk. Hiszen „egy hivatás nagyság elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen iga­ zi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké.' Fügedi Zsófia �Mit ér ma egy jogi diploma? avagy sok az eszkimó, s kevés a fóka Ahogy az egyetemi hallgató egyre világosabban látja az alagút végén pisláko­ ló fényt, azaz egyre közelebb kerül ahhoz a naphoz, mikor jogi diplomát kap a kezébe, bizony fel kell tennie magának a kérdést: akkor most merre tovább? Szép-szép, hogy jogász lettem, de mikor lesz mindebből kenyér? Úgy gondo;lom, ezt a húsbavágó kérdést mihamarább fel kell tennünk magunknak, hiszén napjainkra a jogász-túlképzés országos jelenséggé vált. Idén szeptemberben került nyilvánosság­ ra az az adat, miszerint a felsőfokú vég­ zettségűek aránya a pályakezdő állásnél­ küliek körén belül 15%-ra emelkedett. Ilyen magas diplomás munkanélküliségre itthon még nem volt példa: tíz évvel ez­ előtt ez az arány még csupán 3% volt. Az ok természetesen a túlképzés, ami a fris­ sen végzett jogászokat és közgazdászokat érinti a legérzékenyebben. De, hogy csak a jogász szakmánál marad­ junk, a probléma forrása igen nyilvánva­ ló: az ország nyolc jogi karán évente kb. 3-3,5 ezer friss diplomás végez. Ilyen lét­ számot egyszerűen képtelenség elhelyez­ ni akkor, mikor az ország bíróságai, ügyészségei évente maximum száz új főt tudnak foglalkoztatni, a közjegyzőség ki­ halási alapon nyugszik, és vállalati jogta­ nácsosként is igen szűk körben lehet elhelyezkedni, - itt pályakezdőket nem is szívesen alkalmaznak -, tehát ezek a jogi szakirányultságok a felvetett problémára nem szolgálnak megnyugtató megoldás­ ként. így aztán marad az ügyvédi és a köz­ igazgatási pálya, amely szintén képtelen ennyi jogászt magába szívni. További ne­ hézséget jelent, hogy a közigazgatásban napjainkban több ezer fős létszámleépí­ tésben gondolkodnak, az ügyvédek pedig egyre inkább konkurenst látnak bennünk, mintsem segítségre szoruló pályakezdő kollégát. Tehát a piac kezd telítődni... Ajelenség okát a szakemberek az oktatási rendszer hiányosságaiban látják. A kilencvenes éveket megelőzően az egyetemek és főiskolák megszűrték a jelentkezőket, és alacsonyan tartották a felsőoktatásba bekerülők létszámát, ezáltal a jelenleginél jóval nagyobb értéke volt a munkaerő-pi- acon egy-egy diplomának. Természetesen önmagában véve egy nagyon helyes tö­ rekvésnek az eredménye az, hogy a jog­ hallgatók száma ugrásszerűen megnőtt a rendszerváltozást követően, de sajnos az elmúlt években nem tudatosult sem ben­ nünk fiatalokban, sem a karok létesítésé­ ért felelős vezetőkben, hogy ennyi jogász­ ra, ahányan végzünk az elkövetkezendő években Magyarországon, a szorosan vett jogi szakmában nincs szükség. Tehát a hallgatók számának megtöbbszörösödése az egyetemeken a diploma értékvesztésé­ hez vezetett. A fő probléma Mang Béla, az oktatási tár­ ca felsőoktatási helyettes államtitkára sze­ rint az, hogy nincs érdemi kapcsolat a képzési kínálat, és a munkaerőpiac között. A felvételi keretszámokat sokkal inkább a jelentkező diákok igényei, semmint a munkaerőpiac elvárásai határozzák meg. Mi, pályakezdő jogászok a nyugati típusú felsőoktatás hatására először a munkaerő­ piacon kerülünk versenyhelyzetbe, tehát nálunk az első szűrést nem az oktatási in­ tézmények, hanem a munkaadók végzik. A továbbtanulók pedig csak akkor szem­ besülnek azzal, hogy diplomájuk esetleg értéktelen, amikor már legalább öt évet belefektettek a megszerzésébe. Mi lehetne a megoldás? Biztos recept nincs, viszont az leszögezhető, hogy egy­ re inkább általános elvárás az napjaink­ ban, hogy a munkaerő-piacon korábban jól felhasználható diploma társuljon mi­ nimum két idegen nyelv tudásával, meg­ felelő szakmai gyakorlattal, számítógépes ismerettel, s nem utolsó sorban empati­ kus készséggel. Itt nálunk a karon- a ta- nárjaink többsége- köztük Bándi Gyula Dékán Úr is- a jog valamely szegmensé­ re való specializálódására hívja fel figyel­ münket. Azaz már itt az egyetemi évek alatt többet és részletesebben kell foglal­ koznunk egy-egy adott témával, mert így majd valószínűleg könnyebben fogunk tudni munkát találni. Ilyen szakterület lehet például a bankjog, a médiajog, a kereskedelmi jog, a környezetvédelmi jog, és még hosszan lehetne sorolni. Halustyik Anna Professzor Asszony egy szemináriumon azt tanácsolta, hogy 55',szerezzünk minél több papírt”, tehát a diplo­ ma megszerzése után se hagyjuk abba a tanulást, folyamatosan képezzük magun­ kat, legyünk szalgogászok, járjunk dokto­ ri képzésre stb. A Professzor Asszonynak bizonyára igaza van. de mi huszonéves fiatalok tizenegynéhány évnyi tanulás után valahogy nem így képzeltük el a jövőnket. Közülünk sokan nem azért igényelték például a diákhitelt, hogy modernebb te­ lefont vegyenek, vagy hogy abból (is) tud­ janak tankolni, hanem mert ténylegesen abból élnek, mert már nem tudnak, vagy nem kívánnak a szülői támogatásra tá­ maszkodni. Tehát sokak számára létkérdés az, hogy minél hamarább munkát tudjon találni képesítésének megfelelően, hiszen nem túl szerencsés az, ha az ember huszon­ évesen még mindig a szüleivel lakik, s az ő segítségükre szorul. Mivel a túlképzés folyamatos, és hatásai ma még be láthatatlanok, ezért a frissen diplomázottakra nehéz, míg a mostani hallgatókra még nehezebb idők várnak a jövőben. Egyre inkább bebizonyosodik az. amit Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke fogalmazott meg: „ha min­ den így marad, akkor néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz! 55 Szabó Viktor tizenhetedik oldal �Elsőéves előadó, kedd 20.15 (2. rész) Ritka pillanat, de mégis előfordul. Az elsőéves előadó kedden esténként zsú­ folásig tele van. Pál Ferenc atya 20.15.-kor színre lép. „Isten hozott Bennete­ ket!”. A hallgatók között sok nem katolikusyvagy nem is keresztény fiatal van. Nem hittanórán vagyunk... Pál Ferenc atya múltkori számunkban életéről, hivatásáról vallott. Most főként a kedd esti egyetemi ,;találkozások” fejlődés­ történetéről kérdeztük. " - Hermán Hessét, Hamvas Bélát, Doszto­ jevszkijt sokszor idézed az egyetemi előadáso­ kon is keddenként. Hogy kerültél az ifjúsággal ilyen szoros kapcsolatba? Mikor indultak ezek az előadások? Hogyan születtek meg ezek a fó­ rumok vagy minek mondanád egyáltalán eze­ ket a kedd esti találkozásokat? Katekézisnak, hittannak, vagy előadásnak? Hogyan fogal­ maznád meg a lényegét? — Legszívesebben nem mondanák rá sem­ mit. Tetszik, amit mondasz, hogy „kedd es­ ti találkozások”. Ez jól hangzik, ebbe bele férhet az, amiről itt szó van, amiről igazá­ ból nem tudom, hogy mi, és félnék is vala­ milyen szóba, vagy keretbe gyömöszölni. Nem is szeretném, ha ez pusztán csak elő­ adás lenne. Furcsán hangzik nekem, hogy azt mondod, hogy a „fiatalokkal való kap­ csolatom”. Én sosem felejtettem el azt, hogy milyen fiatalnak lenni. A lelkemnek van egy olyan része, ami sosem lesz öreg. Meg talán sose volt más csak fiatal. Szóval különösebben nekem nem kellett mit ten­ ni, hogy ez a kapcsolat megmaradjon. In­ kább nem elfelejteni, hogy ki is vagyok. Hogy fiatal vagyok, mégha most már kö­ zépkorúnak számítok is. Ha hetven-nyolcvan éves emberekkel beszélgetek ők is azt mondják, hogy furcsa nekik mindig, ha a tükörbe néznek. Van bennünk valami kor­ talan, valami időtlen. Nem biztos, hogy ép­ pen fiatal, de fiatalos. Valahogy amiatt, hogy kortalan, hogy nem öregszik meg. Ez a va­ lami bennem van. Ezt nem is tudom, meg nem is akarom elfelejteni. Amivel inkább dolgom van, hogy azért most már 37 éve­ sen nem biztos, hogy én értek egy 17 éves fiatalt. Ahhoz nekem hallgatnom kell őt, meg figyelni, tapasztalni. Nem akarom el­ dönteni, hogy milyen egy tizenhét éves fi­ atal. Azt gondolom, hogy sok szempontból fogalmam sincs. Szeretném őt megismer­ ni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen és ez már kialakít egy kapcsolatot köztünk. De ezt el­ tudnám mondani a ti korosztályotokra is. Én nem tudom, hogy ti hogy éltek, fogal­ tizennyolcadik oldal I— -4 i mám sincs, de ezért nagyon kíváncsi va­ gyok. Ezért egy csomó mindent megtanu­ lok tőletek. - És maguk az előadások, találkozások mikor kezdődtek és hol? Rögtön a Pázmányon? - Nem. Egy sajátos története van ezeknek a kedd esti találkozásoknak. Mert a terézvárosi négy év káplánságból született az, hogy ott az első ifi hittanon tizenheten voltunk. Négy év után, amikor eljöttem, ott voltak kétszázan. Ezzel a majd kétszáz emberrel ös­ szeültünk nyáron, amikor engem Rákoske­ resztúrra helyeztek. Elkezdtünk arról be­ szélgetni, hogy mit és hogyan lehetne és kel­ lene folytatni abból, ami elkezdődött Teréz­ városban. Nagyon kértem őket, hogy ne jöj­ jenek utánam, mert hogy minden erőmmel azon voltam, hogy ott egy közösség alakul­ jon ki, ne pedig pap függő történet legyen, és ők ezt elfogadták, értették is, hisz négy évig ebben a gondolatban voltunk. Tehát ők azt mondták, hogy érgük Feri, nem megyünk utánad. De akkor én meg hetenként tartsak nekik valahol valamilyen előadást, ahol vala­ mi azért mégis csak „tovább tud menni” és ami őket adott esetben megerősíti, hogy a közösségben tovább maradjanak, ott megta­ lálják a saját feladatukat. Én ez ellen nagyon berzenkedtem! Azt gondoltam - ezért sem szeretem ezt a szót, „előadás” -, hogy a ke­ reszténység nem előadás kérdése, a keresz­ ténységet nem lehet előadni. Ha valaki a ke­ reszténységet előadja, akkor már eleve nem tudom, hogy micsoda az, amit ő ott előad. Úgy láttam ez a műfaj, valahogy nehezen össze a kereszténységei. Egé­ szen más helyzet, amikor én egy közösség papjaként a közösség tagjainak beszélek vala­ miről, mint nem a közösség papjaként, akár­ honnan jövő embereknek beszélek valami­ ről. Emiatt nekem ez nem tetszett. De sze­ rettük egymást anynyira, hogy tettem egy kísérletet. Egyszerűen csak azt hiszem, hogy komolyan vettem a kérésüket. Valaki azt mondta, hogy neki van kapcsolata a XI. ke­ rületi MDF székházzal; és akkor azt kibérel­ tük. Akkor úgy voltunk ott egy évet, hogy minden negyedik alkalom után fizetni kel­ lett azért, hogy kifizethessük a terembért. Kezdtünk szeptemberben százan, és lettünk háromnegyed év után kétszázan. Ezek az es­ ték teljesen nyitottak voltak, oda bárkijöhe­ tett, és azt a termet akkor mi kinőttük. Kí­ nomban fölhívtam Várnai Péter atyát, akivel évfolyamtársak voltunk a szemináriumban. Es akkor mondtam neki, hogy mi itt va­ gyunk kétszázan, de nincsen helyünk. Ak­ kor ő mondta, hogy ajogi karon most éppen nincsen egyetemi lelkész és jöhetnénk ide, de akkor én tegyem magam nyitottá ajogi karosok számára. Mondom jó, ha ez azt je­ lenti, hogy én engem ők elérhetnek, és talál­ kozhatunk, és bárki beülhet ezekre a találko­ zásokra, akkor nagyon szívesen. Ekkor ő azt mondta, hogyjó. Szóval így kerültünk oda a jogi karra. - És „lészen” 500... - Hát igen, szerintem úgy 400-450-en le­ hetünk. - Az előadások témáit hogyan válogatod ki, amikor előre megtervezed - gondolom - nyá­ ron, hogy miről fogsz beszélni? - Szeretnék a hitről beszélni, ill. arról. hogy hogyan tudjuk az Isten-kapcsolatunkat itt Pesten, vagy Budán, Budapes­ ten vagy vidéken, ebben a szűkebb vilá­ gunkban megélni. Amiről nagyon sajátos, és nagyon hasonló élményeink, vagy ta­ pasztalataink vannak. Tulajdonképpen én talán csak annyit szeretnék, hogy ott a ti közreműködésetekkel, az együttes jelen­ létünkben „történjen valami”. Eltöpren- �geni azon, hogy lehet gazdaggá tennünk az Istennel való kapcsolatunkat. Termé­ szetesen szedem elő azért a különböző té­ mákat. Jó, hogy ha van valamilyen anyag a kezünkben. De valójában azt másodla­ gosnak tekintem. - Idén mi ez a vezérfonál, ez a „másodlagosáp” sag ’y? - Több éven keresztül beszéltünk arról, hogy a hit hogy írható le, milyen összete­ vői vannak. Hogyha a hitet egy jelenség­ nek tekintem, ami minden emberre jel­ lemző, akkor a hitnek milyen összefüggé­ sei vannak a gondolkozásmódunkkal, a racionalitással, az érzéseinkkel, az érzel­ meinkkel? Milyen összefüggései vannak a hitnek a tapasztalással, az észleléssel, az érzékeléssel? A hitnek milyen összefüg­ gései vannak az akarattal, a döntéseinkkel, az életformánkkal? Erről beszélgettünk sok éven keresztül. Aztán ezek, amikor összeállnak egy rendszerré, akkor annak a rendszernek milyen sajátosságai vannak? Ha a hitről úgy beszélünk, mint egy fo­ lyamatról, akkor ennek a folyamatnak mi­ lyen sajátosságai vannak? Az erkölcs és a hit milyen viszonyban áll egymással? Ezekről beszéltünk két-három évig, most pedig eljutottunk oda, hogy hogyan tud­ nánk a hitünket elmélyíteni. Hogyan tud­ juk azt személyessé tenni? Hogyan tud a hit bennünk elevenné válni? Ez most nem annyira a jelenségnek a leírása, ha­ nem inkább annak a gyakorlati megköze­ lítése, hogy, ha már van valamilyen hi­ tünk, akkor azt hogyan lehet megerősíte­ ni, elmélyíteni, gazdagítani? - Mit gondolsz, ha kicsinek bizonyul ez a te­ rem mi lesz? Van valamilyen vészforgatóköny­ ved, erre az esetre? -A teljes tanácstalanság állapotában vagyok ezzel kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy hova mehetnénk. Jól érzem itt magam, meg úgy látom, hogy jól vagyunk itt, jó helyünk van. Másfelől pedig azt látom, hogy tényleg olyan sokan vagyunk már, hogy kinőttük ezt a termet, ami a befogadásnak, az ott lét­ nek a rovására kezd válni. Vannak olyanok, akik belépnek, szívesen maradnának, de már annyira nem tudnak hol lenni, hogy inkább hazamennek. De hogy hova lehetne tovább menni, azt nem tudom. - Az imádság milyen szerepet játszik a min­ dennapi életedben? Mondjuk a szentmise, a gyóntatás, magának a papi munkának a köz­ ponti elemei... - Ilyen szempontból nem szűntem meg nagyon örülni annak, sőt élvezni azt hogy pap vagyok. Beleértve a gyóntatást, a vasár­ napi szentmisét, a legklasszikusabb papi dolgokat. Ezeket kifejezetten szeretem csi­ nálni. Nekem a vasárnapi mise az kihívás. - Hogy érted ezt? - Képtelen lennék rutinból misézni, vagy előszedni valami régi beszédet. Vagy valakinek a gondolatait szolgai mó­ don elmondani nyolc percben, és túl lenni rajta. Egyszerűen rosszul lennék már a gondolatától is, hogy valami ilyes­ mit kövessek el. - Szóval sokat készülsz a vasárnapi prédikáci­ óra? - Több órát készülök, ami nem tudom, hogy sok-e. Fél nappal kezdtem. Most már egy pár óra alatt kész vagyok. De, hogy ez sok-e vagy kevés, azt nem tudom. Azt gondolom, hogy vasárnap fontos, hogy történjen valami velünk, meg bennünk, meg köztünk és az Isten között. Valami, amire este az ágyamban azt mondhatom, hogy ma volt egy komoly találkozásom Va­ lakivel. Ezért nekem ezek nagyon fontos dolgok. A gyóntatás is nagyon fontos. Az imádság is nagyon fontos. Ezeknek a sze­ mélyesjellege. Vagy az, hogy abban az tör­ ténjen, ami az Isten szándékának megfele­ lő. Ez is egy nagy kihívás. Hogy ne az tör­ ténjen, ami az én szándékomnak, vagy az én elgondolásomnak megfelelő. És ezt so­ sem adják olcsón. Nekem legalábbis nem. Nem kapom ingyen. Mindig, minden nap - ezért is jó szó a kihívás - meg kell küz­ denem ezért. Vagy a magam izzadságával jön az csak ki. - Mondtad, hogy sokat jártál külföldön, itthon plébániákon. Összehasonlítva a tapasztalatai­ dat, hogyan látod a hazai egyház, a plébániák életét? Mik azok a fő problémák, vagy gondok, amik ott kint nincsenek, de itt vannak és vi­ szont? Milyen szerinted a Magyar Egyház jö­ vője? Kicsit általános a kérdés, de talán érthe­ tő. Szóval milyen irányba haladunk, mint Egyház, mint közösség? - Nagyon sokfelé látok jó kezdeménye­ zéseket. Sőt olyan jó folyamatokat, amik már ki is nőtték a kezdeményezés szint­ jét. Ahol élő, eleven közösségek vannak. Nyilván annak nyomán, hogy élő, eleven Isten-kapcsolatú papok, meg világi em­ berek, laikusok vannak. És abból lesz va­ lami. Nem gondolom, hogy különöseb­ ben aggódni kéne a Magyar Egyház jö­ vőjéért. Mert ennél sokkal jobb dolgot is csinálhatunk, minthogy aggódjunk a Magyar Egyház jövőjéért. Mondjuk, rögtön neki lehet állni valamit csinálni. Akkor nem azzal töltöm az időmet, hogy valamiért aggódom. Ezt tehát én sokkal egyszerűbben látom. Persze, föl kell tár­ ni az okokat, a tendenciákat, mi miért van, mit rontottunk el, mi a jó irány. Per­ sze, erre időt kell szánni. De a lényeg azt hiszem, hogy azon van, hogy csináljunk valamit, ami az Isten tervébe, az Isten or­ szágába beleillik. Aztán azon csiszoljunk, finomítsunk, ami így szépen, lassan megteremti a jövőt. Ha az Isten az egy­ házban jelen van és mi vagyunk az egy­ ház, akkor csináljuk a dolgunkat és lesz egyház, és kész. Kifejezetten értelmetlennek tartom a panaszkodást, a hujjogást, a nem tudom én micsodát. Ennél sokkal értékesebb a mi időnk, minthogy ilyesmivel foglalkozzunk! - Mi a legnagyobb örömöd a saját ténykedé­ sedben? Másrészt: Jézus mit mondana arról, hogy mi az O legnagyobb öröme a te papi mű­ ködésedben? — Hűha.... Talán a legnagyobb örömet az jelenti nekem, amikor, ...nem az. amikor,.. .talán nem is az, amikor sikerül közvetítenem valamit Isten szeretetéből, vagy a jelenlétéből, hanem amikor én már nem is vagyok, nem is vagyok ott. Szóval, amikor megszűnők lenni. Ami­ kor már úgy tudok valamit közvetíteni, hogy az én szerepem, vagy jelenlétem egyszerűen el is tűnik ott. Már nem szá­ mít. Amikor valakinek az én jelenlétem­ ben lesz egy Istennel való találkozása. Amihez én már tulajdonképpen nem is kellek. Amiből szépen lassan elhúzódha­ tok. No egy ilyesmit megélni, talán az a legnagyobb öröm énnekem. -És a kérdés másik fele? - Jézus mit mondana, mi a legnagyobb öröme az én papi működésemben? Azt képzelem - mert hát ezt nem tudhatom, de azt képzelem -, hogy az, amikor mondjuk egy beszélgetés után, vagy egy gyóntatás után, vagy akárcsak néhány mondat után Jézus odalép mellém, meg­ veregeti a vállam, és azt mondja, hogy J5,valahogy én is így csináltam volna. Na, egy kicsit jobban, de ez se volt rossz! Szóval ezek a pillanatok... - Sok ilyen pillanat van? - Van, vannak ilyen pillanatok. Hogy soke? Ezt nem is tudom; de vannak, vannak ilyen pillanatok... - Köszönöm a beszélgetést! Németh Ádám tizenkilencedik oldal �sportélet karunkon Az idei tanévtől kezdve már nemcsak szellemünket, de testünket is rendsze­ res edzés alá vetjük. A Testnevelési Csoport vezetőjét, Draskóczy Imrét kér­ deztem hogyan alakult ez az elmúlt félévben. - Miként zajlott a jelentkezés, voltak-e gondok a határidő betartatásával? - Mivel nagyon új ez az egész, a hallgatók körében sem volt elterjedt. Mi megtettünk mindent: hirdető táblákon. Interneten rajta volt. Úgy érzem nem is volt vele problé­ ma, a hallgatók közel kilencven százaléka időben regisztráltatta magát. A maradék valóban próbált kicsúszni a kezünk közül, s mi azért harcoltunk olyan lelkiismerete­ sen, mert nem szerettük volna, hogy ebből félévkor problémája legyen a hallgatónak. Több időpontot is megadtunk, ebből az első október 15. volt, eddig kellett min­ denféle választást leadni a Testnevelési Csoportnak. Már előtte is elkezdődtek a foglalkozások, de addig lehetett változtat­ ni. November 12-ig adtuk meg a határidőt azoknak, akik valamilyen okból végleg ki­ csúsztak. Ez olyan harminc-negyven fő el­ sős és másodikos évfolyamon egyaránt. Közülük már többen rendezték soraikat. Való igaz van még pár hallgatóval lezárat­ lan ügyünk, de ez bármely tanszékkel elő­ fordulhat. - Milyen a statisztika: hányán jöttek orvosi papírokkal vagy igazolással, hogy máshol sportolnak? - Először annyit hadd jegyezzek meg, hogy már több éve itt van a Testnevelési Csoport, s aki szeret sportolni, az eddig is szívesen lejárt ide. Van most egy rész, akik szeretnének kibújni ez alól. A másik, amit megemlítenék, hogy van egy szabályzat, ami kiadásra került, melyben tisztáztuk a feltételeket. A kérdésre pedig a válasz az, hogy van egy jelentős hányad, aki az orvo­ si igazoláshoz fordult, ez közel harminc százaléka a hallgatóknak. - Ezek tényleges orvosi problémák vol­ tak vagy inkább kiskapuk? - Amikor valaki csecsemőorvostól hozott igazolást, akkor az kicsit elgondolkoztató volt, de a többség természetesen nem ilyen. Éppen azért ragaszkodtunk a rend­ szeres sport bevezetéséhez, hogy egészsé­ gesebbek legyenek a fiatalok. Egy katonai behívónál is ilyenek az arányok, ezzel szembe kell nézni, s ha lehet, javítani raj­ ta. - Mennyien sportolnak az egyetem fala­ in kívül? - Mi igazából az úszást próbáltuk előny­ ben részesíteni. Erre nem tudtunk lehető­ séget biztosítani, de vannak olyan előrelé­ pések, hogy az ELTE-vel kötnénk megál­ lapodást az uszoda használatára. így jóval egységesebb lehetne, könnyebben ellen­ őrizhetővé válna, hisz igen nagy munkát ró rám ennek betartatása. - Melyik volt a legnépszerűbb a felkí­ nált lehetőségek közül? - Nem teljesen vártam ezt a végered­ ményt, de a tánc. Sokan jelentkeztek nép­ táncra és a gólyabáli nyitótáncra egyaránt. Aminek nagyon örülök, hogy ezzel igen jó közösségi élet valósul meg. - Mivel ilyen nagy sikernek örvend, nem tervezik-e más fajta táncoktatás bevezetését? - Természetesen szeretnénk bővíteni, de helyhiánnyal küszködünk. A gólyabálra való felkészülés az elsős előadóban folyt, ilyen pótmegoldásokhoz kell fordulnunk. - A 26-os épület III. emeletén található tornatermet, mely alkalmas lenne lab­ darúgásra és kosárlabdára, mikor lehet használatba venni? - A tetőszerkezet renová­ lása már megtörtént, a belső felújítás várat még magára, de nyugodt szív­ vel mondhatom, hogy az egyetem vezetősége min­ dent megtesz ennek ér­ dekében. Konkrét idő­ pontot nem tudok mon­ dani. Addig is biztosí­ tunk helyet a tömeg­ sportnak az Orczy kert­ ben, s két másik termet bériünk a női és férfi ko­ sárlabdának. - Hat-e a versenyeken való részvételre, hogy bevezették a kötelező testnevelést? - Valamelyest hat, de döntően azért nem vál­ toztatja meg, mert aki akart, eddig is megtalálta a módját, A mi kezdemé­ nyezésünk fő célja, hogy mozogjanak a hallgatók legalább heti egy alka­ lommal. Tény, hogy az ökölvívással, a tornával. a judoval bővült ez a kör. A Magyar Egye­ temi és Főiskolai Sportszövetség tagjaként egyetemünk az ő általuk felsorolt sport­ ágaknak és iránymutató elveknek, ver­ senykiírásoknak próbál megfelelni. Ez egyrészt infrastruktúra kérdése, másrészt szeretném, ha összhang alakulna ki a többi karral. Gondolok itt arra, hogy Piliscsaba rendelkezik szabadtéri lehetőségekkel, mi pedig tornatermekkel, így egy jól koordi­ nált, összehangolt munkával egymást ki­ egészíthetjük. Amiket még szeretnék, ha rendszeressé válnának, az a fittségi felmé­ rések és a kirándulások, melyek szintén beszámíthatóak az óraszámba. - Még egy kérdésem lenne: milyen öszszegből gazdálkodik a Testnevelési Cso­ port? - A kötelező testnevelést az egyetem biz­ tosítja, így az térítésmentes. A nevezési dí­ jakat, az edzések pótlását és a felsőbb­ évesek sportolási lehetőségeit a Hallgatói Önkormányzat által megszavazott keret­ ből kell fedeznünk. Erre minden évben készítünk egy pontos költségvetést, amit benyújtunk a Gazdasági Bizottságnak. Idén 1,7 millió forintot kaptunk. Fügedi Zsófia � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 8. szám 2003. december 11. Abstract A summary of the resource. Tartalom A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 Hírek A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon Pázmányos áldozat Irakban Régi jó táblabírák Deák Ferenc-emlékülés Megalakult a Lippay György Kör Lippay Györgyről Az Aranybulla rejtélye Körkérdés az egyetemről Könyvtárunkba látogattunk Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. Azok a boldog szép napok 5. A Kultúr-Közélet Társaságról Gyűlöletbeszéd és jog Amnézia „Akinek nótája nincsen...” Mit ér ma egy jogi diploma? Elsőéves előadó, kedd 20.15 Sportélet karunkon Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. december 11 Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2448kb+5655kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_8_20031211 Relation A related resource T00059 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_8_20031211 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/08a4a9821852da139afd01920674ad6e.jpg 4c301a06576ee8d64091caef61f25a4a https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c462807fff1a7dc6a29f38c05ea27072.pdf 2cdb9e224690b70cc5ab933590864fc6 PDF Text Text PPKE tteUt VI 7^OO513-2.O VL évfolyam, 7. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: wwiv.jak.ppke. hu/itelet 2003. november 20. �1 „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Deák Ferenc öröksége IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem „A hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása. ” A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Követve a napi politikai eseményeket, a Deák-emlékévről inkább különböző botrá­ nyok kapcsán, és nem a valódi emlékezés okán hallhattunk. Sajnálatos tény ez akkor, amikor valójában Deák születésének kétszázadik évfordulóját, és őt magát ünnepeljük. Tetteiért, gondolkodásáért, életművéért, s azért, amit a hazáért tett. Személyét, nevét sokszor méltatlanul használják olyanok, akik erre nem érdemesek, s az egész ünneplés mintha kezdené elveszíteni igazi tartalmát, s így válik „kampányszagúvá” szép lassan. („Merészség a politikában csak akkor van helyén, midőn tetemes erőre támaszkodik, enélkül mindig kocka, mely többnyire vakra fordul.” - Deák.) Az ítélet hasábjain megpróbálunk méltóképpen emlékezni Deák Ferencre, remélve, hogy a „haza bölcsének” máig is érvényes szavai így so­ kakhoz eljutnak. Persze nem csak az ítéletben emlékezünk Deák­ ra. A Lippay György-kör és a HŐK szervezésében Deák Ferenc emlékülés kerül megrendezésre, amelyen többek között Karunk neves oktatói is részt vesznek majd (lásd 24. oldal). Szeretettel vá­ runk mindenkit! Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Emléktábla gróf Tisza Istvánnak 3 Elvárások újratöltve 14 Master képzés a Pázmányon 3 Azok a boldog szép napok 4. 15 Új irodalmi kávéház nyílt 3 Tanulj és bulizz az ELSA-val! 16 Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak 3 Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán 16 Méltatlan támadás? Az! 4 Filmajánló 16 Az Index cikke 5 Érdekes bírósági esetek 17 Dr. Bándi Gyula dékán válasza 5 Lehetséges nemzedék 18 Parázs a hamu alatt 6 5J »•,Ki voltunk éhezve a sikerre’ 20 Elsőéves előadó, kedd, 20.15 8 Gondolatok a pultnál 21 Valami Amerika 10 15 éve szolgálunk és védünk 22 Ady Endre: A halottak visszatérnek 11 A polgári igazságszolgáltatás európai napja 22 Pázmányosok a jog útvesztőjében 2. 12 Krakkó és környéke dióhéjban 23 e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �Emléktábla gróf Tisza Istvánnak Október 31-én, meggyilkolásának 85. év­ fordulóján felavatták gróf Tisza István, két­ szeres magyar miniszterelnök emléktáblá­ ját a budapesti Hermina út 45. szám alatt található villa falán, melyben merénylői megölték. Akár megdöbbentőnek is nevez­ hetnénk, hogy 13 évet kellett várni erre a pillanatra, de azt mindenképpen jelzi, hogy Tisza személye még nem került „helyére'95 a társadalom tudatában és talán a tudomány­ ban sem. Az ünnepség szervezői a Tisza István Baráti Társaság és a zuglói Fidelitas voltak. Idézzük meg a miniszterelnök em­ lékét egy gondolatával! „A keresztény fel­ fogásnak és világnézetnek kell megvédel­ meznie az emberiséget egy másik nagy ve­ szélytől: a modern álkultúra és annak min­ den fattyúhajtása ellen, hogy az emberi ész segítségével fejtsünk meg minden tüne­ ményt, hogy kigúnyoljunk és eldobjunk magunktól mindent, amit gyarló dialekti­ kánk eszközeivel meg nem fejthetünk. hogy fellázadjunk az erkölcs azon örök igazságai ellen, melyek több-kevesebb sár­ ral keverve, be vannak oltva minden ember leikébe. Ez az emberiség dekadens idősza­ kait jellemző morális anarchiának szánal­ mas martalékává teszi az emberiséget. A pusztulás, züllés ez útján fel kell tartanunk az emberiséget, nem az emberi tekintély, de az igazság és az igaz tudás fegyverével. Az igazi tudással, mely beigazolja azt, hogy a mi elménk nyomorúságos, gyenge eszköz arra, hogy azzal az élet nagy problémáit megfejthessük, hogy a dolgok mélyére ha­ toló minden törekvés az emberi ész végha­ tárához jut, hogy üres fantazmagória, tudákos mezbe öltöztetett dajkamese az úgyne­ vezett bölcsészet minden világnézete, hogy a magára hagyott emberi ész reménytele­ nül útvesztőbe visz, melyből csak a lel­ kűnkbe oltott örök erkölcsi igazságok belső sugallata vezethet az erőt, békét, nyugalmat adó világnézet biztos révpartjára. 95 j Master képzés a Pázmányon ,Az egyetlen öröm a világon hozzákezdeni valamihez'^ (Cesare Pavese) 39 Az egyetemek feladata nemcsak az alap­ képzés biztosítása, hanem - amennyiben igazi szellemi műhellyé kíván válni - ma­ gasabb szintű elméleti és gyakorlati isme­ retek nyújtása is. Ennek a feladatának kí­ vánt eleget tenni a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem, amikor 2003-ban a milánói Università Cattolica del Sacro Guore-val közösen megalapította az Olasz Egye­ temközi Posztgraduális Központot (Centro Inter-universitario Postgraduale Italiano). A Központ azzal a céllal szüle­ tett, hogy előmozdítsa a Magyarország és Olaszország, illetve a közép-kelet-európai országok közötti tudományos és kulturális kapcsolatokat. A Központ elsősorban posztgraduális kurzusokon keresztül nyújt képzést, így főleg Master és Phd fokozatok elérését kívánja lehetővé tenni az olaszországi egyetemekkel együttműködve. Az első posztgarduális képzés Master in European Studies and Global Affairs címmel 2004 februárjában indul. Az an­ gol nyelvű képzésre elsősorban olyan magyar és külföldi fiatal diplomások je­ lentkezését várjuk, akik érdeklődnek a nemzetközi és az európai kapcsolatok kérdései és problémái iránt, és akik felis­ merik annak jelentőségét, hogy ezen is­ meretek megszerzése elengedhetetlen egy bővülő Európában és egy globalizáló­ dó világban. A program célja, hogy átfogó képzést nyújtson a közgazdaságtan, a politológia és a jog különböző területein. Az elmé­ leti és gyakorlati tudás, amelyre a hallga­ tók a képzés során szert tesznek, felké­ szíti őket arra, hogy választ találjanak az új nemzetközi rend kihívásaira és könynyebben érvényesüljenek az átalaku­ lóban lévő világban. A Központ az oktatás hatékonysága érde­ kében kis létszámú évfolyamokat indít. A Master képzés tanári kara nemzetközi­ leg elismert külföldi szakemberekből áll, akik a világ minden táján tanítanak. A 10 hónapos képzés végén a hallgatók a magyar állam által is elismert olasz diplo­ mát kapnak, amelyet a milánói Università Cattolica del Sacro Cuore állít ki. A Központ tervei között szerepel 2004 ta­ vaszán egyetemi felvételi előkészítő indí­ tása; illetve a későbbiekben a kommuniká­ ció, a ius comune és a nemzetközi jog té­ májában olasz, illetve angol nyelvű képzé­ sek biztosítása. www.centro.ppkc.hu info@centro.ppkc.hu Gyurcsán Judit Gróf Tisza István miniszterelnök (balról) és Batthyány Kázmér beszélgetnek a lóversenytéren 1904 Új irodalmi kávéház nyílt 2003. szeptember 11-én, a belvárosban meg­ nyílt az Arcvonal Irodalmi Kávézó, Masszi & Püski Könyvesház. Az új kulturális központ megnyitóján Orbán Viktor volt miniszterel­ nök mondott beszédet. Az érdeklődőket sok program várja, (a kávézó vendége volt többek között Dörner György, Nemeskürty István, Bolberitz Pál, Eperjes Károly, Für Lajos, Csermely Péter, Tamás Er­ vin és még sokan mások) szinte minden este. Nov. 21. péntek- 18 h: Vendégünk:Pongrácz Gergely; Nov. 24. hétfő - 18 h: Jókai Annát köszöntjük születésnapján; Nov. 25. kedd 18 h Pokomi Zoltán; Nov 27. csütörtök: 18 h: Seszták Ágnes és vendége; Nov. 28. péntek: filmvetítés: Aki magyar velünk tart Sára Sándor születésnapja Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak Nagy örömmel tudatjuk, hogy Dr. Zlinszky János, Karunk alapító dékánja ko­ moly elismerésben részesült. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács idén neki adományozta a „Pro Scientia Honoris Causa” érmet, amely az oktatásban, után­ pótlás-nevelésben kifejtett munkájáért, ki­ magasló közéleti szerepvállalásért, tudomá­ nyos tevékenységért adható. A díjat két­ évente mindössze 3-3 díjazott kapja meg. A Professzor Úr november 3-án vette át az érmet a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Szívből gratulálunk! harmadik oldal �.. fi ■ ■ 'Xai. & Méltatlan támadás? Az! Nem dicsőségért, nem tisztességért, „nem, hogy a világnak ütnék vele; cégért”, ha­ nem abban a meggyőződésben, hogy jó ügyet szolgálok, az iQúságot^ az egyháza­ mat és a hazát, vállaltam el egykor a PPKE JAK szervezését. Amit vállaltam, tisz­ tességgel, a magam szigorú mértéke szerinti becsülettel, magamnak, magam köréneksoha nem kedvezve, hanem magamtól, munkatársaimtól inkább többet kö­ vetelve, tettem, amit tettem. E munkám körében nem jelentéktelen eredmény­ nek tartom, hogy sikerült - ahogy Miskolcon is - a magam tárgyának oktatását magam nevelte, igényes és alkalmas utódok kezébe letenni. . Fájdalmasan érintett ezért, mikor leg­ utóbb kezembe jutott az Index október 22-i számában megjelent „információ”, mely szerint dr. Nadja El Beheiri, utó­ dom a római jogi tanszék vezetésében, honosított diploma nélkül, magyarán az előírt minimális előfeltételek híján lett tanszékvezető egyetemi docens. „A Kar oktatói között is hosszú ideje ismert, hogy a fiatal jogásznő a szükséges papírok nélkül került rangos egyetemi pozícióba. Nyílt titok, hogy nincs honosított diplo­ mája” - így a hír. Nadja El Beheiri a kar alapításakor jelent­ kezett nálam, egy miskolci, szintén fiata­ lon tudományos minősítést szerzett, ak­ kor külföldön kutató, tanítványom bízta­ tására, mert római közjoggal akart foglal­ kozni, s erre kevés oktató mellett lett vol­ na lehetősége. Általam jól ismert és jó in­ formációkat adó osztrák kollégák mellett dolgozott előzőleg, jogi diplomáját, vala­ mint a magyar tudományos minősítéssel egyenértékű magiszteri fokozatát Ausztri­ ában szerezte. Mindkettő egyenértékűsé­ gét elismerte az Oktatási Minisztérium Aequivalencia bizottsága. Jogi szakképesí­ tésre (ügyvédi vagy bírói vizsgára) az egyetemi oktatásban nincs szükség, csak tudományos minősítésre. Osztrák ösztöndíjasként került hozzánk, római közjoggal foglalkozott kutatóként, közben római jogot és osztrák jogot, va­ lamint német jogi szaknyelvet oktatott a tanszék keretében, és buzgón tanult ma­ gyarul. Mikor ösztöndíja lejárt, hatósági engedéllyel szaknyelvi lektorként alkal­ mazta az egyetem. Aztán megszerezte a magyarországi letelepedési engedélyt, így külön munkavállalási engedélyre ad­ junktusi kinevezéséhez már nem volt szüksége. Egyre inkább elsajátította a magyar nyelvet is, rendszeresen hallgatta előadásaimat, vett rész szemináriumi negyedik oldal munkánkban, és folytatta saját forrásta­ nulmányait, egyéni kutatását, a római köztársaság közjogának érdekes részét képező cenzori joggyakorlattal kapcso­ latban. 1995-től néhány évig lektorként működött, 1999-ben megkapta a végle­ ges letelepedési engedélyt, honosították diplomáját és tudományos fokozatát, s így rendes oktatói státusba került, előbb mint adjunktus. Elvégezte a római jogi szaktanfolyamot a római egyetemen, a Corso di perfezionamento di diritto Romano kurzusát, részt vett és ered­ ménnyel szerepelt több nemzetközi ren­ dezvényen, német, francia és olasz nyelvterületen. Sikerrel és lelkesen vett részt az oktatói munkában is, szívesen foglalkozott a hallgatókkal, és jó kapcso­ latot épített ki a munkatársakkal. 2000ben fejezte be könyvét a cenzori jogról, amely kiadásra vár, bizonyságát adva ez­ zel annak, hogy nem csak általában a jog tudományos munkálására rendelkezik képességgel, de a római jog sajátos terü­ letén is képes tudományosan értékelhe­ tő, egyéni kutatási teljesítményre. E könyv mindenben megüti a PhD foko­ zathoz megkívánt munkák mértékét, azonban ezzel kapcsolatos formális eljá­ rásra, a honosítás megtörténte után, nem volt szükség. Mindezek után tettem, mint intézetve­ zető, előterjesztést arra, hogy még aktív jelenlétem alatt a római jogi tanszéken Nadja El Beheiri docensi státust nyerjen, és megkapja a tanszék vezetését, az álta­ lam vezetett intézetben. Ennek három éve. Sem a Kari Tanácsban, ahol az elő­ terjesztés történt, sem azon kívül, egyet­ len oktatótársam sem kérdőjelezte meg döntésemet, mindez ideig szembe senki sem támasztott kétséget utódom alkal­ massága, vagy az előterjesztés jogossága vonatkozásában. Az előterjesztésért, természetesen, teljes erkölcsi és tudományos felelősséget válla­ lok. A tudományos alkalmasság kérdésé­ ben egyébként, alkotmányunk szerint, ki­ zárólag a tudomány művelői illetékesek állást foglalni. E vonatkozásban, a római jog területén, legfeljebb az azt művelők körében lehetne döntésem vitatható, ám erre sem akadt mind ez ideig példa. A jo­ gi előfeltételek meglétéért, mint intézet­ vezető, ugyancsak felelősséggel tartozom. Az esetleges kételkedők, a „nyílt titok is­ merői” fordulhattak volna hozzám, mint illetékeshez. Ha már nem tisztelnek meg bizalmukkal annak ismeretében, hogy a Kar tudományos színvonala tekintetében igényes és kényes vagyok, megtisztelhet­ tek volna tájékozódás iránti vágyukkal, hiszen az előterjesztésnek az ellenkező bebizonyításáig kijár a jogosság vélelme. Tőlem pedig, eléggé köztudott, lehetett és lehet kérdezni. Nem ezt tették, akik a hírért felelnek. Nem is tették azalatt, „bár hosszú ideje is­ mert”, amíg dékán, majd intézetvezető voltam. Csak most, aktív kari tagságom megszűnte után kerül elő ez a híresztelés, (megfejelve a véleményt azzal, hogy hi­ szen a távoktatást sem akkreditálták a PPKE JÁK-on, ilyen már ez a Kar!) hogy aláássa a Kar színvonalának képét, aláássa az én tisztességemet és szakmai tekinté­ lyemet, és beletaposson egy ígéretes fiatal kolléga becsületébe! Szomorú számomra, hogy a Pázmány egyetemen egyáltalán to­ vábbításra kerülhetett ilyen híresztelés, hogy nem onnét eredt, abban még min­ dig bizakodom. A hír felreppentésének időpontja is jól volt választva. Az érintett külföldön, az egyetem vezetőinek jó része is. Először nincs is, aki nyilatkozzék, ünnep van, egyetemi szünet. Mégis, már két nap múlva, az Indexben megjelent a dékán tárgyilagos és tömör, tényekre támaszko­ dó cáfolata. Úgy hinnők, az ügy le van zárva, ha a rossz szájíz marad is. Am nem így történt. A rágalmakat tartal­ mazó cikk a hallgatók E-mail tájékoztatá­ sában jelent meg újra, a dékán helyreiga­ zításának szövege nélkül (tehát mintegy cáfolatlan hírként!), méghozzá az intézet �másik tanszékvezetőjének, Szabó István­ nak neve alatt! Aíig^ lehet kétséges, hogy ez a második akció a karon belülről indult, vagy legalábbis kapott tápot. Kicsit úgy érzem magam, mint a gazda, mikor látja, hogy termését féreg, jégverés pusztítja! Ha nem is tartozom már hivatalosan a Kar kötelékébe, érzelmileg ezer szállal kötődöm hozzá. És itt már nem csupán a saját tudományos illetékességem, vezetői becsületem tétetett kérdésessé, hanem az előző vád megfelelő megválaszolása után tudatos további hitelrontás történik. Ab­ ban a körben, amelyből a jövő közélet­ ének erkölcsi alapon áll vezetői kerülhet­ nének ki. Csak egyet tudok kérni, ha van még vala­ mennyi hitelem hallgatóink körében. Sújtsák hallgatag megvetéssel a hír ter­ jesztőjét. S vessék ki maguk közül, ha ki­ derül, ki volt, mert olyan az, mint aki ve­ szélyes ragályt terjeszt. Fertőz. Zlinszky János Az Index cikke Jogtalan tanszékvezetői kinevezés a Pázmányon? Az Index információi szerint a magyar jo­ gi előírásokat megszegve, szakképzettségi igazolás és a külföldi diploma honosítása nélkül került a katolikus felsőoktatási in­ tézmény egyik vezető posztjára Nadja El Beheiri, osztrák állampolgár. Szaknyelvi oktatásra jogosítva Úgy tudjuk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kará­ nak oktatói között is hosszú ideje ismert, hogy a fiatal jogásznő a szükséges papírok nélkül került rangos egyetemi pozíciókba. Nyílt titok volt, hogy a római jogi tanszék vezetőjének nincs honosított diplomája, és a szakképzettség magyarországi elisme­ réséről sincs igazolása. A dékán- helyet­ tessé kinevezett Nadja El Beheiri az in­ tézmény kérelmére a magyar hatóságok­ tól szaknyelvi oktatóként kapott munka­ vállalási engedélyt. Hivatalos látogatáson Nem akkreditálható Az Oktatási Minisztérium külföldi dip­ lomásokkal foglalkozó Ekvivalencia Központja 1999-es határozata elismerte ugyan a jogásznő Bécsben szerzett vég­ zettségét magyar egyetemi diplomának, de kikötötte, hogy a határozat nem helyettesítheti 5J,a szakképzettség elismeré­ sét, a felsőoktatási intézmény honosító határozatát”. Az Ekvivalencia Központ­ ban az Index érdeklődésére azt mondták, hogy személyiségi jogokra való tekintet­ tel nem adhatnak tájékoztatást a honosí­ tásról. Az egyetemen pedig azzal utasí­ tották el kérdésünket, hogy a jogásznő a katolikus egyház hivatalos delegációjával az egyetem volt rektorának bíborosi ki­ nevezésre Rómába utazott, ezért csak a jövő héten adhatnak felvilágosítást. Mint emlékezetes, az egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Karának 2002-ben is prob­ lémája volt a hatósági engedélyekkel. A Magyar Akkreditációs Bizottság megtagad­ ta a távoktatásos jogász egyetemi alapkép­ zés elismerését. A testület azért utasította el beadványt, mert megítélése szerint „a táv­ oktatási forma nem vezeti egyenértékű ok­ levélhez a hallgatót”. Méltatlan támadás? Cikkünkre reagálva Szabó Marcel, a Páz­ mány dékánhelyettese az alábbiak közzé­ tételét kérte az Indextől: „Az egyetem méltatlan támadásnak tartja az Index ol­ dalain vele kapcsolatban megjelenteket, amelyekre a nemzeti ünnepre tekintettel a holnapi napon kívánnak részletesebben reagálni. 5> Dr. Bándi Gyula dékán válasza Nem történt jogtalan tanszékvezetői kinevezés a Pázmányon Az ‘Index’ című elektronikus hírújság álta­ lában pontos, gyors és aktuális tájékoztatá­ sáról ismert, egyebek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtu­ dományi Kar hallgatói és oktatói körében is. Örömünkre szolgál, ha karunkra vonat­ kozóan információk jelennek meg a honla­ pon. Éppen ezért meglepő, hogy ellenőri­ zetlen forrásokra támaszkodva, alapjaiban valótlan híreket közöl „Jogtalan tanszékve­ zetői kinevezés a Pázmányon ?” címmel, sértve ezzel nem csupán a Kar, hanem egy oktató kolléga jóhírét. A tényekre szorítkozva: a Kar tanszékve­ zető egyetemi docense, dékánhelyettese. El Beheiri Nadja 1994 valóban anyanyel­ vi vendégtanárként osztrák ösztöndíjas­ ként segítette az ELTE jogászképzését. Ezen ösztöndíjat váltotta fel a római jog oktatásával. Jogi diplomát a Bécsi Egye­ temen szerzett 1992-ben, amelyet 1999ben ismertek el egyenértékűnek. Ez a határozat valóban nem helyettesíti az egyes pozíciók betöltéséhez szükséges más szakképzettségi elismerést - pl. ügy­ védi gyakorlatot csak szakvizsgával foly­ tathatna. El Beheiri Nadja ugyancsak Bécsben 1995-ben szerzett magiszteri fokozatot, melyet 1999-ben a posztgraduális dokto­ ri képzésben megszerzett végzettségi szinttel egyenértékűnek ismert el a Ma­ gyar Ekvivalencia és Információs Köz­ pont. A diploma és fokozat egyenértékűsége te­ hát adott, a szükséges oktatói gyakorlat nem különben - alapítása óta, tehát 8 éve oktat római jogot a Karon -, így sem szak­ mai, sem jogi akadálya nincs és nem is volt az egyetemi docensi, illetve tanszék­ vezetői kinevezésnek. A kérdéses doku­ mentumok hozzáférhetők a Kar Dékáni Titkárságán. Dr. Bándi Gyula egyetemi tanár, dékán ötödik oldal �Parázs a hamu alatt Deák Ferenc öröksége Akkor is Deák-emlékév van, ha ebből semmit nem érzékelünk. Deák Ferenc szemé­ lyét ugyanis időről-időre ugyan előrángatják olyanok, akik politikai hasznot kívánnak húzni a ráaggatott frázisokból, anélkül, hogj' egyáltalán ismernék politikai hitvallását*: érdemeit, de amikor méltósággal emlékezni kellene rá, zavarba jönnek: a nagy ember kérlelhetetlen erkölcsiségének, hajlíthatatlan gerincességének már puszta fel­ idézése is olyan kontrasztot von az őt citálók és személye között, mely feloldhatatlan, így hét maradnak a puszta frázisok, az „Európázás”, a „liberalizraus,»» miközben az 5 igazi Deák rejtve marad. Életútjának összefoglalásává a magunk )módján emlékezünk most rá» kétszáz évvel születése után. § sOkí Magyarország táblabírája, a haza bölcse, a nemzet prókátora 1803. október 17-én született Söjtörön. Családja az 1600-as években szerzett nemességet, birtok nél­ kül, de néhány nemzedék alatt Zala vár­ megye befolyásos családainak sorába emelkedett. 1854-ig Deák a család kehidai birtokán élt. Születése anyja életébe ke­ rült, apja rokonokra bízta nevelését, apja halála után Antal bátyja vette át e felada­ tot. Egész életében széles baráti kör vette körül (Vörösmarty, Kölcsey, Wesselényi tartozott bele), mégis zárkózott maradt, nem nősült meg soha, alig egy-két szerel­ mi kalandjáról vannak ismereteink. Iskoláit nyugat-dunántúli katolikus gim­ náziumokban végezte, élete végéig hithű katolikus maradt, aki azonban síkra szállt a vallásszabadság eszméjéért. Tanulmányait a győri jogakadémián fejezte be. 1823 de­ cemberében Pesten megszerezte az ügyvé­ di oklevelet, ügyvédi praxist azonban soha nem folytatott, mint ahogyan soha nem töltött be fizetett megyei tisztséget sem. Zala megyében táblabíróvá nevezték ki, majd nyolc éven keresztül a megye alügyésze volt. Az országos politikába 1830 után kapcsolódott be. Gondolatvilágát a libera­ lizmus eszméiből merítette, olvasmányai alapján, külföldre nem utazott. Minden megnyilatkozásában a fokozatos, törvényes keretek között zajló átalakulás mellett tett hitet. Érvelésében leginkább a Corpus Jurisra támaszkodott, amelyet szinte teljes mértékben fejből ismert - zseniális módon a régi magyar jogra alapozva érvelt a refor­ mok mellett. 1833 áprilisában Zala vármegye követévé választották. Ettől kezdve mintegy négy évtizeden keresztül az országos politika meghatározó személyisége. Nem volt kü­ lönösebben szorgalmas - szenvedélyem a hatodik oldal restség, mondogatta —, de amikor kellett, hihetetlen energiával és sebességgel tudott dolgozni. A politikai pályára a haza iránt érzett kötelességtudat vezette. Mind ma­ gánéletében, mind a politikai pályán rend­ kívül puritán volt. Mindig a realitások tala­ ján maradt, határozott jövőképpel rendel­ kezett, de soha nem álmodozott. A lépés­ ről lépésre haladást kívánó helyzetekben tudott igazán nagyot alkotni. Olykor hajla­ mos volt a pesszimizmusra, a passzivitásra is. Kitűnő szónok volt, mindezt az ország­ gyűlésijegyzőkönyvek tanúsítják. Az ő érdeme, hogy az 1832-36-os re­ formországgyűlésen sikerült az uralkodó által elutasított egyik úrbéri reformjavas­ latot, a jobbágyok személyi és vagyonbiz­ tonságáról szólót megmenteni. 1835 után élharcosa lett a szólásszabadság ügyének, miután Wesselényit perbe fogták, Kossut­ hot pedig letartóztatták. Az 1840-ig tartó kemény küzdelemben végül az udvar né­ mi meghátrálásra kényszerült, a bebörtönzötteket szabadon engedték, változás történt a politikai sajtóval szembeni hiva­ talos álláspontban is. Az 1839-40-es dié­ tán Deák végleg a magyar politikai élet vezéregyéniségévé vált. 1841. novembe­ rétől 1843. márciusáig a büntetőjogi vá­ lasztmány tagjaként Pesten dolgozott, mely a büntetőjog törvénytervezetet ké­ szítette. Deák nevéhez fűződik az esküdt­ széki javaslat, mely szerint cenzus alapján választott esküdtek döntöttek volna az el­ járásban a legfontosabb kérdésekről. Ajavaslatból végül nem lett törvény. Deák azonban később 1848-ban már igazsá­ gügy-miniszterként ennek alapján fogal­ mazta meg sajtó-esküdtszéki rendeletét. A következő, 1843-44-es országgyűlésről távol maradt, mint ahogyan az 1847-48asról is. Utóbbi munkájába mégis be- kapcsolódott március utolsó nap­ jaiban. Bat­ thyány március 23-án már kijelölt igazságügyminiszter­ ként mutat­ ta be őt. Javaslatára mondták ki az ősiség eltörlését, s bízták meg a kor­ mányt egy polgári törvénykönyv kidolgo­ zásával. Deák 1848. májusára megszer­ vezte minisztériumát, elkészítette a jobbágyfelszabadítást kiegészítő, valamint a A sajtó-esküdtszéki rendeletet. kodifikációs munkák azonban már nem kezdődhettek el. Deák aggódva szemlélte a történelmi szi­ tuációt. Egyre feszültebbé vált a magyarhorvát viszony, éleződtek Bécs és Buda­ pest ellentétei is. Az ország fennmaradása szempontjából a monarchiát tekintette az egyetlen lehetséges megoldásnak, de látta, hogy a fegyveres konfliktus már nem ke­ rülhető el. Tudta azt is, hogy a magyar po­ litikusok a törvényesség talaján állnak, te­ hát az országnak vállalnia kell a harcot. Deák ekkor félreállt: szeptember 11-én minisztertársaival együtt lemondott, ez­ után képviselőként tevékenykedett. Mivel távol maradt a debreceni országgyűlésről, nem érte el a megtorlás sem a szabadság­ harc leverése után. 1850-ben visszautasította Schmerling igaz­ ságügy-miniszter felkérését, hogy vegyen részt egy magánjoggal foglalkozó tanácsko­ záson, mely válasz tovább erősítette a ne­ mesi vezető réteg széleskörű, ún. passzív ellenállását. Ez volt a „parázs a hamu alatt’ politikája. Az ország jó része csendben várt a kedvező alkalomra. Látszólag nyugalom és beletörődés honolt, de a mélyben feliz­ zott a tettvágy és a nemes indulat. Deák Pestre költözött a Vigadó mellett ál­ ló (később lebontott) Angol Királynő szál­ lóba, miután 1854-ben életjáradék fejében eladta kehidai birtokát Széchenyi István feleségének. Kevesen tudják, de az „őrült’ �* HIbwWWIBI' ...... -.......... Széchenyi maga szervezte meg Döblingből ezt az akciót, meglátva Deákban az egyetlen államférfit, aki az ország sorsát hosszútávon rendezheti, így a nem túl va­ gyonos Deák megélhetését biztosítandó, jóval áron felül vette meg birtokát. A libe­ rális vezérkarból szinte csak ő kerülte el a bitót, a börtönt vagy az emigrációt, éppen ezért személye a folyamatosságot és az új­ rakezdés reményét jelentette. Nyilváno­ san nem politizálhatott, így hát ücsörgött a szállodában, szivarozgatott, jókat evett, és közben mindvégig készült a cselekvés­ re, reménykedett a viszonyok kedvező alakulásában. A közvetlen feladatok közül a magyar nemzeti öntudat fenntartását ítélte a legfontosabbnak. A nyilvános szerepvállalásra 1860 végén jött el az idő. Deák elfogadta ugyan kiindu lópontnak az Októberi Diplomát, de továbbra is az áprilisi törvényeket tekin­ tette az alkotmányos berendezkedés alapjának. Az 1861-ben összehívott or­ szággyűlésen pesti képviselőként jelent meg. Deák az ország jövőjét a birodalmon belül kereste. a kompromisszum alapjának az 1848-as törvényeket tekin­ tette. Politikai ellenfelei még mindig a felszabadító háborúban reménykedtek. Amikor az e nézetet képviselő Teleki László, látván a háború tovatűnő esélyét, a kompromisszum elől az öngyilkosság­ ba menekült, a képviselőház Deákjavaslatát fogadta el, Bécs azonban elutasítot­ ta a feliratot. Deák második felirata már jóval keményebb volt: bírálta az udvart, még több engedményt követelt - ezzel pedig megnyerte a politikai közvéle­ mény java részét. Az országgyűlés fel­ oszlatása után azonban megint csak a ki­ várás taktikáját javasolta híveinek. 1864-re nyilvánvalóvá vált a porosz­ osztrák viszony élesedése, a Kossuthemigráció kilátásai a fegyveres harc megszervezésére egyre csökkentek, eközben Deák pozíciója egyre erősö­ dött. Mind többen vélték úgy, hogy az 1848-as, illetve az 1861-es alapokon már nem lehet építkezni, mielőbb meg kell egyezni Béccsel. A taktikus Deák azonban megvárta, míg Bécsből érkezik a kezdeményezés. Az 1865. áprilisában névtelenül megjelenő Húsvéti cikk va­ lójában Deák és az udvar közötti bizalmás tárgyalások eredményeit hozta nyilvánosságra, jelezte Deák nézeteinek fordulatát, melyekben egy ponton nem történt változás: a birodalom fennállását mindig fontosnak ítélte, miként Ma- gyarország alkotmányos alapokon való nyugvását is. Az 1865-ös országgyűlésen a többség Deák mellett állt. El­ kezdődött a huzavona az ural­ kodó és a parlament között a kormány kinevezésének feltét­ eleiről, az áprilisi törvények módosításáról. Deák a porosz­ osztrák háború, és az osztrákok súlyos königgrátzi veresége után sem növelte igényeit. Mi­ niszterelnöknek maga helyett Andrássy Gyulát ajánlotta, aki végül 1867. januárjában Eötvös Józseffel és Lónyai Menyhért­ tel együtt kötötte meg Bécsben a Kiegyezés alapjául szolgáló kompromisszumot. Ezután az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál országgyűlés megtárgyalta a Kiegyezés alapvető konstrukcióját magában Zlinszky János szavait: „Deák példája nem foglaló tizenkét törvényjavaslatot. Elfoga­ csak buzdít, hanem önmagában, léte által, dásuk után júniusban Ferenc Józsefet eleven bírálata szinte mindannak, amit megkoronázták, helyreállt a magyar alegyéni erkölcsiségben, közéleti felfogásban kotmányosság. Kossuth ún. Kasszandramagunk körül látunk. (...) Valódi türe­ levelében azzal vádolta Deákot, hogy fel­ lemnek, a személyes méltóság elismerésé­ nek, a jog feltétlen tiszteletének, az egyéni adta a magyar függetlenség ügyét. Deák érvényesülés és haszon háttérbe szorításáez ellen az országgyűlésben azzal érvelt, hogy más békés megoldás nem lehetett, nak útja volna az ő követése. (...) Kell-e bizonyítanom, hogy hiányozni mai boldo­ egy független Magyarország a monarchia gulásunkhoz ez a deáki örökség hiányzik? nélkül, az orosz és a német birodalom kö­ zött nem őrizhetné meg önállóságát. Ennek alapjaitól fosztott meg már Trianon Deák a Kiegyezés után nem vállalt kor­ igazságtalansága a maga következményei­ vel, amelyek kivédéséhez magunk erejéből mányzati pozíciót, minden kitüntetést, cí­ gyengék lévén, szövetségeseket kellett ke­ met elutasított, hogy ezzel is mutassa, nem személyes érdek vezette. Távol állt resnünk. Azok kedvéért aztán szent elve­ tőle a nemzeti szűkkeblűség - a horvát ki­ ket, a polgári egyenlőség elveit adtuk fel, tragikusan, hiába. Ezt a deáki erkölcsi egyezési tárgyalások során még a pénzügyi szemléletet irtotta ki szinte teljesen a ke­ autonómiát is felajánlotta Zágrábnak. Ké­ sőbb szembesülnie kellett azzal, hogy a mény, majd a puha diktatúra időszaka. Lesz-e erőnk visszatérni a magán- és köz­ Kiegyezés konstrukciójának védelmében a liberalizmus súlyos engedményekre kény­ életi erkölcs e magasiskolájához? Lesz-e bátorságunk a Deák által élőnkbe tartott szerül. A kormány működésével tényleges tükörbe nézve számot vetni magunkkal, befolyása csökkenni kezdett. hibáinkkal, lehetőségeinkkel? Lesz-e Utolsó éveiben egyre jobban eltávolodott a erőnk nemzeti értékeinket, amelyeket a politikától. Ellenérzéssel figyelte azt az új haza bölcse elénk tár, akár az európai vagy politikusnemzedéket, mely már nem osz­ tengerentúli irányzatokkal, hamis bálvá­ totta az ő puritán politikai értékrendjét. nyokkal szemben is, megvédeni? Mind többet betegeskedett, 1873 után vég­ Nagy és sorsdöntő kérdések ezek. Akár leg visszavonult a politikai élettől. Életének nemzeti létünk egésze is helyes megvála­ utolsó hónapjait gyámleánya, Vörösmarty szolásukon múlhat. Ilona és annak féqe. Széli Kálmán, későbbi miniszterelnök pesti belvárosi házában töl­ (Források: Pajkossy Gábor: Deák Ferenc. In: tötte, itt érte a halál 1876. január 28-án. Nagy Képes Millenniumi Arcképcsarnok. Bu­ dapest, 2000; ZlinszkyJános: Deák Ferenc erIdőszerű-e ma Deák Ferenc öröksége? A kölcsisége. Magyar Szemle, 2003/9-10.; válasz egyértelmű igen. Óriási szükség Nemeskürty Istuán: Mi magyarok. Akadémiai lenne ma is erkölcsi alapokon nyugvó po­ Kiadó, 1993) litizálásra. Hogy ez lehetséges, annak ép­ Koltay András pen ő adta legékesebb tanújelét. Idézzük hetedik oldal �Elsőéves előadó, kedd, 20.15 Ritka pillanat, de mégis előfordul. Az elsőéves előadó kedden esténként zsúfolásig tele van. Pál Ferenc atya 20.15.-kor színre lép. „Isten hozott Benneteket!”, A hallgatók között sok nem katolikus, vagy nem is keresztény fiatal van. Nem hit­ tanórán vagyunk... Pál Ferenc atyát jelenlegi parókiáján, az óbudai Kővi Szűz Mária Plébánián kérdeztük életéről és a kedd esti „találkozásokról”. -Atya! Mióta vagy plébános a Kövi Szűz Má­ ria Plébánián? - Egy éve és két hónapja. -Előtte hol voltál „szolgálatban”? - Két évet Rákoskeresztúron káplán voltam, azelőtt pedig, fölszentelésem után négy évet a Terézvárosban töltöttem el. - Egyébként is pesti vagy, itt vannak a gyöke­ reid? - Igazából, szívesebben mondom magamról azt, hogy budai vagyok. Nem azért, hogy Budát Pesttel összehasonlítom, hanem, mert ha a gyökereimet nézem, akkor azok kifejezetten Budához kapcsolódnak. A Vá­ rosmajorhoz, a Vérmezőhöz, a Martinovics-hegyhez, a parkokhoz... -Általános iskolába, középiskolába is ott jár­ tál? - Igen. A II. Rákóczi Ferenc gimibe jártam, félig magántanulóként, ugyanis sportosztá­ lyos voltam. - Atlétizáltál, igaz? - Igen. - Magasugrás, vagy futás? - Kettő dolgot csináltam komolyabban. Az egyik a többpróba: négypróba, ötpróba, nyolcpróba, tízpróba; ahogy egyre idősebb lettem, akkor egyre több próba volt már a többpróbában. A másik dolog pedig a ma­ gasugrás. Az mindig is jól ment. Ezt a kettőt általában együtt ’űztem’. Végül szépen, las­ san abbahagytam a többpróbát, és akkor már csak magasugró voltam. évesen lettem felnőtt magyar bajnok, mégjunior-korúként. Az érettségi után elvégeztem egy szakmunkásképzőt. Bútorasztalos let­ tem. Egy kicsit Jézus ihletésére, hogy a fa az egy jó anyag, azzal érdemes dolgozni. Aztán főállású sportoló voltam, ebből éltem. És közben még voltam másfél évet katona. - Ezt mind együtt? - Hát igen, ezeket úgy együtt. Közben a ka­ tonaság alatt meg végeztem a teológiát, levelezőtagozaton. Szerettem több dolgot egyszerre csinálni. - Mentünk, igen, utaztunk kifelé. Az akkor, talán még nagyobb szám volt. - Európába jártál főként? - Igen, Európában. Nem voltam a tengeren túlon. - Nem is akartál kint maradni sportolónak? - Ez eszembe sem jutott. Nem. Én nekem annál fontosabbak a gyökereim, meg a ma­ gyarságom, a budaiságom. - Hogyan alakult a papi hivatásod, mikor je­ lentkezett? A te ^meghívásod’ egy folyamat volt, vagy egy gyökeres élményhez kapcsolódik? -Az elég jó... - Az akkor jó volt. Európa ranglistán voltam - Mindez Budán történt? - 18 évesen ugrottam 218 cm-t. harmadik, a korosztályos Európa ranglistán, és az akkor országos csúcs volt. - Válogatott voltál, gondolom... -Válogatottvoltam, igen. Mindenféle. Előbb korosztályos, aztán felnőtt-válogatott. Tulaj­ donképpen a papság az, ami közbeszólt. -18 évesen? - Nem. 18 évesen jött ez az eredmény. Húsz nyolcadik oldal ■mm ■ - Gondolom akkor, amikor válogatott voltál, külföldre is sokat utaztál? - Tulajdonképpen mind a kettő. 18 évesen kerültem életemben először katolikus temp­ lom közelébe. Úgy, hogy nem csak benézni oda, vagy meghallgatni az orgonát, hanem egyáltalán mondjuk egy hittan órára elmen­ ni. Érettségi után kerültem ehhez közel. Húsz éves koromig én életemben egyetlen misén sem voltam. Húszéves koromig csak hittan órákra jártam. Eltelt két év így, és ak­ kor gondoltam azt, hogy na most talán elme­ részkedhetek egy szentmisére. Most már ta­ lán lesz némi közöm hozzá. - Mikor volt legmagasabban a léc? ■ - Igen. -A Városmajorban? - Nem. A Zugligeti Szent Család templom­ ban. - És a megtérésed... megtérésnek mond­ hatjuk...? - Igen, mondhatjuk, de ha annak mondjuk, akkor viszont nem tudok arra a kérdésre vá- laszolni, hogy mikor tértem meg. Halvány fogalmam sincs. Annyira egy folyamat volt ez. Alkalmanként hoztam egy-egy döntést. Mindig azt kellett mondanom, hogy na most már ebben is olyan vagyok, mint egy keresz­ tény ember. De, hogy mikor lettem keresz­ tény ezt nem tudom. - Mikor kereszteltek meg? - Megkereszteltek engem gyerekkoromban. Igen. Csak aztán ezzel kapcsolatban nem történt semmi. - És mikor mondtál a papszemináriumra igent? - Na ez a másik fele a történetnek. Tehát van egyfelől egy olyan folyamat, ami a megtéré­ semmel együtt történik. Nincs egy kiemel­ kedő pillanat, hanem egyszerűen csak megy előre. De ezen belül viszont a papság mellett való igenem egy nagyon határozott pillanat­ hoz kapcsolódik. Azt egész pontosan tudom, hogy ez a pillanat 1988. február 8.-án, 5 óra 50 perckor délután volt. - Mi történt ekkor? - Akkor beszélgettem meg ezt a Jó Istennel... - És a Jó Isten mellett valamilyen ’segédesz­ közök’, személyek kapcsolódnák ehhez a dön­ téshez, vagy pedig ez a döntés kizárólag egy ’Isten-én’ kapcsolatból’ született meg? — Nem. Nem. Már arra mondom a nemet, hogy ez persze egy nagyon személyes döntés, de hát nem magamnak köszönhetem ezt. Nagyon meghatározó volt az a közösség. �i ahova kerültem. Ott még az utolsó padban ülő ember jelenléte is hatott rám. -Ez a zugligeti Szent Család templom? - Igen, igen... - Hittános közösség... - Igénk. - Fiatal felnőttekből álló közösség? - Tulajdonképpen én akkor még nem vol­ tam felnőtt, fiatal voltam. 18-20 éves fiatal. Szóval a magam korosztályában a találkozá­ sok nagyon fontosak voltak. De az is meg­ határozó élményem, amikor húsvétkor 4050 éves férfiemberek, mondjuk harminc­ ötén ministrálnak a nagyheti szertartásokon. Hogy akkor úgy tűnik, ebbe az irányba lehet menni! Egy komoly felnőtt férfiember kiáll­ hat öltönyben az oltár mellé és mondhatja azt, hogy keresztény vagyok. Ez nagyon meghatározó volt. Tehát ott nem csak a kor­ osztályom, hanem az egész közösség meg­ határozó volt. És persze, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a papnak a személye is nagyon sokat jelentett. - Ki volt ez a titokzatos pap? — Kozma Imre atya... -A Máltai Szeretetszolgálatnak a vezetője... - Igen, de akkor még nem volt Máltai Szere­ tetszolgálat. Egyházmegyés papként szolgált ott. -A szemináriumi évek milyenek voltak? — Egy évet voltam Esztergomban. Jól érez­ tem ott magam. Annak ellenére, hogy lehet, hogy mondjuk hat évet ott lenni sok lett vol­ na nekem. De egy évet ott tölteni nagy él­ mény volt. Másodévre kerültem ide Buda­ pestre, a Központi Papnevelő Intézetbe, meg a teológiai karra. És ott nagyon sokféle élmé­ nyem volt. - Negatív is meg... - Negatív is, nagyon negatív is, meg nagyon pozitív is. Életre szóló barátságokat kötöt­ tünk. Nagyszerű volt ott együtt készülni a papságra. Életemnek meghatározó időszaka. Közben pedig voltak komoly nézeteltérése­ im, konfliktusok, konfrontációk is. - Ifjúkori lázadás... ? - Biztos, hogy benne volt az is, hogy eléggé szenvedélyesen, lendületesen tudok élni, vagy képviselni dolgokat. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy életkoromnak megfelelő bölcsességgel képviseltem a saját elképzelése­ imet. Ez a bölcsesség nyilvánvalóan nem volt elegendő ahhoz, hogy mindent úgy csináljak, ahogy ma csinálnám. De nagyon sok szem­ pontból nem bánom azt, hogy mertem én ott a véleményemet elmondani, vagy bárkivel konfrontálódni. - Lelkes papnövendék voltál? — Lelkes papnövendék voltam végig. Kifeje­ zetten nagyon szívesen készültem a papi pá­ lyára. Sok energiát fordítottam arra, hogy ne csak a kötelező dolgokat tanuljam meg, ha­ nem tanuljak még hozzá, olvassak még hoz­ zá, hogy minden nyáron valamiféle gyakorla­ tot szerezzek, és hogy tájékozódjak ne csak a magyar egyháznak a dolgaiban. Én végig na­ gyon lelkes voltam. - Mit jelent, hogy tájékozódtál? Külföldön is jártál nyaranként? - Igen, minden lehetőséget megragadtam, amire úgy gondoltam, hogy az engem majd jobb pappá tesz. És nagyon tudatosítottam magamban, hogy ezek az évek hatalmas lehe­ tőségek. Hogy most begyűjthetek egy csomó mindent, amit majd aztán később a munka miatt kevésbé. Nem lesz már rá idő, most meg még van! - Mik azok a fő momentumok, amiket leszűrtél ezekből a tapasztalatgyűjtési évekből? Akár odakint, akár az itthoni plébániákon mit lát­ tál? Melyek voltak a legfontosabb tapasztala­ taid? - Sok minden jut most eszembe. Egyrészt eszembe jut, hogy minden igazán nagy do­ log, ahogy azt láttam akár itthon, akár kül­ földön, piciben indul. Egy-egy embertől, néhány embertől, egy kis közösségtől. Az ő nagyon hiteles Istenkapcsolatukból, és az ő nagyon hiteles egymással való kapcsolatuk­ ból. Markáns élményem lett, hogy nem a nagy dolgok felől kell nézni a kereszténysé­ get, hanem a legszemélyesebb, legközvetle­ nebb világunkból kiindulva. Aztán markáns élményem lett az is, hogy mennyire fontos az, hogy ne egyedül tegyünk dolgokat, ha­ nem, hogy nyitottak legyünk arra, hogy ki az, akikkel együtt lehet valamit véghezvinni. Azt is mondhatnám, hogy nincs minden kincs nálam. De ahhoz, hogy én a magam dolgát elvégezzem, ahhoz olyan kincsekre is szükség van, ami nálad van, vagy a másik embernél. Aztán azt is nagyon megláttam, hogy mennyire fontos embernek lenni a szó teljes értelmében. Kilóg a lóláb az olyan ke­ reszténységből, ahol az emberi hitelességgel problémák vannak. Ahol valaki már nem őszinte. Ahol lehet, hogy valaki szép dolgo­ kat csinál, de nem hitelesen teszi már. Mert már inkább csak szerepeket játszik. Ahogy Hamvas Béla mondja: „A maga életrajzában él.” Újból és újból vissza kell térni az Isten­ nel való személyes kapcsolat talajára. Meg az emberekkel való találkozásnak a talajára. És ebből fakadnak nagy dolgok. - És ezt a közösségi, vagy plébániai életben is megpróbálod megvalósítani? Hogy ki-ki a sa­ ját karizmája szerint próbáljon részt venni a közösségi feladatokban? - Igen, hogyne. Valaki azt mondta nekem: ,Feri! Úgy hírlik rólad, hogy te hagyod az 55embert dolgozni.” Ez teljesen így van. Hogy­ ha valaki megtalált magában valamit, amire érez magában egy Istentől jövő indíttatást, akkor hülye lennék beleszólni. Természete­ sen fontos, hogy egyeztessünk, hogy beszél­ jünk arról, hogy kinek mi a dolga, vagy, hogy azt hogy csinálja. De ennél talán még fonto­ sabb, hogy kapjon szabad teret, hogy esetleg a Lélek úgy tudjon általa működni, ahogy esetleg én nem is tudom, hogy a Lélek akar működni, csak, ha hagyom őt. - Hamvas Béla régi szerelem? - Annak azért nem mondanám... - Szóval kik azok az irodalmi életben, akikről azt mondanád, hogy ’megbarátkoztam velük’? - Hamvas Bélától tényleg sokat merítettem. Dosztojevszkij volt rám nagy hatással, na­ gyon nagy hatással. Aztán Hermann Hesse. Talán, amit még el kellene mondanom - ez­ zel is kapcsolatos, meg a tájékozódással is, amit kérdeztél -: a szeminárium alatt na­ gyon nagyon élessé vált a hiány, amit a kép­ zésünkben az jelent, hogy nagyon sokat ta­ nulunk az Istenről, és gyakorlatilag semmit az emberről. És ha én egy klasszikus papi megfogalmazásban közvetítő vagyok Isten és az ember között, akkor nagyon elgondol­ koztató dolog, hogy az egyik felét megtanu­ lom, a másikról meg gőzöm sincs. Ahogyan ezt a Gyökössy Bandi bácsi mondta: olyan parasztemberekhez vagyunk hasonlók, akik mindent tudnak a földművelésről, csak a földről nem tudnak semmit. Ez nagyon ha­ tározottan elindított arra felé, hogy párhu­ zamosan az Istennel való kapcsolatom ki­ munkálása mellett, az emberekkel való kap­ csolatomon is munkálkodjak. Ne bízzak mindent ’A Kegyelemre, vagy a szerencsére, a véletlenre. Itt egy csomómindent kézbe lehet venni, meg lehet tanulni, el lehet sajá­ títani, és akkor én felelős is vagyok, hogy ezeket megtanuljam. Akkor, amikor a vilá­ gon mindenkitől el lehet várni, hogy a szak­ máját - a szó nemes értelmében- profin vé­ gezze - most a szakma szót tudatosan hasz­ nálom -, akkor a pap sem kivétel. Az embe­ rekhez való viszonyt is tekinthetjük a „szakma 55 - a papság - egy olyan részének, amit jó kell ám csinálni.. - És mit mondanak: jól csinálod? - Szerintem pont úgy, ahogy mindnyájan: van amit jól csinálok, van amit rosszul. Van, amivel már azóta küszködöm, hogy tíz éve rájöttem, nem csinálom jól. És azóta sem csi­ nálom jól. Aztán persze van olyan, amit vala­ mennyire megtanultam. (folytatjuk...) kilencedik oldal �Valami Amerika I^dves barátaim, pázmányos diákok, tisztelt tanáraim! Először is hadd üdvözöljek mindenkit az Egyesült Államok egy talán kevésbe lá­ togatott, de ai annál érdekesebb városából, New Orleans-ból. Lassan már fél éve itt togàtott, koptatom az iskolapadot, a Tulane jogi egyetemén, amit szerényen csak a dél HarYardjának neve :nek. Engem nemzetközi és összehasonlító jogi LLM képzésükre vett föl az egye em ösztöndíjjal. Arról, hogy mennyi idő, energia^ és trükk szükséges egy ilyen ösztöndíj megszerzéséhez, külön cikket kellene írnom. Az LLM egyébként egy Masters (posztgraduális) képzés, ami után le lehet tenni az ameri­ kaijogi szakvizsgát, és lehetőséget ad az Esésűit Államokbeli praktizálásra. Az oktatásjnliúsban indult (nemzetközi diákoknak kötelező nyári ecetemmel). és az elmúlt öt hónap élményei ösztönöztek arra, hogy megosszam veletek ta­ pasztalataimat az amerikai jogi egyetemről, életről és emberekről, h Először is hadd kezdjem azzal, hogy bár­ mennyire is szeretünk általánosítani, nem minden amerikai tudatlan, naphosszat a hasát tömő, média által könnyen manipu­ lálható „proud to be american” állampol­ gár. Lehet, hogy Kaliforniát a Terminátor irányítja, de ezt itteni környezetem éppoly megrökönyödéssel és mosolyogva figyeli, mint otthoni barátaim. Amerika külpoliti­ kájának, amibe most nem szeretnék mé­ lyebben belemenni, szintén igen széles el­ lentábora van, és professzoraim egytől egyik számtalanszor bírálták saját kormá­ nyukat. Számomra a legmeglepőbb mégis az volt, hogy egy olyan emberrel nem ta­ lálkoztam, aki ne tudta volna, hogy hol van Magyarország, és senki nem kérdezte meg, hogy van-e nálunk is mozi, illetve hogy még mindig lovon közlekedünk-e. Sok di­ áktársam járt Magyarországon, és minden­ ki nagyon pozitívan fogadott. A professzoroknak sem kellett elmagya­ ráznom, hogy honnan jövök, de az meg­ lepett és egyúttal meg is hatott, amikor október 23-án az egyik órán a tanárom váratlanul felkért, hogy beszéljek diáktár­ saimnak az ötvenhatos eseményekről és mindemellett az ismert 1956-os Times ,Man of the year” fénymásolatát adta körbe a diákoknak. Az előadások egyébként az általam meg­ szokottól teljesen eltérő módon folynak, a diákok szinte többet beszélnek, mint a ta­ nárok. A „Socrates method” lényege, hogy a professzor a kérdezéssel próbál rá­ vezetni a helyes válaszokra, elméletekre, míg nálunk mindez pont fordítva zajlik, előbb halljuk az alkalmazandó szabályo­ kat, elméleteket, és a vizsgán ezeket viszszakérdezik. Itt minden órára föl van ad­ va 50-100 oldal közötti tananyag, általátizedik oldal ban jogesetek, amiket utána következő órán a diákoknak kell megvitatni. A pro­ fesszor bárkit felszólíthat, aki nincs jelen az órán, és felszólítják, ha nem hoz meg­ felelő igazolást, automatikusan 10%-kal kevesebb pontot kap a záróvizsgán. A rendszer működik. A tantermek min­ dig tele vannak, és mindenki elolvassa a feladott anyagot, mert még a bukásnál is kínosabb az „égés” a barátaink előtt. Általában más a diákok hozzáállása az ok­ tatáshoz. Nem csak azért járnak előadá­ sokra, mert muszáj, hanem mert minél többet szeretnének kapni az egyetemi ta­ nulmányaik során. Az egyetem itt való­ ban az életre készít fel, sokkal gyakorlati­ asabb, mint otthon, vagy általánosságban Európában. A tandíj sem kevés (15 ezer dollár/szemeszter) és a pénzükért szeretnének is valamit kapni a hallgatók. Ez a mentalitásbeli különbség eleinte meg­ hökkentett, de valahol van értelme. A verseny is már itt elkezdődik, igaz ugyan, hogy itt is születnek barátságok, de az egyetem elsősorban nem erről szól. Ez nagyon furcsa volt nekem, csakúgy mint az, hogy a diákok szívfájdalom nélkül fel­ jelentik egymást puskázásért, és ezt telje­ sen természetesnek tartják. A vizsgák egyébként mind írásban, névtelenül foly­ nak (mindenki kap egy kódot, és az azo­ nosítja), amit az objektivitás biztosítéká­ nak tartanak. Ezzel nem teljesen értek egyet, mert szerintem egy jogásznak az előadóképességét is osztályozni kell, és az pedig csak szóban lehetséges. A tantárgyaim leginkább nemzetközi jogi és környezetvédelmi jogi tárgyak, heti 14 kredit órám van. Kutatásokat végzünk az amerikai kormány, a Világbank és a Világ­ kereskedelmi Szervezet részére. Ugyan­ csak elvállalhatunk ügyfeleket (ingyen) környezetvédelmi ügyekben, tanárunk felügyeletével. Az órák mellett dolgozom a könyvtárban, a német jogszabályokat rendszerezem és a módosításokat figyelem. Időm legna­ gyobb részét itt töltöm, részint dolgo­ zom, részint az otthoni Ph.D kutatási té­ mámhoz keresek anyagokat, illetve itt rám bízott kutatásokat végzek. Kaptam egy kutatóasszisztensi állást a nemzetközi jogi intézetben, ami itt nagy megtisztelte­ tésnek számit, és fizetést is kapok érte. (10 USD/óra). Most éppen a NAFTA fel­ kérésére végzek kutatásokat, egy hét múl­ va megyek ezzel kapcsolatban egy konfe­ renciára Miamiba. A Tulane könyvtára és kutatócentruma Amerika-szerte híres, a tizedik legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezik. Örömmel töl­ tött el, hogy felleltem, itt számos magyar jogszabályt (az 1960-as Ptk. angolul az egyik kedvencem) illetve könyvet is (Szladits öszszes). Számos professzorunk művei is meg­ találhatóak itt, legnagyobb számban Varga Csaba tanár úr képviselteti magát. A könyvtárban természetesen a legtöbb könyv már elektronikus úton is hozzáfér­ hető, minden diák ingyen nyomtathat egy meghatározott keretig. Amit a leggyakrab­ ban használok, az a LexisNexis, illetve Westlaw keresőrendszerek, a két legna­ gyobb jogi adatbázis, amikben megtalálha­ tóak az uniós jogszabályok, hírek, csakúgy mint az amerikai, kanadai jogesetek, jogi tanulmányok, cikkek. Ezeknek a kereső­ rendszereknek a használata 1500USD/óra, de az egyetem biztosítja nekünk az ingye­ nes használatot a világ bármelyik pontjá­ ról, és az ingyenes nyomtatást, amíg a Tulane-re j árunk. Az egyetem alatt egyébként szinte már mindenki dolgozik, és a diákok nagy ré­ sze az egyetemen keresztül kap állást. A Tulane-en működik egy úgynevezett .career sendee”, ami segít felkészülni az állásinterjúkra, megírni az önéletrajzokat, tanácsokat ad a jogi irodákról, cégekről, egyéb állásehetőségekről, kapcsolatot tart fenn ezekkel, és havi rendszerességgel ál­ lásbörzét tart. Ezek sajnos a nemzetközi diákoknak nem nyitottak, de nekünk is van lehetőségünk állásinterjúkra járni. �- -À . w ti ■iïtetiiiàe.ai»' «Maiwaii New Yorkban lesz januárban egy nagy ál­ lásbörze, ahová Amerika 20 legjobb jogi egyetemének LLM-hal Igatóit hívták meg, köztük a Tulane-t is. A career service mindvégig segített min­ ket, ellátott tanácsokkal és lebonyolította a szervezést. Tagjai egyébként szintén jo­ gászok, akik nem csak a szervezéssel fog­ lalkoznak. A tanulás és a karrierépítés mellett egy át­ lagos amerikai joghallgató leginkább a saját egyesületi életével van elfoglalva, illetve sportol. Az egyetemen több mint 50 egye­ sület van bejegyezve, számos témakörben. Jómagam a Nemzetközi Jogi, a Környe­ zetvédelmi Jogi Egyesületnek, illetve az Állatvédő Ligának vagyok a tagja. Mind­ ezek mellett még számos egyesület műkö­ dik, féléves tagdíjakkal, és a szemeszter so­ rán kirándulásokat, bulikat és nem utolsó sorban előadásokat szerveznek. Legutóbb a Nemzetközi Jogi egyesület szervezésében olyan élő legendát hallgat­ tam, mint Rónáid Dworkin. A diákok ak­ tív egyetemi életet élnek, ami nem csak a közös kávézásról és ivászatról szól. A Tulane-re járni nagy megtiszteltetésnek számit, és mindenki büszke arra, hogy ehhez az egyetemhez tartozik. Először nem akartam elhinni, hogy egy egyetem­ ből divatot is lehet teremteni, márpedig lehet. Campus-szerte vannak Tulaneboltok, ahol Tulane feliratú trikót, puló­ vert, kabátot, nadrágot, baseballsapkát, pi­ zsamát, papucsot, bögrét, kulcstartót, tol­ lat, csokoládét és mindent, mi szem száj­ nak ingere lehet kapni, dupla áron, csak mert Tulane felirat van rajta. Néha még mindig úgy érzem, mintha egy amerikai filmet néznék, amikor végigsé­ tálok az egyetem párigain, amikor beme­ gyek a menzára, vagy amikor a Tulanenek futballmeccse van, és az egész campus az egyetem színeibe öltözik (zöld-fehér). Az Egyesült Államokat és az itteni jogi oktatást lehet szeretni és nem szeretni, célom nekem csak az volt, hogy egy kis ízelítőt adjak belőle ezzel az írással. A .career service”-ük és a diákok aktívabb részvétele az órákon véleményem szerint példaként szolgálhat a mi egyetemünknek is, és most az egyszer talán valami jót is átvehetnének Amerikától... Ha valakinek fölkeltette az érdeklődését a Tulane, bővebb információt talál a www.law.tulane.edu internetes címen. Gurbán Györgyi Ady Endre: A halottak visszatérnek Bâcher Iván írta az október 31-i Népszabadságban, hogy „a halottakban lehet bízni még.... Nincs polgári halott, nemzeti érzelmű halott, idegen lelkű halott. A halottak fegyelmezettek, visszafogottak, méltóságteljesek. Egyik öreganyám sírján kereszt van, másikén kehely, egyik öregapámén néhány kő. A feleségemén pedig egy szép nagy vörös csillag. Jól megférnek egy temetőben együtt. Tanulni kéne a halottaktól.’ Én ezzel szemben mi azt gondoljuk, a halottak élnek. Még annak számára is, aki nem hisz a túlvilági létben. Tanítanak minket. Vezetik kezünk. Követendő vagy éppen el­ utasítandó példát mutatnak. De idézzük inkább Ady Endre Tisza Kálmán temetésé­ re írt újságcikkét - minden más szónál ékesebben beszél. ,Nem volna érdemes és szabad élnünk, ha fbltétlen urunknak kellene elismernünk a halált. Maga a természet örökös tiltakozás a halál ellen. Az élet pedig mindannyiunknak nem csupán sorsa, de akarata, célja és joga. Aki pedig rajongva kapaszkodik az életbe mindnyájan ezt tesszük - az hisz, annak hinnie kell a megváltásban s észre kell ven­ nie a jobbat, a tökéletesebbet, amit a roha­ nó élet magából kiválaszt... És nincsen ha­ lál, [csak] tökéletesbülés, a halottak pedig visszatérnek... Nem a húsvét aktualitása szövette össze ve­ lünk e kis filozófiát. Nem a húsvét aktualitása - mondjuk -, hanem az eseményeké. A halál sohse rémítgetett úgy meg bennünket, mint rémítgetett mostanába. Föl kell emelnünk hát egymás szíveit s egymás eszébe hozni, hogy az életnek nincs gyászindulója, csak himnu­ sza, biztató, harsogó, lázas himnusza... ...Nem mondjuk, hogy nem volt semmi ok a rémületre. Volt és van bizony. A mai élők rosszkor hullottak ki az élet lottóke­ rekéből. Most készülődik valami istenien nagy evolúcióra a világ s a mi életünk a ké­ szülődésnek, a lázas, beteges s kissé vesze­ delmes szakára esik. Nem csoda, ha a kao­ tikus jelen kétségekbe űz, kivált ha a halál látszólagos pusztítását nézzük. Pedig a ha­ lál soha és most sem győzedelmes. Az, amit mi a halál uraságának sejdítünk, az életnek az erőgyűjtése a nagy teremtésre. Amit pedig mi a halál szövetségesének lá­ tunk s amit a sajtóbetűk hétköznapi össze­ tételében reakciónak írunk le, szintén nem lehet a folyton előretörő életnek megölője, hiszen ez semmi egyéb, mint a haladó erő­ nek fokozója - a természetnek ismert alap­ törvényei szerint. Ma - igaz - az ultramontánoké a világ. Va­ gyis úgy látszik, mintha az övék volna. Pe­ dig éppen az ultramontánság veszekedett merészsége demonstrálja, hogy az élet nagy változásra készül s nagy győzedelemmel váltja ki nemsokára magából a jobbat és tö­ kéletesebbet. lm vonultassuk magunk elé legkedvesebb ha­ lottjainkat, kikre egy jobb, tökéletesebb élet vár s kik voltaképpen nem is voltak halottak. Föl kell támadniok a porladó humanisták és enciklopédisták nagy tanításainak. Föl kell támadniok a nagy forradalmak eszméinek. Föl kell támadniok minden igazságoknak, melyek az ember teljes felszabadítását céloz­ ták s e föltámadásban magukkal kell hozniok a megtökélétesedést, szurrogátumjait a sza­ badságnak: az élet egyenlő eszközeit. Ezek voltak a mi legnagyobb halottjaink, kik - erősítjük újra - voltaképpen halottak sem voltak. De vannak szívünkhöz jobban hozzánőtt, kisebb, házi halottaink, kiknek visszatérését szintén várnunk kell. Mindan­ nak megtisztultan, tökéletesebben kell föl­ támadnia, amit a humanisták, enciklopédis­ ták, a nagy forradalmak magyar földön ha­ tottak és szültek. Kossuth, Deák, Szilágyi és Tisza visszaté­ résre váró halottak, bár voltaképpen nem haltak ők meg. Úgy kell föltámadniok, hogy szabadelvűségük, haladásvágyuk teljesebb és tökélete­ sebb legyen. Erre a nagyszerű visszatérésre nem várhat s nem is vár már sokáig a ma­ gyar glóbus. Ezek a halottak visszatérnek mihamar s újonnan öltött alakjuk sokkal erősebb lesz. A kerepesi temető s a geszti kripta örökre élő, újra és újra feltámadó, egyre és egyre tökéletesedő erőket zárt le. Werbőczi feltámadt Deák Ferencben s De­ ák Ferenc újra tökéletesebb alakot fog ölte­ ni egy bizonyosan eljövendő valakiben, aki talán a szociális igazságoknak fog adni ma­ gyar formát. Rákóczi föltámadott Kossuth­ ban s az eljövendő új Kossuth még tisztultabb teremtő tüzű lesz. Teleki uram, a kancellár, Tisza ingeniumában nyert új életet s kellő időben eljön az új Tisza Kálmán, kiben a konszolidáló zseni még gyönyörűbb lesz. És így térnek vissza mind a halottak, akik voltaképpen a legna­ gyobb élők!... Halljátok tehát az igét és emeljétek föl a szí­ veteket Húsvét napján s a geszti temetés után: A halottak visszatérnek.^’ Nagyváradi Napló 1902. március 30. tizenegyedik oldal �Pázmányosok a jog útvesztőjében 2. — Élet a doktorrá avatás után — Kisgyerekként, ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, majd tűzoKs mindegyik út nehéz. Szerinte éppen éz a szép benne. Ő most tó lesz, vagy katona. Ahogy a legtöbb kisgyermek szokta. Általá­ ■ mássza majd a szamárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, hogy nosban focista, gimnáziumban már feltaláló. Utólag visszagon- 7 mi lesz, ha nagy lesz... dolva, már ő sem tudja, hogyan került a jogi egyetemre... próbál­ Az előző számban indult összeállításunkban a jogi pálya különbö­ ja azt hinni, hogy tudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban ző területén dolgozó volt Pázmányosokat ismerhettek meg. Cé­ vagy szülői indíttatásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „ki­ lunk, hogy átfogó képet adjunk egy-egy „szakmáról”, az egyetem zárásos alapon” döntött. Ma már ez mindegj”, hiszen ő is beállt a után az elhelyezkedési esélyekről, az egyes munkaterületek előnye.doktorok” közé. S hogy mi lesz belőle, talán az egyetemen töl­ iről-hátrányairól, a díjazásról és más fontos kérdésekről. Mindezek tött öt év, talán a véletlen, talán valami más dönti majd el. Sokan mellett örömmel mutatjuk be ezeket a tehetséges fiatalokat, akik sokfelé megyünk majd a jog útvesztőjében, de remélhetőleg az'í Egj^temünkről kikerülve kezdték meg jogi pályafutásukat, és igen Egyetemünkhöz való kötődés és az emlékek örökre megmarad-; sok mesélnivalójuk akadt. Másodikként egy közjegyző-jelölttel és nak. Persze a mai versenyhelyzetben dönteni nem könnyű, és ’ az APEH egy jogászával ismerkedhettek meg. Dr. Molnár Pál Végzés éve. 2002 Munkahely: Dr. Keresztesi Béláné Közjegyző Iroda, közjegyző-jelölt. — Mikor döntötted el, hogy közjegyző szeret­ nél lenni, illetve hogy közjegyzői irodában sze­ retnél dolgozni az egyetem elvégzése után? — Körülbelül egyetemi tanulmányaim máso­ dik évében döntöttem el, hogy ez érdekelne. — Mi vonzott benne, miket hallottál erről a szakmáról, hogy így megtetszett? — A biztonság, a kiszámíthatóság, és a kiug­ rási lehetőség. — Hogyan kerültél be az irodába? Igaz az, hogy ez egy olyan szakma, ahová szinte csak kihalásos alapon lehet hekerülni? — Ezt meg kell cáfolnom, hiszen bekerülni jelöltként nem kihalásos alapon lehet. Én pályáztam, leadtam az önéletrajzomat, és így vettek fel. A közjegyzői pálya tekinteté­ ben is téveszme az, hogy reménytelen beke­ rülni, a közjegyző a hivatását hetven éves koráig gyakorolhatja, utána köteles nyugdíj­ ba vonulni. Jelen pillanatban a magyar köz­ jegyzői kar jelentős része átlagban 55-60 éves nőből áll. — Téged milyen szempontok alapján válasz­ tottak ki a jelölti állás betöltésére? — Talán az játszott benne szerepet valami­ lyen szinten, hogy akkoriban már jártam bankszalqogi képzésre, és a közjegyzői munka ma főként bankhitelek, kölcsönügy­ letek közjegyzői okiratban foglalásából áll. — Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a Pázmányosokat? Mennyire számított, hogy melyik egyetemről érkeztél? — Véleményem szerint számított, és kelle­ mes meglepetésként ért, hogy tapasztalatom szerint a közjegyzőjelölti karban a jelöltek úgy 60-70 százaléka a Pázmányon végzett. tizenkettedik oldal — Mik tartoznak a fő feladataid közé? — Kölcsönszerződések, banki hitelszerző­ dések okiratba foglalásának előkészítése, ki­ egészítő tevékenységként a hitelesítések és az aláírási címpéldányok elkészítésénél kell besegítenem. Ezen kívül jelenleg a hagyaté­ ki ügyeket gyakorlom, hiszen a jelölteknek a három év során meghatározott területek­ kel részletesebben is foglakozniuk kell: én első évben az okiratokkal foglalkoztam fő­ ként, most a hagyatékkal. A Közjegyző Aszszony határozza meg, hogy jövőre pontosan melyik is lesz az a terület, amivel behatób­ ban kell majd megismerkednem. — Említetted, hogy a bankjogi ismeretek előnyt jelentenek. Ezen kívül melyek azok a területek, amelyeket ismerned kell ezen a pályán? — Öröklési jog, családi jog, és a polgári jog valamennyi területét, hiszen a közjegyző szinte minden olyan ügyet elláthat, mint pél­ dául egy ügyvéd, kivétel persze a peres eljá­ rásban való képviselet. így például - lehet, hogy sokan nem tudják - mi ugyanúgy kö­ tünk adásvételi-szerződéseket is. — .(4 munkaidő hogyan alakul egy közjegyző- szerepet kap tehát az oktatás, sokszor a mun­ kaidő rovására, de ezt azért megértik. — Jelöltség után milyen előrelépési lehetőségek vannak? — Szakvizsga után általában a közjegyző­ helyettesi állás következik, ahol az a tapasz­ talat, hogy a közjegyzők a saját jelöltjeiket szeretik megtartani helyettesként is, hiszen a leendő helyetteseket „ők nevelték ki” , ami bizonyos szintű anyagi és egyéb áldozatot is követel ez alatt az időszak alatt (például az oktatás díját a közjegyző fizeti). — Hogy vagy megelégedve a díjazással? — A fizetés körülbelül a fogalmazói bérnél egy kicsit magasabb, bár nem törvény hatá­ rozza meg, hanem a közjegyzővel való meg­ állapodás tárgyát képezi, általánosságban a jelölti fizetések bruttó 120 - 200 ezer forint körül mozognak. Ehhez persze még kapha­ tók különböző juttatások, például bérlet­ pénz, ebédpénz, vagy karácsonyi jutalom. — Mik a terveid a jövőre nézve? — Szakvizsga letétele, illetve azután közjegy­ ző-helyettesként szeretnék tovább dolgozni. jelöltnél.^ — Csak abból az irodából tudok kiindulni, ahol én dolgozom, itt szigorúan kötött a munkaidő, ami fél kilenctől négyig tart, pén­ teken kettőig. Hozzá kell tennem, hogy a közjegyzőjelölti-rnunkában elég nagy hang­ súlyt fektetnek az oktatásra, így minden héten egy napon továbbképzés van, kivéve a nyári időszakot. Ezekre az oktatásokra a bírósági­ fogalmazókkal járunk együtt. Ez főként a szakvizsgára készít fel, polgári jogot, büntető­ jogot, közigazgatási jogot, és EU jogot is ok­ tatnak. Ezen kívül van még az Országos Köz­ jegyzői Kamarának is egy képzése speciálisan közjegyző-jelölteknek. Itt főként a három fő közjegyzői tevékenységre fektetnek hang­ súlyt: hagyaték, okiratok hitelesítése, és maga a közjegyzői intézmény, történeti résszel, működési elvekkel, szabályokkal. Elég nagy Dr. Simon Péter Végzés éve: 2002 Munkahely: APEH, Végrehajtási Főosztály, jogász — Hogyan épül fel az osztály, ahol dolgozol, hány jogász van és neked mi a feladatod? — A Végrehajtási Osztály vezetője a főosz­ tályvezető, alatta van 3 csoport végrehajtó, és két úgynevezett „team”. Ezen belül van­ nak még kisebb ügyintézők, de az egész osztály ügyes-bajos dolgait a jogászok inté­ zik, például keresetek, feljelentések. — Mióta dolgozol itt és hogyan kerültél az APEH-hoz? Tudatosan tervezted vagy véletlen­ szerűen jött, és hogyan pályáztál? �■llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^^ áíil hrnii n i — Tudatosan terveztem, az APEH-hoz sze­ rettem volna kerülni, egyébként pedig telje­ sen véletlenül sikerült. — Már egyetem alatt vonzott az adójogi terület? — Igazából nem, és azt hiszem, nem is so­ kakat vonz, csak aki teljesen „megszállott”, hiszen ez a terület - mint tudjuk - eléggé száraz tud lenni, de pénzügyi jogból min­ dig is elég jó voltam, tőlem nem volt távol álló terület soha, főleg azért, mert köz­ igazgatáson belül ez az egyik olyan terület, ami a polgári joghoz leginkább kapcsoló­ dik. Ezért gondoltam úgy, hogy a „kör­ nyékbeli” adóigazgatási szervekhez be­ nyújtom az önéletrajzomat, bár túl sok re­ ményt nem tápláltam, mert ott is szinte csak „kihalásos” alapon jutnak csak be az emberek, vagy ismerős által, de végül fel­ hívott a jelenlegi osztályvezetőm, és kö­ zölte, hogy végrehajtási területről lenne szó, megkérdezte, hogy érdekelne- e a do­ log, mert ezt általában vissza szokták uta­ sítani. Természetesen érdekelt, és behívtak egy elbeszélgetésre. — Számított, hogy honnan jössz, illetve vala­ milyen módon tesztelték a tárgyi tudásodat? — Én voltam előtte már egy pár elbeszélge­ tésen, de sem itt, sem máshol nem tesztel­ ték, hogy mit tudok az adott területről. —Akkor mit gondolsz, mi alapján kerültél be, ha ilyen nehéz ide a bejutás? — Igazából nem tudnám megmondani... remélem nem hangzik nagyképűen, de véle­ ményem szerint főként a személyes szimpá­ tia döntött, én megpróbáltam a legjobb olda­ lamat mutatni, és úgy látszik, sikerült. Persze sok helyen nem sikerült, de itt bejött. — Diploma-minősítés? — Xhlamennyire számít, de mondjuk, ha na­ gyon rossz valakinek a minősítése, annak minden bizonnyal nehezebb dolga lesz, de mivel a végzettek legnagyobb része ,cum laude”-val végez, így sok esetben ezt meg sem kérdezik, és annyira nem vizsgálják. Ná­ lam nem nagyon feszegették. Ami még szá­ mított, az a nyelvtudás, nekem van két kö­ zépfokú nyelvvizsgám, illetve az, hogy pálya­ kezdő voltam. — Mik tartoznak most a főfeladataid közé? — A munkám kifejezetten előkészítő jellegű tevékenységet ölel fel, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a végrehajtási eljá­ rásban tett intézkedéseket megtámadják, ab­ ban az esetben ezeket a kifogásokat az APEH felső szervéhez én terjesztem fel. — Nem gondolod úgy, hogy elég „ egysíkú ” ez a munka, illetve, hogy nem szerzel olyan szerte­ ágazó tapasztalatokat, mint egy jelölt vagy egy fogalmazó? — A polgári szinte valamennyi részterüle­ tén tapasztalatot szerzek, ugyanis az adósok által kötött szerződések felülvizsgálata, eset­ leges megtámadása a másik nagyon fontos feladatköröm. Eljárásjogi téren tulajdon­ képpen minden olyan eljárás tekintetében tapasztalatot szerzek, ami követelés behajtá­ sára irányul. A jelöltek nyilván több tapasz­ tatot szereznek olyan téren is, amin én itt nem fogok. vizsgát is alapul veszünk - bruttó 170 ezer forint körül mozog. Az APEH-nél még er­ re rájön úgynevezett „mozgóbér” is, ami igazából olyasmi, mint egy jutalom, ami most még jár - annak ellenére, hogy egyre többet hallunk a médiában az „olcsó köz­ igazgatás” megvalósításának terveiről. Ez tulajdonképpen háromhavonta kerül kifi­ zetésre, és átlag egyhavi bér összegének fe­ lel meg. — A munkaidőd mennyire kötött? — Ez jár mindenkinek? — A munkaidőm 8-tól fél 5-ig tart, ezt elég szigorúan veszik, pontosan kell beérkezni, de tovább maradni is tilos. Az ebédidő elég nagy rohanás. A nagy túlterheltség miatt sokszor előfordul, hogy tovább bent kellene maradni a munkák elvégzéséhez, de ezt annyira szigorúan veszik, hogy igazgató-he­ lyettesi engedély szükséges hozzá. A bizton­ sági rendszer is hatalmas, nem lehet csak úgy ki-be járkálni. Hazavinni munkát nem szabad, ezért ki is rúghatnának. — Nem, teljesítményfüggő. — Mik a tapasztalataid, hogyan kezelik az újonnan érkezett, frissen végzett jogászokat? — Belevetnek a közepébe, de nekem azért óriási szerencsém volt, mert engem úgy­ mond „betanított” a jelenlegi osztályveze­ tőm, aki nagyon közvetlen és jó fej. Nagyon kedvesekés megértők voltak velem. Hallot­ tam viszont, hogy máshol -ha valaki nem tud valamit - felháborodottan megkérdezik, hogy „ugyan mondja már meg, azt miért nem tanulta meg az egyetemen?!” Ilyen is előfordul, de nem ez a jellemző. Az én munkakörömben ráadásul nemcsak a jog­ hoz kell érteni, hanem például a számla­ rendszerekhez is, és itt a például a rengeteg kód elsajátítása elég sok nehézséget jelent, sokszor tűnik bonyolultnak, de úgy érzem, már belejöttem. — Azért ugye nem bántad meg, hogy ezt vá­ lasztottad? — Nem, cseppet sem! Én örülök, hogy erre a területre kerültem, mert szerintem érde­ kes, és a magánszférában jövedelmezőnek mondható. Egyébként szeretem csinálni, kérdés, hogy meddig, mert lehet, hogy az ember, ha egy területen mozog sokáig, azt megunja, és talán - akár az APEH-en belül máshová próbál majd meg elhelyezkedni, el­ sősorban tapasztalatszerzés céljából. — Említetted, hogy jövedelmező ez a terület. Hogy értékeled, megfelelő a fizetés, versenyké­ pesnek mondható ilyen végzettséggel és ennyi tapasztalattal? — Igen, abszolút versenyképes. Figyelem­ be véve azt, hogy a köztisztviselői törvény alapján mindenki ki tudja előre számolni a besorolások alapján, hogy hozzávetőlege­ sen mennyit fog keresni. Ez - ha két nyelv­ — Neked hogy mérik le a teljesítményedet? — Igazából csak azokon a sikereken, amiket a főnök értékel. Hajói dolgozik az ember, azt általában észreveszik. — Mennyire volt számodra előny vagy hát­ rány, hogy pázmányos diplomával kerültél ki a munkaerőpiacra? — hz az igazság, hogy - egyébként téves - elvárásaink szerint vagy csak egyszerű be­ rögződésből hátrányos megítélésben kellett volna részesülnöm, pedig szerintem ez csak egy pázmányos berögződés. A vezetők ré­ széről nagyon is jó híre van a Pázmánynak. Ez persze köszönhető mindazoknak is, akik előttünk kerültek be a közigazgatásba és megállták a helyüket mint volt Pázmányosok. Én úgy tapasztalom, hogyjó híre van az Egyetemnek. — Ezt öröm hallani, remélhetőleg ez még több ambíciót önt a végzősökbe, és a többi hallga­ tóba! — Igen, az a véleményem, hogy a pletykák­ ra nem szabad adni, bár megjelenik egy-két negatív dolog is az újságokban az egyetem­ ről, sokan ez alapján ítélnek, de általános­ ságban én úgy látom, hogy pozitív megítélé­ se van a karnak a gyakorlatban. — Mik a jövőbeni terveid? — Természetesen a szakvizsga, remélem addig itt tudok maradni. Érdekel az adójog, bár nehéz terület, és elég sokan foglalkoz­ nak vele, de úgy látom, nem elegen. Ha nekem sikerül megtanulnom rendesen, úgy érzem, a jövőm biztosított, és foglal­ kozhatom a hozzá kapcsolódó magánjogi területtel is. Talán ez a biztonság az, ami vezérel mondjuk a jelöltekkel szemben, hiszen nem kell egy irodában arra várnom, hogy mikor lehet saját praxisom. Ez rizikó, és én inkább a biztosabb utat választom. Nem is beszélve arról, hogy két hónapot előtte el töltöttem ügyvédjelöltként egy irodában, és ez az idő csak még jobban megerősített abban, hogy nem ez az, ami­ vel én foglalkozni szeretnék. Gulyás Judit tizenharmadik oldal �Elvárások újratöltve Mátrixfolytatások az elvárások tükrében (2003. november 4.) Lehet szeretni és lehet gyűlölni. Azt hi­ szem, ha ennyit elmondok a Mátrix-ról, már elismeréssel szóltam. Nem hiába; kevés esemény, személy, vagy bármely más, esztétikai igénnyel készült alkotás tudja elérni a mi kis közönytől vezérelt világunkban, hogy vélemény-nyilvánítás­ ra késztessen, ne adj isten komoly vita fó­ rumot gyűjtsön maga köré. Tagadhatatlan, hogy ez az 1999-ben ké­ szült Mátrix-nak sikerült, és ez már telje­ sen független attól, hogy a közönség ho­ gyan fogadja a holnap bemutatásra kerülő befejező részt. Mondhatnám: a film emiatt máris nyertes; utcahosszal győzött már az előtt, hogy elkezdte volna futni az utolsó kört, de ez nem jelenti azt, hogy az elvárá­ sok egy cseppet is alábbhagynának. Sőt, egy győztestől mindig többet vár az ember. A film első része ugyanis akarva-akaratlan, tökéletesre, logikai hibáktól mentesre sikerült. A második rész vonatkozásában tehát a kérdés korántsem az volt, hogy tudja-e überelni az elsőt, hanem az, hogy képes-e tartani a színvonalat. Eleve hátrá­ nyos helyzetből indult: tudvalevő, hogy minden második rész az eredetije terhét cipeli a vállán; egyrészt azért, mert meg kell felelnie egy olyan film színvonalának, amit alkalmasnak tartottak egy második rész elkészítésére, másrészt pedig kényte­ len elviselni, hogy elveszti az újszerűség varázsát, amely minden bizonnyal nagy szerepet játszott a kiindulópontként sze­ replő előző rész sikerében. Ez azt jelente­ né tehát, hogy egy adott második rész na­ gyobb eséllyel törhet elődje babérjaira, ha egy kevésbé nívós első rész folytatásaként tesz rá kísérletet? Az eddigi tapasztalatok alapján nagyon is így fest a helyzet. Ezt alapul véve azonban, első ránézésre ham­ vába holt ötletnek tűnhetett egy színvo­ nalában megfelelő folytatást készíteni az állítólag eredetileg is trilógiának szánt (hát perrrsze) Mátrix-hoz. Izgalmasat le­ hetett, pörgőset lehetett, színvonalban megfelelőt azonban nem. Még ha tökéle­ tesre is sikerült volna az újratöltés, az új­ tizennegyedik oldal donság hatása akkor is oda, s az összhatás csorbát szenved. Ahogy szenvedett is. Akárhogy is, a Mátrix folytatásaként egy tényleg nagyon jó filmet láthattunk, ami viszont akárhogy is próbál­ kozik, nemhogy nem tudja mesterségesen újragenerálni az eredetije véletlen összha­ tásbeli tökéletességét, de még az erre való görcsös igyekezet izzadságszagát sem tudja eltüntetni magáról. Ám amellett, hogy talán mindannyian kicsit kétes érzésekkel, netán határozott csalódással (amire teljes okunk megvolt - nekem személy szerint, ha le­ vontatták volna a Göncöl szekeret az ég­ boltról, az első rész után azt is teljes termé­ szetességgel hatott volna) álltunk fel a .Reloaded” után a székekből, azt azért félté­ tel nélkül el kellett ismernünk, hogy bár az összhatás nem jött össze, a film maga egy percre sem vált igénytelenné. Az igyekezet pedig meghozta gyümölcsét: a film méltó maradt az elődjéhez, és ezzel túlélte önma­ gát is. Ezen túlmenően azonban, ez a szín­ vonalában alulmaradt folytatás csinált vala­ mi hasznosat is anélkül, hogy tudott volna róla: azzal, hogy megbontotta az első részt körüllengő kivitelezési tökéletességet, de mégsem bukott bele, megnyitotta készítők számára az „überelés” lehetőségét. A készí­ tőkét, akik ha a „Revolutions” esetében odafigyelnek a kényes pontokra, megvan az esélyük, hogy véghezvigyék, ami a film má­ sodik részének esetében képtelenség volt: hogy elődjénél (jelen esetben a Reloadednál) jobb filmet vágjanak a vászonra. Úgy gondolom, csak ebben az esetben lesz lehetőség arra, hogy az 1999-es rög­ tön kulttá avatott Mátrix, kulttrilógiává terebélyesedjen. Viszont ha ez megtörté­ nik, talán még a tökéletességmániások is elfelejtik a második rész tökéletlenségeit. Véleményem szerint egy hajszálnyi több­ let is elég lenne ahhoz, hogy a máris győztes Mátrix mindent vigyen, de ez a hajszál mindenképpen szükséges. Egy esetleges további minőségromlás kataszt­ rofális következményeire azonban még gondolni sem merek. Az eredményhirdetés a világ össze orszá­ gában egy időben: magyar idő szerint hol­ nap délután három órakor lesz- Ott le­ szünk. Világforradalmak (2003. november 05.) 14:40. Az egész világ forradalomra készül. Egy időben. Los Angelesben reggel 6:00kor, Sydney-ben éjfélkor, kicsiny hazánk­ ban a nap által kimért aranyközépút az irányadó: 15:00. Az előadást egyszerre hét teremben vetítik, a mi jegyeink a legna­ gyobbak, annak is pontosan a középső he­ lyeire szólnak - a bő negyed óra múlva kezdődő előadás akusztikai epicentrumá­ ba. A két és fél hete béreltük ki ezeket a székeket a mai napra, szűk két és fél óra erejéig: ha az ember fejében pár vonatko­ zásban eluralkodik az őrület, legalább ad­ juk meg a módját. Az egy főre jutó kockás ingek és dioptriák száma Guinniess-rekordot döntöget a Duna Pláza Hollywood Multiplex részle­ ge előtt. A nemek megoszlási arányából egyértelműen kivehető, hogy a férfiem­ berek elkötelezettebbek az akció köntös­ be öltöztetett filozófiadömping befejező részének mielőbbi megtekintése iránt. A hangulat azonban furcsa. Nem men­ nék olyan messzire, hogy bármilyen vo­ natkozásban is felhőtlennek nevezzem. Az embertömeg nyújtotta zajszintből, csak egy-egy kacaj szakad ki ritkán, a fő­ szerep a suttogásé, és a várakozó, sőt ag­ gódó tekinteteké. Az ember azt várná, hogy a kérlelhetetlen, szúrós szemű film­ kritikusok lesznek többségben, valami­ lyen mindent és mindenkit szétcincáló újság képviseletében. Nem, egyáltalán nem így van, ők minden bizonnyal elbúj­ tak a sarokban, tudva, hogy ez most nem az ő terepük. A terep ugyanis azoké, akik­ től az aggódó, zavart pillantások érkeznek. Azoké, akik legszívesebben aláírásgyűjtést szerveznének, és önként eltolnák egy hó­ nappal a bemutatót, ha bármiféle biztosí­ tékot kaphatnának arra, hogy a film egyet­ len hibája is kijavításra kerül, csak így lá­ tatlanban. Mert sajnos ők is tudatában vannak, aminek mi is: a hiba immár a Mátrix vonatkozásában sem ismeretlen fogalom. Es mégis egy-egy súlyos hiba fá­ jó felfedezése az, amit a lehető legtávo­ labb tartanának a mai bemutatótól, ha lenne rá lehetőségük. Mert ahogy ők, mi �^ESEs^ami^Mf íttaH^SiaMHA ■nBrltii^ is ünnepelni jöttünk, de tudjuk, hogy csak akkor fogunk, ha a film után való­ ban, nyugodt szívvel tehetjük. így hát elfoglaljuk a helyünket az akuszti­ kai epicentrumban, és drukkolunk a film­ nek. Fejemet tenném rá, hogy mindenki így tesz a szúrós szemű kritikusok kivéte­ lével. Te úr ég, valóban nem elsősorban a sze­ replők sorsáért, hanem a film sorsáért iz­ gulok ennyire? - fogalmazódik meg ben­ nem az utolsó gondolat, amint a Warner Bros, és a Viliágé Roadshow embléma lassan vibráló, zöldes fénybe borul. A kér­ dést azonban már nem válaszolom meg. S abba sem gondolok bele, hogy e kérdés nyugodt szívvel lehetne mottója az internacionális happening-ek természetének 2003 novemberében. A körforgás végjátéka (2003. november 6.) A film tartalmi részéről bűn lenne szól­ nom. Nem is teszem. Egyrészt azért nem, mert értelmetlen lenne párszáz karakter­ be sűríteni azt, amivel egy különszám is megtelhetne, másrészt pedig tessék el­ menni és megnézni ezt a filmet, ha má­ sért nem, hát azért, hogy kedvünkre ér­ velhessünk ellene. Viszont annyit elárulok, hogy bár a káposzta megmaradt. kecskévé lényegült szúrós szemű filmkri­ tikusok is kedvükre lakmározhatnak. Te­ gyék csak nyugodtan, filézzenek igényük szerint, de én úgy gondolom, hogy el­ mennek a lényeg mellett. Mert igen is méltó befejezést láthattunk, ami termé­ szetesen nem lett jobb, mint az első rész, de nem is biztos, hogy itt ez bárkinek is célja volt. Hisz ki ne tudta volna a második részben is a tucatnyi, nyitva hagyott kérdése után, hogy ez a film szinte evidenciaszerűen megbukik, ha nem képes kezelni a rápakölt kérdések megválaszolásának terhét, ugyanakkor szintén megbukik, ha átmegy következetes magyarázkodásba? Ki ne tudta volna, hogy a harmadik résznek úgy kell az életképességet kiverekednie magá­ ból, hogy szinte semmilyen új elemet nem engedhet meg magának, amely nem a szálak két és fél óra alatt történő, hiba­ mentes elvarrását szolgálja? Ki ne tudta volna, hogy ha mindezt megteszi, de a sa­ ját maga által kreált, különböző szálakat és idősíkokat nem rázza össze egy egysé­ ges egésszé, az összhatás könnyen a „mél­ tó befejezés” gigantikus elvárási alá sülylyedhet? Ki ne látná azt, hogy mindezt az­ zal a tudattal kell a filmnek végrehajtania, hogy egyetlen orbitális hiba bekerülése esetén nemi-nemű sár még akár az első részre is fröcskölődhet? (Szerencsére az ilyen hibák ez eddig a Mátrix-ot elkerül­ ték, de a filmtörténetből azt hiszem lehet­ ne mit mesélnem) Még is úgy gondolom, a feladat nehézsé­ gek árán, de sikerült. A szálak elvarrattak, a logikai réseket pedig viszonylag ügyesen betömködték. Mi, a korábbi aggódók, pe­ dig elégedetten jöttünk ki a moziból. Fur­ csa, de egyáltalán nem volt kedvünk uj­ jongva örülni. Amit éreztünk az nem volt más, mint megkönnyebbülés... Akárhogy is, a Mátrix kiállta a próbát. Neki azonban a népmeséktől eltérően nem három volt belőle, csak kettő - a sa­ ját folytatásai. A sok fáradság és igyekezet azonban meg­ hozta a gyümölcsét. Egy eredeti ötletből némi filozófiai megtépázás és apróbb lo­ gikai csúsztatások árán ugyan, de három részes filmlegenda született. Zsellér Máté & R. Ny. Azok a boldog szép napok 4. EIőző számunkban számoltunk be a XVIIL század jogászijainak botrányos viselkedéséről. Lássuk ezúttal a fegyelmi szabályzatot, mely arra volt hivat­ va, hogy gátat vessen a súlyos fegyelmezetlenségeknek. Az 1764-es fegyelmi szabályzat szerint. „Aki a tanulmányok kezdetétől számított két héten belül nem jelenik meg és távol­ létét nem tudja igazolni, abban az évben nem vehet részt az oktatásban. Minden beiratkozottat be kell vezetni a kar ’albumába’. Húsvét után és a tanév végén nyilvános vizsgát tartanak a directór és a dékán jelenlétében. Aki erről elmarad, vagy az előadást háromszöf egymásután ok nélkül elmulasztja, azt kizárják. A vallási kötelezettségek előírásával is akart a prímás a fegyelmezetlenségen javí­ tani: Vasár- és ünnepnapon kötelesek a jo­ gászok misén és prédikáción résztvenni, köznaponként pedig reggel hét órakor a tanárokkal együtt az egyetemi templom­ ban misét hallgatni. Látogassák a Mária kongregációt. Havonként, valamint a na­ gyobb ünnepek, főleg a Mária-ünnepek előtt végezzenek gyónást, amiről bizo­ nyítványt kell bemutatniuk. A tanárok járj anak elől a jó erkölcsökben példával, tartsák be a tanulmányi szabá­ lyokat, s azok alól semmiféleképpen se mentesítsék magukat. A hallgatók a taná­ roknak, ezek pedig a kari igazgatónak tisztelettel és engedelmességgel tartoz­ nak. A jogászok tartózkodjanak a veszekedés­ től, verekedéstől és káromkodástól. Télen Szent György napjáig este 9 után, nyáron este 10 után senkinek sem szabad szállását elhagyni. Általában tilos kocsmák, kétes hírű házak látogatása, tánc, maskara, éjje­ li kóborlás, veszedelmes társaságok és gyűlések felkeresése. Az éjjel kóborló ifja­ kat a városi kapitány és a darabontok vi­ gyék a városi tömlöcbe és adják át őket reggel az egyetemi carcernek. A nemesi díszkard kivételével tilos kardot vagy más fegyvert hordani avagy használ­ ni, elkobzás terhe mellett. Este 8 óra után semmilyen kardot sem köthetnek fel. Az előadást csendben hallgassák, az utcán rendesen öltözve járjanak, a polgárokat nem merjék zaklatni, az utcán ne dohá­ nyozzanak, az erdőben ne vágjanak ki fá­ kat és ne gyújtsanak tüzet. Ha valakinek kárt okoznak és az iparosok­ nak, akiknél dolgoztatnak, fizessenek ren­ desen, viszont az ellenük elkövetett jogtalanságért ne maguk vegyenek elégtételt, hanem a kari igazgató ú^án keressék azt. Az igazgató hirdesse ki a városi tanács­ ülésben, hogy a hallgatóknak szülői bele­ egyezés nélkül senki kölcsönt ne adjon, mert különben nem tarthat igényt pénze visszaszerzésére, így az elvész. (forrás: Eckhart Ferenc: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. IL kötet. Bp. 1936. Rendelkezésünkre bocsá­ totta: dr. Gerencsér Balázs) tizenötödik oldal �Tanulj és bulizz az ELSA-val! Az Európai Joghallgatók Egyesülete (ELSA) 1981-ben alakult, és mára egy brüsszeli szék­ helyű nemzetközi szervezetté fejlődött. Buda­ pesten immáron 8 éves múltra tekint vissza. A szervezet egyik fő profilja nemzetközi sze­ mináriumok és konferenciák rendezése. Ezál­ tal lehetőséget teremt joghallgatók és fiatal jo­ gászok találkozásához olyan aktuális témájú rendezvényeken, amelyekre az egyetemi okta­ tás körében kevésbé jut alkalom. Ezeken az eseményeken bárki részt vehet, azonban az ELSA tagok kedvezményben részesülnek. A rendezvények napidíj a ELSA tagoknak át­ lagban ötezer forintnak megfelelő euro. Eb­ ben benne foglaltatik a részvételi díj, a szállás és esetenként az étkezés, valamint a külön programokban való részvételi díj is. A részle­ tek felől érdemes minden rendezvénynél külön tájékozódni, mert egyes helyek ösz­ töndíjakat is meghirdetnek. Hogy miért érdemes részt venni az ELSA sze­ mináriumokon és konferenciákon? - Az egyetemi oktatás keretébe számos olyan sokunkat foglalkoztató joggal kapcsolatos tu­ dományterület és téma nem fér be, amelyek felkeltik az érdeklődést, és amelyek megis­ merése a későbbiekben is hasznos lehet. - A konferenciák keretében alkalom nyílik Európa-szinten elismert előadókkal és politi­ kusokkal való személyes találkozásra. - A kollegalitáson és nemzetközi együttmű­ ködésen nyugvó szervezet kiváló lehetősé­ get nyújt az „ELSA spirit” megismeréséhez, illetve külföldi diákokkal való megismerke­ déshez, szakmai kapcsolatok kiépítéséhez, barátságok kötéséhez. - Végül, de nem utolsó sorban 20. „esti buli” minden résztvevő számára a legvonzóbb program. Különösen azért, mert Európa szebbnél szebb tájain az ELSA helyi szerve- zete mindent elkövet, hogy megismertesse a résztvevőket a helyi étel- és italkülönle­ gességekkel is. Az alábbiakban mindenki figyelmébe ajánlom a 2003/2004-es tanévben megrendezésre ke­ rülő szemináriumokat és konferenciákat: „Az emberi jogok de jure és de facto’ 2003.12.2-6. Izhevsk, Oroszország „•,A jog jobb mint a háború!” 2003.11.3012.11 Bukarest, Románia „A jog és a kulturális demokrácia,5’ 2003.12.10-17 Kopaonik Hegység, SzerbiaMontenegró „rV: ELSA Fresherscamp” 2004.02.8-14 Bécs, Ausztria „Harmadik Helsinki Nemzetközi-bün­ tetőjogi találkozó” 2004.03.1.-6. Helsinki, Finnország „Nemzetközi kereskedelem és korrup­ ció” 2004.04. Oslo, Norvégia „A szervezett bűnözésről” 2004.041-4. Zürich, Svájc »• orvosi jog korlátái” 2004.04.23-25 Saarbrücken, Németország „A nemzetközi büntető bíráskodásrólI”’ 2004.04.15-18 Varsó, Lengyelország „ELSA Moot Court Competition’ a WTO joga a gyakorlatban 2004.04.21-24. Genf, Svájc „Nemzetközi sport jog” 2004.05.20.-23. Luneburg, Németország ,A nem jogi típusú befolyás a bírói dóntéshozatalban' 2004.07.9.-11. Giessen, „• Németország Amennyiben sikerült felkelteni az érdeklő­ déseteket, bővebb információt a www.elsa. org honlapon találtok, vagy forduljatok biza­ lommal az ELSA budapesti irodájához a meghirdetett fogadóórákban. Cím: PPKEJÁK, 28-as épület, Il.em. G.I. Filmajánló Naqöyqdisi '^ Erőszakos világ B A következő’ kisfilmet;^főként azoknak -Párátlanul ábrázolja azt, miképp változtatta ajánljuk, akik a világot , más aspektusból is meg életünket a tcchnika, s hogyan alakult megtekintenék, mint amilyenből ^tálában át ennek hatására a politika, sport, szórako­ láthatják. De talán olyanok is élvezhetik,' zás; rhűvészet, erkölcs, természet, kultúra. akik „ha már odakapcsoltam-végignézem' Képek garmadája vonul el szemünk .előtt, alapon válogatnak a programok között, s .i: amelyek azt hivatottak megmutatni, mikénti harcol az ember az egyre tökéletesedő min­ nem kifejezetten ilyenfajta pihenésre vágydennapokban a számítógép, a pénz minnak. Az alkotás egyfajta vízió, az ún. JQuatsi-triológia befejező része a denhatósága, az értékek és az élet szimulá­ ciója ellen. Érdekes csemege mindenki száKoyaanisquatsi és Powaqquatsi után. Főmárá, szánjunk rá néhány percet! ként a zene és a képek erejével mutatja be a globalizációtól szenvedő XXI. századunkat, ' M. kissé talán mellőzve a szavak használatát. 0 ■ tizenhatodik oldal ■ ■ Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán Semmiképp sem hagyományos - de remélhetőleg hagyományteremtő .kiránduláson” vehettünk részt néhányan október utolsó szerdáján, amikor látogatást tettünk Lábady Ta­ más professzor úr birodalmában, a Pécsi ítélőtáblán. (Aki valamilyen okból még nem tudná, Lábady Ta­ mást nevezték ki az idei év júliusá­ ban munkába álló Pécsi ítélőtábla el­ nökévé.) A kezdeményezés magától, a Professzor Úrtól ered; hisz O hívta harmadéves, nappalis csoportját egy rendkívüli gya­ korlati órára. S mivel még voltunk néhá- nyan, akik szerettünk volna a többiekkel tartani, a húsz-harmincfős csapat triplá­ jára duzzadt. Öt egymást követő tárgya­ lást hallgattunk végig, így tökéletes képet kaphattunk az újonnan felállított ítélőtáblák működéséről, s a bírói hivatás gyönyörűnek igen, de könnyűnek egyál­ talán nem mondható munkájáról. Hi­ szen a lehető legkülönfélébb esetekkel találkozhattunk; volt sajtó-helyreigazí­ tás, in integrum restitutiora irányuló ke­ reset, személyiségi jogot sértő My Fair Lady-fordítással kapcsolatos nem vagyo­ ni (vagy általános) kártérítés kérelme, sőt még Márai — idézettel tarkított ügyvédi felszólalás is. Egyszóval, egy délelőtt alatt a lehető legtöbbet tanultunk arról a pá­ lyáról, amelyre készülünk. A tárgyalások végeztével még - s ez a házigazda eré­ nyeit és jó hírét öregbíti - terülj-terülj asztalkám is várt bennünket. Mindez - ahogy ezt mondani szokás nem jött volna létre Professzor Úr nél­ kül, köszönet mindenért! Természetesen köszönjük Czigány Áginak is, aki az uta­ zás megszervezésében vállalt szerepet. Ta­ lán mindenki nevében elmondhatom, hogy nemcsak saját magunk okítására va­ ló, de egyúttal szórakoztató napot is töl­ töttünk Pécsett. M. �Érdekes bírósági esetek Nem veszik le a feszületet az olaszországi iskolákban, miután pénteken fel­ függesztették a keresztény jelkép eltávolításáról hozott bírói döntést, i J 'Az Olaszországban és a keresztény világban egyaránt nagy vihart kavaró^$ döntést a tantermekben látható feszületek eltávolításáról múlt szombaton] mondta ki a közép-olaszországi L’Aquilla város bírája, J A helyi bíróság elnöke most helyt adott az olasz oktatási minisztérium fellebbe­ zési keresetének, és felfüggesztette a határozat végrehajtását. A perben bepa­ naszolt település, a 700 fős Ofena pol­ gármestere november 4-ig elrendelte az iskola bezárását, hogy megóvja a diáko­ kat a média felfokozott érdeklődésétől. Az iskolai tantermekben található fe­ szület ellen Adél Smith, az olaszországi muzulmánok szövetségének elnöke emelt panaszt, mondván, világi iskolába járó gyermekeinek vallási érzelmeit sér­ ti a falra kifüggesztett kereszt. Mario Montanaro bíró első fokon helyt adott a keresetnek, s az iskolát a keresztek eltá­ volítására kötelezte harmincnapos ha­ táridővel, mivel „a vallási jelkép kifüg­ gesztése felekezeti hovatartozást köl­ csönöz az intézménynek, és sérti a plu­ ralizmus elvét”. A bírói ítélet politikai vitát kavart, a ka­ tolikus egyház hevesen tiltakozott. A határozat felfüggesztéséről hozott dön­ tés napján a pápa egy héten belül má­ sodszor foglalt közvetlenül állást a tan­ termekben kifüggesztett feszület körüli vitában. Giuseppe Pisanu olasz és más európai belügyminiszterekkel tartott pénteki találkozóján II. János Pál hang­ súlyozta, hogy nem követelhető meg a társadalmi összetartás és béke, ha nem tartják tiszteletben a népek vallási sajá­ tosságait. „Egy társadalom jellegzetes vallási örökségének elismerése megkö­ veteli jelképeinek elismerését. Amenynyiben az egyenlőség elvének helytelen értelmezése nevében a vallási hagyo­ mány többé nem juthat kifejezésre, a többnemzetiségű és multikulturális tár­ sadalom destabilizáló és viszályt okozó tényezővé növekedhet” - mondta a szentatya. Ajobboldali olasz kormány igazságügy­ minisztere vizsgálatot rendelt el annak tisztázására, hogy az eredeti döntés összhangban van-e az érvényben lévő olasz törvényi előírásokkal. Gianfranco Fini miniszterelnök-helyettes képtelen­ ségnek minősítette az ítéletet. Letizia Moratti olasz oktatási miniszter egyéb­ ként már tavaly kötelezővé akarta tenni a szerinte a keresztény kultúra egyete­ mességét jelképező feszület kifüggesz­ tését az iskolai osztályokban, óriási vitát kavarva akkor is az olasz belpolitikai életben. (MTI) : E Lombardi j érzéké a A^tikáni Rá-1 dió ellen folytatott büntetőjogi eljá­ rás új szakaszáról a feltételezett ^elektroszmog miatt ^4 ' ; Vatikán: 2003. október 23-án, csütörtö­ kön a Római Városi Bíróságon került sor a Vatikáni Rádió ellen indított eljá­ rás új szakaszának első tárgyalására. Is­ meretes, hogy a Vatikáni Rádió ellen 2001-ben emelt vád szerint a Santa Maria di Galéria közelében fekvő rádió­ adó-állomás elektromágneses szennye­ zés kibocsátásával veszélyezteti a kör­ nyék lakóinak egészségét. A Római Vá­ rosi Bíróság 2002. februárjában első fo­ kon megszüntette az eljárást a Lateráni Egyezményre hivatkozva, a fellebbezést követően azonban a Legfelsőbb Bíróság visszaküldte az ügyet újratárgyalásra. Ennek az új szakasznak az első tárgyalá­ sára került sor csütörtökön, ahol a vé­ delem kézbesítési elégtelenségre hivat­ kozva kérte a tárgyalás elnapolását 2003. december 9-ére. Köztudott, hogy a Santa Maria di Galéria rádió-adóállomás ötven éve működik - az egész katolikus világ szá­ mára közvetítve a Vatikáni Rádió műso­ rait - egy nemzetközi egyezmény alap­ ján, amelyet a Szentszék kötött az olasz állammal 1952-ben. A helyszínen idő­ közben lakóépület-együtteseket emel­ tek. Az egyezmény értelmében a VR mindvégig az illetékes nemzetközi szervezetek előírásait maximálisan be­ tartva működött a lakosság egészségé­ nek megóvása érdekében. 1998-ban igen erős megszorító intézkedéseket hozott az olasz fél, amelyet azután a Szentszékkel megkötött kétoldalú egyezmény követett. Ennek értelmében a VR jelentős mértékben csökkentette a sugárzás hatóerejét. A 2001. szeptem­ berében végzett felmérések kimutatták, hogy a rádió-adóállomás teljes mérték­ ben tiszteletben tartja az olasz előíráso­ kat, és ezért a környék lakóinak aggo­ dalma megalapozatlan. A csütörtök délelőtti tárgyalást követő­ en a délután folyamán kiszivárogtatták azt a hírt, miszerint az új eljárás során a vád gondatlanságból elkövetett ember­ ölés lesz majd. A VR vezetősége ismét meggyőződését fejezte ki a vádak meg­ alapozatlanságát illetően. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a VR mindig tiszte­ letben tartotta a nemzetközi előírásokat - még jóval azelőtt, hogy olasz norma­ tíva létezett volna a kérdést illetően -, valamint arra, hogy a 2001-es vizsgála­ tok eredménye egyértelműen kizárja, hogy bármilyen összefüggés lenne a rá­ dió működése és a környéken észlelhe­ tő daganatos megbetegedések között. Bárhogyan zajlik is majd az új eljárás, a VR nyugodtan néz elébe, hiszen min­ dig felelőssége tudatában végezte fel­ adatát, ezért nem károsíthatta a rádió­ adóállomás környékén élők egészségét. Csak azt lehet remélni, hogy a végén győz az igazság, és nem fogják utólagosan táplálni a megalapozatlan aggodalmakat. VR/MK tizenhetedik oldal �X jh ^K ? ■ Lehetséges nemzedék Jelképes koccintás Csengey Dénessel i!ï i«ÿ«, Szerencsés esetben' a. gondolkodó ember kap némi visszaigazolást afelől, hogy a fejében kavargó gondolatok, hitek az igazság magvát némileg mégiscsak hordozzák. Ha például saját aggodalmait, félelmeit, örömeit látja viszont nyomtatásban - másvalaki tollából, megörül: nincsen egyedül, más is úgy érez, ahogyan ő! Úgy jár, mint G. K Chesterton, aki aprólékos gonddal épített fel magának saját, különbejáratú filozófiai világképet, gondosan elrendezve benne rhindent, és amint műve végeztével nyugodtan hátradőlt, azon találta magát, hogy tudtán kívül a katolicizmus eszméihez jutott el nem alkotott tehát semmi újat, de legalább odatalált a régihez. Ilyenkor meg dehet sértődni, vagy, mint ahogyan Chesterton is tette, megörülni annak, hogy lám, nem vagyunk egyedül, igaz lehet, amit gondoltam, ha már oly so­ kan eljutottak oda, ahová én csak most. Ezt éreztem Csengey Dénes „Szegényen, szabadon, szeretetben” című válogatáskö­ tetének olvasásakor. Apró szépséghiba, hogy alaposan lecsúsztam arról, hogy sze­ mélyesen is elbeszélgessek a szerzővel, hiszen idén tizenkét esztendeje, hogy túl­ ságosan fiatalon eltávozott közülünk. Ha­ lottakkal vitatkozni pedig ugyan eléggé sportszerűtlen, de ezúttal nem is volt rá szükség, mert ámuló egyetértéssel olvas­ tam összegyűjtött írásait. Le is nyúltam tőle cikkem címét. Mi is az a lehetséges nemzedék? Az a generáció, amely magá­ ban hordozza az esélyt arra, hogy évtize­ des hátrányt rohamléptekben behozva, alapjaiban változtassa meg környezetét, előremozdítva saját és népe sorsát. Mint a márciusiak 1848-ban, az októberiek 1956-ban. Csengey aggódva figyelte a fo­ lyamatot, amelynek során sokra hivatott nemzedéke, a hatvanas évek látszólagos lázadói végeredményben nem tudták be­ váltani az önmaguk által tett ígéreteket. A „nemzedéki lázadás” csak álca volt, nem tartalmazott valódi igazságokat, az enyhülő diktatúrában megnyíló tabudöntögetés lehetősége megnyílt, a tabuk rész­ ben le is dőltek, de helyükbe nem állítód­ tak igazságok. Zűrzavar lett úrrá, amikor egymásba torlódtak generációk, társadal­ mi csoportok, akik haszonelv alapján el­ fogadták volna az ötvenes évek terrorját is, mások, akik a korszak enyhülésében vélték megtalálni az üdvözülést, megint mások, akik a kommunizmus minden tizennyolcadik oldal formáját elutasították. Az évtized végére nyilvánvalóvá vált, hogy itt. Magyarorszá­ gon kommunizmus van és lesz, aki mást akar, annak fel is út, le is út. A lázadóknak ezen kívül még két választásuk maradt: beolvadni és megalkudni, vagy beolvadni és a lehetséges kereteket minél szélesebb­ re feszíteni. Aligha kétséges, melyik a könnyebb út, és melyiket választották többen. Az igazságok iránti igény pedig elhalkult. Egyelőre időzzünk még egy kicsit a hat­ vanas években. ,Az utcasarkokon, az aluljárókban, a Duna-parton, a Szigeten ’galerik’ gyülekeztek; esténként olcsó és lezüllött kocsmákban népes vitatkozó társaságok jelentek meg; a vijjogó elekt­ romos gitárok hangzásával rokonságban álló verseskötetek, az ’ellenkultúra’ nyu­ gati teoretikusainak munkái jártak kézről-kézre, egymást kergették az államre­ formot vázoló kiselőadások, és a csiklan­ dós, nagy nevetések, hülyéskedő agytor­ nák. Nyaranként pedig csak úgy tarkállott az országutak széle a stopposoktól, népes utazó rajok - a Kék fény állandó csodálkozó szereplői - vágtak neki az országútnak, gitár a vállon, húszas a zseb­ ben, szállás vasútállomáson, szénabog­ lyában, ismerősnél vagy ahol kerül. (...) Mi tette - ha tette — a magyarországi beatet mozgalommá? Az a hihetetlen el­ lenállás, amit kiváltott. Amikor farmernadrágban senki sem léphetett be vala­ mirevaló szórakozóhelyre, amikor elő- m— « |í fi-' gá g­ 1 I-' t■í fordult, hogy tvisztelés miatt kitiltottak egy társaságot Balatonalmádiból, amikor klubok látogatása miatt az ország összes középiskolájából kizártak kalandos ked­ vű gimnazistákat, (...) amikor arra a ’botrányos’ tényre, hogy Kóbor János el­ énekelte (elénekelhette!) a televízióban az Azt mondta az anyukám című dalt, válaszként nyolc és fél kilónyi levelet ír­ tak a tisztesség, a jó ízlés és az emberies­ ség nevében magukból kikelt kedves né­ zők, (...) amikor minden hivatalos és nem hivatalos reakció azt a hitet erősítet­ te a ’nemzedék’ tagjaiban, hogy a többi generáció felvette a kesztyűt, folyik a korosztályok harca, tehát a legjobb úton van minden, ki gondolta volna, hogy en­ nél többre van szükség?” - merül fel a kérdés. Válaszok pedig nem érkeztek, sőt, a kérdések is egyre halkulva merül­ tek csak fel, a nemzedék lázadói jobb hí­ ján a passzív kívülálló szerepében tündö­ költek egy darabig, majd szépen belesi­ multak abba a rendszerbe, amely fenn­ maradása érdekében bölcsen még enged­ ményeket is tett feléjük. Az 1956 utáni első, „lehetséges nemzedék” széthullott. �Miért e kórkép? Mi késztet arra, hogy könnyeket hullassak erősen kopaszodó, pocakos, megállapodott mai ötvenesek fe­ lett? Csakis saját nemzedékem feletti ag­ godalom lehet ennek oka. Mi a rendszer­ változás környékén eszméltünk a világra, elviekben nem érinthetett, ronthatott meg tehát a régi rendszer. De mégis, nai­ vitás azt hinni, hogy mi, a rendszerválto­ zás első „lehetséges nemzedéke” valójá­ ban nem ugyanúgy a legvidámabb ba­ rakkból jöttünk. A súly, amit mi nyögünk, ott és akkor már készenlétben állt, majd vállainkra került, mint előttünk oly sok más nemzedékére, és ahogyan a majdan utánunk jövőkre is fog. Mi ez a súly? Ránk szakadt ugyan a sza­ badság, de senki nem tanított meg minket bánni vele. Mert a szabadság nem az elkö­ telezettség hiánya, ellenkezőleg, a lehető­ ség az elkötelezettségre. Aki nem kötelezi el magát valami mellett, soha nem lehet igazán szabad, mert megfosz^’a magát an­ nak a lehetőségétől, hogy személyisége ki­ teljesedjen, így csak ide-oda hányódhat, partot soha nem érve, időnként rácsodál­ kozva a világra, de meg nem értve azt. Szóval, megnyílt a lehetőség az elkötele­ ződésre. Igen ám, de hol voltak a minták, amelyek alapján egyáltalán megpróbálhat­ tuk volna? A mintákat bizony elvették tő­ lünk - itt ért minket is utol a síron túlról is a régi rendszer hosszú csontkeze. A nyolcvanas években - emlékszem - még többé-kevésbé az elkötelezettség, némileg az ellenzékiség jele volt óriási U. S. A. fel­ iratú pólóban mászkálni. Aztán sokan ha­ mar rájöttünk, ez is csak a kívülállóság de­ monstrálására alkalmas gesztus, mert az igazságot, a mi igazságunkat ott nem talál­ juk meg. A nemzedék tagjai közül csak a kisebbségnek jutott az a szerencse, hogy azoktól, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy bennük a kommunizmus előtti minta megtestesüljön, vagy azoktól, akik már halottak ugyan, de írásaikból, eszmé­ ikből nyitott füllel még kinyerhető vala­ mely követendő példa, megfogadandó ta­ nács, megtanulhassa, néhány generációt átugorva az öröklési rendben megszerez­ hesse az „iránytűt”, amely életét vezérel­ heti a továbbiakban, amelynek igazságai mentén szabad választása szerint elkötele­ ződhet. A többség csak a légüres térben bolyonghatott, felszínes, külső benyomá­ sok, érzékelés alapján tájékozódva. Ilyen körülmények között szó sem lehetett nemzedéki öntudat kialakulásáról. A hat­ vanas évek fiaival ellentétben a rendszer­ változás tőlünk már a lázadás lehetőségét is elvette, pedig a haldokló, ezáltal egyre puhuló rendszer még mindig bőven tarto­ gatta volna számunkra annak esélyét. Fél­ reértés ne essék, örülnünk kell annak, hogy mi már csak gyermekkori emlék­ ként, egyfajta nosztalgiával tekinthetünk vissza Andropov bácsi temetésére, a május 1-i luftballonokra, a piros nyakkendőre, a kitörő örömre, mikor átvettük az alig használt 1200-as Zsigulit. A meglévő hi­ ányérzeten azonban ez mit sem változtat. Annyival vagyunk szegényebbek a hatva­ nas évek nemzedékénél, hogy minket nem volt, ami összetartson. Ismerve a tör­ ténelmi helyzetet, ezen persze nincsen csodálkoznivaló. Csupán tétova kísérletek történtek arra, hogy a nemzedéki összetar­ tás megvalósuljon, majd a próbálkozások kifulladtak, és végül ugyanott kötöttünk ki, ahol elődeink: kocsmaasztaloknál el­ töltött mámoros, csillogó szemmel folyta­ tott vitáknál, a pillanat hevében azonnal történelemmé vált gyönyörű, ritkán meg­ élt csodáknál, amikor úgy éreztük, nem csak a nemzedék, hanem egy nép java is alkothat egységet. A különbség „csak’ annyi, hogy mindez már sokkal szűkebb körben, sokkal kevesebb embert meg­ érintve zajlódon, mint harminc évvel előttünk - mintha jelentőségét vesztette volna mindaz, amelyekből azok a bizo­ nyos iránytűk kinyerhetők: a könyvek, a dalok, az utazások, tán még a bor is. Sok­ ban hasonlítunk tehát egymásra, és nagy­ jából ugyanott tartunk: amit nyertünk a vámon, elvesztettük a réven, a szabadság beköszöntével elvesztettük - szabadsá­ gunkat. A lázadás, az elkötelezettség, a kö­ zös akarat szabadságát. A felnőtté érés idő­ szakában pedig javarészt elvesztettük a gyermeki illúziót, amely elhitette velünk, igenis tudunk fordítani a világ, de leg­ alábbis az ország kerekén. Azt mondom, lélekben meghal az, akiben meghal az ide­ alizmus. Amikor ez megtörténik, már csak egyéni boldogulása maradhat számá­ ra tételezhető célként, akkor pedig a világ számára meghal, ha pedig ez az eszme (pontosabban annak hiánya) kerekedik felül, végül maga a világ is meghal. Re­ ménykedem benne tehát, hogy él még az idealizmus, sőt, tudom, hogy él még, csak attól félek, egyre kevesebbekben és egyre gyengébben. De lám, mindig történik va­ lami, ami kimozdítja az embert a remény­ telenségből, ami újra és újra kimondatja vele: nem adjuk fel, amíg nem tudunk egy büszkébb, nyugalmasabb, bölcsebb és gazdagabb országot felépíteni. Hamarosan eljön a mi időnk, amikor valóban kézbe kell venni a vakolókanalat. Talán már itt is van. Kemény és keserves harc ez, amely­ ben önfeláldozásra is szükség van, amíg mások ölbe tett kézzel ülnek, vagy éppen ártanak. Mert a mi nemzedékünk is kitermelte a hőzöngő üresfejű nagymagyarokat, az alamuszi, tétován pislogó jobboldalit, a sok-sok kaméleont, aki min­ dig azt mondja, amit hallani akarsz, a libe­ ralizmusról fogalmatlan liberálisokat, a baloldali értékekre hivatkozó, megnevezni egyet sem tudó baloldalit és a számtalan, kérdéseket fel sem tevő üresagyú bambát. De akadnak melléjük igazi keresztények, igazi magyarok, igazi baloldaliak is. A lé­ nyeg a közös alap, amelyre építkezve a maradékon vitázhatunk is akár, soha nem szem elől tévesztve a közös célt. Kérdés, melyik társaság, a számbeli vagy a minő­ ségbeli fölényben lévő kerekedik felül? Maradt-e még mozgásterünk, vagy már le van osztva minden kártyalap? Észrevesz- szük-e, amikor a világ kereke fordul, ami­ kor nekünk is fordulnunk kell? A mi hite­ ink, eszméink egyáltalán képesek-e a fennmaradásra, vagy végképp korszerűtle­ nek? Ha azok, érdemes-e sírnunk a világ után, amelyben mi már nem tudnánk em­ ber, magyar módjára élni? Meddig él még bennünk az idealizmus? Képzeletben koccintok Csengey Dénes­ sel. A síron túl is biztat, hiszen ő, élete vé­ géig, egy percre sem adta fel a reményt. De a második „lehetséges nemzedéket” is fújhatjuk. Már nem lehetséges. Építkezni azonban még mindig lehet, alulról, szí­ vós, soha nem engedéssel. Mert mi, akik még hiszünk, egyszerűen nem tehetünk mást. Testvér! Vedd már végre Te is ke­ zedbe azt a téglát! Koltay András tizenkilencedik oldal �„Ki voltunk éhezve a sikerre Interjú Steinmetz Adám vízilabdázóval Mivelvá;?vízilabda igen népszerű sportág, bizonyára sokaknak isme­ rosei rősen cseng a „Steinmetz” név. Mi, itt a Pázmányon abban a szerencsés helyzetben vagyun hogy Karunk hallgátölyközött az olim— '-í ------ ---------........... '..................... ........................... ........................... piai bajnok Barnabást, és harmad­ éves föccsét, Adámot is, akik jelenleg mindketten a Vasas vízilabdacsapatában játszanak. Az interjú apropó­ ját az^^^ hogy a KEK-döntőben való részvétel és az Európa-bajnoki után bronzérem megszerzése Adam a nyáron megrendezett Universiade-n első helyezést ért el csapa^^íj ■ ■■Mi - Pontosan mit takar az Universiade elneve­ zés? - Ez egy külföldi kifejezés, magyarra Fő­ iskolai- és Egyetemi világbajnokságnak fordították le. Ebből következően azok a sportolók vehetnek rajta részt, akik egye­ temre vagy főiskolára járnak. Ez a ver­ seny legalább fél évszázados múltra te­ kint vissza. Vízilabdában magyar csapat utoljára 1965-ben nyert aranyérmet, amikor Budapest adott otthont a játé­ koknak. Az Universiade-t kétévente ren­ dezik meg, s általában kiemelkedő ered­ ményt várnak a magyar csapattól. Ez nem is megalapozatlan, hiszen mindig a második vonal, a 5)-,B-válogatott' vesz részt ezen a versenyen, s mivel a vízilab­ dázók kb. 90%-a valamilyen felsőoktatá­ si intézmény hallgatója, sok jó játékos közül lehet válogatni egy ilyen esemény­ re. Most is egy nagyon erős, megfiatalí­ tott csapatban játszhattam, ki voltunk éhezve a sikerre és meg sem fordult a fe­ jünkben az a lehetőség, hogy aranyérem nélkül térjünk haza. Edzőnk, Kovács Ist­ ván, a Honvéd trénere dönti el, hogy ki kerül a csapatba. Kemény Dénes előzetes hozzájárulásával. Gyakorlatilag azok jö­ hetnek szóba az Universiade-válogatottba, akik a 5?-,nagy” csapatból kimaradnak, vagy akiknek esélyük van, hogy oda bekerüljenek. huszadik oldal - Nyilvános, hogy ki melyik egye­ temre jár? I - Minden évben csinálnak egy programfüzettel egybekötött tájékoztatót, amiben szerepel az összes résztvevő fényképe és adatai, többek között az ok- ' tatási intézmény is. A hallgatói jogviszony igazolást egyébként el kell küldeni a nemzetközi szövetségbe is, ez a feltétele a versenyen való részvételnek. - A Pázmányon köztudott volt, hogy ott leszel ezen az eseményen és az egyetemet képviseled, vagy utólag szereztek tudomást minder­ ről? - Mivel az egész felkészülés és maga az Universiade is nyáron zajlott, nem nagyon tudtak róla sem a társaim, sem a tanáraim. Mikor haza­ jöttem, már sokan gratuláltak a győzelmünkhöz. Szeptem- | berben, amikor bementem a | ■ tanulmányi osztályra, hogy a I beiratkozást elintézzem, akkor mond­ ták, hogy Dékán Ur is szeretne gratulál­ ni. Nagyon jólesett ez a gesztus. Egyéb­ ként ahhoz képest, hogy ez nemzetközi­ leg mennyire elismert esemény. Ma­ gyarországon nem tartják túl sokra. Ezt nem is nagyon értem, hiszen évről évre egyre erősebb a mezőny, sok ország szinte a komplett első csapatát küldi er­ re a versenyre, tehát nem könnyű a győ­ zelem. - Mindezek mellett, ha jól tudom, nem csak a Pázmányra jársz, hanem több szakot végzel egyszerre. - Most, mivel nagyon sok vizsgám lett volna, a sportmenedzserin halasztottam egy évet, a vízilabda szakedzőin viszont már szakdolgozatírás és államvizsga előtt állok. Itt a jogon benyújtottam egy kérel­ met, hogy egyéni tanrend szerint vizsgáz­ hassak, ezt még nem bírálták el. Óriási se­ gítség lenne, mert év közben is tudnék készülni és vizsgázni, hiszen ennyi edzés mellett nagyon nagy nehézséget jelent két egyetemen teljesíteni a vizsgaidőszakban. - Van-e már kialakult elképzelésed arról, hogy végzett jogászként mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben? -Bár mindkettőt rendkívül érdekesnek tartom, úgy érzem, a polgári jog közelebb áll hozzám, mint a büntetőjog. Persze ez az idők folyamán változhat, van még időm, hogy ezt eldöntsem. -Most, hogy a Visas még jobban megerősödött, gondolom fokozottabbak lettek az elvárások is. Milyen az „új” csapat? - Tőlünk minden évben kiemelkedő tel­ jesítményt várnak, tavaly viszont nem si­ került első helyet elérnünk, minden dön­ tőt elbuktunk egy góllal. Úgy érzem, a vezetőség abszolút mértékben mellettünk áll, nem kaptunk semmi szemrehányást emiatt, sőt, rendkívüli módon megerősítették a csapatot. Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás személyében két olimpiai bajnokot igazoltunk, és az összes �■1 thtfaAuib meghatározó játékosunkat sikerült meg­ tartanunk tavalyról. Ezzel az én szemé­ lyes kívánságom is teljesült, hiszen hoszszú évek után újra egy csapatban játszom a testvéremmel. O nem csak a vízilabdá­ ban, hanem a tanulásban is tud segíteni, hamarosan államvizsgázik. Szívesen cse­ rélnék vele... - A KEK-döntőben viszont éppen egymás ellen játszottatok, gyakran a szó szoros értelmében is... - Igen, ez elég furcsa szituáció volt. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen a Steinmetz családnak lett egy KEKgyőztese. Persze jobban szerettem volna, ha én vagyok az, de így sem vagyok elé­ gedetlen. Nyilván a testvérem szerette volna, ha védőként nem neki kellene en­ gem fognia, de azt előre megbeszéltük, hogy ha szembekerülünk egymással, megalkuvás nélkül, csak a győzelem ér­ dekében fogunk játszani. Amikor előállt ez a helyzet, nagyon rossz volt, mert azért benne van az emberben, hogy mégiscsak a bátyám... Utólag viszont jó érzés belegondolni, hogy azért kerültem Barnával szembe, mert az olasz védő nem bírt velem. Mindenképpen jó, hogy egy csapatban játszunk, főleg, hogy itt­ hon, hazai környezetben tudjuk megva­ lósítani az álmainkat. -Most térjünk át egy kicsit a válogatottra. Mi­ vel indokolta Kemény Dénes, hogy egy nagyon jól sikerült szezon után az Eb-n alig kaptál já­ téklehetőséget, a Vb-re pedig nem is utaztál? - Ez jó provokatív kérdés. Nem indo­ kolta, a külvilág felé nem is szokott in­ dokolni, amivel egyet is értek. Rosszul esett, hogy egy sikeres szezon és egy na­ gyon keményen végigdolgozott nyár után nekem személy szerint nem mond­ ta meg, hogy miért döntött így, vagy a vetélytársamat miben látta jobbnak ná­ lam. Ez azért is szomorú, mert szeretnék bekerülni a válogatottba, de ahhoz tud­ nom kéne, hogy miben kell fejlődnöm, és ha ennyi segítséget sem kapok, akkor nagyon nehéz lesz. Az előjelekből nyil­ vánvaló volt, hogy ha engem vitt volna a Vb-re, akkor sem lett volna meghatározó szerepköröm. így van egy Eb bronzér­ mem, amire nagyon büszke vagyok, de ugyanakkor tudom, hogy nem sokat tud­ tam hozzátenni, hiszen alig kaptam lehe­ tőséget a bizonyításra. I 1' *- - Hogyan alakul az idei versenynaptár? - Év közben is lesznek edzések a váloga­ tottal, a keret nyilvánvalóan mindig vál­ tozik, egyelőre azt sem tudom még, hogy kik fognak részt venni az első edzé­ sen. A klubcsapatok nemzetközi tornái is átalakultak, megszűnt a BEK és a KEK, helyette egy, a futballból ismert sziszté­ mát alakítottak ki, melyet Euroligának hívnak. Az a lényege, hogy a legjobban vízilabdázó országokból három csapat indulhat, hazánkat a BVSC, a Honvéd és a Vasas képviseli. Nagyon komoly lett a mezőny, sok a jó csapat, már azért is vért izzadtunk, hogy a legjobb tizenhat közé kerüljünk. Mindez nagyon megterhelő a nemzeti bajnokság mellett, a Magyar Kupát pedig épp a feszített tempó, az olimpiai felkészülés miatt jövő augusz­ tusra tették át. > +t? « «*' —wMwiiiwgl Gondolatok a pultnál... - Lényegében az a célom, ami a Vasasnak: mindent megnyerni, amit klubcsapattal lehet. Az olimpia minden sportolónak pá­ lyafutása csúcsát jelenti. Én sem adtam föl, hogy kijussak Athénba, bár az esélye­ ket illetően az elmúlt évek tapasztalatai alapján kicsit borúlátó vagyok. Mivel a Vasas győzelméhez kifogástalan állapot­ ban kifogástalan teljesítményt kell nyújta­ ni, ezért akár azt is mondhatnám, hogy az olimpiára készülök, ugyanakkor „csak.5>’ a legjobb formámat hozom meccsről meccsre. A döntés úgyis a szövetségi ka­ pitány kezében van. Lemész egy „kocsmába” - vagy nevezzük, aminek akarjuk - egyedül, csak úgy megin­ ni valamit és egyedül lenni az emberek kö­ zött. Csak azért, hogy körülnézz, hogyan működik és kik lakják ezt a világtól elzárt : olykor eltaszított - mégis létező „kisvilágot”. < Ülsz magadban és anélkül, hogy kér­ néd; megrohamoznak az érzések, amiket az itt levőktől kapsz... hiszen ez a „kisvilág” hu és pontos mása a Nagynak. Látsz, hallasz és érzel mindent, ami odakint meg­ történik. Minden betérő hoz le magával egy darabot az Életből. Te is... .A pultnál ülnek az igazán magányosok, akik nem merészkednek beljebb. Általában ^férfiak. Öregek és szakállasak. Eltűnt a lé-' iiycg az életükből. Elhagyták őket vagy ok.hagytak cl egy nőt, egy társat, valakit. És most fáznak a magányban, ami a szerető fkarok helyett öleli őket. Szomorú, de fel­ nek az újabb csalástól vagy csalódástól. A ítárs utáni vágyat már le tudja győzni az et­ től való félelem. Beljebb lépsz; az asztaloknál ülők szí­ nes kavalkádot mutatnak. Vannak ott sze­ relmes párok és kevésbé szerelmesek. Lát;ni fogod a testek összhangján - vagy pon;tosan annak hiányán-, az egymáshoz inté­ zett mozdulatokon, az arcokon, hogy mely : férfi vagy no örül a társának, és mely az, aki csak örülni szeretne. A boldogság kiül ,az ’arcokra, de éppúgy a boldogtalanság is. Egyiket sem tudják elrejteni. Te sem... " Vannak fiatalok - bandákba verődve akik együtt élik mindennapjaikat. Megoszt­ ják egymással az életük kisebb-nagyobb problémáit, ismerik és szeretik egymást. Ezért barátok Együtt terveznek és álmodnak a jövő­ ről. Jó nekik.. \ - Hátul a homályos sarokban egy költő ül és dolgozik. ír. Hogy miről ? Talán maga sem tudná megmondani pontosan. De nem is kell. Impulzusok érik, amik kivált­ ják belőle az érzéseket, melyek aztán papír­ ra kívánkoznak. Ő csak akkor tud írni, ha szomorú. És most az... Történeteket ír. Emberekről. Azokról az emberekről, akiket tisztel és szeret, ak­ kor is ha miattuk szomorú, ha bántották, megcsalták. és kitaszították maguk közül. Mert az emberek különlegesek. Ezt min­ denki tudja, csak kevesen érzik. Hessénél szebben nem mondhatom; ...minden "ember nemcsak önmaga, benne van az az egyetlen, mindenkor fontos és különleges porit is, ahol a világ jelenségei egyszer és : mcgismételhetctlenül keresztezik egymást. ’Ezért fontos, örök és isteni minden egyes ember története. Ezért van az, hogy bárki, aki él... csodálatos és méltó a legodaadóbb tiszteletre Szincsák Zsuzsa cserit - Arról mi a véleményed, hogy egy gyakorlati­ lag tét nélküli, alapszakaszbeli meccsre is 1500 forintba kerül egy jegy? - Ez olyan szinten felháborító, hogy már mi, játékosok is megpróbálunk lépni ezügyben, pedig minket nem is igazán érint ez a dolog. Megpróbálunk hatással lenni a vezetőkre, hogy találjanak ki vala­ mit, hiszen ez egy lehetetlen állapot, hogy megvan az igény, hogy az emberek meg­ nézzenek minket, de egyszerűen nem tudják megfizetni a jegyeket. Ajátékosok egyébként azt szeretnék, hogy a gyengébb hazai meccseken ne is kelljen jegyet válta­ ni, mert az egy örömteli dolog, hogy még az 5?.unalmas” meccs is érdekli az embere­ két és nekünk sem mindegy, hogy hány ember előtt játszunk. Ez csak egy ötlet, a megvalósítás a vezetők kezében van. - Mi a legfőbb célod erre az idényre? huszonegyedik oldal �gSHSi 1^ 15 éve szolgálunk és védünk 15. születésnapját ünnepli a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Orszá­ gos Konferenciája). 1989 óta próbál­ ja a szervezet az egyetemek és főis­ kolák hallgatóinak jogait és érdekeit képviselni. A mostani ünnepi köz­ gyűlés alkalmat adott a visszatekin­ tésre és összegzésre, illetve a régóta sürgető reformok előterjesztésére. A HÖOK jogelőde, az OFÉSZ (Or­ szágos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövet­ ség) 1989-ben alakult meg olyan célzattal, hogy az újjászerveződő országban megfe­ lelő formában képviselhesse a hallgatók ér­ dekeit. Részt vett a felsőoktatási ügyek po­ litikai egyeztetésében^ az ösztöndíj rendszer kialakításában és a tandíj elleni küzdelem­ ben. A felsőoktatási törvény elfogadásának évében, ’93-ban HÖKOSZ (Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége) néven szerveződött újjá. 1994-ben a felső­ oktatási törvény korpuszába foglalták a hallgatói érdekek védelmét, melyben a mozgalom tevékenyen részt vett. A szerve­ zet 1996-ban vette fel a ma is használt HÖOK nevet. Az ünnepi közgyűlést 2003. október 16-án a Szegedi Tudományegyetem Böl­ csészettudományi Karán rendezték meg. A program részét képezte ajubileumi ki­ állítás-megnyitó és táblaavatás. A köz­ gyűlésen elhangzott előadások sorát Dr. Berta Árpád a SZTE-BTK dékánjának beszéde nyitotta meg. Az előadók között ott volt Dr. Fábry György, az OFÉSZ alapító elnöke, Dr. Kiss Tamás, a MEFESZ alapító elnöke és Dr. Boross Péter, volt miniszterelnök. Zárásként a HÖOK jelenlegi elnöke, Barthel-Rúzsa Zsolt számolt be a moz­ galom aktuális helyzetéről és a célkitűzé­ sekről. Kiemelte a szakmai és jogi segít­ ségnyújtás, a pályázati lehetőségek, a szakminisztériumokkal való kapcsolat­ tartás és az információszolgáltatás fontosságáti Majd a képviselők elfogadták az ünnepi közgyűlés zárónyilatkozatát, s a rendezvény egy állófogadással ért véget. Fügedi Zsófia huszonkettedik oldal A polgári igazságszolgáltatás európai napja Az ELSA Budapest tagjaként értesültem, hogy a Legfelsőbb Bíróságon megrende­ zik A Polgári Igazságszolgáltatás Európai Napját október 18-án. Mivel elég érde­ kesen hangzott a címe, és a megkapott ismertető is ígéretes programokat tartal­ mazott, így a Kedvesemmel és egy bará­ tommal ellátogattunk a Legfelsőbb Bí­ róság épületébe. Még nem voltam az épületben, így nagy érdeklődéssel tekin­ tettem meg az igazságszolgáltatás ma­ gyarországi fellegvárát. A szokásos biz­ tonsági vizsgálatok hamar lezajlottak, így pillanatok alatt kiderült, hogy nem kívánjuk felrobbantani az épületet, illet­ ve semmilyen veszélyes fegyvert nem tartunk magunknál... A bejáratnál az első percben összefutottunk az egyik kedves tanárommal, aki büntető-eljárás­ jogot tanított nekem. Egy rövid beszél­ getés után a díszterem felé vettük utun­ kat, azonban mielőtt elfoglaltuk volna a helyünket, a székünkön gyorsan „lera­ boltuk” az egyes felállított információs pultokat. Innen lettem gazdagabb példá­ ul egy európai alkotmánytervezettel, az Európa Tanács, valamint az Európai Unió reklám tollával, több emberi jogo­ kat és az Emberi Jogi Bíróságot bemuta­ tó publikációval, illetve egy, az európai legfelsőbb bíróságok történetét bemuta­ tó könyvvel és még számos hasznos do­ loggal. Sajnos a jelen lévő KJKKERSZÖV, valamint a HVG-ORAC ki­ adók nem ingyenes termékekkel voltak jelen, hanem méregdrága könyvekkel. Mivel az egyetemi tananyag megvásárlá­ sa is egy kisebb vagyon, így a hazai tudo­ mányos könyvek megvételére nem ju­ tott most keret... (Nem tudom ilyen alkalmakkor miért nem tudnak reprezentatív könyvekkel megjelenni a kiadók. Szerintem marke­ ting szempontból is sokkal jobb lenne...) Időközben összefutottam az ELSA Buda­ pest elnökével. Juhász Gergővel és a szer­ vezet marketing alelnökével, Bitai Zsófi­ val, akikkel egy gyors szóváltás után meg­ egyeztünk, hogy a megnyitó után még beszélgetünk. Hamarosan elkezdődött az ünnepélyes megnyitó. (A magyar beszé­ deket angolul hallgattuk, mivel egy nagyón szép, brit irodalmi kiejtéssel rendel­ kező tolmács fordított.) A nyitó beszéde­ ket a Legfelsőbb Bíróság elnöke tartotta, majd az Európai Unióból jövő képviselők is kifejtették azon reményüket, hogy ez egy hosszú távú kezdeményezés lesz, és különböző példákkal próbálták nyomaté­ kosítani, hogy erre a napra miért is van szükség. (Ezen felül az Emberi Jogok Eu­ rópai Bíróságának magyar bírája. Baka András röviden összegezte a munkássága során tapasztaltakat.) A megnyitó alatt fel­ fedeztük, hogy Lábady Tamás tanár úr is jelen van, aki később az előadásain és az egyéb alkalmakkor megszokott kedves­ séggel és őszinte örömmel állapította meg a fiatalság jelenlétét. Ezután két szekcióban folyt a munka. Mi az első szekcióban vettünk részt, amely­ ben a következő előadásokban lehetett volna részünk: a közigazgatási perrend­ tartás tervezete, a polgári törvénykönyv reformja, a Legfelsőbb Bíróság jogegysé­ gi eljárása, a nép ügyvédje törvény-terve­ zete, és a mediáció Magyarországon. Ezekből azonban csak ez első kettőt és az utolsót hallottuk. Az előadásokról el­ mondható, hogy azt hozzáértő szakem­ berek tartották, azonban szerintem elég kevés idő jutott egy-egy témára, így nem lehetett mélységeiben vizsgálni őket. A polgári jogi kodifikációról tartott előadás például Lábady Tamás tanár úr munkás­ ságának köszönhetően nem sok újdonsá­ got tartogatott, hiszen a katedráról már majdnem minden említett tényről hal­ lottunk. Az előadások végén az ebédlő felé vettük az irányt, mivel megneszeltük, hogy 75 főre tálalt ebéd vár a résztvevőkre. Nos, legna­ gyobb sajnálatunkra mikor megkérdeztük, hogy minden résztvevő számára nyitott-e, azt a választ kaptuk, hogy csak a meghívóval rendelkezők számára. Igen elszomorított minket, hogy az ifjú generációt nem enged­ ték be, így egy olasz étterem felé vettük utunkat, ahol egy nagyon finom “pasta” el­ fogyasztása közben megállapítottuk, hogy jól éreztük magunkat, csak kár, hogy ilyen kevés fiatal volt jelen... Szilágyi Pál �Krakkó és környéke dióhéjban Egy kellemes augusztus végi reggelen négy Pázmány-hű barát elindult, hogy meghódítsa a honi turisták által legkedveltebb lengyel nagyvárost, Krakówot (ejtsd: Krákuv), vagy ahogy idehaza emlegetik: Krakkót... J A Mária Valéria hídon keltünk át szlovák felségterületre, ahol csak egy síparadi­ csomban tartottunk pihenőt. A felvidék iparvárosai és falvai nem tartogattak szá­ munkra túlzott meglepetéseket, annál in­ kább az első lengyel községek. Érdeklőd­ ve tapasztaltuk, hogy történelmi barátaink (a patinás rigmus szerint: „Lengyel s ma­ gyar két jóbarát. /Együtt harcol s issza bo­ rát.”) magas területen is magasan építkez­ nek, három-négy emeletes házakat lát­ tunk, egy-két tehénkével a kertekben. Teltek-múltak az órák, fogytak a kilomé­ terek, és késő délután megérkeztünk Krakkóba. Rövidesen megtaláltuk szállá­ sunkat, ami főszezonban a Jagelló Egye­ tem kollégiumaként működik (Bursa Jagellionska). A hatszázezer lakosú város­ sal az egyik nagy nemzetközi szupermar­ ket helyi áruházán keresztül kezdtük az ismerkedést. Mosolyogva vettük tudomá­ sul, hogy ott úgymond még gazdaságo­ sabban vásárolhatunk, átszámítva átlago­ san másfél-kétszer annyiba kerül minden itthon, amellett, hogy sűrűn felbukkant a »j,promocija” felirat... Vettünk is egy vízforralót, így reggelenként kávéval, teával ébredtünk. Mire mindent átszámolgat­ tunk mobiltelefonnal (fura látvány lehet­ tünk), besötétedett, és kihasználva az al­ kalmat késő éjszakáig sétáltunk a belvá­ rosban. Alig lézengett valaki az utcákon, a Visztulán átívelő egyik híd igen furcsa lát­ ványt nyújtott méretes pókhálóival. Fá­ radtan, de élményteli, kalandozó magya­ rokként zuhantunk az ágyba. Megálltunk az ország második legna­ gyobb búcsújáróhelyén, Kalwaria Zebrzydowskán, ahol XVII. századi templomok­ ból, kápolnákból, hidacskákból, szobrok­ ból álló barokk épületegyüttes helyezkedik el viszonylag nagy, dimbes-dombos terüle­ ten (Bazilikájában található a híres Csoda­ tevő Szűzanya Kegykép). Mindenkinek nagyon tetszett, az egyik kisebb hegyre fel­ mászva a templomban belehallgattunk a keresztútba, ahol levontuk a következte­ tést, hogy a lengyel nyelv énekelve egész kellemes. Itt találkoztunk először Pápánk­ ról készült szoborral... A helyhez közel van Wadowice, Karol JózefWojtyla szülő­ helye. Elmélyedtünk kicsit a főtéri Szűz Anya templomban, ahol Öszentségét megkeresztelték, azután megtekintettük múzeumként funkcionáló szülőházát. A kiállítás bemutatja személyes tárgyait, ru­ háit, többek között címerével ellátott tö­ rülközőjét (amit így más bizonyosan nem kever össze az övével). Bizonyítványai ta­ núsága szerint Szentatyánk szorgalmas di­ ák volt, az általános iskola harmadik osztá­ lyában például az első félévben csak orosz­ ból kapott jó osztályzatot, de a második félévben már mindenből kitűnő lett. Örömmel állapítottam meg, hogy azonos teamárkát (Earl Grey) kedvelek Öszentségével. A főtéren orsó alakú, erősen sós, sajtból készült finomságot majszoltunk, majd továbbindultunk Oswieczimbe (Auschwitz). A három koncentrációs tábor közül csak Auschwitz I.-et jártuk be. Saj­ nálattal vettük tudomásul, hogy a magyar barakkot éppen renoválták, zárva volt. Aki ott jár, mindenki döntse el, mit érez. Szá­ momra megrendítő hatással bírt a hely, bár korábban már jártam Recsken. Visszatérve Krakkóba, mivel augusztus 20-a volt, ittam egy pohárral egy másik jellegzetes lengyel sörből, a Warkából (íze a Pécsi Szalonsör­ höz hasonlatos) Magyarország egészségé­ re. Mindannyian szeretettel gondoltunk a kb. négyszáz kilométerre lévő szülőföldre. Csütörtökre beterveztük Wieliczkát és Czestochowát. Előbbi Európa legősibb, világörökség-listás, látogatható sóbányája. Bányászok kalauzolják a turistacsoportokat azon a helyen, ami lényegében valóságos Lengyelország-eszencia: az összes nagy lengyel hazafit és honleányt megmintázták sóból, Pilsudski marsaik és Szent Kingát éppúgy, mint Pápánkat. A százharminc méter mély, misztikus hangulatú bánya al­ ján többek között ajándékbolt, étterem is található. Lefelé lépcsők vezetnek, felfelé bányászlift közlekedik. Czestochowa felé folytattuk utunkat. A várfallal körülvett pálosrendi Jasna Góra kolostorban találha­ tó a Csodatevő Fekete Mária képe. A ren­ geteg zarándok között örömmel olvastuk a magyar feliratot: „Kegy kápolna”. Lenyu- | göző a főtemplom sok kis kápolnájával: amíg az egyikben lengyelül folyt a mise, a másikban olaszul prédikált a pap. Egy ki­ csit rosszul esett viszont a vallási biznisz: kifelé megállított egy nő és egy férfi, ke­ reszt alakú kitűzőt tűztek ránk, mondván .szuvenír”. Amikor megköszöntük és az 55' ajándékozási szerződés ráutaló magatartás­ sal történő megvalósulását felismerni vélve továbbléptünk, várakozó arccal követtek, így hát gyanút fogtunk és megkérdeztük: ,how much?” Ó - mondta a férfi és szét­ 55 J tárta a karját - mondjuk két euró. Gyorsan köszönettel visszaadtuk az árut. Este a hosszú utazástól elcsigázottan ismét a fent említett nagyáruházban kötöttünk ki, mindenféle salátát összevásároltunk, amit a szálláson betermeltünk. Egy tipp: az ott kapható lengyel almaié emberi fogyasztása nem ajánlatos... Es elérkezett a búcsúzás napja. Vissza­ felé Zakopanéban álltunk meg, kicsit meg­ csodáltuk a Tátra égimeszelő hegyeit, megpihentünk egy kőből és fából épült templomban. A lengyel határra végül a vízforraló mellett két DVD, két kispárna és egy vasalódeszka alkotta többlettel érkez­ tünk. Meglepő módon simán átjutottunk, a kocsi tartalma egyik felet sem érdekelte, csupán a papírokat kérték el a vámosok. Szlovákiában egy benzinkútnál tartottunk technikai szünetet, jó, hogy még távol vol­ tam a shop előtt üldögélő lányoktól, ami­ kor megjegyeztem, hogy közöttük sincs természetes szőke - akiket egyébként egész lengyel földön nem láttam -, mert mindenki beszélt kiderült, mint magyarul... Az Anyaföldet Ózd felől kö­ zelítettük meg, és bár késő este volt, még megnéztük kívülről a híres bélapátfalvi templomot, illetve Egerszalók legalább annyira ismert szabadtéri termálfürdőjét. Ha több időnk lett volna és ha sikerült volna tartani a gyakori „na gyerekek most van éjjel kettő, akkor holnap nyolckor ke­ lünk” - típusú elhatározásainkat, talán töb­ bet láttunk volna Krakkóból, a múzeu­ mokból, Zakopanéban hosszabb időt töl­ töttünk volna, és biztosan elmentünk vol­ na élvezkedni a krakkói Aqua Parkba is. Am azt hiszem így is tartalmas, élményteli, tanulságos nyaralást őrzünk emlékül... Szamos Márton huszonharmadik oldal �MEGHÍVÓ Lippay György-kör és a HŐK szervezésében Deák Ferenc emlékülés Emlékezés a jogász Deák Ferencre, születésének 200. évfordulóján A kerekasztal-beszélgetés résztuei^ói: Dr. Máthé Gábor, a Magyar Jogász Egylet elnöke Dr. Mezey Barna, az ELTE-ÁJK dékánja Dr. Révész T. Mihály, egyetemi tanár Dr. Szabó István, a PPKE-JÁK dékán-helyettese Dr. Zlinszky János, a PPKE-JÁK alapító dékánja A beszélgetést vezeti: Dr. Horváth Attila, a PPKE-JÁK oktatója Asz ülést megnyitja: Dr. Bándi Gyula, a PPKE-JÁK dékánja Időpont: 2003. november 26. (szerda) 18 óra Helyszín: Szentkirályi u. 28., 11. emelet. Díszterem Az este lezárásaként zenés mulatság lesz a Spartacusban — fogadással egybekötve! DEÁK FERE-KCZ, Gólyabál november 22-én a Váci úti MASPED EVENT HALL-ban Jegyek a HOK-ben! Mindenkit szeretettel várunk! Lippay György Kör, Hallgatói OnkormÓnyzat � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 7. szám 2003. november 20. Abstract A summary of the resource. Tartalom Emléktábla gróf Tisza Istvánnak Master képzés a Pázmányon Új irodalmi kávéház nyílt Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak Méltatlan támadás? Az! Az Index cikke Dr. Bándi Gyula dékán válasza Parázs a hamu alatt Elsőéves előadó, kedd, 20.15 Valami Amerika Ady Endre: A halottak visszatérnek Pázmányosok a jog útvesztőjében Elvárások újratöltve Azok a boldog szép napok Tanulj és bulizz az ELSA-val! Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán Filmajánló Érdekes bírósági esetek Lehetséges nemzedék „Ki voltunk éhezve a sikerre” Gondolatok a pultnál 15 éve szolgálunk és védünk A polgári igazságszolgáltatás európai napja Krakkó és környéke dióhéjban Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. november 20. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2029kb+7077kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_7_20031120 Relation A related resource T00058 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_7_20031120 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6868d6b10ba06cf89e9dedd53b217d45.jpg 4a2cef16cb94b41bc22d66681a1e16b1 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/3a044ead1498bcc90523f51becb10a34.pdf 2e700c4eca5fc7f8b9bdbfef09589a3d PDF Text Text VI. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: WWW.jak.ppke.hu/itelet 2003. október 31. �li 1 „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Egyetemi közélet „ha te is akarod 59 IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM In memórián 1956 Rettegés a város felett Újra lesz Évkönyv! Dr. Bandi Gyula Dékán úr, személyesen Közelednek a HOK-választások! így lettünk mi: atomizált nemzedék Azok a boldog szép napok 3. Olvasói levél „Tudod milyen nehéz kezet fogni?'I” Nagy lépés az Egyetemünk fejlődésében Pázmányosok a jog útvesztőjében Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete A Csillag Ady Endre: A jogászok majálisa Csendes lázadás az eredetiségért Alaphangok egy alapvizsgához Bemutatkozik az ELSA e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal 3 3 3 4 6 7 8 8 9 10 11 15 16 16 17 18 19 Köszönjük a rengeteg visszajelzést, olvasói levelet és e-mail-t, amit az utóbbi időben kaptunk Tőletek, hiszen ez még jobban megerősíti kicsiny szerkesztőségünket ab­ ban, hogy érdemes a lapon még többet, még jobban munkálkodni. Mivel az újság első­ sorban Rólatok és Nektek szól, készítettünk egy kis közvélemény-kutatást arról, hogy ha­ sábjain miről olvasnátok legszívesebben. Egyöntetűen az „egyetemi közélet” kategória válasz volt a befu­ tó. Ez nem meglepő, hiszen mostanában mindenki ezt hiányol­ ja. Hozzá kell tennem, ahhoz, hogy beinduljon az egyetemi köz­ élet, és valóban legyen miről beszámolnunk. Ti is kelletek. A klikkesedés helyett a közös hang megtalálása, az önszervező­ dés. A semmittevő kávézgatásokon túl programok szervezése, és a hallgatók közösséggé verbuválódása. Persze, szép utópiák ezek, de hiszünk abban, hogy nem megvalósíthatatlanok. Szeretnénk, ha az ítélet az első számú hírforrása lenne a különböző rendez­ vényeknek, szakmai és egyéb fórumoknak, és mindennek, ami Titeket, illetve az Egyetemet érinti. Reméljük, így a kéréseket is teljesíthetjük, és még több cikkben számolhatunk majd be az Egyetemünkön megvalósult, valóban pezsgő közéletről! Gulyás Judit (főszerkesztő) ) s ! Síi o Közérdekű közlémény! vA. HÓK-választások időpontja: Nappali tagozat: novemberdO-14. . „ Levelező tagozat: november 7-8. november 14-15. ' •„ / Jelentkezési határidő november 6. ’ Induljatok, szavazzatok! Cikk a 6. oldalon! honlap: www.jak.ppke.hu/itelet I I 1 �In memóriám 1956 Illyés Gyula: Haza, a magasban ü Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben - ? Mi gondom! - áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket. 'TI >1: Míg a szabad mezőkön jártál, szedd össze, pajtás, amit láttál, mit szívvel, ésszel zsákmányoltál, vidám vitáknál, leányoknál. Mint Noé a bárkába egykor, hozz fajtát minden gondolatból, ábrándok árvult szerepét is, álmaid állatseregét is. Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik. Lapuljanak bár ezredévig némán, mint visszhang, ha nem kérdik, szavaid annál meglepőbbet dörögnek majd a kérdezőknek. Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak: Figyelj hát és tanuld a példát, a messzehangzóan is némát. Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre. te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak. Mert ha sehol is: otthon állok mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. Dühöngő folyók kezesedtek, konok bércek - ezt ne felejtsed, ha megyünk büszke szájjal vissza, mint várainkba, titkainkba. A Nagykörút és az Üllői út sarka 1956. novemberében Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, nem ölhet, mi csak ölne minket, mormolj magadra varázsinget, kiáltsd az éjbe Berzsenyinket. Rettegés a város felett Mitől retteghet egy város? Talán csak nem a címla­ pon is látható mesebeli kimérák jönnek el újra, hogy éjjelente tizedeljék az utcára merészkedő bé­ kés polgárokat? Mai korunkban ez a veszély kevés­ bé életszerű. Hát akkor mitől? A barbár hadaktól, mint egy^koron Róma? A járványoktól, melyek el­ len nem volt gyógyír, és egész városokat néptelenített el? Az éhhaláltól, mint Sztálingrád? A harci gé­ pek szőnyegbombázásától, mint London vagy Drezda? Ez már inkább lehetséges, sőt, mint meg­ tanultuk, a civilizáció amúgy békés eszközei is al­ kalmasak lehetnek a rombolásra. Mégsem ide aka­ runk kilyukadni. Mitől retteghet ma Budapest? Retteg-e egyáltalán? Nos, nem tudjuk, mi viszont, ha nem is rettegünk, de legalábbis félünk. Félünk attól, hogy Közép-Európa egykori fővárosa már sohasem kapja vissza egyszervolt fényét. Hogy egyszer végleg belefulladunk a koszba és mocsokba. Hogy nem épül többé olyan épület, amelyre száz év múltán is büszkék lehetünk. Hogy a kultúra fővárosából végképp a plázák főváro­ sává válunk. Hogy életünk nagyobbik részét a forgal­ mi dugókban töljük majd el. Hogy az aluljárókban eljön majd az idő, amikor már nem tudjuk kikerülni a kéregé tő vagy éppen szórólapot osztó emberek ára­ datát. Hogy az a szellemi prosperitás, amely akár száz év\'cl ezelőtt is megtalálható volt (kötelező olvas­ mány: John Lukacs: Budapest, 1900), végleg elenyé­ szik. Hogy az (otromba kifejezéssel élve) “pesti” és a ,vidéki” közötti szakadék á^árhatatlanná válik. Hogy olyan városunk lesz, amely szürke jellegtelenségbe olvad. Hogy az utolsó külföldi turista is inkább Prá­ gát, Pozsonyt vagy Krakkót válaszja. Hogy Magyar­ ország „vízfeje”, Budapest nemcsak magáról, hanem az egész országról rossz képet fest majd. Hogy szét­ hullanak az utolsó közösségek is, mert a szürke váro­ si lét alkalmatlan terep fennmaradásukra. Hogy a metróban utazva többé egyetlen mosolygós arcot sem látunk majd. Hogy a város „szent helyei” érdek­ lődés hiányában néptelenül fognak tátongani. Hogy a Nagykörút nem Kosztolányi körútját jelenti majd. Hogy az Üllői úti stadion már sohasem telik meg. Hogy a Mátyás-templom szépen lassan elporlad. Hogy a pesti kocsmákban az időutazó Krúdy Gyula többé sehol sem lel majd otthonra. Hát ettől félünk. Valós félelmek? Azok. De talán még nem késő. Hajolj le te is az eldobott csikkért! KA így maradok meg hírvivőnek őrizni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik. Újra lesz Évkönyv! Remélhetőleg újabb hagyomány megterem­ tése sikerült azzal az akcióval, melynek során a tavalyi évben először készült el a végzős év­ folyam évkönyve. Az idei ötödévfolyamosok is kézbe fogják kapni azt a díszes kivitelű ki­ adványt, amelyet fellapozva újra és újra lepe­ reghet majd szemük előtt az itt töltött varázs­ latos öt év. Az évkönyv szerkesztése már megkezdődött. Minden ötödévestől, de akár minden hallgató­ tól és oktatótól várunk olyan anyagokat, ame­ lyek majd bekerülhetnek. írjátok meg legked­ vesebb emlékeiteket, pillantsatok vissza a mö­ göttetek álló esztendőkre és vessétek papírra gondolataitokat! Fényképeket is várunk, bulikról, egyetemi összejövetelekről, a gólyatáborról és minden­ ről, amiről úgy gondoljátok, beleférne az év­ könyvbe. A későbbiekben lesz majd fotózás is, hogy minden végzős (előnyös) portréja gazda­ gíthassa tovább a könyvet. Az anyagokat a HOK-be vagy az ítélet e-mail címére várjuk! ^ Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ,Kiemelkedő színvonalú” szakdolgozat el-; dsrrieréseként pályadíjat adományozott Olendorf Nórának nyáron végzett nappali tagozatos hallgatónknak és dr. Beke Kamillának, ja Deák Ferenc Intézet Környezet szalgogon végzett hallgatójának. Mindkét szakdolgozatot írónak konzulense Dr. Péter Judit adjunktus, a Környezet-és Versenyjogi Tanszék tanára volt. Uh harmadik oldal �Ilii® I 1^ I i Ü 4 U ■ „Dékánságom vezérelve, hogy minden területen kiszámítható rendszert teremtsek! 99 Dr. Bandi Gyula Dékán Úr, személyesen — Dékán Ür 1978-ban szerzett diplomát az ELTE jogi karán, summa cum laude minősítéssel. Annak idején miért épp a jo­ gi pályát választotta? — Szóbeli felvételikkor sokat hallom azt, hogy azért akarnak jogászok lenni a felvéte­ lizők, mert szeretnének az emberek problé­ máival foglalkozni, s azokat lehetőség sze­ rint megoldani. Ezzel ellentétben nekem pályaválasztáskor nem volt különösen hatá­ rozott véleményem arról, hogy mi is szeret­ nék majd lenni. Az biztos volt, hogy nem vágytam természettudományi pályára. Ak­ koriban nem volt annyi szak, és képzési le­ hetőség, mint napjainkban, két fő szakma volt: a közgazdasági és a jogi pálya között le­ hetett választani. Édesapám mondta azt, hogy a jogi pálya az, amivel az ember több mindent tud majd kezdeni, így az ő tanácsá­ ra hallgatva lettem jogász. — Voltak-e olyan professzorai, akik az egyetemi tanulmányok során döntően meg­ határozták Dékán Úr későbbi, a környezetjog területéhez fűződő kapcsolatát? — Egyetemista koromban a környezetvéde­ lem kérdése még nem került az érdeklődés homlokterébe a jogi karon, tehát erről a té­ máról akkoriban még egy szó sem esett. így a környezetjoghoz kapcsolódó tanárt nem tudok említeni, de azért voltak olyan pro­ fesszoraim, akikre szívesen emlékszem. Ilyen például Brósz Róbert Professzor, aki egy rendkívüli egyéniség volt, a büntetőjog területéről pedig Békés Imre Professzort, és Györgyi Kálmán urat emelném ki. Nagyné Szegvári Katalin Professzor Asszony volt akkor az Egyetemes Jogtörténeti Tanszék vezetője, s én az itteni diákkörben sokáig te­ vékenykedtem, olyan extrém témákkal fog­ lalkoztam, mint például Ausztrália alkot­ mánytörténete. A környezetvédelemnek ma is fontos területe a közigazgatási jog, erről a részről Madarász és Berényi Professzorok voltak azok, akik meghatározó hatással vol­ tak a pályám alakulására. — Visszaugorva az időben, az egyetem el­ végzését követően hogyan folytatódott Dé­ kán Úr szakmai pályafutása? — Hasonlóan, mint a kezdetkor, teli bi­ zonytalansággal. Én nem akartam előadni. negyedik oldal Olyasmiket, aminek köze van a keresztény etikához és erkölcshöz, s ebbe beletartozik a környezetvédelem is. Az ő elképzelései sze­ rint jogi, s nem jogi tárgyakból tevődik öszsze a tananyag. A képzés a nem jogi tárgyak­ kal kezdődik, ennek volt vezetője ifjabb Zlinszky János, aki biológus. Tehát a Prodékán Úr kérdezte, hogy szeretném-e felmenő rendszerrel ezt a későbbi tanszéki vezetői posztot betölteni. Nagyon megtisz­ telt a felkérés, s szinte gondolkodás nélkül elfogadtam. Ez az elkötelezésem 1994-ben történt, s gyakorlatilag ’98-ban teljesült be, mivel ekkor jutott az első évfolyam a negye­ dik évre. jogot tanítani, ez a lehetőség eszembe sem jutott. A nemzetközi gazdálkodó szerveze­ tekről, s ezek közigazgatási vonatkozásairól írtam a szakdolgozatomat, tehát a nemzet­ közi gazdasági kapcsolatok területe érdekelt igazán. Akkortájt még olyan rendszer volt érvényben, hogy a diploma megszerzése után az egyetem rangsorolt bennünket, s így lehetett három helyre pályázni. Elég jó ta­ nuló voltam, még Köztársasági Ösztöndíj­ ban is részesültem, így az egyetem az első helyre rangsorolt, de valamilyen furcsa mó­ don én nem kerültem be az egyik megpá­ lyázott helyre sem. Erre az lehetett a magy^arázat, hogy finoman szólva nem álltam kö­ zel az akkori hatalmi politikai elithez. Igaz, a harmadik helyre felvettek volna, de oda meg már én nem mentem volna szívesen. Ekkor az előbb említett jogtörténeti pro­ fesszor asszony hívott a Gödöllői Agrártu­ dományi Egyetemre jogot tanítani, ugyanis itt volt jogi tanszék, s az ő férje is itt tanított. A pályázati rendszer alól kértem a felmenté­ semet, s így a véletlenek különös játéka folytán kerültem a katedra közelébe. Itt, 25 éve kezdtem el először foglalkozni környe­ zetjoggal, s pár hónap alatt bele is szerettem ebbe a területbe, s azóta sem tudok kiszeret­ ni belőle. — Hogyan került kapcsolatba a szervező­ dő Katolikus Egyetemmel? — Zlinszky János még szervező dékánként keresett meg, hosszasan elbeszélgettünk, s azt mondta, hogy lesz egy ilyen egyetem, s ő szeretne bizonyos sajátosságokat belevin­ ni a jogi oktatásba a Katolikus Egyetemen. — Dékán Úr kinevezését követően milyen tervekkel, elképzelésekkel látott munká­ hoz? — A kar klasszikus korszaka az alapítói munka befejeztéig tartott, ami Zlinszky Professzor Úr nevéhez fűződik. Ez az idő­ szak sok nehézséget, és átmeneti megoldást tartalmazott, de ez nem is történhetett vol­ na másképp. Ez egy iszonyatosan nagy munka volt, ami hatalmas felelőséggel járt együtt, s amiben én közvetlenül nem vet­ tem részt. Majd ez a viszonylag képlékeny állapot Radnay József három éves dékánsága idején némileg megszilárdult. Úgy gon­ dolom, hogy nekem most azt kell megvaló­ sítanom, hogy valóban egy minden szem­ pontból konszolidált, stabil, tartós állapot alakuljon ki, jelentsen minőségi oktatást, s felkészült oktatókat és tanárokat eredmé­ nyezzen távlatilag. Nyilván nem lehet ezt az idealizált állapotot egyik napról a másikra megteremteni, és sajnos az elkövetkező hó­ napokban is számtalan nehézséggel kell majd megküzdenünk. Itt egy dolgot emel­ nék ki, ami mindenki előtt ismert tény; öszszesen 17 kolléga töltötte be a hetvenedik életévét, s a Felsőoktatási Törvény értelmé­ ben ezeknek a személyeknek a jogviszonyát rendeznünk kell. Ameddig lehet, természe­ tesen számítunk a munkájukra, de egyre égetőbb feladatunk lesz az oktatói utánpót­ lás biztosítása, mely nyílván nem történhet úgy, hogy adjunktusokból vagy tanársegé­ dekből esetleg hirtelen professzorokat neveznénk ki. Egy középgeneráció megtartá­ sát, idecsábítását, s az ifjabb oktatói generá- �■ ció megerősítését tűztük ki célul. Töreked­ nünk kell arra, hogy mindenféle megkérdő­ jelezés nélkül egyenrangú versenytársa le­ gyünk bármely jogi karnak, főként az ELTÉ-nek. Sok egyéb kérdés is van, amelyek­ ben nagyobb stabilizációra lenne szükség. Például tavalyhoz képest új felvételi rend­ szer van érvényben, de két év múlva megint teljesen más lesz. Sajnos a törvények sűrűn változnak, s ez ellen nem tudunk mit tenni, de meg kell próbálnunk mégis valahogy be­ leszólnunk abba, hogy kiket is szeretnénk felvenni egyetemünkre, ne csak sodródjunk az árral. Fontos, hogy a szabályzatok vi­ szonylag stabilak maradjanak, itt jegyezném meg, hogy a legutóbbi Kari Tanácsi ülésen is több ponton módosítottuk a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot, erre azért volt szükség, mert az országos jogszabályok is változtak, és ehhez nekünk is igazodnunk kell. Tehát amikor kívülről sokszor az látszik, hogy szinte sosincs stabil vizsgaszabályzata az egyetemnek, akkor többnyire nem a kar kapkodó vezetése a felelős, hanem a külső körülmények. Tehát dékánságom vezérelve az, hogy minden területen kiszámítható rendszert szeretnék teremteni! — Egyébként mi a dékán feladata egy olyan rendszerben, ahol a tanszékek önál­ lóak, a központi döntéseket pedig a Kari Tanács hozza? — Érdekes módon a Katolikus Egyetemen a kari önállóság sokkal nagyobb, mint az álla­ mi egyetemeken. Az állami egyetemeken sok minden egyetemi szinten dől el, velünk ellentétben. Úgy fogalmaznék, hogy az egyetem atyáskodó jóindulattal figyel a kar­ ra, nem akar beavatkozni a kar működésébe közvetlenül. Ugyanezt tudom elmondani a kar egyházi vezetőjéről, a Nagykancellárról is, ő azt mondta, hogy a kar intézze a dolga­ it a legjobb belátása szerint, hiszen neki nem az operatív vezetés a feladata, hanem a szellemi, spirituális iránymutatás, ez véle­ ményem szerint egy nagyon tiszteletremél­ tó álláspont. A Kari Tanács viszonylatában többnyire a dékán részéről érkeznek az elő­ terjesztések, ez már önmagában komoly fel­ adatokat ró rám. Ugyanakkor én arra szeret­ nék törekedni, hogy az eddigieknél is na­ gyobb mértékben támaszkodjam a Kari Ta­ nács véleményére, akkor is, amikor erre nem is volna igazán szükség. Pontosan az a lényege a kari önállósággal való élésnek, hogy a Kari Tanács és az egyéb testületek nagyobb szerephez jussanak. A dékán a munkáltatói jogok gyakorlója is, kivéve a docensi és az egyetemi tanári kinevezéseket illetően, ahol a végső döntéseket felsőbb szinten hozzák. így a munkatársak kiválasz­ tásában, idehívásában, esetleg eltanácsolásában is igen nagy szerepem van. A dékán ve­ zeti a hivatali apparátust, a költségvetés elő­ készítését, így a vagyongazdálkodásból faka­ dó felelősség is személyemet terheli. Önál­ lóan a tanszékek személyi állománya felől nem dönthetek, viszont az oktatási prog­ ramba van személyes beleszólásom. Ez per­ sze nem terjedhet ki addig, hogy a kar veze­ tése, vagy a dékán a tanszékek oktatási mun­ kájába érdemben beleszóljon, de fontos hallgatói szempontok figyelembevételével esetleg ez is előfordulhat. Itt jegyezném meg, hogy eddig szerencsére senki sem élt vissza a tanszéki önállósággal úgy, hogy az a kar érdekei ellen szólna. Összegezve azt mondanám, hogy heti rendszerességgel a dékán-helyettesekkel tartok értekezletet, és közösen határozzuk meg az irányvonalat. Szeretnék majd tartani oktatói értekezlete­ ket is, ahol a kollégákat folyamatosan kívá­ nom tájékoztatni a várható fejleményekről. — Konkrétan a jogi kar intézmény állo­ mányával és a képzés különböző formái­ val kapcsolatosan mi Dékán Úr vélemé­ nye? — Épület tekintetében ahhoz, hogy a 26-os egységet fel tudjuk újítani, s az itt található tornatermeket korszerűvé tudjuk tenni, esetleg az itteni épületekben újabb oktatási egységeket alakítsunk ki, legalább 1 milliárd forintra lenne szükségünk, amit belátható időn belül nem fogunk tudni előteremteni. Itt tulajdonképpen a tulajdonosi és haszná­ lói jogviszonyok sincsenek egyértelműen rendezve, ami még tovább bonyolítja a helyzetünket. Amennyire módunk lesz rá, ezt a helyzetet minél hamarabb rendezni szeretnénk az illetékesekkel. A másik két épület nagyjából elkészült, itt újabb bővíté­ seket és felújításokat egyelőre nem terve­ zünk. Amit itt még fontosnak tartok ki­ emelni, hogy a tanáraink szobáit anyagi le­ hetőségeinkhez képest szeretném minél lakhatóbbá, s otthonosabbá tenni. A képzés különböző formáival kapcsolatban két jár­ ható utat látok. Az egyik az, hogy változato­ sabb oktatást, ne csak jogi jellegű képzést nyújtsunk, a másik út pedig a jogi tovább­ képzés fejlesztése. A jogi alapképzés tekin­ tetében attól tartok, hogy hiába akarunk mi bővülni, várhatóan ez nem fog bekövetkez­ ni, sőt, már ez az év nagyon drasztikus pél­ dáját mutatta annak, hogy mennyire csök­ ken az érdeklődés a jogi karok iránt. A pont­ számok nemcsak azért változtak, mert ne­ hezebb volt a teszt, hanem mert látványosan kevesebben jelentkeztek jogi karokra. Elő­ revetíthető, hogy ez a tendencia folytatódni fog. Minden jogi karon várható egy lassú apadás, ami maga után fog vonni sok nega­ tív hatást a karunkra nézve, például a hallga­ tói létszám csökkenése kihatással lesz a költ­ ségvetésünkre is. — Hogyan látja Dékán Úr az egyetem fej­ lődését, elismertségét karonként, és egészé­ ben? — Osszegyetemi szinten a Katolikus Egye­ tem egyre inkább jó elismertséget élvez. A négy kar közül a Hittudományi Kar mellett nincs konkurencia, hiszen a képzés egyedi, s minden elismert hittudósa az országnak itt tanít. A Bölcsészettudományi Karról leg­ jobb tudomásom szerint nagyon jó vélemé­ nyek terjengnek. Sokan mondják, hogy itt sokkal életszerűbb az oktatás, mint például az ELTÉ-n, ahol angol és német szakon még mindig irodalomtörténettel, és olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek a hétköz­ napi tanári munka során kevésbé hasznosít­ hatók, ezzel ellentétben pedig a Pázmányon sokkal gyakorlatiasabb képzés folyik. Egé­ szen sajátos az Információs Technológiai Kar léte, amely olyan jellegű képzést nyújt, ami az emberi agy és a számítógép működé­ sét kívánja összhangba hozni, amely új lá­ tásmódot jelent az információs technológi­ ában, s ez reményeink szerint nemcsak ide­ haza, hanem külföldön is komoly elismert­ séget fog szerezni. Az országban nyolc jogi kar van, s ha csak a felvételi pontok alapján szeretném magunkat rangsorolni, akkor a negyedik helyen állunk, ami nem rossz eredmény. Itt még megjegyezném, hogy a pontszámítási rendszer csalóka, nemigen tükrözi a valóságot. Úgy érzem, jó irányba haladunk, s a jó hírünk egyre biztosabban stabilizálódik. Egyetlen hibát tudnék ki­ emelni, amit a jövőben orvosolnunk kell, ez pedig az, hogy legyen jó sajtója az egyetem­ nek! Komolyabban oda kell figyelnünk arra, hogy ne csak jó hírünk legyen, hanem az le­ gyen megfelelően propagálva is. Nem sze­ rencsés az, hogy nem próbáljuk meg köze­ lebb hozni magunkat az érdeklődőkhöz, akár személyes kapcsolatokon keresztül, akár a sajtó útján. — A kar életében, s az oktatás során ho­ gyan tud érvényesülni a katolikus szelle­ miség? — Azt hiszem, ez megint egy olyan terület, ahol előrébb kell lépnünk! Nézetem szerint ott kezdődik a katolikus szellemiség itt a ka­ ron belül, hogy hogyan bánunk és szólunk a hallgatóinkhoz. Itt akadnak tennivalóink, te­ hát hogy a bánásmód, a hangnem megfelelő legyen. Ezen kívül sok olyan tárgy van, ami megpróbálja ezt a szellemiséget finoman, nem agresszívan közvetíteni, ilyen például a ötödik oldal �keresztény erkölcs és jogászi etika tárgya, vagy említhetném magát a kánonjogot is. Szeretném erősíteni a hallgatók körében a környezetük iránti felelősségtudatukat, amely jóval túlmutat a jogi szabályozáson. Hiszen rengeteg olyan kérdés van, amit nem lehet csak a jog eszközeivel megoldani. — Milyen felelőssége lehet egy katolikus egyetemi tanárnak a hallgatók nevelésé­ ben? — Önmagában az, hogy a tanár hogyan ad­ ja le az anyagot, már felvet bizonyos felelős­ séget. Az anyag leadásán túl úgy érzem, hogy az egyetem már nem alkalmas neve­ lésre. Itt oktatás folyik, azaz felnőttképzés történik. Itt már a hallgatóknak viszonylag kialakult értékrendjük van. Az oktatók fele­ lőssége abban áll elsősorban, hogy mit és hogyan tanít. Nevelési kérdés az is, hogy egy-egy hallgatói kérdésre merjem azt mondani adott esetben, hogy nem tudom a választ. Hiszen nem azért egyetemi tanár az ember, mert minden tud, ilyet feltételezni is butaság. Szerintem sokkal hitelesebb az a tanár, aki fel meri vállalni azt, ha valamit nem tud, vagy ha esetleg ő rontott el vala­ mit. Merem állítani, hogy sokkal inkább fogják a hallgatók tisztelni az ilyen kollégát, mint azt, aki tévedhetetlennek tartja magát. — Mostanság sok szó esik a jogászi túl­ képzésről. Gyakorló ügyvédként mit gon­ dol erről a kérdésről Dékán Úr? — Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók önszerveződjenek, és a tanuláson felül megpróbáljanak vala­ mi többletet is hozzáadni az egyetemi lét­ hez? — Azt látom, hogy egyre nehezebb elhe­ lyezkedni a pályán. Annak idején, amikor elindult ez a nagy túlképzés az országban, akkor először az Államigazgatási Főiskola hallgató kezdtek el panaszkodni, akik képe­ sítésükkel jegyzők is lehettek volna, s addig senki sem akart jogászként önkormányzat­ okhoz menni, viszont az utóbbi pár évtől kezdődően már rengetegen. A közigazgatás­ ba úgy 10-15 éve úgy kellett a jogászokat odacsábítani, most már pedig ez a terület is telítődött, sőt: nagyarányú országos leépíté­ sek várhatók a hírek szerint. Ezért is nagyon fontos, hogy a jogászok tovább képezzék magukat, s egyik fő feladatomnak tekintem, hogy itt az egyetemen belül a továbbképzést erősítsem, gondolok itt a Doktori Iskolára, és a Deák Ferenc Továbbképző Intézetre. Rá kell jönniük a jogászoknak, hogy nincsen generalista jogász, tehát: specializálódni kell! — Olyannyira fontosnak ítélem, hogy na­ gyon bánt, hogy nincs. Hiszen úgy látom, hogy sajnos nincsen egyetemi hallgatói köz­ élet. Örülnék például, hogyha a Hallgatói Önkormányzat megerősödne, és többször, világosabban fejtenék ki azt, ha valamivel esetleg nem értenének egyet, hiszen értel­ mesen átbeszélve a kifogásolt döntést hamar kompromisszumra tudnánk jutni. Ha példá­ ul megkérdőjelezik valamely döntésünket, s mi azt részletesen elmagyarázzuk, akkor leg­ alább tudják a hallgatók, hogy pontosan mi­ ért is született egy adott vitatott döntés, s nem arról van szó, hogy az egyetem már megint ki akar szúrni a szegény hallgatókkal. Tehát fontosnak ítélem a pezsgő hallgatói közélet meglétét, kell, s tessék megszervezni! Szabó Viktor Közelednek a HÖK-választások! Elég a szóból, itt a tettek ideje! Az új rendszer szerinti (ti. hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben a tanév első felé­ ben kerülnek ezentúl megválasztásra a HOK-képviselők) első hallgatói önkor­ mányzati képviselőválasztásra kerül sor novemberben. Bár az elmúlt években lát­ tunk néhány rossz példát a nagypolitiká­ ban a szavazásra való mozgósítással kapcsolatosan, most mégis arra agitálnánk a Kar hallgatóságát, hogy mérettesse meg magát a választáson, ha pedig ilyen ambí­ ciókat nem dédelget, legalább éljen szava­ zatijogával! Amikor a Pázmány Jogi Kara elindult, minden egyes HÖK-választás esemény­ számba ment. Irtózatos (de a lovagiasság kereteit soha nem túllépő) plakátháború és kampány vette kezdetét, már jóval a választás előtt. Évfolyamonként baráti társaságok álltak össze, hogy bekerüljenek a testületbe, ígértek fűt-fát, ingyensört, hosszabb vizsgaidőszakot kevesebb vizs­ gával, bulikat, sportéletet, igazi egyetemi ^közéletet. És lön, nem is csalódtunk. hatodik oldal pezsgett az élet, vibrált a levegő a Szent­ királyi utcában, és a HŐK tényleg a hall­ gatóság zászlóshajója lett (a sok egyéb hallgatói szervezet mellett). Képes volt alakítani a közösség életét, olykor képes volt kivívni a (korántsem drákói) szabá­ lyok enyhítését, szóval; betöltötte azt a szerepet, amire kitalálták. I-Iogy ez a folyamat pontosan hol és mi­ kor szakadt meg, annak kiderítése külön nyomozást igényelne. De nem is lénye­ ges. A lényeg a tény: mára a HŐK jelen­ tős presztízsveszteséget szenvedett, a vá­ lasztások sorozatosan érdektelenségbe fulladnak, olyan eset is előfordult már, hogy az alacsony részvétel miatt amúgy érvénytelen választást kellett érvényesíte­ ni (némi dogmatikai bakugrással, mond­ ván: legközelebb se jönnének többen sza­ vazni), vagy hogy a jelentkezők alacsony száma miatt nem sikerült minden évfolyamon betölteni a rendelkezésre álló kvótát. Eközben azért persze mindenki­ nek van véleménye a testületről (legtöbb­ ször kedvezőtlen), ami azért is igazságta­ lan, mert nagyon könnyű a „partvonalról” bekiabálni a taktikai utasítást, de nem annyira tisztességes, ha már egyszer adott a lehetőség arra, hogy játékossá válva, be­ lülről javítsuk meg a dolgot. Nincs kétsé­ günk afelől, hogy a jelenlegi HÖKképviselők a tőlük telhető legjobban lát­ ják el feladatukat, de ha nincs mögöttük erős, összetartó, őket valóban képviselői­ nek tekintő hallgatóság, úgy munkájuk ellehetetlenül, de legalábbis jelentősen megnehezedik. Abban mindenki egyetért, hogy erős, hi­ teles HÖK-re szükség van, úgyhogy tes­ sék, itt az alkalom arra, hogy betagozódva a hallgatói közéletbe, mindenki szabadon kifejthesse kreatív szervezői ambícióit— saját maga és hallgatótársai épülésére. Gyertek tehát, jelöltessétek magatokat képviselőnek és menj etek e 1 szavazni a következő HÖK-választásokon! A jelentkezési határidő: november 6. A választások időpontja; nappali tagozat: november 10-14., levelező tagozat: november 7-8. és 14-15. �így lettünk mi: atomizált nemzedék Filozófiai értekezés a nappaliból Bulizni jó! Nem is egyetemista igazán az, aki nem fordul meg rendszeresen ^az ilyen-olyan társas összejöveteleken. Az egyetlen dolog, ami kiölhetetlenül ?él az egyetemistákban (ha már sem az önépítés, sem a tudásvágy nem munkál bennük) a bulizás iránthcsillapíthatatlan szomjúság. Talán ma még nem tartunk ott, hogy ez jelentse a közösségi lét egyetlen életképes formáját, de ^hogy ez az igény utolsónak, a közösségek megszűnésével egyidejűleg fog ki­ múlni, az biztos. Érdemes tehát közelebbről megvizsgálni a mai egyetemista^ összejövetelek lélektanát. Kossuth Lajos utca, Living Room nevű egység. A Pázmányos bulik egyetlen mai színhelye. Már az utcán csődület, lefelé a lépcsőn zord kidobóemberek. „Te hova jársz?” - kérdezik, válaszul diákigazol­ vány felmutatással igazolom, hogy Pázmányosként jogosult vagyok a térítés­ mentes behatolásra. A mögöttem érkező haver válaszul csak annyit bök ki: „Én is oda” — pedig verbális formában nem is hangzott el az Egyetem neve. Mindegy, bejöhet ő is. Ruhatárhoz való hozzáférés esélytelen. Kellemetlen, mert a bent mu­ lató embertömeg kipárolgása, valamint a pincehelység levegőtlensége együttesen Purgatórium-jelleget kölcsönöz. Semmi gond, irány a bárpult. Röpke tíz perc sor­ ban állás után meg^^an az első ital. Éljen, egészségedre! Ajjaj, máris elfogyott. Újabb tíz perc. A félhomályból egyre több és több ismerős arc rajzolódik ki, elenyésző kivétellel szeretetteljes üdvöz­ lésekben van részünk. Dupla italmennyi­ séget ragadunk ezúttal magunkhoz, mely jelentősen növeli gazdaságosságunkat, amennyiben ritkábban kell ezentúl sorba állni. Igaz, a helyhiány okán zsonglőrköd­ ni kell kicsit a szintén megduplázódott pohármennyiséggel is. Beszélgetés. In­ kább artikulátlan üvöltésre hasonlít, te­ kintve a súlyos hangerőt, ami a tánctér irányából ered. A homályból újabb köszö­ nések, beazonosíthatatlan személyektől. Udvarias viszontköszönés. Újabb üvöltö­ zés. Úresedő sarok felfedezése, odavonulás, így alkalom nyílik mélyebb társalgásra is. Azért nagyon mélyre nem. Nem alkal­ mas rá sem az idő, sem a hely. Nem is baj. Tánckísérlet következik, szerencsére szintén ajótékony, „ápoló és eltakaró” fél­ homály óvó leple alatt. Nem a mi zenénk. Ha az menne, tán másodpercek alatt ürülne ki a tánctér, és a lemezlovas (de jó szó!) rituális emberáldozat szenvedő alanyává válna. Talán nem is. Mindegy, sosem tudjuk meg, de lényegtelen, hiszen szemmel láthatólag önfeledten mulat a tömeg, mi pedig meghajolunk a többségi akarat előtt. Bízunk benne, nem az „eszi, nem eszi, nem kap mást”-effektus újabb tanújelét látjuk. Jó a buli, na. Újabb, régen, vagy akár az­ nap délelőtt látott ismerősök érkeznek, mindegy, mindenkivel jó. Még azzal is el lehet vigyorogni pár percig, majd menni tovább, akivel amúgy kínkeserves lenne egy együtt töltött rövid félóra. Azért ilyenből van kevesebb, szerencsére. Az ember jó, az embert lehet és kell is szeret­ ni! A barátainkat, ismerőseinket is szeret­ jük tehát. Őszintén. Jó velük együtt lenni. Jó ismeretlenekkel is együtt lenni. Jó len­ ne másokkal is megismerkedni. Itt a töké­ letes alkalom! De hol? Ha az élet nem so­ dor össze minket, soha az életben nem megyünk oda egy idegen társasághoz. Ök se jönnek hozzánk. Érdekes paradoxon, régebben még nem értettem; buliban képtelenség ismerkedni. Kivétel erősíti a szabályt. Micsoda szerencsénk, hogy an­ nak idején rosszul fordították az ősi böl­ csességet magyarra, így pont az ellenke­ zőjét jelenti, de csak a mi nyelvünkön. Pedig, belegondolva, micsoda marhaság. Mindegy, vissza. Még mindig jó a buli, de tényleg. Jól érezzük magunkat. Ellazulunk kissé a mögöttünk álló, egyáltalán nem fárasz­ tó napok után. Köszönet a szervezők­ nek, köszönet a megjelenteknek, kö­ szönet a pultoslánynak, de még a le­ mezlovasnak is! De miért is jöttünk? Pazaroljuk itten a drága időt, pedig tudományos célzattal, a buli lélektanának vizsgálata okán vagyunk itt. A következő megállapításokat tesszük. Érdekes, hogy a nagy embermassza, ami az adott pillanatban többszáz főt jelent, apró sejtekre bomlik. Kicsiny állam az ál­ lamban minden baráti társaság. Átjárás egyikből a másikba elenyésző. A kis kö­ zösségek nem állnak össze egy nagy kö­ zösséggé. No persze nem várható el, hogy a többszáz ember együtt lélegezzen, no de kérem, mégsem egy idegen közegbe jöt­ tünk, hanem Pázmányos buliba! A betérő idegen számára ez a formális homogeni­ tás (ez is jó szó!) érzékelhetetlen. A kötő­ erőt, amely patetikusan szólva „Pázmá­ nyos közösséggé” formálná a kis sejteket, nem látjuk. Na jó, vannak itt olyanok is, akikhez a legkevésbé sem szeretnénk kö­ tődni, de mégis, mi az, ami megkülön­ bözteti az ittenieket akármelyik szórako­ zóhely közönségétől? Hát persze, első­ sorban az ismerősök sokkalta magasabb népsűrűsége. Ennyi elég? Ahhoz, hogy nyugodt szívvel álljak időközben újabb és újabb tíz perceket a sorban? Úgy látszik igen. A közösség formálására pedig egyéb módokat kell találni, ilyen, ipari méretek­ ben ez nem megy. No de, vannak e ilyen, működő más fórumok? Házibulik, kocs­ mai beszélgetések, mozilátogatások, akár még közös „kulturális igényű” alternatív programok? Remélhetőleg igen a válasz. A tapasztalat viszont azt mondatja, hogy az egyszer kialakult, majd megcsontoso­ dott kis körök szinte érintetlenül „vésze­ lik át” az Egyetem éveit. Az átjárás köztük nehéz ügy. Évfolyam- vagy egyetemi szinten pedig nincsen közösség. Hanyat­ ló közélet, az Egyetemen kívüli, sok em­ bert megmozgató programok szűkössége, az összetartó erők hiánya a jellemző. Ez pedig baj. Pedig nem múlhatnak el nyomtalanul az itt töltött évek! Meg kell dobbanjon mindenki szíve, ha a diplomá­ zás után egyszer újra befordul a Szentki­ rályi utcába! Nem maradhatunk atomi­ zált nemzedék! A buli a „nappaliban” jó volt. Legköze­ lebb is eljövünk. BugaJakab hetedik oldal �Azok a boldog szép napok 3. „Dorbézolás után késeit is...” Tavasszal kezdődött el sorozatunk, amelyben a régi idők pesti joghallgatóinak életéből szemezgettünk, és választottunk ki olyan eseteket, amelyek a maiak számára is tanulságul szolgálhatnak. Remélhetőleg senki nem rója terhűnkre azt, hogy el­ sősorban a negatív jelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elharapódzásának. Álljon itt tehát újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvező képet fest a régmúlt idők jogászifjairól... De vigyázat, nem utánuk csinálni! ,A jogászinak viselkedése, zabolátlansága és JJdurvaságai miatt számos panaszról olvasunk. De ez a kor egyébként másutt is hasonló pa­ naszokkal van tele. AXVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának szá­ mos tanújelével találkozunk. A XVII. század közepe óta alig múlt el esztendő, hogy a hall­ gatók, elsősorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napi­ renden voltak a harcok a városi és katonai őr­ séggel. Nagyszombatban is egymást érték a pana­ szok a jogászok véres verekedése, engedet­ lensége és fegyelmezetlensége miatt. A val­ lásgyakorlatokból, ahol csak lehetett kihúz­ ták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a pa­ pi seminarium szakácsát súlyosan megsebez­ ték. Amikor pedig a kari igazgató kari ülés­ ben carcerra ítélte őket, az összecsődült jogá­ szok kiragadták a pedellus kezéből az elítélte­ ket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következő fegyelemsértéseket jelentette a ka­ ri igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Feke­ te Sas kocsmában egy orvost kezén karddal súlyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megaka­ dályozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, Tordai György kihágásai­ ról, melyek azonban korántsem voltak egyedülállók, a következőket jelentette a ka­ ri dékán 1761-ben a káptalannak: A tanul­ mányi év kezdetén szállásán nagy vereke­ dést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamentum e kitörései elől az ágyak alá bújtak. Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége mi­ att nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szállásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dé­ kán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihágásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt táma­ dott meg, ütlegelt, véresre vert. Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási ígéretében bízva, tekintettel nemességére is, kibocsátotta. A prímás, mint főpásztor és az összes ma­ gyarországi tanintézeteknek a királynő aka­ ratából kirendelt protectora a fegyelmezet­ lenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihágásainak elejét vegye, az egri jogakadémia példájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizonyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igaz­ gatónak be kell nyújtani. 5> (Forrás: Eckhart Ferenc: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. Rendelkezésünkre bocsátotta: dr. Gerencsér Balázs) Olvasói levél Élet és szidalom Dr. Bárándy Péter igazságügyi minisztert szólítják a színpadra a 2002-es Pázmány Péter Katolikus Egyetem gólyabálján, mi­ kor egy hangos és vicceskedő megjegyzés száll a színpad felé a hátsó asztalok vala­ melyikétől, ahol pár, határozottan nem elsőéves üldögélt és vonaglott a nevetés­ től (tartalma szerint, körülírva: „a kom­ munista rendszerrel szimpatizáló, nem egészen szalonképes egyed”). Az említett eset valóban megtörtént. Reak­ ció nem volt semmilyen, maximum azon lepődött meg a többség, hogy valaki ezt hangosan is ki mertemondani. Mert egy­ más közt a komcsi az komcsi, ugye? Han­ gosan kicsit merészebb, de csak nem hal­ lotta. Ha valaki ezt elmeséli, az nyilván le kívánja járatni az egyetemet, baloldali posztkommunista, nemkülönben pufaj kás. nyolcadik oldal Sajnálatosnak tartom, ha ezt valaki komo­ lyan is veszi. Az ilyen eseteket nem (vagy nem csak) a baloldalnak/baloldaliaknak kéne elítélnie. Nekünk meg már csak azért is illene, mert minket járatnak le ve­ le. Ha valaki nem tud viselkedni, az nem politikai kérdés. És az sem, ha páran jó­ pofának tartják a szitkozódást. Ha pedig valaki ezt elítéli, akkor nem kell zsigerből provokátornak tartani. Ha meg úgy érezzük, hogy egyetemünk a baloldal céltáblája, akkor esetleg nem kel­ lene alapot szolgáltatnunk támadásaik­ hoz, hanem magatartásunkkal és kultúráltságunkkal kellene irányt és példát mu­ tatni nekik. Az embereket nem az minő­ síti elsősorban (de még sokadsorban sem), hogy hova húzzák be négyévente az ixet. Meg: a stílus maga az ember. Két közhely, csak sokan mégsem ismerik. TisztcltJégé! írásának tartalmával egyetértünk, bár nem tudjuk, miért csaknem egy évvel a le­ írt esemény után fogalmazta meg gondolatait. Hiszünk önnek, hogy az eset valóban megtör­ tént, de azt gondoljuk, semmiképpen sem jel­ lemző' az eset, az ilyen megnyilvánulások nem megszokottak Karunkon, és természetesen mé­ lyen elítélenddek. Az Ön által is említett soro­ zatos sajtótámadások nem is a valós tényeken, hanem azok kiforgatásán, vagy még többször újonnan „megálmodott”, soha meg nem történt eseményeken alapulnak. Reméljük, hogy az Ön által leírt esethez hasonlóak nem történnek majd a jövóíben. A stílust azonban nem lehet szabályozás alá vonni. (A szerk.) �III Ili R 1 . -. . » », „Tudod milyen nehéz kezet fogni?” Kávét kérünk. Magnó bekapcs. Cigit vesz elő, rágyújt. Kísért, de tartózkodom. EgyI szociális munkás, két kávé, egy cigaretta; A magnó, meg én csak úgy vagyunk. Füle-| lünk. Áláníerülünk egy más világ töredékeibe."'Vár minket a flaszter, kétszáz hajlék^talannal. A város neve? Mindegy. Százezrén lakják. Koncentrálunk inkább a lényegre. — Tamás! Hány szociális munkás jut erre a 200 személyre? — Tizenheten vagyunk. Néha többen is. — Minden hajléktalannal kapcsolatban vagytok? — Nem. 30-40 fő az ún. látens hajléktalanok száma. Ok zárt kertekben húzódnak meg, vagy más olyan helyen, ahol nincsenek szem előtt. Nem keresik a társaságunkat. Az intéz­ ményesített ellátást mintegy 100-110 ember veszi igénybe. A többiek az utcán húzzák a lóbőrt. uz » — Mi a helyzet a menhellyel? Oda bárki be­ mehet? — Igen. Bárki bejöhet aludni, hiszen itt alapvetően aludni lehet. Azonban este hétig be kell érkezni, különben nagy darab biz­ tonsági őrrel találja szemben magát az em­ ber, aki mindenféle vészhelyzetre alaposan fel van készülve (kigyúrt izmok, gázspray stb.). A „fapados”, vagyis a menhely mintegy négy nagy szobából áll, itt vannak az ágyak. 20-20 fő fér el szobánként. Az ágyak emeletesek, rajtuk matraccal, olyannal, ami könnyen fertőtleníthető. Havonta egyéb­ ként a csótányirtó is befut. A csótány nem a menhely privilégiuma, hiszen a nevesebb kollégiumokban is vannak effajta háziállat­ ok. A törvény által előírt egy főre jutó szük­ séges légköbméter meglétéről inkább ne be­ széljünk. Valahol biztos megvan... Amúgy, senkinek nincs odabent még csak minimális intim tere sem. — Igen. Emellett hatalmas a játékszenve­ délyük. Ami pénz leesik nekik, azt mindegy szálig elverik egy játék-automatánál, illetve elisszák. Komolyan mondom néha döbbene­ tes, hihetetlen, mit kihoz belőlük egy játék­ gép. A fiatalok nagyrészt állami gondozottak voltak korábban. De még mielőtt megkér­ deznéd: alig van köztük roma! A hajléktala­ noknak csak 1-2%-a cigány. Azt hiszem, a ro­ ma társadalomban igen nagymértékű a szoli­ daritás egymás felé, a nagyon nagy bajban lé­ vők inkább a saját szubkultúrájuknál keres­ nek valamifajta menedéket. — A fiatalok között lányok is vannak? — Nincsenek, sőt a hajléktalanok 90%-a egyébként is férfi. — Van valamilyen betegség, amire különö­ sen figyeltek? — A munkával hogyan állnak? — Az átmeneti szállót csak az veheti igény­ be, aki állandó jövedelmet igazol. Legfel­ jebb négy évig tudjuk itt elhelyezni a kollé­ gát. Kettő plusz kettes leosztásban. Az ide bekerülők önellátásra képesek, egészségügyi ápolásra, gondozásra ők nem szorulnak. Csak háziorvosi szolgálat van az átmeneti szállón. A szerződéses munkahelyeseket na­ gyon szeretjük, mert a pályázatoknál az na­ gyon jót tesz, ha abból minél több van. Egyébként kevés az ilyen szerződéses pasas. A hajléktalanok jó része inkább alkalmi munkákat kap, legnagyobb részük azonban az életkoruk, mentális, egészségügyi állapo­ tuk miatt nem igen dolgozik. — A fiatalok is isznak? f Egy „szocmunkás”, akit boldoggá avattak, Teréz anya —Azért kis szekrény a cuccoknak csak van? — Igen, egy 50x50 cm-es kis szekrényt mindenki kap, abba lehet pakolni a eókmókokat. Sajnos elfelejtik becsukni sokszor, vagy letörik, szétfeszítik a lakatot. Sok az egymás közti lopás, mi meg nem tudunk mindenre, és mindenkire figyelni. Bizton­ sági kamera csak a bejárati kapunál van, meg az udvar egy eldugott részét lehet egy má­ sikkal pásztázni. A biztonsági őr ezek segít­ ségével eldöntheti, hogy beengedi-e a csen­ gető illetőt, illetve látja, ha valaki az udvaron suttyomban szipuzik. —A szipuzás gyakori jelenség? Mi a helyzet a droggal, alkohollal? — A 200-220 főből csak egy férfiről tudjuk, hogy szipuzik. Volt egy másik illető is, aki szívta rendesen, de amióta az egyik lábujját levágták, abbahagyta. Porok nincsenek (túl drágák). Sokkal nagyobb probléma az alko­ hol. Gyakorlatilag mindenki iszik, és min­ denki alkoholista. Volt egy delikvens, aki hajléktalanként örökölt 400 ezer forintot. Egy hétig senki sem látta, majd amikor elő­ jött az ivóbarlangjából, úgy nézett ki, mint egy vizihulla. — Két éve rendszeres szűrési program ke­ retében keressük a tbc-seket. A máltaisok a buszukkal lejönnek félévente. Ok 200 fo­ rintot adnak mindenkinek, aki eljön, mi pedig egy kis ételcsomagot állítunk össze. Nagyon jól működik ez a program. Aki tbc-s, azt egyébként azonnal elviszik kór­ házba. Utoljára egy beteg férfi volt. Azóta őt is kiengedték, miután gyógykezelték. Fekélyek, érrendszeri betegségek az élet­ módból adódóan gyakoriak. Télen nálunk nem fagyott meg senki. Fagyásos sérülés is csak egy volt, de a „kolléga” azt sem nálunk szedte össze, hanem Pesten, mert amikor kidobták a Déli-pályaudvarról, hirtelen nem tudta, mihez kezdjen magával. Amire hazaért, már nem lehetett néhány lábujján segíteni. — Gondolom vannak hajléktalan-élettársak, párok is? — Általában, akik valakivel tartósan együtt élnek, azok a párjukkal a környező erdőben saját sátrakban tengődnek. Mintegy öt ilyen párról tudunk. Az elmúlt öt évben mind­ össze két szülés volt. \álószínűleg a fizikai, mentális állapotuk miatt már meg sem fo­ gan a magzat, de ha meg is fogant, bizonyá­ ra igen nagy a spontánvetélések aránya. A magzatölésekről pedig végképp nincs sta­ tisztikánk. Régen egyébként volt egy prog­ ram: ingyen spirál, központi finanszírozás­ ból. Előzetesen tízen jelentkeztek, de ami­ kor lett volna a nagy nap, hárman jelezték, hogy ilyen-olyan okból nem érnek rá, a töb­ biek pedig nem jöttek el. Szóval van néhány spirál a raktáron. kilencedik oldal �4*1 * ' ■WBi—Mai — Diplomásokkal is találkoztatok? — Jelenleg három diplomásról tudunk az utcán lévők közül. Mérnökök. Hogyan jutnak idáig? Felbomlik a házasságuk, gyenge az akaraterejük, ehhez jön még az alkohol, aztán bevégeztetett. A nők, a volt feleségek általában kisemmizik a férjet. majd lelépnek egy vagyonosabb csákóval. Esetünkben többször ügyvéd volt az új partner. Fontos, hogy a mi feladataink kö­ zé nem tartozik a családi élet perpatvarai­ nak elsimítása, sőt szigorúan tiltja az etikai szabályzatunk. Tanácsokat persze adha­ tunk, ha kérik, de a békéltetés nem a mi asztalunk. — Szokták kérni a tanácsodat? — Van, hogy igen. A hajléktalan is ember, aki nagyon szereti az emberi gesztusokat, mint például a kézfogást. Tudod, milyen nehéz volt eleinte kezet fognom? Nem sza­ bad elfelejteni, hogy aki idejut, már min­ denképpen extrasérült személy. Fokozattan fontosak, jelentésük van az emberi mozdu­ latoknak. Némelyik nagyon zárt, mások nyíltak, de sokat hantáznak. Van, aki őszin­ te. Öt is elfogadjuk. — Mi tartozik még a munkakörötökbe? — Az utcán lévő szociális munkások felada­ ta, hogy megállapítsák kik, hányán és hol él­ nek az utcán. Felmérjék az igényeket, mi­ ben lehet segíteni. Ezután „szolgáltatásokat’ dolgoznak ki, majd akit lehet, meg kell pró­ bálni kiemelni, mielőtt még beleszocializá­ lódnak ebbe a társadalomba. Az utcán élő hajléktalanokból csak 1-2%-ot lehet ki­ emelni. — Mi a helyzet a „bentiekkel”? Egyáltalán van átfedés a két csoport között? — Gyakorlatilag nincsen. Előfordul, hogy az utcán lévők közül, aki télen már nagyon fázik, néhány napra bejön. De ez nem jel­ lemző. Aki bent van, az vállalja a közössé­ gi együttlétet is, ami azért nem olyan könnyű. Érdekképviseletet, információs szolgálatot, ügyeletet is működtetünk az irodában. A menhelyen van teázó, fürdő, napi egy tál meleg étel." A kintlévők inkább kukáznak. Most van itt az ideje annak, hogy a kolbásszal a városi polgárság jól föltöltse a mélyhűtőt, majd annak a felét ki­ dobja a kukába. Emellett ott vannak a va­ dak is: macska, illetve az erdőben őz, kis állatok. — Kínálták már vadhússal? — Igen, de köszönettel visszautasítottam. Kávét már fogadtam el, nagyon erős volt, sokkal erősebb, mint amit most iszunk. tizedik oldal Ök nem sajnálták ki a kávét belőle. Tudják mi a különbség a kávé, meg a barnavíz között... lépés az Egyetemünkfejlődésében — Koldulni nem szoktak? — Nálunk nem. Van néhány koldus a vá­ rosban, de ők nem hajléktalanok. Nos, egy kicsit tapasztalt szoemunkás szűrője már elég precízen működik ezen a téren. — A karácsony hogy telik nálatok? — Akkor három napig dőzsölünk. Jön az al­ polgármester, beszédet mond, a polgármester, amíg fotózzák, meri a levest, aztán eldobja a kanalat. A lakosság küldi a felesleget, amit per­ sze mi megköszönünk. Azt szoktam monda­ ni: karácsonykor „önkielégít” a társadalom. Nagyon jó. — Templom...? — Sokan vannak a munkatársak között lelkészek, teológusok. Talán nem véletle­ nül. Mi önkormányzati intézmény va­ gyunk, de az egyháziak is küzdenek a ma­ guk területén, és lehetőségeik között. A nyugati társadalmakban nagy veszély, hogy pusztán az ember materiális szük­ ségleteire koncentrálnak. Pedig az édeske­ vés. Mégis csak emberek vagyunk! Ezért fontos, hogy megtanuljunk egymással ke­ zet fogni. Aztán majd felépülnek újra a templomok is. — Hülye kérdés: sikerélmény? — Minden apróság annak tekinthető. Nincs tbc-s, jól működik a szűrőrendszer. Most indul egy albérlettámogatási prog­ ram. Reméljük, jól fog működni. Van né­ hány telephely, ahova nagyon szeretek ki­ járni, mert például mindig mosolyognak. Egy hónapja egy társaság azt mondta, hogy ők nem isznak alkoholt ezentúl. Az­ óta tisztának láttam őket. Nem tudom mi történt, de nagyon megrázhatta őket. Egyébként ne várj látványos eredménye­ ket, ez nem a számok világa ilyen szem­ pontból. Nem teljesítménybérezés alap­ ján kapjuk a fizetésünket (bruttó 150 ezer, pótlékokkal). Szeptember 28.-án volt a tanévnyitó Veni -Sancte szentmisénk az Egx-eterni tempJómban. Főcelebráns Dr. Seregély István tersek. Egyetemünk nagykancellárja volt, dc koncclebrált többek között dr. Bíró ’László püspök, dr. Kránitz Mihály rek­ torhelyettes és Várnai Péter egyetemi lel­ kész is. A Nagykanccllár úf beszédében a Szentlélek ajándékai közül néhányat - az egyetem feladatainak, küldetésének teljesí­ tése szempontjából a legfontosabbakat különösen is hangsúlyozótt?Emlékeztette ;a megjelent óktatókaf és hallgatókat, hogy ezekkel áz ajándékokkal élniük erkölcsi kö­ telességük és felelősségük.' Felelősség a, szűkebb közösség, a, nemzet,'de tágabb /divatosan globális/ értelemben és áttétele­ sen az emberiség java iránt. ,, A Veni^Sancte idei - a korábbiakban meg­ szokotthoz képest - késői időpontja tette lehetővé, hogy Egyetemünk mind a négy kara - fennállásunk óta először - közösen tartsa meg az eddig külön-külön tartott -Szentlélek hívó, évnyitó szentmisét., Dr. ’Fodor György rektor úr ezen kezdeménye­ zése széleskörű visszhangra talált, ugyanis az oktatók - akiket a rektor jó házigazda-. ként, egyenként köszöntött - a korábbiak­ nál fontósábbnak tartották á reszvételt/így azután először kerülhetett sor a szentmisét követő fogadáson arra, hogy a négy kar ok­ tatói, egymással is megismerkedjenek, “jó hangulatú, beszélgctésckkcl Ts impulzust Tapjanák munkájukhoz,- erősödjön az Egyetern iránti elkötelezettségük. Köszönjük Rektor Úr! zvg: I — Meddig szeretnéd ezt csinálni? — Nem tudom. Akik itt dolgoznak, már 7-10 éve csinálják. Nekik ez azt hiszem, hogy a hivatásuk. Én két éve dolgozom itt, élvezem amit csinálok, és szeretném sze­ retni is. A hivatásom minden bizonnyal azonban a tanítás. Az életben a fő felada­ tunk a küzdelem, a többit pedig majd meglátjuk. Németh Ádám Dr. Fodor György rektor �IMIM« iw» w IRWMant^ ^rAfWMreS * ■Ì 4 ( Pázmányosok a jog útvesztőjében - Elet a doktorrá avatás után Kisgj’erekként, ha megkérdezték tôle, azt válaszolta, majd tűzoltódesZi vagy katona. Ahogy á legtöbbfkisgyermek?szokta. Általá­ nosban focista, gimnáziumban már feltaláló. Utólag visszagon­ dolva, már ő sem tudja, hogyan került a jogi egyetemre... próbál­ ója azt hinni, hogy tudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban vagy szülői indíttatásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „ki­ zárásos alapon” döntött. Ma már ez mindegy, hiszen ő is beállt a í »,doktorok” közé. S hogy mi lesz belőle, talán az egyetemen töl­ tött öt év, talán a véletlen, talán valami más dönti majd el. Sokan sokfelé megyünk majd a jog útveísztőjében, de remélhetőlegóaz ó Egyetemünkhöz való kötődés és az emlékek örökre megmarad­ nak. Persze a‘mai versenyhelyzetbén dönteni nem könnyű, és imindegyik út nehéz. Szerinte éppen ez a szép benne. O most Dr. Pálos Réka Végzés éve: 2000 Munkahely: Legfőbb Ügyészség, Sajtóosz­ tály, ügyészségi fogalmazó — Amikor felkértelek erre az interjúra, azt hiszem, úgy fogalmaztál, hogy öröm­ mel elvállalod, ha ezzel segíthetsz az Egyetemnek, ahol végeztél. Ez egy olyan hozzáállás - és úgy érzem kötődés is - , ami sajnos az utóbbi években nem tapasz­ talható. Ez mennyire volt jellemző a Ti évfolyamotokon ? — A mi évfolyamunk az elsőként végzett volt az Egyetem történetében, és a mai napig is félévente vannak találkozóink a Spartacusban. Talán a mi évfolyamunk volt az, amelyik a leginkább összetartó volt, és ez a mai napig így van, ezt abból a tapasztalatból mondom, amit hallottam, és amit átéltem az egyetem alatt. Az évfolyamtársak közül nagyon so­ kakkal tartom a kapcsolatot, ha nem is min­ denkivel személyesen, de telefonon minden­ képp. Ez tényleg egy nagyon jó évfolyam volt, hiányzik! — A gyakorlatban hogyan tapasztaltad, kikerülve az egyetemről milyen a megíté­ lésünk? — Én csak tényleg csak a saját évfolyamomról tudok beszámolni, hiszen az utá­ nunk jövőket sajnos nem nagyon ismerem, de azt tudom mondani, hogy közülünk na­ gyon sokan kerültek bíróságra, ügyészség­ re, ügyvéd mellé, minisztériumokba, az ORTT-hez; úgyhogy én semmiféle negatív diszkriminációval nem találkoztam. Egé­ szen biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy megállják a helyüket, mint a máshol vég­ zettek. Nálunk az ügyészségen vannak úgynevezett „házi vizsgák” minden szakág­ mássza majd a sz;amárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, hogy mi lesz, ha nagy lesz... ' >.4. ....... Most induló összeállításunkban a jogi pálya különböző területén dolgozó volt Pázmányosokat ismerhettek meg. Célunk, hogy átfo­ gó képet adjunk egy-egy „szakmáról”, az egyetem után az elhelyez­ kedési esélyekről, az egyes munka területek előnyeiről-hátrányairól, a díjazásról és más fontos kérdésekről. Mindezek mellett örömmel mutatjuk be ezeket a tehetséges fiatalokat, akik Egyete­ münkről kikerülve kezdték meg jogi pályafutásukat, és igen sok mesélnivalójuk akadt. Elsőként egy ügyészségi fogalmazóval és egy tanársegéddel ismerkedhettek meg (az utóbbi bizonyára ismerős lesz sokaknak). bán, amelyek a szakvizsgára készítenek fel, ezeken is nagyon jól szerepelnek a volt pázmányosok. — Mi a pontos munkaköröd, hogyan ke­ rültél a Legfőbb Ügyészségre? — Ügyészségi fogalmazó vagyok, bár most már elkezdtem a szakvizsgákat, egyen már szerencsésen túl vagyok. Berendeléssel ke­ rültem ide. — Ez mit jelent pontosan? — Mint a legtöbb fogalmazó, én is pályázat út­ ján kerültem be az Ügyészségre, de a pályáza­ tokban nem hirdetnek legfelsőbb ügyészségi helyeket, csak megyére vagy városra. Én a Fő­ városi Ügyészséget pályáztam meg rögtön az egyetem után, akkor nem sikerült egyből, úgy­ hogy egy évig a Pest megyei Földhivatal Ingat­ lan-nyilvántartási Osztályán dolgoztam. Érde­ kes munka volt, szerettem, de én továbbra is ragaszkodtam a büntetőjoghoz, és ezért pá­ lyáztam még egyszer, ekkor már sikeresen. Ezek után a XVIII-XIX. kerületi Ügyészséget kaptam meg „anyakerületemnek” (ezt nálunk így hívják), itt kellett eltöltenem az első 8 hó­ nap büntető-gyakorlatot. A kerületekben - pár kivételével - általában csak büntetőügyekkel foglalkoznak, tehát sem közigazgatási, sem magánjogi szakterület ott nincsen, csak a Fő­ ügyészségen, illetve egy pár kerültben. Mivel a három év alatt „forgás” van a különböző helye­ ken a fogalmazók között, más szakágakkal is van lehetőség megismerkedni. Ezután három hónapra a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhi­ vatalba kerültem, aztán két hónapot a Fő­ ügyészségen a Nyomozásfelügyeleti Osztá­ lyon töltöttem, és aztán kerültem be a Legfőbb Ügyészségre. Tulajdonképpen ez egy régebbi dolog volt, mert közvetlenül a pályázatom után kilenc másik fogalmazóval együtt hívtak be minket ide, a Legfőbb Ügyészségre, hogy a Sajtóirodára szeretnének fogalmazót beren­ delni. Meghallgattak minket, és az akkori Saj­ tóirodát vezető ügyésznek, Horányi Miklós­ nak - aki most a szegedi fellebviteli ügyész rám esett a választása, ami nagyon-nagyon megtisztelő dolog. Én nagyon örültem neki, de a büntető gyakorlatomat le kellett tölteni, így nem tudtam rögtön itt kezdeni. — Mit tartalmazott a pályázatod? — Önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt kel­ lett hozzá csatolni, és a diploma hiteles má­ solatát. A leckekönyv másolatát nem kérték. Az első pályázatom idején még nem volt központosított a felvételi rendszer, akkor még a főügyészségekre kellett benyújtani a pályázatokat, és a döntés a főügyészek kom­ petenciája volt; jelenleg a legfőbb ügyész dönt a felvételről. — A diploma minősítése mennyire számí­ tott? — Egészen biztos, hogy számít, mert már a pályázati kiírásban megjelölik, hogy csak ,cum laude” vagy „summa cum laude' minősítéssel lehet pályázni, de azt hiszem, a döntésnél már nem nyom túl sokat a latba. Talán inkább a fellépés, esetleg az ügyész­ ségen már eltöltött valamennyi gyakorlati idő (bár a mi időnkben még nem volt köte­ lező a hat hetes gyakorlat), illetve a ráter­ mettség számít. Egyébként lehetőség van gyakorlatot letölteni itt, a Legfőbb Ügyész Ür teljes mértékben támogatja a fiatalokat, és nagyon nagy támasza a fogalmazóknak. Azt hallottam, idén is nagyon nagy volt a túljelentkezés, körülbelül tízszeres. — Milyen volt a kezdet? Segítettek vagy teljesen önállósodnod kellett már az elején? — Mindenkit bedobnak a mélyvízbe. Az első napomon öt aktát kaptam, az a mini­ mum. A főnököm, és a helyettes is szabad- tizenegyedik oldal �ságon voltak, úgyhogy tulajdonképpen nem is tudtam, mitévő legyek. Voltak még persze titkárok és fogalmazók rajtunk, kez­ dőkön kívül, akik segítettek, de arra, hogy minden egyes ügyet leüljünk és megbe­ széljünk, ilyen terheltség mellett sajnos nincs és nem is volt lehetőség. Össze kell gyűjteni, és ki kell fénymásolni minden iratot régi aktákból és azok alapján már el lehet indulni. A bűncselekmények túlnyo­ mó többsége a fővárosban történik, itt fo­ lyik a nyomozás, az itteni ügyészségek fel­ ügyelik a nyomozást és képviselik a vádat, így rengeteg ügy van, valószínűleg vidéken azért ez kevesebb. Az, hogy esetleg tudod a büntetőeljárási törvényt, és hozzá legfőbb ügyészi utasításokat, még nem elég ahhoz. hogy az ember tudja, hogyan is „nézzen ki' a vád. Ezt be kell gyakorolni, csinálni kell. Persze a revízió működik, úgyhogy ha va­ lami nagyon nagy hibát vét az ember, akkor azért szól az instruktora (mindenkinek ki­ jelölnek egyet már az elején), aki átnézi a dolgokat. — Mennyire kötött a munkaidő? Magad osztod be, hogy mikor végzed el a felada­ taidat? — Igen, a feladatainkat maguk osztjuk be, természetesen a törvények minket is kötnek a határidők tekintetében, ezeket tartani kell, akár három, akár harminc, hatvan, esetleg ha nagyon kemény ügyről van szó - kilenc­ ven napos is lehet, attól függően, hogy mi­ ről van szó. Elsődlegesen azt kell megnézni mindig, hogy mi a legsürgősebb, mert ha például bejön egy előzetes, akkor az minden mást megelőz, és kiemelt dologként lesz ke­ zelve. Tehát minden nap azzal kell foglal­ kozni, ami éppen a legsürgősebb. Mint már említettem, ilyen például az előzetes letar­ tóztatás, amelyik egyébként a nap bármely szakában „beeshet”, és akkor azt gyorsan meg kell csinálni. Általánosságban mondha­ tó, hogy tényleg sok a munka, és már a fo­ galmazókra is sok teher hárul. — Igaz az, hogy az ügyészi pályára lá­ nyokat nehezebben vesznek fel? — Amikor először jelentkeztem, és nem vettek fel, felmerült bennem, hogy talán amiatt nem sikerült, mert lány vagyok. Vi­ szont ha azt nézem, hogy mikor bekerül­ tem, akkor körülbelül fele-fele arányban voltak a lányok és a fiúk, elhesegettem eze­ ket a gondolatokat. Nem hiszem, hogy ez alapján választják ki az embereket. — Semmiféle hátrány nem ér? — Nem. Sőt, az ügyészségi fogalmazóknak és titkároknak van egy országos egyesülete, aminek én vagyok az elnöke. Tehát - ha eb­ tizenkettedik oldal bői indulok ki - még ennek az egyesületnek az elnöke is nő, úgyhogy bátran mondha­ tom, hátrány nem ér, néha még jól is jön, hogy nőként talán diplomatikusabban tu­ dok eljárni , és így könnyebben elérni a ki­ tűzött célokat. — Lelkileg sem volt megterhelő soha? Gondolom, vannak azért néha kemény pillanatok... — Volt olyan, hogy féltem, meg is tudnék említeni egy konkrét ügyet, amiről azért azt gondoltam, hogy talán nem nekem való. A nyomozóhivatalban egyszer olyan embert kellett kihallgatnom, aki Szegeden, a Csil­ lagban 19 év fegyházat kapott. Egyértelmű­ en kitűnt már az elején, hogy nem normális a tag, erről papírja is volt. Féltem a kihallga­ tásánál, kértem is egy férfi kollégát, hogy jöjjön be, hogyha bármi gond lenne, hiszen előtte én ilyen kemény bűnözővel még nem találkoztam. A kihallgatáson egyáltalán nem akart nekem beszélni, olyan szinten nem, hogy a kötelező adatfelvételig sem jutottunk el. Végig a nevemet kérdezte, és azt jegyzetelgette, elég ijesztő volt. Amikor viszont a kollégám egy kicsit erélyesebben rászólt, jámborabbá vált, és utána két órán keresztül hallgattuk ki. Én hiába próbáltam meg fe­ gyelmezni, elmagyarázni neki, hogy jogom van kihallgatni, ennek ellenére ellenállt az én szavamnak. Egyébként tanult emberről, egy okleveles építészmérnökről volt szó. Ebben az esetben még a bilincset sem vetet­ tem le, amit általában azért mindig kérek, mert valahogy úgy „megszánom” a gyanúsí­ tottakat. — A nők talán inkább érzelmi alapon áll­ nak ezekhez a dolgokhoz? — Biztosan felmerül ez is, de soha nem le­ het hagyni, hogy egy-egy ügy döntésénél befolyásoljon bármilyen érzés, ezen felül kell kerekedni. Furcsa volt például nőként egy erőszakos nem közösülésről szóló aktát a kezembe venni, és megbarátkozni vele, de aztán gondolkoztam rajta, és rájöttem, hogy semmivel sem jobb ha egy férfi kapja, úgy­ hogy ezen túl kell lépni. — Mitől más a a munka itt a Sajtóosztá­ lyon, mint amilyen például a kerületi ügyészségeken? — Itt nincsenek „sárga akták”, amelyekben a büntetőügyek vannak. Nincsen vádeme­ lés, panaszelbírálás, semmi, ami a klasszi­ kus ügyészi tevékenységet jelentené. Itt tu­ lajdonképpen azokkal az ügyekkel foglal­ kozunk, amelyek nem a főügyészségek kompetenciájába tartoznak, hanem ki­ emelten kezeltek. Például ilyen volt a Tocsik-ügy, vagy a Simon-ügy. Ezek általá- bán már felkerültek hozzánk, vagy annyira kiemeltek, amit már érdemesnek lát a Leg­ főbb Ügyészség arra, hogy nyilatkozzon ezekben az ügyekben. Ezen kívül sajtókon­ ferenciákat tartunk, sajtóértekezleteket szervezünk, különböző nemzetközi szer­ vezetekkel tartjuk a kapcsolatot, részt ve­ szünk az európai uniós felkészülésben, te­ hát változatos és sokrétű az itteni munka. Ehhez is kell természetesen a jogászi szak­ tudás, és ez sem csak a büntetőjogra korlá­ tozódik, például a tiszai cián-szennyezés ügye sem ilyen volt. — A fizetés tekintetében milyen előírások vonatkoznak rád, és hogy vagy megelé­ gedve azzal, amit kapsz? — Az ügyészeknek szolgálati jogviszo­ nyuk van, ami hasonló a köztisztviselői jogviszonyhoz, de ez annyiból speciális, hogy kifejezetten az ügyészekre, ügyészsé­ gi alkalmazottakra vonatkozik. Ebből kö­ vetkezően a fogalmazókra is az ügyészségi szolgálati jogviszonyról szóló törvény vo­ natkozik. Van egy alapfizetés, illetve egy úgynevezett korrekció, amit azért vezettek be, hogy a mindenkori köztisztviselői fize­ tést elérjék a fogalmazói fizetések, ez az életpálya-járadék. Tekintve azt, hogy a mi munkánk eléggé felelősségteljes, illetve, hogy a bírósági fogalmazók is hozzávető­ legesen hasonlóan keresnek, meg lehe­ tünk elégedve, bár azért biztos mindanynyian szeretnénk, ha több lenne, azért pa­ naszra nincs ok. Hozzá kell tennem, van­ nak olyan dolgok, amiket anyagiakban nem lehet kifejezni, ilyen a rendszeres ok­ tatás, amely felkészít a szakvizsgára, illetve 4-5 hét szabadságon kívüli szabadság is jár minden egyes szakvizsga előtt. Ez azért is nagyon jó, mert a magánszférában ezt ilyen formában szinte sehol sem támogat­ ják. Az alapszabadság TI nap, ez is több, mint máshol. Pluszban azért itt is vannak jutalmak, 13. havi fizetés, és egyéb juttatá­ sok. További munkaidő-kedvezményeket kapunk, amikor képzésről, oktatásról van szó, és ezek nagyon sokat számítanak. Vannak külföldi ösztöndíj-lehetőségek is. Ha az ember leszakvizsgázik, letölti az egy év titkári státuszt, akkor azért már jelentő­ sen emelkedik a fizetése. — Akkor gondolom, azt tervezed, hogy maradsz... — Igen, ezt szilárdan elhatároztam, na­ gyon szeretem az ügyészséget, jól érzem magam itt. A legfontosabb persze most az, hogy minél előbb túl legyek a szakvizsgán. — Sok sikert kívánok hozzá! — Köszönöm! �Dr. Landi Balázs Végzés éve:2001 Munkahely: PPKE-JÁK, Polgári Jog Tanszék, tanársegéd Doktori Iskola, titkár 1 - Mikor döntötted el, hogy az egyetem után tanársegédként szeretnél dolgozni, és miért pont a Pol­ gári Jogi Tanszékre esett a választásod? - Azt, hogy tanítani szeretnek, már álta­ lános iskolás koromban eldöntöttem, és hogy az egyetem mellett döntöttem, azt nem tudom konkré­ tan mihez kötni... Igazából úgy jött, hogy ha lehetőség nyílik, akkor nagyon szívesen ma­ radnék az Egyetemen mert számomra az az öt év - vagyis csak négy -, amit itt töltöttem, az rendkívül izgalmas volt, és én imádtam. A legszebb évek voltak az egyetemi éveim, va­ lóban nagyon élveztem, úgyhogy amikor jött a lehetőség, hogy maradhatok, akkor én örömmel maradtam. És hogy miért pont a polgári jog?... Mert ez a legfontosabb jogág. Az, hogy milyen a jogi oktatás, és hogy mi­ lyen konkrétan egy jogi egyetem, a polgári jogi tanszéken mérik fel. Ez az elsődleges tantárgy minden jogi egyetemen, függetlenül attól, hogy idehaza vagy külföldön beszélünk róla. Ez az egyik fele, a másik pedig nyilván­ valóan a beállítottságom volt: alapvetően ma­ gánjogi szemlélet az, ami bennem gyökere­ zik, akár a korábbi olvasási élmények, akár a - mondjuk „negatív érvként” - a büntetőjog rendszerétől, eszmeiségétől való idegenke­ dés. Egyébként maga a büntetőjog fontos do­ log, én nem akarom lebecsülni, sőt, anélkül mit sem érne a polgári jog, de tőlem idegen maga a szellemisége a büntetőjognak, az a felelősség, amivel egyes emberek szabadságá­ ról döntünk. Ezért csodálom is a büntetőjo­ got, de én nem merem felvállalni ezt a fele­ lősséget. - Pontosan milyen tevékenységet ölelfel ez a munkakör, hogyan néz ki egy napod? Meny­ nyire kötött például a munkaidő? - Munkaidő bár sajnos nem kötött, azért az hétfőtől vasárnapig tart. Sem napban, sem órában nincsen megkötve. Nekem általában elég stabil időbeosztású egy napom, bár több feladatot is ellátok itt az egyetemen. Amellett, hogy tanársegéd vagyok, a Doktori Tanács tit­ káraként a Doktori Iskola ügyeit is intézem, és a kettő gyakran egybefolyik. A tanársegédi te­ vékenységben elvileg az oktatás volna benne, de ezen túlmenően a tanszéki adminisztráció­ ban is jelentős munkát kell elvégeznem, külö- nősen a pályázatok körében. Ezen kívül ott vannak még a szakdolgozatok, amiket el kell olvasni, értékelni kell, ez egy komoly teher, lelkileg és fizikailag is megviseli az embert. így tehát összefolyik az elvégzendő feladatok kö­ re; általában reggel héttől bent vagyok, dél­ előtt egész biztosan, mert akkor tudok dol­ gozni, de az, hogy délután meddig maradok, változó, mert elég sok feladatot igényel példá­ ul az órákra való készülés. Plusz nálam min­ den óra elején van egy kis beugró ZH, azokat hetente ki kell javítani. Ehhez jönnek még az évfolyamdolgozatok konzultációi, hetente kb. 8-10 diákkal keres fel. Ha még ehhez vizsgáz­ tatás is jön, akkor az egész nap „kiesik”. A vizs­ gákhoz kapcsolódik még a tanszéki tesztek át­ dolgozása, ami legalább egy hónapos munka, és a pályázati elszámolások. Nekünk itt a Tan­ széken legalább tíz pályázatunk van, és ezeket mind nekem kell koordinálni. Hát, ez megle­ hetősen sok munka ... ilyenkor valóban úgy érzi az ember néha, hogy háttérbe szorul a ta­ nítás és a kutatás, mert ezek a plusz feladatok sok munkát igényelnek. - Szükségesek ehhez a munkához bizonyos tulajdonságok, például pedagógiai érzék, tudományos érdeklődés, netán elméleti síkon való gondolkodás? - Hogy pedagógiai érzék kell-e, vagy sem nem tudom. Azt se tudom, nekem van-e. Könnyen lehet, hogy általános iskolában, gimnáziumban e nélkül nem lehetne meg­ mozdulni. Valószínűleg itt is sok előnyt je­ lentene, ha volna. De az egyetemen már tényleg „kollégák” vannak, akik azért jöttek ide, mert érdekli őket a jog. Felsőoktatásban a részvétel már nem kötelező, tehát ez egy abszolút önként vállalt dolog, itt bízhat az ember abban, hogy partnerekre talál, és nem kell annyira a pedagógiai „szükséglet”. Igazá­ ból ezt nem tudom megítélni, de bizonyos szinten biztosan előny. Hogy egyéb képessé­ gek kellenek-e? Magam miatt persze remé­ lem, hogy igen, és akkor nagyon boldog va­ gyok. Nyilván kell valami többlet, de hogy pontosan mi az ezt a tanszékvezetők tudják pontosan, illetve azok akik kiválasztják az embereket erre a feladatra. Például mi a pol­ gári jogi tanszéken - áttekintve a fiatalokat egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Alap­ jainkban talán vannak közös vonások, de vé­ leményem szerint mindnyájan másban va­ gyunk nagyon jók. Egészen széles spektru­ mon mozog az ún. többletképességek skálá­ ja, nem tudom, hogy mi alapján választják ki a fiatalokat. Ehhez sok évtizedes oktatói ta­ pasztalat is kell nyilván, hogy valakiről el le­ hessen dönteni, hogy beválik majd vagy nem. - Hallgatócentrikusnak tartod magad vagy ez az új, tanári szerepkör azért hozott magá­ val némi szigorúságot is? - Ez az egyetem íróasztalostul, tanárostul, és annak az összes falával együtt a hallgatókért van. Nem lehet nem hallgatócentrikusnak lenni. Ez az én véleményem. Tehát itt min­ den az Egyetem polgárságáról, az oktatásról, az Universitasról szól. Ez nem megy a hallga­ tók nélkül. Tehát aki ezt másképpen fogja fel, szerintem akkor az teljesen rossz úton jár. Én még hiszek az Universitas-szellemben, ami­ nek szükséges balansza az egyik oldalon a hallgató. És ha ezt nevezzük hallgató­ centrikusnak, akkor ám legyen, de szerintem ez egy szükséges dolog... ezt összemosni az­ zal, hogy kedvezek-e a hallgatónak vagy sem, az nem jó, mert mindannyiunknak az az ér­ deke, hogy a hallgató tudja a polgári jogot. Ezt nem lehet nem tudni vagy kicsit tudni, vagy közpesen tudni - vagy tudja vagy nem tudja. Én az anyagot számon kérem. Hogy szigorú vagyok vagy sem, nem tudom eldönteni, de mindenesetre mindenkit végighallgatok a vizsgán. Én nem gondoltam soha, hogy a vizsgáztatás a fizikai megterhelésen túl ilyen szellemi megterheléssel is jár, hiszen reggel nyolcra bejövünk, teszteket iratunk, kijavít­ juk azokat kb. fél tízre. Ezek után a kijavított teszteket a vizsgalapokkal együtt a vizsgázta­ tóknak átadjuk, és kb. 10 körül elkezdhetjük a saját vizsgánkat. Innentől kezdve gyakorlati­ lag körülbelül háromig ki-be jönnek a hallga­ tók szünet nélkül. Naponta háromszor-négyszer meghallgatja az ember ugyanazt a kér­ dést, de egy vizsgaidőszakban mondjuk ötvenszer ugyanazt a tételt. Ez ugye egy mono­ tonitás, ami az embert önkéntelenül is fásultá teszi, megviseli egy kicsit. És persze mindig ott motoszkál a fejemben, hogy „Jó-jó, neked ez lehet, hogy ez a kétszázötvenedik vizsgá­ zód, de neki ez az első polgári jogi vizsgája; Minden hallgatóval át kell élni azt, hogy ez számára „a” polgárjogi vizsga. O erre legalább egy hetet-tíz napot készült, nem intézhetem el egy kérdéssel vagy egy rossz hangulatú ki­ jelentéssel, hanem mindenkinek meg kell ad­ nom azt a tíz-tizenkét percet, függetlenül at­ tól, hogy tudja vagy nem, illetve hogy milyen stílusban mondja vagy nem mondja... Meg kell adni számára azt a tizenkét percet, mert ez számára „a” polgárjog vizsga. Bár én még csak egy-két éve vizsgáztatok, ez nagyon ne­ héz. Én megértem, hogy néha egyes oktatók­ nál - remélem nálam ilyen még nem fordult elő - ennek megnyilvánulásai vannak kifelé is, és valakit rosszabb vagy bántó vizsgaél­ ménnyel küld ki a teremből. Bízom benne, hogy ha ezt nevezzük hallgatócentrikusnak, akkor én az vagyok, mert mindenkivel igyek­ szem átélni, hogy ez „a” polgárjogi vizsga, de ezen túlmenően nem hiszem, hogy túlzottan méltányos volnék az osztályzatok tekinteté­ ben, olyan szempontból, hogy indokolatlanul tizenharmadik oldal �B kedveznék. Ha tanszéki átlagokat nézünk, ak­ kor ebből a szempontból teljesen egységes a polgári jogi tanszék, az eltérés csak két-háromtized a jegyekben, és mondjuk az utó­ vizsgahéten talán a legrosszabbak között én voltam. Igyekszem korrektül és következete­ sen osztályozni, mint - gondolom - minden­ ki más. - Üzenve a hallgatóknak, akik a jövőben esetleg nálad vizsgáznak majd: van-e ked­ venc területed, amire vizsgán szívesen rá­ kérdezel ? - Mindegyik évfolyamon vizsgáztatok, nyil­ ván nekem is vannak hozzám közelebb és tőlem távolabb álló területek; jóllehet mindegyiket „hivatalból” ismernem kell. Nyilván azért vannak egyes területek, ame­ lyek kifejezetten érdekelnek, és adott eset­ ben a PhD kutatási területemhez is közel állnak: ilyen a felelősségi jog, talán ez az, ami közelebb áll hozzám. - Tekintettel arra, hogy amivel foglalkozol, az inkább tudományos, mint gyakorlati munka, nem érzed úgy, hogy azokat a ta­ pasztalatokat, amelyek a jog gyakorlati al­ kalmazására vonatkoznak, nem vagy nem úgy szerzed meg, ahogy azt egy gyakorló ügyvédjelölt, vagy adott esetben bírósági, il­ letve ügyészségi fogalmazó ? - Szerintem nem megy ez az éles különbség­ tétel a jog gyakorlata és a jog elmélete között, mert nekünk sem elég azt tudni, ami a Ptk.ban le van írva. A törvény holt betűit ismerni nem elegendő, nyilván a gyakorlatot is ismer­ ni kell. Azt, hogy mint tanársegéd én meny­ nyire ismerem meg a gyakorlatot, és mondjuk egy ügyvédjelölt mennyire ismeri meg, e kö­ zött nyilvánvalóan van különbség. De hogy mindketten isméi] ük a gyakorlatot, az egészen biztos. Mi, tanársegédek folyamatosan olvas­ suk a bírósági határozatokat, sőt, ezeket ismer­ nünk is kell behatóan. Ezen túlmenően há­ rom-négy olyan folyóiratot is kell olvasnunk, amire adott esetben ügyvédjelöltként vagy nincs szükség, vagy csak egyes speciális terüle­ ten. Nekünk sajnos - mondjuk úgy: bizonyos tekintetben sajnos, más tekintetben szeren­ csére - végig kell olvasni a polgári területére vonatkozókat, hiszen minden területen okta­ tunk, aztán már csak tőlünk függ, hogy egyes területeken szerzünk-e mélyebbre ható isme­ reteket. Az viszont elmondható, hogy általá­ nosságban bizonyos részletességig mindent ismernünk kell. Ezen felül mindenkinek van egyéb kutatási vagy érdeklődési területe, ahol részletes, beható ismeretei is vannak, de ami­ vel rendelkezünk, az egy biztos ismeret. Ami ehhez képest még az ügyvédjelölteknek több, az talán az, hogy ők tudják, hogy a Földhiva­ talban melyik sorba érdemes beállni, talán jobban tudják az illetékek kiszabásának rend­ jét, és hogy pontosan milyen bélyeget kell tizennegyedik oldal s .felnyalni” egyes dokumentumokra. Mind­ 55ezek a gyakorlati ismeretek számukra Ictszükséges információk és ismeretek, nekem nem. Ez döntés kérdése, hogy az ember melyiket választja. Azt, hogy kint szaladgál, ügyfeleket fogad, és meghallgatja a problémáikat, vagy pedig bizonyos tekintetben elméleti síkon, de ugyanazon joggyakorlat alapján jogeseteket old meg a hallgatókkal. Persze bizonyos ese­ tekben ugyanazok a problémák merülnek fel, de ami kimarad, az a közvetlen konfliktus, a közvetlen „szűrőszerep” az Ügyféllel. Mert míg mi nyilvánvalóan már egy kész tényállást kapunk, addig a jelöltnek meg kell konstruál­ nia a tényállást, ami pedig hihetetlenül ko­ moly különbség és nagy munka, és ezzel mi valójában nem rendelkezünk. De mégis van azért szerintem mindannyiunknak rálátása a gyakorlatra. Ez nem egy elvonatkoztatott állás, egy akadémiai státusz, ahol „elefántcsont tor­ nyunkból” nézzük a gyakorlatot, és - jóllehet teljesen más irányba, a saját fejünk után me­ gyünk- mindenkinek, aki polgári jogot tanít, van valamilyen visszacsatolása a gyakorlathoz. Ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. - Ez a munka anyagilag teljesen kielégítő és megfelelő-e egy fiatalembernek a megélhe­ téshez? A jog többi területéhez képest „meny­ nyire éri meg” itt dolgozni? - Valószínűleg ezt az egyetemi állást - remé­ lem a pénzügyi osztály ezt nem fogja követen­ dőnek tartani - negyed ennyi pénzért is vállal­ nám. Az a két év, amit itt töltöttem, olyan em­ berekkel hozott össze, olyan zárt vagy zártnak gondolt társadalmi körökbe nyertem kapcso­ latot és elérhetőséget, amit - ha fogalmazó vagy egy ügyvédi iroda jelölje vagyok -, soha nem tudok realizálni két év alatt. Előbb-utóbb mindenki, „aki számít”, bejön az egyetemre. - Tudsz mondani egy párat? — A Legfelsőbb Bíróság elnökétől az Ország­ gyűlés egyes jogi bizottságainak vezetőin, az Országgyűlés elnökén, a kodifikációs bizott­ ság tagjain, a talán legjelentősebb ügyvédi iro­ dák vezetőin és a sajtó prominens képviselőin keresztül egészen a vezető bírákig bezárólag tudok példákat sorolni. És nem utolsó sorban meg kell említenem Sólyom Lászlót, aki ve­ zető oktató a Tanszéken, hozzá vagyok beoszt­ va tanársegédnek. Ezek olyan kapcsolatok és olyan többletinformációt, tudásanyagot nyúj­ tanak, amit nem nélkülözhet egyjogász, pláne ha ilyen fiatal. Ez egy olyan szerencse, amit két kézzel meg kell fogni, és meg kell becsülni, és itt másodlagos a pénz. Ehhez csak külön sze­ rencsés öröm, hogy olyan jellegű anyagi meg­ becsülés járul, ami szerintem versenyképes mondjuk egy fogalmazói vagy jelölti bérrel. Ez szerintem megfelelő, ha valaki nem akar rögtön az egekbe szökő bérrel indulni, és eset­ leg felvállalni olyan ügyeket, ami esetleg mind mind jogi. morális szem­ pontból vitat­ hatók, és ami ha hosszú tá­ von jelentke­ zik, akkor ez az én megíté­ lésem szerint mindenkép­ pen egy job­ ban járható út, illetve megfe­ lelő anyagi el­ lenszolgáltatásokat is biztosít. - Mik a terveid a jövőre nézve? - A tanítás és a Pázmány továbbra is a terve­ im között szerepelnek, emellett az ELTÉ-n szeretném befejezni a PhD-met, most az utolsó évem van ott. -Hogyhogy nem itt, a mi egyetemünkön csiná­ lod? - Több indoka is van annak, hogy én az EL­ TÉ-n végzem a PhD-t, több megjegyzést is kaptam emiatt, úgyhogy kérdés nem ér vá­ ratlanul. Én tanultam más egyetemen is, és külföldön is végeztem el egy évet, és szá­ momra ezek a „kitekintések” az Alma Ma­ terből mindig meghatározóak voltak. Olyan lendületet kaptam tőlük, amit itt bent nem tudtam volna megszerezni. Ez olyan több­ letet jelent, akkora impulzus arra nézve is, hogy ne legyünk „belterjesek”, nézzük meg mi van más egyetemeken vagy más orszá­ gokban is, és ez motivált abban is, hogy a PhD-ben átmenjek máshová. Itt, az egyete­ men a kollégákkal, a tanszéki munkatársak­ kal amúgy is mindennapi munkakapcsolat­ ban vagyok, megkapom tőlük ugyanazt a tá­ mogatást, mintha itt végezném a PhD-t, vi­ szont azáltal, hogy átmegyek az ELTÉ-re — ami egyébként igen jelentős oktatói gárdá­ val rendelkezik a polgári jog területén - ez­ zel még egy többletet sikerül szereznem. Bár ugyanazt hallgatom, amit itt hallgatnék, de más szemszögből, más szemléletet látok, és ez fontos, úgyhogy ezért vállaltam ott, és örülök, hogy így döntöttem. Tehát azt be szeretném mindenképpen fejezni, ami ko­ molyabb dolgozatot is igényel, ehhez nyil­ vánvalóan előbb-utóbb külföldre kell men­ ni, mert igazából olyan anyagok kellenek hozzá, amik itthon még egyáltalán nem vagy nehezen elérhetők. így tehát egy kül­ földi ösztöndíj is lebeg a szemeim előtt, de a fő súlypont az oktatás és a kutatás, - füg­ getlenül attól, hogy később csatlakozik-e hozzá gyakorlati jellegű munka - marad számomra. Gulyás Judit �Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete Mindig a nagyot bántják Szokásos lapszemlém során került a kezembe Baúer ílkmás írása a Magyar Hírlap ok*l tóber 7-i számában, Európa, Magyarország és a kereszténység címmel. Lapunk ars po-^ eticája szerint nem foglalkozunk aktuálpolitikai kérdésekkel, ehhez most is tartva ^magamat kizárólag a cikk kereszténységet érintő (bántó) részeivel foglalkozom. ^x? Bauer írásának röviden összefoglalt lényege a következő: az új európai alkotmány megszüle­ tése körüli viták kapcsán megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság világnézetileg semleges állam, ezért minden olyan politikai gesztus, amely e semlegességet sérti, sérelem azon ál­ lampolgárok számára, akik ezen alapelvhez tartják magukat. Nevén nevezve a gyereket: augusztus 20., vagy a katolikus körmenet álla­ mi ünnepséggé emelése, a volt kormányfő azon Vatikánban tett kijelentése, hogy a ma­ gyar kormány a katolikus egyház értékeivel azonosul, a társadalom elleni vétek. Nos, az világos, hogy Bauer Tamás és én más­ hogyan gondolkodunk a világról. Ez így van rendjén, a „vélemények piacán” a sokféle je­ lenlévő álláspont viaskodásából születhet meg a társadalmi konszenzus, de az sem tragédia, ha az nem is születik meg minden egyes kér­ désben. És itt jön a de. Alappremisszám, hogy a magyar államiság lét­ rejöttének, sokszor megharcolt, kivívott és új­ ra elvesztett függetlenségének legfőbb záloga a keresztény hit volt. Megkímélem magunkat a történelemórától (bár talán nem mindenkinél volna teljesen haszontalan), de annyit azért leszögeznék: a magyar függetlenség utolsó el­ vesztéséig, mondjuk 1948-ig, tehát csaknem ezer esztendeig a Magyar Állam keresztény alapokon nyugodott, az erős keresztény hit és értékeinek felvállalása, az értük való küzdelem - ha nem is egyedüliként, de legfőbb tényező­ ként - biztosította megmaradásunkat. Ma­ gyarország, hasonlóan a többi európai állam­ hoz, szorosan kötődött a keresztény egyházak­ hoz, lelki-szellemi erejét tanításaiból merítet­ te, és igen, elviselte túlkapásait, emberi gyarló­ ság okozta kiforgatásait is. Ezt elvitatni nem lehet, és nem is szabad. A világ ma más, és nem csak - bár elsősorban - az átkos negyven év bűne az, hogy a keresz­ ténység teret vesztett, és hitetlen, ebből eredő­ en légüres térben bolyongó, megcsontosodott, a társadalmi működést alapvetően meghatáro­ zó értékrend nélküli emberek milliói élnek az egykori keresztény Magyarországon és Euró­ pában. Ez a gondolat azonban messze vezet, és el is térít témánktól. De hallgassunk meg egy-két véleményt e kér­ désről olyanoktól, akiknek szava nyilván na­ gyobb súllyal esik latba, mint az enyém; „Az eu­ rópai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a ke­ resztény műveltség hagyományaiból szívja erő­ it. Aki ennek az élményszerű lelkiállapotnak ré­ szese, európai. (...) A magyarság legmélyebb öntudatával hiszi és vallja ma is, hogy a keresz­ tény kultúra egyértelmű az európai műveltség­ gel és hivatásérzéssel. A keresztény műveltség eszméinek és törvényeinek pusztulása egyértel­ mű lenne az ismert európai világkép pusztulásá­ val”. Nem más, mint Márai Sándor írta e szava­ kat Röpirat a nemzetnevelés ügyében című mű­ vében. De ha valakinek még Márai is túlságosan provinciális lenne, azoknak ajánlom figyelmébe Róbert Schuman, az Európai Közösség egyik szellemi atyjának (akinek többek között azt is köszönhetjük, hogy lesz hová csatlakoznunk jö­ vő áprilisban) Európáért című művének ezen részleteit; „A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, ami­ kor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogá­ nak tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gya­ korlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalma­ zódtak meg ilyen gondolatok. (...) A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. (...) [Az Európai Közösségnek] szüksége van egy lelki összetartó erőre, a történelmi összetartozás, ajelenért és a jövőért való felelősség tudatára, a kö­ zös emberi eszmény szolgálatában álló politikai akaratra”. Bumm. Azért azt is jegyezzük meg a biztonság kedvéért, hogy Schuman korántsem számít partizánnak e véleményével - szavai he­ lyeslő bólogatást váltottak ki többek között Churchillből, Adenauerből, Monnet-ból is. Maradi társaság. Némelyek szemében kirekesz­ tő gondolatokkal. Pedig bennük szerepel: min­ denki joga tiszteletben tartandó. Csak hát ez visszafelé is érvényes: kéretik tiszteletben tarta­ ni a vén Európa, és a benne élő közösségek jo­ gait, hitét, múlgát is! Kölcsönös kompromiszszumok nélkül nem épülhet a világ. Csemegézzünk Bauer írásában: „A ’keresz­ tény Európa’ kategóriája belpolitikai üzenet, a ’keresztény Magyarország’ meghosszabbítá­ sa”. Igen, így van, na és? Európa és Magyaror­ szág mindig is keresztény volt, miért kellene tagadni, szégyellni, miért ne lehetne tovább ápolni és gazdagítani e hagyományt? De men­ jünk tovább. „Annak szorgalmazása, hogy a kereszténységet tekintsék az egységes Európa szellemi alapjának, megtűrt kisebbségnek nyilvánítaná a nem keresztény európaiakat” Márai és Schuman, két „européer” éppen az imént cáfolta e megállapítást. „Már-már egy­ fajta ’ellenreformáció’ bontakozik ki a sze­ münk előtt”. Azt a részt már nem is merem idézni, ahol a szerző azt sugallja, hogy napja­ inkban a keresztény jelző elsősorban egy má­ sik közösség ellentéteként, attól való megkü­ lönböztetésként használatos. No comment, mondja az európai angol, itt bi­ zony súlyos fogalomzavar van. Ezek szerint a történelmi hagyományok tiszteletben tartása, a rá történő építkezés szándéka kirekesztő, ki­ zárólag mások ellenében történhet? Újfent kérdezem: hol a kölcsönös kompromisszum? Vagy a „mások jogai”-nak megadása kötelező­ en együtt jár a sajátom feladásával? A „mások­ nak” csak jogai vannak, netán kötelességei is? De a legnagyobb gyöngyszemet a végére hagy­ tam: „Érthetetlen, hogy az a kormány [a jelen­ legi], amelynek feje Deákra szeret hivatkozni, miért nem áll Franciaország mellé ebben az [az EU alkotmánya körüli] európai vitában, ha már a jobboldal Pázmányt választja Deák­ kal szemben”. Utólag bevallhatom, kizárólag ez a mondat volt az, ami a számítógép billen­ tyűzetének megragadására késztetett. Na ké­ rem szépen. Én (és még jó páran) egyaránt va­ gyok büszke Deák Ferencre és Pázmány Pé­ terre. Micsoda tisztességtelen csúsztatás az a felvetés, amely választást követel kettejük kö­ zött?! Pázmány Péter, a magyar katolikus egy­ ház megújítója, a honi felsőoktatás egyik atyja, az egyetemalapító, a zseniális politikus és író kétséget kizáróan történelmünk legnagyobb alakjai közül való. Igaz, ami igaz, nem szívlel­ te a protestáns egyházakat, de talán ezt a tényt kiragadni történelmi kontextusából, figyel­ men kívül hagyva a magyar államiság megte­ remtésében szerzett érdemeit, őt „kirekesztő­ nek” ábrázolni finoman szólva sem korrekt el­ járás. Deákot (szintén a történelmi szemlélet teljes figyelmen kívül hagyásával) a „maradi' Pázmánnyal, mint a „haladás” szimbólumát kiemelni, kisajátítani, szintén a legkevésbé sem az. Ha már mindenképp párhuzamot aka­ runk vonni kettejük között, az első, ami bizto­ san megállapítható (kár, hogy B. T. erre képte­ len volt), hogy a legfontosabb közös vonás kettejükben az, hogy más módszerekkel és eszközökkel ugyan, de mindketten a független magyar államiság megteremtéséért, valamint a keresztény Magyarországért küzdöttek. Min­ den más szó felesleges. Mindig a nagyot bántják, írja a szólást kifordít­ va az alcím. Nem nehéz feladat persze, ha ők már elporladva fekszenek sírjukban, és az esz­ mék ereje, melyekért küzdöttek, egyre csak gyengül. Gyávaságnak is nevezhetném akár, de nem teszem, csak értetlenül állok a dolog előtt. Még hogy a „maradi” Pázmány és a „ha­ ladó” Deák! Bár itt lehetnének most köztünk, hogy megvédjék becsületüket. Koltay András tizenötödik oldal �A Csillag Mindazoknak, akik szeretnének egy kis bete­ kintést nyerni a rabvilágba és esetleg nem jár­ tak még a Magyar Jogtörténeti Tanszék szer­ vezésében büntetés-végrehajtási intézmény­ ben, érdemes kézbe venni A Csillag börtön­ könyv című kis „útikalauzt”, ami elvezeti az olvasót az ország egyik leghíresebb, leghírhedtebb börtönébe. A Csillag a társadalmilag és térben is igazi nehézsúlyúak lakhelye, a legtöbb hazánkban elítélt, életfogytig rács mögé került itt található. Jelenleg majd’ ezer ember zsúfolódik itt össze. A börtön olyan vendégekkel büszkélkedhetett az idők során, mint Gárdonyi Géza, Rákosi Mátyás, Kádár János, Révai József, Szálasi Ferenc, Sükrei Jó­ zsef (ki egykor ezen börtön igazgatójavolt) és itt időzött Magda Marinko is. A könyv szer­ zői - Arató László és Bátyi Zoltán- végzett joghallgatóként, jelenleg újságíróként tévékenykedve megpróbálják átfogni a szegedi Mars tér 13-as épületének 118 éves történel­ mét, mindennapjait. Mindenekelőtt a büntetőjogi tanulmányok során mindenki számára jól ismert Dr. Nagy Ferenc közreműködésével bemutatják rövi­ den a szabadságvesztés büntetés történetét, magyarországi fejlődését és megismerhetjük a Csillag létrejöttét és történetét. Ezek után öt különböző, életfogytiglani szabadságvesz­ téssel sújtott rab életét ismertetik, kiknek gondolkodása és bűnhődése nagymértékben különbözik egymásétól; van közülük, ki megbánta tettét és szabadulása után rendes életet kíván élni s van kinek vágya, hogy ha szabadul, az Oktogonon egy csatornanyílás­ ból lövöldözzön az emberekre. Majd bemu­ tatják a szerzők a méltatlanul meg nem be­ csült és elfelejtett börtönőröket, smasszerokat, börtönkórházat, a több mint 23000 (!) kötetes könyvtárat, valamint a Csillag „falu' többi lakóját, orvosokat, pszichológusokat nevelőket, mindazokat akik akár a rabok mindennapi életéhez nyújtanak segítséget, akár reszocializá-ciójukhoz járulnak hozzá. A könyv írói határozottan humánusan áll­ nak hozzá az elítéltekhez, a segítségükre lé­ vő börtönparancsnokkal együtt. Megpró­ bálják a börtönélet szebbik oldalát mutatni felénk, kevésbé térnek ki a börtönéletben előforduló, a szabad társadalom körében jo­ gosan felháborító és visszatetszést keltő dol­ gokra is, mint az ingyenes gyógyszerellátás, a tanulási, dolgozási lehetőség, a zenélés, és sok más dolog, melyekkel kapcsolatban méltán kérdezhetnénk rá, hogy ez nekik miért jár, mivel érdemelték ki, mikor nem mindenki számára elérhetőek ezek a kinti világban sem. Nagyon nehéz a bentiek helyzetét megítél­ ni csak ennek a könyvnek az alapján. Váci börtönlátogatásom során teljesen máshogy festette le csoportom számára az ottani kör­ letvezető a rabokat, szinte nem is ember­ ként tekintett rájuk, megkérdőjelezte létjo­ gosultságukat - még izoláltan is- a társada­ lomban. Saját élményeim és a könyv olvasá­ sa után sem tudnék véleményt formálni az ottaniak valós életéről, helyzetéről. A nem éppen szívderítő olvasmány végén hangulatoldásképp még egy börtönszleng szótárral kedveskednek a könyv írói, megtud­ hatjuk, hogy mit is jelentenek többek között a ,bent”, az egyetem, a teknősbéka, a tököslány szavak, valamint milyen jelentéstartalma van a „babaresz a pittyembe” kifejezésnek. Különösen érdemes nekünk, jogásznöven­ dékeknek pár órát, gondolatot szentelni az elítélteknek, elvégre is jó néhányan fogunk életükről, sorsukról dönteni. A könyv a Szűkíts könyvkiadó gondozásá­ ban jelent meg; kiadás éve: 2001. T^ánlom mindnyáj átoknak. Ady Endre: A jogászok majálisa 4 sii B (Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beharangozóját e^ régi jogász­ buliról. Sok minden változott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami mindig ugyanaz marad...) A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tartozik a majális is. A tánc, künn a szabad­ ban, virágillatos levegőben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat, csupa kedély. tizenhatodik oldal Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a mi derékjogásza**|| ink rendezik, s ma tartják meg a Püspökfürdőben. Nagy lel’ kesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal működik már hetek óta a majális érdekében J Ormay Lajos, a mulatság elnö3 ke az ő rendezőgárdájával, s a S siker bizonyosan nem fog elH maradni. Hiszen régen várja ■ már a nagyváradi szép leányok ■ serege a majálist, a hangulatos. kedves mulatságot, amelyet a rendezésben legszakértőbb fiatalság. a jogászság csinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszi toalettek, a papák ál­ talánosan ismert fejcsóválgatásai köze­ pette. Hangos lesz ma kora délutántól kezdve késő éjfélig a Püspökfürdő, s a Bura test­ vérek muzsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagyváradi szép asszonyok, bá­ jos leányok a fáradhatatlan jogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki jól találja magát a mulatságu­ kon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel készültek. Természetesen senki sem aggó­ dik azon, hogy unatkozni fog a jogászma­ jálison, hiszen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is aláírja, sokkal job­ ban értenek, mint a római institúciókhoz és pandektákhoz. Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizonyossággal, hogy a jogászok mai mu­ latsága pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jogászok mulatsága általában. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a ki­ menetel a fürdőbe a rendes fürdővona­ tokkal történik, éjfél után két órakor pe­ dig külön vonat fog a közönség rendelke­ zésére állami. Nagyváradi Napló 1901. május 18. �Csendes lázadás az eredetiségért Háttér és ajánló a Visszajátszás címűfilmhez okosok azt mondják: ahogy' az ember idősödik; és egyre többet tapasztal/ nyílik meg a szeme az igényesre is. Legyen szó az élet bármely területéről, amelyben érdemes a? nívóst az igénytelen tőr megkülönböztetni, a magát műveltnek tartó ember törekszik al színvonalasabb,s több eredetiséget felvonultató dolgok, élmények, emberek, emberi kapcsőlátók, esetleg magukat művészinek mondó minőségek felé. ■ Nincs ez másként a filmekkel sem, ahol a produkciók színvonalbeli különbsége rög­ tön kiütközik, a minőség pedig rögvest megítélhető a nézők számára. Nem kell ugyanis évekig „praktizálni” a mozivászon előtt, hogy ráébredjünk; egy film élvezete más szinten is megjelenhet, mint a helyzet­ komikumok okozta rekcszizomrángások sorozata, s amint erre rájövünk, belénk ha­ sít az egyszerű, de annál elementárisabb erejű felismerés is, hogy bizony igényes fil­ mekből sokkal kevesebb van. A felismerés­ sel pedig egyfajta csökönyös lázadás is együtt jár, amely arra vezet, hogy azért se fogadjuk el, amit elénk pakolnak a multip­ lex-vászonra, és görcsösen elkezdjünk azok után a darabok után kutatni, amelyek saját felfogásunk szerint magukban hordozzák az igényes, tartalmas filmek tartalmi elemeit. A minőség keresése okozta lázadás, azonban nem csak a miénk, a filmnézőké. Kellemes élményt és némi önigazolást is nyerhetünk ugyanis, ha felfedezzük, hogy a dollármilliós multigagyiktól és drogos tűktől hömpölygő Hollywoodban is van, aki elsődleges szem­ pontként az eredetiségre való törekvést tartja szem előtt. Erre tökéletes példa a Visszaját­ szás című, a magyar mozikban október 23.tól műsorra kerülő film alkotógárdája is, a filmé, ami bár 2001-ben készült, ám mélyen tisztelt, s annál már csak profitorientáltabb magyar forgalmazók csak most szíveskedtek műsorra tűzni (még szerencse, hogy legalább behozták). Nem is a film kritikáját szeret­ ném most közölni igazán, inkább azzal a kö­ vetkezetes, önértelmet kereső lázadással, és annak a film egészére kiható motivációs ere­ jével foglalkoznék egy picit, ami a rendezőt és a főszereplőt összefogja, és évek óta közös munkára készteti. Meglepődve olvastam pár éve egy amerikai mozi magazin inteijúját Ethan Hawke-kal ugyanis, akit akkor, meg kell valljam, jóképű, felkapott, de tiszavirág életű álomgyári üd­ vöskének tartottam. Jócskán meglepődtem tehát, amikor a felszínes, könnyed kérdésekre berendezkedett újságírónak arra a kérdésére, hogy „mit jelent számodra a színészet?”, a jól megszokott két soros válasz helyett egy majd egyhasábos ars poetica-t fogalmazott meg. Az újságíró még egy ideig megpróbálta terel­ ni az inteijút, de azt már nem akadályozhatta meg, hogy a tűzbe jött Hawke - megzavart kérdezője összevont szemöldöke és hápogása közepette - a „mi újság veled mostanában))’ jellegű inteijú keretében valóságos életfilozó­ fiái dömpinget zúdítson a kedves olvasóira. Elmondta, hogy gyerekkorától lehetősége volt színészként tevékenykedni, ám ahogy idősödött, egyre inkább az egyéni hang, és eredeti kifejezésmód kezdte motiválni, de eddig mind hiába. Ezért a színészet számára nem más, mint egy bilincs, ugyanis kevés az igazi, színészi egyéniséget kívánó szerep, a keretek közé szorított karakterek miatt pedig vajmi kevés esély van arra, hogy a színész eredeti alakítást nyújthasson. Ő azonban nem adja fel az egyéni hangja keresését, ha pedig belátható időn belül nem lel rá mondta -, akkor egyszer s mindenkorra fel­ hagy a színészettel, nem fogja a drága idejét olyan szakmára vesztegetni, amiben nem ta­ lálhatja meg önmagát. Hoppá! A fiatalember az előző gondolatokat valószínűleg nem a People magazin pletyka­ rovatából ollózta össze. Mindenesetre ma is köztudottan fiatal festőket támogató, kiállí­ tásokat megnyitó Hawke, a mondottak iga­ zolásaként már 1996-ban kiadta a The Hottest State című első regényét is (magyar cím: Mi a gond velem?) (egyéni megjegy­ zés: Mi a gond a magyar címfordítókkal úgy ötven éve?), amelynek sikerét épp, hogy nem a popcorn-filmek rajongói közt, ha­ nem főleg a kritikusok között aratta. A könyv főhőse (mintha csak Sartre egyik karaktere lenne), egy kísértetiesen Hawkera hasonlító színészember, aki mily megle­ pő, teljesen úgy gondolkodik a színészetről, ahogy azt az előbb az író/színésztől hallhat­ tuk, ettől motiváltán lázad maga ellen, a ma­ ga felszínessége ellen, és a legnagyobb tuda­ tossággal átélt élet felé törekedve undorodik magától és a világ esetlegességétől is. Eszkö­ ze az író csendes, de öntépő lázadásának, aki minden bizonnyal azt tartotta magától, mint kezdő írótól a lehető leghitelesebbnek, ha saját gyötrődéseit veti a papírra. Ez a fajta (nco-egzisztencialista? - ha létezik ilyen egyáltalán) mentalitás pedig bármilyen megdöbbentő, de felfedezhetően jelen van az Ethan Hawke által alakított film-figurákban is, már amennyire az adott filmkarakter ese­ tenként megengedi azt. (Ezért furcsállom, hogy hiába nézem egyszer a Gattaca című scifit, másszor a Hó hull a cédrusra című drámát, mindegyiken többé-kevésbé érezhető az a sa­ játos íz, ami a könyvet teljes egészben átitatja.) Nem véletlenül fordul tehát a színész azok felé a produkciók felé, amelyekben úgy érzi, nem kell kompromisszumokat kötnie egyegy megformálandó karakter determináltsága miatt, így a figurákba a saját, maga által is megérteni kívánt jellemét beleviheti. Ettől az indíttatástól vezérelve köt szövetséget a füg­ getlen, formaújító rendezővel, Richard Linklater-rel is, akivel több közös filmjük után (pl.: Amikor felkel a nap) elkészítik a Tape (Visszajátszás) című filmet is 2001-ben. Soha nem mondom egy filmre, hogy tökéle­ tes, azt meghagyom az ideáknak. Mégis el kell ismerni, hogy egy film, ami nem vállal sokat, csak egyetlen dramaturgiai szituációt akar ki­ bontani, de a vállalt feladatot hiba nélkül, ki­ fogástalanul végrehajg’a, az a maga részéről mindent megtett, hogy közel kerüljön a töké­ letességhez (azok számára természetesen, akiknek a film tetszik, hiszen az ízlések és a pofonok közti összefüggés mindenki számára nyilvánvaló). A rendező által kitalált, egyedileg megválasztott, egy szituációs „real-time” for­ ma pedig tökéletes lehetőséget nyújt a színé­ szeknek, hogy az általuk megformált alakok­ ból valami egyedit, eredetit hozzanak ki. Akárhogy is legyen a dolog, a Tape-ben va­ lamilyen szinten sikerült tökéleteset alkot­ ni. Nem mellékesen pedig Hawke az álta­ lam látott legjobb, és igen, 33 éves létére rá merem mondani, hogy a legérettebb alakí­ tását nyújtja, olyat, amelyben az eredetiség iránti igénye méltán kielégülést nyerhet. A filmből pedig annyira sugárzik (ez egy kicsit furcsán fog hangzani) a magát közvetíteni akarás tudatossága, hogy egy percig sem ké­ telkedünk: hiteles színészek által eljátszott hiteles alkotást látunk. Nincs más választásunk tehát, csatlakozunk a rendező és a szereplők csendes lázadásához, igen, azt hiszem, ez rá a legjobb kifejezés. Csendes lázadás az övék, de őszinte. A XXI. századi neo-egzisztencialista ember lázadá­ sa. Kívánom nekik, hogy lázadjanak tovább, hogy mi, filmrajongók is lázadhassunk, kö­ vetkezetesen az eredetiségért. Zsellér Máté tizenhetedik oldal �I iLig í 6 . III Alaphangok egy alapvizsgához Napirenden a felkészülés a polgári eljárásjogi szigorlatra Az Alma Mater Polgári Eljárásjogi Tanszéke is november idusán teszi közzé az által oktatott tantárgy vizsgafeltételeit, ütemtervét. Az a sok száz joghallgató, aki majd de­ cemberben és januárban benyit a három tanszéki manzárd-szoba egyikébe, valószí­ nűleg nem sejti, milyen körültekintő gondossággal felépített szervezői munka ered­ ményeinek kulisszái elé lép. Az alapvizsgák zökkenőrhentes lebonyolítását nem anynyira jelöltek nagy száma,^mint inkább a tanszéki oktatói gárda tagjainak sokirányú ; szakmai elfoglaltságai teszik most is bonyolulttá. A kartársi szolidaritás, a szóban forgó diszciplína szeretete és főleg a hallgatók iránt érzett megértés révén végül is egy­ séges keretbe volt foglalható az a munkaprogram; amelyet Tanszék és diák egymástól : kölcsönösen és méltán elvár. A klasszikus veretű „szigorlat” szó helyébe lépett „alapvizsga” a polgári eljárásjog eseté­ ben három szemeszter tudnivalóit sűríti. Azt, hogy mit illik tudni az idevonatkozó jogszabályok sűrűjéből: munkatársaim s én már közreadtuk. Mint minden tétclesjogi tárgy esetében, természetesen a polgári eljá­ rásjogi ismereteknek is az alapja a hatályos magyar jog. Imponál a vizsgabizottságnak az ajelölt, aki történeti, illetve külföldi vagy/és nemzetközi téren szerzett ismereteiről is számot tud adni. Most, a huszonnegyedik óra felé közeledve iktatandó ide, hogy a kö­ telezően előírt írásos tansegédletek tartal­ mának megfelelő ismerete nélkül sikeres alapvizsga tárgyunkból sem tehető. (Gyors­ hírben jelentem: már kapható a „Polgári perjog. Általános rész” című egyetemi tan­ könyv, dr. Wopera Zsuzsa szerkesztésében. Az általános tanokat e kötetben e jelen sorok írója fejtette ki). A Polgári Eljárásjogi Tanszéken négy alap­ vizsga-bizottság működik majd. Az elnökök: dr. Bérces László egyetemi adjunktus, főisko­ lai oktató; dr. Gáspárdy László, az MTA dok­ tora, tanszékvezető egyetemi tanár; dr. Köny­ ves Béláné c. egyetemi docens, a Legfelsőbb Bíróság bírája, az Országos Igazságszolgálta­ tási Tanács főosztályvezetője és dr. Palotásné dr. Fekete Erika egyetemi adjunktus, az Al­ kotmánybíróság főosztályvezetője. E négy el­ nök segítőtársai lesznek a következő vizsga­ bizottsági tagok: dr. Bakos Judit fővárosi ke­ rületi bírósági bíró; Csikyné dr. Szobácsi Ju­ lianna, a Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírá­ ja; dr. Éles Anita egyetemi tanársegéd, bírósá­ gi fogalmazó; dr. Kiss Tamás Lajos ügyvéd; dr. Kovács László egyetemi tanársegéd, ügy­ védjelölt; dr. Telek Zoltán ügyvéd és dr. Újlaki Tamás egyetemi tanársegéd, doktorandusz, bírósági fogalmazó. A polgári eljárásjogi alapvizsgák rendszerint reggel nyolc órakor kezdődnek, mindenkor tizennyolcadik oldal a leckekönyvek leadásával. A kitűzött idő­ pontnál későbben érkezők útiokmány vagy orvosi igazolás becsatolásával menthetik ki késedelmüket. Régi, tiszteletre méltó, fenn­ tartandó és elismert hagyomány szerint mindenki a komoly alkalomhoz megfelelő­ en öltözik, és kikapcsolja mobilkészülékét. Az őszi-téli felöltők elhelyezhetők a vizs­ gákra kijelölt szobákban. A 203. számú szo­ bában az irodaszekrényhez történő elnöki hozzáférhetőség (the access, de ezúttal nem to justice...) biztosítása kéretik azon a mini­ mum 22 ülésnapon, amikor a tanszékvezető elnököl. A felteendő kérdéseket az elnök határozza meg, az az azokra adandó válaszokra bősé­ ges idő áll rendelkezésre. (Az „eljárás elhú­ zása” persze itt is ellenjavallott.) Kérdéseket a vizsgabizottság másik tagja is feltehet. A „tételek” - bár ezek fétis izálásától minden jótét lelket óvok - a 202. számú szobában vehetők át: ezeket Barna Imréné adminiszt­ rátortól, az Önök fáradhatatlan és pótolha­ tatlan Ica nénijétől átvehetik az érdeklődők. Nem szokott jó benyomást tenni, ha a jel­ zett tárgy rendszerében hátrább álló tétellel kezdi feleletét az alapvizsgázó (pl. előbb nyilatkozik a végrehajtás során befolyt öszszegfelosztásáról, s ezután veszi számba mondjuk - a polgári eljárásjog működési alapelveit). Az etikett ugyan közömbös, de művelt fiatal nem ül le helykínálás nélkül; nem szolgálja ki magát jegyzetpapírból; szókincséből ott és akkor hiányzik a „jó. rendben”; nem )>,viszlát”-tal köszön el; nem tenyerei a bizottsági asztalra. Ezzel szemben rendkívül imponál, ha a vizsgázó az egyes tételek részletesebb kifejtése előtt tömör vázlattal lepi és örvendezteti meg a bizottságot. A Tanszékünkre háruló szervezőmunkát bi­ zony bonyolítják az egyéni tanrendesek igé­ nyei és az utóvizsga-időszakban alapvizsgá­ zók kérelmei. Az előbbieket, minthogy külön-külön a joghallgatók ügyében bizottsá­ got aligha tudnók biztosítani, megegyezése alapon (ezt nálunk - gondolom - nem ne­ héz elérni) kisebb-nagyobb csoportokban vizsgáztatjuk. Az egyéni tanrendeseket nem számítva, sajnos egyre többen késlekednek a polgári eljárásjogból való megmérettetéssel, így a másfélszeresére duzzasztott választék a rendes vizsgaidőszak idején kezdi elveszíte­ ni értelmét, hiszen a halasztott, pót-, utó- és feljavító vizsgák száma a rendes vizsgaidő­ szakban letett vizsgák irányában mozdult el. Vannak növendékeink, akik az átlagosan ta­ pasztalható mértéket haladóan mutattak ér­ deklődést a Polgári Eljárásjog elnevezésű tantárgy (amely egyben diszciplína és jog­ ágazat is) iránt. Hiába is tagadnók (de nem tesszük): e fokozott érdeklődés az egyénnek haszon, nekünk elismerés és stimuláló té­ nyező. A fokozott érdeklődést elsősorban a főelőadások, illetve az összevont gyakorla­ tok szorgos és érdeklődő látogatásában, to­ vább a Tanszék által meghirdetett alternatív tárgyakra történt feliratkozásban, a polgári eljárásjogi tárgyú szakdolgozat-írásban ki­ fejtett, nemkülönben a Tudományos Diák­ körben való részvételben, avagy a tanszéki demonstrátori ténykedésben láthattuk örömmel. Az ilyen joghallgatók sikerének szurkolunk a leginkább. Egyébiránt mind az „élbolyra” vonatkozó részleges, mind az összevont gyakorlato­ kon megbeszélt jogesetek részletes kimuta­ tása a Tanszék mind a tizenkét oktatójának kezében van. A másfél év alatt a növendé­ keinkről szerzett ismeretek nyilván nem lehetnek közömbösek az alapvizsgán nyúj­ tandó teljesítmény összegző értékelésénél, amely „zárt tanácskozásban” történik, de az eredményt nyilvánosan hirdetjük ki. Ekkor az érdemjegyek fokozata szerint csoporto­ sítva, alulról felfelé haladva történik az in­ dexek átadása, miután az elnök röviden összegezte az adott ülésnapon nyújtott tel­ jesítményt. Önön múlik döntően, kedves Kollegina, kedves Kolléga, hogy leckekönyvét az utol­ só - a legjobb - „cohors”-ból (tanszékünk tolvajnyelvén: „kupacból”) nyújtsa át az el­ nök. Dr. Gáspárdy László Tanszékvezető egyetemi tanár �í Bemutatkozik az ELSA I I Az Egyetemen jártátokb'an-keltetekben italán már találkoztatok az ELSA lógójával és talán meg is fórMúlt már á fejetekben; mi lehet éz^ mivel foglalkozhat ez a társaság? Nos, most a legjobb úton jártok ah­ hoz, hogy némi információt szerez zétek az Egyesületről. / > < is S.4TÌ. >*' A The European Law Students’ Association joghallgatók és a diplomát követő 3 éven át fiatal jogászok nemzet­ közi, nem-kormányzati, politikailag sem­ leges, nonprofit szervezete. Az ELSA-t 1981-ben osztrák, német, magyar és len­ gyel diákok alapították, ma már több mint 25.000 taggal rendelkezik 38 európai or­ szág több, mint 250 egyetemi városában. Jelenleg az ELSA a világ legnagyobb szer­ vezete, mely joghallgatókat, fiatal ügyvé­ deket és jogi szakembereket tömörít. Szerkezetileg az ELSA három szinten működik: Brüsszelben székel a hét tagú nemzetközi elnökség, minden országban a tevékenységet országos elnökségek ko­ ordinálják, és helyi szinten, az egyetemi városokban helyi csoportok működnek. Magyarországon Debrecen, Pécs és Sze­ ged rendelkezik Budapesten kívül helyi csoportokkal. Az egyesületi formában működő budapesti ELSA szervezet nyi­ tott minden Budapesten tanuló joghall­ gató és fiatal jogász számára. Szakmai tevékenységünk három fő terü- k The European l^iw Studen ts’ Association BUDAPEST letre koncentrálódik: Academic Activities (AA), Seminars and Conferences (S&C) és Student Trainee Exchange Programme (STEP). Az ELSA Válogatott Európajogi Tanulmá­ nyok (Selected Papers on European Law, SPEL) című kiadványa lehetőséget biztosít tehetséges joghallgatóknak, hogy legjobb munkáikat tekintélyes és elismert tudósok írásai mellett publikálják az európai köz­ jog, az európai integráció valamint az Eu­ rópai Unió és harmadik országok kapcso­ latai témakörében,, nemzetközi szinten. A Tudományos Tevékenység továbbá ma­ gában foglalja tanulmányíró versenyek, perbeszédmondó versenyek (ELSA Moot Court Competition on WTO law), jogi kutató csoportok (Legal Research Groups, LRG) és jogászok munkában (Lawyers at Work, LAW) rendezvények szervezését. Az ELSA helyi, nemzeti és nemzetközi szinten szervez jogi érdeklődésre számot tartó szemináriumokat és konferenciákat. Nemzetközi szinten háromévente meg­ határozásra kerül egy ún. International Focus Programme, mely az egyesület va­ lamennyi szintjén megtalálható forrásait gyűjti egy jogi téma köré. Ajelenlegi ku­ tatások a kereskedelmi jog - fenntartható fejlődés téma köré csoportosulnak. A STEP program gyakornoki lehetősége­ ket kínál ügyvédi irodáknál, nemzetközi szervezeteknél egész Európában. Ezáltal az ELSA-tagoknak lehetőségük nyílik ki­ vételes személyes és szakmai kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére egy idegenjogi kultúrában dolgozva. A STEP áthidalja az akadémiai és a későbbi gyakorlati kihívá­ sok közötti rést azáltal, hogy munkata­ pasztalatot és karrier lehetőséget biztosít, valamint hozzájárul a nyelvi készség fej­ lesztéséhez. A szakmai programokon túl rendszeresen szervezünk találkozókat, bulikat tagjaink részére, tréningeket tartunk és az ELSA nemzetközi kapcsolatinak köszönhetően a Bilateral Study Visíts program keretében évente több alkalommal is vendégül lá­ tunk más országokból érkező ELSA-s jog­ hallgatókat akik vendégszeretetét viszon­ zásképpen a budapesti tagok is élvezhetik. Az ELSA tevékenységéről, programjairól részletesebb információt találtok az ELSA International (www.elsa.org) és az ELSA Budapest (www.elsabudapest.hu) honlap­ ján. Rendszeres fogadóóráink idejét egy­ előre még nem sikerült kialakítanunk, ez a közeljövőben várható, addig is kérdései­ tekkel bátran keressetek meg bennünket az info@elsabudapest.hu e-mail címen. dr. Dudás Dalma ELSA Budapest • felvételt, továbbtanulási a 1 felsőfokú és posztgraduális képzést tudakozó tájékoztatás í Felsőoktatási Információs Pont - FIP aiiisisf fecFa&as : i ■B — r • &szt&ndíj és pályázati , lOfiS BucUpwt. Reviczky u e lehetőségek • Ter: (tj 4119770 E-mA-’flpehlkhu' I Nyit«« tartó»’ H-P 8-20 h. Sz h • Európai Uniós információk J www.fipi.hu • j • diákhitel és diákkedvezmények tizenkilencedik oldal �PROGRAM-AJÁNLÓ UNATKOZÓ (vagy IGÉNYES) JOGHALLGATÓKNAK Konferenciasorozat a Pázmányon Szerda Folytatódik a magyar jezsuiták konferencia-sorozata minden hónap harmadik szerdáján. Helyszín: Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Bu­ dapest, VIII. Szentkirályi u. 28-30.) Az előadások 19 órakor kezdődnek. www.jezsuita.hu Az egyes alkalmak témái: November 19, Forrai Tamás SJ: Mire kell, hogy felkészítsen a XXI. század iskolája? December 17.: Somfai Béla SJ: A szexuális forradalom - keresztény válasz? i Január 21.: Szabó Ferenc SJ: Prohászka és Nietzsche - Ada­ lékok Prohászka életfilozófi^ához. Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség programjai www.egylelk.com Elérhetőségeink • Címünk: 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1. A lelkész­ ség! iroda a Magyar Szentek Temploma (MSzT) klubjából nyílik. Telefon/Fax: 1/203-1734 E-mail: egylelk@frcemail.hu Egyete­ mi lelkész: Dr. Pákozdi István Rendszeres rendezvényeink • Bibliaóra 18:00-tól a Piarista Kápolnában Dr. Jclcnits Hétfő István atyával • • Lelkészség! hittan 19:00-kor az MSzT klubjában. Vezeti Dr. Pákozdi István. • • MKK tánciskola az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban (Szabó Ilonka utca) 18:30-töl. Első alkalom: szeptember 29. • Szentgyóhás, lelki beszélgetés 17:00-19:00 a Lelkészség! irodában. Albérlet közvetítés 18:00-20:00 a Lclkészségi irodában. Kedd ^OCIPE 'A.r Û.R • Szentmise az MSzT-ben 07:00-kor. Utána agapé. • Szentgyónás, lelki beszélgetés 08:00-11:00 a Lelkészség! irodában. • Megismerkedéstől a családalapításig előadássorozat két­ hetente szeptember 17-től a Sapientia Főiskolán. Az elő­ adások 19:00-kor kezdődnek. • Egyetemisták hittana a Jézus Szíve Jezsuita Templom­ ban 19:00-tól. Vezeti P Kiss Ulrich SJ. és Harai Levente. • Quo vadis? Útkeresők klubja, missziós kisközösség. Összejövetelek 19:00-tól a BMÉ K.ép. 345. termében. Csütörtök A keresztény liturgia elemeinek Története, Indexbe is felvehető előadás az ELTE BTK-n 17:00-tól. Vezeti Dr. Pákozdi István. á • Műegyetemi Katolikus Közösség összejövetelei 18:30tól áz MSzT klubjában. Lelkész: Matolcsy Kálmán, di­ ákvezető: Csillag Kristóf Péntek • Gitáros szentmise a Piarista Kápolnában 07:00-kor. Utá­ na agapé. • Fészekrakó - i^ú házas hittan kéthetente 19:00-tól az MSzT klubjában. Vezetik Dr. Pákozdi István és Dr. Eg­ ri László. Első alkalom: szeptember 12. • Albérlet közvetítés 18:00-20:00 a Lclkészségi irodában. Szombat • Általában ezen a napon lesznek a kirándulások. Figyeld a hirdetéseket! : Vasárnap ‘ Az Egyetemi Lelkészség Scholájának énekpróbája 18:00-kor a Piarista kápolnában. • Szentmise 19:00-kor a Piarista Kápolnában. Dtwepi alkalmak: / • November 23. vasárnap, 19:00: Latin nyelvű szentmise a Piarista Kápolnában ■ • November 29. szombat, 10:00: Egyetemi oktatók öku­ menikus lelki napja az MSzT-ben• December 4. csütörtök, 19:00: Ökumenikus Istentiszte­ let áz MSzT-ben OCIPE Magyarország rendezvényei Nagyvárosok evangelizációja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28.) II. emeleti Dísztermében 2003. november 7., péntek, 9.00 -18.00 Dr "Vytautas Kaminskas 9.00 - 9.30: regisztráció 9.30 - 12.00: előadások Dr Erdő Péter prímás, Esztergom-budapesti érsek Nyolc nemzet zarándoklata a Vytautas Magnus Egyetem (Kaunas) rektora A litván egyetemi ijúság kereszténysége Dr Myroslaw Marynovych Dr Otto Neubauer az Ukrajnai Katolikus Egyetem rektorlielyettese Egyetemisták évenkénti ökumenikus konferenciája Emmanuel közösség, Bées, a bécsi “Der Internationale Kongress für eine Neue Evangelisation’ főszervezője JÓ együttlét a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Római Katolikus Teológiai Karának dékánhelyettese Keresztény élet a romániai magyar egyetemisták körében Prof Nóda Mózes Martin Fenkart Várnai Péter Emmanuel közösség, Bécs, a bécsi “Der Internationale Kongress für eine Neue Evangelisation” szervezője A hit továbbadása és új evangelizáció az Esztergom-budapesti Főegyházmegye ifjúsági referense A szeretet hídja Dr Ladislav Csontos SJ egyetemi lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára Missziós munka az egyetemi ifjúság körében a Nagyszombati Egyetem Teológiai Kara dékánja Az egyetemi pasztoráció szerepe Szlovákiában Dr Pákozdi István Kérdések, hozzászólások Prof Vladimir Peterca a Bukaresti Római Katolikus Teológiai Intézet rektora Az egyház, a keresztény értékek helyzete Romániában Kérdések, hozzászólások 12.00 - 13.00: ebédszünet 13.00 - 15.30: előadások Dr Fodor György a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Komoly dolgokról, baráti hangon 15.30 - 16.00: kávészünet 16.00 - 18.00: tapasztalatcsere a magyar Emmanuel közösség képviselője Tapasztalatok és teendők Külföldi és magyar előadók kerekasztal az egyetemisták evangelizálásáról Beszélgetés az i^úságpasztoráció lehetőségeiről és feladatairól � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 6. szám 2003. október 31. Abstract A summary of the resource. Tartalom In memórián 1956 Rettegés a város felett Újra lesz Évkönyv! Dr. Bandi Gyula Dékán úr, személyesen Közelednek a HOK-választások! Így lettünk mi: atomizált nemzedék Azok a boldog szép napok Olvasói levél „Tudod milyen nehéz kezet fogni? Nagy lépés az Egyetemünk fejlődésében Pázmányosok a jog útvesztőjében Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete A Csillag Ady Endre: A jogászok majálisa Csendes lázadás az eredetiségért Alaphangok egy alapvizsgához Bemutatkozik az ELSA Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. október 31. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+4673kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_6_20031031 Relation A related resource T00057 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 220 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_6_20031031 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d6258a8a118962c42fcf298077295353.jpg 5c8c291956e3ff7deeb8df1da985fda4 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/9aae7e74676a210156f3a9c6db90c7c9.pdf 450ef295b042d3ce0046ba411bee24b8 PDF Text Text J2.OO5WO^ A PPKE-JÁK legn<p«v«r<lLl> lapj* ITELE 1 ■ I ■’■•' ' FŰIK*'' [ / ,J I f, À PA7,MÁÍÍY PíMR KiVTOlI JOG. tiS ;^T,LAMTL)Tlg•MÁNYI kar: HALLGATÓI ÖNKORAI^^ÁNAK LAPJA It 1 ■ : I ? ; jiiv’ UiiÍL iVi T 3r < (J’i A l> t V**' ■p J t Z J* :4 i fi. » >> '•ÖF !i '*J Hh li^al .1 t- *■ I ' Wl ' ? I I s< ■Jr ' r 17 i: al: ^'■^1 1 ' Qa iff '^4 h> * '*^1 0PÍ I 1 r JI PÁLINKÁS GYÖRGY EZ CSAK ROCK TST ROLL NEMZETKÖZI BÜNTETŐ BÍRŐSÁG GÖLYATÁBOR KÜLÖNÖS DIPLOMAOSZTÓ VL évfolyam, 5. szám e-mail: itelet01@hotmail. com honlap: wwmjakppke. hu/itelet 2003. október 8. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) ŐSZ A IMPRESSZUM Felelős kiadó: // LEVEGŐBEN Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Az újév egy tanulónak (egyetemistának, dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár diáknak) nem január, hanem maga a tan­ SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: évkezdés, szeptember 1. A megújulás, az Főszerkesztő: me és az érzés, hogy valami megint el­ Gulyás Judit kezdődik. Nekünk is becsöngettek, de ,új szagú” tankönyvek, a készülődés örö- 5? már nem érzünk olyan eufóriát, mint ré- A szerkesztőség tagjai: gén. Itt az ősz, ami néha olyan semmi- Cseri Tímea, Gyökeres Zoltán, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, lyen” tud lenni, tekintettel arra, hogy még nincsenek igazi kötöttségeink (ez vizsgaidőszakra 180 Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté fokos fordulatot vesz). Márai írja, hogy az ősz már a „tél és pusztulás hírnöke”, mégis, amiért szeretnünk lehet a szep­ Tudományos tanácsadó: tembert azt a napsütésben, szüretben, sárguló falevelekben, a dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd természet csodás átalakulásában vélem felfedezni. Az egyete­ mistának ez az időszak még felszabadultabb, könnyedebb, bár már elkezdődött a munka. Ne fogadjunk semmit, talán in­ Megjelenik 1200 példányban kább csak azt, hogy jobban csináljuk, mint tavaly. Ennek je­ gyében folytatjuk mi is a munkát a szerkesztőségben, a célhoz Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. vezető út első lépéseként lásd hirdetésünket az utolsó oldalon... Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Hírek 3 Egy konferencia képei 11 Hoppá! 3 Öregdiák-hír 11 Figyelem! 3 Az egyén lázadása 12 Dr. Pálinkás György, személyesen 4 Ez csak rock ‘n’ roll 14 Gólyatábor Balatonberényben 6 Alkotmányjogi verseny 16 Gondolatok az elsősökhöz 7 Vedd és olvasd! 17 Ég velünk! 8 A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban 18 A 2003 nyarán végzettek névsora 10 Neptun e-ntail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal 20 honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �. J ».J hírek Szabó Zoltan rovata >► Júniusban új dékánt választott a Kari Tanács. A Kar első embere Dr. Bándi Gyula egyetemi tanár lett, a Gazdasági Szakjogok Intézetének vezetője, aki a hallgatók számára ta­ lán elsősorban a környezetvédelmi jog vizsgákról ismerős. Dékán-he­ lyettesek lettek: Dr. Szabó István (ál­ talános), Dr. El-Beheiri Nadja (ta­ nulmányi) és dr. Szabó Marcel (kül­ ügyi). Ezúton is megköszönjük a tá­ vozó dékán, Dr. Radnay József há­ roméves munkáját, aki természete­ sen továbbra is marad a Munkajogi Tanszék élén. Az új vezetőkkel re­ mélhetőleg mihaniarább tudunk majd beszélgetni az ítéletben (szíve­ sebben, mint vizsgán, ugye). >-A Kar Doktori Iskolája, illetve Doktori Tanácsa is új vezetőt kapott Dr. Gáspárdy László Professzor Űr személyében. A köznyelven fogalmazva - PhD. képzés is változások elé néz majd, és tekintve, hogy az első doktori évfolyam immár eljutott az abszolutóriumig, várható, hogy Dr. Szabó Marcel dékán-helyettes urat hama­ rosan többen is követik a sorban, és lesz­ nek újabb saját doktoraink! >► Fantasztikus ütemben bővülő/szépülő honlapunk van a Kar informati­ kusai jóvoltából. Jelenleg az elmúlt 12 hónap teljes anyaga fenn van a vi­ lághálón (azaz 10 szám), letölthető, megtekinthető PDF formátumban az Acrobat Reader nevű okosság se­ gítségével, illetve olykor Word for­ mátumban is. Elképzelhető, hogy a jövőben néhány nappal előbb jelenik majd meg az internetes kiadás, mint a kézbe vehető, ezért érdemes lesz gyakran rárohanni a honlapra. A cím: www.jak.ppke.hu/itelet. >> A. felejthetetlen hangulatú májusi 1. Pázmány-Nap elnevezésű rendezvényről li­ mitált példányszámban ítélet különszám je­ lent meg. A special edition, mely magában foglalja a Rákóczi-konferencia, a Pro Facultate díjátadás, valamint a kerekasztalbeszélgetés teljes szöveg- és képanyagát, va­ lamint egyéb meglepetéseket is tartogat, in­ gyen és bérmentve megszerezhető a szer­ kesztőségben (Spartacus épület, II. emelet), illetve Koltay Andrásnál a Magánjogi Inté­ zetben (28.-as épület, III. em. 313.) - amíg a készlet tart! >► Legnagyobb sajnálatunkra idén először kizárólag írásbeli felvételi útján kerültek bé hallgatók Karunk­ Hoppá! ■ ....... csak az-első évfolyamon. A néhány évig elCsak orra ne bukjunk, mint a címlapon tartó' ,kett<Ss könyvelés” nyilván,nem könylátható vasúti szerelvény. Nagy változáso­ nyíti mieg^ a Tanulmányi Osztály helyzetét kat él meg az Egyetem napjainkban. Év (és másókétsem), de ha sikerül az áttérés, elejétől új rektorunk van, júliustól új dé­ akkor íhár/szinté minden, tekintetben EUkánunk és dékán-helyetteseink, a doktori konformak leszünk (j uhc!). iskola és tanács is új vezetőt kapott. El­ A megváltozott felvételi, rendszer hatásai képzelhető, hogy a közeljövőben más majd csak hosszabb távon jelentkeznek, kulcspozíciókban is csere történik majd. Remélhetőleg a sok változás Júj lendületet mindenesetre a szóbelit hiányoló hangok elhalkulása beletelik még egy kis időbe: ad a Karnak. j ' Meglátjuk. Aztán itt a Neptun-rendszer. A szoftver Vannak'aztán olyan dolgok, amelyek min­ szegény kifejlesztői valószínűleg sokat den évben újat hoznak: egy újabb első év­ csuklottak az elmúlt hetekben, mert nem folyam^' akik felé a remény egyelőre maxi­ mondható, hogy teljesen problémamen­ mális, fiúk-lányok, tisztelt gólyák, szedjé­ tesen sikerült volna az átállás. De némi tek össze-magatokat, Hogy ez valóban be emberiességgel,, megértéssel áthidalható­ is teljesüljön! Jönnek az új tankönyvek) ak a gondok, reméljük, hogy végül sikerül órák, bulik, gólyabál, és remélhetőleg a úrrá lenni a számítástechnikán, és az em­ közösségi élet is némileg gyorsabban elin­ ber kerül ki győztesen a küzdelemből. dul a felvirágzás útján.; ... Azért persze előfordulhat, Hogy a vizsga­ időszakban lesz még egy kis plusz ok , Rövidén tehát: minden valószínűség sze­ rint fergeteges új év áll előttünk! Csak or­ idegeskedésre. : B KA ra ne bulgunk. Bevezetésre került a kreditrendszer is, igaz, ra, ez pedig számunkra elsősorban azért fájó, mert így erősen lereduká­ lódtak eddigi legkedveltebb rova­ tunk, a „felvételi aranyköpések” le­ hetőségei. Azért teszünk majd egy tétova kísérletet arra, hogy a papírra vetett, mindannyiunk épülését szol­ gáló bölcsességeket egy kalapba gyűjtsük! Apró jótanácsként még annyit hadd mondjunk el, meghatározva ezzel az (egy­ szer úgyis megint) eljövő vizsgákra való felkészülés totális minimumát, szóval, ki­ keveredvén ebből a mondatból, mindenki­ nek a lelkére kötnénk, hogy legalább a tan­ könyvek szerzőinek nevét jegyezzék meg. Több olyan esetet jelentettek ugyanis, amikor valaki azzal próbálta kivágni magát szorult helyzetéből, hogy (miután már az a nem sok jót sejtető kérdés is elhangzott, hogy maga miből tanult?) a vizsgáztató azon kérdésére, ki jegyzi a tankönyvet szerzőként, odaadó mosollyal magát a vizsgáztatót jelölte meg. Nos, ez nem minden esetben vált be. Tehát, mindenki figyelmébe: a Dologi jog könyvet NEM Lábady Tamás, a Csemegi-kódexet NEM Pálinkás György, míg az Aranybullát NEM Horváth Attila írta. Figyelem! A szociális támogatás, a jegyzettámogatás és a lakhatási támogatás igénylőlapjainak benyújtási határideje: 2003. október 10. ! A kitöltött igénylőlapok mellé minden igazolást kérünk mellékelni: - Kereseti igazolás - Nyugdíj szelvény és törzslap - Testvérek születési anyakönyvi kivona­ ta vagy hallgatói jogviszony igazolása - Rokkantságot igazoló végzés - Házasságot felbontó bírósági végzés - Ha szülők nem támogatnak, köz­ jegyző előtt tett lemondó nyilatkozat Igénylőlapokat az előadók előtt és a HÖK-ben találtok! Szabó Tibor sk. HŐK Gazd. alelnök harmadik oldal �„Ereznem kell, hogy szükség van rám” Dr. Pálinkás György, személyesen — Elsőként az ELTE-n töltött egyetemi éveiről kérdezném, milyen szívvel gon­ dol vissza azokra az időkre? — Nagyon nehéz évek voltak azok. Ahogy elkezdtem az egyetemet, rögtön abba is kellett hagynom, mert bizonyos „familiá­ ris” okokból édesapám foglalkozása nem felelt meg az akkori káderviszonyoknak. Később egészen véletlenül kerültem viszsza, és levelező szakon végeztem. — Az egyetem elvégzése után hogyan alakult a szakmai pályája? — Édesapámmal együtt több mint száz évet tevékenykedtünk az igazságszolgálta­ tásban. Én eredetileg nem is akartam jo­ gász lenni, valójában kultúrtörténettel szerettem volna foglalkozni, persze erre 1947-ben nem nagyon volt lehetőségem. Részben a kultúra elapályosodása miatt, másrészt ezt a marxista vonalat nem tud­ tam volna képviselni, hiszen egyáltalán nem hittem benne. Ezért miután kikerül­ tem az egyetemről, édesapám régi kollé­ gái közül néhányan még vezető beosztás­ ban maradhattak, s bevittek az Igazság­ ügy-minisztériumba. Majd hamarosan átkerültem a Fővárosi Bíróságra, s itt kezdtem az ismerkedést a bírói hivatással, bár megvallom: nagyon nehezen vettem rá magam, hiszen ebben az időben történt az, hogy a bírói karnak az értékes zömét eltávolították. Ez nemcsak a büntetőbírákra vonatkozott, akikre még azt lehetett volna mondani, hogy annak idején ki­ szolgálták a Horthy-rendszert, hanem a polgári ügyeket tárgyaló bírákra is. Elural­ kodott az a bírói-káder korszak, amikor összeszedtek néhány elemis embert akik megfelelő pártidentitással rendelkez­ tek-, s ezeket úgy-ahogy kiképezték őket. Voltak közöttük azért olyanok is, akik igen tisztességesen próbálkoztak dolgoz­ gatni, de jóval több volt köztük a „kutya­ ütő”. Volt több igen jól képzett bíró is, akik az efféle „kutyakomédiákban” bírás­ kodtak, például az Olty Vilmos, aki a Mindszenty- perben, és a Grősz- perben is „ítélkezett”, ő kitűnő jogász volt, azon­ ban korábbi politikai beállítottsága miatt mondhatni szélsőjobboldali volt- úgy negyedik oldal fogták a kezükbe az elvtársak, ahogy csak akarták. De voltak olyan erkölcsi nullák is, mint például a Tucsek Gusz- j | táv, aki ’57-ben egy ügyJ ben 17 halálos ítéletet J hozott miskolci „ellen- ■ forradalmárok.55’ Ügyé- 2 ■ ben. Szerény vélemé­ nyem szerint ez egy sza­ dista paranoiás volt, mert állandóan azzal di­ csekedett, hogy hány embert végeztetett ki. Ezek nem voltak példaképek egy, a pályáját kezdő fiatalember előtt. Nekem az volt a szerencsém, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke ismerte a politikai állásfoglalásomat, és eleget tett azon kérésemnek, hogy polgári tanácsok­ ban dolgozhattam. Akkoriban inkább a polgári bíráskodás felé kacsingattam, per­ sze azért, mert ha csak meghallottam azt, hogy büntetőjog, rögtön borzongani kezdtem. Aztán később néhány igen kivá­ ló másodfokú tanácselnökhöz kerültem fogalmazónak, akik köztörvényes ügyek­ ben nagy tudású büntetőjogászok voltak, s itt döntöttem a büntetőbírói hivatás mellett. — Önnek a közlekedési büntetőjog volt a szakterülete. Miért épp ezt vá­ lasztotta? — Mert ez egy nagyon érdekes jogterü­ let, hiszen gyakorlatilag az egyik utcasar­ kon még egy köztiszteletben álló polgár vagy, míg két sarokkal arrébb már két ember haláláért vagy felelős. Tehát ez egy nagyon izgalmas dolog, ki kell szűrni azt, hogy ki az, aki brahiból, szándéko­ san csinál disznóságot, s ki az, aki merő véletlenből. Egyébként nem is tudok au­ tót vezetni, jogosítványom sincs, de en­ nek ellenére tárgyaltam közlekedési bűnügyeket 40 évig. Amikor nyugdíjba küldtek, akkor bizonyos kollégák, - akik­ nek fájt a foguk a tanácselnöki pulpitus- ■ « .’-Í FI L j ra- azt vetették fel a hátam mögött, hogy egy ilyen ember ítélkezzen közlekedési bűnügyben? Szerencsémre Visky László Professzor mellett dolgozhattam, aki az ország talán legkiválóbb közlekedési büntetőjogásza volt. O nyugtatott meg. hogy nem baj, ha nem tudok autót vezetni, ennek nincs jelentősége. — A rendszerváltást követően műkö­ désbe lépő Alkotmánybíróság megszűn­ tette a halálbüntetést. Köztudomású, hogy Bíró Úr halálbüntetés-párti, On akkor gyakorló bíróként hogyan élte meg ezt a döntést? — Az én halálbüntetés-pártiságom örök vita lesz. A halálbüntetést sohasem érzel­ mi, hanem értelmi kérdésként kezeltem. Nekem az a véleményem, hogy ez a bün­ tetésnem adott esetben, megfelelő időben és helyen jól szolgált. Azóta több olyan bűncselekmény történt, hogy a bíró sok esetben úgy érzi, hogy itt halálbüntetést kellene kiszabni, igenám, ha lehetne! Pél­ dául ha elfognák a móri gyilkosokat, ak­ kor azok milyen büntetést érdemelné­ nek? De még egy csomó olyan ügy van, amire ’90 után némi fogcsikorgatás után csak életfogytiglanikat lehetett osztogatni. Ebben az egészben az csípte a szememet. �hogy az akkori Alkotmánybíróságban egyetlen büntetőjogász sem volt, csupa elméleti jogfilozófusok, római jogászok. Schmitt bíró volt az egyedüli alkotmány­ jogász, aki később el is mondta vélemé­ nyét erről a kérdésről. Földváry Profeszszor könyvében is úgy ír, hogy a halál­ büntetés eltörlése elsietett döntés volt, a bűnözési trend gyökeres megváltozása miatt. Ha ott lehettem volna ezen az omi­ nózus AB ülésen, szívesen megkérdez­ tem volna a tisztelt bíráktól, hogy tessék már nekem megmondani, akkor a nürn­ bergi per az egy kutyakomédia volt? Mert azoknak az embereknek is lehetett „embéri méltóságuk”, akármilyen tömeggyil­ kosok is voltak. Még számtalan hasonló kérdést lehetett volna föltenni, ha enged­ ték volna. Sajnálatos módon ez egy politi­ kai döntés volt. — Ont rendkívül szigorú híróként jegy­ zik, sőt, egynémely ügyvéd nem átalkodott Ont a kegyetlen jelzővel is illetni. Engem nagyon sokan azzal vádoltak, hogy sok halálos ítéletet hoztam, pedig meg kell jegyeznem, hogy egyetlenegy ilyen ítéletet sem hoztam, csupán helybenhagytam. A kiszabott halálos ítélet a meggyilkolt ember felé egy gesztus, talán ezért is vagyok következetes halálbünte­ tés párti. Nevetséges? Talán igen, hiszen így sem lehet egy halottnak már gesztust gyakorolni, hiszen már nem tudja érté­ kelni, ám valahol belül én mindig is úgy éreztem, hogy elégtételt kell adnom vala­ kinek, mert nem maradhat megtolatlanul egy-egy súlyos bűncselekmény. Ez az én hitem és vallásom. — Részt vett On személyesen kivégzé­ sen.^ — Igen, de nem bíró-, hanem még fogal­ mazó koromban. ’57-ben küldtek el egy ilyet végignézni. Hat fiatalembert akasz­ tottak föl, hát... borzasztó élmény volt, nem is szeretnék erről bővebben beszél­ ni. A másodfokú bíróságnak nem volt kö­ telessége ilyenekre járni, így a továbbiak­ ban megúsztam, de sokan a szememre is vetették, hogy könnyű volt nekem hely­ benhagynom a halálos ítéleteket, hiszen azok végrehajtásán már nem kellett jelen lennem. — On szerint az életfogytig tartó sza­ badságvesztés nem kellő büntetés? — Én nem nagyon hiszek az életfogytig tartó szabadságvesztés humánus voltában. ’90-ben, amikor eltörölték ezt a büntetési nemet, utána egy éven belül készült egy film Szegeden, ahol nagyon sok olyan el­ ítéltet interjúvoltak meg, akiknek a halál­ büntetésüket enyhítették életfogytiglanra, s bizony nagyon sokan mondták közülük, hogy inkább a halálbüntetést választanák. Én nem vagyok kriminál-pszichológus, de el tudom képzelni azt, hogy igazuk van abban, hogy 15-20 éven belül szétesik az emberek személyisége. Tehát kezelhetetlenekké válnak. Ez veszély a foglárokra, s a rabtársakra is. — Hogyan tudná megfogalmazni a bí­ rói hivatás szépségét? Pont nem az a szépsége, amit sokan hisz­ nek. Nevezetesen, hogy a bírónak hata­ lom van a kezében, én ezzel sohasem él­ tem vissza. A bírói hivatást szolgálatként éltem meg. Én el sem olvastam a vádira­ tot addig, amíg az első betűtől az utolsóig a bizonyítási anyagot el nem olvastam. Mert csak akkor tudtam megítélni azt, hogy a vádirat megfelelően tükrözi-e azo­ kat a tényeket, amelyek relevánsak. Tehát ez egy nagyon kemény szolgálat, hivatás. Amikor én elkezdtem a szakmát Miskol­ con, akkor kevesebb volt a jövedelmem, mint egy diósgyőri segédmunkásnak. Ezt csak hitből, igazságérzetből lehet művel­ ni. Röviden; szolgálat a társadalom védel­ mében. — A bíráskodás mellett mikor kezdett el oktatni, s egyetemünkkel hogyan ke­ rült kapcsolatba? — Az egyetemi oktatás érdekesen alakult. Amikor én felkerültem Budapestre a Leg­ felsőbb Bíróságra, akkor találkoztam Bé­ kés Imre Professzorral, aki már az ELTE tanszékvezetője volt. O kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem szemináriumokat vezetnem, s e felkérést nagyon szívesen vállaltam. Tehát így kerültem az ELTE-re, s itt több mint húsz évig tanítottam, egé­ szen addig, míg a Békés Professzor úr utódja el nem bocsájtott innen személyes nézeteltérésünk folytán. Am ekkor már a Pázmányon is tartottam szemináriumo­ kat, s itt azóta is nagyon jól érzem ma­ gam. — On még nyugdíjasán is rengeteget dolgozik, honnan fakad ez a rengeteg izz? energia.-' — Most 55 éve, hogy dolgozom. Nagyon szeretek tanítani, és fiatalok között lenni. Ez a szeretet onnan is fakad, hogy van há­ rom gyönyörű fiúunokám, de ezen túl­ menően azt a tapasztalatot, mit össze­ szedtem hosszú évek munkája során, sze­ rintem kár lenne veszni hagyni, inkább megpróbálom ezt a tudást átadni a jövő jogásznemzedékének. S van még egy oka a munkamániámnak: én úgy érzem, ha nem dolgozhatnék tovább, akkor egész egyszerűen kiugranék az ablakon. Szóval, hogy egész nap otthon üljek, s közben malmozzak, nos ezt nem nekem találták ki. Éreznem kell, hogy szükség van rám! Ez egy nagyon fontos dolog egy 75 éves embernél. — Tapasztalatai alapján a bírói kar mennyire tartja fontosnak, hogy tudo­ mányos kérdésekkel is foglalkozzon? Ez egy nehéz kérdés, s azt kell rá vála­ szolnom, hogy nem nagyon. ’98-ig vol­ tam aktív bíró, s addig azt tapasztaltam, hogy a bírák nem törték a fejüket tudo­ mányos dolgokon. Nagyon sok bírónak nincs is igénye arra, hogy továbbfejlessze magát, - persze ettől még nagyon jók le­ hetnek szakmailag. S ahogy az ember egyre idősebb lesz, egyre nehezebben tud megfelelni az új kor kihívásainak, mint például az Internet. Én azt sajnálom, hogy igen keveset foglalkozunk jogtörténettel és jogfilozófiával, ami pedig igazán na­ gyon fontos lenne. — Végezetül arra kérném, hogy mond­ jon el nekünk egy-egy érdekes esetetügyet repertoárjából! — Egész kalapravaló érdekes ügyet tud­ nék elmesélni, de most csak kettőt mon­ dok el. Az első eset az életfogytig tartó szabadságvesztés visszatartó hatását fogja bemutatni. Richter Richárd életfogytig tartó szabadságvesztésre volt elítélve, a börtönben az asztalosműhelyben késeket készített. Megölt három börtönőrt és egy rabtársát, míg egy másikat súlyosan meg­ sebesített. Szóval ez a büntetési nem, eb­ ben az esetben ennyit is ért. A Sós nevű rendőrgyilkos 18 évet ült korábban bör­ tönben. A tárgyaláson mindent beismert, még többet is, mint amennyi a vád tárgyá­ vá volt téve. Az utolsó szó jogán nekem ez az ember azt mondta - jogerős volt már a halálos ítélete, s amit úgy néha szeretnék az AB orra alá dörgölni-, hogy Tisztelt Ta­ nácselnök Úr, elfogadom az ítéletet, mert ilyen emberre, mint amilyen én vagyok, a társadalomnak nincsen szüksége. Szabó Viktor ötödik oldal �iB|iÍ|il|gi ■ Gólyatábor Balatonberényben Szeptember 4-e, csütörtök. Reggel 7:30kor kezdetét veszi a 2003-as évi Gólyatá­ bor, sokaknak nagy reményekkel. Hi­ szen életre szóló barátságok születhet­ nek; leendő miniszterelnökök, ügyészek, sztárügyvédek sétálhatnak közöttünk és esetlegesen a leendő feleségünk/férjünk is. A vonat indulásakor (8 óra) már meg­ indult a kapcsolatteremtési hadművelet. A vonaton, miközben sokan már rop­ pant mód felpörgették nyelveiket pergő szavakkal, megindult a vérpezsdítő Buli. Egyszer csak piros pólós másodéves-lá­ nyok invitálták a bátrabbakat az első ko­ csiba, ahol két hegedűvel és egy harmo­ nikával karunkat dicsőítő dalokkal már javában folyt a dáridó. Székesfehérvárott egy nagybőgő is csatlakozott. A követke­ ző esemény a leszállás volt Balatonberény állomásnál. - Tehát, a buli-vonat kiválóan vizsgázott. - A „táborban” liba­ sorban lépkedve kaptunk egy zöld kar­ szalagot, programlapot és néhány ágyne­ műt. A szobában tízen feküdhettünk emeletes ágyakon, egyfajta poszt-szoci hangulatban, szórakoztató anekdotákat olvasva az ágyak pereméről. Délben ré­ szesültünk egy kellemes hangulatú ebédben. (Az ebédhez csak annyit fűz­ nék, hogy az étel finom volt, az ételmér­ gezéssel eltöltött hetem pedig nehéz és kellemetlen) Kettő órától indult a kötelezően választha­ tó tutorfoglalkozás, amely kellemes meg­ lepetésként szolgált. Nagyszerű lehetősé­ geket adott az ismerkedésre és az összekovácsolódásra, s ezen túl még szórakoztató elfoglaltságot is nyújtott. A kellemes után jött a hasznos, ahogy ezt az élet törvénye diktálja. Az első előadást Draskóczy Imre tartotta, megfogalmazva azokat a kérdése­ ket, amelyeket egy jogra igyekvő egyén, ta­ lán merészebb álmaiban feltesz magának, de kimondani a téma szárazsága és kínos­ sága miatt nem mer. Tehát, hogy miért jöt­ tünk a Pázmányra és miért pont a jogra? Ezután jött Dr. Horváth Attila adjunktus előadása, mely minden kétséget kizáróan rendkívül izgalmas és szórakoztató volt. Majd egy vetélkedővel rukkolt elő, az iro­ dalom kies tengerén hajózva. Végezetül egy rögtönzött védőbeszéd versenyt tar­ tott, ahol bemutatkoztak a legpergőbb nyelvű tanult kollégák. Vacsora után a Vad fügefa lelkigyakorlata következett. Jelsza­ va: ökomenikusság, akár ateistáknak is. Amúgy egy kellemes és lélekápoló foglal­ kozásról van szó, egy nagyszerű társaság hatodik oldal keretein belül. Szóval, bátran és szeretettel ajánlom mindenkinek. Péntek reggel bemutatták a Neptunrendszert, sokak szerint kissé megkésve. Néhány gólyatárson erőt vett a pánikhan­ gulat, félve a rendszer bürokratikusságától. Az előadásról csak annyit, hogy szak­ szerű volt, de roppant mód unalmas. 11 órától Dr. El Beheiri Nadja Dékánhe­ lyettes asszony tartott előadást. Csoda­ mód, hirtelen mindenki felébredt és fe­ szült figyelemmel hallgatta az előadást. A gólyaarcokra egyfajta érdeklődő, figyelem teljes ábrázat ült ki; még a hátsó régiók­ ban ülőkére is, akik szinte semmit sem értettek az előadásból, de ezt ellensúlyoz­ va nagyon komolyan néztek, és néha még bólogattak is. Bittsánszky Géza tanár úr és kellemes előadása a közgazdaságtanról, meg természetesen szórakoztató intermezzói a napi politikából elnyerték a gó­ lyák osztatlan tetszését. Ezúton megemlí­ teném a tanár úr ígéretét, miszerint bár­ melyik tanártársával komolyabb gondunk akadna, bizalommal forduljunk hozzá és akár a vállain is elsírhatjuk bánatunkat. Tehát, éljetek a lehetőséggel! Az utolsó előadást a HŐK tartotta, vagyis a Hallga­ tói Önkormányzat, Kádár Tibi emlékeze­ tes előadásában. (Októberben választá­ sok! Senki ne feledje! Információ a HŐK -tői kapható.) Délután négy órától a lab­ darúgásé volt a főszerep. (Szerény szemé­ lyem söprögetőként vett részt az esemé­ nyen). Először a HŐK csapata verte el gólya-válogatottunkat, majd ezt a Tanár csapat is elkövette ellenünk. A tanár meccs előtt a másodévesek figyelmünkbe ajánlották a 13-as játékost H. Attilát. Azt mondták, jó fej tanár, de ne rúgjuk fel, és egyáltalán ne cselezzük le és a labdát, le­ hetőleg nem túl látványosan, de pusztán a véletlen közbe játszásával passzoljuk le neki. A nagy izgalmak után, este nyolctól a társaság kreatívabb és „bevállalósabb tagjai a Hubertus vetélkedőjén vehettek részt. Igen, az alkohol tartalmú sárgás­ barna löttyről van szó, amely promociós tevékenységként szórakoztató ügyességi vetélkedőt szervezett a gólyáknak. Volt lu­ fi lukasztás dárdával, célba friszbizés, kö­ télhúzás kötélszakadtáig, ízlelőbimbó gyakorlat, gördeszkás pincérkedés, négy­ személyes „síelés”, meg kiabálás teli to­ rokból. 21 óra körül megérkezett a Leann Dubh zenekar és kellemesen csengő kel­ ta-hangzással megáldott muzsikája, majd a Legis Actio egyetemi zenekar követke­ zett, igazi, hamisítatlan rockzenével és igazi klasszikus slágerekkel. A mindenekfelett álló élőzene után, hajnalig szólt, a nem kevésbé kiváló diszkózene. Szombat reggel roppant nehéz ébredés következett; de a muszáj nagyúr. (Csak egy dologra nem emlékszem. Hogy mikor aludtam.) A reggelinél mindenki a felsőévesek esti kerepelgetéséről beszélt. A recept egyszerű: ’ végy néhány Jófej 5, végzőst és add hozzá a kétszáz álomkór­ ban szenvedő gólyához. Mellékelj hozzá­ juk vízi pisztolyt, érdes hangot, érces da­ lokat és egy nagy, fehér ajtót. Ennyi.’ Az ébredésünkben az említett muszáj a há­ rom délelőtti előadó személye volt. Az előadások sorát Dr. Szabó István Dékánhelyettes Úr kellemesen búgó hangja nyitotta. A mondanivalója valóban érdekes volt és előadásmódja is szórakoz­ tatónak nevezhető, de figyelmünk egyre csak lankadt. Aztán egyszer csak jött Dr. Bándi Gyula Dékán úr. A hallgatók arcán egyfajta feszült figyelem rajzolódott, s nem túlzás azt mondani, hogy itták a Dé­ kán úr minden szavát. Erre a különleges természeti jelenségre igen egyszerű a vá­ lasz. Kötelezően érdeklődő figyelem. Egyébként az előadás kellemes volt. A sort Szikora Gyula Műszaki Osztályveze­ tő úr zárta. Nos, az ő beszédét nem ne­ vezném szórakoztatónak, de témája - a környezetvédelem fontossága - szerin­ tem a mai világban lényegi és talán már létkérdés is. Sajnálattal jegyzem meg, hogy a tervezett faültetés elmaradt. Dél­ után hat órától Ft.Dr. Kránitz Mihály, Rektor-helyettes úr celebrálta a Szentmi­ sét. Nem szeretném így írott formában méltatni az Atyát, viszont ajánlom min­ denkinek, hogy keresse fel és (a gólyák JJ-,Balatonberény” jeligével!) beszélgessen el vele. Megéri! Este kilenc órától rendez­ ték a vetélkedősorozat döntőjét. A záró forduló parádésra sikerült, és így összesí­ tésben a szervező brigád is jól vizsgázott. A 2003-más Gólyatábor a hajnalig tartó Záró Esttel zárult. Vasárnap délben, fáradtan és meggyötör­ tén indultunk haza. Négy óra fergeteges buli-vonatozás után megérkeztünk épen, n',egészségesen” és frissen a Déli pályaudvarra. Jó hangulatunk és a fülbe­ mászó Pázmányos dalok hazáig kísértek bennünket és hát tudjátok, az élmény örök. Gyökeres Zoltán �fli Gondolatok az elsősökhöz •<íSfc ■’«S^ Kinek mit jelenthet pázmányosnak lenni? Az emberi természet gyengeségei közé tartozik, hogy minden, hosszabb idő­ szakaszt felölelő periódust csak annak lezárultával képes egységesen látni és értékelni.. f / Közben valahogy ^mindig elfogultra sikerül a dolog: lehet, hogy azért, mert manapság minden túl gyorsan történik, és nem szánunk elég időt a messze­ menő következtetések valószerű levonására; de az is lehet, hogy azért, mert szintén gyengeségeink közé tartozik, hogy hajlamosak vagyunk az értékelni kívánt dolgot a legutolsó benyomás fényében, végletesen kisarkítva megítéljui akár pozitív, akár negatív irányban. Valószínűleg az előzőek miatt nehéz a gondtalannak mondott egyetenii évek korszakának reális megítélése is, [amely nekünk jó párunknak talán őrökké a Szentkirályi utca környékén el­ költött öt évvel fog összekapcsolódni. r Furcsa, hogy amikor ennek a pár sornak az írásába belefogtam, azzal a nem titkolt céllal, hogy szóljak hozzátok pár szót, kedves elsősök, biztos voltam benne, hogy könnyű lesz: egyszerűen megraga­ dom a hangulatot, amely már jó pár éve akkor fog el, amikor Szentkirályi utca kö­ zelébe tévedek, és ezt közvetítve megpró­ bálok egy kicsit nektek is kedvet csinálni a Pázmány jogi karán folyó élethez. Azonban bármennyire is próbálkozom. nem sikerül elcsípnem a .pázmányhangulatot”, legalábbis teljes egészében nem. Egyes arculatai vannak előttem csu­ pán, felhőtlenül jók, és végtelenül roszszak; egyetlen, tiszta hangulat helyett egy csomó egymásban kavargó benyomásfoszlány amelyek sehogy sem akarnak egyetlen egésszé összeállni, s amelyek külön-külön édes kevesek ahhoz, hogy szá­ motokra egy egységes pázmány-képet tudjak közvetíteni általuk. El kell tehát ismernem: én sem tudok magamnak egységes választ adni a kérdés­ re, hogy mit is jelent számomra a pázmányos lét. Talán azért nem tudok, mert túlságosan is benne vagyok az egye­ tem forgatagában ahhoz, hogy objektíve tisztázni tudjam magamban. Az érzés-kavalkád elemei azonban itt vannak mind­ végig, így lehet, hogy több mint három év távlatából sem tudok még mindent arról, hogy mit is jelent számomra pázmá­ nyosnak lenni; de azért sok minden igen­ is körvonalazódik belőle. Tudom azt, hogy rengeteg élmény lehető­ ségét jelenti. A „pázmányosság” arculatai ugyanis egy-egy élmény formájában ér­ nek el az emberhez, és olyan sűrűséggel csapódnak be, hogy kezdetben már maga az is problémát jelenthet, hogy fel tudjuk dolgozni őket, és ne vesszünk el bennük. j. w » íB: I l'íl W 'Íj 1 s V II OB i-^^1 Az élmények ugyanis felkapnak, és máris sodornak magukkal, az ember, pedig na­ ná, hogy úgy érzi: úgy felpörög, mint egy körhinta, és hirtelen mindig van mit csi­ nálnia; de közben arra is gondolnia kell, hogy megtanulja szelektálni az őt folyto­ nosan bombázó élményeket, és megta­ nulja a számára hasznos egyetemi lét szol­ gálatába állítani azokat. Még középiskolás koromban sokszor hal­ lottam egyetemistákat beszélgetni a bu­ szon: .Ördögien jó volt ez a buli” - mesélték egymásnak. „Na ja” - gondoltam. „Mekkora szívás ez a vizsgaidőszak” ecsetelték. 55,Na ná” - nyugtáztam magamban a hallottakat, és persze közben arra gondoltam, hogy ennél nagyobb közhelyekhez már jó rég nem volt szerencsém. És most így pár év távlatából visszanézve azon tűnődöm, hogy mennyire más volt őket hallgatni, vagy akár egy egyetemi környezetben játszódó amerikai popcornfilmet megnézni a moziban, mint megél­ ni és feldolgozni azt az élményhalmazt, amely a sajátomként megélt egyetemem­ re való bekerülés után lavinaszerűen megindult. És talán, ahogy ezek közül az egyetemi élmények közül egyre több ta­ pad az emberre, úgy kezdi el megérezni azt is, hogy mit jelent számára a saját egyeteme. így kezditek el majd érezni ti is azt a sajátos Pázmány ízt, amiből lassan elkezd körvonalazódni, hogy mit is jelent számotokra Pázmányosnak lenni. Ezért talán nem lett volna értelme annak, ha most nagy általánosságban elkezdek a Pázmányról beszélni kedvcsinálás gya­ nánt; ezért talán nem lett volna értelme annak a közhelyes ön-ömlengésnek sem, amibe az eredeti cikk-koncepcióm akarva akaratlanul átfordult volna, ha elkezdek a saját élményeimről beszélni. Ugyanis, bármit is jelent Pázmányosnak lenni, az mindenkinek egyénileg ki fog alakulni, részben magától, részben pedig a tudatos kialakítás által, és a ti feladatotok az, hogy bármit is jelentsen nektek, azt igen is ra­ gadjátok meg és próbáljátok a maga teljes­ ségében megélni, lehetőleg minél többet alakítva rajta. Minden ízt, minden impul­ zust csontig leszopogatni, ami csak hozzá kapcsolódik: a jókból minden lehető po­ zitív energiát kinyerni, a rosszakból pedig a lehető legtöbbet tanulni. Azt ugyanis a világ esetlegességen alapuló természete miatt nem tarthatjuk teljes el­ lenőrzésünk alatt, hogy milyen élmények érjenek az egyetemünkkel kapcsolatban, abban viszont igen nagy szerepünk van, hogy mennyire tesszük sajátunkévá eze­ ket a mellettünk elhaladó, minket meg­ érintő élményeket. Talán ezek által az él­ mények által tudjuk majd valósan meg­ ítélni utólag, hogy mit is jelentett szá­ munkra Pázmányosnak lenni, s ezek által az élmények által érhetjük majd meg ön­ magunkat is egy ötéves periódusban, amely egyrészt a későbbi énünkhöz is kulcsot fog jelenteni, másrészt pedig minden bizonnyal az életünk felejthetet­ len részévé válik majd. Zsellér Máté hetedik oldal �Eg velünk! Különös diplomaosztó Tűz a nap és pokolian fúj a szél. Lázasan ké­ szülődik a család, diplomaosztóra igyek­ szünk. Bizony. Eltelt öt év. Almok és tervek, életre szóló barátságok, halhatatlan profeszszorok, példaképek, felejthetetlen előadá­ sok, véget nem érő várakozás, tanulás, vizs­ gahegyek, álmatlan éjszakák, feldolgozha­ tatlan igazságtalanságok, elsimított botrá­ nyok, nagy szerelmek és még nagyobb csa­ lódások, egy kis előjáték az élethez, és mindehhez még diploma is jár a végén. Ok­ irati elismerése annak, hogy itt, a Szentkirá­ lyi 28-30-ban öt éven át mi tulajdonképpen jogi tanulmányokat folytattunk, mi több, jogot végeztünk. Tudásunkról számot adva pedig jogászok lettünk. Doktor senkik. Ahogy ezt nem győzik jó alaposan emléke­ zetünkbe vésni. Alázatot és türelmet azért sikerült tanulni. Mert sok mindenbe tény­ leg csak belekóstolni volt módunk s időnk. Öt év messze nem elegendő a jogászi hiva­ tás elsajátításához - hallhattuk. Hogy meny­ nyire nem, arra csak ezután fogunk rájönni. Épphogy csak kezdetét vette a záróvizsga­ időszak, mégis a figyelem rögtön a diploma­ osztóra szegeződik. Az elmúlt évek tapaszta­ latai alapján már sejteni lehet, nehéz küzde­ lemre számíthatunk... Egykori Rektor Urunk megértette ugyan a hallgatók lelkivi­ lágát, mekkora büszkeség nekünk kezet fog­ V I 1 f' » se H B Szabó Marcel dékán-helyettes úr önt lelket a távozókba nyolcadik oldal ni az Egyetemi Ta- g nács tagjaival, és hal- K 4 lani tőlük, hogy H „doktorrá fogadom, fe doktorrá fogadóm... mégsem pártolta e sajátosan kelet-közép-európai neobarokkos felhaj­ tást a doktoravatá­ son, ami valójában nem is doktoravatás, isi hanem egyszerű dip­ 8Ä lomaosztó, ami mint ilyen nem is igényel­ né a társkarok dé­ I kánjainak elénk citálását, majd minden Zászlóbontás egyes turnus alkalmával be- és kivonulását. Olaszországban különben is mindenki a Tanulmányi Őszí tályon veheti át diplomáját az évfolyam előadótól, persze szigorúan csak akkor, ha befizetéseit igazoló csekkszelvényeket bemutatta. így költözött az esemény az elmúlt évek során a szerény befogadóképes- Éi ségű, ámde impozáns Díszteremből a ■■ mindenképp tágasabbnak mondható elsős S' äJ• wct JF előadóba, ahová végzősönként két hozzátartozó érvényes meghívót kaphatott. A harmadik pedig feljogosította tulajdonosát, hogy az eseményt egy kivetítőn keresztül kövesse figyelemmel. A többségnek azonban ez nem volt elég. |||| Beindult hát a lobby gépezet, leleményesebb évfolyamtársaink mindent bevetve, felkeresték a döntéshozókat, hogy elérjék, olyan helyen kerüljön megrendezésre a diplomaosztó, ahol a Tanács tagjainak lehetőleg csak egyszer kell végigmasíroz- m ni, és a meghívókat is nagyvonalúan lehet p kezelni. Még véget sem értek a záróvizs­ gák, mikor azt lehetett hallani, hogy a Megérkezett a bombaosztag Vígszínházban, az Olasz Intézetben vagy Tűz a nap és pokolian fúj a szél. Európa a Vígadóban vehetjük majd kézhez okleve­ egyetlen egyetemi községe joggal kitehetné lünket. Végül Piliscsabára esett a választás. a »•,Megtelt”-táblát. Különös látvány fogadja A légkondicionált Stephaneum tágas épüle­ az érkezőket: a Campus bejáratánál rend­ te egy ilyen esemény befogadására ideális őrök strázsálnak rikító sárga színű felsőben. helyszín... (lehetett volna). Miután kiderül, Az autókat nem engedik behajtani. Részle­ hogy három helyett mindössze két turnus­ teket nem közölnek. Rendkívüli állapot. Lá­ ban kerül sor az avatásra, hirtelen újabb tom Roska Tamás Dékán Urat, az Informá­ probléma merül fel: nem lesz elég kesztyű ciós Technológiai Kar első emberét, amint és talár. Talár kérdésben Miskolc siet segít­ gépkocsijával szélsebesen távozik a helységünkre, érkezik is a gyorssegély. o - í'■ * I �P «WmI '«Í JH j a főút túloldalán lé­ vő újonnan épült í kollégium parkoló­ ® ^•i O jában folytatódik. Megindul a tömeg. A tűzszerészek is a X ííB helyszínre érkeznek, kezdődhet a te >'/ Campus átfésülése. Végre beengedik a második turnusra érkezőket is. Köz­ ben az egyik végzős választani kénysze­ rül: diploma vagy házasság? Lassan már a templomban kéne lennie, kimonFodor György rektor „ütötte” jogásszá a végzetteket dani a boldogító O igent. Végül megpróbálkozik a leO rZi m hetetlennel, mivel egyikről sem B szeretne lemondani. ■ A kollégiumhoz a főút felett átB ívelő gyalogos felüljárón juthaB tünk át, a hídhoz vadregényes erB dei zerge ösvény vezet. A lányok B tűsarkúban vágnak neki az útnak. B Egyszer csak felbukkan Szabó B Marcel Dékánhelyettes Úr, arcán B széles mosoly, kezében summa B cum laude-s bordó színű bársony 1 B díszoklevél. „Ne menjenek sehoB vá, nincs több diploma, ez volt az B utolsó, mind elfogyott!” - mondB ja a tanár úr. Később megtudjuk, személyében a Kar első PhD íT fl doktorának avatására került sor. B Egy pillanatra megállók a felüljá► rón és szemlélem a főúton höm" 1 pölygő tömeget, sorra érkező koJP csikat. A kollégium kertjében megpillantom az Egyetem 11 év2 vei ezelőtti alapításakor hivatalH bán volt rektor, néhai Gál Ferenc M szobrát. Mire átérek, nagyüzemben osztják Átvonulás a némileg módosult helyszínre már az okleveleket. A hozzátartozók, ha fényképezni vagy csak látni akarnak színről, hasonlóan tesz a Püspöki Kar több valamit, felállnak az egyébként építési terüle­ tagja is. Valakitől megtudjuk, bombariadó ten kint felejtett vödrökre vagy egész téglákvan. A füvön a bekötött szemű Igazság Is­ tennő talpig feketébe öltöztetett, felszente­ ra. Aki megkapta oklevelét, már vissza sem lésre váró papjai valami rémisztő képet fes­ áll évfolyamtársai közé, össznépi fényképezkedés indul, szabad a vásár. A hangulat te­ tenek, mintha Hitchcock legendás alkotásá­ tőfokára hág, kezd olyan lenni, mint valami ból, a Madarakból idecsöppent hollósereg falusi általános iskolai ballagás. Rektor Űr ol­ volna. A hozzátartozók fényképezőgépet, dani próbálja a hangulatot: „Akárkik is fele­ videokamerát vagy éppen virágcsokrot szo­ lősek ezért, nem tudták elvenni a kedvünket rongatva nem kevésbé feszülten, ünneplő­ ben. Felmerül, hogy az egészet lefújják, és és elrontani a hangulatunkat, reméljük, el­ következő nap tartják meg a Szentkirályi ut­ nyerik méltó büntetésüket itt a Földön, és cában. Erről persze a vidékiek hallani sem odaát is...” Közben mintha nem lett volna akarnak. Megszületik a döntés: az ünnepség elég a telefonbetyárokból, néhányan jó vicc- T Fű bi t' □o nek tartják megcsörgetni Rektor Ür mobilját is. Egy lány egyszer csak lekapja a szandálját, és mezítláb szalad diplomájáért, mikor szólít­ ják. Egy hét múlva megtudtuk, a leányzót Dózsa Katának hívják, miután olyan büszke volt tettére, hogy sietett erről rögvest beszá­ molni az Elet és Irodalom című hetilapnak, melynek hasábjain tavasszal még azt találta írni egy Vásárhelyi Mária nevű nagy magyar gondolkodó, hogy a pesti utcát járva arra lett figyelmes, hogy a Pázmány Egyetemről melynek „szellemi irányítását szerinte a Re­ formátus (!) Egyház MIEP-es szárnya látja el” - kitóduló fiatalok karlendítve skandál­ ják, hogy „Hazaáruló, gyilkos Mécs Imre!”, megosztva az utca emberével az egyetemen tanultakat. Hogy ezek után az ÉS tárt karok­ kal fogadta Dózsa Kata írását, abban azt gondolom, semmi meglepő nincs. Miután az utolsó oklevelet is átveszi gazdája, az összegyűltek pedig eléneklik a Szózatot, pár perc múlva már csak a földön heverő ka­ lapok árulkodnak a nem mindennapi ese­ ményről. Sokan a tűzszerészek által időköz­ ben megtisztított ad-hoc jellegű Tanulmányi Osztály felé veszik az irányt, ott lehet ugyan­ is átvenni az állami papírt. Közben egy nyi­ latkozatot iratnak alá a végzettekkel arra vo­ natkozóan, hogy elveszítették diákigazolvá­ nyukat. A lista kézről kézre jár és már 200nál is több nevet tartalmaz... Pech! Néhány utolsó fénykép, búcsúpillantás és lassan mindannyian elhagyjuk a fokozatosan elnép­ telenedő, napsütötte, szeles Campust. Valami véget ért. Mándics Botond B Na mi van a tekercsben? kilencedik oldal �A 2003 nyarán végzettek névsora Abermann Szilvia, AbértJános, Andréka Tamás, Angelus Dóra Gréta, Aniot Péter, Aszmann Eszter, Bagi Judit, Bajor Gabriella, Bakó József, Balásfalvi-Kiss András, Baláti Péter, Balázs Katalin, Balázs Péter, Bálint György Rudolf, Banczerowski György, Bánhegyi Gergely, Barabás Nikolett, Bartha Levente, Benyó Anette, Bercsényi Zsófia, Berták Judit, Bilecz Katalin, Bognár Miklós, Bokor Katalin Luca, Bolyky Orsolya, Borókay Réka, Boros Emese Krisztina, Boros Gábor, Boros-Peklár Emese Judit, Botár Ildikó Tünde, Bózsó Andrea, Brehószki Márta, Csapó Orsolya Zsuzsanna, Csapó Zsolt, Csavlek Ágnes, Csehi Regna, Csikós Andrea Dóra, Csulák László, Czvalinga Katalin, Deák Bertold, Deák Etelka, Deli Orsolya, Disznós Edit, Dobos Ágnes Viktória, Dobrai Balázs, Dóczi Noémi Katalin, Domonkos Gyöngyi, Domonkos Vronika Rita, Dózsa Kata, Drabos Erik Kasszián, Drén Pál Márton, Drienyovszki Lilla, Drucskó Éva, Dudás Dalma, Egedy Klára, Éhn Dávid, Éliás Dávid, Enyedi Eszter, Eperjes Krisztián, Erdészné Horváth Orsolya, Farkas Adrienn, Feckó Eszter, Fehér Nóra, Fekete András, Fekete Balázs, Felszeghy Petra, Fenyves Gábor, Fenyvesi Henrietta, Fiore András, Földeák Anna, Franczia Mercédesz, Frank Zita, Freinreisz Zoltán, Friedel Zsuzsanna, Füzes Bernadett, Gábor Eszter, Garancsy Dóra, Géczi Róbert, Gerse Károly, Goda Tamás Gábot, Gádor Mónika, Gombás Georgina, Gombolai Henrietta, Gombos László, Gróf Pálma, Győrjfy-Bengyel Katinka, Győri János, Gyurcsa Éva, Harcsa János, Hargittay Szabolcs, Hartwig Beáta, Hatás Orsolya Liliána, Hatházi Vera, Heckenast Dóra, Helembai Eszter, Henis Orsolya, Herega Judit, Hochman Ágnes, Holczinger Krisztina, Honti Katalin Csilla, Horacsek Szilvia, Hornyák Gyula, Horony Levente, Horváth Alexandra, Horváth Dóra, Horváth Evelin Edit, Horváth Katalin, Horváth Katalin Renáta, Horváth László, Horváth Orsolya, Horváth Tímea, Kovács Krisztina, Krikovics Ágnes, Mikóczy Ilona, Nagy Éva, Nagy Péter, Papp Zsófia, Payrich András György, Schmidt barbara, Surányi Barbara, Surányi Boglárka, Szántay Eszter, Szentpály Dóra, Vézekényi Csaba, Komáromi Zsolt, Kovács Áron Hidassy Dóra, Igaz György, Illés Krisztina, Illés László, Jakubász Attila, Jauernik Ágnes, Juhász Márta, Kádár Ernő, Kádár Miklós Gergely, Kalmár TiborJózsef, Kalotai Kinga, Kálovics Eszter, Kamoncza Márta, Kanizsai Katalin, Károlyi Eszter, Kárpáti Bernadett, Karpiák Gabriella, Kázmér Dániel, Kelemen József, Kemény Csaba Gábor, Kérdd Gábor, Kerékgyártó Gizella, Keszler Ágnes, Keszthelyi Alajos, Kézdi Árpád, Kiss Erik Richárd, Kocsis Kata, Kocsis Orsolya, Kocsiscsák Gergely, Kóder Eszter, Kokas Dániel, Koncz Marina, Kóré léronika, Korentsy Endre Péter, Kovács Réka, Kovács Zsolt, Kökényest Attila, Körmendi Szilvia, Kratochwill Éva, Kulik Mihály, Labundy Rita, Lakatos Blázs, Lantos léronika. Lázár Zsigmond, Legény Péter, Leitner Nóra, Lente Zsolt, Likárovics Erzsébet, Lippai Zsuzsanna Karola, Lomnici Zoltán, Lovász Ernő, Lukácsi Katalin, Macsári Viktória, Major katalin, Majtényi Anikó, Mándics Botond, Margitai-Becht Beáta, Márkos Zsombor, Mártha Ágnes Eszter, Máthé Csilla, Mattyasovszky-Zsolnay Bence, Mayer Endre, Méhessy Renáta Zsuzsanna, Mentes Adrienn, Mester Györgyi, Mikó Adám Péter, Moravcsik Krisztina, Nagy Ákos, Nagy Béla, Nagy Brigitta, Nagy Emese, Nagy Enikő Mária, Nagy Eszter, Nagy Ilona, Nagy József, Nagy Orsolya, Nagy Rita, Nagy Tamás, Nagy Viktória, Nagy Zsuzsanna Krisztina, Nagyné Dobos Éva Anna, Német Zoltán, Németh Adrienn, Németh Gergely, Németh József, Németh Nóra, Németh Nóra, Németh Zoltán András, Némethi Csanád, Neuberger Ákos, Nosztrai eszter, Novák Péter László, Nyisztorné Ladocsy Judit, Nyúl Balázs, Ohlendorf Nóra, Olajos Anita, Opor Gergely László, Orosz Tibor, Omböli Zsuzsanna, Pákh Éva Mária, Pallós Nikoletta, Pálmai Éva Mária, Palotai Eszter, Poprádi Péter Zsolt, Ruzsbaczky Nóra, Szabó Dávid, Szalma László Balázs, Újvári Éva Palotás Csongor, Bácsi Hajnalka, Kiss Gabriella, Kontár Agnes, Mabda Gábor, Mészáros Kinga Mária, Nagy Krisztina, Papp Dorottya, Pátkai Katalin, Pecsenye Tibor, Perese Zsófia, Petia Csaba Tamás, Pető Nikoletta, Petróczy Katalin, Pintér Ákos, Pócza Róbert, Prekovits András, Pungor Szilvia, Rácz Viktória Anikó, Rafajlovics Emília, Remes Attlia, Réthelyi Szabina, Riba Tamás, Rideg Dávid, Ritter Eszter, Ruszti Zsolt, Sáfár Károly, Sasvári Attila, Schelbauer Balázs, Schenek Agnes, Schwartz Viktória Beáta, Sengel Éva, Seres Tamás, Sifter Vronika, Siklósi Zoltán Péter, Simányi Balázs Márk, Sinkó Dorisz, Sipos Tímea, Somogyi Dávid László, Sonnevend Alexandra, Spengler Katalin, Stan Nicolaie, Stanka Gergely, Surányi Katalin, Sümegi Szilvia, Szabó Ferenc, Szabó Tibor István, Szabó Tímea, Szalay Ferenc, Szamos Márton, Szántó Anett, Szappanos Réka, Szász Gabriella, Szaszovszky Géza, Szécsi Ágnes, Szederkényi Zsolt, Szilágyi József, Szilágyi Katalin, Szilágyi Szilvia, Szlanka Tamás, Szűcs Balázs, Tasi Petra Anikó, Ternácz Krisztina, Tógyer Hajnalka, Tósoki Ernő, Tóth Agnes, Tóth Balázs, Tóth Erzsébet Katalin, Tóth Katalin, Tóth Zoltán, Tóth Zoltán, Tőkey Mária, Tömösvári Andrea, Tömpe Márton, Török András Gábor, Török Bernât Ferenc, Tündik Ágnes, Urbán Katalin Erika, Vádász Viktor, Vágó Laura, Vámos Attila, Vándor András, Ványi Dóra, Váradi Tamás, Varga András, Várga Beáta, Virga Karolina, Virga Mónika Katalin, Varga Szabolcs, Virga Virág, Várpalotai Viktor, Vég Tímea, Vészelik Evelin, Visontai Csongor, Vörös Ágnes, Wéber Natália, Weidinger Ivett, Werner Éva, Wirth Irén Emília, Zafír Virág, Závodi Tímea, Zs. Szőke Andrea, Zsákai Szilveszter, Zsíros Krisztina, Zsolnai Agnes Katalin, Zsumbok Gabriella Viszontlátásra ! tizedik oldal �.u Egy konferencia képei IQú jogtörténészek találkozója Karunkon (2003. május 22-25.) Története során először látogatott „idegen” (nem német) jogterületre a Fórum Junger Rechtshistoriker, vagyis az Ifjú Jogtörténészek Fóruma, amikor az ézévi találkozónak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara adott otthont, és melynek lebonyolításában társszervezőként a Debreceni Egye­ tem Jog- és Államtudományi Intézete is tevékenyen közreműködött. A rendez,vény résztvevői olyan jogászok voltak, akikmár rendelkeznek tudományos fokozattal (vagy most készülnek azt megszerezni), de még nem habilitáltak. Többek közt Bécs, Helsinki, Varsó, Edinburgh, Utrecht, Jena, Gent, Lipcse, Mexico City Zürich, Amsterdam, Speyer, Kumamoto, Szeged és Debrecen egyetemeiről vala­ mint a frankfurti Max Planck-Institutból érkeztek hozzánk vendégek. A megnyitón-a rendezvény jelentősé­ gének megfelelően-a résztvevőket kö­ szöntötte Dr.Erdő Péter érsek és Dr. Zlinszky János prodékán, aki egyben tolmácsolta Dr. Mádl Ferenc köztársa­ sági elnöknek, a konferencia fővédnök­ ének üdvözletét is. Jelen voltak a sajtó munkatársai is, többek közt az MTI, a Hír TV és a Magyar Kurír részéről (a beszámolók megtekinthetők a studentsforumon). Az ötlet, hogy az Ifjú Jogtörténészek éves összejövetelét 2003-ban Magyar­ országon rendezzék meg, 2000-ben, az azévi lipcsei találkozón merült fel: ka­ runk részéről Dr. El Beheiri Nadja, a debreceni intézet részéről pedig Prof. Szabó Béla tette meg e felajánlást. Mi­ ért épp e két egyetem vállalta a társszer­ vezést? „Az én főnököm az ön főnöke”, válaszolta az egykori Zlinszky-tanítvány Szabó professzor úr, utalva arra a közös szellemi-erkölcsi hagyatékra, melyet mindketten a Zlinszky professzor úr vezette „schola Johanniana”-ból (Mis­ kolcon és Budapesten) merítettek, és melyet a mai napig képviselnek. Bár a kordinációt s a szervezőmunka nagy ré­ szét El Beheiri Nadja és Szabó Béla vé­ gezte, számosán segítségére voltak „tan­ széki és évfolyami hovatartozásra” te­ kintet nélkül: tanársegédek és hallgatók, így e sorok szerzője is. A konferencia címe: „Das neue Európa und seine Traditionen”, vagyis „Az új Európa és hagyományai”, melyet az alcím konkretizál: 35 ius privatum, ius canonicum, ius publicum”. így tehát a neti gyökerei ismerete nélkül nem élet­ képes. így lehet egy jogtörténeti konfe­ rencia is rendkívül aktuális! Bár e rendezvény elsősorban szakmai jellegű volt, a gazdag kulturális prog­ ramsorozat a résztvevők elmondása szerint mégis átfogóbb élménnyé tet­ ték: ellátogattak a Terror Házába, vá­ rost néztek Budapesten, kirándultak Esztergomba (a helyi média intenzív érdeklődése közepette), és közös va­ csorán vettek részt. Sokuk számára most mutatkozott be Magyarország és a magyarok, s nem csalódtak bennünk! Külön kiemelték a családias hangula­ tot, valamint az igényes (társ) szerve­ zést, mely átláthatóvá és zökkenőmen­ tessé tette az egyébként kétségkívül sű­ rű programot. így vált a konferencia szakmai és kultu­ jogtörténetet nem „tisztán”, „önmagá­ ért” taglalták az előadók, hanem jelenre való kihatásában, a jövő számára hasz­ nosítható módon. Üdvözletében Mádl rális szempontból egyaránt embert gaz­ dagító élménnyé, melyre Karunk min­ den oktatója és hallgatója büszke lehet. Büszke lehet, mert Karunk bebizonyí­ totta, hogy képes nemzetközi mércével mérve is sikeres konferenciát szervezni, és mert sok-sok újabb szállal kapcsoló­ dott be az európai egyetemek tudomá­ nyos életének vérkeringésébe. Köszö­ net érte minden tevékenyen segítőnek! Professzor úr is kiemelte: az új Európa, különösen jogilag, hosszú távon törté­ Boronkay Miklós •• Oregdiák-hír A „Pázmány” Oregdiákszövetség jogász szekciójának kis csoportja szeptember Héjén egy hétvégi kirándulás keretében felkereste Árpádházi Szent Kinga sírját a ’lengyelországi Ószandecz (Stary Sacz) klárissza kolostorában. * (Ószandecz a „hűtlen folyó”, a Poprád völ^ében: ta­ lálható. S a nyájas olvasó tudja-e, hd^ miért „hűtlen” a Poprád?) Visszafelé jö­ vet - a Rákóczi szabadságharc 200 éves évfordulójára való tekintettel is - Kassán tisztelegtek - volna a vezérlő fejedelem húrjánál, ha a kriptát (mint oly gyakran 'másokkal is megesik) nem találták volna zárva. így csak a híres rodostói ház Kassán megépített másolatánál emlékezhet­ tek meg’ a fejedelemről, és helyezhették él — akárcsak Ószandeczen is —’'az - Öregdiák-szövetség tiszteletét kifejező koszorút. Érdekesség, de : talán a példamutatás kedvéért érdemes említeni, hogy Ószan-dcezen mindaddig csak a néhány évvel ezelőtt történt szenttéavatás alkal­ mából a magyarok által állított - szé­ kelykapu utalt Kinga magyar voltára, amíg a nyíregyházi Tűzoltó Egyesület(!) pótolta a hiányt. Azóta ugyanis két nagyméretű, magyar és angol nyelvű vé­ sett réztábla immár maradandóan és méltó módon állít emléket a magyar ki­ rálylánynak. i tizenegyedik oldal �Az egyén lázadása Megnyugtató érzés szembesülni a jelen­ séggel, hogy valóban vannak olyanok köztünk, akik előre látják a jövőt. Ehhez persze nem mágia szükséges, hanem az összefüggések, a jelen és a múlt áttekinté­ sének olyan képessége, amely lehetővé te­ szi a jövő tendenciáinak megjósolását. Jósé Ortega y Gasset spanyol gondolkodó is előre látta jövőt, és papírra is vetette azt, nagyhatású, de ma már egyre ritkábban idézett művében, A tömegek lázadásában. Számunkra, akik nem rendelkezünk ha­ sonló képességekkel, de szeretnénk okul­ ni a múltból, megélni a jelent és felké­ szülni aj övőre, alapvető feladat újra és új­ ra elolvasni és értelmezni az ehhez ha­ sonló műveket. Általános, unalomig ismételt megállapí­ tás, hogy a ma embere értékválságban szenved, a még mindig sokak által esz­ ménynek tekintett hagyományos értékek pedig lassan, de biztosan enyésznek el. Azok számára, akik ebbe beletörődni kép­ telenek, szükséges összegezni az alapvető problémákat, és elengedhetetlen együtt gondolkodni a „hogyan tovább”-ról. A kiinduló kérdés az egyén és a társada­ lom viszonyával kapcsolatos. Az ideológi­ ai harc, amely különböző izmusok köré csoportosulva ma is megosztja az emberi­ ség egy részét, innen eredeztethető. Mi­ lyen felelőssége van az egyénnek a társa­ dalommal szemben, és fordítva? Mi az egyén feladata a társadalomban élve, tar­ tozik-e neki valamivel, vagy pedig csak saját, egyéni kiteljesedése lehet célja? Megkímélem magunkat az izmusoktól, bár elismerem, hogy a most következő gondolatok alapja és gyökere a keresz­ tény-konzervatív világnézetből ered. mely egyébként egészen a közelmúltig (értsd: a XDC századig) szinte egyedural­ kodó volt a nyugati civilizációban. Az alapvető megállapítás, ha úgy tetszik, axióma szerint az ember nem teljességgel önálló, a társadalmon kívül létezni tudó lény. Ebből következően éppúgy vannak jogai, mint kötelességei a társadalommal szemben. Eredendő, torzulástól még mentes (tehát csupán laboratóriumi kö­ rülmények között létező) formájában eb­ ben egyetért a liberális, konzervatív, ke­ resztény és nem-keresztény eszmerend­ szer egyaránt. A mai magyar liberaliz­ musnak nevezett valamivel ellentétben az tizenkettedik oldal igazi liberálisok, Spencer, Mill és a többi­ ek fő érve az egyén szabadsága mellett az volt, hogy az a társadalom javát és érdeke­ it szolgálja. Nem tudjuk kiszakítani ma­ gunkat a világból, amelyben élünk, sőt, ez nem is lehet célunk. Az ember sajátossá­ ga, hogy ha akarja, rendelkezhet az elődei által évezredek alatt felhalmozott tudás­ sal, nem kell mindent mindig újra megta­ nulnia, mint az állatoknak. Ez nagy ado­ mány, mellyel tudni kell megfelelően élni - Ortega szerint legnagyobb jótéteménye az, hogy a múltbeli tévedések gyűjtemé­ nyével rendelkező ember képes lehet ar­ ra, hogy ne kövesse el újra ugyanazokat a hibákat, amelyeket elődei. Nem szabad elfelejteni, hogy bár rendel­ kezünk egyéni szabadsággal, vannak bizo­ nyos kötöttségeink. Az egyensúlyi állapot csak akkor áll fenn, ha adunk is, nem csak elveszünk. Tehát a társadalom, némi pá­ tosszal az emberiség közös tudását, mo­ rálját, állapotát az egyénnek kell tovább építenie, konzerválnia, gazdagítania. Or­ tega megállapítása szerint a modern kor­ ban párhuzamosan, egymást feltételezve alakult ki a technika mind gyorsabb fejő­ dése által elért, minden korábbit sokszo­ rosan meghaladó életszínvonal és a mo­ rál, az erkölcs egyre rohamosabb leépülésénekjelensége. Ez teszi alkalmatlanná az embert arra, hogy megfelelően hasznosít­ sa a felhalmozott tudást, mert a jólétet szinte ajándékba kapja, azért megküzde­ nie nem kell, ezáltal nem is igen érez késztetést arra, hogy erkölcsi mércéjét vagy szellemét magasabb szintre emelje. Az ember így megfosztódik, megfosztja magát gyökereitől, történelmétől, ezáltal bármely harsányan hangoztatott eszme szolgálatába könnyedén állíthatóvá válik. Két, élesen elválasztható csoport jön így létre a társadalmon belül: az egyik, aki tisztában van korlátáival, és szüntelenül sokat követel magától, a másik, aki elége­ dett jelenlegi helyzetével, nem támaszt különleges követelményeket önmagával szemben, és ide-oda sodródik, akár a bólya. Nem kockáztatunk sokat, ha kije­ lentjük, az utóbbi csoport döntő (szám­ beli) fölényben van. Ortega végső megál­ lapítása: a közönséges lélek nemcsak tu­ datában van közönségességének, hanem annak jogot követel, és azt érvényesíti is. Ez a gondolat a mű megírása óta egyre csak igazolódott, és ma már talán igazabb, mint korábban valaha is volt. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a jogok mellett mindig állnak köte­ lességek is. A gyakran idézett nemzetközi emberi jogi deklarációkban, egyezmé­ nyekben a legritkább esetben találkozunk a jogok mellett a kötelességek felsorolásá­ val. A magyar Alkotmány ebből a szem­ pontból fehér holló, mert szerepelnek benne állampolgári kötelességek is. Per­ sze a kérdés megoldhatatlan a jog eszkö­ zeivel. Az Ortega által említett „tömeg’ (amely társadalmi rétegektől független, tehát éppúgy jelen van a jómódúak, az új arisztokraták, mint a munkásság, a szegé­ nyek köreiben) hangos szóval követel magának mind több és több jogot, anél­ kül, hogy megtanulna élni vele, és anél­ kül, hogy cserébe teljesítené alapvető kö­ telességeit. Ide vezetett a morál általános szintjének rohamos csökkenése. Félreér­ tés ne essék: nem állítom, hogy az embe­ riség nagy többsége korábban kimagasló erkölcsi érzék által volt vezérelt, csak anynyit állítok, hogy a társadalmat irányító, meghatározó elit (azon belül is legfőkép­ pen az írástudó elit) magasabb morális szinten állt, éppen azért, mert a tudását, az adott kor által nyújtott lehetőségeket nem ajándékba kapta, hanem azokért meg kellett küzdenie. A nemesség szót ezért Ortega abban az értelemben használja, amelyet az eredetileg jelentett: a megszer­ zett, a megküzdött, a kiérdemelt nemes­ ség értelmében (ennélfogva pedig az öröklött nemességet, gazdagságot nem is tartja semmire). A modern korban azon­ ban a valódi nemes elit helyett már a tö­ meg uralkodik, amely a második csopor­ tot alkotja. Ok azok, akik ajándékba kap­ ták a jólétet, és akik ősember módjára vet­ kőzték le a fáradsággal felépített, a nyuga­ ti civilizációt megalapozó eszmék minden nyűgét. A társadalommal szemben fennálló fele­ lősség, az igazi nemesség kiben-kiben el­ sősorban belső, morális parancs lehet. De ne feledkezzünk el arról sem, hogy az egyénnek nemcsak a társadalommal, ha­ nem önmagával szemben is van felelőssé­ ge. Azok, akik az előbb említett két cso­ port közül az elsőbe tartoznak, tisztában vannak ezzel. Nem árt itt röviden tisztáz­ ni a mifelénk oly sokszor emlegetett �'S J JUJ Ili ■ ■ „polgár” szó igazi értelmét. A polgár, el­ szakadva egykori, egy meghatározott tár­ sadalmi réteget jelölő jelentésétől, valójá­ ban Thomas Mann vagy Márai polgárá­ nak jellemzőivel rendelkező embert je­ lenti. Az öntudatos, a már csak virtusból is többre törő, magát és környezetét fo­ lyamatosan építő, de szilárd értékrendjét eközben folyamatosan szem előtt tartó embert, társadalmi helyzetétől függetle­ nül (sajátságos helyzetünknél fogva Ma­ gyarországon e fogalom használatát még ma is sokan kirekesztésként élik meg, os­ toba öntudatossággal és büszkeséggel hangoztatva „tömeg” mivoltukat). ,Minden élet önmaga hitelességéért foly5?tatott harc és erőfeszítés” - fogalmazza meg az eddig leírtak lényegét Ortega, öszszefoglalva ebben a rövidke mondatban az egyén és a társadalom egészséges viszo­ nyát, amelyben éppúgy benne szerepel az individuum kiteljesedése, mint a társada­ lommal szemben fennálló, elismert és vállalt felelősség. Ortega megállapításai (melyekben szinte ijesztő precizitással vázolja fel a kommu­ nista és a nemzeti-szocialista eszmék által okozott tragédiákat) a mai napig igazak. ami bennük pontosításra szorulhat, az csupán a ma uralkodó embertípus ábrá­ zolása lehet. A ma meghatározó embertí­ pusa, amelyre persze szintúgy ráillik a ,tömeg” kifejezés, a fogyasztó ember. A felelősség nélküli ember, aki szabadságát a minden elköteleződéstől való mentesség­ ben véli megtalálni. Igen, a kulcsszó ezút­ tal a szabadság. Mert mi is a szabadság? A lehetőség az elköteleződésre. Az ember nem akkor szabad, ha nincs elkötelezve sőt, ilyen állapot az ember jellegénél fog­ va nem is lehetséges. A fogyasztó ember, amikor szabadnak érzi magát, valójában visszasüllyed a bálványimádók szintjére: a világ által nyújtott, felületes, értéktelen, mert valódi tartalmat, valódi örömet nyújtani nem lépes árucikkek felé fordul. A mai ember, amikor kijelenti magáról, hogy „szabad”, valójában szorosabb bék­ lyóba zárva él, mint akár középkori előd­ je. Fejében megtalálható bizonyos tájéko­ zottság, mely kétségkívül több, mint ami­ vel a múltban elődei rendelkeztek, de ezt nem magának köszönheti, az csupán az új médiumok és a technikai fejlettség aján­ déka. De meg is elégszik ezzel az ajándék­ ba kapott „készlettel”, nem kívánja gyara­ pítani azt, sőt azt gondolja, ez a legtöbb, amire szüksége lehet, nincs hiányérzete. Ezáltal válik rabbá, anélkül, hogy rabsága tudatosulna benne. Szellemének végzetes elsötétülése folytán képtelen arra, hogy I akár csak észrevegye: evezője tört csóna­ kosként sodródik a média, a reklámok, az áruk, a pénz, a fogyasztói társadalom egyéb áramlatai által irányítottan. Ez nem demagógia, ez az értékvesztett, érdeklő­ dés nélküli, a valóban lényegesért küzde­ ni nem képes világunk igazi lényege. Or­ tega szerint ezt a torzulást a fölös lehető­ ségekkel rendelkező világ (nem a jólét el­ len beszél ekkor, hanem az értelmetlen felhalmozás, a pazarlás ellen) automati­ kusan idézi elő - ez egyúttal a már emlí­ tett öröklött, és nem szerzett nemesség átka is. Az írástudók között is már csupán szűk kisebbségben vannak azok, akik ezt érzékelik, még kevesebben, akik tenni akarnak ellene. Az elköteleződés, amely a fogyasztó embert az áruk és a pénz bálvá­ nyának imádása felé sodorja, és amely számukra a szabadsággal ér fel, valójában a legalantasabb rabságot jelenti. Az elkö­ teleződés ugyanis csakis akkor igazolható, ha az valamely valós érték felé irányul, le­ gyen az a család, a nemzet, a hit, vagy akár az egész emberiség. Csak az lehet szabad, aki akar és képes is küzdeni korlátái ellen, aki képes elköteleződni az arra érdemes mellett, ez pedig nem a szabadság feladá­ sához, hanem ellenkezőleg, egyetlen le­ hetséges formájához vezet el. Mi lehet az oka annak, hogy ma a fogyasztó ember uralkodik a világban? Ortega már említett megállapítása sze­ rint legfőképpen a már említett techni­ kai fejlettség, a rohamosan növekvő, a tömegek számára is elérhető jólét és ez­ zel párhuzamosan az erkölcsi mérce csökkenése a bűnös. A világ dolgaiban, a múlt emberénél - általános értelemben vett - jóval nagyobb tájékozottságért, a magasabb életnívóért már nem kell megküzdeni, az az ember ölébe hull. A rendelkezésre álló információk óriási megnövekedése, olykor bonyolultsága sem sarkallja arra, hogy olyan dolgokért küzdjön, amelyeknek nem látja azonna­ li, „direkt” hasznát. A haszon, a még na­ gyobb jólét elérése vált az egyetlen igazi motiváló tényezővé. A műveltség és a morál ijesztő zuhanása pedig e folya­ mattal együtt jár. Ezt kiegészíthetjük még azzal, hogy a XX. század nagy tra­ gédiái e folyamatot még inkább felgyor­ sították. A mindig vezető szerepet játszó Európa kétszer kellett, hogy újjáépítse önmagát, és ez óhatatlanul értékvesztés­ hez vezetett. Eközben az egész világot irányítani képes erővé nőtte ki magát az Egyesült Államok, amelyről már Ortega is megállapítja, hogy legnagyobb baja, hogy a hihetetlen méretű gazdasági (az- Óta immár katonai) ereje mellett képte­ len valós értékeket felmutatni. Az átlag amerikai szemében országa „a szabadság hazája”, a világ leghatalmasabbja”, melynek szinte kötelessége uralni a vilá­ got. Eközben fel sem fogja, hogy ő is csak szánalmas bábu a csillogó, de belül sivár és üres, legkevésbé sem szép új vi­ lágban. Márpedig a történelemben erre még nem volt példa: az időről-időre fel­ bukkanó új világhatalmak mindig új, de legalábbis megújított értékeket hoztak magukkal, majd azok eltűnésével hatal­ muk is elenyészett. A mai világban nincs új érték, és már a régieket sem ismerjük. Európa öntudatosabb része pedig szem­ mel láthatóan kétségbeesetten keresi a megoldást, de egyelőre nem képes új. önálló útra találni. Európa egykori (szel­ lemi) vezető szerepe megszűnt, ami nagy gond, és nem csak nekünk, euró­ paiaknak, hanem mindazoknak, akik az új, értéknélküli, fogyasztói világ csapdá­ jában vergődnek (vagy éppen jól érzik magukat, anélkül, hogy tudatában len­ nének annak, hogy alapvető emberi mi­ voltuk kérdője-leződik meg akkor, ami­ kor önként és dalolva válnak az uralko­ dó, fogyasztó embertípus díszes képvi­ selőivé). Mai világunk e torzulását sokan észrevet­ ték már, de a gondokra megoldást még senki nem talált. Ortega sem képes „aranyat csinálni”, csupán vágyakat, kérdése­ ket tud megfogalmazni e művében. A fő kérdés az: sikerül-e a tömegeknek szemé­ lyes létre ébredniük, lerázva a rabláncot? Összegyűlhet-e a világon olyan hatalmas, egyénekből összetevődő erő, mely képes e folyamat ellen hatni? A még élő és aggó­ dó kevesek meg tudják-e mutatni mások­ nak is azt, hogy érdemesebb önként szol­ gálni elvont eszméket, mely szolgálat nem mindig kifizetődő, magas célokat tűzni magunk elé, ezáltal szintén egyfajta rabságraj ütni, mely rabság azonban tuda­ tosan vállalt, és a valódi, teljes élet felé ve­ zető egyetlen út? Paradoxonnak hathat, de csak ez a fajta tudatos vállalás, mely a felvállalt értékek alázatos szolgálatát je­ lenti, vezethet el az igazi szabadsághoz. Az Ortega által felvázolt folyamat mára végleg befejeződött. A tömegek fellázad­ tak, immáron uralkodnak is, gúnyt űzve a demokrácia enciklopédikus jelentéséből. Ideje van már az egyének, a gondolkodni képes kevesek ellenlázadásának, mely egyedüli, bár korántsem biztos sikerrel kecsegtető útja lehet a változásnak. Koltay András tizenharmadik oldal �Ez csak rock ’n roll 5 Mi vari veletri? Miért küszködök még mindig, kínosán, keservesen írva a sorokat, rég meghalt vagy igencsak öre^dőfeíben lévő egykori zenészek arcát felidézve ^s hangján elmerengve magamban? Miért kerülnek a lejátszóra nap, mint nap aj XX. század nem létező múzeumának poros raktárába való lemezek? Mi végre, amikor már én is csak hallomásból, illetve egynéhány, pályájuk zenitjén már ré­ gen túljutott, a panoptikumból kiszökött zenekar koncertjéről ismerem őket? Miért van keserűség a szívemben akkor, amikor újra és újra bebizonyosodik, hogy az egész már régen elvesztette a jelentőségét, és ha még nem is halt meg telsjesen a rock ’n’ roll, már nem gyakorol befolyást a világ menetére, csak az oly í 5'X '' * -'ÁV’ >-1 ' X ' X ' í y gyöngéd, múltba révedő, mindént visszasíró nosztalgiázásra jó csupán? Lehetett volna. Lehetett volna jobb vi­ lágot teremteni. A múlt század hatvanas éveinek generációja őszintén hitt eb­ ben, határon innen és nyugatra egy­ aránt. Különféle okokból, de a remény csalfának bizonyult. Talán lehetett vol­ na. De kevésnek bizonyult a lelkesedés, a mindent elsöpörni képesnek tűnő friss lendület, az új nemzedékeket öszszetartó, a régebbiekkel szembefordító közös szentség, a rock ’n’ roll. A házi­ bulik, bormámoros klubok és a „mi ért­ jük, ti nem” észérvekkel alátámaszthatatlan, egyben cáfolhatatlan igazsága nem szült közös akaratot, főleg nem közös cselekvést. Sehol, nem csak ná­ lunk, a puha diktatúrában. Lehetett vol­ na? Talán igen. Talán nem. Hogy az esély mégis megvolt, azt ma már csupán néhány aprócska, alig ész­ revehetőjel támasztja alá. Ha egy kora­ beli filmrészlet pereg, sokan még ma is érzik azt az új, friss levegőt hozó szellőt, mit szellőt, vihart - csontjaikban, szí­ vükben, mint aki frontérzékeny. Ami­ kor megszólalnak az avíttosság legap­ róbb jelét sem mutató, csak éppen ma már csak kevesek által értett dalok, a ke­ vesek keze önálló életet élve kezdi el hasítani a levegőt - hiába, a léggitározás vagy dobolás kitörölhetetlen reflex, olyan, mint amikor a cserepadra szoru­ ló futballista lába meglendül akkor, amikor pályán lévő társa ellövi a labdát. Szentimentális nosztalgia? Nem lehet, hisz ez a közeg olyan generációk tagjait is megérintette, akik már nem szemé­ lyes élményként, csak lemezekből és tizennegyedik oldal 55jégen volt, tán igaz se volt” mesékből ismerhetik, milyen érzés volt az, ami­ kor a - szó szerint - hazacsempészett kislemez egymás után ötvenszer került lejátszásra a házibuliban, az ősmagyarok sámánzenére való közös révületét elő­ idézve a hallgatóságban. Nem bálvány­ imádás volt ez, hanem összetartó erő. És a lemezen megszólaló hang, mint egy generáció prófétája mondta ki azt, amit itt is mindenki ki akart mondani. Mint amikor ott lapul az emberben az érzés, amit nem tud szavakba önteni, és akkor egyszer csak arra eszmél, hogy el­ jött végre valaki, aki kimondja helyette. Megfoghatatlan, ma már könnyen ki­ gúnyolható pillanatok ezek abból a régi világból, amikor az itteni bezártságban élő nemzedék annak ellenére érezte ezt, hogy nem is beszélte a nyelvet, amelyen a dal megszólalt, de mégis tudta, hogy ez az, amit ő is ki akar mondani, ez az az érzés, ami kimondatlanul lapult eddig benne - így tudott, ha csak kis időre is, legalább lélekben eggyé válni a világ fi­ atal nemzedéke. A rock ’n’ roll nem csupán egy könnyű­ zenei műfaj, amely múlandó és könynyedén eltűnik, hogy valami más váltsa fel, hanem a huszadik század második felének egyetlen újonnan felfedezett­ kitalált művészete. Amely nyilvános, mindenkinek szól, amelyben minden elmondható. Amely nem ismer sem va­ gyoni, sem műveltségi korlátot, ahol a fiatalság csak előny, ahol nincs olyan te­ kintély, amely gátolhatná a szó szabad áramlását. Egy „yeah” persze nem mér- Jimmy Page elemében van hető a nagy költők bármely sorához, mégis, máshogyan, de egy egész világ benne van. Mintha a huszadik században eljutot­ tunk volna oda, hogy már minden köny­ vet megírtak, minden képet megfestet­ tek, minden épületet felépítettek, amit érdemes volt. Azóta - kevés, egyre keve­ sebb kivételtől eltekintve - inkább csak a szánalmas utánzatokat, vagy a reményte­ lenül, keservesen, csakazértis újat hozó értéktelenséget kapjuk. Persze, azonnal jöhetnek az ellenvetések, a zenére is azonnal lecsapó kommercializálódás bí­ rálata, a számos, a szabadságot illúzióját szertefoszlató esemény. Ilyenek is voltak, persze. Egyre több, ahogy az idő haladt. De a rock ’n’ roll mégsem ez. A rock ’n’ roll maga a lázadás. Lázadás az ellen a világ ellen, amelyben - és ez ma már itt is világosan látható - nem le­ het, de legalábbis nagyon nehéz ember módjára élni. Emlékképek. Paul McCartney Ameriká­ ban, sajtótájékoztatón. Pimaszul, fog­ �kumszökevény képviselői, ezáltal bizo­ sen belenyugodtunk volna nyítva önnön gyengeségét, értékének abba, hogy a világot mi kérdőjelességét? Ugyan már! Ki olvas már nem tudjuk formálni. ma már Németh Lászlót, Szerb Antalt, Bob Dylan. Aki, „itt se vaApollinaire-t, Balzacot, Dickenst vagy gyök” arckifejezésével, háThomas Mannt? Ok is, együtt süllyed­ rom akkorddal és egy száj­ nek a mélybe. ai harmonikával, orrhangon I y rock örök és elpusztíthatatlan” - hirt énekelve költészetté emelte 95dette a kevés igazi itthoni rockerek a zenét. Kocsmaköltészetté, egyike, Schuster Lóránt. Sajnos, téve­ igaz, de hány kocsmaköltőt dett. Az ember bármit képes elpusztíta­ méltatnak ma komoly, öl­ % tönyös professzorok? Le­ ni. Rock is csak addig lesz, amíg az em­ ber ember marad. Utána jöhet a min­ het, hogy már Katona Jó­ dent könyörtelenül feloldó sivár, csak zsef, Petőfi, Burns, Villon, anyagban létező világ. Mick Jagger ma Oscar Wilde vagy Dylan sem kap elégtételt, nincs számára sem Thomas is rocker volt? ■V Jimmy Page és a Led Zep­ JJ',Satisfaction”, még akkor sem, ha még 'i mindig stadionokat tölt meg. Mert le­ pelin. Elég, ha felidézzük a V het, hogy a világ egyik legnagyobb üzle­ 99'.Stairway to heaven” gitárti vállalkozásának vezetője lett az évti­ szólóját, abban ott van a lé­ zedek alatt, de a világot ő sem tudta nyeg. Szavak nélküli, ke­ megváltoztatni. A többiek? Szépen las­ rek egész mese, amelynek '«Wi san vesznek a feledés homályába. Ki is­ hallatán ebben biztos va ­ The dowUe dbum írem íh^ ífe, rxíudBfig unreb<i5ed live materíd «»«í 50 p<»gie colour booklet meri a mai fiatal nemzedék tagjai közül gyok - az öreg Ludwig és Ti^ A« Keith Moon dobjátékát, NeilYoung vé­ Amadeus mester is elége4: kony olykor hamisan is szivettépő detten csettintene. A zenehangját, Little Richard táncát zongorá­ kar, amelynek nem volt A Who zenekar hirdetése egyetlen gyenge pillanata jával? „Ez csak rock ’n’ roll” - énekelte egykor a hitelesek szűk hazai táborának sem. Akik minden dalukat csak egyszer hegyről gúnyolódva, borzasztó liverpoo­ egy másik tagja. Nagy Feró. O is téve­ li dialektussal, mégis imádnivaló bájjal játszották el ugyanúgy. dett. Ez nem „csak” rock ’n’ roll - volt. A Sex Pistols. Akik talán öntudatlanul válaszolva a komoly újságírói kérdések­ Hanem maga az élet. találtak vissza a gyökerekhez. Zseniáli ­ re. Ahogy fut a rajongók elől a filmkocsan tehetségtelen zenészek, akik pofon­ kákon. Aki megírja a ,^sterday”-t és a Kúrán Andor vágták a világot, mintha nehéz álomból ,Let it be ” -t. Aki idén tavasszal, alig 99akarták volna felébreszteni. negyven év késéssel, de eljött hozzánk. És így tovább: Chuck Berry, í Ugyanazzal a feledhetetlen félmosollyal **?*'*íSK / az arcán. Örökké fiatalon. Mintha meg­ Hendrix, Morrison, a Byrds, a Kinks, Springsteen és a többiek. •w* állt volna az idő, megmerevedett volna a Hősök, akik közül a többség meg­ kép 1969-ben. ■ élhette az időt, amikor az általuk is Keith Richards és a Rolling Stones. Ív táplált remények szertefoszlottak. a Először még nyakkendőben, jólfésülHogy mégsem valósult meg az ten, illedelmesen, később saját arcára • t íí álom. Hogy a világ nem lett jobb, formálva ajátékszabályokat. Az önpusz­ és a rock ’n’ roll csak arra volt elég, tító szerepkörében tetszelgő, élelmedett hogy időlegesen reményt adjon korára egyre inkább 11. Ramszesz mú­ egynéhány generációnak. Hogy miájához hasonlító gitáros, aki ha csak özönét. művek maradandó közelít a hangszere felé, még ma is tí­ néhányperces minioperákat alkos­ zezrek hördülnek fel a stadionban, a vi­ I son, amelyek csak addig maradnak lág bármely pontján. A Who. Összetörve a hangszereket a fenn, amíg az emberiség végleg fel nem emészti maradék lelkét is. koncert végén. Pózból? Vagy a „My Hogy a rock ’n’ roll éppen eltű­ generation”-t csak így lehetett eljátsza­ nőfélben van a süllyesztőben, csak ni? Volt ok a tomboló dühre? Ma van, addig élhet még, amíg panopti- Bob D’llan ismét harcos mégsem tombol senki. Mintha csende­ Wj ■ tizenötödik oldal �Alkotmányjogi verseny A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága és Igazságügyi Minisztériuma alkot* • A-*tárgyból 1 ' 4'1 hirdet «1^ nappali «• tagozatos, 2-5. évfolyamon 1*' > mányjog versenyt tanuló jogász hallgatók számára. A három fordulós verseny első részében a felhívásunk mellék­ letét képező három komplex jogeset egyikét kell megoldani. 'Z'/Ss.iv'éííWÍ' Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jogesetek helyes megoldásához nem csupán a közjog, hanem más jogág területére tartozó jogsza­ bályok felhasználása is szükséges lehet. A jog­ esetek anyagi és eljárásjogi aspektusai egyaránt jelentőséggel bírhatnak, azokat a jogeset meg­ oldása során egymástól függetlenül, különkülön értékelni kell. A megoldásokat 3-5 oldal terjedelemben (13-as méretű Times New Román betűtípussal, 1,5 sortávval), írásban kell eljuttatni az Igazságügyi Minisztériumba, í>'.Alkotmányjogi Verseny” jeligével ellátva, dr. Karsai Dánielnek címezve (1055, Budapest, Kossuth tér 4.). A postára adás határideje 2003. október 15. Kérjük, hogy a levélen a feladó helyett jeligét tüntessenek fel, és a feladó adatait (név, értesí­ tési cím, telefonszám, egyetem) külön, egy zárt borítékban a megoldáshoz mellékeljék. Egy hallgató csak egy megoldással pályázhat. Az előírásoknak nem megfelelő, nem postán érkező, és a határidő után postára adott meg­ oldásokat nem értékeljük. A második fordulót - melyben szintén komplex jogeset megoldása lesz a feladat 2003 novemberében, Budapesten rendezzük meg. A megoldás kidolgozásához bármilyen, nem elektronikus segédeszköz felhasználha­ tó. A legjobb eredményt elért versenyzők jut­ nak be a döntőbe, melynek időpontja 2004. április közepe. A döntőben a versenyzők mind retorikai, mind írásbeli elemző képességükről tanúbi­ zonyságot tesznek. Meghatározott témák kö­ zül választva egy 18-20 oldalas - a szakdolgo­ zatokra vonatkozó formai követelményeknek megfelelő - művet kell készíteniük, melyet al­ kotmányjogászokból álló bizottság előtt véde­ nek meg. A témákat a második forduló után ismertetjük a döntőbejutott versenyzőkkel. A bizottság ezt követően a dolgozat témájától el­ térő, gyakorlati alkotmányjogi kérdéseket is feltesz, A dolgozattal és a szóbeli teljesítményével legmagasabb összpont-számot elért versenyző szerzi meg az első helyet. A verseny fővédnökei, dr. Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke és dr. Bárándy Péter igazságügy-miniszter jóvoltából az 1. helyezett 100 000 Ft, a 2. helyezett 70 000 Ft, a 3. helyezett 50 000 Ft pénzjutalomban részesül. Az Alkotmányjogi versennyel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre dr. Szüts Korinna koriszuts@freemail.hu és dr. Karsai Dániel karsaid@im.hu válaszol e-mailben. Budapest, 2003. szeptember 15. Melléklet A megadott három jogeset közül csak az egyiket kell megoldani! 1. Jogeset Tisztelt Alkotmánybíróság! Alulírott X.Y az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48.§ (1) be­ kezdése alapján alkotmányjogi panasszal for­ dulok a T. Alkotmánybírósághoz a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2003. júni­ us 28-án kelt, Pfv. 8888/2003. számú ítéletével szemben, mert az, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) alkotmányellenes 85.§ (1) bekezdésé­ nek alkalmazásával megsértette az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósá­ gomat, valamint a hátrányos megkülönbözte­ tés tilalmával kapcsolatos, a 70/A.§ (1) bekez­ désében garantált jogomat. Kérem a T. Alkotmánybíróságot, hogy a Ptk. hivatkozott rendelkezésének alkotmányelle­ nességét megállapítani és azt megsemmisíteni szíveskedjék. Az Ébredő Magyarok című lap 2001. évi 3. szá­ mában Keresztény Magyarország címmel meg­ jelent írás szerzője, H.L. a magyarországi zsidó­ ság kirekesztésére hívott fel. Miután az írás en­ gem, mint zsidó származású magyar állampol­ gárt súlyosan sértett, keresetet indítottam a szer­ ző ellen, és kértem a bíróságot, hogy a Ptk. 76. §a alapján állapítsa meg, hogy az alperes a cikkel megsértette személyhez fűződő jogaimat, első­ sorban a hátrányos megkülönböztetésre (faj, nemzetiség, felekezet, stb. alapján) vonatkozó tilalmat, illetve a becsülethez és emberi méltó­ sághoz való jogomat. Kértem, hogy a bíróság az alperest tiltsa el a további jogsértéstől. Az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bí­ róság 2002. január 23-án kelt, P 4444/2002. szá­ tizenhatodik oldal mú ítéletével a keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy a Ptk. 85.§ (1) bekezdése sze­ mélyhez fűződő jogok esetében a személyes jog­ érvényesítés kötelezettségét írja elő. Az indoko­ lás értelmében a bírói gyakorlat az általános sze­ mélyiségi jogi perekben is alkalmazza a Legfel­ sőbb Bíróság által a sajtó-helyreigazítási perekre nézve kidolgozott PK 13. számú kollégiumi ál­ lásfoglalását, különösen akkor, ha a vitatott köz­ lés ugyancsak sajtóközleményben jelenik meg. Az állásfoglalás személyes érintettség körében, a kereshetőségi jogot illetően azt tartalmazza, hogy az a személy indíthat pert, akinek személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a közlemény tartalmából egyértelműen felismer­ hető. A jelen esetben a bíróság megállapította, hogy a perbeli közlemény nevemet nem említet­ te, illetve konkrétan személyemre egyéb formá­ ban sem utalt. A bíróság szerint a zsidó közösség tagjaként való érintettségem nem ad kellő alapot a felperesként való eljárásra, ezért keresetemet felperesi legitimációm hiánya miatt utasította el. A fellebbezésem folytán eljárt Fővárosi Bíróság 2002. szeptember 29-én kelt P 6666/2003. szá­ mú jogerős ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság elutasító ítéletét. Ezt követően nyújtot­ tam be felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bí­ rósághoz, amely a most alkotmányjogi panasszal kifogásolt ítéletében helybenhagyta a másodfokú bíróság ítéletét, elutasítva felperesi legitimáció­ mat az adott ügyben. Budapest, 2003. augusztus 12. X.Y. Tisztelettel: 1013, Budapest, Pozsonyi út 299. 2. jogeset A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizott­ sága az egyházak állami támogatását szolgá­ ló, 1993. évi költségvetési keret felosztására tett javaslatában azt indítványozta, hogy az Országgyűlés három másik egyházzal egye­ temben az egyik pályázót mint „destruktív szektát” hagyja ki a költségvetési támogatás­ ból. Az Országgyűlés plenáris ülésen a bi­ zottságijavaslatokat megvitatta, és határoza­ tával döntött az egyházak költségvetési tá­ mogatásáról; a kérdéses pályázó költségveté­ si támogatását mellőzte. A határozat a döntés indokait nem tartalmazta. Az adott döntés­ ről az országgyűlési bizottság elnöke sajtótá­ jékoztatót tartott, amelyen megismételte a bizottság véleményét a pályázóról. Az ügyben a költségvetési támogatásért pályá­ zó szervezet milyen jogorvoslattal élhet? 3. jogeset A köztársasági elnök Bábolna várossá avatási ünnepségéről Budapest felé tartva közúti bal­ esetet okoz, amelynek következtében az ál­ lamfő szolgálati gépkocsijával összeütköző másik gépjármű vezetője és utasa a helyszínen életét veszti. A köztársasági elnök sokkos álla­ potban kórházba kerül. Megfosztható-e tiszt­ ségétől? �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata <r Az olasz közszolgálati televízió első csa­ tornája szeptember 14-én, vasárnap dél­ előtt élő adásban közvetítette 11. János Pál pápa pozsonyi szentmiséjét. Az áldoztatás alatt Joaquin Navarro-Valls szentszéki szóvivő válaszolt az új­ ságírók kérdéseire, töb­ bek között, hogy miért kell a pápának ilyen be­ tegen, fizikailag ennyi­ re korlátozott állapot­ ban külföldi országok­ ba utaznia? Navarro-Valls leszögezte: nyilvánvaló, hogy a szentatya beteg, hogy alig tudja olvasni a leírt szöveget, alig tud mozogni. Ám azt a több tízezer embert megkérdezni, kell hogy a pápa miért kel mindig útra, akik ezúttal is egybegyűltek, hogy lássák őt, hogy együtt imádkozhassanak vele és akik most is szeretettel követték minden megnyilvánulását. Aki közelről ismeri a szentatyát, tudja, hogy betegségét, korlá­ tozottságát úgy éli meg, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, mint ami hozzátartozik az idős korhoz. A szent­ atya rossz egészségi állapota ellenére megőrizte humorérzékét és nem veszí­ tette el életkedvét, amint azt az idősek­ hez írt levelében is megvallotta. „Hogy miért utazik még most is a pápa? Azért, mert küldetését hatalmas felelősségként éli meg és nem akarja, hogy egészségi ál­ lapota ebben korlátokat emeljen elé 5) mondta a szentszéki szóvivő. Arra a kér­ désre, hogy ez lesz-e a pápa utolsó lelki­ pásztori látogatása, Navarro-Valls kitérő választ adott. Elmondta, hogy négy új meghívás érkezett, de a pápa még nem döntött ezek felől. Aki ismeri a szent­ atyát, nem tarthat semmit kizártnak.. VR/MK tizenhetedik oldal �A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban I^Még egy lépéssel közelebb került a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC International Criminal Court, továbbiakban a Bíróság) ahhoz, hogy a tény-; leges működését megkezdhesse. Nemrégiben tartották meg a Tagállamok Gyűlésének (ASP... Assembly Of State Parties, a továbbiakban a Gyűlés) Ikövetkező ülését, ahol további, igen fontos kérdésekben jutottak döntésre a Bíróság statútumában részes államok. w » ■ lí bli||Ís HM J i — -— - . «< r* - « Betekintést nyerhettünk az ENSZ plenáris ülésébe Mivel ez a Bíróság még igen friss talajon áll, a teljes kép kedvéért nem árt felidézni a nem is olyan hosszú múltját. Egy olyan nemzetközi büntető bíróság, mely uni­ verzális joghatósággal rendelkezne és az államok nemzeti igazságszolgáltatását lenne hivatott kiegészíteni, nos, ennek a gondolata már a második világháború után felmerült, legelőször a Nürnbergi pereket követően. Igaz, ez a terv csak a XX. század vége felé ölthetett formát. 1996-ban megkezdődtek az előkészületi munkálatok, melyet követően 1998-ban összeült a világ országainak többsége Ró­ mában, s szinte hihetetlen nagy támoga­ tottsággal megszületett a Bíróság alapok­ mánya, a Római Statútum. Ez a statútum példamutatóan összehangolt munka és széleskörű koordináció eredménye volt, annak ellenére, hogy bizonyos fontos és máig aktuális kérdésekben nem sikerült tizennyolcadik oldal közös nevezőre jutni (lásd agresszió defi­ níciója). A Statútum azt is rögzítette, hogy csak a 60. ratifikáció után fog hatály­ ba lépni. Erre a szakértők úgy 30 év múl­ va láttak esélyt, s talán ez a megvalósulás folyamatának eddigi legnagyobb - de kel­ lemes - meglepetése, hogy a hatályosuláshoz szükséges utolsó ratifikációt 2002. júliusában helyezték el a letéteményesnél. így csupán négy évvel (!) a megalkotása után a Statútum hatályba lépett. Azóta lá­ zas munka folyik, hogy a Bíróság tényle­ gesen létrejöjjön és elkezdjen működni. Ebben fő szerepet játszik a Statútumban részes tagállamok képviselőiből álló Gyű­ lés, amely nemcsak a Bíróság szerveinek megalkotásában, a bírák és az ügyész megválasztásában játszik nagy szerepet, hanem majd a Bíróság ellenőrzésében is részt fog vállalni. A Gyűlés első ülésén (2003. február 3-7) döntött olyan kiemel- kedően fontos kérdésekben, mint a bírák (szám szerint 18) megválasztása (akiket idén márciusban már fel is avattak), az ügyészi posztra jelölés; s a Bíróság épüle­ te is áll már, hát hol máshol, mint Hágá­ ban (hogy még nehezebbé tegye az újság­ írók helyzetét az eligazodásban). A Gyűlés első ülése óta két további ülést is tartott - egyet áprilisban, a mási­ kat most szeptemberben - az ENSZ fő­ épületében, New Yorkban, melyen az ELSA (European Students Law Assosiation) delegáció tagjaként volt sze­ rencsém részt venni. Az ELSA tanácsko­ zói joggal rendelkezik az ENSZ-ben, így mi ennek keretében vehettünk részt a konferencián. A Gyűlés ülésein hosszú előkészítő folyamatot lezáró végleges döntések - formalitások - voltak napiren­ den. így megalkották a Költségvetési Ta­ nácsot, melynek utolsó két - kelet-euró­ pai - hiányzó tagját, jelöltek hiányában csak most szeptemberben tudták megvá­ lasztani (egy szlovákot és egy litvánt). De ami fontosabb, hogy megválasztották a Bíróság első ügyészét (prosecutor), az ar­ gentin Luis Moreno-Ocampo személyé­ ben. Az ügyész személye azért kiemelke­ dően fontos, mert ő fog - a legtöbb eset­ ben - dönteni, hogy mely ügyben emel vádat, így mely ügyet tárgyalja majd a Bí­ róság. Az fy ügyészről azt érdemes tudni, hogy a 80-as évek elejétől mint ügyész, később mint legfőbb ügyész tevékenyen részt vett Argentínában a diktatúra felszá­ molásában, a bűnösök elítélésében és a demokrácia kiépítésében. Jogi tanulmá­ nyait Buenos Airesben végezte, majd a későbbiekben az ügyészi poszt mellett a Harvardon és a Stanfordon is vendégpro­ fesszor volt. A Ügyészi Hivatalt (Office of the Prosecutor - OTP) a szeptemberig tartó időszakban alakították ki, s már fo­ lyamatban van a belső szabályzat megal­ kotása. Ezek mellett fontos még megem­ líteni, hogy a Hivatal idén júniusban be­ jelentette, hogy igen közelről fogja figye­ lemmel kísérni az Ituriban (Kongó De­ mokratikus Köztársaság) zajló eseményekét. Úgy tűnik, ez lesz a Bíróság első ügye. �í:^ ■ A Bíróság alapvetően három pillérre pen azon igyekszik, hogy minél több or­ épül, ezek a bírákból álló Elnökség, az szággal olyan kétoldalú egyezményt (ez az Ügyész és a Titkárság, de egy igazságos ú.n. BIA - Billateral Impunity Agreement per lefolytatásának elengedhetetlen köve­ vagy 98-as cikk megállapodás) kössön, telménye a védelem. így mostanra égető­ mellyel biztosíthatja az amerikai állampol­ en szükségessé vált a Nemzetközi Bünte­ gárok (katonák) büntetlenségét (mert hát tő Kamara (ICB - International Criminal lehet csűrni-csavarni a tényeket, de lénye­ Bar) megalkotása, mely megalakítását az gében erről van szó). Mai állás szerint ed­ első ügy közelsége is nagymértékben in­ dig összesen 54 állammal kötött ilyen dokolja. A Kamara megalakításában már megállapodást az USA, köztük például igen sok lépést tettek előre a tagállamok Romániával (tipp: NATO tagság váromá­ nyosa) és Izraellel. És ez még csak a kezdet, által alkotott munkacsoportok, de eddig sajnos még végleges eredményre nem ju­ mert a Koalíció képviselőinek értesülése tottak. Ezen kívül a szeptemberi ülés má­ szerint sok helyen akadályozzák a Statú­ sik legérdekesebb napirendi pontja az tum ratifikációjának folyamatát, s nem ri­ „Agresszió bűncselekménnyel és az ag­ adnak vissza az erősebb nyomásgyakorlás resszió definíciójával” foglalkozó speciális eszközeitől sem. Erre az amerikai politiká­ munkacsoport ülése volt. Ennek mostani ra válaszként a Koalíció konkrét, közös munkáját figyelemmel kísérve elmond­ stratégiákat dolgozott ki. Ez bizonyos fokig hatom, hogy lázasan folyik a munka - fő­ paradox helyzetet szült, hiszen ott ültünk leg az európaiaktól vezérelve -, de ered­ az ENSZ székházában, New Abrkban, az Amerikai Egyesült Államokban, és olyan mény - egy a többség által elfogadott de­ finíció - elérésére nem hiszem, hogy a stratégiák kidolgozásán munkálkodtak a közeljövőben lenne esély. résztvevők, amellyel az amerikai kormány A konferencia mellett mindig ülésezik a - Bíróságot aláásó - politikáját akaiják el­ Koalíció A Nemzetközi Büntető Bírósá­ lensúlyozni. Ráadásul még az ülésen részt gért (CICC), mely társadalmi szervezetevevő amerikai képviselők és jogászhallgakét tömörít és a munkája a Gyűléshez képest sokkal gyaknrktiasahh korlatiasabb. Ttt Itt aa vilácr világ récrióirégióinak (itt majdnem földrészek­ ben kell gondolkozni) képviselői beszámoltak a Bírósággal kapcsolatos aláírások, ratifiká­ ciók és egyéb eredményekről, 11 SÄ majd az ülés konkrét tervet dolgozott ki arra, hogy a jövő­ ben mely államokat kell meg­ keresni, felvilágosítani, tájé­ koztatni, segíteni, esetleg meg­ győzni a Bíróság előnyeiről és szükségességéről. Számomra azért is voltak annyira érdeke­ sek ezek az ülések, mert szá­ mos olyan információ birtoká­ ba jutottam, amiről nem lehet a média útján értesülni. A leg­ érdekesebb ilyen információ, Mg hogy bár - mint tudjuk - H Amerika aláírta a Római Statú- B tumot, de később bejelentette, B hogy nem áll szándékában azt E ratifikálni, sőt a legújabb érte- B i süléseknek megfelelően már E-í az aláírástól is visszalépett (ami f ' jelen tudásunk szerint nem- | zetközi jogilag nem vagy nehe- > lí 8«® zen definiálható). Ilyen irányú politikájának alátámasztásakép- Dr. Benjamin B. Ferencz, a „világmegváltó” MH tók is a Koalíció álláspontjával értettek egyet. Azt hiszem ezek után az már evi­ dens, hogy milyen - a mai amerikai politi­ kát ellenző - légkörben zajlottak az eszme­ cserék. Egy ilyen konferencia mindig jó lehe­ tőséget kínál arra, hogy egy joghallgató érdekes emberekkel ismerkedjen meg. Ott voltak például az Amnesty International barátságos fiatal képviselői, vagy az emberi jogok védelmében fellépő, nemzetközi szinten nagy elismertségnek örvendő szakemberek (Humán Rights Watch), de azt hiszem az elsőszámú, megtisztelő találkozás címét nem ők kap­ hatnák meg. Ugyanis volt szerencsém megismerni egy 83 éves, törékeny kis öregurat, aki korát meghazudtoló módon vett részt abban, hogy a Bíróság létrejöhe­ tett és fejlődése ennyire előrehaladott ál­ lapotban lehet ma. Ez az úriember az 1946-os Nürnbergi Törvényszék legfiata­ labb bírája volt, s az akkori bírói kar utol­ só, ma élő tagja. Dr. Benjamin B. Ferencznek hívják, s egyébként magyar származású (bővebb információ: www. benferencz.org). S bár már nagyon rég óta Amerikában él, de még mindig beszél magyarul és büszke rá. Minden Gyűlésen részt vesz és sosem felejt el időt szakítani a fiatalabb generációkra, hogy egy ebédmeghívás és rövid előadás tartása mellett motivációt adjon a jövőre néz­ ve. hz ülés lezárásának utolsó momentumaként a tagállam­ ok delegációi döntöttek a kö­ vetkező ülés idejéről, mely 2004. szeptember 2-6. között lesz megtartva, igaz akkor már az európai kontinensen, pon­ tosabban Hágában. Akit érde­ kelnek a Bíróság fejlődésének további állomásai, annak aján­ lom, hogy keresse fel az NBB (www.icc-cpi.org) vagy a Koalíció (www.iccnow.org) hon||H lapját. És aki még mindig nem |H került a nemzetközi büntetőjog (és az ICC) „bűvkörébe”, annak meleg szívvel tudom ajánlani egy ilyen konferenci­ án való részvételt, mert ez minden tekintetben egyedül­ álló élmény. ^■1 - K.Jtizenkilencedik oldal �PIUN Neptun Új rendszer pro és kontra - Első gondolatom, mi­ kor leültem megírni ezt a cikket, az volt. hogy bele se kellene kezdenem, aztán rá­ jöttem, talán erre (is) való ez a lap. Véle­ ménynyilvánításra, kritikára, figyelem­ felkelésre, közszolgálati-ságra. Kezdem az elején. Cikkem apropója a 2003 szep­ temberében a Pázmány Jogi Karán is be­ vezetésre került Neptun-rendszer. A fa­ natikusoknak és a fanatikusan ellenzők­ nek már most előrebocsátom, hogy’ a do­ loggal kapcsolatban álláspontom változó, de mindenképpen megérdemel egy pár sort lapunk hasábjain. A kezdet sosem könnyű, tudjuk ezt mindannyian, az új rendszer bevezetése mégis vegyes vissz­ hangokat váltott ki. Kutatási területeim sajnos korlátozottak voltak e téren: hall­ gatók, tanszékek (a háttérben dolgozó Neptunosokat talán a következő szám­ ban meg tudjuk szólaltatni). Szerény szintű számítógépes felhaszná­ lói tudásommal bár sikerült regisztrál­ nom magam az úgynevezett regisztrációs héten, kálváriám - hasonlóan sokakkal a tárgyfelvételeknél kezdődött. Szemé­ lyes tapasztalataimra támaszkodva csak azt tudom mondani, hogy elég nagy kö­ röket futottam be, hogy egy polgári jog tanszéken meghirdetett speciálkollégiu­ mot fel tudjak venni. Mivel a rendszer a tantárgyat választási lehetőségként még csak fel sem ajánlotta, így először a Tan­ székhez fordultam, ahol közölték, hogy sajnos nem minden tagozaton került fel­ tüntetésre az adott tárgy (hiába hirdette meg a tanszék mind nappali, mind leve­ lező tagozaton). Segítőkészségük első je­ leként megígérték, hogy még a jelentke­ zési határidőig (szept. 19.) megpróbálják elérni az illetékest, és kreálni egy olyan tantárgykódot, amivel talán elérhető lesz számomra is az adott tárgy. Telefonon többször rákérdeztem, sikertelenül. Kö­ vetkező utam az Informatikai Laborba vezetett, ahol a hozzáértő hölgy segítsé­ gével beléptünk az én kis hallgatói felü­ letemre. O is felfedezte a hibát, és Tanul­ mányi Osztályra irányított. A TO-n megkérdezték, hogy miért nem az infor­ matikához fordulok, és egyébként is, ne haragudjak, a munkatársak is még csak most ismerkednek a rendszer elsajátítá­ sával, ne kérjek én ilyeneket. Monda­ nom se kell, a tárgyat nem tudtam fel­ venni, a jelentkezési határidő lejárt. Ilyen, és hasonló esetet sokat hallottam még. Úgy vélem, hogy talán egy infor­ matikai rendszernek pont az lenne a lé­ nyege, hogy egyszerűsítse az eljárást, egy mozdulattal lehessen intézni a máskor órákat igénylő tanszéki és egyéb ügyinté­ zéseket, jelentkezéseket. Most, kezdetkor pontosan az ellenkezőjét érzékelem még, talán idő kell, hogy ez va­ lójában egy bejáratott, az ügyintézést a gyakorlatban is egyszerűsítő programmá váljon. Igazán fontos ez akkor, amikor olyan történeteket hallok, hogy egy ötöd­ éves hallgató „nem utolsóévesként.r’ van feltüntetve, amikor egy másodéves hall­ gató az adataiban még elsős, és a vizsga­ időszak közeledtével ezek az adatok ren­ geteg dolgot befolyásolhatnak. Talán ezek nem egetrengető hibák, de mégiscsak hi­ bák. Persze, az ember hajlamos csak a ne­ gatívumoké észrevenni, így pozitívum­ ként meg kell jegyeznem, hogy sok eset­ ben bővebb információt nyújt egy-két tárgyról, mint egyébként, illetve a ,Jóbanvagyokatitkárnővelmégeztistessékelintézni” típusú tanszéki sunyizások ez­ zel talán végleg megszűnnek... Az ötlet jó, a rendszer hasznos, a gyakorlatban al­ kalmazott sikerre talán még várnunk kell... lehet (bízunk benne), hogy nem is olyan sokat. Mindenesetre akkor válik még fontosabbá, mikor saját vizsgaidő­ pontunkról, tantárgyfelvételünkről, ta­ nulmányainkról van szó. Gulyás Judit A szerkesztőség várja a véleményeket, ta­ pasztalatokat pro és kontra! Munkatárs kerestetik Bizonyára mindannyian gondolkod­ tatok már olyan dolgokon, amit szí­ vesen megosztottatok volna széle­ sebb nyilvánossággal, voltak ötletei­ tek, melyeket megfelelő fórum hiá­ nyában magatokban kellett tartani. Nos, most eljött a lehetőség! Lapunk munkatársakat keres különböző fel­ adatok ellátására. Ha érzel magadban egy kis újságírói vénát, vagy ha nem érzel, de mindig mindenhol ott vagy, nyüzsögsz, és hordod a híreket, mi szívesen formába öntjük azokat! Nem titkolt célunk, hogy a lap min­ dig naprakész információkról tudó­ sítson, friss hírekkel szolgáljon ki minden Pázmányost. Célunk megva­ lósításához így első lépcsőben úgyne- H TS O L 1* ST JÓ ^4N T S I I I ■ f vezett >1 évfolyam-tudósítókat” keresünk, aki az adott évfolyamban történő, az évfolyam tárgyaihoz kapcsolódó tan­ székekkel tartanák a kapcsolatot, illetve tájékoztatnák a lapot az aktuális esemé­ nyekről, hiszen ennél hitelesebb forrást nemigen találhatnánk! Persze továbbra s várunk mindenkit, akinek olyan cikke van, melyet megjelenésre szán akár alkalomszerűen, akár állandó munkatársként. Amit kínálunk: fantasztikus csapat, fantasztikus munkakörülmé­ nyek, illetve az érzés, hogy gondolataidat viszontlátod az egyetem legolvasottabb lapjában. Szeretettel várunk mindenkit. Kx ítélet szerkesztősége � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 5. szám 2003. október 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Hoppá! Figyelem! Dr. Pálinkás György, személyesen Gólyatábor Balatonberényben Gondolatok az elsősökhöz Ég velünk! A 2003 nyarán végzettek névsora Egy konferencia képei Öregdiák-hír Az egyén lázadása Ez csak rock ‘n’ roll Alkotmányjogi verseny Vedd és olvasd! A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban Neptun Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. október 8. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (8931kb+5681kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_5_20031008 Relation A related resource T00056 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_5_20031008 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ff080e81353fbab988d19b486e039997.jpg 9d33d7c9c21eef37864f9a55e6c2662d https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/0d001081a44053ccc67b517b4c18eef3.pdf 98c6985e4948cf7bb30fe6a3c36aaa75 PDF Text Text EEJi£JͣͣtyLá^.2űű5£2£21 VI, évfolyam, 4, szám e-mail: itelet01@jiotmail.com honlap: wnfrv,jak.ppke,hu/itelet 2003, május 21, �BP í U-- J „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Köszönjük! IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban fiZ ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Észre se vettük, és megint elrepült egy év, mely tartalmasnak, és sikeresnek mondható a mi és az Egyetem életében is. Lapunk - a közszolgálatiság jegyében - mindig igyekezett beszá­ molni a legfontosabb eseményekről, hírekről... persze kommentároknak és Véleményeknek 1 ~ sem voltunk híján. Köszönjük mindenkinek, A Áaki az elmúlt időszakban támogatásával, tanácsa­ ival és együttműködésével segítette lapunkat! Reméljük, szeptemberben is örömmel veszitek majd kézbe a Kar leg­ népszerűbb újságját... Persze az év vége nem csak szerkesztőségünknek jelent számvetést. Nem tudjuk, nem is lehet összegezni azt a sok mindent, ami velünk történt, de elismeréssel tekinthetünk vissza az elmúlt tanévre. Sikeresen szerepeltünk OTDK-n, megalapítottuk a Pro Facultate dijat, megrendeztük az első Pázmány-Napot, megváltoztattuk a fel­ vételi-rendszerünket, megszüntettük a számtáv tagozatot, bevezet­ tük a kötelező testnevelés órát és a Neptun 2000 rendszert. Igennel szavaztunk az EU-ra, új rektort kaptunk, és május első napjaira a tikkasztó hőség is megérkezett. Olyan meleg, amit nehéz elviselni akkor, amikor a szobában a könyv felett gubbasztunk, és közelgő vizsgáink valamelyikére tanulunk. Az ember minden vizsgaidőszak előtt megpróbál „tiszta lappal” indulni, erőt vesz magán, fogadalma­ kat tesz, hátha az idei félév jobban sikerül... hiszen mindig van mit fejlődnünk. Ehhez kívánunk sok sikert és kitartást minden Hallga­ tónak, az Oktatóknak pedig még annál is több türelmet! Gulyás Judit (főszerkesztő) TA RTA LO M A Neptun rendszerről 3 A régi világ keresése 12 A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon 3 Azok a boldog szép napok 2. 13 Dénes Ösztöndíj 3 Az örök hold 13 Közgazdaságtan - minek ? 4 A korai kapitalizmus érintése 14 A Szentatya Spanyolországban 5 A bulvársajtó és a jog 14 Az igazi Universitás felé 6 Vedd és olvasd! 15 ,A polgárnak szolgálnia és építenie kell! n 8 A Professzor is csak ember 16 OTDK dolgozatok egy opponens szemével 10 Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? 18 Lecsúszottak 11 Szabadság 19 Egy ajtó könnyei 11 Az eltemetett álom 20 e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �A Neptun rendszerről A leckekönyvek felvételével egyidejűleg a 7ánulmányi Osztály kiosztja minden hall­ gatónak a saját Neptun hozzáféréséhez szükséges információkat. Bár a rendszert szeptembertől használhatják a hallgatók, a saját adatait mindenki megtekintheti már korábban is. A rendszer részletes használati útmutatóját a beiratkozáskor fogjuk közzé tenni honla­ punkon és a számítógéptermekben. A Neptun azonosítót egy személyre szóló levél tartalmazza, amely a rendszer haszná­ latáról is áttekintést ad. A levél szövege a kö­ vetkező: Tisztelt Hallgató! Karunk a 2003/2004-es tanévtől teljeskörűen bevezeti a Neptun 2000 egységes ta­ nulmányi informatikai rendszert. A továb­ biakban - a leckekönyve mellett - ezen a rendszeren lesznek nyilvántartva az Ön sze­ mélyes adatai, a felvett tantárgyai, az azok lehallgatását igazoló aláírás és a megszerzett érdemjegyei. A rendszer Internet Explorer böngésző se­ gítségével bárhonnan elérhető. Az eléréshez a http://neptun.jak.ppke.hu webeímet kell beírni a böngészőbe. A kívánt képernyőfelbontás kiválasztása után a bön­ gésző által megjelenített terminálablakban elindul a Neptun 2000 rendszer. A rendszer használatához mindenkinek kü­ lön azonosítót és jelszót hoztunk létre. Ezek segítségével tudja szeptembertől használni a rendszert. Kéijük, hogy azonosítóját gondosan őrizze meg. A jelszavát a saját érdekében bejelent­ kezéskor változtassa meg, hogy senki ne tudjon visszaélni vele! Célszerű a jelszót néhány havonta megváltoztatni biztonsága érdekében. A rendszer használatával kapcsolatosan az alábbi kötelezettségeiről tájékoztatom: Beiratkozás: 2003. szeptember 1-5. közötti, úgynevezett regisztrációs héten lesz. Az ed­ digi megszokott rend helyett a Neptun rend­ szeren kell beiratkoznia, /^mennyiben költ­ ségtérítést kell fizetnie, azt a beiratkozás előtt, legkésőbb augusztus 15-ig fizesse be. Beiratkozását a tanulmányi előadója csak ak­ kor hagyja Jóvá a rendszeren, vagyis csak ak­ kor iratkozik be ténylegesen, ha a tandíját be­ fizette és az azt igazoló szelvényt előadójának leadta. A leckekönyveket az egyéb hirdetmé­ nyekben megszabott határidőket teljesítve most is le kell adni a lánulmányi Osztályra. A beiratkozáskor köteles ellenőrizni és mó­ dosítani, illetőleg kiegészíteni a rendszeren tárolt személyes adatait. Az egyes azonosí­ tók (adóazonosító, TÁJ, személyi igazol­ vány szám stb.) elhagyása esetén a beiratko­ zását érvénytelennek tekintjük. A befizetett költségtérítésével kapcsolatos számlaigényét, a befizetők költségviselésé­ nek arányát a beiratkozás során köteles a rendszerben regisztrálni! Ellenkező esetben nem áll módunkban számlát kiállítani! Ugyanígy kell eljárni az adóigazolás kedvez­ ményezettje esetén is. Felhívom figyelmét, hogy költségtérítést augusztustól csak átutalással lehet teljesíte­ ni, pénztári úton való befizetés a továbbiak­ ban nem lehetséges. Tárgyfelvétel: A szeptemberben meghirde­ tett tárgyfelvételi időszakokban a rendszer segítségével kell felvennie a főtárgyait, majd a speciális kollégiumokat is. Ehhez egy tárgyfelvételi és egy végleges tárgyfelvételi időszakot fogunk a Neptun rendszerben meghirdetni. Vizsgajelentkezés: A 2003/2004-es tanévtől vizsgákra kizárólag a Neptun rendszeren keresztül lehet jelentkezni. Ez vonatkozik az írásbeli és a szóbeli kollokviumokra, va­ lamint az alapvizsgákra is. Kérem, hogy az esetleges fennakadásokat megelőzése érdekében gyakran tájékozódja­ nak honlapunkon és a faliújságokon elhe­ lyezett hirdetményekből, valamint rendsze­ resen ellenőrizzék a rendszert. A későbbi­ ekben igénybe fogjuk venni a rendszer üze­ net és e-mail küldési szolgáltatásait is. Remélem, hogy a Neptun rendszer haszná­ lata átláthatóbbá és rugalmasabbá teszi az ügyintézésüket és a továbbiakban mindanynyiunk megelégedésére fog szolgálni. Budapest, 2003. május 5. Dr. Radnay József dékán Figyelem! Önlcénteseket toborzunk, akik a szeptembert beiratkozás idején szívesen segítenék hallgatótársaikat a Neptun rendszer használatában. Jelentkezni Simon Dávidnál lehet az Informatikán, a 126-os szobában, vagy a dsimon@jak.ppke.hu e-mail címen. A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon Ahogy előző számainkban arról beszámol­ tunk, az első évfolyamon megtörtént a HÖK-választás, melynek eredményeit alább közöljük. Az ítélet szerkesztősége ez­ úton gratulál az új képviselőknek, remélve, hogy választási ígéreteiknek megfelelően méltóképpen képviselik majd évfolyamukat a Hallgatói Önkormányzatban. Hallgatói önkormányzat 1. évfolyam, nap­ pali tagozat választási végeredménye: Szavazásra jogosultak: Szavazott: Érvénytelen: 346 fő 173 fő 2 fő Végeredmény: 1. Nedeczky Anna: 70 szavazat 2. Károlyi Vilmos: 68 szavazat 3. Dobos Tibor László: 62 szavazat Budapest, 2003. április 29. Déne5 Ösztöndíj 2003. széj^mberétől -2004. januárjáig havi 25.000,-ft támogatás karunk azon egy hallgatója számára, aki az előző fii évet minimum 4,2-es átlagai zárta. További Altételek: támogatás lián^San a tanulás feltételeit nem tudná anyagiakban biztosítani, nem doMnyzó és antialkoholista. Pályázat benyújtásának határideje. 2003,06.30 cím: Közgazdasági Tanszék Dénes Sándor nevére Eredményhirdetés 2003.07.03-ig harmadik oldal �Közgazdaságtan minek? Beszélgetés Botos Katalin Professzor Asszonnyal Egy éve készült átfogó interjú Botos Katalinnal, a Hcller Farkas Közgaz­ daságtudományi Intézet vezetőjével. Akkor lényegében a tanárnő szemé­ lyével, pályájával kapcsolatosan be­ szélgettünk, míg a mostani interjú a közgazdaságtant, és magát az inté­ zetet hivatott bemutatni és népsze­ rűsíteni a hallgatók körében. — Hogyan, s mikor született meg a Köz­ gazdaságtudományi Intézet? — A PPKE Heller Farkas Közgazdaságtu­ dományi Intézete a Jog- és Államtudomá­ nyi Kar létrehozásával, annak intézete­ ként született meg. A PPKE Bölcsészet­ tudományi Karán fokozatosan bevezetett közgazdasági oktatást is az intézet szer­ vezte. A Közgazdasági Intézet 1999. ápri­ lis 28-án vette fel a Heller Farkas Közgaz­ daságtudományi intézet nevet. — Miért tanulnak nálunk a joghallgatók jelentős óraszámban közgazdaságtant? — A modern világban két dolog nagyon fontos: a jog- és a gazdaságismeret. A gaz­ daságismeret a jogászok, míg a jogismeret a közgazdászok számára. Éppen ezért a kar alapítóinak célja olyan értelmiségi ré­ teg kinevelése volt, amely a közéleti tevé­ kenységre alkalmas, méghozzá nem is akármilyen szinten. Diplománk jog- és államtudományi, s az állam egyik legna­ gyobb tudománya, hogy rendben tartsa pénzügyeit, méghozzá oly módon, hogy polgárai boldogulását ezáltal ne akadá­ lyozza, hanem éppen segítse. Nem min­ denki készül közszolgálatra, de mindenki választópolgár- és ugyan kit kérdezzen meg szűkebb környezete, hogy mi a véle­ ménye rendszeresen felmerülő, mérlegre kerülő közügyekről, mint a jogvégzett embert? Emellett rendkívül fontos, hogy gyakorlatban, az üzleti életben is haszno­ sítható ismereteket gyűjtsünk az egyetemi évek alatt. A modern világban való tájéko­ zódáshoz elengedhetetlen, akár a közakár a magánszférát nézzük, a gazdasági ismeretek bizonyos szintjének birtoklása. Jogtanácsadó, adótanácsadó, ügyvéd, bíró és ügyész nagyon sok gazdasági kérdéssel negyedik oldal találkozik. Személyes életünk döntései­ ben- befektetés, takarékoskodás, vállalko­ zás, de csak egyszerűen az okos beosztás gazdasági ismereteket kíván meg. Hát ezért tanulnak nálunk a jogászok je­ lentős óraszámban közgazdaságtant! Ezek az órák nem öncélúak, a jogi képzés szol­ gálatában állnak. Nem túlzsúfoltak mate­ matikai ismeretekkel, de természetesen a számokkal barátságban kell lenni. A ké­ sőbbi évfolyamokon tanulandó tárgyak, pénzügyi, kereskedelmi jogi ismeretek kitűnő megalapozását szolgálják - de nem mellékes a közjogi, alkotmányjogi, nem­ zetközi jogi ismeretek szempontjából sem a háttér biztos ismerete. — Említene pár gyakorlati példát? — Például mennyivel könnyebb az ön­ kormányzatok kötelezően ellátandó, jog­ szabályban rögzített feladatait megtanul­ ni, ha értjük ennek pénzügyi vonatkozá­ sait! Mennyivel egyszerűbb a bankjog megtanulása, ha ismeijük a pénzteremtés mechanizmusát, a banki kockázatokat, azok fedezésének módjait, a likviditás, szolvencia, prudencia szabályait! Meny­ nyivel jobban értjük a társasági jogot, ha ismeijük a vállalatgazdálkodás törvény­ szerűségeit, s tudjuk, milyen döntések várnak a menedzserre, mi a tulajdonosok elvárása, miért ésszerű gazdaságilag a munkás-beleszólás bizonyos mértékének megteremtése. Jobban tudunk mérlegelni a társadalombiztosítási jog tanulásakor is, hogy mit is jelentettek a közelmúltban bevezetett változások, ha látjuk a TB és az államháztartás kapcsolatát, nevezetesen, hogy a magánnyugdíj-pénztárakban át­ utalt összegek hiányoznak az ellátási oldal finanszírozásából, így azt a költségvetés­ nek kell átutalni. Abból a nem létező for­ rástöbbletéből... Azaz, a reform a deficitet növelte, márpedig tudjuk, hogy az EUcsatlakozás kapcsán a deficitet kordában kell tartanunk, lásd maastricht-i kri­ tériumok... Mennyivel világosabb a nemzetközi jog állami kárpótlással kap­ csolatos vitája is, ha a gazdaságtörténetből ismegük a jóvátételek terheinek hatását a gazdaságokra, az elviselhetetlen terhek következményeként kirobbanó feszültsé­ geket, háborúkat. Ha tudjuk, hogy Nyugat-Európa talpra állását segítette, hogy nem kellett a második világháború után jóvátételt fizetniük a németeknek. A ben­ nünket megszállók nem voltak olyan nagylelkűek. Nem is csoda, hogy a tönk­ rement, kifosztott, elnyomott ország lángra kapott az ‘56-os forradalomban. Mennyivel jobban tájékozódunk korunk aktuális problémáiban is, például az EUcsatlakozás kérdésében, ha annak gazda­ sági kérdéseit jól ismerjük- egyébként ez egyik legnépszerűbb speciális kollégiu­ munk- nem véletlenül, vagy itt vannak a pénzügyi válságok, a forintárfolyam ala­ kulása a közelmúltban... — Vajon kinek volt igaza a forint elleni spekulációt tárgyaló újságcikkek szerzői közülj annak, aki az MNB politikáját bí­ rálta, vagy aki azt helyeselte? — Ez nem hit kérdése, nem puszta politi­ kai állásfoglalás! Nem attól függ, hogy a család a Népszabadságot, vagy a Magyar Nemzetet olvassa-e. A forint védelme a jegybank alapvető feladata, a kormány tá­ mogatása csak e feladatának sérelme nélkül kötelessége. így szól a törvény. Ha nem így lenne, akkor minden politikai ígéretei mi­ att beszorított kormányzat elvárhatná, hogy a jegybank támogassa költekező politikáját... Persze lehet a monetáris poli- �tikát is még bölcsebben csinálni, de a fiská­ lis politika ellenében rendkívül nehéz. Az arab-amerikai konfliktus jobb megértésé­ hez is igen hasznos a nemzetközi kereske­ delem, a cserearány-alakulás alaposabb is­ merete, az ipari konglomerátumok érdek­ viszonyainak tanulmányozása. — A környezetvédelem gazdasági kérdé­ sei mennyire jelentkeznek személyes éle­ tünk problémái között? — A környezetvédelem gazdasági kérdé­ sei egyenesen személyes életünk problé­ máit jelentik! Vészesen nincs tudatában a mai ifjúság, hogy az erőforrások szűkös­ sége és a szennyezés gyorsulása világmé­ retekben nem a távoli jövőben, hanem még ennek a generációnak életében fog drámai következményekre vezetni! A Ró­ mai Klub szakértőinek legutóbbi becslése 50 évet ad erre. A közgazdaságtan nem csupán egy megtanulandó tantárgy, ha­ nem ezen függ a te életed, az én gyerme­ keim és az unokáim jövője! Egyébként április 23-án szervezett Intézetünk a Kos­ suth Klubba - az MTA és a MTK (Ma­ gyar Közgazdasági Társaság) képviselői­ nek részvételével egy nyilvános vitadél­ utánt e kérdésekről. — A közgazdaságtan mennyire tud meg­ felelni a globalizáció kihívásainak? — A közgazdaságtan a globalizáció kihí­ vásai közepette jelentős változásokon, fej­ lődésen megy keresztül. Nem olyan egy­ szerű könyvből megtanulni. Nagyon fon­ tos, hogy halljuk a tanárok interpretáció­ ját, hiszen sokszor nem a tények, hanem a belőlük levont következtetések a döntő­ ek. A közgazdaságtan nem a „kétszer-kettő tudománya”. Bár ki kell tudni számol­ ni egy indexet, vagy kell tudni, hogy mi­ ért fontos az átlag körüli szóródás, a leg­ fontosabb, hogy megértsük: miért kell minden erővel az infláció mérséklésére törekedni. S hogy lehetséges-e, amikor annyi veszteséget kell lenyelnünk, annyi pótlólagos beruházást kell eszközölnünk, hogy megfeleljünk az EU-s normáknak, a világpiaci élesedő versenynek. A közgaz­ daságtan nem értékmentes. Sokan szeret­ nék ugyan ezt belénk sulykolni, de csak azért, mert a maguk értékrendjét kívánják ránk erőltetni. — A Professzor Asszony mit tanácsolna a közgazdaságtant tanuló hallgatók szá­ mára? — A katolikus egyetemen jogos igény és elvárás, hogy szellemiségünkkel össz­ hangban lévő ismereteket adjunk. Jó lenne, ha már minden tantárgyra kifor­ rott tankönyveink lennének, de még mindig alakulnak, aktualizálódnak. Ez az oka a sokszor késedelmes jegyzet megje­ lenésnek, amiért ezúton is elnézést ké­ rünk, Természetesen orvosolhatná e hi­ ányt a tömöttebb padsor, a magas részvé­ teli arány, A tanrend és a kredit-rendszer véglegeződésével azonban a jövő generá­ cióknak már könnyebb lesz. Azt kérném a kedves olvasóktól, hogy kísérjék figye­ lemmel az alapvizsga letétele után is az intézet speciális kollégiumi kínálatát. Magasabb évfolyamokon is lehet sze­ mezni belőle. Példaként hadd idézzem a különleges pénzügyi intézmények kur­ zusunkat. Ez már éppen hogy csak mu­ tatóba fér bele a főelőadásba, de nagyon hasznos lehet a pénzügyi jogot tanulók­ nak, s mindazoknak, akik szakjogászi ké­ pesítés majdani megszerzésére már most gondolnak. Ugyanígy csak ajánlani tu­ dom az angolul tartott tárgyainkat, ame­ lyek a szakszókinccsel is megismertetnek - külön pénzkiadás nélkül... Ma már a vállalkozások tőkéjének fele van külföldi kézben, s az angol nyelvű könyvviteli és adófogalmak ismerete nélkülözhetetlen. Agrárjog. És agrárgazdaság: ez sem ép­ pen utolsó kérdés Magyarországon — bár nem kötelező tárgy. Egyszóval: aki akar, sok érdekeset kaphat az Intézettől, amelyet az Egyetemi Tanács társadalomgazda­ sági kutatócentrumként ismert el. A Heller Farkas Intézet áttanít a böl­ csészékhez, informatikusokhoz, s egy olyan komoly kutatómunkát me­ nedzsel, amelybe be lehet kapcsolód­ ni. A jövő interdiszciplináris megkö­ zelítést igényel. Legyetek tehát kitű­ nő jogászok, erős gazdasági ismere­ tekkel! Szabó Viktor A Szentatya Spanyolországban — „Európa, találj önmagadra, légy önmagad, éleszdfel gyökereidet!” 11. János Pál pápa ezekkel a szavakkal fejezte ki aggodalmát az Európai Unió jövőjével kapcsolatban, amikor né­ hány napos látogatásra érkezett a spa­ nyol fővárosba. Nézeteltérések van­ nak ugyanis a tagállamok között arról, hogy szerepeljen-e Isten neve az Unió alkotmányában, illetve, hogy történ­ jék-e erre egyáltalán utalás a szöveg­ ben. A Szentatyát 1. János Károly spa­ nyol király és neje, Zsófia királyné fo­ gadta Madridban. Találkozott továbbá Jósé Maria Aznar kormányfővel, valamint pápai audencián fogadta a királyi családot. ILJános Pál ezúttal is felemelte szavát a bé- politikáját, s az iraki háborút, annak elle­ nére, hogy az ország közvéleménye nem értett ezzel egyet. I 1 ■ kéért, lüdvalevő, hogy Spanyolország azon államok közé tartozott-tartozik, akiktámogatták az Egyesült államok Közel-keleti ■ A Szentatya egyébiránt kilenc hó­ I napja első alkalommal utazott külföld­ I re. Eddig egyre romló egészségi állapoI ta miatt nem tudott eleget tenni lelkiI pásztori kötelességeinek. Mostani — ki■ lencvenkilencedik! - útján azonban úgy I tűnik, ismét erőre kapott, s tovább foly■ tatja küldetését. Őszintén reméljük, még nagyon sokáig... Milisits Barbara ötödik oldal �Az igazi Universitas felé karon először megrendezésre került Pázmány Napról A kötelező gólyabálon és diplomaosztón kívül meglehetősen hosszú idő után először került újra megrendezésre olyan esemény Kárunkon, amely a hallgatók és az oktatók nagy részét mozgósította - nem csoda hát, hogy sokszor panaszkodunk a nem túl mozgalmas egyetemi közéletre. Most, néhány tanársegéd és doktorandusz összefogása által május 7-én létrejött az első Pázmány Nap, ahol újra összegyűlhettek az Universitas tagjai, hallgatók, oktatók, és talán megtették az első lépést az igazi közös­ ségé formálódás hosszú útján. A'’ dit 8| If 11 % s>t' ’ '* ‘ <! A kerekasztal résztvevői lálán sokatokhoz eljutott az a nyílt levél, amelyben a szervezők „mozgósításra” szólí­ tottak fel mindenkit. Meggyőződésük és fő mozgatóerejük az volt, hogy nem elégséges az intenzitás, amely manapság Karunk egyetemi közéletében tapasztalható. Az okok elemzése persze hosszabb időt venne igénybe, de tény, hogy az oktatáson és némi bulizáson kívül nem sok többletet kapnak és adnak a hallgatók, ami az egyetemi évek elszürkülésén túl azért is bántó, mert a jogi pálya mindig egyben közéleti pálya is, és ha hiszünk a jogászi hivatás fokozott társadal­ mi felelősségében (ami a keresztény tanítá­ sokból egyértelműen következik), akkor azt is tudjuk, hogy az nem folytatható a köz­ életből kiszakítva. A plakátokon, az ítéletben, szórólapokon és az egyetemi előadásokon meghirdetett ren­ dezvény három részre tagolódott, délután háromtól hatig egy mini-konferencia került megrendezésre a Rákóczi-szabadságharc Erdő Péter prímás-érsek mellette Bittsánszky Géza professzor úr hatodik oldal háromszázadik évfordulója emlékére. Az eseményt a szervezők képviseletében Gerencsér Balázs, majd Fodor György meg­ bízott Rektor úr nyitotta meg, aki beszédé­ ben hangsúlyozta azt, hogy akkor működik jól az egész Kar, és annak közélete is, ha az oktatók és a hallgatók komoly dolgokról, de baráti hangon lesznek képesek közösen gondolkodni, kommunikálni. A konferencia Tamás Edit, a Magyar Nem­ zeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeu­ mának történész-főmuzeológusa előadásá­ val kezdődött, aki Sárospatak városának Rákóczis kötődéseiről beszélt. Az előadás ge­ rincét a XVI. századi történések adták, hi­ szen Sárospatak fénykora nem IL Rákóczi Ferenc nevéhez kötődik. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke következett, aki az általa vezetett civil szer­ vezet feladatairól beszélt. A Rákóczi Szövet­ ség kitűzött célja a határon túli magyar kö­ zösségek támogatása, erkölcsi-anyagi eszkö­ zökkel. Több száz helyi szervezettel rendel­ kezik, legnagyobbrészt Felvidéken. Az 1989 óta működő szervezet a legnagyobb a ha­ sonlók között, évente több százmillió fo­ rinttal, diákutaztatásokkal, kulturális prog­ ramok szervezésével segíti más országok magyarjait. Mezey Barna jogtörténész, az ELTE-AJK dékánja, akiről kevesen tudják, hogy a Rá­ kóczi-szabadságharc megszállott kutatója is, a szabadságharc országgyűléseiről beszélt. Izgalmas előadásában hangsúlyozta, hogy a kor még mindig nem kapta meg az őt meg­ illető helyet a jogtörténetben, pedig óriási jelentőségű, előremutató határozatok szü­ lettek, melyek azonban még a Corpus Jurisba sem kerültek be, és ma sem értékel­ jük őket megfelelően. Nemeskürty István irodalmár-történész, mindenki Tanár Ura elvarázsolta hallgató­ ságát. Megszokott visszafogott modorában kezdte előadását, az idő elteltével egyre jobban átélve, plasztikus meséjével szinte a hallgatóság szeme előtt lejátszódóvá tet­ te II. Rákóczi Ferenc életének főbb esemé­ nyeit. Kitért a kor irodalmának jelentő­ sebb alakjaira is, akik közül is kiemelkedik - Mikes Kelemenen túl - maga IL Rákóczi Ferenc. A büfé finomságainak elpusztítása után kö­ vetkezett a hat órára meghirdetett kerekasztal-bcszélgetés. Az asztalnál foglalt he- �Dr. Horváth Attila, Dr. Péteri Zoltán és Dr. Jobbágyi Gábor lyet Fodor György Rektor úr, Radnay Jó­ zsef Dékán úr, Jobbágyi Gábor dékán-he­ lyettes úr, Kilényi Géza, Bánrévy Gábor intézetvezető professzor urak, Péteri Zol­ tán tanszékvezető professzor úr, valamint Horváth Attila adjunktus úr. A hallgatóság soraiban helyet foglalt Erdő Péter prímás­ érsek is, a Pázmány volt rektora. A beszél­ getést a szervezők részéről Koltay András vezette fel, elképzeléseik, elvi célkitűzéseik meghatározásával, majd bejelentette, hogy létrejött a „Pro Facultatc” (A Karért) díj, melyet minden évben az a személy kap meg, aki kimagasló tevékenységet végzett a Kar érdekében. Ezek után felkérte Bánrévy Gábor professzor urat, hogy nevezze meg és köszöntse az első díjazottat. Megható, sokáig emlékezetes pillanat volt, amikor a professzor úr Zlinszky János Prodékán urat, Karunk alapító dékánját köszöntötte. Mint fogalmazott, ezen első alkalommal volt a legkönnyebb a döntés a díjazott kivá­ lasztásáról, melyre méltóbb személyt nem Dr. Fodor György rektor, Dr. Radnay József dékán és Dr. Kilényi Géza lehetett volna találni. Bánrévy professzor úr szívhez szóló szavakkal köszöntötte Zlinszky professzor urat, akihez egyébként 1947 óta mély barátság is fűzi. Az ünnepelt láthatóan elérzékenyülve, szokott szerény­ ségével köszönte meg az apró viszonzást óriási munkájáért. Következett a kerekasztal-beszélgetés, amelyben megvalósult az oly ritka alkalom, és az oktatók olyan dolgokról is szót ejtet­ tek a hallgatóság előtt, amelyekről a kated­ rán nincs mód beszélni, ezáltal csökkentve némileg az oktatók-hallgatók között két­ ségtelenül fennálló nagy távolságot. A be­ szélgetés meglehetősen vidámra sikeredett, a résztvevők mindegyikének volt egy-egy fergeteges története a Kar indulásáról. Szó esett az elvi célkitűzésekről, a Pázmány meghatározott szellemiségéről, a kezdeti nehézségeken való felemelkedésről, a jövő feladatairól. Később a meglévő hibák is előjöttek, előrevetítve a jövő feladatait. Este negyed kilencig tartott a bizakodó han­ gulatú beszélgetés, majd a program lezárá­ saként a Spartacusba tették át székhelyüket a résztvevők, ahol még késő éjszakáig foly­ tatódott, immár még kötetlenebb formában az összejövetel. Az első Pázmány Nap végkicsengése re­ ményteli volt. Kicsit újra együtt lehettünk, hallgatók, oktatók egyaránt. Egy esemény persze nem idézhet elő forradalmi változáso­ kat, de a résztvevők és a szervezők szívébe, akik úgy gondolják, szükséges dolgozni az egyetemi közélet és ezáltal a Kar előrejutása érdekében, némi reményt cseppentett. Re­ mélhetőleg még számos hasonló összejöve­ telben lesz részünk, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy aktív munkával is bekapcsolódnak a közéletbe - higgyük el, ez mindenkinek csak javára válhat. Ha pedig mindez megvalósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. Gulyás Judit t sS Dr. Mezey Barna előadása Dr. lamás Edit előadása hetedik oldal �„A polgárnak szolgálnia és építenie kell! Beszélgetés a 75 éves ZlinszkyJánossal, a PPKE-JÁK alapító dékánjával A keresztény értékek, a polgári és nerazeI ti gondolkodás egyik leghatékonyabb őre. JA rendszerváltozás utáni évek meghatá­ rozó szereplője, mint az első alkotmány­ bírói testület tagja. Neve szorosan és őrökre elválaszthatatlanul összekapcso­ lódik a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem jogi karával, melynek alapításában annak első dékánjaként döntő érdemeket szerzett. Volt és jelenlegi hallgatók ezrei említik hálával és tisztelettel nevét. Egész életében, akár saját boldogulása el­ lenében is, megalkuvás nélkül képviselte az általa fontosnak tartott elveket. Nem­ régiben mólt 75 éves „A Professzor Úr”, akiimindvégig alázattal szolgált és járult, hozzá az"blyífóntos szellemi építkezés-^ hez. A Pro Facultate oklevél első díja­ zottjával beszélgettünk. — Tisztelt Professzor Úr, Ón tudományos, kar­ alapítói és alkotmánybírói munkája folytán a magyar köz- és jogászélet egyik kiemelkedő személyisége. Úgy tudom, e munkája által több évszázadra visszatekintő családi hagyományt folytat tovább. — Valóban így van, talán génjeimben is hordozom a jogászi munkához szükséges képességeket. Édesapám, két nagyapám (akik közül az egyik a Katolikus Néppárt egyik alapítója, a másik a Tisza István-féle Munkapárt lippai képviselője volt), három dédapám is jogász volt, e családi tradíció egészen a XVtl. századig vezethető vissza. — Ilyen háttérrel egyértelműnek tűnhetett a pályaválasztás... — Én a még át nem keresztelt Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemre iratkoztam be (melyet 1950-ben neveztek át ELTÉ-nek, s így nem azonos a mai Pázmány Péter Kato­ likus Egyetemmel — a szerk.). Bár számos professzort már eltávolítottak a katedráról, így is óriási tudású tanáraim voltak. Marton Gézánál, a római jog professzoránál lettem az első év végén demonstrátor. — Az egyetemen nem volt egyszerű akkoriban az élet... — Soha nem tagadtam vallásos meggyőző­ désemet vagy származásomat, és ezt nem nyolcadik oldal — Tudományos pályafutása is eléggé nehézke­ sen indult... 9 vw p !\ I r f, I I . -i 1 vették jó néven, 1951-ben államvizsgám előtt végül ki is zártak az egyetemről, majd egy hónap múlva családommal együtt kite­ lepítettek Budapestről, egy Bihar megyei kis faluba. Egy szegény paraszti ház kamrá­ jában laktunk öten, a családunk persze el­ vesztette egzisztenciáját. 1951 nyarát így egy gyapotpermetező brigád tagjaként töl­ töttem. Ősszel behívtak katonának, ahol ácsnak tanultam, egy munkásszázad kato­ nájaként. E képesítésemmel felvértezve a katonaság után hat éven keresztül dolgoz­ tam az építőiparban. 1953-ban feloldották a kitelepítést, 195ó-ban pedig megszűnt a munkahelyem, így újra Budapest környé­ kére költöztünk. — A sors keze lehetett az egyetemről történő kikerülésében... — Ez igaz lehet, hiszen a jogtörténeti tan­ székek munkatársai mindenütt aktívan részt vettek az 1956-os forradalomban, és emiatt az egész gárdát szó szerint, vagy szakmailag kiirtották. 1957 februárjában, professzoraim többszöri kérése után végül közölték, hogy mehetek államvizsgázni, e kötelezettsége­ met a megadott egy év helyett alig három hét alatt teljesítettem. — Tanársegédnek nem vettek fel az egye­ temre, de elhatározásomat erősítette, hogy halálos ágyán Marton Géza engem bízott meg műveinek rendezésével. Az Akadémia elutasított, úgy tűnt, nincsen rám szükség, így hát a Sport Hivatal egy vállalatánál he­ lyezkedtem el, hogy családomat, időközben megszületett három gyermekemet eltart­ sam, fordításokat vállaltam, vagy éppen va­ sárnaponként vagont raktam. Később a Ti­ szai Vegyi Kombinátnál dolgoztam. Elkezd­ tem külföldre járni, azokhoz a német pro­ fesszorokhoz, akiknek figyelmébe még Marton Géza ajánlott. Eveken keresztül szabadságomat Frankfurtban töltöttem ku­ tatással. — Talán az utolsó pillanatban jött a hívó szó... — Valóban, 1982-ben kaptam meghívást a Miskolci Egyetemre római jogot tanítani. Ez sem ment egyszerűen, hol megadták, hol visszavonták a meghívást. Feladtam ügyvédi praxisomat, és, igaz, csak adjunktusként, de Miskolcra kerülhettem. — Rövid idő múlva már intézetvezető lett. — Igen, és büszkén állíthatom, a jogtörté­ neti intézetet sikerült Jelentős mértékben fejleszteni. Megteremtettük a római jog megfelelő súlyát a tantervben, a magunk mellé vett hallgatókból kineveltük az után­ pótlást, sokakat küldtünk ki ösztöndíjjal külföldre, miután ehhez támogatást szerez­ tünk. — Hogyan érték az 1989-es politikai változá­ sok? — Az eseményekben aktívan nem vettem részt. Éppen Firenzében dolgoztam nagy­ doktori disszertációmon, amikor felhívott Sólyom László, hogy vállalnám-e az egyik ellenzéki alkotmánybírónak történő jelö­ lést. Megkérdeztem, hogy olyan alkotmány lesz-e, amit én képviselni tudok majd? Megnyugtatott, hogy igen. Miután követke­ ző kérdésemre azt válaszolta, hogy továbbra is folytathatom a tanítást, egy álmatlan éj­ szaka után elfogadtam az ajánlatot. Sólyom �Lászlóval régebbi ismeretség fűzött össze, szimpátiáját azzal nyertem el, hogy amikor . az egyetemre kerültem, nem saját dolgaimat kezdtem el kiadni, hanem Marton Gézáét. 1989-ben még nem tolongtak az ellenzéki helyekért, hiszen senki sem tudta, hová fej­ lődik majd az egész dolog. 1990 januárjától kilenc éven át dolgoztam, mint alkotmány­ bíró. —A miskolci jogi karon a vezetése alatt műkö­ dő intézetet fejlesztette jelentős mértékben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kará­ nak azonban már alapítása is nevéhez fűző­ dik. Hogyan kezdődött a jogi kar szervezése? — A terv konkrét formában az 1994-es esz­ tergomi zsinaton merült fel, ahol vezeté­ semmel alakult egy öttagú szervezőbizott­ ság, tagjai Erdő Péter jelenlegi prímás érsek, korábbi rektor. Jobbágyi Gábor, Varga Csa­ ba professzor urak, valamint Tersztyánszkiné Vasadi Éva alkotmánybíró aszszony voltak. Decemberben összehívtuk az általunk megkeresett oktatókat, akiket sze­ rettünk volna megnyerni az új kar részére. Ok szinte kivétel nélkül vállalták a feladatot, így 1995 májusában a Püspöki Kar megala­ kította a jogi kart. Az akkori kormányzat tá­ masztott ugyan bizonyos nehézségeket ve­ lünk szemben, de 1995 szeptemberében, jó egy évvel a gondolat felmerülése után el­ kezdődhetett az oktatás. — Miben tér el a Pázmány az állami egyete­ mektől? — Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben po­ litikai szempontok alapján volt összeválo­ gatva, ami egy politikai tárgynál természe­ tesnek is mondható. Nekünk viszont sza­ bad kezünk volt a tanári kar kiválasztásában, és ebben döntő szempont volt - természe­ tesen a szakmai kvalitáson túl - az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos érté­ kek, valamint a keresztény gondolkodás tár­ sadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz öszszegyűjteni az oktatókat. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem kitűzött szellemisége tükröződik az általunk kiadott tankönyvekben, az előadásokon. A hallgatók kiválasztásában is érvényesül­ nek ezek az értékek. Erre az egyetemre óriási szüksége van az országnak. Meggyőződésem, hogy a ke­ resztényjövő szempontjából nagyon fon­ tos munkát végzünk, még akkor is, ha gyümölcse esetleg csak később érik be. — Kezdetben nem mindenki nézte jó szemmel az egyetem létrejöttét... — A kezdeti jóindulatú támogatást rövid idő múlva felváltotta a gyanakvás, és egy­ fajta idegenkedés is. Tapasztaltunk arra utaló jeleket, hogy bizonyos politikai erők nem veszik jó néven, hogy ez az egyetem néhány év alatt felfutott. Az akkori kor­ mányzat (a Horn-kormány - a szerk.), megpróbált lépéseket tenni ellenünk, de végeredményben sikerült úrrá lettünk a nehézségeken. — Milyen többlettel kellene rendelkeznie egy olyan jogásznak, aki a Pázmányon végzett? — A keresztény értékek, az etikai alapon történő, felelős gondolkodás egy keresz­ tény egyetemnél fokozott súllyal esnek lat­ ba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen érté­ kek úgymond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellem­ ben oktasson. A tapasztalat az, hogy a tár­ sadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy kicsit, és szí­ vesen alkalmazzák őket. Nagy örömömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. Tanítványainkon keresztül akarjuk felépíte­ ni azt az erkölcsiséget és szellemi tőkét, ami a közélet irányításához szükséges. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. — Mi lehet a keresztény értékrend szerepe a mai társadalomban? — A keresztény értékrend jelenléte a köz­ életben, melyre egész államiságunk, kultú­ ránk és létünk épült, ma is nagyon fontos lenne. A keresztény embernek a rendelkezésre ál­ ló eszközökkel a körülötte lévő világot kell építenie. A keresztény mérnöknek jó mér­ nöknek, a keresztény orvosnak jó orvosnak kell lennie, a keresztény közéleti ember­ nek pedig elsősorban a közösségért kell tennie. Úgy vélem, fel kellene végre ismernünk, hogy a modern piacgazdaságban is az erköl­ csi értéknek kellene elsődlegesnek lennie. Nem szolgálhatunk egyszerre Mammonnak és az értékeknek. Mind a szegény, mind a gazdag országokban fogyasztói, mindent pénzben mérő társadalom alakult ki. Az ér­ tékek viszont akkor is értékek, ha nem lehet azokat pénzben mérni. Csak akkor lehe­ tünk eredményesek a közéletben, ha általá­ nos lesz az a tudat, hogy helyesen csak együtt és az előbb említett értékrend alapján tudunk cselekedni. Egyre rövidebb az időnk arra, hogy ezt megvalósíthassuk. — A magyarságnak van-e sajátos szerepe a mai Európában? Nemzetben keü-e elsősorban gondolkodnunk, vagy önmagunkat elsősorban egy közösség részeként kell-e meghatároz­ nunk? Kiw-e ránk szükség? — Akik a világot féltik, azok szerint egy ro­ varfaj kipusztulása is veszteség a világnak. Ugyanez igaz az emberi kultúrára is. A tár­ sadalom nem egy nagy massza, hanem csa­ ládokból összetevődő közösség. A csalá­ dokból kisebb helyi közösségek, azokból nemzetek épülnek. Európa a nyelvi és kul­ turális sokszínűséget tudatosan vállalja fel. E kultúrák harmonikusan kell, hogy együtt éljenek azzal, hogy a kisebbségnek - tehát nekünk is - ez esetben is fokozott védelem jár. Nem azért megyünk oda, hogy felol­ dódjunk, hanem, hogy a magunk egyedisé­ gével gazdagítsuk azt. A kedvezőbb gazda­ sági lehetőségek, a határok lebontása talán arra is ad lehetőséget, hogy a környező or­ szágokkal és a bennük élő magyarokkal szorosabb, jobb viszonyt alakítsunk ki. A magunk kulturális örökségét és nemzet­ azonosságát helyettünk azonban senki nem fogja megőrizni. — Szükséges-e visszatalálnunk elvesztett fo­ lyamatosságunkhoz, mind politikai, erkölcsi, mind kulturális értelemben? — Az én véleményem szerint, aki ezt a fo­ lyamatosságot elég erősen hordozom, a visszaállás a ’45-ös szintre nem megy. Más ma a világ. Azonban kultúránk ismerete, nyelvünk művelése, a magunk önazonossá­ ga újra felvehető. — Hogyan lehet tenni azért, hogy az említett keresztény értékek hangsúlyosabban jelenjenek meg a társadalomban? — Az a legfőbb kérdés, hogy mi, a keresz­ tény értékeket vallók hol találhatjuk meg helyünket a politikában. A keresztény ér­ tékek választása nem esetleges, hanem természetes folyamat kellene, hogy le­ gyen. Még az sem számít, hogy azokat a többség, vagy a kisebbség képviseli-e. A társadalmat, mint a levest a só, egy kisebb keresztény közösség is értékesebbé tudná tenni. Az a baj a mi kereszténységünkkel. amit Szent István is mondott a maga or­ szágára, hogy: „gyenge palánta még, ame­ lyet támogatni kell, mert könnyen elta­ posható”. Nem eléggé tudatos bennünk a keresztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kelle­ ne érvényesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak jelen­ kilencedik oldal �tős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolga, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytala­ nok, és az ingadozókat a maguk pártjukra ál­ lítsák. A közéletben tehát reszt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő to­ longani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis kör­ ben is gyakorolni lehet. Sokszor idézek egy XtX. századi kúriai határozatot, mely ki­ mondja: a jogot tanult emberrel szemben magasabb erkölcsi elvárásokat lehet támasz­ tani. Aki följebb van, annak jobban kell szol­ gálnia. Nem több szabad, hanem több köte­ lező neki. Aki ezt nem tudja teljesíteni, an­ nak hátra kell állnia, ott is megtalálható a megélhetés. — Mi lehet a konkrét teendő? Hogyan tudunk változtatni a jelenlegi állapotokon? — Csak az segít, ha nagyon tudatos, távlati tervek szerint cselekedve minél több ember­ nek mutatjuk meg a helyes társadalmi érték­ rendet, a rövid távú gondolkodás zsákutcáit. Ez lassú, aprólékos munka, nem lehet behe­ lyettesíteni látványos akciókkal. Ha átvisszük a Parlamentbe a Szent Koronát, még kérdés marad, hogy vajon ettől a politika erkölcsisége megváltozik-e, vagy csak úgy érezzük, hogy most kipipáltunk egy feladatot, és vég­ re foglalkozhatunk mással. Nagyon fontos volt a milleniumi országjárás, a helyi hagyo­ mányok felrázása, az összefogás, de ez az egész nem ünnepnapi kérdés, hanem a hét­ köznapok itt-ott kellemetlen, hátrányos, ál­ dozatot kívánó munkája kell, hogy legyen. A polgár nem csak akkor polgár, amikor együtt menetel és kiabál, hanem akkor is, ha egye­ dül van otthon, ha nem látja senki. A maga erkölcsi rendjét be kell tartania. Amíg ez egyénenként nem valósul meg, addig nem lesz meg a tömegben sem. —Az ön hatalmas életműve mennyire segítette elő ezen célok megvalósulását? — A Biblia azt mondja, hogy aki ültetett egy fát és hagyott maga után egy fiút, az ered­ ményes életet élt. Ezt megtettem, és remélem, hogy ezen túl is, tanári és bírói munkámmal, az új, polgá­ ri Magyarország épülését szolgáltam. Az ember élete a végén igazolódik. Mindig próbáltam úgy élni az életem, hogy jót te­ gyek ott, ahol hagyják, és megpróbáltam rosszat tudva nem tenni. Próbáltam soha nem megalkudni az alapvető elvekben. Ha ezt végig tartani tudom, eredményes lesz az életem. Koltay András tizedik oldal OTDK dolgozatok egy opponens szemével ; Mint bizonyára tudjátok, áprilisban került megrendezésre a 26. OTDK Debrecenben. Az élménybeszámolót többen megírták, így inkább arról szeretnék beszámolni, hogy milyen tapasztalatokat szereztem a dolgozatokkal kapcsolatban opponensként. Itt el­ sősorban nyilván formai kritériumokat tudok említeni. Két dolgozatot is volt szerencsém opponálni és bizony egyik sem állt a nyelvhelyesség magas fo­ kán. Ha valaki szakdolgozatot, vagy bármilyen tudományos dolgozatot szeretne írni, akkor mindenképpen tudom ajánlanám Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot c. könyvét (Budapest, Kairosz Kiadó, 1996. Hungárián translatíon). Ha az abban foglalt szabályokat be­ tartjuk, akkor nagy meglepetés nem érhet min­ ket, hiába vizsgálja bárki a dolgozatot kritikus szemmel. Ráadásul így a kritikusoknak is vissza tudunk vágni,.. Most következzenek a dolgozat leglényegesebb elemeivel kapcsolatban szerzett tapasztalatok és jótanácsok! A cím. A cím nem baj, ha nagyon hosszú (azért bizonyos korlátok között), a lényeg, hogy fedje a dolgozat teljes tartalmát és csak azt. Ha többet vagy kevesebbet írunk a dolgo­ zatban a címnél, az is kritika alapja lehet. Ke­ rüljük az általános megfogalmazásokat! Nem jó például a következő cím: Felelősség a pol­ gárijogban (kivéve, ha könyvet szándékozunk írni a témából...). Jó viszont a következő: Fe­ lelősség ^a hatályos Polgári Törvénykönyv alapján. Az előbbi cím alapján meg kellene vizsgálni a teljes felelősségi rendszert, kiala­ kulásával és az olyan elméletekkel együtt, amelyek nem lettek kodifikálva és még min­ den mást, ami a felelősséggel kapcsolatos A bevezető. A bevezető legyen arányos. Se három sor ne legyen, se pedig a dolgozat fele. Láttam öt soros bevezetőt is Debrecenben. Ha a címben sikerült megfelelően behatárolni a té­ mát, akkor itt elég megindokolni a témaválasz­ tást, valamint a vizsgálódási szempontot meg­ jelölni. A jó cím megjelölésével azt is elérjük, hogy itt nem kell azormal magyarázkodással kezdenünk a dolgozatot, hogy ezt, illetve azt miért nem vizsgáltuk, pedig tudjuk, hogy kel­ lett volna a cím alapján... A bevezetőben he­ lyezhetjük el a dolgozatot a jog és egyéb tudo­ mányok világában. Rávilágíthatunk, hogy mi­ ért is fontos az, amit éppen vizsgálni készü­ lünk, és hogy mekkora jelentősége van annak, amit mi meg szereménk világítani. Az idézés, liidom, egyértelműnek hangzik, de az idézeteket nagyon pontosan meg kell je­ lölni és annak szintén világosnak kell lennie, hogy pontosan mely mondatok tartoznak az idézethez. Gyakori hiba, hogy csak odabigygyesztenek egy lábjegyet a mondat végére, de a bírálónak, ill. az olvasónak fogalma sincsen, hogy pontosan mi is az idézett rész. Sajnos én olyannal is találkoztam, hogy a tisztelt szerző a törvény indoklását sok Helyen fél és három­ negyed viuaiuii oldalon ívvivoxytui keresztül egy az egyben id.éz* te anélkül, hogy megjelölte volna a forrás^HS valakinek a könyvéből idézünk, aki szintén mástól idéz, akkor azt meg kell jelölni; példá­ ul a következő módon: x y nyomán, ,a 'b"”... Ha nem tesszük meg, máris a kettős idézés hi­ bájába esünk. A hivatkozói. Erre körülbelül ugyan azok a szabályok vonatkoznak, mint az idézésre. Nem elég odaírni, hogy xy könyve, hanem a kiadás évétől elkezdve a kiadón keresztül az oldalszámig bizony mindent meg kell jelölni. Ne idézzünk például európai bírósági határo­ zatokat más szerzők alapján, hanem olvassuk el a bírósági határozatot és próbáljuk me^.tni a releváns tényeket kibogarászni. — A nyelvhelyesség. Nem árt, ha leadás előtt még elolvassuk a dolgozatot, és mással is elol­ vastatjuk. Bizony nem egy dolgozatot láttam, amelyen oldalanként legalább kettő elgépelés volt. Olyat is olvastam, hogy „a vállalat renyheségből” nem csinál ezt meg azt..., vagy olyan kifejezések is előfordultak, mint „ a pia­ ci folyamatok krémje”. Próbáljunk meg tudo­ mányosan, de magyarul fogalmazni. Ha vala­ milyen kifejezésnek van tudományos magyar megfelelője, akkor inkább azt használjuk, mint egy idegen szót. A befejezés. Próbáljuk meg nem megismé­ telni a dolgozatot, illetve annak lényeges állí­ tásait. Ez az a hely, ahol levonhatjuk a megfe­ lelő végkövetkeztetést. Itt lehet eljutni a vizs-, gálódási szempontunk és kérdéseink megol­ dásához, kötetlenebbül lehet akár idézetekkel tarkítani a munkát. Legyen ez egy olyaO&z. ahol az olvasóban összeáll a kép, és Jia eddig volt is olyan rész, amit nem értett, akkor azt most megértse. J Felhasznált irodalom. A felhasznált iroda­ lom-jegyzékben csak olyan szakirodalmat je­ löljünk meg, amit valójában elolvastunk. Még véletlenül se próbálkozzunk azzal, hogy az összes címet, amit a témával kapcsokban glfe lünk, azt 'beleírjuk. A dolgozat rninőségS^» nem sokat ad hozzá a felhasznált irodalom jegyzék terjedelme. Amennyiben van rá igény, ennél jóval részlete­ sebben is elemezhetem az egyes részek ponto­ san követendő szabályait. Remélem, hogyjelen cikkemmel is segítséget tudtam nyújtani egy esetleges jövőbeni jó dolgozat megírásához. Szilágyi Pál (opponensi díjázott) �Lecsúszottak Ahogy egyetemistává lettünk, ránk szakadt az idő. Elmúltak azok a szép na­ pok, amikor még kérés nélkül töltötték „tölcsérrel” fejünkbe a^ tudást. Hát jigen, nem vagyunk már elemisták. Más lett a helyzet; magunknak kellett be­ osztani a drága szabadidő még drágább perceit. Nem mondta már senki, hogy 8tól 2-ig a padot kell nyomnunk. Ránk szakadt a szabadság!! Ti tudjátok, hogy mit kezdtetek vele’? Én csak a viszonylagosan szűk környeze­ temben történtekről nyilatkozhatom. Mondhatni, negatív példa a miénk, annak viszont a tanulságosabb fajtájából. Visszatértünk a csecsemőkori alvás­ mennyiséghez és két alvás közt elütöt­ tünk pár órát ezzel-azzal. Unatkozni per­ sze sosem unatkoztunk, hisz buta embe­ rek szokása az, de sok haszna nem mond­ hatnám, hogy volt napjainknak. Az egyetemen kezdetben (talán a gimná­ ziumi megszokásból adódóan) gyakran, ám később egyre ritkábban ütöttük fel fe­ jünket. Persze egyikünk sem volt a leg­ eredményesebben küzdő tanulók közt soha. Mostanság sokat töprengek azon, hogy vajon mi lehetett a legfelkészültebbek re­ ceptje a semmittevés ellen? Hiszen mi is hatalmas tervekkel álltunk neki az egyete­ mista mindennapoknak, mi sem voltunk kevésbé ambiciózus tagok. Vajon hol le­ hetett a hiba? Talán jobban elkényeztettek, vagy túl egy­ értelműnek vettük a szüléink anyagi, és egyéb, feltétel nélküli támogatásait? Talán a rossz társaság, a tudásszomj hiány, vagy egyszerűen csak a lustaság tette ezt ve­ lünk? Tény, hogy semmittevésünk nem volt kellemes, s egy idő után egyenesen a csapdánkká vált. Elégedetlenkedő naplopókká lettünk. Le­ csúsztunk, és hiába terveztük el minden szerencsével kiszenvedett vizsga után, hogy ezentúl másként lesz, nem lett. Szüléink persze mit sem sejtettek ebből. Elégedettek voltak, hisz büszkén újságol­ hatták ismerőseinknek, hogy a csemeté­ jük joghallgató, ami bizony köztudottan nagy szó tud lenni! Mennyit hallottunk annak idején arról, hogy milyen szép lesz az egyetemi élet! Ahhoz képest most, amikor az orrunk szinte beleütközött, mégis majdnem el­ mentünk mellette. És íme itt a végeredmény: átaludtunk majd két évet a legszebbekből. Pedig állí­ tólag egyszer fiatal az ember, alkatunk, ha öregek leszünk, ha leszünk öregek egyál­ talán!! Egyetem után a legtöbbünknek talán soha nem lesz már ennyi, bármire fordítható ideje, legfeljebb a nyugdíjazást követően! De a statisztikai adatok szerint az életmi­ nőség- romlás ezt egyre kevesebbünknek teszi majd lehetővé. Még nem késő, hogy lépjünk, tegyünk, és ezáltal hasznosnak érezzük magunkat! Ha elszámolunk egy-egy nap végén magunk­ kal, ne legyünk elégedettek, ha bárhogy számolva is csak pár percet töltöttünk el értelmesen. Ha az egyetemmel kapcsolat­ ban nem csak a diploma, hanem a mögöt­ te felvonultatott tudás is eszünkbe ötlene néha, talán nem lenne olyan kötelesség­ szerű szaga a dolognak. Tegyük oda a részünket a világhoz. Ha minden igaz, ő is odateszi majd elénk a nekünk járót. VA. Egy ajtó könnyei... Zuhog. Végre megérkeztem. Belépek a ki­ csiny fodrászüzlet nyikorgó ajtaján és kö­ rülnézek. Igen, már vártak rám. Azonnal elém a kendő, menjek mosatni stb., stb. Én voltam az első vendég, de tíz perccel ér­ kezésem után már jöttek a dámák. Örültem megjelenésüknek, mert így kikerültem a fi­ gyelem középpontjából és csendes szemlé­ lővé válhattam. Figyelhettem őket, miről és hogyan beszélnek. Őszintén szólva mindig is gyűlöltem az ilyen és ehhez hasonló üz­ letekben zajló kötelező, de felesleges és üres csevelyt. Idegesített, bár általában bekapcso­ lódtam, hiszen így illik. Imádtam, ha kinyílt az öreg ajtó. A feje­ met ilyenkor mindig az újonnan érkező hang irányába fordítottam és minden fi­ gyelmemet odaösszpontosítottam. Az ajtó pedig egyre csak dolgozott. Ki-be, ki-be. Nyikorgásával mintha köszöntötte vol­ na a belépőket és búcsúztatta volna a távozókat. Egyszer csak keservesen felsírt az ajtó. Tud­ ni lehetett, hogy vagy gyermek lép be rajta, vagy olyan valaki, aki itt még soha nem járt, hiszen hosszan és félénken nyomta le a ki­ lincset. Nem lehetett nem odafigyelni rá. Mintha az a valaki épp az ellenkezőjét érte volna el azzal, hogy ilyen határozatlanul lé­ pett be az üzletbe, ahol most mindenki el­ hallgatott. A belépő, sovány nő halk jónap ontja be­ töltötte a teret. Arca barna volt, mégis sápadtnak és beesettnek tetszett. Mosatlan volt fekete, vékony szálú haja, mely hátra­ kötve keretezte az ovális arcot. Jó napot! csattant fel szinte egyszerre a fodrászüzlet valamennyi dolgozója és vendége, bár én le­ maradtam a kórustól. — Csak vágatni szeretnék a hajamból, egy keveset, a végéből. El tudna fogadni? Van pénzem, kérem. Tényleg! - és bizonyítékul egy agyongyűrt bankjegyet szorongatott iz­ zadságtól nedves tenyerében. — Nincs időm. Sajnálom, de tele vagyok vendéggel. Keressen egy nagyobb üzletet, ahol többen dolgoznak! Ott valaki mindig ráér, de itt nem. - És a fodrásznő a nemet olyan nyomatékosan ejtette, hogy az asszony megérezhette: nincs itt semmi ke­ resnivalója. Megköszönte a .,. mit is? Az el­ utasítást? A fagyos tekinteteket? A részvét nélküli közönyt? Vagy talán a megalázó ki­ oktatást és a súlyos nemet? Nem maradt tovább. Kitántorgott az aj­ tón, ki a rideg utcára. A szürkeségbe és tompaságba, ahol legalább észre sem veszik és nem hasítanak belé ilyen élesen és fájdal­ masan, mint az előbb. Az ajtó - mikor a nő kilépett rajta - már nem csupán sírt, hanem egyenesen ordított. Dühös lehetett és csalódott. Ahogy én is. Úgy tűnt, hogy a végtelenül szomorú lény távozása után csak ketten éreztünk űrt. Az ajtó. Meg én. Cserit tizenegyedik oldal �A régi világ keresése ^,Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább^^ - rovat Nem tudom értitek-e, mire gondolok. Legutóbg Debrecenben jártamkor érez­ tem ilyet. Ahogy elhagyom Budapestet, kisimulnak arcvoü^aim. A nagyváro­ si élet kifacsatja az embert. Lecsökkenti a képességét arra, hogy meglássa a jót. Megundorodik a többi embertől, azok meg tőle i»ndorodnak,ldőröi-időre el kell menekülnie, máshová, nyugalmasabb helyekre, béliére lelhet. A magyar ember ideje java részét panasz­ kodással tölti. Bárhová is megyünk hát, sok rosszról hallunk. De a nyugalmat kereső pesti ember ilyenkor csak legyint. Neki lé­ nyegében bárhol jó, saját otthonán kívül bárhol megtalálja azt, amire vágyik. Legutóbb Debrecenben jártamkor érez­ tem ilyet. Nem csak a nyugalmat, a békét kerestem, szépen volnánk, ha beérném ennyivel. Nem tudom értitek-e, mire gondolok. A régi időket kerestem. A régi embereket. Mindazt, ami valaha reményt adott arra, hogy egy nép fel tud majd emelkedni. A régi szellemet, mely azért küzdött, hogy egy törékeny, nem is füg­ getlen országot valamicskével előrébb vi­ gyen. A szellemet, amelynek alapja a szi­ lárd hit, a meggyőződés, amelyet a szegényesség, de a reménykedés és a naprólnapra megharcolt jelen közti ellentmon­ dás feloldása jellemzett. Mondhatnánk, tessék múzeumba menni. Nagyon nagy baj van akkor, ha e régi vi­ lágot teljességgel a múzeumokba szám­ űzik. Igaz, a múzeumokba el kell járni, nem egyszerűen, ismereteink növelése, hanem erőgyűjtés céljából. A múltnak ha­ talmas ereje van, erősebb, mint a jelené, de csak akkor mutatja meg, ha megkéijük tizenkettedik oldal rá. E kérést pedig minden ember kizáró­ lag maga terjesztheti elő. Olyan ez, mint Aladdin meséje. Ki kell engednünk a szellemeket, kérdeznünk kell tőlük, és ők mindig készségesen válaszolnak. Nem ostoba nosztalgia ez, csupán egy egy­ szerű, emberi érzés. Az érzés, hogy nem önálló individuumok vagyunk csupán, ha­ nem folytatás és előzmény egyszerre. Folytatói valaminek, amelyet valamikor, régen, megkérdezésünk nélkül kezdtek el, és amelyet kénytelenek vagyunk tovább­ vinni. Nem azért, mert így íija a törvény. Azért, mert nem tehetünk mást. Nem írásban lefektetett, hanem lelkűnkben égő, a törvénynél sokkalta inkább kényszerítő erejű előírás ez. Ha nem folytatjuk a mű­ vet, nem is várhatunk semmi jót. Ha más utat választunk, lehetünk önálló, autonóm egyéniségek, akik azonban már elvesztet­ ték az esélyt, hogy a közösségbe tartozás ajándékában részesüljenek. A mi kis kö­ zösségünk itt, a Kárpát-medencében meg­ érdemli, hogy ne hagyják magára. Aztán ne felejtsük el, hogy eljön az idő, amikor mi is előzményekké válunk. Ami­ kor talán tőlünk is erőt remél a jövő nyughatatlan embere. Súlyos teher és fe­ lelősség a miénk, amikor eleget kell ten­ nünk kérésének. Meg kell feszülnünk azért, hogy ne forduljon majd el csalódás­ sal tőlünk. Legutóbb, Debrecenben jártamkor furcsa, ritka élményben volt részem. Ismerkedve a város nevezetességeivel, örömmel sétál­ gattam, megbékélve, feledvén a budapesti őrült életet. A Munkácsy-trilógia élvezetét csúnyán elrontotta az ötvenfős turistacso­ port és a hangos szavú idegenvezető. A Re­ formátus Kollégium épületében azonban egyedül lehettem. Mikor beléptem az ora­ tóriumba, ahol 1849-ben, Buda eleste után a Honvédelmi Bizottmány ülésezett, nem láttam élő embert. Már lépteim is zajosnak hatottak a síri csendben. A bútorzat százöt­ ven éve érintetlenül, hófehéren állt. Szűrt, délutáni napfény áradt be az ablakokon. Amikor odaléptem az elnöki székhez, éreztem, nem vagyok egyedül. Amikor pe­ dig elolvastam a padokra szerelt névtáblá­ kat, már azt is tudtam, kikkel találkoztam. Ott volt Kossuth Lajos, a Honvédelmi Bi­ zottmány elnöke, Nyáry Pál alelnök, Mé­ száros Lázár hadügyminiszter, Vukovich Sebő igazságügy miniszter. Irányi Dániel, Szacsvay Imre, Gorove István, Hunfalvy Pál jegyzők, Jósika Miklós főrendiházi tag. Petényi Zsigmond báró és többiek is, mind. Beültem közéjük, és csak hallgattam őket. Megelevenedett a hajdan oly zajos terem, A kirajzolódó képen nem csak a még néhány hónapon át zajló szabadság­ harc és tragikus végkifejlete, hanem egy kis nép ezeréves sorsa is rajta volt, A folytonos harc a megmaradásért és a túlélésért, A megmagyarázhatatlanul konok, leszegett fejjel, de felemelt lélekkel vívott minden­ napos küzdelem, amely, ha nem is mindig, és soha nem hiánytalanul, de sikeres volt. Lám, még mindig itt vagyunk. Ritka pillanat volt. Erőt adó pillanat. Két nap elteltével, immár újra Budapesten, jó rá visszaemlékezni. Ugyanakkor fájdal­ mas is, mert az emlékezés mindig az. Nem baj, elmúlt, de talán visszajön még. Nem tudom értitek-e, mire gondolok. Azóta is mindig, minden percben a régi világot keresem. Kurán Andor �Azok a boldog szép napok... 2. Előző számunkhoz hasonlóan most is felelevenítenénk egy kedves epizódot az egye­ tem történetéből, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva. Sokan aK^akí akik olykor számonkérően beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúskodó szi^ályairŐl - elsősorban nekik lesz tanulságos a következő néhány sor. Mondhatnánk, több, mint ^ét évszázad alatt jelentősen megváltozott az élet, és nem is járnánk messze az igaz­ ságtól. Egynémely szabály azonban a jelenbe is átültethető lenne, ennek beitövetkezése esetén pedig az imént említett fanyalgók újra átgondolnák álláspontokat, nem tévesztve szem elől az előző számunkbél már me: rt Egyetemi Bíróság paüoi^ogát sem, persze. Azért nagyon ne aggódjatok, mafl világunk már sokkal szabadabb, nem zár túlságosan béklyóba - csak az ember fejében mindig ott motoszkál a kérOs:] tudunk-e megfelelően élni azzal a fene nagy szabadsággal? „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítá­ sa előtt, a kir. helytartótanács a joghallgató­ kat az egyetemi szabályok szoros megtartá­ sára kötelezte, a leczkék hanyag látogatóit az egyetemi polgárok sorából kitöröltetni ren­ delte. A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kúria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára megállapítottak szerint lettek szerkesztve, a joghallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedelmök elegendő okát mutatják ki; azokat minden nap misére, ünnep - és vasár­ napon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szűzről czimzett társulatban való rész­ vételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdeté­ től sz. György napjáig esti kilencz, azontúl tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmarad­ ni. A csapszékek, gyanús házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigorúan tiltották; Az örök Hold G. G. emlékének A Hold. Ott fent. Mindig. Zavartalanul. Néz minket. Nézzük őt. O a magasban, mi itt lent. Mindent látott, mindent lát. Lassú év­ milliókat és elröppenő perceket. A hősöket és a kisembereket. Jót és rosszat. Mindent tud, de nem beszél. Nagyon ritkán beszél. Hajnalban, mikor hazamegyek, házunk felett világít. Néhány pohár bor után (mindig ilyenkor jönnek a jó gondolatok) beszélgetni kezdünk. Nem mondom, nehéz kicsalogatni belőle a szavakat. De nem lehetetlen. Ha ké­ pes vagy megérteni, amit mond, és szeren­ cséd van, beszél hozzád. Arról, amit látott. Az emberről. A vérről és a könnyekről, a mo­ solyról és a nevetésről, az életről és a halálról. A butaságról és a bölcsességről. A szeretetről és a gyűlöletről. Becsületről és aljasságról. Magyarul beszél hozzánk. Meg kell érte­ nünk. Minden, mit tehetsz, hogy hallgatod. O is meghallgat téged. Úgy is, hogy kívülrőlbelülről ismer. Nincs előtte titkod. Őszinte lehetsz vele. Értelmetlen a képmutatás. Cse­ rébe ő is őszinte veled. Elmondja, hol hibáz­ tál. Mit tehettél volna másképp. Mit kellett volna másképp tenned. Ó, ott fent, tudja. Tudja, mi az örök és mi a múlandó. Mi az, amiért érdemes, és amiért nem. Ismer minket. Életünk csupán röpke pillanat az ő szemében. Olyanból, amilyenek mi vagyunk, milliárdnyit látott már. Jobbat és rosszabbat is. A Hold jó. Mert örök. Csak az öröknek van értelme. Csak az örök lehet jó. Ó is csak azt szereti, ami örök. Nem tudhat­ ja, csak remélheti, hogy ami kedvére való, örök lesz majd. És ezért segíteni akar. El­ mondja, amit tud. Legyen nyitott a fülünk rá. Erőt ad nekünk. Neki van elég. Mi is reménykedünk, mert ilyenek va­ gyunk. Mi is hiszünk még az örökben. Nem mindig, és egyre kevésbé. Korcs világ korcs nemzedéke vagyunk. Szerencsétlenek és gyengék. Most hagyjuk miért, ne keres­ sük az okokat. Mi is vétkesek vagyunk ab­ ban, hogy így alakult. De gyengeségünk nem lehet mentség. Gyengeségünk bűn, de erény is lehet. A gyenge lehet csak bátor. Meg kell próbálnunk bátornak lenni. Nincs más választásunk, ha hamar elröppenő éle­ tünknek értelmet akarunk adni. Nem vár­ hatunk az örök boldogságra. Itt, lent is ten­ ni kell érte. Nekünk, gyengéknek is. Főleg nekünk. És minél gyorsabban. Igen, az örök. Nem könnyű manapság ráta­ lálni. Múzeumok poros raktáraiban, könyv­ tárak eldugott mélyében, rég halott embe­ rek gondolataiban, falusi templomtornyok minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, en­ gedték meg; ki a karddal visszaélt, ettől az igazgató vagy dékán által egyidőre meg lett fosztva. A dohányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsökkel ellenkezik (quod bonis moribus adversatur), az adósságcsinálást megtiltották, és ez utóbbi intézkedésről a vá­ ros polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyilt beleegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt elvesztik (ezen szigorúbb intéz­ kedések indokául a prímás az elharapódzott féktelenséget hozza fel; „Magnó cum dolore intelleximus, adolescentes, eos praesertim, qui iuris patrii et imperialis discendi causa Tyrnaviam concurrunt, abiecto timore Domini conculcatisque sanctissimis christianae disciplinae legibus, in omnem vi­ tae morumque licentiam ita irruere, ut caeteris bonae frugis adolescentibus scandalum, civitati toti inquietudinem, ac perturbationem, parentibus tutoribusque suis damna ac moerorem inférant”. (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Királyi lüdományegyetem története, Budapest, í 880; Gyűjtötte: dr. Gerencsér Balázs ) tetejében, sírkeresztek felett elhullott könynyekben, kisgyermekek mosolyában rejtő­ zik. Meg kell találnunk, fel kell fedeznünk. Meg kell ismernünk, meg kell szeretnünk. Meg kell mentenünk, tovább kell építe­ nünk. Mindannyiunknak, együtt. Újat is kell teremtenünk. Újonnan megszületőt, mely kitart az idők végezetéig. Sikerülhet. Talán. Lehetünk elég erősek. De nem így. Csak együtt. Tiszta szívvel. Levetve ma­ gunkról minden múlandó terhet. Tisztán és egészséges lélekkel. Hittel és reménységgel. Támasz nélkül nem megy. Hiszen van tá­ maszunk, éppen elegendő. Csak fel kell is­ mernünk. Itt van velünk. Maga az örök. Mely most a mi segítségünk kéri. Ha meg­ tesszük, sokszorosan kapjuk vissza tőle, amit adtunk. Belőle létezünk, nélküle meg­ fulladnánk. Az örök adja értelmét életünk­ nek. Csak az örök. Felnézek a Holdra. Most, e percben egyet gondolunk. Ritka alkalom, hogy így össze­ találkozunk, nagyon is megbecsülöm. Hol­ nap reggel, mikor felébredek, már nem lá­ tom őt. Eltűnik. Próbára tesz. Kíváncsian várja, mit tartok meg esküvésemből. Meg akarom tartani, az egészet. Én is, és még so­ kan, mind, kik ugyanarra esküdtünk. A Hold is tudja ezt. Hisz bennünk, ameddig mi is hiszünk őbenne. És mosolyog ránk. És néha sír. Kúrán Andor tizenharmadik oldal �A korai kapitalizmus érintése A bulvársajtó és a jog í • "»-iiilM-t I a «îiW ' 3í.a;-zjííéí>í4S. í ■ti =. rCZzZzZ, if A Ííí -Cf f" l sZ» WíUlÁ ■ ZÍü.í ÍJ .'!> ii- ( -»■I KL Érdekes jelenség a világban, hogy egy új, papíron kiválóan működő módszer, esz­ me, felfedezés gyakorlati megvalósítása legtöbbször jól indul, aztán egyszer csak valami történik, és az elméletben való­ ban áldásos újdonság eltorzul, gyakorlati működése elromlik, soha nem képes tö­ kéletesen működni. Ez aztán elrontja az ember szája ízét, és a kényszerből hibásan alkalmazott rendszer gyakorlása .a nem jó, de jobb nincs” felkiáltással foly­ tatódik. Ilyesmi a helyzet a kapitalizmussal is. Bár pontosan nem tudhatjuk, hol tartanánk, ha nem következik be szinte fél évszázad­ nyi törés a fejlődésben, annyit már ta­ pasztaltunk, hogy bizony a kapitalista rendszer sem működik tökéletesen. Nem képes kiegyensúlyozni a társadalmi igaz­ ságtalanságokat, a folyamatos verseny kö­ vetkezményei pedig az emberek kevésbé értékes oldalát helyezik előtérbe. Jó úton haladunk, talán az út nagyobbik részét már magunk mögött is hagytuk az új em­ berideál, a „fogyasztó ember” kialakulása felé. Korunk nyugati embertípusa szinte már nem is fog hasonlítani az emberre: gondolatok nélküli fogyasztógéppé válik. Ez a játszma remélhetőleg még nem ért tizennegyedik oldal . (-‘ti : • 1 «mW véget, talán még vissza lehet fordulni er­ ről a sehová nem vezető útról, minden­ esetre üdítően hat, és az összehasonlítgatás elkerülhetetlen élményét okozza a szembesülés a korai kapitalizmus ránk maradt emlékeivel. íme a mellékelt levelezőlap, 1926-ból. Bájos az az ártatlanság, ahogy az újszülött kisbabát megszólítva az anyát próbálják meg rávenni a „Höfer” hintőpor, krém és szappan megvásárlására. Bár a cél egyér­ telmű, mégis felfedezhető benne valami a régi világ erkölcseiből, a régi embertípus jellegzetességeiből. Talán a személyesség teszi (még nem volt adatvédelmi ombudsman, aki az asztalra csapott volna a személyes adatokkal való visszaélésért, amikor a kórházban kiadták az újszülöttek postacímét, és máris ment a levél), talán az udvarias fogalmazás (ha­ sonlítsuk össze a mai szinte imperatív fel­ szólításokkal, melyek a vásárlásra ösztö­ nöznek). Talán csak az emberben rejlő örök nosz­ talgiázó mondatja velem ezeket, de talán az a régi világ mégis csak egy csöppet em­ berszabásúbb volt... Mindig hatalmas élményekkel gazdagodik a magamfajta szemlélődő ember, ha kinyit « egy bulvárlapot. Már az a tény hogy egy. Újság bulvárként határozza meg magát, provokatívan hathat az intellektuálisabb polgárra, tekintve a mai magyar médiavilág! meglehetősen lezüllött helyzetét. Ha vala­ ki ebben a züllésben pluszban még felvál­ lalja a bulvárt, amely ugye alapjában némi, tudatos minőségbeli csökkenést is jelent, a^már ige’n’mélyen lehet. Ezért kaland hát minden egyes Blikk, Mai Lap, Story stb. kinyitása, mely programot egyébként idő­ ről-időre mindenkinek ajánlom, mert egyfelől nem ítélkezhetünk valami felett, amit nem ismerünk, másfelől nem szabad s figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy^ ma-’ gyár társadalom jelentős része ezekből a lapokból tájékozódik Nem célom egyébként az „odamondás” a bulvársajtónak nem szorulnak ők kritikára, elég, ha beleolvasunk egyik-másik számba. Hadd emeljek ki azonban mégis egy idéze­ tet, mégpedig az április 25-i Mai Nap-ból. A cikk egy leleplező könyv szerzőjének esetle­ ges jogi felelősségét boncolgaga, tekintettell arra, hogy az állítólagosán leleplezettek rendkívül mérgesek leleplezőjükre (a sze­ replők a magyar médiavilág felkent sztárjai, cgytől-egyig csupa rendkívül érdekes, vibrálóan tehetséges, korszakos egyéniség). Idézet a cikkből: „Biztosan többen fogják azt állíta-.. ni, hogy nem egészen úgy volt, ahogy leír­ tam, de én nyugodt vagyok - mondja X Y (a^ szerző - a szerk). És lehet is, már ha valóban nem hazudik könyvében. A magyar jogrendszer szerint ugyanis jó hírnév megsérté­ séért minden szereplő beperelheti, mert sze- ■ mélyhez fűződő jc^it megsértette. A bíró-. ság azonban engedélyezheti, hogy X Y bébi-, zonyítsa: igazat írt, és ezután a plénum már legfeljebb csak pénzbüntetésre ítélheti, a gyakorlat szerint néhány százezer forintra.” Mondtam, hogy izgalmas vállalkozás a bul­ vársajtó böngészése. Imigyen például meg­ tudtuk, hogy a bíróság esetleg engedélyezhe­ ti a bizonyítást (ez az információ még jól jö­ het majd a pp szigorlaton); ha sikeres a bizo- ‘ nyitás, tehát az alperes igazat írt, maximum már csak pénzbüntetést kaphat (amúgy, a polgári jog szankciórendszerén belül egyéb büntetési nemek jöhetnek szóba, mint pl. az, RTL Klub Mónika Show-jában valőlörökös vendégszereplés, közérdekű munka keretében Dosztqevszkij-felolvasó estek tartása .Blikk előfizetők számára; Boros-Bochkor (minden poénnak szánt szánalmas npacsko*dSán kötelező óriási hahota stb.). . így vannak tehát egyi^sal a bulvárs^tó és| a jog. Van mit tanulnunk egymástól. I Andorka Péter Cs. R. �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata n. János Pál pápa 14. enciklikája Ismertetés 11. János Pál pápa nagycsütörtökön, az Utolsó Vacsora emlékezetére bemutatott szentmisén írta alá a Szent Péter bazilikában legújabb, ti­ zennegyedik enciklikáját, mely az „Ecclesiade Eucharistia” („Az Egyház az Eukarisztiából él”) szavakkal kezdődik. A hat fejezetből, to­ vábbá egy bevezető és egy zárórészből álló do­ kumentum a szentatya legszemélyesebb hangvételű enciklikája. Az egészet ágálják a költői megnyilvánulások, a személyes emlé­ kek, valamint a hála megnyilvánulásai, melyek révén a pápa tanúságot tesz arról, hogy az ő sa­ ját életében az Oltáriszentség és a szentmise mennyire központi helyet foglal el. Az Eukarisztia iránti szeretetét kívánjajelen levelével a hívek elé állítani. Az utolsó fejezetet pedig az Egyház Anyjának, Máriának szenteli. A pápa me^yőződése, hogy az Egyház csak akkor lesz képes szembenézni az új-evangelizáció kihívásával, ha képes Krisztust szemlélni, és mély kapcsolatba lépni vele az Eukarisztiában. Fel kell ismerni Krisztust mindenütt, ahol kinyilváníga önmagát, legfőképpen az O léstének és Vérének szentségében. Az Egyház a sa­ ját életét az Eukarisztiából meríti, mely a 11. Vatikáni Zsinat megfogalmazásával „csúcsa és forrása” életének. A zsinat utáni liturgikus megújulásnak vannak azonban árnyoldalai is, melyek a Szentmisét, és az Oltáriszentség tiszteletét is érintik, A Pápa most ezek veszé­ lyeire is felhívja a figyelmet, és bejelenti, hogy az illetékes szentszéki kongregációknak fel­ adatul adta egy külön dokumentum összeállí­ tását az Eukarisztia ünneplésének liturgikus és jogi vonatkozásaival kapcsolatban, A negatív jelenségek között II. János Pál pápa megemlí­ ti, hogy számos helyen majdnem teljesen el­ hagyják a Szentségimádás, vagy az Oltári­ szentség látogatásának gyakorlatát. Ugyancsak sok helyen előfordul, hogy helytelen gyakor­ latok tejednek el, melyek az Oltáriszentségre vonatkozó helyes hitet és katolikus tanítást elhomályosígák. Ezek között felhívja a figyel­ met arra, hogy az Eukarisztia a közösség bizo­ nyítéka, de nem eszköze. A keresztények egy­ sége nem attól valósul meg, ha az Egyházzal nem teljes közösségben levők (protestánsok) áldoznak a szentmisén, vagy ökumenikus szertartással helyettesítik azt. Az Eukarisztiá­ ban való részesedés a már megvalósult egysé­ get feltételezi, és azt erősíti meg. Ebből fakad a figyelmeztetés a katolikus hívek számára. hogy az Oltáriszentség méltó, megengedett vételéhez a kegyelem állapotában kell lenniük. A hívőnek saját magának kell megítélnie lelki­ ismeretében, hogy súlyos bűn terheli-e lelkét, és ebben az esetben előbb a kiengesztelődés szentségéhez járulnia. Külön fejezetben fog­ lalkozik a pápa az Eukarisztia ünneplése, azaz a szentmise méltóságának és szépségének megőrzésével. A mise külsőségei mind azt az örömöt és hálát hivatottak kifejezni, melyet az Egyház a Krisztussal való egyesülés miatt érez. A művészet mindenfajta megnyilvánulása, ami a templomokat, a többi szent helyeket és kellékeket, de leginkább a Szentmise bemuta­ tásának módját illeti, egyben az Egyház tanú­ ságtétele a világ számára az Eukarisztia köz­ ponti szerepéről és Jelentőségéről. Ezért nyo­ matékosan felhívja a papok és hívők figyel­ mét: a liturgikus ünneplés szépségét minden­ képpen helyre kell állítani. A Szentszék ezért is fordít különös gondot a liturgia szabályozá­ sára. Az utolsó fejezetet Máriának szenteli a pápa. Amint az Egyház befogadja Krisztus tes­ tét az Eukarisztia színei alatt, úgy fogadta be méhébe Mária a megtestesült Krisztust. Egész életében sajágává tette Krisztus áldozatát, mely számunkra az Eukarisztiában nyilvánul meg. A befejezés felhívja a figyelmünket arra, hogy aki a megszentelődés úgán akar járni, annak nincs szüksége új programokra. A program ugyanis megvan: Krisztus maga, akit megismernie, szeretnie, követnie és hirdetnie kell minden kereszténynek. Ez az út az Oltáriszentségen keresztül vezet, amit a szentek a saját életükkel bizonyítanak. „A kenyér és a bor alázatos jegyében, melyek az O testévé és vérévé lényegülnek át. Krisztus velünk halad az úton, mint erőnk és útravalónk, és a re­ mény tanúivá tesz bennünket mindenki szá­ mára.” Érszegi Márk A./MK A német keresztény egyházak a „tökéletes embeP’ ideálja ellen A német katolikus és evangélikus egyház paradigmaváltást sürget az egészségpolitikábán. Ennek jegyében tartják meg Bayreuthban május 3-10-éig az „Élet hete'’ című rendezvénysorozatot, melynek mot­ tója: A kutatás lehetőségei, esélyei és határai. Az eseményről tartott sajtótájékoztatón Kari Lehmann bíboros elmondta: fel kell lépni a .tökéletes — másképpen fogalmazva teljesen egészséges - ember” hamis ideálja ellen, hi­ szen ez a szlogen emberellenes. Ebbe ugyanis nem illik bele senki, aki - akárcsak Juliusz Janusz - az új magyarországi apos­ toli nuncius 11. János Pál pápa április 9-én Juliusz Janusz caorlei címzetes érseket nevezte ki magyar­ országi apostoli nunciusának. Az újonnan kinevezett magyarországi apostoli nuncius 1944, március 17-én született a lengyelor­ szági £yczanában. 1967-ben a krakkói ér­ sekség papjává szentelték. 1973-ban egy­ házjogból doktorált Rómában és az Apos­ toli Szentszék diplomáciai szolgálatába lé­ pett. 1973-tól 1995-ig Thaiföldön, Skandi­ náviában, Németországban, Brazíliában, Hollandiában, majd Magyarországon (ta­ nácsosként, Angelo Acerbi érsek, nuncius mellett) tevékenykedett a pápai képvisele­ teken, végül diplomáciai ügyvivőként lájvanban. 1995. március 25-én caorlei cím­ zetes érsekké és mandai apostoli nunciussá nevezték ki. 1998. szeptember 26-án Juliusz Janusz érsek mozambiki apostoli nuncius lett, ahol ezidáig szolgált. (MK) kis mértékben is - sérült, az egészsége káro­ sodott, vagy például embrióként ennek koc­ kázatát hordozza. Ez a hamis emberszemlé­ let oda vezethet, hogy a beteg embereket különböző elvárások, igények szerint „sze­ lektálják”, ahelyett, hogy befogadnák őket. Ni elfogadás helyébe a mérlegelés lép, az emberi élet bizonyos célok eszközévé válik. A klónozás, az embriókon végzett őssejtkutatás, a születés előtti diagnosztikai vizsgálat mind olyan kérdések, amelyek sú­ lyos morális problémákat vetnek fel. Kari Lehmann bíboros és Manfred Kock evangé­ likus egyházi vezető óvott attól a veszélyes illúziótól, hogy a betegséget csak orvosi, technikai szempontból vizsgálják, kihagyva belőle az embert. Közösen szólaltak fel to­ vábbá azért, hogy hosszabbítsák meg azt az EU-moratóriumot, mely megtiltja az emb­ riókon végzett kutatás közös, EU általi fi­ nanszírozását. (Zenit/MK) tizenötödik oldal �"a* w _ _, A Professzor is csak ember... Dk Csaba - kicsit másképp A vizsgaidőszak közeledtével újra tetőfokára kezd hágni a tanár-diák közötti fe9 szultség egyetemünk falai között. Ilyenkor indulnak útjukra különböző rémtör-| ténetek, egyetemi legendák vizsgákról, tanáraink könyörtelenségéről. Egyete-I műnk oktatóit ezek már-már valótlan, nem is emberi, kiszámíthatatlan lénnyé alakítják, kinek nincsen más öröme, mint a diákok sanyargatása. Bizony, ezen időszakban egyébként szeretett s tisztelt tanáraink vérszomjas fenevadakká vál­ toznak a diákok szemében, elvesztve emberi voltukat. Gyengébb idegzetű hall-* gatóinkat gyakran sodorja ez abba az örvénybe, hogy miután már jobban félnél^ a vizsgáztató tanártól, mint magától a vizsgatárgytól, félelemtől eltelve már kép­ teletlek megfelelően koncentrálni, tanulni, vizsgázni, $ végül legjobb indulat el­ lenére is menthetetlenül elbuknak... (amit persze szájhagyomány útján újabb rémtörténetként adnak tovább a diákok). =s Pszichológiai tanulmányok bizonyítják, hogy a félelem leküzdésének legbizto­ sabb útja az, ha elképzeljük rettegésünk tárgyát mosolygós kisgyerekként. „A professzor is csak ember...” sorozatunk arra törekszik, hogy tanár és diák ellen-; séges viszonyát feloldva mérsékelje valamennyire a vizsgáktól félelmet. Soroza­ tunk első riportalanya Varga Csaba professzor úr. — Tanár úr, ha jól tudom, ön Pécsett született, viszontagságos történelmi időszakban. Mire emlékszik vissza gyermekkorából? — Boldognak, gazdagnak, tartalmasnak mon­ danám i^úságomat, pedig éppen nem lehetett felhőtlen. Alig eszméltem a világra, üzemünkben máris egy menekült lengyel orvostisztet rejtegettünk. Hamarosan zsidó bolthelyiségbérlőnk ingóságai kerültek hoz­ zánk, amiket sajnos már csak túlélő rokonság­ nak adhattunk Id. Bombázáskor bilimet pucér fenekemhez szorítva rohantam gépszínünkön át mélypincénkbe. Autókarosszéria-gyártásunkat nehézgépjavító hadiüzemmé alakító orosz katonáknál megelőző korábbi zabrálásukból éppen egyik nagyszülőm németbólyi csecsebecséi bukkantak elŐ. Nemsokára már kommunistáktól üldözött mattyasovszkyak Zsolnay-kincseit őriztük, miközben a Mecsek szurdokaiba már magunk sem csupán kirán­ dulni jártunk, hanem hogy ellenünk bűnjel­ ként felvonultatható tárgyaktól (pl. apám ki­ tüntetéseitől) szabaduljunk. Egy analfabéta bányász lett államosítónkés ipartörténeti érté­ kű berendezéseink (autótervezési és gyártási dokumentációnk, az ország első vidéki benzinkúga) pusztítója. Járműveinkre az AVH vetett szemet, nyűhetetlen (s ezért a Wehrmachtnak gyártott) Zündapp 750-es ol­ dalkocsisunkat egy héten belül részegen erdei szakadékba fordították. Miután — épp a szü­ letésemet megelőző húsvétkor — tartalékos repülőtisztként kényszerleszállással délnek in­ duló csapataink előtt földet érve apám akarat­ lanul egy bácskai falu és környéke „felszabadí­ tizenhatodik oldal tója” s a hivatalos beérkezésig tucatnyi napon át kényszerij katonai elöljárója lett, a kékparolisok sokszor napokra a titoista határ­ szélre hurcolva („néphadseregünkhöz” csatla­ kozásra vagy besúgásra szólítva) zsarolni pró­ bálták. Végül mindenünkből kiforgatva bá- b I noha osztályellenségként már alig megtűrt­ ként. Voltak ugyan nagyszerű tanárok, a kényszerű meghunyászkodás mégis undorí­ tott. Inkább Márkiin fémépítőmmcl gyer­ tyán csavarmenetet vágó esztergákat, darukat konstruáltam, Márklin-00 villanyvasútból sokszereplős bonyolult pálya- és menetválto­ zatokat fabrikáltam; titkos hittanokra jártam s turizmusnak álcázott cserkésztáborozáso­ kon vettem részt; konzervatóriumban Bac­ hot úgyszólván végjgorgonáltam. Pedig las­ san már hétvégém sem volt, hiszen közel há­ rom évig egy távoli bányásztemplomban va­ sárnaponként hajnaltól estig négy misét s szombatonként esküvőket kiszolgálva (oly­ kor énekest, vonóst vagy kórust kísérve) kántorkodtam. Püspöki tanítóképző gyakorlójá­ ból orosz szakosításba csöppentem, s '56 őszén másodikasként üzbég tanár tankossal Petőfiről beszélgethettem vagy Széchenyitéri tüntetésen üvöltő szovjet városparancs­ noknak viszontválaszt tolmácsolhattam. — Mikor kezdett el érdeklődni a filozófia iránt nyavidékre telepíttettünk ki. Mégis boldogok voltunk, egészségesek: a külvárosi templomi éneklés esemény lett, az élvezhetetlenségig zavart tiltott rádióadások bújása remény, s közben konyhakertünkben munkálkodni, kukoricásban bújócskázni, szederfát mászni, biciklin élni maga az egészség. — Gimnáziumba hová járt? Mennyire hatotta át politika ezeket az éveket? - Apám cisztercinek utódához, a nagypresz­ tízsű Nagy Lajosba kerültünk mindhárman, s miért döntött a jogi tanulmányok mellett? — Orgonista, költő vagy filozófus akartam lenni, de x-es („kizsákmányoló származású”) káderlappal sehová sem vettek fel. Életösztön­ től diktáltan 13 hónapra elszegődtem Istvánaknára kőszénbányásznak: először fél kilomé­ teres mélységben, robbanásveszélyes fejtés csúszdájánál, majd kanyargós-lejtős vájatban roppant erőkoncentrációt feltételező csillézéssel, végül mémökségiként akár napi többszö­ rös leszállással, hőségben, omlásnak indult vá­ gatokat derékig érő vízben műszerekkel vé- �— Folyvást elvágyódtam: pest! bölcsészetre, franc!a-f!lozófia szakra. Csak­ nem menetrendszerűen kJ a stoppoltam, hogy a Váci utca! Muskátli-presszóban lázadó művészlelkű (ren­ dőrileg szintén figyelt) barátáimmal együtt lehessek, a Nemzeti Múzeummal közös Széchényi Könyv­ tárban Pécsett hozzáférhe­ tetlen egzisztencializmust s freudizmust olvashassak, gi^yalogolva álltam a sarat. Az üzemben ala­ az Oktatásügyi Minisztérium Marxiz­ kuló KISZ saját kádereként ajánlott Miskolcra mus-Leninizmus Főosztályán (valótlan in­ bányaművelő mérnöknek. Látszólag révbe ér­ dokkal ugyan) utalványt nyerhessek a modern tem, de zsákutcaként éltem át; őrlődtem a analitikus filozófia számozott példányokban műszaki szárazságtól s kollégiumi sivárságtól hozzáférhető fordításainak megvásárlására. akkor is, ha fél napokra a városba, a megyei Otthon naponta öt-tíz levelet indítva széles­ könyvtárba menekültem, hogy például József körű nemzetközi levelezést folytattam, hogy Attila egzisztencializmusáról értekezzem. könyvéhségemet csillapítsam. Éjjel-nappal ol­ Mentőkötelet végül Bihari Ottó pécsi dékán vastam, jegyzeteltem, vitáztam. Éppen csak a dobott felém, és december végén már római jogi kar szelleme nem érintett meg — Bene­ jogból jelesen abszolváltam. Építményem hir­ dek Ferenc romanista intellektualizmusát ki­ telen mégis összeomlott, mikor néhány hét véve —, pedig életemben először jegyeim sze­ múltán százvalahány papot „ifjúság megron­ rint is kiemelkedő tanuló lettem, régi zeneis­ tása” cinikus vádjával letartóztattak. Csonka kolai közösség nyomán együtt készülve Só­ Ferenc belvárosi káplán, gyóntatóm házkuta­ lyom Lászlóval: kizárólag vizsgák idejében és tásakor megtalálták nála kölcsönadott termé­ céljából érezve magunkat jogásznak. Második szettudomány! (!) könyvemet s néhány vers­ évben a szoyjethazából partizánként visszatért kezdeményemet. Látókörbe kerültem, s egy filozófiaprofesszorom ablakból a rendőrségre szakmunkásképzőből politikai nyomozóvá mutatva adta sajnálattal tudtomra, hogy' de­ avanzsált brutális figura heti többszörös meg­ monstrátor nem lehetek. Két év múltán, az el­ félemlítő vallomásíratással s kihallgatással, fe­ méleti jogtudomány izgalmára ráébredve leg­ nyegetéssel hónapokon át kínlatott, hogy vá­ feljebb belakhattam magam a tanszékre: nél­ dat fogalmazhasson ellenem. Vergődésemet külözhetetlenként búvárkodtam, írtam, fordí­ senkivel sem oszthattam meg. Éjjelenként tottam, sőt Szotáczky professzor bizalmából még otthon is konspirálva fényképeket, köny­ vizsgáztattam, de aktív megfigyeltként egyete­ veket, egy „ellenforradalmat” leleplező kiállí­ men nem maradhattam. tás tárlójából szerzett emigráns folyóiratokat, — Mondana nékünk valamit professzor úr a ’56-os plakát- és újsággyűjteményemet, nap­ családjáról, feleségéről és gyermekeiről? lómat égettem. Míg bajban voltam, barátaim Zenészbarátomnak köszönhetem feleségem köddé váltak. Részvétlen közömbösségüket megismerését, aki zongoratanárnak készült, fájdalommal (de életre szóló tanulsággal) él­ hasonló (bár irodalmibb) olvasmány! érdek­ tem át, úgyszólván visszavágyódva korábbi bá­ lődéssel, s elkötelezve a régi muzsika iránt. nyásztársaim, a magyar proletárvilág faragat­ Pécsről elűzetve, akadémiai fizetésemet fel­ lan s elviselhetetlenül csúnya szájú, mégis olemésztő albérleti tengődéssel, majd saját talmazóan szolidáris természetes emberségé­ honteremtés kényszerében kényszerülve hez. Hosszú idő múltán, amikor formálisan nélkülözésre, de az egymáshoz ragaszkodás idéztek a rettegett politikai osztályra, letartóz­ szeretetében alapoztuk meg családi életün­ tatásomra számítottam. De egy gépelményt ket. Immár 35 éves fiúnk, két óvodás iker­ tettek elém, amelyet aláírva a Btk. 60. §-a je­ lány apja, művészettörténészként indult, ma gyében tudomásul kellett vennem, hogy noha múzeumi, egyetemi, kulturális beruházások részt vettem népköztársaságunk megdöntésé­ tanácsadója (általuk képviselt cég tárlójában re irányuló szervezkedésben (!), a társadalom­ nyugszik a Szent Korona, s ajándékukban ra veszélyesség elmúltával a hatóság nem kí­ megkerülése óta a Vizsoly! Biblia); lányunk ván eljárni ellenem. 26 éves, a Vöröskereszt Nemzetköz! Bizott­ — O» is abba a legendás korosztályba tartozik, ságának humanitárius jogi szakértője. melyben egy-egy évfolyam számos rendkívül te­ hetségesjogászt termelt ki. Miképpen telték egye­ temi évei? Kötött itt életre szóló barátságokat? zett leginkább meghatározónak külföldi útjai során? Ausztráliától Japánon, Skócián, Olasz- és Németországon át az Egyesült Államokig mindenütt boldogan lubickoltam, ahol kellően gazdag, tematikus csoportosításban polcról szabadon hozzáférhető interdisz­ ciplináris gyűjteményben kutatva hasonló módszertani problémákkal vívódó akár természettudományi kollégákra bukkan­ hattam. Itthon ilyesmire nem éreztem még lehetőséget, korszerű nagykönyvtárunk sincs. — Mi az, amire a tanár úr — tudományos munkásságát nem említve — életében a leg­ büszkébb? — Az ország kétszeres megszállásából ki­ nőtt szégyenletes kollaboráns diktatúra vagy prostituálta alattvalóit, vagy az élet kis dolgaiban is egzisztenciális vízválasz­ tót láttató erkölcsi komolyságra késztetett válaszul. Családom, melybe beleszületet­ tem, majd amit magunk teremtettünk, ennek átélésére épült. Olyasmi ez, ami el­ hivatottságot s tartást ad, csalódástól mentes biztonságot. Aligha van az életben nagyobb adomány, mint a morális kész­ ség. — Ha valami személyeset tanácsolhatna diák­ jainknak, úgy mi lenne ez? — Hit, erkölcsi tartás, hivatás, méltó élet­ társ: ezek hiányában aligha van értelme másnak; ezek birtokában pedig kitartó munkával úgyszólván bármi elérhető, ami valóban fontos. Gurbán Györgyi — Professzor úr rendkívül sokat utazott. Hová térne újra szívesen vissza? Miféle élményt ér­ tizenhetedik oldal �Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? Különvélemény a drogtüntetés szükségességének kérdéséről Azt hiszem, méltán kijelenthetjük, hogy a magyar közvélemény a fogalomzavarairól híres. Legyen szó bármilyen politikai, társa­ dalmi, vagy egyéb vitáról, úgy tűnik, ha elő­ húzunk a tarsolyunkból egyet, az olyan „univerzális jokcr”-ek közül, mint, hogy „demokrácia”, „a nép boldogulása”, vagy „nemzeti érdekek”, egyből szabad kezet ka­ punk, hogy lerohanjunk egy országot, vagy esetleg a választóink ezreit átvágva halomra rabolhassuk magunkat. Ha pedig valaki ké­ telkedni merészel, még egyszer meglobog­ tatjuk a szeme előtt a kifejezést, majd ma­ gyarázatunkban csavarintunk rajta kettőt, ezek után pedig biztosak lehetünk, abban, hogy a kételkedés sec perc átadja a helyét a teljes értetlenségnek. Pedig csak a rutin­ munkát végeztük: mi sem könnyebb, mint képlékeny fogalmakkal megszilárdítani az igazunkat egy képlékeny demokratikus ha­ gyományokkal rendelkező állam polgárával szemben, aki nem, hogy a fogalmak értel­ mével, de mellesleg még saját nemzeti identitásával sincs tisztában. Nehéz helyzetben vagyunk tehát az »5,univerzális joker”-ek értelmezésével, és nincs ez kevésbé így a „tolerancia” fogalmával sem, A kifejezés sajátos megközelítési kísér­ letének lehettünk tanúi ugyanis, ha a hétvé­ gén a Vörösmarty térre látogattunk, ami egyszerre adott helyet a drog fogyasztásért járó büntetési tételek enyhítését követelők­ nek, és azoknak, akik könnyűdrog-liberalizáció ellen vonultak ki az utcára. dermészetesen tettlegességig nem fajult a dolog, csak néhány tojás erejéig, ám a légkör így is hemzsegett a szitkoktól és a füttyszó­ tizennyolcadik oldal tói. A legfontosabb kérdés most szerintem még sem az, hogy azon háborogjunk: vajon miért nem volt képes a tömeg nyugodtan végighallgatni a beszédeket, és még csak nem is az, hogy a higgadt temperamentumú gondolkodóként megismert Konrád György, vajon miért tartotta fontosnak, hogy a színpadon nyilvánosan hadat üzen­ jen az egybegyűlteknek? A megfontolásra érdemes inkább az lenne: ki az, aki azt vár­ ta, hogy az események az adott körülmé­ nyek között más fordulatot vegyenek? És itt a figyelem egyértelműen a szervezők­ re terelődik. Azokra, akiknek elvileg, ha egy ilyen, társadalmat súlyosan megosztó prob­ lémához nyúlnak, nem kellett volna-e meg­ próbálniuk olyan formába önteni a dolgot, hogy a programok lebonyolíthatók legye­ nek? Azokra a szervezőkre, akik a drogfo­ gyasztók szempontjait véleményem szerint teljességgel figyelmen kívül hagyva, fonto­ sabbnak tartották a saját szereplési vágyukat a n.toleráns europér” szerepét magukra ölt­ ve, mint, hogy megértsék: mit is jelenthet a tolerancia a drog kérdés kapcsán, és ennek tükrében megpróbálják valóban, egy arra való fórumon orvosolni a problémát. Vessünk ugyanis egy pillantást a könnyű­ drog fogyasztásra Magyarországon: bátran állítható, hogy akinek kedve tartja, a legmi­ nimálisabb körültekintéssel élhet titkos szenvedélyének, és ha csak nem tartja fon­ tosnak, hogy egy rendőrkapitányság kellős közepén füstöljön el egy adagot, biztos lehet benne, senki sem fogja zargatni. (Az meg, hogy „sutyiban” kell csinálni, csak rátesz még egy lapáttal a hangulatra.) Higgyük el: egy részük egyáltalán nem látja szükségét annak, hogy „ideológiai” szinten foglalkoz­ zon a dologgal, nem hogy elmenjen egy ilyen tüntetésre (hisz így is megvan a szom­ bati, (napi?) betevő, a többi meg kit érde­ kel). Aki meg foglalkozik vele, az nagy részt bulira veszi a dolgot tüntetésestül. Kender­ mag egyesületestül, ha pedig netán talán va­ lamiféle késztetést érez, hogy identitását egy káros szenvedélyért való kiállás mentén ta­ lálja meg, annak lelke rajta, viszont tisztában kell lennie azzal, hogy ezzel nem a „drogo­ sok társadalmát”, hanem kizárólag saját ma­ gát képviseli. És szerintem minél kevésbé találta meg azt a bizonyos identitást, annál jobban verte a mellét a tolerancia elvét han­ goztatva Vörösmarty téren. Odáig persze már egyáltalán nem terjed az identitás-zavarban szenvedő melldöngetők előrelátási képessége, hogy belássák: melldöngetésükkel nem csak, hogy magukat nem találják meg, hanem még ráadásul a levegőt is megmérgezik maguk körül. Ezt pedig azáltal teszik, hogy feleslegesen, de kivívják maguk ellen a drog-ellenzők felháborodását is, akik egyébként egy percig sem zaklatnák őket, ha káros szenvedélyüket otthon, a privát szféra anonimitásában folytatnák, nem pedig azzal szeretnének maguk számára igazolást nyerni, hogy egy saját maguk által értelmezett tole­ ranciát próbálnak ráerőltetni a lakosság nagy többségére. (A lakosság nagy többsége ugyanis, akár mennyire is fáj nekik, de néze­ tükkel nem ért egyet.) „Igen, mert az emberek taplók” hangoztat­ hatná egy „tolerancia-hívő”. „Nem értenek meg minket, nézd meg, hogy fütyülnek! « És első ránézésre igaznak is tűnik az, amit mond, én még is úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában nem igaz. Az embe­ rek nem taplók, csak megosztottak, ebben is, mint sok minden másban mostanság. És nem arra van szükségük, hogy ilyen szélső­ séges helyzetek elé állítva megosztottságu­ kat elmélyítsék, hanem csak arra, hogy felis­ merve a különbségeiket a problémák meg­ oldásainak kísérleteit hozzájuk igazítsák, várható magatartásuk ismeretében. Talán ezért nem tartom fontosnak, hogy Hollandiátjátszunk ott, ahol ez nem lehet­ séges (és nem is biztos, hogy kell), dalán ezért nem tartottam az évszázad ötletének a Vörösmarty téri „tüntetéspáros” megszer­ vezését sem (főleg nem így együtt!), nem hinném ugyanis, hogy a szerencsétlen ott­ hon maradt „hétvégi” drogos bármennyit is profitált volna a dologból, dalán ő is érzi �Szabadság fi I Ugyanis, hogy a tolerancia teljes birtokában van azáltal, hogy „senki sem zargatja” és el­ néznek fölötte, ha a saját, félreeső kis szobá­ ját telefüstöli. Azt viszont tudja, hogy a mai viszonyok között akkor már nem fog tole­ ranciára lelni, ha a szobájából kilépve kezdi el igazát hangoztatni. És nem azért nem fog, mert őt nem fogadják el, hanem azért, mert az nem, hogy megpróbálja a többségre kényszeríteni saját tágan értelmezett tole­ rancia-fogalmát azáltal, hogy igazát egy ilyen fórumon érvényesíti. És bármennyire nem ért egyet az ellentüntetők drasztikus eszközeivel (ahogy személy szerint én is tel­ jességgel elhatárolódom a szóhoz jutni nem hagyás, az akasztófahurok-mutogatás, és a tojásdobálás művészetétől), elfogadja azt, hogy a káros szenvedélyeknek a szobában. J?',a sutyiban” a helyük, nem pedig a nyílt ut­ cán, főleg akkor, ha megjelenésük világszer­ te láthatóan ekkora ellentéteket szül. Hisz mindenki mással kábítja magát. Én személy szerint azzal, hogy talán egyszer megtanuljuk a tolerancia fogalmát is abszo­ lút hévtől megfosztva, „toleránsán” értel­ mezni. Zsellér Máté Sokakban merül fel a kérdés, miért írom Az egyik legfontosabb fogalom az emberiség ezeket a sorokat, 12 évvel a függetlenné vá­ történelme során, olyan eszme, aminek lás után. A válasz egyszerű, újabb megszálló fennmaradásáért sokan az életüket is áldoz­ hatalom kopogtat az ország határán. Ok ták. Legyen az a szólás- vagy sajtószabadság, ugyan nem erővel készülnek ideiglenesen elnyomás nélküli élet, szabad véleménynyil­ berendezkedni, de az már előre látható, vánítás, függetlenség. Évezredes küzdelem, hogy ittlétük a függetlenség és a szuvereni­ sokszor hiábavaló, de sohasem felesleges. 1945. április 4-én a szovjet hadvezetőség , tás elvesztésével fog járni. közli, hogy „Magyarország teljes területét I A napokban röppent föl a hír, miszerint az iraki háborúban részt vevő, korábban Né­ felszabadította a német fasiszta uralom metországban állomásozó amerikai katonák alól”. Valójában április 12-én fejeződtek be a már nem oda térnének vissza, hanem a lojá­ harcok, de ez már csak részletkérdés. lis, az amerikai külpolitikát odaadóan támo­ A hős szovjet hadoszlopok pedig tovább dü­ gató, posztkommunista, kelet-európai orszá­ börögnek Németország szíve felé, hogy fel­ gokban építendő, amerikai támaszpontokra. szabadítsák Európát. A nyugalom záloga az Mekkorát fordult a világ? Alig másfél évtize­ itt maradó katonai egységek, akik hangsú­ de a mai hatalom még a Vhrsói Szerződés ak­ lyozottan csak ideiglenesen tartózkodnak tív tagjaként tapsolt a katonai parádékon, ma Magyarország területén, élvezve a fasiszta pedig az „imperialista, burzsoá elnyomó elnyomás alól szabadult, reménykedő pol­ rend” katonái számára épített vidám barak­ gárok vendégszeretetét. Az a tény, hogy a kokat. hős szovjet katonák soha nem látott kegyet­ Nem kötődünk így is éppen eléggé a nyu­ lenkedésekkel, fosztogatásokkal, önkényes­ gathoz, nem most válunk-e teljes jogú tag­ kedéssel tarkított „vendégszereplése'’ mi- jává egy tekintélyes szervezetnek? Miért van szükségünk ekkora elkötelezettségre? És lyen károkat okozott, csak a közelmúltban legfőképpen, miért megyünk szembe Euró­ vált kimondhatóvá, és csak igen óvatos kri­ pával? 12 évvel a függetlenség „kivívása’ tikával fogalmazható meg. után miért kell elkötelezni magunkat eny1947. február 10-én aláírták Párizsban a bé­ nyire? Nem elég a NATO tagság, minden keszerződést, ami tartalmazta többek között kötelezettségével együtt? Hány lélegeztető­ azt a passzust, miszerint a szövetséges csapa­ gépet lehetne venni a felmerülő költségek­ toknak 90 napon belül el kell hagyniuk Ma­ ből? Nincs jobb dolgunk, mint katonásdit gyarország területét. Az örök kivételezett játszani? Szovjetunió természetesen lehetőséget ka­ Törekedjünk inkább a közös európai véde­ pott arra, hogy az ausztriai szovjet megszállá­ lempolitika kialakítására, éljük el, hogy az si övezet utánpótlási vonalainak biztosítására amerikai katonák hazatérhessenek szülőföld­ csapatokat tarthasson az országban. 1955-ig jükre. Nem hiszem, hogy olyan fenyegetés ez jogi alapot biztosított a szovjet katonák lenne a világban, ami miatt Magyarország magyarországi állomásoztatására. A fegyve­ Amerika segítségére szorulna. \^n, aki em­ rek árnyékában kerülhetett sor „kékcédulás lékszik még azokra az időkre, amikor hívtuk választásra”, AVO-s garázdálkodásra és a őket, de el voltak foglalva a Szuezi-csatorna kommunista elnyomógépezet kiépítésére. megvédésével. Akkor nem fenyegette szerin­ Ezek a fegyverek biztosították az ország ki­ tük a demokráciát semmi Magyarországon, rablását, elszegényítését, a besúgórendszer nem úgy, mint az elmúlt években. kiépítését. Itt jegyzendő meg, hogy a diktatú­ Sokmillió honfitársamhoz hasonlóan úgy ra éveiben azért akadtak bátor ellenállók, ha­ vélekedek, most sincs veszélyben a haza, nem acsarkodik külső ellenség a határain­ zafiak, akik életüket adták a szabadságért. kon, és mint 1956-ban, úgy most is elbol­ 1956-ban a magyar nemzet megkérdezte, dogulunk egyedül. Az pedig, hogy mi van a ugyan meddig kívánnak ideiglenesen marad­ határainkon belül, magánügy, de legalább is ni? Véres megtorlás következett. belügy, nem kell a Nagy Testvér jóságos se­ Az átmeneti állomásoztatás 46 évig tartott. gítsége, megoldjuk majd ezt is. 1991. június 16-án éjfélkor az utolsó szovjet Végezetül egy kérés, egyszer az életben kér­ katona is elhagyja az ország területét, a szak­ dezzenek meg minket, magyar polgárokat, értők 100 milliárd forint kárösszegről be­ akaijuk-e, hogy idegen hadseregek ideigle­ szélnek, ezen belül is 60 milliárd körüli a nesen megpihenjenek nálunk, néha 150, né­ környezeti kár. És ez csak anyagi természe­ ha 46 évig. A történelem megmutatta, hogy a tű, a lelkekben okozott törésről, a meghur­ válasz nemleges. Kéretik tiszteletben tartani. coltak szenvedéseiről nem készült hivatalos I összesítés. Szabózé tizenkilencedik oldal �Az eltemetett álom Érthetetlen támadás a Pázmány ellen Érdekes írás jelent meg nemrégiben Vásárhelyi Mária tollából az Élet és irodalom cí­ mű hetilap 2003/14. számában, „Second hand demokrácia” címmel. Az írás alapvető­ en a manapság oly divatos „gyűlÖletbeszéd”-témát boncolgatja, pontosabban a kor­ mányzat által felvetett esetleges Btk. módosítás, a holokauszt-tagadás büntetőjogi szankcionálásának lehetőségeiről polemizál. Ennek keretében röviden elemzi a mai magyar társadalom állapotát, a szerző szerint rohamosan növekvő és mindinkább nyilvánosan is kinyilatkoztatott antiszemitizmust, az ordas eszmék elleni küzdelem jogalkotáson kívüli, egyéb lehetséges eszközeit is. A szemünk nem is ezen, sokkal in­ kább a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nevének említésén akadt meg. Innentől részleteket idézünk az írásból: „Bármennyire szeretne is a jelenlegi kor- | mány minden ideológiai természetű vitát ismét a szőnyeg alá seperni, nem kerülheti el, hogy szembenézzen azzal, kikből lesz­ nek ma történelem- és irodalomtanárok, és miféle ismereteket terjesztenek a diákság körében. A demokratikus normák ellen vét a kulturális és oktatási kormányzat, ha meg­ próbálja kikerülni azt a konfliktust, amely az egyházi felsőoktatási intézményekben fo­ lyó képzés körül fortyog. Ugyancsak tavaszszal történt, hogy az egyik pesti utcán sétál­ va arra lettem figyelmes, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem diálgai az alma materből az utcára tódulva kórusban skan­ dálják: „Hazaáruló, gyilkos Mécs Imre.'” Jól öltözött, jóarcú, kokárdával ékesített fiata­ lok voltak, akik nyilvánvalóan az iskolában szerzett friss „ismereteket” és élményt osz­ tották meg egymással és az arra járókkal. Fe­ lelős politikusok és oktatási szakemberek nem nézhetik tétlenül, hogy - amint ezt a kisebbségi ombudsman által készíttetett vizsgálat is egyértelműen igazolta - évente több száz olyan pedagógus kerül ki a felső­ oktatási intézményekből, akiket rassziz­ musra, kirekesztésre és gyűlölködésre okí­ tottak történelem- és irodalomtanítás cí­ mén. (...) És ennek kapcsán felmerül a kér­ dés, hogy milyen indokok sorakoztathatók fel amellett, hogy közpénzekből tartanak fenn egy olyan felsőoktatási intézményt, amelynek szellemi irányítását a református egyház MIÉP-es szárnya látja el?|35’ si intézményekből, akiket rasszizmusra, ki­ rekesztésre és gyűlölködésre okítottak tör­ ténelem- és irodalomtanítás címén”. Több dolgot nem értünk az idézett részlet­ ben, Sőt: igazából semmit nem értünk. Ve­ gyük sorra a cikkből kiolvasható téziseket: Ad 1. Baj van az egyházi felsőoktatással („konfliktus fortyog”). Ad 2. Erre utaló jel például az, hogy a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem (kokárdás, jólöltözött, jóarcú) diákjai egy pesti utcán azt skandálták, hogy „hazaáruló, gyilkos Mécs Imre”. Ad 3. Ezen ismereteiket nyilvánvalóan fris­ sen az iskolában szerezték. Ad 4. Ez is bizonyítja azt, hogy „évente több száz olyan pedagógus kerül ki a felsőoktatá- I Na már most: 1, A PPKE Budapesten Hittudományi és Jogi Kart működtet. Ha vélelmezzük, hogy a Hittudományi Kar hallgatói nem szoktak „utcára tódulni” és „kórusban skandálni”, akkor okkal vélhetjük, bizony a Jogi Karra, azaz ránk gondolt a szerző. 2. Tegye fel a kezét a négyezer hallgató, több száz oktató és egyéb alkalmazott közül az, aki látta a fent leírt jelenetet (lapzártáig nincs jelentkező). Attól tar­ tunk, még mindezt hitelesítő járókelőt sem nagyon találnánk (kivéve talán egy­ két gulyásleves-rajongót), mivel ilyen egész egyszerűen NEM TÖRTÉNT MEG. De menjünk tovább. 3. Hogy jön ide az állítólagosán több száz, .rasszizmusra, kirekesztésre és gyűlölködésre” okított pedagógus (és hol vannak ők)? Legjobb tudomásunk szerint a Jogi Karon jelenleg nem zajlik pedagógus­ képzés, és a közeljövőben ez nem is vár­ ható. Ennek ellenére a párhuzamba állítás a Pázmány Egyetem és e jelenség között egyértelműen megtörténik a cikkben. 4. Az írásból az is egyértelműen követke­ zik, hogy a Pázmány Jogi Karának „szel­ lemi irányítását a református egyház MIEP-es szárnya látja el”. Osszemosolyoghatnánk, na itt most minket jól öszszekevertek a Károlival, amely valóban Református Egyetem, de alapos körüljá­ rás után úgy tapasztaltuk, hogy ott sem tobzódnak a MIÉP-esek (persze azért re­ formátusok tényleg vannak, de ez talán bocsánatos bűn az ő esetükben). AKároli azonban meg sincs említve az az írásban, a szerző egyértelműen a Páz­ mányra gondolt. Ha megint bizalmat szavazunk a Hittudományi Karnak, ak­ kor megállapíthatjuk, hogy ha igaz a fen­ ti állítás, akkor bizony minket, azaz a Ka- tolikus Egyetem Jogi Karát MIÉP-es (!) reformátusok (!) irányítják. Megint csak tegye fel a kezét az, aki felfede­ zett valahol a Szentkirályi utca 26-30. táján olyan MIÉP-es reformátust, aki Karunk szellemi irányítója. Jelenleg ötletünk sincs arra nézvést, kik lehetnek ők, egyáltalán ho­ gyan tudják ennyire titokban, a feltűnés leg­ kisebb jelét sem mutatva elvégezni egy egész Jogi Kar szellemi irányítását, ami vallj uk be — nem kis feladat. Ez ügyben lap­ zártáig még sötétben tapogatózunk. Azon­ ban tanulmányainkból azt is megtudtuk (hiszen nem csak Mécs Imre része a tan­ anyagnak), hogy létezik ma Magyarorszá­ gon Alkotmány, Sajtótörvény és Ptk., sőt van Büntető Törvénykönyvünk is. Szemez­ gessünk ezek rendelkezéseiből: Alk. 59. § (1) A Magyar Köztársaságban min­ denkit megillet a jóhírnévhez (...) való jog. Btk. 179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsü­ let csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő sza­ badságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Ptk. 78. § (1) A személyhezfűződőjogok védel­ me kiterjed a jóhírnév védelmére is. (2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha va­ laki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis szín­ ben tüntetfel. Stv. 2. § (1) (...) A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. Ezek fényében immár a laikusnak is egy­ értelművé válik, hogy az idézett írás szerzője, amennyiben a fenti állításokat nem sikerül bebizonyítania (és mi na­ gyon várjuk a bizonyítékokat!), alkotmá­ nyos jogot sértett, bűncselekményt köve­ tett el, megsértette az Egyetem jóhímevét, és áthágta a Sajtótörvény köte­ lező előírásait is. Lássuk be, azért ez egy szuszra nem kis teljesítmény. A szép si­ kerhez ezúton is gratulálunk, és miha­ marább, tűkön ülve várjuk a bocsánatké­ rő cikket. Ja igen: magunkban pedig újra eltemetjük a hiteles, kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tényfeltáró, a társadalom iránt felelősséggel viseltető média álmát. Az ítélet szerkesztősége � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 4. szám 2003. május 21. Abstract A summary of the resource. Tartalom A Neptun rendszerről A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon Dénes Ösztöndíj Közgazdaságtan - minek ? A Szentatya Spanyolországban Az igazi Universitás felé „A polgárnak szolgálnia és építenie kell!” OTDK dolgozatok egy opponens szemével Lecsúszottak Egy ajtó könnyei A régi világ keresése Azok a boldog szép napok 2. Az örök hold A korai kapitalizmus érintése A bulvársajtó és a jog Vedd és olvasd! A Professzor is csak ember Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? Szabadság Az eltemetett álom Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. május 21. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1051kb+5809kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_4_20030521 Relation A related resource T00055 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_4_20030521 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/508d2641c087fcbbf66c61d7646492b3.jpg 15b8dadeba0a33edeccab09e9961b4dc https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1c13c0dc4ea0886ec90250aaaac9edbf.pdf 89337c70b9c83edbd912e87955a9b370 PDF Text Text J2.OO5O5O7 ítélet! s ’•quu«'' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS BOYBTBM JOO- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAS HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA l íW IfcS^ fííí'^í íí^'T; -/sí ^^í; s i'Vi rw >y ie> 0 '9 ll Hs.'íí?''’ ■^ií Pl Igéijá í * 1^^ W': '■^í. >!. h' TT-' w 'i SiSiflCíBíSS B ’ PÁZMÁNY-NAP 2003. május 7. KDLÖNSZÁM �» Pázmány-Nap 2003 íi 5K«SÄ „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában voltk”’ (Pázmány Péter) TARTALOM A Pázmány-Nap programja Az igazi Universitas felé 3 4 Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt 6 Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde 9 10 A Rákócziak és Sárospatak - Dr. Tamás Edit előadása Rákóczi szellemében, ma - Dr. Halzl József előadása A szívünkben élő Rákóczi - Dr. Nemeskürty István előadása 14 17 Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt 23 A Pro Facultate-díj alapító okirata Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate-díj átadásakor 26 Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után 28 Nyolc év a Pázmány Jogi Karán - kerekasztal-beszélgetés 32 Aki sok fát ültetett - beszélgetés Dr. Zlinszky János Alapító Dékánnal 46 A Pázmány-Nap résztvevőinek listája 54 Gondolatok az első Pázmány-Nap után 55 A keresztény embernek magával való számvetése 56 27 IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Mándics Botond, Milisits Barbara, dr. Jobbágyi Gábor, Szincsák Zsuzsa, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, intézetvezető egyetemi tanár Szamos Márton, Zsellér Máté SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Tudományos tanácsadó: Főszerkesztő: Gulyás Judit \e-mail cím: itelet01@hotmail.com 2 A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd honlap: jak.ppke.hu/itelet �Pázmány-Nap 2003 4) A Pázmány Jogi Karán 2003. évben megrendezésre kerülő első Pázmány-Nap programja Időpont: május 7. (szerda), 15.00 órától Helyszín: VIII., Szentkirályi u. 28., II. emelet, Díszterem I. Konferencia a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójának emlékére (15-18 óra között) Életadók: Dr. Tamás Edit (történész-főmuzeológus. Sárospataki Nemzeti Múzeum) - A Rákócziak és Sárospatak (15.00-15.30) Dr. Halzl József (a Rákóczi Szövetség elnöke) - Rákóczi szellemében, ma (15.30-16.00) Dr. Mezey Barna (jogtörténész, az ELTE-AJK dékánja) - A Rákóczi-szabadságharc és a magyar közjog (16.00-16.45) Dr. Nemeskürty István (irodalmár, történész) - A szívünkben élő Rákóczi (17.00-17.45) II. A Pro Facultate-díj első átadása (18-18.30 között) III. Kerekasztal-beszélgetés a Kar nyolc évéről (18.30-20 óra között) Résztvevők: Dr. Fodor György megbízott rektor, Dr. Radnay József dékán, Bánrévy Gábor intézetveze­ tő egyetemi tanár, Dr. Péteri Zoltán egyetemi tanár, Dr. Kilényi Géza intézetvezető egyete­ mi tanár, Dr. Jobbágyi Gábor dékán-helyettes, Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus IV Pázmány-napi tánc és mulatság a Spartacusban (20.00 órától) 3 �Pázmány-Nap 2003 ■ H Az igazi Universitas felé A jogi karon először megrendezésre került Pázmány-Napról A kötelező gólyabálon és diplomaosztón kívül meglehetősen hosszú idő után elő­ ször került újra megrendezésre olyan esemény Karunkon, amely a hallgatók és az oktatók nagy részét mozgósította volna - nem csoda hát, hogy sokszor panaszko­ dunk a nem túl mozgalmas egyetemi közéletre. Most, néhány tanársegéd és doktorandusz összefogása által május 7-én létrejött az első Pázmány-Nap, ahol új­ ra összegyűlhettek az Universitas tagjai, hallgatók, oktatók, és talán megtették az első lépést az igazi közösséggé formálódás hosszú útján. Talán sokatokhoz eljutott az a nyílt levél, amelyben a szervezők „mozgósításra” szó­ lítottak fel mindenkit. Meggyőződésük és fő mozgatóerejük az volt, hogy nem elégsé­ ges az intenzitás, amely manapság Karunk egyetemi közéletében tapasztalható. Az okok elemzése persze hosszabb időt venne igénybe, de tény, hogy az oktatáson és némi bu­ lizáson kívül nem sok többletet kapnak és ad­ nak a hallgatók, ami az egyetemi évek elszürkülésén túl azért is bántó, mert ajogi pálya mindig egyben közéleti pálya is, és ha hiszünk a jogászi hivatás fokozott társadalmi felelősségében (ami a keresztény tanításokból is egyértelműen kö­ vetkezik), akkor azt is tudjuk, hogy az nem foly­ tatható a közéletből kiszakítva. A plakátokon, az ítéletben, szórólapokon és az egyetemi előadásokon meghirdetett rendez­ vény három részre tagolódott, délután három­ tól hatig egy mini konferencia került megren­ dezésre a Rákóczi-szabadságharc háromszáza­ dik évfordulójának emlékére. Az eseményt a szervezők képviseletében Gerencsér Balázs, majd Fodor György megbízott Rektor Úr nyi­ totta meg, aki beszédében hangsúlyozta azt, hogy akkor működikjól az egész Kar, és annak közélete is, ha az oktatók és a hallgatók komoly dolgokról, de baráti hangon lesznek képesek közösen gondolkodni, kommunikálni. 4 A konferencia Tamás Edit, a Magyar Nem­ zeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeu­ mának történész-főmuzeológusa előadásá­ val kezdődött, aki Sárospatak városának Rákóczis kötődéseiről beszélt. Az előadás ge­ rincét a XVI. századi történések adták, hi­ szen Sárospatak fénykora nem II. Rákóczi Ferenc nevéhez kötődik. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke kö­ vetkezett, aki az általa vezetett civil szervezet feladatairól beszélt. A Rákóczi Szövetség önmaga által kitűzött célja a határon túli magyar közösségek tá­ mogatása, erkölcsi-anyagi eszközökkel. Több száz helyi szervezettel rendelkezik, legnagyobbrészt Felvidéken. Az 1989 óta működő szervezet a legnagyobb a hasonlók között, évente több százmillió forinttal, di­ ákutaztatásokkal, kulturális programok szer­ vezésével segíti más országok magyarjait. Mezey Barna jogtörténész, az ELTE-ÁJK dé­ kánja, akiről kevesen tudják, hogy a Rákócziszabadságharc megszállott kutatója is, a sza­ badságharc országgyűléseiről beszélt. Izgalmas előadásában hangsúlyozta, hogy a kor még mindig nem kapta meg az őt meg­ illető helyet a jogtörténetben, pedig óriási jelentőségű, előremutató határozatok szü­ lettek, melyek azonban még a Corpus �Pázmány-Nap 2003 Jurisba sem kerültek be, és ma sem értékel­ jük őket megfelelően. Nemeskürty István irodalmár-történész, mindenki Tanár Ura elvarázsolta hallgatósá­ gát. Szokott, visszafogott modorában kezdte előadását, az idő elteltével egyre jobban átél­ ve, plasztikus meséjével szinte a hallgatóság szeme előtt lejátszódóvá tette II. Rákóczi Fe­ renc életének főbb eseményeit. Kitért a kor irodalmának jelentősebb alalqaira is, akik kö­ zül is kiemelkedik - Mikes Kelemenen túl maga II. Rákóczi Ferenc.» A büfé finomságainak elpusztítása után kö­ vetkezett a hat órára meghirdetett kerekasztal-beszélgetés. Az asztalnál foglalt helyet Fodor György Rektor úr, Radnayjózsef Dé­ kán úr. Jobbágyi Gábor dékán-helyettes úr, Kilényi Géza, Bánrévy Gábor intézetvezető professzor urak, Péteri Zoltán tanszékveze­ tő professzor úr, valamint Horváth Attila ad­ junktus úr. A hallgatóság soraiban helyet foglalt Erdő Péter prímás-érsek is, a Páz­ mány volt rektora. A beszélgetést a szerve­ zők részéről Koltay András vezette fel, el­ képzeléseik, elvi célkitűzéseik meghatározá­ sával, majd bejelentette, hogy létrejött a „Pro Facultate” (A Karért) díj, melyet minden év­ ben az a személy kap meg, aki kimagasló te­ vékenységet végzett a Kar érdekében. Ezek után felkérte Bánrévy Gábor professzor urat, hogy nevezze meg és köszöntse az első díjazottat. Megható, sokáig emlékezetes pil­ lanat volt, amikor a professzor úr Zlinszky János Prodékán urat. Karunk alapító dékán­ ját köszöntötte. Mint fogalmazott, ezen első alkalommal volt a legkönnyebb a döntés a díjazott kiválasztásáról, melyre méltóbb sze­ mélyt találni nem lehetett volna. Bánrévy professzor úr szívhez szóló szavakkal kö­ szöntötte Zlinszky professzor urat, akihez egyébként 1947 óta mély barátság is fűzi. Az ünnepelt láthatóan elérzékenyülve, szokott szerénységével köszönte meg az apró VIszonzást óriási munkájáért. Következett a kerekasztal-beszélgetés, amely­ ben megvalósult az oly ritka alkalom, és az ok­ tatók olyan dolgokról is szót ejtettek a hallga­ tóság előtt, amelyekről a katedrán nincs mód beszélni, ezáltal csökkentve némileg az oktatók-hallgatók között kétségtelenül fennálló nagy távolságot. A beszélgetés meglehetősen vidámra sikeredett, a résztvevők mindegyiké­ nek volt egy-egy fergeteges története a Kar in­ dulásáról. Szó esett az elvi célkitűzésekről, a Pázmány meghatározott szellemiségéről, a kezdeti nehézségeken való felemelkedésről, a jövő feladatairól. Később a meglévő hibák is előjöttek, előrevetítve a jövő feladatait. Este negyed kilencig tartott a bizakodó hangu­ latú beszélgetés, majd a program lezárásaként a Spartacusba tették át székhelyüket a résztvevők, ahol még késő éjszakáig folytatódott, immár még kötetlenebb formában az összejövetel. Az első Pázmány-Nap végkicsengése re­ ményteli volt. Kicsit újra együtt lehettünk, hallgatók, oktatók egyaránt. Egy esemény persze nem idézhet elő forradalmi változá­ sokat, de a résztvevők és a szervezők szívébe, akik úgy gondolják, szükséges dolgozni az egyetemi közélet és ezáltal a Kar előrejutása érdekében, némi reményt cseppentett. Re­ mélhetőleg még számos hasonló összejöve­ telben lesz részünk, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy aktív munkával is bekapcsolódnak a közéletbe — higgyük el, ez mindenkinek csak javára válhat. Ha pedig mindez megvalósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. (megjelent az ítélet 200314 számában, 2003. május 21.) Gulyás Judit 5 �Pázmány-Nap 2003 Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt Tisztelt Rektor Úr, Dékán Úr, Professzor Urak, Tisztelt Oktatók és Doktoranduszok, Kedves Hallgatók, Hölgyeim és Uraim! Nagy szeretettel köszöntöm Önöket az első Pázmány Nap alkalmából. Engedjék meg, hogy köszöntésemben először pár gondolatot szóljak arról, hogy milyen célból és kik által született meg ez a rendezvény. 6 A gyökerek e Kar alapítá­ sáig húzódnak vissza és az első két évfolyam szoros és mindmáig tartó barátsá­ gáig. Jómagam is, amikor erre az egyetemre érkez­ tem, első élmények között fogadtam magamba a Kar vezetésének szavait. így többek között azt a gon­ dolatot, hogy a Pázmá­ nyon kiemelt szerepe van egy olyan fiatal jogász-elit képzésének, amely szak­ mailag, erkölcsileg egy­ aránt magas színvonalat képvisel majdan a társada­ lomban. Ezzel a szakmai tudáson túl célul tűzték ki elénk, hogy mi, a minden­ kori Pázmányról kikerült hallgatók képesek legyünk hordozni a társadalomban azt a régi-új szellemiséget, amelynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás. Ezek a szavak a Kar alapításakor mindenki szájából természetes hangzottak, nem fö­ lös pátosz, nem volt bennük ámítás. Alig hat-hét évvel ezelőtt egészen termé­ szetes volt az egyetemen, hogy rendszeres kulturális és tudományos rendezvényeket szerveztek tanáraink és mi magunk, a diá­ kok. Ezen kívül az is természetes volt, hogy ezeken részt is vettünk. Legyen az egy tudományos diákkör, vagy egy érdekes �Gerencsér Balázs speciálkollégium, legyen az egy beszélge­ tés egy közjogi méltósággal, esetleg egy koncertlátogatás vagy kirándulás, talán egy tanár-diák futballmeccs. Nem maradha­ tott ki mindenből a mulatság sem, hiszen nem volt az diák, aki nem szereti a közös­ ségi kikapcsolódást. Mintegy levezetésként koccintottunk a nap eseményeire, hiszen mindez jó mulatság, férfimunka volt. Az első évfolyamok így egy építő és csodá­ latos élményeket magukban hordozó fo­ lyamatnak voltak egyben alkotói és része­ sei. A hallgatói önszerveződés kifejezetten a közösség segítésére és jobbítására szol­ gált. Nem valami keserű nosztalgia szól most belőlem, hanem szeretném, ha Önök is saját élményeiken, tapasztalatai­ kon keresztül szélesíteni tudnák azt a pár­ huzamot, amelyet szeretnék vonni most az alapítás utáni és jelenkor között. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a kezdeti lelke­ sedés, a hallgatói öntevékenység nem él ma. A kevés, a ma már tiszteletre méltó ki­ vételtől eltekintve, szinte nincs közösségi élmény, akarat. A legfájóbb pedig, hogyha megkérdezünk egy hallgatót, hogy hol ta­ nul, előbb mondja azt, hogy ,jogon”, vagy azt, hogy „Pesten”, mint azt, hogy a Páz­ mányon. Nem sikk ma Pázmányosnak lenni, eltűnt az a bizonyos egészséges n-,Pázmányos öntudat” a hallgatókból. Saj­ nos itt is tömegcikk a jogász. Egy dolog viszont van a Karon és azt itt is érezni és ez a KÖZÖNY Csupa nagybe­ tűkkel. Az első évfolyamokból kikerült jo­ gászsegédek és doktorandusok azon kap­ tuk magunkat, hogy évről évre olyan évfo­ lyamokat látunk kimenni az egyetemről, akik egy percig sem ismerték a tanárok és diákok universitasának varázsát és épp csak a vizsgaidőszaktól a pénzkeresésig tenget­ ték diákéveiket. Ezért fogalmaztuk meg a bejáratnál is megtalálható nyílt levelet, amelyben külön hangsúlyoztuk, hogy szükségesnek érez­ zük a Kar oktatói és hallgatói immár együttes erővel próbálják meg az ígérete­ sen induló, de ma már haldokló folyama­ tot újjáéleszteni. A közösségi élet talán legjobb mozgatóru­ gója a hagyomány. Ezért esett választásunk egy olyan rendezvényre, amely bár ma még kari keretek között él, évről évre lehe­ tőséget biztosít arra, hogy egy színes, tu­ dományos, kulturális értelemben magas színvonalú ünnepe legyen az egyetemnek, így terveztük el, hogy létrehozzuk ezt a kari rendezvényt, a Pázmány-Napot. Ez­ úton is külön köszönöm magas rangú elő­ adóinknak, hogy megosztják velünk gon­ dolatainkat mini-konferenciánkon, vala­ mint szintén köszönöm magas rangú ven­ dégeinknek, hogy jelenlétükkel tisztelik és emelik ezt a napot. Mint ahogy a plakáton és szórólapon is látni, a Pázmány-Nap minden évben 1635-ös egyetem alapításá­ nak havában, ez május hónap megrende­ zésre kerülő esemény, amely egyrészt a kar, később esetleg talán az egész egyetem aktuális kérdéseivel foglalkozik, nyíltan és őszintén beszélve mindarról, ami az okta­ tókat és a hallgatókat érdekli. Másrészt e Nap keretet ad arra, hogy az adott év ün­ nepi aktualitásáról magas szintű konferen­ ciát hallgathasson mindaz, akit érdekel. Reményeink szerint minden alkalommal tovább nő az érdeklődők köre. Ez évben a Rákóczi szabadságharc 300. év­ fordulójának méltó egyetemi megünnep­ lése több tudományterületet felölelő kis 7 �Pázmány-Nap 2003 konferenciának a témaköre. A program szerint, amelyet szintén a bejáratoknál megtalálunk, előadást hallhatunk a törté­ nelemtudomány, a jogtörténet-tudomány, az irodalom témaköréből, valamint a Rá­ kóczi szellemiség napjainkban is élő és megtalálható továbbéléséről. A konferen­ ciát követi egy kerekasztal-beszélgetés, amelyre a Kar alapításakor is szerepet vál­ laló neves oktatókat hívtunk meg, hogy a mai nap egyik kiemelt színfoltjaként közö­ sen beszéljük a Pázmány Jogi Kara és a Ka­ tolikus Egyetemről kikerülő jogászok leg­ örömtelibb, legizgalmasabb és sokszor ne­ héz feladatokat felvető kérdéseit. A Pázmány-Nap lezárásaként egy kis zenés, tán­ cos összejövetelre invitáljuk a kedves résztvevőket a Spartacusba, hogy minden­ ki a délután magvas gondolatait mélyre tudja magában ültetni... Végezetül engedjék meg Tisztelt Hölgye­ im és Uraim, hogy nyílt levelünkből kü­ lön hangsúlyozzam a következőket: „Ki­ emelkedően fontosnak tartjuk a kiveszett hagyományok újraélesztését az egyetemi életben, hiszen bőven van mihez vissza­ nyúlnunk az 1635-ös alapítás óta. Szeret­ nénk, hogyha a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olyan rangra emelkedne a társa­ dalomban, amely egyértelműsítené, hogy a szellemi örökösei vagyunk a Pázmány Pé­ ter által Nagyszombatban megalapított egyetemnek. Nekünk, tanársegédeknek és doktoranduszoknak a célunk, hogy egy év­ ben több olyan esemény is legyen, amely egyaránt vonzza a hallgatókat és az oktató­ kat, valamint szülessenek újra a Pázmány Péter által alapított egyetem diákhagyomá­ nyai, amik széppé és emlékezetessé teszik a diákéveket. Külön szeretnénk, hogy ezek 8 w a szigorúan non-profit rendezvények szer­ vezése egyszer úgy, mint a váltófutásnál, évfolyamról évfolyamra kerülhessen to­ vább. Ilyen esemény, vagy ünnep alatt a di­ ákság örök élményt jelentő gólyaavatásától a végzősök búcsúztatásán át, a Kar és az egyetem jeles tisztségviselőinek beiktatá­ sán és bemutatkozásán keresztül, a jeles ünnepek közös ünnepléséig sok mindent szeretnénk életre kelteni. A hagyományok felkutatása végett természetesen most is részletes könyvtári és levéltári kutatómun­ ka folyik, hogy a már több százéves hagyo­ mányok megújult formában, de pázmányi gyökerekből keljenek újra életre. (Hagyo­ mány alatt természetesen itt nem azt ér­ tem, hogy a levéltári iratok tanúsága sze­ rint a XVIII. században a jurátusok rette­ gésben tartották Nagyszombat polgárságát, mert több olyan alkalom is előfordult, hogy a nótás kedvű jurátusokat - egy foga­ dó bútorzatának és a szomszédos épületek ablakainak szétzúzása után - királyi karha­ talommal kellett hazakergetni...) Mindezek előtt az előbb elmondott ha­ gyományteremtés és hagyományélesztés első lépcsőjeként nevezném meg ezt a bi­ zonyos Pázmány-Napot. Ez a lépcsősor hosszú és kanyargós, de visszanézve az ele­ jéről olyan látvány tárul elénk és olyan él­ mény, amely szerintem semelyik egyete­ men sem. Ezúton is, e rendezvényen is hí­ vok mindenkit, hogy építsük együtt a Kart és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet olyanná, amilyenné alapítói megálmodták! Most Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim, tisztelettel felkérem Fodor György megbízott Rektor Urat, hogy nyissa meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán megrendezett első Pázmány-Napot. �•'s Pázmány-Nap 2003 Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde Kedves Hölgyeim és Uraim! Szeretném, ha ez a rendezvény, és ez a nap nagyon ko­ moly, ugyanakkor baráti és vidám is lenne, ezért ez a megszólítás. Rövid rektorságom alatt máris rádöbbentem, hogy mennyi mindent kell még tenni azért, hogy az Egyetem megfeleljen a nevében foglaltak­ nak. Nem lehet ölbe tett kézzel várni azt, hogy maguktól megoldódjanak a dolgok, hogy a Pázmányon pezsgő, megfelelő szel­ lemiségű egyetemi élet, spiritualitás le­ gyen, amire valóban szükség van és amit sugároznia kell ennek az egyetemnek. Ezért nekünk, „fönt” is tenni kell. Az Universitas egy egység, az oktatók és a di­ ákok egysége, a kezdeményezéseknek meg kell indulni fölülről és alulról is, azaz a di­ ákok, illetve doktoranduszok kezdemé­ nyezésére is mindent meg kell tenni, ahogy az imént elhangzott. Több lépcsőt kell megjárni ahhoz, hogy ebből aztán utá­ na egy valóban viruló közösségi élet kere­ kedjen. Ezért támogattam kezdettől fogva, amikor másfél hónapja megkaptam az első megkeresést, a Pázmány-Nap megrende­ zését a Jogi Karon is. A Bölcsészkaron ez már néhány éve létezik, és remélem, hogy el fog jönni az idő, amikor egy összegyetemi Pázmány-Napot is tudunk szervezni, de előbb nézzük meg, hogy mire képes a Jogi Kar egymagában. Nagyon nagy szükség van mindenfajta ön­ szerveződésre, szellemi értelemben, kö­ zösségi értelemben, spiritualitás szem­ pontjából, úgyhogy kezdettől fogva támo­ gattam ezt az elképzelést, mely remélhető­ leg kicsit közelebb visz minket ehhez. Kö­ szönöm azok munkáját, akiknek a fejében megszületett a gondolat és akik sokat tet­ tek a megvalósulásáért. Akik egyszer pró­ báltak már ilyesfajta rendezvényt szervez­ ni, azok tudják, hogy milyen nehéz. Na­ gyon jó a konferencia témaválasztása is. Mit testesít meg számomra Rákóczi? Első­ sorban az odaadást, ugyanakkor a mély vallásosságot is. Elsősorban az odaadást azért az ügyért, ami a szívének fontos volt, úgy érzem, ebből a szempontból ő mind­ annyiunk számára követendő példa. Szent Ágoston gondolatával nyitnám meg az első Pázmány-Napot, és fejezném be a mondandómat: ,a lényeges dolgokban egység. a járulékos dolgokban szabadság, és min­ denben szeretet”. Köszönöm szépen. 9 �Pázmány-Nap 2003 ■■' A Rákócziak és Sárospatak Dr. Tamás Edit előadása Tegnap volt 300 esztendeje, hogy a brezáni kiáltvánnyal útjára indult a Rákóczi-szabadságharc. „Ha száműzetésbe megyek, megmarad a remény, mert az utolsó lehe­ letemig megőrzőm a nép szeretetét, mely a nép szívében mindig élni fog irántam” írta egykoron Rákóczi. Remélem, hogy ez az általa leírt sor ma is valóság, őriztük em­ lékét. Ennek egyik intézményes formája a sárospataki Rákóczi Múzeum, melynek feladata, hogy a Rákóczi-kor emlékét ápol­ ja és bemutassa. 1950-ben hozták létre ezt az intézményt, abban a Rákóczi várban mely 1710-ig volt a család központja. Utá­ na osztrák eredetű családok uralták a várat a 11. világháború végéig Sárospatakon. Öt év útkeresés után teremtődött meg annak a lehetősége, hogy múzeum létesüljön a Rákóczi-várban, amely az ország elsőszá­ mú Rákóczi-kultusz központjává vált. Napjainkban, évente több mint 100 ezer látogató keresi fel a Rákóczi Múzeumot, a hetvenes-nyolcvanas években 160 ezer tu­ ristát számoltak. 10 Az épületegyüttest a Perényicsalád építtette a XVI. század harmincas éveiben, s csak 1616tól a Rákóczi-család központja. A Rákóczi-család zempléni ere­ detű. 1328-ban egy Balázs nevű ős használta először a Rákóczi nevet. A történelmi Zemplén megye közepén, a mai Szlovákia területén található Rákóc. Rákóc és Morva az a két telepü­ lés, amely először a Rákócziak nevéhez kapcsolható. Innen in­ dult a család a XVI. század ele­ jén. A középnemesi család lassú felemelke­ dése, gyarapodását a a török kori harcok­ hoz, a XVI. századhoz kapcsolódik. 1517ben szerezték meg Felsővadászt, innen származik nemesi előnevük. Rákóczi Já­ nosról már többet tudunk. Megyei tisztsé­ geket viselt, a közép-zempléni Csicsva vár­ nagya, majd Zemplén vármegye alispánja. Az ő fia Rákóczi Zsigmond, aki már kötő­ dött Sárospatakhoz. Rákóczi Zsigmond Felsővadászon szüle­ tett. Sárospatakon a református köz­ pontnak számító Perényi-család udvará­ ban nevelkedett, és így kapcsolódott el­ sőként a Rákócziak közül Sárospatakhoz. O szerezte meg Szerencset és kezdte meg ezzel a Rákóczi-család hatalmas bir­ tokgyarapítását. Fia I. Rákóczi György - aki 1593-ban szü­ letett-, 1616-os házasságkötése révén sze­ rezte meg a család számára Sárospatak vá­ rát. Felesége, Zsuzsanna a szintén jelentős birtokos családnak számító Lorántffy- �r család leánya. Az i^ú feleség - aki a házas­ ságkötés idején kb. 16 esztendős - Sáros­ patakon töltötte gyermekkorát, élete végé­ ig nagyon ragaszkodott az itteni várhoz. Talán ezért költöztek ide és ezért kötődtek egész életükben Patakhoz, ezért tekintet­ tek birtokközpontként rá. Igaz ez azután Tamás Edit fénykora, hz ország egyik legértékesebb könyvtára a Rákóczi-családé, amelyet a XVII. század első felében hoztak létre és 1652-ben a Sárospataki Református Kollé­ giumnak ajándékoztak, megalapozva an­ nak jelentős gyűjteményét. Patak temetke­ zési hely is, a család több tagja talált itt vég- -/ «» Borsi, II. Rákóczi Ferenc szülőháza napjainkban is, hogy 1630-ban I. Rákóczi Györgyből erdélyi fejedelem lett és Gyulafehérvárra költözött a család. A harmincas évektől hatalmas építkezések kezdődtek Sárospatakon. Késő reneszánsz építészetünk gyöngyszemeként számon tartott sárospataki vár legteljesebb kiépíté­ se ekkor valósult meg. Az igazsághoz tar­ tozik az is, hogy I. Rákóczi György nem osztotta felesége lelkesedését a pataki vár szépsége iránt. Ugyanakkor tisztelte Zsu­ zsanna végtelen ragaszkodását Patak iránt. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna kora kapcsolja Sárospatakot végérvényesen a Rákóczi-családhoz. A XVII. század Patak ső nyugalomra. A közelmúltban Szeren­ csen járva elgondolkodtam azon, milyen szomorú a mi történelmünk, hiszen ha a Rákóczi-család sírjánál akarunk tisztelegni a mai Magyarország területén, akkor egyetlen helyen tehetjük ezt meg, Szeren­ csen, a református templomban, Rákóczi Zsigmond nyughelyén. I. Rákóczi Györ­ gyöt Gyulafehérváron temették el és ma már nincs meg a síremléke. II. Rákóczi Györgyöt Sárospatakon temették el, mi­ ként édesanyját, Lorántffy Zsuzsannát, va­ lamint sógornőjét, Pfalzi Henriettát is. Sá­ rospatakkal azonban olyan szomorúan bánt a történelem, hogy ezek a sírok nem ll �s Pázmány-Nap 2003 n maradtak meg, és többszöri régészeti ásatás során sem sikerült őket feltárni. 1. Rákóczi György fejedelmi utóda, 11. Rákóczi György nem Játszott szerepet Sáros­ patak történetében. Apja ha­ lála után - 1648-tól 1660-ig - Erdély fejedelme, Gyulafe­ hérváron élt. 1648 után az Erdélyből visszaköltözött özvegy Lorántffy Zsuzsanna és kisebbik fia Zsigmond központja Sárospatak. Az if­ jabb Rákóczi XVII. századi Sárospatak látképe a XIX. században történelmünk egyik legreménye kelteződik. Erdély pusztulása. Vá­ ményteljesebb politikusa. Felesége Pfalzi rad eleste, II. Rákóczi György és Lorántffy Henrietta, a cseh király árván maradt leá­ Zsuzsanna halála. Özvegységében, a kato­ nya. E házasság révén a Rákócziak rokon­ likus megújulás időszakában Báthori Zsó­ ságba kerültek Európa protestáns uralkodó­ fia visszatért ősei hitére. Édesanyja révén családjaival (Henrietta édesanyja az angol római katolikus lett I. Rákóczi Ferenc is, király leánya). Ez a házasság jelzi, hogy a 1661-től római katolikus a Rákóczi-család. Rákócziakat befogadták az európai uralko­ Báthori Zsófia Sárospatakon római katoli­ dócsaládok sorába. Bethlen Gábor és I. Rá­ kus iskolát hozott létre, a várban római ka­ kóczi György a harmincéves háborúba való tolikus kápolnát, plébániát létesített, lete­ bekapcsolódásának eredménye ez. A házas­ lepítette, majd rendházat adományozott a ság 1651 nyarán köttetett, ősszel sajnos tra­ jezsuitáknak. gikus véget ért, meghalt a fiatalasszony. I. Rákóczi Ferenc a tengermelléken befo­ 1652 elején Rákóczi Zsigmond is elhalálo­ lyásos családok leszármazottját. Zrínyi Ilo­ zott. nát vette feleségül 1666-ban. Az esküvő A fejedelmi család következő nemzedékét nem Patakon, hanem Makovicán volt. Pa­ I. Rákóczi Ferenc jelenti. II. Rákóczi tak a XVII. század második felében is meg­ György és Báthori Zsófia fia. Az 1660-ben őrizte birtokközpont jellegét és lakóhely­ özvegyen maradt fejedelemasszony, Bá­ ként szerepelt a Rákóczi-család történeté­ thory Zsófia elhagyta Erdélyt, hazaköltö­ ben. Az ifjú fejedelmi pár Sárospatakon zött a család magyarországi birtokaira, Sá­ élt. I. Rákóczi Ferenc bekapcsolódott a rospatakra. Zsófia római katolikus hitben Habsburg-ellenes Wesselényi-féle szer­ nevelkedett. Házassága; apósa határozott vezkedésbe. Ennek tárgyalásai a hagyo­ fellépése következtében lett reformátussá. mány szerint a rózsa alatt, a Sub Rosa1660-ra történelmünk több jelentős ese12 �Tamás Edit teremben folytak, a pataki vár Bodrog felé néző piciny, csepp alakú zárt erkélyes szo­ bájában. Rákóczi történelmi nagyságát jel­ zi, hogy a szervezkedés társadalmi bázisát úgy igyekezett megteremteni, hogy 1669ben megkötötte az ún. sárospataki szerző­ dést, amelyben ő, mint katolikus főúr ki­ egyezett a Felvidék protestáns egyházainak képviselőivel, biztosítván jogaikat. I. Rákó­ czi Ferenc a sárospataki egyezménnyel ka­ tolikus főúrként és a katolikusok támoga­ tójaként a protestánsok felé nyújtotta ki kezét, bizonyságot téve a vallási türelem mellett. Ez Sárospatak igazi történelmi öröksége. II. Rákóczi Ferenc 1676-ban a Sárospatak­ tól egynapi járóföldre fekvő Borsiban szü­ letett. Gyermekkorának egyik helyszíne Sárospatak volt. Munkács ostroma után Csehországban nevelkedett. Amikor 1694-ben felnőttként feleségével, Hesseni Sarolta Amáliával hazatért magyarországi birtokaira, Sárospatakot választotta család­ ja rezidenciájául. 1701-ig Eszakkelet-Magyarországon. Hegyalján élt. O is egy főúri szervezkedés vezetője lett, kapcsolatot ke­ resett a francia királlyal. Tevékenységéről Bécsben is tudomást szereztek és 1701. áp­ rilis 18-án Nagysároson letartóztatták. Bécsújhely börtönéből sikerült Lengyelor­ szágba menekülnie. 1703-ban bontott zászlót a II. Rákóczi Ferenc vezetette szabadságharc. Június 16-án Vereckénél lépett magyar földre 11. Rákóczi Ferenc. Sárospatak várát a kuruc csapatok 1703. augusztus 28-án foglalták el. Sajnos a vár bevétele tragikus fordu­ latot vett, kigyulladt az épület, hatalmas pusztítást eredményezve a Rákócziak büszkeségében. A vezérlő fejedelem csak 1707-ben látogatott először Sárospatakra a szabadságharc időszakában. Kz 1707 és 1710 között azonban többször megfor­ dult itt, fejedelmi udvartartásának méltó helyszíne a történelmi folytonosságot je­ lentő Sárospatak. A Nemes IQak Társa­ ságának egyik avatóünnepsége itt a vár­ templomban zajlott Az új Magyarország politikai-katonai elitjét akarta közülük képezni a fejedelem. Az i^ak között volt Mikes Kelement is, aki Rákóczi hű társa lett élete végéig. Sárospatak a helyszíne a szabadságharc 1708-as országgyűlés­ ének. A trencséni csatatéren elvesztek a remények, s a szabadságharc gonddal és nem kis pénzzel létrehozott elit hadse­ regének javarésze. Sárospatakon keresik a lehetőségét a katonaság bázisának fenntartására. Ennek megoldásaként ha­ tároztak a végig kitartó jobbágyok hajdú­ szabadságáról. Sajnos ez az intézkedés már elkésett, s 1711-ben a szatmári béke lezárta a szabadságharcot. II. Rákóczi Fe­ renc elképzelései mások voltak. Azt sze­ rette volna, ha Magyarország ügye bekerül a nagy európai békerendszerbe (a spanyol örökösödési háború utáni bé­ kék), melyek során újrarendezték Euró­ pa politikai viszonyait. Rákóczi az emigrációt választotta, Len­ gyelországba ment, majd Franciaország­ ban és Törökországban élt. 1735-ben Rodostóban halt meg. 1906-ban kerül­ tek hamvai magyar földbe. Fölmerült esetleges sárospataki temetése. Végül Kassa mellett döntöttek, jelezvén, hogy az egész magyar nemzet, az állam búcsú­ zott Rákóczitól. (az előadó a sárospataki Rákóczi Múzeum történész-főmuzeológusa) Í3 �Pázmány-Nap 2003 Rákóczi szellemében, ma Dr. Halzl József eló'adása ti A L \ j k Amikor a Pázmány Egyetemen létrejött a Rákóczi Szövetség helyi szervezete, na­ gyon nívós és nagy létszámban látogatott rendezvényeket produkált, meghívta töb­ bek között Csáky Pál szlovák miniszterel­ nök-helyettes urat. Kovács Miklóst, a Kár­ pátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnö­ két, a Pázmány Egyetemmel közösen fó­ rumokat, Kárpát-medencei Magyar Jo­ gásztalálkozókat szervezett. Mindezek a si­ kerek azt eredményezték, hogy a többi egyetemen (ELTE, Károli), talán éppen a Pázmány példáját követve jöttek létre sor­ ban Rákóczis szervezetek, ahol a diákok tömörültek, hogy Rákóczi eszmeiségét gondozzák és bekapcsolódjanak a Rákóczi Szövetségnek a határon túli magyarságot szolgáló tevékenységébe. Büszkén és örömmel hivatkozunk erre a múltra és re­ méljük, hogy a jövő is megint szép lesz. 14 mert az apályokat dagályok szokták követ­ ni. Tegyünk meg mindent azért közös erő­ vel, hogy a Rákóczi zászlót a Rákóczi-évben újra magasra emelhessük. Feladatom az volna, hogy a Rákóczi Szö­ vetségről beszéljek. Kezdettől fogva két célt tűztünk ki magunk elé, ezek megvaló­ sításán munkálkodunk. Az egyik nevünk­ ből is adódóan Rákóczi szellemi öröksé­ gének népszerűsítése, ebben az évben a 300. évforduló kapcsán ez különösen hangsúlyosan iktattuk programunkba, a másik a határon túli magyarság sokoldalú támogatása. Ma már több, mint száz szervezetünk van, ezek nagyobb része Magyarország terüle­ tén, kisebb része Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és egynéhány már a Vajdaság­ ban is van. Mi valóban úgy gondoljuk és komolyan vesszük, hogy Rákóczi történel­ münk egyik legkorszerűbb, számunkra sok aktuális üzenetet hordozó személyisé­ ge. Rektor Úr Rákócziról szólva az oda­ adást jelölte meg legvonzóbb tulajdonsá­ gának. Talán valóban ez az odaadás, a cse­ lekvő hazafiság az, amit a legjobban tisztel­ hetünk belőle. De tisztelhetünk belőle olyasmit is, ami ebben a mai Kárpát-me­ dencei környezetben nagyon-nagyon fon­ tos, ez pedig az összefogás. Az az összefo­ gás, amit Rákóczi zászlaja alá vitte talán a történelemben utoljára a magyarokat, szlovákokat, románokat, ruszinokat, né­ meteket. Ez az az összefogás és türelem, amely a katolikusokat és reformátusokat is egy zászló alá vonta. �HalzJ József Vannak rendszeres rendezvényeink, amelyeket ebben az évben még na­ gyobb fénnyel szeretnénk megün­ nepelni. Márciusban volt szokásos koszorúzás! ünnepségünk a Kossuth téren, amelyre a határon túlról is nagy számban hívtunk fiatalokat, is­ kolákat, közreműködő kórusokat. Különösen megható, ahogyan a tö­ rökök ápolják a Rákóczi hagyo­ mányt. A török nagykövet minden évben ott van az ünnepségen és ma­ ÍJ gyar nyelvű beszédet is mond, és még a szlovák nagykövet is nagyon meleg hangú beszédet mondott ta- Fi valy, eljönnek a többiek is, a lengye;s •W lek, a csehek. Természetesen tevékenységünk na­ '*1 gyobbik része és az ezzel kapcsolatos szervezési és költség-ráfordítás is a rS határon túli magyar ügyekkel függ össze, ahol bizony azt kell monda­ A kassai dóm, II, Rákóczi Ferenc nyughelye nom, évről évre nagyobb súly és teher van a vállunkon. Mindazok az ifjúsági március 15-én magyarországi középiskolá­ rendezvények, melyeket szervezünk, kár­ kat szólítunk meg és megszervezünk ré­ pát-medencei méretűek. Sorolhatnám az szükre egy buszkirándulást, hogy a hatá­ említett jogásztalálkozón kívül a főiskolai ron túli magyar iskolákkal együtt közösen találkozót minden évben Szentendrén, au­ ünnepeljenek. Múlt évben ötvenkét, idén gusztusban, vannak középiskolás találko­ a szűkösebb anyagi helyzet miatt harminc zók, van egy tábor a római katolikus kismagyar középiskola diáigait küldtük el papoknak Pannonhalmán, egy másik nyá­ Felvidékre, Erdélybe, Kárpátaljára, ez pe­ ron a fiatal középiskolai történelemtaná­ dig 1200 diák megmozgatását jelenti. rok számára, ugyancsak Pannonhalmán. Azt gondoljuk, hogy ha a határon túli ma­ Odafigyelünk a szórványterületekre is. gyarság iránti érzékenységet a fiatal gene­ anyanyelvi táborokat rendezünk Eszter­ rációkban fel akarjuk kelteni, akkor nem gomban, délvidéki gyerekek részére Baján csak száraz előadásokkal, hanem élményt és különösen büszkék vagyunk azokra a nyújtó tanulmányi kirándulásokkal, em­ programokra, amelyek nagy létszámú kö­ beri kapcsolatok építésével juthatunk leg­ zönséget mozgatnak meg. Ilyenek közül inkább előre, ezt a tapasztalatok fényesen hármat említnék meg. Minden évben bizonyítják. sRT 15 �Pázmány-Nap 2003 A másik, még mindig a nemzeti ünnepek­ hez kapcsolódó kezdeményezésünk ’56-tal kapcsolatos. 1993-ban gondoltuk azt, hogy talán meg kellene próbálni október 23-án Budapestre hívni a kárpát-medencei ma­ gyar ifjúságot, elsősorban a főiskolásokat. Azóta minden évben, ezres nagyságrend­ ben jönnek Erdélyből, Felvidékről, Kár­ pátaljáról. Ezt az ’56-os ünnepséget 1996 óta összekötjük egy középiskolásoknak szervezett történelmi vetélkedővel is. Megpróbáljuk ’56-ot is a nemzeti tudatba beplántálni. Az idén az októberi vetélke­ dőre több mint 600 csapat jelentkezett a Kárpát-medence különböző országaiból. Ehhez hasonló rendezvény a Cultura Nostra nevű vetélkedő, amit a Pannonhalmi Fő­ apátsággal közösen rendeztünk, idén másod­ szor. Több, mint 600 csapat jelentkezett rá. Beszélni szeretnék még Alapítványunk te­ vékenységéről. A Rákóczi Szövetség egy ki­ emelten közhasznú szervezet, mely rögtön megalakulása után, 1989-ben létrehozta sa­ ját Alapítványát is. Akkor úgy gondoltuk, hogy különböző okokból hasznos, hogyha egy két lábon álló intézményrendszer ala­ kul ki, oly módon, hogy a Szövetség inkább a társadalomszervező, kapcsolatépítő mun­ kát, rendezvények szervezését, az Alapít­ vány pedig a határon túli magyarság támo­ gatását végzi. Ezt az Alapítványt a ’90-es évek első felében főképp a gazdasági élet szereplőinek jóvoltából úgy tudtuk fölépí­ teni, hogy nagyjából abból a tőkéből tu­ dunk ma is gazdálkodni, ami akkor össze­ jött. Megpróbáltuk a Felvidék magyarlakta régióit, egy bizonyos rendszer szerint az egész magyarlakta sávot fölosztani 25 kis részre, mind a 25 kapott egy keveset az alaptőkéből. Ezt az alaptőkét az ottani ma­ 16 gyár elit, hogy úgy mondjam, az ottani ma­ gyar civil élet vezető szervezeteivel, mint alkuratóriummal közösen menedzseljük. Evek óta egy nagyszabású iskolai beiratkozási programot végzünk az Alapítvány közremű­ ködésével. Az Alapítvány hathatós támogatá­ sával is megpróbáljuk megállítani azt az asszi­ milációs folyamatot, ami sajnos az elmúlt évtizeáben mind a Felvidéken, mind más szomszédos országokban felgyorsult. Öröm­ mel mondhatom, hogy a sokoldalú szervező­ munka eredményeként a Felvidéken az utób­ bi két-három évben nemcsak hogy leállítot­ tuk a magyar iskolák leépülésének folyamatát, hanem sikerült a magyar iskolákba történő beiratkozók számarányát növelni. Vannak sikerélményeink, de természete­ sen vannak gondjaink is, és nemcsak a sok helyen tapasztalható értékválság vagy ér­ tékbizonytalanság az, ami megnehezíti a munkánkat. Ahhoz, hogy hatékony mun­ kát végezzen a Szövetség, pénzre is van szükség. A pénzösszeg mértéke, mellyel gazdálkodhatunk, származzék akár az álla­ mi költségvetésből, a gazdasági szektorból, magánemberek részéről, erősen hullámzó. Nem állítanám, hogy most a hullámhegy tetején állnánk, de mindent megteszünk azért, hogy a munkánkat és annak haté­ konyságát fokozva az elért eredményeket továbbvigyük. Ebben természetesen, ahogy a múltban, ezután is számítanánk a Pázmány Egyetem közreműködésére, a ta­ nárok segítségére, diákok szervezőmunká­ ban való közreműködésére, igyekszünk olyan konkrét kezdeményezéseket tenni legkésőbb ősszel, amelyekben remélhető­ leg közületek. Önök közül minél többen részt tudnak venni. (az előadó a Rákóczi Szövetség elnöke) �Páztnány-Nap 2003 _____ ' A szívünkben élő Rákóczi Dr. Nemeskürty István előadása 1664-ben, amikor egy tragikus novemberi napon Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér ,hősi halált halt”, mindenesetre egy va­ dászbaleset áldozata lett, a borzalmas hír hallatán az erdélyi Bethlen Miklós Párizs­ ba ment, egyenesen a francia udvarhoz. Ott jelentést tett Zrínyi haláláról és jelen­ tős összeggel, valamint különböző magyar főurakhoz küldött üzenetekkel tért vissza. Zrínyi sógornője. Zrínyi Péter, Miklós öccsének felesége, Frangepán Katalin ugyanilyen sebességgel tűnt el Velencében, ahol a dózséval és a velencei tanáccsal tár­ gyalt. Nyilvánvaló tehát, hogy Zrínyinek jelentős külföldi kapcsolatai voltak, azt is tudjuk, hogy őt a vasvári béke ábrándította ki végleg. Ennek alapján vonta le azt a kö­ vetkeztetést, hogy Magyarországot a Habsburg-uralkodóház nem is szándéko­ zik megmenteni, nem akarja visszaállítani a Magyar Regnumot. Azért kezdem ilyen messziről, mert ami­ kor ennek a fölkérésnek eleget teendő, összeszedtem a gondolataimat, rádöbben­ tem, hogy milyen légüres térbe helyezzük nemcsak Rákóczit, hanem az egész kort, ha magával a felkeléssel kezdjük. Tehát meghalt Zrínyi, de az összeesküvés szálai tovább szövődtek, ennek az eredménye lett az ún. Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése. Wesselényi akkor már nem is élt, de 1671-ben Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet, az említett Katalin fivérét, s Nádasdyt kivégezték. Közben történt vala­ mi, ami a mi Rákóczink szempontjából nagyon fontos, és amiről nagyon ritkán esik szó. 1666-ban, két évvel Zrínyi halála után Zrínyi Péter és felesége, Frangepán Katalin házassági tárgyalásokat kezdemé­ nyeznek II. Rákóczi György, akkor már nem élő erdélyi fejedelem özvegyével, Báthori Zsófiával. Tudjuk, hogy Zrínyi na­ gyon sokat remélt II. Rákóczi György had­ műveleteitől, azt remélte, hogy Erdélyt és a Zrínyiek, valamint a Frangepánok által uralt területet egyesítik, és keservesen csa­ lódott, amikor Rákóczi György meghalt. Ez a két asszony, Frangepán Katalin és Bá­ thory Zsófia elhatározták. Zrínyi Péter és Frangepán Katalin már meglehetősen idős lányának. Zrínyi Ilonának és Rákóczi György árván maradt fiának, I. Rákóczi Ferencnek a házasságát. Ez rendkívüli hor11 �Pázmány-Nap 2003 Neuhaus, IL Rákóczi Ferenc neveltetési helye derejű esemény volt, ami éppúgy jelentett nagy reményeket, mint a nagyon éber bé­ csi udvar szemében óriási veszélyt. Ha va­ laki veszi magának a fáradságot és megné­ zi a térképen, hogy a Zrínyi-Frangepán va­ gyon a dalmát-adriai vidéken és onnan szétágazva, a Báthori-Rákóczi vagyon Eszak-Erdélyben és Eszakkelet-Magyarországon micsoda óriási terület, akkor arra kell gondolnia, hogy ez egy rendkívül bölcs és a haza érdekében tett zseniális lé­ pés volt. Annál is inkább, mert itt jön be a képbe egy másik, szédületesen gazdag aszszony Széchy Mária, aki a Felvidék úrnője volt. O „vette férjül” Wesselényi nádort, így tehát ez a társaság győzelmek, hadjárat­ ok, tüntetések, országgyűlések nélkül egy­ szer csak kiszippantotta az országot a bécsi udvar kezéből. Ez természetesen tűrhetet­ 18 len volt, 1671-ben kivégezték Frangepán Ferencet, Zrínyi Pétert és Nádasdyt, de ott maradt Zrínyi Ilona, Rákóczi Ferenc fele­ sége. Zrínyi Ilona akkor harminc év körül járt, abban a korban már idős nőnek számított. Sárospatak közelében éltek és két gyerme­ kük született a házasságból. Az idősebb Ju­ lianna és Ferenc, a mi Rákóczink, aki ab­ ban az évben született, amikor apja meg­ halt. Bosszú, düh és vád élt ezekben az öz­ vegyekben, immár Zrínyi Ilonában is. Ezt az irtózatos dühöt fokozta az, hogy nem­ csak egyszerűen kivégeztek három magyar főurat, hanem Zrínyi Péterné Frangepán Katalint, a házasság kieszelőjét, valamint Széchy Máriát is internálták, illetve egy gráci apácakolostorba zárták. Zrínyi Péter fiát, Ilona fivérét, Anton Gnade néven be- �-------- ■?! Nemeslzürty István M, sorozták közkatonának a császári hadse­ regbe, ő végül a kufsteini börtönben halt meg. Ez a magyarázata egyrészt annak, hogy Ilona milyen szellemben és hogyan nevelte két gyerekét. Munkácson éltek, ott halt meg 1. Rákóczi Ferenc. Az öreg Thö­ köly fia, Thököly Imre megszökött a csá­ száriak elől és Munkácsba menekült. Zrí­ nyi Ilona elhatározta, hogy férjhez megy a nála legalább 15, ha nem 16,17 évvel fiata­ labb Thököly Imréhez. Ez egyértelműen politikai házasság volt. A fiú, 11. Rákóczi Ferenc akkor már kb. 10 éves, és megkezdődik a nagy felszabadító háború. A császári hadsereg és kapcsolt ré­ szei valóban kiűzik a törököt, 1686-ban Buda felszabadul, de a nép azt tapasztalja, hogy a kis híján 150 éve várt felszabadulás rosszabb, mint a török uralom volt, mert az császáriak úgy bánnak az országgal, mint meghódított ellenséges földdel, a la­ kossággal pedig, mint bennszülöttekkel. Munkács várát a császáriak képtelenek vol­ tak bevenni, pedig maga Karaffa, az olasz származású vérengző császári tábornagy szervezte meg az ostromot. Rákóczi leírja az öt évig tartó ostrom lefolyását, ahogy édesanyja harcolt a falakon, gyógyszereket kevert, sebesülteket ápolt. Mikor már az éhenhalás küszöbén álltak. Zrínyi Ilona föladta a várat, őt fogolyként Bécsbe vitték. 1688-ban egy katonák szoros fedezetével kísért csapat érkezik meg Bécsbe: özvegy Rákóczi Ferencné, Thököly Imréné, Zrínyi Ilona és két gyereke, Julianna és Ferenc. Zrínyi Ilonát letartóztatták, Rákó­ czi soha többet nem látta anyját. Juliannát, ahogy Frangepán Katalint is, egy apácako­ lostor elkülönített, tulajdonképpen bör­ tön-jellegű cellájába csukták, Rákóczi Ferencet pedig egy csehországi városka je­ zsuita kollégiumában helyezték el. A csá­ szár személyesen Kollonich Lipótot, akkor még csak győri püspököt, későbbi eszter­ gomi érseket, bíborost bízta meg a fiú sze­ mélyes felügyeletével. A kor elmélyült kutatói sem tudják, miért őrizték meg élve Rákóczi Ferencet, miért bíztak átnevelésében? Mindenesetre Rá­ kóczi Ferencet elkezdik átnevelni, ekkor ő 12 éves, éveken át folyik az átnevelés, ez a zseniális i^ú gyermek pedig ezalatt elhitet­ te az őket folyton leső nevelőivel, hogy el­ felejtett magyarul, nem is érti a magyar szót, alázatosságig hű a császárhoz. Őszin­ tén és nagy erőfeszítéssel tanulta mindazt, amit meg lehetett tanulni egy diáknak a fi­ zikától a matematikán keresztül a földraj­ zig és csillagászatig. Mindez akkora öröm­ mel töltötte el tanárait és nevelőit, hogy sorra mentek a jelentések Kollonichhoz és a császárhoz, amelyben leírják, óriási elő­ rehaladást mutat a gyerek, mindent tud, csehül, németül, franciául, latinul beszél, magyarul már nem is tud. Azt nem vették észre, hogy Julianna, akiről sokkal több­ ször illene beszélnünk, meglátogathatta őt, sőt nagy ravaszul férjhez ment egy nála kb. 30 évvel idősebb igen magas rangú német grófhoz. Tudatosan, hiszen ez a lépés vé­ dőburkot tett rá. Egyszer csak hivatják Rákóczi Ferencet a császárhoz, aki nagy kegyesen színe elé bo­ csátotta, intézkedett, hogy teljes vagyonát és földbirtokait visszakapja, sőt, ami meglepő, de tény, birodalmi herceggé nevezte ki. Rá­ kóczi tehát zseniálisan értett a megtévesz­ téshez, hiszen elhitték neki, hogy az ő em­ berük. Rákóczin kívül még egy ember ka­ pott akkor birodalmi hercegi címet, EsterÍ9 �Pázmány-Nap 2003 férjhez-menési trükk, most te is nősülj meg.”. Julianna férjének eszébe jutott, I hogy a mai Lengyelország területén él­ degél egy hesseni hercegnőcske, vala­ mi Amália, akit zárdában nevelnek, őt kellene feleségül venni, de hát ho­ gyan? Rákóczi ekkor közölte a bécsi udvarral, hogy meg akar ismerkedni a császári hadsereg hadvezetésével. Rá­ kóczi elutazik Kölnbe, fogadja őt badeni herceg, a hadsereg főparancs­ noka, mindenbe beavatja, egyszer csak befut egy hintó a messzi Lengyelor­ szágból, kiszáll belőle Sarolta Amália hercegkisasszony, és hogy-hogy nem úgy beleszeret Rákócziba, hogy az már másnap feleségül veszi. Rákóczinál jobban csak a császár úszott a boldog­ ságban, aki azt is megengedte, hogy V Rákóczi hazatelepülhessen magyaror­ szági birtokaira. w Haza is települt, talán két hetet sem töltött Magyarországon, amikor írt í\ * «f egy levelet. Vajon kinek írt Rákóczi «** Ferenc nagyúr, az átnevelt fiatal her­ - •» ;-<■ ceg? XIV Lajos francia királynak. A rodostói ház, ahol a fejedelem haláláig élt A francia királynak írott egyik levelét elfogták, és Sáros várában egy éjjel le­ házy Pál, de ő jutalmul kapta azért, mert az tartóztatták. Vége lett a pünkösdi király­ országgyűlésen elintézte, hogy ismerjék el a ságnak, most már nem tudott színlelni, de Habsburg-ház örökös utódlási jogát. nem is akart. Wiener-Neustadt-ban bör­ Rákóczi tovább játszott, azt mondta, hogy tönbe zárták, de Julianna és Sarolta kimó­ most utazgatni fog, Olaszországba ment, dolták, hogy Rákóczit az őrségből valaki ahol látványos és pletykák által is emlegetett megszöktesse. kalandjai voltak. Nem tagadható, hogy Rá­ Rákóczi megszökött, Varsóban bukkant fel, kóczi, akárcsak Balassi Bálint, nem vetette ahol találkozik az ott tartózkodó Bercsényi meg a női szoknyákat. Élte a maga életét, is­ Miklóssal, akit gróffá tett a császár, mert a mét találkozott Juliannával, megbeszéltek felszabadító hadjáratokban nagyszerűen dolgokat és hogy-hogy nem Julianna azt harcolt a török ellen. Megbeszélik a dolgo­ mondta neki, hogy „Nekem sikerült ez a kat és megállapítják azt, hogy az ország I 20 �Nemeskürty István helyzete tűrhetetlen, az embereket kínoz­ zák, zaklatják, kifosztják, kivégzik. Abban reménykednek, hogy a francia kormány tá­ mogatni fogja őket. A francia állam szaka­ datlan hatalmi harcot vívott a császári biro­ dalommal az Európa fölötti hegemóniáért. Már a XVI. században I. Ferenc francia ki­ rály katonai szövetséget kötött a török szul­ tánnal. Tehát Rákóczinak, Bercsényinek és társainak az volt a reális elképzelése, hogy a franciák, támogatásával esély van egy függet­ len Magyarország visszaállítására. így jelenik meg Rákóczi 1701-ben Varsó­ ból visszatérve, már mint a császár szökött rabja az észak-keleti Kárpátokban, azt írja, hogy csak néhány szegény ember meg pa­ raszt lézengett ott. Amikor meglátták és gyanakodva nézték, egy beszédet mondott nekik, majd egyre többen jöttek, a beszéd végén letérdeltek, sírva fakadva üdvözöl­ ték őt, megmentőjüket. Ahogy mondja. Esze Tamás, „tarpai jobbágyom” volt az egyik vezérük. Mindezekből talán kiderül, hogy a szabadságharcot egy rendkívül tu­ datos és gondos, a hazáért minden fölál­ dozni h^ lamos magyar társadalmi réteg évtizedeken át készítette elő, beleértve eb­ be Zrínyi Ilonát, aki 1703-ban halt meg. Thököly Imrében volt annyi kuruc huszá­ ros csínytevési kedv, hogy bár Bécsből, a rabságból nem tudta feleségét, Ilonát ki­ szabadítani, viszont foglyul ejtett valahol az Alföldön egy, az udvar számára nagyon fontos császári tábornokot. A két foglyot szabályszerűen kicserélték. A császári tá­ bornok visszament oda, ahova való. Zrínyi Ilona pedig Thököly oldalán Törökország­ ban kötött ki, ahol 1703-ban meghalt. A kapott feladat értelmében most a kor irodalmáról is beszélek. A kor leglényege­ sebb irodalmi műsorozata a kuruc dalok és nóták, amelyeket névtelen szerzők szerez­ tek. Ezek hallhatatlan kis remekművei a magyar irodalomnak. Szájról-szájra jártak, a legszebbeket leírta egy-egy család magá­ nak az emlékkönyvébe, ezek aztán meg­ maradtak, és később kiadásra kerültek. Először Thaly Kálmán jelentette meg őket egy kicsit átformálva, majd tudományo­ sabb igényű kiadásban. Felsorolni nem is lehet őket, mert több száz, ha nem ezer ilyen létezik. De ha azt mondom, hogy 9?.Csínom Palkó, csínom Jankó”, mindenki tudja, hogy miről van szó. A másik, amiről alig esik szó, az első név szerint ismert magyar költőnő, aki talán máig a legnagyobbak közé tartozik, Petrőczy Kata Szidónia, Rákóczi egyik tá­ bornokának felesége, aki döbbenetesen modern verseket írt. A mai napig nem jelent meg egy kötetben a verses­ gyűjteménye, imitt-amott jelentek csak meg részletei. A legnagyobb Rákóczihoz köthető író­ egyéniség természetesen Mikes Kelemen. Mint tudjuk, Rákóczi titkára volt, és mivel az akkori kor divatja szerint a levél, a levél­ forma irodalmi mű volt, olyan, mint egy novella, így hát ő fiktív levelek formájában írta le élményeit Rodostóban. Nemcsak forrásmunkának, hanem irodalmi alkotás­ nak is kiválóak. Most jön a legnagyobb, Rákóczi Ferenc maga, aki sajnos nagyon keveset írt magya­ rul, főként latinul és franciául írta le gon­ dolatait. Szent Ágoston és a legmodernebb lélekvizsgáló irodalom együttesével talál­ kozunk. Hihetetlenül művelt és rendkívül jó író volt. Mint minden jó író, nemcsak harcait és politikai gondolatait írta le, ha- ül �■ Pázmány-Nap 2003 1r íjO Í:|W '\tK\ S i r* í .‘K > 1 ■i **»:, u ■> ^íí •< A . JPlS^BHinL. >, (T II. Rákóczi Ferenc sírja a kassai dómban nem leírta azt is, hogy bizony-bizony, bár szégyelli magát, de a francia király udvará­ ban olyan hangulat volt, hogy a kísértés­ nek olykor még ő sem tudott ellenállni. Le is tagadhatná, de leírja. Ez a lelkileg is rendkívül bonyolult alkatú férfi megint egy újabb fordulatot élt át pá­ rizsi tartózkodása vége felé. Kolostorba vo­ nult és ott élt a szerzetesekkel együtt. Nagy nemzetközi tekintélye volt, nem annyira elbukott katonai felkelése miatt, hanem rendkívüli műveltsége, megejtő és vonzó egyénisége okán. Amikor a Párizs­ ban tartózkodó Nagy Péter cár megtudta, hogy ott él Rákóczi, megkereste a kolos­ tort és ott hajnalig tartó beszélgetést foly­ tattak. Milyen érdekes is lenne tudni, mi­ ről beszéltek. Amikor személye kényel­ metlenné vált a franciáknak, akik éppen a Béccsel való békekötésre készültek, a szul­ 22 tán oltalmába került, ott is hal meg Rodos­ tóban, Törökországban, legjobb hívei tár­ saságában. Hősünk nagy író, nagy politikus, kiváló hadvezér, hálát érezhetünk Zrínyi Ilona és Rákóczi Julianna iránt. Feleségéről, Sarol­ ta Amáliáról sem tudjuk, hol van eltemet­ ve. Rákóczi teste Rodostóban nyugodott, ahonnan aztán az 1900-as évek elején Kas­ sára vitték. Úgy rendelkezett, hogy szívét vegyék ki és egy szelencében helyezzék el abban a kolostorban, ahol élt. Ezt a kolos­ tort a francia forradalom idején lerombol­ ták, kirabolták, nem tudjuk, hova lett Rá­ kóczi szíve. De, és kérem ne tekintsék ezt szónoki pátosznak vagy patetikus fogás­ nak, bár nem tudjuk, hol van az a szív, de hogy a mi szívünkben Rákóczi Ferenc ott él, az bizonyos. (az előadó irodalmár, történész) �Pázmány-Nap 2003 Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt Szeretettel köszöntök mindenkit a PPKE Jogi Karán első ízben megrendezésre ke­ rülő Pázmány-Nap alkalmával. Akik ma este itt ülnek, legnagyobbrészt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának hallgatói és oktatói. Ez az önma­ gában semmitmondó adat, ha közelebbről megvizsgáljuk, sokféle, akár egymástól el­ térő értelmezést is nyerhet. Az előzetes kérdés az, hogy - akár oktatóként, akár hallgatóként -, mit is jelent ma „Pázmányosnak lenni”. Ez az intézmény, a Páz­ mány Jogi Kara mindössze nyolc éves múltra tekinthet vissza. Nyolc év egy Kar életében meglehetősen rövid idő, másfelől azonban igen hosszú is lehet. A ma esti be­ szélgetés szándékaink szerint egyfajta számvetés lesz, melynek célja az indulás­ kor megfogalmazott célkitűzések ismételt tudatosítása, valamint a jövő feladatainak meghatározása. Az alapításkor a Kar elé ki­ tűzött célok egyértelműek voltak. Mind a mai napig sokunk fülébe csengenek még az alapító dékán, Zlinszky János Profes­ szor Úr első évnyitó beszédének szavai, melyekkel a hallgatóság számára is egyér­ telművé tette, mit is vállaltak ők a Páz­ mány Jogi Karára történt beiratkozásukkal. Hadd idézzem őt: „A keresztény embernek a rendelkezésre álló eszközökkel a körülötte lévő világot kell építenie. A keresztény mérnöknek jó mérnöknek, a keresztény orvosnak jó or­ vosnak kell lennie, a keresztény közéleti embernek pedig elsősorban a közösségért kell tennie. Úgy vélem, fel kellene végre ismernünk, hogy a modern piacgazdaságban is az er­ kölcsi értéknek kellene elsődlegesnek len­ nie. Nem szolgálhatunk egyszerre Mammonnak és az értékeknek. Mind a szegény, mind a gazdag országokban fogyasztói, mindent pénzben mérő társadalom alakult ki. Az értékek viszont akkor is értékek, ha nem lehet azokat pénzben mérni. Csak ak­ kor lehetünk eredményesek a közéletben, ha általános lesz az a tudat, hogy helyesen csak együtt és az előbb említett értékrend alapján tudunk cselekedni. A keresztény értékek választása nem eset­ leges, hanem természetes folyamat kell, hogy legyen. Még az sem számít, hogy azokat a többség, vagy a kisebbség képvise­ li-e. A társadalmat, mint a levest a só, egy kisebb keresztény közösség is értékesebbé tudná tenni. Az a baj a mi kereszténysé­ günkkel, amit Szent István is mondott a maga országára, hogy: ’gyenge palánta még, amelyet támogatni kell, mert könynyen eltaposható’. Csak az segít, ha nagyon tudatos, távlati tervek szerint cselekedve minél több em­ bernek mutatjuk meg a helyes társadalmi értékrendet, a rövid távú gondolkodás zsákutcáit. n E szavak egyértelműsítik, hogy aki a Páz­ mány Jogi Karára jár, az elviekben többet vállalt, mint mások. A szép szavak azon­ ban csak akkor érnek bármit is, ha a gya­ korlatban is megvalósulnak. A Kar indu­ lása mindazok számára, akik részt vehet­ tek benne, felejthetetlen, meghatározó 23 �Pázmány-Nap 2003 élmény volt. A szűkös anyagi helyzet, a szegényes körülmények, a szervezés kez­ deti nehézségei nem bizonyultak zavaró tényezőknek: mindenki átérezte, itt és most történik valami; valami, ami fontos. A valóban keresztény erkölcsiségen ala­ pulójogászképzés segíthet abban, hogy a Pázmányról kikerült végzett hallgatók képesek legyenek valamennyit vissza­ csempészni a társadalomba abból a régi­ új szellemiségből, amelynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás. Ez volt a mozgatórugója mindazoknak, akik részt vettek a Kar alapításában, a hallgatóság pedig nagy örömmel és reményekkel fo­ gadta ezt az esz­ meiséget. Mivelhogy a jogi pálya mindenkor egyben közéleti pálya is, a jogász­ nak, a jó jogász­ nak részt kell vennie a közélet­ ben is. Ez a rész­ azonban vétel önzetlen csak szolgálat lehet, és sohasem az egyé­ ni érdekérvényesítés eszköze. Egy katolikus jogi kar képes lehet arra, hogy olyan jogá­ szokat bocsásson ki magából, akik - természetesen a 24 szakmai munkásságukon túl - közéleti te­ vékenységükkel is a társadalom, a nemzet, az ország javát szolgálják. E nehéz felada­ tokra való első felkészülés legideálisabb te­ repe a hallgatói egyetemi közélet. A kezde­ ti évek izgalmas, inspiráló légköre szinte magától teremtette meg az erre irányuló igényt a hallgatóságban, melyet követett a - természetesen kisebb-nagyobb hibáktól terhes - megvalósítás. Mindannyian úgy éreztük, még névtelen hallgatóként is, hogy valamennyivel mi is hozzájárulunk az új Kar építéséhez. Nem csak a névazonosság, hanem a meg­ határozásra került szellemiség is indokolttá tette azt, hogy kapcsolatot keres­ sünk az Pázmány Péter bíboros-ér­ sek által 1635-ben megalapított Egyetemmel. Ne foglalkozzunk most a jogutódlás bár kérdésével, tudjuk, a Hittu­ dományi Kar ré­ vén a Pázmány Egyetem is jog­ utódja a Nagy­ szombatban létre­ jött intézmény­ nek. Ennél azon­ ban sokkal fonto­ sabb hangsúlyozni azt, hogy magun­ kat az érseki alapí­ tású, 1950-ig Páz­ mány Péter nevét viselő Egyetem �■ Ml szellemi örököseként határozzuk meg. Ter­ mészetesen nem kívánja senki ezt a szépen hangzó, de annál inkább megfeszített és alá­ zatos munkával járó címet kisajátítani, sőt, a legörömtelibb állapot az lenne, ha rajtunk kívül is, sok más felsőoktatási intézmény tűzné zászlajára, és vállalná fel ezzel Páz­ mány Péter, a magyar katolikus-keresztény gondolkodást alapvetően, napjainkig is ha­ tóan meghatározó szellemi örökségét. A lé­ nyeg tehát, hogy súlyos terhet vett az Egye­ tem magára akkor, amikor Pázmányt vá­ lasztotta névadójául. Ez a névválasztás több mint egyszerű formalitás - ennek a névnek meg kell felelni. Végezetül néhány szót arról, miért ren­ deztük meg első ízben ezt a mai Pázmány-Napot. Szó esett arról, hogy nyolc év egy Kar történetében egyszerre lehet sok és kevés is. Arra azonban minden bi­ zonnyal elegendő, hogy olyan kezdemé­ nyezések induljanak el, amelyek, később, évek elteltével hagyományokká nemesed­ hetnek majd. Minden valamirevaló Egye­ tem rendelkezik saját hagyományokkal. A hagyományok biztosítják a folyamatos­ ságot, a követett szellemiség folyamatos továbbadását. Nekünk, tekintettel fiatal „korunkra”, egyelőre még kevesebb áll rendelkezésünkre. Szándékaink szerint ilyen, hagyományteremtő kezdeménye­ zés a Pázmány-Nap megrendezése. A vá­ lasztott időpont is szimbolikus: a nagy­ szombati Egyetem 1635-ös, májusi alapí­ tásához kötődik. Szó esett arról is, hogy kezdetben meny­ nyire meghatározták a Kar hangulatát a hallgatói önszerveződések. Ezen szerve­ ződések lendülete mára kissé kifulladt. Mi, szervezők azért is hívtuk a mai alka- Kohay András lommal össze az Universitas minden tag­ ját, hallgatókat, oktatókat, alkalmazotta­ kat, hogy jelezzük: elengedhetetlenül szükség van a hallgatói közélet újraterem­ tésére. Mi persze már nem vagyunk hall­ gatói a Karnak, így csupán némi bátorítást tudunk nyújtani a hallgatóságnak, de re­ ménykedünk abban, hogy akadnak majd , olyanok, akik megfeszített és áldozatos munkával, önzetlenül tesznek majd a kö­ zösségért, amelyben legalább öt esztendőt mindenki eltölt. Ennek az öt esztendőnek pedig mindenki számára sokáig emléke­ zetesnek kell lennie. Hadd említsem meg ennek kapcsán azt is, hogy - ahogy látom - a hallgatóságban számos végzett hallga­ tó is helyet foglal, ők elmesélhetik azt, milyen is az az érzés, amikor valaki évek elteltével is örömmel tér vissza egykori Alma Materébe. Nincs más hátra, mint hogy beszámoljak egy másik kezdeményezésről, mely remé­ nyeink szerint idővel szintén hagyománynyá nemesedik majd. Mi, tanársegédek és doktorjelöltek Dékán Ur jóváhagyásával alapítottunk egy díjat, melyet minden esz­ tendőben az arra leginkább érdemes kap majd meg. A díj neve Pro Facultate, melynek alapítá­ sakor, újfent kihangsúlyozván a szellemi folyamatosságot az egykori Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemmel, az ott, 1936ban létrehozott, és sajnos csak rövid ideig létező Pro Universitate díjat vettük min­ tának. Megkérem Gerencsér Balázs barátomat, hogy ismertesse az alapító okirat szövegét, majd felkérem Bánrévy Gábor Professzor Urat, hogy nevezze meg és köszöntse az oklevél első díjazottját. 25 �J’ * Pázmány-Nap 2003 ■ A PRO FACULTATE-DÍJ ALAPÍTÓ OKIRATÁNAK SZÖVEGE MI, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanársegédei és doktorjelöltjei, megalapítjuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar PRO FACULTATE díját. Ezen díj, a nemes elődök által 1936-ban alapított PRO UNIVERSITATE nevű díj szel­ lemi örököseként tovább élteti az Őeminenciája Pázmány Péter nevét viselő Egyetem szokásait és rendjét. A díj oklevél vagy érme alalgát veszi fel. Az oklevél szövege magyar és latin nyelvű, a dí­ jazott nevével ellátva, a Kar Dékánjának aláírásával. Ha a Dékán a díjazott, az oklevelet an­ nak helyettese látja el kézjegyével, a Kari nagypecsét mellett, amely pecsét nyomassék az oklevél aljának közepére. Az oklevél szövege az alábbi: Mi, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar oktatóinak és hall­ gatóinak universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk ... -nak, akinek a Ka­ rért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt példaképként állítjuk az Universitas minden tagja elé. Kelt. Nos communitas professorum et cives academici facultatis scientiae Juris et Politicae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae, diplomám PRO FACULTATE donamus ... Cum qua, hoc modo quoque agnoscimus suum laborem pro Jacultate, gratias agentes pro negotio suo. Tamquam exemplarem ad imitandum proponimus coram omni membro universitatis. Anno Domini. Ha a díj alakja érme, az bronzból készül, átmérője mintegy öt centiméter. Előlapján Őe­ minenciája Pázmány Péter arcképét a Kar neve öleli körül, hátlapján a Kar címerét a PRO FACULTATE felirat övezi, alul az évszám jelzésével, amelyben az érme kiadatott. Az ér­ me adható a fenti oklevéllel együtt is. Díjazott lehet a Kar minden oktatója és más munkatársa, aki a Kar életében, munkájában kiemelkedő tevékenységet végzett. Övezze tisztelet a díjazott munkásságát és váljék ez a Kar tudományos, szakmai, igazgatási vagy egyéb gyarapodására. A díjazott személyének kiválasztására szavazás útján kerül sor, amelyben a Kar oktatói és hallgatói vesznek részt. A díj odaítélésére minden évben az Őeminenciája Pázmány Péter által életre hívott nagyszombati tudományegyetem alapításának havában kerül sor, ünne­ pélyes keretek között, a rektor és a társkarok dékánjai, valamint a Kar minden oktatójának és hallgatójának meghívásával. Az odaítélt díjról és a díjazottról kerüljön minden évben irat a Kar könyv- és levéltárába, hogy örök emlékezete legyen a Karért dicső cselekedetet véghezvitt személyeknek. Hirdesse minden díjazott Isten dicsőségét és a Kar épülését! Kelt Budapesten, az Úr 2003. esztendejének május havának 7. napján. 26 �< } Pázmány-Nap 2003 1 -i Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate oklevél átadásakor ) ) 1i t í J I } » ) ! í 4 i » í j j Amikor néhány napja felkeresett néhány fiatal oktatónk, a hagyományteremtési cél­ zattal megálmodott Pázmány-Nap lelkes szervezői, elmondták, hogy egy díjat kí­ vánnak alapítani, illetve már alapítottak, amit minden esztendőben annak a sze­ mélynek fognak odaítélni, aki a legtöbbet tett a Kar érdekében. Azt mondtam nekik, soha többé ilyen könnyű döntés előtt nem fogtok állni, mint most, amikor első ízben kerül sor a díj odaítélésére. Nyilván van­ nak mások, többen is, akár a jelenlévők kö­ zött is, akik letettek több-kevesebb téglát a Kar felépítéséhez, - mindenkinek köszö­ net érte! Olyan ember azonban, akit egy személyben a Kar alapítójaként tisztelhe­ tünk, egyetlenegy van. Öt pedig Zlinszky Jánosnak hívják. Drága Barátom! Te ugyan mindig, ha ilyesmire a múltban sor került, szerényen azzal hárítottad el a dicséretet, hogy az áldozatkész munkatár­ sakat illeti a dicséret, ha a Kar felépült és működik. Nos, ez csak részben, csak anynyiban igaz, hogy nyilvánvalóan társak is kellettek ehhez a munkához, az építkezés­ hez, mint átvitt, mint fizikai értelemben. A Kar működésének motorja azonban Te voltál, amit úgy is kifejezhetnénk, hogy ha Te nem lettél volna, ha nem álmodtad vol­ na meg a Katolikus Jogi Kart, ha nem is­ merted volna fel a - nyugodtan mondhat­ juk - történelmi szükséghelyzetet, hogy közel ötven év erkölcsi rombolása után a minden ízében tönkretett társadalomnak elengedhetetlenül szüksége van szilárd, keresztény világnézet alapján álló jogászré­ tegre, nos, mindezek hiányában lehet, hogy egyáltalán nem, vagy csak sokkal ké­ sőbb és semmiképpen nem így jött volna létre ez a Kar. Mélyen Tisztelt Professzor Úr, Drága Öreg Barátom! Nagyon nagy öröm szá­ momra, hogy én köszönthetlek ennek a szép díjnak a részedre történő átadása al­ kalmából, mind a díj alapítói, mind a Kar valamennyi oktatója és hallgatója nevében. Tiszta szívemből kívánom, hogy a szemé­ lyedben felhalmozódott hatalmas tudást és erkölcsi tőkét még hosszú ideig módod le­ gyen kamatoztatni, elsősorban a Kar hall­ gatói, de tágabb értelemben véve az egész magyar jogászi, sőt az egész társadalom ja­ vára és hasznára. Szeretném ezt a mai alkalmat még arra is felhasználni, hogy megemlékezzek arról a valamennyiünk számára egyáltalán nem örömteli eseményről, miszerint ma tartot­ tad volna meg utolsó órarend szerinti elő­ adásodat. Tudom, hogy elhatározásod szi­ lárd, mint mindig, mégis mindannyiunk nevében arra szeretnélek kérni, találd meg az útját-módját annak, hogy megmaradjon folyamatos kapcsolatod a Kar minden év­ ben megújuló hallgatói gárdájával. Hidd el, nagy szükségük lenne rá. Öreg Barátom! A jó Isten áldása kísérjen további utadon! 21 �Pázmány-Nap 2003 1"' Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után Főtisztelendő Prímás Érsek Atya, Főtiszte­ lendő Rektor Úr, szeretett Barátaim és Kollégáim! Talán tényleg sikerült valamit elérni az olyannyira vágyott egyetemi köz­ életi együttműködésből, ha ennyire titok­ ban tartva meg tudtatok valamit szervezni, mert valóban azt kell mondanom, hogy nagyon meg vagyok lepve és meg vagyok hatva. Tény számomra, emlékezetes tény, hogy egyrészt a huszadik oktatói évemet zártam le a mai nappal, mint oktató, ma tartottam utolsó tanrend szerinti órámat, nyolcadik éve a Pázmányon, a huszadikat, ha egybevesszük. Húsz év egy egyetemi oktató pályafutásában nem olyan nagy idő, de tartalmas idő volt ez. Tartalmas ideje 28 volt annak az együttműködésnek, amely­ ből az az eredmény, ami körülöttünk lát­ szik, létrejött. Tudom, hogy a társadalom is, az emberek is szeretnek nevekhez kötni eredményeket, mert így könnyebb, meg­ fogni őket. Bánrévy Gábor utalt rá, hogy el szoktam hárítani az egy névhez való kö­ tést. Nem szerénykedésből hárítom el, mert amikor az ember komoly igyekezet­ tel végzett munkáját elismerik, az jólesik, hanem valóban azért, mert ugyan annak, ami itt megvalósult, részleteiben talán vannak olyan elemei, amiket éppen én ál­ modtam meg véletlenül, de a gondolat, hogy a katolikus Jogi Kart létre kell hozni, nem tőlem indult. Annak idején Eszter­ �Pázmány-Nap 2003 gomban, az egyházmegyei zsinaton vető­ dött föl a gondolat, az ötös bizottság, amely a szervezést elkezdte, ott állt össze. Mindannyiunknak alkotó része volt ab­ ban, ami megvalósult, az alapításra a je­ lentkezők buzgalmát látva, talán a törvényi háttér törékenységét is megérezve, a püs­ pöki kar bátor lépése adott lehetőséget. Amikor még a felsőoktatási törvényben egy már elismert egyházi egyetem karala­ pításához csak bejelentés kellett és nem minisztériumi hozzájárulás, akkor ezt a bejelentést annak ellenére megtették, hogy épület nem volt, pénz, hallgatók se voltak, csak tanári testület és lelkesedés volt. Az alkalomnak e kegyelemből sugallt megra­ gadása, két hónappal azelőtt, hogy a tör­ vényt módosították volna, olyan aktus volt, ami nyilván annak a testületnek, ami itt összeállt és annak a személynek, akit ez a testület akkor dékánként jelölt, olyan lendületet, kötelezettséget és egyúttal bíz­ tatást adott, hogy elhittük, meg tudjuk csi­ nálni. Akkor is meg tudjuk csinálni, ha ke­ resztbe tesznek nekünk, akkor is meg tud­ juk csinálni, ha az állam először nem tá­ mogat, vagy ha esetleg éppen egy ellensé­ ges kormányzat közelében vagyunk. Ez volt az az induló lendület, ami az első gó­ lyatáborban, az első kari üléseken megmu­ tatkozott, és előre vitte az ügyet. En remé­ lem, hogy ebből a lendületből mára is ma­ radt és marad akkor is, ha esetleg a szemé­ lyek cserélődnek. Már akkor az elején az volt a reményünk, hogy elsősorban a saját tanítványaink állnak be majd a sorba mö­ génk. Olyanok, akik itt tőlünk tanulták azt, mit jelent keresztény jogásznak lenni, mit jelent közéleti feladatot vállalni, ők meg­ újítják majd azt a kart, amelynek annak idején, egyik oktatótársunk megjegyzése szerint, az adta a modern lendületet, hogy nagyon sok öreg tanára volt. Olyan tanára, akik még emlékeztek azokra az időkre, amikor az Egyetem tényleg Egyetem volt. Ezt szerették volna megvalósítani és to­ vábbadni. A doktori képzés során úgy lá­ tom, hogy ez a gondolat él és csírázik. Annak ellenére, hogy ma is vannak olyan központi törekvések a kormányzat részé­ ről és máshonnan, amelyek egyenlősíteni akarnak, az egyéni színek levételével, ame­ lyek minimalizálni akarnak, amikor mi eredetileg maximalizálni akartunk. Remé­ lem, lesz ebben a Karban annyi erő, hogy ezeknek a mozgásoknak ellenálljon, és ak­ kor is ragaszkodni fog az ismeretek széles körű megalapozásához, ha esetleg azt akár rendeletek, törvények már nem követelik meg, ha a diplomát már kevesebbért is oda lehet adni. Nem az a lényeg, hogy vala­ hogy diplomát kapjunk, hanem hogy úgy lépjünk ki az életbe, hogy megalapozottak legyünk, annak minden felvetésével, fel­ adatával szemben. Karunk jelmondata, a iustum, aequum, salutare minden jogász és minden közéleti ember számára progra­ mot adhat, de ehhez azt is tudni kell, hogy mindez az emberi méltóságból, a keresz­ tény ember istenképűségének a dignitásából és az Isten előtti főhajtásból in­ dul ki. Nekünk, amikor e jelszavak tényle­ ges megvalósulásáért próbálunk a közélet­ ben helytállni, akkor ezt kell a szívünkben hordoznunk. Ha ebben megmaradunk, akkor mindegy, hogy az öregek elmennek, és fiatalok jönnek, a szellem maradni fog. Ezt kívánom mindazoknak, akik itt ülnek, és akik utánunk jönnek. Nagyon köszö­ nöm Nektek. 29 �w Pázmány-Nap 2003 i^- B' á.WM ‘i’* M,, a ^Pâzmàmi (Péter T^yr iem Joy- és Mamtdidonnmu^^^^ "JQir odtatőínaét^és fiadgatóinajQums/eîsitasa,•f \ ^^p.i3?CT/j7M‘r£ ű^et/eírt adamariyo23i,inK.. ^Dr. ZfUnsz^y ^Janosnaf;^ eiis dísmeíjüK^é^ ^Karért iJeyzett mtrnlça^dt megé^szânjû^ őt péída^yd^nt dífítyu/^^ (iz tinwersitas Tíiindrn tiyya eU. ííx^X^Jfj '}(e.li ‘^tidapesieUf 2003. mp/ik en. ^'1 J?. .•< ■••< ,.,Z...I i'Xla-ip Dékán >*■ It JO JI �■ Pàzmàny-Nap 2003 0 commimta^ prafessomn et ewes academiei I J'aaddatìs seientiae Juns et ^aliticae Ij tlTi-Wer^Uatis CcitMicae de. ^etro diplomam duuamus I domino Joanni Zfdnsz^y Cum pua, iiac muda (piopue iujnasdmus suum lab arem pro paadtate^ praiias apeutes pro n^oCa stur ^Tamguam e ^mpiarem ad wdiandum propondmus cowu omni membw unwersitaUis. /<. 'r : :lnna ‘Domini 2003,. die Mim, I ■ i I Jl 51 �Pázmány-Nap 2003 í Nyolc év a Pázmány Jogi Karán Kerekasztal-heszélgetés a Kar múltjáról, jelenéről, jövőjéről A beszélgetés résztvevői: Dr. Fodor György egyetemi tanár, a PPKE megbízott rektora, a PPKE-HTK tanszékvezető professzora Dr. Radnay József egyetemi tanár, a PPKE-JAK dékánja, a Munkajogi Tanszék vezetője Dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár, a PPKE-JAK dékán-helyettese, a Magánjogi Intézet vezetője Dr. Bánrévy Gábor egyetemi tanár, a PPKE-JAK volt dékán-helyettese, a Nemzetközi Jogi Intézet vezetője Dr. Kilényi Géza egyetemi tanár, volt alkotmánybíró, a PPKE-JAK Közjogi Intézetének vezetője Dr. Péteri Zoltán egyetemi tanár, a PPKE-JAK Allambölcseleti Tanszékének vezetője Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus, a PPKE-JAK Jogtörténeti Intézetének oktatója A beszélgetést vezette: Dr. Koltay András, a PPKE-JÁK Magánjogi Intézetének egyetemi tanársegéde - Amikor 1995-ben megérkezett a hívó szó, mely arról tudósított, hogy egy kato­ likusjogi kar készül a világra jönni, mi­ re gondolt, alig öt évvel a rendszerválto­ zás után mennyire lehet életképes egy ka­ tolikus, mégis világi képzés? RADNAYJÓZSEF: Azt hiszem, a többiek is abban a tudatban voltak, mint én, hogy az a társaság, az a szellemiség, amelyben összejöttünk, amely vállalkozott erre a te­ vékenységre, az föltétlenül garantálja az eredményt. Anyagilag, épület szempontjá­ ból, egyéb feltételek szempontjából nyil­ vánvalóan nagy nehézségekkel kellett szá­ molni. Az első évben, az apácazárdában igazán szerények voltak a feltételek, mégis megindult az oktatás és én azt hiszem, hogy az valósult meg, amit vártunk. 32 - A legtöbbjüknek máshol oktatói állása volt, ezt esetleg a Pázmány kedvéért fel­ adni nem biztos, hogy jó ötletnek tűnt a kezdetkor. Mikor döntött a Pázmány mellett, mikor volt az a fordulópont, amikor úgy gondolta, hogy a Pázmány most már valóban meg fog maradni és bebizonyította, hogy tényleg életképes szerveződés? . JOBBÁGYI GÁBOR: Abban a pillanat­ ban, amikor Zlinszky professzor úr szólt, hogy lesz Pázmány, én döntöttem a Páz­ mány mellett, ez nem volt kérdéses szá­ momra. De visszatérnék az első kérdésre. Azt hiszem, fölidézhetem azokat az első mondataimat, amit az első tanévnyitón mondottam még Piliscsabán; „Ha valaki azt mondja tíz évvel ezelőtt, 1985-ben, �kerekasztal A kerelkasztal-beszélgetés résztvevői hogy a Katolikus Egyetemnek a Jogi Karát a kivonult szovjet csapatok által hátraha­ gyott laktanyában magyar alkotmánybírák fogják megnyitni, azt azonnal őrültek há­ zába csukták volna.” Abban az időben a csodák korát éltük és ez a valóban kicsit eufórikus hangulat végigkísért a kezdetek nehézségein. Radnay József dékán úr úgy állította be a kezdeteket, hogy első pilla­ natban tudtuk, hogy ez lesz belőle, ami lett. Ezt csak remélni lehetett. A mai napig nem felejtem el, mikor először végigjártuk ezt az épületet. Leszakadt emeletek voltak, itt hagyott, használhatatlan nyomdagépek, betört ablakok, kilógó kábelek, aknák, amikbe bele lehetett esni, reménytelennek látszott minden. Hozzáteszem, hogy ab­ ban az időben még pénz sem volt arra, hogy valamiképpen kialakítsuk az épületet, mert állami támogatást nem kaptunk, ezt nem szabad elfelejteni, mert Fodor Gábor miniszter úrnak egyik legutolsó miniszteri ténykedése az volt, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság pozitív javaslata ellenére elutasította a Pázmány Egyetem Jogi Karának akkreditációját. Tehát az első év korántsem mutatott az irányban, hogy simán megy majd minden. Ehhez isteni kegyelem kellett, segítség és hatalmas hit, elszántság, nemcsak az oktatók részéről, hanem a hallgatók részéről is, hiszen nem felejthetjük el azt, hogy az első jelentkező hallgatók, még az első két évben sem le­ hettek teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan értékű jogi diplomát kapnak, mint az állami egyetemeken, mert nem voltunk még akkreditálva. Hatalmas ne­ hézségek voltak kezdetben, de a magam részéről teljesen egyértelmű volt kezde­ tektől fogva a választás. Némileg visszatar­ tott, hogy én sem kaptam a Pázmányon egy évig fizetést és azért a négy gyerekemet el kellett valamiből tartanom. Tehát két évig még fenntartottam a Miskolci Egyete­ 33 �Pázmány-Nap 2003 mén a jogviszonyomat, és csak amikor itt rendeződtek a pénzügyi feltételek, akkor lettem főállásban a Pázmány oktatója, előt­ te másfél évig megbízási szerződés alapján dolgoztam. BÁNRÉW GÁBOR: 19 évig tanítottam ezt megelőzően a szegedi egyetemen. Szá­ momra túlmenően azon, hogy az első hí­ vásra, amit attól az Zlinszky Jánostól kap­ tam, akivel együtt most már csak ketten vagyunk azok közül, akik 1947-ben kezd­ tük a jogi tanulmányokat, számomra sem volt kérdéses, hogy ennek a hívásnak min­ den körülmények között eleget kell tenni, de bevallom, még egy, ha úgy tetszik, ké­ nyelmi szempont is közrejátszott dönté­ semben, nevezetesen, hogy nem kell ez­ után azt a sok száz kilométert össze-vissza Szegedre leutazni, hanem csak a Ménesi útra kellett fölérni. - Horváth Attilától kérném, aki az ala­ pításnál szintén nagyon komoly szerepet játszott, hogy mesélje el a legendás első gólyatábor történetét! HORVÁTH ATTILA: Nehéz röviden el­ mesélni. Elindul egy Kar, amelyiknek nem voltak idősebb hallgatói. A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindig a felsőbb évesek szervezik meg. Nyáron összeül­ tünk az Alkotmánybíróságon Zlinszky ta­ nár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jön­ nek ősszel a hallgatók, kellene hát szervez­ nünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem voltak felsőbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Összesen harmincezer forintot 34 kaptam a költségekre. Azért említem meg, mert nem tudom, hogy most mennyi a gó­ lyatábor pénzügyi kerete, biztos, hogy ezt egy kicsit meghaladja. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, disc jockey-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyi­ ra ismert Fábry Sándor elvállalta, hogy el­ jön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségve­ tésben harmincezer forint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségvetésünket, így az esti zenés programot úgy oldottuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, békebeli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a disc jockey. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a fel­ adatra, a saját magnómon, az általam na­ gyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé­ vén, a régebb idők zenéi vonultatom fel, a hatvanas-hetvenes évekből. Nagyon kelle­ mes volt a hangulat, különösen amikor ki­ derült, hogy hajnali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, a lányoké még messzebb, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállítás­ hoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az ele­ jére, hátuljára, csomagtartóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordul­ tam jó néhányszor, míg a hallgatókat haza­ szállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem lehet ott hagyni őket éjjel 3-kor az úton. -Mit is jelent pontosan egy katolikus jo­ gi kar? Egy jogász szakmájában^ amely­ hez nem feltétlenül kapcsolódik az átlag- �kerskas2ta] ember számára a kereszténység érték­ rendje, hogyan érvényesülhetnek a kato­ likus értékek? FODOR GYÖRGY: Hadd kezdjem in­ kább azzal, hogy amikor másfél hónappal ezelőtt megkerestek engem, hogy támo­ gassam a Jogi Kar Pázmány-Napját, akkor én teljes mellszélességgel mellé álltam, és 3-kor, amikor megnyitottam az eseményt, elmondtam ezzel kapcsolatban az ars poe­ ticámat. Biztos, hogy érezzük mindannyi­ an az egyetemen a közöny jeleit, de hadd mondjak el valamit, ami nem ad okot pesszimizmusra. Én húsz éve tanítok szentírástudományt, és jól tudom, hogy minden kezdetet jellemez egyfajta hurrá­ optimizmus. így volt ez az egyház születé­ sénél is, az őskereszténységnél. Jézus föltá­ madt, szeressük egymást, minden rendben van, hamarosan vissza fog jönni, az egyház terjedt, sokan megkeresztelkedtek, majd tapasztalták, hogy Jézus második eljövete­ le késik. Jönnek elő megint a régi bűnök, néhány év múlva elkezdődtek a keresz­ tényüldözések, ekkor nagyon sokan meg­ inogtak. Azért mondom ezt, mert gyakran fordul elő, hogy a kezdeti lelkesedés után megkísérti az embert a csüggedtség, ami talán itt a szervezőkben is benne volt az egyetemi élet némi ellaposodása miatt. Ezért kezdték el például ennek az ese­ ménynek a megszervezését. Úgy kezdtem délután is, hogy Hölgyeim és Uraim, Ked­ ves Barátaim! Vegyük komolyra, de ugyan­ akkor derűsre a szót. Nincs miért elkese­ redni. Azért vagyunk, hogy mindig újra kezdjük és minél jobban csináljuk. Fon­ tosnak érzem és ezért is támogattam az el­ képzelést, hogy jöjjünk össze és beszélges­ sünk. Azt kérném csak, hogy legyünk bi­ zalommal, hiszem azt, hogy mint ahogy az egyházban is kialakult, itt is ki fog alakulni a közösség. Hogy milyen legyen egy kato­ likus egyetem? Nemrég újra végigolvas­ tam a katolikus egyetemek Magna Chartá­ ját, az Ex Cordae Ecclesiae-t. Hadd olvas­ sam fel belőle azt a négy pontot, ami a leg­ fontosabb meghatározója kell, hogy legyen egy katolikus Jogi Karnak: a tudás integrá­ ciójának keresése, a teljes igazság keresése a valóság egészében; a dialógus megléte a hit és az értelem között; az etikai elvárá­ sok; a hitbeli és egyházi távlatok. - Sokan gondolják úgy, hogy a jogászi pálya az egyben közéleti pálya is. Meny­ nyiben ért egyet ezzel a megállapítással és mennyiben szükségszerű az, hogy egy jogász egyben közéleti tevékenységet is folytasson? KILÉNYI GÉZA: Attól tartok, hogy nél­ külözhetetlen. Nem véletlen, hogy ennek a Karnak a hagyományai közé tartozott, hogy neves hazai és külföldi személyisége­ ket meghívtunk. Amikor még meglehetősen nehéz körül­ mények között voltunk, emlékszem, hogy valahol a harmadik emeleten kezd­ tem, egy falusi reterát nagyságú szobában, amelyben volt egy ezer forintos íróasztal. Ez alatt azt kell érteni, hogy három lába volt, ha tehát kitettük volna a Kar épülete elé, akkor ezer forintot rá kellett volna kötni, hogy a kukázók elvigyék. Az egész szobában volt összesen egy darab szék és ez volt a professzori szoba. Meghívtunk egy fiatalembert, aki aztán később Ma­ gyarország miniszterelnöke lett, akkor 35 �Pázmány-Nap 2003 •?' s 9^ ‘1 i.-’ INP •X, Í- l»g3i Dr. Fodor György, Dr. Radnay József és Kilényi Géza még az Országgyűlés Európai Integrációs Bizottságának elnöke volt. A volt és a je­ lenlegi rektor úr megnyugtatására mon­ dom, hogy egy szó pártpolitika nem esett az ő előadásán, csak az európai integráci­ óról beszélt, mert tudta, hogy a meghívás nem a pártelnöknek szól. Noha az akkori dékán úr is felajánlotta a szobáját, én ra­ gaszkodtam hozzá, hogy a saját szobám­ ban fogadjam. Visszahőkölt az ajtóban. Azt mondja: „Mi ez?” Mondom: „Ez a professzori szoba.” Azt mondja: „Itt ki­ tolnak veled?” Erre én: „Ez az épületben a legszebb professzori szoba.” Azt mond­ ja: „Miért nem szóltok az államnak, hogy adjon valami tisztességest?” Később ez 36 nagyon magas labda volt, amikor az állam ő lett. Szaván foghattam volna, hogy „Ál­ lam bácsi, valami tisztességest”, de ez ré­ szemről nem lett volna tisztességes. A bevezető szavakat szeretném egy icikepicikét helyesbíteni, olyan patetikusan hangzott, hogy az anyagi szűkösség nem jelentett nehézséget. Jelentett. Könyvek nélkül. Magyar Közlöny nélkül jogot ok­ tatni egy kicsit nehéz. Egyszer, amikor meguntam az ezer forintos íróasztalt, a gazdasági vezetőt magamhoz kérettem, mondtam, „üdvözlöm Krisztusban szere­ tett testvérem, foglaljon helyet”. Azt mondja: „Hova?” Mondom ; „Mit gondol, én hova ülök? És a hozzám érkező hallga­ �IzerekasztaÍ tót hogyan ültetem le, amikor egyetlen szék van a szobámban? Vagy én is leülök a földre, vagy én is állok.” Hát nyilván a nagy számnak volt köszönhető, hogy hó­ napokon belül négy műanyag kemping­ széket sikerült szereznem, könyvespolc még mindig egy szál se. Szóval nem volt ez könnyű. Mi, tanult kollegáimmal, egy pil­ lanatig nem kételkedtünk abban, hogy amit nagyon szegényen kezdtünk, azt na­ gyon szegényen is fogjuk befejezni, de ta­ lán egyesek szellemi gazdagodásához hoz­ zájárulhatunk. - Sokan panaszkodnak arra, hogy a ta­ nár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár ars poeticája mennyiben, hogyan foglal­ ható össze? Mi, milyen adottság, képes­ ség kell ahhoz, hogy valaki ne csak nagyszerű tudós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen? PÉTERI ZOLTÁN: Mindenekelőtt szembe kell nézni időnként váratlan hely­ zetekkel. Amikor például megpróbáltam érdeklődni aziránt, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a témája, ravasz vállvonogatásokon kívül más választ erre nem kaptam. Szerencsére, szerencsétlenségre egyszer már találkoztam életemben ilyen helyzettel, amikor sok évvel ezelőtt a lon­ doni King’s College vendégeként az en­ gem vendégül látó professzor jelezte, hogy szívesen bemutatná egy óráját, nem kísérném-e oda. Természetesen. Üdvöz­ lések, bemutatás. Azt kérdezi tőlem, mi­ ről legyen szó ezen a mai órán? Legyen szó például a bírósági szervezetről. Ké­ rem szépen. Felállt és közölte, hogy a mai előadást én fogom megtartani, az általam választott témáról. Nos, komolyra fordít­ va a szót, sohasem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Vi­ lágéletemben pedagógusnak, tanárnak készültem és életem nagy ambíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondvi­ selés kegyelme és a sors fordulatai kellet­ tek, hogy megvalósulhatott az, nem kö­ zépiskolás fokon, amire készültem. Az én generációmat még annak idején, a nagy háború előtt a katolikus nevelés nagyjai, a három bűvös T betű tiszteletére neveltek. „Több telik tőlem”. Nem a karrier szem­ pontjából, erre sosem törekedtem. De ar­ ra igen, hogy tőlem telhető lelkiismere­ tességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerül­ tem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehe­ tek másoknak és talán hasznára lehetek azoknak a fiataloknak, akiket oly hosszú évek óta taníthatok. Nos, nem kevesebb, mint 37 éve van szerencsém oktatni egy nemzetközi felsőoktatási intézményben is, volt módomban tapasztalatokat szerez­ ni, volt módom összehasonlításokat ten­ ni. Meggyőződéssel vallom, hogy az a há­ rom T betű ma is aktuális. Egy kis nép gyermekei másképp nem fognak tudni helytállni sem itthon, sem egy egységesü­ lő Európában, ha nem tudnak, nem anynyit, de többet, mint a versenytársak. Ne­ künk magasra van téve a léc és azt át kell ugrani. Amikor tehát talán egyesek számára túl igényes a léc elhelyezése, gondoljunk ar­ ra, hogy nekünk helyt kell állnunk egy nagyobb világban, egy kis, sorscsapások­ tól űzött nép gyermekeként kell képvisel­ nünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. 57 �K7“ Pázmány-Nap 2003 .. L. Ebben a szellemben próbáltam tevékeny­ kedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befejezni pályámat. bán a pillanatban, amikor ott vagyunk, a tett helyén, hogy hogyan viselkedünk, mit teszünk. - Mii az á többlet, gondolok itt egyfelől az oktatásban, másfelől az oktatáson kí­ vüli, egyéb tevékenységben megnyilvá­ nuló többletre, amit a Pázmány, mint katolikus Jogi Kar nyújtani tud hallga­ tóinak és amely megkülönbözteti az álla­ mi egyetemek jogi karaitól? FODOR GYÖRGY-. Az előbb már el­ mondtam az elvi szempontokat, hogy mi az, amitől katolikus egy egyetem. De leg­ alább olyan fontos a gyakorlati rész is. Nemrég beszéltem egy holland egyetem oktatójával e témáról, aki azt kérdezte, mondjam már meg, hogy mitől katolikus egy egyetem. Kérdeztem tőle, hogy miért mennek a hallgatók hozzátok? Azt mond­ ta, csak a tudomány miatt, őt nem is ér­ dekli, hogy a hallgató emberileg milyen és mit gondol, csak a tudományért kell min­ dent megtenni. Én azt hiszem, hogy itt nyújtunk többletet, mert mi egymásért is vagyunk. A első lépés, amit mondott Dé­ kán úr is, hogy a kötelességét mindenki te­ gye meg. Tanulja meg a szakmát és legyen minél jobb jogász. Azonban legalább ilyen fontos, hogy minél jobb ember legyen, minél jobban vegye észre mások problé­ máit, segítsen a másiknak, a tanár segítse a hallgatót és fordítva. Ez a küldetése és sa­ játossága a katolikus egyetemnek és vala­ hol ez vezet oda, amiről nagy szóval azt mondjuk, hogy szeretetközösség, de én valóban hiszem, hogy valóság is lehet. Elő­ ször embernek kell lenni, egymással em­ beri módon kell bánni, utána keresztény­ nek kell lenni, tehát egy felsőbb értékrend horizontjába kell állítani az emberi cselek­ vést és döntéseket, majd magyarnak kell lenni, mert igenis fontos a nemzeti hova­ tartozás. RADNAY JÓZSEF: Hadd kapcsoljam össze ezt a kérdést azzal, amire már Rektor úr is reflektált az imént, hogy bizonyos ne­ hézségek vannak a Karunkon, az egyete­ münkön. Az egyetem ugyancsak egy em­ beri közösség, az oktatók, hallgatók, egyéb munkatársak közössége. Mindegyiknek meg kell tennie a kötelességét, mindenki­ nek meg kell tennie azt, amit tőle elvárnak. Az oktatóknál én úgy érzem, hogy ez azt is jelenti, hogy eleget tesz az oktatási köteles­ ségének, példát mutat az anyag feltárásá­ ban, de egész magatartásával is sugallnia kell azt, hogy az értékek rendjében vannak végső értékek és alapvetően ezek irányába kell haladni. A hallgatóknak ugyanúgy megvannak a messzemenő feladataik, épp azért szép az egyetem, mert itt nem fölad­ ják a leckét, mint a középiskolában, hanem a tankönyv, az előadások csak segítik a hall­ gatót abban, hogy valahová eljusson. Tehát a katolikus szellemiség azt jelenti minde­ nekelőtt, hogy eleget teszünk az alapvető és a végső értékeknek, legyünk akár okta­ tó, akár hallgató, akár egyéb munkatárs, se­ gítjük egymást, támogatjuk és igyekszünk, hogy mindenki a saját képességei szerinti maximális eredményt tudja elérni. Vannak nehézségek, de mindig rajtunk múlik, ab­ j« - Egy egyetemi oktatónak, ha már egy katolikus egyetemen oktat, semmiképpen sem válik hátrányára, hogyha katolikus �kerékasztal i .íM világnézetben oktatja a tárgyát. A jog­ ban, amely egy meglehetősen tárgyias tu­ dományág, hogyan lehet a katolikus vi­ lágnézetet, illetve az egyén saját világné­ zetét megjeleníteni az oktatás során? HORVÁTH ATTILA: Nagyon nehéz kér­ dés kaptam, de azt hiszem, a jelentősebb részét már meg is válaszolták. Még annyit tennék hozzá, hogy véleményem szerint azok, akik már elvégezték az egyetemet és jogásszá váltak, jogászi tudásukat olyan irányban kell felhasználniuk, hogy jó em­ berek legyenek. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az a jogász, aki csak önmagá­ ért a jogért, tehát nem az igazságért dolgo­ zik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semrnire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármi­ kor igazságtalanságot látunk, akkor felszó­ laljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társada­ lom és nemzetünk nem tud előrébb lépni, ahogy Péteri tanár úr is mondta, boldogul­ ni a mai világban. RADNAYJÓZSEF: Hadd mondjak el egy példát, ami számomra érthetetlen. Múlt évben fordult az elő, hogy a HÖKválasztáson, valamelyik évfolyamon a je­ lentkezők és az elégséges szavazatok hiá­ nya miatt egyszerűen nem lehetett megvá­ lasztani képviselőt. Ha mi azt mondjuk, hogy közösség vagyunk, valakit képviselő­ nek akarunk kiválasztani, akijárjon el a he­ lyes értékek figyelembevételével, akkor hogy fordulhat az elő, hogy arra várunk, hogy majd a szomszéd elmegy szavazni és akkor meglesz az elegendő számú szavazat az érvényes választáshoz. A közösségi élet­ nek is vannak normái, amit mindannyiunk érdekében meg kell tartani. Lehet, hogy Magyarországon sok körülmény folytán ódzkodunk ettől, de ha itt valóban igazi közösségként akarunk működni, akkor ilyen probléma nem fordulhat elő. FODOR GYÖRGY: Beszélünk emberség­ ről, humanizmusról és kereszténységről. Én is így soroltam föl az előbb, de hadd mondjak még valamit, amit egyre inkább tapasztalok és tapasztaltam. Szép, szép a humanizmus, a steril humanizmus, a ki­ nyilatkoztatás, hogy embernek kell lenni, de egyre jobban azt látom, hogyha nincs mögötte a megélt kereszténység, hogy én akkor is a másik javát akarom, amikor eset­ leg veszítek ezen valamilyen módon, vagy hogy áldozatot kell hoznom, szóval ha nincs meg ez a kategorikus imperatívusz, ami abból jön, hogy mint ahogyan Krisz­ tus is életét adta másokért, úgy énnekem is követnem kell a Mester példáját, akkor na­ gyon nehéz, borzasztóan nehéz ezt a kö­ zösséget megvalósítani. - Milyen a mai Pázmány Jogi Kar szín­ vonala? PÉTERI ZOLTÁN: A különböző orszá­ gok kialakították maguknak a-saját hagyo­ mányaikhoz, körülményeikhez alkalmaz­ kodó felsőoktatási rendszert. Ezek sok hasonlóságot, de számos különböző vo­ nást is mutatnak. Úgy gondolom, hogy Európában az egyetemi múltnak vannak bizonyos kikristályosodott hagyományai és nem titkolom, hogy én ezekhez életem során ragaszkodni igyekeztem és a hátra­ lévő rövid időben is ragaszkodni szándé39 �Pázmány-Nap 2003 Dr. Horváth Attila, Dr. Péteri Zoltán és Dr. Jobbágyi Gábor kozom. Ez pedig azt jelenti, hogy sem a jogász, sem más szakma művelője nem válhat szakbarbárrá a felsőoktatás évei so­ rán. El kell sajátítani mindent, amit a szakmából el lehet sajátítani, erre az elő­ zőek során már utaltam. Másfelől azon­ ban nem szabad szem elől téveszteni a teljesebb emberi létet, amelyet Széchenyi a kiművelt emberfő fogalmával próbált megragadni. Ehhez pedig hozzátartozik egy sokirányú érdeklődés, egy, a választott szakterület határain túl terjedő olvasott­ ság, tájékozottság, hozzátartozik az, hogy az ember megfelelő nyelvismerettel ott­ hon érezze magát a világban. Az a benyo­ másom, hogy a Pázmány keretében meg­ 40 található a fogékonyság egy szélesebb ér­ telemben vett jogászi hivatás megvalósí­ tása iránt. Ehhez most, az egységesülő Európában úgy tűnik, a jogössze­ hasonlítás, a jogegységesítés csapásain ke­ resztül vezet az út, tehát, hogy túllépve a saját nemzeti jogunk határain, igyekez­ zünk megismerni a mást, amely eseten­ ként lehet jobb is, mint a mienk. De ugyanakkor - és itt hadd utaljak vissza ar­ ra, amit mindig büszkén vallottam -, ma­ gyar vagyok, és tudom, hogy egy kis nép köreiből is kinőhetnek kitűnő jogi meg­ oldások. Olyan megoldások, amelyek ér­ demesek a szélesebb körű érdeklődésre. Úgy vélem - és ez már nyilván az utánam �lllliÉ herekaszta] ..... j jövő generációk feladata lesz hogy ezt a kettős célkitűzést volna érdemes megva­ lósítani fokozottan a Pázmányon, ezzel bizonyos értelemben utat mutatva más magyarországi jogi karok számára is. BÁNREVY GÁBOR: Egy olyan jelenségre szeretnék rámutatni, amit sokszor látunk. Nem vitás, hogy olyan légkörben kell még ma, nyolc évvel a Pázmány Jogi Karának megalakulása után is dolgozni, ahol bizony nagyon sok, akár nyílt, akár burkolt ellensé­ ges érzelemmel kell szembesülni. Csak egy példát erre. Pár hete a HVG-ben - amelyik egyébként túlmenően azon, hogy világné­ zetileg vitathatatlanul nem szimpatizál mondjuk a keresztény, vallásos gondolattal, de általában eléggé objektíven szokott nyi­ latkozni —, megjelent egy látszólag semmit­ mondó, vagy legalábbis semmiféle hátsó gondolatot látszólag nem tükröző ismerte­ tés a felvételik statisztikai alakulásáról. A cikk írója nagyon szépen kihegyezi a mon­ danivalóját arra, hogy lám, lám, itt van az ELTE, amelyik az ország vezető egyeteme, ott bizony 1800-an jelentkeztek első he­ lyen, míg a Pázmányon összesen csak 1500an próbálkoznak, ami nyilvánvalóan mutat­ ja a társadalmi értékítéletet. Nem szabad emiatt rögtön a vészharangot kongatni, hogy akkor itt most nálunk tragédia van, én azt hiszem és szilárd meggyőződéssel hi­ szem, hogy semmivel nem vagyunk alábbvalóak más egyetemek jogi karánál, itt is vannak ragyogó hallgatók, itt is vannak ki­ váló professzorok, itt is vannak gyengébb hallgatók, itt is vannak gyengébb oktatók. Nézzük meg az OTDK-n elért szép ered­ ményeket. Ne hagyjuk azt, hogy minket is elérjen ez a szándékosan gerjesztett negatív hangulat, miszerint a Pázmányon a kezdeti jó indulás után elsatnyulnak a dolgok. Nem satnyultak el, ma is vannak ugyanolyan jó hallgatók, mint voltak az első évfolyamnál, ott is voltak gyengék és lesznek is, a jövőre beiratkozók között is. JOBBÁGYI GÁBOR: Az ördög ügyvédje­ ként is meg kell szólalni, mert eddig olyan kegyelemteljes, ünnepi hangulat töltötte be a termet és a hozzászólásokat, ami arra enged következtetni, hogy teljes nagysze­ rűség övezi tevékenységünket. Komoly gondnak érzem azt, ami most is megnyil­ vánult, hogy minden alkalommal kidüllesztjük a keblünket, hogy mi vagyunk a legjobbak és aki ebben kételkedni mer, az egy gonosz ember. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nem mi vagyunk a legjobb jogi kar, meg csak a második sem. Csak egy szempont az OTDK-n való szereplés, számtalan más eleme van egy jogi kar megítélésének. Ilyenek a tanulmányi rend, a tanulmányi fegyelem, az oktatókkal szemben támasztott követelmények, a dip­ lomák minősége stb. Lehet, hogy nem illik ma rossz dolgokról beszélni, de hadd mondjam el azt, hogy mi abban különbö­ zünk az állami jogi karoktól, hogy nálunk van egy olyan hallgatói réteg, mondjuk 20-30 %, amelynek nincs esélye arra, hogy állami egyetemi hallgató legyen. Kicsit ke­ serűen hozzá kell tennem, hogy az oktatók között is van egy réteg, akinek nincs esélye arra, hogy állami egyetemen oktató lehes­ sen. A baj mostanában kezdődik, amikor ez a két réteg egymásra talált és ebből adódnak a gondok. Kezdetben a nyitott kapuk módszerét kö­ vettük a hallgatókkal, oktatókkal szemben 4Í �SB Pázmány-Nap 2003 is. Ez jó volt annak idején, én is támogat­ tam, de ebből mára gondok adódtak. Ha el akarjuk érni a legjobb állatni jogi karok színvonalát, a tanulmányi szabályzataink betartásában, vizsgarendszerünkben és az oktatókkal szemben támasztott követel­ ményekben emelkedettebb színvonalat kell felmutatnunk. Szerencsére megvál­ toztattuk ez évben a felvételi rendszerün­ ket. Négy évig küzdöttem ezért. Ugyanaz a felvételi ma nálunk, mint az állami egye­ temeken, korábban pedig egy „potyafelvé­ teli” volt nálunk, amelyen akár 72 ponttal is be lehetett jutni hozzánk. Az állami jogi karokra lényegesen nehezebb felvételivel, 90-es ponthatárral vették fel a hallgatókat. Ez önmagában is sokkoló adat, így tudtak bejutni a karunkra olyan hallgatók, akik máshova biztos, hogy nem nyertek volna felvételt. A teljes képhez persze hozzátar­ tozik, hogy felvételi rendszerünk koráb­ ban alapvetően eltért más egyetemekétől, ezért ez a fajta összehasonlítás önmagában még nem elégséges. FODOR GYÖRGY: Én kezdtem a tapsot az előbb Bánrévy tanár úr mondandója után és azt kérném, ne becsüljük le azt, amit nyolc év alatt elértünk. Szó sem volt arról a mai estén, hogy a szőnyeg alá akarnánk söpörni a problémákat. Ezért is kő­ szönöm Jobbágyi tanár úrnak, hogy vállal­ ta az ördög ügyvédje szerepét. Mondandó­ jának lényegével egyetértek. Én nem ab­ ban látom a problémák lényegét, hogy nem mi vagyunk az elsők. Az egy dolog, nem jó dolog, de egy dolog. Az a fontos, hogy szeressenek ide jönni a hallgatók, kapjanak egy biztos tudást, minél jobb tu­ dást. Amiért idejönnek és amiért szeretné­ 42 nek Pázmányosok lenni, vagy utána büsz­ kék arra, hogy Pázmányosok voltak, az odaadás ezért az egyetemért legalább anynyira fakadjon abból, hogy itt kapnak vala­ mi többletet, hitéletileg, közösségileg, ta­ nár-diák viszonyában. Nagyon fontosnak tartom az emberséget, együttműködést, szeretetet, nem tudom elégszer ezt elmon­ dani. Sok olyan tanár van itt, aki a műhely­ munka és a színvonal rovására több helyen is tanít. Egyszerűen nincs idejük a hallga­ tókra, állandóan rohannak. A szakmai profizmusra igenis törekedni kell, de ezért mind a két oldalnak mindent meg kell ten­ ni, a tanároknak is és a hallgatóknak is. Nagyon jó, hogy ezt most elkezdtük átbe­ szélni, kibogozni, úgy érzem sem elkese­ redésre, sem pedig hurráoptimizmusra nincsen ok, tegyünk meg mindent min­ den részről, a vezetőség részéről, az okta­ tók részéről, a hallgatók részéről is, hogy aztán szakmailag is, emberileg is, hitéleti­ leg is minél jobb legyen ez a Kar. RADNAY JÓZSEF: Mielőtt ezt a témát túlragoznánk, annyit szabadjon ehhez hozzátenni, hogy véleményem szerint az oktatóknak és a már egyetemre bekerült hallgatóknak az eszmecseréjénél nem an­ nak van jelentősége, hogy a közvélemény, vagy valamely számítás alapján melyik egyetemet minősítik általában jónak, ha­ nem hogy a hallgató, aki itt van, milyen képzésben részesül, hogyan tud majd el­ helyezkedni. HORVATH ATTILA: Hadd vitatkozzak egy kicsit az ördög ügyvédjével, sok szem­ pontból igaza van, de szerintem a hallgató­ ság minősítését sokkal inkább komplex �■ módon kellene figyelni. 1985 óta tanítok, mint most megtudtam, az ország első egyetemén. Meg kell mondanom és ezt tényleg őszintén mondom, nem a hallgató­ ságot szeretném itt dicsérni, hogy sokkal jobb érzés a Pázmányon előadást tartani. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy 10-től 12-ig megtartok egy előadást az ELTE-n, utána 11.50-kor van vége az órámnak és 12-kor kezdődik itt az órám. Átfutok egyik egyetemről a másikra, elkezdem itt az elő­ adást. Véletlenül éppen ugyanazt a témát adom elő, mégis úgy érzem, hogy jobb kö­ zösségbe kerültem. Az ember szívesebben tart előadást olyanoknak, akik értik a mon­ danivalóját és figyelemmel hallgatják. Le­ het, hogy másoknak ez kevés, biztos, hogy ezen is lehet még tovább javítani. Az ELTE-n is a nappali tagozat az, amelyik erős és egységesebb képet mutat. Ez talán az ottani felvételi rendszerből adódik. Egyébként én nem misztifikálnám azt a faj­ ta felvételi rendszert, mert egyik felvételi rendszer sem tökéletes. Miért van ott, és most már nálunk is csak írásbeli? Annak idején ott voltam azon a kari tanácson, ahol ez eldőlt, a professzoroknak nem volt ked­ vük nyáron több ezer embert szóban felvételiztetni. Azóta van csak írásbeli felvételi, ezt persze nem írták bele az indokolásba. Ennek következtében én már vizsgáztat­ tam olyan gyereket, aki nem tudott beszél­ ni, olyan erősen dadogott. Odáig jutottunk el, hogy az első tételnél d-d-d, írásban vi­ szont valóban zseniális volt a figura. En a szóbelit megtartottam volna, egyetértve egyébként abban Jobbágyi tanár úrral, hogy ez a felvételi, ami a lexikális tudást is meg­ követeli, biztos, hogy jobb. Szomorú do­ log, előfordult velem a vizsgán, hogy vala­ kerékasztal ki azt mondta, október 23-a a munka ün­ nepe. Nem kérdésre, mert ilyet az ember nem kérdez, csak úgy közölte velem. így tudtam meg azt is, hogy II. Józsefet azért hívták kalapos királynak, mert szegény volt, és még hosszan sorolhatnám a példá­ kat. Vannak egészen elképesztően alulmű­ velt emberek, egyszer például kihúzta vala­ ki a két világháború közötti alkotmányfej­ lődést és azt mondta, mindent tudok tanár úr, csak nem tudom, hogy mikor volt a két világháború, tehát nem tudom, mikor kezdjem el és mikor fejezzem be. A mi tan­ tárgyunk, a magyar jogtörténet építkezni próbál az általános műveltségre és eközben nagyon sok hiányosság kiderül. Ez tényleg nagyon szomorú, ez ellen küzdeni kell, én legalábbis abban bízom, hogy akik ebbe a kategóriába tartoznak, azok nem kapnak diplomát, mert ezek tényleg szégyent hoz­ nak ránk. Csak akkor lesz ennek az egye­ temnek jó híre, ha mi magunk, és nem csak az oktatók, hanem a hallgatók is meg­ követeljük az igényességet. Egy oktató ak­ kor fog jó előadást tartani, ha a hallgatóság ezt igényli. JOBBÁGYI GÁBOR: Félreértés ne essék, én nem akarom ostorozni és lebecsülni a mi hallgatói rétegünket. Összehasonlítva a mi hallgatóinkat mondjuk a Miskolci Egyetem hallgatóival, vagy a győri egyetem hallgatóival, azt tudom mondani, hogy van egy felső 10-15 százalékunk, amelyik jobb náluk. Ezzel találkozol Te az előadáson és erre vagy nagyon büszke. Van egy középré­ tegünk, ami megfelel az állami egyetemek középrétegének, mondjuk egy 40 százalék. Hol a különbség az állami egyetemekkel? Ott, hogy az a középréteg az állami egyete- 43 �Pázmány-Nap 2003 HORVATH ATTI­ LA: Én ugyanazt mondanám, ami ed­ dig is elhangzott, hogy mindenki le­ gyen sokkal igénye­ sebb mind saját ma­ gával, mind a kör­ nyezetével szem­ ben. Annak ellené­ re, hogy a mai világ nem efelé tendál látszólag, én a nehe­ zebb utat javasol­ nám, amelyik a tu­ dásalapon és az er­ kölcsi alapokon való boldogulást j elenti. PÉTERI ZOLTÁN: Az általam oly nagyra tartott Gustav Radbruchtól származik az a mondás, hogy a jogász élete egy örökös fő tárgyalás az igazságosság törvényszéke előtt. Az igazsá­ gosság az az alapvető érték, amely a jogászt kell, hogy vezesse. Ennek a megvalósításá­ ra sokféleképpen lehet törekedni. Érzésem szerint a szakmai, és az azon túlterjedő ál­ talános műveltségi és világnézeti szem­ pontok ötvözéséről van szó. Azt kívánom a jövő generációnak, hogy ez a feladat sike­ rüljön nekik. Erdő Péter prímás, Esztergom-budapesti érsek, a PPKE volt rektora és Bittsánszky Géza meken sokkal szélesebb. Tehát az állami egyetemeken mondjuk egy középszínvo­ nalat képvisel a hallgatóknak 70 százaléka, nálunk középszínvonalat képvisel 40 szá­ zalék, 10-15 százalék kiváló, viszont vagy egy olyan 40-50 százalék, amely nagyon gyenge képességű és felkészültségű és amely réteg az állami egyetemeken sokkal szűkebb. Ez az, aki nem tudja betájolni, hogy mikor volt a világháború, vizsga előtt két nappal bebukik a jegyzetboltba, hogy két nap múlva vizsgázom polgári jogból, adjon valamit. Ez nem a hallgatóink lebe­ csülése, ez bizonyos emberekről való véle­ mény. - Szeretném, ha mindenki megfogalmaz­ ná egy kívánságát a Pázmány jövőjével kapcsolatban! 44 JOBBÁGYI GÁBOR: Nehéz kérdés, amit kaptunk. Nem vitatom az elmúlt nyolc év eredményeit, ezzel egyetértek. Kritikai megjegyzéseim, azt hiszem, a jobbítást szolgálják mindig. A következő �Izerehasztal 1/3 időszakra nagyon fontosnak tartom azt, hogy az oktatói karban a középgenerációt megerősítsük, tehát a 40-től 65 éves korig terjedő minősített és elismert oktatók száma nőjön, ezzel párhuzamosan na­ gyon örülök neki, hogy megváltozott a felvételi rendszerünk és a tanulmányi szabályzatunk, ami most már lehetővé te­ szi azt, hogy igényesebb, magasabb szín­ vonalú oktatást végezzünk, mert erre vé­ leményem szerint a következő évek rend­ kívül éles versenyében hatalmas szüksé­ günk lesz. Ne elégedjünk meg kitágult kebellel, hogy mi vagyunk- a legnagysze­ rűbbek, hanem ahogy Péteri tanár úr em­ lítette ars poeticáját, többet várjak ma­ gamtól, többet várjak a Pázmány Jogi Ka­ rától. Ezt persze nem csak várni kell, ha­ nem tenni is kell érte, a hallgatóknak és az oktatóknak is. FODOR GYÖRGY: Leginkább azt szeret­ ném a közeljövőben, hogy az egyetem ok­ tatói és hallgatói érezzék és elhiggyék, hogy az egyetem vezetőségének intézke­ dései a beszélgetésekben, a konkrét intéz­ kedésekben, de a prédikációkban is az ő ja­ vukat szolgálják, hogy alakuljon ki minél kölcsönösebb és mélyebb bizalom az okta­ tók és a vezetés, a hallgatók és a vezetés, a hallgatók és az oktatók között. Én a szemé­ lyes dimenzióra helyezném a hangsúlyt, és azt kérném, hogy ne féljenek a hitbeli di­ menziótól, tehát az egyetem katolikus jel­ legétől. Nem akarunk elvenni semmit, nem akarunk megszakítani semmit, sőt hozzá akarunk tenni a teljesebb és boldo­ gabb emberségükhöz. RADNAY JÓZSEF: Kerüljenek az okta­ tók és a hallgatók közelebb egymáshoz, se­ gítsék egymást jobban. KILÉNYI GÉZA: Egyletien kívánságom van: a végzett hallgatóink bizonyítsanak. Ül itt olyan végzett hallgatónk, aki osz­ tályvezető az Igazságügyi Minisztérium­ ban. Örülök a boldogulásának és ha csak egy hajszálnyit én is hozzáadhattam, akkor az ő sikere az én mércém. BÁNRÉVY GÁBOR: Olyan sok szép jókí­ vánság hangzott el most itt ezalatt a pár perc alatt, én megpróbálok egyetlen mon­ dattal válaszolni. Szeretném, a mai napot véve alapul, hogy délután 3-kor is ugyan­ úgy tele legyen ez a terem, mint ahogyan 6 órára megtelt. Értse ezt ki-ki, ahogy akarja. - Köszönöm a részvételt kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek. A beszélgetés vé­ gére értünk, minden itt megjelentet nagy szeretettel megkérek arra, hogy a program végzetével fáradjon át a Spartacus ven­ déglőbe, ahol a Pázmány Nap eseményei tovább folytatódnak. Hadd búcsúzzak el ismét Zlinszky János alapító dékán úr szavaival, amelyek azt hiszem mindan­ nyiunkra egyaránt érvényesek: „Amikor minden várakozás ellenére megindult a jogi képzés a Katolikus Egyetemen, úgy éreztük. Isten áldása van munkánkon, az Úr maga is építi az O házát, ezért nem fáradozunk hiába, mi szerény munkások. Kérjük, ne a mi gyengeségünk, hibáink szerint ítélje meg a művet ezután sem, s a neki épült házat engedje szolgálni to­ vábbra is ázó országának hasznára, ha­ zánk és egyházunk javára.”. 45 �Pázmány-Nap 2003 Aki sok fát ültetett Beszélgetés Dr. ZlinszkyJánossal, a Pro Facultate oklevél első díjazottjával Ahogyan Bánrévy Gábor Professzor úr fogalmazott laudációjában, nem lehetett volna alkalmasabb díjazandó személyt találni az újonnan alapított díj első ízben történt odaítélésékor. Sokan mondhatjuk el magunkról: nem lettünk volna, len­ nénk jogi egyetemisták, ha Zlinszky Professzor Úr nem áll a Katolikus Egyház kez­ deményezésének élére, és nem vállal főszerepet a Jogi Kar építésében. Nem azért mondjuk ezt, mert azt gondoljuk, máshová nem nyertünk volna felvételt, hanem azért, mert nagyon sokunknál - és remélhetőleg mind a mai napig így van ez - tu­ datos választás volt a Pázmányhoz intézett felvételi kérelem. Hittünk és remény­ kedtünk abban, hogy megvalósul és életre kelhet egy, az általános értékválságból ki­ utat kereső-mutató, közösen felépítendő jogi kar és oktatás. E reményeinkben nem csalatkoztunk, és hogy ez így történt, azért talán éppen Zlinszky Dékán Úr tette a legtöbbet. Bár élete legnagyobb művének a Pázmány Jogi Karának megszervezését tartják, ne feledjük, hogy a római jog Európa-hírű kutatóját tisztelhetjük benne, aki a rendszerváltozás utáni évek meghatározó közéleti szereplője is volt, mint az első alkotmánybírói testület tagja. - Tisztelt professzor úr, ön tudományos, karalapítói és alkotmánybírói munkája folytán a magyar köz- és jogászélet egyik kiemelkedő személyisége. Úgy tudom, e munkája által több évszázadra visszate­ kintő családi hagyományt folytat to­ vább. - Valóban így van, talán génjeimben is hordozom a jogászi munkához szükséges képességeket. Édesapám, két nagyapám (akik közül az egyik a Katolikus Néppárt egyik alapítója, a másik a Tisza István-fele Munkapárt lippai képviselője volt), három dédapám is jogász volt, e családi tradíció egészen a XVII. századig vezethető vissza. - Ilyen háttérrel egyértelműnek tűnhetett a pályaválasztás... A Pro Facultate oklevéllel 46 - Én a még át nem keresztelt Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemre iratkoztam be �n Zlinszky János s ____ (melyet 1950-ben neveztek át ELTÉ-nek, s így nem azonos a mai Pázmány Péter Kato­ likus Egyetemmel - a szerk.). Bár számos professzort már eltávolítottak a katedráról, így is óriási tudású tanáraim voltak. Marton Gézánál, a római jog professzoránál lettem az első év végén ún. demonstrátor. - Az egyetemen nem volt egyszerű akko­ riban az élet... - Soha nem tagadtam vallásos meggyőző­ désemet vagy származásomat, és .ezt nem vették jó néven, 1951-ben államvizsgám előtt végül ki is zártak az egyetemről, majd egy hónap múlva családommal együtt ki­ telepítettek Budapestről, egy Bihar megyei kis faluba. Egy szegény paraszti ház kam­ rájában laktunk öten, a családunk persze elvesztette egzisztenciáját. 1951 nyarát így egy gyapotpermetező brigád tagjaként töl­ töttem. Ősszel behívtak katonának, ahol ácsnak tanultam, egy munkásszázad kato­ nájaként. E képesítésemmel felvértezve a katonaság után hat éven keresztül dolgoz­ tam az építőiparban. 1953-ban feloldották a kitelepítést, 1956-ban pedig megszűnt a munkahelyem, így újra Budapest környé­ kére költöztünk. -^4 sors keze lehetett az egyetemről törté­ nő kikerülésében,.. - Ez igaz lehet, hiszen a jogtörténeti tan­ székek munkatársai mindenütt aktívan részt vettek az 1956-os forradalomban, és emiatt az egész gárdát szó szerint, vagy szakmailag kiirtották. 1957 februárjában, professzoraim többszöri kérése után végül közölték, hogy mehetek államvizsgázni, e kötelezettségemet a megadott egy év he­ lyett alig három hét alatt teljesítettem. - Tudományos pályafutása is eléggé ne­ hézkesen indult... - Tanársegédnek nem vettek fel az egye­ temre, de elhatározásomat erősítette, hogy halálos ágyán Marton Géza engem bízott meg műveinek rendezésével. Az Akadé­ mia elutasította aspiranturámat, úgy tűnt, nincsen rám szükség. így hát a Sport Hiva­ tal egy vállalatánál helyezkedtem el, hogy családomat, időközben megszületett há­ rom gyermekemet eltartsam, fordításokat vállaltam, vagy éppen vasárnaponként va­ gont raktam. Később a Tiszai Vegyi Kom­ binátnál dolgoztam. Elkezdtem külföldre járni, azokhoz a német professzorokhoz, akiknek figyelmébe még Marton Géza ajánlott. Éveken keresztül szabadságomat Frankfurtban töltöttem kutatással. - Talán az utolsó pillanatban jött a hívó szó... - Valóban, 1982-ben kaptam meghívást a Miskolci Egyetemre római jogot tanítani. Ez sem ment egyszerűen, hol megadták, hol visszavonták a meghívást. Feladtam ügyvédi praxisomat, és, igaz, csak adjunk­ tusként, de Miskolcra kerülhettem. - Rövid idő múlva már intézetvezető lett. - Igen, és büszkén állíthatom, a jogtörté­ neti intézetet sikerült jelentős mértékben fejleszteni. Megteremtettük a római jog megfelelő súlyát a tantervben, a magunk mellé vett hallgatókból kineveltük az után­ pótlást, sokakat küldtünk ki ösztöndíjjal külföldre, miután ehhez támogatást sze­ reztünk. - Hogyan érték az 1989-es politikai vál­ tozások? 41 �Pázmány-Na - Az eseményekben aktívan nem vettem részt. Éppen Firenzében dolgoztam nagy­ doktori disszertációmon, amikor felhívott Sólyom László, hogy vállalnám-e az egyik ellenzéki alkotmánybírónak történő jelö­ lést. Megkérdeztem, hogy olyan alkot­ mány lesz-e, amit én képviselni tudok majd? Megnyugtatott, hogy igen. Miután következő kérdésemre azt válaszolta, hogy továbbra is folytathatom a tanítást, egy ál­ matlan éjszaka után elfogadtam az ajánlatót. Sólyom Lászlóval régebbi ismeretség fűzött össze, szimpátiáját azzal nyertem el, hogy amikor az egyetemre kerültem, nem saját dolgaimat kezdtem el kiadni, hanem Marton Gézáét. 1989-ben még nem to­ longtak az ellenzéki helyekért, hiszen sen­ ki sem tudta, hová fejlődik majd az egész dolog. 1990 januárjától kilenc éven át dol­ goztam, mint alkotmánybíró. - A miskolci jogi karon a vezetése alatt működő intézetet fejlesztette jelentős mértékben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának azonban már ala­ pítása is nevéhez fűződik. Hogyan kez­ dődött a jogi kar szervezése? - A terv konkrét formában az 1994-es esztergomi zsinaton merült fel, ahol ve­ zetésemmel alakult egy öttagú szervező­ bizottság, tagjai Erdő Péter, Jobbágyi Gá­ bor, Varga Csaba professzor urak, vala­ mint Tersztyánszkiné Vasadi Éva alkot­ mánybíró asszony voltak. Decemberben összehívtuk az általunk megkeresett okta­ tókat, akiket szerettünk volna megnyerni az új kar részére. Ők szinte kivétel nélkül vállalták a feladatot, így 1995 májusában a Püspöki Kar megalapította a jogi kart. 1995 szeptemberében, jó egy évvel a gon­ 48 dolat felmerülése után elkezdődhetett az oktatás. - Sokan önt, mint a jogi kar első dékán­ ját karalapítóként aposztrofálják. Ho­ gyan értékeli saját szerepét a kar létre­ jöttében? - Én azt vallom, hogy a kar létrehozása kollektív munka volt. A gondolat már megszületett, amikor megkaptam a felké­ rést a szervezőmunka vezetésére. 1982től tanítottam Miskolcon, így tudtam tá­ maszkodni a felsőoktatásban szerzett ta­ pasztalataimra, ugyanúgy, mint a gyakor­ lati munkám során - ügyvédként, alkot­ mánybíróként - szerzett ismereteimre. Nagyon sokat segítettek a szervezésben részt vett kollégáim tanácsai, észrevételei is. Minket nem kötött semmiféle szerve­ zeti struktúra, magunk szabhattuk meg az oktatás rendjét, általunk helyesnek ítélt irányban eltérve az országos átlagtól. Néhányan emlékszünk még az 1949-es vál­ tozásokig létezett Pázmány Péter Tudo­ mányegyetemre, így az onnét hozott ta­ pasztalatainkat is megpróbáltuk felhasz­ nálni az új kar létrehozása során. Tehát részben a régi alapokhoz való visszatérés, részben a nagyobb tanszabadság alkotmá­ nyos gondolata, részben az átalakuló tár­ sadalomban felmerülő igények jelölték ki számunkra az irányt. A máshol használa­ tos tantervtől való eltérés azonban kizáró­ lag az egyik irányban működött: mindig megpróbáltuk emelni a szintet. Elvünk volt, hogy a középiskolai oktatás hiányos­ ságai miatt meg kell erősíteni az alapokat, így kaptak nagy hangsúlyt az első évben oktatott történeti és elméleti tárgyak mel­ lett a filozófiai jellegű tárgyak, valamint a �w kánonjog is. Említhetném még a nálunk meglévő erős gazdasági irányultságot (közgazdaságtan, pénzügyi jog, verseny­ jog, iparjog), a szociális gondolat, értékek hangsúlyos szerepét, vagy a nemzetközi jog igen széles körű bemutatását. Első­ ként mi követeltük meg hallgatóinktól a két nyelvvizsga meglétét. - Miben tér el a Pázmány az állami egyetemektől? - Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben politikai szempontok alapján volt összeválogatva, ami egy politikai tárgynál termé­ szetesnek is mondható. Nekünk viszont szabad kezünk volt a tanári kar kiválasztá­ sában, és ebben döntő szempont volt természetesen a szakmai kvalitáson túl az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos értékek, valamint a keresztény gondolkodás társadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz összegyűjteni az oktatókat. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem kitűzött szellemisége tükröződik az álta­ lunk kiadott tankönyvekben, az előadáso­ kon. A hallgatók kiválasztásában is érvé­ nyesülnek ezek az értékek. Erre az egye­ temre óriási szüksége van az országnak. Meggyőződésem, hogy a keresztény jövő szempontjából nagyon fontos munkát végzünk, még akkor is, ha gyümölcse eset­ leg csak később érik be. - Kezdetben nem mindenki nézte jó szemmel az egyetem létrejöttét... - A kezdeti jóindulatú támogatást rövid idő múlva felváltotta a gyanakvás, és egy­ fajta idegenkedés is. Tapasztaltunk arra utaló jeleket, hogy bizonyos politikai erők Zlinszky János nem veszik jó néven, hogy ez az egyetem néhány év alatt felfutott. Az akkori kora szerk.). mányzat (a Horn-kormány megpróbált lépéseket tenni ellenünk, de végeredményben sikerült úrrá lettünk a nehézségeken. - Milyen többlettel kellene rendelkeznie egy olyan jogásznak, aki a Pázmányon végzett? - A keresztény értékek, az etikai alapon történő, felelős gondolkodás egy keresz­ tény egyetemnél fokozott súllyal esnek lat­ ba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen érté­ kek úgymond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellem­ ben oktasson. A tapasztalat az, hogy a tár­ sadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy kicsit, és szí­ vesen alkalmazzák őket. Nagy örömömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. Tanítványainkon keresztül akarjuk felépíteni azt az erkölcsiséget és szellemi tőkét, ami a közélet irányításához szükséges. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. - Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszervezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbál­ janak valami többletet is hozzáadni az egyetemi léthez? 49 �Pázmány-Nap 2003 Ennek egyik legtökéletesebb példája ta­ lán a HOK-választások tragikusan ala­ csony részvételi aránya. Van-e ebben az egyetemnek is felelőssége? - Kezdetben az érdeklődés igen nagy volt. Amikor a hallgatók úgy érezték, hogy va­ lóban van helyük a kar ügyeiben, akkor fe­ lelősen és komoly formában hajlandók voltak foglalkozni a dolgokkal. A csökkenő érdeklődés, különösen annak fényében, hogy egy jogi karnak a közéletre kell ne­ velnie, nagyon szomorú. -Milyen felelőssége lehet egy egyetemi ta­ nárnak a hallgatók nevelésében? Van-e szükség az anyag leadásán túl többre is? Zlinszky János, az alkotmánybíró - Az én felfogásom szerint az egyetem egyik legfontosabb feladata lenne ennek a közéletnek a lehetővé tétele. Fontos, hiszen a majdani közéleti szerepre lehet az egyete­ men is készülni. Dékánként minden hall­ gatói kezdeményezést támogattam, igye­ keztem önállóságot adni a hallgatóknak, noha természetesen néha én is beleszóltam a dolgokba, ha valamit nem helyénvalónak ítéltem. Én úgy látom, hogy nemcsak meg­ érné az ebbe fektetett munka, hanem na­ gyon fontos is lenne, hozzátartoznék a ta­ nári munkához. - Miért ilyen elenyésző, ráadásul évrőlévre csökkenő az érdeklődés a hallgatók részéről az egyetemi közügyek iránt? 50 — A felsőoktatásban is szükség van nevelő­ munkára. Egy egyetemi tanár egész maga­ tartásával, annak bemutatásával, hogy ő milyen elvi felelősséggel áll hozzá kötele­ zettségei teljesítéséhez, példát mutat. Ezen túl olyan tárgyak oktatásával is lehet nevel­ ni, melyek az egyéniséget formálják. Ilyen például az általam oktatott jogászi etika. Igenis van tehát egy egyetemnek nevelő hatása, és nevelő kötelezettsége, éppen egy olyan társadalomban, amely jó ideig erre nem fektetett súlyt. Az oktatók vannak a hallgatókért, azért lettünk egyetemi taná­ rok, hogy felvállaljuk az ezzel járó kötele­ zettségeket. A rómaiak azt mondták, hogy aki pedagógus lesz, arra haragusznak az is­ tenek. Én máshogy gondolom, szeretem ezt a pályát, és fontosnak ítélem. Ahhoz, hogy ez a társadalom átformálódjék, meg kell mutatni a példát, gyakorlatban és el­ méletben, azáltal, hogy komolyan vesszük a saját elveinket. Ennek a keresztény fakul­ tásnak ezen a téren jelentős szerepe van. Más kérdés, hogy az Egyház által tanított �■O alaptételekben benne lenne a szabad aka­ rat, tehát a választási lehetőség és a dönté­ si pozíció biztosítása, benne lenne a humá­ nus elbánás, ami azt jelenti, hogy az embe­ reket meghallgatom, választ adok kérdése­ ikre, lehetővé teszem a korrigálást. - Az egyetemet Pázmány Péterről ne­ vezték el. Véleményem szerint az ő sze­ mélyének bemutatása, emlékének ápolá­ sa nem kap megfelelő súlyt, a hallgatók többsége alapinformációkkal sem rendel­ kezik róla. Márpedig egy olyan intéz­ ménynek, amely az ő nevét viseli, és szel­ lemisége szerint kíván működni, talán jobban oda kellene figyelnie erre. — Ezzel a felvetéssel némileg vitába szállnék. Egyfelől az ő tanításait elsősorban a Teológiai Kar és a Bölcsészettudományi Kar közvetíti. Ott Pázmányról, mint teo­ lógusról, vagy íróról számos tanulmány, könyv jelent már meg. Az ítéletben is többször szerepelt napirenden az ő bemu­ tatása. Persze kérdés, elolvassa-e ezt min­ den hallgató? Nem kérdezheti meg a por­ tás reggel a hallgatót, hogy mikor született Pázmány Péter. Ilyen értelemben szabad­ ság és önállóság van. Aki érdeklődik, utá­ nanézhet. Tudományos szinten egyébként a Jogtörténeti Intézet foglalkozott a sze­ mélyével. A lépcsőházban látható Páz­ mány Péter domborműve, az egyetemi ta­ nácsteremben egy róla készült festmény. Kétségtelenül nem létezik mondjuk egy róla szóló speciálkollégium, elsősorban azért, mert az ő munkássága a nálunk ok­ tatott tudományszakba nem illeszthető be­ le, minthogy nem jogász volt. Az oktatáson felül egyébként nem tudunk és nem is lehet bizonyos egyéb dolgokat ZÍinszlzy János megkövetelni a hallgatóktól. Ugyan min­ denki aláírta beiratkozáskor azt a nyilatko­ zatot, mely szerint elfogadja az egyetem szellemiségét, elveit, de azt már nem el­ lenőrizhetjük, vajon tényleg betartja-e azokat. Amit mi megtehetünk, az annyi, hogy megpróbálunk valami többletet adni, amely lehetőséggel aztán a hallgató szabad akarata szerint élhet. - Hol van a helyünk az egyetemek rang­ sorában? Milyennek ítéli meg a színvona­ lat immár nyolc év tapasztalata alapján? - Úgy vélem, hogy a színvonal más karok­ hoz képest jó, a Pázmány az élvonalban van. Ugyan a hallgatóság a számos jogi kar miatt kissé felhígult, ráadásul mi az állami egyetemek számára engedélyezett létszá­ mon felül a levelezős és távoktatásos hallga­ tók bevonásával több hallgatót is veszünk fel, és ebbe nyilván bekerülnek gyengébbek is. De úgy vélem, hogy ha valaki vállalja az oktatás terheit, akkor joga van azt tanulni, amit akar. Annak idején, a Miskolci Egyete­ men 100-150 főt vettünk fel egy évfolyam­ ra, de azoknak csak kb. 10%-a bizonyult va­ lóban odavalónak Az én tárgyamból a bu­ kási arány 40% volt. Most a Pázmányon ez az arány 20% körül van, pedig változatlanul ugyanúgy vizsgáztatunk, mint akkor. Ameddig az egyetem a vizsgáztatási szigo­ rán nem enyhít, addig nem baj, ha sokan próbálkoznak. A színvonallal meg vagyok elégedve, az erre vonatkozó kritikákat nem tartom komolynak, azt pedig kifejezetten irigységnek tartom, hogy az akkreditáció során elégséges jelzést kaptunk szemben az ELTE, vagy a pécsi jogi kar jelesével, mert hogy ezeknél nem vagyunk gyengébbek, azt felelősséggel állítom. 51 �Pázmány-Nap 2003 - Ilyennek álmodta az egyetemet annak idején, 1994-hen? - Kilenc évvel ezelőtt én lényegesen sza. badabb oktatási rendben gondolkoztam. Az állam, a központi igazgatás sajnos bü­ rokratikus eszközökkel megköti az egye­ temi oktatók kezét. Az évtizedek alatt lezüllesztett társadalmi felelősségérzet új­ raképződésének nehézkes üteme miatt újra egyre centralizáltabb az élet, és ez érződik az egyetemi oktatásban is. Emi­ att egy sor dologban a mi nem állami egyetemünket is irányítani próbálják. Nem tudtuk igazán az általunk megál­ modott szabadabb egyetemi életet te­ remteni. A központosításra utaló törek­ vések ugyanakkor az Egyház részéről is mutatkoztak. Mindezek ellenére ez az egyetem ma még azt csinálja, amit annak idején elképzeltünk. - Sokan azt állítják, hogy a magyarság megmaradását veszély fenyegeti. Osztjae ezt a véleményű - Van egyszer egy világméretű veszély, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha tovább­ ra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztítjuk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi sa­ ját problémánk a nemzetfogyás kérdése, a határainkon túl élő magyarságot ráadásul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, ame­ lyet szomszédaink tudatosan, hatalmi esz­ közökkel segítettek elő, így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatelhajtások a né­ pességben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond „biológiai” veszélyek. 52 L2.; Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadu­ lásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni vonásaival szemben bi­ zonyos általános, divatos értékeket tukmál ránk. Néha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltó­ sággal és az alapjogokkal. Tehát egy olyan jellegű uniformizálódás folyik, mely a kö­ zép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, mert a kínálkozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradtsággal megtartható kultu­ rális értékektől elfordulnak. Ez megmutat­ kozik a nyelv vulgarizálódásában, az érték­ rend megrogyásában, a fogyasztási szoká­ sokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus példát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a csa­ ládon belüli, a generációk közti beszélge­ téssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyeknek a tu­ datosítása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. E problémákat tekintve lehet azt mondani, hogy a ma­ gyarság veszélyben van. - A magyarságnak van-e sajátos szerepe a mai Európában? Nemzetben kell-e el­ sősorban gondolkodnunk, vagy önma­ gunkat elsősorban az európai közösség részeként kell-e meghatároznunk? Van-e ránk szükség? - Akik a világot féltik, azok szerint egy rovarfaj kipusztulása is veszteség a világ­ nak. Ugyanez igaz az emberi kultúrára is. A társadalom nem egy nagy massza, ha­ nem családokból összetevődő közösség. A családokból kisebb helyi közösségek. �Zlinszhy János azokból nemzetek épülnek. Európa a nyelvi és kulturális sokszínűséget tudato­ san vállalja fel. E kultúrák harmonikusan kell, hogy együtt éljenek azzal, hogy a ki­ sebbségnek - tehát nekünk is - ez esetben is fokozott védelem jár. Nem azért me­ gyünk oda, hogy feloldódjunk, hanem, hogy a magunk egyediségével gazdagítsuk azt. A kedvezőbb gazdasági lehetőségek, a határok lebontása talán arra is ad lehető­ séget, hogy a környező országokkal és a bennük élő magyarokkal szorosabb, jobb viszonyt alakítsunk ki. A magunk kultu­ rális örökségét és nemzetazonosságát he­ lyettünk azonban senki nem fogja meg­ őrizni. Kérdés, hogy mi, keresztény értékeket val­ lók hol találhatjuk meg helyünket a politi­ kában. Nem eléggé tudatos bennünk a ke­ resztény értékvállalás, nem mindenek fö­ lött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvényesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társada­ lom többségére, mert annak jelentős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjukra állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. - A keresztény-nemzeti értékeket sokan hangoztatják, de köztük olyanok is, akik ezt csak pillanatnyi érdekeik miatt te­ szik. Lehetséges-e a megtisztulás, az azoktól való megszabadulás, akik nem őszintén vállalják fel ezt az értékrendet? - Meg lehet határozni egy szervezetben, hogy a tagokkal szemben bizonyos erkölcsi elvárások vannak. A nagy mozgalmakban legalább a vezető réteget ellenőrizni lehet ebből a szempontból. Egy apró példa: egy országgyűlési képviselő ne vezessen ittasan. Ne mondhassa azt, hogy neki többet sza­ bad. Sokszor idézek egy XIX. századi kúriai határozatot, mely kimondja: a jogot tanult emberrel szemben magasabb erkölcsi elvá­ rásokat lehet támasztani. Aki följebb van, annak jobban kell szolgálnia. Nem több szabad, hanem több kötelező neki. Aki ezt nem tudja teljesíteni, annak hátra kell áll­ nia, ott is megtalálható a megélhetés. A kí­ sértésekkel szembeni ellenállást még az előtt ki kellene fejleszteni, mielőtt valaki magas pozícióba jut. Ez például a veszélye annak, ha valaki nagyon fiatalon kerül oda. - Az ön óriási méretű életműve mennyire hogy segítette elő az előbb említett célok megvalósulását ? — A Biblia azt mondja, hogy aki ültetett egy fát és hagyott maga után egy fiút, az ered­ ményes életet élt. Ezt megtettem, és remé­ lem, hogy ezen túl is, tanári és bírói mun­ kámmal, az új, polgári Magyarország épü­ lését szolgáltam. Az ember élete a végén igazolódik. Mindig próbáltam úgy élni az életem, hogy jót tegyek ott, ahol hagyják, és megpróbáltam rosszat tudva nem tenni. Próbáltam soha nem megalkudni az alap­ vető elvekben. Ha ezt végig tartani tudom, eredményes lesz az életem. Koltay András 53 �Pázmány-Nap 2003 i A Pázmány Nap résztvevőinek listája (a regisztrációs ívek alapján) Antoni Richárd, Ambrus Mariann, dr. Ádány Tamás Vince, dr. Árvay Gábor, Balina Béla, dr. Balogh András József, Barla Viktor, dr. Bárffay Pál, Bende Nóra, dr. Bérces László, Bittsánszky Géza, Boronkay Miklós, dr. Boytha Györgyné, Brunner Zsófia, Bukovszky Bernadett, dr. Busch Béla, Buzsik Szilvia, Czilli Máté, Csatlós Judit, Csorna Zsuzsa, dr. Dekovics Zsófia, Demeter-Novák Endre, Egressy Rita, Farkas Attila, Fábián Ábel, Frankó Gergely, Forrainé Gyarmati Eszter, Fórika Zsolt, Gaál Zsuzsanna, Gaál Zsolt, dr. Garay Mária, Glóner Péter, Gombos Ádámné, Göczey Kinga, Groma Sarolt, Guba Dániel, Gulyás Judit, Gulyás Kovács Gergely, dr. Gyeney Laura, dr. Gyulafalvi Edit, dr. Hajas Barnabás, Herdliczka Zsófia, dr. Herkner Gyula, Hermann Szilárd, Hevér Tibor, Hofstádter Katalin, Hornyánszky Ádám, Horváth Gábor, Jancsó Gábor, dr. Juhász Albin, Kalotai Péter, Kardos Angelika, Kardos Melinda, Katona Kolos, Keller Katalin, Kéri Zoltán, Kiss Gergely, Klekner Bíbor, Kollár Zsuzsanna, Komka Evá, dr. Kondor Bence Barnabás, Kontrát Richárd, Kovács Dóra, Kovács Miklós, Kovács Orsolya, Kovács Orsolya Zsuzsanna, Kővári Eszter, Králl Diána, Kreitl Györgyi, Laczkó Anikó, Lakatos Mária Csilla, dr. Landi Balázs, Maka Bernadett, dr. Martonyi Zsuzsanna, Márkus Szilvia Diána, Márton Péter, dr. Medve Richárd, Melicher Csilla, Méri Mónika, Mile Adrienn, Molnár József, dr. Morvái Attila, Nagy Imre, Olasz Tiborc, Ormosi Kinga, Panka Zoltán, Papp-Faller Kristóf, Pál Szandra, Perlaki András, dr. Péter Judit, Pfiszter Tamás, Pintér Edit, Riba Tamás, Ritter Eszter, Rozs Péter, Salamon Mariann, Saliba Krisztina, Sárfy Katalin, Sáska Zoltán Attila, Schuszter Piroska, dr. Simonné Hajdú Hajnalka, Sipter Orsolya Ajnácska, Somogyi Áron, Sóti Melinda, Sóti Mirella, dr. Szabó Marcel, Szabó Molnár Bálint, dr. Szabó’ Sarolta, Szecskó Karola, Szilágyi Pál, Szilágyi Péter, Szilvásy György Péter, Tari Zsófia, dr. Tattay Levente, dr. Tattay Szilárd, dr. Tersztyánszky Ödön, dr. Tóth Zoltán József^ Vargha Bálint, Vass Sándor Gergely, Vincze Enikő, dr. Wetzel Tamás, dr. Wéber Márton .. .és még sokan mások A Pázmány Nap szervezői köszönetét mondanak mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte a rendezvényt, és aki segédkezett annak megvalósításában! Kiemelten köszönjük: Dr. Bánrévy Gábor, Bittsánszky Géza, Dr. Fodor György, Gál László, Dr. Gáspárdy László, Dr. Gurbán Györgyi, Dr. Halzl József, Dr. Horváth Attila, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Kilényi Géza, Koltay Gábor, Dr. Lábady Tamás, Dr. Mezey Barna, Dr. Nemeskürty István, Dr. Péteri Zoltán, Pintér Edit, Dr. Radnay József, Szabó Zoltán és Dr. Tamás Edit segítségét! 54 �Pázmány-Nap 2003 Gondolatok az első Pázmány-Nap után Amikor a Pázmány-Napot lezáró Spartacusbéli összejövetelen csupa mosolygós arcot láttunk, a másfél hónapos szervezés minden fáradtsága egy pillanat alatt illant el. A jelen lévők hosszú idő után először igazi Pázmányos közösséget alkottak. Nem dobálózás az elcsépelt frázisokkal, hanem - ha úgy tetszik, tudományosan is - bizonyított tény, hogy az ember mégis csak közösségben érzi a legjob­ ban magát. Egyedül halálra, nyomorúságra ítélt, néhányadmagával még elszigetelt, so­ kadmagával már élhet teljes életet. Az már a mai kor emberének balszerencséje,' hogy sokszor és sokan próbálták, próbálják meg­ fosztani a közösségbe tartozás élményétől. Először amikor évtizedekre elszigetelték mindentől, még saját múltjától is, ma pedig, amikor megpróbálják elhitetni vele, hogy az ő közössége hatmilliárd főből áll. Ez ámítás. A mi szűk közösségünk itt, a Kárpát-meden­ cében található. Ennek pedig egyik nagyon fontos eleme az egyetemi közösség, az Universitas. Hiszünk abban, hogy az igazi egyetemista évek megélése mindenkinek csak épülésére szolgálhat. Az Egyetem nem diplomag)dr, nem ugródeszka, nem a szük­ séges rossz, hanem a tudás megalapozója, a barátságok, szerelmek tárháza, bölcs irány­ adók, igazi tanítók fóruma, életünk kitéphetetlen része, személyiségünk meghatározó formálója. A Pázmány Jogi Kara indulásakor másra szö­ vetkezett, mint a már működő jogi karok. A kezdeti lendület és a hit, hogy valóban szükség van arra a bizonyos „másra”, csodá­ latos élményekkel ajándékozták meg mind­ azon oktatókat és hallgatókat, akik nyitottak voltak rá. Aki figyelmesen elolvasta ezt a ki­ adványt, vagy részt vett a rendezvényen, an­ nak egyértelműen kiviláglik, miben is áll a Pázrnányos hitvallás. Mert létezik ilyen, és reménykedünk benne, hogy sokan akadnak, akik az itt leírt gondolatok elolvasása nélkül is ismerik, vallják. Ennek ellenére is fontos­ nak gondoltuk, hogy belevágjunk valamiféle szervezkedésbe, mert úgy éreztük, a kezdeti lendület mára megtorpant. A Pázmány-Napot lezáró Spartacus-béli összejövetelen, előtte a díszteremben valami volt a levegőben. Olyan atmoszféra, amelyet már évek óta nem éreztünk az Egyetemen. A régi évfolyamok tagjai ismerik ezt az érzést, egyetemi éveik alatt sokszor megtapasztalták. Bánrévy Professzor Úr megható köszöntője után ők is, mi is együtt könnyeztünk Zlinszky János egykori Dékán Úrral - a meghatottságon túl az öröm és a Remény könnyei voltak ezek. Néhány órára felcsillant a Remény, hogy a Pázmány Jogi Kara, annak hallgatói közélete újra visszazökkenhet régi útjára, arra az útra, amelyre egykor már rálépett, és ahonnan még tovább kell fejlődnie, hogy egyszer való­ ban megvalósuljon a hallgatók és az oktatók, egyéb alkalmazottak közössége, beteljesed­ jen az Universitas szó valódi jelentése. A je­ lenlegi évfolyamok tagjainak nyitottsága, ál­ dozatvállalása, az oktatók segítsége, a már végzettek aggodalmas figyelme az egykori Alma Mater iránt megfelelő alap lehet a megvalósításhoz. Ezúton is újra felkérünk mindenkit: gyertek, jöjjenek, járuljon hozzá ki-ki ereje szerint az építkezéshez! Gerencsér Balázs Koltay András Ugrón Gáspár 55 �Pázmány-Nap 2003 A keresztény embernek magával való számvetése (részlet Pázmány Péter Imádságos Könyvéből) „Aranyszájú Szent János azt kívánja, hogy mint a jó sáfárok este megvetik, mit köl­ töttek, hogy uruknak számot adhassanak: úgy mi is, este magunkat megrostáljuk, és minden cselekedetünket megtekintsük, ha úgy nem akarunk járni, mint amely tiszt­ tartó sokat költ, de számot nem tart, hová költi. (...) Ezt azért a számvetést keresztény triódra így kell gyakorolnunk. Először. Röviden eszünkbe jutassuk, mennyi sok jót vettünk Istenünktől, nem­ csak azon a napon, de egyéb időkben is: és mindenért hálákat adjunk neki. (...) Másodszor. Kérjük az Istent, hogy világosítsa meg értelmünket és indítsa fel szívünket, hogy megismerjük fogyatko­ zásainkat, és töredelmességgel megbán­ juk. (...) Harmadszor. Felemelvén szemünket Iste­ nünknek igaz ítélőszéke eleibe, és meg­ gondolván, hogy ő előtte semmit el nem titkolhatunk; aki még az embernek igaz cselekedetét is megítéli és gyakran az ő szemei előtt nem kedvesek, amit az embe­ rek külsőképpen jónak ítélnek. Reggeltől fogva azért estéig, amennyire lehet, gon­ dolatainkat, szónkat, cselekedeteinket megtekintsük: mit mulattunk el, mi végre és minemű indulatokból cselekedtünk mindeneket? Negyedszer. A mi jót találunk magunk­ ban, azt Istennek tulajdonítsuk, és neki há­ lákat adjunk. Fogyatkozásainkat pedig és 56 bűneinket igaz szeretetből származott töredelmességgel bánjuk és eltökéljük, hogy mikor annak ideje lészen, meggyónjuk bű­ neinket. (...) Ötödször. Tökéletes szándékkal elvégez­ zük, hogy Istennek segítségével megol­ talmazzuk magunkat azoktól a vétkektől, melyekben fogyatkozásunkat ismerjük, és azokat a helyeket, azokat a személye­ ket és foglalatosságokat elkerüljük, me­ lyek botránkozást szereznek és meg szoktak ejteni. (...) Végezetre, magunkra vetvén a szent ke­ resztjegyét, Atyának, Fiúnak és Szent Lé­ lek Istennek nevében, így könyörögjünk: Látogasd meg Uram, kérlek ezt a házat és az ellenségnek minden csalárdságát távoztasd el tőle. A te szent angyalid lakozzanak e házban, kik minket békességben őrizze­ nek; és a te áldomásod legyen mindenkor mirajtunk. n A Pázmány-Nap szervezését, az ott elhangzó gondolatokat mi is egyfajta számvetésnek szántuk. Lehetőség nyílt arra, hogy azok, akik erre a leg­ inkább hivatottak, a hallgatók jelen­ létében, nyilvánossága előtt gondol­ kodhassanak az eltelt nyolc esztendő­ ről, összegezhessék jelenlegi helyze­ tünket, és határozhassák meg a jövő feladatait. Remélhetőleg sikerrel járt ezen elképzelésünk, és így a Kar to­ vább haladhat azon az úton, amely a kitűzött célok felé vezet. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 3. szám 2003. május 7. különszám Abstract A summary of the resource. Tartalom: A Pázmány-Nap programja Az igazi Universitas felé Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde A Rákócziak és Sárospatak - Dr. Tamás Edit előadása Rákóczi szellemében, ma - Dr. Halzl József előadása A szívünkben élő Rákóczi - Dr. Nemeskürty István előadása Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt A Pro Facultate-díj alapító okirata Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate-díj átadásakor Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után Nyolc év a Pázmány Jogi Karán - kerekasztal-beszélgetés Aki sok fát ültetett - beszélgetés Dr. Zlinszky János Alapító Dékánnal A Pázmány-Nap résztvevőinek listája Gondolatok az első Pázmány-Nap után A keresztény embernek magával való számvetése Subject The topic of the resource Pázmány-nap Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. május 7. Date Created Date of creation of the resource. 2003 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (210x148) ; (967kb+5687kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_VI_pazmany_nap_20030507 Relation A related resource T00060 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 56 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_VI_pazmany_nap_20030507 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András Pázmány-nap https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/dcca5475b7d2ed1dc1e1bcb3bb5ae2ad.jpg 9659fc3f859e39a9b1547c24908e28b4 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/22d92c2cee6466cf04e553c35adc0614.pdf 87b918152a63e10358106282c0008dcf PDF Text Text A PPKE-JÁK leÿDLépfvexûlib lapja IL. 3 o K, IV ®9uu«' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA <4ÍÍíSjfti*^^^lH>^jKjSS Ili !U^ jl f• Ai ::a: È £. Æ!Ü4 À tl Íe 1 '^1 n ÍI r 742, J À! 11 TT ■T 11 ti, r*!/« <<033 II J Á« r^i T v' 5&' '3 Œ V '2^ LVi Í < XfíízO</ / méii^ «^UDOMÆNYECïïETEM# ‘n ' ■Ik V «À di HAGYOMÁNY + MODERNITAS = I. PÁZMÁNY NAP 2003. MÁJUS 7. KOVÁCS PÉTER OTDK DEBRECENBEN RÓMAI TAVASZ P7. évfolyam, 3. szám SEMJÉN ZSOLT KONRAD ADENAUER e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2003. április 30. �IMPRESSZUM Az élet ünnepe Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Szerencsésnek mondhatja magát az, aki a Főszerkesztő: Gulyás Judit városunktól töltheti. Ott, ahol még élnek a hagyományok, ahol igazi Ünnep vár, ahol Húsvéti ünnepeket vidéken, távol zajos fő­ A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté megtelnek a templomok, és valódi öröm lát­ szik az arcokon. A kis faluban, ahol én vár­ tam az ünnepet, még élnek a szokások, meg­ mutatkozik a Húsvét igazi hangulata. Minden évben hagyomány ugyanis, hogy a porták előtti járdaszegélyeket fehérre meszelik, Tudományos tanácsadó: jelképezve ezzel a megtisztulást, felidézve a természet megújulá­ dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd sát. Az asszonyok már napokkal a nagy esemény előtt elkészítik a pászkát, amit aztán a templomban a pap megszentel. A fiúk és férfiak Húsvét hétfőjén körbejárják a falut, hogy a bátrabbak víz­ Megjelenik 1200 példányban zel mások kölnivel megöntözzék a lányokat. Boldogság és öröm Az ítélet szerkesztősége szeretettel vájja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) vájjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. lengi át ezt a pár napot, pedig Húsvét ünnepén Jézus halálára is emlékezünk. Éppen erre a kettősségre mutatott rá Lábady pro- fesszor úr a szünet előtti utolsó - sokunk számára nagyon meg­ ható - előadásán, amikor ezekkel a szavakkal búcsúzott: Húsvét- TARTALOM kor Jézus halálára emlékezünk és feltámadását ünnepeljük, mégis bebi­ Háromszáz éve! Dr. Kovács Péter, személyesen Római tavasz Az olvasás-szolgáltatásról Az Európai Unió arcai Probatbicol Nemzeti minimum ,Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.55’ 55J Azok a boldog szép napok... Húsvétot ünnepeltünk Beszámoló a XXVI. OTDK debreceni Szekciójáról Debrecenben is siker A helyezést elért Pázmányos dolgozatok ,Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben55’ 55* Vedd és olvasd! Pázmányosok Chorzówban „Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet.55’ Nyílt levél A 2003-as Pázmány Nap programja: 3 4 6 7 8 9 10 11 12 12 13 14 15 16 17 18 19 20 20 e-mail cím: iteletOÍ @hotmail.com második oldal zonyosodik, hogy a Húsvét az élet ünnepe, mert az élet úgyis mindig csak kikacagia a halált... Gulyás Judit (főszerkesztő) Örömmel jelentjük, hogy a Karon működő informati­ kusok jóvoltából új honlapunk van. Az interneten PDF és Word formátumban elérhetőek a tavaly megjelent számaink, és remélhetőleg hamarosan naprakésszé vá­ lik jelenlétünk a világhálón. Látogassatok meg minket a www.jak.ppke.hu/itelet honlapon! honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �I Háromszáz éve! gyen valahol, mé­ lyen elbújva, elnyomva, elnyomat­ va), elenyészni lát­ szik. Hiszen az ün­ neplés nem merül ki néhány koszorú el­ helyezésében vagy beszéd meghallgatá­ sában. Az ünneplés­ nek jelen kell lennie a mindennapjaink­ ban. Persze nem le­ het eufóriában élni az év háromszázhat­ vanöt napján. De mindennap ünne­ pelni kell a létezé­ Rákóczi és Esze Tamás találkozása - Veszprémi Endre festménye sünket, a múltunkat, a jövőnket, csendeHálátlan, alázat nélküli fajta az ember. sen, magunkban, legbelül, csak ritkán a Hite is akkor az erősebb, amikor bajban felszínre hozva azt. Ezek a ritka alkalmak van. Aztán amikor kiderül az ég, újra elte­ a közös ünneplések. Olykor közösen kell lik saját erejével, kétszippantásnyi levegő­ ünnepelnünk, az ünnepért magáért, ben­ vel hegyeket fújna el. De ha megint bebo­ ne újra és újra megerősítve saját lelkün­ rul, sietve rohan az ősök sírjához, térdre ket, tudnunk, hogy amikor megemléke­ borulva rimánkodik az útmutatásért. zünk a múlt hőseiről, egyúttal saját létün­ Igazságtalan fajta az ember. Másban ész­ ket és önazonosságunkat köszönjük meg reveszi és pellengérre állítja a legkisebb nekik. De amikor vége e közös alkalmak­ hibát is, magának azonban hamar meg­ nak, újra vissza kell térnünk saját vilá­ bocsát, hiszen senki sem lehet hiba nél­ gunkba, egy percig sem feledve, hogy az küli. Akkor a legdühösebb, ha a maga hi­ ünnep, az emlékezés mindennapos elfogbáját másbán fedezi fel - ilyenkor egy­ , laltság. szerre mérges a másikra, de legfőképpen Hálátlanok, alázat nélküliek lennénk ak­ mégis önmagára. Sokat tud a világról az kor, ha egy percre is elfelednénk az előt­ a kevés, aki magával szemben a legszigo­ tünk járt példamutatókat, mindazokat, rúbb. akiknek mai, magyar létünket köszönhet­ Az ünnepeink azok a pillanatok, amikor jük. Igazságtalanok lennénk akkor, ha talán a legerőteljesebben tapasztalhatjuk nem lennénk képesek összeszorítani ál­ meg alázat nélküli és igazságtalan mivol­ landóan panaszra nyíló ajkunkat, ha nem tunkat. Akkor, amikor nem tudunk úgy tudnánk megbecsülni az eddig megtett ünnepelni, ahogyan azt az alkalom meg­ utat, és ha nem küzdenénk folytonosan, kívánná. Az a nép, amely nem tud ünne­ minden percben a továbbhaladásért. pelni, súlyosan beteg nép. Bár a liberális Idén háromszáz esztendeje, hogy elkez­ gondolkodók gyakran idézik a megállapí­ dődött a Rákóczi-szabadságharc. Próbál­ tást, mely szerint szomorú sorsú az a junk meg hálás, alázatos és igazságos len­ nemzet, melynek hősökre van szüksége, ni akkor, amikor magunkban, és amikor én pontosan az ellenkezőjét mondom: együtt ünnepelünk. Ha a fejedelem, hű­ nem élhet sokáig az a nemzet, melynek séges kurucaival az oldalán ránk tekint, nincsenek hősei. nagy nehezen, ha kissé kényszeredetten Nekünk is vannak hőseink, de az ünnep­ is, de mosolyodjon el. lés ősi, sajátos rítusa, mely valaha a vé­ Kúrán András rünkben volt (most is ott kell, hogy le- A NEPTUN 2000 rendszer Egyetemünkön bevezetésre került az Oktatá­ si Miinsztéríum álra) támogatott Neptitn 2O0Ú informatikai rendszer, amely megfelel .a minisztérium által korábban mcgliatározoit Egységei‘s Taruilniányi Rendszer (ETR) követciményizeinek. A Neptun rendszer bevezetésére azért kerül sor, mert a 2ü03/2004-as tanévre felvett első évfolyam már kreditrendszerű képzésben ré­ szesül. Erre a 54/2000. (TV 13.) Komi, rende­ let a jogtudományi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről, vala­ mint a 77/2002. (IV 13.) Korm, rendelet a tclsőoktatási alapképzési szakok kéntlesítési követeiinényeinek il­ nek kreditrendszerű kredi trendszerű képzéshez k< leszkedő kiegúszítóséról szóló rendelkezések előírásai alapján kerti 1 sor. A Neptun rendszer az Egyetem, illetve a Kar minden működési területén jól hasznosítha­ tó, Segítségével könnyíteni lehet az admi­ nisztrációt, és a hallgatók is sokkal kényelme­ sebben intézhetik ügyeiket. A rendszert már liasználják 3 tanulmányi osztályon, a taiiszékékén és a pénzüCTÍ osztályon is, érről mind a beiratkozás, beiratttozás, mind a catiA jövő évtől tirgyak felvétele a rendszeren keresztül törté­ nik. Az Őszi vizsgiidőszaktói a Nép tunt használjuk majd -i tanszékek által meghirdetett vizsgaidőpontokra való jelentkezéshez is. A jövő évtől minden hallötóiiak így keli in­ téznie az ügyeit, más módon vizsgára jelent­ kezni és érvényesen tantárgyat felvenni nem lehet. A vizsgákon a soronkívüliség is meg­ szűnik majd, mivel a rendszerben az adott vizsganapra fel nem iratkozott hallgató ér­ demjegyét nem lehet beírni. Az internet-eléréssel rendelkező hallgatók akár otthonról is, míg a számítógéppel és internet eléréssel nem rendelkezők a Kar szá­ mi tógéptemiéit, a számítógéplabort és a könyvtár elSterében található gépeket használ­ va érhetik el a rendszert a termek nyitvatartási ideje alatt. A számítógéptermeken kívül re­ gisztráció mellen lehetőség van a szomszédos Reviczky utcában található, újonnan megnyílt Kempelen Farkas Hallgatói Információs Köz­ pont gépeinek hasznáhtára is. A rendszer bevezetése során előfordulhatnak bizonyos fennakadások, amelyek minden új rendszer kialakítása körül előíordulnak. Eze­ ket a hosszú bevezetési időszakkal és a többi karról szerzett tapasztalatokkal igyekszünk a minimálisra csökkenteni. Ehhez mindenki részéről türelemre és megértésre van szük­ ség, Remélem, hogy a kezdeti nehézségek után mindannyian rnegelégcdéssel fogjuk használni a rendszert! Simon Dávid kari Neptun koordinátoi Az Egyetemi Lelkészség Szkólája (Capella Universitas) szeretettel vár mind éti dalos kedvű egyetemistát, és uein egyetemistát. Próbák vasárnap este 6 órától á piarista kápol­ nában (Pesd Barnabás u. 1. - az ELTE Bölcsé■szcttudományi karának volt épületében). Ízelítő egyéb programjainkból: koncertek, kirándulások belföldön és külibldön, rendszeres kórus táborok és wk más vidámság. Érdeklődni lehet Csomó Orsinál: 2Ü79677-999 harmadik oldal I I �Dr. Kovács Péter, személyesen A Nemzetközi Közjog Tanszék vezetője a világot jelenlegfoglalkoztató nemzetközi kérdésekről és nem is volt érdemben lehetőségem ar­ ra, hogy a moszkvai diplomáciai főiskolá­ ra mehessek tanulni, ami az akkori appa­ rátusnak a diplomata képzője volt. Azért is örülök, hogy Szegeden tanultam, mivel az átlag magyar jogképzésben több nem­ zetközijogot oktattak, mint kint Moszk­ vában, nem beszélve arról, hogy itt Bánrévy Gábor professzor úrnak is tanít­ ványa lehettem. — Hogyan került kapcsolatba egyete­ münkkel? — Milyen hatások, illetve okok miatt gondolt arra pályaválasztáskor, hogy az érettségi után jogot kíván tanulni? — Meglehetősen hamar, már az általános iskolában úgy gondoltam, hogy valamifé­ le nemzetközi kapcsolatokkal szeretnék majd felnőttként foglalkozni. A csalá­ dunkban már volt nemzetközi jogász, te­ hát ez is követendő mintaként szolgált számomra. Nagyapám, nagybátyám és fe­ leségem édesapja is egyetemi tanár volt, így jónéhány olyan ember volt a csalá­ domban, illetve környezetemben, akik ebben az értelemben inspiráltak. — Milyen szívvel gondol vissza a Szege­ den töltött egyetemi éveire? — Szerettem egyetemi hallgató lenni. Naponta találkozhattam sok neves tanárral, és örülök, hogy az ő tanítványuk lehettem. Kiemelném Pólay Elemér pro­ fesszort, a Római jog tanszék vezetőjét. Nagy Károlyt, szegedi nemzetközi jo­ gászt, és Kovács István alkotmányjogászt. E professzorok óráit különösen szerettem látogatni. — Hogyan szakosodott a nemzetközi jogra? — Kedveltem a nemzetközi kapcsolatok történeti jellegű vetületeit, mindig is ez foglalkoztatott. Már gimnazista koromtól kezdve sok diplomata visszaemlékezéseit olvasgattam. Szegeden születtem és itt is hallgattam jogot, mert nem tanácsolták, negyedik oldal — Zlinszky János Professzor Űr meghí­ vása révén. Mindketten Miskolcon taní­ tottunk, s miután megszereztem a tudo­ mányos fokozatomat, megkeresett azzal, hogy tudna számomra egy éves brüsszeli ösztöndíjat szerezni, mert tehetséges fia­ talembernek tart. Ezen nagyon megle­ pődtem, hiszen egy teljesen más tanszék vezetője kísérte figyelemmel pályámat, s ez nyilván nagyon jól esett. Ezt az ösztöndíjat akkor nem tudtam igénybe venni, mivel a feleségem éppen akkor várta egyik gyermekünket, de utána ugyanígy azzal keresett meg, hogy tanítsak kisebb­ ségvédelmet és emberi jogokat a Pázmá­ nyon. Én épp ekkor kaptam egy felkérést a debreceni egyetemtől is, de Zlinszky Professzor Űr meggyőzött arról, hogy jobban járok akkor, ha az ő meghívását fo­ gadom el, és igaza is lett. — Napjainkban a világ figyelme az ame­ rikai-iraki konfliktusra összpontosít. Mi­ vel a nemzetközi jog kiemelkedő szakértő­ jével van lehetőségem beszélgetni, további kérdéseim e témát járják körül. Ameriká­ nak minden erőfeszítése ellenére sem sike­ rült bizonyítania Irak és az Al-Kaida ter­ rorszervezet közti kapcsolatot, és azt. hogy Irak rendelkezik tömegpusztító fegy­ verekkel. Ennek ellenére ENSZ-BTfelha­ talmazás nélkül - és az EU rosszallását kiváltva - a nemzetközi jogba ütkozo a^resszív háborút inditott. A Professzor Ur hogyan értékeli a kialakult helyzetet. — Ennek a háborúnak nagyon sok ágaboga van. Egyrészt azt mondanám, hogy azokkal az írott szabályaival a nemzetközi jognak, amelyek szabályozzák az ENSZ működését, funkcióit, nem egyeztethető össze egy ilyen egyoldalú, az ENSZ BT egyértelmű jóváhagyása nélküli amerikai fellépés. Az is igaz ugyanakkor, hogy Irak nagyon sok ENSZ határozatot nem haj­ tott végre, azokat sem, amelyeket végső soron az 1991-es Öböl-háborús tűzszü­ netnek voltak a feltételei. Az is igaz, hogy a BT-nek volt olyan jellegű határozata — az 1441-es tavaly novemberben -, amely emlékeztette Irakot arra, hogy itt a tűzszüneti feltételeknek a nem teljesítéséről is szó van. Kellőképpen kétértelműen volt megfogalmazva ez a BT határozat. Volt, aki azt olvasta ki belőle, hogy folytatható a korábbi háború, ha bebizonyosodik, hogy Irak nem teljesítette a rá kiszabott feltéte­ leket, míg más úgy értelmezte, hogy a BT-nek még két határozatot is kell hoznia ahhoz, hogy Irakban katonákat lehessen bevetni. Az is látható, hogy Irak mindig elismerte azt, amit éppen rábizonyítottak. Egymás után láttuk megjelenni azoknak a fegyvereknek egy részét, amelyek koráb­ ban állítólag nem is léteztek. Azt is lehet látni, hogy az ENSZ végső so­ ron 1945 óta nem igazán úgy működik, ahogy kellene. Például amikor a szovjetamerikai szembenállás bénította sokáig az ENSZ-et, a ’90-es években volt egy bizo­ nyos békehangulat a rendszerváltást - és a berlini fal leomlását követően - az USA és Oroszország között, ekkor is elmulasztotta az ENSZ a saját megreformálását. Igyjelenleg meglehetősen működésképtelen, éppen a legnagyobb krízisekben nem tud megfeielŐ elszántsággal lépni, amit így jó néhány ál­ lam ki is használ. Mindehhez még az is hozzátartozik. hogy a nemzetközi joggal nem volt könnyen összeegyeztethető, amikor szintén BT-s felhatalmazás nélkül a NATO csapatok lendültek akcióba Miloseviccsel szemben, láthatóan ezt elfogadta az államok egy jelentős része. Sokan úgy ítélik meg, hogy ez a lépés roppant pozitív szerepet ját­ szott az egész Balkánra nézve. — Píi«-e Joga egy országnak egy másik ^ag belügyeibe avatkoznia, bárkinek is �ÍT ELET' felszólítani egy másik állam vezetőjét, hogy 48 órán belül hagyja el saját orszá­ gát, de ami még ennél is súlyosabb, az ENSZ BT-t megkerülnie mindennemű kö­ vetkezmények nélkül? — Arra a kérdésre, hogy van-e joga egy országnak beavatkoznia egy másik ország­ nak a belügyeibe, erre természetesen az a válaszom, hogy nem, nincsen joga. Vi­ szont az igazán lényeges kérdés az, hogy mi minősül belügynek? Abba az irányba már szerencsére elfordult az ENSZ, hogy például az emberi jogoknak a tömeges és durva megsértése nemcsak hogy nem mi­ nősül belügynek, de az a nemzetközi bé­ két és biztonságot is fenyegeti. A BT fel­ hatalmazásának megkerülése megint csak nem egyeztethető össze az ENSZ műkö­ dési szabályival. Ugyanakkor jó néhány történelmi helyzetre tudunk hivatkozni, amikor azt láttuk, hogy egy állam nem tartotta tiszteletben az akkori nemzetközi jogot, és mégis maga a lépés valamilyen formában, történelmi perspektívákban mérve igazolható volt. Például az USA az első világháborúban, mielőtt még hadvi­ selő félnek számított volna jogilag, fegy­ verrel és hadianyagokkal támogatta az an­ tant hatalmakat, de hivatkozhatunk a má­ sodik világháborúra is, amikor hasonló formában támogatta Angliát és Franciaor­ szágot - ez nyílván nem volt összeegyez­ tethető a semlegességi státusszal -, de mégis jól tette, hogy kiállt Hitler ellen, s nem hagyta magára Európát. — A nemzetközi jog és a genfi egyezmé­ nyek szerint civileket nem érhet háborús támadás, ennek ellenére a szövetséges erők által végrehajtott bombázások követ­ keztében több százra tehető az ártatlan ci­ vil áldozatok száma. A nemzetközi köz­ vélemény már ítéletet mondott Amerika háborúja kapcsán, de lesz-e olyan nem­ zetközi jogi fórum, amely elfogja számol­ tatni Amerikát jogtalan háborúja miatt? — Én szívesebben mondanám azt, hogy a jelenlegi nemzetközi jog koordinátáival nem egyeztethető össze az amerikai lépés, minthogy egyértelműen jogtalannak nyil­ vánítsuk. A civilek soraiból esett áldoza­ tok mindenféleképpen sajnálatosak. Az USA nem részese az 1977-es genfi kiegé­ szítő jegyzőkönyveknek, hanem csak az 1949-es genfi egyezménynek. Bizonyos elemeket elfogadnak a ’77-es újításokból, ilyen például az, hogy akkor sem támad­ nak katonai objektumot, ha a polgári la­ kosság soraiban, illetve javaiban bekövet­ kező kár aránytalanul kisebb lenne annál a katonai előnynél, ami annak elpusztítá­ sából származna. Ahogy én követtem az eseményeket, a csapások döntően katonai jellegű létesítmények ellen irányultak, ha az ilyen támadások mégis követeltek pol­ gári áldozatokat, azok járulékos kárnak minősülnek. Ezeket a károkat az USA mindig is sajnálatosnak tekintette. Ami a felelősségre vonást illeti, már van egy ál­ talános hatáskörű Nemzetközi Büntető­ bíróság Hágában, ám az USA eleve kikö­ tötte, hogy ezt magára nézve nem ismeri el. Ajelenlegi események után igen soká­ ig számolni lehet azzal, az USA távol fog maradni ettől a bíróságtól. —Az ENSZ-t a háború következtében sú­ lyos presztízsveszteség érte. Mi lesz az ENSZ jövője? — Az ENSZ nyilván meg fog maradni, nagyon sok területen hasznos szerepet fog betölteni, de az elsődleges, világpoliti­ kai kérdésekben feltehetően nem lesz meghatározó szava, bár megjegyzem: eddig sem volt. A világhatalmak mindig is szerették, ha az ENSZ a segélyezéssel, emberjogi kérdésekkel foglakozik, ezeket a feladatokat továbbra is el fogja látni. Ahogy most alakultak az események, az semmiképpen sem jó. Ha ennek követ­ keztében az USA kivonulna az ENSZből, az lenne a lehető legrosszabb megol­ dása ennek a problémának. Ez egyrészt nehezen helyrehozható anyagi vesztesé­ get jelentene, másrészt az ENSZ ütőké­ pessége még gyengébbé válna, én pedig nem nagyon hiszek a közös európai kül­ politikában és biztonságpolitikában, hogy az ENSZ meg fog-e újulni a döntéshoza­ talban, hatékonyabban fog-e majd mű­ ködni? Nos, ezt majd meglátjuk. — Ön szerint hiba volt magyar részről a nyolcak levelének aláírása? — Szerintem ez nem volt hiba. Az külön kérdés, hogy milyen konzultációkkal kel­ lett volna azt megelőzni, hogy ez a nyilat­ kozattétel ne okozzon meglepetést euró­ pai partnereinknek. Én inkább hibának tartom azt a hisztérikus magatartást egyes Európai Uniós nagyhatalmak részéről, amelyek eleve kétségbe vonják ezeknek az államoknak a véleménynyilvánítási jogát. Eleve lecsatlósoznak, leneveletleneznek minket! Az önmagában dicséretes dolog, hogy ezek az új demokráciák egymással harmonizáló álláspontra tudtak helyez­ kedni. Egyébként meglehetősen csekély a magyar kormányok mozgástere a nem­ zetközi politikában, az még nagyobb hiba lenne, ha utólag próbálná a Kormány a sa­ ját állásfoglalását finomítani, esetleg viszszavonni. Ennek az ország szavahihetősé­ ge látná kárát. — Irakat sokan támadják a be nem tartott ENSZ BT 1441-es határozata miatt. Itt példaként említeném Izraelt, amely tucat­ nyi kötelező hatályú ENSZ BT-s határo­ zatot hagy figyelmen kívül. Miért e kettős mérce? — Nem lehet olyan sok BT döntés Izra­ elre nézve, hiszen azok nem születhettek meg az amerikai vétó miatt. A nemzetkö­ zi jog sohasem fogja tudni magát függet­ leníteni a nemzetközi politikai erővi­ szonyoktól. Illúzió lenne azt várni, hogy mindig csak etikai alapon történjenek lé­ pések a nemzetközi szervezetekben. — Mi lehetne a palesztin - kérdés megol­ dása? — A palesztin-kérdés megoldása termé­ szetesen az arab-izraeli megbékélés. En­ nek jelenleg nincsen semmi előrelátható jele, ez egy ördögi kör. Olyan generációk nőnek fel, akiknek nincs semmiféle kilá­ tásuk a normális életre. Egy dologhoz szoktak hozzá, s ez a fegyveres küzdelem. Ha mindez egy fanatikus, önmagát feláldozni-felrobbantani képes politikával egészül ki, akkor még nehezebben lehet érdemi megoldásra jutni. Az bizonyos, hogy végleges megoldást csak az hoz­ hatna, ha Izrael valamilyen formában el­ fogadná az önálló palesztin állam létét, s megkapná azokat a nemzetközi biztonsá­ gi garanciákat, amelyek szavatolnák az or­ szág biztonságát. Szabó Viktor Felhívás a doktori képzésben (PhD.) való részvételre Feltételek: - minimum „cum laude” minősítésű diploma, - két középfokú, államilag elismert, „C ?» típusú nyelvvizsga (angol, német, francia, spanyol vagy olasz nyelvből) A képzés díja: 48.000,- Ft/félév (nappalisoknak ösztöndíj lehetséges) A jelentkezés határideje; 2003. május 16. Egyéb információk a Doktori Iskola titkárságán: III. emelet 305. szoba Dr. Zlinszlgr János Doktori Tanács elnöke ötödik oldal �Római tavasz 7- .. n 'T^ ■ J’ * I > ■if' y ■! í Michelangelo „Érintés”-e r t'J '-.i délután történt, egy gyors firenzei városnézés ígéretével. Firen­ zéből végül is nem lett semmi. az autóbuszok alacsony kom­ fortfokozatot nyújtani képes ülései pedig igencsak megke­ serítették az éj­ szaka aludni vá­ gyók életét, de a megérkezés öröJ me, az indulástól számított 22 óra múlva, mindenért Vajon tényleg minden út Rómába vezet? Igen - vágnák rá sokan gondolkodás nélkül, és a nagyon tartózkodók is elis­ mernék, hogy elöbb-utóbb mindenképpen. Tény, hogy a világ különböző részein, sokfajta ember gondől az olasz fővárosra a civilizált kultúra Mekkájaként, ahová az életben egyszer mindenképpen el kell menni, számunkra pedig külön örömöt jelent, hogy még repülőre sem kell száHnunk, hogy fejet hajtsunk szépsége előtt: ha kedvünk tartja, kényelmes utazósebességgel alig egy nap alatt odaérhetűnk. Ennek a zarándokkötelességnek tett ele­ get egy busznyi pázmányos csapat, amely március végén szűk öt napot a Colosse­ um városában tölthetett. A történet, akármilyen furcsán hangzik, de az egyetemi focicsapattal kezdődik, amely - vérszegény pázmányos sportélet ide, ki­ használatlan tornaterem oda-, évekre viszszamenőleg keményen megállja a helyét a hazai egyetemi bajnokságban. Az eredmé­ nyes szerepléssel pedig együtt jár a külföl­ di elismertség is, mindenek előtt egy nem­ zetközi tornán való megmérettetés lehető­ sége, amely történetesen idén az olasz fő­ városban került megrendezésre. Ezt a ziccert pedig semelyik világot lát­ ni vágyó pázmányos sem hagyhatta ki: így történt, hogy szurkolás címen egy ötven főnyi diplomáciai küldöttség szegődött focistáink nyomába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a labdarúgás szépségein kívül az olasz fővárosét is megcsodálja. Az indulás március 27.-én, csütörtök hatodik oldal kárpótolta Őket. Miután ugyanis sikerült kihever­ ni az utazás fáradalmait, «almait, teljes egészében Ro­ ’^áé lett a főszerep, annak min- bazilikába járva olyan mesterek fal-, és mennyezetfreskóit láthatja viszont, akik­ nek alkotásait maximum a művészettör­ ténet könyvekből ismerheti; olyan utcá­ kon sétálhat végig, amelyek szimmetriáját világhírű építészek másfél ezer éve ál­ modták tökéletesre a világ ámulatára; ha pedig netán pihenni támad kedve, a Piazza dél popolo-n heverheti ki fáradal­ mait. És emellett már csak mosolyog azon, hogy bármerre is fordul Róma szer­ te, mindenhol hadakoznia kell a portéká­ jukat rámenősen kínáló kereskedők siserehada ellen, azon pedig már végképp nem csodálkozik el, hogy ez az áldozat­ kész, mosolygós olasz útbaigazító járóke­ lő, miért olaszul magyaráz neki rendület­ lenül egy-két „yes”-szel megtűzdelve, amikor a „dujuszpíkinglis?”-re alig két perce széles fejbólintással válaszolt. És persze, ha már Rómában van az ember, nem hiányozhat a piacozás sem, és bár a hölgyek szívesebben szántak volna több időt a bevásárlóközpontok tüzete­ sebb tanulmányozására, a kultúrára éhes férfiak kemény tempót diktáltak. Azonban azzal a szomorú ténnyel nekik is szembesülniük kellett, hogy mint minden, ami emberi, egy focitorna is vé­ ges, így ha egyszer elkezdődött, abból saj­ nos szükségszerűen következik, hogy el­ jön a hazautazás ideje is. Mégis elégedetten foglalták el a hátuk kö­ zepére se kívánt buszüléseket kedd dél­ után: egy kis kényelmetlenség kifizethető ár egy életre szóló élményért. Zs. M. den gyönyörűségével együtt. A csapat kis cso­ portokra oszolva kezdett neki a lehetet­ lennek tetsző kettős feladatnak: először is, hogy négy nap alatt keresztül kasul bejár­ ja Rómát és egyetlen fontos látnivaló se maradjon ki, másrészről pedig, hogy a lá­ tottakat fel is tudja dolgozni. Köztudott ugyanis, hogy az ember legjobban a városnézésben hajla­ mos elfáradni, és ta3 Ián nem is a megtett km-mennyiség r nagysága miatt, ha- ■ nem azért, mert a I J1 R hirtelen rázúduló I élményhalmaz I megemésztéséhez I igenis is energia szükségeltetik. Ebből a szem­ pontból pedig nem jelenthet kis meg­ terhelést, hogy az ember bazilikából Vidám csapat a Szent Péter téren í ■í. - J iKniúV I,' r;»: [£? JS ii » �jl Az olvasás-szolgáltatásról Univerzális könyvajánló Tény, hogy mostanság egyre kevésebb időnk marad olvasni. Bár sokszor meg­ próbáljuk titkolni magunk előtt a dolgot; magunkkal hurcolászunk egy könyvet, amit ki se nyitunk egész nap. vagy talán kinyigiik egy unalmasabb előadás hátsó soraiban, csak éppen a szélrózsa minden irányából rohamozó ezernyi nesz szaggat­ ja szét amúgy is csekély koncentrációkész­ ségünket. A végeredmény sajnos azonban egy és ugyanaz marad: sokszor egy alig kétszáz oldalas könyv megemésztése is majd egy hónapba kerül. Ez pedig természetszerűen vezethet a köny­ vekkel való kapcsolatunk megromlásához, hisz lehet bármilyen jó az a szerencsétlen darab: nem hinném, hogy élvezni tudjuk, ha a benne rejlő esszenciából időnk csak na­ pi öt-öt percnyit enged magunkba csepeg­ tetni. S amint az élvezeti érték csökkenni kezd, megkezdődik a számolgatás is az effé­ le kérdésekkel: Megéri-e rászánni a könyv­ re azt a nyolc-tíz órát (abszolút értékben), ha egyszer kínszenvedés az egész? Elvégre jogászok vagyunk, a fenébe is, ne­ künk centire ki van számolva az időkeret! És hiába tudjuk sajnos, hogy sokszor sokfé­ le szituációban fogunk még hivatkozni erre a tényre mentegetőzés gyanánt az elkövet­ kező ötven-hatvan évben, az még nem old­ ja meg az olvasás-problémát. Az pedig még rátenni látszik egy lapáttal, hogy tevékeny­ ségünk, többnyire (ki már most a munkára, ki inkább az egyetemre koncentrál) Buda­ pesthez köt, ahol nemhogy óráink nincse­ nek nyugodt körülmények között olvasgat­ ni, de sokszor nincsenek perceink se, ami­ kor a külvilág hatásaitól mentes környezet­ ben magunkkal tisztába kerülhetünk. Nem könnyű tehát időt szakítani az olva­ sásra, s a pohár csak akkor telhet be igazán, amikor esetleg egy olyan könyvet szen­ vedtünk végig ötperces utazásonként, ami még csak nem is nyeri meg a tetszésünket. Márpedig ez a vcícmcny, valljuk meg, gyakran kialakulhat bennünk, főleg akkor, ha időhiányunkat is a könyv crtckciéscnek vcszrovására írjuk. Aztán hirtelen szűk magunkat eszre, hogy elkezdjük rétkönyvte Hetesen gyűlölni ezt a nemtetszősdi zsákbamacska-jelleget, azt hogy nem tudjuk biztosra, mibe nyu un bele, mire pazarlódik cl az a 0.drága” idő. Ilyenkor arra gondolunk: mennyivel jobb lenne, ha minden könyvhöz mellékelné­ nek egy mérőszámot is, ami egy skála érté­ keként megmutatná, hogy mennyire érde­ mes belekezdeni az adott könyvbe egyálta­ lán! Elvégre jogászok vagyunk, a fenébe is, a mi időnk drága, és ha már egyszer olva­ sásra szánjuk, az időnkért cserébe igen is minőséget akarunk. Igen, hát persze. Végeredményben is jogos­ nak mondható az efféle puffogás, csak ép­ pen azt felejtjük el, hogy az élvezeti érték időközben magáról az olvasás örömének fo­ lyamatáról az „el”-olvasási kényszerre tevő­ dött át, a mai társadalom minden ismertető­ jegyét (felgyorsult világ, fogyasztói társada­ lom, bla, bla ) felvillantva. S miközben így puffogunk, nem gondoljuk-e véletlenségbői, hogy olvasási dühünket abból a .csakazértis” jellegű elkeseredésből merítjük, amit elveszett szabadidőnk miatt ér­ zünk? Hisz annak idején, amikor nem volt ennyi kötelezettség, simán belefért hetente egy kötet, manapság pedig, amikor már nem csak szabadidőből áll a világ, talán ép­ pen azért puffogunk, mert a nem létező sza­ badidő meglétét akarjuk magunknak bizo­ nyítani azzal, hogy még ha nem is élvezzük, akkor is legyűrjük magunkban a kötelező fejadagot. Ez a dolog pedig nem fog menni, hiába is próbáljuk átverni magunkat! Ez az érzés azonban jól demonstrálja a válto­ zást az olvasási mechanizmusunkban, és ab­ ban, amit elvárunk az egésztől: hobbi-jelleg helyére a lelkifurdalásból nyögvenyelősségjelleg költözik ugyanis, s a megnőtt elvárások­ kal együtt pedig megjelenik az olvasás szolgál­ tatás-jellege is. Mérőskála híján, pedig marad a „klasszikusok képzeletbeli bestseller-listája”, szerzők és könyvcímek összefüggéstelen hal­ maza, amit múltbeli emlékfoszlányok-ból, utalásokból, vagy szájhagyomány útján állítot­ tunk össze magunknak azokból a könyvekből, amelyekről úgy gondoljuk: a rájuk fordított időbefektetés visszatérül a katarzisélmény ál­ tal, azaz magas számú pontot kapnak az élve­ zeti-érték mérő skálán. Ilyenkor következik a Száz év magány és a ’84, no meg a hozzájuk hasonló bejáratott őskövületek, amiknek igaz, egy megemel­ kedett követelményszintnek megfelelve kell ,szolgáltatniuk”, de általában böcsülettel megteszik a magukét (még ötperces utazá­ sokra feldarálódva is). Ám a következő probléma futószalagon ér­ kezik, hisz a magas élvezeti értékűnek bé­ lyegzett könyvek egy idő után unalmassá válhatnak, ha nem is a történetek, hanem az élmény szempontjából. Ha ugyanis az időn­ kért, minél nagyobb élvezetet követelünk, akkor teljességgel figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy az élmények pontosan attól lesznek jó élmények, hogy más élmények­ kel összehasonlítva jónak találtatnak, az egymáshoz viszonyítva azonosak pedig az előzőbe torlódva már nem nyújtanak akko­ ra katarzist, mint azonos szintű elődjük. Ez pedig a legrosszabb esetben nem máshoz, mint az „érték”-ítélőképességünk összezavarodásához vezethet. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát tehát? Égessük el a család Faulkner és Dosztojevszkij gyűjteményét, és kezdjünk el kizárólag a kriti­ ka által földbe döngölt könyveket olvasni? Nem hinném. A dolog lehet, hogy éppen a változatosságban rejlik. Abban, hogy ha sokfajta könyvet olvasunk, akkor természet­ szerűleg a tetszők mellett lesznek olyanok is, amelyeket kevésbé jónak ítélünk meg. A hangsúly pedig nem a ,jó”-n meg a „kevés­ bé jó”-n van, hanem azon, hogy minden egyes újabb könyvvel munkát adunk kis belső „ítélőkénknek”. Viszont, ha már mindenképpen el akarunk égetni valamit, akkor egy dolgot minden­ képpen hamvasszunk porrá: ez pedig a M',klasszikusok képzeletbeli bestseller-listája” legyen. Ha ugyanis egy-egy könnyválasztás során eltűnnek a szemünk elől a sznob, tu­ dományoskodók által belénk plántált köte­ lező olvasmányok, talán kinyílik a szemünk arra is, hogy Faulkner-en, és Marquez-en kívül elkezdjünk a spontaneitás hátán lova­ golva másfelé is lehet kutakodni. S ne adj is­ ten, még az is előfordulhat, hogy felfedez­ zük korunk gyöngyszemeit, amitől persze a klasszikusok képzeletbeli bestseller-listájára voksoló barátaink fanyalogni fognak, de oda se hederítsünk rájuk; velük ellentétben minket nem csak a skatulyák mozgatnak. Hisz vannak ma élő, még kevésbé bejáratott gyöngyszemek is: csak meg kell találni őket. Talán most is ott hevernek az alsó polcon, kevésbé hangzatos névvel ugyan, de talán ők már azt is belekalkulálták a mondandójuk­ ba, hogy sajnos az időnkből rájuk csak cgyegy utazásnyira telik. Zsellér Máté (& R. Ny.) hetedik oldal I I �Az Európai Unió arcai (1. rész) Adenauer, az újjáépítő kancellár Konrad Adeitatier életútja Már a könyökünkön jön ki! Főleg, ha még a nem éppen hibátlan beszédéről híres Romantikos Győzike is ezt sulykolja be­ lénk: „mondj IGENT az Európai Unió­ ra!” Igen, de talán nem túlzók, ha azt állí­ tom, hogy nagy többségünknek csak ho­ mályos elképzeléseink vannak ezzel kap­ csolatban. Arra már gondoltak a magyar médiaguruk, hogy - ha nem is az imént említett fiatalember előadásában - megis­ mertessenek minket, magyar honpolgáro­ kat azzal a szövetséggel, amelynek hama­ rosan mi is a tagjaivá válunk? Ha a társada­ lom nagyobb részének nem is, de nekünk, leendő jogászoknak szükséges némi isme­ retanyagot begyűjtenünk az Európai Uni­ óról. Karunk gondoskodik is megfelelően arról, hogy ne tudatlanul lépjük át az in­ tegráció küszöbét, (közgáz, EU-jog, alkot­ mányi ogspeckolok, stb.). Az Unió kiala­ kulása, szervei, s azok működése előadá­ sok anyaga, így könnyen elsajátítható. Arról azonban kevesen tudnak, hogy kik­ nek köszönhető, hogy létezik az EU. Kik voltak azok az államférfiak és politikusok, akik néhány évvel a világtörténelem legna­ gyobb öldöklése után megálmodták a bé­ két. A mostani és elkövetkező néhány szá­ munkban megkíséreljük számotokra be­ mutatni azokat, akik kezdeményezői vol- nyolcadik oldal 1876. Adenauer születése. 1894-1897. Jogi tanulmányok a frciburgi, müncheni és bonni egyetemen. 1906. Városi tanácsnok. 1909. Első tanácsnok, a főpolgármester első helyctte.se. 1919. Polgármester, majd főpolgármester 1933-ig, 1918. A porosz Herrenhaus tagja. 1921. A porosz államtanács elnöke. 1928. Vagyonát spekulációs részvénwásárlással eltékozolja. 1933. Elhagyja Kölnt, s egy kolostorban talál menedéket. 1934. K Gestapo rövid időre letartóztatja. 1935. Elutasíga az ellenálláshoz való csatlakozást. 1944. Letartóztatják és bebörtönzik. 1945. A kölni amerikai katonai kormányzat tanácsadója, rövidesen ismét főpolgármester, de a brit katonai kormányzó októberben leváltja. 1946. A brit övezet CDU-jának első elnöke, az övezeti tanács és az Észak-Rajna tanomány ide­ iglenes tanácsának tagja; júliusban Észak-Rajna-Vtiztfália első tartományi gyűlésében a CDU frakcióclnöke. 1948. A Parlamenti Tanács elnöke. 1949. Az NSZK első kancellárja 1963-ig. 1950. Biztonsági memoranduma a három nyugati hatalomhoz. Októberben a CDU szövetségi elnöke. 1951. Átveszi a külügyminiszteri posztot is. 1953. Amerikai utaziísa. 1955. Moszkvai utazása. 1960. Találkozója De Gaiille-Ial. 1962. .Állami látogatása Franciaországban. 1963. De Gaulle-lal aláírják a francia-német szerződést; Adenauer lemondása. 1967. Adenauer halála. tak az egységes Európának. Elsőként egy olyan politikus életűtjával ismertetünk meg Benneteket, aki közel áll egyetemünk szellemiségéhez. E számunkban azt a Konrad Adenauert (1876-1967) ismerhet­ jük meg, aki polgármesterként indult el a politikai pályán, és az NSZK egyik vezető kereszténydemokratájaként, majd az egy­ ségesülő Európa egyik alapítójaként vált ismertté. Konrad Adenauer 1867-ben, Kölnben született. Freiburgban, Münchenben és Bonnban folytatott jogi tanulmányait (1894-1897) követően szülővárosában te­ lepedett le. Politikai pályafutása 1906-ban kezdődött, amikor városi tanácsnokká vá­ lasztották. Az akkor polgári vezetésű Köln ezekben az években kezdett bekapcsolód­ ni a nagyvilág vérkeringésébe. Ebben a környezetben alakult ki a fiatal tanácsnok politikai filozófiája, ami néhány szóban a következőképp foglalható össze: a munká­ sok szociális helyzete iránti fogékonyság, szocializmusellenesség, keresztény világ­ szemlélet. Adenauer az első világháború alatt már főpolgármester-helyettes volt, majd 41 éves korára Németország legfiata­ labb főpolgármestere lett. Egész életére jellemző volt, hogy — főként a világhábo­ rúk kudarcaiból tanulva — a békés rende­ zést tartotta előbbre valónak. 1919-ben tá­ mogatta azt az elképzelést, hogy a Rajna jobb partja Rajnai Állam néven. Poroszor­ szágtól elszakadva, a Német Birodalom autonóm tartománya legyen. Az 1933-as nemzetiszocialista hatalomátvétel után le­ mondott funkcióiról, s 1945-ig semmiféle politikai szervezkedésben nem vett részt. A Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet után rövid időre letartóztatták. A második világháborút követően, 1945. októberig is­ mét Köln főpolgármestere, sikeresen haj­ totta végre feladatát, a város életének hely- �reállítását. 1945-ben a Kereszténydemok­ rata Unió (CDU) egyik alapítója, 1946-1950-ben a brit megszállási övezet­ beli szervezete, majd 1950-től országos el­ nöke. 1948-ban a három nyugati megszál­ lási övezet első közös politikai szervezete, a bonni Parlamenti Tanács elnöke, pártja választási győzelme után, 1949. szeptem­ ber 15-én egy polgári koalícós kormány (CDU, Szabad Demokrata Párt-FDI) Né­ met Párt) élén az NSZK első kancellárja lett. Támogatta gazdasági miniszterének, Ludwig Erhardnak a szociális piacgazdaság kiépítésére törekvő gazdaságpolitikáját. Ennek és a Marshall-segélynek köszönhe­ tően az ország gazdasága gyors fejlődésnek indult. Élesen elhatárolta pártját az ellen­ zékben lévő szociáldemokraták elképzelé­ seitől, sikeres politikájának eredménye­ képp a CDU 1957-1961 között egyedül kormányozhatta az országot. Fő külpoliti­ kai céljának az NSZK nyugat-európai in­ tegrációjának és teljes szuverenitásának el­ érését tekintette, a két Németország egye­ sítését csak a következő feladatnak tartotta (erős antikommunizmusa miatt a Szovjet­ unióval csak az erő pozíciójából való tár­ gyalást vélte eredményre vezetőnek). Cél­ jai megvalósítására 1951 és 1955 között a külügyi tárcát is megtartotta magának. 1949-ben az NSZK-t felvették az Európa Tanácsba, 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) alapító tagja lett, s ugyanabban az évben a szövetsége­ sek megszüntették az addig fennálló hadi­ állapotot. Az 1952. május 26-án aláírt Németország-szerződéssel részleges szuvere­ nitást biztosított országának. Már 1950ben tárgyalásokat kezdett egy nyugatné­ met részvételű európai hadseregről, ami a francia ellenállás miatt meghiúsult, de az 1954. október 23-i párizsi szerződéssel az NSZK-t felvették a Nyugat-európai Unió és a NATO tagországai közé, majd 1957ben alapító tagként csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Az 1961-es vá­ lasztásokon - amit nem sokkal azután tar­ tottak, hogy az NDK augusztus 13-án a megkezdte a berlini fal felépítését CDU elvesztette az abszolút többséget; a kancellár ezután ismét az FDP vei lépett koalícióra. Utolsó nagy hatású külpolitikai lépéseként 1963. január 22-én de Gaullelal aláírta a két ország történelmi megbé­ kélését jelentő francia-német együttmu ködési szerződést. 1963. október 15-én e mondott kancellári, 1966-ban pártelnö tisztéről is. Bad Honnefben hunyt el. Milisits Barbara Probatbicol „Egy szót mondok, és megérti: Probatbicol! - És szigorúan felemelte a mutatóujját,” Aki nem a bölcsészkaron végezte a magyar szakot, az tudja, mi az a Probatbicol. Egy hajhullás eUeni szer, melyet Rejtő Jenő regénye, A néma revolverek városának egyik hőse, Benjámin Walter fedezett fel. Mivel később elcsábította a patikus szerelmét, az rosszul készítette el a recepteket: mindenkinek kisebesedett a feje, aki bekente magát vele. Benjámin Walternek menekülnie kellett. A regény cselelőnényét végigkíséri a Probatbicol rejtélye, mivel sem a főhős, 13. Pác Tivald, sem az olvasó nem tudja, mit is jelent a rejtélyes szó. A titokra csak a legutolsó oldalon derül fény, amikor az időközben tragikus véget ért Benjámin Walter végül is felfedi azt Pácnak és nekünk. a Mintha késsel vájták volna belénk a tételt, hogy önállóan nem vagyunk képesek a léte­ *üúúi zésre. Túlságosan kényelmes álláspont azé, l. aki ezt elfogadja. Nyilvánvalóan nem tu7• ,',íf dunk önállóan, magunkba zárkózva létezni. más államokkal való polinkai-gazdaságiszellemi kapcsolattartás nélkül. Az is lehet. , hogy végül, hosszú távon javunkra válik ' majd az Unió. Azonban kérdések nélkül, lehajtott fejjel, választási lehetőség nélkül csatlakozni valamihez nem sok örömet hoz. ál Márpetlig így lesz. Megjósolom; a jövő máIzgalmas jelent a Néma Revolverek Városában I jnsban cscdékc.s csatlakozá.s után nem lesz ■ érezhető az országban a kitörő, feneketlen Hát így vagyunk mi IS az Európai Unióval. öröm, boldogság (leszámítva majd néhány Hosszú évek óta, mint egy varázsigct morhivatalosan szervezett, roppant igényes molják felénk EU, hasonlóan a rcgcnybcli csztrádműsort, esetleg pontonhidat vagy Probatbicol hoz. Akárcsak 13. Pác Tivald, úgy hőlégballont). Mert az igennel szavazók is a magyar társadalom sem tudja, mit is jelent a érzik, hogy egyelőre nincs igazi választás. varázsige. Három féléven át hallgatunk EUNem biztos, hogy nem is lehetne. Ezt pedig jogot az egyetemen, de nem mdjuk, milyen az most nem valamiféle kurucos virtuskodá-s élet az Unióban. Isrncijük a szervezeti felépí­ mondatja velem, hanem a történelmi múlt tést, a döntéshozatali eljárásokat, a közös piac példái. Szent István képes volt harmadik működési szabályait, a közös politikákat, csak utat találni. Széchenyi, Deák, Bethlen azt nem tudjuk, milyen lesz nekünkc szövet­ mind-mind a jelenleginél sokkal nehezebb ség tagjaiként élni. Politikai fegyver lett az politikai helyzetből találták meg a kiuut. Unióból, itthon mindenki éppen úgy csavarja még ha rövid időre is. Nem biztos, hogy lé­ a dolgot, aliogy napi érdeke megkívánja, kül­ tezik harmadik út, de egy dolog biztos; ha földön úgy tárgyalnak velünk, alic^’ azt az 6 l egy nemzet önként másodrendűnek, életérdekük diktálja, A közös szellemi alapokra, I képtelennek, kizárólag az erősek vállán lé­ keresztény enékrendre, évezredes hagyomá­ tezni képesnek fogadja el magát, ha egy nyokig felépülő Európa, a szövetség egyik nemzet nem képes olyan igazodási pontokat szellemi atyjának. Roben Schumannak a vízitalálni múltjában, jelenében, szellemi erejé­ ója ma csak verbálisán, a reklám szlogenek ben, tnclyeklicz olykor másoknak is igazod­ szinpén létezik. Pedig ez lenne az egyeden niuk kell, magyarán nem képes egyensúlyi fegyver, atnelynek segítségével sikerrel vehet­ helyzetet kierőszakolni, akkor az a nemzet nénk fel a harcot a Nagy Testvér, az USA el­ másodrendű is marad, mindaddig, amíg ez len. Ne becsüljük le a szellem erejét - ha ezt az állapot fennáll - rosszabb esetben lassan tennénk, örunagunk halálos ítéletébe törőd­ elenyészik. Az EU tehát nem csodaszer, nénk bele. Mert az Egyesült Államokkal mint ahogy a Probatbicol sem volt az. Meg­ szemben gazdaságilag vagy fegyveresen nem alkotásánál, papíron még miiidketcő műkö­ lehetünk cgyemangúak, még az egész, esetleg dött, később azonban mindkettőbe valami majdan egységesülő kontinens sem. Ha szel­ hiba csúszott be. Ne mormoljon felénk lemi erőinket, hagyományos értékemkci nem senki varázsigéket, inkább tegyen azért, tudjuk egységesíteni, úgy Európa sorsa csak a hogy elfoglaljuk a minket megillető helyün­ csendes beletörődés lehet. A beletörődés a ket Európában (mert igenis van jogos köve­ másodrendű szerepbe, a világ sorsába, de még telésünk, mint ahogyan másoknak'is lehet), saját sorsunk intézésébe való mindeníájta be­ „Csak azt szeretném tudni, egyetlen vágyam, és leszólás nélkül. Ezén veszélyes a Probatbicol. hátralévő étjeimet megédesítené, ha végre felvilágo­ Ezért veszélyes, hogy nem tudjuk, mibe is fo­ sítana: mi az a Probatbicol?" gunk belepni. Ezért veszélyes, hogy sem Eu­ A rejtélyre vé^il fény derült. Az EU-val is rópa nem őszinte velünk szemben, sem nti megismerkedünk majd clőbb-iitófab. Csak nem vagyunk azok, magunkkal szemben. nehogy aztán úgy jáijimk, mim szcgéiiv Csak egy szól iiiondjanak neki, és d megérti, Bcnjainm Walter. hegy mién teszem ezt. - Mi ez a szó? Probatbicol! Ugye nem felejti el? - Hogy a fené­ Koltay András be! Kifelgti el, amíg él?" kilencedik oldal �Nemzeti minimum „Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább” - rovat önnön érdekeiért, széthullik atomjaira. Több kérdés is azonnal felmerül e fejtege­ tést hallván. Mi a nemzet és a társadalom vi­ szonya? Fontos, egyáltalán időszerű dolog-e nemzetként meghatározni önmagunkat, és ragaszkodni ehhez? Mitől nemzet a nemzet? Mi az a közös minimum? Nos, nemzet azon emberek összessége, akiket összeköt valami, ami több, mint pillanatnyi közös érdek, állapot. Ez a „több”, mely sokszor csak a lelkiekben, spirituális megjelenésében megragadható, ennek okán pedig a „modem”, a „haladó”, az „európai” által sokszor kigú­ nyolt: a közös származás, a közös múlt, jelen, jövő. Az együtt felhalmozott, évszázadok óta gazdagodó szellemi kincsestár, a közösen sajgó sebek és az együtt megélt örömteli pillanatok. A nemzet nem azonos a társadalommal. Több annál. Beletartozik állampolgárságtól függetle­ nül minden magyar, Budapesttől Kolozsváron vagy Kassán át Sydneyig vagy Clevelandig. A nemzethez tartozni nem választás kérdése. A születés pillanatában eldöntött tény legfeljebb nem mindenki vállalja fel azt élete során, de le­ cserélni, mint állampolgárságát, vagy a társa­ dalmat, melyben él, senki nem tudja. Hozzáfűzném: semmi modern, haladó, vagy európai nincs abban, ha letagadjuk, ki­ gúnyoljuk, semmibe vesszük a hagyomá­ nyokat. Aki ezt teszi, még az sem képes ma­ gát belőlük teljesen kiszakítani. Kíváncsi va­ gyok arra, hogy az illető, aki tagadja a ha­ gyományok fontosságát, vajon beköltözne-e egy olyan házba, melynek nem építettek alapot. Minden, még a hagyományt tagadó eszmék is a múlt vívmányain emelkedtek fel, ezáltal azzal teljes mértékben szakítani sohasem lesznek képesek. Természetesen mindig lehet változtatni, de csak abban az esetben, ha az, amit a régi helyébe akarunk állítani, a célnak jobban megfelel (és persze az a cél üdvös). Rombolni önmagában sem­ mit nem használ. Ami pedigjó és fontos, azt inkább talán ne romboljuk le. Amire a mi nemzetünk épült az elmúlt, ne­ künk nagyon is hosszú évszázadok alatt, az valószínűleg jó. Egy dolog miatt gondolom ezt: MERT MÉG MINDIG ITT VA­ GYUNK. Mert bármiféle erre irányuló kí­ sérlet ellenére (tatár, török, osztrák, orosz, és a sor még hosszan folytatható) sem tudtak el­ törölni minket. Az építőköveink időtállónak bizonyultak. A keresztény hit, a sokszínűség és a tolerancia, mely lehetővé tette a népek együttélését itt, a Kárpát-medencében, a ki­ ugró tehetség, mely természeténél fogva csak És Dobó István? Hát Thököly Imre? Más, egészségesebb országokban létezik egy közös, „nemzeti” minimum. Alap­ vető eszmék, érdekek, tények, melyek nem lehetnek politikai-társadalmi vita tárgyat Nem állhat elő olyan feszült helyzet, melyben e minimumot bárki is meg merné kérdőjelezni A maradék felett bátran lehet vitázni, ezek felett nem, mert a társadalom és a nemzet alapját határozzák meg, olyan alapelveket, me­ lyek „kőbe vésettsége” nélkül az meginog, a benne élő emberek pedig elveszítik az életüket vezérlő biztos pontokat, melyekre szükségük van, ez pedig a közös­ ség szétesését idézi elő. Ezzel szemben nálunk olykor semmi sem szent. A gondolat szabad. A jog csak ritka, szélső­ séges és mindenkor törvényileg szabályo­ zott esetekben korlátozhatja ezt az alapvető emberi jogot. Mégis, mindenki elfogadja azt, hogy a társadalomban a köz érdekében szükséges bizonyos korlátozás, éppen azért, hogy e jogok rendeltetésüknek megfelelő­ en, helyes értelmükben valósuljanak meg, és ténylegesen azt biztosítsák, aminek érde­ kében megfogalmazódtak. Az igazi szabad­ ság megvalósulása érdekében szükséges te­ hát a szabadság korlátozása. Ezt a fejtegetést vonatkoztathatjuk nem csak társadalmakra, hanem nemzetekre is. A társadalomhoz ha­ sonlóan a nemzetekben is szükséges olyan szabályok megléte, melyek biztosítják fenn­ maradását. Ha nincs meg a közösen, szokás­ jogi alapon, tehát évszázados, történelmi fejlődés során kialakult normarendszer, melynek alapja a mindenki (vagy legalábbis a túlnyomó többség) által elfogadott közös minimum, úgy a nemzetből kivész a kötő­ erő, és a lassú halódás végén, miután immá­ ron régóta képtelennek bizonyult fellépni í'fi /iff I- Hunyadi János vajon hogyan vélekedne a nemzeti minimumról? tizedik oldal �z r TETETM az egyénekben volt megtalálható, de a lélekszám arányában vizsgálva elvitathatatlan, hogy egyik leghangsúlyosabb jellemzőnk, a már-már végtelenbe nyúló tűrőképesség, vé­ gezetül pedig talán valamiféle - nehezen megérthető és megfogalmazható -, ránk ki­ rótt küldetésnek való megfelelés gondosko­ dott arról, hogy minden erre irányuló kísérlet ellenére még itt lehessünk. A múltból persze nem szabad fenntartások nélkül mindent el­ fogadni, épp ellenkezőleg: az elkövetett hi­ bákból (melyeknek szintúgy nem vagyunk híján) kötelesek vagyunk okulni. De ami jó, ami örömteli volt: nos, annak örülnünk kell. Feltéve persze, hogy önmagunkat, mint nemzetet határozzuk meg, és szeretnénk, ha ez az állapot még jó sokáig fennmaradna. Talán nem tévedek, ha azt mondom, megle­ hetősen sokan vagyunk így. Sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy mi, mint nemzet egyfajta egyedi, különleges és fennmaradás­ ra érdemes értéket képviselünk - hasonlóan más nemzetekhez. Lehet, hogy ez nem mindenkinek egyfor­ mán tetszik, de mi így, együtt vagyunk ma­ gyarok. Lehetnek különböző céljaink, eltérő véleményünk, lehetünkj ók vagy rosszak, de egyben közösek vagyunk: egy nyelvet be­ szélünk, egy kultúrából nőttünk ki, egy kör­ nyezetben élünk. Még azok is, akik innen eltávozván, és más, gazdagabb világba té­ vedvén, ott élvén azt állítják: semmi közük hozzánk, nos, még azok is tévednek: eltéphetetlenül összekötnek minket valami, nem mindig kézzel fogható, fizikai-lelki körül­ mények. Ahogy a családtagjait, úgy nemze­ tét sem választhatja meg az ember: a közös alap azonban még nem törli el a jogot arra, hogy ellentmondjunk egymásnak, ne adj’ Isten, hogy ne mindig szeressük egymást. De ennek a közös alapnak elegendőnek kel­ lene lennie arra, hogy rendelkezzünk olyan örök, állandó minimummal, melyet min­ denkor tiszteletben tartunk. Ide tartozik önazonosságunk kérdése is. Tisz­ tában kell lennünk azzal, kik vagyunk, hon­ nanjöttünk, hová tartunk. Természetesen le­ het és kell is vitatkozni múltunk lezáratlan fe­ jezetei, jövőnk lehetséges fejlődési irányai fe­ lett, de mindig tiszteletben tartva saját önér­ zetünket. Ami egyértelműen siker, arra együtt legyünk büszkék, ami kudarc, vagy bi­ zonytalan megítélés alá esik, azt beszéljük ki, és okuljunk belőle. Miért van az, hogy a rendszerváltozás után tizenhárom évvel még mindig szinte tilos bizonyos dolgokról be­ szélni? Miért van az, hogy aki Trianont, Hor­ thy korát, a két világháborút más szemszög­ ből tekinti, az rögtön bélyeget kap a homlo­ kára a közvéleményt formáló erőktől? Miért nem lehet 1956 bizonyos vonatkozásairól a mai napig nyíltan beszélni? A válasz a külön­ böző, a hatalomgyakorlásban részt vevő cso­ portok átláthatatlan érdekérvényesítő mecha­ nizmusaiban rejlik. Ezzel el is érkeztünk a ba­ jok kiindulópontjához: egyetlen politikai erő - melyek pedig szinte mindegyike felvállalja, és tényként kezeli, hogy az ő feladata a népet JJ.elvezetni Kánaán földjére” - sem képes min­ dig saját, napi érdekeitől elvonatkoztatva, va­ lóban a nemzet érdekeit szem előtt tartva cse­ lekedni (ezért várna döntő szerep az erős civil szférára, melynek nyomást kellene gyakorol­ nia a politikára). De menjünk tovább. Mi is az a közös, n-.nemzeti” minimum? Ennek érzékeltetésé­ re ezúttal csupán néhány, önkényesen kira­ gadott példát említenék. Közös bennünk a kultúra, ezeréves templo­ maink éppúgy, mint költőink verssorai, fes­ tőink ecsetvonásai, a ránk hagyományozott erkölcsi-magatartási szabályok. Közös a nyelvünk, melynek nem lehetünk ugyan mindannyian egyformán mesterei, de adózhatunk csodálattal és megpróbálhat­ juk gyenge utánzatait megalkotni Pázmány, Kosztolányi vagy akár Rejtő remekléseinek, melyekkel művészetté emelték azt. Közösen kell értékelnünk, tisztelnünk múl­ tunkat is, meglátva benne jót, s rosszat egy­ aránt. Közösen kell ünnepelnünk, az ünne­ pért magáért. De rosszkedvű, gyűrött hét­ köznapjaink is közösek, együtt éljük meg azokat. Közösen kell gondját viselnünk a más or­ szágokban élő magyaroknak, mert ők is a nemzet részei, és aki nem törődik saját test­ véreivel, az ezzel a legelemibb erkölcsi sza­ bályt hágja át. A közös értékek továbbadása, ápolása pedig mindannyiunk kötelessége. kell teremtenünk a közös minimumot. Ha ez nem sikerül, pusztulásra vagyunk ítélve, mert semmi időtálló, semmi örök nem marad, ami minket összekötne. Észre kell vennünk; egymáshoz vagyunk láncolva, mert közös a múltunk, a Jelenünk, a jövőnk, akár tetszik, akár nem. Összefogni azokkal, akik ebben egyetértenek, nem lehet emberfe­ letti feladat: csak cselekedjünk érdekeink és erkölcseink szerint! Koltay András „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” Álltam a kórház folyosóján türelmesen vá­ rakozva, hogy az orvos megvizsgálhasson. A kellemetlen, de tisztaságot jelző „kórház­ szag” betöltötte a levegőt. A folyosó üres volt. Rajtam kívül csak egy öreg néni üldö­ gélt, szinte észrevétlenül. Leültem mellé. S mintha csak erre várt volna. Azonnal beszédbe elegyedett velem. És mesélt, és emlékezett, és beszélgetett valakivel. Úgy tűnt, hogy mindezt már nagyon régen tette meg utoljára. Magányos volt itt, a kórházban. Nem szokott hozzá a holttá dermedt n^mgalomhoz. Elevenségre vágyott. Nem talált eddig senkit, akivel osztozhatna az érzésein, a gondolauin és az élményein. Furcsa volt a néni, tele ellentmondások­ kal. 73 évesen is fiatal, mégis meggyötört és fáradt; vizesen kék szeme beteljesületlen, és mégis megnyugtató volt. A tűz, melyet az Isten születésekor beléoltott, még nem hunyt ki. de már nem is lobogott. Parázs volt. Sok mindenről beszélt, mert végre vala­ ki meghallgatta és odafigyelt rá. Elmondta, hogy most van először kórházban..., hogy a szobából két halottat vittek cl az éjjel az ápolók. Hogy - mikor ezt meglátta - , nem jutott más az eszébe, csak egy vers, amit azonnal le kellett írnia. írt egy verset az élet­ ről, meg annak napfényes oldaláról, mikor közelébe került a halál és a sötétség. És el­ szavalta. Ott. A kórház ürességtől kongó fo­ lyosóján. Ekkor kicsinek éreztem magam mellet­ te. Nem azért, mén ő már többet tudott az életről. Nem azén, mert túlélt halálokat. Hanem, mert megbecsülte az életet. Szeret­ te azt, .Imi megadatott neki. És ahogy sza­ valta a versét, a kék szempárban felvillant egy kis láng. A parázs lángra lobbant. És éreztem, hogy a néni egy dolgot töké­ letesen megtanult: vágyakozni az után, ami az övé. Jelen esetben az élete után. Azon egyedül az Istennel osztozott. cserit (A Anibéli idézel Simone IVeil-löi származik) tizenegyedik oldal �Húsvétot ünnepeltünk Azok a boldog szép napok... Azok számára, akik panaszkodni merészelnek az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép időkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül al­ kalmazta is azt: két balszerencsés hallgató fejét vesztette elkövetett vétségei mi­ att. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben tel­ jesítő hallgatók számára mindenképpen jelentős motiváló erőnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. Javasolnánk a bíróság elnökének Pálinkás György tanár urat a Büntetőjog Tanszékről. B egyetemek testületi szervezetének és )5kiváltságos állásának következménye volt önálló bitói hatóságuk, tagjainak polgári és büntető ügyeire nézve. A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyete­ mek jogaival felruháztatván, e kiváltság­ ban is részesült. Az egyetemi tanács tagjai azonban majd­ nem kizárólag szerzetesek lévén, az egye­ tem birói hatóságát, a király által előkelő jogtudós főurak és nemesek közül neve­ zett egyetemi biró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak előtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egyete­ mi biró tisztét az első, báró Esterházy Dá­ niel, a nádor öccse viselte. Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más helyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletke­ zése után súrlódások támadtak. Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgáltatta, kiket egy polgárnak sértege­ tése miatt, Bozó Dániel a város bírája el­ fogatott, és a tanács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólítására, a prímás és tizenkettedik oldal nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgál­ tatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által. A király Belleczi panaszára 1641. novem­ ber 27. Draskovich György győri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fog­ va czélt nem ért. Időközben az egyetem két bűntettes ta­ nulót elfogatott, az egyetemi biró Ester­ házy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette. A bizottság jelentése és a nádor külön fel­ terjesztése folytán, kit a prímással együtt a király a felek közti egyetértés helyreállítá­ sával bízott meg, marczius 15. négy váro­ si tanácsnok és négy választott polgár Bécsbe hivattak, és ott a legfelsőbb rende­ letek iránti engedelmességre utasittattak; az ügy elintézésével pedig május 5. legfel­ sőbb helyről a nádor bízatott meg, egyút­ tal arról a kamara azzal lett értesítve, hogy maga részéről is, a várost kötelességére figyelmeztesse. 5J (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem története, Budapest, í 880; Gyűjtötte: dr. Gerencsér Balázs j 1? 5 A Húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz beköszöntéhez, a té! legyőzéséhez és a megújuláshoz. Jézus feltámadását ünne­ peljük. mégis, ennek az eseménynek több üzenete is van számunkra. A feltámadás gondolati mély emberi vágy, hogy az élet győzedelmeskedjék a halálon, az elmúláson. Az emberek örök reményéi fejezi ki a meg­ újulásban, feltámadásban és sorsuk jobbra fordulásában. Nagyon sok népnél gazdag hiedelem és szokáskincs kapcsolódik ehhez az ünnephez. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítu­ saiba. hanem azzal párhuzamosan, mint fa­ lusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. Nagypénteken az emberek a helysé­ gek szélén lévő kálvária-dombokra vonul­ nak. s megállnak az egye.s stációkatjelölő ká­ polnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek, emlékezzünk csak az egyik legrégebbi nyél vem lékünkre: „Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatiil, vas szegeklil veretül.” Nagyszombat a fel­ támadás jegyében zajlik, esti körmenetek­ kel, a templomokban pedig az új tűit meg­ gyújtásával. mely a remény jelképe, s azt ad­ ja hírül, hogy a megváltá-s köze! van. A feltá­ madás napja a Húsvét vasárnap, ilyenkor incgizeuteíi sonkát, tojást, kalácsot fogyasz­ tanak. Húsvél hétfőn pedig nem maradhat cl a locsolás és tojások ajándékozása. A mondái magyarázat szerint a Jézus sírját Őr­ ző katonák vízzel öntöttek le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták clhallgatiauii őket. A Húsvét ünnepe napja­ inkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszo­ kásokat, a termékenységei kapcsolatos ün­ nepségeket, melyek mellett tovább él a ke­ resztény ünnep gazdag szokásvilága is. í �Beszámoló a XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójáról Debrecen, 2003. április Í7-1.9. i wmi' X >J OIIÜ iil KB » ■' - ' I * 11 I ' 311 = llllil! í ll' A debreceni Jogi Intézet egyik felújított épülete A XXVI. OTDK-ra a résztvevő 10 magyar­ országi intézmény 241 dolgozatot nevezett, melyből 226-ot mutattak be, s értékeltek. Karunk a Konferencián 35 dolgozattal vett részt, a 25 szekcióból 17-ben indítottunk 1 vagy több dolgozatot. Az OTDK-n való szereplésünk sikeresnek mondható. Előre tudtuk, hogy a Pázmányon rendezett OTDK eredményei nem ismételhetők meg, mivel a „hazai pálya” előnyét ak­ kor mi élveztük, most a debreceniek, mint az a mellékelt eredménylistából is kiderül. Karunk 5 db I., 5 db II., 4 db III. helyezést ért el, 6 db különdíjat nyertünk, és 4 oppo­ nensünk kapott díjat. Az I. helyek számát tekintve az ELTE-vel holtversenyben II. helyen végeztünk, a szer­ vezők által vezetett összpontszám alapján a III. helyen. Hasonlóan III. helyen végeztünk az L, II., III. helyezések számát tekintve is. Karunk tehát összességében a karok közötti versenyben a II-III. helyen végzett, megelőz­ ve olyan patinás intézményeket, mint a pécsi és a szegedi kar. Figyelemreméltó, hogy a hozzánk hasonló új karok (Győr, Károli) a mi pontszámúnknak a hetedét érték el. Az L, II., III. helyezést elért, illetve különdíjjal, s opponensi díjjal jutalmazott hallga- tóink jegyzékét mellékelten küldöm. A két nap alatt résztvevő hallgatóink (kb. 60 fő) példás magatartást tanúsítottak. A sikeres részvétel lebonyolításában hatalmas szere­ pet vállalt, s áldozatos munkát végzett Dr. Landi Balázs Kari TDK titkár, illetve Halász Zsuzsanna titkárnő. Ugyanakkor a jövőre nézve néhány tanulsá­ got le kell vonni, s néhány kritikai megjegy­ zést is lehet tenni; - A helyezések intézményen belüli megosz­ lása a következő volt; Magánjogi Intézet 8,5 (1 dolgozat közös büntetőjoggal) Jogtörténeti Intézet 3 Gazdasági Szakjogok Intézete 3 Bűnügyi Tudományok Intézete 2,5 Közjogi Intézet 2 Jogbölcseleti Intézet 1 Nemzetközi Jogi Intézet 0 (itt nem számoltuk a különdíjakat, illetve az opponensi dijakat). A számokból megállapítható, hogy az összes I. helyezést a tág értelemben vett magánjog érte el (ide értve a munkajogot és a római jo­ got), míg a Kar által elért összes helyezés 3/4 részét magánjogi témájú dolgozat nyerte el. Amennyiben a tág értelemben vett közjog csak 50%-át éri el ennek az eredménynek, mind az I. helyek számát tekintve, mind a pontszámítás szerint magasan nyertük volna az OTDK-t. Megállapítható, a legjobban szereplő ELTE eredményeiből, hogy helye­ zéseik arányosan oszlanak meg az egyes szak­ területek között, és igyekeznek minden szek­ cióban legalább 1 jó dolgozatot indítani (mi 8 szekcióban nem indítottunk dolgozatot). Ezért, ha eredményeinket javítani akarjuk, feltétlenül szükséges, hogy minden intézet a jövőben nagyjából egyenlő súllyal szere­ peljen kiváló dolgozatokkal. - Nagyon örvendetes volt, hogy több veze­ tő oktatónk részt vett az OTDK-n zsűritag­ ként, hallgatóként is (Dr. Radnay József dé­ kán, Dr. Békés Imre egyetemi tanár, Dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár, Dr. El Beheiri Nadja egyetemi docens, Dr. Tattay Levente egyetemi docens, Dr. Bagi István c. egyetemi docens). Áldozatos munkájukat ezúton is köszönöm, nagy szerepük volt ab­ ban, hogy hallgatóink ilyen jól szerepeltek. Mint korábban is jeleztem, nem elég, ha egy hallgató kiváló dolgozatot ír, azért a helyszí­ nen is célszerű az oktatóknak lobbizni, más­ részt a hallgatónak az előadásban, a vitában pozitív pszichikai támogatást jelent, ha ott van vele egy vezető oktató. Ez észrevehető eredményeinken is; ugyanis az összes I. he­ lyen végzett dolgozatunk esetében ott volt a konzulens vagy egy vezető oktató. Több ta­ nársegédünk is részt vett a rendezvényen, részben zsűritagként, részben segítőként, ők is kiváló munkát végeztek. A jövőben tehát a még jobb szereplés érdekében célszerű lenne, ha minél több oktatónk részt venne személyesen a ren­ dezvényen és segítené a hallgatókat a Jó szereplésben (a következő OTDK 2 év múlva Győrben lesz). Még egyszer szeretném megköszönni min­ den résztvevő hallgatónak, konzulens okta­ tónak, résztvevőnek az áldozatos és kiváló munkát, amellyel hozzájárultak a PPKEJÁK sikereihez. Budapest, 2003. április 23. őszinte tisztelettel: Dr. Jobbágyi Gábor Kari TDK elnök tizenharmadik oldal �Debrecenben is siker! A XXW. jogi OTDK is nagy Pázmányos örömöket hozott Munkácsy Mihály - Krisztus Pilátus előtt Viszlát Debrecenben! - hangzott el két évvel ’ezelőtt a Pázmányon az OTDK eredmény­ hirdetésekor. Akkor talán nem mindenkivet­ te komolyan a szokásos búcsúszavakat, de az elmúlt két esztendő hamar eltelt, és a régi is: merősök meglepve tapasztalták, hogy betar­ tották ígéretüket, újra összefutottak, ezúttal a kálvinista Róma városában. Mindez pedig , nem jelent mást, hogy ismét, ezúttal már hu­ szonhatodik alkalommal megrendezésre ke­ rült az Országos Tudományos Diákkör jogi szekciójának versenye, a hamarosan karrá alakuló debreceni Jog- és Államtudományi Intézet szervezésében. A korai indulás mindig megterhelő, így volt ez jelen esetben is, a résztvevők arca a hajna­ li hat órás találkozónál még nem kecsegtette nagy reményekkel a Pázmányos sikerekben bízókat. Később, a megérkezésig azonban már kisimultak a vonások, a megnyitóün­ nepségre már rendeződtek a sorok, összeáll­ tak a gondolatok, teleíródtak a papírok. A megnyitón köszöntőt mondott többek kö­ zött Györgyi Kálmán volt Legfőbb Ügyész és Szabó Béla a DE-JÁTI (gy.k.: Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Intézet) igazgatója is. Szendrő Péter, az Országos Tu­ dományos Diákköri Tanács elnöke örömmel köszöntötte a megjelent hallgatókat. Mint el­ mondta, az itt résztvevők képezik a 25.000 (hoppá!) joghallgató elitjét, hiszen kevesebb, mint 1%-uknak adatott meg a szereplési le­ hetőség. A hallgatóság örömmel nyugtázta, hogy az irigyelt elit tagja lehet. Az ebéd után kezdődtek a szekcióülések, melyek egész délután zajlottak. A háromfős bírálóbizottságokon kívül a dolgozatot ízek­ tizennegyedik oldal re szétszedő hallgatói opponensekkel is meg kellett küzdenie az elit elitjébe igyekvő ver­ senyzőknek. Újítás volt, hogy ezúttal már előzetes írásbeli bírálatok is a zsűrik rendel­ kezésére álltak, az értékelés alapját képez­ vén. Megkönnyítette a munkát és a dolgo­ zatok tömegében való eligazodást az első íz­ ben megjelentetett ún. rezümékötet, amely minden dolgozatról tartalmazott egy rövid összefoglalót. A Pázmányos résztvevők két nagy törzsre oszlottak: a szerzők és az oppo­ nensek egymással kibékíthetetlen, örökkön hadat viselő törzsére. Ezúttal mégis egység­ be kovácsolta őket a közös érdek: dicséretes munkamegosztásban bírálták az opponen­ sek más karok dolgozatait, egyengetve ezzel az utat a Pázmányos szerzők előtt. A szálláson elfogyasztott vacsora után táncos­ zenés mulatságba volt hivatalos a vendégsereg. A műfaji sajátosságok miatt itt már elsősorban a hallgatók képviseltették magukat, de fehér hollóként, a megjelenés gesztusával nagy nép­ szerűségre szert téve feltűnt néhány oktató is. Akadt közülük néhány, aki talán megbánta e tettét, mert ilyen rövid idő alatt ennyi italmeg­ hívásnak eleget tenni, és közben még a tekin­ télyt is őrizgetni, ráadásul a megfelelőnek vélt időzítés miatt a számos elővezetett hallgatói panaszt meghallgami nem lehetett kis feladat. Mások azonban becsülettel állták a sarat, sőt, olyan is akadt, mint pl. Petrétei József a pécsi dékán, aki nemes egyszerűséggel „letáncolta” a piacéról az inakat. Kitörő örömmel üdvözölték egymást a PTE és a Pázmány polgári jogi diák­ körösei, akik az elmúlt év őszén a Pécsi Egye­ tem meghívásából már együtt töltöttek három napot a Mecsekalján. Az ott szövődő barátsá­ gok ezúttal tovább mélyültek. Külön örömmel köszöntötték a pécsiek Tattay Levente docens urat, aki az akkori küldöttség vezetőjeként tett S2ert nagy népszerűségre a „mediterrán város’ jogi karán (a zárójeles idézet személyesen Lábady Tamástól származik). A Pázmányosok viszont annál inkább sajnálták, hogy Kecskés László professzor úr, az ottani Polgári jogi Tan­ székvezetője nem lehetett jelen. Másnap folytatódtak a szekcióülések, majd a délután folyamán kötetlen program követ­ kezett. Az intellektuálisabb hallgatók (tehát mindenki) ez időt a város nevezetességeivel való ismerkedéssel töltötték, A többség el­ zarándokolt a Nagytemplomon és a Refor­ mátus Kollégiumon kívül (katolikus lé­ tünkre ezeket is meg kell ismernünk...) a Déri-múzeumban látható Munkácsy-trilógiához is. Az Ecce homo!, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota együtt valóban lenyűgöző élményt nyújt. Reménykedjünk, hogy a ké­ pek immár örökre együtt maradnak. A harmadik nap regeién megrendezett ered­ ményhirdetésen hazamenetel okán sajnos a résztvevőkjelentős része nem vett részt. Kipi­ rult, izgatott arcok, emelkedő vérnyomás, fe­ szült pillantások kísérték a zsűrik döntéseinek kihirdetését. Mint az alábbi összesítésből ki­ derül, szép Pázmányos siker született, mely immáron akár hagyományosnak is mondható, tekintettel a négy évvel ezelőtti miskolci és a két évvel ezelőtti hazai eredményekre. Persze ne koptassuk el a hagyományos jelzőt, hiszen büszkén jelenthetjük ki, hogy az „új” jogi ka­ rok közül egyedül a Pázmányé az, amely az el­ múlt három OTDK mindegyikén sikeresen szerepelt. Ez pedig a tudományos diákköri életet szervezők szorgos, a széles körű hallga­ tóság előtt olykor talán nem is érzékelhető megfeszített munkájának gyümölcse. Ezúton is emeljünk kalapot előttük! A hazafelé tartó vonaton egy megfáradt, de boldog „elit” utazott vissza Budapestre. A rendezvény, a debreceni szervezők odaadó munkája mindenkiben jó érzéseket hagyott maga után. Szükséges időről-időre kilépni a saját intézmény falai közül, és tapasztalatokat szerezni a társintézményekről. Mert, ha ez nem is mindig tudatosodik mindenkiben, a kilenc működő jogi kar elsősorban nem egy­ más riválisa, hanem inkább sorstársa. Közö­ sek a gondok, de lehetnek közösek az örö­ mök is, úgy mint itt, Debrecenben. Köszönet mindenkinek, aki bármennyit is hozzátett a rendezvény sikeréhez, úgy a Debreceni Egyetem részéről, mint a Páz­ mányos oldalról. Ahogy elhangzott, és talán most már mindenki komolyan is érti: visz­ lát két év múlva, Győrben! Koltay András �A helyezést elért Pázmányos dolgozatok I. helye­ zések száma U. helye- Hl. helyezések zések száma száma ELTE (Budapest) 5 DE (Debrecen) 3 PPKE (Budapest) 5 7 ME (Miskolc) PTE (Pécs) 2 SZTE (Szeged) 2 SZE (Győr) KGRE (Budapest) Rendőrtiszti Főiskola (Budapest) 1 BKÁE ÁFK (Budapest)- 8 9 5 2 1 1 Külön- Opponensidíjak díjak száma száma 4 3 4 5 5 1 2 2 12 8 6 8 9 4 1 3 1 Összpont szám* 2 96 81 73 69 47 29 12 1 II 3 5 4 3 4 * Nem hivatalaiponísaámitás ízerint; 1. helyezés 5 pont 11. helyezés 4 pont IIL helyezés 3 pont Különdíj 2 pont Opponensi-díj 1 pont I. helyezés: 1. Brehószki Márta: A könyvvizsgáló polgári jogi és büntetőjogi felelős­ ségének szabályozása Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor - Dr. Tóth Mihály Kereskedelmi Jogi Tagozat (Társasági jog és versenyjog) 2. Ritter Eszter: A munkáltató kártérítési felelőssége a magyar, a német és az angol jogban Konzulens: Dr. Radnay József Munkajogi Tagozat 3. Korányi Sarolta: Az ingatlan - különösen a termőföld - tulajdonjogá­ nak megszerzése Konzulens: Dr. Bagi István Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 4. Wiedemann János: A véleménynyilvánítás szabadságának polgári jogi kérdései Konzulens: Dr. Sólyom László Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családi jog) 5. Bonis Péter: A ius commune kezdetei Európában Konzulens: Dr. ZlinszkyJános Római Jogi Tagozat II. helyezés: 1. Keszler Ágnes: A tanúvédelemről Konzulens: Dr. Varga Zoltán Büntetőeljárás-jogi Tagozat 2. Tamás Csaba: A. modern kori japán jogfejlődés Konzulens; Dr. Szabó István Egyetemes Jogtörténeti Tagozat 3. Pintér Edit: A határon átnyúló együttműködés egyes jogi és gazdasági vonatkozásai Konzulens: Dr. Seereiner Imre - Dr. Rechnitzer János Közigazgatási Jogi Tagozat 9 2 4. Forstóber Gábor: A\z igazság megállapításának eszközei és korlátozó feltételei a polgári perben Konzulens; Dr. Gáspárdy László Polgári Eljárásjogi Tagozat 5. Lomnici Zoltán: Asz orvosi jogviszony Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tagozat (Kötelmi jog) in. helyezés; 1. Szarka Eszter: Hulladékprobléma - Lépések a szelektív hulladékgyűjtés irányában Konzulens: Dr. Bándi Gyula - Nagy György Agrár- és Környezetvédelmi Jogi Tagozat 2. Tóth András: A távközlés szabályozásának, mint szektorspecifikus versenyszabályozásnak a jellegzetessé­ gei a távbeszélő szolgáltatási piac vonatkozásában Konzulens: Dr. Szántó Tibor Kereskedelmi Jogi Tagozat (Társasági jog és versenyjog) 3. Máthé Csilla: A tokaji borok eredetvédelme Konzulens: Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 4. Drucskó Éva: Asz örökbefogadás hazai jogi szabályozása és alkalmazásának gyakorlati kérdései Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családijog) Különdíj; 1. Horváth Katalin: Asz ügyészség alkotmányos helyzete Konzulens: Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tagozat 2. Váczy Zoltán Kristóf: A 37/2002. AB határozat rendelkezéseinek hatása a nemi bűncselekmények szankciórendszerére Konzulens: Dr. ÚjváryÁkos Büntetőjogi Tagozat (Általános és különös rész) 3. Rostási Szabó Csilla: Az összehasonlító jogtudomány, mint a jog társa­ dalomtudománya Konzulens: Dr. Péteri Zoltán Jog- és Állambölcseleti Tagozat 4. Várady Gergely: Asz 1849-es nemzetiségi törvény (határozat) kialaku­ lása 1790-től, különös tekintettel az 1848/49-es szabadságharc idő­ szakára Konzulens: Dr. Horváth Attila Magyar Jogtörténeti Tagozat 5. Bolla Zsófia: A szoftver jogi szabályozása Konzulens; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 6. Harmat Anita: A házasság érvénytelenségének kérdései a kánonjog és a polgári jog összehasonlításában Konzulens: Dr. Lábady Tamás Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családi jog) Opponensi-díj: 1. Bende Nóra 2. Kiss István 3. Perlaki András 4. Szilágyi Pál tizenötödik oldal �„Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben” Beszélgetés Semjén Zsolttal, a NKÖM volt államtitkárával lődött ki. És ez a baj! Hamis, értéknek ál­ cázott dolgokat bocsát ki magából, és ez - a manipuláció eredményeként - könnyen a társadalom széthullásához, atomokra esé­ séhez vezethet. A mi feladatunk tenni ez ellen, és ez nem megy másként, csak örök értékek felmutatásával és hittel, hogy sike­ rülhet a maréknyi kisebbségnek meggyó­ gyítania a többieket. — Ön politikusként nagyobb hatásfokkal tud segíteni a „gyógyításban”? Április elején a Szent Anna KoUégiuni vendége volt dr. Semjén Zsolt. Legtöb­ bünknek erről a névről a Nemzeti Kultu­ rális Örökség Minisztériumában helyet kapó egyházi ügyekért felelős államtitká­ ri posztot 1998-2002-ig betöltő fiatal poli­ tikus jut eszébe. Pedig Semjén Zsolt több, mint államtitkár, sőt több, mint poLitikus. Kulcsszerepet tölt be Magyaror­ szág és a Vatikán kapcsolatában, illetve az állam és az egyházak - főként a katoli­ kus egyház - közötti párbeszéd elmarad­ hatatlan figurája. Az általa kidolgozott, nálunk azóta is élő és használt egyház­ ügyi program a Pápai Államban is sokak tetszését elnyerte, olyannyira, hogy pél­ daként állilják az ilyen programmal még nem rendelkező országok elé. — Képviselő Űr! Ön mint hívő keresztény hogyan képes összeegyeztetni a politikát és a vallást? ölykor ez a két dolog - ha mind­ kettőt teljes emberként akarja művelni nem mindig fér meg egymás mellett. — Valamennyire igaz ez így, de nem telje­ sen. Én vallom, hogy nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben. Ne­ künk - keresztényeknek - közvetítenünk kell bizonyos értékeket. Védenünk kell a társadalmat, mert számos veszély leselke­ dik rá. Itt van mindjárt a média, amit ne­ gyedik hatalmi ágként is szoktak definiálni. A baj csak az, hogy a médiát senki nem el­ lenőrzi. A média súlyos befolyásoló ténye­ zővé nőtte ki magát, de kontroll nélkül fej­ tizenhatodik oldal — Úgy érzem, igen. Bár a balliberális ol­ dalról sokszor éri a katolikus egyházat az a vád, hogy politizál. Holott a pápa csu­ pán az egyház fejeként annak társadalmi tanítását teszi közzé enciklikáiban. Ezek nem feleltethetőek meg egyetlen politikai párt programjának sem. Az egyház meg­ jeleníti a maga tanítását és a hívők felada­ ta ennek megvalósítása. Az enciklikákban foglalt álláspont szilárd. A pártok maxi­ mum közelíthetnek felé, de sosem az egyház mozdul a pártok irányába. Én keresztény politikusnak vallom ma­ gam. Ez a kijelentés viszont óriási felelős­ séggel jár, hiszen vannak olyan pontok, ahol nemet is kell tudni mondani, ahol az elveimhez, meggyőződésemhez akkor is ragaszkodnom kell, ha az adott esetben ezzel a magatartással szavazatot veszthet a politikus. De az embert nem szabad, hogy ez vezérelje. — Ön már elég régóta szívén viseli a ma­ gyar társadalom sorsát. így részese volt a ‘89 előtt megindult politikai mozgásnak. — A nyolcvanas évek végén- mikor már engem is megcsapott a változás szele- be­ léptem a Márton Áron Társaságba, mely burkoltan már a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) előhírnöke volt. Majd ‘89-ben egyik alapító tagja lettem a KDNP-nek. 1993 végéig - az FgKP kilé­ péséig - az MDF-FgKP-KDNP frakció­ vezetője voltam, és 1997-ben betöltöttem a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöki tisztségét, melyről még ugyanabban az évben le is mondtam politikai okok miatt. — Távolodjunk el egy kicsit a politiká­ tól! Evezzünk közelebbi vizekre! Mi­ lyen kapcsolat fűzi Önt az egyetemünk­ höz? — Nagy feladat volt annak idején a Páz­ mány újbóli elindítása. A ‘90-es évek ele­ jén több álláspont is felmerült. Erdő Péter érsek úr. Seregély István egri érsek úr és jómagam szorgalmaztuk egy önálló, más intézménytől független katolikus egye­ tem létrehozását, míg voltak olyan elkép­ zelések, melyek szerint a legjobb megol­ dást más egyetemmel, pl. az ELTE-vel va­ ló „házasság” jelentette volna. — Karunkon nem, ellenben a bölcsészka­ ron tanít, mégpedig szociológiát. Futja az idejéből az oktatásra is.^ — Igen, mivel szeretek tanítani és szüksé­ gem van rá. Bármilyen furcsán hangzik, de az ember „elhülyülhet” a politikában. Egy idő után észrevettem magamon bizo­ nyos pozitívnak nem mondható változá­ sokat. Vannak olyan filozófiai művek, amiket egyetemistaként szinte faltam, ma már viszont 2-3 oldallal vagyok képes .megbirkózni” egyszerre. És nem a ko­ rom miatt. Ezért szükségem van a szinten tartásra. így a diákjaimnak átadhatok vala­ mit, és közben pótolom a tudásomban keletkezett hézagokat. Szeretek velük, olykor tőlük is tanulni. — Az utolsó kérdés: 1994 és 2000 között jogot tanult az ELTE-n. Ön most jogi dip­ lomával is rendelkezik a teológiai és böl­ csész diploma mellett? — Nem. Ajogot félig-meddig tanultam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fő­ ként szüleim kedvéért vágtam bele. De a jogot nem lehet félgőzzel, félemberként művelni. Voltak tárgyak, különösen az alkotmányjog, amely érdekelt, de pl. az eljárásjogokkal nem tudtam közelebbi kapcsolatba kerülni. így tehát nem va­ gyok jogász, csak a jog egyes területei iránt érdeklődő ember. Viszont politi­ kusként jól látom a pálya nehézségeit, éppen ezért a Kar minden hallgatójának kitartást és erőt kívánok a választott hiva­ táshoz! Cseri Tímea �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata t Ítélet-összeállítás 9 hz EU készülő alkotmányos szerződésének tervezetébe csaknem szó szerint bekerült az, az egyházakkal és vallási felekezetekkel kap­ csolatos javaslat is, amit módosító indítvány formájában Szájer József javasolt az Európa jövőjével foglalkozó Konvent tagjai számára megfontolásra. Szájer - Támogatták a javaslatát... Az EU intézményi és politikai reformjait elő­ készítő tanácskozó gyűlés elnöksége a testület április eleji plenáris ülésén terjesztette elő az unió demokratikus életével foglalkozó cikkek tervezetét. Ezek egyike tartalmazza a képvise­ lő kezdeményezése nyomán a szövegbe beke­ rült módosításokat, antelyek szerint az EU tiszteletben tartja a tagországaiban működő egyházaknak és vallási közösségeknek a nem­ zeti törvényekben meghatározott státusát, és rendszeres párbeszédet folytat velük. (Beke­ rült egyébként a tervezetbe egy olyan passzus is, amely első ízben tér ki arra, milyen módon léphet ki egy tagország az EU-ból.) Szájer József, aki az Országgyűlés egyik konvent-küldötte, az MTI-nck elmondta, hogy a javaslatot a brüsszeli püspöki konferencia — Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, prímás által tolmácsolt — kérése alapján terjesztette elő. A módosító indítvány elfogadását, ezen be­ lül különösen a párbeszéd említését azért érté­ kelte nagy jelentőségűnek, mert az unió jog­ anyagában eddig nem szerepeltek ehhez hason­ ló rendelkezések. Ezt tartották a legfontosabb­ nak azok az egyházak is, amelyekkel erről eddig konzultált — hízte hozzá a konventtag. Szájén a liazai keresztény egyházak rnellett a ha­ zai zsidó vezetők is lamogat^ukról biztosítottak. A Mazsihisz vezetői a képviselővel folytatott márciusi találkozójuk során például kérték, hogy az indítványban szerepeljen a keresz­ tény-zsidó kultúrkör, szükségük van ugyanis arra a biztosítékra, hogy Ma^arország uniós csatlakozása után is lehetőségük legyen áiis hagyományaik (például a rituális vágás) gyakorlására. A népszavazás előtt egyetemünkön is sűrűsöd­ tek az uniós események. Szájer április 8.-án elő­ adást tartott a díszteremben, míg március végén Népszavazás a csatlakozásról — keresztény fe­ lelősséggel című konferenciát szervezett a brüsszeli székhelyű OCIPE (Európai Katolikus Információs Központ) magyarországi szerveze­ te és karunk Európai Tanulmányi Központja, A konferencián Várszegi Asztrik püspök, fő­ apát hangsúlyozta, hogy az EU csatlakozás nem összetévesztendő Isten országának bekö­ vetkeztével, de népünk számára követhető és követendő utat jelent. Asztrik főapát rámuta­ tott arra, hogy a kereszténység, az európaiság és a magyarság együttesen is megjelenhet és úgy fogalmazott: a keresztények számára az egységes Európa nem szabad, hogy probléma legyen. Mint mondta, Európa minden részle­ tében keresztény volt, s ez a tradíció ma is je­ len van, mert a keresztények jelen vannak a kontinensen. Práger László közgazdász, tanszékvezető egye­ temi tanár szerint a gyenge országok, amelyek nem tudják a nemzeti létet megerősíteni, fel­ olvadnak az unió olvasztótégelyében, az erő­ sek azonban még erősebbé válhatnak. Hozzá­ tette, hogy egy országnak, nemzetnek kohézi­ óra, összetartásra van szüksége, ehhez pedig meg kell keresni a közös értékeket. Pierre de Charentenay az OCIPE vezérigaz­ gatója arról szólt, hogy mint az iraki háború is megmutatta, Európa alapvetően megosztott, és véleménye szerint ez a közösség jövőjét fe­ nyegeti. Úgy látja, hogy a kibővülő unió még törékenyebbé válik, hiszen az EU-ban ezáltal még nagyobb lesz a sokszínűség. A széthúzó erők között említette a nemzetek önzését, egoizmusát, amely előbbre helyezi a nemzeti érdekeket az európaiaknál. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy újra kell alapítani az Európai Uniót, új európai szellemi­ ségre van szükség, s ennek kialakításában, illet­ ve az alapvető értékek konzerválásában a ke­ resztényeknek is aktív szerepet kell vállalniuk. Kálmán Attila, a Pápai Református Gimnázi­ um igazgatója, az egyház zsinatának korábbi világi elnöke úgy vélekedett: elsősorban nem azt kellene nézni, mit kaphatunk a csatlakozás révén, hanem azt, mit adhatunk az elvilágiasodott, lelkében kiürült földrésznek. Véleménye szerint erősíteni kell kötődéseinket tradíció­ inkhoz, s az egyházaktól, a hitben élő emberektől is függ: a csatlakozás nyertesei, vagy vesztesei lesznek-e többen. Karl-Josef Räuber érsek, távozó apostoli nunci­ us az Új Embernek nyilatkozva kifejtette: „Szent István forogna a sírjában, ha Magyaror­ szág kimaradna az unióból. Bár akkor még ezt a kategóriát nem használták, de bizonyosan kije­ lenthetjük, hogy ő — mai szóhasználattal élve — nagy európai volt. Egyszerűen képtelenség, hogy Magyarország ne legyen ott. Annak elle­ nére, hogy természetesen nemcsak előnyei származnak a csatlakozásból. Magyarország Eu- I Karl-Josef Räuber érsek: „Szent István forogna sírjában, ha Magyarország kívül maradna..”. rópa része, és olyan ország, amely mindig hű maradt keresztény gyökereihez. S ez az örökség feladatot is jelent a magyar keresztények számá­ ra az unión belül; mégpedig a keresztény érté­ kek erősítését.” Majd a nuncius így folytatta: „A keresztény értékek valamelyest bizonyosan kifejezésre jutnak az európai alkotmányban. A Szentszék nem a keresztény jelzőt szorgalmaz­ za, hanem Isten említését, amely egyébként több európai ország alkotmányában is szerepel, mint például az én hazám, Németország alkot­ mányában. Furcsa módon, akik ellenzik Isten említését, gyakran a muzulmánok érzékenysé­ gére hivatkoznak. Isten említése azonban a mu­ zulmánoknak és a zsidóknak is nyilván elfogad­ ható. Ha azonban megnézzük egyes muzulmán országok hivatalos diplomáciai levelezésének szokásos bevezető formuláját, a következőket olvashatjuk: ‘A könyörületes és mindenható Is­ ten nevében...” Mi nem Jézus Krisztus említé­ sét akarjuk az alkotmányban, hanem a teremtő Istenét, akiben természetesen minden monoteista a Teremtőt tiszteli.” Úgy tűnik ez a törek­ vése az Egyháznak, illetve a keresztény-zsidó felekezeteknek sikerrel jár. Abban pedig, hogy az EU jövőjét illetően ki­ nek és miben lesz igaza, illetve, hogy mely gondolatok hullnak termékeny talajba, az majd kiderül. Az ítélet megjelenésekor már túl vagyunk a népszavazáson. Összeállításunk készítésekor még nem tudjuk, mi az ered­ mény Az előrejelzések azt mutatják, hogy az ország többsége a csatlakozás mellett szavaz. Az egyházaknak, a keresztény embereknek mind intézményileg, mind személyesen fel kell készülniük az új feladatokra, kihívásokra. Hiszen az egoizmus, az emberhez nem méltó törekvések mellett, a szolidaritás képviselői semmiképpen nem hallgadjatnak. (forrás: MTI, napilapok, Új Ember, Magyar Kurír) tizenhetedik oldal �Páztnányosok Chorzówban A sikeres selejtezőbeli szereplés, valamint a közeli helyszín meghozta utazási ked­ vünket a március 29-i chorzówi Lengyelország-Magyarország EB selejtezőre. 15-en foglaltunk helyet mikrobuszunkban, mely a mérkőzés napján 9 órakor gördült ki az Arpád-híd melletti parkoló­ ból. Az utasok Újpest, Kispest, MTK, FTC szurkolók voltak, ez már önmagá­ ban nem ígért unalmas utazást. A gyakori megállók és sofőrünk 80 km/órás átlagse­ bessége hatására lassan haladtunk. A hatá­ ron furcsa volt az amúgy szívélyes magyar határőr és vámos közti összhang hiánya. Szlovák kollégájuk kevésbé volt szívélyes. A Felvidéken haladva többekben felötlött, hogy ez magyar föld, miért volt szükség ha­ tárra? A vadregényes tájon az olcsó sör re­ ményében több megállót terveztünk. így is lett, nem csalatkoztunk. A lengyel- szlovák határon is probléma nélkül átjutottunk. Mivel a kezdési időpont vészesen közelí­ tett, a polákok földjén kevesebbszer áll­ tunk meg. A lengyelek mindenhol kedve­ sek, szívélyesek voltak, látva, hogy ma­ gyarok vagyunk. Fél nyolc körül értünk a stadionhoz, majd immár gyalog a vendég­ szektor felé vettük az irányt a lengyel szurkoló és rendőrtengerben. Sikerre éhesen foglaltuk el helyünket (a felületes motozás után) a mintegy 2000 magyar között. Furcsamód lengyelek is voltak mögöttünk, igaz rövid ideig. A meccset mindenki láthatta, győzhettünk volna. Az egyik lengyel szektorban a lengyel szur­ kolók verekedtek össze egymással, majd a rendőrökkel, de ez már többször előfor­ dult lengyelhonban. Eritis sicut Deus A szó In memóriám Friedrich Nietzsche Pusztuljon (hisz korcs, aki szülte!) Suttogvajáró renyhe szabály; ; Szűköljön, szemeit csukogatva Sok gyáva, nyüszögő papagy. Erkölcsük ne fogadd be. Pór pendely, min a genny szaga rág, Szárnyadra szívesen térdelne. Gyenge szemének: szűk szoba tág. Puskádat ne csatold le. Bárhogyan búgjon a bárgyú beszéd, ; Szélvészként kavarogva dühöngjél S dúld fel a bamba veszélynek eszét. , Messze kerülj léhűtést (munkát, miként ezt ők nevezik)! Nagy Műved Te lehetsz csak. Bőszen daloljad s zúgva nekik; .Köpjél rá, hogyha éget a fájás, Úgy ha eltérít: vájd ki szemed! Új Tornyod így ér el az égig. Csak olyanok, mint O, legyetek!” Könyveidet égesd fel, Benned a Férfi éppen elég, Oldozva térdem lassanként Ring a fülembe’; kétezer év! Dedics Zsigmond tizennyolcadik oldal Csak a szó hozza a csendet, És a szó is csend talán, Vagy csak az élet játszik halkan A lélekzongorán. Életed Fáradt karral bontasz, kemény kőfalat. Világodtól némán, és éppen ezalatt. Gyönge orsó lelked egy szelíd fa alatt, Tőled bontja halkan az idegfonalat az idegfonaíat. Kis esti melankólia Valahogy szorrtorú a város, a hangok, alkonyatba zárt fények. A ködszitáló felhőink szélsodorta rongyai. A nedves arcom törlő láthatatlan fuvallat. Ősz kegyeltjei riadt kutyák, ugatásotok A lefújás után bizakodó honfitársainkkal több, mint egy órát várattak minket (ki­ ki elfoglalta magát pl: adj király katonát játszottak a rendőrök orra előtt), majd a G.I. Joe katonákra hasonlító lengyel kom­ mandósok között elhagytuk a Slaski Sta­ diont. Rövid kitérő után hazafelé indul­ tunk, A fáradság hamar erőt vett a társasá­ gon, de a nagyokat pislogó sofőrön is. Az eseményről ő gondoskodott, ugyanis el­ tévedt, a stabil 80 km/óra ellenére. Végül más átkelőkön keresztül tértünk haza. Indulásunk helyére vasárnap reggel 9-kor érkeztünk elcsigázottan, egy fényképező­ géppel szegényebben, de élményekkel gazdagodva és reménnyel telve. HAJRA MAGYAROK! Kovács András, Nagy Szabolcs szájkosárba zárt szó. Vajon mennyivel mondtok többet nálam? Tán többek is vagytok mint én, kinek szavakkal telt gondolatok nehéz világát, toliammal kell kihordanom. Vajon mennyivel vagytok többek nálam? És ti büszke szóképek? Szánlak titeket viasszal vert sorok. Üres papírra írva hangotok oly jelentéktelen, mint a szél mikor kihalt utcákon egyedül bolyong. Hát kik vagytok ti gőgös versek? Verdeső táncotok látja-e valaki? Elhaló hangotok Halja-e valaki? Értelmet szenvedő létetek halvány sugarával mit kezd az, aki nem ért? Csak talált papíron talált szó. Olyan melankolikus, a város, a hangok, a fények, a két kezembe zárt arc. Az én arcom. Tokody Dániel �„ Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet” Interjú Simon Emese kerékpározóval edzésre is időt kell szánnia. A sport kiválóan alkalmas arra, hogy kikapcsolja az embert, és jót tesz a testnek is. Simon Emese 20 eves, karunk másodéves, nappali tagozatos hallgatója. Jó tanulmányi eredményei mellett kiválóan sportol, amit az is bizonyít, hogy nemrégiben elnyerte a Magy'ar Köztársaság „jó tanuló, jó sporto­ ló” ösztöndíját. — Említetted az extrém lejtőket. Nem nagyon balesetveszélyes ez a sportág? — Kisebb esések rendszeresen előfordul­ nak, de ez benne van a pakliban. Már volt egy komoly balesetem, amikor hátracsú­ szott az állkapcsom és több helyen eltört. Bevallom, kicsit felős típus vagyok, jobban teljesítek fölfelé, mint lefelé. Próbálkozom, néha nem sikerül, ennek megvannak a nyo­ mai. Nem véletlen, hogy a csapatomban, a józsefhegyi Sportegycsülctben a kb. har­ minc főből csak öten vagyunk lányok. Sze­ rencsére a szüleim, bár féltenek, elfogadják ezt és maximálisan támogatnak mindenben, lelkileg és anyagilag egyaránt. — A kerékpározáson belül melyik szak­ ágat választottad? — A mountainbike-ot, ami azt jelenti, hogy nem országúton, hanem terepen folynak a versenyek. Azon belül a szakágam a crosscountry, ami annyit takar, hogy lefelé és föl­ felé is kerékpározom egy versenyen belül. Körpályákat alakítanak ki és a kategóriától függ, hogy hány kört kell teljesíteni. Egy kör kb. négy-öt kilométer, de a pálya nehéz­ ségétől függően egy ötkörös verseny akár két óráig is eltarthat. — Melyek a távlati céljaid a sporttal kapcsolatban? — Milyen terepeken szokták tartani a versenyeket? — Általában erdőben, erdei utakon, ami elég kemény tud lenni. Az utóbbi időkben a lefelé haladó pályákba egészen extrém sza­ kaszokat iktatnak be: közel függőleges tere­ pen sziklás, gyökeres részeken kell túljutni. — Milyen kategóriában versenyzői je­ lenleg? — Három évig versenyeztem az amatőr, rö­ vid távú kategóriában, ahol 2001-ben a ku­ pasorozatban összetett első helyezést értem cl. Ez alapján kerültem be a válogatottba, je­ lenleg az elit női kategóriában indulok. A kupasorozat több kupából áll az ország különböző pontjain, míg magyar bajnokságból egyet rendeznek. Ezeken kívül léteznek még egyedi rendezésű maratonok, amik ál­ talában pénzdíjas versenyek. Az idei évtől országúton is fogok versenyezni, mert úgy érzem, az több kihívást tartogat számomra. — Melyik eredményedre vagy a leg­ büszkébb? __ Nem tudnám egyértelműen rangsorolni az eredményeimet, mert minden versenybe maximális energiát fektetek. Amit talán mégis kiemelnék, az a 2001-cs kupagyőze­ lem, ami után megkaptam a szövetségtől a bizalmat, és beválogattak a nemzeti keretbe. Nagyon kedves meg számomra az ausztriai amatőr világbajnokságon, junior koroszL-----tályban elért második helyezésem. Ezeken kívül büszke vagyok rá, hogy sikerült há- romszor is első helyet elérnem Egyetemi-Főiskolás Bajnokságon. az — Hogyan, milyen edzésterv szerint ké­ szülsz a versenyekre? — Az ősztől tavaszig tartó alapozás során az általános állóképességjavítása a cél. Ilyenkor gyakran naponta több edzésünk van: futás, konditerem, úszás. A görgőzés a Icgkegyetlenebb, ami olyan, mint a futópad, csak bi­ cikliben. Órákon keresztül egyhelyben te­ ker az ember, és még menetszél sincsen. Amikor tavaszodik, egyre többet vagyok kint a szabadban, de sokat biciklizem or­ szágúton is, mert nagyon jól fejleszti az erőnlétemet. Összességében heti 15-20 órát töltök edzéssel. — Miért emellett a sport mellett döntöt­ tél? — Mindkét bátyám kerékpározik, igazából tőlük örököltem a sportág szeretetet. Cso­ dálatos érzés a szabadban, a természetben sportolni. Amíg mások csak alkalmanként járnak el kirándulni, addig én nap mint nap kijárok az erdőbe, ahol csönd és nyugalom vesz körül. Sokan gondolják, hogy az aktív sport nem egyeztethető össze a tanulással, de szerintem ez ncm így van. Az ember sokkaljobban be tudja osztani az idejét, ha a tanulás mellett meg napi három-négy óra — Mondjuk azt, hogy az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet, ha elég komolyan veszem a sportolást. Ahogy nő föl az ember, úgy döbben rá, hogy az ál­ mok nem mindig valósíthatók meg, de még nem adtam fel. Látok rá esélyt, hogy ha minden erőmet belefektetem, akkor pár éven belül elérhetek egy olyan szint­ re, hogy rangosabb nemzetközi versenye­ ken is elinduljak. Ma Magyarországon a legjobb női versenyző 30 éves, tehát van még időm a fejlődésre. — Mindezek mellett kiváló teljesít­ ményt nyújtasz az egyetemen is... — Amennyire időm engedi, megpróbá­ lok bejárni az órákra, hiszen ezért va­ gyok nappalis. Szerencsére tényleg jók az eredményeim, innen jött az ötlet, hogy megpályázzam ezeket az ösztöndí­ jakat. Az első, amit megkaptam, az a fő­ városi „élen a sportban, élen a tanulás­ ban” ösztöndíj volt a tavalyi évben. Bi­ zonyos tanulmányi eredményt kellett igazolni, benyújtottam ezt a pályázatot és sikerült elnyernem. Aztán megpró­ bálkoztam a Magyar Köztársaság „jó ta­ nuló, jó sportoló” ösztöndíjával is, ami egy országos pályázat, és valamivel ma­ gasabb tanulmányi átlagot követel. Szincsák Zsuzsa tizenkilencedik oldal �Nyílt levél minden Pázmányos hallgatónak és oktatónak! A jogi karon eló'ször nregrendezésre kerüló' Pázmány Napról Tisztelt KollégalKollegina! Mi, c levél írói a PPKE-JÁK megalakulásá­ tól kezdve az Egyetem tagjai vagyunk, előbb, mint hallgatók, később, mint egyete­ mi tanársegédek és doktoranduszok. Az el­ ső élmény, ami bennünket tanulmányaink kezdetekor ért, Zlinszky János Professzor Úr évnyitó beszéde volt, amelyben a Kar ki­ tűzött céljairól ejtett néhány szót. Ezek kö­ zött kiemelt helyen szerepelt egy olyan fia­ tal jogászelit a Pázmányon való képzése, amely szakmailag-erkölcsilcg egyaránt ma­ gas színvonalat képvisel majdan a társada­ lomban. A szakmai tudáson túl azt is célul tűzte ki az akkori Dékán, hogy a Pázmány­ ról kikerült végzett hallgatók képesek legye­ nek visszacsempészni a társadalomba azt a régi-új szellemiséget, melynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás és semmiképpen sem pusztán az egyéni ér­ dekérvényesítés, amely a mai jogász- és ér­ telmiségi elitet nagymértékben jellemzi. Ezen célok megvalósításának leghatéko­ nyabb terepe kezdetben a hallgatók közötti önszerveződés volt. Az oktatók tanácsaira alapozva, a tőlük ellesett minták alapján, nem „fentről” kierőszakolva, hanem csak fi­ noman koordinálva az eseményeket alakult ki az első néhány évben ígéretes hallgatói közélet. Az azóta eltelt néhány év során ez a kezdeti lendület megtört. Mi, akik nem is olyan ré­ gen még hallgatói voltunk a Karnak, azt ta­ pasztaltuk, és úgy látjuk ma is, hogy a kezdet­ ben kitűzött célok felé történő továbbhala­ dásnak igen komoly gátjaként jelentkezett a Közöny a Karon. Szándékosan íródott a szó nagybetűvel, hiszen ennyire jelentősnek érezzük a tendenciát, mely jelenleg megfi­ gyelhető. Szükségesnek érezzük, hogy a Kar oktatói és hallgatói újra, immár együttes erővei megpróbálják az ígéretesen induló, de mára már haldokló folyamatot újjáéleszteni. Kiemelkedően fontosnak tarjuk a kiveszett hagyományok visszacsempészését az egyete­ mi életbe, hiszen bőven van mihez vissza­ nyúlnunk az 1635-ös alapítás óta. Szeret­ nénk, ha a Pázmány, mint Egyetem olyan rangra emelkedne a társadalomban, amely egyértelműsítené, hogy legalábbis szellemi értelemben mi is örökösei vagyunk a Páz­ mány Péter által Nagyszombatban megalapí­ tott Egyetemnek. Ez azonban nem valósulhat meg addig, amíg az Egyetem, illetve a minket közelebbről foglalkoztató jogi kar nem képes betölteni azt a szerepet, amit ala­ pítói megálmodtak a számára. Hallgatói köz­ élet nélkül mindez pedig nem lehetséges. Úgy hisszük, amennyiben megvalósulna és valóban egységbe kovácsoló erőnek bizo­ nyulna ez a most induló szei-veződés, sikere jelentősen segítene az Egyetem nemes ccljainak megvalósulását, olyan erkölcsi­ szcllcmi-clménybeli többletet biztosíthatna a benne résztvevő hallgatóknak és oktatóknak egyaránt, amely nagyban hozzájárulna ah­ hoz, hogy - természetesen a tanulmányok alatt megalapozandó szakmai kvalitáson túl megtalálják azt az utat, mely az Egyetem ki­ tűzött szellemiségéhez méltó. A sikerhez szükség van a tapasztalt oktatói kar és a veze­ tés erkölcsi-szellemi, olykor pedig ténylege­ sen aktív segítségére is, nem beszélve a Icgfontosabbról: a hallgatóság nyitottságára, bcfogadókcszségére, pozitív reagálására. A hagyományok megteremtésének első Icpcsőjeként rendezzük meg május 7-én (szer­ dán) első ízben a Pázmány Napot. A később szándékaink szerint minden évben mcgrendezésre kerülő esemény a nagyszombati Egyetem 1635-ös alapításának májusi évfor­ dulójához kötődik. dr. Balogh András József (doktorandusz) dr. Gerencsér Balázs (doktorandiisz), dr. Gurbáti Györgyi (doktorandusz), dr. Koltay András (egyetemi tanársegéd), dr. Laodi Balázs (egyetemi t.tnársegéd), dr. Martonyi Zsuzsanna (egyetemi tanársegéd), dr. Morvái Attila (egyetemi tanársegéd), dr. Schrnidt Beatrix (dokiorandtisz), dr. Ugrón Gáspár (doktorandusz) A 2003-as Pázmány Nap programja: Idó'pont: május 7., 15 órától folyamatosan Helyszín: 28-as épület, Díszterem Konferencia a Rákóczi-szabadságharc 300, évfordulója kapcsán (15-18 óra között) Előadók; Dr. Tamás Edit - Sárospatak és a Rákóczi kultusz (15.00-15.30) Dr. Flalzl József-A Rákóczi Szövetségről (15.30-16.00) Dr. Mezey Barna II. Rákóczi Ferenc a jogtörténet tükrében (16.00-16.45) Dr. Nemeskürty Istx'án - A Rákóczi-kor irodalmáról és történelméről (17.00-17.45) Kerekasztal-beszélgetés a Kar eddigi nyolc évéről (18-20 óra között) Résztvevők: l)t. Fodor György megbízott rektor, Dr. Radnay József dékán, Dr. Zlinszkyjános prodékán, Dr. Jobbágyi Gábor dékánhelyettes, Dr. Péteri Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, Dr. Kilényi Géza intézetvezető egyetemi tanár, Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus Zenés-táncos mulatság a Spartacusban (20 órától kifulladásig) Zenével, étellel-itallal, minden földi jóval - belépő nincs! Mindenkit szeretettel várunk! Gyertek el, és segítsetek abban, hogy a Pázmány tényleg olyan Egyetemmé váljon, amilyennek alapítói megálmodták, amelyet a hallgatók magukénak éreznek, és ahová minden végzett hallgató szeretettel és örömmel jön vissza! 1 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 3. szám 2003. április 30. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. április 30. Date Created Date of creation of the resource. 2003 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1036kb+3679kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_3_20030430 Relation A related resource T00054 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_3_20030430 Abstract A summary of the resource. Tartalom Háromszáz éve! Dr. Kovács Péter, személyesen Római tavasz Az olvasás-szolgáltatásról Az Európai Unió arcai Probatbicol Nemzeti minimum „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” Azok a boldog szép napok... Húsvétot ünnepeltünk Beszámoló a XXVI. OTDK debreceni Szekciójáról Debrecenben is siker A helyezést elért Pázmányos dolgozatok „Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben” Vedd és olvasd! Pázmányosok Chorzówban „Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet” Nyílt levél A 2003-as Pázmány Nap programja Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/97bec9d843deffc43ec490818affd163.jpg 951c373eb117ff0508e36c4f86dbcaf1 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/cd8fa976906a68594715227afb07ecc0.pdf 97bacb07450f3adaa4af935110348570 PDF Text Text PPKE .M&tyi .2- ^20030410 VI. évfolyanif 2. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.itelet.tk 2003. április 10. �à' ***S "H ■■ Bfll * *'*’ M***?*******^"*^********?**^^^^*^* duj HIR í'í'^, **^*^^/^ * ' ^9 'fìS I. „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Egy újabb választás küszöbén... IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik Í200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Ha az ember egy új közösségben találja magát, ; megpróbál ahhoz minél jobban alkalmazkod­ ni. Persze ez sosem könnyű. Először felméri helyzetét, lehetőségeit, ismerkedik a közösség többi tagjával, kapcsolatokat hoz létre, melyek később az előnyére válhatnak. Mindeközben megőrzi identitását, személyiségének legfőbb jegyeit, hiszen azt magával hozta, már volt le­ hetősége tapasztalatokat gyűjteni. De éppen személyiségünk különbözőségétől lesz sokszínű egy közösség. Ha itt új barátra lelsz, úgy érzed, védelmez majd, de az új környezetben talán tűrnöd kell ellenségeid támadásait is. Aki tapasztaltabb, vezet és tanítgat majd, mint egy kistestvért, de aki tudásod alatt van, azt te bátorítod és látod el jó tanácsokkal. Hazánk is egy új közösségbe készül belépni. Egy sokszínű, sok lehetőséget kínáló közösségbe. Nem mindegy, hogyan használjuk ki ezeket a lehetőségeket. Sokat hallottunk már a csatlakozásról, szin­ te a csapból is ez folyik. Mégis, hogy felelősséggel tudjunk dönteni arról, hogy Magyarország tagja legyen-e az Uniónak, ismernünk kell a tényeket, fel kell mérnünk helyzetét, s azt, milyen szerepet foglal majd el abban az említett közösségben, ahol sokan sokfélék lehetnek, mégis összeköti őket az „Európához tartozás” érzése. Raj­ tunk múlik, hogyan alakítjuk a jövőnket. Menjünk el együtt április 12-én és döntsünk felelősséggel! Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Hírünk a világban 3 CD ajánló 11 Boldog születésnapot... 3 William Shakespeare: IX. Edgár 12 Van saját PhD.-sünk! 3 Egyensúly 12 Államvizsgázók figyelmébe 3 Vedd és olvasd! 13 Mi és Európa 4 Hajrá magyarok! 14 Hajóút az emlékezésbe 6 Kiáltás Jókaiért 15 .Hűséggel és szeretettel” 7 Válasz egy őszi kérdésre 16 Diplomával - munka nélkül 8 Könyvajánló 17 A Tanácsköztársaság emléke 9 Az élet játéka 17 Elet az Oscár után - idehaza 10 Stella Díj 17 Egy tangó Veled... 11 HÖK-választás az első évfolyamon 18 e-mail cím: Ítelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.itelet.tk �Hírünk a világban ,A büntetés-végrehajtás jogi szabályozásának megújításával kapcsolatos integrációs elvárások és ezekkel összefüggő kérdések a gyakorlat iránti törvényességi követelmények tükrében” címmel tartottak ifjúsági szakmai-tudományos konferenciát 2002. november 29-30-án Balatonlellén, amelyre egy megelőző írásbeli dolgozat, helyi előadói verseny után a legjobb teljesítményt nyújtók juthattak el. ' A konferencia elnökségének nevében Dr. Vókó György legfőbb ügyészségi osztályvezető ! üprész elismerőleg szólt Illés Henrietta, Turek Zsuzsanna, Puskás Éva, Fodorné-Kiss Fekete Il­ dikó, Andrási Beáta és Eperjes Krisztián (valamennyien Karunk hallgatói) sikeres szerepléséről, egyúttal köszönetét fejezte ki Dr. Radnay József dékán úrnak nevezettek magas színvonalú fel­ készítéséért, részvételük biztosításáért, az ifjúság szakmai-tudományos fejlődésének ilyen ered­ ményekben is megnyilvánuló támogatásáért. Az ítélet szerkesztősége szívből gratulál valamennyi pázmányos résztvevőnek, aki szereplésével tovább öregbítette hírnevünket a nagyvilágban. Allamvizsgázók figyelmébe Kedves államvizsgázók! w- fán saját PhD.-sünk! Túlzás nélkül állítható, hogy történelmi esemény helyszíne volt a díszterem március 25-én. A Kar történetében először lehettünk tanúi PhD.-védésnek. A bonyolult eljárás záróaktusaként védte meg a bírálóbizottság előtt dr. Szabó Marcel, a Nemzetközi Köz­ jog lánszék adjunktusa doktori disszertáci­ óját. A bíráló bizottság tagjai voltak: Botos Katalin professzorasszony, Bánrévy Gábor profeszszor úr, Martonyi János, a Szegedi Egyetem tanszékvezető professzora, Király Miklós, az ELTE tanszékvezető docense, Herczegh Géza, a hágai nemzetközi bíróság volt bírája, az Alkotmánybíróság volt elnök­ helyettese. A két opponens Kiss Sándor, a strasbourgi Róbert Schuman egyetem pro­ fesszora és Bruhács János, a Pécsi Egyetem tanszékvezető professzora voltak. Miután a bizottság tagjai jól megbírálták a művet, ér­ demesnek ítélték a jelöltet a PhD. fokozat megszerzésére. Végezetül Fodor György rektor is köszöntötte a jelenlévőket. így te­ hát Marcel lett a Pázmány jogi karának első PhD.-s oktatója, aki itt szerezte minősítését. A vidám hangulatú összejövetelt koccintósfalatozós fogadás zárta. Gratulálunk! Felhívás a doktori képzésben (PhD.) való részvételre Feltételek: - minimum „cum laude” minősítésű diploma, - két középfokú, államilag elismert, „C” típusú nyelvvizsga (angol, német, francia, spanyol vagy olasz nyelvből) A képzés díja: 48.000,- Ft/félév (nappalisoknak ösztöndíj lehetséges) A jelentkezés határideje: 2003. május 16. Egyéb információk a Doktori Iskola titkárságán: III. emelet 305. szoba Dr. Zlinszkyjános A Doktori Tanács elnöke Boldog születésnapot Prodékán Úr! Március 20-án köszöntötte fel a Jogtörténeti Intézet a 75, születésnapját ünneplő Zlinszkyjános Prodékán urat; A bensőséges hangulatú ünnepségen az Intézet oktatói, PhD, hallgatói versekkel, rövid idézetekkel köszöntötték a professzor urat. Az egyik előadó megjegyezte, hogy az ünnepelt folytatója az egyetemi tanárok azon Európa-hírö láncolatának, amelynek elején Grosschmid Béni áll, következő tagja pedig Marton Géza, ezután következik Zlinszky professzor úr. A sort továbbgondolva pedig már az ő tanítványai következnének,.. De a merész okfejtés továbbgondolásáig még sok munka vár az érintettekre. Az ítélet szerkesztősége mindenesetre melegen gratulál a jeles jubileumhoz,elérkezett Zlinszky Jánosnak, és , abbéli reményét fejezi ki, hogy még sok-sok éven át okítja római jogra a Pázmányos hallgatókat! Bizonyára mindannyian láttátok a lánulmányi Osztály által elkészített sorrendet. Ez a beosz­ tás végleges, ezen változtatni nem lehet. Az államvizsga napján lesz a sorsolás megtart­ va. Ekkor derül ki, melyik Bizottsághoz vagy beosztva. A beosztást nem a 7ánulmányi Osz­ tály végzi, nem is tanszék, hanem sorsolás út­ ján dől el, ki melyik Bizottság előtt méretteti meg magát. Nagyon fontos, hogy a közjog államvizsgára a sorsolás az alábbiak alapján történik: amennyi­ ben két egymást követő napon van vizsga, ak­ kor a sorsolást az első napon tarják, amikor azoknak is jelen kell lenniük, akik a másik na­ pon fognak vizsgázni. A felfordulást elkerülen­ dő, a Tanulmányi Osztály közzéteszi a sorsolási napokat, így senkit nem érhet meglepetés. Ezenkívül minden fontos, az államvizsgákkal kapcsolatos információ felkerül a hirdetőtáb­ lára, ezért célszerű egy kis kitérőt tenni arrafe­ lé is. Tisztelt Kollegina, tisztelt Kolléga! Lelkes óbudai jogász-társaink kezdeményezé­ se nyomán immár hagyománnyá, vált, hogy keresztény (keresztyén) jogászok és joghallga­ tók ünnepélyes istentisztelet keretében emlé­ keznek meg mennyei kartársukról: Szent Ivó­ ról, aki a középkorban működött mint breton pap s ügyvéd. Ebben az évben május 18.-án (vasárnap) 18 órakor kezdődik a szent liturgia az óbudai Péter-Pál főplébánia-templomban, ahol nagyhí­ rű kollégánkat ábrázoló festmény látható. (A barokk istenháza az Arpád-híd budai lejárójá­ tól kissé délre található.) A jelzett napon, 19 óra után a szomszédos kö­ zösségi házban agapéra vagyunk hivatalosak. Önt, családját, Munkatársait és minden érdek­ lődőt szeretettel hívunk és várunk. Arra ké­ rünk mindenkit, hogy aki hivatásának gyakor­ lása során, illetve ünnepi alkalmakkor tógát, talárt, reverendát, palástot, tiszti egyenruhát, illetve lovagi köpenyt visel, jelenjék meg eb­ ben. Ismervén T. Kollegina és Kolléga sokirányú programjait, máris kérem, hogy jegyezze elő tevékenységi naptárába e jeles eseményt. Kelt Budapesten, 2003. Nagyhetében Kartársi tisztelettel: Dr. Gáspárdy László s.k., a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, templárius lovag harmadik oldal �Mi és Europa Marat Sándor és Robert Schuman beszélgetése nagy szellem. Egy magyar és eg^ francia. Két igazi európai. Az egyik egy tra^kus sorsú író, aki megélte az európaiságot, még jóval az egységes Európa létrejötte előtt, de alti életénett több, mint négy évtizedét kényszerű^gből a tengerentúlon élte le. A másik egy sikeres politikus, francia miniszterelnök, j külügyminiszter, m^gd az EurÖpai Parlament elnöke, aki ott bábáskodott mai Európai Unió kezdeménye, az Európai Szén- és Acélközösség megszü-: letésekor. Márai és Schuman. Európai szellemek, ha találkoznak. És ha már^ találkoztak, beszélgettek is. Arról, hogy mi is áll pontosan az egységes Euró-^ pa gondolata mögött, mik azok a szellemi alapok, amelyekre építkezve létre­ jött az európai szellem kiteljesedését biztosítani hivatott szerveződés.: A képzeletbeli párbeszédet közöljük most, műveik felhasználásával. (E mű­ vek: Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében, 1942; Robert Schuman: Európáért, 1963). Márai Sándor Robert Schuman 1. kérdés: Milyen lehet Európa népeinek vi­ szonya egymáshoz? Szükséges és kívá­ natos-e a nemzetek egységesülése, egyfaj­ ta Európai Egyesült Államok létrejötte? Európa népei egyenlő jogokkal bímak-e a majdan egységesülőföldrészen? példája. Európa nagysága mindig az volt és lesz, hogy különböző kultúrájú, múltú, fa­ jú, nyelvű népek a jelenük szintjéért és fennmaradásukért, jövőjükért folytatott küzdelemben különböznek, s éppen ez a különbözés adja meg a közös európai erőfe­ szítés igazi erejét és jellegét. (...) Európa nagy erőforrása és áramtclepe mindig az itt élő népek öntudatos, egymás ellen és egy­ más mellett folytatott versenyének külön­ böző szintjéből táplálkozik majd. Európa, melynek lakosai közös nyelvet beszélnek, melynek népei elvesztették történelmi ön­ tudatukat, népi becsvágyukat, megszűnne Európa lenni a szónak abban az értelmében, ahogyan az volt az utolsó háromszáz eszten­ dőben, mikor világosan az emberi akarat áramtelepe volt az egész világ számára. (...) Ha a technika, a tömegek uralmának kény­ Márai: „Európa igazi értelme soha nem le­ het a nyelvi és faji egység: tragikus és nagy­ szerű feszültséget és tartalmat éppen a nívó­ különbségek adnak, melyek az itt élő népek között lappanganak. Elet, erőfeszítés és áram csak ott fejlődik, ahol különböző szin­ tek erői áramlanak egymás felé. (...) Az amerikai tömegek lelki életének, életfor­ máinak mind ijesztőbb standardizálódása éppen úgy bizonyítja ezt, mint a közös poli­ tikai rendszerbe kényszerített, hatalmi kényszereszközökkel megparancsolt élet­ formában tengődő szovjet népek életének negyedik oldal szere vagy valamilyen társadalmi, hatalmi szervezés közös életformára kényszerítené az itt élő népeket, Európa elvesztené törté­ nelmi szerepét, s óriási iparteleppé és népek koncentrációs táborává alakulna át. ÍJ Schuman: „Egyre kevésbé kellene, hogy ha­ táraink Európában akadályai legyenek a gondolatok, személyek és javak cseréjének. A nemzetek közötti szolidaritás érzése erő­ sebb lesz a ma már idejétmúlt nacionaliz­ musoknál. E nacionalizmusok érdeme volt, hogy hagyománnyal és szilárd belső szerke­ zettel ruházták fel az államokat. Erre a réges-régi alapzatra egy új emeletet kell fel­ húzni: a nemzetekfelettiség nemzeti alapo­ kon nyugszik majd. Nincs szó tehát a dicső múlt semmiféle megtagadásáról, sokkal in­ kább a nemzetek életerejének új kibonta­ koztatásáról, éppen annak révén, hogy azt a nemzetek feletti közösség szolgálatába állít­ ják. (...) Nem az egyes államok egybeol­ vasztásáról, vagy egy Szuper-Állam létreho­ zásáról van szó. Az államaink léte itt Euró­ pában történelmi realitás, felszámolásuk lé­ lektanilag lehetetlen lenne. Ez a sokféleség valójában nagyon örvendetes, és mi nem akarjuk sem egy szintre hozni, sem pedig egybemosni a meglévő különbségeket. De szükség van szövetségre, összetartó erőre, együttműködésre... (...) Ez az Európa nem irányul senki ellen; nincsen semmiféle ag­ resszív vonása, semmiféle egoista vagy im­ perialista jellege, sem a közösségen belül, sem azon kívül. Nyitva áll mindazok előtt, akik csatlakozni kívánnak hozzá.” 2. kérdés: Mi teszi szükségessé az egyesü­ lést? Ellenreakció-e csupán az Egye­ sült Államok világuralomi törekéveseivel szemben, vagy európai létünk meg­ őrzésére és a hatékonyabb fejlődés el­ érésére tett kísérlet? Márai: „A jövő Európáját gazdasági vonat­ kozásokban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélküli, közös, óriási termelőés elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit. Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de néhány esztendő múltán egyáltaláni nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a; mai gazdasági érdekektől és világnézeti szem­ pontoktól tragikusan részletekre szaggatott �í. ■ 9* Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait.” Schuman: „hí európaiak olyan mértékben menekülnek majd meg, amilyen mértékben felismerik a közös veszéllyel szembeni egy­ másrautaltságukat. Európa meg kell, hogy szűnjön olyan egymás mellett létező álla­ mok földrajzi halmaza lenni, amelyek egy­ mással túlságosan gyakran ellenségesked­ nek, ehelyett az önálló nemzetek olyan kö­ zösségévé kell válnia, amelyeket ugyanaz a védelmi és építő törekvés fűz egybe. Nem átmeneti megoldásról van szó, amelynek az a célja, hogy egy rendkívüli veszélyhelyzetet elhárítson, vagy betömje a rést az omladozó falon. Európának arra van szüksége, hogy minden erőforrását egyesítve jobb életet te­ remtsen. Hatékonyan működő egységgé kell válnia, amely tisztában van sajátosságai­ val, mely maga is megszűnt olyanfajta alak­ talan és zűrzavaros sokaság lenni, amely csak a szórványosan előforduló kondiktusokra képes reagálni. 3. kérdés: Milyen mértékben szükséges az egységes Európának az egyre csökkenő befolyású keresztény eszmékre, érté­ kekre épülnie? A kereszténység kétezer éves tanítása miféle szerepet kaphat az államok eme szervezetében? Márai: „A magyarság sorsa összefonódott Európa sorsával. Mert Európa nem végző­ dik pontosan ott, ahol a földrajzi határok mutatják. Magyarország Európa műveltségi térképén még szerves területe annak a kul­ túrának, mely az emberi együttélés legma­ gasabb életformáit megalkotta. (...) A ha­ zánk történelmi határaitól keletre élő népek már a Kelet nagy szellemi, vallási és társa­ dalmi eszményeinek sugárkörében élnek, akkor is, ha földrajzilag Európához tartoz­ nak. (...) Az európai kultúrát egy lelkiálla­ potjelenti, mely a keresztény műveltség ha­ gyományaiból szívja erőit. Aki ennek az él­ ményszerű lelkiállapotnak részese, európai. A háború után az európai embere kénytelen lesz felelni a kérdésre, hajlandó-e tovább él­ ni ennek a műveltségnek erkölcsi keretei között, vagy feladja európai szerepét, s beil­ leszkedik az új, az európai hagyománytól idegen eszmeáramlatok, életformák hatalmi arcvonalába. (...) Az elkövetkező időben, mikor a nemzet az új Európa minőségi ver­ senyében kénytelen lesz minden erejét és képességét felmutatni, az eltömegesedés, a ’contra totam Európám’ feltörő nemzetközi barbársággal szemben is hivatását, kultúr­ védelmező és minőségvédő hivatását, nem bízhatja az idő és korszakok vizsgájára azok­ nak a jellegzetes tüneteknek megítélését, melyek (...) a barbárok vertikális betörését jelentik az európai keresztény kultúrába; s ezek a tünetek a mi szellemi és társadalmi életünkben is észlelhetők. A ’barbárok’ most nem népek és fajták, mint a tatárok vagy a törökök, hanem a tömeg maga, mely a nemzeti kereteken belül készíti elő és va­ lósítja meg pusztító hadjáratát. A magyarság legmélyebb öntudatával hiszi és vallja ma is, hogy a keresztény kultúra egyértelmű az európai műveltséggel és hivatásérzéssel. A keresztény műveltség eszméinek és törvé­ nyeinek pusztulása egyértelmű lenne az is­ mert európai világkép pusztulásával.” saját sorsának intézése kezében van. A há­ ború által teremtett helyzet a Duna-medencében a magyarságot vezető szerepre jelölte ki. Igen, hiszünk abban, hogy az egyetlen történelmi életlehetőség a magyarság szá­ mára, ha tudatosan vállalja és követeli ezt a kulturális és gazdasági vezető szerepet. (...) Mi nem területet óhajtunk szerezni Euró­ pában, hanem módunk nyílik reá, hogy megvalósítsuk a magyarság új európai hon­ foglalását, ha megfelelő nemzetneveléssel előkészítjük hazánkat arra a minőségi veze­ tő szerepre, melyet múltja, képességei, sajá­ tos szellemi alkata a Duna-medencében va­ lósággal parancsolóan jelölnek ki számára.” Schuman: „Nem vagyunk, sohasem leszünk Schutnan: „A demokrácia a kereszténység­ nek köszönheti létét. Azon a napon szüle­ tett, amikor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisz­ tus előtt nem fogalmazódtak meg ilyen gondolatok. Ilyen módon a demokrácia esz­ meileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez. (...) A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy ke­ resztényellenes demokrácia olyan karikatú­ ra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anar­ chiába süllyed. (...) Egy valódi demokráciá­ ban a szabadságnak egyetlen korlátja van: az állam és a társadalom alapjainak védelmet kell élvezniük az erőszakkal és a romboló tényezőkkel szemben. (...) Már a Szén- és Acélunió, az Euratom és a Közös Piac is olyan intézmények, amelyek az áruk, tőkék és emberek szabad áramlása révén alapvető­ en és véglegesen átalakították a tagállamok közötti kapcsolatokat; valamilyen módon tájegységeivé, körzeteivé váltak egyazon együttesnek. És ez az együttes nem marad­ hat pusztán gazdasági és technikai vállalko­ zás, és nem is kell, hogy az maradjon: szük­ sége van egy lelki összetartó erőre, a törté­ nelmi összetartozás, a jelenért és a jövőért való felelősség tudatára, a közös emberi esz­ 51 mény szolgálatában álló politikai akaratra.' 4. kérdés: Mi lesz a sorsa a kicsiny né­ peknek a nagy Európában? Az egyen­ lők Európája lesz-e, vagy csupán a na­ gyobb államok által vezetett kénysze­ rű, ezáltal ingatag érdekszövetség, ahová a többiek csupán a '"lehető leg­ kisebb rossz” elve alapján tartoznak majd? Milyen sors várhat ránk, ma­ gyarokra? Marat: „A magyarság Európa sorsának inté­ zésébe nem szólhat bele döntő szóval, de a haza eszméjének tagadói, s nem feledjük iránta való kötelezettségeinket. De egyre vi­ lágosabban felismerjük, hogy minden haza felett létezik a köz java, amely felette áll a nemzeti érdeknek, a közjó, amelyben gyö­ kereznek és keverednek országaink elkülö­ nült érdekei. (...) Az európai közösség nem fog hasonlítani sem egy birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez; a nemzetek közötti kapcsolatokra kiterjedő demokratikus egyenjogúság lesz az alapja. (...) Nem lehet elégszer ismételni: Európa egysége nem ki­ zárólag és nem is alapvetően az európai in­ tézmények révén fog megvalósulni, ezek létrejötte majd csak követni fogja a szellemi területen végbemenő előrehaladást. Innen fakad az európai országok között az eszmék és emberek szabad áramlásának fontossága; azok az országok, melyek ezt az elvet nem ismerik el, önmagukat zárják ki Európából. >5 Ezek hát a közös eszmei alapok. Egységes, népek békés egymás mellett élésére épülő Európa, ahol mindegyik náció a lehető leg­ jobb feltételek mellett bontakoztathatja ki képességeit. Önálló, de együttműködő nemzetek közössége, ahol a közös érdek mindenek fölé helyeződik. De így van-e mindez a valóságban is? Vagy Európa csak a saját gazdasági érdekeit Amerikával szemben érvényesíteni kívánó országok összessége, akik ezen érdekeiket ráadásul egymással szemben is érvényesí­ teni akarják, miközben a nemzetek feletti, vállalati és pénzintézeti hálózatok ereje ma már jóval meghaladja az övéket, tehát az igazi döntéseket valójában azok hozzák? Ebben a csapdában vergődve pedig ma esik-e szó egyáltalán a közjó előmozdítá­ sáról, a kulturális sokszínűségről, mely egyedül biztosíthatja Európa igazi túlélé­ sét? Tudják-e az Unió államainak döntés­ hozói, hogy az önálló arculatú, tradicioná­ lis és nem csak földrajzi értelemben vett ötödik oldal �■ Z I ■ Európa mindezek nélkül nem létezhet? Hogy a minden jelentéktelen részletet sza­ bályozó közös jog semmi egyébre, mint a gazdasági érdekek előmozdítására nem al­ kalmas, mindeközben szépen, lassan unifor­ mizál és megfosztja az államokat sokarcúságuktól? Tudják-e, hogy Európa nem egyen­ lő az Unióval, és a tagságtól függetlenül az „európai” jelző minden államot megillet, mely a Kárpát-medencéig bezárólag a konti­ nensen megtalálható, és szintén nem csak földrajzi, sokkal inkább kulturális és identi­ tásbéli értelemben (természetesen nem lekicsínyéivé a keletebbre fekvőket, csupán megállapítva, hogy azok más kultúrkör ré­ szei)? Van-e még esély arra, hogy az európai államok ténylegesen egyenlőek legyenek, ha nem is befolyásukat, de legalább alanyi joga­ ■ ikat tekintve? Feltétlenül örvendeznünk kell-e egy olyan csatlakozáskor, amely kimondva-kimondatlanul kényszerű, „a lehe­ tő legkisebb rossz” elvén alapul? Létezik-e harmadik út, melyet a történelmi helyzetek­ ben olykor képesek voltunk megtalálni gondoljunk csak Szent Istvánra, Széchenyi­ re, Deákra, Bethlenre vagy csak az Unión belül van élet? Feltétlenül örülnünk kell-e akkor, amikor azt látjuk, hogy mindent önként'odadobva, érdekeinkért való kiállás nél­ kül, kicsit megalázva, és semmiképpen sem egyenlő partnerként csatlakozunk a szövet­ séghez, miközben tagjai elfelejtkeznek az Európáért hozott valamennyi áldozatunkról, pedig ezer év alatt volt egynéhány? El kell-e fogadnunk, hogy a határainkon túl élő, az Unióból kiszorult magyarok érdekeit még az eddigieknél is kevésbé tudjuk majd kép­ viselni, az Unión belüliek pedig a csatlako­ zástól nem várhatják nagy reményekkel helyzetük javulását? Szerepet kaphat-e még az erkölcs egyáltalán napjainkban a nagypo­ litikában? Vannak-e még eszmék, melyekért érdemes élni, vagy már csak az anyagi jólét lehet egyetlen célunk, elveszítve mindent, ami fontos, mindent, ami emberré tesz min­ ket? Márai és Schuman a nehéz történelmi helyzetek dacára (a második világháború tombolása közepette, illetve a fizikai és lelki értelemben egyaránt elpusztult Európa újjá­ építésekor!) még őszintén hittek Európa eszméjében. Eljön-e még az idő, amikor mi is, újra hihetünk majd benne? Koltay András Hajóút az emlékezésbe % A forradalom ünnepe Pázmányos szemmel Város szerte úgy hírlik, hogy néhány éve kü­ lönös népség szállta meg a Szentkirályi utca felső szakaszát. Azt mondják, elég maguknak való, belterjes közösség ez: hosszú szövetkabáguktól még a legnagyobb melegben sem szívesen válnak meg, a tömegélményt a kon­ certek helyett hajnali ötkor, a vizsgára való je­ lentkezések alkalmával kívánják megszerez­ ni, a rendszeres testedzés helyett pedig nap­ hosszat rohangálnak izgágán a Szénkirályi 26-28.szám alatt föl és alá, mérhetetlen mennyiségű lépcső és emelettömeget maguk mögött hagyva. Ezek után talán már az sem tűnhet furcsának, hogy a párját is legszívesebben a saját fajtája közül válogató társaság, az ünneplés i szoká­ saiban is eltérést mutat a társadalom többi ^tagjátóL No persze nem kell itt óriási eltérésekre gondőlni, csak éppen egy picikére, csak éppen akkorára, hogy a bő 150 évvel ezelőtt, márci­ usban megindult eseményekre méltó, és egyedi módon emlékezhessenek. A megemlékezés egyedivé tételének gondo­ lata vezethette tehát a Szentkirályi utcaiakat, amikor tavalyelőtt úgy gondolták, hogy az lW43-ag forradalom ünnepét egy közös hajó­ kirándulással teszik feledhetetlenné. Talán akkor még az utasok nagy része csak egy egész napos bulinak fogta fel az egészet, és azontúl, hogy Haynau főparancsnokot a [hangos nótázás közepette még hátrább pcnderítették a magyarországi népszerűségi lis­ tán, (amin valljuk be, eddig sem foglalt el va­ lami előkelő helyet), az ünnephez méltó megemlékezésre már nem sok futotta. Aki azonban idén a fedélzetre tette a lábát, azt hatodik oldal túlnyomó részt nem az a vágy fűtötte, hogy a megivott alkoholmennyiséget egy kis tenge­ ribetegséggel megfejelve,' rekord idő alatt munkát adhasson a fedélzetet felmosó mat­ rózoknak. A cél inkább az volt, hogy ezt a nemzeti ünnepnapot, az aktuál-politikai uta­ lásoktól hemzsegő politikusi emlékbeszédek elől elmenekülve, valóban az ünnepi meg­ emlékezésnek szenteljük, és az otthon ülés, vagy egy bármiféle pártrendezvényen tolon­ gás helyett, egy kellemes hajókirándulással töltsük Esztergom ékes városában. Bár a márciusi napok még köztudottan csí­ pős reggelekkel indulnak, ez nem vetette vissza a hajókázni vágyókat, akik fél tízkor meg is kezdték Dunai hajóútjuk első, majd öt órásra tervezett fázisát, A délelőtt folyamán Horváth Attila tanár úr tartott előadást Gör­ gey Artúr forradalomban betöltött szerepéről (mit nekünk politikai szónoklatok, mikor az előadást hallva döbbenünk rá, hogy még a sa­ ját történelmünket sem ismerjük - helye­ sen!), majd kiosztásra került az a kérdéssor, amely egyben a történelemverseny előválo^tójaként is funkcionált. Perceken át csiko­ rogtak az agykerekek, és csak úgy sercegett a fejekből előpattant szikratömeg a levegőben. Ám, aki helyes választ tudott adni az olyan sok esetben fogasnak bizonyuló kérdésekre, mint az Aradi, vértanúk, yagy az első függet­ len magyar kormány tagjainak felsorolása, az rögvest a döntőben találhatta magát, melynek győztese kiváló szellemi tőkéjét a büfében némi alkoholtartalmú folyadékra cserélhette. Két óra tájékán meg is érkeztünk Esztergom­ ba, ahol a 150 fős csapat a helyi Pázmányosokkai kiegészülve tiszteletét tette a Bazilikában, i , .. í 7^' i'" ríí' '•r ( V A Mi azért szelídebben mulatunk > majd egy kisebb nagyobb (beljvárosnézést kö­ vetően nekilátott megtömni a bendŐjét, sáska­ hadként ellepve a történelmi város minden valamirevaló vendéglőjét. Akiknek a lakmározás után sikerült felállniuk az asztaltól, azok valószínűleg nem késték le az ötórai visszaindulást sem, ám akadtak olyanok is, akik rejtélyes módon csak most csatlakoztak a társasághoz. (Valószínűleg a Budapest-Esztergom távolsági autóbuszjára­ tának keze lehetett a dologban.) Ahogy 3 természetes fény átadta a helyét a mesterségesnek Budapest felé haladva, úgy előkerült néhány diszkólámpa is, és miután leporoltuk a napközben sarokban szunnyadozó erősítőket, már mindenki tudta, hogy nem kerülheti el a táncparkettet: a mulató-1 zás, pedig meg sem állt (addig, amíg a hajó meg nem állt) egészen Budapestig. Bevallom tényleg különc, belterjes bagázs ez a Szentkirályi utcai, ám meg kell hagyni, ez­ zel a meglehetősen egyedi megemlékezéssel tökéletesen arra tudott építeni, amit mind a lelki feltöltődés, mind pedig a kikapcsolódás szempongából egy nemzeti ünnepnek jelen­ tenie kell: azt, hogy velünk történjen m^ meghozza a maga, onalioan megelt, nemzeti ünnep valójában. Zscllcr Máté �„Hűséggel és szeretettel 99 Gróf Batthyány-Strattmann László életútja .. Te azért jöttél hozzánk, hogy testi bajodkeress, de el ne feledd halhatat­ lan lelkedet, amely annyira értékes, hogy az Úr Jézus meghalt érte a kereszten..." (Dr. Batthyány-Strattmann László gyógyult betegeinek) Március 23-án, vasárnap avatták boldog­ gá Rómában gróf Batthyány-Strattmann Lászlót négy másik boldogtársával együtt. Az örvendetes eseményt két ma­ gyar tv-csatorna (Magyar Televízió, Du­ na Tv) is közvetítette. Ha valaki mégis lemaradt volna az adásról, most dióhéj­ ban megtudhatja, ki is volt az a magy ar orvos, akit érdemesnek találtak arra, hogy a boldogok társaságába lépjen. Dr. Batthyány-Strattmann László 1870. októ­ ber 28-án született Dunakilitiben, ősi magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. Már fi­ atal korában elveszítette édesanyját, s ettől fog­ va gyakran hangoztatta: „orvos leszek, s ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket”. Ám ami másoknál csupán naiv gyermekkori ábránd ma­ radt, Ő felnőtt orvosként valóra is váltotta azt. Középiskolai tanulmányai végeztével a bécsi egyetemre iratkozott be, majd 1900-ban itt szerzett általános orvosi diplomát, melyet ké­ sőbb a sebészi és szemorvosi képesítéssel egé­ szített ki. Még egyetemi évei alatt családot ala­ pított: feleségül vette Coreth Mária grófnőt. Házasságukból tizenhárom gyermek született (legfiatalabb lányuk 2001-ben halt meg az Güssingben, Ausztriában). A család jelmonda­ tát - cikkünk címadója - igyekeztek életükben s életükkel teljes mértékben megvalósítani. Igaz vallásossággal éltek, a gyermekeket a katolikus hitre nevelték szüleik. Gróf Batthyány 1902-ben Köpcsényben (ma: Kittsee, Ausztria) 25 ágyas magánkórhá­ zat alapított, melyet aztán az első világháború alatt 120 férőhelyesre bővített a harcok során megsebesült katonák számára. A háború után családjával a mai Vas megye egyik kisebb váro- " í gí-' «* f :i' «« C t r 0' a11 "g ' J! H I ü n « Ebben az épületben működött a herceg körmendi kórháza. Batthyány László szobra mellett Batthyány-Strattmann László herceg és Gyürki László plébános. )) • ra (Ha valaki ennél behatóbban szeretné megis­ merni boldog Batthyány életútját, forduljon bátran a mindig kedves jegyzetboltos nénihez a 30-as épületben, s megtalál mindent, amit ebben a témában keres. A boldoggá avatási ceremóniáról lásd „Vedd és olvasd'99 rovatunkat) Milisits Barbara Móra Magda: Sába, Körmendre költözött. Itt, a nagybátyjától örökölt kastély egyik szárnyában hozta létre második magánkórházát, főként a szemész! beavatkozásra váró betegek részére. S hogy gyermekkori álma igazán beteljesedjék, ingyen gyógyította a szegényebbeket. Betegeitől csak egy dolgot kért: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. S azon túl, hogy a nemegyszer re­ ménytelennek tűnő bajokat fizetség nélkül or­ vosolta, néhány rászorulót anyagi támogatás­ ban is részesített. Műtétéi előtt a gyógyulni vá­ gyóval együtt imádkozott, s gyakran hangoz­ tatta: ő csak elvégzi a műtétet, az igazi gyógy­ ulást Isten adja. 1929-ben a szegények orvosa - mert már életében így nevezték - maga is kórházba ke­ rült, s tizennégy hónapig tartó szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Güssingben (korábban: Németújvár), a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Halála után volt betegei, s azok, akik az orvos messzire eljutó híréről hallottak, imádkoztak közbenjárásáért. S néhány évvel később, 1944 augusztusában a bécsi érsek, valamint a szombathelyi püspök el is indítot­ ták a boldoggá avatási eljárást (amely idén márciusban ért - remélhetőleg nem végső céljához). Tudvalevő, hogy a boldoggá-, vala­ mint a szentté avatási procedúrák több évti­ zedig is elhúzódhatnak, s csupán akkor tör­ ténhet érdemi előrelépés az ügyben, ha az il­ lető - akinek a boldoggá avatását kérik - köz­ benjárásáért való imák során csoda történik. A buzgó fohászok sokaságát természetfeletti gyógyulás követte, amelyet a római Orvosi és Teológiai Bizottság hitelesnek fogadott el. Ezután a Szentatya ünnepélyesen kitűzte a boldoggá avatás helyét és időpontját: Róma, 2003. március 23. Batthyány László emlékezetére A Batthányak ősi családfáján nőtt már hazánkban számos örökzöld ág: bölcs hadvezérek diadalmas kardján védelmet kapott egész Magyarország, vértanúk vére öntözte a törzset viharok közt is helytállást kívánva, míg életmentő áldozatra intett az ősi címer áldott pelikánja, lé, László herceg, lettél Isten hőse, oroszlán kardja vonzón nem kísértett, de a pelikán, Megváltónk jelképe, a címerpajzsról jó szívedbe lépett. Jézust követve nagy voltál a hitben, az Örökélet Kenyeréből éltél, családodban is otthon volt az Isten gondok, bajok közt csak Benne reméltél. Előtted szent volt a hitvesi hűség, rád bízott kincs: a gyermekeid lelke. Szerető példád előttük járt mindig, szóval és tettel így neveltél egyre. A szegényekben Üdvözítőnk láttad, a betegben is ő keresett téged, a vakok bíztak, hogy látóvá válnak, Istent dicsérte áldott műtőkésed. Te, ki a szentek szűk ösvényét jártad, nagy betegként is Megváltónk nyomában, kik közbenjárón jóságodra vágynak, emelj szót értünk az égi hazában! Segíts, hogy legyünk kitartók a jóban, lássuk meg Jézust minden kérő kézben! Segíts, hogy népünk küzdelemben, gondban a Boldogasszony oltalmában éljen! 1990. A Boldogságos Szűz Mária nevenapján hetedik oldal �Diplomával - munka nélkül? Sajnos egyre többet hallunk arról, milyen nehéz elhelyeztesiBÜ kezűnkben az újon­ nan megszerzett jogi diplomával. Sok frissen végzett - az államvizsgák befejeztével, doktorrá avatása után - panaszkodik arról, hogy majdnem eg^ évbe telik, inire vég­ zettségének megfelelő álláshoz jut, sok esetben akkor is ka^ekdátokkal, vagy renge­ teg utánjárással. Egyetemi éveink alatt mindannyian tervezgWjüiE, Eici^y később mi­ lyen területen, melyik szférában dolgoznánk szívesen, de sajíu^ a valóság sokszor ki­ ábrándító. A jogi pálya telített, a jogi karok „ontják” magukból az í^sÉib és újabb jo­ gászpalántákat, így az elhelyezkedés esélye is (bökken. Ez a tetudei*^^ természetesen nemcsak az általunk választott pályára igaz, általánosságban elmda^dhátó, hogy a dip­ lomások aránya minden területen megnövekec^tt. Ez a „fejlődési pálya” is európai ívet fut be, ezért az Európában már megfigyelhető je­ lenségek lassan-lassan „begyűrűznek” hoz­ zánk is. Egyik ilyen jellemző jelenség ha­ zánkban a diplomás munkanélküliek ará­ nyának növekedése. Ennek okaira és a lehe­ tőségekre szeretnék jelen cikkemben rávilá­ gítani, előrebocsátva, hogy a téma ennél na­ gyobb terjedelmet és elmélyültebb vizsgáló­ dásokat érdemelne. A diplomás munkanélküliek száma az 1990-es években hazánkban jobban nőtt, mint a nem diplomásoké. Az utóbbi évek­ ben a nem diplomások foglalkoztatottsági helyzete javult, a diplomásoké nem. A dip­ lomások munkanélkülisége a statisztikusok előtt rejtett módon is nő, így például a fiatal diplomások elhelyezkedési idejének a meg­ hosszabbodásával. Míg egy friss diplomás az 1990-es évek közepén kb. 3-5 hónap alatt talált magának állást, napjainkban ez az idő tíz hónapra nőtt, mialatt 15-20 pályázatot is benyújtott az állást kereső. Széles körű ta­ pasztalat, hogy minél képzettebb a pályázó, annál hosszabb idő alatt talál magának munkahelyet. A tanulmányi idő meghosszabbodása mögött is gyakran a elhelyezkedési nehéz­ ségek húzódnak meg. A leggazdagabb or­ szágokban nem ritka az egyik egyetem, főiskola elvégzése után egy újabb szak vagy szakpár fölvétele, az ismételt tanulás. A második diploma megszerzése egyes esetekben a fiatal hajlamai által diktált pá­ lyamódosítás feltétele, más esetekben azonban egyszerűen annak következmé­ nye, hogy az illető még nem talált megfe­ lelő álláshelyet. A fiatal diplomás addig a ,nem rövid ideig” is hasznosan akarja töl­ teni-az idejét, amíg számára megfelelő munkahelyet talál. Mi még nem tartunk itt. A második diplomát - az esetek túlnyomó részében nálunk munka melletti tanulással szerzi nyolcadik oldal meg a szakember, de már elő-előfordul a fent említett jelenség. A gazdaságilag magasan fejlett országok szinte mindegyikében a diplomások egy je­ lentős része tulajdonképpen az alacsonyab­ ban képzettek rovására, az ő kiszorításuk árán jut munkahelyhez. Nagyjából azonos bérigény esetében a munkáltató a jelentke­ zők közül - érthető módon - rendszerint a magasabb képzettségűt választja, még ak­ kor is, ha tudását közvetlenül nem haszno­ síthatja, mivel tőle nagyobb fegyelmezett­ séget, tanulékonyságot, alkalmazkodóké­ pességet várhat. Ha pedig egy bizonyos munkakört már jelentős részben felsőfokú képzettségűek töltenek be, akkor ez a kép­ zettség ott általános követelménnyé válik, előbb-utóbb minden jelentkezőtől megkö­ vetelik, akár szükség van rá, akár nem. A felsőfokon kialakuló diplomás túltermelés rejtve marad, mert a túltermelés nagyrészt az alacsonyabb végzettségűek körében csa­ pódik le, ott okoz munkanélküliséget. A felsőfokú oktatás gyors ütemű növekedé­ sével mind több diplomás például irodai alkalmazottként, vállalkozóként, iparos­ ként stb. keresi meg a kenyerét. A munka­ feladatához képest „túlképzett” dolgozó rendszerint kedvetlenül és ezért gyenge eredménnyel végzi a munkáját. (Pszicho­ lógiai vizsgálatok is tanúsítják, hogy a ma­ gasan iskolázottak a monoton, egyhangú munkát nemcsak hogy kedvetlenül végzik, hanem arra kevéssé is alkalmasak.) A gaz­ daságilag magasan fejlett országokban gya­ kori, hogy a felvételre jelentkező munka­ vállalót túlképzettségére hivatkozva utasít­ ják el. A rendszerváltás óta egyre élesebben ér­ zékelhető a felsőoktatáson belül a különbö­ ző karok és szakok átértékelődése. Az euró­ pai tendenciának megfelelően Magyaror­ szágon is egyre nehezebb a fiatal diplomá­ sok elhelyezkedése. Míg a ‘90-es évek elejé­ ig egy diploma előre megtervezhető karriert biztosított, addig a mai fiataloknak egyre többet kell teljesíteniük, egyre többféle tu­ dással kell rendelkezniük a karrierépítéshez. Napjainkban még a piacos diploma értéke is attól függ, hogy társul-e minimum két ide­ gen nyelv tudásával, illetve megfelelő szak­ mai gyakorlattal, számítógépes ismerettel, s nem utolsósorban empatikus készséggel. Mint arra már rámutattam, a felsőfokú képzés ontja magából az újabb és újabb dip­ lomásokat. Sajnos az intézmények többsége rendszerint nem foglakozik az olyan kérdé­ sekkel, miszerint lesz-e kereslet a végzett szakemberek iránt, és az hogyan oszlik meg a különböző földrajzi körzetek, az egyes ok­ tatási intézményekben végzettek között. Teljesen felesleges lenne a munkanélküliek termelésének állami támogatása, bár hozzá kell tenni, a jövőben várható szakember­ szükséglet nem állapítható meg pontosan. Álláspontom szerint nem érdemes az olyan szakok fenntartása, melyek elvégzése után azonnal átképzésre szorulnak a hallgatók, továbbá az olyan felsőfokú képzés támoga­ tása, amelynek végzett résztvevőit főképp felsőfokú végzettséget nem igénylő munka­ körökben foglalkoztatják. A jelenlegi kormányzati elképzelések szerint 2010-ben már minden második fia­ tal egyetemre, főiskolára jár majd, de egy­ ben azt is jelenti, hogy 20-25 év múlva a munkaerőpiac szereplőinek közel fele leg­ alább egy diplomát fog birtokolni. A felső­ fokú végzettségűek részarányának erőteljes növekedése a diplomás állástalanok problé­ máját fokozza majd. Mi azért bízunk benne, hogy elkesere­ désre nincsen okunk, de egy azért biztos: mire a Pázmányos diplomát a kezünkbe vesszük, olyan elismert tudásra kell szert tennünk, ami mindenhol értéket jelent majd, ha innen kirepülünk. Ehhez persze javasolt a felvételi rendszer szigorítása, ami viszonylag nehéz feladat, hiszen a legtöbb­ ször még csak az igen zsenge korú, 18-19 éves fiatalok esetében elég szubjektív dolog annak eldöntése, hogy a jövőben ki alkalmas erre a pályára, és ki nem. Azért hisszük és bízunk benne, hogy a Karunkról kikerülő jogászok tudásukkal megállják helyüket a világban - még ebben a nagy „piaci verseny­ ben” is! Gulyás Judit �A Tanácsköztársaság emléke „A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban vagy szóban I szabadon nyilváníthatják, de megszűnt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondolkodásmód terjesztésének és a proletáröntudat elhomályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt a sajtónak a tőkétől való fügése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Ta­ nácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedj en. Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Ta­ nácsköztársaság alkotmányának sajtóról szóló része. Olyan ismerős mondatok. Képzeljük hozzá a teljes alkotmány-szö­ veget. Az embernek a hátán futkos a hi­ deg. Dicsőséges 133 nap. A kérdés csak az, kinek? Sokan olvastuk a Kommunizmus Fekete Könyvét, amiben teljes valóságában lepleződik le a nagy szocialista forradalom iga­ zi arca. Béke, jólét, egyenlőség. A múltat végképp eltörölni... Munkás ököl, vas ököl, odacsap ahova...Sajnos sokan emlékeznek ezekre az öklökre. Tényleg odacsapott. Nem is maradt utána más, csak pusztulás. A legidősebbek még emlékeznek arra, amikor még olyan történelem-tankönyv volt forgalomban, amely szerint 1919 a magyar történelem szégyenteljes pontja volt. A tankönyv szinte szóról-szóra meg­ őrizte azt a fogalmazást, amelyet Szekfű Gyula adott a Három Nemzedék első ki­ adásának előszavában az 1918-1919-es for­ radalmak szégyenéről, „beteges lázroha­ mairól”. „Hogy ...ez a két valószínűtlen forradalom mégis kitört, nálunk Magyar­ országon tört ki, s mi több, legalább kez­ detben a magyarság széles tömegei közt hallgatólagos beleegyezéssel, sőt valljuk be, sok helyt helyesléssel és támogatással talál- Még én is emlékszem az iskolai ünnepé­ lyekre, amikor mint kisdobos énekelnem kellet az Internacionálét. Emlékeznem kellett a hős vöröskatonákra, a Tanácsköz­ társaság dicső vezetőire, olyanokra, akik az első puskalövésre Moszkváig repültek. Mind a mai napig emléktáblák hirdetik a vörös köztársaság „mártíijainak” dicsősé­ gét. (Aki nem hiszi, az látogasson el pél­ dául Salgótarjánba, vagy keresse fel a te­ metők munkásmozgalmi pantheonját.) A tényleges mártíroknak nincs emléktáb­ lájuk. Róluk sokáig beszélni sem lehetett. Rájuk emlékezzünk március 21-én! Az alábbi idézet és a képek ma már mo­ solygásra késztetnek. De ez valamikor a „véres” valóság volt. Szabózé Lfí ksw kozott, ez a jelenség az, amely a betegség súlyos voltát leginkább illusztrálja”. És milyen sokan tévedtek meg, hitték el a hangzatos szólamokat. Valójában ártatlan | A GYŐZELEM MÁR CSAK NAPOK KÉR­ DÉSE ! MINÉL TÖBBEN SEGÍTÜNK ANNÁL GYORSABBAN ÉRJÜK EL A CÉLT ! FOGJUNK ÖSSZE ÉS TEGYÜNK MEG MINDEN TŐLÜNK TELHETŐT ! MINDENKI OTT SEGÍTSEN, AHOL TUD ! TANÁCSKÖZTÁRSASÁG, A DICSŐSÉ­ GES 133. NAP HÁLA ÉS DICSŐSÉG HŐSEINKNEK , EMLÉKÜK ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG ! kisemberek, akik bíztak a jobb jövőben, és nem ismerték fel a terror fenyegető árnyé­ kát. Csak a statáriális bíróság ítélete, a pus­ kacsövek fekete torkolata térítette magához a szerencsétleneket. A terrorbrigádok leszá­ moltak a fehérekkel, leszámoltak a felforga­ tókkal, szembeszegülőkkel, valamint, a biz­ tonság kedvéért saját elvtársaikkal is. Szégyen volt ez valóban, Egy nemzet szé­ gyene. kilencedik oldal �Elet az Oscar után - idehaza Érdekesen élik meg az Oscar-jelölések kihirdetését a hazai filmrajongŐk. ^Adníg világszerte pattanásig feszült idegek­ kel váljak a kategóriánként öt film (rendező, színész stb.) nevét, amely lehetőséget kap, hogy összem étje erejét film­ szakma legrangosahhnak mondott díjátadásán, addig a nyilvánosságra kerülés utáni lázas elemezgetés és boncolgatás helyett nekünk csak a fanyalgás és a széttárt Icátok maradnak. Ugyanis az átlag mozilátogató jó, ha egy filmet látott az öt közül, az az egy film pe­ dig minden bizonnyal halálos iramú sprintet vágott le az óceánon keresztül, hogy kb. két héttel a díjkiosztó ünnepség előtt a magyar mozikba kerülhessen. A fa­ natikusok ezen felül max. még két, de legtöbb esetben csak egy filmről hallottak egyáltalán, ám a maradék kettő létezéséről általában nekik sincs halvány fogalmuk se. Pedig mennyire jó volna, ha a jelöltek ismeretében a filmakadémia díjkiosztó estje előtt kialakult képünk lehetne arról, hogy saját tapasztalataink alapján kit tar­ tunk leginkább esélyesnek az aranyszob­ rocska megszerzésére, nem pedig kényte­ len-kelletlen annak a filmnek kéne druk­ kolnunk az ünnepséget figyelve, amit egyáltalán láttunk ajelöltek közül! 'CT így nem ma­ rad I se♦ fc» Vif_____ dL más, H mint a re9 mény és bi­ li zalom a ma­ m gyár forgal­ mi mazókban, H akiket ugyan R minden vaH lamire való H mozirajongó ^1 teljességgel H gyűlöl a ké­ n sések és az önkényes filmváloga­ tások miatt, ám most mégis egy emberként abban bí­ zik; hátha átrángatják idő előtt azt a pár nagy esélyest, amelyek főszerepet játsz­ hatnak az Oscar-gálán. Idén végül is óriási mázlival menekültek meg a lincselés elől a forgalmazók, hiszen senkinek sem kellett nagyon rohannia ah­ hoz, hogy Chicago és a Zongorista még beleférjen a márc. 23-ai rendezvény előtt, ám rengeteg nagy esélyes és díjazott te­ kercs még hírből sem ismeri a magyar ve­ títőgépeket. Ezért gondoltam, hogy néhány szóban, részben személyes élményekre, részben pedig külföldi kritikákra támaszkodva be­ mutatnék pár olyan filmet, amelyek ugyan csak néhány hét (esetleg egy-két hónap) múlva kerülnek bemutatásra a magyar mozikban, ám valamilyen szem­ pont miatt érdemes őket felvenni a sze­ mélyes várólistára. Catherine Zeta-Jonesnak jókedve van Frida: A négy jelölést magának mondha­ I ■ I 3 Martin Scorsese - a nagy vesztes (mellesleg napjaink egyik legnagyobb filmrendezője) tizedik oldal tó produkcióban Salma Hayek, fricskát mutatva a beskatulyázóknak bebizonyítja, hogy Frida Kahlo, hányatott életű festőnő életét éppen olyan hitelesen el tudja ját­ szani, mint az ügyeletesen ráaggatott csi­ nibaba szerepeket. Az alakításáért a leg­ jobb női főszereplő díjára jelölt színésznő mellett a színészgárdában feltűnik többek között Edward Norton, Ashley Judd és Antonio Banderas is. A film további érde­ kessége, hogy az elénk táruló látványvilá­ got, a festőnő vászonra álmodott valósága és a tényleges valóság összeötvözésével je­ leníti meg az alkotógárda, így a művésznő lelkisége rávetülve a környező világ min­ den elemére, döntő szerepet kap a film­ ben. Kíváncsian várjuk! Díj: Legjobb smink Várható magyar premier; ápr. 3 Adaptation (Adaptáció?); Szintén négy jelölést kapott, ám majdnem üres kézzel távozott a Charlie és Donald Kaufman ál­ tal vászonra „adaptált” alkotás. A kritiku­ sok által leginkább a John Malkovich me­ nethez hasonlított, éj fekete humorú tra­ gikomédia középpontjában egy írói vál­ sággal küszködő középkorú férfi áll, akit az akciófilmes bőrkabátját maga mögött hagyó, sör hasat növesztett Nicolas Cage alakít majd, méghozzá állítólag olyan zse­ niális játékkal, amelyet utoljára a Las Vegas-Végállomásban láthattunk tőle. A filmet a szürreális látásmód és éles stílus­ váltások jellemzik, no meg az Oscar-ról távol maradó Meryl Streep lehengerlő teljesítménye, aki alakításával szintén kiverekedte magának, hogy ringbe szállhasson a legjobb női főszereplő díjáért. Díj; Legjobb férfi mellékszereplő Dennis Cooper Várható magyar premier: ? Schmidt története: Gonosz nyelvek sze­ rint a „Lesz még így se” fan club „még egy Oscar-t Nicholson-nak” címmel hirde­ tett pályázatának győztes alkotását tisztel­ hetjük ebben a munkában. Ám, ha egy személyes megjegyzéssel megmenthetem a filmet az akármilyen irányú beskatulyá­ zásoktól, akkor szerényen megjegyzem, hogy nekem annak ellenére nagyon tet­ szett, hogy a „Lesz még így se” egyáltalán nem. A filmben annyi tényleg közös az előzővel, hogy teljes egészében Jack Nicholson játékára épít, ám ezúttal egy biztosítási ügynök életét kísérhetjük fi­ gyelemmel, méghozzá attól a naptól, amelyik biztos mindannyiunk életében �I sorsforduló lesz majd: a nyugdíjba vonu­ lás napjától. Bár az Oscar elmaradt, nyer­ tünk azonban egy kissé mű-életszagú, de alapjában véve hiteles, a témához reme­ kül eltalált műfajú alkotást, amely az időskor, magány elleni küzdelmét, fanyarú humorral és megindító rezignáltsággal mutatja be. Díj: Várható magyar premier: ápr. 10 Far from heaven: Julienne Moore kisebb fajta Oscar-rekordot mondhat magáénak, hiszen nem mindennap fordul elő, hogy valaki egy éven belül két kategóriában is a jelöltek között tudhatja magát. Az Órák­ ban nyújtott alakítása miatt a legjobb női if L■ lì New York bandái: Na igen. Már tavaly előtt nyáron látni lehetett a zseniális dísz­ letekről és nagy tömegjeíenetekről árulko­ dó előzetest az amerikai videó-szalagok elején a látottaktól valóságtól transzba esett nézőket rögvest megnyugtatni kívánó: ,,hamarosan a mozikban” felirattal. Am a ,,hamarosan”-ból utóforgatás és jogi vita lett. Martin Scorsese rendező urat pedig azóta nemes egyszerűséggel a „késleltetés atyjaként” emlegetik az élesebb nyelvű szakmabeliek. A Leonardo di Caprio, Liam Neeson és Cameron Diaz főszereplésével előadott történetben Scorsese szokatlan oldalról mutatja be az 1800-as évek (ez idáig a be­ vándorlók idilli aranykoraként ismert) vi­ lágát, méghozzá a szervezett bűnözés ol­ daláról, A monumentális elemekkel és grandiózus díszletezéssel operáló filmet minden valamire való film-utómunkálati kategóriában jelölték (szerencsés esetben akár nyolc szobrocskát is hazavihetett volna!), ám a díjakat minden esetben el­ kapkodták előle. Díj: Várható magyar premier: május (eleje?) Egy tangó liléd... Egy tangó Veled perzselő parketten,Serceg szilaj lábunk, izzad az ütem. Hol hűvös szél fúj, forrni kezd a lélek, Tűzet csihol vad táncunk minden kéjnek. Fojtó szívünk egyre gyorsabban lüktet, Szuszogva zeng dalt a fáklyás gyászmenet, Mit megidéz e szerelmes, sötét éj. Reményben elbukott, hiú SzenvedélyVeled koccintok vöröslő véremmel, Mit majd e szerelem végül kilehel; Lángoló oltárodon egy új lélek, Szolgád, Keserűség, már ágyat vetett. Egy tangó Veled, gyilkos utolsó tánc. Túlvilágon is túl kísértő románc, Ezer meg ezer szerelmes vadrózsa Hal Veled, s merül végtelen álomba. 2002. február 8. Molnár Etele Zs.M. r'4-ífX- Nicole Kidman is megkapta mellékszereplő díjára jelölt színésznő, en­ nek a filmnek a kapcsán pályázhatott a leg­ jobb főszereplői díjra is (sőt azok szerint a bizonyos csivitelő madárkák szerint kis hí­ ján el is halászta Nicole Kidman orra elől). Egyébként a legjobb eredeti forgató könyv kategóriájában is jelölt darab, egy az ötve­ nes évek „amerikai álmát” (tisztes megél­ hetéssel rendelkező szerető félj, szép csa­ ládi ház, gyermekek) magáénak tudható családanyáról szól, aki kénytelen végignéz­ ni, ahogy idilli élete fokozatosan szerte­ foszlik. A teljességgel a nő szempontjából bemutatott történetben az asszony fokoza­ tos lelki torzulásának lehetünk tanúi, és egy különös közeli barátságnak, amely a ház áldozatkész színes bőrű kertészéhez fűzi. Már csak azért is érdemes megnézni a filmet, mert több neves kritikus is ko­ moly felháborodásának adott hangot, hogy nem Moore kisasszony kapta a díjat. Díj: ' Várható magyar premier: ? CD AJANLO Norah Jones: Come away with me Igazán figyelemre méltó ez a hölgy, aki a tudósítások szerint „meglepetésszerűen”. a .teljes ismeretlenségből előbukkanva' megnyert nemrégiben 8 Grammy-díjat. Tudósítónknak lehet, hogy ismeretlen a hölgy, aki — igaz, hogy első albumát adta ki - egyhamar népszerűvé vált gyönyörű, szívhez szóló dalaival. Amerikában már hónapokkal a díjkiosztó előtt rajongtak érte, lemeze Európában is gyorsan fo­ gyott. Igazából nem is a most elnyert díja minősíti legjobban munkáját, inkább az a szenvedély, amelyről dalaiban újra és újra tanúbizonyságot tesz. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti kicsit jazz-es, ki­ csit blues-os, de sok-sok sóul elemmel tűzdelt dallamokat, mert a hölgy igazán sokszínű. Olyan esti teázós-olvasós le­ mez, de bátran ajánlható romantikusabb pillanatokra is. Sőt, már Hollywood is fel­ fedezte őt magának, egy újabb szerelmes film betétdalát énekli ...nem is akárhogy! Talán mostanában tényleg divat lett a ze­ nei berkekben, hogy egy csinos leányzót úgymond „beültetnek” a zongora mögé (lásd Alicia Keys, Vanessa Carlton), és az okos menedzserek azt hiszik, ennyi elég is ahhoz, hogy ebben az „iparban” dőljön a lé. Norah Jones erre a trendre” tehetségével és gyönyörű hangjával rácáfol. Zenéje kis szigetet jelent a rohanó hét­ köznapokban. Reméljük, hallunk még róla... legalább ilyen jó minőségben, és említett tudósítónknak már kevésbé „is­ meretlenül”. Gulyás Judit tizenegyedik oldal �. .......... ... ; William Shakespeare: EX. Edgár K/éZiJOMás, 3. jelenet Hereford: Bevégezénk, mit esküvéssel fogadánk. A zsarnok idegenbe űzetett. Nem tér e földre vissza már. A nép szegény, s mi gazdagok vagyunk. (Koccint.) Greenpeace: S ki férfimód beváltja esküjét, dicsére válhat bárkinek. Kacagnom kell, ha látom trónusát. (Kacag.) E bársonyt nyomta rég a görbe hát, s fejét csak épp’ hogy tarthatá, hisz’ benne forrt akónyi szesz. Mondják, hogy apródoknak udvarolt. (Koccint.) Hereford: A pályabért megérdemeltük, jó uram. E láncra vesd tekinteted, mely súlyos, mind az Edgár bűnei, s díszíti most az én nyakam. Greenpeace: Én meg, midón farába rughatám, fölszedtem mind az aranyat, mely két zsebéből Totyogott. Ez óvadéknak mára épp’ elég. A kockajáték most következik. (Kockáznak.) Edgár öreg koldusasszonynak öltözve belép: Bocsánat, jó urak, ha zavarok, az Isten áldja meg kegyelmetek’, méltóztassanak kenyérhajat adatni annak, ki hónapszámra éhezik. Hereford:Kies iny kívánság, rusnya vén banya. De most, hogy trónszékünk üres, te lész királynőnk, s mindig enni fogsz. (Gúnyosan a trón­ hoz vezeti.) Edgár (a trónusra ül, közben leveti álöltözetét); Hereford: Fölséges Úr, Szent Patrick lesz tanúm, hogy’ lestem jöttödet nagyon, őrködve állván itt a trón előtt, hogy elzavarjam mind, ki cenk. Greenpeace-t a földre teperém, s ő hasztalan kínálta aranyát, mit tőled von gazul ez átkos kurafi. Edgár: Igaz barátom, Hereford, jutalmad nagy leszen s dicső: te mától fogva főbíró leszesz, én meg örvendek műviden. Hereford (leszúrja Greenpeace-t) Őrség! Vigyétek el a tetemet! Őrség (kivonszolja a halott Greenpeacc-t) Edgár (megindultan): Edgár atyám, e néven nyolcadik, midőn Beefsteak-be indult küzdeni, szép nyakláncot adott nekem. Úgy illenék, hogy jutalmul néked adjam én, de fémtanászok elmondák nekem, hogy az bizony semmitse ér: anyaga vas, s értéke így csekély. Hereford (holtan rogy össze) Függöny (fordította: Szász Károly) A közlés Prof. Dr. Gáspárdy László személyes kérésére történt. Lám, lám mindig van mit tanulnunk a régiektől! A hazug embert ha­ mar utolérik, és az áruló mindig elnyeri méltó büntetését. Úgy, hogy ezt szem előtt tartva folytassuk tovább életünket! i Egyensúly Mindig, mindenkinek a szájából csak ömlik a sok panasz. Hiába, a magyar ember már csak ilyen. Kár is e fölött sóhajtozni, faji jellegzetességeinket aligha vetkőzhet­ jük le. Pedig van egy pár, amitől nem ártana megszabadulnunk. Az állandó marako' dás, az „öten hatfelé” egysége, az ezredévnyi Pató Pál-kodás nem sokkal vitte előI rébb a sorunkat. A sok jó mellett vegyük észre magunkban a hibát is. És ha már ■ megjavítani nem tudjuk, legalább próbáljuk meg lecsillapítani. £ SzBzal, az állandó panaszkodás is egyik sajá­ tosságunk Pedig a b^t észrevenni és kijavíta­ ni kell, nem búslakodni felette. Dolgozni kell. solöt. Meg lesz az eredménye, létezik az eg^nsÚly a világban. Ha nem így lenne, mi is Itartar^ Kát egybe? Őrködik felettünk a rend., Előbb-utóbb kiegyenesedik mindenki,, ki ätlöjzott. Márpedig mi százszor is átkozol? rak vagyunk, még akkor iS, Ka sokszor ön­ magunkat átkoztuk meg. Fejjel rohantunk a falnak, amikor higgadtságra lett volna szük­ ség, máskor pedig tétlenül ültunls; amikor cselekedni kellett volna. De van igazság, mi is kiegyenesedünk Kát egyszer. Az igazság azonban olyasmi, amit ki kell járni, amit nem kapunk ajándékba. Nem is érdemel tizenkettedik oldal semmit az, aki nem küzd érte. Nem véde­ kezhetünk azzal, hogy’ ezerszáz év alatt mar eleget izzadtunk ahhoz, hogy most már megpihenjünk és felsóhajtsunk - mi meg­ tettük á magunkét. Nem. Sok bűnt kell jóvátenhünk, A legtöbbet persze magunkkal szemben követtük el. Azokat is jóvá kell tenni, mind, ahogy mi is jo^l várhatjuk el a jóvátételt másoktól. De nem elég ölbe tett kézzel várni rá. Ki kell azt követelni. Egymás ellen vétkeztünk és vétkezünk a legtöbbet. Ezt a legnehezebb helyrehozni. Együtt élni azokkal, akik kárt okoznak ne­ künk, és egyben önmaguknak. Akiknek szí­ , vében nincs tisztaság. Akik nem közös ér­ dekeinket nézik, hanem sajátjukat, vagy"* másét. Akik talán most felül vannak. Anya­ giakban, pozícióban, elismertségben. De a pénz^ a.poszt, a hírnév múlandó. Csak az számít, ami örök, A becsület, a tisztesség, a szeretet. Az ember és az otthon^ a család es a háza. A létrehozott mű és a közös emléke­ zet. Ezek a sokszor lejáratott és elcsépelt fo­ galmak, amelyek ettől persze még igazak maradtak. Ne féljünk tőlük, ne szégyelljük őket. Semmi más nem számít. Szomorú a sorsa annak, aki minderre csak ha­ lálos ágyán fekve döbben'rá, amikor érzi, hogy vége van. Abban a gyötrelmesen hosszú pillanatban mindenki me^űnhődik minden bűnéért. Mert mindenki mindenre rádöbben. Az okosabb, a jobb, a tisztább már korábban. .A többi csak a végén, mind. Mert létezik az egyensúly. Bűn és bűnhődés mindig együtt járnak. Kár és kárpótlás úgyszintén. Együtt, de nem szorosan egymás mögött. De az egyik! után mindig eljön a másik is. kétezre az egyensúly. Mindenki azt kapja vé-1 gül, amit megéhlemelt. Én tudom. És kicsi­ nyes ember lévén, már előre dörzsölöm a te­ nyerem. b ... ' ! Koltay András' �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Satthyány-Strattmann László: Mdogak akartak lenni, tegyetek trtí^akat kaldoggár^ Nagy ünnep volt március 23-a (vasárnap) a ma­ gyarság számára. Ezen a napon magyar zarándo­ kok ezrei töltötték meg a Szent Péter teret, hogy jelen lehessenek azon a szentmisén, amely során 11. János Pál pápa a boldogok közé iktatta Batthyány-Strattmann Lászlót, aki a múlt század fordulóján a ma már burgenlandi Köpcsényben, Trianon után pedig Körmenden kórházat alapí­ tott és a gyógyító Krisztus nyomába szegődve életét a szegény betegek szolgálatára szentelte. Az ország minden részéből érkezett zarándoko­ kat igazi római tavasz, ragyogó napsütés fogadta a Szent Péter téren, ahol valamivel 10 óra előtt megkezdődött az ünnepi boldoggá avatási szent­ mise. A 15 ezres hívőseregből 5 ezer magyar volt ezen a feledhetetlen szertartáson, amely során többször is felhangzott magyar szó. A pápa homíliájában név szerint is köszöntötte MádI Ferenc köztársasági elnököt, a nyolctagú, két mi­ niszterből - Csehák Judit egészségügyi és Gör­ gey Gábor kulturális - és képviselőkből - Csáky András (MDF), Latorcai János és Semjén Zsolt (Fidesz), Hegyi Gyula (MSZP), Világosi Gábor (SZDSZ) - álló hivatalos magyar küldöttség ve­ zetőjét. Mádl Ferencet a szertartás végén rövid köszöntésre a pápához kísértek. Az ünnepi bol­ doggá avatási szentmisén jelen volt a teljes ma­ gyar püspöki kar, a szentéletű hercegorvos, az ősi Batthyány család leszármazottainak népes cso­ portja, Habsburg Ottó, Göncz Árpádné, a Kézenfogva Alapítvány elnöke, Lévai Anikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Társala­ pítója, Erdődy Gábor jelenlegi és Tar Pál előző szentszéki nagykövet. A nagyszabású esemény megszervezésében jelentős mértékben közre­ működött Németh László, a Pápai Magyar Inté­ zet rektora, Batthyány László boldoggá avatásá­ nak posztulátora. A monumentális méretű Batthyány-portrét, amelyet a boldoggá avatási formula elhangzása után lepleztek le a Szent Péter-bazilika homlok­ zatán, Kisléghi Nagy Adám festményéről nagyí­ tottak fel különleges technikai megoldással. A művészi ereklyetartót Ozsvári Csaba ötvösmű­ vész alkotta és a szentmisén azt a misekönyvet, evangéliumos könyvet használták, amelyet szin­ tén Ozsvári Csaba domborművei díszítenek. A felajánláskor két magyar és két osztrák hívő a két egyház közös ajándékaként egy szemorvosi mű­ szertáskát adományozott a pápának (;az ajándé­ kot minden bizonnyal egy rászoruló kórháznak továbbinak a pápa munkatársai) . A Sixtuskápolna kórusán kívül a szentmise énekeit a szombathelyi Wemer kórus énekelte, Pem Lász­ ló vezényletével. Batthyány László boldoggá ava­ tása azt jelenti, hogy az ő közbenjárásáért imád­ kozhatnak a szombathelyi és az eisenstadti (kis­ martoni) egyházmegyék hívei, de tiszteletét az egész magyar egyházra kiteijesztették. A szegények orvosa mellett 11. János Pál pápa a következő négy másik szentéletű személyt avatta a boldogok közé: Pierre Bonhomme (1803—1861), francia pa­ pot, Maria Dolores Rodríguez Sopena (1848—1918), a róla elnevezett katekista inté­ zet spanyol alapítóját, Juana Maria Condes Lluch (1862—1916),6), szintén spanyol rend­ alapító szerzetesnőt és Maria Caridad Brader (1860—1943), svájci származású, Ecuadorban és Kolumbiában szolgáló missziós nnővért, a Szeplőtelen Szűzről elnevezett ferences apá­ carend alapítóját. Az ünnepi szertartást a pápa 38 kon-celebrálóval együtt mutatta be, köztük magyar és osztrák részről Paskai László bíboros és Christoph Schönbom bíboros, bécsi érsek. Konkoly István szombathelyi püspök, Tibola Imre kanonok, a boldoggá avatás viceposztulátora és Gyürki Lász­ ló körmendi plébános. Paskai László és Cristoph Schönbom ismertette a hívők előtt BatthyányStrattmann László életét. j I í > "'á jámborságán és életstílusán, aki családapa és or­ vos volt. Nemesi őseinek gazdag örökségét érté­ kesítve ingyen gyógyította a szegényeket és két kórházat is épített. Érdeklődését nem az anyagi javak töltötték ki, de nem is a siker és a karrier volt életcélja. Ezt tanította és élte családjában, így lett gyermekei számára a legjobb hithirdető. Mindehhez a lelki erőt az Eucharisztiából merí­ tette. Bárkinek rámutatott, mit jelent az isteni Gondviselés, aki őt élete és küldetése e forrásá­ hoz vezette. Boldog Batthyány-Strattmann László sose helyezte a földi gazdagságot a valódi, égi gazdagság elé. A családi életben bemutatott életpéldája és a nagylelkű, keresztény szolidari­ tása legyen bátorítás mindannyiunknak arra, hogy az evangéliumot hűségesen kövessük! Az új boldogok életszentsége buzdítson minket is az evangéliumi tökéletességre, arra, hogy Jézus szavait életre váltsuk. Bizonyosan ez egy aszketikus parancs útiránya, ám megvalósítható mind­ annyiunk számára. A Szent Szűz, Mindenszen­ tek Királynője tartson meg minket anyai köz­ benjárásával! Ezek az új boldogok pedig vezesse­ nek minket az életszentség felé! Ámen Az ünnepi szentmise a vasárnapi Urangyala imádsággal zárult le, amelyben a pápa arra kér­ te az egybegyűlt hívősereget, hogy az új bol­ dogok példája indítson valamennyiünket az evangéliumi tökéletességre. A legszentebb Szűzanyától, akit az új boldogok oly különös módon tiszteltek, kérjük, hogy adja meg a bé­ ke ^ándékát. Az ő oltalmára bízzuk a háború áldozatait és szenvedő hozzátartozóikat. A szentatya beszédét azzal zárta, hogy lélekben szeretetével és imáival rendkívül közel érzi magát hozzájuk. (Forrás: VR/MK; Duna TV; Új Szó) személ-j^k kitnnktése tadrcius a^almdhól Batthydny-Straítmann László családja köré­ ben; í3 gyermeke volt A boldoggá avatás ünnepélyes formulájában a szentatya kijelentette; apostoli tekintélyével en­ gedélyezi, hogy mostantól kezdve Isten tisztelet­ re méltó szolgáját Batthyány-Strattmann Lászlót boldognak nevezzék, emléknapja pedig január 22-e, halála, azaz égi születésnapja lesz. A jelenlévő magyarok nemzeti színű zászlók­ kal a kezükben tapsoltak a szertartás alatt, akárhányszor meghallották a magyar boldog nevének elhangzását. Homíliájában a szentatya egyenként méltatta az egyház 5 új boldogát, Batthyány Lászlóról a következőket mondta: „Isten gyöngesége erősebb, mint az emberek” (1 Kor 1,25). Pál apostolnak e szavai tükröződtek vissza boldog Batthyány-Strattmann László Budapest: Nemzeti ünnepünk, az 1848-49-es forradalom és szabadságarc megünneplése alkal­ mából a Magyar Köztársaság elnöke - a minisz­ terelnök előteijesztésére - a Magyar Köztársasá­ gi Érdemrend Középkereszge (polgári tagozat) kitüntetést adományozta Kozma Imrének, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének. Görgey Gábor kulturális miniszter a szakmai kuratórium konszenzussal hozott javaslata alapján, Táncsics Mihály-díjat adományozott Harmath Károlynak, az újvidéki Agapé Kiadó főszerkesztő-igazgatójának. Szabad Sajtó Díjban részesült a Mérleg című folyóirat a keresztény eszmeáramlatokról és a hitéletről szóló, tolerancián alapuló tájékozta­ tásért. MK íísenAarmaJi^ oldal �Hajrá magyarok! Magyar zászló a Himaláján Ez a kis hazánkban állandóan jól hangzó, szívünknek kedves buzdítás bennem is megfogalmazódott, amikor az elmúlt egy év négy magyar expedíciójáról olvastam. Különböző helyekre indultak, de azonos céllal: öregbíteni, növelni a magyar utazók, felfedezők, egyáltalán, a magyarok jó hírét. 2002. május 25-én délelőtt fél 11-kor egy magyar feljutott a világ tetejére. Ha a világ fogalmán a világegyetemet is értjük, akkor Erőss Zsolt hegymászó teljesítménye (Mount Everest - 8850 méter) csak a második helyre lenne elég a képzeletbeli „Aki a legmagasabbra jutott Magyarországtól” címú vetélkedőben, itt ugyanis az 1980-ban elért eredményével Farkas Bertalan űrhajós lenne az első. 4 I Erőss Zsolt a világ tetején Komolyra fordítva a szót, Erőss, a magyar „Mount Everest Expedíció 2002” csapatá­ nak egyik tagja történelmi tettet hajtott vég­ re: első hazánkfiaként elérte a Himalája - és a Föld - legmagasabb pontját. Elismerés il­ leti természetesen az egész csoportot, így például Várkonyi Lászlót is, aki a hegység Déli csúcsáig (kb. 8750 m) jutott oxigénpa­ lack nélkül, ami szakmai megítélés szerint azonos értékű Erőss sikerével (akinek le­ gyengült egészségi állapota miatt szüksége volt a készülékre). 1983-ban zajlott az első magyar Himalájaexpedíció, azóta többre is sor került, a leg­ utóbbival pedig azt gondolhatnánk, hogy fel­ került az i-re a pont. Ezzel ellentétben azon­ ban vannak még új célok a magyar hegymá­ szók előtt. Idén nyáron újabb, női tagokkal is büszkélkedhető csapat indul majd, hogy két olyan csúcsot hódítson meg, ahol még nem járt magyar, továbbá nyolcezer méter fölé emelje a magyar női magassági rekordot. Az örök hó és jég birodalmát, az Antark­ tiszt célozta meg a „Fagyos Oázis Kutató és Filmes Expedíció” tavaly decemberben. Ez az első önálló magyar szervezésű ilyen vál­ lalkozás. A kutatókból és természetfilme­ sekből álló csapat három hónapot szándé­ kozik tölteni az Antarktiszi-félsziget mel- tizennegyedik oldal Ictti King George-szigeten. Ottlétük ide­ jén éppen nyár van, ami azt jelenti, hogy „csupán” fagypont és mínusz húsz fok kö­ zötti hidegre kell berendezkedniük. Ne­ hézséget okoz az is, hogy többszáz kilós felszerelésüket maguknak kell húzniukvonniuk, mert a semleges földrészen né­ hány éve betiltották a kutyaszánok haszná­ latát az élővilág védelme okából. A két hölgy és öt férfi fő célja a globális felme­ legedés tanulmányozása, de e mellett természetfilmct készítenek és extrém sportként egy kis jég- és sziklamászás is terveik között szere­ pel. Ha tudományos értékű jelentést készíte­ nek, amit elfogad az Antarktiszi kutatások Tu­ dományos Tanácsa, akkor az expedíció jogi szempontból is érdekessé válik. A hazánk által is ratifikált 1959-es New \brk-i Antarktiszegyezmény szerint ugyanis, ha egy állam lé­ nyeges kutatómunkát fejt ki arrafelé (pl. egy állomáson vagy egy expedíció küldésével) ak­ kor többletjogokhoz jut: elnyerheti a konzul­ tatív partneri státuszt, ami a kontinens turiz­ musának, kutatásának, védelmének szabályo­ zásában való részvétellel jár. Ha valaki az expedíció hazatéréséig kíván­ csiságból előveszi világatlaszát és véletlenül rábukkan egy Mount Boda megjelölésű hegyre az Antarktiszon, bizonyosan kelle­ mes érzés tölt el ha megtudja, hogy ez a hegy egy magyar orvos, Boda János nevét viseli, aki 1958-1968 között éveket töltött a Déli-sarkvidéken. Időközben már visszatért tizenkét napos út­ járól február végén az I. Magyar-nemzetközi Madagaszkár! Expedíció. A Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság néhány tagja a Körösi Csorna Sándor után talán második legismertebb világhírű utazónk, Benyovszky Móric gróf (1741-1786) nyomában járt a tá­ voli szigetországban. Felkeresték az általa ala­ pított település, Louisbourg helyén álló Maroantsetra falut, amelynek főterén törzsi rituálé keretében szobrot és emléktáblát he­ lyeztek cl, utóbbiból a főváros, Antananarivó Benyovszky utcájában is. A legújabb kalandozó magyar csapat március 1-jén indult el a Millenáris Parkból, hogyjúnius 8-ig három földrészen és huszonnégy országon keresztül körbekerékpározza a Földközi-tengert. A két fiatalember túrájával fel szeretné hívni Európa figyelmét a kör­ nyezetvédelem fontosságára, az egészséges életmódra, a kerékpározásra, és hazánk Eu­ rópai Uniós csatlakozásának fontosságára. A „80 nap alatt a Föld(közi-tenger) körül ex­ pedíció” látszatra nem Földkörüli út, mate­ matikailag azonban mégis: az út kb. 20 ezer kilométer, így ketten együtt ennek dupláját teszik meg, ez pedig megegyezik az Egyenlí­ tő hosszúságával. Kerekezőink a Környezet­ védelmi Világnapon érkeznek haza. Érdemes megjegyezni, hogy először magyarok, pontosabban Bartha Gyula és Sulkowsky Zoltán motorozták körül a Földet 1928-tól 1936-ig egy oldalkocsis Harley-Davidsonon. Állami támogatás nélkül, ismeretterjesztő és reklámtevé­ kenységből tartották fenn magukat, útköz­ ben sok hírességgel találkoztak, fogadta őket például Csang-Kaj Sek tábornok, Hamaguchi japán miniszterelnök, Hoover amerikai elnök is. Világszerte nagy meg­ becsülést szereztek a magyar népnek. Nehéz lenne felsorolni azt a sok világutazó honfitársunkat, akik részben kényszerűség­ ből (pl. az 1848/49-es szabadságharc utáni emigrációban), nagyrészt azonban önként, tudomány- és kalandvágyból gyarapították hírnevünket. Bízzunk benne, hogy a Mo­ unt Everest után a majdnem tucatnyi, ma­ gyar tudósról elnevezett holdkráter valame­ lyikébe is egyszer kitűznek egy magyar zászlót... Szamos Márton �’N J Kiáltás Jókaiért „Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább'" - rovat I Ki is volt Jókai Mór? Ne vágjuk rá a kérdésre az obiigát választ. Tekintsük inkább át gondolatban az elmúlt százötven esztendőt - amennyire ez lehetséi ges - abból a szempontból, mit jelentett egykor és mit jelent ma a magyar [irodalom ezen keresztül pedig a magyar társadalom számára. I A**— ni i ty A; 'a ? fç J' % i I :: 'w Hírekre váró újságírók dr. Berger ügyvédi irodájában, a halálosan beteg Jókai Mór lakásának szomszédságában (Erzsébet krt. 44.). Az író 1904. május 5-én hunyt el. Jelfy Gyula felvétele. Bármennyire is hihetetlen ma már, volt idő, amikor a kultúra közügy volt. A számará­ nyában és műveltségében is folyamatosan gyarapodó polgári réteg szükségszerűen be­ fogadandó értéknek tekintette az irodalmat és a művészet egyéb ágait. Nem sznobiz­ musból, nem a verseny képesség fokozása céljából, hanem a gondolkodó, érdeklődő ember által felismert igény által vezérelve: a világot csak úgy lehet tovább gazdagítani, ha birtokában vagyunk azon ismereteknek, amelyeket az előttünk járók gyűjtöttek ös­ sze. Márpedig ennél nemesebb célt nem ál­ líthatunk magunk elé. De ha gyermekeink­ ből valamire való embert szeretnénk farag­ ni, akkor sem választhatunk más utat, mint­ hogy egyfelől példát mutatva, másfelől őket önálló érdeklődésre inspirálva kinyissuk előttük az egyetemes emberi (ennek része­ ként pedig elsősorban a magyar) kultúra kincsestárának kapuját. Ilyenformán Jókai most a cikkíró szempontjából szimbólum: egy magyar író, akinek munkássága időtál­ lónak és megismerésre feltétlenül érdemes­ nek bizonyult. Nem tisztem, hogy pályaívet vázoljak fel és társadalmi „hatásvizsgálatot” folytassak le. Megtette ezt már előttem más, alkalmasabb személy: aki eddig elmulasztotta, feltétlenül olvassa el Mikszáth Kálmán Jókai életrajzát. Egy gyermekkoromban látott fénykép még­ is annyira erősen él bennem, elkerülhetet­ lennek látszik, hogy beszámoljak róla. A kép akkor készült, amikor az író körúti lakásán haldoklott, és a szomszédos lakásban vára­ kozó újságírókat ábrázolja, akik lesik a híre­ ket az állapotáról. Az állókép dacára is érez­ hető a feszült hangulat, melyet nem a hír­ verseny kimenetele, hanem a „nemzet írójá”-nak állapota feletti aggodalom idézett elő. Amikor először láttam a felvételt, még csak furcsa hangulata fogott meg, ma már értelmezni is tudom. Számomra az értelme a következő: volt idő, nem is olyan régen, amikor még voltak közös, szent ügyeink. Amikor az írók és a művészek még - tehet­ ségük mértékétől függően - rendelkeztek befolyással a társadalomban. Akik pedig nagy egyéniségek voltak, azok ezt az ado­ mányt jó célra, az építésre használták fel. Cserébe pedig általános megbecsülést kap­ tak, némelyükből „nemzeti intézmény” lett, halálukkor „egy ország” öltözött feketébe, a gyász elmúltával pedig az ittmaradtak a ma­ guk eszközeivel tovább örökítették életmű­ vüket. Jókai volt mind közül talán a legelismer­ tebb. Aki az elmúlt mondjuk százötven esz­ tendőben gyerekkorában szövetségre lépett a betűkkel (később talán már nem is lehet), annak kiindulópontja, a szövetség megpecsételője teljes bizonyossággal Jókai volt. A XIX.-XX. század fordulóján minden vala­ mirevaló polgárcsalád könyvespolcán meg­ található volt a jubileumi százkötetes Jókaidíszkiadás. Márai Sándor említi mintegy anekdotaszerűen az Egy polgár vallomásai­ ban, hogy amikor gyerekkorában anyagi ne­ hézségei támadtak, és a családi könyvtár egyes elemeinek - persze a szülők tudta nélküli - áruba bocsátásával próbált megol­ dást találni likviditási gondjaira, a „Jókaik”ért kapta a legtöbbet az antikváriustól, aki­ nél a Jókai-könyvek rendelkeztek a legki­ sebb „árfolyam-ingadozás”-sal is. Jókai még a kommunista években sem tűnt el a történelem süllyesztőjében. A hatalom persze megpróbált párhuzamot találni re­ génytémái és a rendszer ideológiája közötta reformkor fejlődése és a 11. világháború utáni szép új világ felépítése végeredmény­ ben szinte hajszálra megegyező vonásokkal rendelkeztek, nem is beszélve a negyven­ nyolcas szabadságharc és a különböző vörös terrorok analógiájáról. De a trükk átlátszó­ nak bizonyult. Ezért állt elő az a helyzet, hogy némely, a rendszer által kompromis­ szumos módon engedélyezett alkotás időtállóbbnak bizonyult magánál a rend­ szernél. Mai szemmel is értékes művek így — többek között - a Jókai-filmadaptációk is. Néhány évtized alatt elvergődtünk a kiböjtölt szabadságig. Most pedig mellőzve a műveltségi szint zuhanása, az oktatás és a képzettség színvonalának rohamos apadása feletti siralmakat, tegyünk egy kicsiny kör­ utazást a mai középiskolákba. Oda, ahol már elég korosak a diákok ahhoz, hogy egytizenötödik oldal . �i‘'k I 4^ ' A ■ - í «4 '■ ■ A ;8. re nagyobb lépésekben haladjanak tovább az értelmes, gondolkodó emberré válás immár nem is rögös, hanem inkább egyenesen tankcsapdákkal terhes országútján, de még elég fiatalok ahhoz, hogy az előrehaladáshoz segítő kezekre és útmutatásra szoruljanak. A körút eredménye nem csak elszomorító, hanem már-már letaglózó, a jövőbe vetett örök bizakodást is megrengető. Jókai és mű­ ve lassan, de határozottan enyészik el. Egy mai átlagos középiskolai osztály diákjainak legfeljebb 10-15%-a vetemedik arra, hogy fanyalogva, a nehezen, nagy „kultúrterrorista” szülők által sakkban tartva átrágja magát 1, azaz egy db Jókai-regényen. Későbbi életükben persze még javulhat az arány, de azért annyira ne reménykedj ünk ebben, mert nem sok jel utal a pálfordulatra — arról nem is beszélve, hogy a könyveknek is megvan a maga idejük, némelyiküket csak meghatározott életkorban érdemes elolvasni. Miután magunkhoz tértünk a sokkból, tart­ sunk rövid számvetést, miben szenved hát­ rányt az, aki Jókai nevéhez legfeljebb a róla elnevezett tér kávézóit képes kapcsolni, és más, nagy írókkal (zeneszerzőkkel, festők­ kel, építészekkel, sŐt, Rejtő Jenő után: kőfa­ ragókkal és balett-táncosokkal) is hasonló mód hadilábon áll. Nem alakul ki megfele­ lő szókincse, ami az emberi kommunikációtjelentősen behatárolja; nem szerzi meg az alapvető műveltséget, mely nem magának a műveltségnek a hiánya okán fájó, hanem az összefüggésekben gondolkodás, az önálló vélemény kialakítása, de még egynémely „intellektuálisabb” poén megértésének is gátja; nem értheti meg a történelem esemé­ nyeinek velejét, hiszen azokat igazán soha­ sem a történelemkönyvekből, sokkal inkább az irodalomból ismerhetjük meg; nem is­ merkedik össze a nemzet kohézióját bizto­ sító alapvető eszmékkel, azok értelmével és igazolásával; és ezt a felsorolást még hoszszan folytathatnánk. A megoldási módozatok persze ismertek, de kormányoktól függetlenül is kevéssé gyakorlatiasulnak; az oktatás reformja, a családok társadalmi szerepének növelése, a kultúra népszerűsítése, stb. Nem tudom, hogyan és merre lesz kiút a nemzetközi fo­ lyamatok által erőteljesen megtámogatott hazai tendenciákból. Csak annyi bizonyos: az öröknek hitt értékek, mint az ezúttal ön­ kényesen szimbólumunknak választott Jó­ kai művei is egyszer és mindenkorra, lassan, de biztosan elenyészni látszanak. Beletö­ rődnünk sohasem szabad a hanyatlásba, amíg lehet, harcolnunk kell ellene. És ha már nem marad más hátra, kicsit fordítsuk ki Illyés Gyula versét, és: „kiáltsuk az éjbe Jókainkat” - amíg a torkunkon kifér. Koltay András A^hIhsz egy őszi kérdésre Még az ÍTÉLET egyik őszi (szeptember 25.) számában jelent meg egy írás, melynek szerzője több, nem jogi tantárgy oktatásá­ nak megszűnését nehezményezi. Minthogy az írás szerzője választ várt a felvetésére -­ jobb későn, mint soha - saját véleményem alapján válaszolok. A Kar tantárgyi struktúrájának elkészülte­ ' kor és az oktatás megindulásakor I még nem voltak meghatározottak a hatályos felsőoktatási törvénynek megfelelő képzési követelmények Ezeket csak egy, 2000-ben megjelent és felmenő rendszerben hatályos rendelet fogalmazta meg. Ez a jogászképzés végletes uniformizálását szem előtt tartva alaposan behatárolta a korábbi - és a Kar jellegzetességének szánt - unikális tárgyak i oktathatóságát. Ugyanis a korábbi 4000, sőt a kérdéses tárgyak oktatásának eredeti ^tervezésekor 4200 - órához képest 3500 ; órában határozta meg a teljes képzés kötcleiző tanóráinak számát. Továbbá ezen belül Telőírta, hogy a jogi tárgyak /alapozó és ki­ egészítő szakismeretek, továbbá a szakmai [törzsanyag/ aránya legalább 80% legyen, eb­ ből adódik a rendelet általános társadalom­ tudományi ismeretekre előírt 10-20%-os aránya - beleértve a nyelvi képzést is (!), Ez lis csak akkor teljesül, ha a jogi tárgyak belső ' arányai az alsó határérték közelében marad­ nak. így a képzési követelmények egy csa­ pásra az utóbbi tantárgycsoport óraszámá­ tizenhatodik oldal nak radikális - 770-rŐl 350 - de még a leg­ ideálisabb esetben is 700 - órára csökkenté­ sét eredményezték. (A teljességhez az is tar­ tozik, hogy a korábbi 770 órába a közgaz­ daságtani tárgyak nem számítottak bele, azok a kiegészítő jogi ismeretek körébe tar­ toztak, ma viszont a közismereti tárgyak max. 350 órás keretét terhelik) Mindennek természetesen pénzügyi vonzata is van; a minisztérium csak a fenti korlátok között ismeri el és finanszírozza a képzést. A Kar megkísérelte a magyar jogászképzés­ ben unikumot jelentő, nem jogi tantárgyak (pl. a közgazdaságtani tárgyak) megtartását az oktatásunkban. A Jogi karon jobbára olyan szervezeti egységek, illetve azok ok­ tatási tevékenysége szűnt meg, melyek az Egyetemünkön belül kettőződést jelentet­ tek, ugyanis a PPKE más karain - elsősor­ ban a Bölcsészkaron - már hosszabb ideje működtek hasonló oktatási profilú tanszé­ kek, sőt akár szakok is, (Filozófiai tárgyak kozmológia, logika, vagy a kommunikáció retorika, stilisztika), Az is nyilvánvalóvá vált - még ha sajnálatos is hogy a hallgatóság jó egyharmada a le­ szállított követelményeket is sokallja. így jutunk el oda, hogy a továbbra is oktatott, de szabadon választható - kreditponttal nem jutalmazott — tárgyak bő választéka ellenére az érdeklődés irántuk meglehető­ sen lanyha. Például a Közgazdasági Intézet által meghirdetett 15 (szigorlati tárgyhoz kapcsolódó!) kurzusból csak 9-re akadt je­ lentkező. El lehet képzelni ezek után, hogy; mekkora érdeklődés mutatkozna a szaba­ don választható kozmológia, vagy stilisztika' és retorika iránt. (Pedig mint vizsgáztató és ■ szakdolgozatok olvasója állíthatom, hogy, sok hallgatónak szüksége volna rá!) Mi hát a megoldás? Nyilvánvaló, hogy az Egyetemünknek az igényes hallgatók az igazi partnerei, s a lehetőségek határai kö­ zött - s ezek korántsem szűkösek - az ő igé­ nyeiket kell számításba venni. k Ehhez azonban az szükséges, hogy a tényle­ ges igények számszerűen is megjelenjenek, s ezután az igények kielégítése jórészt csak szervezési (részben persze pénz-) kérdés. Ha a HŐK Tanulmányi bizottsága számsze­ rűen alátámasztott valós igényeket tud köz­ vetíteni a kari vezetés felé, bizonnyal meg­ található átoktatással (esetleg áthallgatással) a kívánt tárgyak oktatása. Példa erre a Közgazdasági Intézet, amely az Egyetem három karán, továbbá a Doktori Iskolákban és a lövábbképző Intézetben is ellátja a profiljába vágó - az Egyetem szelleoktatási miségének megfelelő feladatokat.. �«MKSÍÍ»^ # J íii Könyvajánló 4. Xk^ „...a felhők felett örökké kék marad az é§!'V AZ ÉLETJÁTÉKA Az öt állami Kossuth-díjjal kitüntetett művészből álló Alternatív Magyar Művé­ szeti Díj Alapítvány kuratóriuma idén az erdélyi íróóriásnak: Wass Albertnek ítélte oda a posztumusz alternatív Kossuth-díjat, E kitüntetés apropóján ajánlanám mindenki szíves figyelmébe az író Mire a fák megnőnek című regény-remekét. A történet a maga sodró erejével már az el­ ső mondatokkal magával ragadja az olva­ sót, lehetetlen elsőre nem végigolvasni. 1849-ben, az eltiport magyar szabadság­ harc után csöppenünk egy piciny erélyi fa­ lu életébe. Ebben a románok számára elő­ nyös politikai helyzetben az oláhok - csá­ szári jóváhagyással - megkezdik a magya­ rok erőszakos elrománosításának prog­ ramját. Magyar templom hiányában - amit elpusztítottak, és már többé sohasem en­ gednek újból felépíteni - a magyar nemze­ tiségűek átkényszerülnek az oláhok temp­ lomába román nyelvű misét hallgatni, s emellett sajátos rafinériák segítségével las­ sacskán a magyar neveket román hangzá­ súvá alakig ák át a községi anyakönyvben. Ilyen új körülmények várják az osztrákok ellen harcoló Gróf Varjassyt és feleségét, akik Kolozsvárról térnek haza szülőföld­ jükre. Itt döbbenetes látvány fogadja őket: a felperzselt templomukon túl kastélyu­ kat is kifosztva, porig rombolva találják. Ebben a szerencsétlen történelmi korban kell mindent újra kezdeniük. Megalkuvás nélkül látnak munkához, hiszen a földet meg kell művelni, az állatokat el kell lát­ ni, a facsemetéket újból el kell ültetni, hogy mire a fák megnőnek, az otthon meleg fészke újonnan megteremtődhes­ sen, hogy ez váljon majd új forrásává a magyar életnek. Ezt a rögös, buktatókkal teli utat jáljuk vé­ gig mi, olvasók hőseinkkel, akik ilyen ne­ hézségek közt sem adják fel nemzeti iden­ titásukat pillanatnyi előnyökért. Bíznak egy szebb jövőben, ahol ismét háborítatlanul gyarapodhat a magyar nemzet, de mi már keserűen vesszük tudomásul, hogy Tnanon átka miatt mindez már sohasem válhat va­ lósággá. A leszármazók idegenek új „hazá­ jukban”, s már idegenek az anyaországban élő magyar testvéreik számára is. Valóságshowk és percemberek bámulása helyett ajánlom e regényt minden írástu­ dónak, mert igazán lélekmelengető olvas­ mány. Wass Albert: Mire áfák megnőnek- Kráter Mihály Egyesület 2002. Szabó Viktor Elérkezett a tavasz. Levethetjük a télikabátokat, és vele együtt a tél, a szürkeség okozta pesszi­ mizmust, helyette lehetnénk vidámak, jókedvűek. Sajnos azonban ismét találunk okot arra, hogy visszasüllyedjünk (vagy inkább ki se másszunk) a depressziós hangulatunkba. Az ok, amit találunk, a tavaszi fáradtság. így vagyok ezzel jómagam is. Azt mondják, a könyvek megtalálnak bennünket. Hogy miért, és hogyan kapcsolódik ez a fent leírtakhoz? Nagyon régen kaptam egy könyvet, Eleanor H, Portét írta, címe Az élet játéka. Már akkor a kedvenc könyvem lett, de a sok költözködés során valahol elvesztettem. Most, hogy megint szükségem volt egy kis segítségre, hogy a saját szürkeségemből kikeveredjek, ismét meg­ kaptam, újra elolvastam, és megpróbálom ismét játszani aJÁTEKOT, Most bizonyára nem értitek, hogy miről is beszélek, A könyv egy kislányról szól, akit nagy-nagy szegénységben neveltek a szülei, akiktől a játékot megtanulta. A kislány árvaságra jutott. A nagy­ néni vette pártfogásába, és folytatta Pollyanna nevelését, teljesen más szellemben, mint ahogy szülei tették. Kalandok, konfliktusod problémák, fájdalmak tarkították az életét, melyeken a já­ ték segítségével tudott túllépni. AJÁTEK lényege, hogy még a legnagyobb rosszban, bajban is meg kell találni a szépséget, a jót, és azt nézni, és ezáltal szépnek látni a világot. Törvényszerű, hogy minél sötétebbnek láquk az eget, annál nehezebben találjuk meg azt a napsugarat, ami a reményt jelenti. De ott van, csak keresni kell! Ha megtaláljuk, akkor egész más színben látjuk a világot, és ezt a környezetünk is észreveszi, egy idő után rájuk is átragad a vidámság. Képzeljétek el, amikor teljes letargiában ültök a Spariban, és jön valaki, aki szinte ragyog a bol­ dogságtól. Leül, és elkezd mesélni, szinte levegőt is alig vesz és megoszga veletek az élményeit. Egy kis idő eltelte után ti is átveszitek az ő hangulatát. Vagy ha reggel az újságosnál állva a kiszol­ gáló az újság mellé pár kedves szót, egy mosolyt is ad, akkor máris jól indul a nap. Ezek aprósá­ gok, de az egész életünk ilyen apró dolgokból áll össze. Kár lenne elmenni ezek mellett. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeremé megtanulni, hogyan lehet minden napot szép­ pé tenni. Utoljára, de nem utolsó sorban javaslom mindenkinek, hogy JÁTSSZA, AJÁTEKOT! Nemcsak magáért, hanem a többiekért is! EB. Stella Díj Ki ne emlékezne tanulmányai során kitűnő professzoraink jog-összehasonlító előadásaira. Gondoljunk csak a klasszikus angolszász- illet­ ve a kontinentális jog közötti eltérésekre. Bizo­ nyára sok-sok anekdota kering a laikus esküd­ tek ténykedéseiről. Nemrégiben kezembe ke­ rült pár hasonlóan jó történet az Egyesült Álla­ mok ítélkezési gyakorlatából. Először azt hit­ tem, ez csak tréfa, ilyen nem létezik. Pedig mégis. A lehetőségek hazájában minden megtörténhet.... Az Austin-i illetőségű Kathleen Robertsonnak 780 000 dollárt ítélt meg az esküdtszék, mert egy bútorboltban átesett egy szaladgáló kisgye­ reken és eltörte a bokrát. Az üzlet tul^donosát meglepte az ítélet, mert a szaladgáló kisgyeded történetesen Kathleen Robertson gyermeke volt. Pennsylvania állam is kitűnő esküdteket ta­ lált. lérence Dickinson kifelé tartott abból a házból, amit éppen kirabolt. A garázson át kí­ vánt távozni, de a hibás ajtónyitó automatika miatt vissza kellett fordulnia a lakásba, de a ga­ rázst és a házat összekötő ajtó beszorult, így a barátunk a garázsban rekedt. A ház tulajdonosa éppen egyhetes vakációját töltötte, ezért a betö­ rő nyolc napig maradt a garázs foglya. Egy re­ kesz Pepsin és egy nagy zsák kutyatápon élt, A tulajdonos biztosítóját perelte be, mert a helyzet számára túlzott mentális kínokat okozott. Az es­ küdtszék 500 000 dollárt bírt megítélni neki. A Clinton elnök szülőföldjén is teremnek re­ mek jogászok. Jerry Wiliams, Little Rock-i honpolgár 14 000 dollárt és orvosi kiadásának fedezését nyerte, mert a szomszéd vadászku­ tyája megharapta a fenekét. A vadászkutya a szomszéd kertjében volt láncra verve. A kártérítés kevesebb volt, mint remélte, mert az esküdtszék úgy érezte, hogy a kutyát eny­ hén provokálta Mr. Williams azzal, hogy fo­ lyamatosan légpuskával lőtte. Végezetül egy gyöngyszem a vadnyugatról. Mérv Grazinski, Oklahoma-i autós vásárolt egy vadonatúj, 10 méter hossz lakóautót. Első útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110 knt/h-ra, majd elhagyta a vezetőülést és hát­ rament, hogy készítse egy kávét magának. Az au­ tó, a várakozással ellentétben letért az útról és felborult és összetört. A meglepett Mr. Grazinski beperelte a gyártót, mert nem jelezték a haszná­ lati utasításban, hogy menetközben nem lehet elhagyni a vezetőülést. Mindenki sejtheti, hogy az esküdtszék mélyen átérezte Mr. Grazinski problémáját, és első felháborodásukban 750 000 dollárt és egy új lakóautót ítéltek meg a gyanútlan sofőrnek. Ennyi erővel az autópálya tulajdonosát is be­ perelhette volna, amiért kanyart épített az egy­ szeri autósok életének megnehezítésére. Mellékesen jegyzem meg, hogy a gépkocsi gyártók ezután sürgősen átírták a használati utasítást, hátha születik még egy ilyen IQ baj­ nok kicsiny bolygónkon. Ezek után mindenki rájöhetett, hogy a Stella dí­ jat minden évben a legnevetségesebb kártérítési pernek adják jelképesen. Elképzelhető, hogy nem csak a tengerentúl vannak ilyen esetek? Szabózé (Forrás: Kisbíró, a Fővárosi Bíróság hírlevele) tizenhetedik oldal �.,1 ‘■^ H ti ..M jí HOK-választás az első évfolyamon Mint azt már előző számunkban megírtuk, idén áprilisban HÖK-választás lesz az 1. évfolyamon. Mivel levelező ta­ gozaton nem érkezett be elég pályázat, így most csak a nappalisok szavazhatnak a jelöltekre 2003. április 23-án, 24én és 25-én. (Minden évfolyam 100 fő utábi delegálhat egy ké{:»viselőf a HÖEi-be.) A tavaly tavasszal egy évre megyálasztott képviselők mandátuma a HÖK-közgyűlés döntésének értelmében októberig kitolódott. Októberben az öt cvfolyamon egyszerre tesz HÖK-választás. Az alábbiakban bemuta^uk az elsős pályázókat, bízva abban, hogy minden­ ki elmegy és szavaz majd azokra a szemlékre, dbiket legbé^bb alkalmasnak tart évfolyama képviselőidre. Dobos G. Szilárd (Összefogás) Kedves Évfolyam­ társaim! Röviden magamról; 1982-ben születtem Budapesten. Alapfo­ kú ismereteimet a Gárdonyi Géza Álta­ lános Iskolában kap­ tam meg, érettségit a Szent Margit Gim­ náziumban szereztem. 1999 elején a Függet­ len I^Qhság alapszervezeti elnökévé választot­ tak, rá egy évre a Reklám-és Marketing Kabi­ net elnöke lettem, majd 2001-ben a szerve­ zet országos főtitkár-helyettesévé választot­ tak. 2000 júniusától a Nemzeti Ifjúsági Szö­ vetség elnöki feladatait látom el. 2001-ben és 2002-bcn egy országgyűlési képviselő munkatársaként tevékenykedtem. A mostani önkormányzati választásokon pedig sikeres kampányt vezettem Budapes­ ten az ötödik kerületben, így az elmúlt négy évben világossá vált szá­ momra, hogy milyen felelősséggel, kötele­ zettségekkel jár képviselni egy közösséget, és úgy érzem elég szervezési tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy képviselni tudjam az első évfolyamot az önkormányzatban. Terveim közt szerepel egy honlap elkészíté­ se, amelyen kidolgozott tételeket, tippeket, és aktuális információkat találtok, és ahová drótpostán keresztül megírhatjátok kérdé­ seiteket, problémáitokat. Nem indulok egymagám, hanem egy ked­ ves barátommal, Károlyi Vilmossal összefo­ gásban, akiről meg vagyok győződve, hogy mint képviselő kiválóan fogja a munkáját végezni, ezért kérlek titeket, hogy szavaza­ taitokkal támogassátok őt is. A Hallgatói .Önkormányzatban komoly sze­ mélyi változások lesznek, melyek kihatnak az elkövetkezendő évekre is. Valószínűleg egy teljesen új elnökség fog felállni, így kivételes lehetőségünk van arra, hogy ott is képviseljük magunkat, már csak azért is, mert a Hallgatói tizennyolcadik oldal Önkormányzatnak komoly beleszólása van az egyetem tanulmányi ügyeibe, a hallgatók­ nak nyújtandó támogatásokba, rendezvények szervezésébe, ezért nem mindegy hogy ki fog minket képviselni az önkormányzatban, adott esetben a megüresedő elnökségben. Ezért ösztönzők mindenkit arra, hogy men­ jen el szavazni, és támogassa az Összefogás két jelöltjét! Karának elsőéves hallgatója vagyok. Közép­ iskolai tanulmányaimat a Veres Pálné és az Ady Endre Gimnáziumban végeztem. Itt vettem részt elsőként a diákönkormányzat munkájában, szerkesztője voltam a nem hi­ Dobos Tibor László mái, a politika. Szívesen vállalok közösségi munkát, szeretek csapatban dolgozni, és ve­ zetői feladatokat ellátni. Szeretek olvasni. Internetezni és sportolni, leginkább futbal­ lozni, kosárlabdázni. Jól együtt tudnék dolgozni Nedeczky An­ nával és Dobos Tiborral, mert hasonlóan gondolkodunk. Tibor Dobos Lászlónak hívnak, a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Ál­ lamtudományi Karának első évfo­ lyamos hallgatója vagyok, 1978-ban születtem Szat­ márnémetiben. Középiskolai tanulmányai­ mat szatmári Kölcsey Ferenc Gimnázium­ ban végeztem. Gimnáziumi éveim alatt aktí­ van sportoltam, versenyszerűen kenuztam, megyei bajnok voltam Szatmár megyében. A középiskola után szakácsnak tanultam a Gellért szállodában, ahol később dolgoztam is, majd a Mahart-nál helyezkedtem el. Konferenciák és rendezvények szervezésé­ ben vettem részt. Amennyiben lehetőséget kapok rá, tapaszta­ lataimat előnyösen kamatoztatnám a HŐK munkájában. Fábián Abel Fábián Ábel va­ gyok. 1983. au­ gusztus 2.-án szü­ lettem Budapesten. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Ál­ lamtudományi vatalos iskolaújságnak (Láz-Adó), és most is tagja vagyok az iskola kórusának. Az egyetem befejezése után szeretném fel­ venni a politológia szakot, majd közéleti pá­ lyára lépni. Érdekelnek a valós élet problé­ Károlyi Vilmos (Összefogás) Először is engedjé­ tek meg, hogy mondjak magam­ ról pár szót; Kár­ Vilmosnak olyi hívnak, 1983-ban születtem Buda­ pesten, 2002-ben érettségiztem az esztergomi Temes­ vári Pelbárt Feren­ ces Gimnáziumban, és ugyanazon év szep­ temberétől vagyok a PPKE-JÁK nappali ta­ gozatos hallgatója. Már az általános iskolától kezdve igyekeztem tevékenyen részt vállal­ ni a diákönkormányzat munkájában, és en­ nek keretében a középiskolában a diákön­ kormányzat főtitkári tisztjét is betöltöttem, valamint osztálybizalmas is voltam négy éven keresztül. Budapestre visszakerülve 2002 elején a Nemzeti Ifjúsági Szövetség küldött gyűlése szervezési alelnökké válasz­ tott, az azóta eltelt másfél évben több elő­ adást, önképző kört is szerveztem. A HÖK-választások közeledtével arra gon- �doltam, hogy ez kiváló alkalom a közössé­ gért végzett munkám folytatására, és ehhez kérném megtisztelő bizalmatokat. A HÖK-ben elsősorban rendezvényeket szeretnék szervezni a velem együtt induló Dobos Szilárddal, mert úgy érzem, hogy ezen a téren sokat lehetne, és sokat tudnék is tenni. Bizonyára Ti is észrevettétek azt, hogy a gólyatábort, illetve a gólyabált leszá­ mítva nem sok lehetőség adatott arra, hogy közös bulikon, összejöveteleken „még job­ ban” megismerhessük egymást. Ezen vál­ toztatni kell! Amennyiben számíthatok a bizalmatokra, nagy hangsúlyt fogok fektetni arra, hogy az általam képviselt évfolyamnak legyen lehe­ tősége arra, hogy jól megszervezett („tanul­ mányi”) kirándulásokon részt vehessen. Fontosnak találom továbbá, hogy az egyete­ men belüli információk gyorsan, pontosan, érthetően eljussanak hozzánk. Céljaim el­ érése érdekében kérlek Benneteket, hogy támogassátok a mostani választásokon in­ duló Összefogás két jelöltjét: Károlyi Vil­ most és Dobos G. Szilárdot. Kormányos Szilvia 1983. augusztus 23.-án születtem Budapesten. Ál­ talános iskola ne­ gyedik osztálya után sikeresen felvételiztem a Ányos Jedlik Gimnázium nyolcosztályos képzésére, ahol 2002-ben érettségiztem kitűnő eredmény­ nyel. A gimnáziumban nyolc éven át képviseltem osztályomat az Osztály Diák Bizottságban, emellett a Diák Önkormányzat munkáját is segítettem. Az itt szerzett tapasztalatokat jól tudnám kamatoztatni egyetemünkön is. Céljaim: - Több, kreatívabb Pázmányos rendezvény minél több szponzor bevonásával. - A több főiskolán és egyetemen nagy nép­ szerűségnek örvendő Egyetemi Napok meghonosítása. -A Kar honlapjának színesebbé tétele. Az ak­ tuális hírek és információk mellett megtalál­ hatóak lennének különböző jegyzetek, az is­ kola életét bemutató képek is. A fő cél azon­ ban egy internetes fórum létrehozása, ahol kérdéseire mindenki választ kaphatna a dán­ székek és a Tanulmányi Osztály bevonásával. - Sok tervem van, aminek megvalósításában tevékenyen részt vennék. Ha beválasztotok, ha nem, mindenképpen szeretném segíteni a HŐK munkáját, mert ez közös érdekünk. A HŐK tagsággal nem titulust szeretnék szerezni magamnak, hanem egy lehetősé­ get, hogy terveimet könnyebben megvaló­ síthassam. Krolmusz Bence Kedves évfolyam­ társaim! Nevem Krolmusz Bence, Budapesten születtem 1982, január 16.án, tanulmányaiÓbudán mát kezdtem, 2000től két évig böl­ csészkaron tanul­ tam, 2002-től tanulmányimat a PPKE-JÁK jogász szakán folytatom. Mivel más egye­ temre is jártam, van összehasonlítási ala­ pom a hallgatói önkormányzatok működé­ sével kapcsolatban. Elsődleges feladatom­ nak tartanám, hogy a hallgatók - különös tekintettel az első évesekre - megfelelő tájé­ koztatást kapjanak az őket érintő tanulmá­ nyi ügyekben és lehetőségeikkel kapcsolat­ ban. Másodsorban szeretnék rendszeresen igényes programokat, bulikat szervezni az itt tanuló diákoknak. Remélem, számíthatok megtisztelő bizal­ madra! Molnár Etele 1983. május 19.én születtem Bu­ dapesten. A kö­ zépiskolai tanul­ mányaimat a bu­ dapesti Piarista Gimnáziumban kezdtem, majd a Jerikó Keresztény Humán Gimná­ ziumban végez­ tem jeles érettségivel. Eddigi diákéveim alatt a közösséget összetartó erőként léptem fel, és mindig kiálltam a társaimért, az őket ért iskolai igazságtalanságokkal szemben. A piarista kosárlabda csapatban is játszottam, mellyel budapesti másodikok lettünk. Sza­ badidőmben (már amennyi van) zene- és versírással foglalkozom, és természetesen barátaim társaságában is sok időt töltök. Célom az, hogy az évfolyamon belül még közelebb hozzam egymáshoz az embereket (ide tartozik a levelezősök és a nappalisok kapcsolata is), és egy régóta hiányolt rend­ szeres bulisorozatot, illetve szórakozási le­ hetőséget is ki akarok alakítani, hogy ne­ künk, jogászoknak ne más egyetemek szó­ rakozóhelyeire kelljen elmennünk egy szűkebb társasággal idegen emberek közé, ha­ nem a saját egyetemünkön kialakított és rendszeressé tett rendezvényeken kapcso­ lódhassunk ki az évfolyam összes diákjával együtt. Emellett szeretném átláthatóbbá tenni a vizsgák rendjét, és könnyebbé a je­ lentkezés módját (pl.: az Interneten is). A tájékoztatásra is ráfér egy-két reform, hogy ne az utolsó pillanatban - vagy esetleg túl későn - jussunk olyan információk bir­ tokába, amelyek kitöltik mindennapi egye­ temi életünket. Céljaink eléréséhez segítsé­ gemre lesz a HÖK-kel és VELETEK már most kialakított jó kapcsolatom, és nem utolsó sorban a kitartásom, hogy egy jobb egyetemre járhassunk! Remélem, céljaim a Ti céljaitok is, és biztos vagyok benne, hogy együtt képesek va­ gyunk elérni őket, ezért számítok a TE és mindenki szavazatára. Nagy Líviusz Nevem Nagy Lí­ viusz, 1979. április 14.-én születtem Budapesten. Álta­ lános iskolába Új­ pesten jártam (ér­ dekességképpen: egykori iskolám épülete ad ma ott­ hont a Károli Gás­ pár Református Egyetem Jogi Karának), A hatodik osztály után jelentkeztem a Né­ meth László Gimnáziumba, nyolcosztályos képzésre. Ide - a változatosság kedvéért szintén hat évig jártam, majd egy évet az Egyesült Államokban töltöttem, mint diák. Hazatérésem után a hátralévő két évet, isko­ lát váltva, a Katona József Gimnáziumban töltöttem, itt is érettségiztem. Az érettségit követően a Szent István Egyetemre jártam, majd a sikeres felvételit követően 2002 szep­ temberétől a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem padjait és tanárainak idegeit koptatom. Programom alapját a mindennapi munka és erőfeszítések megkönnyítésének szándéka képezi. Ennek megfelelően célom: - az iskola nyújtson több segítséget admi­ nisztratív ügyekben a hallgatóknak (vizsgára tizenkilencedik oldal �ITT LET jelentkezés, tantárgyak felvétele, index be­ írás, stb.), - az ún. „közösségi élet” javítása, hogy a di­ ákok ne csak az órák és előadások látogatása miatt legyenek „Pázmányosok”, - megbeszélés szervezése a „hétfő reggel nyolc óra” témakörben, a probléma humá­ nus megoldását megkeresve, — a tutor-rendszer átgondolása (ti. a 20022003-as tanévben az első évfolyamon - tiszte­ let a kivételnek - nem igazán működőképes). Nedeczky Anna 1983. október 12.én születtem Komlón. Általános iskolai és gimna­ zista éveimet Kő­ az máromban, „erődök városábán” töltöttem, itt laktam 18 évig. A 10. osztály első félévét egy németországi gimnáziumban végeztem. Itt tökéle­ tesítettem nyelvtudásomat, és megtanultam, milyen egyedül élni a „Nagyvilágban”. Fel­ menőim között is vannak jogászok, sőt, bá­ tyám is a Pázmány padjait koptatja. A jövőbeli tervem, hogy a sport terén kama­ toztassam jogi tudásomat, ezért gondoltam, hogy részt veszek a HŐK munkájában. Céljaim: tevékenyen szeretnék részt venni az egyetemi élet felpezsdítésében, különös tekintettel a sportélet felvirágoztatására, és abban, hogy zökkenőmentesebbé tegyem évfolyamtársaim mindennapjait. Németh András NéSziasztok! meth András va­ gyok, 1983, au­ gusztus 9.-én szü­ lettem Budapes­ ten, és azóta is itt élek édesanyám­ mal. Az általános iskola után a kö­ zépiskolai tanula mányiamat Petrik Lajos Vegy­ ipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskolában végeztem környezetvé­ dő szakon és ez az érdeklődés terelt a kör­ nyezetjog felé. Középiskolában két évig vol- f tam a DÖK elnökhelyettese. Majd 12.-esként elnökként szerveztem a diákéletet. Az ott szerzett ismereteimet szeretném most itt kamatoztatni. Terveim és céljaim a követke­ zők: - A tanulmányi ügyek megfelelő közzététe­ le, mind az egyetemen, úgy a kollégiumban is, - A Tanulmányi Osztály és az évfolyam kap­ csolatának javítása, ügyeink meggyorsítása például a beiratkozás során, - Fontosnak tartom a támogatások gyors és szakszerű kiutalását és a jegyzettámogatás kibővítését, - Szeretném elősegíteni az évfolyamok kö­ zötti kapcsolatok kibővítését, -A Pázmányos bulik támogatása azzal a cél­ lal, hogy ne legyenek belépők, - A dohányosok „érdekében” télen egy me­ leg, zárt dohányzó helyiség létesítésének le­ hetősége. Kérlek, szavazzatok rám! ként. Céljaim között szerepel az egyetemi di­ ákélet jobbítása, különös tekintettel a sport­ élet megszervezésére, hiszen míg más egyete­ meken kötelező vagy fakultatív jelleggel léte­ zik testnevelés óra, addig a Pázmányos jogászhaílgatók nem kapnak megfelelő lehető­ séget fizikai állóképességük karbantartására (2003. szeptemberétől kötelező lesz a testne­ velés az 1. és 2. évfolyamon, lásd: ítélet, előző szám - a szerk.). Ugyancsak fájó hiányként jelentkezik, hogy nincs kialakult esti, éjszakai szórakozási lehe­ tőség. Az egyetem közelében vagy az egyete­ men belül kisebb átalakítással ez a probléma orvosolható. Szeretném, ha a Hallgatói Önkormányzattal párhuzamosan több szakkollégium és diák­ szervezet is mijködhetne, ha az évfolyam tag­ jai még jobban meg tudnék ismerni egymást a közös kirándulásoknak és beszélgetéseknek köszönhetően. Szabó Margit Rácz Balázs 1982. október 28.án Budapcstcn születtcm szüleim harmadik gyerme­ keként. Általános iskolai tanulmá­ nyaimat a Jókai Mór Általános Is­ kolában kezdtem meg négy év óvo­ dai képzést köve­ tően. Számos versenyen és iskolai megmérettetésen elindul­ tam, s ezeken kisebb-nagyobb sikereket is el­ könyvelhettem. Későbbi pályaválasztásom már itt megmutat­ kozott, hiszen leginkább a szép magyar be­ széd és a versmondó versenyek tartoztak a kedvenceim közé. 1995-ben nyertem felvé­ telt a Budapesti Piarista Gimnáziumba, ahol hat évet töltöttem el. E hosszú idő során sikerült mély barátságokat kötnöm, komoly ismeretanyagot szereznem, és nem utolsósorban a vallásos ismereteimet is gyarapíthattam. A gimnáziumban tagja voltam az iskola ko­ sárlabdacsapatának, amellyel több rangos tor­ nát is megnyertünk. Osztálytitkárként át tud­ tam érezni azt a felelősséget, amely remény­ beli megválasztásomat követően hatványo­ zottanjelentkezhet majd itt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóinak képviselője- Sziasztok! Eltelt egy év és választa­ notok kell, hogy ki képviseljen Ti­ teket - első évfo­ lyamos hallgató­ társaim - az egye­ temeteken. 1984. 17.-én február születtem Vas me­ gye egyik leg­ szebb városában, Celldömölkön. Gimnáziumi tanulmányaim befejeztével felvételt nyertem a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem Jog- és Államtudományi Kará­ ra. Ezen általános jellegű bevezető után sze­ retném pár sorban leírni, mit tartanék fon­ tosnak megvalósítani, ha bizalmat szavaztok nekem: — Tényleges és feltétlen érdekképviselet, - Az eddig sikeresen kialakított ösztöndíj­ rendszer továbbfejlesztése, - A kötelező szakmai gyakorlatok lehetősé­ geinek szélesítése - A HŐK és a hallgatók közti jó kapcsolat megőrzése. Munkám sikeres elvégzéséhez számítha­ tok bátyám. Szabó Tibor segítségére és iránymutatásaira, aki már negyedik éve tölti be a HŐK gazdasági alelnöki tisztét. Megválasztásom után szeretném az általa elindított pozitív folyamatokat sikeresen befejezni. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 2. szám 2003. április 10. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. április 10. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1957kb+5280kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_2_20030410 Relation A related resource T00053 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_2_20030410 Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírünk a világban Boldog születésnapot... Van saját PhD.-sünk! Államvizsgázók figyelmébe Mi és Európa Hajóút az emlékezésbe „Hűséggel és szeretettel” Diplomával - munka nélkül A Tanácsköztársaság emléke Élet az Oscar után - idehaza Egy tangó Veled… CD ajánló William Shakespeare: IX. Edgár Egyensúly Vedd és olvasd! Hajrá magyarok! Kiáltás Jókaiért Válasz egy őszi kérdésre Könyvajánló Az élet játéka Stella Díj HÖK-választás az első évfolyamon Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5dc283b57f832f11127126720dc9ba6e.jpg cec4aa7060ec345f3171c6cf0f624679 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ccfb290c7ee0306970650a0bef40943d.pdf 103192faf7256f007ab884b165b71305 PDF Text Text MU. 1 2.00'50'52.0 Á. PPkH-JAK legn4p«Merfil>L lapja J £ A PÁZMÁNY PÉTBE KATOUKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA [i-fc. J i f /u fi ífÍA ■< I " 4 'w'' A MOZDULJ! FODOR GYÖRGY, KL ÚJ REKTOR BÚCSÚ ERDŐ PÉTERTŐL VI. évfolyam, 1. szám HÖK-VÁUSZTÁS DRASKÓCZy IMRE e-mail: itelet01@fotmail.com honlap: wwyv.itelet.tk 2003. március 20. �A közöny helyett IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. R Tegnap nézegettem egy régi fotót. Amikor még olyan mások voltunk. Olyan lelkesek, olyan gondtalanok. Nem csak a világ válto­ zik velünk, mi is. Nagyon sokat és nagyon gyorsan. Miért nem nevetünk olyan felsza­ badultan? A szenvedély szétaprózódott a hétköznapokban. Már nem azok a gondola­ tok foglalkoztatnak, már fásultabban indu­ lunk el reggel. Emlékszel még? Mikor a sar­ kon összefutottunk és lassan andalogva világmegváltó gondolta­ ink voltak? Nagyratörő lelkesedéssel, határtalan optimizmussal tervezgettük a jövőt. Most gyors léptekkel loholunk a metró fe­ lé... Közléseink leapadtak tőmondatokra, méregetve figyeljük a világot és egymást, és így élünk benne. Teljes közönnyel moz­ gunk mindennapjainkban a megszokott rutin szerint, és eszünk­ be se jut már olyan dolgokat tenni, mondani, csinálni, aminek ,semmi értelme” vagy „nincs haszna”. Tudod, mire gondolok? Ha meghallgatjuk a másikat, vagy egy mosolyt ajándékozunk ne­ ki. Már csak saját dolgaink foglalkoztatnak. Hová tűnt az a gyer­ meki lelkesedés, mely ott lakozott bennünk? Lehet, hogy már nem is emlékezünk rá. Tudod, a régi fotóra... s önmagunkra. amilyenek voltunk, s amilyenek lehetnénk... Gulyás Judit (főszerkesztő) L T O M Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora 3 Béklyóba zárt szabadság 10 Rendhagyó HÖK-választás 3 Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens 11 Ez a rock ’n’ roll! 3 Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról 12 II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez 4 Jelentés Március úrnak 13 Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből 4 Vedd és olvasd! 14 Erdő Péter búcsúztatása 4 Az ELSA Budapest a csúcsra tör 15 Búcsú az egyetemtől 5 I.N.R.I. 15 [» Doktorrá avatási szertartás decemberben 6 n-.Hajrá Pázmány!' 16 Horvátország nemet mondott 7 Egy megfelezett felezőbuli története 17 Deák Ferenc Államtudományi Szakkolégium 8 »- .Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le' 18 A drogszabályozásról 9 1848. március 15. emlékére 20 .Neked hogy hívják a nevedet?' 9 Második Infóterem? 20 J5- e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.itelet.tk �Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora Mint ismeretes, Erdő Péter rektort a pápa esztergomi prímás-érsekké ne­ vezte ki, ezért ő januárban elköszönt az Egyetemtől. A Püspöki Kar ideig­ lenes, hatállyal Fodor György eddigi rektorhelyettest nevezte ki az Egyetem élére. Ezennel bemutatjuk a jelenleg megbízott új rektorunkat, abban bíz­ va, hogy mielőbb beszélgethetünk is vele a lap hasábjain. szemináriumi rektor 1992­ 1993 és főiskolai igazgató paróchus 1993-1999; (Berzék) 1993-1999; 1988 óta folyamatosan mb. előadó a R.K. Hittudományi Akadé­ mián, két tanévben pedig az ELTE BTK-n is. 1995-től az Ószövetségi Szentírástudomány docense a Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem Hittu­ dományi Karán. 1999-töl fo­ lyamatosan a PPKE rektorhelyettese. 2000-től a PPKE HTK Bibliai Nyelvek Tanszékének vezetője. 1997-től folyamatosan egyházmegyei konzultor a Hajdúdorogi Egyházmegyében. 2003 februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem rektora. V Név: Dr. Fodor György Foglalkozása: teológus, orientalis­ ta, görög katolikus pap (szentelés: 1984) Születési hely, idő: Nyírbátor, 1958. április 25. Tanulmányai: Római Katolikus Hittudományi Akadémia, Budapest, teológiai doktorátus (PhD) arany­ gyűrűvel 1984; ELTE BTK Sémi filológia és arab szakos kitüntetéses bölcsészdiploma 1984; Pontificium Institutum Biblicum, Ró­ ma, biblikus szak-licenciátus (SSL) magna cum laude 1991; habilitáció teológiából a PPKE Hittudományi Karán, Budapesten 2001. Kutatói ösztöndíjak: Damaszkusz 1984, Kairó 1987, Róma 1999. Munkahelyei: Káplán (Nyíregyháza) 1984-85; püspöki tit­ kár (Nyíregyháza) 1985-88; teológiai tanár a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán (Nyíregyháza) 1984-89); káplán (Debrecen) 1988-89; a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasa (Róma) 1989-91; 1991-től folyamatosan teo­ lógiai tanár a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán (Nyíregyháza); közben ugyanott Tagságok: MTA Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei lüdományos Testületé Teológiai Szekció (elnök) Szent Jeromos Bibliatársulat (egyházmegyei koordinátor) Európai Arabisták és Iszlámológusok Egyesü­ lete (tag) Magyar Professzorok Világtanácsa (tag) Magyar Hebraisztikai Társaság (tag) Bibliai és Ókori keleti Kutatócsoport (társelnök) 1998 óta folyamatosan vendégprofesszor a ko­ lozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen ószövetség tárgykörben. 1997 óta folyamatosan tagja a Magyar Akkredditációs Bizottság Hit és Xhllástudományi szakbizottságának. Rendhagyó HÖK-nálasztás Első évfolyamosok figyelem I Annak érdekében, hogy az első évfb^am a tanév elejétől részt vehessen a HÓK munk^á-: bán, a HŐK közgyűlés megváltoztatta a választási szabályokat. Ennek érdekében a Hallgatói Önkormányzat tagjainak általános választását 2Ü03. októbe­ rében bonyolíyák le. A tavaly tavasszal — egy évre — megválasztott képviselők mandátu­ ma így még néhány hónappal kitolódik. Az első évfolyam nappali és levelező tagozatos hallgatói számára időközi választást tartanak a régi szabályok szerint. A választáson győztes képviselők maridátuma az általános választásokig szól, tehát 20®. ok­ tóberében első évfolyamon is lesz választás. Régóta napirenden van a kérdés, miszerint miért nem az őszi beiratkozás után taryák az ál-' talános választást, hogy a mandátumhoz jutott képviselők a saját évfolyamukkal párhuzamösaii, egy évig lássák cl az évfolyam képviseletét. Úgy tűnik, az észérvek diadalmaskodni fognak, a HŐK választás ezentúl októberben lesz megrendezve. Az elsős évfolyam azonbán nem lenne képviselve, tehát ezért kerül sor a mostani választásra. Az indulás feltétele 5, azaz öt pártoló aláírása, fényképes önclctnyz, amiben a céljaidat is leírod, valamint beleegyező nyilatkozatod, hogy a kari lapban megjelenhet a pályázatod. A leadás határideje: március 31. Helye: HŐK iroda. libvábbi információért fordulj bizalommal a HŐK titkárságához. Bz a rock ’n’ roll! íludjuk-e még mi is az a rock and roll? A lexikonagyúak és koravének már sorolják is; Csákk Bcrri, Elvisz meg ilyenek. Jó helyen tapogatóznak, de a válasz mégsem helyes. Nem. A rock ’n’ roll maga a láza­ dás. Maga a fiatalság. A tűz, a laizös aka­ rat. Az összetartó erő. A beteljesületlen, i^ó szerelem, a betc|esült, de véget ért szerelem Ott van úzsegger pimasz fel­ mosolyában, a felfelé szálló fustkankában, a levegőben, a mocskos kocsmaasz­ talon, az agyonkarcolt lemezeken, a már rég megszelídült és még lázongó lelkek­ ben, az artikulátlan, mégis mindent kife­ jező üvöltésben, abban, amilsbr sikerül bepasszfrozni valahogyan a győztes gólt az utolsó percben, a gimnáziumi házibu­ likban, az osztálykirándulásokon, abban, ahogyan kiröhögtük a háta mögött a fizi­ katanárt, a tornaórán büntetésből dobált medicinlabdákban, az első fejünkbe szállt sörben, az első ügyetlen udvarlásban, a közösen üvöltött dalszövegekben, amiket nem is értünk, mégis tudjuk, miről szól­ nak. Minden apró kis hülyeségben, me­ lyek életünk legszebb emlékei, a diadal­ ban, a kudarc utáni talpra állasban, az elmült és elvesztegetett években, az előt­ tünk álló, majdan elvesztegetettnek tŰnŐ időben. A rock and roll ott van Beetho­ venben és Mozartban is, az ősi elfeledett, elnyomott rítusokban, a tűz lángában, a pocsolyákban, a pinceklubban és a stadi­ onban, a fejedben és a szívedben, a lábad­ ban és a kezedben. A szerencsés kézzel húzott tételekben és az előadás utáni tapsban, az elfojtott káromkodásban, a ifelcsattanő ngKetesBen, a legöFÍiüJS könnycseppben. A rock ’n* roll maga az élet. A lélek. Az érzés. Tudjuk-e még, hol találjuk? Ernlékszünk-e még rá? Tudunke még örülni, van-e még valami, ami öszszekót, egységbe forraszt minket? ^n-e még valami, amiért ügy érezzük, érdemes élnünk? Shn még közös célunk, olyan, amely emberré tesz minket? Tiidunk-e messzire nézni, meglátni azt is, amit iga­ zán érdemes? Ússze tuc^uk-e tömi a tükórőt, hogy végre igazán foglalkozzunk is valamivel? Koltay András harmadik oldal �II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez János Pál püspök, Isten szolgáinak szolgá­ ja, Tisztelendő Testvérünknek, Erdő Pé­ ternek, eddig Puppi címzetes püspökének és a Székesfehérvári Egyház segédpüspö­ kének, aki áthelyezést nyert az Esztergom-Budapesti Metropolitai Székre, üd­ vözlet és áldás Bizonyított tény, hogy a kiváló Esztergom-Budapesti Egyház Magyarországon belül kiemelkedő helyet foglal el. Nem akarjuk ezért, hogy segítségünk és gon­ doskodásunk híjával maradjon, különö­ sen most, amikor pásztorokra van szüksé­ ge, hiszen Tisztelendő testvérünk, Paskai László, a Római Szent Egyház Bíborosa, a Szék irányításának tisztségétől megvált. Feléd fordult hát figyelmünk. Tisztelen­ dő Testvérünk, püspökséged két eszten­ deje alatt megérdemelt tekintélyre és ki­ emelkedő elismertségre tettél szert. Ezért apostoli tekintélyünk alapján Téged a Puppi Egyház címzetes püspöksége és a Székesfehérvári Egyház segédpüspöki tisztsége alól felmentünk és az Esztergom-Budapesti Metropolita Szék érseké­ vé és pásztorává nevezünk ki mindazok­ kal a jogokkal és kötelezettségekkel, ame­ lyek a szent kánonok előírásai szerint helyzetedhez és jogállásodhoz tartoznak. Kiválasztásodról értesítsd a klérust és a hívő népet. Mindnyájukat arra buzdítjuk, hogy újuljanak meg vallásos lelkületűk­ ben, ismerjék el kezdeményezéseidet és kövessék tanácsaidat. Végül, Tisztelendő Testvérünk, megerősít­ jük irántad való korábbi jóindulatunkat és bizalmunkat, és pásztori vezetésre kezedre bízzuk az Úrnak ezt a népét. Ez a Szék és annak kiemelkedő történelme meg fogják adni neked a lelkipásztori munka vezérel­ veit, hogy így az Ür üdvösséges ajándékai és a te szolgálatod folytán a hívők bőséges termést hozzanak. Kelt Rómában, Szent Péternél, az Ür kétezerkettedik évében, december hete­ dikén, pápaságunk huszonötödik eszten­ dejében. II. János Pál pápa negyedik oldal í|kt^ Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből (elhangzott: Esztergom, 2003. január II.) (...) Az idők jeleit hordozza népünk és Egy­ házunk számára az Európai Unió bővítése és az európai öntudat erősödése az Unió hatá­ rain innen és túl. De ez a folyamat egyben az egyes népek és régiók önbecsülését és egy­ más iránti tiszteletét is erősíteni képes. Egyre Jobban átérczzük, hogy nem egymás ellené­ ben, hanem egymást kiegészítve kell közös hazánkat építenünk. Nem csupán haszonról és gazdaságról, jólétről és konkurenciáról szól ma világrészünk története. Sokat beszélnek közös értékekről is. Erezzük, hogy a keresztény örökség nélkül Európának a szíve hiányozna. Felelősek is vagyunk azért, hogy jövőnk ne áttekinthetetlen bürokrácia és külső szellemi hangzavar által sodort felületes tömegélet legyen, hanem az emberi személy igazi méltósága teljesedjék ki, kapjon védel­ met a lelkiismereti szabadság, az egyénekre és közösségekre kitelj edő vallásszabadság érvé­ nyesülésével. így meríthetünk azoknak az ér­ tékeknek a forrásából, amelyek önállóbbá, összeszedettebbé, gondolkodni, akarni, sze­ retni képesebbé tehetnek minket. Ezek azok az értékek, amelyekre egységesülő világunk­ ban mindenkinek egyre inkább szüksége van. Ezek megélésén keresztül vezet minket Krisz­ tus az életszentségre. Új idők új meg új kihívásai és kísértései kö­ zött bátorítson bennünket a jövőben is Krisz­ tus szava. O a mai Evangéliumban azt ígéri, hogy a vigasztaló Szentlélek majd megtanít minket mindenre, és eszünkbe juttat min­ dent, amit mondott nekünk Nem az emléke­ zőtehetségünket fokozza varázslatos módon, hanem az új meg új helyzetek és körülmé­ nyek között villanja fel előttünk a krisztusi megoldást, a szeretet parancsának itt és most jelentkező konkrét követelményeit. éljük a Szentlélek Úristent, kísérje világossá­ gával, erejével és Örömével most kezdődő szolgálatomat és egész Egyházmegyénk bon­ takozó életét. Szűzanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának pártfogása segítse népün­ ket és Egyházunkat. Ámen. Erdő Péter búcsúztatása Erdő Péter rektort 2003. január 6-án bú­ csúztatta el az egyetem a díszteremben tar­ tott ünnepségen. Megjelentek a karok dé­ kánjai, valamint a jogi kar oktatóinak jelen­ tős része is, kiegészülve néhány hallgatóval. Köszöntő beszédet mondott Fröchlich Ida, a bölcsészkar dékánja, aki kifejezte abbéli reményét, hogy a kapcsolat nem szakad meg a leendő érsek és az egykor gondjaira bízott egyetem között. Fodor György rektorhelyettes kiemelte az elmúlt évek si­ kerei közül többek között azt, hogy az egye­ tem szentszéki alapításának a rendezése megtörtént, az anyagi és szellemi épülés, a regionális együttműködés más egyetemek­ kel legalábbis jó úton halad. Erdő Péter mindenkinek köszönetét mondott, kiemel­ ten az első dékánoknak, Maróth Miklósnak (BTK) és Zlinszky Jánosnak (JAK). Miután átvette ajándékát, egy festményt, és meg­ hallgatta Roska Tamás, az ITK dékánjának pohárköszöntőjét, végleg elbúcsúzott, de előtte még barátságosan elbeszélgetett egy pohár pezsgő mellett az őt személyesen is köszöntem kívánókkal. Az egyetem megbízott rektora dr. Fodor György, eddigi rektor-helyettes lett. �Búcsú az egyetemtől kápolnák is nyíltak. Az Oltáriszentség jelenlé­ Időközben a Püspöki Konferencia.., a ma­ _____ .Í11_____tt_______________ ______________ te titokzatos erőforrás munkánk és életünk gyar állam és Egyetemünk egyes karai, küszámára. Az egyetemi lelkipásztorkodás szer­ lönösen a Jog- és Államtudományi Kar vezete és tevékenysége is bővült. 2002 nyarán anyagi erőfeszítései, valamint a külföldi Egyetemünket küldöttség képviselte Torontó­ katolikusok támogatása lehetővé tették, ban, ahol a Szentatya találkozott a világ ifjúsá­ hogy befejezzük 1998 késő tavaszán a Hit­ gával. tudományi Kar épületének kiépítését, I Tankönyvek, tudományos tanulmányok, so­ 2001, december 16-án átadásra kerüljön a rozatok, gyűjteményes kötetek, folyóiratok tervezett által Makovecz Imre és diáklapok jelennek meg Egyetemünk kü­ Stephaneum főépület Piliscsabán, megva­ lönböző karainak kiadásában. Híven tükrö­ lósuljon az Egyetem központi részlege és a zik azt az értékes szellemi munkát, amit ok­ JÁK Szentkirályi utcai két épületének teltatói és hallgatói közösségünk közös erőfe­ , jes felújítása és átalakítása, egyetemi tulajszítéssel, az Egyetemmel együttműködő donba kerüljön a központi épület másik számos hazai és külföldi szakember részvé­ oldalán álló, Szentkirályi utca 26, számú telével végez. Kedves Kollégák, Egyetemünk Minden (Spartacus) épület, A berendezés és a kü­ 2002. szeptember 22-én ünnepeltük Egyete­ Kedves Oktatója, Munkatársa és Hallgatója! lönböző szerzetesrendek áldozatos mun­ münk fennállásának tizedik évfordulóját. Az Ismeretes, hogy Szentatyánk, II. János Pál kájával megvalósuló kollégiumok tovább ünnepséget jelenlétével és köszöntőjével pápa 2002. december 7-én az Esztergomgazdagították Egyetemünk működési fel­ megtisztelte Zénón Grocholewski bíboros, a Budapesti prímási Főegyházmegye érsekévé tételrendszerét. Megvalósult a hatékony Katolikus Nevelés Kongregációjának prefek­ nevezett ki. A megtisztelő és egyben informatikai összeköttetés a fizikailag tá­ tusa is. Most pedig, már örömmel nyújthat­ zavarbaejtően nagy kihívást jelentő új meg­ voli karok között is. 2002-ben elkezdőd­ juk át azt a karaink és rektori hivatalunk köbízatást a gondviselő Isten nagylelkű segítsé­ hetett az Informatikai Kar budapesti épü­ ! zös munkájával készült reprezentatív kötetet, gében bízva, megilletődve fogadtam. 2003. letének létrehozása is. mely számot ad Egyetemünk első tíz évéről. január 11-én délelőtt 111 órakor, az Eszter­ Az évek haladtával bővült az oktatás kínála­ Átgondolva az utóbbi öt esztendőt, eszünk­ gomi Bazilikában veszem át új hivatalomat. ta. Újabb és újabb alapképzési szakok ke­ be juthatnak idegeskedések és nehézségek Erre az ünnepélyes alkalomra Egyetemünk rültek akkreditálásra vagy nyerték el a vég­ . is; az összhang kialakulásának, a szellemiség minden oktatóját, munkatársát és hallgatóját legesítést. Doktori programok, majd dok­ és a harmónia megtalálásának fáradságos út­ szeretettel várom. tori iskolák nyertek állami akkreditációt ja. Nem mindig örülhettünk minden jelen­ Mivel új feladatköröm az egész embert kívá­ Egyetemünk minden karán. 1999-ben az ségnek és eseménynek az Egyetem életében. nó rektori tisztség gyakorlásával ténylegesen Egyetem alapítólevelet kapott az Apostoli De nem tagadhatjuk, hogy lassan reális már aligha kapcsolható össze, benyújtottam Szentszéktől, így a katolikus egyetemek büszkeséggel vallhatja ki-ki, hogy a Pázmá­ lemondásomat Dr. Seregély István érsek úr­ legmagasabb kategóriájába került. Ez az nyon tanít, tanul vagy dolgozik. Ha sebeket nak, Egyetemünk Nagykancellárjának, A hi­ Egyetem ma a Katolikus Egyház egyik leg­ okoztunk egyeseknek, sajnáljuk. Ha a mun­ vatali teendők gyakorlásával az új rektor ki­ jelentősebb intézménye hazánkban. Hiva­ ka hevében valakit igaztalanul bántottunk nevezéséig vagy egyéb ennek megfelelő talos egyházi jogi személy. Tevékenységét a volna meg, őszintén kérünk bocsánatot. Ha­ fenntartói intézkedésig Dr. Fodor György Katolikus Egyház nevében végzi. Időköz­ ragot, keserűséget senki és semmi miatt rektorhelyettes urat bíztam meg, aki az ed­ ben fejlődött a posztgraduális képzés, a nem őrzünk a szívünkben. Magam személy digi években az egyetemi ügyek intézésében szakirányú továbbképzés kínálata is. Karkö­ szerint minden vezetőre, oktatóra, munka­ már elismerésre méltó módon tanúságot tett zi kutatócsoportok alakultak, melyek az in­ társra, hallgatóra hálás szeretettel gondolok, rátermettségéről. Kérem, kísérjék munkáját terdiszciplináris együttműködésen kívül a különösen azokra, akik áldozatos, személyes bizalommal és készséges együttműködéssel. hit és a világi tudományok párbeszédének odaadással segítették munkámat vagy az Ezek az események alkalmul szolgálnak arra is színhelyei lettek, A Heller Farkas Intézet egyetemi közösség életét és épülését. is, hogy emlékezetünkbe idézzük az utóbbi a közgazdaságtudomány felé nyitotta meg Megrendült hálával köszönöm meg Isten­ évek fejleményeit. Egyetemünk életében az jogi képzésünket. A Jedlik Ányos Laborató­ nek, hogy ennek a bontakozó műnek, mely utóbbi öt év a megerősödés, a fejlődés és a rium az Információs Technológiai Kar Egyházunk és hazai kultúránk javát szolgál­ megszilárdulás időszaka volt. 1998 nyarán együttműködését valósítja meg a kutatás­ ni hivatott, munkatársa lehettem. Köszöne­ került sor az Egyetem intézményi akkreban élenjáró intézményekkel. tét mondok mindazoknak, akik Egyete­ ditációjára. Az ezzel kapcsolatos teendők Minden kar nemzetközi kapcsolatrendszere nagy terhet jelentettek az újonnan megszer­ münk anyagi, szellemi és lelki épülésén fára­ jelentősen bővült. Tagjai lettünk a Katolikus vezett rektori hivatal és gazdasági főigazga­ doztak és fáradoznak. Egyetemek Világszövetségének és Európai tóság számára éppúgy, mint az egyes karok Igyekszem az Egyetem fejlődését a további­ Szövetségének, valamint több fontos nemzet­ számára. Ugyanez év nyarán a Püspöki Kon­ akban is - lehetőségeimhez mérten - támo­ közi egyetemi szövetségnek. Közös diplomák ferencia egyházilag megalapította Egyete­ gatni. kiadását valósítottuk meg a San Franciscoi münkön az Információs Technológiai Kart, Egyetemmel és a Milánói Katolikus Egyetem­ Isten áldja a Pázmány Péter Katolikus Egye­ amely 2001-re nyerte el az állami mel. Számos tudományos konferencia és kultemet! turális rendezvény került megrendezésre akkreditációt és elismerést és ekkor kezdte Dr. Erdő Péter Egyetemünk minden karán. Az egyes karokon | érsek, rektor meg tevékenységét. I ötödik oldal �IMMW Hüiaii Doktorrá avatási szertartás decemberben 2002 decemberében újfent doktorokat avattak karunkon. Az ünnepség (mely vég­ re visszaköltözött a Díszterembe) menete a szokásos volt: bevonulás, Himnusz, kö­ szöntés, eskütétel, diplomák átvétele, be­ széd, Szózat. A felavatottak boldogan is­ merkedtek a kötelezően viselt talárral, mely többségüknek ezentúl munkaruha lesz. A felhőtlen öröm perceit kissé beár­ nyékolta az a tudat, hogy így, együtt most utoljára volt együtt ez a „csapat”, és bizony nem telik el majd sok idő, mikor felocsúd­ va az eufóriából vissza-visszasírja minden­ ki a gondtalan egyetemista-éveket, melyeknek ezennel örökre vége. Kezdődhet a nagy-nagy munka időszaka, melynek a Pázmányon való megalapozása a siker ma­ gabiztos reményével kecsegteti a kalandnak nekivágót. Nagy számban gyarapodik tehát a kinti vi­ lágban a Pázmány-légió, akik valami mást, újat, állhatatos keresztény erkölcsiségen nyugvó elmélyült tudást, esküjének megtartását saját önös érdekei elé helyező, egészséges világszemléletet visznek ma­ gukkal útravalónak, amely kiemeli őket a többiek közül - reménykedjünk mindeb­ ben legalábbis. Ábrahám Dániel Áes István Ákos Tamás Árva Zsuzsanna Eszter Aszmann Róbert Babkó Norbert Balogh Ákos Balogh Zsigmond Bánfalvi Sándor Baranyai Ágnes Bárdos Gergely Baumgartner Agnes Bentouminé Horváth Helga Bergmann Boglárka Bertalan Ágnes Bicskey Eszter Bíró ~ Agnes ' Bíró Marcell Bodrogi Péter Body Agnes Eszter Bóné Beatrix Borhás Zsuzsanna Borhegyi Ferenc Boros Emese Boros Linda Agnes Búj tor Anna Krisztina Csapó Ágnes Császár László Csermák Bálint Csiha Kinga Hajnalka Csuka Péter Czeller-Kovács Péter Dalos Judit Deák Gábor Debre Magdolna Dékány Anita Desits Eszter Emődy Teodóra Endrédy Zoltán E Kiss Gabriella Fedák István János Fehér Gyula Fekete Zoltán Féner Viktor Financsek Zsuzsanna Katalin Fodor Beatrix Fónagy Gergely Főmet Béla Fridery Réka Renáta Galambos Eszter Gáspár Miklós Gazsi László Glegyák Eszter Goldfárth József Gömöri Dóra Győri Attila László Győrvári Brigitta Ágnes Gyurcsán Judit Anna Gyurcsánszky Ba­ lázs Hadrik Hajnalka Haraszti Judit Hegedűs András Hepp János Herczeg Kata Hergert Ottó Herkner Gyula Hóbor Gabriella Hoffmann Péter Ákos Holtzer Éva Horváth Alexandra Horváth Éva Horváth István Horváth Mihály Huszák Balázs Ivády Péter Jakab Izabella Kádár Mercédesz Kálnoki-GyöngyÖssy Márton Kampfmiiller Sándór Káplár Orsolya Csilla Karsai Orsolya Kása Karolina Katona Hedvig Kézsmárki Éva Mónika Kiss András Kiss Renáta Kiss Virág Klósz Beáta Komjáthy Zsuzsa Eszter Korényi Sarolta Kosztolányi Örs Kovács Annamária Kovács Balázs Kövér Krisztina Krizsanits Gergely Kukucska Szilvia Kürthy Levente Laczkóné Hesz Boglárka Láng Géza Károly Lantos Emőke Liziczainé Galavics Krisztina Lovas György Lőcsy Viktória Lukács Krisztián Manger Marcell Márton Andrea Marton Klaudia Mátrai Magdolna Melegh Anna Mészáros Melitta Mészáros Renáta Mezey Franciska Mizsei Erzsébet Molnár Agnes Ilona Molnár Balázs Péter Molnár Gábor Molnár Orsolya Molnár Richárd Molnár Tamás Monori Levente Márk Nagy Izabella Nagy Orsolya Agnes Németh Noémi Némethy Eszter Nyitrai Károly Olajos Csaba Padlovics Agnes Pál Andrea Pálvölgyi Miklós Papp László Parties Krisztina Pataki Szabolcs Percze Szilvia Katalin Péteri Nikoletta Pjiszterer Orsolya Pista Balázs Pokorádi Katalin Pólik Cecília Povoinik Beáta Pozsonyi Máté Pulics Krisztina Ramel Rami Rédei Alexandra Réti István Rosdy Tamás Sághy Andrea Zsuzsanna Sauer Zsuzsanna Schiesz Erika Scholz Evelin Schultz Andrea Seprényi Andrea Sőrés Zsuzsanna Simkó Gabriella Simon Péter Miklós Sipos Gabriella Sitkéi Tamás Somlai Zita Somosy Edina Szabó Sramkó Katalin Steindl Eszter Strbka János Syposs Csilla Szabados Tamás Szabó Balázs Szabó Csaba Szentgyörgyi JúPéter Szabó Zsófia Szakály Noémi Szalai Judit Zsuzsanna Szelőczei Anna Szentgyörgyi Andrea Tasi Mihály Tökodi Judit Tamás Olivér Viktor Tamasi Zoltán lia Szigetvári Mária Szakoly Péter Takács Zoltán Tóth István Tölgyesi Viktória Turu Olga Tusor Gabriella Ugrón Zsolna Tóth Attila Szabolcs Tblnay Rita Újházi Edina Újhelyi Péter Ujváry Katalin Vidéki Noémi Villányi Vámos Istvánné Virga léronika Vida Márta Zakariás Kinga Rita Zakariás Mónika Zsolnay András Zsuzsanna Vladov krónika hatodik oldal �Horvátország nemet mondott Pázmányosok horvát körútja '■í?! "Tg Egy mondás szerint mi, emberek annyit érünk, ahány nyelvet beszelünk. Ha a bölösességet tágabban akarjuk értelmezni, ügy is fogalmazhatunk: annál töíBÉieFerunk, minél többféle kultúrát ismerünk. Az egyetemünkön tartott kurzusok közül jó néhány is ezzel a céllal indult. Ilyen a Jogtörténeti Tán* vS¥4 szék egyik egyre kevésbé látogatott, ám annál érdekesebb speciálkollégiuma, amelyet Dr. Andrási Dorottya adjunktus neve fémjelez. A Tanárnő Horvátország-Dalmácia-Szlavónia alkotmányjogi berendezkedéséről tarttMtott előadásokatili felsorolt terültek, országrészek Magyarországgal való kapiCsolatának fényében. ....... S hogy az egy év alatt szerzett tudásunk ne csupán elméleti maradjon, Andrási ta­ nárnő gondoskodott arról, hogy a közel húszfős csoport egy háromnapos kirán­ dulás keretében gyakorlati tapasztalatot is szerezzék a mai horvátországi helyzetről, amely - mint majd Ti is olvashatjátok messze eltér a magyar viszonyoktól. Egy hétvége arra volt elegendő, hogy Zágrábot és Szlavóniát, az ország északi részét végigjárjuk. Utunk során bepillant­ hattunk azoknak az embereknek az életé­ be, akik a háborúban aktív szerepet vállal­ tak Horvátország védelmét erősítve. Azt is láthattuk, hogy az ország most, még tíz év elteltével is magán viseli a könyörtelen időszak nyomait: a lakóházakon golyó ej­ tette sebek, a tankok által lebombázott kórházak mind a hiábavaló öldöklésről ta­ núskodtak, Az utcán feltűnő, féllábú ha­ dirokkantak, akik az ottaniaknak már megszokott látványnak számítanak, még­ sem mennek el mellettük anélkül, hogy tiszteletüket akár egy fejbiccentéssel ki nem fejeznék. Hősi halottak, akikért minden családban gyertyát gyújtanak. No, de nemcsak könnyfakasztó dolgokkal találkozhattunk a három nap alatt. Lássuk hát, hol is jártunk, ahol Pázmányos eddig még nem. Utunk első állomása a főváros volt, s bár az októberi korai sötétedés el­ ronthatta volna a városnézést, a Tanárnő kitűnő helyismerete, s annál kiválóbb nyelvi tudása révén elkerültük a turisták­ kal egyébként gyakran előforduló „gikszereket”, s egyszer sem tévedtünk el. Megtekinthettük a jogi kart, mely egyéb­ iránt egyetlen a városban.(Itt ugyanis a városban egyetlen egyetem van, s annak több fakultása.) Tehát a kirándulás tanul­ mányi része ezzel el is volt intézve. A nap hátralevő részében megcsodálhattuk a gyönyörűen felújított székesegyházat, s bejártuk Zágráb óvárosát. Az első éjszakát TJ'.kényelmes” emeletes kollégiumi ágyakbán tölthettük, amelyektől az ember - ha szerencséje van - néhány óra alvás után hátfájással ébred. Szombat reggel elhagy­ tuk a fővárost, hogy most már Szlavóniá­ val is megismerkedhessünk. Közben még útba ejtettük a horvátul Medvedgrad-nak hívott erődítményt, ahol a hajdani állam­ fő, Franjo Tudman emléktáblája található. Ha már nagy múltú politikusról esett szó, nekünk, magyaroknak különösen jó tud­ nunk, hogy a horvátok nemcsak saját ve­ zetőikről emlékeznek tisztelettel. Zágráb­ ban megtalálható néhai miniszterelnö­ künk, Antall József mellszobra is, termé­ szetesen e helyen is tiszteletünket tettük. Szlavóniai utunkat folytatva kirándulá­ sunk további fő célja Eszék és a háború­ ban nagy nevet szerzett Vukovar volt. Tán még mi sem gondoltuk volna, hogy a vá­ rosok mellett két kis falu jobban leköti majd figyelmünket. Szentlászló és Kórógy magyar ajkú községek, mégis el­ szántan védték hazájukat a szerb agresszi­ óval szemben. (Aki látta a tavaly bemuta­ tott filmszemle-díjas Chico című alko- tást, jól tudja, milyen borzalmakat éltek át a helybéliek.) Sajnos még itt is találtunk romos házakat, de újonnan épülő is egyre több van. Itt szintén kitűnő idegenveze­ tésben volt részünk, köszönet érte a kórógyi polgármesternek, Kel Józsefnek! Ó egy egész napot szánt ránk, hogy be­ mutassa a közeli falvakat, az elaknásított szántóföldekkel, Vukovárt esti csendjé­ ben. A sors fintora, hogy pontosan a város elestének évfordulója napján jártunk ott (október 26.); kísérőnk elmondása szerint minden család ezen az éjszakán annyi gyertyát gyújt ablakában, ahány családtag­ ja odaveszett. Szinte nem volt ház, ahon­ nan nem szűrődött ki a mécsesek fénye. Szomorúságunkat azonban hamar feled­ tetni tudta szálláshelyünk Bizovacban, annak minden - most már valódi — ké­ nyelmével együtt. Kirándulásunk utolsó napján már sokkal örömtelibb élmények vártak ránk. Dél­ előtt Eszékre értünk, ahol az ottani egye­ tem pro-dékánja fogadott bennünket, s kevés szabadidejében megmutatta a város látnivalóit, a Dráva-parti várat, a szépen kialakított folyóparttal. Itt is még láthatók néhol a harcok nyomai, de az emberek ar­ cán már ajövőbe vetett hit érződik, tekin­ tetük már csak kevésszer keserű. Három nap alatt megismertük az ország múltját, nehézségeit, szomorú emlékeit és bele­ pillanthattunk az itt élő emberek jövőjé­ be, mely talán reményteljesebb időket hoz. Az itt látottak után az ember már sokkal kényesebben közelít meg a hábo­ rúval kapcsolatos mindennemű kérdést, mert ahogy a szerbek, horvátok és min­ den nemzet, amely harcolt a dél-szláv konfliktus idején, egyöntetűen azt vallja, hogy értelmetlen öldöklést és szenvedést hozott csupán a háború. Ezt mi sem bizo­ nyítja jobban, mint a horvátok által oly ta­ lálóan hangoztatott félmondat: „Hrvatska cijela rekla je ne, hrvati ponosni su time!”- ami magyarul így hangzik; Hor­ vátország egésze nemet mondott, s népe büszke erre! Solymár Eszter, Kohuth Viktor Milisits Barbara hetedik oldal �Deák Ferenc Államtudományi Szakkollégium Bizön^^a^l^^^^^ndszere^éh ™nds2ere^éh íteWteÉ^I^Mí^^'^Bor^MÍ^öbbségl íteWteÉ^I^Mí^É'^Bor ma] lékszik, mikoCTs hallhatt^t^ mo^[Ii^ín^^temünk iS»zakkollégiúmárÓl. Ugyanakkor biztoF^^^^FJb^ine, hogy igen sokan x^annak közületek is, akikben legalább egyszer felmerült e következő kérdés: ,yajoiÉ] mi lehet az-., zal a Szakkollégiummal amiről tavaly hallottühk, hogy’^megalakult, ahövá^ évfolyamtársaink eg^ke-másiká olyan lelkesen próbált felvételt nyerni, ^ajd| ■sX: I»' örőlbmel ájságolta, hö^ IKiiii*. Igen, kedves olvasók, most én újságolha­ tom örömmel: még él, létezik a Deák Fe­ renc Állam tudományi Szakkollégium! Sőt, mi minden igyekezetünkkel azon munkálkodunk, hogy minél inkább éljen, és Ti egyre többen érezzétek, milyen jó lenne Nektek is, ha vállalnátok, hogy szakkollégisták legyetek, mert az ezzel já­ ró elfoglaltsággal és egyre komolyabb tu­ dományos- és közéleti feladatok vállalásá­ val együtt érdemes. A fentiek fényében most engedjétek meg, hogy röviden elmeséljem, mi is történt velünk, hogyan küzdöttünk meg a fenn­ maradásunkért. Talán onnan kellene kezdenem, hogy a ta­ vaszi szemeszter végéig hivatalosan 30 szakkollégistával büszkélkedhetett a Kollé­ gium. Azonban köszönhetően a kezdetle­ ges állapotoknak (miután csak 2001 őszén alakultunk), még kialakulóban lévén a rend és a tudományos munkavégzés me­ nete, sajnos 2002 őszére kicsit megfogyat­ koztunk. Pontosan 16-an gyűltünk össze. Seres Tamás szervező munkájának kö­ szönhetően, aki a mai napig mozgatórugó­ ja a szakkollégiumnak, áldozatos munkájá­ val és a Szent Ignác Szakkollégiumban szerzett tapasztalataival. Ilyenkor szokták mondani, hogy “Nélküle nem jöhetett volna létre...”. A szűkebb, de talán annál elhivatottabb szakkollégista társaság köz­ gyűlésén felvállaltuk, s bizalmat kaptunk hárman a Kollégium vezetésére, irányítási feladatainak végzésére: Kovács Orsolya, Domahidi Ákos és jómagam. Azóta egyre jobban sejtjük milyen nehéz feladatot vál­ laltunk el nagy lelkesedéssel, de hála Isten­ nek minél nagyobb a kihívás, annál jobban nyolcadik oldal próbálunk helyt állni, azonban ehhez fel­ tétlen szükségünk van Seres Tamás eddigi tapasztalataira, amivel O minden pillanat­ ban ott áll mellettünk, és segít. Miután tisztázódott számunkra, hogy pontosan kikre számíthatunk, kik lesznek a vezetőség, elkezdhettük szervezni a Szakkollégium életét. Nem tudom elég­ gé hangsúlyozni, hogy igen nehéz hely­ zetben voltunk, s ez még bizony mindig fennáll, hiszen egyszerre kellett egy hoszszabb távra mutató tudományos munka­ menetet megtervezni, és emellett szinte azonnal programokat szervezni, hogy míg a jövőnkről gondolkodunk, éljen is a Kol­ légium, nehogy a biztos 16 fő esetleg el­ vesszen, mert pillanatnyilag értelmetlen­ nek találja a dolgot. Most már mondhatjuk, sikerült „átvé­ szelni” egy újabb időszakot, hiszen még mindig, így a szemeszter végére is megva­ gyunk mindannyian, és közben a na­ gyobb lélegzetű, hosszabb távú terveink is egyre élesebben körvonalazódnak. De mivel is telt el konkrétan az elmúlt pár hónap? Természetesen rendszeresen tar­ tottunk közgyűléseket (kb. 2 hetente), ahol mindig találkoztunk, s tovább fejlesztettük a kollégium életét ötleteink, terveink egybevetésével. Voltunk közösen színházban, szervez­ tünk egy beszélgetést Bába Ivánnal, aki igen kellemes, baráti hangvételű estet tartott, s sok fontos és érdekes dolgot mesélt nekünk Hazánk Európai Uniós csatlakozásával kapcsolatos bizonyos problémákról, sőt kérdéseinkre vála­ szolva a Külügyminisztérium működé­ séről is. Egy tavaly elnyert minisztériumi pályá­ zatnak köszönhetően bizonyos összeggel gazdálkodni is tudtunk, amiből sikerült a Szakkollégiumnak a kollégisták segítségé­ ül egy nagyon hasznos lap top-ot vásárol­ nunk, s terveink között szerepel a további technikai berendezkedés. Már van bélyegzőnk is, amivel a tervezett könyvtárunk értékesebbnél- érdekesebb könyveit jelölhetjük majd, sőt kaptunk egy lehető­ séget a Környezet- és Versenyjog Tanszé­ ken, hogy otthonunk is legyen, ezzel könnyítve munkánkat. Körülbelül itt tartunk most, s így állunk, vagyis tényleg élünk, létezünk, egyébként hivatalosan mint a Magyar Jogtörténet Tanszéken működő öntevékeny csoport. A jövőre nézve vannak igen komoly, hosszú távú terveink, sok-sok ötletünk, természetesen a Szakkollégium lényegé­ vel összhangban, amit tavaly az ítélet egyik számában Seres Tamás úgy fogal­ mazott: „A Deák Ferenc Szakkollégium államtudományi szakkollégium. Érdemes itt azonban az államtudományokat kicsit szélesebb értelemben definiálni, mint a konkrét közigazgatási anyagi és eljárási jog kategóriáival. Itt elsősorban közéletről van szó, olyanról azonban, amely műve­ lésének alapja valóban a szakmai tudással végzett közszolgálat”, s lévén Katolikus Egyetem, mindezt a megfelelő szellemi­ ség keretébe foglalva. A terveinkről és ötleteinkről azonban had írjunk Nektek az elkövetkezendőkben, kivéve egyet, mint igen lényeges momen­ tumot: természetesen hamarosan szeret­ nénk bővíteni a taglétszámot, közössé­ günket, hogy mindenkinek teret adhas­ sunk, aki úgy érzi, ez az, amit szeretne, ezzel tud hozzátenni valamit életéhez, az Egyetemhez, s akár Hazánkhoz is... Talán épp Rád van szükség," ránk van, szükséged! E-fháií cítnönk: deaííkolíegium^yahoóxo^ v-t---- ■ Kis Brigitta �i i ■ A drogszabályozásról A múltkori számban megjelent „Miért jó a liberális drogpolitika?” című írásra sze­ retnélek reflektálni, melyben úgy érzem Szabózé kissé egyszerűbbnek tüntette fel a helyzetet, mint ami. Odáig teljesen egyetértek a szerzővel, hogy nem kell, szabad drogozni, se politikus papával, se mással, azonban a drognak a liberalizálása és a jelenlegi szabályozás között még szé­ les az út. Azok, akik szkeptikusak a mos­ tani drogtörvénnyel, még nem biztos, hogy együtt drogoznak a szüleikkel. Szabózé azt írja, hogy a szakmai szerveze­ tek szintén nem támogatnának egy eny­ hébb drogtörvényt, ami úgy pontos, hogy vannak szakértők (nohiszen ki minősül annak?), akik tényleg nem helyeselnének módosítást, azonban számos szervezet sürgeti a jelenlegi szabályozás enyhítését. Például a drogsegély-szervezetek egyön­ tetűen emellett kardoskodnak, hiszen a jelenlegi törvény értelmében a fogyasztás is büntetendő, és így elvileg a fogyasztás ?í elősegítésére irányuló, büntetendő tevé­ kenységnek minősülnek azok az ártalom­ csökkentő szolgáltatások, amelyeknek a segítségével a drogosok például steril tű­ höz, fecskendőhöz juthatnak. Ez pedig azzal jár, hogy a drogosok inkább belövik magukat többször ugyanazzal a tűvel, mert nem merik felkeresni a tűcserés központokat. Persze az is egy hozzáállás, hogy pusztuljon a férgese, még ha nem is anynyira humánus. Továbbá a jelenlegi törvény kiváló lehető­ séget biztosít a rendőröknek arra, hogy a terjesztők helyett a fogyasztóknak nyaká­ ra járjanak rá, így produkálva “eredmé­ nyeket”. Kérdés, mennyire oldódik meg a drogprobléma, ha az utcán továbbra is kódorognak a dílerek, de a 18 éves fo­ gyasztót rendesen besittelik, mert elszí­ vott egy füvescigit. Ha már a szakértőknél tartottunk: Németh Zsolt rendőr alezre­ des szerint a szigorú jogszabályok nem­ csak a büntetőjogi eljárásba vont fiatalok­ nak, hanem a rendőrségnek is komoly problémákat okoznak. Ebben a formában a törvényt zsákutcának látja, és úgy látja, hogy a fogyasztók üldözésével a probléma nem oldódik meg, csak feleslegesen von el kapacitást a rendőröktől. Márpedig ha a drogozás büntetendő, akkor a drogosokat meg kell büntetni, nem? További aggá­ lyokat vet fel a jelenlegi törvénnyel kap­ csolatban az is, hogy a jogszabályok to­ vábbra sem tesznek különbséget az egyes illegális drogok között. így az az elég ér­ dekes helyzet állt elő, hogy a marihuána és a heroin azonos megítélés alá esik. Gondolom Szabózé sem azért nem drogozik, mert szigorúan büntetik, hanem mert belátta, hogy ártalmas és helytelen. Ezt kéne tudatosítani a társadalomban is méginkább. A terjesztőket pedig termé­ szetesen szigorúan meg kell büntetni, de senkinek sem érdeke, hogy fiatalokkal teljenek meg a börtönök. jégé Neked hogy hívják a nevedet?” Körkß{> a íiazai „műfésznevekről” ' 3:^ dégnáp tetőzött ez az érzés bennem. Tud­ játok, a csiga kettő adását figyelve. Igen, megmondom őszintén, már fáraszt ez „a sók becézgetes.' Nagyon közkedvelt lett eme szokás médiaberkekben és előadó­ művész-körökben is, ahol ma már - teljes nyugodtsággal kyelenthe^ük - mindent szabad, ami pénzt hoz. Ha e célból a szín­ vonalat kell csökkenteni, akkor csökkenfik (vagy csökken az magától), ha óvodás pereknek kell nézni a jónépet, akkor azt teszik. Szóval, a becézgetesre visszatérve, ha odakapcsolok egy-két kereskedelmi csatornára, más se cseng fülembe, csak a mai „sztárok’ jól kitalált imidzséhez iga­ zodó neve. Nóci, Buci, Énei, és figyelj, most jön a legjobb: Győzike! Kész, vege. Igen, az utóbbi az egyik legfoglalkoztatot­ tabb alakja lett a sajtónak és a tv-nek, nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk fe­ lettébb színes egyéniségével. A „beszólok GyÖzikének, 73 a ».megmondom a perdül Gsocsó lakodalmas zeh^e frankot a Döglégynek” típusú műsorok halíattán, miközben L^csi ft^a alá a I' elharapóztak, rém egyszerű okból... erre trombita-szólót. Kozsó futószalagon van igény Magyarország, 2Ö03. Nem tu­ gyártja Jól képzett” énekeseit, például ott dóm, szaladgálnak-e közöttünk leendő = van az igen népszerű csapatból Glaire médiasztárok, például Katinkák, kiluk, vagy a reg elfeledett fíüegyuttesbol Zae, Philipek vagy Tollák! A gagyibbnál gagyiBB „művésznevek” Gsak azért szólok időben, hogy sztárrá : megállíthatatlanul törnek előre. A mai válása előtt még mindenkinek legyen ide- ; tini már el sem tuí^a képzelni, bodrán |e valami frappáns nevet kitalálnia, amivel lehetett sikeres valaki, ha például Úgy beleírhaga magát örökre a média-történe- I hívták, hogy Széesi Pál, Máté Péter vagy lemkonyvekbe. (Itt kell megjegyeznem, Kovács Kati. Ma már nem lehetsz menő hogy szegény Mónika megtartotta nevét, hipháp csapat tagja, ha neved Szabó Bé­ de még ez sem segített rajta túl sokat...). la. Majd ha minimum Ghris leszel, pá­ Azon már nem csodálkozunk, ha Gsonka lyázhatsz. Addig kéretik megőrizni iden­ „Pici" kiad egy lemezt, ha ezt már Majka titásunkat. is megleheti, vagy felhördül a fel ország, Nekem fiira lenne Catherine-kent él­ ha Pongó valami világmegyáltó cseleke­ ni, ha egyezer Katának hívnak. Bár, mé­ detet h^t végre azzal, ha megszegi ajátékdiasztár se leszek így egyhamar... szabályokat. Mert ő a frankó csávó. Azon G. l. se lepődünk meg, ha nagypapánk táncra oldal �I. X 'Sií'’»;*; , ífí- , , 4 Béklyóba zárt szabadság ,^Ha már megváltani nem tudjuk a világot^ legalább ne rontsuk tovább'^ - rovat A hivatalos történetírás szerint Magyar­ ország 1989-ben szabad, független állam lett. Ez a ténymegállapítás akkor is meg­ kérdőjelezhető, ha a szabadság (szu^ré^ nitás) jogi értelmét vizsgáljuk, hiszen a szirverenítás belső oldala hivatalosan va­ lóban létrejött a többpártrendszer és a demokrácia megteremtésével, de a kül­ ső oldal nemzetközi szervezetek (ENSZ, NATO, EU) és egyéb, néhol átláthatatlan érdekcsoportok által erősen korlátozott, déimészetesen ez elviekben igaz az ezen szervezetekben résztvevő valamennyi államra, de magunk között azért bevallha^uk, hogy jog ide vagy oda, az erősebbek azért természetesen ma is egyenlőbbek az egyenlőknél. L El kell fogadnunk tényként, hogy nem le­ hetünk teljes mértékben függetlenek, és legfeljebb azért érdemes küzdeni, hogy a meglévő mozgásterünk minél inkább bő­ vüljön. Ha azonban (legalábbis részben) szabadok vagyunk, akkor szabadnak kell lennünk minden porcikákban, nem csak papíron, de a lelkűnkben is! Bár az ország státusza megváltozott a rendszerváltozáskor, polgárai ugyanazok maradtak. Nehéz hirtelen egy másik vi­ lágnézetet magunkévá tenni, nehéz élni az ilyenkor egyszerre az ölünkbe hulló lehetőséggel. Az eltelt immáron tizenhá­ rom esztendő azonban elég hosszú idő volt ahhoz, hogy legalább elinduljunk az úton, mely a polgári demokráciákban kí­ vánatos, öntudatos, gondolkodó, öntör­ vényű, de megértő embereket farag a szocialista rendszerben javarészt birka­ ként vezetett népből. Az előző mondat természetesen meglehetősen -- és szán­ dékoltan — illuzórikus, hiszen láthatjuk, hogy a példaképként emlegetett jóléti társadalmak is küszködnek a maguk problémáival, de mégis minden, a kultú­ rának és a műveltségnek világszinten zajlódó kopása ellenére is, még jócskán előttünk járnak jónéhány alapvető fon­ tosságú dologban (szemléletmód, mun­ kamorál, felelősség a köz ügyeiért, nem­ zeti érdekképviselet, és ez a felsorolás még hosszan folytatható lenne). tizedik oldal XKR 7S9A Ez még nem az igazi szabadság Az igazi baj ott kezdődik, hogy a legtöb­ ben nem azon értékeket szeretnék átven­ ni e társadalmaktól, amelyeket valóban érdemes lenne, hanem elsősorban azok anyagi jólétét tartják szem előtt. A jólét ténylegesen óriási fontossága mellett sze­ mükben eltörpül a jóléti társadalmak minden visszássága, a lelkeket béklyóban tartó mechanizmusok, a haszon minde­ nek felettisége, a hagyományos értékek, a lélek, a szeretet, a hagyomány, az erkölcs. a család, a kultúra, a hit megszűnése. elüzletiesedése, eljelentéktelenedése, ál­ szentté válása. Sajnos úgy látszik, a ránk váró feladatok sorrendjében e negatívu­ mok orvoslásának fontossága jócskán le­ marad a várt előnyök megszerzése mö­ gött. Döbbenjünk rá: nagyon sokat ve­ szíthetünk, ha fenntartások és az 1945ben megszakadt folyamatosság újra meg­ keresése nélkül indulunk el egy új irány­ ba, és fogadjuk magunkba azt a világren­ det, mely máshol szerves fejlődéssel ala­ kult ki, de amely mindenhol hatalmas problémákkal küszködik. Nekünk nincs más esélyünk, csak újra megtalálni önmagunkat, máskülönben pontosan önálló sajátosságaink, lényegünk enyészik el, olvad fel a világ óriási piacán. A magyar ember lelke nem szabad. Az egyik urat felváltotta egy másik. Paradox módon azért rosszabb a helyzetünk most, a nagy szabadságban, mert az elnyomás évtizedei alatt legalább mindenki tudta, hányadán is állunk, pontosan milyen a helyzetünk. Tudni lehetett, hogy van egy idegen állam, mely uralkodik rajtunk, vannak árulóink, akik ezt az idegen hatal­ mat feltételek nélkül kiszolgálják, vannak becsületes embereink, akik elfogadván az adott állapotokat, megpróbálják szélesíte­ ni a lehetőségeinket (és ez nem ment kisebb-nagyobb megalkuvások nélkül!), és vannak hőseink, ismertek és névtelenek, 56-os mártírok és csendben, otthon, vagy a nagyvilágba elmenekült, tönkrement sorsok. A fiatalok egy-egy percre forradal­ márnak érezhették magukat, amikor ti­ tokban hallgatták a Rádió Luxembourg­ ot, amikor külföldről becsempészett, ron­ gyos könyveken olvashatták Szolzsenyicint, amikor az iskolai WC falára fel­ firkálták, hogy ,Vesszen a Szovjetunió”. Az elnyomás ennyi haszonnal járt. A tár­ sadalom azon részében, mely képes volt gondolkodni, közös alapot teremtett. Ezzel szemben manapság jóval nehezebb kötőerőt találni a társadalomban. �Ma úgymond szabadok vagyunk, építjük a jóléti társadalmat, és nem vesszük ész­ re, hogy a lelkünk ma talán kevésbé sza­ bad, mint régen volt. Azért is így van ez, mert nem ismerjük fel az ellenünk dol­ gozó erőket. Nem ismerjük fel a világ­ ban zajlódó azon folyamatokat, melyek a nálunknál jóval erősebb nemzeteket is veszélyeztetik. A társadalom tagjai jó ré­ szének szellemi táplálékát ma az RTL Klub, a Big Brother, a Blikk, a Story és a többiek adják, miközben alapvető kérdé­ sekkel nincsenek tisztában. Egy ilyen társadalom nem számíthat sok jóra. Mondhatnánk, az irigyelt nyugaton sem más a helyzet, de ne felejtsük el, ott jóval szilárdabb az alap! Ott nem szakadt meg a folytonosság! Mégis mindenhol kezd a feje tetejére áll­ ni a világ. Amikor elvileg mindent szabad, akkor nem szabad valójában semmit. Nem újkeletű probléma ez. G. K. Chesterton már 1905-ben, Nagy Britan­ niában (!) megfogalmazta a probléma lé­ nyegét. Ha nem létezik semmilyen ka­ paszkodó, közös pont, vezérlő csillag a társadalomban, tehát minden és minden­ ki teljes mértékben felszabadul (ez volt a klasszikus liberalizmus célkitűzése), ezál­ tal minden egyúttal el is veszti a jelentő­ ségét, mert minden álláspont szétaprózó­ dik, és mert immáron senkit nem is érde­ kel a dolgok igazi lényege. Egyszerre ide­ jétmúltnak minősül minden hagyomá­ nyos felfogás, de egyik új megközelítés sem tudja felváltani azt, hiszen minden álláspont éles támadások kereszttüzébe kerül. A társadalom elveszti eddigi mér­ céjét, viszonyítási alapját, és többé nem töri a fejét olyan elavult szókapcsolatok igazi jelentésén, mint; „az élet értelme”, “nemzeti sajátosságaink”, „feladatunk és felelősségünk a világban”. Anélkül pedig, hogy az alapokkal tisztában ne lennénk, elképzelhetetlen a részletek kimunkálása. Szemünket az egész világegyetemre kell szegeznünk, ha saját kis világunkban bár­ mi olyat akarunk cselekedni, amelyről azt gondoljuk, helyes. Az emberek többsége bizonyos szintig igényli azt, hogy legyenek törvények, de közös társadalmi megegyezéssel, évszáza­ dos fejlődés során létrejött, hallgatólago­ san elfogadott minimum-normák is, me­ lyek azonos mederben tartják életét. A korlátlan véleményszabadság megöli a vé­ leményszabadság lényegét, a korlátlanul szabad piaci verseny elpusztítja a piacot, a korlátlan fogyasztás megfogja semmisíte­ ni az egész emberiséget. A sors furcsa fin­ toraként végezetül a legnagyobb szabad­ ság köt a legnagyobb gúzsba. Szörnyű felismerés, hogy ma talán jóval nehezebb feladat felszabadítani a lelkeket, mint a diktatúra éveiben. A helyzet persze korántsem reményte­ len, hiszen a társadalom jelentős részé­ nek ma is van közös alapja. A többséget azonban nem ők, hanem a buszokon, a falvakban, a munkahelyeken és máshol összegyűrten, remény nélkül, pótcse­ lekvések által vezérelt, minden csali után azonnal moccanó embertömeg te­ szi ki. Mégsem beszélhetünk két vagy több Magyarországról, legfeljebb ugyanazon ország más-más arcairól. Mi így, mindahányan alkotunk egy nemzetet. Min­ denki a testvérünk, aki velünk egy nyelvet beszél (persze ne zárjuk el magunkat a lehetőségtől, hogy néha igencsak megharagudjunk testvéreinkre). Velük kellene kezdenünk valamit, akiket fél­ revezettek, akiket mások lealacsonyítot­ tak, vagy akik maguktól alacsonyodtak le (és közben figyelni kell arra is, hogy a saját szabadságunk megőrizzük, mely szintén nem kis feladat). Ne legyintsünk minderre a fensőbbség hamis gőg­ jével. Előbb nézzünk szét itt, a Pázmá­ nyon, és kezdjük el a munkát. Koltay András Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens is tí F Î' X 1944. augusztus 4-től dolgozott a társadalombiztosítás különböző munkaköreiben, előbb az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél, majd az Országos Társadalom­ biztosítási Intézetnél, majd a Társadalom­ biztosítási Főigazgatóságon jogtanácsosként (1987-ben történt nyugdíjazásáig). 1961-től a Társadalombiztosítási Főigazgató­ ság Törvényelőkészítéí Főosztályára került, később a Főigazgatóság jogtanácsosa lett. Vezető jogtanácsosként ment nyugdíjba. 1982. október 21-én sikerrel védte meg „A társadalombiztosítási szerv megtéríté­ si igénye” címrí kandidátusi értekezését. Tagja volt az MTA Munkatudományi Bi­ zottságának és az MTA Munkavédelmi Albizottságának. Oktatási tevékenységet az ELTE AJK Munkajogi Tanszékén folytatott, majd a 90-es évektől aJATE AIT Kara Mezőgaz­ dasági és Munkajogi Tanszékén adjunk­ tusi minősítésben oktatott, valamint a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Főiskolai Karán ugyancsak ad­ junktusként, végül 1998. szeptember 1jétől PPKE JÁK Munkajogi Tanszékén tartott előadásokat haláláig, 2002. deccmber 11-ig. Szakterülete a munkajog, a munkavéde­ lem joga és a társadalombiztosítási jog, valamint e jogágakkal kapcsolatos kártérí­ tési jogalapja és érvényesítése. E terüle­ tekkel kapcsolatban több önálló kiad­ ványnak szerzője, társszerzője, számos cikk írója e jogterületről. Kedves egyéniségére, mindenkori segítő­ készségére mindannyian emlékezünk és megtartjuk emlékezetünkben. tizenegyedik oldal �iî- - I c.. -, Ä Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról • ft-íj&tíí'- 2001. szeptember ll.-óta az addig min« dig higgadt, t^^dt George W Bush 'îâ jellemében gyökeres ’^Itozás állott be. Afganisztán gyors és agresszív lerohanása után Irakot sietve a „gonosz ten­ gelyének” bélyegezte, s egyértelművé tétté, hogy az iraki diktátor hatalmát meg kell dönteni. Joggal teheti fel a kérdést mindenki, hogy miért épp most jött el az ideje Szaddám Húszéin megregulázásának? il^r Az amerikai külpolitika hivatalos álláspontja szerint kapcsolat áll(t) fenn iraki kormány­ zati körök, és a rettegett al-Kaida terrorszer­ vezet között, továbbá Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Az első érv még elfogadhatónak tűnhetne, ha azt nem felej­ tették volna el mindezidáig bizonyítékokkal is alátámasztani. A második okot egyenesen kacagtatónak találom, s itt jut eszembe a „bagoly mondja verébnek” szituáció. Pont Amerika rendelkezik a legnagyobb mennyi­ ségű tömegpusztító fegyverzettel, és rajta kí­ vül Izrael, India, Pakisztán stb. atomhatal­ mak, míg Észak-Korea most újította fel atomprogramját, egyoldalúan felmondva az őt kötő nemzetközi szerződést. Tehát a má­ sodik indok sem lehet önmagában elegendő. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy valami egészen más ok miatt kell megindítani ezt a háborút Irak ellen. Gondolom Dick Cheney neve sokunknak ismeretlenül cseng, pedig ő az USA alelnöke, aki miután egy tavaly nyári beszélgetésen- talán egy pillanatnyi kihagyás következtében- kije­ lentette, hogy a hatalmas iraki olajkészlete­ ket nem hagyhatják Szaddám kezén, a Fe­ hér Ház hosszas magyarázkodása után per­ sona non grata lett. Nos, az alelnök úr el­ szólása lehet az a bizonyos „kilógott lóláb”, a háború igazi oka. Úgy gondolom, min­ denki tisztában van az olaj kiemelkedő fon­ tosságával, betöltött szerepével a világgaz­ daságban. Itt most röviden csak az amerikai olaj helyzetre térek ki. Egy bizonyos King Hűbbért geofizikus 1956-ban fejtette ki vízióját az amerikai olaj­ készletek kimerüléséről. Akkoriban sokan megmosolyogták ezt a kijelentést, mára vi­ szont mindenki számára ténnyé vált. 1985ben az USA kőolajkészletének mintegy két­ harmadát még maga tudta kitermelni, mára több mint felerészben importra szorul. Az amerikai Princeton egyetem tudósai szerint kb. 60 évre elegendőek a Föld olajkészletei, tizenkettedik oldal Majd ő megmondja a tutit! így rövidesen megindul(t) a harc az olajért. Az ol^’al szembeni energiaalternatíva kere­ sése meddő vállalkozás, hiszen olyan erős a nemzetközi olajlobbi, hogy minden ilyen kezdeményezést még csírájában elfolyt. Ma­ rad tehát „az utolsó cseppig” elve, s itt érkez­ tünk el Irakhoz, mely a világ második legna­ gyobb olajkészletével rendelkezik, ami ráadásuljobb minőségű, és gazdaságosabban is kitermelhető a szaúdi olajnál. Bush elnöknek a „terrorizmus elleni harc” jó ürüggyel szolgál ahhoz, hogy Irakot lerohan­ hassa. Gyakran hivatkoznak az ENSZ BT 1441-es határozatára, melyet Irak nem tart be. Ez is vicc, hiszen például Izrael legalább egy tucatnyi ENSZ határozatot hagy figyelmen kívül, s mellette nagyon jól tudja a nemzetkö­ zi közvélemény, hogy napjainkban (is) mi­ lyen atrocitások érik a Palesztin népet min­ denféle nemzetközi tiltakozás ellenére, de ez már egy másik dolgozat témája lehetne. „Nem érdekel az ENSZ fegyverzetellenőreinekjelentése. Iraknak igenis vannak tömeg­ pusztító fegyverei”- jelentette ki tavaly de­ cemberben George W Bush. Hans Blixék több hónapos kutatás után sem találtak sem­ mit, néhány darab rakétán kívül, amiket az­ óta már meg is semmisítettek. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy valóban nincsenek ilyen fegyverei Iraknak, de a puszta feltételezés vajmi keveset ér a nemzetközi jogban, pláne egy háború elkerülhetetlenségének megindokolásakor. Ne legyenek illúzióink, Bush fenti kijelen­ tése egyértelművé teszi, hogy a háború kitö­ rése már eldöntött tény. Kívánom, hogy ne legyen igazam, de elnézve Bush vérgőzös megnyilvánulásait, nehezen tudom elkép­ zelni, hogy a Perzsa-öbölben állomásozó 260 ezres amerikai hadsereg csak úgy, „dol­ guk végezetlenül” hazakullogna. Coliin Powel amerikai külügyminiszter több hete, az Irak ellen szóló bizonyítékokról tar­ tott előadása az ENSZ-ben sem volt túl meg­ győző, Sőt! Egyes információk szerint a be­ terjesztett bizonyítékok egynémelye még az 1991-cs Öböl-háború idejéből származik. A mindinkább görcsösebbé váló bagdadi rezsimváltozás kívánalma nem lehet ok a hábo­ rú elindítására, ugyanis ezen az alapon szá­ mos ország ellen lehetne háborút szítani. Ha ezt a logikát követjük, akkor már most fel le­ het tenni a kérdést: mely ország lesz a követ­ kező célpont? Az ENSZ Irak leszerelését kö­ veteli, és nem az iraki rezsim leváltását! Érdemes még pár észrevétel erejéig clgon­ dolkodnunk hazánk szerepéről az iraki konfliktussal kapcsolatban. A magyar külpo­ litika részéről elhamarkodott, és teljesen el­ hibázott nyilatkozattétel volt az elhíresült nyolcak levelének aláírása. Tudomásul kéne vennünk, hogy az EU-ba, és nem az Ameri­ kai Egyesült Államokba tartunk. Az Európai Unió „^tójának” küszöbén állunk, ami érte­ lemszerűen azt jelenti, hogy úgy kellene ne­ künk leendő tagoknak- még vendégként- vi­ selkednünk, hogy fogadóink- a házigazdákrosszallását azzal ne váltsuk ki. Igaz, hogy az USA a katonai szövetségesünk, de most szó sincs NATO-tagságunkból folyó kötelezett­ ségeinkről, Ahogy (Rambó) Amerika mon­ daná: Ez az én harcom! Fel kéne hagyni a szűnni nem akaró szolgalelkűséggel, attól a behízelgő külpolitikai gyakorlattól, hogy kérés nélkül is mindig mindent megígérünk, és teljesítünk. Nem szabad mindig „nagy testvérekben” gondol­ kodnunk, igaz, hogy kis ország vagyunk, de attól még lehet, sőt kell is, hogy erős tartá­ sunk legyen, és önálló (nem más országtól sugalmazott) véleményünk a dolgok folyá­ sáról. Ne akarjunk amerikaiabbak lenni az amerikaiaknál! Amerika tehát az iraki háborúval darázsfé­ szekbe nyúl. Nem elég az, hogy a nemzet­ közi közvélemény előtt nem tud épkézláb casus bellit találni, de magára fog haragítani legalább 1 milliárd moszlimot, s mellette több milliónyi európai pacifistát is, hiszen ne felejtsük, az utóbbi hetekben a világ szá­ mos pontján soha nem látott béketüntetések zajlottak. Ki menti meg a világot Amerika Önkényétől, s Amerikát Önmagától? Szabó Viktor �UnöÉlüBlb Jelentés Március úrnak ■ ■ , x>; • • , , X iix tudja, vagyunk í^ ezzel nenanyan az első nőnap t^ekan Március űr Allilolag a Fergeteg havát éltük, de az elején még fogalmam sem volt arról, hogy »ii,. tél v^-e odakint, vagy netán répeszek potyognak az égből. Főleg akkor bo­ rult rám a bizonytalanság, amikor a tetőablakokat teljesen betemette a hó, és jaz llandóan égő villany miatt azt sem tudtam igazán, hogy nappal van-e. ; vagy éjszaka. Bár nem is érdekelt igazán. Március úr, sőt bevallom, hogy egyáltalán nem érdekelt. Csak az óra érdekelt. Meg a naptár. 'lüdja, egy-egy 3-10 ^napos periódus végén, amikor he kellett menni, nem tettem mást, mint meg­ próbáltam magamba szívni minél több életmorzsát a kinti világból, s amikor visszakerültem a hőfödte tetőablak mögé a ketyegésbe, akkor ezek a mor­ zsák segítettek, hogy kibírjam a következő periódust. Bizony, bizony Márci­ us ur, akármilyen nevetségesen hangzik, ez volt az én kis téli elemózsiám. Aztán lassan az óra leketyegte a tetőab­ lakról a havat, leolvasztotta az egészet, engem pedig leolvasztott a januárról és beleketyegett a Februárba. Kimerültség­ től görcsbe merevedett testtel, arccal előre zuhantam bele, és csak fújtattam, ziháltam egyre, most jött ki rajtam az egész gyilkos fáradtság. Aztán egyszerre, magam sem tudom, miért, de elkezd­ tem kacagni, hogy igen, azért is megcsi­ náltam, s miközben úgy kacagtam, hogy nem bírtam abbahagyni, alig kaptam le­ vegőt, a bújtatás miatt. Furcsa érzés volt. Március úr, nekem elhiheti. Amikor végre abbahagytam a nevetést, akkor vettem csak észre, hogy eltűnt az óra­ mutató folytonos kattogása, s egyáltalán nem hallok semmi ritmust. És furcsa volt. Március úr, már az első pillanattól furcsa, mert most, hogy a ketyegés nem szőtte metronómkeretbe a széthullani készülő másodperceket, csönd lett, mélységes csönd. Először persze örül­ tem neki, hisz végre azt csinálhattam, ami csak nekem tetszett. Sehol egy ha­ táridő, sehol egy ketyegő óramutató, ami már november közepétől beleke­ vert, sőt beleoldott az egyetem színes, idegbajos forgatagába, ami miatt lótottam-futottam, határidőkkel bajlódhat­ tam; nem volt ketyegés, ami miatt több mint három hónapon át mindig megte­ remtődött a lehetősége annak, hogy va­ lami felesleges, jelentéktelen hülyesé­ gen idegeIjem magam. Ám az öröm nem tartott sokáig. Márci­ us úr. Hamar zavarni kezdett, hogy ad- dig alhatok, ameddig csak akarok, hogy nem kell rohanni sehová, és, hogy ha magamtól nem csinálok valamit, akkor a nagy csöndben elkúsznak a napok anélkül, hogy általuk az életembe tud­ nék égetni valami maradandót 2003 február elejéből. És, hogy mi lehet az oka. Március úr? Talán az, hogy annyi­ ra másfajta természetességgel (ritmus­ ban?) kellett volna élnem az életem hirtelenjében, hogy össze sem tudtam hasonlítani a január katonás fegyelme­ zettségével. Aztán egy nap rám tört az erős honvágy a ketyegés nyújtotta élet után, s most már tudom Március úr, tudom bizto­ san, hogy könnyebb az óra árnyékában élni. Mert az embernek igenis szüksé­ ge van arra, hogy az életét valami rit­ musba foglalja, s ha tele van tűzdelve egy rahedli határidővel, az meggyőző­ désem, hogy óriási terhet vesz le a vál­ láról. Hisz azokat teljesíteni még min­ dig könnyebb, mintha a keretet agának kéne megteremtenie saját maga számá­ ra.Ezért gondolom azt, hogy elkényelmesedtem ezen az egyetemen. Március úr. Annyira el voltam látva teendőkkel, hogy teljesen rájuk támaszkodtam, s míg nem figyeltem oda, a határidőknek észrevétlenül sikerült teljesen kilúgoz­ niuk. Lehet, hogy viccesen hangzik, de annyira átketyegték az életem, hogy el­ felejtettem, hogyan is kell belülről ke­ tyegni. Gyűlölöm őket ugyanis, gyűlö­ lök minden határidőt, de ha nem fog­ lalnak keretbe, úgy érzem, magába te- met a ketyegés nélküli órák üres csöndje. Aztán, úgy február közepe tájékán, hir­ telen tényleg elkezdtem süllyedni a csöndben, magam sem tudom hogyan, de úgy látszott: ellep teljesen. A csönd pedig színtelen volt, viszkózus és lan­ gyos, lassan mozgott, ám rendkívüli tu­ datossággal. Tudom, őrültségnek hang­ zik, Március úr, de hirtelen ott volt mindenütt, előmászott a világ pórusiból, és olyan volt, mintha nem is rám, hanem egyenesen belém kúszott volna. És féltem tőle, nagyon féltem. Elkese­ redve, izgágán kapkodtam a fejem, vala­ mi zajforrás után kutatva, amelynek rit­ musa megtörheti a csöndet, de hirtelen­ jében semmit sem találtam. Az egyetem színes forgataga helyett szürke, kiégett árnyak vonultak sorba, de hiába szóltam nekik, meg sem hallották. Én pedig két­ ségbeesve kutattam tovább, valami után, bármi után, amivel zajt csaphatnék, de a világ néma volt, és közönyös. Próbáltam tapsolni, de valahogy sehogy sem tud­ tam összecsapni a két tenyeremet, a ka­ rok végződései úgy húztak el egymás mellett, mint két, azonos pólusú mág­ nes darab. Próbáltam valami közismert pop sláger ütemét dobolni a lábammal, de a csönd zajától nem hallottam sem­ mit belőle... És most itt állok Március úr, a csönd fogságában, hogy ezzel a közhelyes ki­ fejezéssel éljek. Méla vagyok és közö­ nyös, és nem attól félek, hogy mit hoz a holnap, hanem attól, hogy nem hoz semmit. A holnap pedig maga Március úr, tehát átadom magam, őszintén, tiszta lelkiismerettel, átadom, ahogy ti­ zenkilenc évig eddig is tettem, és nem tudom, merjek-e elvárni annyit, amennyit magamtól is elvárok: a belső ketyegést, hogy legalább egy kicsit él­ hessek a megtalált, saját ritmusom sze­ rint, legalább addig, amíg az igazi ke­ tyegés visszatér. Zsellér Máté tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! z Németh Adám rovata Egy cím, amellyel sokszor találkozhatsz már jó ideje az egyetem legforgalmasabb csomópont­ jainál, előadók ajtaján és hirdetőkön. Egy név, amelynek kilétére kíváncsi vagy, de nem tudod kitől kérdezd, mi is az. Most egy füge éppen ezért veszi a bátorságot és bemutatja ezt a so­ kak által már jól ismert, szerencsére egyre erő­ södő csemetét. Lelki közösség. Vadul hangzik, ugye? Ez az a pont, ahonnan kezdve sokan elfordítják a fejü­ ket, megvonják a vállukat, legyintenek. Pedig semmi riasztó és vad nincs benne. Egy estéről van szó, amelyen mi, az egyetemünkre járók találkozunk, és ahogy egy látogató egy­ szer találóan megjegyezte: „Ti amúgy lelkesed­ ni jártok ide??!” fényében, megpróbálunk be­ szélgetni. Lehet, hogy ez egy nagy szó, de ta­ lán érdemes elgondolkodni, mire is gondolok. Nem a „vettem egy új nadrágot” vagy az „em­ lékszel a vizsgán?” szintű magasröptű eszme­ cserékre gondolok. Sőt, ezt még tudom fokozni. A hitről beszél­ getünk, sőt. A Szentírást is olvassuk, és erről is beszélgetünk. Mert ez is lehet egy közös téma. Na most elképzeltem, hogy megjelent előtted egy sötét kápolna, két gyertya pislákoló lángja és hajlongó apácák. De miért??? Hisz ezek olyan dolgok, amelyek igenis foglal­ koztatnak, érdekelnének, hisz kevesen vannak szerintem, akik ne gondolkodnának, saját ma­ gukon túlról. Akár megtapasztalhattad ezt egy plébániai közösségben, osztályközösségben, vagy éppen a benned lévő hiányérzetben. És ez egy hely, ahol lehetőség van ezek megvi­ tatására, vagy megkérdezésére. Beszámoltatási, anyagi elkötelezettség nélküli elfogadási fórum, ahol mindig várunk kirán­ dulásokkal, normális emberekkel, néha-néha finom kajálásokkal, sok-sok együtt nevetéssel és Lelkes ! Szentlelkes Fiatallal. Pefo Petra Piacid bencés atya kapta az kitüntetést Február 24-én este, a kommunizmus áldoza­ tainak emléknapja alkalmából a pesti Vigadó­ ban került sor a Gyurkovics Tibor író, költő és Horváth Béla volt kisgazda országgyűlési kép­ viselő által 2002-ben alapított „parma fidei - a hit pajzsa” díj ez évi átadására. A „hazámérthitemért” kitüntetést Mádl Dalma asszony, Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége adta át Olofsson Piacid bencés szerzetesnek. A 87 tizennegyedik oldal éves bencés atya raboskodott a hírhedt Andrássy út 60. szám alatti börtönben, majd tíz évig a Szovjetunióban, a mordoviai Potyma lágerében, de hitéhez mindvégig hű maradt. Laudációt a tavalyi év díjazottja, Bolberitz Pál teológus, filozófus professzor mondott. A ma is bámulatos szellemi frissességgel ren­ delkező Olofsson Piacid atya meghatottan mondott köszönetét a kitüntetésért. Ismere­ tes, hogy a bencés atya vasárnap felszólalt a Terror Háza Múzeum előtt tartott megemlé­ kezésen. Azon négy pontban fogalmazta meg, hogyan tudta túlélni a láger poklát. „Az első; a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert ak­ kor egyre gyengébbek leszünk... Senkit nem engedtünk panaszkodni... A másik szabály ennek az ellentéte. A szenvedés kikerülhetet­ len, de az apró örömöket észre kell venni. A harmadik szabály volt, hogy az ártatlan és gaz­ ember fogalommal semmire nem mentünk. Más fogalom-párokban gondolkodtunk: a ki­ csi, a gyenge és a nagy, az erős. Amikor ben­ nünket elítéltek, mi voltunk a senkik, a legyőzöttek. Ok viszont a győztesek. Ezzel nem azt mondom, hogy az igazság kritériuma a gép­ pisztoly. Ók voltak az erősek és ezt a tényt kel­ let elfogadni a túléléshez. A negyedik szabály a valláshoz kapcsolódik. Akinek van mibe ka­ paszkodnia, annak könnyebb a szenvedés. Mindig azt kerestem, hogy mit akar velem a jó Isten. Ha a reverendám hiányzott is a fogság­ ban, nekem azt a feladatot adta, hogy megtart­ sam a lelket, a hitet az emberekben. PK= Piarista Kápolna MSZT — Magyar Szentek temploma — Kis Uni Sanete: Március 15. — Lelkészségi hétvége: Március 21-23. Iszkaszentgyörgy — Egyetemi oktatók nagyböjti lelkinapja: Március 29-én, szombat 10-13, az Ökumenikus Szék­ házban — Böjti ökumenikus istentisztelet: Március 26-án, szerda este 7-kor, (helyszín még nincs) — Hivatásnap: Május 6-án, Jó pásztor vasárnapja, este 7-kor a PK-ban. Prédikál: Titok! — Latin nyelvű szentmise: Április 27-én, Húsvét 2. Vasárnapja, este 7-kor a PK-ban — Katekumenátus: Február í 9-től 8 héten keresz­ tül szerdánként este 7-kor, MSzT-ban (próba április 26-án este 7-kor) —Jegyesiskola: Február 18-tól 6 kedden át, 18:30-kor, MSzT-ban — IJúsági Ökumenikus Fesztivál: Április 6. Sportcsarnok — Keresztelés, bérmálás, elsőáldozás: Április 27. húsvét 2, vasárnapja este 7-kor a PKban. A szertartást vezeti: Räuber pápai nuncius. — Latin nyelvű szentmise: Április 27-én, húsvét 2. vasárnapja, este 7-kor a PK-ban. —Jegyesek lelkigyakorlata: Május 2-4., pén­ tektől vasárnapig Kismaroson — Níi^marosí ifjúsági találkozó: Május 24-én szombaton — Te Deum: Június 15-én, vasárnap este 7kor a PK-ban — A nyári szünet előtti utolsó szentmise: Június 29-én, vasárnap este 7-kor a PK-ban. WS^lOhlE kOtis^i taos^aíom k^Uménye a héh&fá ^Üen Háború NEM -Amerika - IGEN 2003. február 13-án kiadott közleményében a CL lelkiségi mozgalom magyarországi közös­ sége kifejezi háborúellenességét, leszögezve, hogy tiltakozásuk nem jelent automatikusan Ameri ka-ellenességet. „Már csak azért sem fogalmaznak mert Amerikában lehet Ame­ rika háborúját ellenezni;íí „., .Ellenezzük ezt a háborút; a pápa mellett ál­ lunk, aki aránytalannak tartja módszerként és célként egyaránt, és minden megengedett esz­ közhöz folyamodik az elkerülése érdekében: hogy elkerüljék, hogy a szerencsétlen irakiak az emberi és politikai elnyomáson túl halálos légitámadásoknak legyenek kitéve - mi pedig mindannyian egy fölösleges konfliktus követ­ kezményeit viseljük. A pápa mellett állunk nem csupán a háború el­ len, hanem a béke építésében. A pápa nem he­ lyezi törvényen kívül Amerikát; nem mondja, hogy a gazdag Nyugat minden gonoszságának fertője; nem kényszeríti és nem is átkozza ki a katolikus katonákat, akik elindultak Irakba; de arra hív mindenkit, hogy csatlakozzanak hoz­ zá az imában. («Csak egy Felsőbb beavatkozás adhatja a kevésbé sötét jövő reményét ... arra kérek mindenkit, hogy vegye kezébe a Rózsa­ füzért és kérje a Szentséges Szűz közbenjárá­ sát»; Angelus, 2003. február 9.) A pápa mellett állunk a ránk nehezedő erőszak elleni küzde­ lem leghatékonyabb módszerének meg­ keresésében,,. MK �: It: Az ELSA Budapest a csúcsra tör Munkával teli és kemény he­ tek állnak az The European Law Students’ Association BUDAPEST ELSA Budapest elnöksége mögött: az elmúlt héten két nagyívű eseményt bonyolítottunk le: február 28. és március 1, között rendeztűk meg itt az Egyetemen az ELSA két napos házi tréningjét illetve március 3án a Legfelsőbb Bíróságon mérték össze tudásukat az ELSA Nemzetközi Perbe­ szédmondó Verseny Magyar Szóbeli elő­ döntőjének résztvevői. Mindkét rendez­ vény óriási sikert aratott. Hol is kezdjem tehát az élménybeszá­ molót? Talán haladjunk kronológiai sor­ rendben. A házi tréning gondolata már a novemberi informális ELSA Hungary találkozón felmerült, hiszen nagy szük­ ségét láttuk annak, hogy a vidéki helyi csoportok is kedvet, erőt és mindenek­ előtt információt kapjanak saját Egyete­ meiken az ELSA újjáélesztéséhez. A tré­ ningen valamennyi helyi csoport, azaz Debrecen, Pécs és Szeged képviselői is szép számban Jelentek meg. A legkelle­ mesebb meglepetést azonban az okozta, hogy lelkes ELTE-s tagjainknak köszön­ hetően az ELTE-ről is sokan tiszteltek meg bennünket érdeklődésükkel és fi­ gyelmükkel. Külön öröm volt számunk­ ra, hogy az ELSA-n belül egyre jobban kiteljesedő közép-európai együttműkö­ dés keretében osztrák kollégák is érkez­ tek hozzánk. A péntek délutánt az ELSA általános bemutatásával, egy jó hangula­ tú ebéddel és sok játékkal töltöttük. Na­ gyon sok kérdést kaptunk és közösen rengeteg ötletet gyűjtöttünk össze arról, hogy miként is lehetne a helyi csoportok tevékenységét tagjaink igényének mind jobban megfeleltetni, A kellemes vacsora után pedig természetesen a szokásos fer­ geteges ELSA Buli sem maradhatott el. Másnap reggel az éj szaki mu latás és a gyönyörű napos szombat ellenére még mindig sokan látogattak be az Egyetem­ re, hogy jobban megismerjék az ELSA által kínált lehetőségeket: érdemes volt, hiszen a Student Trainee Exchange Programme (STEP) bemutatása minden külföldön gyakorlatot szerezni kívánó hallgató komoly érdeklődésére tarthat számot. Ez az előadás éppen fontossága miatt egy kicsit elhúzódott, így délután már csak a helyi csoportok elnökségi tag- I I További információ: www.elsabudapest.hu ill. info@elsabudapest,hu . Úgy döntöttem, megnézem. Ezt a fotóid“ állítást, amiről talán ti is hallottatok. Ha más­ honnan nem, hát a közkézen forgó, ingye­ nes, minden csütörtökön megjelenő Pesti Estből, melynek egyik számában a követke­ zőket olvastam: “Olyan még nem volt, hogy szakrális téma profán módon való megfogal­ mazása ne keltsen botrányt, de legalábbis ne okozzon kisebb-nagyobb felzúdulást. Ha máshol nem is, egyházi körökben biztosan, Nincs ez másként Betöna Rheims és Serge Bramly fotósorozatának esetében sem, mellyel a két művész 1999 óta borzolja a vi­ lág (áljszentséges-kedőinek kedélyét.” Nem vagyok szentségeskedő, még kevésbé álszeiitségeskedő, de Úgy gondoltam, felve­ szem a kesztyűt és hagyom „borzolni a kedé­ lyemet”. Felkészülten mentem el és szembe­ sülni akartam azzal, ami nem én vagyok Fel­ készültem arra, hogy más megvilágításból lá­ tom m^d azokat az eseményeket, amelyek közel 2000 éve megtörténtekJézussal. Felké­ szültem arra, hogy ez a művésznő mondani akar nekem - és a világ azon részének, me­ lyet ő szentségeskedőnek kiáltott ki - vala­ mit, aminek súlya és üzenete van. Hogy min kellene nekünk változtatni? Mi az, ami za­ varja őket? Ami miatt meghökkentő és I^ket, hitet borzoló képsorozatot tárnak elénk? Választ vártam a kérdéseimre. De nem kap­ tam. Néztem a képeket, de nem úgy hatottak rám, ahogy vártam, ahogy' ellí^pzeltem. Megnéztem őket és ennyi. Nem háborod­ tam fel, nem döbbentem meg, nem zúgo­ lódtam. Nem volt miért. Némely képnél in­ kább undort éreztem, némelyiknél felfedez­ tem a szépet. De a kiállítás vegére érve egyre inkább egyetlen érzés uralkodott el r^tam. Ez pedig a sajnálat volt. A fotók készítői botrányt akartak kelteni. Nálam ezt nem tudták elérni. Nekem ezek a képek csak anöl árulkodtak, hogy “alkotöik’ félúton vannak a Hit és a hitetlenség között. Hogy közönyi^l szólnak a fotóik. Érzések nélkül, vélemény nélkül. El^szült a képso­ rozat. melynek egyes darabjai tényleg mű­ vészfotók. Igényes kidolgozottsággal, szép emberekkel, magas technikával, de monda­ nivaló nélkül. Csak úgy. A semmibe. Mert ilyen még nem volt. Hiányzik mogulé a meggyőződés, a hit vakmiféle más útban. Ami nem a „szentségeskedők” ú^a, Hanem valami újabb ösvény Nem süt át a fotókon a mondani akarás, az életöröm, vagy a tisztaság. Nem érzem r^ta a meggyőző újat. Közönnyel pe­ dig nem lehet teremteni. Rosszat scm.Jót pedig végképp nem. \í^nnak a világon embere^ akik tudják vagy megtanulták, Hogy csak igazi, belső tarta­ lommal szabad élni. Nem is, A szabad túl erős szó. Jobb lesz talán: így érdemes,,, Dudás Dalma Oseri Tímea dSa jai maradtak velünk, hogy az osztrák ELSA-sok Marketing és Fundraising tréningjét meghallgassák. Összességében azt hiszem, hogy a részt­ vevőknek két csodálatos napban volt ré­ szük: az ELSA által kínált lehetőségek megismerésén túl legalább ilyen jelentő­ séggel bír az is, hogy a tagok egymással is személyesen és nem csak egy levelező listán keresztül találkozhattak. A meglehetősen fárasztó hétvége után azonban nem kevésbé könnyed hétfői nap várt lelkes csapatunkra: Perbeszédmondó verseny a Legfelsőbb Bíróságon. Rengeteg készülődés és szervezés előzte meg ezt a napot, hogy minden tökéletesen, az ese­ mény rangjához méltón menjen. A két résztvevő csapat a Legfelsőbb Bíróságon léphetett fel ügyfeleinek érdekében rangos bírói testület előtt: Bánrévy Gábor Pro­ fesszor Úr, Hanák András és Martonyi Já­ nos Ügyvéd Urak értékelték a csapatok igen magas színvonalú angol nyelvű elő­ adását. A kemény verseny délutánján pedig a Budapest Ügyvédi Kamara által biztosí­ tott kedélyes hangulatú fogadáson hirdet­ tünk eredményt. Azt hiszem, hogy ezen a hétvégén az ELSA Budapest elnöksége stílusosan mutatta meg a világnak, hogy valójában mire is ké­ pes: összetartás, csapatmunka, a közös cél eléréséért együttesen küzdeni tudás — mind jeles eredménnyel zárult vizsgák. Örülünk azonban annak is, hogy a tagok közül egyre több ember segítségére szá­ míthatunk, akik aktívan kapcsolódnak be itt-ott a szervező munkába és segítenek bennünket a nehézségek áthidalásában. Igazi öröm egy ilyen csapat tagjának lenni és őszintén remélem, hogy ebben az érzés­ ben majd egyre többen osztozhatunk! tizenötödik oldal �55 Hajrá Pázmány!T” avagy a sportéletről karunkon Sportolni? A Pázmányon? Igen! A Kari Tanács határozatával 2003. szeptember 1.-től hatályos az a döntés, miszerint az első és másodéves hallgatók tanrendjé­ be kötelező tárgyként beépül a testne­ velés. Ez kinek örömhírt, kinek rossz hírt jelent. Reméljük, mindenkit, akit ez a döntés a jövő félévtől érint, sikerül meggyőzni arról, hogy a kezdeménye­ zés csak a javára válhat. A többieket pedig aktívabb sportolásra buzdíta­ nánk, melyre megannyi lehetőség adó­ dik az egyetem falai között is. Hiszen szellemi fejlődésünk mellett éppoly fontos a testi is... A döntéssel, és minden más, egyetemi sportélettel kapcsolatos kérdéssel ke­ reste meg lapunk Draskóczy Imrét, Karunk Testnevelési Csoportjának ve­ zetőjét. — A gyakorlatban hogyan kivitelezhető ez az elképzelés, milyen módon történik majd osztályozás testnevelés tárgyból? — A testnevelési csoport régóta küzdött már ezért a döntésért. Célja, hogy a hall­ gatóknak megfelelő mozgási lehetőséget biztosítsunk az egyetem falai között, és ezt tantárgyként is felvegyék indexükbe. Természetesen nem „átlagjavító” tárgyról van szó, nem jegyekkel osztályozzuk a teljesítményt, a félév végén a hallgatók a kapott aláírással igazolják, hogy részt vet­ tek a sportfoglalkozásokon. — Hány órát jelentene ez félévenként? — A tanulmányi osztállyal még sok kér­ désben egyeztetés folyik, így a kötelező félévi óraszámról is. A foglalkozásokat csoportbeosztással, heti 2 órában képzel­ jük el, amit a félév során teljesíteni kell. Szeretnénk megnyugtatni azokat a hallgatókat is, akiknek a foglalkozáson való részvételt egészségügyi állapota nem engedi meg. Az orvosi igazolás ilyen esetek­ ben felmentést ad, terveink szerint ezeket a Tanulmányi Osztály vagy a Testnevelési Csoport bírálja majd el. Az igazolt hiány­ zások tekintetében a többi tanszék által bevett gyakorlatot szeretnénk majd kö­ vetni, de maximum 3 alkalomra tervez­ zük az igazolható távolmaradások számát. tizenhatodik oldal — Tehát kizárólag a felsorolt sportokból kell választania a hallgatóknak? — Milyen sportlehetőségeket kínál az is­ kola, illetve milyen feltételekkel lehet még aláírást szerezni, aki nem az egyetemen belül sportol? — Természetesen, aki máshol rendszeresen sportol, megkapja az aláírást, de ennek több feltétele van, illetve ezt igazolnia is kell. Ezeket az igazolásokat a Testnevelési Cso­ port s^át hatáskörben szeretné megvizsgál­ ni. Az aláírást megkapja az a sportoló, aki a bejegyzett sportszervezetben, illetve sport­ egyesületben, a sporttörvényben rögzített versenyzési engedéllyel rendelkezik vagy egyetemünket az adott szemeszteren belül az Egyetemi vagy Főiskolai Bajnokságban meghirdetett sportrendezvényen képviseli, erre felkészül és azon részt vesz, illetve aki magyar válogatott sportolóként a szakszö­ vetségtől igazolást hoz. Ezen esetekben a félévi aláírás automatikus. — Az egyetemen mik a lehetőségek? — Talán sokan nem tudják, de a 26. sz. (Spartacus) épületben három tornaterem is vájja a hallgatókat. A földszinti tornate­ rem úgy került kialakításra, hogy ott torna, szertorna, aerobic, illetve fitness fog­ lalkozásokat tudjunk tartani, főleg a lá­ nyok örömére. A középső termet küzdő­ sport-csarnokként szeretnénk üzemeltet­ ni, ahol judo, ökölvívás, aikido és önvé­ delmi oktatásra lenne lehetőség. A har­ madik emeleten lévő terem felújításra vár, ott egy labdajáték-csarnok kerül kialakí­ tásra, amely elsősorban kosárlabda és te­ remlabdarúgásra alkalmas. — Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezek a testnevelés órák nem kizárólag szakirányú elfoglaltságokatjelentenek, hanem egy álta­ lános testnevelés órát, amelynek keretén belül szakirányú képzés is folyik. Természe­ tesen mindenki kiválasztha^a a neki legjob­ ban tetsző tevékenységet. Itt kell megemlí­ tenem, hogy az első éveseknél mindig gon­ dot jelent a gólyabáli nyitótánc és arra való felkészülés. Immáron három éve Testneve­ lési Csoportunk vezetésével z^lik a táncok­ tatás, melyhez Littner Anita személyében táncpedagógust, illetve termet is biztosí­ tunk. A táncra való felkészülést az elsősök­ nél szintén elfogadjuk, mint az aláírás lehet­ séges feltételét, ha a hallgató a foglalkozáson rendszeresen részt vesz, és a betanított tán­ cot a későbbiekben előadja. így remélhető­ leg még inkább ösztönözhetők a hallgatók ennek a szép szokásnak a megőrzésére, nem beszélve arról, hogy táncolni is megtanul­ nak. — Közismerten szép eredményeket érnek el sportolóink a különböző versenyeken. Milyen győzelmekkel büszkélkedhetünk az elmúlt időszakban? — Az Egyetemi és Főiskolai Kosárlabda bajnokságot megnyertük, jelenleg a baj­ nokságon is részt veszünk, reményeink szerint újból dobogóra állhat a pázmányos csapat, melyet Pintér Ákos, ötödéves hallgató fog össze. Tavalyi sike­ reinknek köszönhetően idén is bekerül­ tünk az Európai Egyetemi és Főiskolai Labdarúgó Bajnokságba, amely március 26-tól 29.-ig Rómában kerül megrende­ zésre. Ezúton is buzdítanék minden pázmányost arra, hogy szurkoljon csapa­ tunknak! A labdarúgó csapatunk front­ embere Fraknói András, a Kar ötödéves hallgatója. Mindezek mellett évek óta szerepel sakk-csapatunk az Egyetemi és Főiskolai Bajnokságban, melynek élén Tömösvári Attila hallgatónk áll, de büsz­ kék lehetünk az egész csapatra, hiszen az elmúlt időszakban a bajnokságot első hellyel zárták. A csapatversenyek mellett mindenképpen említésre méltó, hogy �‘•il ti ÌÌIÌÌWJ mindenképpen említésre méltó, hogy egyéni sportágakban is kiemelkedő ered­ ményeket értünk el, csak egy pár példát említve, Kovács Georgina úszásban szám­ talan bajnoki helyezést ért el, ezen kívül Simon Emese kerékpáros-versenyzőnő, Karunk másodéves hallgatója javas latunk­ ra két kitüntető címet is kapott: Budapest ,jó tanuló, jó sportoló”, illetve a Magyar Köztársaság ,jó tanuló, jó sportoló'5> címét. Reméljük, ezzel az ösztönzéssel is segíthetjük őt a 2004-es athéni olimpiára való felkészülésében. Nem szabad meg­ feledkeznünk Steimetz Barnabás vízilab­ dázó olimpiai bajnokunkról, aki a Syd­ neyben rendezett olimpián való szép sze­ replésével öregbítette a sportág és egyete­ münk hírnevét. Tovább folytatva a versenyek sorát, minden évben részt veszünk a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség által kiírt, szertor­ nában, ökölvívásban, judoban, vívásban, at­ létikában, valamint teniszben megrendezett versenyeken. Mindezeket a szép eredményékét felsorolva méltán lehet büszke egye­ temünk sporteredményeire, s csak kívánni tudjuk, hogy az új hallgatók közül is egyre többen csatlakoznak majd hozzánk. — Ezen kívül milyen tervek szerepelnek még a Testnevelési Csoport távlati elkép­ zeléseiben? — A Magyar Olimpiai Bizottságnak több egyetemmel is van olyan megállapodása, hogy az adott intézmények lehetőséget biztosítanak olimpiai bajnokaink felsőok­ tatásban való továbbtanulására, ez persze nem jelenti rögtön a diploma automati­ kus megszerzését. Ezzel a kéréssel egyete­ münket is megkereste a MOB, melyet a Testnevelési Csoport természetesen tá­ mogat. Fontosnak tartom még kiemelni, hogy a hallgatók minél szélesebb körben tájékozódjanak lehetőségeikről. Remél­ hetőleg minél hamarabb átadásra kerül a már említett labdajáték-csarnok, melyet egy egyetemi kosárlabda-bajnoksággal szeretnénk megnyitni. Remélem, minél többen fogják látogatni foglalkozásainkat, és az Egyetemi és Főiskolai Bajnokságban még szebb sikereket érhetünk majd el. — Köszönöm az interjút, a szép eredmé­ nyeket hallva remélhetőleg a hallgatók kedvet kapnak a sporthoz! — Én is köszönöm a megkeresést, és to­ vábbra is szeretettel várok minden spor­ tolni vágyó diákot. Gulyás Judit megfelezett felezőbuli története vissza. Talán ezért van az, hogy páran az évfolyamról már akkor presztízskérdést kezdtünk csinálni abból, hogy a mienket még az eddigieket is túlszárnyaló módón szervezzük majd meg. Ara a sors közbeszólt, az ugyancsak hagyományokkal rendelkező évfolyam sítábor álarcát magára öltve, amelyet a most esedékes születésnapos, tavaly (tehát másodikosként) szervezett meg ebből kifolyólag ez az évfordulós ün­ nep, minden évben csak egyetlen évfo­ a maga számára, s mivel akkor kifoblyamnak adódhat: a mindenkori har­ ► banóan jól sült el, az idei óriási érdek­ madiknak. Ez már idáig is elég furcsán lődés miatt 50 helyett 70 fővel kívánt hangzik, ára ha még tovább megyünk, megtartani. No, nem is lett volna ez­ az is látszik, hogy maga a születésnapi zel semmi baj, ha nem menet közben jelleg is sántikál egy kicsit, hiszen nem derül ki, hogy a mindenki által oly namásról, mint a „Feledik” születésnap­ gyón várt felező buli, épp akkor lesz, ról van szó, amelynek alkalmából az amikor az évfolyam „aktív” felének (az emberrel ugyanis még harmadikos fej­ egyetem jó szokásához híven mindig óriási bulit csap a HŐK szervezésében, jel is megesik, hogy a vizsgákon isme­ s a mindenkori harmadikosok vezeté­ retlen arcokkal találkozik) jÓ egy har­ sével mindenki, aki csak nem sajnálja mada léccel a lábán tervezi átszelni magától a jókedvet. Ghopok havas lejtőit. Hiába volt tehát minden sírás-rívás, Canossa-járás, a Az okosok úgy próbálják megideologizálni ezt az egész felező dolgot, hogy van va­ síelők mentek a dolgukra, s bosszúból lamiféle képzeletbeli erdő, amibe idáig természetesen Óriási pótfelezőt csap­ (azaz két és fél évig) befelé mentünk, és tak a Chopok lábainál fekvő Liptovski most azt Ünnepeljük, hogy elértünk a leg­ Mikulás ékes városában, az itthon mélyebb sűrűbe. Mármost (a legenda sze­ maradottak pedig ez idő alatt, meg­ rint) ha innen elindulunk kifelé, és az is­ csappant létszámban ugyan, dc^'a tenek is úgy akaiják, legjobb reményeink Károli pincében felezhették meg az öt szerint két és fél év múlva ki is érünk be­ évet. (Bár olyanokról is van tudomáloie, (Én, részemről nem tartozom az som, akik J»'a felező a többiek nélkül okos ideologizálgafek közé, csak szimplán nem felező” alapon azért is a Fever­ úgy gondolom, Öt évnek a fele - sőt a ben töltötték az estét.) számtani közepe is ((a mértani és a geo­ így esett tehát, hogy az idei harmadiko­ metriai középért nem vállalok felelőssé­ soknak nem csak az évük, és az ötéves get! !)) - kettő és fél, és ez megéri az ün­ i jogi egyetemen töltött pályafutásuk, i neplést.) hanem a felező bulijuk is meg lett fe­ Az első felező, amelyhez személyes éllezve, de senki nem maradt szomorú, ményeim fűződnek, tavaly előtt, az hiszen két hét múlva az egész felhsytást Almási téri szabadidőközpontban került a Living Room-ban újraegyesülve megrendezésre a mai ötödévesek tiszte­ megismételték. letére, s már elsős szemmel nézve is na­ S az üzenet akkor sem volt más, mint toti jól sült el a dolog, s az egy évvel két hete: későbbi, a vándormadarak életét is megEgy kalappal az erdő második feléhez is, hazudtoló Face~ben tartott felezőre, ma harmadikosok! is, mint életem egyik legnagyobb egye­ Zsellér Máté temi össznépi viháncolására emlékszem Egy tyabb év feléhez érkeztünk, és ilyenkor mindig egy kicsit a születés­ napokra kell gondolni. No természetesen^hem egyéni születésnapokról be­ i szélek, hanem az évfolyamok születésnapjairól, vagyis születésnapjáról. Ugyanis nálunk egyetlenegy ilyen jel­ I legű ünnep létezik, mégpedig az „ötéyá egyetemi periódus” szülinapja, s oldal �MSI „Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le Hat ifjú vtzilabdás a fiatalok helyzetéről ebben a kemény világban va/í'jÍí. A fiatalok helyzete a mai Magyarorszá­ gon, Meglehetősen nehéz erről átfogó képet adni, hiszen rendkívül sok befo­ lyásoló tényező létezik, amely két, egy­ azon hazából származó fiatalt tne^különböztet egymástól. Ilyen befolyásoló té­ nyező lehet, ha valaki elsősorban nem a tankönyvek, szakkörök kissé egyoldalú bűvkörében élt le az életét, hanem kicsi korától kezdve megragadja valami egé­ szen más világ: az uszodák, az edzések, a mérhetetlen kitartás és akaraterő világa. A beszélgetésben szereplő hal fiatal évekkel ezelőtt elindult egy úton, me­ lyen töretlenül haladva sikereket értek és érnek el ma is. Válaszaikból kiderül, ho­ gyan látják ők saját és kortársaik helyze­ tét, mennyire teszi mássá hétköznapjai­ kat a vízilabda iránti elhivatottságuk, ma­ rad - e idejük tanulásra, szórakozásra, továbbá láthatjuk mennyire sikerült megőrizniük önmagukat, emberi értéke­ iket a fiatalon beköszöntött siker és nép­ szerűség ellenére. j Témánkat saját korunk, saját generáci­ ónk nehézségei, aktuális problémái ihlet­ ték. Hiszen vannak dolgok, felvetődnek olyan kérdések, melyek mellett nap mint nap elmegyünk, rohanó világunkban egy­ re kevésbé érvényesülnek bizonyos kon­ venciók, magatartásformák. Egyre inkább a felületes érzelmek kerülnek a közép­ pontba, az őszinteség, a tisztelet, a másik megbecsülése a múlt nevetséges maradé­ kai csupán. A kalandok, pillanatnyi érzé­ sek korát éljük, dicsőítjük a carpe diem életérzést. Mindenki maga döntse el, hogy ez így van-e jól, csak egy életünk van, tőlünk függ milyen minőségben él­ jük azt le. S hogy milyen fiatalnak lenni a 21. szá­ zadi Magyarországon? Valakinek könnyű. Másnak nehéz. Megannyi közhely. Talán Goethe örökérvényű megállapítása tükrözi leghűebben a valóságot: .Bármennyire halad is általánosságban a ír világ, az ifjúságnak mindig elölről kell kezdenie. Hat ifjú vízilabdázó, köztük már fel­ nőtt válogatottak is, Hosnyánszky Nor- tizennyolcadik oldal 'í.' WC ■ *** Hl »« * i ■ A 5<'»' ! e < t l Iffe B 'jf' I r fe. K<‘ B ___ í: 3 Medencés buli vízilabdáséknál bért, Szirányi Balázs (FTC), Gór-Nagy Miklós, Nagy Viktor (BVSC), Madaras Norbert és Vindisch Ferenc (Vasas) vála­ szolt lapunknak. — Ti milyennek látjátok ajlatalok hely­ zetét a mai Magyarországon? Csupán ál­ talánosságban. I ■— H. Norbert: Én ezt két részre osz­ tom. Úgy érzem, hogy éles a differencia a sportoló és nem sportoló fiatalok között, mivel különböző az életvitelük, s talán a felfogásuk is. — Balázs: Túl általános a kérdés. Azt mondanám, nagyjából elégedett vagyok a helyzettel. — Hogyan értékelitek a továbbtanulá­ si, valamint az oktatásban rejlő lehetősé­ geket? Mennyire indul pozitív lehetősé­ gekkel egy frissen diplomázott fiatal? — Balázs: Én az ELTE pszichológia szakára járok. Nagyon tetszik ez a rendszer, mert úgy van kitalálva, hogy minimális tanulás­ sal, kevés energia ráfordítással is meg lehet szerezni egy diplomát, de lehet igen magas szinten is tanulni, mert a lehetőségek adot­ tak. — M. Norbert: Az Általános Vállalkozási Főiskolán voltam harmadéves. Egy héten egy napot kell bent lennem, mivel ez távok­ tatás. Egyáltalán nem érzem magam diák­ nak. Olyan ez, mint amikor egy felnőtt el- végez egy főiskolát, hogy legyen egy diplo­ ma a kezében, de számára nem ez az elsőd­ leges, mégis úgy gondolja, hogy ezt meg kell tennie. Ugyanakkor sok múlik a diplomán, illetve, hogy milyen jellegű. Egészen más egy test­ nevelő tanári diploma és más egy Közgazda­ sági Egyetemen elvégzett diploma. Ettől függetlenül nem biztos, hogy az jár jobban, aki az utóbbit végezte el és több pénzt fog keresni. Az érvényesüléshez szerencse, kap­ csolatok is kellenek, nem elég, ha csupán megtanultad a dolgokat. — Ferenc: Én a sportolókról tudok nyilat­ kozni, illetve arról, amit az iskolában látok. Az IBS-be járok, az itt tanuló diákoknak eg­ zisztenciálisan könnyebb lesz megteremteni az életük alapját, mint másoknak, mivel jobb az anyagi helyzetük. Ugyanakkor nem hi­ szem, hogy kijár nekik az a pejoratív jelző, hogy sznob. Szerintem ez a kettő nem függ össze. Ami a sportot illeti, mindenképpen el­ mondhatjuk, hogy alapokat, gerincet ad az élethez. Nem hagyja a fiatalokat elveszni. Akik nem sportolnak, a tanulásban találhat­ nak egyfajta menedéket a leselkedő veszélyek elől. Kanadában jártam gimnáziumba, ahol a sztenderd életvitel egészen más. Mind Kana­ dában, mind Amerikában jóval magasabb az életszínvonal. Kanada tulajdonképpen Ame­ rika nyugodtabb kiadása. Még több nyers- �9* anyagforrással, még kisebb populációsűrű­ séggel rendelkezik, ezáltal egy paradicsom minden szempontból. Itt a szegény ember­ nek háza, autója van, a gazdagnak pedig min­ den a földön. Az átlag ember egyetemet vég­ zett, átlagosan helyezkedik cl, átlagosan él, ami itt viszont már gazdagnak számít. — Mennyire nehéz összeegyeztetni az ak­ tív sportot a tanulással? Mennyire álltak segítőkészen, pozitívan a középiskolában a Ti életformátokhoz? — Viktor: Az igazgatóm nagyon rendes. Ma­ gántanuló vagyok Meg van szabva, hogy egy évben három jegyet kell szereznem, lérvezek továbbtanulást, üzlettel vagy menedzsmenttel szeretnék foglalkozni. — M. Norbert: A legtöbb embernek fogal­ ma sincs arról, hogy mivel foglalkozom, de szerintem nem is igazán izgatja ez őket. Az, hogy sportolok, nem jelent számomra kivé­ telezést. Az én feladatom megoldani, eddig tökéletesen sikerült. Előfordul, hogy nem tudok vizsgázni egy meccs miatt, de a nap­ palisok sincsenek sokkal többet bent. A középiskola utolsó két évét magántanuló­ ként végeztem, tehát azt sem tudom össze­ hasonlítani az átlaggal. — Ferenc: Nappali tagozaton tanulok, ahol elvileg bent kéne lenni minden nap. Az első félévben még sikerült bejárni, de a máso­ dikban már sajnos kevésbé. Ennek ellenére sikerült megoldani, hiszen kérésre enged­ ték, hogy vizsgázzak. — Milyen könnyű a fiatal tehetségek érvé­ nyesülése a vízilabdában? — H. Norbert: Ez csapatfüggő. Például a nagyobb klubokban nem biztos, hogy ennyi lehetőséget kapnánk, mert ott több a pénz, nagyobbak az elvárások, olimpiai bajnokok is játszanak. Nem mernének kockáztatni. — Viktor: Jó közegbe kerültem, mert a fia­ talokra építenek. Mindannyian barátok va­ gyunk, mind a fiatalokkal, mind a harminc évesekkel. — Ferenc: Nem annyira nehéz, mint kint a kosárlabdában, vagy a hokiban, de minden­ képpen nehéz, mert egyre többen futnak ne­ ki. Minden csapatnak az utánpótlása elég jól fel van töltve. És elég sokan elhullanak. Ha adott harminc tehetséges gyerek is, csak a leg­ jobb 13 marad meg. Ha valaki igazán tehetsé­ ges, viszont biztos, hogy tud érvényesülni. Odafigyelnek a vízilabdára. Kiváló szakembe­ rek és edzők vannak. — M. Norbert: Valamilyen szinten minden belefér, de nem vagyok diszkós típus. Sze­ rintem sok függ a társaságtól. A csapattal közepes helyen is jól tudjuk magunkat érez­ ni. A színvonal közepes. — Miklós: Moziba, illetve színházba na­ gyon szerctckjárni. Diszkókkal nem vagyok kibékülve, inkább haverokkal beülünk vala­ hová, utána pedig körülnézünk az éjszaká­ ban. — Viktor: Nem járok szórakozni. A diszkó abszolút nem érdekel, moziba járok, általá­ nos kikapcsolódásokat ! bowling, ilyesmi ! részesítek előnyben. — Szerintetek milyen mértékben agreszszívek a mai fiatalok? — H. Norbert: Borzasztó agresszívek. Ami Simon Tiborral történt, kifejezetten taszítónak találom, mert az én közvetlen környe­ zetemben is előfordult hasonló eset, s nem igazán tudtunk mit tenni. — Miklós: Szerintem az agresszió önfegye­ lem kérdése. Mindenkiben benne van, de önuralommal el lehet nyomni. — Viktor: Szerintem a fiatalok egyre inkább agresszívvé válnak. A tv- ben is állandóan ak­ ciófilmek vannak, sok agresszív elemet hor­ doznak már a mesefilmek is. — Mi a véleményetek a különböző szenve­ délybetegségekről? (drogok, doppingszerek, alkohol, cigaretta, stb.) Ti éltek valame­ lyikkel az előbb felsoroltak közül? — Miklós: Alkohol egy- egy buliban belefér. A dohányzást én személy szerint nem szere­ tem, a drogokat pedig, c tekintetben bizo­ nyára mindannyian egy véleményen vagyünk, maximálisan elutasítjuk. — Balázs: A dopping nem olyan elterjedt Magyarországon. Ha valaki lebukik, akkor is inkább, mert olyan szemcseppet vagy bár­ mi hasonló gyógyászati cikket alkalmaz, amelyben egy tiltott anyag kimutatható. A magyar nem, de a nemzetközi doppingvizs­ gálat igazán komoly. — M. Norbert: Nem dohányzom, soha nem kávézom, alkoholt néha fogyasztok. Szerin­ tem, ha valaki függővé válik, annak mindig van valami oka, van, amire visszavezethető. Ezt képes vagyok toleránsán kezelni. — Mekkora szerepet játszik a külsőség, a pénz az életetekben? — Miklós: A pénz mindenképpen fontos szerepet játszik ahhoz, hogy azt tehessek, — Mi úgy tapasztaltuk, hegy meglehető­ amit szeretek. Hiszen ha beülök egy mo­ sen kevés színvonalas szórakozási lehetŐ­ ziba, pénzzel kell fizetni. A külsőség... ség áll a fiatalok rendelkezésére. Nektek I biztos jó érzés, márkás cuccokban meg mi a véleményetek erről? Illetve milyen kocsival Járni, de nem tartom annyira szórakozásnak hódoltok leginkább? fontosnak, hogy ezért valami mást felál­ dozzak. — Balázs: Sokat ismerkedünk diszkóban. Természetes, hogy akkor azt a lányt vá­ lasztom, aki a legjobban néz ki. De ké­ sőbb, ha majd többet látom, elhalványul a külső, s a belső értékekre terelődik a hangsúly. — Viktor: Szüleim mindenben támogat­ nak, panaszom nincs. Ha látok egy fura külsejű embert, nem ítélem meg elsőre, de kialakul bennem egy kép a látottak alapján. Persze lehet, hogy később, ha megisme­ rem, megváltozik a véleményem. — M. Norbert: Mindig kialakul egy kép, ha találkozom valakivel. Nyilván csak a külsőből alakulhat ki. A külső minden­ képpen számít, fontos az öltözködés, az igényesség. — Mi a véleményetek arról, hogy bizonyos társadalmi normák, konvenciók már rég feledésbe merültek, helyettük újak szület­ tek, fó ez így, vagy szükség lenne bizonyos rég elfeledett szokásokat újra beépíteni meglehetősen modern életünkbe? — Ferenc: Sok olyan norma van, amit az emberek ötven, illetve száz évvel ezelőtt természetesnek hittek. Ma már az ellen­ kezője természetes. Nagyon sok ilyen van, nehéz lenne példát mondani. A mo­ dernség ellen lehet tenni, de a technoló­ gia fejlődésének nem lehet gátat szabni és nem is kell. Sok olyan dolog van az em­ berek kapcsolatában, életfelfogásában, életében, amit a régire változtatnék, de nem úgy, hogy a technológia fejlődésének a rovására menjen. — M. Norbert: Lehetne lassítani ezt az egész dolgot. Tehát magát az életet. Az re­ mek lenne. — Szerintetek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy sikeres embernek? Mi kell a sikerhez? Mitől sikeres egy ember? — M. Norbert: Tehetség abban, amit te­ szel, ez a legfontosabb. Emellett elszánt­ ság, kemény munka és szerencse is. — Ferenc: Minden nap boldogan keljek fel, és boldogan feküdjek le. Mert akkor mindegy, mi a helyzet anyagi és egzisz­ tenciális szempontból. Ha valami miatt boldog vagyok, akkor valami rendben van. Láttam én már szegény embereket, ahogy szakadt ruhában ültek egy pádon, és olykor boldogabbnak tűntek, mint a gazdagok. Az elsődleges, hogy az ember azt tehesse, amit szeret. Szalai Vivien (PPKE-BTK) tizenkilencedik oldal �S rohanunk az ellenség elébe, S ha utánunk nyúl száz drága kéz, S lesz előttünk száz halálnak képe: Nem lesz köztünk, aki visszanéz. i- I k 1848. tárcius 15. emlékére ; ! A forradalom 155. évfordulójára em­ lékezünk Petőfi Sándor két versével. S majd ha eljön győzedelmünk napja, A szabadság dicső ünnepe, így kiált föl millióknak ajka: Aki kezdte, az végezte be! Pest, 1848. április 21. A Magyarok Istene Félre, kislelkűek, akik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet! Él az a magyarok istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze; Midőn minket annyi ellenséges század Ostromolt vak dühhel: ő védelmezze. Rákóczi Az idők, a népek éktelen viharja Elfujt volna minket, mint egy porszemet, De ő szent palástja szárnyát ránk takarta, S tombolt a vihar, de csak fejünk felett. Hazánk szentje, szabadság vezére. Sötét éjben fényes csillagunk, Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk! Nézzetek belé a történet könyvébe, Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, Mint a folyóvízen által a nap képe, Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt. Az ügy, melynek katonája voltál, Nemsokára diadalmat űl, De te nem lész itt a diadalnál. Nem jöhetsz el a sír mélyibül. így keresztüléltünk hosszú ezer évet; Ezer évig azért tartott volna meg, Hogy most, amidőn már elértük a révet, Az utósó habok eltemessenek? Hamvaidnak elhozása végett Elzarándokolnánk szívesen, De hol tettek le a földbe téged, Hol sírod? nem tudja senki sem! Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet, Mert káromlás, róla ilyet tenni fel. Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet Ily gúnyos játékot gyermekeivel! Számkiűztek nemzeted kóréhül, Számkiűzve volt még neved is, S bedőlt sírod a század terhétül, Mely fölötte fekszik, mint paizs. Oh de lelked, lelked nem veszett el. Ilyen lélek el nem veszhetett; Szállj le hozzánk hősi szellemeddel, Ha kezdődik majd az ütközet. Vedd a zászlót, vedd szeliemkezedbe, S vidd előttünk, mint hajdan vivéd, S másvilági hangon lelkesítve Erősítsd meg seregünk szívét. A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő; De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert... jutalma lesz majd ajövő. Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség És boldogság lészen a te életed... Véget ér már a hétköznapi vesződség, Várd örömmel a szép derült ünnepet! Második knfpterem? Pályázaton elnyert tíz vadonatúj gép all az egyetemi polgárság, mint fő célközönség rendelkezésére a tervek szerint március közepétől a kari könyvtárban. Az előtér­ ben kialakításra kerülő mini informatika tercm a »■.nagy tcstvSrcncl”, az Informatí“ kai Laborban már megszolaatt szolgáltatá­ sokon felül on-line könyvtári katalógussal cs hosszabb nyitvatartási idővel növeli majd a hallgatók tág értelemben vett bonj gészési lehetőségeit, valamint ezálte:! hizonyara a könyvtár forgalmat is. Az ítéletet dr Koltay Tibor könyvtárigaz­ gató tájékoztatta bibliotékánk jelentős technikai fejlődéséről. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogés Államtudományi Kar Könyvtára 1995ben jött létre. Állománya az eltelt évek so­ rán nagymértékben gyarapodott, 2Ö01-tŐl működik jelenlegi helyén, 2002-ben fel­ vették a nyilvános könyvtárak jegyzékébe. A tavalyi év végén a Miniszterelnöki Hiva­ tal Informatikai Kormánybiztossá^oz be­ nyújtott és az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnál nyertes pályázati pénz­ összegből a könyvtár többek között 17 da­ rab Pentium IV típusú, CD-meghajtóval is: ellátott számítógépet vásárolt, közülük néhány az Informatika Laborban, tíz pedig a ruhatárnak és a folyóirat-olvasónak is helyt adó előtérben került elhelyezésre. Március végére befejeződik a szükséges programok telepítése, akkortól a helyiség gé­ pein hozzáférhető lesz a könyvtár on-line katalógusa, de természetesen netezesre és irodai szoftverek (Word, Excel, stb.) B^ználatára, valamint nyomtatásra éppí^ lehető­ ség nyílik majd, ahogy a Laborban. További kedvező körülmény, hogy a tervek szerint a könyvit nyitvatartási rendje - az olvasóterem hozzáférése idejének változat­ lanul hagyása mellett - meghosszabbodik, tehát a gépeket hétfőtől péntekig re^l nyolc és este hat Óta között lehet m^d használni. Külön rendszergazda nem felügyel majd a helyszínen, az esetlegesen felmerülő hibá­ kat a Laborból áthívott felügyelő fogja el­ hárítani, ezért ez valószínűleg hosszabb időt vesz majd igénybe. Könyvtárunk tehát egy kisebb informati­ kai teremmel gazdagodott, ami alkalmas az Informatikai Labor tehermentesítésére, így a helyiségben változatlanul rendelke­ zésre álló fénymásológépet is magába fog­ laló, valódi Ibri információs központtá növi ki magát az idei évtől. Szamos Márton Pe5í, 1848. április � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 1. szám 2003. március 20. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. március 20. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (593kb+4842kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_1_20030320 Relation A related resource T00052 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_1_20030320 Abstract A summary of the resource. Tartalom Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora Rendhagyó HÖK-választás Ez a rock ’n’ roll! II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből Erdő Péter búcsúztatása Búcsú az egyetemtől Doktorrá avatási szertartás decemberben Horvátország nemet mondott Deák Ferenc Államtudományi Szakkollégium A drogszabályozásról „Neked hogy hívják a nevedet?” Béklyóba zárt szabadság Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról Jelentés Március úrnak Vedd és olvasd! Az ELSA Budapest a csúcsra tör I.N.R.I. .Hajrá Pázmány!' Egy megfelezett felezőbuli története „Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le” 1848. március 15. emlékére Második Infóterem? Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András