16 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8926b5f1e4b1b8db7bcf111250c196c0.jpg 3286d80bf43d301a44623b3d676e638a https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/7f2cf3f04b4bfeecc1fb67ae70a6888c.pdf 07b10be5807eed87197bc7df4d123a24 PDF Text Text FFKE-,(XeXzt-V 6J2.OOZO9Z5 l*pja A PPKfi-JÁK I 1 c ML £ A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA I 1 rS ■l I f 'Sj 4 «fx Sí**-' a - Vv 7* X' ->^1 %; &MI « VISSZA A DOLGOS HÉTKÖZNAPOKHOZ! BEST OF ARANYKÖPÉSEK DIPLOMÁZÁS EL-BEHEIRI NADJA FOCIVÉBÉ BALATONI LA2 SZIGET 2002 MODERN FORRADALMISÁG K évfolyam, 6. szám e-mail: itelet01@fiotmaiLcom honlap: www.extra.hu/itelet 2002. szeptember 25. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Vissza a dolgos hétköznapokhoz! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: ,yége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van 5J most a jogászpalántának... ” sírva húzza a zenekar a Jogász­ Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) induló legkeserűbb, ismeretlen strófáját... Ismét eltelt egy A szerkesztőség tagjai: nyár, megint öregebbek lettünk egy évvel, de legalábbis egy nyárral. Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf Első dolgunk, hogy számba vegyük magunkat, számba vegyük egymást, miután a teljes egészében most életbe lé­ Munkatársak: pett szabályok következtében több hallgató kényszerült Oberfrank Olivér, Zsellér Máté évismétlésre vagy kihagyással kombinált félévismétlésre. Honlap: Gettler András Hogy pontosan mennyi embert érintenek a szankciók, egyelőre lehetetlen megmondani. Annyi bizonyos, a jövő­ Megjelenik 1200 példányban ben jobb lesz odafigyelni. Nyáron kirepült immár harma­ dik végzős évfolyamunk, ötödik alkalommal tartottak ava­ Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén vámnk tóünnepséget Karunkon. Utánpótlásban sincs hiány: is­ bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Gólyatábor Akaiin Dr. El Beheiri Nadja, személyesen Kari Tanácson történt A kezdet vége, avagy a vég kezdete Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Női szakasz „Sicc itur ad astra” - vagy még sem? Öt perc A jogbölcselettel való találkozásomról A HŐK Ellenőrző Bizottságának levele Modem forradalmiság A foci vébé és a Nő Dubrovnik Law School Multikultúra, megarészegség — Sziget 2002 Adolf az állatbarát Két perc Vedd és olvasd! e-tnail cím: itelet01@hottnail.com második oldal 3 3 4 5 6 8 9 10 10 11 11 12 14 15 16 17 17 18 mét gólyák árasztották el szép számban Egyetemünket. Rendezvényekben sem volt hiány a nyár folyamán, lapszá­ munkban beszámolunk a végzősbálról, a gólyatáborról, valamint az ELSA horvátországi rendezvényéről is. Az új tanév azonban magában rejti az új találkozás lehe­ tőségét. Régi barátok, évfolyamtársak, professzorok és ma­ ga az egyetemi élet, a jogásszá válás hosszú útja, annak minden szépségével együtt. Egyelőre nem gondolva azok­ ra a napokra, amikor a kezdetekben idegesen, majd idővel rutinosabban, de kicsit mindig izgatottan, fehér ingben vagy blúzban ott találjuk magunkat a vizsgáztató ajtaja előtt, és ahol számot kell adnunk a megszerzett tudásról. De addig is, ahogy a jogászinduló közismert refrénje szól: „a jogász délig alszik, egyetemre nem jár, szerényen ül meghúzódik, mégis ő a császár... » Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.extra.hu/itelet �hírek Szabó Zoltán rovata >- Eljött a szeptember, a tanévkezdés ideje, megjelent az őszi szám. Ezen alkalomból üdvözlöm az olvasókat, különösen az elsőéveseket. Állandó rovatvezetőként továbbra is a hallga­ tók tájékoztatása a feladatom. Meg­ köszönöm az eddigi segítségeteket, és továbbra is várom a híreiteket, ak­ tuális információkat, pletykákat. ható tárgyak. Tanulmányi ügyekben kiadott körlevelek Dr. Szabó István dékán-helyettes úr szobája előtti hir­ detőn. (Ezzel kapcsolatosan a követ­ kező számunkban részletes ismerte­ tőt adunk.) helyszínen megvásárolhatóak. A fényké­ pek ára a pletykák alapján 400 HUE Ér­ deklődj, hátha rólad is készült felvétel. (A megtekintése ingyenes!) >- A hagyományoknak megfelelően az idén is a hűli hónap a szeptember. Rendezvényszervezők csábítanak a szigetre (ezúttal a Margitszigetre), a természet lágy ölébe (Zöld Pardon), vagy csak úgy a Spariba (mert nem kell messze menni, hogy találj egy jó helyet). Ne feledd, bulizz, amíg lehét, mert közeleg a (Erről majd egy későbbi számunkban.) >> Nem jutottál kollégiumi helyhez? Nem szereted a tömegszállást? Nincs hol laknod? Albérleti ajánló a földszinti aulá­ ban. Lányoknak, fiúknak, vegyesen, do­ hányzó, nem dohányzó, kacsalábon forgó paloták mindenkinek. >> Kezdjük a legfontosabbal. A beiratko­ zás már lezárult, de az indexbe be kell ve­ zetni az általatok választott speciálkollégi­ umokat, kötelező tantárgyakat is. Erre ok­ tóber elején kerül sor. Addig kell eldönte­ ni, mit kívántok felvenni. Az index lezá­ rását jelölő pecsét alá beírt tantárgyakból szerzett eredmény (jegy, vagy megfelelt minősítés) azonban nem számít bele az átlagba, ezért jól gondoljátok meg, mit választotok. Inkább többet, mint a kötele­ ző óraszám által előírt, abból még mindig lehet töröltetni, mint ha kevesebb lenne. Felhívom minden érdeklődő figyeimét, hogy a Kar honlapja továbbra is tájékoztatást ad a tanszé­ kekről, a leendő vizsgákról, a tan­ anyagról, valamint a Tanulmányi Osztály által kiadott körlevelekről. Ha nincs kedved a faliújság előtt sor­ ban állni, kattints az egyetem hon­ lapjára. Folyamatosan frissítve. >- Ehhez kapcsolódó hír, hogy a tan­ széki hirdetőkre kerülnek fel a speci­ álkollégiumok, kötelezően választ­ >- Idén végzett doktorok, figyelem! Elké­ szültek a diplomaosztó fényképei. Megte­ kinthetőek a HŐK irodán. A képek a Másfél év után kisebb probléma adó­ dott a HÖK-ben. A HŐK elnöksége (6ból 5 tag) azzal a kérelemmel fordult Radnay József dékán úrhoz, hogy Tóthné Lukács Klárát - a HŐK iroda­ vezetőjét - mozdítsa el a HÖK-ben be­ töltött állásából, tekintettel arra, hogy közte és a HŐK vezetősége közötti vi­ szony annyira megromlott, hogy az a további eredményes munkát veszélyez­ tetné. Gólyatábor Akaiin Balatonakali adott idén otthont Karunk gólya­ táborának. Az esemény augusztus 17-20. kö­ zött került megrendezésre. Egy kisebb, szerve­ zőkből álló portyázó előőrs már péntek este a helyszínre, azaz a Dörgicse felé vezető út men­ tén található tatabányai önkormányzati gyer­ meküdülőbe érkezett, ahol azonban ekkor még szegedi medikushallgatók töltötték utolsó esté­ jüket. Vòlt ott minden a jogászindulótól a me­ dikusindulóig. Jogászaink tanúbizonyságot tet­ tek konfliktuskezelő képességükről, miután bölcsen felismerték, hogy kevesebben vannak medikus társaiknál. így aztán elkerülhetővé vált, hogy a mulatság egy Újpest-Fradt meccs elő- illetve utójátékára hasonlítson. Másnap délután aztán megérkeztek tör­ vényszék] gólyáink, és azon nyomban fészket is raktak. A névsorolvasás - két felsőévesünk jóvoltából - inkább bokszolók felkonferálásá­ ra emlékeztetett. Este remek hangulatot te­ remtett az immár elmaradhatatlan cigányze­ nekar, mely hajnalig húzta a talpalávalót, melyhez a szintén elmaradhatatlan Horváth Gellert, vagy ahogy mindenki ismeri, „Lila” és örökzöld nótái társultak Másnap délelőtt kötetlen beszélgetésre nyílt lehetőség a tutorokkal, ahol nyilván SO- kakra sikerült alaposan ráijeszteni, hiába, gó- 1 kásabb talán az állatok bemutatása volt. A lyák közt a felsőéves már csak ilyen. Szemé- [ zsűri is meglepődött, amikor egy szamárral lyesen látogatott el a táborba Bittsánszky Gé­ jelentek meg a strandon. Sérülésektől sem za Tanár Úr, Kari Főtitkár, aki az egyetemről volt mentes a „ kétpercalattkitudtöbbtartott előadást újdonsült elsőseinknek. Ebéd vizetkihozniacóból” szám, ugyanis a nagy si­ etségben kissé élesnek bizonyultak eg^'es kö­ után csoportos vetélkedő színhelye volt a vek, erre megindult a katasztrófa turizmus: » Községi Strandfürdő”, ahová az önkor­ mányzat jóvoltából pázmányos csuklópánttal német vendégek kamerázták a kétségbeesett ingyen lehetett bemenni, külön köszönet a „árvízi mentőket”. Polgármester Asszonynak! Itt aztán megmu- I Este fergeteges koncertet adott a két egye­ tathatták a csoportok, mennyire rátermettek temi zenekar, a Legis Actio és a Lean Dubh. erre az igenis összetett, komplex szakmára, Egybehangzó vélemények szerint azonban a elvégre „egy jogásznak mindenhez értenie legemlékezetesebb a hétfői (utolsó) este volt. kell”. A csapatoknak valamelyik fiúból kellett Kedd reggel elcsigázott gólyaseregek vették a legszebb lányt faragni, majd következett a útjukat a főváros felé. Egyszer minden véget ér, még egy ilyen felhőtlen és felszabadult „Senior Club”, vagyis a strand legidősebb nyár is, de minden vég egyúttal valami újnak a emberének előállítása- Ha a legidősebbel megvoltak, a következett a legjobb nő, azt hi­ kezdete: gólyáink Pázmány Péter Egj'etemészem, itt néhány versenyző megtanult futni a nek újdonsült polgáraivá váltak. féltékeny férfi partnerek elől. Ki tud többet Mértékadó körök - Klári néni minden el­ lentétes irányú, erőteljes kísérletének dacára a Akaiiról? A település bizony igen nagy múlt­ ra tekint vissza, és hogy mint azt mindenki gólyatáborba évről évre vissza-visszatérő sejthette, a lakosság nagy része a nyári ide­ „evergreen” felsőévesek - megállapítása sze­ genforgalomból él. Szintén kiderült, mint rint az elmúlt évek legjobban sikerült gólyatá­ borát rendezték meg idén a Balatonon. hogy a fent említett Polgármester Asszony bizony igen régóta áll a település élén, elein­ MÁNDICS BOTOND te még tanácselnöki minőségében. A legmó- I harmadik oldal �I Dr. El Beheiri Nadja, személyesen „A római jog lehet az egyik alapja az új közös európai jognak.” — Kérem meséljen származásáról, s gyer­ mekkoráról! kezdődött. — Mit érzett akkor, mikorfelkérték a Ró­ maiJogi Tanszék vezetőjének, hiszen köz­ tudott, hogy Prof. Dr. ZlinszkyJános a té­ ma talán legnagyobb magyarországi tudó­ sa? Hogyan történt a kinevezése? — Én tulajdonképpen osztrák-egyiptomi származású vagyok. A nevem egyértel­ műen egyiptomi. Ausztriában születtem, s Egyiptomban nőttem fel. Gyermekko­ romat Egyiptomban töltöttem, s miután édesapám meghalt, utána költöztem viszsza Ausztriába. Az iskolai tanulmányai­ mat is ebben az országban folytattam. — Hol teltek egyetemi évei? I I — Bécsben tanultam jogot, itt is végez­ tem. Egyetemi éveim teljesen átlagos módon teltek el. Tanulmányaim kezde­ tén szerettem meg foglalkozni a nem­ zetközi kapcsolatokkal, s később a pro­ fesszorom mellett dolgozhattam is a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése te­ rén. Ezen kívül néhány évfolyamtár­ sammal, barátommal nagy vállalkozásba fogtunk. Szerettünk volna egyetemi ta­ nulmányaink ideje alatt lexikont készí­ teni társaink számára, amelyben fel akartuk dolgozni a társadalom összes lé­ nyeges kérdéseit, problémáit keresztény megközelítésből. A témák feldolgozásá­ ban segítséget kértünk híres szakembe­ rektől, akik készségesen közreműköd­ tek. A lexikonból elkészült a családdal, a múlttal foglalkozó rész (1988-ban), míg később a környezetvédelmet tárgyaló részt, és Ausztriának az EU-hoz való csatlakozásával kapcsolatos tanulmá­ nyunkat készítettük el. Én ekkor má­ sodéves joghallgató voltam, a munkát szerettük volna tovább folytatni, de saj­ nos megszűnt az anyagi fedezetünk. — Minek hatására, s mikor döntötte el, hogy Ön szakterületeként a római jogot válassza? I I — Első vagy másodéves hallgató lehet­ tem, amikor úgy döntöttem, hogy a ró­ maijog az, amely engem Jobban érdekel. Részben azért is, mert Selb tanár úr egyiptomi és szíriai joggal foglalkozott, s úgy gondoltam, hogy én ezen a téren is tovább tudnék vele lépni. Voltak olyan negyedik oldal idők is, amikor ezek a tervek kissé háttér­ be szorultak — azért is mert a professzo­ rom beteg lett—, s én mindinkább az al­ kotmányjog felé fordultam. A doktori munkámat is alkotmányjogból írtam. Az­ tán Magyarországra kerültem, s itt már az első pillanattól fogva a Római Jogi Tan­ székekkel kerültem kapcsolatba különbö­ ző nemzetközi kapcsolatok keretében. Ekkor kezdtem el komolyabban foglal­ kozni a római joggal. — Mikor, s kinek a hívására jött karunk­ ra? — A legelejétől fogva itt vagyok. Én tulaj­ donképpen Magyarországra egy nemzet­ közi program keretében érkeztem 1994ben. Először az ELTE-n dolgoztam, s egy ottani adjunktuson keresztül ismerked­ tem meg Zlinszky János professzor úrral, aki akkor a kar alapításával volt elfoglalva. Amikor találkoztunk, kérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem segíteni a karon, s én rögtön biztosítottam támogatásomról. A karalapítás évében úgy dolgoztam, hogy a nemzetközi munka tovább folyt az EL­ TE-n, s ezzel egy időben kezdtem el ok­ tatni római jogot Zlinszky János profeszszor úr mellett, még a Ménesi úton. Elő­ ször német nyelven oktattam, majd több speciálkollégiumot is tartottam. Tehát így — Természetesen nagyon örültem, és a felelősséget is átéreztem. Nagyon hálás voltam, és vagyok is Zlinszky tanár úrnak, aki mellett nagyon sokat tanulhattam, és nem csak a Római jogra gondolok, és ugyanakkor hálás vagyok még a csalá­ domnak, barátaimnak, és munkatársaim­ nak is, hiszen ilyen eredményeket sosem lehet egyedül elérni. Maga a felkérés szá­ momra egy kicsit váratlan volt. Említet­ tem már, hogy a doktori munkámat oszt­ rák alkotmányjogból írtam, ezt Ausztriá­ ban megvédtem, s az itt megszerzett cí­ mem egyenlőségét kellett megállapíttat­ nom Magyarországon miniszteri úton keresztül. Mikor ez megtörtént, Zlinszky professzor úr azt mondta, ha valóban ró­ mai joggal szeretnék foglalkozni, illetve a római jog keretén belül akarok továbblép­ ni, akkor neki az az elvárása, hogy készít­ sek egy nagyobb monográfiát a tárgyból. Ez el is készült, ami még nem lett kiadva, de kéziratban megvan, és jelenleg a kiadá­ sán dolgozom. A censor működéséről, a jog és erkölcs összefonódásáról szól. Amikor a munka elkészült, akkor Zlinszky professzor úr javasolta a docensi kinevezésemet, s ezzel együtt a tanszék­ vezetői kinevezésemet. — A Prodékán Úr nyilatkozta korábban, hogy a tárgyból a bukási arány a legutóbbi vizsgaidőszakban 40%-os volt. Mi lehet az oka annak, hogy a tárgyat a hallgatók nagy része nehezebben tudja elsajátítani? — A tárgy olyan, hogy a hallgató itt talál­ kozik először kifejezetten jogi kifejezé­ sekkel. A római jog megkövetel bizonyos jogászi gondolkodásmódot, ezért már az első pillanattól fogva komolyan kell ven­ ni. Ehhez a hallgatók nincsenek hozzá­ szokva, bizonyára ez az egyik ok, míg a másik az lehet, hogy a tárgyat a hallgatók �későn kezdik el tanulni, s nem már a leg­ elejétől fogva. S bizonyára nem lehet ezt a gondolkodásmódot, és hatalmas anyagot rövid idő alatt elsajátítani. megint azt lehetett tapasztalni, hogy a római jogászoknak igenis van mondani­ valójuk egy új közös jog kifejlesztésével kapcsolatban. — Az előadásokon való részvétel mennyi­ re fontos a tárgy szempontjából? — léhát a római jog lehet az alapja az új közös európai jognak? — Tényleg nagyon hasznos dolognak tartom az előadásokon való részvételt, hiszen itt nemcsak leadom az anyagot, hanem igyekszem azt el is magyarázni, illetve kiemelném itt a gyakorlatokon való aktív részvétel fontosságát is. A gyakorlatokat idén az előző évektől egy kicsit eltérően elsősorban doktorandus­ ok, illetve a gyakorlatban dolgozó jogá­ szok tartják, mellettük továbbra is szá­ mítunk néhány kiváló fiatalabb hallgató segítségére. Közösen készülünk fel, mi­ vel a doktorandusok különböző tanszé­ keken dolgoznak, és a gyakorlat is más nézőpontokat ad, így reméljük, hogy az egyes témákat tényleg átfogó módon fel lehet dolgozni. Én az előadásokon egy­ re inkább igyekszem kiszélesíteni az eszmecserét a hallgatókkal, ami azt je­ lenti, hogy írásban teszek fel kérdéseket a hallgatóknak, ezeket megnézem, s így egy kicsit jobban le tudom mérni, hogy a hallgatóim mit, s mit nem értettek meg az előadásokon elhangzottakból. Ezt a gyakorlatot tavaly már el is kezd­ tem, s idén is folytatni szeretném. Eb­ ben a munkában számítok a hallgatók pozitív hozzáállására, s így a közös munkával talán jobban el tudjuk érni, hogy a hallgatók már a kezdetektől ko­ molyan vegyék a tárgyat, s ne érje őket majd meglepetés a szigorlati vizsgán. — Az egyik alapja. Egyértelműen alkal­ mas arra, hogy fel lehessen használni az alapgondolatait. Nyílván a társadalmi vi­ szonyok állandóan változnak, de a min­ denkor érvényes alapelveket ki lehet dol­ gozni a római jogból. — Gondolom ez az inteijú főként a gó­ lyák körében fog nagyobb népszerűségnek örvendeni, ezért kérném a tanárnőt, hogy a lap hasábjain keresztül adjon tanácsot, illetve útmutatást számukra, hogy ho­ gyan is kezdjenek hozzá a tárgy elsajátí­ tásához? — Tehát egyrészt aktívan részt kell venni az előadásokon, másrészt azt tanácsol­ nám, hogy mindenki lépjen kapcsolatba a gyakorlatvezetőjével, s közösen beszéljék meg az előadásokon elhangzottakat. Ké­ szüljenek a gyakorlati órákra, s ha bármi­ lyen kérdésük merül fel, azt próbálják meg egymás között megbeszélni, illetve nyugodtan fordulhatnak segítségért a tan­ szék munkatársaihoz. SZABÓ VIKTOR A Kari Tanácson történt Különlegesnek mondható a Kari Tanács legutóbbi, június 26-ai ülése. Egyrészt mert először került sor az új Egyetemi Statútum szerinti összetételében történő összehívására, melynek lényege, hogy a legfeljebb 20 fős testület tagjai a Dékán, a gazdasági igazgató, Kar dékánhelyettesei, intézetvezetői cs más egyetemi tanárai közül a Rektor álul kinevezett 11 fő, a teljes munkaidejű oktatók közül a karral munkaviszonyban álló oktatók által vá­ lasztott 5 fő, a Hallgatói Önkormányzat­ nak, valamint a Kar nem okutói munka­ vállalóinak 1-1 kép\'iselqe. Másrészt kü­ lönlegesnek mondható napirendi ponqa miatt, lúszen aznap került sor a dékánvá­ lasztásra. Szabó István Általános Dékánhelyettes Úr, a Dékánjelölő Bizottság elnöke az alábbi javaslattal állt elő: mivel a Dékán megbízatása három évre szól, és Dr. Radnay József Dékán Urat csupán két éve választották meg, mandátumát hoszszabbítsák meg egy évvel. De más személyi döntésekre is sor ke­ rült, jóváhagyták többek közt Busch Bé­ la és Győrffy Tamás tanár urak egyetemi docenssé történő kinevezését. MÁNDICS BOTOND Kellemeset a hasznossal — Kutatási területe is a római joghoz tar­ tozik? — Igen, egyértelműen. Főként a ius publicummal, az államjog kialakulásával foglakozom. Tehát a fő kutatási területem még mindig a római államjog, ami meggyőződésem szerint a köztársaság idején fejlődött ki. Azt hiszem, s az volt a tapasztalatom az utóbbi időben, hogy a római jogászoknak fontos feladatuk lesz az új közös európai jog kifejlesztésében. Ennek létrehozatalában meggyőződésem szerint a római államjog is fontos szere­ pet fog betölteni. Több ízben részt vet­ tem nemzetközi kongresszusokon, ame­ lyeken Európa jövőjét tárgyalták— most legutóbb Rómában voltam —, ahol ... és mi ötödik oldal �A kezdet vége, avagy a vég kezdete Már a harmadik évfolyam búcsúzott az egyetemtől 2002. július. Átlagos nyári nap, árnyékban pilledő turisták, hívogató balatoni nyár, a megérdemelt pihenés ideje. Ilyenkor ki­ ürül a város, az utcák minta kihaltabbak lennének. De van egy belvárosi utca, ahol nagy a nyüzsgés. Ünneplőbe öltözött em­ berek sokasága téblábol egy impozáns épület előtt, kezükben virágcsokor. A ka­ puban időnként feltűnik egy fekete ruhás fiatal, mosolyogva integet, körülnéz, konstatálja, hogy minden rendben, majd siet vissza az épületbe, ahol már csak per­ cek vannak hátra addig a pillanatig, amire oly hosszú évekig készült. Kitalálta a drága olvasó, diplomaosztó a végzett jogászoknak. Öt év minden szép­ sége, gyötrelme lepereg a jelenlévők ar­ cán. „Emlékszel, mintha tegnap lett • volna... 35 35-.Bocsánat, hol találom a logika tanszéket?” Mindenkinek van egy emlé­ kezetes története, sérülésnyom a sorban állásból eredően, ráébredés a vizsgáztató személyére, elveszett indexek a történe­ lem útvesztőjében. Vér és verejték. Ezt ígérték azon a szep­ temberi napon, mikor először kellett be­ ülni az iskolapadba. Mindenki a végét várta, a napot, amikor hivatalosan is elis­ merik a tudását, kézhez kapja a hőn áhí­ tott diplomát. És most eljött a pillanat, innen nincs viszszaút. Még egy fél óra, hogy hivatalosan is a jogászok családjába tartozzanak. De nem ilyen egyszerű a dolog. Drága Bittsánszky tanár úr instrukciói mellett még egy utolsó sorban állás, csak a rend kedvéért. Mindenkinek megvan a helye, amit nem is olyan könnyű megtalálni. Már nincs sok hátra, és tényleg ki kell lépni a nagybetűs ÉLETBE, megkezdeni a néha robotnak tűnő munkát, felvértez­ ve azzal a tudással, amelyet e falak között gyűjtöttek össze. Ez alatt a teremben izgatott szülők zsibonganak, élesítik a kamerákat, mindenki a felemelő pillanatra vágyik. Feszülteb­ bek, mint azok, akiknek a tiszteletére öszszegyűltek. Jönnek, jönnek, kiabálja egy elfúló női hang. És valóban, fekete talárban érkez­ nek a végzősök, arcukon megkönnyeb­ bült, szinte már fensőbbséges mosoly. „Most már semmi sem állhat az utunk­ ba”. Pár pillanat múlva bevonul az Egye­ temi Tanács. Méltóságteljesen, büszkén, képviselve az Egyetemet, tanárokat, okta­ tókat. Jól tudják, van mire büszkének len­ niük. Ismét képzett jogászok hagyják el az iskolát, az életben az itt elsajátított tudás alapján kell boldogulniuk. Ahogy tették ezt elődeik, és méltó követőik. Himnusz, köszöntés, eskütétel, és a hőn áhított dip­ loma átvétele. Pillanatoknak tűntek, min­ denki valamilyen emléket idéz fel magá­ ban. „Hosszú volt ez az öt év. Végre nem kell többet... Már olvassák is a nevem”. I •i Áttörés az udvaron az ünnepség helyszíne felé hatodik oldal ffl Nincs más hátra, fogadni a gratulációkat, elérzékenyülve, diadalittasan, ki-ki vér­ mérséklete szerint. „Állj oda, még egy fényképet a sógorral is...”. Kilépve a ka­ pun, még egy utolsó pillantás a falakra, egy könnycsepp elmorzsolása titokban, hiszen mégsem jáija, hogy pont én érzé­ kenyüljek el. Sikerült, kisujjamban a tudás, majd én megmutatom a világnak. De addig is irány a jól megérdemelt pihe­ nés. Példának okán a végzős bál. Mert er­ re is gondoltak valakik, köszönet érte. A meghívón szereplő címet el sem lehet téveszteni, irány a Vár, ott is keresd a pa­ lota udvarát, ahol terített asztal, étel-ital várja a nap hőseit. Üröm az örömben, hogy a meghívón szereplők közül csak kevesen tisztelték meg jelenlétükkel az estét. Kár érte. A Palota közelébe érve el sem lehet té­ veszteni az irányt, csak követni kell az es­ télyibe öltözött hölgyeket, akik fáklyaként mutatják az utat. A szokásos, nem hivata­ los vetélkedő idén sem maradt el, az ön­ jelölt zsűri elismerően nyilatkozik a le­ hetséges bálkirálynőkről. Belépéskor egy pohár pezsgő a megfáradt jogásznak, már a hagyomány kedvéért is. Most már csak meg kell találni a barátokat, és semmi nem állhat a jókedv, a mulatozás útjába. Talán csak az időjárás, mivel komor fel­ hők gyülekeznek az égen, nem sok jót ígérve. Látva azonban az összegyűlteket, meggondolják magukat és mint a hívatlan vendégek, egykedvűen odébbállnak. A vacsora tálalásáig hátralevő idő a csen­ des poharazgatás jegyében telik, minden­ kinek van egy igazán frappáns története az államvizsgával kapcsolatosan, jó is, rossz is. De már nincs jelentősége, hiszen vége, befejeződött. Rövid várakozás után az asztalok megtelnek minden földi jóval. a kiéhezett jogászsereg ráveti magát a finom falatokra. A vacsora hangulatát kellemesebbé teszi az élőzene, ami a tánctér felől szűrődik az asztalok felé. Táncbemutató nélkül nincsen bál, nem is kell csalódnia a vendégeknek. Köztudott, hogy a jogásznemzet kedveli a táncot, így alig vonulnak el a profik, máris átveszik a �terepet az amatőrök, akik hajnalig kitarta­ nak, féktelen jókedvűknek csak a kelő Nap szab határt. Na meg a fáradtság. Hosszú nap volt, megérdemlik a pihe­ nést. Nemsokára úgyis más világ köszönt rájuk, vége könnyed hétköznapoknak, komolyabb kihívások várnak rájuk. A vég kezdete, korán kelés, idegesség, feszült­ ség, megfelelni akarás. Hol vannak már azok a napok, amikor csak előadásra, sze­ mináriumra kellett menni, könnyed zh írás volt a legnagyobb feladat. De tanáraitok nem hiába fáradoztak, bosszankodtak, mégiscsak sikerült a kitű­ zött célt elérni, benneteket elindítani a jo­ gászi élet rögös útján. Ennek az útnak a végigjárásához kívánunk sok sikert, kitar­ tást mindannyian, akik utánatokjövünk. SZABÓZÉ Vidám jogászok kicsiny csoportja a ceremónia után A 2002. tavaszán dipiomázottak névsora Abay-Nemes Orsolya, Abraham Judit, Aján Anita, Alberti György, Andrási Gergely, Antal Veronika, Antalóczy Péter, Aszalós Györgyeié Dr., Bácskai László, Bagaméry-Szalay Róbert, Balla Gábor, Balogh Tímea, Balsai Csaba, Bara Emőke, Bárdos Szonja, Barkó Péter, Bazsó Bernadett, Békés Orsolya, Békési Zsófia, Bekk Mária, Belákouics Eszter, Bencsik Dávid, Berecz Tímea, Bézsenyi Balázs, Birhemé Szabó Adrienn Dr., Birkás Györgyi, Biró Adám Péter, Biró 7ámás, Blalnyák Zoltán, Bogdán lámás Imre, Bohn Eszter, Bokor Adrienn, Bolla Zsófia, Bollók Szilveszter, Bólya Boglárka, Barbára Marcell, Boros Árpád, Boros Márta, Brindza Renáta, Bugyi Csaba Béla, Búkor Beáta, Christián László, Csákó Gergely, Csapiáros Ágnes, Czakó Mónika, Czímer István, Dalmy Júlianna Mária, Darus Ferenc, DarusJudit, Dekovics Zsófia Mária, Dely Zsófia, Desics Pétéi; Detrich Zsuzsanna, Dévényi Márton, Dienes Orsolya Katalin, Dobai Zsófia, Drágán Gyöngyvér, Erdélyi E>orottya, ErdódyJános, Erdösi László, Faix Zsófia, Farkas Norbert, Fazekas Dóra, Fehér Kinga, Fekete Erzsébet Edina, Fekete Imre, Fekete László, Fodor Bea, Fodor Krisztina, Forstóber Gábo^ Frank Ágnes, Frivaldszky Gáspár, Ftiglovics Gabriella, Fülöp Hilda, Gaál Péter, Gaál Tbor, Gáspár lámás, Gáti Anikó, Gegus Eszter, Geiger Nóra, Gerendás Anna, Cembardi Katalin, Conda Marietta, Conda Mónika, Cönczy Andrea, Gregttska Péter, Gresa Katalin, GrinitiszAdám, Grósz András, Gulrith Zsófia, Gulyás Noémi, Gurbán Gyöigyi, GyulaiJudit, Hajnal Gábor, Halmai Miklós lámás. Haraszti Anikó, Flamtat Anita, Haveria Ditta, Hegedűs Ákos, Hegedűs Magar Miklós, Hete Norbert Béla, Hidetmayer Csicsman Judit, Hlacsok Krisztina, Hódy Gábor, Holdampf Gusztáv, Horváth András, Horváth Bence István, Horváth Ferenc, Horváth Melinda, Horváth Réka, Horváth Zsolt, Horváth Zsuzsanna, Hós Hajnalka, Hrapka Judit, Hruby Attila, Hutusik Gyöngyi, Igaz Iván Dr., Imreh Borbála, Inokai Balázs, Istella Csilla, JávorszkiJózsefJuhász Orsolya, Jurida Petra Natália, Kálnoki-Gyöngyössy Zsófia, Kancsár Anita, Kántor István Zoltán, Karászi Margarita, KárpátiJúlia, Kárpáti Krisztina, Karsai Krisztina, Kegyes Anna Kinga, Kelemen Zsolt, Kemény-Beke Pál, KendeJúlia, Kenézi Diána, Kerdtes Gábor, Kéringer Csaba, Kbgyörgy Orsolya, Kiss Balázs, Kiss Károly Miklós, Kiss Krisztina, Kliment Géza Péter, Koch Tímea, Kókány Csaba Gyózó", Koltay András, Koiusekné Kovács Ágnes, Kondor Bence Barnabás, Korcsmáros Aliz, Kása Mónika Szidónia, Kovács Adrienn, Kovács Benedek Márton, Kovács Eszter Adrienn, Kovács György, Kovács Róbert, Kováts Dénes, Kozma Zsuzsanna, KunAnnamária Éva, Lakos István Sándor; Lásztity Dusán, Lévai Mariann, Lindmayer István, Lovas Márta, Lukács Krisztina, Lukács Zoltán, Majoros Márta, Máltcsics Eszter, Manhertz Zita, Marton Bernadett Ibléria, Mátyás Krisztina, Mécs Katalin r^nes, Medveczky Gábor, Medveczky Viktória, Mtgyeri Andrea, Mészáros Gergely, Mészöly Dóra, Micskey István, Mihályi Rita, Mikié Sándor, MikloviczJudit Renáta, Minárotdts Zsuzsanna, Mohos László, Molnár Csaba Imre dr.. Molnár György, Molnár Olga Borbála, Molnár Pál, Molnár Tbtricia Rita, Móricz György, Mosolygó Sára, Muhari Nóra, Mustilin Kata Aliz, Nádor-Nikiiiis Grácia, Nagy Adám Dániel, Nagy Gábor Bálint, Nagy Gergely Tamás, Nagy Katalin, Nagy Orsolya, Nagy Péter, Nagy Szabolcs, Nagy Szilvia Andrea, Nagyné Feckó Beatrix, Nedwed Mária Berrtadett, Németh Anita, Németh Doris Tímea, Németh Ildikó, Neumann Attila, Nyári Péter, Oláh László Zoltán, Onczay Gábor, Orbán Péter, OroszJános, Orosz Krisztina, Oszkó Rita, Östör Balázs, Pálné Vörös Nikoletta, Ibp Tamás, Pátzay Álám, Penzids Dávid, Peterdi Anikó, Petrássy Miklós dr., Peireczky Krisztina, Pfeifer Péter, Pintér Andrea, Pintér Evelin, Pluhár Hajnalka, Pócza András, Polony Geigely, Pomeisl AndrásJózsJf Pongor Lilla, PongráczJudit, Potrák Inez, Pózna Viktória, Pozsgai Petra, Presser Zoltán, PuruezkyJózsef László, Puskás Renáta, Rábai Mónika, Rácz Balázs, Rácz Margit dr., Rácz Zsuzsanna, Rádonyi Dénes, RadvánszkiJános, Rajkai Viola, Rapai Teodóra, Regős Norbert, Reisz Mónika, Rétháti Viktória, Révész Margit, Rosdy Tamás, Rostási Szabó Csilla, Sáray András, Sári Zoltán, Sárközy Gergő, Sárvári Tamás, Sas Máinda, Say Viktória, Schlosser Annamária, Schmeck Richárd, Schmidt Erika Ibronika, Schmidt Zoltán, Schmidtné Iváncsics Cecilia, Schümeky Zsombor, Seereiner Márta, Sefer Iván Dávid, Sidorow Károly, Siller Imre, Sinku Emese, Skarka Cecília, Somogyi Árpád, Somogyi Szilvia, Somojai-Döfeín Richard, Soóky Saul Márk, Soós Mihály, Spanga Zsuzsanna, Stágel Bence, Steffel Boglárka, St^a Annamária, Sugár Balázs, Surányi Eszter, Süslecz László, Sütő Katalin, Sydó Zoltán Dr., Szabó Endre Győző, Szabó Szilvia, Szabó Zorica, Szacsky Borbála, Szalai Nóra, Szalay Adrienn, Szalay Klára Gabriella, Szaniszló Brigitta, Szarka Eszter, Szász Bertalan Ákos, Száz Ágnes, SzénégetőAdrienn, Szentesi Mária, Szentkláray Bence, Szeremlei Andrea, Szeremlei Zsófia Eszter, Szilágyi Andrea, Szilágyi Beáta, Szinessy Péter, Szobonya Gergő Miklós, Szőkefalvi Nagy Gábor, Szövényi Márk, Szuhács Renáta, Szűcs Katalin, Szűcs Viktor, Takács Eszter, Takács Péter Attila, Takács Rita, Tamás Csaba, Tamás Gabriella, Tár György, Tarján Zoltán György, Tarlós Mónika, Tauber Szilvia, Tébeli Izabella, Tésenyi Renáta Edit, Tészársz Anna, Tòma Vinda, Tömasitz Ltván, Tóth András, Tóth Balázs Miklós, Tóth Gyula Ferenc, Tóth Judit Viktória, Tóth KrisztiánJózsef Tóth Péter, Tóth Szandra, Töpler Eszter, Török Petra, Tőrök Rózsa, TraserJulianna Sára, Trieb Getgriy, Uhel Gábor, Újvári Zoltán, Urbátt Kristóf, Ükös Gabriella, Üveges Sándoi; Vácz Gergely, l^jda Zoltán, lűller Hilda Zstizsanna, VáradyJózsef Vtr^a Edina, Váry Viktória, Ibressné Borovszky Titnea, VikorÁron Dávid, íűrág Benedek, Vitályos Áron László, Vízi László Tamás dr., íárkov Antal, Winbrenner Ágnes, lábrderits Krisztián, WiedemannJános, Windísch László, Winkler László, WofJudit, Zakar Gergely, Zakariás Andrea, Zalán Benedek Gáspár, Zarka Szilvia Ilona, Zsákos Szőke Melinda, Zsjkó Mariann, Zsilvölgyiné Tóth Szilvia, Zsíros Zoltán hetedik oldal �I Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Minden felvételi időszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételi­ zők egyes kérdésekre adott, lehengerlő öntudattal kinyilatkoztatott, valami elké­ pesztő tudatlanságot, ép ésszel szinte fel­ foghatatlan ostobaságot bizonyító felele­ tein (ráadásul egyre több és egyre nagyobb hülyeségeket képesek mondani az új jelöl­ tek). Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytől egykor annyira reszkettünk, gya­ korlatilag értékwlen. Most az eddig össze­ gyűjtött aranyköpések kirívóan Icgnag)'obb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idézett megszólalók közül senki nem hallgatója az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztőség tettleges felelősségre voná­ sának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítottuk. Vé­ gezetül olvashaqátok öt kedvencünket, melyek — kiemelkedve a többi, szintén örökbecsű darab közül — szinte új távla­ tokat nyitnak a butaságot művészetté, sőt, tudománnyá fejleszteni kívánók számára. TÖRTÉNELEM • Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellőzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez. • Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg. • A zsidó vallás szent könyve a Korán — És a Tóra? —Ja, az is! • Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Magyar Monarchi­ ából. • Thököly arról híres, hogy összeszedte a hegyi népet. • Az 1054-es egyházszakadás előtt volt az avignoni-római kettős pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pá­ paság. • Széchenyi fő műve a Tőke. • Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg. • Mindszenty József neves kommunistael­ lenes aktivista volt. • Mit tud Pázmány Péterről? Pázmány Pé­ ter költő volt és politikus. Gondolom, köztiszteletben álló személy volt. • Mikor tört ki az 1848-as forradalom? — Február 1-jén. • Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? — Az SZDSZ és az MDF. • Mivel ért véget az 1. Világháború? — A Varsói Szerződéssel. • Mondjon magyar kormányzókat! — Göncz Árpád, Éráter György nyolcadik oldal • Ki volt Szent Imre nevelője? — Várszegi Asztrik. • A Római Birodalomban milyen államforma következett a királyság után? — A cárság. • Mikor alapították a Szovjetuniót? — XVIII. század. — Nem. Mikor szűnt meg? — 1450-es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! — .. .Az északiak! — Például? — Norvégia! • Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák. EGYHÁZ • A pápák közül II. János Pál tevékenységét emelném ki, aki sokat utazik. • A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je. • A pápa református vallású. • A Vatikán hadserege papokból és bíboro­ sokból áll. • Történelmi egyház Magyarországon a po­ gányság. , * A keleti kereszténység vezetője a tibeti lá­ ma. • Mondjon párat a tízparancsolatból! — Fe­ lebarátod feleségét szeresd! • Mondjon magyar szenteket! — Szűz Má­ ria. • Foglalja össze a keresztény tanítás lénye­ gét! — Hát, ezt így Anschluss nem tud­ nám megmondani. • Ki volt az első pápa? — VII. Gergely. • Luther Márton templomi könyvnyomta­ tással foglalkozott, és egyet-kettőt ki is szögezett a templomkapura. TÁRSADALMI ÉLET • Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni. • A feminizmus azt jelenti, hogy a nők el vannak nyomva a férfiak alatt. • Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegcztetőgépen van, kikapcsolja a lélegcztetógépet. • Mi a cigányság vezető rétege? — A maf­ fia. • Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvé­ nyeket be kell tartani. • Ha valaki sok évig él egyedül, annak rendszerint házasság a vége. POUTTIKA • Az RMDSZ egy román alapítvány, a kura­ tórium elnöke Tőkés László. • Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan. • Csurka István a Munkáspárt elnöke. • Ki volt kormányon 1994-1998 között? (háromdiplomás felvételiző) — A MIÉP és az MSZMP JOG • Milyen jogi pályákat ismer? — Van a jo­ gász, az ügyvéd és a védőbíró. • Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisát. • Az Alkotmánybíróság létrehozza az Al­ kotmányt és belefoglalja az alkotmányos jogokat. • Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Al­ kotmánybíróság, a zászló, a címer. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK • Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos. • Magyarország szomszédai: Északon Ro­ mánia és Szlovénia, Kárpátalja Csehor­ szágban (!!) és Koszovó Délen. • Magyarországjcllcmző állatfaja a béka. • Ha elolvadnak a sarki jégtáblák. Magyar­ országot elönti a víz. • Hol van Bős és Nagymaros? — A Tiszán. - Hol ?? — A Maroson! • Bős-Nagymarosról mi jut eszébe? — A víziorgona. • Ha kivágák az őserdőt, megállnak a sze­ lek. ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDŐK ÖT UEGJOBBJA; • A Vatikán egy halász tetemén (!!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária lérézia alapított (!!!). • Szent István kért egy koronát (!), majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!), • A Rákóczi-szabadságharc végén Károlyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegy­ vert (!!!). • Ki volt Szent István felesége? — Bajor Gizi (!!!). • Mit csinált Hitler a II. világháború elején? — Festegetett (!!!). Dr. Jobbágyi Gábor, ár. Murányi László, ár. Adány Tamás, dr. Balogh András, dr. Bárándy Gergely, Rétvári Bence, Benedek Elek és mások gyűjtése Következő számunkban megtalálhatóak lesznek a várva várt 2002-es aranyköpé­ sek!!! lártsatok ki! �z. > TTEL'ET Női szakasz Bícs, parti, kafé Sütkérezem a Balaton parton és elképedem...hová tűntek a régi nyarak, mikor még a szabadstrandon, feltűnés és „iniidzs” nélkül tölthettük a jól megérdemelt pihenésünket...? Akár tetszik, akár nem, a Balaton hosszú évek alatt nagyon sokat változott... Azzal már kezdünk megbékélni (?), hogy az árak az égbe szökkentek, de valaki nehezebben veszi be a bícsháuzfílinget, a kigyúrt macsók nyomulásait, és a tinik szórakozási kultúráját... mert ugye megyünk a Nyugat felé... És min­ denben alkalmazkodnunk kell! Emlékszem még a nyarakra, mikor úgynevezett gimis „építőtáborokban” vagy kis baráti társaság­ gal nyugiban élveztük a vakáció örömeit. Gyere­ kek zsivaja törte meg a part csendjét, és Feri bá­ csit is ismerte mindenki, mert nála ő árulta a leg­ finomabb lacipecsenyét. Azóta sok minden megváltozott, a vendéglátósok és kereskedők egy nyár alatt akarnak meggazdagodni. A felnövekvő új generáció is belekapcsolódott az aktív fogyasz­ tói társadalomba, és a szabadstrandok kellemes nyugalma helyett megérkezett hozzánk is a mes­ terséges homokos föveny (lásd Beach House), az ott elvárt viselkedésforma és kellékei: dübör­ gő zene a parton, tenyérnyi ruhában és téli csiz­ mában táncoló lánykák a café mellé felépített to­ ronyban, vízimentőlányok piros fürdőruciban csak nem tudom, kit mentenek ki a bokáig érő vízből... Hódít a kockahas, a lazulás, a monokini...és persze a tömegkultúra, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de talán nem vagyok egye­ dül azzal a véleménnyel, hogy hiányzik a régi, megszokott balatoni hangulat.... a nyugis pi­ henés, a csend, az igényes szórakozás lehető­ sége. A diszkógeneráció tehát berendezkedett a parton, és - valljuk be őszintén - a szolgálta­ tók nagy része is ezt az igényt elégíti ki. A kül­ földi megítélést csak rontja, hogy szeptember első napjaiban, a nyarat elemezve a Die Presse című osztrák lap is lesújtóan írt hazánk legna­ gyobb turistarégiórájól, a Balatonról. A balato­ ni turisztika sokat vesztett színvonalából, a strandok koszosak és ápolatlanok, külföldről is már csak a szerényebb keresetűek látogatnak ide... vagyis hódít az igénytelenség. Bár az árak a németeknek még vonzóak lehetnek, de az idegenforgalmi kínálat minősége nagyon gyenge. Ez talán azzal is magyarázható, hogy igényesebb programokat nem kínálnak a hazai utazásszervező központok. Egy kis helyzetjelentéssel illusztrálva nem is olyan nehéz ezeket a tényeket alátámasztani! A Tó fellegvára. Siófok mindig is a fiatalok ked­ venc helyei közé tartozott... Sokunk tölti itt évről évre a jól megérdemelt pihenését a vizs­ gaidőszak megpróbáltatásai után. Ha sikerül végre valami jó és olcsó szállást szerezni (AJózsi mamájának a barátnőjének az unokaöccsé­ nek az ismerőse révén...vagyis protekcióval. mert a kis pénzünket nem kőig ük ám holmi utazási irodára!), akkor indulhatunk is! Megérkezünk a napsütésbe, és akkor már csak 3 dolog lebeg a szemünk előtt: haverok, buli, fanta... Később persze majd nagyot csalódunk, de ne siessünk ennyire előre! Ha jó az idő, irány a strand, meleg van, fürödni kéne. Ilyen­ kor érkezik az első meglepetés: csobbannánk, de nincs mibe... arról hallottunk már valamit, hogy nincs víz a Balatonban, de hogy kilométe­ res túrázásra kell felkészülnünk ahhoz, hogy derékig érő vízzel hűsítsük habtestünket, arra legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. így hát az elkeseredett diák(lány) elhatá­ rozza, hogy vízibiciklit bérel...potom hatszáz per óráért birtokba is veheti, és ha sikerül betol­ ni a sík vízen, akkor már csak arra kell ügyelni, hogy a heringként nyomuló embertömeg kö­ zött valahogy ellavírozzon a bójáig. Ha megéhezünk, semmi gond, remélhetőleg egy pár ezressel felkészültünk aznapra, hiszen a megszokott árakat még jó, ha csak kettővel kell megszorozni. Ilyenkor sokféle kis bódé közül választhatunk, emitt egy sajtos-tejfölös lángos négyszázötven, amott egy gyros hat­ száz. A menü lángos és palacsinta, és ha sze­ rencsénk van, 15 perc átlagos várakozási idő után falatozhatunk az isteni, égett olajban sült finomságokból, a bódéban repkedő legyekről ilyen idegállapotban már tudomást sem ve­ szünk. Ezek után még egy feladatot teljesíteni kell, hogy ebédünket nyugodtan elfogyaszt­ hassuk: helyet keresni a ragadó kerti székek egyikén. Étellel a kezünkben egyensúlyozva haladunk a kiszemelt üres asztal felé, egyszer csak egy férfitenyér durva tapintását észleljük testünk hátsó fertályán...az eset nem egyedi, ha hátranézünk, rögtön felismerhető a HansJürgen képű tipikus egyed, aki éppen egy n.ungarische menyecskét” próbál becserkészni! Ismertető jele, hogy korsószámra vedeli a sört, kuijongat, hiszen ő, az egyszerű gyári munkás DDR-Rostockból ilyenkor csak mulat... nem kell rá haragudni, ó az, aki az éttermekben a megbecsült első számú vendég, aki mindig Gulaschsuppét enne, akitől a vendéglátósok elájulnak. O a fizetőképes vendégek egy biztos magja, miatta már magyar feliratokat sem iga­ zán olvashatunk sehol a Balaton környékén. Keletnémet hagyományőrző turisták bemutatója a siófoki strandon ezért nem csoda, ha az egyszerű magyar turis­ ta néha eltéved, mert nem biztos benne, átlép­ te-e már a határt, vagy még itthon van! A nyúlkálós módszer persze felettébb felháborít, de nem tehetünk semmit, hiszen még a végén nyakunkba varrnak egy testi sértést... pedig csak egy jól megérdemelt pofon lett volna! És egyébként is: nyár van és semmi baj! Miután kihevertük az ebéd fáradalmait, a tűző napon rákvörössé égünk, hiszen a vizsgaidőszakban fehérré csoffadt testünknek még ide­ gen az erős napfény... persze irigykedve figyel­ jük a parton fekvő csinibabákat, akik már júni­ us elején olyan barnák voltak, hogy a kémény­ seprő mellettük világított volna. Mindenesetre reménykedünk, hogy a pár nap alatt sikerül va­ lami színt magunkra csalni anélkül, hogy mentőautószínű egyetemista libáknak lennénk titulálva. Hiszen a bícsen hozni kell a formát. Este persze jöhet a buli, az alkoholszint növe­ lésének érdekében ilyenkor minden sarkon nyitva egy bár vagy szórakozóhely Mi is beté­ rünk az egyikbe...Tizennégy éves kamaszlány mellettem furakszik, hogy az asztal tetejére mászhasson táncolni, német fiúk egy hada ép­ pen egy barátot támogat kifelé a mellékhelyiséghe, valószínűleg megártott a sok sör...hiába, a Freundschaft mindenek felett. Egy percre megáll az idő és elgondolkozom: a hely szelleme azt sugallja, hogy itt ilyenkor mindent szabad. Aztán kapcsolok, hogy a buli az én elmélkedésem nélkül is nagyon jól pö­ rög hajnalig. És ha kikeltünk az ágyból, más­ nap újra részesei lehetünk a balatoni fílingnek...a zsúfolt partnak, az egyre fogyó vizű Balatonnak, a kurjongató német turisták­ nak, és a romló színvonalnak. De akármilyen is, a miénk. Lesz még valaha a régi a magyar tenger? - felteszem a kérdést magamban, és sütkérezem tovább... G.J. kilencedik oldal �I „Sic itur ad astra 55 " vagy mégsem? Hajói emlékszem, Horányi Özséb profeszszor úr fogalmazta meg találó módon, hogy az „egyetem” nem más, mint a szervezett módon megvalósított önképzés helyszíne. Véleményem szerint mi hallgatók, akik eb­ be a PPKE-JÁK-féle önképzésbe kapcsoló­ dunk legalább két tekintetben változáson megyünk keresztül itt töltött éveink során. Az egyik mennyiségi jellegű: az elsajátított, és memóriánkba eltárolt ismeretanyag mennyiségére vonatkozik. A másik változás személyesen és egyénileg talán fontosabb is; az oktatóink példamutató magatartásában, az előadások, tankönyvek szemléletében. állásfoglalásaiban, közösségi vallásgyakorlat és más programok lehetőségében, adott esetben konkrét tantárgyakban is jelentkező kereszténynek mondott életfölfogás indít valamennyiünket az erkölcsi eszmény éle­ tünkbe való beillesztésére, magatartásunk hozzáigazítására, megváltoztatására. Neve­ lés az egyetemen? Bizony lehetséges, mert az emberi lény, amíg életben van, mindig képes az erkölcsi élet-átalakításra, megúju­ lásra. De ez mindenkinek személyes ügye, és ezen kérdés súlyánál és bonyolultságánál fogva nyilván nem vállalkozhatok arra, hogy szükségszerűen felületes és könnyen akaratlanul is igazságtalan módon akár a legcsekélyebb mértékben is megítéljem, hol tart ez a mi intézményünk a léleképítés in­ tézményesítése terén. Azonban az ismere­ tek nyújtásának tárgykörében a legutóbbi változások fényében szeretnék néhány megjegyzést tenni. Megszűnt a jogászi praxisban alapvető gyakorlati jelentőségű Logika, Deontika, Retorika, Stilisztika, Kommunikáció 1. és II. oktatása (és velük értékes spec. koll.ok vesztek el), csökkent a manapság egy­ általán a hozzávetőleg értelmes világ­ szemlélet kialakításához nélkülözhetetlen közgazdasági tárgyak oktatási ideje, súlyo­ san megnyirbálták a küszöbön álló globá­ lis ökológiai katasztrófa fenyegetésére fi­ gyelmet fölhívó Környezet és fejlődés tárgy lehetőségeit. És hogy el ne felejt­ sem: ismeretelméleti problémák, s más, nem jogi szakfilozófiai kérdések megol­ dásán sem töprenghetnek az utánunk jö­ vő Pázmányos jogásznemzedékek. Minél több tantárgy követelményének felel meg egy hallgató, annál alaposabban tizedik oldal képzett lesz. Ha ennek az állításnak az igazságát elfogadjuk, következik-e ebből, hogy a lényegesen könnyített követel­ ményrendszerben végzők lényegesen ki­ sebb tudással rendelkeznek majd? Aki ta­ nult logikát, az tudja a választ. (A helyes válasz az, hogy nem következik! Hiszen lehetséges, hogy a hallgató önállóan át­ hallgat más egyetemekre, karokra, szak­ könyvekből vagy más módon megszerzi a hiányzó ismereteket - stilisztikából, logi­ kából stb. Lehetséges - de nemhogy tö­ meges méretekben, de még egy-két hall­ gató esetében sem sokkal nagyobb ennek a megoldásnak a valószínűsége a nullánál.) Éppen ezért aggodalom tölt el, ami­ kor karunk képzési színvonalának alaku­ lására gondolok. A fentebb vázolt változások nyilván alaposan megfontolt elhatározások követ­ kezményei. Semmiképp nem kívánom a kar döntéshozóit a magam szerény véle­ ményével bírálni, vagy támadni. Éppen ellenkezőleg: szeretném, ha az itt megfo­ galmazott kétségekre kölcsönös bizalmon alapuló párbeszéd révén mindannyian megnyugtató választ kaphatnánk. Végül néhány záró gondolat, mely alapvetően világítja meg álláspontomat. Nagy eredményeket csak akkor érhe­ tünk el, ha magasra tesszük a követel­ ményszintet. Ha keveset követelünk, kicsi lesz a teljesítmény És ha valami nem úgy működik, ahogy kellene (gondolok itt pél­ dául bizonyos kevésbé szükséges kompli­ kációkra, célszerűtlenségekre mondjuk Stilisztika vagy Kommunikáció tárgyból), akkor nem az a megoldás, hogy a gond elől megfutamodva megszüntetjük az adott tárgy oktatását, hanem egyszerűen jobban kell csinálni. Magam is sokat panaszkod­ tam a magas óraszám és a zárthelyik terhe alatt nyögve. Rám is vonatkozik tehát: nyafogók mindig lesznek, de most visszate­ kintve már sok mindennek látszik a célsze­ rűsége, hasznossága, értelme. Nekünk hallgatóknak is ez a szempont a legalapve­ tőbb: a magunk területén nekünk is egy­ szerűen minél jobban el kell végeznünk állapotbeli kötelességünket. (Vagyis tudás­ ban, lelkiségben épülni, gyarapodni.) KÉRI ZOLTÁN Ot perc Téri néni a szomszéd utcában lakik és 78 éves. Eljárt már felette az idő, házának ódon falai helyette is be­ szélnek. Történetesen minden nap ez előtt a ház előtt ballagok cl, a ko­ ra őszi napsugár rásüt szépen virág­ zó kiskertjére. Olyan jó a szemnek. Teri néni csak futólag ismer, én sem tudok róla sok mindent, de mindig köszön és megállít, ha épp kint van. Vele nem beszélget senki. Gyerme­ kei már rég otthagyták, nem járnak vissza. Tehát sétálok, élvezem a kül­ város csendjét, és örömmel látom Teri néni reménnyel teli arcát. Sze­ meiben ott csillog minden szép em­ lék, de megbújnak az elszenvedett évek gyötrelmei is. Kis beszélgetéseink során elmesé­ li aznapi élményeit... fáj a háta, fel­ ment a gyógyszer ára, elromlott a vízóra, és a szomszéd kutyája is egész éjjel ugat... Serényen sepregeti a lehullott leveleket, portája mindig tiszta. Néha nagyokat hall­ gat, ilyenkor csak figyelem őt. Örül, ha meglát, ha panaszkodhat, és sze­ reti a fiatalságomat. Kedvesen és szeretetet sugározva néz rám, és ez jó érzéssel tölt el... mosolyogva bú­ csúzom. Nem tettem semmit, haza­ felé véve az irányt mégis megelége­ dettséget érzek. És megrémít, hogy néha egy idős ember pár mondatá­ val is milyen sokat adhat nekünk... Ezek az öt percek olyan jól esnek. Még ha számunkra most oly hihetet­ len is, egyszer mindenki megöreg­ szik. Szeretnék majd akkor Ièri né­ nire hasonlítani. Sokat tapaszulni, és megnyugodni. Virágokat ültetni és bölcsnek lenni. És talán az én házam előtt is elhalad majd egy olyanforma diák, mint én most, akiből merítlietek, és aki tőlem is kaphat valamit. Bármit. Egy mosolyt, egy bíztatást, egy kedves szót. íánultam tőle. Azt hiszem, azt a tiszteletet, amivel az idősekre kellene tekintenünk. Mert nem maradunk örökké húszévesek. Köszönöm neki ezeket az ötpcrccket. �A jogbölcselettel való találkozásomról (A történet 2001. december 20-án, Varga Csaba professzor úr kollokviumi vizsgáztatása keretében kerültfelidézésre.) I l Számomra, aki negyvennyolc éves múltam, mai napig pontosan visszaidézhető az a nap, amikor a jogbölcselettel, mint elsajátítható ismerettel találkoztam. Ez a „találkozás” döntően befolyásolta érdeklődésemet, vég­ ső soron életemet is. 1973-ban, húsz évesen házasodtam. An­ nak érdekében, hogy - a legtöbb fiatal párra jellemző - anyagi gondjainkon enyhítsek, (egyetem mellett) délutántól késő estig mun­ kát vállaltam egy vegyipari szövetkezetben. Az egyik este a szentendrei úti terpentin-kiszerelő telepen Sajószentpéterről vártunk üvegszál­ lítmányt, hogy kirakodhassuk. Várakozás köz­ ben beszédbe elegyedtem egy „Báró úr”-nak nevezett 60 év körüli, szikár alkatú segéd­ munkással. Már a „Báró úr” tartásán és be­ szédstílusán is látszott, hogy „deklasszált elem”, azaz egy olyan társadalmi rétegből — osztályból - érkezett, amely felszámolódott a szocialista Magyarországon. A beszélgetés perceken belül a politika­ tudományra terelődött. Pontosabban én te­ reltem ebbe az irányba, miután (sok más ak­ kori fiatalra jellemző módon) éppen lelke­ sen tanulmányoztam a marxizmust. Elő­ nyöm másokkal szemben az volt, hogy szár­ mazásom és neveltetésem okán a német szerzőket eredetiben olvastam. így figyel­ hettem csak fel arra, hogy Maix a „die Basis” és a „dér Uberbau” szavakat messze nem azzal a jelentéstartalommal használja, mint ahogy halálát követően rá hivatkozva, ezt más ideológusok (Engels, később Lenin, Sztálin és a többiek) tették. Fiatalos hévvel és önteltséggel beszéltem a szocialista ál­ lameszményről és a „Báró úr” tanácsát, vé­ leményét kértem minderről. Ö hűvös tá­ volságtartással jegyezte meg, hogy napjain­ kig tart az öncélú kisajátítása néhány alapve­ tően helyes gondolatnak, majd pár szót szólt a pluralizmus, az ideológiai sokféleség szükségességéről. Már tolatott az üvegekkel megrakodott teherautó az udvarra, amikor hozzátette: Ha holnap esete is itt kell üveg­ re várnunk, hozok neked kölcsönbe egy könyvet, amiből többet megtudhatsz arról, valójában milyen egy állam felépítése. Szerencsém volt, másnap is üveget ra­ kodtunk. A „Báró úr” természetes mozdu­ lattal, kedvesen mosolyogva adott át egy vé­ kony kis könyvecskét csomagolópapírban. A könyv Hans Kelsen - 1927-ben, Moór Gyula kérésére és fordításában a magyar ol­ vasók számára rövidített - általános államtanát tartalmazta einer » Grundriß allgemeinen Theorie des Staates” címmel. A könyvet olvasva az állami rend statikus és dinamikus vonásai mellett megismerked­ tem egy egyéb szempontból fontossal is: a más véleményeket sem kizáró érvelés mód­ szerével. Attól a naptól kezdve néztem kri­ tikusabban a világot, és kerestem a máskép­ pen gondolkodók (logikusok, filozófusok, jogbölcselők) könyveit. A „Báró lírtól" kölcsönbe kapóit könyo ex libris­ éből tiiátam meg ki is Ó valójában. A családi címer alatt ott állt a név: Báró Wlassics Gyula. A Politúr Vegyipari Szövetkezetben 1913. tava­ szán nyugdíjáért dolgozó, gondolkodásomat a leg­ jobbkor befolyásoló üvegrakodó segédmunkás, a századforduló táján a korjogbölcsészeivel kitünte­ tetten törődő vallás- és közoktatásügyi miniszter fia volt. DÚS JOHANN-GEORG (III. éves hallgató) A HŐK Ellenőrző Bizottságának levele Az új tanév közeledtével a Hallgatói Önkor­ mányzat Ellenőrző Bizottságának elnökeként tontosnak tartom megkeresni a Választmány tagjait jelen levelemmel. Teszem ezt azért is, mivel a HŐK SZMSZ 45. § (1) d) alpontja ér­ telmében a Bizottság feladata a Választmány­ nyal történő folyamatos írásbeli kapcsolattartás. Az Ellenőrző Bizottság több szempontból is a HŐK leginkább bizalmi, leginkább érzékeny szerve. Ezt jelzi a bizottsági tagokra vonatkozó szigorú összeférhetetlenségi szabályozás, ill, a bizottság elnökének megválasztásához szüksé­ ges - a szabályzatban csak itt előforduló - minő­ sített többség is. A Bizottság a HŐK SZMSZben leírtaknak megfelelően és a kari szabályza­ tokkal összhangban rendszeresen és időszako­ san ellenőrzi az Önkormányzat működését, gazdálkodását, nyilatkozik összeférhetetlenségi és etikai kérdésekben, valamint eseti ellenőrzési feladatokat végez. A Bizottság jelenleg is folytat ilyen vizsgálatot. Itt hívom fel mindenki figyel­ mét, hogy a HŐK SZMSZ 45. § (2) alapján a Bizottság jogosult az Önkormányzat vezetőihez és képviselőihez kérdéseket intézni, iratokba be­ tekinteni, írásbeli beszámolót és nyilatkozatot kérni. Amennyiben szabályzatban rögzített kö­ telességének a felhívott nem tesz eleget, úgy a Bizottság joga az illető felelősségre vonásának felvetése, végső esetben a Kar Fegyelmi Bizottságálioz fordulás. [44-'1-6. §] Mindezek a jogosítványok azt biztosítják, hogy karunk hallgatói bizalommal fordulhas­ sanak az általuk választott Hallgatói Önkor­ mányzat felé. Akkor betölti feladatát az Ön­ kormányzat, hajói körülhatárolt és mindenki által tiszteletben tartott kontroli-mechaniz­ musokkal biztosítjuk a HŐK szabályszerű és hallgatóközpontú működését. Ezért mond­ hatjuk, hogy a hallgatók felé az egyik legfonto­ sabb biztosíték maga az Ellenőrző Bizottság. Kérek ezért minden tisztségviselőt és képvise­ lőt, hogy legjobb képességei szerint működjön együtt a Bizottsággal. Mint a HŐK működésének jogszerűségét ellenőrző személy, és mint évek óta képviselő­ ként tevékenykedő hallgató fontosnak tarom a fentieken túl felhívni minden HŐK képviselő figyelmét néhány további előírásra. Első feladata minden hallgatónak, de a HŐK képviselőknek különösképpen a kari sza­ bályzatok (elsősorban a TVSZ), ill. a HŐK SZMSZ alapos ismerete. Képviselőktől - és egyben joghallgatóktól — joggal várliató el ezen felül a Felsőoktatási törvény, valamint az egye­ temi szintű képzésről és a felsőfokú jogi kép­ zésről szóló kormányrendeletek ismerete. Ezek a normák a kar belső számítógépes rendszerén online formában mindenki számára elérhetőek Korábbi közgyűlési határozatok rendelkez­ nek a képviselők fogadóóráiról és az évfolyam­ gyűlésekről. Ezek értelmében felszólítok min­ den képviselőt, hogy szeptember 21-ig jelezze a HŐK Irodavezetőjénél, hogy' a hét mely napján, milyen időpontban, a HŐK melyik helyiségében tartja fogadóóráját. Ezt a hirdetőtáblán, ill. a HŐK lapján ke­ resztül tesszük közzé. Felszólítok továbbá minden képviselőt, hogy a fenti határidőig je­ lezze, mikor tartják az adott évfolyam képvise­ lői a szabályzatban rögzített évfolyamgy'űlésüket. Felkérem az Önkormányzat Elnökét, hogy az első évfolyam évfolyamgyűlését az El­ nökséggel együttműködx'e még szeptember­ ben tartsa meg. Felkérek továbbá minden vá­ laszmányi tagot, hogy a kezdeti időkben kép­ viselő nélküli első évfolyam tagjaival vegt'ék fel a kapcsolatot, érdekükben járjanak el. Szintén szabályzati kötelezettség a Választ­ mány, az Elnökség, iU. a bizottságok rendszeres ülésezése. Ezek eredményeiről célszerű a FIÓK lapján keresztül tájékoztatni a hallgatókat. Mindezek a fent vázolt kötelességek azt segí­ tik elő, hogy a Hallgatói Önkormányzat valóban betölthesse feladatát a Karon, vagyis hatékonyan képviselhesse a hallgatók racionáhs érdekeit. Eh­ hez pedig a HÖK-nek kötelessége élni a Felső­ oktatási törvény nyújtotta lehetőségeivel is. RÉTVÁRI BENCE tizenegyedik oldal �fTE t E T Modem forradalmiság „Vilami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt, valami nagy-nagy, ős tanulság” (Ady Endre - Szép magyar sors) Ez elmúlt időszakban az ítélet oldalam több írásban is megpróbáltuk körüljár­ ni az egyetemista polgár lehetséges sze­ repvállalásainak témáját. Felvetettük a kérdést, környezetünk alakításában, a (egyetemi) közéletben való részvétel­ ben milyen lehetőségeink vannak jelen pillanatban, hallgatóként, és milyen fel­ adatok várnak ránk, ha fel akarunk ké­ szülni a jövő erőpróbáira, azaz lehető­ ségeinkhez képest a társadalom és a tár­ sadalmi élet erőnkhöz mérten történő alakítására. Egyáltalán, van-e szükség minderre? Érdemes-e azért küzdeni, hogy egy kicsit mi is beleszólhassunk a dolgokba, vagy minden jó úgy, ahogy van? Van-e a jogi egyetemistának, ké­ sőbb a jogásznak némi többletfelelőssé­ ge, ezáltal többletfeladata, kell-e köz­ életi szerepet vállalnunk, ha adódik rá lehetőség? A JOGÁSZSÁG ÉS A KÖZÉLET A válasz nyilvánvalóan igen, ellenkező esetben ez az írás sem született volna meg. Sorolhat­ nánk a mindenki által ismert neveket (Szemere Pál, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Katona József, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Eötvös József Jókai Mór, Széli Kálmán, Apponyi Albert, Baross Gábor, Tisza István és így tovább), akik jogászi vég­ zettséggel váltak jelentős államférfiakká, vagy vállaltak komoly közéleti szerepet az elmúlt századokban. Ez a hagyomány ma is erősen él. A jogászok jelentős részéből válik közéleti ember, politikus. Ez nem a véletlen műve, hi­ szen ajogi tanulmányok és ajogi pálya a közéletiségre nevel, afelé tereli az embert. Ideális esetben a (jo^) egyetem tökéletes terep arra, hogy mindenki kibontakoztathassa a közösség érdekében való munkavégzésre irányuló egyéni ambícióit. Akinek minden szempont­ ból megvan a lehetősége arra, hogy a saját ja­ ván túl a közösségért is tenni tudjon, bűnt kö­ vet el, ha nem, vagy nem helyesen él e lehető­ séggel. Aki tanulmányai után egész életében a szűk értelemben vett jogi pályán marad, an­ nak is megvan a kötelezettsége, erkölcsi-etikai alapon végezni munkáját, de ha valaki a köz­ ügyek felé fordul, ez a felelősség még fokozot­ tabb súllyal esik latba. tizenkettedik oldal A PÁZMÁNY SPECIÁLIS SZEREPE A mi egyetemünk, a Pázmány különleges helyzetben van. Megvolt a lehetőségünk, a nulláról építkezni, kötöttségektől többé-kevésbé mentesen. Az oktatás rendje és a kö­ vetendő eszmeiség szabadon meghatároz­ ható volt. így született meg a katolikus egyetem. A társadalom átformálódása nem mehetett végbe tizenkét év alatt, mindez jó­ val bonyolultabb, hosszabb, akadályozott folyamat, A munka azonban elkezdődött. Ennek a kezdetnek vált egyik szimbólumá­ vá, kicsiny építőkövévé a Pázmány Egye­ tem, melynek feladata, hogy minden évben olyan fiatalok sokaságát bocsássa ki magá­ ból, akik új erőt és régi-új szellemiséget tudnak becsempészni a társadalomba. Újra fel kell ébreszteni az emberek lelkében az erkölcsi alapokon megélni kívánt életre való vágyat, hiszen minden, ami időtálló és érté­ kes, csak erkölcsi és hitbéli alapokon nyu­ godhat. Ebben az olykor kilátástalannak tű­ nő munkában pedig a családon túl az okta­ tásnak van a leghangsúlyosabb szerepe. A közügyek iránti elkötelezettség számtalan esetben jóval később tudatosul, vagy válik egyáltalán lehetővé az egyes emberek életé­ ben. Ellenben mindig komoly hagyományai voltak az egyetemista ifjúság aktív történel­ mi szerepvállalásának (Id. 1848, 1956). A fi­ atalok együtt jelentős erőt képvisel(het)nek. Ezért nem szabad ezt az erőt eltékozolni, él­ ni kell vele. Erre valóak például az egyetem által biztosított lehetőségek az egyetemi közéletben való részvételre. AZ „ALULRÓL ÉPÜLŐ" SZERVE­ ZŐDÉSEK ESÉLYE Sokan szeretnék tehetségükhöz mérten hozzátenni a maguk kis részét a nagy egész­ hez. Ez általában csak elhatározás kérdése. Nem kell feltétlenül a politikai élet csata­ mezején hadakozni ahhoz, hogy befolyá­ sunk legyen közös életünk alakítására, sőt! Kiegyensúlyozott állami berendezkedés mellett nem feltétlenül a politika dönt az ál­ lampolgárok személyes sorsa felől. Az alul­ ról épülő kezdeményezés, nyomásgyakorlás utat törhet és győzhet, ha megfelelő menynyiségű - és minőségű - ember képviseli azt. Ezért van nagy szükség a társadalmi ön­ szerveződésekre, melyek, ha megfelelő sú­ lyúak, elérhetik kitűzött céljukat. Ezt a munkát pedig már az egyetemen el lehet kezdeni, hiszen természetesen az egyete­ mista polgárnak is lehetnek közösségi céljai, közösségben megoldandó problémái, rá­ adásul az önszerveződés egy ilyen viszony­ lag zárt és homogén közösségben jóval egy­ szerűbb. Nincs könnyű helyzetben az, aki ma ilyes­ féle szervezőmunkát kíván végezni. Igaz, hogy egyfelől teljes a szabadság, tehát min­ denki jobbára azt tehet, amit akar, de talán éppen ez a kontrollálatlanság vezet a káosz­ hoz, a közösségek széteséséhez, mindenfaj­ ta kohéziós erő megsemmisüléséhez. Azok számára, akik a szabad rendszerbe „nőttek bele”, nem léteznek már a saját generáció­ juk egészével, vagy legalább túlnyomó többségével együtt megélt közösségi élmé­ nyek, elolvasott könyvek, meghallgatott le­ mezek, megnézett filmek - ha mégis akad­ nak néha-néha ilyenek, azoknak már korántsincs igazi jelentősége. Nincsenek kö­ zös eszméik, hitük, akaratuk. Elvesztették még a lázadás lehetőségét is, hiszen ma már nincs mi ellen lázadni (talán mégis lenne, de még a felismerése is nehéz, nemhogy a megvalósítása). A régi, sokat és legtöbbször joggal átkozott rendszer alatt — pontosan diktatórikus jellegénél fogva - legalább még léteztek kohéziót biztosító alkotások, jelké­ pek, cselekvési formák (ilyen volt már ön­ magában a rendszer ellen való „lázadás”, egy-egy indexen lévő mű elolvasása, egy rock and roll lemez meghallgatása). A BENNÜNK ÉLŐ REND A jövő remélhetőleg az alulról történő épít­ kezésé. Eleve elhibázott dolog politikai pár­ tokban gondolkodni, melyek nem feltétle­ nül a rájuk szavazott embertömeg akaratát képviselik. Ha valamit el akarunk érni, ne pártokat támogassunk, hanem szervezzük meg a velünk hasonlóan gondolkodók tábo­ rát, mely, ha elég erős, végigviheti akaratát. Mostanában tapasztalható tragikus jelenség, hogy bárki képes összeveszni bárkivel, csak mert az illető más párttal szimpatizál, mi­ közben egy szó sem esik arról, milyen mö­ göttes tartalom és érték található a vitázó fe­ lek és az általuk védett/támadott párt világ­ felfogásában. Először magunkban kell rendet tennünk. Az évek, évtizedek alatt bennünk bekövet­ kező lelki érés, fejlődés során szert kell ten­ ni egy (számunkra legalábbis) támadhatat­ lan értékrendszerre, világképre, amelybe természetesen bele kell, hogy férjen a má­ sok által valóban képviselt értékek tisztelete �is. Nem kell feltalálnunk semmi újat: bősé­ gesen elegendő, ha az előttünk járt jó pél­ dákból merítünk. Az általunk megalkotott rendszerhez tudjuk aztán magunkat és környezetünket mérni, illetve benne tudunk elhelyezni minden megtörtént eseményt. Aki nem rendelkezik ilyen rendszerrel, az vagy elveti az erkölcsi­ etikai alapon történő gondolkodást, vagy pedig képtelen arra, hogy helyesen értel­ mezze a világban történteket és abban saját szerepét. Azon többiek számára, akik felépítették sa­ ját különbejáratú „rendszerüket” (mely ujjlenyomatszerűen mindenkinél más és más lehet), a politikai pártok (melyek óhatatla­ nul is eltorzítva képviselik a mi álláspontun­ kat) szerepe mindössze arra korlátozódik, hogy négyévente kétszer kiválasszák az ér­ tékrendszerükhöz legközelebb állónak vélt „legkevésbé rosszat”, és odaíiják neve mellé az x-et. ÉRTÉKEK Fel kell vállalnunk az elcsépelten hangzó, néhol bizony lejáratódott értelmű, sokszor „nem korszerű”-nek ítélt alapvető értéke­ ket, amelyek alapjain az emberiség—jelen­ tős vargabetűkkel, de - eljuthatott fejlett­ ségének ezen fokáig, és amelyeken a mi or­ szágunk is - igaz, rengeteg buktatón, akadá­ lyon, áruláson át - felépült: hit, becsület, szeretet, alázat, a közösség érdekének való önkéntes alávetettség. Egyszer és minden­ korra (legalább önmagunkban) számoljunk le azzal a ma élő bevett „eszmé”-vel, misze­ rint kizárólag az egyéni boldogulás lehet az egyes ember legfőbb célja, az ehhez vezető egyetlen út pedig a pénz megszerzése. Ha ez a vezérelv általános lett volna az emberi­ ség egész történelme során, alighanem már évezredekkel ezelőtt sikerült volna véglege­ sen kiirtani önmagunkat (talán ma nem is állunk annyira messze ettől). A teljes életet élni kívánó embernek elen­ gedhetetlen, hogy legyenek közösségben elérni kívánt céljai, hiszen az igazi boldog­ ság az, amikor másokkal együtt tudunk akár csak pillanatokra, de - boldogok len­ ni. A halál pillanatában békét és nyugalmat adhat (ki kívánhatna ennél többet?), ha tudjuk, hozzátettük a magunk apró részét az egészhez, tehát volt értelme az életünk­ nek. Mi lehet az az apró rész? Bármi, ami a közösség javát szolgálja. Mi is az a közös­ ség? Tágabb értelemben az egész emberi­ ség, de minthogy ilyen messzire csak keve­ sen pillanthatnak, elégedjünk meg annyi­ val, hogy kijelentjük: a mi közösségünk a magyar nép, bármely országban éljenek is tagjai. VÁLASZRA VARÒ KÉRDÉSEK 1100 év alatt felhalmozódva Magyarországon rengeteg nyitott kérdés vár „alulról kezde­ ményezett” megválaszolásra. Ezek között számos erkölcsi alapon felmerülő kérdés is szerepel, hiszen hiába a gazdasági és életszín­ vonalbeli fejlődés, ha mindez nem párosul szellemi-lelki megtisztulással. Ezen kérdé­ sek, melyek elsősorban a közös múltunk he­ lyes megismerése, feltárása és értékelése té­ makörei köré csoportosulnak, nem „válaszo­ lódnak” meg maguktól. Azokat először fel kell tenni, kikövetelni a válaszokat, majd azok ismeretében helyesen cselekedni. Csak úgy építkezhetünk a jövőnek, ha együtt, mindenre kiteijedően válaszokat kapunk azon kérdésekre, kik vagyunk, honnan jöt­ tünk, hová megyünk, mit is akarunk. A vála­ szokhoz való eljutás késedelme sajnos akár puszta létünk veszélybe sodródásához is ve­ zethetnek. Egy nép, amely nem tud egység­ ben fellépni érdekeiért (talán mert nem is is­ meri fel azokat), amely nincs tisztában azzal, mi különbözteti őt meg a többi nemzettől, amely nem tud azonosulni múltával, felvál­ lalva annak minden átkát és jótéteményét, nem sokáig őrizheti meg önállóságát. Furcsa helyzetben vagyunk, hiszen múltun­ kat egyszerre, párhuzamosan kell megis­ mernünk és lezárnunk. Fel kell tárnunk, új­ ra meg kell tanulnunk, majd immár ezzel a tudással a fejünkben tiszta lapot kell nyit­ nunk, és a bűnök felhánytorgatása helyett azt vizsgálnunk, kinek a munkája és meny­ nyire lehet hasznos számunkra az elkövet­ kezendőkben. KÖZÖS FELADATUNK Nekünk, magyaroknak meg kell találnunk saját jogon szerzett helyünket a világban. egy olyan történelmi korban, amikor az egész világ rohamléptekben halad az egysé­ gesülés felé. Az egyelőre meggátolhatatlannak tűnő folyamat, mely egyszerre zajlik a gazdaság, a kultúra, a politika és a média frongán, számos áldásos hatásán túl kétség­ kívül veszélyeket is rejt magában. A kisebb nemzetek számára a bekövetkező „túlfejlett” egység akár az elsorvadáshoz is vezet­ het. Ne merjünk kicsik lenni! Azt láthatjuk, hogy még a nagy európai nemzetek is kézzel-lábbal tiltakoznak az egységesülés bizo­ nyos következményei ellen, ráadásul nem is mindig sikerrel. Nekünk is meg kell húz­ nunk valahol a határt. Amellett, hogy élvez­ zük a szűkülő világ minden áldását, meg kell őrizni sokarcúságát, egyenetlenségét is. Miért? Mert mindez érték. Az értéket pedig nem szabad veszni hagyni, még ha látszólag ez is lenne a pillanatnyi érdekünk. A magyarság, a magyar kultúra is érték, me­ lyet minden eszközzel meg kell őriznünk. Bármely ország szülötte, aki megfelelő mű­ veltséggel rendelkezik, tudja, hogy a magyar szellem nem csak a maga számára és nem kérészéletűén tett le sokat az egyetemes kultúra asztalára (méltatlan lenne oldalakon keresztül sorolni a mindenki által ismert neveket, írókat, Nobel-díjasokat, történel­ mi személyiségeket, sportolókat). Hinnünk kell abban, hogy az ezen írás mot­ tójául választott sorokban igazat mondott a költő, hogy nekünk, magyaroknak együtt van feladatunk ezen a földön. Ravasz Lász­ ló azt írta, mi nagy egyéniségekből összete­ vődő kis nép vagyunk. Talán igaza volt, és csak a közvetlenül fenyegető veszély tudatá­ ban vagyunk képesek együtt cselekedni, ahogy azt számos történelmi példa is igazol­ ja. Nem erényünk az egység, az alázat a kö­ zös érdek iránt, talán pontosan emiatt is vál­ hattunk és válunk ma is oly sokszor erősebb nemzetek játékszerévé. Néhol már olybá tűnik, kizárólag nekünk fontos a megmara­ dásunk. Legalább nekünk legyen még az! Ha a kérdést magasabb dimenziókba he­ lyezzük, ha elfogadjuk egy felsőbb rendező erő létét, lehet, hogy szükségszerű az eltű­ nésünk, mint ahogy már annyi nép tűnt el a történelem süllyesztőjében. Lehet, hogy már bevégeztük, vagy hamarosan be fogjuk végezni feladatunkat. De minthogy nem tudhatjuk a felsőbb akarat ránk kiszabott határozatát, magyarként egyetlen feladatunk maradt: minden erőnkkel a közös megma­ radásért, majd a gazdagodásért küzdenünk. MODERN FORRADALMISÁG Amint arról már szó esett, a fiatal generációk létének mindig is szükségszerű velejárója volt a lázadás, a forradalmiság. Időnként nagyszerű, nemes tettek, alkotások születtek ily módon. Ma azonban kissé anakroniszti­ kusnak hatna a „lázadás”. Miért, hiszen demokráciában élünk? Miért, hiszen éppen most csatlakozunk (ki tudja, hányadszor) a fejlett Nyugathoz? Ha a lázadás hagyomá­ nyos formáit el is vegük, mindez nem jelen­ ti azt, hogy bele kell nyugodnunk jelenlegi állapotunkba. Bármennyire ellentmondásos­ nak is hangzik, ma a forradalmiság, az újítás, a reformok nem abban az irányban keresen­ dők, amelyben hagyományos értelmük alap­ ján gondolnánk. Ma az igazi forradalom a szétrombolt történelmi folyamatosságunk megtalálása és «•,meggyógyítása” lenne. A visszatalálás egykori értékeinkhez, gyökere­ inkhez. A mai, arctalanná váló, a hagyomá­ nyos értékektől mentes, kultúránkat és az egyént is semmibe vevő, haszonelvű világ­ ban ez lenne az igazi lázadás. KOLTAY ANDRÁS tizenharmadik oldal �I A foci vébé és a Nő J, 2. A koleszban úgyis ordít a tv, tanulni Ki tudja, hány napig folyt már ez a min­ ezek után „Z” a kapuba rúgott. denkit (?) lázba hozó őrület... hány mér­ nem lehet, így - jobb híján - mi is odave­ V X, y és Z tetszés szerint helyettesíthe­ kőzésnek, és mennyi gólnak voltunk tanúi tődünk. tők az aktuális meccs játékosaival. Abszo­ idén nyáron.. .Igen, ez a jelenség az idén 3. Az okok között nem elhanyagolható lút laikusoknak néhány alapvető név: Totti, megrendezett Futball Világba’nokság, de tényező a társaság sem, bár, mint tudjuk, Ronaldo, Beckham, Kahn. Profibbak is­ ha nem szűkígük le ennyire a tárgyalandó a férfiak ilyenkor teljes hipnózisban van­ meretlen nevekkel is próbálkozhatnak, kört, akkor általánosságban is kijelenthető, nak, így bárminemű kontaktus kizárt, be­ időmilliomosok pedig készüljenek fel hogy ilyen-olyan liga, kupa, selejtező, vagy szélgetés kezdeményezése tilos... Ilyen­ kedvenc j átékosának élettörténetéből. — Második példamondat: „Én is mélysé­ barátságos meccs mindig akad majd, amit kor ugyebár ismerkedésre sincs lehető­ túl kell élnünk! Mi, akik az úgynevezett ség, ha pedig kiszemeltünk két félidő kö­ gesen fel vagyok háborodva amiatt, hogy zött esetleg mégis észrevesz, jó, ha felké­ „X” ország új szövetségi kapitánya nem »i.gyengébb nem” képviselői vagyunk, talán most jutottunk el odáig, hogy foglalkozni szültek vagyunk a csapatok összetételéből állítja be ,y”-t kezdőjátékosnak a csapat kell a dologgal. Mondhatni, a „Z” elleni meccsén.” A lényeg a Szpariba (is) bekígyózott őrület téma iránt érzett teljes áhitat, szí­ mindenkit célba vett. Ki lelkesebb, nésznői képességekkel rendelke­ ki pedig unottabb arcot vág, ha a zők előnyben. — És az utolsó, kicsit vagányab­ téma szóba kerül. Nos, az ember lánya - még ha egy baknak: „Képzeld, én vagyok az első nő az Arany Ászok szurkolói pici érdeklődést is mutat a téma iránt - sosem nyer teljes elismert­ klubban!” séget e téren, ,.rajongását” a szak­ Próbálkozhatunk még avatott és a foci rejtelmeiben jára­ Victoria Beckham külsővel, a tos férfiak nem fogadják szívesen, sportosabbjának ez bejön, ilyen­ elintézik, egy „Te úgysem értesz kor megszólalni sem kell, elég, ha hozzá, szívem”, vagy ehhez ha­ szépek vagyunk... a kettő együtt sonló hozzászólással. Meg kell cá­ sokak szerint úgysem menne! folnom azt az elteijedt nézetet is, Ezekkel a tippekkel nem garan­ miszerint a nők rajongása a futball táltan, de megszerezhető a foci­ iránt kizárólag a meglehetősen ki­ mámorban úszó kiszemelt. sportolt testű játékosok miatt len­ De téljünk vissza indokainkhoz, ne megalapozott. Az tény, hogy melyek rávihetnek arra, hogy a plusz esztétikai élményt nyújtanak foci miatt a tv elé telepedjünk.... nekünk, „futballanalfabétáknak”, 4. A „kedvenc okunk”, a már em­ de azért mégsem elsődleges szem­ lített, játékosok által okozott esz­ pont. (Hamarosan kiderül, miért tétikai élmény is ide sorolható, nem csak ez okból mutathatunk valljuk be, góloknál reményke­ némi érdeklődést...) dünk, hogy kedvencünk megsza­ Akkor nézzük csak, mi vihet arra badulva mezétől elővillantja egy lányt, hogy meccsnézésre >,vefelsőtestét.. .Rajongásunknak fiútemedjen”. Azt hiszem, a kérdés a A brazil válogatott csapatkapitánya, Cafu kezdeményez társaságban ne adjunk hangot, és lezajlott vizsgaidőszakban pláne kapcsolatot a világbajnoki trófeával tartózkodjunk például az olyan el­ aktuális volt, hiszen a foci vb fel­ szólásoktól is, hogy ,jajj, ez az öleli azt az időt, mikor karunk összes hall­ és VB történetből, és előny, ha „véletle­ Owen olyan, de olyan cuuuuuuuuuki! JJ gatója — nemtől függetlenül — éppen ke­ nül” annak a csapatnak szurkolunk, ame­ S, Az is előfordulhat, hogy egy leányzó ményen tanul. lyiknek O. Esetleg bevethetők az alábbi tényleg komoly érdeklődést és elkötele­ 1. Barátunk/féijünk/apukánk/hím nemű szövegek: (A teljesség igénye nélkül né­ zettséget érez e sport iránt, esetleg maga is szobatársunk stb. a távirányító elbirtoklá­ hány példamondat kezdőknek... haladók tagja valamelyik lányfoci szövetségnek, és sával azt a jogot is megszerezte, hogy na­ lehetnek merészebbek is): a jogi egyetemre is csak azért jár, hogy pi programunkat 8:30-tól 15;15-ig teije­ — „Igen, szerintem is gyönyörű volt, mi­ majdan Dávid Beckham jogi képviselője dő időszakban meghatározza, így nincs kor „V” a 44. percben egy becsúszással lehessen... más lehetőség, mártírként tűrünk (vagy szabályosan szerelte „X”-et, aztán egy 6. A hölgy családjában a nők jogai soha­ menekülőre fogjuk...). ügyes csellel ,y’’ mögé tette a labdát, amit sem érvényesültek, így ha megpróbált tizennegyedik oldal �T esetleg átkapcsolni a ,Végtelen szerelem'53 vagy „Nyári kaland Rióban” című kedvenc brazil sorozataira, rögtön önzőnek és gagyi szappanoperaimádónak lett titulálva. 7. „A fiúk lementek a SMATCH-ba bevásárolni, így ma este meccset nézünk! 33 8. Szeretjük Hevesi Tamás vagy Ganxta Zoli zenéjét, számunkra mellékes, hogy értenek-e a focihoz. 9. Tanulás helyett bármi jó, ami mentesít a könyv felett való gubbasztás alól. Nem elhanyagolható, hogy megmagyarázhat­ juk, mennyit is tanulhatunk ebből: hiszen a játékbíró is bíró, precedens értékű ítéle­ tei vannak, mérlegelhetjük az esetleges szabálysértések miatt hozott ítéletek jo­ gosságát, tanulmányozhatjuk ajátékra vo­ natkozó joganyagot is. Ha még nem tudtuk volna, ez bármely tantárgyra kivetíthető. Egy - egy tantár­ gyon belül, a teljesség igénye nélkül most megemlítjük a kiemelt témákat, önszor­ galomból esszé beadható. — Büntetőjog - A 11-es. Sárga, ill. piros lap a játékvezető megítélése alapján. Egyéb szankciók a pályán. — Közgazdaságtan - Üzlet és profit a VB-n. A legtöbb jegyet eladó cég, a leg­ eredményesebb sportruházat- gyártó. A csapatok versenyében: a legjobb PR, ill. marketingtevékenység, csődhelyzet és ve­ zetőváltás egy-egy vereség után. Tanács­ adás a győztes csapat játékosainak befek­ tetéseihez. — Kánonjog: Vallási sokszínűség és tole­ rancia a VB-n. — Környezetjog: Hogyan őrizzük meg a pálya szép zöld füvét? - kertészek versenye. Öntözési gondokjapánban. A szurkolók ál­ tal termelt hulladék újrahasznosítása. — Egyetemes Jogtörténet: A foci története a világon kezdetektől napjainkig. A játék­ vezetői jogkör fejlődése a modem korban. — Polgári jog: A játékos pályán ért halála esetén kialakult jogi helyzet rendezése. A bíró személyiségi jogainak védelme egy meg nem adott gól után. Nagyvonalakban ezek lennének az indo­ kok, melyek engem és nőtársaimat ráve­ hetnek egy focimeccs megtekintésére. Azért remélhetőleg ez, a nyáron lezajlott focimámor nem ment a tanulás rovására, és mindenki sikerrel vette a vizsgaidőszak akadályait... A következő vb-ig is sok tü­ relmet, a focirajongóknak pedig jó szur­ kolást kívánok! GULYÁS JUDIT Dubrovnik Law School 2002 Az Elsa Zágráb idén nyáron is rendezvényről lévén szó, a hallgatók megszervezte immár hagyományosnak I nemzetisége is hasonlóan változatos nevezhető konferenciáját Dubrovnikban. j képet mutatott, egyetemünkről három Hagyományos, hiszen ” ' 1 az első ilyen ; Elsa-tag volt kíváncsi arra, milyen is rendezvény az Elsa égisze alatt 1987-ben । lehet a Horvátország talán legszebb volt, majd négy évig minden nyáron városában tartott egyhetes nyári megrendezésre került, azonban a egyetem. délszláv válság és a város elleni jugoszláv ! Nos, csalódást semmiképpen sem okoz, agresszió miatt fenntartása a kilencvenes j Dubrovnik már önmagában egy olyan évek közepén lehetetlenné vált. hely, amit mindenképpen látni kell, ha Maga a kezdeményezés azonban nem ! pedig valaki a város egyik legjobb hervadt el, a Dubrovnik Law School hotelében harmadáron kap szobát, akkor 1997-ben újraindult. Köszönhető ez j biztosan elégedett lehet. Mindezen túl egyrészt a mindig lelkes zágrábi i azonban a rendező zágrábiak kitettek diákoknak, valamint azoknak az egykori ' magukért: a színvonalas és érdekes résztvevő hallgatóknak, akikből azóta , délelőtti akadémiai program mellett egyetemi tanárok lettek és oktatóként gondoskodtak a szórakozásról is, amihez térnek vissza minden nyáron a dalmát a keretet az éppen kezdődő nyári fesztivál tengerpartra. Az idei konferencia a nyújtotta. hangzatos „Humán Rights and Egy újságcikk sajnos nem lehet elégséges Globalisation Challenges” címet viselte. ' arra, hogy részletesen bemutassuk egy Előadók érkeztek az Egyesült ■ ilyen Elsa konferencia eseményeit. Ha Államokból (Williám Mitchell Law ! azonban komolyan érdeklődtök az Elsa School), Britanniából ' rendezvényei iránt, váijuk leveleiteket az Nagy vagy (Southbanks Law School, London), Il info@elsabudapest.hu címre. Portugáliából (Nova Universidade de H nézzétek meg weboldalunkat: Lisboa), Ausztriából, valamint a Zágrábi ( 3w.elsabudapest.hu Egyetem jogi fakultásáról. Elsa tizenötödik oldal �Multikultúra, megarészegség Megint volt Sziget Ha magunkra valamit is adó újság va­ gyunk, nem engedhetjük meg, hogy első őszi számunkban ne foglalkozzunk a nyár legnagyobb szabású eseményével, a Szi­ gettel (Pepsi? Diák? Hyógyári?). A média és minden résztvevő kulturális (!) rendezvényként kezelte az eseményt, ahol az unió előszeleként van minden, ami kell: internacionalitás, szellemi épü­ lés, tolerancia, plusz még sör és virsli is. A kultúrát néhány felvert katonai sátor jelentette, ahol jobb esetben fotók (pl. a szept. 11. emléksátor), rosszabb esetben a nagy semmi, még rosszabb esetben az eredeti funkció megvalósítását ellehetet­ lenítő félájult ittas egyedek voltak talál­ hatók. Az ismeretterjesztés nemes fel­ adatát ezúttal is a saját nemükhöz vonzó­ dók, a gyermekáldás ellen védekezők, a drogot megfizetni már nem tudók (őket hívja a köznyelv „leszokottak”-nak) vál­ lalták magukra. Nem sokkal azután, miután elhangzott a kijelentés, hogy a politika keze nem tehe­ ti be a lábát a helyre, megjelent a fél kor­ mány. Aggodalomra semmi ok; a politi­ kusok is csak mint magánemberek (!) les­ ték meg, mi is ez az egész. Olyannyira si­ került elvegyülniük a tömegben, hogy például az egyik miniszterasszonynak si­ került egy nehezen félreérthető ajánlatot is begyűjtenie egy lilahajú. Sex Pistolspólós fickótól. A lelki épülést az egyházak részéről né­ hány minden bizonnyal csak és kizárólag nálunk megtűrt szekta biztosította, pár hevimetál-rajongó krisnatudatú kopasz csávó, valamint egy rabbi, aki tíz forintért osztogatta tanácsait (csak ilyenekre tudok gondolni, hogy pl.: egyél is valamit fiam, mielőtt ledöntöd azt a fél liter vodkát, hogy majd felszívja azt). Ha valaki már eleget épült, sebtiben házasságot is köthe­ tett egy sátorban. Nagy baj nem lehetett egy esetlegesen elhamarkodott döntésből, hiszen reggeli fénynél nagy valószínűség­ gél már egyik „házastárs' sem ismerte meg a másikat. tizenhatodik oldal A táncdalfesztivál sátorban néhány mél­ tán elfeledett, fénykorában is megkérdő­ jelezhető színvonalú karelgott hamisít­ vány lépett színre, akik talán aggkori elbutulásuk okán nem vették észre, hogy a sokszáz atomrészeg fiatal nem azért csápol nekik, mert leborul örökérvényű munkásságuk előtt, hanem azért, mert amit csinálnak, az már az „annyira gáz, hogy már szinte jó” kategóriába tartozik. Kivétel ez alól dr. Soltész Rezső, akinek már nincsenek illúziói, mert egy alkalom­ mal, midőn pacsizni akart a rajongóival, valaki úgy lerántotta a színpad előtti dü­ höngőbe, hogy hirtelen elfelejtette a „Szóljon hangosan az ének!” refrénjét. Volt szerencsém látni az eseményt legin­ kább szimbolizáló, egyébként csinos lányt, aki az egyik kocsma előtt, a hangos­ kodó tömeg lábainál, angyali arccal, kisi­ mult vonásokkal, édesdeden aludt. Arcán és előtte a földön megszáradt hányásfolt bizonyította, méltán lehetne ő a „Sziget arca”. Az még rendben is van, hogy „mulatnak a fiatalok” egy hétig. Még az is elfogad­ ható, hogy itt nem terem meg a kultúra, mert hiszen kinek? hova? miért? De kell-e multikulturálissá hazudni egy egyhetes össznépi berúgást, amely a pián kívül kizárólag az üzletről szól? Miért kell azzal etetni a népet, hogy itt vár rá­ juk egy hét szabadság (kitől? mire?), ahol annyit vedelhetnek, amennyit csak akar­ nak? Ezen az alapon Magyarország leg­ szabadabb emberei a körtéri „Gödör » kocsma ajt^ában már nyitás előtt, reggel fél hétkor a féldeciért könyörgő szomja­ sak. Ráadásul ők legalább egész évben szabadok lehetnek. — koltay — Felvétel a megvalósult, valóban kulturális értéket képviselő programokról �tT É Lr T Adolf, az állatbarát Két perc „Talán semmi nem vesztett annyit a rang­ jából, mint a taps." Történeti nyalánkságra lehettek figyelmesek nemrégiben azok, akik valamilyen okból a közszolgálati rádió adását hallgatták. Érdekes ember ült a rádió mikrofonja elé; Rákosi Mátyás eg^'etlen élő testvére. Ajóízű inteijúban elfogulatlanul valló fivér mondókája érthetetlen okból - elsősorban bátyja ifjú­ korára összpontosított. Egy állatbarát, me­ legszívű Rákosit sikerült a hallgatók elébe tárnia... Figyelemreméltó. Szedtem hát a sátorfámat és addig mentemmendegéltem, míg nem kevésbé történel­ mi idők egyik utolsó tanújára leltem, aki kellő hitelességgel emlékezett egy másik történelmi személyiségre... egymáson, majd az orromat kedvesen a ha­ jába túrtam. Senkinek nem volt olyan kelle­ mes szagú a teste, mint Neki. A haja sem volt soha zsíros, büdös, - mégis: én méte­ rekről éreztem a közelségét... Igen, ez volt a legszebb karácsonyunk. —Tétjünk vissza az akkori mindennapok­ hoz. Hogyan indult annak idején egy nap? tapsot kap, mint valamilyen elképesztő bravúr. Persze, az erősség é.s az időtar­ ★ — A hálószobánk természetesen nem volt közös, de ma már elmondhatom, bizony sok­ szor lopóztam az ágyába. Csak odabújtam, Ö pedig lágyan a combomra tette a kezét. Egy­ más minden rezdülését éreztük. Szóval, együtt ébredtünk... Reggel aztán, kávézás után, gyakran tettünk nagy sétákat a hegyek­ ben. Délelőtt a munkájával volt elfoglalva, de az ebédnél megint találkozhattunk. Csodála­ tos volt, ahogy a terítő alatt a lábai közé nyomakodtam, ő pedig a fejemre tette a kezét... Bizony, ilyen intim kapcsolat volt közöttünk! Délután aztán megint dolgozott, de az estéket újra egymás mellett tölthettük. tam tekintetében azért akad különbség. Az írást olvasva elgondolkoztam, vajon Blondie valamikor csodálatos volt. Alakja pompás, szinte valószerűtlenül tökéletes. Aranybarnán csillogó szemeire rőtes szem­ pillák borultak - a másik nem képviselőinek nem kis borzongására. Fogai ragyogtak, mint a napsütötte hó. Körmeinek ápoltsága a legfinomabb kivitelű manikűrt sejttette, s ha csak végigment az utcán, az emberek össze­ súgva fordultak utána; - Nézd, itt megy Blondie! Milyen szép!... Az ítélet tudósítójával való beszélgetés idején azonban, Blondie már nagyon rossz fizikai ál­ lapotban volt. Egyik lábát még negyvenötben otthagyta Berlinben, fél szemét orosz katonák verték ki. fiálán meg is erőszakolták. Fogai ki­ hullottak, beesett szája szétnyitásakor hatal­ mas nyáloszlop képződött ajkai között. Hang­ ja megfakult, a régi zengésből szinte már sem­ mit sem engedett sejtetni. Csontporcogói be­ száradtak, kötőszövetei elvesztették rugalmas­ ságukat, mi több, az anyagcsere sem ment már neki egykönnyen. Mentségére legyen mondva: az ő korában ez már természetesnek mondható... De mozgása sem őrzött meg semmit abból a sikkből, amely valamikor olyan ellenállhatatlanná tette... — Kedves Blondie, vissza tud emlékezni a Fííe való első találkozásra? — Hogyne. Sohasem fogom elfelejteni. Már az első pillanatban tudtam: megtaláltuk egy­ mást. Senki sem tudott Neki ellenállni. Ha­ tározott volt, tudta mit miért tesz... S min­ dig csak jót akart... — Milyen kedves történetet őriz a tarsolyá­ ban, amely lile kapcsolatos? — Emlékszem, sűrűn hullott a hó, nagyon hideg tél volt akkor... ’40 karácsonyán nap­ hosszat a kandalló előtt heverésztünk. Iga­ zán idilli órák voltak: O a mellemet cirógat­ ta, mialatt én a nyelvemet húztam Rajta fel s alá. Fáradt tagjainkat jólcsőcn nyugtattuk — Aztán nehezebb évek következtek. — Igen, bár ő mindvégig igyekezett kézben tartani a dolgokat. Tudom, ma sokan rosszat gondolnak Róla, pedig nagyszerű ember volt... Sohasem jött például hozzánk annyi vendég, mint akkor. S a legtöbben olyan jól érezték magukat, hogy többé haza sem men­ tek. De sokaknak segítettünk a külföldre ju­ tásban is, s mégse köszönte meg soha senki! — Szorgalmasan dolgozott? — Természetesen. Nem kelt túl korán, de a munkáját mindig kötelességtudóan elvégez­ te. Ebben kérlelhetetlen volt. Mindig nagy tervei voltak, s ehhez megállás nélkül kellett dolgoznia. S a szép eredmény sem maradt el. (Kellér Dezső) A neves konferanszié egy' alkalommal így kezdte elmélkedését egyik könyt^ében, amiben életére tekint vissza, 1974ben. Ironikusan állapította meg: ma - vagyis már akkor is - nem kiemelkedő, arra ér­ demtelen esemény, mondjuk egy magá­ tól értetődő vetélkedői válasz ugyanúgy mi változott azóta. A taps mai gyakorla­ tát ugyanúgy - ha nem pejoratívabban lehetne jellemezni. Eltávolodott viszont egymástól a sztár és a taps. Úgy érzem, az eltelt idő alatt, különösen az elmúlt évtizedben, mindkét fogalom jelentése rendkívüli módon kitágult. Oda jtitottunk, hogy minden előadó, aki főleg az elektronikus média szágul­ dó vonatára valahogy felkapaszkodott, mintegy alanyi jogon tart igényt tenyércsapkodásra. Pedig, a még létező, de egyre süllyedő művészeti mércék sokuk számra magasnak bizonyul(ná)nak. És — A helyzet azonban hamarosan válságosra fordult... mennyit ártott a tapsgcp a tetszésnyilvá­ nítás eme ősi formájának, figyelemmel a — Igen, ’45 tavaszán már mindennek vége volt. A nyakunkon voltak az oroszok, Ber­ lint folyamatosan bombázták. Mindannyian rettegtünk. Már az óvóhelyen sem lehettünk teljes biztonságban. média közvélemény-formáló erejére! Az előbbi sorok esetleg borúlátónak — S mióta nincsenek együtt? — Azokban a zivataros időkben veszítettem Öt el. Azóta egyre csak keresem a helyemet a világban, de nincs egy hely, ahol befogad­ nának. Évekig bújdostam, éheztem, senkit sem találtam, aki egy tányér levest adott vol­ na. Mióta Ö nincs, magam keresem a ke­ nyeremet... ★ A cikk megírása óta Blondie elment, magá­ nyossá lett élete szomorú véget ért. Sírja szülőhazájában domborodik. Saját kérésére, a hantot fedő kőlapon csak ennyi áll: „Hitler kutyája voltam” BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tűnnek, ami azért nem célom. Szerin­ tem ugyanúgy találni ma i.s olyan esetet, amiben a taps valóban a tctszé.s pillanat­ nyi fokát fejezi ki. Csekély és talán kis.sé meredek példa az egyetemi előadás utá­ ni taps, ami nálunk, a Pázmányon ta­ pasztalható, másutt azonban korántsem gyakori. Ugyan, csak egy'szerű megszo­ kás - mondhatja bárki. Lehet, hogy' a felső évfolyamokon már az, de emlék­ szem arra, amikor annak idején Péteri tanár úr két perces tapsot kapott az első évfolyamosoktól... SZAMOS MÁRTON tizenhetedik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Európai mozaikok — élni es élni hagyni — khllásszabadság Európában - Szeptember 2-tól 4-ig jelentős konferenciára került sor a lengyel parlamentben Vallásszabad­ ság az Európai Unióban címmel. A kong­ programjának szer­ resszus tudományos prograrmanak vezői a varsói Stefan Wyszynski Egyetem, a Lublini Katolikus Egyetem és a trieri Jogpolitikai Társaság voltak. Az előadók között szerepelt Marék Borowski, a len­ gyel parlament elnöke. Kari Lehmann bí­ boros, a Német Püspöki Konferencia el­ nöke, Józef Zycinski érsek, a Lublini Ka­ tolikus Egyetem nagykancelláija. Román Herzog, ig^ volt német köztársasági elnök, elnök. Attilio Nicora püspök, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Tanácsának alelnöke, aki az Apostoli Szentszék álláspontját ismertette, valamint Józef Krukowski professzor, a lengyel állami egyhá^og nemzetközi hírű szakértője is. Erdő Péter püspök, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Az európai uniós jog ha;gyházak belső jogában címmel, Schanda Balázs pedi^ Egyházfinanszírozás Európában címmel tartott előadást. (Zenit) Az abortusz szabadságáért - Az Európai Parlament - szerencsére csak ajánló és nem kötelező erejű - állásfoglalása szerint az Európai Unióban „biztosítani kell a nők jogát a törvényes, biztos és mindenki számára lehetséges terhességmegsza­ kításhoz”. Ezt a határozatot 280:240 arányban, 28 tartózkodás mellett fogadták el július elején. A kereszténydemokrata és konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt módosító javaslatai és szavazatai kisebbségben maradtak. Az EU-országok püspöki bizottsága, a COMECE szerint az ilyen „határozatok” erősítik a bizalmat­ lanságot az Európai Parlamenttel szem­ ben, és fokozzák az Európai Unió elleni közhangulatot - többek között - a katoli­ kus Írországban. (KNA) Európai életvédő koalíciót! - Joachim Wanke erfurti püspök felhívást tett közzé európai koalíció létrehozására az élet vé­ delmében. A keresztényeknek a társada­ lom minden rétegében „az élet ügyvédei­ nek” kell lenniük, az egységesülő Európá­ ban is. Társadalmi hasznosságától függet­ lenül minden embernek Istentől kapott méltósága van. Azoknak is, aki' _ ' akik ’betegek vagy korlátozottak. (Kathpress) Katolikus hívők az európai értékekért - Az Európai Laikus Fórum elnöke, Róbert D. Comns Erfurtban újságírók előtt kijelen­ tette: az európai vilá^ hívők be kívánnak kapcsolódni az európai értékrend vitájába, tizennyolcadik oldal mely az Európai Unió alkotmányának megszövegezése körül folyik. A katolikus szociális tanítás érvényesítésére van szük­ ség. Tizenkilenc ország világi szervezetei­ nek százhúsz küldötte tartott Erfurtban ta­ nulmányi konferenciát ezzel a mottóval: Az értékek Európájának építése.(Kathpress) Amerika (h)arcai Halálos ítéletek törlése - Az Egyesült Álla­ mok Legfelsőbb Bírósága halálos ítéletek százait semmisítette meg azzal a döntésé­ vel, hogy csak az esküdtbíróságok halálos ítéletei jogerősek, az egyes bírák által ho­ zott ítéletek semmisek. Ez a döntés az el­ ső komoly jele annak, hogy az Egyesült Államokban is el fogják törölni a halál­ büntetést. (Kathpress) Amerika az abortusz ellen - Miközben az Európai Parlament ajánlást fogalmazott a kormányok számára az abortusz teljes szabaddá tételére, az Egyesült Államok­ ban éppen ellenkező felismerés látszik előtérbe kerülni. Bush elnök programjá­ nak megfelelően az USA megtagadta anyagi hozzájárulását a világnépesedési alaphoz (UNFPA), mivel abból abortusz­ programokat támogatnak. Az ENSZ vo­ natkozó alapja eddig évente 34 millió dollárt kapott az amerikai kormánytól. (Kathpress) További lépés az abortusz ellen - George Bush amerikai elnök aláírt egy újabb tör­ vényt az emberi élet védelmében. Ennek értelmében a késői abortuszt elszenvedett magzatot teljes személyiségi jogokkal rendelkezőnek kell tekinteni. „A törvény szándéka annak tudatosítása, hogy a még meg nem született gyermek is tagja az emberi családnak” -jelentette ki Bush egy pittsburghi beszédében. (Kathpress) Munkát mindenkinek! - Az Egyesült Ál­ lamok katolikus püspöki kara mindenki­ nek munkát és igazságos bért követel szeptember 2-ra, az amerikai „munka napjára” kiadott nyilatkozatában. Ha vala­ ki az öt euró, tehát 1250 forint értékű mi­ nimális amerikai órabérért dolgozik heti 53 órát (ez 66 250 Ft heti és 265 000 Ft havibérnek felel meg), az a szegénységi küszöbnél van - íiják a püspökök. De so­ kan csak részidőben tudnak dolgozni. (Kathpress) Egyház - politika Az egyháznak politizálnia is kell Francis Arinze bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai lánácsának elnöke szorgalmazta, hogy a katolikus ewház jobban kötelezze el magát a politikában. Nem elég imádkozni - mondta a bíboros a münsteri egyházi hetilapnak adott inter­ jújában - a politikusokat figyelmeztetni kell a javak igazságos elosztására. A gyer­ mekmunka, a nők jogai és a menekültek ügyének kérdésében jobban együtt kell működni. Az iszlám országokban a vallás­ szabadságot biztosítani kell. (Kathpress) Tbmas Halik a politikáról - Tomas Elaíik cseh teológus, a prágai Keresztény Akadé­ mia elnöke a közelmúltban adott nyilat­ kozatában nagyobb társadalmi elkötele­ zettségre buzdította honfitársait. A csehek a kommunista korszakban és most, az árvízi katasztrófa idején is rendelkeztek „tartalékokkal emberségből, szolidaritás­ ból”. A hétköznapokon sem engedhetik át a politizálás feladatát a hatalmon lévők­ nek. A teológus Vaclav Havel államelnök egyik lehetséges utódja, a magánéletbe vaíó visszahúzódás helyett a közügyekkel való törődést, jobb politikai kultúrát tart szükségesnek. ’ ' ’ " Szomorú ' ' jelenségm ' lek tartja, hogy a katolikus egyháznak az állammai szembeni anyagi követelései nagyobb hangot kaptak a mMiában, mint az, nogy mit IS kíván adni az embereknek és a társadalomnak az egyház. (Kathpress) Enteriőr szeletekre osztott világ kínálja hívó érveit egyre keveselíbet alszom emlékek láza részegít egyre több az ősz lujszálaini tétlen telnek itt az évek hegyet mozdító némaságban élni kősúlyos ítélet Az elmúlás ez csak a csend lépte a biztos a színüket vesztett házak hátul a kert a gyerekkori éden is egyre kopárabb a lélek elhagyja mindenét lezárt vonal a szája az elmúlás ez a süppedés a fényből a félhomályba Both Balázs versei �Hóman Bálint Atörténdeni útja 3800 Ft OSIRIS KIADÓ szeptemberi újdonságai MAGYAR ALKOTMÁNYlÜRltNtT Krlstó Gyula; Magyar historiográíia I. Történetírás a középkori Magyarországon 2780 Ft Utármvomások. 1 Fazekas Marianna - Ficzere Lajos (szerk.): Magyar közigazgatási jog. Általános rész 3980 Ft I I , Kengyel Miklós Magyar polgári eljárásjog 3980 Ft Mezey Barna (szerk.); Magyar alkotmánytörténet 3780 Ft MAGYAR KÖZJOAZGATÁSIJOG Mezey Barna (szerk.); A magyar jogtörténet forrásai 4800 Ft I :3' MAGYAR ■ HISTORIOGRÁFIA 1, MAGVAK liÜhíTErÖJOG Földvári József; Magyar büntetőjog Általános rész 3200 Ft Földes Gábor; Adójog 2980 Ft I Földes Gábor (szerk,); Pénzügyi jog 2980 Ft h'- s* ' Kiss J. László; A tizenötök Európái 4480 Ft Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények 2980 Ft MAGYAR BÜNTETŐJOG 414 Ilit Shaw. Malcolm N.: Nemzetközi jog 4980 Ft Engel - Kristó - Kubinyi; Magyarország története 1301-1S26 3880 Ft /'I HalinL ■ ■ í 4 . U TÖRTÉNELEM liTJA Adler et al.: Kriminológia 3800 Ft Romsics Ignác; Magyarország története a XX században 3880 Ft Kósa László (szerk.) Magyar művelődéstörténet 3800 Ft Valuch Tibor; Magyarország társadalomtörténete a XX század második felében 3500 Ft A kötelek megvd&áralhalók az OSIRIS KÖNYVESHAZBAN (1053 Budapest, Vers Pálné u. 4-6. Tel /fax 318-2516, 266-4999). az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODÁTÓL (1133 Budapest. Vád út 100 Tel 452-0594,452-0595, fax 452-0596) wivuzosIrtstiadaAu oslriskladoig>TnailíÍatana.hu. baiasi&maE.datan£thu 9, Tisztelt oktatok és hallgatók! Alföldy Géza: Római társadalomtörténet 2980 Ft Tóth István György (szerk.); Millenniumi magyar történet 6980 Ft és a nagyobb könyvesből tokban va^ megrendelhetők Németh György (szerk.): Államéletrajzok 1980 Ft felhívás -•>*7 Ki ÖSÍRIS KIADÓ hagyományaihoz híven ismét megrendezi évi kedvezményes könyvárusítását. 2002. október 7-12-ig rendkívüli készpénzes akció keretében, egyszeri alkalommal, kiadványaink nagy része 50%-90% -OS kedvezménnyel vásárolható meg! Szeretettel várjuk az OSIRIS KÖNYVESHÁZ galériáján 1053 Bp. Veres Pálné u. 4-6. Nyitva tartás; hétfő-péntek 8-18 óráig szombat 10-16 óráig Október 15-én (kedden) délelőtt a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az Országos Vérellátó Központ véradást szervez az összes katolikus felsőoktatási intézményben, így Karunkon is. Minden, jó szándékú, segíteni kész hallgatónkat várjuk a másodéves előadó és a Tanulmányi Osztály közötti zsibongóban. Dr. Erdő Péter püspök, rektor Szeptember 25-én (szerdán) és 28-án (szombaton) akciós tankönywásárt szerveznek a felsőéveseknek, jelentős árengedménnyel. A 7-es busz végállomásánál, a Bosnyák térhez közel, két szobás lakás kiadó 2-3 fő részére. 65.000 Ft/hó + rezsi. Érdeklődni: 06 20 460 31 04 tizenkilencedik oldal �MI IS AZ ÍTÉ L B Ti -ET OLVASSUK ! I • X* o'. Axl Rose Bill Gates Eric Cartman (Guns N' Roses) (Microsoft) (South Park) zi Shaquille O'Neal Prince Charles (Los Angeles Lakers) (Nagy-Britannia) Mint egyre szélesebb olvasótáborunkból is láthatjátok, az ítélet immár kinőtte saját, ed­ digi kereteit, és rohamléptekkel halad a globális média nagyhatalmává válás útján. Ép-; ' pen ezért bátorítunk és egyúttal nyomatékosan felkérünk arra minden olvasónkat 9-99 éves korig, hogy ha úgy tartja úri kedve, csatlakozzon hozzánk, és legyen ő is a világ egyik meghatározó közvéleményformálója (ez szinte automatikusan jár azáltal, hogy valaki a munkatársunk lesz). Tehát arról lenne igazából szó, hogy mivel ez a lap elsősorban mégis csak a HALLGA­ TÓKÉ (utánuk jöhet a világ többi része), mindenkinek alapvető joga megnyilvánulnia benne. Ez a cseppet sem elhanyagolható dicsőségen túl kamatozhat majd a felmérhetet­ len kincsnek számító kapcsolati tőkében, nem beszélve arról, hogy a munkatársaknak csak úgy dől a lé (mindennap kétökrös szekér kell hozzá, hogy elvigyük a bankig). Egyszóval: ha van kedvetek, gyertek, segítsetek nekünk! , A globális média császárai ri í' Obelix Michael Ballack Shakira Vlagyimir Putyin Woody Allen (Gallia) (Bayern München) (Shalúra) (Oroszország) (USA) A PPKEJAK legnépszerűbb lapja � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 6. szám 2002. szeptember 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. szeptember 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (883kb+3238kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_6_20020925 Relation A related resource T00047 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_6_20020925 HÖK https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ccd528c47b8f93a284c0067198e2d1e0.jpg 657d4d65bbf2bccdab273984af9f9334 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8b9115b731e1ac7096afc51ffd90844b.pdf 6a28e3bcbd045ce7546bdae6679dbef1 PDF Text Text PPKE 'Mjzt V 7 2.002.^009 I I V, évfolyam, 7. szám e-mail: itelet01@hotmaiLcom honlap: yvww.itelet.tk 2002. október 9. �Címlap és közszolgálat IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf Munkatársak: Oberfrank Olivér, Zsellér Máté Honlap: Gettler András Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) váijuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Karunk CD lemezen Dr. Radnay József személyesen Veni sancte és doktoravatás a Campuson „Engem itt nem szeremek” - beszélgetés Murán Lilivel Felvételi aranyköpések Emlékezés 1849. október 6-ra Női szakasz Lehull a lepel, megnyílik az ajtó — beszélgetés Budai Ildikóval „Bombát vetünk, gránátot a múltra...” A kiakasztottak „Szuper buli!” — Hollandiában az Erasmussal Ajánló Gyuri bá, az utolsó mohikán Vedd és olvasd! Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről 3 3 4 6 8 10 11 12 13 14 15 16 18 18 19 20 Mi, az ítélet szerkesztői még a hagyományos (értsd: idejétmúlt) módon viszonyulunk az újságkészítéshez. Legfőbb feladatunknak a köz szolgálatát tekintjük, minden egyéb, beteges perverzió csak c kötelességünk teljesítése után következhet. A mai világban eme magasztos célkitűzés, és ennek értelmezési lehetőségei is népszerű témák. Mármint abban az értelemben, hogy mindenki csak beszél róla, lehengerlőén érvel fontosságáról, hogy aztán a valóságban kinyilatkoztatásával homlokegyenest ellenkezően sütögesse saját pecsenyéjét a közösen őrzött tűznél. Mivel a hatályos Sajtótörvényünk (1986. évi 11.) nem határozza meg a közszol gála ti s^ fogalmát, kénytelenek vagyunk a Médiatör­ vényhez (1996. évi 1.) fordulni. Tehát: „Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (or­ szágos, körzeti, helyi) elő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, ál­ lampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám” Szuper. Csak azt mondja meg valaki, ki dönti cl, mi szolgálja ezen szükscglctckct, ükscelctckct, igényeket? icényeket? A kereskedelmi televíziók bugyuta, idió idió-­ ta, vagy éppen az infarktuskockázatot jelentősen növelő hírműsora­ ira sikerült ráhúzni a fogalmat. Pedig nagy valószínűséggel lehetne hatékonyan szolgálni a közt anélkül is. hogy nem értesítenek min­ ket szinte azonnal a „Mart néni legszebb malaca megdöglött, és most dfsztcmctcst kap, de előbb persze mcgcsszük", „szeretem a fe­ leségem, de nem engedte, hogy kocsmába járjak, ezért kikötöztem a fához”, „banánültctvényt szerettem volna, de a kecske megzabálta a helyette kiserkent gazt is”>, „nő létemre szőrös vagyok, de büszkén tudok együtt élni vele, sőt, most divatos Kossuth-szakállat szeret­ nék", esetleg a „kiskunlacházi láncfűrészcs fojtogató újra visszatért, és elképzelhető, hogy újra használni fogja a láncfűrészét” típusú hí­ rekről. A híradókban pedig úgy tudják tálalni és összeválogatni a hírcket, hogy az ember maradék életkedve is nyomtalanul párolog cl (felrobbant, kidurrant, felfújódott, leesett, nem esett le, lemondta, ellopta, adófizetőket megkárosította - jellegű hírek). Mi azonban elöl járunk a jó példává. Legújabb címlapunk által sugalmazott Legúi jótanácsok is példák a köz szolgálatára. zolgáL Ichát: 1. Járjatok be az órákra, mert indexaláíráskor való clőszöri fel­ bukkanás esetén ez lesz a következménye, ha nem. 2. Szabadságvesztésre ítélésetek esetén tartsátok be a házi őrizet szabályait, mert nálatok már az első alkalommal ez lesz a következ­ ménye, ha nem. 3. Barbár keleti mivoltotokat levetkőzve mulassatok igazi (leen­ dő) ajropécr módjára a Pázmányos bulikon, mert ez lesz az eredmé­ nye, ha nem. 4. Vágátok be az enyhített Btk. szabályait, mert ha a vizsga vi­ szont szigorodni fog, ez lesz a következménye, ha nem. 5. Ne akarjátok kifúrni a Sobri Jóskát alakító B. Willis-t a készü­ lő hollywoodi szuperprodukció főszerepéből, mert a statiszták köz­ belépnek, és ez lesz belőle, ami. Reméljük, sikerült elhitetni Veletek, hogy mi csak a javatokat akarjuk (adjátok ide!), és tényleg komolyan vesszük a közszolgáiatiság értelmét. Mándics Botond (főszerkesztő) e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: inww.itelet.tk �hírek Szabó Zoltán rovata A Magyar Jogászegylet Győr-MosonSopron Megyei Szervezete, a Győri Ká­ bítószerügyi Egyeztető Fórum Kínálat­ csökkentési Bizottsága, a Magyar Bűn­ ügyi és Igazságügyi Szakértői Alapít­ vány, illetve a Széchenyi István Egyetem Közgazdasági és Jogtudományi Kar Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudo­ mányok Tanszéke a jogalkalmazás ha­ tékonyabbá tétele érdekében diákkon­ ferenciát szervez joghallgatók számára a kábítószer-bűnözés témakörében. A konferencia ideje 2002. október 17-19., helye a Széchenyi István Egyetem. Minden hónap második szerdáiián alkotmán^jogi TDK ____ kerül _____ megrendezésre megrendi 16 órai kezdettel a 22-es gyakorlóban. Mindenkit szeretettel várnak a rendezők. >- Még nincs meg a második nyelv­ vizsgád? Sebaj, aggodalomra semmi ok. A nyelvi lektorátus november második felére tervezi a vizsgákat. A jelentkezés feltételei és a vizsgák pontos ideje október elején kerül kihirdetésre. Figyeld a faliújságot! >• A Polgáijogi Tanszék értesíti a kedves érdeklődőket, hogy az évfolyamdolgozat témaválasztási határideje október 16, ek­ kor kell jelentkezni, a választott témát be­ jelenteni. A kész dolgozatok leadási határ­ ideje későbbi számunkban lesz közzétéve. A büntetőjogi évfolyamdolgozatok téma­ választására október 31-ig van lehetőség, a végleges változat benyújtási határideje de­ cember 13. — Nem Karunk CD lemezen Az Intézet az ítélet rendelkezésére bocsá­ tott egy példányt, így Pázmány Péter alkalmunk nyílt bete­ Katolikus Egyetem kinteni az információ­ gyűjteménybe. Jog- és Állam!udomónyi Kar Az anyag középpontjá­ ban természetesen Ka­ 1 runk és azon belül a '2 CM távoktatás áll, de áttei kiütést nyújt Pázmány Péter egész egyetemé­ j bCM ről. Nemcsak a távok­ tatás, hanem a többi □ képzési forma hallgatói 2 számára is nyújt némi ITl - InfoírnütilKJí és Torvoktatásl Intézet újdonságot — a szintén beiratkozáshoz járó Btciuesi „zöld könyv”-höz ké­ pest. A tartalom ugyan­ is lényegében abból táplálkozik. A távoktatási tagozat (JÁKTÁV) hallga­ Az adathordozón videó-fájlban megszólal tói számára, a Jog- és Államtudományi — többek között — Radnay dékán úr, Karról készült CD-ROM az Informati­ Tersztyánszky intézetvezető úr. Somlai kai és Távoktatási Intézetben (ITI) a nyáron, aminek egy-egy példányát a be­ Attila, a HŐK elnöke és egy első éves iratkozáskor vehették át a JÁKTÁV hall­ JÍAKTÁV-os hallgató. Török Hajnalka, írásban szerepel a Rektor úr köszöntője. gatói. A tervek szerint visszajelzések után kibővített formában, kari informá­ Olvasható az Egyetem és Karunk történe­ ciós CD-ként szeretnék megjelentetni te, Karunk megközelítési lehetőségei, a még ebben a tanévben, illetve folyamaTVSZ, az évfolyamok tanrendjei, az ös­ tosan, az elkövetkező tanévekben, A ke­ szes tantárgy rövid ismertetése, a kari tele­ reskedelmi forgalomba bocsátás azon­ ban egyelőre nem szerepel az elképzelé­ fonkönyv. A legrészletesebb menüpont érthetően sek között. - tudtuk meg Groma Sarolt­ a távoktatásé és az informatikáé, ahol pél­ tól, a CD készítésének koordinátorától. dául, elsajátítható a távoktatásban alkalma­ zott programok (pl. Neo Mail) használata. Érdekesség, hogy a felhasználó megis­ merkedhet a Szentkirályi utca és a Mik­ száth tér nevezetesebb épületeivel is. Összességében igényes a kiadvány, aminek valóban jót tenne bizonyos bő­ vítés. Tartalmazhatna lényegesen több fényképet, kínálatát színesíthetnék jogi internet-címek, jogászviccek, aranykö­ pések. Néhány oktatói/hallgatói publi­ káció is valószínűleg emelne a színvo­ nalán. Az alkotók bárkitől, bármilyen észre­ vételt, javaslatot szívesen fogadnak, ami­ ket az Intézet részéről Bállá Pál gyűjt (28as épület, 128/a szoba, 326-os mellék, balla@jak. ppke.hu). A CD megtekinthe­ tő az Informatika Laborban. kispapok járnak... SZAMOS MÁRTON harmadik oldal �Dr. Radnay József, személyesen 1927. június 2-án született Farmos községben. Jogi tanulmányait 1946-ban kezdte a Pázmány Péter Tudományegyetemen, diplomát 1950-ben szerzett. A Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának munkájában - a Munka­ jogi és Társadalombiztosítási Tanszék vezetőjeként - 1995-ös alapítása óta vesz részt, A munkajog rendszeres oktatása az 1997/98-as tanévben indult, amikortól kezdve a tárgy előadójaként tevékenykedik. 2000 tavaszán a Jog- és Államtudomá­ nyi Kar Tanácsa a Kar dékánjává választotta, amely tisztséget 2000. július 1-e óta tölti be. Dr. Radnay József a Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének a szervezet megalakulása óta elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Tágja a Magyar Bírák Országos Egyesületének, az európai munkaügyi vezető bírák testületének, és rendszeresen részt vesz a Magyar Jogászegylet munkaügyi szekciójának munkájában is. Meghí­ vás alapján közreműködik az illetékes mirúsztérium mellett megalakított, az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó szakbizottságban. A Gazdaság és Jog című folyóirat munkajogi rovatának vezetője. — A Dékán Úr még a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. Hogyan teltek egyetemi évei a második világhá­ borút követő zavaros években? — Annyiban pontosítanám a kérdést, hogy én a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdtem meg jogi tanulmányaimat és jó részt ott is fejeztem be, de már a végzés az ELTE-n történt. Mi első évesként 700-an kezdtük meg a tanévet, ám az évvégére csu­ pán 200-an maradtunk. A professzor urak nagyon szigorúan vették a tanulmányokat, és akit úgy ítéltek meg, hogy a terhelést a későbbiekben nem fogja bírni, azt már az első évben - főleg a római jog közbejötté­ vel- „kihajózták”. Az igazi jéghideg áramla­ tot akkor érzékeltük a karon, amikor a kar dísze, Moór Gyula professzor úr részére a további előadások tartását nem tették lehe­ tővé, s aki 1947. őszén az utolsó szeminári­ uma végén azzal búcsúzott, hogy nem egészséges ember, de egy évet adna a hátra­ lévő életéből, ha svájci útlevéllel rendelkez­ ne. A háború után a közösségi élet kevésbé nyilvánult meg. Igaz jogászbál már ekkor is volt, egyesek októbertől mással sem foglal­ koztak. Gyakorlatilag nálunk kettéváltak a hallgatók, egyrészt voltak, akik rendszere­ sen bejártak, s másrészt létezett a „mezei jo­ gászok” köre, akik közül sokan dolgoztak, s ezért látogatták gyérebben az előadásokat. — Kinek a hívására kapcsolódott be karunk alapításának munkálataiba? — Az alapításkor még gyakorló legfel­ sőbb bírósági bíró voltam. Ismertem ko­ negyedik oldal rábbról is Zlinszky János professzor urat, ő alattam járt az egyetemen, és ő invitált engem. — A munkajog oktatása egyetemünkön a harmadik tanévben kezdődött el. A tárgy oktatása során milyen tapasztala­ tokat szerzett? — Egyrészt itt is tapasztalható az, ami a töb­ bi tárgynál, hogy a tanév elején az órákon egy kicsit többen vesznek részt, majd las­ sacskán megfogyatkoznak. Az régen is úgy volt, hogy a vizsgaidőszak előtt közvetlenül sokan azt mondják, hogy most már tanulni kell, s azért nem járnak órára. A magyar szo­ kásnak megfelelően a hallgatóság jó érte­ lemben véve passzív, 'léhát a magyar hallga­ tó úgy gondolja, hogy eleget tesz kötelességének, ha az előadást figyelemmel kíséri. Nálunk az nem szokás, - mint az USA-ban - hogy megállíga, beleszól, ellentétes véle­ ményt nyilvánít, vagy nem tar^a meggyő­ zőnek az indokot, s emiatt kér további kifej­ tést a hallgató. Én az első órán mindig felhí­ vom a figyelmet, hogy nem veszem rossz néven, ha valaki megjegyzést, vagy kérdést tesz fel nekem. A kivételnek a tiszteletet megadva, úgy ér­ zékelem, hogy nem mindenkinek elégsége­ sek az ismeretei a mydani jogászkodáshoz, például nem kevés hallgatónak nem elégsé­ gesek a történelmi ismeretei. A legutóbbi órán foglalkoztunk a két világháború közöt­ ti időszak munkajogával külföldön, és fel­ merült az a kérdés, hogy ezt az időszakot Németországot illetően lehet-e tagolni és hogyan. E kérdés megválaszolását kértem a hallgatóktól, és nem könnyen jutottunk el oda, hogy igen, nem egységes ez az időszak, meg kell különböztetni a weimari és a nem­ zeti szocialista Németországot. Ezért az egyetemi évek során nemcsak a kötelező tu­ dás-anyaggal kell foglalkozni, hanem a jö­ vőben szükségessé váló ismereteket pótolni, illetve tökéletesíteni kell. Ezért a könyvtár látogatása és használata elengedhetetlen, és kölcsönzéses könyvtárt is kell látogatni. Mint hallgató is sűrűn látogattam a Lukács uszodát. Egy professzorunk is járt oda, így rendszeresen előfordult, amint éppen a me­ dencébe akartam ereszkedni, hogy megszó­ lított, és addig nem engedett tovább, amíg be nem számoltam neki arról, hogy most éppen milyen szakkönyvet olvasok, és ab­ ban mi ragadott meg. A másik tapasztalatból adódó fontos igény - egyebek mellett - a nyelvtudás megszerzése és tökéletesítése. Enélkül néhány éven belül nehéz lesz állást kapni, illetve megtartani. — A Dékán Úr kinevezését követően milyen tervekkel, elképzelésekkel látott munkához, s ebből mit sikerült megva­ lósítani? — Azt hiszem — kerülve a nagy szavakat hogy az egyetem, illetve a kar megalapítá­ sát követően nagyon sok mindent megtett annak érdekében, hogy sorai rendeződje­ nek, kialakuljanak a megfelelő szabályok. s ezek alapján a megfelelő gyakorlat. Én forradalmi gondolatokkal nem foglalkoz- �uí tam, inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a kialakuló alapokat megerősítsük, és ahol szükségét éreztük, ott bizonyos módosításokat hajtsunk végre. Összessé­ gében tehát azt tartottam fontosnak, hogy az egyetemen mind az oktatói kar, mind a hallgatók pontosan tudják, hogy mik a jo­ gaik és a kötelezettségeik, s annak megfe­ lelően tudjanak dolgozni. — A Kar életében, s az oktatás során hogyan tud érvényesülni a katolikus szellemiség? —• Ha úgy fogjuk fel a kérdést, hogy ho­ gyan kell érvényesülnie, akkor erre azt tu­ dom mondani, hogy mindenkinek a munkájában, magatartásában kell tényle­ gesen érvényesülnie. Ha pedig arról az ol­ dalról közelítem meg, hogy e szellemiség ténylegesen hogyan érvényesül, akkor lá­ tok javítási lehetőségeket. Egyebekben a katolikus szellemiségnek egész életünk­ ben kell érvényesülnie. Nem hiszem, hogy lenne olyan része életünknek, amelynek során ennek nem kell megnyil­ vánulnia. Kis példa: nem felel meg az el­ várt magatartásnak az, ha a hallgató ké­ születlenül vizsgára jelentkezik, ezzel esetleg elveszi más elől a kívánt időpont­ ban történő vizsgázás lehetőségét, majd megjelenik a vizsgán és a tétel átvétele után rövid időn belül közli, hogy kéri bi­ zonyos jegy bevezetését az indexébe. — Mennyire ítéli fontosnak az egyete­ mi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszer­ vezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbáljanak valami többletet is hozzáadni az egyetemi léthez? — Föltétlenül az a véleményem, hogy szükség van rá, hiszen az egyetem, mint Universitas nemcsak a tanárok közösségét jelenti. Amit hiányolok fiatal egyetemünk életéből, az az, hogy még a kevés végzett hallgatót figyelembe véve is, nem elég in­ tenzív a kapcsolat a végzettek, az egyetem, és az itt tanuló diákok között. Ezen a kap­ csolatrendszeren mindenképpen javítani szeretnék. Külföldi nagy egyetemeknek az az egyik fő jellegzetességük, hogy nagyon szoros kapcsolatrendszer áll fenn a végzet­ tek, a hallgatók, s az egyetem között. Hiszen a végzett diákok tudják a legjobban meg­ győzni a hallgatókat arról, hogy mire ké­ szüljenek, s az így megszerzett tudással mi­ lyen szakterületet érdemes választaniuk... — A témához kapcsolódó kérdés: ho­ gyan értékeli a hallgatói öntevékeny csoportok Rektor Úr által történt, ta­ valy év végi megszüntetését? — Ezek a hallgatói öntevékeny csoportok legjobb tudomásom szerint hatékony mű­ ködést nem fejtettek ki, ezért a kikapcsoló­ dásuk nem érzékelhető. A kérdés annyiban pontosításra szorul, hogy a szóban forgó intézkedés egy öntevékeny diákszervezet működését nem engedélyezte a továbbiak­ ban az Egyetemen. Az intézkedés megje­ lölte annak indokát is, így a programok egyeztetésének elmulasztásában, stb. (Eb­ ben dékán úr téved, hiszen az összes hallgatói ön­ tevékeny csoportot (összesen 4 db) megszüntette a döntés, minden indoklás nélkül - a szerk.) — A Kari Tanács fél évvel ezelőtti ülé­ sén törölték a jogászi eskü szövegéből az „esküszöm az élő Istenre”, és az „Is­ ten engem úgy segéljen” kitételeket. Mi áll - egy katolikus egyetemen - megle­ hetősen furcsa döntés hátterében? — A kérdésben bennfoglalt minősítést nem tartom helytállónak. Az Egyetem és annak jogi kara katolikus intézmény, amelynek értékrendjét minden hallgató­ nak el kell fogadnia, illetve tiszteletben kell tartania. Ebből és a katolikus hitünk­ ből következik, hogy utóbbi esetben a hallgató nem köteles az élő Isten segítsé­ gét kérve, a kötelezettségeinek megtartá­ sát esküvel megfogadni. Egyébként a gya­ korlatban - amint azt legutóbb is módom volt megfigyelni — szinte mindenki mondta a befejező szövegrészt. — A Kar mely külföldi egyetemekkel tart fenn nemzetközi kapcsolatot? — Mint fiatal egyetemnél a kapcsolattar­ tás nem olyan széleskörű, mint az kívána­ tos lenne. Ennek ellenére hat német, két osztrák, két olasz, és egy-egy spanyol, holland, illetve francia egyetemmel tar­ tunk fenn szorosabb köteléket. Az Euró­ pai Tanulmányi Központ oktatási tevé­ kenységével kapcsolatban hét állandó meghívott vendégoktatónk van. — Pontosan mit is jelent a hallgatók számára kötelezővé tett négy hetes szakmai gyakorlat? — A szakmai gyakorlat az életre való fel­ készülést szolgálja. Külföldön - például Németországban - ennek ideje még hosszabb is. Ez is olyan dolog, hogy iga­ zán akkor van értelme, ha ezzel a lehető­ séggel ténylegesen élnek a hallgatók, és nem olyan helyre kérik magukat, ahol hagyják békében készülni őket a záróvizs­ gára. Magyarország egyszerűbb változatot alkalmaz, amely szerint itt elég egy helyen letölteni a gyakorlatot, míg más országok­ ban ügyvédnél, bíróságon, és esetleg még máshol is kell szakmai tevékenységet folytatni. A hallgatók így több oldalról tudnak tapasztalatokat gyűjteni, s így job­ ban, biztosabban választhatnak szakterü­ letet. Ez a jövőben úgy módosul, hogy el­ ső ízben a 2000/2001 tanévben volt első évfolyamnál 6-12 hetes igazságszolgálta­ tási, illetve közigazgatási szakmai gyakor­ lat megléte kötelező lesz. — Ót év alatt kell az összesen 4 hetes gyakorlatot eltölteni, s ennek időpontját a hallgató bármikor megválaszthatja? — A gyakorlatnak akkor van értelme, ami­ kor az illető szakmai tevékenységet tud vé­ gezni az adott munkahelyen. Az a gyakor­ lat amit sokan folytatnak, hogy a záróvizs­ ga időszak alatt kívánják letölteni a szakmai gyakorlatukat, az nagyon meggondolandó. Hiszen igen nagy megterhelést jelent a két hónap alatti négy záróvizsga letétele, és gondolom nagyon kevesen vannak olyan helyzetben, hogy amikor megkezdődik a záróvizsga időszak, akkor már tulajdon­ képpen mindent tudnak. — Pontosan mit is tartalmaz az Egyete­ mi lánácsnak az a határozata, amely a 70. életévüket betöltött oktatókról szól? — A PPKE közreadott Statútuma szerint az egyetemi tanárok, docensek és címzetes docensekjogviszonya 70. életévük betölté­ sekor az adott tanév lezárásával megszűnik és az ilyen személyek vezetői megbízatását vissza kell vonni. E szabály alól - indokolt esetben — a Nagykancellár legfeljebb két évre szóló hosszabbítással, mely hosszab­ bítás ismételhető, kivételt tehet. E rendel­ kezések a már kinevezett oktatókra csak 2004. január 1-től alkalmazandók (38.§). — Mostanság sok szó esik a túlképzés­ ről. Mit gondol erről a Dékán Úri' — Talán pillanatnyilag még nem beszél­ hetünk túlképzésről, de kétségtelen, hogy bizonyos idő múltán, legalábbis az eddig jogászok által betölthető helyeket figye­ lembe véve számolni kell egy ilyen lehe­ tőséggel is. Ezért nagyon fontos, hogy a hallgató és a fiatal jogász annak tudatában legyen, - amit főleg Amerikában hangoz­ tatnak-, hogy sok a jogász, de az igazánjó jogász mindig keresett. SZABÓ VIKTOR ötödik oldal �Veni Sancte és doktoravatás Tanévnyitó a piliscsabai Campuson Idén a Bölcsészettudományi Kar, annak is Stephaneum épülete adott otthont a szokásos, minden ősszel megrendezendő Veni Sancténak és Egyetemünk évnyi­ tójának szeptember 22. esős va­ sárnapján, miután az időjárás nem volt valami kegyes a rende­ zőkhöz. A nem mindennapi ün­ nepséget, megtisztelte jelenlété­ vel Karl-Josef Räuber pápai nuneins képviseletében Mons. Miroslaw Adamczyk titkár, Hans-Friedrich Solemacher (a budapesti Hanns Seidel Alapít­ ványtól), Rolf Kaiser, német kö­ vet, Rafal Wisniewski, lengyel nagykövet. Kovács István krak­ kói főkonzul, Erdődy Gábor, ki­ jelölt szentszéki nagykövet. Há­ mori József, volt kulturális mi­ niszter, és karunk számos pro­ fesszora is. A szentmise főcelebránsa Franciszek Macharski bíboros, krakkói érsek volt, koncelebránsként vett részt Zenon Grocholewski bíboros, a Ka­ tolikus Nevelési Kongregáció prefek­ tusa, Seregély István egri érsek, Tadeusz Pieronek püspök, a krakkói Teológiai Akadémia rektora. Bíró László és Erdő Péter püspökök, Jozef Lucyszyn lazarista tartományfőnök és Várnai Péter egyetemi lelkész. Seregély István Érsek Úr, az MKPK elnöke. Egyetemünk nagykancellára az elmúlt 10 évet értékelte, és arra emlé­ keztetett, hogy egy egyetem 35 év alatt szilárdul meg. Köszönetét mondott a 10 évvel ezelőtti alapításkor hivatalban hatodik oldal 7, ífy iy it •SS'**' » Franciszek Macharski krakkói érsek celebrálja a misét lévő kormánynak és valamennyi utód­ jának, valamint a társegyetemek veze- tőinek az általuk nyújtott segítségért. Erdő Péter Püspök Úr, egyetemünk Fröhlich Ida, a PPKE-BTK dékánja avatja fel a kar első doktorát �Hjrywaiifc rektora évnyitó köszöntésében áldást kért az új tanévre. Szomorú látványt nyújtott, hogy a szentmise után kissé elnéptelenedett a Stephaneum, mivel az ünnepély még messze nem ért véget, a szünet után tanúi lehettünk, amint ünnepélyesen bevonult az Egyetemi Tanács: Sere­ gély István nagykancellár. Erdő Péter rektor. Fodor György rektorhelyettes, valamint Rokay Zoltán a Hittudomá­ nyi-, Radnay József a Jog- és Államtu­ dományi-, Roska Tamás az Informá­ Franciszek Macharski veszi át a díszdoktori oklevelet Erdő Péter rektortól ciós Technológiai- és Fröhlich Ida a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Beszédében méltatta Egyetemünket és az elért eredményeket Zénón Grocholewski bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa, a Vatikán „ok­ tatási minisztere”. Ezek után került sor a díszdoktoravatásra: Franciszek Macharski bíboros úr - akit a krakkói ‘'riúr érsekség élére maga a pápa nevezett ki utódjául - és Alfréd Bayer államtitkár í *í úr személyében újabb taggal bővült a Hittudományi- valamint a Jog- és Ál­ lamtudományi Kar díszdoktorainak köre. Történelmi pillanat következett a Alfred Bayert avatja díszdoktorrá Erdő Péter rektor Bölcsészettudományi Kar életében: summa cum laude minősítéssel dok­ torrá avatták a tízéves Kar legelső dok­ torát, történelemtudományból. Tíz év. Egy ember életében jelentős idő, egy egyetem történetében csupán egy pillanat, de esetünkben nagyon is meghatározó pillanat, maga a kezdet, az indulás, és nagyon is lényeges sza­ kasz azok életében, akik megteremté­ sén annyit fáradoztak, akik szívükön viselték és viselik ma is sorsát. A Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem vitat­ hatatlanul meghatározó része lett éle­ tünknek, történelmünknek, az egész magyar felsőoktatásnak és az európai katolikus kultúrának. Hámori József volt kultúrális miniszter beszélget Erdő Péterrel és a meghívott vendégekkel MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �„Engem itt nem szeretnek Születésnapi beszélgetés Murati Lilivel Muráti Lili a háború vége előtti mozi- és színházi élet vitathatatlan sztárja volt. Emigrációját követően, személyét megszámlálhatatlan mendemonda, gyanúsítás övezte, s övezi a mai napig. A Madridban még a hazainál is nagyobb karriert befu­ tott „Lili Murati” születésnapja alkalmából látogatott haza, Magyarországra. — Hogyan emlékszik vissza a szüleire, s mi­ lyen volt az a háttér, amelyből elindult? — Nagyváradon születtem. Két bátyám volt, az egyik vegyész, ő Amerikában élt, a másik ma Hamburgban élő ügyvéd. Katonai állomáspa­ rancsnok édesapám harminc évvel volt idősebb édesanyámnál. Rengeteget utaztunk, még Bul­ gáriában is laktunk egy ideig, de a gimnázium első két évét Szegeden végeztem. S mert rossz tanuló voltam, egy németországi intézetbe adott édesapám, ahol életem első szerepét isját­ szottam: a Szentivánéji álom Puckját. Ezen fel­ buzdulva írtak az engem nevelő apácák apám­ nak, mondván, tanulmányaimat egy színiisko­ lában folytathatnám, — így került a kor híres színészpedagógusá­ hoz, Rákosi Szidihez. Kikkel tanult itt együtt? — Tolnay Klárival, Mezey Máriával és Turay Idával... Aztán jött Bárdos Artúr, aki egy lebe­ tegedett színész helyére keresett valakit - s vé­ gül Zilahy Lajos Tűzmadarában játszhattam Marietet. Nagyon jó darab volt, s a nagy siker sem maradt el. S mivel Bárdos új felfedezettje voltam, komoly reklámom is volt. — S aztán nemsokára jött is az elsőfilmszerep: az 1935-ben forgatott Csúnya lány, amelyben ket­ tős szerepe szerint hol csúnyának, hol gyönyörű­ nek kellett lennie. Egy mai színikritika, erről az alakításáról a következőket írja: „...hízeleg, hogy bánthasson, dühöngve bánt, ha szeret, s amikor végül leteríthetné, beleszeret „áldozatá­ ba.”- mi a véleménye ezekről a sorokról? — A férjem, Vászary János nagyszerű darabo­ kat írt, s persze minden vicc nekem volt kihe­ gyezve, a bejöveteleim mindig a legjobb pilla­ natokban voltak, amikor már mindenki dolgo­ zott. — Ezek szerint a férje volt, akinek köszönheti, hogy... — Száz százalékig! — Egy másik méltatás szerint „Muráti Lili a modem, fiús, sportos, önálló nőtípust adta a magyar színpadnak. "Ezt az imázst is Vaszary János alakította ki? — Én valóban rengeteget sportoltam: nagyon jól úsztam, lovagoltam, ugrottam, teniszez­ tem. Autóztam és motoroztam is. Szinte min­ den létező sportot űztem... Csupa sznob dol­ gokat, de nagyon jókat! nyolcadik oldal y — Olyan színészekkel játszott együtt, akiket a mai néző legfeljebb filmjeik alapján ismerhet. Nem egy szerepében volt partnere Jávor Pál... — Akkor Pali volt a sztár. Nagyon csinos és nagyon beképzelt volt. És sokkal sármosabb annál, mint amilyen jó színész! '0. — Szeleczky Zita? A többiek? — Szeleczky bűbájos, nagyon kedves ember volt. De, tudja, nagyon sok függ a hangtól. S ha valakinek nagyon szép, de egész vékony hangja van, amelyen úgy beszél, mint egy kisgyerek, az egészen más, mint például Karády orgánuma... Tolnay Klári nagyon ügyes, s már a háború előtt is nagyon sikeres színésznő volt. 1998-ban, mikor itthon vol­ tam, meglátogattam, s mikor visszaértem Madridba, fogadott a hír, hogy a Klári meghalt... De jó barátnőm volt Turay Ida is. — Páger Antal? — Talán 6 volt a legjobb színész abban az idő­ ben, de őszintén, talán egész Európában. Ere­ detileg egy parasztfiú volt, aki úgy játszott egy grófot, mintha annak született volna! Fantasz­ tikus színész volt... Ráday Imre viszont nem játszott olyan jól, mint amilyen csinos volt. Majdnem szép! — Habos Gyula és Gombaszögi Ella... — Kabos csúnya kis ember volt, de csodálatos színész. Gömbaszögi is nagyszerű volt, de mögötte ott állt az egész Vígszínház... — Csortos Gyula? — Hát, ugye... A Csortos egy külön szám volt; — azt mondott, amit akart, úgy játszott, ahogy akart, s mégis mindig, mindenben fantasztikus.... Nem is tudom, hogy tudtak ezek a színészek velünk játszani, mikor olyan híresek voltak.... — Tasnády Németországban is nagyon híres volt, az UFA-nak dolgozott. Szép, komoly úrilány volt... Makay, Ajtay, Mezey is a leg­ jobb művészek közül valók voltak. — Sztárok? — Igen, akik ma már nem léteznek. — Valóban, mintha kevesebb lenne... — Nem kevesebb, egyáltalán nincs! Azelőtt úgy mentek az emberek színházba, hogy meg­ nézték: hol játszik Somlay, hol a Muráti, vagy hol a lólnay. Sohasem a darab után mentek, hanem mindig a színészt keresték! — Ahogy Szörényi Évát, Simor Erzsit, Lukács Margitot is. — Vagy Gózon Gyulát, Rajnay Gábort, Vaszary Pirit. — kiiszary Piri egyszersmind a sógornője volt. — Igen, nagyon szeretett engem. — Kiss Manyi, Sennyei Ura, Bulla Elma? — Tudta, művésznő, hogy Somlay Artúr 1951ben öngyilkos lett? — Bulla tulajdonképpen német színésznő volt: egészen precíz, s nem olyan könnyelmű, mint mi, „normális színészek”. — Somlay Artúr?! Megfoghatatlan... De nemcsak ő. Bajor Gizi is. — Szilassy László... — Sohasem volt ilyen ruhám! — Hát, .. .nem akarok fölvágni, de azt hiszem, szerelmes voltam belé. Hogy viszonozta vol­ na? Nem hiszem. Egyébként csak mostanában hallom, hogy mindenki szerelmes volt bele, de én nem hiszek el semmit! — Térjünk vissza a pályatársakra. Hogyan emlékszik Tasnády-Fekete Máriára, Makay Margitra, Ajtay Andorra, Mezey Máriára.^ — Szilassyról a háború után azt terjesztették, hogy ’44 októbere után. Szabó László néven, benne volt... — Állítólag cigányasszonynak öltözve itthon járt akkor, hogy elmehessen Bajor Gizi és férje. Germán Tibor orvosprofesszor temetésére... �A ÉEE — Hogy nyilas volt... lüdom! Mit gondol, én miért nem voltam itthon, miért nem játszot­ tam, miért voltam kitiltva mindenhonnan? Mert azt mondták rám, hogy nyilas vagyok. A hetvenes évek közepén például, mikor itt­ hon voltam, bár meghívtak, nem engedtek fel a Jókai színpadára... Egyszercsak berontott egy férfi, s azt kiabálta, hogy „Ez a fasiszta nő nem mehet fel a színpadra!” Hát fogtam ma­ gam, és felugrottam a színpad szélére. Ott ül­ tem le, s beszélgettem a közönséggel, a férfit pedig kivezették... Egy biztos: egy színésznő­ nek, akinek sikere van, semmi nem árt úgy, mintha azt mondják, hogy jobboldali vagy baloldali... Azzal meg is ölték. Nem is kell mást mondani. — Hogyan esett a választás végül Madridra? — Először San Sebastianba kerültünk, a fér­ jemnek volt ismerőse egy ottani orvos. Onnan mentünk Madridba, ahol az egyik színházban éppen Jani darabját játszották! Kiderült, a szer­ ző is ott van, a férjem, akin éppen egy kimo­ sott, összement zakó volt, szóval rémesen né­ zett ki... — így indult el Muráti Lili spanyolországi karrierje is... — Az első darab, amiben felléptem, Michel Durand darabja volt: a Francia szobalány, ami­ ben még nem kellett jól tudnom spanyolul. Nagyon nagy siker volt. — És 1948-ban következett a két évig tartó munka a spanyol rádió magyar nyelvű adásá­ nál, amit Magyarországon szintén bűnéül rót­ tak fel. Azt mondták. Magyarország ellen uszít. — A híresztelések kiindulópontja ezek szerint irigység lehetett? — Nem tudom, egyáltalán miért kell irigynek lenni egy színésznőre, aki nincs is itt?! — Emigrációja előtt verseket is írt, regénye je­ lent meg, sőt a Petőfi Irodalmi Társaság is tag­ jai közé választotta. — A regény címe „Szeretni kevesen tudnak” volt... — A mai nézők filmjeiről ismerhetik: Csúnya lány; Elnökkisasszony; Fizessen, nagysád!; Százhúszas tempó. Mindig jó kritikákat ka­ pott? — Dehogy. Egyszer például azt írták: úgy já­ rok, mint egy hintáslegény! Persze, hogy úgy jártam, hiszen agyon voltam sportolva. Ha ke­ resztül kellett menni a színpadon, vagy a ka­ mera előtt, én szépen keresztülmentem, csak nem úgy, ahogy kellett volna. Hanem ahogy én járok! —A Megálmodtalak, és az Egy nap a világ cí­ műfilmje, hajói tudom, elveszett. — Azt hiszem, az Egy nap a világból Oroszor­ szágban van egy kópia, persze felirattal... Még nem hozták haza. — Castilglione Henrik 1941-es filmlexikona szerint két filmre Berlinbe is szerződött. Ho­ gyan kapta ezeket a felkéréseket? — Látták a filmjeimet és láthattak színpadon is! — „Ez történt Budapesten”. — Ez volt itthon az utolsó filmem, ’44-ben készült. untalan kihallgattak, s összeegyeztették az el­ mondottakat azzal, amit a másikunk vallott. S ha véletlenül volt köztük valamilyen eltávolo­ dás, akkor ordítottak. Egyébként semmi külö­ nös nem történt... Végül énekelve „mondtam el” Janinak, mi hangzott el a kihallgatáson, hogy tudja, pontosan mit kell vallania. S per­ sze az orosz őrök azt hitték, valamilyen slágert énekelek... — Az Andrássy út hatvanat is megjárták. — Voltunk mi mindenütt! Pasaréten is, egyik pincéből a másikba... — Végül Ausztriába kerültek, s onnan mentek tovább Franciaországba, ahol ismerősök segí­ tettek. — Igen: Lucien, aki hadifogságba esett, ina­ sunk volt, Párizsban tartott el bennünket, Pierre pedig, aki a birtokunkat vezette, Normandiában segített. S olyan boldogak vol­ tak, hogy elmentem, s hogy még élek... — Bemondó voltam, aki felolvasta azt, amit elé tettek. De nem igaz, hogy Magyarország ellen beszéltem, én a Rákosi-kormány ellen beszéltem! — Spanyolul könnyen megtanult? — Egy újság egyszer azt írta: Lili Murati a leg­ szebben beszélő spanyol színésznő! Igaz, na­ gyon tisztán beszélem a nyelvet. — A Doktor Zsivágóban is szerephez jutott, Omar Sharif partnere volt. Az egyik felvétel alatt azonban egy kisebb baleset történt... — Szerepem szerint a vonat mellett futottam, várva, hogy Sharif felránt a mozgó vonatra. De rosszul fogta meg a kezem, a peron és a vágány közé estem, s a ruhám széles övét elkapták a kerekek. Ahogy forogtak, úgy forogtam velük, s végül teljesen levetkőztettek! De nem tör­ tént semmi bajom, — nem úgy, mint a moz­ donyvezetőnek, aki idegösszeomlást kapott! ...Igen, volt néhány ilyen borzalmas dolog az életemben, és a Jóisten mindig olyan jó volt hozzám, hogy nem kellett meghalnom egyik­ nél sem... —i4 Spanyolországban eltöltött étiek alatt ma­ radt kapcsolata az itthon maradt, esetleg a többi emigráns magyar színésszel? — Nem. — S a mai magyar színészek közül ismer vala­ kit? — Kik voltak a partnerei ezekben a filmekben? — Mindig a legjobbak: Hajmássy Miklós, Páger, Petényi László... A féljem választotta a színészeket. És sokszor a történetet is ő írta, mint például a Kölcsönadott élet című filmét is. — Aztán jött ’44 vége... — S mi együtt mentünk a százezer emberrel, akik a front elől menekültek. Aztán a férjem azt mondta: - Hova megyünk? Nem tudom!válaszoltam neki, s indultunk is vissza Pestre. Persze rengetegszer fogtak el bennünket az oroszok, hol engem, hol a férjemet... Mind- — Eszenyi Enikővel találkoztam, s Sztankay Istvánnal, akinek gyönyörű hangja van. Bács Ferencet láttam a József Attila Színházban. — Nem gondolt még arra, hogy esetleg haza­ költözne Magyarországra? — ...Engem itt nem szeretnek. És az egész más. Nem szeretnek. Folyton kritizálnak en­ gem, akármit csinálok. Mindenben, minde­ nért kritizálnak... I BÁLINT GYÖRGY RUDOLF kilencedik oldal I �Felvételi aranyköpések 2002 Hát persze. Idén is megjöttek. Már nagyon vártuk őket. Régi hagyomány nálunk a Pázmányon az aranyköpésgyűjtés. Szórakoztató, de egyben szomorú is. Szo­ morú, hiszen - és ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni, mi magunk is hitet­ lenkedve - az emberek, akiknek szájából mindezek elhangoztak, egytől-egyig érettségivel (!) rendelkeznek. Ennyit a szomorúságról, most pedig jöhet a vidá­ mabbik rész, amikor is befogadjuk a 2002-es év felvételijének gyöngyszemeit, amelyek cseppet sem gyengébb az eddigieknél, tehát várhatóan hozzájuk hason­ lóan be fognak vonulni a Pázmányos „legendáriumba”, hogy aztán az idők vége­ zetéig emlegetve legyenek, és sok-sok év után is mindig, mindenkiből ugyanazt a hatást váltsák ki. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is megválasztottuk a szerkesztőség három kedvencét, amelyet különös szeretettel ajánlunk figyelme­ tekbe. (Csak remélni tudjuk, hogy nem éljük meg az időt, amikor már nem lesz, aki nevessen rajtuk, mert senki nem érti, hogy hol a poén.) TÖRTÉNELEM POLITIKA • Szent István valahol azt hallotta: azé a föld, aki megműveli. • Milyen tisztségeket töltött be Cromwell 1685-ben bekövetkezett haláláig? Vizsgázó 1: életfogytiglani diktátor Vizsgázó 2: lord-processzor • Julius Caesar magáévá tette Galliát, myd behatolt Angliába. • Az 1200 körüli krónika szerzője: Drogérius. • A pun háborúban nagyon sok római elpusz­ tult. Ezek mind Rómába költöztek és prole­ tárok lettek belőlük. Athénban azonban kitört a pestis, amelynek az idős Periklész is áldozatául esett, ez kissé megviselte a várost. • Mi a hosszú kések éjszakája? Vizsgázó 1: Hitler megnyirbálta saját pártját. Vizsgázó 2: Lenin parancsba adta, hogy va­ lakit öljenek meg. Vizsgázó 3: Az ókori spártai államban a rab­ szolgákat egy napra szabadon engedték, és a férfiak szabadon legyilkolhatták őket. • A háborúnak már Jaltában végének kellett volna lennie. • Magyarország 1943-ban lépett be a háborúba. • A világháborúnak nem kellett volna ennyi áldozatot szednie. • A Rákóczi szabadságharc, aminek nagyon sok történelmi háttere van. • 11. András a zsellérek munkavállalást lefek­ tette az Aranybullában. • - Milyen származású volt az Anjou család? - Lengyel. • - Melyik évszázadban indultak a keresztes hadjáratok? - A 15.-ben. • - Magyarország tagja a NATO-nak? - Nem. - Miért? - Magyarország a Varsói Szerződés révén lett tagja az ENSZ-nek, de később úgy döntöttek, hogy mégsem csatlakozunk a NATO-hoz. • - Hány tagja van jelenleg a NATO-nak? - Több mint 30. Nem, nem, nem, 51. • - Ki Irak elnöke? - Arafat. - Na! Arafat melyik ország elnöke? - Irán. • - Olyan téren jó az Unió, hogy megszünte­ ti a halom macerát. • - Mely pártok vannak ma a magyar parla­ mentben? -A kereszténydemokraták és a szociál­ demokraták. .. EGKÍMZ • Az esztergomi püspök lett a prímás. • Az unitáriusok Erdélybe menekültek, miu­ tán anabaptistaként üldözték őket. tizedik oldal IRODALOM • - Mit tud a népi írók mozgalmáról? - A népi írók a 18-19. században Magyar­ ország önállóságáért harcoltak. • - Ki írta Az elsodort falu című regényt? - Mikszáth Kálmán. • - Melyik vidéken, melyik országrészen ját­ szódnak Mikszáth regényei? - Dunántúl. • - Mikor élt Mikszáth? - A 19. század elején. • Leginkább Aranyt szeretem és Petőfit, mert nekik nem volt annyi aberrációjuk, mint a többi költőnek. • — Radnóti Miklós miért volt kénytelen Sze­ geden folytatni egyetemi tanulmányait? - Radnóti Miklós eredetileg jogász szeretett volna lenni, de végül a könnyebb utat vá­ lasztotta, ezért ment a szegedi egyetemre. • - Hollandia mely országokkal határos? - Svájc. - Nem, nem. - Svédország? -Juj! - Olaszország. • - Melyik az az államalakulat, amit Kína csú­ nyán elfoglalt és bekebelezett? - Sri Lanka. • - Melyek voltak Jugoszlávia tagállamai, és ezek milyen vallásúak voltak? - Dalmáciát muzulmánok, katolikusok, ortodoxok lakták • - A muzulmánon kívül milyen vallás volt még Boszniában? - Az iszlám. TÁRSADALOM • - Mi az eutanázia? • - Az egy betegség, egy tudathasadásos állapot. • - A Duna TV és a Magyar lélevízió nekem nagyon nem jön be! - Mégis mi alapján szokták csoportosítani az elektronikus médiumokat, mondjuk a tévécsatornákat? Ugye egyik oldalon ott van a Magyar 1, a Magyar 2, a Duna TV... - Na nekem ezek nem jönnek be!! - Úgy érti, hogy vételi problémák adódnak a térségben, ahol lakik? - Nem. Egyszerűen azok a műsorok olyan blődek, amiket sugároznak. És VÉGEZETÜL AZ IDEI ÉV HÁROM LEGJOBBJA: • - Kinek ajánlotta fel Szent István Magyarországot? - Hmmmm.... - Mit mond önnek a kifejezés: Mária Országa? - Megvan! Máriának! - Mégis, milyen Máriának? -Öööööö... Szent Máriának! • - Ki az a 17. századi magyar hadvezér, aki a Birodalomban is elismerést vívott ki magának? - Kölcsey. (Ott is hagyta a fél szemét a Waterlooi csatában - a szerk.) • - Miről szól Katona József Bánk Bán című drámája? - Arról szól, hogy van Bánk, aki egy bán... FÖLDRAJZ • - Hol található Baszkföld? - Afganisztánban. Gyűjtötte: sok mindenki, még Benedek Elek is �Emlékezés 1849. október 6-ra Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos egy nemzet életében az, hogy közös tudatában méltó helyet foglaljon el bőseinek tisztelete, A mai. meghasonlott világban, ahol a feje tetejére állni látszik minden, évszázadok óta létező értékrend és hagyomány, még inkább fontos az emlékezés, amely általában csendes, egs'szeri alkalom évente, támaszunk és segítségünk azon* bán csak abban az esetben lehet, ha az előttünk járt nagyszerű és nemes példák a hétköznapokban is elkísérnek. Példamutatónak kell lennie számunkra az aradi tizenhárom sorsában annak, hogy más nemzetiségű, különböző sorsú kato­ nák azonos célért, a magyar szabadságért tudtak harcolni, azért életüket áldozni. Az osztrákok dühét nem kis mértékben fo­ kozta az, hogy egy zászló alatt küzdött a milliomos földesúr (Kiss Ernő), a gazdag főúr (Vécsey Károly), az elszegényedett német arisztokrata (Leiningen-Westerburg Károly), a szerb és horvát nemzetiségű hivatásos katona (Damja­ nich János), a republikánus demokrata (Nagysándor Jó­ zsef), a vasúti főtisztviselő (Lázár Vilmos), az osztrák nemességet kapott őrnagy (Schweidel József), a kitűnő mérnök (Török Ignác), a magyar arisztokrata (Dessewfy Arisztid), a tehetsé­ ges iparszervező (Láhner György), az osztrák közép­ osztály tagja (Poeltenberg Ernő), a horvát származású katonatiszt (Knezic Károly), vagy a pozsonyi fogadós gyermeke (Aulich Lajos). Október folyamán kivégezték Csányi László közlekedésügyi minisztert, báró Jeszenák János kormánybiztost, báró Petényi Zsigmondot, a felsőház elnökét, Szacsvay Imre képviselőházi jegyzőt, Ka­ zinczy Lajos honvéd tábornokot, Peter Giron honvéd ezredest, a német légió pa- Nem szabad azonban elfe­ ledkeznünk azokról sem, akik ugyan nem pontosan B ezen a napon, de szintén S vértanúhalált haltak a ma- L gyár szabadságért. Október Kivégzés „lőporral és golyóval”. hatodikán, szimbolikusan A térdelő Kiss Ernővel csak a második sortűz végzett. Latour táborszernagy meggyilkolásának évfordulóján (pedig azt a rancsnokát, Mieczyslaw Woronieczki her­ bécsi nép követte el!) Pesten agyonlőtték ceg honvéd ezredest, Abancourt Károly Batthyány Lajos grófot, volt miniszterel­ honvéd századost, Csernus Manót. nököt. Már előbb, 1849 augusztusában Lenkey János tábornok a börtönben megkötélre küldték Ormay Norbertét, Kos­ tébolyodott, majd 1850-ben öngyilkos lett. suth szárnysegédjét. Novemberben újabb kivégzések követ- keztek. Ezerötszáz honvédtisztet ítéltek halálra, ezen ítéletek nagyobb részét ké­ sőbb húszévnyi várfogságra változtatták. A külföldre menekülteket távollétükben ítél­ ték halálra, nevüket akasztófára vésték fel (többek között Andrássy Gyula, Guyon Richárd, Horváth Mihály, Jósika Miklós, Kmety György, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár, Perczel Móricz, Szemere Bertalan, Táncsics Mihály, Teleki László neve került fel így a bitófára). Összesen hatvanöt em­ bert lőttek főbe és száztizennégyet akasz­ tottak fel, az összes osztrák börtön magyar rabokkal telt meg. Schwarzenberg minisz­ terelnök így nyilatkozott: „Ugyan, mi a magyar nemzet! Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni, és egyszer s min­ denkorra ártalmatlanná kell tenni. Az aradi kivégzések helyszí­ T 't nétől nem messze 1881-ben emlékoszlopot avattak, mely azóta is zarándokhely. 1932ben a Maros áradása után, a § víz visszahúzódásakor a gátat javító kubikusok emberi csontvázakra bukkantak. A vizsgálatok után nyilvánvalóvá vált, hogy a mártírok marad­ ványait találták meg. 1979ben - kettő kivételével - az emlékoszlop mellé temették el a vértanúk csontjait. A szabadságharc leverése után egész Európa rokonszenvét bírta a magyar nemzet. Heine dicsőítő verset írt, Nietzsche Petőfi-verseket zenésített meg a Felhők ciklusból, Dickens kora legjelentősebb külföldi regényeként méltatta Eötvös József A falu jegyzője című művét. Victor Hugó így írt 1853-ban: „Átok azokra, akik Magyarországon e pillanatban lábbal tiporják az emberi jogokat és isteni törvényeket. E hős nemzet hóhérait megátkozva, a mártírokat vi­ gasztaljuk meg gyászos sorsukban. Átok a zsarnokokra és áldás a nemzetekre!”. » KO LTAY ANDRÁS tizenegyedik oldal �Női szakasz Esélyegyenlőség, karrier Mit jelent manapság nőnek lenni, amikor munkahelyet, szakmát kell válasz­ tani? Mire számíthat egy közeljövőben végző egyetemista vagy főiskolás lány? A kérdést nehéz objektiven megválaszolni, az alábbiakban arra keresíink választ, vajon létezik- e diszkrimináció, s milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy nőnek karrierépítése során. A nőket érő hátrányokról több kötetnyi szakirodalom jelent meg az utóbbi években. Ezek általános megál­ lapítása, hogy a nők hátrányos helyzetének legfőbb oka elsősorban a mélyen rögződött társadalmi előítéletekben gyökerezik. Sajnos el kell ismerni, még mindig él az az általánosan elfogadott nézet, mely sze­ rint a nők számára elsődleges fontossággal a család bír, a keresőtevékenység pedig ki­ egészítő jellegű, míg a férfiak életének középpontjában a munka áll. Adódik hát a kérdés, hogy mi magyaráz­ hatja azt a tényt, hogy a nők azonos szak­ mai képzettség esetén is lényegesen ki­ sebb eséllyel futnak be szakmai karriert, mint a férfiak? ludjuk, hogy egyes vezetői szerepekhez kifejezetten szükségesek az olyan tulaj­ donságok, mint az agresszivitás, racionali­ tás, magabiztosság és függetlenség. A nő­ ket azonban a nemi szerepek elsajátítása során éppen ezekkel ellenkező tulajdon­ ságokra nevelik. A nők magatartása, céljai és a munkához való viszonya is épp ellen­ tétes azzal, amit a felső vezetői pozíció megkíván. A vezetői szerepet vállaló nők­ ről elmondhatjuk tehát, hogy a magatar­ tások férfi modelljét alkalmazzák, és ke­ vés helyet engednek nőiességüknek. Sok „női főnök” panaszkodik, hogy nemük miatt teljesítési kényszer alatt állnak, nem tudnak olyan tekintélyt és elismertséget kivívni, mint férfi kollégáik. A siker ára sokszor a családi háttér kiegyen­ súlyozottsága, mert a hagyományos szere­ pek szerint a nő feladata a nyugodt háttér biztosítása félje előmenetele érdekében. A kérdés az, hogy megvalósítható-e ugyanez fordítva, vagyis elvárható-e a férfiaktól, hogy egyenrangú társként tekintsenek a nő­ re, és ugyanúgy vegyék ki a részét az ottho­ ni teendőkből. A ma elfogadott társadalmi szerepek szerint ez csak nagyon ritkán való­ sulhat meg. A női karrier legfőbb akadályá­ nak rendszerint azt a többes terhet említik, ami felöleli a feleség és az anya szerepét is a keresőtevékenységen túl. A kérdésnek véletizenkettedik oldal ményem szerint nem úgy kell felvetődnie, hogy a nőknek választaniuk kell a gyermek­ vállalás és a szakmai pályafutás között. En­ nek összehangolása persze nagyon nehéz feladat, statisztikai adatok alátámasztják, hogy a női vezetők között magasabb az el­ váltak, míg a férfi vezetők a házasok aránya. A mai sikerorientált lányok tervei között alig szerepel a féijhezmenetel, a gyer­ mekvállalás. Ez elgondolkodtató jelenség, hiszen tudjuk, hogy a társadalom alapegy­ sége a család. A tudatos nő hiába sokolda­ lú, akkor is csak ritkán tud eleget tenni anyasági, feleségbeli szerepének, ha töb­ bet van a munkahelyén, mint otthon. Úgy tűnik hát, feszül itt egy látszólag fel nem oldható ellentét. A nőktől elvárt többes szerep egy „láthatatlan üvegfalat',5) húz eléjük karrierépítésük során. Nem is kell messzire menni, elég, ha „házon be­ lül” vizsgáljuk a problémát: igaz ugyan, hogy a jogászi szakmában a nők már egyenjogúságot vívtak ki, mégis elmond­ ható, hogy a ranglétrán már nehezebben jutnak fel. Nézzünk csak egy egyszerű példát! A következő álláshirdetést egye­ temünk hirdetőtábláján olvastam: „Bel­ városi ügyvédi iroda keres férfi ügyvéd­ jelöltet.” Az említett ügyvédi irodának joga van férfit alkalmazni, erre bizonyára meg is van az indoka. Egy női munkavál­ laló ezek szerint számukra „problémá­ sabb”, valószínűsíthető egy szülési sza­ badság, ilyen-olyan családi kötelezettsé­ gek. Munkaadói szempontból tehát biz­ tosan jobban „megéri” férfi munkaerőt alkalmazni. Nem jellemző ez a tenden­ cia azokra a szakmákra, melyeknél úgynevezett 1, elfeminizálódás” figyelhető meg. Ezek általában az egészségügyi ápo­ lói vagy pedagógusi pályák (bár az isko­ laigazgatók zöme már férfi). A nők közéleti szerepvállalása még min­ dig nagyon alacsony, e tekintetben talán az európai uniós csatlakozás hoz majd előrelépést. Az EU politikája nem kizárólag a nőkkel szembeni megkülönböztetést, hanem a nemek közötti diszkriminációt tiltja. így az uniós férfi polgárok ugyanúgy élhet­ nek ezekkel a jogokkal, mint a nők, bár a gyakorlatban őket sokkal kevesebb hátrá­ nyos megkülönböztetés éri. A legtöbb tagállamban még mindigjelentősek a bér­ különbségek, elvétve találni csak női mi­ nisztert vagy magas szintű gazdasági veze­ tőt. Mindennaposak a diszkriminatív ál­ láshirdetések. Az utóbbi évtizedekben jelentős jogalko­ tási és intézményi feladatokat vállalt fel az EU annak érdekében, hogy ténylegesen érvényesüljön az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség elve. így mára a Római Szerződés 141. Cikke és nyolc irányelv alkotja az erre vonatkozó közösségi jogot. Olyan elveket szabályoz többek között, mint az egyenlő munkáért egyenlő bér el­ ve, jogot biztosít az egyenlő előmenetel­ hez, képzéshez és munkafeltételekhez. Az EU egyes esetekben lehetővé teszi a pozitív diszkriminációt is a nemek ki­ egyenlítése érdekében. A terhes anyáknak széles körű jogok biztosításával oldja meg a szülési szabadság problémáját, hiszen kimondja, hogy minden terhes nőt meg­ illeti a 14 hetes, egybefüggő szülési sza­ badság. Terhesség miatt nem bocsátható el egyetlen női munkavállaló sem. Mindezen alapvető jogok biztosításával csak remélni tudjuk, hogy Magyarorszá­ gon is javuló tendenciát fogunk megfi­ gyelni a női munkavállalók esélyegyenlő­ ségének vizsgálatakor. Aggasztó jelenség, hogy a magyar nők aránya riasztóan ala­ csony mind a parlamentben (387 képvise­ lőből 33 nő), mind pedig a helyi önkor­ mányzatokban. Érdekes adat, hogy az EU tagállamok közül csak a görög parlament­ ben van kevesebb nő, mint a magyar or­ szággyűlésben. Európai integrációnk érdekében tehát mindenekelőtt a közvéleményt kell érzé­ kenyebbé tenni a vázolt előítéletek vissza- �szorítására és az esélyegyenlőség társadal­ mi megítélésének javítására. Úgy gondo­ lom, nem szabad belenyugodni a kiala­ kult helyzetbe, igenis van járható út, amely során a nők érvényesíthetik önma­ gukat és kiteljesedhetnek a munka által. Nagyon leegyszerűsítve úgy is fogalmaz­ hatnánk, hogy nyilvánvalóan nem azért jár karunkra a legtöbb lány, hogy majdan egyetlen feladata a konyhában a puding kevergetése legyen. Persze itt is fontos hangsúlyozni, hogy a tudatos karrierépítés mellett szükséges megtalálni azt az egyensúlyt, ami a társa­ dalomban megkívánt szerepünknek is eleget tesz. Nagyon visszatetsző tud lenni egy arrogáns, kemény, túlságosan is karri­ erista nő, akiben egy csepp érzékenység vagy nőiesség sem lakozik. Látjuk tehát, hogy a fentebb feszegetett téma igen komplex, a kérdésre tökéletes választ sosem kaphatunk. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet egy picit javuljon, több szinten szükséges a változás: a család­ karrier összehangolása megvalósíthatat­ lan egy olyan társ nélkül, aki hagyja a nőt érvényesülni, és ugyanakkora teret munkája számára. A második szint már nehezebb, a munkaadók gyakran rejtett diszkriminációt alkalmaznak, így ezek feltárása már nehezebb. Társadalmi szinten pedig az előítéleteket kellene megszüntetni a hagyományos szerepek felrúgása nélkül. Ezért úgy vélem, hogy inkább kiegyenlítődésre lenne szükség, mintsem forradalmi változásra. A ne­ gyedik szint az EU csatlakozással kapott szabályok gyakorlatban történő érvénye­ sítését jelentené. Ezek a gondolatok, feladatok persze még nagyon távlatinak tűnnek, de azt hiszem, elkeseredésre nincs ok, hiszen jó irányba haladunk. Reméljük, a Ka­ runk falai közül kilépők sorában a jogá­ szok mellett sok neves jogásznőt is üd­ vözölhetünk majd, legalább olyan szak­ mai elismertséggel, mint hírnevet szer­ zett férfi kollégáik. A rögös úton azért ne felejtsünk el nőnek maradni és a vállalt feladatokat teljesíteni. Sok sikert és kitartást. GULYÁS JUDIT Ezzel a témával és még sok minden mással is foglalkozik a Dr. Pelle Andre­ ával készült inteijú, amit a következő számban olvashattok. Lehull a lepel, megnyílik az ajtó Beszélgetés Budai Ildikóval, a Tanulmányi Osztály vezetőjével A törzsgárdához tartozik ez vitathatatlan. A kezdetektől fogva vesz részt a Kar éle­ tében, eleinte a Tanulmányi Osztályon dolgozó évfolyamelőadóként, 2001 janu­ ! árja óta pedig mint a hivatal vezetője. Ta­ lán nem mindenki tudja, hogy az első év­ folyammal együtt ő is 2000 nyarán vég­ zett. A megbeszélt időpontban a zárt ajtó előtt várakozom. Talán rosszkor jöttem? De mégsem. Nyílik a bűvös ajtó, szívélyesen fogad és körbevezet az irodahelyisége­ ken, hogy láthassák az olvasók, a To nem valami titokzatos boszorkánykonyha. — Bocsánat, talán rosszkor jöttem, nem volt nyitva a Tanulmányi Osztály. Tanács, a Dékán és a Dékán- helyettes hozhat. Nekünk marad a hálátlan feladat, hogy a döntéseket betartassuk a hallgatókkal. Sajnos nagyon sok esetben annyit mond a hallgató, hogy a „Tanulmányi Osztály nem engedte meg...” Nem jut eszébe, hogy nekünk az a feladatunk, hogy adott esetben „ne engedjük meg”. Azt gondolom, ez egy feloldhatatlan probléma mindaddig, amíg meg nem ér­ ti mindenki, a beadott kérelmeket nem mi bíráljuk el, még akkor sem, ha kifeje­ zetten nekem címezik. Természetesen el­ olvasom és attól függően, hogy ki bírál­ hatja el, továbbítom. Nos, az ajtó. Igen, ez egy probléma, । — Mi az oka annak, hogy néha az emvalamilyen rejtélyes ok miatt mindenki , kér túl magasnak ítéli a népsűrűséget a akkor akar bejönni, airiikor záiva van. A I TO előtt? félfogadási idő változatlanul hosszú ide­ — Sajnos a Tanulmányi Osztály iroda jű, hétfőn és szerdán délelőtt, kedden és méretei adottak, ezért néha elkerülhetetcsütörtökön délután. Vizsgaidőszakban ' len a sorban állás. Próbáljuk úgy szerr'ezebédidőn kívül folyamatos a „nyitvatar- i ni, hogy kevésbé rossz legyen, de amíg a tás”, ne kelljen a hallgatóknak külön be- ! beiratkozás a tanítás megkezdése után jönniük, mi többek között ezzel tudjuk ' van, addig kizárólag az évfolyam előadó segíteni a nyugodt vizsgaidőszakot. előtti „zsibongóban” tudunk iratkoztatni. Reményeim szerint a Neptun számító­ — Sok hallgató panaszkodik, hogy né­ gépes rendszer bevezetésével könnyebb hány fontos információról a tanulmá­ lesz mindannyiunk helyzete. nyi ügyekben nem kap tájékoztatást. Hogyan orvosolható a probléma? — Végszó? I — Minden közérdekű információ a fali- 1 — Engedjék meg nekem, hogy itt kér­ újságon - amióta Szabó István Úr a Dé­ jem a hallgatókat a Tanulmányi Osztály kán-helyettes, hónapokkal hamarabb hivatali rendjének betartására, valamint az interneten (www. pontosan tudom, hogy mindenkinek a jak.ppke.hu) megtalálható. Többen idő­ saját problémája a legfontosabb - vala­ ben tudomást szerezhetnének a közérde­ mint, hogy a kolléganőket partnernek kű információkról, ha néhány hallgató tekintsék gondjaik megoldásában, és ne nem szedné le a hirdetőről. Azon kívül ellenfélnek, akit meg kell g^'őzniük. A félfogadási időben a kolléganők is a hallzárt ajtók azt jelentik, hogy az irodában munka folyik, ilyenkor keresik az ott gatók rendelkezésére állnak. dolgozók a megoldást azokra a problé­ — A „rettegett” Tanulmányi Osztály, mákra, melyek a félfogadási időben az sokak szemében élet és halál ura. De ha asztalukra kerül. jól tudom, az igazság odaát van. — Talán megengedi nekem, hogy itt az újság hasábjain tisztázzak néhány dolgot. A Tanulmányi Osztály végrehajtó és nem döntéshozó szerv. A döntéseket a Kari I Ehhez kérem a hallgatók segítségét é.s megértését. MÁNDICS BOTOND tizenharmadik oldal �„Bombát vetünk, gránátot a múltra... JJ Az írástudók felelősségének kérdése a terror idején r; /M Nehéz lenne vitába szállni a címben szereplő idézettel, főleg, ha tudjuk, hogy Szüdi György Felszabadulás című verséből származik, mely 1950-ben, a „Szabadság énekei” című antológiában jelent meg, és a versben a hős szovjet katonák szájából hangzik el. A bomba valóban lehullt, elsöpörte a múltat, elpusztítva jót és rosszat egyaránt, megsemmisítette irodalmunkat is. Majd kétszáz hasonló hangvételű mű található a nemrég megjelent „Munkás, pa­ raszt, értelmiség munkaverseny lázában ég!” (alcím: Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956) című gyűjteményben (kiadó: Korona Kiadó, Budapest). A A kötetet mindenkinek érdemes kézbe vennie, hiszen egyfelől értékes kordokumentum, vala­ mint a magyar irodalom egy korszakának töké­ letes lenyomata. Történelmünk során talán először fordult elő, hogy az irodalom (és vele együtt minden művészeti ág) teljes mértékben a hatalom irányítása alá került, a szólásszabad­ ság megszűnt, minden mű csak és kizárólag egy célt szolgálhatott. Nevetnénk az otromba, erőltetett verssor­ okon, szerzőjük és az egész rendszer paródiáivá züllött műveken, ha nem tud­ nánk, hogy e vidám évek alatt emberek tízez­ reit ölte, nyomorította meg az állam, és szá­ zezrek hagyták el hazájukat. Az irodalom - mely társadalmi szerepénél fog­ va mindig némileg ellenzéki kellene, hogy le­ gyen - sem maradhatott ki a központosításból. Megjelentek a Párt által megbízott új dalno­ kok, kik szintén szép számban szerepelnek e kötetben, de kiknek munkásságára nem érde­ mes szót vesztegemi. Érdekes és tanulságos vi­ szont lámi azt, miként reagáltak erre az új helyzetre azok a költők, akik tehetségüknél fogva tényleg érdemesek voltak „a lant pengetésire”. 1945 és 1956 között számos költő és író is elhagyta az országot. De mihez kezdtek azok, akik itt maradtak? A kötetben szerepel költőnagyjaink közül például Csoóri Sándor (az Aranyos madaram... című verssel), Illyés Gyula (Cserepező; Az építőkhöz). Juhász Ferenc (Dal a traktorról; Szögecselők; Téged köszönt most), Nagy László (Ifjúság dala; A mindent látó szempár; Faluban), Szécsi Margit (Ün­ nep Sztálinvárosban; Munka után), Weöres Sándor (Épül az ország), de rajtuk kívül is számos neves költő és író írt a rendszert di­ csőítő műveket. Hogyan lehet értékelni az ő szerepvállalásukat? Mi vezette őket? Megtévesztettség? Megalku­ vás? Félelem? Élni, alkomi akarás? Legtöbbjük­ nél valószínűleg mindez együtt hatott. Mielőtt kényelmes fotelünkből könnyelműen elmarasztalnánk őket, meg kell kísérelnünk megérteni a dolog emberi oldalát, megpróbál­ ván beleélni magunkat abba a gyötrelmes lelki vívódásba, mely végigkísért minden gondolko­ tizennegyedik oldal dó és érző embert, aki becsületesen akart élni és dolgozni itt. Magyarországon, ahol akkoriban erre nem nyílt esély A kötet elolvasása után a következő, nehezen megválaszolható kérdések merülhetnek fel bennünk: 1. Ne felejtsük el, az ország valóban meg­ könnyebbült a háború befejeztével, és sokak­ nak csak később hullott le a hályog a szemé­ ről a kommunista hatalom természetét illető­ en. Sokan talán tényleg hittek az eszme meg­ valósíthatóságában, hogy aztán keservesen csalódjanak. Bűnös-e ezért valaki? 2. Sokakat a félelem vezérelt, hiszen parancs­ ba kapták: „törjenek be új idők új dalaival”, azaz dicsőítsék az új rendszert, különben sa­ ját és családjuk léte, megélhetése sínyli meg nemleges válaszukat. Aki ennek ellen tudott állni, az becsületre méltó, de elenyésző ki­ sebbségben maradó példa. Bűn-e, ha valaki nem vállalta önként a mártíromságot? 3. Mit tehet az ember, aki élni és alkotni akar, még akkor is, ha a történelmi helyzet nem kedvez neki? Válasszon más hivatást? Kezd­ jen új életet? Vagy próbáljon meg megbékél­ ni a rendszerrel, elfogadva a játékszabályokat, mégis megőrizve legalább az esélyét annak, hogy majd egyszer olyan művet is alkothat, mely nem központi megrendelésre készült? A megbékélés meddig tekinthető szükséges kompromisszumnak, és mikortól kezdve nem menthető? 4. Elválasztható-e egymástól az alkotó szemé­ lye és az általa alkotott mű? Csupán azért, mert valaki életével rossz példát mutatott, hi­ teltelenné teszi-e ezzel műveit? Egyszerűb­ ben: számít-e a mű megítélésénél, hogy vala­ ki milyen ember? Kivonhatóak-e egyes mű­ vek egy életműből, mely nélkülük hiánytala­ nabb és egységesebb lenne? Tudunk-e példá­ ul Tamási L^osra, a Piros a vér a pesti utcán költőjére, mint a forradalom hiteles megéneklőjére tekinteni, miután elolvassuk a kö­ tetben szereplő Esküszünk néked, Sztálin elvtárs című versét? 5. Magyarországon, ahol kevés példától elte­ kintve mindenki aktív, vagy néma cinkosa volt J msií, imsts f - 2’ s (■ a rendszernek (mert nem is lehetett más), ki |M képes meghúzni a ,tettes’ és a „bűnsegéd’ közti vékony határvonalat? Nem kétséges, szembe kell néznünk múltunkkal, de vajon le­ hetséges lesz-e ez valaha, vagy örökre átlátha­ tatlan érdekek és hatalmi körök saklgátszmájává válik minden erre irányuló kísérlet? 6. Mi volt az ára annak, hogy 1956 után, az ún. „puha diktatúrá”-ban a keleti blokk országai közül nálunk volt a legbékésebb az élet és a legmagasabb az életszínvonal? Ez vajon a Ká­ dár-korszak becsülendő erénye, vagy az embe­ ri gondolkodás, és az esetleges lázadás leghatá­ sosabb akadályozója („üres a fej, tele a gyo­ mor”), melynek átkát - a szellemi, lelki meg­ tisztulás esélyének elvesztését - ma is nyög­ jük? Lehet, hogy mindkettő egyszerre igaz? 7. Megbocsáthatóak-e az elkövetett bűnök, amelyek elkövetői részben még ma is élnek? Megbűnhődtek-e ők tetteikért? Jóvátehető-e bárhogy is az, ami történt? Le tudjuk-e zárni múltunkat és közben egyszerre előre is tekin­ teni, adott esetben együttműködve a múlt rendszer aktív részeseivel? Csak remélni lehet, hogy a kérdésekre lesz vá­ lasz valamikor. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a múlthoz való közeledést csak igen óva­ tosan szabad egyáltalán megkísérelni, mindig minden oldalt és körülményt a mérlegre he­ lyezve. A bűnöket meg lehet bocsátani, de nem lehet elfelejteni, ítélkezni viszont csak alapos megfontolás után szabad. (A kötetből az ítélet soron következő száma­ iban közreadunk alkalmanként egy-egy mű­ vet, egyszerre okulásul és elrettentésképpen.) KOLTAY ANDRÁS �A kiakasztottak Plakátkiállítás a Felvonulási téren Valahogy mindig büszkeség tölt el, ha az aluljáróból ki­ lépve elém tárul a Hősök tere. Ahogy fölém tornyosul térszerkezetileg tökéletes kivitelezésű alal^a, azt kép­ zelem, hogy turista vagyok, aki most jár erre először és gyönyörködöm a magyar főváros egy kétségkívül cso­ dálatos pontjában, elisme­ rően bólogatva. Ha valóban külföldi volnék, minden bi­ zonnyal most közelebb is lépnék a monumentális szoborcsoport­ hoz, majd egyből elkezdenék hezitálni, hogy vajon először a Műcsarnokba, vagy a Szépművészetibe vessem-e be magam. Ezen a napfényes szeptemberi délután azonban meghagyom a Hősök terét a gördeszkásoknak, és három évfolyamtár­ sam társaságában másfelé veszem az irányt: történetesen a Felvonulási tér felé indulok, amiről kinek az évenkénti elma­ radhatatlan sörfesztiválok, kinek pedig a téli vizsgaidőszakot követő legendás egyetemi sítáborok kezdete ugorhat be elsőnek. Három éve azonban szeptember-október tá­ jékán is érdemes volt kilátogami a Városliget melletti macskaköves térrészre, ami bár jócs­ kán elhíresült arról, hogy előszeretettel nyújt gravitációs élményt a magas sarkú cipőben topogó lányok számára, mégsem tartja vissza őket sem: összességében több ezer fiatalt vonz az @rc társulat szervezésében kiállított óriásplakátok köré. Érdeklődőkben idén sem lehetett hiány. Az ingyenesen megtekinthető kiállítást raj­ tunk kívül is rengeteg fiatal és kevésbé fiatal találta remek programnak, és mindenképpen pozitívnak mondható, hogy az óriási alapte­ rület előnyei miatt anélkül élvezhették a pá­ lyamunkákat, hogy egymás hegyén hátán kel­ lett volna topogniuk. Minden adott volt hát ahhoz, hogy egy po­ zitív élménnyel távozzunk plakát formátumba öltöztetett ötletbombák sokkoló hatásától megrészegedve, ám bármennyire is meresztet­ tük a szemünket, ilyennel csak kevéssel talál­ koztunk. Ezek között a viszonyok közt tehát erőlködhettünk mi bármennyire, a fényesre polírozott kényszermosolyokon kívül sajnos nem sokra futotta. Először persze magamat okoltam a várttól jócskán elmaradó katarzis miatt, ám a buzgó oldalra pillantgatások ered­ ményeként hamar rá kellett döbbennem, hogy a többiek arcán is a „kiakasztás” első jelei he­ lyett leginkább az unalom tükröződik Örök szkeptikus révén ekkor az idegen arcok bur­ kolt megfigyelésébe kezdtem, és amikor itt sem tapasztaltam egyebet, mint nagy néha egy mosolyt, amely unalom fala mögül vánszorgott elő, aztán rekordsebességgel semmivé foszlott, akkor kezdett el erősödni bennem az a furcsa érzés, mintha ez az egész kiállítás egyenesen azért lett volna megrendezve, hogy kiábrándítson magából. Másként érezhet valaki, akinek idén volt elő­ ször alkalma kilátogatni az óriásplakátok közé, ám az előzmények tükrében úgy tűnik, mintha az idei anyag alkotói jól megnézték volna a ta­ valyi műveket, és inkább azok hangulatát, mint a saját egyéni képzelőerejüket tartották volna el­ sődleges szempontnak a képek megalkotásakor. Lehet, hogy épp ennek tudható be, hogy bár a kiakasztani valókat kiakasztották, de minket nem sikerült igazán. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy meghökkentésre, sokkoló hatás eléré­ sére építő kiállítás (kiakasszunk?) csakis úgy tud hiteles maradni, ha mindig egyedi irányokba mozdul el az ötletek, maga az ötletesség terén. Egy magát ismételgető „meghökkentő” ugyan­ is pontosan arról tesz tanúbizonyságot, hogy mermyire nem ismeri, hogyan is működik meghökkentés érzése, (azé a meghökkentésé, amire állítólag apellálni kíván.) Tudvalevő ugyanis, hogy a meghökkentésnél nincs „újran’ tábla: ez csakis egyszer működik, és kész. Az ideiek pedig, tisztelet annak a két kezemen megszámolható kivételnek, amelyeket többékevésbé jónak tartottunk, nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy néha ez a plakáttal való meghökkentés-kísérlet is olyan, mint a kivénhedt, stagnáló szókincsű Ganxta Zoli, vagy a ti­ zenkét éve futó Jerry Springer show: a csökkenő határhaszon törvénye szerint működik Azaz, ha nem képes új oldalakról épít­ kezni, akkor épp olyan elveszett, mint az a bizonyos cirkáló Rejtő regényében. Arról már nem is be­ szélve, hogy ha a bizonyítani vá­ gyó fiatal művésznek, (aki termé­ szetesen azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az egész magyar társadalmat megbotránkoztatja és kifordítja mind a négy sarkából) nem sike­ rült odáig eljutnia, hogy az általa hőn áhított katarzist a mai fiatalok edzettségét ismerve nem fogja tudni elérni pusztán azzal, hogy a plakát közepére egy óriás rhéretű frivol jelenetet tesz (az avantgárd egyébként már száz éve eljutott idáig), akkor valószínűleg nem fogja megérteni azt sem. hogy erőtlen próbálkozása a nagyérdeműből miért csak szánakozással vegyes szürke közönyt képes kiváltani egy jókora ásítással megtoldva. Továbbá azt is nehezen tartom hihetőnek, hogy valaki, aki úgy vélekedik a Hősök teréről, mint én, különösebben szellemesnek találná azt a szerző szellemi színvonaláról is tökéletes hely­ zet elentést nyújtó erőlködményt, amelyet a „Heroes Square ...it sucks!” című állítólagosán kétértelműnek szánt plakáton véltem felfedez­ ni. ( A kép egyébként két, egymást a kelleténél szimpatikusabbnak találó hölgyet ábrázol egy kisebb helyiségben, a szoba hátsó falán a Hősök tere látható ) Ilyenkor azon gondolkodom: tényleg megéri-e degradálni a Hősök terét egy ilyen vérszegénynek is csak három transzfúzió után mondható poén kedvéért? Én minden­ esetre úgy gondolom, ezt művészinek nevezni elég vicces lenne. Viccesnek nevezni meg egye­ nesen nevetséges. Nevetségesnek egy kicsit erőltetett. Erőltetettnek mondani talán lehetne, csak nem tudom pontosan mit is akar erőltetni. A negatív tapasztalatokkal együtt mégis úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes volt idén is ellátogatni a felvonulási térre. Már csak azért a pár munkáért is, amelyek megérdem­ lik, hogy minél több szem láthassa őket. Azért a pár munkáért, amelyek lehet, hogy nem gusztustalanságukkal és egyoldalú politizálá­ sukkal próbáltak kitűnni, mégis megmutatták azt az utat, amerre ennek a szedett-vedett, né­ hol ötletes, néhol csapnivalóan gyenge plakátötletkavalkádnak haladnia kéne a művészetté válás útján. ZSELLÉR MÁTÉ tizenötödik oldal �55 Szuper buli!” Hollandiai élmények az Erasmusszal Évente-félévente sok Pázmányos joghallgató dönt úgy, hogy körülnéz egy ki­ csit Európa uniós részén, ahol tanulmányok folytatásába is kezd, mindezt ösztöndíjjal. Hartwig Beáta, Kontár Ágnes, és Nemeskéri-Kiss Zita, jelenlegi V, illetve ív évfolyamosok is összekötötték a kellemeset a hasznossal: a 2001/2002-es tanév második félévét Erasmus-ösztöndíjasokként Hollandiában töltötték. Közülük kettejükkel sikerült beszélnem. Mivel „megérte?” kérdé­ semre egyértelmű igennel válaszoltak, kértem, részletezzék. — Miért pont Hollandiába pályázta­ tok? — Hartwig Beáta (H. B.): Olyan orszá­ got akartam választani, ahol angol nyel­ ven tanulhatok, a tavalyi évben csak Hol­ landiában adódott ilyen lehetőség. — Kontár Ágnes (K. Á.): Én azért válasz­ tottam, mert nagy szerelmem. Fél évet már éltem ott, meg is tanultam hollandul, így vissza akartam menni. hasonló más külföldiekkel, részben hol­ landokkal. Az európajogon kívül a jogfi­ lozófiától a versenyjogon át a nemzetközi adójogig mindenféle óra volt, többféle összehasonlító jogi kurzussal fűszerezve, ez utóbbi terület nagyon népszerű, sok professzor foglalkozik vele. ■ Zita, Bea és Ági Kortmann úrral, a jogi kar dékánjával +J — Mennyiben tehető különbség a két ország jogi oktatása között? I — K. A.: Nálunk inkább paragrafusokat Hol és milyen képzés szerint tanulta­ tok? — K. A.: Nijmegenben voltunk, Hollan­ dia egyik legrégebbi városában, ahol római romokat is találtak. Ez a kisváros az ország keleti, nyugalmasabb felében fekszik a Waal folyó partján. Nem túl nagy (kb. 150 ezer lakos), így gyorsan oda lehet érni bár­ hova biciklivel. A egyetem hivatalos neve: Katholieke Universiteit Nijmegen. Na­ gyon barátságos helyen van, és az emberek is nagyon kedvesek. A tanárok és az admi­ nisztrátorok nagyon segítőkészek, bármi­ kor meg lehet keresni őket. A jogi kar dé­ kánja pedig meghívott minden külföldit egy italra és beszélgetésre (lásd fotó). A nemzetközi diákoknak külön holland órá­ kat is szerveznek, Bea is így kezdett el hol­ landul tanulni. Az egyetemen nagyon pezsgő a diákélet, és sok a külföldi a világ minden tájáról. Több diákszervezet van, amelyek rengeteg programot szerveznek, például bevezető hetet, kirándulásokat, minden szerdára nemzetközi bulit. — H. B.: Hollandiában azoknak a diá­ koknak, akik európajogra akarnak szako­ sodni, kötelezően angol nyelvű előadáso­ kat is fel kell venniük, amiből angolul kell vizsgázniuk, esetleg külföldi professzorok előtt. Minket hozzájuk helyeztek, így az órákon együtt voltunk részben hozzánk tizenhatodik oldal tanítanak, ott pedig azt, hogyan kell alkal­ mazni azokat. A vizsgán is jogeseteket kellett megoldanunk, egyáltalán nem azt kérdezték, tudjuk-e a törvényszöveget. Könyvet, jegyzetet lehetett használni, ha nem ismertük volna a jogszabály alkalma­ zását, úgyis hiába kerestük volna ki. — H. B.; A tanév ugyanúgy szeptember­ ben kezdődik, mint nálunk, és két félévből áll, bár egyes esetekben vannak hármas ta­ golású évek is. Az írásbeli vizsgák túlsúlya jellemző, a szóbeli vizsga kifejezetten kü­ lönlegesnek számít. Egyébként érdekes, ahogy a szóbeli vizsgajelentkezések zajla­ nak. Sorban állás nélkül bejelentkezem a titkárnőnél, és ha a tanszék módosítja az időpontot, akkor telefonon személyesen felhívnak, és rendkívül udvariasan meg­ kérdeznek, hogy áttehetjük-e esetleg a vizsgát más időpontra. Még a nagy előadá­ son sincsenek többen negyven-ötven fő­ nél, így viszont folyamatos kapcsolat, pár­ beszéd van az oktató és a hallgatók között, akár közbe is lehet kérdezni. Tehát az órák kötetlenebbek a nálunk megszokottaknál. Ugyanakkor, a baráti jellegű hangvétel nem jelenti azt, hogy a tanár felé nem nyil­ vánulna meg a tisztelet. — K. A.; A tanárok valóban visszakérdez­ nek, hogy értjük-e az anyagot, sőt, kíván­ csiak a véleményünkre. s FiA A j 1 A jogi kar épülete Nijmegenben — Megtapsolják őket az előadások vé­ ért? gén.' — Együtt; Nem. — Milyen a holland diákélet? — K. A.; Először is, a hollandok tizen­ nyolc éves korukban, amint a felsőokta­ tásba kerülnek, elköltöznek otthonról kollégiumokba, diákszállásokra. Maguk mosnak-főznek, önállóvá válnak. — H. B.; Sőt, a folyamat már korábban kezdődik, mert tizennégy-tizenöt évesen elkezdenek dolgozni, kisebb-nagyobb munkát vállalnak (pl. éttermi munka, szá­ mítógépes adatbevitel, szórólap-osztoga­ tás). Az, hogy az egyetem alatt mindenki dolgozik, már természetes. —Akadt esetleg olyan körülmény, ami­ ben hátrányban éreztétek magatokat hozzájuk képest, vagy olyan, amit ép­ pen megmosolyogtatok? — Együtt (a kérdés első felére): Nem, egyáltalán nem. �— K. A.; A diákok a főzésre nem fordíta­ nak túl sok időt, az kimerül olasz jellegű, tasakos, porból készíthető ételek megal­ kotásában. (Úgy is néznek ki.) A hollan­ dok egyébként rendesen reggeliznek, ebédre csak szendvicset esznek, csak este hat-hét óra körül vacsoráznak meleget. — H. B.: A hollandok és a többi külföldi is érdeklődött a magyar nyelv iránt, végül már egész sok kifejezést megtanítottunk nekik. Olyanokat, mint „hazakísérhet­ lek?”, vagy „csinos lány/fiú vagy”. Volt, hogy keverték a kifejezéseket, például, egy olasz srác odament Ágihoz és kedve­ sen azt mondta neki, „csinos fiú vagy”. Ugyanez a srác, hajói érezte magát, min­ dig azt ismételgette: „Szuper buli!”. — A sajtokon és a tulipánokon kívül tudnátok említeni más jellegzetességet? — H.B.: Nijmegenben, ahol mi voltunk, nem láttunk tulipánokat, hanem sok nár­ ciszt. Meg is kérdeztem a lakótársam, hogy hol vannak a tulipánok?! Azt vála­ szolta, hogy a külföldieknek megvan az a rögeszméjük, hogy ott mindenütt tulipá­ nokba botlanak, ehhez képest sok város­ ban nem is ültetnek tulipánokat. — K. A.; Inkább Leiden és Amsterdam környékére jellemző a tulipán. És persze mindenhol rengeteg bicikli van. Bárhol lehet olcsó használt biciklit venni, mi is ilyen „pacikkal” száguldoztunk. Ugyan­ akkor nagyon gyakori a biciklilopás. Az összehasonlító büntetőjogi professzor mesélte, hogy huszonöt éve van az egye­ temen, és már a huszonötödik biciklinél tart. Továbbá, sokan úgy gondolják: náluk mindenki kábítószerezik, ez így nem igaz, bár valóban gyakori a füvezés. Ám nem erőszakolják rá senkire, nem kényszer. Házon belül egyáltalán nem, inkább buli­ kon fordul elő a füves cigi. Főleg a dél­ európai és a francia diákok kedvelik. — H. B.: Egyéb jellegzetességük, hogy kissé zsugoriak. Amellett, hogy hamar megtanulják beosztani a pénzt, egy-két eurós tételeken képesek összekapni, és olyan, hogy meghívnák egymást ebédre, vagy vacsorára, nem létezik. Kereskedő nép, vagy legalábbis megvan bennük vala­ hol a „kereskedői véna”. Minden épületet hasznosítani akarnak, talán ez a tulajdon­ ságuk el is fajult. Maastrichtban saját sze­ memmel láttam egy, már nem templom­ ként funkcionáló épületet, amiben jelen­ leg diszkó működik. A hágai Nagytemp­ lomot évente kétszer-háromszor nyitják ki, egyébként ki lehet bérelni. Amikor ott voltunk, éppen vizsga volt, nem mehet­ tünk be. Nijmegenben a Nagytemplom­ ban pedig kávézó van, azzal együtt járó hangoskodással. A hasznosítás lehet vásár, vagy bolhapiac is, mivel keveset járnak templomba, az számít, hogy az épület ne álljon üresen. Tehát már olyan szintre ju­ tottak, ami szerintem sokakat bánt. — Ez utal vallási életük intenzitására? — Együtt; Igen. — K. A.; Nagyon csodálkoztam a misé­ ken, mert én voltam a legfiatalabb, a töb­ biek legalább ötven évesek voltak... — Magyarországról milyen képük van? — H. B: Azt lehet mondani, hogy általá­ ban semmilyen, ha pedig mégis, akkor nem konkrétan Magyarországról, hanem Európának erről a részéről. Tényleg nem sokat tudnak rólunk. Első este a lakótár­ saim előadták, hogy tudnak egy magyar szót: peresztrojka... Ezután próbáltam tá­ gítani a fejüket, vittem nekik itthonról bort és képeskönyvet a magyar tájakról, és persze főztem nekik gulyást, meg rakott krumplit. Azt hiszem, sikerült megvál­ toztatni az elképzelésüket. — K. A.; Gyakran balkáni állapotot kép­ zelnek el, vagy pedig már nyaraltak a Ba­ latonnál, Budapesten, és akkor tudnak va­ lamennyit. — Hogyan működik a holland toleran­ cia? — H. B.: Beszélgettem erről lakótársaim­ mal, és elég nagy volt a szórás a vélemé­ nyek között. Van, aki szerint tényleg bár­ mit lehet, ami csak elképzelhető, van, aki az ellenvéleményt képviseli, akad, aki ki­ fejezetten a könnyű kábítószerek legalizá­ lása ellen érvel. De általában véve tolerán­ sak a hollandok. — K. A.: A kérdés jól érzékelhető Pim Fortuyn esetében. A hollandok a második világháború óta félnek a megkülönbözte­ tés minden formájától, inkább elnézik a dolgokat. Ezért jöhet annyi bevándorló, akikkel túlságosan elnézőek és jóindulatúak. Mostanra pedig iszonyatosan túlné­ pesedtek, ami társadalmi feszültségekhez vezetett, erről azonban a politikusok in­ kább nem beszélnek. Fortuyn nevén ne­ vezte ezeket a társadalomban megbúvó problémákat, ezért nagyon népszerű lett. Azzal, hogy lelőtték, sok szavazatot szer­ zett a pártja, de holland ismerőseim azt mondják, hogy nem fognak annyira erős pozíciót elfoglalni, mert elvesztették ve­ zéregyéniségüket. Gyakorlatilag rá épült a párt, már jelentkeztek belső ellentétek. — H. B.: Hozzátenném, Fortuynnak vol­ tak kemény megjegyzései. Például, a ká­ bítószer-gondot szerinte úgy kellett volna megoldani, hogy minden drogfüggőt túl kell adagolni, és így eltűnik a probléma. Februárban alapította saját pártját. Előző pártjából kirúgták, mert a muzulmánok­ ról azt mondta: ki kell toloncolni őket az országból, az ő kultúrájuk nem kultúra. Populista volt, de így csak a nép nem be­ vándorló részét tudta megragadni. — K. A.: Ez így nem igaz, mert Rotter­ damban - ahol sok bevándorló lakik - a temetésén a tévé mutatott olyan résztve­ vőt, akiről látszott, hogy török, hollandul alig tudott. Sírva mondta: Pim Fortuyn volt az ő embere, megölték a vezérét. — Ha már itt tartunk, milyen a politi­ kai élet? — K. A.; A politikai élet állítólag nagyon unalmas volt eddig. Az említett jelenség azonban mindent megváltoztatott. Ez volt az első politikai merénylet Hollandi­ ában. — H. B.; Másrészt, májusban lemondott a kormány, ami ott ritka. Ráadásul, talán a körülményekhez tartozik az is, hogy feb­ ruárban volt Willem Alexander, holland trónörökös esküvője - ez szintén külön­ leges esemény. Tehát ez a félév kifejezet­ ten izgalmas volt. — Milyen, nálunk is megvalósításra ér­ demes dolgot láttatok, tapasztaltatok? — H. B.; Talán az oktatás gyakorlati jelle­ gét kellene erősíteni, annak ellenére, hogy sokan mondják: az egyetem nem a gyakorlati ismeretek megszerzésének a helye, hanem arra vannak a végzést köve­ tő évek. Hollandiában túlzottan is gya­ korlatias az oktatás, és hiányzik az elméle­ ti alapozás, léhát az ideális megoldás a kettő között lenne. Egyébként, az egyete­ mi sport odakint gazdagabb, rengeteg sportot lehet választani a szinkronúszástól a műhavon síelésig. Nagyon népszerű a bewegen op muziek (BŐM), azaz a zené­ re mozgás. Egy nagy teremben középen, egy emelvényen áll a tornatanár, aki mu­ togatja a mozdulatokat, amiket legalább száz lány és néhány fiú követ. Az jutott eszembe, milyen jó lenne itthon is ehhez hasonló sport-féle. SZAMOS MÁRTON tizenhetedik oldal �Aj ánló Asterix és Obelix, a két rettenthetetlen gall Talán nem mindannyian emlékszünk az "Alfa című újságra. Jó ideje eltűnt már az Iújságos standokról. Eme nagyszerű sajtó­ I termék hozta le hónapról hónapra Asterix, Obelix, és barátaik kalandos történetét. Már első nézésre is magával ragadó volt, a J rajzokban rejlő apró részletek is órákra próbára tették a nevetőizmainkat Ehhez jött a zseniális fordítás, a nyelv és a szavak mesteri használata. Nem lehetett letennL Amikor a nyugat kapui megnyíltak, az egyes történetekről szóló képregény-füze­ teket is be lehetett szerezni. Igaz néha csak idegen nyelven, de kit érdekelt. Eltelt jó pár év... A francia filmesek úgy érezték, szükség van a nagyszerű képregény megfilmesítésére. A recept egysze­ rű, vágy’ alapul egy' elronthatatlan törté­ netet, remek színészeket, Hollyx^'oodot megszégyenítő technikát. Csak ennyi 'lenne? Közel sem. A filmet az egykori hangulat újraélése teszi fog)'asztlratóvá. ■Az első Asterix filmadaptáció még min­ den várakozásnak megfelelt, hűen adta vissza a gy'ermekkori élményt. De jött a kötelező folytatás, a Cleopatra küldetés. Sajnos csak a közepesnél alig jobbra sike^rült. Nem C. Clavier vagy G. Depardieu I tehet róla, nem is a gyönyörű Bellucci kisasszony. Valahogy az eredeti történet bája nem jött elő. A technika még jobb volt mint az első részben, a számítógép csodákra képes. A poénok jöttek sorban, a színészek pedig tették a dolgukat, szívből játszottak, a werkfilmből kiderült, mennyire élvezték a forgatást. Mégis, valami hiányzott. Nem állt össze a történet, kissé gyorsan történtek az események, a képregény hangulatát mégsem sikerült visszaadni. De ha elvonatkoztatnánk az eredeti mű­ vektől, és csak a filmet nézzük.... Kitűnően alkalmas arra, hogy kikapcsol­ junk. 107 perc tömény szórakozás. Poé­ nokban nincs hiány, bár néha leereszke­ dik az amerikai humor szintjére. Ettől függetlenül fogyasztható. Azért ha hazaérek újra előveszem a ron­ gyos újságokat, és átadom magam a haj­ dani élvezetnek, biztos ami biztos. Tízből hét SZABÓ ZOLTÁN tizennyolcadik oldal Gyuri bá, az utolsó mohikán Biztosan sokan olvastatok olyan regényeket, novellákat, melyekben fel- felsej lenek a „régi” Magyarország vendéglői, kiskocsmái (példának okáért Karinthy, Krúdy, Kosztolányi, Márai műveiben). Ezen írások legendás alakjai voltak a pincérek. A pincérek, akik minden törzsvendég összes rigo­ lyáját ismerték, adtáklí ' vették a legújabb híreket, sőt, akár cgy-egy kézirat­ példánnyal még be is sza­ ladtak a szerkesztőségek­ be előlegért, ha az újság­ író vendégnél éppen nem volt készpénz. Ma már inkább csak a flegma, M mérsékelten udvarias faj- Sra K ta jut nekünk, akinél K örülni kell, ha egyáltalán kegyeskedik kiszolgálni minket. Az igazi, régi vágású felszolgálók a kihalt fajok közé sorolandók - hihetnénk, ha nem lenne nekünk az egyetemen, egé­ szen pontosan a Spartacusban egy eleven példányunk belőle! Bizonyára sokatok kedvence Gyuri bá, aki az elmúlt immáron két év alatt a Spari, és ezáltal az egyetem egyik „szimbólumá”-vá nőtte ki magát. Egész asztaltársaságokat lehengerelni képes modora, sajátos humora, elegáns megjele­ nése csak néhány azon tulajdonságai közül, amelyek őt toronymagasan kiemelik a mai fclszolgálótársadalom tagjai közül, és a Spari alkalmazottait a háttérből, csendes szóval is irányítani képes „tekintéllyé” emelik. Más ízű a kávé, ha Gyuri bá szolgálja fel, akár a nap hát­ ralévő óráinak hangulatára is hatással lehet egy-egy kedves megjegyzés, jó idő­ ben elejtett tréfa. Egy bizalmas beszélgetés során árulta cl lapunknak, hogy gyermekkori álma tel­ jesült azzal, hogy felszolgáló lehet. Az előbb említetteken túl egyébként szakmai karrierje is lenyűgöző: évtizedeket átívelő pá­ lyafutása alatt többek között dolgozott az Etoile francia vendéglőben, Budapest első, legendás kínai éttermében, a Vörös Sár­ kányban és a Hotel Korda-villában is. Karrierje zenitjén aztán viszszatért régi kol­ légáihoz a Spartacusba, hogy átadja tapasz­ talatait az új nemzedékeknek. Becsüljük meg hát Gyuri bát, aki ebben a mai, őrült és elembertelenedő világban vis­ sza tud csempészni számunkra valamit a régmúlt idők hangulatából! - KA - köd Koncert Kedvesem, hallod a zongorát? Szerintem a tél szól hozzád Aliogy pelyhek hullnak a kottára Az ablakon látni a zúzmarát. Kedvesem, hallod a zongorát? dalán a tavasz szól hozzád Aliogy szellő suhan a billentyűkön Virágillat lengi be a szobát. Kedvesem, hallod a zongorát? Azt hiszem, a nyár szól hozzád Ahogy izzad a tenyered Csókod oltja ajkam szomját. Kedvesem, hallod a zongorát? Úgy érzem, az ősz szól hozzád Ahogy álmosan meghajlunk Kedvesem, játszunk tovább! ridegen csillognak távoli csillagok orromat megcsapják vidéki illatok kimondom büdös van titkon beszivárgott a buszba most terjeng ez a szag leváltott hármasba fülmegyünk a hegyre nézném a szép tájat de a köd ellepi a néma csendet csak a busz zaj töri minden hallgat lelassítunk hússzal megyünk minden gallyat mi a busz oldalán megkoppan letörném s az arcodba vágnám -ATk-* Vhgy ez? A csend lépte tépte kopár lelke száját keskeny vonallá döglődő éden a horizonton megy le a nap helyén megjelenni látszik az ében éjszaka holdezüst szárnyán nyugalmát vadászó kisbalázs a villamos álmát alussza mélyen a süppedés félhomályában, vagy mi (Dohai Bálint versei) �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata ÖSSZKÉP Dsidajenő (1907-1938); Legyetek őszinték Lássátok, fáradt vagyok már s nem bírok szavaitok labirintján tévelyegni. Szeretem a nyugodt, nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték, ne zúdítsatok rám cifraszép szavakat, mert el tudom viselni a meztelen igét és ti is el kell, hogy viseljétek. Amikor beszélek, ne nézzetek a hátam mögé: az nyugtalanít. Állítástok legyen: igen, igen és tagadástok: nem, nem. Mindnyájan biztosan meghalunk. Esik a hó, itt pattog a tűz és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas, jó apánk az Isten. + Bánk József érsek (1911-2002) Életének 91. évében szeptember 7-én el­ hunyt a legidősebb magyar főpásztor, Bánkjózsef egykori egri érsek és váci püs­ pök. A Heves megyei Adács szülötte volt. Teológiai tanulmányait Budapesten vé­ gezte. 1936-ban szentelték az Esztergomi Főegyházmegye papjává. Rómában foly­ tatott egyházjogi tanulmányokat. 1939-től Serédi bíboros aulájában szolgált, 1943-tól pedig a kánonjog budapesti tanára lett. Az egyházjog avatott tudósa és professzo­ ra volt egész életében. Püspökké 1964-ben szentelték. Jelmon­ datául ezt választotta; ))•,Pie severus, graviter mitis”, ami azt jelenti: Szelídség­ gel párosult határozottság. Győri segédpüspökként részt vett a II. va­ tikáni zsinaton, és többször fel is szólalt. 1966-ban VI. Pál pápa kinevezte a Kódex­ revíziós Bizottság konzultorává. Az ő munkája is hozzájárult az 1983-as új egy­ házi törvénykönyv létrejöttéhez. Európai alkotmány és a vallás - II. János Pál pápa az új szlovén nagykövet fogadásakor is­ mét állást foglalt azok ellen a törekvések ellen, hogy az Európai Unió készülő új alkotmánya említést se tegyen a világrész keresztény gyö­ kereire. E nélkül az európai egység és béke elveszti legfontosabb szellemi forrását. (Kathpress) kállásszabadság az EU-ban - A harmadik nemzetközi konferenciát \hrsóban tartották szeptember első napjaiban a vallásszabadságról az Európai Unióban. Jozef Zycinski lublini érsek megnyitójában hangsúlyozta, hogy egyetlen politikai irányzatnak, társadalmi cso­ portnak, a neoliberálisoknak és másoknak sincs joga kisajátítani az európai egységet irá­ nyító eszméket. (Kathpress) „Először gyónni, aztán ígéreteket tenni” - Bu­ enos Aires: Az argentin főváros érseke, Jorge Mario Bergoglio bíboros az új parlamenti vá­ lasztások előtt egyik prédikációjában kemény hangon fordult a politikusokhoz: „Először menjenek gyónni és csak utána tegyenek ígé­ reteket! Ajelenlegi gazdasági és politikai válsá­ got minden bizonnyal nem külföldi varázslók és nem is az ’aranyszájú’ politikusok fogják le­ győzni, akik hihetetlen könnyelmű ígéreteket tesznek választási beszédeik során.” Bergoglio bíboros az ország katolikusait felszólította: áll­ janak a szükséget szenvedők mellé. „A szoli­ daritás minden egyes cselekedetével új életet adhatunk Argentínának.” VR/MK Katolikus-evangélikus párbeszéd - A katoli­ kus-evangélikus nemzetközi dialógusbizottság nyolcnapos ülése szeptember 6-án ért véget Würzburgban. Az 1967 óta folyó teológiai pár­ beszéd során most a papság fogalmáról, jegye­ iről volt szó. Közös teológiai nyilatkozatot e kérdésben 2004 előtt valószínűleg nem tudnak kiadni. (Kathpress) A pápa levele az izraeli elnökhöz - Vatikán: II. János Pál pápa is közbelépett az újabb közelkeleti konfliktus megszüntetése érdekében, arra kérve Ariéi Sáron elnököt, hogy legalább átmenetileg oldja fel Arafat ramallahi főhadi­ szállásának zárlatát. Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő közlése szerint az izraeli akció felfüggesztését a pápa Angelo Sodano bí­ boros, államtitkáron keresztül kérte, aki leve­ let küldött Sáron elnöknek. A bíboros, állam­ titkár ezzel párhuzamosan biztosította Arafat elnököt, hogy a Szentszék továbbra is védel­ mezni fogja minden népnek azt a jogát, hogy biztos államhatárain belül békében élhessen. Navarro-Valls azt is közölte: a pápát mélységes aggodalommal tölti el a közel-keleti helyzet és kifejezi reményét, hogy a két fél mielőbb újból megkísérli egymással a párbeszédet. (VR/MK) Lelkipásztorkodás bevásárlóközpontban - Nyugat-Ausztria legnagyobb bevásárlóközponpában, az innsbrucki Dezben ökumenikus lelkipásztori központot nyitott meg Alois Kothgasser püspök és Luise Müller tiroli evan­ gélikus szuperintendens asszony „Az egyház ott akar lenni, ahol az emberek vannak. Ebben a helyiségben semmit sem lehet venni, de sokat lehet kapni. Csendben találkozni Valakivel. A bevásárlóközpontban naponta 25 ezer ember fordul meg. (Kathpress) IGEN — 2002. szeptember: „.. .Baráti beszámolóból tudjuk, hogy az Or­ bán Viktort Erdélyben a Széki napokra kísé­ rő Tőkés püspök két dolo^al is megnyerte a szíveket: nagy hatású beszédével, de leginkább azzal, ahogyan a legprofibbakat megszégyení­ tő ügyességgel járta a táncházban a széki né­ gyest.” Késmárki Zsolt: Egyháztáji (részlet) i Budapesti Katulikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség 2002^03 I. félévi programok (PK=Piarista Kápolna; MSZT= Magyar Szen­ tek temploma) - Keresztelés, bérmálás és elsőáldozásra való fel­ készítés: Jelentkezés szept. 23-ig az egyetemi lel­ késznél! A Katekumenátus időpontjai: szept. 25., okt. 2., 9., 16., 30., nov 6., 13., 20., 27. 19 szerda este 19 óra (MSzT) - Lelkészségi kirándulás: nov. 9. (felelőse Sza­ bó Sándor) Részletekért figyeld a faliújságot! - A Lelkészségi Tanács ülései: okt. 6-án, nov. 3-án és dec. 1-én, a vasárnapi szentmise után a PK-sekrestyéjében - Lelkészségi hétvége: október. 18-20. (pént. du. - vas. du-ig, Kecskeméten) Jelentkezés az egyetemi lelkésznél! - Egyetemi oktatók ökumenikus lelkinapja: november 23-án, szombat, délelőtt 10 óra MSZT-ban - Latin nyelvű szentmise: november 24-én, vasárnap, este 19 órakor, PK-ban - Lelkészségi gyűlés: december 1-én, a vasár­ napi szentmise után a PK-sekrestyéjében. A jövő félévi programok megbeszélése. - Adventi ökumenikus istentisztelet: Decem­ ber 6-án, péntek, este 7-kor az evangélikusok­ nál (1117. Magyar tudósok körútja 3.) -Jegyesiskola indul a II. félévben, jelentkezni lehet máris az egyetemi lelkésznél tizenkilencedik oldal �Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről Feladatként tűztük ki magunk elé, hogy az ítélet hasábjain lehetőségeinkhez mérten be­ mutassuk az egyetem névadójának, Pázmány Péternek életútját, műveit, munkásságát. Mint azt már korábban is tapasztalhattátok, többször és rendszeresen jelentek meg róla szóló írások az újságban. Ez a célkitűzésünk nem minden esetben találkozott a tömegíz­ lés által diktált igényekkel, ennek némelyek időnként hangot is adtak A tömegizlés mi­ lyenségéről való vitát ezúttal mellőzve, csak annyit szeretnénk leszögezni, hogy véleményünk szerint a mesebeli, ideális állapot az lenne, ha minden Pázmányos hallgató bírna legalább alapvető ismeretekkel a magyar tör­ ténelem és irodalom egyik legmeghatáro­ zóbb alalgáról (ha már úgyis a róla elnevezett intézménybe jár). Ennek szellemében adunk közre ezúttal egy részletet Kosztolányi De­ zső; A magyar próza atyja című írásából, mely a Nyugat nevezetű irodalmi folyóirat­ ban jelent meg, 1920-ban. „A próza hamarább megfakul és kirojtosodik, mint a vers. Balassa Bálint költeményeit könynyebben olvassa mai olvasó, mint báró Eötvös József prózáját. Onnan származik ez talán, hogy minden vers magasabb síkban lebeg, egyformán távol a mai és holnapi hétköznapi beszédtől. De Pázmány Pétert most sem ér­ zem idegenszerűnek, még csak régiesnek sem. Az a stíl, mely már több háromszáz évesnél, üdítően hat szememre és fülemre. Ha valame­ lyik könyvtárban előveszek egy harminc év előtti magyar lapot és vezércikkét olvasom, melyet írója bizonyára a közvetlen hatás céljá­ val a napi élet közkeletű nyelvén írt, szépelgő­ nek, avultnak és repedezettnek találom ezzel az ódonnal is élénk, háromszáz évesnél is vé­ nebb prózával szemben, melyen az örökkéva­ lóság lehelete lebeg. Maga vallja, hogy «felmelegített tintával» ír. lóllán forró tinta csordogál, kalamárisában pe­ dig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is. Füstölgő állapotban kotorja ki szava­ it, melyeken még érzik egy barbár élet nyerse­ sége, s minden tő és gyök messze-messze idő­ ről regél. Ó a magyar próza atyja és törvény­ hozója, öntudatos stílművész, aki már aXVII. század elején becsüli a művészi gondot, inti a prédikátorokat, nehogy rögtönözzenek. Min­ dig leírja szentbeszédeit, gyalulgatja a monda­ tokat. Elődje nincs, senki. A protestáns harco­ sok, kik annak idején lándzsát törtek az új hit mellett, csak az igazsággal akartak hami, a szép szavakat megvetették, képzeletüket, rokonér­ zésüket, vagy gyűlöletüket pórázon tartották, a szóképeket éppúgy nem szerették, mint a ka­ tolikusoknak templombéli, «bálványos» szent­ képeit. Pázmány Péter az első, aki egy ember lüktető gondolatait ágyazza a magyar prózába. Milyen személyes és személyeskedő, milyen egyéni minden ízében. Ideges száján szinte meggyulladnak az igék. A reneszánsz felszaba­ dult egyéniségét érezzük, aki nem szégyenli különvalóságát. Azon a nyelven, melyen még csak enni és inni lehetett kérni és meghányni-vetni a családi élet történéseit, a földműve­ lés kezdetleges műveleteit, egyszerre lehelet­ nyi gondolatárnyalatot bűvöl elő, váratlanul hangot ad a harag, szeszély, önkívület és rész­ vét minden rezzenésének. Nincs többé lehe­ tetlen ezen a nyelven. Még csak néhány húrja van, de azért úgy játszik rajta, mint hangsze­ ren. Csodát művel. Irásközben keresi a kifeje­ zéseket, szemünk előtt formálja, amit mond, mindig feljebb és feljebb hágva az éscalier d’esprit-n. Ebben van nagy közvetlensége. Mintegy bőségszaruból önti a rokonértelmű szavak zuhatagát, tiszaháti népi szólásokat és magaalkotta terminus technikus-okat, ellenté­ teket tornyoz és lerontja, vitázik önmagával, hamis gáncsok és látszat ellenvetések özönével mesterségesen dühíti és az ellenfelére uszítja magát, hogy aztán a haragszülte rajongás tüzében annál tündöklőbben és lázasabban ra­ gyogjon fel egyetlen igazsága, az, ami az ő lel­ kében igazság. Egyedülvaló mestere a magyar szónak, alkotó lángelme. Ha őt forgatom, nem érzem a nyelvújítás szükségességét, nem látom azt a hiányt, mely­ re egy század múlva, a XVIII. század elején döbbentek rá azok, akik tővel-heggyel új fel­ adatokhoz akarták törni nyelvünket. Nem akarom kisebbíteni e mozgalom érdemét. Tu­ dom, hogy nélküle ma is dadogni kellene so­ kunknak, stílünk hézagos, fogyatékos lenne. De bizonyos, hogy előtte gyökeresebb, velősebb volt prózánk és a könnyítés, mely a tö­ megek javára vált, megakadályozta, hogy igazi művészek a szükség gyötrelmében és sugalla­ tában leljék meg a nyelv szelleme szerinti való megoldást. Pázmány e könnyítés nélkül is sza­ badon mozog. Amit mások kétkézzel végez­ tek, azt ő félkézzel végzi. Játékosan dobálja az irdatlan szavak szikláit, titàni kedvvel. Kell gyorsanölő gúny, újságírói nyílméreg? íme: a protestánsokat hitcsáválóknak, új-hitreszelőknek nevezi, akik egymást taréjozzák, azaz olyan nevetséges viadalra kelnek, mint a kaka­ sok. Kell szemléletes kép, mely mintegy meg­ állítja az időt és láttatja velünk, amit képzel? Azt írja; étszakállott az imádságban, vagy: ha­ ragot kincsez a fejére. Mondatok szükségesek. 1’5 hogy felbontsuk e lelemények tömör tartal­ mát. Kell új szó köznapi foglalkozások megje­ lölésére? Az adószedő: ravó. Kell megrázó és döbbenetesen- festő-jelző? Az éhes bendőt ugató gyomornak hívja. Kell szójáték, majd­ nem diákos és majdnem kabarés, durván talá­ ló, fricskázó és taglózó? Unió - unni jó, és: Luther Márton - Lator Márton. Vagy kell olyan tudományos szakkifejezés, mely a fogal­ mak csatájában értékeli az ellenfél lelketlen és mesterkedő csűrés-csavarását? A harag ihleté­ ben a rationalismust dib-dáb agyaskodásnak kereszteli el. Micsoda pazarsága a szabatos, merész rátapintásoknak. Pázmánynak nem volt szüksége a nyelvújításra, mert maga újí­ totta a nyelvet, még pedig helyesen, szőrmen­ tében, nem erőszakkal, a népnyelv gazdagsá­ gából és saját termőerejéből. Aliol ő szólalt meg, ott világosság támadt. A Csepregi szé­ gyenvallás című munkáján ez áll; «verőfényre hozta Pázmány Péter.» NYUGAT FŐSZERKESZTŐ: lONOTUS »s<srl6».. JAftlTS AKHAlY, CSVAT EK.IÓ, ►ÓMU.'iAM’tk'inM hLEKAKI'Úl?, Ht/ltó MIKSA. Ol,l-ÉKI ÜSZAAk.LőCIíXC GÍZA,. MbÓRICZlSHiMOflD, SCHÓr*Lia íZlNi OVULii. TARTPiLOM; ■ »V» « KOtzxr.sJízivi * »*(1*1 ■ IT* (O2VAnTI VII ^1*- üli» Kj' ■ Ib «MJI •WCÍ LA.WS fc/Kr.ó iö«n ificrni ZalLíT: C.«ll tk t O.SAiA». *»* r ZiaiXO.-Xl: Ltw ' Fjore^i ö, M CiHtt. 1 ».11 ntcvení»» M "-b 'ta* vi VILMOS •tiAkz'ig lü II: loaa oKTOubK. Kettős síám ; 30 koroiva, I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 7. szám 2002. október 9. Subject The topic of the resource PPKE HÖK Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. október 9. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (921kb+3583kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_7_20021009 Relation A related resource T00048 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_7_20021009 HÖK https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/da5974188837dd35ca9ee29d3f1c4c14.jpg d1c1018458556ec1648f2516f4d9f9a6 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8dc200ba9db0ffa1d7ec81babca195c1.pdf 2d04c8b09ccbcec5953662510e7f4217 PDF Text Text PPKE 'Mit V 8 2.OOZ1ÍO4- V. évfolyam^ 8. szám e-mail: itelet01@hotmaiLcom honlap: www.itelet.tk 2002. november 4. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt’ !<» (Pázmány Péter) IMPRESSZUM A FRISS ERŐ Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai; Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel; a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Dr. lárr György, személyesen „Színvonalas, igényes, nívós gólyabált rendezünk idén! >? Pázmányos jelöltek a szavazólapon Női szakasz Valami hiányzik... A „Pázmány” Öregdiák Szövetségről Hétköznapi gonoszságok Ki figyel kit? A Sándor-palota Az Ecseri Apor Vilmos üzenete Vedd és olvasd! A forradalmárok rejtélyes halála I. M. 1956 Százéves a kolozsvári Mátyás-szobor e-mail cím: iteletOÍ (§)hotmaiLcom második oldal 3 4 6 7 8 8 9 9 10 12 13 14 16 18 20 20 Bizony, bizony, kedves barátaim...! Ti, aki néha hajla­ mosak vagytok elmerülni az önsajnálat tengerében, Ti, akik hittel hiszitek, hogy „bezzeg a mi időnkben...”, Ti, akik szerint az utánatok jövők egyre és egyre sat­ nyábbak, testileg-lelkileg egyaránt. Ti, akik úgy látjátok, a Világ és az Ember hamarost fölemészti önmagát. Ti, akik csak titokban, magatok elé mosolyogtok, más előtt soha, egy pillanatra sem levéve a komor-felhős tekinte­ tet, Ti, akik szerint a pusztulás már itt kopogtat a ka­ punkon, hírnökéül a szentként tisztelt Tudás testét rá­ gó férgeket küldve, melyek megrogyasztják mindazt, ami az emberiség évezredes öröksége. Ti, akiknek szá­ ja mindig csak panaszra tud nyílni, akinek nem elég sós a só, édes a cukor, színes a virág. Ti, akik mindig feke­ tében jártok, lélekben legalábbis, akik legszívesebben csak temetésre járnátok, és a gyász alkalmával érzitek csak szívetek igazi súlyát, azt, hogy legalább létezik, va­ lahol mélyen bent, Ti, akik nem hisztek már semmi­ ben, főleg nem az Örökben, az Eszmében, a Szellem­ ben, akiknek gondolatai éppen, hogy csak elérnek a holnapig, akiknek nem létezik más Érték, csak az az egy, a disznófejű. Ti, akik régen levetettétek a felelősség súlyát, hisz miért legyek jobb, mint más? Ti, akik minderről talán nem is tehettek, akik szintén áldoza­ tok, eszközök, médiumok vagytok, anélkül, hogy tud­ nátok róla. Ti! Nézzétek meg alaposan a két úriembert, akik címlapunkról néznek le Rátok. Ök Ti vagytok. Helyesebben: akik egykoron voltatok. Nézzétek meg őket. Övék a világ. Az övék lesz egyszer. Mindig van megújulás, mindig jön a friss erő. Mindig van értelme a küzdésnek. Mindig vannak célok, amelyekért érde­ mes küzdeni. Hát küzdjetek, mosolyogjatok... és érez­ zétek a Reményt! Koltay András honlap: www,itelet.tk �■ =.~ .MB aga 81!^ »Ma'aai^'' win iiiS SH wHH SBBBnMK. ^.SAíSyi^.j^SaSJÍÜ D ; Sfc..- í láíj hírek Szabó Zoltán rovata Elsőként néhány közérdekű infor­ máció. Bár még csak egy hónap telt el a tanévkezdet óta, jó, ha tudjátok, hogy a szorgalmi időszak napra pon­ tosan december 13-ig tart. A „vezérigazgatóság” azonban a megerőltető télre tekintettel október 28-31. között erőnléti felkészítő szünetet rendel el. Csendes november után a levelezős versenyzők november 30-tól, a nappa­ lisok december 2-tól kaphatják kézhez leckekönyvüket. Aki esetleg nem tudja mire való, annak 2002. december 17-től egészen 2003. január 31-ig lesz alkalma bepillantást nyernie a kulisszatitkok­ ba. Amennyiben még mindig vannak homályos pontok a jövődet illetően, a decemberben diplomázó jogászok ad­ nak felvilágosítást számodra. >> Az Európa Jogi Tanszék idén is meghir­ deti a „Ki tud több aláírást gyűjteni az in­ dexbe” helyi fordulóját. Az Eu. 11. tantárgy leckekönyvi aláírásának feltétele, a nappali és a levelező tagozaton egyaránt, a tanrend­ ben meghirdetett előadások rendszeres lá­ togatása. Nem ártana komolyan venni. >-A Jogtörténeti Tanszék Egyetemes szekciója 2002. november 6-ra, 9 órai kezdettel szigorlatot hirdetett. A nappalisoknak 2002. november 7-én van lehetőségük elmaradt vizsgáju­ kat pótolni, A jelentkezés a Tanszé­ ken történik, 4000 forintnyi ropogós kék hasú befizetése ellenében. Problémáid támadtak tanulmányi ügyekben? ATO a legjobb szándéka elle­ nére sem tud segíteni? Kihez fordulhatsz? A Tanulmányi Dékán-helyetteshez, Hogy mikor? Október 25-én 15 órakor az iro­ dájában. Amennyiben a Tanulmányi Bi­ zottsághoz lenne kérdésed, október 22-én felteheted. >► A közösségi védjegy rendszeréről a Magyar Szabadalmi Hivatal szemi­ náriumot hirdet, melyen magyar és külföldi előadók ismertetik a legfon­ tosabb idevonatkozó előírásokat. A szeminárium helyszíne a Miskolci Egyetem, ideje 2002. november 12. Minden érdeklődőt szeretettel vár­ nak a szervezők. i fe? I Nincs második nyelvvizsgád? Sebaj! Elkeseredésre semmi ok. A Nyelvi Lekto­ rátus előreláthatólag a november 18-23-i héten rendezi meg az őszi vizsgáit. Jelent­ kezni lehet november 4. és 8. között. A vizsga díja 8000 forint, amit a „nyelvokta­ tási díj” csekken lehet befizetni. Wvabb folytatódnak a Spariban I a rendszeres Pázmányos évfolyam-találkozók a végzettek sza­ mát. Legközelebb november 8án, pénteken 20 órakor találköznak a 2002-ben cs 2001-ben vég­ zett évfolyamok (azért más is jö­ het). Élőzene, kaja, pia, tánc, kultúra is lesz! >► Kari honlap!!! Miért??? Mert min­ dent megtalálsz, szinte napra készen. Vizsgára jelentkezés, tanszéki infor­ máció, tételsorok. Társkeresés, kiadó lakás? Na, az azért mégnem! De min­ den fontos információ igen, ami a ta­ nulmányaiddal kapcsolatos. Elég egy kattintás, be sem kell jönnöd. Csak elő­ adásra! (Ha már itt tartunk, az ítélet is elérhető az interneten. Próbáld ki!) >> Kedves Gólyák figyelem! Idén is lesz Gólyabál. 2002. november 9-én a Masped Event Hall báltermében kerül megrende­ zésre a nagyszabású esemény. Lesz min­ den, mi szem-szájnak ingere, sőt annál is több. Élőzene, diszkó, kaszinó, szivarsa­ rok, bécsi kávézó. Sztárvendég Charlie. Jegyárak: 1500, 2500, 3500 forint. Részle­ teket keresd a plakátokon. Amennyiben elfogytak a tanköny­ vek, és neked már pont nem jutott, vagy a sok lapozástól elrongyolódott volna, eladó tankönyvek listáját talá­ lod az előadók előtti zsibongóban ki­ rakott hirdetőkön. Egyik-másik aján­ lat igen méltányos. Élj a lehetőséggel, az újranyomás után általában az ár is magasabb lehet. > SK 4 elmaradt polgári jogi vizsgád van, és nem tudtad időben befejezni, nem kell a Dunának menni. Dologi, öröklési, kötelmi, különös rész, orvosi jog vizsga­ lehetőség 2002, decemberében, a szor­ galmi időszak utolsó hetében lesz. Még van időd, hogy elkezd bepótolni a hiá­ nyosságot! >- Kriminalexpo-It-Sec 2002 címmel nemzetközi biztonsági, bűnmegelőzé­ si, bűnüldözési, informatikai és ka­ tasztrófavédelmi konferencia lesz no­ vember 4-6. között. Fővédnök Dr. Mád! Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. A konferenciára jelentkezni lehet az Ügyészek Országos Egyesületénél. f W ü ss JiS 1^' w §k;. s »9 Szenvedélygyümölcsök** címmel megnyílt Udvarhelyi Zíuzsanna negyed-< éves hallgató kiállítása olajfestményeí-j bői, A kiállítás megtekinthető a Mohai és Páfrány virággalériában. »' Cím: Budapest, Magyar Jakobinusok tere 1, harmadik oldal �Dr. Tarr György, személyesen Egy pártatlan bíró — Dr. Tarr György Tanár Úr, a Magánjogi Intézet docense majd négy és fél évtizeden keresztül tevékenykedett bíróként, Pécsett végezte jogi tanulmányait. Kérem, meséljen a diákévekről, pályája alakulásáról, miként lett Tanár Úrból bíró? — Dombóváron kezdtem elemi iskolai tanul­ mányaimat, és az első négy év után már a gim­ náziumba kerültem, abban az időben nyolc­ osztályosok voltak a gimnáziumok, így az ak­ kor Dombóváron működő Esterházy Miklós Nádor Római Katolikus Reálgimnázium ta­ nulója lettem. Itt nagyon jó tanári kar tanított minket, latinul, németül és franciául tanul­ tunk, a latintanárunkat csak nagyszerű ember­ ként tudom említeni, nagyon szigorú volt, mégis neki köszönhetem azt, hogy az érettsé­ giig eljutva már latinul beszéltünk. Persze ez a latin beszéd ma már rettenetesen távolinak tű­ nik, de annyi azért megmaradt, hogy a latin jo­ gi szövegeket, mindenféle nehézség nélkül tudtam olvasni. Az egyetemi éveim, mint ta­ nulmányi évek nagyon szépek voltak, csak ép­ pen nekem nem adatott meg, hogy az egyetem székhelyén, Pécsett lakjak, mert amikor le­ érettségiztem, akkor került nyugdíjba az édes­ apám, ’48-ban 320 forint nyugdíjjal. Ó vasutas volt, utazó személyzeti főkalauz minőségben, nem nagy fizetéssel, így a nyugdíja is kevés volt. Én nem is jogász akartam lenni, hanem művészeti pályára szerettem volna lépni, mint festőművész. Amikor éppen hazajöttem Pest­ ről, az eredményes felvételiről, apám mondta, „Édes fiam, te nem leszel piktor, te is leszel jo­ gász, mint a bátyád, mert nyugdíjba mentem.” Bátyám, Tarr József Pécsett, a jogon végzett, neki megadatott a lehetőség, hogy ott lakjon, és nyugodtabban tanuljon, én viszont rákényszerültem arra, hogy az alsóbb osztályú gimnazista diákok­ nak a már gimnazista koromban megkezdett ta­ nítását folytassam. Természetesen naponta kellett az egyetemre bejárni, hajnali négy óra tíz perckor indult a vonatom, fél négykor keltem, délután négy órára érkeztem haza, öttől kilencig pedig a diákokat tanítottam. Dombóvár és Pécs között nagyon jó volt a vonatközlekedés, ez volt a sze­ rencsém, amellett az apám vasutas volt, így in­ gyen utaztam. Ennélfogva az egyetemi évek alatt annyit tanultam, amennyit a professzorok elő­ adásaiból megjegyeztem, lejegyeztem, és azokból Pécs és Dombóvár között utazva sikerült átismé­ telni, ennyi volt, ennyire jutott idő, ennek ellené­ re jeles és jó eredményeim voltak a kollokviumo­ kon és a szigorlatokon is. Kiváló professzoraink voltak, akiknek az előadásán már el lehetett szá­ rítani a tananyagot. Ott nem fordult elő olyan, hogy valaki elaludt volna az órákon. — Kikkel tanult együtt akkoriban Tanár Úr? Evekkel később ugyanis szintén Pécsett tanult Sólyom László és Varga Csaba pro­ fesszor úr, Lábady Tamás és Bagi István al­ kotmánybíró úr. negyedik oldal Egy évfolyamra jártam például Garay Mária tanárnővel, szintén a Polgári Jogi Tanszékről» de évfolyamtársam volt Péteri Zoltán pro-* fesszor úr is, az Allambölcseleti Tanszékről. Ennyi évtized után pedig épp itt, a Katolikus Egyetemen találkozott ismét a pályánk. Viszszatérve az egyetemi évekhez, a diákjaim már akkor mind leérettségiztek, amikor én a har­ madik évet befejeztem, negyedik évfolyamra már nem volt pénzem az egyetemi költségek fedezésére, jegyzetekre, tankönyvekre, tandíj­ ra, ezért bátyám javaslatára kértem az igazság­ ügyi minisztert, hogy nevezzenek ki fogalma­ zónak, ideiglenesen, hiszen negyedéves jog­ hallgató voltam. Ekkor már valójában meg­ szűnt az úgynevezett „mezei jogász” cím, de rektori engedéllyel már nem kellett bejárnom az előadásokra, és a negyedik év vizsgáit és szi­ gorlatait, már mint a Kaposvári Járásbíróság fogalmazója tettem le. Nekem azért volt elő­ nyöm is, nevezetesen az akkori törvények elő­ írásai szerint legalább két évig kellett fogalma­ zóként dolgozni a bíróvá történő kinevezés előtt, nekem már egy évem megvolt, és ezt ki is használták, ki is neveztek mindjárt. Marca­ liba kerültem. Abban az időben bocsátották ki a Bírói-, Ügyészi Akadémiáról az úgynevezett káderbírákat, akik tulajdonképpen egyéves bí­ rói tanfolyamon vettek részt. Az alapfeltétel az volt, hogy a nyolc általános iskolájuk megle­ gyen, írni, olvasni jól tudjanak, és a tanfolyam­ ról kikerülve általában ők töltötték be az elnö­ ki székeket. Mivel a káderbírákat elsősorban büntetőbíráknak képezték ki, a polgári jog te­ rülete jutott nekem. Aztán Bonyhádra kerül­ tem, ott először egy nagyon kedves idősebb, jogvégzett kolléga volt az elnököm, de őt ha­ marosan kitették az állásából, mert egyszer azt akarta a pártbizottság, hogy egy aktát vigyen át hozzájuk, erre ő azt mondta, hogy 6 semmi­ lyen aktát nem visz át, ha akarnak valamit, ők jöjjenek hozzá, így hát leváltották. Ezek után megint egy káderbírónak lettem a beosztott bírája, és így folytatódott a polgári jogi tevé­ kenységem, azonban pártonkívüliségem miatt ismét „persona non grata” lettem. Készültem onnan elmenni, mert akkor megint kezdték, hogy áthelyeznek. így kerültem le Barcsra, Barcson akkor határsáv volt. Ez azt jelentette, hogy a szülők is csak külön engedéllyel jöhet­ tek hozzánk, ez sok nehézséget okozott. Ott egyedül voltam egy darabig, senki nem jött, csak egy beosztott bíró, aki elnök szeretett vol­ na ott lenni. Mégis egy-két hónappal azután, hogy odakerültem, engem bíztak meg a bíró­ ság vezetésével. Három év múlva, a nyári sza­ badság idején hazamentem Dombóvárra, a szüléimhez, amikor valami miatt vissza kellett mennem Barcsra, azt vettem észre, hogy szó­ ba sem állnak velem a beosztottaim, nem is köszöntek. Rosszat sejtettem. Egy hét múlva, a szabadság letelte után visszamentem dolgozni, kijött a megyei bíróság elnöke és közölte, hogy pártonkívüliként nem vagyok alkalmas ellátni az elnöki teendőket, irányítani az alám beosz­ tott bírákat. Áthelyeztek Kaposvárra, pedig én kértem, hogy legalább beosztott bíróként ma­ radhassak ott, hiszen ott az elnöki lakásban laktam, míg Kaposváron nem adtak lakást. Az elnöki lakásból ki kellett mennem, és mivel más lakás nem volt már ott, egy óriási tárgya­ lóterembe tettek be. Akkor a „szobát” - a nagy tárgyalótermet - függönyökkel választottuk el, így az egyik rész lett a konyha, a belépőnél az előszoba, aztán a két gyermekemnek egy kisszoba és a mi szobánk. Itt éltünk, innen jártam be Kaposvárra, Kaposváron a hivatali szobámba felhozattak a börtönből egy ágyat, és azon aludhattam, mi­ vei minden nap nem mehettem haza Kaposvárról Barcsra, A hét elején elmentem, és szombaton - mivel akkoriban szombatonként is volt munka - mentem haza. Ez az állapot semmiképp sem volt jó. Ebben az időben ke­ rült az Igazságügyi Minisztériumba egy volt évfolyamtársam, dr. Vörös József, aki kijött vizsgálatot tartani, majd felajánlotta, hogy va­ lahova áthelyez, ahol lakást is kapok. így ke­ rültem az ő segítségével a Putnoki Bíróságra. A kaposvári munkavégzés alól azonban nem akartak fölmenteni, mert nagyon nehéz re­ szortot vittem: öröklési- és vagyonjogi pere­ ket, az ő közbelépésére volt szükség, hogy ez alól felmentsenek, és átengedjenek az új mun­ kahelyre. Az átköltözésem után azonban a Putnoki Bíróságot megszüntették és áthelyez­ tek az Ózdi Bíróságra. Ekkor viszont nagyon súlyos hangszalaggyulladást kaptam. — ...ami egy jogász esetében különösen kel­ lemetlen lehet... Hát igen, az ítélet indokolása közben ment el a hangom. Egyjó hónapig nem volt szabad be­ szélnem. Mikor pedig átkerültem Ózdra, az ottani vasporos levegő rátett még egy lapáttal. Az orvosom azt mondta, „Hogyha meg akarsz némulni, akkor maradj Ózdon, de ha nem akarsz megnémulni, akkor gyorsan menj el! �- iÄ I& .■i^^waayww^^^^ ngnngHíb Í ......... .. ' •"" “ 1 • •• á* * w — Itt jön a képbe Veszprém? — Igen. 1964-ben, Veszprémben meghirdették az elnökhelyettesi állást, megpályáztam, és Vörös József barátom szakmai felelősségvállalásával át­ helyeztek Vészprémbe, aliol azonban nem ne­ veztek ki mindjárt elnökhelyettesnek, ugyanis a megyei bíróság elnöke szerint „messziről jött emberről azt mondanak, amit akarnak”. Abban az időben az volt a szokás, hogy a legrosszabb embereket, akiktől meg akartak szabadulni, jól feldicsérték, hogy máshol fogadják, és azt hitték, hogy én is ilyen vagyok. Pedig én nem ilyen vol­ tam. Azt mondták, hogy majd meglátják, hogyan dolgozom. Fél évig beosztott bíróként, de ugyanakkor megbízott elnökhelyettesként dol­ goztam, mígnem felhívott a megyei bíróság el­ nöke, és közölte, hogy alkalmasnak találnak a tisztségre és kineveztek 17 évig töltöttem be az elnökhelyettesi állást, amikor rájöttek arra, hogy világnézetem miatt, pártonkívüliként, szakmai­ lag nem vagyok alkalmas a 12 beosztott bírót megfelelően irányítani. Mindjárt fölhívtak a me­ gyei bíróság elnökéhez, aki közölte velem, hogy leváltanak az előbb említett oknál fogva. Délután kértem tőle egy rövid kihallgatást, és amikor ke­ gyeskedett ezt engedélyezni, fölmentem és meg­ köszöntem neki, hogy az elnöklielyettességgel járó nagy terheket levette a vállamról. Ettől ret­ tenetesen elvörösödött, és csak annyit mondott, hogy „Mars ki!” Jellemző volt egész bírói pályám során, hogy mindig háttérbe szorítottak mert nem voltam hajlandó a pártba belépni, sem egyedi kívánalmaik szerint ítélkezni. De a volt állampárt mai maradványainak most sem tet­ szem. Ma is bejárnak ismeretlenek a lakásunkba, profi módon nyitják s zárják a házon a biztonsá­ gi zárakat, még ha cseréljük is azokat. Nem visz­ nek el értéket, csak egy-egy könyvet, máskor megisszák nálunk található italokat. Akkor teszik mindezt, amikor több napra utazunk el. — Ha jól tudom, továbbra is maradt Veszprémben... — 17 év elnökhelyettességet követően a me­ gyei bíróságon beosztott bíróként dolgoztam. 1989-ben, mikor megjelent a társasági jog, ke­ resni kezdték, ki van a bírák közt olyan, aki még az egyetemen tanult kereskedelmi Jogot, Hát én voltam ilyen egyedül, a többiek ugyan­ is mind fiatalabbak voltak nálam. így hát en­ gem bíztak meg a cégbíráskodással, amivel párhuzamosan intéztem a fellebbviteli ügyei­ met is eleinte. Később azonban, amikor fel­ gyülemlett a cégeljárások száma, önálló let­ tem. Ahogy pedig egyre több cég alakult, elő­ ször egy beosztott bírom lett, végül már há­ rom cégbíróval dolgoztam. A 60. életévem be­ töltése után két évet még rádolgoztam, amikor egy újabb méltánytalanság ért, nagyon csú­ nyán megsértettek, s akkor azt mondtam, „Ne tovább!” Nyugdíjba vonultam, és ezzel véget ért bírói pályafutásom. — Majdfolyamatosan áttért az elméleti jog­ tudományra. Gyakorló bíróként is sokat fog­ lalkozott elméleti, tudományos kérdésekkel, jogtudósként pedig azok közé tartozik, akik azoknak kellene ezt elvégezni. Tessék rájuk bízni! A politikusok eseti bizottsági játékai pusztán politikai célzatúak. Ez nem felel meg a törvényességnek. óriási gyakorlati tapasztalatra tett szert. A bírói kar mennyire tartja fontosnak, hogy tu­ dományos kérdésekkel is foglalkozzon? — A többséget ez egyáltalán nem érdekli. Én azonban kezdő bíró koromban sem elégedtem meg azzal az anyaggal, amit a törvénykönyvek tartalmaztak, sőt azzal sem, amit találtam a jo­ gi szaklapokban, tanulmányokban. Láttam, hogy van sok elméleti anyag is, ami az én né­ zetem szerint vagy túlhaladott volt már, vagy nem a legteljesebb mértékben volt jó. A nehe­ zen eldönthető jogeseteknél, amelyeknél vala­ milyen elméleti probléma is van, nagy segítséget nyújthatnak az elméleti jogi munkák. Amikor vezető állást töltöttem be, mindig ma­ gamnak szignáltam ki a legkritikusabb, leg­ problematikusabb polgári pereket, rengeteget merítettem Nizsalovszky Endre vagy Szladits Károly műveiből. Emlékszem, Barcson élt egy ügyvéd, akinek egy jogszabálygyűjteményre volt szüksége, amit végül a feleségemnek sike­ rült megszereznie itt Pesten, cserébe nekem adta a hatkötetes „Nagy Szladitsot”. Eleinte a külföldi irodalomhoz fordultam, majd én ma­ gam kezdtem elméleti kérdésekkel foglalkoz­ ni, és szakmai szempontból írtam egy-egy cik­ ket. Nagyon nehéz volt betömi erre a területre. Amikor az első tanulmányomat láttam megjelenni, nagyon boldog voltam. Nem len­ ne becsületes eljárás tőlem, ha elhallgatnám, hogy a gyakorlati és elméleti munkámban el­ ért eredményeimet jelentős mértékben nagy támogatómnak és önfeláldozó segítőmnek, a feleségemnek köszönhetem, — Hogyan került Tanár Úr a Pázmányra? — Zlinszky János urat én régóta ismertem, amikor ő jogtanácsos volt, én meg bíró, tár­ gyaltam is vele. Kiváló jogász hírében állt, a jo­ gi kar szervezésekor ő hívott meg tanítani a Katolikus Egyetemre. De a szervezési munká­ latokban jelentős szerepet játszó Sólyom Lász­ ló és Jobbágyi Gábor professzor urakat is is­ mertem. Sólyom Lászlót és Kilényi Gézát a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi kutatá­ saim révén ismertem meg, amikor Sólyom László még a Tudományos Akadémia Jogtudo­ mányi Intézetének volt fiatal kutatója, és egy 1980-ban megjelent könyvében többször is hivatkozik az ítéleteimre, indoklásaimra. Erre mai napig büszke vagyok. MÁNDICS BOTOND Szabios Márton 5^' Melletted, ha pihensz i Melletted, ha munkát vcgzcl Melletted nappal, s éjjel — 1994-ben az Országgyűlés Tanár Urat át­ világító bíróvá választotta. Hárman kezd­ ték meg a munkát, de azt olvastam, hogy 1996-ban már csak Tanár Úr mandátumát hosszabbította meg a parlament. Ez azt je­ lenti, hogy egy ideig egyedül töltötte be ezt a tisztséget? — Azért kellett eltávolítani Eigner József és Bo­ tos Gábor kollégáimat, mert komolyan vették hivatásukat és a törvények szellemében kíván­ tak eljárni. Ezért használták fel ellenük azokat az ítéleteket, amiket hoztak, holott nem tettek egyebet, mint azokat a törvényeket alkalmazták, amiket nem ők alkottak, hanem épp azok, akik­ nek útjában álltak. Engem is el akartak távolíta­ ni, de én nem tárgyaltam bűntető pereket, így nem tudtak belémkötni. Valóban egyedül vol­ tam mindaddig, amíg új társakat választottak mellém. Ez alatt az idő alatt előkészítő munká­ latokat végeztem, összegyűjtöttem az eljárás so­ rán nélkülözhetetlen iratokat. — Azóta is gyakran keresik fel Tanár Urat és kérik ki a véleményét az újonnan fellán­ golt ügynökkérdés kapcsán. Niit gondol a je­ lenlegi helyzetről? — Az átvilágítási törvénnyel kapcsolatban ke­ restek meg, de amit ma folytat a Mécs-féle és ama másik bizottság átvilágítás címszó alatt, nézetem szerint jogszabálysértő, ugyanis az át­ világításnak megvan a maga szervezete, a je­ lenleg is működő átvilágító bizottságok, és ? 1 Melletted a hűség : Melletted a türelem j Arcod, hangod átölelem. I I !AlszÍabánat és a könny i 1 I Melletted szelíden j Szíveden, szívemen. BsIé ! Miért szólt 3 trombita? [ Nem mozdultál. Hívtalak. Mi volt ma a rádióban? ; Nem hallottam hangodat. I Hol van szabad íilólaely? I Sötét van. Már nem látlak. ! Kiégett a villanykóite, í Meggyújtom a gyertyákat. í } Előző szamunkban tévesen jelöltük meg a „Koncert” című vers szerző­ i ijei. ■ A verset nem Eiohai Bálint, hanem K. í I Ss'íimos'Míírfo/i írta. érintettektől elnézést kérünk. j I (Szerk.) i : ötödik oldal �«WX'’»« « J.k. Ili IH i „Színvonalas, igényes, nívós gólyabált rendezünk idén! 59 Beszélgetés Gór Csabával, a HŐK rendezvényi alelnökével — Kérlek mondj egy pár szót magadról! nali ötig tartó fix programokkal, szalonze­ nekarral várjuk majd kedves vendégeinket. — 1982-ben születtem Debrecenben. 2001-ben érettségiztem a Fasori Evangé­ likus Gimnáziumban, és most másodéves nappali tagozatos hallgatója vagyok egye­ temünknek. A HŐK Rendezvényi Elnöki teendőim mellett máshol is dolgozom, és e két feladat ellátása ki is tölti napjaimat, persze nem feledkezve meg a legfonto­ sabbról, a tanulásról sem. Azt is mond­ hatnám, hogy a rendezvényszervezés egy­ ben a hobbimat is jelenti, így igazán sze­ rencsésnek mondhatom magamat, hiszen örömmel, szívesen csinálom. — Tavasszal a HOK-választáson a bemu­ tatkozó írásodban azt ígérted, hogy megvá­ lasztásod esetén célod elsősorban több szó­ rakoztató program szervezése lesz. Mit si­ került eddig megvalósítanod ebből a ter­ vedből? — Például az idei gólyatábor megszervezése jól sikerült,,. Ezt nem magamtól mondom, hanem több helyről, illetve forrásból is úgy értesültem, olyan pozitív visszajelzéseket kap­ tam, hogy eddig ez volt talán a legsikeresebb, s legjobban megszervezett tábor a gólyák ré­ szére. Ez természetesen nem az én érdemem egyedül, hanem az egész HÖK-é, ahol mind­ annyian jól össze tudtunk dolgozni, s így a si­ ker is közös. Maga a tábor szervezett volt, sok jó programot találtunk ki, az emberek jól érezték magukat, s ami a legfontosabb: nem volt semmiféle botrányra okot adó magatartás. Munkám során ez a tábor volt az első igazi erőpróba, azóta beindítottunk egy két bulit is, a nótacstet folyamatosan támogaguk, s ezen programok megszervezésében ha minimáli­ san is, de ott vagyok Szeretnénk beindítani egy rendszeres Pázmányos bulit, amit mindig egy állandó helyen tartanánk meg. Azt is sze­ retnénk, ha újra lennének olyan egyetemi elő­ adások, amelyeket közéleti személyiségek tar­ tanának Az ilyen előadások az előző években is már nagy sikernek örvendtek Ennek a terv­ nek a megvalósítása egyelőre még várat magá­ ra, de a gólyabál után már erre a dologra is fo­ gunk összpontosítani. —A lestnevelési Csoporttal együtt szerve­ zitek a sportrendezvényeket? — Igen, teljes együttműködésben dolgo­ zunk, igyekszünk őket támogatni, s ők is ott segítenek nekünk, ahol csak tudnak. Példá­ ul a gólyabálra is ők szervezték meg a tánc- hatodik oldal — Tapasztalatból tudjuk, hogy az eddig megrendezett gólyabálok után többnyire heves támadások érték a HOK-öt, és a rendezvényi alelnököt is. Hogyan kívánod elérni azt, hogy a jelenlevők többsége elége­ detten távozzon majd a gólyabálról? próbákat. Tehát itt sikerült egy jó kapcsola­ tot kialakítanunk, a HÖK-ön belül sincs semmilyen ellentét, s ilyen légkörben tu­ dunk sikeres munkát végezni. — Idén hol, mikor, s milyen körülmények között lesz megtartva a gólyabál? — A gólyabál november 16-án, egy szomba­ ti napon lesz megtartva. Az őszi szünet, és a halottak napja miatt az időpontot nem lehe­ tett előbbre hozni, A bál a Váci úton találha­ tó Maspel Ignatzhol nevű helyiségben lesz megtartva. Ez nem a legreprezentatívabb helyszín, de 600 főt leültetni máshol, — ennyi pénzből gazdálkodva — képtelenség lett volna, léhát ez egy ülős, több fogásos, svédasztalos vacsorás bál lesz. A bál szervezé­ sénél a mind teljesebb igényességre törek­ szünk, minél elegánsabb, kultúráltabb bált szeretnénk szervezni. Ezt a törekvésünket az bizonyítja leginkább, hogy a bál fővédnök­ ének Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Urat kívánjuk fölkérni, A bálon lesz kaszinó, bécsi kávézó, szivarsarok, tombola, hogy csak pár dolgot említsek. Sztárvendégünk reménye­ ink szerint Charlie lesz, aki szerintem beleil­ lik egy báli rendezvénybe. Persze tudom, hogy egy Tankcsapdát többen látnának szíve­ sen, de őket azért mégsem lehet meghívni... Az igazi bulizásra majd ott lesz a felező buli. Tehát egy színvonalas, igényes, nívós bál megrendezésére törekszünk. — Lehet már tudni a jegyárakat? — A jegyárakat a tavalyihoz képest minimá­ lis mértékben meg kellett emelnünk, tekin­ tettel a gazdag menüre, és a sztárvendégünk gázsijára. A gólyák 1500, a felsőbb éves Páz­ mány osok 2500, míg a külsősök 3500 forin­ tért válthatnak jegyet. Ez alá sajnos nem tudtuk lej’ebb szorítani a jegyárakat, a pénz­ ügyi keretünk miatt már így is sok tervünk­ ről le kell mondanunk. Este hét órától haj­ — Ez a kritika fennállt az eddig megtartott összes gólyatábor után is. Idén ilyen problé­ mával nem találkoztam. Ez szerintem annak tudható be, hogy a tábor szervezésébe ren­ geteg időt, és munkát fektettünk. Ugyan­ ilyen mentalitással végezzük a gólyabál szcrvczésbeli munkálatait is. Leült a HŐK tagsága, s igyekeztünk minden használható ötletet beépíteni a bál szervezésébe. Ezek után az én feladatom az, hogy a bál igénye­ sen legyen megszervezve, s lebonyolítva. Én ezen annyit dolgozok, amennyit csak tudok, s így képesek leszünk úgy megszervezni a bált, hogy a kritikus hangokat a minimálisra csökkentsük. — Hogyan lehetne nyereségessé tenni a gó­ lyabált? — Nagyon nehezen. Most ott tartunk, hogy talán nem lesz deficites. Hangsúlyozom, hogy nagyon sok elképzelésünket el kellett vetnünk a pénzszűke miatt, ezen csak úgy tudnánk segíteni, ha sok szponzort talál­ nánk. Vannak már ajánlatok, de hogy ezek­ ből mik valósulnak meg, azt még konkrétan nem lehet tudni. A gólyatábor szervezése­ kor is sok olyan ajánlatot kaptam, amiből később nem lett semmi, ezért nem monda­ nék még konkrét szponzorokat. — A szokásos március Í5-ei hajókirándu­ lásról korai még kérdeznem? — Nem korai, biztosan meg lesz tartva. Úgy gondolom, hogy a tavalyi nem volt kellőkép­ pen hirdetve, de ugyanezt tapasztaltam a töb­ bi rendezvényünkkel kapcsolatban is. Ezzel azt akarom mondani, hogy a PR munkánkon még erősítenünk kell. Ennél a programnál is a kulcsszó az igényesség lesz. Két hajót szeret­ nénk, a gondolatok már összeálltak, de a szer­ vezési munkálatok még nem kezdődtek cl. Még itt szeretném megragadni az alkalmat ar­ ra, hogy megköszönjem mindazok segítségét, akik a HÖK-nek, illetve nekem bármiben is segítségünkre voltak A segítő szándékok nél­ kül nem tudnánk ilyen hatékonyan dolgozni. SZABÓ VIKTOR �4 Pázmányos jelöltek a szavazólapon Hallgatóink az őszi önkormányzati választáson Mire olvasóink riportunkatf már túl leszünk a ne^edik önkormánya ti választáson. E sorok írásakor azonban: még javában tart a kampány, a közvélemcnyjelcntős része a 2002­ es év soron következő nagy erőpróbájára figyel. A hivatalos sta­ tisztikák.szerint a legidősebb induló 1912-ben, míg a legfiatalabb 1984-benrszületett. így nincs is semmi meglepő abban, hogy nem maradtak ki ebből a küzdelemből hallgatóink sem, akik közöl többen is megmérették magukat a kampányban.. Az egész felfog­ ható az itt, az eg^témen allcotmányjogból tamilt választójogi és választási eljárásjogi szabályok gyakorlati megvalósításának, de annak számára, aki komolyabban gondolja, akáFa jogászok oly sokszor hangoztatott^ közéleti szerepvállalásának előszobáját is jelentheti. Ebből az alkalomból a^teljesség igénye nélkül szólal** tattnk meg néhányukat. Somlai Attila — A Hallgatói Önkormányzat elnöke. Talán kevesen tudják rólad, hogy szőkébb hazádban, Gödöllőn bizottsá­ gi tag vagy a városházán. Milyen bizottságról is van szó? — A Jogi- és Ügyrendi Bizottságnak vagyok külsős tagja, ugyanis négy évvel ezelőtt is indultam a választáson, a Gö­ döllői Lokálpatrióta Klub kompenzációs listáján, akárcsak most, de mivel 100 %OS sikert értünk el, azaz 14 egyéni választókörzetből mind a 14-et elvittük, töre­ dékszavazatok híján egyetlen kompenzációs listás mandátumot sem szereztünk. — Miért nem indultál el egyéniben is az idén? — Épp a négy évvel ezelőtti siker miatt Gémesi György Polgármester Úr nem akart változtatni a csapaton. Kádár Tibor B — A főváros V kerületében, az 1-es számú választókörzetben indulok, egyik ellenfelem az ismert énekesnő. Halász Judit, aki egy belvárosi civilszervezet jelöltjeként szállt ringbe, valamint Kende Pé­ ter, aki a kormánypártok jelöltje. — Milyen jelöltként indulsz? — Független jelöltként, bolgár kisebbségi színekben. — A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy nem a kisebbségi önkormányzatba szeretnél bejutni, ugye.^ — Nem, én az V Kerületi Önkormányzat képviselőtestületébe szeretnék bejutni, a törvény által a kisebbségek számára biztosított kedvezmény által. — Hogyan kampányol egy független jelölt, Budapest belvárosában? — Nem könnyű a helyzet. Az állampolgárok meggyőzését nem lehet csu­ pán szórólapok, és plakátok hatására bízni. Ezért fontosnak tartom a köz­ vetlenséget, választókörzetem lakosait személyesen keresem fel, és adom át a programomat. — l^n-e valamilyen frappáns szlogened? — „Ne a pártok, hanem Ön legyen képviselve!” vagy „Nem az önkormányzatnak van kerülete, hanem a kerületnek önkor­ mányzata!” Hont András — Akkor viszont különös helyzetben vagy, ugyanis minél kevesebb egyéni győzelem születik, annál közelebb kerülsz te a bejutáshoz. Akkor minek örül­ nél inkább? — Leginkább annak, ha idén is sikerülne valamennyi körzetben győznünk, így sze­ mély szerint én sem kerülhetnék be listáról. De most még nem is szeretnék bejut­ ni a képviselőtestületbe, úgy érzem, nem vagyok még rá felkészülve, legalább négy évnek el kell még telnie ahhoz, hogy a bizottsági tevékenységen keresztül beleta­ nuljak a képviselői munkába. 1 — 'á. á Rétvári Bence — Egy ideig szintén betöltötte a Hallgatói Önkormány­ zat elnöki posztját. Jelenleg az Ellenőrzési Bizottság elnöke. Emellett az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szö­ vetség elnöki posztját tölti be, de a választásra megsze­ rezte több párt és szervezet támogatását is, akiknek kö­ zös jelöltjeként a főváros V kerületében, Lipótvárosban indul a 8-as számú egyéni választókörzetben. Bence, hova esik a körzeted? — A Szent István Bazilika környékét foglalja magába. — Milyennek látod az esélyeket? — A hét indulóból ketten vagyunk igazán esélyesek a győzelemre, a négy évvel ezelőtti eredményeket figyelembe véve, nagyon kiegyenlítettnek tűnnek az eroviszonyok a körzetben. — Kompenzációs listán nem szerepelsz? — De, a 9. helyen. Akár fölöttem, akár alattam húzzák meg a vonalat, valószínű­ leg közel leszek hozzá. — Neve szintén nem ismeretlen, hajdan a Rendezvé­ nyi Bizottság elnökeként szerzett magának „hírne­ vet”. Hol indulsz a választáson, Tibi? — ff éves hallgató Karunkon. Első diplomáját is a Pázmányon szerezte, a piliscsabai Bölcsészkaron, tör­ ténelem szakon. Ha jól tudom polgármesterjelöltként indulsz az egyik fővárosi kerületben. Melyikben is? 1 — A VII. kerületben, Erzsébetvárosban, ahol 1994-től I 2000-ig voltam önkormányzati képviselő, míg tagja nem lettem a Fővárosi Közgyűlésnek. Fővárosi Közgyűlésbe most nem akarsz bekerülni^ — Nem, viszont én vezetem a kompenzációs listát Erzsébetvárosban. — Milyen esélyeket látsz polgármesteri győzelmedre? — Nem lehet megjósolni, hogy mi lesz a választáson, aki ennek ellen­ kezőjét állítja, az hazudik, vagy tényleg a jövőbe lát. Tény, hogy a fővá­ rosban jelenleg nem nekünk áll a zászló... Sajnos lapzártánkig nem sikerült elérnünk Szabó Bálintot, vagy ahogy mindenki ismeri, „Szaffót”. A Pázmány Pódium egykori el­ nöke egy vas megyei kisvárosban, Csepregen, független jelöltként szállt ringbe a polgármesteri székért, de lévén 10 ezer lélekszám alat­ ti településről van szó, felkerült a képviselőjelöltek kislistájára is. Rajtuk kívül persze nagyon sok Pázmányos hallgató nevével talál­ koztam az Országos Választási Iroda honlapján, egyéni választóke­ rületekben, kompenzációs- és kislistákon. (Lapzárta után: sajnos a megszólaltatott Pázmányos hallgatók közül senki sem szerepelt sikeresen a választásokon.) Akkor esetedben van leginkább miért izgulni? Majd meglátjuk. MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �Sí í: :ií' •í,> ü-í- m "liíííntr Síi! r ’■.... ^xí tHil'A. ,.;......... Női szakasz Beszélgetés Dr. Pelle Andrea ügyvéddel idősebbekre. Ami számomra ijesztő az utób­ bi időben , hogy egyre korábban próbálják ki a fiatalok a kábítószert, tehát most már 12-13 éves fogyasztókról is lehet hallani.: nőtt a 14­ 18 év közöttiek körében is a droghasználat. Véleményem szerint ezek riasztó adatok, az alsó korhatárok nagyon kitolódtak. — Ön a Táraság a Szabadságjogokért egyik ügyvivője. Mikor alakult ez a társaság, és milyen céllal jött létre? — Meséljen a pályája kezdetéről! Hol vég­ zett és hol helyezkedett el egyetem után? — Itt, Pesten végeztem, az ELTE Jogi Karán 1986-ban. Utána - mivel akkor még zárt volt az ügyvédi kamarai rendszer - egy vállaltnál helyezkedtem el Jogi előadóként 1990-ig, majd ebben az évben szakvizsgáztam. Ezután jogtanácsosi munkaközösségben dolgoztam 1991-ig, míg felszabadították az ügyvédi lét­ számot, és azóta ügyvédként dolgozom. — Ön elsősorban a drogjog területén tevé­ kenykedik. Mikor és minek a hatására kez­ dett ezzel foglalkozni? — Még ’88-ban kezdtem el jogsegéllyel fog­ lalkozni, akkor a Demokratikus Ellenzék csi­ nált egy jogsegélyszolgálatot, Független Jogvé­ dő Szolgálatnak hívták. Tehát maga a jogse­ géllyel való kapcsolatom egészen odáig nyúlik vissza az életemben. Ezután 1990-től pszichi­ átriai betegeknek nyújtottam jogsegélyt és 1991-ben jött a drogtéma. Ez tulajdonképpen egy véletlen volt, hiszen akkortáj t gyorsan hí­ re ment, hogy egy jogász úgynevezett „zűrös területen” is vállal jogsegélyszolgálatot, úgy­ hogy megkerestek, hogy nincs-e kedvem ezzel is foglalkozni. Nekem nagyon megtetszett, — Pontosan mit jelent a drogjog? — A drogjog, mint olyan nem számít önálló jogágnak, de a büntetőjog egy nagyon domi­ náns eleme ennek a területnek. Nagyon komplex tevékenység, hiszen lehet munka­ jogi, családjogi vonzata is, ha valaki kábító­ szerezik, gyakran előfordul, hogy munkájá­ nak, családi kötelezettségeinek sem tud ele­ get tenni. A „leglátványosabb” része nyilván a büntetőjogi szankciók érvényesülése. Emel­ lett a betegek jogainak védelme is fő feladat. — Milyen tendencia figyelhető meg most a drogfogyasztásban, mennyire veszélyeztetet­ tek ma a fiatalok? — Általában véve a fiatalokra jellemző a droghasználat, nem a középkorúakra vagy az nyolcadik oldal — 1994-ben alakult a TASZ, alapító tagja is vagyok. Azért hoztuk létre ezt az egyesüle­ tet, hogy a magánszférában előforduló sza­ badságjogokkal foglalkozzunk. Korábban a TASZ alapítói is mind ezen a területen te­ vékenykedtek, így jött a kezdeményezés egy speciálisan szabadságjogokkal foglalkozó egyesület létrehozására, — Mindezek mellett Ön elismert, sikeres ügyvédnő. Személyes tapasztalata szerint nehezebb-e elhelyezkedni és érvényesülni nőként a jogászi pályán? — Nekem nem okozott problémát ezen a té­ ren, hogy nő vagyok Az vitathatatlan, hogy a büntetőjogi területen, ügyvédek között sok­ kal több a férfi, mint a nő. Nem hinném, hogy ennek az az oka, hogy nőként nehezebb betörni, hanem talán, hogy a nők ódzkodnak ettől a témától. Bennem nincsen semmilyen ellenérzés ezzel kapcsolatban, — Ennyi feladat mellett hogyan jut idő a magánéletre, családra? — A családot elég nehéz összeegyeztetni a munkával, de azért az ember megpróbálja vala­ hogy. Nekem is van egy kilencéves kislányom, akivel nem tudok annyi időt tölteni, amennyit szcrcmék, de azt hiszem, sziikscgys kompro­ misszumokat kötni. Abban azért biztos vagyok, hogy a férfiak, akik ügyvédként dolgoznak, sokkal több időt töltenek a munkájukkal, mint én, később járnak haza, clfoglaltabbak. Én azért ezt próbálom kordában tartani, és a lehető leg­ jobban összehangolni, de ez semmiképp sem megy a munka rovására. — Fcgezcítí/ mit üzenne a pályakezdő jo­ gászlányoknak? — Azt, hogy szerintem nyitva a pálya előt­ tük is. Úgy tapasztalom, hogy ügyvédek kö­ zött nincsen semmiféle nemi megkülön­ böztetés, talán az egyes területeken oszlik meg inkább a nemek különböző aránya. GULYÁS JUDIT jr Valami hiányzik. Vegünk egy nagyszerű intézményt a vá-' ros szívében. Egy egyetemet, a tudás tár­ házát. Nézzük meg a történetét, hagyo­ mányait. Büszkék lehetünk, diákok, tana-, rok egyaránt. Vágy mégsem? Mi az, arai miatt elfelhősödik a tekintet? Valami hiányaik... a hz. összetartó erő. Bz a niegíoghatatlan valami, ami közösséggé kovácsolja a ha­ sonló érdeklődési körű embereket. Nem elég az, hogy reggeTmindannyian ugyáti azon a kapun lépünk be', helyiségben hallgatjuk az előadásokat. Esetleg még né­ hány zenés estét töltünk együtt. Kevés ez ahhoz, hogy közösséggé váljunk. "Szinte arctalanná válunk, Barátainkon kívül sen­ kit hém hallgatunk meg. Kis sejtekbe tö­ mörülünk, éljük beszűkült életünket, semmi egyéb nem érdekel bennünket. Tesszük ezt akkor, amikor amúgy is ^ülekeznek a sötiSt fel legek. Rohanó világbanelünk. a kihívásokkal pedig nekünk is :^^embe kell nézni. Kínek-kinekhitc, meg­ győződése szerint ÍEgyedüI' nem megy ^/^gy csak keveseknek. Hol lehetne nagyobb az összetartás, mint azon a helyen, ahol Öt éven keresztül nap, mint nap együtt vagyunk. Barátságok, szerelmek szövődnek, némelyik életünk végéig £bg tartani. Valami ~ mégis Hiányzik... Valami más Jellegű kapcsolat. Isíeked nem hiányzik? £ ismered egyáltalán a tanáraidat? Míndí^iket? Tháktársaidat? Ugye, hogy nem? Szükség lenne újra öntevékeny csoport tokra. Ol^nola^, melyek csak beszélget­ nének, politizálnának, előadást szervez­ nek, közösségi szellemre tanítanak. Végté­ re is jogászok leszünk, a közélet szereplői. Jobb lesz a világ, ha tudjuk hasznosítani az itt tanultakat. És nem csak a jogi tudással, az emberi kapcsolatok terén szerzett tapasztalatok hasznosításával. Vin erre lehe­ tőség? Sajnos nincs, legyünk ez ellen! Több érdeklődést, kedves barátaim. Is-, meijük meg egymást. Ha van lehetőség, akkor az egyetemen belül. Ha nincs, akkor azon kívül Merjünk tenni valamit, cseleí,x:. kedni, hogy ha elli^uk e falakat, légiül mire emlékeznünk. íSfe csak a vizsgák megpróbáltatásira, hanem a közös emlé­ keibe is. ^obh kreativitást! E;: Bíekem hiányzik valami! És nckedr íjjji SZABOZE �A Pázmány Öregdiák Szövetségéről Egyetemünk Öregdiák Szövetsége /mert már ilyen is van az Egyetemen!/ emléktáblát helye­ zett el a Vincés nővérek budai rendházának fa­ lán. Ugyanis tíz évvel ezelőtt ebben az épület­ ben kezdte meg működését az Egyetem Böl­ csészettudományi, majd később Jog- és Ál­ lamtudományi Kara is a nővérek befogadó jó­ ságának köszönhetően. A Vincés Irgalmas rend tagjai, az öregdiákok képviselői — ma már megbecsült bölcsészek és jogászok - előtt az Öregdiák Szövetség elnöke, Dr. Kránitz Mihály, a Hittudományi Kar professzora, rá­ mutatott a Katolikus Egyetem egyre inkább megnyilvánuló egyházi és társadalmi jelentő­ ségére, és szavakban is kifejezte azt a köszöne­ tét a nővéreknek, amelyet az emléktábla hir­ det, Dr, Zimányi Vera az Egyetem tanára fel­ idézte az indulás romantikus és valóban hősi korszakát, majd Szauzer Ildikó és Hernádi Zsolt egykori diákok két költeményt adtak elő, Dr. Erdő Péter püspök, rektor méltatta a nő­ vérek áldozatvállalását, ami egyáltalán lehetővé tette az új karok megindulását, majd leleplez­ te és megáldotta az emléktáblát. De mi is az az Öregdiák Szövetség? Röviden összefoglalva az Egyetemünk teológiát, bölcsé­ szetet, jogot majd pedig a későbbiekben infor­ matikát végzett egykori hallgatóinak közösséget, találkozási és kölcsönös informálódási és akár se­ gítségnyújtási lehetőséget is nyújtó olyan szer­ vezet, amelyet az Egyetem sajágának ismer el és a Rektori Hivatalon keresztül kapcsolódik az Egyetemhez. Mindemellett a Szövetség alkal­ mas lehet arra, hogy az Egyetem társadalmi hát­ terét erősítse, például azzal is, hogy vissz^elzést ad a pályájukon mozgó egykori hallgatóknak az oktatás minőségének javítására alkalmas tapasz­ talatairól, ami visszahat a már végzettek diplo­ májának felértékelődésére. /Ez utóbbi szempont jelentőségét éppen a már végzettek tanúsíthagák - tekintettel a felsőoktatásban résztvevők növek­ vő számára és az egyetemek között kialakuló éles versenyre,/ Nem utolsó sorban a Szövetség éb­ ren kívánja tartani az Egyetem szellemiségét tag­ jai körében, s ezáltal növelni kívánja annak társa­ dalmi kisugárzását. Az Öregdiák Szövetség 2001-ben alakult meg. Azóta rendszeresen tarja összejöveteleit minden hónap első péntekén du. 6 órától ajogi Kar dánári Klubjában. /1088 Bp. Szentkirá­ lyi u. 28./ Ezen alkalmakkor egy-egy közér­ deklődésre számot tartó rövid előadásra is sor kerül. /Az eddigiekben az egyetemek kialaku­ lásának történetéről, a külföldi egyetemek öregdiák /alumni/ szervezeteiről, a vallásos­ sággal összefüggő beteges kórképekről (vallás­ patológia) volt szó, de volt egy jó hangulatú kirándulás is. A következőkben az Egyház és politika, az Egyház és a média, a mai filozófiai irányzatok válsága témák kerülnek könnyen emészthető tálalásban terítékre. A karközi jel­ leggel működő — és ennek előnyeit kamatoz­ tató — Szövetség integrálja a jövőben esetleg kari keretek között szerveződő és azonos célú szervezeteket is. A Szövetségbe való jelentkezések a Rektori Hivatal fenti címére küldhetők a Szövetség megjelölésével. Az Öregdiák Szövetség hon­ lapjának elérhetősége: www.ppke.hu BITTSÁNSZKY GÉZA Hétköznapi gonoszságok „Boldogok, akik üldöztetést szenvednek az igazságért!” Senkit nem kímél, csak elindul. Forrása mindig ismeretlen, de ter­ jesztői szerint biztosak. Tévhit, hogy kizárólag nők űzik, de talán a férfiak diszkrétebbek. Kíméletlenül bekígyózott egyetemünk falai közé is. Nem kímél oktatót, titkárnőt, diákot sem... Emberi kapcso­ latokat tehet tönkre. Rossz emberi szokás, de mióta világ a világ, lé­ tezik ,.. Igen, a pletyka. (Kislexikon: hírközlés útján terjedő, gyak­ ran negatív - s egyben nem hiteles- elemet hordózó hír). A jelenség tehát nem új keletű, sokakat foglalkoztat, hasonló címmel egy amerikai film is készült már, ahol a közeg ismerős lehet: egy pár egyetemi hallgató arra volt kíváncsi, hogy milyen gyorsan terjedhet egy hamis pletyka. A filmben persze a dolog lényegét fel­ nagyítva, és túlzásokba esve emberéletet is követelhetett volna a ter­ jesztett hír által elmérgesedett helyzet. Mindenesetre tökéletesen és tanulságosan- végigvezette az információ útját az egyes embertől a másikig, és rámutatott ennek hatásaira is. Következményei és megítélése mindig az adott társadalomtól, közösségtől függ. Mire a füledbe jut, valóságtartalma meglehetősen kicsi, vagy teljesen hiányzik. Tálán te is egy láncszem vagy, de mire észreveszed, már célponttá váltál. Ellentámadást indíthatsz, de akkor soha véget nem érő harcba keveredsz. Érdemes elgondolkodni, kinekjó ez. Mi számít hírértéknek, mi az, ami személyes tapasztalato­ kon alapuló információ, és melyek azok a dolgok, amiket csak pusz­ ta hallomásból hiszünk el, mert elhitetik velünk. Lehet akár, hogy viszolyogsz egy oktatótól, mert mindenki azt mondja rá, vagy „úgy hallottad”, hogy gonosz, de talán egyszer egy jeles­ sel jössz ki tőle... Ekkor már épp az ellenkezőjét állítod, mert saját ta­ pasztalatból beszélhetsz. A pletykánál soha nem igaz a mondás , misze­ rint „Hiszem, ha látom”. Személyes me^yőződés nincs, csak puszta hit, és ez a hit nagyban függ a teijesztő személy iránt érzett bizalmadtól. Az alaptalan vádaskodások nem csak vizsgáztatók esetében merül­ nek fel... Bármely dolgot, ami nem sikerül, - vagy amelyet nem tu­ dunk megfelelően teljesíteni - hajlamosak vagyunk másokra kenni, a felelősséget elhárítani. Egy általad elejtett mondat is okozhat olyan se­ beket másoknak, amelynek semmi köze az igazsághoz, de erre a har­ madik embernek már nincs lehetősége magyarázatot adni. Megéri? Talán vigyáznunk kellene, hogy mit mondunk ki, kiről és mit állítunk. Ártalmatlan dolognak tűnik, sőt, mindennaposnak. Sokan elmennek mellette, de a legtöbb “unatkozó” hallgatónak hobbijává vált. Mind­ egy kiről, és mit, csak legyen téma. Úgy izgalmasabb az élet. Jerome H, Barkow, az evolúciós lélektan jeles képviselője az em­ ber leküzdhetetlen pletykaéhségét abból az alapállásból magyaráz­ za, hogy őseink a pleisztocén korban kisebb csoportokban éltek, amelyek egyszersmind többé-kevésbé rokoni közösségek is voltak. Az ilyen csoportban élő ember sorsát, a pártalálásra - s ennél fogva az utódnemzésre - való esélyét nagymértékben meghatározza, hogy mennyire van tisztában a közösség többi tagjának pillanatnyi körül­ ményeivel. Ha ismeri vetélytársainak, lehetséges szövetségeseinek, a párjaként szóba jöhető személyeknek az egészségi állapotát, anyagi helyzetét, sőt szexuális tevékenységét is, akkor ez megnöveli annak esélyét, hogy a saját érdekeinek legmegfelelőbb módon cselekedjen. Aki jól tud „helyezkedni”, az sikeresebb lehet a többieknél. Igaz, hogy legtöbbször csak a hozzánk közel álló személyek viselt dolgai iránt bírunk érdeklődéssel, jellemző, hogy a teljesen idegen, vagy sorsunkra semmiféle hatást nem gyakorló emberek iránt az ér­ deklődés meglehetősen kicsi vagy hiányzik... Igen ám, de akkor mi­ ért olyan élénk kíváncsiságunk az általunk személyesen nem ismert médiaszemélyiségekkel, színészekkel, politikusokkal kapcsolatban? Talán ez azzal magyarázható, hogy bclcpóztak otthonainkba, ismerjük arcukat, hangjukat, hajlamosak vagyunk őket „ismerősként” kezelni. Talán még szégyelljük is, hogy ennyire érdeklődünk ismeretlen, sőt talán kitalált alakok (például tévésorozathősök) iránt, de „tehe­ tetlenek” vagyunk. Éppúgy, mint a cukros meg a zsíros ételek irán­ ti vonzalmunkkal kapcsolatban , ami szintén az evolúció során ala­ kult ki... Sokszor legyőzi a józan megfontolás parancsát, így nem állhatjuk meg, pedig tudjuk, hogy az ilyen ételektől tartózkodnunk kell, mert fogyasztásuk egészségtelen,,. GULYÁS JUDIT kilencedik oldal �1 " f7fv437f3í'f3^ ■1 3?t ■-.'.ír^. ;ís '*íSfö i .'Í^ÍÍ'S ■jC .t\; , " ■ ^■\‘ * .5. ■ í.\‘. ^J>:, 1 Ib« :xfír .-■ :„ lTi;(W ■¥?«?«>? .'$4.«f.«<Sh».. '-*íí‘v«*l#“ Ki figyel kit? 1í S A ?1 Nagy Testvér személyiségfejlődése 1984-2002-ig F i^orgé Orwell negyvenes években írt regénye kétségtelenül a 20. satíZíJiíl kö-’ zépének egyik legnagyobb, hatású művévé vált. Az angol író nem csak, hogy zseniálisan veszi észre a torzulásokat, amelyek kora gondolkiodá$ának| részét képezik, de remekbe szabottan ülteti is át azokat egy szűk negyven évvel későBh játszódó ntójjíáBa (1948-B^ írta és 1984-ről ^zói), amely szinte telitalálatlcént mulat torz túlerőt a iilágBáBorű alatt is önfeledten tomboló hvtszadik századi diktatúrák beké|Í2élt|pojácaképébe, Az Updike-i NyúlcipőI átinos amerikai türsadalomábrázolása ide, Sylvia Plath zseniális Üvegbwrája| oda, a történelmi ihletésű orwelli utópia meg mindig erősen tartja az első Helyet a *?'■ modern klasszikusok képzeletbeli bestseller-listáján. KiiKiSi; £■ Ez gyakorlatilag persze nem csak annyit je­ lent, hogy az 1984 a szokásosnál gyakrab­ ban villan elő egy-egy lilahajú világmegvál­ tó tarisznyájából a Szabó Ervin könyvtár eldugottabb zugaiban, és még csak nem is azt, hogy a tömör, de annál célratörőbb címválasztás miatt, még egy erősen reál be­ állítottságú valakit is képes elmozdítani a szépirodalom kimeríthetetlen világa felé, hanem ennél sokkalta többet. Története­ sen azt, hogy a mű beleolvadt abba a bár sok forrásból táplálkozó, de többé-kevésbé egységesnek mondható hagyományba, amelyet sokak szerint találóan, mások sze­ rint nem kis túlzással „civilizált kultúrá­ nak” nevezünk. Ami viszont egy általános műveltség ré­ szévé válik, annak tudomásul kell vennie, hogy ezzel együtt jár a kikerülhetetlenség is. Azaz idézik, hivatkoznak rá, ötletet meríte­ nek belőle, és ha nem vigyáz magára, gyak­ ran a kisiskolások (ha nem is kötelező, de) melegen ajánlott olvasmányai között találja magát. Valószínűleg egy ilyen ötlctmerítésnek lehetünk tanúi akkor is, ha 1997-98 táján Hollandiába látogatunk, ahol egy kis tévés csoport, egy teljesen új, eddigiektől elütő tévéműsor képernyőre tűzését tervezgeti Big Brother néven. Nem show ez még ekkor (ahhoz Amerika is kell), főleg nem „valóságshow”. Az újságok rejtélyesen hallgatnak a pontosabb műfaji meghatáro­ zásokról. Ennek ellenére, talán a műsor megindulása előtti végletekig menő sejtetésnek, talán a jól sikerült beharangozás­ nak köszönhetően a Big Brother egész Hollandia szerte óriási siker lesz. Nap mint nap százezreket vonz a képernyő elé, és meg kell hagyni, teljesen egyedi él­ ményt nyújt, a televíziózás egy soha nem látott lehetőségét villantva meg a tévéné­ zők számára. tizedik oldal „ ___' Pedig az alapötlet első ránézésre nem is olyan bonyolult. Az alkotókat egyetlen cél mozgatja: legyőzni a hazugságot. Tudvalevő ugyanis, hogy a televíziózásban az élő műso­ rok bemondói bakijain kívül a nem játszik sok szerepet a véletlen. De nemcsak itt nem szívesen látott vendég ő, semelyik mestersé­ gesen teremtett világban nem az, ahol a bel­ ső valóságot óráról órára, percről percre „for­ mára szerkesztik”. Lehet a tévét szeretni, és lehet gyűlölni, azt viszont mindenképpen el kell ismerni, hogy a műsorok nagy része (főleg az előre elkészített műsorokról beszélek) egyfajta negatív megközelítésből, nem mások, mint vágások és szerkesztések halmazai, melyek bár a valóságról szólnak, mégis ezt jelle­ gükből adódóan egyfajta, magától a való­ ságtól eltérő, tökéletesre szerkesztett for­ mában teszik. Talán ez a művalóság lehetett az oka, hogy nálam sokkal okosabbak cikkek száza­ it írták a televíziózás személyiségtorzító ha­ tásáról. Itt persze most arról van szó, hogy ha az ember sokat néz tévét (azon is a meg­ felelő csatornákat), akkor hajlamos egy idő után elbutulni, mert ez tény és való. Ami a komolyabb probléma, az nem más, mint a kisebbségi komplexus, amelyet a valóságnak ez a tökéletesre szabott imitációja képes okozni. Ugyanis éppen az a gond a minden­ napokkal foglalkozó szerkesztett műsorok­ kal, hogy bár egy részről minél hatásosab­ bak szeretnének lenni, másik részről pedig minél nagyobb tájékoztatást szeretnének nyújtani arról a valóságból kiollózott szelet­ ről, amivel foglalkoznak, csak nagy igyeke­ zetükben éppen azt felejtik el, hogy közben pont az általuk imitált valóságot csorbítják meg. Ugyanis a valóság pontosan attól válik valósággá, hogy a véletlenek őszintesége „valóság ízűvé” teszi, (anélkül meg olyan, mintha a jó zsíros marhacsülök helyett gép­ sonkát enne az ember). Ez persze nem hi­ bája a szerkesztett műsoroknak, (mert mi­ lyen legyen egy szerencsétlen vetélkedő, vagy autósmagazin, ha nem tökéletesre szerkesztett), csupán egy tény, amivel ha nincs tisztában az ember (és nem tudja he­ lyesen, szétválasztva kezelni a tévé és a való­ ság világát), könnyen eljuthat a komolyabb személyiségzavarokig. Körülbelül ettől a szerkesztett „gépsonka­ világtól” szeretett volna megszabadulni a hollandiai első Big Brother-készítő csoport is, amely már a célját ismerte, az pedig, mint tudjuk a mai világban pillanatokon belül ké­ pes szentesíteni az eszközt is. Először is persze alanyokat kellett talál­ ni, akik vállalják, hogy a mindennapjaik eseményei folyamatosan megfigyelés tár­ gyává válhasson. Ehhez manapság nem kell sok, csak valami jó borsos összegű csaloga­ tó, és máris akad jelentkező bőven, sőt, ha az egészet vetélkedőkeretbe öltöztetik, még csak nem is kell mindenkinek fizetni. De hogyan lehetséges az, hogy az élet min­ den egyes másodperce videó-szalagra ke­ rülhessen? Hogyan lehetséges, hogy min­ den látható, és hallható legyen, a kamerák kijátszásának legminimálisabb kockázata nélkül. A kérdésekre Orwell regényének mindent tudó karaktere, a Nagy Testvér adja meg a választ, akiről később az egész műsor a nevét kapja majd: a mindent tudó, mindent látó Nagy Testvér, a Nagy Testvér, aki figyel téged, akinek virtuális szemei elől nincs menekvés. Nincs mese tehát, szükség van egy beha­ tárolt térre, meg rengeteg kamerára (még a WC-be is, hisz a rest kétszer fárad). Mert a lényeg pontosan ez: hogy a valóság semelyik pillanatra ne iszkolhasson el a szem elől, hogy mindenki belebújhasson a Nagy testvér szerepébe, és mindentudóvá válhasson arra a térre nézve, amely a kamerák által átfogott világot jelenti. A stáb pedig, bár lehet őket egekig magasz­ talni azért, amit tettek, és lehet piszkosul szid­ ni azért, amit tettükkel elindítottak, de min­ denképpen egyedi dolgot visz véghez: sikerül összevegyítenie a televízió szerkesztett világát a valósággal, amelyet eddig a képernyő másik oldalán csak megvágva, beszerkesztve láthat­ tunk; sikerül a képernyő tökéletességét meg­ fertőznie egyfajta csetlő-botló tökéletlenség­ gel, amelyben minden imitáció nélkül úgy folynak a dolgok, mint a kinti világban. �. iisrtír|í*^- ík... . . .U é ...... L í': ■ lí ss ,SÍ4,,..- •'■>-«S<líSfSííiW • «* -ííesfs ,í!í^Qí-l' í"; f'í?3 ** Hollandia lázban ég tehát, Amerika pe­ dig hitetlenkedve figyeli a nézettségi inde­ xeket: eddig azt hitte, ilyet csak az ő licenceműsorai képesek produkálni. Előbb-utóbb azonban a határtalan pénzvágy (no meg a sárga irigység) elhatalmasodik a büszkesé­ gen is, és Amerika (nem tudom pontosan, de) talán története először licence-jogot vá­ sárol Európából. Amerikában is végigsöpör tehát a Big Brother-láz, amely a vártnál egy árnyalattal szerényebb ugyan, de még így is dollármillió­ kat jelent a forgalmazóknak. Hogy mi az oka a gyengébb szereplésnek (ami persze egyáltalán nem gyenge, hisz az emberek nagy százaléka az utcán így sem hajlandó másról beszélni.) dalán az, hogy akármilyen furcsa, az eredetileg holland műsor természetes láncszemként épül bele az amerikai szórakoztató-televíziózás evolúciójába (ellentétben a magyarral, amire később kitérek). Itt ugyanis a kilencve­ nes évek elején egyfajta stagnálás figyelhető meg, amely újfajta igények megjelenését hoz­ za magával. Egy idŐ után ugyanis unalmas tud lenni a végelláthatatlan félórás tévésorozatok (akkoriban: Home improvement. Egy rém rendes család, Step by Step, Fresh Prince of Bel Air stb.) arzenálja, és az általuk nyújtotta csökkenő élvezeti érték. Hisz azt még ők is tudják magukról, hogy mind ugyanarról szól­ nak, és enyhe derültséget sugározva végered­ ményben mindannyian azt a kicsit közönyös amerikai „műidillt” sugározzák (nincsenek extrém meghökkentések, nincs túlfeszítettség), amely ma is eredményesen működteti azt az egész társadalmat. Megjelenik azonban egy ezzel ellentétes, másik igény is, amely a puncsmassza mögé el­ bújtatott valóság egy-cgy részének megraga­ dását tűzi ki célul, vagyis „rendben van gyere­ kek, tudjuk, hogy van ez a puncsmassza, de ne hülyéskedjetek már, hisz mindenki tisztában van vele, hogy ez csak látszat, nosza rajta hát, rántsuk le a leplet, és hadd lássuk csak, ami mögötte van”. így születik meg tehát az új szenzáció­ forrás, amely képes arra, hogy újra feltüzel­ je a fél álomban szendergő fogyasztói társa­ dalmat, és az utca emberének többségét új­ ra a televízió elé rángassa. Beköltözik tehát a való világ a képernyő másik oldalára, ha csak időlegesen is, a ki­ lencvenes évek közepén tehát nagyokat de­ rülhetünk a kandi kamerákon, betegre rö­ höghetjük magunkat a „hóm-vidijókon”, és rémülten a szánk elé kaphatjuk a kezünket, amint két nő szitkozódva egymás haját tépi a Jerry Springer show-ban. A képernyőn mű könnyek helyett igazi könnyek folynak, a két Jerry Springeres nő kezében igazi haj­ szálak tapadnak izzadt csomóban. Az ameri- kai társadalom egy „nézettségindexként” áll ki az ekkor még tág értelemben vett valóságshow-k mellett, és mialatt a képernyőn keresztül tömik magukba a valóságot (a tény, hogy később ez a valóság ugyanúgy. mint a tökéletesre szerkesztett műsorok, so­ kak számára a „valódi” valóság helyébe lép, egy külön kétoldalas cikket érdemelne), már erősen gondolkodnak egy következő kérdésen: Elég-e ennyi valóságból, vagy még többet akarunk tőle? A kérdésre, a válasz olyannyira egyértelmű, hogy a holland licenszű Big Brother, bár nagy sírás-rívás és huzavona kö­ zepette, de a nagy profit reményében az .«1 v* ■ 'M h SSf A ■ í « « ,*íf^ ff 4 Egy ország figyeli lélegzetvisszafojtva, mi lesz a nemzet Zsanijával amerikai képernyőkre kerül, és ugyan az előzmények miatt nem képes akkorát ütni, mégis vérbeli „show” válik belőle (szegény Jay Leno). Pár év múlva pedig ugyanez a show atyja lehet annak a máig tomboló reality forradalomnak, amely különböző ötletű „reality show”-kal (Elimidate, Murder in small town X, Fear Factor, The Mole, Meet my Folks) máig uralja az amerikai kép­ ernyőket este nyolc óra tájékában, a filmké­ szítők legnagyobb bánatára. Talán a társadalmi viszonyok miatt is, de más jellegű műsor ez, mint Hollandiában. Kevésbé féktelen, kevésbé vad, kevésbé hat­ ja át az a zabolátlan, szabad(os?) szellem, mint európai iker (Nagy) testvérét. Ki­ egyensúlyozott, józan, taktikus csata folyik a főnyereményért, igazi társasjáték háromdi­ menziós szereplőkkel. Talán az amerikai öntudat egy pozitív arcát vélhetjük felfedez­ ni benne (igen, olyan is van!), ami abban az egyszerű tényben mutatkozik meg, hogy: alapvetően pozitívan viszonyulok a másik- hoz, ha ő is alapvetően pozitívan viszonyult hozzám. Egy ilyen hozzáállással pedig akar­ va akaratlanul a tolerancia válik (legalább formálisan) azzá az alapmértékké, amely mentén a játékos közösség egyfajta ítélő­ székként kiszavazhatja az ettől eltérő magatartású tagjait (tisztára mint a falusi bírásko­ dás a középkorban). Persze lehet azt mondani, hogy minden a játékosok beválogatásától függ, de szep­ temberben a Big Brother 3 fejeződött be az Egyesült Államokban, és véleményem sze­ rint mindvégig meg volt az belső összhang, amelyet az első két játéknál is felfedeztem. És utólag visszagondolva akkor kezdek el csak irigykedni erre a belső összhangra, amikor öt perc után ordítva kapcsolom ki a tévét a magyar változat láttán. Tudvalevő, hogy a ma már az európai országok mind­ egyikében vetített show egy kicsit más sza­ bályokkal indult útjára, de mintha nálunk az egyetlen szabály az lenne, hogy: Felejts el mindent, amit a jó ízlésről és az erkölcsről valaha hallottál! (Valószínűleg tényleg vala­ mi ilyen jellegű arcot akartak adni a Big Brother-nek a magyar készítők, hiszen a weboldalon csak úgy hemzsegnek a szexuá­ lis témák a „Házzal” kapcsolatban, ellentét­ ben Amerikával, ahol ez az elem csak egy szinte elhanyagolható részét teszi ki a ház­ ban történt eseményekkel foglalkozó írá­ soknak, videóknak). Most nem szeretnék mindenkit egyen­ ként földbe döngölni, aki abban a show-ban él és létezik, hisz ennek az írásnak a célja egé­ szen más, és egyébként is megtették (mert sajnos meg kellett tenniük) ezt cikkek száza­ iban nálam sokkal okosabbak, akik tintát és papírt nem kímélve adtak hangot felháboro­ dásuknak az utóbbi hetekben minden lehet­ séges médiumban. Inkább azon gondolkodnék el a Nagy Testvér fejlődésének utolsó, magyar állomá­ sához érve, hogy a nyugati kereskedelmi mé­ diumokat szolgai módon követő hazaiak, akik nyolc év alatt erőltették rá a szórakozta­ tó műsorok „evolúcióját” (a feszített tempó­ jú licence-műsor átvétellel megerőszakolva a természetes fejlődést) a könnyű televíziózást kedvelő nézőközönségre, vajon nem azzal kívánják-e feledtetni azt, hogy valójában tel­ jességgel figyelmen kívül hagyják a valódi igényeket, hogy licence-műsoraikat a sokko­ lás nem titkolt szándékával ordenáré köntös­ be öltöztetik? Vajon nincsenek annak tudatá­ ban, hogy rombolnak ezzel? Vajon nincsenek tudatában, hogy azoknak az erkölcsöknek a maradványain tipornak, amelyet, bár tizen­ három éve megvan a lehetőségünk, mégsem tudunk igazán újjáéleszteni? ZS. M. & R. NY tizenegyedik oldal �Ilir «aHBHb A Sándor-palota A Sandor grófoktól a helyreállításig 77T^'í=^^ Os-Buda várának azon a terén, a hol Haidan Hunyadi Eászlőt lefejezték................... áll j , .. íegy egyszerű, kissé nyomott építésű ház, mely a Felvidéken megjárná kastély-1 ínak, az alföldi magyar városkák valamelyikében talán palotának is neveznék, de a főváros hatalmas épületei között csak azért érdemli ki a fennhéjázó elnevezését, mert tienne lakik Magyarország nagyura, legelső tisztviselőbe, a; Ima^^r miniszter-elnök...'M ti' 1 Vasárnapi Újság, 1890. március íó.): 5 w Î >* A Sándor-palota egy régi metszeten A palota telkét 1803-ben vásárolta meg Sán­ dor Vince gróf és Szapáry Anna grófnő, a rajta lévő épületekkel együtt. Ezt követően, 1805 és 1806 között, valószínűleg Johann Amann, bécsi építész tervei alapján, egy tö­ rök idők alatt romba dőlt ferences kolostor alapfalait is felhasználva épült fel a Sándorpalota. Az épület szobrászati díszeit Antal Kirchmayer bajor szobrász készítette. Az egész palotát a Magyarországon akkortájt még nemigen használt központi fűtéssel szerelték fel, s mint egy 1822-es leírás meg­ örökítette: még az istálló mennyezetét is „toszkánai oszlopsor tartotta, s a lovak ele­ dele márványmedencékben állott”. A palota élete már kezdettől fogva öszszekapcsolódott a politikával. A grófi házas­ pár ugyanis igen jó barátságban volt a Bécsbcn akkor uralkodó Ferenc császár öccsével, József nádorral, aki, miután 1801-ben meg­ özvegyült, udvari kötelezettségeinek barátai lakában tett eleget. Mi több, egyes krónikák szerint 1815-ben vagy 1816-ban itt látták vendégül Budán jártukban a nádor bátyját, Ferenc császárt és annak friss szövetségesét, tizenkettedik oldal I. Sándor orosz cárt is. Talán a nagy vendég­ járás miatt is került sor 1817-ben a palota kibővítésére, amikor is az északi és a keleti, addig földszintes szárnyra is emelet épült, s télikert, a kor nagy divatjának megfel­ elően..,. Am Sándor grófék már nem sokáig élvezhették palotájukat, - 1831-ben eladták azt az itáliai gyökerű. Magyarországra az 1800-as évek elején betelepülő arisztokra­ táknak, a Pallavicinieknek. 1848-ban a pest-budai tömeg mégis az előző tulajdonos miatt próbálta meg fel­ gyújtani az épületet, mert köztudottá vált: Metternich felesége nem más, mint a palo­ ta névadójának, Sándor Vince grófnak a leá­ nya. Ám nagy kár nem keletkezhetett, hi­ szen amikor Albrecht főherceg. Magyaror­ szág kormányzója és főparancsnoka 1851ben beköltözött ide, különösebb ráfordítás nélkül tette politikai centrummá az épüle­ tet. .. .Hogy a Pallavicinick mennyi lakbért kap­ tak Haynau utódjától, arról nem maradt fenn adat, ám azt tudni, hogy a kiegyezéskor Andrássy Gyula miniszterelnök immár kor­ mányrezidenciának szemelte ki a királyi várpalota szomszédságában álló palotát. A miniszterelnökség a teljességgel kiürí­ tett épületet saját - pontosabban a korszak jeles építésze, Ybl Miklós - ízlése szerint rendezte be. Az osztrák udvar a Kiegyezés jegyében a bécsi magyar kancellária kol­ lekciójából mintegy 80 értékes bútort is a miniszterelnök rendelkezésére bocsátott. Ekkor alakította ki Ybl a híres tükörter­ met, a minisztertanácsi saroktermet és a miniszterelnöki dolgozószobát is. 1875ben Ferenc Józseftől Tisza Kálmán is megkapta ajándékát: az egykori bécsi ma­ gyar kancelláriából a Sándor-palotába ke­ rültek - számos barokk bútor társaságá­ ban - azok az óriási méretű gobelinek, amelyeket aztán a szovjet csapatok hadi­ zsákmányként hurcoltak el... Nem sokkal később persze se szeri, se száma a panaszoknak, melyek szerint a palota egyre szűkösebb a miniszterelnök­ ség számára. Végül 1899 májusára kitűz­ ték, majd ideiglenesen el is halasztották az épület bontását. Még megszülethetett azonban Krumpholz Ádám építésznek - utóbb az irattárak mélyére süllyedt - ter­ ve is, amely szerint a miniszterelnöki pa­ lotát előbb 150-200 méterrel arrébb, az ugyancsak lebontásra ítélt Várszínház he­ lyére kívánta tolni, majd a kecses klasszi­ cista épületet négyemeletes monstrummá Ö7 •: 1 ■ ; j- Tárgyaló a palotában, 1940 körül alakította volna, A pénz hiánya miatt ettől is megmenekült Sándor-palotában előbb 1910-ben, majd 1929 és 1931 között zaj­ lottak nagyobb szabású belső átépítési munkálatok, az utóbbi alkalommal Hikisch Rezső építész tervei szerint. Ek­ kor, a harmincas évek elején újították fel a miniszterelnöki lakosztályt is. �A Sándor-palotában természetesen gya­ korta történtek fontos események. Itt fo­ galmazódtak meg például 1921 decembe­ rében a Bethlen-Peyer-paktum passzusai. 1941 áprilisában az épület falai között lett öngyilkos Teleki Pál miniszterelnök, mi­ után megírta nevezetes levelét Horthy Miklós kormányzónak.... Budapest ostroma végzetesen érintette a Várnegyedet, s vele a Sándor-palotát. Az épület rommá lett, de a teljes lebontástól csodával határos módon - megmenekült, így 1955-ben szerkezeti helyreállítási tervek készülhettek, amelyek azonban nem követ­ ték a palota eredeti struktúráját, - hiszen eredeti rajzok nem álltak rendelkezésre. A palota tudományos dokumentációját Czagány György készítette 1961-ben. Falkutatásokra 1982-ben került sor, ame­ lyek alapján elkészülhetett Pusztai László munkája, az épület külső-belső műemlé­ ki dokumentációja. 1985-ben került sor a külső homlokzat helyreállítására, - az ud­ var és a belső terek azonban még mindig a háború nyomait hordozták. A kilencvenes években történt az épület helyén egykor állt ferences kolostor ma­ radványainak feltárása, amellyel párhuza­ mosan falkutatás és művészettörténeti adatgyűjtés is folyt. A Budai Várgondnok­ ság Kht. végül 1999-ben tett tárgyalásos közbeszerzési ajánlatot a teljes, műemléki helyreállítás terveinek elkészítésére, - a miniszterelnök és kabinetirodája elhelye­ zése számára. A tervezés során fő szem­ pont volt az épület eredeti térstruktúrájá­ nak mind hitelesebb rekonstrukciója, összhangban az akkori kívánalom — a min­ denkori miniszterelnökség elhelyezése — támasztotta követelményekkel. Ma a palota emeletének déli termei há­ rom építési idő nyomait őrzik. A legko­ rábbi, kora klasszicista vagy empire stílust a kerek szalon, a kis empire szalon és a tü­ körterem képviseli. A miniszterelnökség­ gé alakítást, Ybl tevékenységét, a klasszicizáló neobarokk Mária Terézia-szalon és a gobelinterem (kék szalon) fémjelzi. Az 1920-as éveknek, s Hikisch Rezső neoempire-jának nyomait a miniszterel­ nöki sarokszoba és a miniszteri váró rep­ rezentálja. A helyreállítás során a díszter­ mek falburkolatai és mennyezetei az ere­ deti szerint készültek. Az udvaron az el­ pusztult Neptún-kút is újjászületett. Szikrázó csillárok, függönyök, cserép­ kályhák, bútorok, szőnyegek és festmé­ nyek teszik teljessé a történeti tereket... BÁLINT GYÖRGY RUDOLF Az Ecseri Hogy miért jó kimenni az „Ecserire”? Nem tudom. Hiszen nem uta- B zom régiségben, s komo- 9 lyabb darabokat - egy- ■ előre - meg sem enged- 8 hetek magamnak. Mert ff régen letűntek már azok 8 az idők, amikor szebb- 8 nél szebb, a szemétből kihalászott tárgyakat P szerezhetett (volna) az i ember bagóért; s becsesebbnél becsesebb kurió- ! zumok jutottak ki az or­ szágból, - a jópénzű nyugati közönség nem kis örömére... •ti ' ■ Ma kőkemény biznisz mind­ ez, s aligha vehetünk itt bár­ mit igazán olcsón. Pedig tényleg nagy a kínálat: nagy­ mama levetett, rongyos cipő­ jétől kezdve, kopott cilinde­ reken át, a legfinomabb kivi­ telű falikarig minden kapha­ Tóramutató. Avatott kezekben tó. Az igénytelenek a legócsményt viszont alig látni valamirevalót, kább giecset, az emberesebb pénztárcájúak nevenincs önjelöltek mázolmányai a leg­ - egy kis jó ízléssel megáldva a legkülön­ legesebb ezüstneműt is megtalálhatják. De gyakoribbak, sőt: minden mennyiségben van itt ’56-os forradalmi újság - a Magyar fellelhetők. A bútorok most jobbak, mint Honvéd - , ami összesen egy ív, azaz négy legutóbb: szépen helyrehozott komód, oldal, s mégis ezrekért várja új gazdáját. varróasztal - ezt vegye, aki akarja — , Akad tranzisztoros rádió; vagy gramofon, smizett, vagy csőbútor a harmincas (!) potom nyolcvanezerért, amelyet a jobb sze­ évekből. De van elegáns dohányzóasztal, műek természetesen nem vesznek meg. Hi­ faragott lábú fotel (az igényesebbeknek: szen aligha lehetséges, hogy ezek a kiglan­ fauteuil), és hajlított fából készült, kecses colt darabok - - eredetileg is furnérlemezből fogas is... készültek volna, vagy, hogy az angol márká­ Persze nem mind arany, ami fénylik: az jú remekekben eredetileg is szovjet szerke­ egyszeri vevő pillanatok alatt válhat az zet tekerte volna a bakelitet... élelmes kereskedők áldozatává. S most Amott egy nem túl szép kivitelű tóramu­ két német hölgyet látunk kézzel-lábbal tatót fogdos valaki, s természetesen fogal­ alkudni egy ametiszt-berakásos, ezüst ma sincs, mit tart a kezében. De lehet, karkötőre, de drágának találják és sarkon hogy megveszi ezt a nem is tudja, de érfordulnak. Egy másik pultnál egy angol dekes Hiszen ezüstből 5,.valamit”. lány dicsekszik barátnőjének, milyen ol­ készült... Igen, az ezüst Magyarországon csón sikerült ezüst cigarettásdobozt ven­ még mindig alulértékelt, az, amit talán nie, s amikor a stanicli rejtekéből előhúz­ még mindig érdemes megvenni, ha vala­ za szerzeményét, - megsajnálom. Az Ál­ ki a befektetés szándékával válogat a pia­ lami Pénzverő néhány év előtti katalógu­ con. S talál is egyet-mást: az elefántcsontsában láttam ugyanilyet. Alpakkából ké­ berakásos, ezüst desszerteskészlet éppúgy szült. Szegényke... megtalálható, mint az ezüsttalpú kristály­ BÁLINT GYÖRGY RUDOLF váza, vagy egy szép bonbonnière. Fest- tizenharmadik oldal �■ .<11— Apor Vilmos üzenete Òt éve avatták boldoggá a vértanúhalált halt püspököt A kereszt erősíti a szelídeket és szelídí­ ti az erőseket Apor Vilmos ' 1997. november 9.-én Rómában i avatta boldoggá 11. János Pál pápá a: Szent Péter téren sok ezer hívő, j köztük közel négyezer tnagyáf zá- ‘ , rándok előtt az 1945 húsvétján már( tírhalált halt^áró Apor Vilmos volt j ' íí^gyar püspököt. De ki is volt ő, és . mit üzen példamutatása nekünk, ma élőknek? Dr. báró altorjai Apor Vilmos törzsökös szé­ kely főnemesei családból származott. A le­ genda szerint Csaba királyfi Upor törzsének leszármazottja. A Háromszék megyei Apo­ rok ősi otthona, a Jókai által is megénekelt Bálványosvár a hasonnevű, cukorsüvegalakú kősziklán állott. Az erdélyi politikai életben állandóan szerepet játszó család tag­ jai a legnehezebb időkben is hűek maradtak katolikus hitükhöz. Miután az egykor nagy­ kiterjedésű családi birtokuk már csak né­ hány száz holdra zsugorodott össze, a család férfi tagjai nemzedékeken keresztül hivatalnokoskodással keresték kenyerüket. Apor Vilmos, mint a kilencgyermekes csaIád egyik legfiatalabb gyermeke született 1892, február 29-én Segesváron. Középis­ koláit jezsuita kollégiumokban végezte, teo­ lógiát az innsbrucki egyetemen tanult, ott is doktorált. 1915-ben szenteltek pappá. Gyu­ lán volt káplán, majd katonalelkész egy kór­ házvonaton. 1918-tól plébános lesz Gyulán. Már ekkor, fiatal papként ismert volt a sze­ gényekért vállalt felelősségérzetéről, akik­ nek otthont is létrehozott. A győri püspöki széket 1941. március 2án foglalta el. Mint püspök bátran szembe­ szállt az a hatalom túlkapásaival, mindent el­ követett az üldözöttekért, fellépett a győri zsidó gettó építése ellen, még Hitlernél is magánlevélben tiltakozott. A frontvonal 1945 húsvét tájékán elérte Győrt. Nagyhétfőn és Nagykedden a mosoni Dunaág és az Öregrába összefolyá­ sának háromszögén álló Püspökvár csonka­ tornyáról már látni lehetett a harcok ke­ reszttüzébe került falvak égő házait. Nagy­ szerdán, 1945. március 28-án délelőtt már Győr ellen is okádták a tüzet az orosz ágyúk. A védők visszavonultak a két folyó északi, oldal ? "3 illetőleg nyugati oldalára. Átkelésük után felrobbantották a hidakat és új állásaikból aknatüzet zúdítottak a belvárosba bevonuló oroszokra. Az ősi vár több méteres falaiban sem az orosz ágyúk, sem a német aknák nem tud­ tak kárt tenni. De ott állott a közelben védelem nélkül - a Szent István által ala­ pított székesegyház. A püspök a becsapó­ dások morajáról próbált a találat helyére következtetni. Amitől félt, délután három órakor bekövetkezett. Egy gyújtóbomba eltalálta a tornyot. Az égő torony rázuhant a templom tetőzetére és azt felgyújtotta. A szörnyű hír annyira megrendítette a püs­ pököt, hogy ledőlt az óvóhely pihenőjére és keservesen sírt. Nem sok ideje maradt azonban a bánkódásra. Az óvóhely ^tájában hamarosan megjelen­ tek a „felszabadítók”. Apor püspök kitörölte szeméből a könnyeket és a szárnyai alá mene­ kült hívek elé állva méltóságteljes nyu^lommal fogadta a betolakodókat. Nagyszerdán jártak első alkalommal szovjet katonák a Püspökvárban: „géppisz­ tolyok, revolverek szegeződtek a mellek­ nek, az értelmetlen kiabálásokra a kezek a magasba lendülnek és kezdődik a motozás. Vilmos püspök sem kivétel. Személyesen áll őrt az ajtóban. Már öt-hat külön erre a célra vett zsebórát leadott, de mindig újak jönnek, követelőznek, s géppisztollyal ha­ donásznak. A püspök türelme határtalan. Jóságos szeme hol mosolyog, hol szikrázik az elszántságtól...” Egész éjjel nem aludt. Nagycsütörtökön reggel korán elmondta - clctc utolsó szentmiséjét az óvóhelyen. A nap folyamán eltávolodott a harci zaj, de egymás után özönlöttek a katonák: „fosz­ togatnak, követelőznek. Vilmos püspök áll­ ja a harcot. Velük megy a pincébe, a torony­ ba, mindenütt ott van, ahol veszély fenye­ get”. Egy igen durván fellépő csoport veze­ tőjével vitába keveredett. A vezető félre akarta lökni az ajtóból. A püspök nem enge­ dett. Erre az egyik szovjet katona nyeglén oda szólt a vezetőnek: „Eressz bele néhány >1 golyót a hasába! Amikor a katonák eltávolodtak, valaki a várba menekültek közül arra kérte a püspö­ köt, hogy ne kerüljön összetűzésbe az oro­ szokkal, mert még baja lehet belőle. A püs­ pök a rá jellemző szelíd határozottsággal azt felelte, hogy azokat, akiket rá bíztak, min­ den áron meg fogja védeni. A Nagycsütörtökről Nagypéntekre vir­ radó éjszakát átvirrasztotta. A nagypénteki csonka mise bemutatásáról már szó sem lehetett, de kora reggel felolvasta Krisztus szenvedésének evangéliumi történetét. w',Sohasem volt az olyan megrázó, mint azon a napon, abban a lelki állapotban”. Úgy tíz óra tájban kisebb vöröskatona csoport érkezett. Végigjárták a pincehelysé­ geket, de nem követelőztek. Ellenkezőleg. Feltűnően barátságosan viselkedtek. Közü­ lük az egyik magyarul is tudott. Az óvóhely lakói még derültek is rajta: „Papa Karcagról, neve Király, háborúban szoldát, maradni oroszban, elvette mama, én félmagyar, kicsi tudni magyar,..”. Akkor még senki nem sej­ tette, hogy a barátságos csoport küldetésé­ nek célja a helyzet kikémlelése volt. A nap folyamán a Győrbe érkezett orosz parancs­ nokság egyik részlege a Városházán, a másik a Tápintézetben ütött tanyát. Amikor a püs­ pök erről értesült, követeket küldött hozzá­ juk, hogy a püspökvár számára védelmet kérjenek a katonák garázdálkodása ellen. Mindkét helyen fogadták őket ugyan, sőt meg is hallgatták a püspök üzenetét, misze­ rint Ő személyesen tartotta vissza alattvalóit az oroszok előli meneküléstől, s most saját házában kell a túlzottnak hitt hírek valódi- �ê;. ï O - A J. ságát átélnie, de végül semmi védelmi biz­ tonságot nem ígértek nekik. A délután végén, úgy hét óra tájban visszajött a délelőtti barátságos csoport, ezút­ tal azonban meglehetősen ittas állapotban. Egy őrnagy vezette őket. Hangos szóval fiatal nőket követeltek, „krumpli-pucolásra és egy kis házimunkára”. A pinccfcljáróban szor­ goskodó asszonyok ijedtükben kiugráltak az ablakon. A kiabálásra a püspök azonnal felsi­ etett a tágas földszinti helységbe. A délceg termetű és vállas főpapnál is magasabb és tes­ tesebb őrnagy megismételte a követelést. A püspök határozott nemmel válaszolt, de megígérte, hogy a házimunkához szükséges csoportot önkéntesen jelentkező idősebb férfiakból és nőkből összeállítja. Az Őrnagy visszautasította az ajánlatot. Ragaszkodott a fiatal nők kiszolgálásához. A tolmács, egy Bé­ késcsabáról menekült és szlovákul gyengén tudó orvos, egyre ijedtebben próbálta vissza­ adni a heves vita mondatait. A katonák percről percre fenyegetőbben viselkedtek. A püspök azonban rettenthe­ tetlen maradt. Végül felhúzott géppisztolylyal kényszerítették arra, hogy lemenjen pincébe. Az őrnagy, miután három katonát az ajtó elé állított, hármat pedig a fiatal nők felkuta­ tására küldött, lement a pincébe. A püspök a lépcső előtt fogadta. A szovjet tiszt egyre go­ rombább lett. A püspök ellökte magától el­ lenfelének hadonászó kezeit és halhatatlanul kitartott eredeti álláspontja mellett, hogy a lá­ nyokat és fiatal asszonyokat nem engedi ki a házból. A minden érvéből kifogyott őrnagy végül olyan dühös lett, hogy kirántotta pisz­ tolyát. Lőni azonban nem tudott, mert a röp­ ke pillanat alatt, amíg kezei a fegyver kibizto­ sításával voltak elfoglalva, a püspök mögéje ugrott és két könyökét hátraszorítva és a lép­ csőn maga előtt tolva, az óvóhely elhagyására kényszerítette. Ettől kezdve villámgyorsan követték egymást az események. Felülről kétség­ beesett sikongatás hangzott. A katonák megtalálták az almáspincében elbújt fiatal nőket és ráncigái iák őket kifelé. A püspök felrohant az előtérbe. Utána a di­ ákkorú Pálffy Sándor gróf Annak nyomában két pap. A saját biztonságával egyáltalán nem törődő főpásztor feltartott kezekkel haragos „Hinaus!... Hinaus!” (Ki innen!) kiáltással kö­ vetelte a katonák távozását. Erre az őrnagy vagy egyik embere tüzelni kezdett. A sorozat első három golyója az elő­ tér mennyezetébe fúródott. A következő hármat a fiatal gróf kapta. Apor püspök is há­ rom golyót kapott. Az egyik jobb kaijánál a reverenda és ing kezelőjét lyukasztotta át. A másik a homlokát súrolta, de csontot nem ért. A harmadik, a halálos, a köldöke felett hatolt a hasüregbe. A homlokáról kiömlő vér vcgigcsorgott az arcán, és vörösre festette a kövezetei. A katonák „hősi tettük” következményét látva elengedtek áldozataikat és kiszaladtak az épületből. A püspököt két papja vitte le az óvóhelyre, ahol a tolmács-orvos elsősegély­ ben részesítette és megállapította, hogy azon­ nali operációra van szükség. Az óvóhely lakói könnyes meghatottságai szemlélték a csodá­ latos, szinte természetfölötti nyugalmat, amely a mindvégig eszméleténél lévő pártfo­ gójuk arcából-szemébŐl feléjük sugárzott. Amikor egyik munkatársa föléje hajolt és megkérdezte vannak-e fájdalmai, szelíden suttogta: „Köszönöm Jézusomnak, hogy Nagypénteken szenvedhetek!” Arra a hírre pedig, hogy a lányok és fiatalasszonyok meg­ menekültek, boldog mosollyal felelte: „Érde­ mes volt!” Még az éjjeli sötetsegben egy sodronyon átvitték a város túlsó oldalán fekvő kórház­ ba, ahol mcgopcrálták. De az orvosok min­ den igyekezete ellenére, már csak két napot élt. A kórházi lelkésznél meggyónt és felvet­ te a betegek szentségét: a Confiteort együtt imádkozta a pappal. Végső perceiben sem önmagára gondolt: »•,Még egyszer üdvözlöm papságomat... Le­ gyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsék romjaiból felépíte­ ni szerencsétlen magyar hazánkat!” Utána hangos imába kezdett: „Istenem, Atyám, a Te kezedbe ajánlom testemet, íelkemet! Jézus szentseges szíve bízom Benned! Felajánlom összes szenvedésemet engcsztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért is, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Is­ tent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes ma­ gyar hazáért és az egész világért! Szent Ist­ ván, könyörögj a szegény magyarokért! Ideiglenesen a győri karmelita templom kriptájába temették el, ahonnan 1986-ban vitték át hamvait a győri székesegyházba, még akkor is teljes titoktartás és a nyilvá­ nosság kizárása mellett. 1996 szeptemberé­ ben II. János Pál pápa is imádkozott sírja előtt. Öt éve avatták boldoggá báró Apor Vilmos püspököt, akinek üze­ nete és példamutatása a mai napig iránymutatásul és reménységül kell, hogy szolgáljon számunkra. (forrás: Horváth József - Apor Püspök élete és halála; az idézetek a szemtanúk visszaemléke­ zései) KOLTAY ANDRÁS első bécsi döntés emlékére S ^64 evvel ezelőtt, 1938. november 2-án szü-^i letett meg az első bécsi döntés. A kompro-j ‘misszumos megoldás szerint a Magyaror-^ jszágtól a trianoni döntés során elvett or-j kzágrészek közül 11927 km2-nyi területj ^tért vissza, 1 millió 60 ezer főnyi lakosság­ I gal, melynek 84^-a volt magyar anyany^l-! ívű„ illetve nemzetiségű (az 1941-es népjszámUfás adatai szerint). Magyarországoni Otörő lelkesedés fogadta a döntést, Babits jfíííhaly versben üch^özolte az eseményt. j i ! \Babits Mihály. Áldás a magyarra j I ^Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. jA haza, a haza egyenlő volt mindig íezer év óta már, és mindig az marad, ?mert nem darabokból összetákolt darab: jegy test a mi hazánk, eleven valami! jNem lehet azt csak ügy vagdalni, toldani. i 4 jMáskor is hevert már ellratözött tagokkal. jZsibbadtan áléit a bal^ erőszakkal. I i jDe mihelyt fölengedt fojtó köteléke, l jbitaai kezdeti a ver elapadt erébe. Visszakapta ami soha el nem veszett. íNagj^bb nem lett avval. Csak egészségesebb. í jLam, igaz jószágunk visszaér kezünkre, jbar 3 miág minden fegyvere őrizze. jMert erős a fegyver és nagy hatalmasság, jde leghatalmasabb mégis az igazság. mint a Dunánk és csillagok üga: mincs ember, aki azt torlaszolni tudja. I lÉl a nagy Isten és semmise megy kárba. I j Magyarok se lettünk pusztulni hiába, í hanem példát adni valamennyi népnek, í mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erős előtt meg nem hunyászkodna. j jErős igazsággal az erőszak ellen: ' jígy élj, s nem kell félned, veled már az Isten, j Kjeinek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok. Re maradsz, te varhatsz, nagy a te zálogod. jZsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, lés jön az igazsági, közelebb, közelebb... ií938. nor. 2-ií.j tizenötödik oldal �. .==if !ft^!^ì0!afiaiiaaftBf^^ ?n4W« a<ft a s ■■ ' . t,!.- -M- i' » £~ ■s ',n ********^^2?.'*''*' .................. ■ ■r-‘fi 'í^'' ■ « ■ ■ ■ÍZ o* . rt'wf íí— ........................... .: S ■ ■ hä »ffi ■ätii-! .fj Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Űr 'eked is szentnei kel : II. Játids'’TPál pápa október 6.-án 1 római Szent Péter térén “szentté! avatta Josemaría Eserivá y dej ^Balaguert (1902-1975), az Opus Dei j alapítóját. Az eseményen a 1több-j f százezer hívő, zarándok között jó J (néhány Pázmányos tanár és diák is jrésatt vett. A négy napos üt után íDr. Molina Istvánnal, az Opus Deii ! Helyi központjának igazgatójával,! ‘ az Orbánbegy líollégium vezető] é’ vei beszélgettünk. :'xfl:í ÍÍJÍS í a » J J - Igazgató Úr! Mit jelent Jőse maria Eserívának, az Opus Dei alapítójának a szentté avatása az Opus Dei, ill. az On éle­ tében? — A szentté avatás fő üzenete, hogy Josemaria Eservá nem csak a mi alapítónk, hanem az egyetemes Egyházhoz tartozik. Nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy még jobban megvalósítsuk az Opus Dei szellemét. - Magyarországon még kevésbé ismert az Opus Dei. Mi az Opus Dei fő mondanivaló­ ja, tartalma, szelleme? “ A lényeg az Opus Dei szellemében, hogy mindenkinek szentnek kell lennie: „Ne fe­ lejtsd el: Neked is szentnek kell lenned!”. Eb­ ből a szempontból fontos, hogy a mindenna­ pi munkában keressük ezt a szentséget. A lé­ nyeg, hogy a saját munkánkban - mindegy milyen munka- találjuk meg Krisztust, és mu­ tassuk fel Krisztust a többieknek. Az Opus Dei csak lelki támogatást nyújt mindenkinek. Fontos, hogy egyre nagyobb, mélyebb legyen a mi benső életünk, és mint a külső életünknek, a belső életünknek is szüksége van a megfelelő táplálékra. Mi ez a megfelelő táplálék? lérmészetesen a szentsé­ gek. Rendszeres, akár heti gyónás, napi szcntáldozás. De ugyanakkor nagyon fontos az imádság, hogy mindenki személyesen be­ széljen Krisztussal. Ezért mindenki naponta 10-20 percet imádkozik, ha lehet templom­ ban, vagy kápolnában, mert Krisztus jelen van a tabernákulumban. - Az Opus Deinek egyedülálló a jogi jellege az Egyházban. Az egyetlen ún. „személyi prelatúra”. Mi ennek a fiatal jogi intéz­ ménynek a lényege? tizenhatodik oldal •■(í ^0 Az Egyetemes Egyház, 2002. Róma (fotó: Jancsó G.) - 1982 óta személyi prclatúra az Opus Dci. Ebben a pillanatban ez az egyetlen az Egy­ házban, de biztos, hogy több is lesz, A sze­ mélyi prelatúrában a világiak és a papok együtt dolgoznak, bizonyos apostoli terv ér­ dekében. Mindenki tudja, hogy egyetemes a hívás az életszentségre. Ez a jogi forma rend­ kívül dinamikussá teszi a működésünket, A prelatúra élén egy prelátus áll, aki püspök. Az ő személyére a konzílium tagjai tesznek ja­ vaslatot a Szentatyának, aki a prelátust kine­ vezi. A kinevezés a prelátus élete végéig szól, A személyi prelatúrának nincsenek saját egy­ házmegyéi, területei. A világi tagok a helyi megyéspüspök joghatósága alá taroznak, akárcsak a többi hívő. - Ezen túlmenően, ebbe a jogi keretbe ho­ gyan integrálódnak a világiak, milyen a kapcsolat, az együttműködés a klerikusok és a laikusok között? - Világos, hogy a papoknak a fő munkája a prédikáció, a misék celebrálása, a szentségek kiszolgáltatása, a lelki vezetés. A papoknak nem kell dolgoznia más területen, mert a világiak minden más területen ott vannak, és „otthon” vannak. Van aki utcaseprő, van aki orvos, van aki miniszterelnök. Az Opus Deiben a világiak a papokhoz fordulnak, hogy megkapják a munkájukhoz szükséges kegyelmi forrásokat, amiről előbb már be­ széltünk. Az Opus Dei központokban is mindig világi személy az igazgató. A pap te­ szí a saját kötelességét, tudja mi a szerepe. Soha nem ő az igazgató vagy a vezető ezek­ ben a helyi központokban. Ha megértjük az első keresztények életét, az első gyülekeze­ tek működését, akkor közelebb jutunk az Opus Dei, ill. a személyi prelatúra intézmé­ nyének a megértéséhez is. - Mióta vannak Magyarországon és milyen apostoli tevékenységet végeznek? - A legfontosabb apostolkodás, mindig az Opus Dci tag saját tevékenysége, személyes munkája. Mi soha nem csoportokban dol­ gozunk. Én orvos vagyok, tehát én az orvos­ kollégáim között apostolkodom. Aki hallga­ tó, a hallgatótársai között apostolkodik. Az apostoli munka Magyarországon 1992ben kezdődött. 1995-től működtetjük az Orbánhegy Kollégiumot, itt az Orbánhegyi úton, ahol egyben az Opus Dci helyi köz­ pontja is van. - Milyen a légkör, a hangulat ebben a kicsi, alig 15 fős kollégiumban, ami azonban na­ gyon otthonosnak tűnik? - Úgy élünk itt, mintegy család. A légkör is családias, hiszen a kollégium nem laktanya, hanem valóban otthon. Éppen ezért, mint egy normál családban nem zárjuk kulcsra az ajtókat. Mindenkinek meg van a saját kis fel­ adata, amivel hozzájárul ahhoz, hogy a kollé­ gium jól működjék. Nagyon fontos a tanu­ lás, mert egy hallgató munkája a tanulás. �iIlii sÍ ’ : XS-Afe-í.: iS-S-S-'î-S'ÏS-'î Sí xxx-ílS-S-SsX&á&í i-î.S'ï.'S'ïS.'ï.'ï-.ïiiSS'Sïl-; J : XSSÍSSS A A A AÍS-íSSíftv.. A A A A A Aj iirïïiïiï-siïiïiïi igs«^5 í Sí-í'íS'» s-sís-ss--;., .. y-i -s s- s -s s -s s- s- s s- s * s < “>íí' .... *.... y A kollégiumban a lelki tevékenységek lehe­ tőségek és nem kötelező jellegűek. Az sem feltétel, hogy valaki katolikus legyen. Van nem katolikus diák is a kollégisták között. Szent Josemaría Eserivá élete - Májusban, a PPKE-JAK-on egy Eserívákonferenciát is rendeztek. Mi volt a konfe­ rencia pontos témája, ill. milyen tapasztala­ tokkal zárult? Josemaía Eserivá 1902-ben született - A budapesti konferencia egyik állomása volt a közép-európai Eserívá-konferenciáknak, melyek az alapító születésének 100. évfordulója alkalmából kerültek megrende­ zésre. Az itteni konferenciának a központi témája Eserívá tanítása volt az egyetemekről, az egyetem, ill. az egyetemista felelősségéről. Eserívá egyébként egész életében egyetemis­ tának tartotta magát. Az egyetem lehet az a hely, ahol az ember igazán fejlődni tud és nem csak az emberi tudományok területén. Az Evangélium szerint szeretnünk kell Is­ tent nem csak szívünkkel, hanem értel­ münkkel is. Ezért tanulunk. Roppant nagy az egyetemista felelőssége, hiszen fel kell készülnie arra, hogy később valamilyen mó­ don, kisebb-nagyobb csoport vezetőjeként - akár, mint családapa, vagy családanya - be­ folyásolja, ill. hatással legyen a társadalomra. - Hogyan élik meg az Opus Deit ért kritiká­ kat, értetlenséget, amelyek már nem annyira az Egyházon belülről, mint korábban, ha­ nem Magyarországon például egy neoprotestáns gyülekezet, a Hit Gyülekezete felől érik önöket? - Egyes emberek mindig kritizálnak, mert nem tudják mi az Opus Dei. Ha valaki ko­ molyan akarja tudni mi az az Opus Dei, milyen a szelleme, a hierarchikus felépíté­ se, kik azok a nume-ráriusok, agregátusok, szupernumerá-riusok, ill. milyen jogai és kötelességei vannak az egyes tagoknak; az ajtónk nyitva áll előtte, itt vagyunk. Van, aki más szempont szerint gondolkodik, mint mi. Természetesen meg kell érteni, hogy az Opus Dei célja, az egy természet­ feletti cél. Egyszerű emberi szempontból nagyon nehéz megérteni mi az az Opus Dei. Bécsben, ahol a regionális bizottság van, van egy szóvivő is, ill. egy informáci­ ós iroda. Aki érdeklődik, a szóvivővel is beszélhet és tájékoztató-anyagokhoz is hozzájuthat. - Végül egy személyes kérdés. Hogyan érzi itt magát Budapesten, hiszen On messziről érkezett ide, Mexikóból? - A nagyszüleim magyarok voltak. Nagy­ mamám sokat mesélt a magyar kultúráról, ételekről. Nem az ismeretlenbe jöttem. A magyar kultúra, történelem nagyon közel áll hozzám. Nagyon jól érzem magamat itt, úgy mint otthon. Barbastróban (Spanyolország). Szülei, minden megpróbáltatás mellett (üzletük tönkremegy, három legfiatalabb gyerme­ kük meghal) az egyszerű vallásos, élet­ erős légkört teremtik meg körülötte. 1918-ban belép a papi szemináriumba, noha még egyáltalán nem látja, hogy mi Isten szándéka vele. Gyakran fordul imádságaiban a Jerikói vak, Bartimeus szavaival ezért Jézushoz; „Domine, ut videam! — „Uram, add, hogy lássak!”. A teológiai tanulmányainak utolsó éveiben jogot is el kezd tanulni, ami miatt a nya­ rakat is keményen végig kell tanulnia. 1925-ben pappá szentelik. Hittant tanít, betegeket látogat, magánta­ nárként római és kánonjogot tanít. 1928- ban látja meg Isten szándékát: minden ere­ jét annak a szolgálatába kell állítania, ami­ ből később az Opus Dei lesz. 1930-ban is­ teni sugallat hatására láqa meg azt, hogy az Opus Dei a nőknek is szól, nemcsak a fér­ fiaknak, ahogy azt korábban gondolta. A polgárháború szétrombolja az első tes­ tületi létesítményeket (diákotthon stb.), ő is menekülésre kényszerül, és csak a há­ ború után tér vissza Madridba és nyitja meg új diákotthonát. A madridi püspök kiáll mellette és támogatja akkor is, ami­ kor egyházi körökből is sokan támadják. 1943-ban létrehozza a Szent Kereszt Papi Társaságot, ami az Opus Dei saját papjait foglalja magában. Az Opus Dei tehát egy teljesen új pasztorációs és jogi alakulat az Egyházban, ami egy új gondolkodásmó­ dot is igényel. A világháború után számos országban ter­ jed el az Opus Dei. Eseriva Rómában te­ lepszik le, ahol felépíti a férfiak és a nők kiképzésére szolgáló központot. Római prelátus lesz, a Pápai Teológiai Aka­ démia tagjává, a Szemináriumok Kongre­ gációjának, majd az Egyházi Törvény­ könyv hiteles értelmezésére alakult Pápai Bizottság konzultánsává nevezi ki őt a pápa. Életének utolsó éveiben sok utazást tesz főként Európában és Dél-Amerikában. 1975-ben, Római dolgozószobájában hal meg. Ébrenjárók (magyar film, 2002) Budapest kezdettől fogva kedvelt fielyszíne 3 magyar filmeknek. iSz ezerareü magyar világ­ város hol lendületes, színes, fejlődő, ugyan­ akkor műemlékekhen gazdag, szökőkutas parkokkal, árnyas, hangulatos utcákkal teli képeslapként, hol elidegenedettsegtől átha­ tott, nyomasztó útvesztőként jelenik meg a mozi tükrében. így van ez különösen az első nagy)átékfilmjüket rendezők esetében. Adott egy változa­ tos épületeket, érdekesebbnél érdekesebb ka­ raktereket rgtö metropolis. Szabadjára en­ gedjük a fantáziánkat: beleoltunk egy izgaímas, fordulatos, de legalábbis tartalmas törté­ netet, és bekapcsoljuk a kamerát. Példákhoz nem kell messzire visszatekin­ teni a múltba. A vidámabb művek közé so­ rolható a Pizzás, a Valami Amerika, de lé­ nyegében itt említhető a Moszkv’a tér is. Rezignált hangvételű alkotás az I love Budapcst, amihez Hasonló szem-léletetű az Ébrenjárók; Miklauzic Bence diplomafilmje is Budapes­ ten játszódik. Főszereplői egyetlen éjszakán veszik nyakukba a várost. Sándor (Gazsö György), a tapasztalt könyvelő; Anna (Márkó Eszter), a cigarettaárus lány; és Bandi (Eászlo Péter), a fiatal villanyszerelő magányosan, re­ ménytelcnúl múl próbálja váratlan feladátát telje* sfteni, sok szerencsétlen helyzetbe kevered­ ve. Nemcsak ők, de a mellékszereplők is ala­ csony életszínvonalon élnek, és viselkedésük valamilyen szinten deviáns, vagy azzá válik. A film érdekessége, hogy központi motívu­ ma a fény illetve az elektromos áram, ami a kihall pesti utcákkal együtt jellegzetes hatást eredményez a vásznon. A cselekmény (a Pindroch Csaba által alakított Anna bátyjá­ val együtt) három és fél szálra oszlik, ami többször keresztezi egymfet, majd végül egybefonódik. Ez a történctvezetcsi stílus is egyedi jelleget kölcsönöz, bár a cselekmérry - a benne rejlő ötletek miatt - lehetne kidol­ gozottabb. Gazdagíg'a a művet, hogy a sze­ replőgárdát erősíti az azóta elhunyt Hunya­ di Eászló és SimÓ Sándor, valamint feltűnik Gothár Péter, sőt, az egykoron népszerű gyerekszínész, Kovács KSsztián is. Az Ébrenjáróknak mondanivalója azon túl, hogy érdekes élethelyzeteket kapcsol össze sajátos hangulatban, nincs. Mégis képes újat adni, eltérő képben ábrázolni Budapestet a fenti filmekhez képest, amit jól jelez, hogy a 33. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb férfialakítás, valamint a legjobb első filmes forgatókönyv díját, továbbá, az internetes szavazók közönségdíj át. Egyébként jogi szempontból is figyelemre méltó, Ugyanis a stábot nem zavarta különősebben a gazdasági reklámtevékenység­ ről szóló 1997. évi LVIII. törvény ami tava­ lyi módosításával megtiltotta a dohányáruk reklámozását... Értékelés: tízből líet SZAM0S MÁRTON tizenhetedik oldal �A forradalmárok rejtélyes halála Az 1956-os forradalom és szabadág-1 ■ harc némely részlete máig tisztázat-:: lan. Szeretném elemezni azt az ü^et, mely máig nem hagyja nyugoH- j ni Salgótarján városának lakosságát. : A két vezető forradalmárnak, Hadady ; Rudolfnak és Har-gitay Lajosnak nc■ ve az összes salgótarjáni koncepciós perben visszatérnek; rejtélyes balálu! kát máig nem sikerült minden kétsé­ get kizárva tisztázni. A két acélgyári ff *dolgozó 1956. december hó 8-án tűnt j lel, tehát a salgótaijání sortűz napja- ’ í nak éjszakáján. Azóta nyughelyük is-1 | meretlen helyen van. Ózv Hadady ' Rudolfné és özv. Hargitay Lajosné se-; j gítségével próbáltam az eseményeket | rekonstruálni. Ax általam készített : videofelvétel, mint primer forrás a í i Birtokában van. . .......... • A december 8-i sortűz után megindultak az emigrá lások, a gyári dolgozók közül sokan elhagyták az országot, köztük Fancsik György is, aki a két forradalmár egyik helyettese volt, és aki szerepet vál­ lalt a forradalom alatt használt fegyverek elrejtésében is. Az emigrációs hullámmal ellentétben, a két forradalmár családjával nem távozott külföldre, hiszen ahogy Hadady Rudolf fogalmazott: „En nem megyek, mert én nem tettem semmit, amiért el kellene mennem.” A külföldre való távozás egyébként korántsem lehe­ tett volna olyan könnyű vállalkozás a két család számára. A Hadady-család ekkor 4 éves fiúcskát nevelt, míg Hargitayné de­ cember 12-én szülte kislányát, és az egész időszak alatt hol otthon pihent, hol a kór­ házban tartózkodott. Ilyen körülmények között igencsak veszélyes lett volna útra kelni, „...ha akartunk volna mehettünk volna, hiszen autó, minden rendelkezésre állt, de a férjem nem akart, Lajos nem akart, Béla bent volt a kórházban...” (dr. Magos Béláról van szó, aki szemműtétje miatt visszatért a kórházba) A két család egyébként nem igen tartotta egymással a kapcsolatot, nem egy baráti társaságba tar­ toztak. December 8-án este fél nyolckor érkezett Hadadyékhoz egy fiatalember, aki azzal a csellel hívta be Hadady-t a gyárba „...hogy Lajos üzent, hogy men­ jen be.,.”. Eközben Hargitayéknál, a már több napja a ház körül ólálkodó Fehér Gyula is megjelent, aki hasonló módszer­ rel csalta be Hargitayt is a gyárba. Arról a Fehér Gyuláról van szó, akinek neve több helyen is előfordul, mind a Magos, mind az Erdődi-perben, mint érdektelen (sic!) tizennyolcadik oldal tanú. Az otthon maradt feleségeknek semmilyen információjuk nem volt férje­ ik hollétéről, csupán másnap jutott bizo­ nyos értesüléshez Hadadyné a gyárban, hogy férjét előző éjjel a pufajkások elvit­ ték. Megindult rögtönzött keresése: ?5 * ..mentem a rendőrségre, utaztam Bu­ dapestre, mentem a Kacsa u-ba... A rendőrségen tagadták a két forradalmár letartóztatásának még a hírét is, Budapes­ ten a Főügyészség mindezt egy hivatalos papírral is megtoldotta. A nagy hazugsá­ gok és rejtélyek innen kezdődnek, kik vit­ ték el őket pontosan, hova vitték, mikor és miért tagadja az állami gépezet még el­ tűnésüknek hírét is. A bürokratikus falak megálljt paran­ csoltak. Az első „igazi” nyom csak hetek­ kel később érkezett egy újsághírben, mi­ szerint kifogtak az Ipolyból két hullát, Hadadyné nyomozása folytatódhatott férje után, míg Hargitayné sajnos nem tudott „bekapcsolódni” a kutatásba, mert néhány hetes csecsemőjét gondozta, A balassagyarmati temetőben némi infor­ mációhoz juthatott két sírásónak kö­ szönhetően, akik közölték vele, hogy az állítólagos tetemeket bevitték a kórházba és ott boncolták is őket, A később meg­ kérdezett kórházi kapus pedig „elszólta' magát, kiderült ugyanis, hogy tényleg behoztak két hullát, akiknek ruházatáról — az elmondottak alapján - Hadadyné kétséget kizáróan meg tudta állapítani, hogy férjéről és munkatársáról van szó. A nyomok újra a temetőbe vezettek, ahol két sírásó segítségével megpróbálták be­ azonosítani a forradalmárok feltételezett sírhelyét. (Az, hogy a két sírásó ugyanaz a két korábban megkérdezett személy volt-e vagy sem, azt nem tudjuk, de ha Igen, a kérdés az, miért küldték Hadadynét a kórházba, ahelyett, hogy egyből megmutatták volna a feltételezett sírt.) A sírásók közül az egyik végül is megmutatta azt a helyet, ahova elvileg ők maguk (!) temették ládákban a holteste­ ket. A lápos kietlen területen nem volt semmijei, nyom, amely a későbbiek so­ rán támpontot biztosíthatott volna az eredményes kutatáshoz. A feltételezett sírhelyen volt ugyan egy öntöttvas ke­ reszt, de az idők során az eltűnt. Nem sokkal később Hadadyné visszatért a te­ metőbe a feltételezett sírhelyhez, ahol néhány gyertyát gyújtott és imádkozott. Ekkor krimibe illő esemény történt. A semmiből előtűnt egy bőrkabátos férfi, aki megfenyegette, hogy az életével ját­ szik, ha többet ide jön, A kommunista megtorlás elkövetkező 30 évében Hadadyné félelmében és még élő család­ tagjait érhető támadásoktól reszketve, soha többet nem kereste fel a feltétele­ zett sírhelyet, 1989-ben a két család kérte az exhumá­ lást, Hadadyné által még 1956-ban készített rajz alapján a megváltozott helyi körülmé­ nyeket is figyelembe véve megkezdték a két forradalmár testének kihantolását. Sajnos az exhumálás eredménytelenül végződött, A területen mindössze egy nagyobb kŐ jelen­ tett bizonyos támpontot, amelynek helyze­ te az elmúlt 35 évben sem változott. Egyéb támpont nem igen állt rendelkezésre a csa­ ládtagok számára. Az exhumálásról készí­ tettek egy filmet (az Engesztelőt), melynek utolsó példánya (a családtagok részére bo­ csátott filmek elvesztek) még megtalálható a filmgyárban. Az, hogy mennyire lassan változnak az idők a rendszerváltozás után is, azt „Az elhallgatott igazságról...” című cikk névtelen írója bizonyítja a leginkább, még 1991-ben, amelyben újra előkerülnek a „ré­ gi” reflexek. A sors iróniája, hogy azt az is­ meretlen személyt, aki Hadady Rudolfot 1956. december éjjelén elvitte, Salgótaijánban Hadadyné 30 évvel később felismerte egy buszmegállóban. Sőt, az ismeretlen is felismerte Hadadynét. Az illető a számonkérő kérdésekre (mint később kide­ rül) ismét hazugságokat válaszolt. 1993-ban kérte a két család a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatalt arra, hogy a rejtélyes gyilkosságot kiderítse. A hivatal által kiadott határozatból kiderül, hogy az eltelt hosszú évek miatt a nyomozás eredménytelen volt, ill. bizonyítékok hiányában a feltételezett tettesek ellen (Pribeli József és Horváth Károly) eljárás „véletlenül” nem is kezde­ ményezhető, vagy éppenséggel ha kezde­ ményezhető is lenne, az már úgyis elévült. Arra a gálád vádra, miszerint Hadady Ru­ dolf SS tiszt (hadnagy) lett volna, kutatá­ som meghozta az eredményt. Nemhogy SS tiszt nem volt, de még katona sem. Az első exhumálási kísérlet tehát ku­ darccal végződött, de azóta újabb bizonyí­ tékok kerültek elő egy feltételezett sírhely­ ről. Idén tavasszal várható, az engedélyek megérkezése után a második exhumálási kísérlet. Ugyanis az eseményeket felpör­ gette Szokács László könyve, aki riportot készített néhány olyan emberrel, akiknek „biztos” tudomásuk van az eltemetett for­ radalmárok feltételezett sírhelyéről. GARAMI GERGELY �AZ OSIRIS KIADÓ OKTÓBERI ÚJDONSÁGAI Hóman Báhnt: A történelem útja 3800 Ft Bloch, Marc; A feudális társadalom 4980 Ft NEMZETKÖZI JOGI OLVA.$ÓkÖNVV A FEUDÁLIS TÁRSADALOM fcr Ml- Ml lY* Sít MEd* fj tUk MAGYAR BÜMTETŐJOG Boyer, Paul - Nissenbaum, Stephen: Boszorkányok Salembei 2480 Ft Sallai Gergely: Az első bécsi döntés 1980 Ft » -v Ars * í s ■ / í -»tXTJSiP EVROPA ---- 1 OK riMlffE^ » CFvdiz^iCiO i’Oi.i riKíÁi KOMAlüNIKzVJÓ Györffy György: A magyarok elődeiről és a boidoglalásról 3200 Ft Nagy Boldizsár - Jeney Petra (szerk.): Nemzetközi jogi olvasókönyv 4980 Ft Erdösy Emil - Földvári József - Tóth Mihály: Magyar büntetőjog. Különös rész 3780 Ft Mazzoleni, GUnpietro: Politikai kommunikáció 2780 Ft Goudsblora, Johan: Tűz és civiUzáció 2280 Ft Gelencsér Gábor: A 'Htanlc zenekara. Stílusok és irányzaíok a hetvenes évek magyar fibnmávész&éb&i 2480 Ft MH i feXJWH Ml MAÍÍVAR TÖRTÉNT r M etió becsi dl & Öítaipöi^öií Tóth István György (szerk.): MOlenntuini magyar történet 6980 Ft Davies, Norman: Európa története 6500 Ft A köletdc m^Aásárolhatók Földes Gábor: Adójog 2980 Ft a PPKE JAK lustitianus Könyvesboltban (1088 Budapest, Szentkirályiu. 30 Tel,: 327-0781) az OSUaS KÖNYVESHAzbAN (1053 Budapest. Veres Pálné u. 4-6. Ttel./fajc 318-2516, 266-4999), és a nagyobb könyvesboltokban vagy megrenddhetfik az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODATÖL (1133 Budapest, Váci út 100 Tel. 452-0594,452-0595. fax 452-0596) ívunuősirístöa/la fai ostrí^iaíio@>maiLiiabina hu bahjsi&maiLdattinet fai Földes Gábor (szerk.): Pénzügyi jog 2980 Ft Shaw, Malcolm N.: Nemzetközi jog 4980 Ft Bánd! Gyula: Környezetjog 3800 Ft Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények 2980 Ft Tarkovszkij, Andrej: A megörökített idő 2480 Ft Munkás, paraszt, értelmiség munkauerseny lazában ég! - 1. rész Az ítélet előző (2002/7.) szá­ mában esett szó arról a nem­ rég megjelent antológiakötet­ ről, mely a fenti címet viseli, és az agitatív költészet 194556 között megjelent remekei­ ből válogat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak felveté­ sére, milyen felelősséggel ren­ delkeztek az írók, költők, mű­ vészek a kommunista diktatú­ rában. Az ítélet eljövendő számaiban pedig ezentúl minden alkalommal bemuta­ tunk egy-egy költeményt a kö­ tetből - egyszerre kedvcsiná­ lóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpen. Lukács Imre: yörös csillag arany kalásszal (részletek) Hazám: e föld és dolgos népe, a szívem érted ver, dobog. Érted épülnek házak, gyárak. hidak, iskolák, traktorok. Érted harsog a munkaverseny; a bő vetés néked terem, téged köszönt ujjongva versem a szabad magyar földeken. Hazánk: népem és drága Pártom, zászlós jelvényed közepén vörös csillag aranykalásszal utat mutat, ragyog felém. Te lüktetsz rég szívem verésén, húsz éve bennem él a hit: a kommunisták harcos pártja a győzelemre megtanít. Utad börtön, bitó jelezte, de vasbetonként állt a Párt. Sallai, Fürst, Ságvári, Rózsa s a többi mártír száz halált vállalt: szabad legyen az ország, a nép, a munkás és paraszt. Mire gyengék voltunk magunk­ ban. Szovjet Sereg meghozta azt. Hároméves tervünk naponta újabb és újabb győzelem, két és fél év alatt elvégzik a gyárakban és földeken. S mire tíz évig csak titokban gondolhattunk párom meg én: megszületett Marika lányunk a Terv első esztendején. Ezt mondja minden, ami szép itt s minden kacagó kisgyerek... és mi szülők megvédj ük nékik jövőnk: a boldog életet. (me^elent: 1951) Hogy országunkat, szép ha­ F.’» zánkat urak országává tegyék, hogy a munkásnak és paraszt­ nak r-'b. újból megláncolják kezét. Trockisták, kémek, szabotőrök törtek reánk - de itt a Párt és dolgozó népünk nevében kiáltott harsányan megálljt! Ezt érzem lányom nevetésén s kacagásán is érzem ezt, erre kéri Rákosi Mátyást Kistelek, Miskolc, Budapest, tizenkilencedik oldal �In memóriám 1956 Nagy Imre miniszterelnök felhívása a magyar néphez m 11 Í956. november 4. »/fi Nagy Imre beszél, a Magyar Nép­ köztársaság minisztertanácsának elnö­ ke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demok­ ratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! ~ a kormány a helyén van! - ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” A szovjet csapatok november 4-én, vasár­ nap hajnalban kezdték meg „Forgószél” hadműveletnek nevezett támadásukat Bu­ dapest ellen. A miniszterelnök közlemé­ nyét először reggel fél hat körül sugározta a Szabad Kossuth Rádió, nyolc óra hét percig többször megismételte, majd örök­ re elnémult. A beszéd tartalmával ellentét­ ben a magyar honvédség a sokszoros túl­ erő láttán visszavonult. A felkelők Buda­ pesten azonban nem tették le a fegyvert, hanem szembeszálltak a szovjet túlerővel. A körút és az Üllői út sarka a harcok közben ÁVH-s katonák holtteste a Köztársaság téren a Pártbizottság épülete előtt 1 " h 1 : 'Ai Felkelők a Bródy Sándor utcában az első harcok után . -ra : .* .X' —* » 1 I Egy mozi homlokzata Százéves a kolozsvári Mátyás-szobor 2002. október 12-én volt a Fadrusz János J román felirattal látták el. A város vezetése által készített kolozsvári Mátyás-szobor j az utóbbi néhány évben is tett kísérleteket felavatásának százéves évfordulója. Bár a a jelképerejű szobor ellehetetlenítésére. szoborállítás terve már 1882-ben felme­ Ez természetesen nem véletlen, hiszen rült, a pályázat kiírására csak 1894-ben ke- I Kolozsvár a magyar kultúra egyik legfonrült sor. A szobor alap­ kövét 1896-ban rakták le, időközben az alkotó a !^* í ' párizsi világkiállításon ï' nagydíjat nyert művével, * mely 1902-ben érkezett 1 meg Kolozsvárra. Az $ avatási ünnepségen az 1.1 uralkodót József Ágost « főherceg képviselte. A Mátyás-szobor 1918 után természetesen vál­ lalhatatlanná vált az új urak szemében, de - sok más alkotással ellentét- J ben - megúszta az el- 3 pusztítást vagy áthelye- s zést, csupán a Hunyadi- k címert távolították el a B talapzatról, valamint azt " tosabb központja volt, főtere pedig egy­ ben képletesen szólva Erdély főtere is volt. Csak az utóbbi néhány évben több­ ször megpróbálták elvinni a szobrot (res­ taurálás címén), ásatásokat kezdtek a tö□ vében a dákó-román el­ B mélet igazolására, a polB gármester népszavazást .. sQi t II 1 ' ’ í ■* >1 ■ X 'tx H sugallja, Mátyás valójá■ 'd ban román volt. A hely- ff I 'ár:. B kezdeményezett a beol­ vasztására, a talapzatára H került új tábla pedig azt 1 béli magyarság többször is tüntetett a tervek és O döntések ellen. Minden kísérlet ellenére a szobor még ma is áll, túl fogja élni azokat, akik összeU rezzenek puszta látváK nyától, és néma ŐrszemIH ként kíséri figyelemmel a M magyar kultúra elpusztí­ ts tásán faradozókat. —Kúrán — � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 8. szám 2002. november 4. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. november 4. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1509kb+5527kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_8_20021104 Relation A related resource T00049 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_8_20021104 HÖK https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/617b092c6455f3b31a82933bc5cc1b7a.jpg 2e3fabb19d549c08eb23fb934f537394 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/413d40fd353871d608d7af2010848a7b.pdf bb6b8899d1486b71bd2e433dab75cecc PDF Text Text J2.OO2.12-2.5 V. évfolyam, 9. szám e-mail: itelet01@fiotmaiLcom honlap: wwyv.itelettk 2002. november 25. �I A „független alkotmányjogász IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 55 A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté, Garami Gergely Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) vájjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Még élünk Dr. Sélley Zoltán, személyesen Szükségszerű generációváltás a Pázmányon Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? A doktorokról Száz éve született Illyés Gyula Hontalanul Johannesburgról a Zöld Körben Vén Pipás forever Szocializmus, vagy amit akartok Ajánló — Vörös Sárkány Magyar magány, magyar Biblia Ajánló — Hukkle «•,Kis szeleburdi voltam’ Igazgató: Jordán Tamás A kő marad Olvassatok Chestertont! Vedd és olvasd! Az álmok útján Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég 2. rész Gólyabáli őrület e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 5 6 7 8 8 8 9 10 11 11 11 12 13 14 16 17 18 19 20 A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. Első ráné­ zésre azt hinnénk, hogy a ’20-as évek tájékáról csöppent közénk. Csak­ hogy akkor még alázattal űzték ezt a szakmát, mesterséget, tudományt vagy ha úgy tetszik, művészetet. Nem pedig öncélú magamutogatásként, rendszeres odamondogatásként. Merthogy napjaink egyik, hangsúlyo­ zom, egyik szomorú jelensége, hogy remekül megélnek a hivatásos odamondogatók. Bármelyik oldalon. Mert erre van ma igazán szükség. A történelem során az ismert személyiségek a legkülönfélébb körül­ ményeknek köszönhették karrieijüket, kiváló adottságoknak, szellemi vagy fizikai képességeiknek, jó családi háttérnek, indíttatásnak, kapcsola­ toknak vagy egészen egyszerűen a szerencsének: jókor voltak a megfele­ lő helyen. Korunk egyik újabb sajátossága, hogy ma óriássá tehet valakit a média is. Kezdetben csak sport kapcsán felmerülő jogi kérdések ürügyén keresték meg, ám hamar kiderült róla, hogy alkotmányjogász is. Nem is akármilyen, független. Kapóra jött ez a kereskedelmi televízióknak, hisz független elődeiről kiderült, hogy nem is annyira függetlenek, olykor te­ vékeny részt vállaltak valamely politikai párt programjának összeállításá­ ban. Dehogy miért nem akad más, akit meg lehetne keresni közjogi kér­ désekben széles e honban, nem tudom. Mert illúzióink azért ne legye­ nek, arra ne is számítsunk, hogy egyszer Kilényi Géza, Ádám Antal, eset­ leg Schmitt Péter professzor urak véleményét kérjék ki a témában, de így is akadna bőven e jogággal foglalkozó szakember az országban. Hogy hogy lesz valakiből alkotmányjogász, azt már láthattuk, de itt nem ér véget fényes tündöklése. Polgári jogi kérdésekben is megosztot­ ta velünk magvas gondolatait. Amikor szóba került a családjogi törvény esetleges módosítása, minek révén - akárcsak Lengyelországban - elég lenne csupán az egyház előtt kimondani a boldogító igent, a jogásztár­ sadalom erősen megosztott volt a kérdésben, ő azonban azzal érvelt, hogy a vallásszabadság alkotmányos alapjogának tiszteletben tartása mellett, a hazai muszlimok esetén a Magyar Köztársaság ezek után elfo­ gadná a többnejűséget... Holott e téren a Csjt. módosítása szóba sem került. De újabban már neves büntetőjogászokkal is vállalja az élő tele­ víziós vitát. Ezért mindenképp tisztelnünk kell, bátorságát. Eddig elhittük, hogy a jogász kenyere a beszéd. Most azonban Iájuk, hogy hadar egy igazi alkotmányjogász. Amint viszi fel a hangsúlyt egyre fel­ jebb és feljebb, már tudjuk, közel a mondat vége, snitt, hirtelen elvágták Csokornyakkendős image-ével sem sikerült új trendet útjára indíta­ ni, hiszen e téren olyan egyéniségek jártak már előtte, mint a politika vi­ lágában kissé ügyetlenül mozgó mátyásföldi nagyvállalkozó, a kompro­ misszumokra nehezen hajló egykori pártelnök, vagy az önmaga paródi­ ájába forduló parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. A valóság­ ban mulatságos, vagy inkább szomorú. Az állítólag magyar származású színész által játszott ügyvéd - lévén amerikai filmről van szó - végül mégis megnyeri első perét. Hősünk azonban az ismertségen kívül vajon mit nyert? Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.itelet.tk �hírek Szabó Zoltán rovata >-A nagy sikerre való tekintettel idén is megrendezésre kerül a kari TDK, November 25-én, fél kettőtől, a Dísz­ terem falai között kerül sor a meg­ mérettetésre. Az előadott dolgozato­ kat és az opponálókat egyaránt mi­ nősítik. A legjobbak pénzjutalomban részesülnek. A kari TDK felkészülés a 2003. április 17-18-án sorra kerülő OTDK-ra, amely Debrecenben lesz megrendezve. A TDK-ra minden ér­ deklődőt szeretettel várnak a szerve­ zők. ">■ A Jogbölcselet Tanszék ismét elsőként hirdette meg a vizsgaidőpontokat a 2002''2003, I, félévére. Lehetőség van elő­ vizsgára december 9, és 13. között. „Rendes vizsga” december 16. és 2003. január 31. között tehető le. Utó- és javító vizsgalehe­ tőség február 3-15-ig. Telefonos jelentkezésű vizsgák: január 31., február 1., február 3. A vizsga díja 1000 forint. A vizsgákra de­ cember 14-ig lehet jelentkezni. >- Lassan itt a vizsgaidőszak, ezért es­ sen pár szó a „technikai” részletekről is. Mint bizonyára mindannyian tudjá­ tok, az idei vizsgaidőszak 2002. de­ cember 16-án kezdődik, és 2003. ja­ nuár 31-ig tart. Az UV Időszak 2003. február 3-tól 14-ig tart. Február 17-e után vizsgázni nem lehet. Vizsgára jelentkezni december 13-ig lehet. Ha a kedves versenyző ezt elmulasztja, vagy a megadott vizsganapon nem jelenik meg, az illetékes tanszék nem köteles újabb vizsganapot biztosíta­ ni. És most a feketeleves; a vizsga el­ mulasztása félévismétlést von maga után. Jól gondoljátok meg! 3^ A Karon idén mutatkozik be a Neptun számítógépes rendszer. Sokan közületek már ismerhetik. A jelentősége elsősorban abban van, hogy ezáltal a vizsgára jelent­ kezéssel együtt járó sorbaállás megszűnik. Minden hallgató kap egy kódot, amivel beléphet a rendszerbe. A Neptun bonyo­ lítja a vizsgára jelentkezést, a tárgyak fel­ vételét, az adminisztrációt. Az utolsó vizsga után pár perccel megvan a hallgató átlaga, várhatja a beiratkozást. A gépben minden hallgatóra vonatkozó adatot tá­ rolnak (felvett tárgyak, speciálkollégium­ ok, aláírások, jegyek, vizsgakötelezettsé­ gek). A rendszer a Ti érdeketekben jött létre, célja a gyorsabb adatkezelés. És még valami. A rendszer már él. >> Rendkívüli közlemény! A Tanul­ mányi Osztály, átalakítás miatt, a jö­ vő hónaptól ideiglenes helyre költö­ zik. Az új objektum a következő ko­ ordináták alapján fedezhető fel: 28­ as épület, büfé szint, lépcsőtől balra. Aki így nem találja, az keresse a Ta­ nári Klubbot. Megértéseteket és tü­ relmeteket kéri a TO. Nekem jutott a 3J.megtisztelő” feladat, hogy közöljem, vizsgát halasztani idén félévkor sem lehet. Aki mégis megteszi, arra félévismétlés vár. Polgári jogból pél­ dául egy félévben legfeljebb két vizsga teljesíthető, akinek ennél több kollokviu­ mot kellene letennie, a félévet nem tudja teljesíteni. Aki minden kötelezettségének eleget tesz, azt szeretettel váija a „beirat­ kozás” 2003. február 1-én (levelezős, számtávos), 3-án, 4-én, 5-én, illetve 17én, 18-án, 19-én. Március 17-e után semmilyen jogcímen nem lehet beiratkozni. Az idén nyáron végzettek első­ ként kaptak ajándékot - nevezete­ sen egy kitűzőt az egyetem címeré­ vel - diplomaosztójuk emlékére az egyetemtől. Hogy ne érezzék kire­ kesztettnek magukat azon többiek sem, akik korábban végeztek és ajándék nélkül távoztak, lehetőség van arra, hogy a HÖK-irodán 500.HUF ellenében magukhoz ragadja­ nak egy ilyen csecse-becsét (igen mutatós egyébként). Hogy ez így már nem is ajándék? Nyugalom, a többiek is kifizették az árát - csak éppen félig-meddig a diplomázás­ kor befizetett csekk összegébe épí­ tetten. Egy szó, mint száz: aki már végzett, és akar magának Pázmánycímeres kitűző-jelvényt, menjen a HÖK-be (8h-tól 16h-ig)! Még élünk Kergetett a tatár... túléitük Hozzánk költözött a török röpke százötven évre... kibírtuk. Osztrák sógoraink még tovább maradiak.., ezt is átvészeltük Ilákóczi szabadságharcát leverték... talpra álltunk. Világosnál letettük a fegyvert... mégis meg­ maradtunk. A vesztes oldalon álltunk az első válógbáborúbaii... megfogyatkozva bár, de össze­ szedtük magunkat. A vesztes oldalon áUnink a második világhá­ borúban is... újra felépítettük az országot. Együtt éltünk szovjet „barátainkkal” negyven ívig... úgy hisszük, most újra szabadok va­ gyunk. Megannyi tragédia és sorscsapás, melyek kö­ zül bármelyik az ország, majd a nemzet eltű­ néséhez vezethetett volna. Mégis itt va­ gyunk. Csodálatos bizonyítéka ez szívóssá­ gunknak, tűrőképességünknek, toleranciánk­ nak, Ezek a különleges képességek (is) segí­ tettek minket abban, hogy ma, 2002-ben még magyarként, magyarul. Magyarországon él­ hessünk. Azonban újabb viharfelhők gyülekeznek a láthatáron, mit gyülekeznek, már zuhog és villámlik is cgyszenc. Hiszen bár a képessé­ geinket ősidők óta génjeinkben hordozzuk, nem enyészhettek el évtizedek alatt, de ha nem tudnak napvilágra jutni, nem is segít­ hetnek nekünk. A kulturális Alzheimer-kór rohamosan sú­ lyosbodó tüneteire pedig mihamarább vála­ szolnunk kellene. Minden fronton támad az Olcsó, a Talmi, a Gagyi. Ez a liároin tábornok vezényli az eszünk és lelkünk elleni totális offenzívát. Sajnos, mint általában a történelem­ ben, most is a legtöbbet az árulók segítenek nekik, A sajtóbán, a televízióban, a rádióban, az irodalomban, a zenében és a képzőművé­ szetben is ők diktálják már a tempót. Alapos haditervvel és mindent elsöprő sereggel pusz­ títják évszázadok alatt felépített kultúránkat, teszik nevetségessé megtartó erejű nemzeti mítoszainkat, adnak nekünk cserébe színes, látványos, könnyen hozzáférhető értéktelent, rosszabb esetben gyorsan ható agysejtirtószert, Ifáadásul mi csak a bábokat látjuk, akik végrehajrák a kiszabott feladatokat. Muhit, Mohácsot, Majtényt, Világost, Tria­ nont, és Jaltát túléltük. Most itt van nekünk Fásy Ádám, a Big Brother, a Mai Blikk, a Pa-Dö-Dö, Mónika, Dopeman, Terry Black, Kóvi, az RTL Klub, Boetikor Gábor, Sas József, Fehér Anett és a többiek. Még élünk. De vajon meddig? CSERESZNYÉSSY ROLAND harmadik oldal �Dr. Sélley Zoltán, személyesen — On már karunkon szerzett diplomát a legel­ ső évfolyam hallgatójaként. Az érettségi után hogyan esett a választása egy teljesen új, és is­ meretlen egyetemre? — Ez egy elég érdekes és hosszú történet, mert nekem a gimnáziumi tanulmányaim ideje alatt eszembe sem jutott, hogy jogászi pályára lépjek. Én ugyanis a családi tradíció­ kat követve mindig is biológusnak, illetve orvosnak készültem. Biológia-kémia szakos gimnáziumba jártam, s ez a tény eleve arra predesztinált engem, hogy biológus, vagy orvos váljon belőlem. Nem sikerült a felvé­ telim, és ekkor az éppen induló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet választottam. Nekünk, mint első évfolyamnak nem is tar­ tottak felvételit, hozott pontok alapján ju­ tottunk be. Mondhatjuk, hogy úgy kerül­ tem ide, mint Pilátus a Credóba. Megjegy­ zem, annak ellenére, hogy sokan mondták a mi évfolyamunkra, hogy az egy „kontrasze­ lektált banda” volt, bátran mondhatom, hogy közülünk a nagy többség igenis meg­ állta a helyét. Büszke vagyok arra, hogy eb­ ben az évfolyamban végezhettem! — Végzett hallgatók elmondása alapján az el­ ső időkben még elég kezdetleges körülmények között folyt az oktatás. Ön diákként milyen ta­ pasztalatokat szerzett a korai időkről, és ho­ gyan emlékszik vissza a diákévekre? — Állítom, hogy életem eddigi legszebb idő­ szaka az egyetemi éveim voltak. A Ménesi úti időszak különösen kedves a számomra, talán azért, mert egyedüli évfolyamként mindenki ismert mindenkit, családias volt a hangulat, és volt abban valamiféle varázs, hogy mi va­ gyunk az elsők. Még minden olyan kipróbálatlan volt, talán kicsit ad hoc jellegű, de iga­ zából én káoszt sohasem éreztem. — Az alapító évfolyam közül került ki eddig a legtöbb saját nevelésű oktatónk. Van-e valami igazság abban, hogy a kezdeti nomád körülmé­ nyek ellenére némi előnyt élvezett az Önök év­ folyama? — Nem akarok elfogult lenni, de mégiscsak azt kell mondanom, hogy a mi évfolya­ munk egy elég jól sikerült társaság volt, és nem hiszem, hogy azért került ki tőlünk olyan sok tanársegéd, illetve doktorandusz, csak mert mi voltunk az elsők, hanem azért, mert mi egy valóban tehetséges, jól felké­ szült évfolyam voltunk. — Hogyan történt az Ön tanársegéddé történő kinevezése? negyedik oldal Cum Laude minősítésű diploma, két nyelv­ vizsga, és egy felvételi elbeszélgetés. Ez utóbbit eddig Sólyom László Professzor Úr koordinálta. Ha én itt szeretnék maradni ta­ nárként, akkor nekem mindenféleképpen valamilyen tudományos fokozatot kell sze­ reznem, s a PHD az első olyan tudományos fokozat, amit nekem el kell érnem. Nem mondom, hogy ez egy könnyű feladat. Só­ lyom Professzor Úr elég magasra tette a mércét, - ami persze nem baj -, és elég ne­ héz a féléveket abszolválni, de hát ez egy tu­ dósképzés. — 1998-ban nyertem egy ösztöndíjat Lon­ donba. Egy féléves, az értékpapírokról szóló stúdiumon vettem részt, és londoni kutatá­ saim összegzéseiről írtam egy tanulmányt ,Az Eurodirektívák hatása az értékpapírtör­ 3>vényre” címmel. Ekkor keresett a kereske­ delmijogra Fazekas Judit tanárnő demonst­ rátorokat, én beadtam a pályázatomat, és a je­ lentkezők közül engem választottak ki. Gon­ dolom ebben szerepe volt a tanulmányom­ ban foglaltaknak is. Már negyed évvégén megkérdezte, hogy lenne-e kedvem maradni a tanszéken, a diplomám megszerzése után. Úgy döntöttem, hogy maradni szeretnék. — A polgári jog, s azon belül a kereskedelmi jog a hallgatók többségének nem áll a szívéhez épp a legközelebb. Hogyan esett a választása épp ezekre a jogterületekre? — Az első évben Zlinszky János Professzor Úr előadásai után éreztem, -hogy egy klasszikust, Lábady Tamást idézzek-, nekem inkább civiljo­ gi vénám van. Ez az érzés csak megerősödött bennem a második év során, amikor először ta­ nultunk igazából polgári jogot. Hozzám a polgári jogon belül a kötelmi jog áll a legköze­ lebb, ezt a részt tartom a legszebbnek. A keres­ kedelmi jog területén belül tanultuk az értékpapíijogot, s mivel ez volt az egyik kedvenc té­ mám, ezért is választottam a kereskedelmi jo­ got. És bár a hallgatók sokat panaszkodnak, hogy a kcijog nehéz tárgy, és sok az anyag, én azt szoktam erre mondani, hogy ha már végeztek, nagy részük ebből fog megélni. — Ön karunkon mégPHD-s hallgató. Sokunk azt sem tudja, hogy ez a képzési forma ponto­ san mit is jelent. Kérem erről beszéljen! — Külföldön ez a bevett, elfogadott dokto­ ri címszerzési mód a Jogi egyetem elvégzé­ se után. Nálunk a feltételek minimum — Úgy tudom, a polgári jogon belül a fogyasz­ tóvédelem érdekli igazán. Ki lehet már jelente­ ni, hogy ez lesz a kutatási területe? — A PHD-s témám mindenképpen erről a területről szól. Köszönhető ez nagyjából an­ nak is, hogy Fazekas Judit tanárnő fogyasz­ tóvédelmi szakértő, és ezért nagyon sokat tud nekem segíteni e törekvésemben. Pél­ dául ilyen irányultságú konferenciákra kül­ dött, illetve ezek szervezésében is tevéke­ nyen részvállaltam. Ettől függetlenül nem biztos, hogy én csak ennél a területnél sze­ retnék maradni, engem az értékpapírjog, és a csődjog is kifejezetten érdekel. — A tanársegédi munkája mellett máshol is dolgozik. Mondana erről valamit? — Csak megbízási jogviszonyban vállalok másféle munkát. Alapvetően felkérés alap­ ján dolgozom. Közbeszerzéseket írok, fo­ gyasztóvédelemmel foglalkozom stb. Eze­ ket főként a szakmai fejlődésem érdekében vállalom el, és mellesleg így a tanársegédi fi­ zetésemet is ki tudom egészíteni. Megjegy­ zem, az ilyen jellegű munkákat mindig úgy végzem el, hogy az ne menjen a tanári munkám rovására. — Ön Felvételi Bizottságokban elég sokat vizs­ gáztatott. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Lehangoló tapasztalatokat szereztem. Azt vettem észre, hogy a most végzett gim­ náziumi diákok tudásanyagából messzeme­ nően hiányzik azaz alapvető műveltség, il­ letve tudásszint, ami megkövetelendő lenne ahhoz, hogy valaki egyáltalán érettségit sze­ rezhessen. A felvételizők olyan hiányossá­ gokról tesznek tanúbizonyságot, elsősorban az irodalom, zene, történelem, politika, il­ letve általában a kultúra teréről, hogy e ta­ pasztalataimból merítve kétségbeejtőnek ta­ lálom a gimnáziumok tanítási színvonalát. Természetesen tisztelet a kivételnek. �— Van esetleg olyan emlékezetes felvételi vizs­ gán esett sztorija, amit megosztana velünkí — Két kedvencem is van! Fábián tanár úrral voltam egy bizottságban, amikor az egyik jelöltet arról kérdeztük, hogy mi a vélemé­ nye az akkori Fidesz-kormány oktatás poli­ tikájáról, azaz arról, hogy egyre többen je­ lentkezhetnek egyetemre-főiskolára, s így egyre nehezebbé válik a diplomások elhe­ lyezkedése. Mit lehet velük majd kezdeni? Erre az volt a válasza, hogy igen-igen, ez va­ lóban nagy probléma lesz, mert akkor ki fog majd dolgozni? Ez a válasz egy elég érdekes megvilágítása a diplomás túlképzés veszélyének... A másik esetet Pálinkás tanár úrral éltük át. Egy igen attraktív hölgy azt a tételt húzta, hogy mely mostani államok fekszenek az egykori Római Birodalom te­ rületén? Nem nagyon ment a válaszadás, pedig próbáltunk még további kérdésekkel is segíteni. Én azt a mentőkérdésként tettem fel neki, hogy legalább azt mondja meg, hogy a honfoglalás előtt milyen népek éltek a Kárpát-medencében? A hölgy feszengett, és segélykérőén nézett rám, én meg is sajnáltam,- hátha tényleg túl nehezet kér­ deztem- így hátradőltem,- hogy a többi bi­ zottsági tag lehetőleg ne lásson- és tátogtam neki, hogy például az avarok. Erre a hölgy­ nek felcsillant a szeme, és kivágta, hogy a rovarok. Ennyit a középiskolás érettségi színvonalról... — Idén rengeteget vizsgáztatott Kereskedelmi jogból és Polgári jogból is. Megterhelő munka a vizsgáztatás? — Rendkívül. Nagyon nehéz összpontosí­ tani hosszú időn át arra, hogy a hallgató mit mond, és abból mit is ért. Tehát a feleletből nemcsak azt kell leszűrni, hogy mit sajátí­ tott el, hanem azt is, hogy érti-e is az általa elmondottakat, illetve azok összefüggéseit. Ez egy fárasztó, és igen nagy összpontosítást igénylő munka. — Népszerű társasági emberként nagyon soka­ kat ismer egyetemünkön. Hogyan tudja ügye­ sen elválasztani ezt a szerepet a „szigorú vizs­ gáztatóétól”? — Nehezen, de muszáj! Két problémát ér­ zek ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy na­ gyon sokan a hallgatók közül nem érzik azt, hogyha én megengedem nekik, hogy tegez­ zenek, akkor hol van a tegezés, és a pofát­ lanság határa. Ezt a problémát nagyon ne­ héz kezelnem, azaz úgy fegyelmezni őket. hogy ez a két dolog ne csússzon össze. A másik furcsa helyzet, ha egy hallgatóval az egyetemen kívül találkozunk. Ezek után a vizsgán néha furcsán viselkednek velem szemben, ha ismeijük egymást, néha egy kis ” várnak tőlem. ”.pluszt 1 SZABÓ VIKTOR Szükségszerű generáció­ váltás a Pázmányon Ihlán keveset! tudják, hogy hamarosan generációváltás következhet be az ecetéin oktatói karában. Annak idején, a Kar alapításakor más jogi karoktól eltérően nem támasztottak korhatárt korlátozást az egyetemi oktatókkal szemben. Míg máshol 70 év felett nyugalomba kellett vonulniuk, és mint professor eme rí tus taníthattak esetleg tovább, addig nálunk ilyen megkötés nem volt, és a 70. életév betöltése után nem csak egyetemi tanárok maradhat­ tak, de vezető tisztségeket is betölt hettek az oktatók. Az eltérő megoldás ész­ szerűnek bizonyult, hiszen egy oktató képességeit általában nem csorbítja önmagában az a tény, hogy elérkezik egy szép jubileumhoz - nevezetesen 70. életéve betöltéséhez. A tavaly, 20Ö1. szeptember 18-án jóváliagyott Egyetemi Statútum szerint ez az eltérés meg­ szűnik, hiszen: „38. § {!) Az egyetemi tanárok és docensek megbízása (jogviszonya) 70. életévük betölté­ sekor, az adott tanév lezárásával megszűnik. Ez a szabály a címzetes egyetemi tanárokra és docensekre is vonatkozik. (2) A 70. életév betöltésekor a kari és a kari szervezeti egységek vezetői megbízatá-sait vissza kell vonni (jogviszonyát meg kell szüntetni). Amennyiben a vezetői kineve­ zés nem a Nagykancellártól származik, akkor azt az azt kiadó vezetőnek, illetve tes­ tületnek kell visszavonnia. (3) Az (l)-(2) bekezdésben említett szabály alól - indokolt esetben - a Nxigykanccllár kivételt tehet, de csak határozott idejű, legfeljebb két évre szóló hosszabbítással. Ez a hosszabbítás a Nagykancellár által ismételhető. (4) E § hatálybalépésekor már kinevezett egyetemi tanárra és docensre c kinevezéssel létesült jogviszony kötelező megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket csak 2003, december 31-e után kell alkalmazni. Eddig az időhatárig vezetői beosztást i.s betölthetnek (5) A nyugállományba vonult vagy' tisztségéről lemondott egyetemi tanárnak a Kari Ta­ nács a professor emeritus címet adományozhatja." Mint látható, az újonnan meghozott szabály csak bő egy év múlva lesz alkalmazható azok­ ra nézve, akik a hatálybalépéskor már kinevezett egyetemi tanárok, vagy docensek voltak. Ezenkívül a Nagykanecliár két évre - kivételes esetben - meghosszabbíthatja a korhatárt bctöltők jogviszonyát. Mégis valószínűsíthető azonban az, hogy a jövő évben több, a Kar alapításában résztvevő, és abban érdemeket szerző, nagy tekinrélyfí oktatótól elbúcsúzunk. Olyan oktatók találhatóak az éritttcctek között, akik nélkül jelenleg még elképzelni is nehéz az egyetemet, akik köztiszteletnek és közszeretetnek örvendenek, és az eltelt hét év alatt úgjTnond „szimbólumaivá” váltak a Karnak, Kérdés, mekkora problémát fog okozni a megfelelő utánpótlás megoldása, hiszen nem biztos, hogy jelenleg mindenhol megtalálható a megfelelő leendő vezető, illetve elképzelhető, hogy lesznek olyan pozíciók melyekért többen is versenybe szállnak majd. Reméljük hogy már minden­ hol „dolgoznakaz ügyön”, és á váltás - ha egyáltalán bekövetkezik- zökkenőmentesen zajlik majd. Néhány oktató, akikre a döntés vonatkozik; - Garay Mána egyetemi docens (Magánjogi Intézet) - Péteri Zoltán egyetemi tanár, az Állambö lese len Tanszék vezetője - Zlinszky János egyetemi tanár, alapító dékán (Római Jogi Tanszék) - Horváti] Pál egyetemi tanár (Jogtörténeti Tanszék) - Békés Imre egyetemi tanár, a Büntetőjogi Tanszék vezetője - Pálinkás György c. cgj’ctemi docens (Büntetőjogi Tanszék) - Bánrévy Gábor egyetemi tanár (Nemzetközi Magánjogi és Eljárásjogi Tinszék) - Kussbach Erik egyetemi tanár (Nemzetközi Közjogi Tanszék) - Boytha György c. egyetemi tanár, az Európajogi Tanszék vezetője - Tarr György egyetemi docens (Magánjogi Intézet) - Radnay József egyetemi docens, dékán, a Munkajogi és Társadalombiztosítási Tanszék vezetője Cs. R. ötödik oldal �Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? Elöjáróban megköszönöm a Szerkesz­ tőségnek, hogy cikket kért tőlem a lap számára, s így újból módot adott arra, hogy lelkes olvasói minőségem mellé a szerzőit illeszthessem. Annyiban bizo­ nyára hasonlítok Luciferhez, hogy mást én sem adhatok, csak mi lénye­ gem. Avégett ragadtam tollat, mert na­ gyon szeretnék segíteni abban, hogy növendékeink hatékonyan, lehetőleg szellemi élvezettel, a tananyag betűi mögé is látva jó, sőt nagyon jó jegyeket kapjanak ebből a tárgyból /isZ. Az alábbi eszmefuttatásom sikerét esetleg több körülmény is nehezíti, illetve korlátoz­ za. Hagyományos vélemény és nemzetközi tapasztalat szerint a polgári eljárásjog egyike a legnehezebb stúdiumoknak. /A karunkon nemrég értékes könyvadományt átadó olasz nagykövet, \brderame úr, hasonló álláspont­ jának adott hangot./ Nem gondolhatom te­ hát komolyan, de nem is akarom, hogy e tan­ tárgyat illetően elhitessem a t. Olvasóval Kosztolányi Dezső szavait: „Tudjuk mi rég, mily könnyű, mit mondanak nehéznek”. Minthogy a szóban forgó diszciplínában is az ismeretek átadása tagozatról-tagozatra eltérő módszerekkel, illetve időkeretben történik, a túlzott/s így lapos/ általánosságok helyett ez­ úttal főleg az érdekelt nappali tagozatos jog­ hallgatók figyelmét szeretném lekötni. /Érdcmje-gyet a szakdolgozat szerzője is kap. E tárgyban talán némi haszonnal olvasható röpke írásom, mely a Diáktudós 1990. évi 2. számában a 16-20. oldalon jelent meg./ A polgári eljárásjogi ismeretek elsajátítá­ si folyamatában az első támpontot a tan­ anyag adja. Ezt az igencsak összetett matéri­ át több szempont együttes alkalmazása ré­ vén lehet bemutatni. Létezik mindenek előtt a polgári eljárásjogi ismereteknek egy olyan standard-je, amelyeket minden, kol­ lokviumra, illetve szigorlatra jelentkező hallgató ismerni tartozik. Ennek a standardnek az írásos forrásai a kötelezően ismeren­ dő tansegédletek. /Ilyenek jelenleg a 7. fél­ évben a jelen sorok szerzője által írt „Mo­ dern magyar peijogtörténet”, mely bővített kiadásban hamarosan megjelenik, továbbá a 9. szemeszterben a polgári nemperes eljárá­ sokról szóló, valamint a „Bírósági végrehaj­ tásijog” címet viselő egyetemi jegyzet, mely gyökeresen átdolgozott kiadásban úgyszin­ hatodik oldal tén a közeljövőben lesz kapható. Ezeket a jegyzeteket a jelen sorok szerzője szerkesz­ tette, s kis részben írta is./ A „megmagyarázós” tansegédletek mellé - sőt fölé, mivel­ hogy érett jurátuskorban lévő olvasókról és tételes jogi tárgyról van szó - sorakoznak a vonatkozó jogszabályok. A Polgári Eljárás­ jogi Tanszék - az óesztendő utolsó negyedé­ ben - már 2003-ban gondolkozik: azt tanít­ juk, s kérjük számon a vizsgákon, ahogyan polgári eljárásjogunkat a jogalkotó hatalmak a soron következő esztendőre /esetleg esz­ tendőkkel előre/ meghatározták. Az ismeretközlés szóbeli formái a jo­ gászképzésben /kell-e ezt bizonyíta-nunk?/ mintegy „holtversenyben” rivalizálnak az ismeretközlés írásbeli formáival. Önérdekét sérti meg, aki nem látogatja az in aula elő­ adásokat. Önrontás az is, ha valaki - noha köteles rá - nem vesz részt rendszeresen a polgári eljárásjogi gyakorlatokon. Milyen sokan nehezményezték korábban ennek a formának a hiányát, s mire - úrrá lévén a nehézségeken - beindítottuk: szomorúan látjuk egyesek közönyét. E sorok írója ke­ gyelettel idézi fel dr. Varga Gyula, az ELTE /első/ főtitkárának, egy balatoni sportbal­ esetben elhunyt kiváló practiseur-nek sza­ vait: „A jogászi szakmát nem valamiből, ha­ nem valakitől lehet megtanulni”. Most és itt is vannak „valakik”, akik a standard-en felülemelkedve osztják meg sa­ játos szaktudásukat az érdeklődőkkel. A Polgári Eljárásjogi Tanszék - működésének első s eleddig egyetlen lustrum- ában - vi­ szonylag szűkén, de fontos területeken /s mindenkor élénk érdeklődést kiváltva/ kínálgatta, s kínálja „menűkár-tyáját az ínyen­ ceknek”. Korábban az olasz jogi kurzus és perjogi repetitórium, újabban pedig alterna­ tív tárgy is választható. Az egyik a polgári el­ járásjogról szól a gyakorlatban, a másiknak a címe: „Az ügyvédi hivatás és gyakorlása”. Hála az Alma Mater anyagi nagyvonalúsá­ gának és talpraesett munkatársaimnak, akik ezt a mecenatúrát a joghallgatók nyilvános­ sága elé olyan profikkal léphetünk, akik na­ gyon is tudják, hogy mi fán terem az élő jog. A bölcs joghallgató a szóbeli közléseket szorgosan lejegyzi. Az így keletkező iratanyag olykor mint “szamizdat” sokszorosíttatik, s jut el a kevésbé bölcs/vulgo: renyhe/ évfolyamtár­ sakhoz. Nem tudom, hogy oktatói elvétés /ezt azért mégsem gondolnám/, vagy inkább az .íródeák” figyelmetlensége az oka annak, hogy - nagyon ritkán — futószalagon készülnek, s futótűzként regednek el téves tudomások is. Az ember végül is egy személyben szem­ besül az általa megoldandó feladatokkal. /Megjegyzendő, hogy a megoldandó felada­ tok meghatározása is - részben - egyéni dön­ tés eredménye./ Goethe írhatta ugyan, hogy életműve egy kollektivitás alkotása, amely a ».Goethe” nevet viseli, de joghallgatóként ő sem hurcolhatta magával a vizsgáira ezt a né­ pes seregletet. A vizsga: egyéni tett és teljesítmény Felkészülni arra lehet egyénileg is, másokkal közösségben is. /E sorok írója az előbbi módszerre adná a szavazatát./ A felső­ oktatási szokványhoz igazodva, s hódolva a közigénynek. Tanszékem is bő példányszám­ ban rendelkezik tételsorokkal. Egyfajta »•.Eselbrücke” /„sorvezető”/ ez: irányít, de nem adja ki a tudásanyag teljességét. A polgári eljárásjog a jogrendszernek va­ lószínűleg az egyik leginkább környezetfüg­ gő ágazata. Ez következik e jogágazat szolgá­ lati szerepéből. Felhívom tehát a polgári eljá­ rásjogra felkészülő tanuló ifjúság figyelmét arra, hogy biztos anyagi jogi alapokon álljon. Minthogy a polgári a polgári eljárásjog- nem győzöm hangsúlyozni - a jogi összefüggések keresztútján fekszik: annak szabályaiban módfelett sok az u.n. heteronóm, utaló nor­ ma. Ezeknek tartalmát más, „idegen” jog­ ágak, illetve jogterületek adnak. Önmagában, mint valaminő izolátumot szemlélve, a pol­ gári eljárásjog „bemagolható” ugyan, de meg nem érthető. A magasabb szintű elsajátítás­ hoz szükséges komplexitásnak van azonban egy másik vetülete is, ahol az elvi jelentőségű bírósági határozatok találhatók. Fontos ada­ lékkal szolgálhat a vizsgákra való felkészülés­ hez az a felismerés, mely szerint a polgári el­ járásjogi berendezkedés - bár nyitott rend­ szer - de rendszer, amelynek alapja a Pp. el­ ső tizenkét fejezete. E fejezeteknek mintegy parafrázisai a jogorvoslati eljárások /„föl­ felé”/, a speciális peres modellek pedig az említett alaptól „oldalvást” helyezkednek el. és végül a nemperes eljárások ezen alapnak egyfajta „nyúlványai”, hiszen azokban - ha a jogalkotó hallgat - a perrend általános szabá­ lyai alkalmazandók. Prof Dr. Gáspárdy László �A doktorokrúl A minap azt találta mondani egy nem joghallgató ismerősöm, hogy a jogi egye­ temek nagyon könnyedén osztogatják a díszdoktori címeket, olykor teljesen megalapozatlanul, pillanatnyi diplomáciai vagy politikai megfontolástól vezérelve. A jogászok különben sem érdemlik meg, hogy az egyetem elvégzése után automatikusan megkapják nevük elé a jól csengő doktori címet, a doktor orvost jelent - mondta. A díszdoktori címek odaítéléséről elmondot­ takkal nem kívántam vitatkozni, mert nincs igazából rálátásom e kérdésben más egyete­ mek gyakorlatára, de gondolom mindazoknak, akik akár a Pázmány, akár más egyetemek jogi karán ilyen kitüntetésben részesültek, volna mit hozzáfűzniük az elhangzottakhoz, mint ahogy remélem lesz is, épp e cikk kapcsán. Az állítás második fele azonban, vagyis hogy nem érdemeljük meg, hogy az egyetem el­ végzésével automatikusan doktorokká vá­ junk, igen gyakran hangzik el vádként. Biz­ tos, hogy a kiérdemeltség áll e gyakorlat hát­ terében? Nem lehet, hogy egy oktatás- és tu­ dománytörténeti sajátosságról van inkább szó? A doktor szó eredetileg a kiváló hittu­ dósok jelzőjeként szolgált, majd a XII. szá­ zadtól egyetemeken szerezhető tudományos fokozat volt, mely önálló egyetemi oktató­ munkára jogosított. Kezdetben jogi és teoló­ giai, később egyre több tudományterületen lehetett megszerezni. A középkori egyházi egyetemeken eleinte teológiát és kánonjogot, míg a császári egyetemeken római jogot ok­ tattak. így volt ez kishazánkban is, ahol az or­ szág első egyetemén (ki sem merem monda­ ni, ki által alapított egyetemről is van szó) eleinte teológiát, jogot és keresztény filozófi­ át tanítottak Kétszáz évvel később Mária Te­ rézia orvosi karral bővítette az időközben Nagyszombatról Budára, majd Pestre költö­ ző egyetemet, lévén korábban sebészi mun­ kát csak a borbély céhek tagjai végeztek, or­ vos végzettséget pedig csak nyugaton szerez­ hettek hazánkfiai, ez az állapot pedig a 18. századra tarthatatlanná vált. Azért a felvilágo­ sult abszolutisták számlájára is írható jó né­ hány pozitívum... Már ekkor megindult azonban a felsőoktatás­ nak egy másik szintje is, az akadémiai szint (leginkább a mai főiskolához hasonlítható). A robbanásszerű fejlődésnek indult műszaki tu­ dományokat és a mindig is inkább gyakorlati szakmának, és a legprofibbak szerint nem is tanítható gazdaságtudományok oktatása kizá­ rólag akadémiai szinten történt. így hát ter­ mészetes volt, hogy itt nem alakult ki a dokto­ ri cím viselésének hagyománya. Érdekesség­ ként jegyzem meg, hogy egy intézmény kere­ tében zajlott mérnökeink és kereskedőink ok­ tatása: József Nádor Királyi Műszaki- és Gaz­ daságtudományi Akadémia. Nem volt tehát minden előzmény nélküli az egyetemi integ­ ráció idején pár éve felmerült ötlet, miszerint összevonnák a műszakit és közgázt, ezt vi­ szont nem fogadták osztatlan sikerrel. Azon­ ban hozzátartozik a valósághoz, hogy a jogász­ képzésnek is beindult a másik szintje: számos vidéki városban ún. jogakadémiákat alapítot­ tak, a Katolikus Egyház például Egerben, a re­ formátusok Márama-rosszigeten, majd drianont követően Kecskeméten, az evangéliku­ sok pedig Epeijesen létesítettek ilyen intéz­ ményt. Utóbbi, szintén 1920-ban Miskolcra költözött) Ezekben az intézményekben a kép­ zés időtartama 3 év volt, azonban itt természe­ tesen nem lehetett doktori címet szerezni, miután a szigorlati rendszert nem sikerült meghonosítani. Általában közülük kerültek ki a jegyzők, de vállalhattak jogi képviseletet is. Tehát a doktori cím hagyománya alkalmas volt a kétféle jogvégzettség egyszerű megkülön­ böztetésére. 1945 után felszámolták a jogaka­ démiákat, és az egyetemi jogi karok közül is csak 3-at hagytak meg: a pestit, a szegedit és a pécsit. Tehát igazán nem volt már értelme a megkülönböztetésnek, annál is inkább, mert a politikai természetű koncepciós perekhez szükség volt egy új, a pártállammal garantáltan szimpatizáló, hűséges kádertömegre, akiknek azonban nem voltak kimagasló képességeik, ezért számukra létrehozták a mindössze kétéves(!!), gyorstalpaló jellegű Büntetőbírói és Ügyészi Akadémiát, ahol megtanultak he­ lyesen írni és olvasni, valamint beléjük suly­ kolták a büntető- anyagi és eljárásjogot. (Lásd Tarr György tanár úr által legutóbbi számunk­ ban elmondottakat). No ezek után pláne nem volt kívánatos, hogy az emberek különbséget tudjanak tenni a különböző végzettségű jogá­ szok között, ezért eltiltották őket a dr. haszná­ latától. Innen már csak egy lépés volt, hogy hasonlóan tegyenek az orvosokkal, majd az ál­ latorvosokkal is, lévén ezek a címek nem vol­ tak több holmi „burzsoá csökevénynél”. Az idősebb orvosok azonban nem cserélték le a névtáblájukat, a később végzettek pedig eleve JJ,dr.” nélküli táblát kaptak. Az egyszerű betegek pedig bizalmatlanok voltak a nem doktor doktor urakkal szemben. Miközben kígyózó sorok álltak az őszülő orvosok ajtaja előtt, ad­ dig az ifjú titánok félpercenként szóltak ki a folyosón várakozóknak: „Hozzám is lehet jönni...” Az ehhez hasonló helyzetek után vé­ gül visszaállították az eredeti állapotot. Éioktori cím használatára jogosultak a külön­ böző tudományos fokozatok viselői is. Há­ rom ilyen volt: egyetemi doktor (doctor universitatis), tudomány kandidátusa (candidatus scientiae) és a tudomány doktora (doctor scientiae). Ez utóbbi kettőt a Magyar Tudományos Akadémia adományozta, és ezek mögött többnyire komoly kutatómun­ ka állt. Egyetemi doktori cím adományozásá­ ra minden egyetem jogosult volt, ám a mai PhD-sek szerint ennek nem volt túl nagy ér­ téke. Gyakorlatilag 2-3 évvel a diploma meg­ szerzése után volt adható. Ezt mára meg­ szüntették, de megszüntették a kandidátusi fokozatot is, jelenleg e kettőt helyettesíti a PhD. A kandidátusok szerint azonban a PhD a néhai egyetemi doktorinál ugyan komolyabb, de a kandidátusinál jóval könnyebb megszerezni (alapdiploma megszerzése után három éves doktori iskola sikeres elvégzése szükséges), mégis gyakorlatilag ugyanarra jo­ gosítja viselőjét (pl. egyetemi docensi kine­ vezés). Ami továbbra is változatlanul megbe­ csült fokozat, az a DSC, vagyis a tudomány doktora, más néven akadémiai doktorátus, közkeletűbb nevén nagydoktori. Megnyug­ tattam azonban ismerősömet, hogy mi, leen­ dőjogászok nem kapunk a diplománkkal au­ tomatikusan semmilyen tudományos foko­ zatot, ugyanis a doctor iuris továbbra sem minősül tudományos fokozatnak. Erdő Pé­ ter Rektort Úr szerint, ami doktoravatás né­ ven zajlik évről évre Karunkon, valójában diplomaosztó, és mint ilyen nem igényelné az Egyetemi Tanács ünnepélyes ülését. Dok­ toravatásnak legfeljebb majd első sajátneve­ lésű PhD-seink lehetnek részesei. Ha ilyet akarunk megszerezni, ugyanúgy kell érte megdolgoznunk, mint bárki másnak. Annyi csupán a különbség, hogy a diploma meg­ szerzésével pusztán a dr. használatára válunk jogosulttá a nevünk előtt. Én viszont nem hi­ szem, hogy a tudományos munkát végző emberek csupán annak reményében írják meg értekezésüket, kutatnak annyit, hogy a végén nevük elé biggyeszthessenek két betűt. Persze az is igaz, hogy sok jogász egyébként teljesen olvashatatlan aláírásából csupán egy hatalmas nagy D betűt vélek felismerni, de találkoztam már olyan jogásszal is, aki csajágaröcsögei vityillójának farostlemezből összetákolt, majd’ széteső postaládájára is fontosnak tartotta fehér írógépkifestővei kiír­ ni neve elé doktori címét, mert ha valahol, ott aztán óriási jelentőséggel bír. Villamosmérnök hallgató barátom azonban kitüntetést érdemelne az orvostársadalom­ tól, hisz továbbra is kiállt amellett, hogy a doktor szó mai fogalomvilágunkban orvost is jelent, különben is, az orvosok sokkal többet tanulnak, és lényegesen rosszabbul keresnek, mint a jogászok... MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �I I A környezetvédelmi előadássorozat első állomása Száz eve született Illyés Gyula Johannesburgról a Zöld Körben Vedd példának... Voltunk, - leszünk... Vedd példának őt. Hogyha vért szomjaznak fenn az istenek: a népedé helyett nyújtsd némán nékik fel a magadét. Yoltunk, - leszünk magyarok? Én már csak megmaradok. Hol üköm is félve szült, ülök, ahol dédem ült. Mert olyan a kor, mint midőn Zeusz bitorolta még a Fiú helyét, itta a bort és zabálta a húst. Midőn tivornya-hely volt még az ég. Barbár idő. De ilyenkor terem Sárkányölőt a föld és Tűzlopót. Barbár idők. De hősök s áldozok ilyenkor győzhetnek a végzeten. Települt vagy menekült, vagy jajongva elterült. Fájt a szív és fájt a talp. Eb megy innen, azt zavard. Száll a boglya és kazal, hej de kicsi egy vihar. Viszi a víz a búzám, ezt tudod csak, egy komám? Ilyen volt ő is, aki most kimúlt. Nem összeroppant, de fölmagasult. Körülnyal az áradat, beljebb húzom lábamat. Lejjebb húzom fejemet, ketten volnánk, förgeteg. Rom, rom és rom. S úgy érleli magát rommá a ház, a város, a világ, ahogy gyümölccsé érik a virág. Jön a tatár, a tokos, megy az örmény az okos. Ki Kocsin megy, ki gyalog, ki meg faron vánszorog. Hazám: jövendőnk, Déva vára vagy? Elég a vér, hogy megkösse falad? Szorong a szív; bár hajnalod hasad! Jön az örmény, az okos, megy a tatár, a tokos. Indulnak a házfalak, nagyobb lesz hát az ablak. Népünkjövője? Szó, te semmi rongy! Az beszél ma, ki semmit se felel. És nemzetét ma az emeli fel, ki hangtalan lerogy. Tokos, pohos, potrohos, összebékül, mind okos. Az lesz csak a jó világ. Akkor van, ha nincs hazád. Ég a pajta, ég a ház, hajdú sógor, mit csinálsz? Cigarettát, füzemen gyújts te is rá ügyesen. Fölfelé futva példát így mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat. 194Í 1941 Hontalanul A nagyapám visszatért a Partiumba, leoldotta kardját, leszaggatta mundérját, belelökte a Berettyóba. De „fehér lovas” kulàk fiú volt, és elvitték kövekét rakni a Békás-szorosba. Másik nagyapámat kardos nagyanyja nevelte fönn a havasokban. Párnája alatt karddal aludt, mén vad világ szakadt csillogó, ősz fejért, miután kimentek az oroszok és visszajöttek az oláhok a hegyeken túlról, A Maniu-félék. A hadak útját hiába leste fagyos-éjszakán, Csaba királyfi nem jött, A másik nagyapám, akit húsz év barátság után legjobb barátja súgott be, a világ Icmsztességescbb, legbecsületesebb, legnagyvonalúbb magyaija. Bárcsak én is ilyen lehetnék Aztán lelőtték a Con-ducatort. Egynapos félelem és várakozás várakoz................ a sötétben, meg a zöldhatár, az a sok kocsi, az a sok elfolyt könny. Reggel ébredtem az Alföldön. Lapos volt és unalmas. Meg fagyos, fagyosabb szel fújt, mint bármikor a hegyekben valaha is. Anyám azt mondta, jobh lesz. Apám nem mondott, hallgatott, Tudta, láttám a szemén és a KOrmányt görcsösen markoló kezén, csak akkor lesz jobb, ha megkapaszkodunk és gyökeret ereztünk a Pannon földben, és egymásban. A Pannon föld nem Kánaán, nagyon érzékeny, ha egyszer sziket kap, sok emberöltő munkája sem teremthet ott gyümölcsöt. De most kiszik^dt, a kezek cicrnyedtók, a hadak ú^át eltakarta sötét fcllcg, és talán máshol kell meg­ próbálni, talán sikerülhet is, akár Izráél népének, de én nem akarom, én itt akarom... HERMANN SZILÁRD nyolcadik oldal Október 17-én délután, a másodévesek előa­ dótermében a Környezet- és Versenyjog Tan­ szék keretében működő Pázmány Zöld Kör meghívására „A fenntartható fejlődés és Jo­ hannesburg” címmel tartott előadást a kon­ ferencia magyar tárgyalóküldöttségének egyik tagja, Feiler József Az augusztus 26 - szeptember 4. között, a dél-afrikai Johannesburgban megrendezett Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó megje­ lölt témája nem a környezetvédelem, hanem a fenntartható fejlődés volt - hangsúlyozta a környezetvédelmi szakember -, ám a kettő természetesen szorosan kapcsolódott egy­ máshoz, mint rész az egészhez. Hasonló ket­ tősség volt megfigyelhető az ülésterem és a folyosók között: a kinti, nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) önkéntesei fontos kérdésekben képesek voltak hatást gyakorol­ ni az egyes államok képviselőire. Azaz, rajtuk keresztül az egymással ténylegesen tárgyaló hat országcsoportra. ,Közülük is az EU valamint az USA és érdekszférája küzdelmére voltak kihegyezve a konferencia” — mondta a vendég. Elmon­ dása szerint a tizenötök uniója általában progresszív álláspontot képviselt, konkrét számokat törekedett rögzíteni a konferencia záró dokumentumában. Céljai elérésében azonban dán elnöksége gyenge koordinálá­ sán kívül az Egyesült Államok is sajnos sike­ resen gátolta. Ráadásul, amikor világossá vált, hogy Bush elnök nem utazik el Johan­ nesburgba, érződött, hogy a tárgyaló felek számára a találkozó veszített jelentőségéből. A világtalálkozó megítélésekor kb. százfős hallgatósága figyelmét Feiler felhívta az ott uralkodott szemléletre: az EU a fenntartható (tehát bolygónk szempontjából „fontolva ha­ ladó”) fejlődés, míg a szegény államok cso­ portjai az ehhez (is) szükséges támogatások iránt érdeklődtek, az USA pedig mindkettő­ höz negatívan viszonyult. “Johannesburgban nem a szegények tárgyaltak, hanem a sze­ gény országok elitjei, így az országok képvi­ selt érdekei nem biztos, hogy az ország sze­ gényeivel voltak azonosak” - tette hozzá, „Túl sok pozitívumot nem lehet elmondani, ha a deklarált célt nézzük, akkor kudarc a konferencia, de lehetett volna ennél roszszabb is” - értékelte az eredményt. „Rio mi­ nőségi változása tehát itt nem jelent meg. 5> Elvi előrelépés csupán, hogy a kömyezettársadalom-gazdaság összefüggésrendszer megjelent a tárgyalások során. Bár, ez ütkö­ zött a politikai realitással, ami szerint a sor­ rend éppen fordított... Szamos Márton �Vén Pipas forever „Megismerni a jogászt, ékes járásáról” '„Élet, élet, jogász élet...” -Igen, .a nem létező - vethetné óda bárki fut­ va az egyetem folyosóin, és be kell vallani,: sok igazság lenne abban, amit mond. Nagy valószínűséggel fogalma sem lenne ar­ ról, ht^ épp a jogászinduló refrénjét kezd­ tem cl dúdolni, mielőtt félbeszakított. ! Nagy valószínűséggel nem lenne fogalma arrról sem, hogy mennyire kiérződik a hangjá|bÖl a tehetetlen elkeseredés, amit valószínűJleg mondata igazságtartalma miatt érezhéL „Megismerni a jogászt”? teszem fel magam­ ban a kérdést. Ugyan miről lehet megismer­ ni? Arról, hogy a dialógus kezdeményezési készsége kizárólag a mellette ülő jegyzetének megszerzése érdekében történik, mintegy „körítésként”? Arról, hogy tíz évfolyamtársá­ nak a nevét sem tudja felsorolni, és még csak nem is szándékozik ilyesfajta „felesleges” in­ formációkkal terhelni az agyát? Arról, hogy ha esetleg megtetszik neki egy lány az évfolyam­ ból, és (ne adj isten) a megismerkedés szándé­ kától vezérelve megkömyékez egy nagyszabá­ súnak hirdetett, az orra alá dugott, kiplakátolt bulit, (aminek a szervezésével kapcsolatban semmit sem kell tennie, éppen csak el kell rá fáradnia -hetente egyszer csupán, mondjuk csütörtökön), akkor még csak véletlenül sem találja ott a lányt, akinek a kedvéért ilyen alan­ tas helyre tette be a lábát? No meg talán arról lehet megismerni még, hogy nagyítóval kell keresnie azokat a bulikat, amelyek ténylegjól sülnek el a nagyrészt sajnos csupán ötven-száz főt jegyző „mega”-partik közül? (Úgy látszik, tényleg nem vesszük észre, hogy passzív ma­ gatartásunkkal még azoknak a kedvét is el­ vesszük a buli szervezéstől, akik netán-talán alkalmilag magukra vállalják ezt a meglehető­ sen hálátlan feladatot.) Szerintem, bár lehet, hogy nagyítóval kell keresnünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem is találunk, ha nagyon akarjuk a dolgot. Sőt az is lehet, hogy nem jó helyre irányijuk azt a bizonyos nagyítót, vagy talán éppen csak azt nem vesszük észre, ami a szemünk előtt van. Ugyanis mostanában nem is kell olyan messzire fókuszálnunk. Elég ide a szom­ széd utcában leledző Vén Pipás nevű kis­ vendéglőbe (aki a Pázmányos pályafutása során most hallja ezt a nevet először, az jobb, ha önként felfárad a szerkesztőségbe egy jó alapos szellemi elnáspángolásra), amely két hetente csütörtök esténként va­ rázslatos átalakuláson megy keresztül. Az ok pedig nem más, mint mi pázmányosok... ... Ahogy befordulunk a Horánszky utcába, már is megkörnyékez az a furcsa, semmilyen más „intézményes buli” hangulatával össze nem hasonlítható érzés, amelyet csak Nóta­ estek képesek kölcsönözni a Pázmányos hallgató számára, aki a csütörtök esti (meg)szokásához híven menetrendszerűen nekiindul a nagy, budapesti éjszakának. Pedig hol van még az éjszaka? Addigra már le is fut itt minden. Az éjjeli órák tévképzetét csak a lecsökkent fényviszonyok táplálják, teljes szintézisben az óramutatókkal, amik pár he­ te már egy órával előrébb kattognak. A távol­ ból jóízű kacajok, fél hanggal félresiklott dal­ lamkígyók kúsznak felénk a hétórai vaksötét­ ségben, körénk gyűlnek, és kifinomult indi­ kátorként muta^ák az utat a szűk lejáróig. amely a pincehelységhez vezet. Amint kinyílik előttünk az ajtó, a hegedűmuzsika és az énekhangok nóta ízűvé erő­ södnek; valósággal mellbe vág az a hangulat, ami miatt a csütörtök esti bemelegítés ürü­ gyén (este tízig, aztán meg jöhet valamelyik zsákbamacska „megaparty”) valahogy min­ dig itt kötünk ki. Testvéri hangulat ez, az öszszetartozás hangulata, amiről itt „megismer­ ni” egy utcával arrébb pedig „meg kellene is­ merni” a jogászt. (Vagyis azt a jogászhallga­ tót, aki ha másért nem, legalább amiatt tarto­ zik magának és hallgatótársainak is azzal a bi­ zonyos „összetartozással”, mert állítólag, azért választotta ezt az egyetemet, hogy a kö­ telező tananyag mellett a többiekkel együtt tudatosan felvállalja annak értékrendjét is.) „Meg is ismerem” az állandó arcokat, no meg látok néhány újat is, akikjövő héten már szintén ismerősként köszönnek majd vissza. Még be se léptem, és már is látszik, hogy itt nem kell, hogy a hangulat a tetőfokára hág­ jon. Ott volt az mindig is, időtől vagy a hely telítettségétől függetlenül. Ajó kedve pedig mindenkinek ugyanabból a forrásból szár­ mazik: egyfajta örömből, ugyanis nincs töb­ bé szükség arra, hogy „száműzetésben” tölt­ sük a „koraéjszakát” valami más egyetemi klubban. Ez a mi helyünk, itt, egymás közt érezzük jól magunkat, mi, pázmányosok... .. .Talán kevesen tudják, pedig nem érdemes elfelejteni, hogy a Nótaest ötletének érdemi szerzője Boros Balázs (alias Boros profeszszor) és Horváth Gellért (alias Lila), akik a tavaly hirtelen halált halt, és sokak által ma is visszakívánt Pázmány Pódium égisze alatt szervezhették meg az első csütörtök estét. mondanom sem kell, hogy osztatlan siker­ rel. Ma már ugyan zsíros kenyér nincs, az ingyenélők legnagyobb bánatára (ezúton megjegyzem, hogy e cikk írói is ide sorolják magukat), és az sem tölt el sokunkat felhőt­ len boldogsággal, hogy a Nótaest, a kemény anyagias világ diktálta feltételekhez idomul­ va, kénytelen volt valóságos „intézményi” kereteket ölteni ahhoz, hogy életben ma­ radhasson. Mégis úgy gondolom, hogy a Nótaintézetbe felvételizők a fényképes bi­ zonyítványon kívül, amit a sikeres felvételi esetén vehetnek át a Vén Pipás Tudomány­ egyetem tanszékeinek vezetőitől, rengeteg vidám élménnyel (és persze új ismerőssel) távozhatnak, ha úgy döntenek, hogy a csü­ törtök esti bulikra való „bemelegítést” a Vén pipásban ejtik meg. A közös nótázás ugyan­ is (jelen esetben Lila és Boros mesterdal­ nokok házfalnyi betongerendával felérő hang-alátámasztásával ) már a régi időkben is komoly közösségteremtő erővel rendel­ kezett. Egy olyan erővel, amellyel, ha elég sokan akaijuk, akár buzogánynyi rés is üt­ hető az egyetemi társadalmat jellemző lan­ gyos közöny bizánci kapuján. Csak akarunk e nagyot ütni, mi, Pázmányosok? ... ...az ajtónállóban máris egy egyébként is­ meretlen, de ismerős arcú hallgatótársat vé­ lünk felfedezni. Én máris heves zsebkotrás­ ba kezdek azzal a fanyalgó arccal, ami min­ den embernek sajátja, ha elválasztják né­ hány petákjától. Am azzal vigasztalom ma­ gam, hogy itt a bor decijét negyven forintért mérik, így még az is lehet, hogy teljesen megtérül a belépő ára. Amikor azonban elő­ veszem a pénztárcámat, az ismeretlen isme­ rős megveregeti a vállam: - Mindegy, csak adj valamennyit. Mégis jobb szívvel pengetem ki a vasakat, mint bármelyik marcona bőrkabátosnak tenném egy fél órás várakozás után valame­ lyik budapesti szórakozóhely előtt (ami tu­ ti, hogy két hét múlva megváltoztatja a ne­ vét, vagy a város másik végébe költözik). Amikor belépek a nagy terembe, arra gondolok, hogy mi a 5J.marcona bőrkabátos''’ szórakozóhelyekkel ellentétben nem me­ gyünk sehová, és a nevünket sem változtat­ juk meg. Aki nem tudná ugyanis, kétheten­ te csütörtök este Nótaestet tartunk. (Mi, pázmányosok...) Zsellér Máté & A Rózsaszín Nyúl kilencedik oldal �K' OS a. « K ib Hó^rúd Mo^cl Rond^rfőlmpitáiivsá^ mzm. A 1 a a a t á1 y . Sztgorucn UtkoBl Tárgyi Salgótarjáni ITaói allonsógae tartat Brtónt -1^ JolontóB. SalKÓtarJáa. 19ó5j aoHM: 19fi5, augusztus 11. -án o3.2o b-kor^WfeóRkánon a Salgótarjáni Acéláru­ gyár Uzoorondiszotl osztály vezotCJoI jft^onon bojolantetta, hogy az Acálárugyór vas'dntdde én TMX. 1« Ztirn VC-jóban Ismeretlon tottea kózÍrásától Bzáraazó kosnunlstákotBB Mzó feliratot találtak. Bgyuttal kSzölta azt is, hogy a holyazlnt ao^ BciZÓaUnklg a rendészet egyik dolgozóJ« utján biztosítja. A Salgótarjáni Acóláruu^b^^czkó László r.czds. vizsgálati aloaztály_----------rezetS‘ elTtársoat axá^ kW taolyazla oegtoklntásúr*. KssárkasisUnkkor Rá^|O a{1|B|laondotta, hogy s koaaanletákat gyalázó felIratról az Uzooraa^m:izutro^BóS. augusztus 11.-ón o7.45 h-kor Megy János TttK. Ozesl dolgo^^^ b^elentóst, akit a bejolontós oegtételéra Szaadróó ^/Salsótarján. 193J. XII. ó., Loezkó Mária/ Uzaalototos HSzlP-i^ bkásór kórt meg. lí halzzl ;áláaa után az alábbiakat állapítottuk aeg: J I * i t. í l' l í 1 vosOn^ ’t/t. kózbs térti VO-ben e. kovács tenulózUhely falóll be­ Járattól sz'M nt bansadlk VC> fülke funór losszból készített Jobboldali ^fnJ 'o grafit-coruzával az Isaoretlen tottoa az alábbi azbvealsó * 4 Vniunlsták, oocskoo placllegyck, alndeat odaadtak a ouszkánok, koptok rövidcEon." A ha.yazinoa talált szcSvei; olholyozfisűbSl orra lobot kSvetkoztetnl, boss ^^^^yttan a szövegot o uc-n ülve a padlószinttól kb, 7o ca. nagasságbon ^^^Tllko szólótól /bojúrotl/ 16-17 cm,-re, kissé olSredólve isocafolé dóivá fia allctto. Kdzbeo tntózksdóct tettünk arra, hogy a kooannlstákat gyalázó szöveget ei-edetl foraóbon a VC. oldalfaláról kivágják, aslt később magunkkal hoz­ tunk. »/* l t �- 2 - /k fsltrntoo tsI4Ibat4 U«a4rt£kU elaasutoládáa áltál ssárssalJi, asktalos karjc klvicis kSabsn a sstfrse^ássfaai tiri,/ a Kivágást A helasla aegteklatáse után SaondrSdl Liazló olvtáraat as Uz«sraad4sx«tl veaetS Irodájába hivattuk. SsendrSdl olrtárs olaoodotta, bog 19C5> Vili, ll.-ón reggel kb. e7.7o b-kor a 7MK. bldaárleg-Javltók BQbelyáben tartózkoilott, ahol V 1 1 e s a k László /talassacrareat, 1937. 1^21... Uesik Marsit, pk. KISs.-tac, TMX. fósSotÓ/ aakl ós az ott dolcOBÓ<*^'áeSylenS, Bolla Lajos, Vadas latvóa ós Tózsór Parsae dolsozótórsalaak aM it W14*« ealltóst, hogy a fenti VC.fUlkóbea aaár ezlttett konualí azBvoset litta felírva. SseadrSdl et. eaekutón a VC.ftllk' ^ta, bog Vllesek Liazló által elaondottak a valóságnak aagfalj SseadrSdl et. az általa ászleltakrSl a 7MI. aSveMt* tri ki akart b«» ^«sal IraokJalaatást tanai az Usearoodásastra, kSzbaa Begy Ja9 vlsssaasatak nak Is elaandta as általa ásxleltaket, akivel agyUtt 1 Qtsaló /Ssurdoka VC. fUlkóbe. a rulkáboa ebben az Idában B o pUspSkl, 1978. II. 2^., Boháti Márta pk. TMB. «WWIBipt»/ tartózkodott. Vtlesak László 7NX, fóabatO a vels folytati ta, hoG7 a nap.aalosaasxak kasdato után a ve. fUlkóbea, s ntr ekkor a kQa«int«<flB volt Írva. /enenSrzóskóppen Vllesaklflblri báBsálgatóallakkor elaoadot— ■«óMo b-kdzSttl Idábea Járt hstizS szSveg a VC. falóra Httát vettunk/ rtUbk b & t t Lássl« TMÁ, OcjancMk «Ibetziilsattaiik 4s tráaaÍB< 49 RS^'3táas~ 'slvt{rs«k ai os■T: fáaUbely »zter{cílyonitól, akit, ifiéit VC. fUlkeien'találtak. ■kassá, sort a bsljszlot sassi« soíohttl L4st)4 sx^aáljs as4rt vált ribi Is a VC-hon tartáskodott, Bohítvarra bt«atkosott, hojy erős hassoVC-ra. A oUssak kezdete után e6.7o-o7 b-kSBísa van 4a ozárt c^rakni Bár ekkor látta a feliratot. Bebátlt sBttl t4$b«n ts volt a ^tsj^ I^Bu szBvec volt kiírva, oalro ez alábblsoogkárdaEtUk, fao^sr alü inlsták odaadtok alndent a noezfcákaak, rSvldi kát vAlascoltat "Pian BB fel lesstek aMMtita." ItfMlatban nogj egy sondò, hogy a IW(.. VasSatSds, IKlbntSda egy rósse, o fUtSbás, bldagbaageraU roenUatabbóB kb. l.üoo fó. a WC. baszaólstl' huzalall patantli dolgozót hao^^l uolatban eztoltásba JábotS steoólyak kSzCl elleaártstea ul as enorglánll dolgozik, a aegállapltottea, begy 22 b trilszakban. 1 ripai Jakab Bj tót eűl K Ld^ló Bobátl LáezlÓ 7HK. Qsenl dolgozók elaondásatból az ál­ ható Bog, hogy a feliratot a 11.*4 nappalos aUssakot acgslázáen HRo el az Isneretlen tettes. . »1 JCiíiCi^y t. Sándor Perone r.bdgy. In SF/BB. Il.o.tl. Ki 2 pld. 1 " Kovács Pál r.szda. 1 • 0O-222O. t ÍÍl. . I �I I -'5 Szocializmus, vagy amit akartok,.. Sokat gondolkoztam azon, hogy a baloldalt olvasható történelmi dokumentumhoz, mi­ lyen magyarázatot, kommentárt íijak, vagy csak egyszerűen igám azt: No commenL Bizonyára ez a kérdés a dokumentum átol­ vasása után másban is megfogalmazódik, fő­ leg azokban, akik azt a bizonyos korszakot közelebbről is átélték. Apáink generációja magyarázat nélkül is érteni foga, miről szól, miről szólt a magyar történelem c dicstelen korszaka: 1965, a Kádár-rezsim fénykora, amikor még állítólag Jobb volt fiatalnak lenni”, \bjon ismeri-c ezt az időszakot az egyetemi polgárság legifjabb generációja is? Akik most, vagy néhány évvel ezelőtt fejez­ ték be a középiskolát, akik nem voltak úttö­ rők, lemaradtak Zánkáról, - arról aZánkárÓl - kimaradlak az Úttörő Vhsútból, meg Csil­ lebércből, nem hordtak piros nyakkendőt, nem énekelték a Szovjet himnuszt, - a ma­ gyar után - és nem iivöltötték teli torokból, hogy a hazáért: ,Előre, Rendületlenül!'’, Fogják-e ők érteni valaha, hogy ez, a véres valóság volt? 1965 nyara, 9 évvel a forradalom, 3 év­ vel az első amnesztiák után, amikor is az ENSZ levette napirendi pontjáról a ma­ gyar kérdést. Amikor „Ká” KISZ-eskéiit építette az Intemacionálét, meg a világforradalmac Prágában - 3 evvel bevonulásunk előtt (sic!). Amikor még teljes gőzzel dol­ gozott a UVIU, a legapróbb ügyiekben is. az ilyenekben is. A barbarizmus kora volt ez. Nem számított semmi, csak a Párt, meg a Rendszer. Még az sem, ha nevetség tárgyá­ vá válnak, bár akkor ez, bizonyára nem volt nevetséges. Nem történt más, csak valaki titokban nemtetszését nyilvánította a rend­ szerrel szemben, négy &1 között, abszolút magányában, elkeseredve. Csak egy meg­ tört ember, egy felirat, egy - mai szóval él­ ve - grafiti, egy szimpla WC felirat, amivel nap, mint nap találkozhatunk. Ez a felirat „felborította” eg\' 4Q0Í) főt ft^lalkoztató gyárnak az életét, megmozgatta az clhárft^t, a ni/IU-t, talán még a Szovjet kémclhárítást is; biztos, ami biztos alapon. Miután az olvasó végigolvasta a doku­ mentumot mosolygás nélkül, - már ha bír­ ta — kérem, gondolkozzon el azon, hogy ennek a korszaknak és rendszernek a lia(Szonclvezői máig a politikai paletta résztve­ vői. Álljon itt e dokumentum okulásként . mindazok számára, akik nem tudják meg­ különböztetni a vöröset a fehértől. Garami Gergely Ajánló — Vörös Sárkány Mi vonzza az embereket a rettegés felé? Miért szeretünk borzongani, miért szeretjük az őrült sorozatgyilkosokat? Nem sokkal jobb a nevetés, a vidámság? De, minden bizonnyal jobb. Mégis, van egy ösztönös, veleszületett reakciója az embernek, hogy érdeklődjön a bizarr dolgok iránt. Ezt a fajta érdeklődést jól példázza Hannibál Lecter elképesztő sikere. Thomas Harris trilógiája (Vörös sárkány, A bárányok hallgatnak, Hannibál) világszerte nagy sikert aratott. A mozi nézők a „második” és „harmadik” részt már láthatták, és most a hollywoodi szokásoknak megfelelően elké­ szült az első rész is. A főszerep most nem Hanibal Lecteré, hanem zseniális, ám súlyo­ san elmebeteg követője, D-é. Tipikus skizof­ rén személyiség, fcüldetéstudattal felszerelve. Át kell alakulnia a „vörös sárkánnyá”. És az át­ alakulás útját lemészárolt emberekjelzik. Ebben akadályozza őt a kiégett nyomozó, aki hjszál híján úszta meg a találkozást Hanibal Lecterrel. Talán nem árulok zsákbamacskát azzal, ha elárulom, meglepő befejezésre szá- míthatunk. De ezt már megszoktuk korábban is. Sir A. Hopkins ismét zseniálisan játssza az ördögi Lecter professzort, a nyomozót alakító E. Norton nem különben. R. Finnes, mint a „vörös sárkány”, elég rémisztő ahhoz, hogy az éjszaka álmatlanul teljen. Á rendező és az operatőr gondoskodott róla, hogy A bárányok hallgatnak hangulata ismét rabul ejtsen két órára. A krimiken nevelkedett nézők a végén előre fogják tudni a megoldást, de ez nem rontja el a szórakozásukat. Sajnos nem reménykedhetünk folytatásban, mert a trilógia véget ért. Ismerve azonban az amerikai trendet, elképzelhető hasonló filmek felbukkanása. Ezek azonban csak gyenge utánzatok lehetnek. Személy szerint nekem továbbra is A bárá­ nyok hallgatnak az etalon ebben a kategóriá­ ban, de ez persze csak magánvélemény. Kellemes borzongást! Értékelés: tízből nyolc -szabózé- Magyar magány, magyar Biblia É2. ember társas lény, mégis magányos, magtoyosabb Áriámnál. \6n egy félelmünk, egy ősi: egyedül maradni a Paradicsomban. Aztán jön Éva, a test, a szerelem, a bűn. Hisszük Istent, megvaílani csak bajban tudjuk, mert a fájdalomból való első rezzenés, mikor beszélni, sírni akarsz és nincs ki meghallgasson, meglátod öt, vállára borulsz, könnyeidből új remény sarjad, és talán föl­ veszed a kesztyűt. És akkor megint Ádám vagy megint születsz és megint élsz. Tudsz és akarsz is. Akarsz, mint a kisgyerek járni, beszélni, kitárul kozni az egész kedves világnak. De megbot­ lasz, beszélsz és nem értenek, mindenkit szeretsz és nem mindenki szeret. Majd megtanulszjár­ ni, beszélni, talán szeremi azt is, aki gyűlöl, talán felemeled magzatod, meglátod benne magad, mint párod benned, magát egykoron és már nem félsz, csak véried azt, ami a tiéd és azt ami a tieidé, magyaroké. Amen. HERMANN SZILÁRD Ajánló — Hukkle Az év legmeglepőbb magyar filmje. Az utóbbi évek legötletesebb, legszebben fényképezett, legvalósághubb magyar filmje. A Légy és a Mephisto óta az Oscar-dijra legesélyesebb ma­ gyar film. Bízva a Kedves Olvasó türelmében, folytatom, most már középfokban. Életszerűbb, mint egy krimi. Izgalmasabb, mint egy termcszctfilm. Változatosabb, mint egy dokumentum­ film, Krimi, termeszetfilm, és dokumenmmfilm egyszerre - így tudom alapfokban jellemezni. A műfaji sokszínűségre magyarázatképpen: szerepel benne ember, állat, növény egyaránt bőségesen, főszereplője mégsincs. Mindhárom szinten közösséget mutat be, egy kis magyar fa­ luban. Gyorsan hozzáteszem a Hukkle igazi kü­ lönlegességét: szavakat, mondatokat egy-két ki­ vételtől eltekintve nem hall a mozi íáizönségc, annál inkább hangokat, zörejeket. Kattogás, za­ katolás, berregés, zizegés, susogás, csuklás és még rengeteg ehhez hasonló nesz kíséri a képi cselekményt. A csuklás Ideinelkedik közülük ez a film címe is: „Hukkle”, szószerinti kiejtés­ sel. (Azért nem csak simán hukk, mert egy nye­ lés követi.) Az egyik szereplő csuklására válaszol a többi élőlény és a gépek hangja. Ez a ritmus, ez az eredeti hangulatot teremtő, bravúros film­ nyelvijáték tarfia lendületben a művet. Mindössze három profi színész jelenik meg a vásznon (Margitai Á, Ónodi E., lúszás A), és csak mellékszerepekben. A többiek egy valódi falu (Ozora) valóságos lakói, többnyire hajlott korúak A moziban is hétköznapi tevékenysége­ iket végzik A csukló öreg bácsi (Bandi Ferenc) ha nem vigyáz, könnyen a népszerű újhullámos popsztárhoz, Uhrin B.-hez hasonló imázst nyerhet a honi sztárkultúra tervezőasztalán. A történet - egy titok - mozaikszerűen alakul ki, megértéséhez a néző aktív figyelme szükséges. Nem elég kényelmesen hátradőlni a székben, ez a film gondolkodásra serkent. A cselekményt nem lenne helyénvaló ismertet­ nem, mert egyrészt nem nagy sztori, másrészt a varázstalanítás veszélyével járna. Ez a hetvenöt perc a rendező-forgató­ könyv író, Pálfi György számára két évnyi, va­ lóban igényes, aprólékos, befektetett munkát, és első nagyjátékfilmjét, a mozi közönségének pedig tapasztalatom szerint tartalmas, felejt­ hetetlen szórakozást jelent. A februári filmszemlén - többek között a legjobb el só fi lm díját (ahogy tavaly a Moszkva tér) kapta, és jelölték a jövő évi, leg­ jobb nem angol nyelvű film Oscar-díjára. Az amerikai filmes szakma gj'akorlata alapján lé­ vő sovány esélyét mégis erősíti, hogy elvileg külföldiek is megérthetik, a beszédhiány és az univerzális gesztusok révén. Értékelés: tízből tíz Szamos Márton tizenegyedik oldal �n rí LET 5? Kis szeleburdi voltam Interjú Vàri Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval — Mi a fő cél a klubcsapattal, illetve mi lesz a program a válogatottal? Egyetemünk újabb kiváló sportolóval büszkélkedhet. Talán nem véletlen, hogy egy vízilabdáz óról van szó, hi­ szen, mint mondják, ez az intelligens emberek sperma. A 26 esztendős válo­ gatottjátékos Vári Attiláról van szó, aki jelenleg a Domino-BHSE csapatában játszik és karunk első évfolyamának le­ velező tagozatos hallgatója. Kiemelke­ dő eredményei: junior világbajnok, Ma­ gyar Kupa-győztes, KJEK-győztes, Vi­ lágkupa-győztes, Európa-baj nők, világ­ bajnoki ezüstérmes, olimpiai bajnok — Mindenhol döntőt szeretnénk játszani, de a BEK-trófea talán a legfontosabb. Ne­ kem nagyon nagy dolog lenne a bajnoki győzelem, mert felnőtt csapattal még soha nem voltam bajnok. A válogatott program nyáron következik, de erre nem szeretek még gondolni se, mert annyi mérkőzésünk lesz, hogy az valami borzasztó. A nemzet­ közi szövetség megint három vagy négy vi­ lágversenyt sűrített be a nyárra, még szep­ temberben is játszani fogunk. A BEK né­ gyes döntő után lesz egy hetünk, aminek elégnek kéne lennie a felkészülésre, pihe­ nésre, formába lendülésre... — Hogyan alakult a sportpályafutásod? — Először öttusázni kezdtem, aztán szüle­ im tanácsára mentem el vízilabdázni, mert nagyon nem szerettem futni. A KSI-ben kezdtem, 18 évesen mentem a Vasasba, ahol nyolc évig játszottam. Idén igazoltam a Honvéd Dominóhoz. —Miért éppen most váltál meg a Vasastól? Az örökös második hely a bajnokságban, a biztosabb anyagi háttér vagy az a bizonyos botrányos verekedés váltotta ezt ki? — Eddig még nem tudtam bajnokságot nyerni, ötször voltam második a Vasassal. Ez mindenképpen motivált, úgy éreztem, el­ jött a váltás ideje, és jól döntöttem. Pont rosszul jött ki, hogy azzal a verekedéssel zá­ rult a bajnokság, de sok minden közreját­ szott a döntésemben, nem elsősorban emi­ attjöttem el. — Hogyhogy nem külföldre igazoltál? — Lett volna rá lehetőségem, de az iskola miatt úgy döntöttem, hogy egyelőre itthon maradok. — Amikor új csapattársaiddal kilátogat­ tál egy Visas meccsre, volt csapatod szur­ kolói durván szidalmazni kezdtek... — Igen, bizonyos mértékig föl voltam rá készülve, hogy pár dolgot a fejemhez fog­ nak vágni, ez mindig így volt, ha az ember átment egy konkurens csapatba. Ettől füg­ getlenül nagyon rosszul esett, hogy ezt olyan emberektől kaptam, akiket személye­ sen ismerek. — A verekedésről mit tudsz mondani? — A vízilabda nem kisasszonysport, mindig is nagyon kemény meccseket játszottunk, de az elmúlt bajnokság nagy elvárásokkal, különösen felfokozott hangulatban zajlott. A kiélezett küzdelemnek sajnos ez a „látvá­ nyos”, csúnya nagy verekedés lett a vége. Ennyit tudok mondani így belülről, már amennyit játszottam... tizenkettedik oldal — Ezt elég keserűen mondod. Ezek sze­ rint nem voltál megelégedve az edző tevé­ kenységével? — Á2. biztos, hogy a döntőn elég keveset játszottam, többek között ez is belejátszott a váltásba. — Mit szólsz az ítéletekhez? — Szerintem ennek az egésznek akkor lett volna értelme, ha közvetlenül az események után egy-két héten belül hoznak egy olyan döntést, ami végleges, ami ellen nincs helye fellebbezésnek. Az, hogy ilyen sokáig húz­ ták a dolgot, hogy most ezen csámcsog min­ denki, senkinek nem tett jót, különösen a sportágnak nem. Most már túl kellene ezen lépni. — Hogyan hat a magyar bajnokság szín­ vonalára, hogy a Westel jóvoltából a fél válogatott a Dominóban játszik, a többi csapatban viszont azért nincs ennyi ki­ emelkedő személyiség? — Ezzel az a baj, hogy van négy olyan csa­ pat, akikkel viszonylag kiegyenlített mérkő­ zéseket tudunk játszani, de a többi mérkő­ zést sima győzelemnek kell venni. Már nin­ csenek meg azok a régi nagy vidéki csapa­ tok, akikhez ha lement az ember, ugyanúgy háromesélyes mérkőzést vívhatott. Remé­ lem, szép lassan felzárkóznak a fiatalok , mert a vidéki póló mindig nagyon sokat adott a válogatottnak is. — Mi a véleményed arról, hogy a Westel a szövetség támogatásából is részt vállal? — Szerintem ez mindenképpen jó, és nem azért történik, hogy a Dominót mégjobban segítsék.' A szövetségnek iszonyú nagy ki­ adásai vannak, a válogatottak és az utánpót­ láscsapatok utaztatása, felkészülése sokba kerül, ezért minél több a támogató, annál jobb. — Ha jól tudom, máshová is jártál már egyetemre. — Igen, Szegeden a JATE-ra, de az utazás miatt nehéz volt a sporttal összeegyeztetni, ezért jöttem át a Pázmányra. Érdekel a jog, a nagypapám ügyvéd, és miután a TF-en el­ végeztem a négyéves szakedzőit, úgy gon­ doltam, a nagybetűs élethez jól jön még egy diploma. —Hogyan viszonyulsz a népszerűséghez? — Ez a kellemesebb része, de például az egyetemen egyáltalán nem keltek feltűnést, pedig szombatonként bejárok. Örülünk ne­ ki, ha minél többen jönnek a meccsekre, jobb úgy játszani. Ha sokan szurkolnak ne­ künk, a nehéz pillanatokon is könnyebben átlendülünk. — Kovács Zolival való legendás barátsá­ god mikorra nyúlik vissza? 1995-ben Fukuokában volt az Universiade, ott játszottunk először egy csapatban. Azóta nagyon jó barátom. Sok emlékezetes csínytevésünk volt, de mosta­ nában már nagyon nehéz a felkészülési szakasz, annyi mérkőzés van, hogy az em­ ber örül, ha egy percet is pihenhet. Fárad­ tak vagyunk már ehhez, meg talán időseb­ bek is. — Felnőttetek? — Azt azért nem, de kicsit megkomo­ lyodtunk. .. — Miért Kutya a beceneved? — Amikor a Vasasba mentem. Faragó Tamás kiskutyának hívott, mert olyan kis szeleburdi voltam még, de mivel a kiskutya túl hosszú, ezért maradt csak Kutya. így ragadt rám. Szincsák Zsuzsa �'ïi í T ÉrF Igazgató: Jordán Tamás I lEz valami borzasztó. Már megint nem I értem a dolgokat. „A szakmai zsűri Jordán Tamás program­ jában és személyében látta leginkább a Nemzeti Színliáz vezetésére alkalmas, integrativ művészegyéniséget, aki egy XXI. századi, nyitott színház tervét vázol­ ta fel(..- áll abban a kuratóriumi állás­ foglalásban, amelyet az a miniszteri felké­ résre összeállt, szakmai grémium alkotott, amely Jordán lámás nemzeti színházi direktorkodása mellett tette le a voksot. A csapat tagjai voltak: Harsányi László közgazdász, a NKA elnöke, Blaskó Péter, a Nemzeti Színház művésze, Konrád An­ tal, a Színházi Dolgozók Szakszervezete részéről, Bálint András, a Radnóti Szín­ ház igazgatója, Konter László, a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, Szakonyi Károly író. Tarján Tamás kriti­ kus, Henye Nándorné kulturális-igazga­ tási szakértő. Kállai Ferenc, színművész, Meczner János, a Magyar Színházi Társa­ ság, Hegedűs D. Géza, a MASZK orszá­ gos színészegyesület részéről. Aztán to­ vább olvasom a híreket, s látom: Jordánt 9:1 arányban választották meg. Ez valami borzasztó. Már megint nem ér­ tem a dolgokat. Hiszen akárhogy számo­ lok, a zsűri 11 tagú volt!?... De ez még mind semmi. Bekapcsolom a tévét, nézem a reggeli közszolgálatot. A vendég Jordán Tamás, aki egyébként az általa vezetett Merlint színes, mozgalmas életet élő színházként ismertette meg a nagyérdeművel. Beszélgetőtársa Mélykúti Ilona, akitől megtudom, a pocsék építésű nemzeti teátrumban nem hallani sehol semmit, ráadásul folyton műsoron kell tartani ezt az ósdi tragédiát, amit ez a vacak társaság már meg is buktatott... Tény, a tragédia rendezése és újszerűség­ re törekvő megfogalmazása sokak ellenér­ zését váltotta ki, de hogy megbukott vol­ na, nos, ezt először az a Mélykúti mond­ ta ki, aki főállása mellett, olybá tűnik, au­ diovizuális benyomásai - köztudomású tényként való kimondásának mesterségét is űzi! Hát bizonyosra vehetjük: lepelle­ rántása korszakos jelentőségű axióma lesz majd a következő évtizedek színi- Pl ;á ? ifi ÄI Hí- A Nemzeti Színház vezetésére alkal­ mas integrativ művészegyéniség dása után. Lehet, hogy ez nem ,XXI. szá­ zadi”, lehet, hogy nem „nyitott” - de most ez van, ezt kell szeretni. Aztán Verebes István szörcsögtével, új napra ébredek. Kállai a vendég. Szóba ke­ rül a széksorok kipaterolása, s minden, ami most ott aktuális. Kállai elmondja: ott volt, kipróbálta, s szerinte nem olyan tra­ gikus az akusztika, mint amilyennek le­ hordják. És félénken ugyan, de felveti a gondolatot: - Nem lehet, hogy színésze­ ink nem tudnak beszélni?! - S most egy pillanatra megáll bennem az ütő. Itt ül Kállai Ferenc, s ott ül Verebes István, aki teljesen beszédképtelen - színész! Aztán felrémlik Jordán, aki szájmozgatási tech­ nikáját maholnap odáig fejleszti, hogy minden harmadik-negyedik szavát meg­ közelítőleg azonosítani tudom... Ez valami borzasztó. Már megint nem ér­ tem a dolgokat. Lehet, hogy Kállainak igaza van, s Jordán a gombhoz varrja majd a kabátot?! világában... Am téljünk vissza az ominó­ zus beszélgetéshez. Jordán szavaiból ugyanis egyáltalán nem hallom azt, amit partnere szeretne hallani tőle. Kiáll a mindenkori nemzeti színház hagyomá­ nyos repertoárja mellett, amely bizony, kénytelen-kelletlen műsoron tartja a tragédiát! Aztán témát váltanak, s Jordán terveiről esik szó: széksorok megnyir­ bálása, a színház nappali meg­ nyitása, kávézó kialakítása... Ez valami borzasztó. Már megint nem értem a dolgokat. Amikor még az Erzsébet téri nemzeti megépítése volt napi­ renden, már akkor nyílt vita zajlott arról: meg kell-e, meg lehet-e nyitni a nemzetit nap­ BeszUtechnlkal gyahorialth pal, kellenek-e oda kávázók, matiné, satöbbi. Az Erzsébet tér helyett a Ferencváros egyelőre nem a legelőkelőbb részén megépült színház esetében viszont már nincs helye disputának: a színház nem a jordáni koncepció igényei sze­ rint épült. Egy belvárosi szín­ ház kávéztathat nappal, de Fe­ rencváros közepén ezt aligha tudom elképzelni, különösen most, a színházat környező épületek felhúzásának lefulla- Ajánlott irodalom... Bálint György Rudolf Montágh Imre TISZTA BESZÉD tizenharmadik oldal �A kő marad Kiegészítés az irodalomkönyvhöz A világ gyorsabban változik, mint ahogy a tankönyvek ezt a változást követni tud­ ják. Ha már el is tűntek azok, akik a taukönyveket írták, a könyvek attól még vál­ tozatlanok maradnak. Ha pedig már va­ lami évtizedek alatt - tévesen - rögzült az emberek fjében, azt nagyon nehéz átformálni. Talán ez az oka annak, hogy számos jelentős író és költő a mai napig nem kapja meg a nekik járó figyelmet. Nézeteik annak Ideien idején nem illettek bele a hatalom által siiulykolt egyetlen lehetséges értelmezésbe, az eltelt tizenkét esztendő alatt pedig nem fordult akkorát a világ, hogy őket újra a megérdemelt tisz­ telet övezze. Az egyik ilyen félig-meddig elfeledett óriás Wass Albert, a múlt század egyik legnagyobb magyar írója, a nyelv igazi művésze, akinek minden sora tanítás az emberiességről, a lélekről és az érté­ kesről. Wass Albert erdélyi főnemesi családban szü­ letett 1908. január 8-án a Kolozsvár közelé­ ben fekvő Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánfíy Ilona gyermekeként. A Wass család nemesi címét a legenda szerint még Szent László királytól nyerte, annak érdeméül, hogy a család egyik őse, Buzátfia Lób 1081ben a kun betörés ellen harcoló királyt az ál­ tala egy, az orrán nyíllal megsebzett, felbő­ szült bölénybikától megmentette azáltal, hogy a bikát szarvainál fogva bedobta a czegei tóba. A király neki adományozta a ta­ vat, a körülvevő dombokkal együtt. Ezeknek a domboknak az egyikén állt a vasasszent-gotthárdi udvarház, melybe ma­ ga az író is beleszületett. A család régi kasté­ lyát már lerombolták, helyén ma konzerv­ gyár éktelenkedik. Wass Albert a neves kolozsvári Farkas Utcai Református Kollégiumban 1926-ban tett si­ keres érettségi vizsgát, azután, hogy az elő­ ző évben a román hatalom által kirendelt felügyelőbiztos közreműködése révén az érettségizni kívánó tanulók 86%-a elbukott. Ezután Magyarországon, a Magyaróvári, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián ta­ nult tovább. Az apja tanácsára Bukarestben eltöltött katonaidő után Németországban (Hochenheim-ben) és Franciaországban (a Sorbonne-on) fejleszti tovább erdészeti és kertészeti ismereteit. A tanulmányok végez­ tével hazatért a családi birtokra, ahol erejé­ nek megfeszítésével még az akkori, szűkös lehetőségek közepette - a nagybirtokok java részét a román állam elvette — is mintagaz­ daságot rendezett be. A megmaradt birtoko­ kon úgy kellett gazdálkodni, hogy a család boldogulásán túl megteremtődjön a lehető­ ség az erdélyi magyar kultúra fenntartására, támogatására is. Nehéz, összetartásra köte- tizennegyedik oldal lező idők voltak ezek, amelyekben az erdé­ lyi arisztokrácia java képes volt összefogni, és az elnyomás éveiben is létrehozni a ma­ gyar kultúra létének alapfeltételeit. Az egyensúlyra és megbékélésre épülő igazi erdélyi, „transzilván” szellemiség segített ebben, A transzszilvanisták az erdélyi ma­ gyarság önálló lelki alkatát és jellegét téte­ lezték fel, ennek a különbözőségnek a vizs­ gálata révén igyekeztek meghatározni az er­ délyi lélek fogalmát, amelynek főbb köz­ ponti elemei: a történelmi szükségszerűség révén megvalósult önálló erdélyi történe­ lem, az erdélyi táj a gondolkodásra is kiha­ tó, azt formáló igen nagy szerepe, valamint az együtt élő népek közötti tolerancia elve, mely az erdélyi kultúrák és népek sorsközösségéből fakad. A transzszilvanizmus eszméjét hirdető erdélyi írók hitvallása Wass Albcrtbcn egy éle­ ten keresztül megmaradt, s műveinek állan­ dó eszmei vázát alkotta. Életének utolsó szakaszában is szilárdan kiállt a transzszilva­ nizmus létjogosultsága mellett. Az író igen magas, misztikus szintre emeli gondolatvilágában Erdélyt és az erdélyi szel­ lemiséget. Mert Erdély számára nem csak földrajzi egység. Ebben a szóban nála benne van mindaz, ami igaz, jó és tisztcsscgcs. Nem véletlen - tartja -, hogy a vallásszabadság is el­ sőként Erdély leikéből fakadt. Nem lehetett véletlen, hogy a válságos időkben a magyar szellemiség utolsó mentsvára volt Erdély, a magyar kultúra menedéke, „ahol viharban is virágzott a lélek”. Meglátása szerint az erdélyi ember, legyen az magyar, szász vagy román, nem téveszti össze a kultúrát a civilizációval, a valóságot a látszattal, a hazafiságot az elfog­ laltsággal, az igazat a hamissal, a jót a rosszal. Úgy érzi, Erdély levegőjében van valami lát­ hatatlan, megnevezhetetlen transzcendentális erő, mely mintha a földből sugározna elő, be­ lenő a fába, a hegyekbe, de legfőképpen az emberi leiekbe és gondolkodásba. Ez az erő az erdélyi lélek, az erdélyi szellem, melynek révén - ha idegen tényezők nem avatkoznak közbe - Erdély az „emberi lélek virágos kert­ jévé” válhatott volna. ,yannak a világon szebb vidékek, magosabb hegyek, gazdagabb vizek, fényesebb városok - írja —, de békésebb esték, szelídebb szel­ lők, kékebb égbolt, színesebb virágok, béké­ sebb emberek sehol sincsenek Isten szabad ege alatt. De a hangsúly a szabadságon van. Ideje hát, nagyon is ideje, hogy helyrebillenjen a szabadság mérlege Erdély vérrel és könnyel öntözött földje fölött.” Ez volt az az - erdélyi népek között valaha fennállt - egyensúlyi állapot, mely eleddig nem állt helyre, melyet a történelem vihara elsöpört, felborulása teret engedett az em­ berben megbúvó gonosznak. „Egyik ősöm íija Wass Albert - az 1600-as évek derekán Moldovából hozatott munkaerőt a földek művelésére, miután a sok háborúság során a Mezőség magyar jobbágyai kipusztultak. Pa­ pot is hozatott velük, templomot is építtetett nekik, s még a Szentírást is lefordíttatta szá­ mukra az oláhok nyelvére. Kétszáz esztendő­ vel később ezeknek a moldovaiaknak a le­ származottai fölgyújtották a kastélyt, lerom­ bolták a magyar templomot, s hiába billent helyre az idő múltával a világ: a magyar templomot már nem építette föl senki”. Az író minden keserű élménye ellenére is ren­ dületlenül hitt az emberi jóságban. Nem en­ gedi, hogy írásait indulatoktól feszülve te­ gyük le kezünkből, hanem békét teremt ott, ahol az érzelmek viharai dúlnak, a szeretet és a megbocsátás örökérvényű igazságával. Wass Albert első verseskötete 1927-ben je­ lent meg, de igazi feltűnést 1934-ben meg­ jelent első regényével, a Farkasveremmel keltett. A gazdálkodás és a kultúra támoga­ tása mellett később is mindig maradt ele­ gendő ideje az írásra. Az erdélyi magyar iro­ dalom megszervezésében a legjelentősebb szerepet a Helikon írói munkaközösség töl­ tötte be, mely 1926-ban báró Keményjános (1903-1971) kezdeményezésére jött létre a báró marosvécsi kastélyában. A közösség 1928-ban önálló folyóirattal jelentkezett Er­ délyi Helikon címmel, kiadója, az Erdélyi Szépmíves Céh pedig 1924-44 között összesen 166 művet jelentetett meg, olyan nagyságokét, mint Bánffy Miklós, Berde Mária, Dsida Jenő, Gulácsy Irén, Kós Kár­ oly, Keményjános, Karácsony Benő, Kuncz Aladár, Moher Károly, Nyíró József, Reményik Sándor, Szabó Dezső, Szemlét Ferenc, Székely Zoltán, Tamási Áron, Tom­ pa László és a fiatal Wass Albert. A marosvécsi kastélyban történő rendszeres találkozásokkor, a Kós Károly által faragott, a kertben álló nagy kőasztal mellett örökre meghatározó élmények érték az írót, me­ lyek közül egy igen emlékezetes alkalom �I T E TE T idős korára is tisztán megmaradt benne, er­ ről a következőképpen mesélt: .Minden este valamelyikünknek fel kellett ol3>J vasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933-ban vagy 34-ben le­ hetett -, Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felol­ vasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. Tudod, abban az évben bejárta Fran­ ciaország legszebb vidékeit, és valahányszor szép vidéket látott, mindig Magyarország és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly — barázdás arcán hul­ lottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: ’le taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!’ Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép ii napokra, amiket ott eltöltöttünk.,; Folyamatosan jelentek meg regényei, majd 1940-ben, munkássága elismeréseként Baumgarten-díjat kapott, ez azonban csak egyike volt azon szakmai és társadalmi elisme­ réseknek, amelyekben részesült. 1942-ben Klebelsberg-díjat, 1944-ben pedig Zrínyi iro­ dalmi díjat nyert. 1938-ban tagja lett az Erdé­ lyi Helikonnak, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak, végül pedig 1944-ben a Magyar Tudományos Aka­ démia is tagjai sorába választotta. 1943 márciusában az Ellenzék című lap fő­ szerkesztője lett, majd amikor e minőségében nem volt hajlandó együttműködni a német Gestapo embereivel, és megjelenésükkor egyszerűen kisétált a szerkesztőségből, csak úgy úszta meg a felelősségrevonást, hogy ap­ ja régi barátja. Veress Lajos tábornok az ukrán frontra „menekítette”. Veress egyik vezetője volt a titkos náciellenes mozgalomnak, Hor­ thy Miklós kormányzó parancsára létesített kapcsolatot a szövetséges erőkkel, megpró­ bálván alkut kötni velük, felajánlva a németek elleni harcot, ha garantálják azt, hogy nem a szovjetek, hanem az angolok és az amerikaiak fognak bevonulni Magyarországra. A próbál­ kozások eredménytelenek maradtak, a válasz mindig ugyanaz volt: ,^fegyék fel a kapcsola­ tot Sztálinnal. Magyarország Oroszország ér­ dekkörében van”. Veress tábornokot és számysegédjét, Wass Albertét 1944 szeptem­ berében végül letartóztatták a németek Az írót néhány nap múltán szabadon engedték, azonnal visszament a frontra harcolni. A harcokban szerzett érdemeiért I. és II. osztályú német vaskereszttel tüntették ki, a háború legvégéig folyamatosan harcolt az előrenyomuló orosz és román csapatok el­ len. 1945 húsvétján végül alakulatával együtt Sopronnál hagyta el az országot. So­ ha többé nem térhetett vissza szülőföldjére, Erdélybe. így mesélt a szülőföldtől való el­ válás utolsó emlékképeiről: ,Az orosz tankok ott dübörögtek már a feleki J,' úton, zúdult a halál Kolozsvárra. (...) Az utcák üresek voltak, halálosan üresek, mint éjfélkor a temetők. A Mátyás-szobor megett ott állt komoran, gyönyörű szépen a Szent Mihály templom, s szemben vele a Bánfíy-palota, mellette mindjárt az apácák gondozásában le­ vő Központi Szálló és Étterem előtt két szür­ ke apáca térdelt a szennyes járdán imára tett kezekkel, s néztek fel a templom tetején csil­ logó aranykeresztre némán, mozdulatlanul. Két apró kis megrettent emberi lélek a nagy üres térségben, ágyúszó és tankdübörgés kö­ zepette. (...) Abban a pillanatban éreztem, tudtam, hogy az a világ, az én világom, ami­ ben felnőttem, menthetetlenül összedűlt, elti pusztult, befejeződött; A román népbíróság a háború után, heve­ nyészett vádirat alapján, néhány román egy­ másnak is ellentmondó tanúvallomására alapozva, távollétében halálra ítélte. Azzal vádolták meg, hogy bosszúvágytól vezérelve két ízben is felbujtott magyar katonáiét ro­ mánok meggyilkolására 1940-ben, ÉszakErdély visszatérése után. A vádiratra jellem­ ző, hogy több eltérő adat szerepel benne, például az áldozatok számát, illetve nevét il­ letően is, sőt, még az író és szintén halálra ítélt apja nevét is háromféleképpen írták le! Egyértelmű, hogy az ítélet az erdélyi ma­ gyar arisztokrata írónak szólt. Az író időközben Németországba került (a halálos ítéletről is csak évekkel később érte­ sült), ahol erdőmérnökként alkalmazták, később, Hamburgban csak éjjeliőrként tu­ dott elhelyezkedni egy építkezésen, ahol, kihasználva idejét, éjjelente írta regényeit, köztük egyik legismertebb művét, az Adjá­ tok vissza a hegyeimet!. Az 1951-es esztendő már Amerikában találta, ahol előbb egy farmon dolgozott, majd egy katonai akadémián algebrát tanított, 1957-től nyugdíjazásáig (1970) pedig a Floridai Egye­ temen tanított történelmet, európai irodal­ mat, valamint német és francia nyelvet. Né­ hány évig a Szabad Európa Rádió munkatár­ sa is volt. Lakóhelyéül — mivel végtelen szeretete és vágyódása az erdő után változatlan maradt - a négyszázhuszonötezer holdnyi la­ katlan erdőségben, az Okala National Forest területén található Astor-villát választotta, melyben egészen haláláig élt. Amerikai élete kezdetétől fogva célul tűzte ki maga elé az emigráns magyarság meg­ szervezését, példaként a két háború közötti Erdély magyarsága lebegett szeme előtt. Bár Észak-Amerikában mintegy másfélmillió magyar emigráns élt akkoriban, egységbe forrasztásuk mégis csak jelentős nehézségek árán haladt. 1962-ben megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, majd 1970-ben a Danubian Press sajtóvállalatot. Ezek a vállalkozások könyveket, újságokat adtak ki, melyek feladata Magyarország és Erdély megismertetése a külvilággal, a ma­ gyar kultúra bemutatása, a magyarságról teijengő hazugságok cáfolata volt. Elképesz­ tő szívóssággal és elhivatottsággal, szűkös anyagi lehetőségek közepette végezte ezt az olykor sziszifuszinak tűnő munkát. A szer­ vezőmunka mellett még az írásra is futotta erejéből, újult erővel mesélt a lelkében kitéphetetlenül tovább élő régi világáról, Er­ délyről. Soha nem lanyhult szívében a hazá­ ja iránti szeretet: „Ha újra elővesz a sajgó honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha réges-régi fényké­ pes albumban lapoznál. Ma már semmi sem ii azonos azzal, ami benned fáj. Munkája persze nem maradt visszhang nél­ kül Romániában sem. 1979-ben az újságok hasábjain indítottak hajszát ellene, újra fel­ idézve a régi „ügyet”, mely alapján halálra ítélték, a román állam kiadatását kérte, me­ lyet bizonyítékok híján az amerikai állam ter­ mészetesen megtagadott. Saját elmondása és közvetlen környezetének vallomása szerint még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei, akiknek fegyvereiből származó golyónyomo­ kat még a vele készült, 1996-ban forgatott ri­ portfilm során is meg tudta mutatni. Wass Albert 1996-ban nyújtotta be kérelmét a Belügyminisztériumhoz, melyben magyar állampolgárságért folyamodott. Az író, aki egész életében a magyarság sorsának jobbra fordításán munkálkodott szinte emberfelet­ ti erőfeszítéssel, szeretett volna magyar ál­ lampolgárként, magyar földön meghalni. A Belügyminisztérium 1998 elején azonban elutasította a kérelmet! Tar Sándor tisztelet­ beli washingtoni főkonzul és Csoóri Sán­ dor, a Magyarok Világszövetsége elnökének közbenjárására állítottak ki végül egy doku­ mentumot, azonban Wass Albert életében már nem térhetett haza, hiszen betegséggel küzdve, magányosan, megkeseredve, ráadá­ sul a magyar állam általi elutasítás irtózatos csalódottságával a szívében úgy döntött, „a kivénült harcos leteszi a fegyvert” és 1998. február 17-én floridai otthonában önkezéyel véget vetett életének. Életútja és hitvallása erősíti a mi lelkünket is, hiszen példamutatás arra, hogyan lehet és kell a legnehezebb helyzetben is megtartani a Reményt, hinni az eljövendőben és min­ den elénk tornyosuló akadály ellenére sem elfelejteni, hogy mindannyiunk közös fel­ adata: együtt munkálkodni közös jövőnk, a magyarság közös jövőjének jobbra fordulá­ sán. Hiszen, ahogy íija „Üzenet haza” című versében: ii ...Es lészen csillagfordulás megint / és miként hirdeti a Biblia: / meg­ méretik az embernek fia / s ki mint vetett, azonképpen arat. / Mert elfut a víz és csak a kő marad, / de a kő marad. Wass Albert halála után végre hazatér­ hetett, a marosvécsi kastély kápolnájá­ ban, egykori házigazdája. Kemény Já­ nos síijának közelében temették el. A kertben ott áll domborműve is, egy, a Marosból kiemelt hatalmas kövön. A kastély hivatalosan zárt státuszának dacára egyre többen és többen jönnek leróni tiszteletüket a század egyik leg­ nagyobb magyar írója előtt. Hi^yünk neki, amikor azt írja, sosem szabad elveszíteni hitünket, hiszen: „...Isten, aki a kivágott csonkból termő fát tud növeszteni újra, nem hagyja el­ veszni a népeket sem, akik benne hisz­ nek”. (forrás: Fráter Olivér - Tündöklő csillagunk, Hunnia, ii9. szám; Szűcsné Harkó Enikő-Is­ mertessétek az igazságot.,,; A vádlott neve: Wass Albert (dokumentumgyűjtemény)) Cseresznyéssy Roland I tizenötödik oldal �Olvassatok Chestertont! Micsoda egy hülye helyzet, amikor az ember önbizalmának túlzottra dagadásával kitalálja magában, hogy ő most ezennel bemutat egy irodalmi alkotást vagy egy szerzőt Honnan ve­ szi a bátorságot ahhoz az általában műkedvelő laikus, vagy áltudós illető, még ha a legjobb szándékú is, hogy néhány sorral és elnagyolt, felületes gondolattal elintéz egy jelentős mű­ vet és vele egy jelentős alkotót?! Ezt a kínos szituációt csak abban az eset­ ben lehet megúszni, ha valami neo­ avantgarde, esetleg poszthippi, neta­ lán new-age-surrealist stílusban író­ dott, mintegy többtucat mazochista olvasó által elolvasott, tökéletesen és méltán ismereüen műről és szerzőről van szó. Ilyenkor nincs nagy kockázat, kevesebb az esély a leégésre, és még újat is lehet mondani az embereknek, hiszen úgysem olvasták a művet és várhatóan nem is fogják. Na de mi a helyzet akkor, amikor például az előbb említett ember, a némileg túl­ zottnak tűnő önbizalmával kitalálja, hogy ő márpedig most arra fog buzdítani egy lap hasábjain, hogy az emberek olvassa­ nak Gilbert Keith Chesterton-t? Hát tel­ jesen ostobának nézi olvasóit, és tényleg azt hiszi, hogy rajta kívül nem sokan is­ merik eme írózseni műveit? Mit lehet még elmondani róla, amit még nem mondtak el? Hogyan lehet elemzően be­ szélni a műveiről, amikor legtöbben csak arra vagyunk érdemesek (és képesek), hogy a legnagyobb tisztelet hangján szól­ junk írásairól (a tudományoskodást meg inkább hagyjuk a tudósokra)? Chesterton (1874-1936), aki már meglett férfiként katolizált a XX. század elején Angliában, szinte egymaga képes volt megújítani a katolikus hitet, „leporolni n a kétezer éves dogmákat, és elmagyarázni az embereknek, hogy a kereszténység nem csupán holmi idejétmúlt, jelentősé­ gét vesztett megszokás. Tette mindezt mindössze az írás erejével. Saját bevallása szerint: „Én is tízpercnyi előnyt akartam szerezni az igazság felszaglászásában. Kí­ nos ifjonti erőlködéssel feszítettem meg a hangomat, hogy igazságaimat világgá ki­ áltsam. Aztán a legmegfelelőbb és leghu­ morosabb módon bűnhődtem, mert tizenhatodik oldal K megtartottam igazságaimat, fölfedeztem nem ám azt, hogy nem igazságok, hanem, egyszerűen, hogy nem az enyémek. Egy­ szer azon nevetséges helyzetben találtam magam, hogy az egész kereszténység van mögöttem”. Álláspontja szerint (és ebben mélységesen egyetértek az Öreggel”) a konzervativizmus egy olyan történelmi helyzetben, amikor a hagyományos érté­ kek súlyos válságba kerültek, és az embe­ riség lába alól “kihúzták a szőnyeget’ (idézet tőlem), nemhogy nem egy unal­ mas, fáradt, elmaradott valami - ahogy azt sokan állítják -, hanem egyenesen magá­ val a forradalommal, az újítással, a virtus­ sal egyenlő. Talán legfontosabb üzenete szerint: a modern ember tragikus válsága abban áll, hogy felül a harmincéves igaz­ ságoknak, de retteg a kétezer éves igazsá­ goktól. Hiszen: „Képzeljük el, hogy vala­ mi okból, teszem azt egy lámpaoszlop miatt nagy felbolydulás támad az utcán. Befolyásos emberek le akarják azt dönte­ ni. Előkerül egy szürke csuhás szerzetes, aki nem más, mint a középkor szelleme, és egy skolasztikus filozófus száraz mo­ dorában elkezd magyarázni: ’Minde­ nekelőtt is, testvéreim, vegyük fontolóra, hogy miben áll a világosság értéke! Mert ha a világosság jó önmagában..S ekkor, némiképp menthető okokból a szerzetest leütik. Az emberek mind a lámpaoszlop­ hoz rohannak, tíz perc alatt ledöntik, és hol ide, hol oda szaladgálva gratulálnak egymásnak a középkor szellemét félresöprő tetthez. Am ahogy múlik az idő, ki­ derül, nem is olyan egyszerű a dolog. Vol­ tak, akik azért döntötték le a lámpaoszlo­ pot, mert villanyvilágítást akartak; mások­ nak a vasra volt szükségük; voltak, akik a sötétséget akarták, mert gonoszak voltak tetteik. Egyesek azt gondolták, hogy a gázlámpa nem világít eléggé. Mások meg azt, hogy túlságosan is világít; voltak, akik azért cselekedtek, mert össze akarták zúz­ ni a helyhatóság gépezetét, mások meg azért, mert össze akartak zúzni valamit. És az éjszakában dúl a háború, és senki sem tudja, hogy kit csépel. így azután fokozatosan és elkerülhetetlenül - ma, holnap vagy holnapután, visszatér a meg­ győződés, hogy a szerzetesnek végered­ ményben igaza volt, mert attól függ min­ den, hogy miben áll a világosság filozófi­ ája. Csakhogy: amit megvitathattunk vol­ na a gázlámpa alatt, azt most a sötétség­ » ben kell megvitatnunk. A műveiből elemi erővel áradó derű és öngúny teszi a mély bölcselkedéseket könnyen befogadhatóvá. Érvelése kris­ tálytiszta, ma is ugyanúgy - ha nem még jobban - megállja a helyét. Szűk száz év­ vel ezelőtt is képes volt felismerni azokat a hamarosan bekövetkezendő problémá­ kat, amelyekkel az emberiség ma is szem­ benéz. Megoldást is ajánlott rájuk: a hit, a szeretet, a megértés erejét. írásainak ma is érzékelhető modernsége, magával ragadó stílusa, tisztánlátása valamint érvekkel va­ ló alapos alátámasztottsága a bizonyíték a sokszor kigúnyolt. arra, hogy ezen idejétmúltnak ítélt - értékek mentén építhető csak fel újra az emberiség. Na látjátok, ez történik, amikor valaki nem hír az önbizalmával, és azt hiszi, hogy képes né­ hány bekezdésben összefoglalni egy alkotóóriás jelentőségét. Mivel az előbb bemutatott rossz példa csak illusztrálása volt annak, amit talán jobb elkerülni, ezért mi, akik képesek va­ gyunk kordában tartani magunkat, és tisztában vagyunk korlátáinkkal, csak ennyit mondunk: OLVASSATOK CHESTERTONT! (köszönet Pozsonyi Ádámnak) Cseresznyéssy Roland �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata NYUGALMI NAPOK - PÁR-KAPCSOLAT Az ítélet előző számában egy cikk jelent meg Valami hiányzik címmel. Az írás címe nyo­ mán gondolkodóba estem. Valami tényleg hiányzik az egyetemi életünkből. Jómagam azon­ ban, nem beszélgetős, politizálós alkalmat vagy fórumot hiányolok, hanem olyan helyet és ritka alkalmat, amikor rövid időre távol lehetek a világ zajától és kicsit befelé figyelhetek. Rohanó egyetemi világ: évfolyamdolgozat, szakdolgozat, zh, nyelvvizsga, közelgő vizsga­ időszak, Csupa olyan kihívás, ami súlyos teherként nehezedik ránk. Ki ne vágyna néhány nyugodt napra, mikor mindezt leteheti és kimenekülhet a világból? Ez a vágyunk teljesült. mikor maroknyi csapatunk, az őszi szünet utolsó napjaiban lelki töltekezés céljából Nógrádmegyerbe utazott. Budapest forgatagából egy nógrádi falu mindenszentek ünnepére készülő, csendes áhítatába csöppentünk Hála Istennek a település fekvésének köszönhetően se forgalommal, se térerővel nem bír. Egy piarista szerzetes barátunkat kértük meg arra, hogy legyen velünk ebben a pár nap­ ban és adjon szempontokat az elmélkedéshez. Babits Örökkék ég a felhők mögött című próza­ verse és Pilinszky Ének a kőszívű királyról című verse alapján kaptunk kapaszkodót az elmélyü­ léshez. Néhány vers, jó szempontok, kérdések, befelé-fordulás, őszinte vallomások... Ennyi elég volt számunkra ahhoz, hogy a hétköznapok szürkeségébe belefásult (leendő vagy már vég­ zett) jogászokból álló társaságunk kicsit megpihenjen és új erőre kapjon. Ha fáradt vagy, ha eleged van mindenből, ha egy kis egyedül létre vágysz, ne sajnáld az időd: vonulj vissza néhány napra. Meglátod a fejedben zakatoló sok gondolat a helyére kerül, életedbe pedig nyugalom költözik. Vatikáni családértekezlet - A fiatal házasok problémáinak megoldására - állítja 11. János Pál pápa — a szentségek jelentik a legjobb orvosságot. A pápa a vatikáni palotában fo­ gadta a Család Pápai Tanácsának XV plená­ ris ülésére összegyűlt résztvevőket. A pápa felszólította a fiatalokat, ne hátráljanak meg a problémák elől, inkább az imádságból me­ rítsenek erőt: „Az imádságban egyesült csa­ lád egységes marad” - majd hozzátette, a 1,.tudományok” ugyan segíthetnek, ám semmi nem pótolhatja a bizalommal teli szemé­ lyes, erős hitet. A Szentatya emlékeztetett a szentségek szük­ ségességére, mint lelki vezérfonálra a háza­ sok életében, egy olyan korszakban, ahol a házasság értékét a különböző életvezetési stí­ lusok megkérdőjelezik. A pápa egy másik ajánlása szerint fontos lenne, hogy a lelkileg és morálisan megerősödött családok segítsék fiatal társaikat. Végül a Szentatya felhívja a figyelmet a szü­ lő-gyermek kapcsolat fontosságára, különös tekintettel neveltetésükre. „Ha a szülők nem beszélgetnek eleget gyermekeikkel, azok máshol fogják keresni boldogulásukat, ne­ megyszer az emberhez és az igazi szeretethez nem méltó, hamis értékek közvetítésével. A szexualitás hétköznapi szinten való kezelése egy minden etikai alapot nélkülöző társada­ lomban ártalmas lehet a gyermekek és fiatal­ korúak számára” - folytatta a pápa. (Zenit) Spengi, V éf. NYÍLT LAPOK Hamarosan nyilvánosságra hozzák a Szent-szék és a náci rezsim közötti kapcsolatok­ ra vonatkozó dokumentumokat Xhtikán: Pierre Blet francia jezsuita, aki a Szentszék és a náci rezsim közötti kapcsolatokra vonatkozó Vatikáni Titkos Levéltár legjobb ismerője, örömmel üdvözölte a címben jelzett hírt. A napokban Jorge Maria Mejía bíboros, a Szentszék főkönyvtárosa megerősítette, hogy 2005 január elsejétől kezdve a Vatikán megnyitja archívumának szóban forgó részlegét. A bíboros azt is bejelentette, hogy 2003. elsejétől kezdve konzultálni lehet azokat a dokumen­ tumokat, amelyek a németországi apostoli nunciatúrára vonatkoznak, ahol, mint ismeretes, Eugenio Pacelli érsek, a későbbi XII. Pius pápa dolgozott. P Pierre Blet az egyetlen, aki még él annak a történészcsoportnak négy tagja közül, amelyet VI. Pál pápa bízott meg a Vatikáni Titkos Levéltár tanulmányozásával és azzal, hogy a legfon­ tosabb dokumentumokat tegyék közzé 12 kötetben. A jezsuita történész szerint az archívum megnyitása hozzájárul ahhoz, hogy világossá váljon, milyen segítséget nyújtott a kérdéses idő­ szakban a katolikus egyház a zsidóknak P Blet elmondta: a második világháború egész időtar­ tama alatt, XII. Pius pápa külön rendeletére, a Szentszék gondjaiba vette a menekülteket és a konfliktus miatt szenvedőket. Ennek érdekében információs központot hoztak létre, hogy begyújtsék a segélykéréseket és megpróbálják megkeresni az eltűnt személyek hozzátartozóit. A hivatal három és félmillió kérvénnyel foglalkozott. Ez a kevéssé ismert tevékenység óriási se­ gítséget nyújtott, különösen a zsidókat segítette. Az információs központ német szekciójában külön részleg foglalkozott velük, hogy tudjanak válaszolni avilág minden részéről érkező szá­ mos kérésre, amelyek a Németországban élő zsidók sorsára vonatkoztak. Ezek száma 1941-45 között 102 026 volt. A vatikáni hivatal által végzett nyomozás összesen 36 877 esetben járt si­ kerrel. A két szám közötti különbség abból adódik, hogy Németországban nem használhatták a felkutatás normális eszközeit, mivel ezáltal súlyosan kockáztatták volna a keresett személy életét. Ennek ellenére 1943-ban 20 375 kérésre tudtak válaszolni. 1944-ben ez sokkal nehe­ zebbé vált. Ezeket az információkat hamarosan hat CD-ROM, illetve hatkötetes könyvfor­ májában teszik közzé - mondta P Blet, hangsúlyozva, hogy fontos kezdeményezésről van szó. Egyrészt napvilágra hozza az egyház által nyújtott segítséget, másrészt tanúskodik arról a kész­ ségről, ami a titkos levéltárban őrzött anyag teljes feltárására irányul. VR/MK Csökkenő abortusz az Egyesült Államokban - Az Egyesült Államokban a művi vetélések száma 1994 és 2000 között 11 százalékkal csökkent. Amint a washingtoni AlanGutmacher Intézet közölte, 2000-ben a ter­ hességek 25 százalékát megszakították. Az érintett nők egynegyede volt katolikus. A legtöbb abortusz a kisjövedelmű társadalmi rétegben történt. (Kathpress) Latin-amerikai püspökök a liberalizmus el­ len - Santo Domingó-i Nyilatkozat címen vonul be Latin-Amerika történetébe a latin­ amerikai püspökök Vatikánban nyilvános­ ságra hozott nyilatkozata a család- és gazda­ ságpolitika „liberális” elveiről. A család a kontinens több országában veszélyeztetett helyzetben van. „Erős ideológiai nyomás',55 érvényesül abban az irányban, hogy a férfi és nő hagyományos házasságát fokozatosan lebontsák. Ugyancsak élesen bírálják a fő­ pásztorok „a szélsőségeskapitalizmust, a pi­ ac diktatúráját.” (Kathpress) tizenhetedik oldal �álmok útján PázmányOS résztvevők a Mountainbike Világjátékokon Különös dolog ha egy álom megvaló­ sul, amíg az ember részese, amíg sod­ ródik az eseményekkel fel sem fogja, mennyire fognak hiányozni ezek a percek, egyszerűen csak boldog. De amikor véget ér, elmúlik valami nagy üresség keletkezik szívében, nem is ér­ ti miért, hisz boldognak kéne lennie, az álma megvalósult, de O mégis szo­ morú, mert tudja, hogy egy céllal ke­ vesebb, amiért küzdött, hajtott. Igazán csak utólag érti meg az ember, hogy nem akkor volt boldog, amikor álma betel­ jesült, hanem akkor, amikor robotolt, har­ colt álmai megvalósításáért, s hogy álma megvalósításával keletkezett űrt kitöltse új célt kell maga elé tűznie, hogy újra küzdhessen és harcolhasson. Szeptember 12-15 között rendezték meg Saalbach-Hinterglemm-ben az amatőr mountainbike világbajnokságot, vagyis hi­ vatalos nevén, a Mountainbike Világjátéko­ kat hisz a sportág valamennyi számában (cross-country, maraton, dual, freefride) vi­ lágbajnokot avattak. A versenyre már több hónappal korábban el­ kezdtük készülni - persze a több éves edzés­ munkát nem számítva- fizikailag (fogyasztás, magas hegyi edzések, formaidőzítés) és persze anyagilag is, a kihagyhatatlan szponzorvadá­ szattal. Talán már a magyar cégek is kezdik megérteni, hogy a sport szponzorálása nem kidobott pénz az ablakon, hanem anyagilag is megtérülő beruházás. Ez úton is szeretnénk megköszönni támogatóinknak, nagylelkű hozzájárulásukat (Suzuki Benkő, Nv Motor­ kereskedés, Big Bike, Ks Kerékpárbolt. Kistarcsai Önkormányzat, Kemecsei Sándor). Csütörtökön este 24 ország 1462 versenyzőjé­ vel vette kezdetét az ünnepélyes felvonulás, megnyitó. Az elkövetkezett napokban 4 ver­ senyszámban, 4 korcsoportban avattak világ­ bajnokot. Másnap a mountainbike olimpiai számában a cross-countryban két selejtezőben került sor a kvalifikációra; szerencsére a ma­ tizennyolcadik oldal gyár küldöttség valamennyi résztvevője kivív­ ta az indulás jogát (nekem a 27, helyet sikerült megcsípnem) a vasárnapi döntőben. Szombat korán reggel már élesben mentek a dolgok, ekkor rajtolt el a maraton kb. 1000 résztvevő­ vel két távon (40 és 80 km). Az előzetes meg­ beszélések alapján mindenki tudta melyik tá­ von indul, mégis akadtak, olyanok közöttünk, akik a táv közben a hihetetlenül kemény terep és az Alpok adta viszontagságok miatt a hoszszabb távról a rövidebb mellett döntöttek. Nekünk a hosszabb távon 4000 m szintkü­ lönbséget kellett leküzdenünk (a példa kedvé­ ért ószor Gyöngyösről a Kékesre vagy pestiek kedvéért 14 szer a Duna partról a HármasHatár-Hegy tetejére fel) — a magyar maratonok 100 km hosszúak 2000 m szintkü­ lönbséggel-. Kétszer kellett 2000 m-es hegyre felküzdenünk magunkat, s egyszer egy 2113 m-es magas hegyet másztunk meg. A „beve­ zető” 1610-es és a „két levezető” 1445 és 1728 m magas hegyet nem is említve. Nem volt rit­ ka a 20-25 %-os emelkedő, ahol igazán vicces ),*.schieben” táblák voltak kirakva, s mindez 90 %-ban terepen, s csak 10 % aszfalt úton. Iga­ zán csak a 2000-cs hegyek tetején értettem meg, hogy miért is érkeztünk 2 nappal koráb­ ban, mint a többi ország fiai, míg ők rendre légszomjjal, fejfájással küzdöttek, addig mi akklimatizálódva ezeket a bajokat elkerültük. Azonban nem kerülhettük el az Alpok szeszé­ lyes időjárását az egyik percben 25 °C fokban tekersz fölfelé, majd becsapa két hegy közzé a szél és fagypont közeli hőmérséklet lesz. Per­ sze, aki egyszer felment a hegyre annak le is kell jönnie, s ehhez az egy nyomtávos turista utak nem igazán alkalmasak, különösen akkor nem, ha hideg alpesi patakokat, szakadékokat és megkerülhetetlen teheneket keresztez. A táv egyik legnehezebb szakasza volt, amikor 10 percen keresztül, jó pár szakadékkel tarkí­ tott 20 %-os lejtőn a nyereg mögé beülve egyensúlyoztunk lefelé. De végül sikerült 6:06:49 alatt beérni az abszolút 95. helyen, ami az U23-ok között a 7. helyre volt elég. Másnap rendezték meg a Cross-Country döntőt, de előtte még mindenki örömére hajnali 2 kor elkezdett szakadni az eső és ki­ sebb megszakításokkal a verseny végéig ki­ tartóan mintha dézsából öntötték volna ömlött az eső. Ennek következtében (nem is beszélve az 5 °C fokos hőmérsékletről) a 130 kvalifikált versenyzőből csak mintegy 80-an álltak rajthoz. Összesen csak 8 ember akadt, aki az előző napi nagy maratont telje­ sítve rajthoz mert állni, tényleg nagy őrült­ ség volt fáradtan a regenerálódás hiányában, enerváltan rajthoz állni, s ez az eredményen is megmutatkozott az abszolút 51. helyet tudtam megszerezni, ami az U23-as kategó­ riában a 9. helyhez volt elég. Összesítésben a csapat 5 aranyérmet, 1 ezüstöt és 1 bronzérmet szerzett főként fi­ ataljainknak köszönhetően. Sajnos nem tudtuk megismételni az olimpiai számban a tavalyi teljesítményünket: egy ezüst a lá­ nyoknál, (melyet a szintén nálunk tanuló, másodéves Simon Emese szerzett) és egy bronzérem a fiuknál; de így is emelt fővel, büszkén távozhatunk Saalbach-Hinterglemmből. Kőhalmi „Sly” Attila �AZ OSIRIS KIADÓ NOVEMBERI ÉS DECEMBERI ÚJDONSÁGAI 1"BoldtKSár- Jeiicj' Petra (srerls.)! Nciiiretliözi jof^i tjlvasóköuyv 4980 FL NEMZETKÖZI JOGI OLVASÓKÖNYV WÉVuDm^woK. uaMSiVùrrn. MAGYAR BÜNTETŐJOG Frdosy Emil — Földvári Jójgef — Tótk Mihály: Ma^ar Lüidctójo^. /Cfi/fyntífi r0i‘2 378í) Ft Bíró Gáspár: Bovczvtcs a. iiciiizutkőzi politikai viszonyok 1 «1 n o 1 tu ált y oz.á »«á ka 32 00 F l Sliawi Mikolm N,í Ncínxetközi 1 fii A Kiwi A Wh («.«h ‘ I caiuzAch} eA ] iitAca A feudAijs TÁRSADALOM » 'T,./.- v' : Tpf.íe ,Íi» i Ml lApkO'* .Sh/a.tikrt I ( Lxuló aARÉGI BUDAPEST I [ : ERKÖLCSE I [ j POLtITKM KOAÍMCNIKÁCrt) 4980 Ft B*iníli Gyula; Köruyczctjo^ 3800 I’t Vesiíprónii l^szló (üzerl'Vj: Szent lijtván 'án c>cj ax állat II ti tapitás 79SÖ Fi Dnwsoii, Raymond: A kínai civilizáció világa 3980 Ft Davis, R. FL C.; A normannok. és vű/ásíít? 2500 Fi Ríme imán, Sir SteVen: A keresztes kari járatok története 5980 Ft Cook, Jiitncs: IJtnzasoU a vil.ág körül 2980 Ft J^lc1_nren, Ajigns: Szexnfilitás ,i 20. száziidkan 24S0 Pl l^rjés Géza: Zrínyi Miklós és kora 3600 Ft Ckir Vilmoíí: Mag’ynr párkaj 4960 Ft SíklóÉwy T^íii:lú’: A ró»?! RuJapusit erkollese 4980 Ft Tíilírits SáiiJör: A rc^i M^igvarorszá^ jókedve 246t) l'í nlock, Mare: A feucláli« táiídJakini 498,0 Fi fiiillai GurgUy: Av, uLű bvtsi ilünléii 2280 Ft A U4>Ltf(«-li íim^.WndliAtób GyftrfÉy György: A tnagynrolí cJödeirSl és a lioiifoglalásról 3200 Fi Küsáry Domokos: Kossuth Lajos a reform korkan 3S00 Ft * PPKIá JÁK luntìLiArtHH boll Imim fiUSS ItbJapLvt. ^zúttlirifdl/i u. jU. lut: 3Z?.07$]| cl OSIRI:? KÖNYl'H:?HÁZBAN | IU5B Bmlcpcci. Xtres Pátnéu. 4-6 T4./Í.1X4. 266-40W}. é« * IftliiyveflttíhoLlun t(H»gr«tt4(tlhu1űU » OSíRIS ^lÍVÖSZOLCÁLA'l'l lKOÍ)Á'I'Út:(tU3 líniUrt'vt* Vxer úi UH). Lraknói Vii;Inios; Gróf Szécliéiivi Jrcrenc 3SÖ0 Ft Szűcs Jenő; Az utolsó Árpádok 3Ó00 l't TuI. 452*Ü^4. 452-0595. Eciif 453-11596} Mazzoleni, űiaiipietro: Politikai kominunikáctó 2780 Ft Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! - 2. rész Az ítélet 2002/7. számá­ T Ve ban esett szó arról a nem­ rég megjelent antológia­ kötetről, mely a fenti cí­ költészet 1945-56 között megjelent remekeiből vá­ logat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak fel­ séggel rendelkeztek az írók, költők, művészek a diktatúrá­ számaiban pedig ezentúl bemutatunk egy-egy köl­ teményt a kötetből - egy­ szerre kedvcsinálóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpIen. ( Nézd, ó Sztálin! Már épül Szegeden a gyapjú- és fonaléhes kombinát. A villamosság bonQa rügyeit, s többé Mohács sosem lesz pusztaság. Az ózdi tüzes bendők izzanak, vas-szürke é^g száll füstoszlopunk: tekintsd a müveink, ó nagy Sztálin: a magyaroknak végre van hónuk. A nép atyának hívja, kit szeret, s szavát figyelve, várva dolgozik; ezért köszönt most fiad; a világ, a nagyvárostól mind a kolhozig. vetésére, milyen felelős­ ban. Az ítélet eljövendő Sztálinhoz S hogy van hónuk, azt néked köszönik! Az üzemek s a tágas iskolák, az egész munkás-paraszt hatalom magit növelve dolgozik további A nép idéz: tanulja szavad, s megtudja, amit soha nem tudott, s mint apja képét látja szüntelen, derűs szemed és szárnyas bajuszod. met viseli, és az agitatív kommunista Vészi Endre I Ezért köszönt növekvő technikánk, szövetkezetben dolgozó paraszt, s az ipar fiistös, vasas ágam a munkásosztály mondja ugyanazt: csak hetven év? Hét évszázadnyi tett! Százmilliók erős, nagy fénye vagy. Kis népünk is boldogan néz feled; egy akarattal járja ia utadat. utadat, lód a népeket, A válladon hordod . úgy látlak én most tégedet nagy Sztálin, mint óriást, ki áll a hegytetőn s galambsereg pihen a váilain. Me^elent: 1953 tizenkilencedik oldal �Gólyabáli őrület Vigyázz, kész, hulizzi Szende elsősként alig várja az ember áz első gólyabált... Egyetem, új környezet, új emberek, buli, ismerkedés, jókedv. Most azért is aktuális a téma, mert idén: sem fog kimaradni ez az őrület, sőt; ezen számunk me^elenési idöponqához na­ gyon is közel van már, és reméljük, a szervezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy felejthetetlen legyen a gólyáknak az első bál a Pázmányon. Köztudott, hogy a nők az ilyen alkalmakra „gerjednek”... Egyesek szerint kitűnő fórum az ismerkedésre, mások inkább a kiöltözés egyik legjobb lehetőségének tekintik és presz­ tízskérdést csinálnak viseletűkből. Nagyon is bonyolult rendszert alkot ez a folyamat a nők agyában, kimutathatjuk egyéniségünket, vil­ logtathatjuk szépségünket... és egyébként is, egy bálnál jobb alkalom nincsen arra, hogy fel­ vegyük az egyetlen estélyi ruhánkat, amit már százezerszer felpróbáltunk unokatestvérünk esküvője előtt. Reményeink szerint a ruha nem túl szűk vagy bő, mert itt bevenni, ott ki­ engedni elég problémás, és igazából nem sze­ rencsés egész este lélegzetvisszafojtva ülni, hogy szét ne repedjen rajtunk a varrásnál a kedvenc kis fekete (piros, lila, zöld, kék). A klasszikus „hasat be, mellet ki” szlogent mindenki ismeri, testtartására kénytelen is al­ kalmazni az, aki legalább egy Catherine Zeta­ Jones külsővel szeretne megjelenni. Persze ki­ sebb trükkökhöz is folyamodhatunk, ilyen­ olyan „leszorító-csodák” segítségével.... min­ denesetre könnyű annak, akinek nincsen mit leszorímia, de azt hiszem, egy-egy készülődés során mindenki szembesül valóságos méretei­ vel. Természetesen nem mindenki kerít ekko­ ra feneket a báli előkészületeknek, de szépít­ kezésünk idejének hossza általában egyenes arányban áll hódítási szándékunk erősségével. Kénytelen-kelletlen a nő, - ha tényleg nő- ele­ get tesz az elvárásoknak , magas sarkút húz, estélyit vesz fel, és elindul a harcba... A leg­ jobb dolog a szórakozás kedvéért résztvenni egy ilyen bálon, de a feszengés azért minden­ kiben megvan, és talán ez teszi különlegessé (kényelmetlenné) az ilyen estéket. Az első típus, a rákészülős leányegyed, aki már hetekkel a bál előtt készülődik, ruhát választ (a fanatikusabbja varrat), bejelentkezik fodrász­ hoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, szoliba, egyebek... Elvégre a bál az bál, megjelenésünk legyen makulátlan.. Ebben a típusban elsődle­ ges cél személyiségünk megismertetése más hímnemű egyedekkel, valamint a többi női résztvevő halálra bosszantása tökéletes kül­ sőnkkel. Ismertető jele, hogy úgy néz ki, mintha most lépett volna ki valamelyik divat­ lapból, kedvenc mondata pedig a „Kérek még egy pezsgőt, kezdek kiszáradni...”. lüdjuk, hogy a ruhaválasztás elsődleges... Saj­ nos még mindig megfigyelhető, hogy a lányok többsége a csordaszellemet követi, hiszen je­ lenleg is fontosabb szerepet játszik a ruha ki­ választásánál a divat, mintsem az, hogy kinek mi áll jó, mi áll közel az egyéniségéhez. Egyjól megválasztott estélyi, ékszerek és smink sokat tud dobni egy amúgy még kicsit előnytele­ nebb külsejű hölgyön is (de tudjuk, hogy ilyen a Pázmányon egyszerűen nem létezik!), amúgy még a mai tömegkultúrában is fontos az „egyediség”... Mikor már a tizedik lányt lá­ tom végigvonulni ugyanolyan kreációban, ak­ kor kicsit elképedek, hogy tulajdonképpen mivel is szeretnének ők kitűnni. Bár manap­ ság a séma a divat, a divatot pedig divat követ­ ni, úgyhogy nincs is min csodálkoznom. A második típus, a bulizós, aki inkább az est második felére kíváncsi, az mindig merészebb, dögösebb szerelést választ, érezve a „dizsifílinget”. Ismertető jele a legkivágottabb felső­ rész, kedvenc mondata pédául a „Komolyan, a Géza rámnézett?... Esküdj! Ilyen nincs!'I” Harmadszor, ismerünk olyanokat is, akik nem fektemek energiát a bálba, de számuk elenyé­ sző. Ismertető jelük a „hanyag elegancia”, ked­ venc mondatuk pedig az „Engem nem érdekel, ki mit szól, ha nem tetszik, ne nézzen ide...” Egyszóval a „tökéletes estére” a legtöbbünk na­ gyon is rákészül. A lényeg persze mindig a jó­ kedv, a társaság, de fentebb említett kiegészítők ilyenkor sokat dobhamak megítélésünkön... a legideálisabb az lenne, ha nem köveménk sémá­ kat, csak magunkat adnánk, de sajnos manapság a legtöbb női (és a többi) lap, reklám, film, stb. a tökéletes női képet sugározza felénk, aminek kö­ vetésében egyéniségünk elvész. Ne hagyjuk Végül jöjjön egy ideális este forgatókönyve a Júlia-romantikusfüzetek alapján. A történet nem valós eseményen alapul, ha bárki magára ismer, az kizárólag a véletlen műve. Kő kóla? - avagy egy gólyabál forgatókönyve kétfelvonásban 1. felvonás: A lányos zavar a jegy, sms, barátnők, haverok. n.Megvan ‘ mindenkiottlesz, juhééé. Várakozás. Ruhavá­ sárlás, tortúra, nem jó a színe, nem jó a mére­ te, kövérvagyok, 3 napos expresszfogyókúra, jajistcnemhogynézekki, rondavagyok, nincs ruhám, nincs cipőm. Nem jó a tavalyi, vásár­ lás, kompromisszum, idén se leszek miss hungary, belenyugvás, már csak 2 nap. Egyez­ tetés a barátnőkkel, fodrász, kozmetikus, ma­ nikűr, szoli, fodrász újból, mert elrontotta a színét. Úristen, ma este!!! Készülődés, fürdés, hajmosás-de-minek... már csak két óra, se haj, se smink, se ruha. Tükör, zilált, arc, pattanás, miértma?, nem tűnik el, jézusom, smink. Hajhab, zselé, lakk, csatt. Ruha, harisnya, ci­ pő, kistáska, rúzs, fésű, parfüm, mehetünk!... Ja, ajegyek, vissza, késés eddig 20 perc... Havaseső, mínusz öt fok, szétmegy a hajam, megfagyok. Hol vagyunk már, elkésem, kilo­ méteres sor, bejutok Ruhatár, sor. Várakozom, idegbaj. Nyugi, nyugi, nyugi. Emberek, isme­ rősök, haverok, buli, fanta. 'Vacsora, jó zene, tánc pörgés, k^a, pia... pörgés, hangulat, terep­ szemle. Fiú közeledik, felkér, keringő, vicces, aranyos, helyes, kinti séta, tökéletes este, csók, nagy O? Tclefonszám, búcsú, várakozás, re­ mény, remény, remény Nem csörög. Nem meglepő. Újra suli, Spari, kávé, irtván, úristen, rámnéz, nem hívott, nem köszön, átnéz rajtam. Kiborulás, barátnők, előadás, miért nem fi­ gyelsz, ne gondolj rá, hess, hess, hess. Két nap­ ja semmi, szünet, óra, szünet, óra. Hol van, mit csinál, hol a telefonom, miért nem hív, mobil csekkolás, még egyszer, két percenként. Elő­ adás, telefon, csipog, sms, ő az! úristen, ő az, felfogom, elolvasom, boldogság, válaszolok. megvár. Randi, randi, hepiend?1»’ 2. felvonás; Félénk vagyok, de hódítani akarok Lesz ez a gólyabál vagy micsoda, a haverok hív­ tak, hogy menni kéne, elvégre közösségi életet is kéne élni, meghát buli meg minden. Ja, hogy ma este? Ok, otthon még szólnom kell, de me­ hetünk. Este 7, már készülődni kéne, hol az öl­ tönyöm, kicsi rám, elkésem, elvágtam az ar­ com, hol egy tiszta zokni. Fiam, hogy nézel ki, így sose találsz egy rendes kislányt, öltözz fel rendesen, ne igyál, ne cigizz, viselkedj jól, gye­ re haza. Jó anya, ne nyaggass. Elindulok, találka, haverok, a Géza megint késik Nem jön be ez a várakozás, mert iszonyat hideg van. Nagy a sor, sose jutunk be, kár volt eljönni, nem tudom, mire ez a nagy érdeklődés. Ja, itt egy haver, bevisz minket, kezdődhet a party. Kaja, pia. mennyi jó nő. Lötyögés, pia, lötyögés, kaja... hoppá...! Száj tátva, szem kiguvad... te, Géza, ki az a lány ott? Géza stíröl, de nincs infója... Ne már, most mit tegyek, tényleg, ami jó az jó... Barátnők gyűrűjében álldogál, édes mo­ solyt dob, na jó, felkérem... Egész jól táncol, nem tudom, bejövök-e, kimehetnénk ebből a pörgésből, séta, nem próbálkozom be, lehet, hogy nem vagyok jó nála. Elszállt az este, haza, alvás, alvás, alvás. Be kéne nézni a suliba is, Spari,jövés-menés... ja, ő volt az? Mekkora ba­ lek vagyok most már nem megyek vissza... Rágődás, hülyének néz, ezt elbuktam.... Géza szerint dobjak rá egy sms-t, hátha reagál... pró­ ba, szerencse, visszaír... hú, mi lesz ebből? Randi. Lehet, hogy beleestem. Iszonyat jó nő. A Géza is megmondta.” I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 9. szám 2002. november 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. november 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (733kb+3562kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_9_20021125 Relation A related resource T00050 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_9_20021125 HÖK https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6fa8c1062ce0132a393171313cda97c5.jpg cc7213146a7671144dd5219139d16f61 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/f740efcae98866abd99c11d72f88c0ac.pdf bd3551b78d4e7411bad0b5fb79105abb PDF Text Text A PPKB-JÁK le^tfpsvnflUi lapja S .■5 '®9üu^' A EÁ224ÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Ili >■ ►? ’Ml W (I k 11 “1 í. y 2003: UGRÁS AZ ISMERETLENBE? KARI TDK HÖRCHER FERENC ADY ENDRE ROUTE 66 UDVARHELYI ZSUZSANNA K évfolyam, 10. szám e-mail: itelei01@liotmail.com honlap: www.itelet.tk 2002. december 13. �A „független alkotmányjogász IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 5? A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté, Garami Gergely Megjelenik 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Még élünk Dr. Sélley Zoltán, személyesen Szükségszerű generációváltás a Pázmányon Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? A doktorokról Száz éve született Illyés Gyula Hontalanul Johannesburgról a Zöld Körben Vén Pipás forever Szocializmus, vagy amit akartok Ajánló — Vörös Sárkány Magyar magány, magyar Biblia Ajánló — Hukkle „Kis szeleburdi voltam" Igazgató: Jordán Tamás A kő marad Olvassatok Chestertont! Vedd és olvasd! Az álmok útján Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég 2. rész Gólyabáli őrület e-mail cím: iteletOi@hotmail.com második oldal 3 3 4 5 6 7 8 8 8 9 10 11 11 11 12 13 14 16 17 18 19 20 A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. Első ráné­ zésre azt hinnénk, hogy a ’20-as évek tájékáról csöppent közénk. Csak­ hogy akkor még alázattal űzték ezt a szakmát, mesterséget, tudományt vagy ha úgy tetszik, művészetet. Nem pedig öncélú magamutogatásként, rendszeres odamondogatásként. Merthogy napjaink egyik, hangsúlyo­ zom, egyik szomorú jelensége, hogy remekül megélnek a hivatásos odamondogatók. Bármelyik oldalon. Mert erre van ma igazán szükség. A történelem során az ismert személyiségek a legkülönfélébb körül­ ményeknek köszönhették karrieijüket, kiváló adottságoknak, szellemi vagy fizikai képességeiknek, jó családi háttérnek, indíttatásnak, kapcsola­ toknak vagy egészen egyszerűen a szerencsének: jókor voltak a megfele­ lő helyen. Korunk egyik újabb sajátossága, hogy ma óriássá tehet valakit a média is. Kezdetben csak sport kapcsán felmerülő jogi kérdések ürügyén keresték meg, ám hamar kiderült róla, hogy alkotmányjogász is. Nem is akármilyen, független. Kapóra jött ez a kereskedelmi televízióknak, hisz független elődeiről kiderült, hogy nem is annyira függetlenek, olykor te­ vékeny részt vállaltak valamely politikai párt programjának összeállításá­ ban. Dehogy miért nem akad más, akit meg lehetne keresni közjogi kér­ désekben széles e honban, nem tudom. Mert illúzióink azért ne legye­ nek, arra ne is számítsunk, hogy egyszer Kilényi Géza, Ádám Antal, eset­ leg Schmitt Péter professzor urak véleményét kérjék ki a témában, de így is akadna bőven e jogággal foglalkozó szakember az országban. Hogy hogy lesz valakiből alkotmányjogász, azt már láthattuk, de itt nem érvéget fényes tündöklése. Polgári jogi kérdésekben is megosztot­ ta velünk magvas gondolatait. Amikor szóba került a családjogi törvény esetleges módosítása, minek révén - akárcsak Lengyelországban - elég lenne csupán az egyház előtt kimondani a boldogító igent, a jogásztár­ sadalom erősen megosztott volt a kérdésben, ő azonban azzal érvelt, hogy a vallásszabadság alkotmányos alapjogának tiszteletben tartása mellett, a hazai muszlimok esetén a Magyar Köztársaság ezek után elfo­ gadná a többnejűséget... Holott e téren a Csjt. módosítása szóba sem került. De újabban már neves büntetőjogászokkal is vállalja az élő tele­ víziós vitát. Ezért mindenképp tisztelnünk kell, bátorságát. Eddig elhittük, hogy a jogász kenyere a beszéd. Most azonban látjuk, hogy hadar egy igazi alkotmányjogász. Amint viszi fel a hangsúlyt egyre fel­ jebb és feljebb, már tudjuk, közel a mondat vége, snitt, hirtelen elvágták Csokornyakkendős image-ével sem sikerült új trendet útjára indíta­ ni, hiszen e téren olyan egyéniségek jártak már előtte, mint a politika vi­ lágában kissé ügyetlenül mozgó mátyásföldi nagyvállalkozó, a kompro­ misszumokra nehezen hajló egykori pártelnök, vagy az önmaga paródi­ ájába forduló parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. A valóság­ ban mulatságos, vagy inkább szomorú. Az állítólag magyar származású színész által játszott ügyvéd - lévén amerikai filmről van szó - végül mégis megnyeri első perét. Hősünk azonban az ismertségen kívül vajon mit nyert? Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.itelet.tk �Tiszteletadás Az előző számunkban megjelent „Szük­ ségszerű generációváltás a Pázmányon’’ című írásunk, melyben ismertettük az Egyetemi Statútum új szabályait, esetle­ gesen fclrcéncsrc adhatott okot. A lehető' legtávolabb állt tőlünk a szándék, hog\' „vészharangokat kongassunk”, hogy a korhatárt betöltő professzorok esetleges távozási szándékát sejtessük. Az írásban szereplő professzorok mint ahogy azt le is írtuk - valóságos szim­ bólumai a Kanuk, esetleges távozásukkal a Pázmány soha többé nem lenne az, ami egykor. E szavak pedig valóban nent üres frázisok, hanem az egész szerkesztőség és hitünk szerint a teljes jelenlegi és egykori hallgatóság őszinte vélcniényc. Ezúton is elnézést kérünk mindazoktól,■ akik félrccnették szándékunkat. Kívánunk mindenkinek kitartást és erőt az előttük álló feiadatuklioz. Magunk, hallgatók szá­ mára pedig azt, hogy az írásban említettek minél tovább vetünk maradjanak itt, 3' Pázmányon. Szükségünk van rájuk. Cs. R. Búcsú az olvasótól A december, minden évben az ítélet főszer­ kesztőjének leköszönését is jelenti egyben. Idén sincs ez másképp, miután januárban választott e tisztségre a Hallgatói Önkor­ mányzat Közgyűlése, a megbízatásom pedig egy évre szólt. A kezdeti időszak komoly nehézségekkel járt, annak ellenére, hogy elődömmel szem­ ben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy beindított, jól működő lapot vehet­ tem át tőle. Volt tehát mire építeni, vagy talán lett volna, többen ugyanis kiszálltak a szer­ kesztőségből, visszavonultak az újságírástól, új embereket toborozni pedig akkor sem volt könnyű. Ehhezjött a lap választási melléklete, amelyben szerepelni szándékozó HŐK kép­ viselőjelöltek elsöprő többsége évek óta tarpák jó szokását, és a legapróbb részletekig kiterje­ dő önéletrajzát, vaskos programját még vélet­ lenül sem lemezen, hanem jobh esetben gép­ pel, rosszabb esetben macskakaparással írt pa­ pírokon adja le. De hogy teljes legyen a kép, az ünnepek alatt ellopták számítógépünket, így a szerkesztők hol hosszas sorbaállások után a gépteremben, hol Internet kávéházakban, hol éjszakánként otthoni gépük előtt görnyedve írták lázasan, hogy a lelkes kandidánsok általá­ nos iskolás korukban hányadik helyezést értek el a kerületi fizika versenyen. Később szeren­ csére eltekintett az egyetem attól az elképzelé­ sétől, hogy csak akkor kapunk másik gépet, ha .a teljes felelősséget mi vállaljuk érte,., Áprilisban aztán nehéz volt hadra fogni bárkit is, mármint hogy nekem, mert szer­ kesztőim közül többre is igényt tartottak má­ sok, a kampányban. Tálán mindannyiunkban elevenen él még az akkori hangulat.. Nyáron megjelentettük jubileumi számunkat, mely­ nek kettős apropója volt: a tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyeternet köszöntötte az 50. alkalommal megjelent ítélet. A nagy sikerre való tekintettel sikerült elérni, hogy ha csak ki­ sebb mértékben is, de megemeltük a példány­ számot, és örömmel jelentem, hogy az ítélet ugyanolyan kelendő maradt. Idővel új embe­ rek csatlakoztak hozzánk, és tettek ezt az utol­ só szám megjelenése előtt is. így fordulhatott elő, hogy mostani számunkból több írás is ki­ maradt, amiket azonban az új főszerkesztőnek annak reményében adok majd át, hogy a feb­ ruárban megjelenő számban helyet kapjanak És ahogy az lenni szokott, akkor kell ab­ bahagyni, amikor már éppen kezdtem volna belejönni. Tavasszal államvizsgázni készü­ lök, így hát leteszem a lantot. Még mielőtt azonban átadnám a stafétabotot, szeretnék köszönetét mondani mindenkinek, aki színvonalas munkájával, építő kritikájával segítette a lapot, különösképpen elődöm­ nek, Koltay Andrásnak, aki nélkül valószí­ nűleg nem is vállaltam volna ezt az egészet. Sok sikert kívánok az utánam jövő főszerkesz­ tőnek és az új szerkesztőségnek a munkához! -MB- Örömmel tudatjuk, hog az egyetemek és főiskolák közötti bajnokságon a tavalyi gyengébb szereplés után, idén, az őszi idény végén a negyedik helyen áll karunk focicsapata. Hajrá fiúk! Győri TDK kábitószer-bűnözés témakörében 2002. október 17-19 között Győrben került megrendezésre a kábitószerbűnözés témakörében meghirde­ tett országos diákkonferencia. A verseny szervezői között voltak: A Magyar Jogászegylet Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, A Győri Kábítószerügyi Egyez­ tető Fórum Kínálat-csökkentési Bizottsága, a Magyar Bűnügyi és Igazságügyi Szakértői Alapítvány, illetve a Széchenyi István Egye­ tem Közgazdasági és Jogtudományi Kar Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudomá­ nyok lánszéke. A konferenciára számos neves szakember volt hivatalos, így külön izgalommal készült egyetemünk kriminológia tanszéke a meg­ mérettetésre. Két dolgozat is indult, az egyik az elterelési lehetőségekkel, a másik a drogprobléma jogi, szociológiai vonatkozá­ saival foglalkozott. A két napos rendezvény első napján hivatalos megnyitón vettünk részt a Győr-Moson Sopron Megyei Leg­ főbb Ügyészség és Munkaügyi Bíróság dísztermében, ahol örömmel láttuk, hogy a verseny zsűribizottságában van dr. Sinku Pál és Dr. Molnár Gábor is. Am a beküldött dolgozatokat tizenöt zsűritag olvasta, s a ja­ va még hátra volt, hiszen a legtöbb pontot a szóbeli szereplésre és az érvelésre lehetett szerezni. Az este folyamán a győri egyetem fogadással kedveskedett a vendégeknek , sőt sokan Győr remek hangulatú belvárosának pezs­ gését is élvezték hajnalig. A verseny napján Frech Ágnes ismertette a bírói gyakorlat leg­ fontosabb tapasztalatait a kábítószer-bűnö­ zés kapcsán illetve a Büntető Törvény­ könyvbe beépíteni kívánt változtatásokat. Két hallgatónk: Véghely Anita és Bolyky Orsolya a sors keze révén egy csoportba ke­ rült, ami számunkra nem okozott gondot, viszont a szegedi, debreceni egyetemisták­ nak annál inkább és nem könnyítette meg a zsűri dolgát sem a két kiemelkedő szereplés. Izgatott volt mindenki, de az eredményhir­ detés felülmúlt minden várakozást. Véghely Anita első helyezést ért el a „Drog probléma jogi, szociológia és kriminológiai vonatko­ zásai” című dolgozatával, Bolyky Orsolya pedig kiemelt ügyészi különdíjat vehetett át egyedi hangvételű dolgozatával, amelynek címe: „Elterelési lehetőségek a kábítószer­ bűnözés joggyakorlatában , különös tekin­ tettel a kábítószerfüggő elkövetőkre.” Külön öröm volt számunkra, hogy mindkét hallga­ tó a Pázmány Egyetem Kriminológia Tan­ székének egyébként is színvonalas szakdol­ gozatai sorát gazdagította. Sok sikert kívá­ nunk nekik az egyetem falain kívül is. Kriminológia Tanszék harmadik oldal �„Megalapozatlan, és indokolatlan, hogy a jobboldalnak ne jusson kifejezési fórum”! Dr. Horcher Ferenc, személyesen — On, mint a filozófia tudományok kandidá­ tusa, mikor, s milyen élmény hatására döntött úgy, hogy a későbbiekben a politikai filozófiá­ val kíván behatóbban foglalkozni? — 1987-ben az ELTE-n bölcsészként végez­ tem. A diploma megszerzése után rögtön adó­ dott egy olyan lehetőség, hogy Oxfordban tölthettem egy évet a Soros-alapítvány ösztön­ díjával. Itt ismerkedtem meg Edmund Bürke munkáival, ez az élmény alapvetően meghatá­ rozta gondolkodásmódomat, és ennek hatásá­ ra fordultam a politikai filozófia felé. — Közvetlenül a rendszerváltás előtt fiatalem­ berként milyen tapasztalatokat szerzett a kül­ földi demokratikus viszonyokról? — Egy fellazuló diktatúrának a gyakorlatát kellett összevetnem egyjól működő demokrá­ ciáéval. Itt egy érdekes epizódot elevenítenék fel, amely jól érzékelteti ezt a kontrasztot. Ak­ koriban még tanított Oxfordban, Isaiah Ber­ lin, a jeles XX. századi politikai filozófus. Mi­ vel ő is kelet-európai származású volt, így őt kerestem fel, hogy mondja el, hogyan látja a világpolitikát, és adjon tanácsot nekem, egy ugyancsak kelet-európai származású fiatalem­ bernek. Elég kiábrándítóan, cinikusan vála­ szolt, annyit mondott, hogy különösebb taná­ csa nincsen, mindenkinek saját magának kell megvívnia a harcát, s mi, különösen itt KeletEurópában, ne nagyon számítsunk semmiféle külső segítségre. Amikor külföldre mentem, akkor igazából harmadik utas megoldásokkal szerettem volna foglalkozni, mondván, hogy a szocializmus nem jó, de mint tudjuk, a kapitalizmus sem hi­ bátlan, így egy köztes megoldáson gondolkoz­ tam. Ezt felvetettem egy Péter László nevű lon­ doni professzornak, aki erre azt válaszolta, hogy ahhoz, hogy az úgynevezett harmadik utas megoldásokon egyáltalán elgondolkozhassunk, ahhoz meg kell ismernünk a másik értékrend hagyományait is. A szocializmussal többé-kevésbé tisztában volt az ember, mivel az egyete­ men muszáj volt tudományos szocializmust, dialektikus materializmust és politikai gazda­ ságtant is tanulnunk, így marxista képzettsé­ günk megfelelőnek volt mondható. Ennek el­ lensúlyozására kellett megismerkednem az eu­ rópai kultúra értékeivel ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozhassam e két szemlélettől eltérő, azok pozitívumait felsorakoztató harmadik utas megoldáson. — Nem gondolt arra, hogy valamilyen útonmódon külföldön kellene maradnia? — Érdekes módon a szüleim gondoltak erre, ők tulajdonképpen még bíztattak is, hogy vá­ lasszam ezt az utat. Bár lett volna rá lehetősé- negyedik oldal vizsgáltam, hogy ez az egész eszmeáramlat hogy került át a kontinensre, azt hogyan fo­ gadta a német-, s majd azon keresztül a ma­ gyar kultúra. — Kinek a hívására érkezett karunkra, s ho­ gyan történt a docenssé történő kinevezése? gük, de ’56 után egyikőjük sem ment ki, nem is lett könnyű az életük, mivel édesanyámat kirúgták az egyetemről, és édesapám is elvesz­ tette az állását. De én - mondhatni buta fejjel - semmiképpen sem gondoltam erre a megol­ dásra. Már megismerkedtem a leendő felesé­ gemmel, és ez jó ok volt arra, hogy az ember ilyesmin ne is töprengjen. Egyébként, ha vala­ ki egy hónapnál többet tölt külföldön, akkor tapasztalja, hogy annyira nem is várnak min­ ket odakint. Az embernek egy hazája van, s le­ gyen az bármilyen, ahhoz ragaszkodnia kell. — A Magyar Tudományos Akadémia ösztön­ díját hogyan sikerült kiérdemelnie? — Amikor hazajöttem Oxfordból, akkor kö­ rülnéztem, hogy az országban ki foglalkozik még politikai filozófiával. Ludassy Mária volt az, aki az angolszász politikai hagyományt Ma­ gyarországon feldolgozta, és vele sikerült egy olyan munkakapcsolatba kerülnöm, ami en­ nek az ösztöndíjnak az elnyerését lehetővé tet­ te. Ekkor került kiadásra Edmund Bürke Töp­ rengések a francia forradalomról című mun­ kája, amiben én a fordítás kontrollszerkesztőjeként működtem közre. — Cambridge-ben és a Bécsi Egyetemen is folytathatott kutatómunkát. Milyen kérdések foglalkoztatták, s milyen eredménnyel zárul­ tak e kutatásai? — Az én kutatási területem az eszmetörténet volt. Tehát azt vizsgáltam, hogy a politikai gondolkodásnak a szellemi áramlatai hogyan kapcsolódnak egymásba, s hogyan alakulnak ki azok a nagy viták, amelyekben valamiféle kö­ zösen is elfogadott álláspont ki tud kristályo­ sodni. Bürke volt az egyetemi doktori disszer­ tációm tárgya, utána a skót felvilágosodás irá­ nyába fordultam, mivel úgy gondoltam, hogy Burke-re Adam Smith és Dávid Hume hatha­ tott. Az ilyen célú kutatások központja akkori­ ban Cambridge-ben volt, és ide sikerült egy Tempus ösztöndíjjal kikerülnöm. Utána Skó­ ciába is kijutottam, és itt dolgoztam fel azt a témát, amit A skót felvilágosodás című köny­ vemben összegeztem, ami egyben a kandidá­ tusi disszertációm is volt. Bécsben pedig azt — En a Pázmány bölcsészkarán kezdtem el dolgozni. Maróth Miklós volt az, aki fölkért az Esztétika fiánszék létrehozására. Igazából én politikai filozófiát szerettem volna tanítani, de ez ott nem jöhetett létre, amit azóta is sajnálok. Amikor megalakult a jogi kar, akkor Zlinszky János Dékán Úrral beszélgettünk arról, hogy egy hagyományos államtani oktatás mennyire hiányzik a magyar jogi képzésből, és így kerül­ tem ide rögtön a kezdet kezdetén, és amikor megszereztem a kandidátusi tudományos foko­ zatot, akkor kaptam tényleges státuszt. — Miért nem oktat ebben a félévben karunkon? — Egy könyvet írok. Több féléven át tanítot­ tam már spec. kol. keretében a konzervativiz­ mus kérdéskörét, és ezt a témát szeretném most megírni. Úgy gondolom, hogy a hazai po­ litikai helyzet jól mutatja azt, hogy mennyire hiányzik az elméleti megalapozottsága a jobbol­ dali politikai szférának. Ezt a munkát próbálom a magam tehetsége szerint elvégezni. — Önnek publicisztikái jelennek meg a Heti Válasz című kulturális hetilapban. Hogyan kapott kedvet az újságíráshoz? — Azt gondolom, ha valaki elméleti szinten foglalkozik politikával, akkor nem teheti meg azt a luxust, hogy gyakorlatban ne fejtse ki róla a véleményét. A publicisztika az a köztes terü­ let, ahol az elmélet a gyakorlattal tud szembesülni, úgyhogy én ebből a megfontolásból kezdtem el először a Magyar Nemzetbe írni, és az itteni írásaim játszottak közre abban, hogy a Heti Válaszhoz kerültem, ahol valóban elég gyakran vállalkozom politikai publicisztikákra. — Elek István főszerkesztő úr nyilatkozta, hogy a lapot finanszírozó közalapítvány az új kormánytól sokkal kevesebb költségvetési tá­ mogatást kap, s így akár veszélybe is kerülhet a lap további megjelenése. Valamilyen megnyug­ tató megoldás született már az ügyben? — A Természet- és Társadalombarát Fejlődé­ sért Közalapítványt Elek István hozta létre még az elmúlt kormányzati periódusban. Hogy pillanatnyilag miként áll a helyzet, azt őszintén szólva szerintem senki sem tudja pontosan. Az világosan érzékelhető, hogy a baloldalról erős nyomás nehezedik a kor­ mányra, hogy ezt a lapot valamilyen úton-módon lefejezze, kisajátítsa, vagy egész egyszerű­ en megszűntesse. A szerkesztőség eltökélt ab­ �bán, hogy ezt a lapot tovább kell vinni, mert úgy gondoljuk, hogy erre a lapra szüksége van a magyar sajtópalettának. — Mint újságírót kérdezem, létezik ma Ma­ gyarországon „médiaterror”? — Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a média­ háború még nem zárult le, a háborúskodás to­ vább folytatódik, és sajnos nem úgy látom, hogy a közeljövőben bekövetkezhet a megbé­ kélés. Eléggé elmérgesedett a helyzet, azt kelle­ ne látniuk azoknak, akik a média felett a hatal­ mat gyakorolják,- jelesül a baloldali média­ hatalmasságoknak,- hogy az a helyzeti előny amivel ők rendelkeznek, az megalapozatlan, és nem indokolja semmi, hogy a jobboldalnak ne jusson kifejezési fórum. — Egyik professzorunk megállapítása szerint májusban a nép többsége újból Barabást kiál­ tott. Ön szerint is ennyire drasztikus a kiala­ kult helyzet a polgári oldal számára? — A polgári oldal alapvető jelentőségű csatát vesztett el. De itt sem ér véget a küzdelem, a politikában az a jó, hogy minden negyedik év­ ben újrakezdhető. Az lenne az igazán nagy baj, ha végső győzelmet tudhatna magáénak bár­ mely politikai oldal. Ajobboldalnak meggyőző­ désem szerint újra kell gondolnia cselekvési stratégiáit. Egyrészt naiv volt, másrészt pedig bizonyos fokig úgy viselkedett, mint az elefánt a porcelánboltban. Ezt a szélsőséges naivitást, és azt a szélsőséges jobboldali hangnemet, amit egyes sajtótermékek az egész jobboldalt lejárató módon engednek meg maguknak, nem szabad­ na tovább folytatni. Egy olyan elméleti alappal kell a jobboldalt megalapozni, amely végre megmutaga, hogy mi vagyunk azok, akik az igazi európai hagyományokat át tudjuk örökíte­ ni a jövő számára, és meggyőződésem, hogy ezeket az ismereteinket az aktuálpolitikában is sikeresen tudnánk kamatoztatni az európai csatlakozás idején. A konzervativizmus nem zárkózhat el a jövő kihívásai elől. — Sokan hangoztatják, hogy a média a XX. században a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Ön egyetért ezzel a véleménnyel? — Tökéletesen. — Önt a tudomány és a publicisztika mellett a költészet is foglalkoztatja, hiszen már több ver­ seskötete is megjelent. Honnan ered a költészet iránti vonzalma? — Nem szégyellem, hogy verseket is írok. Úgy gondolom, hogy az emberi élet teljessé­ géhez ez is hozzátartozhat, s ha olyan példá­ kat veszek, mint Heidegger, vagy Cári Schmitt, akkor látjuk, hogy filozófusok, sőt jogászok is szívesen foglalkoztak esztétikai kérdésekkel. Egyébként, ha Arisztotelészre hivatkozunk, akkor látjuk, hogy a klassziku­ soknál sem zárta ki az egyik a másikat. Amel­ lett, hogy az Esztétika Tanszéken is tanítok, nekem a versírás lényegében egy fontos önis­ mereti formát jelent. Szabó Viktor Munkás, paraszt, értelmiség mun­ kaverseny lázában ég! - 3. rész Az ítélet 2002/7. számában esett szó arról a nemrég megjelent antológiakötet­ ről, mely a fenti címet viseli, és az agitatív költészet 1945-56 között megjelent remekeiből válogat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak felvetésére, mi­ lyen felelősséggel rendelkeztek az írók, költők, művészek a kommunista dik­ tatúrában. Az ítélet eljövendő számaiban pedig ezentúl bemutatunk egy-egy költeményt a kötetből - egyszerre kedvcsinálóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpen. Hajnal Anna r 1 Óvoda (részletek) Negyven veréb egy kalapban csirreg-csipog szakadatlan, olyan ez az óvoda majd felrepül a szoba. (•••) Böske néni megjelent: K-,Ejnye, napos, ez a rend? Ide, ide gyerekek körbe-körbe üljetek, mai kérdés-felelet érdekes lesz, gyerekek! Körbe-sorba, Jancsi, Pál: édesapád mit csinál? hidat? házat? kalapot? Hajót? lámpát? fapadot? varr? vagy gyalul? ír? vagy sző? Kezdjük, Miska, lépj elő!” (•••) .Bánhida már rég nem romos, 5Jott az apám elektromos, erdőn, mezőn, réten át ülteti a villanyfát. Fenn a pózna tetején utazik a villanyfény. Az én apám küldi szét, egy falu sem lesz sötét, az ötéves terv során elintézi az apám!” (...) lápsol, örül mindenik Jánoska következik. „Az én apám a kovács, a kezében kalapács, körülötte szikra száll jó munkáért síkra száll. Kilenc kovács egy brigád el nem szívna egy pipát, éjjel-nappal kalapál, kétszáz százalékra áll!” (...) Erzsi a következő fényes szemű felelő. »-,Én pedig traktoros leszek. apámhoz falura megyek. * ’ 1 A,'-'* te* nPMUÉM K M305M/1MHJ’ Szántunk éjt-napot akkor is, ha kifárad a traktor is: lesz búzahegy, meg krumplihegy, amerre a traktor megy, s élcsillagunk lesz! mekkora? akár a Göncöl, akkora. n (•••) Nem Gyurika, Kemény György kiáll büszkén, fnint a tölgy: Az én apám katona. engem nem ver meg soha. de hajön az ellenség, szétveri ám mindenét! Énnekem is tankot vett, hogyha kell, hát segítek!1» (...) Kis Ferkó még előáll, pedig vonzza már a tál. .Napköziből délután Mhazamegyünk négy után, én a Katival megyek, ő is kalauzgyerek. Busz-kalauz az apám, jegytáska az oldalán, én is kalauz leszek, de én repülőn megyek, Budapest-Moszkva vonalon. indulunk minden hajnalon! megjelent: 1954 ötödik oldal �ITELET Fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés fogalma többféle jelentéssel bírhat. Lehet fenntartható fejlődésről beszélni a tanulmányi átlaggal, a vizsgákra való fel­ készülés időtartamának növekedésével kapcsolatban (de inkább ezt most mellőz­ zük, mert egyáltalán nem is jópofa). A büfében árusított csokoládé bevonatú, „fánk” típusú étel árszínvonalára, illetve ízminőségére, esetleg a benne megtalálható, a halálos adag sokszorosát kitevő (az EUszabványnak teljes bizonyossággal nem megfelelő) kalóriamennyiség némileg tör­ ténő csökkentésére vonatkoztatva is értel­ mezhető a fenntartható fejlődés fogalma. Kilépve az egyetemről, fenntartható lehetne például a fejlődés a városban a kutyajellegű élőlények által állandó jelleggel hatalmas mennyiségben újratermelt, az utcát egy kelet-boszniai aknamezőhöz, a megmérettetést vállalók séta közbeni kényszerű mozdulatait pedig egy félré­ szeg, elfuserált Ered Astaire-hoz némileg hasonlatossá átalakító járulékos anyagtól való megtisztulásban. Fenntartható a fejlődés a „szőke Béjvaccssztár hasonmás” megnevezésű hölgyek művi úton kicsinosított testrészeinek még jobban és még művibb úton történő kicsi­ nosításában, legalábbis egy darabig, amíg véglegesen ki nem durrannak egy rázósabb repülőút során a pilóta merészebb, hogy ne mondjam, sportosabb startjának hatására. Talán fenntartható lenne a fejlődés regná­ ló miniszterelnökünk egyéni rekordjának megdöntésében is, ha például eljutna a ,hat szóból álló bővített és értelmes jelentést is hordozó mondat hiba nélküli elmondásá”-ig, átadva ezzel a múltnak ed­ digi, ötszavas csúcsát (mely viszonylago­ san szerény teljesítményt bőven ellensú­ lyozza kizárólag Kazinczyhoz mérhető nyelvújító tehetsége, gondoljunk csak az önkormányzati választások éjszakáján a magyar nyelvben a bátor újítókhoz méltó módon váratlanul, előkészítés nélkül be­ vezetésre került „nyügtet” szóra). Fenntartható lenne a fejlődés a kereskedel­ mi televíziók sztágainak (Prof Dr. Ábel Anita, DsC. Habil. Liptai Klaudia, dr. Bár­ dos András PhD., Herr Obersturmführer Máté Krisztina és tsai) szellemi képességeiben/szakmai rátermettségében is, különös hatodik oldal Tóth Emese szeret olvasni. Lé teteme az ;o!va.sás. Úgy érzi, hogy minden­ könyvben van valami, amit az író neki szánt. Amivel neki, egyedül neki akart lüzenni. Emesének mint minden olvasónak megvan a legkedvesebb írója. Az író, akit a legközelebbinek érez. A lány magába forduló típus. Sokan félnek Itőle emiatt és távol maradnak. Félnek az emberek, hogy nem lehetnek vele langyos viszonyban. Vagy belemerítik magukat [teljesen a lány lényébe, vagy messze elkerülik őt. A legtöbben ezt az utóbbit válaszgák. Egyszerűbb ugyan, de szegényesebb Imegoldás. ■Vannak persze, akik szeretik őt és [megérkeztek hozzá. De nem sokan. [Mondtam már, félnek tőle. Vagy csak tartózkodóak a mélységgel szemben? [Emesének társak kellenek, de túl távol van az emberektől. Emese szótlannak tűnik, (csendesnek mások számára. Túl nagy a jszakadék? A könyv, melyet a lány legkedvesebb írójával Idedikáltatott, ott állt a polcon. Az író csak ennyit |írt bele; ”Tóth Emese, zengj!” És ezzel valóban icsak neki üzent. Vilamit, valami igazat. I tekintettel a „még tovább tartó értelmetlen heherészés, ráadásul előzetes poén nél­ kül”, a „fontosságunk teljes tudatában köz­ lünk általunk magvas életbölcsességeknek vélt bődületes baromságokat”, illetve a „drámai arccal jelentem be a taktaharkányi bika esetét, akinek a szarvából kivirágzott a tök” kategóriákban. A fenntartható fejlődés a környezetvéde­ lemmel kapcsolatban is értelmezhető. Körülbelül annyit tesz, hogy: olyan fejlő­ dés, amely úgy elégíti ki a mai generációk igényeit, hogy közben nem befolyásolja károsan a következő generációk ugyan­ azon igényeinek kielégítését, olyan tevé­ kenység, amely a mai generációk életmi­ nőségének (életszínvonalának) emelését teszi lehetővé anélkül, hogy elvenné a jö­ vő generációitól a lehetőséget legalább ugyanilyen életszínvonal elérésére, törek­ vés arra, hogy megtanuljunk földi kör­ nyezetünk megszabta határok között élni, megtanuljunk törődni azzal a világgal, amit mi már soha nem fogunk meglátni. ír**«»*-* I Cseri Tímea Ennek fényében szeretném egyszer meg­ érdeklődni a lenti képen látható hajó tu­ lajdonosától: ő vajon hogyan értelmezi a fenntartható fejlődés fogalmát? A Török Szultán �VI. Kari Tudományos Diákköri Ülés 2002. november 25-én megtartottuk a sor-j rendben hatodik Kari Tudományos Diákkörij Ülést a Díszteremben, melyen 18 kiváló dol-| gozat versengett egymással. A most megren-| dezett - és már az ezt megelőzően, áprilisban' tartott - kari TDK ülésen a 2063. tavaszán! Debrecenben megrendezésre kerülő XXVI, ■Országos Tudományos Diákköri Konferenci­ án való részvételre tekintettel javasolták azi intézet és tanszékvezetők a kimagasló ered-' ményeket és tudományos munkát felmutatni! képes hallgatóikat a kari megmérettetésre. A kari TDK szerepe ugyanis nemcsak cg}' for­ mális és szükséges előzetes ,3negtnérettetés” az OTDK-án való részvétel felé vezető úton,' lianem egyben lehetőség a hallgatók előtt, 'hogy kipróbálják magukat és előadó képessé­ güket a nyilvánosság, valamint a bíráló bi­ zottság „figyelő tekintete” előtt L Erre tekintettel már a kari TDK-án is igyekez­ tünk az OTDK-ához hasonló feltételeket és szabályokat biztosítani, hogy a hallgatók minél hitelesebb környezetben mutassák be dolgo­ zataikat. Ezt szolgálta a szűkös időkeret, mely­ nek betartására a bíráló bizottság - az OTDK szabályoknak megfelelően - szigorúan figyelt; továbbá ezt szolgálta a tudományos dolgozatot bíráló opponens, mely a szerző vita-képessé­ gének felmérésére adott lehetőséget; termé­ szetesen a dolgozatot nyilvánosság előtt kellett bemutatni, ami a szerző előadó-képességét tette próbára; és a bíráló bizottság mindezen szempontokra figyelemmel értékelte a dolgo­ zatot és az előadást. A bíráló bizottság tagjai, az eddigi gyakorlat­ hoz hasonlóan, a Polgári Jogi Tanszék oktatói közül kerültek ki, ami egyfelől - természete­ sen - számos problémát, a bíráló bizottsággal szembeni kritikai lehetőséget valószínűsített, másfelől azok kiküszöbölését és megelőzését szolgáló és a bíráló bizottság önön magát kor­ látozó szabály felállítását tette szükségessé, így többek között a bíráló bizottság csak az egyes tanszék, vagy intézetvezetők személyes ajánlásával nevezett dolgozatokat fogadta a versenyen, ezzel biztosítva egyfajta előzetes szakmai bírálatot, ami mintegy sugallta a bí­ ráló bizottság felé, hogy az adott dolgozat szakmailag kiváló és méltó arra, hogy a Kart az OTDK nagy nyilvánossága előtt is - kép­ viselje. Hasonlóan „önkorlátozással” élt a bí­ ráló bizottság azon esetekben is, amikor az egyes versengő polgári jogi dolgozatok kon­ zulense egyben a bíráló bizottság tagja is volt. Ez esetekben az érintett bíráló bizottsági tag nem rendelkezett sem szavazati joggal, sem pontozási lehetőséggel, helyette a többi bírá­ ló bizottsági tag szavazatának és pontozásá­ nak átlaga szerepelt. Összességében a tavaszi és most novemberi kari TDK-án bemutatott dolgozatok ismét azt a képet alakította ki a bíráló bizottság tag­ jaiban, hogy a hallgatók a kötelező ismerete­ ket messzemenően meghaladó, komoly és alapos elmélyültséget mutató, gyakran egyéni kutatásokon alapuló tudományos igényű dol­ gozatokat írtak, amely egyaránt dicséri a szer­ zők és a tanszékek munkáját is. A most be­ mutatott dolgozatok kiválóságát csak tovább növeli, hogy számos szerző a jog egészen új, különleges területéről választott magának kutatási témát és dolgozta azt fel, dacolva a jogszabályi kidolgozatlansággal és a vonatko­ zó irodalmi források hiányával. A bíráló bizottság a bemutatott dolgozatok magas színvonalára tekintettel a tervezetthez képest több díjat is osztott ki, melyek idén je­ lentősebb anyagi elismeréssel is járnak, hiszen az első helyezés 30.000.- Ft, a második helye­ zés 20.000.- Ft, a harmadik helyezés 10.000.Ft pénzbeli díjazással jár. A szerzők és konzulens oktatóik munkáját őszinte tisztelettel köszöni, és a 2003. évi XXVI.OTDK - rajó szereplést kíván a bíráló bizottság nevében: dr.Landi Balázs, kari TDK titkár A Kari TDK eredménye: I. helyezés: Lomnici Zoltán: \z orvosi jogviszony konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor n. helyezés: Ritter Eszter: A munkáltató kártérítési felelőssége a német, az angol és a magyar jogban konzulens: Dr. Radnay József II. helyezés: Korányi Sarolta: Az ingatlan - különösen a termőföld tulajdonjogá­ nak szerzése Magyarországon és Euró­ pában, a magyar uniós csatlakozás előtt konzulens: Dr. Bagi István II. helyezés: Máthé Csilla: A tokaji borok eredetvédelme konzulens: Dr. Tattay Levente II. helyezés: Németh Nóra: A gyermek- és fiatalkorú depriváltság következmé­ nyei - Egy anya halála konzulens : Dr. Tamási Erzsébet III. helyezés: Arvay Dóra: A földrajzi jel­ zések és eredet-megjelölések hazai sza­ bályozása az Európai Unió eredetvé­ delmi rendszerének tükrében konzulens: Dr. Tattay Levente III. helyezés: Várady Gergely: Az 1849-es nemzetiségi törvény (határozat) kiala­ kulása 1790-től, különös tekintettel az 1848-49-es szabadságharc időszakára konzulens: Dr. Horváth Attila Felettébb nyomorúságos ábrázolatja az magyar emberek mostani állapotjának A fenti archaizáló cím nem véletlen. Az ötlött az eszembe minap, hogy ha valami csoda folytán megt'alósulna a hollywoodi B-movic (tudatosan szupergagyi) rendezők titkos vágyálma, és lehetségessé válna az időutazás, majd mondjuk Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, esetleg Mikes Kelemen, vagy bármelyik regi nagyarc köztünk teremne, mit gondolna rólunk? Mit gondolna a magyar szellem jelen állapotáról (tudjátok, arról, amelyért ők olyan sokat küzdöttek, meg harcoltak, meg minden)? A kérdés, melyet ezúttal meglepő módon nem a szokásos álértelmiségi nyavalygás követ, a következő valós, megtörtént (de tényleg!) eset után Jutott eszembe, melyet most e rövid, de drámai felvezetés után meg is osztanék veletek. Akkor most osztom. Az egyik kereskedelmi adón a vetített filmhez kapcsolódóan sms-játék (az sms magyarul valójában: rövid üzenő rendszer, azaz rür) zajlott. Aki beküldi sms-en (tehát rür-ön) a helyes választ, nyerhet. A búgó, enyhe erotikával finoman átitatott férfihang felteszi a kérdést: “Mi a híres 007-es ügynök, James Bond azonosítási száma?” (értitek!), ezalatt a képernyőn a következő választási lehetőségekjeleutek meg: a) 211 b) 007 c) 853 Végül a telefonszám, ahová az smseket váiják: 06 709 007 007 (ül). Kész, vége, sakk-matt. A magyar ember szellemi állapota 2fX)2-ben, a TV2 elképzelése szerint. Remélem soha nem találják fel az időutazást. Nem szívesen hallgatnám rég elhunyt honfitársaink megvető röhögését. A Török hetedik oldal �„Mindig is rajongtam az egyetemért” Beszélgetés dr. Hajas Barnabás egyetemi tanársegéddel Az alkotmányjogi tanszéken tanársegédként dolgozó Hajas Barnabás bizo­ nyára sokatok számára ismerős, mint sdzsgáztató. Most új oldalát ismerhet­ jük meg, hiszen szabadideje egy részét egy igen komoly sportnak szenteli: a másodosztályú magyar ralibajnokságban szerepel navigátorként. — Hogyan került kapcsolatba az autó­ sporttal? — Négy éves voltam, amikor édesapám először elvitt egy autóversenyre. Pécsett lakunk, ami mindig is a magyar autósport fellegvára volt, és már gyerekkoromban megragadott a versenyek hangulata. Egye­ temista éveim alatt is szinte kivétel nélkül kint voltam a magyar bajnoki futamokon, és megfogalmazódott bennem, hogy ki ké­ ne próbálni ezt a sportot. Végül megada­ tott a lehetőség és sikerült beülni egy ver­ senyautóba, most decemberben lesz egy éve, hogy első versenyünkön elrajtoltunk. — Hogyan zajlik egy ilyen verseny? — A raliversenyek két részből állnak. A gyorsasági szakaszokon az a cél, hogy le­ zárt pályán a lehető leggyorsabban telje­ sítse a versenyzőpáros az adott távot. A gyorsasági szakaszok között pedig normál közúti forgalomban, ennek szabályait be­ tartva kell közlekedni. Az egyes időellen­ őrző állomások között percnyi pontosság­ gal kell érkezni, és ami meglepő lehet, hogy a korai érkezést Jobban büntetik, mint a késést. Ez egy nagyon összetett szakág, melynek sokrétűsége abból áll, hogy a közúti és a gyorsasági szakaszok egymástól Jelentősen eltérő követelményeket támasztanak a versenyzőkkel szemben. A két versenyző mellett ugyan­ olyan súllyal esik latba a szervizcsapat, a szakmai háttér, ami elengedhetetlenül szükséges hozzá, hogy az ember egyálta­ lán célba érjen. a hangulat a magyar ralisportban, mennyire segítőkészek egymással a versenyzők? — Aíilyen — Nagyon családias a hangulat, kifejezet­ ten Jó a légkör. Sok segítőkészséget ta­ pasztaltam, bármi műszaki problémája van az embernek, rögtön segítenek, mint ahogyan mi is kérés nélkül megállunk, ha egy versenyautóval probléma van. Fan­ tasztikus érzés, amikor az ember beül a versenyautóba a gyorsasági szakasz rajtjá­ nyolcadik oldal nál, és a sportbíró bemutatja neki, hogy már csak tíz másodperc van vissza a rajto­ lásig. Ilyenkor megszűnik a külvilág, csak hárman vagyunk: a pilóta, az autó és én. Tökéletesen meg kell bízni a másikban, és hinni kell, hogy minden úgy fog mű­ ködni, ahogy az ember azt eltervezte. So­ sem gondoltam, hogy ennyire fogom él­ vezni ezt a sportot. Személyiségfejlesztő hatása van, nagyon sok alázatot kíván. — Volt-e már valamilyen balesete, vagy olyan szituáció, amikor komolyan félt vagy megijedt? — Eddig egy komolyabb balesetünk volt Szombathelyen. Érdekes volt a helyzet, hibátlan összhang volt köztünk, szerettük azt a pályát és nagyon mentünk. Aztán ki­ jött a rutintalanság, a kanyar után bees­ tünk az árokba. Műrepülő nyelven szólva legyezőből félorsóba landoltunk. Bár meg nem ijedtünk, de bevallom férfiasán, hogy elpityeredtünk, mert nagyon szeret­ tük volna befejezni a versenyt. Szörnyű tehetetlen érzés volt, hogy nem tudunk továbbmenni. — Mi volt ekkor az első gondolata? — Abban a pillanatban, amikor megáll­ tunk tetőn, én elkezdtem ordítani a né­ zőknek, hogy borítsanak vissza. Egy fejen álló autóban az ember tényleg elég védte­ lenül érzi magát, de szerencsére hajunk szála sem görbült. Közben kommunikál­ tam öcsémmel, kiderült, hogy ő is Jól van, leállította a motort, áramtalanította a ver­ senyautót, majd visszaborítottak minket. Érdekes érzés lógni a hatpontos biztonsá­ gi övön, nem szeretném mostanában újra kipróbálni. — A médiában néha hallunk nézőbal­ esetekről is... — Az ilyen balesetekjelentős részében ál­ talában maga a néző is felelős, mert sokan nem állnak a kijelölt helyen , alkoholt fo­ gyasztanak, nem vigyáznak magukra kel­ lően. Tudni kell, hogy a lezárt pályán a versenyzőnek kutya kötelessége a képes- ségeihez mérten a leggyorsabban végig­ menni, amiben benne van olykor a kicsú­ szás lehetősége. Vannak nézők, akik sze­ retnek renitensen nem az elszalagozott rész mögött állni...Ismerek olyan ver­ senyzőt, akinek volt halálos nézőbalesete és azóta nem versenyez, mert nem tudta feldolgozni a helyzetet, pedig teljesen vétlen volt a dologban. A „szenzáció” mi­ att a magyar média a rali kapcsán hosszú ideig szinte csak a balesetekkel foglalko­ zott, pedig a személyi sérüléssel Járó bal­ eset nem Jellemző erre a sportra. — Hogyan zajlik a felkészülés egy-egy versenyre? — A felkészülés lényegi eleme a pályabe­ járás. Ez azt Jelenti, hogy néhány alka­ lommal a verseny előtt át lehet haladni a pályán, ilyenkor szerezzük meg azokat az információkat, amikre a pilótának szüksé­ ge lehet. Ilyen például, hogy mikor mi­ lyen ívű kanyar jön, mennyi a távolság két kanyar között. Magához az autószerelés­ hez annyira kell érteni, hogy az ember ki tudjonjönni a gyorsasági szakaszból és el­ jusson a szervizig. Tehát föl kell ismerni, ha valami nem stimmel az autóval. — Mi a navigátor feladata? — A pályabejárás során általunk közösen megírt ún. itinerből mondom el a pilótá­ nak az általa megkívánt információkat, le­ hetőleg a kellő ütemben. Odafigyelek rá, hogy mindig pontosan érkezzünk az időel­ lenőrző állomásokhoz, én kezelem a me­ netlevelet, bizonyos szinten koordinálom a szervizcsapatot. Nekem kell elirányíta­ nom a pilótát az egyik gyorsasági szakasz- �tói a másikig, valamint a közúti forgalom­ ban én figyelek a traffipaxokra is. Aj ánló — Km-e valamilyen célja, álma, amit el szeretne érni a sporttal kapcsolatban? — Nincsen különösen nagy vágyam ezzel kapcsolatban, nekem ez kikapcsolódást je­ lent, az a célom, hogyjól érezzem magam. Amióta versenyzek, az életszemléletem sok szempontból változott, vannak szituációk, melyek kifejezetten megerősítik az embert. Öcsémmel azt beszéltük meg, hogy amikor már nem élvezzük, akkor abbahagyjuk a ra­ lizást. Egyelőre még folyamatosan tapaszta­ lunk új dolgokat magunk körül. — Nem érzi-e úgy, hogy ezzel a sporttal kísérti a sorsot? — Azt szoktuk inkább érezni, hogy „vi­ gyáznak ránk”. Lehet, hogy sokkal jobb eredményeket érnénk el, ha bátrabban közlekednénk, de az embernek ismernie kell saját határait. — Most téljünk át egy kicsit az egyetem­ re. Miért választotta a jogi pályát, és mi­ értpont a Pázmányt annak idején? — Egyesek szerint monomániás voltam, mivel annak ellenére jogász szerettem volna lenni, hogy háromszor nem vettek fel Pécsre. Eléggé el voltam keseredve, de eszembe sem jutott, hogy máshová felvé­ telizzek. Azon a nyáron indult a Pázmány, ahová az elért eredményeim alapján ke­ rültem be, és az első pillanattól kezdve imádtam ide járni. Ebben az első évfo­ lyamban sok emberben munkált egy jó értelemben vett bizonyítási kényszer, hi­ szen bizonyos szempontból mi azért egy „szedett-vedett” társaság voltunk. Ehhez képest, ha a tudományos diákköri ered­ ményeket, vagy a publikációkat megnéz­ zük, „nem tűnik ez annyira rossz évfo­ lyamnak”. Nálunk mindenki igyekezett jól tanulni, az ember renoméjához hozzá­ tartozott, hogy ott legyen az évfolyamrangsor elején. Szerettem azt, hogy ben­ sőséges kapcsolatban voltunk az oktatók­ kal, egymással, nagy volt az összetartás, mindenben segítettünk egymásnak, ami­ ben lehetett. Mindig is rajongtam az egyetemért, hatalmas megtiszteltetésnek értékelem, hogy itt taníthatok. — Hogyan került a közjogi intézethez? — Kilényi Professzor elindította az alkot­ mányjogi tudományos diákkört, aminek többedmagammal tagja lettem. Aztán Morvái Attilával elkezdtük vizsgálni a közigazgatási vezetők stabilitását-mobilitását, hogy ezt milyen hatások befolyásol- |A megszokottól eltérően ezúttal nem filmről lesz szó. Vagy legalábbis illem közvetlenül. ják, mennyire köthető esetleg kormány­ változásokhoz stb. Ezzel 1999-ben az OTDK-n első helyezést értünk el a szek­ ciónkban. Amikor a Professzor Úr kiírta a demonstrátori pályázatot, 1998-ban, első demonstrátorainak egyikeként bekapcso­ lódhattam a tanszék munkájába. Később a Professzor Úr meghívott, hogy szívesen lát a tanszéken tanársegédként. Tehát itt maradtam, szeretek tanítani és vizsgáztat­ ni is, az egyetem nélkül nem lenne teljes az életem. Mindent megteszek, hogy jó oktató legyen belőlem, igyekszem megfe­ lelni az egyetem elvárásainak. — Milyen vizsgáztatónak tartja magát? — Engem sosem érdekel, hogy milyen jegyekkel jön hozzám a vizsgázó, mert az számít, hogy akkor éppen milyen teljesít­ ményt nyújt. Egy dologra nagyon háklis vagyok, felháborít az, hogyha jegyért kez­ denek el alkudozni. Szerintem ez egy­ részt tisztességtelen azokkal a hallgatótár­ sakkal szemben, akik ezt nem csinálják, másrészt mind a vizsgázó, mind a vizs­ gáztató számára megalázó helyzetet te­ remt, ha valaki könyörögni kezd a jobb jegyért. Nem szeretek buktatni, de azért sor kerül rá, nem ritkábban, mint mások­ nál. Nem tudom, hogy a hallgatók mi­ lyen vizsgáztatónak tartanak. Igyekszem több témakört érintve átfogóan számonkérni a tudást, és konzekvens maradni, hogy hasonló teljesítményért hasonló eredmény szülessen. — Mi a célja az életben? — Cél az, hogy minden szempontból mi­ nőségi ember legyek. Hogy Adolf Kolping elképzelésére utaljak, szeretnék jó család­ apa, tisztességes állampolgár, jó keresztény ember lenni, emellett pedig kiválóan telje­ síteni a hivatásom során. Úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat nem lehet egymás­ tól elválasztani, és nem pozíciókban vagy beosztásokban nyilvánulnak meg. Ez csak úgy valósulhat meg, hogy amit csinálok, azt tisztességesen csinálom, és minden szempontból igyekszem a saját képessége­ imhez mérten a lehető legtöbbet nyújtani. Szincsák Zsuzsa Bizonyára mindannyian egyfajta nosztal­ gikus emlékeket őriztek egy-egy amerikai kukuszfilm kapcsán. Száguldás nyitott ■autóval a 66-os úton, a szabadság érzése lengi be a tudatot. Megéhezel, félrehúzol a poros benzinkúthoz, a neonreklám ál­ mosan viliódzik. Az atlétatrikós, izzadt szakács nem sokat teketóriázik, készíti a jsonkás tojást, hamburgert, vagy a pala­ csintát juharsziruppal. Ha minden jól megy, még egy kis bunyó i,s kinéz a helyi­ ekkel, amiből természetesen a főhős megigy'őző fölénnyel kerül ki. Kellemes gonjdolat, még akkor is, ha nem ez a kultúrái 'netovábbja. És hogy miért került szóba? íLétezik Budapesten egy Sunny Diner ne­ vű étteremlánc. Hamisítatlan amerikai jdesign, neonreklámmal, hamburgerrel, ‘sült krumplival. Klasszikus értelemben véve nem túl emelkedett kulturális él­ mény, de nem is ez a lényeg. Ízelítő az amerikai multikultúrából. Igaz, hogy a hangszóróból nem country zene szót, de ez talán nem is baj. Az étlap elég változatos, az árak azonban kissé maga­ sak. De nem is minden nap kell ott ét'keznünk. Amit kifejezetten ajánlanék, az a hamburigerük. A hús nem vetélkedik a mikro■szkoptkus élőlények méretével, szépen kikág a tenyérnyi zsemléből. Marha- és csir­ ke hús, remekül fűszerezve. Köretként friss sült krumpli. A shake választék le­ nyűgöző, kimondottan ínyenceknek talál-' ták ki. Aki nem kultiválja a húsételeket, szintén talál magának valami finomságot. Habár nem olcsó a hely, azért egy próbát megérdemel. Már csak azért is, mert íze­ lítőt kapunk abból a kultúrából, amely lassan behálózza a világot. Filozofikus gondolatok helyett inkább azt tanácso­ lom, ugorjatok be valamelyik étterembe, tegyetek egy próbát, ahogyan én is tét-’ tem, és próbáljátok megérteni, miért si-' ikcrült az egész világot behálóznia ennek .az életstílusnak. Nem biztos, hogy min-; denkinek tetszeni fog, de azon túl, hogy■gasztronómiai kirándulás, talán gondo­ la [ébresztő is lehet. Értékelés: Tízből hét — szabózé — kilencedik oldal �A mi Amerikánk „Get your kicks on Route 66” Az ember ősidőktől fogva ösztönös vág)’at érez a kötötlségcktói való megsza­ badulásra, az ismeretlen meghódítására. Mára már nem maradt túl sok felfedez­ ni való terület bolygónkon, mégis sok­ szor érezzük azt, hogy ,jó lenne bepat­ tanni egy autóba, és csak menni, csak menni'’. Elkerülvén minden tudomá­ nyos szociológiai okoskodást, annyi bi­ zonyosnak látszik, hogy ezt a vágyat a mai társadalmi berendezkedésűnk okozta csömör, bezártságérzés, a sza­ badság utáni vágy váltja ki. Egy út könnyedén válhat a szabadságjelképévé. Egy olyan út, mely Chicagótól Los Angelesig keresztülvezet Amerikán, még könnyebben. Ma, amikor minden lehetséges médium ontja az USA-ról szóló információkat, erről az útról, a Route 66-ről kevesebb szó esik. Az egész kontinenst átszelő utat 1926-ban kezdték építeni, nyolc államot érint, vadregé­ nyes, mesebeli tájakon halad, visszaidézve a XIX. századi pionírok útját. Szerepet kapott az állandó. Keletről Nyugatra tartó népvándor­ lásban, a II. világháború alatti óriási hadgya­ korlatokban. Eközben pedig ikonná válik, a szabad Amerika ikonjává. John Steinbeck egyik regényében (The Grapes of Wrath) az utak anyjának („The mother road”) nevezi. Filmek, irodalmi alkotások, zeneművek szülemek róla és az állandóan úton lévők életfor­ májáról. Jelentőségét 1970-re teljesen elveszí­ tette, amikor is leváltotta az időközben fel­ épült modernebb és nagyobb, városokat elke­ rülő, nyílegyenes, romantikától mentes Interstate autópálya-hálózat. Ma már a térké­ pek sem jelölik, az út menti települések kísér­ tetvárosokká váltak, néhány szolgáltató azon­ ban még megél a turizmusból. A Route 66-et nálunk a köztudatba emelő egyik alkotás egy dal, melyből az ezen írás al­ címében szereplő idézet is származik (annyit tesz: „tedd a lábad a 66-os útra”). A dal Bobby Troup szerzeménye 1946-ból, később Chuck Berry rockosította, de Magyarországon mint az első Rolling Stones lemez első dala lett iga­ zán ismert. Amerika szereti mitizálni önmagát. Óva­ tosan, gyanakvással közelítsünk e mítoszok­ hoz, és próbáljuk megkeresni a bennük mé­ lyen vitathatatlanul megtalálható igazságma­ got. Az egyik ilyen amerikai mítosz a szabad­ ság mítosza. Nem kívánom ezt a mítoszt most elemezni, ezúttal inkább azt vizsgálom, mit je­ lentett és jelent számunkra. Magyarországon. A szocializmus éveiben Amerika maga volt az elérhetetlen szabadság, a paradicsomi tizedik oldal világ. A mítosz furcsa tulajdonsága, hogy anynyit ér, amennyire az emberek lelkében „jelen van”, tehát a mítosz elválik a valóságtól, ezáltal igazi értékét az adja meg, mennyien hisznek benne és ez a hit milyen összetartó erőt jelent. Ez a - divatos szóval - „virtuális” igazság oly­ kor erősebb is lehet a valódi igazságnál, a kö­ zös hit, és az általa közösen átélt élmények ér­ téket képviselnek, még akkor is, ha a valóság egészen más. Ilyen volt a mi viszonyunk is Amerikával. Mivel nem tudtunk semmit róla, az emberek­ hez valahogyan mégis elérő apró információk­ ból állt össze egy közös álomkép, amely hitet és megnyugvást adott arra nézvést, van még hely a világban, ahol az emberek szabadok és venes évek végétől nagyjából az ötvenes évek közepéig virágzott, tehát még a rock and roll korszak előtt. A beamikek jazz-t hallgattak, bandákba verődtek, megteremtették ma már inkább csak szociológiailag jelentős kultúráju­ kat (íróik: Kerouac, Burroughs, Ferlinghetti, Corso, Ginsberg; alapfilmjeik: Ok nélkül lá­ zadó, Utolsó mozielőadás). A Route 66 gyakorlatilag a főszereplő Jack Kerouac híres regényében, az Uton-ban, hi­ szen a társadalomból való kivonulás - mely a mozgalom alapfilozófiája volt - legfontosabb jelképe az út. A konzumtársadalom elleni ezt a fajta lázadást, mely a beatmozgalomban teste­ sült meg, több tényező váltotta ki. A fiatalok egy része megunta a mindent uniformizáló I V/ fif I I jól élnek. Különösen a fiatal generációk bá­ multák Amerikát, ahol állandóan tombol a rock and roll, Cadillac-ek suhannak az utcá­ kon, ahol Matyiin Monroe és James Dean sé­ tál. Mai szemmel mulatságos lehet ez az álom­ kép, de akkor sokaknak a reményt jelentette (és nem csak az USA, hanem az egész „nyuga­ ti világ”). Ami lopva bekerült hozzánk (egyegy farmernadrág, lemez, fénykép, emlék­ tárgy) mitikus erővel hatott - már csupán tiltottsága okán is. A vágy a szabadság után, melynek szimbóluma Amerika lett, hatalmas erővel tombolt a fiatalokban. A szabad Amerika egyik legfőbb jelképe pedig a híres Route 66. A szimbólummá válás kezdete az ún. beat-kultúrához kötődik, mely nálunk meglehetősen összemosódik a hippikultúrával, pedig másról van szó. A beat is egy „i^úsági mozgalom” volt, mely a negy­ társadalmi életet, a vagyonközpontú szemléle­ tet, a tekintélyuralmi, képmutatóan konzerva­ tív közmegegyezéses társadalmi szabályokat. Ez az alapideológia, melyet azután nyilvánva­ lóan átvettek olyanok is, akik egyszerűen csak képtelenek voltak dolgozni, beilleszkedni, bármit is kezdeni magukkal. A lázadáshoz kapcsolódott az állandó drogfogyasztás, és sok egyéb olyan jelenség, mely a mozgalom egé­ szének értékét jelentősen megkérdőjelezte. Mindenesetre számos olyan problémát vetett fel, mellyel a ma emberének - időközben im­ már a felszabadult Magyarországon is - szem­ besülnie kell. A felszín alá hatolva felfedezhe­ tőek értékes gondolatok a beatnikek ideológi­ ájában: az egyén tényleges felszabadítása a hi­ vatalosan szabad, valójában a pénz uralmával mindent felügyelő állam, illetve tőkés csopor­ tok alól; a pénz és az anyagi javak „Istenné ma- �gasztalásának” tagadása; a képmutatás és az ál­ szent konzervativizmus leleplezése. Az értékes gondolatokba természetesen számos „vadhajtás” is került (az ideológia ki­ dolgozottsága és egységessége a mozgalom sa­ játosságai és szétaprózottsága miatt szóba sem kerülhetett), és a problémák felvetésén túl megoldási módozatokat nem is állítottak a kri­ tizált jelenségek ellenében. A hippikorszak, mely itthon gyakran összemosódik a beatmozgalommal, a hatvanas évek második felében kezdődött, és virágzása az évtized végével véget is ért. Jelképerejű filmjei többek között a Szelíd motorosok és az Eper és vér. Szimbolikus eseménye a woodstock-i fesztivál. Eszmeiségében hasonló volt a beatmozgalomhoz: tagjai a társadalmi problémákra az abból való kivonulással vála­ szoltak. A békét és a szeretetet hirdették, mely ugyan mára már elsilányult fogalmakká váltak (részben éppen az őket zászlójukra tűző moz­ galmak, jelentősebb részben viszont a hagyo­ mányos értékrend általános válsága miatt), de azért nehezen vitatható, hogy kiveszőben van­ nak a modern társadalmakból, és hogy égető szükség lenne rájuk. Másfajta megközelítésből feltehető a kérdés: miért érdemes, ha röviden is, de foglalkozni ezen mozgalmakkal, hiszen a jóléti társadalmak legfejlettebbjében alakultak ki, és ezért állandó „nyavalygásuk” hiteltelen. Próbáltak volna mondjuk nálunk, a kommu­ nista diktatúrában panaszkodni a rendszerre! Háborodtak volna fel itt egy-egy pofon miatt, melyet a rendőröktől kaptak! A felvetésekben van igazság. De az is igaz, hogy az általuk fel­ vetett gondolatok nem csak azért érdemesek az áttekintésre, mert az itteni diktatúrában ezen mozgalmak, pontosabban inkább az álta­ luk létrehozott, és hozzánk eljutott alkotások úgymond mentőövet jelentettek a fiataloknak, hanem mert jelenleg, immár szabad ország­ ként Ilii is ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, mint a II. világháború után ki­ alakultjóléti társadalmak - szokásunk szerint néhány évtizedes késéssel. Az előbb említett Szelíd motorosok című film volt az egyik legpontosabb összefoglalása annak az ideológiának, melyet a mozgalmak magukénak vallottak. A két főhősnek csak annyi pénze van, amennyi a minimális létfenn­ tartásra elég, azért mennek bele piszkos ügyle­ tekbe, hogy motort tudjanak venni maguknak. Miután ez megtörtént, a film eleji szimbolikus jelenetben Dennis Hopper eldobja az aranyórá­ ját, Peter Fondával együtt kivonulnak a lelkűket megfertőző társadalomból, a szabad ég alatt al­ szanak, fölkarolják az elesett, alkoholista ügyvé­ det (Jack Nicholson). A végén mind a három utazó gyilkosság áldozatává válik, hisz a társada­ lom nem képes elviselni különállásukat. A filmben főszereplő az út, nem tudjuk meg me­ lyik, nincs is jelentősége. Azóta is számtalan ún. road-movie készült, melyek mindig újra- és új­ rafogalmazzák az emberiség a bevezetőben már említett örök vágyát az utazásra és az út közbe­ ni kalandokra. Nagy autók, szép nők, állandó balhék - felületes kép, de sokak tudatalattijában ott motoszkáló vágy. Amerika mítosza Magyarországon sokak­ ban tartotta a lelket, míg végül egyszer csak el­ érkeztünk a rendszerváltozáshoz. Az azóta le­ játszódó folyamatok tragikus képet festenek az egykoron bámult-irigyelt világról és egyben saját magunkról is. Ma szabadok vagyunk, úgymond „mindent lehet”. Kiderült már, hogy Amerika nem az, aminek hittük, ami nem is baj, ébredjünk fel az álomból, és járjuk immár a magunk útját. A baj csak az, hogy leg­ többen a valódi Amerikával is beérik. Amióta nem tiltott, és mindenről tudhatunk, ami ott történik, látjuk a jóléti társadalmak visszássá­ gait is (azokat is, melyek ellen a beat- és hippikultúra fellépett!), a gazdagságot, de a lel­ keket béklyóban tartó mechanizmusokat, a haszon mindenek felettiségét, a hagyományos értékek, a lélek, a szeretet, a hagyomány, az er­ kölcs, a család, a kultúra, a hit megszűnését, elüzletiesedését, eljelenték-telenedését, ál­ szentté válását. Sajnos úgy látszik, ezen negatí­ vumok orvoslásának fontossága jócskán eltör­ pül a várt előnyök mellett. Döbbenjünk rá: nagyon sokat veszíthetünk, ha fenntartások nélkül, az 1945-ben megszakadt folyamatos­ ság újra megkeresése nélkül indulunk el egy új irányba, és fogadjuk magunkba azt a világren­ det, mely máshol szerves fejlődéssel alakult ki, de amely mindenhol hatalmas problémákkal küszködik. A mítosz mára már meghalt, lehullt a le­ pel, Amerika nem az, aminek hittük. Az is, de csak egy kicsit, nem annyira, nem úgy, szóval valahol nem stimmel az egész. A régi emlékek töredékei tovább élhetnek lelkűnkben, le­ gyünk hálásak azért, mert az elnyomás évei alatt is élhetett bennünk a remény, tudhattuk, hogy máshol másmilyen a világ. Ha pedig a mi Amerikánkat szeretnénk újra viszontlátni, te­ gyük fel a Stones lemezt, csukjuk be szemün­ ket, és gondolatban menjünk végig Chicagótól Los Angelesig a 66-os úton. Hiszen még tud­ juk: „Getyour kicks on Route 66”! A Török Szultán tizenegyedik oldal �Spanyolországi élmények az Erasmusszal „Fiesta, siesta, estudios” Homung Ágnest (V évf.), Láncos Pet­ rát (V), és Szilvássy Zsófiát (TV), azaz három Erasmus-ösztöndíjast küldött a Pázmány jogi kara az év első félév­ ben I. Juan Carlos birodalmába. Ezút­ tal tőlük kértem élménybeszámolót. A két végzőst sikerült faggatnom. — Mit szóltok? E tanévben tart az egymilliomodik résztvevő hallgatónál az Erasmus ösztöndíj program létrehozása, 1987 óta. Szerintetek mi a siker titka? — Hornung Ágnes (H. A.): Mindenkép­ pen hasznos az európai diákok számára. Egyéni tapasztalatom is azt mutatja, érde­ mes megnézni egy másik ország kultúráját, ahol kívülről lehet szemlélni, hogyan gon­ dolkodnak rólunk, magyarokról. Igen, én is hallottam erről a számról, kaptam egy érte­ sítést, mert bekerültem a program nyilván­ tartásába. — Láncos Petra (L. P): Ezúton szeretnék gratulálni ehhez az eredményhez! — Pontosan hol töltöttétek a 200112002-es tanév második félévét? — L. P: La Riója tartományban, annak is Logrono nevű fővárosában, az Universidad de La Riója, éppen idén tízéves, sok - a jogi mellett például orvosi, bölcsész, közgazdaság­ tudományi - karból álló egyetemen. A város egyébként, ahhoz képest, hogy székhely, elég kicsi, kevesen lalgák. — H. A.: A tartomány az ország északi ré­ szén helyezkedik el, a többivel összehason­ lítva pici. Legismertebb tulajdonsága, hogy a legjobb spanyol bortermelő vidék. A Camino dél Santiago (Szent Jakab Útja) népszerű zarándokút pedig áthalad Logrono-n, ez az egyik állomása, így időn­ ként hátizsákos-túrabakancsos fiatalok ér­ keznek a városba. — L. P: A vallás a társadalmi élet, a nevelés integráns része, rengeteg vallási ünnep, ha­ gyomány él Spanyolországban. Náluk a húsvét talán a karácsonynál is fontosabb ünnep, annyira, hogy egy hét munkaszüne­ tet tartanak. Nagy felvonulásokat tartanak a vallási ünnepeken, furcsának ható öltöze­ tekben. Szintén hasznos információ lehet az utánunk következőknek, hogy az élelmi­ szer, és a mindennap használatos termékek ára nagyjából azonos a hazai árakkal, ese­ tenként alacsonyabb. Sőt, érdekes, hogy itt- tizenkettedik oldal hon is működnek az ajándékozási reklám­ akciók, de a spanyoloknál annyira megszo­ kott, hogy egy-egy termékhez egy rakás ajándék (pl. egy dezodorhoz egy testápoló) jár, de nem termékminta. — H.ÁEzzel együtt a fizetések viszont a hazaiaknál magasabbak, ami elég szomorú. — Van-e valami különbség a két ország jogi oktatása között? — L. P.; Igen, a gyakorlati oktatás. Minden héten legalább egy órát szánnak rá, vannak külön felvehető, gyakorlati előadások. Az elmélet nagyon fontos - itthon főleg azt ta­ nuljuk - ott viszont a gyakorlati képzés is, ami szerintem ajogászi szemléletmód, a lo­ gikus gondolkodás megalapozásában nagy szerepet játszik. Egyszer megkérdeztem itt a Karon, hogy miért nincs, illetve annyira kevés a gyakorlati órák, előadások száma. Azt mondták: nincs rá akkora igény, a hall­ gatók nem választották, nem jártak ilyenek­ re. Ezt elfogadom, de ehhez képest nekünk amellett, hogy nem tudtunk elég jól spa­ nyolul, nagy gondot okozott, hogy felve­ gyük a jogesetmegoldások ritmusát. — H. A.; Tényleg, minden tárgyból volt gyakorlat. Én felvettem a nemzetközi jogot és megnéztem a tb-szoc. jogot, ott is az volt a szokás, hogy a heti három órából egy a gyakorlatról szólt (pl. hivatali papírok kitöl­ tése), de ugyanilyen volt a helyzet az EU joggal is. Tehát kint egyszerűen kötelező, hogy a gyakorlatot is megtanulják a hallga­ tók, legyen szó akár polgárjogról vagy ép­ pen nemzetközi magánjogról. — L. P; Elvárták, hogy mindig ott legyünk az órákon, különben szóltak érte. Azt taná­ csolom mindenkinek, hogy kevés órát ve­ gyen fel, legyen ideje utazni, egyéb elfog­ laltságra, stb. Mondjuk, tíz vizsga helyett csak négyre kelljen tanulnia, de arra aztán rendesen. Emlékszem, a legvastagabb, EU jog könyvben az elején egy csomó szót, amit nem értettem, kiszó-táraztam, és utá­ na már gyorsan ment a tanulása, mert is­ métlődtek a kifejezések, szakszavak. — H. A.; Az EU jog elméleti és gyakorlati része mindkettőnknek nagyon élvezetes volt. Életem egyik legjobb professzorával találkoztam, talán ő segített abban, hogy na­ gyon megszeressem a tárgyat. — Mennyire okozott gondot a spanyol nyelv hiányos ismerete? Azt olvastam, hogy Spanyolországban a diploma meg­ szerzésének nem feltétele idegen nyelv is­ merete. — L. P: Az egyetemisták tanulják és tudnak is angolul, de nem beszélik, félnek használ­ ni. — H.Á.: Nálunk ugye fontos nemzetközi nyelvek ismerete, ami főleg a magyar nyelv „világszerte széleskörű alkalmazhatóságá­ ból ered”. Azt tapasztaltuk viszont, hogy a spanyolok hozzánk viszonyítva nem tud­ nak idegen nyelveket. Tavaly nyáron InterRail-el voltam Spanyolországban. Pél­ dául, turistaszezonban, a barcelonai vasút­ állomáson ismerőseim, akikkel voltam, nem tudtak spanyolul, angolul próbálkoz­ tak, és nehezen tudták magukat megértetni. �ifir- mert az információs ablakoknál ülő höl­ gyek csak anyanyelven értekeztek. — L. P.: Ez egyébként a franciáknál is így van. Viszont, mentségükre szolgáljon, hogy lelkesek, emlékszem, amikor hat éve elő­ ször ott voltam, és csak kezdtem spanyolul tanulni, kézzel-lábbal törekedtek értésemre adni, amit mondani akartak. Amúgy érde­ kes, hogy a spanyolnak tartományonként sok változatát beszélik: castellano, katalán, andalúz, baszk, gallego, stb. így egy-egy tar­ tományban a spanyol (castellano) mellett a helyi nyelven is kiírják az információkat. — H. A.: Most kiutazás előtt kb. félközép szinten tudtam spanyolul, és már előre fél­ tem, hogy fogok megszólalni a vizsgákon. De ha ott élsz négy hónapot, azzal kelsz és fekszel, akkor belerázódsz, végül már folyé­ konyan tudsz jegyzetelni az órákon is. Igaz, hogy a tanárok egyrészt elnézték a nyelvi hi­ báinkat, másrészt a vizsgákon már nem sok nyelvi problémánk volt. — Milyennek láttátok a diákéletet? — L. P.: Volt néhány diáksziget jellegű bu­ li: egy-egy kar hallgatói elkezdenek zenélni, iszogatni az épületek előtti füves részen. Mivel kisvárosról van szó, a belvárosban ta­ lálható sok bár, igaz, nagyon kicsik, de ott zajlik az élet. — H. A.: Sokszor mondják, a spanyolokat más nem érdekli csak a bulizás. Valóban, könnyebben veszik az életet, mint mi. Ké­ szült kint egy Erasmus-póló, aminek az elején nagy betűkkel áll a fiesta szó, majd alatta kisebb betűkkel, hogy siesta, végül legalul alig olvasható: estudios (tanulmá­ nyok). A tanárok egyébként ismerik a diá­ kokat, közvetlenebb a kapcsolatuk. Ez ab­ ból is adódik, hogy kisebb egy évfolyam, mint nálunk és ez még ketté is van osztva az előadásokon. — L. P: Azt hittem, hogy a spanyolok laza nép, de nekik is van egyfajta rendszerük. Ha kell, felkelnek reggel nyolckor, bemen­ nek a suliba. Aztán jön a szieszta, ami alatt pont annyi idejük van, hogy haza menjenek ebédelni, nem elég viszont alvásra, mert kb. két óra. Utána viszont folytatódik a munka, az oktatás. Előfordult, hogy egy-egy nap es­ te tízig tartottak az előadások. Megnézik es­ te tízkor az esti filmet - mert csak akkor kezdődik — és éjfél körül találkoznak a bará­ tokkal, elmennek bulizni kora reggelig. — Igaz, hogy a spanyolok kedvenc szava a manana (holnap)? — L. P.; Észak-Spanyolországban ezt nem tapasztaltam, azt mondják inkább a déli vi­ dékekre és Dél-Amerikára jellemző. En­ gem eleinte nagyon zavart a spanyolok azon tulajdonsága, hogy tiszteletben tartják min­ denki életritmusát, így ha egy hosszú sor elején valaki az eladóval megbeszéli a csalá­ di életét, türelmesen megvárják, nincsenek rosszalló tekintetek, mint itthon. Alapvető­ en türelmetlen típus vagyok, és úgy gondo­ lom, hogy mindennek megvan a maga ide­ je, de azért többé-kevésbé sikerült hozzá szoknom ehhez a felfogáshoz. Szóval, nem szabad őket sürgetni. — H. A.; Délen a szieszta is sokkal jobban érvényesül, lévén gyakorta harminc-negy­ ven fokra kúszik fel a hőmérő higanyszála. Ilyen melegben nem lehet sok mindent tenni... — L. P: Az étkezési szokásaik is ennek meg­ felelően alakultak. Ott tapas-nak vagy pinchos-nak hívják a kis „falatkákat”. Ezek nagyon népszerűek, két-háromóránként fo­ gyasztják. A nagy evések ideje inkább késő este van, kilenc-tíz órakor vacsoráznak, ami nekünk szokatlannak tűnik. — H. A.: Az éttermi vacsorái asztalfoglalás sem hét-nyolc órára történik, mint nálunk, hanem este tíz féltizenegy körül, hatkor meg még zárva is vannak az éttermek. Tehát annak ellenére, hogy hivatalosan nincs idő­ eltolódás a két ország között, érezhető egy­ két órányi különbség. — Mennyire hagyománytisztelők a fia­ talok? Milyen hagyományos ünnepeket ismertetek meg? — L. P; A kollégiumban volt egy baszk származású barátnőm, ezért többször jár­ tam Baszkföldön. Ott is voltak helyi ünne­ pek. Ezeken az alkalmakon népviseletbe öl­ töznek, és szinte az egész település rést vesz a felvonulásokon, vagy a helyszínen figyeli az eseményeket. Ugyanígy fontos a nép­ tánc, a népzene. — H. A.; Nálunk is ismertebb szokás pél­ dául, Pamplonában az egy hétig tartó San Fermines nevű parádé, amit mi talán arról ismerünk, hogy hős férfiak fehér ruhában, nyakukban piros kendővel, a bikák elől fut­ nak az utcákon. Ennek az egy hetes ünnep­ nek azért mélyebb tartalma van, aki csak te­ heti egyszer mindenképpen vegyen részt rajta, mert nem mindennapi látvány. — L. P: Vannak azért fura, tréfás hagyomá­ nyok is: szintén Baszkföldön szoktak ron­ gyos, elnyűtt ruhában az utcákon szaladgál­ ni, miközben a belvárosi házak ablakaiból vízzel öntik le őket. Rengeteg hagyományt tartanak számon, minden falunak, városnak van legalább egy sajátja. — Bikaviadal? — L. P: Én nem voltam egyen sem, annyit tudok róla, hogy nem egész évben, hanem nyáron és ősszel rendeznek bikaviadalt. Szi­ gorú szabályai vannak, és a torreádorok hí­ res, köztiszteletben álló személyek, fontos társadalmi státusszal bírnak, még a királyi család tagjai is házasodtak velük. — H. A.: Az ország mégis kétfelé oszlik a megítélésével kapcsolatban: vannak, aki saj­ nálják a bikát, ezért egyfajta állatkínzásnak tartják, és vannak, akik izgalmas, rangos, hagyományos társadalmi szórakozásként gondolnak rá. Ha egy torreádor megsérül, a lapok címlapjára kerül. Azzal senki nem tö­ rődik, hány bika pusztul el, amiket ugyan­ akkor sokszor kifejezetten erre a célra te­ nyésztenek. Mindkét oldalról hallottam vé­ leményt. Mindenképp a spanyol tradíció előkelő része, így a külföldiek sokszor nem értik a mögöttes tartalmát. Nekem nem igazán tetszik. — L. P: Én régen nagyon ellene voltam, de most már úgy gondolom, ez a kisebbik rossz, sokkal ellenszenvesebbnek mondha­ tó kulturális szokásaik is vannak, ám egyál­ talán nem tudok rajongani érte. — Milyen tapasztalattal, élménnyel lette­ tek gazdagabbak hat spanyolországi hó­ nap után? — L. P: A gyakorlati oktatással és a türel­ mes életmóddal mindenképpen. — H. A.: Egy kis lazaságot sem ártana át­ vennünk tőlük. Spanyol barátaim, akik hosszabb ideig éltek nálunk, azt mondták, nagyon szép az országunk, nagyon szere­ tik, nagyon jól érezték magukat, de a ná­ lunk tapasztalható pesszimizmus elkeserí­ tő. Lehet, hogy a spanyolok a ló túloldalán vannak, de érezhetően optimistábbak. —L. P; Ennek ellenére érdekes, hogy náluk a spontán ismerkedés nehezen megy. Ebből a szempontból is ketté lehet osztani az or­ szágot; délen nyitottak, északon kevésbé, in­ kább zárkózottabbak. Itthon egy fiú egész könnyen megszólít egy lányt bárhol, ha is­ merkedni akar, de ez ott nem működik, il­ letve esetleg úgy, ha ismeri az illető barátait. Ott olyan nincs, hogy egy vadidegennel csak úgy leállnak ismerkedni. Furcsa kettősség ez. Nem értem, miért, pedig laza spanyolok­ ként emlegetik őket. — H. Á.: Igen, sőt a déli „oh, amigo mio'}) típusú viselkedést sem kell szó szerint ven­ ni; fűt-fát megígérnek, és abból később a fele sem lesz igaz. Északon viszont, nehe­ zebben ugyan, de ha megismersz valakit, az a viszony valódi mély barátságot is eredmé­ nyezhet. Szamos Márton tizenharmadik oldal �Svájci óra, csokoládé, sajtok és hófedte hegycsúcsok Kinek mi jut eszébe Svájc hallatán? Néhányunknak egy élményekben gazdag hét, amelyet lausanne-i barátainkkal töltöt­ tünk. Új kalandok reményében, izgatottan vágtunk neki az útnak és örömmel vártuk, hogy újra láthassuk egymást, mivel Budapesten tett tavaszi látogatásukról mindannyi­ an szép emlékeket őrzünk. Kezdettől fogva lenyűgözött bennünket a természet, és az a nyugalom, amely a min­ dennapok hangulatából áradt. Utazásunk célpontja Lausanne volt, de szívélyes ven­ déglátóinknak köszönhetően ellátogattunk Bernbe, Montreux-be, Vevey-be, Genfbe is. Hazautazásunk előtt rövid látogatást tettünk az ELSA-Zürichnél, ahol szintén páratlan élményekkel gazdagodtunk. Svájcot 1291-ben alapították eredetileg három kantonnal, amelyeknek száma mára huszonhatra bővült. Az ország lakossága hétmillió, de még a legnépesebb város- Zü­ rich- is kicsinek mondható világviszonylat­ ban, ennek ellenére ugyanazokkal a dolgok­ kal büszkélkedhet, mint bármelyik világvá­ ros. Zürichben mozgalmas az élet. Végigsé­ táltunk a híres Bahnhofstrassen, ahol meg­ csodáltuk a bankok lenyűgöző épületeit, és az őszi öltözetbe borult fákat, amelyek végig sorakoztak az út két oldalán. Megtalálhatjuk itt a meghitt hangulatot sugalló utcácskákat, a várost szimbolizáló Grossmünster temp­ lomot, és sokáig üldögélhetünk a tóparton, ahol hattyúkat, kacsákat, sirályokat szemlél­ ve gondolatainkba mélyedhetünk, vagy ép­ pen elfeledkezhetünk az élet nagy dolgairól. Svájc alapvető jellegét három, egymástól lényegesen eltérő alaptermészetű nép, a fran­ cia, a német és az olasz határozza meg, s ez a hármas ötvözet törvényszerűen tovább gaz­ dagodik helyi sajátosságokkal. A három fő nyelvterület a nemzeti konyhában is kifeje­ tizennegyedik oldal zésre jut. A helyi specialitások közül mi is megkóstoltuk a fondue-t (olvasztott sajtba mártott kenyérdarabok), a papét vaudois-t (kolbász, káposztás, krumplis körettel), és egyéb jellegzetességeket. Minden egyes nap emlékezetes marad számunkra, de most mégis a számomra leg­ kedvesebbről írnék. A Genfi tó mellett emelkedő hegyoldalakon teraszosan kapasz­ kodnak a szőlőtőkék. Itt hallhattunk egy rö­ vid előadást a svájci borvidékekről, a szőlő­ termesztés hagyományairól, amelyet egy gyakorlatias borkóstoló egészített ki. Dél­ után Bernbe látogattunk, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvání­ tott. Einstein itt alkotta meg relativitáselmé­ letét, Tobler pedig a világhírű Toblerone csokoládét, valamint innen indult útjára az ementáli sajt. Számtalan történelmi és épí­ tészeti különlegességgel találkozhatunk a város berkeiben. Színes szobrokkal díszített szökőkutak, óratornyok, muskátlival díszí­ tett ablakok árasztanak meghitt hangulatot. De ne feledkezzünk meg a régi idők lég­ körét idéző Chilloni Kastélyról sem. Az egyedülálló erődből, amely valaha börtön volt, gyönyörű kilátás nyílik a tóra, és a szomszédos hegyekre. Kiemelkedő jelentő­ ségét bizonyítja, hogy megfordult itt JeanJacques Rousseau, Shelley, Victor Hugó, Alexandre Dumas, William Turner, Gustave Courbet, és még sokan mások. Montreux nemcsak a jazz fesztiváljáról híres, hanem a legnaposabb helyek egyikeként, a svájci riviéra megtestesítője. A városka történetét fémjelzi, hogy hosszabb-rövidebb látogatást tett itt Charles Chaplin, Freddy Mercury, Igor Stravinsky, Ernst Hemingway, és nem utolsó sorban Lord Byron, akiket szintén csodálattal töltött el a táj szépsége. Vevey barátságos belvárosa melegséggel tölti el a látogatók szívét, és nem elhanyagol­ ható, hogy itt található a Nestlé csokoládégyár. A Genfi tó partján elterülő Lausanneban nem mindennapi műemlékkel találkoz­ hatunk. Mindenképp említésre méltó a XIII. századi, gótikus stílusban épült székes­ egyház. A város számtalan lehetőséget kínál az érdeklődő utazóknak mind a múzeu­ mok, mind a kulturális élet terén. A kozmopolita Genf kiváltságos helyze­ tet élvez Európa szívében, ahol számos szervezet, bank és nagyvállalat telepedett meg. Aki erre jár, ne felejtse el lefényképez­ ni a híres szökőkutat, amelynek vízsugara 140 méter magasra emelkedik, ötszáz liter vizet lőve ki másodpercenként. Genf sétá­ nyoknak, parkoknak is otthont ad, ahól néhányan szíves-örömest sakkoznak, mal­ moznak. Három név személyesíti meg a genfi gondolkodásmódot: Jean Calvin, re­ formátor, után a várost „protestáns Rómá­ nak” nevezik, Jean-Jacques Rousseau, a genfi állampolgár, akinek köszönhetően az emberek öntudatra ébredtek, és Henry Dunant, aki részt vett az 1863-as egyez­ mény munkálataiban, és a Nemzetközi Vö­ röskereszt útját egyengette. Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy a tanulmányaink során már megismert ENSZ-nél látogatást tehettünk, és az elméleti ismereteket személyes tapasztalatainkkal bő­ víthettük ki. Ellátogattunk a Vöröskereszt Múzeumba, az Olimpiai Múzeumba, a Szö­ vetségi Bíróságra, és bepillantást nyertünk az egyetemi életbe is. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy közelebbről megismeijük a jogi kar dékánhelyettesét. Az utazás vitatha­ tatlan előnyei között kell megemlítenem, hogy lehetőségünk nyílt külföldi professzo­ rokkal konzultálni, és érdeklődési területünk­ nek megfelelően anyagot gyűjteni. Hasznos információkkal gazdagodtunk a külföldi ta­ nulmányutak, és a posztgraduális képzésben rejlő lehetőségek terén. Örülünk, hogy lausanne-i, és zürichi joghallgatókkal ismerkedhettünk meg, ta­ pasztalatot cserélhettünk. Reméljük, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk új kapcsolatok felvételére, és a régiek ápolására, elmélyítés­ re. Bognár Szilvia �Az Ezeregyéjszaka meséi avagy az ELSA XLII Nemzetközi Közgyűlése Törökországban világ legkülönbözőbb részeiből ér­ keztek, a Sarkkörtől Máltáig, Portugáliától Grúziáig. Mindez pedig .. egy gyönyörű tengerparti városban, ahol a turistacsalogató ’Itt mindig The European Law Students’ Associaüon süt a nap!’ szlogen valóság, még no­ Ì BUDAPEST vemberben is. A Egy mesés hét a kelet kapujában: novem­ A Workshopokon kívül plenáris ülé­ ber 2-9 között került megrendezésre az sekkel és konferenciákkal színesí­ ELSA (The European Law Students’ tett, meglehetősen feszített tempójú Association) XLII nemzetközi közgyűlése program fáradalmait a résztvevők . a törökországi Alanya városában. Az sajátos módon pihenik ki: fergetege­ ELSA Budapest képviseletében az elnök­ sen jó hangulatú bulik és éjszakába Marketing workshop ség két tag a. Perlaki András és Dudás nyúló beszélgetések, hogy a kipiDalma vettek részt az Egyesület ezen Remélem, hogy ez a kis élménybeszámoló hentség ismeretlen fogalom legyen, ám a nagyívű, évente két alkalommal megtar­ hozzájárul majd ahhoz, hogy Ti is, elhiva­ munka alól senki sem vonja ki magát, kez­ tott eseményén. tottságból vagy pusztán kíváncsiságból, désre mindenki pontosan jelenik meg. Eh­ Röviden összefoglalva: fantasztikus él­ csatlakozzatok hozzánk, hogy az ilyen ta­ hez persze hozzájárulhat az a csábítás is mény volt. 35 országból érkezett a több pasztalatokat együtt szerezhessük meg, il­ amit a legkülönbözőbb nemzeti italok mint 200 résztvevő, akiknek a szíve ezen letve az élményeket együtt élhessük át. megkóstolása jelent, természetesen az ital a héten különösen együtt dobog, a legen­ történetének és tradicionális fogyasztási dás ’ELSA-Spirit’ itt valóban kézzel fog­ ELSA Hungary - Informális Közgyűlés módjának megismerésével egybekötve, va­ hatóvá válik. Az ELSA tevékenységének lamennyi Workshop alkalmával. hét területét felölelő Workshopokban ke­ Összefoglalva tehát elmondhatom, hogy 2002. november 29-én került megrende­ mény munka zajlik: új célok, prioritások zésre itt, az Egyetemen az ELSA Hunga­ mindamellett, hogy felejthetetlen élmé­ kijelölése, az eredmények értékelése, a ry informális közgyűlése, ahol a debrece­ nyekben volt részünk, barátságok köttet­ problémák megtárgyalása mind fontos ni, a szegedi és az újonnan bejegyzett pé­ tek, rengeteget is tanultunk arról hogy elemei annak, hogy az Egyesület mindig csi helyi tagszervezetek képviselői jelen­ miként kell nemzetközi színtéren egy or­ megújulva, friss energiával föltöltődve tek meg. Péteri Zoltán professzor úr szágot képviselni, milyen - adott esetben tudjon tovább lépni és tudjon megfelelni megnyitóját követően -akinek megtiszte­ lobbi - technikákat kell alkalmazni ahhoz a jövő kihívásainak. lő részvételét ezúton is szeretnénk meg­ hogy eredmények szülessenek, és milyen Csodálatos élmény egy cél érdekében jelentőséggel bír egy határokon átívelő, köszönni- vette kezdetét a munka mely­ együtt dolgozni olyan emberekkel, akik a nek során érdekes beszélgetés bontako­ regionális együttműködés. zott ki több, az Egyetemeket és a hallgató­ kat egyaránt érintő kérdés kapcsán. Az tö­ rökországi közgyűlésről tartott beszámo­ lót követően a valamennyi tagszervezetet érintő lényeges kérdéseket tárgyaltuk meg, melynek során természetesen a jó hangulat sem maradhatott el. Ezt foko­ zandó megérkeztek külföldi vendégeink is, ELSA Austria elnöke, ill az ELSA United Kingdom két képviselője. A mun­ kák végeztével és egy közösen elköltött vacsora után, egy nem is olyan rövid vá­ rosnézés következett: az ELSA Budapest tagjai kísérték végig a Hősök terétől a Vá­ rig, lelkes külföldi vendégeinket az esős pesti éjszakában. Ismét egy csodás ELSAs élmény, immár saját házunk táján. I A magyar delegáció Dudás Dalma tizenötödik oldal , �Csodálatos Prága, avagy egy képzeletbeli séta a cseh fővárosban (nemcsak) sörivók figyelmébe! „Arany Prága”, „varázslatos Prága”, „barokk Prága” ...talán nincs még egy európai város, amelyet ennyi jelzővel illetnének. Vonzereje, remek folyópar­ ti fekvése, épületeinek varázsa mindig is arra ösztönözte az embereket, hogy egy hasonlattal vagy jelzővel ragadják meg a lényeget. Olykor azonban lehe­ tetlennek tűnik ennyi szépséget egy­ szerre kifejezni! Mondják, hogy aki már járt Prágában, az visszavágyik, aki még nem, az odavágyik... Szórakozás, kultúra, művészet, a sör hazája... megannyi szépség, melyet az oda­ látogató szeretne magába habzsolni, s ame­ lyek varázsától nehéz elszakadni. Hosszú, andalító séták, otthonos, meleg kiskocsmák, knédli, sör. Zavaros elménk kitisztul, és át­ adjuk magunkat a város hangulatának... Te­ gyünk hát egy gondolatbeli sétát Európa egyik legszebb városában! A cseh főváros évszázadok során hosszú, di­ csőséges és tragikus eseményekben egyaránt gazdag története alatt bőkezű hajlékot jelen­ tett a művészetek és kultúra számára. Hi­ szen hogyan lehetne elfelejteni Mozart itt­ létét, a Prágai szimfóniát vagy a Don Giovannit, amelyet itt állítottak először színpadra? A látszatra egységes és festményszerűen tökéletes város azonban nagyon is összetett. Tekinthetjüka város jelképes köz­ pontjának a Károly-hidat, melyet Szentek ölelnek, s amely köré egyenként tapadnak történelmi negyedek, az egészet pedig felül­ ről a Hradzsin, vagyis a Vár uralja. A barokk és rokokó Prágát a Moldva bal partján talál­ juk, rögtön a világ minden részéből ideér­ kező fiatalok találkozóhelyétől, a Károlyhídtól kiindulva: itt olasz barokk stílusú épületek - a nagyszerű Wallenstein-palota és arany csillogású templomok sorakoznak. Az Óváros tér a Károly híddal alkotja a vá­ ros legelevenebb magját, ahol a történelem szinte megelevenedik. A tér közepén álló szobor Húsz Jánost, a cseh egyház legna­ gyobb reformátorát ábrázolja, akit Konstanzban 1415-ben máglyára küldtek. Látunk itt még gyönyörű palotákat és templomokat... Igazi „kihagyhatatlan" ne­ vezetesség a prágai Városháza harangjátéka, amelyet mindig áhítattal figyelő turisták és járókelők várnak.. Ha belegondolunk, hogy Prága egy olyan or­ szág fővárosa, melynek egy író, Václav Havel az elnöke, talán könnyebben megérjük e vá­ ros lelkét és hangulatát. A demokratikus sza­ badságeszmékbe vetett hite mellett, amelyért tizenhatodik oldal I i I iW I " ti i jí l t i I ........... - a szocializmus idején többször be is börtönözték, az elnököt főként karizmatikus egyé­ nisége tette népszerűvé honfitársai körében. 1989-ben, a bársonyos forradalommal egy irodalmárt választott elnökének.,. ez azért is érdekes, mert Prágában még a forradalmak­ nak is költői nevük van, hiszen nem szeretik a véres felkeléseket. Mégsem gondolhatunk erre a városra csak­ is úgy, mint egy idealizált helyre, mely a művészet és szépség ketrecébe van szorítva... Prága egyúttal az életöröm váro­ sa is, ahol az élet élvezeteinek is bőséggel hódolhatunk: Ezek közül egyik a sör élvezete, valójában a söröző, a „pivnice” sok prágainak inkább második otthona: itt találkoznak a barátok, itt születnek a nagy gondolatok. Az idegen turista persze sosem - vagy csak nagyon hosszú bolyongás után - találhatja meg az igazi, eldugott, házi sörfőzdéket, amelyek olyannyira rejtve vannak a nagyközönség elől, hogy némelyik helyen felirat nélküli kis házban, kopogtatásra engedik csak be az odatévedő, sörre szomjas vándort. Prágában a sör jóval több, mint egy alkohol­ tartalmú ital. A sör hagyományok és a társa­ dalmi érintkezések fontos része, ami nélkül sokak számára nem is lehet élni. Egyes fel­ mérések szerint a csehek évi 160 liter sört isznak meg fejenként, azaz a csecsemőktől az aggastyánokig mindenki átlagosan napi egy korsót. Nem véletlen, hogy mindenhol lehet kapni, talán az egész világon itt a leg­ olcsóbb, és még egy kormány sem merte je­ lentősen emelni az árát. Vigyázat: nem egy antialkoholista jött már rá Prágában, hogy tulajdonképpen szereti a sört. A sör lehet világos (svitlé) vagy barna (éerné vagy tmavé). Érdemes mindkettőt kipróbálni; a világos sörök télen-nyáron jól oltják a szomjat, a barnák pedig hideg idő­ ben emelik különösen a hangulatot, és kel­ lemes ízt hagynak maguk után. A sör fon­ tos jellemzője az erőssége. Az igazi sörba­ rátok számára ez legalább olyan fontos tu­ lajdonsága, mint a márkája. A legtöbb sör 10 vagy 12 fokos, de alkalmanként lehet inni ennél erősebb, 14 fokos sört is. A fo­ kozat nem az alkohol-, hanem a malátatar­ talmat jelöli. Az alkoholtartalom 3 % körül van. A sör ideális hőmérséklete 7-10 További fontos szempont lehetne a menynyiség, de ez ritkán vetődik fel: sört az em­ berek korsóval isznak, és általában nagy mennyiségben. Jobb (más szempontból nézve: rosszabb) kocsmákban a rutinosabb törzsvendégek hat-nyolc sört is legurítanak egy este alatt. Ha ehhez nem vagyunk hozzászokva, jobb, ha nem kísér­ letezünk. A felszolgálók automatikusan hozzák az újabb korsókat, de ezeket termé­ szetesen bármikor vissza lehet utasítani. A sör csapolva az igazi (és a legolcsóbb), de üveges sört is árulnak mindenhol. A leg­ fontosabb prágai sör a Staropramen, amit Smíchov negyedben gyártanak (a sörgyár címe: Pivovarská, azaz Sörgyár utca). ízle­ tes, könnyen iható, jó minőségű sör. Mivel a legtöbb kocsma csak egyféle sört mér, kénytelenek vagyunk több kocsmát végig­ járni, ha valamennyi típust ki akarjuk pró­ bálni. Nem cseh sört szinte csak turisták isznak, de ne is számítsunk arra, hogy mondjuk kőbányai világost találunk vala­ melyik prágai kocsmában. A sörözők némelyike egyenesen mitikus hely, mint például a Kehely vendéglő, mely a város irodalmi hősének, Svejknek egykori kedvenc helye, vagy az „U fleku”, az egyik legősibb sörfőzde-söröző, ahol évszázadok óta változatlan hangulatban élvezhetjük az 1499 óta helyben főzött barnasört. Ennyi ízelítő után remélhetőleg sikerült mindenkinek az érdeklődését felkelteni e csodás város iránt... Hiszen valóban lehe­ tetlen Prágát egyetlen szóval leírni: csak sze­ retni lehet olyannak, amilyen, átengedve magunkat varázslatos hangulatának. Mert Prága valóban az utolsó mágikus városok egyike...! Gulyás Judit �Időre létezem Részletek egy büfében talált naplóból ...Megint hétfő, de ez már valahogy nem tud szürke lenni. Bár monotonon má­ szom be nyolcra állandóan, de mégsem ugyanaz, mint pár héttel ezelőtt. Ha a ha­ todik, vagy a hetedik hét lenne a tizenakárhányból, az rohadtul nem számítna, de azokon rég túl vagyunk már. Egyre kellemetlenebbül kezdem érezni magam, egyre jobban erősödik a ketyegés a tor­ komban, amit részben az ösztönös féle­ lem, részben többiek egyre gondterheltebb arca geijeszt. Erősödik, és tudom, hogy alig két hét múlva ez a dobogás fog­ ja atomjaira bontani a bejárós hetek lan­ gyos, biztonságot adó nyugalmát ...és azt nem bírom az egészben, hogy már tényleg nincs mivel takarózni. Arra a kérdésre, hogy tanulsz-e már, egyre töb­ ben mernek őszintén igenlő választ adni, s lassan már azok is igent mondanak, akik szeptembertől titkolták, nehogy túlságo­ san strébernek tűnjön a dolog. Persze, ok­ tóber elejétől én is be-beültem a Szabó Ervinbe, nézni a jó pasikat, meg haladni pár oldalt a polgárral is, de ha most beül­ nék, a könyvvel együtt kinyitnám azt a lelkiismeret furdalást is, ahhoz meg már egyjó hete semmi kedvem sincs ...s a december közeledtével megnyílik az időérzék is, hirtelen elkezd érdekelni, hogy hányadika van. A minap azon vet­ tem magam észre, hogy máris két hétre előre tervezgetek, és olyan röhejesen de­ rékszögnek kezdem magam érezni, hogy az már fáj. Talán lenézhetnék csütörtökön a Fever-be, vagy a Living Roomba is, de persze a múlt héten megint nagyon halovány volt a dolog, ugyanis az összes haveija ott volt, csak éppen ő nem volt ké­ pes eljönni. Ezzel együtt már nyolc és fél napja nem láttam ...Hétvégén otthon voltam, amolyan kötelességtudat-féléből, de olyan ritkán va­ gyok anyuékkal, hogy egyszerűen nem tudok kötetlenül a tanulásra koncentrál­ ni. Ha meg otthon vagyok, igaz a ketyegés nincs annyira, de nem tudom elhesseget­ ni magam mellől az érzést, hogy kimara­ dok valamiből. És hopp, megint volt nincs három nap, pedig ha csak napi kéthárom órát ültem volna neki, máris elő­ rébb tartanék egy hangyányival ...Ezen a héten már belevágok rendesen, nincs mese, hisz ez a ketyegés rosszabb, mint ha ávós jéghideg vízcseppek csepeg­ nének a meztelen tarkómra. Egyszerűen nem tudom teljesen kiiktatni, hiába tanu­ lok, hiába próbálom elhallgattatni, nem enged egy hangyányit sem. Mintha arra lenne hívatva, hogy az idő vasmarkát a nyakamba kulcsolja, mintha csak azért lé­ tezne, hogy szüntelen emlékeztessen: a negyedik dimenziót már nem hagyhatom figyelmen kívül, novemberben vége felé már időre létezem... (szerk.) Zs. M. & R. Ny. Miért jó a liberális drogpolitika? Felháborodva olvastam, hogy bódult poli­ tikusaink a jelenlegi szigorú szabályozás helyett egy enyhébb változatot akarnak beadni nekünk. Mint bizonyára tudjátok, bizonyos politikai pártok már korábban is ellenezték a szigorú büntető intézkedése­ ket. Némelyikük még saját gyermekének sem tiltaná meg a tudatmódosító szerek kipróbálását. Szívjunk együtt, mondták. Lelkűk rajta. A többség azonban nem ért egyet ezzel a liberális felfogással. És most úgy tűnik, ez a többség lesz a kisebbség. Számtalan tudományos kutatás bizo­ nyította, hogy a drogliberalizáció nem ve­ szi elejét a kábítószer fogyasztás terjedésé­ nek, sőt, inkább elősegíti azt. Én még jól emlékszem a közelmúlt egyik műsorára az egyik kereskedelmi csatornán, ahol egy édesapa fiataloknak mesélte el gyermeke haláltusáját. Könynyes szemmel, a sorsba beletörődve magyarázta a drog halálos ha­ tását. Meglepődve láttam, hogy ez a kereske­ delmi adó hétvégi adásában olyan kutatási adatot közölt, mely szerint a szigorú drogpolitika többet ártott, mint használt. A fiatal kutatónő azt állította, hogy nem csökkent a kábítószer fogyasztók száma, felesleges a komoly büntetés kilátásba he­ lyezése. Arról persze nem beszélt, hogy a kemény fellépés a kábítószer fogyasztás növekedését csökkentette, ami jó kiindu­ lópont lehetett volna a későbbi eredmé­ nyes küzdelemben. A tudatmódosítás pe­ dig már megkezdődött, példa erre a köz­ szolgálati televízióban sugárzott, társadal­ mi célú hirdetés is. Megértem én, hogy egyes felelőtlen politikusok népszerűségük érdekében bármire hajlandóak. De ezt saját kontó­ jukra tegyék. Kíváncsi lennék, tisztelt liberálisan gon­ dolkodó politikus urak, akkor is nevetgél­ ve ecsetelnék a várható következményeket. ha saját gyermekük lőtte volna be magát a halálos adaggal. Bizonyára nem. Az így gondolkodók azt sem veszik fi­ gyelembe, hogy a többség, a jelentős többség nem ért velük egyet. A szakmai szervezetek szintén nem támogatják az el­ képzelést. No de sebaj, megszokhatjuk lassan, hogy a döntéseket azok hozzák, akik a legkevésbé értenek hozzá. Bízom azért abban, hogy a józanész emelkedik felül a vitában, és nem születik olyan döntés, amely elősegíti mások romlá­ sát, és egyes bűnözők anyagi jólétét. Gon­ doljon minden döntéshozó a következő ge­ nerációkra, fiatalokra úgy, mint a még meg sem születettekre. Felelősen döntsenek! Te pedig, kedves olvasóm, emeld fel szavad minden lehetséges fórumon, ha átérzed a felelősség súlyát. Tehetsz érte valamit. Jogász leszel. A jövő a le kezed­ ben is van. Dönts tiszta fejjel. Szabózé tizenhetedik oldal �„lus est ars... 99 Beszélgetés Udvarhelyi Zsuzsannával festészetről, jogról Udvarhelyi Zsuzsanna Karunk negyed­ éves hallgatója. Sokan nem is tudnak mű­ vészi ambícióiról, vagy arról a két kiállí­ tásról, mely festményeiből nyílt, és ame­ lyek a hónap végéig tekinthetők meg a Fregatt Art Galleryben (V kerület Molnár I u. 26.), valamint a Moha és Páfrány Virág­ galériában (XII. kerület Magyar Jakobi­ nusok tere 1.). Ez utóbbi helyszínen be­ szélgettem vele. Egy óra van még hátra nyitásig, de minket azért beengednek, keskeny tyúklétra vezet fel a galériára, ahol elénk tárulnak maguk a „Szenvedél>'gyüniilölcsök”, mert ez a kiállítás címe. balról egzotikus virágok Közben jobbról, jt körülöttünk. f ■ « . I .Mt tík Judit ' là ‘ .’’y -"5?^ *í Sí —Nem jelentett különösebb nehézséget an­ nak idején a pályaválasztás és továbbtanu­ lás? — Meggyőződésem, hogy jól választottam, bár azért, másodéves koromban elvégeztem egy évet az ELTE bölcsész kar művészettörté­ net szakán. — És egyébként, hogy egyezteted össze a fes­ tészetet a jogi tanulmányokkal? Sayma (felszántott föld) — Nem szokatlan, hogy virágüzlet ad ott­ hont egy festménykiállításnak? — Itt régóta ismernek, sokat jártam ide, ami­ kor orchideákat festettem. Tudtam, hogy szoktak festménykiállításokat berendezni a ga­ lérián, így amikor megkérdeztem tőlük, hogy érdekelnék-e őket a képeim, nagy örömömre igent mondtak. — A párhuzamosan zajló tárlatodról is mondanál néhány szót? — A másik tárlatomnak a Fregatt Art Gallery ad otthont. Ehelyütt már lassan 4 éve folyik egy kiállítássorozat „Festészet és költészet.»’ címmel. Legutóbb éppen Jeremiás Mária fes­ tőművész képeit tekinthette meg itt a közön­ ség. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy ki­ állításomat Szikszai Károly grafikusművész nyitotta meg. — Mióta foglakozol a festészettel? —Egészen kicsi korom óta, de úgy komolyab­ ban, magasabb szinten három éve. Nagy ha­ tással volt rám és festészetemre Aida Cui nevű amerikai festőművész, akinek expresszív képei mély benyomást tettek rám. tizennyolcadik oldal —■ Vizsgaidőszakban el kell pakolnom mindent, a vászontól kezdve, az állványon át az összes ecsetet, olajat és minden kelléket. Különben túl nagy lenne a kísértés. Ha egyszer hozzákezdenék egy újabb munkához, azt nem lehet csak úgy fél­ beszakítani, felfüggeszteni, ekkora időkiesést nem engedhetek meg magamnak. Vázlatokat ké­ szítek, ötletek természetesen ez idő alatt is szü­ léméit. A vizsgaidőszak végén már alig bírom ki­ várni, hogy ismét elővehessem a vásznat, és viszszatérhetek a festéshez. — Milyen terveid vannak a jövőre né2»je? — A legfontosabb számomra az egyetem el­ végzése, de természetesen a festészetet sem kí­ vánom elhanyagolni. Következő kiállításomat Érden rendezem. — Mit éreztél, amikor a kiállításod megnyi­ tójának meghívóján a neved alatt a festőmű­ vész megjelölést olvastad? — Először Kommá László, a Fregatt tulajdo­ nosa mutatott így be ismerőseinek, de még a mai napig nem tudom elhinni... Mándics Botond — Ezek szerint a vizsgaidőszakot leszámít­ va a szobád úgy néz ki, mint egy műterem? — A szobám úgy néz ki, mint egy raktár. Rendszerint több kép is szárad egyszerre, mert az olajfestményeknek több hétre is szükségük van, hogy végleg megszáradjanak. A padló pe­ dig rendszeresen újságpapírokkal van leborít­ va. — Leginkább olajjal szoktál festeni? Akvarellel kevésbé? — Alapvetően olajjal dolgozom, de van né­ hány akvarell képem is. — Mások is kitűntek családodból a képző­ művészetek terén? — Rokonságban álltam a nemrég elhunyt fes­ tővel, Fischer Ernővel, de vele az utóbbi évek­ ben nem sok kapcsolatom volt. Society Lady �N agyvizit Szócreai agónia Szeretem Gyurkovics Tibor stílusát. Szeretem ezt az örökké elégedetlen, morgó-zúgó, smirglihangú írót. Elégedetlensége csak krinolin- és szafaládéfalás közben csillapodik egy-egy pillanatra; boldogsága azonban ilyenkor sem lehet teljes, hiszen - mint tudjuk — már a szafaládé sem a régi, azelőtt sokkal ízesebb volt, ma csak csupa műanyag. Na meg a téliszalámi. Az vál­ tozott meg csak igazán, ma már olyan az íze, mint a szappannak, mert nincs benne elég szamárhús... De tényleg! Na mindegy; most nem is ez e leglényegesebb. várásában. Egyetlen esélyük van csak a gyógyulásra, egyet­ len esélyük van csupán arra, hogy történik velük még vala­ mi ebben a rongyos életben. Egyetlen történés a világ, Hogy mi ez?! Hát nem Zalatnay Cini koncertje, vagy Korda Gyuri önimádó giccssláger-estje! Nem is az, hogy kimehetnek bevásárolni a rumba-rumba-a-centrumba; - ja, pardon, ez akkor még nem is volt, csak valahogy mára összekuszálódott ez az egész. Na: az esemény a Nagyvizit, mindenki álma, a kórház egyetlen eseménye. Ekkor csillanna meg a szaba­ dulás, vagy a kórházi végítélet reménye, - legalább valami biztos! Az Esemény főaktora, vezére a főorvos. Aki min­ denben fő, első. Míg ki nem derül róla a való. Az, hogy te­ Aczél György és Lukács György az Akadémián hetetlenül hülye, szerencsétle­ nebb, mint betegei, valójában A lényeg a Nagyvizit. A groteszk tragi­ ő szorulna leginkább kezelésre. Elag­ komédia. Már a hetvenes években szín­ gott, elhasznált, mint egy otthagyott re került, és már akkor is mindenki tud­ halvacsora, - másnap reggel. ta, miről szól. Vizeslepedő a szocialista langyosvízre. Hogy a hetvenes évek közepén Brezsnyewel, Kádárral azonosította őt a Kórterem a hetvenes évek módjára, vájt fülű néző, - az csak természetes. De t-MZií-r veszélyesebb rrarrra !•» ♦-»párosítás »-z-\ r> , í-n volt a kórLr-z-viédes kis Magyarországon. Itt játszódik a még Nagyvizit; főszereplői kik lehetnek má­ sok, mint a funkci, az eltiport ellenzéki, és az átlagember. Akik egyben össze­ forrnak: halálos betegek, s akik minden valószínűség szerint csak szállított for­ mában hagyják el legközelebb a kórhá­ zat. Agóniájuk egyesíti őket a vég nehéz házba időnként ellátogató, minisztériu­ mi főfő és Aczél György hasonlóságá­ nak érzékelése. Amely a darab vesztét is okozta. így nem jutott el Gyurkovics műve a firenzei fesztiválra, így tűnt el a groteszk szépen lassan a hazai színpad­ okról is. Hát nem baj. Az nevet, aki utoljára ne­ vet. Gyurkovics nevet utoljára. És a Madách stúdiószínpada, merthogy az meg színpadra vitte Gyurkovics recsegő nevetését. Koncz Gábor rendezésében. aki munkáját nem úgy végezte rendezőként, mint a főfő - főorvosként! Az üldözött Reviczky Gábor, a funkci Némethy Ferenc, a átlag Pusztaszeri Kornél. És itt a bájos Tóth Enikő, mint ápolónő; és a remek-gonosz takarítónő. Pásztor Erzsi. Akihez a gonoszkodás szépen hozzánőtt, mára szinte elvárt, hogy legalább egy kicsit romlott legyen. Dózsa László a minisztériumi eeetárs, Horesnyi László a kórházi borbély és a halálangyal kettős szerepében ragyogó. A vég az öngyilkosság szándéka. A volt főfő el akarja hagyni a kórházat. De nem ám úgy, ahogyan illik, hanem az ablakon körösztül. Az egykori ellenzéki fogja vissza, menti meg az életét. O az, aki igazán tudja, ezt az értéket nem le­ het csak úgy eldobni. Mellesleg: ez mintha nem is a mi reszortunk lenne... Taps. Bálint György Rudolf 't! mn;!Wc 1 tizenkilencedik oldal �Tér-képek Emlékeztető 2002-es sajtófotó-kiállításról ...már a mesterséges paraváii-Iabírintus szorítása is nyomasztja az embert. Mielőtt eljöttem, bárkit kérdeztem, hogy tetszett neki az idei, mindenki csak meg­ vonta a vállát, és annyit mondott: — A tavalyi jobb volt. Ez már csak így van. A tavalyi mindig jobb. Tulajdonképpen rendben is volna ezzel minden, leszámítva, hogy a tavalyihoz sem volt szerencsém. így úgy gondoltam, már csak azért is érdemes lesz elmenni, hogy tudjak mire hivatkozni, ha jövőre megke­ resnének valamilyen hasonló kérdéssel, ilyen könnyelmű megfontolások vezettek tehát, amikor magam mögött hagyva a Kos­ suth téri metrómegállót, a Néprajzi Múze­ um felé vettem az irányt. A régies stílusú szürkés épület oldalán modern tervezésű tarka-barka ponyva fe­ szül ,^orld Press 2002” felirattal. El akar ütni. Sikerül is neki. Bent ez az elütés már nem jön össze annyira, legalábbis a kiállítás összhatásában nem, bár ennek egyáltalán a képek színvo­ nala, hanem a rendezés az oka. Az egyéb­ ként nem nagy kiállításanyagot, ugyanis egy még kisebb helyre zsúfolták, így ahelyett, hogy élvezni tudnánk a fotókat, kénytele­ nek vagyunk minduntalan a kollázs-él­ ménnyel hadakozni, amelyben a sorukat ki­ várni képtelen szomszédos fotók próbálnak részesíteni azáltal, hogy minduntalan látó­ terünk perifériájára pofátlan-kodnak. Egymást érik tehát a világ tavalyi ka­ tasztrófái, szép soijában, egy-egy szemvilla­ nással kontinensről kontinensre ugrunk, tűzvészek, véres felkelések tájait barangol­ juk be. Először az amerikaiakat robbanják, aztán ők robbantanak, lehetőleg mindent, ami az újukba kerül; afgán kisiskolások sza­ ladnak hatalmas puskákkal, egy pár paraván­ nal (és egy földrésszel) arrébb, pedig az éh­ halál miatt hasonló korú gyermekeket te­ metnek. Néha a szánalom érzése kap el, amolyan kétdimenziós-féle, de csak egy pil­ lanatra fonódik össze a tekintetem kuncogó, rongyokba öltözött kislányéval, aztán megint a pöffeszkedő katonai parancsnokok foncsorozott napszemüvegéé a szó. Az irdatlan pusztítást (mind tevéssel, mind nem tevéssel) egy-két katasztrófa-, és katonamentes kép szakítja meg csupán, megvillantva a gazdag emberi kultúra kü­ huszadik oldal lönbözőségének zsenialitását, a kultúráét, amit egy kis szerencsével sikerülni fog belátható időn belül a földdel egyenlővé va­ rázsolni. Az anyag végén „no-ezzel-is-megvolnánk” arcok indulnak a kijárat felé, és jó­ magam is felteszem a kérdést: Csak ennyi? Ennyi lett volna az egész? Csak most vagyok képes átérezni, hogy amikor ez a kérdés az eszembe villan, öntu­ datlanul is egy legalább akkora emberi kataszt­ rófát testesítek meg, mint amekkorákat a ké­ pek próbálnak tülekedve felém közvetíteni. Elcaplatok ugyanis ide a néprajziba, kifi­ zetem a pár száz forintos, diákkedvezmé­ nyes beugrót, majd közönyösen elrágózgatok a világ katasztrófái közt, és közben roszszallóan csóválom a fejem. Az információ­ áradattal bombázott, indifferenssé vált tár­ sadalom mintapéldányaként fordítok egyet a rágón a számban és az empátia félreismer­ hetetlen jeleként, hümmögök egy sort a lá­ tottak hatására. Oda-odapillantgatok a többi mintapéldányra is, és mintegy saját maga­ tartásom helyességének visszaigazolásaként, még egy adag hümmögéssel no meg kimért fejcsóválással találkozom. Ha éppen olyan kedvünk van, hazafelé még egyszer meghümmögjük az egészet a többiekkel, aztán csá, csókolom, alásszolgája. Ti, kedves olva­ sók valószínűleg szintén ezt teszitek a cikket olvasva, de higgyétek el, az egész kiállítás kislányostul, tálibostul, éhhalálostul el lesz szépen felejtve, annak rendje és módja szerint. így működik a tehetetlen szánalom [>| protokollja a H művelt nemzetek” gyakorlatában. Erről a folyamatról miért nem csinál ké­ pet senki? Valószínűleg azért nem, ez azért nincs olyan látványos, no meg aztán túl so­ kat kéne magyarázni. Most, hogy két hét múlva felidézem a látottakat, kezdem csak átérezni az egésznek a borzalmát, és most döbbenek csak rá, hogy bár a kiállítást nézve az emberiség öszszes bűne a fejemre olvastatott, szinte észre sem vettem semmit az egészből. Kifelé pe­ dig, továbbra is az indifferens társadalom „mintapéldányaként”, valószínűleg szintén a „no-ezzel-is-megvolnánk” arckifejezés „mintapéldányát” öltöttem magamra. És úgy gondolom, megérdemlem, hogy úgy érezzem magam, mint ahogy szerintem a foncsorozott napszemüveges tábornoknak kellene. És el fogok jönni jövőre is, mert igen is szükségem van arra, hogy fejemre olvassák a J5.bűneimet”. Ha pedig valaki akkor meg­ kérdezi, hogy mi volt a véleményem róla, eszem ágában sem lesz „atavalyijobbvolt”-ot felelni. Ehelyett azt mondom: - Menj el és szembesülj vele, hogy mi folyik nap mint nap az emberiség égisze alatt, és örülj, hogy Nostradamus felé haladva a tavalyi évre csak kevesebb jutott. Menj, és tedd meg a mini­ mumot, amit a kuncogó, rongyokba öltözött kislányért megtehetsz, azt, hogy megtanulod nem elveszteni az érzékenységed iránta. Hisz van még mit tanulni érzékenység­ ből mindannyiunknak. Zsellér Máté l 1 ’ 1 'J FI] íí It �Született július 4-én egyszer az Erzsébet-hídról Már nem emlékszem biztosan, hogy egé­ szen pontosan miért is adtam ezt az idétlen címet ennek a mostani írásnak, mert véle­ ményem szerint idén, 2002. július 4-én semmi új nem született, sokkal inkább meghalt valami, legalábbis Magyarorszá­ gon... Valami, ami minden valószínűséggel már előtte is halott volt, legfeljebb bennem léteztek még bizonyos gyermeki, ártatlan elképzelések arról, hogy valaha is létezett ilyesmi Magyarországon. A halva született gyerek neve pedig: Független és pártatlan magyar tömeg-tájékoztatás. Esetleg ide so­ rolhatnánk még a sajtószabadság intézmé­ nyét is mint olyat, feltéve persze, hogy azon többet értünk, mintsem hogy szabadon el­ dönthetjük: Andira kívánunk szavazni avagy Lorenzóra a Való világban... Tévedések elkerülése végett. a július 4-nekjelen összefüggésben semmi köze sincs Tóm Cruisehoz, az amerikai függetlenségi há­ borúhoz, nyálkás agresszív földönkívüliekhez, meg ahhoz a debilségbe oltott vér-nacionaliz­ mushoz, ami a függetlenség napja alkalmából rendre elboríga a tengerentúli gyógypedagó­ giai központot, (ami ha nem lenne ennyire fé­ lelmetes mint amennyire mostanság az, iga­ zán röhejes lenne!) Szóval ajúlius 4-vel az Erzsébet-hídi blokádra és a kapcsolódó esemé­ nyekre gondoltam... Nem magukat az eseményeket kíván­ nám mindenféle szempontokból értékelni, nem is valamiféle kétes kimenetelű politikai agitációba kezdenék valamelyik oldal mellett/ellen, csupán azt szeretném érzékeltetni, milyen iszonyatos szakadék tátonghat néha a saját szemünk és a „független és elfogulatlan” magyar média „szeme” között. Magamból kiindulván: hogy tudniillik lassan tudathasa­ dásos állapotba kerülök már attól, hogy az ál­ dott magyar elektronikus médiában valahogy soha nem azt sikerül látnom, amit a saját sze­ memmel láttam... Annyit azért előrebocsátanék, hogy a most ismertetni kívánt tények, értesülések mindegyikét saját szememmel láttam/hallottam akár a helyszínen, akár a Magyar TV/Rádió műsorában. Meggyőződésem egyébként, hogy hasonló ellentmondásokra bárki rálelhet, aki rászánja a fáradságot, hogy a fent említett intézmények híradásait’ (külön emelném kalapom a kereskedelmi médiának) összevesse saját tapasztalataival, esetlegesen egyéb hírforrásokkal. A tétován agresszív rendőrök esete De nézzük akkor július 4-ét: Verőfényes nyári napsütés, csivitelő madarak, a Páz­ mány jogi karán még javában zajlik a szóbe­ li felvételi, amikor dékájban befutnak az el­ ső SMS-ek az Erzsébet-hídról. A rendőrök, bár gyakorlatilag a kezdet-kezdetétől jelen vannak (tényleg, hogy kerültek oda olyan gyorsan ??), nem avatkoznak be, noha mint tudjuk - bejelentés nélküli demonst­ rációról van szó, amely ráadásul jelentős forgalmi fennakadást indukál, (vagyis sze­ mélyes szabadságot, azaz alkotmányos jogo­ kat korlátoz). Vajon miért? Vajon miért és kinek jó az, ha tovább zajlik egy olyan de­ monstráció, amely már a kezdet-kezdetén kudarcra lett ítélve, hisz alig száz ember vesz részt rajta, és mintájára - a szervezők feltehető szándékával ellentétben - sehol sem alakulnak ki további, a demonstrálókkal szolidaritást vállaló útblokádok. Vajon kinek jó az, hogy feleslegesen bőszítjük az autóikban kuporgó embereket egy olyan meccsel, amely igazából már az induláskor le lett játszva, meg lett pecsételve. A rend szilárd közegei mégis kb. 4-5 órán keresztül mozdulatlanok maradnak. Majd délután - mintegy varázsszóra - akció­ ba lépnek, és megkezdik a tüntetőknek a híd­ ról való leszorítását. A varázsszó persze a BM-ből érkezik, ahol éppen - talán a sors fintoraként - most éppen azok a politikusok ülnek, akik pont 12 évvel ezelőtt, amikor Ep­ én a körzeti patikáig sem lehetett lehajtani anélkül, hogy felhecceit, dühös taxisok állják az ember útját, szóval azok, akik akkor tapsi­ koltak örömükben és egymást túllicitálva gyönyörködtek a „polgári engedetlenség” és a 5J,választói öntudat” eme csodájában. Vajon mi változhatott meg annyira, hogy ezek a po­ litikusok most a szögmérővel kimért ellenté­ tét képviselik annak, amit 12 évvel ezelőtt nyilatkoztak. (Túl azon persze, hogy hajói emlékszem, akkoriban éppen nem ők ültek a fent említett Minisztériumban.) A valódi el­ képedést azonban nem ekkor érkezik, hisz efféle pálfordulások szerte Európában bár­ merre előfordulnak, csakhogynem megen­ gedettek is... A kérdés csupán annyi, hogy lehet az, hogy a tiszteletre méltó „független és elfogulatlan” magyar közmédia egyetlen riportere, egyetlen újságírója sem szegezte a fent említett és nagyon is magától értetődő kérdést az ügyben többször is nyilatkozó bel­ ügyminiszternek, főpolgármesternek, továb­ bi illetékeseknek, mikor erre számtalan lehe­ tősége lett volna ? Az összevert újságírók esete A tüntetők kiszorításáról hírt adó tv-s/rádiós híradások először a késő délutáni órákban láttak napvilágot, ám ezekben egy árva szó sem esett rendőri erőszakról, testi sérülések­ ről. A véresre vert újságírók esete legkoráb­ ban is csak másnap délután kapott nyilvános­ ságot, tegyük hozzá, akkor is igen szűk kör­ ben. Az újabb kérdés, ennek megfelelően te­ hát a következőképpen hangozhatna: a „füg­ getlen és pártatlan” magyar elektronikus mé­ diának ezek szerint nem érdeke, hogy a hely­ színen tartózkodó kollégáikat ért sérelmekről időben, objektív tájékoztatást nyújtson? Vagy esetleg a kérdésben ők is Wiesinger István MUOSZ-elnök álláspon^’át teszik maguké­ vá, aki az újságírók érdekvédelmi szervének elnökeként egy elegáns „Minek mentek oda?” -val állt ki a véresre vert kollégái mel­ lett? És végül - bocs, de nem bírom nem megkérdezni - : Ha egyszer így sikerült a fel­ lépés a helyszínen tartózkodó újságírók el­ len, akkor kb. mennyire lehetett civilizált, európai a tüntetőkkel szemben, amiről már esetleg felvétel sem készült... Az aranypisztolyos férfi esete És íme a legsiralmasabb: Kossuth Rádió 18.00 Esti Krónika: Elhangzik, a tüntetők egyike azzal vádolja a rendőröket, hogy azok fegyvert fogtak rá. Következő híradás: (19.00 Kossuth rádió) Magas rangú rendőr­ ségi illetékes határozottan cáfolja a vádakat. ilyesmiről az adott helyzetben szó sem lehetett....A2 ember megnyugszik, kifújja a levegőt, elvégre mégiscsak jogállamban élünk, ahol az ilyesmi, mint tudjuk, elképzelhetetlen... Kifújom én is, ez talán már tényleg túlzás, gondolom........ egészen a 9.45-ös Duna Híradóig, ahol viszont - láss csodát - hogy-hogynem mégiscsak előkerül a tokjából az a pisztoly! (Talán nem figyelte eléggé a híradásokat szegény?) De ez mind hagyj án, a tragikomédia még csak ezután kezdődik: A Rendőrség vizsgálatot indít az ügyben, majd kevesebb, mint egy napos nyomozást (!!!!) követően megállapításra kerül a jogszerű fegyverhasználat kilátásba helyezése... Anélkül, hogy párhuzamot akarnék vonni, azért hadd jegyezzem meg. huszonegyedik oldal �hogy valahány esetet hallottam eleddig a médiában, a bűnözőkkel szembeni fegyver­ használat jogszerűségének vizsgálata min­ den alkalommal több hétig/hónapig tartott... (Emlékezzünk például egy bizo­ nyos, a volt miniszterelnök családjához tar­ tozó gépjárművet őrző kormányőrnő eseté­ re, akit fegyverrel támadott meg egy rabló a nyomozás több mint egy hónapig tartott.) Magánál a döntésnél - ha lehet - akkor már csak annak indoklása volt a röhejesebb, tud­ niillik, hogy: 1. a fegyver nem volt kibiztosítva 2. A fegyvert a rendőr nem emberre fogta, hanem a földre szegezte 3. A fegyver elővételét a tüntető fenyegető magatartása indokolta Megegyezhetünk abban, hogy ennél szánal­ masabb indoklást nem hiszem, hogy valaha valakinek is sikerült volna összehoznia, de azért annyit megér, hogy pár szót foglalkoz­ zunk vele: 1. Aki az esemény után 3-4 órá­ val megállapította, hogy az előhúzott majd utána eltett fegyver ki volt-e biztosítva egy adott pillanatban, azt hiszem, elég komoly szakember lehet... 2. A felvétel ugyan há­ tulról készült, ám a váll mozgásából és a rendőr lendületéből nagyon is megállapít­ ható, hogy merre nézett a fegyver csöve (mindenesetre nem a földre - aki nem hiszi, nyugodtan töltse le az mno.hu-ról vagy más webhelyekről). 3. A fenyegető közeledést, ha nagyon akarnám, még képes is lennék el­ hinni, csak hát ugye az a gond, hogy tud­ tommal a hídon tartózkodók közül egyetlen ember ellen sem indult eljárás hatósági sze­ mély veszélyeztetése, stb. miatt. (Ilyesmire csak a későbbiekben, a Kossuth téri tünte­ tőkkel szemben került sor) Na most akkor a rendőr per pillanat fenyegetve érezte az éle­ tét, ám utólag nem tett feljelentést az illető ellen ???? Másrészt bocs, de kicsit életszerűtlennek tűnik az egész egy olyan élethelyzetben, amikor történetesen a hí­ don kb. ugyanannyi rendőr tartózkodik mint tüntető, támadó eszközként max. nemzeti lobogókkal felszerelkezve... Persze milyen könnyű is elbeszélgetni erről, meg még sokáig el lehetne vitatkozgatni, hogy mi hogyan történt, és néhány nap múlva már senkit nem is érdekel a dolog. Az eset érdekes módon egyetlen nagy nem­ zetközi jogvédő szervezet figyelmét sem keltette fel. A „független és elfogulatlan>í’ sajtó pillanatok alatt napirendre tért felette, csendben maradtak az újságíró-szövetségek, a civil szerveződések, emberi jogi fórumok. A Magyarország ellen hiányzó tejfogú ro­ magyerekekkel kampányoló Amnesty International is csendben maradt, miért ér­ dekelné őt, hogy itt nálunk a rendőr pisz­ tolyt fog egy fegyvertelen tüntetőre. Ho­ gyan??? Váljunk egy percet, nem biztos, hogy jól értettem, inkább elmondom még egyszer: Pisztolyt fogott egy fegyvertelen tüntetőre. Lehet, hogy nem volt mindenki­ nek világos, meg amúgyis eltelt azóta egy fél év, és sok minden egyéb is azóta, úgyhogy megismétlem: Pisztolyt fogott egy fegyver­ telen tüntetőre ! Akárhogyis emlékszem a fiatal magyar de­ mokrácia lassan 13 éves történetére, akárhogyis visszagondolok bármely jelen­ tős, rendszerváltáshoz kapcsolódó ese­ ményre, egyetlen hasonló eset sem jutott az eszembe... Hát, kb. ennyi! elomi 125 éve született Ady Endre Nekünk Mohács kell Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta. Cigány-népek langy szivű sihederje. Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon. Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk. Mert akkor végünk, végünk. Valami nagy-nagy, ős tanulság. Amely kis népeket tanít. Jöttünk, mert hitt a nyugati Vagyon, De erőnk nincs a küzdelemre S nyilaktól vérezünk agyon. S mégis szívesen áldozunk velőt. Mert tragikusabb és szebb sors nincs Isten és emberek előtt. Más fajta nép roboghat tova. De ily szép, álmos, láncolt fajnál Poétább faj nem élt soha. Í9Í2 1908 Hát ahogyan a csodák jönnek Szép magyar sors Nem álldaltak bús bölcsőink körül Sem bölcsek, sem rokkant királyok. Mert nekünk senki sem örül. Magyar életünk kezdtük tétován. Nem láttunk hét kövér esztendőt. De minden esztendőnk sovány. Szorongóknak sohsem adtunk kezet. Becsméreltük a jól tevőket S örültünk, ha ki vétkezett. Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt. huszonkettedikdik oldal Hát ahogyan a csodákjönnek, Úgy írtam megint ezt a könyvet. Se nem magamnak és se másnak: Talán egy szép foltámadásnak. Se nem harcnak, se nem békének: Édes anyám halott nénjének. Ö tudta, látta, vélte, hitte. Hogy ez a világ legszebbikje. És úgy halt meg, hogy azt se tudta: Mi lesz itt az okosság útja. S ha késlekedik az okosság, Nem poéta fajták okozzák. Jönnek rendjei a csodáknak, Kiket eddig tán meg se láttak. Jönnek mindenek, jönnek, jönnek. De a hiteim elköszönnek. 1918 �K E nagy tivornyán S volt kurta szoknyás lány szerelmem... Terítve a Föld: lakni tessék. Tombolj, Világ, most szabadult el Pokloknak minden pokla rajtad. Ha akartad vagy nem akartad. Hollókkal és kóbor kutyákkal Kész a lakoma, kész az egység. Volt... volt. Ez a másodvirágzás. Ez már csak az álmoknak álma A cél nem cél, a babér nem zöld. Nem pálma már többé a pálma. Rövid szoknyás lány mit sem adhat. Nekem sincs már semmim, csak lázam. Ilyen olcsó lelket nem kapnak: Csak egy forint, kérem alássan!... Véres bor koponya-pohárban. Hajtsd föl. Világ, idd ki fenékig. Idd ki hősiesen és bátran: Most már mindegy, most rohanj végig. Végig a Téboly zöld-vér-útján. S Téboly, most már ne szemérmeskedj. Szakadnak a vásznak, szakadnak. Eljött az álmodt minden-mindegy. Esküdjünk a mindent-szabadnak. Bőrünk úgyis ördögök bőre: Lakomázzunk s aztán — előre. Ha tivornya, legyen tivornya. Olyan mindegy, élni, nem élni S gyáva-e az ember vagy hérosz. Olyan mindegy: van-e tán még rossz S van-e még tán megbecsülendő? Herold-csizmám egy kicsit sáros. De jövök vígság-hirdetéssel: Ordíts, kapu és kiálts, város. Kárhozzatok, most van a napja S akinek van még virradatja. Ne haljon meg kárhozás nélkül. Egész világ szőttje kibomlott, S én egy nyomorék fonál hurkán Még mindig csak bénán zsibongok? Mit törődjünk elmúltak voltján? Terítve a Föld, lakni tessék: Éljünk dögig e nagy tivornyán. Ì918 Még egyszer Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma. Még egyszer, ím, tárva elétek. Ami az enyém, ami drága: Piacra vont az i^u évek Álmodni vágyó i^usága... Mikor először szőttem álmot. Beteg, de szűzi volt a lelkem. Nem volt, mit el ne hittem volna. Nem volt, mit meg nem érdemeltem. Volt istenem, volt szépről álmom Csak egy forint... Piacon volnánk!... Mit szégyenkezzem, ez a vásár. Eladom még a megvetést is. Az én lelkem már úgyis lázár, A piacról hulljon még rá sár! lm, bevallom, hogy nyomorultan. Mit sem remélve, mit se várva, Még mindig van az én lelkemnek Szárnyakat adó büszke álma. És bár előttem vak sötétség És bár előttem mit se látok: Még mindig meg tudok én vetni Egy nálam is bénább világot! ím, bevallom, hogy nem hiában Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem. Megleltem az igaz világot. Megleltem az én dölyfös énem. Megleltem, ami visszaadja. Amit az élet elragadt: Annyi szenny közt a legtisztábbat: ím, megtaláltam magamat!... ím, megtaláltam s a piacra Kivonszoltam, hol áll a vásár: Ez én vagyok, hitvány és büszke. Érints, vevő és hullj reám, sár! ... Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma. Még egyszer, ím, tárva elétek. Ami az enyém, ami drága. Piacra vont az i^u évek Bénán is büszke i^usága... Mikor maradék magyar mit se forral. Ritkult, romlott s neki már minden más: jobb. Már nincs, kit leverjenek az urak, Már csak vonaglás a mi lázadásunk, Hálát nem adott s már nem is mutat Bécs. Késő a mi úr-virtuskodásunk. Hős uraink Majtényt is elaludták. Harcra készítni elő a magyart. Védő-bástyául megintelen Bécsnek? Az én népem már rút halálba tart És németet majd csak talál a német. Régen és másként lett volna itt: ország. Ì914 Alszik a magyar Most alszik a magyar a magyarban. Minden nációnak van terve. A magyar azt mondja, ha tönkrejut: így akartam. Élet-e ez? lássuk meg végre egyszer: Egyszerűen magyarnak lenni. Pláne ilyen tagadott, tiltott, érzett Szerelemmel? Nagy dolgok folynak, fújnak, keserednek. De — holott láttam egyet és mást----Nem láttam még fajtám rosszaságait Kerekebben. Minden fajtát szeretek s áldva áldok. De ha fölébresztik a magyart. Ha bennem is ébresztik a bestiát: Ütök és vágok. 19Í4 Í9Í9 Nincs itt ország Petuel fia. Jóéi jóslata: Városok, mezők elpusztulnak itten S lélekbéli s való vetéseinken Zsebrák-láb vagy a kozák ló-pata Taposnivalót egyként nem talál majd. Bús föld, hogy >> mentő <<-d olyan eszelős: Kötődik Gesztért duhajul a Sorssal S Bécsért és Gesztért ő akkor erős. huszonharmadik oldal �ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN OLVASÓNKNAK! ggiBí ■b< Ke'rj 1“ iíö í »w J K 4: r ?1 a k. V h I i I < Aranyosmaróti mester:Királyok imádása (1460 körül, Esztergom, Keresztény Múzeum) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 10. szám 2002. december 13. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. december 13. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (664kb+3670kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_10_20021213 Relation A related resource T00051 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24. pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_10_20021213 HÖK https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5dc283b57f832f11127126720dc9ba6e.jpg cec4aa7060ec345f3171c6cf0f624679 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ccfb290c7ee0306970650a0bef40943d.pdf 103192faf7256f007ab884b165b71305 PDF Text Text MU. 1 2.00'50'52.0 Á. PPkH-JAK legn4p«Merfil>L lapja J £ A PÁZMÁNY PÉTBE KATOUKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA [i-fc. J i f /u fi ífÍA ■< I " 4 'w'' A MOZDULJ! FODOR GYÖRGY, KL ÚJ REKTOR BÚCSÚ ERDŐ PÉTERTŐL VI. évfolyam, 1. szám HÖK-VÁUSZTÁS DRASKÓCZy IMRE e-mail: itelet01@fotmail.com honlap: wwyv.itelet.tk 2003. március 20. �A közöny helyett IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. R Tegnap nézegettem egy régi fotót. Amikor még olyan mások voltunk. Olyan lelkesek, olyan gondtalanok. Nem csak a világ válto­ zik velünk, mi is. Nagyon sokat és nagyon gyorsan. Miért nem nevetünk olyan felsza­ badultan? A szenvedély szétaprózódott a hétköznapokban. Már nem azok a gondola­ tok foglalkoztatnak, már fásultabban indu­ lunk el reggel. Emlékszel még? Mikor a sar­ kon összefutottunk és lassan andalogva világmegváltó gondolta­ ink voltak? Nagyratörő lelkesedéssel, határtalan optimizmussal tervezgettük a jövőt. Most gyors léptekkel loholunk a metró fe­ lé... Közléseink leapadtak tőmondatokra, méregetve figyeljük a világot és egymást, és így élünk benne. Teljes közönnyel moz­ gunk mindennapjainkban a megszokott rutin szerint, és eszünk­ be se jut már olyan dolgokat tenni, mondani, csinálni, aminek ,semmi értelme” vagy „nincs haszna”. Tudod, mire gondolok? Ha meghallgatjuk a másikat, vagy egy mosolyt ajándékozunk ne­ ki. Már csak saját dolgaink foglalkoztatnak. Hová tűnt az a gyer­ meki lelkesedés, mely ott lakozott bennünk? Lehet, hogy már nem is emlékezünk rá. Tudod, a régi fotóra... s önmagunkra. amilyenek voltunk, s amilyenek lehetnénk... Gulyás Judit (főszerkesztő) L T O M Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora 3 Béklyóba zárt szabadság 10 Rendhagyó HÖK-választás 3 Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens 11 Ez a rock ’n’ roll! 3 Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról 12 II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez 4 Jelentés Március úrnak 13 Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből 4 Vedd és olvasd! 14 Erdő Péter búcsúztatása 4 Az ELSA Budapest a csúcsra tör 15 Búcsú az egyetemtől 5 I.N.R.I. 15 [» Doktorrá avatási szertartás decemberben 6 n-.Hajrá Pázmány!' 16 Horvátország nemet mondott 7 Egy megfelezett felezőbuli története 17 Deák Ferenc Államtudományi Szakkolégium 8 »- .Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le' 18 A drogszabályozásról 9 1848. március 15. emlékére 20 .Neked hogy hívják a nevedet?' 9 Második Infóterem? 20 J5- e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.itelet.tk �Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora Mint ismeretes, Erdő Péter rektort a pápa esztergomi prímás-érsekké ne­ vezte ki, ezért ő januárban elköszönt az Egyetemtől. A Püspöki Kar ideig­ lenes, hatállyal Fodor György eddigi rektorhelyettest nevezte ki az Egyetem élére. Ezennel bemutatjuk a jelenleg megbízott új rektorunkat, abban bíz­ va, hogy mielőbb beszélgethetünk is vele a lap hasábjain. szemináriumi rektor 1992­ 1993 és főiskolai igazgató paróchus 1993-1999; (Berzék) 1993-1999; 1988 óta folyamatosan mb. előadó a R.K. Hittudományi Akadé­ mián, két tanévben pedig az ELTE BTK-n is. 1995-től az Ószövetségi Szentírástudomány docense a Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem Hittu­ dományi Karán. 1999-töl fo­ lyamatosan a PPKE rektorhelyettese. 2000-től a PPKE HTK Bibliai Nyelvek Tanszékének vezetője. 1997-től folyamatosan egyházmegyei konzultor a Hajdúdorogi Egyházmegyében. 2003 februárjától a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem rektora. V Név: Dr. Fodor György Foglalkozása: teológus, orientalis­ ta, görög katolikus pap (szentelés: 1984) Születési hely, idő: Nyírbátor, 1958. április 25. Tanulmányai: Római Katolikus Hittudományi Akadémia, Budapest, teológiai doktorátus (PhD) arany­ gyűrűvel 1984; ELTE BTK Sémi filológia és arab szakos kitüntetéses bölcsészdiploma 1984; Pontificium Institutum Biblicum, Ró­ ma, biblikus szak-licenciátus (SSL) magna cum laude 1991; habilitáció teológiából a PPKE Hittudományi Karán, Budapesten 2001. Kutatói ösztöndíjak: Damaszkusz 1984, Kairó 1987, Róma 1999. Munkahelyei: Káplán (Nyíregyháza) 1984-85; püspöki tit­ kár (Nyíregyháza) 1985-88; teológiai tanár a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán (Nyíregyháza) 1984-89); káplán (Debrecen) 1988-89; a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasa (Róma) 1989-91; 1991-től folyamatosan teo­ lógiai tanár a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán (Nyíregyháza); közben ugyanott Tagságok: MTA Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei lüdományos Testületé Teológiai Szekció (elnök) Szent Jeromos Bibliatársulat (egyházmegyei koordinátor) Európai Arabisták és Iszlámológusok Egyesü­ lete (tag) Magyar Professzorok Világtanácsa (tag) Magyar Hebraisztikai Társaság (tag) Bibliai és Ókori keleti Kutatócsoport (társelnök) 1998 óta folyamatosan vendégprofesszor a ko­ lozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen ószövetség tárgykörben. 1997 óta folyamatosan tagja a Magyar Akkredditációs Bizottság Hit és Xhllástudományi szakbizottságának. Rendhagyó HÖK-nálasztás Első évfolyamosok figyelem I Annak érdekében, hogy az első évfb^am a tanév elejétől részt vehessen a HÓK munk^á-: bán, a HŐK közgyűlés megváltoztatta a választási szabályokat. Ennek érdekében a Hallgatói Önkormányzat tagjainak általános választását 2Ü03. októbe­ rében bonyolíyák le. A tavaly tavasszal — egy évre — megválasztott képviselők mandátu­ ma így még néhány hónappal kitolódik. Az első évfolyam nappali és levelező tagozatos hallgatói számára időközi választást tartanak a régi szabályok szerint. A választáson győztes képviselők maridátuma az általános választásokig szól, tehát 20®. ok­ tóberében első évfolyamon is lesz választás. Régóta napirenden van a kérdés, miszerint miért nem az őszi beiratkozás után taryák az ál-' talános választást, hogy a mandátumhoz jutott képviselők a saját évfolyamukkal párhuzamösaii, egy évig lássák cl az évfolyam képviseletét. Úgy tűnik, az észérvek diadalmaskodni fognak, a HŐK választás ezentúl októberben lesz megrendezve. Az elsős évfolyam azonbán nem lenne képviselve, tehát ezért kerül sor a mostani választásra. Az indulás feltétele 5, azaz öt pártoló aláírása, fényképes önclctnyz, amiben a céljaidat is leírod, valamint beleegyező nyilatkozatod, hogy a kari lapban megjelenhet a pályázatod. A leadás határideje: március 31. Helye: HŐK iroda. libvábbi információért fordulj bizalommal a HŐK titkárságához. Bz a rock ’n’ roll! íludjuk-e még mi is az a rock and roll? A lexikonagyúak és koravének már sorolják is; Csákk Bcrri, Elvisz meg ilyenek. Jó helyen tapogatóznak, de a válasz mégsem helyes. Nem. A rock ’n’ roll maga a láza­ dás. Maga a fiatalság. A tűz, a laizös aka­ rat. Az összetartó erő. A beteljesületlen, i^ó szerelem, a betc|esült, de véget ért szerelem Ott van úzsegger pimasz fel­ mosolyában, a felfelé szálló fustkankában, a levegőben, a mocskos kocsmaasz­ talon, az agyonkarcolt lemezeken, a már rég megszelídült és még lázongó lelkek­ ben, az artikulátlan, mégis mindent kife­ jező üvöltésben, abban, amilsbr sikerül bepasszfrozni valahogyan a győztes gólt az utolsó percben, a gimnáziumi házibu­ likban, az osztálykirándulásokon, abban, ahogyan kiröhögtük a háta mögött a fizi­ katanárt, a tornaórán büntetésből dobált medicinlabdákban, az első fejünkbe szállt sörben, az első ügyetlen udvarlásban, a közösen üvöltött dalszövegekben, amiket nem is értünk, mégis tudjuk, miről szól­ nak. Minden apró kis hülyeségben, me­ lyek életünk legszebb emlékei, a diadal­ ban, a kudarc utáni talpra állasban, az elmült és elvesztegetett években, az előt­ tünk álló, majdan elvesztegetettnek tŰnŐ időben. A rock and roll ott van Beetho­ venben és Mozartban is, az ősi elfeledett, elnyomott rítusokban, a tűz lángában, a pocsolyákban, a pinceklubban és a stadi­ onban, a fejedben és a szívedben, a lábad­ ban és a kezedben. A szerencsés kézzel húzott tételekben és az előadás utáni tapsban, az elfojtott káromkodásban, a ifelcsattanő ngKetesBen, a legöFÍiüJS könnycseppben. A rock ’n* roll maga az élet. A lélek. Az érzés. Tudjuk-e még, hol találjuk? Ernlékszünk-e még rá? Tudunke még örülni, van-e még valami, ami öszszekót, egységbe forraszt minket? ^n-e még valami, amiért ügy érezzük, érdemes élnünk? Shn még közös célunk, olyan, amely emberré tesz minket? Tiidunk-e messzire nézni, meglátni azt is, amit iga­ zán érdemes? Ússze tuc^uk-e tömi a tükórőt, hogy végre igazán foglalkozzunk is valamivel? Koltay András harmadik oldal �II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez János Pál püspök, Isten szolgáinak szolgá­ ja, Tisztelendő Testvérünknek, Erdő Pé­ ternek, eddig Puppi címzetes püspökének és a Székesfehérvári Egyház segédpüspö­ kének, aki áthelyezést nyert az Esztergom-Budapesti Metropolitai Székre, üd­ vözlet és áldás Bizonyított tény, hogy a kiváló Esztergom-Budapesti Egyház Magyarországon belül kiemelkedő helyet foglal el. Nem akarjuk ezért, hogy segítségünk és gon­ doskodásunk híjával maradjon, különö­ sen most, amikor pásztorokra van szüksé­ ge, hiszen Tisztelendő testvérünk, Paskai László, a Római Szent Egyház Bíborosa, a Szék irányításának tisztségétől megvált. Feléd fordult hát figyelmünk. Tisztelen­ dő Testvérünk, püspökséged két eszten­ deje alatt megérdemelt tekintélyre és ki­ emelkedő elismertségre tettél szert. Ezért apostoli tekintélyünk alapján Téged a Puppi Egyház címzetes püspöksége és a Székesfehérvári Egyház segédpüspöki tisztsége alól felmentünk és az Esztergom-Budapesti Metropolita Szék érseké­ vé és pásztorává nevezünk ki mindazok­ kal a jogokkal és kötelezettségekkel, ame­ lyek a szent kánonok előírásai szerint helyzetedhez és jogállásodhoz tartoznak. Kiválasztásodról értesítsd a klérust és a hívő népet. Mindnyájukat arra buzdítjuk, hogy újuljanak meg vallásos lelkületűk­ ben, ismerjék el kezdeményezéseidet és kövessék tanácsaidat. Végül, Tisztelendő Testvérünk, megerősít­ jük irántad való korábbi jóindulatunkat és bizalmunkat, és pásztori vezetésre kezedre bízzuk az Úrnak ezt a népét. Ez a Szék és annak kiemelkedő történelme meg fogják adni neked a lelkipásztori munka vezérel­ veit, hogy így az Ür üdvösséges ajándékai és a te szolgálatod folytán a hívők bőséges termést hozzanak. Kelt Rómában, Szent Péternél, az Ür kétezerkettedik évében, december hete­ dikén, pápaságunk huszonötödik eszten­ dejében. II. János Pál pápa negyedik oldal í|kt^ Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből (elhangzott: Esztergom, 2003. január II.) (...) Az idők jeleit hordozza népünk és Egy­ házunk számára az Európai Unió bővítése és az európai öntudat erősödése az Unió hatá­ rain innen és túl. De ez a folyamat egyben az egyes népek és régiók önbecsülését és egy­ más iránti tiszteletét is erősíteni képes. Egyre Jobban átérczzük, hogy nem egymás ellené­ ben, hanem egymást kiegészítve kell közös hazánkat építenünk. Nem csupán haszonról és gazdaságról, jólétről és konkurenciáról szól ma világrészünk története. Sokat beszélnek közös értékekről is. Erezzük, hogy a keresztény örökség nélkül Európának a szíve hiányozna. Felelősek is vagyunk azért, hogy jövőnk ne áttekinthetetlen bürokrácia és külső szellemi hangzavar által sodort felületes tömegélet legyen, hanem az emberi személy igazi méltósága teljesedjék ki, kapjon védel­ met a lelkiismereti szabadság, az egyénekre és közösségekre kitelj edő vallásszabadság érvé­ nyesülésével. így meríthetünk azoknak az ér­ tékeknek a forrásából, amelyek önállóbbá, összeszedettebbé, gondolkodni, akarni, sze­ retni képesebbé tehetnek minket. Ezek azok az értékek, amelyekre egységesülő világunk­ ban mindenkinek egyre inkább szüksége van. Ezek megélésén keresztül vezet minket Krisz­ tus az életszentségre. Új idők új meg új kihívásai és kísértései kö­ zött bátorítson bennünket a jövőben is Krisz­ tus szava. O a mai Evangéliumban azt ígéri, hogy a vigasztaló Szentlélek majd megtanít minket mindenre, és eszünkbe juttat min­ dent, amit mondott nekünk Nem az emléke­ zőtehetségünket fokozza varázslatos módon, hanem az új meg új helyzetek és körülmé­ nyek között villanja fel előttünk a krisztusi megoldást, a szeretet parancsának itt és most jelentkező konkrét követelményeit. éljük a Szentlélek Úristent, kísérje világossá­ gával, erejével és Örömével most kezdődő szolgálatomat és egész Egyházmegyénk bon­ takozó életét. Szűzanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának pártfogása segítse népün­ ket és Egyházunkat. Ámen. Erdő Péter búcsúztatása Erdő Péter rektort 2003. január 6-án bú­ csúztatta el az egyetem a díszteremben tar­ tott ünnepségen. Megjelentek a karok dé­ kánjai, valamint a jogi kar oktatóinak jelen­ tős része is, kiegészülve néhány hallgatóval. Köszöntő beszédet mondott Fröchlich Ida, a bölcsészkar dékánja, aki kifejezte abbéli reményét, hogy a kapcsolat nem szakad meg a leendő érsek és az egykor gondjaira bízott egyetem között. Fodor György rektorhelyettes kiemelte az elmúlt évek si­ kerei közül többek között azt, hogy az egye­ tem szentszéki alapításának a rendezése megtörtént, az anyagi és szellemi épülés, a regionális együttműködés más egyetemek­ kel legalábbis jó úton halad. Erdő Péter mindenkinek köszönetét mondott, kiemel­ ten az első dékánoknak, Maróth Miklósnak (BTK) és Zlinszky Jánosnak (JAK). Miután átvette ajándékát, egy festményt, és meg­ hallgatta Roska Tamás, az ITK dékánjának pohárköszöntőjét, végleg elbúcsúzott, de előtte még barátságosan elbeszélgetett egy pohár pezsgő mellett az őt személyesen is köszöntem kívánókkal. Az egyetem megbízott rektora dr. Fodor György, eddigi rektor-helyettes lett. �Búcsú az egyetemtől kápolnák is nyíltak. Az Oltáriszentség jelenlé­ Időközben a Püspöki Konferencia.., a ma­ _____ .Í11_____tt_______________ ______________ te titokzatos erőforrás munkánk és életünk gyar állam és Egyetemünk egyes karai, küszámára. Az egyetemi lelkipásztorkodás szer­ lönösen a Jog- és Államtudományi Kar vezete és tevékenysége is bővült. 2002 nyarán anyagi erőfeszítései, valamint a külföldi Egyetemünket küldöttség képviselte Torontó­ katolikusok támogatása lehetővé tették, ban, ahol a Szentatya találkozott a világ ifjúsá­ hogy befejezzük 1998 késő tavaszán a Hit­ gával. tudományi Kar épületének kiépítését, I Tankönyvek, tudományos tanulmányok, so­ 2001, december 16-án átadásra kerüljön a rozatok, gyűjteményes kötetek, folyóiratok tervezett által Makovecz Imre és diáklapok jelennek meg Egyetemünk kü­ Stephaneum főépület Piliscsabán, megva­ lönböző karainak kiadásában. Híven tükrö­ lósuljon az Egyetem központi részlege és a zik azt az értékes szellemi munkát, amit ok­ JÁK Szentkirályi utcai két épületének teltatói és hallgatói közösségünk közös erőfe­ , jes felújítása és átalakítása, egyetemi tulajszítéssel, az Egyetemmel együttműködő donba kerüljön a központi épület másik számos hazai és külföldi szakember részvé­ oldalán álló, Szentkirályi utca 26, számú telével végez. Kedves Kollégák, Egyetemünk Minden (Spartacus) épület, A berendezés és a kü­ 2002. szeptember 22-én ünnepeltük Egyete­ Kedves Oktatója, Munkatársa és Hallgatója! lönböző szerzetesrendek áldozatos mun­ münk fennállásának tizedik évfordulóját. Az Ismeretes, hogy Szentatyánk, II. János Pál kájával megvalósuló kollégiumok tovább ünnepséget jelenlétével és köszöntőjével pápa 2002. december 7-én az Esztergomgazdagították Egyetemünk működési fel­ megtisztelte Zénón Grocholewski bíboros, a Budapesti prímási Főegyházmegye érsekévé tételrendszerét. Megvalósult a hatékony Katolikus Nevelés Kongregációjának prefek­ nevezett ki. A megtisztelő és egyben informatikai összeköttetés a fizikailag tá­ tusa is. Most pedig, már örömmel nyújthat­ zavarbaejtően nagy kihívást jelentő új meg­ voli karok között is. 2002-ben elkezdőd­ juk át azt a karaink és rektori hivatalunk köbízatást a gondviselő Isten nagylelkű segítsé­ hetett az Informatikai Kar budapesti épü­ ! zös munkájával készült reprezentatív kötetet, gében bízva, megilletődve fogadtam. 2003. letének létrehozása is. mely számot ad Egyetemünk első tíz évéről. január 11-én délelőtt 111 órakor, az Eszter­ Az évek haladtával bővült az oktatás kínála­ Átgondolva az utóbbi öt esztendőt, eszünk­ gomi Bazilikában veszem át új hivatalomat. ta. Újabb és újabb alapképzési szakok ke­ be juthatnak idegeskedések és nehézségek Erre az ünnepélyes alkalomra Egyetemünk rültek akkreditálásra vagy nyerték el a vég­ . is; az összhang kialakulásának, a szellemiség minden oktatóját, munkatársát és hallgatóját legesítést. Doktori programok, majd dok­ és a harmónia megtalálásának fáradságos út­ szeretettel várom. tori iskolák nyertek állami akkreditációt ja. Nem mindig örülhettünk minden jelen­ Mivel új feladatköröm az egész embert kívá­ Egyetemünk minden karán. 1999-ben az ségnek és eseménynek az Egyetem életében. nó rektori tisztség gyakorlásával ténylegesen Egyetem alapítólevelet kapott az Apostoli De nem tagadhatjuk, hogy lassan reális már aligha kapcsolható össze, benyújtottam Szentszéktől, így a katolikus egyetemek büszkeséggel vallhatja ki-ki, hogy a Pázmá­ lemondásomat Dr. Seregély István érsek úr­ legmagasabb kategóriájába került. Ez az nyon tanít, tanul vagy dolgozik. Ha sebeket nak, Egyetemünk Nagykancellárjának, A hi­ Egyetem ma a Katolikus Egyház egyik leg­ okoztunk egyeseknek, sajnáljuk. Ha a mun­ vatali teendők gyakorlásával az új rektor ki­ jelentősebb intézménye hazánkban. Hiva­ ka hevében valakit igaztalanul bántottunk nevezéséig vagy egyéb ennek megfelelő talos egyházi jogi személy. Tevékenységét a volna meg, őszintén kérünk bocsánatot. Ha­ fenntartói intézkedésig Dr. Fodor György Katolikus Egyház nevében végzi. Időköz­ ragot, keserűséget senki és semmi miatt rektorhelyettes urat bíztam meg, aki az ed­ ben fejlődött a posztgraduális képzés, a nem őrzünk a szívünkben. Magam személy digi években az egyetemi ügyek intézésében szakirányú továbbképzés kínálata is. Karkö­ szerint minden vezetőre, oktatóra, munka­ már elismerésre méltó módon tanúságot tett zi kutatócsoportok alakultak, melyek az in­ társra, hallgatóra hálás szeretettel gondolok, rátermettségéről. Kérem, kísérjék munkáját terdiszciplináris együttműködésen kívül a különösen azokra, akik áldozatos, személyes bizalommal és készséges együttműködéssel. hit és a világi tudományok párbeszédének odaadással segítették munkámat vagy az Ezek az események alkalmul szolgálnak arra is színhelyei lettek, A Heller Farkas Intézet egyetemi közösség életét és épülését. is, hogy emlékezetünkbe idézzük az utóbbi a közgazdaságtudomány felé nyitotta meg Megrendült hálával köszönöm meg Isten­ évek fejleményeit. Egyetemünk életében az jogi képzésünket. A Jedlik Ányos Laborató­ nek, hogy ennek a bontakozó műnek, mely utóbbi öt év a megerősödés, a fejlődés és a rium az Információs Technológiai Kar Egyházunk és hazai kultúránk javát szolgál­ megszilárdulás időszaka volt. 1998 nyarán együttműködését valósítja meg a kutatás­ ni hivatott, munkatársa lehettem. Köszöne­ került sor az Egyetem intézményi akkreban élenjáró intézményekkel. tét mondok mindazoknak, akik Egyete­ ditációjára. Az ezzel kapcsolatos teendők Minden kar nemzetközi kapcsolatrendszere nagy terhet jelentettek az újonnan megszer­ münk anyagi, szellemi és lelki épülésén fára­ jelentősen bővült. Tagjai lettünk a Katolikus vezett rektori hivatal és gazdasági főigazga­ doztak és fáradoznak. Egyetemek Világszövetségének és Európai tóság számára éppúgy, mint az egyes karok Igyekszem az Egyetem fejlődését a további­ Szövetségének, valamint több fontos nemzet­ számára. Ugyanez év nyarán a Püspöki Kon­ akban is - lehetőségeimhez mérten - támo­ közi egyetemi szövetségnek. Közös diplomák ferencia egyházilag megalapította Egyete­ gatni. kiadását valósítottuk meg a San Franciscoi münkön az Információs Technológiai Kart, Egyetemmel és a Milánói Katolikus Egyetem­ Isten áldja a Pázmány Péter Katolikus Egye­ amely 2001-re nyerte el az állami mel. Számos tudományos konferencia és kultemet! turális rendezvény került megrendezésre akkreditációt és elismerést és ekkor kezdte Dr. Erdő Péter Egyetemünk minden karán. Az egyes karokon | érsek, rektor meg tevékenységét. I ötödik oldal �IMMW Hüiaii Doktorrá avatási szertartás decemberben 2002 decemberében újfent doktorokat avattak karunkon. Az ünnepség (mely vég­ re visszaköltözött a Díszterembe) menete a szokásos volt: bevonulás, Himnusz, kö­ szöntés, eskütétel, diplomák átvétele, be­ széd, Szózat. A felavatottak boldogan is­ merkedtek a kötelezően viselt talárral, mely többségüknek ezentúl munkaruha lesz. A felhőtlen öröm perceit kissé beár­ nyékolta az a tudat, hogy így, együtt most utoljára volt együtt ez a „csapat”, és bizony nem telik el majd sok idő, mikor felocsúd­ va az eufóriából vissza-visszasírja minden­ ki a gondtalan egyetemista-éveket, melyeknek ezennel örökre vége. Kezdődhet a nagy-nagy munka időszaka, melynek a Pázmányon való megalapozása a siker ma­ gabiztos reményével kecsegteti a kalandnak nekivágót. Nagy számban gyarapodik tehát a kinti vi­ lágban a Pázmány-légió, akik valami mást, újat, állhatatos keresztény erkölcsiségen nyugvó elmélyült tudást, esküjének megtartását saját önös érdekei elé helyező, egészséges világszemléletet visznek ma­ gukkal útravalónak, amely kiemeli őket a többiek közül - reménykedjünk mindeb­ ben legalábbis. Ábrahám Dániel Áes István Ákos Tamás Árva Zsuzsanna Eszter Aszmann Róbert Babkó Norbert Balogh Ákos Balogh Zsigmond Bánfalvi Sándor Baranyai Ágnes Bárdos Gergely Baumgartner Agnes Bentouminé Horváth Helga Bergmann Boglárka Bertalan Ágnes Bicskey Eszter Bíró ~ Agnes ' Bíró Marcell Bodrogi Péter Body Agnes Eszter Bóné Beatrix Borhás Zsuzsanna Borhegyi Ferenc Boros Emese Boros Linda Agnes Búj tor Anna Krisztina Csapó Ágnes Császár László Csermák Bálint Csiha Kinga Hajnalka Csuka Péter Czeller-Kovács Péter Dalos Judit Deák Gábor Debre Magdolna Dékány Anita Desits Eszter Emődy Teodóra Endrédy Zoltán E Kiss Gabriella Fedák István János Fehér Gyula Fekete Zoltán Féner Viktor Financsek Zsuzsanna Katalin Fodor Beatrix Fónagy Gergely Főmet Béla Fridery Réka Renáta Galambos Eszter Gáspár Miklós Gazsi László Glegyák Eszter Goldfárth József Gömöri Dóra Győri Attila László Győrvári Brigitta Ágnes Gyurcsán Judit Anna Gyurcsánszky Ba­ lázs Hadrik Hajnalka Haraszti Judit Hegedűs András Hepp János Herczeg Kata Hergert Ottó Herkner Gyula Hóbor Gabriella Hoffmann Péter Ákos Holtzer Éva Horváth Alexandra Horváth Éva Horváth István Horváth Mihály Huszák Balázs Ivády Péter Jakab Izabella Kádár Mercédesz Kálnoki-GyöngyÖssy Márton Kampfmiiller Sándór Káplár Orsolya Csilla Karsai Orsolya Kása Karolina Katona Hedvig Kézsmárki Éva Mónika Kiss András Kiss Renáta Kiss Virág Klósz Beáta Komjáthy Zsuzsa Eszter Korényi Sarolta Kosztolányi Örs Kovács Annamária Kovács Balázs Kövér Krisztina Krizsanits Gergely Kukucska Szilvia Kürthy Levente Laczkóné Hesz Boglárka Láng Géza Károly Lantos Emőke Liziczainé Galavics Krisztina Lovas György Lőcsy Viktória Lukács Krisztián Manger Marcell Márton Andrea Marton Klaudia Mátrai Magdolna Melegh Anna Mészáros Melitta Mészáros Renáta Mezey Franciska Mizsei Erzsébet Molnár Agnes Ilona Molnár Balázs Péter Molnár Gábor Molnár Orsolya Molnár Richárd Molnár Tamás Monori Levente Márk Nagy Izabella Nagy Orsolya Agnes Németh Noémi Némethy Eszter Nyitrai Károly Olajos Csaba Padlovics Agnes Pál Andrea Pálvölgyi Miklós Papp László Parties Krisztina Pataki Szabolcs Percze Szilvia Katalin Péteri Nikoletta Pjiszterer Orsolya Pista Balázs Pokorádi Katalin Pólik Cecília Povoinik Beáta Pozsonyi Máté Pulics Krisztina Ramel Rami Rédei Alexandra Réti István Rosdy Tamás Sághy Andrea Zsuzsanna Sauer Zsuzsanna Schiesz Erika Scholz Evelin Schultz Andrea Seprényi Andrea Sőrés Zsuzsanna Simkó Gabriella Simon Péter Miklós Sipos Gabriella Sitkéi Tamás Somlai Zita Somosy Edina Szabó Sramkó Katalin Steindl Eszter Strbka János Syposs Csilla Szabados Tamás Szabó Balázs Szabó Csaba Szentgyörgyi JúPéter Szabó Zsófia Szakály Noémi Szalai Judit Zsuzsanna Szelőczei Anna Szentgyörgyi Andrea Tasi Mihály Tökodi Judit Tamás Olivér Viktor Tamasi Zoltán lia Szigetvári Mária Szakoly Péter Takács Zoltán Tóth István Tölgyesi Viktória Turu Olga Tusor Gabriella Ugrón Zsolna Tóth Attila Szabolcs Tblnay Rita Újházi Edina Újhelyi Péter Ujváry Katalin Vidéki Noémi Villányi Vámos Istvánné Virga léronika Vida Márta Zakariás Kinga Rita Zakariás Mónika Zsolnay András Zsuzsanna Vladov krónika hatodik oldal �Horvátország nemet mondott Pázmányosok horvát körútja '■í?! "Tg Egy mondás szerint mi, emberek annyit érünk, ahány nyelvet beszelünk. Ha a bölösességet tágabban akarjuk értelmezni, ügy is fogalmazhatunk: annál töíBÉieFerunk, minél többféle kultúrát ismerünk. Az egyetemünkön tartott kurzusok közül jó néhány is ezzel a céllal indult. Ilyen a Jogtörténeti Tán* vS¥4 szék egyik egyre kevésbé látogatott, ám annál érdekesebb speciálkollégiuma, amelyet Dr. Andrási Dorottya adjunktus neve fémjelez. A Tanárnő Horvátország-Dalmácia-Szlavónia alkotmányjogi berendezkedéséről tarttMtott előadásokatili felsorolt terültek, országrészek Magyarországgal való kapiCsolatának fényében. ....... S hogy az egy év alatt szerzett tudásunk ne csupán elméleti maradjon, Andrási ta­ nárnő gondoskodott arról, hogy a közel húszfős csoport egy háromnapos kirán­ dulás keretében gyakorlati tapasztalatot is szerezzék a mai horvátországi helyzetről, amely - mint majd Ti is olvashatjátok messze eltér a magyar viszonyoktól. Egy hétvége arra volt elegendő, hogy Zágrábot és Szlavóniát, az ország északi részét végigjárjuk. Utunk során bepillant­ hattunk azoknak az embereknek az életé­ be, akik a háborúban aktív szerepet vállal­ tak Horvátország védelmét erősítve. Azt is láthattuk, hogy az ország most, még tíz év elteltével is magán viseli a könyörtelen időszak nyomait: a lakóházakon golyó ej­ tette sebek, a tankok által lebombázott kórházak mind a hiábavaló öldöklésről ta­ núskodtak, Az utcán feltűnő, féllábú ha­ dirokkantak, akik az ottaniaknak már megszokott látványnak számítanak, még­ sem mennek el mellettük anélkül, hogy tiszteletüket akár egy fejbiccentéssel ki nem fejeznék. Hősi halottak, akikért minden családban gyertyát gyújtanak. No, de nemcsak könnyfakasztó dolgokkal találkozhattunk a három nap alatt. Lássuk hát, hol is jártunk, ahol Pázmányos eddig még nem. Utunk első állomása a főváros volt, s bár az októberi korai sötétedés el­ ronthatta volna a városnézést, a Tanárnő kitűnő helyismerete, s annál kiválóbb nyelvi tudása révén elkerültük a turisták­ kal egyébként gyakran előforduló „gikszereket”, s egyszer sem tévedtünk el. Megtekinthettük a jogi kart, mely egyéb­ iránt egyetlen a városban.(Itt ugyanis a városban egyetlen egyetem van, s annak több fakultása.) Tehát a kirándulás tanul­ mányi része ezzel el is volt intézve. A nap hátralevő részében megcsodálhattuk a gyönyörűen felújított székesegyházat, s bejártuk Zágráb óvárosát. Az első éjszakát TJ'.kényelmes” emeletes kollégiumi ágyakbán tölthettük, amelyektől az ember - ha szerencséje van - néhány óra alvás után hátfájással ébred. Szombat reggel elhagy­ tuk a fővárost, hogy most már Szlavóniá­ val is megismerkedhessünk. Közben még útba ejtettük a horvátul Medvedgrad-nak hívott erődítményt, ahol a hajdani állam­ fő, Franjo Tudman emléktáblája található. Ha már nagy múltú politikusról esett szó, nekünk, magyaroknak különösen jó tud­ nunk, hogy a horvátok nemcsak saját ve­ zetőikről emlékeznek tisztelettel. Zágráb­ ban megtalálható néhai miniszterelnö­ künk, Antall József mellszobra is, termé­ szetesen e helyen is tiszteletünket tettük. Szlavóniai utunkat folytatva kirándulá­ sunk további fő célja Eszék és a háború­ ban nagy nevet szerzett Vukovar volt. Tán még mi sem gondoltuk volna, hogy a vá­ rosok mellett két kis falu jobban leköti majd figyelmünket. Szentlászló és Kórógy magyar ajkú községek, mégis el­ szántan védték hazájukat a szerb agresszi­ óval szemben. (Aki látta a tavaly bemuta­ tott filmszemle-díjas Chico című alko- tást, jól tudja, milyen borzalmakat éltek át a helybéliek.) Sajnos még itt is találtunk romos házakat, de újonnan épülő is egyre több van. Itt szintén kitűnő idegenveze­ tésben volt részünk, köszönet érte a kórógyi polgármesternek, Kel Józsefnek! Ó egy egész napot szánt ránk, hogy be­ mutassa a közeli falvakat, az elaknásított szántóföldekkel, Vukovárt esti csendjé­ ben. A sors fintora, hogy pontosan a város elestének évfordulója napján jártunk ott (október 26.); kísérőnk elmondása szerint minden család ezen az éjszakán annyi gyertyát gyújt ablakában, ahány családtag­ ja odaveszett. Szinte nem volt ház, ahon­ nan nem szűrődött ki a mécsesek fénye. Szomorúságunkat azonban hamar feled­ tetni tudta szálláshelyünk Bizovacban, annak minden - most már valódi — ké­ nyelmével együtt. Kirándulásunk utolsó napján már sokkal örömtelibb élmények vártak ránk. Dél­ előtt Eszékre értünk, ahol az ottani egye­ tem pro-dékánja fogadott bennünket, s kevés szabadidejében megmutatta a város látnivalóit, a Dráva-parti várat, a szépen kialakított folyóparttal. Itt is még láthatók néhol a harcok nyomai, de az emberek ar­ cán már ajövőbe vetett hit érződik, tekin­ tetük már csak kevésszer keserű. Három nap alatt megismertük az ország múltját, nehézségeit, szomorú emlékeit és bele­ pillanthattunk az itt élő emberek jövőjé­ be, mely talán reményteljesebb időket hoz. Az itt látottak után az ember már sokkal kényesebben közelít meg a hábo­ rúval kapcsolatos mindennemű kérdést, mert ahogy a szerbek, horvátok és min­ den nemzet, amely harcolt a dél-szláv konfliktus idején, egyöntetűen azt vallja, hogy értelmetlen öldöklést és szenvedést hozott csupán a háború. Ezt mi sem bizo­ nyítja jobban, mint a horvátok által oly ta­ lálóan hangoztatott félmondat: „Hrvatska cijela rekla je ne, hrvati ponosni su time!”- ami magyarul így hangzik; Hor­ vátország egésze nemet mondott, s népe büszke erre! Solymár Eszter, Kohuth Viktor Milisits Barbara hetedik oldal �Deák Ferenc Államtudományi Szakkollégium Bizön^^a^l^^^^^ndszere^éh ™nds2ere^éh íteWteÉ^I^Mí^^'^Bor^MÍ^öbbségl íteWteÉ^I^Mí^É'^Bor ma] lékszik, mikoCTs hallhatt^t^ mo^[Ii^ín^^temünk iS»zakkollégiúmárÓl. Ugyanakkor biztoF^^^^FJb^ine, hogy igen sokan x^annak közületek is, akikben legalább egyszer felmerült e következő kérdés: ,yajoiÉ] mi lehet az-., zal a Szakkollégiummal amiről tavaly hallottühk, hogy’^megalakult, ahövá^ évfolyamtársaink eg^ke-másiká olyan lelkesen próbált felvételt nyerni, ^ajd| ■sX: I»' örőlbmel ájságolta, hö^ IKiiii*. Igen, kedves olvasók, most én újságolha­ tom örömmel: még él, létezik a Deák Fe­ renc Állam tudományi Szakkollégium! Sőt, mi minden igyekezetünkkel azon munkálkodunk, hogy minél inkább éljen, és Ti egyre többen érezzétek, milyen jó lenne Nektek is, ha vállalnátok, hogy szakkollégisták legyetek, mert az ezzel já­ ró elfoglaltsággal és egyre komolyabb tu­ dományos- és közéleti feladatok vállalásá­ val együtt érdemes. A fentiek fényében most engedjétek meg, hogy röviden elmeséljem, mi is történt velünk, hogyan küzdöttünk meg a fenn­ maradásunkért. Talán onnan kellene kezdenem, hogy a ta­ vaszi szemeszter végéig hivatalosan 30 szakkollégistával büszkélkedhetett a Kollé­ gium. Azonban köszönhetően a kezdetle­ ges állapotoknak (miután csak 2001 őszén alakultunk), még kialakulóban lévén a rend és a tudományos munkavégzés me­ nete, sajnos 2002 őszére kicsit megfogyat­ koztunk. Pontosan 16-an gyűltünk össze. Seres Tamás szervező munkájának kö­ szönhetően, aki a mai napig mozgatórugó­ ja a szakkollégiumnak, áldozatos munkájá­ val és a Szent Ignác Szakkollégiumban szerzett tapasztalataival. Ilyenkor szokták mondani, hogy “Nélküle nem jöhetett volna létre...”. A szűkebb, de talán annál elhivatottabb szakkollégista társaság köz­ gyűlésén felvállaltuk, s bizalmat kaptunk hárman a Kollégium vezetésére, irányítási feladatainak végzésére: Kovács Orsolya, Domahidi Ákos és jómagam. Azóta egyre jobban sejtjük milyen nehéz feladatot vál­ laltunk el nagy lelkesedéssel, de hála Isten­ nek minél nagyobb a kihívás, annál jobban nyolcadik oldal próbálunk helyt állni, azonban ehhez fel­ tétlen szükségünk van Seres Tamás eddigi tapasztalataira, amivel O minden pillanat­ ban ott áll mellettünk, és segít. Miután tisztázódott számunkra, hogy pontosan kikre számíthatunk, kik lesznek a vezetőség, elkezdhettük szervezni a Szakkollégium életét. Nem tudom elég­ gé hangsúlyozni, hogy igen nehéz hely­ zetben voltunk, s ez még bizony mindig fennáll, hiszen egyszerre kellett egy hoszszabb távra mutató tudományos munka­ menetet megtervezni, és emellett szinte azonnal programokat szervezni, hogy míg a jövőnkről gondolkodunk, éljen is a Kol­ légium, nehogy a biztos 16 fő esetleg el­ vesszen, mert pillanatnyilag értelmetlen­ nek találja a dolgot. Most már mondhatjuk, sikerült „átvé­ szelni” egy újabb időszakot, hiszen még mindig, így a szemeszter végére is megva­ gyunk mindannyian, és közben a na­ gyobb lélegzetű, hosszabb távú terveink is egyre élesebben körvonalazódnak. De mivel is telt el konkrétan az elmúlt pár hónap? Természetesen rendszeresen tar­ tottunk közgyűléseket (kb. 2 hetente), ahol mindig találkoztunk, s tovább fejlesztettük a kollégium életét ötleteink, terveink egybevetésével. Voltunk közösen színházban, szervez­ tünk egy beszélgetést Bába Ivánnal, aki igen kellemes, baráti hangvételű estet tartott, s sok fontos és érdekes dolgot mesélt nekünk Hazánk Európai Uniós csatlakozásával kapcsolatos bizonyos problémákról, sőt kérdéseinkre vála­ szolva a Külügyminisztérium működé­ séről is. Egy tavaly elnyert minisztériumi pályá­ zatnak köszönhetően bizonyos összeggel gazdálkodni is tudtunk, amiből sikerült a Szakkollégiumnak a kollégisták segítségé­ ül egy nagyon hasznos lap top-ot vásárol­ nunk, s terveink között szerepel a további technikai berendezkedés. Már van bélyegzőnk is, amivel a tervezett könyvtárunk értékesebbnél- érdekesebb könyveit jelölhetjük majd, sőt kaptunk egy lehető­ séget a Környezet- és Versenyjog Tanszé­ ken, hogy otthonunk is legyen, ezzel könnyítve munkánkat. Körülbelül itt tartunk most, s így állunk, vagyis tényleg élünk, létezünk, egyébként hivatalosan mint a Magyar Jogtörténet Tanszéken működő öntevékeny csoport. A jövőre nézve vannak igen komoly, hosszú távú terveink, sok-sok ötletünk, természetesen a Szakkollégium lényegé­ vel összhangban, amit tavaly az ítélet egyik számában Seres Tamás úgy fogal­ mazott: „A Deák Ferenc Szakkollégium államtudományi szakkollégium. Érdemes itt azonban az államtudományokat kicsit szélesebb értelemben definiálni, mint a konkrét közigazgatási anyagi és eljárási jog kategóriáival. Itt elsősorban közéletről van szó, olyanról azonban, amely műve­ lésének alapja valóban a szakmai tudással végzett közszolgálat”, s lévén Katolikus Egyetem, mindezt a megfelelő szellemi­ ség keretébe foglalva. A terveinkről és ötleteinkről azonban had írjunk Nektek az elkövetkezendőkben, kivéve egyet, mint igen lényeges momen­ tumot: természetesen hamarosan szeret­ nénk bővíteni a taglétszámot, közössé­ günket, hogy mindenkinek teret adhas­ sunk, aki úgy érzi, ez az, amit szeretne, ezzel tud hozzátenni valamit életéhez, az Egyetemhez, s akár Hazánkhoz is... Talán épp Rád van szükség," ránk van, szükséged! E-fháií cítnönk: deaííkolíegium^yahoóxo^ v-t---- ■ Kis Brigitta �i i ■ A drogszabályozásról A múltkori számban megjelent „Miért jó a liberális drogpolitika?” című írásra sze­ retnélek reflektálni, melyben úgy érzem Szabózé kissé egyszerűbbnek tüntette fel a helyzetet, mint ami. Odáig teljesen egyetértek a szerzővel, hogy nem kell, szabad drogozni, se politikus papával, se mással, azonban a drognak a liberalizálása és a jelenlegi szabályozás között még szé­ les az út. Azok, akik szkeptikusak a mos­ tani drogtörvénnyel, még nem biztos, hogy együtt drogoznak a szüleikkel. Szabózé azt írja, hogy a szakmai szerveze­ tek szintén nem támogatnának egy eny­ hébb drogtörvényt, ami úgy pontos, hogy vannak szakértők (nohiszen ki minősül annak?), akik tényleg nem helyeselnének módosítást, azonban számos szervezet sürgeti a jelenlegi szabályozás enyhítését. Például a drogsegély-szervezetek egyön­ tetűen emellett kardoskodnak, hiszen a jelenlegi törvény értelmében a fogyasztás is büntetendő, és így elvileg a fogyasztás ?í elősegítésére irányuló, büntetendő tevé­ kenységnek minősülnek azok az ártalom­ csökkentő szolgáltatások, amelyeknek a segítségével a drogosok például steril tű­ höz, fecskendőhöz juthatnak. Ez pedig azzal jár, hogy a drogosok inkább belövik magukat többször ugyanazzal a tűvel, mert nem merik felkeresni a tűcserés központokat. Persze az is egy hozzáállás, hogy pusztuljon a férgese, még ha nem is anynyira humánus. Továbbá a jelenlegi törvény kiváló lehető­ séget biztosít a rendőröknek arra, hogy a terjesztők helyett a fogyasztóknak nyaká­ ra járjanak rá, így produkálva “eredmé­ nyeket”. Kérdés, mennyire oldódik meg a drogprobléma, ha az utcán továbbra is kódorognak a dílerek, de a 18 éves fo­ gyasztót rendesen besittelik, mert elszí­ vott egy füvescigit. Ha már a szakértőknél tartottunk: Németh Zsolt rendőr alezre­ des szerint a szigorú jogszabályok nem­ csak a büntetőjogi eljárásba vont fiatalok­ nak, hanem a rendőrségnek is komoly problémákat okoznak. Ebben a formában a törvényt zsákutcának látja, és úgy látja, hogy a fogyasztók üldözésével a probléma nem oldódik meg, csak feleslegesen von el kapacitást a rendőröktől. Márpedig ha a drogozás büntetendő, akkor a drogosokat meg kell büntetni, nem? További aggá­ lyokat vet fel a jelenlegi törvénnyel kap­ csolatban az is, hogy a jogszabályok to­ vábbra sem tesznek különbséget az egyes illegális drogok között. így az az elég ér­ dekes helyzet állt elő, hogy a marihuána és a heroin azonos megítélés alá esik. Gondolom Szabózé sem azért nem drogozik, mert szigorúan büntetik, hanem mert belátta, hogy ártalmas és helytelen. Ezt kéne tudatosítani a társadalomban is méginkább. A terjesztőket pedig termé­ szetesen szigorúan meg kell büntetni, de senkinek sem érdeke, hogy fiatalokkal teljenek meg a börtönök. jégé Neked hogy hívják a nevedet?” Körkß{> a íiazai „műfésznevekről” ' 3:^ dégnáp tetőzött ez az érzés bennem. Tud­ játok, a csiga kettő adását figyelve. Igen, megmondom őszintén, már fáraszt ez „a sók becézgetes.' Nagyon közkedvelt lett eme szokás médiaberkekben és előadó­ művész-körökben is, ahol ma már - teljes nyugodtsággal kyelenthe^ük - mindent szabad, ami pénzt hoz. Ha e célból a szín­ vonalat kell csökkenteni, akkor csökkenfik (vagy csökken az magától), ha óvodás pereknek kell nézni a jónépet, akkor azt teszik. Szóval, a becézgetesre visszatérve, ha odakapcsolok egy-két kereskedelmi csatornára, más se cseng fülembe, csak a mai „sztárok’ jól kitalált imidzséhez iga­ zodó neve. Nóci, Buci, Énei, és figyelj, most jön a legjobb: Győzike! Kész, vege. Igen, az utóbbi az egyik legfoglalkoztatot­ tabb alakja lett a sajtónak és a tv-nek, nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk fe­ lettébb színes egyéniségével. A „beszólok GyÖzikének, 73 a ».megmondom a perdül Gsocsó lakodalmas zeh^e frankot a Döglégynek” típusú műsorok halíattán, miközben L^csi ft^a alá a I' elharapóztak, rém egyszerű okból... erre trombita-szólót. Kozsó futószalagon van igény Magyarország, 2Ö03. Nem tu­ gyártja Jól képzett” énekeseit, például ott dóm, szaladgálnak-e közöttünk leendő = van az igen népszerű csapatból Glaire médiasztárok, például Katinkák, kiluk, vagy a reg elfeledett fíüegyuttesbol Zae, Philipek vagy Tollák! A gagyibbnál gagyiBB „művésznevek” Gsak azért szólok időben, hogy sztárrá : megállíthatatlanul törnek előre. A mai válása előtt még mindenkinek legyen ide- ; tini már el sem tuí^a képzelni, bodrán |e valami frappáns nevet kitalálnia, amivel lehetett sikeres valaki, ha például Úgy beleírhaga magát örökre a média-történe- I hívták, hogy Széesi Pál, Máté Péter vagy lemkonyvekbe. (Itt kell megjegyeznem, Kovács Kati. Ma már nem lehetsz menő hogy szegény Mónika megtartotta nevét, hipháp csapat tagja, ha neved Szabó Bé­ de még ez sem segített rajta túl sokat...). la. Majd ha minimum Ghris leszel, pá­ Azon már nem csodálkozunk, ha Gsonka lyázhatsz. Addig kéretik megőrizni iden­ „Pici" kiad egy lemezt, ha ezt már Majka titásunkat. is megleheti, vagy felhördül a fel ország, Nekem fiira lenne Catherine-kent él­ ha Pongó valami világmegyáltó cseleke­ ni, ha egyezer Katának hívnak. Bár, mé­ detet h^t végre azzal, ha megszegi ajátékdiasztár se leszek így egyhamar... szabályokat. Mert ő a frankó csávó. Azon G. l. se lepődünk meg, ha nagypapánk táncra oldal �I. X 'Sií'’»;*; , ífí- , , 4 Béklyóba zárt szabadság ,^Ha már megváltani nem tudjuk a világot^ legalább ne rontsuk tovább'^ - rovat A hivatalos történetírás szerint Magyar­ ország 1989-ben szabad, független állam lett. Ez a ténymegállapítás akkor is meg­ kérdőjelezhető, ha a szabadság (szu^ré^ nitás) jogi értelmét vizsgáljuk, hiszen a szirverenítás belső oldala hivatalosan va­ lóban létrejött a többpártrendszer és a demokrácia megteremtésével, de a kül­ ső oldal nemzetközi szervezetek (ENSZ, NATO, EU) és egyéb, néhol átláthatatlan érdekcsoportok által erősen korlátozott, déimészetesen ez elviekben igaz az ezen szervezetekben résztvevő valamennyi államra, de magunk között azért bevallha^uk, hogy jog ide vagy oda, az erősebbek azért természetesen ma is egyenlőbbek az egyenlőknél. L El kell fogadnunk tényként, hogy nem le­ hetünk teljes mértékben függetlenek, és legfeljebb azért érdemes küzdeni, hogy a meglévő mozgásterünk minél inkább bő­ vüljön. Ha azonban (legalábbis részben) szabadok vagyunk, akkor szabadnak kell lennünk minden porcikákban, nem csak papíron, de a lelkűnkben is! Bár az ország státusza megváltozott a rendszerváltozáskor, polgárai ugyanazok maradtak. Nehéz hirtelen egy másik vi­ lágnézetet magunkévá tenni, nehéz élni az ilyenkor egyszerre az ölünkbe hulló lehetőséggel. Az eltelt immáron tizenhá­ rom esztendő azonban elég hosszú idő volt ahhoz, hogy legalább elinduljunk az úton, mely a polgári demokráciákban kí­ vánatos, öntudatos, gondolkodó, öntör­ vényű, de megértő embereket farag a szocialista rendszerben javarészt birka­ ként vezetett népből. Az előző mondat természetesen meglehetősen -- és szán­ dékoltan — illuzórikus, hiszen láthatjuk, hogy a példaképként emlegetett jóléti társadalmak is küszködnek a maguk problémáival, de mégis minden, a kultú­ rának és a műveltségnek világszinten zajlódó kopása ellenére is, még jócskán előttünk járnak jónéhány alapvető fon­ tosságú dologban (szemléletmód, mun­ kamorál, felelősség a köz ügyeiért, nem­ zeti érdekképviselet, és ez a felsorolás még hosszan folytatható lenne). tizedik oldal XKR 7S9A Ez még nem az igazi szabadság Az igazi baj ott kezdődik, hogy a legtöb­ ben nem azon értékeket szeretnék átven­ ni e társadalmaktól, amelyeket valóban érdemes lenne, hanem elsősorban azok anyagi jólétét tartják szem előtt. A jólét ténylegesen óriási fontossága mellett sze­ mükben eltörpül a jóléti társadalmak minden visszássága, a lelkeket béklyóban tartó mechanizmusok, a haszon minde­ nek felettisége, a hagyományos értékek, a lélek, a szeretet, a hagyomány, az erkölcs. a család, a kultúra, a hit megszűnése. elüzletiesedése, eljelentéktelenedése, ál­ szentté válása. Sajnos úgy látszik, a ránk váró feladatok sorrendjében e negatívu­ mok orvoslásának fontossága jócskán le­ marad a várt előnyök megszerzése mö­ gött. Döbbenjünk rá: nagyon sokat ve­ szíthetünk, ha fenntartások és az 1945ben megszakadt folyamatosság újra meg­ keresése nélkül indulunk el egy új irány­ ba, és fogadjuk magunkba azt a világren­ det, mely máshol szerves fejlődéssel ala­ kult ki, de amely mindenhol hatalmas problémákkal küszködik. Nekünk nincs más esélyünk, csak újra megtalálni önmagunkat, máskülönben pontosan önálló sajátosságaink, lényegünk enyészik el, olvad fel a világ óriási piacán. A magyar ember lelke nem szabad. Az egyik urat felváltotta egy másik. Paradox módon azért rosszabb a helyzetünk most, a nagy szabadságban, mert az elnyomás évtizedei alatt legalább mindenki tudta, hányadán is állunk, pontosan milyen a helyzetünk. Tudni lehetett, hogy van egy idegen állam, mely uralkodik rajtunk, vannak árulóink, akik ezt az idegen hatal­ mat feltételek nélkül kiszolgálják, vannak becsületes embereink, akik elfogadván az adott állapotokat, megpróbálják szélesíte­ ni a lehetőségeinket (és ez nem ment kisebb-nagyobb megalkuvások nélkül!), és vannak hőseink, ismertek és névtelenek, 56-os mártírok és csendben, otthon, vagy a nagyvilágba elmenekült, tönkrement sorsok. A fiatalok egy-egy percre forradal­ márnak érezhették magukat, amikor ti­ tokban hallgatták a Rádió Luxembourg­ ot, amikor külföldről becsempészett, ron­ gyos könyveken olvashatták Szolzsenyicint, amikor az iskolai WC falára fel­ firkálták, hogy ,Vesszen a Szovjetunió”. Az elnyomás ennyi haszonnal járt. A tár­ sadalom azon részében, mely képes volt gondolkodni, közös alapot teremtett. Ezzel szemben manapság jóval nehezebb kötőerőt találni a társadalomban. �Ma úgymond szabadok vagyunk, építjük a jóléti társadalmat, és nem vesszük ész­ re, hogy a lelkünk ma talán kevésbé sza­ bad, mint régen volt. Azért is így van ez, mert nem ismerjük fel az ellenünk dol­ gozó erőket. Nem ismerjük fel a világ­ ban zajlódó azon folyamatokat, melyek a nálunknál jóval erősebb nemzeteket is veszélyeztetik. A társadalom tagjai jó ré­ szének szellemi táplálékát ma az RTL Klub, a Big Brother, a Blikk, a Story és a többiek adják, miközben alapvető kérdé­ sekkel nincsenek tisztában. Egy ilyen társadalom nem számíthat sok jóra. Mondhatnánk, az irigyelt nyugaton sem más a helyzet, de ne felejtsük el, ott jóval szilárdabb az alap! Ott nem szakadt meg a folytonosság! Mégis mindenhol kezd a feje tetejére áll­ ni a világ. Amikor elvileg mindent szabad, akkor nem szabad valójában semmit. Nem újkeletű probléma ez. G. K. Chesterton már 1905-ben, Nagy Britan­ niában (!) megfogalmazta a probléma lé­ nyegét. Ha nem létezik semmilyen ka­ paszkodó, közös pont, vezérlő csillag a társadalomban, tehát minden és minden­ ki teljes mértékben felszabadul (ez volt a klasszikus liberalizmus célkitűzése), ezál­ tal minden egyúttal el is veszti a jelentő­ ségét, mert minden álláspont szétaprózó­ dik, és mert immáron senkit nem is érde­ kel a dolgok igazi lényege. Egyszerre ide­ jétmúltnak minősül minden hagyomá­ nyos felfogás, de egyik új megközelítés sem tudja felváltani azt, hiszen minden álláspont éles támadások kereszttüzébe kerül. A társadalom elveszti eddigi mér­ céjét, viszonyítási alapját, és többé nem töri a fejét olyan elavult szókapcsolatok igazi jelentésén, mint; „az élet értelme”, “nemzeti sajátosságaink”, „feladatunk és felelősségünk a világban”. Anélkül pedig, hogy az alapokkal tisztában ne lennénk, elképzelhetetlen a részletek kimunkálása. Szemünket az egész világegyetemre kell szegeznünk, ha saját kis világunkban bár­ mi olyat akarunk cselekedni, amelyről azt gondoljuk, helyes. Az emberek többsége bizonyos szintig igényli azt, hogy legyenek törvények, de közös társadalmi megegyezéssel, évszáza­ dos fejlődés során létrejött, hallgatólago­ san elfogadott minimum-normák is, me­ lyek azonos mederben tartják életét. A korlátlan véleményszabadság megöli a vé­ leményszabadság lényegét, a korlátlanul szabad piaci verseny elpusztítja a piacot, a korlátlan fogyasztás megfogja semmisíte­ ni az egész emberiséget. A sors furcsa fin­ toraként végezetül a legnagyobb szabad­ ság köt a legnagyobb gúzsba. Szörnyű felismerés, hogy ma talán jóval nehezebb feladat felszabadítani a lelkeket, mint a diktatúra éveiben. A helyzet persze korántsem reményte­ len, hiszen a társadalom jelentős részé­ nek ma is van közös alapja. A többséget azonban nem ők, hanem a buszokon, a falvakban, a munkahelyeken és máshol összegyűrten, remény nélkül, pótcse­ lekvések által vezérelt, minden csali után azonnal moccanó embertömeg te­ szi ki. Mégsem beszélhetünk két vagy több Magyarországról, legfeljebb ugyanazon ország más-más arcairól. Mi így, mindahányan alkotunk egy nemzetet. Min­ denki a testvérünk, aki velünk egy nyelvet beszél (persze ne zárjuk el magunkat a lehetőségtől, hogy néha igencsak megharagudjunk testvéreinkre). Velük kellene kezdenünk valamit, akiket fél­ revezettek, akiket mások lealacsonyítot­ tak, vagy akik maguktól alacsonyodtak le (és közben figyelni kell arra is, hogy a saját szabadságunk megőrizzük, mely szintén nem kis feladat). Ne legyintsünk minderre a fensőbbség hamis gőg­ jével. Előbb nézzünk szét itt, a Pázmá­ nyon, és kezdjük el a munkát. Koltay András Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens is tí F Î' X 1944. augusztus 4-től dolgozott a társadalombiztosítás különböző munkaköreiben, előbb az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél, majd az Országos Társadalom­ biztosítási Intézetnél, majd a Társadalom­ biztosítási Főigazgatóságon jogtanácsosként (1987-ben történt nyugdíjazásáig). 1961-től a Társadalombiztosítási Főigazgató­ ság Törvényelőkészítéí Főosztályára került, később a Főigazgatóság jogtanácsosa lett. Vezető jogtanácsosként ment nyugdíjba. 1982. október 21-én sikerrel védte meg „A társadalombiztosítási szerv megtéríté­ si igénye” címrí kandidátusi értekezését. Tagja volt az MTA Munkatudományi Bi­ zottságának és az MTA Munkavédelmi Albizottságának. Oktatási tevékenységet az ELTE AJK Munkajogi Tanszékén folytatott, majd a 90-es évektől aJATE AIT Kara Mezőgaz­ dasági és Munkajogi Tanszékén adjunk­ tusi minősítésben oktatott, valamint a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Főiskolai Karán ugyancsak ad­ junktusként, végül 1998. szeptember 1jétől PPKE JÁK Munkajogi Tanszékén tartott előadásokat haláláig, 2002. deccmber 11-ig. Szakterülete a munkajog, a munkavéde­ lem joga és a társadalombiztosítási jog, valamint e jogágakkal kapcsolatos kártérí­ tési jogalapja és érvényesítése. E terüle­ tekkel kapcsolatban több önálló kiad­ ványnak szerzője, társszerzője, számos cikk írója e jogterületről. Kedves egyéniségére, mindenkori segítő­ készségére mindannyian emlékezünk és megtartjuk emlékezetünkben. tizenegyedik oldal �iî- - I c.. -, Ä Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról • ft-íj&tíí'- 2001. szeptember ll.-óta az addig min« dig higgadt, t^^dt George W Bush 'îâ jellemében gyökeres ’^Itozás állott be. Afganisztán gyors és agresszív lerohanása után Irakot sietve a „gonosz ten­ gelyének” bélyegezte, s egyértelművé tétté, hogy az iraki diktátor hatalmát meg kell dönteni. Joggal teheti fel a kérdést mindenki, hogy miért épp most jött el az ideje Szaddám Húszéin megregulázásának? il^r Az amerikai külpolitika hivatalos álláspontja szerint kapcsolat áll(t) fenn iraki kormány­ zati körök, és a rettegett al-Kaida terrorszer­ vezet között, továbbá Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Az első érv még elfogadhatónak tűnhetne, ha azt nem felej­ tették volna el mindezidáig bizonyítékokkal is alátámasztani. A második okot egyenesen kacagtatónak találom, s itt jut eszembe a „bagoly mondja verébnek” szituáció. Pont Amerika rendelkezik a legnagyobb mennyi­ ségű tömegpusztító fegyverzettel, és rajta kí­ vül Izrael, India, Pakisztán stb. atomhatal­ mak, míg Észak-Korea most újította fel atomprogramját, egyoldalúan felmondva az őt kötő nemzetközi szerződést. Tehát a má­ sodik indok sem lehet önmagában elegendő. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy valami egészen más ok miatt kell megindítani ezt a háborút Irak ellen. Gondolom Dick Cheney neve sokunknak ismeretlenül cseng, pedig ő az USA alelnöke, aki miután egy tavaly nyári beszélgetésen- talán egy pillanatnyi kihagyás következtében- kije­ lentette, hogy a hatalmas iraki olajkészlete­ ket nem hagyhatják Szaddám kezén, a Fe­ hér Ház hosszas magyarázkodása után per­ sona non grata lett. Nos, az alelnök úr el­ szólása lehet az a bizonyos „kilógott lóláb”, a háború igazi oka. Úgy gondolom, min­ denki tisztában van az olaj kiemelkedő fon­ tosságával, betöltött szerepével a világgaz­ daságban. Itt most röviden csak az amerikai olaj helyzetre térek ki. Egy bizonyos King Hűbbért geofizikus 1956-ban fejtette ki vízióját az amerikai olaj­ készletek kimerüléséről. Akkoriban sokan megmosolyogták ezt a kijelentést, mára vi­ szont mindenki számára ténnyé vált. 1985ben az USA kőolajkészletének mintegy két­ harmadát még maga tudta kitermelni, mára több mint felerészben importra szorul. Az amerikai Princeton egyetem tudósai szerint kb. 60 évre elegendőek a Föld olajkészletei, tizenkettedik oldal Majd ő megmondja a tutit! így rövidesen megindul(t) a harc az olajért. Az ol^’al szembeni energiaalternatíva kere­ sése meddő vállalkozás, hiszen olyan erős a nemzetközi olajlobbi, hogy minden ilyen kezdeményezést még csírájában elfolyt. Ma­ rad tehát „az utolsó cseppig” elve, s itt érkez­ tünk el Irakhoz, mely a világ második legna­ gyobb olajkészletével rendelkezik, ami ráadásuljobb minőségű, és gazdaságosabban is kitermelhető a szaúdi olajnál. Bush elnöknek a „terrorizmus elleni harc” jó ürüggyel szolgál ahhoz, hogy Irakot lerohan­ hassa. Gyakran hivatkoznak az ENSZ BT 1441-es határozatára, melyet Irak nem tart be. Ez is vicc, hiszen például Izrael legalább egy tucatnyi ENSZ határozatot hagy figyelmen kívül, s mellette nagyon jól tudja a nemzetkö­ zi közvélemény, hogy napjainkban (is) mi­ lyen atrocitások érik a Palesztin népet min­ denféle nemzetközi tiltakozás ellenére, de ez már egy másik dolgozat témája lehetne. „Nem érdekel az ENSZ fegyverzetellenőreinekjelentése. Iraknak igenis vannak tömeg­ pusztító fegyverei”- jelentette ki tavaly de­ cemberben George W Bush. Hans Blixék több hónapos kutatás után sem találtak sem­ mit, néhány darab rakétán kívül, amiket az­ óta már meg is semmisítettek. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy valóban nincsenek ilyen fegyverei Iraknak, de a puszta feltételezés vajmi keveset ér a nemzetközi jogban, pláne egy háború elkerülhetetlenségének megindokolásakor. Ne legyenek illúzióink, Bush fenti kijelen­ tése egyértelművé teszi, hogy a háború kitö­ rése már eldöntött tény. Kívánom, hogy ne legyen igazam, de elnézve Bush vérgőzös megnyilvánulásait, nehezen tudom elkép­ zelni, hogy a Perzsa-öbölben állomásozó 260 ezres amerikai hadsereg csak úgy, „dol­ guk végezetlenül” hazakullogna. Coliin Powel amerikai külügyminiszter több hete, az Irak ellen szóló bizonyítékokról tar­ tott előadása az ENSZ-ben sem volt túl meg­ győző, Sőt! Egyes információk szerint a be­ terjesztett bizonyítékok egynémelye még az 1991-cs Öböl-háború idejéből származik. A mindinkább görcsösebbé váló bagdadi rezsimváltozás kívánalma nem lehet ok a hábo­ rú elindítására, ugyanis ezen az alapon szá­ mos ország ellen lehetne háborút szítani. Ha ezt a logikát követjük, akkor már most fel le­ het tenni a kérdést: mely ország lesz a követ­ kező célpont? Az ENSZ Irak leszerelését kö­ veteli, és nem az iraki rezsim leváltását! Érdemes még pár észrevétel erejéig clgon­ dolkodnunk hazánk szerepéről az iraki konfliktussal kapcsolatban. A magyar külpo­ litika részéről elhamarkodott, és teljesen el­ hibázott nyilatkozattétel volt az elhíresült nyolcak levelének aláírása. Tudomásul kéne vennünk, hogy az EU-ba, és nem az Ameri­ kai Egyesült Államokba tartunk. Az Európai Unió „^tójának” küszöbén állunk, ami érte­ lemszerűen azt jelenti, hogy úgy kellene ne­ künk leendő tagoknak- még vendégként- vi­ selkednünk, hogy fogadóink- a házigazdákrosszallását azzal ne váltsuk ki. Igaz, hogy az USA a katonai szövetségesünk, de most szó sincs NATO-tagságunkból folyó kötelezett­ ségeinkről, Ahogy (Rambó) Amerika mon­ daná: Ez az én harcom! Fel kéne hagyni a szűnni nem akaró szolgalelkűséggel, attól a behízelgő külpolitikai gyakorlattól, hogy kérés nélkül is mindig mindent megígérünk, és teljesítünk. Nem szabad mindig „nagy testvérekben” gondol­ kodnunk, igaz, hogy kis ország vagyunk, de attól még lehet, sőt kell is, hogy erős tartá­ sunk legyen, és önálló (nem más országtól sugalmazott) véleményünk a dolgok folyá­ sáról. Ne akarjunk amerikaiabbak lenni az amerikaiaknál! Amerika tehát az iraki háborúval darázsfé­ szekbe nyúl. Nem elég az, hogy a nemzet­ közi közvélemény előtt nem tud épkézláb casus bellit találni, de magára fog haragítani legalább 1 milliárd moszlimot, s mellette több milliónyi európai pacifistát is, hiszen ne felejtsük, az utóbbi hetekben a világ szá­ mos pontján soha nem látott béketüntetések zajlottak. Ki menti meg a világot Amerika Önkényétől, s Amerikát Önmagától? Szabó Viktor �UnöÉlüBlb Jelentés Március úrnak ■ ■ , x>; • • , , X iix tudja, vagyunk í^ ezzel nenanyan az első nőnap t^ekan Március űr Allilolag a Fergeteg havát éltük, de az elején még fogalmam sem volt arról, hogy »ii,. tél v^-e odakint, vagy netán répeszek potyognak az égből. Főleg akkor bo­ rult rám a bizonytalanság, amikor a tetőablakokat teljesen betemette a hó, és jaz llandóan égő villany miatt azt sem tudtam igazán, hogy nappal van-e. ; vagy éjszaka. Bár nem is érdekelt igazán. Március úr, sőt bevallom, hogy egyáltalán nem érdekelt. Csak az óra érdekelt. Meg a naptár. 'lüdja, egy-egy 3-10 ^napos periódus végén, amikor he kellett menni, nem tettem mást, mint meg­ próbáltam magamba szívni minél több életmorzsát a kinti világból, s amikor visszakerültem a hőfödte tetőablak mögé a ketyegésbe, akkor ezek a mor­ zsák segítettek, hogy kibírjam a következő periódust. Bizony, bizony Márci­ us ur, akármilyen nevetségesen hangzik, ez volt az én kis téli elemózsiám. Aztán lassan az óra leketyegte a tetőab­ lakról a havat, leolvasztotta az egészet, engem pedig leolvasztott a januárról és beleketyegett a Februárba. Kimerültség­ től görcsbe merevedett testtel, arccal előre zuhantam bele, és csak fújtattam, ziháltam egyre, most jött ki rajtam az egész gyilkos fáradtság. Aztán egyszerre, magam sem tudom, miért, de elkezd­ tem kacagni, hogy igen, azért is megcsi­ náltam, s miközben úgy kacagtam, hogy nem bírtam abbahagyni, alig kaptam le­ vegőt, a bújtatás miatt. Furcsa érzés volt. Március úr, nekem elhiheti. Amikor végre abbahagytam a nevetést, akkor vettem csak észre, hogy eltűnt az óra­ mutató folytonos kattogása, s egyáltalán nem hallok semmi ritmust. És furcsa volt. Március úr, már az első pillanattól furcsa, mert most, hogy a ketyegés nem szőtte metronómkeretbe a széthullani készülő másodperceket, csönd lett, mélységes csönd. Először persze örül­ tem neki, hisz végre azt csinálhattam, ami csak nekem tetszett. Sehol egy ha­ táridő, sehol egy ketyegő óramutató, ami már november közepétől beleke­ vert, sőt beleoldott az egyetem színes, idegbajos forgatagába, ami miatt lótottam-futottam, határidőkkel bajlódhat­ tam; nem volt ketyegés, ami miatt több mint három hónapon át mindig megte­ remtődött a lehetősége annak, hogy va­ lami felesleges, jelentéktelen hülyesé­ gen idegeIjem magam. Ám az öröm nem tartott sokáig. Márci­ us úr. Hamar zavarni kezdett, hogy ad- dig alhatok, ameddig csak akarok, hogy nem kell rohanni sehová, és, hogy ha magamtól nem csinálok valamit, akkor a nagy csöndben elkúsznak a napok anélkül, hogy általuk az életembe tud­ nék égetni valami maradandót 2003 február elejéből. És, hogy mi lehet az oka. Március úr? Talán az, hogy annyi­ ra másfajta természetességgel (ritmus­ ban?) kellett volna élnem az életem hirtelenjében, hogy össze sem tudtam hasonlítani a január katonás fegyelme­ zettségével. Aztán egy nap rám tört az erős honvágy a ketyegés nyújtotta élet után, s most már tudom Március úr, tudom bizto­ san, hogy könnyebb az óra árnyékában élni. Mert az embernek igenis szüksé­ ge van arra, hogy az életét valami rit­ musba foglalja, s ha tele van tűzdelve egy rahedli határidővel, az meggyőző­ désem, hogy óriási terhet vesz le a vál­ láról. Hisz azokat teljesíteni még min­ dig könnyebb, mintha a keretet agának kéne megteremtenie saját maga számá­ ra.Ezért gondolom azt, hogy elkényelmesedtem ezen az egyetemen. Március úr. Annyira el voltam látva teendőkkel, hogy teljesen rájuk támaszkodtam, s míg nem figyeltem oda, a határidőknek észrevétlenül sikerült teljesen kilúgoz­ niuk. Lehet, hogy viccesen hangzik, de annyira átketyegték az életem, hogy el­ felejtettem, hogyan is kell belülről ke­ tyegni. Gyűlölöm őket ugyanis, gyűlö­ lök minden határidőt, de ha nem fog­ lalnak keretbe, úgy érzem, magába te- met a ketyegés nélküli órák üres csöndje. Aztán, úgy február közepe tájékán, hir­ telen tényleg elkezdtem süllyedni a csöndben, magam sem tudom hogyan, de úgy látszott: ellep teljesen. A csönd pedig színtelen volt, viszkózus és lan­ gyos, lassan mozgott, ám rendkívüli tu­ datossággal. Tudom, őrültségnek hang­ zik, Március úr, de hirtelen ott volt mindenütt, előmászott a világ pórusiból, és olyan volt, mintha nem is rám, hanem egyenesen belém kúszott volna. És féltem tőle, nagyon féltem. Elkese­ redve, izgágán kapkodtam a fejem, vala­ mi zajforrás után kutatva, amelynek rit­ musa megtörheti a csöndet, de hirtelen­ jében semmit sem találtam. Az egyetem színes forgataga helyett szürke, kiégett árnyak vonultak sorba, de hiába szóltam nekik, meg sem hallották. Én pedig két­ ségbeesve kutattam tovább, valami után, bármi után, amivel zajt csaphatnék, de a világ néma volt, és közönyös. Próbáltam tapsolni, de valahogy sehogy sem tud­ tam összecsapni a két tenyeremet, a ka­ rok végződései úgy húztak el egymás mellett, mint két, azonos pólusú mág­ nes darab. Próbáltam valami közismert pop sláger ütemét dobolni a lábammal, de a csönd zajától nem hallottam sem­ mit belőle... És most itt állok Március úr, a csönd fogságában, hogy ezzel a közhelyes ki­ fejezéssel éljek. Méla vagyok és közö­ nyös, és nem attól félek, hogy mit hoz a holnap, hanem attól, hogy nem hoz semmit. A holnap pedig maga Március úr, tehát átadom magam, őszintén, tiszta lelkiismerettel, átadom, ahogy ti­ zenkilenc évig eddig is tettem, és nem tudom, merjek-e elvárni annyit, amennyit magamtól is elvárok: a belső ketyegést, hogy legalább egy kicsit él­ hessek a megtalált, saját ritmusom sze­ rint, legalább addig, amíg az igazi ke­ tyegés visszatér. Zsellér Máté tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! z Németh Adám rovata Egy cím, amellyel sokszor találkozhatsz már jó ideje az egyetem legforgalmasabb csomópont­ jainál, előadók ajtaján és hirdetőkön. Egy név, amelynek kilétére kíváncsi vagy, de nem tudod kitől kérdezd, mi is az. Most egy füge éppen ezért veszi a bátorságot és bemutatja ezt a so­ kak által már jól ismert, szerencsére egyre erő­ södő csemetét. Lelki közösség. Vadul hangzik, ugye? Ez az a pont, ahonnan kezdve sokan elfordítják a fejü­ ket, megvonják a vállukat, legyintenek. Pedig semmi riasztó és vad nincs benne. Egy estéről van szó, amelyen mi, az egyetemünkre járók találkozunk, és ahogy egy látogató egy­ szer találóan megjegyezte: „Ti amúgy lelkesed­ ni jártok ide??!” fényében, megpróbálunk be­ szélgetni. Lehet, hogy ez egy nagy szó, de ta­ lán érdemes elgondolkodni, mire is gondolok. Nem a „vettem egy új nadrágot” vagy az „em­ lékszel a vizsgán?” szintű magasröptű eszme­ cserékre gondolok. Sőt, ezt még tudom fokozni. A hitről beszél­ getünk, sőt. A Szentírást is olvassuk, és erről is beszélgetünk. Mert ez is lehet egy közös téma. Na most elképzeltem, hogy megjelent előtted egy sötét kápolna, két gyertya pislákoló lángja és hajlongó apácák. De miért??? Hisz ezek olyan dolgok, amelyek igenis foglal­ koztatnak, érdekelnének, hisz kevesen vannak szerintem, akik ne gondolkodnának, saját ma­ gukon túlról. Akár megtapasztalhattad ezt egy plébániai közösségben, osztályközösségben, vagy éppen a benned lévő hiányérzetben. És ez egy hely, ahol lehetőség van ezek megvi­ tatására, vagy megkérdezésére. Beszámoltatási, anyagi elkötelezettség nélküli elfogadási fórum, ahol mindig várunk kirán­ dulásokkal, normális emberekkel, néha-néha finom kajálásokkal, sok-sok együtt nevetéssel és Lelkes ! Szentlelkes Fiatallal. Pefo Petra Piacid bencés atya kapta az kitüntetést Február 24-én este, a kommunizmus áldoza­ tainak emléknapja alkalmából a pesti Vigadó­ ban került sor a Gyurkovics Tibor író, költő és Horváth Béla volt kisgazda országgyűlési kép­ viselő által 2002-ben alapított „parma fidei - a hit pajzsa” díj ez évi átadására. A „hazámérthitemért” kitüntetést Mádl Dalma asszony, Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége adta át Olofsson Piacid bencés szerzetesnek. A 87 tizennegyedik oldal éves bencés atya raboskodott a hírhedt Andrássy út 60. szám alatti börtönben, majd tíz évig a Szovjetunióban, a mordoviai Potyma lágerében, de hitéhez mindvégig hű maradt. Laudációt a tavalyi év díjazottja, Bolberitz Pál teológus, filozófus professzor mondott. A ma is bámulatos szellemi frissességgel ren­ delkező Olofsson Piacid atya meghatottan mondott köszönetét a kitüntetésért. Ismere­ tes, hogy a bencés atya vasárnap felszólalt a Terror Háza Múzeum előtt tartott megemlé­ kezésen. Azon négy pontban fogalmazta meg, hogyan tudta túlélni a láger poklát. „Az első; a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert ak­ kor egyre gyengébbek leszünk... Senkit nem engedtünk panaszkodni... A másik szabály ennek az ellentéte. A szenvedés kikerülhetet­ len, de az apró örömöket észre kell venni. A harmadik szabály volt, hogy az ártatlan és gaz­ ember fogalommal semmire nem mentünk. Más fogalom-párokban gondolkodtunk: a ki­ csi, a gyenge és a nagy, az erős. Amikor ben­ nünket elítéltek, mi voltunk a senkik, a legyőzöttek. Ok viszont a győztesek. Ezzel nem azt mondom, hogy az igazság kritériuma a gép­ pisztoly. Ók voltak az erősek és ezt a tényt kel­ let elfogadni a túléléshez. A negyedik szabály a valláshoz kapcsolódik. Akinek van mibe ka­ paszkodnia, annak könnyebb a szenvedés. Mindig azt kerestem, hogy mit akar velem a jó Isten. Ha a reverendám hiányzott is a fogság­ ban, nekem azt a feladatot adta, hogy megtart­ sam a lelket, a hitet az emberekben. PK= Piarista Kápolna MSZT — Magyar Szentek temploma — Kis Uni Sanete: Március 15. — Lelkészségi hétvége: Március 21-23. Iszkaszentgyörgy — Egyetemi oktatók nagyböjti lelkinapja: Március 29-én, szombat 10-13, az Ökumenikus Szék­ házban — Böjti ökumenikus istentisztelet: Március 26-án, szerda este 7-kor, (helyszín még nincs) — Hivatásnap: Május 6-án, Jó pásztor vasárnapja, este 7-kor a PK-ban. Prédikál: Titok! — Latin nyelvű szentmise: Április 27-én, Húsvét 2. Vasárnapja, este 7-kor a PK-ban — Katekumenátus: Február í 9-től 8 héten keresz­ tül szerdánként este 7-kor, MSzT-ban (próba április 26-án este 7-kor) —Jegyesiskola: Február 18-tól 6 kedden át, 18:30-kor, MSzT-ban — IJúsági Ökumenikus Fesztivál: Április 6. Sportcsarnok — Keresztelés, bérmálás, elsőáldozás: Április 27. húsvét 2, vasárnapja este 7-kor a PKban. A szertartást vezeti: Räuber pápai nuncius. — Latin nyelvű szentmise: Április 27-én, húsvét 2. vasárnapja, este 7-kor a PK-ban. —Jegyesek lelkigyakorlata: Május 2-4., pén­ tektől vasárnapig Kismaroson — Níi^marosí ifjúsági találkozó: Május 24-én szombaton — Te Deum: Június 15-én, vasárnap este 7kor a PK-ban — A nyári szünet előtti utolsó szentmise: Június 29-én, vasárnap este 7-kor a PK-ban. WS^lOhlE kOtis^i taos^aíom k^Uménye a héh&fá ^Üen Háború NEM -Amerika - IGEN 2003. február 13-án kiadott közleményében a CL lelkiségi mozgalom magyarországi közös­ sége kifejezi háborúellenességét, leszögezve, hogy tiltakozásuk nem jelent automatikusan Ameri ka-ellenességet. „Már csak azért sem fogalmaznak mert Amerikában lehet Ame­ rika háborúját ellenezni;íí „., .Ellenezzük ezt a háborút; a pápa mellett ál­ lunk, aki aránytalannak tartja módszerként és célként egyaránt, és minden megengedett esz­ közhöz folyamodik az elkerülése érdekében: hogy elkerüljék, hogy a szerencsétlen irakiak az emberi és politikai elnyomáson túl halálos légitámadásoknak legyenek kitéve - mi pedig mindannyian egy fölösleges konfliktus követ­ kezményeit viseljük. A pápa mellett állunk nem csupán a háború el­ len, hanem a béke építésében. A pápa nem he­ lyezi törvényen kívül Amerikát; nem mondja, hogy a gazdag Nyugat minden gonoszságának fertője; nem kényszeríti és nem is átkozza ki a katolikus katonákat, akik elindultak Irakba; de arra hív mindenkit, hogy csatlakozzanak hoz­ zá az imában. («Csak egy Felsőbb beavatkozás adhatja a kevésbé sötét jövő reményét ... arra kérek mindenkit, hogy vegye kezébe a Rózsa­ füzért és kérje a Szentséges Szűz közbenjárá­ sát»; Angelus, 2003. február 9.) A pápa mellett állunk a ránk nehezedő erőszak elleni küzde­ lem leghatékonyabb módszerének meg­ keresésében,,. MK �: It: Az ELSA Budapest a csúcsra tör Munkával teli és kemény he­ tek állnak az The European Law Students’ Association BUDAPEST ELSA Budapest elnöksége mögött: az elmúlt héten két nagyívű eseményt bonyolítottunk le: február 28. és március 1, között rendeztűk meg itt az Egyetemen az ELSA két napos házi tréningjét illetve március 3án a Legfelsőbb Bíróságon mérték össze tudásukat az ELSA Nemzetközi Perbe­ szédmondó Verseny Magyar Szóbeli elő­ döntőjének résztvevői. Mindkét rendez­ vény óriási sikert aratott. Hol is kezdjem tehát az élménybeszá­ molót? Talán haladjunk kronológiai sor­ rendben. A házi tréning gondolata már a novemberi informális ELSA Hungary találkozón felmerült, hiszen nagy szük­ ségét láttuk annak, hogy a vidéki helyi csoportok is kedvet, erőt és mindenek­ előtt információt kapjanak saját Egyete­ meiken az ELSA újjáélesztéséhez. A tré­ ningen valamennyi helyi csoport, azaz Debrecen, Pécs és Szeged képviselői is szép számban Jelentek meg. A legkelle­ mesebb meglepetést azonban az okozta, hogy lelkes ELTE-s tagjainknak köszön­ hetően az ELTE-ről is sokan tiszteltek meg bennünket érdeklődésükkel és fi­ gyelmükkel. Külön öröm volt számunk­ ra, hogy az ELSA-n belül egyre jobban kiteljesedő közép-európai együttműkö­ dés keretében osztrák kollégák is érkez­ tek hozzánk. A péntek délutánt az ELSA általános bemutatásával, egy jó hangula­ tú ebéddel és sok játékkal töltöttük. Na­ gyon sok kérdést kaptunk és közösen rengeteg ötletet gyűjtöttünk össze arról, hogy miként is lehetne a helyi csoportok tevékenységét tagjaink igényének mind jobban megfeleltetni, A kellemes vacsora után pedig természetesen a szokásos fer­ geteges ELSA Buli sem maradhatott el. Másnap reggel az éj szaki mu latás és a gyönyörű napos szombat ellenére még mindig sokan látogattak be az Egyetem­ re, hogy jobban megismerjék az ELSA által kínált lehetőségeket: érdemes volt, hiszen a Student Trainee Exchange Programme (STEP) bemutatása minden külföldön gyakorlatot szerezni kívánó hallgató komoly érdeklődésére tarthat számot. Ez az előadás éppen fontossága miatt egy kicsit elhúzódott, így délután már csak a helyi csoportok elnökségi tag- I I További információ: www.elsabudapest.hu ill. info@elsabudapest,hu . Úgy döntöttem, megnézem. Ezt a fotóid“ állítást, amiről talán ti is hallottatok. Ha más­ honnan nem, hát a közkézen forgó, ingye­ nes, minden csütörtökön megjelenő Pesti Estből, melynek egyik számában a követke­ zőket olvastam: “Olyan még nem volt, hogy szakrális téma profán módon való megfogal­ mazása ne keltsen botrányt, de legalábbis ne okozzon kisebb-nagyobb felzúdulást. Ha máshol nem is, egyházi körökben biztosan, Nincs ez másként Betöna Rheims és Serge Bramly fotósorozatának esetében sem, mellyel a két művész 1999 óta borzolja a vi­ lág (áljszentséges-kedőinek kedélyét.” Nem vagyok szentségeskedő, még kevésbé álszeiitségeskedő, de Úgy gondoltam, felve­ szem a kesztyűt és hagyom „borzolni a kedé­ lyemet”. Felkészülten mentem el és szembe­ sülni akartam azzal, ami nem én vagyok Fel­ készültem arra, hogy más megvilágításból lá­ tom m^d azokat az eseményeket, amelyek közel 2000 éve megtörténtekJézussal. Felké­ szültem arra, hogy ez a művésznő mondani akar nekem - és a világ azon részének, me­ lyet ő szentségeskedőnek kiáltott ki - vala­ mit, aminek súlya és üzenete van. Hogy min kellene nekünk változtatni? Mi az, ami za­ varja őket? Ami miatt meghökkentő és I^ket, hitet borzoló képsorozatot tárnak elénk? Választ vártam a kérdéseimre. De nem kap­ tam. Néztem a képeket, de nem úgy hatottak rám, ahogy vártam, ahogy' ellí^pzeltem. Megnéztem őket és ennyi. Nem háborod­ tam fel, nem döbbentem meg, nem zúgo­ lódtam. Nem volt miért. Némely képnél in­ kább undort éreztem, némelyiknél felfedez­ tem a szépet. De a kiállítás vegére érve egyre inkább egyetlen érzés uralkodott el r^tam. Ez pedig a sajnálat volt. A fotók készítői botrányt akartak kelteni. Nálam ezt nem tudták elérni. Nekem ezek a képek csak anöl árulkodtak, hogy “alkotöik’ félúton vannak a Hit és a hitetlenség között. Hogy közönyi^l szólnak a fotóik. Érzések nélkül, vélemény nélkül. El^szült a képso­ rozat. melynek egyes darabjai tényleg mű­ vészfotók. Igényes kidolgozottsággal, szép emberekkel, magas technikával, de monda­ nivaló nélkül. Csak úgy. A semmibe. Mert ilyen még nem volt. Hiányzik mogulé a meggyőződés, a hit vakmiféle más útban. Ami nem a „szentségeskedők” ú^a, Hanem valami újabb ösvény Nem süt át a fotókon a mondani akarás, az életöröm, vagy a tisztaság. Nem érzem r^ta a meggyőző újat. Közönnyel pe­ dig nem lehet teremteni. Rosszat scm.Jót pedig végképp nem. \í^nnak a világon embere^ akik tudják vagy megtanulták, Hogy csak igazi, belső tarta­ lommal szabad élni. Nem is, A szabad túl erős szó. Jobb lesz talán: így érdemes,,, Dudás Dalma Oseri Tímea dSa jai maradtak velünk, hogy az osztrák ELSA-sok Marketing és Fundraising tréningjét meghallgassák. Összességében azt hiszem, hogy a részt­ vevőknek két csodálatos napban volt ré­ szük: az ELSA által kínált lehetőségek megismerésén túl legalább ilyen jelentő­ séggel bír az is, hogy a tagok egymással is személyesen és nem csak egy levelező listán keresztül találkozhattak. A meglehetősen fárasztó hétvége után azonban nem kevésbé könnyed hétfői nap várt lelkes csapatunkra: Perbeszédmondó verseny a Legfelsőbb Bíróságon. Rengeteg készülődés és szervezés előzte meg ezt a napot, hogy minden tökéletesen, az ese­ mény rangjához méltón menjen. A két résztvevő csapat a Legfelsőbb Bíróságon léphetett fel ügyfeleinek érdekében rangos bírói testület előtt: Bánrévy Gábor Pro­ fesszor Úr, Hanák András és Martonyi Já­ nos Ügyvéd Urak értékelték a csapatok igen magas színvonalú angol nyelvű elő­ adását. A kemény verseny délutánján pedig a Budapest Ügyvédi Kamara által biztosí­ tott kedélyes hangulatú fogadáson hirdet­ tünk eredményt. Azt hiszem, hogy ezen a hétvégén az ELSA Budapest elnöksége stílusosan mutatta meg a világnak, hogy valójában mire is ké­ pes: összetartás, csapatmunka, a közös cél eléréséért együttesen küzdeni tudás — mind jeles eredménnyel zárult vizsgák. Örülünk azonban annak is, hogy a tagok közül egyre több ember segítségére szá­ míthatunk, akik aktívan kapcsolódnak be itt-ott a szervező munkába és segítenek bennünket a nehézségek áthidalásában. Igazi öröm egy ilyen csapat tagjának lenni és őszintén remélem, hogy ebben az érzés­ ben majd egyre többen osztozhatunk! tizenötödik oldal �55 Hajrá Pázmány!T” avagy a sportéletről karunkon Sportolni? A Pázmányon? Igen! A Kari Tanács határozatával 2003. szeptember 1.-től hatályos az a döntés, miszerint az első és másodéves hallgatók tanrendjé­ be kötelező tárgyként beépül a testne­ velés. Ez kinek örömhírt, kinek rossz hírt jelent. Reméljük, mindenkit, akit ez a döntés a jövő félévtől érint, sikerül meggyőzni arról, hogy a kezdeménye­ zés csak a javára válhat. A többieket pedig aktívabb sportolásra buzdíta­ nánk, melyre megannyi lehetőség adó­ dik az egyetem falai között is. Hiszen szellemi fejlődésünk mellett éppoly fontos a testi is... A döntéssel, és minden más, egyetemi sportélettel kapcsolatos kérdéssel ke­ reste meg lapunk Draskóczy Imrét, Karunk Testnevelési Csoportjának ve­ zetőjét. — A gyakorlatban hogyan kivitelezhető ez az elképzelés, milyen módon történik majd osztályozás testnevelés tárgyból? — A testnevelési csoport régóta küzdött már ezért a döntésért. Célja, hogy a hall­ gatóknak megfelelő mozgási lehetőséget biztosítsunk az egyetem falai között, és ezt tantárgyként is felvegyék indexükbe. Természetesen nem „átlagjavító” tárgyról van szó, nem jegyekkel osztályozzuk a teljesítményt, a félév végén a hallgatók a kapott aláírással igazolják, hogy részt vet­ tek a sportfoglalkozásokon. — Hány órát jelentene ez félévenként? — A tanulmányi osztállyal még sok kér­ désben egyeztetés folyik, így a kötelező félévi óraszámról is. A foglalkozásokat csoportbeosztással, heti 2 órában képzel­ jük el, amit a félév során teljesíteni kell. Szeretnénk megnyugtatni azokat a hallgatókat is, akiknek a foglalkozáson való részvételt egészségügyi állapota nem engedi meg. Az orvosi igazolás ilyen esetek­ ben felmentést ad, terveink szerint ezeket a Tanulmányi Osztály vagy a Testnevelési Csoport bírálja majd el. Az igazolt hiány­ zások tekintetében a többi tanszék által bevett gyakorlatot szeretnénk majd kö­ vetni, de maximum 3 alkalomra tervez­ zük az igazolható távolmaradások számát. tizenhatodik oldal — Tehát kizárólag a felsorolt sportokból kell választania a hallgatóknak? — Milyen sportlehetőségeket kínál az is­ kola, illetve milyen feltételekkel lehet még aláírást szerezni, aki nem az egyetemen belül sportol? — Természetesen, aki máshol rendszeresen sportol, megkapja az aláírást, de ennek több feltétele van, illetve ezt igazolnia is kell. Ezeket az igazolásokat a Testnevelési Cso­ port s^át hatáskörben szeretné megvizsgál­ ni. Az aláírást megkapja az a sportoló, aki a bejegyzett sportszervezetben, illetve sport­ egyesületben, a sporttörvényben rögzített versenyzési engedéllyel rendelkezik vagy egyetemünket az adott szemeszteren belül az Egyetemi vagy Főiskolai Bajnokságban meghirdetett sportrendezvényen képviseli, erre felkészül és azon részt vesz, illetve aki magyar válogatott sportolóként a szakszö­ vetségtől igazolást hoz. Ezen esetekben a félévi aláírás automatikus. — Az egyetemen mik a lehetőségek? — Talán sokan nem tudják, de a 26. sz. (Spartacus) épületben három tornaterem is vájja a hallgatókat. A földszinti tornate­ rem úgy került kialakításra, hogy ott torna, szertorna, aerobic, illetve fitness fog­ lalkozásokat tudjunk tartani, főleg a lá­ nyok örömére. A középső termet küzdő­ sport-csarnokként szeretnénk üzemeltet­ ni, ahol judo, ökölvívás, aikido és önvé­ delmi oktatásra lenne lehetőség. A har­ madik emeleten lévő terem felújításra vár, ott egy labdajáték-csarnok kerül kialakí­ tásra, amely elsősorban kosárlabda és te­ remlabdarúgásra alkalmas. — Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezek a testnevelés órák nem kizárólag szakirányú elfoglaltságokatjelentenek, hanem egy álta­ lános testnevelés órát, amelynek keretén belül szakirányú képzés is folyik. Természe­ tesen mindenki kiválasztha^a a neki legjob­ ban tetsző tevékenységet. Itt kell megemlí­ tenem, hogy az első éveseknél mindig gon­ dot jelent a gólyabáli nyitótánc és arra való felkészülés. Immáron három éve Testneve­ lési Csoportunk vezetésével z^lik a táncok­ tatás, melyhez Littner Anita személyében táncpedagógust, illetve termet is biztosí­ tunk. A táncra való felkészülést az elsősök­ nél szintén elfogadjuk, mint az aláírás lehet­ séges feltételét, ha a hallgató a foglalkozáson rendszeresen részt vesz, és a betanított tán­ cot a későbbiekben előadja. így remélhető­ leg még inkább ösztönözhetők a hallgatók ennek a szép szokásnak a megőrzésére, nem beszélve arról, hogy táncolni is megtanul­ nak. — Közismerten szép eredményeket érnek el sportolóink a különböző versenyeken. Milyen győzelmekkel büszkélkedhetünk az elmúlt időszakban? — Az Egyetemi és Főiskolai Kosárlabda bajnokságot megnyertük, jelenleg a baj­ nokságon is részt veszünk, reményeink szerint újból dobogóra állhat a pázmányos csapat, melyet Pintér Ákos, ötödéves hallgató fog össze. Tavalyi sike­ reinknek köszönhetően idén is bekerül­ tünk az Európai Egyetemi és Főiskolai Labdarúgó Bajnokságba, amely március 26-tól 29.-ig Rómában kerül megrende­ zésre. Ezúton is buzdítanék minden pázmányost arra, hogy szurkoljon csapa­ tunknak! A labdarúgó csapatunk front­ embere Fraknói András, a Kar ötödéves hallgatója. Mindezek mellett évek óta szerepel sakk-csapatunk az Egyetemi és Főiskolai Bajnokságban, melynek élén Tömösvári Attila hallgatónk áll, de büsz­ kék lehetünk az egész csapatra, hiszen az elmúlt időszakban a bajnokságot első hellyel zárták. A csapatversenyek mellett mindenképpen említésre méltó, hogy �‘•il ti ÌÌIÌÌWJ mindenképpen említésre méltó, hogy egyéni sportágakban is kiemelkedő ered­ ményeket értünk el, csak egy pár példát említve, Kovács Georgina úszásban szám­ talan bajnoki helyezést ért el, ezen kívül Simon Emese kerékpáros-versenyzőnő, Karunk másodéves hallgatója javas latunk­ ra két kitüntető címet is kapott: Budapest ,jó tanuló, jó sportoló”, illetve a Magyar Köztársaság ,jó tanuló, jó sportoló'5> címét. Reméljük, ezzel az ösztönzéssel is segíthetjük őt a 2004-es athéni olimpiára való felkészülésében. Nem szabad meg­ feledkeznünk Steimetz Barnabás vízilab­ dázó olimpiai bajnokunkról, aki a Syd­ neyben rendezett olimpián való szép sze­ replésével öregbítette a sportág és egyete­ münk hírnevét. Tovább folytatva a versenyek sorát, minden évben részt veszünk a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség által kiírt, szertor­ nában, ökölvívásban, judoban, vívásban, at­ létikában, valamint teniszben megrendezett versenyeken. Mindezeket a szép eredményékét felsorolva méltán lehet büszke egye­ temünk sporteredményeire, s csak kívánni tudjuk, hogy az új hallgatók közül is egyre többen csatlakoznak majd hozzánk. — Ezen kívül milyen tervek szerepelnek még a Testnevelési Csoport távlati elkép­ zeléseiben? — A Magyar Olimpiai Bizottságnak több egyetemmel is van olyan megállapodása, hogy az adott intézmények lehetőséget biztosítanak olimpiai bajnokaink felsőok­ tatásban való továbbtanulására, ez persze nem jelenti rögtön a diploma automati­ kus megszerzését. Ezzel a kéréssel egyete­ münket is megkereste a MOB, melyet a Testnevelési Csoport természetesen tá­ mogat. Fontosnak tartom még kiemelni, hogy a hallgatók minél szélesebb körben tájékozódjanak lehetőségeikről. Remél­ hetőleg minél hamarabb átadásra kerül a már említett labdajáték-csarnok, melyet egy egyetemi kosárlabda-bajnoksággal szeretnénk megnyitni. Remélem, minél többen fogják látogatni foglalkozásainkat, és az Egyetemi és Főiskolai Bajnokságban még szebb sikereket érhetünk majd el. — Köszönöm az interjút, a szép eredmé­ nyeket hallva remélhetőleg a hallgatók kedvet kapnak a sporthoz! — Én is köszönöm a megkeresést, és to­ vábbra is szeretettel várok minden spor­ tolni vágyó diákot. Gulyás Judit megfelezett felezőbuli története vissza. Talán ezért van az, hogy páran az évfolyamról már akkor presztízskérdést kezdtünk csinálni abból, hogy a mienket még az eddigieket is túlszárnyaló módón szervezzük majd meg. Ara a sors közbeszólt, az ugyancsak hagyományokkal rendelkező évfolyam sítábor álarcát magára öltve, amelyet a most esedékes születésnapos, tavaly (tehát másodikosként) szervezett meg ebből kifolyólag ez az évfordulós ün­ nep, minden évben csak egyetlen évfo­ a maga számára, s mivel akkor kifoblyamnak adódhat: a mindenkori har­ ► banóan jól sült el, az idei óriási érdek­ madiknak. Ez már idáig is elég furcsán lődés miatt 50 helyett 70 fővel kívánt hangzik, ára ha még tovább megyünk, megtartani. No, nem is lett volna ez­ az is látszik, hogy maga a születésnapi zel semmi baj, ha nem menet közben jelleg is sántikál egy kicsit, hiszen nem derül ki, hogy a mindenki által oly namásról, mint a „Feledik” születésnap­ gyón várt felező buli, épp akkor lesz, ról van szó, amelynek alkalmából az amikor az évfolyam „aktív” felének (az emberrel ugyanis még harmadikos fej­ egyetem jó szokásához híven mindig óriási bulit csap a HŐK szervezésében, jel is megesik, hogy a vizsgákon isme­ s a mindenkori harmadikosok vezeté­ retlen arcokkal találkozik) jÓ egy har­ sével mindenki, aki csak nem sajnálja mada léccel a lábán tervezi átszelni magától a jókedvet. Ghopok havas lejtőit. Hiába volt tehát minden sírás-rívás, Canossa-járás, a Az okosok úgy próbálják megideologizálni ezt az egész felező dolgot, hogy van va­ síelők mentek a dolgukra, s bosszúból lamiféle képzeletbeli erdő, amibe idáig természetesen Óriási pótfelezőt csap­ (azaz két és fél évig) befelé mentünk, és tak a Chopok lábainál fekvő Liptovski most azt Ünnepeljük, hogy elértünk a leg­ Mikulás ékes városában, az itthon mélyebb sűrűbe. Mármost (a legenda sze­ maradottak pedig ez idő alatt, meg­ rint) ha innen elindulunk kifelé, és az is­ csappant létszámban ugyan, dc^'a tenek is úgy akaiják, legjobb reményeink Károli pincében felezhették meg az öt szerint két és fél év múlva ki is érünk be­ évet. (Bár olyanokról is van tudomáloie, (Én, részemről nem tartozom az som, akik J»'a felező a többiek nélkül okos ideologizálgafek közé, csak szimplán nem felező” alapon azért is a Fever­ úgy gondolom, Öt évnek a fele - sőt a ben töltötték az estét.) számtani közepe is ((a mértani és a geo­ így esett tehát, hogy az idei harmadiko­ metriai középért nem vállalok felelőssé­ soknak nem csak az évük, és az ötéves get! !)) - kettő és fél, és ez megéri az ün­ i jogi egyetemen töltött pályafutásuk, i neplést.) hanem a felező bulijuk is meg lett fe­ Az első felező, amelyhez személyes éllezve, de senki nem maradt szomorú, ményeim fűződnek, tavaly előtt, az hiszen két hét múlva az egész felhsytást Almási téri szabadidőközpontban került a Living Room-ban újraegyesülve megrendezésre a mai ötödévesek tiszte­ megismételték. letére, s már elsős szemmel nézve is na­ S az üzenet akkor sem volt más, mint toti jól sült el a dolog, s az egy évvel két hete: későbbi, a vándormadarak életét is megEgy kalappal az erdő második feléhez is, hazudtoló Face~ben tartott felezőre, ma harmadikosok! is, mint életem egyik legnagyobb egye­ Zsellér Máté temi össznépi viháncolására emlékszem Egy tyabb év feléhez érkeztünk, és ilyenkor mindig egy kicsit a születés­ napokra kell gondolni. No természetesen^hem egyéni születésnapokról be­ i szélek, hanem az évfolyamok születésnapjairól, vagyis születésnapjáról. Ugyanis nálunk egyetlenegy ilyen jel­ I legű ünnep létezik, mégpedig az „ötéyá egyetemi periódus” szülinapja, s oldal �MSI „Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le Hat ifjú vtzilabdás a fiatalok helyzetéről ebben a kemény világban va/í'jÍí. A fiatalok helyzete a mai Magyarorszá­ gon, Meglehetősen nehéz erről átfogó képet adni, hiszen rendkívül sok befo­ lyásoló tényező létezik, amely két, egy­ azon hazából származó fiatalt tne^különböztet egymástól. Ilyen befolyásoló té­ nyező lehet, ha valaki elsősorban nem a tankönyvek, szakkörök kissé egyoldalú bűvkörében élt le az életét, hanem kicsi korától kezdve megragadja valami egé­ szen más világ: az uszodák, az edzések, a mérhetetlen kitartás és akaraterő világa. A beszélgetésben szereplő hal fiatal évekkel ezelőtt elindult egy úton, me­ lyen töretlenül haladva sikereket értek és érnek el ma is. Válaszaikból kiderül, ho­ gyan látják ők saját és kortársaik helyze­ tét, mennyire teszi mássá hétköznapjai­ kat a vízilabda iránti elhivatottságuk, ma­ rad - e idejük tanulásra, szórakozásra, továbbá láthatjuk mennyire sikerült megőrizniük önmagukat, emberi értéke­ iket a fiatalon beköszöntött siker és nép­ szerűség ellenére. j Témánkat saját korunk, saját generáci­ ónk nehézségei, aktuális problémái ihlet­ ték. Hiszen vannak dolgok, felvetődnek olyan kérdések, melyek mellett nap mint nap elmegyünk, rohanó világunkban egy­ re kevésbé érvényesülnek bizonyos kon­ venciók, magatartásformák. Egyre inkább a felületes érzelmek kerülnek a közép­ pontba, az őszinteség, a tisztelet, a másik megbecsülése a múlt nevetséges maradé­ kai csupán. A kalandok, pillanatnyi érzé­ sek korát éljük, dicsőítjük a carpe diem életérzést. Mindenki maga döntse el, hogy ez így van-e jól, csak egy életünk van, tőlünk függ milyen minőségben él­ jük azt le. S hogy milyen fiatalnak lenni a 21. szá­ zadi Magyarországon? Valakinek könnyű. Másnak nehéz. Megannyi közhely. Talán Goethe örökérvényű megállapítása tükrözi leghűebben a valóságot: .Bármennyire halad is általánosságban a ír világ, az ifjúságnak mindig elölről kell kezdenie. Hat ifjú vízilabdázó, köztük már fel­ nőtt válogatottak is, Hosnyánszky Nor- tizennyolcadik oldal 'í.' WC ■ *** Hl »« * i ■ A 5<'»' ! e < t l Iffe B 'jf' I r fe. K<‘ B ___ í: 3 Medencés buli vízilabdáséknál bért, Szirányi Balázs (FTC), Gór-Nagy Miklós, Nagy Viktor (BVSC), Madaras Norbert és Vindisch Ferenc (Vasas) vála­ szolt lapunknak. — Ti milyennek látjátok ajlatalok hely­ zetét a mai Magyarországon? Csupán ál­ talánosságban. I ■— H. Norbert: Én ezt két részre osz­ tom. Úgy érzem, hogy éles a differencia a sportoló és nem sportoló fiatalok között, mivel különböző az életvitelük, s talán a felfogásuk is. — Balázs: Túl általános a kérdés. Azt mondanám, nagyjából elégedett vagyok a helyzettel. — Hogyan értékelitek a továbbtanulá­ si, valamint az oktatásban rejlő lehetősé­ geket? Mennyire indul pozitív lehetősé­ gekkel egy frissen diplomázott fiatal? — Balázs: Én az ELTE pszichológia szakára járok. Nagyon tetszik ez a rendszer, mert úgy van kitalálva, hogy minimális tanulás­ sal, kevés energia ráfordítással is meg lehet szerezni egy diplomát, de lehet igen magas szinten is tanulni, mert a lehetőségek adot­ tak. — M. Norbert: Az Általános Vállalkozási Főiskolán voltam harmadéves. Egy héten egy napot kell bent lennem, mivel ez távok­ tatás. Egyáltalán nem érzem magam diák­ nak. Olyan ez, mint amikor egy felnőtt el- végez egy főiskolát, hogy legyen egy diplo­ ma a kezében, de számára nem ez az elsőd­ leges, mégis úgy gondolja, hogy ezt meg kell tennie. Ugyanakkor sok múlik a diplomán, illetve, hogy milyen jellegű. Egészen más egy test­ nevelő tanári diploma és más egy Közgazda­ sági Egyetemen elvégzett diploma. Ettől függetlenül nem biztos, hogy az jár jobban, aki az utóbbit végezte el és több pénzt fog keresni. Az érvényesüléshez szerencse, kap­ csolatok is kellenek, nem elég, ha csupán megtanultad a dolgokat. — Ferenc: Én a sportolókról tudok nyilat­ kozni, illetve arról, amit az iskolában látok. Az IBS-be járok, az itt tanuló diákoknak eg­ zisztenciálisan könnyebb lesz megteremteni az életük alapját, mint másoknak, mivel jobb az anyagi helyzetük. Ugyanakkor nem hi­ szem, hogy kijár nekik az a pejoratív jelző, hogy sznob. Szerintem ez a kettő nem függ össze. Ami a sportot illeti, mindenképpen el­ mondhatjuk, hogy alapokat, gerincet ad az élethez. Nem hagyja a fiatalokat elveszni. Akik nem sportolnak, a tanulásban találhat­ nak egyfajta menedéket a leselkedő veszélyek elől. Kanadában jártam gimnáziumba, ahol a sztenderd életvitel egészen más. Mind Kana­ dában, mind Amerikában jóval magasabb az életszínvonal. Kanada tulajdonképpen Ame­ rika nyugodtabb kiadása. Még több nyers- �9* anyagforrással, még kisebb populációsűrű­ séggel rendelkezik, ezáltal egy paradicsom minden szempontból. Itt a szegény ember­ nek háza, autója van, a gazdagnak pedig min­ den a földön. Az átlag ember egyetemet vég­ zett, átlagosan helyezkedik cl, átlagosan él, ami itt viszont már gazdagnak számít. — Mennyire nehéz összeegyeztetni az ak­ tív sportot a tanulással? Mennyire álltak segítőkészen, pozitívan a középiskolában a Ti életformátokhoz? — Viktor: Az igazgatóm nagyon rendes. Ma­ gántanuló vagyok Meg van szabva, hogy egy évben három jegyet kell szereznem, lérvezek továbbtanulást, üzlettel vagy menedzsmenttel szeretnék foglalkozni. — M. Norbert: A legtöbb embernek fogal­ ma sincs arról, hogy mivel foglalkozom, de szerintem nem is igazán izgatja ez őket. Az, hogy sportolok, nem jelent számomra kivé­ telezést. Az én feladatom megoldani, eddig tökéletesen sikerült. Előfordul, hogy nem tudok vizsgázni egy meccs miatt, de a nap­ palisok sincsenek sokkal többet bent. A középiskola utolsó két évét magántanuló­ ként végeztem, tehát azt sem tudom össze­ hasonlítani az átlaggal. — Ferenc: Nappali tagozaton tanulok, ahol elvileg bent kéne lenni minden nap. Az első félévben még sikerült bejárni, de a máso­ dikban már sajnos kevésbé. Ennek ellenére sikerült megoldani, hiszen kérésre enged­ ték, hogy vizsgázzak. — Milyen könnyű a fiatal tehetségek érvé­ nyesülése a vízilabdában? — H. Norbert: Ez csapatfüggő. Például a nagyobb klubokban nem biztos, hogy ennyi lehetőséget kapnánk, mert ott több a pénz, nagyobbak az elvárások, olimpiai bajnokok is játszanak. Nem mernének kockáztatni. — Viktor: Jó közegbe kerültem, mert a fia­ talokra építenek. Mindannyian barátok va­ gyunk, mind a fiatalokkal, mind a harminc évesekkel. — Ferenc: Nem annyira nehéz, mint kint a kosárlabdában, vagy a hokiban, de minden­ képpen nehéz, mert egyre többen futnak ne­ ki. Minden csapatnak az utánpótlása elég jól fel van töltve. És elég sokan elhullanak. Ha adott harminc tehetséges gyerek is, csak a leg­ jobb 13 marad meg. Ha valaki igazán tehetsé­ ges, viszont biztos, hogy tud érvényesülni. Odafigyelnek a vízilabdára. Kiváló szakembe­ rek és edzők vannak. — M. Norbert: Valamilyen szinten minden belefér, de nem vagyok diszkós típus. Sze­ rintem sok függ a társaságtól. A csapattal közepes helyen is jól tudjuk magunkat érez­ ni. A színvonal közepes. — Miklós: Moziba, illetve színházba na­ gyon szerctckjárni. Diszkókkal nem vagyok kibékülve, inkább haverokkal beülünk vala­ hová, utána pedig körülnézünk az éjszaká­ ban. — Viktor: Nem járok szórakozni. A diszkó abszolút nem érdekel, moziba járok, általá­ nos kikapcsolódásokat ! bowling, ilyesmi ! részesítek előnyben. — Szerintetek milyen mértékben agreszszívek a mai fiatalok? — H. Norbert: Borzasztó agresszívek. Ami Simon Tiborral történt, kifejezetten taszítónak találom, mert az én közvetlen környe­ zetemben is előfordult hasonló eset, s nem igazán tudtunk mit tenni. — Miklós: Szerintem az agresszió önfegye­ lem kérdése. Mindenkiben benne van, de önuralommal el lehet nyomni. — Viktor: Szerintem a fiatalok egyre inkább agresszívvé válnak. A tv- ben is állandóan ak­ ciófilmek vannak, sok agresszív elemet hor­ doznak már a mesefilmek is. — Mi a véleményetek a különböző szenve­ délybetegségekről? (drogok, doppingszerek, alkohol, cigaretta, stb.) Ti éltek valame­ lyikkel az előbb felsoroltak közül? — Miklós: Alkohol egy- egy buliban belefér. A dohányzást én személy szerint nem szere­ tem, a drogokat pedig, c tekintetben bizo­ nyára mindannyian egy véleményen vagyünk, maximálisan elutasítjuk. — Balázs: A dopping nem olyan elterjedt Magyarországon. Ha valaki lebukik, akkor is inkább, mert olyan szemcseppet vagy bár­ mi hasonló gyógyászati cikket alkalmaz, amelyben egy tiltott anyag kimutatható. A magyar nem, de a nemzetközi doppingvizs­ gálat igazán komoly. — M. Norbert: Nem dohányzom, soha nem kávézom, alkoholt néha fogyasztok. Szerin­ tem, ha valaki függővé válik, annak mindig van valami oka, van, amire visszavezethető. Ezt képes vagyok toleránsán kezelni. — Mekkora szerepet játszik a külsőség, a pénz az életetekben? — Miklós: A pénz mindenképpen fontos szerepet játszik ahhoz, hogy azt tehessek, — Mi úgy tapasztaltuk, hegy meglehető­ amit szeretek. Hiszen ha beülök egy mo­ sen kevés színvonalas szórakozási lehetŐ­ ziba, pénzzel kell fizetni. A külsőség... ség áll a fiatalok rendelkezésére. Nektek I biztos jó érzés, márkás cuccokban meg mi a véleményetek erről? Illetve milyen kocsival Járni, de nem tartom annyira szórakozásnak hódoltok leginkább? fontosnak, hogy ezért valami mást felál­ dozzak. — Balázs: Sokat ismerkedünk diszkóban. Természetes, hogy akkor azt a lányt vá­ lasztom, aki a legjobban néz ki. De ké­ sőbb, ha majd többet látom, elhalványul a külső, s a belső értékekre terelődik a hangsúly. — Viktor: Szüleim mindenben támogat­ nak, panaszom nincs. Ha látok egy fura külsejű embert, nem ítélem meg elsőre, de kialakul bennem egy kép a látottak alapján. Persze lehet, hogy később, ha megisme­ rem, megváltozik a véleményem. — M. Norbert: Mindig kialakul egy kép, ha találkozom valakivel. Nyilván csak a külsőből alakulhat ki. A külső minden­ képpen számít, fontos az öltözködés, az igényesség. — Mi a véleményetek arról, hogy bizonyos társadalmi normák, konvenciók már rég feledésbe merültek, helyettük újak szület­ tek, fó ez így, vagy szükség lenne bizonyos rég elfeledett szokásokat újra beépíteni meglehetősen modern életünkbe? — Ferenc: Sok olyan norma van, amit az emberek ötven, illetve száz évvel ezelőtt természetesnek hittek. Ma már az ellen­ kezője természetes. Nagyon sok ilyen van, nehéz lenne példát mondani. A mo­ dernség ellen lehet tenni, de a technoló­ gia fejlődésének nem lehet gátat szabni és nem is kell. Sok olyan dolog van az em­ berek kapcsolatában, életfelfogásában, életében, amit a régire változtatnék, de nem úgy, hogy a technológia fejlődésének a rovására menjen. — M. Norbert: Lehetne lassítani ezt az egész dolgot. Tehát magát az életet. Az re­ mek lenne. — Szerintetek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy sikeres embernek? Mi kell a sikerhez? Mitől sikeres egy ember? — M. Norbert: Tehetség abban, amit te­ szel, ez a legfontosabb. Emellett elszánt­ ság, kemény munka és szerencse is. — Ferenc: Minden nap boldogan keljek fel, és boldogan feküdjek le. Mert akkor mindegy, mi a helyzet anyagi és egzisz­ tenciális szempontból. Ha valami miatt boldog vagyok, akkor valami rendben van. Láttam én már szegény embereket, ahogy szakadt ruhában ültek egy pádon, és olykor boldogabbnak tűntek, mint a gazdagok. Az elsődleges, hogy az ember azt tehesse, amit szeret. Szalai Vivien (PPKE-BTK) tizenkilencedik oldal �S rohanunk az ellenség elébe, S ha utánunk nyúl száz drága kéz, S lesz előttünk száz halálnak képe: Nem lesz köztünk, aki visszanéz. i- I k 1848. tárcius 15. emlékére ; ! A forradalom 155. évfordulójára em­ lékezünk Petőfi Sándor két versével. S majd ha eljön győzedelmünk napja, A szabadság dicső ünnepe, így kiált föl millióknak ajka: Aki kezdte, az végezte be! Pest, 1848. április 21. A Magyarok Istene Félre, kislelkűek, akik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet! Él az a magyarok istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze; Midőn minket annyi ellenséges század Ostromolt vak dühhel: ő védelmezze. Rákóczi Az idők, a népek éktelen viharja Elfujt volna minket, mint egy porszemet, De ő szent palástja szárnyát ránk takarta, S tombolt a vihar, de csak fejünk felett. Hazánk szentje, szabadság vezére. Sötét éjben fényes csillagunk, Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk! Nézzetek belé a történet könyvébe, Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, Mint a folyóvízen által a nap képe, Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt. Az ügy, melynek katonája voltál, Nemsokára diadalmat űl, De te nem lész itt a diadalnál. Nem jöhetsz el a sír mélyibül. így keresztüléltünk hosszú ezer évet; Ezer évig azért tartott volna meg, Hogy most, amidőn már elértük a révet, Az utósó habok eltemessenek? Hamvaidnak elhozása végett Elzarándokolnánk szívesen, De hol tettek le a földbe téged, Hol sírod? nem tudja senki sem! Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet, Mert káromlás, róla ilyet tenni fel. Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet Ily gúnyos játékot gyermekeivel! Számkiűztek nemzeted kóréhül, Számkiűzve volt még neved is, S bedőlt sírod a század terhétül, Mely fölötte fekszik, mint paizs. Oh de lelked, lelked nem veszett el. Ilyen lélek el nem veszhetett; Szállj le hozzánk hősi szellemeddel, Ha kezdődik majd az ütközet. Vedd a zászlót, vedd szeliemkezedbe, S vidd előttünk, mint hajdan vivéd, S másvilági hangon lelkesítve Erősítsd meg seregünk szívét. A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő; De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert... jutalma lesz majd ajövő. Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség És boldogság lészen a te életed... Véget ér már a hétköznapi vesződség, Várd örömmel a szép derült ünnepet! Második knfpterem? Pályázaton elnyert tíz vadonatúj gép all az egyetemi polgárság, mint fő célközönség rendelkezésére a tervek szerint március közepétől a kari könyvtárban. Az előtér­ ben kialakításra kerülő mini informatika tercm a »■.nagy tcstvSrcncl”, az Informatí“ kai Laborban már megszolaatt szolgáltatá­ sokon felül on-line könyvtári katalógussal cs hosszabb nyitvatartási idővel növeli majd a hallgatók tág értelemben vett bonj gészési lehetőségeit, valamint ezálte:! hizonyara a könyvtár forgalmat is. Az ítéletet dr Koltay Tibor könyvtárigaz­ gató tájékoztatta bibliotékánk jelentős technikai fejlődéséről. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogés Államtudományi Kar Könyvtára 1995ben jött létre. Állománya az eltelt évek so­ rán nagymértékben gyarapodott, 2Ö01-tŐl működik jelenlegi helyén, 2002-ben fel­ vették a nyilvános könyvtárak jegyzékébe. A tavalyi év végén a Miniszterelnöki Hiva­ tal Informatikai Kormánybiztossá^oz be­ nyújtott és az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnál nyertes pályázati pénz­ összegből a könyvtár többek között 17 da­ rab Pentium IV típusú, CD-meghajtóval is: ellátott számítógépet vásárolt, közülük néhány az Informatika Laborban, tíz pedig a ruhatárnak és a folyóirat-olvasónak is helyt adó előtérben került elhelyezésre. Március végére befejeződik a szükséges programok telepítése, akkortól a helyiség gé­ pein hozzáférhető lesz a könyvtár on-line katalógusa, de természetesen netezesre és irodai szoftverek (Word, Excel, stb.) B^ználatára, valamint nyomtatásra éppí^ lehető­ ség nyílik majd, ahogy a Laborban. További kedvező körülmény, hogy a tervek szerint a könyvit nyitvatartási rendje - az olvasóterem hozzáférése idejének változat­ lanul hagyása mellett - meghosszabbodik, tehát a gépeket hétfőtől péntekig re^l nyolc és este hat Óta között lehet m^d használni. Külön rendszergazda nem felügyel majd a helyszínen, az esetlegesen felmerülő hibá­ kat a Laborból áthívott felügyelő fogja el­ hárítani, ezért ez valószínűleg hosszabb időt vesz majd igénybe. Könyvtárunk tehát egy kisebb informati­ kai teremmel gazdagodott, ami alkalmas az Informatikai Labor tehermentesítésére, így a helyiségben változatlanul rendelke­ zésre álló fénymásológépet is magába fog­ laló, valódi Ibri információs központtá növi ki magát az idei évtől. Szamos Márton Pe5í, 1848. április � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 1. szám 2003. március 20. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. március 20. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (593kb+4842kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_1_20030320 Relation A related resource T00052 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_1_20030320 Abstract A summary of the resource. Tartalom Bemutatkozik Fodor György, a Pázmány új rektora Rendhagyó HÖK-választás Ez a rock ’n’ roll! II. János Pál pápa kinevező bullája Erdő Péterhez Részlet Erdő Péter beiktatási szentbeszédéből Erdő Péter búcsúztatása Búcsú az egyetemtől Doktorrá avatási szertartás decemberben Horvátország nemet mondott Deák Ferenc Államtudományi Szakkollégium A drogszabályozásról „Neked hogy hívják a nevedet?” Béklyóba zárt szabadság Dr. Rosner Vilmos egyetemi docens Gondolatok Amerika hatalmi arroganciájáról Jelentés Március úrnak Vedd és olvasd! Az ELSA Budapest a csúcsra tör I.N.R.I. .Hajrá Pázmány!' Egy megfelezett felezőbuli története „Minden nap boldogan keljek fel és boldogan feküdjek le” 1848. március 15. emlékére Második Infóterem? Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/97bec9d843deffc43ec490818affd163.jpg 951c373eb117ff0508e36c4f86dbcaf1 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/cd8fa976906a68594715227afb07ecc0.pdf 97bacb07450f3adaa4af935110348570 PDF Text Text PPKE .M&tyi .2- ^20030410 VI. évfolyanif 2. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.itelet.tk 2003. április 10. �à' ***S "H ■■ Bfll * *'*’ M***?*******^"*^********?**^^^^*^* duj HIR í'í'^, **^*^^/^ * ' ^9 'fìS I. „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Egy újabb választás küszöbén... IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik Í200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Ha az ember egy új közösségben találja magát, ; megpróbál ahhoz minél jobban alkalmazkod­ ni. Persze ez sosem könnyű. Először felméri helyzetét, lehetőségeit, ismerkedik a közösség többi tagjával, kapcsolatokat hoz létre, melyek később az előnyére válhatnak. Mindeközben megőrzi identitását, személyiségének legfőbb jegyeit, hiszen azt magával hozta, már volt le­ hetősége tapasztalatokat gyűjteni. De éppen személyiségünk különbözőségétől lesz sokszínű egy közösség. Ha itt új barátra lelsz, úgy érzed, védelmez majd, de az új környezetben talán tűrnöd kell ellenségeid támadásait is. Aki tapasztaltabb, vezet és tanítgat majd, mint egy kistestvért, de aki tudásod alatt van, azt te bátorítod és látod el jó tanácsokkal. Hazánk is egy új közösségbe készül belépni. Egy sokszínű, sok lehetőséget kínáló közösségbe. Nem mindegy, hogyan használjuk ki ezeket a lehetőségeket. Sokat hallottunk már a csatlakozásról, szin­ te a csapból is ez folyik. Mégis, hogy felelősséggel tudjunk dönteni arról, hogy Magyarország tagja legyen-e az Uniónak, ismernünk kell a tényeket, fel kell mérnünk helyzetét, s azt, milyen szerepet foglal majd el abban az említett közösségben, ahol sokan sokfélék lehetnek, mégis összeköti őket az „Európához tartozás” érzése. Raj­ tunk múlik, hogyan alakítjuk a jövőnket. Menjünk el együtt április 12-én és döntsünk felelősséggel! Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Hírünk a világban 3 CD ajánló 11 Boldog születésnapot... 3 William Shakespeare: IX. Edgár 12 Van saját PhD.-sünk! 3 Egyensúly 12 Államvizsgázók figyelmébe 3 Vedd és olvasd! 13 Mi és Európa 4 Hajrá magyarok! 14 Hajóút az emlékezésbe 6 Kiáltás Jókaiért 15 .Hűséggel és szeretettel” 7 Válasz egy őszi kérdésre 16 Diplomával - munka nélkül 8 Könyvajánló 17 A Tanácsköztársaság emléke 9 Az élet játéka 17 Elet az Oscár után - idehaza 10 Stella Díj 17 Egy tangó Veled... 11 HÖK-választás az első évfolyamon 18 e-mail cím: Ítelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.itelet.tk �Hírünk a világban ,A büntetés-végrehajtás jogi szabályozásának megújításával kapcsolatos integrációs elvárások és ezekkel összefüggő kérdések a gyakorlat iránti törvényességi követelmények tükrében” címmel tartottak ifjúsági szakmai-tudományos konferenciát 2002. november 29-30-án Balatonlellén, amelyre egy megelőző írásbeli dolgozat, helyi előadói verseny után a legjobb teljesítményt nyújtók juthattak el. ' A konferencia elnökségének nevében Dr. Vókó György legfőbb ügyészségi osztályvezető ! üprész elismerőleg szólt Illés Henrietta, Turek Zsuzsanna, Puskás Éva, Fodorné-Kiss Fekete Il­ dikó, Andrási Beáta és Eperjes Krisztián (valamennyien Karunk hallgatói) sikeres szerepléséről, egyúttal köszönetét fejezte ki Dr. Radnay József dékán úrnak nevezettek magas színvonalú fel­ készítéséért, részvételük biztosításáért, az ifjúság szakmai-tudományos fejlődésének ilyen ered­ ményekben is megnyilvánuló támogatásáért. Az ítélet szerkesztősége szívből gratulál valamennyi pázmányos résztvevőnek, aki szereplésével tovább öregbítette hírnevünket a nagyvilágban. Allamvizsgázók figyelmébe Kedves államvizsgázók! w- fán saját PhD.-sünk! Túlzás nélkül állítható, hogy történelmi esemény helyszíne volt a díszterem március 25-én. A Kar történetében először lehettünk tanúi PhD.-védésnek. A bonyolult eljárás záróaktusaként védte meg a bírálóbizottság előtt dr. Szabó Marcel, a Nemzetközi Köz­ jog lánszék adjunktusa doktori disszertáci­ óját. A bíráló bizottság tagjai voltak: Botos Katalin professzorasszony, Bánrévy Gábor profeszszor úr, Martonyi János, a Szegedi Egyetem tanszékvezető professzora, Király Miklós, az ELTE tanszékvezető docense, Herczegh Géza, a hágai nemzetközi bíróság volt bírája, az Alkotmánybíróság volt elnök­ helyettese. A két opponens Kiss Sándor, a strasbourgi Róbert Schuman egyetem pro­ fesszora és Bruhács János, a Pécsi Egyetem tanszékvezető professzora voltak. Miután a bizottság tagjai jól megbírálták a művet, ér­ demesnek ítélték a jelöltet a PhD. fokozat megszerzésére. Végezetül Fodor György rektor is köszöntötte a jelenlévőket. így te­ hát Marcel lett a Pázmány jogi karának első PhD.-s oktatója, aki itt szerezte minősítését. A vidám hangulatú összejövetelt koccintósfalatozós fogadás zárta. Gratulálunk! Felhívás a doktori képzésben (PhD.) való részvételre Feltételek: - minimum „cum laude” minősítésű diploma, - két középfokú, államilag elismert, „C” típusú nyelvvizsga (angol, német, francia, spanyol vagy olasz nyelvből) A képzés díja: 48.000,- Ft/félév (nappalisoknak ösztöndíj lehetséges) A jelentkezés határideje: 2003. május 16. Egyéb információk a Doktori Iskola titkárságán: III. emelet 305. szoba Dr. Zlinszkyjános A Doktori Tanács elnöke Boldog születésnapot Prodékán Úr! Március 20-án köszöntötte fel a Jogtörténeti Intézet a 75, születésnapját ünneplő Zlinszkyjános Prodékán urat; A bensőséges hangulatú ünnepségen az Intézet oktatói, PhD, hallgatói versekkel, rövid idézetekkel köszöntötték a professzor urat. Az egyik előadó megjegyezte, hogy az ünnepelt folytatója az egyetemi tanárok azon Európa-hírö láncolatának, amelynek elején Grosschmid Béni áll, következő tagja pedig Marton Géza, ezután következik Zlinszky professzor úr. A sort továbbgondolva pedig már az ő tanítványai következnének,.. De a merész okfejtés továbbgondolásáig még sok munka vár az érintettekre. Az ítélet szerkesztősége mindenesetre melegen gratulál a jeles jubileumhoz,elérkezett Zlinszky Jánosnak, és , abbéli reményét fejezi ki, hogy még sok-sok éven át okítja római jogra a Pázmányos hallgatókat! Bizonyára mindannyian láttátok a lánulmányi Osztály által elkészített sorrendet. Ez a beosz­ tás végleges, ezen változtatni nem lehet. Az államvizsga napján lesz a sorsolás megtart­ va. Ekkor derül ki, melyik Bizottsághoz vagy beosztva. A beosztást nem a 7ánulmányi Osz­ tály végzi, nem is tanszék, hanem sorsolás út­ ján dől el, ki melyik Bizottság előtt méretteti meg magát. Nagyon fontos, hogy a közjog államvizsgára a sorsolás az alábbiak alapján történik: amennyi­ ben két egymást követő napon van vizsga, ak­ kor a sorsolást az első napon tarják, amikor azoknak is jelen kell lenniük, akik a másik na­ pon fognak vizsgázni. A felfordulást elkerülen­ dő, a Tanulmányi Osztály közzéteszi a sorsolási napokat, így senkit nem érhet meglepetés. Ezenkívül minden fontos, az államvizsgákkal kapcsolatos információ felkerül a hirdetőtáb­ lára, ezért célszerű egy kis kitérőt tenni arrafe­ lé is. Tisztelt Kollegina, tisztelt Kolléga! Lelkes óbudai jogász-társaink kezdeményezé­ se nyomán immár hagyománnyá, vált, hogy keresztény (keresztyén) jogászok és joghallga­ tók ünnepélyes istentisztelet keretében emlé­ keznek meg mennyei kartársukról: Szent Ivó­ ról, aki a középkorban működött mint breton pap s ügyvéd. Ebben az évben május 18.-án (vasárnap) 18 órakor kezdődik a szent liturgia az óbudai Péter-Pál főplébánia-templomban, ahol nagyhí­ rű kollégánkat ábrázoló festmény látható. (A barokk istenháza az Arpád-híd budai lejárójá­ tól kissé délre található.) A jelzett napon, 19 óra után a szomszédos kö­ zösségi házban agapéra vagyunk hivatalosak. Önt, családját, Munkatársait és minden érdek­ lődőt szeretettel hívunk és várunk. Arra ké­ rünk mindenkit, hogy aki hivatásának gyakor­ lása során, illetve ünnepi alkalmakkor tógát, talárt, reverendát, palástot, tiszti egyenruhát, illetve lovagi köpenyt visel, jelenjék meg eb­ ben. Ismervén T. Kollegina és Kolléga sokirányú programjait, máris kérem, hogy jegyezze elő tevékenységi naptárába e jeles eseményt. Kelt Budapesten, 2003. Nagyhetében Kartársi tisztelettel: Dr. Gáspárdy László s.k., a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, templárius lovag harmadik oldal �Mi és Europa Marat Sándor és Robert Schuman beszélgetése nagy szellem. Egy magyar és eg^ francia. Két igazi európai. Az egyik egy tra^kus sorsú író, aki megélte az európaiságot, még jóval az egységes Európa létrejötte előtt, de alti életénett több, mint négy évtizedét kényszerű^gből a tengerentúlon élte le. A másik egy sikeres politikus, francia miniszterelnök, j külügyminiszter, m^gd az EurÖpai Parlament elnöke, aki ott bábáskodott mai Európai Unió kezdeménye, az Európai Szén- és Acélközösség megszü-: letésekor. Márai és Schuman. Európai szellemek, ha találkoznak. És ha már^ találkoztak, beszélgettek is. Arról, hogy mi is áll pontosan az egységes Euró-^ pa gondolata mögött, mik azok a szellemi alapok, amelyekre építkezve létre­ jött az európai szellem kiteljesedését biztosítani hivatott szerveződés.: A képzeletbeli párbeszédet közöljük most, műveik felhasználásával. (E mű­ vek: Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében, 1942; Robert Schuman: Európáért, 1963). Márai Sándor Robert Schuman 1. kérdés: Milyen lehet Európa népeinek vi­ szonya egymáshoz? Szükséges és kívá­ natos-e a nemzetek egységesülése, egyfaj­ ta Európai Egyesült Államok létrejötte? Európa népei egyenlő jogokkal bímak-e a majdan egységesülőföldrészen? példája. Európa nagysága mindig az volt és lesz, hogy különböző kultúrájú, múltú, fa­ jú, nyelvű népek a jelenük szintjéért és fennmaradásukért, jövőjükért folytatott küzdelemben különböznek, s éppen ez a különbözés adja meg a közös európai erőfe­ szítés igazi erejét és jellegét. (...) Európa nagy erőforrása és áramtclepe mindig az itt élő népek öntudatos, egymás ellen és egy­ más mellett folytatott versenyének külön­ böző szintjéből táplálkozik majd. Európa, melynek lakosai közös nyelvet beszélnek, melynek népei elvesztették történelmi ön­ tudatukat, népi becsvágyukat, megszűnne Európa lenni a szónak abban az értelmében, ahogyan az volt az utolsó háromszáz eszten­ dőben, mikor világosan az emberi akarat áramtelepe volt az egész világ számára. (...) Ha a technika, a tömegek uralmának kény­ Márai: „Európa igazi értelme soha nem le­ het a nyelvi és faji egység: tragikus és nagy­ szerű feszültséget és tartalmat éppen a nívó­ különbségek adnak, melyek az itt élő népek között lappanganak. Elet, erőfeszítés és áram csak ott fejlődik, ahol különböző szin­ tek erői áramlanak egymás felé. (...) Az amerikai tömegek lelki életének, életfor­ máinak mind ijesztőbb standardizálódása éppen úgy bizonyítja ezt, mint a közös poli­ tikai rendszerbe kényszerített, hatalmi kényszereszközökkel megparancsolt élet­ formában tengődő szovjet népek életének negyedik oldal szere vagy valamilyen társadalmi, hatalmi szervezés közös életformára kényszerítené az itt élő népeket, Európa elvesztené törté­ nelmi szerepét, s óriási iparteleppé és népek koncentrációs táborává alakulna át. ÍJ Schuman: „Egyre kevésbé kellene, hogy ha­ táraink Európában akadályai legyenek a gondolatok, személyek és javak cseréjének. A nemzetek közötti szolidaritás érzése erő­ sebb lesz a ma már idejétmúlt nacionaliz­ musoknál. E nacionalizmusok érdeme volt, hogy hagyománnyal és szilárd belső szerke­ zettel ruházták fel az államokat. Erre a réges-régi alapzatra egy új emeletet kell fel­ húzni: a nemzetekfelettiség nemzeti alapo­ kon nyugszik majd. Nincs szó tehát a dicső múlt semmiféle megtagadásáról, sokkal in­ kább a nemzetek életerejének új kibonta­ koztatásáról, éppen annak révén, hogy azt a nemzetek feletti közösség szolgálatába állít­ ják. (...) Nem az egyes államok egybeol­ vasztásáról, vagy egy Szuper-Állam létreho­ zásáról van szó. Az államaink léte itt Euró­ pában történelmi realitás, felszámolásuk lé­ lektanilag lehetetlen lenne. Ez a sokféleség valójában nagyon örvendetes, és mi nem akarjuk sem egy szintre hozni, sem pedig egybemosni a meglévő különbségeket. De szükség van szövetségre, összetartó erőre, együttműködésre... (...) Ez az Európa nem irányul senki ellen; nincsen semmiféle ag­ resszív vonása, semmiféle egoista vagy im­ perialista jellege, sem a közösségen belül, sem azon kívül. Nyitva áll mindazok előtt, akik csatlakozni kívánnak hozzá.” 2. kérdés: Mi teszi szükségessé az egyesü­ lést? Ellenreakció-e csupán az Egye­ sült Államok világuralomi törekéveseivel szemben, vagy európai létünk meg­ őrzésére és a hatékonyabb fejlődés el­ érésére tett kísérlet? Márai: „A jövő Európáját gazdasági vonat­ kozásokban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélküli, közös, óriási termelőés elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit. Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de néhány esztendő múltán egyáltaláni nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a; mai gazdasági érdekektől és világnézeti szem­ pontoktól tragikusan részletekre szaggatott �í. ■ 9* Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait.” Schuman: „hí európaiak olyan mértékben menekülnek majd meg, amilyen mértékben felismerik a közös veszéllyel szembeni egy­ másrautaltságukat. Európa meg kell, hogy szűnjön olyan egymás mellett létező álla­ mok földrajzi halmaza lenni, amelyek egy­ mással túlságosan gyakran ellenségesked­ nek, ehelyett az önálló nemzetek olyan kö­ zösségévé kell válnia, amelyeket ugyanaz a védelmi és építő törekvés fűz egybe. Nem átmeneti megoldásról van szó, amelynek az a célja, hogy egy rendkívüli veszélyhelyzetet elhárítson, vagy betömje a rést az omladozó falon. Európának arra van szüksége, hogy minden erőforrását egyesítve jobb életet te­ remtsen. Hatékonyan működő egységgé kell válnia, amely tisztában van sajátosságai­ val, mely maga is megszűnt olyanfajta alak­ talan és zűrzavaros sokaság lenni, amely csak a szórványosan előforduló kondiktusokra képes reagálni. 3. kérdés: Milyen mértékben szükséges az egységes Európának az egyre csökkenő befolyású keresztény eszmékre, érté­ kekre épülnie? A kereszténység kétezer éves tanítása miféle szerepet kaphat az államok eme szervezetében? Márai: „A magyarság sorsa összefonódott Európa sorsával. Mert Európa nem végző­ dik pontosan ott, ahol a földrajzi határok mutatják. Magyarország Európa műveltségi térképén még szerves területe annak a kul­ túrának, mely az emberi együttélés legma­ gasabb életformáit megalkotta. (...) A ha­ zánk történelmi határaitól keletre élő népek már a Kelet nagy szellemi, vallási és társa­ dalmi eszményeinek sugárkörében élnek, akkor is, ha földrajzilag Európához tartoz­ nak. (...) Az európai kultúrát egy lelkiálla­ potjelenti, mely a keresztény műveltség ha­ gyományaiból szívja erőit. Aki ennek az él­ ményszerű lelkiállapotnak részese, európai. A háború után az európai embere kénytelen lesz felelni a kérdésre, hajlandó-e tovább él­ ni ennek a műveltségnek erkölcsi keretei között, vagy feladja európai szerepét, s beil­ leszkedik az új, az európai hagyománytól idegen eszmeáramlatok, életformák hatalmi arcvonalába. (...) Az elkövetkező időben, mikor a nemzet az új Európa minőségi ver­ senyében kénytelen lesz minden erejét és képességét felmutatni, az eltömegesedés, a ’contra totam Európám’ feltörő nemzetközi barbársággal szemben is hivatását, kultúr­ védelmező és minőségvédő hivatását, nem bízhatja az idő és korszakok vizsgájára azok­ nak a jellegzetes tüneteknek megítélését, melyek (...) a barbárok vertikális betörését jelentik az európai keresztény kultúrába; s ezek a tünetek a mi szellemi és társadalmi életünkben is észlelhetők. A ’barbárok’ most nem népek és fajták, mint a tatárok vagy a törökök, hanem a tömeg maga, mely a nemzeti kereteken belül készíti elő és va­ lósítja meg pusztító hadjáratát. A magyarság legmélyebb öntudatával hiszi és vallja ma is, hogy a keresztény kultúra egyértelmű az európai műveltséggel és hivatásérzéssel. A keresztény műveltség eszméinek és törvé­ nyeinek pusztulása egyértelmű lenne az is­ mert európai világkép pusztulásával.” saját sorsának intézése kezében van. A há­ ború által teremtett helyzet a Duna-medencében a magyarságot vezető szerepre jelölte ki. Igen, hiszünk abban, hogy az egyetlen történelmi életlehetőség a magyarság szá­ mára, ha tudatosan vállalja és követeli ezt a kulturális és gazdasági vezető szerepet. (...) Mi nem területet óhajtunk szerezni Euró­ pában, hanem módunk nyílik reá, hogy megvalósítsuk a magyarság új európai hon­ foglalását, ha megfelelő nemzetneveléssel előkészítjük hazánkat arra a minőségi veze­ tő szerepre, melyet múltja, képességei, sajá­ tos szellemi alkata a Duna-medencében va­ lósággal parancsolóan jelölnek ki számára.” Schuman: „Nem vagyunk, sohasem leszünk Schutnan: „A demokrácia a kereszténység­ nek köszönheti létét. Azon a napon szüle­ tett, amikor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisz­ tus előtt nem fogalmazódtak meg ilyen gondolatok. Ilyen módon a demokrácia esz­ meileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez. (...) A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy ke­ resztényellenes demokrácia olyan karikatú­ ra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anar­ chiába süllyed. (...) Egy valódi demokráciá­ ban a szabadságnak egyetlen korlátja van: az állam és a társadalom alapjainak védelmet kell élvezniük az erőszakkal és a romboló tényezőkkel szemben. (...) Már a Szén- és Acélunió, az Euratom és a Közös Piac is olyan intézmények, amelyek az áruk, tőkék és emberek szabad áramlása révén alapvető­ en és véglegesen átalakították a tagállamok közötti kapcsolatokat; valamilyen módon tájegységeivé, körzeteivé váltak egyazon együttesnek. És ez az együttes nem marad­ hat pusztán gazdasági és technikai vállalko­ zás, és nem is kell, hogy az maradjon: szük­ sége van egy lelki összetartó erőre, a törté­ nelmi összetartozás, a jelenért és a jövőért való felelősség tudatára, a közös emberi esz­ 51 mény szolgálatában álló politikai akaratra.' 4. kérdés: Mi lesz a sorsa a kicsiny né­ peknek a nagy Európában? Az egyen­ lők Európája lesz-e, vagy csupán a na­ gyobb államok által vezetett kénysze­ rű, ezáltal ingatag érdekszövetség, ahová a többiek csupán a '"lehető leg­ kisebb rossz” elve alapján tartoznak majd? Milyen sors várhat ránk, ma­ gyarokra? Marat: „A magyarság Európa sorsának inté­ zésébe nem szólhat bele döntő szóval, de a haza eszméjének tagadói, s nem feledjük iránta való kötelezettségeinket. De egyre vi­ lágosabban felismerjük, hogy minden haza felett létezik a köz java, amely felette áll a nemzeti érdeknek, a közjó, amelyben gyö­ kereznek és keverednek országaink elkülö­ nült érdekei. (...) Az európai közösség nem fog hasonlítani sem egy birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez; a nemzetek közötti kapcsolatokra kiterjedő demokratikus egyenjogúság lesz az alapja. (...) Nem lehet elégszer ismételni: Európa egysége nem ki­ zárólag és nem is alapvetően az európai in­ tézmények révén fog megvalósulni, ezek létrejötte majd csak követni fogja a szellemi területen végbemenő előrehaladást. Innen fakad az európai országok között az eszmék és emberek szabad áramlásának fontossága; azok az országok, melyek ezt az elvet nem ismerik el, önmagukat zárják ki Európából. >5 Ezek hát a közös eszmei alapok. Egységes, népek békés egymás mellett élésére épülő Európa, ahol mindegyik náció a lehető leg­ jobb feltételek mellett bontakoztathatja ki képességeit. Önálló, de együttműködő nemzetek közössége, ahol a közös érdek mindenek fölé helyeződik. De így van-e mindez a valóságban is? Vagy Európa csak a saját gazdasági érdekeit Amerikával szemben érvényesíteni kívánó országok összessége, akik ezen érdekeiket ráadásul egymással szemben is érvényesí­ teni akarják, miközben a nemzetek feletti, vállalati és pénzintézeti hálózatok ereje ma már jóval meghaladja az övéket, tehát az igazi döntéseket valójában azok hozzák? Ebben a csapdában vergődve pedig ma esik-e szó egyáltalán a közjó előmozdítá­ sáról, a kulturális sokszínűségről, mely egyedül biztosíthatja Európa igazi túlélé­ sét? Tudják-e az Unió államainak döntés­ hozói, hogy az önálló arculatú, tradicioná­ lis és nem csak földrajzi értelemben vett ötödik oldal �■ Z I ■ Európa mindezek nélkül nem létezhet? Hogy a minden jelentéktelen részletet sza­ bályozó közös jog semmi egyébre, mint a gazdasági érdekek előmozdítására nem al­ kalmas, mindeközben szépen, lassan unifor­ mizál és megfosztja az államokat sokarcúságuktól? Tudják-e, hogy Európa nem egyen­ lő az Unióval, és a tagságtól függetlenül az „európai” jelző minden államot megillet, mely a Kárpát-medencéig bezárólag a konti­ nensen megtalálható, és szintén nem csak földrajzi, sokkal inkább kulturális és identi­ tásbéli értelemben (természetesen nem lekicsínyéivé a keletebbre fekvőket, csupán megállapítva, hogy azok más kultúrkör ré­ szei)? Van-e még esély arra, hogy az európai államok ténylegesen egyenlőek legyenek, ha nem is befolyásukat, de legalább alanyi joga­ ■ ikat tekintve? Feltétlenül örvendeznünk kell-e egy olyan csatlakozáskor, amely kimondva-kimondatlanul kényszerű, „a lehe­ tő legkisebb rossz” elvén alapul? Létezik-e harmadik út, melyet a történelmi helyzetek­ ben olykor képesek voltunk megtalálni gondoljunk csak Szent Istvánra, Széchenyi­ re, Deákra, Bethlenre vagy csak az Unión belül van élet? Feltétlenül örülnünk kell-e akkor, amikor azt látjuk, hogy mindent önként'odadobva, érdekeinkért való kiállás nél­ kül, kicsit megalázva, és semmiképpen sem egyenlő partnerként csatlakozunk a szövet­ séghez, miközben tagjai elfelejtkeznek az Európáért hozott valamennyi áldozatunkról, pedig ezer év alatt volt egynéhány? El kell-e fogadnunk, hogy a határainkon túl élő, az Unióból kiszorult magyarok érdekeit még az eddigieknél is kevésbé tudjuk majd kép­ viselni, az Unión belüliek pedig a csatlako­ zástól nem várhatják nagy reményekkel helyzetük javulását? Szerepet kaphat-e még az erkölcs egyáltalán napjainkban a nagypo­ litikában? Vannak-e még eszmék, melyekért érdemes élni, vagy már csak az anyagi jólét lehet egyetlen célunk, elveszítve mindent, ami fontos, mindent, ami emberré tesz min­ ket? Márai és Schuman a nehéz történelmi helyzetek dacára (a második világháború tombolása közepette, illetve a fizikai és lelki értelemben egyaránt elpusztult Európa újjá­ építésekor!) még őszintén hittek Európa eszméjében. Eljön-e még az idő, amikor mi is, újra hihetünk majd benne? Koltay András Hajóút az emlékezésbe % A forradalom ünnepe Pázmányos szemmel Város szerte úgy hírlik, hogy néhány éve kü­ lönös népség szállta meg a Szentkirályi utca felső szakaszát. Azt mondják, elég maguknak való, belterjes közösség ez: hosszú szövetkabáguktól még a legnagyobb melegben sem szívesen válnak meg, a tömegélményt a kon­ certek helyett hajnali ötkor, a vizsgára való je­ lentkezések alkalmával kívánják megszerez­ ni, a rendszeres testedzés helyett pedig nap­ hosszat rohangálnak izgágán a Szénkirályi 26-28.szám alatt föl és alá, mérhetetlen mennyiségű lépcső és emelettömeget maguk mögött hagyva. Ezek után talán már az sem tűnhet furcsának, hogy a párját is legszívesebben a saját fajtája közül válogató társaság, az ünneplés i szoká­ saiban is eltérést mutat a társadalom többi ^tagjátóL No persze nem kell itt óriási eltérésekre gondőlni, csak éppen egy picikére, csak éppen akkorára, hogy a bő 150 évvel ezelőtt, márci­ usban megindult eseményekre méltó, és egyedi módon emlékezhessenek. A megemlékezés egyedivé tételének gondo­ lata vezethette tehát a Szentkirályi utcaiakat, amikor tavalyelőtt úgy gondolták, hogy az lW43-ag forradalom ünnepét egy közös hajó­ kirándulással teszik feledhetetlenné. Talán akkor még az utasok nagy része csak egy egész napos bulinak fogta fel az egészet, és azontúl, hogy Haynau főparancsnokot a [hangos nótázás közepette még hátrább pcnderítették a magyarországi népszerűségi lis­ tán, (amin valljuk be, eddig sem foglalt el va­ lami előkelő helyet), az ünnephez méltó megemlékezésre már nem sok futotta. Aki azonban idén a fedélzetre tette a lábát, azt hatodik oldal túlnyomó részt nem az a vágy fűtötte, hogy a megivott alkoholmennyiséget egy kis tenge­ ribetegséggel megfejelve,' rekord idő alatt munkát adhasson a fedélzetet felmosó mat­ rózoknak. A cél inkább az volt, hogy ezt a nemzeti ünnepnapot, az aktuál-politikai uta­ lásoktól hemzsegő politikusi emlékbeszédek elől elmenekülve, valóban az ünnepi meg­ emlékezésnek szenteljük, és az otthon ülés, vagy egy bármiféle pártrendezvényen tolon­ gás helyett, egy kellemes hajókirándulással töltsük Esztergom ékes városában. Bár a márciusi napok még köztudottan csí­ pős reggelekkel indulnak, ez nem vetette vissza a hajókázni vágyókat, akik fél tízkor meg is kezdték Dunai hajóútjuk első, majd öt órásra tervezett fázisát, A délelőtt folyamán Horváth Attila tanár úr tartott előadást Gör­ gey Artúr forradalomban betöltött szerepéről (mit nekünk politikai szónoklatok, mikor az előadást hallva döbbenünk rá, hogy még a sa­ ját történelmünket sem ismerjük - helye­ sen!), majd kiosztásra került az a kérdéssor, amely egyben a történelemverseny előválo^tójaként is funkcionált. Perceken át csiko­ rogtak az agykerekek, és csak úgy sercegett a fejekből előpattant szikratömeg a levegőben. Ám, aki helyes választ tudott adni az olyan sok esetben fogasnak bizonyuló kérdésekre, mint az Aradi, vértanúk, yagy az első függet­ len magyar kormány tagjainak felsorolása, az rögvest a döntőben találhatta magát, melynek győztese kiváló szellemi tőkéjét a büfében némi alkoholtartalmú folyadékra cserélhette. Két óra tájékán meg is érkeztünk Esztergom­ ba, ahol a 150 fős csapat a helyi Pázmányosokkai kiegészülve tiszteletét tette a Bazilikában, i , .. í 7^' i'" ríí' '•r ( V A Mi azért szelídebben mulatunk > majd egy kisebb nagyobb (beljvárosnézést kö­ vetően nekilátott megtömni a bendŐjét, sáska­ hadként ellepve a történelmi város minden valamirevaló vendéglőjét. Akiknek a lakmározás után sikerült felállniuk az asztaltól, azok valószínűleg nem késték le az ötórai visszaindulást sem, ám akadtak olyanok is, akik rejtélyes módon csak most csatlakoztak a társasághoz. (Valószínűleg a Budapest-Esztergom távolsági autóbuszjára­ tának keze lehetett a dologban.) Ahogy 3 természetes fény átadta a helyét a mesterségesnek Budapest felé haladva, úgy előkerült néhány diszkólámpa is, és miután leporoltuk a napközben sarokban szunnyadozó erősítőket, már mindenki tudta, hogy nem kerülheti el a táncparkettet: a mulató-1 zás, pedig meg sem állt (addig, amíg a hajó meg nem állt) egészen Budapestig. Bevallom tényleg különc, belterjes bagázs ez a Szentkirályi utcai, ám meg kell hagyni, ez­ zel a meglehetősen egyedi megemlékezéssel tökéletesen arra tudott építeni, amit mind a lelki feltöltődés, mind pedig a kikapcsolódás szempongából egy nemzeti ünnepnek jelen­ tenie kell: azt, hogy velünk történjen m^ meghozza a maga, onalioan megelt, nemzeti ünnep valójában. Zscllcr Máté �„Hűséggel és szeretettel 99 Gróf Batthyány-Strattmann László életútja .. Te azért jöttél hozzánk, hogy testi bajodkeress, de el ne feledd halhatat­ lan lelkedet, amely annyira értékes, hogy az Úr Jézus meghalt érte a kereszten..." (Dr. Batthyány-Strattmann László gyógyult betegeinek) Március 23-án, vasárnap avatták boldog­ gá Rómában gróf Batthyány-Strattmann Lászlót négy másik boldogtársával együtt. Az örvendetes eseményt két ma­ gyar tv-csatorna (Magyar Televízió, Du­ na Tv) is közvetítette. Ha valaki mégis lemaradt volna az adásról, most dióhéj­ ban megtudhatja, ki is volt az a magy ar orvos, akit érdemesnek találtak arra, hogy a boldogok társaságába lépjen. Dr. Batthyány-Strattmann László 1870. októ­ ber 28-án született Dunakilitiben, ősi magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. Már fi­ atal korában elveszítette édesanyját, s ettől fog­ va gyakran hangoztatta: „orvos leszek, s ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket”. Ám ami másoknál csupán naiv gyermekkori ábránd ma­ radt, Ő felnőtt orvosként valóra is váltotta azt. Középiskolai tanulmányai végeztével a bécsi egyetemre iratkozott be, majd 1900-ban itt szerzett általános orvosi diplomát, melyet ké­ sőbb a sebészi és szemorvosi képesítéssel egé­ szített ki. Még egyetemi évei alatt családot ala­ pított: feleségül vette Coreth Mária grófnőt. Házasságukból tizenhárom gyermek született (legfiatalabb lányuk 2001-ben halt meg az Güssingben, Ausztriában). A család jelmonda­ tát - cikkünk címadója - igyekeztek életükben s életükkel teljes mértékben megvalósítani. Igaz vallásossággal éltek, a gyermekeket a katolikus hitre nevelték szüleik. Gróf Batthyány 1902-ben Köpcsényben (ma: Kittsee, Ausztria) 25 ágyas magánkórhá­ zat alapított, melyet aztán az első világháború alatt 120 férőhelyesre bővített a harcok során megsebesült katonák számára. A háború után családjával a mai Vas megye egyik kisebb váro- " í gí-' «* f :i' «« C t r 0' a11 "g ' J! H I ü n « Ebben az épületben működött a herceg körmendi kórháza. Batthyány László szobra mellett Batthyány-Strattmann László herceg és Gyürki László plébános. )) • ra (Ha valaki ennél behatóbban szeretné megis­ merni boldog Batthyány életútját, forduljon bátran a mindig kedves jegyzetboltos nénihez a 30-as épületben, s megtalál mindent, amit ebben a témában keres. A boldoggá avatási ceremóniáról lásd „Vedd és olvasd'99 rovatunkat) Milisits Barbara Móra Magda: Sába, Körmendre költözött. Itt, a nagybátyjától örökölt kastély egyik szárnyában hozta létre második magánkórházát, főként a szemész! beavatkozásra váró betegek részére. S hogy gyermekkori álma igazán beteljesedjék, ingyen gyógyította a szegényebbeket. Betegeitől csak egy dolgot kért: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. S azon túl, hogy a nemegyszer re­ ménytelennek tűnő bajokat fizetség nélkül or­ vosolta, néhány rászorulót anyagi támogatás­ ban is részesített. Műtétéi előtt a gyógyulni vá­ gyóval együtt imádkozott, s gyakran hangoz­ tatta: ő csak elvégzi a műtétet, az igazi gyógy­ ulást Isten adja. 1929-ben a szegények orvosa - mert már életében így nevezték - maga is kórházba ke­ rült, s tizennégy hónapig tartó szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Güssingben (korábban: Németújvár), a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Halála után volt betegei, s azok, akik az orvos messzire eljutó híréről hallottak, imádkoztak közbenjárásáért. S néhány évvel később, 1944 augusztusában a bécsi érsek, valamint a szombathelyi püspök el is indítot­ ták a boldoggá avatási eljárást (amely idén márciusban ért - remélhetőleg nem végső céljához). Tudvalevő, hogy a boldoggá-, vala­ mint a szentté avatási procedúrák több évti­ zedig is elhúzódhatnak, s csupán akkor tör­ ténhet érdemi előrelépés az ügyben, ha az il­ lető - akinek a boldoggá avatását kérik - köz­ benjárásáért való imák során csoda történik. A buzgó fohászok sokaságát természetfeletti gyógyulás követte, amelyet a római Orvosi és Teológiai Bizottság hitelesnek fogadott el. Ezután a Szentatya ünnepélyesen kitűzte a boldoggá avatás helyét és időpontját: Róma, 2003. március 23. Batthyány László emlékezetére A Batthányak ősi családfáján nőtt már hazánkban számos örökzöld ág: bölcs hadvezérek diadalmas kardján védelmet kapott egész Magyarország, vértanúk vére öntözte a törzset viharok közt is helytállást kívánva, míg életmentő áldozatra intett az ősi címer áldott pelikánja, lé, László herceg, lettél Isten hőse, oroszlán kardja vonzón nem kísértett, de a pelikán, Megváltónk jelképe, a címerpajzsról jó szívedbe lépett. Jézust követve nagy voltál a hitben, az Örökélet Kenyeréből éltél, családodban is otthon volt az Isten gondok, bajok közt csak Benne reméltél. Előtted szent volt a hitvesi hűség, rád bízott kincs: a gyermekeid lelke. Szerető példád előttük járt mindig, szóval és tettel így neveltél egyre. A szegényekben Üdvözítőnk láttad, a betegben is ő keresett téged, a vakok bíztak, hogy látóvá válnak, Istent dicsérte áldott műtőkésed. Te, ki a szentek szűk ösvényét jártad, nagy betegként is Megváltónk nyomában, kik közbenjárón jóságodra vágynak, emelj szót értünk az égi hazában! Segíts, hogy legyünk kitartók a jóban, lássuk meg Jézust minden kérő kézben! Segíts, hogy népünk küzdelemben, gondban a Boldogasszony oltalmában éljen! 1990. A Boldogságos Szűz Mária nevenapján hetedik oldal �Diplomával - munka nélkül? Sajnos egyre többet hallunk arról, milyen nehéz elhelyeztesiBÜ kezűnkben az újon­ nan megszerzett jogi diplomával. Sok frissen végzett - az államvizsgák befejeztével, doktorrá avatása után - panaszkodik arról, hogy majdnem eg^ évbe telik, inire vég­ zettségének megfelelő álláshoz jut, sok esetben akkor is ka^ekdátokkal, vagy renge­ teg utánjárással. Egyetemi éveink alatt mindannyian tervezgWjüiE, Eici^y később mi­ lyen területen, melyik szférában dolgoznánk szívesen, de sajíu^ a valóság sokszor ki­ ábrándító. A jogi pálya telített, a jogi karok „ontják” magukból az í^sÉib és újabb jo­ gászpalántákat, így az elhelyezkedés esélye is (bökken. Ez a tetudei*^^ természetesen nemcsak az általunk választott pályára igaz, általánosságban elmda^dhátó, hogy a dip­ lomások aránya minden területen megnövekec^tt. Ez a „fejlődési pálya” is európai ívet fut be, ezért az Európában már megfigyelhető je­ lenségek lassan-lassan „begyűrűznek” hoz­ zánk is. Egyik ilyen jellemző jelenség ha­ zánkban a diplomás munkanélküliek ará­ nyának növekedése. Ennek okaira és a lehe­ tőségekre szeretnék jelen cikkemben rávilá­ gítani, előrebocsátva, hogy a téma ennél na­ gyobb terjedelmet és elmélyültebb vizsgáló­ dásokat érdemelne. A diplomás munkanélküliek száma az 1990-es években hazánkban jobban nőtt, mint a nem diplomásoké. Az utóbbi évek­ ben a nem diplomások foglalkoztatottsági helyzete javult, a diplomásoké nem. A dip­ lomások munkanélkülisége a statisztikusok előtt rejtett módon is nő, így például a fiatal diplomások elhelyezkedési idejének a meg­ hosszabbodásával. Míg egy friss diplomás az 1990-es évek közepén kb. 3-5 hónap alatt talált magának állást, napjainkban ez az idő tíz hónapra nőtt, mialatt 15-20 pályázatot is benyújtott az állást kereső. Széles körű ta­ pasztalat, hogy minél képzettebb a pályázó, annál hosszabb idő alatt talál magának munkahelyet. A tanulmányi idő meghosszabbodása mögött is gyakran a elhelyezkedési nehéz­ ségek húzódnak meg. A leggazdagabb or­ szágokban nem ritka az egyik egyetem, főiskola elvégzése után egy újabb szak vagy szakpár fölvétele, az ismételt tanulás. A második diploma megszerzése egyes esetekben a fiatal hajlamai által diktált pá­ lyamódosítás feltétele, más esetekben azonban egyszerűen annak következmé­ nye, hogy az illető még nem talált megfe­ lelő álláshelyet. A fiatal diplomás addig a ,nem rövid ideig” is hasznosan akarja töl­ teni-az idejét, amíg számára megfelelő munkahelyet talál. Mi még nem tartunk itt. A második diplomát - az esetek túlnyomó részében nálunk munka melletti tanulással szerzi nyolcadik oldal meg a szakember, de már elő-előfordul a fent említett jelenség. A gazdaságilag magasan fejlett országok szinte mindegyikében a diplomások egy je­ lentős része tulajdonképpen az alacsonyab­ ban képzettek rovására, az ő kiszorításuk árán jut munkahelyhez. Nagyjából azonos bérigény esetében a munkáltató a jelentke­ zők közül - érthető módon - rendszerint a magasabb képzettségűt választja, még ak­ kor is, ha tudását közvetlenül nem haszno­ síthatja, mivel tőle nagyobb fegyelmezett­ séget, tanulékonyságot, alkalmazkodóké­ pességet várhat. Ha pedig egy bizonyos munkakört már jelentős részben felsőfokú képzettségűek töltenek be, akkor ez a kép­ zettség ott általános követelménnyé válik, előbb-utóbb minden jelentkezőtől megkö­ vetelik, akár szükség van rá, akár nem. A felsőfokon kialakuló diplomás túltermelés rejtve marad, mert a túltermelés nagyrészt az alacsonyabb végzettségűek körében csa­ pódik le, ott okoz munkanélküliséget. A felsőfokú oktatás gyors ütemű növekedé­ sével mind több diplomás például irodai alkalmazottként, vállalkozóként, iparos­ ként stb. keresi meg a kenyerét. A munka­ feladatához képest „túlképzett” dolgozó rendszerint kedvetlenül és ezért gyenge eredménnyel végzi a munkáját. (Pszicho­ lógiai vizsgálatok is tanúsítják, hogy a ma­ gasan iskolázottak a monoton, egyhangú munkát nemcsak hogy kedvetlenül végzik, hanem arra kevéssé is alkalmasak.) A gaz­ daságilag magasan fejlett országokban gya­ kori, hogy a felvételre jelentkező munka­ vállalót túlképzettségére hivatkozva utasít­ ják el. A rendszerváltás óta egyre élesebben ér­ zékelhető a felsőoktatáson belül a különbö­ ző karok és szakok átértékelődése. Az euró­ pai tendenciának megfelelően Magyaror­ szágon is egyre nehezebb a fiatal diplomá­ sok elhelyezkedése. Míg a ‘90-es évek elejé­ ig egy diploma előre megtervezhető karriert biztosított, addig a mai fiataloknak egyre többet kell teljesíteniük, egyre többféle tu­ dással kell rendelkezniük a karrierépítéshez. Napjainkban még a piacos diploma értéke is attól függ, hogy társul-e minimum két ide­ gen nyelv tudásával, illetve megfelelő szak­ mai gyakorlattal, számítógépes ismerettel, s nem utolsósorban empatikus készséggel. Mint arra már rámutattam, a felsőfokú képzés ontja magából az újabb és újabb dip­ lomásokat. Sajnos az intézmények többsége rendszerint nem foglakozik az olyan kérdé­ sekkel, miszerint lesz-e kereslet a végzett szakemberek iránt, és az hogyan oszlik meg a különböző földrajzi körzetek, az egyes ok­ tatási intézményekben végzettek között. Teljesen felesleges lenne a munkanélküliek termelésének állami támogatása, bár hozzá kell tenni, a jövőben várható szakember­ szükséglet nem állapítható meg pontosan. Álláspontom szerint nem érdemes az olyan szakok fenntartása, melyek elvégzése után azonnal átképzésre szorulnak a hallgatók, továbbá az olyan felsőfokú képzés támoga­ tása, amelynek végzett résztvevőit főképp felsőfokú végzettséget nem igénylő munka­ körökben foglalkoztatják. A jelenlegi kormányzati elképzelések szerint 2010-ben már minden második fia­ tal egyetemre, főiskolára jár majd, de egy­ ben azt is jelenti, hogy 20-25 év múlva a munkaerőpiac szereplőinek közel fele leg­ alább egy diplomát fog birtokolni. A felső­ fokú végzettségűek részarányának erőteljes növekedése a diplomás állástalanok problé­ máját fokozza majd. Mi azért bízunk benne, hogy elkesere­ désre nincsen okunk, de egy azért biztos: mire a Pázmányos diplomát a kezünkbe vesszük, olyan elismert tudásra kell szert tennünk, ami mindenhol értéket jelent majd, ha innen kirepülünk. Ehhez persze javasolt a felvételi rendszer szigorítása, ami viszonylag nehéz feladat, hiszen a legtöbb­ ször még csak az igen zsenge korú, 18-19 éves fiatalok esetében elég szubjektív dolog annak eldöntése, hogy a jövőben ki alkalmas erre a pályára, és ki nem. Azért hisszük és bízunk benne, hogy a Karunkról kikerülő jogászok tudásukkal megállják helyüket a világban - még ebben a nagy „piaci verseny­ ben” is! Gulyás Judit �A Tanácsköztársaság emléke „A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban vagy szóban I szabadon nyilváníthatják, de megszűnt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondolkodásmód terjesztésének és a proletáröntudat elhomályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt a sajtónak a tőkétől való fügése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Ta­ nácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedj en. Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Ta­ nácsköztársaság alkotmányának sajtóról szóló része. Olyan ismerős mondatok. Képzeljük hozzá a teljes alkotmány-szö­ veget. Az embernek a hátán futkos a hi­ deg. Dicsőséges 133 nap. A kérdés csak az, kinek? Sokan olvastuk a Kommunizmus Fekete Könyvét, amiben teljes valóságában lepleződik le a nagy szocialista forradalom iga­ zi arca. Béke, jólét, egyenlőség. A múltat végképp eltörölni... Munkás ököl, vas ököl, odacsap ahova...Sajnos sokan emlékeznek ezekre az öklökre. Tényleg odacsapott. Nem is maradt utána más, csak pusztulás. A legidősebbek még emlékeznek arra, amikor még olyan történelem-tankönyv volt forgalomban, amely szerint 1919 a magyar történelem szégyenteljes pontja volt. A tankönyv szinte szóról-szóra meg­ őrizte azt a fogalmazást, amelyet Szekfű Gyula adott a Három Nemzedék első ki­ adásának előszavában az 1918-1919-es for­ radalmak szégyenéről, „beteges lázroha­ mairól”. „Hogy ...ez a két valószínűtlen forradalom mégis kitört, nálunk Magyar­ országon tört ki, s mi több, legalább kez­ detben a magyarság széles tömegei közt hallgatólagos beleegyezéssel, sőt valljuk be, sok helyt helyesléssel és támogatással talál- Még én is emlékszem az iskolai ünnepé­ lyekre, amikor mint kisdobos énekelnem kellet az Internacionálét. Emlékeznem kellett a hős vöröskatonákra, a Tanácsköz­ társaság dicső vezetőire, olyanokra, akik az első puskalövésre Moszkváig repültek. Mind a mai napig emléktáblák hirdetik a vörös köztársaság „mártíijainak” dicsősé­ gét. (Aki nem hiszi, az látogasson el pél­ dául Salgótarjánba, vagy keresse fel a te­ metők munkásmozgalmi pantheonját.) A tényleges mártíroknak nincs emléktáb­ lájuk. Róluk sokáig beszélni sem lehetett. Rájuk emlékezzünk március 21-én! Az alábbi idézet és a képek ma már mo­ solygásra késztetnek. De ez valamikor a „véres” valóság volt. Szabózé Lfí ksw kozott, ez a jelenség az, amely a betegség súlyos voltát leginkább illusztrálja”. És milyen sokan tévedtek meg, hitték el a hangzatos szólamokat. Valójában ártatlan | A GYŐZELEM MÁR CSAK NAPOK KÉR­ DÉSE ! MINÉL TÖBBEN SEGÍTÜNK ANNÁL GYORSABBAN ÉRJÜK EL A CÉLT ! FOGJUNK ÖSSZE ÉS TEGYÜNK MEG MINDEN TŐLÜNK TELHETŐT ! MINDENKI OTT SEGÍTSEN, AHOL TUD ! TANÁCSKÖZTÁRSASÁG, A DICSŐSÉ­ GES 133. NAP HÁLA ÉS DICSŐSÉG HŐSEINKNEK , EMLÉKÜK ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG ! kisemberek, akik bíztak a jobb jövőben, és nem ismerték fel a terror fenyegető árnyé­ kát. Csak a statáriális bíróság ítélete, a pus­ kacsövek fekete torkolata térítette magához a szerencsétleneket. A terrorbrigádok leszá­ moltak a fehérekkel, leszámoltak a felforga­ tókkal, szembeszegülőkkel, valamint, a biz­ tonság kedvéért saját elvtársaikkal is. Szégyen volt ez valóban, Egy nemzet szé­ gyene. kilencedik oldal �Elet az Oscar után - idehaza Érdekesen élik meg az Oscar-jelölések kihirdetését a hazai filmrajongŐk. ^Adníg világszerte pattanásig feszült idegek­ kel váljak a kategóriánként öt film (rendező, színész stb.) nevét, amely lehetőséget kap, hogy összem étje erejét film­ szakma legrangosahhnak mondott díjátadásán, addig a nyilvánosságra kerülés utáni lázas elemezgetés és boncolgatás helyett nekünk csak a fanyalgás és a széttárt Icátok maradnak. Ugyanis az átlag mozilátogató jó, ha egy filmet látott az öt közül, az az egy film pe­ dig minden bizonnyal halálos iramú sprintet vágott le az óceánon keresztül, hogy kb. két héttel a díjkiosztó ünnepség előtt a magyar mozikba kerülhessen. A fa­ natikusok ezen felül max. még két, de legtöbb esetben csak egy filmről hallottak egyáltalán, ám a maradék kettő létezéséről általában nekik sincs halvány fogalmuk se. Pedig mennyire jó volna, ha a jelöltek ismeretében a filmakadémia díjkiosztó estje előtt kialakult képünk lehetne arról, hogy saját tapasztalataink alapján kit tar­ tunk leginkább esélyesnek az aranyszob­ rocska megszerzésére, nem pedig kényte­ len-kelletlen annak a filmnek kéne druk­ kolnunk az ünnepséget figyelve, amit egyáltalán láttunk ajelöltek közül! 'CT így nem ma­ rad I se♦ fc» Vif_____ dL más, H mint a re9 mény és bi­ li zalom a ma­ m gyár forgal­ mi mazókban, H akiket ugyan R minden vaH lamire való H mozirajongó ^1 teljességgel H gyűlöl a ké­ n sések és az önkényes filmváloga­ tások miatt, ám most mégis egy emberként abban bí­ zik; hátha átrángatják idő előtt azt a pár nagy esélyest, amelyek főszerepet játsz­ hatnak az Oscar-gálán. Idén végül is óriási mázlival menekültek meg a lincselés elől a forgalmazók, hiszen senkinek sem kellett nagyon rohannia ah­ hoz, hogy Chicago és a Zongorista még beleférjen a márc. 23-ai rendezvény előtt, ám rengeteg nagy esélyes és díjazott te­ kercs még hírből sem ismeri a magyar ve­ títőgépeket. Ezért gondoltam, hogy néhány szóban, részben személyes élményekre, részben pedig külföldi kritikákra támaszkodva be­ mutatnék pár olyan filmet, amelyek ugyan csak néhány hét (esetleg egy-két hónap) múlva kerülnek bemutatásra a magyar mozikban, ám valamilyen szem­ pont miatt érdemes őket felvenni a sze­ mélyes várólistára. Catherine Zeta-Jonesnak jókedve van Frida: A négy jelölést magának mondha­ I ■ I 3 Martin Scorsese - a nagy vesztes (mellesleg napjaink egyik legnagyobb filmrendezője) tizedik oldal tó produkcióban Salma Hayek, fricskát mutatva a beskatulyázóknak bebizonyítja, hogy Frida Kahlo, hányatott életű festőnő életét éppen olyan hitelesen el tudja ját­ szani, mint az ügyeletesen ráaggatott csi­ nibaba szerepeket. Az alakításáért a leg­ jobb női főszereplő díjára jelölt színésznő mellett a színészgárdában feltűnik többek között Edward Norton, Ashley Judd és Antonio Banderas is. A film további érde­ kessége, hogy az elénk táruló látványvilá­ got, a festőnő vászonra álmodott valósága és a tényleges valóság összeötvözésével je­ leníti meg az alkotógárda, így a művésznő lelkisége rávetülve a környező világ min­ den elemére, döntő szerepet kap a film­ ben. Kíváncsian várjuk! Díj: Legjobb smink Várható magyar premier; ápr. 3 Adaptation (Adaptáció?); Szintén négy jelölést kapott, ám majdnem üres kézzel távozott a Charlie és Donald Kaufman ál­ tal vászonra „adaptált” alkotás. A kritiku­ sok által leginkább a John Malkovich me­ nethez hasonlított, éj fekete humorú tra­ gikomédia középpontjában egy írói vál­ sággal küszködő középkorú férfi áll, akit az akciófilmes bőrkabátját maga mögött hagyó, sör hasat növesztett Nicolas Cage alakít majd, méghozzá állítólag olyan zse­ niális játékkal, amelyet utoljára a Las Vegas-Végállomásban láthattunk tőle. A filmet a szürreális látásmód és éles stílus­ váltások jellemzik, no meg az Oscar-ról távol maradó Meryl Streep lehengerlő teljesítménye, aki alakításával szintén kiverekedte magának, hogy ringbe szállhasson a legjobb női főszereplő díjáért. Díj; Legjobb férfi mellékszereplő Dennis Cooper Várható magyar premier: ? Schmidt története: Gonosz nyelvek sze­ rint a „Lesz még így se” fan club „még egy Oscar-t Nicholson-nak” címmel hirde­ tett pályázatának győztes alkotását tisztel­ hetjük ebben a munkában. Ám, ha egy személyes megjegyzéssel megmenthetem a filmet az akármilyen irányú beskatulyá­ zásoktól, akkor szerényen megjegyzem, hogy nekem annak ellenére nagyon tet­ szett, hogy a „Lesz még így se” egyáltalán nem. A filmben annyi tényleg közös az előzővel, hogy teljes egészében Jack Nicholson játékára épít, ám ezúttal egy biztosítási ügynök életét kísérhetjük fi­ gyelemmel, méghozzá attól a naptól, amelyik biztos mindannyiunk életében �I sorsforduló lesz majd: a nyugdíjba vonu­ lás napjától. Bár az Oscar elmaradt, nyer­ tünk azonban egy kissé mű-életszagú, de alapjában véve hiteles, a témához reme­ kül eltalált műfajú alkotást, amely az időskor, magány elleni küzdelmét, fanyarú humorral és megindító rezignáltsággal mutatja be. Díj: Várható magyar premier: ápr. 10 Far from heaven: Julienne Moore kisebb fajta Oscar-rekordot mondhat magáénak, hiszen nem mindennap fordul elő, hogy valaki egy éven belül két kategóriában is a jelöltek között tudhatja magát. Az Órák­ ban nyújtott alakítása miatt a legjobb női if L■ lì New York bandái: Na igen. Már tavaly előtt nyáron látni lehetett a zseniális dísz­ letekről és nagy tömegjeíenetekről árulko­ dó előzetest az amerikai videó-szalagok elején a látottaktól valóságtól transzba esett nézőket rögvest megnyugtatni kívánó: ,,hamarosan a mozikban” felirattal. Am a ,,hamarosan”-ból utóforgatás és jogi vita lett. Martin Scorsese rendező urat pedig azóta nemes egyszerűséggel a „késleltetés atyjaként” emlegetik az élesebb nyelvű szakmabeliek. A Leonardo di Caprio, Liam Neeson és Cameron Diaz főszereplésével előadott történetben Scorsese szokatlan oldalról mutatja be az 1800-as évek (ez idáig a be­ vándorlók idilli aranykoraként ismert) vi­ lágát, méghozzá a szervezett bűnözés ol­ daláról, A monumentális elemekkel és grandiózus díszletezéssel operáló filmet minden valamire való film-utómunkálati kategóriában jelölték (szerencsés esetben akár nyolc szobrocskát is hazavihetett volna!), ám a díjakat minden esetben el­ kapkodták előle. Díj: Várható magyar premier: május (eleje?) Egy tangó liléd... Egy tangó Veled perzselő parketten,Serceg szilaj lábunk, izzad az ütem. Hol hűvös szél fúj, forrni kezd a lélek, Tűzet csihol vad táncunk minden kéjnek. Fojtó szívünk egyre gyorsabban lüktet, Szuszogva zeng dalt a fáklyás gyászmenet, Mit megidéz e szerelmes, sötét éj. Reményben elbukott, hiú SzenvedélyVeled koccintok vöröslő véremmel, Mit majd e szerelem végül kilehel; Lángoló oltárodon egy új lélek, Szolgád, Keserűség, már ágyat vetett. Egy tangó Veled, gyilkos utolsó tánc. Túlvilágon is túl kísértő románc, Ezer meg ezer szerelmes vadrózsa Hal Veled, s merül végtelen álomba. 2002. február 8. Molnár Etele Zs.M. r'4-ífX- Nicole Kidman is megkapta mellékszereplő díjára jelölt színésznő, en­ nek a filmnek a kapcsán pályázhatott a leg­ jobb főszereplői díjra is (sőt azok szerint a bizonyos csivitelő madárkák szerint kis hí­ ján el is halászta Nicole Kidman orra elől). Egyébként a legjobb eredeti forgató könyv kategóriájában is jelölt darab, egy az ötve­ nes évek „amerikai álmát” (tisztes megél­ hetéssel rendelkező szerető félj, szép csa­ ládi ház, gyermekek) magáénak tudható családanyáról szól, aki kénytelen végignéz­ ni, ahogy idilli élete fokozatosan szerte­ foszlik. A teljességgel a nő szempontjából bemutatott történetben az asszony fokoza­ tos lelki torzulásának lehetünk tanúi, és egy különös közeli barátságnak, amely a ház áldozatkész színes bőrű kertészéhez fűzi. Már csak azért is érdemes megnézni a filmet, mert több neves kritikus is ko­ moly felháborodásának adott hangot, hogy nem Moore kisasszony kapta a díjat. Díj: ' Várható magyar premier: ? CD AJANLO Norah Jones: Come away with me Igazán figyelemre méltó ez a hölgy, aki a tudósítások szerint „meglepetésszerűen”. a .teljes ismeretlenségből előbukkanva' megnyert nemrégiben 8 Grammy-díjat. Tudósítónknak lehet, hogy ismeretlen a hölgy, aki — igaz, hogy első albumát adta ki - egyhamar népszerűvé vált gyönyörű, szívhez szóló dalaival. Amerikában már hónapokkal a díjkiosztó előtt rajongtak érte, lemeze Európában is gyorsan fo­ gyott. Igazából nem is a most elnyert díja minősíti legjobban munkáját, inkább az a szenvedély, amelyről dalaiban újra és újra tanúbizonyságot tesz. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti kicsit jazz-es, ki­ csit blues-os, de sok-sok sóul elemmel tűzdelt dallamokat, mert a hölgy igazán sokszínű. Olyan esti teázós-olvasós le­ mez, de bátran ajánlható romantikusabb pillanatokra is. Sőt, már Hollywood is fel­ fedezte őt magának, egy újabb szerelmes film betétdalát énekli ...nem is akárhogy! Talán mostanában tényleg divat lett a ze­ nei berkekben, hogy egy csinos leányzót úgymond „beültetnek” a zongora mögé (lásd Alicia Keys, Vanessa Carlton), és az okos menedzserek azt hiszik, ennyi elég is ahhoz, hogy ebben az „iparban” dőljön a lé. Norah Jones erre a trendre” tehetségével és gyönyörű hangjával rácáfol. Zenéje kis szigetet jelent a rohanó hét­ köznapokban. Reméljük, hallunk még róla... legalább ilyen jó minőségben, és említett tudósítónknak már kevésbé „is­ meretlenül”. Gulyás Judit tizenegyedik oldal �. .......... ... ; William Shakespeare: EX. Edgár K/éZiJOMás, 3. jelenet Hereford: Bevégezénk, mit esküvéssel fogadánk. A zsarnok idegenbe űzetett. Nem tér e földre vissza már. A nép szegény, s mi gazdagok vagyunk. (Koccint.) Greenpeace: S ki férfimód beváltja esküjét, dicsére válhat bárkinek. Kacagnom kell, ha látom trónusát. (Kacag.) E bársonyt nyomta rég a görbe hát, s fejét csak épp’ hogy tarthatá, hisz’ benne forrt akónyi szesz. Mondják, hogy apródoknak udvarolt. (Koccint.) Hereford: A pályabért megérdemeltük, jó uram. E láncra vesd tekinteted, mely súlyos, mind az Edgár bűnei, s díszíti most az én nyakam. Greenpeace: Én meg, midón farába rughatám, fölszedtem mind az aranyat, mely két zsebéből Totyogott. Ez óvadéknak mára épp’ elég. A kockajáték most következik. (Kockáznak.) Edgár öreg koldusasszonynak öltözve belép: Bocsánat, jó urak, ha zavarok, az Isten áldja meg kegyelmetek’, méltóztassanak kenyérhajat adatni annak, ki hónapszámra éhezik. Hereford:Kies iny kívánság, rusnya vén banya. De most, hogy trónszékünk üres, te lész királynőnk, s mindig enni fogsz. (Gúnyosan a trón­ hoz vezeti.) Edgár (a trónusra ül, közben leveti álöltözetét); Hereford: Fölséges Úr, Szent Patrick lesz tanúm, hogy’ lestem jöttödet nagyon, őrködve állván itt a trón előtt, hogy elzavarjam mind, ki cenk. Greenpeace-t a földre teperém, s ő hasztalan kínálta aranyát, mit tőled von gazul ez átkos kurafi. Edgár: Igaz barátom, Hereford, jutalmad nagy leszen s dicső: te mától fogva főbíró leszesz, én meg örvendek műviden. Hereford (leszúrja Greenpeace-t) Őrség! Vigyétek el a tetemet! Őrség (kivonszolja a halott Greenpeacc-t) Edgár (megindultan): Edgár atyám, e néven nyolcadik, midőn Beefsteak-be indult küzdeni, szép nyakláncot adott nekem. Úgy illenék, hogy jutalmul néked adjam én, de fémtanászok elmondák nekem, hogy az bizony semmitse ér: anyaga vas, s értéke így csekély. Hereford (holtan rogy össze) Függöny (fordította: Szász Károly) A közlés Prof. Dr. Gáspárdy László személyes kérésére történt. Lám, lám mindig van mit tanulnunk a régiektől! A hazug embert ha­ mar utolérik, és az áruló mindig elnyeri méltó büntetését. Úgy, hogy ezt szem előtt tartva folytassuk tovább életünket! i Egyensúly Mindig, mindenkinek a szájából csak ömlik a sok panasz. Hiába, a magyar ember már csak ilyen. Kár is e fölött sóhajtozni, faji jellegzetességeinket aligha vetkőzhet­ jük le. Pedig van egy pár, amitől nem ártana megszabadulnunk. Az állandó marako' dás, az „öten hatfelé” egysége, az ezredévnyi Pató Pál-kodás nem sokkal vitte előI rébb a sorunkat. A sok jó mellett vegyük észre magunkban a hibát is. És ha már ■ megjavítani nem tudjuk, legalább próbáljuk meg lecsillapítani. £ SzBzal, az állandó panaszkodás is egyik sajá­ tosságunk Pedig a b^t észrevenni és kijavíta­ ni kell, nem búslakodni felette. Dolgozni kell. solöt. Meg lesz az eredménye, létezik az eg^nsÚly a világban. Ha nem így lenne, mi is Itartar^ Kát egybe? Őrködik felettünk a rend., Előbb-utóbb kiegyenesedik mindenki,, ki ätlöjzott. Márpedig mi százszor is átkozol? rak vagyunk, még akkor iS, Ka sokszor ön­ magunkat átkoztuk meg. Fejjel rohantunk a falnak, amikor higgadtságra lett volna szük­ ség, máskor pedig tétlenül ültunls; amikor cselekedni kellett volna. De van igazság, mi is kiegyenesedünk Kát egyszer. Az igazság azonban olyasmi, amit ki kell járni, amit nem kapunk ajándékba. Nem is érdemel tizenkettedik oldal semmit az, aki nem küzd érte. Nem véde­ kezhetünk azzal, hogy’ ezerszáz év alatt mar eleget izzadtunk ahhoz, hogy most már megpihenjünk és felsóhajtsunk - mi meg­ tettük á magunkét. Nem. Sok bűnt kell jóvátenhünk, A legtöbbet persze magunkkal szemben követtük el. Azokat is jóvá kell tenni, mind, ahogy mi is jo^l várhatjuk el a jóvátételt másoktól. De nem elég ölbe tett kézzel várni rá. Ki kell azt követelni. Egymás ellen vétkeztünk és vétkezünk a legtöbbet. Ezt a legnehezebb helyrehozni. Együtt élni azokkal, akik kárt okoznak ne­ künk, és egyben önmaguknak. Akiknek szí­ , vében nincs tisztaság. Akik nem közös ér­ dekeinket nézik, hanem sajátjukat, vagy"* másét. Akik talán most felül vannak. Anya­ giakban, pozícióban, elismertségben. De a pénz^ a.poszt, a hírnév múlandó. Csak az számít, ami örök, A becsület, a tisztesség, a szeretet. Az ember és az otthon^ a család es a háza. A létrehozott mű és a közös emléke­ zet. Ezek a sokszor lejáratott és elcsépelt fo­ galmak, amelyek ettől persze még igazak maradtak. Ne féljünk tőlük, ne szégyelljük őket. Semmi más nem számít. Szomorú a sorsa annak, aki minderre csak ha­ lálos ágyán fekve döbben'rá, amikor érzi, hogy vége van. Abban a gyötrelmesen hosszú pillanatban mindenki me^űnhődik minden bűnéért. Mert mindenki mindenre rádöbben. Az okosabb, a jobb, a tisztább már korábban. .A többi csak a végén, mind. Mert létezik az egyensúly. Bűn és bűnhődés mindig együtt járnak. Kár és kárpótlás úgyszintén. Együtt, de nem szorosan egymás mögött. De az egyik! után mindig eljön a másik is. kétezre az egyensúly. Mindenki azt kapja vé-1 gül, amit megéhlemelt. Én tudom. És kicsi­ nyes ember lévén, már előre dörzsölöm a te­ nyerem. b ... ' ! Koltay András' �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Satthyány-Strattmann László: Mdogak akartak lenni, tegyetek trtí^akat kaldoggár^ Nagy ünnep volt március 23-a (vasárnap) a ma­ gyarság számára. Ezen a napon magyar zarándo­ kok ezrei töltötték meg a Szent Péter teret, hogy jelen lehessenek azon a szentmisén, amely során 11. János Pál pápa a boldogok közé iktatta Batthyány-Strattmann Lászlót, aki a múlt század fordulóján a ma már burgenlandi Köpcsényben, Trianon után pedig Körmenden kórházat alapí­ tott és a gyógyító Krisztus nyomába szegődve életét a szegény betegek szolgálatára szentelte. Az ország minden részéből érkezett zarándoko­ kat igazi római tavasz, ragyogó napsütés fogadta a Szent Péter téren, ahol valamivel 10 óra előtt megkezdődött az ünnepi boldoggá avatási szent­ mise. A 15 ezres hívőseregből 5 ezer magyar volt ezen a feledhetetlen szertartáson, amely során többször is felhangzott magyar szó. A pápa homíliájában név szerint is köszöntötte MádI Ferenc köztársasági elnököt, a nyolctagú, két mi­ niszterből - Csehák Judit egészségügyi és Gör­ gey Gábor kulturális - és képviselőkből - Csáky András (MDF), Latorcai János és Semjén Zsolt (Fidesz), Hegyi Gyula (MSZP), Világosi Gábor (SZDSZ) - álló hivatalos magyar küldöttség ve­ zetőjét. Mádl Ferencet a szertartás végén rövid köszöntésre a pápához kísértek. Az ünnepi bol­ doggá avatási szentmisén jelen volt a teljes ma­ gyar püspöki kar, a szentéletű hercegorvos, az ősi Batthyány család leszármazottainak népes cso­ portja, Habsburg Ottó, Göncz Árpádné, a Kézenfogva Alapítvány elnöke, Lévai Anikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Társala­ pítója, Erdődy Gábor jelenlegi és Tar Pál előző szentszéki nagykövet. A nagyszabású esemény megszervezésében jelentős mértékben közre­ működött Németh László, a Pápai Magyar Inté­ zet rektora, Batthyány László boldoggá avatásá­ nak posztulátora. A monumentális méretű Batthyány-portrét, amelyet a boldoggá avatási formula elhangzása után lepleztek le a Szent Péter-bazilika homlok­ zatán, Kisléghi Nagy Adám festményéről nagyí­ tottak fel különleges technikai megoldással. A művészi ereklyetartót Ozsvári Csaba ötvösmű­ vész alkotta és a szentmisén azt a misekönyvet, evangéliumos könyvet használták, amelyet szin­ tén Ozsvári Csaba domborművei díszítenek. A felajánláskor két magyar és két osztrák hívő a két egyház közös ajándékaként egy szemorvosi mű­ szertáskát adományozott a pápának (;az ajándé­ kot minden bizonnyal egy rászoruló kórháznak továbbinak a pápa munkatársai) . A Sixtuskápolna kórusán kívül a szentmise énekeit a szombathelyi Wemer kórus énekelte, Pem Lász­ ló vezényletével. Batthyány László boldoggá ava­ tása azt jelenti, hogy az ő közbenjárásáért imád­ kozhatnak a szombathelyi és az eisenstadti (kis­ martoni) egyházmegyék hívei, de tiszteletét az egész magyar egyházra kiteijesztették. A szegények orvosa mellett 11. János Pál pápa a következő négy másik szentéletű személyt avatta a boldogok közé: Pierre Bonhomme (1803—1861), francia pa­ pot, Maria Dolores Rodríguez Sopena (1848—1918), a róla elnevezett katekista inté­ zet spanyol alapítóját, Juana Maria Condes Lluch (1862—1916),6), szintén spanyol rend­ alapító szerzetesnőt és Maria Caridad Brader (1860—1943), svájci származású, Ecuadorban és Kolumbiában szolgáló missziós nnővért, a Szeplőtelen Szűzről elnevezett ferences apá­ carend alapítóját. Az ünnepi szertartást a pápa 38 kon-celebrálóval együtt mutatta be, köztük magyar és osztrák részről Paskai László bíboros és Christoph Schönbom bíboros, bécsi érsek. Konkoly István szombathelyi püspök, Tibola Imre kanonok, a boldoggá avatás viceposztulátora és Gyürki Lász­ ló körmendi plébános. Paskai László és Cristoph Schönbom ismertette a hívők előtt BatthyányStrattmann László életét. j I í > "'á jámborságán és életstílusán, aki családapa és or­ vos volt. Nemesi őseinek gazdag örökségét érté­ kesítve ingyen gyógyította a szegényeket és két kórházat is épített. Érdeklődését nem az anyagi javak töltötték ki, de nem is a siker és a karrier volt életcélja. Ezt tanította és élte családjában, így lett gyermekei számára a legjobb hithirdető. Mindehhez a lelki erőt az Eucharisztiából merí­ tette. Bárkinek rámutatott, mit jelent az isteni Gondviselés, aki őt élete és küldetése e forrásá­ hoz vezette. Boldog Batthyány-Strattmann László sose helyezte a földi gazdagságot a valódi, égi gazdagság elé. A családi életben bemutatott életpéldája és a nagylelkű, keresztény szolidari­ tása legyen bátorítás mindannyiunknak arra, hogy az evangéliumot hűségesen kövessük! Az új boldogok életszentsége buzdítson minket is az evangéliumi tökéletességre, arra, hogy Jézus szavait életre váltsuk. Bizonyosan ez egy aszketikus parancs útiránya, ám megvalósítható mind­ annyiunk számára. A Szent Szűz, Mindenszen­ tek Királynője tartson meg minket anyai köz­ benjárásával! Ezek az új boldogok pedig vezesse­ nek minket az életszentség felé! Ámen Az ünnepi szentmise a vasárnapi Urangyala imádsággal zárult le, amelyben a pápa arra kér­ te az egybegyűlt hívősereget, hogy az új bol­ dogok példája indítson valamennyiünket az evangéliumi tökéletességre. A legszentebb Szűzanyától, akit az új boldogok oly különös módon tiszteltek, kérjük, hogy adja meg a bé­ ke ^ándékát. Az ő oltalmára bízzuk a háború áldozatait és szenvedő hozzátartozóikat. A szentatya beszédét azzal zárta, hogy lélekben szeretetével és imáival rendkívül közel érzi magát hozzájuk. (Forrás: VR/MK; Duna TV; Új Szó) személ-j^k kitnnktése tadrcius a^almdhól Batthydny-Straítmann László családja köré­ ben; í3 gyermeke volt A boldoggá avatás ünnepélyes formulájában a szentatya kijelentette; apostoli tekintélyével en­ gedélyezi, hogy mostantól kezdve Isten tisztelet­ re méltó szolgáját Batthyány-Strattmann Lászlót boldognak nevezzék, emléknapja pedig január 22-e, halála, azaz égi születésnapja lesz. A jelenlévő magyarok nemzeti színű zászlók­ kal a kezükben tapsoltak a szertartás alatt, akárhányszor meghallották a magyar boldog nevének elhangzását. Homíliájában a szentatya egyenként méltatta az egyház 5 új boldogát, Batthyány Lászlóról a következőket mondta: „Isten gyöngesége erősebb, mint az emberek” (1 Kor 1,25). Pál apostolnak e szavai tükröződtek vissza boldog Batthyány-Strattmann László Budapest: Nemzeti ünnepünk, az 1848-49-es forradalom és szabadságarc megünneplése alkal­ mából a Magyar Köztársaság elnöke - a minisz­ terelnök előteijesztésére - a Magyar Köztársasá­ gi Érdemrend Középkereszge (polgári tagozat) kitüntetést adományozta Kozma Imrének, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének. Görgey Gábor kulturális miniszter a szakmai kuratórium konszenzussal hozott javaslata alapján, Táncsics Mihály-díjat adományozott Harmath Károlynak, az újvidéki Agapé Kiadó főszerkesztő-igazgatójának. Szabad Sajtó Díjban részesült a Mérleg című folyóirat a keresztény eszmeáramlatokról és a hitéletről szóló, tolerancián alapuló tájékozta­ tásért. MK íísenAarmaJi^ oldal �Hajrá magyarok! Magyar zászló a Himaláján Ez a kis hazánkban állandóan jól hangzó, szívünknek kedves buzdítás bennem is megfogalmazódott, amikor az elmúlt egy év négy magyar expedíciójáról olvastam. Különböző helyekre indultak, de azonos céllal: öregbíteni, növelni a magyar utazók, felfedezők, egyáltalán, a magyarok jó hírét. 2002. május 25-én délelőtt fél 11-kor egy magyar feljutott a világ tetejére. Ha a világ fogalmán a világegyetemet is értjük, akkor Erőss Zsolt hegymászó teljesítménye (Mount Everest - 8850 méter) csak a második helyre lenne elég a képzeletbeli „Aki a legmagasabbra jutott Magyarországtól” címú vetélkedőben, itt ugyanis az 1980-ban elért eredményével Farkas Bertalan űrhajós lenne az első. 4 I Erőss Zsolt a világ tetején Komolyra fordítva a szót, Erőss, a magyar „Mount Everest Expedíció 2002” csapatá­ nak egyik tagja történelmi tettet hajtott vég­ re: első hazánkfiaként elérte a Himalája - és a Föld - legmagasabb pontját. Elismerés il­ leti természetesen az egész csoportot, így például Várkonyi Lászlót is, aki a hegység Déli csúcsáig (kb. 8750 m) jutott oxigénpa­ lack nélkül, ami szakmai megítélés szerint azonos értékű Erőss sikerével (akinek le­ gyengült egészségi állapota miatt szüksége volt a készülékre). 1983-ban zajlott az első magyar Himalájaexpedíció, azóta többre is sor került, a leg­ utóbbival pedig azt gondolhatnánk, hogy fel­ került az i-re a pont. Ezzel ellentétben azon­ ban vannak még új célok a magyar hegymá­ szók előtt. Idén nyáron újabb, női tagokkal is büszkélkedhető csapat indul majd, hogy két olyan csúcsot hódítson meg, ahol még nem járt magyar, továbbá nyolcezer méter fölé emelje a magyar női magassági rekordot. Az örök hó és jég birodalmát, az Antark­ tiszt célozta meg a „Fagyos Oázis Kutató és Filmes Expedíció” tavaly decemberben. Ez az első önálló magyar szervezésű ilyen vál­ lalkozás. A kutatókból és természetfilme­ sekből álló csapat három hónapot szándé­ kozik tölteni az Antarktiszi-félsziget mel- tizennegyedik oldal Ictti King George-szigeten. Ottlétük ide­ jén éppen nyár van, ami azt jelenti, hogy „csupán” fagypont és mínusz húsz fok kö­ zötti hidegre kell berendezkedniük. Ne­ hézséget okoz az is, hogy többszáz kilós felszerelésüket maguknak kell húzniukvonniuk, mert a semleges földrészen né­ hány éve betiltották a kutyaszánok haszná­ latát az élővilág védelme okából. A két hölgy és öt férfi fő célja a globális felme­ legedés tanulmányozása, de e mellett természetfilmct készítenek és extrém sportként egy kis jég- és sziklamászás is terveik között szere­ pel. Ha tudományos értékű jelentést készíte­ nek, amit elfogad az Antarktiszi kutatások Tu­ dományos Tanácsa, akkor az expedíció jogi szempontból is érdekessé válik. A hazánk által is ratifikált 1959-es New \brk-i Antarktiszegyezmény szerint ugyanis, ha egy állam lé­ nyeges kutatómunkát fejt ki arrafelé (pl. egy állomáson vagy egy expedíció küldésével) ak­ kor többletjogokhoz jut: elnyerheti a konzul­ tatív partneri státuszt, ami a kontinens turiz­ musának, kutatásának, védelmének szabályo­ zásában való részvétellel jár. Ha valaki az expedíció hazatéréséig kíván­ csiságból előveszi világatlaszát és véletlenül rábukkan egy Mount Boda megjelölésű hegyre az Antarktiszon, bizonyosan kelle­ mes érzés tölt el ha megtudja, hogy ez a hegy egy magyar orvos, Boda János nevét viseli, aki 1958-1968 között éveket töltött a Déli-sarkvidéken. Időközben már visszatért tizenkét napos út­ járól február végén az I. Magyar-nemzetközi Madagaszkár! Expedíció. A Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság néhány tagja a Körösi Csorna Sándor után talán második legismertebb világhírű utazónk, Benyovszky Móric gróf (1741-1786) nyomában járt a tá­ voli szigetországban. Felkeresték az általa ala­ pított település, Louisbourg helyén álló Maroantsetra falut, amelynek főterén törzsi rituálé keretében szobrot és emléktáblát he­ lyeztek cl, utóbbiból a főváros, Antananarivó Benyovszky utcájában is. A legújabb kalandozó magyar csapat március 1-jén indult el a Millenáris Parkból, hogyjúnius 8-ig három földrészen és huszonnégy országon keresztül körbekerékpározza a Földközi-tengert. A két fiatalember túrájával fel szeretné hívni Európa figyelmét a kör­ nyezetvédelem fontosságára, az egészséges életmódra, a kerékpározásra, és hazánk Eu­ rópai Uniós csatlakozásának fontosságára. A „80 nap alatt a Föld(közi-tenger) körül ex­ pedíció” látszatra nem Földkörüli út, mate­ matikailag azonban mégis: az út kb. 20 ezer kilométer, így ketten együtt ennek dupláját teszik meg, ez pedig megegyezik az Egyenlí­ tő hosszúságával. Kerekezőink a Környezet­ védelmi Világnapon érkeznek haza. Érdemes megjegyezni, hogy először magyarok, pontosabban Bartha Gyula és Sulkowsky Zoltán motorozták körül a Földet 1928-tól 1936-ig egy oldalkocsis Harley-Davidsonon. Állami támogatás nélkül, ismeretterjesztő és reklámtevé­ kenységből tartották fenn magukat, útköz­ ben sok hírességgel találkoztak, fogadta őket például Csang-Kaj Sek tábornok, Hamaguchi japán miniszterelnök, Hoover amerikai elnök is. Világszerte nagy meg­ becsülést szereztek a magyar népnek. Nehéz lenne felsorolni azt a sok világutazó honfitársunkat, akik részben kényszerűség­ ből (pl. az 1848/49-es szabadságharc utáni emigrációban), nagyrészt azonban önként, tudomány- és kalandvágyból gyarapították hírnevünket. Bízzunk benne, hogy a Mo­ unt Everest után a majdnem tucatnyi, ma­ gyar tudósról elnevezett holdkráter valame­ lyikébe is egyszer kitűznek egy magyar zászlót... Szamos Márton �’N J Kiáltás Jókaiért „Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább'" - rovat I Ki is volt Jókai Mór? Ne vágjuk rá a kérdésre az obiigát választ. Tekintsük inkább át gondolatban az elmúlt százötven esztendőt - amennyire ez lehetséi ges - abból a szempontból, mit jelentett egykor és mit jelent ma a magyar [irodalom ezen keresztül pedig a magyar társadalom számára. I A**— ni i ty A; 'a ? fç J' % i I :: 'w Hírekre váró újságírók dr. Berger ügyvédi irodájában, a halálosan beteg Jókai Mór lakásának szomszédságában (Erzsébet krt. 44.). Az író 1904. május 5-én hunyt el. Jelfy Gyula felvétele. Bármennyire is hihetetlen ma már, volt idő, amikor a kultúra közügy volt. A számará­ nyában és műveltségében is folyamatosan gyarapodó polgári réteg szükségszerűen be­ fogadandó értéknek tekintette az irodalmat és a művészet egyéb ágait. Nem sznobiz­ musból, nem a verseny képesség fokozása céljából, hanem a gondolkodó, érdeklődő ember által felismert igény által vezérelve: a világot csak úgy lehet tovább gazdagítani, ha birtokában vagyunk azon ismereteknek, amelyeket az előttünk járók gyűjtöttek ös­ sze. Márpedig ennél nemesebb célt nem ál­ líthatunk magunk elé. De ha gyermekeink­ ből valamire való embert szeretnénk farag­ ni, akkor sem választhatunk más utat, mint­ hogy egyfelől példát mutatva, másfelől őket önálló érdeklődésre inspirálva kinyissuk előttük az egyetemes emberi (ennek része­ ként pedig elsősorban a magyar) kultúra kincsestárának kapuját. Ilyenformán Jókai most a cikkíró szempontjából szimbólum: egy magyar író, akinek munkássága időtál­ lónak és megismerésre feltétlenül érdemes­ nek bizonyult. Nem tisztem, hogy pályaívet vázoljak fel és társadalmi „hatásvizsgálatot” folytassak le. Megtette ezt már előttem más, alkalmasabb személy: aki eddig elmulasztotta, feltétlenül olvassa el Mikszáth Kálmán Jókai életrajzát. Egy gyermekkoromban látott fénykép még­ is annyira erősen él bennem, elkerülhetet­ lennek látszik, hogy beszámoljak róla. A kép akkor készült, amikor az író körúti lakásán haldoklott, és a szomszédos lakásban vára­ kozó újságírókat ábrázolja, akik lesik a híre­ ket az állapotáról. Az állókép dacára is érez­ hető a feszült hangulat, melyet nem a hír­ verseny kimenetele, hanem a „nemzet írójá”-nak állapota feletti aggodalom idézett elő. Amikor először láttam a felvételt, még csak furcsa hangulata fogott meg, ma már értelmezni is tudom. Számomra az értelme a következő: volt idő, nem is olyan régen, amikor még voltak közös, szent ügyeink. Amikor az írók és a művészek még - tehet­ ségük mértékétől függően - rendelkeztek befolyással a társadalomban. Akik pedig nagy egyéniségek voltak, azok ezt az ado­ mányt jó célra, az építésre használták fel. Cserébe pedig általános megbecsülést kap­ tak, némelyükből „nemzeti intézmény” lett, halálukkor „egy ország” öltözött feketébe, a gyász elmúltával pedig az ittmaradtak a ma­ guk eszközeivel tovább örökítették életmű­ vüket. Jókai volt mind közül talán a legelismer­ tebb. Aki az elmúlt mondjuk százötven esz­ tendőben gyerekkorában szövetségre lépett a betűkkel (később talán már nem is lehet), annak kiindulópontja, a szövetség megpecsételője teljes bizonyossággal Jókai volt. A XIX.-XX. század fordulóján minden vala­ mirevaló polgárcsalád könyvespolcán meg­ található volt a jubileumi százkötetes Jókaidíszkiadás. Márai Sándor említi mintegy anekdotaszerűen az Egy polgár vallomásai­ ban, hogy amikor gyerekkorában anyagi ne­ hézségei támadtak, és a családi könyvtár egyes elemeinek - persze a szülők tudta nélküli - áruba bocsátásával próbált megol­ dást találni likviditási gondjaira, a „Jókaik”ért kapta a legtöbbet az antikváriustól, aki­ nél a Jókai-könyvek rendelkeztek a legki­ sebb „árfolyam-ingadozás”-sal is. Jókai még a kommunista években sem tűnt el a történelem süllyesztőjében. A hatalom persze megpróbált párhuzamot találni re­ génytémái és a rendszer ideológiája közötta reformkor fejlődése és a 11. világháború utáni szép új világ felépítése végeredmény­ ben szinte hajszálra megegyező vonásokkal rendelkeztek, nem is beszélve a negyven­ nyolcas szabadságharc és a különböző vörös terrorok analógiájáról. De a trükk átlátszó­ nak bizonyult. Ezért állt elő az a helyzet, hogy némely, a rendszer által kompromis­ szumos módon engedélyezett alkotás időtállóbbnak bizonyult magánál a rend­ szernél. Mai szemmel is értékes művek így — többek között - a Jókai-filmadaptációk is. Néhány évtized alatt elvergődtünk a kiböjtölt szabadságig. Most pedig mellőzve a műveltségi szint zuhanása, az oktatás és a képzettség színvonalának rohamos apadása feletti siralmakat, tegyünk egy kicsiny kör­ utazást a mai középiskolákba. Oda, ahol már elég korosak a diákok ahhoz, hogy egytizenötödik oldal . �i‘'k I 4^ ' A ■ - í «4 '■ ■ A ;8. re nagyobb lépésekben haladjanak tovább az értelmes, gondolkodó emberré válás immár nem is rögös, hanem inkább egyenesen tankcsapdákkal terhes országútján, de még elég fiatalok ahhoz, hogy az előrehaladáshoz segítő kezekre és útmutatásra szoruljanak. A körút eredménye nem csak elszomorító, hanem már-már letaglózó, a jövőbe vetett örök bizakodást is megrengető. Jókai és mű­ ve lassan, de határozottan enyészik el. Egy mai átlagos középiskolai osztály diákjainak legfeljebb 10-15%-a vetemedik arra, hogy fanyalogva, a nehezen, nagy „kultúrterrorista” szülők által sakkban tartva átrágja magát 1, azaz egy db Jókai-regényen. Későbbi életükben persze még javulhat az arány, de azért annyira ne reménykedj ünk ebben, mert nem sok jel utal a pálfordulatra — arról nem is beszélve, hogy a könyveknek is megvan a maga idejük, némelyiküket csak meghatározott életkorban érdemes elolvasni. Miután magunkhoz tértünk a sokkból, tart­ sunk rövid számvetést, miben szenved hát­ rányt az, aki Jókai nevéhez legfeljebb a róla elnevezett tér kávézóit képes kapcsolni, és más, nagy írókkal (zeneszerzőkkel, festők­ kel, építészekkel, sŐt, Rejtő Jenő után: kőfa­ ragókkal és balett-táncosokkal) is hasonló mód hadilábon áll. Nem alakul ki megfele­ lő szókincse, ami az emberi kommunikációtjelentősen behatárolja; nem szerzi meg az alapvető műveltséget, mely nem magának a műveltségnek a hiánya okán fájó, hanem az összefüggésekben gondolkodás, az önálló vélemény kialakítása, de még egynémely „intellektuálisabb” poén megértésének is gátja; nem értheti meg a történelem esemé­ nyeinek velejét, hiszen azokat igazán soha­ sem a történelemkönyvekből, sokkal inkább az irodalomból ismerhetjük meg; nem is­ merkedik össze a nemzet kohézióját bizto­ sító alapvető eszmékkel, azok értelmével és igazolásával; és ezt a felsorolást még hoszszan folytathatnánk. A megoldási módozatok persze ismertek, de kormányoktól függetlenül is kevéssé gyakorlatiasulnak; az oktatás reformja, a családok társadalmi szerepének növelése, a kultúra népszerűsítése, stb. Nem tudom, hogyan és merre lesz kiút a nemzetközi fo­ lyamatok által erőteljesen megtámogatott hazai tendenciákból. Csak annyi bizonyos: az öröknek hitt értékek, mint az ezúttal ön­ kényesen szimbólumunknak választott Jó­ kai művei is egyszer és mindenkorra, lassan, de biztosan elenyészni látszanak. Beletö­ rődnünk sohasem szabad a hanyatlásba, amíg lehet, harcolnunk kell ellene. És ha már nem marad más hátra, kicsit fordítsuk ki Illyés Gyula versét, és: „kiáltsuk az éjbe Jókainkat” - amíg a torkunkon kifér. Koltay András A^hIhsz egy őszi kérdésre Még az ÍTÉLET egyik őszi (szeptember 25.) számában jelent meg egy írás, melynek szerzője több, nem jogi tantárgy oktatásá­ nak megszűnését nehezményezi. Minthogy az írás szerzője választ várt a felvetésére -­ jobb későn, mint soha - saját véleményem alapján válaszolok. A Kar tantárgyi struktúrájának elkészülte­ ' kor és az oktatás megindulásakor I még nem voltak meghatározottak a hatályos felsőoktatási törvénynek megfelelő képzési követelmények Ezeket csak egy, 2000-ben megjelent és felmenő rendszerben hatályos rendelet fogalmazta meg. Ez a jogászképzés végletes uniformizálását szem előtt tartva alaposan behatárolta a korábbi - és a Kar jellegzetességének szánt - unikális tárgyak i oktathatóságát. Ugyanis a korábbi 4000, sőt a kérdéses tárgyak oktatásának eredeti ^tervezésekor 4200 - órához képest 3500 ; órában határozta meg a teljes képzés kötcleiző tanóráinak számát. Továbbá ezen belül Telőírta, hogy a jogi tárgyak /alapozó és ki­ egészítő szakismeretek, továbbá a szakmai [törzsanyag/ aránya legalább 80% legyen, eb­ ből adódik a rendelet általános társadalom­ tudományi ismeretekre előírt 10-20%-os aránya - beleértve a nyelvi képzést is (!), Ez lis csak akkor teljesül, ha a jogi tárgyak belső ' arányai az alsó határérték közelében marad­ nak. így a képzési követelmények egy csa­ pásra az utóbbi tantárgycsoport óraszámá­ tizenhatodik oldal nak radikális - 770-rŐl 350 - de még a leg­ ideálisabb esetben is 700 - órára csökkenté­ sét eredményezték. (A teljességhez az is tar­ tozik, hogy a korábbi 770 órába a közgaz­ daságtani tárgyak nem számítottak bele, azok a kiegészítő jogi ismeretek körébe tar­ toztak, ma viszont a közismereti tárgyak max. 350 órás keretét terhelik) Mindennek természetesen pénzügyi vonzata is van; a minisztérium csak a fenti korlátok között ismeri el és finanszírozza a képzést. A Kar megkísérelte a magyar jogászképzés­ ben unikumot jelentő, nem jogi tantárgyak (pl. a közgazdaságtani tárgyak) megtartását az oktatásunkban. A Jogi karon jobbára olyan szervezeti egységek, illetve azok ok­ tatási tevékenysége szűnt meg, melyek az Egyetemünkön belül kettőződést jelentet­ tek, ugyanis a PPKE más karain - elsősor­ ban a Bölcsészkaron - már hosszabb ideje működtek hasonló oktatási profilú tanszé­ kek, sőt akár szakok is, (Filozófiai tárgyak kozmológia, logika, vagy a kommunikáció retorika, stilisztika), Az is nyilvánvalóvá vált - még ha sajnálatos is hogy a hallgatóság jó egyharmada a le­ szállított követelményeket is sokallja. így jutunk el oda, hogy a továbbra is oktatott, de szabadon választható - kreditponttal nem jutalmazott — tárgyak bő választéka ellenére az érdeklődés irántuk meglehető­ sen lanyha. Például a Közgazdasági Intézet által meghirdetett 15 (szigorlati tárgyhoz kapcsolódó!) kurzusból csak 9-re akadt je­ lentkező. El lehet képzelni ezek után, hogy; mekkora érdeklődés mutatkozna a szaba­ don választható kozmológia, vagy stilisztika' és retorika iránt. (Pedig mint vizsgáztató és ■ szakdolgozatok olvasója állíthatom, hogy, sok hallgatónak szüksége volna rá!) Mi hát a megoldás? Nyilvánvaló, hogy az Egyetemünknek az igényes hallgatók az igazi partnerei, s a lehetőségek határai kö­ zött - s ezek korántsem szűkösek - az ő igé­ nyeiket kell számításba venni. k Ehhez azonban az szükséges, hogy a tényle­ ges igények számszerűen is megjelenjenek, s ezután az igények kielégítése jórészt csak szervezési (részben persze pénz-) kérdés. Ha a HŐK Tanulmányi bizottsága számsze­ rűen alátámasztott valós igényeket tud köz­ vetíteni a kari vezetés felé, bizonnyal meg­ található átoktatással (esetleg áthallgatással) a kívánt tárgyak oktatása. Példa erre a Közgazdasági Intézet, amely az Egyetem három karán, továbbá a Doktori Iskolákban és a lövábbképző Intézetben is ellátja a profiljába vágó - az Egyetem szelleoktatási miségének megfelelő feladatokat.. �«MKSÍÍ»^ # J íii Könyvajánló 4. Xk^ „...a felhők felett örökké kék marad az é§!'V AZ ÉLETJÁTÉKA Az öt állami Kossuth-díjjal kitüntetett művészből álló Alternatív Magyar Művé­ szeti Díj Alapítvány kuratóriuma idén az erdélyi íróóriásnak: Wass Albertnek ítélte oda a posztumusz alternatív Kossuth-díjat, E kitüntetés apropóján ajánlanám mindenki szíves figyelmébe az író Mire a fák megnőnek című regény-remekét. A történet a maga sodró erejével már az el­ ső mondatokkal magával ragadja az olva­ sót, lehetetlen elsőre nem végigolvasni. 1849-ben, az eltiport magyar szabadság­ harc után csöppenünk egy piciny erélyi fa­ lu életébe. Ebben a románok számára elő­ nyös politikai helyzetben az oláhok - csá­ szári jóváhagyással - megkezdik a magya­ rok erőszakos elrománosításának prog­ ramját. Magyar templom hiányában - amit elpusztítottak, és már többé sohasem en­ gednek újból felépíteni - a magyar nemze­ tiségűek átkényszerülnek az oláhok temp­ lomába román nyelvű misét hallgatni, s emellett sajátos rafinériák segítségével las­ sacskán a magyar neveket román hangzá­ súvá alakig ák át a községi anyakönyvben. Ilyen új körülmények várják az osztrákok ellen harcoló Gróf Varjassyt és feleségét, akik Kolozsvárról térnek haza szülőföld­ jükre. Itt döbbenetes látvány fogadja őket: a felperzselt templomukon túl kastélyu­ kat is kifosztva, porig rombolva találják. Ebben a szerencsétlen történelmi korban kell mindent újra kezdeniük. Megalkuvás nélkül látnak munkához, hiszen a földet meg kell művelni, az állatokat el kell lát­ ni, a facsemetéket újból el kell ültetni, hogy mire a fák megnőnek, az otthon meleg fészke újonnan megteremtődhes­ sen, hogy ez váljon majd új forrásává a magyar életnek. Ezt a rögös, buktatókkal teli utat jáljuk vé­ gig mi, olvasók hőseinkkel, akik ilyen ne­ hézségek közt sem adják fel nemzeti iden­ titásukat pillanatnyi előnyökért. Bíznak egy szebb jövőben, ahol ismét háborítatlanul gyarapodhat a magyar nemzet, de mi már keserűen vesszük tudomásul, hogy Tnanon átka miatt mindez már sohasem válhat va­ lósággá. A leszármazók idegenek új „hazá­ jukban”, s már idegenek az anyaországban élő magyar testvéreik számára is. Valóságshowk és percemberek bámulása helyett ajánlom e regényt minden írástu­ dónak, mert igazán lélekmelengető olvas­ mány. Wass Albert: Mire áfák megnőnek- Kráter Mihály Egyesület 2002. Szabó Viktor Elérkezett a tavasz. Levethetjük a télikabátokat, és vele együtt a tél, a szürkeség okozta pesszi­ mizmust, helyette lehetnénk vidámak, jókedvűek. Sajnos azonban ismét találunk okot arra, hogy visszasüllyedjünk (vagy inkább ki se másszunk) a depressziós hangulatunkba. Az ok, amit találunk, a tavaszi fáradtság. így vagyok ezzel jómagam is. Azt mondják, a könyvek megtalálnak bennünket. Hogy miért, és hogyan kapcsolódik ez a fent leírtakhoz? Nagyon régen kaptam egy könyvet, Eleanor H, Portét írta, címe Az élet játéka. Már akkor a kedvenc könyvem lett, de a sok költözködés során valahol elvesztettem. Most, hogy megint szükségem volt egy kis segítségre, hogy a saját szürkeségemből kikeveredjek, ismét meg­ kaptam, újra elolvastam, és megpróbálom ismét játszani aJÁTEKOT, Most bizonyára nem értitek, hogy miről is beszélek, A könyv egy kislányról szól, akit nagy-nagy szegénységben neveltek a szülei, akiktől a játékot megtanulta. A kislány árvaságra jutott. A nagy­ néni vette pártfogásába, és folytatta Pollyanna nevelését, teljesen más szellemben, mint ahogy szülei tették. Kalandok, konfliktusod problémák, fájdalmak tarkították az életét, melyeken a já­ ték segítségével tudott túllépni. AJÁTEK lényege, hogy még a legnagyobb rosszban, bajban is meg kell találni a szépséget, a jót, és azt nézni, és ezáltal szépnek látni a világot. Törvényszerű, hogy minél sötétebbnek láquk az eget, annál nehezebben találjuk meg azt a napsugarat, ami a reményt jelenti. De ott van, csak keresni kell! Ha megtaláljuk, akkor egész más színben látjuk a világot, és ezt a környezetünk is észreveszi, egy idő után rájuk is átragad a vidámság. Képzeljétek el, amikor teljes letargiában ültök a Spariban, és jön valaki, aki szinte ragyog a bol­ dogságtól. Leül, és elkezd mesélni, szinte levegőt is alig vesz és megoszga veletek az élményeit. Egy kis idő eltelte után ti is átveszitek az ő hangulatát. Vagy ha reggel az újságosnál állva a kiszol­ gáló az újság mellé pár kedves szót, egy mosolyt is ad, akkor máris jól indul a nap. Ezek aprósá­ gok, de az egész életünk ilyen apró dolgokból áll össze. Kár lenne elmenni ezek mellett. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeremé megtanulni, hogyan lehet minden napot szép­ pé tenni. Utoljára, de nem utolsó sorban javaslom mindenkinek, hogy JÁTSSZA, AJÁTEKOT! Nemcsak magáért, hanem a többiekért is! EB. Stella Díj Ki ne emlékezne tanulmányai során kitűnő professzoraink jog-összehasonlító előadásaira. Gondoljunk csak a klasszikus angolszász- illet­ ve a kontinentális jog közötti eltérésekre. Bizo­ nyára sok-sok anekdota kering a laikus esküd­ tek ténykedéseiről. Nemrégiben kezembe ke­ rült pár hasonlóan jó történet az Egyesült Álla­ mok ítélkezési gyakorlatából. Először azt hit­ tem, ez csak tréfa, ilyen nem létezik. Pedig mégis. A lehetőségek hazájában minden megtörténhet.... Az Austin-i illetőségű Kathleen Robertsonnak 780 000 dollárt ítélt meg az esküdtszék, mert egy bútorboltban átesett egy szaladgáló kisgye­ reken és eltörte a bokrát. Az üzlet tul^donosát meglepte az ítélet, mert a szaladgáló kisgyeded történetesen Kathleen Robertson gyermeke volt. Pennsylvania állam is kitűnő esküdteket ta­ lált. lérence Dickinson kifelé tartott abból a házból, amit éppen kirabolt. A garázson át kí­ vánt távozni, de a hibás ajtónyitó automatika miatt vissza kellett fordulnia a lakásba, de a ga­ rázst és a házat összekötő ajtó beszorult, így a barátunk a garázsban rekedt. A ház tulajdonosa éppen egyhetes vakációját töltötte, ezért a betö­ rő nyolc napig maradt a garázs foglya. Egy re­ kesz Pepsin és egy nagy zsák kutyatápon élt, A tulajdonos biztosítóját perelte be, mert a helyzet számára túlzott mentális kínokat okozott. Az es­ küdtszék 500 000 dollárt bírt megítélni neki. A Clinton elnök szülőföldjén is teremnek re­ mek jogászok. Jerry Wiliams, Little Rock-i honpolgár 14 000 dollárt és orvosi kiadásának fedezését nyerte, mert a szomszéd vadászku­ tyája megharapta a fenekét. A vadászkutya a szomszéd kertjében volt láncra verve. A kártérítés kevesebb volt, mint remélte, mert az esküdtszék úgy érezte, hogy a kutyát eny­ hén provokálta Mr. Williams azzal, hogy fo­ lyamatosan légpuskával lőtte. Végezetül egy gyöngyszem a vadnyugatról. Mérv Grazinski, Oklahoma-i autós vásárolt egy vadonatúj, 10 méter hossz lakóautót. Első útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110 knt/h-ra, majd elhagyta a vezetőülést és hát­ rament, hogy készítse egy kávét magának. Az au­ tó, a várakozással ellentétben letért az útról és felborult és összetört. A meglepett Mr. Grazinski beperelte a gyártót, mert nem jelezték a haszná­ lati utasításban, hogy menetközben nem lehet elhagyni a vezetőülést. Mindenki sejtheti, hogy az esküdtszék mélyen átérezte Mr. Grazinski problémáját, és első felháborodásukban 750 000 dollárt és egy új lakóautót ítéltek meg a gyanútlan sofőrnek. Ennyi erővel az autópálya tulajdonosát is be­ perelhette volna, amiért kanyart épített az egy­ szeri autósok életének megnehezítésére. Mellékesen jegyzem meg, hogy a gépkocsi gyártók ezután sürgősen átírták a használati utasítást, hátha születik még egy ilyen IQ baj­ nok kicsiny bolygónkon. Ezek után mindenki rájöhetett, hogy a Stella dí­ jat minden évben a legnevetségesebb kártérítési pernek adják jelképesen. Elképzelhető, hogy nem csak a tengerentúl vannak ilyen esetek? Szabózé (Forrás: Kisbíró, a Fővárosi Bíróság hírlevele) tizenhetedik oldal �.,1 ‘■^ H ti ..M jí HOK-választás az első évfolyamon Mint azt már előző számunkban megírtuk, idén áprilisban HÖK-választás lesz az 1. évfolyamon. Mivel levelező ta­ gozaton nem érkezett be elég pályázat, így most csak a nappalisok szavazhatnak a jelöltekre 2003. április 23-án, 24én és 25-én. (Minden évfolyam 100 fő utábi delegálhat egy ké{:»viselőf a HÖEi-be.) A tavaly tavasszal egy évre megyálasztott képviselők mandátuma a HÖK-közgyűlés döntésének értelmében októberig kitolódott. Októberben az öt cvfolyamon egyszerre tesz HÖK-választás. Az alábbiakban bemuta^uk az elsős pályázókat, bízva abban, hogy minden­ ki elmegy és szavaz majd azokra a szemlékre, dbiket legbé^bb alkalmasnak tart évfolyama képviselőidre. Dobos G. Szilárd (Összefogás) Kedves Évfolyam­ társaim! Röviden magamról; 1982-ben születtem Budapesten. Alapfo­ kú ismereteimet a Gárdonyi Géza Álta­ lános Iskolában kap­ tam meg, érettségit a Szent Margit Gim­ náziumban szereztem. 1999 elején a Függet­ len I^Qhság alapszervezeti elnökévé választot­ tak, rá egy évre a Reklám-és Marketing Kabi­ net elnöke lettem, majd 2001-ben a szerve­ zet országos főtitkár-helyettesévé választot­ tak. 2000 júniusától a Nemzeti Ifjúsági Szö­ vetség elnöki feladatait látom el. 2001-ben és 2002-bcn egy országgyűlési képviselő munkatársaként tevékenykedtem. A mostani önkormányzati választásokon pedig sikeres kampányt vezettem Budapes­ ten az ötödik kerületben, így az elmúlt négy évben világossá vált szá­ momra, hogy milyen felelősséggel, kötele­ zettségekkel jár képviselni egy közösséget, és úgy érzem elég szervezési tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy képviselni tudjam az első évfolyamot az önkormányzatban. Terveim közt szerepel egy honlap elkészíté­ se, amelyen kidolgozott tételeket, tippeket, és aktuális információkat találtok, és ahová drótpostán keresztül megírhatjátok kérdé­ seiteket, problémáitokat. Nem indulok egymagám, hanem egy ked­ ves barátommal, Károlyi Vilmossal összefo­ gásban, akiről meg vagyok győződve, hogy mint képviselő kiválóan fogja a munkáját végezni, ezért kérlek titeket, hogy szavaza­ taitokkal támogassátok őt is. A Hallgatói .Önkormányzatban komoly sze­ mélyi változások lesznek, melyek kihatnak az elkövetkezendő évekre is. Valószínűleg egy teljesen új elnökség fog felállni, így kivételes lehetőségünk van arra, hogy ott is képviseljük magunkat, már csak azért is, mert a Hallgatói tizennyolcadik oldal Önkormányzatnak komoly beleszólása van az egyetem tanulmányi ügyeibe, a hallgatók­ nak nyújtandó támogatásokba, rendezvények szervezésébe, ezért nem mindegy hogy ki fog minket képviselni az önkormányzatban, adott esetben a megüresedő elnökségben. Ezért ösztönzők mindenkit arra, hogy men­ jen el szavazni, és támogassa az Összefogás két jelöltjét! Karának elsőéves hallgatója vagyok. Közép­ iskolai tanulmányaimat a Veres Pálné és az Ady Endre Gimnáziumban végeztem. Itt vettem részt elsőként a diákönkormányzat munkájában, szerkesztője voltam a nem hi­ Dobos Tibor László mái, a politika. Szívesen vállalok közösségi munkát, szeretek csapatban dolgozni, és ve­ zetői feladatokat ellátni. Szeretek olvasni. Internetezni és sportolni, leginkább futbal­ lozni, kosárlabdázni. Jól együtt tudnék dolgozni Nedeczky An­ nával és Dobos Tiborral, mert hasonlóan gondolkodunk. Tibor Dobos Lászlónak hívnak, a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Ál­ lamtudományi Karának első évfo­ lyamos hallgatója vagyok, 1978-ban születtem Szat­ márnémetiben. Középiskolai tanulmányai­ mat szatmári Kölcsey Ferenc Gimnázium­ ban végeztem. Gimnáziumi éveim alatt aktí­ van sportoltam, versenyszerűen kenuztam, megyei bajnok voltam Szatmár megyében. A középiskola után szakácsnak tanultam a Gellért szállodában, ahol később dolgoztam is, majd a Mahart-nál helyezkedtem el. Konferenciák és rendezvények szervezésé­ ben vettem részt. Amennyiben lehetőséget kapok rá, tapaszta­ lataimat előnyösen kamatoztatnám a HŐK munkájában. Fábián Abel Fábián Ábel va­ gyok. 1983. au­ gusztus 2.-án szü­ lettem Budapesten. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Ál­ lamtudományi vatalos iskolaújságnak (Láz-Adó), és most is tagja vagyok az iskola kórusának. Az egyetem befejezése után szeretném fel­ venni a politológia szakot, majd közéleti pá­ lyára lépni. Érdekelnek a valós élet problé­ Károlyi Vilmos (Összefogás) Először is engedjé­ tek meg, hogy mondjak magam­ ról pár szót; Kár­ Vilmosnak olyi hívnak, 1983-ban születtem Buda­ pesten, 2002-ben érettségiztem az esztergomi Temes­ vári Pelbárt Feren­ ces Gimnáziumban, és ugyanazon év szep­ temberétől vagyok a PPKE-JÁK nappali ta­ gozatos hallgatója. Már az általános iskolától kezdve igyekeztem tevékenyen részt vállal­ ni a diákönkormányzat munkájában, és en­ nek keretében a középiskolában a diákön­ kormányzat főtitkári tisztjét is betöltöttem, valamint osztálybizalmas is voltam négy éven keresztül. Budapestre visszakerülve 2002 elején a Nemzeti Ifjúsági Szövetség küldött gyűlése szervezési alelnökké válasz­ tott, az azóta eltelt másfél évben több elő­ adást, önképző kört is szerveztem. A HÖK-választások közeledtével arra gon- �doltam, hogy ez kiváló alkalom a közössé­ gért végzett munkám folytatására, és ehhez kérném megtisztelő bizalmatokat. A HÖK-ben elsősorban rendezvényeket szeretnék szervezni a velem együtt induló Dobos Szilárddal, mert úgy érzem, hogy ezen a téren sokat lehetne, és sokat tudnék is tenni. Bizonyára Ti is észrevettétek azt, hogy a gólyatábort, illetve a gólyabált leszá­ mítva nem sok lehetőség adatott arra, hogy közös bulikon, összejöveteleken „még job­ ban” megismerhessük egymást. Ezen vál­ toztatni kell! Amennyiben számíthatok a bizalmatokra, nagy hangsúlyt fogok fektetni arra, hogy az általam képviselt évfolyamnak legyen lehe­ tősége arra, hogy jól megszervezett („tanul­ mányi”) kirándulásokon részt vehessen. Fontosnak találom továbbá, hogy az egyete­ men belüli információk gyorsan, pontosan, érthetően eljussanak hozzánk. Céljaim el­ érése érdekében kérlek Benneteket, hogy támogassátok a mostani választásokon in­ duló Összefogás két jelöltjét: Károlyi Vil­ most és Dobos G. Szilárdot. Kormányos Szilvia 1983. augusztus 23.-án születtem Budapesten. Ál­ talános iskola ne­ gyedik osztálya után sikeresen felvételiztem a Ányos Jedlik Gimnázium nyolcosztályos képzésére, ahol 2002-ben érettségiztem kitűnő eredmény­ nyel. A gimnáziumban nyolc éven át képviseltem osztályomat az Osztály Diák Bizottságban, emellett a Diák Önkormányzat munkáját is segítettem. Az itt szerzett tapasztalatokat jól tudnám kamatoztatni egyetemünkön is. Céljaim: - Több, kreatívabb Pázmányos rendezvény minél több szponzor bevonásával. - A több főiskolán és egyetemen nagy nép­ szerűségnek örvendő Egyetemi Napok meghonosítása. -A Kar honlapjának színesebbé tétele. Az ak­ tuális hírek és információk mellett megtalál­ hatóak lennének különböző jegyzetek, az is­ kola életét bemutató képek is. A fő cél azon­ ban egy internetes fórum létrehozása, ahol kérdéseire mindenki választ kaphatna a dán­ székek és a Tanulmányi Osztály bevonásával. - Sok tervem van, aminek megvalósításában tevékenyen részt vennék. Ha beválasztotok, ha nem, mindenképpen szeretném segíteni a HŐK munkáját, mert ez közös érdekünk. A HŐK tagsággal nem titulust szeretnék szerezni magamnak, hanem egy lehetősé­ get, hogy terveimet könnyebben megvaló­ síthassam. Krolmusz Bence Kedves évfolyam­ társaim! Nevem Krolmusz Bence, Budapesten születtem 1982, január 16.án, tanulmányaiÓbudán mát kezdtem, 2000től két évig böl­ csészkaron tanul­ tam, 2002-től tanulmányimat a PPKE-JÁK jogász szakán folytatom. Mivel más egye­ temre is jártam, van összehasonlítási ala­ pom a hallgatói önkormányzatok működé­ sével kapcsolatban. Elsődleges feladatom­ nak tartanám, hogy a hallgatók - különös tekintettel az első évesekre - megfelelő tájé­ koztatást kapjanak az őket érintő tanulmá­ nyi ügyekben és lehetőségeikkel kapcsolat­ ban. Másodsorban szeretnék rendszeresen igényes programokat, bulikat szervezni az itt tanuló diákoknak. Remélem, számíthatok megtisztelő bizal­ madra! Molnár Etele 1983. május 19.én születtem Bu­ dapesten. A kö­ zépiskolai tanul­ mányaimat a bu­ dapesti Piarista Gimnáziumban kezdtem, majd a Jerikó Keresztény Humán Gimná­ ziumban végez­ tem jeles érettségivel. Eddigi diákéveim alatt a közösséget összetartó erőként léptem fel, és mindig kiálltam a társaimért, az őket ért iskolai igazságtalanságokkal szemben. A piarista kosárlabda csapatban is játszottam, mellyel budapesti másodikok lettünk. Sza­ badidőmben (már amennyi van) zene- és versírással foglalkozom, és természetesen barátaim társaságában is sok időt töltök. Célom az, hogy az évfolyamon belül még közelebb hozzam egymáshoz az embereket (ide tartozik a levelezősök és a nappalisok kapcsolata is), és egy régóta hiányolt rend­ szeres bulisorozatot, illetve szórakozási le­ hetőséget is ki akarok alakítani, hogy ne­ künk, jogászoknak ne más egyetemek szó­ rakozóhelyeire kelljen elmennünk egy szűkebb társasággal idegen emberek közé, ha­ nem a saját egyetemünkön kialakított és rendszeressé tett rendezvényeken kapcso­ lódhassunk ki az évfolyam összes diákjával együtt. Emellett szeretném átláthatóbbá tenni a vizsgák rendjét, és könnyebbé a je­ lentkezés módját (pl.: az Interneten is). A tájékoztatásra is ráfér egy-két reform, hogy ne az utolsó pillanatban - vagy esetleg túl későn - jussunk olyan információk bir­ tokába, amelyek kitöltik mindennapi egye­ temi életünket. Céljaink eléréséhez segítsé­ gemre lesz a HÖK-kel és VELETEK már most kialakított jó kapcsolatom, és nem utolsó sorban a kitartásom, hogy egy jobb egyetemre járhassunk! Remélem, céljaim a Ti céljaitok is, és biztos vagyok benne, hogy együtt képesek va­ gyunk elérni őket, ezért számítok a TE és mindenki szavazatára. Nagy Líviusz Nevem Nagy Lí­ viusz, 1979. április 14.-én születtem Budapesten. Álta­ lános iskolába Új­ pesten jártam (ér­ dekességképpen: egykori iskolám épülete ad ma ott­ hont a Károli Gás­ pár Református Egyetem Jogi Karának), A hatodik osztály után jelentkeztem a Né­ meth László Gimnáziumba, nyolcosztályos képzésre. Ide - a változatosság kedvéért szintén hat évig jártam, majd egy évet az Egyesült Államokban töltöttem, mint diák. Hazatérésem után a hátralévő két évet, isko­ lát váltva, a Katona József Gimnáziumban töltöttem, itt is érettségiztem. Az érettségit követően a Szent István Egyetemre jártam, majd a sikeres felvételit követően 2002 szep­ temberétől a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem padjait és tanárainak idegeit koptatom. Programom alapját a mindennapi munka és erőfeszítések megkönnyítésének szándéka képezi. Ennek megfelelően célom: - az iskola nyújtson több segítséget admi­ nisztratív ügyekben a hallgatóknak (vizsgára tizenkilencedik oldal �ITT LET jelentkezés, tantárgyak felvétele, index be­ írás, stb.), - az ún. „közösségi élet” javítása, hogy a di­ ákok ne csak az órák és előadások látogatása miatt legyenek „Pázmányosok”, - megbeszélés szervezése a „hétfő reggel nyolc óra” témakörben, a probléma humá­ nus megoldását megkeresve, — a tutor-rendszer átgondolása (ti. a 20022003-as tanévben az első évfolyamon - tiszte­ let a kivételnek - nem igazán működőképes). Nedeczky Anna 1983. október 12.én születtem Komlón. Általános iskolai és gimna­ zista éveimet Kő­ az máromban, „erődök városábán” töltöttem, itt laktam 18 évig. A 10. osztály első félévét egy németországi gimnáziumban végeztem. Itt tökéle­ tesítettem nyelvtudásomat, és megtanultam, milyen egyedül élni a „Nagyvilágban”. Fel­ menőim között is vannak jogászok, sőt, bá­ tyám is a Pázmány padjait koptatja. A jövőbeli tervem, hogy a sport terén kama­ toztassam jogi tudásomat, ezért gondoltam, hogy részt veszek a HŐK munkájában. Céljaim: tevékenyen szeretnék részt venni az egyetemi élet felpezsdítésében, különös tekintettel a sportélet felvirágoztatására, és abban, hogy zökkenőmentesebbé tegyem évfolyamtársaim mindennapjait. Németh András NéSziasztok! meth András va­ gyok, 1983, au­ gusztus 9.-én szü­ lettem Budapes­ ten, és azóta is itt élek édesanyám­ mal. Az általános iskola után a kö­ zépiskolai tanula mányiamat Petrik Lajos Vegy­ ipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskolában végeztem környezetvé­ dő szakon és ez az érdeklődés terelt a kör­ nyezetjog felé. Középiskolában két évig vol- f tam a DÖK elnökhelyettese. Majd 12.-esként elnökként szerveztem a diákéletet. Az ott szerzett ismereteimet szeretném most itt kamatoztatni. Terveim és céljaim a követke­ zők: - A tanulmányi ügyek megfelelő közzététe­ le, mind az egyetemen, úgy a kollégiumban is, - A Tanulmányi Osztály és az évfolyam kap­ csolatának javítása, ügyeink meggyorsítása például a beiratkozás során, - Fontosnak tartom a támogatások gyors és szakszerű kiutalását és a jegyzettámogatás kibővítését, - Szeretném elősegíteni az évfolyamok kö­ zötti kapcsolatok kibővítését, -A Pázmányos bulik támogatása azzal a cél­ lal, hogy ne legyenek belépők, - A dohányosok „érdekében” télen egy me­ leg, zárt dohányzó helyiség létesítésének le­ hetősége. Kérlek, szavazzatok rám! ként. Céljaim között szerepel az egyetemi di­ ákélet jobbítása, különös tekintettel a sport­ élet megszervezésére, hiszen míg más egyete­ meken kötelező vagy fakultatív jelleggel léte­ zik testnevelés óra, addig a Pázmányos jogászhaílgatók nem kapnak megfelelő lehető­ séget fizikai állóképességük karbantartására (2003. szeptemberétől kötelező lesz a testne­ velés az 1. és 2. évfolyamon, lásd: ítélet, előző szám - a szerk.). Ugyancsak fájó hiányként jelentkezik, hogy nincs kialakult esti, éjszakai szórakozási lehe­ tőség. Az egyetem közelében vagy az egyete­ men belül kisebb átalakítással ez a probléma orvosolható. Szeretném, ha a Hallgatói Önkormányzattal párhuzamosan több szakkollégium és diák­ szervezet is mijködhetne, ha az évfolyam tag­ jai még jobban meg tudnék ismerni egymást a közös kirándulásoknak és beszélgetéseknek köszönhetően. Szabó Margit Rácz Balázs 1982. október 28.án Budapcstcn születtcm szüleim harmadik gyerme­ keként. Általános iskolai tanulmá­ nyaimat a Jókai Mór Általános Is­ kolában kezdtem meg négy év óvo­ dai képzést köve­ tően. Számos versenyen és iskolai megmérettetésen elindul­ tam, s ezeken kisebb-nagyobb sikereket is el­ könyvelhettem. Későbbi pályaválasztásom már itt megmutat­ kozott, hiszen leginkább a szép magyar be­ széd és a versmondó versenyek tartoztak a kedvenceim közé. 1995-ben nyertem felvé­ telt a Budapesti Piarista Gimnáziumba, ahol hat évet töltöttem el. E hosszú idő során sikerült mély barátságokat kötnöm, komoly ismeretanyagot szereznem, és nem utolsósorban a vallásos ismereteimet is gyarapíthattam. A gimnáziumban tagja voltam az iskola ko­ sárlabdacsapatának, amellyel több rangos tor­ nát is megnyertünk. Osztálytitkárként át tud­ tam érezni azt a felelősséget, amely remény­ beli megválasztásomat követően hatványo­ zottanjelentkezhet majd itt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóinak képviselője- Sziasztok! Eltelt egy év és választa­ notok kell, hogy ki képviseljen Ti­ teket - első évfo­ lyamos hallgató­ társaim - az egye­ temeteken. 1984. 17.-én február születtem Vas me­ gye egyik leg­ szebb városában, Celldömölkön. Gimnáziumi tanulmányaim befejeztével felvételt nyertem a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem Jog- és Államtudományi Kará­ ra. Ezen általános jellegű bevezető után sze­ retném pár sorban leírni, mit tartanék fon­ tosnak megvalósítani, ha bizalmat szavaztok nekem: — Tényleges és feltétlen érdekképviselet, - Az eddig sikeresen kialakított ösztöndíj­ rendszer továbbfejlesztése, - A kötelező szakmai gyakorlatok lehetősé­ geinek szélesítése - A HŐK és a hallgatók közti jó kapcsolat megőrzése. Munkám sikeres elvégzéséhez számítha­ tok bátyám. Szabó Tibor segítségére és iránymutatásaira, aki már negyedik éve tölti be a HŐK gazdasági alelnöki tisztét. Megválasztásom után szeretném az általa elindított pozitív folyamatokat sikeresen befejezni. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 2. szám 2003. április 10. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. április 10. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1957kb+5280kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_2_20030410 Relation A related resource T00053 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_2_20030410 Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírünk a világban Boldog születésnapot... Van saját PhD.-sünk! Államvizsgázók figyelmébe Mi és Európa Hajóút az emlékezésbe „Hűséggel és szeretettel” Diplomával - munka nélkül A Tanácsköztársaság emléke Élet az Oscar után - idehaza Egy tangó Veled… CD ajánló William Shakespeare: IX. Edgár Egyensúly Vedd és olvasd! Hajrá magyarok! Kiáltás Jókaiért Válasz egy őszi kérdésre Könyvajánló Az élet játéka Stella Díj HÖK-választás az első évfolyamon Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/dcca5475b7d2ed1dc1e1bcb3bb5ae2ad.jpg 9659fc3f859e39a9b1547c24908e28b4 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/22d92c2cee6466cf04e553c35adc0614.pdf 87b918152a63e10358106282c0008dcf PDF Text Text A PPKE-JÁK leÿDLépfvexûlib lapja IL. 3 o K, IV ®9uu«' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA <4ÍÍíSjfti*^^^lH>^jKjSS Ili !U^ jl f• Ai ::a: È £. Æ!Ü4 À tl Íe 1 '^1 n ÍI r 742, J À! 11 TT ■T 11 ti, r*!/« <<033 II J Á« r^i T v' 5&' '3 Œ V '2^ LVi Í < XfíízO</ / méii^ «^UDOMÆNYECïïETEM# ‘n ' ■Ik V «À di HAGYOMÁNY + MODERNITAS = I. PÁZMÁNY NAP 2003. MÁJUS 7. KOVÁCS PÉTER OTDK DEBRECENBEN RÓMAI TAVASZ P7. évfolyam, 3. szám SEMJÉN ZSOLT KONRAD ADENAUER e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2003. április 30. �IMPRESSZUM Az élet ünnepe Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Szerencsésnek mondhatja magát az, aki a Főszerkesztő: Gulyás Judit városunktól töltheti. Ott, ahol még élnek a hagyományok, ahol igazi Ünnep vár, ahol Húsvéti ünnepeket vidéken, távol zajos fő­ A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté megtelnek a templomok, és valódi öröm lát­ szik az arcokon. A kis faluban, ahol én vár­ tam az ünnepet, még élnek a szokások, meg­ mutatkozik a Húsvét igazi hangulata. Minden évben hagyomány ugyanis, hogy a porták előtti járdaszegélyeket fehérre meszelik, Tudományos tanácsadó: jelképezve ezzel a megtisztulást, felidézve a természet megújulá­ dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd sát. Az asszonyok már napokkal a nagy esemény előtt elkészítik a pászkát, amit aztán a templomban a pap megszentel. A fiúk és férfiak Húsvét hétfőjén körbejárják a falut, hogy a bátrabbak víz­ Megjelenik 1200 példányban zel mások kölnivel megöntözzék a lányokat. Boldogság és öröm Az ítélet szerkesztősége szeretettel vájja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) vájjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. lengi át ezt a pár napot, pedig Húsvét ünnepén Jézus halálára is emlékezünk. Éppen erre a kettősségre mutatott rá Lábady pro- fesszor úr a szünet előtti utolsó - sokunk számára nagyon meg­ ható - előadásán, amikor ezekkel a szavakkal búcsúzott: Húsvét- TARTALOM kor Jézus halálára emlékezünk és feltámadását ünnepeljük, mégis bebi­ Háromszáz éve! Dr. Kovács Péter, személyesen Római tavasz Az olvasás-szolgáltatásról Az Európai Unió arcai Probatbicol Nemzeti minimum ,Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.55’ 55J Azok a boldog szép napok... Húsvétot ünnepeltünk Beszámoló a XXVI. OTDK debreceni Szekciójáról Debrecenben is siker A helyezést elért Pázmányos dolgozatok ,Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben55’ 55* Vedd és olvasd! Pázmányosok Chorzówban „Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet.55’ Nyílt levél A 2003-as Pázmány Nap programja: 3 4 6 7 8 9 10 11 12 12 13 14 15 16 17 18 19 20 20 e-mail cím: iteletOÍ @hotmail.com második oldal zonyosodik, hogy a Húsvét az élet ünnepe, mert az élet úgyis mindig csak kikacagia a halált... Gulyás Judit (főszerkesztő) Örömmel jelentjük, hogy a Karon működő informati­ kusok jóvoltából új honlapunk van. Az interneten PDF és Word formátumban elérhetőek a tavaly megjelent számaink, és remélhetőleg hamarosan naprakésszé vá­ lik jelenlétünk a világhálón. Látogassatok meg minket a www.jak.ppke.hu/itelet honlapon! honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �I Háromszáz éve! gyen valahol, mé­ lyen elbújva, elnyomva, elnyomat­ va), elenyészni lát­ szik. Hiszen az ün­ neplés nem merül ki néhány koszorú el­ helyezésében vagy beszéd meghallgatá­ sában. Az ünneplés­ nek jelen kell lennie a mindennapjaink­ ban. Persze nem le­ het eufóriában élni az év háromszázhat­ vanöt napján. De mindennap ünne­ pelni kell a létezé­ Rákóczi és Esze Tamás találkozása - Veszprémi Endre festménye sünket, a múltunkat, a jövőnket, csendeHálátlan, alázat nélküli fajta az ember. sen, magunkban, legbelül, csak ritkán a Hite is akkor az erősebb, amikor bajban felszínre hozva azt. Ezek a ritka alkalmak van. Aztán amikor kiderül az ég, újra elte­ a közös ünneplések. Olykor közösen kell lik saját erejével, kétszippantásnyi levegő­ ünnepelnünk, az ünnepért magáért, ben­ vel hegyeket fújna el. De ha megint bebo­ ne újra és újra megerősítve saját lelkün­ rul, sietve rohan az ősök sírjához, térdre ket, tudnunk, hogy amikor megemléke­ borulva rimánkodik az útmutatásért. zünk a múlt hőseiről, egyúttal saját létün­ Igazságtalan fajta az ember. Másban ész­ ket és önazonosságunkat köszönjük meg reveszi és pellengérre állítja a legkisebb nekik. De amikor vége e közös alkalmak­ hibát is, magának azonban hamar meg­ nak, újra vissza kell térnünk saját vilá­ bocsát, hiszen senki sem lehet hiba nél­ gunkba, egy percig sem feledve, hogy az küli. Akkor a legdühösebb, ha a maga hi­ ünnep, az emlékezés mindennapos elfogbáját másbán fedezi fel - ilyenkor egy­ , laltság. szerre mérges a másikra, de legfőképpen Hálátlanok, alázat nélküliek lennénk ak­ mégis önmagára. Sokat tud a világról az kor, ha egy percre is elfelednénk az előt­ a kevés, aki magával szemben a legszigo­ tünk járt példamutatókat, mindazokat, rúbb. akiknek mai, magyar létünket köszönhet­ Az ünnepeink azok a pillanatok, amikor jük. Igazságtalanok lennénk akkor, ha talán a legerőteljesebben tapasztalhatjuk nem lennénk képesek összeszorítani ál­ meg alázat nélküli és igazságtalan mivol­ landóan panaszra nyíló ajkunkat, ha nem tunkat. Akkor, amikor nem tudunk úgy tudnánk megbecsülni az eddig megtett ünnepelni, ahogyan azt az alkalom meg­ utat, és ha nem küzdenénk folytonosan, kívánná. Az a nép, amely nem tud ünne­ minden percben a továbbhaladásért. pelni, súlyosan beteg nép. Bár a liberális Idén háromszáz esztendeje, hogy elkez­ gondolkodók gyakran idézik a megállapí­ dődött a Rákóczi-szabadságharc. Próbál­ tást, mely szerint szomorú sorsú az a junk meg hálás, alázatos és igazságos len­ nemzet, melynek hősökre van szüksége, ni akkor, amikor magunkban, és amikor én pontosan az ellenkezőjét mondom: együtt ünnepelünk. Ha a fejedelem, hű­ nem élhet sokáig az a nemzet, melynek séges kurucaival az oldalán ránk tekint, nincsenek hősei. nagy nehezen, ha kissé kényszeredetten Nekünk is vannak hőseink, de az ünnep­ is, de mosolyodjon el. lés ősi, sajátos rítusa, mely valaha a vé­ Kúrán András rünkben volt (most is ott kell, hogy le- A NEPTUN 2000 rendszer Egyetemünkön bevezetésre került az Oktatá­ si Miinsztéríum álra) támogatott Neptitn 2O0Ú informatikai rendszer, amely megfelel .a minisztérium által korábban mcgliatározoit Egységei‘s Taruilniányi Rendszer (ETR) követciményizeinek. A Neptun rendszer bevezetésére azért kerül sor, mert a 2ü03/2004-as tanévre felvett első évfolyam már kreditrendszerű képzésben ré­ szesül. Erre a 54/2000. (TV 13.) Komi, rende­ let a jogtudományi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről, vala­ mint a 77/2002. (IV 13.) Korm, rendelet a tclsőoktatási alapképzési szakok kéntlesítési követeiinényeinek il­ nek kreditrendszerű kredi trendszerű képzéshez k< leszkedő kiegúszítóséról szóló rendelkezések előírásai alapján kerti 1 sor. A Neptun rendszer az Egyetem, illetve a Kar minden működési területén jól hasznosítha­ tó, Segítségével könnyíteni lehet az admi­ nisztrációt, és a hallgatók is sokkal kényelme­ sebben intézhetik ügyeiket. A rendszert már liasználják 3 tanulmányi osztályon, a taiiszékékén és a pénzüCTÍ osztályon is, érről mind a beiratkozás, beiratttozás, mind a catiA jövő évtől tirgyak felvétele a rendszeren keresztül törté­ nik. Az Őszi vizsgiidőszaktói a Nép tunt használjuk majd -i tanszékek által meghirdetett vizsgaidőpontokra való jelentkezéshez is. A jövő évtől minden hallötóiiak így keli in­ téznie az ügyeit, más módon vizsgára jelent­ kezni és érvényesen tantárgyat felvenni nem lehet. A vizsgákon a soronkívüliség is meg­ szűnik majd, mivel a rendszerben az adott vizsganapra fel nem iratkozott hallgató ér­ demjegyét nem lehet beírni. Az internet-eléréssel rendelkező hallgatók akár otthonról is, míg a számítógéppel és internet eléréssel nem rendelkezők a Kar szá­ mi tógéptemiéit, a számítógéplabort és a könyvtár elSterében található gépeket használ­ va érhetik el a rendszert a termek nyitvatartási ideje alatt. A számítógéptermeken kívül re­ gisztráció mellen lehetőség van a szomszédos Reviczky utcában található, újonnan megnyílt Kempelen Farkas Hallgatói Információs Köz­ pont gépeinek hasznáhtára is. A rendszer bevezetése során előfordulhatnak bizonyos fennakadások, amelyek minden új rendszer kialakítása körül előíordulnak. Eze­ ket a hosszú bevezetési időszakkal és a többi karról szerzett tapasztalatokkal igyekszünk a minimálisra csökkenteni. Ehhez mindenki részéről türelemre és megértésre van szük­ ség, Remélem, hogy a kezdeti nehézségek után mindannyian rnegelégcdéssel fogjuk használni a rendszert! Simon Dávid kari Neptun koordinátoi Az Egyetemi Lelkészség Szkólája (Capella Universitas) szeretettel vár mind éti dalos kedvű egyetemistát, és uein egyetemistát. Próbák vasárnap este 6 órától á piarista kápol­ nában (Pesd Barnabás u. 1. - az ELTE Bölcsé■szcttudományi karának volt épületében). Ízelítő egyéb programjainkból: koncertek, kirándulások belföldön és külibldön, rendszeres kórus táborok és wk más vidámság. Érdeklődni lehet Csomó Orsinál: 2Ü79677-999 harmadik oldal I I �Dr. Kovács Péter, személyesen A Nemzetközi Közjog Tanszék vezetője a világot jelenlegfoglalkoztató nemzetközi kérdésekről és nem is volt érdemben lehetőségem ar­ ra, hogy a moszkvai diplomáciai főiskolá­ ra mehessek tanulni, ami az akkori appa­ rátusnak a diplomata képzője volt. Azért is örülök, hogy Szegeden tanultam, mivel az átlag magyar jogképzésben több nem­ zetközijogot oktattak, mint kint Moszk­ vában, nem beszélve arról, hogy itt Bánrévy Gábor professzor úrnak is tanít­ ványa lehettem. — Hogyan került kapcsolatba egyete­ münkkel? — Milyen hatások, illetve okok miatt gondolt arra pályaválasztáskor, hogy az érettségi után jogot kíván tanulni? — Meglehetősen hamar, már az általános iskolában úgy gondoltam, hogy valamifé­ le nemzetközi kapcsolatokkal szeretnék majd felnőttként foglalkozni. A csalá­ dunkban már volt nemzetközi jogász, te­ hát ez is követendő mintaként szolgált számomra. Nagyapám, nagybátyám és fe­ leségem édesapja is egyetemi tanár volt, így jónéhány olyan ember volt a csalá­ domban, illetve környezetemben, akik ebben az értelemben inspiráltak. — Milyen szívvel gondol vissza a Szege­ den töltött egyetemi éveire? — Szerettem egyetemi hallgató lenni. Naponta találkozhattam sok neves tanárral, és örülök, hogy az ő tanítványuk lehettem. Kiemelném Pólay Elemér pro­ fesszort, a Római jog tanszék vezetőjét. Nagy Károlyt, szegedi nemzetközi jo­ gászt, és Kovács István alkotmányjogászt. E professzorok óráit különösen szerettem látogatni. — Hogyan szakosodott a nemzetközi jogra? — Kedveltem a nemzetközi kapcsolatok történeti jellegű vetületeit, mindig is ez foglalkoztatott. Már gimnazista koromtól kezdve sok diplomata visszaemlékezéseit olvasgattam. Szegeden születtem és itt is hallgattam jogot, mert nem tanácsolták, negyedik oldal — Zlinszky János Professzor Űr meghí­ vása révén. Mindketten Miskolcon taní­ tottunk, s miután megszereztem a tudo­ mányos fokozatomat, megkeresett azzal, hogy tudna számomra egy éves brüsszeli ösztöndíjat szerezni, mert tehetséges fia­ talembernek tart. Ezen nagyon megle­ pődtem, hiszen egy teljesen más tanszék vezetője kísérte figyelemmel pályámat, s ez nyilván nagyon jól esett. Ezt az ösztöndíjat akkor nem tudtam igénybe venni, mivel a feleségem éppen akkor várta egyik gyermekünket, de utána ugyanígy azzal keresett meg, hogy tanítsak kisebb­ ségvédelmet és emberi jogokat a Pázmá­ nyon. Én épp ekkor kaptam egy felkérést a debreceni egyetemtől is, de Zlinszky Professzor Űr meggyőzött arról, hogy jobban járok akkor, ha az ő meghívását fo­ gadom el, és igaza is lett. — Napjainkban a világ figyelme az ame­ rikai-iraki konfliktusra összpontosít. Mi­ vel a nemzetközi jog kiemelkedő szakértő­ jével van lehetőségem beszélgetni, további kérdéseim e témát járják körül. Ameriká­ nak minden erőfeszítése ellenére sem sike­ rült bizonyítania Irak és az Al-Kaida ter­ rorszervezet közti kapcsolatot, és azt. hogy Irak rendelkezik tömegpusztító fegy­ verekkel. Ennek ellenére ENSZ-BTfelha­ talmazás nélkül - és az EU rosszallását kiváltva - a nemzetközi jogba ütkozo a^resszív háborút inditott. A Professzor Ur hogyan értékeli a kialakult helyzetet. — Ennek a háborúnak nagyon sok ágaboga van. Egyrészt azt mondanám, hogy azokkal az írott szabályaival a nemzetközi jognak, amelyek szabályozzák az ENSZ működését, funkcióit, nem egyeztethető össze egy ilyen egyoldalú, az ENSZ BT egyértelmű jóváhagyása nélküli amerikai fellépés. Az is igaz ugyanakkor, hogy Irak nagyon sok ENSZ határozatot nem haj­ tott végre, azokat sem, amelyeket végső soron az 1991-es Öböl-háborús tűzszü­ netnek voltak a feltételei. Az is igaz, hogy a BT-nek volt olyan jellegű határozata — az 1441-es tavaly novemberben -, amely emlékeztette Irakot arra, hogy itt a tűzszüneti feltételeknek a nem teljesítéséről is szó van. Kellőképpen kétértelműen volt megfogalmazva ez a BT határozat. Volt, aki azt olvasta ki belőle, hogy folytatható a korábbi háború, ha bebizonyosodik, hogy Irak nem teljesítette a rá kiszabott feltéte­ leket, míg más úgy értelmezte, hogy a BT-nek még két határozatot is kell hoznia ahhoz, hogy Irakban katonákat lehessen bevetni. Az is látható, hogy Irak mindig elismerte azt, amit éppen rábizonyítottak. Egymás után láttuk megjelenni azoknak a fegyvereknek egy részét, amelyek koráb­ ban állítólag nem is léteztek. Azt is lehet látni, hogy az ENSZ végső so­ ron 1945 óta nem igazán úgy működik, ahogy kellene. Például amikor a szovjetamerikai szembenállás bénította sokáig az ENSZ-et, a ’90-es években volt egy bizo­ nyos békehangulat a rendszerváltást - és a berlini fal leomlását követően - az USA és Oroszország között, ekkor is elmulasztotta az ENSZ a saját megreformálását. Igyjelenleg meglehetősen működésképtelen, éppen a legnagyobb krízisekben nem tud megfeielŐ elszántsággal lépni, amit így jó néhány ál­ lam ki is használ. Mindehhez még az is hozzátartozik. hogy a nemzetközi joggal nem volt könnyen összeegyeztethető, amikor szintén BT-s felhatalmazás nélkül a NATO csapatok lendültek akcióba Miloseviccsel szemben, láthatóan ezt elfogadta az államok egy jelentős része. Sokan úgy ítélik meg, hogy ez a lépés roppant pozitív szerepet ját­ szott az egész Balkánra nézve. — Píi«-e Joga egy országnak egy másik ^ag belügyeibe avatkoznia, bárkinek is �ÍT ELET' felszólítani egy másik állam vezetőjét, hogy 48 órán belül hagyja el saját orszá­ gát, de ami még ennél is súlyosabb, az ENSZ BT-t megkerülnie mindennemű kö­ vetkezmények nélkül? — Arra a kérdésre, hogy van-e joga egy országnak beavatkoznia egy másik ország­ nak a belügyeibe, erre természetesen az a válaszom, hogy nem, nincsen joga. Vi­ szont az igazán lényeges kérdés az, hogy mi minősül belügynek? Abba az irányba már szerencsére elfordult az ENSZ, hogy például az emberi jogoknak a tömeges és durva megsértése nemcsak hogy nem mi­ nősül belügynek, de az a nemzetközi bé­ két és biztonságot is fenyegeti. A BT fel­ hatalmazásának megkerülése megint csak nem egyeztethető össze az ENSZ műkö­ dési szabályival. Ugyanakkor jó néhány történelmi helyzetre tudunk hivatkozni, amikor azt láttuk, hogy egy állam nem tartotta tiszteletben az akkori nemzetközi jogot, és mégis maga a lépés valamilyen formában, történelmi perspektívákban mérve igazolható volt. Például az USA az első világháborúban, mielőtt még hadvi­ selő félnek számított volna jogilag, fegy­ verrel és hadianyagokkal támogatta az an­ tant hatalmakat, de hivatkozhatunk a má­ sodik világháborúra is, amikor hasonló formában támogatta Angliát és Franciaor­ szágot - ez nyílván nem volt összeegyez­ tethető a semlegességi státusszal -, de mégis jól tette, hogy kiállt Hitler ellen, s nem hagyta magára Európát. — A nemzetközi jog és a genfi egyezmé­ nyek szerint civileket nem érhet háborús támadás, ennek ellenére a szövetséges erők által végrehajtott bombázások követ­ keztében több százra tehető az ártatlan ci­ vil áldozatok száma. A nemzetközi köz­ vélemény már ítéletet mondott Amerika háborúja kapcsán, de lesz-e olyan nem­ zetközi jogi fórum, amely elfogja számol­ tatni Amerikát jogtalan háborúja miatt? — Én szívesebben mondanám azt, hogy a jelenlegi nemzetközi jog koordinátáival nem egyeztethető össze az amerikai lépés, minthogy egyértelműen jogtalannak nyil­ vánítsuk. A civilek soraiból esett áldoza­ tok mindenféleképpen sajnálatosak. Az USA nem részese az 1977-es genfi kiegé­ szítő jegyzőkönyveknek, hanem csak az 1949-es genfi egyezménynek. Bizonyos elemeket elfogadnak a ’77-es újításokból, ilyen például az, hogy akkor sem támad­ nak katonai objektumot, ha a polgári la­ kosság soraiban, illetve javaiban bekövet­ kező kár aránytalanul kisebb lenne annál a katonai előnynél, ami annak elpusztítá­ sából származna. Ahogy én követtem az eseményeket, a csapások döntően katonai jellegű létesítmények ellen irányultak, ha az ilyen támadások mégis követeltek pol­ gári áldozatokat, azok járulékos kárnak minősülnek. Ezeket a károkat az USA mindig is sajnálatosnak tekintette. Ami a felelősségre vonást illeti, már van egy ál­ talános hatáskörű Nemzetközi Büntető­ bíróság Hágában, ám az USA eleve kikö­ tötte, hogy ezt magára nézve nem ismeri el. Ajelenlegi események után igen soká­ ig számolni lehet azzal, az USA távol fog maradni ettől a bíróságtól. —Az ENSZ-t a háború következtében sú­ lyos presztízsveszteség érte. Mi lesz az ENSZ jövője? — Az ENSZ nyilván meg fog maradni, nagyon sok területen hasznos szerepet fog betölteni, de az elsődleges, világpoliti­ kai kérdésekben feltehetően nem lesz meghatározó szava, bár megjegyzem: eddig sem volt. A világhatalmak mindig is szerették, ha az ENSZ a segélyezéssel, emberjogi kérdésekkel foglakozik, ezeket a feladatokat továbbra is el fogja látni. Ahogy most alakultak az események, az semmiképpen sem jó. Ha ennek követ­ keztében az USA kivonulna az ENSZből, az lenne a lehető legrosszabb megol­ dása ennek a problémának. Ez egyrészt nehezen helyrehozható anyagi vesztesé­ get jelentene, másrészt az ENSZ ütőké­ pessége még gyengébbé válna, én pedig nem nagyon hiszek a közös európai kül­ politikában és biztonságpolitikában, hogy az ENSZ meg fog-e újulni a döntéshoza­ talban, hatékonyabban fog-e majd mű­ ködni? Nos, ezt majd meglátjuk. — Ön szerint hiba volt magyar részről a nyolcak levelének aláírása? — Szerintem ez nem volt hiba. Az külön kérdés, hogy milyen konzultációkkal kel­ lett volna azt megelőzni, hogy ez a nyilat­ kozattétel ne okozzon meglepetést euró­ pai partnereinknek. Én inkább hibának tartom azt a hisztérikus magatartást egyes Európai Uniós nagyhatalmak részéről, amelyek eleve kétségbe vonják ezeknek az államoknak a véleménynyilvánítási jogát. Eleve lecsatlósoznak, leneveletleneznek minket! Az önmagában dicséretes dolog, hogy ezek az új demokráciák egymással harmonizáló álláspontra tudtak helyez­ kedni. Egyébként meglehetősen csekély a magyar kormányok mozgástere a nem­ zetközi politikában, az még nagyobb hiba lenne, ha utólag próbálná a Kormány a sa­ ját állásfoglalását finomítani, esetleg viszszavonni. Ennek az ország szavahihetősé­ ge látná kárát. — Irakat sokan támadják a be nem tartott ENSZ BT 1441-es határozata miatt. Itt példaként említeném Izraelt, amely tucat­ nyi kötelező hatályú ENSZ BT-s határo­ zatot hagy figyelmen kívül. Miért e kettős mérce? — Nem lehet olyan sok BT döntés Izra­ elre nézve, hiszen azok nem születhettek meg az amerikai vétó miatt. A nemzetkö­ zi jog sohasem fogja tudni magát függet­ leníteni a nemzetközi politikai erővi­ szonyoktól. Illúzió lenne azt várni, hogy mindig csak etikai alapon történjenek lé­ pések a nemzetközi szervezetekben. — Mi lehetne a palesztin - kérdés megol­ dása? — A palesztin-kérdés megoldása termé­ szetesen az arab-izraeli megbékélés. En­ nek jelenleg nincsen semmi előrelátható jele, ez egy ördögi kör. Olyan generációk nőnek fel, akiknek nincs semmiféle kilá­ tásuk a normális életre. Egy dologhoz szoktak hozzá, s ez a fegyveres küzdelem. Ha mindez egy fanatikus, önmagát feláldozni-felrobbantani képes politikával egészül ki, akkor még nehezebben lehet érdemi megoldásra jutni. Az bizonyos, hogy végleges megoldást csak az hoz­ hatna, ha Izrael valamilyen formában el­ fogadná az önálló palesztin állam létét, s megkapná azokat a nemzetközi biztonsá­ gi garanciákat, amelyek szavatolnák az or­ szág biztonságát. Szabó Viktor Felhívás a doktori képzésben (PhD.) való részvételre Feltételek: - minimum „cum laude” minősítésű diploma, - két középfokú, államilag elismert, „C ?» típusú nyelvvizsga (angol, német, francia, spanyol vagy olasz nyelvből) A képzés díja: 48.000,- Ft/félév (nappalisoknak ösztöndíj lehetséges) A jelentkezés határideje; 2003. május 16. Egyéb információk a Doktori Iskola titkárságán: III. emelet 305. szoba Dr. Zlinszlgr János Doktori Tanács elnöke ötödik oldal �Római tavasz 7- .. n 'T^ ■ J’ * I > ■if' y ■! í Michelangelo „Érintés”-e r t'J '-.i délután történt, egy gyors firenzei városnézés ígéretével. Firen­ zéből végül is nem lett semmi. az autóbuszok alacsony kom­ fortfokozatot nyújtani képes ülései pedig igencsak megke­ serítették az éj­ szaka aludni vá­ gyók életét, de a megérkezés öröJ me, az indulástól számított 22 óra múlva, mindenért Vajon tényleg minden út Rómába vezet? Igen - vágnák rá sokan gondolkodás nélkül, és a nagyon tartózkodók is elis­ mernék, hogy elöbb-utóbb mindenképpen. Tény, hogy a világ különböző részein, sokfajta ember gondől az olasz fővárosra a civilizált kultúra Mekkájaként, ahová az életben egyszer mindenképpen el kell menni, számunkra pedig külön örömöt jelent, hogy még repülőre sem kell száHnunk, hogy fejet hajtsunk szépsége előtt: ha kedvünk tartja, kényelmes utazósebességgel alig egy nap alatt odaérhetűnk. Ennek a zarándokkötelességnek tett ele­ get egy busznyi pázmányos csapat, amely március végén szűk öt napot a Colosse­ um városában tölthetett. A történet, akármilyen furcsán hangzik, de az egyetemi focicsapattal kezdődik, amely - vérszegény pázmányos sportélet ide, ki­ használatlan tornaterem oda-, évekre viszszamenőleg keményen megállja a helyét a hazai egyetemi bajnokságban. Az eredmé­ nyes szerepléssel pedig együtt jár a külföl­ di elismertség is, mindenek előtt egy nem­ zetközi tornán való megmérettetés lehető­ sége, amely történetesen idén az olasz fő­ városban került megrendezésre. Ezt a ziccert pedig semelyik világot lát­ ni vágyó pázmányos sem hagyhatta ki: így történt, hogy szurkolás címen egy ötven főnyi diplomáciai küldöttség szegődött focistáink nyomába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a labdarúgás szépségein kívül az olasz fővárosét is megcsodálja. Az indulás március 27.-én, csütörtök hatodik oldal kárpótolta Őket. Miután ugyanis sikerült kihever­ ni az utazás fáradalmait, «almait, teljes egészében Ro­ ’^áé lett a főszerep, annak min- bazilikába járva olyan mesterek fal-, és mennyezetfreskóit láthatja viszont, akik­ nek alkotásait maximum a művészettör­ ténet könyvekből ismerheti; olyan utcá­ kon sétálhat végig, amelyek szimmetriáját világhírű építészek másfél ezer éve ál­ modták tökéletesre a világ ámulatára; ha pedig netán pihenni támad kedve, a Piazza dél popolo-n heverheti ki fáradal­ mait. És emellett már csak mosolyog azon, hogy bármerre is fordul Róma szer­ te, mindenhol hadakoznia kell a portéká­ jukat rámenősen kínáló kereskedők siserehada ellen, azon pedig már végképp nem csodálkozik el, hogy ez az áldozat­ kész, mosolygós olasz útbaigazító járóke­ lő, miért olaszul magyaráz neki rendület­ lenül egy-két „yes”-szel megtűzdelve, amikor a „dujuszpíkinglis?”-re alig két perce széles fejbólintással válaszolt. És persze, ha már Rómában van az ember, nem hiányozhat a piacozás sem, és bár a hölgyek szívesebben szántak volna több időt a bevásárlóközpontok tüzete­ sebb tanulmányozására, a kultúrára éhes férfiak kemény tempót diktáltak. Azonban azzal a szomorú ténnyel nekik is szembesülniük kellett, hogy mint minden, ami emberi, egy focitorna is vé­ ges, így ha egyszer elkezdődött, abból saj­ nos szükségszerűen következik, hogy el­ jön a hazautazás ideje is. Mégis elégedetten foglalták el a hátuk kö­ zepére se kívánt buszüléseket kedd dél­ után: egy kis kényelmetlenség kifizethető ár egy életre szóló élményért. Zs. M. den gyönyörűségével együtt. A csapat kis cso­ portokra oszolva kezdett neki a lehetet­ lennek tetsző kettős feladatnak: először is, hogy négy nap alatt keresztül kasul bejár­ ja Rómát és egyetlen fontos látnivaló se maradjon ki, másrészről pedig, hogy a lá­ tottakat fel is tudja dolgozni. Köztudott ugyanis, hogy az ember legjobban a városnézésben hajla­ mos elfáradni, és ta3 Ián nem is a megtett km-mennyiség r nagysága miatt, ha- ■ nem azért, mert a I J1 R hirtelen rázúduló I élményhalmaz I megemésztéséhez I igenis is energia szükségeltetik. Ebből a szem­ pontból pedig nem jelenthet kis meg­ terhelést, hogy az ember bazilikából Vidám csapat a Szent Péter téren í ■í. - J iKniúV I,' r;»: [£? JS ii » �jl Az olvasás-szolgáltatásról Univerzális könyvajánló Tény, hogy mostanság egyre kevésebb időnk marad olvasni. Bár sokszor meg­ próbáljuk titkolni magunk előtt a dolgot; magunkkal hurcolászunk egy könyvet, amit ki se nyitunk egész nap. vagy talán kinyigiik egy unalmasabb előadás hátsó soraiban, csak éppen a szélrózsa minden irányából rohamozó ezernyi nesz szaggat­ ja szét amúgy is csekély koncentrációkész­ ségünket. A végeredmény sajnos azonban egy és ugyanaz marad: sokszor egy alig kétszáz oldalas könyv megemésztése is majd egy hónapba kerül. Ez pedig természetszerűen vezethet a köny­ vekkel való kapcsolatunk megromlásához, hisz lehet bármilyen jó az a szerencsétlen darab: nem hinném, hogy élvezni tudjuk, ha a benne rejlő esszenciából időnk csak na­ pi öt-öt percnyit enged magunkba csepeg­ tetni. S amint az élvezeti érték csökkenni kezd, megkezdődik a számolgatás is az effé­ le kérdésekkel: Megéri-e rászánni a könyv­ re azt a nyolc-tíz órát (abszolút értékben), ha egyszer kínszenvedés az egész? Elvégre jogászok vagyunk, a fenébe is, ne­ künk centire ki van számolva az időkeret! És hiába tudjuk sajnos, hogy sokszor sokfé­ le szituációban fogunk még hivatkozni erre a tényre mentegetőzés gyanánt az elkövet­ kező ötven-hatvan évben, az még nem old­ ja meg az olvasás-problémát. Az pedig még rátenni látszik egy lapáttal, hogy tevékeny­ ségünk, többnyire (ki már most a munkára, ki inkább az egyetemre koncentrál) Buda­ pesthez köt, ahol nemhogy óráink nincse­ nek nyugodt körülmények között olvasgat­ ni, de sokszor nincsenek perceink se, ami­ kor a külvilág hatásaitól mentes környezet­ ben magunkkal tisztába kerülhetünk. Nem könnyű tehát időt szakítani az olva­ sásra, s a pohár csak akkor telhet be igazán, amikor esetleg egy olyan könyvet szen­ vedtünk végig ötperces utazásonként, ami még csak nem is nyeri meg a tetszésünket. Márpedig ez a vcícmcny, valljuk meg, gyakran kialakulhat bennünk, főleg akkor, ha időhiányunkat is a könyv crtckciéscnek vcszrovására írjuk. Aztán hirtelen szűk magunkat eszre, hogy elkezdjük rétkönyvte Hetesen gyűlölni ezt a nemtetszősdi zsákbamacska-jelleget, azt hogy nem tudjuk biztosra, mibe nyu un bele, mire pazarlódik cl az a 0.drága” idő. Ilyenkor arra gondolunk: mennyivel jobb lenne, ha minden könyvhöz mellékelné­ nek egy mérőszámot is, ami egy skála érté­ keként megmutatná, hogy mennyire érde­ mes belekezdeni az adott könyvbe egyálta­ lán! Elvégre jogászok vagyunk, a fenébe is, a mi időnk drága, és ha már egyszer olva­ sásra szánjuk, az időnkért cserébe igen is minőséget akarunk. Igen, hát persze. Végeredményben is jogos­ nak mondható az efféle puffogás, csak ép­ pen azt felejtjük el, hogy az élvezeti érték időközben magáról az olvasás örömének fo­ lyamatáról az „el”-olvasási kényszerre tevő­ dött át, a mai társadalom minden ismertető­ jegyét (felgyorsult világ, fogyasztói társada­ lom, bla, bla ) felvillantva. S miközben így puffogunk, nem gondoljuk-e véletlenségbői, hogy olvasási dühünket abból a .csakazértis” jellegű elkeseredésből merítjük, amit elveszett szabadidőnk miatt ér­ zünk? Hisz annak idején, amikor nem volt ennyi kötelezettség, simán belefért hetente egy kötet, manapság pedig, amikor már nem csak szabadidőből áll a világ, talán ép­ pen azért puffogunk, mert a nem létező sza­ badidő meglétét akarjuk magunknak bizo­ nyítani azzal, hogy még ha nem is élvezzük, akkor is legyűrjük magunkban a kötelező fejadagot. Ez a dolog pedig nem fog menni, hiába is próbáljuk átverni magunkat! Ez az érzés azonban jól demonstrálja a válto­ zást az olvasási mechanizmusunkban, és ab­ ban, amit elvárunk az egésztől: hobbi-jelleg helyére a lelkifurdalásból nyögvenyelősségjelleg költözik ugyanis, s a megnőtt elvárások­ kal együtt pedig megjelenik az olvasás szolgál­ tatás-jellege is. Mérőskála híján, pedig marad a „klasszikusok képzeletbeli bestseller-listája”, szerzők és könyvcímek összefüggéstelen hal­ maza, amit múltbeli emlékfoszlányok-ból, utalásokból, vagy szájhagyomány útján állítot­ tunk össze magunknak azokból a könyvekből, amelyekről úgy gondoljuk: a rájuk fordított időbefektetés visszatérül a katarzisélmény ál­ tal, azaz magas számú pontot kapnak az élve­ zeti-érték mérő skálán. Ilyenkor következik a Száz év magány és a ’84, no meg a hozzájuk hasonló bejáratott őskövületek, amiknek igaz, egy megemel­ kedett követelményszintnek megfelelve kell ,szolgáltatniuk”, de általában böcsülettel megteszik a magukét (még ötperces utazá­ sokra feldarálódva is). Ám a következő probléma futószalagon ér­ kezik, hisz a magas élvezeti értékűnek bé­ lyegzett könyvek egy idő után unalmassá válhatnak, ha nem is a történetek, hanem az élmény szempontjából. Ha ugyanis az időn­ kért, minél nagyobb élvezetet követelünk, akkor teljességgel figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy az élmények pontosan attól lesznek jó élmények, hogy más élmények­ kel összehasonlítva jónak találtatnak, az egymáshoz viszonyítva azonosak pedig az előzőbe torlódva már nem nyújtanak akko­ ra katarzist, mint azonos szintű elődjük. Ez pedig a legrosszabb esetben nem máshoz, mint az „érték”-ítélőképességünk összezavarodásához vezethet. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát tehát? Égessük el a család Faulkner és Dosztojevszkij gyűjteményét, és kezdjünk el kizárólag a kriti­ ka által földbe döngölt könyveket olvasni? Nem hinném. A dolog lehet, hogy éppen a változatosságban rejlik. Abban, hogy ha sokfajta könyvet olvasunk, akkor természet­ szerűleg a tetszők mellett lesznek olyanok is, amelyeket kevésbé jónak ítélünk meg. A hangsúly pedig nem a ,jó”-n meg a „kevés­ bé jó”-n van, hanem azon, hogy minden egyes újabb könyvvel munkát adunk kis belső „ítélőkénknek”. Viszont, ha már mindenképpen el akarunk égetni valamit, akkor egy dolgot minden­ képpen hamvasszunk porrá: ez pedig a M',klasszikusok képzeletbeli bestseller-listája” legyen. Ha ugyanis egy-egy könnyválasztás során eltűnnek a szemünk elől a sznob, tu­ dományoskodók által belénk plántált köte­ lező olvasmányok, talán kinyílik a szemünk arra is, hogy Faulkner-en, és Marquez-en kívül elkezdjünk a spontaneitás hátán lova­ golva másfelé is lehet kutakodni. S ne adj is­ ten, még az is előfordulhat, hogy felfedez­ zük korunk gyöngyszemeit, amitől persze a klasszikusok képzeletbeli bestseller-listájára voksoló barátaink fanyalogni fognak, de oda se hederítsünk rájuk; velük ellentétben minket nem csak a skatulyák mozgatnak. Hisz vannak ma élő, még kevésbé bejáratott gyöngyszemek is: csak meg kell találni őket. Talán most is ott hevernek az alsó polcon, kevésbé hangzatos névvel ugyan, de talán ők már azt is belekalkulálták a mondandójuk­ ba, hogy sajnos az időnkből rájuk csak cgyegy utazásnyira telik. Zsellér Máté (& R. Ny.) hetedik oldal I I �Az Európai Unió arcai (1. rész) Adenauer, az újjáépítő kancellár Konrad Adeitatier életútja Már a könyökünkön jön ki! Főleg, ha még a nem éppen hibátlan beszédéről híres Romantikos Győzike is ezt sulykolja be­ lénk: „mondj IGENT az Európai Unió­ ra!” Igen, de talán nem túlzók, ha azt állí­ tom, hogy nagy többségünknek csak ho­ mályos elképzeléseink vannak ezzel kap­ csolatban. Arra már gondoltak a magyar médiaguruk, hogy - ha nem is az imént említett fiatalember előadásában - megis­ mertessenek minket, magyar honpolgáro­ kat azzal a szövetséggel, amelynek hama­ rosan mi is a tagjaivá válunk? Ha a társada­ lom nagyobb részének nem is, de nekünk, leendő jogászoknak szükséges némi isme­ retanyagot begyűjtenünk az Európai Uni­ óról. Karunk gondoskodik is megfelelően arról, hogy ne tudatlanul lépjük át az in­ tegráció küszöbét, (közgáz, EU-jog, alkot­ mányi ogspeckolok, stb.). Az Unió kiala­ kulása, szervei, s azok működése előadá­ sok anyaga, így könnyen elsajátítható. Arról azonban kevesen tudnak, hogy kik­ nek köszönhető, hogy létezik az EU. Kik voltak azok az államférfiak és politikusok, akik néhány évvel a világtörténelem legna­ gyobb öldöklése után megálmodták a bé­ két. A mostani és elkövetkező néhány szá­ munkban megkíséreljük számotokra be­ mutatni azokat, akik kezdeményezői vol- nyolcadik oldal 1876. Adenauer születése. 1894-1897. Jogi tanulmányok a frciburgi, müncheni és bonni egyetemen. 1906. Városi tanácsnok. 1909. Első tanácsnok, a főpolgármester első helyctte.se. 1919. Polgármester, majd főpolgármester 1933-ig, 1918. A porosz Herrenhaus tagja. 1921. A porosz államtanács elnöke. 1928. Vagyonát spekulációs részvénwásárlással eltékozolja. 1933. Elhagyja Kölnt, s egy kolostorban talál menedéket. 1934. K Gestapo rövid időre letartóztatja. 1935. Elutasíga az ellenálláshoz való csatlakozást. 1944. Letartóztatják és bebörtönzik. 1945. A kölni amerikai katonai kormányzat tanácsadója, rövidesen ismét főpolgármester, de a brit katonai kormányzó októberben leváltja. 1946. A brit övezet CDU-jának első elnöke, az övezeti tanács és az Észak-Rajna tanomány ide­ iglenes tanácsának tagja; júliusban Észak-Rajna-Vtiztfália első tartományi gyűlésében a CDU frakcióclnöke. 1948. A Parlamenti Tanács elnöke. 1949. Az NSZK első kancellárja 1963-ig. 1950. Biztonsági memoranduma a három nyugati hatalomhoz. Októberben a CDU szövetségi elnöke. 1951. Átveszi a külügyminiszteri posztot is. 1953. Amerikai utaziísa. 1955. Moszkvai utazása. 1960. Találkozója De Gaiille-Ial. 1962. .Állami látogatása Franciaországban. 1963. De Gaulle-lal aláírják a francia-német szerződést; Adenauer lemondása. 1967. Adenauer halála. tak az egységes Európának. Elsőként egy olyan politikus életűtjával ismertetünk meg Benneteket, aki közel áll egyetemünk szellemiségéhez. E számunkban azt a Konrad Adenauert (1876-1967) ismerhet­ jük meg, aki polgármesterként indult el a politikai pályán, és az NSZK egyik vezető kereszténydemokratájaként, majd az egy­ ségesülő Európa egyik alapítójaként vált ismertté. Konrad Adenauer 1867-ben, Kölnben született. Freiburgban, Münchenben és Bonnban folytatott jogi tanulmányait (1894-1897) követően szülővárosában te­ lepedett le. Politikai pályafutása 1906-ban kezdődött, amikor városi tanácsnokká vá­ lasztották. Az akkor polgári vezetésű Köln ezekben az években kezdett bekapcsolód­ ni a nagyvilág vérkeringésébe. Ebben a környezetben alakult ki a fiatal tanácsnok politikai filozófiája, ami néhány szóban a következőképp foglalható össze: a munká­ sok szociális helyzete iránti fogékonyság, szocializmusellenesség, keresztény világ­ szemlélet. Adenauer az első világháború alatt már főpolgármester-helyettes volt, majd 41 éves korára Németország legfiata­ labb főpolgármestere lett. Egész életére jellemző volt, hogy — főként a világhábo­ rúk kudarcaiból tanulva — a békés rende­ zést tartotta előbbre valónak. 1919-ben tá­ mogatta azt az elképzelést, hogy a Rajna jobb partja Rajnai Állam néven. Poroszor­ szágtól elszakadva, a Német Birodalom autonóm tartománya legyen. Az 1933-as nemzetiszocialista hatalomátvétel után le­ mondott funkcióiról, s 1945-ig semmiféle politikai szervezkedésben nem vett részt. A Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet után rövid időre letartóztatták. A második világháborút követően, 1945. októberig is­ mét Köln főpolgármestere, sikeresen haj­ totta végre feladatát, a város életének hely- �reállítását. 1945-ben a Kereszténydemok­ rata Unió (CDU) egyik alapítója, 1946-1950-ben a brit megszállási övezet­ beli szervezete, majd 1950-től országos el­ nöke. 1948-ban a három nyugati megszál­ lási övezet első közös politikai szervezete, a bonni Parlamenti Tanács elnöke, pártja választási győzelme után, 1949. szeptem­ ber 15-én egy polgári koalícós kormány (CDU, Szabad Demokrata Párt-FDI) Né­ met Párt) élén az NSZK első kancellárja lett. Támogatta gazdasági miniszterének, Ludwig Erhardnak a szociális piacgazdaság kiépítésére törekvő gazdaságpolitikáját. Ennek és a Marshall-segélynek köszönhe­ tően az ország gazdasága gyors fejlődésnek indult. Élesen elhatárolta pártját az ellen­ zékben lévő szociáldemokraták elképzelé­ seitől, sikeres politikájának eredménye­ képp a CDU 1957-1961 között egyedül kormányozhatta az országot. Fő külpoliti­ kai céljának az NSZK nyugat-európai in­ tegrációjának és teljes szuverenitásának el­ érését tekintette, a két Németország egye­ sítését csak a következő feladatnak tartotta (erős antikommunizmusa miatt a Szovjet­ unióval csak az erő pozíciójából való tár­ gyalást vélte eredményre vezetőnek). Cél­ jai megvalósítására 1951 és 1955 között a külügyi tárcát is megtartotta magának. 1949-ben az NSZK-t felvették az Európa Tanácsba, 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) alapító tagja lett, s ugyanabban az évben a szövetsége­ sek megszüntették az addig fennálló hadi­ állapotot. Az 1952. május 26-án aláírt Németország-szerződéssel részleges szuvere­ nitást biztosított országának. Már 1950ben tárgyalásokat kezdett egy nyugatné­ met részvételű európai hadseregről, ami a francia ellenállás miatt meghiúsult, de az 1954. október 23-i párizsi szerződéssel az NSZK-t felvették a Nyugat-európai Unió és a NATO tagországai közé, majd 1957ben alapító tagként csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Az 1961-es vá­ lasztásokon - amit nem sokkal azután tar­ tottak, hogy az NDK augusztus 13-án a megkezdte a berlini fal felépítését CDU elvesztette az abszolút többséget; a kancellár ezután ismét az FDP vei lépett koalícióra. Utolsó nagy hatású külpolitikai lépéseként 1963. január 22-én de Gaullelal aláírta a két ország történelmi megbé­ kélését jelentő francia-német együttmu ködési szerződést. 1963. október 15-én e mondott kancellári, 1966-ban pártelnö tisztéről is. Bad Honnefben hunyt el. Milisits Barbara Probatbicol „Egy szót mondok, és megérti: Probatbicol! - És szigorúan felemelte a mutatóujját,” Aki nem a bölcsészkaron végezte a magyar szakot, az tudja, mi az a Probatbicol. Egy hajhullás eUeni szer, melyet Rejtő Jenő regénye, A néma revolverek városának egyik hőse, Benjámin Walter fedezett fel. Mivel később elcsábította a patikus szerelmét, az rosszul készítette el a recepteket: mindenkinek kisebesedett a feje, aki bekente magát vele. Benjámin Walternek menekülnie kellett. A regény cselelőnényét végigkíséri a Probatbicol rejtélye, mivel sem a főhős, 13. Pác Tivald, sem az olvasó nem tudja, mit is jelent a rejtélyes szó. A titokra csak a legutolsó oldalon derül fény, amikor az időközben tragikus véget ért Benjámin Walter végül is felfedi azt Pácnak és nekünk. a Mintha késsel vájták volna belénk a tételt, hogy önállóan nem vagyunk képesek a léte­ *üúúi zésre. Túlságosan kényelmes álláspont azé, l. aki ezt elfogadja. Nyilvánvalóan nem tu7• ,',íf dunk önállóan, magunkba zárkózva létezni. más államokkal való polinkai-gazdaságiszellemi kapcsolattartás nélkül. Az is lehet. , hogy végül, hosszú távon javunkra válik ' majd az Unió. Azonban kérdések nélkül, lehajtott fejjel, választási lehetőség nélkül csatlakozni valamihez nem sok örömet hoz. ál Márpetlig így lesz. Megjósolom; a jövő máIzgalmas jelent a Néma Revolverek Városában I jnsban cscdékc.s csatlakozá.s után nem lesz ■ érezhető az országban a kitörő, feneketlen Hát így vagyunk mi IS az Európai Unióval. öröm, boldogság (leszámítva majd néhány Hosszú évek óta, mint egy varázsigct morhivatalosan szervezett, roppant igényes molják felénk EU, hasonlóan a rcgcnybcli csztrádműsort, esetleg pontonhidat vagy Probatbicol hoz. Akárcsak 13. Pác Tivald, úgy hőlégballont). Mert az igennel szavazók is a magyar társadalom sem tudja, mit is jelent a érzik, hogy egyelőre nincs igazi választás. varázsige. Három féléven át hallgatunk EUNem biztos, hogy nem is lehetne. Ezt pedig jogot az egyetemen, de nem mdjuk, milyen az most nem valamiféle kurucos virtuskodá-s élet az Unióban. Isrncijük a szervezeti felépí­ mondatja velem, hanem a történelmi múlt tést, a döntéshozatali eljárásokat, a közös piac példái. Szent István képes volt harmadik működési szabályait, a közös politikákat, csak utat találni. Széchenyi, Deák, Bethlen azt nem tudjuk, milyen lesz nekünkc szövet­ mind-mind a jelenleginél sokkal nehezebb ség tagjaiként élni. Politikai fegyver lett az politikai helyzetből találták meg a kiuut. Unióból, itthon mindenki éppen úgy csavarja még ha rövid időre is. Nem biztos, hogy lé­ a dolgot, aliogy napi érdeke megkívánja, kül­ tezik harmadik út, de egy dolog biztos; ha földön úgy tárgyalnak velünk, alic^’ azt az 6 l egy nemzet önként másodrendűnek, életérdekük diktálja, A közös szellemi alapokra, I képtelennek, kizárólag az erősek vállán lé­ keresztény enékrendre, évezredes hagyomá­ tezni képesnek fogadja el magát, ha egy nyokig felépülő Európa, a szövetség egyik nemzet nem képes olyan igazodási pontokat szellemi atyjának. Roben Schumannak a vízitalálni múltjában, jelenében, szellemi erejé­ ója ma csak verbálisán, a reklám szlogenek ben, tnclyeklicz olykor másoknak is igazod­ szinpén létezik. Pedig ez lenne az egyeden niuk kell, magyarán nem képes egyensúlyi fegyver, atnelynek segítségével sikerrel vehet­ helyzetet kierőszakolni, akkor az a nemzet nénk fel a harcot a Nagy Testvér, az USA el­ másodrendű is marad, mindaddig, amíg ez len. Ne becsüljük le a szellem erejét - ha ezt az állapot fennáll - rosszabb esetben lassan tennénk, örunagunk halálos ítéletébe törőd­ elenyészik. Az EU tehát nem csodaszer, nénk bele. Mert az Egyesült Államokkal mint ahogy a Probatbicol sem volt az. Meg­ szemben gazdaságilag vagy fegyveresen nem alkotásánál, papíron még miiidketcő műkö­ lehetünk cgyemangúak, még az egész, esetleg dött, később azonban mindkettőbe valami majdan egységesülő kontinens sem. Ha szel­ hiba csúszott be. Ne mormoljon felénk lemi erőinket, hagyományos értékemkci nem senki varázsigéket, inkább tegyen azért, tudjuk egységesíteni, úgy Európa sorsa csak a hogy elfoglaljuk a minket megillető helyün­ csendes beletörődés lehet. A beletörődés a ket Európában (mert igenis van jogos köve­ másodrendű szerepbe, a világ sorsába, de még telésünk, mint ahogyan másoknak'is lehet), saját sorsunk intézésébe való mindeníájta be­ „Csak azt szeretném tudni, egyetlen vágyam, és leszólás nélkül. Ezén veszélyes a Probatbicol. hátralévő étjeimet megédesítené, ha végre felvilágo­ Ezért veszélyes, hogy nem tudjuk, mibe is fo­ sítana: mi az a Probatbicol?" gunk belepni. Ezért veszélyes, hogy sem Eu­ A rejtélyre vé^il fény derült. Az EU-val is rópa nem őszinte velünk szemben, sem nti megismerkedünk majd clőbb-iitófab. Csak nem vagyunk azok, magunkkal szemben. nehogy aztán úgy jáijimk, mim szcgéiiv Csak egy szól iiiondjanak neki, és d megérti, Bcnjainm Walter. hegy mién teszem ezt. - Mi ez a szó? Probatbicol! Ugye nem felejti el? - Hogy a fené­ Koltay András be! Kifelgti el, amíg él?" kilencedik oldal �Nemzeti minimum „Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább” - rovat önnön érdekeiért, széthullik atomjaira. Több kérdés is azonnal felmerül e fejtege­ tést hallván. Mi a nemzet és a társadalom vi­ szonya? Fontos, egyáltalán időszerű dolog-e nemzetként meghatározni önmagunkat, és ragaszkodni ehhez? Mitől nemzet a nemzet? Mi az a közös minimum? Nos, nemzet azon emberek összessége, akiket összeköt valami, ami több, mint pillanatnyi közös érdek, állapot. Ez a „több”, mely sokszor csak a lelkiekben, spirituális megjelenésében megragadható, ennek okán pedig a „modem”, a „haladó”, az „európai” által sokszor kigú­ nyolt: a közös származás, a közös múlt, jelen, jövő. Az együtt felhalmozott, évszázadok óta gazdagodó szellemi kincsestár, a közösen sajgó sebek és az együtt megélt örömteli pillanatok. A nemzet nem azonos a társadalommal. Több annál. Beletartozik állampolgárságtól függetle­ nül minden magyar, Budapesttől Kolozsváron vagy Kassán át Sydneyig vagy Clevelandig. A nemzethez tartozni nem választás kérdése. A születés pillanatában eldöntött tény legfeljebb nem mindenki vállalja fel azt élete során, de le­ cserélni, mint állampolgárságát, vagy a társa­ dalmat, melyben él, senki nem tudja. Hozzáfűzném: semmi modern, haladó, vagy európai nincs abban, ha letagadjuk, ki­ gúnyoljuk, semmibe vesszük a hagyomá­ nyokat. Aki ezt teszi, még az sem képes ma­ gát belőlük teljesen kiszakítani. Kíváncsi va­ gyok arra, hogy az illető, aki tagadja a ha­ gyományok fontosságát, vajon beköltözne-e egy olyan házba, melynek nem építettek alapot. Minden, még a hagyományt tagadó eszmék is a múlt vívmányain emelkedtek fel, ezáltal azzal teljes mértékben szakítani sohasem lesznek képesek. Természetesen mindig lehet változtatni, de csak abban az esetben, ha az, amit a régi helyébe akarunk állítani, a célnak jobban megfelel (és persze az a cél üdvös). Rombolni önmagában sem­ mit nem használ. Ami pedigjó és fontos, azt inkább talán ne romboljuk le. Amire a mi nemzetünk épült az elmúlt, ne­ künk nagyon is hosszú évszázadok alatt, az valószínűleg jó. Egy dolog miatt gondolom ezt: MERT MÉG MINDIG ITT VA­ GYUNK. Mert bármiféle erre irányuló kí­ sérlet ellenére (tatár, török, osztrák, orosz, és a sor még hosszan folytatható) sem tudtak el­ törölni minket. Az építőköveink időtállónak bizonyultak. A keresztény hit, a sokszínűség és a tolerancia, mely lehetővé tette a népek együttélését itt, a Kárpát-medencében, a ki­ ugró tehetség, mely természeténél fogva csak És Dobó István? Hát Thököly Imre? Más, egészségesebb országokban létezik egy közös, „nemzeti” minimum. Alap­ vető eszmék, érdekek, tények, melyek nem lehetnek politikai-társadalmi vita tárgyat Nem állhat elő olyan feszült helyzet, melyben e minimumot bárki is meg merné kérdőjelezni A maradék felett bátran lehet vitázni, ezek felett nem, mert a társadalom és a nemzet alapját határozzák meg, olyan alapelveket, me­ lyek „kőbe vésettsége” nélkül az meginog, a benne élő emberek pedig elveszítik az életüket vezérlő biztos pontokat, melyekre szükségük van, ez pedig a közös­ ség szétesését idézi elő. Ezzel szemben nálunk olykor semmi sem szent. A gondolat szabad. A jog csak ritka, szélső­ séges és mindenkor törvényileg szabályo­ zott esetekben korlátozhatja ezt az alapvető emberi jogot. Mégis, mindenki elfogadja azt, hogy a társadalomban a köz érdekében szükséges bizonyos korlátozás, éppen azért, hogy e jogok rendeltetésüknek megfelelő­ en, helyes értelmükben valósuljanak meg, és ténylegesen azt biztosítsák, aminek érde­ kében megfogalmazódtak. Az igazi szabad­ ság megvalósulása érdekében szükséges te­ hát a szabadság korlátozása. Ezt a fejtegetést vonatkoztathatjuk nem csak társadalmakra, hanem nemzetekre is. A társadalomhoz ha­ sonlóan a nemzetekben is szükséges olyan szabályok megléte, melyek biztosítják fenn­ maradását. Ha nincs meg a közösen, szokás­ jogi alapon, tehát évszázados, történelmi fejlődés során kialakult normarendszer, melynek alapja a mindenki (vagy legalábbis a túlnyomó többség) által elfogadott közös minimum, úgy a nemzetből kivész a kötő­ erő, és a lassú halódás végén, miután immá­ ron régóta képtelennek bizonyult fellépni í'fi /iff I- Hunyadi János vajon hogyan vélekedne a nemzeti minimumról? tizedik oldal �z r TETETM az egyénekben volt megtalálható, de a lélekszám arányában vizsgálva elvitathatatlan, hogy egyik leghangsúlyosabb jellemzőnk, a már-már végtelenbe nyúló tűrőképesség, vé­ gezetül pedig talán valamiféle - nehezen megérthető és megfogalmazható -, ránk ki­ rótt küldetésnek való megfelelés gondosko­ dott arról, hogy minden erre irányuló kísérlet ellenére még itt lehessünk. A múltból persze nem szabad fenntartások nélkül mindent el­ fogadni, épp ellenkezőleg: az elkövetett hi­ bákból (melyeknek szintúgy nem vagyunk híján) kötelesek vagyunk okulni. De ami jó, ami örömteli volt: nos, annak örülnünk kell. Feltéve persze, hogy önmagunkat, mint nemzetet határozzuk meg, és szeretnénk, ha ez az állapot még jó sokáig fennmaradna. Talán nem tévedek, ha azt mondom, megle­ hetősen sokan vagyunk így. Sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy mi, mint nemzet egyfajta egyedi, különleges és fennmaradás­ ra érdemes értéket képviselünk - hasonlóan más nemzetekhez. Lehet, hogy ez nem mindenkinek egyfor­ mán tetszik, de mi így, együtt vagyunk ma­ gyarok. Lehetnek különböző céljaink, eltérő véleményünk, lehetünkj ók vagy rosszak, de egyben közösek vagyunk: egy nyelvet be­ szélünk, egy kultúrából nőttünk ki, egy kör­ nyezetben élünk. Még azok is, akik innen eltávozván, és más, gazdagabb világba té­ vedvén, ott élvén azt állítják: semmi közük hozzánk, nos, még azok is tévednek: eltéphetetlenül összekötnek minket valami, nem mindig kézzel fogható, fizikai-lelki körül­ mények. Ahogy a családtagjait, úgy nemze­ tét sem választhatja meg az ember: a közös alap azonban még nem törli el a jogot arra, hogy ellentmondjunk egymásnak, ne adj’ Isten, hogy ne mindig szeressük egymást. De ennek a közös alapnak elegendőnek kel­ lene lennie arra, hogy rendelkezzünk olyan örök, állandó minimummal, melyet min­ denkor tiszteletben tartunk. Ide tartozik önazonosságunk kérdése is. Tisz­ tában kell lennünk azzal, kik vagyunk, hon­ nanjöttünk, hová tartunk. Természetesen le­ het és kell is vitatkozni múltunk lezáratlan fe­ jezetei, jövőnk lehetséges fejlődési irányai fe­ lett, de mindig tiszteletben tartva saját önér­ zetünket. Ami egyértelműen siker, arra együtt legyünk büszkék, ami kudarc, vagy bi­ zonytalan megítélés alá esik, azt beszéljük ki, és okuljunk belőle. Miért van az, hogy a rendszerváltozás után tizenhárom évvel még mindig szinte tilos bizonyos dolgokról be­ szélni? Miért van az, hogy aki Trianont, Hor­ thy korát, a két világháborút más szemszög­ ből tekinti, az rögtön bélyeget kap a homlo­ kára a közvéleményt formáló erőktől? Miért nem lehet 1956 bizonyos vonatkozásairól a mai napig nyíltan beszélni? A válasz a külön­ böző, a hatalomgyakorlásban részt vevő cso­ portok átláthatatlan érdekérvényesítő mecha­ nizmusaiban rejlik. Ezzel el is érkeztünk a ba­ jok kiindulópontjához: egyetlen politikai erő - melyek pedig szinte mindegyike felvállalja, és tényként kezeli, hogy az ő feladata a népet JJ.elvezetni Kánaán földjére” - sem képes min­ dig saját, napi érdekeitől elvonatkoztatva, va­ lóban a nemzet érdekeit szem előtt tartva cse­ lekedni (ezért várna döntő szerep az erős civil szférára, melynek nyomást kellene gyakorol­ nia a politikára). De menjünk tovább. Mi is az a közös, n-.nemzeti” minimum? Ennek érzékeltetésé­ re ezúttal csupán néhány, önkényesen kira­ gadott példát említenék. Közös bennünk a kultúra, ezeréves templo­ maink éppúgy, mint költőink verssorai, fes­ tőink ecsetvonásai, a ránk hagyományozott erkölcsi-magatartási szabályok. Közös a nyelvünk, melynek nem lehetünk ugyan mindannyian egyformán mesterei, de adózhatunk csodálattal és megpróbálhat­ juk gyenge utánzatait megalkotni Pázmány, Kosztolányi vagy akár Rejtő remekléseinek, melyekkel művészetté emelték azt. Közösen kell értékelnünk, tisztelnünk múl­ tunkat is, meglátva benne jót, s rosszat egy­ aránt. Közösen kell ünnepelnünk, az ünne­ pért magáért. De rosszkedvű, gyűrött hét­ köznapjaink is közösek, együtt éljük meg azokat. Közösen kell gondját viselnünk a más or­ szágokban élő magyaroknak, mert ők is a nemzet részei, és aki nem törődik saját test­ véreivel, az ezzel a legelemibb erkölcsi sza­ bályt hágja át. A közös értékek továbbadása, ápolása pedig mindannyiunk kötelessége. kell teremtenünk a közös minimumot. Ha ez nem sikerül, pusztulásra vagyunk ítélve, mert semmi időtálló, semmi örök nem marad, ami minket összekötne. Észre kell vennünk; egymáshoz vagyunk láncolva, mert közös a múltunk, a Jelenünk, a jövőnk, akár tetszik, akár nem. Összefogni azokkal, akik ebben egyetértenek, nem lehet emberfe­ letti feladat: csak cselekedjünk érdekeink és erkölcseink szerint! Koltay András „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” Álltam a kórház folyosóján türelmesen vá­ rakozva, hogy az orvos megvizsgálhasson. A kellemetlen, de tisztaságot jelző „kórház­ szag” betöltötte a levegőt. A folyosó üres volt. Rajtam kívül csak egy öreg néni üldö­ gélt, szinte észrevétlenül. Leültem mellé. S mintha csak erre várt volna. Azonnal beszédbe elegyedett velem. És mesélt, és emlékezett, és beszélgetett valakivel. Úgy tűnt, hogy mindezt már nagyon régen tette meg utoljára. Magányos volt itt, a kórházban. Nem szokott hozzá a holttá dermedt n^mgalomhoz. Elevenségre vágyott. Nem talált eddig senkit, akivel osztozhatna az érzésein, a gondolauin és az élményein. Furcsa volt a néni, tele ellentmondások­ kal. 73 évesen is fiatal, mégis meggyötört és fáradt; vizesen kék szeme beteljesületlen, és mégis megnyugtató volt. A tűz, melyet az Isten születésekor beléoltott, még nem hunyt ki. de már nem is lobogott. Parázs volt. Sok mindenről beszélt, mert végre vala­ ki meghallgatta és odafigyelt rá. Elmondta, hogy most van először kórházban..., hogy a szobából két halottat vittek cl az éjjel az ápolók. Hogy - mikor ezt meglátta - , nem jutott más az eszébe, csak egy vers, amit azonnal le kellett írnia. írt egy verset az élet­ ről, meg annak napfényes oldaláról, mikor közelébe került a halál és a sötétség. És el­ szavalta. Ott. A kórház ürességtől kongó fo­ lyosóján. Ekkor kicsinek éreztem magam mellet­ te. Nem azért, mén ő már többet tudott az életről. Nem azén, mert túlélt halálokat. Hanem, mert megbecsülte az életet. Szeret­ te azt, .Imi megadatott neki. És ahogy sza­ valta a versét, a kék szempárban felvillant egy kis láng. A parázs lángra lobbant. És éreztem, hogy a néni egy dolgot töké­ letesen megtanult: vágyakozni az után, ami az övé. Jelen esetben az élete után. Azon egyedül az Istennel osztozott. cserit (A Anibéli idézel Simone IVeil-löi származik) tizenegyedik oldal �Húsvétot ünnepeltünk Azok a boldog szép napok... Azok számára, akik panaszkodni merészelnek az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép időkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül al­ kalmazta is azt: két balszerencsés hallgató fejét vesztette elkövetett vétségei mi­ att. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben tel­ jesítő hallgatók számára mindenképpen jelentős motiváló erőnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. Javasolnánk a bíróság elnökének Pálinkás György tanár urat a Büntetőjog Tanszékről. B egyetemek testületi szervezetének és )5kiváltságos állásának következménye volt önálló bitói hatóságuk, tagjainak polgári és büntető ügyeire nézve. A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyete­ mek jogaival felruháztatván, e kiváltság­ ban is részesült. Az egyetemi tanács tagjai azonban majd­ nem kizárólag szerzetesek lévén, az egye­ tem birói hatóságát, a király által előkelő jogtudós főurak és nemesek közül neve­ zett egyetemi biró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak előtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egyete­ mi biró tisztét az első, báró Esterházy Dá­ niel, a nádor öccse viselte. Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más helyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletke­ zése után súrlódások támadtak. Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgáltatta, kiket egy polgárnak sértege­ tése miatt, Bozó Dániel a város bírája el­ fogatott, és a tanács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólítására, a prímás és tizenkettedik oldal nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgál­ tatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által. A király Belleczi panaszára 1641. novem­ ber 27. Draskovich György győri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fog­ va czélt nem ért. Időközben az egyetem két bűntettes ta­ nulót elfogatott, az egyetemi biró Ester­ házy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette. A bizottság jelentése és a nádor külön fel­ terjesztése folytán, kit a prímással együtt a király a felek közti egyetértés helyreállítá­ sával bízott meg, marczius 15. négy váro­ si tanácsnok és négy választott polgár Bécsbe hivattak, és ott a legfelsőbb rende­ letek iránti engedelmességre utasittattak; az ügy elintézésével pedig május 5. legfel­ sőbb helyről a nádor bízatott meg, egyút­ tal arról a kamara azzal lett értesítve, hogy maga részéről is, a várost kötelességére figyelmeztesse. 5J (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem története, Budapest, í 880; Gyűjtötte: dr. Gerencsér Balázs j 1? 5 A Húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz beköszöntéhez, a té! legyőzéséhez és a megújuláshoz. Jézus feltámadását ünne­ peljük. mégis, ennek az eseménynek több üzenete is van számunkra. A feltámadás gondolati mély emberi vágy, hogy az élet győzedelmeskedjék a halálon, az elmúláson. Az emberek örök reményéi fejezi ki a meg­ újulásban, feltámadásban és sorsuk jobbra fordulásában. Nagyon sok népnél gazdag hiedelem és szokáskincs kapcsolódik ehhez az ünnephez. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítu­ saiba. hanem azzal párhuzamosan, mint fa­ lusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. Nagypénteken az emberek a helysé­ gek szélén lévő kálvária-dombokra vonul­ nak. s megállnak az egye.s stációkatjelölő ká­ polnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek, emlékezzünk csak az egyik legrégebbi nyél vem lékünkre: „Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatiil, vas szegeklil veretül.” Nagyszombat a fel­ támadás jegyében zajlik, esti körmenetek­ kel, a templomokban pedig az új tűit meg­ gyújtásával. mely a remény jelképe, s azt ad­ ja hírül, hogy a megváltá-s köze! van. A feltá­ madás napja a Húsvét vasárnap, ilyenkor incgizeuteíi sonkát, tojást, kalácsot fogyasz­ tanak. Húsvél hétfőn pedig nem maradhat cl a locsolás és tojások ajándékozása. A mondái magyarázat szerint a Jézus sírját Őr­ ző katonák vízzel öntöttek le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták clhallgatiauii őket. A Húsvét ünnepe napja­ inkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszo­ kásokat, a termékenységei kapcsolatos ün­ nepségeket, melyek mellett tovább él a ke­ resztény ünnep gazdag szokásvilága is. í �Beszámoló a XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójáról Debrecen, 2003. április Í7-1.9. i wmi' X >J OIIÜ iil KB » ■' - ' I * 11 I ' 311 = llllil! í ll' A debreceni Jogi Intézet egyik felújított épülete A XXVI. OTDK-ra a résztvevő 10 magyar­ országi intézmény 241 dolgozatot nevezett, melyből 226-ot mutattak be, s értékeltek. Karunk a Konferencián 35 dolgozattal vett részt, a 25 szekcióból 17-ben indítottunk 1 vagy több dolgozatot. Az OTDK-n való szereplésünk sikeresnek mondható. Előre tudtuk, hogy a Pázmányon rendezett OTDK eredményei nem ismételhetők meg, mivel a „hazai pálya” előnyét ak­ kor mi élveztük, most a debreceniek, mint az a mellékelt eredménylistából is kiderül. Karunk 5 db I., 5 db II., 4 db III. helyezést ért el, 6 db különdíjat nyertünk, és 4 oppo­ nensünk kapott díjat. Az I. helyek számát tekintve az ELTE-vel holtversenyben II. helyen végeztünk, a szer­ vezők által vezetett összpontszám alapján a III. helyen. Hasonlóan III. helyen végeztünk az L, II., III. helyezések számát tekintve is. Karunk tehát összességében a karok közötti versenyben a II-III. helyen végzett, megelőz­ ve olyan patinás intézményeket, mint a pécsi és a szegedi kar. Figyelemreméltó, hogy a hozzánk hasonló új karok (Győr, Károli) a mi pontszámúnknak a hetedét érték el. Az L, II., III. helyezést elért, illetve különdíjjal, s opponensi díjjal jutalmazott hallga- tóink jegyzékét mellékelten küldöm. A két nap alatt résztvevő hallgatóink (kb. 60 fő) példás magatartást tanúsítottak. A sikeres részvétel lebonyolításában hatalmas szere­ pet vállalt, s áldozatos munkát végzett Dr. Landi Balázs Kari TDK titkár, illetve Halász Zsuzsanna titkárnő. Ugyanakkor a jövőre nézve néhány tanulsá­ got le kell vonni, s néhány kritikai megjegy­ zést is lehet tenni; - A helyezések intézményen belüli megosz­ lása a következő volt; Magánjogi Intézet 8,5 (1 dolgozat közös büntetőjoggal) Jogtörténeti Intézet 3 Gazdasági Szakjogok Intézete 3 Bűnügyi Tudományok Intézete 2,5 Közjogi Intézet 2 Jogbölcseleti Intézet 1 Nemzetközi Jogi Intézet 0 (itt nem számoltuk a különdíjakat, illetve az opponensi dijakat). A számokból megállapítható, hogy az összes I. helyezést a tág értelemben vett magánjog érte el (ide értve a munkajogot és a római jo­ got), míg a Kar által elért összes helyezés 3/4 részét magánjogi témájú dolgozat nyerte el. Amennyiben a tág értelemben vett közjog csak 50%-át éri el ennek az eredménynek, mind az I. helyek számát tekintve, mind a pontszámítás szerint magasan nyertük volna az OTDK-t. Megállapítható, a legjobban szereplő ELTE eredményeiből, hogy helye­ zéseik arányosan oszlanak meg az egyes szak­ területek között, és igyekeznek minden szek­ cióban legalább 1 jó dolgozatot indítani (mi 8 szekcióban nem indítottunk dolgozatot). Ezért, ha eredményeinket javítani akarjuk, feltétlenül szükséges, hogy minden intézet a jövőben nagyjából egyenlő súllyal szere­ peljen kiváló dolgozatokkal. - Nagyon örvendetes volt, hogy több veze­ tő oktatónk részt vett az OTDK-n zsűritag­ ként, hallgatóként is (Dr. Radnay József dé­ kán, Dr. Békés Imre egyetemi tanár, Dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár, Dr. El Beheiri Nadja egyetemi docens, Dr. Tattay Levente egyetemi docens, Dr. Bagi István c. egyetemi docens). Áldozatos munkájukat ezúton is köszönöm, nagy szerepük volt ab­ ban, hogy hallgatóink ilyen jól szerepeltek. Mint korábban is jeleztem, nem elég, ha egy hallgató kiváló dolgozatot ír, azért a helyszí­ nen is célszerű az oktatóknak lobbizni, más­ részt a hallgatónak az előadásban, a vitában pozitív pszichikai támogatást jelent, ha ott van vele egy vezető oktató. Ez észrevehető eredményeinken is; ugyanis az összes I. he­ lyen végzett dolgozatunk esetében ott volt a konzulens vagy egy vezető oktató. Több ta­ nársegédünk is részt vett a rendezvényen, részben zsűritagként, részben segítőként, ők is kiváló munkát végeztek. A jövőben tehát a még jobb szereplés érdekében célszerű lenne, ha minél több oktatónk részt venne személyesen a ren­ dezvényen és segítené a hallgatókat a Jó szereplésben (a következő OTDK 2 év múlva Győrben lesz). Még egyszer szeretném megköszönni min­ den résztvevő hallgatónak, konzulens okta­ tónak, résztvevőnek az áldozatos és kiváló munkát, amellyel hozzájárultak a PPKEJÁK sikereihez. Budapest, 2003. április 23. őszinte tisztelettel: Dr. Jobbágyi Gábor Kari TDK elnök tizenharmadik oldal �Debrecenben is siker! A XXW. jogi OTDK is nagy Pázmányos örömöket hozott Munkácsy Mihály - Krisztus Pilátus előtt Viszlát Debrecenben! - hangzott el két évvel ’ezelőtt a Pázmányon az OTDK eredmény­ hirdetésekor. Akkor talán nem mindenkivet­ te komolyan a szokásos búcsúszavakat, de az elmúlt két esztendő hamar eltelt, és a régi is: merősök meglepve tapasztalták, hogy betar­ tották ígéretüket, újra összefutottak, ezúttal a kálvinista Róma városában. Mindez pedig , nem jelent mást, hogy ismét, ezúttal már hu­ szonhatodik alkalommal megrendezésre ke­ rült az Országos Tudományos Diákkör jogi szekciójának versenye, a hamarosan karrá alakuló debreceni Jog- és Államtudományi Intézet szervezésében. A korai indulás mindig megterhelő, így volt ez jelen esetben is, a résztvevők arca a hajna­ li hat órás találkozónál még nem kecsegtette nagy reményekkel a Pázmányos sikerekben bízókat. Később, a megérkezésig azonban már kisimultak a vonások, a megnyitóün­ nepségre már rendeződtek a sorok, összeáll­ tak a gondolatok, teleíródtak a papírok. A megnyitón köszöntőt mondott többek kö­ zött Györgyi Kálmán volt Legfőbb Ügyész és Szabó Béla a DE-JÁTI (gy.k.: Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Intézet) igazgatója is. Szendrő Péter, az Országos Tu­ dományos Diákköri Tanács elnöke örömmel köszöntötte a megjelent hallgatókat. Mint el­ mondta, az itt résztvevők képezik a 25.000 (hoppá!) joghallgató elitjét, hiszen kevesebb, mint 1%-uknak adatott meg a szereplési le­ hetőség. A hallgatóság örömmel nyugtázta, hogy az irigyelt elit tagja lehet. Az ebéd után kezdődtek a szekcióülések, melyek egész délután zajlottak. A háromfős bírálóbizottságokon kívül a dolgozatot ízek­ tizennegyedik oldal re szétszedő hallgatói opponensekkel is meg kellett küzdenie az elit elitjébe igyekvő ver­ senyzőknek. Újítás volt, hogy ezúttal már előzetes írásbeli bírálatok is a zsűrik rendel­ kezésére álltak, az értékelés alapját képez­ vén. Megkönnyítette a munkát és a dolgo­ zatok tömegében való eligazodást az első íz­ ben megjelentetett ún. rezümékötet, amely minden dolgozatról tartalmazott egy rövid összefoglalót. A Pázmányos résztvevők két nagy törzsre oszlottak: a szerzők és az oppo­ nensek egymással kibékíthetetlen, örökkön hadat viselő törzsére. Ezúttal mégis egység­ be kovácsolta őket a közös érdek: dicséretes munkamegosztásban bírálták az opponen­ sek más karok dolgozatait, egyengetve ezzel az utat a Pázmányos szerzők előtt. A szálláson elfogyasztott vacsora után táncos­ zenés mulatságba volt hivatalos a vendégsereg. A műfaji sajátosságok miatt itt már elsősorban a hallgatók képviseltették magukat, de fehér hollóként, a megjelenés gesztusával nagy nép­ szerűségre szert téve feltűnt néhány oktató is. Akadt közülük néhány, aki talán megbánta e tettét, mert ilyen rövid idő alatt ennyi italmeg­ hívásnak eleget tenni, és közben még a tekin­ télyt is őrizgetni, ráadásul a megfelelőnek vélt időzítés miatt a számos elővezetett hallgatói panaszt meghallgami nem lehetett kis feladat. Mások azonban becsülettel állták a sarat, sőt, olyan is akadt, mint pl. Petrétei József a pécsi dékán, aki nemes egyszerűséggel „letáncolta” a piacéról az inakat. Kitörő örömmel üdvözölték egymást a PTE és a Pázmány polgári jogi diák­ körösei, akik az elmúlt év őszén a Pécsi Egye­ tem meghívásából már együtt töltöttek három napot a Mecsekalján. Az ott szövődő barátsá­ gok ezúttal tovább mélyültek. Külön örömmel köszöntötték a pécsiek Tattay Levente docens urat, aki az akkori küldöttség vezetőjeként tett S2ert nagy népszerűségre a „mediterrán város’ jogi karán (a zárójeles idézet személyesen Lábady Tamástól származik). A Pázmányosok viszont annál inkább sajnálták, hogy Kecskés László professzor úr, az ottani Polgári jogi Tan­ székvezetője nem lehetett jelen. Másnap folytatódtak a szekcióülések, majd a délután folyamán kötetlen program követ­ kezett. Az intellektuálisabb hallgatók (tehát mindenki) ez időt a város nevezetességeivel való ismerkedéssel töltötték, A többség el­ zarándokolt a Nagytemplomon és a Refor­ mátus Kollégiumon kívül (katolikus lé­ tünkre ezeket is meg kell ismernünk...) a Déri-múzeumban látható Munkácsy-trilógiához is. Az Ecce homo!, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota együtt valóban lenyűgöző élményt nyújt. Reménykedjünk, hogy a ké­ pek immár örökre együtt maradnak. A harmadik nap regeién megrendezett ered­ ményhirdetésen hazamenetel okán sajnos a résztvevőkjelentős része nem vett részt. Kipi­ rult, izgatott arcok, emelkedő vérnyomás, fe­ szült pillantások kísérték a zsűrik döntéseinek kihirdetését. Mint az alábbi összesítésből ki­ derül, szép Pázmányos siker született, mely immáron akár hagyományosnak is mondható, tekintettel a négy évvel ezelőtti miskolci és a két évvel ezelőtti hazai eredményekre. Persze ne koptassuk el a hagyományos jelzőt, hiszen büszkén jelenthetjük ki, hogy az „új” jogi ka­ rok közül egyedül a Pázmányé az, amely az el­ múlt három OTDK mindegyikén sikeresen szerepelt. Ez pedig a tudományos diákköri életet szervezők szorgos, a széles körű hallga­ tóság előtt olykor talán nem is érzékelhető megfeszített munkájának gyümölcse. Ezúton is emeljünk kalapot előttük! A hazafelé tartó vonaton egy megfáradt, de boldog „elit” utazott vissza Budapestre. A rendezvény, a debreceni szervezők odaadó munkája mindenkiben jó érzéseket hagyott maga után. Szükséges időről-időre kilépni a saját intézmény falai közül, és tapasztalatokat szerezni a társintézményekről. Mert, ha ez nem is mindig tudatosodik mindenkiben, a kilenc működő jogi kar elsősorban nem egy­ más riválisa, hanem inkább sorstársa. Közö­ sek a gondok, de lehetnek közösek az örö­ mök is, úgy mint itt, Debrecenben. Köszönet mindenkinek, aki bármennyit is hozzátett a rendezvény sikeréhez, úgy a Debreceni Egyetem részéről, mint a Páz­ mányos oldalról. Ahogy elhangzott, és talán most már mindenki komolyan is érti: visz­ lát két év múlva, Győrben! Koltay András �A helyezést elért Pázmányos dolgozatok I. helye­ zések száma U. helye- Hl. helyezések zések száma száma ELTE (Budapest) 5 DE (Debrecen) 3 PPKE (Budapest) 5 7 ME (Miskolc) PTE (Pécs) 2 SZTE (Szeged) 2 SZE (Győr) KGRE (Budapest) Rendőrtiszti Főiskola (Budapest) 1 BKÁE ÁFK (Budapest)- 8 9 5 2 1 1 Külön- Opponensidíjak díjak száma száma 4 3 4 5 5 1 2 2 12 8 6 8 9 4 1 3 1 Összpont szám* 2 96 81 73 69 47 29 12 1 II 3 5 4 3 4 * Nem hivatalaiponísaámitás ízerint; 1. helyezés 5 pont 11. helyezés 4 pont IIL helyezés 3 pont Különdíj 2 pont Opponensi-díj 1 pont I. helyezés: 1. Brehószki Márta: A könyvvizsgáló polgári jogi és büntetőjogi felelős­ ségének szabályozása Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor - Dr. Tóth Mihály Kereskedelmi Jogi Tagozat (Társasági jog és versenyjog) 2. Ritter Eszter: A munkáltató kártérítési felelőssége a magyar, a német és az angol jogban Konzulens: Dr. Radnay József Munkajogi Tagozat 3. Korányi Sarolta: Az ingatlan - különösen a termőföld - tulajdonjogá­ nak megszerzése Konzulens: Dr. Bagi István Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 4. Wiedemann János: A véleménynyilvánítás szabadságának polgári jogi kérdései Konzulens: Dr. Sólyom László Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családi jog) 5. Bonis Péter: A ius commune kezdetei Európában Konzulens: Dr. ZlinszkyJános Római Jogi Tagozat II. helyezés: 1. Keszler Ágnes: A tanúvédelemről Konzulens: Dr. Varga Zoltán Büntetőeljárás-jogi Tagozat 2. Tamás Csaba: A. modern kori japán jogfejlődés Konzulens; Dr. Szabó István Egyetemes Jogtörténeti Tagozat 3. Pintér Edit: A határon átnyúló együttműködés egyes jogi és gazdasági vonatkozásai Konzulens: Dr. Seereiner Imre - Dr. Rechnitzer János Közigazgatási Jogi Tagozat 9 2 4. Forstóber Gábor: A\z igazság megállapításának eszközei és korlátozó feltételei a polgári perben Konzulens; Dr. Gáspárdy László Polgári Eljárásjogi Tagozat 5. Lomnici Zoltán: Asz orvosi jogviszony Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tagozat (Kötelmi jog) in. helyezés; 1. Szarka Eszter: Hulladékprobléma - Lépések a szelektív hulladékgyűjtés irányában Konzulens: Dr. Bándi Gyula - Nagy György Agrár- és Környezetvédelmi Jogi Tagozat 2. Tóth András: A távközlés szabályozásának, mint szektorspecifikus versenyszabályozásnak a jellegzetessé­ gei a távbeszélő szolgáltatási piac vonatkozásában Konzulens: Dr. Szántó Tibor Kereskedelmi Jogi Tagozat (Társasági jog és versenyjog) 3. Máthé Csilla: A tokaji borok eredetvédelme Konzulens: Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 4. Drucskó Éva: Asz örökbefogadás hazai jogi szabályozása és alkalmazásának gyakorlati kérdései Konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családijog) Különdíj; 1. Horváth Katalin: Asz ügyészség alkotmányos helyzete Konzulens: Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tagozat 2. Váczy Zoltán Kristóf: A 37/2002. AB határozat rendelkezéseinek hatása a nemi bűncselekmények szankciórendszerére Konzulens: Dr. ÚjváryÁkos Büntetőjogi Tagozat (Általános és különös rész) 3. Rostási Szabó Csilla: Az összehasonlító jogtudomány, mint a jog társa­ dalomtudománya Konzulens: Dr. Péteri Zoltán Jog- és Állambölcseleti Tagozat 4. Várady Gergely: Asz 1849-es nemzetiségi törvény (határozat) kialaku­ lása 1790-től, különös tekintettel az 1848/49-es szabadságharc idő­ szakára Konzulens: Dr. Horváth Attila Magyar Jogtörténeti Tagozat 5. Bolla Zsófia: A szoftver jogi szabályozása Konzulens; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tagozat (Szellemi alkotásokjoga és dologi jog) 6. Harmat Anita: A házasság érvénytelenségének kérdései a kánonjog és a polgári jog összehasonlításában Konzulens: Dr. Lábady Tamás Polgári Jogi Tagozat (Személyek joga és családi jog) Opponensi-díj: 1. Bende Nóra 2. Kiss István 3. Perlaki András 4. Szilágyi Pál tizenötödik oldal �„Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben” Beszélgetés Semjén Zsolttal, a NKÖM volt államtitkárával lődött ki. És ez a baj! Hamis, értéknek ál­ cázott dolgokat bocsát ki magából, és ez - a manipuláció eredményeként - könnyen a társadalom széthullásához, atomokra esé­ séhez vezethet. A mi feladatunk tenni ez ellen, és ez nem megy másként, csak örök értékek felmutatásával és hittel, hogy sike­ rülhet a maréknyi kisebbségnek meggyó­ gyítania a többieket. — Ön politikusként nagyobb hatásfokkal tud segíteni a „gyógyításban”? Április elején a Szent Anna KoUégiuni vendége volt dr. Semjén Zsolt. Legtöb­ bünknek erről a névről a Nemzeti Kultu­ rális Örökség Minisztériumában helyet kapó egyházi ügyekért felelős államtitká­ ri posztot 1998-2002-ig betöltő fiatal poli­ tikus jut eszébe. Pedig Semjén Zsolt több, mint államtitkár, sőt több, mint poLitikus. Kulcsszerepet tölt be Magyaror­ szág és a Vatikán kapcsolatában, illetve az állam és az egyházak - főként a katoli­ kus egyház - közötti párbeszéd elmarad­ hatatlan figurája. Az általa kidolgozott, nálunk azóta is élő és használt egyház­ ügyi program a Pápai Államban is sokak tetszését elnyerte, olyannyira, hogy pél­ daként állilják az ilyen programmal még nem rendelkező országok elé. — Képviselő Űr! Ön mint hívő keresztény hogyan képes összeegyeztetni a politikát és a vallást? ölykor ez a két dolog - ha mind­ kettőt teljes emberként akarja művelni nem mindig fér meg egymás mellett. — Valamennyire igaz ez így, de nem telje­ sen. Én vallom, hogy nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben. Ne­ künk - keresztényeknek - közvetítenünk kell bizonyos értékeket. Védenünk kell a társadalmat, mert számos veszély leselke­ dik rá. Itt van mindjárt a média, amit ne­ gyedik hatalmi ágként is szoktak definiálni. A baj csak az, hogy a médiát senki nem el­ lenőrzi. A média súlyos befolyásoló ténye­ zővé nőtte ki magát, de kontroll nélkül fej­ tizenhatodik oldal — Úgy érzem, igen. Bár a balliberális ol­ dalról sokszor éri a katolikus egyházat az a vád, hogy politizál. Holott a pápa csu­ pán az egyház fejeként annak társadalmi tanítását teszi közzé enciklikáiban. Ezek nem feleltethetőek meg egyetlen politikai párt programjának sem. Az egyház meg­ jeleníti a maga tanítását és a hívők felada­ ta ennek megvalósítása. Az enciklikákban foglalt álláspont szilárd. A pártok maxi­ mum közelíthetnek felé, de sosem az egyház mozdul a pártok irányába. Én keresztény politikusnak vallom ma­ gam. Ez a kijelentés viszont óriási felelős­ séggel jár, hiszen vannak olyan pontok, ahol nemet is kell tudni mondani, ahol az elveimhez, meggyőződésemhez akkor is ragaszkodnom kell, ha az adott esetben ezzel a magatartással szavazatot veszthet a politikus. De az embert nem szabad, hogy ez vezérelje. — Ön már elég régóta szívén viseli a ma­ gyar társadalom sorsát. így részese volt a ‘89 előtt megindult politikai mozgásnak. — A nyolcvanas évek végén- mikor már engem is megcsapott a változás szele- be­ léptem a Márton Áron Társaságba, mely burkoltan már a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) előhírnöke volt. Majd ‘89-ben egyik alapító tagja lettem a KDNP-nek. 1993 végéig - az FgKP kilé­ péséig - az MDF-FgKP-KDNP frakció­ vezetője voltam, és 1997-ben betöltöttem a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöki tisztségét, melyről még ugyanabban az évben le is mondtam politikai okok miatt. — Távolodjunk el egy kicsit a politiká­ tól! Evezzünk közelebbi vizekre! Mi­ lyen kapcsolat fűzi Önt az egyetemünk­ höz? — Nagy feladat volt annak idején a Páz­ mány újbóli elindítása. A ‘90-es évek ele­ jén több álláspont is felmerült. Erdő Péter érsek úr. Seregély István egri érsek úr és jómagam szorgalmaztuk egy önálló, más intézménytől független katolikus egye­ tem létrehozását, míg voltak olyan elkép­ zelések, melyek szerint a legjobb megol­ dást más egyetemmel, pl. az ELTE-vel va­ ló „házasság” jelentette volna. — Karunkon nem, ellenben a bölcsészka­ ron tanít, mégpedig szociológiát. Futja az idejéből az oktatásra is.^ — Igen, mivel szeretek tanítani és szüksé­ gem van rá. Bármilyen furcsán hangzik, de az ember „elhülyülhet” a politikában. Egy idő után észrevettem magamon bizo­ nyos pozitívnak nem mondható változá­ sokat. Vannak olyan filozófiai művek, amiket egyetemistaként szinte faltam, ma már viszont 2-3 oldallal vagyok képes .megbirkózni” egyszerre. És nem a ko­ rom miatt. Ezért szükségem van a szinten tartásra. így a diákjaimnak átadhatok vala­ mit, és közben pótolom a tudásomban keletkezett hézagokat. Szeretek velük, olykor tőlük is tanulni. — Az utolsó kérdés: 1994 és 2000 között jogot tanult az ELTE-n. Ön most jogi dip­ lomával is rendelkezik a teológiai és böl­ csész diploma mellett? — Nem. Ajogot félig-meddig tanultam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fő­ ként szüleim kedvéért vágtam bele. De a jogot nem lehet félgőzzel, félemberként művelni. Voltak tárgyak, különösen az alkotmányjog, amely érdekelt, de pl. az eljárásjogokkal nem tudtam közelebbi kapcsolatba kerülni. így tehát nem va­ gyok jogász, csak a jog egyes területei iránt érdeklődő ember. Viszont politi­ kusként jól látom a pálya nehézségeit, éppen ezért a Kar minden hallgatójának kitartást és erőt kívánok a választott hiva­ táshoz! Cseri Tímea �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata t Ítélet-összeállítás 9 hz EU készülő alkotmányos szerződésének tervezetébe csaknem szó szerint bekerült az, az egyházakkal és vallási felekezetekkel kap­ csolatos javaslat is, amit módosító indítvány formájában Szájer József javasolt az Európa jövőjével foglalkozó Konvent tagjai számára megfontolásra. Szájer - Támogatták a javaslatát... Az EU intézményi és politikai reformjait elő­ készítő tanácskozó gyűlés elnöksége a testület április eleji plenáris ülésén terjesztette elő az unió demokratikus életével foglalkozó cikkek tervezetét. Ezek egyike tartalmazza a képvise­ lő kezdeményezése nyomán a szövegbe beke­ rült módosításokat, antelyek szerint az EU tiszteletben tartja a tagországaiban működő egyházaknak és vallási közösségeknek a nem­ zeti törvényekben meghatározott státusát, és rendszeres párbeszédet folytat velük. (Beke­ rült egyébként a tervezetbe egy olyan passzus is, amely első ízben tér ki arra, milyen módon léphet ki egy tagország az EU-ból.) Szájer József, aki az Országgyűlés egyik konvent-küldötte, az MTI-nck elmondta, hogy a javaslatot a brüsszeli püspöki konferencia — Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, prímás által tolmácsolt — kérése alapján terjesztette elő. A módosító indítvány elfogadását, ezen be­ lül különösen a párbeszéd említését azért érté­ kelte nagy jelentőségűnek, mert az unió jog­ anyagában eddig nem szerepeltek ehhez hason­ ló rendelkezések. Ezt tartották a legfontosabb­ nak azok az egyházak is, amelyekkel erről eddig konzultált — hízte hozzá a konventtag. Szájén a liazai keresztény egyházak rnellett a ha­ zai zsidó vezetők is lamogat^ukról biztosítottak. A Mazsihisz vezetői a képviselővel folytatott márciusi találkozójuk során például kérték, hogy az indítványban szerepeljen a keresz­ tény-zsidó kultúrkör, szükségük van ugyanis arra a biztosítékra, hogy Ma^arország uniós csatlakozása után is lehetőségük legyen áiis hagyományaik (például a rituális vágás) gyakorlására. A népszavazás előtt egyetemünkön is sűrűsöd­ tek az uniós események. Szájer április 8.-án elő­ adást tartott a díszteremben, míg március végén Népszavazás a csatlakozásról — keresztény fe­ lelősséggel című konferenciát szervezett a brüsszeli székhelyű OCIPE (Európai Katolikus Információs Központ) magyarországi szerveze­ te és karunk Európai Tanulmányi Központja, A konferencián Várszegi Asztrik püspök, fő­ apát hangsúlyozta, hogy az EU csatlakozás nem összetévesztendő Isten országának bekö­ vetkeztével, de népünk számára követhető és követendő utat jelent. Asztrik főapát rámuta­ tott arra, hogy a kereszténység, az európaiság és a magyarság együttesen is megjelenhet és úgy fogalmazott: a keresztények számára az egységes Európa nem szabad, hogy probléma legyen. Mint mondta, Európa minden részle­ tében keresztény volt, s ez a tradíció ma is je­ len van, mert a keresztények jelen vannak a kontinensen. Práger László közgazdász, tanszékvezető egye­ temi tanár szerint a gyenge országok, amelyek nem tudják a nemzeti létet megerősíteni, fel­ olvadnak az unió olvasztótégelyében, az erő­ sek azonban még erősebbé válhatnak. Hozzá­ tette, hogy egy országnak, nemzetnek kohézi­ óra, összetartásra van szüksége, ehhez pedig meg kell keresni a közös értékeket. Pierre de Charentenay az OCIPE vezérigaz­ gatója arról szólt, hogy mint az iraki háború is megmutatta, Európa alapvetően megosztott, és véleménye szerint ez a közösség jövőjét fe­ nyegeti. Úgy látja, hogy a kibővülő unió még törékenyebbé válik, hiszen az EU-ban ezáltal még nagyobb lesz a sokszínűség. A széthúzó erők között említette a nemzetek önzését, egoizmusát, amely előbbre helyezi a nemzeti érdekeket az európaiaknál. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy újra kell alapítani az Európai Uniót, új európai szellemi­ ségre van szükség, s ennek kialakításában, illet­ ve az alapvető értékek konzerválásában a ke­ resztényeknek is aktív szerepet kell vállalniuk. Kálmán Attila, a Pápai Református Gimnázi­ um igazgatója, az egyház zsinatának korábbi világi elnöke úgy vélekedett: elsősorban nem azt kellene nézni, mit kaphatunk a csatlakozás révén, hanem azt, mit adhatunk az elvilágiasodott, lelkében kiürült földrésznek. Véleménye szerint erősíteni kell kötődéseinket tradíció­ inkhoz, s az egyházaktól, a hitben élő emberektől is függ: a csatlakozás nyertesei, vagy vesztesei lesznek-e többen. Karl-Josef Räuber érsek, távozó apostoli nunci­ us az Új Embernek nyilatkozva kifejtette: „Szent István forogna a sírjában, ha Magyaror­ szág kimaradna az unióból. Bár akkor még ezt a kategóriát nem használták, de bizonyosan kije­ lenthetjük, hogy ő — mai szóhasználattal élve — nagy európai volt. Egyszerűen képtelenség, hogy Magyarország ne legyen ott. Annak elle­ nére, hogy természetesen nemcsak előnyei származnak a csatlakozásból. Magyarország Eu- I Karl-Josef Räuber érsek: „Szent István forogna sírjában, ha Magyarország kívül maradna..”. rópa része, és olyan ország, amely mindig hű maradt keresztény gyökereihez. S ez az örökség feladatot is jelent a magyar keresztények számá­ ra az unión belül; mégpedig a keresztény érté­ kek erősítését.” Majd a nuncius így folytatta: „A keresztény értékek valamelyest bizonyosan kifejezésre jutnak az európai alkotmányban. A Szentszék nem a keresztény jelzőt szorgalmaz­ za, hanem Isten említését, amely egyébként több európai ország alkotmányában is szerepel, mint például az én hazám, Németország alkot­ mányában. Furcsa módon, akik ellenzik Isten említését, gyakran a muzulmánok érzékenysé­ gére hivatkoznak. Isten említése azonban a mu­ zulmánoknak és a zsidóknak is nyilván elfogad­ ható. Ha azonban megnézzük egyes muzulmán országok hivatalos diplomáciai levelezésének szokásos bevezető formuláját, a következőket olvashatjuk: ‘A könyörületes és mindenható Is­ ten nevében...” Mi nem Jézus Krisztus említé­ sét akarjuk az alkotmányban, hanem a teremtő Istenét, akiben természetesen minden monoteista a Teremtőt tiszteli.” Úgy tűnik ez a törek­ vése az Egyháznak, illetve a keresztény-zsidó felekezeteknek sikerrel jár. Abban pedig, hogy az EU jövőjét illetően ki­ nek és miben lesz igaza, illetve, hogy mely gondolatok hullnak termékeny talajba, az majd kiderül. Az ítélet megjelenésekor már túl vagyunk a népszavazáson. Összeállításunk készítésekor még nem tudjuk, mi az ered­ mény Az előrejelzések azt mutatják, hogy az ország többsége a csatlakozás mellett szavaz. Az egyházaknak, a keresztény embereknek mind intézményileg, mind személyesen fel kell készülniük az új feladatokra, kihívásokra. Hiszen az egoizmus, az emberhez nem méltó törekvések mellett, a szolidaritás képviselői semmiképpen nem hallgadjatnak. (forrás: MTI, napilapok, Új Ember, Magyar Kurír) tizenhetedik oldal �Páztnányosok Chorzówban A sikeres selejtezőbeli szereplés, valamint a közeli helyszín meghozta utazási ked­ vünket a március 29-i chorzówi Lengyelország-Magyarország EB selejtezőre. 15-en foglaltunk helyet mikrobuszunkban, mely a mérkőzés napján 9 órakor gördült ki az Arpád-híd melletti parkoló­ ból. Az utasok Újpest, Kispest, MTK, FTC szurkolók voltak, ez már önmagá­ ban nem ígért unalmas utazást. A gyakori megállók és sofőrünk 80 km/órás átlagse­ bessége hatására lassan haladtunk. A hatá­ ron furcsa volt az amúgy szívélyes magyar határőr és vámos közti összhang hiánya. Szlovák kollégájuk kevésbé volt szívélyes. A Felvidéken haladva többekben felötlött, hogy ez magyar föld, miért volt szükség ha­ tárra? A vadregényes tájon az olcsó sör re­ ményében több megállót terveztünk. így is lett, nem csalatkoztunk. A lengyel- szlovák határon is probléma nélkül átjutottunk. Mivel a kezdési időpont vészesen közelí­ tett, a polákok földjén kevesebbszer áll­ tunk meg. A lengyelek mindenhol kedve­ sek, szívélyesek voltak, látva, hogy ma­ gyarok vagyunk. Fél nyolc körül értünk a stadionhoz, majd immár gyalog a vendég­ szektor felé vettük az irányt a lengyel szurkoló és rendőrtengerben. Sikerre éhesen foglaltuk el helyünket (a felületes motozás után) a mintegy 2000 magyar között. Furcsamód lengyelek is voltak mögöttünk, igaz rövid ideig. A meccset mindenki láthatta, győzhettünk volna. Az egyik lengyel szektorban a lengyel szur­ kolók verekedtek össze egymással, majd a rendőrökkel, de ez már többször előfor­ dult lengyelhonban. Eritis sicut Deus A szó In memóriám Friedrich Nietzsche Pusztuljon (hisz korcs, aki szülte!) Suttogvajáró renyhe szabály; ; Szűköljön, szemeit csukogatva Sok gyáva, nyüszögő papagy. Erkölcsük ne fogadd be. Pór pendely, min a genny szaga rág, Szárnyadra szívesen térdelne. Gyenge szemének: szűk szoba tág. Puskádat ne csatold le. Bárhogyan búgjon a bárgyú beszéd, ; Szélvészként kavarogva dühöngjél S dúld fel a bamba veszélynek eszét. , Messze kerülj léhűtést (munkát, miként ezt ők nevezik)! Nagy Műved Te lehetsz csak. Bőszen daloljad s zúgva nekik; .Köpjél rá, hogyha éget a fájás, Úgy ha eltérít: vájd ki szemed! Új Tornyod így ér el az égig. Csak olyanok, mint O, legyetek!” Könyveidet égesd fel, Benned a Férfi éppen elég, Oldozva térdem lassanként Ring a fülembe’; kétezer év! Dedics Zsigmond tizennyolcadik oldal Csak a szó hozza a csendet, És a szó is csend talán, Vagy csak az élet játszik halkan A lélekzongorán. Életed Fáradt karral bontasz, kemény kőfalat. Világodtól némán, és éppen ezalatt. Gyönge orsó lelked egy szelíd fa alatt, Tőled bontja halkan az idegfonalat az idegfonaíat. Kis esti melankólia Valahogy szorrtorú a város, a hangok, alkonyatba zárt fények. A ködszitáló felhőink szélsodorta rongyai. A nedves arcom törlő láthatatlan fuvallat. Ősz kegyeltjei riadt kutyák, ugatásotok A lefújás után bizakodó honfitársainkkal több, mint egy órát várattak minket (ki­ ki elfoglalta magát pl: adj király katonát játszottak a rendőrök orra előtt), majd a G.I. Joe katonákra hasonlító lengyel kom­ mandósok között elhagytuk a Slaski Sta­ diont. Rövid kitérő után hazafelé indul­ tunk, A fáradság hamar erőt vett a társasá­ gon, de a nagyokat pislogó sofőrön is. Az eseményről ő gondoskodott, ugyanis el­ tévedt, a stabil 80 km/óra ellenére. Végül más átkelőkön keresztül tértünk haza. Indulásunk helyére vasárnap reggel 9-kor érkeztünk elcsigázottan, egy fényképező­ géppel szegényebben, de élményekkel gazdagodva és reménnyel telve. HAJRA MAGYAROK! Kovács András, Nagy Szabolcs szájkosárba zárt szó. Vajon mennyivel mondtok többet nálam? Tán többek is vagytok mint én, kinek szavakkal telt gondolatok nehéz világát, toliammal kell kihordanom. Vajon mennyivel vagytok többek nálam? És ti büszke szóképek? Szánlak titeket viasszal vert sorok. Üres papírra írva hangotok oly jelentéktelen, mint a szél mikor kihalt utcákon egyedül bolyong. Hát kik vagytok ti gőgös versek? Verdeső táncotok látja-e valaki? Elhaló hangotok Halja-e valaki? Értelmet szenvedő létetek halvány sugarával mit kezd az, aki nem ért? Csak talált papíron talált szó. Olyan melankolikus, a város, a hangok, a fények, a két kezembe zárt arc. Az én arcom. Tokody Dániel �„ Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet” Interjú Simon Emese kerékpározóval edzésre is időt kell szánnia. A sport kiválóan alkalmas arra, hogy kikapcsolja az embert, és jót tesz a testnek is. Simon Emese 20 eves, karunk másodéves, nappali tagozatos hallgatója. Jó tanulmányi eredményei mellett kiválóan sportol, amit az is bizonyít, hogy nemrégiben elnyerte a Magy'ar Köztársaság „jó tanuló, jó sporto­ ló” ösztöndíját. — Említetted az extrém lejtőket. Nem nagyon balesetveszélyes ez a sportág? — Kisebb esések rendszeresen előfordul­ nak, de ez benne van a pakliban. Már volt egy komoly balesetem, amikor hátracsú­ szott az állkapcsom és több helyen eltört. Bevallom, kicsit felős típus vagyok, jobban teljesítek fölfelé, mint lefelé. Próbálkozom, néha nem sikerül, ennek megvannak a nyo­ mai. Nem véletlen, hogy a csapatomban, a józsefhegyi Sportegycsülctben a kb. har­ minc főből csak öten vagyunk lányok. Sze­ rencsére a szüleim, bár féltenek, elfogadják ezt és maximálisan támogatnak mindenben, lelkileg és anyagilag egyaránt. — A kerékpározáson belül melyik szak­ ágat választottad? — A mountainbike-ot, ami azt jelenti, hogy nem országúton, hanem terepen folynak a versenyek. Azon belül a szakágam a crosscountry, ami annyit takar, hogy lefelé és föl­ felé is kerékpározom egy versenyen belül. Körpályákat alakítanak ki és a kategóriától függ, hogy hány kört kell teljesíteni. Egy kör kb. négy-öt kilométer, de a pálya nehéz­ ségétől függően egy ötkörös verseny akár két óráig is eltarthat. — Melyek a távlati céljaid a sporttal kapcsolatban? — Milyen terepeken szokták tartani a versenyeket? — Általában erdőben, erdei utakon, ami elég kemény tud lenni. Az utóbbi időkben a lefelé haladó pályákba egészen extrém sza­ kaszokat iktatnak be: közel függőleges tere­ pen sziklás, gyökeres részeken kell túljutni. — Milyen kategóriában versenyzői je­ lenleg? — Három évig versenyeztem az amatőr, rö­ vid távú kategóriában, ahol 2001-ben a ku­ pasorozatban összetett első helyezést értem cl. Ez alapján kerültem be a válogatottba, je­ lenleg az elit női kategóriában indulok. A kupasorozat több kupából áll az ország különböző pontjain, míg magyar bajnokságból egyet rendeznek. Ezeken kívül léteznek még egyedi rendezésű maratonok, amik ál­ talában pénzdíjas versenyek. Az idei évtől országúton is fogok versenyezni, mert úgy érzem, az több kihívást tartogat számomra. — Melyik eredményedre vagy a leg­ büszkébb? __ Nem tudnám egyértelműen rangsorolni az eredményeimet, mert minden versenybe maximális energiát fektetek. Amit talán mégis kiemelnék, az a 2001-cs kupagyőze­ lem, ami után megkaptam a szövetségtől a bizalmat, és beválogattak a nemzeti keretbe. Nagyon kedves meg számomra az ausztriai amatőr világbajnokságon, junior koroszL-----tályban elért második helyezésem. Ezeken kívül büszke vagyok rá, hogy sikerült há- romszor is első helyet elérnem Egyetemi-Főiskolás Bajnokságon. az — Hogyan, milyen edzésterv szerint ké­ szülsz a versenyekre? — Az ősztől tavaszig tartó alapozás során az általános állóképességjavítása a cél. Ilyenkor gyakran naponta több edzésünk van: futás, konditerem, úszás. A görgőzés a Icgkegyetlenebb, ami olyan, mint a futópad, csak bi­ cikliben. Órákon keresztül egyhelyben te­ ker az ember, és még menetszél sincsen. Amikor tavaszodik, egyre többet vagyok kint a szabadban, de sokat biciklizem or­ szágúton is, mert nagyon jól fejleszti az erőnlétemet. Összességében heti 15-20 órát töltök edzéssel. — Miért emellett a sport mellett döntöt­ tél? — Mindkét bátyám kerékpározik, igazából tőlük örököltem a sportág szeretetet. Cso­ dálatos érzés a szabadban, a természetben sportolni. Amíg mások csak alkalmanként járnak el kirándulni, addig én nap mint nap kijárok az erdőbe, ahol csönd és nyugalom vesz körül. Sokan gondolják, hogy az aktív sport nem egyeztethető össze a tanulással, de szerintem ez ncm így van. Az ember sokkaljobban be tudja osztani az idejét, ha a tanulás mellett meg napi három-négy óra — Mondjuk azt, hogy az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet, ha elég komolyan veszem a sportolást. Ahogy nő föl az ember, úgy döbben rá, hogy az ál­ mok nem mindig valósíthatók meg, de még nem adtam fel. Látok rá esélyt, hogy ha minden erőmet belefektetem, akkor pár éven belül elérhetek egy olyan szint­ re, hogy rangosabb nemzetközi versenye­ ken is elinduljak. Ma Magyarországon a legjobb női versenyző 30 éves, tehát van még időm a fejlődésre. — Mindezek mellett kiváló teljesít­ ményt nyújtasz az egyetemen is... — Amennyire időm engedi, megpróbá­ lok bejárni az órákra, hiszen ezért va­ gyok nappalis. Szerencsére tényleg jók az eredményeim, innen jött az ötlet, hogy megpályázzam ezeket az ösztöndí­ jakat. Az első, amit megkaptam, az a fő­ városi „élen a sportban, élen a tanulás­ ban” ösztöndíj volt a tavalyi évben. Bi­ zonyos tanulmányi eredményt kellett igazolni, benyújtottam ezt a pályázatot és sikerült elnyernem. Aztán megpró­ bálkoztam a Magyar Köztársaság „jó ta­ nuló, jó sportoló” ösztöndíjával is, ami egy országos pályázat, és valamivel ma­ gasabb tanulmányi átlagot követel. Szincsák Zsuzsa tizenkilencedik oldal �Nyílt levél minden Pázmányos hallgatónak és oktatónak! A jogi karon eló'ször nregrendezésre kerüló' Pázmány Napról Tisztelt KollégalKollegina! Mi, c levél írói a PPKE-JÁK megalakulásá­ tól kezdve az Egyetem tagjai vagyunk, előbb, mint hallgatók, később, mint egyete­ mi tanársegédek és doktoranduszok. Az el­ ső élmény, ami bennünket tanulmányaink kezdetekor ért, Zlinszky János Professzor Úr évnyitó beszéde volt, amelyben a Kar ki­ tűzött céljairól ejtett néhány szót. Ezek kö­ zött kiemelt helyen szerepelt egy olyan fia­ tal jogászelit a Pázmányon való képzése, amely szakmailag-erkölcsilcg egyaránt ma­ gas színvonalat képvisel majdan a társada­ lomban. A szakmai tudáson túl azt is célul tűzte ki az akkori Dékán, hogy a Pázmány­ ról kikerült végzett hallgatók képesek legye­ nek visszacsempészni a társadalomba azt a régi-új szellemiséget, melynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás és semmiképpen sem pusztán az egyéni ér­ dekérvényesítés, amely a mai jogász- és ér­ telmiségi elitet nagymértékben jellemzi. Ezen célok megvalósításának leghatéko­ nyabb terepe kezdetben a hallgatók közötti önszerveződés volt. Az oktatók tanácsaira alapozva, a tőlük ellesett minták alapján, nem „fentről” kierőszakolva, hanem csak fi­ noman koordinálva az eseményeket alakult ki az első néhány évben ígéretes hallgatói közélet. Az azóta eltelt néhány év során ez a kezdeti lendület megtört. Mi, akik nem is olyan ré­ gen még hallgatói voltunk a Karnak, azt ta­ pasztaltuk, és úgy látjuk ma is, hogy a kezdet­ ben kitűzött célok felé történő továbbhala­ dásnak igen komoly gátjaként jelentkezett a Közöny a Karon. Szándékosan íródott a szó nagybetűvel, hiszen ennyire jelentősnek érezzük a tendenciát, mely jelenleg megfi­ gyelhető. Szükségesnek érezzük, hogy a Kar oktatói és hallgatói újra, immár együttes erővei megpróbálják az ígéretesen induló, de mára már haldokló folyamatot újjáéleszteni. Kiemelkedően fontosnak tarjuk a kiveszett hagyományok visszacsempészését az egyete­ mi életbe, hiszen bőven van mihez vissza­ nyúlnunk az 1635-ös alapítás óta. Szeret­ nénk, ha a Pázmány, mint Egyetem olyan rangra emelkedne a társadalomban, amely egyértelműsítené, hogy legalábbis szellemi értelemben mi is örökösei vagyunk a Páz­ mány Péter által Nagyszombatban megalapí­ tott Egyetemnek. Ez azonban nem valósulhat meg addig, amíg az Egyetem, illetve a minket közelebbről foglalkoztató jogi kar nem képes betölteni azt a szerepet, amit ala­ pítói megálmodtak a számára. Hallgatói köz­ élet nélkül mindez pedig nem lehetséges. Úgy hisszük, amennyiben megvalósulna és valóban egységbe kovácsoló erőnek bizo­ nyulna ez a most induló szei-veződés, sikere jelentősen segítene az Egyetem nemes ccljainak megvalósulását, olyan erkölcsi­ szcllcmi-clménybeli többletet biztosíthatna a benne résztvevő hallgatóknak és oktatóknak egyaránt, amely nagyban hozzájárulna ah­ hoz, hogy - természetesen a tanulmányok alatt megalapozandó szakmai kvalitáson túl megtalálják azt az utat, mely az Egyetem ki­ tűzött szellemiségéhez méltó. A sikerhez szükség van a tapasztalt oktatói kar és a veze­ tés erkölcsi-szellemi, olykor pedig ténylege­ sen aktív segítségére is, nem beszélve a Icgfontosabbról: a hallgatóság nyitottságára, bcfogadókcszségére, pozitív reagálására. A hagyományok megteremtésének első Icpcsőjeként rendezzük meg május 7-én (szer­ dán) első ízben a Pázmány Napot. A később szándékaink szerint minden évben mcgrendezésre kerülő esemény a nagyszombati Egyetem 1635-ös alapításának májusi évfor­ dulójához kötődik. dr. Balogh András József (doktorandusz) dr. Gerencsér Balázs (doktorandiisz), dr. Gurbáti Györgyi (doktorandusz), dr. Koltay András (egyetemi tanársegéd), dr. Laodi Balázs (egyetemi t.tnársegéd), dr. Martonyi Zsuzsanna (egyetemi tanársegéd), dr. Morvái Attila (egyetemi tanársegéd), dr. Schrnidt Beatrix (dokiorandtisz), dr. Ugrón Gáspár (doktorandusz) A 2003-as Pázmány Nap programja: Idó'pont: május 7., 15 órától folyamatosan Helyszín: 28-as épület, Díszterem Konferencia a Rákóczi-szabadságharc 300, évfordulója kapcsán (15-18 óra között) Előadók; Dr. Tamás Edit - Sárospatak és a Rákóczi kultusz (15.00-15.30) Dr. Flalzl József-A Rákóczi Szövetségről (15.30-16.00) Dr. Mezey Barna II. Rákóczi Ferenc a jogtörténet tükrében (16.00-16.45) Dr. Nemeskürty Istx'án - A Rákóczi-kor irodalmáról és történelméről (17.00-17.45) Kerekasztal-beszélgetés a Kar eddigi nyolc évéről (18-20 óra között) Résztvevők: l)t. Fodor György megbízott rektor, Dr. Radnay József dékán, Dr. Zlinszkyjános prodékán, Dr. Jobbágyi Gábor dékánhelyettes, Dr. Péteri Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, Dr. Kilényi Géza intézetvezető egyetemi tanár, Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus Zenés-táncos mulatság a Spartacusban (20 órától kifulladásig) Zenével, étellel-itallal, minden földi jóval - belépő nincs! Mindenkit szeretettel várunk! Gyertek el, és segítsetek abban, hogy a Pázmány tényleg olyan Egyetemmé váljon, amilyennek alapítói megálmodták, amelyet a hallgatók magukénak éreznek, és ahová minden végzett hallgató szeretettel és örömmel jön vissza! 1 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 3. szám 2003. április 30. Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. április 30. Date Created Date of creation of the resource. 2003 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1036kb+3679kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_3_20030430 Relation A related resource T00054 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_3_20030430 Abstract A summary of the resource. Tartalom Háromszáz éve! Dr. Kovács Péter, személyesen Római tavasz Az olvasás-szolgáltatásról Az Európai Unió arcai Probatbicol Nemzeti minimum „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” Azok a boldog szép napok... Húsvétot ünnepeltünk Beszámoló a XXVI. OTDK debreceni Szekciójáról Debrecenben is siker A helyezést elért Pázmányos dolgozatok „Nem igazi keresztény az, aki nem vesz részt a közéletben” Vedd és olvasd! Pázmányosok Chorzówban „Az olimpia egy álom, amiből akár valóság is lehet” Nyílt levél A 2003-as Pázmány Nap programja Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/508d2641c087fcbbf66c61d7646492b3.jpg 15b8dadeba0a33edeccab09e9961b4dc https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1c13c0dc4ea0886ec90250aaaac9edbf.pdf 89337c70b9c83edbd912e87955a9b370 PDF Text Text J2.OO5O5O7 ítélet! s ’•quu«'' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS BOYBTBM JOO- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAS HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA l íW IfcS^ fííí'^í íí^'T; -/sí ^^í; s i'Vi rw >y ie> 0 '9 ll Hs.'íí?''’ ■^ií Pl Igéijá í * 1^^ W': '■^í. >!. h' TT-' w 'i SiSiflCíBíSS B ’ PÁZMÁNY-NAP 2003. május 7. KDLÖNSZÁM �» Pázmány-Nap 2003 íi 5K«SÄ „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában voltk”’ (Pázmány Péter) TARTALOM A Pázmány-Nap programja Az igazi Universitas felé 3 4 Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt 6 Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde 9 10 A Rákócziak és Sárospatak - Dr. Tamás Edit előadása Rákóczi szellemében, ma - Dr. Halzl József előadása A szívünkben élő Rákóczi - Dr. Nemeskürty István előadása 14 17 Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt 23 A Pro Facultate-díj alapító okirata Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate-díj átadásakor 26 Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után 28 Nyolc év a Pázmány Jogi Karán - kerekasztal-beszélgetés 32 Aki sok fát ültetett - beszélgetés Dr. Zlinszky János Alapító Dékánnal 46 A Pázmány-Nap résztvevőinek listája 54 Gondolatok az első Pázmány-Nap után 55 A keresztény embernek magával való számvetése 56 27 IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Mándics Botond, Milisits Barbara, dr. Jobbágyi Gábor, Szincsák Zsuzsa, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, intézetvezető egyetemi tanár Szamos Márton, Zsellér Máté SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Tudományos tanácsadó: Főszerkesztő: Gulyás Judit \e-mail cím: itelet01@hotmail.com 2 A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd honlap: jak.ppke.hu/itelet �Pázmány-Nap 2003 4) A Pázmány Jogi Karán 2003. évben megrendezésre kerülő első Pázmány-Nap programja Időpont: május 7. (szerda), 15.00 órától Helyszín: VIII., Szentkirályi u. 28., II. emelet, Díszterem I. Konferencia a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójának emlékére (15-18 óra között) Életadók: Dr. Tamás Edit (történész-főmuzeológus. Sárospataki Nemzeti Múzeum) - A Rákócziak és Sárospatak (15.00-15.30) Dr. Halzl József (a Rákóczi Szövetség elnöke) - Rákóczi szellemében, ma (15.30-16.00) Dr. Mezey Barna (jogtörténész, az ELTE-AJK dékánja) - A Rákóczi-szabadságharc és a magyar közjog (16.00-16.45) Dr. Nemeskürty István (irodalmár, történész) - A szívünkben élő Rákóczi (17.00-17.45) II. A Pro Facultate-díj első átadása (18-18.30 között) III. Kerekasztal-beszélgetés a Kar nyolc évéről (18.30-20 óra között) Résztvevők: Dr. Fodor György megbízott rektor, Dr. Radnay József dékán, Bánrévy Gábor intézetveze­ tő egyetemi tanár, Dr. Péteri Zoltán egyetemi tanár, Dr. Kilényi Géza intézetvezető egyete­ mi tanár, Dr. Jobbágyi Gábor dékán-helyettes, Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus IV Pázmány-napi tánc és mulatság a Spartacusban (20.00 órától) 3 �Pázmány-Nap 2003 ■ H Az igazi Universitas felé A jogi karon először megrendezésre került Pázmány-Napról A kötelező gólyabálon és diplomaosztón kívül meglehetősen hosszú idő után elő­ ször került újra megrendezésre olyan esemény Karunkon, amely a hallgatók és az oktatók nagy részét mozgósította volna - nem csoda hát, hogy sokszor panaszko­ dunk a nem túl mozgalmas egyetemi közéletre. Most, néhány tanársegéd és doktorandusz összefogása által május 7-én létrejött az első Pázmány-Nap, ahol új­ ra összegyűlhettek az Universitas tagjai, hallgatók, oktatók, és talán megtették az első lépést az igazi közösséggé formálódás hosszú útján. Talán sokatokhoz eljutott az a nyílt levél, amelyben a szervezők „mozgósításra” szó­ lítottak fel mindenkit. Meggyőződésük és fő mozgatóerejük az volt, hogy nem elégsé­ ges az intenzitás, amely manapság Karunk egyetemi közéletében tapasztalható. Az okok elemzése persze hosszabb időt venne igénybe, de tény, hogy az oktatáson és némi bu­ lizáson kívül nem sok többletet kapnak és ad­ nak a hallgatók, ami az egyetemi évek elszürkülésén túl azért is bántó, mert ajogi pálya mindig egyben közéleti pálya is, és ha hiszünk a jogászi hivatás fokozott társadalmi felelősségében (ami a keresztény tanításokból is egyértelműen kö­ vetkezik), akkor azt is tudjuk, hogy az nem foly­ tatható a közéletből kiszakítva. A plakátokon, az ítéletben, szórólapokon és az egyetemi előadásokon meghirdetett rendez­ vény három részre tagolódott, délután három­ tól hatig egy mini konferencia került megren­ dezésre a Rákóczi-szabadságharc háromszáza­ dik évfordulójának emlékére. Az eseményt a szervezők képviseletében Gerencsér Balázs, majd Fodor György megbízott Rektor Úr nyi­ totta meg, aki beszédében hangsúlyozta azt, hogy akkor működikjól az egész Kar, és annak közélete is, ha az oktatók és a hallgatók komoly dolgokról, de baráti hangon lesznek képesek közösen gondolkodni, kommunikálni. 4 A konferencia Tamás Edit, a Magyar Nem­ zeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeu­ mának történész-főmuzeológusa előadásá­ val kezdődött, aki Sárospatak városának Rákóczis kötődéseiről beszélt. Az előadás ge­ rincét a XVI. századi történések adták, hi­ szen Sárospatak fénykora nem II. Rákóczi Ferenc nevéhez kötődik. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke kö­ vetkezett, aki az általa vezetett civil szervezet feladatairól beszélt. A Rákóczi Szövetség önmaga által kitűzött célja a határon túli magyar közösségek tá­ mogatása, erkölcsi-anyagi eszközökkel. Több száz helyi szervezettel rendelkezik, legnagyobbrészt Felvidéken. Az 1989 óta működő szervezet a legnagyobb a hasonlók között, évente több százmillió forinttal, di­ ákutaztatásokkal, kulturális programok szer­ vezésével segíti más országok magyarjait. Mezey Barna jogtörténész, az ELTE-ÁJK dé­ kánja, akiről kevesen tudják, hogy a Rákócziszabadságharc megszállott kutatója is, a sza­ badságharc országgyűléseiről beszélt. Izgalmas előadásában hangsúlyozta, hogy a kor még mindig nem kapta meg az őt meg­ illető helyet a jogtörténetben, pedig óriási jelentőségű, előremutató határozatok szü­ lettek, melyek azonban még a Corpus �Pázmány-Nap 2003 Jurisba sem kerültek be, és ma sem értékel­ jük őket megfelelően. Nemeskürty István irodalmár-történész, mindenki Tanár Ura elvarázsolta hallgatósá­ gát. Szokott, visszafogott modorában kezdte előadását, az idő elteltével egyre jobban átél­ ve, plasztikus meséjével szinte a hallgatóság szeme előtt lejátszódóvá tette II. Rákóczi Fe­ renc életének főbb eseményeit. Kitért a kor irodalmának jelentősebb alalqaira is, akik kö­ zül is kiemelkedik - Mikes Kelemenen túl maga II. Rákóczi Ferenc.» A büfé finomságainak elpusztítása után kö­ vetkezett a hat órára meghirdetett kerekasztal-beszélgetés. Az asztalnál foglalt helyet Fodor György Rektor úr, Radnayjózsef Dé­ kán úr. Jobbágyi Gábor dékán-helyettes úr, Kilényi Géza, Bánrévy Gábor intézetvezető professzor urak, Péteri Zoltán tanszékveze­ tő professzor úr, valamint Horváth Attila ad­ junktus úr. A hallgatóság soraiban helyet foglalt Erdő Péter prímás-érsek is, a Páz­ mány volt rektora. A beszélgetést a szerve­ zők részéről Koltay András vezette fel, el­ képzeléseik, elvi célkitűzéseik meghatározá­ sával, majd bejelentette, hogy létrejött a „Pro Facultate” (A Karért) díj, melyet minden év­ ben az a személy kap meg, aki kimagasló te­ vékenységet végzett a Kar érdekében. Ezek után felkérte Bánrévy Gábor professzor urat, hogy nevezze meg és köszöntse az első díjazottat. Megható, sokáig emlékezetes pil­ lanat volt, amikor a professzor úr Zlinszky János Prodékán urat. Karunk alapító dékán­ ját köszöntötte. Mint fogalmazott, ezen első alkalommal volt a legkönnyebb a döntés a díjazott kiválasztásáról, melyre méltóbb sze­ mélyt találni nem lehetett volna. Bánrévy professzor úr szívhez szóló szavakkal kö­ szöntötte Zlinszky professzor urat, akihez egyébként 1947 óta mély barátság is fűzi. Az ünnepelt láthatóan elérzékenyülve, szokott szerénységével köszönte meg az apró VIszonzást óriási munkájáért. Következett a kerekasztal-beszélgetés, amely­ ben megvalósult az oly ritka alkalom, és az ok­ tatók olyan dolgokról is szót ejtettek a hallga­ tóság előtt, amelyekről a katedrán nincs mód beszélni, ezáltal csökkentve némileg az oktatók-hallgatók között kétségtelenül fennálló nagy távolságot. A beszélgetés meglehetősen vidámra sikeredett, a résztvevők mindegyiké­ nek volt egy-egy fergeteges története a Kar in­ dulásáról. Szó esett az elvi célkitűzésekről, a Pázmány meghatározott szellemiségéről, a kezdeti nehézségeken való felemelkedésről, a jövő feladatairól. Később a meglévő hibák is előjöttek, előrevetítve a jövő feladatait. Este negyed kilencig tartott a bizakodó hangu­ latú beszélgetés, majd a program lezárásaként a Spartacusba tették át székhelyüket a résztvevők, ahol még késő éjszakáig folytatódott, immár még kötetlenebb formában az összejövetel. Az első Pázmány-Nap végkicsengése re­ ményteli volt. Kicsit újra együtt lehettünk, hallgatók, oktatók egyaránt. Egy esemény persze nem idézhet elő forradalmi változá­ sokat, de a résztvevők és a szervezők szívébe, akik úgy gondolják, szükséges dolgozni az egyetemi közélet és ezáltal a Kar előrejutása érdekében, némi reményt cseppentett. Re­ mélhetőleg még számos hasonló összejöve­ telben lesz részünk, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy aktív munkával is bekapcsolódnak a közéletbe — higgyük el, ez mindenkinek csak javára válhat. Ha pedig mindez megvalósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. (megjelent az ítélet 200314 számában, 2003. május 21.) Gulyás Judit 5 �Pázmány-Nap 2003 Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt Tisztelt Rektor Úr, Dékán Úr, Professzor Urak, Tisztelt Oktatók és Doktoranduszok, Kedves Hallgatók, Hölgyeim és Uraim! Nagy szeretettel köszöntöm Önöket az első Pázmány Nap alkalmából. Engedjék meg, hogy köszöntésemben először pár gondolatot szóljak arról, hogy milyen célból és kik által született meg ez a rendezvény. 6 A gyökerek e Kar alapítá­ sáig húzódnak vissza és az első két évfolyam szoros és mindmáig tartó barátsá­ gáig. Jómagam is, amikor erre az egyetemre érkez­ tem, első élmények között fogadtam magamba a Kar vezetésének szavait. így többek között azt a gon­ dolatot, hogy a Pázmá­ nyon kiemelt szerepe van egy olyan fiatal jogász-elit képzésének, amely szak­ mailag, erkölcsileg egy­ aránt magas színvonalat képvisel majdan a társada­ lomban. Ezzel a szakmai tudáson túl célul tűzték ki elénk, hogy mi, a minden­ kori Pázmányról kikerült hallgatók képesek legyünk hordozni a társadalomban azt a régi-új szellemiséget, amelynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás. Ezek a szavak a Kar alapításakor mindenki szájából természetes hangzottak, nem fö­ lös pátosz, nem volt bennük ámítás. Alig hat-hét évvel ezelőtt egészen termé­ szetes volt az egyetemen, hogy rendszeres kulturális és tudományos rendezvényeket szerveztek tanáraink és mi magunk, a diá­ kok. Ezen kívül az is természetes volt, hogy ezeken részt is vettünk. Legyen az egy tudományos diákkör, vagy egy érdekes �Gerencsér Balázs speciálkollégium, legyen az egy beszélge­ tés egy közjogi méltósággal, esetleg egy koncertlátogatás vagy kirándulás, talán egy tanár-diák futballmeccs. Nem maradha­ tott ki mindenből a mulatság sem, hiszen nem volt az diák, aki nem szereti a közös­ ségi kikapcsolódást. Mintegy levezetésként koccintottunk a nap eseményeire, hiszen mindez jó mulatság, férfimunka volt. Az első évfolyamok így egy építő és csodá­ latos élményeket magukban hordozó fo­ lyamatnak voltak egyben alkotói és része­ sei. A hallgatói önszerveződés kifejezetten a közösség segítésére és jobbítására szol­ gált. Nem valami keserű nosztalgia szól most belőlem, hanem szeretném, ha Önök is saját élményeiken, tapasztalatai­ kon keresztül szélesíteni tudnák azt a pár­ huzamot, amelyet szeretnék vonni most az alapítás utáni és jelenkor között. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a kezdeti lelke­ sedés, a hallgatói öntevékenység nem él ma. A kevés, a ma már tiszteletre méltó ki­ vételtől eltekintve, szinte nincs közösségi élmény, akarat. A legfájóbb pedig, hogyha megkérdezünk egy hallgatót, hogy hol ta­ nul, előbb mondja azt, hogy ,jogon”, vagy azt, hogy „Pesten”, mint azt, hogy a Páz­ mányon. Nem sikk ma Pázmányosnak lenni, eltűnt az a bizonyos egészséges n-,Pázmányos öntudat” a hallgatókból. Saj­ nos itt is tömegcikk a jogász. Egy dolog viszont van a Karon és azt itt is érezni és ez a KÖZÖNY Csupa nagybe­ tűkkel. Az első évfolyamokból kikerült jo­ gászsegédek és doktorandusok azon kap­ tuk magunkat, hogy évről évre olyan évfo­ lyamokat látunk kimenni az egyetemről, akik egy percig sem ismerték a tanárok és diákok universitasának varázsát és épp csak a vizsgaidőszaktól a pénzkeresésig tenget­ ték diákéveiket. Ezért fogalmaztuk meg a bejáratnál is megtalálható nyílt levelet, amelyben külön hangsúlyoztuk, hogy szükségesnek érez­ zük a Kar oktatói és hallgatói immár együttes erővel próbálják meg az ígérete­ sen induló, de ma már haldokló folyama­ tot újjáéleszteni. A közösségi élet talán legjobb mozgatóru­ gója a hagyomány. Ezért esett választásunk egy olyan rendezvényre, amely bár ma még kari keretek között él, évről évre lehe­ tőséget biztosít arra, hogy egy színes, tu­ dományos, kulturális értelemben magas színvonalú ünnepe legyen az egyetemnek, így terveztük el, hogy létrehozzuk ezt a kari rendezvényt, a Pázmány-Napot. Ez­ úton is külön köszönöm magas rangú elő­ adóinknak, hogy megosztják velünk gon­ dolatainkat mini-konferenciánkon, vala­ mint szintén köszönöm magas rangú ven­ dégeinknek, hogy jelenlétükkel tisztelik és emelik ezt a napot. Mint ahogy a plakáton és szórólapon is látni, a Pázmány-Nap minden évben 1635-ös egyetem alapításá­ nak havában, ez május hónap megrende­ zésre kerülő esemény, amely egyrészt a kar, később esetleg talán az egész egyetem aktuális kérdéseivel foglalkozik, nyíltan és őszintén beszélve mindarról, ami az okta­ tókat és a hallgatókat érdekli. Másrészt e Nap keretet ad arra, hogy az adott év ün­ nepi aktualitásáról magas szintű konferen­ ciát hallgathasson mindaz, akit érdekel. Reményeink szerint minden alkalommal tovább nő az érdeklődők köre. Ez évben a Rákóczi szabadságharc 300. év­ fordulójának méltó egyetemi megünnep­ lése több tudományterületet felölelő kis 7 �Pázmány-Nap 2003 konferenciának a témaköre. A program szerint, amelyet szintén a bejáratoknál megtalálunk, előadást hallhatunk a törté­ nelemtudomány, a jogtörténet-tudomány, az irodalom témaköréből, valamint a Rá­ kóczi szellemiség napjainkban is élő és megtalálható továbbéléséről. A konferen­ ciát követi egy kerekasztal-beszélgetés, amelyre a Kar alapításakor is szerepet vál­ laló neves oktatókat hívtunk meg, hogy a mai nap egyik kiemelt színfoltjaként közö­ sen beszéljük a Pázmány Jogi Kara és a Ka­ tolikus Egyetemről kikerülő jogászok leg­ örömtelibb, legizgalmasabb és sokszor ne­ héz feladatokat felvető kérdéseit. A Pázmány-Nap lezárásaként egy kis zenés, tán­ cos összejövetelre invitáljuk a kedves résztvevőket a Spartacusba, hogy minden­ ki a délután magvas gondolatait mélyre tudja magában ültetni... Végezetül engedjék meg Tisztelt Hölgye­ im és Uraim, hogy nyílt levelünkből kü­ lön hangsúlyozzam a következőket: „Ki­ emelkedően fontosnak tartjuk a kiveszett hagyományok újraélesztését az egyetemi életben, hiszen bőven van mihez vissza­ nyúlnunk az 1635-ös alapítás óta. Szeret­ nénk, hogyha a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olyan rangra emelkedne a társa­ dalomban, amely egyértelműsítené, hogy a szellemi örökösei vagyunk a Pázmány Pé­ ter által Nagyszombatban megalapított egyetemnek. Nekünk, tanársegédeknek és doktoranduszoknak a célunk, hogy egy év­ ben több olyan esemény is legyen, amely egyaránt vonzza a hallgatókat és az oktató­ kat, valamint szülessenek újra a Pázmány Péter által alapított egyetem diákhagyomá­ nyai, amik széppé és emlékezetessé teszik a diákéveket. Külön szeretnénk, hogy ezek 8 w a szigorúan non-profit rendezvények szer­ vezése egyszer úgy, mint a váltófutásnál, évfolyamról évfolyamra kerülhessen to­ vább. Ilyen esemény, vagy ünnep alatt a di­ ákság örök élményt jelentő gólyaavatásától a végzősök búcsúztatásán át, a Kar és az egyetem jeles tisztségviselőinek beiktatá­ sán és bemutatkozásán keresztül, a jeles ünnepek közös ünnepléséig sok mindent szeretnénk életre kelteni. A hagyományok felkutatása végett természetesen most is részletes könyvtári és levéltári kutatómun­ ka folyik, hogy a már több százéves hagyo­ mányok megújult formában, de pázmányi gyökerekből keljenek újra életre. (Hagyo­ mány alatt természetesen itt nem azt ér­ tem, hogy a levéltári iratok tanúsága sze­ rint a XVIII. században a jurátusok rette­ gésben tartották Nagyszombat polgárságát, mert több olyan alkalom is előfordult, hogy a nótás kedvű jurátusokat - egy foga­ dó bútorzatának és a szomszédos épületek ablakainak szétzúzása után - királyi karha­ talommal kellett hazakergetni...) Mindezek előtt az előbb elmondott ha­ gyományteremtés és hagyományélesztés első lépcsőjeként nevezném meg ezt a bi­ zonyos Pázmány-Napot. Ez a lépcsősor hosszú és kanyargós, de visszanézve az ele­ jéről olyan látvány tárul elénk és olyan él­ mény, amely szerintem semelyik egyete­ men sem. Ezúton is, e rendezvényen is hí­ vok mindenkit, hogy építsük együtt a Kart és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet olyanná, amilyenné alapítói megálmodták! Most Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim, tisztelettel felkérem Fodor György megbízott Rektor Urat, hogy nyissa meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán megrendezett első Pázmány-Napot. �•'s Pázmány-Nap 2003 Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde Kedves Hölgyeim és Uraim! Szeretném, ha ez a rendezvény, és ez a nap nagyon ko­ moly, ugyanakkor baráti és vidám is lenne, ezért ez a megszólítás. Rövid rektorságom alatt máris rádöbbentem, hogy mennyi mindent kell még tenni azért, hogy az Egyetem megfeleljen a nevében foglaltak­ nak. Nem lehet ölbe tett kézzel várni azt, hogy maguktól megoldódjanak a dolgok, hogy a Pázmányon pezsgő, megfelelő szel­ lemiségű egyetemi élet, spiritualitás le­ gyen, amire valóban szükség van és amit sugároznia kell ennek az egyetemnek. Ezért nekünk, „fönt” is tenni kell. Az Universitas egy egység, az oktatók és a di­ ákok egysége, a kezdeményezéseknek meg kell indulni fölülről és alulról is, azaz a di­ ákok, illetve doktoranduszok kezdemé­ nyezésére is mindent meg kell tenni, ahogy az imént elhangzott. Több lépcsőt kell megjárni ahhoz, hogy ebből aztán utá­ na egy valóban viruló közösségi élet kere­ kedjen. Ezért támogattam kezdettől fogva, amikor másfél hónapja megkaptam az első megkeresést, a Pázmány-Nap megrende­ zését a Jogi Karon is. A Bölcsészkaron ez már néhány éve létezik, és remélem, hogy el fog jönni az idő, amikor egy összegyetemi Pázmány-Napot is tudunk szervezni, de előbb nézzük meg, hogy mire képes a Jogi Kar egymagában. Nagyon nagy szükség van mindenfajta ön­ szerveződésre, szellemi értelemben, kö­ zösségi értelemben, spiritualitás szem­ pontjából, úgyhogy kezdettől fogva támo­ gattam ezt az elképzelést, mely remélhető­ leg kicsit közelebb visz minket ehhez. Kö­ szönöm azok munkáját, akiknek a fejében megszületett a gondolat és akik sokat tet­ tek a megvalósulásáért. Akik egyszer pró­ báltak már ilyesfajta rendezvényt szervez­ ni, azok tudják, hogy milyen nehéz. Na­ gyon jó a konferencia témaválasztása is. Mit testesít meg számomra Rákóczi? Első­ sorban az odaadást, ugyanakkor a mély vallásosságot is. Elsősorban az odaadást azért az ügyért, ami a szívének fontos volt, úgy érzem, ebből a szempontból ő mind­ annyiunk számára követendő példa. Szent Ágoston gondolatával nyitnám meg az első Pázmány-Napot, és fejezném be a mondandómat: ,a lényeges dolgokban egység. a járulékos dolgokban szabadság, és min­ denben szeretet”. Köszönöm szépen. 9 �Pázmány-Nap 2003 ■■' A Rákócziak és Sárospatak Dr. Tamás Edit előadása Tegnap volt 300 esztendeje, hogy a brezáni kiáltvánnyal útjára indult a Rákóczi-szabadságharc. „Ha száműzetésbe megyek, megmarad a remény, mert az utolsó lehe­ letemig megőrzőm a nép szeretetét, mely a nép szívében mindig élni fog irántam” írta egykoron Rákóczi. Remélem, hogy ez az általa leírt sor ma is valóság, őriztük em­ lékét. Ennek egyik intézményes formája a sárospataki Rákóczi Múzeum, melynek feladata, hogy a Rákóczi-kor emlékét ápol­ ja és bemutassa. 1950-ben hozták létre ezt az intézményt, abban a Rákóczi várban mely 1710-ig volt a család központja. Utá­ na osztrák eredetű családok uralták a várat a 11. világháború végéig Sárospatakon. Öt év útkeresés után teremtődött meg annak a lehetősége, hogy múzeum létesüljön a Rákóczi-várban, amely az ország elsőszá­ mú Rákóczi-kultusz központjává vált. Napjainkban, évente több mint 100 ezer látogató keresi fel a Rákóczi Múzeumot, a hetvenes-nyolcvanas években 160 ezer tu­ ristát számoltak. 10 Az épületegyüttest a Perényicsalád építtette a XVI. század harmincas éveiben, s csak 1616tól a Rákóczi-család központja. A Rákóczi-család zempléni ere­ detű. 1328-ban egy Balázs nevű ős használta először a Rákóczi nevet. A történelmi Zemplén megye közepén, a mai Szlovákia területén található Rákóc. Rákóc és Morva az a két telepü­ lés, amely először a Rákócziak nevéhez kapcsolható. Innen in­ dult a család a XVI. század ele­ jén. A középnemesi család lassú felemelke­ dése, gyarapodását a a török kori harcok­ hoz, a XVI. századhoz kapcsolódik. 1517ben szerezték meg Felsővadászt, innen származik nemesi előnevük. Rákóczi Já­ nosról már többet tudunk. Megyei tisztsé­ geket viselt, a közép-zempléni Csicsva vár­ nagya, majd Zemplén vármegye alispánja. Az ő fia Rákóczi Zsigmond, aki már kötő­ dött Sárospatakhoz. Rákóczi Zsigmond Felsővadászon szüle­ tett. Sárospatakon a református köz­ pontnak számító Perényi-család udvará­ ban nevelkedett, és így kapcsolódott el­ sőként a Rákócziak közül Sárospatakhoz. O szerezte meg Szerencset és kezdte meg ezzel a Rákóczi-család hatalmas bir­ tokgyarapítását. Fia I. Rákóczi György - aki 1593-ban szü­ letett-, 1616-os házasságkötése révén sze­ rezte meg a család számára Sárospatak vá­ rát. Felesége, Zsuzsanna a szintén jelentős birtokos családnak számító Lorántffy- �r család leánya. Az i^ú feleség - aki a házas­ ságkötés idején kb. 16 esztendős - Sáros­ patakon töltötte gyermekkorát, élete végé­ ig nagyon ragaszkodott az itteni várhoz. Talán ezért költöztek ide és ezért kötődtek egész életükben Patakhoz, ezért tekintet­ tek birtokközpontként rá. Igaz ez azután Tamás Edit fénykora, hz ország egyik legértékesebb könyvtára a Rákóczi-családé, amelyet a XVII. század első felében hoztak létre és 1652-ben a Sárospataki Református Kollé­ giumnak ajándékoztak, megalapozva an­ nak jelentős gyűjteményét. Patak temetke­ zési hely is, a család több tagja talált itt vég- -/ «» Borsi, II. Rákóczi Ferenc szülőháza napjainkban is, hogy 1630-ban I. Rákóczi Györgyből erdélyi fejedelem lett és Gyulafehérvárra költözött a család. A harmincas évektől hatalmas építkezések kezdődtek Sárospatakon. Késő reneszánsz építészetünk gyöngyszemeként számon tartott sárospataki vár legteljesebb kiépíté­ se ekkor valósult meg. Az igazsághoz tar­ tozik az is, hogy I. Rákóczi György nem osztotta felesége lelkesedését a pataki vár szépsége iránt. Ugyanakkor tisztelte Zsu­ zsanna végtelen ragaszkodását Patak iránt. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna kora kapcsolja Sárospatakot végérvényesen a Rákóczi-családhoz. A XVII. század Patak ső nyugalomra. A közelmúltban Szeren­ csen járva elgondolkodtam azon, milyen szomorú a mi történelmünk, hiszen ha a Rákóczi-család sírjánál akarunk tisztelegni a mai Magyarország területén, akkor egyetlen helyen tehetjük ezt meg, Szeren­ csen, a református templomban, Rákóczi Zsigmond nyughelyén. I. Rákóczi Györ­ gyöt Gyulafehérváron temették el és ma már nincs meg a síremléke. II. Rákóczi Györgyöt Sárospatakon temették el, mi­ ként édesanyját, Lorántffy Zsuzsannát, va­ lamint sógornőjét, Pfalzi Henriettát is. Sá­ rospatakkal azonban olyan szomorúan bánt a történelem, hogy ezek a sírok nem ll �s Pázmány-Nap 2003 n maradtak meg, és többszöri régészeti ásatás során sem sikerült őket feltárni. 1. Rákóczi György fejedelmi utóda, 11. Rákóczi György nem Játszott szerepet Sáros­ patak történetében. Apja ha­ lála után - 1648-tól 1660-ig - Erdély fejedelme, Gyulafe­ hérváron élt. 1648 után az Erdélyből visszaköltözött özvegy Lorántffy Zsuzsanna és kisebbik fia Zsigmond központja Sárospatak. Az if­ jabb Rákóczi XVII. századi Sárospatak látképe a XIX. században történelmünk egyik legreménye kelteződik. Erdély pusztulása. Vá­ ményteljesebb politikusa. Felesége Pfalzi rad eleste, II. Rákóczi György és Lorántffy Henrietta, a cseh király árván maradt leá­ Zsuzsanna halála. Özvegységében, a kato­ nya. E házasság révén a Rákócziak rokon­ likus megújulás időszakában Báthori Zsó­ ságba kerültek Európa protestáns uralkodó­ fia visszatért ősei hitére. Édesanyja révén családjaival (Henrietta édesanyja az angol római katolikus lett I. Rákóczi Ferenc is, király leánya). Ez a házasság jelzi, hogy a 1661-től római katolikus a Rákóczi-család. Rákócziakat befogadták az európai uralko­ Báthori Zsófia Sárospatakon római katoli­ dócsaládok sorába. Bethlen Gábor és I. Rá­ kus iskolát hozott létre, a várban római ka­ kóczi György a harmincéves háborúba való tolikus kápolnát, plébániát létesített, lete­ bekapcsolódásának eredménye ez. A házas­ lepítette, majd rendházat adományozott a ság 1651 nyarán köttetett, ősszel sajnos tra­ jezsuitáknak. gikus véget ért, meghalt a fiatalasszony. I. Rákóczi Ferenc a tengermelléken befo­ 1652 elején Rákóczi Zsigmond is elhalálo­ lyásos családok leszármazottját. Zrínyi Ilo­ zott. nát vette feleségül 1666-ban. Az esküvő A fejedelmi család következő nemzedékét nem Patakon, hanem Makovicán volt. Pa­ I. Rákóczi Ferenc jelenti. II. Rákóczi tak a XVII. század második felében is meg­ György és Báthori Zsófia fia. Az 1660-ben őrizte birtokközpont jellegét és lakóhely­ özvegyen maradt fejedelemasszony, Bá­ ként szerepelt a Rákóczi-család történeté­ thory Zsófia elhagyta Erdélyt, hazaköltö­ ben. Az ifjú fejedelmi pár Sárospatakon zött a család magyarországi birtokaira, Sá­ élt. I. Rákóczi Ferenc bekapcsolódott a rospatakra. Zsófia római katolikus hitben Habsburg-ellenes Wesselényi-féle szer­ nevelkedett. Házassága; apósa határozott vezkedésbe. Ennek tárgyalásai a hagyo­ fellépése következtében lett reformátussá. mány szerint a rózsa alatt, a Sub Rosa1660-ra történelmünk több jelentős ese12 �Tamás Edit teremben folytak, a pataki vár Bodrog felé néző piciny, csepp alakú zárt erkélyes szo­ bájában. Rákóczi történelmi nagyságát jel­ zi, hogy a szervezkedés társadalmi bázisát úgy igyekezett megteremteni, hogy 1669ben megkötötte az ún. sárospataki szerző­ dést, amelyben ő, mint katolikus főúr ki­ egyezett a Felvidék protestáns egyházainak képviselőivel, biztosítván jogaikat. I. Rákó­ czi Ferenc a sárospataki egyezménnyel ka­ tolikus főúrként és a katolikusok támoga­ tójaként a protestánsok felé nyújtotta ki kezét, bizonyságot téve a vallási türelem mellett. Ez Sárospatak igazi történelmi öröksége. II. Rákóczi Ferenc 1676-ban a Sárospatak­ tól egynapi járóföldre fekvő Borsiban szü­ letett. Gyermekkorának egyik helyszíne Sárospatak volt. Munkács ostroma után Csehországban nevelkedett. Amikor 1694-ben felnőttként feleségével, Hesseni Sarolta Amáliával hazatért magyarországi birtokaira, Sárospatakot választotta család­ ja rezidenciájául. 1701-ig Eszakkelet-Magyarországon. Hegyalján élt. O is egy főúri szervezkedés vezetője lett, kapcsolatot ke­ resett a francia királlyal. Tevékenységéről Bécsben is tudomást szereztek és 1701. áp­ rilis 18-án Nagysároson letartóztatták. Bécsújhely börtönéből sikerült Lengyelor­ szágba menekülnie. 1703-ban bontott zászlót a II. Rákóczi Ferenc vezetette szabadságharc. Június 16-án Vereckénél lépett magyar földre 11. Rákóczi Ferenc. Sárospatak várát a kuruc csapatok 1703. augusztus 28-án foglalták el. Sajnos a vár bevétele tragikus fordu­ latot vett, kigyulladt az épület, hatalmas pusztítást eredményezve a Rákócziak büszkeségében. A vezérlő fejedelem csak 1707-ben látogatott először Sárospatakra a szabadságharc időszakában. Kz 1707 és 1710 között azonban többször megfor­ dult itt, fejedelmi udvartartásának méltó helyszíne a történelmi folytonosságot je­ lentő Sárospatak. A Nemes IQak Társa­ ságának egyik avatóünnepsége itt a vár­ templomban zajlott Az új Magyarország politikai-katonai elitjét akarta közülük képezni a fejedelem. Az i^ak között volt Mikes Kelement is, aki Rákóczi hű társa lett élete végéig. Sárospatak a helyszíne a szabadságharc 1708-as országgyűlés­ ének. A trencséni csatatéren elvesztek a remények, s a szabadságharc gonddal és nem kis pénzzel létrehozott elit hadse­ regének javarésze. Sárospatakon keresik a lehetőségét a katonaság bázisának fenntartására. Ennek megoldásaként ha­ tároztak a végig kitartó jobbágyok hajdú­ szabadságáról. Sajnos ez az intézkedés már elkésett, s 1711-ben a szatmári béke lezárta a szabadságharcot. II. Rákóczi Fe­ renc elképzelései mások voltak. Azt sze­ rette volna, ha Magyarország ügye bekerül a nagy európai békerendszerbe (a spanyol örökösödési háború utáni bé­ kék), melyek során újrarendezték Euró­ pa politikai viszonyait. Rákóczi az emigrációt választotta, Len­ gyelországba ment, majd Franciaország­ ban és Törökországban élt. 1735-ben Rodostóban halt meg. 1906-ban kerül­ tek hamvai magyar földbe. Fölmerült esetleges sárospataki temetése. Végül Kassa mellett döntöttek, jelezvén, hogy az egész magyar nemzet, az állam búcsú­ zott Rákóczitól. (az előadó a sárospataki Rákóczi Múzeum történész-főmuzeológusa) Í3 �Pázmány-Nap 2003 Rákóczi szellemében, ma Dr. Halzl József eló'adása ti A L \ j k Amikor a Pázmány Egyetemen létrejött a Rákóczi Szövetség helyi szervezete, na­ gyon nívós és nagy létszámban látogatott rendezvényeket produkált, meghívta töb­ bek között Csáky Pál szlovák miniszterel­ nök-helyettes urat. Kovács Miklóst, a Kár­ pátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnö­ két, a Pázmány Egyetemmel közösen fó­ rumokat, Kárpát-medencei Magyar Jo­ gásztalálkozókat szervezett. Mindezek a si­ kerek azt eredményezték, hogy a többi egyetemen (ELTE, Károli), talán éppen a Pázmány példáját követve jöttek létre sor­ ban Rákóczis szervezetek, ahol a diákok tömörültek, hogy Rákóczi eszmeiségét gondozzák és bekapcsolódjanak a Rákóczi Szövetségnek a határon túli magyarságot szolgáló tevékenységébe. Büszkén és örömmel hivatkozunk erre a múltra és re­ méljük, hogy a jövő is megint szép lesz. 14 mert az apályokat dagályok szokták követ­ ni. Tegyünk meg mindent azért közös erő­ vel, hogy a Rákóczi zászlót a Rákóczi-évben újra magasra emelhessük. Feladatom az volna, hogy a Rákóczi Szö­ vetségről beszéljek. Kezdettől fogva két célt tűztünk ki magunk elé, ezek megvaló­ sításán munkálkodunk. Az egyik nevünk­ ből is adódóan Rákóczi szellemi öröksé­ gének népszerűsítése, ebben az évben a 300. évforduló kapcsán ez különösen hangsúlyosan iktattuk programunkba, a másik a határon túli magyarság sokoldalú támogatása. Ma már több, mint száz szervezetünk van, ezek nagyobb része Magyarország terüle­ tén, kisebb része Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és egynéhány már a Vajdaság­ ban is van. Mi valóban úgy gondoljuk és komolyan vesszük, hogy Rákóczi történel­ münk egyik legkorszerűbb, számunkra sok aktuális üzenetet hordozó személyisé­ ge. Rektor Úr Rákócziról szólva az oda­ adást jelölte meg legvonzóbb tulajdonsá­ gának. Talán valóban ez az odaadás, a cse­ lekvő hazafiság az, amit a legjobban tisztel­ hetünk belőle. De tisztelhetünk belőle olyasmit is, ami ebben a mai Kárpát-me­ dencei környezetben nagyon-nagyon fon­ tos, ez pedig az összefogás. Az az összefo­ gás, amit Rákóczi zászlaja alá vitte talán a történelemben utoljára a magyarokat, szlovákokat, románokat, ruszinokat, né­ meteket. Ez az az összefogás és türelem, amely a katolikusokat és reformátusokat is egy zászló alá vonta. �HalzJ József Vannak rendszeres rendezvényeink, amelyeket ebben az évben még na­ gyobb fénnyel szeretnénk megün­ nepelni. Márciusban volt szokásos koszorúzás! ünnepségünk a Kossuth téren, amelyre a határon túlról is nagy számban hívtunk fiatalokat, is­ kolákat, közreműködő kórusokat. Különösen megható, ahogyan a tö­ rökök ápolják a Rákóczi hagyo­ mányt. A török nagykövet minden évben ott van az ünnepségen és ma­ ÍJ gyar nyelvű beszédet is mond, és még a szlovák nagykövet is nagyon meleg hangú beszédet mondott ta- Fi valy, eljönnek a többiek is, a lengye;s •W lek, a csehek. Természetesen tevékenységünk na­ '*1 gyobbik része és az ezzel kapcsolatos szervezési és költség-ráfordítás is a rS határon túli magyar ügyekkel függ össze, ahol bizony azt kell monda­ A kassai dóm, II, Rákóczi Ferenc nyughelye nom, évről évre nagyobb súly és teher van a vállunkon. Mindazok az ifjúsági március 15-én magyarországi középiskolá­ rendezvények, melyeket szervezünk, kár­ kat szólítunk meg és megszervezünk ré­ pát-medencei méretűek. Sorolhatnám az szükre egy buszkirándulást, hogy a hatá­ említett jogásztalálkozón kívül a főiskolai ron túli magyar iskolákkal együtt közösen találkozót minden évben Szentendrén, au­ ünnepeljenek. Múlt évben ötvenkét, idén gusztusban, vannak középiskolás találko­ a szűkösebb anyagi helyzet miatt harminc zók, van egy tábor a római katolikus kismagyar középiskola diáigait küldtük el papoknak Pannonhalmán, egy másik nyá­ Felvidékre, Erdélybe, Kárpátaljára, ez pe­ ron a fiatal középiskolai történelemtaná­ dig 1200 diák megmozgatását jelenti. rok számára, ugyancsak Pannonhalmán. Azt gondoljuk, hogy ha a határon túli ma­ Odafigyelünk a szórványterületekre is. gyarság iránti érzékenységet a fiatal gene­ anyanyelvi táborokat rendezünk Eszter­ rációkban fel akarjuk kelteni, akkor nem gomban, délvidéki gyerekek részére Baján csak száraz előadásokkal, hanem élményt és különösen büszkék vagyunk azokra a nyújtó tanulmányi kirándulásokkal, em­ programokra, amelyek nagy létszámú kö­ beri kapcsolatok építésével juthatunk leg­ zönséget mozgatnak meg. Ilyenek közül inkább előre, ezt a tapasztalatok fényesen hármat említnék meg. Minden évben bizonyítják. sRT 15 �Pázmány-Nap 2003 A másik, még mindig a nemzeti ünnepek­ hez kapcsolódó kezdeményezésünk ’56-tal kapcsolatos. 1993-ban gondoltuk azt, hogy talán meg kellene próbálni október 23-án Budapestre hívni a kárpát-medencei ma­ gyar ifjúságot, elsősorban a főiskolásokat. Azóta minden évben, ezres nagyságrend­ ben jönnek Erdélyből, Felvidékről, Kár­ pátaljáról. Ezt az ’56-os ünnepséget 1996 óta összekötjük egy középiskolásoknak szervezett történelmi vetélkedővel is. Megpróbáljuk ’56-ot is a nemzeti tudatba beplántálni. Az idén az októberi vetélke­ dőre több mint 600 csapat jelentkezett a Kárpát-medence különböző országaiból. Ehhez hasonló rendezvény a Cultura Nostra nevű vetélkedő, amit a Pannonhalmi Fő­ apátsággal közösen rendeztünk, idén másod­ szor. Több, mint 600 csapat jelentkezett rá. Beszélni szeretnék még Alapítványunk te­ vékenységéről. A Rákóczi Szövetség egy ki­ emelten közhasznú szervezet, mely rögtön megalakulása után, 1989-ben létrehozta sa­ ját Alapítványát is. Akkor úgy gondoltuk, hogy különböző okokból hasznos, hogyha egy két lábon álló intézményrendszer ala­ kul ki, oly módon, hogy a Szövetség inkább a társadalomszervező, kapcsolatépítő mun­ kát, rendezvények szervezését, az Alapít­ vány pedig a határon túli magyarság támo­ gatását végzi. Ezt az Alapítványt a ’90-es évek első felében főképp a gazdasági élet szereplőinek jóvoltából úgy tudtuk fölépí­ teni, hogy nagyjából abból a tőkéből tu­ dunk ma is gazdálkodni, ami akkor össze­ jött. Megpróbáltuk a Felvidék magyarlakta régióit, egy bizonyos rendszer szerint az egész magyarlakta sávot fölosztani 25 kis részre, mind a 25 kapott egy keveset az alaptőkéből. Ezt az alaptőkét az ottani ma­ 16 gyár elit, hogy úgy mondjam, az ottani ma­ gyar civil élet vezető szervezeteivel, mint alkuratóriummal közösen menedzseljük. Evek óta egy nagyszabású iskolai beiratkozási programot végzünk az Alapítvány közremű­ ködésével. Az Alapítvány hathatós támogatá­ sával is megpróbáljuk megállítani azt az asszi­ milációs folyamatot, ami sajnos az elmúlt évtizeáben mind a Felvidéken, mind más szomszédos országokban felgyorsult. Öröm­ mel mondhatom, hogy a sokoldalú szervező­ munka eredményeként a Felvidéken az utób­ bi két-három évben nemcsak hogy leállítot­ tuk a magyar iskolák leépülésének folyamatát, hanem sikerült a magyar iskolákba történő beiratkozók számarányát növelni. Vannak sikerélményeink, de természete­ sen vannak gondjaink is, és nemcsak a sok helyen tapasztalható értékválság vagy ér­ tékbizonytalanság az, ami megnehezíti a munkánkat. Ahhoz, hogy hatékony mun­ kát végezzen a Szövetség, pénzre is van szükség. A pénzösszeg mértéke, mellyel gazdálkodhatunk, származzék akár az álla­ mi költségvetésből, a gazdasági szektorból, magánemberek részéről, erősen hullámzó. Nem állítanám, hogy most a hullámhegy tetején állnánk, de mindent megteszünk azért, hogy a munkánkat és annak haté­ konyságát fokozva az elért eredményeket továbbvigyük. Ebben természetesen, ahogy a múltban, ezután is számítanánk a Pázmány Egyetem közreműködésére, a ta­ nárok segítségére, diákok szervezőmunká­ ban való közreműködésére, igyekszünk olyan konkrét kezdeményezéseket tenni legkésőbb ősszel, amelyekben remélhető­ leg közületek. Önök közül minél többen részt tudnak venni. (az előadó a Rákóczi Szövetség elnöke) �Páztnány-Nap 2003 _____ ' A szívünkben élő Rákóczi Dr. Nemeskürty István előadása 1664-ben, amikor egy tragikus novemberi napon Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér ,hősi halált halt”, mindenesetre egy va­ dászbaleset áldozata lett, a borzalmas hír hallatán az erdélyi Bethlen Miklós Párizs­ ba ment, egyenesen a francia udvarhoz. Ott jelentést tett Zrínyi haláláról és jelen­ tős összeggel, valamint különböző magyar főurakhoz küldött üzenetekkel tért vissza. Zrínyi sógornője. Zrínyi Péter, Miklós öccsének felesége, Frangepán Katalin ugyanilyen sebességgel tűnt el Velencében, ahol a dózséval és a velencei tanáccsal tár­ gyalt. Nyilvánvaló tehát, hogy Zrínyinek jelentős külföldi kapcsolatai voltak, azt is tudjuk, hogy őt a vasvári béke ábrándította ki végleg. Ennek alapján vonta le azt a kö­ vetkeztetést, hogy Magyarországot a Habsburg-uralkodóház nem is szándéko­ zik megmenteni, nem akarja visszaállítani a Magyar Regnumot. Azért kezdem ilyen messziről, mert ami­ kor ennek a fölkérésnek eleget teendő, összeszedtem a gondolataimat, rádöbben­ tem, hogy milyen légüres térbe helyezzük nemcsak Rákóczit, hanem az egész kort, ha magával a felkeléssel kezdjük. Tehát meghalt Zrínyi, de az összeesküvés szálai tovább szövődtek, ennek az eredménye lett az ún. Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése. Wesselényi akkor már nem is élt, de 1671-ben Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet, az említett Katalin fivérét, s Nádasdyt kivégezték. Közben történt vala­ mi, ami a mi Rákóczink szempontjából nagyon fontos, és amiről nagyon ritkán esik szó. 1666-ban, két évvel Zrínyi halála után Zrínyi Péter és felesége, Frangepán Katalin házassági tárgyalásokat kezdemé­ nyeznek II. Rákóczi György, akkor már nem élő erdélyi fejedelem özvegyével, Báthori Zsófiával. Tudjuk, hogy Zrínyi na­ gyon sokat remélt II. Rákóczi György had­ műveleteitől, azt remélte, hogy Erdélyt és a Zrínyiek, valamint a Frangepánok által uralt területet egyesítik, és keservesen csa­ lódott, amikor Rákóczi György meghalt. Ez a két asszony, Frangepán Katalin és Bá­ thory Zsófia elhatározták. Zrínyi Péter és Frangepán Katalin már meglehetősen idős lányának. Zrínyi Ilonának és Rákóczi György árván maradt fiának, I. Rákóczi Ferencnek a házasságát. Ez rendkívüli hor11 �Pázmány-Nap 2003 Neuhaus, IL Rákóczi Ferenc neveltetési helye derejű esemény volt, ami éppúgy jelentett nagy reményeket, mint a nagyon éber bé­ csi udvar szemében óriási veszélyt. Ha va­ laki veszi magának a fáradságot és megné­ zi a térképen, hogy a Zrínyi-Frangepán va­ gyon a dalmát-adriai vidéken és onnan szétágazva, a Báthori-Rákóczi vagyon Eszak-Erdélyben és Eszakkelet-Magyarországon micsoda óriási terület, akkor arra kell gondolnia, hogy ez egy rendkívül bölcs és a haza érdekében tett zseniális lé­ pés volt. Annál is inkább, mert itt jön be a képbe egy másik, szédületesen gazdag aszszony Széchy Mária, aki a Felvidék úrnője volt. O „vette férjül” Wesselényi nádort, így tehát ez a társaság győzelmek, hadjárat­ ok, tüntetések, országgyűlések nélkül egy­ szer csak kiszippantotta az országot a bécsi udvar kezéből. Ez természetesen tűrhetet­ 18 len volt, 1671-ben kivégezték Frangepán Ferencet, Zrínyi Pétert és Nádasdyt, de ott maradt Zrínyi Ilona, Rákóczi Ferenc fele­ sége. Zrínyi Ilona akkor harminc év körül járt, abban a korban már idős nőnek számított. Sárospatak közelében éltek és két gyerme­ kük született a házasságból. Az idősebb Ju­ lianna és Ferenc, a mi Rákóczink, aki ab­ ban az évben született, amikor apja meg­ halt. Bosszú, düh és vád élt ezekben az öz­ vegyekben, immár Zrínyi Ilonában is. Ezt az irtózatos dühöt fokozta az, hogy nem­ csak egyszerűen kivégeztek három magyar főurat, hanem Zrínyi Péterné Frangepán Katalint, a házasság kieszelőjét, valamint Széchy Máriát is internálták, illetve egy gráci apácakolostorba zárták. Zrínyi Péter fiát, Ilona fivérét, Anton Gnade néven be- �-------- ■?! Nemeslzürty István M, sorozták közkatonának a császári hadse­ regbe, ő végül a kufsteini börtönben halt meg. Ez a magyarázata egyrészt annak, hogy Ilona milyen szellemben és hogyan nevelte két gyerekét. Munkácson éltek, ott halt meg 1. Rákóczi Ferenc. Az öreg Thö­ köly fia, Thököly Imre megszökött a csá­ száriak elől és Munkácsba menekült. Zrí­ nyi Ilona elhatározta, hogy férjhez megy a nála legalább 15, ha nem 16,17 évvel fiata­ labb Thököly Imréhez. Ez egyértelműen politikai házasság volt. A fiú, 11. Rákóczi Ferenc akkor már kb. 10 éves, és megkezdődik a nagy felszabadító háború. A császári hadsereg és kapcsolt ré­ szei valóban kiűzik a törököt, 1686-ban Buda felszabadul, de a nép azt tapasztalja, hogy a kis híján 150 éve várt felszabadulás rosszabb, mint a török uralom volt, mert az császáriak úgy bánnak az országgal, mint meghódított ellenséges földdel, a la­ kossággal pedig, mint bennszülöttekkel. Munkács várát a császáriak képtelenek vol­ tak bevenni, pedig maga Karaffa, az olasz származású vérengző császári tábornagy szervezte meg az ostromot. Rákóczi leírja az öt évig tartó ostrom lefolyását, ahogy édesanyja harcolt a falakon, gyógyszereket kevert, sebesülteket ápolt. Mikor már az éhenhalás küszöbén álltak. Zrínyi Ilona föladta a várat, őt fogolyként Bécsbe vitték. 1688-ban egy katonák szoros fedezetével kísért csapat érkezik meg Bécsbe: özvegy Rákóczi Ferencné, Thököly Imréné, Zrínyi Ilona és két gyereke, Julianna és Ferenc. Zrínyi Ilonát letartóztatták, Rákó­ czi soha többet nem látta anyját. Juliannát, ahogy Frangepán Katalint is, egy apácako­ lostor elkülönített, tulajdonképpen bör­ tön-jellegű cellájába csukták, Rákóczi Ferencet pedig egy csehországi városka je­ zsuita kollégiumában helyezték el. A csá­ szár személyesen Kollonich Lipótot, akkor még csak győri püspököt, későbbi eszter­ gomi érseket, bíborost bízta meg a fiú sze­ mélyes felügyeletével. A kor elmélyült kutatói sem tudják, miért őrizték meg élve Rákóczi Ferencet, miért bíztak átnevelésében? Mindenesetre Rá­ kóczi Ferencet elkezdik átnevelni, ekkor ő 12 éves, éveken át folyik az átnevelés, ez a zseniális i^ú gyermek pedig ezalatt elhitet­ te az őket folyton leső nevelőivel, hogy el­ felejtett magyarul, nem is érti a magyar szót, alázatosságig hű a császárhoz. Őszin­ tén és nagy erőfeszítéssel tanulta mindazt, amit meg lehetett tanulni egy diáknak a fi­ zikától a matematikán keresztül a földraj­ zig és csillagászatig. Mindez akkora öröm­ mel töltötte el tanárait és nevelőit, hogy sorra mentek a jelentések Kollonichhoz és a császárhoz, amelyben leírják, óriási elő­ rehaladást mutat a gyerek, mindent tud, csehül, németül, franciául, latinul beszél, magyarul már nem is tud. Azt nem vették észre, hogy Julianna, akiről sokkal több­ ször illene beszélnünk, meglátogathatta őt, sőt nagy ravaszul férjhez ment egy nála kb. 30 évvel idősebb igen magas rangú német grófhoz. Tudatosan, hiszen ez a lépés vé­ dőburkot tett rá. Egyszer csak hivatják Rákóczi Ferencet a császárhoz, aki nagy kegyesen színe elé bo­ csátotta, intézkedett, hogy teljes vagyonát és földbirtokait visszakapja, sőt, ami meglepő, de tény, birodalmi herceggé nevezte ki. Rá­ kóczi tehát zseniálisan értett a megtévesz­ téshez, hiszen elhitték neki, hogy az ő em­ berük. Rákóczin kívül még egy ember ka­ pott akkor birodalmi hercegi címet, EsterÍ9 �Pázmány-Nap 2003 férjhez-menési trükk, most te is nősülj meg.”. Julianna férjének eszébe jutott, I hogy a mai Lengyelország területén él­ degél egy hesseni hercegnőcske, vala­ mi Amália, akit zárdában nevelnek, őt kellene feleségül venni, de hát ho­ gyan? Rákóczi ekkor közölte a bécsi udvarral, hogy meg akar ismerkedni a császári hadsereg hadvezetésével. Rá­ kóczi elutazik Kölnbe, fogadja őt badeni herceg, a hadsereg főparancs­ noka, mindenbe beavatja, egyszer csak befut egy hintó a messzi Lengyelor­ szágból, kiszáll belőle Sarolta Amália hercegkisasszony, és hogy-hogy nem úgy beleszeret Rákócziba, hogy az már másnap feleségül veszi. Rákóczinál jobban csak a császár úszott a boldog­ ságban, aki azt is megengedte, hogy V Rákóczi hazatelepülhessen magyaror­ szági birtokaira. w Haza is települt, talán két hetet sem töltött Magyarországon, amikor írt í\ * «f egy levelet. Vajon kinek írt Rákóczi «** Ferenc nagyúr, az átnevelt fiatal her­ - •» ;-<■ ceg? XIV Lajos francia királynak. A rodostói ház, ahol a fejedelem haláláig élt A francia királynak írott egyik levelét elfogták, és Sáros várában egy éjjel le­ házy Pál, de ő jutalmul kapta azért, mert az tartóztatták. Vége lett a pünkösdi király­ országgyűlésen elintézte, hogy ismerjék el a ságnak, most már nem tudott színlelni, de Habsburg-ház örökös utódlási jogát. nem is akart. Wiener-Neustadt-ban bör­ Rákóczi tovább játszott, azt mondta, hogy tönbe zárták, de Julianna és Sarolta kimó­ most utazgatni fog, Olaszországba ment, dolták, hogy Rákóczit az őrségből valaki ahol látványos és pletykák által is emlegetett megszöktesse. kalandjai voltak. Nem tagadható, hogy Rá­ Rákóczi megszökött, Varsóban bukkant fel, kóczi, akárcsak Balassi Bálint, nem vetette ahol találkozik az ott tartózkodó Bercsényi meg a női szoknyákat. Élte a maga életét, is­ Miklóssal, akit gróffá tett a császár, mert a mét találkozott Juliannával, megbeszéltek felszabadító hadjáratokban nagyszerűen dolgokat és hogy-hogy nem Julianna azt harcolt a török ellen. Megbeszélik a dolgo­ mondta neki, hogy „Nekem sikerült ez a kat és megállapítják azt, hogy az ország I 20 �Nemeskürty István helyzete tűrhetetlen, az embereket kínoz­ zák, zaklatják, kifosztják, kivégzik. Abban reménykednek, hogy a francia kormány tá­ mogatni fogja őket. A francia állam szaka­ datlan hatalmi harcot vívott a császári biro­ dalommal az Európa fölötti hegemóniáért. Már a XVI. században I. Ferenc francia ki­ rály katonai szövetséget kötött a török szul­ tánnal. Tehát Rákóczinak, Bercsényinek és társainak az volt a reális elképzelése, hogy a franciák, támogatásával esély van egy függet­ len Magyarország visszaállítására. így jelenik meg Rákóczi 1701-ben Varsó­ ból visszatérve, már mint a császár szökött rabja az észak-keleti Kárpátokban, azt írja, hogy csak néhány szegény ember meg pa­ raszt lézengett ott. Amikor meglátták és gyanakodva nézték, egy beszédet mondott nekik, majd egyre többen jöttek, a beszéd végén letérdeltek, sírva fakadva üdvözöl­ ték őt, megmentőjüket. Ahogy mondja. Esze Tamás, „tarpai jobbágyom” volt az egyik vezérük. Mindezekből talán kiderül, hogy a szabadságharcot egy rendkívül tu­ datos és gondos, a hazáért minden fölál­ dozni h^ lamos magyar társadalmi réteg évtizedeken át készítette elő, beleértve eb­ be Zrínyi Ilonát, aki 1703-ban halt meg. Thököly Imrében volt annyi kuruc huszá­ ros csínytevési kedv, hogy bár Bécsből, a rabságból nem tudta feleségét, Ilonát ki­ szabadítani, viszont foglyul ejtett valahol az Alföldön egy, az udvar számára nagyon fontos császári tábornokot. A két foglyot szabályszerűen kicserélték. A császári tá­ bornok visszament oda, ahova való. Zrínyi Ilona pedig Thököly oldalán Törökország­ ban kötött ki, ahol 1703-ban meghalt. A kapott feladat értelmében most a kor irodalmáról is beszélek. A kor leglényege­ sebb irodalmi műsorozata a kuruc dalok és nóták, amelyeket névtelen szerzők szerez­ tek. Ezek hallhatatlan kis remekművei a magyar irodalomnak. Szájról-szájra jártak, a legszebbeket leírta egy-egy család magá­ nak az emlékkönyvébe, ezek aztán meg­ maradtak, és később kiadásra kerültek. Először Thaly Kálmán jelentette meg őket egy kicsit átformálva, majd tudományo­ sabb igényű kiadásban. Felsorolni nem is lehet őket, mert több száz, ha nem ezer ilyen létezik. De ha azt mondom, hogy 9?.Csínom Palkó, csínom Jankó”, mindenki tudja, hogy miről van szó. A másik, amiről alig esik szó, az első név szerint ismert magyar költőnő, aki talán máig a legnagyobbak közé tartozik, Petrőczy Kata Szidónia, Rákóczi egyik tá­ bornokának felesége, aki döbbenetesen modern verseket írt. A mai napig nem jelent meg egy kötetben a verses­ gyűjteménye, imitt-amott jelentek csak meg részletei. A legnagyobb Rákóczihoz köthető író­ egyéniség természetesen Mikes Kelemen. Mint tudjuk, Rákóczi titkára volt, és mivel az akkori kor divatja szerint a levél, a levél­ forma irodalmi mű volt, olyan, mint egy novella, így hát ő fiktív levelek formájában írta le élményeit Rodostóban. Nemcsak forrásmunkának, hanem irodalmi alkotás­ nak is kiválóak. Most jön a legnagyobb, Rákóczi Ferenc maga, aki sajnos nagyon keveset írt magya­ rul, főként latinul és franciául írta le gon­ dolatait. Szent Ágoston és a legmodernebb lélekvizsgáló irodalom együttesével talál­ kozunk. Hihetetlenül művelt és rendkívül jó író volt. Mint minden jó író, nemcsak harcait és politikai gondolatait írta le, ha- ül �■ Pázmány-Nap 2003 1r íjO Í:|W '\tK\ S i r* í .‘K > 1 ■i **»:, u ■> ^íí •< A . JPlS^BHinL. >, (T II. Rákóczi Ferenc sírja a kassai dómban nem leírta azt is, hogy bizony-bizony, bár szégyelli magát, de a francia király udvará­ ban olyan hangulat volt, hogy a kísértés­ nek olykor még ő sem tudott ellenállni. Le is tagadhatná, de leírja. Ez a lelkileg is rendkívül bonyolult alkatú férfi megint egy újabb fordulatot élt át pá­ rizsi tartózkodása vége felé. Kolostorba vo­ nult és ott élt a szerzetesekkel együtt. Nagy nemzetközi tekintélye volt, nem annyira elbukott katonai felkelése miatt, hanem rendkívüli műveltsége, megejtő és vonzó egyénisége okán. Amikor a Párizs­ ban tartózkodó Nagy Péter cár megtudta, hogy ott él Rákóczi, megkereste a kolos­ tort és ott hajnalig tartó beszélgetést foly­ tattak. Milyen érdekes is lenne tudni, mi­ ről beszéltek. Amikor személye kényel­ metlenné vált a franciáknak, akik éppen a Béccsel való békekötésre készültek, a szul­ 22 tán oltalmába került, ott is hal meg Rodos­ tóban, Törökországban, legjobb hívei tár­ saságában. Hősünk nagy író, nagy politikus, kiváló hadvezér, hálát érezhetünk Zrínyi Ilona és Rákóczi Julianna iránt. Feleségéről, Sarol­ ta Amáliáról sem tudjuk, hol van eltemet­ ve. Rákóczi teste Rodostóban nyugodott, ahonnan aztán az 1900-as évek elején Kas­ sára vitték. Úgy rendelkezett, hogy szívét vegyék ki és egy szelencében helyezzék el abban a kolostorban, ahol élt. Ezt a kolos­ tort a francia forradalom idején lerombol­ ták, kirabolták, nem tudjuk, hova lett Rá­ kóczi szíve. De, és kérem ne tekintsék ezt szónoki pátosznak vagy patetikus fogás­ nak, bár nem tudjuk, hol van az a szív, de hogy a mi szívünkben Rákóczi Ferenc ott él, az bizonyos. (az előadó irodalmár, történész) �Pázmány-Nap 2003 Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt Szeretettel köszöntök mindenkit a PPKE Jogi Karán első ízben megrendezésre ke­ rülő Pázmány-Nap alkalmával. Akik ma este itt ülnek, legnagyobbrészt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának hallgatói és oktatói. Ez az önma­ gában semmitmondó adat, ha közelebbről megvizsgáljuk, sokféle, akár egymástól el­ térő értelmezést is nyerhet. Az előzetes kérdés az, hogy - akár oktatóként, akár hallgatóként -, mit is jelent ma „Pázmányosnak lenni”. Ez az intézmény, a Páz­ mány Jogi Kara mindössze nyolc éves múltra tekinthet vissza. Nyolc év egy Kar életében meglehetősen rövid idő, másfelől azonban igen hosszú is lehet. A ma esti be­ szélgetés szándékaink szerint egyfajta számvetés lesz, melynek célja az indulás­ kor megfogalmazott célkitűzések ismételt tudatosítása, valamint a jövő feladatainak meghatározása. Az alapításkor a Kar elé ki­ tűzött célok egyértelműek voltak. Mind a mai napig sokunk fülébe csengenek még az alapító dékán, Zlinszky János Profes­ szor Úr első évnyitó beszédének szavai, melyekkel a hallgatóság számára is egyér­ telművé tette, mit is vállaltak ők a Páz­ mány Jogi Karára történt beiratkozásukkal. Hadd idézzem őt: „A keresztény embernek a rendelkezésre álló eszközökkel a körülötte lévő világot kell építenie. A keresztény mérnöknek jó mérnöknek, a keresztény orvosnak jó or­ vosnak kell lennie, a keresztény közéleti embernek pedig elsősorban a közösségért kell tennie. Úgy vélem, fel kellene végre ismernünk, hogy a modern piacgazdaságban is az er­ kölcsi értéknek kellene elsődlegesnek len­ nie. Nem szolgálhatunk egyszerre Mammonnak és az értékeknek. Mind a szegény, mind a gazdag országokban fogyasztói, mindent pénzben mérő társadalom alakult ki. Az értékek viszont akkor is értékek, ha nem lehet azokat pénzben mérni. Csak ak­ kor lehetünk eredményesek a közéletben, ha általános lesz az a tudat, hogy helyesen csak együtt és az előbb említett értékrend alapján tudunk cselekedni. A keresztény értékek választása nem eset­ leges, hanem természetes folyamat kell, hogy legyen. Még az sem számít, hogy azokat a többség, vagy a kisebbség képvise­ li-e. A társadalmat, mint a levest a só, egy kisebb keresztény közösség is értékesebbé tudná tenni. Az a baj a mi kereszténysé­ günkkel, amit Szent István is mondott a maga országára, hogy: ’gyenge palánta még, amelyet támogatni kell, mert könynyen eltaposható’. Csak az segít, ha nagyon tudatos, távlati tervek szerint cselekedve minél több em­ bernek mutatjuk meg a helyes társadalmi értékrendet, a rövid távú gondolkodás zsákutcáit. n E szavak egyértelműsítik, hogy aki a Páz­ mány Jogi Karára jár, az elviekben többet vállalt, mint mások. A szép szavak azon­ ban csak akkor érnek bármit is, ha a gya­ korlatban is megvalósulnak. A Kar indu­ lása mindazok számára, akik részt vehet­ tek benne, felejthetetlen, meghatározó 23 �Pázmány-Nap 2003 élmény volt. A szűkös anyagi helyzet, a szegényes körülmények, a szervezés kez­ deti nehézségei nem bizonyultak zavaró tényezőknek: mindenki átérezte, itt és most történik valami; valami, ami fontos. A valóban keresztény erkölcsiségen ala­ pulójogászképzés segíthet abban, hogy a Pázmányról kikerült végzett hallgatók képesek legyenek valamennyit vissza­ csempészni a társadalomba abból a régi­ új szellemiségből, amelynek alapja a hit, a becsület és a közösségért való tenni akarás. Ez volt a mozgatórugója mindazoknak, akik részt vettek a Kar alapításában, a hallgatóság pedig nagy örömmel és reményekkel fo­ gadta ezt az esz­ meiséget. Mivelhogy a jogi pálya mindenkor egyben közéleti pálya is, a jogász­ nak, a jó jogász­ nak részt kell vennie a közélet­ ben is. Ez a rész­ azonban vétel önzetlen csak szolgálat lehet, és sohasem az egyé­ ni érdekérvényesítés eszköze. Egy katolikus jogi kar képes lehet arra, hogy olyan jogá­ szokat bocsásson ki magából, akik - természetesen a 24 szakmai munkásságukon túl - közéleti te­ vékenységükkel is a társadalom, a nemzet, az ország javát szolgálják. E nehéz felada­ tokra való első felkészülés legideálisabb te­ repe a hallgatói egyetemi közélet. A kezde­ ti évek izgalmas, inspiráló légköre szinte magától teremtette meg az erre irányuló igényt a hallgatóságban, melyet követett a - természetesen kisebb-nagyobb hibáktól terhes - megvalósítás. Mindannyian úgy éreztük, még névtelen hallgatóként is, hogy valamennyivel mi is hozzájárulunk az új Kar építéséhez. Nem csak a névazonosság, hanem a meg­ határozásra került szellemiség is indokolttá tette azt, hogy kapcsolatot keres­ sünk az Pázmány Péter bíboros-ér­ sek által 1635-ben megalapított Egyetemmel. Ne foglalkozzunk most a jogutódlás bár kérdésével, tudjuk, a Hittu­ dományi Kar ré­ vén a Pázmány Egyetem is jog­ utódja a Nagy­ szombatban létre­ jött intézmény­ nek. Ennél azon­ ban sokkal fonto­ sabb hangsúlyozni azt, hogy magun­ kat az érseki alapí­ tású, 1950-ig Páz­ mány Péter nevét viselő Egyetem �■ Ml szellemi örököseként határozzuk meg. Ter­ mészetesen nem kívánja senki ezt a szépen hangzó, de annál inkább megfeszített és alá­ zatos munkával járó címet kisajátítani, sőt, a legörömtelibb állapot az lenne, ha rajtunk kívül is, sok más felsőoktatási intézmény tűzné zászlajára, és vállalná fel ezzel Páz­ mány Péter, a magyar katolikus-keresztény gondolkodást alapvetően, napjainkig is ha­ tóan meghatározó szellemi örökségét. A lé­ nyeg tehát, hogy súlyos terhet vett az Egye­ tem magára akkor, amikor Pázmányt vá­ lasztotta névadójául. Ez a névválasztás több mint egyszerű formalitás - ennek a névnek meg kell felelni. Végezetül néhány szót arról, miért ren­ deztük meg első ízben ezt a mai Pázmány-Napot. Szó esett arról, hogy nyolc év egy Kar történetében egyszerre lehet sok és kevés is. Arra azonban minden bi­ zonnyal elegendő, hogy olyan kezdemé­ nyezések induljanak el, amelyek, később, évek elteltével hagyományokká nemesed­ hetnek majd. Minden valamirevaló Egye­ tem rendelkezik saját hagyományokkal. A hagyományok biztosítják a folyamatos­ ságot, a követett szellemiség folyamatos továbbadását. Nekünk, tekintettel fiatal „korunkra”, egyelőre még kevesebb áll rendelkezésünkre. Szándékaink szerint ilyen, hagyományteremtő kezdeménye­ zés a Pázmány-Nap megrendezése. A vá­ lasztott időpont is szimbolikus: a nagy­ szombati Egyetem 1635-ös, májusi alapí­ tásához kötődik. Szó esett arról is, hogy kezdetben meny­ nyire meghatározták a Kar hangulatát a hallgatói önszerveződések. Ezen szerve­ ződések lendülete mára kissé kifulladt. Mi, szervezők azért is hívtuk a mai alka- Kohay András lommal össze az Universitas minden tag­ ját, hallgatókat, oktatókat, alkalmazotta­ kat, hogy jelezzük: elengedhetetlenül szükség van a hallgatói közélet újraterem­ tésére. Mi persze már nem vagyunk hall­ gatói a Karnak, így csupán némi bátorítást tudunk nyújtani a hallgatóságnak, de re­ ménykedünk abban, hogy akadnak majd , olyanok, akik megfeszített és áldozatos munkával, önzetlenül tesznek majd a kö­ zösségért, amelyben legalább öt esztendőt mindenki eltölt. Ennek az öt esztendőnek pedig mindenki számára sokáig emléke­ zetesnek kell lennie. Hadd említsem meg ennek kapcsán azt is, hogy - ahogy látom - a hallgatóságban számos végzett hallga­ tó is helyet foglal, ők elmesélhetik azt, milyen is az az érzés, amikor valaki évek elteltével is örömmel tér vissza egykori Alma Materébe. Nincs más hátra, mint hogy beszámoljak egy másik kezdeményezésről, mely remé­ nyeink szerint idővel szintén hagyománynyá nemesedik majd. Mi, tanársegédek és doktorjelöltek Dékán Ur jóváhagyásával alapítottunk egy díjat, melyet minden esz­ tendőben az arra leginkább érdemes kap majd meg. A díj neve Pro Facultate, melynek alapítá­ sakor, újfent kihangsúlyozván a szellemi folyamatosságot az egykori Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemmel, az ott, 1936ban létrehozott, és sajnos csak rövid ideig létező Pro Universitate díjat vettük min­ tának. Megkérem Gerencsér Balázs barátomat, hogy ismertesse az alapító okirat szövegét, majd felkérem Bánrévy Gábor Professzor Urat, hogy nevezze meg és köszöntse az oklevél első díjazottját. 25 �J’ * Pázmány-Nap 2003 ■ A PRO FACULTATE-DÍJ ALAPÍTÓ OKIRATÁNAK SZÖVEGE MI, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanársegédei és doktorjelöltjei, megalapítjuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar PRO FACULTATE díját. Ezen díj, a nemes elődök által 1936-ban alapított PRO UNIVERSITATE nevű díj szel­ lemi örököseként tovább élteti az Őeminenciája Pázmány Péter nevét viselő Egyetem szokásait és rendjét. A díj oklevél vagy érme alalgát veszi fel. Az oklevél szövege magyar és latin nyelvű, a dí­ jazott nevével ellátva, a Kar Dékánjának aláírásával. Ha a Dékán a díjazott, az oklevelet an­ nak helyettese látja el kézjegyével, a Kari nagypecsét mellett, amely pecsét nyomassék az oklevél aljának közepére. Az oklevél szövege az alábbi: Mi, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar oktatóinak és hall­ gatóinak universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk ... -nak, akinek a Ka­ rért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt példaképként állítjuk az Universitas minden tagja elé. Kelt. Nos communitas professorum et cives academici facultatis scientiae Juris et Politicae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae, diplomám PRO FACULTATE donamus ... Cum qua, hoc modo quoque agnoscimus suum laborem pro Jacultate, gratias agentes pro negotio suo. Tamquam exemplarem ad imitandum proponimus coram omni membro universitatis. Anno Domini. Ha a díj alakja érme, az bronzból készül, átmérője mintegy öt centiméter. Előlapján Őe­ minenciája Pázmány Péter arcképét a Kar neve öleli körül, hátlapján a Kar címerét a PRO FACULTATE felirat övezi, alul az évszám jelzésével, amelyben az érme kiadatott. Az ér­ me adható a fenti oklevéllel együtt is. Díjazott lehet a Kar minden oktatója és más munkatársa, aki a Kar életében, munkájában kiemelkedő tevékenységet végzett. Övezze tisztelet a díjazott munkásságát és váljék ez a Kar tudományos, szakmai, igazgatási vagy egyéb gyarapodására. A díjazott személyének kiválasztására szavazás útján kerül sor, amelyben a Kar oktatói és hallgatói vesznek részt. A díj odaítélésére minden évben az Őeminenciája Pázmány Péter által életre hívott nagyszombati tudományegyetem alapításának havában kerül sor, ünne­ pélyes keretek között, a rektor és a társkarok dékánjai, valamint a Kar minden oktatójának és hallgatójának meghívásával. Az odaítélt díjról és a díjazottról kerüljön minden évben irat a Kar könyv- és levéltárába, hogy örök emlékezete legyen a Karért dicső cselekedetet véghezvitt személyeknek. Hirdesse minden díjazott Isten dicsőségét és a Kar épülését! Kelt Budapesten, az Úr 2003. esztendejének május havának 7. napján. 26 �< } Pázmány-Nap 2003 1 -i Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate oklevél átadásakor ) ) 1i t í J I } » ) ! í 4 i » í j j Amikor néhány napja felkeresett néhány fiatal oktatónk, a hagyományteremtési cél­ zattal megálmodott Pázmány-Nap lelkes szervezői, elmondták, hogy egy díjat kí­ vánnak alapítani, illetve már alapítottak, amit minden esztendőben annak a sze­ mélynek fognak odaítélni, aki a legtöbbet tett a Kar érdekében. Azt mondtam nekik, soha többé ilyen könnyű döntés előtt nem fogtok állni, mint most, amikor első ízben kerül sor a díj odaítélésére. Nyilván van­ nak mások, többen is, akár a jelenlévők kö­ zött is, akik letettek több-kevesebb téglát a Kar felépítéséhez, - mindenkinek köszö­ net érte! Olyan ember azonban, akit egy személyben a Kar alapítójaként tisztelhe­ tünk, egyetlenegy van. Öt pedig Zlinszky Jánosnak hívják. Drága Barátom! Te ugyan mindig, ha ilyesmire a múltban sor került, szerényen azzal hárítottad el a dicséretet, hogy az áldozatkész munkatár­ sakat illeti a dicséret, ha a Kar felépült és működik. Nos, ez csak részben, csak anynyiban igaz, hogy nyilvánvalóan társak is kellettek ehhez a munkához, az építkezés­ hez, mint átvitt, mint fizikai értelemben. A Kar működésének motorja azonban Te voltál, amit úgy is kifejezhetnénk, hogy ha Te nem lettél volna, ha nem álmodtad vol­ na meg a Katolikus Jogi Kart, ha nem is­ merted volna fel a - nyugodtan mondhat­ juk - történelmi szükséghelyzetet, hogy közel ötven év erkölcsi rombolása után a minden ízében tönkretett társadalomnak elengedhetetlenül szüksége van szilárd, keresztény világnézet alapján álló jogászré­ tegre, nos, mindezek hiányában lehet, hogy egyáltalán nem, vagy csak sokkal ké­ sőbb és semmiképpen nem így jött volna létre ez a Kar. Mélyen Tisztelt Professzor Úr, Drága Öreg Barátom! Nagyon nagy öröm szá­ momra, hogy én köszönthetlek ennek a szép díjnak a részedre történő átadása al­ kalmából, mind a díj alapítói, mind a Kar valamennyi oktatója és hallgatója nevében. Tiszta szívemből kívánom, hogy a szemé­ lyedben felhalmozódott hatalmas tudást és erkölcsi tőkét még hosszú ideig módod le­ gyen kamatoztatni, elsősorban a Kar hall­ gatói, de tágabb értelemben véve az egész magyar jogászi, sőt az egész társadalom ja­ vára és hasznára. Szeretném ezt a mai alkalmat még arra is felhasználni, hogy megemlékezzek arról a valamennyiünk számára egyáltalán nem örömteli eseményről, miszerint ma tartot­ tad volna meg utolsó órarend szerinti elő­ adásodat. Tudom, hogy elhatározásod szi­ lárd, mint mindig, mégis mindannyiunk nevében arra szeretnélek kérni, találd meg az útját-módját annak, hogy megmaradjon folyamatos kapcsolatod a Kar minden év­ ben megújuló hallgatói gárdájával. Hidd el, nagy szükségük lenne rá. Öreg Barátom! A jó Isten áldása kísérjen további utadon! 21 �Pázmány-Nap 2003 1"' Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után Főtisztelendő Prímás Érsek Atya, Főtiszte­ lendő Rektor Úr, szeretett Barátaim és Kollégáim! Talán tényleg sikerült valamit elérni az olyannyira vágyott egyetemi köz­ életi együttműködésből, ha ennyire titok­ ban tartva meg tudtatok valamit szervezni, mert valóban azt kell mondanom, hogy nagyon meg vagyok lepve és meg vagyok hatva. Tény számomra, emlékezetes tény, hogy egyrészt a huszadik oktatói évemet zártam le a mai nappal, mint oktató, ma tartottam utolsó tanrend szerinti órámat, nyolcadik éve a Pázmányon, a huszadikat, ha egybevesszük. Húsz év egy egyetemi oktató pályafutásában nem olyan nagy idő, de tartalmas idő volt ez. Tartalmas ideje 28 volt annak az együttműködésnek, amely­ ből az az eredmény, ami körülöttünk lát­ szik, létrejött. Tudom, hogy a társadalom is, az emberek is szeretnek nevekhez kötni eredményeket, mert így könnyebb, meg­ fogni őket. Bánrévy Gábor utalt rá, hogy el szoktam hárítani az egy névhez való kö­ tést. Nem szerénykedésből hárítom el, mert amikor az ember komoly igyekezet­ tel végzett munkáját elismerik, az jólesik, hanem valóban azért, mert ugyan annak, ami itt megvalósult, részleteiben talán vannak olyan elemei, amiket éppen én ál­ modtam meg véletlenül, de a gondolat, hogy a katolikus Jogi Kart létre kell hozni, nem tőlem indult. Annak idején Eszter­ �Pázmány-Nap 2003 gomban, az egyházmegyei zsinaton vető­ dött föl a gondolat, az ötös bizottság, amely a szervezést elkezdte, ott állt össze. Mindannyiunknak alkotó része volt ab­ ban, ami megvalósult, az alapításra a je­ lentkezők buzgalmát látva, talán a törvényi háttér törékenységét is megérezve, a püs­ pöki kar bátor lépése adott lehetőséget. Amikor még a felsőoktatási törvényben egy már elismert egyházi egyetem karala­ pításához csak bejelentés kellett és nem minisztériumi hozzájárulás, akkor ezt a bejelentést annak ellenére megtették, hogy épület nem volt, pénz, hallgatók se voltak, csak tanári testület és lelkesedés volt. Az alkalomnak e kegyelemből sugallt megra­ gadása, két hónappal azelőtt, hogy a tör­ vényt módosították volna, olyan aktus volt, ami nyilván annak a testületnek, ami itt összeállt és annak a személynek, akit ez a testület akkor dékánként jelölt, olyan lendületet, kötelezettséget és egyúttal bíz­ tatást adott, hogy elhittük, meg tudjuk csi­ nálni. Akkor is meg tudjuk csinálni, ha ke­ resztbe tesznek nekünk, akkor is meg tud­ juk csinálni, ha az állam először nem tá­ mogat, vagy ha esetleg éppen egy ellensé­ ges kormányzat közelében vagyunk. Ez volt az az induló lendület, ami az első gó­ lyatáborban, az első kari üléseken megmu­ tatkozott, és előre vitte az ügyet. En remé­ lem, hogy ebből a lendületből mára is ma­ radt és marad akkor is, ha esetleg a szemé­ lyek cserélődnek. Már akkor az elején az volt a reményünk, hogy elsősorban a saját tanítványaink állnak be majd a sorba mö­ génk. Olyanok, akik itt tőlünk tanulták azt, mit jelent keresztény jogásznak lenni, mit jelent közéleti feladatot vállalni, ők meg­ újítják majd azt a kart, amelynek annak idején, egyik oktatótársunk megjegyzése szerint, az adta a modern lendületet, hogy nagyon sok öreg tanára volt. Olyan tanára, akik még emlékeztek azokra az időkre, amikor az Egyetem tényleg Egyetem volt. Ezt szerették volna megvalósítani és to­ vábbadni. A doktori képzés során úgy lá­ tom, hogy ez a gondolat él és csírázik. Annak ellenére, hogy ma is vannak olyan központi törekvések a kormányzat részé­ ről és máshonnan, amelyek egyenlősíteni akarnak, az egyéni színek levételével, ame­ lyek minimalizálni akarnak, amikor mi eredetileg maximalizálni akartunk. Remé­ lem, lesz ebben a Karban annyi erő, hogy ezeknek a mozgásoknak ellenálljon, és ak­ kor is ragaszkodni fog az ismeretek széles körű megalapozásához, ha esetleg azt akár rendeletek, törvények már nem követelik meg, ha a diplomát már kevesebbért is oda lehet adni. Nem az a lényeg, hogy vala­ hogy diplomát kapjunk, hanem hogy úgy lépjünk ki az életbe, hogy megalapozottak legyünk, annak minden felvetésével, fel­ adatával szemben. Karunk jelmondata, a iustum, aequum, salutare minden jogász és minden közéleti ember számára progra­ mot adhat, de ehhez azt is tudni kell, hogy mindez az emberi méltóságból, a keresz­ tény ember istenképűségének a dignitásából és az Isten előtti főhajtásból in­ dul ki. Nekünk, amikor e jelszavak tényle­ ges megvalósulásáért próbálunk a közélet­ ben helytállni, akkor ezt kell a szívünkben hordoznunk. Ha ebben megmaradunk, akkor mindegy, hogy az öregek elmennek, és fiatalok jönnek, a szellem maradni fog. Ezt kívánom mindazoknak, akik itt ülnek, és akik utánunk jönnek. Nagyon köszö­ nöm Nektek. 29 �w Pázmány-Nap 2003 i^- B' á.WM ‘i’* M,, a ^Pâzmàmi (Péter T^yr iem Joy- és Mamtdidonnmu^^^^ "JQir odtatőínaét^és fiadgatóinajQums/eîsitasa,•f \ ^^p.i3?CT/j7M‘r£ ű^et/eírt adamariyo23i,inK.. ^Dr. ZfUnsz^y ^Janosnaf;^ eiis dísmeíjüK^é^ ^Karért iJeyzett mtrnlça^dt megé^szânjû^ őt péída^yd^nt dífítyu/^^ (iz tinwersitas Tíiindrn tiyya eU. ííx^X^Jfj '}(e.li ‘^tidapesieUf 2003. mp/ik en. ^'1 J?. .•< ■••< ,.,Z...I i'Xla-ip Dékán >*■ It JO JI �■ Pàzmàny-Nap 2003 0 commimta^ prafessomn et ewes academiei I J'aaddatìs seientiae Juns et ^aliticae Ij tlTi-Wer^Uatis CcitMicae de. ^etro diplomam duuamus I domino Joanni Zfdnsz^y Cum pua, iiac muda (piopue iujnasdmus suum lab arem pro paadtate^ praiias apeutes pro n^oCa stur ^Tamguam e ^mpiarem ad wdiandum propondmus cowu omni membw unwersitaUis. /<. 'r : :lnna ‘Domini 2003,. die Mim, I ■ i I Jl 51 �Pázmány-Nap 2003 í Nyolc év a Pázmány Jogi Karán Kerekasztal-heszélgetés a Kar múltjáról, jelenéről, jövőjéről A beszélgetés résztvevői: Dr. Fodor György egyetemi tanár, a PPKE megbízott rektora, a PPKE-HTK tanszékvezető professzora Dr. Radnay József egyetemi tanár, a PPKE-JAK dékánja, a Munkajogi Tanszék vezetője Dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár, a PPKE-JAK dékán-helyettese, a Magánjogi Intézet vezetője Dr. Bánrévy Gábor egyetemi tanár, a PPKE-JAK volt dékán-helyettese, a Nemzetközi Jogi Intézet vezetője Dr. Kilényi Géza egyetemi tanár, volt alkotmánybíró, a PPKE-JAK Közjogi Intézetének vezetője Dr. Péteri Zoltán egyetemi tanár, a PPKE-JAK Allambölcseleti Tanszékének vezetője Dr. Horváth Attila egyetemi adjunktus, a PPKE-JAK Jogtörténeti Intézetének oktatója A beszélgetést vezette: Dr. Koltay András, a PPKE-JÁK Magánjogi Intézetének egyetemi tanársegéde - Amikor 1995-ben megérkezett a hívó szó, mely arról tudósított, hogy egy kato­ likusjogi kar készül a világra jönni, mi­ re gondolt, alig öt évvel a rendszerválto­ zás után mennyire lehet életképes egy ka­ tolikus, mégis világi képzés? RADNAYJÓZSEF: Azt hiszem, a többiek is abban a tudatban voltak, mint én, hogy az a társaság, az a szellemiség, amelyben összejöttünk, amely vállalkozott erre a te­ vékenységre, az föltétlenül garantálja az eredményt. Anyagilag, épület szempontjá­ ból, egyéb feltételek szempontjából nyil­ vánvalóan nagy nehézségekkel kellett szá­ molni. Az első évben, az apácazárdában igazán szerények voltak a feltételek, mégis megindult az oktatás és én azt hiszem, hogy az valósult meg, amit vártunk. 32 - A legtöbbjüknek máshol oktatói állása volt, ezt esetleg a Pázmány kedvéért fel­ adni nem biztos, hogy jó ötletnek tűnt a kezdetkor. Mikor döntött a Pázmány mellett, mikor volt az a fordulópont, amikor úgy gondolta, hogy a Pázmány most már valóban meg fog maradni és bebizonyította, hogy tényleg életképes szerveződés? . JOBBÁGYI GÁBOR: Abban a pillanat­ ban, amikor Zlinszky professzor úr szólt, hogy lesz Pázmány, én döntöttem a Páz­ mány mellett, ez nem volt kérdéses szá­ momra. De visszatérnék az első kérdésre. Azt hiszem, fölidézhetem azokat az első mondataimat, amit az első tanévnyitón mondottam még Piliscsabán; „Ha valaki azt mondja tíz évvel ezelőtt, 1985-ben, �kerekasztal A kerelkasztal-beszélgetés résztvevői hogy a Katolikus Egyetemnek a Jogi Karát a kivonult szovjet csapatok által hátraha­ gyott laktanyában magyar alkotmánybírák fogják megnyitni, azt azonnal őrültek há­ zába csukták volna.” Abban az időben a csodák korát éltük és ez a valóban kicsit eufórikus hangulat végigkísért a kezdetek nehézségein. Radnay József dékán úr úgy állította be a kezdeteket, hogy első pilla­ natban tudtuk, hogy ez lesz belőle, ami lett. Ezt csak remélni lehetett. A mai napig nem felejtem el, mikor először végigjártuk ezt az épületet. Leszakadt emeletek voltak, itt hagyott, használhatatlan nyomdagépek, betört ablakok, kilógó kábelek, aknák, amikbe bele lehetett esni, reménytelennek látszott minden. Hozzáteszem, hogy ab­ ban az időben még pénz sem volt arra, hogy valamiképpen kialakítsuk az épületet, mert állami támogatást nem kaptunk, ezt nem szabad elfelejteni, mert Fodor Gábor miniszter úrnak egyik legutolsó miniszteri ténykedése az volt, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság pozitív javaslata ellenére elutasította a Pázmány Egyetem Jogi Karának akkreditációját. Tehát az első év korántsem mutatott az irányban, hogy simán megy majd minden. Ehhez isteni kegyelem kellett, segítség és hatalmas hit, elszántság, nemcsak az oktatók részéről, hanem a hallgatók részéről is, hiszen nem felejthetjük el azt, hogy az első jelentkező hallgatók, még az első két évben sem le­ hettek teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan értékű jogi diplomát kapnak, mint az állami egyetemeken, mert nem voltunk még akkreditálva. Hatalmas ne­ hézségek voltak kezdetben, de a magam részéről teljesen egyértelmű volt kezde­ tektől fogva a választás. Némileg visszatar­ tott, hogy én sem kaptam a Pázmányon egy évig fizetést és azért a négy gyerekemet el kellett valamiből tartanom. Tehát két évig még fenntartottam a Miskolci Egyete­ 33 �Pázmány-Nap 2003 mén a jogviszonyomat, és csak amikor itt rendeződtek a pénzügyi feltételek, akkor lettem főállásban a Pázmány oktatója, előt­ te másfél évig megbízási szerződés alapján dolgoztam. BÁNRÉW GÁBOR: 19 évig tanítottam ezt megelőzően a szegedi egyetemen. Szá­ momra túlmenően azon, hogy az első hí­ vásra, amit attól az Zlinszky Jánostól kap­ tam, akivel együtt most már csak ketten vagyunk azok közül, akik 1947-ben kezd­ tük a jogi tanulmányokat, számomra sem volt kérdéses, hogy ennek a hívásnak min­ den körülmények között eleget kell tenni, de bevallom, még egy, ha úgy tetszik, ké­ nyelmi szempont is közrejátszott dönté­ semben, nevezetesen, hogy nem kell ez­ után azt a sok száz kilométert össze-vissza Szegedre leutazni, hanem csak a Ménesi útra kellett fölérni. - Horváth Attilától kérném, aki az ala­ pításnál szintén nagyon komoly szerepet játszott, hogy mesélje el a legendás első gólyatábor történetét! HORVÁTH ATTILA: Nehéz röviden el­ mesélni. Elindul egy Kar, amelyiknek nem voltak idősebb hallgatói. A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindig a felsőbb évesek szervezik meg. Nyáron összeül­ tünk az Alkotmánybíróságon Zlinszky ta­ nár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jön­ nek ősszel a hallgatók, kellene hát szervez­ nünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem voltak felsőbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Összesen harmincezer forintot 34 kaptam a költségekre. Azért említem meg, mert nem tudom, hogy most mennyi a gó­ lyatábor pénzügyi kerete, biztos, hogy ezt egy kicsit meghaladja. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, disc jockey-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyi­ ra ismert Fábry Sándor elvállalta, hogy el­ jön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségve­ tésben harmincezer forint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségvetésünket, így az esti zenés programot úgy oldottuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, békebeli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a disc jockey. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a fel­ adatra, a saját magnómon, az általam na­ gyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé­ vén, a régebb idők zenéi vonultatom fel, a hatvanas-hetvenes évekből. Nagyon kelle­ mes volt a hangulat, különösen amikor ki­ derült, hogy hajnali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, a lányoké még messzebb, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállítás­ hoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az ele­ jére, hátuljára, csomagtartóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordul­ tam jó néhányszor, míg a hallgatókat haza­ szállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem lehet ott hagyni őket éjjel 3-kor az úton. -Mit is jelent pontosan egy katolikus jo­ gi kar? Egy jogász szakmájában^ amely­ hez nem feltétlenül kapcsolódik az átlag- �kerskas2ta] ember számára a kereszténység érték­ rendje, hogyan érvényesülhetnek a kato­ likus értékek? FODOR GYÖRGY: Hadd kezdjem in­ kább azzal, hogy amikor másfél hónappal ezelőtt megkerestek engem, hogy támo­ gassam a Jogi Kar Pázmány-Napját, akkor én teljes mellszélességgel mellé álltam, és 3-kor, amikor megnyitottam az eseményt, elmondtam ezzel kapcsolatban az ars poe­ ticámat. Biztos, hogy érezzük mindannyi­ an az egyetemen a közöny jeleit, de hadd mondjak el valamit, ami nem ad okot pesszimizmusra. Én húsz éve tanítok szentírástudományt, és jól tudom, hogy minden kezdetet jellemez egyfajta hurrá­ optimizmus. így volt ez az egyház születé­ sénél is, az őskereszténységnél. Jézus föltá­ madt, szeressük egymást, minden rendben van, hamarosan vissza fog jönni, az egyház terjedt, sokan megkeresztelkedtek, majd tapasztalták, hogy Jézus második eljövete­ le késik. Jönnek elő megint a régi bűnök, néhány év múlva elkezdődtek a keresz­ tényüldözések, ekkor nagyon sokan meg­ inogtak. Azért mondom ezt, mert gyakran fordul elő, hogy a kezdeti lelkesedés után megkísérti az embert a csüggedtség, ami talán itt a szervezőkben is benne volt az egyetemi élet némi ellaposodása miatt. Ezért kezdték el például ennek az ese­ ménynek a megszervezését. Úgy kezdtem délután is, hogy Hölgyeim és Uraim, Ked­ ves Barátaim! Vegyük komolyra, de ugyan­ akkor derűsre a szót. Nincs miért elkese­ redni. Azért vagyunk, hogy mindig újra kezdjük és minél jobban csináljuk. Fon­ tosnak érzem és ezért is támogattam az el­ képzelést, hogy jöjjünk össze és beszélges­ sünk. Azt kérném csak, hogy legyünk bi­ zalommal, hiszem azt, hogy mint ahogy az egyházban is kialakult, itt is ki fog alakulni a közösség. Hogy milyen legyen egy kato­ likus egyetem? Nemrég újra végigolvas­ tam a katolikus egyetemek Magna Chartá­ ját, az Ex Cordae Ecclesiae-t. Hadd olvas­ sam fel belőle azt a négy pontot, ami a leg­ fontosabb meghatározója kell, hogy legyen egy katolikus Jogi Karnak: a tudás integrá­ ciójának keresése, a teljes igazság keresése a valóság egészében; a dialógus megléte a hit és az értelem között; az etikai elvárá­ sok; a hitbeli és egyházi távlatok. - Sokan gondolják úgy, hogy a jogászi pálya az egyben közéleti pálya is. Meny­ nyiben ért egyet ezzel a megállapítással és mennyiben szükségszerű az, hogy egy jogász egyben közéleti tevékenységet is folytasson? KILÉNYI GÉZA: Attól tartok, hogy nél­ külözhetetlen. Nem véletlen, hogy ennek a Karnak a hagyományai közé tartozott, hogy neves hazai és külföldi személyisége­ ket meghívtunk. Amikor még meglehetősen nehéz körül­ mények között voltunk, emlékszem, hogy valahol a harmadik emeleten kezd­ tem, egy falusi reterát nagyságú szobában, amelyben volt egy ezer forintos íróasztal. Ez alatt azt kell érteni, hogy három lába volt, ha tehát kitettük volna a Kar épülete elé, akkor ezer forintot rá kellett volna kötni, hogy a kukázók elvigyék. Az egész szobában volt összesen egy darab szék és ez volt a professzori szoba. Meghívtunk egy fiatalembert, aki aztán később Ma­ gyarország miniszterelnöke lett, akkor 35 �Pázmány-Nap 2003 •?' s 9^ ‘1 i.-’ INP •X, Í- l»g3i Dr. Fodor György, Dr. Radnay József és Kilényi Géza még az Országgyűlés Európai Integrációs Bizottságának elnöke volt. A volt és a je­ lenlegi rektor úr megnyugtatására mon­ dom, hogy egy szó pártpolitika nem esett az ő előadásán, csak az európai integráci­ óról beszélt, mert tudta, hogy a meghívás nem a pártelnöknek szól. Noha az akkori dékán úr is felajánlotta a szobáját, én ra­ gaszkodtam hozzá, hogy a saját szobám­ ban fogadjam. Visszahőkölt az ajtóban. Azt mondja: „Mi ez?” Mondom: „Ez a professzori szoba.” Azt mondja: „Itt ki­ tolnak veled?” Erre én: „Ez az épületben a legszebb professzori szoba.” Azt mond­ ja: „Miért nem szóltok az államnak, hogy adjon valami tisztességest?” Később ez 36 nagyon magas labda volt, amikor az állam ő lett. Szaván foghattam volna, hogy „Ál­ lam bácsi, valami tisztességest”, de ez ré­ szemről nem lett volna tisztességes. A bevezető szavakat szeretném egy icikepicikét helyesbíteni, olyan patetikusan hangzott, hogy az anyagi szűkösség nem jelentett nehézséget. Jelentett. Könyvek nélkül. Magyar Közlöny nélkül jogot ok­ tatni egy kicsit nehéz. Egyszer, amikor meguntam az ezer forintos íróasztalt, a gazdasági vezetőt magamhoz kérettem, mondtam, „üdvözlöm Krisztusban szere­ tett testvérem, foglaljon helyet”. Azt mondja: „Hova?” Mondom ; „Mit gondol, én hova ülök? És a hozzám érkező hallga­ �IzerekasztaÍ tót hogyan ültetem le, amikor egyetlen szék van a szobámban? Vagy én is leülök a földre, vagy én is állok.” Hát nyilván a nagy számnak volt köszönhető, hogy hó­ napokon belül négy műanyag kemping­ széket sikerült szereznem, könyvespolc még mindig egy szál se. Szóval nem volt ez könnyű. Mi, tanult kollegáimmal, egy pil­ lanatig nem kételkedtünk abban, hogy amit nagyon szegényen kezdtünk, azt na­ gyon szegényen is fogjuk befejezni, de ta­ lán egyesek szellemi gazdagodásához hoz­ zájárulhatunk. - Sokan panaszkodnak arra, hogy a ta­ nár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár ars poeticája mennyiben, hogyan foglal­ ható össze? Mi, milyen adottság, képes­ ség kell ahhoz, hogy valaki ne csak nagyszerű tudós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen? PÉTERI ZOLTÁN: Mindenekelőtt szembe kell nézni időnként váratlan hely­ zetekkel. Amikor például megpróbáltam érdeklődni aziránt, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a témája, ravasz vállvonogatásokon kívül más választ erre nem kaptam. Szerencsére, szerencsétlenségre egyszer már találkoztam életemben ilyen helyzettel, amikor sok évvel ezelőtt a lon­ doni King’s College vendégeként az en­ gem vendégül látó professzor jelezte, hogy szívesen bemutatná egy óráját, nem kísérném-e oda. Természetesen. Üdvöz­ lések, bemutatás. Azt kérdezi tőlem, mi­ ről legyen szó ezen a mai órán? Legyen szó például a bírósági szervezetről. Ké­ rem szépen. Felállt és közölte, hogy a mai előadást én fogom megtartani, az általam választott témáról. Nos, komolyra fordít­ va a szót, sohasem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Vi­ lágéletemben pedagógusnak, tanárnak készültem és életem nagy ambíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondvi­ selés kegyelme és a sors fordulatai kellet­ tek, hogy megvalósulhatott az, nem kö­ zépiskolás fokon, amire készültem. Az én generációmat még annak idején, a nagy háború előtt a katolikus nevelés nagyjai, a három bűvös T betű tiszteletére neveltek. „Több telik tőlem”. Nem a karrier szem­ pontjából, erre sosem törekedtem. De ar­ ra igen, hogy tőlem telhető lelkiismere­ tességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerül­ tem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehe­ tek másoknak és talán hasznára lehetek azoknak a fiataloknak, akiket oly hosszú évek óta taníthatok. Nos, nem kevesebb, mint 37 éve van szerencsém oktatni egy nemzetközi felsőoktatási intézményben is, volt módomban tapasztalatokat szerez­ ni, volt módom összehasonlításokat ten­ ni. Meggyőződéssel vallom, hogy az a há­ rom T betű ma is aktuális. Egy kis nép gyermekei másképp nem fognak tudni helytállni sem itthon, sem egy egységesü­ lő Európában, ha nem tudnak, nem anynyit, de többet, mint a versenytársak. Ne­ künk magasra van téve a léc és azt át kell ugrani. Amikor tehát talán egyesek számára túl igényes a léc elhelyezése, gondoljunk ar­ ra, hogy nekünk helyt kell állnunk egy nagyobb világban, egy kis, sorscsapások­ tól űzött nép gyermekeként kell képvisel­ nünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. 57 �K7“ Pázmány-Nap 2003 .. L. Ebben a szellemben próbáltam tevékeny­ kedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befejezni pályámat. bán a pillanatban, amikor ott vagyunk, a tett helyén, hogy hogyan viselkedünk, mit teszünk. - Mii az á többlet, gondolok itt egyfelől az oktatásban, másfelől az oktatáson kí­ vüli, egyéb tevékenységben megnyilvá­ nuló többletre, amit a Pázmány, mint katolikus Jogi Kar nyújtani tud hallga­ tóinak és amely megkülönbözteti az álla­ mi egyetemek jogi karaitól? FODOR GYÖRGY-. Az előbb már el­ mondtam az elvi szempontokat, hogy mi az, amitől katolikus egy egyetem. De leg­ alább olyan fontos a gyakorlati rész is. Nemrég beszéltem egy holland egyetem oktatójával e témáról, aki azt kérdezte, mondjam már meg, hogy mitől katolikus egy egyetem. Kérdeztem tőle, hogy miért mennek a hallgatók hozzátok? Azt mond­ ta, csak a tudomány miatt, őt nem is ér­ dekli, hogy a hallgató emberileg milyen és mit gondol, csak a tudományért kell min­ dent megtenni. Én azt hiszem, hogy itt nyújtunk többletet, mert mi egymásért is vagyunk. A első lépés, amit mondott Dé­ kán úr is, hogy a kötelességét mindenki te­ gye meg. Tanulja meg a szakmát és legyen minél jobb jogász. Azonban legalább ilyen fontos, hogy minél jobb ember legyen, minél jobban vegye észre mások problé­ máit, segítsen a másiknak, a tanár segítse a hallgatót és fordítva. Ez a küldetése és sa­ játossága a katolikus egyetemnek és vala­ hol ez vezet oda, amiről nagy szóval azt mondjuk, hogy szeretetközösség, de én valóban hiszem, hogy valóság is lehet. Elő­ ször embernek kell lenni, egymással em­ beri módon kell bánni, utána keresztény­ nek kell lenni, tehát egy felsőbb értékrend horizontjába kell állítani az emberi cselek­ vést és döntéseket, majd magyarnak kell lenni, mert igenis fontos a nemzeti hova­ tartozás. RADNAY JÓZSEF: Hadd kapcsoljam össze ezt a kérdést azzal, amire már Rektor úr is reflektált az imént, hogy bizonyos ne­ hézségek vannak a Karunkon, az egyete­ münkön. Az egyetem ugyancsak egy em­ beri közösség, az oktatók, hallgatók, egyéb munkatársak közössége. Mindegyiknek meg kell tennie a kötelességét, mindenki­ nek meg kell tennie azt, amit tőle elvárnak. Az oktatóknál én úgy érzem, hogy ez azt is jelenti, hogy eleget tesz az oktatási köteles­ ségének, példát mutat az anyag feltárásá­ ban, de egész magatartásával is sugallnia kell azt, hogy az értékek rendjében vannak végső értékek és alapvetően ezek irányába kell haladni. A hallgatóknak ugyanúgy megvannak a messzemenő feladataik, épp azért szép az egyetem, mert itt nem fölad­ ják a leckét, mint a középiskolában, hanem a tankönyv, az előadások csak segítik a hall­ gatót abban, hogy valahová eljusson. Tehát a katolikus szellemiség azt jelenti minde­ nekelőtt, hogy eleget teszünk az alapvető és a végső értékeknek, legyünk akár okta­ tó, akár hallgató, akár egyéb munkatárs, se­ gítjük egymást, támogatjuk és igyekszünk, hogy mindenki a saját képességei szerinti maximális eredményt tudja elérni. Vannak nehézségek, de mindig rajtunk múlik, ab­ j« - Egy egyetemi oktatónak, ha már egy katolikus egyetemen oktat, semmiképpen sem válik hátrányára, hogyha katolikus �kerékasztal i .íM világnézetben oktatja a tárgyát. A jog­ ban, amely egy meglehetősen tárgyias tu­ dományág, hogyan lehet a katolikus vi­ lágnézetet, illetve az egyén saját világné­ zetét megjeleníteni az oktatás során? HORVÁTH ATTILA: Nagyon nehéz kér­ dés kaptam, de azt hiszem, a jelentősebb részét már meg is válaszolták. Még annyit tennék hozzá, hogy véleményem szerint azok, akik már elvégezték az egyetemet és jogásszá váltak, jogászi tudásukat olyan irányban kell felhasználniuk, hogy jó em­ berek legyenek. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az a jogász, aki csak önmagá­ ért a jogért, tehát nem az igazságért dolgo­ zik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semrnire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármi­ kor igazságtalanságot látunk, akkor felszó­ laljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társada­ lom és nemzetünk nem tud előrébb lépni, ahogy Péteri tanár úr is mondta, boldogul­ ni a mai világban. RADNAYJÓZSEF: Hadd mondjak el egy példát, ami számomra érthetetlen. Múlt évben fordult az elő, hogy a HÖKválasztáson, valamelyik évfolyamon a je­ lentkezők és az elégséges szavazatok hiá­ nya miatt egyszerűen nem lehetett megvá­ lasztani képviselőt. Ha mi azt mondjuk, hogy közösség vagyunk, valakit képviselő­ nek akarunk kiválasztani, akijárjon el a he­ lyes értékek figyelembevételével, akkor hogy fordulhat az elő, hogy arra várunk, hogy majd a szomszéd elmegy szavazni és akkor meglesz az elegendő számú szavazat az érvényes választáshoz. A közösségi élet­ nek is vannak normái, amit mindannyiunk érdekében meg kell tartani. Lehet, hogy Magyarországon sok körülmény folytán ódzkodunk ettől, de ha itt valóban igazi közösségként akarunk működni, akkor ilyen probléma nem fordulhat elő. FODOR GYÖRGY: Beszélünk emberség­ ről, humanizmusról és kereszténységről. Én is így soroltam föl az előbb, de hadd mondjak még valamit, amit egyre inkább tapasztalok és tapasztaltam. Szép, szép a humanizmus, a steril humanizmus, a ki­ nyilatkoztatás, hogy embernek kell lenni, de egyre jobban azt látom, hogyha nincs mögötte a megélt kereszténység, hogy én akkor is a másik javát akarom, amikor eset­ leg veszítek ezen valamilyen módon, vagy hogy áldozatot kell hoznom, szóval ha nincs meg ez a kategorikus imperatívusz, ami abból jön, hogy mint ahogyan Krisz­ tus is életét adta másokért, úgy énnekem is követnem kell a Mester példáját, akkor na­ gyon nehéz, borzasztóan nehéz ezt a kö­ zösséget megvalósítani. - Milyen a mai Pázmány Jogi Kar szín­ vonala? PÉTERI ZOLTÁN: A különböző orszá­ gok kialakították maguknak a-saját hagyo­ mányaikhoz, körülményeikhez alkalmaz­ kodó felsőoktatási rendszert. Ezek sok hasonlóságot, de számos különböző vo­ nást is mutatnak. Úgy gondolom, hogy Európában az egyetemi múltnak vannak bizonyos kikristályosodott hagyományai és nem titkolom, hogy én ezekhez életem során ragaszkodni igyekeztem és a hátra­ lévő rövid időben is ragaszkodni szándé39 �Pázmány-Nap 2003 Dr. Horváth Attila, Dr. Péteri Zoltán és Dr. Jobbágyi Gábor kozom. Ez pedig azt jelenti, hogy sem a jogász, sem más szakma művelője nem válhat szakbarbárrá a felsőoktatás évei so­ rán. El kell sajátítani mindent, amit a szakmából el lehet sajátítani, erre az elő­ zőek során már utaltam. Másfelől azon­ ban nem szabad szem elől téveszteni a teljesebb emberi létet, amelyet Széchenyi a kiművelt emberfő fogalmával próbált megragadni. Ehhez pedig hozzátartozik egy sokirányú érdeklődés, egy, a választott szakterület határain túl terjedő olvasott­ ság, tájékozottság, hozzátartozik az, hogy az ember megfelelő nyelvismerettel ott­ hon érezze magát a világban. Az a benyo­ másom, hogy a Pázmány keretében meg­ 40 található a fogékonyság egy szélesebb ér­ telemben vett jogászi hivatás megvalósí­ tása iránt. Ehhez most, az egységesülő Európában úgy tűnik, a jogössze­ hasonlítás, a jogegységesítés csapásain ke­ resztül vezet az út, tehát, hogy túllépve a saját nemzeti jogunk határain, igyekez­ zünk megismerni a mást, amely eseten­ ként lehet jobb is, mint a mienk. De ugyanakkor - és itt hadd utaljak vissza ar­ ra, amit mindig büszkén vallottam -, ma­ gyar vagyok, és tudom, hogy egy kis nép köreiből is kinőhetnek kitűnő jogi meg­ oldások. Olyan megoldások, amelyek ér­ demesek a szélesebb körű érdeklődésre. Úgy vélem - és ez már nyilván az utánam �lllliÉ herekaszta] ..... j jövő generációk feladata lesz hogy ezt a kettős célkitűzést volna érdemes megva­ lósítani fokozottan a Pázmányon, ezzel bizonyos értelemben utat mutatva más magyarországi jogi karok számára is. BÁNREVY GÁBOR: Egy olyan jelenségre szeretnék rámutatni, amit sokszor látunk. Nem vitás, hogy olyan légkörben kell még ma, nyolc évvel a Pázmány Jogi Karának megalakulása után is dolgozni, ahol bizony nagyon sok, akár nyílt, akár burkolt ellensé­ ges érzelemmel kell szembesülni. Csak egy példát erre. Pár hete a HVG-ben - amelyik egyébként túlmenően azon, hogy világné­ zetileg vitathatatlanul nem szimpatizál mondjuk a keresztény, vallásos gondolattal, de általában eléggé objektíven szokott nyi­ latkozni —, megjelent egy látszólag semmit­ mondó, vagy legalábbis semmiféle hátsó gondolatot látszólag nem tükröző ismerte­ tés a felvételik statisztikai alakulásáról. A cikk írója nagyon szépen kihegyezi a mon­ danivalóját arra, hogy lám, lám, itt van az ELTE, amelyik az ország vezető egyeteme, ott bizony 1800-an jelentkeztek első he­ lyen, míg a Pázmányon összesen csak 1500an próbálkoznak, ami nyilvánvalóan mutat­ ja a társadalmi értékítéletet. Nem szabad emiatt rögtön a vészharangot kongatni, hogy akkor itt most nálunk tragédia van, én azt hiszem és szilárd meggyőződéssel hi­ szem, hogy semmivel nem vagyunk alábbvalóak más egyetemek jogi karánál, itt is vannak ragyogó hallgatók, itt is vannak ki­ váló professzorok, itt is vannak gyengébb hallgatók, itt is vannak gyengébb oktatók. Nézzük meg az OTDK-n elért szép ered­ ményeket. Ne hagyjuk azt, hogy minket is elérjen ez a szándékosan gerjesztett negatív hangulat, miszerint a Pázmányon a kezdeti jó indulás után elsatnyulnak a dolgok. Nem satnyultak el, ma is vannak ugyanolyan jó hallgatók, mint voltak az első évfolyamnál, ott is voltak gyengék és lesznek is, a jövőre beiratkozók között is. JOBBÁGYI GÁBOR: Az ördög ügyvédje­ ként is meg kell szólalni, mert eddig olyan kegyelemteljes, ünnepi hangulat töltötte be a termet és a hozzászólásokat, ami arra enged következtetni, hogy teljes nagysze­ rűség övezi tevékenységünket. Komoly gondnak érzem azt, ami most is megnyil­ vánult, hogy minden alkalommal kidüllesztjük a keblünket, hogy mi vagyunk a legjobbak és aki ebben kételkedni mer, az egy gonosz ember. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nem mi vagyunk a legjobb jogi kar, meg csak a második sem. Csak egy szempont az OTDK-n való szereplés, számtalan más eleme van egy jogi kar megítélésének. Ilyenek a tanulmányi rend, a tanulmányi fegyelem, az oktatókkal szemben támasztott követelmények, a dip­ lomák minősége stb. Lehet, hogy nem illik ma rossz dolgokról beszélni, de hadd mondjam el azt, hogy mi abban különbö­ zünk az állami jogi karoktól, hogy nálunk van egy olyan hallgatói réteg, mondjuk 20-30 %, amelynek nincs esélye arra, hogy állami egyetemi hallgató legyen. Kicsit ke­ serűen hozzá kell tennem, hogy az oktatók között is van egy réteg, akinek nincs esélye arra, hogy állami egyetemen oktató lehes­ sen. A baj mostanában kezdődik, amikor ez a két réteg egymásra talált és ebből adódnak a gondok. Kezdetben a nyitott kapuk módszerét kö­ vettük a hallgatókkal, oktatókkal szemben 4Í �SB Pázmány-Nap 2003 is. Ez jó volt annak idején, én is támogat­ tam, de ebből mára gondok adódtak. Ha el akarjuk érni a legjobb állatni jogi karok színvonalát, a tanulmányi szabályzataink betartásában, vizsgarendszerünkben és az oktatókkal szemben támasztott követel­ ményekben emelkedettebb színvonalat kell felmutatnunk. Szerencsére megvál­ toztattuk ez évben a felvételi rendszerün­ ket. Négy évig küzdöttem ezért. Ugyanaz a felvételi ma nálunk, mint az állami egye­ temeken, korábban pedig egy „potyafelvé­ teli” volt nálunk, amelyen akár 72 ponttal is be lehetett jutni hozzánk. Az állami jogi karokra lényegesen nehezebb felvételivel, 90-es ponthatárral vették fel a hallgatókat. Ez önmagában is sokkoló adat, így tudtak bejutni a karunkra olyan hallgatók, akik máshova biztos, hogy nem nyertek volna felvételt. A teljes képhez persze hozzátar­ tozik, hogy felvételi rendszerünk koráb­ ban alapvetően eltért más egyetemekétől, ezért ez a fajta összehasonlítás önmagában még nem elégséges. FODOR GYÖRGY: Én kezdtem a tapsot az előbb Bánrévy tanár úr mondandója után és azt kérném, ne becsüljük le azt, amit nyolc év alatt elértünk. Szó sem volt arról a mai estén, hogy a szőnyeg alá akarnánk söpörni a problémákat. Ezért is kő­ szönöm Jobbágyi tanár úrnak, hogy vállal­ ta az ördög ügyvédje szerepét. Mondandó­ jának lényegével egyetértek. Én nem ab­ ban látom a problémák lényegét, hogy nem mi vagyunk az elsők. Az egy dolog, nem jó dolog, de egy dolog. Az a fontos, hogy szeressenek ide jönni a hallgatók, kapjanak egy biztos tudást, minél jobb tu­ dást. Amiért idejönnek és amiért szeretné­ 42 nek Pázmányosok lenni, vagy utána büsz­ kék arra, hogy Pázmányosok voltak, az odaadás ezért az egyetemért legalább anynyira fakadjon abból, hogy itt kapnak vala­ mi többletet, hitéletileg, közösségileg, ta­ nár-diák viszonyában. Nagyon fontosnak tartom az emberséget, együttműködést, szeretetet, nem tudom elégszer ezt elmon­ dani. Sok olyan tanár van itt, aki a műhely­ munka és a színvonal rovására több helyen is tanít. Egyszerűen nincs idejük a hallga­ tókra, állandóan rohannak. A szakmai profizmusra igenis törekedni kell, de ezért mind a két oldalnak mindent meg kell ten­ ni, a tanároknak is és a hallgatóknak is. Nagyon jó, hogy ezt most elkezdtük átbe­ szélni, kibogozni, úgy érzem sem elkese­ redésre, sem pedig hurráoptimizmusra nincsen ok, tegyünk meg mindent min­ den részről, a vezetőség részéről, az okta­ tók részéről, a hallgatók részéről is, hogy aztán szakmailag is, emberileg is, hitéleti­ leg is minél jobb legyen ez a Kar. RADNAY JÓZSEF: Mielőtt ezt a témát túlragoznánk, annyit szabadjon ehhez hozzátenni, hogy véleményem szerint az oktatóknak és a már egyetemre bekerült hallgatóknak az eszmecseréjénél nem an­ nak van jelentősége, hogy a közvélemény, vagy valamely számítás alapján melyik egyetemet minősítik általában jónak, ha­ nem hogy a hallgató, aki itt van, milyen képzésben részesül, hogyan tud majd el­ helyezkedni. HORVATH ATTILA: Hadd vitatkozzak egy kicsit az ördög ügyvédjével, sok szem­ pontból igaza van, de szerintem a hallgató­ ság minősítését sokkal inkább komplex �■ módon kellene figyelni. 1985 óta tanítok, mint most megtudtam, az ország első egyetemén. Meg kell mondanom és ezt tényleg őszintén mondom, nem a hallgató­ ságot szeretném itt dicsérni, hogy sokkal jobb érzés a Pázmányon előadást tartani. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy 10-től 12-ig megtartok egy előadást az ELTE-n, utána 11.50-kor van vége az órámnak és 12-kor kezdődik itt az órám. Átfutok egyik egyetemről a másikra, elkezdem itt az elő­ adást. Véletlenül éppen ugyanazt a témát adom elő, mégis úgy érzem, hogy jobb kö­ zösségbe kerültem. Az ember szívesebben tart előadást olyanoknak, akik értik a mon­ danivalóját és figyelemmel hallgatják. Le­ het, hogy másoknak ez kevés, biztos, hogy ezen is lehet még tovább javítani. Az ELTE-n is a nappali tagozat az, amelyik erős és egységesebb képet mutat. Ez talán az ottani felvételi rendszerből adódik. Egyébként én nem misztifikálnám azt a faj­ ta felvételi rendszert, mert egyik felvételi rendszer sem tökéletes. Miért van ott, és most már nálunk is csak írásbeli? Annak idején ott voltam azon a kari tanácson, ahol ez eldőlt, a professzoroknak nem volt ked­ vük nyáron több ezer embert szóban felvételiztetni. Azóta van csak írásbeli felvételi, ezt persze nem írták bele az indokolásba. Ennek következtében én már vizsgáztat­ tam olyan gyereket, aki nem tudott beszél­ ni, olyan erősen dadogott. Odáig jutottunk el, hogy az első tételnél d-d-d, írásban vi­ szont valóban zseniális volt a figura. En a szóbelit megtartottam volna, egyetértve egyébként abban Jobbágyi tanár úrral, hogy ez a felvételi, ami a lexikális tudást is meg­ követeli, biztos, hogy jobb. Szomorú do­ log, előfordult velem a vizsgán, hogy vala­ kerékasztal ki azt mondta, október 23-a a munka ün­ nepe. Nem kérdésre, mert ilyet az ember nem kérdez, csak úgy közölte velem. így tudtam meg azt is, hogy II. Józsefet azért hívták kalapos királynak, mert szegény volt, és még hosszan sorolhatnám a példá­ kat. Vannak egészen elképesztően alulmű­ velt emberek, egyszer például kihúzta vala­ ki a két világháború közötti alkotmányfej­ lődést és azt mondta, mindent tudok tanár úr, csak nem tudom, hogy mikor volt a két világháború, tehát nem tudom, mikor kezdjem el és mikor fejezzem be. A mi tan­ tárgyunk, a magyar jogtörténet építkezni próbál az általános műveltségre és eközben nagyon sok hiányosság kiderül. Ez tényleg nagyon szomorú, ez ellen küzdeni kell, én legalábbis abban bízom, hogy akik ebbe a kategóriába tartoznak, azok nem kapnak diplomát, mert ezek tényleg szégyent hoz­ nak ránk. Csak akkor lesz ennek az egye­ temnek jó híre, ha mi magunk, és nem csak az oktatók, hanem a hallgatók is meg­ követeljük az igényességet. Egy oktató ak­ kor fog jó előadást tartani, ha a hallgatóság ezt igényli. JOBBÁGYI GÁBOR: Félreértés ne essék, én nem akarom ostorozni és lebecsülni a mi hallgatói rétegünket. Összehasonlítva a mi hallgatóinkat mondjuk a Miskolci Egyetem hallgatóival, vagy a győri egyetem hallgatóival, azt tudom mondani, hogy van egy felső 10-15 százalékunk, amelyik jobb náluk. Ezzel találkozol Te az előadáson és erre vagy nagyon büszke. Van egy középré­ tegünk, ami megfelel az állami egyetemek középrétegének, mondjuk egy 40 százalék. Hol a különbség az állami egyetemekkel? Ott, hogy az a középréteg az állami egyete- 43 �Pázmány-Nap 2003 HORVATH ATTI­ LA: Én ugyanazt mondanám, ami ed­ dig is elhangzott, hogy mindenki le­ gyen sokkal igénye­ sebb mind saját ma­ gával, mind a kör­ nyezetével szem­ ben. Annak ellené­ re, hogy a mai világ nem efelé tendál látszólag, én a nehe­ zebb utat javasol­ nám, amelyik a tu­ dásalapon és az er­ kölcsi alapokon való boldogulást j elenti. PÉTERI ZOLTÁN: Az általam oly nagyra tartott Gustav Radbruchtól származik az a mondás, hogy a jogász élete egy örökös fő tárgyalás az igazságosság törvényszéke előtt. Az igazsá­ gosság az az alapvető érték, amely a jogászt kell, hogy vezesse. Ennek a megvalósításá­ ra sokféleképpen lehet törekedni. Érzésem szerint a szakmai, és az azon túlterjedő ál­ talános műveltségi és világnézeti szem­ pontok ötvözéséről van szó. Azt kívánom a jövő generációnak, hogy ez a feladat sike­ rüljön nekik. Erdő Péter prímás, Esztergom-budapesti érsek, a PPKE volt rektora és Bittsánszky Géza meken sokkal szélesebb. Tehát az állami egyetemeken mondjuk egy középszínvo­ nalat képvisel a hallgatóknak 70 százaléka, nálunk középszínvonalat képvisel 40 szá­ zalék, 10-15 százalék kiváló, viszont vagy egy olyan 40-50 százalék, amely nagyon gyenge képességű és felkészültségű és amely réteg az állami egyetemeken sokkal szűkebb. Ez az, aki nem tudja betájolni, hogy mikor volt a világháború, vizsga előtt két nappal bebukik a jegyzetboltba, hogy két nap múlva vizsgázom polgári jogból, adjon valamit. Ez nem a hallgatóink lebe­ csülése, ez bizonyos emberekről való véle­ mény. - Szeretném, ha mindenki megfogalmaz­ ná egy kívánságát a Pázmány jövőjével kapcsolatban! 44 JOBBÁGYI GÁBOR: Nehéz kérdés, amit kaptunk. Nem vitatom az elmúlt nyolc év eredményeit, ezzel egyetértek. Kritikai megjegyzéseim, azt hiszem, a jobbítást szolgálják mindig. A következő �Izerehasztal 1/3 időszakra nagyon fontosnak tartom azt, hogy az oktatói karban a középgenerációt megerősítsük, tehát a 40-től 65 éves korig terjedő minősített és elismert oktatók száma nőjön, ezzel párhuzamosan na­ gyon örülök neki, hogy megváltozott a felvételi rendszerünk és a tanulmányi szabályzatunk, ami most már lehetővé te­ szi azt, hogy igényesebb, magasabb szín­ vonalú oktatást végezzünk, mert erre vé­ leményem szerint a következő évek rend­ kívül éles versenyében hatalmas szüksé­ günk lesz. Ne elégedjünk meg kitágult kebellel, hogy mi vagyunk- a legnagysze­ rűbbek, hanem ahogy Péteri tanár úr em­ lítette ars poeticáját, többet várjak ma­ gamtól, többet várjak a Pázmány Jogi Ka­ rától. Ezt persze nem csak várni kell, ha­ nem tenni is kell érte, a hallgatóknak és az oktatóknak is. FODOR GYÖRGY: Leginkább azt szeret­ ném a közeljövőben, hogy az egyetem ok­ tatói és hallgatói érezzék és elhiggyék, hogy az egyetem vezetőségének intézke­ dései a beszélgetésekben, a konkrét intéz­ kedésekben, de a prédikációkban is az ő ja­ vukat szolgálják, hogy alakuljon ki minél kölcsönösebb és mélyebb bizalom az okta­ tók és a vezetés, a hallgatók és a vezetés, a hallgatók és az oktatók között. Én a szemé­ lyes dimenzióra helyezném a hangsúlyt, és azt kérném, hogy ne féljenek a hitbeli di­ menziótól, tehát az egyetem katolikus jel­ legétől. Nem akarunk elvenni semmit, nem akarunk megszakítani semmit, sőt hozzá akarunk tenni a teljesebb és boldo­ gabb emberségükhöz. RADNAY JÓZSEF: Kerüljenek az okta­ tók és a hallgatók közelebb egymáshoz, se­ gítsék egymást jobban. KILÉNYI GÉZA: Egyletien kívánságom van: a végzett hallgatóink bizonyítsanak. Ül itt olyan végzett hallgatónk, aki osz­ tályvezető az Igazságügyi Minisztérium­ ban. Örülök a boldogulásának és ha csak egy hajszálnyit én is hozzáadhattam, akkor az ő sikere az én mércém. BÁNRÉVY GÁBOR: Olyan sok szép jókí­ vánság hangzott el most itt ezalatt a pár perc alatt, én megpróbálok egyetlen mon­ dattal válaszolni. Szeretném, a mai napot véve alapul, hogy délután 3-kor is ugyan­ úgy tele legyen ez a terem, mint ahogyan 6 órára megtelt. Értse ezt ki-ki, ahogy akarja. - Köszönöm a részvételt kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek. A beszélgetés vé­ gére értünk, minden itt megjelentet nagy szeretettel megkérek arra, hogy a program végzetével fáradjon át a Spartacus ven­ déglőbe, ahol a Pázmány Nap eseményei tovább folytatódnak. Hadd búcsúzzak el ismét Zlinszky János alapító dékán úr szavaival, amelyek azt hiszem mindan­ nyiunkra egyaránt érvényesek: „Amikor minden várakozás ellenére megindult a jogi képzés a Katolikus Egyetemen, úgy éreztük. Isten áldása van munkánkon, az Úr maga is építi az O házát, ezért nem fáradozunk hiába, mi szerény munkások. Kérjük, ne a mi gyengeségünk, hibáink szerint ítélje meg a művet ezután sem, s a neki épült házat engedje szolgálni to­ vábbra is ázó országának hasznára, ha­ zánk és egyházunk javára.”. 45 �Pázmány-Nap 2003 Aki sok fát ültetett Beszélgetés Dr. ZlinszkyJánossal, a Pro Facultate oklevél első díjazottjával Ahogyan Bánrévy Gábor Professzor úr fogalmazott laudációjában, nem lehetett volna alkalmasabb díjazandó személyt találni az újonnan alapított díj első ízben történt odaítélésékor. Sokan mondhatjuk el magunkról: nem lettünk volna, len­ nénk jogi egyetemisták, ha Zlinszky Professzor Úr nem áll a Katolikus Egyház kez­ deményezésének élére, és nem vállal főszerepet a Jogi Kar építésében. Nem azért mondjuk ezt, mert azt gondoljuk, máshová nem nyertünk volna felvételt, hanem azért, mert nagyon sokunknál - és remélhetőleg mind a mai napig így van ez - tu­ datos választás volt a Pázmányhoz intézett felvételi kérelem. Hittünk és remény­ kedtünk abban, hogy megvalósul és életre kelhet egy, az általános értékválságból ki­ utat kereső-mutató, közösen felépítendő jogi kar és oktatás. E reményeinkben nem csalatkoztunk, és hogy ez így történt, azért talán éppen Zlinszky Dékán Úr tette a legtöbbet. Bár élete legnagyobb művének a Pázmány Jogi Karának megszervezését tartják, ne feledjük, hogy a római jog Európa-hírű kutatóját tisztelhetjük benne, aki a rendszerváltozás utáni évek meghatározó közéleti szereplője is volt, mint az első alkotmánybírói testület tagja. - Tisztelt professzor úr, ön tudományos, karalapítói és alkotmánybírói munkája folytán a magyar köz- és jogászélet egyik kiemelkedő személyisége. Úgy tudom, e munkája által több évszázadra visszate­ kintő családi hagyományt folytat to­ vább. - Valóban így van, talán génjeimben is hordozom a jogászi munkához szükséges képességeket. Édesapám, két nagyapám (akik közül az egyik a Katolikus Néppárt egyik alapítója, a másik a Tisza István-fele Munkapárt lippai képviselője volt), három dédapám is jogász volt, e családi tradíció egészen a XVII. századig vezethető vissza. - Ilyen háttérrel egyértelműnek tűnhetett a pályaválasztás... A Pro Facultate oklevéllel 46 - Én a még át nem keresztelt Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemre iratkoztam be �n Zlinszky János s ____ (melyet 1950-ben neveztek át ELTÉ-nek, s így nem azonos a mai Pázmány Péter Kato­ likus Egyetemmel - a szerk.). Bár számos professzort már eltávolítottak a katedráról, így is óriási tudású tanáraim voltak. Marton Gézánál, a római jog professzoránál lettem az első év végén ún. demonstrátor. - Az egyetemen nem volt egyszerű akko­ riban az élet... - Soha nem tagadtam vallásos meggyőző­ désemet vagy származásomat, és .ezt nem vették jó néven, 1951-ben államvizsgám előtt végül ki is zártak az egyetemről, majd egy hónap múlva családommal együtt ki­ telepítettek Budapestről, egy Bihar megyei kis faluba. Egy szegény paraszti ház kam­ rájában laktunk öten, a családunk persze elvesztette egzisztenciáját. 1951 nyarát így egy gyapotpermetező brigád tagjaként töl­ töttem. Ősszel behívtak katonának, ahol ácsnak tanultam, egy munkásszázad kato­ nájaként. E képesítésemmel felvértezve a katonaság után hat éven keresztül dolgoz­ tam az építőiparban. 1953-ban feloldották a kitelepítést, 1956-ban pedig megszűnt a munkahelyem, így újra Budapest környé­ kére költöztünk. -^4 sors keze lehetett az egyetemről törté­ nő kikerülésében,.. - Ez igaz lehet, hiszen a jogtörténeti tan­ székek munkatársai mindenütt aktívan részt vettek az 1956-os forradalomban, és emiatt az egész gárdát szó szerint, vagy szakmailag kiirtották. 1957 februárjában, professzoraim többszöri kérése után végül közölték, hogy mehetek államvizsgázni, e kötelezettségemet a megadott egy év he­ lyett alig három hét alatt teljesítettem. - Tudományos pályafutása is eléggé ne­ hézkesen indult... - Tanársegédnek nem vettek fel az egye­ temre, de elhatározásomat erősítette, hogy halálos ágyán Marton Géza engem bízott meg műveinek rendezésével. Az Akadé­ mia elutasította aspiranturámat, úgy tűnt, nincsen rám szükség. így hát a Sport Hiva­ tal egy vállalatánál helyezkedtem el, hogy családomat, időközben megszületett há­ rom gyermekemet eltartsam, fordításokat vállaltam, vagy éppen vasárnaponként va­ gont raktam. Később a Tiszai Vegyi Kom­ binátnál dolgoztam. Elkezdtem külföldre járni, azokhoz a német professzorokhoz, akiknek figyelmébe még Marton Géza ajánlott. Éveken keresztül szabadságomat Frankfurtban töltöttem kutatással. - Talán az utolsó pillanatban jött a hívó szó... - Valóban, 1982-ben kaptam meghívást a Miskolci Egyetemre római jogot tanítani. Ez sem ment egyszerűen, hol megadták, hol visszavonták a meghívást. Feladtam ügyvédi praxisomat, és, igaz, csak adjunk­ tusként, de Miskolcra kerülhettem. - Rövid idő múlva már intézetvezető lett. - Igen, és büszkén állíthatom, a jogtörté­ neti intézetet sikerült jelentős mértékben fejleszteni. Megteremtettük a római jog megfelelő súlyát a tantervben, a magunk mellé vett hallgatókból kineveltük az után­ pótlást, sokakat küldtünk ki ösztöndíjjal külföldre, miután ehhez támogatást sze­ reztünk. - Hogyan érték az 1989-es politikai vál­ tozások? 41 �Pázmány-Na - Az eseményekben aktívan nem vettem részt. Éppen Firenzében dolgoztam nagy­ doktori disszertációmon, amikor felhívott Sólyom László, hogy vállalnám-e az egyik ellenzéki alkotmánybírónak történő jelö­ lést. Megkérdeztem, hogy olyan alkot­ mány lesz-e, amit én képviselni tudok majd? Megnyugtatott, hogy igen. Miután következő kérdésemre azt válaszolta, hogy továbbra is folytathatom a tanítást, egy ál­ matlan éjszaka után elfogadtam az ajánlatót. Sólyom Lászlóval régebbi ismeretség fűzött össze, szimpátiáját azzal nyertem el, hogy amikor az egyetemre kerültem, nem saját dolgaimat kezdtem el kiadni, hanem Marton Gézáét. 1989-ben még nem to­ longtak az ellenzéki helyekért, hiszen sen­ ki sem tudta, hová fejlődik majd az egész dolog. 1990 januárjától kilenc éven át dol­ goztam, mint alkotmánybíró. - A miskolci jogi karon a vezetése alatt működő intézetet fejlesztette jelentős mértékben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának azonban már ala­ pítása is nevéhez fűződik. Hogyan kez­ dődött a jogi kar szervezése? - A terv konkrét formában az 1994-es esztergomi zsinaton merült fel, ahol ve­ zetésemmel alakult egy öttagú szervező­ bizottság, tagjai Erdő Péter, Jobbágyi Gá­ bor, Varga Csaba professzor urak, vala­ mint Tersztyánszkiné Vasadi Éva alkot­ mánybíró asszony voltak. Decemberben összehívtuk az általunk megkeresett okta­ tókat, akiket szerettünk volna megnyerni az új kar részére. Ők szinte kivétel nélkül vállalták a feladatot, így 1995 májusában a Püspöki Kar megalapította a jogi kart. 1995 szeptemberében, jó egy évvel a gon­ 48 dolat felmerülése után elkezdődhetett az oktatás. - Sokan önt, mint a jogi kar első dékán­ ját karalapítóként aposztrofálják. Ho­ gyan értékeli saját szerepét a kar létre­ jöttében? - Én azt vallom, hogy a kar létrehozása kollektív munka volt. A gondolat már megszületett, amikor megkaptam a felké­ rést a szervezőmunka vezetésére. 1982től tanítottam Miskolcon, így tudtam tá­ maszkodni a felsőoktatásban szerzett ta­ pasztalataimra, ugyanúgy, mint a gyakor­ lati munkám során - ügyvédként, alkot­ mánybíróként - szerzett ismereteimre. Nagyon sokat segítettek a szervezésben részt vett kollégáim tanácsai, észrevételei is. Minket nem kötött semmiféle szerve­ zeti struktúra, magunk szabhattuk meg az oktatás rendjét, általunk helyesnek ítélt irányban eltérve az országos átlagtól. Néhányan emlékszünk még az 1949-es vál­ tozásokig létezett Pázmány Péter Tudo­ mányegyetemre, így az onnét hozott ta­ pasztalatainkat is megpróbáltuk felhasz­ nálni az új kar létrehozása során. Tehát részben a régi alapokhoz való visszatérés, részben a nagyobb tanszabadság alkotmá­ nyos gondolata, részben az átalakuló tár­ sadalomban felmerülő igények jelölték ki számunkra az irányt. A máshol használa­ tos tantervtől való eltérés azonban kizáró­ lag az egyik irányban működött: mindig megpróbáltuk emelni a szintet. Elvünk volt, hogy a középiskolai oktatás hiányos­ ságai miatt meg kell erősíteni az alapokat, így kaptak nagy hangsúlyt az első évben oktatott történeti és elméleti tárgyak mel­ lett a filozófiai jellegű tárgyak, valamint a �w kánonjog is. Említhetném még a nálunk meglévő erős gazdasági irányultságot (közgazdaságtan, pénzügyi jog, verseny­ jog, iparjog), a szociális gondolat, értékek hangsúlyos szerepét, vagy a nemzetközi jog igen széles körű bemutatását. Első­ ként mi követeltük meg hallgatóinktól a két nyelvvizsga meglétét. - Miben tér el a Pázmány az állami egyetemektől? - Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben politikai szempontok alapján volt összeválogatva, ami egy politikai tárgynál termé­ szetesnek is mondható. Nekünk viszont szabad kezünk volt a tanári kar kiválasztá­ sában, és ebben döntő szempont volt természetesen a szakmai kvalitáson túl az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos értékek, valamint a keresztény gondolkodás társadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz összegyűjteni az oktatókat. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem kitűzött szellemisége tükröződik az álta­ lunk kiadott tankönyvekben, az előadáso­ kon. A hallgatók kiválasztásában is érvé­ nyesülnek ezek az értékek. Erre az egye­ temre óriási szüksége van az országnak. Meggyőződésem, hogy a keresztény jövő szempontjából nagyon fontos munkát végzünk, még akkor is, ha gyümölcse eset­ leg csak később érik be. - Kezdetben nem mindenki nézte jó szemmel az egyetem létrejöttét... - A kezdeti jóindulatú támogatást rövid idő múlva felváltotta a gyanakvás, és egy­ fajta idegenkedés is. Tapasztaltunk arra utaló jeleket, hogy bizonyos politikai erők Zlinszky János nem veszik jó néven, hogy ez az egyetem néhány év alatt felfutott. Az akkori kora szerk.). mányzat (a Horn-kormány megpróbált lépéseket tenni ellenünk, de végeredményben sikerült úrrá lettünk a nehézségeken. - Milyen többlettel kellene rendelkeznie egy olyan jogásznak, aki a Pázmányon végzett? - A keresztény értékek, az etikai alapon történő, felelős gondolkodás egy keresz­ tény egyetemnél fokozott súllyal esnek lat­ ba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen érté­ kek úgymond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellem­ ben oktasson. A tapasztalat az, hogy a tár­ sadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy kicsit, és szí­ vesen alkalmazzák őket. Nagy örömömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. Tanítványainkon keresztül akarjuk felépíteni azt az erkölcsiséget és szellemi tőkét, ami a közélet irányításához szükséges. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. - Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszervezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbál­ janak valami többletet is hozzáadni az egyetemi léthez? 49 �Pázmány-Nap 2003 Ennek egyik legtökéletesebb példája ta­ lán a HOK-választások tragikusan ala­ csony részvételi aránya. Van-e ebben az egyetemnek is felelőssége? - Kezdetben az érdeklődés igen nagy volt. Amikor a hallgatók úgy érezték, hogy va­ lóban van helyük a kar ügyeiben, akkor fe­ lelősen és komoly formában hajlandók voltak foglalkozni a dolgokkal. A csökkenő érdeklődés, különösen annak fényében, hogy egy jogi karnak a közéletre kell ne­ velnie, nagyon szomorú. -Milyen felelőssége lehet egy egyetemi ta­ nárnak a hallgatók nevelésében? Van-e szükség az anyag leadásán túl többre is? Zlinszky János, az alkotmánybíró - Az én felfogásom szerint az egyetem egyik legfontosabb feladata lenne ennek a közéletnek a lehetővé tétele. Fontos, hiszen a majdani közéleti szerepre lehet az egyete­ men is készülni. Dékánként minden hall­ gatói kezdeményezést támogattam, igye­ keztem önállóságot adni a hallgatóknak, noha természetesen néha én is beleszóltam a dolgokba, ha valamit nem helyénvalónak ítéltem. Én úgy látom, hogy nemcsak meg­ érné az ebbe fektetett munka, hanem na­ gyon fontos is lenne, hozzátartoznék a ta­ nári munkához. - Miért ilyen elenyésző, ráadásul évrőlévre csökkenő az érdeklődés a hallgatók részéről az egyetemi közügyek iránt? 50 — A felsőoktatásban is szükség van nevelő­ munkára. Egy egyetemi tanár egész maga­ tartásával, annak bemutatásával, hogy ő milyen elvi felelősséggel áll hozzá kötele­ zettségei teljesítéséhez, példát mutat. Ezen túl olyan tárgyak oktatásával is lehet nevel­ ni, melyek az egyéniséget formálják. Ilyen például az általam oktatott jogászi etika. Igenis van tehát egy egyetemnek nevelő hatása, és nevelő kötelezettsége, éppen egy olyan társadalomban, amely jó ideig erre nem fektetett súlyt. Az oktatók vannak a hallgatókért, azért lettünk egyetemi taná­ rok, hogy felvállaljuk az ezzel járó kötele­ zettségeket. A rómaiak azt mondták, hogy aki pedagógus lesz, arra haragusznak az is­ tenek. Én máshogy gondolom, szeretem ezt a pályát, és fontosnak ítélem. Ahhoz, hogy ez a társadalom átformálódjék, meg kell mutatni a példát, gyakorlatban és el­ méletben, azáltal, hogy komolyan vesszük a saját elveinket. Ennek a keresztény fakul­ tásnak ezen a téren jelentős szerepe van. Más kérdés, hogy az Egyház által tanított �■O alaptételekben benne lenne a szabad aka­ rat, tehát a választási lehetőség és a dönté­ si pozíció biztosítása, benne lenne a humá­ nus elbánás, ami azt jelenti, hogy az embe­ reket meghallgatom, választ adok kérdése­ ikre, lehetővé teszem a korrigálást. - Az egyetemet Pázmány Péterről ne­ vezték el. Véleményem szerint az ő sze­ mélyének bemutatása, emlékének ápolá­ sa nem kap megfelelő súlyt, a hallgatók többsége alapinformációkkal sem rendel­ kezik róla. Márpedig egy olyan intéz­ ménynek, amely az ő nevét viseli, és szel­ lemisége szerint kíván működni, talán jobban oda kellene figyelnie erre. — Ezzel a felvetéssel némileg vitába szállnék. Egyfelől az ő tanításait elsősorban a Teológiai Kar és a Bölcsészettudományi Kar közvetíti. Ott Pázmányról, mint teo­ lógusról, vagy íróról számos tanulmány, könyv jelent már meg. Az ítéletben is többször szerepelt napirenden az ő bemu­ tatása. Persze kérdés, elolvassa-e ezt min­ den hallgató? Nem kérdezheti meg a por­ tás reggel a hallgatót, hogy mikor született Pázmány Péter. Ilyen értelemben szabad­ ság és önállóság van. Aki érdeklődik, utá­ nanézhet. Tudományos szinten egyébként a Jogtörténeti Intézet foglalkozott a sze­ mélyével. A lépcsőházban látható Páz­ mány Péter domborműve, az egyetemi ta­ nácsteremben egy róla készült festmény. Kétségtelenül nem létezik mondjuk egy róla szóló speciálkollégium, elsősorban azért, mert az ő munkássága a nálunk ok­ tatott tudományszakba nem illeszthető be­ le, minthogy nem jogász volt. Az oktatáson felül egyébként nem tudunk és nem is lehet bizonyos egyéb dolgokat ZÍinszlzy János megkövetelni a hallgatóktól. Ugyan min­ denki aláírta beiratkozáskor azt a nyilatko­ zatot, mely szerint elfogadja az egyetem szellemiségét, elveit, de azt már nem el­ lenőrizhetjük, vajon tényleg betartja-e azokat. Amit mi megtehetünk, az annyi, hogy megpróbálunk valami többletet adni, amely lehetőséggel aztán a hallgató szabad akarata szerint élhet. - Hol van a helyünk az egyetemek rang­ sorában? Milyennek ítéli meg a színvona­ lat immár nyolc év tapasztalata alapján? - Úgy vélem, hogy a színvonal más karok­ hoz képest jó, a Pázmány az élvonalban van. Ugyan a hallgatóság a számos jogi kar miatt kissé felhígult, ráadásul mi az állami egyetemek számára engedélyezett létszá­ mon felül a levelezős és távoktatásos hallga­ tók bevonásával több hallgatót is veszünk fel, és ebbe nyilván bekerülnek gyengébbek is. De úgy vélem, hogy ha valaki vállalja az oktatás terheit, akkor joga van azt tanulni, amit akar. Annak idején, a Miskolci Egyete­ men 100-150 főt vettünk fel egy évfolyam­ ra, de azoknak csak kb. 10%-a bizonyult va­ lóban odavalónak Az én tárgyamból a bu­ kási arány 40% volt. Most a Pázmányon ez az arány 20% körül van, pedig változatlanul ugyanúgy vizsgáztatunk, mint akkor. Ameddig az egyetem a vizsgáztatási szigo­ rán nem enyhít, addig nem baj, ha sokan próbálkoznak. A színvonallal meg vagyok elégedve, az erre vonatkozó kritikákat nem tartom komolynak, azt pedig kifejezetten irigységnek tartom, hogy az akkreditáció során elégséges jelzést kaptunk szemben az ELTE, vagy a pécsi jogi kar jelesével, mert hogy ezeknél nem vagyunk gyengébbek, azt felelősséggel állítom. 51 �Pázmány-Nap 2003 - Ilyennek álmodta az egyetemet annak idején, 1994-hen? - Kilenc évvel ezelőtt én lényegesen sza. badabb oktatási rendben gondolkoztam. Az állam, a központi igazgatás sajnos bü­ rokratikus eszközökkel megköti az egye­ temi oktatók kezét. Az évtizedek alatt lezüllesztett társadalmi felelősségérzet új­ raképződésének nehézkes üteme miatt újra egyre centralizáltabb az élet, és ez érződik az egyetemi oktatásban is. Emi­ att egy sor dologban a mi nem állami egyetemünket is irányítani próbálják. Nem tudtuk igazán az általunk megál­ modott szabadabb egyetemi életet te­ remteni. A központosításra utaló törek­ vések ugyanakkor az Egyház részéről is mutatkoztak. Mindezek ellenére ez az egyetem ma még azt csinálja, amit annak idején elképzeltünk. - Sokan azt állítják, hogy a magyarság megmaradását veszély fenyegeti. Osztjae ezt a véleményű - Van egyszer egy világméretű veszély, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha tovább­ ra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztítjuk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi sa­ ját problémánk a nemzetfogyás kérdése, a határainkon túl élő magyarságot ráadásul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, ame­ lyet szomszédaink tudatosan, hatalmi esz­ közökkel segítettek elő, így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatelhajtások a né­ pességben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond „biológiai” veszélyek. 52 L2.; Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadu­ lásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni vonásaival szemben bi­ zonyos általános, divatos értékeket tukmál ránk. Néha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltó­ sággal és az alapjogokkal. Tehát egy olyan jellegű uniformizálódás folyik, mely a kö­ zép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, mert a kínálkozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradtsággal megtartható kultu­ rális értékektől elfordulnak. Ez megmutat­ kozik a nyelv vulgarizálódásában, az érték­ rend megrogyásában, a fogyasztási szoká­ sokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus példát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a csa­ ládon belüli, a generációk közti beszélge­ téssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyeknek a tu­ datosítása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. E problémákat tekintve lehet azt mondani, hogy a ma­ gyarság veszélyben van. - A magyarságnak van-e sajátos szerepe a mai Európában? Nemzetben kell-e el­ sősorban gondolkodnunk, vagy önma­ gunkat elsősorban az európai közösség részeként kell-e meghatároznunk? Van-e ránk szükség? - Akik a világot féltik, azok szerint egy rovarfaj kipusztulása is veszteség a világ­ nak. Ugyanez igaz az emberi kultúrára is. A társadalom nem egy nagy massza, ha­ nem családokból összetevődő közösség. A családokból kisebb helyi közösségek. �Zlinszhy János azokból nemzetek épülnek. Európa a nyelvi és kulturális sokszínűséget tudato­ san vállalja fel. E kultúrák harmonikusan kell, hogy együtt éljenek azzal, hogy a ki­ sebbségnek - tehát nekünk is - ez esetben is fokozott védelem jár. Nem azért me­ gyünk oda, hogy feloldódjunk, hanem, hogy a magunk egyediségével gazdagítsuk azt. A kedvezőbb gazdasági lehetőségek, a határok lebontása talán arra is ad lehető­ séget, hogy a környező országokkal és a bennük élő magyarokkal szorosabb, jobb viszonyt alakítsunk ki. A magunk kultu­ rális örökségét és nemzetazonosságát he­ lyettünk azonban senki nem fogja meg­ őrizni. Kérdés, hogy mi, keresztény értékeket val­ lók hol találhatjuk meg helyünket a politi­ kában. Nem eléggé tudatos bennünk a ke­ resztény értékvállalás, nem mindenek fö­ lött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvényesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társada­ lom többségére, mert annak jelentős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjukra állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. - A keresztény-nemzeti értékeket sokan hangoztatják, de köztük olyanok is, akik ezt csak pillanatnyi érdekeik miatt te­ szik. Lehetséges-e a megtisztulás, az azoktól való megszabadulás, akik nem őszintén vállalják fel ezt az értékrendet? - Meg lehet határozni egy szervezetben, hogy a tagokkal szemben bizonyos erkölcsi elvárások vannak. A nagy mozgalmakban legalább a vezető réteget ellenőrizni lehet ebből a szempontból. Egy apró példa: egy országgyűlési képviselő ne vezessen ittasan. Ne mondhassa azt, hogy neki többet sza­ bad. Sokszor idézek egy XIX. századi kúriai határozatot, mely kimondja: a jogot tanult emberrel szemben magasabb erkölcsi elvá­ rásokat lehet támasztani. Aki följebb van, annak jobban kell szolgálnia. Nem több szabad, hanem több kötelező neki. Aki ezt nem tudja teljesíteni, annak hátra kell áll­ nia, ott is megtalálható a megélhetés. A kí­ sértésekkel szembeni ellenállást még az előtt ki kellene fejleszteni, mielőtt valaki magas pozícióba jut. Ez például a veszélye annak, ha valaki nagyon fiatalon kerül oda. - Az ön óriási méretű életműve mennyire hogy segítette elő az előbb említett célok megvalósulását ? — A Biblia azt mondja, hogy aki ültetett egy fát és hagyott maga után egy fiút, az ered­ ményes életet élt. Ezt megtettem, és remé­ lem, hogy ezen túl is, tanári és bírói mun­ kámmal, az új, polgári Magyarország épü­ lését szolgáltam. Az ember élete a végén igazolódik. Mindig próbáltam úgy élni az életem, hogy jót tegyek ott, ahol hagyják, és megpróbáltam rosszat tudva nem tenni. Próbáltam soha nem megalkudni az alap­ vető elvekben. Ha ezt végig tartani tudom, eredményes lesz az életem. Koltay András 53 �Pázmány-Nap 2003 i A Pázmány Nap résztvevőinek listája (a regisztrációs ívek alapján) Antoni Richárd, Ambrus Mariann, dr. Ádány Tamás Vince, dr. Árvay Gábor, Balina Béla, dr. Balogh András József, Barla Viktor, dr. Bárffay Pál, Bende Nóra, dr. Bérces László, Bittsánszky Géza, Boronkay Miklós, dr. Boytha Györgyné, Brunner Zsófia, Bukovszky Bernadett, dr. Busch Béla, Buzsik Szilvia, Czilli Máté, Csatlós Judit, Csorna Zsuzsa, dr. Dekovics Zsófia, Demeter-Novák Endre, Egressy Rita, Farkas Attila, Fábián Ábel, Frankó Gergely, Forrainé Gyarmati Eszter, Fórika Zsolt, Gaál Zsuzsanna, Gaál Zsolt, dr. Garay Mária, Glóner Péter, Gombos Ádámné, Göczey Kinga, Groma Sarolt, Guba Dániel, Gulyás Judit, Gulyás Kovács Gergely, dr. Gyeney Laura, dr. Gyulafalvi Edit, dr. Hajas Barnabás, Herdliczka Zsófia, dr. Herkner Gyula, Hermann Szilárd, Hevér Tibor, Hofstádter Katalin, Hornyánszky Ádám, Horváth Gábor, Jancsó Gábor, dr. Juhász Albin, Kalotai Péter, Kardos Angelika, Kardos Melinda, Katona Kolos, Keller Katalin, Kéri Zoltán, Kiss Gergely, Klekner Bíbor, Kollár Zsuzsanna, Komka Evá, dr. Kondor Bence Barnabás, Kontrát Richárd, Kovács Dóra, Kovács Miklós, Kovács Orsolya, Kovács Orsolya Zsuzsanna, Kővári Eszter, Králl Diána, Kreitl Györgyi, Laczkó Anikó, Lakatos Mária Csilla, dr. Landi Balázs, Maka Bernadett, dr. Martonyi Zsuzsanna, Márkus Szilvia Diána, Márton Péter, dr. Medve Richárd, Melicher Csilla, Méri Mónika, Mile Adrienn, Molnár József, dr. Morvái Attila, Nagy Imre, Olasz Tiborc, Ormosi Kinga, Panka Zoltán, Papp-Faller Kristóf, Pál Szandra, Perlaki András, dr. Péter Judit, Pfiszter Tamás, Pintér Edit, Riba Tamás, Ritter Eszter, Rozs Péter, Salamon Mariann, Saliba Krisztina, Sárfy Katalin, Sáska Zoltán Attila, Schuszter Piroska, dr. Simonné Hajdú Hajnalka, Sipter Orsolya Ajnácska, Somogyi Áron, Sóti Melinda, Sóti Mirella, dr. Szabó Marcel, Szabó Molnár Bálint, dr. Szabó’ Sarolta, Szecskó Karola, Szilágyi Pál, Szilágyi Péter, Szilvásy György Péter, Tari Zsófia, dr. Tattay Levente, dr. Tattay Szilárd, dr. Tersztyánszky Ödön, dr. Tóth Zoltán József^ Vargha Bálint, Vass Sándor Gergely, Vincze Enikő, dr. Wetzel Tamás, dr. Wéber Márton .. .és még sokan mások A Pázmány Nap szervezői köszönetét mondanak mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte a rendezvényt, és aki segédkezett annak megvalósításában! Kiemelten köszönjük: Dr. Bánrévy Gábor, Bittsánszky Géza, Dr. Fodor György, Gál László, Dr. Gáspárdy László, Dr. Gurbán Györgyi, Dr. Halzl József, Dr. Horváth Attila, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Kilényi Géza, Koltay Gábor, Dr. Lábady Tamás, Dr. Mezey Barna, Dr. Nemeskürty István, Dr. Péteri Zoltán, Pintér Edit, Dr. Radnay József, Szabó Zoltán és Dr. Tamás Edit segítségét! 54 �Pázmány-Nap 2003 Gondolatok az első Pázmány-Nap után Amikor a Pázmány-Napot lezáró Spartacusbéli összejövetelen csupa mosolygós arcot láttunk, a másfél hónapos szervezés minden fáradtsága egy pillanat alatt illant el. A jelen lévők hosszú idő után először igazi Pázmányos közösséget alkottak. Nem dobálózás az elcsépelt frázisokkal, hanem - ha úgy tetszik, tudományosan is - bizonyított tény, hogy az ember mégis csak közösségben érzi a legjob­ ban magát. Egyedül halálra, nyomorúságra ítélt, néhányadmagával még elszigetelt, so­ kadmagával már élhet teljes életet. Az már a mai kor emberének balszerencséje,' hogy sokszor és sokan próbálták, próbálják meg­ fosztani a közösségbe tartozás élményétől. Először amikor évtizedekre elszigetelték mindentől, még saját múltjától is, ma pedig, amikor megpróbálják elhitetni vele, hogy az ő közössége hatmilliárd főből áll. Ez ámítás. A mi szűk közösségünk itt, a Kárpát-meden­ cében található. Ennek pedig egyik nagyon fontos eleme az egyetemi közösség, az Universitas. Hiszünk abban, hogy az igazi egyetemista évek megélése mindenkinek csak épülésére szolgálhat. Az Egyetem nem diplomag)dr, nem ugródeszka, nem a szük­ séges rossz, hanem a tudás megalapozója, a barátságok, szerelmek tárháza, bölcs irány­ adók, igazi tanítók fóruma, életünk kitéphetetlen része, személyiségünk meghatározó formálója. A Pázmány Jogi Kara indulásakor másra szö­ vetkezett, mint a már működő jogi karok. A kezdeti lendület és a hit, hogy valóban szükség van arra a bizonyos „másra”, csodá­ latos élményekkel ajándékozták meg mind­ azon oktatókat és hallgatókat, akik nyitottak voltak rá. Aki figyelmesen elolvasta ezt a ki­ adványt, vagy részt vett a rendezvényen, an­ nak egyértelműen kiviláglik, miben is áll a Pázrnányos hitvallás. Mert létezik ilyen, és reménykedünk benne, hogy sokan akadnak, akik az itt leírt gondolatok elolvasása nélkül is ismerik, vallják. Ennek ellenére is fontos­ nak gondoltuk, hogy belevágjunk valamiféle szervezkedésbe, mert úgy éreztük, a kezdeti lendület mára megtorpant. A Pázmány-Napot lezáró Spartacus-béli összejövetelen, előtte a díszteremben valami volt a levegőben. Olyan atmoszféra, amelyet már évek óta nem éreztünk az Egyetemen. A régi évfolyamok tagjai ismerik ezt az érzést, egyetemi éveik alatt sokszor megtapasztalták. Bánrévy Professzor Úr megható köszöntője után ők is, mi is együtt könnyeztünk Zlinszky János egykori Dékán Úrral - a meghatottságon túl az öröm és a Remény könnyei voltak ezek. Néhány órára felcsillant a Remény, hogy a Pázmány Jogi Kara, annak hallgatói közélete újra visszazökkenhet régi útjára, arra az útra, amelyre egykor már rálépett, és ahonnan még tovább kell fejlődnie, hogy egyszer való­ ban megvalósuljon a hallgatók és az oktatók, egyéb alkalmazottak közössége, beteljesed­ jen az Universitas szó valódi jelentése. A je­ lenlegi évfolyamok tagjainak nyitottsága, ál­ dozatvállalása, az oktatók segítsége, a már végzettek aggodalmas figyelme az egykori Alma Mater iránt megfelelő alap lehet a megvalósításhoz. Ezúton is újra felkérünk mindenkit: gyertek, jöjjenek, járuljon hozzá ki-ki ereje szerint az építkezéshez! Gerencsér Balázs Koltay András Ugrón Gáspár 55 �Pázmány-Nap 2003 A keresztény embernek magával való számvetése (részlet Pázmány Péter Imádságos Könyvéből) „Aranyszájú Szent János azt kívánja, hogy mint a jó sáfárok este megvetik, mit köl­ töttek, hogy uruknak számot adhassanak: úgy mi is, este magunkat megrostáljuk, és minden cselekedetünket megtekintsük, ha úgy nem akarunk járni, mint amely tiszt­ tartó sokat költ, de számot nem tart, hová költi. (...) Ezt azért a számvetést keresztény triódra így kell gyakorolnunk. Először. Röviden eszünkbe jutassuk, mennyi sok jót vettünk Istenünktől, nem­ csak azon a napon, de egyéb időkben is: és mindenért hálákat adjunk neki. (...) Másodszor. Kérjük az Istent, hogy világosítsa meg értelmünket és indítsa fel szívünket, hogy megismerjük fogyatko­ zásainkat, és töredelmességgel megbán­ juk. (...) Harmadszor. Felemelvén szemünket Iste­ nünknek igaz ítélőszéke eleibe, és meg­ gondolván, hogy ő előtte semmit el nem titkolhatunk; aki még az embernek igaz cselekedetét is megítéli és gyakran az ő szemei előtt nem kedvesek, amit az embe­ rek külsőképpen jónak ítélnek. Reggeltől fogva azért estéig, amennyire lehet, gon­ dolatainkat, szónkat, cselekedeteinket megtekintsük: mit mulattunk el, mi végre és minemű indulatokból cselekedtünk mindeneket? Negyedszer. A mi jót találunk magunk­ ban, azt Istennek tulajdonítsuk, és neki há­ lákat adjunk. Fogyatkozásainkat pedig és 56 bűneinket igaz szeretetből származott töredelmességgel bánjuk és eltökéljük, hogy mikor annak ideje lészen, meggyónjuk bű­ neinket. (...) Ötödször. Tökéletes szándékkal elvégez­ zük, hogy Istennek segítségével megol­ talmazzuk magunkat azoktól a vétkektől, melyekben fogyatkozásunkat ismerjük, és azokat a helyeket, azokat a személye­ ket és foglalatosságokat elkerüljük, me­ lyek botránkozást szereznek és meg szoktak ejteni. (...) Végezetre, magunkra vetvén a szent ke­ resztjegyét, Atyának, Fiúnak és Szent Lé­ lek Istennek nevében, így könyörögjünk: Látogasd meg Uram, kérlek ezt a házat és az ellenségnek minden csalárdságát távoztasd el tőle. A te szent angyalid lakozzanak e házban, kik minket békességben őrizze­ nek; és a te áldomásod legyen mindenkor mirajtunk. n A Pázmány-Nap szervezését, az ott elhangzó gondolatokat mi is egyfajta számvetésnek szántuk. Lehetőség nyílt arra, hogy azok, akik erre a leg­ inkább hivatottak, a hallgatók jelen­ létében, nyilvánossága előtt gondol­ kodhassanak az eltelt nyolc esztendő­ ről, összegezhessék jelenlegi helyze­ tünket, és határozhassák meg a jövő feladatait. Remélhetőleg sikerrel járt ezen elképzelésünk, és így a Kar to­ vább haladhat azon az úton, amely a kitűzött célok felé vezet. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 3. szám 2003. május 7. különszám Abstract A summary of the resource. Tartalom: A Pázmány-Nap programja Az igazi Universitas felé Dr. Gerencsér Balázs köszöntője a Rákóczi-konferencia előtt Dr. Fodor György rektor megnyitó beszéde A Rákócziak és Sárospatak - Dr. Tamás Edit előadása Rákóczi szellemében, ma - Dr. Halzl József előadása A szívünkben élő Rákóczi - Dr. Nemeskürty István előadása Dr. Koltay András köszöntője a kerekasztal-beszélgetés előtt A Pro Facultate-díj alapító okirata Dr. Bánrévy Gábor köszöntője a Pro Facultate-díj átadásakor Dr. Zlinszky János beszéde a Pro Facultate-díj átvétele után Nyolc év a Pázmány Jogi Karán - kerekasztal-beszélgetés Aki sok fát ültetett - beszélgetés Dr. Zlinszky János Alapító Dékánnal A Pázmány-Nap résztvevőinek listája Gondolatok az első Pázmány-Nap után A keresztény embernek magával való számvetése Subject The topic of the resource Pázmány-nap Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. május 7. Date Created Date of creation of the resource. 2003 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (210x148) ; (967kb+5687kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_VI_pazmany_nap_20030507 Relation A related resource T00060 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 56 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_VI_pazmany_nap_20030507 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András Pázmány-nap https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ff080e81353fbab988d19b486e039997.jpg 9d33d7c9c21eef37864f9a55e6c2662d https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/0d001081a44053ccc67b517b4c18eef3.pdf 98c6985e4948cf7bb30fe6a3c36aaa75 PDF Text Text EEJi£JͣͣtyLá^.2űű5£2£21 VI, évfolyam, 4, szám e-mail: itelet01@jiotmail.com honlap: wnfrv,jak.ppke,hu/itelet 2003, május 21, �BP í U-- J „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Köszönjük! IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gurbán Györgyi, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban fiZ ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Észre se vettük, és megint elrepült egy év, mely tartalmasnak, és sikeresnek mondható a mi és az Egyetem életében is. Lapunk - a közszolgálatiság jegyében - mindig igyekezett beszá­ molni a legfontosabb eseményekről, hírekről... persze kommentároknak és Véleményeknek 1 ~ sem voltunk híján. Köszönjük mindenkinek, A Áaki az elmúlt időszakban támogatásával, tanácsa­ ival és együttműködésével segítette lapunkat! Reméljük, szeptemberben is örömmel veszitek majd kézbe a Kar leg­ népszerűbb újságját... Persze az év vége nem csak szerkesztőségünknek jelent számvetést. Nem tudjuk, nem is lehet összegezni azt a sok mindent, ami velünk történt, de elismeréssel tekinthetünk vissza az elmúlt tanévre. Sikeresen szerepeltünk OTDK-n, megalapítottuk a Pro Facultate dijat, megrendeztük az első Pázmány-Napot, megváltoztattuk a fel­ vételi-rendszerünket, megszüntettük a számtáv tagozatot, bevezet­ tük a kötelező testnevelés órát és a Neptun 2000 rendszert. Igennel szavaztunk az EU-ra, új rektort kaptunk, és május első napjaira a tikkasztó hőség is megérkezett. Olyan meleg, amit nehéz elviselni akkor, amikor a szobában a könyv felett gubbasztunk, és közelgő vizsgáink valamelyikére tanulunk. Az ember minden vizsgaidőszak előtt megpróbál „tiszta lappal” indulni, erőt vesz magán, fogadalma­ kat tesz, hátha az idei félév jobban sikerül... hiszen mindig van mit fejlődnünk. Ehhez kívánunk sok sikert és kitartást minden Hallga­ tónak, az Oktatóknak pedig még annál is több türelmet! Gulyás Judit (főszerkesztő) TA RTA LO M A Neptun rendszerről 3 A régi világ keresése 12 A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon 3 Azok a boldog szép napok 2. 13 Dénes Ösztöndíj 3 Az örök hold 13 Közgazdaságtan - minek ? 4 A korai kapitalizmus érintése 14 A Szentatya Spanyolországban 5 A bulvársajtó és a jog 14 Az igazi Universitás felé 6 Vedd és olvasd! 15 ,A polgárnak szolgálnia és építenie kell! n 8 A Professzor is csak ember 16 OTDK dolgozatok egy opponens szemével 10 Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? 18 Lecsúszottak 11 Szabadság 19 Egy ajtó könnyei 11 Az eltemetett álom 20 e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �A Neptun rendszerről A leckekönyvek felvételével egyidejűleg a 7ánulmányi Osztály kiosztja minden hall­ gatónak a saját Neptun hozzáféréséhez szükséges információkat. Bár a rendszert szeptembertől használhatják a hallgatók, a saját adatait mindenki megtekintheti már korábban is. A rendszer részletes használati útmutatóját a beiratkozáskor fogjuk közzé tenni honla­ punkon és a számítógéptermekben. A Neptun azonosítót egy személyre szóló levél tartalmazza, amely a rendszer haszná­ latáról is áttekintést ad. A levél szövege a kö­ vetkező: Tisztelt Hallgató! Karunk a 2003/2004-es tanévtől teljeskörűen bevezeti a Neptun 2000 egységes ta­ nulmányi informatikai rendszert. A továb­ biakban - a leckekönyve mellett - ezen a rendszeren lesznek nyilvántartva az Ön sze­ mélyes adatai, a felvett tantárgyai, az azok lehallgatását igazoló aláírás és a megszerzett érdemjegyei. A rendszer Internet Explorer böngésző se­ gítségével bárhonnan elérhető. Az eléréshez a http://neptun.jak.ppke.hu webeímet kell beírni a böngészőbe. A kívánt képernyőfelbontás kiválasztása után a bön­ gésző által megjelenített terminálablakban elindul a Neptun 2000 rendszer. A rendszer használatához mindenkinek kü­ lön azonosítót és jelszót hoztunk létre. Ezek segítségével tudja szeptembertől használni a rendszert. Kéijük, hogy azonosítóját gondosan őrizze meg. A jelszavát a saját érdekében bejelent­ kezéskor változtassa meg, hogy senki ne tudjon visszaélni vele! Célszerű a jelszót néhány havonta megváltoztatni biztonsága érdekében. A rendszer használatával kapcsolatosan az alábbi kötelezettségeiről tájékoztatom: Beiratkozás: 2003. szeptember 1-5. közötti, úgynevezett regisztrációs héten lesz. Az ed­ digi megszokott rend helyett a Neptun rend­ szeren kell beiratkoznia, /^mennyiben költ­ ségtérítést kell fizetnie, azt a beiratkozás előtt, legkésőbb augusztus 15-ig fizesse be. Beiratkozását a tanulmányi előadója csak ak­ kor hagyja Jóvá a rendszeren, vagyis csak ak­ kor iratkozik be ténylegesen, ha a tandíját be­ fizette és az azt igazoló szelvényt előadójának leadta. A leckekönyveket az egyéb hirdetmé­ nyekben megszabott határidőket teljesítve most is le kell adni a lánulmányi Osztályra. A beiratkozáskor köteles ellenőrizni és mó­ dosítani, illetőleg kiegészíteni a rendszeren tárolt személyes adatait. Az egyes azonosí­ tók (adóazonosító, TÁJ, személyi igazol­ vány szám stb.) elhagyása esetén a beiratko­ zását érvénytelennek tekintjük. A befizetett költségtérítésével kapcsolatos számlaigényét, a befizetők költségviselésé­ nek arányát a beiratkozás során köteles a rendszerben regisztrálni! Ellenkező esetben nem áll módunkban számlát kiállítani! Ugyanígy kell eljárni az adóigazolás kedvez­ ményezettje esetén is. Felhívom figyelmét, hogy költségtérítést augusztustól csak átutalással lehet teljesíte­ ni, pénztári úton való befizetés a továbbiak­ ban nem lehetséges. Tárgyfelvétel: A szeptemberben meghirde­ tett tárgyfelvételi időszakokban a rendszer segítségével kell felvennie a főtárgyait, majd a speciális kollégiumokat is. Ehhez egy tárgyfelvételi és egy végleges tárgyfelvételi időszakot fogunk a Neptun rendszerben meghirdetni. Vizsgajelentkezés: A 2003/2004-es tanévtől vizsgákra kizárólag a Neptun rendszeren keresztül lehet jelentkezni. Ez vonatkozik az írásbeli és a szóbeli kollokviumokra, va­ lamint az alapvizsgákra is. Kérem, hogy az esetleges fennakadásokat megelőzése érdekében gyakran tájékozódja­ nak honlapunkon és a faliújságokon elhe­ lyezett hirdetményekből, valamint rendsze­ resen ellenőrizzék a rendszert. A későbbi­ ekben igénybe fogjuk venni a rendszer üze­ net és e-mail küldési szolgáltatásait is. Remélem, hogy a Neptun rendszer haszná­ lata átláthatóbbá és rugalmasabbá teszi az ügyintézésüket és a továbbiakban mindanynyiunk megelégedésére fog szolgálni. Budapest, 2003. május 5. Dr. Radnay József dékán Figyelem! Önlcénteseket toborzunk, akik a szeptembert beiratkozás idején szívesen segítenék hallgatótársaikat a Neptun rendszer használatában. Jelentkezni Simon Dávidnál lehet az Informatikán, a 126-os szobában, vagy a dsimon@jak.ppke.hu e-mail címen. A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon Ahogy előző számainkban arról beszámol­ tunk, az első évfolyamon megtörtént a HÖK-választás, melynek eredményeit alább közöljük. Az ítélet szerkesztősége ez­ úton gratulál az új képviselőknek, remélve, hogy választási ígéreteiknek megfelelően méltóképpen képviselik majd évfolyamukat a Hallgatói Önkormányzatban. Hallgatói önkormányzat 1. évfolyam, nap­ pali tagozat választási végeredménye: Szavazásra jogosultak: Szavazott: Érvénytelen: 346 fő 173 fő 2 fő Végeredmény: 1. Nedeczky Anna: 70 szavazat 2. Károlyi Vilmos: 68 szavazat 3. Dobos Tibor László: 62 szavazat Budapest, 2003. április 29. Déne5 Ösztöndíj 2003. széj^mberétől -2004. januárjáig havi 25.000,-ft támogatás karunk azon egy hallgatója számára, aki az előző fii évet minimum 4,2-es átlagai zárta. További Altételek: támogatás lián^San a tanulás feltételeit nem tudná anyagiakban biztosítani, nem doMnyzó és antialkoholista. Pályázat benyújtásának határideje. 2003,06.30 cím: Közgazdasági Tanszék Dénes Sándor nevére Eredményhirdetés 2003.07.03-ig harmadik oldal �Közgazdaságtan minek? Beszélgetés Botos Katalin Professzor Asszonnyal Egy éve készült átfogó interjú Botos Katalinnal, a Hcller Farkas Közgaz­ daságtudományi Intézet vezetőjével. Akkor lényegében a tanárnő szemé­ lyével, pályájával kapcsolatosan be­ szélgettünk, míg a mostani interjú a közgazdaságtant, és magát az inté­ zetet hivatott bemutatni és népsze­ rűsíteni a hallgatók körében. — Hogyan, s mikor született meg a Köz­ gazdaságtudományi Intézet? — A PPKE Heller Farkas Közgazdaságtu­ dományi Intézete a Jog- és Államtudomá­ nyi Kar létrehozásával, annak intézete­ ként született meg. A PPKE Bölcsészet­ tudományi Karán fokozatosan bevezetett közgazdasági oktatást is az intézet szer­ vezte. A Közgazdasági Intézet 1999. ápri­ lis 28-án vette fel a Heller Farkas Közgaz­ daságtudományi intézet nevet. — Miért tanulnak nálunk a joghallgatók jelentős óraszámban közgazdaságtant? — A modern világban két dolog nagyon fontos: a jog- és a gazdaságismeret. A gaz­ daságismeret a jogászok, míg a jogismeret a közgazdászok számára. Éppen ezért a kar alapítóinak célja olyan értelmiségi ré­ teg kinevelése volt, amely a közéleti tevé­ kenységre alkalmas, méghozzá nem is akármilyen szinten. Diplománk jog- és államtudományi, s az állam egyik legna­ gyobb tudománya, hogy rendben tartsa pénzügyeit, méghozzá oly módon, hogy polgárai boldogulását ezáltal ne akadá­ lyozza, hanem éppen segítse. Nem min­ denki készül közszolgálatra, de mindenki választópolgár- és ugyan kit kérdezzen meg szűkebb környezete, hogy mi a véle­ ménye rendszeresen felmerülő, mérlegre kerülő közügyekről, mint a jogvégzett embert? Emellett rendkívül fontos, hogy gyakorlatban, az üzleti életben is haszno­ sítható ismereteket gyűjtsünk az egyetemi évek alatt. A modern világban való tájéko­ zódáshoz elengedhetetlen, akár a közakár a magánszférát nézzük, a gazdasági ismeretek bizonyos szintjének birtoklása. Jogtanácsadó, adótanácsadó, ügyvéd, bíró és ügyész nagyon sok gazdasági kérdéssel negyedik oldal találkozik. Személyes életünk döntései­ ben- befektetés, takarékoskodás, vállalko­ zás, de csak egyszerűen az okos beosztás gazdasági ismereteket kíván meg. Hát ezért tanulnak nálunk a jogászok je­ lentős óraszámban közgazdaságtant! Ezek az órák nem öncélúak, a jogi képzés szol­ gálatában állnak. Nem túlzsúfoltak mate­ matikai ismeretekkel, de természetesen a számokkal barátságban kell lenni. A ké­ sőbbi évfolyamokon tanulandó tárgyak, pénzügyi, kereskedelmi jogi ismeretek kitűnő megalapozását szolgálják - de nem mellékes a közjogi, alkotmányjogi, nem­ zetközi jogi ismeretek szempontjából sem a háttér biztos ismerete. — Említene pár gyakorlati példát? — Például mennyivel könnyebb az ön­ kormányzatok kötelezően ellátandó, jog­ szabályban rögzített feladatait megtanul­ ni, ha értjük ennek pénzügyi vonatkozá­ sait! Mennyivel egyszerűbb a bankjog megtanulása, ha ismeijük a pénzteremtés mechanizmusát, a banki kockázatokat, azok fedezésének módjait, a likviditás, szolvencia, prudencia szabályait! Meny­ nyivel jobban értjük a társasági jogot, ha ismeijük a vállalatgazdálkodás törvény­ szerűségeit, s tudjuk, milyen döntések várnak a menedzserre, mi a tulajdonosok elvárása, miért ésszerű gazdaságilag a munkás-beleszólás bizonyos mértékének megteremtése. Jobban tudunk mérlegelni a társadalombiztosítási jog tanulásakor is, hogy mit is jelentettek a közelmúltban bevezetett változások, ha látjuk a TB és az államháztartás kapcsolatát, nevezetesen, hogy a magánnyugdíj-pénztárakban át­ utalt összegek hiányoznak az ellátási oldal finanszírozásából, így azt a költségvetés­ nek kell átutalni. Abból a nem létező for­ rástöbbletéből... Azaz, a reform a deficitet növelte, márpedig tudjuk, hogy az EUcsatlakozás kapcsán a deficitet kordában kell tartanunk, lásd maastricht-i kri­ tériumok... Mennyivel világosabb a nemzetközi jog állami kárpótlással kap­ csolatos vitája is, ha a gazdaságtörténetből ismegük a jóvátételek terheinek hatását a gazdaságokra, az elviselhetetlen terhek következményeként kirobbanó feszültsé­ geket, háborúkat. Ha tudjuk, hogy Nyugat-Európa talpra állását segítette, hogy nem kellett a második világháború után jóvátételt fizetniük a németeknek. A ben­ nünket megszállók nem voltak olyan nagylelkűek. Nem is csoda, hogy a tönk­ rement, kifosztott, elnyomott ország lángra kapott az ‘56-os forradalomban. Mennyivel jobban tájékozódunk korunk aktuális problémáiban is, például az EUcsatlakozás kérdésében, ha annak gazda­ sági kérdéseit jól ismerjük- egyébként ez egyik legnépszerűbb speciális kollégiu­ munk- nem véletlenül, vagy itt vannak a pénzügyi válságok, a forintárfolyam ala­ kulása a közelmúltban... — Vajon kinek volt igaza a forint elleni spekulációt tárgyaló újságcikkek szerzői közülj annak, aki az MNB politikáját bí­ rálta, vagy aki azt helyeselte? — Ez nem hit kérdése, nem puszta politi­ kai állásfoglalás! Nem attól függ, hogy a család a Népszabadságot, vagy a Magyar Nemzetet olvassa-e. A forint védelme a jegybank alapvető feladata, a kormány tá­ mogatása csak e feladatának sérelme nélkül kötelessége. így szól a törvény. Ha nem így lenne, akkor minden politikai ígéretei mi­ att beszorított kormányzat elvárhatná, hogy a jegybank támogassa költekező politikáját... Persze lehet a monetáris poli- �tikát is még bölcsebben csinálni, de a fiská­ lis politika ellenében rendkívül nehéz. Az arab-amerikai konfliktus jobb megértésé­ hez is igen hasznos a nemzetközi kereske­ delem, a cserearány-alakulás alaposabb is­ merete, az ipari konglomerátumok érdek­ viszonyainak tanulmányozása. — A környezetvédelem gazdasági kérdé­ sei mennyire jelentkeznek személyes éle­ tünk problémái között? — A környezetvédelem gazdasági kérdé­ sei egyenesen személyes életünk problé­ máit jelentik! Vészesen nincs tudatában a mai ifjúság, hogy az erőforrások szűkös­ sége és a szennyezés gyorsulása világmé­ retekben nem a távoli jövőben, hanem még ennek a generációnak életében fog drámai következményekre vezetni! A Ró­ mai Klub szakértőinek legutóbbi becslése 50 évet ad erre. A közgazdaságtan nem csupán egy megtanulandó tantárgy, ha­ nem ezen függ a te életed, az én gyerme­ keim és az unokáim jövője! Egyébként április 23-án szervezett Intézetünk a Kos­ suth Klubba - az MTA és a MTK (Ma­ gyar Közgazdasági Társaság) képviselői­ nek részvételével egy nyilvános vitadél­ utánt e kérdésekről. — A közgazdaságtan mennyire tud meg­ felelni a globalizáció kihívásainak? — A közgazdaságtan a globalizáció kihí­ vásai közepette jelentős változásokon, fej­ lődésen megy keresztül. Nem olyan egy­ szerű könyvből megtanulni. Nagyon fon­ tos, hogy halljuk a tanárok interpretáció­ ját, hiszen sokszor nem a tények, hanem a belőlük levont következtetések a döntő­ ek. A közgazdaságtan nem a „kétszer-kettő tudománya”. Bár ki kell tudni számol­ ni egy indexet, vagy kell tudni, hogy mi­ ért fontos az átlag körüli szóródás, a leg­ fontosabb, hogy megértsük: miért kell minden erővel az infláció mérséklésére törekedni. S hogy lehetséges-e, amikor annyi veszteséget kell lenyelnünk, annyi pótlólagos beruházást kell eszközölnünk, hogy megfeleljünk az EU-s normáknak, a világpiaci élesedő versenynek. A közgaz­ daságtan nem értékmentes. Sokan szeret­ nék ugyan ezt belénk sulykolni, de csak azért, mert a maguk értékrendjét kívánják ránk erőltetni. — A Professzor Asszony mit tanácsolna a közgazdaságtant tanuló hallgatók szá­ mára? — A katolikus egyetemen jogos igény és elvárás, hogy szellemiségünkkel össz­ hangban lévő ismereteket adjunk. Jó lenne, ha már minden tantárgyra kifor­ rott tankönyveink lennének, de még mindig alakulnak, aktualizálódnak. Ez az oka a sokszor késedelmes jegyzet megje­ lenésnek, amiért ezúton is elnézést ké­ rünk, Természetesen orvosolhatná e hi­ ányt a tömöttebb padsor, a magas részvé­ teli arány, A tanrend és a kredit-rendszer véglegeződésével azonban a jövő generá­ cióknak már könnyebb lesz. Azt kérném a kedves olvasóktól, hogy kísérjék figye­ lemmel az alapvizsga letétele után is az intézet speciális kollégiumi kínálatát. Magasabb évfolyamokon is lehet sze­ mezni belőle. Példaként hadd idézzem a különleges pénzügyi intézmények kur­ zusunkat. Ez már éppen hogy csak mu­ tatóba fér bele a főelőadásba, de nagyon hasznos lehet a pénzügyi jogot tanulók­ nak, s mindazoknak, akik szakjogászi ké­ pesítés majdani megszerzésére már most gondolnak. Ugyanígy csak ajánlani tu­ dom az angolul tartott tárgyainkat, ame­ lyek a szakszókinccsel is megismertetnek - külön pénzkiadás nélkül... Ma már a vállalkozások tőkéjének fele van külföldi kézben, s az angol nyelvű könyvviteli és adófogalmak ismerete nélkülözhetetlen. Agrárjog. És agrárgazdaság: ez sem ép­ pen utolsó kérdés Magyarországon — bár nem kötelező tárgy. Egyszóval: aki akar, sok érdekeset kaphat az Intézettől, amelyet az Egyetemi Tanács társadalomgazda­ sági kutatócentrumként ismert el. A Heller Farkas Intézet áttanít a böl­ csészékhez, informatikusokhoz, s egy olyan komoly kutatómunkát me­ nedzsel, amelybe be lehet kapcsolód­ ni. A jövő interdiszciplináris megkö­ zelítést igényel. Legyetek tehát kitű­ nő jogászok, erős gazdasági ismere­ tekkel! Szabó Viktor A Szentatya Spanyolországban — „Európa, találj önmagadra, légy önmagad, éleszdfel gyökereidet!” 11. János Pál pápa ezekkel a szavakkal fejezte ki aggodalmát az Európai Unió jövőjével kapcsolatban, amikor né­ hány napos látogatásra érkezett a spa­ nyol fővárosba. Nézeteltérések van­ nak ugyanis a tagállamok között arról, hogy szerepeljen-e Isten neve az Unió alkotmányában, illetve, hogy történ­ jék-e erre egyáltalán utalás a szöveg­ ben. A Szentatyát 1. János Károly spa­ nyol király és neje, Zsófia királyné fo­ gadta Madridban. Találkozott továbbá Jósé Maria Aznar kormányfővel, valamint pápai audencián fogadta a királyi családot. ILJános Pál ezúttal is felemelte szavát a bé- politikáját, s az iraki háborút, annak elle­ nére, hogy az ország közvéleménye nem értett ezzel egyet. I 1 ■ kéért, lüdvalevő, hogy Spanyolország azon államok közé tartozott-tartozik, akiktámogatták az Egyesült államok Közel-keleti ■ A Szentatya egyébiránt kilenc hó­ I napja első alkalommal utazott külföld­ I re. Eddig egyre romló egészségi állapoI ta miatt nem tudott eleget tenni lelkiI pásztori kötelességeinek. Mostani — ki■ lencvenkilencedik! - útján azonban úgy I tűnik, ismét erőre kapott, s tovább foly■ tatja küldetését. Őszintén reméljük, még nagyon sokáig... Milisits Barbara ötödik oldal �Az igazi Universitas felé karon először megrendezésre került Pázmány Napról A kötelező gólyabálon és diplomaosztón kívül meglehetősen hosszú idő után először került újra megrendezésre olyan esemény Kárunkon, amely a hallgatók és az oktatók nagy részét mozgósította - nem csoda hát, hogy sokszor panaszkodunk a nem túl mozgalmas egyetemi közéletre. Most, néhány tanársegéd és doktorandusz összefogása által május 7-én létrejött az első Pázmány Nap, ahol újra összegyűlhettek az Universitas tagjai, hallgatók, oktatók, és talán megtették az első lépést az igazi közös­ ségé formálódás hosszú útján. A'’ dit 8| If 11 % s>t' ’ '* ‘ <! A kerekasztal résztvevői lálán sokatokhoz eljutott az a nyílt levél, amelyben a szervezők „mozgósításra” szólí­ tottak fel mindenkit. Meggyőződésük és fő mozgatóerejük az volt, hogy nem elégséges az intenzitás, amely manapság Karunk egyetemi közéletében tapasztalható. Az okok elemzése persze hosszabb időt venne igénybe, de tény, hogy az oktatáson és némi bulizáson kívül nem sok többletet kapnak és adnak a hallgatók, ami az egyetemi évek elszürkülésén túl azért is bántó, mert a jogi pálya mindig egyben közéleti pálya is, és ha hiszünk a jogászi hivatás fokozott társadal­ mi felelősségében (ami a keresztény tanítá­ sokból egyértelműen következik), akkor azt is tudjuk, hogy az nem folytatható a köz­ életből kiszakítva. A plakátokon, az ítéletben, szórólapokon és az egyetemi előadásokon meghirdetett ren­ dezvény három részre tagolódott, délután háromtól hatig egy mini-konferencia került megrendezésre a Rákóczi-szabadságharc Erdő Péter prímás-érsek mellette Bittsánszky Géza professzor úr hatodik oldal háromszázadik évfordulója emlékére. Az eseményt a szervezők képviseletében Gerencsér Balázs, majd Fodor György meg­ bízott Rektor úr nyitotta meg, aki beszédé­ ben hangsúlyozta azt, hogy akkor működik jól az egész Kar, és annak közélete is, ha az oktatók és a hallgatók komoly dolgokról, de baráti hangon lesznek képesek közösen gondolkodni, kommunikálni. A konferencia Tamás Edit, a Magyar Nem­ zeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeu­ mának történész-főmuzeológusa előadásá­ val kezdődött, aki Sárospatak városának Rákóczis kötődéseiről beszélt. Az előadás ge­ rincét a XVI. századi történések adták, hi­ szen Sárospatak fénykora nem IL Rákóczi Ferenc nevéhez kötődik. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke következett, aki az általa vezetett civil szer­ vezet feladatairól beszélt. A Rákóczi Szövet­ ség kitűzött célja a határon túli magyar kö­ zösségek támogatása, erkölcsi-anyagi eszkö­ zökkel. Több száz helyi szervezettel rendel­ kezik, legnagyobbrészt Felvidéken. Az 1989 óta működő szervezet a legnagyobb a ha­ sonlók között, évente több százmillió fo­ rinttal, diákutaztatásokkal, kulturális prog­ ramok szervezésével segíti más országok magyarjait. Mezey Barna jogtörténész, az ELTE-AJK dékánja, akiről kevesen tudják, hogy a Rá­ kóczi-szabadságharc megszállott kutatója is, a szabadságharc országgyűléseiről beszélt. Izgalmas előadásában hangsúlyozta, hogy a kor még mindig nem kapta meg az őt meg­ illető helyet a jogtörténetben, pedig óriási jelentőségű, előremutató határozatok szü­ lettek, melyek azonban még a Corpus Jurisba sem kerültek be, és ma sem értékel­ jük őket megfelelően. Nemeskürty István irodalmár-történész, mindenki Tanár Ura elvarázsolta hallgató­ ságát. Megszokott visszafogott modorában kezdte előadását, az idő elteltével egyre jobban átélve, plasztikus meséjével szinte a hallgatóság szeme előtt lejátszódóvá tet­ te II. Rákóczi Ferenc életének főbb esemé­ nyeit. Kitért a kor irodalmának jelentő­ sebb alakjaira is, akik közül is kiemelkedik - Mikes Kelemenen túl - maga IL Rákóczi Ferenc. A büfé finomságainak elpusztítása után kö­ vetkezett a hat órára meghirdetett kerekasztal-bcszélgetés. Az asztalnál foglalt he- �Dr. Horváth Attila, Dr. Péteri Zoltán és Dr. Jobbágyi Gábor lyet Fodor György Rektor úr, Radnay Jó­ zsef Dékán úr, Jobbágyi Gábor dékán-he­ lyettes úr, Kilényi Géza, Bánrévy Gábor intézetvezető professzor urak, Péteri Zol­ tán tanszékvezető professzor úr, valamint Horváth Attila adjunktus úr. A hallgatóság soraiban helyet foglalt Erdő Péter prímás­ érsek is, a Pázmány volt rektora. A beszél­ getést a szervezők részéről Koltay András vezette fel, elképzeléseik, elvi célkitűzéseik meghatározásával, majd bejelentette, hogy létrejött a „Pro Facultatc” (A Karért) díj, melyet minden évben az a személy kap meg, aki kimagasló tevékenységet végzett a Kar érdekében. Ezek után felkérte Bánrévy Gábor professzor urat, hogy nevezze meg és köszöntse az első díjazottat. Megható, sokáig emlékezetes pillanat volt, amikor a professzor úr Zlinszky János Prodékán urat, Karunk alapító dékánját köszöntötte. Mint fogalmazott, ezen első alkalommal volt a legkönnyebb a döntés a díjazott kivá­ lasztásáról, melyre méltóbb személyt nem Dr. Fodor György rektor, Dr. Radnay József dékán és Dr. Kilényi Géza lehetett volna találni. Bánrévy professzor úr szívhez szóló szavakkal köszöntötte Zlinszky professzor urat, akihez egyébként 1947 óta mély barátság is fűzi. Az ünnepelt láthatóan elérzékenyülve, szokott szerény­ ségével köszönte meg az apró viszonzást óriási munkájáért. Következett a kerekasztal-beszélgetés, amelyben megvalósult az oly ritka alkalom, és az oktatók olyan dolgokról is szót ejtet­ tek a hallgatóság előtt, amelyekről a kated­ rán nincs mód beszélni, ezáltal csökkentve némileg az oktatók-hallgatók között két­ ségtelenül fennálló nagy távolságot. A be­ szélgetés meglehetősen vidámra sikeredett, a résztvevők mindegyikének volt egy-egy fergeteges története a Kar indulásáról. Szó esett az elvi célkitűzésekről, a Pázmány meghatározott szellemiségéről, a kezdeti nehézségeken való felemelkedésről, a jövő feladatairól. Később a meglévő hibák is előjöttek, előrevetítve a jövő feladatait. Este negyed kilencig tartott a bizakodó han­ gulatú beszélgetés, majd a program lezárá­ saként a Spartacusba tették át székhelyüket a résztvevők, ahol még késő éjszakáig foly­ tatódott, immár még kötetlenebb formában az összejövetel. Az első Pázmány Nap végkicsengése re­ ményteli volt. Kicsit újra együtt lehettünk, hallgatók, oktatók egyaránt. Egy esemény persze nem idézhet elő forradalmi változáso­ kat, de a résztvevők és a szervezők szívébe, akik úgy gondolják, szükséges dolgozni az egyetemi közélet és ezáltal a Kar előrejutása érdekében, némi reményt cseppentett. Re­ mélhetőleg még számos hasonló összejöve­ telben lesz részünk, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy aktív munkával is bekapcsolódnak a közéletbe - higgyük el, ez mindenkinek csak javára válhat. Ha pedig mindez megvalósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. Gulyás Judit t sS Dr. Mezey Barna előadása Dr. lamás Edit előadása hetedik oldal �„A polgárnak szolgálnia és építenie kell! Beszélgetés a 75 éves ZlinszkyJánossal, a PPKE-JÁK alapító dékánjával A keresztény értékek, a polgári és nerazeI ti gondolkodás egyik leghatékonyabb őre. JA rendszerváltozás utáni évek meghatá­ rozó szereplője, mint az első alkotmány­ bírói testület tagja. Neve szorosan és őrökre elválaszthatatlanul összekapcso­ lódik a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem jogi karával, melynek alapításában annak első dékánjaként döntő érdemeket szerzett. Volt és jelenlegi hallgatók ezrei említik hálával és tisztelettel nevét. Egész életében, akár saját boldogulása el­ lenében is, megalkuvás nélkül képviselte az általa fontosnak tartott elveket. Nem­ régiben mólt 75 éves „A Professzor Úr”, akiimindvégig alázattal szolgált és járult, hozzá az"blyífóntos szellemi építkezés-^ hez. A Pro Facultate oklevél első díja­ zottjával beszélgettünk. — Tisztelt Professzor Úr, Ón tudományos, kar­ alapítói és alkotmánybírói munkája folytán a magyar köz- és jogászélet egyik kiemelkedő személyisége. Úgy tudom, e munkája által több évszázadra visszatekintő családi hagyományt folytat tovább. — Valóban így van, talán génjeimben is hordozom a jogászi munkához szükséges képességeket. Édesapám, két nagyapám (akik közül az egyik a Katolikus Néppárt egyik alapítója, a másik a Tisza István-féle Munkapárt lippai képviselője volt), három dédapám is jogász volt, e családi tradíció egészen a XVtl. századig vezethető vissza. — Ilyen háttérrel egyértelműnek tűnhetett a pályaválasztás... — Én a még át nem keresztelt Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemre iratkoztam be (melyet 1950-ben neveztek át ELTÉ-nek, s így nem azonos a mai Pázmány Péter Kato­ likus Egyetemmel — a szerk.). Bár számos professzort már eltávolítottak a katedráról, így is óriási tudású tanáraim voltak. Marton Gézánál, a római jog professzoránál lettem az első év végén demonstrátor. — Az egyetemen nem volt egyszerű akkoriban az élet... — Soha nem tagadtam vallásos meggyőző­ désemet vagy származásomat, és ezt nem nyolcadik oldal — Tudományos pályafutása is eléggé nehézke­ sen indult... 9 vw p !\ I r f, I I . -i 1 vették jó néven, 1951-ben államvizsgám előtt végül ki is zártak az egyetemről, majd egy hónap múlva családommal együtt kite­ lepítettek Budapestről, egy Bihar megyei kis faluba. Egy szegény paraszti ház kamrá­ jában laktunk öten, a családunk persze el­ vesztette egzisztenciáját. 1951 nyarát így egy gyapotpermetező brigád tagjaként töl­ töttem. Ősszel behívtak katonának, ahol ácsnak tanultam, egy munkásszázad kato­ nájaként. E képesítésemmel felvértezve a katonaság után hat éven keresztül dolgoz­ tam az építőiparban. 1953-ban feloldották a kitelepítést, 195ó-ban pedig megszűnt a munkahelyem, így újra Budapest környé­ kére költöztünk. — A sors keze lehetett az egyetemről történő kikerülésében... — Ez igaz lehet, hiszen a jogtörténeti tan­ székek munkatársai mindenütt aktívan részt vettek az 1956-os forradalomban, és emiatt az egész gárdát szó szerint, vagy szakmailag kiirtották. 1957 februárjában, professzoraim többszöri kérése után végül közölték, hogy mehetek államvizsgázni, e kötelezettsége­ met a megadott egy év helyett alig három hét alatt teljesítettem. — Tanársegédnek nem vettek fel az egye­ temre, de elhatározásomat erősítette, hogy halálos ágyán Marton Géza engem bízott meg műveinek rendezésével. Az Akadémia elutasított, úgy tűnt, nincsen rám szükség, így hát a Sport Hivatal egy vállalatánál he­ lyezkedtem el, hogy családomat, időközben megszületett három gyermekemet eltart­ sam, fordításokat vállaltam, vagy éppen va­ sárnaponként vagont raktam. Később a Ti­ szai Vegyi Kombinátnál dolgoztam. Elkezd­ tem külföldre járni, azokhoz a német pro­ fesszorokhoz, akiknek figyelmébe még Marton Géza ajánlott. Eveken keresztül szabadságomat Frankfurtban töltöttem ku­ tatással. — Talán az utolsó pillanatban jött a hívó szó... — Valóban, 1982-ben kaptam meghívást a Miskolci Egyetemre római jogot tanítani. Ez sem ment egyszerűen, hol megadták, hol visszavonták a meghívást. Feladtam ügyvédi praxisomat, és, igaz, csak adjunktusként, de Miskolcra kerülhettem. — Rövid idő múlva már intézetvezető lett. — Igen, és büszkén állíthatom, a jogtörté­ neti intézetet sikerült Jelentős mértékben fejleszteni. Megteremtettük a római jog megfelelő súlyát a tantervben, a magunk mellé vett hallgatókból kineveltük az után­ pótlást, sokakat küldtünk ki ösztöndíjjal külföldre, miután ehhez támogatást szerez­ tünk. — Hogyan érték az 1989-es politikai változá­ sok? — Az eseményekben aktívan nem vettem részt. Éppen Firenzében dolgoztam nagy­ doktori disszertációmon, amikor felhívott Sólyom László, hogy vállalnám-e az egyik ellenzéki alkotmánybírónak történő jelö­ lést. Megkérdeztem, hogy olyan alkotmány lesz-e, amit én képviselni tudok majd? Megnyugtatott, hogy igen. Miután követke­ ző kérdésemre azt válaszolta, hogy továbbra is folytathatom a tanítást, egy álmatlan éj­ szaka után elfogadtam az ajánlatot. Sólyom �Lászlóval régebbi ismeretség fűzött össze, szimpátiáját azzal nyertem el, hogy amikor . az egyetemre kerültem, nem saját dolgaimat kezdtem el kiadni, hanem Marton Gézáét. 1989-ben még nem tolongtak az ellenzéki helyekért, hiszen senki sem tudta, hová fej­ lődik majd az egész dolog. 1990 januárjától kilenc éven át dolgoztam, mint alkotmány­ bíró. —A miskolci jogi karon a vezetése alatt műkö­ dő intézetet fejlesztette jelentős mértékben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kará­ nak azonban már alapítása is nevéhez fűző­ dik. Hogyan kezdődött a jogi kar szervezése? — A terv konkrét formában az 1994-es esz­ tergomi zsinaton merült fel, ahol vezeté­ semmel alakult egy öttagú szervezőbizott­ ság, tagjai Erdő Péter jelenlegi prímás érsek, korábbi rektor. Jobbágyi Gábor, Varga Csa­ ba professzor urak, valamint Tersztyánszkiné Vasadi Éva alkotmánybíró aszszony voltak. Decemberben összehívtuk az általunk megkeresett oktatókat, akiket sze­ rettünk volna megnyerni az új kar részére. Ok szinte kivétel nélkül vállalták a feladatot, így 1995 májusában a Püspöki Kar megala­ kította a jogi kart. Az akkori kormányzat tá­ masztott ugyan bizonyos nehézségeket ve­ lünk szemben, de 1995 szeptemberében, jó egy évvel a gondolat felmerülése után el­ kezdődhetett az oktatás. — Miben tér el a Pázmány az állami egyete­ mektől? — Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben po­ litikai szempontok alapján volt összeválo­ gatva, ami egy politikai tárgynál természe­ tesnek is mondható. Nekünk viszont sza­ bad kezünk volt a tanári kar kiválasztásában, és ebben döntő szempont volt - természe­ tesen a szakmai kvalitáson túl - az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos érté­ kek, valamint a keresztény gondolkodás tár­ sadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz öszszegyűjteni az oktatókat. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem kitűzött szellemisége tükröződik az általunk kiadott tankönyvekben, az előadásokon. A hallgatók kiválasztásában is érvényesül­ nek ezek az értékek. Erre az egyetemre óriási szüksége van az országnak. Meggyőződésem, hogy a ke­ resztényjövő szempontjából nagyon fon­ tos munkát végzünk, még akkor is, ha gyümölcse esetleg csak később érik be. — Kezdetben nem mindenki nézte jó szemmel az egyetem létrejöttét... — A kezdeti jóindulatú támogatást rövid idő múlva felváltotta a gyanakvás, és egy­ fajta idegenkedés is. Tapasztaltunk arra utaló jeleket, hogy bizonyos politikai erők nem veszik jó néven, hogy ez az egyetem néhány év alatt felfutott. Az akkori kor­ mányzat (a Horn-kormány - a szerk.), megpróbált lépéseket tenni ellenünk, de végeredményben sikerült úrrá lettünk a nehézségeken. — Milyen többlettel kellene rendelkeznie egy olyan jogásznak, aki a Pázmányon végzett? — A keresztény értékek, az etikai alapon történő, felelős gondolkodás egy keresz­ tény egyetemnél fokozott súllyal esnek lat­ ba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen érté­ kek úgymond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellem­ ben oktasson. A tapasztalat az, hogy a tár­ sadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy kicsit, és szí­ vesen alkalmazzák őket. Nagy örömömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. Tanítványainkon keresztül akarjuk felépíte­ ni azt az erkölcsiséget és szellemi tőkét, ami a közélet irányításához szükséges. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. — Mi lehet a keresztény értékrend szerepe a mai társadalomban? — A keresztény értékrend jelenléte a köz­ életben, melyre egész államiságunk, kultú­ ránk és létünk épült, ma is nagyon fontos lenne. A keresztény embernek a rendelkezésre ál­ ló eszközökkel a körülötte lévő világot kell építenie. A keresztény mérnöknek jó mér­ nöknek, a keresztény orvosnak jó orvosnak kell lennie, a keresztény közéleti ember­ nek pedig elsősorban a közösségért kell tennie. Úgy vélem, fel kellene végre ismernünk, hogy a modern piacgazdaságban is az erköl­ csi értéknek kellene elsődlegesnek lennie. Nem szolgálhatunk egyszerre Mammonnak és az értékeknek. Mind a szegény, mind a gazdag országokban fogyasztói, mindent pénzben mérő társadalom alakult ki. Az ér­ tékek viszont akkor is értékek, ha nem lehet azokat pénzben mérni. Csak akkor lehe­ tünk eredményesek a közéletben, ha általá­ nos lesz az a tudat, hogy helyesen csak együtt és az előbb említett értékrend alapján tudunk cselekedni. Egyre rövidebb az időnk arra, hogy ezt megvalósíthassuk. — A magyarságnak van-e sajátos szerepe a mai Európában? Nemzetben keü-e elsősorban gondolkodnunk, vagy önmagunkat elsősorban egy közösség részeként kell-e meghatároz­ nunk? Kiw-e ránk szükség? — Akik a világot féltik, azok szerint egy ro­ varfaj kipusztulása is veszteség a világnak. Ugyanez igaz az emberi kultúrára is. A tár­ sadalom nem egy nagy massza, hanem csa­ ládokból összetevődő közösség. A csalá­ dokból kisebb helyi közösségek, azokból nemzetek épülnek. Európa a nyelvi és kul­ turális sokszínűséget tudatosan vállalja fel. E kultúrák harmonikusan kell, hogy együtt éljenek azzal, hogy a kisebbségnek - tehát nekünk is - ez esetben is fokozott védelem jár. Nem azért megyünk oda, hogy felol­ dódjunk, hanem, hogy a magunk egyedisé­ gével gazdagítsuk azt. A kedvezőbb gazda­ sági lehetőségek, a határok lebontása talán arra is ad lehetőséget, hogy a környező or­ szágokkal és a bennük élő magyarokkal szorosabb, jobb viszonyt alakítsunk ki. A magunk kulturális örökségét és nemzet­ azonosságát helyettünk azonban senki nem fogja megőrizni. — Szükséges-e visszatalálnunk elvesztett fo­ lyamatosságunkhoz, mind politikai, erkölcsi, mind kulturális értelemben? — Az én véleményem szerint, aki ezt a fo­ lyamatosságot elég erősen hordozom, a visszaállás a ’45-ös szintre nem megy. Más ma a világ. Azonban kultúránk ismerete, nyelvünk művelése, a magunk önazonossá­ ga újra felvehető. — Hogyan lehet tenni azért, hogy az említett keresztény értékek hangsúlyosabban jelenjenek meg a társadalomban? — Az a legfőbb kérdés, hogy mi, a keresz­ tény értékeket vallók hol találhatjuk meg helyünket a politikában. A keresztény ér­ tékek választása nem esetleges, hanem természetes folyamat kellene, hogy le­ gyen. Még az sem számít, hogy azokat a többség, vagy a kisebbség képviseli-e. A társadalmat, mint a levest a só, egy kisebb keresztény közösség is értékesebbé tudná tenni. Az a baj a mi kereszténységünkkel. amit Szent István is mondott a maga or­ szágára, hogy: „gyenge palánta még, ame­ lyet támogatni kell, mert könnyen elta­ posható”. Nem eléggé tudatos bennünk a keresztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kelle­ ne érvényesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak jelen­ kilencedik oldal �tős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolga, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytala­ nok, és az ingadozókat a maguk pártjukra ál­ lítsák. A közéletben tehát reszt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő to­ longani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis kör­ ben is gyakorolni lehet. Sokszor idézek egy XtX. századi kúriai határozatot, mely ki­ mondja: a jogot tanult emberrel szemben magasabb erkölcsi elvárásokat lehet támasz­ tani. Aki följebb van, annak jobban kell szol­ gálnia. Nem több szabad, hanem több köte­ lező neki. Aki ezt nem tudja teljesíteni, an­ nak hátra kell állnia, ott is megtalálható a megélhetés. — Mi lehet a konkrét teendő? Hogyan tudunk változtatni a jelenlegi állapotokon? — Csak az segít, ha nagyon tudatos, távlati tervek szerint cselekedve minél több ember­ nek mutatjuk meg a helyes társadalmi érték­ rendet, a rövid távú gondolkodás zsákutcáit. Ez lassú, aprólékos munka, nem lehet behe­ lyettesíteni látványos akciókkal. Ha átvisszük a Parlamentbe a Szent Koronát, még kérdés marad, hogy vajon ettől a politika erkölcsisége megváltozik-e, vagy csak úgy érezzük, hogy most kipipáltunk egy feladatot, és vég­ re foglalkozhatunk mással. Nagyon fontos volt a milleniumi országjárás, a helyi hagyo­ mányok felrázása, az összefogás, de ez az egész nem ünnepnapi kérdés, hanem a hét­ köznapok itt-ott kellemetlen, hátrányos, ál­ dozatot kívánó munkája kell, hogy legyen. A polgár nem csak akkor polgár, amikor együtt menetel és kiabál, hanem akkor is, ha egye­ dül van otthon, ha nem látja senki. A maga erkölcsi rendjét be kell tartania. Amíg ez egyénenként nem valósul meg, addig nem lesz meg a tömegben sem. —Az ön hatalmas életműve mennyire segítette elő ezen célok megvalósulását? — A Biblia azt mondja, hogy aki ültetett egy fát és hagyott maga után egy fiút, az ered­ ményes életet élt. Ezt megtettem, és remélem, hogy ezen túl is, tanári és bírói munkámmal, az új, polgá­ ri Magyarország épülését szolgáltam. Az ember élete a végén igazolódik. Mindig próbáltam úgy élni az életem, hogy jót te­ gyek ott, ahol hagyják, és megpróbáltam rosszat tudva nem tenni. Próbáltam soha nem megalkudni az alapvető elvekben. Ha ezt végig tartani tudom, eredményes lesz az életem. Koltay András tizedik oldal OTDK dolgozatok egy opponens szemével ; Mint bizonyára tudjátok, áprilisban került megrendezésre a 26. OTDK Debrecenben. Az élménybeszámolót többen megírták, így inkább arról szeretnék beszámolni, hogy milyen tapasztalatokat szereztem a dolgozatokkal kapcsolatban opponensként. Itt el­ sősorban nyilván formai kritériumokat tudok említeni. Két dolgozatot is volt szerencsém opponálni és bizony egyik sem állt a nyelvhelyesség magas fo­ kán. Ha valaki szakdolgozatot, vagy bármilyen tudományos dolgozatot szeretne írni, akkor mindenképpen tudom ajánlanám Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot c. könyvét (Budapest, Kairosz Kiadó, 1996. Hungárián translatíon). Ha az abban foglalt szabályokat be­ tartjuk, akkor nagy meglepetés nem érhet min­ ket, hiába vizsgálja bárki a dolgozatot kritikus szemmel. Ráadásul így a kritikusoknak is vissza tudunk vágni,.. Most következzenek a dolgozat leglényegesebb elemeivel kapcsolatban szerzett tapasztalatok és jótanácsok! A cím. A cím nem baj, ha nagyon hosszú (azért bizonyos korlátok között), a lényeg, hogy fedje a dolgozat teljes tartalmát és csak azt. Ha többet vagy kevesebbet írunk a dolgo­ zatban a címnél, az is kritika alapja lehet. Ke­ rüljük az általános megfogalmazásokat! Nem jó például a következő cím: Felelősség a pol­ gárijogban (kivéve, ha könyvet szándékozunk írni a témából...). Jó viszont a következő: Fe­ lelősség ^a hatályos Polgári Törvénykönyv alapján. Az előbbi cím alapján meg kellene vizsgálni a teljes felelősségi rendszert, kiala­ kulásával és az olyan elméletekkel együtt, amelyek nem lettek kodifikálva és még min­ den mást, ami a felelősséggel kapcsolatos A bevezető. A bevezető legyen arányos. Se három sor ne legyen, se pedig a dolgozat fele. Láttam öt soros bevezetőt is Debrecenben. Ha a címben sikerült megfelelően behatárolni a té­ mát, akkor itt elég megindokolni a témaválasz­ tást, valamint a vizsgálódási szempontot meg­ jelölni. A jó cím megjelölésével azt is elérjük, hogy itt nem kell azormal magyarázkodással kezdenünk a dolgozatot, hogy ezt, illetve azt miért nem vizsgáltuk, pedig tudjuk, hogy kel­ lett volna a cím alapján... A bevezetőben he­ lyezhetjük el a dolgozatot a jog és egyéb tudo­ mányok világában. Rávilágíthatunk, hogy mi­ ért is fontos az, amit éppen vizsgálni készü­ lünk, és hogy mekkora jelentősége van annak, amit mi meg szereménk világítani. Az idézés, liidom, egyértelműnek hangzik, de az idézeteket nagyon pontosan meg kell je­ lölni és annak szintén világosnak kell lennie, hogy pontosan mely mondatok tartoznak az idézethez. Gyakori hiba, hogy csak odabigygyesztenek egy lábjegyet a mondat végére, de a bírálónak, ill. az olvasónak fogalma sincsen, hogy pontosan mi is az idézett rész. Sajnos én olyannal is találkoztam, hogy a tisztelt szerző a törvény indoklását sok Helyen fél és három­ negyed viuaiuii oldalon ívvivoxytui keresztül egy az egyben id.éz* te anélkül, hogy megjelölte volna a forrás^HS valakinek a könyvéből idézünk, aki szintén mástól idéz, akkor azt meg kell jelölni; példá­ ul a következő módon: x y nyomán, ,a 'b"”... Ha nem tesszük meg, máris a kettős idézés hi­ bájába esünk. A hivatkozói. Erre körülbelül ugyan azok a szabályok vonatkoznak, mint az idézésre. Nem elég odaírni, hogy xy könyve, hanem a kiadás évétől elkezdve a kiadón keresztül az oldalszámig bizony mindent meg kell jelölni. Ne idézzünk például európai bírósági határo­ zatokat más szerzők alapján, hanem olvassuk el a bírósági határozatot és próbáljuk me^.tni a releváns tényeket kibogarászni. — A nyelvhelyesség. Nem árt, ha leadás előtt még elolvassuk a dolgozatot, és mással is elol­ vastatjuk. Bizony nem egy dolgozatot láttam, amelyen oldalanként legalább kettő elgépelés volt. Olyat is olvastam, hogy „a vállalat renyheségből” nem csinál ezt meg azt..., vagy olyan kifejezések is előfordultak, mint „ a pia­ ci folyamatok krémje”. Próbáljunk meg tudo­ mányosan, de magyarul fogalmazni. Ha vala­ milyen kifejezésnek van tudományos magyar megfelelője, akkor inkább azt használjuk, mint egy idegen szót. A befejezés. Próbáljuk meg nem megismé­ telni a dolgozatot, illetve annak lényeges állí­ tásait. Ez az a hely, ahol levonhatjuk a megfe­ lelő végkövetkeztetést. Itt lehet eljutni a vizs-, gálódási szempontunk és kérdéseink megol­ dásához, kötetlenebbül lehet akár idézetekkel tarkítani a munkát. Legyen ez egy olyaO&z. ahol az olvasóban összeáll a kép, és Jia eddig volt is olyan rész, amit nem értett, akkor azt most megértse. J Felhasznált irodalom. A felhasznált iroda­ lom-jegyzékben csak olyan szakirodalmat je­ löljünk meg, amit valójában elolvastunk. Még véletlenül se próbálkozzunk azzal, hogy az összes címet, amit a témával kapcsokban glfe lünk, azt 'beleírjuk. A dolgozat rninőségS^» nem sokat ad hozzá a felhasznált irodalom jegyzék terjedelme. Amennyiben van rá igény, ennél jóval részlete­ sebben is elemezhetem az egyes részek ponto­ san követendő szabályait. Remélem, hogyjelen cikkemmel is segítséget tudtam nyújtani egy esetleges jövőbeni jó dolgozat megírásához. Szilágyi Pál (opponensi díjázott) �Lecsúszottak Ahogy egyetemistává lettünk, ránk szakadt az idő. Elmúltak azok a szép na­ pok, amikor még kérés nélkül töltötték „tölcsérrel” fejünkbe a^ tudást. Hát jigen, nem vagyunk már elemisták. Más lett a helyzet; magunknak kellett be­ osztani a drága szabadidő még drágább perceit. Nem mondta már senki, hogy 8tól 2-ig a padot kell nyomnunk. Ránk szakadt a szabadság!! Ti tudjátok, hogy mit kezdtetek vele’? Én csak a viszonylagosan szűk környeze­ temben történtekről nyilatkozhatom. Mondhatni, negatív példa a miénk, annak viszont a tanulságosabb fajtájából. Visszatértünk a csecsemőkori alvás­ mennyiséghez és két alvás közt elütöt­ tünk pár órát ezzel-azzal. Unatkozni per­ sze sosem unatkoztunk, hisz buta embe­ rek szokása az, de sok haszna nem mond­ hatnám, hogy volt napjainknak. Az egyetemen kezdetben (talán a gimná­ ziumi megszokásból adódóan) gyakran, ám később egyre ritkábban ütöttük fel fe­ jünket. Persze egyikünk sem volt a leg­ eredményesebben küzdő tanulók közt soha. Mostanság sokat töprengek azon, hogy vajon mi lehetett a legfelkészültebbek re­ ceptje a semmittevés ellen? Hiszen mi is hatalmas tervekkel álltunk neki az egyete­ mista mindennapoknak, mi sem voltunk kevésbé ambiciózus tagok. Vajon hol le­ hetett a hiba? Talán jobban elkényeztettek, vagy túl egy­ értelműnek vettük a szüléink anyagi, és egyéb, feltétel nélküli támogatásait? Talán a rossz társaság, a tudásszomj hiány, vagy egyszerűen csak a lustaság tette ezt ve­ lünk? Tény, hogy semmittevésünk nem volt kellemes, s egy idő után egyenesen a csapdánkká vált. Elégedetlenkedő naplopókká lettünk. Le­ csúsztunk, és hiába terveztük el minden szerencsével kiszenvedett vizsga után, hogy ezentúl másként lesz, nem lett. Szüléink persze mit sem sejtettek ebből. Elégedettek voltak, hisz büszkén újságol­ hatták ismerőseinknek, hogy a csemeté­ jük joghallgató, ami bizony köztudottan nagy szó tud lenni! Mennyit hallottunk annak idején arról, hogy milyen szép lesz az egyetemi élet! Ahhoz képest most, amikor az orrunk szinte beleütközött, mégis majdnem el­ mentünk mellette. És íme itt a végeredmény: átaludtunk majd két évet a legszebbekből. Pedig állí­ tólag egyszer fiatal az ember, alkatunk, ha öregek leszünk, ha leszünk öregek egyál­ talán!! Egyetem után a legtöbbünknek talán soha nem lesz már ennyi, bármire fordítható ideje, legfeljebb a nyugdíjazást követően! De a statisztikai adatok szerint az életmi­ nőség- romlás ezt egyre kevesebbünknek teszi majd lehetővé. Még nem késő, hogy lépjünk, tegyünk, és ezáltal hasznosnak érezzük magunkat! Ha elszámolunk egy-egy nap végén magunk­ kal, ne legyünk elégedettek, ha bárhogy számolva is csak pár percet töltöttünk el értelmesen. Ha az egyetemmel kapcsolat­ ban nem csak a diploma, hanem a mögöt­ te felvonultatott tudás is eszünkbe ötlene néha, talán nem lenne olyan kötelesség­ szerű szaga a dolognak. Tegyük oda a részünket a világhoz. Ha minden igaz, ő is odateszi majd elénk a nekünk járót. VA. Egy ajtó könnyei... Zuhog. Végre megérkeztem. Belépek a ki­ csiny fodrászüzlet nyikorgó ajtaján és kö­ rülnézek. Igen, már vártak rám. Azonnal elém a kendő, menjek mosatni stb., stb. Én voltam az első vendég, de tíz perccel ér­ kezésem után már jöttek a dámák. Örültem megjelenésüknek, mert így kikerültem a fi­ gyelem középpontjából és csendes szemlé­ lővé válhattam. Figyelhettem őket, miről és hogyan beszélnek. Őszintén szólva mindig is gyűlöltem az ilyen és ehhez hasonló üz­ letekben zajló kötelező, de felesleges és üres csevelyt. Idegesített, bár általában bekapcso­ lódtam, hiszen így illik. Imádtam, ha kinyílt az öreg ajtó. A feje­ met ilyenkor mindig az újonnan érkező hang irányába fordítottam és minden fi­ gyelmemet odaösszpontosítottam. Az ajtó pedig egyre csak dolgozott. Ki-be, ki-be. Nyikorgásával mintha köszöntötte vol­ na a belépőket és búcsúztatta volna a távozókat. Egyszer csak keservesen felsírt az ajtó. Tud­ ni lehetett, hogy vagy gyermek lép be rajta, vagy olyan valaki, aki itt még soha nem járt, hiszen hosszan és félénken nyomta le a ki­ lincset. Nem lehetett nem odafigyelni rá. Mintha az a valaki épp az ellenkezőjét érte volna el azzal, hogy ilyen határozatlanul lé­ pett be az üzletbe, ahol most mindenki el­ hallgatott. A belépő, sovány nő halk jónap ontja be­ töltötte a teret. Arca barna volt, mégis sápadtnak és beesettnek tetszett. Mosatlan volt fekete, vékony szálú haja, mely hátra­ kötve keretezte az ovális arcot. Jó napot! csattant fel szinte egyszerre a fodrászüzlet valamennyi dolgozója és vendége, bár én le­ maradtam a kórustól. — Csak vágatni szeretnék a hajamból, egy keveset, a végéből. El tudna fogadni? Van pénzem, kérem. Tényleg! - és bizonyítékul egy agyongyűrt bankjegyet szorongatott iz­ zadságtól nedves tenyerében. — Nincs időm. Sajnálom, de tele vagyok vendéggel. Keressen egy nagyobb üzletet, ahol többen dolgoznak! Ott valaki mindig ráér, de itt nem. - És a fodrásznő a nemet olyan nyomatékosan ejtette, hogy az asszony megérezhette: nincs itt semmi ke­ resnivalója. Megköszönte a .,. mit is? Az el­ utasítást? A fagyos tekinteteket? A részvét nélküli közönyt? Vagy talán a megalázó ki­ oktatást és a súlyos nemet? Nem maradt tovább. Kitántorgott az aj­ tón, ki a rideg utcára. A szürkeségbe és tompaságba, ahol legalább észre sem veszik és nem hasítanak belé ilyen élesen és fájdal­ masan, mint az előbb. Az ajtó - mikor a nő kilépett rajta - már nem csupán sírt, hanem egyenesen ordított. Dühös lehetett és csalódott. Ahogy én is. Úgy tűnt, hogy a végtelenül szomorú lény távozása után csak ketten éreztünk űrt. Az ajtó. Meg én. Cserit tizenegyedik oldal �A régi világ keresése ^,Ha már megváltani nem tudjuk a világot, legalább ne rontsuk tovább^^ - rovat Nem tudom értitek-e, mire gondolok. Legutóbg Debrecenben jártamkor érez­ tem ilyet. Ahogy elhagyom Budapestet, kisimulnak arcvoü^aim. A nagyváro­ si élet kifacsatja az embert. Lecsökkenti a képességét arra, hogy meglássa a jót. Megundorodik a többi embertől, azok meg tőle i»ndorodnak,ldőröi-időre el kell menekülnie, máshová, nyugalmasabb helyekre, béliére lelhet. A magyar ember ideje java részét panasz­ kodással tölti. Bárhová is megyünk hát, sok rosszról hallunk. De a nyugalmat kereső pesti ember ilyenkor csak legyint. Neki lé­ nyegében bárhol jó, saját otthonán kívül bárhol megtalálja azt, amire vágyik. Legutóbb Debrecenben jártamkor érez­ tem ilyet. Nem csak a nyugalmat, a békét kerestem, szépen volnánk, ha beérném ennyivel. Nem tudom értitek-e, mire gondolok. A régi időket kerestem. A régi embereket. Mindazt, ami valaha reményt adott arra, hogy egy nép fel tud majd emelkedni. A régi szellemet, mely azért küzdött, hogy egy törékeny, nem is füg­ getlen országot valamicskével előrébb vi­ gyen. A szellemet, amelynek alapja a szi­ lárd hit, a meggyőződés, amelyet a szegényesség, de a reménykedés és a naprólnapra megharcolt jelen közti ellentmon­ dás feloldása jellemzett. Mondhatnánk, tessék múzeumba menni. Nagyon nagy baj van akkor, ha e régi vi­ lágot teljességgel a múzeumokba szám­ űzik. Igaz, a múzeumokba el kell járni, nem egyszerűen, ismereteink növelése, hanem erőgyűjtés céljából. A múltnak ha­ talmas ereje van, erősebb, mint a jelené, de csak akkor mutatja meg, ha megkéijük tizenkettedik oldal rá. E kérést pedig minden ember kizáró­ lag maga terjesztheti elő. Olyan ez, mint Aladdin meséje. Ki kell engednünk a szellemeket, kérdeznünk kell tőlük, és ők mindig készségesen válaszolnak. Nem ostoba nosztalgia ez, csupán egy egy­ szerű, emberi érzés. Az érzés, hogy nem önálló individuumok vagyunk csupán, ha­ nem folytatás és előzmény egyszerre. Folytatói valaminek, amelyet valamikor, régen, megkérdezésünk nélkül kezdtek el, és amelyet kénytelenek vagyunk tovább­ vinni. Nem azért, mert így íija a törvény. Azért, mert nem tehetünk mást. Nem írásban lefektetett, hanem lelkűnkben égő, a törvénynél sokkalta inkább kényszerítő erejű előírás ez. Ha nem folytatjuk a mű­ vet, nem is várhatunk semmi jót. Ha más utat választunk, lehetünk önálló, autonóm egyéniségek, akik azonban már elvesztet­ ték az esélyt, hogy a közösségbe tartozás ajándékában részesüljenek. A mi kis kö­ zösségünk itt, a Kárpát-medencében meg­ érdemli, hogy ne hagyják magára. Aztán ne felejtsük el, hogy eljön az idő, amikor mi is előzményekké válunk. Ami­ kor talán tőlünk is erőt remél a jövő nyughatatlan embere. Súlyos teher és fe­ lelősség a miénk, amikor eleget kell ten­ nünk kérésének. Meg kell feszülnünk azért, hogy ne forduljon majd el csalódás­ sal tőlünk. Legutóbb, Debrecenben jártamkor furcsa, ritka élményben volt részem. Ismerkedve a város nevezetességeivel, örömmel sétál­ gattam, megbékélve, feledvén a budapesti őrült életet. A Munkácsy-trilógia élvezetét csúnyán elrontotta az ötvenfős turistacso­ port és a hangos szavú idegenvezető. A Re­ formátus Kollégium épületében azonban egyedül lehettem. Mikor beléptem az ora­ tóriumba, ahol 1849-ben, Buda eleste után a Honvédelmi Bizottmány ülésezett, nem láttam élő embert. Már lépteim is zajosnak hatottak a síri csendben. A bútorzat százöt­ ven éve érintetlenül, hófehéren állt. Szűrt, délutáni napfény áradt be az ablakokon. Amikor odaléptem az elnöki székhez, éreztem, nem vagyok egyedül. Amikor pe­ dig elolvastam a padokra szerelt névtáblá­ kat, már azt is tudtam, kikkel találkoztam. Ott volt Kossuth Lajos, a Honvédelmi Bi­ zottmány elnöke, Nyáry Pál alelnök, Mé­ száros Lázár hadügyminiszter, Vukovich Sebő igazságügy miniszter. Irányi Dániel, Szacsvay Imre, Gorove István, Hunfalvy Pál jegyzők, Jósika Miklós főrendiházi tag. Petényi Zsigmond báró és többiek is, mind. Beültem közéjük, és csak hallgattam őket. Megelevenedett a hajdan oly zajos terem, A kirajzolódó képen nem csak a még néhány hónapon át zajló szabadság­ harc és tragikus végkifejlete, hanem egy kis nép ezeréves sorsa is rajta volt, A folytonos harc a megmaradásért és a túlélésért, A megmagyarázhatatlanul konok, leszegett fejjel, de felemelt lélekkel vívott minden­ napos küzdelem, amely, ha nem is mindig, és soha nem hiánytalanul, de sikeres volt. Lám, még mindig itt vagyunk. Ritka pillanat volt. Erőt adó pillanat. Két nap elteltével, immár újra Budapesten, jó rá visszaemlékezni. Ugyanakkor fájdal­ mas is, mert az emlékezés mindig az. Nem baj, elmúlt, de talán visszajön még. Nem tudom értitek-e, mire gondolok. Azóta is mindig, minden percben a régi világot keresem. Kurán Andor �Azok a boldog szép napok... 2. Előző számunkhoz hasonlóan most is felelevenítenénk egy kedves epizódot az egye­ tem történetéből, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva. Sokan aK^akí akik olykor számonkérően beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúskodó szi^ályairŐl - elsősorban nekik lesz tanulságos a következő néhány sor. Mondhatnánk, több, mint ^ét évszázad alatt jelentősen megváltozott az élet, és nem is járnánk messze az igaz­ ságtól. Egynémely szabály azonban a jelenbe is átültethető lenne, ennek beitövetkezése esetén pedig az imént említett fanyalgók újra átgondolnák álláspontokat, nem tévesztve szem elől az előző számunkbél már me: rt Egyetemi Bíróság paüoi^ogát sem, persze. Azért nagyon ne aggódjatok, mafl világunk már sokkal szabadabb, nem zár túlságosan béklyóba - csak az ember fejében mindig ott motoszkál a kérOs:] tudunk-e megfelelően élni azzal a fene nagy szabadsággal? „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítá­ sa előtt, a kir. helytartótanács a joghallgató­ kat az egyetemi szabályok szoros megtartá­ sára kötelezte, a leczkék hanyag látogatóit az egyetemi polgárok sorából kitöröltetni ren­ delte. A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kúria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára megállapítottak szerint lettek szerkesztve, a joghallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedelmök elegendő okát mutatják ki; azokat minden nap misére, ünnep - és vasár­ napon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szűzről czimzett társulatban való rész­ vételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdeté­ től sz. György napjáig esti kilencz, azontúl tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmarad­ ni. A csapszékek, gyanús házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigorúan tiltották; Az örök Hold G. G. emlékének A Hold. Ott fent. Mindig. Zavartalanul. Néz minket. Nézzük őt. O a magasban, mi itt lent. Mindent látott, mindent lát. Lassú év­ milliókat és elröppenő perceket. A hősöket és a kisembereket. Jót és rosszat. Mindent tud, de nem beszél. Nagyon ritkán beszél. Hajnalban, mikor hazamegyek, házunk felett világít. Néhány pohár bor után (mindig ilyenkor jönnek a jó gondolatok) beszélgetni kezdünk. Nem mondom, nehéz kicsalogatni belőle a szavakat. De nem lehetetlen. Ha ké­ pes vagy megérteni, amit mond, és szeren­ cséd van, beszél hozzád. Arról, amit látott. Az emberről. A vérről és a könnyekről, a mo­ solyról és a nevetésről, az életről és a halálról. A butaságról és a bölcsességről. A szeretetről és a gyűlöletről. Becsületről és aljasságról. Magyarul beszél hozzánk. Meg kell érte­ nünk. Minden, mit tehetsz, hogy hallgatod. O is meghallgat téged. Úgy is, hogy kívülrőlbelülről ismer. Nincs előtte titkod. Őszinte lehetsz vele. Értelmetlen a képmutatás. Cse­ rébe ő is őszinte veled. Elmondja, hol hibáz­ tál. Mit tehettél volna másképp. Mit kellett volna másképp tenned. Ó, ott fent, tudja. Tudja, mi az örök és mi a múlandó. Mi az, amiért érdemes, és amiért nem. Ismer minket. Életünk csupán röpke pillanat az ő szemében. Olyanból, amilyenek mi vagyunk, milliárdnyit látott már. Jobbat és rosszabbat is. A Hold jó. Mert örök. Csak az öröknek van értelme. Csak az örök lehet jó. Ó is csak azt szereti, ami örök. Nem tudhat­ ja, csak remélheti, hogy ami kedvére való, örök lesz majd. És ezért segíteni akar. El­ mondja, amit tud. Legyen nyitott a fülünk rá. Erőt ad nekünk. Neki van elég. Mi is reménykedünk, mert ilyenek va­ gyunk. Mi is hiszünk még az örökben. Nem mindig, és egyre kevésbé. Korcs világ korcs nemzedéke vagyunk. Szerencsétlenek és gyengék. Most hagyjuk miért, ne keres­ sük az okokat. Mi is vétkesek vagyunk ab­ ban, hogy így alakult. De gyengeségünk nem lehet mentség. Gyengeségünk bűn, de erény is lehet. A gyenge lehet csak bátor. Meg kell próbálnunk bátornak lenni. Nincs más választásunk, ha hamar elröppenő éle­ tünknek értelmet akarunk adni. Nem vár­ hatunk az örök boldogságra. Itt, lent is ten­ ni kell érte. Nekünk, gyengéknek is. Főleg nekünk. És minél gyorsabban. Igen, az örök. Nem könnyű manapság ráta­ lálni. Múzeumok poros raktáraiban, könyv­ tárak eldugott mélyében, rég halott embe­ rek gondolataiban, falusi templomtornyok minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, en­ gedték meg; ki a karddal visszaélt, ettől az igazgató vagy dékán által egyidőre meg lett fosztva. A dohányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsökkel ellenkezik (quod bonis moribus adversatur), az adósságcsinálást megtiltották, és ez utóbbi intézkedésről a vá­ ros polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyilt beleegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt elvesztik (ezen szigorúbb intéz­ kedések indokául a prímás az elharapódzott féktelenséget hozza fel; „Magnó cum dolore intelleximus, adolescentes, eos praesertim, qui iuris patrii et imperialis discendi causa Tyrnaviam concurrunt, abiecto timore Domini conculcatisque sanctissimis christianae disciplinae legibus, in omnem vi­ tae morumque licentiam ita irruere, ut caeteris bonae frugis adolescentibus scandalum, civitati toti inquietudinem, ac perturbationem, parentibus tutoribusque suis damna ac moerorem inférant”. (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Királyi lüdományegyetem története, Budapest, í 880; Gyűjtötte: dr. Gerencsér Balázs ) tetejében, sírkeresztek felett elhullott könynyekben, kisgyermekek mosolyában rejtő­ zik. Meg kell találnunk, fel kell fedeznünk. Meg kell ismernünk, meg kell szeretnünk. Meg kell mentenünk, tovább kell építe­ nünk. Mindannyiunknak, együtt. Újat is kell teremtenünk. Újonnan megszületőt, mely kitart az idők végezetéig. Sikerülhet. Talán. Lehetünk elég erősek. De nem így. Csak együtt. Tiszta szívvel. Levetve ma­ gunkról minden múlandó terhet. Tisztán és egészséges lélekkel. Hittel és reménységgel. Támasz nélkül nem megy. Hiszen van tá­ maszunk, éppen elegendő. Csak fel kell is­ mernünk. Itt van velünk. Maga az örök. Mely most a mi segítségünk kéri. Ha meg­ tesszük, sokszorosan kapjuk vissza tőle, amit adtunk. Belőle létezünk, nélküle meg­ fulladnánk. Az örök adja értelmét életünk­ nek. Csak az örök. Felnézek a Holdra. Most, e percben egyet gondolunk. Ritka alkalom, hogy így össze­ találkozunk, nagyon is megbecsülöm. Hol­ nap reggel, mikor felébredek, már nem lá­ tom őt. Eltűnik. Próbára tesz. Kíváncsian várja, mit tartok meg esküvésemből. Meg akarom tartani, az egészet. Én is, és még so­ kan, mind, kik ugyanarra esküdtünk. A Hold is tudja ezt. Hisz bennünk, ameddig mi is hiszünk őbenne. És mosolyog ránk. És néha sír. Kúrán Andor tizenharmadik oldal �A korai kapitalizmus érintése A bulvársajtó és a jog í • "»-iiilM-t I a «îiW ' 3í.a;-zjííéí>í4S. í ■ti =. rCZzZzZ, if A Ííí -Cf f" l sZ» WíUlÁ ■ ZÍü.í ÍJ .'!> ii- ( -»■I KL Érdekes jelenség a világban, hogy egy új, papíron kiválóan működő módszer, esz­ me, felfedezés gyakorlati megvalósítása legtöbbször jól indul, aztán egyszer csak valami történik, és az elméletben való­ ban áldásos újdonság eltorzul, gyakorlati működése elromlik, soha nem képes tö­ kéletesen működni. Ez aztán elrontja az ember szája ízét, és a kényszerből hibásan alkalmazott rendszer gyakorlása .a nem jó, de jobb nincs” felkiáltással foly­ tatódik. Ilyesmi a helyzet a kapitalizmussal is. Bár pontosan nem tudhatjuk, hol tartanánk, ha nem következik be szinte fél évszázad­ nyi törés a fejlődésben, annyit már ta­ pasztaltunk, hogy bizony a kapitalista rendszer sem működik tökéletesen. Nem képes kiegyensúlyozni a társadalmi igaz­ ságtalanságokat, a folyamatos verseny kö­ vetkezményei pedig az emberek kevésbé értékes oldalát helyezik előtérbe. Jó úton haladunk, talán az út nagyobbik részét már magunk mögött is hagytuk az új em­ berideál, a „fogyasztó ember” kialakulása felé. Korunk nyugati embertípusa szinte már nem is fog hasonlítani az emberre: gondolatok nélküli fogyasztógéppé válik. Ez a játszma remélhetőleg még nem ért tizennegyedik oldal . (-‘ti : • 1 «mW véget, talán még vissza lehet fordulni er­ ről a sehová nem vezető útról, minden­ esetre üdítően hat, és az összehasonlítgatás elkerülhetetlen élményét okozza a szembesülés a korai kapitalizmus ránk maradt emlékeivel. íme a mellékelt levelezőlap, 1926-ból. Bájos az az ártatlanság, ahogy az újszülött kisbabát megszólítva az anyát próbálják meg rávenni a „Höfer” hintőpor, krém és szappan megvásárlására. Bár a cél egyér­ telmű, mégis felfedezhető benne valami a régi világ erkölcseiből, a régi embertípus jellegzetességeiből. Talán a személyesség teszi (még nem volt adatvédelmi ombudsman, aki az asztalra csapott volna a személyes adatokkal való visszaélésért, amikor a kórházban kiadták az újszülöttek postacímét, és máris ment a levél), talán az udvarias fogalmazás (ha­ sonlítsuk össze a mai szinte imperatív fel­ szólításokkal, melyek a vásárlásra ösztö­ nöznek). Talán csak az emberben rejlő örök nosz­ talgiázó mondatja velem ezeket, de talán az a régi világ mégis csak egy csöppet em­ berszabásúbb volt... Mindig hatalmas élményekkel gazdagodik a magamfajta szemlélődő ember, ha kinyit « egy bulvárlapot. Már az a tény hogy egy. Újság bulvárként határozza meg magát, provokatívan hathat az intellektuálisabb polgárra, tekintve a mai magyar médiavilág! meglehetősen lezüllött helyzetét. Ha vala­ ki ebben a züllésben pluszban még felvál­ lalja a bulvárt, amely ugye alapjában némi, tudatos minőségbeli csökkenést is jelent, a^már ige’n’mélyen lehet. Ezért kaland hát minden egyes Blikk, Mai Lap, Story stb. kinyitása, mely programot egyébként idő­ ről-időre mindenkinek ajánlom, mert egyfelől nem ítélkezhetünk valami felett, amit nem ismerünk, másfelől nem szabad s figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy^ ma-’ gyár társadalom jelentős része ezekből a lapokból tájékozódik Nem célom egyébként az „odamondás” a bulvársajtónak nem szorulnak ők kritikára, elég, ha beleolvasunk egyik-másik számba. Hadd emeljek ki azonban mégis egy idéze­ tet, mégpedig az április 25-i Mai Nap-ból. A cikk egy leleplező könyv szerzőjének esetle­ ges jogi felelősségét boncolgaga, tekintettell arra, hogy az állítólagosán leleplezettek rendkívül mérgesek leleplezőjükre (a sze­ replők a magyar médiavilág felkent sztárjai, cgytől-egyig csupa rendkívül érdekes, vibrálóan tehetséges, korszakos egyéniség). Idézet a cikkből: „Biztosan többen fogják azt állíta-.. ni, hogy nem egészen úgy volt, ahogy leír­ tam, de én nyugodt vagyok - mondja X Y (a^ szerző - a szerk). És lehet is, már ha valóban nem hazudik könyvében. A magyar jogrendszer szerint ugyanis jó hírnév megsérté­ séért minden szereplő beperelheti, mert sze- ■ mélyhez fűződő jc^it megsértette. A bíró-. ság azonban engedélyezheti, hogy X Y bébi-, zonyítsa: igazat írt, és ezután a plénum már legfeljebb csak pénzbüntetésre ítélheti, a gyakorlat szerint néhány százezer forintra.” Mondtam, hogy izgalmas vállalkozás a bul­ vársajtó böngészése. Imigyen például meg­ tudtuk, hogy a bíróság esetleg engedélyezhe­ ti a bizonyítást (ez az információ még jól jö­ het majd a pp szigorlaton); ha sikeres a bizo- ‘ nyitás, tehát az alperes igazat írt, maximum már csak pénzbüntetést kaphat (amúgy, a polgári jog szankciórendszerén belül egyéb büntetési nemek jöhetnek szóba, mint pl. az, RTL Klub Mónika Show-jában valőlörökös vendégszereplés, közérdekű munka keretében Dosztqevszkij-felolvasó estek tartása .Blikk előfizetők számára; Boros-Bochkor (minden poénnak szánt szánalmas npacsko*dSán kötelező óriási hahota stb.). . így vannak tehát egyi^sal a bulvárs^tó és| a jog. Van mit tanulnunk egymástól. I Andorka Péter Cs. R. �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata n. János Pál pápa 14. enciklikája Ismertetés 11. János Pál pápa nagycsütörtökön, az Utolsó Vacsora emlékezetére bemutatott szentmisén írta alá a Szent Péter bazilikában legújabb, ti­ zennegyedik enciklikáját, mely az „Ecclesiade Eucharistia” („Az Egyház az Eukarisztiából él”) szavakkal kezdődik. A hat fejezetből, to­ vábbá egy bevezető és egy zárórészből álló do­ kumentum a szentatya legszemélyesebb hangvételű enciklikája. Az egészet ágálják a költői megnyilvánulások, a személyes emlé­ kek, valamint a hála megnyilvánulásai, melyek révén a pápa tanúságot tesz arról, hogy az ő sa­ ját életében az Oltáriszentség és a szentmise mennyire központi helyet foglal el. Az Eukarisztia iránti szeretetét kívánjajelen levelével a hívek elé állítani. Az utolsó fejezetet pedig az Egyház Anyjának, Máriának szenteli. A pápa me^yőződése, hogy az Egyház csak akkor lesz képes szembenézni az új-evangelizáció kihívásával, ha képes Krisztust szemlélni, és mély kapcsolatba lépni vele az Eukarisztiában. Fel kell ismerni Krisztust mindenütt, ahol kinyilváníga önmagát, legfőképpen az O léstének és Vérének szentségében. Az Egyház a sa­ ját életét az Eukarisztiából meríti, mely a 11. Vatikáni Zsinat megfogalmazásával „csúcsa és forrása” életének. A zsinat utáni liturgikus megújulásnak vannak azonban árnyoldalai is, melyek a Szentmisét, és az Oltáriszentség tiszteletét is érintik, A Pápa most ezek veszé­ lyeire is felhívja a figyelmet, és bejelenti, hogy az illetékes szentszéki kongregációknak fel­ adatul adta egy külön dokumentum összeállí­ tását az Eukarisztia ünneplésének liturgikus és jogi vonatkozásaival kapcsolatban, A negatív jelenségek között II. János Pál pápa megemlí­ ti, hogy számos helyen majdnem teljesen el­ hagyják a Szentségimádás, vagy az Oltári­ szentség látogatásának gyakorlatát. Ugyancsak sok helyen előfordul, hogy helytelen gyakor­ latok tejednek el, melyek az Oltáriszentségre vonatkozó helyes hitet és katolikus tanítást elhomályosígák. Ezek között felhívja a figyel­ met arra, hogy az Eukarisztia a közösség bizo­ nyítéka, de nem eszköze. A keresztények egy­ sége nem attól valósul meg, ha az Egyházzal nem teljes közösségben levők (protestánsok) áldoznak a szentmisén, vagy ökumenikus szertartással helyettesítik azt. Az Eukarisztiá­ ban való részesedés a már megvalósult egysé­ get feltételezi, és azt erősíti meg. Ebből fakad a figyelmeztetés a katolikus hívek számára. hogy az Oltáriszentség méltó, megengedett vételéhez a kegyelem állapotában kell lenniük. A hívőnek saját magának kell megítélnie lelki­ ismeretében, hogy súlyos bűn terheli-e lelkét, és ebben az esetben előbb a kiengesztelődés szentségéhez járulnia. Külön fejezetben fog­ lalkozik a pápa az Eukarisztia ünneplése, azaz a szentmise méltóságának és szépségének megőrzésével. A mise külsőségei mind azt az örömöt és hálát hivatottak kifejezni, melyet az Egyház a Krisztussal való egyesülés miatt érez. A művészet mindenfajta megnyilvánulása, ami a templomokat, a többi szent helyeket és kellékeket, de leginkább a Szentmise bemuta­ tásának módját illeti, egyben az Egyház tanú­ ságtétele a világ számára az Eukarisztia köz­ ponti szerepéről és Jelentőségéről. Ezért nyo­ matékosan felhívja a papok és hívők figyel­ mét: a liturgikus ünneplés szépségét minden­ képpen helyre kell állítani. A Szentszék ezért is fordít különös gondot a liturgia szabályozá­ sára. Az utolsó fejezetet Máriának szenteli a pápa. Amint az Egyház befogadja Krisztus tes­ tét az Eukarisztia színei alatt, úgy fogadta be méhébe Mária a megtestesült Krisztust. Egész életében sajágává tette Krisztus áldozatát, mely számunkra az Eukarisztiában nyilvánul meg. A befejezés felhívja a figyelmünket arra, hogy aki a megszentelődés úgán akar járni, annak nincs szüksége új programokra. A program ugyanis megvan: Krisztus maga, akit megismernie, szeretnie, követnie és hirdetnie kell minden kereszténynek. Ez az út az Oltáriszentségen keresztül vezet, amit a szentek a saját életükkel bizonyítanak. „A kenyér és a bor alázatos jegyében, melyek az O testévé és vérévé lényegülnek át. Krisztus velünk halad az úton, mint erőnk és útravalónk, és a re­ mény tanúivá tesz bennünket mindenki szá­ mára.” Érszegi Márk A./MK A német keresztény egyházak a „tökéletes embeP’ ideálja ellen A német katolikus és evangélikus egyház paradigmaváltást sürget az egészségpolitikábán. Ennek jegyében tartják meg Bayreuthban május 3-10-éig az „Élet hete'’ című rendezvénysorozatot, melynek mot­ tója: A kutatás lehetőségei, esélyei és határai. Az eseményről tartott sajtótájékoztatón Kari Lehmann bíboros elmondta: fel kell lépni a .tökéletes — másképpen fogalmazva teljesen egészséges - ember” hamis ideálja ellen, hi­ szen ez a szlogen emberellenes. Ebbe ugyanis nem illik bele senki, aki - akárcsak Juliusz Janusz - az új magyarországi apos­ toli nuncius 11. János Pál pápa április 9-én Juliusz Janusz caorlei címzetes érseket nevezte ki magyar­ országi apostoli nunciusának. Az újonnan kinevezett magyarországi apostoli nuncius 1944, március 17-én született a lengyelor­ szági £yczanában. 1967-ben a krakkói ér­ sekség papjává szentelték. 1973-ban egy­ házjogból doktorált Rómában és az Apos­ toli Szentszék diplomáciai szolgálatába lé­ pett. 1973-tól 1995-ig Thaiföldön, Skandi­ náviában, Németországban, Brazíliában, Hollandiában, majd Magyarországon (ta­ nácsosként, Angelo Acerbi érsek, nuncius mellett) tevékenykedett a pápai képvisele­ teken, végül diplomáciai ügyvivőként lájvanban. 1995. március 25-én caorlei cím­ zetes érsekké és mandai apostoli nunciussá nevezték ki. 1998. szeptember 26-án Juliusz Janusz érsek mozambiki apostoli nuncius lett, ahol ezidáig szolgált. (MK) kis mértékben is - sérült, az egészsége káro­ sodott, vagy például embrióként ennek koc­ kázatát hordozza. Ez a hamis emberszemlé­ let oda vezethet, hogy a beteg embereket különböző elvárások, igények szerint „sze­ lektálják”, ahelyett, hogy befogadnák őket. Ni elfogadás helyébe a mérlegelés lép, az emberi élet bizonyos célok eszközévé válik. A klónozás, az embriókon végzett őssejtkutatás, a születés előtti diagnosztikai vizsgálat mind olyan kérdések, amelyek sú­ lyos morális problémákat vetnek fel. Kari Lehmann bíboros és Manfred Kock evangé­ likus egyházi vezető óvott attól a veszélyes illúziótól, hogy a betegséget csak orvosi, technikai szempontból vizsgálják, kihagyva belőle az embert. Közösen szólaltak fel to­ vábbá azért, hogy hosszabbítsák meg azt az EU-moratóriumot, mely megtiltja az emb­ riókon végzett kutatás közös, EU általi fi­ nanszírozását. (Zenit/MK) tizenötödik oldal �"a* w _ _, A Professzor is csak ember... Dk Csaba - kicsit másképp A vizsgaidőszak közeledtével újra tetőfokára kezd hágni a tanár-diák közötti fe9 szultség egyetemünk falai között. Ilyenkor indulnak útjukra különböző rémtör-| ténetek, egyetemi legendák vizsgákról, tanáraink könyörtelenségéről. Egyete-I műnk oktatóit ezek már-már valótlan, nem is emberi, kiszámíthatatlan lénnyé alakítják, kinek nincsen más öröme, mint a diákok sanyargatása. Bizony, ezen időszakban egyébként szeretett s tisztelt tanáraink vérszomjas fenevadakká vál­ toznak a diákok szemében, elvesztve emberi voltukat. Gyengébb idegzetű hall-* gatóinkat gyakran sodorja ez abba az örvénybe, hogy miután már jobban félnél^ a vizsgáztató tanártól, mint magától a vizsgatárgytól, félelemtől eltelve már kép­ teletlek megfelelően koncentrálni, tanulni, vizsgázni, $ végül legjobb indulat el­ lenére is menthetetlenül elbuknak... (amit persze szájhagyomány útján újabb rémtörténetként adnak tovább a diákok). =s Pszichológiai tanulmányok bizonyítják, hogy a félelem leküzdésének legbizto­ sabb útja az, ha elképzeljük rettegésünk tárgyát mosolygós kisgyerekként. „A professzor is csak ember...” sorozatunk arra törekszik, hogy tanár és diák ellen-; séges viszonyát feloldva mérsékelje valamennyire a vizsgáktól félelmet. Soroza­ tunk első riportalanya Varga Csaba professzor úr. — Tanár úr, ha jól tudom, ön Pécsett született, viszontagságos történelmi időszakban. Mire emlékszik vissza gyermekkorából? — Boldognak, gazdagnak, tartalmasnak mon­ danám i^úságomat, pedig éppen nem lehetett felhőtlen. Alig eszméltem a világra, üzemünkben máris egy menekült lengyel orvostisztet rejtegettünk. Hamarosan zsidó bolthelyiségbérlőnk ingóságai kerültek hoz­ zánk, amiket sajnos már csak túlélő rokonság­ nak adhattunk Id. Bombázáskor bilimet pucér fenekemhez szorítva rohantam gépszínünkön át mélypincénkbe. Autókarosszéria-gyártásunkat nehézgépjavító hadiüzemmé alakító orosz katonáknál megelőző korábbi zabrálásukból éppen egyik nagyszülőm németbólyi csecsebecséi bukkantak elŐ. Nemsokára már kommunistáktól üldözött mattyasovszkyak Zsolnay-kincseit őriztük, miközben a Mecsek szurdokaiba már magunk sem csupán kirán­ dulni jártunk, hanem hogy ellenünk bűnjel­ ként felvonultatható tárgyaktól (pl. apám ki­ tüntetéseitől) szabaduljunk. Egy analfabéta bányász lett államosítónkés ipartörténeti érté­ kű berendezéseink (autótervezési és gyártási dokumentációnk, az ország első vidéki benzinkúga) pusztítója. Járműveinkre az AVH vetett szemet, nyűhetetlen (s ezért a Wehrmachtnak gyártott) Zündapp 750-es ol­ dalkocsisunkat egy héten belül részegen erdei szakadékba fordították. Miután — épp a szü­ letésemet megelőző húsvétkor — tartalékos repülőtisztként kényszerleszállással délnek in­ duló csapataink előtt földet érve apám akarat­ lanul egy bácskai falu és környéke „felszabadí­ tizenhatodik oldal tója” s a hivatalos beérkezésig tucatnyi napon át kényszerij katonai elöljárója lett, a kékparolisok sokszor napokra a titoista határ­ szélre hurcolva („néphadseregünkhöz” csatla­ kozásra vagy besúgásra szólítva) zsarolni pró­ bálták. Végül mindenünkből kiforgatva bá- b I noha osztályellenségként már alig megtűrt­ ként. Voltak ugyan nagyszerű tanárok, a kényszerű meghunyászkodás mégis undorí­ tott. Inkább Márkiin fémépítőmmcl gyer­ tyán csavarmenetet vágó esztergákat, darukat konstruáltam, Márklin-00 villanyvasútból sokszereplős bonyolult pálya- és menetválto­ zatokat fabrikáltam; titkos hittanokra jártam s turizmusnak álcázott cserkésztáborozáso­ kon vettem részt; konzervatóriumban Bac­ hot úgyszólván végjgorgonáltam. Pedig las­ san már hétvégém sem volt, hiszen közel há­ rom évig egy távoli bányásztemplomban va­ sárnaponként hajnaltól estig négy misét s szombatonként esküvőket kiszolgálva (oly­ kor énekest, vonóst vagy kórust kísérve) kántorkodtam. Püspöki tanítóképző gyakorlójá­ ból orosz szakosításba csöppentem, s '56 őszén másodikasként üzbég tanár tankossal Petőfiről beszélgethettem vagy Széchenyitéri tüntetésen üvöltő szovjet városparancs­ noknak viszontválaszt tolmácsolhattam. — Mikor kezdett el érdeklődni a filozófia iránt nyavidékre telepíttettünk ki. Mégis boldogok voltunk, egészségesek: a külvárosi templomi éneklés esemény lett, az élvezhetetlenségig zavart tiltott rádióadások bújása remény, s közben konyhakertünkben munkálkodni, kukoricásban bújócskázni, szederfát mászni, biciklin élni maga az egészség. — Gimnáziumba hová járt? Mennyire hatotta át politika ezeket az éveket? - Apám cisztercinek utódához, a nagypresz­ tízsű Nagy Lajosba kerültünk mindhárman, s miért döntött a jogi tanulmányok mellett? — Orgonista, költő vagy filozófus akartam lenni, de x-es („kizsákmányoló származású”) káderlappal sehová sem vettek fel. Életösztön­ től diktáltan 13 hónapra elszegődtem Istvánaknára kőszénbányásznak: először fél kilomé­ teres mélységben, robbanásveszélyes fejtés csúszdájánál, majd kanyargós-lejtős vájatban roppant erőkoncentrációt feltételező csillézéssel, végül mémökségiként akár napi többszö­ rös leszállással, hőségben, omlásnak indult vá­ gatokat derékig érő vízben műszerekkel vé- �— Folyvást elvágyódtam: pest! bölcsészetre, franc!a-f!lozófia szakra. Csak­ nem menetrendszerűen kJ a stoppoltam, hogy a Váci utca! Muskátli-presszóban lázadó művészlelkű (ren­ dőrileg szintén figyelt) barátáimmal együtt lehessek, a Nemzeti Múzeummal közös Széchényi Könyv­ tárban Pécsett hozzáférhe­ tetlen egzisztencializmust s freudizmust olvashassak, gi^yalogolva álltam a sarat. Az üzemben ala­ az Oktatásügyi Minisztérium Marxiz­ kuló KISZ saját kádereként ajánlott Miskolcra mus-Leninizmus Főosztályán (valótlan in­ bányaművelő mérnöknek. Látszólag révbe ér­ dokkal ugyan) utalványt nyerhessek a modern tem, de zsákutcaként éltem át; őrlődtem a analitikus filozófia számozott példányokban műszaki szárazságtól s kollégiumi sivárságtól hozzáférhető fordításainak megvásárlására. akkor is, ha fél napokra a városba, a megyei Otthon naponta öt-tíz levelet indítva széles­ könyvtárba menekültem, hogy például József körű nemzetközi levelezést folytattam, hogy Attila egzisztencializmusáról értekezzem. könyvéhségemet csillapítsam. Éjjel-nappal ol­ Mentőkötelet végül Bihari Ottó pécsi dékán vastam, jegyzeteltem, vitáztam. Éppen csak a dobott felém, és december végén már római jogi kar szelleme nem érintett meg — Bene­ jogból jelesen abszolváltam. Építményem hir­ dek Ferenc romanista intellektualizmusát ki­ telen mégis összeomlott, mikor néhány hét véve —, pedig életemben először jegyeim sze­ múltán százvalahány papot „ifjúság megron­ rint is kiemelkedő tanuló lettem, régi zeneis­ tása” cinikus vádjával letartóztattak. Csonka kolai közösség nyomán együtt készülve Só­ Ferenc belvárosi káplán, gyóntatóm házkuta­ lyom Lászlóval: kizárólag vizsgák idejében és tásakor megtalálták nála kölcsönadott termé­ céljából érezve magunkat jogásznak. Második szettudomány! (!) könyvemet s néhány vers­ évben a szoyjethazából partizánként visszatért kezdeményemet. Látókörbe kerültem, s egy filozófiaprofesszorom ablakból a rendőrségre szakmunkásképzőből politikai nyomozóvá mutatva adta sajnálattal tudtomra, hogy' de­ avanzsált brutális figura heti többszörös meg­ monstrátor nem lehetek. Két év múltán, az el­ félemlítő vallomásíratással s kihallgatással, fe­ méleti jogtudomány izgalmára ráébredve leg­ nyegetéssel hónapokon át kínlatott, hogy vá­ feljebb belakhattam magam a tanszékre: nél­ dat fogalmazhasson ellenem. Vergődésemet külözhetetlenként búvárkodtam, írtam, fordí­ senkivel sem oszthattam meg. Éjjelenként tottam, sőt Szotáczky professzor bizalmából még otthon is konspirálva fényképeket, köny­ vizsgáztattam, de aktív megfigyeltként egyete­ veket, egy „ellenforradalmat” leleplező kiállí­ men nem maradhattam. tás tárlójából szerzett emigráns folyóiratokat, — Mondana nékünk valamit professzor úr a ’56-os plakát- és újsággyűjteményemet, nap­ családjáról, feleségéről és gyermekeiről? lómat égettem. Míg bajban voltam, barátaim Zenészbarátomnak köszönhetem feleségem köddé váltak. Részvétlen közömbösségüket megismerését, aki zongoratanárnak készült, fájdalommal (de életre szóló tanulsággal) él­ hasonló (bár irodalmibb) olvasmány! érdek­ tem át, úgyszólván visszavágyódva korábbi bá­ lődéssel, s elkötelezve a régi muzsika iránt. nyásztársaim, a magyar proletárvilág faragat­ Pécsről elűzetve, akadémiai fizetésemet fel­ lan s elviselhetetlenül csúnya szájú, mégis olemésztő albérleti tengődéssel, majd saját talmazóan szolidáris természetes emberségé­ honteremtés kényszerében kényszerülve hez. Hosszú idő múltán, amikor formálisan nélkülözésre, de az egymáshoz ragaszkodás idéztek a rettegett politikai osztályra, letartóz­ szeretetében alapoztuk meg családi életün­ tatásomra számítottam. De egy gépelményt ket. Immár 35 éves fiúnk, két óvodás iker­ tettek elém, amelyet aláírva a Btk. 60. §-a je­ lány apja, művészettörténészként indult, ma gyében tudomásul kellett vennem, hogy noha múzeumi, egyetemi, kulturális beruházások részt vettem népköztársaságunk megdöntésé­ tanácsadója (általuk képviselt cég tárlójában re irányuló szervezkedésben (!), a társadalom­ nyugszik a Szent Korona, s ajándékukban ra veszélyesség elmúltával a hatóság nem kí­ megkerülése óta a Vizsoly! Biblia); lányunk ván eljárni ellenem. 26 éves, a Vöröskereszt Nemzetköz! Bizott­ — O» is abba a legendás korosztályba tartozik, ságának humanitárius jogi szakértője. melyben egy-egy évfolyam számos rendkívül te­ hetségesjogászt termelt ki. Miképpen telték egye­ temi évei? Kötött itt életre szóló barátságokat? zett leginkább meghatározónak külföldi útjai során? Ausztráliától Japánon, Skócián, Olasz- és Németországon át az Egyesült Államokig mindenütt boldogan lubickoltam, ahol kellően gazdag, tematikus csoportosításban polcról szabadon hozzáférhető interdisz­ ciplináris gyűjteményben kutatva hasonló módszertani problémákkal vívódó akár természettudományi kollégákra bukkan­ hattam. Itthon ilyesmire nem éreztem még lehetőséget, korszerű nagykönyvtárunk sincs. — Mi az, amire a tanár úr — tudományos munkásságát nem említve — életében a leg­ büszkébb? — Az ország kétszeres megszállásából ki­ nőtt szégyenletes kollaboráns diktatúra vagy prostituálta alattvalóit, vagy az élet kis dolgaiban is egzisztenciális vízválasz­ tót láttató erkölcsi komolyságra késztetett válaszul. Családom, melybe beleszületet­ tem, majd amit magunk teremtettünk, ennek átélésére épült. Olyasmi ez, ami el­ hivatottságot s tartást ad, csalódástól mentes biztonságot. Aligha van az életben nagyobb adomány, mint a morális kész­ ség. — Ha valami személyeset tanácsolhatna diák­ jainknak, úgy mi lenne ez? — Hit, erkölcsi tartás, hivatás, méltó élet­ társ: ezek hiányában aligha van értelme másnak; ezek birtokában pedig kitartó munkával úgyszólván bármi elérhető, ami valóban fontos. Gurbán Györgyi — Professzor úr rendkívül sokat utazott. Hová térne újra szívesen vissza? Miféle élményt ér­ tizenhetedik oldal �Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? Különvélemény a drogtüntetés szükségességének kérdéséről Azt hiszem, méltán kijelenthetjük, hogy a magyar közvélemény a fogalomzavarairól híres. Legyen szó bármilyen politikai, társa­ dalmi, vagy egyéb vitáról, úgy tűnik, ha elő­ húzunk a tarsolyunkból egyet, az olyan „univerzális jokcr”-ek közül, mint, hogy „demokrácia”, „a nép boldogulása”, vagy „nemzeti érdekek”, egyből szabad kezet ka­ punk, hogy lerohanjunk egy országot, vagy esetleg a választóink ezreit átvágva halomra rabolhassuk magunkat. Ha pedig valaki ké­ telkedni merészel, még egyszer meglobog­ tatjuk a szeme előtt a kifejezést, majd ma­ gyarázatunkban csavarintunk rajta kettőt, ezek után pedig biztosak lehetünk, abban, hogy a kételkedés sec perc átadja a helyét a teljes értetlenségnek. Pedig csak a rutin­ munkát végeztük: mi sem könnyebb, mint képlékeny fogalmakkal megszilárdítani az igazunkat egy képlékeny demokratikus ha­ gyományokkal rendelkező állam polgárával szemben, aki nem, hogy a fogalmak értel­ mével, de mellesleg még saját nemzeti identitásával sincs tisztában. Nehéz helyzetben vagyunk tehát az »5,univerzális joker”-ek értelmezésével, és nincs ez kevésbé így a „tolerancia” fogalmával sem, A kifejezés sajátos megközelítési kísér­ letének lehettünk tanúi ugyanis, ha a hétvé­ gén a Vörösmarty térre látogattunk, ami egyszerre adott helyet a drog fogyasztásért járó büntetési tételek enyhítését követelők­ nek, és azoknak, akik könnyűdrog-liberalizáció ellen vonultak ki az utcára. dermészetesen tettlegességig nem fajult a dolog, csak néhány tojás erejéig, ám a légkör így is hemzsegett a szitkoktól és a füttyszó­ tizennyolcadik oldal tói. A legfontosabb kérdés most szerintem még sem az, hogy azon háborogjunk: vajon miért nem volt képes a tömeg nyugodtan végighallgatni a beszédeket, és még csak nem is az, hogy a higgadt temperamentumú gondolkodóként megismert Konrád György, vajon miért tartotta fontosnak, hogy a színpadon nyilvánosan hadat üzen­ jen az egybegyűlteknek? A megfontolásra érdemes inkább az lenne: ki az, aki azt vár­ ta, hogy az események az adott körülmé­ nyek között más fordulatot vegyenek? És itt a figyelem egyértelműen a szervezők­ re terelődik. Azokra, akiknek elvileg, ha egy ilyen, társadalmat súlyosan megosztó prob­ lémához nyúlnak, nem kellett volna-e meg­ próbálniuk olyan formába önteni a dolgot, hogy a programok lebonyolíthatók legye­ nek? Azokra a szervezőkre, akik a drogfo­ gyasztók szempontjait véleményem szerint teljességgel figyelmen kívül hagyva, fonto­ sabbnak tartották a saját szereplési vágyukat a n.toleráns europér” szerepét magukra ölt­ ve, mint, hogy megértsék: mit is jelenthet a tolerancia a drog kérdés kapcsán, és ennek tükrében megpróbálják valóban, egy arra való fórumon orvosolni a problémát. Vessünk ugyanis egy pillantást a könnyű­ drog fogyasztásra Magyarországon: bátran állítható, hogy akinek kedve tartja, a legmi­ nimálisabb körültekintéssel élhet titkos szenvedélyének, és ha csak nem tartja fon­ tosnak, hogy egy rendőrkapitányság kellős közepén füstöljön el egy adagot, biztos lehet benne, senki sem fogja zargatni. (Az meg, hogy „sutyiban” kell csinálni, csak rátesz még egy lapáttal a hangulatra.) Higgyük el: egy részük egyáltalán nem látja szükségét annak, hogy „ideológiai” szinten foglalkoz­ zon a dologgal, nem hogy elmenjen egy ilyen tüntetésre (hisz így is megvan a szom­ bati, (napi?) betevő, a többi meg kit érde­ kel). Aki meg foglalkozik vele, az nagy részt bulira veszi a dolgot tüntetésestül. Kender­ mag egyesületestül, ha pedig netán talán va­ lamiféle késztetést érez, hogy identitását egy káros szenvedélyért való kiállás mentén ta­ lálja meg, annak lelke rajta, viszont tisztában kell lennie azzal, hogy ezzel nem a „drogo­ sok társadalmát”, hanem kizárólag saját ma­ gát képviseli. És szerintem minél kevésbé találta meg azt a bizonyos identitást, annál jobban verte a mellét a tolerancia elvét han­ goztatva Vörösmarty téren. Odáig persze már egyáltalán nem terjed az identitás-zavarban szenvedő melldöngetők előrelátási képessége, hogy belássák: melldöngetésükkel nem csak, hogy magukat nem találják meg, hanem még ráadásul a levegőt is megmérgezik maguk körül. Ezt pedig azáltal teszik, hogy feleslegesen, de kivívják maguk ellen a drog-ellenzők felháborodását is, akik egyébként egy percig sem zaklatnák őket, ha káros szenvedélyüket otthon, a privát szféra anonimitásában folytatnák, nem pedig azzal szeretnének maguk számára igazolást nyerni, hogy egy saját maguk által értelmezett tole­ ranciát próbálnak ráerőltetni a lakosság nagy többségére. (A lakosság nagy többsége ugyanis, akár mennyire is fáj nekik, de néze­ tükkel nem ért egyet.) „Igen, mert az emberek taplók” hangoztat­ hatná egy „tolerancia-hívő”. „Nem értenek meg minket, nézd meg, hogy fütyülnek! « És első ránézésre igaznak is tűnik az, amit mond, én még is úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában nem igaz. Az embe­ rek nem taplók, csak megosztottak, ebben is, mint sok minden másban mostanság. És nem arra van szükségük, hogy ilyen szélső­ séges helyzetek elé állítva megosztottságu­ kat elmélyítsék, hanem csak arra, hogy felis­ merve a különbségeiket a problémák meg­ oldásainak kísérleteit hozzájuk igazítsák, várható magatartásuk ismeretében. Talán ezért nem tartom fontosnak, hogy Hollandiátjátszunk ott, ahol ez nem lehet­ séges (és nem is biztos, hogy kell), dalán ezért nem tartottam az évszázad ötletének a Vörösmarty téri „tüntetéspáros” megszer­ vezését sem (főleg nem így együtt!), nem hinném ugyanis, hogy a szerencsétlen ott­ hon maradt „hétvégi” drogos bármennyit is profitált volna a dologból, dalán ő is érzi �Szabadság fi I Ugyanis, hogy a tolerancia teljes birtokában van azáltal, hogy „senki sem zargatja” és el­ néznek fölötte, ha a saját, félreeső kis szobá­ ját telefüstöli. Azt viszont tudja, hogy a mai viszonyok között akkor már nem fog tole­ ranciára lelni, ha a szobájából kilépve kezdi el igazát hangoztatni. És nem azért nem fog, mert őt nem fogadják el, hanem azért, mert az nem, hogy megpróbálja a többségre kényszeríteni saját tágan értelmezett tole­ rancia-fogalmát azáltal, hogy igazát egy ilyen fórumon érvényesíti. És bármennyire nem ért egyet az ellentüntetők drasztikus eszközeivel (ahogy személy szerint én is tel­ jességgel elhatárolódom a szóhoz jutni nem hagyás, az akasztófahurok-mutogatás, és a tojásdobálás művészetétől), elfogadja azt, hogy a káros szenvedélyeknek a szobában. J?',a sutyiban” a helyük, nem pedig a nyílt ut­ cán, főleg akkor, ha megjelenésük világszer­ te láthatóan ekkora ellentéteket szül. Hisz mindenki mással kábítja magát. Én személy szerint azzal, hogy talán egyszer megtanuljuk a tolerancia fogalmát is abszo­ lút hévtől megfosztva, „toleránsán” értel­ mezni. Zsellér Máté Sokakban merül fel a kérdés, miért írom Az egyik legfontosabb fogalom az emberiség ezeket a sorokat, 12 évvel a függetlenné vá­ történelme során, olyan eszme, aminek lás után. A válasz egyszerű, újabb megszálló fennmaradásáért sokan az életüket is áldoz­ hatalom kopogtat az ország határán. Ok ták. Legyen az a szólás- vagy sajtószabadság, ugyan nem erővel készülnek ideiglenesen elnyomás nélküli élet, szabad véleménynyil­ berendezkedni, de az már előre látható, vánítás, függetlenség. Évezredes küzdelem, hogy ittlétük a függetlenség és a szuvereni­ sokszor hiábavaló, de sohasem felesleges. 1945. április 4-én a szovjet hadvezetőség , tás elvesztésével fog járni. közli, hogy „Magyarország teljes területét I A napokban röppent föl a hír, miszerint az iraki háborúban részt vevő, korábban Né­ felszabadította a német fasiszta uralom metországban állomásozó amerikai katonák alól”. Valójában április 12-én fejeződtek be a már nem oda térnének vissza, hanem a lojá­ harcok, de ez már csak részletkérdés. lis, az amerikai külpolitikát odaadóan támo­ A hős szovjet hadoszlopok pedig tovább dü­ gató, posztkommunista, kelet-európai orszá­ börögnek Németország szíve felé, hogy fel­ gokban építendő, amerikai támaszpontokra. szabadítsák Európát. A nyugalom záloga az Mekkorát fordult a világ? Alig másfél évtize­ itt maradó katonai egységek, akik hangsú­ de a mai hatalom még a Vhrsói Szerződés ak­ lyozottan csak ideiglenesen tartózkodnak tív tagjaként tapsolt a katonai parádékon, ma Magyarország területén, élvezve a fasiszta pedig az „imperialista, burzsoá elnyomó elnyomás alól szabadult, reménykedő pol­ rend” katonái számára épített vidám barak­ gárok vendégszeretetét. Az a tény, hogy a kokat. hős szovjet katonák soha nem látott kegyet­ Nem kötődünk így is éppen eléggé a nyu­ lenkedésekkel, fosztogatásokkal, önkényes­ gathoz, nem most válunk-e teljes jogú tag­ kedéssel tarkított „vendégszereplése'’ mi- jává egy tekintélyes szervezetnek? Miért van szükségünk ekkora elkötelezettségre? És lyen károkat okozott, csak a közelmúltban legfőképpen, miért megyünk szembe Euró­ vált kimondhatóvá, és csak igen óvatos kri­ pával? 12 évvel a függetlenség „kivívása’ tikával fogalmazható meg. után miért kell elkötelezni magunkat eny1947. február 10-én aláírták Párizsban a bé­ nyire? Nem elég a NATO tagság, minden keszerződést, ami tartalmazta többek között kötelezettségével együtt? Hány lélegeztető­ azt a passzust, miszerint a szövetséges csapa­ gépet lehetne venni a felmerülő költségek­ toknak 90 napon belül el kell hagyniuk Ma­ ből? Nincs jobb dolgunk, mint katonásdit gyarország területét. Az örök kivételezett játszani? Szovjetunió természetesen lehetőséget ka­ Törekedjünk inkább a közös európai véde­ pott arra, hogy az ausztriai szovjet megszállá­ lempolitika kialakítására, éljük el, hogy az si övezet utánpótlási vonalainak biztosítására amerikai katonák hazatérhessenek szülőföld­ csapatokat tarthasson az országban. 1955-ig jükre. Nem hiszem, hogy olyan fenyegetés ez jogi alapot biztosított a szovjet katonák lenne a világban, ami miatt Magyarország magyarországi állomásoztatására. A fegyve­ Amerika segítségére szorulna. \^n, aki em­ rek árnyékában kerülhetett sor „kékcédulás lékszik még azokra az időkre, amikor hívtuk választásra”, AVO-s garázdálkodásra és a őket, de el voltak foglalva a Szuezi-csatorna kommunista elnyomógépezet kiépítésére. megvédésével. Akkor nem fenyegette szerin­ Ezek a fegyverek biztosították az ország ki­ tük a demokráciát semmi Magyarországon, rablását, elszegényítését, a besúgórendszer nem úgy, mint az elmúlt években. kiépítését. Itt jegyzendő meg, hogy a diktatú­ Sokmillió honfitársamhoz hasonlóan úgy ra éveiben azért akadtak bátor ellenállók, ha­ vélekedek, most sincs veszélyben a haza, nem acsarkodik külső ellenség a határain­ zafiak, akik életüket adták a szabadságért. kon, és mint 1956-ban, úgy most is elbol­ 1956-ban a magyar nemzet megkérdezte, dogulunk egyedül. Az pedig, hogy mi van a ugyan meddig kívánnak ideiglenesen marad­ határainkon belül, magánügy, de legalább is ni? Véres megtorlás következett. belügy, nem kell a Nagy Testvér jóságos se­ Az átmeneti állomásoztatás 46 évig tartott. gítsége, megoldjuk majd ezt is. 1991. június 16-án éjfélkor az utolsó szovjet Végezetül egy kérés, egyszer az életben kér­ katona is elhagyja az ország területét, a szak­ dezzenek meg minket, magyar polgárokat, értők 100 milliárd forint kárösszegről be­ akaijuk-e, hogy idegen hadseregek ideigle­ szélnek, ezen belül is 60 milliárd körüli a nesen megpihenjenek nálunk, néha 150, né­ környezeti kár. És ez csak anyagi természe­ ha 46 évig. A történelem megmutatta, hogy a tű, a lelkekben okozott törésről, a meghur­ válasz nemleges. Kéretik tiszteletben tartani. coltak szenvedéseiről nem készült hivatalos I összesítés. Szabózé tizenkilencedik oldal �Az eltemetett álom Érthetetlen támadás a Pázmány ellen Érdekes írás jelent meg nemrégiben Vásárhelyi Mária tollából az Élet és irodalom cí­ mű hetilap 2003/14. számában, „Second hand demokrácia” címmel. Az írás alapvető­ en a manapság oly divatos „gyűlÖletbeszéd”-témát boncolgatja, pontosabban a kor­ mányzat által felvetett esetleges Btk. módosítás, a holokauszt-tagadás büntetőjogi szankcionálásának lehetőségeiről polemizál. Ennek keretében röviden elemzi a mai magyar társadalom állapotát, a szerző szerint rohamosan növekvő és mindinkább nyilvánosan is kinyilatkoztatott antiszemitizmust, az ordas eszmék elleni küzdelem jogalkotáson kívüli, egyéb lehetséges eszközeit is. A szemünk nem is ezen, sokkal in­ kább a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nevének említésén akadt meg. Innentől részleteket idézünk az írásból: „Bármennyire szeretne is a jelenlegi kor- | mány minden ideológiai természetű vitát ismét a szőnyeg alá seperni, nem kerülheti el, hogy szembenézzen azzal, kikből lesz­ nek ma történelem- és irodalomtanárok, és miféle ismereteket terjesztenek a diákság körében. A demokratikus normák ellen vét a kulturális és oktatási kormányzat, ha meg­ próbálja kikerülni azt a konfliktust, amely az egyházi felsőoktatási intézményekben fo­ lyó képzés körül fortyog. Ugyancsak tavaszszal történt, hogy az egyik pesti utcán sétál­ va arra lettem figyelmes, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem diálgai az alma materből az utcára tódulva kórusban skan­ dálják: „Hazaáruló, gyilkos Mécs Imre.'” Jól öltözött, jóarcú, kokárdával ékesített fiata­ lok voltak, akik nyilvánvalóan az iskolában szerzett friss „ismereteket” és élményt osz­ tották meg egymással és az arra járókkal. Fe­ lelős politikusok és oktatási szakemberek nem nézhetik tétlenül, hogy - amint ezt a kisebbségi ombudsman által készíttetett vizsgálat is egyértelműen igazolta - évente több száz olyan pedagógus kerül ki a felső­ oktatási intézményekből, akiket rassziz­ musra, kirekesztésre és gyűlölködésre okí­ tottak történelem- és irodalomtanítás cí­ mén. (...) És ennek kapcsán felmerül a kér­ dés, hogy milyen indokok sorakoztathatók fel amellett, hogy közpénzekből tartanak fenn egy olyan felsőoktatási intézményt, amelynek szellemi irányítását a református egyház MIÉP-es szárnya látja el?|35’ si intézményekből, akiket rasszizmusra, ki­ rekesztésre és gyűlölködésre okítottak tör­ ténelem- és irodalomtanítás címén”. Több dolgot nem értünk az idézett részlet­ ben, Sőt: igazából semmit nem értünk. Ve­ gyük sorra a cikkből kiolvasható téziseket: Ad 1. Baj van az egyházi felsőoktatással („konfliktus fortyog”). Ad 2. Erre utaló jel például az, hogy a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem (kokárdás, jólöltözött, jóarcú) diákjai egy pesti utcán azt skandálták, hogy „hazaáruló, gyilkos Mécs Imre”. Ad 3. Ezen ismereteiket nyilvánvalóan fris­ sen az iskolában szerezték. Ad 4. Ez is bizonyítja azt, hogy „évente több száz olyan pedagógus kerül ki a felsőoktatá- I Na már most: 1, A PPKE Budapesten Hittudományi és Jogi Kart működtet. Ha vélelmezzük, hogy a Hittudományi Kar hallgatói nem szoktak „utcára tódulni” és „kórusban skandálni”, akkor okkal vélhetjük, bizony a Jogi Karra, azaz ránk gondolt a szerző. 2. Tegye fel a kezét a négyezer hallgató, több száz oktató és egyéb alkalmazott közül az, aki látta a fent leírt jelenetet (lapzártáig nincs jelentkező). Attól tar­ tunk, még mindezt hitelesítő járókelőt sem nagyon találnánk (kivéve talán egy­ két gulyásleves-rajongót), mivel ilyen egész egyszerűen NEM TÖRTÉNT MEG. De menjünk tovább. 3. Hogy jön ide az állítólagosán több száz, .rasszizmusra, kirekesztésre és gyűlölködésre” okított pedagógus (és hol vannak ők)? Legjobb tudomásunk szerint a Jogi Karon jelenleg nem zajlik pedagógus­ képzés, és a közeljövőben ez nem is vár­ ható. Ennek ellenére a párhuzamba állítás a Pázmány Egyetem és e jelenség között egyértelműen megtörténik a cikkben. 4. Az írásból az is egyértelműen követke­ zik, hogy a Pázmány Jogi Karának „szel­ lemi irányítását a református egyház MIEP-es szárnya látja el”. Osszemosolyoghatnánk, na itt most minket jól öszszekevertek a Károlival, amely valóban Református Egyetem, de alapos körüljá­ rás után úgy tapasztaltuk, hogy ott sem tobzódnak a MIÉP-esek (persze azért re­ formátusok tényleg vannak, de ez talán bocsánatos bűn az ő esetükben). AKároli azonban meg sincs említve az az írásban, a szerző egyértelműen a Páz­ mányra gondolt. Ha megint bizalmat szavazunk a Hittudományi Karnak, ak­ kor megállapíthatjuk, hogy ha igaz a fen­ ti állítás, akkor bizony minket, azaz a Ka- tolikus Egyetem Jogi Karát MIÉP-es (!) reformátusok (!) irányítják. Megint csak tegye fel a kezét az, aki felfede­ zett valahol a Szentkirályi utca 26-30. táján olyan MIÉP-es reformátust, aki Karunk szellemi irányítója. Jelenleg ötletünk sincs arra nézvést, kik lehetnek ők, egyáltalán ho­ gyan tudják ennyire titokban, a feltűnés leg­ kisebb jelét sem mutatva elvégezni egy egész Jogi Kar szellemi irányítását, ami vallj uk be — nem kis feladat. Ez ügyben lap­ zártáig még sötétben tapogatózunk. Azon­ ban tanulmányainkból azt is megtudtuk (hiszen nem csak Mécs Imre része a tan­ anyagnak), hogy létezik ma Magyarorszá­ gon Alkotmány, Sajtótörvény és Ptk., sőt van Büntető Törvénykönyvünk is. Szemez­ gessünk ezek rendelkezéseiből: Alk. 59. § (1) A Magyar Köztársaságban min­ denkit megillet a jóhírnévhez (...) való jog. Btk. 179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsü­ let csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő sza­ badságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Ptk. 78. § (1) A személyhezfűződőjogok védel­ me kiterjed a jóhírnév védelmére is. (2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha va­ laki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis szín­ ben tüntetfel. Stv. 2. § (1) (...) A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. Ezek fényében immár a laikusnak is egy­ értelművé válik, hogy az idézett írás szerzője, amennyiben a fenti állításokat nem sikerül bebizonyítania (és mi na­ gyon várjuk a bizonyítékokat!), alkotmá­ nyos jogot sértett, bűncselekményt köve­ tett el, megsértette az Egyetem jóhímevét, és áthágta a Sajtótörvény köte­ lező előírásait is. Lássuk be, azért ez egy szuszra nem kis teljesítmény. A szép si­ kerhez ezúton is gratulálunk, és miha­ marább, tűkön ülve várjuk a bocsánatké­ rő cikket. Ja igen: magunkban pedig újra eltemetjük a hiteles, kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tényfeltáró, a társadalom iránt felelősséggel viseltető média álmát. Az ítélet szerkesztősége � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 4. szám 2003. május 21. Abstract A summary of the resource. Tartalom A Neptun rendszerről A HÖK-választások végeredménye az I. évfolyamon Dénes Ösztöndíj Közgazdaságtan - minek ? A Szentatya Spanyolországban Az igazi Universitás felé „A polgárnak szolgálnia és építenie kell!” OTDK dolgozatok egy opponens szemével Lecsúszottak Egy ajtó könnyei A régi világ keresése Azok a boldog szép napok 2. Az örök hold A korai kapitalizmus érintése A bulvársajtó és a jog Vedd és olvasd! A Professzor is csak ember Tolerancia-kényszer vagy elutasítás? Szabadság Az eltemetett álom Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. május 21. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1051kb+5809kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_4_20030521 Relation A related resource T00055 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_4_20030521 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András