1 10 252 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4d3b6f8b4e378ce18e56d7eed649d587.jpg 81891543fc5b636f3d614a455f67b292 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource „A láthatatlan isten a moziban” – filmtörténeti krisztus-láttatási esetek Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. A Pázmány Szenior Egyetem PRÉMIUM előadása Description An account of the resource előadás Előadó: Dr. Lázár Kovács Ákos, intézetvezető egyetemi docens, PPKE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet Subject The topic of the resource filmművészet, isten Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. szeptember 17. kedd, 17:00–18:30 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant PPKE BTK Sophianum, 111–112. terem 1088 Budapest, Mikszáth tér 1. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20240917_lathatatlan.jpg Abstract A summary of the resource. A láthatatlan Isten velünk nézi a moziban a történeteket önmagáról. Néhány filmtörténeti esetet vizsgálunk meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan próbálták az adott filmesek a maguk "intellektuális erőfeszítéseik" révén becserkészni Istent a filmjeikben. Szerencsére a megtestesülés mint alaphelyzet, a zsidó-keresztény hagyományt világos irányba igazítja el: a Krisztus-ábrázolások megengedettek, sőt kívánatosak ahhoz, hogy mi magunk és gyerekeink is továbbléphessünk az isteni evolúció iskolájában, ami arra sarkall bennünket önnevelődésünkben, hogy tökéletesek legyünk; "ahogy Mennyei Atyátok tökéletes". https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/337232053d3410f45ca14d103e610e95.jpg b59bb07914dedcb3d8457ed255bce4a3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/934773fb8949484c950784f94ad5412a.pdf fbfb7011d7a5e7501584fcb9cd5a518d PDF Text Text „TÚL JÓN ÉS ROSSZON”? Az irodalomtudomány etikai „fordulatáról” 2024. december 13. (péntek) Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 112-es terem 9.30–9.40: Megnyitó: Birher Nándor dékán (PPKE), Radvánszky Anikó (PPKE); Hajdu Péter (MIT) 9.40–10.20: Plenáris előadás: Robert Eaglestone (London University): Hannah Arendt and the ethics of literature 10.20–10.40: Vita 10.40–11.00: Kávészünet �I.szekció Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 112-es terem Elnök: Fogarasi György 11.00–11.20: Hajdu Péter (HUN-REN BTK ITI): The Moral Aspects of Ecocriticism and Collapsology: Past, Present, Future 11.20–11.40: Berszán István (BBTE): To what extent can ethics be critical? A practice-oriented approach to the relationship between literary studies and ethics 11.40–12.00: Barcsák János (PPKE BTK): The Ethics of Logic 12.00–12.30: Vita 12.30–14.00: Ebédszünet Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 108-as terem Elnök: Barcsák János 14.00–14.20: Timár Andrea (ELTE BTK): Beyond the Political: Brecht, Arendt, Rancière 14.20–15.00: Fogarasi György (SZTE BTK): Racism, Speciesism, and Capricious Hospitality: On Rats, Mice, and Caterpillars in Wass, Mészöly, and Barbauld 15.00–15.20: Gyuris Kata (ELTE BTK): Against an Ethics of Otherness: Coetzee, Affect, and the Environment 15.20–15.40: Vita 15.40–16.00: Kávészünet �Elnök: Timár Andrea 16.00–16.20: Min Zhou (HNU): The Imagination of a Human-Machine Community in Machines Like Me 16.20–16.40: Nagy Fruzsina (ÓE): The Comparative Interpretation of fashion (aesthetics) and ethics in Joseph and His Brothers by Thomas Mann 16.40–17.00: Barta Nikolett (SZTE BTK): Community Identity and Ethics in Péter Kárpáti's Play János Pájinkás 17.00–17.30: Vita II.szekció Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 111-es terem Elnök: Radvánszky Anikó 11.00–11.20: Bárány Tibor (BME GTK): Innen és túl jón és rosszon. A műalkotások morális és művészi értékének kapcsolatáról 11.20–11.40: Kelemen Zoltán (SZTE BTK): Az értelem mint bukott angyal. (A tudás és a művészetek viszonya a bűnhöz) 11.40–12.00: Papp Ágnes Klára (KRE BTK): Az öregség mint minoritás kérdése etikai szempontból 12.00–12.30: Vita 12.30–14.00: Ebédszünet Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 108-as terem �Elnök: Papp Ágnes Klára 14.00–14.20: Dobos István (PPKE BTK): Homo aestheticus – Homo moralis. Kosztolányi Dezső és Jules de Gaultier művészetelméletéről 14.20–14.40: Horváth Zsuzsa (PPKE BTK): Kaffka Margit regényeinek etikai olvashatóságától 14.40–15.00: Szávai Dorottya (PE): A Pilinszky(újra)olvasás etikai mozzanatairól a hermeneutikától az antropocénig 15.00–15.30: Vita 15.30–15.50: Kávészünet Elnök: Dobos István 15.50–16.10: Deczki Sarolta (HUN-REN BTK ITI): A felejtés ellen 16.10–16.30: Kiss Noémi (EKKE): Az irodalom etikapolitikájáról. Női szerzők az elismeréspolitika hálójában a Kádár-korban 16.30–16.50: Szabó Gábor (SZTE BTK): Az etika abszurditása és az abszurd etikája Esterházy Spionnovella és Spiró Sajnálatos események című művében 16.50–17.20: Vita 17.40 Vacsora (önköltséges részvétellel): Helyszín: Tilos a tilos, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér 2. �2024. december 14. (szombat) Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 112-es terem 9.30–9.40: Megnyitó 9.40–10.20: Plenáris előadás: Bényei Tamás (DE): Mássá levés és a másik megszólítása metamorfózisnarratívákban 10.20–10.40: Vita 10.40–11.00: Kávészünet I.Szekció Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 112-es terem Elnök: Földes Györgyi 11.00–11.20: Radvánszky Anikó (PPKE BTK): Titok és felelősség. A dekonstrukció mint hiperbolikus etika 11.20–11.40: Meiszterics Adrienn (KRE BTK): „Le a természettel!” – Timothy Morton természetfelfogása és a természetről való beszéd etikai aspektusairól 11.40–12.00: Kusper Judit (EKKE): Az irodalomtudomány etikai fordulatának perspektívái a biblioterápiában 12.00–12.30: Vita 12.30–14.00: Ebédszünet Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 108-as terem �13.30–14.00: MIT Összehasonlító Irodalomtudományi Tagozatának gyűlése Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 111-es terem Elnök: Kusper Judit 14.00–14.20: Szávai János (ELTE BTK): Szent Ágostontól Szent Genet-ig: avagy a tolvaj lázadása. (Levinas, Rousseau, Dosztojevszkij, Kassák, Cocteau, Márai stb.) 14.20–14.40: Kovács Edit (KRE BTK): Emberből irodalmi alak. W. G. Sebald poétikájának etikai dilemmái 14.40–15.00: Földes Györgyi (HUN-REN BTK ITI): Az etikai reflektor mozgathatóságai - Marie NDiaye írói munkássága posztkoloniális, ökokritikai és feminista kritikai megvilágításban 15.00–15.20: Kéry Anna (PPKE BTK): A gondoskodás mint anyai ágencia megjelenítése a kortárs olasz regényekben 15.20–15.50: Vita 15.50–16.10: Kávészünet �Elnök: Kovács Edit 16.10–16.30: Szemes Botond (HUN-REN BTK ITI): A művészet újabb vége. Műalkotások a mesterséges intelligencia korában 16.30–16.50: Fehér Enikő (PPKE BTK): Hatalmi visszaélések a posztdigitális hajnalán. A magyar fanzine-szcéna 16.50–17.10: Hannos Gábor (PPKE BTK): A Véres délkörök egy lehetséges posztkolonialista olvasatáról 17.10–17.40: Vita II.szekció Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 111-es terem Elnök: Jean-Baptise Bernard 11.00–11.20: Katia Hayek (MUNI): Expérimentations éthiques? 11.20–11.40: Ádám Anikó (PPKE BTK): Traduire le non-dit, l'éthique du silence 11.40–12.00: Louise Lagniez (UNI POITIERS): Par-delà la dichotomie de la victime et de la coupable: comment récrire la vie de criminelles? 12.00–12.30: Vita 12.30–14.00: Ebédszünet Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 108-as terem 13.30–14.00: MIT Összehasonlító Irodalomtudományi Tagozatának gyűlése Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 111-es terem �Elnök: Ádám Anikó 14.00–14.20: Sadoun Djoher (UNI d'ALGER): Enfance et silence : de l’éthique à l’esthétique dans les textes de Malika Mokeddem, Gisèle Pineau et Ken Bugul 14.20–14.40: Horváth Csaba (KRE BTK): La fin du paradigme de Hamlet 14.40–15.00: Jean-Baptise Bernard (UNI BA): Éthique et pratique de la relation: l’altérité dans le texte avec l’œuvre de Lorand Gaspar 15.00–15.30: Vita 15.30–15.50: Kávészünet 17.30: Zárszó Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Bp., Mikszáth Kálmán tér. 1.; 112-es terem � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource „TÚL JÓN ÉS ROSSZON”? Az irodalomtudomány etikai „fordulatáról” konferencia Description An account of the resource A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Összehasonlító Irodalomtudományi Tagozata és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete a Francia Kapcsolat Kutatócsoporttal közösen konferenciát rendez az irodalomtudomány etikai vonatkozásairól. Abstract A summary of the resource. Az etikai kérdésfelvetés egyszerre régi és új jelensége az irodalomtudománynak. A műalkotások erkölcsi és morális megítélése a kezdetektől része az irodalomról való gondolkodásnak, az etikai érdeklődés azonban az 1980-as évektől kezdődően, a humanista előfeltevésekkel szembehelyezkedő és egymással is szembenálló irányzatok alapvető vonásává vált. Az 1960-as évek „nyelvi fordulata” után az amerikai irodalomtudomány radikális szemléletváltozásának egyik legjelentősebb eredményeképp az etika és az „etikai kritika” ismét az érdeklődés homlokterébe kerül. John Gardens regényíró és teoretikus, egyike az elsőknek, aki 1978-ban megjelent On Moral Fiction című munkájában szenvedélyesen áll ki az irodalom örökérvényűnek is vélt morális „funkciói” mellett. Ugyanebben a periódusban a szöveg befogadóra gyakorolt hatását, valamint az alkalmazás mozzanatát etikai szempontból is mérlegelő hermeneutikai szerzők (Paul Ricœur, Hans-Georg Gadamer) gyakoroltak számottevő hatást az európai humántudományokra. Az 1980-as években a dekonstrukció filozófiájában és irodalomelméleti irányzatában is egyfajta etikai „fordulat” figyelhető meg. Az új évezred első két évtizedében az etika és az irodalom viszonya további mélyreható átalakuláson ment keresztül. A poszthumanizmus diskurzusainak (pl. ökokritika), az ember és természet fogalmait újradefiniáló, a modernitás alapvető elveit felülvizsgáló törekvései szervesen kapcsolódnak az etika szempontjaihoz. Az érzelmekről és az empátiáról szóló viták nem távolodnak el az etikai megfontolásoktól (Alexandre Gefen, Emmanuel Bouju). A retorikai narratológia kiemelten foglalkozik a szerző, a szöveg és az olvasó közötti etikai kapcsolatokkal, a történetmesélés eticitásával (Hanna Meretoia), az „irodalom használatáról” szóló megfontolások pedig kifejezetten éles etikai kritériumokat vetnek fel az irodalom különböző alkalmazott területein (medical humanities, biblioterápia stb). A fentiek fényében tudományos tanácskozásunkra az irodalom és az etika jelenkori kapcsolódási pontjait, komplex viszonyrendszerét elsősorban irodalomelméleti, komparatisztikai, illetve műelemző aspektusból tárgyaló előadásokat várunk. Subject The topic of the resource konferencia, irodalomtudomány, etika Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024 . december 13. - 14. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG, PDF Type The nature or genre of the resource plakát, konferencia program Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1 . 112- es terem Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20241213_tuljon.jpg ppke_btk_20241213_tuljon.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/b1555a8452fdabab50488fc6240414cd.jpg 5f5b87903c82ed747f0f316ef7151da7 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c0564d927f36e6180105016bad2960ae.pdf b310fca6251b85d2f505dc499b7dc4ad PDF Text Text ^equutí^f S!>' 10 ÉVES A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Meghívó AZ ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSRE 2005. október 26-27. (szerda-csütörtök) �Tisztelettel meghívjuk Karunk alapításának 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésünkre. Program Október 26. (szerda) 14 órakor ÜNNEPI SZENTMISE a Budapest-íózsefváros Szent József plébániatemplomban (VIII. kerület, Horváth Mihály tér 7.) Szentmisét celebrál: S.Ein.a. Rév.ma dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, az MKPK elnöke, az Egyetem nagykancellárja 14 óra 45 perckor Koszorúzás a Horváth Mihály téri Pázmány szobornál. A koszorúzást követően közös áú'onulás a Kar Dísztermébe (VIII. kerület, Szentkirályi u. 28.) �15 óra 30 perckor Ünnepi díszülés a Díszteremben Az ünnepséget megnyitja: Főt. dr. Fodor György rektor Felszólalnak: S. Ern.a Rev.ma dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, az MKPK elnöke, az Egyetem nagykancellárja Dr. Sólyom László egyetemi tanár, a Magyar Köztársaság elnöke Dr. Lomnici Zoltát] c. egyetemi tanár, a Legfelsőbb Bíróság elnöke Dr. Zlinszky fános professor emeritus, a Kar első dékánja Dr. Gáspárdy Ilona, a Karon elsőként végzett évfolyam képviseletében Kitüntetések átadása A10 éves évfordulóra készült ünnepi emlékkötetnek, valamint a „lustum Aequum Salutare” kari tudományos folyóirat első számának bemutatása Zárszó: Dr. Bánd! Gyula dékán Az ünnepség alatt zongorán közreműködik: Szilasi Alex zon goraművész Ünnepi fogadás a Díszterem előcsarnokában 18 órakor Filmbemutató „lustum, Aequum, Salutare - 10 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara” c. film bemutatása az Uránia Nemzeti Filmszínházban (1088 Rákóczi u. 21) 19 óra 30 perckor Koccintás �Október 27. (csütörtök) A Kas konferencia-napja Tudományos ülések a Kar oktatási EGYSÉGEINEK SZERVEZÉSÉBEN 10“ 14 óra között Környezetjogi és Versenyjogi Tanszék (együttműködve a Magyar fogász Egylet Környezetvédelmi fogi Szakosztályával) Helyszín; IV. évfolyam nagy előadója (Szentkirályi u. 28. II. emelet) Előadá.sok és vita: Környezetvédelem és... - ... kereszténység Jávor Benedek - ... politika Dr. Medgyesy Balázs - ... gazdaság Dr. Szlávik János - - fo§ Dr. Bandi Gyula 10-13-30 óra között Büntetőjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék Helyszín; III. előadó (Szentkirályi u. 28.1. emelet) Előadások és vita (moderátor: dr. Vókó György) - A Római Statútum jelentősége a nemzetközi jogban és a nemzetközi büntetőjogban Dr. Varga Réka - Á Nemzetközi Büntető Bíróság praktikus működésének kérdései, problémái Stéphane Bourgon (Hágai Bíróság) - A nemzetközi és a nemzeti büntetőjog és eljárásjog konfliktusa és ennek feloldási lehetőségei a sortűzperek kapcsán Dr. Tód) Mihály - Á. Római Statútum tükrében az élethez és emberi méltósághoz való jog és a jogos védelem összefüggései Dr. Újvári Ákos - A büntetések végrehajtásának átadása-átvétde, az elítéltek átszállítása az európai büntetés-végrehajtási jog követelményrendszerében Dr. Vókó György Az előadások nyelve: angol és magyar �9-15 óra^rözött Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet Public Economies and Competitiveness Nemzetközi tudományos konferencia Helyszín: Díszterem (Szentkirályi u. 28) Public Economics and Competitiveness - Katalin Botos (Pázmány Péter Catholic University): Public Economics and International Competitiveness - Tibor Palánkat (Hungarian Academy ofSciences): Globalisation and International Competitiveness - Hartmut Fischer (University of San Francisco): The International Monetary System, Past Performance and New Challenges - fonathan Liu (Middlesex University, London): Growing Economy of China - Opportunity or Threat Public Finance - Árpád Kovács (State Audit Office, Hungary): Competitiveness and Public Finances - Considering the Environment as a Basis for Choosing an Action Scenario - Renzo Baccolini (University of Bologna): Public-Private Partnership: New Tools for Private Opportunity and Public Benefit - Sandro Serenari (University ofCamerino): Lobbying in the European Union: access to public decisional process - Gusztáv Báger (Pázmány Péter Catholic University): Anticorruption efforts experiences of the State Audit Office A konferencia nyelve: angol 10-12 óra között Alkotmány jogi Tanszék Helyszín: Tanszéki 22-es gyakorló (Szentkirályi u. 28. III. emelet) Előadás és vita: Alkotmányozási műhelymunkák - az Alkotmány tovább­ fejlesztésének időszerű kérdései Dr. Kilényi Géza �12.30-14,30 óra között Pénzügyi Jogi Tanszék Helyszín; Tanszéki 22-es gyakorló (Szentkirályi u. 28. III. emelet) Tudományos ülés: - A pénzügyi jog tudományának, oktatásának fejlődése a rendszerváltozástól napjainkig - A pénzügyi jog tudományának jövőbeli fejlődési perspektívái A Tanszék valamennyi munkatársának közreműködésével. 11-13 óra között Burópajogi Tanszék Helyszín: 2-es gyakorló (Szentkirályi u. 30. földszint) Előadások és vita: - A jogharmonizáció jövője a bővített belső piacon az alkot­ mányos szerződés tükrében Dr lózoa Mónika - Az Európai Unió és a kultúra jövője a 3. évezred elején Dr Király Itíiklós - Európai Unió és Magyarország: Merre tanunk? Dr fíercegh Géza - K?. Európai Unió alkotmányos szerződése a nemzetközi jog fényében Or. Sr^bó Marcel 10-14 óra között fogtőrténeti Tanszék és Római Jogi Tanszék Helyszín: 1-es előadó (Szentkirályi u. 28. földszint) Előadók; Dr. Balogh Elettíér vendég-előadó Dr. Zlinszky íános, továbbá a kél Tanszék oktatói ÍÁ órától A Hallgatói Önkormányzat rendezvényei � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document 10 ÉVES A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Meghívó az Ünnepi megemlékezésre 2005. október 26-27. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 10 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 10 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Meghívó az Ünnepi megemlékezésre 2005. október 26-27. (szerda-csütörtök) Description An account of the resource Október 26. (szerda) 14 órakor Ünnepi szentmise a Budapest-íózsefváros Szent József plébániatemplomban (VIII. kerület, Horváth Mihály tér 7.) Szentmisét celebrál: S.Em.a. Rev.ma dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, az MKPK elnöke, az Egyetem nagykancellárja 14 óra 45 perckor Koszorúzás a Horváth Mihály téri Pázmány szobornál. A koszorúzást követően közös átvonulás a Kar Dísztermébe (VIII. kerület, Szentkirályi u. 28.) 15 óra 30 perckor Ünnepi díszülés a Díszteremben Az ünnepséget megnyitja: Főt. dr. Fodor György rektor Felszólalnak: S. Em.a Rev.ma dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, az MKPK elnöke, az Egyetem nagykancellárja Dr. Sólyom László egyetemi tanár, a Magyar Köztársaság elnöke Dr. Lomnici Zoltán c. egyetemi tanár, a Legfelsőbb Bíróság elnöke Dr. Zlinszky János professor emeritus, a Kar első dékánja Dr. Gáspárdy Ilona, a Karon elsőként végzett évfolyam képviseletében Kitüntetések átadása A10 éves évfordulóra készült ünnepi emlékkötetnek, valamint a „lustum Aequum Salutare” kari tudományos folyóirat első számának bemutatása Zárszó: Dr. Bándi Gyula dékán Az ünnepség alatt zongorán közreműködik: Szilasi Alex zongoraművész Ünnepi fogadás a Díszterem előcsarnokában 18 órakor Filmbemutató „lustum, Aequum, Salutare - 10 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara” c. film bemutatása az Uránia Nemzeti Filmszínházban (1088 Rákóczi u. 21) 19 óra 30 perckor Koccintás Október 27. (csütörtök) A Kas konferencia-napja Tudományos ülések a Kar oktatási egységeinek szervezésében 10-14 óra között Környezetjogi és Versenyjogi Tanszék (együttműködve a Magyar fogász Egylet Környezetvédelmi fogi Szakosztályával) Helyszín; IV. évfolyam nagy előadója (Szentkirályi u. 28. II. emelet) Előadások és vita: Környezetvédelem és... - ... kereszténység - Jávor Benedek ... politika - Dr. Medgyesy Balázs ... gazdaság - Dr. Szlávik János ...jog - Dr. Bandi Gyula 10-13-30 óra között Büntetőjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék Helyszín; III. előadó (Szentkirályi u. 28.I. emelet) Előadások és vita (moderátor: dr. Vókó György) - A Római Statútum jelentősége a nemzetközi jogban és a nemzetközi büntetőjogban - Dr. Varga Réka - Á Nemzetközi Büntető Bíróság praktikus működésének kérdései, problémái - Stéphane Bourgon (Hágai Bíróság) - A nemzetközi és a nemzeti büntetőjog és eljárásjog konfliktusa és ennek feloldási lehetőségei a sortűzperek kapcsán Dr. Tóth Mihály - Á. Római Statútum tükrében az élethez és emberi méltósághoz való jog és a jogos védelem összefüggései Dr. Újvári Ákos - A büntetések végrehajtásának átadása-átvétele, az elítéltek átszállítása az európai büntetés-végrehajtási jog követelményrendszerében - Dr. Vókó György Az előadások nyelve: angol és magyar 9-15 óra között Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet Public Economies and Competitiveness -Nemzetközi tudományos konferencia Helyszín: Díszterem (Szentkirályi u. 28) Public Economics and Competitiveness - Katalin Botos (Pázmány Péter Catholic University): Public Economics and International Competitiveness - Tibor Palánkat (Hungarian Academy of Sciences): Globalisation and International Competitiveness - Hartmut Fischer (University of San Francisco): The International Monetary System, Past Performance and New Challenges -Jonathan Liu (Middlesex University, London): Growing Economy of China - Opportunity or Threat Public Finance - Árpád Kovács (State Audit Office, Hungary): Competitiveness and Public Finances - Considering the Environment as a Basis for Choosing an Action Scenario - Renzo Baccolini (University of Bologna): Public-Private Partnership: New Tools for Private Opportunity and Public Benefit - Sandro Serenari (University ofCamerino): Lobbying in the European Union: access to public decisional process - Gusztáv Báger (Pázmány Péter Catholic University): Anticorruption efforts experiences of the State Audit Office A konferencia nyelve: angol 10-12 óra között Alkotmány jogi Tanszék Helyszín: Tanszéki 22-es gyakorló (Szentkirályi u. 28. III. emelet) Előadás és vita: Alkotmányozási műhelymunkák - az Alkotmány továbbfejlesztésének időszerű kérdései Dr. Kilényi Géza 12.30-14.30 óra között Pénzügyi Jogi Tanszék Helyszín; Tanszéki 22-es gyakorló (Szentkirályi u. 28. III. emelet) Tudományos ülés: - A pénzügyi jog tudományának, oktatásának fejlődése a rendszerváltozástól napjainkig - A pénzügyi jog tudományának jövőbeli fejlődési perspektívái A Tanszék valamennyi munkatársának közreműködésével. 11-13 óra között Burópajogi Tanszék Helyszín: 2-es gyakorló (Szentkirályi u. 30. földszint) Előadások és vita: - A jogharmonizáció jövője a bővített belső piacon az alkotmányos szerződés tükrében - Dr Józon Mónika - Az Európai Unió és a kultúra jövője a 3. évezred elején - Dr. Király Miklós - Európai Unió és Magyarország: Merre tanunk? - Dr. Hercegh Géza - Az Európai Unió alkotmányos szerződése a nemzetközi jog fényében - Dr. Szabó Marcel 10-14 óra között Jogtőrténeti Tanszék és Római Jogi Tanszék Helyszín: 1-es előadó (Szentkirályi u. 28. földszint) Előadók: Dr. Balogh Elemér vendég-előadó Dr. Zlinszky János, továbbá a két Tanszék oktatói 14 órától A Hallgatói Önkormányzat rendezvényei Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE JÁK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Erdő Péter; Botos Katalin; Palánkai Tibor; Hartmut Fischer; Jonathan Liu; Kovács Árpád; Renzo Baccolini; Sandro Seranini; Báger Gusztáv; Kilányi Géza; Józon Mónika; Király Miklós; Hercegh Gáza; Szabó Marcel; Balogh Elemér; Zlinszky János; Fodor György; Sólyom László; Lomnici Zoltán; Gáspárdy Ilona; Bándi Gyula; Szilasi Alex; Jávor Benedek; Medgyesy Balázs; Szlávik János; Varga Réka; Stéphane Bourgon; Tóth Mihály; Újvári Ákos; Vókó György Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. október 26-27.; Budapest-Józsefváros Szent József plébániatemplom (VIII. Horváth Mihály tér 7.); Szentkirályi u. 28. Date Created Date of creation of the resource. 2004 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource 210 x 297 (a4) ; 178 kb; 6pp Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_10_eves_a _pazmany_peter_katolikus_egyetem_jak_2005102627 Relation A related resource Központi irattár 009 009/sz/6 Extent The size or duration of the resource. 210 x 297 (a4) ; 178 kb; 6pp Language A language of the resource magyar; angol Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE-JÁK; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_10_eves_a _pazmany_peter_katolikus_egyetem_jak_2005102627 Báger Gusztáv Balogh Elemér Bándi Gyula Botos Katalin Erdő Péter Fodor György Gáspárdy Ilona Hartmut Fischer Hercegh Géza Jávor Benedek Jonathan Liu Józon Mónika Kilényi Géza Király Miklós Kovács Árpád Lomnici Zoltán Medgyesy Balázs Palánkai Tibor Renzo Baccolini Sandro Serenari Sólyom László Stéphane Bourgon Szabó Marcel Szilasi Alex Szlávik János Tóth Mihály Újvári Ákos Varga Réka Vókó György Zlinszky János https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4428ab9130979b9e8b56ca11a30d6603.jpg 585626309f49c3cd584ac65d79e06fe3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c79186a93d0befc6d3583dcc3a42d288.pdf 2fab7e424dda69ce32b1ef0a6722e741 PDF Text Text PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR FŐISKOLAI LEVELEZŐ TAGOZATA 20 ÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT 1978-1998 r EMLEKFUZET Budapest, 1998 �Gr h 1 ■^ô'Al^tSl �ELŐSZÓ Minden évforduló visszaiekintcsre és elörenézésre ad alkalmai. így kö­ szöntőm soraimmal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara 20 éves Főiskolai Levelező Tagozatát és kívánom további munkájához Isten áldását. Mindenki tudja, hogy Jézus Krisztus tanítványaira bízta követését és kül­ detését. Ezt a feladatot immár 2000 éve. az Egyházai éltető Szentlélek erejé­ ben. megújuló nemzedékeken keresztül hitelesen teljesíti Isten földi népe. Krisztus tanítványainak közössége az Egyház. Krisztust követni és küldetéséi folytatni esak az tudja, aki ismeri Krisztust a világ Világosságát. Ezért a keresztények törekvése volt és lesz minden idő­ ben. Istent Fia evangéliumának egyre jobb megismerésére. Ez minden ke­ resztény nemzedék másra ál nem ruházható, mindig bővülő feladata. Az em­ beri élet bánucly területén szükséges tudás gyarapodása megkívánja ugyanis a keresztény élet, minket belülről irányító ismeretének is arányos növeke­ dését. Tudjuk, hogy a magyar kereszténység súlyos próbatétellel találkozott szá­ zadunk második felében. Azonban ez a próbatétel mulatta meg. hogy az ezer éves keresztény örökség, nem külső, történeti körülmények érvényesülése volt népünkben, hanem Isten ajándékaként, az üdvösség szerencsésen meg­ őrzött és igényelt belső öröksége. Három évtizeden át ezt csak egyéni jóaka­ rattal sikerült gondozni és igen kevesek számára leheteti továbbadni. Hálóval és tisztelettel kell mindazokra gondolnunk, akik ezt a szolgálatot súlyos következmények, nem egyszer életük áián vállalták. Papok, szerzetesek, keresztény csalódok és világi apostolok. Amikor elérkezett a ma már puha diktatúrának nevezett korszak, a magyar pártállamiság harmadik évtizede végén, eredményesnek bizonyult a kato­ likus keresztény felnőttképzés intézményesiteti megvalósítása. .A Magyar Püspökök cl tudták érni, hogy az akkori Budapesti Katoliku.s Hittudományi Akadémia 3 éves teológiai levelező tagozatot nyisson érdeklődők számára. - Eleinte csak azt szabadott mondani, hogy hitét jobban megismerni akaró keresztények iskolájáról van szó. Tény azonban, hogy kezdettől világiakat hitoktatásra felkészítő tanfolyam volt a cél. Ennek a várakozásnak már az első végzettek nagy része is eleget akart tenni. A célkitűzés néhány éven be­ lül egyre eredményesebben és szabadabban kibontakozott. A politikai változások után először négy é\'es lett a tanfolyam, majd a ma­ gyar közoktatáshoz igazodva az induló Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara, ma már akkreditált Főiskolai Levelező Tagozata lett. 3 �Államilag elismert diplomát ad. Általános iskolai hitoktatói végzettséget nyújt. Követelményei nemzetközi normáknak éppen úgy megfelelnek, mint a hazai megújuló felsőoktatási előírásoknak. A tagozat elnyeri a felsőokta­ tási. állami, anyagi támogatást. Amikor a megtett 20 évTC visszanézek, hálával emlékezem a kezdeménye­ zőkre, akik a hatalom ellenállását legyőzve 1978-ban kivívták az oktatás le­ hetőségét. Nem kisebb a köszönet az első hallgatók iránt, akik akkor a hátrá­ nyos megkülönböztetés, sőt állásvesztés kockázatát vállalták. Annak idején lelkipásztorként már az első végzettek közt találtam nagyszerű munkatársa­ kat a hitoktatásban és egyházközségi életben. Isten áldja meg őket. Ma a pap­ ság létszámának csökkenése, a papok elöregedése, a szerzetes rendek még sok időt igénylő megiijulása miatt nélkülük elképzelhetetlen a megújuló ma­ gyar hit és crkölcstani oktatás. Igaz, hogy a végzettek 80%-a még, vagy már nem hitoktat, de tanúja és munkása a keresztény szellemiségnek és meg­ újulásnak, családban, munkatársak között. Istenhez igazodó életvitelével pe­ dig építője hazánk evilági előrehaladásának is. Ha mindezekhez hozzávesszük a kezdeti tankönyv- és tanterem hiányt, a konzultációk látogatásának minden áldozatát, a tanítás és tanulás terhét, jog­ gal tekinthetem a 20 évet keresztény magyar népünk életrevalósága egyik ki­ emelkedő jelének. Ezért bizalommal nézek a jövőbe. Adja Isten, akinek világa embert üdvö­ zítő rendjében mi, keresztények vagyunk a továbbélő Krisztus, az ő követé­ sével és küldetésének folytatásával ne legyünk méltatlanok elődeinkhez, akik nélkül mi nem járnánk a világ Világosságának fényében. Kívánom és kérem a Szentlélek évében, a jubiláló Levelező Tagozat ve­ zetőinek, oktatóinak és minden jelen és jövő hallgatójának, hogy saját éle­ tükben megtapasztalják Jézus Krisztus egyedül üdvözítő igazságának és jó­ ságának örömét. De ugyanúgy kívánom és kérem tanárnak és hallgatónak, hogy hatékony tanúi legyenek egy igaz és boldogulásunkat munkáló krisz­ tusi életnek, elsősorban századunk megannyi viszontagságot megélő népünk körében. Tudom, hogy a jelen jubileumi kiadvány szakszerű történeti és a keresz­ tény meggyőződést megszilárdító tájékoztatást nyújt az olvasónak. Ezért kü­ lön köszönetét mondok írónak, szerkesztőnek. Az intézet pedig lásson meg számos hasonló, örvendező jubileumot. Seregély István egri érsek a MKPK elnöke a PPKE nagykancellárja 4 �OKTATÁSI MINISZTER Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Főiskolai Levelező'Tagozata Dr. Kránitz .Mihály igazgató úr részére 1364-Budapest Postafiók: 420. Tisztelt Igazgató Úr! Szívélyes meghívását a Hittudományi Kar Főiskolai Levelező Tagozatának ünnepélyes tanévnyitó és hálaadó szentmiséjére tisztelettel köszönöm. Saj­ nos azonban miniszteri elfoglaltságaim nem teszik lehetővé kedves meghívá­ suk elfogadását, így személyesen nem tudok részt venni sem a szentmisén, sem pedig az azt követő megemlékező ülésen, de bízom benne, hogy eddigi, igazán elismerésre méltó tevékenységüket hasonló sikerek mellett folytatják az elkövetkezendő tanévben is. Becses jubileumukhoz külön gratulálok, és további eredményes munkát kívánok. Budapest, 1998. szeptember 24. P. H. Tisztelettel: Pokorni Zoltán s. k. 5 �BEVEZETŐ Bár nem nagy idő, talán egy emberöltő ez a néhány év melyet visszaszámlákink, mégis számunkra nagyon sokat jelent, mert a miénk és mi is részesei vagyunk ennek az időszaknak. Vajon mit jelent egyeseknek és nagyobb kö­ zösségeknek az 1978-as esztendő? Idehaza az első áremelések a létező szo­ cializmusban. visszakerül a magyar Szent Korona: külföldön pedig elrabol­ ják .Mdo MoróL megszületik a Camp David-i egyezmény a béke új lehetősé­ gével, a „Népek Temploma" elnevezésű amerikai szektatagok tömeges ön­ gyilkossága, s a nagy Egyház életében ez az év három pápát is lát Szent Péter utódjaként, VI. Pál, I. János Pál és II. János Pál pápa személyében. .-\z 1976-os Helsinki egyezményt, s benne a vallás szabad gyakorlásának jogát Magyarország is elfogadja. Az 197S-as esztendő ebben a légkörben le­ hetőséget biztosit a hit és a teológia iránt érdeklődök számára, hogy felső­ fokú oktatásban részesüljenek. A szerény kezdet sikeresnek bizonyul. .‘X lel­ kesedés, az elszántság egyre többeket ösztönöz arra a bátorságra, hogy je­ lentkezzenek az újonnan indult Levelező Teológiára. A hároméves Főiskola otthonává lett a hallgatóknak. Az élményszerű oktatást és az ismereteket ha lehet ezt mondani, szinte itták magukba a jelen­ levők. Nagy összetartás jellemezte az egyes csoportokat. A hétvégék kiemel­ kedő eseménye az esti hat órai szentmise és az azt követő agapé volt. Itt le­ hetett személyesen megszólítani a professzorokat és egy kis sütemény és üdítő keretében kötetlenül kérdezni és elbeszélgetni. Új időszak kezdődött a rendszerváltozással. .A. három év négyre bővült és az eddig végzettek plusz egy év felvételével már államilag is elismert dip­ lomát vehettek kézhez. .Az új lehetőségek országszerte felvillanyozták az em­ bereket. A Levelező Teológia intézményesebb lett, vesztett a korábbi csalá­ diasabb jellegéből. Ugyanakkor megnövekedtek a követelmények, az elsajá­ títandó tananyag, újabb, fiatalabb professzorok jöttek és a régi hagyományo­ kat nem ismerők a meglévő adottságokat fogadták el. Először nyugdíjba ment, majd elhunyt a Levelező Tagozat alapító igazgatója Dr. Nyíri Tamás, az irodát és az adminisztrációt vezető Józsa nővér is odaátról, imádságával támogathat bennünket. A jó ügy azonban tovább haladt. Ezért köszönet illeti Dr. Fila Bélát, a kinevezett, de betegsége miatt lemondott igazgatót, Dr. Török Józsefet, aki egy évig, és Dr. Rózsa Hubát, aki hat éven át állt a Főiskolai Levelező Tagozat élén. Mai szóval távoktatásnak is nevezhetjük azt a típusú teológiai képzést, melynél egy szemeszter három teljes hétvégi oktatásból áll é,s ezt követi a vizsgaidőszak. Ez az intézmény maga a csoda, mivel teljes létszámban hall­ 6 �gatók és professzorok ilyen időszakonkénti rendszerességgel találkoznak. Az ország minden tájáról, szinte páratlan módon minden régió képviselve van. Az Egyház és benne a Magyar Egyház katolicitását ez is jól mutatja. Nem a kiváltságosok iskolája, itt megtalálja a helyét minden jó szándékú ke­ resztény. A Levelező Tagozat hivatása töretlen a teológiát tanulni vágyók felé. Azok irányában, akiket talán csak a puszta érdeklődés hozott ide, vagy akik a hit elmélyítésének vágyával jöttek, vagy, s ez a harmadik lehetőség a tudatos hit­ oktatói feladatra való felkészülök felé is. A jelenlegi oktatás nyolc félévből és a hozzá kapcsolódó vizsgaidőszak­ ból áll. Az abszolutóriumot, vagyis a végbizonyítványt az a végzős hallgató kapja meg, akinek minden lehallgatott tantárgyból meg van a vizsgája. Az utolsó állomás azonban még hátra van azok számára, akik hitoktatói dip­ lomát akarnak elnyerni, vagyis, hogy általáno.s iskolai hittanári képesítést kapjanak. Szcntirástudományból, erkölcstanból, gyakorlati pasztorációból, dogmatikából és alapvető hittanból lehet választani a szakdolgozat elkészíté­ séhez. .A szaktanár vezetésével elkészült munka érdemjegyet kap, valamint a szóbeli záróvizsga teljesítése is, és ezek alapján minősítik a diplomát. Évfordulós ünnepségünk a múltnak állít emléket, de a jelenre és a jövőre irányul. A múlt Isten kegyelme nélkül nem lett volna lehetséges, de ezt elmondhapuk a jelen életünkkel kapcsolatban is. .A Levelező Tagozat törté­ nelmi utat járt be és a magyar katolikus Egyház életében a bitjeiének tekint­ hető. Az idő múlása során a pillanatnyi megállás hálaadásra késztet minket, de egyúttal - a Szentlélek évében - kérjük professzorokra és hallgatókra egyaránt azokat a kegyelmeket és a bölcsesség ajándékát, mellyel a követ­ kező húsz évben i.s a tudás és a hit hűséges tanúi lehetünk. Dr. Kránitz Mihály igazgató 7 �A BUDAPESTI HITTUDOMÁNYI AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGOZATA 1978-1998 I. A katolikus laikusok felelősségtudatának ébredése Magyarországon II. A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia III. A Levelező Tagozat gondolatának fogadtatása IV. A Levelező Tagozat szervezeti felépítése 1. A Hittudományi Akadémia és a Levelező Tagozat 2. A Levelező Tagozat tanulmányi rendje 3. A Levelező Tagozat vallási élete 1. A katolikus laikusok felelősségtudatának ébredése Magyarországon Évszázadokon keresztül az a meggyőződés élt a Katolikus Egyházban, hogy az örök üdvösséghez csak két út vezet. Ez a felfogás úgy magyarázta Jézus­ nak az öt kérdező iQúhoz - „mi jót cselekedjem, hogy az örök életet elnyer­ jem?” — intézett válaszát, mintha az Üdvözítő csak két utat mutatna az üd­ vösség elnyerésére. Az egyik lenne „a tökéletesség útja” a papok, szelete­ sek számára, a másik „a parancsolatok megtartásának az útja” a világiak, a többi keresztény számára (Máté 19,16-22). A „két út elmélet” túl nagy különbséget tett a tanító és a tanítást befogadó egyháztagok, a papság és hívek között. Mintha a missziós feladat, az ige­ hirdetés, az evangelizáció csak papok, szerzetesek, kiválasztottak feladata lenne és a világi hívekre mindössze csak a világi szolgálat, az engedelmes­ ség tartozna. Ennek a „két út elméletnek" a 11. Vatikáni Zsinat végérvényesen véget vetett (vö. Weismayer: Lehen in Fülle, Zur Geschichte und Theologie Christlicher Spiritualität, Innsbruck 1983). .Az Európa szivében fekvő országokban a jozefinizmus nagyban befolyá­ solta az Egyházról kialakított képet és „szolgáltató intézmény szintjére deg­ radálta. Ez a felfogás a papságban „állami hivatalnokot”, a hívőben „alattva­ lót” látott. Márpedig egy ország, egy nép vallási élete és vallási ereje attól függ, hogy a hívek mennyire képesek felébreszteni és ápolni magukban azt a semmivel sem pótolható öntudatot, amelyet az a felismerés ad nekik, hogy hivatásuk és méltóságuk alapján ők is Isten választott népéhez tartoznak, ők is Krisztus Titokzatos Testének tagjai. Vigyázni kell arra is, hogy amilyen túlzás volt a papi hivatás túlértékelése az Isten országa építésében, épp úgy túlzás lenne, ha túlértékelnénk a világiak hivatás- és öntudatát az egyházi 8 �életben és szervezetekben. Tévedés volna túlságosan leegyszerűsíteni és összemosni az egyházi tisztségviselők és a világi hívek (laikusok) között az Istentől rendelt megkülönböztető sajátosságokat. A katolikus hívek öntudatra ébredése Németországban már a századfor­ duló előtt megindult a kulturális és a politikai életben. A katolikus öntudatra ébredés jele volt, hogy az inkább jogi Bellarmin-félc egyházfogalmat — az Egyház jogi személy felváltotta az inkább társadalmi jellegű Corpus Chrisli Mysticiim - az Egyház Krisztus titokzatos teste - fogalma. Az Isten népének közösségi életéből indult el a liturgikus mozgalom, a katolikus ökumenizmus gondolata és ezeknek gyakorlati megvalósulása. Róma, mint minden új mozgalommal, úgy ezzel is, először tartózkodó el­ utasítást tanúsított, mert összeegyeztethetetlennek tartotta a Bellarmin-féle cgyházfogalommal. Ennek ellenére már X. Piusz előmozdította az egyházi élet belső megújulását, .XI, Piusz pápa pedig az Actio Catholica megszerve­ zésével és elindításával 1925-ben minden országban segítette az egyházi megújulás folyamatát, .^z Actio Catholica segítségével akarta XI. Piusz pápa elérni, hogy a katolikus hívek az új világot teremtő élet kovászai legyenek. A Habsburg uralom alól felszabadult magyarság öntudatra ébresztése már az első világháború előtt megkezdődött. Ennek egyik előmozdítója volt Bíró Ferenc S.J. Az életének derekán járó jezsuita 1912—13-as tanév kezdetén azt a megbízatást kapta, hogy az angolkisasszonyok kérésére hetenként tartson exhortációt a bennlakó növendékeknek, gyóntassa őket és a volt növendékek kongregációját vezesse. Tapasztalatainak összevetése és mater Almásival, az angolkisasszonyok főnöknöjével folytatott beszélgetések alapján a magyar nőnevelés hiányossá­ gát abban a tényben állapította meg elsősorban, hogy a magyar leányoknak nem volt lehetőségük ana, hogy komoly hittantudásra tegyenek szert amit otthonukban mint édesanya, az iskolákban mint tanító és tanárnők alkalmaz­ hatnának és tovább adhatnának. A jezsuita atya előtt ekkor felmerült egy női hittaniskola lehetősége (Kortárs magyar jezsuiták I. 132. old. Horváth Erzsé­ bet SJC.: Szivedé egészen). Bíró Ferenc a tervezgetését megszakította az 1914-ben kitört világháború. .Mint katona-gyóntató rádöbbent arra, hogy a katonasorban levő falusi, tanyai katolikus fiúk legtöbbje teljes vallási tudatlanságban él. De nem találta jobb helyzetben a fővárosi fiatalokat sem. Nem voltak megközelíthető templo­ mok, a paphiány miatt sok iskolában nem volt hitoktatás. Sok helyen - Pes­ ten és vidéken egyaránt - képesítés nélküli, gyakran másvallású tanítók - ta­ nítónők tanították a katolikus hittant. Bíró páter úgy gondolta, hogyha a férfiak nincsenek elegen, miért ne le­ hetnének a nők, akik lelki, szellemi, anyagi kultúrát visznek a falvak, mun­ kásnegyedek elhanyagolt területeire. Ekkor az „apostolnök” képzését gondolta el és próbálta megvalósítani. 9 �Amikor a megbeszélésre összehívott angolkisasszonyok tanári kara előtt kifejtelte elgondolásait, azok megdöbbenve hallgatták terveit és lelkes ma­ gyarázatát. Egyöntetű volt a véleményük, hogy a páter Bíró terve elképzel­ hetetlen. Magas fokú hittudományi képesítést, meg varrást, főzést is nyújtani egyszerre képtelenség oktatási keretben. A hitoktató-képzésben örömmel vállalták a tanítást, de főzést, varrást, háztartási képzést, azt nem. Páter Bíró is belátta a kétféle képzés együttes megvalósításának lehetet­ lenségét. Jobbnak látta tehát, hogyha az angolkisasszonyok megszervezik a hitoktatónö képzőt úgy. ahogyan ök a legjobbnak látják. Belátta, hogy ez is nagy segítségére lesz a papságnak Budapesten é.s vidéken. A hitoktatónöképzönck az angolkisasszonyok adlak helyet é.s keretet az Intézetükben. A képzőt az angolkisasszonyok alapitójukról, Ward Máriáról: HarciKollégiiiitinak nevezték el. .-\z 1916— 17-es tanévtől működő Kollégium 30 éven át nagyszámú hallgatónönek adott magas fokú filozófiai, teológiai, pedagógiai képzést és így alkalmassá tette őket a hitoktatói tnunkára. Az 1948. évi 33. te. a Ward Kollégiumot is érintette. A magyar Katolikus Egyház 1945 után iparkodott iskolai szervezésével is alkalmazkodni a válto­ zásokhoz, de hiába készítette el a Nevelőképző Főiskolák új szervezeti sza­ bályzatát, az előbb idézett te. lehetetlenné tette annak megvalósulását. A Ward Kollégium megszűnése után a hiloktatóképzés az 1952-ben ötre re­ dukált Papnevelő Intézetre és a Hittudományi .Akadémiára maradt, ahol azonban a felkészítés gyakorlás nélkül nem volt és nem lehetett életre előké­ szítő. A Rákosi korszak nyílt egyházitldözése után következő Kádár-korszak álhumanista egyházéilenessege. puha diktatúrája alatt az 197Ü-es években megindult a két nagyhatalom között a békés egymás mellett élés gondolatá­ nak erősödése. Ennek nyomán 1975-ben Helsinkiben összeült az Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet, amely megfogalmazta az alapvető emberi szabadságjogokra vonatkozó dokumentumot. Ezt .A.lbánia kivételével az összes európai ország aláírta és elfogadta, valamint az USA és Kanada is. Ezzel az aláírással a magyar kormányzat vállalta, hogy Magyarországon min­ den vonatkozásában érvényesíti és szavatolja az alapvető emberi szabadság­ jogokat, köztük a lelkiismereti és vallásszabadságot, az egyesületi és sajtósza­ badságot, az oktatás-nevelés szabadságát és a kulturális szabadságot. Mind­ ezekre a magyar kormányzat már az 1946. évi 1. törvényben ígéretet tett, amikor a Magyar Köztársaság alkotmányát megalkotta. De erre kötelezte .Magyarországot az 1947. évi Párizsi Békeszerződés, .'kmikor pedig 1955-ben hazánk az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja lett, el kellett fogadnia az ENSZ 1948. december 10-én kelt, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Mindezek ellenére - 1948 óta Magj'arországon az alapvető emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. 1957 után kizárólag egyházi személyek, papok - tehát plébánosok, káplánok - voltak a hitoktatók, akik csak állami enge­ 10 �déllyel lephettek az iskolákba. Világiak, hitoktalók képzésére nem adott en­ gedélyt az .4llami Egyházügyi Hivatal, hiszen még teológiai tanulmányaikat is csak az A.E.H. engedélyével folytathattak a papságra készülő ifjak. 1971-ben tartották Rómában a Hitoktatási Világkongresszust, amelyen öt tagú magyar küldöttség is részt vehetett. Ugyanebben az évben idehaza meg­ alakult az Országos Hitoktatási Bizottság, központi munkacsoportokkal és egyházmegyei bizottságokkal. 1970 karácsonyára megjelent a korszerű hittankönyv-surozat első könyve: A mennyei Atya szeret minket c. óvódás korúak számára készített hittankönyv, amit évente követen egy-egy, magasabb koresoportúaknak szánt kö­ tet. Az Országos Hitoktatási Bizottság igyekezett a hitoktatók továbbképzé­ séről gondoskodni. A papjelöltek a szemináriumi képzésük során. 1950-70 között nem részesültek speciális hitoktatói képzésben. Ezért Egerben, Dr. Brezanóczy Pál érsek székhelyén megrendezhették az első hitoktatói továbbképző lelkigyakorlatot papok szár ára. amelyet azután minden évben megtartottak. A plébániai munkát végző lelkipásztorok arra igyekeztek rávenni a püspö­ keiket. hogy intézzék el az AEH-nál, hogy a hitoktatás a templomban is meg­ tartható legyen az iskola mellett. 1974 decemberében jelent meg az a Püspökkari Körlevél, amely beszá­ molt ..annak a tárgyalás-sorozatnak a lezárásáról, amelyet a templomi hit­ oktatás kérdésében az ÁEH-val (a püspöki kar) hosszabb idő óta folytatott”. A hitoktatás színhelye csak a templom és más istentiszteleti hely lehetett, télen a sekrestye is, de a plébánia nem. Az ilyen hittanórák heti 2 órában voltak tarthatók, csoportonként legfeljebb 35—40 fővel. Mindezt 1975. január 1-töl lehetett megszervezni. A templomi hitoktatásnál - a plébános-káplán - fegyelmezés, kíséret cí­ mén szülőket, nagyszülőket, idősebb testvéreket igénybe tudott venni. Elő­ fordult, hogyha a pap nem tudott eljönni, akkor szülő, nagyszülő, sekrestyés foglalkozott a gyerekekkel. Ez először ritkán előforduló eset lehetett, ami később mind gyakoribbá válhatott. Igen ám, de ezek a szülök, nagyszülők, sekrestyések nem voltak képzett hitoktatók, hiába voltak már tankönyveik. Tehát a helyzet megoldást igényelt 1975-től. De hol és hogyan lehetséges a világi hívek felkészítése? Erre csak a szemináriumok voltak alkalmasak, de azok zártságuknál fogva kiestek és így egyedül a budapesti Hittudományi Akadémia nyújthatott ehhez szervezett keretet. 11 �n. A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia A Magyar Népköztársaság Kormánya állal a Magyar Katolikus Püspöki Karra kényszeriteít, 1950. augusztus 30-i megállapodás egyik előzménye volt a Hittudományi Karnak a Pázmány Péter Tudományegyetemről történő eltávolítása. A Hittudományi Kar kiválását az 1950. évi 23. sz. tvr. irta elő. A Hittudományi Kar jogfolytonosságának megőrzése végett a Püspöki Kar a Római Katolikus Központi Hitluciomáityi Akadémiát állította fel a Hittudo­ mányi Kar helyébe és azt mint „bérlőt", a Központi Szemináriumban he­ lyezte el. Ennek volt a következménye, hogy a dekanátus, a tantermek, tanári szobák, könyviár elhelyezése érdekében az épületben számos átalakítást kelleti végrehajtani, ami a kispapok cellái számának a csökkentésével járt. A zsúfoltság megszüntetése érdekében az eddig mintegy 100 teológus helyett kb. nyolcvanat tudott a szeminárium elöljárósága tisztességesen elhelyezni. Az akadémia hallgatóinak a létszáma is ennek megfelelően csökkent. A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán 1950-ig a Köz­ ponti Szeminárium növendékein kívül tanultak még azok a szerzetesrendi kis­ papok, akiknek nem volt saját teológiai főiskolájuk, vagy ha volt, akkor a hit­ tanáraik kiképzését a Karra bízták. Világi hallgatója a 30-as évekig nem volt a Karnak, később már igen. Mint láttuk, először a Ward Kollégium gondosko­ dott a nők teológiai felkészítéséről, de a Hittudományi Kar, é.s természetesen a Püspöki Kar sem látta szükségét annak, hogy világi férfiak teológiai képzés­ ben részesüljenek. Az elemi és polgári iskolák, gimnáziumok nyolc, illetve ti­ zenkét éves hittan tanítását elégségesnek tartották a férfi iQúság számára. A Hittudományi Kar - bár elvileg, mint egyetemi Kar, nők kivételével nyitva állt a világi hallgatók előtt is —, a papjelöltek zárt közössége volt. Ezt a zártságot törte meg a 30-as évektől az a körülmény, hogy akkor a gö­ rög katolikus papnevelés szinte kizárólag a Központi Szemináriumban tör­ tént és többen a görög kispapok közül püspöki engedéllyel mint civil hallga­ tók végezhették a teológiát. Azonkívül a kilépett kispapok mint világi hall­ gatók fejezték be a tanévet és így mentek át más Karra. A 30-as évek végén, amikor Páldi József lett a dékáni hivatal vezetője, a rektori hivatal tudtával, több világi hallgatónak is lehetőséget biztosított, hogy mint hittudományi hallgató mentesüljön a katonai szolgálat alól. Szá­ muk azonban elenyésző volt a papi pályára készülök között. Ali. világháború befejezése után - 1945—48 között - sodró erejű vitalitás, hatalmas fiatalos lendület, friss szellem járta át a hazai katolikus iskolákat, elemitől kezdve a főiskolákig. A kezdetek nagy reményekre jogosítottak, hi­ szen a koalíciós időben a polgári pártok - Eötvös nyomán - a tanszabadság alapján álltak. Ezzel szemben a proletárdiktatúrát célul kitűző baloldali pár­ tok - szovjet mintára - az egységes oktatás-nevelés, az egységes ifjúsági 12 �mozgalom erőszakos megteremtésére törekedtek. A baloldali politikai erők - a kommunista párt köré csoportosulva - már 1945 őszén megindították tá­ madásaikat az egyházi iskolák és az ezekben addig szilárdan jelenlévő vallá­ sos nevelés ellen is. A baloldali vezetés alatt álló belügyminisztérium adminisztratív intézke­ déssel 1945^6-ban — egy-két szorosan vett hitbuzgalmi egyesületen kívül — betiltotta többek között a katolikus tanítók szakmai szövetségeit, a hitoklatóihittanári egyesületeket, slb. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1947 márciusában be­ jelentette, hogy törvényjavaslatot kíván benyújtani a fakultatív hitoktatá,s be­ vezetéséről. Ezt a tervet a felzúdulás nyomán ejtették, de 1949 szeptemberé­ ben mégis keresztülvitték. Már jóval ennekelött, 1948. május 15-én Ortutay Gyula miniszter a nagy nyilvánosság előtt mint befejezett tényt közölte, hogy az Országgyűlés az egyházi iskolákat államosítani fogja. A magyar országgyűlés 1948. június 16-án megszavazta „a nem állami iskolák... állam által való átvételéről szóló 1948. évi 33.tvT-t... (Lásd; Mészáro.s István: ... Kimaradt tananyag... 1—III. kötete. Bp. 1993.). Ali. világháború után, de főleg a Hittudományi Karnak az egyetemtől tör­ ténő leválásával a világi hallgatók teljesen elmaradtak. Az iskolai hitoktatás megszűnése az alsó- é,s középiskolákban, illetve a fakultatív hitoktatás beve­ zetése elsoiA'asztotta a hitoktatóképzést is. A lelkészek nyűglődtek a megszo­ rító intézkedések és a megváltozott körülmények között. Amikor Nyíri Tamás a Hittudományi Akadémia filozófiai tanszékének ta­ nára lett, 1968-ban. majd 1976/77 tanévben dékánja, magával hozta elsősor­ ban azt az ismeretségi hátteret, amit még a bécsi Pázmáneumban eltöltött ta­ nulmányi évek alatt szerzett. Ezenkívül külföldi kapcsolataiból ismerte a pá­ rizsi Katolikus Intézet levelező tagozatának a működését, valamint az oszt­ rák és az olasz hasonló jellegtí intézményeket is. Ha valahol, akkor a szocia­ lista országok egyház- és vallásellenes világában nagyon is szükséges lett volna egy, a külföldiekhez hasonló intézményre. A Csanád Béla által 1977ben létesített hitoktatói iroda ennek megszervezését nem tudta magára vál­ lalni. Csak segédeszközöket tudott adni az állam által engedélyezett hitokta­ tóknak és tanácsokat az otthon tanító szülőknek - nagyszülőknek. Amikor Nyíri Tamás felvetette egy levelező tagozat terveit, akkor már kéznél voltak a hittankönyvek a gyerekek és a hitoktatók számára, de azok pedagógiai felhasználására semmiféle eligazítás nem volt. Felvetődött egy ciirstLs minor bevezetése a Hittudományi Akadémia keretén belül és nem kü­ lön intézmény létesítése volt rögtön a cél. Mindennek előzménye messzire visszanyúlik. 1945 előtt sem mindegyik hallgató akarta elérni a teológiai doktori fokozatot. A szombathelyi püspök - Kovács Sándor - a Püspöki Kar 1945. október 17-én tartott konferencián javasolta, hogy a tanári pályára készülő egyetemre 13 �járó apácák számára gondoskodás törtcnjen egyetemi nívójú hitoktatásról, mert több esetben találkozott az apácák hitének veszélyeztetettségével, az egyoldalú világi oktatás következtében. Létezett ugyan a Jánosi József S.J. és Brandstein Béla által tartott kiuzus, de arra az apácák napirendjük miatt nem tudtak eljámi. A műegyetemisták is kérték, hogy felsőbb fokú hittani is­ mereteket szerezhessenek. A Püspöki Kar úgy határozott, hogy az érdekelt ordináriusok keressék meg a szerzetesnők elöljáróit ez ügyben és ők tegyenek megfelelő intézkedé­ seket. Áz 1945/46. tanévre megválasztott dékán, Dr. Ibrányi Ferenc pedig egy konkrét eset kapcsán fordult a Püspöki Karhoz é.s elvi döntést kért nőhallga­ tóknak a hittudományi karra való felvétele tárgyában. A válasz várható volt; ,,a Püspöki Kar változatlanul fenntartja a kérdésben eddigi tagadó válaszát" (konferenciák jegyzőkönyvének 24/a és 24/b pont­ jai)”. Az ötvenes, hatvanas években gondolni sem lehetett a világi hívek teo­ lógiai ismereteinek elmélyítésére. Meg kellett várni a következő évtizedet, .Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. április 14-én tartott ülése után a kommunisták által eddig gyakorolt valláspolitikában látszólagos stratégiai változás következett be. .A vallással szemben nem harcról beszeltek, hanem átgondolt „eszmei vitárór. A világpolitikában bekövetkezett változáson túl elősegítette ezt a II. Vati­ káni Zsinat befejezése, az ott mcgíógalmazoti új egyházkép térhódítása. Azonban nem maradt el a hatalom erőszakszervezeteinek reakciója; ismét napirenden voltak a házkutatások, bebörtönzések. 1972. január 19-én zajlott le az utolsó hazai katolikus papi-ifjúsági per. Pedig a külpolitikában is válto­ zások történtek. 1970 őszétől számos tekintélyes külföldi jogtudós, nemzet­ közi jogász szervezet tiltakozott; az iQúsággal való foglalkozás, a fiatalok önkéntes csoportosulásai, a velük folytatott eszmecserék a világ egyetlen de­ mokratikus országában sem büntetendő cselekmények. A Hittudományi Akadémiára várt volna az a feladat, hogy gyűjtő intézmé­ nye legyen az új egyházfogalom szerinti megújhodásnak. A szűk fizikai ke­ retek ellenére a fiatal tanárok az idősebbekkel vállvetve igyekeztek ennek az elvárásnak megfelelni. 14 �lli. A Levelező Tagozat gondolatának fogadtatása .Amikor először vetődött fel a professzori Karban, hogy levelező képzést kellene elindítani a Hittudományi .Akadémián a világiak számára, a vélemé­ nyek megoszlottak a Karon belül is. Nem az volt a probléma, hogy legyen, vagy ne legyen, szükséges vagy felesleges, hanem hogy miképpen lehet ezt ebben az „albérletben” megvalósítani. A tanárok egy része osztotta a Szemi­ nárium elöljáróinak aggodalmát, hogy az amúgy is nehezen elkülöníthető papnet eldc é.s az akadémia területileg miként lesz képes megőrizni az ön­ állóságát? Akispapok zavartalan lelkiéletét és tanulmányi rendjét már eddig is ajtók-zárak. rendezvények időpontjainak meghatározásai szabályozták. Az aggodalmaskodók a Szeminárium és az .Akadémia koníliktusától tartot­ tak. Az Akadémiára mindezidcig ( 1977) csak férfiak járhattak és most a terv szerint a Levelező Tagozat nők számára is nyitottá lett volna. .Az aggodal­ maskodó tanárok hely, személyi és technikai nehézségekre hivatkozva fejtet­ ték ki ellenvéleménydíket. Közben az Akadémia adott helyet 1977 nyarán az először rendezett Kalolikiis Teológiai Napoknak, amelyen jeles hazai és kül­ földi szakemberek fejtették ki hittudományi kutatásaik eredményeit. Nyíri Tamás — aki az 1976/77-es tanévben az Akadémia dékánja volt és a Levelező Tagozat elindítását szorgalmazta - teljes mértékben bírta Lékai László, akkor már bíboros-érsek, a Püspöki Kar elnökének a bizalmát és tà­ mogatását. így történhetett meg, hogy bár a gyakorlati megoldás bizonytalan volt - Nyíri Tamás dékán és Szennay András prodékán mindjárt a tanév kezdetén. 1976 őszén felkeresték együttesen az Állami Egyházügyi Hivatalt és ott előadták a Levelező Tagozattal kapcsolatos tervet. Természetesen nem kaptak rá azonnal jóváhagyó választ, hiszen azt nekik is előbb meg kellett tárgyalniuk a párt illetékes vezetőivel. Válaszuk ennek megfelelően az volt, hogy „az ügy megfontolást érdemel, majd visszatérünk rá”. Ettől kezdve Nyíri Tamás 1976/77-ben mint dékán, 1977/78-ban pedig mint prodékán és ezentúl pedig mint a Levelező Tagozat leendő igazgatója - kari megbízás alapján cgyedül tárgyalt ebben az ügyben mind az egyházi főhatósággal. mind az állami vezetőkkel. A Kar tagjai - az aggodalmaskodók is - tudomásul vették a közel egy évig húzódó felsőbb szintű tárgyalásokat és a Szeminárium vezetőjével, Paxkai László rektorral történt gyakorlati megállapodásokat. Paskai László, mint ta­ nár és mint rektor, megoldást kereső lélekkel állt a 11. Vatikáni Zsinat szelle­ mében bontakozó megújhodás mellé. Ö már 1977 tavaszán lehetőséget adott Csanád Béla professzornak, hogy az Országos Katcketikai Bizottság keretén belül egy Konzultációs Iroda működhessen a budapesti és vidéki hitoktatók szellemi támogatására. Az 1977. május 15-én alakult Iroda előbb a Központi Szeminárium épületében a földszinten kapott eg>' szobát a Központi Szemi­ 15 �nárium épületében, de néhány hét után a tornateremnek nem használható II. emeleti szobát kapta meg. ahol a szakmai irányítást Kömíves Ivánné nyu­ galmazott tanár látta el. Egy évi tárgyalás és felkészülés után az Új Ember 1977. szeptember 25-i számában a következő hir jelent meg: „A Magyar Püspöki Kar a teológia iránt érdeklődő egyházi alkalmazottak és katolikus hívők, férfiak és nők elmélyülési és továbbtanulási igényének kíván elegei tenni, amikor megnyitja a budapesti római katolikus Hittudomá­ nyi .Akadémián a levelező tagozat első félévét. Az érdeklődők írásban jelent­ kezhetnek az .Akadémia Dékáni Hivatalánál (1053 Budapest, Eötvös Lóránd u. 5-7.) A felvétel feltételeiről és időpontjáról később sajtóközlemény jelenik meg.” Az újsághirből tudták meg a budapesti és a vidéki plébánosok, lelkészek, hitoktatók és hívek, hogy milyen új lehetőség nyílott a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek a végrehajtására. Sem ebből a rövid hírből, sem az 1978. március 12-én megjelent, hasonlóan rövid felvételi közleményből a papok és a hívek nem láthatták, hogy milyen színvonalú oktatás folyik majd és mire is képesít a tanfolyam elvégzése: „FELVÉTELI JELENTKEZÉS LEVELEZŐ TAGOZAT RA A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia felvételt hirdet az 1978-79. tanévben meginduló 6 féléves levelező tagozatára. A kérelemhez érettségi bizonyítványt, orvosi és hatósági erkölcsi bizo­ nyítványt, rövid önéletrajzot, 2 db fényképet (4x6 cm), továbbá egyházi ajánlást kell csatolni. Az előírt melléklettel ellátott felvételi kérelmeket 1978. április 15-ig pos­ tán kell megküldeni az Akadémia Dékáni Hivatalának címére (1053 Buda­ pest, Eötvös L. u. 7.). Akik előzetesen már megküldték jelentkezésüket, azok csupán a mellékleteket juttassák el a fenti címre. A felvételi vizsga a és életünk" c. hittankönyv anyaga, A felvételi vizsga helyéről és idejéről az .Akadémia írásban értesíti a jelentkezőket.” A némi sietséggel elindított tanfolyam visszhangja idehaza általában po­ zitív volt. Nagyon sokan örömüknek adtak kifejezést és erőre kaptak, de néhányan félreértették a kezdeményezés lényegét. .A félreértésre az adott okot, hogy egyesek ebben az oktatási formában az egyháziak valamiféle teológiai hadtáp-kiképzést láttak a papság mellé... Ez a segédcsapat — vélték a civil teológusok hada majd állandóan nyugtala­ nítja. zavarja a papságot. A teológiai levelező tagozat első felvételi vizsgái után Nyíri Tamás az Új Ember 1978. augusztus 6. számában közzétett terjedelmes interjúban fejtette ki először a Levelező Tagozat beindításának célkitűzéseit és szükségességeit. Az első okként azt hozta fel, hogy mindenhol a világon a II. Vatikáni Zsi­ nat után - érdeklődés tapasztalható - világi hívek körében a teológia iránt. 16 �- Ennek a világjelenségnek példájaként említette meg a bécsi egyetem teo­ lógiai fakultására jelentkező és ott tanuló mintegy 800 hallgatót. Ezek közül alig 80 hallgató készült papnak. A több mint 700 hallgató egyetemi tanulmá­ nyain keresztül iparkodott a papság teológiai színvonalát elérő tudást sze­ rezni. És még ezen az egyetemi képzésen túl, ott is működött ilyen levelező tagozat. A nyilatkozó Nyíri Tamás ezt mondta: „Nálunk is jelentkezik az igény, hogy világi hívek tovább akarják mélyíteni hittani ismereteiket, hogy ennek birtokában jobban tudjanak tájékozódni a világban.” A második döntő tényezőnek - nem a jövőt emlegette, hanem a jelent, amikor azt fejtegette, hogy a jelentkezők között meglepően sokan voltak, akik valamiféle egyházi alkalmazásban végeztek már munkát, adminisztráto­ rok, sekrestyések, kántorok. De jelentkeztek szerzctesnővérck is, akik az egjetlen engedélyezett rend tagjaként működtek. A harmadik okát a nagy jelentkezési hullámnak abban látta Nyíri Tamás, a megbízott igazgató, hogy nálunk a nők nem számíthattak a teológiai okta­ tás nappali tagozatára való felvételre. A nők körében eleven igény élt a teológiai jártasság megszerzésére. Ezt az is mutatta, hogy a Levelező Tagozatra jelentkezők hatvan százaléka nő és negyven százaléka férfi volt. A nyugati országokban működő teológiai levelező tagozatok nyíltan kife­ jezésre tudták juttatni célkitűzéseiket; a még kommunista diktatúrában élő magj'ar katolikusok erről hallgatni kényszerültek. Nyíri Tamás kifejtette, hogy a Hittudományi Akadémia Levelező Tagoza­ tának szabályzatában a célkitűzések olyan határozottan nem jutnak kifeje­ zésre, mint például a párizsi Katolikus Intézel levelező tagozatának szabály­ zatában, de azzal lényegileg összhangban vannak. Valójában ez adott félreértésre alkalmat és keltett ellenérzést az új intéz­ ménnyel szemben. A Levelező Tagozat a 11. Vatikáni Zsinat új egyházképét fogadta el, amelyben fontos szerepet kaptak a világi hívek. A zsinat több dokumentum­ ban is kifejezésre juttatta, hogy az Egyházban a világi hívek végezzenek el minden olyan feladatot, amit ők maguk cl tudnak végezni. A világiaknak ezek szerint nemcsak joguk, de kötelességük is beleszólni az Egyház életét és fejlődését érintő, rájuk tartozó, őket érintő kérdésekbe. Éne azonban fel kell készíteni a világiakat. Nyíri Tamás és támogatói úgy gondolták, hogy a Levelező Tagozat jó szolgálatot fog tenni ennek érdeké­ ben, hiszen ez a beleszólás — a Levelező Tagozat elvégzése után — nem fele­ lőtlenül, hanem majd komoly tudás alapján történik. Minden új gondolat - különösen ha évtizedes, évszázados szokással ellen­ tétes — nehezen talál elfogadásra, ezért érthetők a kezdeti nehézségek. A Le­ velező Tagozat rendszeres keretek között akart módot nyújtani a híveknek az 17 �alapos és módszeres teológiai felkészülésre. Azt szándékozott elérni, hogy az Egyházon belül a hivek és papok között jobb megértés alakuljon ki. .Meggyő­ ződéssel vallották a Levelező Tagozat clinditói, hogy a magyar Katolikus Egyház fejlődését segítik elő a 11. Vatikáni Zsinat szellemében. .4 Nyíri Tamás.sál készült beszélgetés 1978 augusztusában még csak az igazgató reményeit vetítette ki, ő pedig remélte, hogy mindenki őrömmel él majd a lehetőséggel, hivek és papok egyaránt. Az első félév végével azonban az eufórikus várakozások reális mederbe terelődtek. A szer\ ezöket is meglepte, hogy a tagozat megindításának első hírére va­ lóban hatszáznál több volt azok száma, akik levélben és személyesen érdek­ lődtek. Amikor azonban a tájékoztatás alapján látták, hogy nem valami laza, felületes és műkedvelő szintű, hanem nagyon is komoly teológiai szakokta­ tásról van szó - sokan önként mondottak le arról, hogy beiratkozzanak. .A je­ lentkezésüket fenntartók száma Így körülbelül felére - háromszázra - csök­ kent. A felvételi vizsgákon végül is kettöszázhalvanan feleltek meg a feltételek­ nek. Az elutasítottak között voltak, akik már másutt is tanultak, voltak olya­ nok, akiknek még nem volt érettségi bizonyítványuk, vagy akiknek az orvos nem ajánlotta az ilyen tanulást. A legkevesebben voltak azok, akiket hitbeli vagy teológiai alapműveltség hiánya miatt kellett elutasítani. Végül a felvételt nyert kettőszázhatvan hallgató sem tudta megkezdeni ta­ nulmányait az első félévben, csak szúznegyvenegy. .Az oktatás komolysága, a tanárok létszáma és a hely lehetősége miatt csak ennyien tanulhattak. így is minden tantárgyat - párhuzamosan három csoportban tanított cgy-egy ta­ nár. A tanulmányaikat az első évben el nem kezdő hallgatók a következő tan­ évben 1979/80-ban kezdték meg az első évet. A hallgatókban nem volt szorongás vagy félelem sem a tanulástól, sem attól, hogy később valamilyen formában bekapcsolódjanak - ha eddig nem tették meg - az egyházközségi életbe. A papok nagy része örömmel segítette a jelentkezőket. A magyar politikai lapok nem foglalkoztak a Hittudományi Akadémia új kezdeményezésével. Külföldön személyes bátorítást adott az Akadémiának a bécsi teológiai fa­ kultás az 1978 őszi találkozáskor. A lengyel Htez című katolikus folyóirat 1978 novemberi számában azt írta, hogy „a Levelező Tagozat — az élő hit je­ le Magyarországon”. A Párizsban megjelenő magyar Irodalmi Újság a létszámban és a feltéte­ lekben az állami korlátozást vélte feltételezni. Holott mind a létszám, mind a korhatár, mind a feltételek mineműségét az Akadémia szabta meg. A Levelező Tagozat minden nehézség ellenére 1978 szeptemberében az Akadémia Veni Saiicte-}c\&\ közösen megkezdte működését. 18 �IV. A Levelező Tagozat szervezeti felépítése 1. A Hittudományi Akadémia és a Levelező Tagozat Az Állami Egyházügyi Hivatalnál 1976 őszén megjelent Nyíri Tamás dékán és Szennay András prodékán, és a kari tagok ülésén hozott döntés értelmé­ ben kérték a Levelező Tagozat beindítását az Akadémia keretén belül. A Kar határozata mellett közölték, hogy Lékai László bíboros-érsek, püspökkari el­ nök támogatását is élvezi a Kar kérése. Amikor mind az egyházi, mind az állami jóváhagyás a Levelező Tagozat szabályzatára megérkezett, a Kar Nyíri Tamást mint prodékánt választotta meg a Levelező Tagozat igazgatójává, egyúttal ugyancsak három évre segí­ tőt választott a tanárok közül mint tanulmányi felügyelőt. A budapesti Levelező Tagozat a bécsi, zürichi, würzburgi levelező kurzu­ sokkal ellentétben nem önálló intézményként kezdte működését, hanem a magyarországi egyetemek gyakorlatának megfelelően kezdetektől fogva - az Akadémia Tagozataként működik. Ezért csak azok iratkozhatnak be a Tago­ zatra, akik középiskolai érettségivel vagy ennek megfelelő egyéb bizonyít­ vánnyal rendelkeznek. A Levelező Tagozat hallgatójának az Akadémiához való tartozását az is igazolja, hogy leckekönyvvel rendelkeznek, amelynek felvételi lapját a mindenkori dékán és az igazgató Írja alá. A Levelező Tagozat vezetőjének a feladatát az első Szabályzat úgy hatá­ rozta meg, hogy ő szervezi a tagozat működését, vezeti az anyagi ügyeket, intézi az egész ügyvitelt és képviseli a Tagozatot külső fórumokon. Az igazgató ezzel nagy feladatot vállalt magára. Először meg kellett szer­ veznie a tanári kart. Általában minden tantárgynak 3-3 tanárra volt szüksége, akik az Akadémia tanáraiból, magántanáraiból, megbízott előadóiból, vala­ mint az egyházmegyei teológiai főiskolák tanáraiból és esetleg lelkipásztor­ kodásban dolgozó volt teológiai tanárok közül kerültek ki. A tanári kar asze­ rint bővült, amint új tantárgyak épültek be a tanmenetbe. A harmadik évfo­ lyam beindításakor a Levelező Tagozat tanári kara 37 főből állott, amikor a Hittudományi Akadémiának mindössze 12 rendes, 1 megbízott tanára volt a magántanárokon kívül. A mindenkori dékánok - mint az „anyaintézmény” vezetői a vezető sze­ repüket megőrizték, jóllehet a Levelező Tagozat mint „leányintézmény” mindinkább önállósult. Az elmúlt húsz év alatt a szervezeti kérdésekben alig történt változás, A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke által 1993. április 6-án jóváhagyott szabályzata szerint is; A Tagozat felett a felügyeletet első fokon a Hittudományi Kar és annak mindenkori dékánja gyakorolja (4. par.l. pont). 19 �Az érvényes Szabályzat szerint is: „a mindenkori dékánnal együttesen képviseli a Tagozatot az egyházi és világi hatóságok előtt” (5. pár. 4. pont) A Levelező Tagozat legsúlyosabb problémájának a helyhiány bizonyult. A helyiségek „racionális felhasználása” volt minden terv alapgondolata. A helyhiány pedig nőttön-nőtt, amint újabb évfolyamok kezdtek tanulni. Elő­ ször a Konzultációs Iroda - a Csanád-féle létesítmény adta át a nagy termét és költözött kis cellákba. Azután a nagy aulát engedte át a Szeminárium elő­ adások céljaira. A helykihasználásban az Akadémia nem tudott segíteni. A kis-aulát az Egyetemi templom hitoktatása, ének-zene gondja nem tudta nélkülözni. 1990 őszétől 1997-ig főként az ELTE Jogtudományi Karának előadói termeiben folyt a tanítás. Az .Akadémia ez ügyben nem tudott segí­ teni a Levelező Tagozatnak és minden maradt a szűkös, „elöadásforgós” tan­ termekben egészen 1998-ig. Az Akadémia három évenként meg-megújította Nyíri Tamás igazgatói megbízatását, így 1978-1990 között ő volt az igazgató. .Az egyetemi-akadé­ miai előírások szerint mivel 1990. augusztus 10-én Nyíri Tamás betöltötte a 70. életévét és nyugdíjba vonult. Ekkor a Kar Fila Bélát bízta meg a Le­ velező Tagozat vezetésével. Az új igazgató azonban váratlan, súlyo.s beteg­ sége miatt nem tudta átvenni hivatalát Nyíri Tamástól. Ekkor egy évre, az 1990/91. tanévre Török József, akkori dékán lett a Levelező Tagozat igazga­ tója. A Kar ezután úgy döntött, hogy Rózsa Huba professzorra bízza a Leve­ lező Tagozatot. Ö ezt az igazgatói tisztségei 1998. márciusáig töltötte be. Utóda a Kar döntése alapján Kránitz Mihály az alapvető hittan tanszék ve­ zetője lett. 2. A Levelező Tagozat tanulmányi rendje Amennyire folyamatos és szinte változatlan volt az Akadémia és a Levelező Tagozat kapcsolata húsz éven át, úgy ezt a tanulmányi rendről nem lehet el­ mondani. Ez a változás nem is annyira a tantárgyak kiválasztásában nyilvánult meg, hiszen 1978-ban is és 1998-ban is az a Levelező Tagozat célja, hogy rendsze­ res bevezetést nyújtson a teológia iránt érdeklődő, esetleg már egyházi mun­ kakörben dolgozó világi hívek számára. Ezért a tanulmányi rend felépítése hasonló (de nem azonos) a nappali teológiai tanulmányokhoz. Az egész tan­ anyag hat félévre oszlott, A hallgatók félévenként kötelező vizsgákon szá­ moltak be haladásukról és a tanárok tudásukat érdemjegyekkel értékelték. Azok a hallgatók, akik a kijelölt tantárgyakból valamennyi vizsgájukat letet­ ték, végbizonyítványt kaptak a Levelező Tagozat elvégzéséről. Amikor az Állami Egyházügyi Hivatal hozzájárult a Levelező Tagozat be­ indításához, kikötésük volt, hogy a Tagozat a kért 4 éves helyett csak három 20 �éves lehet és hogy a Végbizonyítvány semmiféle hivatalo.s képesítést nem nyiijt. .A Levelező Tagozat Szabályzatába be kellett venni: ,.A Levelező Ta­ gozat elvégzését tanúsító végbizonyítvány egyházi vagy más munkakör be­ töltésére önmagában nem jogosít, és nem érinti az egyházi személyek é,s al­ kalmazottak működésére érvényes jogszabályokat és gyakorlatot.” Hosszú, több fordulat után jutott el a Levelező Tagozat ahhoz, hogy az 1993-as Szabályzatának Bevezető rendelkezéseiben ez áll: „l.§ A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Leve­ lező Tagozata (a továbbiakban: Tagozat) egyházi felsőoktatási intézmény, a vallási tudományok felsőfokú intézete (vö. 821. k.). 2 .§ (1) .4 Tagozat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jóváhagyásá­ val, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának keretében, főiskolai szakként működik. ( 2) A Tagozat körpecsétjen ez a felirat olvasható: Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem Hittudományi Kar - Levelező Tagozat. 3 .§ ATagozat célja, hogy a világi hívők számára, nemre való tekintet nél­ kül, lehetővé legye felsőfokú teológiai ismeretek megszerzését, felkészítve őket hitoktatói tevékenységre is." A Levelező Tagozat és a Hitoktatói konzultációs Iroda - Nyíri Tamás és Csanád Béla kezdeményezései - jó kapcsolatot tartottak fenn a kezdettől. 1978 őszétől. Évről évre a Levelező Tagozat hallgatói - Nyíri Tamás igaz­ gató tudtával és hozzájánilásával — mind többen keresték fel az Irodát. Főleg a volt szerzetes nővérek - akik egy-egy plébánián már besegítettek hitokta­ tásban - pedagógiai segédanyagokat kölcsönöztek az Iroda anyagából. De voltak sokan, akik a papi hitoktatók továbbképző tanfolyamaiba kapcsolód­ tak. Ez is Nyíri Tamás igazgató tudtával történt, mert a Levelező Tagozat hallgatóinak a Tagozat elvégzése önmagában meg nem adott képesítést. Amikor 1980 őszén megkezdődött a 3. év a Tagozaton, az Irodában Kömivesné Bemolák Éva tanárnő vezetésével összeállítottak egy pedagógiai­ módszertani képzési ter^'et és „kipróbálásként” megindították a Hitoktatói Tanfolyamot, és azt meghirdették az 1980/81. tanévre. Lékai László bíboros 1981. május 1-én az Egyetemi-templomban tartott szentmise keretében beje­ lentette, hogy a harmadik évet befejező hallgatók - nők és férfiak - tovább tanulhamak a Hittudományi Akadémia nappali tagozatán és megszerezhetik a teológiai fokozatokat, továbbá azt is közölte, hogy akik arra alkalmasak, s kellő gyakorlattal rendelkeznek, megkaphatják az egyházi missio canonica~l és - állami hozzájárulással - hitoktatóként működhetnek. Nyíri Tamás látva a Levelező Tagozat sikeres működését, megpróbálta az ÁEH-nál elérni, hogy negyedik évet indíthasson a Levelező Tagozaton és pe­ dagógiai képzést nyújthasson a hallgatóknak a hitoktatás sikere érdekében. 21 �Az ÁEH azonban nem adta meg a negyedik évfolyam megindításához az en­ gedélyt. Bernolák Éva az általa vezetett tanfolyam tapasztalatai alapján bemutatta 1981 nyarán Nyíri Tamásnak tanulmányi ter\-ezctét. Miután az igazgató is­ merte az Iroda addigi tevékenységét és az áttanulmányozott tervezet elnyerte megelégedését, minden segítséget megadott az Irodának, hogy a Hitoktatási Tanfolyamot folytassa. Meghirdettek a három évet elvégzettek számára a részvételi lehetőséget. A megbeszélések értelmében a résztvevő hallgatók vizsgát tettek az OHB püspök elnöke - az Iroda igazgatója és a Levelező Tagozat igazgatója előtt. A vizsgiiziatók az eredményesen vizsgázónak egy közösen aláirt bizonvitványt adtak. Az igazoláson a fejléc a következő volt: ORSZÁGOS HITOKTATÁSI BIZOTTSÁG ÉS A PÁZMÁNY PÉTER HITTUDOMÁNYI AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGOZATÁNAK HITOKTATÓI TANFOLYAMA Mivel a tanfolyamon különböző egyházmegyés hallgatók voltak, a vizs­ gákra kiküldöttet kértek és azok szintén aláírták a bizonyítványt. Ezzel a Levelező Tagozat pótolta az Iroda segítségével a negyedik évfo­ lyamot és ezzel lett tökéletesebbé és teljesebbé a Levelező Tagozat, Hivata­ losan 1991-ben változott meg a Levelező Tagozat tanulmányi rendje és nég>' éves képzésre bővült. 3. A Levelező Tagozat vallási életének nevelése A szervezeti-Tanulmányi kérdések mögött mindig ott lappang az a kérdés; va­ jon miért jönnek ide az emberek? Miért vállalkoznak rá, hogy négy éven át félévenként három teljes hétvégét - (szombat-vasárnap) — teológiai előadá­ sok hallgatásával töltsenek? Mién vállalják a sokszor csak többszörös átszál­ lással megoldható, fárasztó, költséges utazást, tandíjak, jegyzetek árát, a fél­ évenkénti vizsgákat? Ezeket a kérdéseket a felvételi vizsgán minden hallgatótól megkérdezte és kérdezi a felvételt végző professzor - kezdetben Nyíri Tamás. A válaszok — sokfélék voltak, de mindegyiknek a mélyén meg lehet ta­ lálni, hogy a Szentlélek indította, küldötte és küldi ide a „kereső” embereket. Eleinte félelemmel gondoltak a szervezők és ennek Nyíri Tamás hangot is adott a katolikus sajtóban, hogy az ország különböző vidékeiről összetalál­ kozott emberek miként fogják megtalálni a közös alapot. A liturgia közös megünneplésére való készülődés, énekpróba, majd a kö­ zös ünneplés szombat esténként - ami a vasárnapi szentmise ünneplése olyan emberek találkozása, akikből sugárzik a hit és a hit élményében való közösségi találkozás megsokszorozza erőiket, felfokozza szomjúságukat, a hit tudományos igényű tanulmányozása iránt. Amikor pedig a liturgikus kö­ 22 �zösségi életet felváltja egy szerény „zsíroskenyeres” agapé, a hallgatóság igazi szeretet-közösséggé alakul át. A vidékiek elszállásolásának a gondja sok fejtörést okozott, de a liturgikus és agapés összejövetel olyan szeretetközösséget teremtett, amely megoldott minden problémát. A tanulmányi közösség szeretet-közösséggé alakult át. A Levelező Tagozat hallgatói számára lelki napokat tartottak és amikor megnyílt a Leányfalu-i lelkigyakorlatos ház, zárt lelkigyakorlatokat is tartot­ tak az egyes osztályok. Az első végzős hallgatók - már a kiegészítő 4. évfo­ lyam után, 1982. október 20-án részt vettek Rómában a Szentatya szerdai szokásos kihallgatásán. A pápa magyarul szólt hozzájuk és a következőket mondotta: „Akik megismertétek a teológia mélységeit és szépségeit, kötelezzétek el magatokat Isten országának lelkes hirdetésére. Ezért adom rátok apostoli ál­ dásomat.” ALevelező Tagozat megvalósította és folyamatosan megvalósítja a II. Va­ tikáni Zsinat Lumen Gentiiim kezdetű konstitúciójának azt az elvét, hogy az Egyház elsősorban nem jogi társaság, hanem hit- és szeretet-közösség. Dr. Borovi József 23 �EMLÉKEK professzorok és hallgatók emlékezései A TEOLÓGIAI LEVELEZŐ TAGOZAT SZEGEDI KEZDETEI „Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek, és mielőtt a vi­ lágra jöttél, magamnak választottalak”. Ezt nem én mondom, hanem az Úr, és mégcsak nem is nekem szól ez az ige, legalábbis nem elsősorban nekem, hanem Jeremiás prófétának. Mégis most így harangoz illetve így visszhang­ zik a szívemben ez a néhány szó - hitem szerint a Teológiai Tagozatra szó­ lóan - több mint 2600 évvel ezelőttről (vö. Jer 1,5). Mai nyelven úgy is mondhatnám, hogy afféle „szegedi mozgalomként” indult. Nagyon nehéz lenne megmondani, hogy az éppen húsz évvel ezelőtt a Budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem (akkor még Pázmány Péter Hittudományi Akadémia) Levelező Tagozataként a pártállam által is engedé­ lyezett vállalkozás gondolata már évekkel (legalább öt évvel) előbb kinek a lelkében fogamzott meg először: az akkori szeged-csanádi püspök, Udvardy Józsefnek, vagy az akkor még a szegedi cgyházmegyeközi szeminárium spi­ rituálisának, Gyulay Endrének lelkében-e. .Az viszont biztos, hogy az 197374. iskolaévben Udvardy püspök úr már hivatalosan is bejelentette szándékát az Állami Egyházügyi Hivatalnak, hogy a szegedi Hittudományi Főiskolá­ hoz kapcsoltan az arra alkalmas és készséges világi hívők főiskolai szintű le­ velező tagozati képzését megszervezi, és kérte ehhez a hozzájárulást. A püspöki beadványra válasz nem érkezett. A püspök ezt úgy értelmezte; kifogás vagy letiltás nem érkezcíL tehát csináljuk. Ttiray Alfréd teológiai ta­ nárt, a szegedi szeminárium mai rektorát kérte fel a Teológiai Tagozat admi­ nisztrációs ügyeinek intézésére. .A munka elindult. Csendben, de nem titok­ ban. hiszen a püspök hivatalosan bejelentette. A tanári munkában induláskor csak hárman vagy négyen vettünk részt, és csak lassan alakult ki a „rendsze­ res, módszeres, célszerű” levelező tagozati munka. Hangos toborzásról nem lehetett szó, de közelröl-távolról hamarosan jelentkeztek, nemcsak a világ­ ban szétszóródott nővérek soraiból, de a fogadalommal el nem kötelezett vi­ lági hívek közül is, egyre többen. Ahogy visszaemlékszem, őszinte és igazi örömmel töltött el ez a munka mindnyájunkat, tanárokat és hallgatókat egyaránt. Az Állami Egyházügyi Hivatal kifejezetten nem bántott minket, de egyre nyugtalanabb lett amiatt, hogy a szegedi csendes Hittudományi Levelező Tagozatának híre eljutott a Lajtha partján túlra is, egészen Rómáig, méghozzá egészen pozitív értéke­ léssel. Az ÁEH számára egyre kellemetlenebb lett ez a „Szegedi Levelező Tagozat". Attól elzárkózott, hogy hivatalosan és kifejezetten is megadja az 24 �engedélyt, de már a letiltás sem volt lehetséges a várható, a nagy külső és belső tiltakozások veszélye nélkül. Az állam részéről igényelt minden rész­ letkérdésbe való beleszólást és szétágazó már-már egész országra kiterjedő érdeklődést sem ellenőrizni, sem mindenestül leépíteni már nem volt képes. A nagyokosok úgy gondolták, hogy Budapesten, központi szervezéssel és központi helyen, bevált apparátussal kézben tudják tartani, illetve különféle bürokratikus eszközökkel, esetleges elriasztásokkal szép csendes kimúlást, „euthanaziát” biztosítanak neki. „De az Úristennek más volt akaratja”, mondhatnánk Petőfink János vité­ zének szavaival. Bizonyára sok hívő lélek imádkozott akkor az égiekhez az Énekek éneke jegyesének szavaival; „Fogjátok meg a rókákat, a rókafiakat, mert fel akarják dúlni a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virág­ zik” (Én 2,15). A Teológiai Levelező Tagozat felvirágzott, nem remélt mó­ don. És a budapesti megvalósulásában, immár húsz éve, jó gyümölcsöket ér­ lel a magyar tájakon. Dr. Kerekes Károly O.Cist. SZEMÉLYES ÉLMÉNYEIM A LEVELEZŐ TAGOZATTAL KAPCSOLATBAN Az első és legboldogítóbb élményem az ujjongó öröm volt. Amikor arról ér­ tesültem, hogy a Katolikus Egyház működését mindenben gátolni akaró kommunista rendszer hozzájárult ahhoz, hogy nemre való tekintet nélkül minden világi hivő elvégezhesse a Hittudományi Kar Levelező Tagozatát és ezáltal teológiai ismereteit nagy mértékben bővíthesse, majd megkaptam Dr. Nyíri Tamásnak, a Levelező Tagozat igazgatójának felkérő levelét, hogy vállaljam az Egyháztörténelem tanítását, életem egyik legboldogítóbb érzése fogott el. Munkahelyemnek és lakásomnak, a Pasaréti úti Ferences Rendház­ nak kápolnájában az oltár elé borultam, és könnyes szemmel mondtam kö­ szönetét Uramnak, Istenemnek azért, hogy a Katolikus Egyház hazánkban milyen nagyszeríí lehetőséget kapott, és ebben én is részt vehetek. Második igen maradandó, felejthetetlen élményem növendékeimnek, hallgatóimnak lelkesedése és szorgalma volt. Előadásaimat csillogó szemek­ kel, nagy érdeklődéssel hallgatták. Az előadások és megbeszélések után igen sok kérdést intéztek hozzám. Sokan külön is felkerestek a Pasaréti úti Feren­ ces Rendházban, hogy problémáikat megbeszéljék, ismereteiket bővítsék. A vizsgákra - kevés kivétellel - alaposan felkészülten jelentek meg növen­ dékeim. Harmadik nagy élményem az volt, hogy megírhattam a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatának 25 �tankönyvét. Ennek alapja a magyar katolikus hittudományi főiskolák szá­ mára megírt négykötetes jegyzetem volt. Az 1970-es évek elején a Magyar Katolikus Püspöki Kar elrendelte, hogy latin helyett magyarul kell a szemi­ náriumokban a hittudományi tantárgyakat tanítani. .A magyar nyelvű egyház­ történelmi tankönyv elkészítése azért hárult rám, mivel akik vállalták a ma­ gyar nyelvű jegv'zetek megírását, nem teljesitették vállalásukat. A négyköte­ tes egyháztörténelmi jegyzet alapján írtam meg a Levelező Tagozat számára a tankönyvet. Ez könyv alakjában „Egyháztörténclem’’ címmel 204 oldalnyi teijedelemben 1992-ben jeleni meg. Dr. Szántó Konrád OFM EMLÉKEIM A HITTUDOMÁNYI AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGOZATÁNAK ELINDULÁSÁRÓL Sok kép, érzelem jelent meg bennem, mikor elkezdtem felidézni, mire is em­ lékszem a Hittudományi .-Xkadémia Levelező Tagozata megszületésének ide­ jéből. Néhány ezek közül: I. Az áttörés élménye: A mai fiatalok számára már távoli emléknek tűnik, hogy 20 éve olyan politikai körülmények közt éltünk, amelyben az ifjúsági és felnőtt hittanokat legfeljebb iti-ott tűrték meg, amelyeket azonban a titkos rendőrség többnyire megfigyelt, üldözött. Egy templomon kívüli i^úsági vagy felnőtt tábor vagy lelkigyakorlat pedig kifejezetten súlyos rendőrségi retorziókkal járt, ha kiderült. —20 éve világiak nem vállalhattak lelkipásztori munkatársi szerepet az egyházban, elsősorban a politikai nyomás következ­ tében, hiszen állásukat veszélyeztette volna. - Az AEH ki is kötötte a Leve­ lező Tagozat megindulásakor, hogy ennek vizsgái nem jogosítanak fel a világiak egyházi alkalmazhatóságára... Elképzelhető, mekkora áttörést, és örömet jelentett c korban sokak számára, hogy fiatalok, egyetemisták, felnőt­ tek elkezdhettek teológiára járni. 2. A hallgatók lelkesedése, figyelme. Akik ezekben az értizedekben ifjú­ sággal vagy csoportokkal foglalkoztunk, hozzá voltunk szokva az elkötele­ zettséghez, a lelkesedéshez. Hiszen aki a csoportok munkájában részt vett, az sok mindent kockára telt: karrieijét, esetleg egyetemről vagy munkahelyről való eltávolításának lehetőségét. A Levelező Tagozat hallgatóinak jelentős részét is - legalábbis az én em­ lékeim szerint — hasonló elkötelezettség jellemezte. Már összetételük is utalt erre. Voltak köztük egyetemi hallgatók és előadók, általános és középiskolai tanárok (akiknek hivatalból kerülniük kellett volna a teológia tájékát is), ma­ gas beosztású vagy országosan ismert egyének (írók, művészek), titokban 26 �működő szerzetesrendek tagjai vagy jelöltjei (akiknek csak arcáról lehetett leolvasni hovatartozásukat, vagy egy-egy személyes bizalmas beszélgetésen vallották meg ezt), kiscsoportok vagy lelkiségi közösségek munkásai-munkatársai, illetve olyan világiak, akik minden nyomás ellenére egyházi mun­ kát végeztek vagy arra készültek. Voltak olyanok, akik nagyon távoli váro­ sokból, községekből vállalták a felutazás fáradtságát, voltak kismamák szü­ lés előtt vagy után. S voltak olyan hitüket keresők, akik ugyancsak vállalták a politikai rosszpontot, hogy eljárjanak a teológiára. Ez az összetétel magyarázta, hogy az első idők csoportjai közül többen rendkívül erős közösségi szellem, összetartozás-tudat uralkodott. Ez tükrö­ ződött a szombat esti „agapék” testvéri hangulatán is... 3. A lelki szomjúság: A Levelező Tagozatnak mindig hiányossága volt a hallgatók lelki képzése, gondozása. Akkoriban a körülmények ezt jobban meg is okolták. - Fájó élményeim közé tartozik, hogy egyéb sűrű kötelezett­ ségeim miatt csak egyszer tudtam eleget tenni az évről évre ismétlődő kérés­ nek, hogy vezessem egy hallgatócsoport nyári lelkigyakorlatát. Öröm volt viszont hallanom, hogy ha végül is nem találtak maguknak előadót, megtar­ tották maguk a lelkigyakorlatot. Az általam vezetett lelkigyakorlat számomra is felejthetetlen: figyelmük, Isten iránti odaadásuk megtapasztalásával. Sokakról tudom az első idők hallgatói közül, hogy hitoktatók, lelkipász­ tori munkatársak vagy az Egyház világban élő tanúi lettek (néhányan pedig szerzetesek vagy papok). Adja Isten, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Hittudományi Karának Főiskolai Levelező Tagozata folytassa a 20 éve megkezdett utat. Dr. Tomka Ferenc professzor EMLÉKEIM A LEVELEZŐ TAGOZATRÓL, ÉS BÚCSÚM TŐLE... Miután - több minden más mellett - 25 éven tanítottam Pannonhalmán liturgikát, Budapestre a bencés Tanulmányi Házba kapott beosztásom kapóra jött, hogy felkérjenek a Hittudományi Akadémián megindult Levelező Tago­ zaton a liturgika tanítására. Más irányú elfoglaltságaim miatt az órákon és vizsgákon kívül nem sok kapcsolatom volt a hallgatókkal. Általános benyo­ másom az volt, hogy szívesen és érdeklődéssel hallgatták a liturgiát. Nem egyszer elhangzott olyan megjegyzés is, hogy ha ez az egyház tanítása, akkor „a mi papunk miért nem így csinálja!” Igazában az egyénenkénti vizsgázta­ tás adott alkalmat arra, hogy érdeklődjek, kit mi ösztönzött, hogy beiratkoz­ 27 �zék a Levelező Tagozatra. A válaszok arra mutattak, hogy ennek az oktatás­ nak a megindítása a „kis lépések" korszakának nagyon jelentős eseménye volt; ezzel a lehetőséggel, amely ma már minden egyházmegyében működik — nem szűk ajtó nyílt meg, hogy ezen keresztül a világiak az Egyház életé­ ben minél aktívabb szerepet vállaljanak. - A hallgatók válaszából néha azt éreztem, hogy ők készek lennének egyházi vonalon adottságaiknak megfe­ lelő munkára, „de senki nem fogad fel" bennünket, - mondták. Valóban úgy érzem, hogy a hivatalos egyházi szervek részéről több ösztönzés kellene be­ kapcsolásukra; több információ, hogy hol és milyen fonnában keresnek lel­ kipásztorok világi kisegítőket. (Egyházi vonalon is lehetne talán gondolni a régi világ afféle „munkaközvetítő" szervezetére ...) Nagyon jónak találom, ha a hallgatók a tanfolyam lezárása után is kapcso­ latban maradnak egymással, illetve bizonyos továbbképzésre hívná össze őket eddigi Alma materük... Nem egyszer meghatott az is; milyen áldozatot hoztak egyesek, amikor messziről utaztak fel, néha kisgyermeküket is magukkal hozva, hogy részt vegyenek a kurzuson. Most, hogy az 1998/99. tanévben, belépve a 80 évembe, utoljára vállalok részvételt a Levelező Tagozat munkájában, megköszönöm a hallgatóknak is, hogy áldozatvállalásukkal, készségükkel megerősítették bennem a hitet és bizakodást: a magyar katolikus Egyházban vannak és lesznek világiak, akik tudatára ébredtek fontos feladatuknak, hogy kovászként dolgozzanak Isten országának ügyéért - a ma annyira megfogyatkozott papság oldalán - külö­ nösen is. Dr. Sólymos Szilveszter OSB a liturgika tanára „CSAK A SZÉPRE EMLÉKEZEM...” Az elmúlt napokban váratlanul eljutottam a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem új épületébe. Ahogy végigjártam a ragyogó, újonnan festett folyosókat, és bekukkantottam a nagy, világos tantermekbe, felébredt bennem annak a régi, megelőző Levelező Tagozatnak a képe: a KEZDET, — a 20 évvel ez­ előtti nyitás. Bátran mondhatjuk: a magvetés. Akkoriban a Hitoktatási Bizottság Konzultációs Irodáját vezettem. Dr. Csanád Béla professzor úr kezdeményezésére alakítottuk meg: a II. Vati­ káni Zsinat szellemében hitoktatásunk megújítására. Az akkori körülmények szorításában, szűkös lehetőségeink szerint a lelkipásztorkodó és hitoktató papság számára hirdettünk meg továbbképző kurzusokat, ahol a korszerű ta­ nítási és pasztorációs eljárásokat beszéltük meg. Utána ellátogattunk egy-egy 28 �plébániára tapasztalatokat gyűjteni. Nagy örömünkre - a világiak számára megnyílt levelező tagozatos hallgatók egyre többen jelentek meg az egész napos foglalkozásainkon. Ezt tapasztalva indítottuk el 1982-ben - tapoga­ tózó kísérletképpen - 32 lelkes résztvevővel a hitoktatásra, egyházközségi munkára vállalkozók számára a felkészítést. Természetesen ezért lélektani, pedagógiai, módszertani és gyakorlati liturgia körébe tartozó ismereteket nyújtottak a lelkes, hivatástudattal megáldott előadókon keresztül. Ebben a törekvésünkben aztán összetalálkoztunk a Levelező Tagozat célkitűzésével. Nyíri professzorral - a tagozat igazgatójával -, aki ismerte a munkánkat megbeszélések során megállapodtunk hogy a végzett és a harmadéves hall­ gatók számára meghirdeti a nálunk indult tanfolyamot, mint továbbképzési lehetőséget. így „házilag” megoldottuk a nyitva hagyott nagy kérdést; mi lee;yen ’ a teológiát végzett hallgatók lehetősége a megújuló egyházi életben? o. A nyár folyamán hozzáláttunk a lehetőségek megteremtéséhez. Átadtuk számukra tanteremnek az eddigi irodánkat, ami valójában a szeminárium régi tomatenne volt, a mi időnkben a kispapok tv-szobája, nyaranként a kán­ torképzősök tanterme. A hallgatók segítségével leszereltük a bordásfalakat, tábla került a falra, alája katedra, és asztalok sora, úgy 120-150 hallgató számára. Helyette megszerezte nekünk az alig használt vendégszobákat a professzor úr. A költözködést, berendezkedést is a hallgatókkal közösen vé­ geztük el. Mindent magunk, önkéntes vállalással alakítottunk ki. Mikor elkezdődött az 1983/84-es tanév, 128 hallgató jelentkezett a hitoktatói tan­ folyamra! Közben összeállitottam a munkatervünket és megterveztem az ismeretek legszükségesebb körét: ,yAmit egy kezdő hitoktatónak tudni keir - címmel. Sikerült jól képzett, gyakorlott előadókat felkérnem egy-egy témához, és plé­ bániákat biztosítani, ahol szívesen látják a hallgatókat - és tanulhatnak is! -, óralátogatásokra és az egyházközségi munka megismerésére. A szervező munkában gondot jelentett, hogy az ország minden területéről jönnek össze a résztvevők. Ezért a Levelező Tagozat munkarendjéhez alkalmazkodtunk, és a vidékiek számára tervezett hét\'égi foglalkozást beillesztettük az ö tanul­ mányi rendjükbe. így alakult egy pesti csoport-A/— akik minden héten egy délutánt töltöttek a tanfolyamon, egy délutánt pedig hospitálni mentünk a ki­ jelölt plébániára a hittanórákra. Főleg a fővárosban és környékén lakók vol­ tak akkor jelen. A havi egy hétvégén a messzebbről utazók gyűltek össze-a 3/ csoport. Ök sűrítve hallgatták mindazt, amit az A csoport egy hónap alatt végzett el. Bizony ez kemény munkát jelentett! - mert szombaton reggel el­ kezdtük a munkát, és a déli ebédszünet után folytak az órák egész estig. Vasárnaponként mindig más plébánia gyermekmiséjén vettünk részt és vagy ott, vagy a központi épületben tartottuk meg a foglalkozásokat délutánig. Nagyon tiszteltem, nagyrabccsültem és szerettem a hallgatókat! Nagy ál­ dozatvállalás volt ez részükről! A körükben végzett szociológiai vizsgálódá­ 29 �somból tudom, hogy 60%-ban már diplomával rendelkező emberek jelent­ keztek - érdekes módon nagy számban volt közöttük tanár (80-a,s evek!), egészségügyi dolgozó, gyógypedagógus, orvos, mérnök, közgazdász stb. Legtöbbjük családos ember. 2-4, sőt több gyerekkel. Ahogy megtudtam tő­ lük. egy-cgy esztendő kb. 20-30 ezer forintnyi anyagi terhet jelentett; - uta­ zás. szállás, étkezés, tankönyvek stb. Aztán jócskán kaptak a tanfolyamon is feladatot; nem csak a jegv'zetből tanultakról kellett beszámolniuk az év végi vizsgán a bizottság előtt, hanem minden hónapra megvolt a külön feladatuk. Mivel próbatanitást nem tudtak végezni. így írásban készíthettek tanmenetet, óravázlatokat, liturgikus időkre elmélkedéseket stb. — Merem állítani, hogy pedagógus pályafutásom alatt soha ennyi tehetséges, lelkes, lelkiismeretc.s ..tanitványom" nem volt! Ami felejthetetlen még számomra: az ebédeket helyettesítő agapék! Ez is spontánul alakult ki, a szükség teremtette meg. Mert mi legyen a vidékiek­ kel? - aggodalmaskodtam. Az egyik hallgató ötlete volt, hogy szombat-va­ sárnap alakitSLink egy közö.s asztalt. A foglalkozás előtti napokban minden szükségest megvásároltam, a tőlük kapott receptek alapján elkészítettem a „kenni-valókat". A kurzus előtti napon mindig volt bőven jelentkező a pes­ tiek közül, akik elkészítették a tálakat. A tanteremből kitoltunk néhány asz­ talt. és megtérítettük szépen. Egyik alkalommal az együk hallgató kitett egy dobozt, amibe az tett be é.s annyi forintot, amit nélkülözni tudott. A fölösen maradt pénzből aztán hónapról-hónapra bővítettük a háztartásunkat: evő­ eszközöket, tányérokat vásároltunk. Nem ez volt az érdekes, hanem hogy ezekben a családias, meghitt percek­ ben alakult ki a csoportból a közösség! Mindenki beszélgetett mindenkivel, megismerkedhettek különböző plébániai helyezettel, egyházi és emberi vi­ szonyokkal. A liturgikus időkben aztán ezt kibővítettük cgyüttimádkozással. adventi és húsvéti elmélkedéssel. Még közö.s karácsonyfát is díszítettünk, amit aztán elajándékoztunk egy hittanos közösségnek. A vizsgák befejezté­ vel nagyon ünnepélyes évzárást tartottunk. Az évek folyamán alakult ki an­ nak is a „liturgiája"; ünnepélyes szentmisével kezdtük - ahol az egész csa­ ládjuk jelen volt- majd az oltár gyertyájáról meggyújtott gyertyákkal vonul­ tunk fel énekelve a megelőzően feldíszített termünkbe. A kis „ünnepsé­ günket” mindig a megelőző évfolyam hallgatói készítették el. Volt aki kis ballagó-tarisznyákat varrt, más az emlékképecskéket készítették el. mások az ,.útra-való” szöveget írták rá. A teremben aztán a végzősök kis műsort állí­ tottak össze: zenéltek, énekeltek, kis jelenetet is eljátszottak, verset mondtak. Ötletük és tehetségük szerint. Az oklevelek kiosztása után aztán leültünk a szépen és gazdagon terített asztalok mellé. Természetesen a családtagjukkal együtt, s nem egyszer eljött a plébánosuk is velünk ünnepelni. Olyan meghitt közösség alakult ki egy-egy év alatt, hogy kérésükre a kö­ vetkező években is rendszeresen összejöttünk „továbbképzésre” - ahol már 30 �ők voltak az előadók, beszámolókat tartottak a munkájukról, megbeszélték a munkájukkal kapcsolatos problémákat. Még hajókirándulást is szerveztünk Esztergomba! A rendszerváltásig - 1990-ig - 5 hitoktatói csoportnak voltam a vezetője, és az évről-évre növekedő létszám alapján több mint 800 teológiát végzett, pedagógiai alapismeretekkel, és legfőképpen hivatástudattal rendelkező em­ ber állhatott be a megújulás megsegítéséhez! Akkor az én munkám is meg­ szűnt a Konzultációs Irodában, Mikor a megváltozott politikai viszonyok következtében ismét egyetemi rangra emelkedett a Teológiai Kar, a Levelező Tagozat tanulmányi ideje is felemelkedett egy esztendővel, ahová bekerült a lélektan, pedagógia, mód­ szertan is külön tantárgyként, Dr, Rózsa Huba igazgató úr a Kar nevében meghívott didaktika előadónak (1992), Ismét a nagyon nélkülözött hallgatók elé kerülhettem a Jogi Kartól kölcsönzött tanteremben, 228 hallgató ült ak­ kor az emeletes padsorokban! — Az első előadásom alkalmával, mikor meg­ kerestem az előadótermet, belépve felfedeztem, hogy az 50-es években én is ültem azokban a padokban, mert mi bölcsészek is ott hallgattuk a politikaigazdaságtan előadásokat, így változnak az idők! Valójában én is egy „hajdanvolt” indulásról emlé­ keztem, és most pedig jó érzéssel léptem ki a katolikus egyetemhez méltó épületből. Hazafelé utamban elmélkedhettem a mustármag példázatáról. Közben kértem az Aratás Urát; kegyelmével segítse az új Magvetőket, hogy az elvetett mag jó talajba hulljon. Dr. Kömívesné Bernolák Éva ÚT A TEOLÓGIAI DOKTORÁTUSIG (Szeged-Budapest-Párizs) Jelenkori történetírásunk az 1948. esztendőt a „fordulat éve”-ként tartja szá­ mon. Vitathatatlanul az volt. Akkor, értelmünk és minden idegszálunk szeizmográ^a szellemi és világnézeti földrengést jelzett maximális erősséggel. Bár kortársaim - így én is tizenkét éven keresztül heti két órában jól fel­ készült hittanároktól iskolai tanmenet és órarend szerint tanultunk hittant, a nagy erővel megindult világnézeti küzdelemre nem voltunk szellemileg felkészültek. Arra kerestem megoldást, hogyan lehetne a hitünkre vonatkozó ismeretanyagot a szakmai egyetemi felkészültségünkkel azonos szintre és egyensúlyra hozni. A 20 évvel ezelőtt, 1978-ban megindult Teológiai Levelező Oktatás-t emlékezetem és ismereteim szerint - a következő erőfeszítések előzték meg, 31 �amelyek valamilyen mértékben előkészítették azt a levelező főiskolai szintű oktatást, amelyik most működésének huszadik évfordulóját ünnepli. 1948-ban: írásos kérelemmel fordultam a Piarista Magyar Rendtartomány akkori tartományfó'nökéhez, Ft. Sík Sándorhoz, hogy tegye lehetővé, hogy a Piarista Nö­ vendékek Teológiai Főiskolájának tananyagát magánúton elvégezzem. Azt kértem, hogy a szaktanárok a tananyagot jelöljék ki a kiegészítő irodalom megjelölésével és hogy az elvégzett anyagból magánvizsgát tehessek. — Ké­ résemet hosszú hallgatás után a Tailománytonök úr sajnálattal elutasította. 1963 és 1966 között, majd 1969 és 1973 között: Ugyanezzel a kéréssel többször próbálkoztam különböző Ordináriusnál ered­ ménytelenül. A legnagyobb biztatást Kisberk Imre székesfehérvári püspök úrtól kaptam, de gyakorlati megoldásra csak 1974-ben került sor. Kisberk püspök úr személyi titkára, dr. Aczél László üzent, hogy menjek be a Köz­ ponti Szeminárium épületébe egy megadott időpontban, és egy Püspökkari Konferencia szünetében előterjeszthetem a teológiai tanulásra vonatkozó ké­ résemet Udvardy József Csanádi cgyházmegyés püspök úrnak. Udvardy püspök úr kérésemnek helyt adott és megkezdtem magánúton teológiai tanulmányaimat a Szegedi Hittudományi Főiskolán. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a Szeminárium professzorai a curri­ culum rendjében átadták azt a jegyzetanyagot, amit az egyházmegyés kis­ papok végeztek, megjelölték a hozzá olvasható irodalmat és megállapodtunk abban az időpontban, amikor az elvégzett anyagból levizsgázhatok. Lehetőleg a logikailag egymásra épülő tananyagot egyszerre vettem át és szükség szerint hozzá olvastam német és francia nyelvű kiegészítő irodalmat. Átlagosan hat hetenként utaztam le Szegedre. Ilyenkor két napot töltöttem a püspökségen, illetve a szemináriumban, levizsgáztam az elvégzett anyag­ ból és kijelölték számomra a következő anyagot. Ezeknek a „vizsgáknak” számomra nagyon jó, továbbsegítő és szellemileg igen értékes légköre volt. Mindig azzal a semmihez sem hasonlítható örömmel jöttem el, hogy számot adtam ugyan a végzett munkáról, de olyan beszélgetés keretében, ahol arról beszélgettünk, ami a Professzort és engem mindennél jobban érdekelt. Elég hamar rájöttem, hogy hogyan tudom minél több irodalommal gazdagítani és korszerűvé tenni a tanulásomat. A régi típusú nyolc évfolyamos érettségim hozzásegített a német, francia és latin nyelvű szövegek gond nélküli olvasá­ sához. A biblikus tanulmányok érdekében hozzáfogtam a görög és héber nyelvi tanulmányoknak. Mivel a Katolikus Teológiai Akadémia nem tudott segítségemre lenni, kérvényeztem és a Budapesti Református Teológia Kar engedélyezte, hogy a 32 �görög, héber és biblikus inirodiictiós órákon rendkívüli hallgatóként részt ve­ hetek. Négy féléven keresztül hallgattam görögöt és hébert a Ráday utcában, majd párhuzamosan két féléven keresztül a Rabbiképzö Intézetben részt vet­ tem Schcibcr professzor óráin a héber bibliai szövegek nyelvi feldolgozása érdekében. Mindkét teológiai főiskola tisztelettel és segítőkészséggel foga­ dott. A nyelvi órák és bibliai szövegfordítások később a patrologiai tanulmá­ nyaimban nagy hasznomra voltak. Szegeden elsőnek kaptam - mint nőhallgató - végbizonyítványt elvégzett tanulmányaimról. A Szegedi Püspök Úr a teljes teológiai curriculum elvégzését igazolta, a tárgyak felsorolásával tételesen. Az ókeresztény irodalom, a dogmafejlődés és történelmi kor-analógia olyan mértékben segítette jelenkori problémáink megértését és feldolgozá­ sát, hogy tanulmányaimat ezen a területen folytattam tovább. Jelentkeztem Budapesten a Teológiai .Akadémián, és kértem, hogy' ott folytathassam tanulmányaimat. Az első válaszokban úgy kezelték a kérést, hogy a „szentelt doktorandusok” számára kijelölt vizsgák és tanulmányok el­ végzésével az általam választott Küroszi Theodorétoszról irt munkámmal szabályosan megszerezhetem a doktorátust. Rövid idő után Nyíri professzor úr közölte velem, hogy nincs arra mód, hogy az Akadémiára bejárjak, ott vizsgákat, szigorlatokat letegyek. Más módot kellett találnom tanulmányaim folytatására. Ösztöndíjat kaptam a Leuven-i Katolikus Egyetemre és felvételt az ottani doktori kurzusra. Ehhez kiutazási engedélyt csak a Püspöki Kar Külügyi Bizottsága adhatott. Dr. Várkonyi Imre lehetetlenné tette a kiutazásomat. Ezt követően, több lépés után az Institut Catholique de Paris felvett a Cyele des Études du Doctorat-Ta.. A kidolgozott és elfogadott doktori tézisem megvédésére nem kaptam kiutazási engedélyt, ezért az Institut Catholique de Paris úgy döntött, hogy a soutenance megtartására a juri áthelyezi önmagát Magyarországra és itt védhetem meg doktori munkámat. Ajuri hivatalos fo­ gadására nem volt magyarországi egyházi intézmény. Az elfogadott és le­ tétbe helyezett doktori értekezés megvédésével alkalmas időpontot kellett várni. A politikai helyzet enyhülése következtében először 1988 őszén kaptam útlevelet Franciaországba. Az Institut Catholique de Paris doktori munkám védését 1989. január 26ra tűzte ki és akkor elnyertem a „Docteur en Science théologique” címet, ami azonos a PhD minősítéssel, és tettem pontot a Szegedi Teológiai Főiskolán megkezdett tanulmányaim végére. Dr. Tímár Ágnes Ocist. apátnő 33 �BM AJÁNLÁSSAL A TEOLÓGIÁRA? 1976-78-as évek különösen is rám. ránk nehezedtek. Már nem csak a szo­ ciális testvérek elöljáróit, hanem a fiatalokat, a rámbizottakat hallgatták ki. Azt a fiatal tcstvéil, akivel akkoriban együtt laktam kb. tizennyolcszor hívták be miattam, próbáltak ígt' zsarolni engem, hogy miatta hagyjak fel ..államellenes és tenncszctellenes'’ tevékenységemmel. Ugyanis a Szociáii.s Testvé­ rek Társaságának noviemestemője voltam. Végre egy alkalommal sikerült meggyőzni ezt a meggyötört fiatalt, ne szóljon többé egy szót se. illetve csak annyit mondjon: ..Meg van a kora, őt kérdezzék...". Hát kérdeztek... Sőt nem csak kérdeztek, hanem hizciegni kezdtek. Többre vagyok hivatva... tudják, hogy miért nem kerülhettem be az egyetemre, de ha most együttmű­ ködők. akkor akár rendes hallgatója is lehetek a Budapesti Teológiának. Hát köszönöm, nem. Nem volt könnyű, de éppen ezekben az é\ ékben tapasztal­ tam meg a Szentlélek Úristen hűségét, erejét, vezetését. Igen, vezetését. Ked­ ves barátném. egy másik közösségnek a tagja, súgta meg, hogy van lehető­ ség. Szegeden elindult titokban a világiak teológiai képzése. Leutaztam Szegedre. Udvardy püspök. Kerekes apát úr. Turay .Alfréd és mások szánták ránk idejüket, egyenként tartottak órákat nekünk, egyenként vizsgáztattak. Megizleltem az Isten-ismeret, megismerés sajáto.s mámorát, amit senki cl nem vehet. S ezt nem csökkentette az sem. amikor az újabb kihallgatáson kihallatszott az alezredes dühöngéséből, hogy jól tájékozott. De akkor már folytak a tárgyalások, hogy Budapesten megnyitják a Levelező Tagozatot a világiak számára, mert akkora botrány és áttörés volt, hogy az Állam-bácsi és apparátusának tiltása ellenére létrejött a szegedi Teológiai kurzus, hogy akkor már inkább állami engedéllyel akartak valamit létrehozni. Féltettük mindazt, amit Szegeden tapasztaltunk, féltettük magunkat a kompromisszu­ mon kialakuló lehetőségtől, de nem volt választási lehetőség. De egyáltalán lesz-e megtorlás? Átvesznek-e bennünket Pesten, vagy fel sem vesznek, az illegális teológia tanulás miatt? - az illegális szerzetesi élet és szolgálat miatt? Együk testvér, konvertita, aki sokat Írógépeit Nyíri Tamásnak, biztatott, keressem meg Nyíri Tamást személyesen. Megkerestem, s elmondtam Nyíri Tamásnak, nem csak azt. hogy szeretnék beiratkozni az induló teológiai kur­ zusra, annak ellenére, hogy tudom, nem jó pont a szegedi próbálkozás, ha­ nem azt is, hogy megfigyelés és vád alatt élek, azzal vádolnak, hogy állami tilalom ellenére szerzetesi utánpótlást nevelek. S hogy nem szeretnék bajt hozni senkire. Nem kérdezett semmit, igaz, nem igaz, — értettük egymást. ■Annyit mondott, hogy köszöni, hogy ezeket elmondtam, egy-két emberén ki tud állni. Értem kiállt, felvettek. Első évben mindenből vizsgáznom kellett, máso­ dik évben jóváírták a szegedi vizsgáimat. Munka mellett, másokért hordozott 34 �felelősség mellett, nem szűnő BM-zaklatások mellett a Teológiai Levelező volt a szellemi megpihencs és töl te kezes helye. Az én esoporlomban. hozzám hasonló „kétes egzisztenciák” voltak, akik mind autodidakta módon komoly hitbeli, teológiai ismereteket sajátitottiink már el, ,s most ezek álltak össze az Egyház tanításának szentpeteri kupolájává. Rá lehet csodálkozni a hit kupo­ lájára, rendszerére, s meghajlik az értelem. Istenről gondolkodtunk, beszél­ gettünk a szünetekben, kerültük a kérdezést a mindennapokról, sejtettük, hogy a másiknak is kínos lenne a kérdezés. De egy-egy közös szentmise Mária Makkon téli hidegben Rózsa Huba professzorral, egy-egy külön kon­ zultáció vasárnap délután Nyíri professzorral. Tarjányi professzornak a Szentföldről tartott vetítése, és a szombat esti közös szentmisék életadó Egyház-élményt adtak. sokféle kiszolgáltatottság ellenére otthonélményt és egyre növekvő felelősségérzetet a magyar egyházért. S ennek voltak fáj­ dalmas eseményei. Éppen a magunk meghureoltsága miatt, nagyon fájó csalódá.s volt, amikor éppen Nyíri professzor kezdte meg a TVZ és VÍZ közötti párbeszédet, amikor teológiai párbeszédet kezdett - amennyire ezt annak le­ hel nm ezni - a marxizmussal. Orvosok, egészségügyiek döbbenten érzékel­ tük. hogy jegyzetek írói nem mindig vannak tisztában pl. az antibébi-tableilák hatásmechanizmusának szakmai kérdéseivel. Az ismeretben való növe­ kedés arra is ráirányította a figyelmünket, hogy mi. világiak (a szerzete.^ sem klerikus) mennyire hozzá kell hogy' tegyük a magunk szakmai ismeretét, fe­ lelősségét a tanultakhoz, hogy kell a pedagógus didaktikai ismerete a haté­ kony hitoktatáshoz, és az önismereti csoportban tanultak a hatékony keresz­ tény közösségformáláshoz. Köszönet a kezdetek kegyelméért, hogy részem, részünk lehetett benne. Az első évfolyamban végeztem, s pár évvel később szólt a Rózsa Huba professzor, hogy elvégezhetném, most már van lehetőség a teljes hatéves képzést. Nehéz döntés volt, hogy azt mondtam, nem, nekem utal kell készítenem, nem tanulhatok olyan soká, dolgoznom kell a hivatások gondozásában, majd valaki fiatalabb menjen a közösségünkből, S úgy lett. Hála érte. Köszönöm. Köszönet a Szcntléleknek. hogy a magyar egyházat a nyolcvanas evektől kezdve készítette a kilencvenes évek meghozta új lehe­ tőségekre. .4 Levelező Tagozat sok felelősen gondolkodó katolikus értelmi­ ségi hitbeli ismereteit pótolta, sokakat készített fel a hitoktatásra, a mozgal­ makban. kisközösségekben való feladat és felelősségvállalásra. Köszönet mindazoknak, akik vállalták ezt a kockázatos modernséget, akik inkább en­ gedelmeskedtek a Lélek vezetésének, mint az állami előírásoknak. Az clsÖ nemzedék számára, nekünk, bőrre menő tapasztalat volt, a hit kockázat jel­ lege. Kérem az Úristent, hogy adja meg ugyanazt a Lelket a mostani és a jö­ vendő nemzedékeknek, mert a hitvallás, hűség minden korban sajátosan az ellentmondás jelévé tesz bennünket. Sztrilich Ágnes SSS 1978-1981 35 �VISSZAEMLÉKEZÉS AZ ELSŐ ÉVFOLYAMRA Csodálatos érzés volt 20 évvel ezelőtt megtudni, hogy Levelező Tagozat in­ dul a Római Katolikus Hittudományi Akadémián, Plébános! ajánlás, erkölcsi bizonyítvány, felvételi, és egy álom valóra vált, S mindez a Budapesti Műszaki Egyetem tudta nélkül, ahol akkor gyakorló pedagógus voltam, ép­ pen az orosz nyelv tanára, .Azután megkezdődtek a szombat-vasárnapi oktatások. Az 1 -es csoportba kerültem, az úgynevezett „professzorok csoportjába": Nyíri Tamás, Rózsa Huba, Tarjányi Béla, Gál Ferenc, Pápai Lajos, Szennay főapát úr, Csanád Béla, Boda László, Vanyó László. Új arcok, új ismeretségek, bár igazán nem tudtuk, ki van velünk, s ki van ellenünk. Szombat esti szentmisék, zsíros kenyeres agapék kovácsoltak össze min­ ket. Majd következett a nagy próbatétel, a vizsgaidőszak. Tanulni... tanulni, lemondani világi dolgokról, noha barátságok is megszakadtak azért, hogy felsőfokon hatolhassunk be a hittudomány igen nehéz rejtelmeibe. .A régi idők hittanórái - erkölcstan, apologetika elevenedtek meg emlékezetünk­ ben, de milyen más színvonalon! Hosszú évtizedek után szinte hihetetlennek tűnt, hogy ismét olyan tanteremben ülünk, ahol feszület van a falon, és Isten alázatos szolgái tolmácsolják a szent tudományokat. Majd következtek a vizsganapok, amikor számot kellett adnunk tudásunkról. Azt hiszem, az alázat gyakorlására ez igen sok lehetőséget nyújtott. Mert lehetséges volt, esetleg, hogy egy évszámot - mint történelem szakos tanár is - talán jobban tudtam, mint Isten felszentelt szolgája, - amit tiszta lelkiismeretiéi mondok, sohasem tévesztettem szem elöl. S ha mindez ráadásul Pünkösd vasárnap­ jára esett, akkor remélhettem, hogy azok az esztendők - részemről 3 év leve­ lező és 4 év nappali - hozzásegítettek az üdvösség útjához, ahogy ezt plébá­ nosom mondta. legjobb jegyért küzdött mindenki, ami mögött annak bizo­ nyítási szándéka is meghúzódott (s ez nem az alázat gyakorlása), hogy már valamilyen diplomát megszerzett nő vagy férfi a teológiát is képes elsajá­ títani. Részemről igen nagy boldogságot jelentett az is, hogy 1 évvel megelőz­ hettem a teológiai tanulmányokban papságra készülő fiamat, aki akkor még éppen katonai szolgálatát töltötte. Sikerült jó példát is adni a hittudomány szorgalmas tanulására. Megtörténi, hogy ugyanazt az anyagot tanultuk Rózsa professzor úrnál (ószövetségi bevezetés), én a levelezőn, fiam pedig az esz­ tergomi szemináriumban, A vizsga nekem ötösre, neki pedig négyesre sike­ rült, A professzor úr meg is jegyezte: „A kedves Mama ezt jobban tudja," Az első évfolyam volt ez a Levelező Tagozat beindításakor, amely akkor csak 3 éves volt, és sajnos nem adott még diplomát. Igen nagy előrelépésnek számított, hogy a levelező elvégzése után lehetett folytatni tanulmányainkat, nőknek is, a nappali tagozaton, a kispapokkal együtt. 36 �Bár a levelező tagozaton szerzett tudásomat nem tudtam továbbadni a hit­ oktatás területén, mégis egyéni szentírás-olvasáskor, szentbeszédek hallgatá­ sakor, érzem magamban a megszerzett ismeretek jótékony hatásait. Hitünk titkait nagyobb mélységben tudom megközelíteni, s ebben a tekintetben jó tanácsokkal mások segitségére tudok lenni. Pap fiam mellett most ugyan csak a gyakorlati házi teendők - főzés, mosás — végzése tölti ki időmet, még­ is érzem, hogy a teológiai ismeretek átjárják mindennapos teendőimet, ala­ kítják szemléletmódomat a szolgálatban, s így valóban a hit tudása közelebb segít az üdvösséghez. Nagy Éva Antónia 1978-1981 1978-1998 20 év alatt sok minden történt, de mintha csak tegnap löiiént volna, hogy 1978 tavaszán az ÚJ Emberben olvastam, hogy beindul a Levelező Tagozat a Hittudományi Akadémián világiak részcrc. Rögtön megírtam kérelmemet és beadtam jelentkezésemet. Eljött a felvételi napja; az írásbeli után a szóbelin a Nyíri professzor úr meg­ kérdezte, hogy most ebben az évben, vagy jövőre szeretnék kezdeni, ugyani.s sok volt a nyugdíjas, idősebb jelentkező. Őket akarta előnyben részesíteni, hogy reális lehetősége legyen a befejezésnek is. A kérdésre őszintén megmondtam, hogy szeretnék mihamarább tanulni, nehogy egy év múlva az állam meggon­ dolja magát és azt mondja: na, ebből elég, és tovább nem engedi. 1978! volt. Szeptemberben elkezdtük a tanulást, a Központi Szeminárium kopott lép­ csőjén ahogy mentünk fel, valami meghatottság fogta el az embert, hogy nagy elődeink is ezeket a köveket koptatták. Itt tanultak, illetx'e tanítottak; először is Prohászka püspök úr, Tóth Tihamér, Radó Polikárp, Kosztolányi István (aki a Patrona Hungáriáéban a hittanárom volt). Még egy személyes: Amikor ontológiából Nyíri professzor úrnál vizsgáz­ tam. lapozgatta az indexem és megkérdezte: Nem lesz egy kicsit unalmas? (Ugyanis mindenből jelesem volt.) Nem. mert mindegyik mögött lelkiisme­ retes munka van. Nem tudtam soha linkeskedni, halandzsázni, mindig rendesen fel kellett készülni. Egyedül az Úr Istent illeti a dicséret és a dicsőség, hogy tanulhattam és vizsgázhattam. O adott hozzá erőt, egészséget és szorgalmat, mindent! Ut in omnibus glorificetur Deus per Jésum Christum! Czékli Agnes 1978-81 37 �„TI ELSŐSORBAN AZ ISTEN ORSZÁGÁT ÉS ANNAK IGAZSÁGÁT KERESSÉTEK...” Ponto.san húsz éve kezdtem el teológiai tanulmányaimat a Hittudományi Akadémián. Miért is iratkoztam be néhány évvel a középiskola befejezése után? Ab­ ban az időben komoly érdeklődéssel fordultam a valláso.s kérdések felé. Igaz, hogy vallásos családban nőttem fel, de itt a felnőttkor elején mélyebben meg akartam ismerni hitünk igazságait. Városunkban akkor jött létre egy ifjúsági közösség, ahol sokat beszélgettünk Istenről, keresztény életünk megéléséről a mindennapi éleiben. Együtt imádkoztunk, s közösen készültünk a nagyobb ünnepeinkre. Életemnek ebben a szakaszában olvastam a felvételi hirdetést, és mivel to­ vább tanulási vágyam és vallásos érdeklődésem itt találkozott, azonnal je­ lentkeztem, Mára kezdetekben felmerült bennem a hitoktatás kérdése. Visszagondolva látom, hogy Istent szerettem volna jobban megismerni, az Ö kedve szerint élni, és ez a vágy vezetett el ide. Itt valóban lehetőségem nyilt erre az évek során. Munkahelyemen, környezetemben csodálkozva fogadták ilyen irányéi ta­ nulási szándékomat, s volt aki egyértelműen kijelentette, hogy ő legutolsó sorban választaná ezt. Éppen ezért nagyon jó érzés volt hasonló lelki beállítottságú emberekkel találkozni, akik ugyanazon célból jöttek ide; Isten ismeretében kívántak el­ mélyülni. Professzorainkra úgy emlékszem vissza, mint akik nagy tudással és meg­ élt hittel adták át nekünk mindazokat az értékeket, melyeket ők is a legtöbb­ nek tartottak. A légkört családias hangulat jellemezte. A csoporttársak közti kapcsolatot a barátságos egymásra figyelés fogta át. Mint vidéki, ezt különösképpen megtapasztaltam, ugyanis az első konzultációtól kezdve nem volt szállásgon­ dom. Egyik csoporttársam nagy barátsággal ajánlotta fel mindenféle segítsé­ gét, amit itt is megköszönök neki. Mindannyiunk számára fontos lelki töltekezés volt a szombat esti szent­ mise az előadások után. Szentmise után közös agapén vettünk részt, ahol me­ leg hangulatban nyilt lehetőség az egymással és professzorainkkal való be­ szélgetésre. Ezeket az estéket még hangulatosabbá és tartalmasabbá tette cgy-egy ünnepre való közös készülés vagy a Jézus éleiéről szóló film meg­ tekintése. Lehetőség nyilt átböngészni az OHB irodáján található segédanya­ gokat, könyveket, melyek nagy segítségünkre voltak. Összegezve, az itt töltött évek valóban elmélyítették bennem az ismerete­ ket, másrészt a vágyat a további keresésre a Biblián, az imán, a tanulmányo­ kon keresztül. 38 �A negyedik évfolyamra érdeklődéssel és egy kis félelemmel iratkoztam be a hosszú kihagyás után, de most az évet és a vizsgákat magam mögött tudva hálás vagyok az Istennek érte. A figyelmünket magával ragadó előadásokat professzoraink már szép fel­ újított környezetben adták elő. Sokkal szebb kivitelű, könnyebben használ­ ható jegyzetekből készülhettünk fel a vizsgákra. Öröm volt látni, hogy az előadótermekben, folyosókon sokkal több fiatal arcot lehet látni, mint a kezdetekben. Végül elmondhatom, hogy az itt töltött évek segítettek Isten iránti elköte­ leződésemben, keresztény életszemléletem, értékrendem helyes irányba ha­ ladásában. Professzoraink tanításaira, közvetlen segítőkészségükre hálával és köszö­ nettel gondolok. S az Isten megadta, hogy az itt szerzett ismereteket, tapasztalatokat - ko­ rábbi kívánságomnak megfelelően - tovább adhatom a hitoktatásban. Gvenes Edit 1978-1980 MIT JELENTETT NEKEM A HITTUDOMÁNYI EGYETEM LEVELEZŐ TANFOLYAMÁNAK ELVÉGZÉSE? Már a hetvenes évek elején érdeklődtem keresztény hitünk mélyebb megér­ tése iránt. Az Új Ember állandó olvasója voltam, és így értesültem arról, hogy civil személyeknek is módjuk van teológiai tanulmányokat végezni. Én a második indításba, 1979-ben kapcsolódtam be. Egy új világ tárult ki előttünk. Egyrészt tanulnunk kellett, másrészt lassan egy közösséggé formá­ lódott az a kb. 36-38 ember, akikkel összekerültem. Csakhamar csoport­ felelős lettem egy hölgyhallgatóval. Közösen végeztük a tanulmányi csoport ügyes-bajos dolgait. Ezt egy jókedvűen végzett szolgálatnak tekintettem. Igaz, nem annyira tudatosan, inkább magától értetődően alakultak ki a cso­ port közösségi szokásai. A kapcsolattartás az évfolyam másik két csoportjára is kiterjedt. A félévi és év végi vizsgákra oly módon is készültünk, hogy né­ hány társunk által kidolgozott vizsgafeladatokat fénymásolás útján közre ad­ tuk. Az egyes vizsgaeredmények után újból diákká „fiatalodtunk”. Olvasva az akkori lelkipásztori ellátottságot, a papság egyre növekvő elöregedését, egyre jobban éreztük, hogy ránk, végzett hallgatókra szükség lesz az egyház­ községi szolgálatban. Abban az időben még kötelező nonna volt a kis lépések elfogadása a ma­ gyar katolikus Egyházban. 39 �A levelező tanfolyam három éve igazából igen gyorsan eltelt. Többségé­ ben becsületesen készültünk a beszámolókra. Azzal azonban tisztában vol­ tunk, hogy színvonalában nem azonos a nappali tagozaton végző hallgatók tudásával. Az mégis bátorított minket, hogy mi a mindennapi munkavégzés és családi életünk teendői után tudunk csak felkészülni. Már abban az időben úgy fogalmaztam: a levelező tanfolyam egy hároméves lelkigyakorlattal volt azonos számunkra. Kivétel nélkül nagyon sokat kaptunk professzorainktól a hittudományokban is és a Krisztussal való megismerkedésünkben is. Valójában mind máig megmaradt a kisebb körű és a szélesebb körű kap­ csolat. 1984-től évenként voltak egy-egy kiemelt téma köré épülő tovább­ képzési alkalmaink. Most, hogy a gondviselő Isten kegyelméből a kezdetek­ től eltelt huszadik évet is elértük, együtt ünnepelhetünk, hálát adva Istennek sok-sok ajándékáért. Kérjük Öt. hogy minél több világi teológus kapcsolód­ jék be a mai .Magyar Egyház különféle szolgálataiba. Amit ingyen kaptunk, azt ingyen és jó szívvel adjuk tovább! Csabai Mihály 1979-1982’ TUDÁS ÉS SZOLGÁLAT 1980-ban, 30 éves koromban kezdtem el tanulmányaimat a Levelező Tago­ zaton. Életemnek akkori, nagyon válságos, szenvedésekkel teli időszakában ez az iskolai közösség megtartó erő és fogódzó volt, az életben maradást jelen­ tette számomra. Tanáraink mély bölcsessége, tudása, igazi emberszeretete meghatározta az iskola jó légkörét. A feszített ütemű konzultációk után nem a fáradtság érzése uralkodott el rajtunk, hanem örömmel és felüdülést jelentett, hogy egyre mélyebbre hatol­ hattunk Isten titkainak megértésébe, újabb és újabb igazságokra nyílt fel a szemünk. A szombati konzultációt koncelebrációs mise és agapé zárta, melyen részt vett minden diák és minden tanár. Ezek a barátságos együttlétek és kötetlen beszélgetések formáltak minket közösséggé. Fakultatív program volt a vasárnap délutáni szabad konzultáció, amely szintén népszerűvé vált a hallgatók körében. Szabadság jellemezte, légköre nyílt és őszinte volt. Itt igazán megtapasztaltuk: ,j\.hol az Úr lelke, ott a sza­ badság” (2Kor 3,17). A mi csoportunkban Nyíri Tamás professzor volt a szabad konzultáció vezetője. Mély bölcsessége alázattal párosult. Mindmáig feledhetetlen az, 40 �ahogy felmerülő kérdéseinkre válaszolt, kusza helyzeteinkben eligazított. Személyisége mély nyomot hagyott bennünk, jellemünk fejlődését pozitív irányba befolyásolta. Olyan személyiség volt az életemben, akinek tanúság­ tevő szeretetéből mind a mai napig erőt meríthetek. Élete, emberekhez való viszonyulása számomra követendő példa lett. Itt emlékezem Kerekes Károly felejthetetlen bibliai tanításaira. Mindig Krisztust állította a középpontba, s igyekezett belénk plántálni, hogy minden pillanatban őt közvetítsük ember­ társainknak. Itt és most... című versének kezdősorait gyakran felidézem ma­ gamban: ,,Ahová tettél, ott szolgállak. Ahol megsejtlek, megcsodállak. Ahogy tudlak, úgy követlek S ha megbotlom, nem csüggedek. Amim van, azért magasztallak. Amim nincs, azért nem zaklatlak. Ami munkám, megcsinálom A jó szót érte sose várom..." A világ sokat változott tanulmányaim befejezése óta, és most, hogy egy évet újra itt tanulhattam, az emlékek megelevenedtek. Mint hitoktató nem álltam egyházi szolgálatba. Jézus szava igaz az én esetemre is „A prófétának csak saját hazájában és házában nincs becsülete” (Mt 13,57). De magtaláltam a helyet, ahol szükség van rám, s ott egyszerre végzek missziós és karitatív munkát. Az embereket segítve különböző nehéz­ ségeikben arra törekszem, hogy figyelmüket minden jó forrására, Jézus Krisztusra irányítsam. A megszerzett tudás mellett máig hat rám tanáraim útmutatása, személyes példája. Nehéz helyzetekben szavaik eszembe jutnak, eligazítsanak húsz év után is. Kívánom mindazoknak, akik itt tanulnak most és majd ezután, hogy ők is megtapasztalják, hogy ez az iskola nem elsősorban oktatási intézmény, ha­ nem szeretetközösség is, amely erőt ad, és kitartásra buzdít minden nehéz­ ség, gát ellenére, hogy az ember végül elérje célját, az örök életet. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli örök Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3) Balog Erzsébet 1981-83 41 �EMLÉKEK 1982-ben kezdtük el feleségemmel együtt a teológiát, egy tanév kihagyásá­ val 1987-ben végeztünk. Tíz év múlva, 1997-ben munkahelyi okokból beiratkoztam a 4. évfo­ lyamra, hogy diplomát kaphassak. Ez az év meglepően nagy élmény volt szá­ momra. A teológia tanárokat átitatta a zsinat szelleme. Minden előadásuk hi­ teles volt, mindig éreztem, hogy nem csupán betű, hanem az Élet, amit taní­ tanak. Köszönöm Istennek, tanáraimnak és évfolyamtársaimnak az egész évi hiteles szellemi és lelki hitélményt! Két kisgyeimek mellett nem volt könnyű megszerveznünk a konzultá­ ciókra járást, a vizsgákra való felkészülést. De mindketten nagyon örültünk vállalkozásunknak és nem bántuk meg a befektetett energiát. Együtt tanulni, éveken keresztül közös szellemi, lelki élményekben részesülni házasságunk egyik megszépítő élménye volt. Mi maradt meg hatásában leginkább az első 3 évből? Elsősorban az évek alatt szerzett baráti kapcsolatok, amelyek közül né­ hány életre szólónak bizonyult. Hasonló gondolkodású testvéreket találtunk, akikkel meg tudtuk osztani gondjainkat, örömeinket, akikre adott esetben se­ gítőként is számíthattunk. A tananyag szépsége is emlékezetes. Bolberitz Pál szellemmel telített előadásai magukkal ragadtak. Rózsa Huba cxegézisei egy nagy tudományba vezettek be. Tarjányi Béla újszövetségi szö­ vegelemzései az evangéliumok mélységeit kutatta, néha a személy szerint ne­ künk szóló üzenetet is közvetítve a szigorú tudományos szempontokon túl... Vanyó László egyháztörténete is emlékezetes. Fila Béla megtanította nekünk Rahnert olvasni, megérteni. És még a kisebb tantárgyak, pl. retorika sem volt unalmas Csanád Béla előadásában. Kánonjog, szociológia stb., stb., stb. szük­ ségesen egészítették ki egyházképünket. Tanulmányaink megerősítettek min­ ket hitünkben, hogy mi is biztonsággal vezethessük a ránk bízottakat. A tanultakat több éves hitoktatói gyakorlatomban használtam fel. Majd a fokolure mozgalom önkénteseiként egy életige kört vezettünk. Bizonyára eb­ ben is sokat számit a tanulmányaink során szerzett biztonság, teológiai jár­ tasság. Az utolsó befejező év tovább vezetett az óvodás hitképzéstől a felnőttkori hitátadás képességére, alakította életszemléletemet egy bizonyos ember- és Istenkép váltást eredményezve, továbbá erőt adott a mások felé való nyitáshoz. Ismételten hálás köszönet az intézmény minden érintettjének, hogy lehe­ tővé tették számunkra munka mellett a Levelező Tagozaton a teológia tanu­ lását! Várföldi Tamás, Várföldiné dr. László Mária 1982-1987 42 �HÚSZÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT Öt gyermekes családból származom. Szüleim életútja és egyházhoz ragaszko­ dása egész életemre meghatározó példaként szolgált. Mint vallásos világiak az ötvenes években nemigen lelkesedtünk az új eszmékért, nem befolyásolt a társadalmi igazságosságba vetett hit. mert annak megvalósítása láthatóan nem tisztességes eszközökkel történt. Családunknál i.s előfordult, hogy ideig­ lenesen elhelyeztünk feloszlatott szerzetesrendi pátert illetve nővért. Gyer­ mekkori élményem volt a házunkban lakó három család kitelepítése, .‘k val­ lásosság általános szinonimája abban az időben a klerikális reakció volt. A család a szervitákhoz járt templomba, anyám már hatévesen ministrálni küldött és egészen a piarista diákmisékig odatartozónak éreztem magam. így érkezett el „56'. nemzedékem kamaszkorának meghatározó élménye. Kezdettől fogva tudtuk, hogy mi volt az „ellenforradalom" é.s ki követte cl azt. Nekem a legnagyobb élményem m a hiiszoiiharniaílika volt. Éjjel fél kettőre érkeztem haza aggódó szüleim cs tcstx'éreim várakozása közepette. ■Aesodálatos tizenhárom napban mindent figyeltem, újságokai és röplapokat gyűjtöttem, sőt sikerült Sztálin-szobor-darabkákat szereznem és nagy naplóírásba kezdtem. Sajnos a piaristákhoz kcnilve nem tudtam a fegyelmezett ta­ nuláshoz igazodni. Egy önképzököri pályázat, csoportfoglalkozások és né­ hány tanárommal való hosszas elbeszélgetés jelezte csupán, hogy a maga kedvére művelődtem. A piarista diákélet így is maradandó nyomokat hagyott bennem; a nyelvhelyesség, az irodalom szeretete, a zenehallgatás, a forrás­ munkák tisztelete, a balatoni ladikozás, a dunai kajaktúrák, a burkolt cserké­ szei mind itt lett a sajátom, Azóta egy' ladikázó társam püspök lett, kajak-tár­ sam generális, több osztálytársam közéleti személyiség. A piaristáktól még az esztergomi ferenceseket is meglátogattam egy évre, akikkel nemrég talál­ koztunk a harmincötéves érettségi találkozónkon. Itt a pesti ferenceseknél összejövünk néha, mint öregdiákok. Érettségizni már világi gimnáziumban érettségiztem, de köztük is akadt ortodox illetve katolikus pap osztálytársam. Katonai szolgálatomat Lentiben töltöttem, ahonnan a második év végén ál­ lamellenes összeesküvés címén börtönbe keiültcm. Ott ismerkedtem meg - mint bizonytalan világnézetű iflú - a regnumos atyákkal, a jezsuita páterekkel, a Keresztény Front vezetőivel és a még benntartózkodó ötvenhatosokkal. 1970ben megnősültem és két leány gyermekünk megszületése után foglalkozásomból adódóan szerdai és szombati napokon a Hittudományi ?kkadémia rendkívüli hall­ gatójaként egyháztörténelemből, egyházjogból, biblikus tárgyakból, liturgikából és ókeresztény dogmatörténetböl vizsgáztam többek közt Félegyházi. Borovi. Tarjányi Béla és Csanád professzorok óráira jártam a legtöbbet, de Török pro­ fesszor úr egyháztörténcti szemináriumai is élményszerüek voltak. Időközben megalakult a Levelező Tagozat. Részt vehettem egy előző kurzus római zarándoklatán, amelyet Gyurién Editke vezetett. Itt ismerhettem meg a 43 �Icvelezösök jó légkörű társaságát. Én is beiratkoztam, és Nyíri professzor úr osztályába kerültem, ahol olyan nagyszerű titkárunk lett, mint Bclláné Márti, akit segített Gál Edit, illetve kis mértékben jómagam. Mintegy hatvanan jártunk az előadásokra. Vegye,s társaság voltunk, világias és egyházias Iclkületűek egyaránt. Néhányan lemaradtak, de sok barátság szövődött közöttünk. Taná­ raink világi és szerzetesi mivolta, a szerzetesrendek nézeteinek különbözősége érdekes tárgyilagosságot alakított ki bennünk. A piarista Előd atya, a ciszterci Kerekes atya, a ferences Konrád atya, a bencés Dávid, Szilveszter és Brúnó atya, de a világúis Nyíri professzor mind külön egyéniség volt. Hogy mit adott az Alma Mater? Szépek voltak a közös misék, amikre együtt készültünk fel az Egyetemi templomban. Többségünk az élet dele felé járt és örültünk, hogy újra diákok lehettünk. Sikeres és megtört életutak is akadtak, de a lelkesedés mindegyikünkben élt. Jó hangulatúak voltak az aga­ pék. amiket felváltva rendeztek az évfolyamok. Zsíros kenyér hagymával, saláták, pogácsák, sütemények. Láda söröket hoztunk és borocska is akadt. Ilyenkor a kötetlen beszélgetések alkalmával huncutul figyelhettük, hogy ki mennyit tud enni és inni. Ki az ivós és ki az udvarlós? A hölgyek között akadt olyan, aki érzelmeiről is be akart számolni az atyáknak. Egyik alkalommal valaki a szivét elöntő melegségről beszélt, mire Nyíri professzor úr meg­ jegyezte: forduljon talán ormoshoz ezzel a problémájával. Sok kedves és hu­ moros anekdota hangzott cl az órákon és az ünnepi alkalmakkor. Ki ne ismerné a lelkes továbbképzéseket szetvezőket? Ahölgyek mellett csak két fiunkról emlékeznék meg; Dénesről és Misiről. Én két csoportba jártam, ahol sok élményben volt részem. Az egyik Bálint atyához járt Leányfalura 10-15 fő­ vel elég rendszeresen és sokáig. A másik Nyíri professzor úr szen'ezésében szin­ tén itt alakult és az Egyetemi templomban folytatódott. Itt kb. negyvenen kezd­ tünk, igazi továbbképzés volt, sajnos már ritkán találkozom velük. Viszont - sze­ rencsére - egyre többen vagyunk levelezősök. a negyedik évvel hitoktatói kép­ zést is kapunk. A teológia területén persze gyorstalpalók vagyunk, de a katekétikával már a hitoktatás tevékeny résztvevőivé váltunk. Most már nagyszerű gyakorló évfolyamtársaink vannak, akik országosan elismert munkát végeznek. ■A húszéves évfordulón illendő megemlékezni Nyíri professzor úrról, aki az állammal való jó kapcsolata révén megvalósíthatta a Levelező Tagozatot és a későbbiekben is mindig gondoskodott megfelelő értelmiségi közeg ki­ alakításáról. Ebben az évben Rózsa professzor úr után Kránitz Mihály atyát nevezték ki igazgatónak, aki már egy felújított szép épületben ad otthont az egyre gyarapodó hallgatóságnak. Kívánjuk, hogy az új intézményben megújult lelkülettel, a régi erényekkel öntudatos katolikus értelmiség bontakozhasson ki mindannyiunk örömére. Hermány Miklós 1983-86-97 44 �EMLÉKEZÉS 1984-1987-ig jártam az Akadémia Levelező Tagozat 3-as csoportjába. (Ab­ ban az időben nem vált előnyünkre a munkahelyeken és egyéb állami intéz­ ményekben ez a 3 éves tanfolyam végzése.) A felvételi vizsgán könnyen vettem az első lépést, mivel a tesztlapok ki­ töltése szerintem nagyon könnyű volt. Gondoltam, ilyen egyszerű lesz a to­ vábbiakban is. Bizony nem így történt. Komoly tanulási évek következtek. Szívesen és örömmel vettük a komoly tanulást. Voltak ugyan lemorzsolódá­ sok, de akik maradtunk, komolyan gondoltuk tanulmányaink befejezését. Nagy szeretettel gondolok vissza professzor tanárainkra, akik szigon'iak, de segítőkészek voltak mindig. Ilyenek voltak különösen: Dr. Turay Alfréd, Dr. Tomka Ferenc, Dr. Gaál Endre, Dr. Török József professzor urak. Mindenekelőtt azonban a szombati estéken részünkre megtartott koncelebrációs szentmise volt a legnagyobb élmény. Mi, a hallgatók készültünk a szent­ misére a felolvasással, könyörgések egyéb liturgikus cselekményekre. A kán­ tor is a hallgatók közül került ki. Szentmise után agapét rendeztünk, melyre meghívtuk professzorainkat, Józsa nővért, aki sajnos már nincs közöttünk. Hálával tartozom a Mindenhatónak, hogy ide járhattam, és nagyon szíve­ sen emlékszem vissza az akkori évekre. Kovács Gábonié 1984-1987 EMLÉKEIM Tanulmányaim alapköve: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Levelező Tagozata volt. Minden tudás itt kezdődött. A négy év alatt megtanultam a szellemi lét titkait és már tudtam, hogy ez a világ nem létele­ mem, hiszen itt csak átutazóban vagyok. Rájöttem az anyagi világ nem rejt magában olyan értékeket, melyet a krisztusi eszménykép ne múlna felül. Ez az Egyetem nem kiüresedett értelmiségieket nevel, hanem átfogó, intel­ lektuális tudású, generalista szakembereket. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezetett afelé, hogy újabb diplomát, sőt diplomákat szerezzek, mert igényem lett arra, hogy tovább növeljem tu­ dásomat. hogy megismerjem az Isten felé vezető utat. így már a hatodik dip­ lomámat szerzem, mert le kell szögeznem, ez az Egyetem felkészített az in­ terdiszciplináris tudományterületek jobb megismerésére. Ma már jómagam is a felsőoktatásban dolgozom és mindenkinek olyan „alma matert” kívánok, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ahol nem­ csak oktatás, hanem nevelés, emberré nevelés folyik. 45 �Sipőcz Ilona, Józsa nővérről a Levelező Tagozat egykori tanulmányi ügy­ intézőjéről nehéz elfogultság nélkül beszélni. Legendák keringtek róla, pedig a maga egyszerűségében mintaképét szolgáltatta az egyszerű, szolgáló ke­ resztény embernek. Élete sugárzó szolgálat volt, bánnit kértek tőle, szelíden teljesítette. Józsa nővér a megoldások embere volt, mert a legbonyolultabb helyzetben is mo­ solygó arccal mondott igent. — vagy nemet, mert Ö határozott, fegyelmezett, kemény ember volt é.s ezt követelte meg a Levelező Tagozat hallgatóitól is. Ö a hit embere volt, aki beszelt Vele, a legnehezebb vizsgán is jó ered­ ménnyel teljesített. Nem tűrte és nem engedte a kudarcot. Sipőcz Ilona. Józsa nővér pedagógus volt, aki nemcsak tudást, hanem pél­ dát. önbecsülést és identitást is adott. Tiszteletre és szerctetre nevelt és aki a négy év kemény munkáját kitartóan végigvitte, elismerést kapott Tőle, Tudott elismerni, megbecsülni é,s példát adni. Szimbólummá vált a Leve­ lező Tagozat számára. .A ncg> év alatt hivatásszerető emberré fonnálla azokat, akik megosztot­ ták Vele gondjaikat. A maga egyszerűségében és szeretelébcn sugározta a krisztusi eszményt önmagából. Köszönjük szolgáló áldozatát, hiszen a Leve­ lező Tagozat az Ö munkája, ereje, kitartása é.s bölcs döntései nélkül nem vál­ hatott volna igazi közösséggé. Czimeth István okleveles hittanár iskolafejlesztési szakértő 1984-87; 1993-94 EMLÉKEK A LEVELEZŐ TAGOZATRÓL Feleségemmel (ekkor még csak kiszemelt áldozat volt - voltam), 1984-ben kezdtünk a Teológia Levelező Tagozatára járni. A három év után kényszer szünetet kellett tartani és csak 1992-93-ban volt lehetőség a negyedik évfo­ lyamra, szakdolgozat írására és a záróvizsgára. Egészen más volt a hangulata az első három évnek. Valóban azért tanul­ tunk, mert hitünk tanítását mélyebben és komolyabban akartuk megismerni. Ma már nem is tudom, mi lett volna velem, ha ezt nem teszem. .4 tudásanyag, amit vizsgáról vizsgára szereztünk elenyésző ahhoz képest, hogy újfajta gon­ dolkodás- és szemléletmódot kaptunk. Azért nagyon tanultunk a vizsgákra - a négyes kudarcélmény volt ha előfordult — a leglényegesebbet az ember komolyan veszi, és a legtöbb maradandó éhnényt ezek az események adták. Vallásszociológia vizsgára vártunk, Tomka professzor úrra. Feleségem liturgika vizsgára is készült, s mis ei Török professzor úr előbb érkezett, ezért ő 46 �ott kezdett. Tomka professzor még mindig nem jött, de ő a liturgika vizsgán már túl volt, széles mosollyal jött le a lépcsőn, ötöst kapott. „Mit húztál?” kérdeztem. „A keresztséget” - válaszolt. Nos, ezen felbátorodva minden elő­ zetes tanulás és készülés nélkül felszaladtam én is, azonnal sorra is kerültem, bár ekkor már gondolkodóba estem. Miért hiszem azt, hogy én is a kereszt­ séget kapom? Nem vakmerőség ez? ~ Kkerexztaége! kaptam. És a végén egy ötöst. Ez volt életem egyetlen olyan vizsgája, amire nem készültem, csak arra támaszkodtam, amit a konzultációkon hallottam. Szerencsém volt. Tomkánál már kevésbé. O megizzasztotta a társaságot. Sorba ültünk vagy legalább ha­ tan, s ő jobbról sorban kérdezgetett minket. Természetesen mindenki a má­ sik kérdését tudta. De azért ment a dolog. Feleségemnek a legjobban. Leg­ alább egy félórás agytoma után a professzor kijelentette: „ő már valójában nem emlékszik, ki hogy válaszolt, ezért senki ne haragudjon rá, ha nem érzi igazságosnak a kapott jegyét.” - Azután jobbról sorrendben elindult a jeles osztályzattól lefelé. Én a második helyen ültem, a feleségem a harmadikon. - „Mi változott azóta, ki kérdezte meg, hányast kaptál vallásszociológiából? Senki.” - De mégis, igen bosszús volt. - Hát igen, mindenki tudta, ö volt a legjobb, de számítanak a jegyek is. Ha már az ember megdolgozott értük. Martos György és Ilona 1984-87, 1992-93 ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ Számomra 1982 őszén - a Levelező Tagozat első előadásával - szinte egy új világ nyílt meg, melyben saját hitem mélységeire és csodálatos titkaira döb­ benhettem rá. Mivel saját, egyéni hitemben frissen, két éve „tértem meg” (amely azóta is tart), nagyszerű fejlődés kezdődött a teológia ilyen mélységű tanulásával, és mint tudomány, ilyen szintű művelésével. Roppant büszke voltam magamra, hogy ennek részese lehetek én is! Egyházközségemben (a csepeli Jézus Szíve templomban) az akkori évektől kezdődően fokozato­ san vettem részt egyre több feladatban, melyek hátteréül és kiegészítőjeként nagyszerűen illeszkedett a Levelező Tagozat képzése. Saját csoportomat, de a többi évfolyamot is fokozatosan megismerve sok nagyszerű és értékes embert ismerhettem meg. Ezek az ismerkedések és ta­ lálkozások nagyon sokat jelentettek számomra, mert az egyéni kapcsolato­ kon túl az ország legkülönbözőbb részeiről érkeztek értékes emberek, akik egyéni sajátságaikon kívül a tájak és rétegek sajátságait is magukkal hozták. Külön élményt jelentett, hogy megismerhettem az azóta elhunyt Mensáros Lászlót is. 47 �A tanáraink közül különösen nagy hatással volt rám a néhány éve szintén elhunyt Nyíri Tamás professzor úr is. akinek sok tartalmas előadását hallgat­ tam. De cmlithctem Szántó Konrád. Király Ernő, Fila Béla. Kerekes Károly nevét is, és még sorolhatnám, mert mindannyian mély lelkiségű, nagy tu­ dású. értékes emberek. Utólag visszatekintve szerencsés embernek mondhatom magamat, mert az akkori időkben valami elindult, elkezdődött a mi életünkben, és az egész ma­ gyar egyház életében is! Most szeretném szeptembertől a negyedik évet befejezni, amire akkor nem volt lehetőségem és ezzel végre teljes lehet számomra a Levelező Teo­ lógia képzése. Baranví Géza 1984-87 EMLÉKEZEM Jubileumi évben. 19S8-ban végeztem a Levelező Tagozaton. .4zóta eltelt újabb 10 év és bekövetkezett egy politikai rendszerváltozás. Jelentkezésem­ kor lelki vezetőm figyelmeztetett: komoly imaháttér szükséges a teológiai tanulmányok végzéséhez. Köszönet érte! Már az első órák után feltűnt, ami később bebizonyosodott: professzoraink tudása, felkészültsége, előadásaik színvonala méltó helyen áll a hazai egyetemek sorában. Tanulmányaim vé­ gére jó szintézisét kaptam a teológia tudományának, bizonyos rálátást sze­ reztem lényegére és összefüggéseire, és tudatosodott bennem a „docta ignorantia", a további ismeretszerzés kimeríthetetlen mélysége és távlata. Tíz év után legszebb emlékeim mégis a szombat esti szentmisék. A Szentírás Szava, az oltár Kenyere közösséggé kovácsolta „osztályunkat”. (Jó lenne, ha ez ma is gyakorlat lehetne, jó lenne felújítani ezt a kimeríthetetlen kegyelmi forrást.,.). Az elmúlt 10 évben rendszeresen találkozunk három napos lelkigyakorlaton vagy legalább egy lelki napon. Fontos az együttes ima; fontos, hogy hordozzuk egymás gondját, baját, örömét; fontos, hogy mindezt közösen tegyük le az Úr elé és Jézus Krisztusban megújulva indul­ junk együtt tovább, mert „az aratnivaló sok...”. Tarján Mária könyvtáros a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán (1985-1988) 48 �I I I I I I „VISSZAEMLÉKEZÉS ... MORZSÁK...” Hogyan kezdődött? ... Közel 15 évvel ezelőtt nagy váltás történt életemben. 14 évi - építőiparban eltöltött - munka után otthagytam első munkahelye­ met, egy kivitelező vállalatot, és elmentem a zugligeti plébániára dolgozni. Ez a váltás és egy pap ismerősöm buzdítása ösztönzött ara, hogy felvétele­ met kérjem a Levelező Tagozatra,.. Évfolyamunkon több mint kétszázan kezdtünk. Úgy éreztem, s érzem ma is, hogy a különböző korú, végzettségű, az élet legkülönbözőbb területeiről összegyűlt társaimmal törekvésünk egyben mindenképpen közös volt: Istent jobban megismerni, még inkább életünk részesévé tenni. Sokan voltak köz­ tünk, kik megélt hitüket kívánták elmélyíteni, s voltak, kik Isten-keresésük­ höz reméltek további fogódzkodó pontokat kapni. Ahogy visszaidézem az eltöltött három évet, előtűnnek kedves tanáraink, professzoraink: Nyíri Tamás professzor úr az ész logikájára építő előadá­ saival, Kerekes Károly atya a lélek mélységéből fakadó egzegézisével. Szántó Konrád tanár úr a 2000 éves egyház történetének egy-egy századát szinte egy órába sűrítő lendületével, Ladocsi Gáspár professzor úr a dog­ matika keménységét feledtető magyarázataival... s sorolhatnám tovább: Tarnay Briinó, Söveges Dávid, Király Ernő, Goják János, Galavits és Borovi tanár urak, Dávid Katalin művészettörténész - mind-mind az Egy különböző irányokból való közelítésének kiváló művelői... Hálával gondolok vissza rájuk. De nem csak rájuk, hanem Józsa nővérre is, kinek mindig volt egy kedves szava, bátorító, együttérző odafordulása. Örömmel emlékezem a szombat esti közös szentmisékre is. A nyolcvanas évek közepén megjelent új énekeskönyv, az Éneklő Egyház, a liturgikus ün­ neplés új lehetőségét teremtette meg. Próbáltunk élni ezzel a lehetőséggel, s ehhez megkaptuk a tagozat eszmei és (énekeskönyvben) tárgyiasult támoga­ tását. Személy szerint is fontosnak éreztem, hogy azok, akik saját plébániá­ jukon, közösségükben az eucharisztikus ünneplésben feladatot kapnak, olyan énekes ismerettel gazdagodjanak, mely segíti őket a liturgikus cselekmények ünnepélyesebb, a Liturgikus Konstitúció szellemének megvalósítására tö­ rekvő szolgálatukban. Köszönöm, hogy ebben az igyekezetemben oly sok segítőre leltem. A közösségteremtésben példát és nevelést kaptunk a szentmiséket követő agapéval. A terített asztal előkészítése, az oldottabb együttlét tanárainkkal és társainkkal a szolgáló szeretet gyakorlására buzdított és az egymásra figye­ lés elmélyítését célozta. Hangulata volt a késő délutáni kenyér-kenésnek, de a „maradék” másnapi elfogyasztásának is. 10 évvel ezelőtt végeztem. Azóta sok minden történt, s számtalan is­ meretet „hasznosítottam”. Most már tudom, miért „kellett” beiratkoznom. 49 �A Gondviselés ismét bebizonyította, hogy előrelátóbb az emberi terve­ zésnél. Köszönöm Istenem, köszönöm kedves tanáraim, köszönöm kedves társaim... Tihanyi Gábor 1985-1988 ÁZ EMBERI SZELLEM ÉS ISTEN ÜGYEIBEN Teológus. Teológiára jár. Évtizedekig nagyon távolinak és misztikusan elér­ hetetlennek tűntek ezek a szavak. A 80-as évek elején találkoztam először egy közelebbi formájával. Világiak is tanulhatnak teológtát. Hogy pontosan milyen indíttatásból és célból, akkor még nem volt világos. Érthetetlennek tűnt, hogy az ország különböző vidékeiről érkező, a legkülönbözőbb társa­ dalmi helyzetű embereket mi indítja pont teológiát tanulni. Rengeteg szabad­ időt ráfordítva, utazást-szállást megszervezve, ráfordítást nem kímélve. Oklevélből, vagy diplomáról még szó sem volt. A világban élve folyamato­ san észlelhető volt összckacsintás az akkor „hivatalos rendszer hivatalos ide­ ológiájával” szemben. Több évi kisközösségi múlt és néhány budapesti templom körüli forgolódás után 1986-ban jelentkeztem az akkor még Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatára. Évek óta teli kérdésekkel. Hivatás és szakma közölt ingadozv'a. Elegendőek a baráti körök, a hetenkénti összejövetelek? Kielégítő elkötelezettséget adnak a nyári lelkigyakorlatok, táborok? Leheine-e az épí­ tészetet. mérnökséget otthagyva egészen a papi szolgálatra adni az életemet? Vajon nem késői a váltás közel a harminchoz? Tele kérdéssel. Kézenfekvő megoldásnak tűnt az akkor már évek óta működő Levelező Teológia elvég­ zése. Barátaim elmondásaiból kitűnt, hogy időben-energiában megoldható feladat a munka mellett is. Egyébként pedig a hivatás kérdését is segít meg­ válaszolni. Talán a papi hivatás fellebbenése kielégíthető lesz a teológia ta­ nulással. Talán rá lehel érezni a teológia ízén keresztül valami másra, többre is. Mint különleges szempont, esetleg szélesebb rálátást ad a személyes és a közösségeinkben felmerülő kérdésekre. Mindezekkel a gondolatokkal kezd­ tem cl. A Papnövelde - az akkori Eötvö.s Loránd - utcai épületszámy különösen belül nem volt valami lelkesítő. Néhány megkapó részlettől eltekintve - mint az udvari gesztenyefák, a kispapok kápolnája, vagy az Egyetemi templom közelsége - a hely alig mutatott valamit egy egyetem szellemi arculatából. Azonban a kopott tantennekben az előadások már az első napokban kárpó­ toltak. Kárpótoltak és lenyűgöztek. Az Akadémia professzorainak előadásai. 50 �markáns gondolati ívei meghökkentettek. Az emberi szellem és Isten ügyei­ ben is lehet ilyen világosan állást foglalni. Jellemző volt a lelkesedésünkre, hogy a szabad konzultációnak nevezett vasárnap délutáni összejöveteleken kivétel nélkül mindenki részt vett és Bolberitz professzorai ott folytattuk a filozófiatörténetet, ahol a délelőtti „ hivatalos” előadásokon abbahagytuk. Az érdeklődés és a lelkesedés ellenére is volt lemorzsolódás. Az oktatás szín­ vonala csak a munka mellett tanuló hallgatók befogadóképességétől és szor­ galmától függött. Az oktatás mellett, közösségépítést célzó programok is voltak. Minden szombaton a közös esti szentmisét egy a hallgatói csoportok által előkészített - zsíros kenyérrel „szegélyezett” összejövetel követett. Kel­ lemes, hallgatókat egymáshoz és professzorokhoz közelebb hozó alkalmak voltak ezek. Jellemző módon az ebben az időben alakuló Katolikus ifjúsági Mozgalom (KIM) akkori munkatársai közül többen a Levelező Teológián szerzett ismerősök közül kerültek ki. Számomra a Levelező Teológián megkezdett tanulmányok és az elcsende­ sülést kereső óraközi imádságok a szemináriumban folytatódtak. Már nem havonta egy hétvégi előadásokon és nemcsak a kápolnában töltött, elcsent percekben, hanem életre szóló hivatásra készülve. Az I989-es végbizonyít­ vány átvételét követően nappali képzés követte. Majd annak befejeztével 1994 júniusában Esztergomban szenteltek pappá. l^árnai Péter egyetemi lelkész Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1986-1989 LEVELEZÖS EMLÉKEIM 1990-ben nyertem felvételt a levelező tagozatra. Jó visszagondolni a tanuló évekre. Különösen a vizsgaidőszakok voltak számomra a legizgalmasabbak. Éjszaka tanultam, nappal dolgoztam, de a munkám nem volt eredménytelen. Harmadéves voltam, mikor hirtelen meghalt az édesanyám. Úgy éreztem, nem tudom tovább folytatni a tanulást és Józsa nővérhez fordultam segítsé­ gért. Most is látom szigorú és mégis kedves tekintetét, mikor nekem szegezte a kérdést: „... és most mit akar csinálni, az élet nem áll meg, magának feladata van, szedje össze magát és tanuljon.” Megfogadtam a tanácsát és sikerült befejezni tanulmányaimat. A diplomám megszerzése óta folyamatosan dolgozom másodállásban a plébániámon, hitoktatóként. Úgy éreztem a hit­ tanári diplomám megszerzése után, hogy folytatnom kell a tanulást, annál is inkább, mert egyre többen kerestek meg a hivek, szülők, gyerekek magán 51 �jellegű problémákkal is. Felvételiztem az ELTÉ-n indított 3 éves pszicho­ terápiás kiképzésre, és az oklevelem megszerzése után létrehoztam a plébá­ nián a lelki segély szolgálatot. Ismereteimet még mindig hiányosnak érzem, ezért jelenleg is tanulok a Katolikus Társadalom Tudományi Akadémia szo­ ciális munkás szakán. A teológiai tanulmányaim alatt sokat gazdagodtam lelkiekben, sok kegye­ lemben volt részem, megnyílt előttem egy út, melyet tanáraim nyitottak meg számomra és igyekeztek a hithez, a személyes Istenlicz elvezetni. Felada­ tomnak és kötelességemnek tartom, hogy ezt az utat a hozzám segítségért fordulóknak is megmutassam. Ezt nem tehetném, ha nem alapozta volna meg a Levelező Tagozat. Barna Katalin 1990-1994 EMLÉKEK 1998-ban végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Levelező Tagozatán. Amikor beléptem az intézménybe, megfogott az a sze­ retetteljes légkör, amely még ma is jellemzi az Egyetemet. Tanulmányaim elindítottak azon az úton, hogy megtanultam gondolkodni, véleményt alkotni a világ dolgairól. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem serkentő hatással volt i^úsági kö­ zösségünkre, hiszen a közösség 80%-a elvégezte az Egyetemet. Ma már az élet számos területén hasznosítjuk az itt szerzett tudásunkat. Az egyetemi közösség nagyon erős és domináló hatású volt. A mi csopor­ tunkban nagyon összetartó és együttmú'ködő „közösségi szellem” volt a jel­ lemző. A mai napig is szervezünk közös programokat, sőt nyáron néhány na­ pot is együtt töltünk. 1998 szeptembere óta itt dolgozom a Levelező Tagozaton és szívből örü­ lök, hogy tagja lehetek ennek a kiváló közösségnek. Orsós Tünde okleveles hittanár tanulmányi ügyintéző 1993-1997 52 �FELKÉSZÜLÉS A ZÁRÓVIZSGÁRA Záróvizsga. Az utolsó és egyben a legnehezebb követelmény, amit teljesíteni kell ta­ nulmányaink végén az oklevélért. A legvégső akadály, mellyel megbirkózva „papírt” is szerezhetünk arról a hivatásról, amit már sokan élnek közülünk: a hitoktatásról. Minden vizsgára való felkészülés nehéz volt azoknak, akik család, közös­ ség, munka és plébániai szolgálat mellett jártak „a teológiára”. Különösen is az volt erre a nagy beszámolóra, mert ez nem I vizsga, hanem cgyszen’c 8, vagy 12. Még akkor is sok, ha számba vesszük, hogy mindezt egyszer már megtanultuk. Hiába volt ugyanis a hosszúnak tűnő idő a felkészülésre, ilyenkor minden szinten elhalmoztak a feladatokkal, nehézségekkel. Otthon, a munkahelyen, a templomban különösen is szükség volt ránk, és - valljuk be - könnyen vá­ laszoltunk igennel a felkérésekre, mén minden jobb és sürgősebb, mint a könyvek fölött görnyedni. Ahogy közeledett azonban a vizsga napja, annál inkább rettegtünk. Féltünk, és egyre többet imádkoztunk. Megannyi bátorító, egymást vigasztaló szó hangzott el telefonon, vagy személyesen, miközben mi magunk is rászorultunk mások lelkesítő szavaira. Professzoraink vizsgáztatásáról keringő pletykák és tapasztalatok hol nyugtattak, hol egyre idegesebbé tettek. Az idő pedig egyre csak fogyott. Tanulni, tanulni, tanulni - kellett volna szinte éjjel-nappal. Az Egyház épí­ tése miatt azonban egyre inkább csak az okosodásra került sor. Megannyi fáradt, beesett arcú, karikás szemű vizsgázó a nagy napon. S hogy mégis, mindezek ellenére sikerültek a vizsgák? A legnagyobb kö­ szönet talán a Szentlélek munkájának jár, és mindazoknak, akik az O segítő kegyelmének munkatársai, közvetítői voltak. Barátok, családi-, közösségi-, munkahelyi kapcsolatok, a sok imádság - plébánosaink és tanáraink részéről is - amelyek révén el tudtuk érni azt, hogy került a fejünkbe valami. Végül - de nem utolsó sorban - persze a feleségek, férjek segítségét is meg kell kö­ szönnünk. Akik akkor hoztak kávét, amikor lecsukódott volna a szemünk; csokit, amikor tompult az agyunk; bátorítást, amikor lehetetlennek éreztük, hogy ilyen sokat meg lehet tanulni; akik igyekeztek nyugodt, csendes légkört biztosítani otthon - akár úgy is, hogy kirándulni vitték a gyerekeket. Ezek az apró figyelmességek a házastársi szeretet nagy tettei voltak számunkra. Köszönjük! Természetesen nem sikerült volna a záróvizsga, ha professzoraink nem arra kíváncsiak, amit tudunk, hanem arra, amit nem. Áldja meg az Úr mindannyiukat! Kiss Zoltán 1994-98 53 �NEKEM MÉG NEM EMLÉK Dreiszker Zsuzsanna vagyok, a Levelező Tagozat IV. éves hallgatója. Vas megyéből. Kőszegről utaztam minden alkalommal, hiszen eddig mun­ kám, családom ehhez a megyéhez kötött Egyházi intézményben dolgoztam 5 évig, ahol az itt tanultaknak nagy hasznát vettem. Képzéseket, rendezvé­ nyeket szerveztem, ahol nagy segítséget nyújtott az alapos teológiai ismeret, hiszen megfelelő színvonalú programot csak úgy szabad előkészíteni, hogy alaposan ismerni kell a témát. Főként a Szeniirással kapcsolatos programok (előadások, hétvégi szemináriumok) előkészítésében és lebonyolításában vettem részt. .4 Levelező Tagozaton eltöltött 3 év alatt nagyon sok „ajándékot” kaptam. .A teológiai ismereteken kívül személyes ismerősöket is. Csoporttársaim az ország különböző helyeiről, különféle élethelyzetből érkeztek. Hallatlanul „színes" csoport a miénk. Első évben még csak méregettük egymást, kevés­ nek tűnt a 3 konzultációs hétvége ahhoz, hogy igazán megismerkedjünk. Őszintén szólva a vizsgadrukk hozott minket össze először. Ma már ott tar­ tunk, hogy bátran felhívhatom akármelyik társamat, ha éppen segítség kell, az Ő vidékéről. Ehhez konkrét történetek is tartoznak. Kapcsolataink kiépüléséhez hozzájániltak az „agapék" is, ahol egy kis sü­ temény mellett kötetlenül beszélgethettünk nemcsak egymással, hanem pro­ fesszorainkkal is. Fontos volt számunkra - ezt társaim nevében is mondha­ tom hogy azok az atyák, akik néhány órával ezelőtt a katedráról tanítottak minket, jó kedélyű, közvetlen emberek. Bezzeg a vizsgákon... Talán az olvasó számára nem meglepő, ha azt írom, hogy bizony voltak olyan - sőt még lesznek is - vizsgák, ami előtt betegre izgultuk magunkat. Őszintén szólva, volt néhány traumatikus élményem, de talán ettől még töb­ bet ér az akkor kapott jegy. Az én személyes véleményem az, ha már valaki jelentkezett a Levelező Tagozatra (nagy többségünk munka mellett), akkor azért jött ide, hogy minél alaposabb tudást szerezzen. Emiatt - igy utólag - egyet értek minden olyan tanárunkkal, aki a vizsgán tényleg kíváncsi arra, hogy mit is tanult meg az a diák. Az utolsó évben egy plusz feladat is vár ránk; szakdolgozat és állam­ vizsga. Remélhetőleg ezt az akadályt i.s sikeresen vesszük. Mindent összevetve: nem bántam meg, hogy hallgattam annak a személy­ nek a szavára, aki javasolta, hogy végezzem el ezt a főiskolát. Dreiszker Zsuzsanna IV. évfolyamos hallgató 54 �BESZÁMOLÓ Az iskolához hasonlóan én is húszéves vagyok, és két éve hallgatok teoló­ giát. Már gimnazista koromban elhatároztam, hogy valamilyen formában foly­ tatom a tanulást hittan terén, mivel a sok tantárgy közül ez érdekelt a legjob­ ban, ezzel mindig szívesen foglalkoztam, hiszen a Szentírás, az Egyház az életemhez tartozik. Véglegesen az érettségi előtti tavasszal határoztam el, hogy a PPKE Hittudományi Karának Levelező Tagozatára jelentkezem, s a sikeres felvételi vizsga után a főiskola hallgatója lettem. Az első időszakban nehéznek és soknak tűnt a tananyag, de nekem mindrlg fontos és jó volt, hogy nemcsak a tudás (bár ez volt az elsődleges, hiszen ezért jöttem ide), hanem a hit oldaláról is közelítettünk a tanulnivaló felé. Egészen életközeliek lettek így még a szárazabb, tudományos részek is. A csoportban jól érzem magam, mert olyan emberekkel vagyok együtt, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak az Istenről, az Egyházról. Jó látni, hogy idősebbek is lelkesen fognak bele a tanulásba. A tanárok mellett tőlük is tanulhatok. A vizsgákra való felkészülés az elején nehéz és fárasztó volt, mivel még nem kóstoltam bele a főiskolai rendszerbe, később szinte felüdülés volt (persze időtől és energiától függően) teológiai vizsgára készülni. Előfordult, hogy ilyenkor világosodott meg egy-egy olyan mondat, melyet korábban is ismertem, de nem értettem igazán. A konzultációk számomra nem csupán szellemileg, hanem lelkileg is so­ kat jelentettek. Szinte mindig volt olyan alkalom, előadás, amikor rólam, az én életemről szóltak az elhangzottak. Ez nagy lelkesedéssel töltött el. Remélem, hogy a következő két évemet is az előzőekhez hasonlóan zá­ rom! Hálát adok Istennek, hogy megadta a lehetőséget és a támogatást ahhoz, hogy itt tanulhassak! Dudás Mariann II/2-es évfolyam hallgatója AZ ELSŐ ÉV UTÁN Az 1997/98-as tanév utolsó vizsgájának a Fundamentális teológiát szántam, de kiderült, hogy ez még nem a vég... Ennek letétele után ért Kránitz Mihály tanár úr részéről az a megtisztelő kérés, hogy a Levelező Tagozat fennállásá­ nak 20. évfordulója alkalmából, mint az intézmény végzett első éves hallga­ tója megfogalmaznám-e néhány gondolatomat arról, mi indított teológiai ta­ nulmányok végzésére. 55 �Pannonhalmán érettségiztem 1991-ben, abban az évben, amikor Magyarországon majdnem félévszázadnyi kényszerszünet után a szerzetesrendek két éve - bár nagyon szerény körülmények között - ismét szabadon működhet­ tek. Ekkor már bizonyos rendi keretek azért körvonalazódtak, közülük szá­ momra a ciszterciek lelkisége volt vonzó, és ezt a személyes ismeretségek csak elmélyítették, így nem adtam be jelentkezési lapot egyik felsó'oktatási intézménybe sem, hanem a ciszterciek nagyvenyimi noviciátusába kértem a felvételemet. A noviciátus keretén belül egy évig a Ciszterci Hittudományi Főiskola hallgatója voltam, ahol - azt gondolom - jó tanárok, nagy szeretet­ tel oktattak minket, leendő cisztercieket teológiai bevezető és a rend belső életével foglalkozó tantárgyakra. Azonban a próbaidő leteltével nem tettem egyszerű fogadalmat, és teoló­ giai tanulmányaimat sem folytattam, az érdeklődés viszont megmaradt. Ezt az érdeklődésemet azonban nem rendszeres teológiai tanulmányok so­ rán elégítettem ki, hanem magánszorgalomból olvasással, ami egyáltalán nem jelentett nehézséget, még munkaidőben is tehettem ezt, hiszen antikvá­ riusnak tanultam; és vallási, egyháztörténeti ismereteimnek jó hasznát láttam munkám során is. Azonban az élet (a Határőrség) úgy hozta, hogy a szakképzettség meg­ szerzése, majd néhány, a könyvkereskedelemben eltöltött hónap után behív­ tak katonának. A leszerelés után megnősültem, és nemsokára megszületett első gyermekünk is. Ez a nagy esemény állított az elé a nem elhanyagolható kérdés elé, amivel azt hiszem a fiatalok közül manapság meglehetősen sok­ nak kell szembenéznie, ez pedig a családhoz kapcsolódóan a megfelelő ott­ hon megteremtése, fenntartása illetve anyagi hátterének biztosítása. Talán nem is kell részletesen elemeznem, hogy a könyvpiac (akár a szortiment, akár az antikvár) jelenlegi helyzete ezt nem biztosította számomra, így más lehetőség után kellett néznem. Szerencsére apósom ekkor keresett férfi munkaerőt patinás fodrászcikk kereskedésébe, ahol azóta lassan már két éve dolgozom, ami egzisztenciális biztonságot jelent, és ebből kifolyólag nyugodt körülményeket ahhoz, hogy az évek óta tervezett teológiai tanulmányaimat a tavalyi évtől megkezdhet­ tem a Hittudományi Kar Levelező Tagozatán. Az első év segített felismerni, amit Tamay Brúnó OSB jegyzete így fogal­ maz meg: „a világiak az Isten Országának ... inkarnatikus jelét képviselik”. Ezt én három szinten láttam megvalósulni a tanév során. Egyrészt az a közösség, a ciszterciek és a vezetésükkel működő Budai Szent Imre Plébánia, akiknek a holdudvarában megmaradtam a noviciátus óta, nagyon sokat segítettek tanulmányaim végzésében: személyesen tudást átadva, átbeszélve illetve megengedve, hogy könyvtárukat használjam. Bár én csoporttársaimnak ahhoz a köréhez tartozom, akik nem elsősorban azért végzik a főiskolát, hogy majdan hittantanárokként működjenek - inkább az 56 �késztetett rá, hogy a minden szentmisében közösen elmondott hitvallás mö­ gött megalapozott, rendszeres tudás legyen, amint arra az IPét 3,15 szólil fel („Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek”)-, ennek ellenére meg­ tisztelőnek éreznéra, ha a főiskolán megszerzett tudás birtokában akár hit­ oktatóként viszontszolgálhatnék. Másrészt a családomat említeném, amely olyan erőforrás, alap az ember életében, amely nélkül nehéz bármilyen elképzelés megvalósítása. így a fő­ iskola végzése sem lenne lehetséges feleségem biztatása, segítsége nélkül. Ugyanakkor ez az a helye az életnek, ahol a megtanultaknak ténylegesen többletként kell megjelenniük, nem csupán szárazon értelmezhető tudásként, hanem cselekedetekként is bizonyithatóaknak kell lenniük. Harmadrészt pedig, amire a jegyzetből vett idézet leginkább vonatkoztat­ ható, az a közeg, ahol napjaink nagy részét töltjük, a munkahelyünk. A tan­ év során módom volt megtapasztalni, hogy mennyire épitöleg hat, hogy apó­ somnak (főnökömnek) szinte mindennapos idevágó élénk kritikai szelleme mellett t'égeztem az első évet. Ezt persze, ha úgy tesszük, ahogy a már idé­ zett IPét következő versében 3,16a („De ezt szelídséggel és félelemmel, jó lelkiismerettel tegyétek...”) olvassuk, tehát nem visszataszítóan, ahogy azt a szekták, akkor ez környezetünket is arra indíthatja, hogy elfogadják érték­ nek, ami a mi számunkra a Jézus Krisztusba vetett hit, róla szóló tanítás és az ezekből megvalósuló cselekedet. Ami ezekben közös, azt ügy fogalmazhatnám meg, hogy személy szerint én, de csoporttársaim is, akik bármilyen oknál fogva itt tanulunk - akár a hit­ tanári diploma megszerzése a cél, akár hitének az elmélyültebb ismeretét várja, vagy az egyházban valamilyen szolgálat ellátásához szükséges, ha a teológiában járatos -, úgy kerültünk ide, mint hitét gyakorló keresztények és a célját akkor éri el az intézmény, mi pedig akkor teljesítettük feladatunkat, ha hitében művelt gyakorló keresztényekként sikerül diplomával a kezünkben innen távoznunk, olyan értelmiségiekként, a világot jobban ismerőkként, akik értékrendjében kereszténységük a fő rendező elv. Pavlics Tamás II/2-es évfolyam hallgatója 57 �PROFESSZOROK NEVEI Dr. Barsi Balázs Dr. Bábel Balázs Dr. Benkő Antal Dr. Benyik György Dr. Beran Ferenc Dr. Boda László Dr. Bolberitz Pál Dr. Borovi József Dr. Csanád Béla Dr. Csordás Eörs Dr. Dankó László Dr. Dávid Katalin Dr. Diós István Dr. Dolhai Lajos Dr. Előd István Dr. Erdő Péter Dr. Fila Béla Dr. Fülöp Tibor Dr. Fodor György Dr. Gaál Endre Dr. Galavits József Dr. Gál Ferenc Dr. Goják János Dr. Gyürki László Dr. Kőmívesné Bemolák Éva Dr. Kemény Lajos Dr. Kerekes Károly Dr. Király Ernő Dr. Kiss Rigó László Dr. Kocsis Imre Dr. Koncz Lajos Dr. Kránitz Mihály Dr. Kuminetz Géza 58 Dr. Ladocsi Gáspár Dr. Lenhardt Vilmos Dr. Mosolygó Marcel Dr. Nagy Imre Dr. Ny Íred i Móms Dr. Nyíri Tamás Dr. Papp Tamás Dr. Pápai Lajos Dr. Perendy László Dr. Pregun István Dr. Rokay Zoltán Dr. Rózsa Huba Dr. Soltész János Dr. Sólymos L. Szilveszter Dr. Söveges Dávid Dr. Sulyok Elemér Dr. Szabó Tamás Dr. Szántó Konrád Dr. Személyi J. Dr. Szennai András Dr. Takács Gyula Dr. Tarjányi Béla Dr. Tarjányi Zoltán Dr. Tamay Brúnó Dr. Tomka Ferenc Dr. Török József Dr. Turay Alfréd Dr. Udvardy György Dr. Urbán Imre Dr. Vanyó László Dr. Verbényi István Dr. Veres András �ADATOK 1993-tól napjainkig bezárólag ABSZOLUTÓRIUMOK, DIPLOMÁK megszerzéséróT Abszolutóriumot kaptak a 4 év elvégzéséről: 1992/93. tanévben 1994. tanévben 1995. tanévben 1996. tanévben 1997. tanévben 1998. tanévben 101 fő 123 fő 115 fő 124 fő 149 fő 121 fő, összesen: 733 fő 54 fő 70 fő 63 fő 65 fő 141 fő, összesen: 393 fő Diplomát kaptak; 1994. évben 1995. évben 1996.évben 1997. évben 1998. évben Diplomák témakörök szerinti megoszlása: Biblikum, ószövetség témakör Biblikum, újszövetség témakör Erkölcsteológia témakör Pasztorális témakör Dogmatika témakör Fundamentális témakör 49 fő 18 fő 117 fő 111 fő 73 fő 25 fő, összesen: 393 fő Beiratkozott az 1998/99. tanév I. félévére a négy évfolyamra: 496 fő 59 �Ml II Illi I I II Hn II I ■I I II I I �TARTALOM Előszó - Dr. Seregély István, az Egyetem nagykancellárja 3 Köszöntés - Pokorni Zoltán oktatási miniszter ................. 5 Bevezető - Dr. Kránitz Mihály igazgató ............... 6 A Budapesti Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata, 1978-1998 Dr. Borovi József professzor............................... 8 Emlékek - professzorok és hallgatók emlékezései 24 Professzorok nevei.................. ............................... 58 Adatok 59 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource HTK (Hittudományi Kar) Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document 20 ÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT 1978-1998 - EMLÉKFÜZET Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Előszó - Dr. Seregély István, az Egyetem nagykancellárja Köszöntés - Pokorni Zoltán oktatási miniszter Bevezető - Dr. Kránitz Mihály igazgató A Budapesti Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata, 1978-1998 Dr. Borovi József professzor Emlékek - professzorok és hallgatók emlékezései Professzorok nevei Adatok Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 20 ÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT 1978-1998 - EMLÉKFÜZET Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR FŐISKOLAI LEVELEZŐ TAGOZATA 20 ÉVES A LEVELEZŐ TAGOZAT 1978-1998 - EMLÉKFÜZET Description An account of the resource Előszó - Dr. Seregély István, az Egyetem nagykancellárja Köszöntés - Pokorni Zoltán oktatási miniszter Bevezető - Dr. Kránitz Mihály igazgató A Budapesti Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata, 1978-1998 Dr. Borovi József professzor Emlékek - professzorok és hallgatók emlékezései Professzorok nevei Adatok Subject The topic of the resource Minden évforduló visszatekintésre és előrenézésre ad alkalmai. így köszöntőm soraimmal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara 20 éves Főiskolai Levelező Tagozatát és kívánom további munkájához Isten áldását. Mindenki tudja, hogy Jézus Krisztus tanítványaira bízta követését és küldetését. Ezt a feladatot immár 2000 éve. az Egyházai éltető Szentlélek erejében. megújuló nemzedékeken keresztül hitelesen teljesíti Isten földi népe. Krisztus tanítványainak közössége az Egyház. Krisztust követni és küldetéséi folytatni csak az tudja, aki ismeri Krisztust a világ Világosságát. Ezért a keresztények törekvése volt és lesz minden időben. Istent Fia evangéliumának egyre jobb megismerésére. Ez minden keresztény nemzedék másra át nem ruházható, mindig bővülő feladata. Az emberi élet bármely területén szükséges tudás gyarapodása megkívánja ugyanis a keresztény élet, minket belülről irányító ismeretének is arányos növekedését. Tudjuk, hogy a magyar kereszténység súlyos próbatétellel találkozott századunk második felében. Azonban ez a próbatétel mutatta meg, hogy az ezer éves keresztény örökség, nem külső, történeti körülmények érvényesülése volt népünkben, hanem Isten ajándékaként, az üdvösség szerencsésen megőrzött és igényelt belső öröksége. Három évtizeden át ezt csak egyéni jóakarattal sikerült gondozni és igen kevesek számára lehetett továbbadni. Hálóval és tisztelettel kell mindazokra gondolnunk, akik ezt a szolgálatot súlyos következmények, nem egyszer életük árán vállalták. Papok, szerzetesek, keresztény csalódok és világi apostolok. Amikor elérkezett a ma már puha diktatúrának nevezett korszak, a magyar pártállamiság harmadik évtizede végén, eredményesnek bizonyult a katolikus keresztény felnőttképzés intézményesített megvalósítása. A Magyar Püspökök el tudták érni, hogy az akkori Budapesti Katolikus Hittudományi Akadémia 3 éves teológiai levelező tagozatot nyisson érdeklődők számára. - Eleinte csak azt szabadott mondani, hogy hitét jobban megismerni akaró keresztények iskolájáról van szó. Tény azonban, hogy kezdettől világiakat hitoktatásra felkészítő tanfolyam volt a cél. Ennek a várakozásnak már az első végzettek nagy része is eleget akart tenni. A célkitűzés néhány éven belül egyre eredményesebben és szabadabban kibontakozott. A politikai változások után először négy éves lett a tanfolyam, majd a magyar közoktatáshoz igazodva az induló Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara, ma már akkreditált Főiskolai Levelező Tagozata lett. Államilag elismert diplomát ad. Általános iskolai hitoktatói végzettséget nyújt. Követelményei nemzetközi normáknak éppen úgy megfelelnek, mint a hazai megújuló felsőoktatási előírásoknak. A tagozat elnyeri a felsőoktatási, állami, anyagi támogatást. Amikor a megtett 20 évre visszanézek, hálával emlékezem a kezdeményezőkre, akik a hatalom ellenállását legyőzve 1978-ban kivívták az oktatás lehetőségét. Nem kisebb a köszönet az első hallgatók iránt, akik akkor a hátrányos megkülönböztetés, sőt állásvesztés kockázatát vállalták. Annak idején lelkipásztorként már az első végzettek közt találtam nagyszerű munkatársakat a hitoktatásban és egyházközségi életben. Isten áldja meg őket. Ma a papság létszámának csökkenése, a papok elöregedése, a szerzetes rendek még sok időt igénylő megújulása miatt nélkülük elképzelhetetlen a megújuló magyar hit és erkölcstani oktatás. Igaz, hogy a végzettek 80%-a még, vagy már nem hitoktat, de tanúja és munkása a keresztény szellemiségnek és megújulásnak, családban, munkatársak között. Istenhez igazodó életvitelével pedig építője hazánk evilági előrehaladásának is. Ha mindezekhez hozzávesszük a kezdeti tankönyv- és tanterem hiányt, a konzultációk látogatásának minden áldozatát, a tanítás és tanulás terhét, joggal tekinthetem a 20 évet keresztény magyar népünk életrevalósága egyik kiemelkedő jelének. Ezért bizalommal nézek a jövőbe. Adja Isten, akinek világa embert üdvözítő rendjében mi, keresztények vagyunk a továbbélő Krisztus, az ő követésével és küldetésének folytatásával ne legyünk méltatlanok elődeinkhez, akik nélkül mi nem járnánk a világ Világosságának fényében. Kívánom és kérem a Szentlélek évében, a jubiláló Levelező Tagozat vezetőinek, oktatóinak és minden jelen és jövő hallgatójának, hogy saját életükben megtapasztalják Jézus Krisztus egyedül üdvözítő igazságának és jóságának örömét. De ugyanúgy kívánom és kérem tanárnak és hallgatónak, hogy hatékony tanúi legyenek egy igaz és boldogulásunkat munkáló krisztusi életnek, elsősorban századunk megannyi viszontagságot megélő népünk körében. Tudom, hogy a jelen jubileumi kiadvány szakszerű történeti és a keresztény meggyőződést megszilárdító tájékoztatást nyújt az olvasónak. Ezért külön köszönetét mondok írónak, szerkesztőnek. Az intézet pedig lásson meg számos hasonló, örvendező jubileumot. Creator An entity primarily responsible for making the resource PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978-1998 Date Created Date of creation of the resource. 1998 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource 148 x 210 mm (a5) ; (17243 kb + 121 kb) Type The nature or genre of the resource emlékfüzet Source A related resource from which the described resource is derived HTK_20_eves_a_levelezo_tagozat_1978_1998_emlekfuzet Relation A related resource digitális tárolás Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország ; Budapest ; Veres Pálné u. 24. Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 59 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE ; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context HTK_20_eves_a_levelezo_tagozat_1978_1998_emlekfuzet Bábel Balázs Barsi Balázs Benkő Antal Benyik György Beran Ferenc Boda László Bolberitz Pál Borovi József Csanád Béla Csordás Eörs Dankó László Dávid Katalin Diós István Dolhai Lajos Előd István Erdő Péter Fila Béla Fodor György Fülöp Tibor Gaál Endre Gál Ferenc Galavits József Goják János Gyürki László Hittudományi Kar Kemény Lajos Kerekes Károly Király Ernő Kiss Rigó László Kocsis Imre Kőmívesné Bemolák Éva Koncz Lajos Kránitz Mihály Kuminetz Géza Ladocsi Gáspár Lenhardt Vilmos Mosolygó Marcel Nagy Imre Nyíredi Mórus Nyíri Tamás Pápai Lajos Papp Tamás Perendy László Pokorni Zoltán Pregun István Rokay Zoltán Rózsa Huba Seregély István Soltész János Sólymos L. Szilveszter Söveges Dávid Sulyok Elemér Szabó Tamás Szántó Konrád Személyi J. Szennai András Takács Gyula Tarjányi Béla Tarjányi Zoltán Tarnay Brúnó Tomka Ferenc Török József Turay Alfréd Udvardy György Urbán Imre Vanyó László Verbényi István Veres András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c130a439480267b19f43c0497c8993a8.jpg 822f3d17a322f23227e8badbf74e4a29 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024. adventi események a PPKE BTK-n Description An account of the resource RORÁTE SZENTMISÉK A Danubianum BSS imatermében (D 303) Bemutatja: Ft. Lee Andrew segédlelkész Időpont: december 5., 12., 19. – 7:45 órakor GYERTYAGYÚJTÁSOK (15 perces események) Sophianum Dec. 2., 9., 16. hétfő – 12 órakor az I. emeleten Danubianum 1. gyertyagyújtás: december 3-án, kedden 11:50-kor,D 007 teremben Vendég: Dr. Körtvélyessy Mónika, Saint Egidio Közösség, Malawi - DREAM program 2. gyertyagyújtás: december 10. kedd 11:50 D 007 terem. Vendég a Régészettudományi Intézet. 3. éés 4. gyertyagyújtás a kari karácsonyi ünnepségen: december 17. Iohanneum Dec. 3., 10., 17. – kedd 11:45 órakor Dékáni szoba, Házigazda a Dékáni Hivatal és a VJTK Óvó- és Tanítóképző Tanszék. KARÁCSONY Danubianumban közös kari karácsony. 3. és 4. gyertyagyújtás a kari karácsonyi ünnepségen: december 17. kedden A gyertyagyújtás házigazdája a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet. Betlehemes műsorral közreműködik a BÖSZK. Subject The topic of the resource advent, Karácsony Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. december 2. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant PPKE BTK Sophianum, Danubianum, Iohanneum Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20241202_advent.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/272c8aa593798b9276abd188a3e98bbe.jpg 0ad68338c1f5c95367a051878fbc27dd Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 30 éves a Lengyel Tanszék Description An account of the resource Program 17.00: Köszöntők dr. Birher Nándor Máté, a PPKE BTK dékánja Jarosław Bajaczyk, a Lengyel Intézet igazgatója 17.15: A Lengyel Tanszék múltja, jelene, jövője A beszélgetés résztvevői: dr. Kovács István, a Lengyel Tanszék alapítója és vezetője 1995-1999 dr. habil. Pálfalvi Lajos, a Lengyel Tanszék vezetője 2000-2025 dr. Németh Orsolya, a Lengyel Tanszék vezetője 2025- 17.45: Pázmányos lengyel szakos diplomával itthon és a nagyvilágban Kerekasztal-beszélgetés a lengyel kulturális és/vagy üzleti szférában dolgozó volt hallgatóink részvételével 18.30: Mennyit tudsz Lengyelországról és a Pázmány lengyel szakjáról? Kvízjáték izgalmas nyereményekkel, melyre a helyszínen lehet 3-5 fős csapatokban nevezni. A felajánlott nyereményekért köszönet a budapesti Lengyel Intézetnek, a Wacław Felczak Alapítványnak és a Kispolszkinak. Subject The topic of the resource esemény Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. október 16. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Danubianum, 114-es terem Budapest, Bertalan Lajos u. 2. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20251016_30lengyel.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ac3a05f09f8c14c3edd15dec386210e5.jpg baad693348f8a674302453b9e9b72ead Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 6. Boszporusz konferencia Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. A piramisok árnyékában. Identitás, politika és társadalom a mai Egyiptomban Subject The topic of the resource konferencia Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. május 15. 09:30 - 15:30 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant PPKE BTK, Mikszáth tér 1., 112-es terem Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20250515_boszporusz.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c933b1882af625218db95729d3d73807.jpg b63b22188c28c788df985b62da3c11d0 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 7. Boszporusz Konferencia A Kelet nyugatja. Politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok a Magreb régióban Description An account of the resource Program 1. panel (10.30-12.00) Tüske László (orientalista, PPKE): Hagyomány és megújulás: Ibn Rušd (1126-1198) a marokkói Muḥammad ‛Ābid al-Ǧābirī (1935-2010) értékelésében Dobos Károly (hab. egyetemi docens, PPKE): Berlini fal a Szaharában? Avagy Afrika utolsó gyarmata Kmeczkó Sára (doktirandusz, NKE): A Maghreb határbiztonsági problémái 2. panel (13.00-14.30) Szigetvári Tamás (egyetemi tanár, PPKE): A Magreb Európa, Afrika és a Közel-Kelet metszéspontjában N. Rózsa Erzsébet (egyetemi tanár, NKE): Marokkó atlanti nyitása Egeresi Zoltán (tudományos munkatárs, NKE JLI): A Magreb Franciaországban: migráció a Földközi-tenger két partja között 3. panel (15.00-16-00) Csicsmann László (egyetemi tanár, BCE): Politikai folyamatok a Magreb országokban az Arab Tavasz után Marsai Viktor (hab. egyetemi docens, NKE): Összenő, ami összetartozik? - avagy hol vannak az észak-afrikai regionális biztonsági komplexum déli határai Abstract A summary of the resource. A Boszporusz kutatócsoport 7. konferenciájának témája az arab világ nyugati régiója, a Magreb. A térség Európa déli szomszédságában helyezkedik el, így az itteni események, folyamatok alapvető hatással bírnak az EU jelenére és jövőjére is. A konferencián a térség politikai és társadalmi folyamatait, külpolitikai és külgazdasági kapcsolódását, biztonságpolitikai kihívásait és a migráció kérdését is érintjük. Subject The topic of the resource konferencia meghívó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. november 27. csütörtök Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant PPKE Sophianum Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE BTK Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE BTK Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20251121_7BoszpKonf.jpg Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/dda3c658c2da4dde4325060858423f20.jpg fd95f0fa03975ed077e7e183fe7ef596 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A Fraknói centenárium lezárása Description An account of the resource 16.30 – Bogdánffy-terem: 12. Fraknói Műhelyelőadás, Fraknói Vilmos és a püspöki kar. A római történeti intézet alapítástörténete (1901–1913) 17.30 – I. em.: Képakvitas (beszélgető moderátor: Tusor Péter, S.F.R. Martos Levente Balázs, Bükösdi Gábor, Fedeles Tamás) 18.00 – Egyetemi Templom: Szentmise, celebrál: Martos Levente Balázs rektor, orgonál: Tusor Péter Időpont: 2025. február 26. (szerda), 16:30–18:30 Helyszín: Központi Szeminárium, 1093 Budapest, Papnövelde u. 5–7. Subject The topic of the resource előadás Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. február 26. (szerda), 16:30–18:30 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Központi Szeminárium 1093 Budapest, Papnövelde u. 5–7. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20250226_fraknoiclose.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/031f417d5154002cf27fbb9d9fe00844.jpg 61b87bbf559e36973e9b531e8ab05103 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport könyvbemutatója Description An account of the resource Magyarország egyházmegyei és püspökei (1804–1918). Intézménytörténeti és életrajzi lexikon I–IV (EST I/7) Szerkesztette: Szentes Zsófia, Tusor Péter, Rupert Klieber Köszöntőt mondanak Martos Levente Balázs (püspök-rektor) Birher Nándor (dékán) Megnyitja Marton Zsolt (váci megyéspüspök) Bemutatja Csorba László (professzor) Moderátorok Rupert Klieber Tusor Péter Subject The topic of the resource könyvbemutató Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. október 8., péntek, 17:00 óra Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Díszterem Központi Szeminárium 1053 Budapest, Papnövelde u. 7. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20251008.jpg