17 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d6258a8a118962c42fcf298077295353.jpg 5c8c291956e3ff7deeb8df1da985fda4 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/9aae7e74676a210156f3a9c6db90c7c9.pdf 450ef295b042d3ce0046ba411bee24b8 PDF Text Text J2.OO5WO^ A PPKE-JÁK legn<p«v«r<lLl> lapj* ITELE 1 ■ I ■’■•' ' FŰIK*'' [ / ,J I f, À PA7,MÁÍÍY PíMR KiVTOlI JOG. tiS ;^T,LAMTL)Tlg•MÁNYI kar: HALLGATÓI ÖNKORAI^^ÁNAK LAPJA It 1 ■ : I ? ; jiiv’ UiiÍL iVi T 3r < (J’i A l> t V**' ■p J t Z J* :4 i fi. » >> '•ÖF !i '*J Hh li^al .1 t- *■ I ' Wl ' ? I I s< ■Jr ' r 17 i: al: ^'■^1 1 ' Qa iff '^4 h> * '*^1 0PÍ I 1 r JI PÁLINKÁS GYÖRGY EZ CSAK ROCK TST ROLL NEMZETKÖZI BÜNTETŐ BÍRŐSÁG GÖLYATÁBOR KÜLÖNÖS DIPLOMAOSZTÓ VL évfolyam, 5. szám e-mail: itelet01@hotmail. com honlap: wwmjakppke. hu/itelet 2003. október 8. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) ŐSZ A IMPRESSZUM Felelős kiadó: // LEVEGŐBEN Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Az újév egy tanulónak (egyetemistának, dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár diáknak) nem január, hanem maga a tan­ SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: évkezdés, szeptember 1. A megújulás, az Főszerkesztő: me és az érzés, hogy valami megint el­ Gulyás Judit kezdődik. Nekünk is becsöngettek, de ,új szagú” tankönyvek, a készülődés örö- 5? már nem érzünk olyan eufóriát, mint ré- A szerkesztőség tagjai: gén. Itt az ősz, ami néha olyan semmi- Cseri Tímea, Gyökeres Zoltán, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, lyen” tud lenni, tekintettel arra, hogy még nincsenek igazi kötöttségeink (ez vizsgaidőszakra 180 Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté fokos fordulatot vesz). Márai írja, hogy az ősz már a „tél és pusztulás hírnöke”, mégis, amiért szeretnünk lehet a szep­ Tudományos tanácsadó: tembert azt a napsütésben, szüretben, sárguló falevelekben, a dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd természet csodás átalakulásában vélem felfedezni. Az egyete­ mistának ez az időszak még felszabadultabb, könnyedebb, bár már elkezdődött a munka. Ne fogadjunk semmit, talán in­ Megjelenik 1200 példányban kább csak azt, hogy jobban csináljuk, mint tavaly. Ennek je­ gyében folytatjuk mi is a munkát a szerkesztőségben, a célhoz Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. vezető út első lépéseként lásd hirdetésünket az utolsó oldalon... Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Hírek 3 Egy konferencia képei 11 Hoppá! 3 Öregdiák-hír 11 Figyelem! 3 Az egyén lázadása 12 Dr. Pálinkás György, személyesen 4 Ez csak rock ‘n’ roll 14 Gólyatábor Balatonberényben 6 Alkotmányjogi verseny 16 Gondolatok az elsősökhöz 7 Vedd és olvasd! 17 Ég velünk! 8 A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban 18 A 2003 nyarán végzettek névsora 10 Neptun e-ntail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal 20 honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �. J ».J hírek Szabó Zoltan rovata >► Júniusban új dékánt választott a Kari Tanács. A Kar első embere Dr. Bándi Gyula egyetemi tanár lett, a Gazdasági Szakjogok Intézetének vezetője, aki a hallgatók számára ta­ lán elsősorban a környezetvédelmi jog vizsgákról ismerős. Dékán-he­ lyettesek lettek: Dr. Szabó István (ál­ talános), Dr. El-Beheiri Nadja (ta­ nulmányi) és dr. Szabó Marcel (kül­ ügyi). Ezúton is megköszönjük a tá­ vozó dékán, Dr. Radnay József há­ roméves munkáját, aki természete­ sen továbbra is marad a Munkajogi Tanszék élén. Az új vezetőkkel re­ mélhetőleg mihaniarább tudunk majd beszélgetni az ítéletben (szíve­ sebben, mint vizsgán, ugye). >-A Kar Doktori Iskolája, illetve Doktori Tanácsa is új vezetőt kapott Dr. Gáspárdy László Professzor Űr személyében. A köznyelven fogalmazva - PhD. képzés is változások elé néz majd, és tekintve, hogy az első doktori évfolyam immár eljutott az abszolutóriumig, várható, hogy Dr. Szabó Marcel dékán-helyettes urat hama­ rosan többen is követik a sorban, és lesz­ nek újabb saját doktoraink! >► Fantasztikus ütemben bővülő/szépülő honlapunk van a Kar informati­ kusai jóvoltából. Jelenleg az elmúlt 12 hónap teljes anyaga fenn van a vi­ lághálón (azaz 10 szám), letölthető, megtekinthető PDF formátumban az Acrobat Reader nevű okosság se­ gítségével, illetve olykor Word for­ mátumban is. Elképzelhető, hogy a jövőben néhány nappal előbb jelenik majd meg az internetes kiadás, mint a kézbe vehető, ezért érdemes lesz gyakran rárohanni a honlapra. A cím: www.jak.ppke.hu/itelet. >> A. felejthetetlen hangulatú májusi 1. Pázmány-Nap elnevezésű rendezvényről li­ mitált példányszámban ítélet különszám je­ lent meg. A special edition, mely magában foglalja a Rákóczi-konferencia, a Pro Facultate díjátadás, valamint a kerekasztalbeszélgetés teljes szöveg- és képanyagát, va­ lamint egyéb meglepetéseket is tartogat, in­ gyen és bérmentve megszerezhető a szer­ kesztőségben (Spartacus épület, II. emelet), illetve Koltay Andrásnál a Magánjogi Inté­ zetben (28.-as épület, III. em. 313.) - amíg a készlet tart! >► Legnagyobb sajnálatunkra idén először kizárólag írásbeli felvételi útján kerültek bé hallgatók Karunk­ Hoppá! ■ ....... csak az-első évfolyamon. A néhány évig elCsak orra ne bukjunk, mint a címlapon tartó' ,kett<Ss könyvelés” nyilván,nem könylátható vasúti szerelvény. Nagy változáso­ nyíti mieg^ a Tanulmányi Osztály helyzetét kat él meg az Egyetem napjainkban. Év (és másókétsem), de ha sikerül az áttérés, elejétől új rektorunk van, júliustól új dé­ akkor íhár/szinté minden, tekintetben EUkánunk és dékán-helyetteseink, a doktori konformak leszünk (j uhc!). iskola és tanács is új vezetőt kapott. El­ A megváltozott felvételi, rendszer hatásai képzelhető, hogy a közeljövőben más majd csak hosszabb távon jelentkeznek, kulcspozíciókban is csere történik majd. Remélhetőleg a sok változás Júj lendületet mindenesetre a szóbelit hiányoló hangok elhalkulása beletelik még egy kis időbe: ad a Karnak. j ' Meglátjuk. Aztán itt a Neptun-rendszer. A szoftver Vannak'aztán olyan dolgok, amelyek min­ szegény kifejlesztői valószínűleg sokat den évben újat hoznak: egy újabb első év­ csuklottak az elmúlt hetekben, mert nem folyam^' akik felé a remény egyelőre maxi­ mondható, hogy teljesen problémamen­ mális, fiúk-lányok, tisztelt gólyák, szedjé­ tesen sikerült volna az átállás. De némi tek össze-magatokat, Hogy ez valóban be emberiességgel,, megértéssel áthidalható­ is teljesüljön! Jönnek az új tankönyvek) ak a gondok, reméljük, hogy végül sikerül órák, bulik, gólyabál, és remélhetőleg a úrrá lenni a számítástechnikán, és az em­ közösségi élet is némileg gyorsabban elin­ ber kerül ki győztesen a küzdelemből. dul a felvirágzás útján.; ... Azért persze előfordulhat, Hogy a vizsga­ időszakban lesz még egy kis plusz ok , Rövidén tehát: minden valószínűség sze­ rint fergeteges új év áll előttünk! Csak or­ idegeskedésre. : B KA ra ne bulgunk. Bevezetésre került a kreditrendszer is, igaz, ra, ez pedig számunkra elsősorban azért fájó, mert így erősen lereduká­ lódtak eddigi legkedveltebb rova­ tunk, a „felvételi aranyköpések” le­ hetőségei. Azért teszünk majd egy tétova kísérletet arra, hogy a papírra vetett, mindannyiunk épülését szol­ gáló bölcsességeket egy kalapba gyűjtsük! Apró jótanácsként még annyit hadd mondjunk el, meghatározva ezzel az (egy­ szer úgyis megint) eljövő vizsgákra való felkészülés totális minimumát, szóval, ki­ keveredvén ebből a mondatból, mindenki­ nek a lelkére kötnénk, hogy legalább a tan­ könyvek szerzőinek nevét jegyezzék meg. Több olyan esetet jelentettek ugyanis, amikor valaki azzal próbálta kivágni magát szorult helyzetéből, hogy (miután már az a nem sok jót sejtető kérdés is elhangzott, hogy maga miből tanult?) a vizsgáztató azon kérdésére, ki jegyzi a tankönyvet szerzőként, odaadó mosollyal magát a vizsgáztatót jelölte meg. Nos, ez nem minden esetben vált be. Tehát, mindenki figyelmébe: a Dologi jog könyvet NEM Lábady Tamás, a Csemegi-kódexet NEM Pálinkás György, míg az Aranybullát NEM Horváth Attila írta. Figyelem! A szociális támogatás, a jegyzettámogatás és a lakhatási támogatás igénylőlapjainak benyújtási határideje: 2003. október 10. ! A kitöltött igénylőlapok mellé minden igazolást kérünk mellékelni: - Kereseti igazolás - Nyugdíj szelvény és törzslap - Testvérek születési anyakönyvi kivona­ ta vagy hallgatói jogviszony igazolása - Rokkantságot igazoló végzés - Házasságot felbontó bírósági végzés - Ha szülők nem támogatnak, köz­ jegyző előtt tett lemondó nyilatkozat Igénylőlapokat az előadók előtt és a HÖK-ben találtok! Szabó Tibor sk. HŐK Gazd. alelnök harmadik oldal �„Ereznem kell, hogy szükség van rám” Dr. Pálinkás György, személyesen — Elsőként az ELTE-n töltött egyetemi éveiről kérdezném, milyen szívvel gon­ dol vissza azokra az időkre? — Nagyon nehéz évek voltak azok. Ahogy elkezdtem az egyetemet, rögtön abba is kellett hagynom, mert bizonyos „familiá­ ris” okokból édesapám foglalkozása nem felelt meg az akkori káderviszonyoknak. Később egészen véletlenül kerültem viszsza, és levelező szakon végeztem. — Az egyetem elvégzése után hogyan alakult a szakmai pályája? — Édesapámmal együtt több mint száz évet tevékenykedtünk az igazságszolgálta­ tásban. Én eredetileg nem is akartam jo­ gász lenni, valójában kultúrtörténettel szerettem volna foglalkozni, persze erre 1947-ben nem nagyon volt lehetőségem. Részben a kultúra elapályosodása miatt, másrészt ezt a marxista vonalat nem tud­ tam volna képviselni, hiszen egyáltalán nem hittem benne. Ezért miután kikerül­ tem az egyetemről, édesapám régi kollé­ gái közül néhányan még vezető beosztás­ ban maradhattak, s bevittek az Igazság­ ügy-minisztériumba. Majd hamarosan átkerültem a Fővárosi Bíróságra, s itt kezdtem az ismerkedést a bírói hivatással, bár megvallom: nagyon nehezen vettem rá magam, hiszen ebben az időben történt az, hogy a bírói karnak az értékes zömét eltávolították. Ez nemcsak a büntetőbírákra vonatkozott, akikre még azt lehetett volna mondani, hogy annak idején ki­ szolgálták a Horthy-rendszert, hanem a polgári ügyeket tárgyaló bírákra is. Elural­ kodott az a bírói-káder korszak, amikor összeszedtek néhány elemis embert akik megfelelő pártidentitással rendelkez­ tek-, s ezeket úgy-ahogy kiképezték őket. Voltak közöttük azért olyanok is, akik igen tisztességesen próbálkoztak dolgoz­ gatni, de jóval több volt köztük a „kutya­ ütő”. Volt több igen jól képzett bíró is, akik az efféle „kutyakomédiákban” bírás­ kodtak, például az Olty Vilmos, aki a Mindszenty- perben, és a Grősz- perben is „ítélkezett”, ő kitűnő jogász volt, azon­ ban korábbi politikai beállítottsága miatt mondhatni szélsőjobboldali volt- úgy negyedik oldal fogták a kezükbe az elvtársak, ahogy csak akarták. De voltak olyan erkölcsi nullák is, mint például a Tucsek Gusz- j | táv, aki ’57-ben egy ügyJ ben 17 halálos ítéletet J hozott miskolci „ellen- ■ forradalmárok.55’ Ügyé- 2 ■ ben. Szerény vélemé­ nyem szerint ez egy sza­ dista paranoiás volt, mert állandóan azzal di­ csekedett, hogy hány embert végeztetett ki. Ezek nem voltak példaképek egy, a pályáját kezdő fiatalember előtt. Nekem az volt a szerencsém, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke ismerte a politikai állásfoglalásomat, és eleget tett azon kérésemnek, hogy polgári tanácsok­ ban dolgozhattam. Akkoriban inkább a polgári bíráskodás felé kacsingattam, per­ sze azért, mert ha csak meghallottam azt, hogy büntetőjog, rögtön borzongani kezdtem. Aztán később néhány igen kivá­ ló másodfokú tanácselnökhöz kerültem fogalmazónak, akik köztörvényes ügyek­ ben nagy tudású büntetőjogászok voltak, s itt döntöttem a büntetőbírói hivatás mellett. — Önnek a közlekedési büntetőjog volt a szakterülete. Miért épp ezt vá­ lasztotta? — Mert ez egy nagyon érdekes jogterü­ let, hiszen gyakorlatilag az egyik utcasar­ kon még egy köztiszteletben álló polgár vagy, míg két sarokkal arrébb már két ember haláláért vagy felelős. Tehát ez egy nagyon izgalmas dolog, ki kell szűrni azt, hogy ki az, aki brahiból, szándéko­ san csinál disznóságot, s ki az, aki merő véletlenből. Egyébként nem is tudok au­ tót vezetni, jogosítványom sincs, de en­ nek ellenére tárgyaltam közlekedési bűnügyeket 40 évig. Amikor nyugdíjba küldtek, akkor bizonyos kollégák, - akik­ nek fájt a foguk a tanácselnöki pulpitus- ■ « .’-Í FI L j ra- azt vetették fel a hátam mögött, hogy egy ilyen ember ítélkezzen közlekedési bűnügyben? Szerencsémre Visky László Professzor mellett dolgozhattam, aki az ország talán legkiválóbb közlekedési büntetőjogásza volt. O nyugtatott meg. hogy nem baj, ha nem tudok autót vezetni, ennek nincs jelentősége. — A rendszerváltást követően műkö­ désbe lépő Alkotmánybíróság megszűn­ tette a halálbüntetést. Köztudomású, hogy Bíró Úr halálbüntetés-párti, On akkor gyakorló bíróként hogyan élte meg ezt a döntést? — Az én halálbüntetés-pártiságom örök vita lesz. A halálbüntetést sohasem érzel­ mi, hanem értelmi kérdésként kezeltem. Nekem az a véleményem, hogy ez a bün­ tetésnem adott esetben, megfelelő időben és helyen jól szolgált. Azóta több olyan bűncselekmény történt, hogy a bíró sok esetben úgy érzi, hogy itt halálbüntetést kellene kiszabni, igenám, ha lehetne! Pél­ dául ha elfognák a móri gyilkosokat, ak­ kor azok milyen büntetést érdemelné­ nek? De még egy csomó olyan ügy van, amire ’90 után némi fogcsikorgatás után csak életfogytiglanikat lehetett osztogatni. Ebben az egészben az csípte a szememet. �hogy az akkori Alkotmánybíróságban egyetlen büntetőjogász sem volt, csupa elméleti jogfilozófusok, római jogászok. Schmitt bíró volt az egyedüli alkotmány­ jogász, aki később el is mondta vélemé­ nyét erről a kérdésről. Földváry Profeszszor könyvében is úgy ír, hogy a halál­ büntetés eltörlése elsietett döntés volt, a bűnözési trend gyökeres megváltozása miatt. Ha ott lehettem volna ezen az omi­ nózus AB ülésen, szívesen megkérdez­ tem volna a tisztelt bíráktól, hogy tessék már nekem megmondani, akkor a nürn­ bergi per az egy kutyakomédia volt? Mert azoknak az embereknek is lehetett „embéri méltóságuk”, akármilyen tömeggyil­ kosok is voltak. Még számtalan hasonló kérdést lehetett volna föltenni, ha enged­ ték volna. Sajnálatos módon ez egy politi­ kai döntés volt. — Ont rendkívül szigorú híróként jegy­ zik, sőt, egynémely ügyvéd nem átalkodott Ont a kegyetlen jelzővel is illetni. Engem nagyon sokan azzal vádoltak, hogy sok halálos ítéletet hoztam, pedig meg kell jegyeznem, hogy egyetlenegy ilyen ítéletet sem hoztam, csupán helybenhagytam. A kiszabott halálos ítélet a meggyilkolt ember felé egy gesztus, talán ezért is vagyok következetes halálbünte­ tés párti. Nevetséges? Talán igen, hiszen így sem lehet egy halottnak már gesztust gyakorolni, hiszen már nem tudja érté­ kelni, ám valahol belül én mindig is úgy éreztem, hogy elégtételt kell adnom vala­ kinek, mert nem maradhat megtolatlanul egy-egy súlyos bűncselekmény. Ez az én hitem és vallásom. — Részt vett On személyesen kivégzé­ sen.^ — Igen, de nem bíró-, hanem még fogal­ mazó koromban. ’57-ben küldtek el egy ilyet végignézni. Hat fiatalembert akasz­ tottak föl, hát... borzasztó élmény volt, nem is szeretnék erről bővebben beszél­ ni. A másodfokú bíróságnak nem volt kö­ telessége ilyenekre járni, így a továbbiak­ ban megúsztam, de sokan a szememre is vetették, hogy könnyű volt nekem hely­ benhagynom a halálos ítéleteket, hiszen azok végrehajtásán már nem kellett jelen lennem. — On szerint az életfogytig tartó sza­ badságvesztés nem kellő büntetés? — Én nem nagyon hiszek az életfogytig tartó szabadságvesztés humánus voltában. ’90-ben, amikor eltörölték ezt a büntetési nemet, utána egy éven belül készült egy film Szegeden, ahol nagyon sok olyan el­ ítéltet interjúvoltak meg, akiknek a halál­ büntetésüket enyhítették életfogytiglanra, s bizony nagyon sokan mondták közülük, hogy inkább a halálbüntetést választanák. Én nem vagyok kriminál-pszichológus, de el tudom képzelni azt, hogy igazuk van abban, hogy 15-20 éven belül szétesik az emberek személyisége. Tehát kezelhetetlenekké válnak. Ez veszély a foglárokra, s a rabtársakra is. — Hogyan tudná megfogalmazni a bí­ rói hivatás szépségét? Pont nem az a szépsége, amit sokan hisz­ nek. Nevezetesen, hogy a bírónak hata­ lom van a kezében, én ezzel sohasem él­ tem vissza. A bírói hivatást szolgálatként éltem meg. Én el sem olvastam a vádira­ tot addig, amíg az első betűtől az utolsóig a bizonyítási anyagot el nem olvastam. Mert csak akkor tudtam megítélni azt, hogy a vádirat megfelelően tükrözi-e azo­ kat a tényeket, amelyek relevánsak. Tehát ez egy nagyon kemény szolgálat, hivatás. Amikor én elkezdtem a szakmát Miskol­ con, akkor kevesebb volt a jövedelmem, mint egy diósgyőri segédmunkásnak. Ezt csak hitből, igazságérzetből lehet művel­ ni. Röviden; szolgálat a társadalom védel­ mében. — A bíráskodás mellett mikor kezdett el oktatni, s egyetemünkkel hogyan ke­ rült kapcsolatba? — Az egyetemi oktatás érdekesen alakult. Amikor én felkerültem Budapestre a Leg­ felsőbb Bíróságra, akkor találkoztam Bé­ kés Imre Professzorral, aki már az ELTE tanszékvezetője volt. O kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem szemináriumokat vezetnem, s e felkérést nagyon szívesen vállaltam. Tehát így kerültem az ELTE-re, s itt több mint húsz évig tanítottam, egé­ szen addig, míg a Békés Professzor úr utódja el nem bocsájtott innen személyes nézeteltérésünk folytán. Am ekkor már a Pázmányon is tartottam szemináriumo­ kat, s itt azóta is nagyon jól érzem ma­ gam. — On még nyugdíjasán is rengeteget dolgozik, honnan fakad ez a rengeteg izz? energia.-' — Most 55 éve, hogy dolgozom. Nagyon szeretek tanítani, és fiatalok között lenni. Ez a szeretet onnan is fakad, hogy van há­ rom gyönyörű fiúunokám, de ezen túl­ menően azt a tapasztalatot, mit össze­ szedtem hosszú évek munkája során, sze­ rintem kár lenne veszni hagyni, inkább megpróbálom ezt a tudást átadni a jövő jogásznemzedékének. S van még egy oka a munkamániámnak: én úgy érzem, ha nem dolgozhatnék tovább, akkor egész egyszerűen kiugranék az ablakon. Szóval, hogy egész nap otthon üljek, s közben malmozzak, nos ezt nem nekem találták ki. Éreznem kell, hogy szükség van rám! Ez egy nagyon fontos dolog egy 75 éves embernél. — Tapasztalatai alapján a bírói kar mennyire tartja fontosnak, hogy tudo­ mányos kérdésekkel is foglalkozzon? Ez egy nehéz kérdés, s azt kell rá vála­ szolnom, hogy nem nagyon. ’98-ig vol­ tam aktív bíró, s addig azt tapasztaltam, hogy a bírák nem törték a fejüket tudo­ mányos dolgokon. Nagyon sok bírónak nincs is igénye arra, hogy továbbfejlessze magát, - persze ettől még nagyon jók le­ hetnek szakmailag. S ahogy az ember egyre idősebb lesz, egyre nehezebben tud megfelelni az új kor kihívásainak, mint például az Internet. Én azt sajnálom, hogy igen keveset foglalkozunk jogtörténettel és jogfilozófiával, ami pedig igazán na­ gyon fontos lenne. — Végezetül arra kérném, hogy mond­ jon el nekünk egy-egy érdekes esetetügyet repertoárjából! — Egész kalapravaló érdekes ügyet tud­ nék elmesélni, de most csak kettőt mon­ dok el. Az első eset az életfogytig tartó szabadságvesztés visszatartó hatását fogja bemutatni. Richter Richárd életfogytig tartó szabadságvesztésre volt elítélve, a börtönben az asztalosműhelyben késeket készített. Megölt három börtönőrt és egy rabtársát, míg egy másikat súlyosan meg­ sebesített. Szóval ez a büntetési nem, eb­ ben az esetben ennyit is ért. A Sós nevű rendőrgyilkos 18 évet ült korábban bör­ tönben. A tárgyaláson mindent beismert, még többet is, mint amennyi a vád tárgyá­ vá volt téve. Az utolsó szó jogán nekem ez az ember azt mondta - jogerős volt már a halálos ítélete, s amit úgy néha szeretnék az AB orra alá dörgölni-, hogy Tisztelt Ta­ nácselnök Úr, elfogadom az ítéletet, mert ilyen emberre, mint amilyen én vagyok, a társadalomnak nincsen szüksége. Szabó Viktor ötödik oldal �iB|iÍ|il|gi ■ Gólyatábor Balatonberényben Szeptember 4-e, csütörtök. Reggel 7:30kor kezdetét veszi a 2003-as évi Gólyatá­ bor, sokaknak nagy reményekkel. Hi­ szen életre szóló barátságok születhet­ nek; leendő miniszterelnökök, ügyészek, sztárügyvédek sétálhatnak közöttünk és esetlegesen a leendő feleségünk/férjünk is. A vonat indulásakor (8 óra) már meg­ indult a kapcsolatteremtési hadművelet. A vonaton, miközben sokan már rop­ pant mód felpörgették nyelveiket pergő szavakkal, megindult a vérpezsdítő Buli. Egyszer csak piros pólós másodéves-lá­ nyok invitálták a bátrabbakat az első ko­ csiba, ahol két hegedűvel és egy harmo­ nikával karunkat dicsőítő dalokkal már javában folyt a dáridó. Székesfehérvárott egy nagybőgő is csatlakozott. A követke­ ző esemény a leszállás volt Balatonberény állomásnál. - Tehát, a buli-vonat kiválóan vizsgázott. - A „táborban” liba­ sorban lépkedve kaptunk egy zöld kar­ szalagot, programlapot és néhány ágyne­ műt. A szobában tízen feküdhettünk emeletes ágyakon, egyfajta poszt-szoci hangulatban, szórakoztató anekdotákat olvasva az ágyak pereméről. Délben ré­ szesültünk egy kellemes hangulatú ebédben. (Az ebédhez csak annyit fűz­ nék, hogy az étel finom volt, az ételmér­ gezéssel eltöltött hetem pedig nehéz és kellemetlen) Kettő órától indult a kötelezően választha­ tó tutorfoglalkozás, amely kellemes meg­ lepetésként szolgált. Nagyszerű lehetősé­ geket adott az ismerkedésre és az összekovácsolódásra, s ezen túl még szórakoztató elfoglaltságot is nyújtott. A kellemes után jött a hasznos, ahogy ezt az élet törvénye diktálja. Az első előadást Draskóczy Imre tartotta, megfogalmazva azokat a kérdése­ ket, amelyeket egy jogra igyekvő egyén, ta­ lán merészebb álmaiban feltesz magának, de kimondani a téma szárazsága és kínos­ sága miatt nem mer. Tehát, hogy miért jöt­ tünk a Pázmányra és miért pont a jogra? Ezután jött Dr. Horváth Attila adjunktus előadása, mely minden kétséget kizáróan rendkívül izgalmas és szórakoztató volt. Majd egy vetélkedővel rukkolt elő, az iro­ dalom kies tengerén hajózva. Végezetül egy rögtönzött védőbeszéd versenyt tar­ tott, ahol bemutatkoztak a legpergőbb nyelvű tanult kollégák. Vacsora után a Vad fügefa lelkigyakorlata következett. Jelsza­ va: ökomenikusság, akár ateistáknak is. Amúgy egy kellemes és lélekápoló foglal­ kozásról van szó, egy nagyszerű társaság hatodik oldal keretein belül. Szóval, bátran és szeretettel ajánlom mindenkinek. Péntek reggel bemutatták a Neptunrendszert, sokak szerint kissé megkésve. Néhány gólyatárson erőt vett a pánikhan­ gulat, félve a rendszer bürokratikusságától. Az előadásról csak annyit, hogy szak­ szerű volt, de roppant mód unalmas. 11 órától Dr. El Beheiri Nadja Dékánhe­ lyettes asszony tartott előadást. Csoda­ mód, hirtelen mindenki felébredt és fe­ szült figyelemmel hallgatta az előadást. A gólyaarcokra egyfajta érdeklődő, figyelem teljes ábrázat ült ki; még a hátsó régiók­ ban ülőkére is, akik szinte semmit sem értettek az előadásból, de ezt ellensúlyoz­ va nagyon komolyan néztek, és néha még bólogattak is. Bittsánszky Géza tanár úr és kellemes előadása a közgazdaságtanról, meg természetesen szórakoztató intermezzói a napi politikából elnyerték a gó­ lyák osztatlan tetszését. Ezúton megemlí­ teném a tanár úr ígéretét, miszerint bár­ melyik tanártársával komolyabb gondunk akadna, bizalommal forduljunk hozzá és akár a vállain is elsírhatjuk bánatunkat. Tehát, éljetek a lehetőséggel! Az utolsó előadást a HŐK tartotta, vagyis a Hallga­ tói Önkormányzat, Kádár Tibi emlékeze­ tes előadásában. (Októberben választá­ sok! Senki ne feledje! Információ a HŐK -tői kapható.) Délután négy órától a lab­ darúgásé volt a főszerep. (Szerény szemé­ lyem söprögetőként vett részt az esemé­ nyen). Először a HŐK csapata verte el gólya-válogatottunkat, majd ezt a Tanár csapat is elkövette ellenünk. A tanár meccs előtt a másodévesek figyelmünkbe ajánlották a 13-as játékost H. Attilát. Azt mondták, jó fej tanár, de ne rúgjuk fel, és egyáltalán ne cselezzük le és a labdát, le­ hetőleg nem túl látványosan, de pusztán a véletlen közbe játszásával passzoljuk le neki. A nagy izgalmak után, este nyolctól a társaság kreatívabb és „bevállalósabb tagjai a Hubertus vetélkedőjén vehettek részt. Igen, az alkohol tartalmú sárgás­ barna löttyről van szó, amely promociós tevékenységként szórakoztató ügyességi vetélkedőt szervezett a gólyáknak. Volt lu­ fi lukasztás dárdával, célba friszbizés, kö­ télhúzás kötélszakadtáig, ízlelőbimbó gyakorlat, gördeszkás pincérkedés, négy­ személyes „síelés”, meg kiabálás teli to­ rokból. 21 óra körül megérkezett a Leann Dubh zenekar és kellemesen csengő kel­ ta-hangzással megáldott muzsikája, majd a Legis Actio egyetemi zenekar követke­ zett, igazi, hamisítatlan rockzenével és igazi klasszikus slágerekkel. A mindenekfelett álló élőzene után, hajnalig szólt, a nem kevésbé kiváló diszkózene. Szombat reggel roppant nehéz ébredés következett; de a muszáj nagyúr. (Csak egy dologra nem emlékszem. Hogy mikor aludtam.) A reggelinél mindenki a felsőévesek esti kerepelgetéséről beszélt. A recept egyszerű: ’ végy néhány Jófej 5, végzőst és add hozzá a kétszáz álomkór­ ban szenvedő gólyához. Mellékelj hozzá­ juk vízi pisztolyt, érdes hangot, érces da­ lokat és egy nagy, fehér ajtót. Ennyi.’ Az ébredésünkben az említett muszáj a há­ rom délelőtti előadó személye volt. Az előadások sorát Dr. Szabó István Dékánhelyettes Úr kellemesen búgó hangja nyitotta. A mondanivalója valóban érdekes volt és előadásmódja is szórakoz­ tatónak nevezhető, de figyelmünk egyre csak lankadt. Aztán egyszer csak jött Dr. Bándi Gyula Dékán úr. A hallgatók arcán egyfajta feszült figyelem rajzolódott, s nem túlzás azt mondani, hogy itták a Dé­ kán úr minden szavát. Erre a különleges természeti jelenségre igen egyszerű a vá­ lasz. Kötelezően érdeklődő figyelem. Egyébként az előadás kellemes volt. A sort Szikora Gyula Műszaki Osztályveze­ tő úr zárta. Nos, az ő beszédét nem ne­ vezném szórakoztatónak, de témája - a környezetvédelem fontossága - szerin­ tem a mai világban lényegi és talán már létkérdés is. Sajnálattal jegyzem meg, hogy a tervezett faültetés elmaradt. Dél­ után hat órától Ft.Dr. Kránitz Mihály, Rektor-helyettes úr celebrálta a Szentmi­ sét. Nem szeretném így írott formában méltatni az Atyát, viszont ajánlom min­ denkinek, hogy keresse fel és (a gólyák JJ-,Balatonberény” jeligével!) beszélgessen el vele. Megéri! Este kilenc órától rendez­ ték a vetélkedősorozat döntőjét. A záró forduló parádésra sikerült, és így összesí­ tésben a szervező brigád is jól vizsgázott. A 2003-más Gólyatábor a hajnalig tartó Záró Esttel zárult. Vasárnap délben, fáradtan és meggyötör­ tén indultunk haza. Négy óra fergeteges buli-vonatozás után megérkeztünk épen, n',egészségesen” és frissen a Déli pályaudvarra. Jó hangulatunk és a fülbe­ mászó Pázmányos dalok hazáig kísértek bennünket és hát tudjátok, az élmény örök. Gyökeres Zoltán �fli Gondolatok az elsősökhöz •<íSfc ■’«S^ Kinek mit jelenthet pázmányosnak lenni? Az emberi természet gyengeségei közé tartozik, hogy minden, hosszabb idő­ szakaszt felölelő periódust csak annak lezárultával képes egységesen látni és értékelni.. f / Közben valahogy ^mindig elfogultra sikerül a dolog: lehet, hogy azért, mert manapság minden túl gyorsan történik, és nem szánunk elég időt a messze­ menő következtetések valószerű levonására; de az is lehet, hogy azért, mert szintén gyengeségeink közé tartozik, hogy hajlamosak vagyunk az értékelni kívánt dolgot a legutolsó benyomás fényében, végletesen kisarkítva megítéljui akár pozitív, akár negatív irányban. Valószínűleg az előzőek miatt nehéz a gondtalannak mondott egyetenii évek korszakának reális megítélése is, [amely nekünk jó párunknak talán őrökké a Szentkirályi utca környékén el­ költött öt évvel fog összekapcsolódni. r Furcsa, hogy amikor ennek a pár sornak az írásába belefogtam, azzal a nem titkolt céllal, hogy szóljak hozzátok pár szót, kedves elsősök, biztos voltam benne, hogy könnyű lesz: egyszerűen megraga­ dom a hangulatot, amely már jó pár éve akkor fog el, amikor Szentkirályi utca kö­ zelébe tévedek, és ezt közvetítve megpró­ bálok egy kicsit nektek is kedvet csinálni a Pázmány jogi karán folyó élethez. Azonban bármennyire is próbálkozom. nem sikerül elcsípnem a .pázmányhangulatot”, legalábbis teljes egészében nem. Egyes arculatai vannak előttem csu­ pán, felhőtlenül jók, és végtelenül roszszak; egyetlen, tiszta hangulat helyett egy csomó egymásban kavargó benyomásfoszlány amelyek sehogy sem akarnak egyetlen egésszé összeállni, s amelyek külön-külön édes kevesek ahhoz, hogy szá­ motokra egy egységes pázmány-képet tudjak közvetíteni általuk. El kell tehát ismernem: én sem tudok magamnak egységes választ adni a kérdés­ re, hogy mit is jelent számomra a pázmányos lét. Talán azért nem tudok, mert túlságosan is benne vagyok az egye­ tem forgatagában ahhoz, hogy objektíve tisztázni tudjam magamban. Az érzés-kavalkád elemei azonban itt vannak mind­ végig, így lehet, hogy több mint három év távlatából sem tudok még mindent arról, hogy mit is jelent számomra pázmá­ nyosnak lenni; de azért sok minden igen­ is körvonalazódik belőle. Tudom azt, hogy rengeteg élmény lehető­ ségét jelenti. A „pázmányosság” arculatai ugyanis egy-egy élmény formájában ér­ nek el az emberhez, és olyan sűrűséggel csapódnak be, hogy kezdetben már maga az is problémát jelenthet, hogy fel tudjuk dolgozni őket, és ne vesszünk el bennük. j. w » íB: I l'íl W 'Íj 1 s V II OB i-^^1 Az élmények ugyanis felkapnak, és máris sodornak magukkal, az ember, pedig na­ ná, hogy úgy érzi: úgy felpörög, mint egy körhinta, és hirtelen mindig van mit csi­ nálnia; de közben arra is gondolnia kell, hogy megtanulja szelektálni az őt folyto­ nosan bombázó élményeket, és megta­ nulja a számára hasznos egyetemi lét szol­ gálatába állítani azokat. Még középiskolás koromban sokszor hal­ lottam egyetemistákat beszélgetni a bu­ szon: .Ördögien jó volt ez a buli” - mesélték egymásnak. „Na ja” - gondoltam. „Mekkora szívás ez a vizsgaidőszak” ecsetelték. 55,Na ná” - nyugtáztam magamban a hallottakat, és persze közben arra gondoltam, hogy ennél nagyobb közhelyekhez már jó rég nem volt szerencsém. És most így pár év távlatából visszanézve azon tűnődöm, hogy mennyire más volt őket hallgatni, vagy akár egy egyetemi környezetben játszódó amerikai popcornfilmet megnézni a moziban, mint megél­ ni és feldolgozni azt az élményhalmazt, amely a sajátomként megélt egyetemem­ re való bekerülés után lavinaszerűen megindult. És talán, ahogy ezek közül az egyetemi élmények közül egyre több ta­ pad az emberre, úgy kezdi el megérezni azt is, hogy mit jelent számára a saját egyeteme. így kezditek el majd érezni ti is azt a sajátos Pázmány ízt, amiből lassan elkezd körvonalazódni, hogy mit is jelent számotokra Pázmányosnak lenni. Ezért talán nem lett volna értelme annak, ha most nagy általánosságban elkezdek a Pázmányról beszélni kedvcsinálás gya­ nánt; ezért talán nem lett volna értelme annak a közhelyes ön-ömlengésnek sem, amibe az eredeti cikk-koncepcióm akarva akaratlanul átfordult volna, ha elkezdek a saját élményeimről beszélni. Ugyanis, bármit is jelent Pázmányosnak lenni, az mindenkinek egyénileg ki fog alakulni, részben magától, részben pedig a tudatos kialakítás által, és a ti feladatotok az, hogy bármit is jelentsen nektek, azt igen is ra­ gadjátok meg és próbáljátok a maga teljes­ ségében megélni, lehetőleg minél többet alakítva rajta. Minden ízt, minden impul­ zust csontig leszopogatni, ami csak hozzá kapcsolódik: a jókból minden lehető po­ zitív energiát kinyerni, a rosszakból pedig a lehető legtöbbet tanulni. Azt ugyanis a világ esetlegességen alapuló természete miatt nem tarthatjuk teljes el­ lenőrzésünk alatt, hogy milyen élmények érjenek az egyetemünkkel kapcsolatban, abban viszont igen nagy szerepünk van, hogy mennyire tesszük sajátunkévá eze­ ket a mellettünk elhaladó, minket meg­ érintő élményeket. Talán ezek által az él­ mények által tudjuk majd valósan meg­ ítélni utólag, hogy mit is jelentett szá­ munkra Pázmányosnak lenni, s ezek által az élmények által érhetjük majd meg ön­ magunkat is egy ötéves periódusban, amely egyrészt a későbbi énünkhöz is kulcsot fog jelenteni, másrészt pedig minden bizonnyal az életünk felejthetet­ len részévé válik majd. Zsellér Máté hetedik oldal �Eg velünk! Különös diplomaosztó Tűz a nap és pokolian fúj a szél. Lázasan ké­ szülődik a család, diplomaosztóra igyek­ szünk. Bizony. Eltelt öt év. Almok és tervek, életre szóló barátságok, halhatatlan profeszszorok, példaképek, felejthetetlen előadá­ sok, véget nem érő várakozás, tanulás, vizs­ gahegyek, álmatlan éjszakák, feldolgozha­ tatlan igazságtalanságok, elsimított botrá­ nyok, nagy szerelmek és még nagyobb csa­ lódások, egy kis előjáték az élethez, és mindehhez még diploma is jár a végén. Ok­ irati elismerése annak, hogy itt, a Szentkirá­ lyi 28-30-ban öt éven át mi tulajdonképpen jogi tanulmányokat folytattunk, mi több, jogot végeztünk. Tudásunkról számot adva pedig jogászok lettünk. Doktor senkik. Ahogy ezt nem győzik jó alaposan emléke­ zetünkbe vésni. Alázatot és türelmet azért sikerült tanulni. Mert sok mindenbe tény­ leg csak belekóstolni volt módunk s időnk. Öt év messze nem elegendő a jogászi hiva­ tás elsajátításához - hallhattuk. Hogy meny­ nyire nem, arra csak ezután fogunk rájönni. Épphogy csak kezdetét vette a záróvizsga­ időszak, mégis a figyelem rögtön a diploma­ osztóra szegeződik. Az elmúlt évek tapaszta­ latai alapján már sejteni lehet, nehéz küzde­ lemre számíthatunk... Egykori Rektor Urunk megértette ugyan a hallgatók lelkivi­ lágát, mekkora büszkeség nekünk kezet fog­ V I 1 f' » se H B Szabó Marcel dékán-helyettes úr önt lelket a távozókba nyolcadik oldal ni az Egyetemi Ta- g nács tagjaival, és hal- K 4 lani tőlük, hogy H „doktorrá fogadom, fe doktorrá fogadóm... mégsem pártolta e sajátosan kelet-közép-európai neobarokkos felhaj­ tást a doktoravatá­ son, ami valójában nem is doktoravatás, isi hanem egyszerű dip­ 8Ä lomaosztó, ami mint ilyen nem is igényel­ né a társkarok dé­ I kánjainak elénk citálását, majd minden Zászlóbontás egyes turnus alkalmával be- és kivonulását. Olaszországban különben is mindenki a Tanulmányi Őszí tályon veheti át diplomáját az évfolyam előadótól, persze szigorúan csak akkor, ha befizetéseit igazoló csekkszelvényeket bemutatta. így költözött az esemény az elmúlt évek során a szerény befogadóképes- Éi ségű, ámde impozáns Díszteremből a ■■ mindenképp tágasabbnak mondható elsős S' äJ• wct JF előadóba, ahová végzősönként két hozzátartozó érvényes meghívót kaphatott. A harmadik pedig feljogosította tulajdonosát, hogy az eseményt egy kivetítőn keresztül kövesse figyelemmel. A többségnek azonban ez nem volt elég. |||| Beindult hát a lobby gépezet, leleményesebb évfolyamtársaink mindent bevetve, felkeresték a döntéshozókat, hogy elérjék, olyan helyen kerüljön megrendezésre a diplomaosztó, ahol a Tanács tagjainak lehetőleg csak egyszer kell végigmasíroz- m ni, és a meghívókat is nagyvonalúan lehet p kezelni. Még véget sem értek a záróvizs­ gák, mikor azt lehetett hallani, hogy a Megérkezett a bombaosztag Vígszínházban, az Olasz Intézetben vagy Tűz a nap és pokolian fúj a szél. Európa a Vígadóban vehetjük majd kézhez okleve­ egyetlen egyetemi községe joggal kitehetné lünket. Végül Piliscsabára esett a választás. a »•,Megtelt”-táblát. Különös látvány fogadja A légkondicionált Stephaneum tágas épüle­ az érkezőket: a Campus bejáratánál rend­ te egy ilyen esemény befogadására ideális őrök strázsálnak rikító sárga színű felsőben. helyszín... (lehetett volna). Miután kiderül, Az autókat nem engedik behajtani. Részle­ hogy három helyett mindössze két turnus­ teket nem közölnek. Rendkívüli állapot. Lá­ ban kerül sor az avatásra, hirtelen újabb tom Roska Tamás Dékán Urat, az Informá­ probléma merül fel: nem lesz elég kesztyű ciós Technológiai Kar első emberét, amint és talár. Talár kérdésben Miskolc siet segít­ gépkocsijával szélsebesen távozik a helységünkre, érkezik is a gyorssegély. o - í'■ * I �P «WmI '«Í JH j a főút túloldalán lé­ vő újonnan épült í kollégium parkoló­ ® ^•i O jában folytatódik. Megindul a tömeg. A tűzszerészek is a X ííB helyszínre érkeznek, kezdődhet a te >'/ Campus átfésülése. Végre beengedik a második turnusra érkezőket is. Köz­ ben az egyik végzős választani kénysze­ rül: diploma vagy házasság? Lassan már a templomban kéne lennie, kimonFodor György rektor „ütötte” jogásszá a végzetteket dani a boldogító O igent. Végül megpróbálkozik a leO rZi m hetetlennel, mivel egyikről sem B szeretne lemondani. ■ A kollégiumhoz a főút felett átB ívelő gyalogos felüljárón juthaB tünk át, a hídhoz vadregényes erB dei zerge ösvény vezet. A lányok B tűsarkúban vágnak neki az útnak. B Egyszer csak felbukkan Szabó B Marcel Dékánhelyettes Úr, arcán B széles mosoly, kezében summa B cum laude-s bordó színű bársony 1 B díszoklevél. „Ne menjenek sehoB vá, nincs több diploma, ez volt az B utolsó, mind elfogyott!” - mondB ja a tanár úr. Később megtudjuk, személyében a Kar első PhD íT fl doktorának avatására került sor. B Egy pillanatra megállók a felüljá► rón és szemlélem a főúton höm" 1 pölygő tömeget, sorra érkező koJP csikat. A kollégium kertjében megpillantom az Egyetem 11 év2 vei ezelőtti alapításakor hivatalH bán volt rektor, néhai Gál Ferenc M szobrát. Mire átérek, nagyüzemben osztják Átvonulás a némileg módosult helyszínre már az okleveleket. A hozzátartozók, ha fényképezni vagy csak látni akarnak színről, hasonlóan tesz a Püspöki Kar több valamit, felállnak az egyébként építési terüle­ tagja is. Valakitől megtudjuk, bombariadó ten kint felejtett vödrökre vagy egész téglákvan. A füvön a bekötött szemű Igazság Is­ tennő talpig feketébe öltöztetett, felszente­ ra. Aki megkapta oklevelét, már vissza sem lésre váró papjai valami rémisztő képet fes­ áll évfolyamtársai közé, össznépi fényképezkedés indul, szabad a vásár. A hangulat te­ tenek, mintha Hitchcock legendás alkotásá­ tőfokára hág, kezd olyan lenni, mint valami ból, a Madarakból idecsöppent hollósereg falusi általános iskolai ballagás. Rektor Űr ol­ volna. A hozzátartozók fényképezőgépet, dani próbálja a hangulatot: „Akárkik is fele­ videokamerát vagy éppen virágcsokrot szo­ lősek ezért, nem tudták elvenni a kedvünket rongatva nem kevésbé feszülten, ünneplő­ ben. Felmerül, hogy az egészet lefújják, és és elrontani a hangulatunkat, reméljük, el­ következő nap tartják meg a Szentkirályi ut­ nyerik méltó büntetésüket itt a Földön, és cában. Erről persze a vidékiek hallani sem odaát is...” Közben mintha nem lett volna akarnak. Megszületik a döntés: az ünnepség elég a telefonbetyárokból, néhányan jó vicc- T Fű bi t' □o nek tartják megcsörgetni Rektor Ür mobilját is. Egy lány egyszer csak lekapja a szandálját, és mezítláb szalad diplomájáért, mikor szólít­ ják. Egy hét múlva megtudtuk, a leányzót Dózsa Katának hívják, miután olyan büszke volt tettére, hogy sietett erről rögvest beszá­ molni az Elet és Irodalom című hetilapnak, melynek hasábjain tavasszal még azt találta írni egy Vásárhelyi Mária nevű nagy magyar gondolkodó, hogy a pesti utcát járva arra lett figyelmes, hogy a Pázmány Egyetemről melynek „szellemi irányítását szerinte a Re­ formátus (!) Egyház MIEP-es szárnya látja el” - kitóduló fiatalok karlendítve skandál­ ják, hogy „Hazaáruló, gyilkos Mécs Imre!”, megosztva az utca emberével az egyetemen tanultakat. Hogy ezek után az ÉS tárt karok­ kal fogadta Dózsa Kata írását, abban azt gondolom, semmi meglepő nincs. Miután az utolsó oklevelet is átveszi gazdája, az összegyűltek pedig eléneklik a Szózatot, pár perc múlva már csak a földön heverő ka­ lapok árulkodnak a nem mindennapi ese­ ményről. Sokan a tűzszerészek által időköz­ ben megtisztított ad-hoc jellegű Tanulmányi Osztály felé veszik az irányt, ott lehet ugyan­ is átvenni az állami papírt. Közben egy nyi­ latkozatot iratnak alá a végzettekkel arra vo­ natkozóan, hogy elveszítették diákigazolvá­ nyukat. A lista kézről kézre jár és már 200nál is több nevet tartalmaz... Pech! Néhány utolsó fénykép, búcsúpillantás és lassan mindannyian elhagyjuk a fokozatosan elnép­ telenedő, napsütötte, szeles Campust. Valami véget ért. Mándics Botond B Na mi van a tekercsben? kilencedik oldal �A 2003 nyarán végzettek névsora Abermann Szilvia, AbértJános, Andréka Tamás, Angelus Dóra Gréta, Aniot Péter, Aszmann Eszter, Bagi Judit, Bajor Gabriella, Bakó József, Balásfalvi-Kiss András, Baláti Péter, Balázs Katalin, Balázs Péter, Bálint György Rudolf, Banczerowski György, Bánhegyi Gergely, Barabás Nikolett, Bartha Levente, Benyó Anette, Bercsényi Zsófia, Berták Judit, Bilecz Katalin, Bognár Miklós, Bokor Katalin Luca, Bolyky Orsolya, Borókay Réka, Boros Emese Krisztina, Boros Gábor, Boros-Peklár Emese Judit, Botár Ildikó Tünde, Bózsó Andrea, Brehószki Márta, Csapó Orsolya Zsuzsanna, Csapó Zsolt, Csavlek Ágnes, Csehi Regna, Csikós Andrea Dóra, Csulák László, Czvalinga Katalin, Deák Bertold, Deák Etelka, Deli Orsolya, Disznós Edit, Dobos Ágnes Viktória, Dobrai Balázs, Dóczi Noémi Katalin, Domonkos Gyöngyi, Domonkos Vronika Rita, Dózsa Kata, Drabos Erik Kasszián, Drén Pál Márton, Drienyovszki Lilla, Drucskó Éva, Dudás Dalma, Egedy Klára, Éhn Dávid, Éliás Dávid, Enyedi Eszter, Eperjes Krisztián, Erdészné Horváth Orsolya, Farkas Adrienn, Feckó Eszter, Fehér Nóra, Fekete András, Fekete Balázs, Felszeghy Petra, Fenyves Gábor, Fenyvesi Henrietta, Fiore András, Földeák Anna, Franczia Mercédesz, Frank Zita, Freinreisz Zoltán, Friedel Zsuzsanna, Füzes Bernadett, Gábor Eszter, Garancsy Dóra, Géczi Róbert, Gerse Károly, Goda Tamás Gábot, Gádor Mónika, Gombás Georgina, Gombolai Henrietta, Gombos László, Gróf Pálma, Győrjfy-Bengyel Katinka, Győri János, Gyurcsa Éva, Harcsa János, Hargittay Szabolcs, Hartwig Beáta, Hatás Orsolya Liliána, Hatházi Vera, Heckenast Dóra, Helembai Eszter, Henis Orsolya, Herega Judit, Hochman Ágnes, Holczinger Krisztina, Honti Katalin Csilla, Horacsek Szilvia, Hornyák Gyula, Horony Levente, Horváth Alexandra, Horváth Dóra, Horváth Evelin Edit, Horváth Katalin, Horváth Katalin Renáta, Horváth László, Horváth Orsolya, Horváth Tímea, Kovács Krisztina, Krikovics Ágnes, Mikóczy Ilona, Nagy Éva, Nagy Péter, Papp Zsófia, Payrich András György, Schmidt barbara, Surányi Barbara, Surányi Boglárka, Szántay Eszter, Szentpály Dóra, Vézekényi Csaba, Komáromi Zsolt, Kovács Áron Hidassy Dóra, Igaz György, Illés Krisztina, Illés László, Jakubász Attila, Jauernik Ágnes, Juhász Márta, Kádár Ernő, Kádár Miklós Gergely, Kalmár TiborJózsef, Kalotai Kinga, Kálovics Eszter, Kamoncza Márta, Kanizsai Katalin, Károlyi Eszter, Kárpáti Bernadett, Karpiák Gabriella, Kázmér Dániel, Kelemen József, Kemény Csaba Gábor, Kérdd Gábor, Kerékgyártó Gizella, Keszler Ágnes, Keszthelyi Alajos, Kézdi Árpád, Kiss Erik Richárd, Kocsis Kata, Kocsis Orsolya, Kocsiscsák Gergely, Kóder Eszter, Kokas Dániel, Koncz Marina, Kóré léronika, Korentsy Endre Péter, Kovács Réka, Kovács Zsolt, Kökényest Attila, Körmendi Szilvia, Kratochwill Éva, Kulik Mihály, Labundy Rita, Lakatos Blázs, Lantos léronika. Lázár Zsigmond, Legény Péter, Leitner Nóra, Lente Zsolt, Likárovics Erzsébet, Lippai Zsuzsanna Karola, Lomnici Zoltán, Lovász Ernő, Lukácsi Katalin, Macsári Viktória, Major katalin, Majtényi Anikó, Mándics Botond, Margitai-Becht Beáta, Márkos Zsombor, Mártha Ágnes Eszter, Máthé Csilla, Mattyasovszky-Zsolnay Bence, Mayer Endre, Méhessy Renáta Zsuzsanna, Mentes Adrienn, Mester Györgyi, Mikó Adám Péter, Moravcsik Krisztina, Nagy Ákos, Nagy Béla, Nagy Brigitta, Nagy Emese, Nagy Enikő Mária, Nagy Eszter, Nagy Ilona, Nagy József, Nagy Orsolya, Nagy Rita, Nagy Tamás, Nagy Viktória, Nagy Zsuzsanna Krisztina, Nagyné Dobos Éva Anna, Német Zoltán, Németh Adrienn, Németh Gergely, Németh József, Németh Nóra, Németh Nóra, Németh Zoltán András, Némethi Csanád, Neuberger Ákos, Nosztrai eszter, Novák Péter László, Nyisztorné Ladocsy Judit, Nyúl Balázs, Ohlendorf Nóra, Olajos Anita, Opor Gergely László, Orosz Tibor, Omböli Zsuzsanna, Pákh Éva Mária, Pallós Nikoletta, Pálmai Éva Mária, Palotai Eszter, Poprádi Péter Zsolt, Ruzsbaczky Nóra, Szabó Dávid, Szalma László Balázs, Újvári Éva Palotás Csongor, Bácsi Hajnalka, Kiss Gabriella, Kontár Agnes, Mabda Gábor, Mészáros Kinga Mária, Nagy Krisztina, Papp Dorottya, Pátkai Katalin, Pecsenye Tibor, Perese Zsófia, Petia Csaba Tamás, Pető Nikoletta, Petróczy Katalin, Pintér Ákos, Pócza Róbert, Prekovits András, Pungor Szilvia, Rácz Viktória Anikó, Rafajlovics Emília, Remes Attlia, Réthelyi Szabina, Riba Tamás, Rideg Dávid, Ritter Eszter, Ruszti Zsolt, Sáfár Károly, Sasvári Attila, Schelbauer Balázs, Schenek Agnes, Schwartz Viktória Beáta, Sengel Éva, Seres Tamás, Sifter Vronika, Siklósi Zoltán Péter, Simányi Balázs Márk, Sinkó Dorisz, Sipos Tímea, Somogyi Dávid László, Sonnevend Alexandra, Spengler Katalin, Stan Nicolaie, Stanka Gergely, Surányi Katalin, Sümegi Szilvia, Szabó Ferenc, Szabó Tibor István, Szabó Tímea, Szalay Ferenc, Szamos Márton, Szántó Anett, Szappanos Réka, Szász Gabriella, Szaszovszky Géza, Szécsi Ágnes, Szederkényi Zsolt, Szilágyi József, Szilágyi Katalin, Szilágyi Szilvia, Szlanka Tamás, Szűcs Balázs, Tasi Petra Anikó, Ternácz Krisztina, Tógyer Hajnalka, Tósoki Ernő, Tóth Agnes, Tóth Balázs, Tóth Erzsébet Katalin, Tóth Katalin, Tóth Zoltán, Tóth Zoltán, Tőkey Mária, Tömösvári Andrea, Tömpe Márton, Török András Gábor, Török Bernât Ferenc, Tündik Ágnes, Urbán Katalin Erika, Vádász Viktor, Vágó Laura, Vámos Attila, Vándor András, Ványi Dóra, Váradi Tamás, Varga András, Várga Beáta, Virga Karolina, Virga Mónika Katalin, Varga Szabolcs, Virga Virág, Várpalotai Viktor, Vég Tímea, Vészelik Evelin, Visontai Csongor, Vörös Ágnes, Wéber Natália, Weidinger Ivett, Werner Éva, Wirth Irén Emília, Zafír Virág, Závodi Tímea, Zs. Szőke Andrea, Zsákai Szilveszter, Zsíros Krisztina, Zsolnai Agnes Katalin, Zsumbok Gabriella Viszontlátásra ! tizedik oldal �.u Egy konferencia képei IQú jogtörténészek találkozója Karunkon (2003. május 22-25.) Története során először látogatott „idegen” (nem német) jogterületre a Fórum Junger Rechtshistoriker, vagyis az Ifjú Jogtörténészek Fóruma, amikor az ézévi találkozónak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara adott otthont, és melynek lebonyolításában társszervezőként a Debreceni Egye­ tem Jog- és Államtudományi Intézete is tevékenyen közreműködött. A rendez,vény résztvevői olyan jogászok voltak, akikmár rendelkeznek tudományos fokozattal (vagy most készülnek azt megszerezni), de még nem habilitáltak. Többek közt Bécs, Helsinki, Varsó, Edinburgh, Utrecht, Jena, Gent, Lipcse, Mexico City Zürich, Amsterdam, Speyer, Kumamoto, Szeged és Debrecen egyetemeiről vala­ mint a frankfurti Max Planck-Institutból érkeztek hozzánk vendégek. A megnyitón-a rendezvény jelentősé­ gének megfelelően-a résztvevőket kö­ szöntötte Dr.Erdő Péter érsek és Dr. Zlinszky János prodékán, aki egyben tolmácsolta Dr. Mádl Ferenc köztársa­ sági elnöknek, a konferencia fővédnök­ ének üdvözletét is. Jelen voltak a sajtó munkatársai is, többek közt az MTI, a Hír TV és a Magyar Kurír részéről (a beszámolók megtekinthetők a studentsforumon). Az ötlet, hogy az Ifjú Jogtörténészek éves összejövetelét 2003-ban Magyar­ országon rendezzék meg, 2000-ben, az azévi lipcsei találkozón merült fel: ka­ runk részéről Dr. El Beheiri Nadja, a debreceni intézet részéről pedig Prof. Szabó Béla tette meg e felajánlást. Mi­ ért épp e két egyetem vállalta a társszer­ vezést? „Az én főnököm az ön főnöke”, válaszolta az egykori Zlinszky-tanítvány Szabó professzor úr, utalva arra a közös szellemi-erkölcsi hagyatékra, melyet mindketten a Zlinszky professzor úr vezette „schola Johanniana”-ból (Mis­ kolcon és Budapesten) merítettek, és melyet a mai napig képviselnek. Bár a kordinációt s a szervezőmunka nagy ré­ szét El Beheiri Nadja és Szabó Béla vé­ gezte, számosán segítségére voltak „tan­ széki és évfolyami hovatartozásra” te­ kintet nélkül: tanársegédek és hallgatók, így e sorok szerzője is. A konferencia címe: „Das neue Európa und seine Traditionen”, vagyis „Az új Európa és hagyományai”, melyet az alcím konkretizál: 35 ius privatum, ius canonicum, ius publicum”. így tehát a neti gyökerei ismerete nélkül nem élet­ képes. így lehet egy jogtörténeti konfe­ rencia is rendkívül aktuális! Bár e rendezvény elsősorban szakmai jellegű volt, a gazdag kulturális prog­ ramsorozat a résztvevők elmondása szerint mégis átfogóbb élménnyé tet­ ték: ellátogattak a Terror Házába, vá­ rost néztek Budapesten, kirándultak Esztergomba (a helyi média intenzív érdeklődése közepette), és közös va­ csorán vettek részt. Sokuk számára most mutatkozott be Magyarország és a magyarok, s nem csalódtak bennünk! Külön kiemelték a családias hangula­ tot, valamint az igényes (társ) szerve­ zést, mely átláthatóvá és zökkenőmen­ tessé tette az egyébként kétségkívül sű­ rű programot. így vált a konferencia szakmai és kultu­ jogtörténetet nem „tisztán”, „önmagá­ ért” taglalták az előadók, hanem jelenre való kihatásában, a jövő számára hasz­ nosítható módon. Üdvözletében Mádl rális szempontból egyaránt embert gaz­ dagító élménnyé, melyre Karunk min­ den oktatója és hallgatója büszke lehet. Büszke lehet, mert Karunk bebizonyí­ totta, hogy képes nemzetközi mércével mérve is sikeres konferenciát szervezni, és mert sok-sok újabb szállal kapcsoló­ dott be az európai egyetemek tudomá­ nyos életének vérkeringésébe. Köszö­ net érte minden tevékenyen segítőnek! Professzor úr is kiemelte: az új Európa, különösen jogilag, hosszú távon törté­ Boronkay Miklós •• Oregdiák-hír A „Pázmány” Oregdiákszövetség jogász szekciójának kis csoportja szeptember Héjén egy hétvégi kirándulás keretében felkereste Árpádházi Szent Kinga sírját a ’lengyelországi Ószandecz (Stary Sacz) klárissza kolostorában. * (Ószandecz a „hűtlen folyó”, a Poprád völ^ében: ta­ lálható. S a nyájas olvasó tudja-e, hd^ miért „hűtlen” a Poprád?) Visszafelé jö­ vet - a Rákóczi szabadságharc 200 éves évfordulójára való tekintettel is - Kassán tisztelegtek - volna a vezérlő fejedelem húrjánál, ha a kriptát (mint oly gyakran 'másokkal is megesik) nem találták volna zárva. így csak a híres rodostói ház Kassán megépített másolatánál emlékezhet­ tek meg’ a fejedelemről, és helyezhették él — akárcsak Ószandeczen is —’'az - Öregdiák-szövetség tiszteletét kifejező koszorút. Érdekesség, de : talán a példamutatás kedvéért érdemes említeni, hogy Ószan-dcezen mindaddig csak a néhány évvel ezelőtt történt szenttéavatás alkal­ mából a magyarok által állított - szé­ kelykapu utalt Kinga magyar voltára, amíg a nyíregyházi Tűzoltó Egyesület(!) pótolta a hiányt. Azóta ugyanis két nagyméretű, magyar és angol nyelvű vé­ sett réztábla immár maradandóan és méltó módon állít emléket a magyar ki­ rálylánynak. i tizenegyedik oldal �Az egyén lázadása Megnyugtató érzés szembesülni a jelen­ séggel, hogy valóban vannak olyanok köztünk, akik előre látják a jövőt. Ehhez persze nem mágia szükséges, hanem az összefüggések, a jelen és a múlt áttekinté­ sének olyan képessége, amely lehetővé te­ szi a jövő tendenciáinak megjósolását. Jósé Ortega y Gasset spanyol gondolkodó is előre látta jövőt, és papírra is vetette azt, nagyhatású, de ma már egyre ritkábban idézett művében, A tömegek lázadásában. Számunkra, akik nem rendelkezünk ha­ sonló képességekkel, de szeretnénk okul­ ni a múltból, megélni a jelent és felké­ szülni aj övőre, alapvető feladat újra és új­ ra elolvasni és értelmezni az ehhez ha­ sonló műveket. Általános, unalomig ismételt megállapí­ tás, hogy a ma embere értékválságban szenved, a még mindig sokak által esz­ ménynek tekintett hagyományos értékek pedig lassan, de biztosan enyésznek el. Azok számára, akik ebbe beletörődni kép­ telenek, szükséges összegezni az alapvető problémákat, és elengedhetetlen együtt gondolkodni a „hogyan tovább”-ról. A kiinduló kérdés az egyén és a társada­ lom viszonyával kapcsolatos. Az ideológi­ ai harc, amely különböző izmusok köré csoportosulva ma is megosztja az emberi­ ség egy részét, innen eredeztethető. Mi­ lyen felelőssége van az egyénnek a társa­ dalommal szemben, és fordítva? Mi az egyén feladata a társadalomban élve, tar­ tozik-e neki valamivel, vagy pedig csak saját, egyéni kiteljesedése lehet célja? Megkímélem magunkat az izmusoktól, bár elismerem, hogy a most következő gondolatok alapja és gyökere a keresz­ tény-konzervatív világnézetből ered. mely egyébként egészen a közelmúltig (értsd: a XDC századig) szinte egyedural­ kodó volt a nyugati civilizációban. Az alapvető megállapítás, ha úgy tetszik, axióma szerint az ember nem teljességgel önálló, a társadalmon kívül létezni tudó lény. Ebből következően éppúgy vannak jogai, mint kötelességei a társadalommal szemben. Eredendő, torzulástól még mentes (tehát csupán laboratóriumi kö­ rülmények között létező) formájában eb­ ben egyetért a liberális, konzervatív, ke­ resztény és nem-keresztény eszmerend­ szer egyaránt. A mai magyar liberaliz­ musnak nevezett valamivel ellentétben az tizenkettedik oldal igazi liberálisok, Spencer, Mill és a többi­ ek fő érve az egyén szabadsága mellett az volt, hogy az a társadalom javát és érdeke­ it szolgálja. Nem tudjuk kiszakítani ma­ gunkat a világból, amelyben élünk, sőt, ez nem is lehet célunk. Az ember sajátossá­ ga, hogy ha akarja, rendelkezhet az elődei által évezredek alatt felhalmozott tudás­ sal, nem kell mindent mindig újra megta­ nulnia, mint az állatoknak. Ez nagy ado­ mány, mellyel tudni kell megfelelően élni - Ortega szerint legnagyobb jótéteménye az, hogy a múltbeli tévedések gyűjtemé­ nyével rendelkező ember képes lehet ar­ ra, hogy ne kövesse el újra ugyanazokat a hibákat, amelyeket elődei. Nem szabad elfelejteni, hogy bár rendel­ kezünk egyéni szabadsággal, vannak bizo­ nyos kötöttségeink. Az egyensúlyi állapot csak akkor áll fenn, ha adunk is, nem csak elveszünk. Tehát a társadalom, némi pá­ tosszal az emberiség közös tudását, mo­ rálját, állapotát az egyénnek kell tovább építenie, konzerválnia, gazdagítania. Or­ tega megállapítása szerint a modern kor­ ban párhuzamosan, egymást feltételezve alakult ki a technika mind gyorsabb fejő­ dése által elért, minden korábbit sokszo­ rosan meghaladó életszínvonal és a mo­ rál, az erkölcs egyre rohamosabb leépülésénekjelensége. Ez teszi alkalmatlanná az embert arra, hogy megfelelően hasznosít­ sa a felhalmozott tudást, mert a jólétet szinte ajándékba kapja, azért megküzde­ nie nem kell, ezáltal nem is igen érez késztetést arra, hogy erkölcsi mércéjét vagy szellemét magasabb szintre emelje. Az ember így megfosztódik, megfosztja magát gyökereitől, történelmétől, ezáltal bármely harsányan hangoztatott eszme szolgálatába könnyedén állíthatóvá válik. Két, élesen elválasztható csoport jön így létre a társadalmon belül: az egyik, aki tisztában van korlátáival, és szüntelenül sokat követel magától, a másik, aki elége­ dett jelenlegi helyzetével, nem támaszt különleges követelményeket önmagával szemben, és ide-oda sodródik, akár a bólya. Nem kockáztatunk sokat, ha kije­ lentjük, az utóbbi csoport döntő (szám­ beli) fölényben van. Ortega végső megál­ lapítása: a közönséges lélek nemcsak tu­ datában van közönségességének, hanem annak jogot követel, és azt érvényesíti is. Ez a gondolat a mű megírása óta egyre csak igazolódott, és ma már talán igazabb, mint korábban valaha is volt. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a jogok mellett mindig állnak köte­ lességek is. A gyakran idézett nemzetközi emberi jogi deklarációkban, egyezmé­ nyekben a legritkább esetben találkozunk a jogok mellett a kötelességek felsorolásá­ val. A magyar Alkotmány ebből a szem­ pontból fehér holló, mert szerepelnek benne állampolgári kötelességek is. Per­ sze a kérdés megoldhatatlan a jog eszkö­ zeivel. Az Ortega által említett „tömeg’ (amely társadalmi rétegektől független, tehát éppúgy jelen van a jómódúak, az új arisztokraták, mint a munkásság, a szegé­ nyek köreiben) hangos szóval követel magának mind több és több jogot, anél­ kül, hogy megtanulna élni vele, és anél­ kül, hogy cserébe teljesítené alapvető kö­ telességeit. Ide vezetett a morál általános szintjének rohamos csökkenése. Félreér­ tés ne essék: nem állítom, hogy az embe­ riség nagy többsége korábban kimagasló erkölcsi érzék által volt vezérelt, csak anynyit állítok, hogy a társadalmat irányító, meghatározó elit (azon belül is legfőkép­ pen az írástudó elit) magasabb morális szinten állt, éppen azért, mert a tudását, az adott kor által nyújtott lehetőségeket nem ajándékba kapta, hanem azokért meg kellett küzdenie. A nemesség szót ezért Ortega abban az értelemben használja, amelyet az eredetileg jelentett: a megszer­ zett, a megküzdött, a kiérdemelt nemes­ ség értelmében (ennélfogva pedig az öröklött nemességet, gazdagságot nem is tartja semmire). A modern korban azon­ ban a valódi nemes elit helyett már a tö­ meg uralkodik, amely a második csopor­ tot alkotja. Ok azok, akik ajándékba kap­ ták a jólétet, és akik ősember módjára vet­ kőzték le a fáradsággal felépített, a nyuga­ ti civilizációt megalapozó eszmék minden nyűgét. A társadalommal szemben fennálló fele­ lősség, az igazi nemesség kiben-kiben el­ sősorban belső, morális parancs lehet. De ne feledkezzünk el arról sem, hogy az egyénnek nemcsak a társadalommal, ha­ nem önmagával szemben is van felelőssé­ ge. Azok, akik az előbb említett két cso­ port közül az elsőbe tartoznak, tisztában vannak ezzel. Nem árt itt röviden tisztáz­ ni a mifelénk oly sokszor emlegetett �'S J JUJ Ili ■ ■ „polgár” szó igazi értelmét. A polgár, el­ szakadva egykori, egy meghatározott tár­ sadalmi réteget jelölő jelentésétől, valójá­ ban Thomas Mann vagy Márai polgárá­ nak jellemzőivel rendelkező embert je­ lenti. Az öntudatos, a már csak virtusból is többre törő, magát és környezetét fo­ lyamatosan építő, de szilárd értékrendjét eközben folyamatosan szem előtt tartó embert, társadalmi helyzetétől függetle­ nül (sajátságos helyzetünknél fogva Ma­ gyarországon e fogalom használatát még ma is sokan kirekesztésként élik meg, os­ toba öntudatossággal és büszkeséggel hangoztatva „tömeg” mivoltukat). ,Minden élet önmaga hitelességéért foly5?tatott harc és erőfeszítés” - fogalmazza meg az eddig leírtak lényegét Ortega, öszszefoglalva ebben a rövidke mondatban az egyén és a társadalom egészséges viszo­ nyát, amelyben éppúgy benne szerepel az individuum kiteljesedése, mint a társada­ lommal szemben fennálló, elismert és vállalt felelősség. Ortega megállapításai (melyekben szinte ijesztő precizitással vázolja fel a kommu­ nista és a nemzeti-szocialista eszmék által okozott tragédiákat) a mai napig igazak. ami bennük pontosításra szorulhat, az csupán a ma uralkodó embertípus ábrá­ zolása lehet. A ma meghatározó embertí­ pusa, amelyre persze szintúgy ráillik a ,tömeg” kifejezés, a fogyasztó ember. A felelősség nélküli ember, aki szabadságát a minden elköteleződéstől való mentesség­ ben véli megtalálni. Igen, a kulcsszó ezút­ tal a szabadság. Mert mi is a szabadság? A lehetőség az elköteleződésre. Az ember nem akkor szabad, ha nincs elkötelezve sőt, ilyen állapot az ember jellegénél fog­ va nem is lehetséges. A fogyasztó ember, amikor szabadnak érzi magát, valójában visszasüllyed a bálványimádók szintjére: a világ által nyújtott, felületes, értéktelen, mert valódi tartalmat, valódi örömet nyújtani nem lépes árucikkek felé fordul. A mai ember, amikor kijelenti magáról, hogy „szabad”, valójában szorosabb bék­ lyóba zárva él, mint akár középkori előd­ je. Fejében megtalálható bizonyos tájéko­ zottság, mely kétségkívül több, mint ami­ vel a múltban elődei rendelkeztek, de ezt nem magának köszönheti, az csupán az új médiumok és a technikai fejlettség aján­ déka. De meg is elégszik ezzel az ajándék­ ba kapott „készlettel”, nem kívánja gyara­ pítani azt, sőt azt gondolja, ez a legtöbb, amire szüksége lehet, nincs hiányérzete. Ezáltal válik rabbá, anélkül, hogy rabsága tudatosulna benne. Szellemének végzetes elsötétülése folytán képtelen arra, hogy I akár csak észrevegye: evezője tört csóna­ kosként sodródik a média, a reklámok, az áruk, a pénz, a fogyasztói társadalom egyéb áramlatai által irányítottan. Ez nem demagógia, ez az értékvesztett, érdeklő­ dés nélküli, a valóban lényegesért küzde­ ni nem képes világunk igazi lényege. Or­ tega szerint ezt a torzulást a fölös lehető­ ségekkel rendelkező világ (nem a jólét el­ len beszél ekkor, hanem az értelmetlen felhalmozás, a pazarlás ellen) automati­ kusan idézi elő - ez egyúttal a már emlí­ tett öröklött, és nem szerzett nemesség átka is. Az írástudók között is már csupán szűk kisebbségben vannak azok, akik ezt érzékelik, még kevesebben, akik tenni akarnak ellene. Az elköteleződés, amely a fogyasztó embert az áruk és a pénz bálvá­ nyának imádása felé sodorja, és amely számukra a szabadsággal ér fel, valójában a legalantasabb rabságot jelenti. Az elkö­ teleződés ugyanis csakis akkor igazolható, ha az valamely valós érték felé irányul, le­ gyen az a család, a nemzet, a hit, vagy akár az egész emberiség. Csak az lehet szabad, aki akar és képes is küzdeni korlátái ellen, aki képes elköteleződni az arra érdemes mellett, ez pedig nem a szabadság feladá­ sához, hanem ellenkezőleg, egyetlen le­ hetséges formájához vezet el. Mi lehet az oka annak, hogy ma a fogyasztó ember uralkodik a világban? Ortega már említett megállapítása sze­ rint legfőképpen a már említett techni­ kai fejlettség, a rohamosan növekvő, a tömegek számára is elérhető jólét és ez­ zel párhuzamosan az erkölcsi mérce csökkenése a bűnös. A világ dolgaiban, a múlt emberénél - általános értelemben vett - jóval nagyobb tájékozottságért, a magasabb életnívóért már nem kell megküzdeni, az az ember ölébe hull. A rendelkezésre álló információk óriási megnövekedése, olykor bonyolultsága sem sarkallja arra, hogy olyan dolgokért küzdjön, amelyeknek nem látja azonna­ li, „direkt” hasznát. A haszon, a még na­ gyobb jólét elérése vált az egyetlen igazi motiváló tényezővé. A műveltség és a morál ijesztő zuhanása pedig e folya­ mattal együtt jár. Ezt kiegészíthetjük még azzal, hogy a XX. század nagy tra­ gédiái e folyamatot még inkább felgyor­ sították. A mindig vezető szerepet játszó Európa kétszer kellett, hogy újjáépítse önmagát, és ez óhatatlanul értékvesztés­ hez vezetett. Eközben az egész világot irányítani képes erővé nőtte ki magát az Egyesült Államok, amelyről már Ortega is megállapítja, hogy legnagyobb baja, hogy a hihetetlen méretű gazdasági (az- Óta immár katonai) ereje mellett képte­ len valós értékeket felmutatni. Az átlag amerikai szemében országa „a szabadság hazája”, a világ leghatalmasabbja”, melynek szinte kötelessége uralni a vilá­ got. Eközben fel sem fogja, hogy ő is csak szánalmas bábu a csillogó, de belül sivár és üres, legkevésbé sem szép új vi­ lágban. Márpedig a történelemben erre még nem volt példa: az időről-időre fel­ bukkanó új világhatalmak mindig új, de legalábbis megújított értékeket hoztak magukkal, majd azok eltűnésével hatal­ muk is elenyészett. A mai világban nincs új érték, és már a régieket sem ismerjük. Európa öntudatosabb része pedig szem­ mel láthatóan kétségbeesetten keresi a megoldást, de egyelőre nem képes új. önálló útra találni. Európa egykori (szel­ lemi) vezető szerepe megszűnt, ami nagy gond, és nem csak nekünk, euró­ paiaknak, hanem mindazoknak, akik az új, értéknélküli, fogyasztói világ csapdá­ jában vergődnek (vagy éppen jól érzik magukat, anélkül, hogy tudatában len­ nének annak, hogy alapvető emberi mi­ voltuk kérdője-leződik meg akkor, ami­ kor önként és dalolva válnak az uralko­ dó, fogyasztó embertípus díszes képvi­ selőivé). Mai világunk e torzulását sokan észrevet­ ték már, de a gondokra megoldást még senki nem talált. Ortega sem képes „aranyat csinálni”, csupán vágyakat, kérdése­ ket tud megfogalmazni e művében. A fő kérdés az: sikerül-e a tömegeknek szemé­ lyes létre ébredniük, lerázva a rabláncot? Összegyűlhet-e a világon olyan hatalmas, egyénekből összetevődő erő, mely képes e folyamat ellen hatni? A még élő és aggó­ dó kevesek meg tudják-e mutatni mások­ nak is azt, hogy érdemesebb önként szol­ gálni elvont eszméket, mely szolgálat nem mindig kifizetődő, magas célokat tűzni magunk elé, ezáltal szintén egyfajta rabságraj ütni, mely rabság azonban tuda­ tosan vállalt, és a valódi, teljes élet felé ve­ zető egyetlen út? Paradoxonnak hathat, de csak ez a fajta tudatos vállalás, mely a felvállalt értékek alázatos szolgálatát je­ lenti, vezethet el az igazi szabadsághoz. Az Ortega által felvázolt folyamat mára végleg befejeződött. A tömegek fellázad­ tak, immáron uralkodnak is, gúnyt űzve a demokrácia enciklopédikus jelentéséből. Ideje van már az egyének, a gondolkodni képes kevesek ellenlázadásának, mely egyedüli, bár korántsem biztos sikerrel kecsegtető útja lehet a változásnak. Koltay András tizenharmadik oldal �Ez csak rock ’n roll 5 Mi vari veletri? Miért küszködök még mindig, kínosán, keservesen írva a sorokat, rég meghalt vagy igencsak öre^dőfeíben lévő egykori zenészek arcát felidézve ^s hangján elmerengve magamban? Miért kerülnek a lejátszóra nap, mint nap aj XX. század nem létező múzeumának poros raktárába való lemezek? Mi végre, amikor már én is csak hallomásból, illetve egynéhány, pályájuk zenitjén már ré­ gen túljutott, a panoptikumból kiszökött zenekar koncertjéről ismerem őket? Miért van keserűség a szívemben akkor, amikor újra és újra bebizonyosodik, hogy az egész már régen elvesztette a jelentőségét, és ha még nem is halt meg telsjesen a rock ’n’ roll, már nem gyakorol befolyást a világ menetére, csak az oly í 5'X '' * -'ÁV’ >-1 ' X ' X ' í y gyöngéd, múltba révedő, mindént visszasíró nosztalgiázásra jó csupán? Lehetett volna. Lehetett volna jobb vi­ lágot teremteni. A múlt század hatvanas éveinek generációja őszintén hitt eb­ ben, határon innen és nyugatra egy­ aránt. Különféle okokból, de a remény csalfának bizonyult. Talán lehetett vol­ na. De kevésnek bizonyult a lelkesedés, a mindent elsöpörni képesnek tűnő friss lendület, az új nemzedékeket öszszetartó, a régebbiekkel szembefordító közös szentség, a rock ’n’ roll. A házi­ bulik, bormámoros klubok és a „mi ért­ jük, ti nem” észérvekkel alátámaszthatatlan, egyben cáfolhatatlan igazsága nem szült közös akaratot, főleg nem közös cselekvést. Sehol, nem csak ná­ lunk, a puha diktatúrában. Lehetett vol­ na? Talán igen. Talán nem. Hogy az esély mégis megvolt, azt ma már csupán néhány aprócska, alig ész­ revehetőjel támasztja alá. Ha egy kora­ beli filmrészlet pereg, sokan még ma is érzik azt az új, friss levegőt hozó szellőt, mit szellőt, vihart - csontjaikban, szí­ vükben, mint aki frontérzékeny. Ami­ kor megszólalnak az avíttosság legap­ róbb jelét sem mutató, csak éppen ma már csak kevesek által értett dalok, a ke­ vesek keze önálló életet élve kezdi el hasítani a levegőt - hiába, a léggitározás vagy dobolás kitörölhetetlen reflex, olyan, mint amikor a cserepadra szoru­ ló futballista lába meglendül akkor, amikor pályán lévő társa ellövi a labdát. Szentimentális nosztalgia? Nem lehet, hisz ez a közeg olyan generációk tagjait is megérintette, akik már nem szemé­ lyes élményként, csak lemezekből és tizennegyedik oldal 55jégen volt, tán igaz se volt” mesékből ismerhetik, milyen érzés volt az, ami­ kor a - szó szerint - hazacsempészett kislemez egymás után ötvenszer került lejátszásra a házibuliban, az ősmagyarok sámánzenére való közös révületét elő­ idézve a hallgatóságban. Nem bálvány­ imádás volt ez, hanem összetartó erő. És a lemezen megszólaló hang, mint egy generáció prófétája mondta ki azt, amit itt is mindenki ki akart mondani. Mint amikor ott lapul az emberben az érzés, amit nem tud szavakba önteni, és akkor egyszer csak arra eszmél, hogy el­ jött végre valaki, aki kimondja helyette. Megfoghatatlan, ma már könnyen ki­ gúnyolható pillanatok ezek abból a régi világból, amikor az itteni bezártságban élő nemzedék annak ellenére érezte ezt, hogy nem is beszélte a nyelvet, amelyen a dal megszólalt, de mégis tudta, hogy ez az, amit ő is ki akar mondani, ez az az érzés, ami kimondatlanul lapult eddig benne - így tudott, ha csak kis időre is, legalább lélekben eggyé válni a világ fi­ atal nemzedéke. A rock ’n’ roll nem csupán egy könnyű­ zenei műfaj, amely múlandó és könynyedén eltűnik, hogy valami más váltsa fel, hanem a huszadik század második felének egyetlen újonnan felfedezett­ kitalált művészete. Amely nyilvános, mindenkinek szól, amelyben minden elmondható. Amely nem ismer sem va­ gyoni, sem műveltségi korlátot, ahol a fiatalság csak előny, ahol nincs olyan te­ kintély, amely gátolhatná a szó szabad áramlását. Egy „yeah” persze nem mér- Jimmy Page elemében van hető a nagy költők bármely sorához, mégis, máshogyan, de egy egész világ benne van. Mintha a huszadik században eljutot­ tunk volna oda, hogy már minden köny­ vet megírtak, minden képet megfestet­ tek, minden épületet felépítettek, amit érdemes volt. Azóta - kevés, egyre keve­ sebb kivételtől eltekintve - inkább csak a szánalmas utánzatokat, vagy a reményte­ lenül, keservesen, csakazértis újat hozó értéktelenséget kapjuk. Persze, azonnal jöhetnek az ellenvetések, a zenére is azonnal lecsapó kommercializálódás bí­ rálata, a számos, a szabadságot illúzióját szertefoszlató esemény. Ilyenek is voltak, persze. Egyre több, ahogy az idő haladt. De a rock ’n’ roll mégsem ez. A rock ’n’ roll maga a lázadás. Lázadás az ellen a világ ellen, amelyben - és ez ma már itt is világosan látható - nem le­ het, de legalábbis nagyon nehéz ember módjára élni. Emlékképek. Paul McCartney Ameriká­ ban, sajtótájékoztatón. Pimaszul, fog­ �kumszökevény képviselői, ezáltal bizo­ sen belenyugodtunk volna nyítva önnön gyengeségét, értékének abba, hogy a világot mi kérdőjelességét? Ugyan már! Ki olvas már nem tudjuk formálni. ma már Németh Lászlót, Szerb Antalt, Bob Dylan. Aki, „itt se vaApollinaire-t, Balzacot, Dickenst vagy gyök” arckifejezésével, háThomas Mannt? Ok is, együtt süllyed­ rom akkorddal és egy száj­ nek a mélybe. ai harmonikával, orrhangon I y rock örök és elpusztíthatatlan” - hirt énekelve költészetté emelte 95dette a kevés igazi itthoni rockerek a zenét. Kocsmaköltészetté, egyike, Schuster Lóránt. Sajnos, téve­ igaz, de hány kocsmaköltőt dett. Az ember bármit képes elpusztíta­ méltatnak ma komoly, öl­ % tönyös professzorok? Le­ ni. Rock is csak addig lesz, amíg az em­ ber ember marad. Utána jöhet a min­ het, hogy már Katona Jó­ dent könyörtelenül feloldó sivár, csak zsef, Petőfi, Burns, Villon, anyagban létező világ. Mick Jagger ma Oscar Wilde vagy Dylan sem kap elégtételt, nincs számára sem Thomas is rocker volt? ■V Jimmy Page és a Led Zep­ JJ',Satisfaction”, még akkor sem, ha még 'i mindig stadionokat tölt meg. Mert le­ pelin. Elég, ha felidézzük a V het, hogy a világ egyik legnagyobb üzle­ 99'.Stairway to heaven” gitárti vállalkozásának vezetője lett az évti­ szólóját, abban ott van a lé­ zedek alatt, de a világot ő sem tudta nyeg. Szavak nélküli, ke­ megváltoztatni. A többiek? Szépen las­ rek egész mese, amelynek '«Wi san vesznek a feledés homályába. Ki is­ hallatán ebben biztos va ­ The dowUe dbum írem íh^ ífe, rxíudBfig unreb<i5ed live materíd «»«í 50 p<»gie colour booklet meri a mai fiatal nemzedék tagjai közül gyok - az öreg Ludwig és Ti^ A« Keith Moon dobjátékát, NeilYoung vé­ Amadeus mester is elége4: kony olykor hamisan is szivettépő detten csettintene. A zenehangját, Little Richard táncát zongorá­ kar, amelynek nem volt A Who zenekar hirdetése egyetlen gyenge pillanata jával? „Ez csak rock ’n’ roll” - énekelte egykor a hitelesek szűk hazai táborának sem. Akik minden dalukat csak egyszer hegyről gúnyolódva, borzasztó liverpoo­ egy másik tagja. Nagy Feró. O is téve­ li dialektussal, mégis imádnivaló bájjal játszották el ugyanúgy. dett. Ez nem „csak” rock ’n’ roll - volt. A Sex Pistols. Akik talán öntudatlanul válaszolva a komoly újságírói kérdések­ Hanem maga az élet. találtak vissza a gyökerekhez. Zseniáli ­ re. Ahogy fut a rajongók elől a filmkocsan tehetségtelen zenészek, akik pofon­ kákon. Aki megírja a ,^sterday”-t és a Kúrán Andor vágták a világot, mintha nehéz álomból ,Let it be ” -t. Aki idén tavasszal, alig 99akarták volna felébreszteni. negyven év késéssel, de eljött hozzánk. És így tovább: Chuck Berry, í Ugyanazzal a feledhetetlen félmosollyal **?*'*íSK / az arcán. Örökké fiatalon. Mintha meg­ Hendrix, Morrison, a Byrds, a Kinks, Springsteen és a többiek. •w* állt volna az idő, megmerevedett volna a Hősök, akik közül a többség meg­ kép 1969-ben. ■ élhette az időt, amikor az általuk is Keith Richards és a Rolling Stones. Ív táplált remények szertefoszlottak. a Először még nyakkendőben, jólfésülHogy mégsem valósult meg az ten, illedelmesen, később saját arcára • t íí álom. Hogy a világ nem lett jobb, formálva ajátékszabályokat. Az önpusz­ és a rock ’n’ roll csak arra volt elég, tító szerepkörében tetszelgő, élelmedett hogy időlegesen reményt adjon korára egyre inkább 11. Ramszesz mú­ egynéhány generációnak. Hogy miájához hasonlító gitáros, aki ha csak özönét. művek maradandó közelít a hangszere felé, még ma is tí­ néhányperces minioperákat alkos­ zezrek hördülnek fel a stadionban, a vi­ I son, amelyek csak addig maradnak lág bármely pontján. A Who. Összetörve a hangszereket a fenn, amíg az emberiség végleg fel nem emészti maradék lelkét is. koncert végén. Pózból? Vagy a „My Hogy a rock ’n’ roll éppen eltű­ generation”-t csak így lehetett eljátsza­ nőfélben van a süllyesztőben, csak ni? Volt ok a tomboló dühre? Ma van, addig élhet még, amíg panopti- Bob D’llan ismét harcos mégsem tombol senki. Mintha csende­ Wj ■ tizenötödik oldal �Alkotmányjogi verseny A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága és Igazságügyi Minisztériuma alkot* • A-*tárgyból 1 ' 4'1 hirdet «1^ nappali «• tagozatos, 2-5. évfolyamon 1*' > mányjog versenyt tanuló jogász hallgatók számára. A három fordulós verseny első részében a felhívásunk mellék­ letét képező három komplex jogeset egyikét kell megoldani. 'Z'/Ss.iv'éííWÍ' Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jogesetek helyes megoldásához nem csupán a közjog, hanem más jogág területére tartozó jogsza­ bályok felhasználása is szükséges lehet. A jog­ esetek anyagi és eljárásjogi aspektusai egyaránt jelentőséggel bírhatnak, azokat a jogeset meg­ oldása során egymástól függetlenül, különkülön értékelni kell. A megoldásokat 3-5 oldal terjedelemben (13-as méretű Times New Román betűtípussal, 1,5 sortávval), írásban kell eljuttatni az Igazságügyi Minisztériumba, í>'.Alkotmányjogi Verseny” jeligével ellátva, dr. Karsai Dánielnek címezve (1055, Budapest, Kossuth tér 4.). A postára adás határideje 2003. október 15. Kérjük, hogy a levélen a feladó helyett jeligét tüntessenek fel, és a feladó adatait (név, értesí­ tési cím, telefonszám, egyetem) külön, egy zárt borítékban a megoldáshoz mellékeljék. Egy hallgató csak egy megoldással pályázhat. Az előírásoknak nem megfelelő, nem postán érkező, és a határidő után postára adott meg­ oldásokat nem értékeljük. A második fordulót - melyben szintén komplex jogeset megoldása lesz a feladat 2003 novemberében, Budapesten rendezzük meg. A megoldás kidolgozásához bármilyen, nem elektronikus segédeszköz felhasználha­ tó. A legjobb eredményt elért versenyzők jut­ nak be a döntőbe, melynek időpontja 2004. április közepe. A döntőben a versenyzők mind retorikai, mind írásbeli elemző képességükről tanúbi­ zonyságot tesznek. Meghatározott témák kö­ zül választva egy 18-20 oldalas - a szakdolgo­ zatokra vonatkozó formai követelményeknek megfelelő - művet kell készíteniük, melyet al­ kotmányjogászokból álló bizottság előtt véde­ nek meg. A témákat a második forduló után ismertetjük a döntőbejutott versenyzőkkel. A bizottság ezt követően a dolgozat témájától el­ térő, gyakorlati alkotmányjogi kérdéseket is feltesz, A dolgozattal és a szóbeli teljesítményével legmagasabb összpont-számot elért versenyző szerzi meg az első helyet. A verseny fővédnökei, dr. Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke és dr. Bárándy Péter igazságügy-miniszter jóvoltából az 1. helyezett 100 000 Ft, a 2. helyezett 70 000 Ft, a 3. helyezett 50 000 Ft pénzjutalomban részesül. Az Alkotmányjogi versennyel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre dr. Szüts Korinna koriszuts@freemail.hu és dr. Karsai Dániel karsaid@im.hu válaszol e-mailben. Budapest, 2003. szeptember 15. Melléklet A megadott három jogeset közül csak az egyiket kell megoldani! 1. Jogeset Tisztelt Alkotmánybíróság! Alulírott X.Y az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48.§ (1) be­ kezdése alapján alkotmányjogi panasszal for­ dulok a T. Alkotmánybírósághoz a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2003. júni­ us 28-án kelt, Pfv. 8888/2003. számú ítéletével szemben, mert az, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) alkotmányellenes 85.§ (1) bekezdésé­ nek alkalmazásával megsértette az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósá­ gomat, valamint a hátrányos megkülönbözte­ tés tilalmával kapcsolatos, a 70/A.§ (1) bekez­ désében garantált jogomat. Kérem a T. Alkotmánybíróságot, hogy a Ptk. hivatkozott rendelkezésének alkotmányelle­ nességét megállapítani és azt megsemmisíteni szíveskedjék. Az Ébredő Magyarok című lap 2001. évi 3. szá­ mában Keresztény Magyarország címmel meg­ jelent írás szerzője, H.L. a magyarországi zsidó­ ság kirekesztésére hívott fel. Miután az írás en­ gem, mint zsidó származású magyar állampol­ gárt súlyosan sértett, keresetet indítottam a szer­ ző ellen, és kértem a bíróságot, hogy a Ptk. 76. §a alapján állapítsa meg, hogy az alperes a cikkel megsértette személyhez fűződő jogaimat, első­ sorban a hátrányos megkülönböztetésre (faj, nemzetiség, felekezet, stb. alapján) vonatkozó tilalmat, illetve a becsülethez és emberi méltó­ sághoz való jogomat. Kértem, hogy a bíróság az alperest tiltsa el a további jogsértéstől. Az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bí­ róság 2002. január 23-án kelt, P 4444/2002. szá­ tizenhatodik oldal mú ítéletével a keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy a Ptk. 85.§ (1) bekezdése sze­ mélyhez fűződő jogok esetében a személyes jog­ érvényesítés kötelezettségét írja elő. Az indoko­ lás értelmében a bírói gyakorlat az általános sze­ mélyiségi jogi perekben is alkalmazza a Legfel­ sőbb Bíróság által a sajtó-helyreigazítási perekre nézve kidolgozott PK 13. számú kollégiumi ál­ lásfoglalását, különösen akkor, ha a vitatott köz­ lés ugyancsak sajtóközleményben jelenik meg. Az állásfoglalás személyes érintettség körében, a kereshetőségi jogot illetően azt tartalmazza, hogy az a személy indíthat pert, akinek személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a közlemény tartalmából egyértelműen felismer­ hető. A jelen esetben a bíróság megállapította, hogy a perbeli közlemény nevemet nem említet­ te, illetve konkrétan személyemre egyéb formá­ ban sem utalt. A bíróság szerint a zsidó közösség tagjaként való érintettségem nem ad kellő alapot a felperesként való eljárásra, ezért keresetemet felperesi legitimációm hiánya miatt utasította el. A fellebbezésem folytán eljárt Fővárosi Bíróság 2002. szeptember 29-én kelt P 6666/2003. szá­ mú jogerős ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság elutasító ítéletét. Ezt követően nyújtot­ tam be felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bí­ rósághoz, amely a most alkotmányjogi panasszal kifogásolt ítéletében helybenhagyta a másodfokú bíróság ítéletét, elutasítva felperesi legitimáció­ mat az adott ügyben. Budapest, 2003. augusztus 12. X.Y. Tisztelettel: 1013, Budapest, Pozsonyi út 299. 2. jogeset A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizott­ sága az egyházak állami támogatását szolgá­ ló, 1993. évi költségvetési keret felosztására tett javaslatában azt indítványozta, hogy az Országgyűlés három másik egyházzal egye­ temben az egyik pályázót mint „destruktív szektát” hagyja ki a költségvetési támogatás­ ból. Az Országgyűlés plenáris ülésen a bi­ zottságijavaslatokat megvitatta, és határoza­ tával döntött az egyházak költségvetési tá­ mogatásáról; a kérdéses pályázó költségveté­ si támogatását mellőzte. A határozat a döntés indokait nem tartalmazta. Az adott döntés­ ről az országgyűlési bizottság elnöke sajtótá­ jékoztatót tartott, amelyen megismételte a bizottság véleményét a pályázóról. Az ügyben a költségvetési támogatásért pályá­ zó szervezet milyen jogorvoslattal élhet? 3. jogeset A köztársasági elnök Bábolna várossá avatási ünnepségéről Budapest felé tartva közúti bal­ esetet okoz, amelynek következtében az ál­ lamfő szolgálati gépkocsijával összeütköző másik gépjármű vezetője és utasa a helyszínen életét veszti. A köztársasági elnök sokkos álla­ potban kórházba kerül. Megfosztható-e tiszt­ ségétől? �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata <r Az olasz közszolgálati televízió első csa­ tornája szeptember 14-én, vasárnap dél­ előtt élő adásban közvetítette 11. János Pál pápa pozsonyi szentmiséjét. Az áldoztatás alatt Joaquin Navarro-Valls szentszéki szóvivő válaszolt az új­ ságírók kérdéseire, töb­ bek között, hogy miért kell a pápának ilyen be­ tegen, fizikailag ennyi­ re korlátozott állapot­ ban külföldi országok­ ba utaznia? Navarro-Valls leszögezte: nyilvánvaló, hogy a szentatya beteg, hogy alig tudja olvasni a leírt szöveget, alig tud mozogni. Ám azt a több tízezer embert megkérdezni, kell hogy a pápa miért kel mindig útra, akik ezúttal is egybegyűltek, hogy lássák őt, hogy együtt imádkozhassanak vele és akik most is szeretettel követték minden megnyilvánulását. Aki közelről ismeri a szentatyát, tudja, hogy betegségét, korlá­ tozottságát úgy éli meg, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, mint ami hozzátartozik az idős korhoz. A szent­ atya rossz egészségi állapota ellenére megőrizte humorérzékét és nem veszí­ tette el életkedvét, amint azt az idősek­ hez írt levelében is megvallotta. „Hogy miért utazik még most is a pápa? Azért, mert küldetését hatalmas felelősségként éli meg és nem akarja, hogy egészségi ál­ lapota ebben korlátokat emeljen elé 5) mondta a szentszéki szóvivő. Arra a kér­ désre, hogy ez lesz-e a pápa utolsó lelki­ pásztori látogatása, Navarro-Valls kitérő választ adott. Elmondta, hogy négy új meghívás érkezett, de a pápa még nem döntött ezek felől. Aki ismeri a szent­ atyát, nem tarthat semmit kizártnak.. VR/MK tizenhetedik oldal �A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban I^Még egy lépéssel közelebb került a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC International Criminal Court, továbbiakban a Bíróság) ahhoz, hogy a tény-; leges működését megkezdhesse. Nemrégiben tartották meg a Tagállamok Gyűlésének (ASP... Assembly Of State Parties, a továbbiakban a Gyűlés) Ikövetkező ülését, ahol további, igen fontos kérdésekben jutottak döntésre a Bíróság statútumában részes államok. w » ■ lí bli||Ís HM J i — -— - . «< r* - « Betekintést nyerhettünk az ENSZ plenáris ülésébe Mivel ez a Bíróság még igen friss talajon áll, a teljes kép kedvéért nem árt felidézni a nem is olyan hosszú múltját. Egy olyan nemzetközi büntető bíróság, mely uni­ verzális joghatósággal rendelkezne és az államok nemzeti igazságszolgáltatását lenne hivatott kiegészíteni, nos, ennek a gondolata már a második világháború után felmerült, legelőször a Nürnbergi pereket követően. Igaz, ez a terv csak a XX. század vége felé ölthetett formát. 1996-ban megkezdődtek az előkészületi munkálatok, melyet követően 1998-ban összeült a világ országainak többsége Ró­ mában, s szinte hihetetlen nagy támoga­ tottsággal megszületett a Bíróság alapok­ mánya, a Római Statútum. Ez a statútum példamutatóan összehangolt munka és széleskörű koordináció eredménye volt, annak ellenére, hogy bizonyos fontos és máig aktuális kérdésekben nem sikerült tizennyolcadik oldal közös nevezőre jutni (lásd agresszió defi­ níciója). A Statútum azt is rögzítette, hogy csak a 60. ratifikáció után fog hatály­ ba lépni. Erre a szakértők úgy 30 év múl­ va láttak esélyt, s talán ez a megvalósulás folyamatának eddigi legnagyobb - de kel­ lemes - meglepetése, hogy a hatályosuláshoz szükséges utolsó ratifikációt 2002. júliusában helyezték el a letéteményesnél. így csupán négy évvel (!) a megalkotása után a Statútum hatályba lépett. Azóta lá­ zas munka folyik, hogy a Bíróság tényle­ gesen létrejöjjön és elkezdjen működni. Ebben fő szerepet játszik a Statútumban részes tagállamok képviselőiből álló Gyű­ lés, amely nemcsak a Bíróság szerveinek megalkotásában, a bírák és az ügyész megválasztásában játszik nagy szerepet, hanem majd a Bíróság ellenőrzésében is részt fog vállalni. A Gyűlés első ülésén (2003. február 3-7) döntött olyan kiemel- kedően fontos kérdésekben, mint a bírák (szám szerint 18) megválasztása (akiket idén márciusban már fel is avattak), az ügyészi posztra jelölés; s a Bíróság épüle­ te is áll már, hát hol máshol, mint Hágá­ ban (hogy még nehezebbé tegye az újság­ írók helyzetét az eligazodásban). A Gyűlés első ülése óta két további ülést is tartott - egyet áprilisban, a mási­ kat most szeptemberben - az ENSZ fő­ épületében, New Yorkban, melyen az ELSA (European Students Law Assosiation) delegáció tagjaként volt sze­ rencsém részt venni. Az ELSA tanácsko­ zói joggal rendelkezik az ENSZ-ben, így mi ennek keretében vehettünk részt a konferencián. A Gyűlés ülésein hosszú előkészítő folyamatot lezáró végleges döntések - formalitások - voltak napiren­ den. így megalkották a Költségvetési Ta­ nácsot, melynek utolsó két - kelet-euró­ pai - hiányzó tagját, jelöltek hiányában csak most szeptemberben tudták megvá­ lasztani (egy szlovákot és egy litvánt). De ami fontosabb, hogy megválasztották a Bíróság első ügyészét (prosecutor), az ar­ gentin Luis Moreno-Ocampo személyé­ ben. Az ügyész személye azért kiemelke­ dően fontos, mert ő fog - a legtöbb eset­ ben - dönteni, hogy mely ügyben emel vádat, így mely ügyet tárgyalja majd a Bí­ róság. Az fy ügyészről azt érdemes tudni, hogy a 80-as évek elejétől mint ügyész, később mint legfőbb ügyész tevékenyen részt vett Argentínában a diktatúra felszá­ molásában, a bűnösök elítélésében és a demokrácia kiépítésében. Jogi tanulmá­ nyait Buenos Airesben végezte, majd a későbbiekben az ügyészi poszt mellett a Harvardon és a Stanfordon is vendégpro­ fesszor volt. A Ügyészi Hivatalt (Office of the Prosecutor - OTP) a szeptemberig tartó időszakban alakították ki, s már fo­ lyamatban van a belső szabályzat megal­ kotása. Ezek mellett fontos még megem­ líteni, hogy a Hivatal idén júniusban be­ jelentette, hogy igen közelről fogja figye­ lemmel kísérni az Ituriban (Kongó De­ mokratikus Köztársaság) zajló eseményekét. Úgy tűnik, ez lesz a Bíróság első ügye. �í:^ ■ A Bíróság alapvetően három pillérre pen azon igyekszik, hogy minél több or­ épül, ezek a bírákból álló Elnökség, az szággal olyan kétoldalú egyezményt (ez az Ügyész és a Titkárság, de egy igazságos ú.n. BIA - Billateral Impunity Agreement per lefolytatásának elengedhetetlen köve­ vagy 98-as cikk megállapodás) kössön, telménye a védelem. így mostanra égető­ mellyel biztosíthatja az amerikai állampol­ en szükségessé vált a Nemzetközi Bünte­ gárok (katonák) büntetlenségét (mert hát tő Kamara (ICB - International Criminal lehet csűrni-csavarni a tényeket, de lénye­ Bar) megalkotása, mely megalakítását az gében erről van szó). Mai állás szerint ed­ első ügy közelsége is nagymértékben in­ dig összesen 54 állammal kötött ilyen dokolja. A Kamara megalakításában már megállapodást az USA, köztük például igen sok lépést tettek előre a tagállamok Romániával (tipp: NATO tagság váromá­ nyosa) és Izraellel. És ez még csak a kezdet, által alkotott munkacsoportok, de eddig sajnos még végleges eredményre nem ju­ mert a Koalíció képviselőinek értesülése tottak. Ezen kívül a szeptemberi ülés má­ szerint sok helyen akadályozzák a Statú­ sik legérdekesebb napirendi pontja az tum ratifikációjának folyamatát, s nem ri­ „Agresszió bűncselekménnyel és az ag­ adnak vissza az erősebb nyomásgyakorlás resszió definíciójával” foglalkozó speciális eszközeitől sem. Erre az amerikai politiká­ munkacsoport ülése volt. Ennek mostani ra válaszként a Koalíció konkrét, közös munkáját figyelemmel kísérve elmond­ stratégiákat dolgozott ki. Ez bizonyos fokig hatom, hogy lázasan folyik a munka - fő­ paradox helyzetet szült, hiszen ott ültünk leg az európaiaktól vezérelve -, de ered­ az ENSZ székházában, New Abrkban, az Amerikai Egyesült Államokban, és olyan mény - egy a többség által elfogadott de­ finíció - elérésére nem hiszem, hogy a stratégiák kidolgozásán munkálkodtak a közeljövőben lenne esély. résztvevők, amellyel az amerikai kormány A konferencia mellett mindig ülésezik a - Bíróságot aláásó - politikáját akaiják el­ Koalíció A Nemzetközi Büntető Bírósá­ lensúlyozni. Ráadásul még az ülésen részt gért (CICC), mely társadalmi szervezetevevő amerikai képviselők és jogászhallgakét tömörít és a munkája a Gyűléshez képest sokkal gyaknrktiasahh korlatiasabb. Ttt Itt aa vilácr világ récrióirégióinak (itt majdnem földrészek­ ben kell gondolkozni) képviselői beszámoltak a Bírósággal kapcsolatos aláírások, ratifiká­ ciók és egyéb eredményekről, 11 SÄ majd az ülés konkrét tervet dolgozott ki arra, hogy a jövő­ ben mely államokat kell meg­ keresni, felvilágosítani, tájé­ koztatni, segíteni, esetleg meg­ győzni a Bíróság előnyeiről és szükségességéről. Számomra azért is voltak annyira érdeke­ sek ezek az ülések, mert szá­ mos olyan információ birtoká­ ba jutottam, amiről nem lehet a média útján értesülni. A leg­ érdekesebb ilyen információ, Mg hogy bár - mint tudjuk - H Amerika aláírta a Római Statú- B tumot, de később bejelentette, B hogy nem áll szándékában azt E ratifikálni, sőt a legújabb érte- B i süléseknek megfelelően már E-í az aláírástól is visszalépett (ami f ' jelen tudásunk szerint nem- | zetközi jogilag nem vagy nehe- > lí 8«® zen definiálható). Ilyen irányú politikájának alátámasztásakép- Dr. Benjamin B. Ferencz, a „világmegváltó” MH tók is a Koalíció álláspontjával értettek egyet. Azt hiszem ezek után az már evi­ dens, hogy milyen - a mai amerikai politi­ kát ellenző - légkörben zajlottak az eszme­ cserék. Egy ilyen konferencia mindig jó lehe­ tőséget kínál arra, hogy egy joghallgató érdekes emberekkel ismerkedjen meg. Ott voltak például az Amnesty International barátságos fiatal képviselői, vagy az emberi jogok védelmében fellépő, nemzetközi szinten nagy elismertségnek örvendő szakemberek (Humán Rights Watch), de azt hiszem az elsőszámú, megtisztelő találkozás címét nem ők kap­ hatnák meg. Ugyanis volt szerencsém megismerni egy 83 éves, törékeny kis öregurat, aki korát meghazudtoló módon vett részt abban, hogy a Bíróság létrejöhe­ tett és fejlődése ennyire előrehaladott ál­ lapotban lehet ma. Ez az úriember az 1946-os Nürnbergi Törvényszék legfiata­ labb bírája volt, s az akkori bírói kar utol­ só, ma élő tagja. Dr. Benjamin B. Ferencznek hívják, s egyébként magyar származású (bővebb információ: www. benferencz.org). S bár már nagyon rég óta Amerikában él, de még mindig beszél magyarul és büszke rá. Minden Gyűlésen részt vesz és sosem felejt el időt szakítani a fiatalabb generációkra, hogy egy ebédmeghívás és rövid előadás tartása mellett motivációt adjon a jövőre néz­ ve. hz ülés lezárásának utolsó momentumaként a tagállam­ ok delegációi döntöttek a kö­ vetkező ülés idejéről, mely 2004. szeptember 2-6. között lesz megtartva, igaz akkor már az európai kontinensen, pon­ tosabban Hágában. Akit érde­ kelnek a Bíróság fejlődésének további állomásai, annak aján­ lom, hogy keresse fel az NBB (www.icc-cpi.org) vagy a Koalíció (www.iccnow.org) hon||H lapját. És aki még mindig nem |H került a nemzetközi büntetőjog (és az ICC) „bűvkörébe”, annak meleg szívvel tudom ajánlani egy ilyen konferenci­ án való részvételt, mert ez minden tekintetben egyedül­ álló élmény. ^■1 - K.Jtizenkilencedik oldal �PIUN Neptun Új rendszer pro és kontra - Első gondolatom, mi­ kor leültem megírni ezt a cikket, az volt. hogy bele se kellene kezdenem, aztán rá­ jöttem, talán erre (is) való ez a lap. Véle­ ménynyilvánításra, kritikára, figyelem­ felkelésre, közszolgálati-ságra. Kezdem az elején. Cikkem apropója a 2003 szep­ temberében a Pázmány Jogi Karán is be­ vezetésre került Neptun-rendszer. A fa­ natikusoknak és a fanatikusan ellenzők­ nek már most előrebocsátom, hogy’ a do­ loggal kapcsolatban álláspontom változó, de mindenképpen megérdemel egy pár sort lapunk hasábjain. A kezdet sosem könnyű, tudjuk ezt mindannyian, az új rendszer bevezetése mégis vegyes vissz­ hangokat váltott ki. Kutatási területeim sajnos korlátozottak voltak e téren: hall­ gatók, tanszékek (a háttérben dolgozó Neptunosokat talán a következő szám­ ban meg tudjuk szólaltatni). Szerény szintű számítógépes felhaszná­ lói tudásommal bár sikerült regisztrál­ nom magam az úgynevezett regisztrációs héten, kálváriám - hasonlóan sokakkal a tárgyfelvételeknél kezdődött. Szemé­ lyes tapasztalataimra támaszkodva csak azt tudom mondani, hogy elég nagy kö­ röket futottam be, hogy egy polgári jog tanszéken meghirdetett speciálkollégiu­ mot fel tudjak venni. Mivel a rendszer a tantárgyat választási lehetőségként még csak fel sem ajánlotta, így először a Tan­ székhez fordultam, ahol közölték, hogy sajnos nem minden tagozaton került fel­ tüntetésre az adott tárgy (hiába hirdette meg a tanszék mind nappali, mind leve­ lező tagozaton). Segítőkészségük első je­ leként megígérték, hogy még a jelentke­ zési határidőig (szept. 19.) megpróbálják elérni az illetékest, és kreálni egy olyan tantárgykódot, amivel talán elérhető lesz számomra is az adott tárgy. Telefonon többször rákérdeztem, sikertelenül. Kö­ vetkező utam az Informatikai Laborba vezetett, ahol a hozzáértő hölgy segítsé­ gével beléptünk az én kis hallgatói felü­ letemre. O is felfedezte a hibát, és Tanul­ mányi Osztályra irányított. A TO-n megkérdezték, hogy miért nem az infor­ matikához fordulok, és egyébként is, ne haragudjak, a munkatársak is még csak most ismerkednek a rendszer elsajátítá­ sával, ne kérjek én ilyeneket. Monda­ nom se kell, a tárgyat nem tudtam fel­ venni, a jelentkezési határidő lejárt. Ilyen, és hasonló esetet sokat hallottam még. Úgy vélem, hogy talán egy infor­ matikai rendszernek pont az lenne a lé­ nyege, hogy egyszerűsítse az eljárást, egy mozdulattal lehessen intézni a máskor órákat igénylő tanszéki és egyéb ügyinté­ zéseket, jelentkezéseket. Most, kezdetkor pontosan az ellenkezőjét érzékelem még, talán idő kell, hogy ez va­ lójában egy bejáratott, az ügyintézést a gyakorlatban is egyszerűsítő programmá váljon. Igazán fontos ez akkor, amikor olyan történeteket hallok, hogy egy ötöd­ éves hallgató „nem utolsóévesként.r’ van feltüntetve, amikor egy másodéves hall­ gató az adataiban még elsős, és a vizsga­ időszak közeledtével ezek az adatok ren­ geteg dolgot befolyásolhatnak. Talán ezek nem egetrengető hibák, de mégiscsak hi­ bák. Persze, az ember hajlamos csak a ne­ gatívumoké észrevenni, így pozitívum­ ként meg kell jegyeznem, hogy sok eset­ ben bővebb információt nyújt egy-két tárgyról, mint egyébként, illetve a ,Jóbanvagyokatitkárnővelmégeztistessékelintézni” típusú tanszéki sunyizások ez­ zel talán végleg megszűnnek... Az ötlet jó, a rendszer hasznos, a gyakorlatban al­ kalmazott sikerre talán még várnunk kell... lehet (bízunk benne), hogy nem is olyan sokat. Mindenesetre akkor válik még fontosabbá, mikor saját vizsgaidő­ pontunkról, tantárgyfelvételünkről, ta­ nulmányainkról van szó. Gulyás Judit A szerkesztőség várja a véleményeket, ta­ pasztalatokat pro és kontra! Munkatárs kerestetik Bizonyára mindannyian gondolkod­ tatok már olyan dolgokon, amit szí­ vesen megosztottatok volna széle­ sebb nyilvánossággal, voltak ötletei­ tek, melyeket megfelelő fórum hiá­ nyában magatokban kellett tartani. Nos, most eljött a lehetőség! Lapunk munkatársakat keres különböző fel­ adatok ellátására. Ha érzel magadban egy kis újságírói vénát, vagy ha nem érzel, de mindig mindenhol ott vagy, nyüzsögsz, és hordod a híreket, mi szívesen formába öntjük azokat! Nem titkolt célunk, hogy a lap min­ dig naprakész információkról tudó­ sítson, friss hírekkel szolgáljon ki minden Pázmányost. Célunk megva­ lósításához így első lépcsőben úgyne- H TS O L 1* ST JÓ ^4N T S I I I ■ f vezett >1 évfolyam-tudósítókat” keresünk, aki az adott évfolyamban történő, az évfolyam tárgyaihoz kapcsolódó tan­ székekkel tartanák a kapcsolatot, illetve tájékoztatnák a lapot az aktuális esemé­ nyekről, hiszen ennél hitelesebb forrást nemigen találhatnánk! Persze továbbra s várunk mindenkit, akinek olyan cikke van, melyet megjelenésre szán akár alkalomszerűen, akár állandó munkatársként. Amit kínálunk: fantasztikus csapat, fantasztikus munkakörülmé­ nyek, illetve az érzés, hogy gondolataidat viszontlátod az egyetem legolvasottabb lapjában. Szeretettel várunk mindenkit. Kx ítélet szerkesztősége � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 5. szám 2003. október 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Hoppá! Figyelem! Dr. Pálinkás György, személyesen Gólyatábor Balatonberényben Gondolatok az elsősökhöz Ég velünk! A 2003 nyarán végzettek névsora Egy konferencia képei Öregdiák-hír Az egyén lázadása Ez csak rock ‘n’ roll Alkotmányjogi verseny Vedd és olvasd! A nemzetközi büntető bíróság (ICC) fejlődése napjainkban Neptun Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. október 8. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (8931kb+5681kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_5_20031008 Relation A related resource T00056 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_5_20031008 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6868d6b10ba06cf89e9dedd53b217d45.jpg 4a2cef16cb94b41bc22d66681a1e16b1 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/3a044ead1498bcc90523f51becb10a34.pdf 2e700c4eca5fc7f8b9bdbfef09589a3d PDF Text Text VI. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: WWW.jak.ppke.hu/itelet 2003. október 31. �li 1 „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Egyetemi közélet „ha te is akarod 59 IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM In memórián 1956 Rettegés a város felett Újra lesz Évkönyv! Dr. Bandi Gyula Dékán úr, személyesen Közelednek a HOK-választások! így lettünk mi: atomizált nemzedék Azok a boldog szép napok 3. Olvasói levél „Tudod milyen nehéz kezet fogni?'I” Nagy lépés az Egyetemünk fejlődésében Pázmányosok a jog útvesztőjében Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete A Csillag Ady Endre: A jogászok majálisa Csendes lázadás az eredetiségért Alaphangok egy alapvizsgához Bemutatkozik az ELSA e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal 3 3 3 4 6 7 8 8 9 10 11 15 16 16 17 18 19 Köszönjük a rengeteg visszajelzést, olvasói levelet és e-mail-t, amit az utóbbi időben kaptunk Tőletek, hiszen ez még jobban megerősíti kicsiny szerkesztőségünket ab­ ban, hogy érdemes a lapon még többet, még jobban munkálkodni. Mivel az újság első­ sorban Rólatok és Nektek szól, készítettünk egy kis közvélemény-kutatást arról, hogy ha­ sábjain miről olvasnátok legszívesebben. Egyöntetűen az „egyetemi közélet” kategória válasz volt a befu­ tó. Ez nem meglepő, hiszen mostanában mindenki ezt hiányol­ ja. Hozzá kell tennem, ahhoz, hogy beinduljon az egyetemi köz­ élet, és valóban legyen miről beszámolnunk. Ti is kelletek. A klikkesedés helyett a közös hang megtalálása, az önszervező­ dés. A semmittevő kávézgatásokon túl programok szervezése, és a hallgatók közösséggé verbuválódása. Persze, szép utópiák ezek, de hiszünk abban, hogy nem megvalósíthatatlanok. Szeretnénk, ha az ítélet az első számú hírforrása lenne a különböző rendez­ vényeknek, szakmai és egyéb fórumoknak, és mindennek, ami Titeket, illetve az Egyetemet érinti. Reméljük, így a kéréseket is teljesíthetjük, és még több cikkben számolhatunk majd be az Egyetemünkön megvalósult, valóban pezsgő közéletről! Gulyás Judit (főszerkesztő) ) s ! Síi o Közérdekű közlémény! vA. HÓK-választások időpontja: Nappali tagozat: novemberdO-14. . „ Levelező tagozat: november 7-8. november 14-15. ' •„ / Jelentkezési határidő november 6. ’ Induljatok, szavazzatok! Cikk a 6. oldalon! honlap: www.jak.ppke.hu/itelet I I 1 �In memóriám 1956 Illyés Gyula: Haza, a magasban ü Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben - ? Mi gondom! - áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket. 'TI >1: Míg a szabad mezőkön jártál, szedd össze, pajtás, amit láttál, mit szívvel, ésszel zsákmányoltál, vidám vitáknál, leányoknál. Mint Noé a bárkába egykor, hozz fajtát minden gondolatból, ábrándok árvult szerepét is, álmaid állatseregét is. Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik. Lapuljanak bár ezredévig némán, mint visszhang, ha nem kérdik, szavaid annál meglepőbbet dörögnek majd a kérdezőknek. Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak: Figyelj hát és tanuld a példát, a messzehangzóan is némát. Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre. te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak. Mert ha sehol is: otthon állok mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. Dühöngő folyók kezesedtek, konok bércek - ezt ne felejtsed, ha megyünk büszke szájjal vissza, mint várainkba, titkainkba. A Nagykörút és az Üllői út sarka 1956. novemberében Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, nem ölhet, mi csak ölne minket, mormolj magadra varázsinget, kiáltsd az éjbe Berzsenyinket. Rettegés a város felett Mitől retteghet egy város? Talán csak nem a címla­ pon is látható mesebeli kimérák jönnek el újra, hogy éjjelente tizedeljék az utcára merészkedő bé­ kés polgárokat? Mai korunkban ez a veszély kevés­ bé életszerű. Hát akkor mitől? A barbár hadaktól, mint egy^koron Róma? A járványoktól, melyek el­ len nem volt gyógyír, és egész városokat néptelenített el? Az éhhaláltól, mint Sztálingrád? A harci gé­ pek szőnyegbombázásától, mint London vagy Drezda? Ez már inkább lehetséges, sőt, mint meg­ tanultuk, a civilizáció amúgy békés eszközei is al­ kalmasak lehetnek a rombolásra. Mégsem ide aka­ runk kilyukadni. Mitől retteghet ma Budapest? Retteg-e egyáltalán? Nos, nem tudjuk, mi viszont, ha nem is rettegünk, de legalábbis félünk. Félünk attól, hogy Közép-Európa egykori fővárosa már sohasem kapja vissza egyszervolt fényét. Hogy egyszer végleg belefulladunk a koszba és mocsokba. Hogy nem épül többé olyan épület, amelyre száz év múltán is büszkék lehetünk. Hogy a kultúra fővárosából végképp a plázák főváro­ sává válunk. Hogy életünk nagyobbik részét a forgal­ mi dugókban töljük majd el. Hogy az aluljárókban eljön majd az idő, amikor már nem tudjuk kikerülni a kéregé tő vagy éppen szórólapot osztó emberek ára­ datát. Hogy az a szellemi prosperitás, amely akár száz év\'cl ezelőtt is megtalálható volt (kötelező olvas­ mány: John Lukacs: Budapest, 1900), végleg elenyé­ szik. Hogy az (otromba kifejezéssel élve) “pesti” és a ,vidéki” közötti szakadék á^árhatatlanná válik. Hogy olyan városunk lesz, amely szürke jellegtelenségbe olvad. Hogy az utolsó külföldi turista is inkább Prá­ gát, Pozsonyt vagy Krakkót válaszja. Hogy Magyar­ ország „vízfeje”, Budapest nemcsak magáról, hanem az egész országról rossz képet fest majd. Hogy szét­ hullanak az utolsó közösségek is, mert a szürke váro­ si lét alkalmatlan terep fennmaradásukra. Hogy a metróban utazva többé egyetlen mosolygós arcot sem látunk majd. Hogy a város „szent helyei” érdek­ lődés hiányában néptelenül fognak tátongani. Hogy a Nagykörút nem Kosztolányi körútját jelenti majd. Hogy az Üllői úti stadion már sohasem telik meg. Hogy a Mátyás-templom szépen lassan elporlad. Hogy a pesti kocsmákban az időutazó Krúdy Gyula többé sehol sem lel majd otthonra. Hát ettől félünk. Valós félelmek? Azok. De talán még nem késő. Hajolj le te is az eldobott csikkért! KA így maradok meg hírvivőnek őrizni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik. Újra lesz Évkönyv! Remélhetőleg újabb hagyomány megterem­ tése sikerült azzal az akcióval, melynek során a tavalyi évben először készült el a végzős év­ folyam évkönyve. Az idei ötödévfolyamosok is kézbe fogják kapni azt a díszes kivitelű ki­ adványt, amelyet fellapozva újra és újra lepe­ reghet majd szemük előtt az itt töltött varázs­ latos öt év. Az évkönyv szerkesztése már megkezdődött. Minden ötödévestől, de akár minden hallgató­ tól és oktatótól várunk olyan anyagokat, ame­ lyek majd bekerülhetnek. írjátok meg legked­ vesebb emlékeiteket, pillantsatok vissza a mö­ göttetek álló esztendőkre és vessétek papírra gondolataitokat! Fényképeket is várunk, bulikról, egyetemi összejövetelekről, a gólyatáborról és minden­ ről, amiről úgy gondoljátok, beleférne az év­ könyvbe. A későbbiekben lesz majd fotózás is, hogy minden végzős (előnyös) portréja gazda­ gíthassa tovább a könyvet. Az anyagokat a HOK-be vagy az ítélet e-mail címére várjuk! ^ Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ,Kiemelkedő színvonalú” szakdolgozat el-; dsrrieréseként pályadíjat adományozott Olendorf Nórának nyáron végzett nappali tagozatos hallgatónknak és dr. Beke Kamillának, ja Deák Ferenc Intézet Környezet szalgogon végzett hallgatójának. Mindkét szakdolgozatot írónak konzulense Dr. Péter Judit adjunktus, a Környezet-és Versenyjogi Tanszék tanára volt. Uh harmadik oldal �Ilii® I 1^ I i Ü 4 U ■ „Dékánságom vezérelve, hogy minden területen kiszámítható rendszert teremtsek! 99 Dr. Bandi Gyula Dékán Úr, személyesen — Dékán Ür 1978-ban szerzett diplomát az ELTE jogi karán, summa cum laude minősítéssel. Annak idején miért épp a jo­ gi pályát választotta? — Szóbeli felvételikkor sokat hallom azt, hogy azért akarnak jogászok lenni a felvéte­ lizők, mert szeretnének az emberek problé­ máival foglalkozni, s azokat lehetőség sze­ rint megoldani. Ezzel ellentétben nekem pályaválasztáskor nem volt különösen hatá­ rozott véleményem arról, hogy mi is szeret­ nék majd lenni. Az biztos volt, hogy nem vágytam természettudományi pályára. Ak­ koriban nem volt annyi szak, és képzési le­ hetőség, mint napjainkban, két fő szakma volt: a közgazdasági és a jogi pálya között le­ hetett választani. Édesapám mondta azt, hogy a jogi pálya az, amivel az ember több mindent tud majd kezdeni, így az ő tanácsá­ ra hallgatva lettem jogász. — Voltak-e olyan professzorai, akik az egyetemi tanulmányok során döntően meg­ határozták Dékán Úr későbbi, a környezetjog területéhez fűződő kapcsolatát? — Egyetemista koromban a környezetvéde­ lem kérdése még nem került az érdeklődés homlokterébe a jogi karon, tehát erről a té­ máról akkoriban még egy szó sem esett. így a környezetjoghoz kapcsolódó tanárt nem tudok említeni, de azért voltak olyan pro­ fesszoraim, akikre szívesen emlékszem. Ilyen például Brósz Róbert Professzor, aki egy rendkívüli egyéniség volt, a büntetőjog területéről pedig Békés Imre Professzort, és Györgyi Kálmán urat emelném ki. Nagyné Szegvári Katalin Professzor Asszony volt akkor az Egyetemes Jogtörténeti Tanszék vezetője, s én az itteni diákkörben sokáig te­ vékenykedtem, olyan extrém témákkal fog­ lalkoztam, mint például Ausztrália alkot­ mánytörténete. A környezetvédelemnek ma is fontos területe a közigazgatási jog, erről a részről Madarász és Berényi Professzorok voltak azok, akik meghatározó hatással vol­ tak a pályám alakulására. — Visszaugorva az időben, az egyetem el­ végzését követően hogyan folytatódott Dé­ kán Úr szakmai pályafutása? — Hasonlóan, mint a kezdetkor, teli bi­ zonytalansággal. Én nem akartam előadni. negyedik oldal Olyasmiket, aminek köze van a keresztény etikához és erkölcshöz, s ebbe beletartozik a környezetvédelem is. Az ő elképzelései sze­ rint jogi, s nem jogi tárgyakból tevődik öszsze a tananyag. A képzés a nem jogi tárgyak­ kal kezdődik, ennek volt vezetője ifjabb Zlinszky János, aki biológus. Tehát a Prodékán Úr kérdezte, hogy szeretném-e felmenő rendszerrel ezt a későbbi tanszéki vezetői posztot betölteni. Nagyon megtisz­ telt a felkérés, s szinte gondolkodás nélkül elfogadtam. Ez az elkötelezésem 1994-ben történt, s gyakorlatilag ’98-ban teljesült be, mivel ekkor jutott az első évfolyam a negye­ dik évre. jogot tanítani, ez a lehetőség eszembe sem jutott. A nemzetközi gazdálkodó szerveze­ tekről, s ezek közigazgatási vonatkozásairól írtam a szakdolgozatomat, tehát a nemzet­ közi gazdasági kapcsolatok területe érdekelt igazán. Akkortájt még olyan rendszer volt érvényben, hogy a diploma megszerzése után az egyetem rangsorolt bennünket, s így lehetett három helyre pályázni. Elég jó ta­ nuló voltam, még Köztársasági Ösztöndíj­ ban is részesültem, így az egyetem az első helyre rangsorolt, de valamilyen furcsa mó­ don én nem kerültem be az egyik megpá­ lyázott helyre sem. Erre az lehetett a magy^arázat, hogy finoman szólva nem álltam kö­ zel az akkori hatalmi politikai elithez. Igaz, a harmadik helyre felvettek volna, de oda meg már én nem mentem volna szívesen. Ekkor az előbb említett jogtörténeti pro­ fesszor asszony hívott a Gödöllői Agrártu­ dományi Egyetemre jogot tanítani, ugyanis itt volt jogi tanszék, s az ő férje is itt tanított. A pályázati rendszer alól kértem a felmenté­ semet, s így a véletlenek különös játéka folytán kerültem a katedra közelébe. Itt, 25 éve kezdtem el először foglalkozni környe­ zetjoggal, s pár hónap alatt bele is szerettem ebbe a területbe, s azóta sem tudok kiszeret­ ni belőle. — Hogyan került kapcsolatba a szervező­ dő Katolikus Egyetemmel? — Zlinszky János még szervező dékánként keresett meg, hosszasan elbeszélgettünk, s azt mondta, hogy lesz egy ilyen egyetem, s ő szeretne bizonyos sajátosságokat belevin­ ni a jogi oktatásba a Katolikus Egyetemen. — Dékán Úr kinevezését követően milyen tervekkel, elképzelésekkel látott munká­ hoz? — A kar klasszikus korszaka az alapítói munka befejeztéig tartott, ami Zlinszky Professzor Úr nevéhez fűződik. Ez az idő­ szak sok nehézséget, és átmeneti megoldást tartalmazott, de ez nem is történhetett vol­ na másképp. Ez egy iszonyatosan nagy munka volt, ami hatalmas felelőséggel járt együtt, s amiben én közvetlenül nem vet­ tem részt. Majd ez a viszonylag képlékeny állapot Radnay József három éves dékánsága idején némileg megszilárdult. Úgy gon­ dolom, hogy nekem most azt kell megvaló­ sítanom, hogy valóban egy minden szem­ pontból konszolidált, stabil, tartós állapot alakuljon ki, jelentsen minőségi oktatást, s felkészült oktatókat és tanárokat eredmé­ nyezzen távlatilag. Nyilván nem lehet ezt az idealizált állapotot egyik napról a másikra megteremteni, és sajnos az elkövetkező hó­ napokban is számtalan nehézséggel kell majd megküzdenünk. Itt egy dolgot emel­ nék ki, ami mindenki előtt ismert tény; öszszesen 17 kolléga töltötte be a hetvenedik életévét, s a Felsőoktatási Törvény értelmé­ ben ezeknek a személyeknek a jogviszonyát rendeznünk kell. Ameddig lehet, természe­ tesen számítunk a munkájukra, de egyre égetőbb feladatunk lesz az oktatói utánpót­ lás biztosítása, mely nyílván nem történhet úgy, hogy adjunktusokból vagy tanársegé­ dekből esetleg hirtelen professzorokat neveznénk ki. Egy középgeneráció megtartá­ sát, idecsábítását, s az ifjabb oktatói generá- �■ ció megerősítését tűztük ki célul. Töreked­ nünk kell arra, hogy mindenféle megkérdő­ jelezés nélkül egyenrangú versenytársa le­ gyünk bármely jogi karnak, főként az ELTÉ-nek. Sok egyéb kérdés is van, amelyek­ ben nagyobb stabilizációra lenne szükség. Például tavalyhoz képest új felvételi rend­ szer van érvényben, de két év múlva megint teljesen más lesz. Sajnos a törvények sűrűn változnak, s ez ellen nem tudunk mit tenni, de meg kell próbálnunk mégis valahogy be­ leszólnunk abba, hogy kiket is szeretnénk felvenni egyetemünkre, ne csak sodródjunk az árral. Fontos, hogy a szabályzatok vi­ szonylag stabilak maradjanak, itt jegyezném meg, hogy a legutóbbi Kari Tanácsi ülésen is több ponton módosítottuk a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot, erre azért volt szükség, mert az országos jogszabályok is változtak, és ehhez nekünk is igazodnunk kell. Tehát amikor kívülről sokszor az látszik, hogy szinte sosincs stabil vizsgaszabályzata az egyetemnek, akkor többnyire nem a kar kapkodó vezetése a felelős, hanem a külső körülmények. Tehát dékánságom vezérelve az, hogy minden területen kiszámítható rendszert szeretnék teremteni! — Egyébként mi a dékán feladata egy olyan rendszerben, ahol a tanszékek önál­ lóak, a központi döntéseket pedig a Kari Tanács hozza? — Érdekes módon a Katolikus Egyetemen a kari önállóság sokkal nagyobb, mint az álla­ mi egyetemeken. Az állami egyetemeken sok minden egyetemi szinten dől el, velünk ellentétben. Úgy fogalmaznék, hogy az egyetem atyáskodó jóindulattal figyel a kar­ ra, nem akar beavatkozni a kar működésébe közvetlenül. Ugyanezt tudom elmondani a kar egyházi vezetőjéről, a Nagykancellárról is, ő azt mondta, hogy a kar intézze a dolga­ it a legjobb belátása szerint, hiszen neki nem az operatív vezetés a feladata, hanem a szellemi, spirituális iránymutatás, ez véle­ ményem szerint egy nagyon tiszteletremél­ tó álláspont. A Kari Tanács viszonylatában többnyire a dékán részéről érkeznek az elő­ terjesztések, ez már önmagában komoly fel­ adatokat ró rám. Ugyanakkor én arra szeret­ nék törekedni, hogy az eddigieknél is na­ gyobb mértékben támaszkodjam a Kari Ta­ nács véleményére, akkor is, amikor erre nem is volna igazán szükség. Pontosan az a lényege a kari önállósággal való élésnek, hogy a Kari Tanács és az egyéb testületek nagyobb szerephez jussanak. A dékán a munkáltatói jogok gyakorlója is, kivéve a docensi és az egyetemi tanári kinevezéseket illetően, ahol a végső döntéseket felsőbb szinten hozzák. így a munkatársak kiválasz­ tásában, idehívásában, esetleg eltanácsolásában is igen nagy szerepem van. A dékán ve­ zeti a hivatali apparátust, a költségvetés elő­ készítését, így a vagyongazdálkodásból faka­ dó felelősség is személyemet terheli. Önál­ lóan a tanszékek személyi állománya felől nem dönthetek, viszont az oktatási prog­ ramba van személyes beleszólásom. Ez per­ sze nem terjedhet ki addig, hogy a kar veze­ tése, vagy a dékán a tanszékek oktatási mun­ kájába érdemben beleszóljon, de fontos hallgatói szempontok figyelembevételével esetleg ez is előfordulhat. Itt jegyezném meg, hogy eddig szerencsére senki sem élt vissza a tanszéki önállósággal úgy, hogy az a kar érdekei ellen szólna. Összegezve azt mondanám, hogy heti rendszerességgel a dékán-helyettesekkel tartok értekezletet, és közösen határozzuk meg az irányvonalat. Szeretnék majd tartani oktatói értekezlete­ ket is, ahol a kollégákat folyamatosan kívá­ nom tájékoztatni a várható fejleményekről. — Konkrétan a jogi kar intézmény állo­ mányával és a képzés különböző formái­ val kapcsolatosan mi Dékán Úr vélemé­ nye? — Épület tekintetében ahhoz, hogy a 26-os egységet fel tudjuk újítani, s az itt található tornatermeket korszerűvé tudjuk tenni, esetleg az itteni épületekben újabb oktatási egységeket alakítsunk ki, legalább 1 milliárd forintra lenne szükségünk, amit belátható időn belül nem fogunk tudni előteremteni. Itt tulajdonképpen a tulajdonosi és haszná­ lói jogviszonyok sincsenek egyértelműen rendezve, ami még tovább bonyolítja a helyzetünket. Amennyire módunk lesz rá, ezt a helyzetet minél hamarabb rendezni szeretnénk az illetékesekkel. A másik két épület nagyjából elkészült, itt újabb bővíté­ seket és felújításokat egyelőre nem terve­ zünk. Amit itt még fontosnak tartok ki­ emelni, hogy a tanáraink szobáit anyagi le­ hetőségeinkhez képest szeretném minél lakhatóbbá, s otthonosabbá tenni. A képzés különböző formáival kapcsolatban két jár­ ható utat látok. Az egyik az, hogy változato­ sabb oktatást, ne csak jogi jellegű képzést nyújtsunk, a másik út pedig a jogi tovább­ képzés fejlesztése. A jogi alapképzés tekin­ tetében attól tartok, hogy hiába akarunk mi bővülni, várhatóan ez nem fog bekövetkez­ ni, sőt, már ez az év nagyon drasztikus pél­ dáját mutatta annak, hogy mennyire csök­ ken az érdeklődés a jogi karok iránt. A pont­ számok nemcsak azért változtak, mert ne­ hezebb volt a teszt, hanem mert látványosan kevesebben jelentkeztek jogi karokra. Elő­ revetíthető, hogy ez a tendencia folytatódni fog. Minden jogi karon várható egy lassú apadás, ami maga után fog vonni sok nega­ tív hatást a karunkra nézve, például a hallga­ tói létszám csökkenése kihatással lesz a költ­ ségvetésünkre is. — Hogyan látja Dékán Úr az egyetem fej­ lődését, elismertségét karonként, és egészé­ ben? — Osszegyetemi szinten a Katolikus Egye­ tem egyre inkább jó elismertséget élvez. A négy kar közül a Hittudományi Kar mellett nincs konkurencia, hiszen a képzés egyedi, s minden elismert hittudósa az országnak itt tanít. A Bölcsészettudományi Karról leg­ jobb tudomásom szerint nagyon jó vélemé­ nyek terjengnek. Sokan mondják, hogy itt sokkal életszerűbb az oktatás, mint például az ELTÉ-n, ahol angol és német szakon még mindig irodalomtörténettel, és olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek a hétköz­ napi tanári munka során kevésbé hasznosít­ hatók, ezzel ellentétben pedig a Pázmányon sokkal gyakorlatiasabb képzés folyik. Egé­ szen sajátos az Információs Technológiai Kar léte, amely olyan jellegű képzést nyújt, ami az emberi agy és a számítógép működé­ sét kívánja összhangba hozni, amely új lá­ tásmódot jelent az információs technológi­ ában, s ez reményeink szerint nemcsak ide­ haza, hanem külföldön is komoly elismert­ séget fog szerezni. Az országban nyolc jogi kar van, s ha csak a felvételi pontok alapján szeretném magunkat rangsorolni, akkor a negyedik helyen állunk, ami nem rossz eredmény. Itt még megjegyezném, hogy a pontszámítási rendszer csalóka, nemigen tükrözi a valóságot. Úgy érzem, jó irányba haladunk, s a jó hírünk egyre biztosabban stabilizálódik. Egyetlen hibát tudnék ki­ emelni, amit a jövőben orvosolnunk kell, ez pedig az, hogy legyen jó sajtója az egyetem­ nek! Komolyabban oda kell figyelnünk arra, hogy ne csak jó hírünk legyen, hanem az le­ gyen megfelelően propagálva is. Nem sze­ rencsés az, hogy nem próbáljuk meg köze­ lebb hozni magunkat az érdeklődőkhöz, akár személyes kapcsolatokon keresztül, akár a sajtó útján. — A kar életében, s az oktatás során ho­ gyan tud érvényesülni a katolikus szelle­ miség? — Azt hiszem, ez megint egy olyan terület, ahol előrébb kell lépnünk! Nézetem szerint ott kezdődik a katolikus szellemiség itt a ka­ ron belül, hogy hogyan bánunk és szólunk a hallgatóinkhoz. Itt akadnak tennivalóink, te­ hát hogy a bánásmód, a hangnem megfelelő legyen. Ezen kívül sok olyan tárgy van, ami megpróbálja ezt a szellemiséget finoman, nem agresszívan közvetíteni, ilyen például a ötödik oldal �keresztény erkölcs és jogászi etika tárgya, vagy említhetném magát a kánonjogot is. Szeretném erősíteni a hallgatók körében a környezetük iránti felelősségtudatukat, amely jóval túlmutat a jogi szabályozáson. Hiszen rengeteg olyan kérdés van, amit nem lehet csak a jog eszközeivel megoldani. — Milyen felelőssége lehet egy katolikus egyetemi tanárnak a hallgatók nevelésé­ ben? — Önmagában az, hogy a tanár hogyan ad­ ja le az anyagot, már felvet bizonyos felelős­ séget. Az anyag leadásán túl úgy érzem, hogy az egyetem már nem alkalmas neve­ lésre. Itt oktatás folyik, azaz felnőttképzés történik. Itt már a hallgatóknak viszonylag kialakult értékrendjük van. Az oktatók fele­ lőssége abban áll elsősorban, hogy mit és hogyan tanít. Nevelési kérdés az is, hogy egy-egy hallgatói kérdésre merjem azt mondani adott esetben, hogy nem tudom a választ. Hiszen nem azért egyetemi tanár az ember, mert minden tud, ilyet feltételezni is butaság. Szerintem sokkal hitelesebb az a tanár, aki fel meri vállalni azt, ha valamit nem tud, vagy ha esetleg ő rontott el vala­ mit. Merem állítani, hogy sokkal inkább fogják a hallgatók tisztelni az ilyen kollégát, mint azt, aki tévedhetetlennek tartja magát. — Mostanság sok szó esik a jogászi túl­ képzésről. Gyakorló ügyvédként mit gon­ dol erről a kérdésről Dékán Úr? — Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók önszerveződjenek, és a tanuláson felül megpróbáljanak vala­ mi többletet is hozzáadni az egyetemi lét­ hez? — Azt látom, hogy egyre nehezebb elhe­ lyezkedni a pályán. Annak idején, amikor elindult ez a nagy túlképzés az országban, akkor először az Államigazgatási Főiskola hallgató kezdtek el panaszkodni, akik képe­ sítésükkel jegyzők is lehettek volna, s addig senki sem akart jogászként önkormányzat­ okhoz menni, viszont az utóbbi pár évtől kezdődően már rengetegen. A közigazgatás­ ba úgy 10-15 éve úgy kellett a jogászokat odacsábítani, most már pedig ez a terület is telítődött, sőt: nagyarányú országos leépíté­ sek várhatók a hírek szerint. Ezért is nagyon fontos, hogy a jogászok tovább képezzék magukat, s egyik fő feladatomnak tekintem, hogy itt az egyetemen belül a továbbképzést erősítsem, gondolok itt a Doktori Iskolára, és a Deák Ferenc Továbbképző Intézetre. Rá kell jönniük a jogászoknak, hogy nincsen generalista jogász, tehát: specializálódni kell! — Olyannyira fontosnak ítélem, hogy na­ gyon bánt, hogy nincs. Hiszen úgy látom, hogy sajnos nincsen egyetemi hallgatói köz­ élet. Örülnék például, hogyha a Hallgatói Önkormányzat megerősödne, és többször, világosabban fejtenék ki azt, ha valamivel esetleg nem értenének egyet, hiszen értel­ mesen átbeszélve a kifogásolt döntést hamar kompromisszumra tudnánk jutni. Ha példá­ ul megkérdőjelezik valamely döntésünket, s mi azt részletesen elmagyarázzuk, akkor leg­ alább tudják a hallgatók, hogy pontosan mi­ ért is született egy adott vitatott döntés, s nem arról van szó, hogy az egyetem már megint ki akar szúrni a szegény hallgatókkal. Tehát fontosnak ítélem a pezsgő hallgatói közélet meglétét, kell, s tessék megszervezni! Szabó Viktor Közelednek a HÖK-választások! Elég a szóból, itt a tettek ideje! Az új rendszer szerinti (ti. hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben a tanév első felé­ ben kerülnek ezentúl megválasztásra a HOK-képviselők) első hallgatói önkor­ mányzati képviselőválasztásra kerül sor novemberben. Bár az elmúlt években lát­ tunk néhány rossz példát a nagypolitiká­ ban a szavazásra való mozgósítással kapcsolatosan, most mégis arra agitálnánk a Kar hallgatóságát, hogy mérettesse meg magát a választáson, ha pedig ilyen ambí­ ciókat nem dédelget, legalább éljen szava­ zatijogával! Amikor a Pázmány Jogi Kara elindult, minden egyes HÖK-választás esemény­ számba ment. Irtózatos (de a lovagiasság kereteit soha nem túllépő) plakátháború és kampány vette kezdetét, már jóval a választás előtt. Évfolyamonként baráti társaságok álltak össze, hogy bekerüljenek a testületbe, ígértek fűt-fát, ingyensört, hosszabb vizsgaidőszakot kevesebb vizs­ gával, bulikat, sportéletet, igazi egyetemi ^közéletet. És lön, nem is csalódtunk. hatodik oldal pezsgett az élet, vibrált a levegő a Szent­ királyi utcában, és a HŐK tényleg a hall­ gatóság zászlóshajója lett (a sok egyéb hallgatói szervezet mellett). Képes volt alakítani a közösség életét, olykor képes volt kivívni a (korántsem drákói) szabá­ lyok enyhítését, szóval; betöltötte azt a szerepet, amire kitalálták. I-Iogy ez a folyamat pontosan hol és mi­ kor szakadt meg, annak kiderítése külön nyomozást igényelne. De nem is lénye­ ges. A lényeg a tény: mára a HŐK jelen­ tős presztízsveszteséget szenvedett, a vá­ lasztások sorozatosan érdektelenségbe fulladnak, olyan eset is előfordult már, hogy az alacsony részvétel miatt amúgy érvénytelen választást kellett érvényesíte­ ni (némi dogmatikai bakugrással, mond­ ván: legközelebb se jönnének többen sza­ vazni), vagy hogy a jelentkezők alacsony száma miatt nem sikerült minden évfolyamon betölteni a rendelkezésre álló kvótát. Eközben azért persze mindenki­ nek van véleménye a testületről (legtöbb­ ször kedvezőtlen), ami azért is igazságta­ lan, mert nagyon könnyű a „partvonalról” bekiabálni a taktikai utasítást, de nem annyira tisztességes, ha már egyszer adott a lehetőség arra, hogy játékossá válva, be­ lülről javítsuk meg a dolgot. Nincs kétsé­ günk afelől, hogy a jelenlegi HÖKképviselők a tőlük telhető legjobban lát­ ják el feladatukat, de ha nincs mögöttük erős, összetartó, őket valóban képviselői­ nek tekintő hallgatóság, úgy munkájuk ellehetetlenül, de legalábbis jelentősen megnehezedik. Abban mindenki egyetért, hogy erős, hi­ teles HÖK-re szükség van, úgyhogy tes­ sék, itt az alkalom arra, hogy betagozódva a hallgatói közéletbe, mindenki szabadon kifejthesse kreatív szervezői ambícióit— saját maga és hallgatótársai épülésére. Gyertek tehát, jelöltessétek magatokat képviselőnek és menj etek e 1 szavazni a következő HÖK-választásokon! A jelentkezési határidő: november 6. A választások időpontja; nappali tagozat: november 10-14., levelező tagozat: november 7-8. és 14-15. �így lettünk mi: atomizált nemzedék Filozófiai értekezés a nappaliból Bulizni jó! Nem is egyetemista igazán az, aki nem fordul meg rendszeresen ^az ilyen-olyan társas összejöveteleken. Az egyetlen dolog, ami kiölhetetlenül ?él az egyetemistákban (ha már sem az önépítés, sem a tudásvágy nem munkál bennük) a bulizás iránthcsillapíthatatlan szomjúság. Talán ma még nem tartunk ott, hogy ez jelentse a közösségi lét egyetlen életképes formáját, de ^hogy ez az igény utolsónak, a közösségek megszűnésével egyidejűleg fog ki­ múlni, az biztos. Érdemes tehát közelebbről megvizsgálni a mai egyetemista^ összejövetelek lélektanát. Kossuth Lajos utca, Living Room nevű egység. A Pázmányos bulik egyetlen mai színhelye. Már az utcán csődület, lefelé a lépcsőn zord kidobóemberek. „Te hova jársz?” - kérdezik, válaszul diákigazol­ vány felmutatással igazolom, hogy Pázmányosként jogosult vagyok a térítés­ mentes behatolásra. A mögöttem érkező haver válaszul csak annyit bök ki: „Én is oda” — pedig verbális formában nem is hangzott el az Egyetem neve. Mindegy, bejöhet ő is. Ruhatárhoz való hozzáférés esélytelen. Kellemetlen, mert a bent mu­ lató embertömeg kipárolgása, valamint a pincehelység levegőtlensége együttesen Purgatórium-jelleget kölcsönöz. Semmi gond, irány a bárpult. Röpke tíz perc sor­ ban állás után meg^^an az első ital. Éljen, egészségedre! Ajjaj, máris elfogyott. Újabb tíz perc. A félhomályból egyre több és több ismerős arc rajzolódik ki, elenyésző kivétellel szeretetteljes üdvöz­ lésekben van részünk. Dupla italmennyi­ séget ragadunk ezúttal magunkhoz, mely jelentősen növeli gazdaságosságunkat, amennyiben ritkábban kell ezentúl sorba állni. Igaz, a helyhiány okán zsonglőrköd­ ni kell kicsit a szintén megduplázódott pohármennyiséggel is. Beszélgetés. In­ kább artikulátlan üvöltésre hasonlít, te­ kintve a súlyos hangerőt, ami a tánctér irányából ered. A homályból újabb köszö­ nések, beazonosíthatatlan személyektől. Udvarias viszontköszönés. Újabb üvöltö­ zés. Úresedő sarok felfedezése, odavonulás, így alkalom nyílik mélyebb társalgásra is. Azért nagyon mélyre nem. Nem alkal­ mas rá sem az idő, sem a hely. Nem is baj. Tánckísérlet következik, szerencsére szintén ajótékony, „ápoló és eltakaró” fél­ homály óvó leple alatt. Nem a mi zenénk. Ha az menne, tán másodpercek alatt ürülne ki a tánctér, és a lemezlovas (de jó szó!) rituális emberáldozat szenvedő alanyává válna. Talán nem is. Mindegy, sosem tudjuk meg, de lényegtelen, hiszen szemmel láthatólag önfeledten mulat a tömeg, mi pedig meghajolunk a többségi akarat előtt. Bízunk benne, nem az „eszi, nem eszi, nem kap mást”-effektus újabb tanújelét látjuk. Jó a buli, na. Újabb, régen, vagy akár az­ nap délelőtt látott ismerősök érkeznek, mindegy, mindenkivel jó. Még azzal is el lehet vigyorogni pár percig, majd menni tovább, akivel amúgy kínkeserves lenne egy együtt töltött rövid félóra. Azért ilyenből van kevesebb, szerencsére. Az ember jó, az embert lehet és kell is szeret­ ni! A barátainkat, ismerőseinket is szeret­ jük tehát. Őszintén. Jó velük együtt lenni. Jó ismeretlenekkel is együtt lenni. Jó len­ ne másokkal is megismerkedni. Itt a töké­ letes alkalom! De hol? Ha az élet nem so­ dor össze minket, soha az életben nem megyünk oda egy idegen társasághoz. Ök se jönnek hozzánk. Érdekes paradoxon, régebben még nem értettem; buliban képtelenség ismerkedni. Kivétel erősíti a szabályt. Micsoda szerencsénk, hogy an­ nak idején rosszul fordították az ősi böl­ csességet magyarra, így pont az ellenke­ zőjét jelenti, de csak a mi nyelvünkön. Pedig, belegondolva, micsoda marhaság. Mindegy, vissza. Még mindig jó a buli, de tényleg. Jól érezzük magunkat. Ellazulunk kissé a mögöttünk álló, egyáltalán nem fárasz­ tó napok után. Köszönet a szervezők­ nek, köszönet a megjelenteknek, kö­ szönet a pultoslánynak, de még a le­ mezlovasnak is! De miért is jöttünk? Pazaroljuk itten a drága időt, pedig tudományos célzattal, a buli lélektanának vizsgálata okán vagyunk itt. A következő megállapításokat tesszük. Érdekes, hogy a nagy embermassza, ami az adott pillanatban többszáz főt jelent, apró sejtekre bomlik. Kicsiny állam az ál­ lamban minden baráti társaság. Átjárás egyikből a másikba elenyésző. A kis kö­ zösségek nem állnak össze egy nagy kö­ zösséggé. No persze nem várható el, hogy a többszáz ember együtt lélegezzen, no de kérem, mégsem egy idegen közegbe jöt­ tünk, hanem Pázmányos buliba! A betérő idegen számára ez a formális homogeni­ tás (ez is jó szó!) érzékelhetetlen. A kötő­ erőt, amely patetikusan szólva „Pázmá­ nyos közösséggé” formálná a kis sejteket, nem látjuk. Na jó, vannak itt olyanok is, akikhez a legkevésbé sem szeretnénk kö­ tődni, de mégis, mi az, ami megkülön­ bözteti az ittenieket akármelyik szórako­ zóhely közönségétől? Hát persze, első­ sorban az ismerősök sokkalta magasabb népsűrűsége. Ennyi elég? Ahhoz, hogy nyugodt szívvel álljak időközben újabb és újabb tíz perceket a sorban? Úgy látszik igen. A közösség formálására pedig egyéb módokat kell találni, ilyen, ipari méretek­ ben ez nem megy. No de, vannak e ilyen, működő más fórumok? Házibulik, kocs­ mai beszélgetések, mozilátogatások, akár még közös „kulturális igényű” alternatív programok? Remélhetőleg igen a válasz. A tapasztalat viszont azt mondatja, hogy az egyszer kialakult, majd megcsontoso­ dott kis körök szinte érintetlenül „vésze­ lik át” az Egyetem éveit. Az átjárás köztük nehéz ügy. Évfolyam- vagy egyetemi szinten pedig nincsen közösség. Hanyat­ ló közélet, az Egyetemen kívüli, sok em­ bert megmozgató programok szűkössége, az összetartó erők hiánya a jellemző. Ez pedig baj. Pedig nem múlhatnak el nyomtalanul az itt töltött évek! Meg kell dobbanjon mindenki szíve, ha a diplomá­ zás után egyszer újra befordul a Szentki­ rályi utcába! Nem maradhatunk atomi­ zált nemzedék! A buli a „nappaliban” jó volt. Legköze­ lebb is eljövünk. BugaJakab hetedik oldal �Azok a boldog szép napok 3. „Dorbézolás után késeit is...” Tavasszal kezdődött el sorozatunk, amelyben a régi idők pesti joghallgatóinak életéből szemezgettünk, és választottunk ki olyan eseteket, amelyek a maiak számára is tanulságul szolgálhatnak. Remélhetőleg senki nem rója terhűnkre azt, hogy el­ sősorban a negatív jelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elharapódzásának. Álljon itt tehát újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvező képet fest a régmúlt idők jogászifjairól... De vigyázat, nem utánuk csinálni! ,A jogászinak viselkedése, zabolátlansága és JJdurvaságai miatt számos panaszról olvasunk. De ez a kor egyébként másutt is hasonló pa­ naszokkal van tele. AXVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának szá­ mos tanújelével találkozunk. A XVII. század közepe óta alig múlt el esztendő, hogy a hall­ gatók, elsősorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napi­ renden voltak a harcok a városi és katonai őr­ séggel. Nagyszombatban is egymást érték a pana­ szok a jogászok véres verekedése, engedet­ lensége és fegyelmezetlensége miatt. A val­ lásgyakorlatokból, ahol csak lehetett kihúz­ ták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a pa­ pi seminarium szakácsát súlyosan megsebez­ ték. Amikor pedig a kari igazgató kari ülés­ ben carcerra ítélte őket, az összecsődült jogá­ szok kiragadták a pedellus kezéből az elítélte­ ket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következő fegyelemsértéseket jelentette a ka­ ri igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Feke­ te Sas kocsmában egy orvost kezén karddal súlyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megaka­ dályozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, Tordai György kihágásai­ ról, melyek azonban korántsem voltak egyedülállók, a következőket jelentette a ka­ ri dékán 1761-ben a káptalannak: A tanul­ mányi év kezdetén szállásán nagy vereke­ dést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamentum e kitörései elől az ágyak alá bújtak. Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége mi­ att nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szállásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dé­ kán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihágásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt táma­ dott meg, ütlegelt, véresre vert. Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási ígéretében bízva, tekintettel nemességére is, kibocsátotta. A prímás, mint főpásztor és az összes ma­ gyarországi tanintézeteknek a királynő aka­ ratából kirendelt protectora a fegyelmezet­ lenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihágásainak elejét vegye, az egri jogakadémia példájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizonyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igaz­ gatónak be kell nyújtani. 5> (Forrás: Eckhart Ferenc: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. Rendelkezésünkre bocsátotta: dr. Gerencsér Balázs) Olvasói levél Élet és szidalom Dr. Bárándy Péter igazságügyi minisztert szólítják a színpadra a 2002-es Pázmány Péter Katolikus Egyetem gólyabálján, mi­ kor egy hangos és vicceskedő megjegyzés száll a színpad felé a hátsó asztalok vala­ melyikétől, ahol pár, határozottan nem elsőéves üldögélt és vonaglott a nevetés­ től (tartalma szerint, körülírva: „a kom­ munista rendszerrel szimpatizáló, nem egészen szalonképes egyed”). Az említett eset valóban megtörtént. Reak­ ció nem volt semmilyen, maximum azon lepődött meg a többség, hogy valaki ezt hangosan is ki mertemondani. Mert egy­ más közt a komcsi az komcsi, ugye? Han­ gosan kicsit merészebb, de csak nem hal­ lotta. Ha valaki ezt elmeséli, az nyilván le kívánja járatni az egyetemet, baloldali posztkommunista, nemkülönben pufaj kás. nyolcadik oldal Sajnálatosnak tartom, ha ezt valaki komo­ lyan is veszi. Az ilyen eseteket nem (vagy nem csak) a baloldalnak/baloldaliaknak kéne elítélnie. Nekünk meg már csak azért is illene, mert minket járatnak le ve­ le. Ha valaki nem tud viselkedni, az nem politikai kérdés. És az sem, ha páran jó­ pofának tartják a szitkozódást. Ha pedig valaki ezt elítéli, akkor nem kell zsigerből provokátornak tartani. Ha meg úgy érezzük, hogy egyetemünk a baloldal céltáblája, akkor esetleg nem kel­ lene alapot szolgáltatnunk támadásaik­ hoz, hanem magatartásunkkal és kultúráltságunkkal kellene irányt és példát mu­ tatni nekik. Az embereket nem az minő­ síti elsősorban (de még sokadsorban sem), hogy hova húzzák be négyévente az ixet. Meg: a stílus maga az ember. Két közhely, csak sokan mégsem ismerik. TisztcltJégé! írásának tartalmával egyetértünk, bár nem tudjuk, miért csaknem egy évvel a le­ írt esemény után fogalmazta meg gondolatait. Hiszünk önnek, hogy az eset valóban megtör­ tént, de azt gondoljuk, semmiképpen sem jel­ lemző' az eset, az ilyen megnyilvánulások nem megszokottak Karunkon, és természetesen mé­ lyen elítélenddek. Az Ön által is említett soro­ zatos sajtótámadások nem is a valós tényeken, hanem azok kiforgatásán, vagy még többször újonnan „megálmodott”, soha meg nem történt eseményeken alapulnak. Reméljük, hogy az Ön által leírt esethez hasonlóak nem történnek majd a jövóíben. A stílust azonban nem lehet szabályozás alá vonni. (A szerk.) �III Ili R 1 . -. . » », „Tudod milyen nehéz kezet fogni?” Kávét kérünk. Magnó bekapcs. Cigit vesz elő, rágyújt. Kísért, de tartózkodom. EgyI szociális munkás, két kávé, egy cigaretta; A magnó, meg én csak úgy vagyunk. Füle-| lünk. Áláníerülünk egy más világ töredékeibe."'Vár minket a flaszter, kétszáz hajlék^talannal. A város neve? Mindegy. Százezrén lakják. Koncentrálunk inkább a lényegre. — Tamás! Hány szociális munkás jut erre a 200 személyre? — Tizenheten vagyunk. Néha többen is. — Minden hajléktalannal kapcsolatban vagytok? — Nem. 30-40 fő az ún. látens hajléktalanok száma. Ok zárt kertekben húzódnak meg, vagy más olyan helyen, ahol nincsenek szem előtt. Nem keresik a társaságunkat. Az intéz­ ményesített ellátást mintegy 100-110 ember veszi igénybe. A többiek az utcán húzzák a lóbőrt. uz » — Mi a helyzet a menhellyel? Oda bárki be­ mehet? — Igen. Bárki bejöhet aludni, hiszen itt alapvetően aludni lehet. Azonban este hétig be kell érkezni, különben nagy darab biz­ tonsági őrrel találja szemben magát az em­ ber, aki mindenféle vészhelyzetre alaposan fel van készülve (kigyúrt izmok, gázspray stb.). A „fapados”, vagyis a menhely mintegy négy nagy szobából áll, itt vannak az ágyak. 20-20 fő fér el szobánként. Az ágyak emeletesek, rajtuk matraccal, olyannal, ami könnyen fertőtleníthető. Havonta egyéb­ ként a csótányirtó is befut. A csótány nem a menhely privilégiuma, hiszen a nevesebb kollégiumokban is vannak effajta háziállat­ ok. A törvény által előírt egy főre jutó szük­ séges légköbméter meglétéről inkább ne be­ széljünk. Valahol biztos megvan... Amúgy, senkinek nincs odabent még csak minimális intim tere sem. — Igen. Emellett hatalmas a játékszenve­ délyük. Ami pénz leesik nekik, azt mindegy szálig elverik egy játék-automatánál, illetve elisszák. Komolyan mondom néha döbbene­ tes, hihetetlen, mit kihoz belőlük egy játék­ gép. A fiatalok nagyrészt állami gondozottak voltak korábban. De még mielőtt megkér­ deznéd: alig van köztük roma! A hajléktala­ noknak csak 1-2%-a cigány. Azt hiszem, a ro­ ma társadalomban igen nagymértékű a szoli­ daritás egymás felé, a nagyon nagy bajban lé­ vők inkább a saját szubkultúrájuknál keres­ nek valamifajta menedéket. — A fiatalok között lányok is vannak? — Nincsenek, sőt a hajléktalanok 90%-a egyébként is férfi. — Van valamilyen betegség, amire különö­ sen figyeltek? — A munkával hogyan állnak? — Az átmeneti szállót csak az veheti igény­ be, aki állandó jövedelmet igazol. Legfel­ jebb négy évig tudjuk itt elhelyezni a kollé­ gát. Kettő plusz kettes leosztásban. Az ide bekerülők önellátásra képesek, egészségügyi ápolásra, gondozásra ők nem szorulnak. Csak háziorvosi szolgálat van az átmeneti szállón. A szerződéses munkahelyeseket na­ gyon szeretjük, mert a pályázatoknál az na­ gyon jót tesz, ha abból minél több van. Egyébként kevés az ilyen szerződéses pasas. A hajléktalanok jó része inkább alkalmi munkákat kap, legnagyobb részük azonban az életkoruk, mentális, egészségügyi állapo­ tuk miatt nem igen dolgozik. — A fiatalok is isznak? f Egy „szocmunkás”, akit boldoggá avattak, Teréz anya —Azért kis szekrény a cuccoknak csak van? — Igen, egy 50x50 cm-es kis szekrényt mindenki kap, abba lehet pakolni a eókmókokat. Sajnos elfelejtik becsukni sokszor, vagy letörik, szétfeszítik a lakatot. Sok az egymás közti lopás, mi meg nem tudunk mindenre, és mindenkire figyelni. Bizton­ sági kamera csak a bejárati kapunál van, meg az udvar egy eldugott részét lehet egy má­ sikkal pásztázni. A biztonsági őr ezek segít­ ségével eldöntheti, hogy beengedi-e a csen­ gető illetőt, illetve látja, ha valaki az udvaron suttyomban szipuzik. —A szipuzás gyakori jelenség? Mi a helyzet a droggal, alkohollal? — A 200-220 főből csak egy férfiről tudjuk, hogy szipuzik. Volt egy másik illető is, aki szívta rendesen, de amióta az egyik lábujját levágták, abbahagyta. Porok nincsenek (túl drágák). Sokkal nagyobb probléma az alko­ hol. Gyakorlatilag mindenki iszik, és min­ denki alkoholista. Volt egy delikvens, aki hajléktalanként örökölt 400 ezer forintot. Egy hétig senki sem látta, majd amikor elő­ jött az ivóbarlangjából, úgy nézett ki, mint egy vizihulla. — Két éve rendszeres szűrési program ke­ retében keressük a tbc-seket. A máltaisok a buszukkal lejönnek félévente. Ok 200 fo­ rintot adnak mindenkinek, aki eljön, mi pedig egy kis ételcsomagot állítunk össze. Nagyon jól működik ez a program. Aki tbc-s, azt egyébként azonnal elviszik kór­ házba. Utoljára egy beteg férfi volt. Azóta őt is kiengedték, miután gyógykezelték. Fekélyek, érrendszeri betegségek az élet­ módból adódóan gyakoriak. Télen nálunk nem fagyott meg senki. Fagyásos sérülés is csak egy volt, de a „kolléga” azt sem nálunk szedte össze, hanem Pesten, mert amikor kidobták a Déli-pályaudvarról, hirtelen nem tudta, mihez kezdjen magával. Amire hazaért, már nem lehetett néhány lábujján segíteni. — Gondolom vannak hajléktalan-élettársak, párok is? — Általában, akik valakivel tartósan együtt élnek, azok a párjukkal a környező erdőben saját sátrakban tengődnek. Mintegy öt ilyen párról tudunk. Az elmúlt öt évben mind­ össze két szülés volt. \álószínűleg a fizikai, mentális állapotuk miatt már meg sem fo­ gan a magzat, de ha meg is fogant, bizonyá­ ra igen nagy a spontánvetélések aránya. A magzatölésekről pedig végképp nincs sta­ tisztikánk. Régen egyébként volt egy prog­ ram: ingyen spirál, központi finanszírozás­ ból. Előzetesen tízen jelentkeztek, de ami­ kor lett volna a nagy nap, hárman jelezték, hogy ilyen-olyan okból nem érnek rá, a töb­ biek pedig nem jöttek el. Szóval van néhány spirál a raktáron. kilencedik oldal �4*1 * ' ■WBi—Mai — Diplomásokkal is találkoztatok? — Jelenleg három diplomásról tudunk az utcán lévők közül. Mérnökök. Hogyan jutnak idáig? Felbomlik a házasságuk, gyenge az akaraterejük, ehhez jön még az alkohol, aztán bevégeztetett. A nők, a volt feleségek általában kisemmizik a férjet. majd lelépnek egy vagyonosabb csákóval. Esetünkben többször ügyvéd volt az új partner. Fontos, hogy a mi feladataink kö­ zé nem tartozik a családi élet perpatvarai­ nak elsimítása, sőt szigorúan tiltja az etikai szabályzatunk. Tanácsokat persze adha­ tunk, ha kérik, de a békéltetés nem a mi asztalunk. — Szokták kérni a tanácsodat? — Van, hogy igen. A hajléktalan is ember, aki nagyon szereti az emberi gesztusokat, mint például a kézfogást. Tudod, milyen nehéz volt eleinte kezet fognom? Nem sza­ bad elfelejteni, hogy aki idejut, már min­ denképpen extrasérült személy. Fokozattan fontosak, jelentésük van az emberi mozdu­ latoknak. Némelyik nagyon zárt, mások nyíltak, de sokat hantáznak. Van, aki őszin­ te. Öt is elfogadjuk. — Mi tartozik még a munkakörötökbe? — Az utcán lévő szociális munkások felada­ ta, hogy megállapítsák kik, hányán és hol él­ nek az utcán. Felmérjék az igényeket, mi­ ben lehet segíteni. Ezután „szolgáltatásokat’ dolgoznak ki, majd akit lehet, meg kell pró­ bálni kiemelni, mielőtt még beleszocializá­ lódnak ebbe a társadalomba. Az utcán élő hajléktalanokból csak 1-2%-ot lehet ki­ emelni. — Mi a helyzet a „bentiekkel”? Egyáltalán van átfedés a két csoport között? — Gyakorlatilag nincsen. Előfordul, hogy az utcán lévők közül, aki télen már nagyon fázik, néhány napra bejön. De ez nem jel­ lemző. Aki bent van, az vállalja a közössé­ gi együttlétet is, ami azért nem olyan könnyű. Érdekképviseletet, információs szolgálatot, ügyeletet is működtetünk az irodában. A menhelyen van teázó, fürdő, napi egy tál meleg étel." A kintlévők inkább kukáznak. Most van itt az ideje annak, hogy a kolbásszal a városi polgárság jól föltöltse a mélyhűtőt, majd annak a felét ki­ dobja a kukába. Emellett ott vannak a va­ dak is: macska, illetve az erdőben őz, kis állatok. — Kínálták már vadhússal? — Igen, de köszönettel visszautasítottam. Kávét már fogadtam el, nagyon erős volt, sokkal erősebb, mint amit most iszunk. tizedik oldal Ök nem sajnálták ki a kávét belőle. Tudják mi a különbség a kávé, meg a barnavíz között... lépés az Egyetemünkfejlődésében — Koldulni nem szoktak? — Nálunk nem. Van néhány koldus a vá­ rosban, de ők nem hajléktalanok. Nos, egy kicsit tapasztalt szoemunkás szűrője már elég precízen működik ezen a téren. — A karácsony hogy telik nálatok? — Akkor három napig dőzsölünk. Jön az al­ polgármester, beszédet mond, a polgármester, amíg fotózzák, meri a levest, aztán eldobja a kanalat. A lakosság küldi a felesleget, amit per­ sze mi megköszönünk. Azt szoktam monda­ ni: karácsonykor „önkielégít” a társadalom. Nagyon jó. — Templom...? — Sokan vannak a munkatársak között lelkészek, teológusok. Talán nem véletle­ nül. Mi önkormányzati intézmény va­ gyunk, de az egyháziak is küzdenek a ma­ guk területén, és lehetőségeik között. A nyugati társadalmakban nagy veszély, hogy pusztán az ember materiális szük­ ségleteire koncentrálnak. Pedig az édeske­ vés. Mégis csak emberek vagyunk! Ezért fontos, hogy megtanuljunk egymással ke­ zet fogni. Aztán majd felépülnek újra a templomok is. — Hülye kérdés: sikerélmény? — Minden apróság annak tekinthető. Nincs tbc-s, jól működik a szűrőrendszer. Most indul egy albérlettámogatási prog­ ram. Reméljük, jól fog működni. Van né­ hány telephely, ahova nagyon szeretek ki­ járni, mert például mindig mosolyognak. Egy hónapja egy társaság azt mondta, hogy ők nem isznak alkoholt ezentúl. Az­ óta tisztának láttam őket. Nem tudom mi történt, de nagyon megrázhatta őket. Egyébként ne várj látványos eredménye­ ket, ez nem a számok világa ilyen szem­ pontból. Nem teljesítménybérezés alap­ ján kapjuk a fizetésünket (bruttó 150 ezer, pótlékokkal). Szeptember 28.-án volt a tanévnyitó Veni -Sancte szentmisénk az Egx-eterni tempJómban. Főcelebráns Dr. Seregély István tersek. Egyetemünk nagykancellárja volt, dc koncclebrált többek között dr. Bíró ’László püspök, dr. Kránitz Mihály rek­ torhelyettes és Várnai Péter egyetemi lel­ kész is. A Nagykanccllár úf beszédében a Szentlélek ajándékai közül néhányat - az egyetem feladatainak, küldetésének teljesí­ tése szempontjából a legfontosabbakat különösen is hangsúlyozótt?Emlékeztette ;a megjelent óktatókaf és hallgatókat, hogy ezekkel áz ajándékokkal élniük erkölcsi kö­ telességük és felelősségük.' Felelősség a, szűkebb közösség, a, nemzet,'de tágabb /divatosan globális/ értelemben és áttétele­ sen az emberiség java iránt. ,, A Veni^Sancte idei - a korábbiakban meg­ szokotthoz képest - késői időpontja tette lehetővé, hogy Egyetemünk mind a négy kara - fennállásunk óta először - közösen tartsa meg az eddig külön-külön tartott -Szentlélek hívó, évnyitó szentmisét., Dr. ’Fodor György rektor úr ezen kezdeménye­ zése széleskörű visszhangra talált, ugyanis az oktatók - akiket a rektor jó házigazda-. ként, egyenként köszöntött - a korábbiak­ nál fontósábbnak tartották á reszvételt/így azután először kerülhetett sor a szentmisét követő fogadáson arra, hogy a négy kar ok­ tatói, egymással is megismerkedjenek, “jó hangulatú, beszélgctésckkcl Ts impulzust Tapjanák munkájukhoz,- erősödjön az Egyetern iránti elkötelezettségük. Köszönjük Rektor Úr! zvg: I — Meddig szeretnéd ezt csinálni? — Nem tudom. Akik itt dolgoznak, már 7-10 éve csinálják. Nekik ez azt hiszem, hogy a hivatásuk. Én két éve dolgozom itt, élvezem amit csinálok, és szeretném sze­ retni is. A hivatásom minden bizonnyal azonban a tanítás. Az életben a fő felada­ tunk a küzdelem, a többit pedig majd meglátjuk. Németh Ádám Dr. Fodor György rektor �IMIM« iw» w IRWMant^ ^rAfWMreS * ■Ì 4 ( Pázmányosok a jog útvesztőjében - Elet a doktorrá avatás után Kisgj’erekként, ha megkérdezték tôle, azt válaszolta, majd tűzoltódesZi vagy katona. Ahogy á legtöbbfkisgyermek?szokta. Általá­ nosban focista, gimnáziumban már feltaláló. Utólag visszagon­ dolva, már ő sem tudja, hogyan került a jogi egyetemre... próbál­ ója azt hinni, hogy tudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban vagy szülői indíttatásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „ki­ zárásos alapon” döntött. Ma már ez mindegy, hiszen ő is beállt a í »,doktorok” közé. S hogy mi lesz belőle, talán az egyetemen töl­ tött öt év, talán a véletlen, talán valami más dönti majd el. Sokan sokfelé megyünk majd a jog útveísztőjében, de remélhetőlegóaz ó Egyetemünkhöz való kötődés és az emlékek örökre megmarad­ nak. Persze a‘mai versenyhelyzetbén dönteni nem könnyű, és imindegyik út nehéz. Szerinte éppen ez a szép benne. O most Dr. Pálos Réka Végzés éve: 2000 Munkahely: Legfőbb Ügyészség, Sajtóosz­ tály, ügyészségi fogalmazó — Amikor felkértelek erre az interjúra, azt hiszem, úgy fogalmaztál, hogy öröm­ mel elvállalod, ha ezzel segíthetsz az Egyetemnek, ahol végeztél. Ez egy olyan hozzáállás - és úgy érzem kötődés is - , ami sajnos az utóbbi években nem tapasz­ talható. Ez mennyire volt jellemző a Ti évfolyamotokon ? — A mi évfolyamunk az elsőként végzett volt az Egyetem történetében, és a mai napig is félévente vannak találkozóink a Spartacusban. Talán a mi évfolyamunk volt az, amelyik a leginkább összetartó volt, és ez a mai napig így van, ezt abból a tapasztalatból mondom, amit hallottam, és amit átéltem az egyetem alatt. Az évfolyamtársak közül nagyon so­ kakkal tartom a kapcsolatot, ha nem is min­ denkivel személyesen, de telefonon minden­ képp. Ez tényleg egy nagyon jó évfolyam volt, hiányzik! — A gyakorlatban hogyan tapasztaltad, kikerülve az egyetemről milyen a megíté­ lésünk? — Én csak tényleg csak a saját évfolyamomról tudok beszámolni, hiszen az utá­ nunk jövőket sajnos nem nagyon ismerem, de azt tudom mondani, hogy közülünk na­ gyon sokan kerültek bíróságra, ügyészség­ re, ügyvéd mellé, minisztériumokba, az ORTT-hez; úgyhogy én semmiféle negatív diszkriminációval nem találkoztam. Egé­ szen biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy megállják a helyüket, mint a máshol vég­ zettek. Nálunk az ügyészségen vannak úgynevezett „házi vizsgák” minden szakág­ mássza majd a sz;amárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, hogy mi lesz, ha nagy lesz... ' >.4. ....... Most induló összeállításunkban a jogi pálya különböző területén dolgozó volt Pázmányosokat ismerhettek meg. Célunk, hogy átfo­ gó képet adjunk egy-egy „szakmáról”, az egyetem után az elhelyez­ kedési esélyekről, az egyes munka területek előnyeiről-hátrányairól, a díjazásról és más fontos kérdésekről. Mindezek mellett örömmel mutatjuk be ezeket a tehetséges fiatalokat, akik Egyete­ münkről kikerülve kezdték meg jogi pályafutásukat, és igen sok mesélnivalójuk akadt. Elsőként egy ügyészségi fogalmazóval és egy tanársegéddel ismerkedhettek meg (az utóbbi bizonyára ismerős lesz sokaknak). bán, amelyek a szakvizsgára készítenek fel, ezeken is nagyon jól szerepelnek a volt pázmányosok. — Mi a pontos munkaköröd, hogyan ke­ rültél a Legfőbb Ügyészségre? — Ügyészségi fogalmazó vagyok, bár most már elkezdtem a szakvizsgákat, egyen már szerencsésen túl vagyok. Berendeléssel ke­ rültem ide. — Ez mit jelent pontosan? — Mint a legtöbb fogalmazó, én is pályázat út­ ján kerültem be az Ügyészségre, de a pályáza­ tokban nem hirdetnek legfelsőbb ügyészségi helyeket, csak megyére vagy városra. Én a Fő­ városi Ügyészséget pályáztam meg rögtön az egyetem után, akkor nem sikerült egyből, úgy­ hogy egy évig a Pest megyei Földhivatal Ingat­ lan-nyilvántartási Osztályán dolgoztam. Érde­ kes munka volt, szerettem, de én továbbra is ragaszkodtam a büntetőjoghoz, és ezért pá­ lyáztam még egyszer, ekkor már sikeresen. Ezek után a XVIII-XIX. kerületi Ügyészséget kaptam meg „anyakerületemnek” (ezt nálunk így hívják), itt kellett eltöltenem az első 8 hó­ nap büntető-gyakorlatot. A kerületekben - pár kivételével - általában csak büntetőügyekkel foglalkoznak, tehát sem közigazgatási, sem magánjogi szakterület ott nincsen, csak a Fő­ ügyészségen, illetve egy pár kerültben. Mivel a három év alatt „forgás” van a különböző helye­ ken a fogalmazók között, más szakágakkal is van lehetőség megismerkedni. Ezután három hónapra a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhi­ vatalba kerültem, aztán két hónapot a Fő­ ügyészségen a Nyomozásfelügyeleti Osztá­ lyon töltöttem, és aztán kerültem be a Legfőbb Ügyészségre. Tulajdonképpen ez egy régebbi dolog volt, mert közvetlenül a pályázatom után kilenc másik fogalmazóval együtt hívtak be minket ide, a Legfőbb Ügyészségre, hogy a Sajtóirodára szeretnének fogalmazót beren­ delni. Meghallgattak minket, és az akkori Saj­ tóirodát vezető ügyésznek, Horányi Miklós­ nak - aki most a szegedi fellebviteli ügyész rám esett a választása, ami nagyon-nagyon megtisztelő dolog. Én nagyon örültem neki, de a büntető gyakorlatomat le kellett tölteni, így nem tudtam rögtön itt kezdeni. — Mit tartalmazott a pályázatod? — Önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt kel­ lett hozzá csatolni, és a diploma hiteles má­ solatát. A leckekönyv másolatát nem kérték. Az első pályázatom idején még nem volt központosított a felvételi rendszer, akkor még a főügyészségekre kellett benyújtani a pályázatokat, és a döntés a főügyészek kom­ petenciája volt; jelenleg a legfőbb ügyész dönt a felvételről. — A diploma minősítése mennyire számí­ tott? — Egészen biztos, hogy számít, mert már a pályázati kiírásban megjelölik, hogy csak ,cum laude” vagy „summa cum laude' minősítéssel lehet pályázni, de azt hiszem, a döntésnél már nem nyom túl sokat a latba. Talán inkább a fellépés, esetleg az ügyész­ ségen már eltöltött valamennyi gyakorlati idő (bár a mi időnkben még nem volt köte­ lező a hat hetes gyakorlat), illetve a ráter­ mettség számít. Egyébként lehetőség van gyakorlatot letölteni itt, a Legfőbb Ügyész Ür teljes mértékben támogatja a fiatalokat, és nagyon nagy támasza a fogalmazóknak. Azt hallottam, idén is nagyon nagy volt a túljelentkezés, körülbelül tízszeres. — Milyen volt a kezdet? Segítettek vagy teljesen önállósodnod kellett már az elején? — Mindenkit bedobnak a mélyvízbe. Az első napomon öt aktát kaptam, az a mini­ mum. A főnököm, és a helyettes is szabad- tizenegyedik oldal �ságon voltak, úgyhogy tulajdonképpen nem is tudtam, mitévő legyek. Voltak még persze titkárok és fogalmazók rajtunk, kez­ dőkön kívül, akik segítettek, de arra, hogy minden egyes ügyet leüljünk és megbe­ széljünk, ilyen terheltség mellett sajnos nincs és nem is volt lehetőség. Össze kell gyűjteni, és ki kell fénymásolni minden iratot régi aktákból és azok alapján már el lehet indulni. A bűncselekmények túlnyo­ mó többsége a fővárosban történik, itt fo­ lyik a nyomozás, az itteni ügyészségek fel­ ügyelik a nyomozást és képviselik a vádat, így rengeteg ügy van, valószínűleg vidéken azért ez kevesebb. Az, hogy esetleg tudod a büntetőeljárási törvényt, és hozzá legfőbb ügyészi utasításokat, még nem elég ahhoz. hogy az ember tudja, hogyan is „nézzen ki' a vád. Ezt be kell gyakorolni, csinálni kell. Persze a revízió működik, úgyhogy ha va­ lami nagyon nagy hibát vét az ember, akkor azért szól az instruktora (mindenkinek ki­ jelölnek egyet már az elején), aki átnézi a dolgokat. — Mennyire kötött a munkaidő? Magad osztod be, hogy mikor végzed el a felada­ taidat? — Igen, a feladatainkat maguk osztjuk be, természetesen a törvények minket is kötnek a határidők tekintetében, ezeket tartani kell, akár három, akár harminc, hatvan, esetleg ha nagyon kemény ügyről van szó - kilenc­ ven napos is lehet, attól függően, hogy mi­ ről van szó. Elsődlegesen azt kell megnézni mindig, hogy mi a legsürgősebb, mert ha például bejön egy előzetes, akkor az minden mást megelőz, és kiemelt dologként lesz ke­ zelve. Tehát minden nap azzal kell foglal­ kozni, ami éppen a legsürgősebb. Mint már említettem, ilyen például az előzetes letar­ tóztatás, amelyik egyébként a nap bármely szakában „beeshet”, és akkor azt gyorsan meg kell csinálni. Általánosságban mondha­ tó, hogy tényleg sok a munka, és már a fo­ galmazókra is sok teher hárul. — Igaz az, hogy az ügyészi pályára lá­ nyokat nehezebben vesznek fel? — Amikor először jelentkeztem, és nem vettek fel, felmerült bennem, hogy talán amiatt nem sikerült, mert lány vagyok. Vi­ szont ha azt nézem, hogy mikor bekerül­ tem, akkor körülbelül fele-fele arányban voltak a lányok és a fiúk, elhesegettem eze­ ket a gondolatokat. Nem hiszem, hogy ez alapján választják ki az embereket. — Semmiféle hátrány nem ér? — Nem. Sőt, az ügyészségi fogalmazóknak és titkároknak van egy országos egyesülete, aminek én vagyok az elnöke. Tehát - ha eb­ tizenkettedik oldal bői indulok ki - még ennek az egyesületnek az elnöke is nő, úgyhogy bátran mondha­ tom, hátrány nem ér, néha még jól is jön, hogy nőként talán diplomatikusabban tu­ dok eljárni , és így könnyebben elérni a ki­ tűzött célokat. — Lelkileg sem volt megterhelő soha? Gondolom, vannak azért néha kemény pillanatok... — Volt olyan, hogy féltem, meg is tudnék említeni egy konkrét ügyet, amiről azért azt gondoltam, hogy talán nem nekem való. A nyomozóhivatalban egyszer olyan embert kellett kihallgatnom, aki Szegeden, a Csil­ lagban 19 év fegyházat kapott. Egyértelmű­ en kitűnt már az elején, hogy nem normális a tag, erről papírja is volt. Féltem a kihallga­ tásánál, kértem is egy férfi kollégát, hogy jöjjön be, hogyha bármi gond lenne, hiszen előtte én ilyen kemény bűnözővel még nem találkoztam. A kihallgatáson egyáltalán nem akart nekem beszélni, olyan szinten nem, hogy a kötelező adatfelvételig sem jutottunk el. Végig a nevemet kérdezte, és azt jegyzetelgette, elég ijesztő volt. Amikor viszont a kollégám egy kicsit erélyesebben rászólt, jámborabbá vált, és utána két órán keresztül hallgattuk ki. Én hiába próbáltam meg fe­ gyelmezni, elmagyarázni neki, hogy jogom van kihallgatni, ennek ellenére ellenállt az én szavamnak. Egyébként tanult emberről, egy okleveles építészmérnökről volt szó. Ebben az esetben még a bilincset sem vetet­ tem le, amit általában azért mindig kérek, mert valahogy úgy „megszánom” a gyanúsí­ tottakat. — A nők talán inkább érzelmi alapon áll­ nak ezekhez a dolgokhoz? — Biztosan felmerül ez is, de soha nem le­ het hagyni, hogy egy-egy ügy döntésénél befolyásoljon bármilyen érzés, ezen felül kell kerekedni. Furcsa volt például nőként egy erőszakos nem közösülésről szóló aktát a kezembe venni, és megbarátkozni vele, de aztán gondolkoztam rajta, és rájöttem, hogy semmivel sem jobb ha egy férfi kapja, úgy­ hogy ezen túl kell lépni. — Mitől más a a munka itt a Sajtóosztá­ lyon, mint amilyen például a kerületi ügyészségeken? — Itt nincsenek „sárga akták”, amelyekben a büntetőügyek vannak. Nincsen vádeme­ lés, panaszelbírálás, semmi, ami a klasszi­ kus ügyészi tevékenységet jelentené. Itt tu­ lajdonképpen azokkal az ügyekkel foglal­ kozunk, amelyek nem a főügyészségek kompetenciájába tartoznak, hanem ki­ emelten kezeltek. Például ilyen volt a Tocsik-ügy, vagy a Simon-ügy. Ezek általá- bán már felkerültek hozzánk, vagy annyira kiemeltek, amit már érdemesnek lát a Leg­ főbb Ügyészség arra, hogy nyilatkozzon ezekben az ügyekben. Ezen kívül sajtókon­ ferenciákat tartunk, sajtóértekezleteket szervezünk, különböző nemzetközi szer­ vezetekkel tartjuk a kapcsolatot, részt ve­ szünk az európai uniós felkészülésben, te­ hát változatos és sokrétű az itteni munka. Ehhez is kell természetesen a jogászi szak­ tudás, és ez sem csak a büntetőjogra korlá­ tozódik, például a tiszai cián-szennyezés ügye sem ilyen volt. — A fizetés tekintetében milyen előírások vonatkoznak rád, és hogy vagy megelé­ gedve azzal, amit kapsz? — Az ügyészeknek szolgálati jogviszo­ nyuk van, ami hasonló a köztisztviselői jogviszonyhoz, de ez annyiból speciális, hogy kifejezetten az ügyészekre, ügyészsé­ gi alkalmazottakra vonatkozik. Ebből kö­ vetkezően a fogalmazókra is az ügyészségi szolgálati jogviszonyról szóló törvény vo­ natkozik. Van egy alapfizetés, illetve egy úgynevezett korrekció, amit azért vezettek be, hogy a mindenkori köztisztviselői fize­ tést elérjék a fogalmazói fizetések, ez az életpálya-járadék. Tekintve azt, hogy a mi munkánk eléggé felelősségteljes, illetve, hogy a bírósági fogalmazók is hozzávető­ legesen hasonlóan keresnek, meg lehe­ tünk elégedve, bár azért biztos mindanynyian szeretnénk, ha több lenne, azért pa­ naszra nincs ok. Hozzá kell tennem, van­ nak olyan dolgok, amiket anyagiakban nem lehet kifejezni, ilyen a rendszeres ok­ tatás, amely felkészít a szakvizsgára, illetve 4-5 hét szabadságon kívüli szabadság is jár minden egyes szakvizsga előtt. Ez azért is nagyon jó, mert a magánszférában ezt ilyen formában szinte sehol sem támogat­ ják. Az alapszabadság TI nap, ez is több, mint máshol. Pluszban azért itt is vannak jutalmak, 13. havi fizetés, és egyéb juttatá­ sok. További munkaidő-kedvezményeket kapunk, amikor képzésről, oktatásról van szó, és ezek nagyon sokat számítanak. Vannak külföldi ösztöndíj-lehetőségek is. Ha az ember leszakvizsgázik, letölti az egy év titkári státuszt, akkor azért már jelentő­ sen emelkedik a fizetése. — Akkor gondolom, azt tervezed, hogy maradsz... — Igen, ezt szilárdan elhatároztam, na­ gyon szeretem az ügyészséget, jól érzem magam itt. A legfontosabb persze most az, hogy minél előbb túl legyek a szakvizsgán. — Sok sikert kívánok hozzá! — Köszönöm! �Dr. Landi Balázs Végzés éve:2001 Munkahely: PPKE-JÁK, Polgári Jog Tanszék, tanársegéd Doktori Iskola, titkár 1 - Mikor döntötted el, hogy az egyetem után tanársegédként szeretnél dolgozni, és miért pont a Pol­ gári Jogi Tanszékre esett a választásod? - Azt, hogy tanítani szeretnek, már álta­ lános iskolás koromban eldöntöttem, és hogy az egyetem mellett döntöttem, azt nem tudom konkré­ tan mihez kötni... Igazából úgy jött, hogy ha lehetőség nyílik, akkor nagyon szívesen ma­ radnék az Egyetemen mert számomra az az öt év - vagyis csak négy -, amit itt töltöttem, az rendkívül izgalmas volt, és én imádtam. A legszebb évek voltak az egyetemi éveim, va­ lóban nagyon élveztem, úgyhogy amikor jött a lehetőség, hogy maradhatok, akkor én örömmel maradtam. És hogy miért pont a polgári jog?... Mert ez a legfontosabb jogág. Az, hogy milyen a jogi oktatás, és hogy mi­ lyen konkrétan egy jogi egyetem, a polgári jogi tanszéken mérik fel. Ez az elsődleges tantárgy minden jogi egyetemen, függetlenül attól, hogy idehaza vagy külföldön beszélünk róla. Ez az egyik fele, a másik pedig nyilván­ valóan a beállítottságom volt: alapvetően ma­ gánjogi szemlélet az, ami bennem gyökere­ zik, akár a korábbi olvasási élmények, akár a - mondjuk „negatív érvként” - a büntetőjog rendszerétől, eszmeiségétől való idegenke­ dés. Egyébként maga a büntetőjog fontos do­ log, én nem akarom lebecsülni, sőt, anélkül mit sem érne a polgári jog, de tőlem idegen maga a szellemisége a büntetőjognak, az a felelősség, amivel egyes emberek szabadságá­ ról döntünk. Ezért csodálom is a büntetőjo­ got, de én nem merem felvállalni ezt a fele­ lősséget. - Pontosan milyen tevékenységet ölelfel ez a munkakör, hogyan néz ki egy napod? Meny­ nyire kötött például a munkaidő? - Munkaidő bár sajnos nem kötött, azért az hétfőtől vasárnapig tart. Sem napban, sem órában nincsen megkötve. Nekem általában elég stabil időbeosztású egy napom, bár több feladatot is ellátok itt az egyetemen. Amellett, hogy tanársegéd vagyok, a Doktori Tanács tit­ káraként a Doktori Iskola ügyeit is intézem, és a kettő gyakran egybefolyik. A tanársegédi te­ vékenységben elvileg az oktatás volna benne, de ezen túlmenően a tanszéki adminisztráció­ ban is jelentős munkát kell elvégeznem, külö- nősen a pályázatok körében. Ezen kívül ott vannak még a szakdolgozatok, amiket el kell olvasni, értékelni kell, ez egy komoly teher, lelkileg és fizikailag is megviseli az embert. így tehát összefolyik az elvégzendő feladatok kö­ re; általában reggel héttől bent vagyok, dél­ előtt egész biztosan, mert akkor tudok dol­ gozni, de az, hogy délután meddig maradok, változó, mert elég sok feladatot igényel példá­ ul az órákra való készülés. Plusz nálam min­ den óra elején van egy kis beugró ZH, azokat hetente ki kell javítani. Ehhez jönnek még az évfolyamdolgozatok konzultációi, hetente kb. 8-10 diákkal keres fel. Ha még ehhez vizsgáz­ tatás is jön, akkor az egész nap „kiesik”. A vizs­ gákhoz kapcsolódik még a tanszéki tesztek át­ dolgozása, ami legalább egy hónapos munka, és a pályázati elszámolások. Nekünk itt a Tan­ széken legalább tíz pályázatunk van, és ezeket mind nekem kell koordinálni. Hát, ez megle­ hetősen sok munka ... ilyenkor valóban úgy érzi az ember néha, hogy háttérbe szorul a ta­ nítás és a kutatás, mert ezek a plusz feladatok sok munkát igényelnek. - Szükségesek ehhez a munkához bizonyos tulajdonságok, például pedagógiai érzék, tudományos érdeklődés, netán elméleti síkon való gondolkodás? - Hogy pedagógiai érzék kell-e, vagy sem nem tudom. Azt se tudom, nekem van-e. Könnyen lehet, hogy általános iskolában, gimnáziumban e nélkül nem lehetne meg­ mozdulni. Valószínűleg itt is sok előnyt je­ lentene, ha volna. De az egyetemen már tényleg „kollégák” vannak, akik azért jöttek ide, mert érdekli őket a jog. Felsőoktatásban a részvétel már nem kötelező, tehát ez egy abszolút önként vállalt dolog, itt bízhat az ember abban, hogy partnerekre talál, és nem kell annyira a pedagógiai „szükséglet”. Igazá­ ból ezt nem tudom megítélni, de bizonyos szinten biztosan előny. Hogy egyéb képessé­ gek kellenek-e? Magam miatt persze remé­ lem, hogy igen, és akkor nagyon boldog va­ gyok. Nyilván kell valami többlet, de hogy pontosan mi az ezt a tanszékvezetők tudják pontosan, illetve azok akik kiválasztják az embereket erre a feladatra. Például mi a pol­ gári jogi tanszéken - áttekintve a fiatalokat egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Alap­ jainkban talán vannak közös vonások, de vé­ leményem szerint mindnyájan másban va­ gyunk nagyon jók. Egészen széles spektru­ mon mozog az ún. többletképességek skálá­ ja, nem tudom, hogy mi alapján választják ki a fiatalokat. Ehhez sok évtizedes oktatói ta­ pasztalat is kell nyilván, hogy valakiről el le­ hessen dönteni, hogy beválik majd vagy nem. - Hallgatócentrikusnak tartod magad vagy ez az új, tanári szerepkör azért hozott magá­ val némi szigorúságot is? - Ez az egyetem íróasztalostul, tanárostul, és annak az összes falával együtt a hallgatókért van. Nem lehet nem hallgatócentrikusnak lenni. Ez az én véleményem. Tehát itt min­ den az Egyetem polgárságáról, az oktatásról, az Universitasról szól. Ez nem megy a hallga­ tók nélkül. Tehát aki ezt másképpen fogja fel, szerintem akkor az teljesen rossz úton jár. Én még hiszek az Universitas-szellemben, ami­ nek szükséges balansza az egyik oldalon a hallgató. És ha ezt nevezzük hallgató­ centrikusnak, akkor ám legyen, de szerintem ez egy szükséges dolog... ezt összemosni az­ zal, hogy kedvezek-e a hallgatónak vagy sem, az nem jó, mert mindannyiunknak az az ér­ deke, hogy a hallgató tudja a polgári jogot. Ezt nem lehet nem tudni vagy kicsit tudni, vagy közpesen tudni - vagy tudja vagy nem tudja. Én az anyagot számon kérem. Hogy szigorú vagyok vagy sem, nem tudom eldönteni, de mindenesetre mindenkit végighallgatok a vizsgán. Én nem gondoltam soha, hogy a vizsgáztatás a fizikai megterhelésen túl ilyen szellemi megterheléssel is jár, hiszen reggel nyolcra bejövünk, teszteket iratunk, kijavít­ juk azokat kb. fél tízre. Ezek után a kijavított teszteket a vizsgalapokkal együtt a vizsgázta­ tóknak átadjuk, és kb. 10 körül elkezdhetjük a saját vizsgánkat. Innentől kezdve gyakorlati­ lag körülbelül háromig ki-be jönnek a hallga­ tók szünet nélkül. Naponta háromszor-négyszer meghallgatja az ember ugyanazt a kér­ dést, de egy vizsgaidőszakban mondjuk ötvenszer ugyanazt a tételt. Ez ugye egy mono­ tonitás, ami az embert önkéntelenül is fásultá teszi, megviseli egy kicsit. És persze mindig ott motoszkál a fejemben, hogy „Jó-jó, neked ez lehet, hogy ez a kétszázötvenedik vizsgá­ zód, de neki ez az első polgári jogi vizsgája; Minden hallgatóval át kell élni azt, hogy ez számára „a” polgárjogi vizsga. O erre legalább egy hetet-tíz napot készült, nem intézhetem el egy kérdéssel vagy egy rossz hangulatú ki­ jelentéssel, hanem mindenkinek meg kell ad­ nom azt a tíz-tizenkét percet, függetlenül at­ tól, hogy tudja vagy nem, illetve hogy milyen stílusban mondja vagy nem mondja... Meg kell adni számára azt a tizenkét percet, mert ez számára „a” polgárjog vizsga. Bár én még csak egy-két éve vizsgáztatok, ez nagyon ne­ héz. Én megértem, hogy néha egyes oktatók­ nál - remélem nálam ilyen még nem fordult elő - ennek megnyilvánulásai vannak kifelé is, és valakit rosszabb vagy bántó vizsgaél­ ménnyel küld ki a teremből. Bízom benne, hogy ha ezt nevezzük hallgatócentrikusnak, akkor én az vagyok, mert mindenkivel igyek­ szem átélni, hogy ez „a” polgárjogi vizsga, de ezen túlmenően nem hiszem, hogy túlzottan méltányos volnék az osztályzatok tekinteté­ ben, olyan szempontból, hogy indokolatlanul tizenharmadik oldal �B kedveznék. Ha tanszéki átlagokat nézünk, ak­ kor ebből a szempontból teljesen egységes a polgári jogi tanszék, az eltérés csak két-háromtized a jegyekben, és mondjuk az utó­ vizsgahéten talán a legrosszabbak között én voltam. Igyekszem korrektül és következete­ sen osztályozni, mint - gondolom - minden­ ki más. - Üzenve a hallgatóknak, akik a jövőben esetleg nálad vizsgáznak majd: van-e ked­ venc területed, amire vizsgán szívesen rá­ kérdezel ? - Mindegyik évfolyamon vizsgáztatok, nyil­ ván nekem is vannak hozzám közelebb és tőlem távolabb álló területek; jóllehet mindegyiket „hivatalból” ismernem kell. Nyilván azért vannak egyes területek, ame­ lyek kifejezetten érdekelnek, és adott eset­ ben a PhD kutatási területemhez is közel állnak: ilyen a felelősségi jog, talán ez az, ami közelebb áll hozzám. - Tekintettel arra, hogy amivel foglalkozol, az inkább tudományos, mint gyakorlati munka, nem érzed úgy, hogy azokat a ta­ pasztalatokat, amelyek a jog gyakorlati al­ kalmazására vonatkoznak, nem vagy nem úgy szerzed meg, ahogy azt egy gyakorló ügyvédjelölt, vagy adott esetben bírósági, il­ letve ügyészségi fogalmazó ? - Szerintem nem megy ez az éles különbség­ tétel a jog gyakorlata és a jog elmélete között, mert nekünk sem elég azt tudni, ami a Ptk.ban le van írva. A törvény holt betűit ismerni nem elegendő, nyilván a gyakorlatot is ismer­ ni kell. Azt, hogy mint tanársegéd én meny­ nyire ismerem meg a gyakorlatot, és mondjuk egy ügyvédjelölt mennyire ismeri meg, e kö­ zött nyilvánvalóan van különbség. De hogy mindketten isméi] ük a gyakorlatot, az egészen biztos. Mi, tanársegédek folyamatosan olvas­ suk a bírósági határozatokat, sőt, ezeket ismer­ nünk is kell behatóan. Ezen túlmenően há­ rom-négy olyan folyóiratot is kell olvasnunk, amire adott esetben ügyvédjelöltként vagy nincs szükség, vagy csak egyes speciális terüle­ ten. Nekünk sajnos - mondjuk úgy: bizonyos tekintetben sajnos, más tekintetben szeren­ csére - végig kell olvasni a polgári területére vonatkozókat, hiszen minden területen okta­ tunk, aztán már csak tőlünk függ, hogy egyes területeken szerzünk-e mélyebbre ható isme­ reteket. Az viszont elmondható, hogy általá­ nosságban bizonyos részletességig mindent ismernünk kell. Ezen felül mindenkinek van egyéb kutatási vagy érdeklődési területe, ahol részletes, beható ismeretei is vannak, de ami­ vel rendelkezünk, az egy biztos ismeret. Ami ehhez képest még az ügyvédjelölteknek több, az talán az, hogy ők tudják, hogy a Földhiva­ talban melyik sorba érdemes beállni, talán jobban tudják az illetékek kiszabásának rend­ jét, és hogy pontosan milyen bélyeget kell tizennegyedik oldal s .felnyalni” egyes dokumentumokra. Mind­ 55ezek a gyakorlati ismeretek számukra Ictszükséges információk és ismeretek, nekem nem. Ez döntés kérdése, hogy az ember melyiket választja. Azt, hogy kint szaladgál, ügyfeleket fogad, és meghallgatja a problémáikat, vagy pedig bizonyos tekintetben elméleti síkon, de ugyanazon joggyakorlat alapján jogeseteket old meg a hallgatókkal. Persze bizonyos ese­ tekben ugyanazok a problémák merülnek fel, de ami kimarad, az a közvetlen konfliktus, a közvetlen „szűrőszerep” az Ügyféllel. Mert míg mi nyilvánvalóan már egy kész tényállást kapunk, addig a jelöltnek meg kell konstruál­ nia a tényállást, ami pedig hihetetlenül ko­ moly különbség és nagy munka, és ezzel mi valójában nem rendelkezünk. De mégis van azért szerintem mindannyiunknak rálátása a gyakorlatra. Ez nem egy elvonatkoztatott állás, egy akadémiai státusz, ahol „elefántcsont tor­ nyunkból” nézzük a gyakorlatot, és - jóllehet teljesen más irányba, a saját fejünk után me­ gyünk- mindenkinek, aki polgári jogot tanít, van valamilyen visszacsatolása a gyakorlathoz. Ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. - Ez a munka anyagilag teljesen kielégítő és megfelelő-e egy fiatalembernek a megélhe­ téshez? A jog többi területéhez képest „meny­ nyire éri meg” itt dolgozni? - Valószínűleg ezt az egyetemi állást - remé­ lem a pénzügyi osztály ezt nem fogja követen­ dőnek tartani - negyed ennyi pénzért is vállal­ nám. Az a két év, amit itt töltöttem, olyan em­ berekkel hozott össze, olyan zárt vagy zártnak gondolt társadalmi körökbe nyertem kapcso­ latot és elérhetőséget, amit - ha fogalmazó vagy egy ügyvédi iroda jelölje vagyok -, soha nem tudok realizálni két év alatt. Előbb-utóbb mindenki, „aki számít”, bejön az egyetemre. - Tudsz mondani egy párat? — A Legfelsőbb Bíróság elnökétől az Ország­ gyűlés egyes jogi bizottságainak vezetőin, az Országgyűlés elnökén, a kodifikációs bizott­ ság tagjain, a talán legjelentősebb ügyvédi iro­ dák vezetőin és a sajtó prominens képviselőin keresztül egészen a vezető bírákig bezárólag tudok példákat sorolni. És nem utolsó sorban meg kell említenem Sólyom Lászlót, aki ve­ zető oktató a Tanszéken, hozzá vagyok beoszt­ va tanársegédnek. Ezek olyan kapcsolatok és olyan többletinformációt, tudásanyagot nyúj­ tanak, amit nem nélkülözhet egyjogász, pláne ha ilyen fiatal. Ez egy olyan szerencse, amit két kézzel meg kell fogni, és meg kell becsülni, és itt másodlagos a pénz. Ehhez csak külön sze­ rencsés öröm, hogy olyan jellegű anyagi meg­ becsülés járul, ami szerintem versenyképes mondjuk egy fogalmazói vagy jelölti bérrel. Ez szerintem megfelelő, ha valaki nem akar rögtön az egekbe szökő bérrel indulni, és eset­ leg felvállalni olyan ügyeket, ami esetleg mind mind jogi. morális szem­ pontból vitat­ hatók, és ami ha hosszú tá­ von jelentke­ zik, akkor ez az én megíté­ lésem szerint mindenkép­ pen egy job­ ban járható út, illetve megfe­ lelő anyagi el­ lenszolgáltatásokat is biztosít. - Mik a terveid a jövőre nézve? - A tanítás és a Pázmány továbbra is a terve­ im között szerepelnek, emellett az ELTÉ-n szeretném befejezni a PhD-met, most az utolsó évem van ott. -Hogyhogy nem itt, a mi egyetemünkön csiná­ lod? - Több indoka is van annak, hogy én az EL­ TÉ-n végzem a PhD-t, több megjegyzést is kaptam emiatt, úgyhogy kérdés nem ér vá­ ratlanul. Én tanultam más egyetemen is, és külföldön is végeztem el egy évet, és szá­ momra ezek a „kitekintések” az Alma Ma­ terből mindig meghatározóak voltak. Olyan lendületet kaptam tőlük, amit itt bent nem tudtam volna megszerezni. Ez olyan több­ letet jelent, akkora impulzus arra nézve is, hogy ne legyünk „belterjesek”, nézzük meg mi van más egyetemeken vagy más orszá­ gokban is, és ez motivált abban is, hogy a PhD-ben átmenjek máshová. Itt, az egyete­ men a kollégákkal, a tanszéki munkatársak­ kal amúgy is mindennapi munkakapcsolat­ ban vagyok, megkapom tőlük ugyanazt a tá­ mogatást, mintha itt végezném a PhD-t, vi­ szont azáltal, hogy átmegyek az ELTÉ-re — ami egyébként igen jelentős oktatói gárdá­ val rendelkezik a polgári jog területén - ez­ zel még egy többletet sikerül szereznem. Bár ugyanazt hallgatom, amit itt hallgatnék, de más szemszögből, más szemléletet látok, és ez fontos, úgyhogy ezért vállaltam ott, és örülök, hogy így döntöttem. Tehát azt be szeretném mindenképpen fejezni, ami ko­ molyabb dolgozatot is igényel, ehhez nyil­ vánvalóan előbb-utóbb külföldre kell men­ ni, mert igazából olyan anyagok kellenek hozzá, amik itthon még egyáltalán nem vagy nehezen elérhetők. így tehát egy kül­ földi ösztöndíj is lebeg a szemeim előtt, de a fő súlypont az oktatás és a kutatás, - füg­ getlenül attól, hogy később csatlakozik-e hozzá gyakorlati jellegű munka - marad számomra. Gulyás Judit �Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete Mindig a nagyot bántják Szokásos lapszemlém során került a kezembe Baúer ílkmás írása a Magyar Hírlap ok*l tóber 7-i számában, Európa, Magyarország és a kereszténység címmel. Lapunk ars po-^ eticája szerint nem foglalkozunk aktuálpolitikai kérdésekkel, ehhez most is tartva ^magamat kizárólag a cikk kereszténységet érintő (bántó) részeivel foglalkozom. ^x? Bauer írásának röviden összefoglalt lényege a következő: az új európai alkotmány megszüle­ tése körüli viták kapcsán megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság világnézetileg semleges állam, ezért minden olyan politikai gesztus, amely e semlegességet sérti, sérelem azon ál­ lampolgárok számára, akik ezen alapelvhez tartják magukat. Nevén nevezve a gyereket: augusztus 20., vagy a katolikus körmenet álla­ mi ünnepséggé emelése, a volt kormányfő azon Vatikánban tett kijelentése, hogy a ma­ gyar kormány a katolikus egyház értékeivel azonosul, a társadalom elleni vétek. Nos, az világos, hogy Bauer Tamás és én más­ hogyan gondolkodunk a világról. Ez így van rendjén, a „vélemények piacán” a sokféle je­ lenlévő álláspont viaskodásából születhet meg a társadalmi konszenzus, de az sem tragédia, ha az nem is születik meg minden egyes kér­ désben. És itt jön a de. Alappremisszám, hogy a magyar államiság lét­ rejöttének, sokszor megharcolt, kivívott és új­ ra elvesztett függetlenségének legfőbb záloga a keresztény hit volt. Megkímélem magunkat a történelemórától (bár talán nem mindenkinél volna teljesen haszontalan), de annyit azért leszögeznék: a magyar függetlenség utolsó el­ vesztéséig, mondjuk 1948-ig, tehát csaknem ezer esztendeig a Magyar Állam keresztény alapokon nyugodott, az erős keresztény hit és értékeinek felvállalása, az értük való küzdelem - ha nem is egyedüliként, de legfőbb tényező­ ként - biztosította megmaradásunkat. Ma­ gyarország, hasonlóan a többi európai állam­ hoz, szorosan kötődött a keresztény egyházak­ hoz, lelki-szellemi erejét tanításaiból merítet­ te, és igen, elviselte túlkapásait, emberi gyarló­ ság okozta kiforgatásait is. Ezt elvitatni nem lehet, és nem is szabad. A világ ma más, és nem csak - bár elsősorban - az átkos negyven év bűne az, hogy a keresz­ ténység teret vesztett, és hitetlen, ebből eredő­ en légüres térben bolyongó, megcsontosodott, a társadalmi működést alapvetően meghatáro­ zó értékrend nélküli emberek milliói élnek az egykori keresztény Magyarországon és Euró­ pában. Ez a gondolat azonban messze vezet, és el is térít témánktól. De hallgassunk meg egy-két véleményt e kér­ désről olyanoktól, akiknek szava nyilván na­ gyobb súllyal esik latba, mint az enyém; „Az eu­ rópai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a ke­ resztény műveltség hagyományaiból szívja erő­ it. Aki ennek az élményszerű lelkiállapotnak ré­ szese, európai. (...) A magyarság legmélyebb öntudatával hiszi és vallja ma is, hogy a keresz­ tény kultúra egyértelmű az európai műveltség­ gel és hivatásérzéssel. A keresztény műveltség eszméinek és törvényeinek pusztulása egyértel­ mű lenne az ismert európai világkép pusztulásá­ val”. Nem más, mint Márai Sándor írta e szava­ kat Röpirat a nemzetnevelés ügyében című mű­ vében. De ha valakinek még Márai is túlságosan provinciális lenne, azoknak ajánlom figyelmébe Róbert Schuman, az Európai Közösség egyik szellemi atyjának (akinek többek között azt is köszönhetjük, hogy lesz hová csatlakoznunk jö­ vő áprilisban) Európáért című művének ezen részleteit; „A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, ami­ kor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogá­ nak tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gya­ korlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalma­ zódtak meg ilyen gondolatok. (...) A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. (...) [Az Európai Közösségnek] szüksége van egy lelki összetartó erőre, a történelmi összetartozás, ajelenért és a jövőért való felelősség tudatára, a kö­ zös emberi eszmény szolgálatában álló politikai akaratra”. Bumm. Azért azt is jegyezzük meg a biztonság kedvéért, hogy Schuman korántsem számít partizánnak e véleményével - szavai he­ lyeslő bólogatást váltottak ki többek között Churchillből, Adenauerből, Monnet-ból is. Maradi társaság. Némelyek szemében kirekesz­ tő gondolatokkal. Pedig bennük szerepel: min­ denki joga tiszteletben tartandó. Csak hát ez visszafelé is érvényes: kéretik tiszteletben tarta­ ni a vén Európa, és a benne élő közösségek jo­ gait, hitét, múlgát is! Kölcsönös kompromiszszumok nélkül nem épülhet a világ. Csemegézzünk Bauer írásában: „A ’keresz­ tény Európa’ kategóriája belpolitikai üzenet, a ’keresztény Magyarország’ meghosszabbítá­ sa”. Igen, így van, na és? Európa és Magyaror­ szág mindig is keresztény volt, miért kellene tagadni, szégyellni, miért ne lehetne tovább ápolni és gazdagítani e hagyományt? De men­ jünk tovább. „Annak szorgalmazása, hogy a kereszténységet tekintsék az egységes Európa szellemi alapjának, megtűrt kisebbségnek nyilvánítaná a nem keresztény európaiakat” Márai és Schuman, két „européer” éppen az imént cáfolta e megállapítást. „Már-már egy­ fajta ’ellenreformáció’ bontakozik ki a sze­ münk előtt”. Azt a részt már nem is merem idézni, ahol a szerző azt sugallja, hogy napja­ inkban a keresztény jelző elsősorban egy má­ sik közösség ellentéteként, attól való megkü­ lönböztetésként használatos. No comment, mondja az európai angol, itt bi­ zony súlyos fogalomzavar van. Ezek szerint a történelmi hagyományok tiszteletben tartása, a rá történő építkezés szándéka kirekesztő, ki­ zárólag mások ellenében történhet? Újfent kérdezem: hol a kölcsönös kompromisszum? Vagy a „mások jogai”-nak megadása kötelező­ en együtt jár a sajátom feladásával? A „mások­ nak” csak jogai vannak, netán kötelességei is? De a legnagyobb gyöngyszemet a végére hagy­ tam: „Érthetetlen, hogy az a kormány [a jelen­ legi], amelynek feje Deákra szeret hivatkozni, miért nem áll Franciaország mellé ebben az [az EU alkotmánya körüli] európai vitában, ha már a jobboldal Pázmányt választja Deák­ kal szemben”. Utólag bevallhatom, kizárólag ez a mondat volt az, ami a számítógép billen­ tyűzetének megragadására késztetett. Na ké­ rem szépen. Én (és még jó páran) egyaránt va­ gyok büszke Deák Ferencre és Pázmány Pé­ terre. Micsoda tisztességtelen csúsztatás az a felvetés, amely választást követel kettejük kö­ zött?! Pázmány Péter, a magyar katolikus egy­ ház megújítója, a honi felsőoktatás egyik atyja, az egyetemalapító, a zseniális politikus és író kétséget kizáróan történelmünk legnagyobb alakjai közül való. Igaz, ami igaz, nem szívlel­ te a protestáns egyházakat, de talán ezt a tényt kiragadni történelmi kontextusából, figyel­ men kívül hagyva a magyar államiság megte­ remtésében szerzett érdemeit, őt „kirekesztő­ nek” ábrázolni finoman szólva sem korrekt el­ járás. Deákot (szintén a történelmi szemlélet teljes figyelmen kívül hagyásával) a „maradi' Pázmánnyal, mint a „haladás” szimbólumát kiemelni, kisajátítani, szintén a legkevésbé sem az. Ha már mindenképp párhuzamot aka­ runk vonni kettejük között, az első, ami bizto­ san megállapítható (kár, hogy B. T. erre képte­ len volt), hogy a legfontosabb közös vonás kettejükben az, hogy más módszerekkel és eszközökkel ugyan, de mindketten a független magyar államiság megteremtéséért, valamint a keresztény Magyarországért küzdöttek. Min­ den más szó felesleges. Mindig a nagyot bántják, írja a szólást kifordít­ va az alcím. Nem nehéz feladat persze, ha ők már elporladva fekszenek sírjukban, és az esz­ mék ereje, melyekért küzdöttek, egyre csak gyengül. Gyávaságnak is nevezhetném akár, de nem teszem, csak értetlenül állok a dolog előtt. Még hogy a „maradi” Pázmány és a „ha­ ladó” Deák! Bár itt lehetnének most köztünk, hogy megvédjék becsületüket. Koltay András tizenötödik oldal �A Csillag Mindazoknak, akik szeretnének egy kis bete­ kintést nyerni a rabvilágba és esetleg nem jár­ tak még a Magyar Jogtörténeti Tanszék szer­ vezésében büntetés-végrehajtási intézmény­ ben, érdemes kézbe venni A Csillag börtön­ könyv című kis „útikalauzt”, ami elvezeti az olvasót az ország egyik leghíresebb, leghírhedtebb börtönébe. A Csillag a társadalmilag és térben is igazi nehézsúlyúak lakhelye, a legtöbb hazánkban elítélt, életfogytig rács mögé került itt található. Jelenleg majd’ ezer ember zsúfolódik itt össze. A börtön olyan vendégekkel büszkélkedhetett az idők során, mint Gárdonyi Géza, Rákosi Mátyás, Kádár János, Révai József, Szálasi Ferenc, Sükrei Jó­ zsef (ki egykor ezen börtön igazgatójavolt) és itt időzött Magda Marinko is. A könyv szer­ zői - Arató László és Bátyi Zoltán- végzett joghallgatóként, jelenleg újságíróként tévékenykedve megpróbálják átfogni a szegedi Mars tér 13-as épületének 118 éves történel­ mét, mindennapjait. Mindenekelőtt a büntetőjogi tanulmányok során mindenki számára jól ismert Dr. Nagy Ferenc közreműködésével bemutatják rövi­ den a szabadságvesztés büntetés történetét, magyarországi fejlődését és megismerhetjük a Csillag létrejöttét és történetét. Ezek után öt különböző, életfogytiglani szabadságvesz­ téssel sújtott rab életét ismertetik, kiknek gondolkodása és bűnhődése nagymértékben különbözik egymásétól; van közülük, ki megbánta tettét és szabadulása után rendes életet kíván élni s van kinek vágya, hogy ha szabadul, az Oktogonon egy csatornanyílás­ ból lövöldözzön az emberekre. Majd bemu­ tatják a szerzők a méltatlanul meg nem be­ csült és elfelejtett börtönőröket, smasszerokat, börtönkórházat, a több mint 23000 (!) kötetes könyvtárat, valamint a Csillag „falu' többi lakóját, orvosokat, pszichológusokat nevelőket, mindazokat akik akár a rabok mindennapi életéhez nyújtanak segítséget, akár reszocializá-ciójukhoz járulnak hozzá. A könyv írói határozottan humánusan áll­ nak hozzá az elítéltekhez, a segítségükre lé­ vő börtönparancsnokkal együtt. Megpró­ bálják a börtönélet szebbik oldalát mutatni felénk, kevésbé térnek ki a börtönéletben előforduló, a szabad társadalom körében jo­ gosan felháborító és visszatetszést keltő dol­ gokra is, mint az ingyenes gyógyszerellátás, a tanulási, dolgozási lehetőség, a zenélés, és sok más dolog, melyekkel kapcsolatban méltán kérdezhetnénk rá, hogy ez nekik miért jár, mivel érdemelték ki, mikor nem mindenki számára elérhetőek ezek a kinti világban sem. Nagyon nehéz a bentiek helyzetét megítél­ ni csak ennek a könyvnek az alapján. Váci börtönlátogatásom során teljesen máshogy festette le csoportom számára az ottani kör­ letvezető a rabokat, szinte nem is ember­ ként tekintett rájuk, megkérdőjelezte létjo­ gosultságukat - még izoláltan is- a társada­ lomban. Saját élményeim és a könyv olvasá­ sa után sem tudnék véleményt formálni az ottaniak valós életéről, helyzetéről. A nem éppen szívderítő olvasmány végén hangulatoldásképp még egy börtönszleng szótárral kedveskednek a könyv írói, megtud­ hatjuk, hogy mit is jelentenek többek között a ,bent”, az egyetem, a teknősbéka, a tököslány szavak, valamint milyen jelentéstartalma van a „babaresz a pittyembe” kifejezésnek. Különösen érdemes nekünk, jogásznöven­ dékeknek pár órát, gondolatot szentelni az elítélteknek, elvégre is jó néhányan fogunk életükről, sorsukról dönteni. A könyv a Szűkíts könyvkiadó gondozásá­ ban jelent meg; kiadás éve: 2001. T^ánlom mindnyáj átoknak. Ady Endre: A jogászok majálisa 4 sii B (Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beharangozóját e^ régi jogász­ buliról. Sok minden változott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami mindig ugyanaz marad...) A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tartozik a majális is. A tánc, künn a szabad­ ban, virágillatos levegőben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat, csupa kedély. tizenhatodik oldal Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a mi derékjogásza**|| ink rendezik, s ma tartják meg a Püspökfürdőben. Nagy lel’ kesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal működik már hetek óta a majális érdekében J Ormay Lajos, a mulatság elnö3 ke az ő rendezőgárdájával, s a S siker bizonyosan nem fog elH maradni. Hiszen régen várja ■ már a nagyváradi szép leányok ■ serege a majálist, a hangulatos. kedves mulatságot, amelyet a rendezésben legszakértőbb fiatalság. a jogászság csinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszi toalettek, a papák ál­ talánosan ismert fejcsóválgatásai köze­ pette. Hangos lesz ma kora délutántól kezdve késő éjfélig a Püspökfürdő, s a Bura test­ vérek muzsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagyváradi szép asszonyok, bá­ jos leányok a fáradhatatlan jogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki jól találja magát a mulatságu­ kon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel készültek. Természetesen senki sem aggó­ dik azon, hogy unatkozni fog a jogászma­ jálison, hiszen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is aláírja, sokkal job­ ban értenek, mint a római institúciókhoz és pandektákhoz. Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizonyossággal, hogy a jogászok mai mu­ latsága pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jogászok mulatsága általában. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a ki­ menetel a fürdőbe a rendes fürdővona­ tokkal történik, éjfél után két órakor pe­ dig külön vonat fog a közönség rendelke­ zésére állami. Nagyváradi Napló 1901. május 18. �Csendes lázadás az eredetiségért Háttér és ajánló a Visszajátszás címűfilmhez okosok azt mondják: ahogy' az ember idősödik; és egyre többet tapasztal/ nyílik meg a szeme az igényesre is. Legyen szó az élet bármely területéről, amelyben érdemes a? nívóst az igénytelen tőr megkülönböztetni, a magát műveltnek tartó ember törekszik al színvonalasabb,s több eredetiséget felvonultató dolgok, élmények, emberek, emberi kapcsőlátók, esetleg magukat művészinek mondó minőségek felé. ■ Nincs ez másként a filmekkel sem, ahol a produkciók színvonalbeli különbsége rög­ tön kiütközik, a minőség pedig rögvest megítélhető a nézők számára. Nem kell ugyanis évekig „praktizálni” a mozivászon előtt, hogy ráébredjünk; egy film élvezete más szinten is megjelenhet, mint a helyzet­ komikumok okozta rekcszizomrángások sorozata, s amint erre rájövünk, belénk ha­ sít az egyszerű, de annál elementárisabb erejű felismerés is, hogy bizony igényes fil­ mekből sokkal kevesebb van. A felismerés­ sel pedig egyfajta csökönyös lázadás is együtt jár, amely arra vezet, hogy azért se fogadjuk el, amit elénk pakolnak a multip­ lex-vászonra, és görcsösen elkezdjünk azok után a darabok után kutatni, amelyek saját felfogásunk szerint magukban hordozzák az igényes, tartalmas filmek tartalmi elemeit. A minőség keresése okozta lázadás, azonban nem csak a miénk, a filmnézőké. Kellemes élményt és némi önigazolást is nyerhetünk ugyanis, ha felfedezzük, hogy a dollármilliós multigagyiktól és drogos tűktől hömpölygő Hollywoodban is van, aki elsődleges szem­ pontként az eredetiségre való törekvést tartja szem előtt. Erre tökéletes példa a Visszaját­ szás című, a magyar mozikban október 23.tól műsorra kerülő film alkotógárdája is, a filmé, ami bár 2001-ben készült, ám mélyen tisztelt, s annál már csak profitorientáltabb magyar forgalmazók csak most szíveskedtek műsorra tűzni (még szerencse, hogy legalább behozták). Nem is a film kritikáját szeret­ ném most közölni igazán, inkább azzal a kö­ vetkezetes, önértelmet kereső lázadással, és annak a film egészére kiható motivációs ere­ jével foglalkoznék egy picit, ami a rendezőt és a főszereplőt összefogja, és évek óta közös munkára készteti. Meglepődve olvastam pár éve egy amerikai mozi magazin inteijúját Ethan Hawke-kal ugyanis, akit akkor, meg kell valljam, jóképű, felkapott, de tiszavirág életű álomgyári üd­ vöskének tartottam. Jócskán meglepődtem tehát, amikor a felszínes, könnyed kérdésekre berendezkedett újságírónak arra a kérdésére, hogy „mit jelent számodra a színészet?”, a jól megszokott két soros válasz helyett egy majd egyhasábos ars poetica-t fogalmazott meg. Az újságíró még egy ideig megpróbálta terel­ ni az inteijút, de azt már nem akadályozhatta meg, hogy a tűzbe jött Hawke - megzavart kérdezője összevont szemöldöke és hápogása közepette - a „mi újság veled mostanában))’ jellegű inteijú keretében valóságos életfilozó­ fiái dömpinget zúdítson a kedves olvasóira. Elmondta, hogy gyerekkorától lehetősége volt színészként tevékenykedni, ám ahogy idősödött, egyre inkább az egyéni hang, és eredeti kifejezésmód kezdte motiválni, de eddig mind hiába. Ezért a színészet számára nem más, mint egy bilincs, ugyanis kevés az igazi, színészi egyéniséget kívánó szerep, a keretek közé szorított karakterek miatt pedig vajmi kevés esély van arra, hogy a színész eredeti alakítást nyújthasson. Ő azonban nem adja fel az egyéni hangja keresését, ha pedig belátható időn belül nem lel rá mondta -, akkor egyszer s mindenkorra fel­ hagy a színészettel, nem fogja a drága idejét olyan szakmára vesztegetni, amiben nem ta­ lálhatja meg önmagát. Hoppá! A fiatalember az előző gondolatokat valószínűleg nem a People magazin pletyka­ rovatából ollózta össze. Mindenesetre ma is köztudottan fiatal festőket támogató, kiállí­ tásokat megnyitó Hawke, a mondottak iga­ zolásaként már 1996-ban kiadta a The Hottest State című első regényét is (magyar cím: Mi a gond velem?) (egyéni megjegy­ zés: Mi a gond a magyar címfordítókkal úgy ötven éve?), amelynek sikerét épp, hogy nem a popcorn-filmek rajongói közt, ha­ nem főleg a kritikusok között aratta. A könyv főhőse (mintha csak Sartre egyik karaktere lenne), egy kísértetiesen Hawkera hasonlító színészember, aki mily megle­ pő, teljesen úgy gondolkodik a színészetről, ahogy azt az előbb az író/színésztől hallhat­ tuk, ettől motiváltán lázad maga ellen, a ma­ ga felszínessége ellen, és a legnagyobb tuda­ tossággal átélt élet felé törekedve undorodik magától és a világ esetlegességétől is. Eszkö­ ze az író csendes, de öntépő lázadásának, aki minden bizonnyal azt tartotta magától, mint kezdő írótól a lehető leghitelesebbnek, ha saját gyötrődéseit veti a papírra. Ez a fajta (nco-egzisztencialista? - ha létezik ilyen egyáltalán) mentalitás pedig bármilyen megdöbbentő, de felfedezhetően jelen van az Ethan Hawke által alakított film-figurákban is, már amennyire az adott filmkarakter ese­ tenként megengedi azt. (Ezért furcsállom, hogy hiába nézem egyszer a Gattaca című scifit, másszor a Hó hull a cédrusra című drámát, mindegyiken többé-kevésbé érezhető az a sa­ játos íz, ami a könyvet teljes egészben átitatja.) Nem véletlenül fordul tehát a színész azok felé a produkciók felé, amelyekben úgy érzi, nem kell kompromisszumokat kötnie egyegy megformálandó karakter determináltsága miatt, így a figurákba a saját, maga által is megérteni kívánt jellemét beleviheti. Ettől az indíttatástól vezérelve köt szövetséget a füg­ getlen, formaújító rendezővel, Richard Linklater-rel is, akivel több közös filmjük után (pl.: Amikor felkel a nap) elkészítik a Tape (Visszajátszás) című filmet is 2001-ben. Soha nem mondom egy filmre, hogy tökéle­ tes, azt meghagyom az ideáknak. Mégis el kell ismerni, hogy egy film, ami nem vállal sokat, csak egyetlen dramaturgiai szituációt akar ki­ bontani, de a vállalt feladatot hiba nélkül, ki­ fogástalanul végrehajg’a, az a maga részéről mindent megtett, hogy közel kerüljön a töké­ letességhez (azok számára természetesen, akiknek a film tetszik, hiszen az ízlések és a pofonok közti összefüggés mindenki számára nyilvánvaló). A rendező által kitalált, egyedileg megválasztott, egy szituációs „real-time” for­ ma pedig tökéletes lehetőséget nyújt a színé­ szeknek, hogy az általuk megformált alakok­ ból valami egyedit, eredetit hozzanak ki. Akárhogy is legyen a dolog, a Tape-ben va­ lamilyen szinten sikerült tökéleteset alkot­ ni. Nem mellékesen pedig Hawke az álta­ lam látott legjobb, és igen, 33 éves létére rá merem mondani, hogy a legérettebb alakí­ tását nyújtja, olyat, amelyben az eredetiség iránti igénye méltán kielégülést nyerhet. A filmből pedig annyira sugárzik (ez egy kicsit furcsán fog hangzani) a magát közvetíteni akarás tudatossága, hogy egy percig sem ké­ telkedünk: hiteles színészek által eljátszott hiteles alkotást látunk. Nincs más választásunk tehát, csatlakozunk a rendező és a szereplők csendes lázadásához, igen, azt hiszem, ez rá a legjobb kifejezés. Csendes lázadás az övék, de őszinte. A XXI. századi neo-egzisztencialista ember lázadá­ sa. Kívánom nekik, hogy lázadjanak tovább, hogy mi, filmrajongók is lázadhassunk, kö­ vetkezetesen az eredetiségért. Zsellér Máté tizenhetedik oldal �I iLig í 6 . III Alaphangok egy alapvizsgához Napirenden a felkészülés a polgári eljárásjogi szigorlatra Az Alma Mater Polgári Eljárásjogi Tanszéke is november idusán teszi közzé az által oktatott tantárgy vizsgafeltételeit, ütemtervét. Az a sok száz joghallgató, aki majd de­ cemberben és januárban benyit a három tanszéki manzárd-szoba egyikébe, valószí­ nűleg nem sejti, milyen körültekintő gondossággal felépített szervezői munka ered­ ményeinek kulisszái elé lép. Az alapvizsgák zökkenőrhentes lebonyolítását nem anynyira jelöltek nagy száma,^mint inkább a tanszéki oktatói gárda tagjainak sokirányú ; szakmai elfoglaltságai teszik most is bonyolulttá. A kartársi szolidaritás, a szóban forgó diszciplína szeretete és főleg a hallgatók iránt érzett megértés révén végül is egy­ séges keretbe volt foglalható az a munkaprogram; amelyet Tanszék és diák egymástól : kölcsönösen és méltán elvár. A klasszikus veretű „szigorlat” szó helyébe lépett „alapvizsga” a polgári eljárásjog eseté­ ben három szemeszter tudnivalóit sűríti. Azt, hogy mit illik tudni az idevonatkozó jogszabályok sűrűjéből: munkatársaim s én már közreadtuk. Mint minden tétclesjogi tárgy esetében, természetesen a polgári eljá­ rásjogi ismereteknek is az alapja a hatályos magyar jog. Imponál a vizsgabizottságnak az ajelölt, aki történeti, illetve külföldi vagy/és nemzetközi téren szerzett ismereteiről is számot tud adni. Most, a huszonnegyedik óra felé közeledve iktatandó ide, hogy a kö­ telezően előírt írásos tansegédletek tartal­ mának megfelelő ismerete nélkül sikeres alapvizsga tárgyunkból sem tehető. (Gyors­ hírben jelentem: már kapható a „Polgári perjog. Általános rész” című egyetemi tan­ könyv, dr. Wopera Zsuzsa szerkesztésében. Az általános tanokat e kötetben e jelen sorok írója fejtette ki). A Polgári Eljárásjogi Tanszéken négy alap­ vizsga-bizottság működik majd. Az elnökök: dr. Bérces László egyetemi adjunktus, főisko­ lai oktató; dr. Gáspárdy László, az MTA dok­ tora, tanszékvezető egyetemi tanár; dr. Köny­ ves Béláné c. egyetemi docens, a Legfelsőbb Bíróság bírája, az Országos Igazságszolgálta­ tási Tanács főosztályvezetője és dr. Palotásné dr. Fekete Erika egyetemi adjunktus, az Al­ kotmánybíróság főosztályvezetője. E négy el­ nök segítőtársai lesznek a következő vizsga­ bizottsági tagok: dr. Bakos Judit fővárosi ke­ rületi bírósági bíró; Csikyné dr. Szobácsi Ju­ lianna, a Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírá­ ja; dr. Éles Anita egyetemi tanársegéd, bírósá­ gi fogalmazó; dr. Kiss Tamás Lajos ügyvéd; dr. Kovács László egyetemi tanársegéd, ügy­ védjelölt; dr. Telek Zoltán ügyvéd és dr. Újlaki Tamás egyetemi tanársegéd, doktorandusz, bírósági fogalmazó. A polgári eljárásjogi alapvizsgák rendszerint reggel nyolc órakor kezdődnek, mindenkor tizennyolcadik oldal a leckekönyvek leadásával. A kitűzött idő­ pontnál későbben érkezők útiokmány vagy orvosi igazolás becsatolásával menthetik ki késedelmüket. Régi, tiszteletre méltó, fenn­ tartandó és elismert hagyomány szerint mindenki a komoly alkalomhoz megfelelő­ en öltözik, és kikapcsolja mobilkészülékét. Az őszi-téli felöltők elhelyezhetők a vizs­ gákra kijelölt szobákban. A 203. számú szo­ bában az irodaszekrényhez történő elnöki hozzáférhetőség (the access, de ezúttal nem to justice...) biztosítása kéretik azon a mini­ mum 22 ülésnapon, amikor a tanszékvezető elnököl. A felteendő kérdéseket az elnök határozza meg, az az azokra adandó válaszokra bősé­ ges idő áll rendelkezésre. (Az „eljárás elhú­ zása” persze itt is ellenjavallott.) Kérdéseket a vizsgabizottság másik tagja is feltehet. A „tételek” - bár ezek fétis izálásától minden jótét lelket óvok - a 202. számú szobában vehetők át: ezeket Barna Imréné adminiszt­ rátortól, az Önök fáradhatatlan és pótolha­ tatlan Ica nénijétől átvehetik az érdeklődők. Nem szokott jó benyomást tenni, ha a jel­ zett tárgy rendszerében hátrább álló tétellel kezdi feleletét az alapvizsgázó (pl. előbb nyilatkozik a végrehajtás során befolyt öszszegfelosztásáról, s ezután veszi számba mondjuk - a polgári eljárásjog működési alapelveit). Az etikett ugyan közömbös, de művelt fiatal nem ül le helykínálás nélkül; nem szolgálja ki magát jegyzetpapírból; szókincséből ott és akkor hiányzik a „jó. rendben”; nem )>,viszlát”-tal köszön el; nem tenyerei a bizottsági asztalra. Ezzel szemben rendkívül imponál, ha a vizsgázó az egyes tételek részletesebb kifejtése előtt tömör vázlattal lepi és örvendezteti meg a bizottságot. A Tanszékünkre háruló szervezőmunkát bi­ zony bonyolítják az egyéni tanrendesek igé­ nyei és az utóvizsga-időszakban alapvizsgá­ zók kérelmei. Az előbbieket, minthogy külön-külön a joghallgatók ügyében bizottsá­ got aligha tudnók biztosítani, megegyezése alapon (ezt nálunk - gondolom - nem ne­ héz elérni) kisebb-nagyobb csoportokban vizsgáztatjuk. Az egyéni tanrendeseket nem számítva, sajnos egyre többen késlekednek a polgári eljárásjogból való megmérettetéssel, így a másfélszeresére duzzasztott választék a rendes vizsgaidőszak idején kezdi elveszíte­ ni értelmét, hiszen a halasztott, pót-, utó- és feljavító vizsgák száma a rendes vizsgaidő­ szakban letett vizsgák irányában mozdult el. Vannak növendékeink, akik az átlagosan ta­ pasztalható mértéket haladóan mutattak ér­ deklődést a Polgári Eljárásjog elnevezésű tantárgy (amely egyben diszciplína és jog­ ágazat is) iránt. Hiába is tagadnók (de nem tesszük): e fokozott érdeklődés az egyénnek haszon, nekünk elismerés és stimuláló té­ nyező. A fokozott érdeklődést elsősorban a főelőadások, illetve az összevont gyakorla­ tok szorgos és érdeklődő látogatásában, to­ vább a Tanszék által meghirdetett alternatív tárgyakra történt feliratkozásban, a polgári eljárásjogi tárgyú szakdolgozat-írásban ki­ fejtett, nemkülönben a Tudományos Diák­ körben való részvételben, avagy a tanszéki demonstrátori ténykedésben láthattuk örömmel. Az ilyen joghallgatók sikerének szurkolunk a leginkább. Egyébiránt mind az „élbolyra” vonatkozó részleges, mind az összevont gyakorlato­ kon megbeszélt jogesetek részletes kimuta­ tása a Tanszék mind a tizenkét oktatójának kezében van. A másfél év alatt a növendé­ keinkről szerzett ismeretek nyilván nem lehetnek közömbösek az alapvizsgán nyúj­ tandó teljesítmény összegző értékelésénél, amely „zárt tanácskozásban” történik, de az eredményt nyilvánosan hirdetjük ki. Ekkor az érdemjegyek fokozata szerint csoporto­ sítva, alulról felfelé haladva történik az in­ dexek átadása, miután az elnök röviden összegezte az adott ülésnapon nyújtott tel­ jesítményt. Önön múlik döntően, kedves Kollegina, kedves Kolléga, hogy leckekönyvét az utol­ só - a legjobb - „cohors”-ból (tanszékünk tolvajnyelvén: „kupacból”) nyújtsa át az el­ nök. Dr. Gáspárdy László Tanszékvezető egyetemi tanár �í Bemutatkozik az ELSA I I Az Egyetemen jártátokb'an-keltetekben italán már találkoztatok az ELSA lógójával és talán meg is fórMúlt már á fejetekben; mi lehet éz^ mivel foglalkozhat ez a társaság? Nos, most a legjobb úton jártok ah­ hoz, hogy némi információt szerez zétek az Egyesületről. / > < is S.4TÌ. >*' A The European Law Students’ Association joghallgatók és a diplomát követő 3 éven át fiatal jogászok nemzet­ közi, nem-kormányzati, politikailag sem­ leges, nonprofit szervezete. Az ELSA-t 1981-ben osztrák, német, magyar és len­ gyel diákok alapították, ma már több mint 25.000 taggal rendelkezik 38 európai or­ szág több, mint 250 egyetemi városában. Jelenleg az ELSA a világ legnagyobb szer­ vezete, mely joghallgatókat, fiatal ügyvé­ deket és jogi szakembereket tömörít. Szerkezetileg az ELSA három szinten működik: Brüsszelben székel a hét tagú nemzetközi elnökség, minden országban a tevékenységet országos elnökségek ko­ ordinálják, és helyi szinten, az egyetemi városokban helyi csoportok működnek. Magyarországon Debrecen, Pécs és Sze­ ged rendelkezik Budapesten kívül helyi csoportokkal. Az egyesületi formában működő budapesti ELSA szervezet nyi­ tott minden Budapesten tanuló joghall­ gató és fiatal jogász számára. Szakmai tevékenységünk három fő terü- k The European l^iw Studen ts’ Association BUDAPEST letre koncentrálódik: Academic Activities (AA), Seminars and Conferences (S&C) és Student Trainee Exchange Programme (STEP). Az ELSA Válogatott Európajogi Tanulmá­ nyok (Selected Papers on European Law, SPEL) című kiadványa lehetőséget biztosít tehetséges joghallgatóknak, hogy legjobb munkáikat tekintélyes és elismert tudósok írásai mellett publikálják az európai köz­ jog, az európai integráció valamint az Eu­ rópai Unió és harmadik országok kapcso­ latai témakörében,, nemzetközi szinten. A Tudományos Tevékenység továbbá ma­ gában foglalja tanulmányíró versenyek, perbeszédmondó versenyek (ELSA Moot Court Competition on WTO law), jogi kutató csoportok (Legal Research Groups, LRG) és jogászok munkában (Lawyers at Work, LAW) rendezvények szervezését. Az ELSA helyi, nemzeti és nemzetközi szinten szervez jogi érdeklődésre számot tartó szemináriumokat és konferenciákat. Nemzetközi szinten háromévente meg­ határozásra kerül egy ún. International Focus Programme, mely az egyesület va­ lamennyi szintjén megtalálható forrásait gyűjti egy jogi téma köré. Ajelenlegi ku­ tatások a kereskedelmi jog - fenntartható fejlődés téma köré csoportosulnak. A STEP program gyakornoki lehetősége­ ket kínál ügyvédi irodáknál, nemzetközi szervezeteknél egész Európában. Ezáltal az ELSA-tagoknak lehetőségük nyílik ki­ vételes személyes és szakmai kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére egy idegenjogi kultúrában dolgozva. A STEP áthidalja az akadémiai és a későbbi gyakorlati kihívá­ sok közötti rést azáltal, hogy munkata­ pasztalatot és karrier lehetőséget biztosít, valamint hozzájárul a nyelvi készség fej­ lesztéséhez. A szakmai programokon túl rendszeresen szervezünk találkozókat, bulikat tagjaink részére, tréningeket tartunk és az ELSA nemzetközi kapcsolatinak köszönhetően a Bilateral Study Visíts program keretében évente több alkalommal is vendégül lá­ tunk más országokból érkező ELSA-s jog­ hallgatókat akik vendégszeretetét viszon­ zásképpen a budapesti tagok is élvezhetik. Az ELSA tevékenységéről, programjairól részletesebb információt találtok az ELSA International (www.elsa.org) és az ELSA Budapest (www.elsabudapest.hu) honlap­ ján. Rendszeres fogadóóráink idejét egy­ előre még nem sikerült kialakítanunk, ez a közeljövőben várható, addig is kérdései­ tekkel bátran keressetek meg bennünket az info@elsabudapest.hu e-mail címen. dr. Dudás Dalma ELSA Budapest • felvételt, továbbtanulási a 1 felsőfokú és posztgraduális képzést tudakozó tájékoztatás í Felsőoktatási Információs Pont - FIP aiiisisf fecFa&as : i ■B — r • &szt&ndíj és pályázati , lOfiS BucUpwt. Reviczky u e lehetőségek • Ter: (tj 4119770 E-mA-’flpehlkhu' I Nyit«« tartó»’ H-P 8-20 h. Sz h • Európai Uniós információk J www.fipi.hu • j • diákhitel és diákkedvezmények tizenkilencedik oldal �PROGRAM-AJÁNLÓ UNATKOZÓ (vagy IGÉNYES) JOGHALLGATÓKNAK Konferenciasorozat a Pázmányon Szerda Folytatódik a magyar jezsuiták konferencia-sorozata minden hónap harmadik szerdáján. Helyszín: Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Bu­ dapest, VIII. Szentkirályi u. 28-30.) Az előadások 19 órakor kezdődnek. www.jezsuita.hu Az egyes alkalmak témái: November 19, Forrai Tamás SJ: Mire kell, hogy felkészítsen a XXI. század iskolája? December 17.: Somfai Béla SJ: A szexuális forradalom - keresztény válasz? i Január 21.: Szabó Ferenc SJ: Prohászka és Nietzsche - Ada­ lékok Prohászka életfilozófi^ához. Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség programjai www.egylelk.com Elérhetőségeink • Címünk: 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1. A lelkész­ ség! iroda a Magyar Szentek Temploma (MSzT) klubjából nyílik. Telefon/Fax: 1/203-1734 E-mail: egylelk@frcemail.hu Egyete­ mi lelkész: Dr. Pákozdi István Rendszeres rendezvényeink • Bibliaóra 18:00-tól a Piarista Kápolnában Dr. Jclcnits Hétfő István atyával • • Lelkészség! hittan 19:00-kor az MSzT klubjában. Vezeti Dr. Pákozdi István. • • MKK tánciskola az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban (Szabó Ilonka utca) 18:30-töl. Első alkalom: szeptember 29. • Szentgyóhás, lelki beszélgetés 17:00-19:00 a Lelkészség! irodában. Albérlet közvetítés 18:00-20:00 a Lclkészségi irodában. Kedd ^OCIPE 'A.r Û.R • Szentmise az MSzT-ben 07:00-kor. Utána agapé. • Szentgyónás, lelki beszélgetés 08:00-11:00 a Lelkészség! irodában. • Megismerkedéstől a családalapításig előadássorozat két­ hetente szeptember 17-től a Sapientia Főiskolán. Az elő­ adások 19:00-kor kezdődnek. • Egyetemisták hittana a Jézus Szíve Jezsuita Templom­ ban 19:00-tól. Vezeti P Kiss Ulrich SJ. és Harai Levente. • Quo vadis? Útkeresők klubja, missziós kisközösség. Összejövetelek 19:00-tól a BMÉ K.ép. 345. termében. Csütörtök A keresztény liturgia elemeinek Története, Indexbe is felvehető előadás az ELTE BTK-n 17:00-tól. Vezeti Dr. Pákozdi István. á • Műegyetemi Katolikus Közösség összejövetelei 18:30tól áz MSzT klubjában. Lelkész: Matolcsy Kálmán, di­ ákvezető: Csillag Kristóf Péntek • Gitáros szentmise a Piarista Kápolnában 07:00-kor. Utá­ na agapé. • Fészekrakó - i^ú házas hittan kéthetente 19:00-tól az MSzT klubjában. Vezetik Dr. Pákozdi István és Dr. Eg­ ri László. Első alkalom: szeptember 12. • Albérlet közvetítés 18:00-20:00 a Lclkészségi irodában. Szombat • Általában ezen a napon lesznek a kirándulások. Figyeld a hirdetéseket! : Vasárnap ‘ Az Egyetemi Lelkészség Scholájának énekpróbája 18:00-kor a Piarista kápolnában. • Szentmise 19:00-kor a Piarista Kápolnában. Dtwepi alkalmak: / • November 23. vasárnap, 19:00: Latin nyelvű szentmise a Piarista Kápolnában ■ • November 29. szombat, 10:00: Egyetemi oktatók öku­ menikus lelki napja az MSzT-ben• December 4. csütörtök, 19:00: Ökumenikus Istentiszte­ let áz MSzT-ben OCIPE Magyarország rendezvényei Nagyvárosok evangelizációja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28.) II. emeleti Dísztermében 2003. november 7., péntek, 9.00 -18.00 Dr "Vytautas Kaminskas 9.00 - 9.30: regisztráció 9.30 - 12.00: előadások Dr Erdő Péter prímás, Esztergom-budapesti érsek Nyolc nemzet zarándoklata a Vytautas Magnus Egyetem (Kaunas) rektora A litván egyetemi ijúság kereszténysége Dr Myroslaw Marynovych Dr Otto Neubauer az Ukrajnai Katolikus Egyetem rektorlielyettese Egyetemisták évenkénti ökumenikus konferenciája Emmanuel közösség, Bées, a bécsi “Der Internationale Kongress für eine Neue Evangelisation’ főszervezője JÓ együttlét a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Római Katolikus Teológiai Karának dékánhelyettese Keresztény élet a romániai magyar egyetemisták körében Prof Nóda Mózes Martin Fenkart Várnai Péter Emmanuel közösség, Bécs, a bécsi “Der Internationale Kongress für eine Neue Evangelisation” szervezője A hit továbbadása és új evangelizáció az Esztergom-budapesti Főegyházmegye ifjúsági referense A szeretet hídja Dr Ladislav Csontos SJ egyetemi lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára Missziós munka az egyetemi ifjúság körében a Nagyszombati Egyetem Teológiai Kara dékánja Az egyetemi pasztoráció szerepe Szlovákiában Dr Pákozdi István Kérdések, hozzászólások Prof Vladimir Peterca a Bukaresti Római Katolikus Teológiai Intézet rektora Az egyház, a keresztény értékek helyzete Romániában Kérdések, hozzászólások 12.00 - 13.00: ebédszünet 13.00 - 15.30: előadások Dr Fodor György a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Komoly dolgokról, baráti hangon 15.30 - 16.00: kávészünet 16.00 - 18.00: tapasztalatcsere a magyar Emmanuel közösség képviselője Tapasztalatok és teendők Külföldi és magyar előadók kerekasztal az egyetemisták evangelizálásáról Beszélgetés az i^úságpasztoráció lehetőségeiről és feladatairól � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 6. szám 2003. október 31. Abstract A summary of the resource. Tartalom In memórián 1956 Rettegés a város felett Újra lesz Évkönyv! Dr. Bandi Gyula Dékán úr, személyesen Közelednek a HOK-választások! Így lettünk mi: atomizált nemzedék Azok a boldog szép napok Olvasói levél „Tudod milyen nehéz kezet fogni? Nagy lépés az Egyetemünk fejlődésében Pázmányosok a jog útvesztőjében Pázmány Péter és Deák Ferenc becsülete A Csillag Ady Endre: A jogászok majálisa Csendes lázadás az eredetiségért Alaphangok egy alapvizsgához Bemutatkozik az ELSA Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. október 31. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+4673kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_6_20031031 Relation A related resource T00057 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 220 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_6_20031031 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/08a4a9821852da139afd01920674ad6e.jpg 4c301a06576ee8d64091caef61f25a4a https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c462807fff1a7dc6a29f38c05ea27072.pdf 2cdb9e224690b70cc5ab933590864fc6 PDF Text Text PPKE tteUt VI 7^OO513-2.O VL évfolyam, 7. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: wwiv.jak.ppke. hu/itelet 2003. november 20. �1 „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Deák Ferenc öröksége IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem „A hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása. ” A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Követve a napi politikai eseményeket, a Deák-emlékévről inkább különböző botrá­ nyok kapcsán, és nem a valódi emlékezés okán hallhattunk. Sajnálatos tény ez akkor, amikor valójában Deák születésének kétszázadik évfordulóját, és őt magát ünnepeljük. Tetteiért, gondolkodásáért, életművéért, s azért, amit a hazáért tett. Személyét, nevét sokszor méltatlanul használják olyanok, akik erre nem érdemesek, s az egész ünneplés mintha kezdené elveszíteni igazi tartalmát, s így válik „kampányszagúvá” szép lassan. („Merészség a politikában csak akkor van helyén, midőn tetemes erőre támaszkodik, enélkül mindig kocka, mely többnyire vakra fordul.” - Deák.) Az ítélet hasábjain megpróbálunk méltóképpen emlékezni Deák Ferencre, remélve, hogy a „haza bölcsének” máig is érvényes szavai így so­ kakhoz eljutnak. Persze nem csak az ítéletben emlékezünk Deák­ ra. A Lippay György-kör és a HŐK szervezésében Deák Ferenc emlékülés kerül megrendezésre, amelyen többek között Karunk neves oktatói is részt vesznek majd (lásd 24. oldal). Szeretettel vá­ runk mindenkit! Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM Emléktábla gróf Tisza Istvánnak 3 Elvárások újratöltve 14 Master képzés a Pázmányon 3 Azok a boldog szép napok 4. 15 Új irodalmi kávéház nyílt 3 Tanulj és bulizz az ELSA-val! 16 Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak 3 Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán 16 Méltatlan támadás? Az! 4 Filmajánló 16 Az Index cikke 5 Érdekes bírósági esetek 17 Dr. Bándi Gyula dékán válasza 5 Lehetséges nemzedék 18 Parázs a hamu alatt 6 5J »•,Ki voltunk éhezve a sikerre’ 20 Elsőéves előadó, kedd, 20.15 8 Gondolatok a pultnál 21 Valami Amerika 10 15 éve szolgálunk és védünk 22 Ady Endre: A halottak visszatérnek 11 A polgári igazságszolgáltatás európai napja 22 Pázmányosok a jog útvesztőjében 2. 12 Krakkó és környéke dióhéjban 23 e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �Emléktábla gróf Tisza Istvánnak Október 31-én, meggyilkolásának 85. év­ fordulóján felavatták gróf Tisza István, két­ szeres magyar miniszterelnök emléktáblá­ ját a budapesti Hermina út 45. szám alatt található villa falán, melyben merénylői megölték. Akár megdöbbentőnek is nevez­ hetnénk, hogy 13 évet kellett várni erre a pillanatra, de azt mindenképpen jelzi, hogy Tisza személye még nem került „helyére'95 a társadalom tudatában és talán a tudomány­ ban sem. Az ünnepség szervezői a Tisza István Baráti Társaság és a zuglói Fidelitas voltak. Idézzük meg a miniszterelnök em­ lékét egy gondolatával! „A keresztény fel­ fogásnak és világnézetnek kell megvédel­ meznie az emberiséget egy másik nagy ve­ szélytől: a modern álkultúra és annak min­ den fattyúhajtása ellen, hogy az emberi ész segítségével fejtsünk meg minden tüne­ ményt, hogy kigúnyoljunk és eldobjunk magunktól mindent, amit gyarló dialekti­ kánk eszközeivel meg nem fejthetünk. hogy fellázadjunk az erkölcs azon örök igazságai ellen, melyek több-kevesebb sár­ ral keverve, be vannak oltva minden ember leikébe. Ez az emberiség dekadens idősza­ kait jellemző morális anarchiának szánal­ mas martalékává teszi az emberiséget. A pusztulás, züllés ez útján fel kell tartanunk az emberiséget, nem az emberi tekintély, de az igazság és az igaz tudás fegyverével. Az igazi tudással, mely beigazolja azt, hogy a mi elménk nyomorúságos, gyenge eszköz arra, hogy azzal az élet nagy problémáit megfejthessük, hogy a dolgok mélyére ha­ toló minden törekvés az emberi ész végha­ tárához jut, hogy üres fantazmagória, tudákos mezbe öltöztetett dajkamese az úgyne­ vezett bölcsészet minden világnézete, hogy a magára hagyott emberi ész reménytele­ nül útvesztőbe visz, melyből csak a lel­ kűnkbe oltott örök erkölcsi igazságok belső sugallata vezethet az erőt, békét, nyugalmat adó világnézet biztos révpartjára. 95 j Master képzés a Pázmányon ,Az egyetlen öröm a világon hozzákezdeni valamihez'^ (Cesare Pavese) 39 Az egyetemek feladata nemcsak az alap­ képzés biztosítása, hanem - amennyiben igazi szellemi műhellyé kíván válni - ma­ gasabb szintű elméleti és gyakorlati isme­ retek nyújtása is. Ennek a feladatának kí­ vánt eleget tenni a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem, amikor 2003-ban a milánói Università Cattolica del Sacro Guore-val közösen megalapította az Olasz Egye­ temközi Posztgraduális Központot (Centro Inter-universitario Postgraduale Italiano). A Központ azzal a céllal szüle­ tett, hogy előmozdítsa a Magyarország és Olaszország, illetve a közép-kelet-európai országok közötti tudományos és kulturális kapcsolatokat. A Központ elsősorban posztgraduális kurzusokon keresztül nyújt képzést, így főleg Master és Phd fokozatok elérését kívánja lehetővé tenni az olaszországi egyetemekkel együttműködve. Az első posztgarduális képzés Master in European Studies and Global Affairs címmel 2004 februárjában indul. Az an­ gol nyelvű képzésre elsősorban olyan magyar és külföldi fiatal diplomások je­ lentkezését várjuk, akik érdeklődnek a nemzetközi és az európai kapcsolatok kérdései és problémái iránt, és akik felis­ merik annak jelentőségét, hogy ezen is­ meretek megszerzése elengedhetetlen egy bővülő Európában és egy globalizáló­ dó világban. A program célja, hogy átfogó képzést nyújtson a közgazdaságtan, a politológia és a jog különböző területein. Az elmé­ leti és gyakorlati tudás, amelyre a hallga­ tók a képzés során szert tesznek, felké­ szíti őket arra, hogy választ találjanak az új nemzetközi rend kihívásaira és könynyebben érvényesüljenek az átalaku­ lóban lévő világban. A Központ az oktatás hatékonysága érde­ kében kis létszámú évfolyamokat indít. A Master képzés tanári kara nemzetközi­ leg elismert külföldi szakemberekből áll, akik a világ minden táján tanítanak. A 10 hónapos képzés végén a hallgatók a magyar állam által is elismert olasz diplo­ mát kapnak, amelyet a milánói Università Cattolica del Sacro Cuore állít ki. A Központ tervei között szerepel 2004 ta­ vaszán egyetemi felvételi előkészítő indí­ tása; illetve a későbbiekben a kommuniká­ ció, a ius comune és a nemzetközi jog té­ májában olasz, illetve angol nyelvű képzé­ sek biztosítása. www.centro.ppkc.hu info@centro.ppkc.hu Gyurcsán Judit Gróf Tisza István miniszterelnök (balról) és Batthyány Kázmér beszélgetnek a lóversenytéren 1904 Új irodalmi kávéház nyílt 2003. szeptember 11-én, a belvárosban meg­ nyílt az Arcvonal Irodalmi Kávézó, Masszi & Püski Könyvesház. Az új kulturális központ megnyitóján Orbán Viktor volt miniszterel­ nök mondott beszédet. Az érdeklődőket sok program várja, (a kávézó vendége volt többek között Dörner György, Nemeskürty István, Bolberitz Pál, Eperjes Károly, Für Lajos, Csermely Péter, Tamás Er­ vin és még sokan mások) szinte minden este. Nov. 21. péntek- 18 h: Vendégünk:Pongrácz Gergely; Nov. 24. hétfő - 18 h: Jókai Annát köszöntjük születésnapján; Nov. 25. kedd 18 h Pokomi Zoltán; Nov 27. csütörtök: 18 h: Seszták Ágnes és vendége; Nov. 28. péntek: filmvetítés: Aki magyar velünk tart Sára Sándor születésnapja Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak Nagy örömmel tudatjuk, hogy Dr. Zlinszky János, Karunk alapító dékánja ko­ moly elismerésben részesült. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács idén neki adományozta a „Pro Scientia Honoris Causa” érmet, amely az oktatásban, után­ pótlás-nevelésben kifejtett munkájáért, ki­ magasló közéleti szerepvállalásért, tudomá­ nyos tevékenységért adható. A díjat két­ évente mindössze 3-3 díjazott kapja meg. A Professzor Úr november 3-án vette át az érmet a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Szívből gratulálunk! harmadik oldal �.. fi ■ ■ 'Xai. & Méltatlan támadás? Az! Nem dicsőségért, nem tisztességért, „nem, hogy a világnak ütnék vele; cégért”, ha­ nem abban a meggyőződésben, hogy jó ügyet szolgálok, az iQúságot^ az egyháza­ mat és a hazát, vállaltam el egykor a PPKE JAK szervezését. Amit vállaltam, tisz­ tességgel, a magam szigorú mértéke szerinti becsülettel, magamnak, magam köréneksoha nem kedvezve, hanem magamtól, munkatársaimtól inkább többet kö­ vetelve, tettem, amit tettem. E munkám körében nem jelentéktelen eredmény­ nek tartom, hogy sikerült - ahogy Miskolcon is - a magam tárgyának oktatását magam nevelte, igényes és alkalmas utódok kezébe letenni. . Fájdalmasan érintett ezért, mikor leg­ utóbb kezembe jutott az Index október 22-i számában megjelent „információ”, mely szerint dr. Nadja El Beheiri, utó­ dom a római jogi tanszék vezetésében, honosított diploma nélkül, magyarán az előírt minimális előfeltételek híján lett tanszékvezető egyetemi docens. „A Kar oktatói között is hosszú ideje ismert, hogy a fiatal jogásznő a szükséges papírok nélkül került rangos egyetemi pozícióba. Nyílt titok, hogy nincs honosított diplo­ mája” - így a hír. Nadja El Beheiri a kar alapításakor jelent­ kezett nálam, egy miskolci, szintén fiata­ lon tudományos minősítést szerzett, ak­ kor külföldön kutató, tanítványom bízta­ tására, mert római közjoggal akart foglal­ kozni, s erre kevés oktató mellett lett vol­ na lehetősége. Általam jól ismert és jó in­ formációkat adó osztrák kollégák mellett dolgozott előzőleg, jogi diplomáját, vala­ mint a magyar tudományos minősítéssel egyenértékű magiszteri fokozatát Ausztri­ ában szerezte. Mindkettő egyenértékűsé­ gét elismerte az Oktatási Minisztérium Aequivalencia bizottsága. Jogi szakképesí­ tésre (ügyvédi vagy bírói vizsgára) az egyetemi oktatásban nincs szükség, csak tudományos minősítésre. Osztrák ösztöndíjasként került hozzánk, római közjoggal foglalkozott kutatóként, közben római jogot és osztrák jogot, va­ lamint német jogi szaknyelvet oktatott a tanszék keretében, és buzgón tanult ma­ gyarul. Mikor ösztöndíja lejárt, hatósági engedéllyel szaknyelvi lektorként alkal­ mazta az egyetem. Aztán megszerezte a magyarországi letelepedési engedélyt, így külön munkavállalási engedélyre ad­ junktusi kinevezéséhez már nem volt szüksége. Egyre inkább elsajátította a magyar nyelvet is, rendszeresen hallgatta előadásaimat, vett rész szemináriumi negyedik oldal munkánkban, és folytatta saját forrásta­ nulmányait, egyéni kutatását, a római köztársaság közjogának érdekes részét képező cenzori joggyakorlattal kapcso­ latban. 1995-től néhány évig lektorként működött, 1999-ben megkapta a végle­ ges letelepedési engedélyt, honosították diplomáját és tudományos fokozatát, s így rendes oktatói státusba került, előbb mint adjunktus. Elvégezte a római jogi szaktanfolyamot a római egyetemen, a Corso di perfezionamento di diritto Romano kurzusát, részt vett és ered­ ménnyel szerepelt több nemzetközi ren­ dezvényen, német, francia és olasz nyelvterületen. Sikerrel és lelkesen vett részt az oktatói munkában is, szívesen foglalkozott a hallgatókkal, és jó kapcso­ latot épített ki a munkatársakkal. 2000ben fejezte be könyvét a cenzori jogról, amely kiadásra vár, bizonyságát adva ez­ zel annak, hogy nem csak általában a jog tudományos munkálására rendelkezik képességgel, de a római jog sajátos terü­ letén is képes tudományosan értékelhe­ tő, egyéni kutatási teljesítményre. E könyv mindenben megüti a PhD foko­ zathoz megkívánt munkák mértékét, azonban ezzel kapcsolatos formális eljá­ rásra, a honosítás megtörténte után, nem volt szükség. Mindezek után tettem, mint intézetve­ zető, előterjesztést arra, hogy még aktív jelenlétem alatt a római jogi tanszéken Nadja El Beheiri docensi státust nyerjen, és megkapja a tanszék vezetését, az álta­ lam vezetett intézetben. Ennek három éve. Sem a Kari Tanácsban, ahol az elő­ terjesztés történt, sem azon kívül, egyet­ len oktatótársam sem kérdőjelezte meg döntésemet, mindez ideig szembe senki sem támasztott kétséget utódom alkal­ massága, vagy az előterjesztés jogossága vonatkozásában. Az előterjesztésért, természetesen, teljes erkölcsi és tudományos felelősséget válla­ lok. A tudományos alkalmasság kérdésé­ ben egyébként, alkotmányunk szerint, ki­ zárólag a tudomány művelői illetékesek állást foglalni. E vonatkozásban, a római jog területén, legfeljebb az azt művelők körében lehetne döntésem vitatható, ám erre sem akadt mind ez ideig példa. A jo­ gi előfeltételek meglétéért, mint intézet­ vezető, ugyancsak felelősséggel tartozom. Az esetleges kételkedők, a „nyílt titok is­ merői” fordulhattak volna hozzám, mint illetékeshez. Ha már nem tisztelnek meg bizalmukkal annak ismeretében, hogy a Kar tudományos színvonala tekintetében igényes és kényes vagyok, megtisztelhet­ tek volna tájékozódás iránti vágyukkal, hiszen az előterjesztésnek az ellenkező bebizonyításáig kijár a jogosság vélelme. Tőlem pedig, eléggé köztudott, lehetett és lehet kérdezni. Nem ezt tették, akik a hírért felelnek. Nem is tették azalatt, „bár hosszú ideje is­ mert”, amíg dékán, majd intézetvezető voltam. Csak most, aktív kari tagságom megszűnte után kerül elő ez a híresztelés, (megfejelve a véleményt azzal, hogy hi­ szen a távoktatást sem akkreditálták a PPKE JÁK-on, ilyen már ez a Kar!) hogy aláássa a Kar színvonalának képét, aláássa az én tisztességemet és szakmai tekinté­ lyemet, és beletaposson egy ígéretes fiatal kolléga becsületébe! Szomorú számomra, hogy a Pázmány egyetemen egyáltalán to­ vábbításra kerülhetett ilyen híresztelés, hogy nem onnét eredt, abban még min­ dig bizakodom. A hír felreppentésének időpontja is jól volt választva. Az érintett külföldön, az egyetem vezetőinek jó része is. Először nincs is, aki nyilatkozzék, ünnep van, egyetemi szünet. Mégis, már két nap múlva, az Indexben megjelent a dékán tárgyilagos és tömör, tényekre támaszko­ dó cáfolata. Úgy hinnők, az ügy le van zárva, ha a rossz szájíz marad is. Am nem így történt. A rágalmakat tartal­ mazó cikk a hallgatók E-mail tájékoztatá­ sában jelent meg újra, a dékán helyreiga­ zításának szövege nélkül (tehát mintegy cáfolatlan hírként!), méghozzá az intézet �másik tanszékvezetőjének, Szabó István­ nak neve alatt! Aíig^ lehet kétséges, hogy ez a második akció a karon belülről indult, vagy legalábbis kapott tápot. Kicsit úgy érzem magam, mint a gazda, mikor látja, hogy termését féreg, jégverés pusztítja! Ha nem is tartozom már hivatalosan a Kar kötelékébe, érzelmileg ezer szállal kötődöm hozzá. És itt már nem csupán a saját tudományos illetékességem, vezetői becsületem tétetett kérdésessé, hanem az előző vád megfelelő megválaszolása után tudatos további hitelrontás történik. Ab­ ban a körben, amelyből a jövő közélet­ ének erkölcsi alapon áll vezetői kerülhet­ nének ki. Csak egyet tudok kérni, ha van még vala­ mennyi hitelem hallgatóink körében. Sújtsák hallgatag megvetéssel a hír ter­ jesztőjét. S vessék ki maguk közül, ha ki­ derül, ki volt, mert olyan az, mint aki ve­ szélyes ragályt terjeszt. Fertőz. Zlinszky János Az Index cikke Jogtalan tanszékvezetői kinevezés a Pázmányon? Az Index információi szerint a magyar jo­ gi előírásokat megszegve, szakképzettségi igazolás és a külföldi diploma honosítása nélkül került a katolikus felsőoktatási in­ tézmény egyik vezető posztjára Nadja El Beheiri, osztrák állampolgár. Szaknyelvi oktatásra jogosítva Úgy tudjuk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kará­ nak oktatói között is hosszú ideje ismert, hogy a fiatal jogásznő a szükséges papírok nélkül került rangos egyetemi pozíciókba. Nyílt titok volt, hogy a római jogi tanszék vezetőjének nincs honosított diplomája, és a szakképzettség magyarországi elisme­ réséről sincs igazolása. A dékán- helyet­ tessé kinevezett Nadja El Beheiri az in­ tézmény kérelmére a magyar hatóságok­ tól szaknyelvi oktatóként kapott munka­ vállalási engedélyt. Hivatalos látogatáson Nem akkreditálható Az Oktatási Minisztérium külföldi dip­ lomásokkal foglalkozó Ekvivalencia Központja 1999-es határozata elismerte ugyan a jogásznő Bécsben szerzett vég­ zettségét magyar egyetemi diplomának, de kikötötte, hogy a határozat nem helyettesítheti 5J,a szakképzettség elismeré­ sét, a felsőoktatási intézmény honosító határozatát”. Az Ekvivalencia Központ­ ban az Index érdeklődésére azt mondták, hogy személyiségi jogokra való tekintet­ tel nem adhatnak tájékoztatást a honosí­ tásról. Az egyetemen pedig azzal utasí­ tották el kérdésünket, hogy a jogásznő a katolikus egyház hivatalos delegációjával az egyetem volt rektorának bíborosi ki­ nevezésre Rómába utazott, ezért csak a jövő héten adhatnak felvilágosítást. Mint emlékezetes, az egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Karának 2002-ben is prob­ lémája volt a hatósági engedélyekkel. A Magyar Akkreditációs Bizottság megtagad­ ta a távoktatásos jogász egyetemi alapkép­ zés elismerését. A testület azért utasította el beadványt, mert megítélése szerint „a táv­ oktatási forma nem vezeti egyenértékű ok­ levélhez a hallgatót”. Méltatlan támadás? Cikkünkre reagálva Szabó Marcel, a Páz­ mány dékánhelyettese az alábbiak közzé­ tételét kérte az Indextől: „Az egyetem méltatlan támadásnak tartja az Index ol­ dalain vele kapcsolatban megjelenteket, amelyekre a nemzeti ünnepre tekintettel a holnapi napon kívánnak részletesebben reagálni. 5> Dr. Bándi Gyula dékán válasza Nem történt jogtalan tanszékvezetői kinevezés a Pázmányon Az ‘Index’ című elektronikus hírújság álta­ lában pontos, gyors és aktuális tájékoztatá­ sáról ismert, egyebek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtu­ dományi Kar hallgatói és oktatói körében is. Örömünkre szolgál, ha karunkra vonat­ kozóan információk jelennek meg a honla­ pon. Éppen ezért meglepő, hogy ellenőri­ zetlen forrásokra támaszkodva, alapjaiban valótlan híreket közöl „Jogtalan tanszékve­ zetői kinevezés a Pázmányon ?” címmel, sértve ezzel nem csupán a Kar, hanem egy oktató kolléga jóhírét. A tényekre szorítkozva: a Kar tanszékve­ zető egyetemi docense, dékánhelyettese. El Beheiri Nadja 1994 valóban anyanyel­ vi vendégtanárként osztrák ösztöndíjas­ ként segítette az ELTE jogászképzését. Ezen ösztöndíjat váltotta fel a római jog oktatásával. Jogi diplomát a Bécsi Egye­ temen szerzett 1992-ben, amelyet 1999ben ismertek el egyenértékűnek. Ez a határozat valóban nem helyettesíti az egyes pozíciók betöltéséhez szükséges más szakképzettségi elismerést - pl. ügy­ védi gyakorlatot csak szakvizsgával foly­ tathatna. El Beheiri Nadja ugyancsak Bécsben 1995-ben szerzett magiszteri fokozatot, melyet 1999-ben a posztgraduális dokto­ ri képzésben megszerzett végzettségi szinttel egyenértékűnek ismert el a Ma­ gyar Ekvivalencia és Információs Köz­ pont. A diploma és fokozat egyenértékűsége te­ hát adott, a szükséges oktatói gyakorlat nem különben - alapítása óta, tehát 8 éve oktat római jogot a Karon -, így sem szak­ mai, sem jogi akadálya nincs és nem is volt az egyetemi docensi, illetve tanszék­ vezetői kinevezésnek. A kérdéses doku­ mentumok hozzáférhetők a Kar Dékáni Titkárságán. Dr. Bándi Gyula egyetemi tanár, dékán ötödik oldal �Parázs a hamu alatt Deák Ferenc öröksége Akkor is Deák-emlékév van, ha ebből semmit nem érzékelünk. Deák Ferenc szemé­ lyét ugyanis időről-időre ugyan előrángatják olyanok, akik politikai hasznot kívánnak húzni a ráaggatott frázisokból, anélkül, hogj' egyáltalán ismernék politikai hitvallását*: érdemeit, de amikor méltósággal emlékezni kellene rá, zavarba jönnek: a nagy ember kérlelhetetlen erkölcsiségének, hajlíthatatlan gerincességének már puszta fel­ idézése is olyan kontrasztot von az őt citálók és személye között, mely feloldhatatlan, így hét maradnak a puszta frázisok, az „Európázás”, a „liberalizraus,»» miközben az 5 igazi Deák rejtve marad. Életútjának összefoglalásává a magunk )módján emlékezünk most rá» kétszáz évvel születése után. § sOkí Magyarország táblabírája, a haza bölcse, a nemzet prókátora 1803. október 17-én született Söjtörön. Családja az 1600-as években szerzett nemességet, birtok nél­ kül, de néhány nemzedék alatt Zala vár­ megye befolyásos családainak sorába emelkedett. 1854-ig Deák a család kehidai birtokán élt. Születése anyja életébe ke­ rült, apja rokonokra bízta nevelését, apja halála után Antal bátyja vette át e felada­ tot. Egész életében széles baráti kör vette körül (Vörösmarty, Kölcsey, Wesselényi tartozott bele), mégis zárkózott maradt, nem nősült meg soha, alig egy-két szerel­ mi kalandjáról vannak ismereteink. Iskoláit nyugat-dunántúli katolikus gim­ náziumokban végezte, élete végéig hithű katolikus maradt, aki azonban síkra szállt a vallásszabadság eszméjéért. Tanulmányait a győri jogakadémián fejezte be. 1823 de­ cemberében Pesten megszerezte az ügyvé­ di oklevelet, ügyvédi praxist azonban soha nem folytatott, mint ahogyan soha nem töltött be fizetett megyei tisztséget sem. Zala megyében táblabíróvá nevezték ki, majd nyolc éven keresztül a megye alügyésze volt. Az országos politikába 1830 után kapcsolódott be. Gondolatvilágát a libera­ lizmus eszméiből merítette, olvasmányai alapján, külföldre nem utazott. Minden megnyilatkozásában a fokozatos, törvényes keretek között zajló átalakulás mellett tett hitet. Érvelésében leginkább a Corpus Jurisra támaszkodott, amelyet szinte teljes mértékben fejből ismert - zseniális módon a régi magyar jogra alapozva érvelt a refor­ mok mellett. 1833 áprilisában Zala vármegye követévé választották. Ettől kezdve mintegy négy évtizeden keresztül az országos politika meghatározó személyisége. Nem volt kü­ lönösebben szorgalmas - szenvedélyem a hatodik oldal restség, mondogatta —, de amikor kellett, hihetetlen energiával és sebességgel tudott dolgozni. A politikai pályára a haza iránt érzett kötelességtudat vezette. Mind ma­ gánéletében, mind a politikai pályán rend­ kívül puritán volt. Mindig a realitások tala­ ján maradt, határozott jövőképpel rendel­ kezett, de soha nem álmodozott. A lépés­ ről lépésre haladást kívánó helyzetekben tudott igazán nagyot alkotni. Olykor hajla­ mos volt a pesszimizmusra, a passzivitásra is. Kitűnő szónok volt, mindezt az ország­ gyűlésijegyzőkönyvek tanúsítják. Az ő érdeme, hogy az 1832-36-os re­ formországgyűlésen sikerült az uralkodó által elutasított egyik úrbéri reformjavas­ latot, a jobbágyok személyi és vagyonbiz­ tonságáról szólót megmenteni. 1835 után élharcosa lett a szólásszabadság ügyének, miután Wesselényit perbe fogták, Kossut­ hot pedig letartóztatták. Az 1840-ig tartó kemény küzdelemben végül az udvar né­ mi meghátrálásra kényszerült, a bebörtönzötteket szabadon engedték, változás történt a politikai sajtóval szembeni hiva­ talos álláspontban is. Az 1839-40-es dié­ tán Deák végleg a magyar politikai élet vezéregyéniségévé vált. 1841. novembe­ rétől 1843. márciusáig a büntetőjogi vá­ lasztmány tagjaként Pesten dolgozott, mely a büntetőjog törvénytervezetet ké­ szítette. Deák nevéhez fűződik az esküdt­ széki javaslat, mely szerint cenzus alapján választott esküdtek döntöttek volna az el­ járásban a legfontosabb kérdésekről. Ajavaslatból végül nem lett törvény. Deák azonban később 1848-ban már igazsá­ gügy-miniszterként ennek alapján fogal­ mazta meg sajtó-esküdtszéki rendeletét. A következő, 1843-44-es országgyűlésről távol maradt, mint ahogyan az 1847-48asról is. Utóbbi munkájába mégis be- kapcsolódott március utolsó nap­ jaiban. Bat­ thyány március 23-án már kijelölt igazságügyminiszter­ ként mutat­ ta be őt. Javaslatára mondták ki az ősiség eltörlését, s bízták meg a kor­ mányt egy polgári törvénykönyv kidolgo­ zásával. Deák 1848. májusára megszer­ vezte minisztériumát, elkészítette a jobbágyfelszabadítást kiegészítő, valamint a A sajtó-esküdtszéki rendeletet. kodifikációs munkák azonban már nem kezdődhettek el. Deák aggódva szemlélte a történelmi szi­ tuációt. Egyre feszültebbé vált a magyarhorvát viszony, éleződtek Bécs és Buda­ pest ellentétei is. Az ország fennmaradása szempontjából a monarchiát tekintette az egyetlen lehetséges megoldásnak, de látta, hogy a fegyveres konfliktus már nem ke­ rülhető el. Tudta azt is, hogy a magyar po­ litikusok a törvényesség talaján állnak, te­ hát az országnak vállalnia kell a harcot. Deák ekkor félreállt: szeptember 11-én minisztertársaival együtt lemondott, ez­ után képviselőként tevékenykedett. Mivel távol maradt a debreceni országgyűlésről, nem érte el a megtorlás sem a szabadság­ harc leverése után. 1850-ben visszautasította Schmerling igaz­ ságügy-miniszter felkérését, hogy vegyen részt egy magánjoggal foglalkozó tanácsko­ záson, mely válasz tovább erősítette a ne­ mesi vezető réteg széleskörű, ún. passzív ellenállását. Ez volt a „parázs a hamu alatt’ politikája. Az ország jó része csendben várt a kedvező alkalomra. Látszólag nyugalom és beletörődés honolt, de a mélyben feliz­ zott a tettvágy és a nemes indulat. Deák Pestre költözött a Vigadó mellett ál­ ló (később lebontott) Angol Királynő szál­ lóba, miután 1854-ben életjáradék fejében eladta kehidai birtokát Széchenyi István feleségének. Kevesen tudják, de az „őrült’ �* HIbwWWIBI' ...... -.......... Széchenyi maga szervezte meg Döblingből ezt az akciót, meglátva Deákban az egyetlen államférfit, aki az ország sorsát hosszútávon rendezheti, így a nem túl va­ gyonos Deák megélhetését biztosítandó, jóval áron felül vette meg birtokát. A libe­ rális vezérkarból szinte csak ő kerülte el a bitót, a börtönt vagy az emigrációt, éppen ezért személye a folyamatosságot és az új­ rakezdés reményét jelentette. Nyilváno­ san nem politizálhatott, így hát ücsörgött a szállodában, szivarozgatott, jókat evett, és közben mindvégig készült a cselekvés­ re, reménykedett a viszonyok kedvező alakulásában. A közvetlen feladatok közül a magyar nemzeti öntudat fenntartását ítélte a legfontosabbnak. A nyilvános szerepvállalásra 1860 végén jött el az idő. Deák elfogadta ugyan kiindu lópontnak az Októberi Diplomát, de továbbra is az áprilisi törvényeket tekin­ tette az alkotmányos berendezkedés alapjának. Az 1861-ben összehívott or­ szággyűlésen pesti képviselőként jelent meg. Deák az ország jövőjét a birodalmon belül kereste. a kompromisszum alapjának az 1848-as törvényeket tekin­ tette. Politikai ellenfelei még mindig a felszabadító háborúban reménykedtek. Amikor az e nézetet képviselő Teleki László, látván a háború tovatűnő esélyét, a kompromisszum elől az öngyilkosság­ ba menekült, a képviselőház Deákjavaslatát fogadta el, Bécs azonban elutasítot­ ta a feliratot. Deák második felirata már jóval keményebb volt: bírálta az udvart, még több engedményt követelt - ezzel pedig megnyerte a politikai közvéle­ mény java részét. Az országgyűlés fel­ oszlatása után azonban megint csak a ki­ várás taktikáját javasolta híveinek. 1864-re nyilvánvalóvá vált a porosz­ osztrák viszony élesedése, a Kossuthemigráció kilátásai a fegyveres harc megszervezésére egyre csökkentek, eközben Deák pozíciója egyre erősö­ dött. Mind többen vélték úgy, hogy az 1848-as, illetve az 1861-es alapokon már nem lehet építkezni, mielőbb meg kell egyezni Béccsel. A taktikus Deák azonban megvárta, míg Bécsből érkezik a kezdeményezés. Az 1865. áprilisában névtelenül megjelenő Húsvéti cikk va­ lójában Deák és az udvar közötti bizalmás tárgyalások eredményeit hozta nyilvánosságra, jelezte Deák nézeteinek fordulatát, melyekben egy ponton nem történt változás: a birodalom fennállását mindig fontosnak ítélte, miként Ma- gyarország alkotmányos alapokon való nyugvását is. Az 1865-ös országgyűlésen a többség Deák mellett állt. El­ kezdődött a huzavona az ural­ kodó és a parlament között a kormány kinevezésének feltét­ eleiről, az áprilisi törvények módosításáról. Deák a porosz­ osztrák háború, és az osztrákok súlyos königgrátzi veresége után sem növelte igényeit. Mi­ niszterelnöknek maga helyett Andrássy Gyulát ajánlotta, aki végül 1867. januárjában Eötvös Józseffel és Lónyai Menyhért­ tel együtt kötötte meg Bécsben a Kiegyezés alapjául szolgáló kompromisszumot. Ezután az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál országgyűlés megtárgyalta a Kiegyezés alapvető konstrukcióját magában Zlinszky János szavait: „Deák példája nem foglaló tizenkét törvényjavaslatot. Elfoga­ csak buzdít, hanem önmagában, léte által, dásuk után júniusban Ferenc Józsefet eleven bírálata szinte mindannak, amit megkoronázták, helyreállt a magyar alegyéni erkölcsiségben, közéleti felfogásban kotmányosság. Kossuth ún. Kasszandramagunk körül látunk. (...) Valódi türe­ levelében azzal vádolta Deákot, hogy fel­ lemnek, a személyes méltóság elismerésé­ nek, a jog feltétlen tiszteletének, az egyéni adta a magyar függetlenség ügyét. Deák érvényesülés és haszon háttérbe szorításáez ellen az országgyűlésben azzal érvelt, hogy más békés megoldás nem lehetett, nak útja volna az ő követése. (...) Kell-e bizonyítanom, hogy hiányozni mai boldo­ egy független Magyarország a monarchia gulásunkhoz ez a deáki örökség hiányzik? nélkül, az orosz és a német birodalom kö­ zött nem őrizhetné meg önállóságát. Ennek alapjaitól fosztott meg már Trianon Deák a Kiegyezés után nem vállalt kor­ igazságtalansága a maga következményei­ vel, amelyek kivédéséhez magunk erejéből mányzati pozíciót, minden kitüntetést, cí­ gyengék lévén, szövetségeseket kellett ke­ met elutasított, hogy ezzel is mutassa, nem személyes érdek vezette. Távol állt resnünk. Azok kedvéért aztán szent elve­ tőle a nemzeti szűkkeblűség - a horvát ki­ ket, a polgári egyenlőség elveit adtuk fel, tragikusan, hiába. Ezt a deáki erkölcsi egyezési tárgyalások során még a pénzügyi szemléletet irtotta ki szinte teljesen a ke­ autonómiát is felajánlotta Zágrábnak. Ké­ sőbb szembesülnie kellett azzal, hogy a mény, majd a puha diktatúra időszaka. Lesz-e erőnk visszatérni a magán- és köz­ Kiegyezés konstrukciójának védelmében a liberalizmus súlyos engedményekre kény­ életi erkölcs e magasiskolájához? Lesz-e bátorságunk a Deák által élőnkbe tartott szerül. A kormány működésével tényleges tükörbe nézve számot vetni magunkkal, befolyása csökkenni kezdett. hibáinkkal, lehetőségeinkkel? Lesz-e Utolsó éveiben egyre jobban eltávolodott a erőnk nemzeti értékeinket, amelyeket a politikától. Ellenérzéssel figyelte azt az új haza bölcse elénk tár, akár az európai vagy politikusnemzedéket, mely már nem osz­ tengerentúli irányzatokkal, hamis bálvá­ totta az ő puritán politikai értékrendjét. nyokkal szemben is, megvédeni? Mind többet betegeskedett, 1873 után vég­ Nagy és sorsdöntő kérdések ezek. Akár leg visszavonult a politikai élettől. Életének nemzeti létünk egésze is helyes megvála­ utolsó hónapjait gyámleánya, Vörösmarty szolásukon múlhat. Ilona és annak féqe. Széli Kálmán, későbbi miniszterelnök pesti belvárosi házában töl­ (Források: Pajkossy Gábor: Deák Ferenc. In: tötte, itt érte a halál 1876. január 28-án. Nagy Képes Millenniumi Arcképcsarnok. Bu­ dapest, 2000; ZlinszkyJános: Deák Ferenc erIdőszerű-e ma Deák Ferenc öröksége? A kölcsisége. Magyar Szemle, 2003/9-10.; válasz egyértelmű igen. Óriási szükség Nemeskürty Istuán: Mi magyarok. Akadémiai lenne ma is erkölcsi alapokon nyugvó po­ Kiadó, 1993) litizálásra. Hogy ez lehetséges, annak ép­ Koltay András pen ő adta legékesebb tanújelét. Idézzük hetedik oldal �Elsőéves előadó, kedd, 20.15 Ritka pillanat, de mégis előfordul. Az elsőéves előadó kedden esténként zsúfolásig tele van. Pál Ferenc atya 20.15.-kor színre lép. „Isten hozott Benneteket!”, A hallgatók között sok nem katolikus, vagy nem is keresztény fiatal van. Nem hit­ tanórán vagyunk... Pál Ferenc atyát jelenlegi parókiáján, az óbudai Kővi Szűz Mária Plébánián kérdeztük életéről és a kedd esti „találkozásokról”. -Atya! Mióta vagy plébános a Kövi Szűz Má­ ria Plébánián? - Egy éve és két hónapja. -Előtte hol voltál „szolgálatban”? - Két évet Rákoskeresztúron káplán voltam, azelőtt pedig, fölszentelésem után négy évet a Terézvárosban töltöttem el. - Egyébként is pesti vagy, itt vannak a gyöke­ reid? - Igazából, szívesebben mondom magamról azt, hogy budai vagyok. Nem azért, hogy Budát Pesttel összehasonlítom, hanem, mert ha a gyökereimet nézem, akkor azok kifejezetten Budához kapcsolódnak. A Vá­ rosmajorhoz, a Vérmezőhöz, a Martinovics-hegyhez, a parkokhoz... -Általános iskolába, középiskolába is ott jár­ tál? - Igen. A II. Rákóczi Ferenc gimibe jártam, félig magántanulóként, ugyanis sportosztá­ lyos voltam. - Atlétizáltál, igaz? - Igen. - Magasugrás, vagy futás? - Kettő dolgot csináltam komolyabban. Az egyik a többpróba: négypróba, ötpróba, nyolcpróba, tízpróba; ahogy egyre idősebb lettem, akkor egyre több próba volt már a többpróbában. A másik dolog pedig a ma­ gasugrás. Az mindig is jól ment. Ezt a kettőt általában együtt ’űztem’. Végül szépen, las­ san abbahagytam a többpróbát, és akkor már csak magasugró voltam. évesen lettem felnőtt magyar bajnok, mégjunior-korúként. Az érettségi után elvégeztem egy szakmunkásképzőt. Bútorasztalos let­ tem. Egy kicsit Jézus ihletésére, hogy a fa az egy jó anyag, azzal érdemes dolgozni. Aztán főállású sportoló voltam, ebből éltem. És közben még voltam másfél évet katona. - Ezt mind együtt? - Hát igen, ezeket úgy együtt. Közben a ka­ tonaság alatt meg végeztem a teológiát, levelezőtagozaton. Szerettem több dolgot egyszerre csinálni. - Mentünk, igen, utaztunk kifelé. Az akkor, talán még nagyobb szám volt. - Európába jártál főként? - Igen, Európában. Nem voltam a tengeren túlon. - Nem is akartál kint maradni sportolónak? - Ez eszembe sem jutott. Nem. Én nekem annál fontosabbak a gyökereim, meg a ma­ gyarságom, a budaiságom. - Hogyan alakult a papi hivatásod, mikor je­ lentkezett? A te ^meghívásod’ egy folyamat volt, vagy egy gyökeres élményhez kapcsolódik? -Az elég jó... - Az akkor jó volt. Európa ranglistán voltam - Mindez Budán történt? - 18 évesen ugrottam 218 cm-t. harmadik, a korosztályos Európa ranglistán, és az akkor országos csúcs volt. - Válogatott voltál, gondolom... -Válogatottvoltam, igen. Mindenféle. Előbb korosztályos, aztán felnőtt-válogatott. Tulaj­ donképpen a papság az, ami közbeszólt. -18 évesen? - Nem. 18 évesen jött ez az eredmény. Húsz nyolcadik oldal ■mm ■ - Gondolom akkor, amikor válogatott voltál, külföldre is sokat utaztál? - Tulajdonképpen mind a kettő. 18 évesen kerültem életemben először katolikus temp­ lom közelébe. Úgy, hogy nem csak benézni oda, vagy meghallgatni az orgonát, hanem egyáltalán mondjuk egy hittan órára elmen­ ni. Érettségi után kerültem ehhez közel. Húsz éves koromig én életemben egyetlen misén sem voltam. Húszéves koromig csak hittan órákra jártam. Eltelt két év így, és ak­ kor gondoltam azt, hogy na most talán elme­ részkedhetek egy szentmisére. Most már ta­ lán lesz némi közöm hozzá. - Mikor volt legmagasabban a léc? ■ - Igen. -A Városmajorban? - Nem. A Zugligeti Szent Család templom­ ban. - És a megtérésed... megtérésnek mond­ hatjuk...? - Igen, mondhatjuk, de ha annak mondjuk, akkor viszont nem tudok arra a kérdésre vá- laszolni, hogy mikor tértem meg. Halvány fogalmam sincs. Annyira egy folyamat volt ez. Alkalmanként hoztam egy-egy döntést. Mindig azt kellett mondanom, hogy na most már ebben is olyan vagyok, mint egy keresz­ tény ember. De, hogy mikor lettem keresz­ tény ezt nem tudom. - Mikor kereszteltek meg? - Megkereszteltek engem gyerekkoromban. Igen. Csak aztán ezzel kapcsolatban nem történt semmi. - És mikor mondtál a papszemináriumra igent? - Na ez a másik fele a történetnek. Tehát van egyfelől egy olyan folyamat, ami a megtéré­ semmel együtt történik. Nincs egy kiemel­ kedő pillanat, hanem egyszerűen csak megy előre. De ezen belül viszont a papság mellett való igenem egy nagyon határozott pillanat­ hoz kapcsolódik. Azt egész pontosan tudom, hogy ez a pillanat 1988. február 8.-án, 5 óra 50 perckor délután volt. - Mi történt ekkor? - Akkor beszélgettem meg ezt a Jó Istennel... - És a Jó Isten mellett valamilyen ’segédesz­ közök’, személyek kapcsolódnák ehhez a dön­ téshez, vagy pedig ez a döntés kizárólag egy ’Isten-én’ kapcsolatból’ született meg? — Nem. Nem. Már arra mondom a nemet, hogy ez persze egy nagyon személyes döntés, de hát nem magamnak köszönhetem ezt. Nagyon meghatározó volt az a közösség. �i ahova kerültem. Ott még az utolsó padban ülő ember jelenléte is hatott rám. -Ez a zugligeti Szent Család templom? - Igen, igen... - Hittános közösség... - Igénk. - Fiatal felnőttekből álló közösség? - Tulajdonképpen én akkor még nem vol­ tam felnőtt, fiatal voltam. 18-20 éves fiatal. Szóval a magam korosztályában a találkozá­ sok nagyon fontosak voltak. De az is meg­ határozó élményem, amikor húsvétkor 4050 éves férfiemberek, mondjuk harminc­ ötén ministrálnak a nagyheti szertartásokon. Hogy akkor úgy tűnik, ebbe az irányba lehet menni! Egy komoly felnőtt férfiember kiáll­ hat öltönyben az oltár mellé és mondhatja azt, hogy keresztény vagyok. Ez nagyon meghatározó volt. Tehát ott nem csak a kor­ osztályom, hanem az egész közösség meg­ határozó volt. És persze, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a papnak a személye is nagyon sokat jelentett. - Ki volt ez a titokzatos pap? — Kozma Imre atya... -A Máltai Szeretetszolgálatnak a vezetője... - Igen, de akkor még nem volt Máltai Szere­ tetszolgálat. Egyházmegyés papként szolgált ott. -A szemináriumi évek milyenek voltak? — Egy évet voltam Esztergomban. Jól érez­ tem ott magam. Annak ellenére, hogy lehet, hogy mondjuk hat évet ott lenni sok lett vol­ na nekem. De egy évet ott tölteni nagy él­ mény volt. Másodévre kerültem ide Buda­ pestre, a Központi Papnevelő Intézetbe, meg a teológiai karra. És ott nagyon sokféle élmé­ nyem volt. - Negatív is meg... - Negatív is, nagyon negatív is, meg nagyon pozitív is. Életre szóló barátságokat kötöt­ tünk. Nagyszerű volt ott együtt készülni a papságra. Életemnek meghatározó időszaka. Közben pedig voltak komoly nézeteltérése­ im, konfliktusok, konfrontációk is. - Ifjúkori lázadás... ? - Biztos, hogy benne volt az is, hogy eléggé szenvedélyesen, lendületesen tudok élni, vagy képviselni dolgokat. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy életkoromnak megfelelő bölcsességgel képviseltem a saját elképzelése­ imet. Ez a bölcsesség nyilvánvalóan nem volt elegendő ahhoz, hogy mindent úgy csináljak, ahogy ma csinálnám. De nagyon sok szem­ pontból nem bánom azt, hogy mertem én ott a véleményemet elmondani, vagy bárkivel konfrontálódni. - Lelkes papnövendék voltál? — Lelkes papnövendék voltam végig. Kifeje­ zetten nagyon szívesen készültem a papi pá­ lyára. Sok energiát fordítottam arra, hogy ne csak a kötelező dolgokat tanuljam meg, ha­ nem tanuljak még hozzá, olvassak még hoz­ zá, hogy minden nyáron valamiféle gyakorla­ tot szerezzek, és hogy tájékozódjak ne csak a magyar egyháznak a dolgaiban. Én végig na­ gyon lelkes voltam. - Mit jelent, hogy tájékozódtál? Külföldön is jártál nyaranként? - Igen, minden lehetőséget megragadtam, amire úgy gondoltam, hogy az engem majd jobb pappá tesz. És nagyon tudatosítottam magamban, hogy ezek az évek hatalmas lehe­ tőségek. Hogy most begyűjthetek egy csomó mindent, amit majd aztán később a munka miatt kevésbé. Nem lesz már rá idő, most meg még van! - Mik azok a fő momentumok, amiket leszűrtél ezekből a tapasztalatgyűjtési évekből? Akár odakint, akár az itthoni plébániákon mit lát­ tál? Melyek voltak a legfontosabb tapasztala­ taid? - Sok minden jut most eszembe. Egyrészt eszembe jut, hogy minden igazán nagy do­ log, ahogy azt láttam akár itthon, akár kül­ földön, piciben indul. Egy-egy embertől, néhány embertől, egy kis közösségtől. Az ő nagyon hiteles Istenkapcsolatukból, és az ő nagyon hiteles egymással való kapcsolatuk­ ból. Markáns élményem lett, hogy nem a nagy dolgok felől kell nézni a kereszténysé­ get, hanem a legszemélyesebb, legközvetle­ nebb világunkból kiindulva. Aztán markáns élményem lett az is, hogy mennyire fontos az, hogy ne egyedül tegyünk dolgokat, ha­ nem, hogy nyitottak legyünk arra, hogy ki az, akikkel együtt lehet valamit véghezvinni. Azt is mondhatnám, hogy nincs minden kincs nálam. De ahhoz, hogy én a magam dolgát elvégezzem, ahhoz olyan kincsekre is szükség van, ami nálad van, vagy a másik embernél. Aztán azt is nagyon megláttam, hogy mennyire fontos embernek lenni a szó teljes értelmében. Kilóg a lóláb az olyan ke­ reszténységből, ahol az emberi hitelességgel problémák vannak. Ahol valaki már nem őszinte. Ahol lehet, hogy valaki szép dolgo­ kat csinál, de nem hitelesen teszi már. Mert már inkább csak szerepeket játszik. Ahogy Hamvas Béla mondja: „A maga életrajzában él.” Újból és újból vissza kell térni az Isten­ nel való személyes kapcsolat talajára. Meg az emberekkel való találkozásnak a talajára. És ebből fakadnak nagy dolgok. - És ezt a közösségi, vagy plébániai életben is megpróbálod megvalósítani? Hogy ki-ki a sa­ ját karizmája szerint próbáljon részt venni a közösségi feladatokban? - Igen, hogyne. Valaki azt mondta nekem: ,Feri! Úgy hírlik rólad, hogy te hagyod az 55embert dolgozni.” Ez teljesen így van. Hogy­ ha valaki megtalált magában valamit, amire érez magában egy Istentől jövő indíttatást, akkor hülye lennék beleszólni. Természete­ sen fontos, hogy egyeztessünk, hogy beszél­ jünk arról, hogy kinek mi a dolga, vagy, hogy azt hogy csinálja. De ennél talán még fonto­ sabb, hogy kapjon szabad teret, hogy esetleg a Lélek úgy tudjon általa működni, ahogy esetleg én nem is tudom, hogy a Lélek akar működni, csak, ha hagyom őt. - Hamvas Béla régi szerelem? - Annak azért nem mondanám... - Szóval kik azok az irodalmi életben, akikről azt mondanád, hogy ’megbarátkoztam velük’? - Hamvas Bélától tényleg sokat merítettem. Dosztojevszkij volt rám nagy hatással, na­ gyon nagy hatással. Aztán Hermann Hesse. Talán, amit még el kellene mondanom - ez­ zel is kapcsolatos, meg a tájékozódással is, amit kérdeztél -: a szeminárium alatt na­ gyon nagyon élessé vált a hiány, amit a kép­ zésünkben az jelent, hogy nagyon sokat ta­ nulunk az Istenről, és gyakorlatilag semmit az emberről. És ha én egy klasszikus papi megfogalmazásban közvetítő vagyok Isten és az ember között, akkor nagyon elgondol­ koztató dolog, hogy az egyik felét megtanu­ lom, a másikról meg gőzöm sincs. Ahogyan ezt a Gyökössy Bandi bácsi mondta: olyan parasztemberekhez vagyunk hasonlók, akik mindent tudnak a földművelésről, csak a földről nem tudnak semmit. Ez nagyon ha­ tározottan elindított arra felé, hogy párhu­ zamosan az Istennel való kapcsolatom ki­ munkálása mellett, az emberekkel való kap­ csolatomon is munkálkodjak. Ne bízzak mindent ’A Kegyelemre, vagy a szerencsére, a véletlenre. Itt egy csomómindent kézbe lehet venni, meg lehet tanulni, el lehet sajá­ títani, és akkor én felelős is vagyok, hogy ezeket megtanuljam. Akkor, amikor a vilá­ gon mindenkitől el lehet várni, hogy a szak­ máját - a szó nemes értelmében- profin vé­ gezze - most a szakma szót tudatosan hasz­ nálom -, akkor a pap sem kivétel. Az embe­ rekhez való viszonyt is tekinthetjük a „szakma 55 - a papság - egy olyan részének, amit jó kell ám csinálni.. - És mit mondanak: jól csinálod? - Szerintem pont úgy, ahogy mindnyájan: van amit jól csinálok, van amit rosszul. Van, amivel már azóta küszködöm, hogy tíz éve rájöttem, nem csinálom jól. És azóta sem csi­ nálom jól. Aztán persze van olyan, amit vala­ mennyire megtanultam. (folytatjuk...) kilencedik oldal �Valami Amerika I^dves barátaim, pázmányos diákok, tisztelt tanáraim! Először is hadd üdvözöljek mindenkit az Egyesült Államok egy talán kevésbe lá­ togatott, de ai annál érdekesebb városából, New Orleans-ból. Lassan már fél éve itt togàtott, koptatom az iskolapadot, a Tulane jogi egyetemén, amit szerényen csak a dél HarYardjának neve :nek. Engem nemzetközi és összehasonlító jogi LLM képzésükre vett föl az egye em ösztöndíjjal. Arról, hogy mennyi idő, energia^ és trükk szükséges egy ilyen ösztöndíj megszerzéséhez, külön cikket kellene írnom. Az LLM egyébként egy Masters (posztgraduális) képzés, ami után le lehet tenni az ameri­ kaijogi szakvizsgát, és lehetőséget ad az Esésűit Államokbeli praktizálásra. Az oktatásjnliúsban indult (nemzetközi diákoknak kötelező nyári ecetemmel). és az elmúlt öt hónap élményei ösztönöztek arra, hogy megosszam veletek ta­ pasztalataimat az amerikai jogi egyetemről, életről és emberekről, h Először is hadd kezdjem azzal, hogy bár­ mennyire is szeretünk általánosítani, nem minden amerikai tudatlan, naphosszat a hasát tömő, média által könnyen manipu­ lálható „proud to be american” állampol­ gár. Lehet, hogy Kaliforniát a Terminátor irányítja, de ezt itteni környezetem éppoly megrökönyödéssel és mosolyogva figyeli, mint otthoni barátaim. Amerika külpoliti­ kájának, amibe most nem szeretnék mé­ lyebben belemenni, szintén igen széles el­ lentábora van, és professzoraim egytől egyik számtalanszor bírálták saját kormá­ nyukat. Számomra a legmeglepőbb mégis az volt, hogy egy olyan emberrel nem ta­ lálkoztam, aki ne tudta volna, hogy hol van Magyarország, és senki nem kérdezte meg, hogy van-e nálunk is mozi, illetve hogy még mindig lovon közlekedünk-e. Sok di­ áktársam járt Magyarországon, és minden­ ki nagyon pozitívan fogadott. A professzoroknak sem kellett elmagya­ ráznom, hogy honnan jövök, de az meg­ lepett és egyúttal meg is hatott, amikor október 23-án az egyik órán a tanárom váratlanul felkért, hogy beszéljek diáktár­ saimnak az ötvenhatos eseményekről és mindemellett az ismert 1956-os Times ,Man of the year” fénymásolatát adta körbe a diákoknak. Az előadások egyébként az általam meg­ szokottól teljesen eltérő módon folynak, a diákok szinte többet beszélnek, mint a ta­ nárok. A „Socrates method” lényege, hogy a professzor a kérdezéssel próbál rá­ vezetni a helyes válaszokra, elméletekre, míg nálunk mindez pont fordítva zajlik, előbb halljuk az alkalmazandó szabályo­ kat, elméleteket, és a vizsgán ezeket viszszakérdezik. Itt minden órára föl van ad­ va 50-100 oldal közötti tananyag, általátizedik oldal ban jogesetek, amiket utána következő órán a diákoknak kell megvitatni. A pro­ fesszor bárkit felszólíthat, aki nincs jelen az órán, és felszólítják, ha nem hoz meg­ felelő igazolást, automatikusan 10%-kal kevesebb pontot kap a záróvizsgán. A rendszer működik. A tantermek min­ dig tele vannak, és mindenki elolvassa a feladott anyagot, mert még a bukásnál is kínosabb az „égés” a barátaink előtt. Általában más a diákok hozzáállása az ok­ tatáshoz. Nem csak azért járnak előadá­ sokra, mert muszáj, hanem mert minél többet szeretnének kapni az egyetemi ta­ nulmányaik során. Az egyetem itt való­ ban az életre készít fel, sokkal gyakorlati­ asabb, mint otthon, vagy általánosságban Európában. A tandíj sem kevés (15 ezer dollár/szemeszter) és a pénzükért szeretnének is valamit kapni a hallgatók. Ez a mentalitásbeli különbség eleinte meg­ hökkentett, de valahol van értelme. A verseny is már itt elkezdődik, igaz ugyan, hogy itt is születnek barátságok, de az egyetem elsősorban nem erről szól. Ez nagyon furcsa volt nekem, csakúgy mint az, hogy a diákok szívfájdalom nélkül fel­ jelentik egymást puskázásért, és ezt telje­ sen természetesnek tartják. A vizsgák egyébként mind írásban, névtelenül foly­ nak (mindenki kap egy kódot, és az azo­ nosítja), amit az objektivitás biztosítéká­ nak tartanak. Ezzel nem teljesen értek egyet, mert szerintem egy jogásznak az előadóképességét is osztályozni kell, és az pedig csak szóban lehetséges. A tantárgyaim leginkább nemzetközi jogi és környezetvédelmi jogi tárgyak, heti 14 kredit órám van. Kutatásokat végzünk az amerikai kormány, a Világbank és a Világ­ kereskedelmi Szervezet részére. Ugyan­ csak elvállalhatunk ügyfeleket (ingyen) környezetvédelmi ügyekben, tanárunk felügyeletével. Az órák mellett dolgozom a könyvtárban, a német jogszabályokat rendszerezem és a módosításokat figyelem. Időm legna­ gyobb részét itt töltöm, részint dolgo­ zom, részint az otthoni Ph.D kutatási té­ mámhoz keresek anyagokat, illetve itt rám bízott kutatásokat végzek. Kaptam egy kutatóasszisztensi állást a nemzetközi jogi intézetben, ami itt nagy megtisztelte­ tésnek számit, és fizetést is kapok érte. (10 USD/óra). Most éppen a NAFTA fel­ kérésére végzek kutatásokat, egy hét múl­ va megyek ezzel kapcsolatban egy konfe­ renciára Miamiba. A Tulane könyvtára és kutatócentruma Amerika-szerte híres, a tizedik legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezik. Örömmel töl­ tött el, hogy felleltem, itt számos magyar jogszabályt (az 1960-as Ptk. angolul az egyik kedvencem) illetve könyvet is (Szladits öszszes). Számos professzorunk művei is meg­ találhatóak itt, legnagyobb számban Varga Csaba tanár úr képviselteti magát. A könyvtárban természetesen a legtöbb könyv már elektronikus úton is hozzáfér­ hető, minden diák ingyen nyomtathat egy meghatározott keretig. Amit a leggyakrab­ ban használok, az a LexisNexis, illetve Westlaw keresőrendszerek, a két legna­ gyobb jogi adatbázis, amikben megtalálha­ tóak az uniós jogszabályok, hírek, csakúgy mint az amerikai, kanadai jogesetek, jogi tanulmányok, cikkek. Ezeknek a kereső­ rendszereknek a használata 1500USD/óra, de az egyetem biztosítja nekünk az ingye­ nes használatot a világ bármelyik pontjá­ ról, és az ingyenes nyomtatást, amíg a Tulane-re j árunk. Az egyetem alatt egyébként szinte már mindenki dolgozik, és a diákok nagy ré­ sze az egyetemen keresztül kap állást. A Tulane-en működik egy úgynevezett .career sendee”, ami segít felkészülni az állásinterjúkra, megírni az önéletrajzokat, tanácsokat ad a jogi irodákról, cégekről, egyéb állásehetőségekről, kapcsolatot tart fenn ezekkel, és havi rendszerességgel ál­ lásbörzét tart. Ezek sajnos a nemzetközi diákoknak nem nyitottak, de nekünk is van lehetőségünk állásinterjúkra járni. �- -À . w ti ■iïtetiiiàe.ai»' «Maiwaii New Yorkban lesz januárban egy nagy ál­ lásbörze, ahová Amerika 20 legjobb jogi egyetemének LLM-hal Igatóit hívták meg, köztük a Tulane-t is. A career service mindvégig segített min­ ket, ellátott tanácsokkal és lebonyolította a szervezést. Tagjai egyébként szintén jo­ gászok, akik nem csak a szervezéssel fog­ lalkoznak. A tanulás és a karrierépítés mellett egy át­ lagos amerikai joghallgató leginkább a saját egyesületi életével van elfoglalva, illetve sportol. Az egyetemen több mint 50 egye­ sület van bejegyezve, számos témakörben. Jómagam a Nemzetközi Jogi, a Környe­ zetvédelmi Jogi Egyesületnek, illetve az Állatvédő Ligának vagyok a tagja. Mind­ ezek mellett még számos egyesület műkö­ dik, féléves tagdíjakkal, és a szemeszter so­ rán kirándulásokat, bulikat és nem utolsó sorban előadásokat szerveznek. Legutóbb a Nemzetközi Jogi egyesület szervezésében olyan élő legendát hallgat­ tam, mint Rónáid Dworkin. A diákok ak­ tív egyetemi életet élnek, ami nem csak a közös kávézásról és ivászatról szól. A Tulane-re járni nagy megtiszteltetésnek számit, és mindenki büszke arra, hogy ehhez az egyetemhez tartozik. Először nem akartam elhinni, hogy egy egyetem­ ből divatot is lehet teremteni, márpedig lehet. Campus-szerte vannak Tulaneboltok, ahol Tulane feliratú trikót, puló­ vert, kabátot, nadrágot, baseballsapkát, pi­ zsamát, papucsot, bögrét, kulcstartót, tol­ lat, csokoládét és mindent, mi szem száj­ nak ingere lehet kapni, dupla áron, csak mert Tulane felirat van rajta. Néha még mindig úgy érzem, mintha egy amerikai filmet néznék, amikor végigsé­ tálok az egyetem párigain, amikor beme­ gyek a menzára, vagy amikor a Tulanenek futballmeccse van, és az egész campus az egyetem színeibe öltözik (zöld-fehér). Az Egyesült Államokat és az itteni jogi oktatást lehet szeretni és nem szeretni, célom nekem csak az volt, hogy egy kis ízelítőt adjak belőle ezzel az írással. A .career service”-ük és a diákok aktívabb részvétele az órákon véleményem szerint példaként szolgálhat a mi egyetemünknek is, és most az egyszer talán valami jót is átvehetnének Amerikától... Ha valakinek fölkeltette az érdeklődését a Tulane, bővebb információt talál a www.law.tulane.edu internetes címen. Gurbán Györgyi Ady Endre: A halottak visszatérnek Bâcher Iván írta az október 31-i Népszabadságban, hogy „a halottakban lehet bízni még.... Nincs polgári halott, nemzeti érzelmű halott, idegen lelkű halott. A halottak fegyelmezettek, visszafogottak, méltóságteljesek. Egyik öreganyám sírján kereszt van, másikén kehely, egyik öregapámén néhány kő. A feleségemén pedig egy szép nagy vörös csillag. Jól megférnek egy temetőben együtt. Tanulni kéne a halottaktól.’ Én ezzel szemben mi azt gondoljuk, a halottak élnek. Még annak számára is, aki nem hisz a túlvilági létben. Tanítanak minket. Vezetik kezünk. Követendő vagy éppen el­ utasítandó példát mutatnak. De idézzük inkább Ady Endre Tisza Kálmán temetésé­ re írt újságcikkét - minden más szónál ékesebben beszél. ,Nem volna érdemes és szabad élnünk, ha fbltétlen urunknak kellene elismernünk a halált. Maga a természet örökös tiltakozás a halál ellen. Az élet pedig mindannyiunknak nem csupán sorsa, de akarata, célja és joga. Aki pedig rajongva kapaszkodik az életbe mindnyájan ezt tesszük - az hisz, annak hinnie kell a megváltásban s észre kell ven­ nie a jobbat, a tökéletesebbet, amit a roha­ nó élet magából kiválaszt... És nincsen ha­ lál, [csak] tökéletesbülés, a halottak pedig visszatérnek... Nem a húsvét aktualitása szövette össze ve­ lünk e kis filozófiát. Nem a húsvét aktualitása - mondjuk -, hanem az eseményeké. A halál sohse rémítgetett úgy meg bennünket, mint rémítgetett mostanába. Föl kell emelnünk hát egymás szíveit s egymás eszébe hozni, hogy az életnek nincs gyászindulója, csak himnu­ sza, biztató, harsogó, lázas himnusza... ...Nem mondjuk, hogy nem volt semmi ok a rémületre. Volt és van bizony. A mai élők rosszkor hullottak ki az élet lottóke­ rekéből. Most készülődik valami istenien nagy evolúcióra a világ s a mi életünk a ké­ szülődésnek, a lázas, beteges s kissé vesze­ delmes szakára esik. Nem csoda, ha a kao­ tikus jelen kétségekbe űz, kivált ha a halál látszólagos pusztítását nézzük. Pedig a ha­ lál soha és most sem győzedelmes. Az, amit mi a halál uraságának sejdítünk, az életnek az erőgyűjtése a nagy teremtésre. Amit pedig mi a halál szövetségesének lá­ tunk s amit a sajtóbetűk hétköznapi össze­ tételében reakciónak írunk le, szintén nem lehet a folyton előretörő életnek megölője, hiszen ez semmi egyéb, mint a haladó erő­ nek fokozója - a természetnek ismert alap­ törvényei szerint. Ma - igaz - az ultramontánoké a világ. Va­ gyis úgy látszik, mintha az övék volna. Pe­ dig éppen az ultramontánság veszekedett merészsége demonstrálja, hogy az élet nagy változásra készül s nagy győzedelemmel váltja ki nemsokára magából a jobbat és tö­ kéletesebbet. lm vonultassuk magunk elé legkedvesebb ha­ lottjainkat, kikre egy jobb, tökéletesebb élet vár s kik voltaképpen nem is voltak halottak. Föl kell támadniok a porladó humanisták és enciklopédisták nagy tanításainak. Föl kell támadniok a nagy forradalmak eszméinek. Föl kell támadniok minden igazságoknak, melyek az ember teljes felszabadítását céloz­ ták s e föltámadásban magukkal kell hozniok a megtökélétesedést, szurrogátumjait a sza­ badságnak: az élet egyenlő eszközeit. Ezek voltak a mi legnagyobb halottjaink, kik - erősítjük újra - voltaképpen halottak sem voltak. De vannak szívünkhöz jobban hozzánőtt, kisebb, házi halottaink, kiknek visszatérését szintén várnunk kell. Mindan­ nak megtisztultan, tökéletesebben kell föl­ támadnia, amit a humanisták, enciklopédis­ ták, a nagy forradalmak magyar földön ha­ tottak és szültek. Kossuth, Deák, Szilágyi és Tisza visszaté­ résre váró halottak, bár voltaképpen nem haltak ők meg. Úgy kell föltámadniok, hogy szabadelvűségük, haladásvágyuk teljesebb és tökélete­ sebb legyen. Erre a nagyszerű visszatérésre nem várhat s nem is vár már sokáig a ma­ gyar glóbus. Ezek a halottak visszatérnek mihamar s újonnan öltött alakjuk sokkal erősebb lesz. A kerepesi temető s a geszti kripta örökre élő, újra és újra feltámadó, egyre és egyre tökéletesedő erőket zárt le. Werbőczi feltámadt Deák Ferencben s De­ ák Ferenc újra tökéletesebb alakot fog ölte­ ni egy bizonyosan eljövendő valakiben, aki talán a szociális igazságoknak fog adni ma­ gyar formát. Rákóczi föltámadott Kossuth­ ban s az eljövendő új Kossuth még tisztultabb teremtő tüzű lesz. Teleki uram, a kancellár, Tisza ingeniumában nyert új életet s kellő időben eljön az új Tisza Kálmán, kiben a konszolidáló zseni még gyönyörűbb lesz. És így térnek vissza mind a halottak, akik voltaképpen a legna­ gyobb élők!... Halljátok tehát az igét és emeljétek föl a szí­ veteket Húsvét napján s a geszti temetés után: A halottak visszatérnek.^’ Nagyváradi Napló 1902. március 30. tizenegyedik oldal �Pázmányosok a jog útvesztőjében 2. — Élet a doktorrá avatás után — Kisgyerekként, ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, majd tűzoKs mindegyik út nehéz. Szerinte éppen éz a szép benne. Ő most tó lesz, vagy katona. Ahogy a legtöbb kisgyermek szokta. Általá­ ■ mássza majd a szamárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, hogy nosban focista, gimnáziumban már feltaláló. Utólag visszagon- 7 mi lesz, ha nagy lesz... dolva, már ő sem tudja, hogyan került a jogi egyetemre... próbál­ Az előző számban indult összeállításunkban a jogi pálya különbö­ ja azt hinni, hogy tudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban ző területén dolgozó volt Pázmányosokat ismerhettek meg. Cé­ vagy szülői indíttatásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „ki­ lunk, hogy átfogó képet adjunk egy-egy „szakmáról”, az egyetem zárásos alapon” döntött. Ma már ez mindegj”, hiszen ő is beállt a után az elhelyezkedési esélyekről, az egyes munkaterületek előnye.doktorok” közé. S hogy mi lesz belőle, talán az egyetemen töl­ iről-hátrányairól, a díjazásról és más fontos kérdésekről. Mindezek tött öt év, talán a véletlen, talán valami más dönti majd el. Sokan mellett örömmel mutatjuk be ezeket a tehetséges fiatalokat, akik sokfelé megyünk majd a jog útvesztőjében, de remélhetőleg az'í Egj^temünkről kikerülve kezdték meg jogi pályafutásukat, és igen Egyetemünkhöz való kötődés és az emlékek örökre megmarad-; sok mesélnivalójuk akadt. Másodikként egy közjegyző-jelölttel és nak. Persze a mai versenyhelyzetben dönteni nem könnyű, és ’ az APEH egy jogászával ismerkedhettek meg. Dr. Molnár Pál Végzés éve. 2002 Munkahely: Dr. Keresztesi Béláné Közjegyző Iroda, közjegyző-jelölt. — Mikor döntötted el, hogy közjegyző szeret­ nél lenni, illetve hogy közjegyzői irodában sze­ retnél dolgozni az egyetem elvégzése után? — Körülbelül egyetemi tanulmányaim máso­ dik évében döntöttem el, hogy ez érdekelne. — Mi vonzott benne, miket hallottál erről a szakmáról, hogy így megtetszett? — A biztonság, a kiszámíthatóság, és a kiug­ rási lehetőség. — Hogyan kerültél be az irodába? Igaz az, hogy ez egy olyan szakma, ahová szinte csak kihalásos alapon lehet hekerülni? — Ezt meg kell cáfolnom, hiszen bekerülni jelöltként nem kihalásos alapon lehet. Én pályáztam, leadtam az önéletrajzomat, és így vettek fel. A közjegyzői pálya tekinteté­ ben is téveszme az, hogy reménytelen beke­ rülni, a közjegyző a hivatását hetven éves koráig gyakorolhatja, utána köteles nyugdíj­ ba vonulni. Jelen pillanatban a magyar köz­ jegyzői kar jelentős része átlagban 55-60 éves nőből áll. — Téged milyen szempontok alapján válasz­ tottak ki a jelölti állás betöltésére? — Talán az játszott benne szerepet valami­ lyen szinten, hogy akkoriban már jártam bankszalqogi képzésre, és a közjegyzői munka ma főként bankhitelek, kölcsönügy­ letek közjegyzői okiratban foglalásából áll. — Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a Pázmányosokat? Mennyire számított, hogy melyik egyetemről érkeztél? — Véleményem szerint számított, és kelle­ mes meglepetésként ért, hogy tapasztalatom szerint a közjegyzőjelölti karban a jelöltek úgy 60-70 százaléka a Pázmányon végzett. tizenkettedik oldal — Mik tartoznak a fő feladataid közé? — Kölcsönszerződések, banki hitelszerző­ dések okiratba foglalásának előkészítése, ki­ egészítő tevékenységként a hitelesítések és az aláírási címpéldányok elkészítésénél kell besegítenem. Ezen kívül jelenleg a hagyaté­ ki ügyeket gyakorlom, hiszen a jelölteknek a három év során meghatározott területek­ kel részletesebben is foglakozniuk kell: én első évben az okiratokkal foglalkoztam fő­ ként, most a hagyatékkal. A Közjegyző Aszszony határozza meg, hogy jövőre pontosan melyik is lesz az a terület, amivel behatób­ ban kell majd megismerkednem. — Említetted, hogy a bankjogi ismeretek előnyt jelentenek. Ezen kívül melyek azok a területek, amelyeket ismerned kell ezen a pályán? — Öröklési jog, családi jog, és a polgári jog valamennyi területét, hiszen a közjegyző szinte minden olyan ügyet elláthat, mint pél­ dául egy ügyvéd, kivétel persze a peres eljá­ rásban való képviselet. így például - lehet, hogy sokan nem tudják - mi ugyanúgy kö­ tünk adásvételi-szerződéseket is. — .(4 munkaidő hogyan alakul egy közjegyző- szerepet kap tehát az oktatás, sokszor a mun­ kaidő rovására, de ezt azért megértik. — Jelöltség után milyen előrelépési lehetőségek vannak? — Szakvizsga után általában a közjegyző­ helyettesi állás következik, ahol az a tapasz­ talat, hogy a közjegyzők a saját jelöltjeiket szeretik megtartani helyettesként is, hiszen a leendő helyetteseket „ők nevelték ki” , ami bizonyos szintű anyagi és egyéb áldozatot is követel ez alatt az időszak alatt (például az oktatás díját a közjegyző fizeti). — Hogy vagy megelégedve a díjazással? — A fizetés körülbelül a fogalmazói bérnél egy kicsit magasabb, bár nem törvény hatá­ rozza meg, hanem a közjegyzővel való meg­ állapodás tárgyát képezi, általánosságban a jelölti fizetések bruttó 120 - 200 ezer forint körül mozognak. Ehhez persze még kapha­ tók különböző juttatások, például bérlet­ pénz, ebédpénz, vagy karácsonyi jutalom. — Mik a terveid a jövőre nézve? — Szakvizsga letétele, illetve azután közjegy­ ző-helyettesként szeretnék tovább dolgozni. jelöltnél.^ — Csak abból az irodából tudok kiindulni, ahol én dolgozom, itt szigorúan kötött a munkaidő, ami fél kilenctől négyig tart, pén­ teken kettőig. Hozzá kell tennem, hogy a közjegyzőjelölti-rnunkában elég nagy hang­ súlyt fektetnek az oktatásra, így minden héten egy napon továbbképzés van, kivéve a nyári időszakot. Ezekre az oktatásokra a bírósági­ fogalmazókkal járunk együtt. Ez főként a szakvizsgára készít fel, polgári jogot, büntető­ jogot, közigazgatási jogot, és EU jogot is ok­ tatnak. Ezen kívül van még az Országos Köz­ jegyzői Kamarának is egy képzése speciálisan közjegyző-jelölteknek. Itt főként a három fő közjegyzői tevékenységre fektetnek hang­ súlyt: hagyaték, okiratok hitelesítése, és maga a közjegyzői intézmény, történeti résszel, működési elvekkel, szabályokkal. Elég nagy Dr. Simon Péter Végzés éve: 2002 Munkahely: APEH, Végrehajtási Főosztály, jogász — Hogyan épül fel az osztály, ahol dolgozol, hány jogász van és neked mi a feladatod? — A Végrehajtási Osztály vezetője a főosz­ tályvezető, alatta van 3 csoport végrehajtó, és két úgynevezett „team”. Ezen belül van­ nak még kisebb ügyintézők, de az egész osztály ügyes-bajos dolgait a jogászok inté­ zik, például keresetek, feljelentések. — Mióta dolgozol itt és hogyan kerültél az APEH-hoz? Tudatosan tervezted vagy véletlen­ szerűen jött, és hogyan pályáztál? �■llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^^ áíil hrnii n i — Tudatosan terveztem, az APEH-hoz sze­ rettem volna kerülni, egyébként pedig telje­ sen véletlenül sikerült. — Már egyetem alatt vonzott az adójogi terület? — Igazából nem, és azt hiszem, nem is so­ kakat vonz, csak aki teljesen „megszállott”, hiszen ez a terület - mint tudjuk - eléggé száraz tud lenni, de pénzügyi jogból min­ dig is elég jó voltam, tőlem nem volt távol álló terület soha, főleg azért, mert köz­ igazgatáson belül ez az egyik olyan terület, ami a polgári joghoz leginkább kapcsoló­ dik. Ezért gondoltam úgy, hogy a „kör­ nyékbeli” adóigazgatási szervekhez be­ nyújtom az önéletrajzomat, bár túl sok re­ ményt nem tápláltam, mert ott is szinte csak „kihalásos” alapon jutnak csak be az emberek, vagy ismerős által, de végül fel­ hívott a jelenlegi osztályvezetőm, és kö­ zölte, hogy végrehajtási területről lenne szó, megkérdezte, hogy érdekelne- e a do­ log, mert ezt általában vissza szokták uta­ sítani. Természetesen érdekelt, és behívtak egy elbeszélgetésre. — Számított, hogy honnan jössz, illetve vala­ milyen módon tesztelték a tárgyi tudásodat? — Én voltam előtte már egy pár elbeszélge­ tésen, de sem itt, sem máshol nem tesztel­ ték, hogy mit tudok az adott területről. —Akkor mit gondolsz, mi alapján kerültél be, ha ilyen nehéz ide a bejutás? — Igazából nem tudnám megmondani... remélem nem hangzik nagyképűen, de véle­ ményem szerint főként a személyes szimpá­ tia döntött, én megpróbáltam a legjobb olda­ lamat mutatni, és úgy látszik, sikerült. Persze sok helyen nem sikerült, de itt bejött. — Diploma-minősítés? — Xhlamennyire számít, de mondjuk, ha na­ gyon rossz valakinek a minősítése, annak minden bizonnyal nehezebb dolga lesz, de mivel a végzettek legnagyobb része ,cum laude”-val végez, így sok esetben ezt meg sem kérdezik, és annyira nem vizsgálják. Ná­ lam nem nagyon feszegették. Ami még szá­ mított, az a nyelvtudás, nekem van két kö­ zépfokú nyelvvizsgám, illetve az, hogy pálya­ kezdő voltam. — Mik tartoznak most a főfeladataid közé? — A munkám kifejezetten előkészítő jellegű tevékenységet ölel fel, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a végrehajtási eljá­ rásban tett intézkedéseket megtámadják, ab­ ban az esetben ezeket a kifogásokat az APEH felső szervéhez én terjesztem fel. — Nem gondolod úgy, hogy elég „ egysíkú ” ez a munka, illetve, hogy nem szerzel olyan szerte­ ágazó tapasztalatokat, mint egy jelölt vagy egy fogalmazó? — A polgári szinte valamennyi részterüle­ tén tapasztalatot szerzek, ugyanis az adósok által kötött szerződések felülvizsgálata, eset­ leges megtámadása a másik nagyon fontos feladatköröm. Eljárásjogi téren tulajdon­ képpen minden olyan eljárás tekintetében tapasztalatot szerzek, ami követelés behajtá­ sára irányul. A jelöltek nyilván több tapasz­ tatot szereznek olyan téren is, amin én itt nem fogok. vizsgát is alapul veszünk - bruttó 170 ezer forint körül mozog. Az APEH-nél még er­ re rájön úgynevezett „mozgóbér” is, ami igazából olyasmi, mint egy jutalom, ami most még jár - annak ellenére, hogy egyre többet hallunk a médiában az „olcsó köz­ igazgatás” megvalósításának terveiről. Ez tulajdonképpen háromhavonta kerül kifi­ zetésre, és átlag egyhavi bér összegének fe­ lel meg. — A munkaidőd mennyire kötött? — Ez jár mindenkinek? — A munkaidőm 8-tól fél 5-ig tart, ezt elég szigorúan veszik, pontosan kell beérkezni, de tovább maradni is tilos. Az ebédidő elég nagy rohanás. A nagy túlterheltség miatt sokszor előfordul, hogy tovább bent kellene maradni a munkák elvégzéséhez, de ezt annyira szigorúan veszik, hogy igazgató-he­ lyettesi engedély szükséges hozzá. A bizton­ sági rendszer is hatalmas, nem lehet csak úgy ki-be járkálni. Hazavinni munkát nem szabad, ezért ki is rúghatnának. — Nem, teljesítményfüggő. — Mik a tapasztalataid, hogyan kezelik az újonnan érkezett, frissen végzett jogászokat? — Belevetnek a közepébe, de nekem azért óriási szerencsém volt, mert engem úgy­ mond „betanított” a jelenlegi osztályveze­ tőm, aki nagyon közvetlen és jó fej. Nagyon kedvesekés megértők voltak velem. Hallot­ tam viszont, hogy máshol -ha valaki nem tud valamit - felháborodottan megkérdezik, hogy „ugyan mondja már meg, azt miért nem tanulta meg az egyetemen?!” Ilyen is előfordul, de nem ez a jellemző. Az én munkakörömben ráadásul nemcsak a jog­ hoz kell érteni, hanem például a számla­ rendszerekhez is, és itt a például a rengeteg kód elsajátítása elég sok nehézséget jelent, sokszor tűnik bonyolultnak, de úgy érzem, már belejöttem. — Azért ugye nem bántad meg, hogy ezt vá­ lasztottad? — Nem, cseppet sem! Én örülök, hogy erre a területre kerültem, mert szerintem érde­ kes, és a magánszférában jövedelmezőnek mondható. Egyébként szeretem csinálni, kérdés, hogy meddig, mert lehet, hogy az ember, ha egy területen mozog sokáig, azt megunja, és talán - akár az APEH-en belül máshová próbál majd meg elhelyezkedni, el­ sősorban tapasztalatszerzés céljából. — Említetted, hogy jövedelmező ez a terület. Hogy értékeled, megfelelő a fizetés, versenyké­ pesnek mondható ilyen végzettséggel és ennyi tapasztalattal? — Igen, abszolút versenyképes. Figyelem­ be véve azt, hogy a köztisztviselői törvény alapján mindenki ki tudja előre számolni a besorolások alapján, hogy hozzávetőlege­ sen mennyit fog keresni. Ez - ha két nyelv­ — Neked hogy mérik le a teljesítményedet? — Igazából csak azokon a sikereken, amiket a főnök értékel. Hajói dolgozik az ember, azt általában észreveszik. — Mennyire volt számodra előny vagy hát­ rány, hogy pázmányos diplomával kerültél ki a munkaerőpiacra? — hz az igazság, hogy - egyébként téves - elvárásaink szerint vagy csak egyszerű be­ rögződésből hátrányos megítélésben kellett volna részesülnöm, pedig szerintem ez csak egy pázmányos berögződés. A vezetők ré­ széről nagyon is jó híre van a Pázmánynak. Ez persze köszönhető mindazoknak is, akik előttünk kerültek be a közigazgatásba és megállták a helyüket mint volt Pázmányosok. Én úgy tapasztalom, hogyjó híre van az Egyetemnek. — Ezt öröm hallani, remélhetőleg ez még több ambíciót önt a végzősökbe, és a többi hallga­ tóba! — Igen, az a véleményem, hogy a pletykák­ ra nem szabad adni, bár megjelenik egy-két negatív dolog is az újságokban az egyetem­ ről, sokan ez alapján ítélnek, de általános­ ságban én úgy látom, hogy pozitív megítélé­ se van a karnak a gyakorlatban. — Mik a jövőbeni terveid? — Természetesen a szakvizsga, remélem addig itt tudok maradni. Érdekel az adójog, bár nehéz terület, és elég sokan foglalkoz­ nak vele, de úgy látom, nem elegen. Ha nekem sikerül megtanulnom rendesen, úgy érzem, a jövőm biztosított, és foglal­ kozhatom a hozzá kapcsolódó magánjogi területtel is. Talán ez a biztonság az, ami vezérel mondjuk a jelöltekkel szemben, hiszen nem kell egy irodában arra várnom, hogy mikor lehet saját praxisom. Ez rizikó, és én inkább a biztosabb utat választom. Nem is beszélve arról, hogy két hónapot előtte el töltöttem ügyvédjelöltként egy irodában, és ez az idő csak még jobban megerősített abban, hogy nem ez az, ami­ vel én foglalkozni szeretnék. Gulyás Judit tizenharmadik oldal �Elvárások újratöltve Mátrixfolytatások az elvárások tükrében (2003. november 4.) Lehet szeretni és lehet gyűlölni. Azt hi­ szem, ha ennyit elmondok a Mátrix-ról, már elismeréssel szóltam. Nem hiába; kevés esemény, személy, vagy bármely más, esztétikai igénnyel készült alkotás tudja elérni a mi kis közönytől vezérelt világunkban, hogy vélemény-nyilvánítás­ ra késztessen, ne adj isten komoly vita fó­ rumot gyűjtsön maga köré. Tagadhatatlan, hogy ez az 1999-ben ké­ szült Mátrix-nak sikerült, és ez már telje­ sen független attól, hogy a közönség ho­ gyan fogadja a holnap bemutatásra kerülő befejező részt. Mondhatnám: a film emiatt máris nyertes; utcahosszal győzött már az előtt, hogy elkezdte volna futni az utolsó kört, de ez nem jelenti azt, hogy az elvárá­ sok egy cseppet is alábbhagynának. Sőt, egy győztestől mindig többet vár az ember. A film első része ugyanis akarva-akaratlan, tökéletesre, logikai hibáktól mentesre sikerült. A második rész vonatkozásában tehát a kérdés korántsem az volt, hogy tudja-e überelni az elsőt, hanem az, hogy képes-e tartani a színvonalat. Eleve hátrá­ nyos helyzetből indult: tudvalevő, hogy minden második rész az eredetije terhét cipeli a vállán; egyrészt azért, mert meg kell felelnie egy olyan film színvonalának, amit alkalmasnak tartottak egy második rész elkészítésére, másrészt pedig kényte­ len elviselni, hogy elveszti az újszerűség varázsát, amely minden bizonnyal nagy szerepet játszott a kiindulópontként sze­ replő előző rész sikerében. Ez azt jelente­ né tehát, hogy egy adott második rész na­ gyobb eséllyel törhet elődje babérjaira, ha egy kevésbé nívós első rész folytatásaként tesz rá kísérletet? Az eddigi tapasztalatok alapján nagyon is így fest a helyzet. Ezt alapul véve azonban, első ránézésre ham­ vába holt ötletnek tűnhetett egy színvo­ nalában megfelelő folytatást készíteni az állítólag eredetileg is trilógiának szánt (hát perrrsze) Mátrix-hoz. Izgalmasat le­ hetett, pörgőset lehetett, színvonalban megfelelőt azonban nem. Még ha tökéle­ tesre is sikerült volna az újratöltés, az új­ tizennegyedik oldal donság hatása akkor is oda, s az összhatás csorbát szenved. Ahogy szenvedett is. Akárhogy is, a Mátrix folytatásaként egy tényleg nagyon jó filmet láthattunk, ami viszont akárhogy is próbál­ kozik, nemhogy nem tudja mesterségesen újragenerálni az eredetije véletlen összha­ tásbeli tökéletességét, de még az erre való görcsös igyekezet izzadságszagát sem tudja eltüntetni magáról. Ám amellett, hogy talán mindannyian kicsit kétes érzésekkel, netán határozott csalódással (amire teljes okunk megvolt - nekem személy szerint, ha le­ vontatták volna a Göncöl szekeret az ég­ boltról, az első rész után azt is teljes termé­ szetességgel hatott volna) álltunk fel a .Reloaded” után a székekből, azt azért félté­ tel nélkül el kellett ismernünk, hogy bár az összhatás nem jött össze, a film maga egy percre sem vált igénytelenné. Az igyekezet pedig meghozta gyümölcsét: a film méltó maradt az elődjéhez, és ezzel túlélte önma­ gát is. Ezen túlmenően azonban, ez a szín­ vonalában alulmaradt folytatás csinált vala­ mi hasznosat is anélkül, hogy tudott volna róla: azzal, hogy megbontotta az első részt körüllengő kivitelezési tökéletességet, de mégsem bukott bele, megnyitotta készítők számára az „überelés” lehetőségét. A készí­ tőkét, akik ha a „Revolutions” esetében odafigyelnek a kényes pontokra, megvan az esélyük, hogy véghezvigyék, ami a film má­ sodik részének esetében képtelenség volt: hogy elődjénél (jelen esetben a Reloadednál) jobb filmet vágjanak a vászonra. Úgy gondolom, csak ebben az esetben lesz lehetőség arra, hogy az 1999-es rög­ tön kulttá avatott Mátrix, kulttrilógiává terebélyesedjen. Viszont ha ez megtörté­ nik, talán még a tökéletességmániások is elfelejtik a második rész tökéletlenségeit. Véleményem szerint egy hajszálnyi több­ let is elég lenne ahhoz, hogy a máris győztes Mátrix mindent vigyen, de ez a hajszál mindenképpen szükséges. Egy esetleges további minőségromlás kataszt­ rofális következményeire azonban még gondolni sem merek. Az eredményhirdetés a világ össze orszá­ gában egy időben: magyar idő szerint hol­ nap délután három órakor lesz- Ott le­ szünk. Világforradalmak (2003. november 05.) 14:40. Az egész világ forradalomra készül. Egy időben. Los Angelesben reggel 6:00kor, Sydney-ben éjfélkor, kicsiny hazánk­ ban a nap által kimért aranyközépút az irányadó: 15:00. Az előadást egyszerre hét teremben vetítik, a mi jegyeink a legna­ gyobbak, annak is pontosan a középső he­ lyeire szólnak - a bő negyed óra múlva kezdődő előadás akusztikai epicentrumá­ ba. A két és fél hete béreltük ki ezeket a székeket a mai napra, szűk két és fél óra erejéig: ha az ember fejében pár vonatko­ zásban eluralkodik az őrület, legalább ad­ juk meg a módját. Az egy főre jutó kockás ingek és dioptriák száma Guinniess-rekordot döntöget a Duna Pláza Hollywood Multiplex részle­ ge előtt. A nemek megoszlási arányából egyértelműen kivehető, hogy a férfiem­ berek elkötelezettebbek az akció köntös­ be öltöztetett filozófiadömping befejező részének mielőbbi megtekintése iránt. A hangulat azonban furcsa. Nem men­ nék olyan messzire, hogy bármilyen vo­ natkozásban is felhőtlennek nevezzem. Az embertömeg nyújtotta zajszintből, csak egy-egy kacaj szakad ki ritkán, a fő­ szerep a suttogásé, és a várakozó, sőt ag­ gódó tekinteteké. Az ember azt várná, hogy a kérlelhetetlen, szúrós szemű film­ kritikusok lesznek többségben, valami­ lyen mindent és mindenkit szétcincáló újság képviseletében. Nem, egyáltalán nem így van, ők minden bizonnyal elbúj­ tak a sarokban, tudva, hogy ez most nem az ő terepük. A terep ugyanis azoké, akik­ től az aggódó, zavart pillantások érkeznek. Azoké, akik legszívesebben aláírásgyűjtést szerveznének, és önként eltolnák egy hó­ nappal a bemutatót, ha bármiféle biztosí­ tékot kaphatnának arra, hogy a film egyet­ len hibája is kijavításra kerül, csak így lá­ tatlanban. Mert sajnos ők is tudatában vannak, aminek mi is: a hiba immár a Mátrix vonatkozásában sem ismeretlen fogalom. Es mégis egy-egy súlyos hiba fá­ jó felfedezése az, amit a lehető legtávo­ labb tartanának a mai bemutatótól, ha lenne rá lehetőségük. Mert ahogy ők, mi �^ESEs^ami^Mf íttaH^SiaMHA ■nBrltii^ is ünnepelni jöttünk, de tudjuk, hogy csak akkor fogunk, ha a film után való­ ban, nyugodt szívvel tehetjük. így hát elfoglaljuk a helyünket az akuszti­ kai epicentrumban, és drukkolunk a film­ nek. Fejemet tenném rá, hogy mindenki így tesz a szúrós szemű kritikusok kivéte­ lével. Te úr ég, valóban nem elsősorban a sze­ replők sorsáért, hanem a film sorsáért iz­ gulok ennyire? - fogalmazódik meg ben­ nem az utolsó gondolat, amint a Warner Bros, és a Viliágé Roadshow embléma lassan vibráló, zöldes fénybe borul. A kér­ dést azonban már nem válaszolom meg. S abba sem gondolok bele, hogy e kérdés nyugodt szívvel lehetne mottója az internacionális happening-ek természetének 2003 novemberében. A körforgás végjátéka (2003. november 6.) A film tartalmi részéről bűn lenne szól­ nom. Nem is teszem. Egyrészt azért nem, mert értelmetlen lenne párszáz karakter­ be sűríteni azt, amivel egy különszám is megtelhetne, másrészt pedig tessék el­ menni és megnézni ezt a filmet, ha má­ sért nem, hát azért, hogy kedvünkre ér­ velhessünk ellene. Viszont annyit elárulok, hogy bár a káposzta megmaradt. kecskévé lényegült szúrós szemű filmkri­ tikusok is kedvükre lakmározhatnak. Te­ gyék csak nyugodtan, filézzenek igényük szerint, de én úgy gondolom, hogy el­ mennek a lényeg mellett. Mert igen is méltó befejezést láthattunk, ami termé­ szetesen nem lett jobb, mint az első rész, de nem is biztos, hogy itt ez bárkinek is célja volt. Hisz ki ne tudta volna a második részben is a tucatnyi, nyitva hagyott kérdése után, hogy ez a film szinte evidenciaszerűen megbukik, ha nem képes kezelni a rápakölt kérdések megválaszolásának terhét, ugyanakkor szintén megbukik, ha átmegy következetes magyarázkodásba? Ki ne tudta volna, hogy a harmadik résznek úgy kell az életképességet kiverekednie magá­ ból, hogy szinte semmilyen új elemet nem engedhet meg magának, amely nem a szálak két és fél óra alatt történő, hiba­ mentes elvarrását szolgálja? Ki ne tudta volna, hogy ha mindezt megteszi, de a sa­ ját maga által kreált, különböző szálakat és idősíkokat nem rázza össze egy egysé­ ges egésszé, az összhatás könnyen a „mél­ tó befejezés” gigantikus elvárási alá sülylyedhet? Ki ne látná azt, hogy mindezt az­ zal a tudattal kell a filmnek végrehajtania, hogy egyetlen orbitális hiba bekerülése esetén nemi-nemű sár még akár az első részre is fröcskölődhet? (Szerencsére az ilyen hibák ez eddig a Mátrix-ot elkerül­ ték, de a filmtörténetből azt hiszem lehet­ ne mit mesélnem) Még is úgy gondolom, a feladat nehézsé­ gek árán, de sikerült. A szálak elvarrattak, a logikai réseket pedig viszonylag ügyesen betömködték. Mi, a korábbi aggódók, pe­ dig elégedetten jöttünk ki a moziból. Fur­ csa, de egyáltalán nem volt kedvünk uj­ jongva örülni. Amit éreztünk az nem volt más, mint megkönnyebbülés... Akárhogy is, a Mátrix kiállta a próbát. Neki azonban a népmeséktől eltérően nem három volt belőle, csak kettő - a sa­ ját folytatásai. A sok fáradság és igyekezet azonban meg­ hozta a gyümölcsét. Egy eredeti ötletből némi filozófiai megtépázás és apróbb lo­ gikai csúsztatások árán ugyan, de három részes filmlegenda született. Zsellér Máté & R. Ny. Azok a boldog szép napok 4. EIőző számunkban számoltunk be a XVIIL század jogászijainak botrányos viselkedéséről. Lássuk ezúttal a fegyelmi szabályzatot, mely arra volt hivat­ va, hogy gátat vessen a súlyos fegyelmezetlenségeknek. Az 1764-es fegyelmi szabályzat szerint. „Aki a tanulmányok kezdetétől számított két héten belül nem jelenik meg és távol­ létét nem tudja igazolni, abban az évben nem vehet részt az oktatásban. Minden beiratkozottat be kell vezetni a kar ’albumába’. Húsvét után és a tanév végén nyilvános vizsgát tartanak a directór és a dékán jelenlétében. Aki erről elmarad, vagy az előadást háromszöf egymásután ok nélkül elmulasztja, azt kizárják. A vallási kötelezettségek előírásával is akart a prímás a fegyelmezetlenségen javí­ tani: Vasár- és ünnepnapon kötelesek a jo­ gászok misén és prédikáción résztvenni, köznaponként pedig reggel hét órakor a tanárokkal együtt az egyetemi templom­ ban misét hallgatni. Látogassák a Mária kongregációt. Havonként, valamint a na­ gyobb ünnepek, főleg a Mária-ünnepek előtt végezzenek gyónást, amiről bizo­ nyítványt kell bemutatniuk. A tanárok járj anak elől a jó erkölcsökben példával, tartsák be a tanulmányi szabá­ lyokat, s azok alól semmiféleképpen se mentesítsék magukat. A hallgatók a taná­ roknak, ezek pedig a kari igazgatónak tisztelettel és engedelmességgel tartoz­ nak. A jogászok tartózkodjanak a veszekedés­ től, verekedéstől és káromkodástól. Télen Szent György napjáig este 9 után, nyáron este 10 után senkinek sem szabad szállását elhagyni. Általában tilos kocsmák, kétes hírű házak látogatása, tánc, maskara, éjje­ li kóborlás, veszedelmes társaságok és gyűlések felkeresése. Az éjjel kóborló ifja­ kat a városi kapitány és a darabontok vi­ gyék a városi tömlöcbe és adják át őket reggel az egyetemi carcernek. A nemesi díszkard kivételével tilos kardot vagy más fegyvert hordani avagy használ­ ni, elkobzás terhe mellett. Este 8 óra után semmilyen kardot sem köthetnek fel. Az előadást csendben hallgassák, az utcán rendesen öltözve járjanak, a polgárokat nem merjék zaklatni, az utcán ne dohá­ nyozzanak, az erdőben ne vágjanak ki fá­ kat és ne gyújtsanak tüzet. Ha valakinek kárt okoznak és az iparosok­ nak, akiknél dolgoztatnak, fizessenek ren­ desen, viszont az ellenük elkövetett jogtalanságért ne maguk vegyenek elégtételt, hanem a kari igazgató ú^án keressék azt. Az igazgató hirdesse ki a városi tanács­ ülésben, hogy a hallgatóknak szülői bele­ egyezés nélkül senki kölcsönt ne adjon, mert különben nem tarthat igényt pénze visszaszerzésére, így az elvész. (forrás: Eckhart Ferenc: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. IL kötet. Bp. 1936. Rendelkezésünkre bocsá­ totta: dr. Gerencsér Balázs) tizenötödik oldal �Tanulj és bulizz az ELSA-val! Az Európai Joghallgatók Egyesülete (ELSA) 1981-ben alakult, és mára egy brüsszeli szék­ helyű nemzetközi szervezetté fejlődött. Buda­ pesten immáron 8 éves múltra tekint vissza. A szervezet egyik fő profilja nemzetközi sze­ mináriumok és konferenciák rendezése. Ezál­ tal lehetőséget teremt joghallgatók és fiatal jo­ gászok találkozásához olyan aktuális témájú rendezvényeken, amelyekre az egyetemi okta­ tás körében kevésbé jut alkalom. Ezeken az eseményeken bárki részt vehet, azonban az ELSA tagok kedvezményben részesülnek. A rendezvények napidíj a ELSA tagoknak át­ lagban ötezer forintnak megfelelő euro. Eb­ ben benne foglaltatik a részvételi díj, a szállás és esetenként az étkezés, valamint a külön programokban való részvételi díj is. A részle­ tek felől érdemes minden rendezvénynél külön tájékozódni, mert egyes helyek ösz­ töndíjakat is meghirdetnek. Hogy miért érdemes részt venni az ELSA sze­ mináriumokon és konferenciákon? - Az egyetemi oktatás keretébe számos olyan sokunkat foglalkoztató joggal kapcsolatos tu­ dományterület és téma nem fér be, amelyek felkeltik az érdeklődést, és amelyek megis­ merése a későbbiekben is hasznos lehet. - A konferenciák keretében alkalom nyílik Európa-szinten elismert előadókkal és politi­ kusokkal való személyes találkozásra. - A kollegalitáson és nemzetközi együttmű­ ködésen nyugvó szervezet kiváló lehetősé­ get nyújt az „ELSA spirit” megismeréséhez, illetve külföldi diákokkal való megismerke­ déshez, szakmai kapcsolatok kiépítéséhez, barátságok kötéséhez. - Végül, de nem utolsó sorban 20. „esti buli” minden résztvevő számára a legvonzóbb program. Különösen azért, mert Európa szebbnél szebb tájain az ELSA helyi szerve- zete mindent elkövet, hogy megismertesse a résztvevőket a helyi étel- és italkülönle­ gességekkel is. Az alábbiakban mindenki figyelmébe ajánlom a 2003/2004-es tanévben megrendezésre ke­ rülő szemináriumokat és konferenciákat: „Az emberi jogok de jure és de facto’ 2003.12.2-6. Izhevsk, Oroszország „•,A jog jobb mint a háború!” 2003.11.3012.11 Bukarest, Románia „A jog és a kulturális demokrácia,5’ 2003.12.10-17 Kopaonik Hegység, SzerbiaMontenegró „rV: ELSA Fresherscamp” 2004.02.8-14 Bécs, Ausztria „Harmadik Helsinki Nemzetközi-bün­ tetőjogi találkozó” 2004.03.1.-6. Helsinki, Finnország „Nemzetközi kereskedelem és korrup­ ció” 2004.04. Oslo, Norvégia „A szervezett bűnözésről” 2004.041-4. Zürich, Svájc »• orvosi jog korlátái” 2004.04.23-25 Saarbrücken, Németország „A nemzetközi büntető bíráskodásrólI”’ 2004.04.15-18 Varsó, Lengyelország „ELSA Moot Court Competition’ a WTO joga a gyakorlatban 2004.04.21-24. Genf, Svájc „Nemzetközi sport jog” 2004.05.20.-23. Luneburg, Németország ,A nem jogi típusú befolyás a bírói dóntéshozatalban' 2004.07.9.-11. Giessen, „• Németország Amennyiben sikerült felkelteni az érdeklő­ déseteket, bővebb információt a www.elsa. org honlapon találtok, vagy forduljatok biza­ lommal az ELSA budapesti irodájához a meghirdetett fogadóórákban. Cím: PPKEJÁK, 28-as épület, Il.em. G.I. Filmajánló Naqöyqdisi '^ Erőszakos világ B A következő’ kisfilmet;^főként azoknak -Párátlanul ábrázolja azt, miképp változtatta ajánljuk, akik a világot , más aspektusból is meg életünket a tcchnika, s hogyan alakult megtekintenék, mint amilyenből ^tálában át ennek hatására a politika, sport, szórako­ láthatják. De talán olyanok is élvezhetik,' zás; rhűvészet, erkölcs, természet, kultúra. akik „ha már odakapcsoltam-végignézem' Képek garmadája vonul el szemünk .előtt, alapon válogatnak a programok között, s .i: amelyek azt hivatottak megmutatni, mikénti harcol az ember az egyre tökéletesedő min­ nem kifejezetten ilyenfajta pihenésre vágydennapokban a számítógép, a pénz minnak. Az alkotás egyfajta vízió, az ún. JQuatsi-triológia befejező része a denhatósága, az értékek és az élet szimulá­ ciója ellen. Érdekes csemege mindenki száKoyaanisquatsi és Powaqquatsi után. Főmárá, szánjunk rá néhány percet! ként a zene és a képek erejével mutatja be a globalizációtól szenvedő XXI. századunkat, ' M. kissé talán mellőzve a szavak használatát. 0 ■ tizenhatodik oldal ■ ■ Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán Semmiképp sem hagyományos - de remélhetőleg hagyományteremtő .kiránduláson” vehettünk részt néhányan október utolsó szerdáján, amikor látogatást tettünk Lábady Ta­ más professzor úr birodalmában, a Pécsi ítélőtáblán. (Aki valamilyen okból még nem tudná, Lábady Ta­ mást nevezték ki az idei év júliusá­ ban munkába álló Pécsi ítélőtábla el­ nökévé.) A kezdeményezés magától, a Professzor Úrtól ered; hisz O hívta harmadéves, nappalis csoportját egy rendkívüli gya­ korlati órára. S mivel még voltunk néhá- nyan, akik szerettünk volna a többiekkel tartani, a húsz-harmincfős csapat triplá­ jára duzzadt. Öt egymást követő tárgya­ lást hallgattunk végig, így tökéletes képet kaphattunk az újonnan felállított ítélőtáblák működéséről, s a bírói hivatás gyönyörűnek igen, de könnyűnek egyál­ talán nem mondható munkájáról. Hi­ szen a lehető legkülönfélébb esetekkel találkozhattunk; volt sajtó-helyreigazí­ tás, in integrum restitutiora irányuló ke­ reset, személyiségi jogot sértő My Fair Lady-fordítással kapcsolatos nem vagyo­ ni (vagy általános) kártérítés kérelme, sőt még Márai — idézettel tarkított ügyvédi felszólalás is. Egyszóval, egy délelőtt alatt a lehető legtöbbet tanultunk arról a pá­ lyáról, amelyre készülünk. A tárgyalások végeztével még - s ez a házigazda eré­ nyeit és jó hírét öregbíti - terülj-terülj asztalkám is várt bennünket. Mindez - ahogy ezt mondani szokás nem jött volna létre Professzor Úr nél­ kül, köszönet mindenért! Természetesen köszönjük Czigány Áginak is, aki az uta­ zás megszervezésében vállalt szerepet. Ta­ lán mindenki nevében elmondhatom, hogy nemcsak saját magunk okítására va­ ló, de egyúttal szórakoztató napot is töl­ töttünk Pécsett. M. �Érdekes bírósági esetek Nem veszik le a feszületet az olaszországi iskolákban, miután pénteken fel­ függesztették a keresztény jelkép eltávolításáról hozott bírói döntést, i J 'Az Olaszországban és a keresztény világban egyaránt nagy vihart kavaró^$ döntést a tantermekben látható feszületek eltávolításáról múlt szombaton] mondta ki a közép-olaszországi L’Aquilla város bírája, J A helyi bíróság elnöke most helyt adott az olasz oktatási minisztérium fellebbe­ zési keresetének, és felfüggesztette a határozat végrehajtását. A perben bepa­ naszolt település, a 700 fős Ofena pol­ gármestere november 4-ig elrendelte az iskola bezárását, hogy megóvja a diáko­ kat a média felfokozott érdeklődésétől. Az iskolai tantermekben található fe­ szület ellen Adél Smith, az olaszországi muzulmánok szövetségének elnöke emelt panaszt, mondván, világi iskolába járó gyermekeinek vallási érzelmeit sér­ ti a falra kifüggesztett kereszt. Mario Montanaro bíró első fokon helyt adott a keresetnek, s az iskolát a keresztek eltá­ volítására kötelezte harmincnapos ha­ táridővel, mivel „a vallási jelkép kifüg­ gesztése felekezeti hovatartozást köl­ csönöz az intézménynek, és sérti a plu­ ralizmus elvét”. A bírói ítélet politikai vitát kavart, a ka­ tolikus egyház hevesen tiltakozott. A határozat felfüggesztéséről hozott dön­ tés napján a pápa egy héten belül má­ sodszor foglalt közvetlenül állást a tan­ termekben kifüggesztett feszület körüli vitában. Giuseppe Pisanu olasz és más európai belügyminiszterekkel tartott pénteki találkozóján II. János Pál hang­ súlyozta, hogy nem követelhető meg a társadalmi összetartás és béke, ha nem tartják tiszteletben a népek vallási sajá­ tosságait. „Egy társadalom jellegzetes vallási örökségének elismerése megkö­ veteli jelképeinek elismerését. Amenynyiben az egyenlőség elvének helytelen értelmezése nevében a vallási hagyo­ mány többé nem juthat kifejezésre, a többnemzetiségű és multikulturális tár­ sadalom destabilizáló és viszályt okozó tényezővé növekedhet” - mondta a szentatya. Ajobboldali olasz kormány igazságügy­ minisztere vizsgálatot rendelt el annak tisztázására, hogy az eredeti döntés összhangban van-e az érvényben lévő olasz törvényi előírásokkal. Gianfranco Fini miniszterelnök-helyettes képtelen­ ségnek minősítette az ítéletet. Letizia Moratti olasz oktatási miniszter egyéb­ ként már tavaly kötelezővé akarta tenni a szerinte a keresztény kultúra egyete­ mességét jelképező feszület kifüggesz­ tését az iskolai osztályokban, óriási vitát kavarva akkor is az olasz belpolitikai életben. (MTI) : E Lombardi j érzéké a A^tikáni Rá-1 dió ellen folytatott büntetőjogi eljá­ rás új szakaszáról a feltételezett ^elektroszmog miatt ^4 ' ; Vatikán: 2003. október 23-án, csütörtö­ kön a Római Városi Bíróságon került sor a Vatikáni Rádió ellen indított eljá­ rás új szakaszának első tárgyalására. Is­ meretes, hogy a Vatikáni Rádió ellen 2001-ben emelt vád szerint a Santa Maria di Galéria közelében fekvő rádió­ adó-állomás elektromágneses szennye­ zés kibocsátásával veszélyezteti a kör­ nyék lakóinak egészségét. A Római Vá­ rosi Bíróság 2002. februárjában első fo­ kon megszüntette az eljárást a Lateráni Egyezményre hivatkozva, a fellebbezést követően azonban a Legfelsőbb Bíróság visszaküldte az ügyet újratárgyalásra. Ennek az új szakasznak az első tárgyalá­ sára került sor csütörtökön, ahol a vé­ delem kézbesítési elégtelenségre hivat­ kozva kérte a tárgyalás elnapolását 2003. december 9-ére. Köztudott, hogy a Santa Maria di Galéria rádió-adóállomás ötven éve működik - az egész katolikus világ szá­ mára közvetítve a Vatikáni Rádió műso­ rait - egy nemzetközi egyezmény alap­ ján, amelyet a Szentszék kötött az olasz állammal 1952-ben. A helyszínen idő­ közben lakóépület-együtteseket emel­ tek. Az egyezmény értelmében a VR mindvégig az illetékes nemzetközi szervezetek előírásait maximálisan be­ tartva működött a lakosság egészségé­ nek megóvása érdekében. 1998-ban igen erős megszorító intézkedéseket hozott az olasz fél, amelyet azután a Szentszékkel megkötött kétoldalú egyezmény követett. Ennek értelmében a VR jelentős mértékben csökkentette a sugárzás hatóerejét. A 2001. szeptem­ berében végzett felmérések kimutatták, hogy a rádió-adóállomás teljes mérték­ ben tiszteletben tartja az olasz előíráso­ kat, és ezért a környék lakóinak aggo­ dalma megalapozatlan. A csütörtök délelőtti tárgyalást követő­ en a délután folyamán kiszivárogtatták azt a hírt, miszerint az új eljárás során a vád gondatlanságból elkövetett ember­ ölés lesz majd. A VR vezetősége ismét meggyőződését fejezte ki a vádak meg­ alapozatlanságát illetően. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a VR mindig tiszte­ letben tartotta a nemzetközi előírásokat - még jóval azelőtt, hogy olasz norma­ tíva létezett volna a kérdést illetően -, valamint arra, hogy a 2001-es vizsgála­ tok eredménye egyértelműen kizárja, hogy bármilyen összefüggés lenne a rá­ dió működése és a környéken észlelhe­ tő daganatos megbetegedések között. Bárhogyan zajlik is majd az új eljárás, a VR nyugodtan néz elébe, hiszen min­ dig felelőssége tudatában végezte fel­ adatát, ezért nem károsíthatta a rádió­ adóállomás környékén élők egészségét. Csak azt lehet remélni, hogy a végén győz az igazság, és nem fogják utólagosan táplálni a megalapozatlan aggodalmakat. VR/MK tizenhetedik oldal �X jh ^K ? ■ Lehetséges nemzedék Jelképes koccintás Csengey Dénessel i!ï i«ÿ«, Szerencsés esetben' a. gondolkodó ember kap némi visszaigazolást afelől, hogy a fejében kavargó gondolatok, hitek az igazság magvát némileg mégiscsak hordozzák. Ha például saját aggodalmait, félelmeit, örömeit látja viszont nyomtatásban - másvalaki tollából, megörül: nincsen egyedül, más is úgy érez, ahogyan ő! Úgy jár, mint G. K Chesterton, aki aprólékos gonddal épített fel magának saját, különbejáratú filozófiai világképet, gondosan elrendezve benne rhindent, és amint műve végeztével nyugodtan hátradőlt, azon találta magát, hogy tudtán kívül a katolicizmus eszméihez jutott el nem alkotott tehát semmi újat, de legalább odatalált a régihez. Ilyenkor meg dehet sértődni, vagy, mint ahogyan Chesterton is tette, megörülni annak, hogy lám, nem vagyunk egyedül, igaz lehet, amit gondoltam, ha már oly so­ kan eljutottak oda, ahová én csak most. Ezt éreztem Csengey Dénes „Szegényen, szabadon, szeretetben” című válogatáskö­ tetének olvasásakor. Apró szépséghiba, hogy alaposan lecsúsztam arról, hogy sze­ mélyesen is elbeszélgessek a szerzővel, hiszen idén tizenkét esztendeje, hogy túl­ ságosan fiatalon eltávozott közülünk. Ha­ lottakkal vitatkozni pedig ugyan eléggé sportszerűtlen, de ezúttal nem is volt rá szükség, mert ámuló egyetértéssel olvas­ tam összegyűjtött írásait. Le is nyúltam tőle cikkem címét. Mi is az a lehetséges nemzedék? Az a generáció, amely magá­ ban hordozza az esélyt arra, hogy évtize­ des hátrányt rohamléptekben behozva, alapjaiban változtassa meg környezetét, előremozdítva saját és népe sorsát. Mint a márciusiak 1848-ban, az októberiek 1956-ban. Csengey aggódva figyelte a fo­ lyamatot, amelynek során sokra hivatott nemzedéke, a hatvanas évek látszólagos lázadói végeredményben nem tudták be­ váltani az önmaguk által tett ígéreteket. A „nemzedéki lázadás” csak álca volt, nem tartalmazott valódi igazságokat, az enyhülő diktatúrában megnyíló tabudöntögetés lehetősége megnyílt, a tabuk rész­ ben le is dőltek, de helyükbe nem állítód­ tak igazságok. Zűrzavar lett úrrá, amikor egymásba torlódtak generációk, társadal­ mi csoportok, akik haszonelv alapján el­ fogadták volna az ötvenes évek terrorját is, mások, akik a korszak enyhülésében vélték megtalálni az üdvözülést, megint mások, akik a kommunizmus minden tizennyolcadik oldal formáját elutasították. Az évtized végére nyilvánvalóvá vált, hogy itt. Magyarorszá­ gon kommunizmus van és lesz, aki mást akar, annak fel is út, le is út. A lázadóknak ezen kívül még két választásuk maradt: beolvadni és megalkudni, vagy beolvadni és a lehetséges kereteket minél szélesebb­ re feszíteni. Aligha kétséges, melyik a könnyebb út, és melyiket választották többen. Az igazságok iránti igény pedig elhalkult. Egyelőre időzzünk még egy kicsit a hat­ vanas években. ,Az utcasarkokon, az aluljárókban, a Duna-parton, a Szigeten ’galerik’ gyülekeztek; esténként olcsó és lezüllött kocsmákban népes vitatkozó társaságok jelentek meg; a vijjogó elekt­ romos gitárok hangzásával rokonságban álló verseskötetek, az ’ellenkultúra’ nyu­ gati teoretikusainak munkái jártak kézről-kézre, egymást kergették az államre­ formot vázoló kiselőadások, és a csiklan­ dós, nagy nevetések, hülyéskedő agytor­ nák. Nyaranként pedig csak úgy tarkállott az országutak széle a stopposoktól, népes utazó rajok - a Kék fény állandó csodálkozó szereplői - vágtak neki az országútnak, gitár a vállon, húszas a zseb­ ben, szállás vasútállomáson, szénabog­ lyában, ismerősnél vagy ahol kerül. (...) Mi tette - ha tette — a magyarországi beatet mozgalommá? Az a hihetetlen el­ lenállás, amit kiváltott. Amikor farmernadrágban senki sem léphetett be vala­ mirevaló szórakozóhelyre, amikor elő- m— « |í fi-' gá g­ 1 I-' t■í fordult, hogy tvisztelés miatt kitiltottak egy társaságot Balatonalmádiból, amikor klubok látogatása miatt az ország összes középiskolájából kizártak kalandos ked­ vű gimnazistákat, (...) amikor arra a ’botrányos’ tényre, hogy Kóbor János el­ énekelte (elénekelhette!) a televízióban az Azt mondta az anyukám című dalt, válaszként nyolc és fél kilónyi levelet ír­ tak a tisztesség, a jó ízlés és az emberies­ ség nevében magukból kikelt kedves né­ zők, (...) amikor minden hivatalos és nem hivatalos reakció azt a hitet erősítet­ te a ’nemzedék’ tagjaiban, hogy a többi generáció felvette a kesztyűt, folyik a korosztályok harca, tehát a legjobb úton van minden, ki gondolta volna, hogy en­ nél többre van szükség?” - merül fel a kérdés. Válaszok pedig nem érkeztek, sőt, a kérdések is egyre halkulva merül­ tek csak fel, a nemzedék lázadói jobb hí­ ján a passzív kívülálló szerepében tündö­ költek egy darabig, majd szépen belesi­ multak abba a rendszerbe, amely fenn­ maradása érdekében bölcsen még enged­ ményeket is tett feléjük. Az 1956 utáni első, „lehetséges nemzedék” széthullott. �Miért e kórkép? Mi késztet arra, hogy könnyeket hullassak erősen kopaszodó, pocakos, megállapodott mai ötvenesek fe­ lett? Csakis saját nemzedékem feletti ag­ godalom lehet ennek oka. Mi a rendszer­ változás környékén eszméltünk a világra, elviekben nem érinthetett, ronthatott meg tehát a régi rendszer. De mégis, nai­ vitás azt hinni, hogy mi, a rendszerválto­ zás első „lehetséges nemzedéke” valójá­ ban nem ugyanúgy a legvidámabb ba­ rakkból jöttünk. A súly, amit mi nyögünk, ott és akkor már készenlétben állt, majd vállainkra került, mint előttünk oly sok más nemzedékére, és ahogyan a majdan utánunk jövőkre is fog. Mi ez a súly? Ránk szakadt ugyan a sza­ badság, de senki nem tanított meg minket bánni vele. Mert a szabadság nem az elkö­ telezettség hiánya, ellenkezőleg, a lehető­ ség az elkötelezettségre. Aki nem kötelezi el magát valami mellett, soha nem lehet igazán szabad, mert megfosz^’a magát an­ nak a lehetőségétől, hogy személyisége ki­ teljesedjen, így csak ide-oda hányódhat, partot soha nem érve, időnként rácsodál­ kozva a világra, de meg nem értve azt. Szóval, megnyílt a lehetőség az elkötele­ ződésre. Igen ám, de hol voltak a minták, amelyek alapján egyáltalán megpróbálhat­ tuk volna? A mintákat bizony elvették tő­ lünk - itt ért minket is utol a síron túlról is a régi rendszer hosszú csontkeze. A nyolcvanas években - emlékszem - még többé-kevésbé az elkötelezettség, némileg az ellenzékiség jele volt óriási U. S. A. fel­ iratú pólóban mászkálni. Aztán sokan ha­ mar rájöttünk, ez is csak a kívülállóság de­ monstrálására alkalmas gesztus, mert az igazságot, a mi igazságunkat ott nem talál­ juk meg. A nemzedék tagjai közül csak a kisebbségnek jutott az a szerencse, hogy azoktól, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy bennük a kommunizmus előtti minta megtestesüljön, vagy azoktól, akik már halottak ugyan, de írásaikból, eszmé­ ikből nyitott füllel még kinyerhető vala­ mely követendő példa, megfogadandó ta­ nács, megtanulhassa, néhány generációt átugorva az öröklési rendben megszerez­ hesse az „iránytűt”, amely életét vezérel­ heti a továbbiakban, amelynek igazságai mentén szabad választása szerint elkötele­ ződhet. A többség csak a légüres térben bolyonghatott, felszínes, külső benyomá­ sok, érzékelés alapján tájékozódva. Ilyen körülmények között szó sem lehetett nemzedéki öntudat kialakulásáról. A hat­ vanas évek fiaival ellentétben a rendszer­ változás tőlünk már a lázadás lehetőségét is elvette, pedig a haldokló, ezáltal egyre puhuló rendszer még mindig bőven tarto­ gatta volna számunkra annak esélyét. Fél­ reértés ne essék, örülnünk kell annak, hogy mi már csak gyermekkori emlék­ ként, egyfajta nosztalgiával tekinthetünk vissza Andropov bácsi temetésére, a május 1-i luftballonokra, a piros nyakkendőre, a kitörő örömre, mikor átvettük az alig használt 1200-as Zsigulit. A meglévő hi­ ányérzeten azonban ez mit sem változtat. Annyival vagyunk szegényebbek a hatva­ nas évek nemzedékénél, hogy minket nem volt, ami összetartson. Ismerve a tör­ ténelmi helyzetet, ezen persze nincsen csodálkoznivaló. Csupán tétova kísérletek történtek arra, hogy a nemzedéki összetar­ tás megvalósuljon, majd a próbálkozások kifulladtak, és végül ugyanott kötöttünk ki, ahol elődeink: kocsmaasztaloknál el­ töltött mámoros, csillogó szemmel folyta­ tott vitáknál, a pillanat hevében azonnal történelemmé vált gyönyörű, ritkán meg­ élt csodáknál, amikor úgy éreztük, nem csak a nemzedék, hanem egy nép java is alkothat egységet. A különbség „csak’ annyi, hogy mindez már sokkal szűkebb körben, sokkal kevesebb embert meg­ érintve zajlódon, mint harminc évvel előttünk - mintha jelentőségét vesztette volna mindaz, amelyekből azok a bizo­ nyos iránytűk kinyerhetők: a könyvek, a dalok, az utazások, tán még a bor is. Sok­ ban hasonlítunk tehát egymásra, és nagy­ jából ugyanott tartunk: amit nyertünk a vámon, elvesztettük a réven, a szabadság beköszöntével elvesztettük - szabadsá­ gunkat. A lázadás, az elkötelezettség, a kö­ zös akarat szabadságát. A felnőtté érés idő­ szakában pedig javarészt elvesztettük a gyermeki illúziót, amely elhitette velünk, igenis tudunk fordítani a világ, de leg­ alábbis az ország kerekén. Azt mondom, lélekben meghal az, akiben meghal az ide­ alizmus. Amikor ez megtörténik, már csak egyéni boldogulása maradhat számá­ ra tételezhető célként, akkor pedig a világ számára meghal, ha pedig ez az eszme (pontosabban annak hiánya) kerekedik felül, végül maga a világ is meghal. Re­ ménykedem benne tehát, hogy él még az idealizmus, sőt, tudom, hogy él még, csak attól félek, egyre kevesebbekben és egyre gyengébben. De lám, mindig történik va­ lami, ami kimozdítja az embert a remény­ telenségből, ami újra és újra kimondatja vele: nem adjuk fel, amíg nem tudunk egy büszkébb, nyugalmasabb, bölcsebb és gazdagabb országot felépíteni. Hamarosan eljön a mi időnk, amikor valóban kézbe kell venni a vakolókanalat. Talán már itt is van. Kemény és keserves harc ez, amely­ ben önfeláldozásra is szükség van, amíg mások ölbe tett kézzel ülnek, vagy éppen ártanak. Mert a mi nemzedékünk is kitermelte a hőzöngő üresfejű nagymagyarokat, az alamuszi, tétován pislogó jobboldalit, a sok-sok kaméleont, aki min­ dig azt mondja, amit hallani akarsz, a libe­ ralizmusról fogalmatlan liberálisokat, a baloldali értékekre hivatkozó, megnevezni egyet sem tudó baloldalit és a számtalan, kérdéseket fel sem tevő üresagyú bambát. De akadnak melléjük igazi keresztények, igazi magyarok, igazi baloldaliak is. A lé­ nyeg a közös alap, amelyre építkezve a maradékon vitázhatunk is akár, soha nem szem elől tévesztve a közös célt. Kérdés, melyik társaság, a számbeli vagy a minő­ ségbeli fölényben lévő kerekedik felül? Maradt-e még mozgásterünk, vagy már le van osztva minden kártyalap? Észrevesz- szük-e, amikor a világ kereke fordul, ami­ kor nekünk is fordulnunk kell? A mi hite­ ink, eszméink egyáltalán képesek-e a fennmaradásra, vagy végképp korszerűtle­ nek? Ha azok, érdemes-e sírnunk a világ után, amelyben mi már nem tudnánk em­ ber, magyar módjára élni? Meddig él még bennünk az idealizmus? Képzeletben koccintok Csengey Dénes­ sel. A síron túl is biztat, hiszen ő, élete vé­ géig, egy percre sem adta fel a reményt. De a második „lehetséges nemzedéket” is fújhatjuk. Már nem lehetséges. Építkezni azonban még mindig lehet, alulról, szí­ vós, soha nem engedéssel. Mert mi, akik még hiszünk, egyszerűen nem tehetünk mást. Testvér! Vedd már végre Te is ke­ zedbe azt a téglát! Koltay András tizenkilencedik oldal �„Ki voltunk éhezve a sikerre Interjú Steinmetz Adám vízilabdázóval Mivelvá;?vízilabda igen népszerű sportág, bizonyára sokaknak isme­ rosei rősen cseng a „Steinmetz” név. Mi, itt a Pázmányon abban a szerencsés helyzetben vagyun hogy Karunk hallgátölyközött az olim— '-í ------ ---------........... '..................... ........................... ........................... piai bajnok Barnabást, és harmad­ éves föccsét, Adámot is, akik jelenleg mindketten a Vasas vízilabdacsapatában játszanak. Az interjú apropó­ ját az^^^ hogy a KEK-döntőben való részvétel és az Európa-bajnoki után bronzérem megszerzése Adam a nyáron megrendezett Universiade-n első helyezést ért el csapa^^íj ■ ■■Mi - Pontosan mit takar az Universiade elneve­ zés? - Ez egy külföldi kifejezés, magyarra Fő­ iskolai- és Egyetemi világbajnokságnak fordították le. Ebből következően azok a sportolók vehetnek rajta részt, akik egye­ temre vagy főiskolára járnak. Ez a ver­ seny legalább fél évszázados múltra te­ kint vissza. Vízilabdában magyar csapat utoljára 1965-ben nyert aranyérmet, amikor Budapest adott otthont a játé­ koknak. Az Universiade-t kétévente ren­ dezik meg, s általában kiemelkedő ered­ ményt várnak a magyar csapattól. Ez nem is megalapozatlan, hiszen mindig a második vonal, a 5)-,B-válogatott' vesz részt ezen a versenyen, s mivel a vízilab­ dázók kb. 90%-a valamilyen felsőoktatá­ si intézmény hallgatója, sok jó játékos közül lehet válogatni egy ilyen esemény­ re. Most is egy nagyon erős, megfiatalí­ tott csapatban játszhattam, ki voltunk éhezve a sikerre és meg sem fordult a fe­ jünkben az a lehetőség, hogy aranyérem nélkül térjünk haza. Edzőnk, Kovács Ist­ ván, a Honvéd trénere dönti el, hogy ki kerül a csapatba. Kemény Dénes előzetes hozzájárulásával. Gyakorlatilag azok jö­ hetnek szóba az Universiade-válogatottba, akik a 5?-,nagy” csapatból kimaradnak, vagy akiknek esélyük van, hogy oda bekerüljenek. huszadik oldal - Nyilvános, hogy ki melyik egye­ temre jár? I - Minden évben csinálnak egy programfüzettel egybekötött tájékoztatót, amiben szerepel az összes résztvevő fényképe és adatai, többek között az ok- ' tatási intézmény is. A hallgatói jogviszony igazolást egyébként el kell küldeni a nemzetközi szövetségbe is, ez a feltétele a versenyen való részvételnek. - A Pázmányon köztudott volt, hogy ott leszel ezen az eseményen és az egyetemet képviseled, vagy utólag szereztek tudomást minder­ ről? - Mivel az egész felkészülés és maga az Universiade is nyáron zajlott, nem nagyon tudtak róla sem a társaim, sem a tanáraim. Mikor haza­ jöttem, már sokan gratuláltak a győzelmünkhöz. Szeptem- | berben, amikor bementem a | ■ tanulmányi osztályra, hogy a I beiratkozást elintézzem, akkor mond­ ták, hogy Dékán Ur is szeretne gratulál­ ni. Nagyon jólesett ez a gesztus. Egyéb­ ként ahhoz képest, hogy ez nemzetközi­ leg mennyire elismert esemény. Ma­ gyarországon nem tartják túl sokra. Ezt nem is nagyon értem, hiszen évről évre egyre erősebb a mezőny, sok ország szinte a komplett első csapatát küldi er­ re a versenyre, tehát nem könnyű a győ­ zelem. - Mindezek mellett, ha jól tudom, nem csak a Pázmányra jársz, hanem több szakot végzel egyszerre. - Most, mivel nagyon sok vizsgám lett volna, a sportmenedzserin halasztottam egy évet, a vízilabda szakedzőin viszont már szakdolgozatírás és államvizsga előtt állok. Itt a jogon benyújtottam egy kérel­ met, hogy egyéni tanrend szerint vizsgáz­ hassak, ezt még nem bírálták el. Óriási se­ gítség lenne, mert év közben is tudnék készülni és vizsgázni, hiszen ennyi edzés mellett nagyon nagy nehézséget jelent két egyetemen teljesíteni a vizsgaidőszakban. - Van-e már kialakult elképzelésed arról, hogy végzett jogászként mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben? -Bár mindkettőt rendkívül érdekesnek tartom, úgy érzem, a polgári jog közelebb áll hozzám, mint a büntetőjog. Persze ez az idők folyamán változhat, van még időm, hogy ezt eldöntsem. -Most, hogy a Visas még jobban megerősödött, gondolom fokozottabbak lettek az elvárások is. Milyen az „új” csapat? - Tőlünk minden évben kiemelkedő tel­ jesítményt várnak, tavaly viszont nem si­ került első helyet elérnünk, minden dön­ tőt elbuktunk egy góllal. Úgy érzem, a vezetőség abszolút mértékben mellettünk áll, nem kaptunk semmi szemrehányást emiatt, sőt, rendkívüli módon megerősítették a csapatot. Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás személyében két olimpiai bajnokot igazoltunk, és az összes �■1 thtfaAuib meghatározó játékosunkat sikerült meg­ tartanunk tavalyról. Ezzel az én szemé­ lyes kívánságom is teljesült, hiszen hoszszú évek után újra egy csapatban játszom a testvéremmel. O nem csak a vízilabdá­ ban, hanem a tanulásban is tud segíteni, hamarosan államvizsgázik. Szívesen cse­ rélnék vele... - A KEK-döntőben viszont éppen egymás ellen játszottatok, gyakran a szó szoros értelmében is... - Igen, ez elég furcsa szituáció volt. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen a Steinmetz családnak lett egy KEKgyőztese. Persze jobban szerettem volna, ha én vagyok az, de így sem vagyok elé­ gedetlen. Nyilván a testvérem szerette volna, ha védőként nem neki kellene en­ gem fognia, de azt előre megbeszéltük, hogy ha szembekerülünk egymással, megalkuvás nélkül, csak a győzelem ér­ dekében fogunk játszani. Amikor előállt ez a helyzet, nagyon rossz volt, mert azért benne van az emberben, hogy mégiscsak a bátyám... Utólag viszont jó érzés belegondolni, hogy azért kerültem Barnával szembe, mert az olasz védő nem bírt velem. Mindenképpen jó, hogy egy csapatban játszunk, főleg, hogy itt­ hon, hazai környezetben tudjuk megva­ lósítani az álmainkat. -Most térjünk át egy kicsit a válogatottra. Mi­ vel indokolta Kemény Dénes, hogy egy nagyon jól sikerült szezon után az Eb-n alig kaptál já­ téklehetőséget, a Vb-re pedig nem is utaztál? - Ez jó provokatív kérdés. Nem indo­ kolta, a külvilág felé nem is szokott in­ dokolni, amivel egyet is értek. Rosszul esett, hogy egy sikeres szezon és egy na­ gyon keményen végigdolgozott nyár után nekem személy szerint nem mond­ ta meg, hogy miért döntött így, vagy a vetélytársamat miben látta jobbnak ná­ lam. Ez azért is szomorú, mert szeretnék bekerülni a válogatottba, de ahhoz tud­ nom kéne, hogy miben kell fejlődnöm, és ha ennyi segítséget sem kapok, akkor nagyon nehéz lesz. Az előjelekből nyil­ vánvaló volt, hogy ha engem vitt volna a Vb-re, akkor sem lett volna meghatározó szerepköröm. így van egy Eb bronzér­ mem, amire nagyon büszke vagyok, de ugyanakkor tudom, hogy nem sokat tud­ tam hozzátenni, hiszen alig kaptam lehe­ tőséget a bizonyításra. I 1' *- - Hogyan alakul az idei versenynaptár? - Év közben is lesznek edzések a váloga­ tottal, a keret nyilvánvalóan mindig vál­ tozik, egyelőre azt sem tudom még, hogy kik fognak részt venni az első edzé­ sen. A klubcsapatok nemzetközi tornái is átalakultak, megszűnt a BEK és a KEK, helyette egy, a futballból ismert sziszté­ mát alakítottak ki, melyet Euroligának hívnak. Az a lényege, hogy a legjobban vízilabdázó országokból három csapat indulhat, hazánkat a BVSC, a Honvéd és a Vasas képviseli. Nagyon komoly lett a mezőny, sok a jó csapat, már azért is vért izzadtunk, hogy a legjobb tizenhat közé kerüljünk. Mindez nagyon megterhelő a nemzeti bajnokság mellett, a Magyar Kupát pedig épp a feszített tempó, az olimpiai felkészülés miatt jövő augusz­ tusra tették át. > +t? « «*' —wMwiiiwgl Gondolatok a pultnál... - Lényegében az a célom, ami a Vasasnak: mindent megnyerni, amit klubcsapattal lehet. Az olimpia minden sportolónak pá­ lyafutása csúcsát jelenti. Én sem adtam föl, hogy kijussak Athénba, bár az esélye­ ket illetően az elmúlt évek tapasztalatai alapján kicsit borúlátó vagyok. Mivel a Vasas győzelméhez kifogástalan állapot­ ban kifogástalan teljesítményt kell nyújta­ ni, ezért akár azt is mondhatnám, hogy az olimpiára készülök, ugyanakkor „csak.5>’ a legjobb formámat hozom meccsről meccsre. A döntés úgyis a szövetségi ka­ pitány kezében van. Lemész egy „kocsmába” - vagy nevezzük, aminek akarjuk - egyedül, csak úgy megin­ ni valamit és egyedül lenni az emberek kö­ zött. Csak azért, hogy körülnézz, hogyan működik és kik lakják ezt a világtól elzárt : olykor eltaszított - mégis létező „kisvilágot”. < Ülsz magadban és anélkül, hogy kér­ néd; megrohamoznak az érzések, amiket az itt levőktől kapsz... hiszen ez a „kisvilág” hu és pontos mása a Nagynak. Látsz, hallasz és érzel mindent, ami odakint meg­ történik. Minden betérő hoz le magával egy darabot az Életből. Te is... .A pultnál ülnek az igazán magányosok, akik nem merészkednek beljebb. Általában ^férfiak. Öregek és szakállasak. Eltűnt a lé-' iiycg az életükből. Elhagyták őket vagy ok.hagytak cl egy nőt, egy társat, valakit. És most fáznak a magányban, ami a szerető fkarok helyett öleli őket. Szomorú, de fel­ nek az újabb csalástól vagy csalódástól. A ítárs utáni vágyat már le tudja győzni az et­ től való félelem. Beljebb lépsz; az asztaloknál ülők szí­ nes kavalkádot mutatnak. Vannak ott sze­ relmes párok és kevésbé szerelmesek. Lát;ni fogod a testek összhangján - vagy pon;tosan annak hiányán-, az egymáshoz inté­ zett mozdulatokon, az arcokon, hogy mely : férfi vagy no örül a társának, és mely az, aki csak örülni szeretne. A boldogság kiül ,az ’arcokra, de éppúgy a boldogtalanság is. Egyiket sem tudják elrejteni. Te sem... " Vannak fiatalok - bandákba verődve akik együtt élik mindennapjaikat. Megoszt­ ják egymással az életük kisebb-nagyobb problémáit, ismerik és szeretik egymást. Ezért barátok Együtt terveznek és álmodnak a jövő­ ről. Jó nekik.. \ - Hátul a homályos sarokban egy költő ül és dolgozik. ír. Hogy miről ? Talán maga sem tudná megmondani pontosan. De nem is kell. Impulzusok érik, amik kivált­ ják belőle az érzéseket, melyek aztán papír­ ra kívánkoznak. Ő csak akkor tud írni, ha szomorú. És most az... Történeteket ír. Emberekről. Azokról az emberekről, akiket tisztel és szeret, ak­ kor is ha miattuk szomorú, ha bántották, megcsalták. és kitaszították maguk közül. Mert az emberek különlegesek. Ezt min­ denki tudja, csak kevesen érzik. Hessénél szebben nem mondhatom; ...minden "ember nemcsak önmaga, benne van az az egyetlen, mindenkor fontos és különleges porit is, ahol a világ jelenségei egyszer és : mcgismételhetctlenül keresztezik egymást. ’Ezért fontos, örök és isteni minden egyes ember története. Ezért van az, hogy bárki, aki él... csodálatos és méltó a legodaadóbb tiszteletre Szincsák Zsuzsa cserit - Arról mi a véleményed, hogy egy gyakorlati­ lag tét nélküli, alapszakaszbeli meccsre is 1500 forintba kerül egy jegy? - Ez olyan szinten felháborító, hogy már mi, játékosok is megpróbálunk lépni ezügyben, pedig minket nem is igazán érint ez a dolog. Megpróbálunk hatással lenni a vezetőkre, hogy találjanak ki vala­ mit, hiszen ez egy lehetetlen állapot, hogy megvan az igény, hogy az emberek meg­ nézzenek minket, de egyszerűen nem tudják megfizetni a jegyeket. Ajátékosok egyébként azt szeretnék, hogy a gyengébb hazai meccseken ne is kelljen jegyet válta­ ni, mert az egy örömteli dolog, hogy még az 5?.unalmas” meccs is érdekli az embere­ két és nekünk sem mindegy, hogy hány ember előtt játszunk. Ez csak egy ötlet, a megvalósítás a vezetők kezében van. - Mi a legfőbb célod erre az idényre? huszonegyedik oldal �gSHSi 1^ 15 éve szolgálunk és védünk 15. születésnapját ünnepli a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Orszá­ gos Konferenciája). 1989 óta próbál­ ja a szervezet az egyetemek és főis­ kolák hallgatóinak jogait és érdekeit képviselni. A mostani ünnepi köz­ gyűlés alkalmat adott a visszatekin­ tésre és összegzésre, illetve a régóta sürgető reformok előterjesztésére. A HÖOK jogelőde, az OFÉSZ (Or­ szágos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövet­ ség) 1989-ben alakult meg olyan célzattal, hogy az újjászerveződő országban megfe­ lelő formában képviselhesse a hallgatók ér­ dekeit. Részt vett a felsőoktatási ügyek po­ litikai egyeztetésében^ az ösztöndíj rendszer kialakításában és a tandíj elleni küzdelem­ ben. A felsőoktatási törvény elfogadásának évében, ’93-ban HÖKOSZ (Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége) néven szerveződött újjá. 1994-ben a felső­ oktatási törvény korpuszába foglalták a hallgatói érdekek védelmét, melyben a mozgalom tevékenyen részt vett. A szerve­ zet 1996-ban vette fel a ma is használt HÖOK nevet. Az ünnepi közgyűlést 2003. október 16-án a Szegedi Tudományegyetem Böl­ csészettudományi Karán rendezték meg. A program részét képezte ajubileumi ki­ állítás-megnyitó és táblaavatás. A köz­ gyűlésen elhangzott előadások sorát Dr. Berta Árpád a SZTE-BTK dékánjának beszéde nyitotta meg. Az előadók között ott volt Dr. Fábry György, az OFÉSZ alapító elnöke, Dr. Kiss Tamás, a MEFESZ alapító elnöke és Dr. Boross Péter, volt miniszterelnök. Zárásként a HÖOK jelenlegi elnöke, Barthel-Rúzsa Zsolt számolt be a moz­ galom aktuális helyzetéről és a célkitűzé­ sekről. Kiemelte a szakmai és jogi segít­ ségnyújtás, a pályázati lehetőségek, a szakminisztériumokkal való kapcsolat­ tartás és az információszolgáltatás fontosságáti Majd a képviselők elfogadták az ünnepi közgyűlés zárónyilatkozatát, s a rendezvény egy állófogadással ért véget. Fügedi Zsófia huszonkettedik oldal A polgári igazságszolgáltatás európai napja Az ELSA Budapest tagjaként értesültem, hogy a Legfelsőbb Bíróságon megrende­ zik A Polgári Igazságszolgáltatás Európai Napját október 18-án. Mivel elég érde­ kesen hangzott a címe, és a megkapott ismertető is ígéretes programokat tartal­ mazott, így a Kedvesemmel és egy bará­ tommal ellátogattunk a Legfelsőbb Bí­ róság épületébe. Még nem voltam az épületben, így nagy érdeklődéssel tekin­ tettem meg az igazságszolgáltatás ma­ gyarországi fellegvárát. A szokásos biz­ tonsági vizsgálatok hamar lezajlottak, így pillanatok alatt kiderült, hogy nem kívánjuk felrobbantani az épületet, illet­ ve semmilyen veszélyes fegyvert nem tartunk magunknál... A bejáratnál az első percben összefutottunk az egyik kedves tanárommal, aki büntető-eljárás­ jogot tanított nekem. Egy rövid beszél­ getés után a díszterem felé vettük utun­ kat, azonban mielőtt elfoglaltuk volna a helyünket, a székünkön gyorsan „lera­ boltuk” az egyes felállított információs pultokat. Innen lettem gazdagabb példá­ ul egy európai alkotmánytervezettel, az Európa Tanács, valamint az Európai Unió reklám tollával, több emberi jogo­ kat és az Emberi Jogi Bíróságot bemuta­ tó publikációval, illetve egy, az európai legfelsőbb bíróságok történetét bemuta­ tó könyvvel és még számos hasznos do­ loggal. Sajnos a jelen lévő KJKKERSZÖV, valamint a HVG-ORAC ki­ adók nem ingyenes termékekkel voltak jelen, hanem méregdrága könyvekkel. Mivel az egyetemi tananyag megvásárlá­ sa is egy kisebb vagyon, így a hazai tudo­ mányos könyvek megvételére nem ju­ tott most keret... (Nem tudom ilyen alkalmakkor miért nem tudnak reprezentatív könyvekkel megjelenni a kiadók. Szerintem marke­ ting szempontból is sokkal jobb lenne...) Időközben összefutottam az ELSA Buda­ pest elnökével. Juhász Gergővel és a szer­ vezet marketing alelnökével, Bitai Zsófi­ val, akikkel egy gyors szóváltás után meg­ egyeztünk, hogy a megnyitó után még beszélgetünk. Hamarosan elkezdődött az ünnepélyes megnyitó. (A magyar beszé­ deket angolul hallgattuk, mivel egy nagyón szép, brit irodalmi kiejtéssel rendel­ kező tolmács fordított.) A nyitó beszéde­ ket a Legfelsőbb Bíróság elnöke tartotta, majd az Európai Unióból jövő képviselők is kifejtették azon reményüket, hogy ez egy hosszú távú kezdeményezés lesz, és különböző példákkal próbálták nyomaté­ kosítani, hogy erre a napra miért is van szükség. (Ezen felül az Emberi Jogok Eu­ rópai Bíróságának magyar bírája. Baka András röviden összegezte a munkássága során tapasztaltakat.) A megnyitó alatt fel­ fedeztük, hogy Lábady Tamás tanár úr is jelen van, aki később az előadásain és az egyéb alkalmakkor megszokott kedves­ séggel és őszinte örömmel állapította meg a fiatalság jelenlétét. Ezután két szekcióban folyt a munka. Mi az első szekcióban vettünk részt, amely­ ben a következő előadásokban lehetett volna részünk: a közigazgatási perrend­ tartás tervezete, a polgári törvénykönyv reformja, a Legfelsőbb Bíróság jogegysé­ gi eljárása, a nép ügyvédje törvény-terve­ zete, és a mediáció Magyarországon. Ezekből azonban csak ez első kettőt és az utolsót hallottuk. Az előadásokról el­ mondható, hogy azt hozzáértő szakem­ berek tartották, azonban szerintem elég kevés idő jutott egy-egy témára, így nem lehetett mélységeiben vizsgálni őket. A polgári jogi kodifikációról tartott előadás például Lábady Tamás tanár úr munkás­ ságának köszönhetően nem sok újdonsá­ got tartogatott, hiszen a katedráról már majdnem minden említett tényről hal­ lottunk. Az előadások végén az ebédlő felé vettük az irányt, mivel megneszeltük, hogy 75 főre tálalt ebéd vár a résztvevőkre. Nos, legna­ gyobb sajnálatunkra mikor megkérdeztük, hogy minden résztvevő számára nyitott-e, azt a választ kaptuk, hogy csak a meghívóval rendelkezők számára. Igen elszomorított minket, hogy az ifjú generációt nem enged­ ték be, így egy olasz étterem felé vettük utunkat, ahol egy nagyon finom “pasta” el­ fogyasztása közben megállapítottuk, hogy jól éreztük magunkat, csak kár, hogy ilyen kevés fiatal volt jelen... Szilágyi Pál �Krakkó és környéke dióhéjban Egy kellemes augusztus végi reggelen négy Pázmány-hű barát elindult, hogy meghódítsa a honi turisták által legkedveltebb lengyel nagyvárost, Krakówot (ejtsd: Krákuv), vagy ahogy idehaza emlegetik: Krakkót... J A Mária Valéria hídon keltünk át szlovák felségterületre, ahol csak egy síparadi­ csomban tartottunk pihenőt. A felvidék iparvárosai és falvai nem tartogattak szá­ munkra túlzott meglepetéseket, annál in­ kább az első lengyel községek. Érdeklőd­ ve tapasztaltuk, hogy történelmi barátaink (a patinás rigmus szerint: „Lengyel s ma­ gyar két jóbarát. /Együtt harcol s issza bo­ rát.”) magas területen is magasan építkez­ nek, három-négy emeletes házakat lát­ tunk, egy-két tehénkével a kertekben. Teltek-múltak az órák, fogytak a kilomé­ terek, és késő délután megérkeztünk Krakkóba. Rövidesen megtaláltuk szállá­ sunkat, ami főszezonban a Jagelló Egye­ tem kollégiumaként működik (Bursa Jagellionska). A hatszázezer lakosú város­ sal az egyik nagy nemzetközi szupermar­ ket helyi áruházán keresztül kezdtük az ismerkedést. Mosolyogva vettük tudomá­ sul, hogy ott úgymond még gazdaságo­ sabban vásárolhatunk, átszámítva átlago­ san másfél-kétszer annyiba kerül minden itthon, amellett, hogy sűrűn felbukkant a »j,promocija” felirat... Vettünk is egy vízforralót, így reggelenként kávéval, teával ébredtünk. Mire mindent átszámolgat­ tunk mobiltelefonnal (fura látvány lehet­ tünk), besötétedett, és kihasználva az al­ kalmat késő éjszakáig sétáltunk a belvá­ rosban. Alig lézengett valaki az utcákon, a Visztulán átívelő egyik híd igen furcsa lát­ ványt nyújtott méretes pókhálóival. Fá­ radtan, de élményteli, kalandozó magya­ rokként zuhantunk az ágyba. Megálltunk az ország második legna­ gyobb búcsújáróhelyén, Kalwaria Zebrzydowskán, ahol XVII. századi templomok­ ból, kápolnákból, hidacskákból, szobrok­ ból álló barokk épületegyüttes helyezkedik el viszonylag nagy, dimbes-dombos terüle­ ten (Bazilikájában található a híres Csoda­ tevő Szűzanya Kegykép). Mindenkinek nagyon tetszett, az egyik kisebb hegyre fel­ mászva a templomban belehallgattunk a keresztútba, ahol levontuk a következte­ tést, hogy a lengyel nyelv énekelve egész kellemes. Itt találkoztunk először Pápánk­ ról készült szoborral... A helyhez közel van Wadowice, Karol JózefWojtyla szülő­ helye. Elmélyedtünk kicsit a főtéri Szűz Anya templomban, ahol Öszentségét megkeresztelték, azután megtekintettük múzeumként funkcionáló szülőházát. A kiállítás bemutatja személyes tárgyait, ru­ háit, többek között címerével ellátott tö­ rülközőjét (amit így más bizonyosan nem kever össze az övével). Bizonyítványai ta­ núsága szerint Szentatyánk szorgalmas di­ ák volt, az általános iskola harmadik osztá­ lyában például az első félévben csak orosz­ ból kapott jó osztályzatot, de a második félévben már mindenből kitűnő lett. Örömmel állapítottam meg, hogy azonos teamárkát (Earl Grey) kedvelek Öszentségével. A főtéren orsó alakú, erősen sós, sajtból készült finomságot majszoltunk, majd továbbindultunk Oswieczimbe (Auschwitz). A három koncentrációs tábor közül csak Auschwitz I.-et jártuk be. Saj­ nálattal vettük tudomásul, hogy a magyar barakkot éppen renoválták, zárva volt. Aki ott jár, mindenki döntse el, mit érez. Szá­ momra megrendítő hatással bírt a hely, bár korábban már jártam Recsken. Visszatérve Krakkóba, mivel augusztus 20-a volt, ittam egy pohárral egy másik jellegzetes lengyel sörből, a Warkából (íze a Pécsi Szalonsör­ höz hasonlatos) Magyarország egészségé­ re. Mindannyian szeretettel gondoltunk a kb. négyszáz kilométerre lévő szülőföldre. Csütörtökre beterveztük Wieliczkát és Czestochowát. Előbbi Európa legősibb, világörökség-listás, látogatható sóbányája. Bányászok kalauzolják a turistacsoportokat azon a helyen, ami lényegében valóságos Lengyelország-eszencia: az összes nagy lengyel hazafit és honleányt megmintázták sóból, Pilsudski marsaik és Szent Kingát éppúgy, mint Pápánkat. A százharminc méter mély, misztikus hangulatú bánya al­ ján többek között ajándékbolt, étterem is található. Lefelé lépcsők vezetnek, felfelé bányászlift közlekedik. Czestochowa felé folytattuk utunkat. A várfallal körülvett pálosrendi Jasna Góra kolostorban találha­ tó a Csodatevő Fekete Mária képe. A ren­ geteg zarándok között örömmel olvastuk a magyar feliratot: „Kegy kápolna”. Lenyu- | göző a főtemplom sok kis kápolnájával: amíg az egyikben lengyelül folyt a mise, a másikban olaszul prédikált a pap. Egy ki­ csit rosszul esett viszont a vallási biznisz: kifelé megállított egy nő és egy férfi, ke­ reszt alakú kitűzőt tűztek ránk, mondván .szuvenír”. Amikor megköszöntük és az 55' ajándékozási szerződés ráutaló magatartás­ sal történő megvalósulását felismerni vélve továbbléptünk, várakozó arccal követtek, így hát gyanút fogtunk és megkérdeztük: ,how much?” Ó - mondta a férfi és szét­ 55 J tárta a karját - mondjuk két euró. Gyorsan köszönettel visszaadtuk az árut. Este a hosszú utazástól elcsigázottan ismét a fent említett nagyáruházban kötöttünk ki, mindenféle salátát összevásároltunk, amit a szálláson betermeltünk. Egy tipp: az ott kapható lengyel almaié emberi fogyasztása nem ajánlatos... Es elérkezett a búcsúzás napja. Vissza­ felé Zakopanéban álltunk meg, kicsit meg­ csodáltuk a Tátra égimeszelő hegyeit, megpihentünk egy kőből és fából épült templomban. A lengyel határra végül a vízforraló mellett két DVD, két kispárna és egy vasalódeszka alkotta többlettel érkez­ tünk. Meglepő módon simán átjutottunk, a kocsi tartalma egyik felet sem érdekelte, csupán a papírokat kérték el a vámosok. Szlovákiában egy benzinkútnál tartottunk technikai szünetet, jó, hogy még távol vol­ tam a shop előtt üldögélő lányoktól, ami­ kor megjegyeztem, hogy közöttük sincs természetes szőke - akiket egyébként egész lengyel földön nem láttam -, mert mindenki beszélt kiderült, mint magyarul... Az Anyaföldet Ózd felől kö­ zelítettük meg, és bár késő este volt, még megnéztük kívülről a híres bélapátfalvi templomot, illetve Egerszalók legalább annyira ismert szabadtéri termálfürdőjét. Ha több időnk lett volna és ha sikerült volna tartani a gyakori „na gyerekek most van éjjel kettő, akkor holnap nyolckor ke­ lünk” - típusú elhatározásainkat, talán töb­ bet láttunk volna Krakkóból, a múzeu­ mokból, Zakopanéban hosszabb időt töl­ töttünk volna, és biztosan elmentünk vol­ na élvezkedni a krakkói Aqua Parkba is. Am azt hiszem így is tartalmas, élményteli, tanulságos nyaralást őrzünk emlékül... Szamos Márton huszonharmadik oldal �MEGHÍVÓ Lippay György-kör és a HŐK szervezésében Deák Ferenc emlékülés Emlékezés a jogász Deák Ferencre, születésének 200. évfordulóján A kerekasztal-beszélgetés résztuei^ói: Dr. Máthé Gábor, a Magyar Jogász Egylet elnöke Dr. Mezey Barna, az ELTE-ÁJK dékánja Dr. Révész T. Mihály, egyetemi tanár Dr. Szabó István, a PPKE-JÁK dékán-helyettese Dr. Zlinszky János, a PPKE-JÁK alapító dékánja A beszélgetést vezeti: Dr. Horváth Attila, a PPKE-JÁK oktatója Asz ülést megnyitja: Dr. Bándi Gyula, a PPKE-JÁK dékánja Időpont: 2003. november 26. (szerda) 18 óra Helyszín: Szentkirályi u. 28., 11. emelet. Díszterem Az este lezárásaként zenés mulatság lesz a Spartacusban — fogadással egybekötve! DEÁK FERE-KCZ, Gólyabál november 22-én a Váci úti MASPED EVENT HALL-ban Jegyek a HOK-ben! Mindenkit szeretettel várunk! Lippay György Kör, Hallgatói OnkormÓnyzat � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 7. szám 2003. november 20. Abstract A summary of the resource. Tartalom Emléktábla gróf Tisza Istvánnak Master képzés a Pázmányon Új irodalmi kávéház nyílt Kitüntetés Zlinszky János Professzor Úrnak Méltatlan támadás? Az! Az Index cikke Dr. Bándi Gyula dékán válasza Parázs a hamu alatt Elsőéves előadó, kedd, 20.15 Valami Amerika Ady Endre: A halottak visszatérnek Pázmányosok a jog útvesztőjében Elvárások újratöltve Azok a boldog szép napok Tanulj és bulizz az ELSA-val! Harmadévesek látogatása az ítélőtáblán Filmajánló Érdekes bírósági esetek Lehetséges nemzedék „Ki voltunk éhezve a sikerre” Gondolatok a pultnál 15 éve szolgálunk és védünk A polgári igazságszolgáltatás európai napja Krakkó és környéke dióhéjban Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. november 20. Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2029kb+7077kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_7_20031120 Relation A related resource T00058 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_7_20031120 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/a68c07642b6f804cd4e68fdeecbe0eda.jpg 3f420572add21d58a25205e89248e81e https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/81a63252b109a22e6b90de287ca8543b.pdf e14741eda5a785067c20222bca2dde0a PDF Text Text A PPKE-JAK legnépszerűLL lapj a A I c <5. o u S % ^®guu’C<'' V A PÁZMÁNY PÉTBE KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA íi »1 íi íJ 1b* 4 M: ) / i I . < ** iC ■w** ■ji . :í <**»>•' •* •*! ■ ■* S.4* * ílr^l SZERKESZTŐSÉGÜNK TAGJAI BÚCSÚZTATJÁK AZ ÓÉVET, ÉS MINDEN KEDVES OLVASÓNAK BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS SIKERES VIZSGAIDŐSZAKOT KÍVÁNNAK! HÖK-VÁLASZTÁS LIPPAY GYÖRGY DEÁK-EMLÉKÜLÉS GYŰLÖLETBESZÉD LÁBADY TAMÁS P/. évfolyam, 8. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: ivwmjak.ppke.hu/itelet 2003. december 11. �i „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Vizsga kontra Karácsony IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Gulyás Judit A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Fügedi Zsófia, Mándics Botond, Milisits Barbara, Szincsák Zsuzsa, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Zsellér Máté, Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. Á.j à Szerintem valahol alapjaiban elszúrta azt va­ laki, aki kitalálta, hogy az egyetemeken többek között - december-január legyen a megfeszített tanulás és vizsgázás időszaka. Mert bár a december az ünnepi készülődés­ ről szól, sajnos az átlag egyetemista fejében ilyenkor legfeljebb csak az időpontok sokasá­ ga kering. „Jaj, csak két napot hagytam erre tárgyra, még nincs jegyzetem abból...” Ehhez hasonló dolgok foglalkoztatják az embert ilyenkor, és sajnos, nem sok idő marad a karácsonyi előkészületekre. Bár elsőben sokan megkapjuk, hogy az öt év alatt se Karácsony, se Szilveszter, azért próbáljunk meg ez ellen küzdeni. Talán a család is örülne annak, ha huszon­ negyedikén szépen megterített ünnepi asztalnál nem egy „fél­ holt” bóbiskol kényszeredett mosollyal, görcsölve az előző nap megírt zh eredményén, hanem az ünnep igazi lényegét átérző ember, aki örül annak, hogy (jobb esetben) a családjával töltheti az .ünnepeket. Bár elég nehéz a decemberi „tanulási dömpingben” lenyugodni, és minden héten meggyújtani az adventi ko­ szorú gyertyáját, a nagy vizsgázás! láz közepette se felejtsük el az Ünnep igazi üzenetét. Ehhez, illetve a vizsgákhoz is sok sikert és kitartást, és áldott, békés Karácsonyt kívánok mindenkinek az egész szerkesztőség nevében: Gulyás Judit (főszerkesztő) TARTALOM 3 Könyvtárunkba látogattunk 10 Hírek 3 Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. 12 A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon 3 Azok a boldog szép napok 5. 13 Pázmányos áldozat Irakban 3 A Kultúr-Közélet Társaságról 13 Régi jó táblabírák 4 Gyűlöletbeszéd és jog 14 6 Amnézia A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 Deák Ferenc-emlékülés 16 .Akinek nótája nincsen... Megalakult a Lippay György Kör >5 16 Lippay Györgyről 8 Mit ér ma egy jogi diploma? 17 Az Aranybulla rejtélye 8 Elsőéves előadó, kedd 20.15 18 Körkérdés az egyetemről 9 Sportélet karunkon 20 e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal honlap: wioio.jak.ppke.hu/itelet �r bfamlh A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 A 2003. novemberében tartott HÖK-választás eredménye a következő (a felsoroltak bejutottak a testületbe): I. évfolyam, nappali tagozat: 1. Fábián Bertalan 110 szavazat 2. Mikuska Zoltán 99 szavazat 3. Pádár Dávid 64 szavazat I. évfolyam, levelező tagozat: 1. Kollmann Gergely 98 szavazat 2. Ugrai Gábor 87 szavazat 3. Nyéky Boldizsár 65 szavazat V. évfolyam levelező tagozat: 3. Bodolay Ádám 97 szavazat 4. Gomány Csaba 93 szavazat senki nem jutott be III. évfolyam, nappali tagozat: Arra, hogy nem minden évfolyamról jutott be azonos számú képviselő a testületbe, az a ma­ gyarázat, hogy azon évfolyamok, amelyeknél a választási részvétel nem érte el az 50%-ot (IIL, IV, V évfolyamok), csak minden leadott ötven szavazat után egy választmányi tagságra jogo­ sító helyre lesznekjogosultak. A Dr. Tersztyánszky Ödön által vezetett Választási Bizottság megállapította a vá­ lasztás érvényességét és eredményességét. A HŐK választmány lapzártáig még nem ült össze. A választmányi tagok első ülésü­ kön maguk közül választják majd a testület új elnökét. 1. Ujfalussy Márk 45 szavazat III. évfolyam, levelező tagozat: 1. Bende Noémi 46 szavazat IV évfolyam, nappali tagozat: II. évfolyam, nappali tagozat: 1. Nagy Szabolcs 36 szavazat 1. Dobos Tibor 122 szavazat 2. Nedeczky Anna 116 szavazat 3. Károlyi Vilmos 78 szavazat IV. évfolyam, levelező tagozat: 1. Teleki László 57 szavazat V. évfolyam, nappali tagozat: II. évfolyam, levelező tagozat: 1. Dorogi Zsolt 172 szavazat 2. Ordas Eszter 137 szavazat 1. Ujfalussy Zsolt 73 szavazat 2. Szilvássy György 58 szavazat X" Dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, az MTA levelező tagja, a PPKE-JAK egyetemi tanára 2003. október 23-án magas állami kitüntetésben - Nagy Imre-díjban részesült. E rangos elismerést korábban Göncz Árpád és Kosáry Domonkos akadémikus kapta meg. Szívből gratulálunk! >- Ezúton szeretnénk megköszönni Kerecsanin Máté másodéves hall­ gatónak, hogy segített eloltani a díszterem környékén keletkezett tüzet. Bizalmas információink szerint nem volt egészen véletlen, hogy egyik szombaton tüzet fogott egy szemeteskuka. A felcsapó lángok eredmé­ nyét még mindenki megtekintheti a díszteremtől jobbra eső fa lambéri­ án. Ez az esemény és az immáron sorozatos bombariadók is egyre in­ kább megviselik az idegrendszereket. Ezúton is üzenjük: Te, sötétben bujkáló, kínai piaci al-kaida hamisítvány, reszkess! Koppány Gergely V éves hallgató a nemzetközi „Ki volt Ge­ orge Orwell?” című vetélkedőn I. helyezést ért el. >- „Jogtörténeti tanulmányok” címmel megjelent egy ünnepi kötet, dr. Horváth Attila tiszteletére, annak örömére, hogy megszerezte a Ph.D fokozatot. A könyvben legkedvesebb tanítványai írtak egy-egy tanul­ mányt. Kapható a jegyzetboltban! A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon Viszonozva a tavalyi látogatást, egy mintegy 15 fős pécsi külö­ nítmény tette tiszteletét Karunkon. A Nemessányi Zoltán ta­ nársegéd úr vezérletével érkező csapat sokrétű programokban gazdag két napot töltött nálunk. A közös konferencián kívül lá­ togatást tettek az Alkotmánybíróságon, a Legfelsőbb Bíróságon, a parlamenti könyvtárban és a Szent Koronánál is. Esténként pedig némi lazítás következett, a Living Room-beli első estét másnap a Szeged vendéglő megtekintése követte, mely prog­ ramponthoz immár csatlakozott Kecskés László, pécsi tszv. professzor is. A hangulatos folklórműsor és a mellé csatlakozó magyaros ízek, valamint a társsá szegődött amerikai turistacso­ port, illetőleg a valóban európai szintű kiszolgálás emlékezetes lezárását biztosította a közös programok sorának. Pázmányos áldozat Irakban November 17-én, hétfőn életét vesztette Irakban Varga-Balázs Péter, Karunk ne­ gyedéves hallgatója. A 27 éves, győri ille­ tőségű áldozat egy cég alkalmazásában állt a háborús övezetben. Halálát csak há­ rom nap késéssel jelentették, ekkor is egymásnak ellentmondó híresztelések jutottak eT hozzánk, miszerint autóbal­ eset áldozata lett, míg más források iraki orvlövészeket tettek felelőssé. A követke­ ző verzió szerint amerikai katonák lőtték le, mert állítólag nem állt meg egy ellen­ őrzési pontnál. Szó esett arról is, hogy egyes források szerint két, mások szerint négy iraki állampolgár is az autóban uta­ zott, akik közül többen meghaltak, illetve megsebesültek. Ráadásul mindez nem is 'h ellenőrzési pontnál, hanem egy autó­ baleset során történt, amikor gépkocsijuk belerohant az előttük haladó, karambolo­ zó autóba. Egyes források szerint hátba lőtték, a legújabb elmélet szerint nem is lövés, hanem repeszdarab okozta a halá­ lát. A háború első magyar áldozata halálá­ nak körülményei tisztázatlanok, értetle­ nül állunk a számos, egymásnak ellent­ mondó információ előtt, nem értjük, hogyhogy nem lehet kideríteni az igazsá­ got, és azt sem értjük, miért kellett egy magyar fiúnak meghalnia egy olyan konfliktusban, amelyhez az égvilágon semmi közünk nincs... A Kar részvétét fejezte ki a hozzátarto­ zóknak, Kuminetz Géza atya a kari ká­ polnában november 25-én gyászmisét celebrált. harmadik oldal �K ti fe. *11)1 w Régi jó táblabírák Beszélgetés dr. Lábady Tamással, a Pécsi Ítélőtábla elnökével, a Magánjogi Intézet docensével - Tekintsünk vissza a gyökerekhez. Mikor és milyen feladatkörrel, hatáskörrel alakultak meg az ítélőtáblák jogtörténetünkben? - Az 1708-as úgynevezett „labanc” ország­ gyűlésen felpanaszolták azt, hogy az 1650es évektől kezdve elintézetlen ügyek vannak a királyi bíróságok előtt. Ez az az országgyű­ lés, amely először fogalmazta meg az igaz­ ságszolgáltatás reformjának szükségességét. Ezek között első helyen azt, hogy az utazó ítélőmesterek helyett állandó bíróságokra van szükség, amelyek bírósági fórumot je­ lentenek az ismétlődően felmerülő büntető és polgári perekben. Ezalatt természetesen azt kell érteni, hogy itt a nemesek feletti ítélkezésről van szó, mert a jobbágyság felett az úriszék, illetőleg a vármegyék jelentették a törvényhatóságot. A királyi bíróságok azonban az utazó ítélőmesterek voltak, bár már működött a Királyi Kúria. A reform szükségessége alapján az országgyűlés bi­ zottságai összegyűltek, és elkezdődött egy reformtörekvés, amelynek eredményeként 1723-ban két törvény is született. A törvé­ nyek négy kerületi ítélőtáblát, mint állandó bíróságot hoztak létre. Ezek a királyi ítélke­ zést most már állandó törvényszékek, ítélő­ táblák, úgynevezett kerületi bíróságok, ke­ rületi ítélőtáblák alapján folytatták. Az, hogy itt nemesi bíróságokról van szó, nem külö­ nösebb jelentőségű, hiszen az ország egész földterülete körülbelül 30 ezer nemesi csa­ lád birtokában volt. Ezeknek a büntető­ ügyeit, örökösödési ügyeit, vagyonjogi ügyeit tárgyalták ezek a királyi bíróságok. Természetesen ez nem oldotta meg az egész igazságügyi reformot. - Hány ítélőtáblája volt hazánknak? Miért ép­ pen öt ítélőtábla létrejöttéről döntöttek? Szék­ helyük kiválasztásában mi játszott szerepet? - A 19. században a Kiegyezés körüli idő­ szakban - tulajdonképpen először a hazai törvényhozásban - különválasztották a közigazgatást és a bírói hatalmat. Ennek alapján indultak meg azok a reformtörek­ vések, melyeknek eredményeként 189091-ben létrehoztak összesen 11 ítélőtáblát az akkori Nagymagyarországon. Ebből Tri­ anon után 6 az ország területén kívülre ke­ rült. így 5 ítélőtábla maradt, amelyeknek székhelye: Budapest, Pécs, Szeged, Győr és Debrecen. Ugyanezekkel a székhelyek­ kel hozta létre most a 2002-es törvényho­ zás az ítélőtáblákat. negyedik oldal S-OS a 'r Ml 1” F,5* 4^« 1 2002-ben a Trianon utáni állapot a magyar igazságszolgáltatásnak megfelelően ezen az 5 székhelyen létrehozták az ítélőtáblát. Pon­ tosabban két ütemben hozzák ezt létre. Egyelőre 3 ítélőtáblát, és 2005. január 1-jével 2 további ítélőtábla fogja megkezdeni működését Győrben és Debrecenben. - Az ítélőtábla mely ügyekben, ügycsoportok­ ban hoz jogerős ítéletet? L í , I 1^1 Áz ítélőtábla megnyitó ülésén Hagyományosan, az 1890-1891-cs tör­ vényhozással és az ítélőtáblák létrehozásával a magyar igazságszolgáltatás rendszere, fel­ építése négyszintűvé vált. Az első fokon a helyi bíróságok, járásbíróságok, vagy városi bíróságok különböző elnevezéssel szerepel­ tek. A második lépcsőfokon helyezkedtek cl a megyei törvényszékek. Regionális bíró­ ságként több törvényszék felett a királyi íté­ lőtáblák, és végül a Királyi Kúria, a mai Leg­ felsőbb Bíróságnak az elődje volt. Az ítélő­ táblákat az 1950-es törvényhozás szüntette meg. Ekkor ugyanis átvettük a szovjet rendszert, amely az igazságszolgáltatást há­ rom lépcsőben szabályozta: helyi bíróságok, megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság. A rendszerváltás után vált nyilvánvalóvá, a bí­ rói hatáskör megsokszorozódása következ­ tében, hogy a háromlépcsős „háromszéki” bírói fórum nem alkalmas az igazságszolgál­ tatást megfelelő, európai színvonalon tarta­ ni. Ezért különösen az 1990-cs évek köze­ pén induló igazságügyi reformtörekvések­ kel összhangban már 1997-ben, első lépés­ ben az ítélőtáblák visszaállításának gondola­ ta jelent meg. Ezzel kapcsolatosan törvény is született. Később az Országgyűlés politi­ kai vita tárgyává tette, hogy elegendő lenne egy országos ítélőtáblái fórum létrehozása, vagy pedig ezt decentralizáltan, tehát régi­ ónként kell felépíteni. Ennek a politikai vi­ tának lett végül is az eredménye, hogy - Az ítélőtáblák felállításának célja és remél­ hetőleg eredményessége is abban lesz, hogy egyfelől tehermentesíti a Legfelsőbb Bíró­ ságot, amely az ítélőtáblák felállításával, mint fellebbezési bíróság megszűnik mű­ ködni. A Legfelsőbb Bíróság ezáltal teljesí­ teni tudja azt az alkotmányos feladatát, hogy az ítélkezési gyakorlat jogegységét irányítsa. Megfelelő számú, mennyiségű és értékű jogegységi határozat meghozatalára lesz ké­ pes felszabadult energiájával. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróságnak megmarad a kizáró­ lagos hatásköre az úgynevezett rendkívüli perorvoslat, a felülvizsgálati kérelmek elbí­ rálására. Ezek kizárólag jelentős elvi jogkér­ dések esetén teszik lehetővé a már jogerő­ sen befejezett ügyek felülbírálását. Ugyanakkor az ítélőtáblák létrehozásával egy bizonyos fokú hatásköri átalakítás követ­ kezik be, amely jelentős mértékben teher­ mentesíteni fogja a helyi bíróságok működé­ sét is. A nehezebb megítélésű, bonyolultabb ügyek elsőfokú elbírálását ugyanis mind bün­ tető-, mind polgári ügy kategóriában az új ha­ tásköri szabályok a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörébe utalják. Ezáltal a helyi bíróságok­ nak nemcsak a mennyiségi, számszerű meg­ terhelése fog csökkeni, hanem a városi bíróság egyben a legtöbb kezdő bíró munkahelye is. Itt tehermentesítés következik be a jogilag na­ gyobb súlyú ügyeket illetően. Ezáltal feltéte­ lezhető, és ezt várhatja a társadalom az ítélő­ táblák beindulásától, hogy a helyi bíróságok működése is gyorsabb, operatívabb lesz. Az ítélőtáblák kizárólag fellebbezési bíró­ ságként működnek. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtáblákhoz a megyei bíróságok, mint el­ sőfokú bíróságok előtt induló ügyek kerül­ nek fellebbezés folytán. Ezek az ügyek a ha­ tásköri szabályok változása folytán azok, amelyek korábban többségükben a helyi bí­ róságoknál indultak. Kisebb részükben ko­ rábban is a megyei bíróságok voltak ezekben az ügyekben az első fokú bíróság. A megyei bíróságok döntései ellen azonban a fellcbbc- �zési jog a Legfelsőbb Bírósághoz tevődött át. Az ítélőtáblák felállításával annak az európai elvárásnak, amely az igazságszolgáltatással szemben megfogalmazódik, hogy ésszerű ha­ táridőn belül fejeződjenek be a perek, komoly esélye van a magyar igazságszolgáltatásban is. Az új hatásköri szabályoknak köszönhetően büntetőügyekben elsősorban az élet elleni cselekmények azok, amelyek megyei bírósá­ gok előtt indulnak, és másodfokon az ítélőtáb­ lán kerülnek elbírálásra. Ide tartoznak azon­ ban azok az új, nagy súlyú bűncselekmények, amelyek például a terrorcselekményekkel, pénzmosással, a nagy szubsztrátumú pénz­ ügyi bűncselekményekkel, a nagy értékű va­ gyonjogi bűncselekményekkel kapcsolatosak. A polgári ítélkezés elsőfokú hatóságai lettek a megyei bíróságok a szerzői jogi perekben, a személyiségi jogsértéssel kapcsolatos perek­ ben, szabadalmi perekben, az 5 millió forint feletti pertárgy értéken indult vagyonjogi pe­ rekben. Ezen felül még számos olyan perben, amelyek súlyosabbak, rendszerint bonyolult tényállásúak, és amelyeknek az elbírálása már első fokon a megyei bíróságon működő bírák kezébe került. Ok nagyobb tapasztalattal, nyil­ vánvaló hosszabb bírói múlttal rendelkeznek, és ennek megfelelően biztosabb és gyorsabb lesz várhatóan az ítélkezés. - Bírói gyakorlatunk az új szint beiktatásával nyilván még gazdagabbá válik. Segítséget nyújt ez a Legfelsőbb Bíróság határozatainak megszületésénél? - A magyar igazságszolgáltatásban soha enynyirc nem volt szervezetileg megoldva a kü­ lönböző bírósági szintek szakmai együttmű­ ködése. A bírósági szervezeti törvény szerint az ítélőtáblák büntető-, illetve polgári tárgyú szakági kollégiumainak tagjai a megyei bírósá­ gok illetékes kollégiumvezetői. A Legfelsőbb Bíróság szakmai kollégiumainak tagjai az íté­ lőtáblák kollégiumvezetői. Ehhez még hozzávehetjük, hogy a megyei bíróságoknak joguk van arra, hogy bizonyos létszámkeretben a sa­ ját kollégiumukba beválasszák meghatározott, 6 éves időszakra azokat a helyi bírósági bírákat, akik a legnagyobb tapasztalattal rendelkeznek, akik a legkiválóbbak. így tehát a helyi bíróság­ tól kezdve egészesen a Legfelsőbb Bíróságig szakmailag egy nagyon szoros kapcsolat van az egyes szakági kollégiumok között. Ez koráb­ ban soha nem volt így, és ilyen körülmények között már maga a szervezeti felépítés egy nagyfokú jogegység biztosításának a garanciá­ ja. Ehhez járul hozzá még az a tény, hogy az ítélőtábláknak, az ítélőtáblák kollégiumveze­ tőinek kezdeményezési joga van a Legfelsőbb Bíróságnál a jogegységi határozatok meghoza­ talában. így ez egy további garanciája annak, hogy az országban az ítélkezései gyakorlat har­ monikus és egységes lesz. Ezért a jövőben fel­ tétlenül várható, hogy a Legfelsőbb Bíróságnál olyan jogegységi eljárások megindítására is sor kerül, amelyeket nemcsak a Legfelsőbb Bíró­ ság kezdeményezett, hanem amelyeket az ille­ tékes ítélőtáblák kezdeményeznek. Az ítélő­ táblák pedig a jogegységi eljárásokat a megyei bíróságok gyakorlataiból merítik, tehát a for­ rás a helyi, vagy megyei bíróságok gyakorlata. Ezek alapján én úgy látom, hogy a jogegység biztosítása messzemenően garantált. Termé­ szetesen ez idő kérdése, ez nem történhet meg egyik napról a másikra. Azt gondolom, két-három év múlva jutunk el oda, hogy az ítélőtáblák fel fogják dolgozni azt a hátralékot, amelyet a legfelsőbb bíróságtól örököltek, és megindul valóban egy átfogó jogegységi gya­ korlata is a Legfelsőbb Bíróságnak. - Milyen hatása van a társadalomra az ítélő­ táblák létrejötte? - Az új büntetőeljárásjogi törvény július 1jén lépett hatályba. A polgári perrendtartási törvényt és még néhány más jogszabályt ugyancsak július 1-jével módosította a jogal­ kotó. Pillanatnyilag még nem mérhető az, hogy statisztikailag, szociológiailag mit fog ez jelenteni ajövőben, tehát mennyiben tolódik el az elsőfokú ítélkezés a helyi bíróságokról a megyei bíróságok felé, és ennek megfelelően a megyei bíróságok ítéletei, határozatai ellen az ítélőtáblához való fellebbezés. Szükséges legalább egy-két évi átfutási idő, amikor meg lehet állapítani az arányokat is. Pillanatnyilag pusztán az eljárásjogi rendelkezésekből aránytalanságot megállapítani nem lehet. Ez nyilvánvalóan empirikus, szociológiai, sta­ tisztikai vizsgálatot fog majd igényelni az íté­ lőtáblák működösének első, második és har­ madik éve után, hogy milyen változásokat je­ lentett a hatásköri szabályok módosulása ténylegesen a társadalomban előforduló büntető- és polgári ügyeket illetően. - Az ítélőtábla ügyei közül ki tudna emelni egyet, amely érdekes, elgondolkodtató volt ami valami miatt nagyon megfogta? - Kz. ítélőtábla július elsejével úgy kezdte el működését, hogy a legfelsőbb bíróságtól vett át ügyeket, amik a Legfelsőbb Bíróság­ hoz egy éven belül érkeztek. Ezen fellebbe­ zett ügyek elbírálása az ítélőtáblákhoz ke­ rült. A Pécsi ítélőtábla például 590 ügyet vett át a Legfelsőbb Bíróságtól, ebből 100 ügy volt büntetőügy, 490 volt polgári ügy, amellyel elkezdtük a működésünket. Ezek között az ügyek között a büntető ügyszak­ ban a legtöbb az élet elleni ügy volt, ezek a szokásos emberölés, emberölés kísérete, életet veszélyeztető cselekmények, melyek között egészen kiemelkedő vagy közérdek­ lődésre számot tartható eset nem volt. A polgári ügyek közül a jellemző nagy össze­ gű gazdasági ügyek, szerződések érvényte­ lensége, 100 milliót meghaladó kártérítési ügyek. Egy nagyon érdekes polgári perünk is volt, amely részben érintette a Habsburgház örökösödési kérdéseit. Itt az uralkodó­ ház tulajdonában lévő és a Baranya Megyei Múzeum részére ajándékozott miniatúrák jogi sorsáról kellett döntenie az ítélőtáblá­ nak. Egyébként az ügyek nagy része gazda­ sági szervezetek közötti vagyonjogi ügyekre koncentrálódik. Nagyon sok kártérítési per van, amely bírói jogkörben eljáró kártéríté­ si pernek minősül. Ilyen a jogtalanul fogva tartottak kártérítési pere. A közigazgatási jogköri kártérítési perek összegszerűségre tekintet nélkül a megyei bíróságok előtt in­ dulnak. A felmentéssel vagy megszüntetés­ sel végződő büntetőügyekben az előzetes fogva tartás miatt a gyanúsítottak kártérítési pert érvényesítenek a bíróságok, ügyészsé­ gek, illetőleg az állam ellen. Ezeknek a kár­ térítési pereknek a száma nagy, mert elég sok a nyomozást megszüntető, vagy fel­ mentő ítélettel végződő büntetőügy. Ilyen­ kor nagy összegű kártérítéssel marasztalja el az ítélőtábla az államot, illetve a vonatkozó bíróságokat. - Tanár úr az egyetemünk oktatója és a pécsi ítélőtábla elnöke is. Mennyire okoz nehézséget, hogy időben egyeztesse ezeket? -hz időtényező természetesen az életem nagy kihívása. Időben egyeztetni a két feladatot na­ gyon sokszor nehéz. Ugyanakkor nem hall­ gathatom cl azt, hogy azzal hogy elméleti és gyakorlati szakember is vagyok, időben na­ gyon sokat tudok megspórolni. Mondok egy nagyon egyszerű példát: a bíróknak az üggyel kapcsolatos idő ráfordítása két dologból tevő­ dik össze: meg kell ismerni a peranyagot, te­ hát megtanulja az aktát, és az arra vonatkozó joganyagból fel kell készülnie. Én ezt a máso­ dikat meg tudom spórolni azzal, hogy egyete­ mi oktató vagyok, és folyamatosan készülök az egyetemi munkáimra. Tehát addig, amed­ dig egy bíró kollégám egy aktában a ténybeli felkészülés, vagyis az iratok tanulmányozása mellett jogilag is felkészül, én az esetek 90 %ában nem kell, hogy külön készüljekjogilag is az ügy elbírálására, mert folyamatos oktatói, elméleti munkám folytán ezekkel az ismere­ tekkel fel vagyok vértezve. Ez a tény időmeg­ takarítást jelent számomra. Ugyanakkor két­ ségtelenül még is nagy kihívás az, hogy tejesítsem ezt a két feladatot. Fel is merült az ítélő­ táblák felállításakor, hogy legalább egy sze­ meszterre az oktatói munkámat szüneteltet­ ném. Szerencsére erre nem került sor, és re­ ményeim szerint már nem is fog sor kerülni. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy munkám igazi támasza szerető hitvesem, két gyermekem és kilenc unokám. Czigány Ágnes ötödik oldal �Deák Ferenc-emlékülés A Lippay György Kör első rendezvénye T A nemrégiben magalakult Lippay György Kör első rendezvénye a 2003. no­ vember 26-án megrendezett Deák-emlékülés volt, amelyet a kétszáz eszten­ deje született Deák Ferenc emlékére rendeztek, a díszteremben. i ’jj e £ Zlinszky János, Szabó István, Máthé Gábor, Mezey Barna és Révész T. Mihály feszülten figyel A zsúfolásig megtelt terem előtt elsőként a szervezők nevében Koltay András kö­ szöntötte a megjelenteket, majd Bándi Gyula, a Kar nemrégiben kinevezett dé­ kánja nyitotta meg az emlékülést. Beszé­ dében dicséretes önkritikával emelte ki. hogy valójában akadtak „fehér foltok.55’ a számára Deák Ferenc munkásságában, de a felkérés okán igyekezett kitölteni a hiá­ nyokat. Köszöntőjével ezt azonnal igazol­ ta is. Ez a hozzáállás és őszinteség ritka, és talán példaértékű lehet. A környezetjog szakértőjeként megpróbálta Deák életpá­ lyáját a környezetvédelem szempontjából láttatni, ez szinte teljes mértékben sike­ rült is - csak a rosszindulatúak és akadékoskodók fedezhettek fel némi „belemagyarázást” szavaiban. Ezután kezdődött maga az emlékülés, melyen részt vett Máthé Gábor egyetemi docens, a Magyar Jogász Egylet elnöke, Mezey Barna egyetemi tanár, az ELTEAJK dékánja. Révész T. Mihály, tanszék­ vezető egyetemi docens. Szabó István, a PPKE-JAK dékán-helyettese és Zlinszky János, a PPKE-JAK alapító dékánja. A kerekasztal-beszélgetés moderátora Hor­ váth Attila, a PPKE-JÁK és az ELTE-ÁJK oktatója volt. A rendezvényen - akárcsak májusban - tiszteletét tette a Kar számos oktatója is, üdvözlő levelet küldött Erdő Péter bíboros, prímás-érsek. A szervezők egy új műfajt próbáltak meg- hatodik oldal honosítani: a megszokott, egymást köve­ tő előadások helyett egy pörgős, vitára is helyet adó beszélgetés zajlott le, amely­ ben mindenkinek csak rövid ideje maradt gondolatai kifejtésére. Ez egyfelől érté­ kelhető egyfajta alkalmazkodásként a mo­ dern kor - és a modern hallgatóság - el­ várásaihoz, másfelől Deák jószerével be­ láthatatlan méretű életműve, illetve a ren­ delkezésre álló idő behatároltsága is ezt a megodást tette indokolttá. Nem mond­ ható, hogy ne okozott volna némi problé­ mákat ez az újfajta metódus: Mezey Bar­ na például mély csalódottsággal élte meg, hogy nem szentelhet több időt az 1843-as büntető törvényjavaslatnak (azon belül is a börtönügyi javaslatnak). Úgyszintén, Fodor György rektor és Bándi Gyula dékán a hallgatóság sorai közt bár Máthé Gábor összefoglalása a Kiegye­ zés közjogi rendszeréről szinte tökélete­ sen precíznek és összefogottnak hatott jócskán akadt volna még elmondani való­ ja. Zlinszky János inkább Deák jogászi pályájára is kiható személyiségjegyeit, ki­ magasló erkölcsiségét, valamint pályakez­ dését elemezte, Révész T. Mihály az 1848-as, a sajtótörvényt kiegészítő sajtóesküdtszéki eljárásról és Deák, a szólás­ szabadság érdekében tanúsított érdemei­ ről, míg Szabó István Deák közjogi mun­ kásságáról beszélt. A rendelkezésre álló két óra hamar eltelt, az emlékülést a szervezők részéről Ge­ rencsér Balázs zárta le. A megemlékezés immáron hagyományosnak nevezhető módon - a Spartacusban zárult, ahol a h #11 ■ *(f "í t i 9»^ A megtelt díszterem résztvevőket zenés mulatság és szerény fogadás várta. 2003-ban, amikor egyszerre ünnepeltünk Rákóczi- és Deák-évfordulót, újfent meg­ győződhettünk afelől, hogy ünnepelni nem is olyan egyszerű, sem országos, sem helyi szinten. A szervezők ennek ellenére meg­ próbálták a Pázmány Jogi Karának hallgató­ ságát a közösen megélt ünnephez hozzáse­ gíteni. Remélhetőleg még számos hasonló összejövetelben lesz részünk, lesz alkal­ munk méltóképpen megünnepelni a ma­ gyar történelem jeles eseményeit, emlékez­ ni kimagasló jogászegyéniségeire, és idővel egyre többen gondolják majd úgy, hogy ak­ tív munkával is bekapcsolódnak az egyete­ mi közéletbe - hi^yük el, ez mindenkinek csakjavára válhat. Ha pedig mindez megva­ lósul, talán, egyszer valóban létrejöhet az igazi Universitas, mely minden hallgató és minden oktató közössége. A Lippay György Kör ebben szeretne segítséget nyújtani. Koltay András - Gerencsér Balázs Mezey Barna, Révész T. Mihály és Horváth Attila jó hangulatban �Megalakult a Lippay György Kör Kei év után újra indulhatnak a hallgatói öntevékeny csoportok Végétért a két szűk esztendő. Újra megnyílt a lehetőség, hogy hallgatói önte­ vékeny csoportok jöjjenek létre, fel van hát adva a lecke, itt a lehetőség, az oly sokszór szidott-átkozott-kritizált, tetszhalott állapotban lévő egyetemi közé­ letet némileg előre mozdítani. Az első fecske már ki is repült, ez pedig a Lippay György Kör, egy újonnan létrejött hallgatói öntevékeny csoport (ez a nehézkes megfogalmazás szerepel a Kar szervezeti- és működési szabályzatá­ ban, ezért ragaszkodunk hozzá), amely már túl van a jó hangulatú alakuló i üdülésén”, és első programján, a Deák Ferenc Emlékülésen. Jelenleg kb. 30 tagot számlál, ez tovább bővíthető és bővítendő. Bár most igencsak nyakunkon a vizsgaidőszak réme, a nehéz idők elmúltával, a februári zimankóban újra indulhat a munka! Minden érdeklődőt szeretettel várunk majdani programjainkon, a kissé behatóbban érdeklődők pedig jelent­ kezzenek a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mail címen, esetleg dr. Koltay Andrásnál (Magáiyogi Intézet). Bevezető gondolatok a Lippay György Körről Vannak közöttünk, akik az első perctől kezdve végigkísérték a Pázmány Jogi Ka­ rának indulását, megerősödését. Elkerül­ ve a nosztalgikus érzelemkitöréseket és a gyönyörű egyetemi évekről történő csa­ lóka ábrándozást, elmondható, hogy a jogi kar ígéretesen és nagy lehetőségek­ kel indult. Korántsem érkeztünk el arra a szintre, hogy jelenlegi szakmai színvo­ nalát felelősen bírálhassuk, de nyugod­ tan kimondhatjuk, hogy a jogtudomány­ ok megalapozott átadásán túl tételezett másik cél elérésében, a keresztény és nemzeti alapokon nyugvó jogászképzés megvalósulásában némi akadozás fedez­ hető fel az elmúlt években. Annál is in­ kább feltűnő ez, mert korábban színes közösségi élet, oktatáson felüli progra­ mok sora, oktatók és hallgatók közötti baráti viszony és számos nagyszerű kez­ deményezés gondoskodott minderről, amely kezdeményezések mára kivesztek. Az okok összetettek és elemzésük sok ta­ nulsággal Járhat, de előre is kell tekinte­ nünk. Elkerülve az önmagunk esetleges szerepének túlzott felnagyításával és a körülöttünk lévő világ azonnali megvál­ tásának igényével járó csapdákat, egy ke­ délyes, laza szervezeti keretek között működő társulást kívánunk létrehozni, amely - a korábban működő öntevékeny csoportokhoz hasonlóan - a hallgatói közösségi élet színesítését tűzi ki célul önmaga elé. Sokszor estünk mi is abba a csapába, amelybe ezer év óta is elődeink, azaz­ hogy néhány üveg bor mellett, az ürese­ dő poharakkal egyenes arányosságban nőtt hangunk is, amely aztán másnapra általában elhalkult. Hiszünk abban, hogy a világról alkotott, és természetesen fo­ lyamatos fejlődésre és formálódásra szo­ ruló képünk sok igazságot hordoz. Hi­ szünk abban, hogy érdemes azokért az eszmékért tenni, amelyek számunkra fontosak: a hit, a barátság, a nemzet és a közösség eszméi ezek. Tudjuk azt is, hogy olyanok is szájukra veszik szavain­ kat, akik csupán jól megfontolt érdekből, egyéni boldogulást könnyítő eszközként tekintenek rájuk, mint ahogyan tisztában vagyunk azzal is, hogy a körülöttünk élők többségéhez szavunk, hitünk, vilá­ gunk nem juthat el. De hiszünk abban is, hogy akadnak olyanok, itt, ezen az egyetemen, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Őket akarjuk megszólí­ tani, számukra kívánunk lehetséges fó­ rumokat teremteni, ahol egymásra talál­ hatnak gondolatok, emberek egyaránt. Ha valóban őszintén átérezzük az álta­ lunk hangoztatott eszméket és elveket, akkor nem maradhatunk passzívak! Egy ilyen belátható méretű közösségben, mint egyjogi kar, igenis van lehetőség az 1» __ építkezésre, egyénileg és társaságban egyaránt. Mert ne felejtsük el, önma­ gunk további építésére is szükség van, de azzal is jobban haladunk, ha együtt pró­ báljuk meg. Meg kell próbálni a már létező fórumo­ kat (mint amilyen a HŐK vagy az ítélet) minél hatékonyabban felhasználni célja­ inkra. De meg kell próbálnunk új fóru­ mokat is életre hívni. Ennek első lépcső­ je lehet a Lippay György Kör megalaku­ lása. Tudnunk kell azt is, hogy nem va­ gyunk egyedül: neves professzorok, ok­ tatók és jó pár hallgató is mögöttünk áll. De minden újabb tenni akaró emberre is szükség van! Ezennel mindenkit szeretettel invitá­ lunk körünkbe - a Lippay György Körbe -, abban a reményben, hogy a közös munkálkodással elindíthatunk valamit, amely a Pázmány Pétét névadójául vá­ lasztott, vágyaink szerint szellemiségét tovább örökítő jogi karon mindannyiunk közös javára szolgálhat. A Lippay György Kör alapítói Budapest, 2003. november 19. hetedik oldal �Lippay Györgyről (1600-1666) Lippay György esz­ tergomi érsek, bíbo­ ros neve manapság kevesek által ismert, de nemes és méltó cselekedet lenne is­ mertségét legalább a jogászhallgatók számára újra megalapozni, hi­ szen nevéhez fűződik az első jogi kar megala­ pítása Magyarországon, a Nagyszombati Egyetemen. A Pázmány Péter által 1635-ben megalapított egyetem két (bölcsész és hittudo­ mányi) fakultással indult. Az esztergomi szék­ ben utódja, Lósy Imre (1637-1642) végrende­ letében tizenötezer forintot hagyott a jogi kar felállítására, de ez az összeg akkor még nem tette lehetővé a kar elindulását. Lippay György 1600-ban született Pozsonyban. Iskoláit szülővárosában, Bécsben, Grazban és Rómában végezte. Rómából 1625-ben tért ha­ za, immár felszentelt papként. Még ez évben esztergomi kanonok, két év múlva pedig tornai esperes lett. 1631-ben pécsi püspökké nevezték ki, 1633-ban átvette a veszprémi egyházmegye vezetését. 1637-től egri püspök, majd 1642-től esztergomi érsek. Az alig negyvenkét évesen érsekké lett Lippay György nevéhez legjelentősebb eredményeként az 1648. évi nagyszombati zsinat fűződik, ahol döntöttek a nagyszombati jezsuita szeminárium felállításáról, mely a katolikus papnevelés legran­ gosabb intézménye lett. Lippay az 1658 és 1664 közötti. Várad és Érsek­ újvár elvesztéséhez vezető török támadások mi­ att, Erdély megmentése és rekato-lizációja ér­ dekében kétségbeesetten (és sikertelenül) for­ dult VII. Sándor pápához, közbenjárását kérve. Később élenjáró tagja lett a Wesselényi--fele öszszeesküvésnek. Ennek kirobbantó oka az 1664es megalázó vasvári béke volt, ahol a bécsi ud­ var a magyarok számára elfogadhatatlan békét kötött a Szentgotthárdnál tönkrevert törökkel. A török kiverésére irányuló, minden bizonnyal sikeresnek bizonyuló hadjárat így elmaradt, ez pedig békétlenséget szított a magyar főnemesek és az udvar között. A Bécshez egészen addig lo­ jális Lippay György érsek kijelentette: inkább a bőrét nyúzatja le, mintsem ezt a békét elismer­ je. „Sine nobis de nobis” - jellemezte a vasvári békét („nélkülünk döntöttek rólunk”). Az összeesküvés leleplezése után alighanem ő is annak vezetőinek sorsára jutott volna, és nem úszhatta volna meg a kivégzést - időközben be­ következett halála folytán felelősségre vonása elmaradt. Lippay élénken érdeklődött a természettudo­ mányok iránt, nevéhez fűződik az első magyar kertészeti szakkönyv megírása. Hátrahagyott egy alkimista kéziratot is, amelyben az aranycsinálás lehetséges útját írja le. így írt végrendeletében: „Nagyszom-batban az akadémián a jogtudományi kar alapítására ha­ gyok tizenötezer forintot; tartassék ebből a pol­ gári jognak egy, a kánonjognak egy doktora. Az Aranybulla rejtélye (avagy aranyköpések az elsősöktől) Hogyha a kánonjogtudomány tanításának ter­ hét a jezsuita-atyák magukra akarják vállalni, adassék nekik évi háromszáz forint; a többiből tartassék a hazai jog tanára”. Lippay tizenötezer forintos alapítványa - Lósy Imre korábbi tizenötezer forintos hagyatéká­ val együtt harmincezerre növekedvén - lehe­ tővé tette az egyetem bővítését, és halála után néhány hónappal (immáron Szelepcsényi György érseksége idején), 1667. január 17-én megnyílhatott a jogi kar. A kar programjában jelentős súllyal szerepelt a hazai anyagi és eljá­ rási jog oktatása, a kánonjog és a római jog mellett. Kitűzött célja volt az egyetemnek a közös jog tételeivel a hazai jog hiányait és ér­ dességét orvosolni, tehát a jog tanításán ke­ resztül a recepciós-jogegységesítő törekvések érvényre j uttatása. Személyét azért választottuk névadóul, mert hi­ szünk abban, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemcsak részben jogutódja, hanem teljes egészében szellemi örököse a Pázmány, Lósy, Lippay és Szelepcsényi által megalakított és bővített nagyszombati egyetemnek. Lippay György nevével és a róla lenevezett társulással ezt a felvállalt örökséget szeretnénk képviselni azáltal, hogy szerény képességeinkhez és lehető­ ségeinkhez mérten hozzájárulunk a közösség megerősödéséhez, a napjainkban teret vesztő, egyre gyengülő eszmék, a keresztény, konzerva­ tív, nemzeti értékrenden alapuló gondolatrend­ szer és világkép erősödéséhez. tonai szolgálattal szemben foglalt állást.) ,A nemesek nem tartóztathatók le háború esetén.” (Ez költségkímélés, hiszen így nincs sziikség katonai bíróságokra.) Gazdasági szabályok: Talán nem véletlen, hogy immáron évek óta, úgy október magasságában, felmérendő az első évfolyam (jog)történeti alapműveltségét, a Jogtörténeti Tanszék arra vetemedik, hogy e^ rövidke tesz­ tet írasson a friss egyetemistákkal. Idén felcsillant a remény, hogy - tekintettel az első ízben megrendezett írásbeli felvételire - nem gyarapodik tovább a pázmányos folklórkincs, a hagyományos arany­ köpés-gyűjtemény. Már éppen ién elkeseredtünk volna, amikor egyszer csak derült égből záporozni kezdtek a remek beszólások - váratlanul éppen a történelemből (is) felvételiző - és felvételt is nyert - hallgatóság részirűl, az imént említett teszt alkalmával. Néhány szorgos hallgató - nyílván hosszas kutatassa! - felderítette az Aranybulla eddig nem ismert pontjait, hogy a dolgozatában ezzel is kimu­ tassák elhivatottságukat a tantárgy iránt. E kutatási eredmények fényéiben nyilván új irányt vesz majd a teljes középkori alkotmánytörténetünk megítélése... Lássuk tehat témák szerint csoportosítva II. András kevés híján feledésbe merült rendelkezéseit! Eljárásjogi kérdések: - „A nemeseket nem lehet elfogni és felelős­ ségre vonni, vagy perbe fogni.” (A magyar ne­ messég tehát Európában egyedülálló módon teljes fe­ lelőtlenséget élvezett.) - „A nemest ítélet nélkül nem lehet perbe fog­ ni.” (Ez a szabály napjainkban is Jelentősen csök­ kenthetné az igazságszolgáltatás költségeit, hiszen minek eljárást kezdeményezni, ha annak nem biztos a kimenetele!) - „Nemest nem lehet bírói végzés nélkül perbe fogni.” (Az előbbi szabály nyilván több szövegválto­ zatban is fennmaradt. A bírói végzés kifejezés a kora középkori eljárásjog rendkívülifejlettségét tükrözi.) - „A nemes bírói engedély nélkül nem ítélhe­ tő el.” (Fontos garanciális szabály, persze ha a bíró már meghozta az ítéletet a perbehívás előtt, úgy nyil- nyolcadik oldal ván az engedélyt is megadta hozzá magának...) - „N nemesek ügyeiket kérvény nélkül intéz­ hették.” (Szemben a Jobbágyokkal, akiknek még a szántáshoz is pecsétes engedélyre volt szükségük.) Néhány pont a honvédelemről: ,A nem hadköteleseknek nem kell harcolniuk.” (Logikusnak tűnik ez a keretszabály...) - „A nemesek nem hadkötelesek.” (Itt a tarta­ lommal való megtöltése.) - „A földesúr nemes nem hívható hadba, csak ha önszántából megy. 5J ,Hadjáratban csak a király kérésére vettek részt.” (Tehát a hadba lépés két konjunktív feltétele a szándék és a királyi invitálás.) ,A. nemesek nem hívhatók hadba békeidőben.” (l^gyis az Aranybulla egyértelműen a sorka- - „A nemeseket megillette az adófizetés joga.'» (Ami mára Jogból kötelezettséggé vált.) - „Az Aranybulla rögzíti a nemeseknek járó adókedvezményt...” (A visszaéléseket pedig nyilván a Pénzügyi Szervek Királyi Felügyelete derítettefel.. .) - „Nemesi birtokot nem lehet feldúlni.” (lAgyis a királyi és egyházi birtokokat igen?) Királyi hatalom: - „A király ún. tévedhetetlenséggel is rendel­ kezik.” (A magyar királyok nem is hoztak téves döntéseket...) - „A királynak joga volt az egyházi főméltóság­ ok kiosztásához.” (Jól ki is osztotta, előbb az esz­ tergomi érseket, aztán a pápát is...) - „A király visszahívható, ha nem megfelelően irányítja az országot.” (Bár ezt a Jogot később trónfosztás néven gyakorolták...) Öröklési jog: - „Ha a nemes fiúgyermek nélkül hal meg, a leánygyermek örökli a földjei 1/3-át.” (Nyilván a leánynegyedről van szó...) ■ ■■■ ff/f A király özvegyét a fia veszi feleségül.” (Ez manapság mintha jó erkölcsbe ütközne...) (Hajdú Gábor gyűjtése) �Körkérdés az egyetemről sV Érdekes ötlet született a Pázmány-Nap megrendezését követően, annak szellemében.* Vajon a hallgatóság miként vélekedik Egyetemünkről? Mit jelent „PÁZMÁNYOSNAK” (lenni? Min változtatnának, mit szeretnének és miként a jövőben egy kollektíva része­ ként elérni? Egy kisebb hallgatói csoport „vallott” erről (tea és sütemény vonzásában). Két kérdésben rótták papírra gondolataikat, ezáltal lehetőségük nyílt leírni azt, amit fontosnak éreznek. Néy nélkül közzétettük, tanulságos i Kérdések: ,1 1. Mit jelent számotokra a szó: „egyetem”? > 2. Mit kívánnátok a PPKE-JÁK jövőjének? Válaszok: 1. Jövő, lehetőség, tudás. 2. Mégjobban ismerjék cl az Egyetemet, ne legyen ekkora káosz, rendezettség, nagyobb korrektség, a visszaható hatály tilalmának betartása. 1. Az önmegvalósítást; azok között az em­ berek között lenni, akiket hasonló dolgok érdekelnek, mint engem. Barátságok szövé­ se, és persze sikerélmény. 2. Sikerüljön nyitott fülekre találnia (már­ mint az Egyetemnek). 1. Olyan intézmény, ahol az ember saját el­ határozásától, lelkiismeretességétől függ, hogy a felkínált lehetőségekkel él-c. 2. Saját kollégium. A katolikus szellemiség erőteljesebb kidomborodása a diákok köré­ ben. 1. Magas szintű szakmai tudást adjon; na­ gyon sok gyakorlat. Olyan oktatók, akik tudnak oktatni. Közösségi élet. 2. Az oktatók nagy részét (kb. 80 %-át) ki kell cserélniük. A titkárnőket ki kell rúgni. 1. Lehetőség, tanulás, bulik, vizsgák, titkár­ nő-uralom. 2. A jogi kart más jogi karok is fogadják cl .egyenrangúnak”. 1. Számomra tudást jelent, pontosabban an­ nak megszerzésének lehetőségét. 2. Talán széleskörű elismertség, jó hírnév. 1. Universitas, tanulmányok színhelye, isme­ retségek, kapcsolatok tanárokkal, hallgatókkal. 2.- 1. Az egyetem idcérkezésem előtt olybá tűnt, hogy olyan szintű ismeretekre teszünk szert, amelyet az életben és a munkában ki­ válóan kamatoztathatunk, másrészről, pedig a bulizást és a barátokat. Ez most, közel há­ rom és fél év után is tartja magát. 2. Előzze meg az ELTE-ÁJK-t. 1. Önállóság + kötetlenség. Tandíj (a fentiek hiánya esetén), diploma (hipotetikusan), ké­ pességfejlesztés (feltétlen következmény), ismeretségek (humán tőke). B i 2. Tornaterem. 1. Felnőttek közössége. A felnőttként visel­ kedés iskolája, az emberi kapcsolatok terén is. 2. Legyen több közösségi program, rendez­ vény, sport, stb. 1. „Szervezett önképzés helye”. Önkéntes rajtam múlik. 2. Kapcsolatok, a rangja meghatározó le­ gyen. 1. Felsőoktatási intézmény; az egyetem el­ végzése után a diplomás hallgatónak képes­ nek kellene lennie arra, hogy tudásának kö­ szönhetően elhelyezkedjen a szakmában. De a mai képzés ezt nem segíti elő, főleg ki­ zárólagos elméleti volta miatt. 2. Legyen minden jogi egyetemen azonos szintű oktatás, legyen minden egyetem a szakmában általánosan elismert. 1. Korábban: „misztikus intézmény”, aki odajár az már felnőtt, okos ember. Gimná­ zium után közvetlenül; a középiskola után hatalmas szabadságban folyik az oktatás, ahol végre nem kell reál tárgyakat tanulni. Most: egy jó hely, ahol mindenki azt tudja elérni, amit akar; egy csomó dolog a hallga­ tón múlik. 2. Egy kicsit nagyobb rendezettséget úgy ál­ talában, főleg az adminisztrációban. 1. Tanárok és hallgatók közössége, amit a vizsgák kivételével a mellérendelt diskurzus jellemez. Cél: az adott szakma magas szintű utánpótlás nevelése. 2. Legyen a legelismertebb jogi műhelye az országnak (ami persze növelné a diplomám értékét). 1. Ismeret- és társadalmi háló, egyenlő mér­ tékben. Csomópontról csomópontra halad­ va, számtalan irányban, kiszámíthatatlan eredménnyel. Egy kiindulópont. 2. Ha Magyarországon először példát mu­ tatna, milyyen egy „nagy családként” műkö­ dő egyetemi város. Egy közösség. 1. Baráti köröm nagy része az egyetemhez kapcsolódik. 2. Szervezettség. 1. Egy hely és egyben egy közösség, ahol közösen törekszünk a jövő generációjának alakításában és egyben saját magunk fejlesz­ tésében, alakításában. 2.- 1. Tudástár, a felhalmozott ismeretek átadá­ sának helye, ahol helye van a különböző né­ zetek összevetésének, és saját vélemény ki­ alakításának. 2. Állandó csoportok, amelyek napi kapcso­ latban vannak a tanárokkal. 1. Egyetemes tudás megszerzésének lehető­ sége. Szellemi, erkölcsi nevelés. Közösség. 2. Az iskola által kibocsátott diploma szak­ mai körökben elismertebb legyen. 1. Tudás, tapasztalat, fiatalság, barátság. 2. Meg nagyobb elismerést számára. 1. Tudástár, a felhalmozott ismeretek átadá­ sának helye, ahol helye van a különböző né­ zetek összevetésének, és saját vélemény ki­ alakításának. 2. Állandó csoportok, amelyek napi kapcso­ latban vannak a tanárokkal. 1. Összetartozás érzést biztosít, és olyan kö­ zösség, ami különlegesebb, mint más jelle­ gű közösségek (haveri, család). Ez is a szo­ cializáció alappillére. 2. Az innen kikerült jogászok elismertségén keresztül az Egyetem hírneve is gyarapodik. 1. Egy olyan intézmény, ahol az ember a jö­ vőjét valójában megalapozza, ami felkészíti az Életre; ahol már szinte felnőtt emberek vannak jelen, de még mindig vannak védő­ szárnyak. 2. Egy igazi nagy Pázmány-szellemiség kialakítása, ami segíti a hallgatókat abban. hogy tényleg büszkék legyenek arra: ők Pázmányos-diákok. Összegezve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy a Pázmányos diákok bizakodva tekintenek a Jövőbe, s Egyetemünk értékeinek nagy részét magukénak vallják. Az elképzelések megfontolandóak, a tervek figyelemre méltóak, azonban bármelyik megvalósítása csak együtt, közös akarattal sikerülhet. Ezért a cikk elolvasása után a „házi feladat” csupán annyi lehet: Válaszold meg a két kérdést! S ha Neked is fontos, tégy Te is valamit Universitasunk jövőjéért és ezzel sajátodért is! - lelkes résztvevők kilencedik oldal �Igjr jiaHMW I Könyvtárunkba látogattunk! Beszélgetés Kalocsai Ilonával, a könyvtár újonnan kinevezett vezetőjével A könyvtár először, mint könyvgyűjtemény 1996-ban jött létre a Kar Dísztermének a jobboldali karzatán. A törzsállományát a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara egykori könyvtára, és a különböző hagyatékokból szár­ mazó könyvek adják. A folyamatos állománygyarapítás és katalogizálás eredménye­ ként megszületett könyvtár 1999. januárjától működik, akkori elhelyezése a 28 sz. épületben volt. 2000. októberétől működik a jelenlegi helyén a Szentkirályi utca 30 sz.. épület I. emeletén. Az olvasóteremben a könyvtári szolgáltatás 2001-ben indult. Az olvasóterem nyitva tartása: H. - Cs. 10-18 óra, R - 10-16 óra Az informatikai labor nyitvatartási ideje eltér a könyvtárétól: H. - R 8-18 óra munka, mert csak így lehet pontosan feltár­ ni és megismerni a könyvállományunkat. De nem kívánom bolygatni a múltat, én ezt az új megbízatásomat egy kihívásként fo­ gom fel, s ennek megfelelően láttam mun­ kához. Kinevezésemkor volt egy bemutat­ kozó beszélgetésem a Dékán Úrral, s ekkor megbeszéltük, hogy a Kari Könyvtárat a jö­ vőben erőteljesebben fogjuk propagálni a hallgatóság felé, ami eddig talán az állandó személyi változások miatt nem történhetett még meg kellőképpen. - Szeptembertől a hallgatók már egy szép könyvtárat, és az ehhez tartozó korszerű informatikai labort látogat­ hatnak. Hogyan sikerült megvalósítani a fejlesztéseket? - Mint karuk könyvtárának új vezetője, kérem mutatkozzon he! - Kalocsai Ilonának hívnak. Az ELTE böl­ csészkarán végeztem 1970-ben történe­ lem- könyvtár szakon. Az egyetemen nagyszerű oktatói gárda tanított, történel­ met például Szabad György adott elő. 33 éves könyvtári gyakorlattal rendelkezem, 25 évig a Műegyetem Könyvtárában könyvtáros majd osztályvezető voltam, majd hat évet a Néprajzi Múzeum Könyvtárában dolgoztam vezetőként. A Néprajzi Múzeum könyvtárában eltöltött évek a vezetői gyakorlat megszerzése szempontjából eddigi legfontosabb szak­ mai állomáshelyem volt, az a könyvtár a mi mostani könyvtárunkhoz viszonyítva egy jóval nagyobb országos szakkönyvtár, s ott a könyvbeszerzésért, és a kiadvány­ tizedik oldal cseréért voltam felelős. A Néprajzi Mú­ zeum után - még mielőtt ide kerültem volna - az első magán felsőoktatási intézménynek, a Gábor Dénes Főiskola könyvtárosa voltam, ami ugyancsakjó fel­ sőoktatási gyakorlat volt számomra. A fő­ iskola könyvtára még egy kialakulófélben lévő kiskönyvtár, de a miénkkel ellentét­ ben itt már működik a könyvkölcsönzés. - Egyetemünkkel mikortól áll munkavi­ szonyban? -Az idén június 23-ával Jöttem a Pázmány­ ra, s augusztus elsejével vagyok kinevezve a könyvtár vezetőjének. A könyvtár fennállá­ sának hét éve alatt én vagyok itt a negyedik vezető, és az, hogy másfél évenként változik a vezető személye, sajnos az itteni munkára is negatív kihatással volt. Eliszen célszerű az, hogy stabil gárda irányítása alatt folyjék a - Igen, igazán széppé a nyáron vált a könyvtár, mikor is az Oktatási Minisztéri­ umtól kapott pályázati pénzből vehettünk lámpákat, készítettünk polcokat (ilyen új polcrendszer ad helyet az eddigi szakdol­ gozatoknak), és az új polcokra a történe­ lemmel kapcsolatos könyveket lehoztuk a karzatról, hogy jobban elérhetőek legye­ nek. Most csak a folyóiratok vannak a ga­ lérián. Itt található egyik legértékesebb külföldi szakfolyóiratunk, a Harvard Law Review, amely a megjelenésétől, 1. vol. 1887-88 - hiánytalanul megvan, s jelenleg is jár. Az Informatikai Labor megteremtéséhez még az elődöm, Koltay Tibor nyújtott be egy sikeres pályázatot az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz, aminek kö­ szönhetően kaptunk 10 millió forintot, és ebből a pénzből sikerült márciusban ki­ alakítani a labort a könyvtár előterében. Itt tíz korszerű számítógép szolgálja az oktatást, s ősszel már itt is be lehetett irat­ kozni a Neptunon keresztül. - Idekerülésekor milyen hiányosságo­ kat, elmaradásokat fedezett fel a könyv­ tár működésével kapcsolatban? - Volt itt egy külső szakértői vizsgálat ta­ vasszal, ami megállapította, hogy eddig még nem volt nálunk állományrevízió, pedig egy ilyen nagyságú könyvtárban 3 évenként leltározni kell! Ezen kívül elma­ radások voltak a könyvek bedolgozásánál �JHHHS 11 i ! is, így idekerülésem után ezt, és a leltáro­ zási munkát már az én irányításommal kezdtük el. Egész nyáron itt voltunk a munkatársaimmal délután négyig, s öszszesen 14.600 kötet könyvet leltároztunk be. A munkafolyamat úgy zajlott, hogy a könyvet kézbe vettük, kipipáltuk a leltár­ könyvben, majd lepecsételtük, és a sza­ badpolcon helyeztük el szakrendünk sze­ rint, s beírtuk a könyv lelőhelyét a számí­ tógépes katalógusunkba. - Hogyan kell keresni egy kiadványt? -A könyvállomány 70 % az olvasóterem­ ben szabadpolcon szakrendben található. (A szakok a kari oktatási struktúrát köve­ tik). Raktári számokat ragasztottunk a könyvekre, hogy így ezek megtalálása könnyebb legyen. Hogyha a hallgató az Online-katalóguson keresztül keres egy könyvet, pld. a könyveim alapján megta­ lált kiadvány lelőhely adatainál feltüntet­ jük az olvasóterem melyik szakrendjében van a kiadvány. Segítségül elmondanám, hogy a leltári szám a raktári szám is egy­ ben, így e szám alapján könnyen meg lehét találni a téma szerint elhelyezett könyvek között. így most elvileg szoros számsorrendnek kellene uralnia egy sza­ kon belül a könyvespolcokat, de néhol előfordul, hogy rossz helyre kerülnek vissza a könyvek. A tankönyvek külön szakrendben találhatók az olvasóterem­ ben. A szakdolgozatokat külön polcon évek szerint betűrendben tartjuk. Itt most megjegyezném: igaz, hogy kevesen dol­ gozunk itt a könyvtárban, de ezt a rendet az olvasóteremben folyamatos korrigáló munkával fenn tudjuk tartani. - A raktárban található könyvállo­ mányt sikerült-e már teljes egészében felmérni? - A raktárban található állományt folya­ matosan mérjük fel, s ezzel a kérdéssel kapcsolatban jegyeznék meg egy nagy hi­ ányosságot: nincs raktárosunk, s ez egy igen nagy baj! Igaz, volt könyvtári raktá­ rosunk, de ő 2002 februárjától személyi okok miatt átkerült a műszaki osztályra. Rengeteg olyan munka van itt a raktár­ ban, amihez egy férfi erejére lenne szük­ ség. Még az ősszel úgy gondoltam, hogy esetleg majd egy polgári szolgálatos sze­ mélyt találunk erre a munkára, de azzal, hogy ennyire lecsökkentették a kötelező sorkatonai szolgálatot, sajnos ilyen jelent­ kezőnk sincs, így most átmenetileg napi 4 órás segítséget kapunk év végéig. - A könyvtár 2002-ben felkerült a nyil­ vános könyvtárak jegyzékébe. Mit je­ lent ez? — Ez egy nagyon fontos esemény volt a könyvtárunk életében, mert ettől az időtől fogva nyílt több lehetőségünk pályázni, s ahogy erről már esett szó, igazából az így megnyert pénzekből tudjuk a könyvtári szolgáltatásainkat folyamatosan bővíteni. - A hallgatók részéről nagy igény mu­ tatkozik arra vonatkozóan, hogy lehes­ sen kölcsönözni is. Teljesíthető-e ez a kérés? - Tudom, hogy nagyon szeretnének köl­ csönözni a hallgatók, de sajnos ezt a ké­ rést ebben a tanévben még biztosan nem tudjuk teljesíteni. Egyébként az egyetem véleménye volt eddig az, hogy ne lehes­ sen kölcsönözni a Kari Könyvtárban. A kölcsönzésnek technikai akadálya is van, mert csak a katalogizálási modulunk van meg, és ahhoz, hogy a jövőben lehessen majd kölcsönözni, meg kell vennünk a kölcsönzési modult is. Várhatóan egy új integrált könyvtári rendszerre, a „Hunté­ kára” fogunk áttérni, a jelenlegi Tinlibről - de ez a kérdés még tárgyalás alatt van. Tehát ha lesz is olyan, hogy lehet majd kölcsönözni, az nem rajtunk, hanem az egyetem vezetésén fog múlni, de ennek a technikai előfeltételét is leghamarább a nyáron tudjuk biztosítani, mert ahogyan az összes nagy könyvtárnál ma is van, minden egyes könyvnek kapnia kell majd egy vonalkódot. - A könyvtár működésével kapcsolat­ ban milyen újításokat vezetett be kine­ vezését követően? — hz olvasószolgálat rendjét megváltoz­ tattam, mert eddig egy kolléganő tájékoz­ tatott az olvasóteremben hat órát egyvégtében, ami azért elég fárasztó dolog, de mostantól négyóránként váltjuk egymást. Hat felsőfokú végzettségű könyvtárosunk vesz részt az olvasószolgálati munkában. Az olvasójegyet az eddigi megszokottól eltérően nem a ruhatárosnak, hanem a könyvtárosnak kell leadni, ami valame­ lyest plusz kontrollt jelent, hogy a köny­ vek ne tűnjenek el. - A könyvtárállományunk mennyi könyvből, s folyóiratból áll? - 25.391 könyvből áll most az állomá­ nyunk, ebből sok könyv, 7.100 db a tanszé­ keken található, ami azért problematikus dolog, mert így ezek a könyvek a hallgatók számára gyakorlatilag nem hozzáférhető­ ek. Ezeket nem is tudtuk leltározni a nyá­ ron. így azt is mondhatnám ironikusan, hogy a hallgatók számára nem, de a Tan­ székek részére kölcsönzünk könyveket. 95 külföldi és 48 belföldi folyóiratot járatunk. A folyóiratok nagyobb része kötött. - Hány fő a könyvtárba beiratkozott hallgatók száma? - A hozzánk beiratkozott hallgatók száma 3.202 fő, és a 2002/2003-as tanévben 17.849 könyvtárhasználónk volt, ami igen nagy szám, 2928 egyetemi hallgató pedig az előtérben található labort használta, ami annak is köszönhető, hogy ott na­ ponta 10 órát tartunk nyitva. - Karunkon működik Könyvtári Bi­ zottság. Mit kell erről tudnunk? -A jelenlegi Könyvtárbizottság elődje szé­ lesebb tagsággal 2002 márciusáig műkö­ dött. Majd másfél év szünet következett, s most alakult újjá október 8-án. A taglét­ szám szűkebb, mint volt, vezetője Radnay József prodékán úr, tagjai Varga Csaba pro­ fesszor úr, intézetvezető. Szabó Marcel dé­ kán-helyettes úr, s a könyvtárvezető. Örül­ nék, ha a tagok között tudhatnánk a HŐK képviselőjét állandó meghívottként, hiszen itt is szükség lenne a hallgatói érdekképvi­ seletre. Az úgynevezett Honlap-bizottság, amely a Kar honlapjának a tartalmát és ar­ culatát tervezi megújítani, alakulóban van. Itt jegyezném meg, hogy szeretném elérni, hogy a kari honlapon lévő könyvtárról szó­ ló link a főmenüben kapjon helyet a jövő­ ben, s ne a Tanulmányi ügyek között meg­ bújva. Az elektronikus szolgáltatásaink kö­ re bővült, mivel a NKÖM lehetővé tette a felsőoktatási könyvtáraknak az EBSCO folyóirat-adatbázisok országos körű hasz­ nálatát. (Az Internet-böngészőbe beírt http://search.epnet.com URL automatiku­ san a keresőoldalra irányítja a használót.) - A könyvtár milyen forrásokból tud gazdálkodni? - 12 millió Ft éves költségvetésből gaz­ dálkodunk, a Kar intézetei 500.000 Ft ke­ retet kapnak szakkönyvrendelésre. Plusz öszszeg még amit pályázatok útján tu­ dunk szerezni. Megjegyzem: most is kap­ tunk egész váratlanul 900.000 Ft-ot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztéri­ umától, amit már el is költöttünk könyv­ tári dokumentumokra. Szabó Viktor tizenegyedik oldal �Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. ✓ — Elet a doktorra avatás után Ő most mássza majd a szamárlétrát. És végre válaszolhat a kérdésre, Kisgyerekként, ha megkérdezték tőle, azt válaszolta, majd tűzoltó flesz, vagy katona. Ahogy a legtöbb kisgyermek szoktasÁltalánosban a hogy mi lesz^harnagy lesz... ^focista, gimnáziumban már Eltaláló. Utólag visszagondolva,smár ő sem tudja, ho^an került a jogi egyetemre... próbálja azt hinni, hogy Összeállításunkban a jogi pálya különböző területen dolgozó volt Páztudatos volt, de talán csak az utolsó pillanatban vagy szülői indíttamányosokat ismerhettek meg. Célunk, hogy átfogó képet adjunk egytásra indult el a pályán, de az is lehet, hogy „kizárásos alapon” dönegy „szakmáról”, az ecetem után az elhelyezkedési esélyekről, az ^^töttí Masmár ez mindegy, hiszen ő is beállt a„doktorok* közé. S hogy isi«egyes munkaterületek előnyeiről-hátrányairól, a díjazásról és más fbnmi lesz belőle, talán az egyetemen töltött öt év, talán a véletlen, talán J tos kérdésekről. Mindezek mellett örömmel mutatjuk be ezekét a te­ valami más dönti majd el. Sokan sokfelé megyünk majd a jog útveszhetséges fiatalokat, akik Egyetemünkről kikerülve kezdték még jogi tcyébenfde remélhetőleg az Egyetemünkhöz való kötődés és az emlé­ * pályafutásukat, és igen sok mesélnivalójuk akadt. Jelen számunkban az kek örökre megmaradnak. Persze a mai verseriyhelyzetbén dönteni egyetem után a már „klasszikus” választásnak számító ügyvédjelölti nem könnyű, és mindegyik út nehéz. Szerinte éppen ez a szép benne. i^gmunkát mutatjuk be. Dr. Szabó Péter Végzés éve: 2001 Munkahely: egy budapesti belvárosi ügyvédi iroda, ügyvédjelölt - Mikor jött az elhatározás, hogy ügyvédjelölt­ ként szeretnél tevékenykedni? - Körülbelül harmadévesen döntöttem el. hogy ez az, ami a leginkább megfelelő lenne számomra. - Mi vonz leginkább az ügyvédi pályában? - Legfőképpen az önállóság. Én otthonról azt a mintát kaptam - vállalkozók a szüleim -, hogy jó az, hogyha az ember a saját lábára tud állni, és nekem az a hosszú távú tervem, hogy ügyvédi irodát alapítsak majd egyszer, mert úgy gondolom, az ügyvédség valahol vállalko­ zás is egy kicsit. - Az irodában milyen ügyekkel foglalkozol, il­ letve mi az iroda fő profilja? - A fő profil az inkább a büntetőjog, de hozzá kell tennem, hogy amikor engem felvettek ebbe az irodába, már az állásinterjú alkalmával meg­ kérdezték, hogy inkább a polgári vagy a büntető ügyekkel foglalkoznék-e szívesebben. Én akkor a polgári jog mellett döntöttem, és tulajdonkép­ pen szinte csak azokat az ügyeket viszem. - Mit gondolsz, mi alapján választottak ki Té­ ged? Sokat hallani, hogy sajnos ismerősök nélkül nem nagyon boldogul az ember ezen a területen... - Nekem ez már a harmadik munkahelyem. Megtapasztaltam azt is, hogy milyen az, ami­ kor az ember „utcáról” próbál bekerülni vala­ hova, és a másik oldalt is, hogy milyen, mikor segítenek. Azt gondolom, hogy ezen a pályán sokat számít, hogy az embernek milyen kap­ csolatai vannak, és jelenlegi munkahelyemre úgy kerültem már, hogy ismerős szólt, én pe­ dig szívesen váltottam. Azért hiszek benne, hogy a személyes „kisugárzásom” is szerepet játszott abban, hogy engem válasszanak. - Sokat hallani, olvasni mostanában arról, hogy az ügyvédi pálya mennyire telített. Nem érzed reménytelennek a jövőt, ha erre a pályá­ ra adod a fejed? - Erre csak azt tudom mondani, amit a szüle­ im is mondogatnak gyakran, hogy ha az ember jól csinál valamit, akkor annak előbb-utóbb si­ kere lesz. Én azt tapasztaltam az elmúlt másfél évben, hogy elég sok rossz ügyvéd van, és úgy gondolom, hogyha viszont jól csinálja az em­ ber, akkor visszatérnek hozzá. Különben ha nem így gondolnám, nem is lett volna érde­ mes elkezdeni ezt a pályát. tizenkettedik oldal - Sokak fejében talán egy olyan kép alakult ki er­ ről a munkáról, hogy Földhivatalban, Cégbírósá­ gon kell sorban állni, „lóti-fűti” ügyeket intézni, és igazából érdemijogi munkára csak 1-2 év eltel­ tével kerül sor. Mennyire igaz ez szerinted? - Én a saját tapasztalatomból csak azt tudom mondani, hogy nekem az egy elég nagy törés volt, miután az egyetemet elvégeztem, és úgy érzem, bizonyos ellentmondás is feszült ben­ nem; hiszen az ember megszerzi a diplomát, a doktori címet, mindenki büszke rá a családban. Ugyanakkor úgy érzi, hogy amit megtanult, azt már elfelejtette, és nagyon sok mindent meg sem tanult az egyetemen. Van egy olyan érzése, hogy semmilyen kérdésre nem tud válaszolni, és nagyon nehéz feldolgozni ezt. Tulajdonkép­ pen az egész ügyvédi szakma arról szól, hogy új­ ra kell tanulni a dolgokat, újra és újra át kell néz­ ni a tankönyveket és a paragrafusokat. Az ügyin­ tézés pedig természetes velejárója az ügyvédje­ lölti tevékenységnek, fontos persze, hogy legyen érdemi munka. Az első munkahelyemen én azt tapasztaltam, hogy amikor jártam Cégbíróságra, Földhivatalba, és kezdő voltam, akkor az ember nagyon büszke, szépen kiöltözik, öltönyben .bevonul” a Cégbíróságra, és ez még imponál is az első két alkalommal. De amikor abból telik a napja, hogy mindig odajár, bélyegzi a postát, és illetékbélyegért szaladgál, akkor azért nagyon ki tud üresedni, és ezt én elég keményen megta­ pasztaltam. Most már szerencsére sikerült to­ vábblépnem, ezen a munkahelyen érdemi mun­ kákat is rám osztanak, és ennek nagyon örülök, hiszen gondolkodni kell, és az eredményektől azért az ember önbecsülése is helyreáll. Most már kijelenthetem, hogy élvezem, amit csiná­ lok, a jog egy nagyon „hajlékony” dolog, és jó érzés megtalálni benne a különböző lehetősége­ ket, utakat. Ettől szép. - Mint frissen végzettet bedobtak a mélyvízbe vagy azért kaptál segítséget az elején? - ki első munkahelyen egyáltalán nem voltak segítőkészek, eléggé magamra maradtam, mert éreztették, hogy abszolút kezdő vagyok. A je­ lenlegi helyemen sok segítséget adnak, megbe­ szélik a problémákat, de megadják az önállósá­ got is. Egy-egy beadvány elkészítését önállóan végzem, és ha az megfelel az ügyvédnek, akkor az úgy kerül beadásra, ahogy azt elgondoltam, és ez nagyon jóleső érzés. - Szerinted mennyire igaz az a „mondás”, hogy a szakmában az „ügyvédjelölt nem ember”, olyan értelemben, hogy reggeltől estig dolgozik, és nincs ideje másra, csak a munka létezik és létezhet szá­ mára? Része ez valamiféle küzdelemnek, mely­ ben az ember ügyvéd (és jó ügyvéd!) lesz? - Való igaz, hogy a hétköznapok úgy telnek el, hogy az ember reggel kilenc körül bemegy a munkahelyre és este csak kilenc körül vetődik haza, ezután persze az ember próbál kicsit re­ generálódni. A hétköznapok valóban nem arra valók, hogy bulizzunk és „ereszd el a hajam” partikat szervezzünk, de azért a hétvége meg­ marad, akkor van lehetőség kikapcsolódni. - Szerzel tapasztalatokat tárgyalásokon is? - Igen, szoktak küldeni, ez is a munkám része. Az említett első munkahelyen az ügyvédnő ki­ rendeléseket végzett, akkor naponta jártam vé­ dőként tárgyalásra. - A fizetéseddel hogy voltál, illetve vagy meg­ elégedve? Igaz, hogy három évig, míg jelölt az ember, elég nehézkes megélni belőle? - Valótlant állítanék, ha azt mondanám, hogy nagyon jól keresek, de azért nem panaszkodom. Hozzá kell tenni, nekem nagyon nagy segítsé­ get nyújt a családom, hiszen még otthon lakom, ők mindenben támogatnak, így azért elég sok tehertől megszabadulok. Meg kell említenem azt is, hogy ha sikerül saját ügyfelet szerezni, akkor az ügyvéd nálunk abszolút közreműkö­ dik, és a megbízási díjat is megkapom. Koráb­ bi munkahelyemen ez 60% (ügyvéd)-40% (ügyvédjelölt) oszlott meg, itt viszont akár az egészet megkaphatom. Ez nagyon nagy motivá­ ló erőt jelent, hogy van külön pénzszerzési le­ hetőség, ami igazából csak rajtam múlik. - Foglalkozol-e még mással is a jelöltködés mellett? - Igen, a Deák Intézetbe járok társasági-szak­ jogász képzésre, bár sajnos az államvizsga után elég hosszú időt kihagytam, mert nem tudtam tankönyvet a kezembe venni... Ettől függetle­ nül tervezem, hogy ezt a szakjogi képesítést megszerzem. - Említetted, hogy már több állásinterjún jár­ tál. Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a frissen végzett Pázmányosokat? - Tervezed-e, hogy váltasz, más területet is ki­ próbálsz , vagy úgy érzed, hogy jól döntöttél? - Én a gyakorlatban is azt tapasztalom, hogy a Pázmány - és akkor nem akarom dicsérni tú­ lontúl Egyetemünket - biztos, hogy nem roszszabb, mint az ELTE Jogi Kara, és akkor azt hi­ szem, mindent elmondtam ezzel. - Ha lehetőségem lesz rá, szakvizsgáig szeret­ nék itt maradni. Gulyás Judit �.<3S|öBiíi Azok a boldog szép napok 5. Tovább haladva a régmúlt jogászijainak fegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszer­ zett bölcsességekre, jótanácsokra lelhetünk... A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest előrelépés történt a fegyelem terén: ..Áz, hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­ jobban kitűnik abból, hogy az újak az egye­ tem elvégzése után egészen más erkölcsi vi­ szonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmódot folytatott, az egyetemen sem lehe­ tett angyal. Ha megvizsgálják a mai gyakor­ nokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előtti­ ekével, meg fognak győződni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismerné az ak­ kori juratusok naponként elkövetett kihágá­ sait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az ut­ cákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a járókelőket különösen éjjel meg­ támadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, ut­ cákon és köztereken gyakran verekedéseket keltettek, melyek a lakosság nagy veszedel­ mével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkossá­ gokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők zavargásainak lecsillapítására és megfékezésé­ re katonaságot is kellett a városba hívni, ame­ lyek eltartási terhét a pestiek, akik azelőtt at­ tól mentesek voltak, ma is viselik? Nemde ebből a kicsapongó és féktelen i jóságból né­ melyeket javító büntetéssel, a városból való kiűzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfelől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartóz­ kodnak, hanem bizonyos komolyságot, külö­ nös jellembeli és erkölcsi sérthetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeik­ nek legnagyobb részben ismeretlenek vol­ tak. No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk, alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­ ben) új rendszabályok bevezetésére lett szükség: >5 ...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­ tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szórako­ zó helyeket látogatták és az ott talált hallgató­ kat hazatérésre szólították fel. Még szülők tár­ saságában sem volt szabad ezeket a helyisége­ ket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulaj­ donosai, aki már ismerték a felügyelő szemé­ lyeket, ezeket nem engedték be helyiségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi hatóság a vá­ roskapitányt kérte beavatkozásra. Tovább haladva, egy-két életkép a pesti egyete­ misták hétköznapjaiból: „...A pesti városkapi­ tány jelenti 1815-ben, hogy az elsőéves jogá­ szok felügyelőjét egy másodéves bölcsésszel többek társaságában egy kocsmában a tiltott Halber-Zwölfjátéknál találták, miért is a váro­ si őrök elfogták. A pénztárban ugyan csak 30 kr volt, ami mutatja, hogy csak szórakoztak, de erélyesen kellett eljárni, mert az ifjúságnak minden szerencsejáték tiltva van. Egy harmadéves joghallgató, miután a ’Hét vá­ lasztónál’ megebédelt, az ugyancsak e házban lévő kávéház ablakait beverte, ezért három na­ pi carcert kapott, de nagybátyja kérésére, hogy ez beteg anyját nagyon lesújtaná, két napra szállították le büntetését. 1815-ben rájöttek arra, hogy több joghallgató gimnáziumi bizonyítványát egy-egy tárgyból meghamisította. A tettesek közül legtöbben megszöktek az egyetemről, de kerten jelentkez­ tek és a hamisításért 8 napi carcert kaptak. Az egyik közülük betörte a career ablakát, állítólag azért, hogy több levegője legyen, de a pedellus szerint azért, hogy társaival könnyebben beszél­ gethessen. Ezért még egy napi elzárást kapott. Ezzel a fegyelmi esettel kapcsolatban megállapí­ tást nyert, hogy a kari pedellus napi 1 frt-ot sze­ dett be a bezártaktól az ellátás fejében, holott csak a fele, 30 krajcár beszedésére volt feljogosítva. Et­ től az időtől kezdve a kar határozata szerint a 30 kr-okat a dékánnak kellett fizetni a visszaélések elkerülése végett és az juttatta el a pedellusnak.' (forrás: Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem története. II. kötet. Bp. 1936. Rendelkezésünkre bocsátotta: dr. Gerencsér Balázs) A Kultúra-Közélet Társaságról Az értékőrzés, értéktisztelet feladatát vállalta fel az a kötetlen baráti társaság, melynek tag­ jai a XI. kerületben immáron 5 éve megalakították a Kultúra-Közélet Társaságot. Célként tűzték ki, hogy közelebb hozzák a XI. kerületi polgárokhoz a magas kultúrát, hétköznapja­ ik, ünnepeik részévé tegyék. A helyi szellemi erők így szolgálhatják legjobban a közjavát. A csoport eddig semminemű anyagi támo­ gatást nem kapott, mindent önkéntes ala­ pon szervez - ennek ellenére igen sikeres­ nek mondható esteket rendezett már az el­ múlt években és idén is. Az év élénk eszmecserével indult, XI. kerü­ leti írók, újságírók, építészek, szociológu­ sok részvételével. Szóba került többek közt a kerületi társasági élet (vagy annak hiánya), megvitatták, vajon létezik-e még a régi ká­ véházak meghitt, beszélgetést elősegítő at­ moszférája avagy hogyan lenne ez vissza­ hozható. Az ezt követő összejövetelkor Feith Bence művelődés-szociológus tartott vitaindítót „Európai Unió, globalizáció, magyar kultú­ ra” címszó alatt, m^d Babiczky László tv­ rendező korreferált. Egy másik alkalommal Kiss Gábor mutatta be a közkedvelt „Magyar Szókincstár”-at, sokéves munkájuk gyümölcsét, beszélt anya­ nyelvűnk szépségeiről és közkinccsé tett né­ hány korunkra jellemző szociolingvisztikai jelenséget is, melyet élénk eszmecsere köve­ tett. Tavasszal Arthur Phillips Prága c. frissen megjelent könyve volt a „főszereplő”, me­ lyet a műfordító, M. Nagy Miklós, (Európa Kiadó) ismertetett az egybegyűltekkel. Egy nyári délután tartott családias hangula­ tú találkozón Dr. Locsmándi Gábor, a Mű­ egyetem Urbanisztikai 'Tanszékvezetője Amszterdam, London, Berlin, stb. város­ építészetének kitűnő ismerője - tartott igen érdekes előadást „A tervező városa55’ cím­ mel, mely után a hallgatóságból kérdések özöne árasztotta el a tanár urat, hisz óhatat­ lanul is Fővárosunk villámgyors átalakulá­ sának aktuális kérdési kerültek előtérbe. A rendezvények célja a kerületben lakó írókf művészek, tudós tanárok megismerte­ tése, az itt működő nagyhírű egyetemek ki­ sugárzásának közvetítése, a helyi kiemelke­ dő egyéniségek bemutatása. A találkozások - melyek díjmentesek - két-háromheti gya­ korisággal zajlanak. A Társaság szeretettel vár a köreibe minden érdeklődőt, gondol­ kodni és beszélgetni szándékozót. A helyszínt, a Szt. Margit Gimnázium han­ gulatos termét az igazgató, Sümegh László úr biztosítja - aki, nem mellékesen, fizikus, kémikus, matematikus (!), a Szt. István Lo­ vagrend lovagja valamint profi (és hobbi-) zenész, fotográfus-filmes. Az ő segítsége felbecsülhetetlen, hisz e nélkül valószínű­ leg illetve majdnem biztos, hogy nem jö­ hettek volna/jöhetnének létre ezek az estek. Hovanyecz Tünde oldal �Gyulöletbeszéd és jog Jogerősen felmentették ijj. Hegedűs Lórántot ^Az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében^ hozott jogerős ítélettel összefüggésben magasra csapnak az indulatok. A bíróság döntését erősen kritizáló hangok azonban általá­ ban mellőzik a jogászi érvelést, gondolkodásmódot (holott annak ismerete egyné­ mely nem jogász kritikustól is elvárható lenne). Ha azonban elsődlegesen a jogtól várjuk a megoldást a gyűlölködő beszéddel szembeni fellépésre, ezzel mintegy le­ kicsinyelve az oktatás, kulturális nevelés fontosságát, akkor nem árt, ha megismerkedünk az ügy jogi hátterével. I^. Hegedűs Loránttal szemben közösség elleni izgatás miatt indult büntető-eljárás. O az emlékezetes mondatokat a MIEP XVI. kerületi szervezete által megjelente­ tett, Ébresztő című lap 2001. évi 3. szá­ mában írta. A vád szerint ezzel megvaló­ sította a közösség elleni izgatást. De mi is az a közösség elleni izgatás? A hatályos Büntető Törvénykönyv (269. §) szerint a közösség ellen izgat: „Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási cso­ port vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít”. A bűncselekmény nevében szereplő „iz­ gatás” és a tényállásban megjelenő „gyű­ löletre uszítás” nem szinonim fogalmak. Az izgatás a gondolat olyan nyilvános ki­ fejtése, amely meghatározott jelenségek­ kel kapcsolatosan tudat- és érzelemfor­ máló, s ebből következően esetenként in­ dulatébresztő hatást gyakorol mások pszi­ chikumára. Ez megnyilvánulhat akár raci­ onális érvek általi meggyőzésben is, akár a társadalom többsége által károsnak ítélt jelenségekkel szemben is. A közösség elleni izgatás azonban a gyű­ löletre uszítással valósul meg, ami olyan feszültséget gerjesztő magatartás, amely alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly mérték­ ben szítsa fel, amely gyűlölet kiváltására és ezzel a társadalmi béke, a harmonikus és toleráns emberi kapcsolatok megzava­ rásához vezethet. A bírói gyakorlat alap­ ján tehát mindez aktív tevékenységet, re­ akciót eredményező, kiváltó, azaz aktív, tevékeny gyűlöletet, izgatást jelent. A bűncselekmény tárgya lehet a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve a lakosság egyes csoportjai. Általános nézetként elfogad­ ható, hogy a magyar jogrend hagyomá­ nyai és jelene alapján is a közösség elleni tizennegyedik oldal izgatás bűncselekménye a véleményszabadság alkotmányosan is védett alapjogánakjogos korlátozását jelenti. Egyre jobban elterjedőben van a „gyűlö­ letbeszéd” kifejezés, amelyet általában a közösség elleni izgatás, olykor a korábban szintén büntetni rendelt „gyalázkodás'5J megfelelőjeként szoktak használni. Az beszél gyűlöletkeltő módon, aki egy adott közösségről (a közösséget képviselő sze­ mélyről) tényt, értékítéletet oly módon hoz nagyobb nyilvánosságra, amely alkal­ mas e csoport tagjainak megfélemlítésére, illetve a vele szemben ellenséges, kire­ kesztő környezet kialakítására. Halmai Gábor szerint a kommunikációnak ebbe a csoportjába azok a beszédek tartoznak, amelyekkel a beszélő - általában előítélet­ től vagy éppen gyűlölettől vezérelve — a társadalom faji, etnikai, vallási vagy nemi csoportjairól, vagy azok egyes tagjairól a csoporthoz tartozásukra tekintettel mond olyan véleményt, ami sértheti a csoport tagjait, és gyűlöletet kelthetnek a társada­ lomban a csoporttal szemben. A gyűlöletbeszéd és a közösség elleni izgatás nagyon hasonlatos tehát egymáshoz, de nem minden értelmezésben szinonim fogalom, hiszen az előbbi, annak szimpla .gyalázkodás” értelmében nem jogelle­ nes. 1992-ig a közösség elleni izgatás két, eltérő tényállással is elkövethető volt - az imént idézett magatartás tanúsítóján kívül büntethető volt, aki nagy nyilvánosság előtt „a magyar nemzetet, valamely nem­ zetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használt, vagy más ilyen cselekményt követ el”. A magyar Alkotmánybíróság 30/1992. (V 29.) számú határozatában az utóbbi tényál­ lást (a „gyalázkodást”) alkotmányellenes­ nek minősítette, azon az alapon, hogy az aránytalanul korlátozta a véleménynyilvá­ nítás alapjogát, amennyiben a tényállás megvalósulásával bekövetkező értékek sé­ relme (a köznyugalom, a közösségek biz­ tonsága) csak közvetett, és a szankcionálás­ nak nem feltétele a valós veszély megléte. A véleményszabadságot tehát - a konkrét sérelem bekövetkeztének feltételes, közve­ tett volta miatt - elsősorban a kifejtett vé­ lemény tartalma alapján korlátozta, ez pe­ dig szükségtelen és aránytalan korlátozás. Az Országgyűlés 1996-ban módosította a tényállást. Ekkor a korábban megsemmisítetthez igencsak hasonlatos újabb tény­ állás került be a jogszabály szövegébe. E szerint: aki nagy nyilvánosság előtt a ma­ gyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselek­ ményt követ el, büntetendő. Várható volt, hogy a „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény” nem állja ki az Alkotmány­ bíróság előbbi próbáját. A bírák a 12/1999. (V 21.) számú AB-határozattal semmisí­ tették meg a vonatkozó rendelkezést, visszaállítva az 1992-es állapotot. Azóta a jogszabály szövege változatlan, bár újabb módosítására több kísérlet is történt már. Az izgatás tényállása alapján sikerrel lehet fellépni az uszító kijelentések ellen. Szabó Albertét 1997-ben a Fővárosi Bíróság ez alapján elítélte, ezt a döntést a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta, korábban egy másik tényállás alapján felmentette. A bírák mindkét esetben következetesen alkal­ mazták a gyűlöletre uszítás mércéjét. Oszszességében elmondható, hogy a hatályos szabályozás megfelelő eszköz arra, hogy az uszító kijelentéseket szankcionálni lehes­ sen, anélkül, hogy a véleményszabadság alapjoga aránytalan korlátozást szenvedjen; a 55.csak” gyalázkodó kifejezések nem bün­ tethetőek, az uszítók már igen. így például nem büntethető sem a futballmeccsen gyalázkodó személy, de ifj. Hegedűs Lóránt sem, mert kijelentései nem jelen­ tettek konkrét, közvetlen veszélyt az emlí­ tett társadalmi csoportra nézve. Hangsúlyozandó, hogy az a beállítás, mi­ szerint a vonatkozó szabályozás teret ad a gyalázkodó kijelentések használatára, tehát a demokrácia rendjével ellentétes, igencsak �egyoldalú. A demokrácia rendjébe ugyanis az is beletartozik, hogy olyan álláspontok kifejtését is engedjük, amelyek köztudot­ tan hamisak, sértőek, felháborítóak, egé­ szen addig, ameddig nem kerül összeütkö­ zésbe egy magasabb rendű, jogszabályok által óvott értékkel. A szólásszabadság pedig vitathatatlanul az egyik legfőbb demokratikus érték, amelynek igen kevés más joggal szemben kell csak engednie. Az aktív, tevőleges gyűlölet absztrakt veszélye pedig nem tartozik ezek közé. Gyakran idéznek perdöntő érvként példákát egy-egy vitában a miénknél bejáratottabb demokráciák gyakorlatából. Én is így teszek tehát. Az Egyesült Államok azon ál­ lam, ahol talán a legszélesebben húzzák meg a szólásszabadság határait. Az 1969-es Brandenburg v. Ohio ügyben hozott legfel­ sőbb bírósági döntés nem korlátozta a KuKlux-Klan szélsőséges fajüldöző kijelenté­ seit, mondván, nem áll fenn valós veszélye annak, hogy a szervezet olyannyira megerő­ södjön, amely a kijelentésekben foglaltakat meg tudná valósítani. Az 1978-as Skokie v. National Socialist Paity of America ügyben a Legfelsőbb Bíróság engedélyezte az amerikai náci párt SA-egyen-ruhában, horogkeresztekkel történő felvonulá- ■gpEySgffi sát egy olyan városkában, amelyben a holokauszt számos túlélője lakott. A felvonuláson ugyan egyértelmű fenyegetések hangzottak el, de a bíróság indoklása szerint azok csak akkor jelentenének igazi veszélyt, ha a párt bevál­ tásukhoz elégséges hatalom­ mal bírna. Az 1992-es R. A. V V. City of St. Paul ügyben a bírák többsége szerint a véle- || ménynyilvánítás azon forrná- ö ja, hogy egy fehér férfi égő I keresztet helyez el egy fekete M család kertjében, nem bűntethető. Mint látható, az USA szabá- a lyozása némileg liberáli- ■ sabb, mint a miénk. Ez per- g sze korántsem jelenti azt, L hogy teljes egészében át­ emelhető lenne. Az eltérő történelmi-kulturális ha­ gyományokat ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagy­ ni itt, Európában. A nemrégiben az igazság­ ügy-minisztérium által be- nyújtott, a közösség elleni izgatást módo­ sítani igyekvő tervezet szövege a követke­ ző: 55 (1) Aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport avagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erő­ szakos cselekmény elkövetésére hív fel, (2) aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy a) mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becs­ mérel vagy megaláz, b) azt állítja, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás alapján valamely személy vagy a személyek egy csoportja alsóbb- vagy felsőbbrendű. 55 Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke és Kis János filozófus közös meg­ állapítása szerint ez a javaslat „szinte min­ den pontján alkotmányossági aggályokat ébreszt”. Alkotmányellenes, mert az oko­ zott sérelem veszélye csupán feltételezett, holott csak a jogsértés tényleges veszélyét lehet büntetni. A szövegben szereplő fo­ galmak nem definiáltak, ezért önkényes 'S* .Wj bírói értelmezéshez vezethetnének, a szó­ lásszabadságot pedig a javaslat indokolat­ lanul korlátozná. A javaslatot kezdetben csak a nagyobbik kormánypárt támogatta, de éppen a Hegedűs-ügy felmentő ítéle­ tének kapcsán immár elképzelhetővé vált a kormánypárti konszenzus. Azonban hi­ ába a törvénybe iktatás, ha az alkotmány­ bírák következetesen alkalmazzák eddigi mércéiket, a jogszabály megbukik. Mint látható, az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében hozott másodfokú ítélet úgy tűnik, megfelelt mind a bírói gyakorlat­ nak, mind a törvények szellemének, mind az Alkotmánybíróság álláspontjá­ nak. (Bár a hírek szerint az Ügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújt be.) Nem a jelenlegi, immáron hosszabb ideje állan­ dó, illetve az állandósághoz visszataláló szabályozást és gyakorlatot kellene kriti­ kával illetni, hiszen az mindenben meg­ felel a liberális demokráciák követelmé­ nyeinek. Elgondolkodtató felvetés, hogy vajon nem okoztak-e azok a médiumok, közszereplők, akik az elmúlt két évben folyamatosan napirenden tartották a kérdést, nagyobb kárt, mint maga az írás szerzője. Hi­ szen a minimális példány­ számú kerületi lapban kö­ zölt cikk tartalma így sok­ szorosan felerősítve hat­ I hatott. De a megoldás máshol van. Olyan közéleti stílust és hangnemet kellene meg­ honosítani, amely a köz­ szereplők számára egyfajta önkorlátozást jelenthet (és persze ez mindkét oldalra egyformán vonatkozik, hi­ szen Tamás Gáspár Miklós tel az ítélet kapcsán írt cikké­ ben máris kimerítette az új javaslat egyik tényállását, tehát nem kizárólag egyes .szélsőjobboldali” elemek 55' tűrhetetlen viselkedéséről van szó), és segíthet abban, hogy a magyar társadalom tagjai által a valóban felhá­ borító gondolatok a közbe­ széd perifériájára helyeződ­ jenek. Koltay András A-. A véleménynyilvánítás szabad... Lapzárta után értesültünk, hogy az izgatás új szabályozá­ sát elfogadta az Országgyűlés. tizenötödik oldal �Amnézia Görög eredetű szó, jelentése: emlékezőké­ pesség meggyengülése vagy elvesztése. Akár rövid, akár hosszú távon. Joggal kérdezhetik, hogy kerül a csizma az asztalra? Talán azért, mert tipikusan magyar betegség. A kialakulá­ sa, eltelj edése a távoli homályba vész. Kezdődött ugye 1526-ban. Egy kisebb nem­ zeti katasztrófát követően az ország egysége felbomlott, 150 éves megszállás vette kez­ detét. A történetírás szerint ezreket hurcol­ tak rabságba, országrészek néptelenedtek el, a Magyar Királyság tetszhalott állapotba ke­ rült. Pár száz év elteltével romantikus regé­ nyek formájában elevenedik meg a kor, a végvári vitézek hőstettei mellett a török agák és basák képe „megszépül”, inkább ke­ délyes alakok képét ölti. Szigetvár hős védő­ inek leszármazottai pedig megkoszorúzhat­ ják a dicső II. Szulejmánt ábrázoló szobrot. Aprócska ugrást követően elérkezünk a fel­ szabadulás várva várt pillanatához. Ne tessék megijedni, ez még nem a Vörös Hadsereg diadalmenete. Még csak 1686-ot írunk, Bu­ da visszavételénél járunk. A hálás ország le­ mond a szabad királyválasztásról, a Habsburg-birodalom területe jelentősen megnö­ vekszik. Pár elégedetlen ember szava pedig nem sokat nyom a latban. Még szerencse, hogy olyan államférfiakat köszönhetünk en­ nek a fordulatnak, mint Thököly Imrét, vagy a nagyságos fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet. A Habsburg hatalom ellen nem lehet sikerrel felvenni a harcot. Sajnos ezt bizonyítja 184849. történelmi példája is. Hiába egy nagysze­ rű nemzet önfeláldozó harca, ha az ellenfél nemtelen eszközöket bevetve, egy állandó el­ lenséggel hirtelen megbékélve, összefogva vérbe fojtja a szabadságharcunkat. Elindul­ hattak az első transzportok Szibériába, utat törve a később érkezőknek. Elmúlik majd száz év, a Habsburg uralomra nosztalgiázva emlékszünk, boldog békeidőkről olvasunk, csak arra nem emlékszünk, hogy a nemzet a szabadságtól igen messze volt, a jóságos Fe­ renc József szerint minden nagyon jó, min­ den nagyon szép, köszöni szépen, minden­ nel meg van elégedve. Jött Trianon, egy Ta­ nácsköztársaság, egy rövid román megszállás, majd még egy világégés. Mi mosolyogva és hálásan vártuk a felszabadítókat, a haza megmentőit. Tettük ezt 1945-ben is. Az ered­ mény ismert, még akkor is, ha nem szabad róla beszélni. Mint ahogy tabu lett 1956. „el­ lenforradalma”. Éljen a boldog békeidő, a béketábor, a mi sorsunk a nyájas megbocsá­ tás. Nagy tapasztalatunk van benne. Nem telt cl száz esztendő, a „legvidámabb barakkban” újra divat lett a szocializmus. Ne a napi politikára gondoljunk, azt úgyis nagyon jól ismerjük. Sokkal inkább arra, hogy manapság Lenin és Sztálin kedves me­ sehősök lettek, az NDK nagy sikert aratott iparcikkei már az interneten rendelhetőek, a bolhapiacok legkedveltebb árucikke a vörös hadsereg egy-cgy itt felejtett relikviája. Nem az AK-47-esre gondoltam. A szocialista realizmus fénykorát éri. Emblematikus figurái ma pólókról, bögrék­ ről mosolyognak vissza ránk, műveik a si­ kerlisták élére kerültek, lassan szobrot eme­ lünk Kádár apánknak. Ez a mai valóság? Itt mindenki megőrült? Az egész társadalom kollektív amnéziában szenved? Nagyszerű, akkor lehet, hogy a kenyér 3,60? Dőzsölünk, sört és virslit min­ denkinek! Meddig lehet egy nemzetet az orránál fogva vezetni? Úgy látszik, bármed­ dig. Még minket, fiatalokat is. Nem akarjuk megismerni a múltunkat, elhiszünk min­ den demagóg ostobaságot, az arcunkba mo­ solyogva kérdezhetik: Na és? Világ proletár­ jai egyesültetek! Valaki ébresszen fel! Szabózé „Akinek nótája nincsen...” „Mindenik embernek a lelkében dal nan, & a saját lelkét hallja mindeni dalban, ' És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek." /Babits Mihály/ Sokak számára ismert, hogy 2000-ben meg­ alakult a Vén Pipás Tudományegyetem, de az ehhez vezető útról már kevesen tudnak. Szűk baráti társaságban alakult ki az a tradí­ ció, hogy csütörtökönként összegyűlve a Ho-ránszky utcában egy kis lélckmelegítő és hangszáljavító fogyasztása mellett beszél­ gessenek és dalolgassanak. Ebbe körbe tar­ tozott Boros Balázs (alias Boros professzor) és Horváth Gellért (alias Lila), akikben ké­ sőbb felébredt a felebaráti szeret, hogy az ilyen kellemes estéket még több emberrel kéne megosztani. A Pázmány Pódium kere­ tein belül próbálták intézményesíteni a nó­ taesteket, de a még kiforratlan koncepció miatt és a barátok kedvéért visszatért a régi kerékvágásba, s a társaság ahol éppen járt sa­ játszórakoztatására énekelgetett. Ilyen alka­ lom volt egy buli a Rádayban, ahol miután elment az áram Lila elkezdett dalolni a vak­ sötétben, s olyan jó hangulat kerekedett, hogy hajnalig nem ment haza senki. A 2002-es Balatonakalin rendezett gólyatá­ borban igen nagy sikere volt a nótázásnak, s tizenhatodik oldal így újra felmerült a gondolat, hogy szerve­ zett kereteken belül folytatódjon a mulat­ ság. Ráébredtek, hogy remek közösségko­ vácsoló alkalmak lennének ezek az esték, mikor mi, Pázmányos joghallgatók egymás közt baráti hangvételben elbeszélgethetünk, ismerkedhetünk, nótázhatunk. Először csak poénszinten kezdték egyetemként emleget­ ni a Vén Pipást, majd egyre inkább kirajzo­ lódott egy kép, ami már nem is tűnt olyan balgaságnak. így szeptemberben munkához láttak, s megszületett a Preambulum: „A Vén Pipás Tudományegyetem Sör, Bor, Rö­ vid tanszékét 2002. szeptember 1-jén alapí­ totta újjá az egyetem Egyetemi Tanácsa. Az egyetem célja, hogy a magyar és külföl­ di, valamint hazánk történelmét közvetle­ nül érintő bor, sör és rövid kultúrát, és szel­ lemiségét követve magas szakmai és erköl­ csi színvonalú képzést nyújtson a fiatalok számára, a magyar nemzet szolgálatára. 59 Szép lassan kezdett kialakulni az intézményi rendszer: a tanári gárda megszervezése; a ta­ lárok, a pecsét és az érmék beszerzése; a haligatói igazolvány, a felvételi éljárás megálmo­ dása; a hallgatók megfelelő tájékoztatása. Az eredeti baráti társaságból nem mindenki tá­ mogatta az ötletet, féltek, hogy az ily módon szervezett csütörtökök elvesztik varázsukat, de szerencsére egy szülinapi party során si­ került rendezni a nézeteltéréseket, mielőtt tönkre ment volna a barátság. Voltak még vi­ ták, de már csak a szervezést illetően, pl.: le­ gyen-e belépő, ha nincs miként oldják meg a finanszírozást. Az új javaslatot is fedezni kel­ lett valamiből, hisz megjelent az igény, hogy a viszonylag korán záró Vén Pipás után se szakadjanak szét az egybegyűltek, hanem in­ kább együtt folytassák a bulit. Volt hát három nagyszerű alkalom, mikor a Károli Pince adott otthont a nótának és a táncnak egyben. Az idei tanévben szintén a Horánszky utcá­ ban, de már a Stúdió kávézóban zajlottak az egyetemi gyűlések. Újra kezdődtek a íclvétclik, ajóízű beszélgetések^ s újra szálltak az éter­ be a jogászinduló dallamai a már állandó kísé­ rő zenekarral (Kardos István és társai). Ajókedv a régi, a társaság bővül, a cél megmaradt: az, hogy együtt jól érezzük magunkat, egyre több embert ismerjünk meg, barátokat szerez­ zünk és a Szentkirályi utcában is egymásra mosolyogjunk, ha találkozzunk. Hiszen „egy hivatás nagyság elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen iga­ zi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké.' Fügedi Zsófia �Mit ér ma egy jogi diploma? avagy sok az eszkimó, s kevés a fóka Ahogy az egyetemi hallgató egyre világosabban látja az alagút végén pisláko­ ló fényt, azaz egyre közelebb kerül ahhoz a naphoz, mikor jogi diplomát kap a kezébe, bizony fel kell tennie magának a kérdést: akkor most merre tovább? Szép-szép, hogy jogász lettem, de mikor lesz mindebből kenyér? Úgy gondo;lom, ezt a húsbavágó kérdést mihamarább fel kell tennünk magunknak, hiszén napjainkra a jogász-túlképzés országos jelenséggé vált. Idén szeptemberben került nyilvánosság­ ra az az adat, miszerint a felsőfokú vég­ zettségűek aránya a pályakezdő állásnél­ küliek körén belül 15%-ra emelkedett. Ilyen magas diplomás munkanélküliségre itthon még nem volt példa: tíz évvel ez­ előtt ez az arány még csupán 3% volt. Az ok természetesen a túlképzés, ami a fris­ sen végzett jogászokat és közgazdászokat érinti a legérzékenyebben. De, hogy csak a jogász szakmánál marad­ junk, a probléma forrása igen nyilvánva­ ló: az ország nyolc jogi karán évente kb. 3-3,5 ezer friss diplomás végez. Ilyen lét­ számot egyszerűen képtelenség elhelyez­ ni akkor, mikor az ország bíróságai, ügyészségei évente maximum száz új főt tudnak foglalkoztatni, a közjegyzőség ki­ halási alapon nyugszik, és vállalati jogta­ nácsosként is igen szűk körben lehet elhelyezkedni, - itt pályakezdőket nem is szívesen alkalmaznak -, tehát ezek a jogi szakirányultságok a felvetett problémára nem szolgálnak megnyugtató megoldás­ ként. így aztán marad az ügyvédi és a köz­ igazgatási pálya, amely szintén képtelen ennyi jogászt magába szívni. További ne­ hézséget jelent, hogy a közigazgatásban napjainkban több ezer fős létszámleépí­ tésben gondolkodnak, az ügyvédek pedig egyre inkább konkurenst látnak bennünk, mintsem segítségre szoruló pályakezdő kollégát. Tehát a piac kezd telítődni... Ajelenség okát a szakemberek az oktatási rendszer hiányosságaiban látják. A kilencvenes éveket megelőzően az egyetemek és főiskolák megszűrték a jelentkezőket, és alacsonyan tartották a felsőoktatásba bekerülők létszámát, ezáltal a jelenleginél jóval nagyobb értéke volt a munkaerő-pi- acon egy-egy diplomának. Természetesen önmagában véve egy nagyon helyes tö­ rekvésnek az eredménye az, hogy a jog­ hallgatók száma ugrásszerűen megnőtt a rendszerváltozást követően, de sajnos az elmúlt években nem tudatosult sem ben­ nünk fiatalokban, sem a karok létesítésé­ ért felelős vezetőkben, hogy ennyi jogász­ ra, ahányan végzünk az elkövetkezendő években Magyarországon, a szorosan vett jogi szakmában nincs szükség. Tehát a hallgatók számának megtöbbszörösödése az egyetemeken a diploma értékvesztésé­ hez vezetett. A fő probléma Mang Béla, az oktatási tár­ ca felsőoktatási helyettes államtitkára sze­ rint az, hogy nincs érdemi kapcsolat a képzési kínálat, és a munkaerőpiac között. A felvételi keretszámokat sokkal inkább a jelentkező diákok igényei, semmint a munkaerőpiac elvárásai határozzák meg. Mi, pályakezdő jogászok a nyugati típusú felsőoktatás hatására először a munkaerő­ piacon kerülünk versenyhelyzetbe, tehát nálunk az első szűrést nem az oktatási in­ tézmények, hanem a munkaadók végzik. A továbbtanulók pedig csak akkor szem­ besülnek azzal, hogy diplomájuk esetleg értéktelen, amikor már legalább öt évet belefektettek a megszerzésébe. Mi lehetne a megoldás? Biztos recept nincs, viszont az leszögezhető, hogy egy­ re inkább általános elvárás az napjaink­ ban, hogy a munkaerő-piacon korábban jól felhasználható diploma társuljon mi­ nimum két idegen nyelv tudásával, meg­ felelő szakmai gyakorlattal, számítógépes ismerettel, s nem utolsó sorban empati­ kus készséggel. Itt nálunk a karon- a ta- nárjaink többsége- köztük Bándi Gyula Dékán Úr is- a jog valamely szegmensé­ re való specializálódására hívja fel figyel­ münket. Azaz már itt az egyetemi évek alatt többet és részletesebben kell foglal­ koznunk egy-egy adott témával, mert így majd valószínűleg könnyebben fogunk tudni munkát találni. Ilyen szakterület lehet például a bankjog, a médiajog, a kereskedelmi jog, a környezetvédelmi jog, és még hosszan lehetne sorolni. Halustyik Anna Professzor Asszony egy szemináriumon azt tanácsolta, hogy 55',szerezzünk minél több papírt”, tehát a diplo­ ma megszerzése után se hagyjuk abba a tanulást, folyamatosan képezzük magun­ kat, legyünk szalgogászok, járjunk dokto­ ri képzésre stb. A Professzor Asszonynak bizonyára igaza van. de mi huszonéves fiatalok tizenegynéhány évnyi tanulás után valahogy nem így képzeltük el a jövőnket. Közülünk sokan nem azért igényelték például a diákhitelt, hogy modernebb te­ lefont vegyenek, vagy hogy abból (is) tud­ janak tankolni, hanem mert ténylegesen abból élnek, mert már nem tudnak, vagy nem kívánnak a szülői támogatásra tá­ maszkodni. Tehát sokak számára létkérdés az, hogy minél hamarább munkát tudjon találni képesítésének megfelelően, hiszen nem túl szerencsés az, ha az ember huszon­ évesen még mindig a szüleivel lakik, s az ő segítségükre szorul. Mivel a túlképzés folyamatos, és hatásai ma még be láthatatlanok, ezért a frissen diplomázottakra nehéz, míg a mostani hallgatókra még nehezebb idők várnak a jövőben. Egyre inkább bebizonyosodik az. amit Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke fogalmazott meg: „ha min­ den így marad, akkor néhány éven belül nagyon sok csalódott fiatal jogász lesz! 55 Szabó Viktor tizenhetedik oldal �Elsőéves előadó, kedd 20.15 (2. rész) Ritka pillanat, de mégis előfordul. Az elsőéves előadó kedden esténként zsú­ folásig tele van. Pál Ferenc atya 20.15.-kor színre lép. „Isten hozott Bennete­ ket!”. A hallgatók között sok nem katolikusyvagy nem is keresztény fiatal van. Nem hittanórán vagyunk... Pál Ferenc atya múltkori számunkban életéről, hivatásáról vallott. Most főként a kedd esti egyetemi ,;találkozások” fejlődés­ történetéről kérdeztük. " - Hermán Hessét, Hamvas Bélát, Doszto­ jevszkijt sokszor idézed az egyetemi előadáso­ kon is keddenként. Hogy kerültél az ifjúsággal ilyen szoros kapcsolatba? Mikor indultak ezek az előadások? Hogyan születtek meg ezek a fó­ rumok vagy minek mondanád egyáltalán eze­ ket a kedd esti találkozásokat? Katekézisnak, hittannak, vagy előadásnak? Hogyan fogal­ maznád meg a lényegét? — Legszívesebben nem mondanák rá sem­ mit. Tetszik, amit mondasz, hogy „kedd es­ ti találkozások”. Ez jól hangzik, ebbe bele férhet az, amiről itt szó van, amiről igazá­ ból nem tudom, hogy mi, és félnék is vala­ milyen szóba, vagy keretbe gyömöszölni. Nem is szeretném, ha ez pusztán csak elő­ adás lenne. Furcsán hangzik nekem, hogy azt mondod, hogy a „fiatalokkal való kap­ csolatom”. Én sosem felejtettem el azt, hogy milyen fiatalnak lenni. A lelkemnek van egy olyan része, ami sosem lesz öreg. Meg talán sose volt más csak fiatal. Szóval különösebben nekem nem kellett mit ten­ ni, hogy ez a kapcsolat megmaradjon. In­ kább nem elfelejteni, hogy ki is vagyok. Hogy fiatal vagyok, mégha most már kö­ zépkorúnak számítok is. Ha hetven-nyolcvan éves emberekkel beszélgetek ők is azt mondják, hogy furcsa nekik mindig, ha a tükörbe néznek. Van bennünk valami kor­ talan, valami időtlen. Nem biztos, hogy ép­ pen fiatal, de fiatalos. Valahogy amiatt, hogy kortalan, hogy nem öregszik meg. Ez a va­ lami bennem van. Ezt nem is tudom, meg nem is akarom elfelejteni. Amivel inkább dolgom van, hogy azért most már 37 éve­ sen nem biztos, hogy én értek egy 17 éves fiatalt. Ahhoz nekem hallgatnom kell őt, meg figyelni, tapasztalni. Nem akarom el­ dönteni, hogy milyen egy tizenhét éves fi­ atal. Azt gondolom, hogy sok szempontból fogalmam sincs. Szeretném őt megismer­ ni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen és ez már kialakít egy kapcsolatot köztünk. De ezt el­ tudnám mondani a ti korosztályotokra is. Én nem tudom, hogy ti hogy éltek, fogal­ tizennyolcadik oldal I— -4 i mám sincs, de ezért nagyon kíváncsi va­ gyok. Ezért egy csomó mindent megtanu­ lok tőletek. - És maguk az előadások, találkozások mikor kezdődtek és hol? Rögtön a Pázmányon? - Nem. Egy sajátos története van ezeknek a kedd esti találkozásoknak. Mert a terézvárosi négy év káplánságból született az, hogy ott az első ifi hittanon tizenheten voltunk. Négy év után, amikor eljöttem, ott voltak kétszázan. Ezzel a majd kétszáz emberrel ös­ szeültünk nyáron, amikor engem Rákoske­ resztúrra helyeztek. Elkezdtünk arról be­ szélgetni, hogy mit és hogyan lehetne és kel­ lene folytatni abból, ami elkezdődött Teréz­ városban. Nagyon kértem őket, hogy ne jöj­ jenek utánam, mert hogy minden erőmmel azon voltam, hogy ott egy közösség alakul­ jon ki, ne pedig pap függő történet legyen, és ők ezt elfogadták, értették is, hisz négy évig ebben a gondolatban voltunk. Tehát ők azt mondták, hogy érgük Feri, nem megyünk utánad. De akkor én meg hetenként tartsak nekik valahol valamilyen előadást, ahol vala­ mi azért mégis csak „tovább tud menni” és ami őket adott esetben megerősíti, hogy a közösségben tovább maradjanak, ott megta­ lálják a saját feladatukat. Én ez ellen nagyon berzenkedtem! Azt gondoltam - ezért sem szeretem ezt a szót, „előadás” -, hogy a ke­ reszténység nem előadás kérdése, a keresz­ ténységet nem lehet előadni. Ha valaki a ke­ reszténységet előadja, akkor már eleve nem tudom, hogy micsoda az, amit ő ott előad. Úgy láttam ez a műfaj, valahogy nehezen össze a kereszténységei. Egé­ szen más helyzet, amikor én egy közösség papjaként a közösség tagjainak beszélek vala­ miről, mint nem a közösség papjaként, akár­ honnan jövő embereknek beszélek valami­ ről. Emiatt nekem ez nem tetszett. De sze­ rettük egymást anynyira, hogy tettem egy kísérletet. Egyszerűen csak azt hiszem, hogy komolyan vettem a kérésüket. Valaki azt mondta, hogy neki van kapcsolata a XI. ke­ rületi MDF székházzal; és akkor azt kibérel­ tük. Akkor úgy voltunk ott egy évet, hogy minden negyedik alkalom után fizetni kel­ lett azért, hogy kifizethessük a terembért. Kezdtünk szeptemberben százan, és lettünk háromnegyed év után kétszázan. Ezek az es­ ték teljesen nyitottak voltak, oda bárkijöhe­ tett, és azt a termet akkor mi kinőttük. Kí­ nomban fölhívtam Várnai Péter atyát, akivel évfolyamtársak voltunk a szemináriumban. Es akkor mondtam neki, hogy mi itt va­ gyunk kétszázan, de nincsen helyünk. Ak­ kor ő mondta, hogy ajogi karon most éppen nincsen egyetemi lelkész és jöhetnénk ide, de akkor én tegyem magam nyitottá ajogi karosok számára. Mondom jó, ha ez azt je­ lenti, hogy én engem ők elérhetnek, és talál­ kozhatunk, és bárki beülhet ezekre a találko­ zásokra, akkor nagyon szívesen. Ekkor ő azt mondta, hogyjó. Szóval így kerültünk oda a jogi karra. - És „lészen” 500... - Hát igen, szerintem úgy 400-450-en le­ hetünk. - Az előadások témáit hogyan válogatod ki, amikor előre megtervezed - gondolom - nyá­ ron, hogy miről fogsz beszélni? - Szeretnék a hitről beszélni, ill. arról. hogy hogyan tudjuk az Isten-kapcsolatunkat itt Pesten, vagy Budán, Budapes­ ten vagy vidéken, ebben a szűkebb vilá­ gunkban megélni. Amiről nagyon sajátos, és nagyon hasonló élményeink, vagy ta­ pasztalataink vannak. Tulajdonképpen én talán csak annyit szeretnék, hogy ott a ti közreműködésetekkel, az együttes jelen­ létünkben „történjen valami”. Eltöpren- �geni azon, hogy lehet gazdaggá tennünk az Istennel való kapcsolatunkat. Termé­ szetesen szedem elő azért a különböző té­ mákat. Jó, hogy ha van valamilyen anyag a kezünkben. De valójában azt másodla­ gosnak tekintem. - Idén mi ez a vezérfonál, ez a „másodlagosáp” sag ’y? - Több éven keresztül beszéltünk arról, hogy a hit hogy írható le, milyen összete­ vői vannak. Hogyha a hitet egy jelenség­ nek tekintem, ami minden emberre jel­ lemző, akkor a hitnek milyen összefüggé­ sei vannak a gondolkozásmódunkkal, a racionalitással, az érzéseinkkel, az érzel­ meinkkel? Milyen összefüggései vannak a hitnek a tapasztalással, az észleléssel, az érzékeléssel? A hitnek milyen összefüg­ gései vannak az akarattal, a döntéseinkkel, az életformánkkal? Erről beszélgettünk sok éven keresztül. Aztán ezek, amikor összeállnak egy rendszerré, akkor annak a rendszernek milyen sajátosságai vannak? Ha a hitről úgy beszélünk, mint egy fo­ lyamatról, akkor ennek a folyamatnak mi­ lyen sajátosságai vannak? Az erkölcs és a hit milyen viszonyban áll egymással? Ezekről beszéltünk két-három évig, most pedig eljutottunk oda, hogy hogyan tud­ nánk a hitünket elmélyíteni. Hogyan tud­ juk azt személyessé tenni? Hogyan tud a hit bennünk elevenné válni? Ez most nem annyira a jelenségnek a leírása, ha­ nem inkább annak a gyakorlati megköze­ lítése, hogy, ha már van valamilyen hi­ tünk, akkor azt hogyan lehet megerősíte­ ni, elmélyíteni, gazdagítani? - Mit gondolsz, ha kicsinek bizonyul ez a te­ rem mi lesz? Van valamilyen vészforgatóköny­ ved, erre az esetre? -A teljes tanácstalanság állapotában vagyok ezzel kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy hova mehetnénk. Jól érzem itt magam, meg úgy látom, hogy jól vagyunk itt, jó helyünk van. Másfelől pedig azt látom, hogy tényleg olyan sokan vagyunk már, hogy kinőttük ezt a termet, ami a befogadásnak, az ott lét­ nek a rovására kezd válni. Vannak olyanok, akik belépnek, szívesen maradnának, de már annyira nem tudnak hol lenni, hogy inkább hazamennek. De hogy hova lehetne tovább menni, azt nem tudom. - Az imádság milyen szerepet játszik a min­ dennapi életedben? Mondjuk a szentmise, a gyóntatás, magának a papi munkának a köz­ ponti elemei... - Ilyen szempontból nem szűntem meg nagyon örülni annak, sőt élvezni azt hogy pap vagyok. Beleértve a gyóntatást, a vasár­ napi szentmisét, a legklasszikusabb papi dolgokat. Ezeket kifejezetten szeretem csi­ nálni. Nekem a vasárnapi mise az kihívás. - Hogy érted ezt? - Képtelen lennék rutinból misézni, vagy előszedni valami régi beszédet. Vagy valakinek a gondolatait szolgai mó­ don elmondani nyolc percben, és túl lenni rajta. Egyszerűen rosszul lennék már a gondolatától is, hogy valami ilyes­ mit kövessek el. - Szóval sokat készülsz a vasárnapi prédikáci­ óra? - Több órát készülök, ami nem tudom, hogy sok-e. Fél nappal kezdtem. Most már egy pár óra alatt kész vagyok. De, hogy ez sok-e vagy kevés, azt nem tudom. Azt gondolom, hogy vasárnap fontos, hogy történjen valami velünk, meg bennünk, meg köztünk és az Isten között. Valami, amire este az ágyamban azt mondhatom, hogy ma volt egy komoly találkozásom Va­ lakivel. Ezért nekem ezek nagyon fontos dolgok. A gyóntatás is nagyon fontos. Az imádság is nagyon fontos. Ezeknek a sze­ mélyesjellege. Vagy az, hogy abban az tör­ ténjen, ami az Isten szándékának megfele­ lő. Ez is egy nagy kihívás. Hogy ne az tör­ ténjen, ami az én szándékomnak, vagy az én elgondolásomnak megfelelő. És ezt so­ sem adják olcsón. Nekem legalábbis nem. Nem kapom ingyen. Mindig, minden nap - ezért is jó szó a kihívás - meg kell küz­ denem ezért. Vagy a magam izzadságával jön az csak ki. - Mondtad, hogy sokat jártál külföldön, itthon plébániákon. Összehasonlítva a tapasztalatai­ dat, hogyan látod a hazai egyház, a plébániák életét? Mik azok a fő problémák, vagy gondok, amik ott kint nincsenek, de itt vannak és vi­ szont? Milyen szerinted a Magyar Egyház jö­ vője? Kicsit általános a kérdés, de talán érthe­ tő. Szóval milyen irányba haladunk, mint Egyház, mint közösség? - Nagyon sokfelé látok jó kezdeménye­ zéseket. Sőt olyan jó folyamatokat, amik már ki is nőtték a kezdeményezés szint­ jét. Ahol élő, eleven közösségek vannak. Nyilván annak nyomán, hogy élő, eleven Isten-kapcsolatú papok, meg világi em­ berek, laikusok vannak. És abból lesz va­ lami. Nem gondolom, hogy különöseb­ ben aggódni kéne a Magyar Egyház jö­ vőjéért. Mert ennél sokkal jobb dolgot is csinálhatunk, minthogy aggódjunk a Magyar Egyház jövőjéért. Mondjuk, rögtön neki lehet állni valamit csinálni. Akkor nem azzal töltöm az időmet, hogy valamiért aggódom. Ezt tehát én sokkal egyszerűbben látom. Persze, föl kell tár­ ni az okokat, a tendenciákat, mi miért van, mit rontottunk el, mi a jó irány. Per­ sze, erre időt kell szánni. De a lényeg azt hiszem, hogy azon van, hogy csináljunk valamit, ami az Isten tervébe, az Isten or­ szágába beleillik. Aztán azon csiszoljunk, finomítsunk, ami így szépen, lassan megteremti a jövőt. Ha az Isten az egy­ házban jelen van és mi vagyunk az egy­ ház, akkor csináljuk a dolgunkat és lesz egyház, és kész. Kifejezetten értelmetlennek tartom a panaszkodást, a hujjogást, a nem tudom én micsodát. Ennél sokkal értékesebb a mi időnk, minthogy ilyesmivel foglalkozzunk! - Mi a legnagyobb örömöd a saját ténykedé­ sedben? Másrészt: Jézus mit mondana arról, hogy mi az O legnagyobb öröme a te papi mű­ ködésedben? — Hűha.... Talán a legnagyobb örömet az jelenti nekem, amikor, ...nem az. amikor,.. .talán nem is az, amikor sikerül közvetítenem valamit Isten szeretetéből, vagy a jelenlétéből, hanem amikor én már nem is vagyok, nem is vagyok ott. Szóval, amikor megszűnők lenni. Ami­ kor már úgy tudok valamit közvetíteni, hogy az én szerepem, vagy jelenlétem egyszerűen el is tűnik ott. Már nem szá­ mít. Amikor valakinek az én jelenlétem­ ben lesz egy Istennel való találkozása. Amihez én már tulajdonképpen nem is kellek. Amiből szépen lassan elhúzódha­ tok. No egy ilyesmit megélni, talán az a legnagyobb öröm énnekem. -És a kérdés másik fele? - Jézus mit mondana, mi a legnagyobb öröme az én papi működésemben? Azt képzelem - mert hát ezt nem tudhatom, de azt képzelem -, hogy az, amikor mondjuk egy beszélgetés után, vagy egy gyóntatás után, vagy akárcsak néhány mondat után Jézus odalép mellém, meg­ veregeti a vállam, és azt mondja, hogy J5,valahogy én is így csináltam volna. Na, egy kicsit jobban, de ez se volt rossz! Szóval ezek a pillanatok... - Sok ilyen pillanat van? - Van, vannak ilyen pillanatok. Hogy soke? Ezt nem is tudom; de vannak, vannak ilyen pillanatok... - Köszönöm a beszélgetést! Németh Ádám tizenkilencedik oldal �sportélet karunkon Az idei tanévtől kezdve már nemcsak szellemünket, de testünket is rendsze­ res edzés alá vetjük. A Testnevelési Csoport vezetőjét, Draskóczy Imrét kér­ deztem hogyan alakult ez az elmúlt félévben. - Miként zajlott a jelentkezés, voltak-e gondok a határidő betartatásával? - Mivel nagyon új ez az egész, a hallgatók körében sem volt elterjedt. Mi megtettünk mindent: hirdető táblákon. Interneten rajta volt. Úgy érzem nem is volt vele problé­ ma, a hallgatók közel kilencven százaléka időben regisztráltatta magát. A maradék valóban próbált kicsúszni a kezünk közül, s mi azért harcoltunk olyan lelkiismerete­ sen, mert nem szerettük volna, hogy ebből félévkor problémája legyen a hallgatónak. Több időpontot is megadtunk, ebből az első október 15. volt, eddig kellett min­ denféle választást leadni a Testnevelési Csoportnak. Már előtte is elkezdődtek a foglalkozások, de addig lehetett változtat­ ni. November 12-ig adtuk meg a határidőt azoknak, akik valamilyen okból végleg ki­ csúsztak. Ez olyan harminc-negyven fő el­ sős és másodikos évfolyamon egyaránt. Közülük már többen rendezték soraikat. Való igaz van még pár hallgatóval lezárat­ lan ügyünk, de ez bármely tanszékkel elő­ fordulhat. - Milyen a statisztika: hányán jöttek orvosi papírokkal vagy igazolással, hogy máshol sportolnak? - Először annyit hadd jegyezzek meg, hogy már több éve itt van a Testnevelési Csoport, s aki szeret sportolni, az eddig is szívesen lejárt ide. Van most egy rész, akik szeretnének kibújni ez alól. A másik, amit megemlítenék, hogy van egy szabályzat, ami kiadásra került, melyben tisztáztuk a feltételeket. A kérdésre pedig a válasz az, hogy van egy jelentős hányad, aki az orvo­ si igazoláshoz fordult, ez közel harminc százaléka a hallgatóknak. - Ezek tényleges orvosi problémák vol­ tak vagy inkább kiskapuk? - Amikor valaki csecsemőorvostól hozott igazolást, akkor az kicsit elgondolkoztató volt, de a többség természetesen nem ilyen. Éppen azért ragaszkodtunk a rend­ szeres sport bevezetéséhez, hogy egészsé­ gesebbek legyenek a fiatalok. Egy katonai behívónál is ilyenek az arányok, ezzel szembe kell nézni, s ha lehet, javítani raj­ ta. - Mennyien sportolnak az egyetem fala­ in kívül? - Mi igazából az úszást próbáltuk előny­ ben részesíteni. Erre nem tudtunk lehető­ séget biztosítani, de vannak olyan előrelé­ pések, hogy az ELTE-vel kötnénk megál­ lapodást az uszoda használatára. így jóval egységesebb lehetne, könnyebben ellen­ őrizhetővé válna, hisz igen nagy munkát ró rám ennek betartatása. - Melyik volt a legnépszerűbb a felkí­ nált lehetőségek közül? - Nem teljesen vártam ezt a végered­ ményt, de a tánc. Sokan jelentkeztek nép­ táncra és a gólyabáli nyitótáncra egyaránt. Aminek nagyon örülök, hogy ezzel igen jó közösségi élet valósul meg. - Mivel ilyen nagy sikernek örvend, nem tervezik-e más fajta táncoktatás bevezetését? - Természetesen szeretnénk bővíteni, de helyhiánnyal küszködünk. A gólyabálra való felkészülés az elsős előadóban folyt, ilyen pótmegoldásokhoz kell fordulnunk. - A 26-os épület III. emeletén található tornatermet, mely alkalmas lenne lab­ darúgásra és kosárlabdára, mikor lehet használatba venni? - A tetőszerkezet renová­ lása már megtörtént, a belső felújítás várat még magára, de nyugodt szív­ vel mondhatom, hogy az egyetem vezetősége min­ dent megtesz ennek ér­ dekében. Konkrét idő­ pontot nem tudok mon­ dani. Addig is biztosí­ tunk helyet a tömeg­ sportnak az Orczy kert­ ben, s két másik termet bériünk a női és férfi ko­ sárlabdának. - Hat-e a versenyeken való részvételre, hogy bevezették a kötelező testnevelést? - Valamelyest hat, de döntően azért nem vál­ toztatja meg, mert aki akart, eddig is megtalálta a módját, A mi kezdemé­ nyezésünk fő célja, hogy mozogjanak a hallgatók legalább heti egy alka­ lommal. Tény, hogy az ökölvívással, a tornával. a judoval bővült ez a kör. A Magyar Egye­ temi és Főiskolai Sportszövetség tagjaként egyetemünk az ő általuk felsorolt sport­ ágaknak és iránymutató elveknek, ver­ senykiírásoknak próbál megfelelni. Ez egyrészt infrastruktúra kérdése, másrészt szeretném, ha összhang alakulna ki a többi karral. Gondolok itt arra, hogy Piliscsaba rendelkezik szabadtéri lehetőségekkel, mi pedig tornatermekkel, így egy jól koordi­ nált, összehangolt munkával egymást ki­ egészíthetjük. Amiket még szeretnék, ha rendszeressé válnának, az a fittségi felmé­ rések és a kirándulások, melyek szintén beszámíthatóak az óraszámba. - Még egy kérdésem lenne: milyen öszszegből gazdálkodik a Testnevelési Cso­ port? - A kötelező testnevelést az egyetem biz­ tosítja, így az térítésmentes. A nevezési dí­ jakat, az edzések pótlását és a felsőbb­ évesek sportolási lehetőségeit a Hallgatói Önkormányzat által megszavazott keret­ ből kell fedeznünk. Erre minden évben készítünk egy pontos költségvetést, amit benyújtunk a Gazdasági Bizottságnak. Idén 1,7 millió forintot kaptunk. Fügedi Zsófia � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2003 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VI. évfolyam 8. szám 2003. december 11. Abstract A summary of the resource. Tartalom A hallgatói önkormányzati választások eredménye 2003 Hírek A pécsi Polgári Jogi TDK látogatása a Pázmányon Pázmányos áldozat Irakban Régi jó táblabírák Deák Ferenc-emlékülés Megalakult a Lippay György Kör Lippay Györgyről Az Aranybulla rejtélye Körkérdés az egyetemről Könyvtárunkba látogattunk Pázmányosok a jog útvesztőjében 3. Azok a boldog szép napok 5. A Kultúr-Közélet Társaságról Gyűlöletbeszéd és jog Amnézia „Akinek nótája nincsen...” Mit ér ma egy jogi diploma? Elsőéves előadó, kedd 20.15 Sportélet karunkon Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Gulyás Judit - szerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2003. december 11 Date Created Date of creation of the resource. 2003. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2448kb+5655kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VI_8_20031211 Relation A related resource T00059 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VI_8_20031211 Gulyás Judit HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/377dd0231301f3318e599279bec9a5c3.jpg b0bc7d8a4da3a878c3e2260ab4d4ab57 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2f1326f2ae70f09ede1a7c7911f192e8.pdf aaff63fd518bd52755525c5a4f7f2812 PDF Text Text J2.OO4O3:L-^ VIL évfolyam^ 7. szám e-mail: itelet01@hotmail.com honlap: n-tvh:jak.ppke. hu/itelet 2004. március 19. �K * I S „Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Pezsgés Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár Az utóbbi hetekben, hónapokban ör­ vendetesen megélénkült Karunkon a SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: hallgatói aktivitás. Nem elsősorban az Főszerkesztő: elő-, rendes- és utóvizsgák végelátha­ Boronkay Miklós (tel: 06 30/293 20 10) tatlan sorára és az ezzel kapcsolatos fej­ vesztett kapkodásra és félelemmel teli A szerkesztőség tagjai: izgalomra gondolok, hanem a hallgatói Cseri Tímea, Gulyás Judit, Milisits Barbara, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szincsák Zsuzsa, Török Balázs, Zsellér Máté öntevékenység számos szervezett meg­ nyilvánulására. Életre kelt a Lippay Munkatársak: György Kör, mely már két színvonalas rendezvénnyel ajándé­ Dedics Zsigmond, Erdélyi Ágnes, Fekete Borbála Teleki László, Szilvásy György kozott meg minket (Pázmány Nap, Deák Emlékülés), és szá­ mos programot szervez ebben a félévben is. Hallgatói színját­ Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd szó kör alakult a Karon, a HŐK pedig újra teljes lendülettel in­ tézi ügyeinket, legutóbb „Tanáraink Emberközelben” címmel Me^elenik 1200 példányban beszélgetőest-sorozatot indítva útjára. Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) kérjük! Köszönettel: a szerkesztőség. A megnövekedett érdeklődés és aktivitás nem hagyta érintetle­ nül az ítéletet sem: az időközben megválasztott új főszerkesz­ tővel valamint számtalan lelkes új munkatárssal folytatódik a lap szerkesztése, reményeink szerint növekedő példány- és ol­ TARTALOM dalszámmal, színesebb tartalommal és gyakoribb megjelenés­ Hírek Prof Dr. Gáspárdy László, személyesen Akiért a harang szól: Dr. Pálinkás György Isten veled, Gyuri Bácsi! Újabb támadás Karunk ellen Antiszemiták volnánk? Őrségváltás a HŐK élén Oscar - 76-odszorra is Mel Gibson Passiója Tanáraink emberközelben Az Összehasonlító Jogi TDK Azok a boldog szép napok 6. Egyetemi Katolikus Közösség - Vad Fügefa „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben...” Általános ismeretek Egyetemünkről ,A2 emberképtől függ minden! Polgári jog vizsgalap Vizsgán elhangzott „aranyköpések” Rejtvény e-matl cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 4 6 7 8 9 10 11 12 14 14 15 15 16 17 18 20 22 23 sel. A megújulás kezdetén járunk még: minden segítség elkel a lapnál. Várjuk tehát mindazokjelentkezését, akik bármely vo­ natkozásban - legyen az cikkírás, honlapszerkesztés vagy éppen szervezési jellegű teendők intézése - szívesen vesz részt az ítélet elkészítésében. Annak érdekében, hogy egy még változatosabb és szerethetőbb lapot vehessetek kezetekbe, kérem segítségeteket, az eddigi ki­ tartó és áldozatos munkájáért pedig ezúton is köszönetét mon­ dok a szerkesztőség valamennyi tagjának, különösen Gulyás Ju­ ditnak és Koltay Andrásnak, akik továbbra is lelkesen segítik munkánkat. Egy még izgalmasabb jövőbeli ítélet reményében ajánlom jelen számot a Kedves Olvasó figyelmébe! Boronkay Miklós főszerkesztő honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �hírek A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudo­ mányi Kar Európajogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszéke hagyományteremtő céllal 2003/2004-es tanév tavaszi szemesz­ terében „Miskolci EU Vándorkupa” elne­ vezéssel európajogi perbeszédversenyt hirdet. A perbeszédverseny célja hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásá­ nak méltó megünneplése, egyben a hall­ gatók figyelmének felhívása arra, hogy az európajog pontos ismerete és gyakorlati alkalmazása a jövőben milyen jelentős részét képezi a jogászi hivatásnak. Részletek: Valamennyi dokumentum el­ érhető az alábbi honlapon: www.unimiskolc.hu/~eujog ; illetve Karunk hon­ lapján, a hírek között. Nevezési határidő: március 30. ★ Tudtátok, hogy Egyetemünkön Testneve­ lési Tanszék működik? Tudtátok, hogy a ,,Spari” épületében a félemeleten találha­ tó? Tudtátok, hogy foci, callanetics ( Hét­ fő: 16.30-17.30; Szerda 16.30- 17.30), fittness, kosárlabda és természetjárás is szerepel a repertoárjukban??? Érdemes felkukkantani a tanszékre, legalább egy­ szer, hátha találsz valami kedvedre valót. Kedvcsinálásképpen: a focicsapat indul az Európai Egyetemek és Főiskolák Bajnok­ ságán, ugyanezen bajnokságban pedig a kosárlabdacsapat esélyes a döntőre!! Mozgás Fiúk, Lányok, nem csak agyra kell gyúrni!!! ★ ÜGYFÉLFOGADÁS a HŐK IRODÁBAN Dobos Tibor László (II/N - elnök): hétfő / kedd ! szerda 8-10 óra és 12-13 óra; pén­ tek 8-10 óra; szombat 9-11 óra. Dorogi Zsolt (II/L - kari minőségbiztosí­ tási bizottság tagja): péntek: 14-16 óra. Ordas Eszter (H/L - gazdasági alelnök): kedd/ szerda/ csütörtök 10-13 óra. Pádár Dávid (I/N - ellenőrző elnök): kedd fél 11-12 óra. Teleki László (TV/L - külügyi ügyvivő): kedd és péntek 10-12 óra; szombat 8-tól igény szerint (!). Ujfalussy Márk (III/N - tanulmányi alel­ nök): hétfő 10-11 óra; szerda 9-10 óra.★ Hírek a Ljipptry György Körből Az ősz folyamán megalakult hallgatói csoport, a Lippay György Kör továbbra is az egyetemi közélet felpezsdítésén munkálkodik. Tavaszi programjaik közül kiemelendő a március 25-én rendezendő konferencia „Egyház és diktatúra” címmel (hirdetést Id. a hátoldalon), valamint az április 28-án sorra kerülő Pro Facultate-Nap, ahol másod­ ízben kerül kiosztásra a Pro Facultate Díj. A dijat a Kar hallgatóinak, oktatóinak, alkalmazottainak szavazata alapján ítélik oda. A szavazásra április elején kerül sor, addig is mindenki gondolkodjon, kire is adja majd voksát. Díjazott lehet bárki, aki a Kar építé­ sében, létrehozatalában, megerősödésében, fejlődésében meghatározó szerepetjátszott és játszik, tavaly Dn Zlinszky János Prodékán Úr nyerte el első ízben a díjat. Akit érdekel a Kör munkája, és szeretne csatlakozni, az keresse dr. Koltay Andrást a Magán­ jogi Intézetben, dr. Gerencsér Balázst a rektori hivatalban, vagy jelentkezzen emailben, illetve személyesen az ítélet szerkesztőségében. A LEVELEZŐ-TAGOZAT HÍREI E havi híreinket mindenképpen a levele­ ző-tagozatos hallgatók javára tett intézke­ déseinkkel kell kezdenem. Korábban karunkon a levelező tagozatos hallgatók hátrányt szenvedtek nappalis társaikkal szemben - de eme ellenszenv, örömmel jelenthetem, örökké a múlté. Az ősszel felállt új választmány arra törekszik hogy minden hallgató egyenlő elbírálás alá essen. Minden területen. Nem csak az oklevelünk értéke azonos - mindanynyian egy egyetem / egy kar polgárai va­ gyunk: azonos jogokkal. E szorgalmi idő­ szaktól kezdve szombatonként is tartunk ügyeletet a Hallgatói Önkormányzat iro- dájában! Mindenféle gonddal-bajjal for­ dulhattok hozzánk — ha tehetjük: segí­ tünk! ★ Legutóbbi közgyűlésünkön létrehoztuk a NÉPTUN eseti bizottságot. Célunk az állandó párbeszéd kialakítása a rendszer­ gazdával, továbbá, tanácsadást kívánunk részére szolgáltatni. Váijuk észrevételei­ teket ! tanácsaitokat - a HŐK irodában ügyfélfogadási időben / és a teleki@ lectio.jak.ppke.hu e-mail címen. Teleki László teleki@Iectio.jak,ppke.hu 06204187357 Váltás a tanszékek elén 2004. január 1-jével több tanszék, illetve intézet élén is személycsere történt, mi­ vel életbe lépett a szabály, mely szerint a 70. életévüket betöltötték nem viselhet­ nek vezető tisztséget, és professzori stá­ tuszuk is megszűnik. Az érintettek kivé­ tel nélkül a Kar oktatói maradtak, Professor Emeritus (tiszteletbeli profeszszor) tisztségben, hasonlóan a többi, 70. évét betöltött oktatóhoz, akik megbízási szerződéssel folytatják tovább az oktatást. A személycserék a következők voltak: Jogbölcseleti Intézet: A Jogbölcseleti és az Állambölcseleti Tan­ szék összevonásra került, így Dr. Péteri Zoltán professzor tisztsége megszűnt, az összevont tanszék vezetője Dr. kiirga Csaba professzor. Bűnügyi Tudományok Intézete: Dr. Békés Imre professzor helyét a tan­ szék és az intézet élén ük Vókó György docens vette át. Nemzetközi Jogi Intézet: Dr. Bánrévy Gábor professzor megbízás­ sal maradt az Intézet élén. Az Európajogi Tanszék új vezetője Dr. Boytha György docens helyett dr. Szabó Marcel docens! Magánjogi Intézet: A Kereskedelmi Jogi Tanszék vezetője Dk Miskolczi Bodnár Péter professzor lett, Dr. Tarr György docens helyett. Gazdasági Szakjogok Intézete: Dr. Radnay József professzor maradt a Munkajogi Tanszék vezetője. harmadik oldal �■ 'SR I Prof. Dr. Gáspárdy László, személyesen I - Hogyan alakult szakmai életútja a miskolci - Milyen hatások, illetve okok miatt gondolt arra pályaválasztáskor, hogy On az érettségi után jogot kíván tanulni? - Mint budai polgárgyereknek, szinte magától értetődő volt, hogy gimnáziumi tanulmányaimat a Toldy Ferenc (akkor még: Sallai Imre) középiskolában folytas­ sam, Az 1854-ben alapított Alma Mater 2004-ben ünnepli fennállásának 150, év­ fordulóját, Nagy öröm számomra, hogy e jeles évforduló alkalmából azt a verset, amelyet 1954-ben a centenárium tisztele­ tére írtam, legnagyobb unokám, a szintén „toldysta” Anna fogja majd elszavalni, A tanintézet hagyományosan reálgimná­ ziumként működött, de én - szelektív ké­ pességeim révén - csak szerényen illesz­ kedtem ebbe a főirányba. Már 12 éves ko­ rom óta (a doktorátus letételéig) mindig voltak magán tanítványaim: magyar, orosz és német nyelvből, továbbá történelem­ ből, Akinek ilyen „filosz” irányultsága volt, tanár lehetett, vagy jogász. Bár fel­ menőim és rokonaim között több jogász is akadt, a döntés nem ezen múlott. Tulaj­ donképpen utólag racionalizálom azt, ami a tizenéves fiatalemberben akkor lezajlott. Olyan élethivatást akartam választani, amelyben eszközt a nyelv, a beszéd és az írás ad, a történelemből nő ki, de a taná­ rénál tekintélyesebb hangon szólal meg (s tán jobban is fizetik), így lettemjogász. - Professzor Úr az '56-os eseményeket fiatal egyetemistaként élte meg. Igaz, hogy vidéken járt egyetemre, de mégis megkérdezem: hogyan emlékszik vissza a forradalom napjaira, s az azt követő megtorlásokra? — A negyvenhét évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc napjaira, s e napok hőse­ ire ma is lelkesedéssel, hálával és szeretet­ tel gondolok. Mint az egyetemi és a váro­ si rendezvények és megmozdulások résztvevője felejthetetlen emlékekkel let­ tem gazdagabb. A forradalom egyik béké­ sebb napján visszatértem szüléimhez, s akkor még kijutott az olvasgatásból is, de az ostrom napjaiban már a pincébe kény­ szerültünk. Amikor aztán visszatérhettem Pécsre, az évfolyamtársak némileg meg­ ritkultak: volt, akit börtönbe vetettek, egyesek pedig Nyugatra emigráltak. negyedik oldal egyetemi katedráig? - ['öltak-e olyan oktatói, akik az egyetemi ta­ nulmányok során döntően meghatározták Pro­ fesszor Úr jogi érdeklődését? — Egyetemi tanulmányaimat Pécsett kezdtem, majd Szegeden folytattam, s fejeztem be. 1956 és 1960 között vi­ szonylag kevés volt az olyan jogi oktató, akit az ember egyfajta „spiritus rector”nak tekinthetett volna. Azóta ez a helyzet lényegesen megváltozott. Pécsett - talán mindannyian - Dr. Degré Alajosra, a jogtörténet előadójára voksoltunk volna, ha létezett volna effajta kvalifikáció. Öt mindenki „professzor úrnak” nevezte, holott hivatalosan adjunktus volt. Bá­ multuk szaktudását és szuggesztív elő­ adásmódját, mindaddig, amíg el nem tá­ volították az Egyetemről. A Szegeden el­ töltött három diákév során dr. Martonyi János, az államigazgatás tanárának bel­ sőbb köréhez tartozhattam. Degréhez hasonlóan ő is a francia jogi kultúrába eresztette gyökereit. Nehéz időkben voltakjó pedagógusok és vallásukat gyakor­ ló katolikusok. Megemlítem még dr. Kemenes Béla nevét, aki kényszerű var­ gabetű után térhetett vissza az Egyetem­ re. Elegáns megjelenése, világfias fellé­ pése imponált nekem is, de legfőképpen az, hogy tudtuk: a polgári Jogi kodifikáció egyik meghatározó szemé­ lyiségét ismerhettük meg benne. - 1960-ban a pályakezdő jogász lényegé­ ben két út közül választhatott: lehetett belőle bírósági fogalmazó, vagy elmehe­ tett ügyészségi fogalmazónak. A doktor­ rá avatásomkor én már nős ember vol­ tam, így a némilegjobban dotált ügyész­ ségi munkakört választottam. 1962-ben kitűnő eredménnyel „fejeltem megn’ a két évvel korábban „summa cum laude megszerzett diplomát. Naponta kétszer nézek fel az egykori VIII, kerületi ügyészség József körúti ablakaira, mi­ közben jövök s megyek a Szentkirályi utcába, majd haza. Fogalmazóként írtam első tanulmányomat, s publikációim az­ óta több földrészen, számos nyelven je­ lentek meg, s duzzadt fel füzetnyire a ró­ luk szóló jegyzék. Szolgáltam a Fővárosi Főügyészségen, a Legfőbb Ügyészségen, de csakhamar az ELTE levelező tagoza­ tán, majd az Országos Vezetőképző Köz­ pontban, utóbb a Budapesti Műszaki Egyetemen, továbbá az Országos Mun­ kavédelmi Képző- és Továbbképző Inté­ zetben igyekeztem magam hasznosítani, mint külső előadó. 1969-ben lettem kan­ didátus, A Főügyészségen olyan kiváló munka­ társaim is voltak, mint Prof, dr, Bándi Gyula dékán úr és dr. Polt Péter legfőbb ügyész úr. Már régóta nem az íróasztal­ hoz, hanem a katedra iránt vonzódtam, - Hogyan tudná megfogalmazni az ügyészi hi­ vatás szépségét? - Válaszomat azzal kezdeném, hogy az ügyészi pályáról én több mint húsz évvel ezelőtt szereztem az utolsó személyes ta­ pasztalatokat, Akkor, amikor a Fővárosi Főügyészség Polgári Jogi' Osztályának osztályvezető ügyészeként nyolc éven át műveltem a szakmát, az ügyészség pol­ gári szakágának a jelenleginél lényegesen szélesebb cselekvési lehetőségei voltak, s ezekkel széles körben és hatékonyan élni nagy szakmai kihívás, fáradságos munka és megnyugtató erkölcsi elégtétel volt. Sajnálom, hogy tudatlanságból, vagy de­ magógiából eredeztethetően ez a szak- I » l I » I I �ágazat visszaszorult. Pedig ebből a szak­ mai ágazatból többen is a Magyar Tudo­ mányos Akadémia Doktorai lettünk. - Minek köszönhető, hogy Professzor Úr tudo­ mányos munkássága a Pázmány jogi karán folytatódott? - 1997-ben töltöttem be 60. évemet. Már korábban szó volt arról, hogy viszszaköltözöm Miskolcról Budapestre, és a Pázmány falai közé lépek. Ezek a falak akkor még szegényesek voltak, de a sze­ retet és az akaraterő révén ma már büsz­ kén tekinthetünk a három épületből egybeállt Karra. Eleinte az én tanszékve­ zetői szobám is (vagy jobban mondva szobáim, hiszen többször költöztünk) végre megállapodott a 30. számú épület tetőterében, ami engem kissé a Bohém­ élet kulisszáira emlékeztet. Ha a bohémságból kevés is szorult belém, de azért Puccinit én is szeretem. (Meg álta­ lában az itáliai kultúrát, de hát ezt min­ denki tudja talán.) Ahogyan már a Mis­ kolci Jogi Karnál is bábáskodtam, úgy vehettem ki részemet az alapító elődök gigászi munkáját követő apróbb fészek­ rakásokból. Tanszéket alapíthattam, első elnöke lehettem a Minőségbiztosítási Bizottságnak, s megszervezhettem azt. ami Miskolcon valahogy sosem sikerült: a tanszéki tudományos diákkört. Pesti otthonunktól négy megállóra esik a Jó­ zsefváros: nagy kényelmet jelent ez. Na­ gyobb előny az a tudat, hogy az emberi társadalmat egy egyházi alapítású közös­ ség révén szolgálhatom. - Egyetemünkön Professzor Úr a vezetője a Doktori Iskolának. Kik vehetnek részt ebben a képzési formában, hogyan működik, mik a fel­ tételei a fokozatszerzésnek, és évente a tervek szerint hány főfog itt végezni} - Doktori Iskolánk akkor jött, jöhetett létre, amikor megtörtént az első diplo­ mák kiosztása. A posztgraduális képzés­ be legjobb egykori növendékeink sorá­ ból lehetett, s lehet jelentkezni ma is. A képzés iskolarendszerű oktatással kez­ dődik, s aki megszerezte az abszolutóri­ umot, folytathatja, illetve nekivághat doktori értekezése megírásának, majd megvédéséhez. Az egy'eteminél természetesen maga­ sabb színvonalú és szakirányú képzést legismertebb oktatóink végzik, és résztvesz-nek abban más szakemberek is. A doktorandusz-képzés nappali és le­ velező tagozaton folyik, de kivételesen az egyéni felkészülésnek sincs akadálya. Jelenleg a végzős évfolyamokról közel húszán tanulhatnak tovább. Sikerükben és abban is bízunk, hogy közülük töb­ ben az oktatói-kutatói pályát választják, s abban is, hogy ehhez meg tudjuk te­ remteni a fogadókészség feltételeit. - Alkalmas-e arra a Doktori Iskola, hogy meg­ teremtse a kar tanár-utánpótlását} - A Doktori Iskola egyfajta trambulin: alapot ad a nagy ugrásra, de ezt a gyakor­ latot mindenkinek egyénileg kell végre­ hajtania. Úgy látom, egyre izmosodik a mezőny, s ez jó előjele annak, hogy kö­ zéptávon számos volt doktorandusz hall­ gató válik értékes oktatótársunkká. - Professzor Úr idörŐl-időre közzé teszi taná­ csait arra vonatkozóan, hogyan lehet minél si­ keresebben elsajátítani a polgári perrendtartás szabályait. Miért tartja fontosnak a hallgató­ sággal való folyamatos tájékoztatást, illetve kapcsolattartást} - Az én hitvallásom is az, hogy egy pro­ fesszor olyan tudós, aki oktat, illetve olyan oktató, aki tudós. Az egyetemi ok­ tató dolga viszonylag könnyű és élveze­ tes, hiszen csupa érettségizett emberrel kerül kapcsolatba, akik ráadásul abba a hivatásba tanulnak bele, amelyet önként választottak, s ahová szigorú követelmé­ nyek teljesítése révén kerültek. A Polgá­ ri Eljárásjog című tárgy a Karról kifelé masírozó évfolyamoknak szól: ezen a szinten szerény képességű embert én nemigen láttam, pedig kiveszek vizsgát évente vagy félezret. A kommunikáció, a szótértés egyik szerepe éppen ez: a vizs­ gák. Talán egyfajta tanári szertelenség az okozója annak, ha igyekszem csiszolni a vizsgázó (s a többi vizsgázó, újabban már a vizsgára készülők) szakmai tudását. A kapcsolattartásnak számbelileg aláren­ delt, de annak becsesebb formája a szak­ dolgozatok „művezetése”, a TDK-s elő­ adás és az alternatív tárgy előadása. Ez utóbbira nehezen vállalkoznék, mint­ hogy az MTA közgyűlésének, továbbá Jogtudományi Bizottságának tagja. Munkavédelmi Albizottságának elnöke, a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja, az Országos Munkavédelmi Felsőoktatási Tanács elnöke lettem »1.pázmányos éveimben. (A többit még Miskolcról örököltem...) - Professzor Úr hogyan látja a kar jövőjét, és mit gondol a jogi túlképzésről} - Bevallom, hogy én a Kar jövőjét azért nem látom, mert hiányzik belőlem a pró­ fétai képesség. Arról viszont, hogy mi­ lyennek szeretném a jövőben Karunkat látni, nagyonis határozott elképzeléseim vannak. Örülnék, ha a Kar a jövőben még jobban, markánsabban tudná kifejezni alapítóinak szándékát. Katolikus karaktert - gondolom - erős katolikus oktatói gár­ da és elkötelezett hallgatói közösség tud igazán szavatolni. Ami a „jogászi túlkép­ zést” illeti, szeretném leszögezni, hogy eddigi személyes tapasztalataim szerint a Kar általam ismert minden volt növendé­ ke a szakmában tudott elhelyezkedni. So­ kan léphetnek a kiérdemesült pályatársak helyére, a társadalomban pedig óriási az igény a jogászi szolgáltatások iránt. A ké­ pesítési előírások esetleges fokozása, ki­ terjesztése révén a közigazgatásban külö­ nösen komoly tartalékok rejlenek. - Professzor Úr „templárius lovag”. Pontosan mit jelent ez} - A keresztesek 1099-ben foglalták el Je­ ruzsálemet, s ott megalapították a keresz­ tény királyságot. Az odaözönlő zarándo­ kok közül azokról, akik szegények voltak, illetve betegek lettek, a János-lovagok gondoskodtak. 1118-ban azután nyolc fi­ atal francia nemes avégett kötött egymás­ sal szövetséget, hogy a zarándokokat a tengerparttól a Szent helyekig védelmez­ ve kísérjék, majd vissza a hajókig. A rend az elnevezését onnan kapta, hogy II. Balduin király Salamon temploma mel­ lett egy teret is átengedett a katonás szer­ zeteseknek. A középkorban a Kvarneröbölben állott a Vrana-i ház („Hollóháza : írhatnók magyarul), ahová egyik tár­ sammal magam is elzarándokoltam. A mai Magyarország területén a rendnek Esztergomban volt háza, közel a mai Fe­ rences Gimnáziumhoz. A rendszerváltás után szerveződött újra az ősi Magyaror­ szági Nagypriorátus, amelynek tagjai kö­ zött vannak jogászok is. (Közöttük ketten volt tanítványaim a Pázmányon, három további rendtag: jogász-pap, egyetemi ad­ junktus, illetve mérnöki jogtanácsos Észak-kelet Magyarországon, a hetedik rendtag egy fiatal budapesti ügyvéd). Rendi köpenyben szokott megjelenni a pázmányos jogászbálok ceremónia-mes­ tere. Szabó Viktor ötödik oldal �Akiért a harang szól: dr. Pálinkás György (1929-2004) Február 25.-én, szerdán járt benn utoljára. Megtartotta óráit, majd kedvesen, mosolyogva Ügy, ahogy azt mindig tette, elköszönt. Nem tudtuk, hogy akkor látjuk utoljá­ ra. Hétfőn, március 1.-én reggel betelefonált, hogy másfél napja beteg és kérte, tart­ sa meg helyette valaki a délutáni óráit. A szolgálat, a felelősségérzet az utolsó órákig sajá^a volt, másnap reggel már meghalt. Elment tőlünk ugyanolyan halkan, kedve­ sen és szerényen, ahogy azt éveken át mindig is tette... Ki volt dr. Pálinkás György? Hogyan került az egyetemre? 1929. augusztus 21-én született. Az akkor még nyolc osztályos gimnáziumi tanul­ mányait Vácott, a Piarista Gimnáziumban kezdte meg. Személyes emlékem, hogy két osztállyal járt ott felettem és az ő osz­ tályfőnöke volt azén latin tanárom. Sze­ mélyes ismeretségünknek akkor a háború és az vetett véget, hogy mindketten más iskolába kerültünk. Ö a szentendrei gim­ náziumba, én pedig a pesti piaristákhoz. A Pálinkás-életutat ezt követően hosszú ide­ ig már csak dokumentumokból, illetőleg a vele folytatott interjúkból lehet követni. Régi bíró családból származott, ez tette le­ hetővé, hogy közvetlenül az érettségi után, 1948-ban a Szentendrei Járásbírósá­ gon alkalmazták, majd az Igazságügyi Mi­ nisztérium telekkönyvi osztályára rendel­ ték be. 1949-ben az akkori Budapesti Központi Járásbíróság telekkönyvi hivata­ lának lett adminisztrációs dolgozója. 1950-ben a Budapesti Törvényszékhez helyezték át, majd az átszervezést követő­ en a Fővárosi Bíróság irodai dolgozója lett. A Polgári fellebbezési irodát vezette, A munka mellett egyre inkább érdeklődött a jogalkalmazás iránt és 1954-ben 26 évesen az ELTE Jogi Karán — az esti tagozaton — kezdte meg egyetemi tanulmá­ nyait. 1959. október 17-én avatták doktorrá. Egyetemi tanulmányai alatt előbb jegyzőkönyvvezetőként, majd fogalmazóként dolgozott és 1959. decemberében már bírói vizsgát tett. 1960. januárjától bíró­ sági titkár lett, majd ugyanez év jú­ nius 18-án bírónak nevezték ki a Miskolci Városi Bírós^ra. Akkor lett bíró, amikor már elfáradt a vész haragja... 1964. márciusától Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság büntető fellebbezési egyik hatodik oldal tanácsának beosztott bírója lett. 1976. ja­ nuár 1-n a Legfelsőbb Bírósághoz nevez­ ték ki bírónak. Tanácselnök lett, a Bünte­ tő Kollégium tagja. 1996. december 15. napján mentette fel a Legfelsőbb Bíróság Elnöke, nagy bánatára 70. életévének be­ töltése előtt három évvel küldték nyug­ díjba. Karrierjének csúcspontját Legfelsőbb Bí­ rósági Tanácselnökként érte el. Színes egyénisége, óriási kultúrtörténeti tudása, irodalmi műveltsége, kitűnő beszédkész­ sége élvezetessé tették megnyilatkozásait. A tárgyalások, amelyeken elnökölt, szá­ mos esetben eseményszámba mentek a Legfelsőbb Bíróságon. Nem mesterem­ ber volt, hanem művész, művésze a jog­ alkalmazásnak, Ügyészek szerint élmény volt nála tárgyalni. Ügyvédek szívesen jártak be tárgyalásait hallgatni. Indoklásai szóban és írásban alkotások voltak, nem pedig fogalmazványok. Valahogy az ulpianusi eszme élt benne, a jog művé­ szet (ius est ars boni et aequi - a jog a jó­ nak és a méltányosságnak a művészete). A bírói talárt nem csak viselte, hanem hitt benne. Azon a napon, amelyen utoljára bíráskodott, levette a talárt és megcsókol­ ta. Nyugdíjba vonulásakor Göncz Árpád Köztársasági Elnök a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntette ki. Valójában az a tudat töltötte ki életét, hogy bíró. Nem utazott külföldre, nem volt autója, még jogosítványa sem. Lakó­ telepi lakásban lakott, nem volt nyaralója. A balatonszemesi LFB. nyaralóba vitte le családját. Szerette feleségét, lányát és há­ rom fiú unokáját. A Bekötött szemű Istennőt a bírói pálya befejezése után sem kellett teljesen elhagynia. 1982-ben lettem az ELTE Bün­ tetőjogi Tanszékének vezetője, akkor hív­ tam meg Pálinkás Györgyöt szemináriu­ mok tartására. Megszerette az egyetemi Íróságot és az egyetemi szereplést. 1996ban, mint a PPKE-JÁK Bűnügyi Tudo­ mányok Intézetének vezetője hívtam a Pázmányra is. Később az ELTE-tői meg­ vált, a Pázmányon haláláig itt maradt. Címzetes egyetemi docens lett, a Kar megbecsülte, az egyetemi i^úság tisztelte és szerette. A múló évek nem vol­ tak kegyesek hozzá. Térdizületi pa­ naszok gyötörték, az utóbbi né­ hány esztendőben bottal járt. Lel­ kesedése, munkakedve és az i^úság szeretete azonban minden nehéz­ ségen átsegítette. Elment tőlünk.. .Találó megjegyzé­ seit, vidám történeteit, nagyívű gondolatait és mindenekelőtt ked­ vességét nélkülözni fogjuk. Isten Vele, tanár Úr... Dr. Békés Imre egyetemi tanár �Isten Veled, Gyuri bácsi! Gyuri bácsi, kérlek ne haragudj, hogy most Rólad kell írnom, ráadásul dicsérő sza­ vakat. Ha most látnál, jól az orromra koppintanál, mert szerénységed ellen való cse­ lekedet ez. De Te is tudod, igazából Te tehetsz arról, hogy most mégis Rólad írok. Mikor utoljára találkoztunk, nem panasz­ kodtál. Azt mondtad: beteg vagy, öreg, fáradt, de hát ebben a korban mit váljon az ember? Azt is mondtad, szeretnél még tanítani, érez­ ned kell, hogy szükség van Rád. Azt hittük, még sokáig velünk maradsz. Te is az egyik jelképe voltál ennek a még mindig i^ú jogi karnak, amelyben oly sokan hittünk és még mindig hiszünk. Amely más akart lenni a többieknél, amely meg akarta mutatni-tanítani a jogászi hivatás és a közéleti ember más­ fajta lehetséges minőségét. Mindenki tudta, ki az „a Pálinkás”, és aki ismert - csodált Té­ ged. Emberségedért, tudásodért, humoro­ dért, hatalmas szívedért. Balszerencsém volt, amikor életem első büntetőjog vizsgáján történeti tételt húztam Nálad. Nem voltál kíváncsi a tankönyvre. Jheringről, Radbruchról, meg a többiekről értekeztél - helyettem. Éppen, hogy elke­ rültem a bukást, mégis valami furcsa elége­ dettséggel jöttem ki a teremből. Mert szigo­ rú, de mély bölcsességgel megáldott, vaskos humorú, mégis tekintélyt parancsoló voltál egyszerre. És utána is, mindvégig. Tudod, Gyuri bácsi, bűnösként nem szívesen let­ tem volna vádlott egy olyan eljárásban, ahol Te voltál a bíró - de tudtam volna, hogy igazságosan, lelkiismereted szerint fogsz dönteni. Szemináriumi óráid - dacára a hét­ fő esti hatórás időpontnak - mind-mind eseményszámba mentek. Olyan tanár vol­ tál, akiből kevés, egyre kevesebb van. És olyan ember, akiből már alig maradt egyné­ hány. Hálás vagyok, hogy láthattalak Téged és Ve­ led együtt még másokat is itt, ezen a karon. Az utánunkjövők nem is fogják sejteni, mit veszítettek Veled. Mert látod, itthagytál minket, most, amikor még mindig oly nagy szükségünk lenne Rád. Mert nélkületek ne­ héz fogódzót találni ebben az egyre inkább elsiváruló, elszürkülő, értékeket vesztő vi­ lágban. Mi tőletek tanultuk meg, mit jelent jogásznak, az erkölcsi értéket megőrző, az igazra törekvő embernek lenni, maradni. Köszönöm, hogy eddig velünk voltál. De azt Te is tudod, hogy még maradhattál vol­ na egy keveset... -KA- Az egyetem búcsúja Március 11-én, csütörtökön a Kar dísz­ termében kollegái, tanártársai tanítványai búcsúztatták Pálinkás György tanár urat. A megemlékezésen Dr. Szabó István dékánhelyettes, Dr. Békés Imre profeszszor, Dr. Zinner Tibor valamint Dr. Bor­ bély Zoltán szóltak az elhunytról. Levetí­ tettek továbbá egy riportfilmet, mely Gyuri bácsival készült, már nyugdíjba vonulása után, melyben életéről, hivatá­ sáról, hitéről vall. A mintegy másfél órás búcsú után a dugig telt díszteremben I gáénak érzi Gyuri bácsi emlékét, életműmély csend és megrendültség jelezte: a vét, egész szellemiségét. Borbély Zoltán jelenlevők számára fontos volt Gyuri bá­ kérése nem pusztába kiáltó szó; igen, to­ csi. Kinek szakmai tekintélye, kinek bará­ vábbvisszük az ő szellemiségét, becsüle­ ti szeretete, kinek tanári odafigyelése mi­ tét, derűs műveltségét, A jogász erkölcsi att: mindannyiunknak hiányozni fog. igényessége, felelős következetessége, Számomra a legmeghatóbb egykori taná­ széles látóköre - olyan minőségek ezek, rom és vizsgáztatóm hangjának újbóli melyeket Tőle tanulhattunk, de sose fe­ immár térben és időben távoli — felcsenledhetünk. Gyuri bácsi, köszönjük! dülése mellet az a tény volt, hogy az BM egyetem fiatal hallgatósága mennyire ma­ hetedik oldal �Újabb támadás Karunk ellen A Blikk 2004. február 28-i számában^,Béperlik a ioghallgatók a katolikus egyetemet.1»’ majd a Népszabadság 2004. március 6-i számában „Katolikus egyetem; perrel fenye­ getőző tanárok és diákók” címmel beszámolt arról, hogy három hallgatót milyen vélt vagy valós sérelmek értek polgári jog vizsgáikon. A történtekről Prof. Bándi Gyula Dékán és Prof Jobbágyi Gábor Magánjogi intézetvezető nyilatkozott az Itéletiwk. A vád röviden: Egyiküknek rossz javítókulcs­ csal javították tesztjét, s bár ezt szóvá tette, en­ nek ellenére beírták az elégtelent az indexébe, és ennek következtében egy nap három elégte­ len került be az indexébe. Előfordult az is, hogy a vizsgáztató tanár „labilis állapotban” vizs­ gáztatott, s elbóbiskolt, majd álmából felriad­ va adott elégtelent. Volt, hogy a vizsgáztató egy mondat után, mely gyakran a tétel címét jelen­ tette, megbuktatott valakit. A sértettek, előadá­ suk szerint, végigjárták a „szolgálati utat”: több ízben jártak a dékánnál, aki azonban nem vizsgálta ki megfelelően sérelmeiket. Jobbágyi professzor az ügyet részletesen ki­ vizsgálta, és az alábbiakat állapította meg: Labilis állapot: „A vizsgáztató docens nem ivott. Az esetet követően többször is el­ lenőriztem őt, soha nem éreztem rajta al­ koholos befolyásoltságot. Az intézetben egyébként szigorúan tiltom a szeszesital fogyasztását. Elalvás: „Lehetetlennek tartom, hogy egy oktató elaludjon polgári jog vizsga alatt. A 15 perces szóbeli vizsga alatt az oktató át­ veszi az indexeket, tételt húzat, beír az in­ dexbe és a vizsgalapra, kérdéseket tesz fel a hallgatóknak stb. Ezalatt elaludni fizikai lehetetlenség;?3 Téoes javítókulcs: „Az érintett hallgató esetében valóban rossz javítókulcsot használt a tesztet javító tanársegéd. Ez másfél év alatt először fordult elő a teszt­ vizsgák során, mialatt kb. 5000 dolgoza­ tot javítottunk ki e módszerrel. A vizs­ gáztató még nem beszélt a hallgatóval, mikor beírta az indexbe az elégtelent. Ezután a hallgató megtekintette dolgo­ zatát, reklamált, amit a vizsgáztató elfo­ gadott. Ezután a beírt elégtelen azonnal érvé nytele nítés re került. Három elégtelen: A hallgató a téves javító­ kulcs nyomán bekerült, majd törölt elég­ telen után szóbelizett, melyen szintén elégtelent kapott. (Tévedésből beírt a vizsgáztató még egy elégtelent, amit azonban azonnal törölt.) így a hallgató in­ dexében érvényesen egy elégtelen szere­ pelt a vizsganap végén. nyolcadik oldal Kimerített jogorvoslatok: „A vizsgaidőszak február 13-ig tartott. Mindhárom hallga­ tó jelentkezhetett volna utóvizsgára. A kétszer bukott hallgatók többsége élt ez­ zel a lehetőséggel, és sikerrel letette vizs­ gáját. Mindhárom hallgató méltányossági kérelmet nyújtott be a Dékánnak, amit megkaptak, így májusban nekik is lesz lehetőségük vizsgázni; Jobbágyi Gábor megjegyezte: „Nagy ér­ deklődéssel figyelem a BBC világhíradóját, hátha ott is felbukkannak az illető hall­ gatók”, valamint hozzátette: „Szeretettel várom őket májusban az utóvizsgán;3> A történtekkel kapcsolatban Bándi Gyu­ la dékánt is megkerestük. Dékán Úr a vádakról elmondta: „Itt állítás áll szem­ ben állítással. Tanú nincs, noha mások is voltak benn vizsgázni. Mástól, mint az érintettektől ilyen információ nem ér­ kezett. Utólag az eseményeket rekonst­ ruálni nem lehet, és az ember nyilván azt feltételezi, hogy az oktató, aki a Ka­ ron oktat nyolc éve, és elismert szakem­ ber, ilyet nem tesz. Az érintett oktató úgy nyilatkozott: ezt személyében érzi sértőnek, és bármikor áll rendelkezésre, akár még szondázásra is, bármikor, szú­ rópróbaszerűen nézzük meg, ilyen lehe­ tetlen, hogy előforduljon.” Az érintett hallgatókkal való személyes találkozásá­ ról elmondta: „Másfél órát tárgyaltam velük, a két dékánhelyettessel együtt pe­ dig majdnem hat órát foglalkoztunk személyesen a problémájukkal.” A haligatók következő kéréssel fordultak a dé­ kánhoz: „Az első kérésük, ami hozzám érkezett, az arról szólt, hogy érvénytele­ nítsem a vizsgát és töröljem az ered­ ményt az indexből. Amikor az általános dékánhe-lyettesnél jártak ügyvéddel, a dékánhe-lyettes megkérdezte, hogy ak­ kor mi legyen a jegy helyett, mire azt vá­ laszolták, hogy írjunk be helyette egy másikat. Ez nyilván nem megy.” Az érintettek egyébként sem járták végig a „szolgálati utat”: „Először is lett volna mód arra, hogy utóvizsgázzanak - nem tették meg. Egyikük eleve az UV idő­ szakban kezdett el vizsgázni. Aztán kér­ ték, hogy semmisítsük meg az ered­ ményt, ami nem lehetséges, ehhez több bizonyíték kellene. Végül méltányossági kérelmet adtak be, amit megkaptak, de ezt nem várták meg és elkezdtek a sajtó­ hoz fordulni. Ha mindez nem lenne elég, megvan a szabályzata - amelyet az Egyetemi Tanács elfogadott - annak, hogy hogyan lehet fordulni egyetemi vezetéshez a Kar után, és utána hogyan lehet bírósághoz fordulni a hallgatói jogviszonyból fakadó sérelmek orvosláhallgatók sáért. De ha a az ombudsmanhoz (vagy helyetteséhez) fordulnak, állunk az eljárás elébe, és minden tájékoztatást megadunk.” De mi lehet a sértett hallgatók célja? - merül fel a kérdés: ,yalahol az embernek az a kérdése: mi a tényleges szándék? Az a tényleges szándék, hogy »én szeretnék levizsgázni és túllenni ezen«, vagy kvázi megfélemlíteni a Kart azzal, hogy «én megmutatom, hogy mi vagyunk olyan erősek, mint a kari vezetés» és ezzel va­ lahogy felülemelkedni a vizsgázás min­ dennapi nyűgén?” Dékán Úr végezetül megjegyezte: „Valahol mintha az lenne a céljuk, hogy a Pázmány Egyetem sze­ rencsétlen mártírjaiként tűnjenek fel. Nem élnek a lehetőségekkel, viszont le­ járatják az egyetemet. Csak a miértet nem tudom.” A Blikk cikke jelentős érdeklődést váltott ki: az újság internetes fórumán számos hozzászólás látott napvilágot. Egy-két jel­ lemző példa: „Ügyvéddel dékániba??? Gratulálok!!! Ez igen, tudnak valamit! »Hogyan rugassam az egyetemről ki ma­ gam« játékból jeles!” „Suszter maradjon a kaptafánál. Foglalkozzanak a jóistenkéről szóló mesével, az a dolguk az egyházi lé­ tesítményeknek.” „Ne tekintsétek maga­ tokat hősöknek, mert nem hasznos, amit tesztek. 53 Boronkay Miklós �Antiszemiták volnánk? Vásárhelyi Mária is back Lassacskán állandó sztárvendégünkké válik Vásárhelyi‘Mária szociológus-aszszony, pedig mindenki elhiheti, magunktól nem sok motivációt éreznénk arra, hogy cikkeket ítjunk róla. Ő azonban gondoskodik arról, hogy lassan elkezdjük tömi a fejünket: kire is bízhatnánk az állandó Vásárhelyi-rovat vezetését? ■■ Sokan emlékszünk még legutóbbi fel­ bukkanására (2003. május), amikor is az­ zal vádolta meg egyetemünk hallgatóit az Élet és Irodalom hasábjain, hogy..... ta­ vasszal történt, hogy az egyik pesti utcán sétálva arra lettem figyelmes, hogy a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem diáig ai az alma materből az utcára tódulva kórusban skandálják: «Hazaáruló, gyilkos Mécs Im­ re.» Jól öltözött, jóarcú, kokárdával ékesí­ tett fiatalok voltak, akik nyilvánvalóan az iskolában szerzett friss «ismereteket» és élményt osztották meg egymással és az arra járókkal. Felelős politikusok és okta­ tási szakemberek nem nézhetik tétlenül, hogy - amint ezt a kisebbségi ombuds­ man által készíttetett vizsgálat is egyértel­ műen igazolta - évente több száz olyan pedagógus kerül ki a felsőoktatási intéz­ ményekből, akiket rasszizmusra, kire­ kesztésre és gyűlölködésre okítottak tör­ ténelem- és irodalomtanítás címén....”. Húúú. Akkor már reagáltunk a cikkre. amiben ugye a szimpla, mezei, ráadásul aljas hazugságokon túl számos képzavar is megtalálható volt (Budapesten a Pázmány nem képez tanárokat, ráadásul még nem indult el speciálkollégium Mécs Imréről sem, más stúdiumba pedig nehéz lenne beilleszteni az ő munkásságának tárgya­ lását...). Egy-egy mámoros napon képe­ sek voltunk elhinni, hogy a szociológus­ asszony új préda után nézett, és a jövőben békén hagyja az egyházi oktatási intézmé­ nyeket. Csalfa remény volt! Most már a tudo­ mány fegyvereivel felvértezve (de leg­ alábbis köntösébe öltözve) támadott: szintén az Elet és Irodalom című nagyte­ kintélyű, elfogulatlan, rendkívüli nép­ szerűségnek örvendő, minimum 2500 budapesti értelmiségit megmozgató lap­ ban (hosszú távú terveink közé tartozik egyébként az ÉS példányszámának lepi- pálása, ami nem tűnik megoldhatatlan feladatnak) tette közzé felmérésének eredményeit, mely szerint a leendő tör­ ténelemtanárok közel egyharmadának a zsidósággal kapcsolatos nézeteiben az antiszemita, kirekesztő attitűdök domi­ nálnak. A legmagasabb az antiszemitizmus a Szegedi Tudományegyetem hallgatói kö­ zött, rögtön utána következik a Pázmány és a Károli. Tomka Miklós, a PPKE-BTK dékánhelyettese szerint a Kar vezetése nem engedélyezte a felmérés elvégzését a Kar területén, mert a kérdések sugal­ mazták a kutatást végzők által várt vála­ szokat. Az állítólag megkérdezett 113 pázmányos a történelem szak kis híján két teljes évfolyamát teszi ki. Kérdés, ho­ gyan sikerült az egyetem falain kívül megtalálni a történelem szakos hallgató­ kat, mindenféle adatbázis nélkül? A hall­ gatók jó része az újságból értesült elő­ ször a felmérésről, ami szintén gyanúra ad okot (egy kis egyetemen 113 hallgatót megkérdezni a többiek tudta nélkül rendkívül kifinomult kutatási módsze­ rekre vall). Egy azonban biztos: a az ok­ tatási tárca kétmillió forinttal járult hoz­ zá a kutatáshoz (az adófizetők pénzéből). Fröhlich Ida dékánasszony szerint a fel­ mérés „erősen vitatható körülmények között készült”. A kutatás dokumentáci­ ói nem hozzáférhetőek, és mivel anonim volt a felmérés, ezért bizonyíthatatlan, hogy valójában ki töltötte ki a kérdőíve­ ket. A részletes eredmények a következőek: a történészhallgatók 15 százaléka nyíltan kirekesztő, rasszista, antiszemita és ci­ gányellenes, 25 százalékuk kvázi rasszista, akik az egyik kisebbséggel szemben egy­ értelműen kirekesztő, a másikkal szem­ ben bizonytalan, 12 százalékuk az egyik kisebbséggel szemben elfogadó, a másik­ kai szemben elutasító, 18 százalékuk pe­ dig kvázi demokrata, akik az elfogadás és a bizonytalanság között lebegnek, de van 6 százalék teljesen bizonytalan, és azért 24 százalék demokrata is. Ennyi a történet. Mondhatnánk, na itt egy újabb rúgás a Pázmányba, az egyházi oktatási intézményekbe, ezúttal röviddel a felvételi jelentkezések lezárása előtt, már szinte fel sem vesszük. Néhány kér­ désünk azonban lenne a szociológus-aszszonyhoz: 1. Miért érez késztetést arra, hogy állandóan beleharapjon az egyházi oktatási intézményekbe? Mi zavarja önt a világ­ nézetileg nem semleges egyetemek­ ben? Tán csak nem vitatja el azt a jogot, hogy világi tudományokat is lehet más, nem semleges kiindulópontból taníta­ ni? 2. Mi a célja azzal, hogy olyan látszatot kelt, mintha a Pázmányon, illetve az egyházi intézményekben vagy bárhol másutt kirekesztő szellemű oktatás folyna? Ezt az abszurditást, amely ép ésszel egész egyszerűen elképzelhetet­ len, és még csak nyomokban sem érhe­ tő tetten, hogyan ötlötte ki? 3. Ön, aki a Másság Alapítvány Toleran­ cia-díjasa, miért kerüli még a látszatát is annak, hogy toleráns lenne más, az önétől eltérő értékrendekkel szemben? 4. Ön, aki a szociológia-tudomány kandi­ dátusa, miért idegenkedik a bevett (és törvényes) tudományos módszerek al­ kalmazásától? 5. Ön elégedett, amikor ennyi kirekesztőt fedez fel az egyetemi hallgatók között? Ilyen országban szeretne élni? Ha nem, miért torzítja el a valóságot? 6. Adjon útmutatást arra nézve, fog-e ve­ lünk foglalkozni a közeljövőben — mert akkor kézséggel kijelöljük az önről el­ nevezett rovat vezetőjét! Addig is hajrá Pázmány, hajrá Károli és mostantól már: hajrá Szeged! Koltay András kilencedik oldal �Őrségváltás a HÓK élén - Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a tavaly megválasztott új Hők elnökkel - Kérlek, mondj magadról pár szót! — Dobos Tibor Lászlónak hívnak, 1978ban születtem Szatmárnémetiben. Kö­ zépiskolai tanulmányaimat a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végez­ tem, itt versenyszerűen kenuztam, sőt, megyei bajnok is voltam Szatmár megyé­ ben. Jelenleg másodéves nappali tagoza­ tos hallgatója vagyok egyetemünknek. Ta­ valy Nedeczky Anna, Károlyi Vilmos és én képviseltük az első évfolyamot a HOK-ben. Közülünk jelenleg csak én va­ gyok képviselő, sőt, tavaly szeptemberben már én szerveztem újjá a Hallgatói Ön­ kormányzatot. - Miért indultál a HŐK választáson? - Ez egy érdekes történet volt, mivel en­ gem eredetileg kampányfőnöknek kért fel valaki, s ezt elmeséltem itteni barátaimnak, évfolyamtársaimnak, amire azt mondták, hogy ők inkább engem indíta­ nának a választáson a megbízó úr helyett, mert szerintük én határozottabban, és eredményesebben képviselném az érde­ keinket. Ekkor döntöttem úgy, hogy én is jelölöm magam. - Hogyan történt elnökké választásod az ala­ kuló ülésen? - Az elnöki posztra egyedüli jelölt vol­ tam. A szavazati arányok a következőképp alakultak: egy nem, s egy tartózkodás mellett 17 igen voksot kaptam. - Milyen konkrét tervekkel, célokkal láttál munkához? - Teljesen új struktúrát kellett megvalósí­ tanom. Én azt kértem az újonnan megala­ kuló testülettől, hogy itt ne a vezető sze­ mélye legyen az igazán fontos, hanem én, mint egyenlő az egyenlők között mun­ kámmal erősítsek minden bizottságot, hogy az hatásosabban és eredményeseb­ ben tudja ellátni a feladatait. Mint tudjuk, a Rendezvényi Bizottság (vezetője Mikuska Zoltán) az, amely a legtöbb munkával jár, ezért ebbe a munkába igye­ keztük bevonni a hallgatókat is úgy, hogy szívesen fogadunk minden olyan építő jellegű ötletet, javaslatot, amellyel emelni tudjuk a további rendezvényeink színvo­ nalát. tizedik oldal - Milyen mértékben új összetételű a mostani testület? — hz új Hők- tagsága szinte teljes mérték­ ben új összetételű, csupán három olyan személy van, aki már az előző közgyűlés­ nek is tagja volt. Az előző elnökségből nincs is olyan tag, aki aktív szerepet vállal­ na a jelenlegi bizottságokban. Gyakorlati­ lag mindenki új arc, s itt tartom fontos­ nak megemlítem, hogy az elsősök hang­ súlyozottan kiemelt szerepet kaptak a HŐK újjászervezésében, sőt, bizottságok irányításával is megbíztuk őket (Mikuska Zoltán, Pádár Dávid). Természetesen a felsőbb évfolyamok is képviseltetik ma­ gukat a bizottságokban, ők főként a szak­ mai munkában segédkeznek. Gondolok itt például az SZMSZ, illetve a Tanulmá­ nyi Vizsgaszabályzat módosítására tett ja­ vaslataikra. Nagy hangsúlyt fektetünk levelezős hallgatóink minden fontos infor­ mációval való ellátására is. így péntek dél­ után, sőt, már szombat délelőttönként is tartunk ügyfélfogadást, melyeket direkt a levelezős hallgatók számára biztosítunk (Dobos Tibor, Dorogi Zsolt, déleki Lász­ ló), hogy akár tanulmányi, illetve más egyéb jellegű kérdésük, kérésük lenne, azokkal nyugodtan megkereshessenek minket az említett időpontokban. - Kik az egyes bizottságok vezetői? - Gazdasági Bizottság elnöke Ordas Eszter, Tanulmányi Bizottság elnöke Ujfalussy Márk, Külügyi Bizottság elnö­ ke Nedeczky Anna, Rendezvényi Bizott­ ság elnöke Mikuska Zoltán, Ellenőrző Bizottság elnöke Pádár Dávid. - A Hők tavalyi munkáját hogyan értékelnéd? - Megválasztásunk óta gyakorlatilag „nul­ lára kell magunkat dolgozni”, ez jelenti a pénzügyi forrásaink gazdaságosabb keze­ lését, illetve a hallgatók szemében is pozi­ tívvá kell alakítanunk a rólunk kialakult negatív képet. Ezért megpróbálunk a hát­ térben maradva, de az eddiginél is több munkával minél több sikeres rendezvényt megrendezni, - Mennyire tekintenek személy szerint Téged, s magát a Hallgatói Önkormányzatot partner­ nek az egyetem vezetői? - Én úgy érzem, hogy a Dékán Úr maxi­ málisan partnernek tekint minket, ez megnyilvánult abban is, hogy az elnökség tagjait már fogadta is irodájában egy bará­ ti beszélgetésre. Pár dologról kikérte a vé­ leményünket, és a jövőbeni terveinkről, programjainkról is nagyon érdeklődött. - Végleges a Hők új székhelye? - Úgy tűnik, hogy igen. A műszaki osz­ tálytól (vezetője Szikora Gyula) ígéretet kaptunk arra, hogy jelenlegi helyünket a nyáron szépen fel fogják újítani, és ezzel együtt a teljes infrastruktúrát is fogják ki­ építeni. Ajövőben a Hők összes bizottsá­ ga, továbbá az Elsa, és az ítélet irodája is itt lesz, illetve az egyetem zenekarának a próbaterme is mellettünk nyer majd el­ helyezést. - Van-e együttműködés más itteni hallgatói szervekkel? - hz egyetemen belül különösen az Elsával, és a Lippay-Körrel ápolunk szo­ ros baráti kapcsolatot. - Milyen tavaszi programokat terveztek? - A tavasszal több fontos rendez\’ényt is fogunk tartani, ilyen lesz például a tavaly nagy érdeklődés mellett zajlott Pázmány nap, amit idén is folytatni kívánunk. Rendszeressé akaijuk tenni a Pázmány Közéleti Kör elnevezésű programunkat, amelyeken jól ismert és népszerű közéle­ ti személyiségeket kívánunk meghívni havi egy alkalommal. Amint jobb lesz az idő, pázmányos kerti partyt is szeretnénk majd rendezni a Spartacus étterem udva­ rában, ahol zenés vetélkedőt is tartanánk. Továbbá a Dékán Úr javaslatára venni fo­ gunk egy ping-pong asztalt, és e sportban rendezni fogunk tanár-, illetve diák baj­ nokságot is, - Üzennél valamit a hallgatóknak? - Minden olyan hallgatót szeretettel vá­ runk itt a Hők- irodában, akinek van egy jó ötlete, s nemcsak bírálni kíván minket. Tehát ha az a jó ötlet megvalósítható, ak­ kor mi azt nagyon szívesen felkaroljuk, s megvalósításában segítkezünk! Szabó Viktor �Oscar - 76-odszorra is Oscar - és ami mögötte van Stílusosabb dísz­ letezés, könnyed hangulat, egy re­ mek műsorveze- Kedvcsináló néhány díjazott filmhez Szerencsére nekünk hazaiaknak is jobb volt a helyzet, mint tavaly, hiszen a díjaÁc 1 zottak (és a jelöltek) több, mint felét képírforma - ezek । nyelmesen megnézhettük a hazai mozikban a díjkiosztó ünnepség előtt (A vágta jellemezték az Amerikai Filmakadémia Seabiscuit, Titokzatos folyó, Tizenhárom, idén immár a 76. alkalommal megrende­ Kapitány és katona - a világ túlsó oldalán, zett díjkiosztó gáláját. Isten városa stb.). Ám így is vannak olya­ nok, amelyek bár nyertek díjat, de velük a Ha az ember egy picit jobban belegondol, magyar forgalmazók egyenlőre adósaink, bizony e jellemzők egyike-másika az s csak az elkövetkező egy-két hónapban amerikai közhangulat pillanatnyi jellem­ kerülnek a vetítőtermekbe. Ezek közül zésében is tisztesen megállná a helyét. szeretném felhívni a figyelmet néhányra; Furcsa jelenség ugyanis, de vitathatatlan tény, hogy egy ideje az aktuális politikai A Szörnyeteg (Monster) események erősen rányomják a bélyegü- [ I Hát igen, Charlize Theron. A dél-afrikai két a „celebrity”-estek hangulatára is. színésznőt néhányan már régen kedven­ Elég csak a tavalyi évre gondolnunk, ahol J cünknek tudhatjuk, ám annak ellenére az iraki háború elleni tiltakozásul a Filmhogy a nagyközönség (még viszonylag akadémia, tőle szokatlanul puritán, Magyarországon is) sok filmben láthatta minimalista díszletezés közepette rendezmár, igazi színész(nő)t próbáló, a kemény te meg a filmszakma legrangosabbnak I kritikusok szemében is áttörést jelentő mondott díjának kiosztó ünnepségét, ! szerepet még nem volt lehetősége eljátnem is beszélve a díjazottakról, akik kö- [ szani. A megtörtént eseményeket feldolgozó Monster azonban több szempont­ szönetük tolmácsolása helyett néhol fon­ tosabbnak tartották, hogy hangot adjanak ból is ilyen: egyrészt, mert nem csak, hogy valós eseményeken alapul, hanem Bush-ellenes véleményüknek a világ fi­ hitelességre törekvésével rekonstruálni is gyelő szemei előtt. kíván, másrészről azonban ha nem viMa azonban más a helyzet: Amerika sze­ gyáz, könnyen osztozhat a hitelességbe retné elhinni, hogy győztes háborút tud­ fulladt igaz történetek végzetében, ame­ hat maga mögött, Hollywood egy igazi lyek szépek, szépek, csak éppen senkit bennfentest tudhat Kalifornia kormány­ sem érdekelnek. Egy hamisítatlanul viszzói székében, meg egyébként is mindenki szaadni kívánt, való életből vett történet bárhogy is kalimpál ugyanis, nem tud ér­ tisztában van vele, hogy e hónapok az el­ dekesebbé válni egy hollywood-i szirup­ nökválasztási ribillió kitörése előtti mély pal nyakon öntött „true story”-nál vagy csendet jelentik. Tényleg minden adott egy fikción alapuló filmnél, tehát a volt tehát arra, hogy mindenki kizárólag a popcorn-mozik rajongóit bizonyosan díjazandó filmeknek szentelje a figyel­ nem csalja a mozikba, sőt a művészfilmek mét, az eredmény pedig egy igazán stílu­ kedvelői is hiába keresnek mögöttes tar­ sosra sikerült, sőt egy kívülálló számára talmat a való élet által írt sorok között. talán az első igazán nézhető, „MTV Egy ilyen film csakis akkor válhat széles awards”-osra szabott Oscar gála, találó körben elismertté, ha a főszerepet játszó poénokkal, szellemes betétdalokkal, és színészek a játékukkal adják el a történe­ pofátlanul, ám megérdemelten jól sze­ tet, hiszen bennük, vagyis az általuk elját­ replő Gyűrűk urával, aki nem általlott be­ szott karakterekben van a film egyetlen mondanivalója. Ez esetben a feladat gyűjteni minden díjat, amiben csak jelöl­ Charlize Theron-ra hárult, aki sikerrel ték. I teljesítette, amit rá bíztak. Jutalma telje­ sen megérdemelten (a Golden Globe és) az Akadémia legjobb női főszereplőnek járó elismerése. Várható itthoni megjelenés; május Elveszett Jelentés (Lost in Translation) hz egyik legkellemesebb meglepetés, ami­ vel az utóbbi időben találkoztam, Sofia Coppola független, kis költségvetésből ké­ szült filmje. A teljes egészében Tokióban forgatott film két magányos lélek egymás­ ra találásáról szól aj apán főváros forgatagá­ ban, ahol valahogy mindegyikük egyedül, elveszve érzi magát. A film véleményem szerint azzal a ritka erénnyel rendelkezik, hogy mer hamisítatlanul a normális lép­ tékben folyó életről szólni. Nem úgy akar érvényesülni, hogy mesterséges ál-bonyo­ dalmakat kreál, amikor azokra sokszor a mindennapok megélésen túl semmi szük­ ség nincs, nem célja, hogy filmjébe regé­ nyes szerkezetet feszítsen, vagy lekerekít­ sen bármit is a megszokott filmszerűség kedvéért. Szereplői jellemét sem azzal kí­ vánja kibontani, hogy vagány közbevetése­ ket ad a szájukba, ehelyett inkább hagyja, hogy megfigyeljük őket egy számukra is új, ismeretlen világban. A legjobb férfi fő­ szereplő díjára jelölt Bili Murray egy telje­ sen új, számomra szimpatikusabb arcát mutatv^a nyújtja élete legjobbját, Scarlett Johansson, az eddig is főleg független fil­ mekben szereplő (Amerikai Rapszódia, Ghost World, Az ember aki ott se volt) fi­ atal színésznő pedig méltán válik szélesebb körben is ismertté ez által a (sokadszorra is) remek alakítás által. A filmet több kate­ góriában is jelölték, ám a gála végén csak a legjobb eredeti forgatókönyvért járó kitün­ tetést tudhatta magáénak. Várható itthoni megjelenés: március 11. A barbárok inváziója (Les Invasions barbares) Végül nem állhatom meg, hogy pár sorban ne tegyem tiszteletemet a kanadai filmgyártás előtt, amely évek óta olyan fil­ mekkel bombázza a mozikat, hogy Holly­ wood elbujdokolhat szégyenében, csak tizenegyedik oldal �éppen annak, aki nem lát túl a buszmeg­ állókban kirakott plakátoknál, nem sok esélye van ezt észrevenni. A másik oka a kanadai filmek nem kellő ismertségének talán az, hogy valamilyen furcsa módon a magyar forgalmazók Amerikában csakis Hollywoodból, ha meg nem a tengeren túlról, akkor Európából (főleg Franciaor­ szágból) importálják a hetente bemutatott 4-5 mozifilm 90%-át. Az előbbiek mennek a Gumiplexekbe, az utóbbiak a Művészmoziba, ’oszt viszon’látásra. Ez nagyon szép, kevés fejtörést és fáradsá­ got igénylő eljárás, ám kétségkívül azt su­ gallja, hogy az amerikai kontinensen nincs számottevő filmgyártás Hollywoodon kí­ vül. Pedig ez közel sincs így, s ezt a közel­ múlt kanadai, vagy túlnyomórészt kanadai filmjei bizonyítják (Eljövendő szép napok, A függőkért. Az óriás, Kikötői hírek ). A barbárok inváziója már csak azért is jelent áttörést, mert a legjobb külföldi film díjá­ nak megnyerésével ezt a magas szintű filmkultúrát végre a déli szomszédaival is elismerteti, A filmben egyébként egy fran­ cia-kanadai férfi életének utolsó időszaká­ ba pillanthatunk be, aki még egyszer utol­ jára emlékezni akar, s e célra halálos ágyá­ hoz hív mindenkit, aki valaha fontos volt a számára; legyen az feleség, szerető, vagy rég nem látott jó barát. Általunk ismerjük meg mi is a haldokló életét ebben a keserédes filmben, s pillantunk bele egy szá­ munkra idegen kultúrába, mely az európai és az amerikai hagyományok különös öt­ vözete folytán minden itt készült filmnek különös ízt ad. Zsellér Máté Mel Gibson Passiója Modern hittérítés Mára már nyilván mindenki értesült arról, hogy a pályája csúcsán lévő ausztrál származású színész, Mel Gibson, aki már többször - és sikeresen - kacérkodott a rendezéssel is, filmet készített Krisztus utolsó tizenkét órá­ jának eseményeiről, A Passió címmel. Ez az önmagában csupán figyelemre méltó tény akkor vált igazán izgalmas­ sá, amikor értesültünk a film körüli botrányokról. Krisztusról filmet készíteni mindig igazi kihívás volt, nem ritkán magasra csapó indulatokat gerjesztett, általában a keresz­ tény egyházak részéről. A Jézus Krisztus Szupersztár című rockopera, Jean-Luc Godard Üdvözlégy, Máriá-ja vagy a Scorsese által rendezett Krisztus utolsó megkísértése mind-mind felkorbácsolta a hívők szenvedélyeit (talán csak Zeffirelli Názáreti Jézus-a kivétel), még akkor is, ha egyébként magas színvonalú alkotá- ■ ■ tizenkettedik oldal sokról volt szó, mert a bibliai eseménye­ ket sajátos, egyéni felfogásban mutatták be. A sajtó általában pozitívan reagált az alkotásokra, mondván, ki-ki úgy értelme­ zi a Bibliában is sokféleképpen leírt törté­ netet, ahogy neki tetszik. És akkor jön egy film, amely szó szerint ragaszkodik a Bib­ liához, és már a forgatás megkezdése után sajtó-össztűz alá kerül, anélkül, hogy ádáz kritikusai akárcsak egyetlen percet láttak volna belőle. ,A film atyjáról”, Mel Gibsonról (aki 3Jegyébként nem játszik a filmben) kevesen tudják, hogy mélyen hívő katolikus. Oly­ annyira az, hogy konzervatívabb még a Vatikánnál is: malibui birtokán saját ká­ polnájában latin nyelvű misét hallgat, és nem fogadja el a második vatikáni zsinat határozatait. De itt és most nem ez a lé­ nyeg, mert abban a világ minden keresz­ ténye, illetve a kereszténységet, mint vi­ lágnézetet és kultúraformáló erőt elfoga­ dó ember egyetért: erre a filmre szükség van. Mai világunkban, ahol a vizuális kul­ túra (vagy inkább termék) megkérdője­ lezhetetlen prioritással bír, a rendező megtalálta a leghatékonyabb eszközt a hit tévesztésére, továbbadására és erősítésé­ re: Hollywooddal csak hollywood-i esz­ közökkel lehet felvenni a versenyt. �kén és öntudatosan vál­ lalja keresztény meggyő­ ződését. Ennek itt, Ma­ gyarországon is számos tanújelét tapasztaljuk. A life Ä fegyver bevetésének nem feltétele, hogy a megtá­ ft madott fél akárcsak mi­ nimálisan is „tolerancia­ deficittel” rendelkezzen 1más vallások, meggyőző­ 1 dések irányában, elegen­ 1 ? dő, ha olyan alkotások születnek, amelyek po­ tenciálisan veszélyeztetik i a fennálló status quo-t. A "■Z«! támadók - az amerikai média, különböző zsidó szervezetek - arra hivatkoznak, hogy a film antiszemitizmust geijeszthet, mivel Jézus halálát egyértelműen a zsidók számlájára írja. Bár a történelem lehetséges értelme­ zéseiről lehet vitatkozni, és lehet az esemé­ nyeket különbözőképpen látni, a bibliai szöveghez hű alkotásba igazából nehéz „belekötni”. A sokféle értelmezési lehető­ ségbe pedig miért ne férne bele az egyetlen írott forrás alapján történő értelmezés? A leginkább támadott mondat (,yére rajtunk és fiainkon”) a nagy nyomás ellenére sem került kivágásra. Egyes híradások szerint II. János Pál pápa még a bemutató előtt megnézte a filmet, és jóváhagyta azt, hitelesnek ismerte el. Bár e közvetett nyilatkozatot később cáfolták, a Vatikán nem tiltakozott a mű ellen, ezzel gyakorlatilag „áldását adta” rá. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is megnéz­ te a filmet a bemutató előtt. „Számomra végtelenül nagy élmény volt” - összegezte véleményét Veres András püspök. BI f A film állítólag szándékosan, de nem hatásvadászóan sokkoló hatású, mert bru­ tális naturalizmussal mutatja be Jézus szenvedéseit a Getsemane-i kerttől a ke­ reszthalálig, Krisztus önként vállalt kín­ jait, mellyel megváltja a világot, és a sze­ retet és a megbocsátás erejével reményt ad az emberiségnek. A történelmi hűség kedvéért a film latin és arámi nyelven szólal meg, sehol a világon nem szinkro­ nizálják. Kiváló színészek (Jim Caviezel, mint Krisztus — aki szinte megszólalásig hasonlít az általunk ismert Krisztus-kép­ hez; Monica Bellucci, mint Mária Mag­ dolna; Maia Morgenstern, mint Szűz Mária) és már az előzetesekből leszűrhe­ tő fantasztikus képi világ gondoskodnak arról, hogy úgy érezzük: szinte megeleyenednek a Munkácsy-trilógia képei. Vannak azonban olyan erők, akiknek ez nem tetszik. Rögtön előkerült az „antisze­ mitizmus-fegyver”, melyet előszeretettel vetnek be világszerte akkor, ha valaki büsz­ I'' ‘ L?- A példátlan rágalom-hadjárat eredményeképpen a filmet egyetlen nagy hollywood-i filmterjesztő vállalat sem merte (akarta) forgalmazni. Gibson (aki magánvagyonából 25 millió dollárt fektetett a vállalkozásba) bukását jósolták. Ehhez ké­ pest a február 25-én (hamvazószerdán) bemutatott filmre elővételben ötmillió jegy kelt el csak az Egyesült Államokban. A hatalmas hírverés (a negatív reklám is reklám ugyebár) óriási anyagi és erkölcsi sikerrel kecsegtet. Az első öt nap 125 mil­ lió dolláros bevételt hozott — megdöntve ezzel a Gyűrűk Ura A király visszatér rekordját. A filmet már most minden idők legfontosabb bibliai tárgyú alkotásá­ nak tartják - már csupán előélete miatt is. A keresztény egyházak hittérítő eszközt látnak benne, a film vitathatatlanul az év kulturális szenzációja lesz. A szenzáción túl is nagy tanulsága az egész ügynek, hogy a kereszténység - bár oly sok ilyen hangot hallottunk már nem helyezhető a történelem polcára, hanem igenis élő valóság. És bár egy filmalkotástól nem várhatunk csodákat, megújulást, Mel Gibson igenis intő jelet adott számunkra: itt, Magyarországon sem szabad beletörődnünk a keresztény világnézet és értékrend fokozatos tér­ vesztésébe, gyengülésébe, hanem olyan módokat és csatornákat kell találnunk, amelyeken keresztül az újabb nemzedé­ keket is rá lehet döbbenteni arra, hogy Krisztus igazsága örök igazság; hogy a krisztusi eszmék elmúltával hagyomá­ nyos európai civilizációnk is elmúlik. Nekünk itt, a Pázmányon még fokozot­ tabb a felelősségünk ebben. Kúrán Andor tizenharmadik oldal �Tanáraink emberközelben Március 4-én, csütörtökön rendhagyó rendezvénynek adott otthont a Tanári Klub: a HŐK szervezésében meginduló beszélgetéssorozat első részeként Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva tanárnő, Zlinszky János professzor úr és Dr. Tersztyánszky Ödön tanár úr állt a kíván­ csi hallgatóság rendelkezésére, hogy éle­ téről és munkásságáról kötetlen formá­ ban tegyen tanúságot. A szervezők reménye szerint hagyományt teremt az esemény, s a hallgatóság jövőben kéthetente csütörtökön a Kar valamely jeles oktatójával (illetve oktatóival) találkozhat immáron személyesebb hangvételben, sze­ mélyesebb témákról kérdezve és kapva vá­ laszt, mint azt az oktatás megszokott rend­ jében teheti. Ennek a remélt sorozatnak volt első (ha úgy tetszik, alapító) előadása a csü­ törtöki, melyre Dr. Zlinszky János alapító dékánt és a Kart megalapító bizottság hölgy­ tagját, Vasadi Éva tanárnőt hívták meg férjé­ véi, Tersztyánszky Ödön tanár úrral, az egy­ kori Távoktatási Intézet vezetőjével egye­ temben. Az est Fügedi Zsófia versszavalásá­ val kezdődött majd ért véget, melyet egy másfél-kétórás beszélgetés követett. A két egykori alkotmánybírónak és a jelenlegi al­ kotmánybíró asszonynak Teleki László és Boronkay Miklós moderátorok tették fel kérdéseiket, kísérletet téve arra, hogy a ren­ delkezésre álló időkeretben minden, a mintegy ötvenfős hallgatóságot érdeklő té­ ma sorra kerüljön, s közben a hallgatóság közvetlen kérdéseire is idő maradjon. Bár szinte előre tudhatóan lehetetlen vállalkozás volt ez, tekintettel a kérdezettek élmények­ ben és tapasztalatokban kimeríthetetlenül gazdag életpályájára, mégis a résztvevők visszajelzéseiből úgy tűnik, viszonylag jól sikerült a feladatnak eleget tenni. Mint ahogy az lenni szokott, a hallgatók eleinte meglehetősen szerényen, talán félénken is visszafogták érdeklődésüket - bár kérdezni bármikor lehetett és a moderátorok kér­ dései alapján folyt a beszélgetés. Az est vége felé azonban megjött a hallgatóság kedve és bátorsága, és több kérdés is elhangzott, majd a hivatalos program végeztével a részt­ vevő tanárokat egy-egy csoport hallgató vet­ te körül, hogy immár kis körben tegye fel kérdéseit, a terem használatára rendelt idő lejárta után pedig egy csoport Zlinszky pro­ fesszor úr szobájában folytatta a társalgást. A még a kívánatosnál jóval visszafogottabb be­ harangozás és hirdetés ellenére is jelentős érdeklődés valamint a szervezők -- elsősor­ ban Mikuska Zoltán és Dobos Tibor - lel­ kesedése és eddigi munkája megalapozza a reményt, hogy ennek a remek kezdeménye­ zésnek a távolabbi jövőben is folytatása lesz. Mayer Ignác (A beszélgetés anyagát hangszalagra rögzí­ tettük, melynek szerkesztett változata jövő számunkban lesz olvasható.) _______________ •• Az Összehasonlító Jogi TDK Vannak olyan kérdések, amelyeken ál­ talában senki sem szokott gondolkoz­ ni, mert a válasz szinte magától értető­ dik. Bolyai tanácsát követve néha még­ is érdemes ezeket a kérdéseket is föl­ vetni, mert ez segíthet önmagunk és minket körülölelő valóság mélyebb megértésében. Ilyen - eddig még meg nem tárgyalt - kérdés lehet többek kö­ zött az is, hogy valójában mi a f eladta egy Tudományos Diákkörnek. Miben különbözik a TDK a szokásos, „mezei” óráktól, milyen többletet nyújthat a hallgatók számára? Az összehasonlító jogi TDK eddigi te­ vékenységének tapasztalatai talán köze­ lebb vihetnek minket a fenti kérdés meg­ válaszolásához. Abban minden bizonnyal mindenki egyetért, hogy a TDK legfon­ tosabb feladata az, hogy egy meghatáro­ zott tudományterület iránt érdeklődő hallgatók számára - jelen esetben ez a jogösszehasonlítás - lehetővé tegye a tan­ anyagi szintnél mélyebb ismeretek meg­ szerzését. E tekintetben az Összehasonlító jogi TDK eddigi tevékenységével nem vallott szégyent, mivel ülésein a hallgatók megismerkedhettek többek között a ja­ tizennegyedik oldal pán jog, a skót jog, a muzulmán jogok, a skandináv jogrendszerek, az egységesülő európai magánjog illetve a tudományel­ mélet egyes kérdéseivel. Felmerülhet az a kérdés is, hogy vajon mennyiben lehet feladata egy TDK-nak az, hogy az adott tudományterületet meghatározó tudományos közéletet kö­ zelebb hozza az érdeklődő hallgatókhoz, és így betekintést adjon a tudományág belső életébe? Úgy tűnik, hogy az össze­ hasonlítójogi TDK ezt is feladatának te­ kintette, mivel rövid - nem több, mint három éves - működése során rendezvé­ nyein lehetőséget biztosított a kari össze­ hasonlítójogi oktatás helyzetének megvi­ tatására, vendégül látta Hans-Jürgen Bartsch professzort az Európa Tanács volt jogi osztályvezetőjét, a strassbourgi Fa­ kultás és a berlini egyetem tanárát, vala­ mint legutóbb Badò Attilát, a szegedi egyetem Összehasonlító Jogi Intézetének vezetőjét. Ezek a találkozások lehetőséget teremtettek a hallgatóknak arra, hogy sze­ mélyes benyomásokat szerezzenek a jogösszehasonlításról mint elő, működő tudományról. E két fontos tevékenység mellett a TDK egy harmadik területen is igen je­ lentős, bár sokkal kevésbé látványos .munkát” végzett. Azzal párhuzamosan, hogy lehetőséget biztosított az azonos ér­ deklődésű hallgatóknak a találkozásra és a különféle, őket érdeklő problémák meg­ vitatásra, az évek során a TDK 15-20 fős „kemény magjából” egy igen összetartó, egymást támogató baráti társaság alakult ki. Ez ajelenség napjaink, Sütő András ta­ láló kifejezését felhasználva, egyre jobban atomizálódó világában igen biztatónak tűnhet. Valószínűleg a jövőben egyTe na­ gyobb szükség lesz olyan szakmai-embe­ ri közösségekre, amelyek képesek lehet­ nek meghatározott - részben szakmai, részben más természetű - értékek képvi­ seletét felvállalni. Csak reménykedni lehet abban, hogy ez a műhely a jövőben sem tűnik el, és ta­ lán egyszer maga is hagyománnyá válik a Kar életében. Dr. Fekete Balázs �Azok a boldog szép napok 6. A forradalmi évek és a kar „Az 1848-iki év Martius 15-én a kedves magyar hazában is, mint Francz, Olasz és Németh honban kiütött a forradalom! Melly eleintén békés alakot öltött, de ké­ sőbb rettenetes Érto háborúvá vált, polgárivá! A háború ellensége lévén a csendes és békét szerető tanító s tanulmányoknak, a rendnek, az 1848-iki május hó utol­ só napján a tanítások bevégez-tettek,”- íija Szabó Alamizsnás János a rektori jegyzőkönyvbe a nagy év eseményeiről. ,A márciusi napok” az egyetemi ifjúságot magukkal ragadták. A rektor a „Pesten tá­ madt mozgalmak következtében” szüne­ tet rendelt, amit a többi iskolák is utánoz­ tak. A kormányszékek azonban úgy talál­ ták, hogy az ifjúság lecsillapítását előmoz­ dítaná, ha az előadásokat megkezdenék. Március 18-án megérkezett a helytartóta­ nács rendelete, amely azonban igen fon­ tos engedményt is tartalmazott. Az utca megmozdulása egyszerre meghozta a ma­ gyar tanítási nyelvet is az összes tárgyak­ ból: „Miután a közoktatás érdeke és az if­ júságjava megkívánja, hogy az előadások minél előbb megint helyt nyerjenek, emellett pedig azon aggodalom is felho­ zatott, miszerint a jelen körülményekben attóí lehet tartani, hogy a latin előadások­ ban zavargások támadhatnának és hogy vannak tanárok, kik vagy magyarul nem tudnak vagy másképp a közelőadások folytatására nem igen képesek”, a helytar­ tótanács kiküldte Stahly Ignác és Havas József kebelbeli tanácsosokat, hogy mind az előadások újbóli megkezdése, mind az z* • 1 1 . n 1 ,1 z zi, . új viszonyok közt alkalmatlanná vált taná­ rok ideiglenes gyors felmentése és ma­ gyarul előadni tudó tanárok alkalmazása ügyében intézkedjenek. Az i^úságot ugyan felszólították az elő­ adások folytatására, „de engedni nem akart és oskolába nem jött, hanem to­ vábbra is folytatta fegyverekbeni gyakor­ latát”. Az előadások április 3-án megfo­ gyott számú hallgatóság előtt megkez­ dődtek ugyan, de nyugodt munkáról töb­ bé nem lehetett szó, a hallgatók jó része elmaradt... Báró Eötvös József vallás- és közoktatás­ ügyi miniszter néhány sürgős intézke­ déssel akart segíteni a legnagyobb bajo­ kon. Április 24-én rendelettel megszün­ tette minden tanintézetben a tanulók­ nak számjegyszerinti osztályozását. Jú­ nius 10-én felfüggesztette a „szigorú próbatételeket” új tanulmányi rendszer behozataláig és június 19-én elrendelte, hogy mivel a karok dékánjait és az igaz­ gatót a tervezett új rendszer nyomán ___ ______________ ___________ ____ másképp Cfogják választani, az eddigiek további intézkedésig maradjanak meg hivatalukban. Milisits Barbara (Forrás: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története, 11, kötet, Budapest, 1936,) Egyetemi Katolikus Közösség — lúd Fügefa Engem egy ismerős hívott el Fügére. El­ mentem, azt se tudtam, mi lesz. Melles­ leg, ha senkit sem ismerek onnan, nehéz lett volna elmenni, jobb úgy, ha valaki ha nem is tökéletes részletességgel - el­ mondja, hogy mégis miből áll ez a Füge. Neked, aki nem ismersz senkit, ideírom. (Persze ez az én véleményem, a Tiedhez Neked kell megnézned.) Fél hétkor szerdánként együtt vagyunk a Tanári Klubban. Néha végig lent vagyünk, máskor a kápolnában kezdünk el­ csendesülő imádsággal, együtt. Legutóbb Vértesaljai Lászlót hallgattuk a böjthöz fűzött gondolatairól. Az első fél óra - ha nincs meghívott beszélőnk - a kápolná­ ban szokott telni; így aki siet, megkaphat­ ja a legfontosabbat, a közös ima erejét, aztán továbbállhat. Az imában evangéliumi részletekkel foglalkozunk, illetve megérkezés után először kifújjuk magunkat „lelkileg”, le­ tesszük a hétköznapi terheket Isten ke­ zébe. Van, hogy sokat éneklünk, hálát adunk, tanúságtételt hallgatunk, imádkozunk egymásért. Az evangélium után kiscso­ portos megosztás jön, ami már minden­ képp a büfében van. A résztvevők nem csupán jogosok, sok az ismerős, testvér, volt osztálytárs az odajárók között, ami azért is jó, mert - sokkal családiasabbá teszi a hangulatot, és - színes és széles palettán rajzolódnak ki az Isten evangé­ liumának gondolatai; nagyobb a hordero. Megtárgyaljuk az evangéliumot, vagy a hallottakat, esetleg a felolvasott szöveget, utána a nagy körben ismét összeülünk, s ízlelgetjük az eredményeket, a sóját az elmélkedésnek... Fél kilenc-kilenc tájban nekilátunk a va­ csorának: evés-ivás a lehetőségeknek meg­ felelően, közben ismerkedünk az újonnan érkezőkkel, örvendezünk a régi barátok­ nak, vagy egyszerűen: rohanás haza tanul­ ni, aludni, kinek hogy tartja a kedve és az ideje. Ennyi egy Füge alkalom. Ha van kedved, kipróbálhatod a plakátok ajánlatait mind: hosszabb-rövidebb ki­ rándulásokat, a hétvégi lelki alkalmakat, misét az egyetemen, napközi imákat a ká­ polnában, bulizást, utazást... minden jót. Várunk szeretettel! Szabó Réka tizenötödik oldal �„Aki befogad egy gyermeket az én nevemben...” Nagyböjti üzenet II. János Pál az idei nagyböjti időszak mottójául Máté evangéliumának 18. fejezetét választotta, ebből is a kö­ vetkező üzenetet: „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be.” A Szentatya szerint ez a mondat alkalmat ad nekünk arra, hogy átgondoljuk a gyermekek hely­ zetét. A böjti idő a gyermekekkel kapcsolatos legfontosabb kérdése: Hogyan bánunk velük családjainkban, a társadalomban, s az Egyházban? Jézus szerette a kicsinye­ ket „egyszerűségük és életörömük, ter­ mészetességük, csodálkozással teli hitük miatt”, azonban nem feledkezhetünk meg az éhezőkről, a rászorulókról, a be­ tegekről. Akár befogadjuk őket, akár kö­ zönyösek maradunk velük, Jézussal teszszük - emlékeztet a Szentatya. Felidézte azt az evangéliumi jelenetet, amelyben Krisztus a következőt tanítja: „Aki olyan kicsinnyé tud válni, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országábán.”. Kicsinnyé válni és befogadni a ki­ csinyeket: ez annak az egyetlen útmuta­ tásnak a két vonatkozása, amelyet az Ür tizenhatodik oldal a mi korunkban is tanítványaihoz intéz olvassuk az üzenetben. A pápa fontos kérdésként kezeli a nagycsa­ ládosok és gyermekeiket rendkívül nehéz helyzetben is felelősséggel nevelő szülők helyzetét. Emellett azonban utal azon em­ berek önzésére is, akik megsebzik gyerme­ keinket, s a legaljasabb célokra használják fel őket a prostitúcióra, munkára, harcra való kényszerítéssel. Kiemelten foglalko­ zik a családok felbomlásával, a szerv-és emberkereskedelemmel, valamint az AIDS gyermekáldozatának problémájával. Vajon mi a bűnük a gyermekeknek, miért kell mindezt elszenvedniük? Csak a hit segít választ adni ezekre a kér­ désekre. Jézus magára vette az emberi szenvedést, és bevilágította a feltámadás fényével. Végül arra buzdít a Szentatya, hogy kezdjük bizalommal nagyböjti utunkat intenzívebb imával, szentgyónás­ sal és a rászorulók felé fordulással. Bár egyetemünk nevében ott díszeleg a katolikus szó, mi - tisztelet a mindenkori kivételnek - ezt valahogy nem akarjuk észre venni. Ne ijedjen meg senki, az el­ következő néhány sorban nem akarok senkit sem megostorozni ezért, csupán egy apróságra kívánom felhívni a figyel­ met. Nevezetesen ama híres-nevezetes felező bulira. Talán sokatoknak nem tűnt fel, de sikerült ismét úgy elhúzni az időt, hogy a vizsgaidőszak utáni jól megérde­ melt, önmagunkat ünneplő zenés-táncos összejövetelt a böjti időre toljuk ki, pont egy nappal hamvazószerda után. Persze, persze idén két hétig tartott az UVidőszak, s mindenkit meg kell várnunk a bulizással, de azért, mert néhányan síel­ nek, még nem kell felborítani mindenki más programját. Remélhetőleg a szerve­ zők a jövőben más szempontokat is figye­ lembe vesznek majd egy-egy esemény megrendezésénél, és időpontjának kivá­ lasztásánál, s akkor nem csak a nevünk lesz katolikus. (néhány zárójeles gondolat a böjttel kapcsolatban-szubjektív vélemény) Milisits Barbara j ” If* 1 i í ■ i í^, í V «íi 1:. /■ 'J ^1, f f a' 11 ■ IJ 1 ;4-‘ 9 9 fi Ne mulass! - Hamvazószerdával megkezdődik a Nagyböjt (Hangulatkép a felezőbuliról...) �i ■ Aranyalma A Tisztítótűz 1. Sietek, hogy elmondhassak mindent, amit úgy szerettem... Mi lett belőlem mikor csöndesen kimentem Éjjente és könnyet rejtve verseimbe bámultalak. Mint rég-látott vendéget; ezért reméllek 2. Tej fehér szárnyai lebbennek. Felém semmi jót sem sejtetnek. Tán’ nem érkezik meg soha A reményt rejtő szellő ostora. Betokosodott már végleg szívembe Hideg-fehéren fülembe súg a szél hajával, Téli-éjbe tündik önmagámnak a hold gúnyája És megrándul arcom; hív hogy miért vagyok. Mi lett belőlem?,............................................... A vághatatlan köd légköre. Hiába várom, hogy felszálljon, Hogy mostoha arca mást sajnáljon, Kiűzhetetlen a szörnyeteg, Ki már ezer próbát élt meg. Egy csodát remélnek a csillagok szelíden. Párbaj lesz, miről beszélni kellesz keveset, De a közelből nézni túlvilági kékét Megrészegülten és vérkönnyes szemekkel 4. A minduntalan súlyosan rámszálló, Magányomat mélyítő cirkáló Fölnyitotta lomha szemem, Most is Mindenségnek mondom Neved, Lábamnál hever a kolduló magány. Szájamon piroslik bíborszíved árnya, Ha szűk és kőbe-zárt-egész, a Lángod 5. Zselés masszájába ragadt világom. Kifele nem nézhetek addig soha, Míg meg nem látom bennem a tiszta, Alvadt sorsom átszakító, Saját húsomból gyúrandó. Sietek, hogy elmondhassak mindent, amit úgy szerettem... Mi lett belőlem mikor csöndesen kimentem Éjente; és könnyet rejtve verseimbe veszlek - Ma Tízkor a vonatról leszállsz és szegünk egy aranyalmát Tisztítótüzet. Melyben elégve, Lelkem, testem újra lel lakhelyre. (Solymár, 2001. augusztus 31.) Pécs-Budapest, 2000. február 6-án Ackermann Szilvia Sáska Zoltán Attila Altalínos ismeretek EgyetemWbnl Minap az ítélet leveleit néze|^ttem, s kezembe került ez a példátlan példány, melyből hirtelen mellbevágöan egyértel­ művé vÜt számomra, hogy nem is az ál­ talam jóhiszeműen feltételezett, s felekezsel^mnei megfelelő egyetemet választot­ tam továbbtanulásom célpontjául és helyszínéül, Hiszen a „Pázmány Péter Reförmátus Egyetem’"-re iratkoztam be s já­ rok kitartóan, immáron Harmadik ével Ez egyszerűen nem lehet igaz, gondoltam. Nem is az, hiszen épp ezen ominózus le­ vél világosít fel, hogy az illető egyetem a ,Szent Király” utcában található, melyet .^Ö65 •L i í. Pázmány Péter Református Egyetem Ítélet Budapest Szent Király u. 28, 1088 ugyan még nem találtam meg, de minden bizonnyal létezik, sőt közelünkben.4 a VIII. kerületben bujkálhat valahol, mi­ ként arról az irányítószám (1088) árulko­ dik. Megnyugodtam: talán mégis jó hely­ rejárok. Bár ki tut^a... Lehet, hogy az or­ szág legobb - ráadásul egyházi - jogi ka­ ráról maradtam le, csupán mert Katolikus egyetemet kerestem a Szentkirályi utcá­ ban?! & ítélet méltányos Összegű pénzjutalmat a|ltel fel annak, aki először találja meg a levél chnzetqétí Jelentkezni lehet a 0630 293 20 10 - es telefonszámon, tizenhetedik oldal �„Az emberképtől függ minden!” Toporgunk az EU kapujában. Látjuk Európa arcait esténként a liíraBóBan, nap-i közben a Kálvin téren. Mecsetek épülnek Franciaországban, szélsőbalosok tün­ tetnek Rómában. A pápa nem kap Nobel-díjat, a Nobel-díj nem kap Karol Wojtylát. Egyre több országban legalizálják az eutanáziát,... Európa mégis cso­ s dálatos, bár korántsem hibátlan. Nem is lesz az. II. János Pál pápa néhány hónapja fogalmazta meg Az Egyház Európában kez­ dető apostoli buzdítását. A körlevél által megfogalmazott néhány gondolatról kérdeztülc - a sok pázmányos által is jól ismert Bíró László püspök at^t. (Az tnte^ú teljes szövege az It^et internetes változatán elolvasható! - a szerk.) - Püspök Atya! Mit jelent az, hogy szétesett Európa? Pízgy mit jelent az, hogy egységes Eu­ rópa? Mit értünk az egység gondolata alatt Eu­ rópában? Ez egy intézményes egység az Euró­ pai Unióban, egy lelki egység, vagy pedig vala­ mi más? - Nehéz röviden megválaszolni ezt a kér­ dést. Annyi biztos, hogy az egységes Eu­ rópa, az nem csupán szervezeti egység. Nem tudja az egységes Európát felmutat­ ni sem az internacionalizmus, sem a globalizáció. Az egységes Európa jelenleg az EU körül tömörül. De az EU, mint in­ tézmény - látnunk kell tisztán - elsődle­ gesen egy gazdasági, politikai tömörülés, amely nem tudja így önmagában gazdasá­ gi és politikai síkra leszűkítve megterem­ teni az egységet. Egységes Európa az csak értékek konvergálásából tud megszületni. Csak úgy tud megszületni, hogyjelen van benne az igazság, a személynek a tisztele­ te, a szolidaritás, a szubszidiaritás elve, amit annyiszor hangoztatnak az egyházi megnyilatkozások. Mi örülünk Európa egységesülésének, de azt is tudjuk, hogy egységes Európa csak úgy tud megszület­ ni, ha a gyökereitől nem szakítja el önma­ gát, ha az a spiritualitás, amely létrehozta, az a szellemi gazdagság megjelenik újra. - IL János Pál pápa Az Egyház Európában (Ecclesia in Európa) kezdetű, nemrég megje­ lent apostoli körlevele azonban tényként álla­ pítja meg, hogy spirituális, etikai, antropológi­ ai téren Európában súlyos bizonytalanságok vannak. Mit jelent az, hogy antropológiai vál­ ság van Európában? — Sokat beszélek erről mostanában. Na­ gyon fontosnak tartom, hogy ezt megkér­ dezed. Több világ és Európa kongresszu­ son sikerült részt vennem a családot érin­ tően, mint családreferens püspök és min­ den konferencián szóba kerül az a problé­ ma, hogy korunk feledi az embernek a ter- tizennyolcadik oldal mészetfölötti irányultságát, lelki, szellemi dimenzióját. Hogyha bibliai nyelven fo­ galmazunk: Istenképmásúságát. Ha az em­ ber feledi önmaga transzcendens mivoltát, akkor egyszerűen biológiai lénnyé kopasztódik és mint biológiai lényben, mintegy laboratóriumban, mindenfajta kísérletet el lehet rajta végezni, lülajdonképpen az em­ berképtől függ minden. Ettől függ a bioetika, ettől függ a szexuáletika, ettől függ, hogy mit tartunk életnek, az abor­ tusz, az eutanázia problémája is. Mi valljuk, hogy az ember titok és az em­ ber titokjellege különösen három terüle­ ten nyilvánul meg: Az ember titok, mert képes kapcsolatot teremteni az anyaggal; Az ember titok, mert képes kapcsolatot teremteni a másik emberrel; Az ember ti''«P“ kaP“olatot teremteni a természetfölöttivel, a szenttel, az Istennel. Egy olyan korban élünk, amely feledi a szentet, amelyben nincsen helye a ter­ mészetfölöttinek, amelyben nincsen bé­ lye az Istennek. Mégis, érdekes módon. ez a kor, amit hiányol, amire fölkapja a fe­ jét az éppen a szent, éppen az isteni. Az­ zal, hogy felejtjük a szentet, azzal felejtjük a létnek a legmélyét, a létnek az egysége­ sítő erejét. A valóság szétesik elemeire, a dolgok leválnak önmaguk lényegéről, a törvényből leválik az erkölcs, a szexuali­ tásról leválik az élet. Sok ilyen hasadást lehetne még felsorolni, amely mind abból fakad, hogy feledjük az ember teljességét. Jézus egy olyan emberképet hirdetett meg, amely lélek, szellem és test. Az egyik evangéliumi elbeszélés szerint Jézus tanít tömegeket, egy bénát hoznak hozzá, így szól feléje: „Neked bocsánatot nyertek bűneid!” A végén pedig azt mondja: ,yedd ágyadat és járj!” Ez Jézusnak az em­ berképe! Egyszerre figyel a szellemre: ta- nít. Egyszerre figyel a lélekre: bűnbocsát. És egyszerre figyel a testre, amikor meg­ gyógyítja a testet. Az az emberkép hor­ dozza ajövőt, amely lélek, szellem és test. Amely az egész emberben gondolkodik. Sajnos a mai európai kultúra annyira el van foglalva a fogyasztással ( a piacnak mozognia kell stb.), hogy megfeledkezik az ember lelki-szellemi dimenziójáról. Bár szerintem pontosan ettől fog a piac hosszútávon befulladni... - A korábban már említett kérdések, mint pél­ dául az abortusz, különösen súlyosan érintik a nőket. A körlevél azt hangsúlyozza, hogy a fér­ fi és a nő méltósága azonos, mert mindkettő Is­ ten képmására, hasonlatosságára lett teremtve. Az egyházban pedig meg kell becsülni a nŐ méltóságát. Mit mondhatunk el a nők helyzeté­ ről, illetve az egyházon belüli szerepvállalá­ sukkal kapcsolatban? - Igen, nagyon fontos kérdés az, ami el­ hangzott! Az egyházunkban egy nagyon fontos irányelv, hogy az egyház is tekintse személynek az embereket. Vagyis fontos azt tudomásul vennünk, hogy az emberek személyek, vagyis relációjukban léteznek. Az emberek édesanyák, vagy édesapák, férj, vagy feleség, szülő vagy gyermek, nagyszülő, vagy unoka és így tovább. Az emberek relációjukban élnek. Nagyon fontos együtt látnunk őket így, kapcsolataikban, kötődéseikben, családként. Ugyanakkor egyre fontosabbá válik az is, hogy saját nemi identitásában erősítsük meg a férfit és a nőt, akik együtt Isten képmása, mint ahogy a kérdés is hangzik. Egyik római konferencián arról beszéltek, hogy korunk nagy problémája az, amit a szélsőséges feminista mozgalmak okoz­ nak. Az embert szembefordítják önma­ gunk természetével. így a gyermeket, mi­ vel a nőknek nincs idejük gyermekükkel foglalkozni, bele lökik a nárcizmusba, a helytelen önszeretetnek a világába. Ha az anya nem ér rá szeretni a gyermekét, akkor a gyermek helytelenül, önmagával kezd el foglalkozni és nárcisztikus egyéniséggé szűkül le. léhát van egy olyan fajta femi­ nizmus a jelen társadalmunkban, amely a nőből férfit akar varázsolni, amely hasadást hoz létre a férfi és a nő valósága, az ember természete között és ez káros a következő nemzedék számára. A keresztény gondol- �kodás azért küzd, hogy a nő nő maradhas­ son, hogy rész munkaidőben jelen lehes­ sen a társadalomban, de egészen a családja mellett élhessen. Az egy'házban mindig jelen volt a nőnek a tisztelete, a Mária tisztelet formájában. Ezáltal megbecsülte az egyház a gyerme­ ket váró édesanyát, aki sietve megy idős rokonához segíteni. Az egyház megbe­ csülte az édesanyát, aki gyermeket hozott a világra, aki küzdött a gyermekéért. Az egyház a nő méltóságát Máriában szem­ lélte, mint a mennyekben fölvertben, a mennyekben megformázottban. Nagyon sokat kellene erről a képről beszélni. Azt gondolom, hogy minden elmélyült em­ ber egyetért azzal, hogy az egyházban, éppen a Mária tiszteleten keresztül a nő méltósága mindig is kiemelt volt, mindig is a közjavát szolgáló valóság volt. - Tegyük teljesebbé a családot hiszen itt van­ nak még a fiatalok is. A körlevél szerint folya­ matosan kitolódik a végleges döntések megho­ zatalának az ideje... - Nagyon bízom az Íróságban! Az Íróság­ nak sok vonását föl lehet sorolni, ami sajá­ tos értéke ennek az életszakasznak, mely egyre tágabb. Van amikor átmeneti életsza­ kasz volt. Ma már több, mint egy évtizedet fólölelő szakasza az életnek. Az i^úságnak azt hiszem vannak sajátos értékei. Sajátos értéke az, hogy jövőbe tekint, az hogy radi­ kálisan gondolkodik, az hogy igaz értékekre figyel. Nagyon nagy felelőssége az a keresz­ tényeknek, a megkeresztelteknek és gya­ korló keresztényeknek, hogy radikálisan, határozottan képviseljék Krisztust, a Krisz­ tus által felmutatott értékrendet. A tiszta, világos, határozott irányítás után szívesen indul az i^úság, aki tele van félel­ mekkel, szorongásokkal. Tele van a féliga­ zságok, negyed-igazságok oktatásával. Szükség van olyan hiteles keresztényekre, akik hiteles kereszténységet tudnak hirdet­ ni. II. János Pál pápa szépen mondja Euró­ pa körlevelében, hogy korunknak nem csak tanítókra van szüksége, hanem tanúkra is. Aki figyel a tanítókra csak azért teszi, mert tanúkat lát benne. Ajövőnek az útja az a hi­ teles, határozott hangon megfogalmazott kereszténység, ami mégis tágölelésű, min­ denjó szándékú embert magához ölelő. - Kihagyhatatlan kérdés: a készülő EV alkot­ mányba bekerüljön-e a keresztény gyökerekre, vagy a teremtő Istenre való utalás, avagy ne? A körlevél is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mi az Ön véleménye az egész kérdéskörről? - Legelőszőr, amit megtanultam a Szent­ atya körleveléből ez a mondat: „Európa nem hivatkozhat keresztény múltjára, ha­ nem olyan állapotba kell kerülnie, amely­ ben újra dönthet jövőjéről, a Jézus Krisz­ tus személyében és üzenetében való talál­ kozásban.” Talán furcsán hangzik ez egy püspöknek a szájából, de majdhogynem azt mondom, hogy nem az a lényeges, hogy bele kerül-e a keresztény szó, vagy az Isten szó a preambulumba, hanem az iz­ galmas kérdés az, hogy eljuttatjuk-e mi, el­ kötelezett keresztények Európát abba az állapotába, hogy mind múltjában, mind je­ lenében, mind jövőjében hivatkozhasson keresztény voltára. Azt gondolom, hogy nagyon fontos kérdés, hogy mi kereszté­ nyek akarunk-e keresztények lenni? Akar­ juk-e Krisztust fölragyogtatni kortársaink előtt úgy, mint aki az egyetlen Úr, mint aki az Út, Igazság és az Élet? Ha a mi szá­ munkra Krisztus nem az. Aki, akkor hiába kerül bele a keresztény szó a különböző dokumentumokba, mégsem tudja adni azt Európának, amit adni képes lehetne. - A mindennapi keresztény életben, HL az egy­ ház életében hogyan alakulhat a szegények, el­ esettek iránti szolidaritás, a velük való közös­ ségre találás megélése? Egyáltalán: mit jelent a helyesen értelmezett szolidaritásnak a fogalma? - Egy valamit tisztán kell látni: az egyház­ ban van egy „CARITAS”. Amely nem dicsekszik, amely nem lármás, amely csendben teszi a jót. A keresztényekben van egy szociális érzékenység, van egy fe­ lelősségteljes egymásra figyelés, léhát az egyházban sokkal inkább jelen van a caritas, vagy szolidáris gondolkodás, mint azt gondolnánk. Az is biztos, hogy az egy­ ház nem képes, nem tudja fölvállalni olyan mérvűén a szociális problémák hordását, mint ahogyan azt némelyek el­ képzelik, vagy elvárnák az egyháztól. Az egyház feladata nem is annyira a konkrét szociális helyzet megoldása, azt az állam vállalja magára, viszont az egyháznak a feladata az, hogy a tudatot formálja, a szo­ ciális gondoskodás és gondolkodás irá­ nyába. - Az egyház életében milyen perspektívák bonta­ koznak ki e gondolatok fényében Európában? - A magam részéről nagyon egyetértek az Európa körlevélben megfogalmazott gondolatokkal, melyek szerint őszintén szembe kell néznünk a magunk valóságá­ val, ugyanakkor hirdetnünk kell Krisz­ tust, aki Európa reménye. Tehát reálisan kell látnunk - ami a saját területem az egyházban -: a családok szétesőben van­ nak, a házasságok száma csökken, egy csomó negatív jelenséget föl lehetne so- tolnunk. Ugyanakkor fontos látnunk azt, hogy a Szentlélek ma is működik az egy­ házunkban. Vannak hűséges házasságok, nagy családok, másokért élő emberek. Te­ hát ne csak a negatívumot lássuk, hanem lássuk meg a Szentlélek munkálkodását. Reményre ad okot számomra az is, hogy a legkisebb szeretet is több, mint a legha­ talmasabb gyűlölet, mert a gyűlölet az mindig pusztít, a szeretet pedig mindig épít. Az is reményemnek a forrása, hogy a jó sokkal erősebb, mint a rossz. Minden tettünkkel hatunk egymásra, de a jó tet­ teinkkel sokkal inkább, mint a rossz tette­ inkkel. Isten a jóhoz mindig hozzá adja önmagát. „Ne félj!” A remény alapja szá­ momra az a valóság is, hogy Krisztus már győzött a halálon és feltámadt. Mi nem abban hiszünk, ami történni fog, hanem ami még nem történt meg, és persze a mi reményünk forrása az, ami már megtör­ tént: Jézus föltámadt a halálból! -Jézus, ha ma Európába jönne, sétálna az ut­ cákon, mit szólna ehhez a földrészhez, az itt élők mindennapjaihoz? -Jézus mit mondana, azt nem tudom. De azt tudom, hogy nagyon fontos helyesen gondolkodnunk Jézus személyéről. Ne en­ gedjük, hogy Jézus pusztán egy vallásalapí­ tó, egy erkölcsi prédikátor, egy szociális ér­ zelmű apostol legyen számunkra. Hanem őrizzük megJézust annak, Aki. Hitünk sze­ rint Jézus, az Isten fia. Nem egy régmúlt­ ban élt történelmi személy, hanem az, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, lülajdonképpen a fontos az, hogy a keresztény ember élő kapcsolattal bíijon Jézussal. Már Prohászka Ottokár kínlódik azzal a keresz­ ténnyel, aki számára Jézus csak múltbéli fi­ gura. Azt mondja: „Aki számára Jézus nem szüntelen újdonság, nem élő, az lelkületi múmia. i5 Sajnos a kereszténység azért van olyan enerváltan jelen Európában, mert so­ kak számára Jézus csak egy múltbéli törté­ nelmi személy, történelmi nagyság és nem az, aki él, aki az Út, az Igazság, az Elet. Én hívok mindenkit, aki magát kereszténynek vallja: hogy keresse Krisztust és legyen élő kapcsolata Krisztussal. Engedje, hogy Krisz­ tus benne élhessen és ő Krisztusban élhes­ sen. Jézusnak a nagy fohásza a jövőbe te­ kintve ez volt: egy legyenek. A keresztény­ séget hatékonyan az tudja képviselni, akinek élő kapcsolata van Krisztussal és egy­ ségben van a pápával, a püspökkel és a saját lelkipásztorával. - Köszönöm a beszélgetést! NÁ tizenkilencedik oldal �& idUJLÁ. Dr. Landi Balázs gyakorló tesztje polgári jog vizsgára készülőknek b>J-0Q0| 2004. február 02. Nappali Vizsgázó neve: Évfolyam: Vizsga időpontja; Vizsga helye: Tagozat: Levelező Kérem nyomtatott betűkkel kitölteni! ÍRÁSBELI VIZSGALAP (haladók, halandók és hajlandók számára) Útmutató; Az egyes kérdéseknél felkínált uálaszok közül mindig csak nétfu helyes megoldás lehetséges. A helyes válaszokat minden esetben karikázza be. ElGYELEM; a vizsgalap értékelése során csak az egyértelmű és tollal feltűntetettJelöléseket vesszükfigyelembe. 1. Mi a polgári jog? A) a polgári jog az „önzés bibliája’* B) a polgári jog NEM az „önzés bibliája" (!) C) a polgári jog a polgárjogok egyike, ti. abból kiszakadt jogág D) Nem értek egyet a kérdésfeltevéssel! 2. Kitől származik a magánjog meghatározásaként híressé vált következő idézet: „Herzkammer allen Rechts*'? A) Lábady Tamás B) Thomas Labady C) Semmelweis Ignác D) Én csak franciául tudok! 3. Ki a kommentátor iskola legjelesebb képviselője? A) Baló Júlia B) Bolgár György C) Jákshow László D) Anettka 4. Melyik a legjelentősebb történelmi forrása a magyar magánjognak? A) a Csemegi Kódex (!) B) az 1928-as MTV (!) C) az 1861-ben (!) megkötött Kiegyezés D) Katalin bírónő memoárja 5. Mit jelent a klaudikáló kógencia? A) nyelvújítás előtti kifejezés, mai jelentése: mórikáló elegancia (ti.: befektetési tanácsadó: vö. angolban: brókeri B) Laudi (!) tanár úr félfogadási ideje C) Liptai Klaudia műsoraitól való kényszeres függőség D) Mondtam már, hogy én csak franciául tudok! 6. Mi a személyiségvédelem szubjektív (!) eszköze a legújabb (!) bírói gyakorlat alapján? AJ fogház B) kórház C) dologház D) Ne szólj szám, nem fáj fejem! huszadik oldal �7. Mely irányadó szempont(ok) alapján keU rendezni a mezei njrulak által a répaföldeken okozott károk megtérítését? AJ Lex Répássy B) reparáció C) réparáció (!) D) répa és ráció 8. Ki volt Marton Géza? AJ Miltiádész hírnöke, aki a marathóni csata után megvltte Athénba a győzelem hírét, majd holtan esett össze B) 1. (Nagy) Dareiosz hírnöke, aki a marathóni csata után megvltte Perzsiába a vereség hírét, amiért azonnal kivégezték C) az első olyan hivatásos sportoló, akinek a halála felhívta a figyelmet a tiltott teljesítményfokozó szerek elleni küzdelem fontosságára D) Eörsi Mátyás (!) vetélytársa (!) 9. Mit jelent a hipotézis? AJ egy ismert filozófiai és gondolati rendszer továbbfejlesztése (ti.; tézis - antitézis - hipotézis) BJ a hipotézis: tényállás, ami tényálláselemekből áll; ezeket tényállás elemeknek hívjuk (!) C) a fogtechnikusok által használt kifejezés, amely a „híd” és a „protézis" szavak összevegyítéséből ered D) Hányszor kell még mondanom, hogy én CSAK FRANCIÁUL tudok! 10. Melyik a közös jogkezelő szervezet az alábbiak közül? AJ MAHASZ B) HAMASZ (!) C) MHSZ D) SZMSZ 11. Megítélése szerint, ön melyik Karral áll jogviszonyban? AJ Jog- és Állattudományi Kar (!) B) Jog- és Áltudományi Kar CJ Jog- és Hálatudományi Kar DJ Jog- és Álomtudományi Kar 12. (Ez az Ön kérdésének, történeténekfenntartott hely:...) A) B) C) D) Maximum pontszám: 12 Elért pontszám: (Fel)javította: Ellenjegyezte: (A felkiáltójellel jelölt válaszok valóban elhangoztak a polgári jog vizsgákon) huszonegyedik oldal �Vizsgán elhangzott „aranyköpések” (Jobbágyi Gábor gyűjtése) A fentiek elhangzottak a PPKE-JÁKII,, III., IV éves vizsgáin és a Széchenyi Egyetemen. A szerzők személye inkognitóban marad, bár volt olyan hallgató, aki kijelentette: „Tanár Úr, akkora csacskaságot mondtam, hogy legyen szíves felírni!” E mondatok többsége II. évesektől ered, kiket meg kevéssé fertőzött meg a jogi gondolkodás. .------ -<0 1. Grotius volt a legjelentősebb glosszátor, 2. Az elvárható magatartás elve a személyi jog fontos része. 3. A szokásos mérték a PTK-ban az elvár­ hatóság elvében jelentkezik. 4. A házastársakra a polgári jogi társaság szabályait alkalmazta a bíróság. 5. A reformkor lényege, hogy a polgári gondolkozást igyekeztek lefektetni. 6. Az egyszerű kezességet sorstartó kezes­ ségnek nevezzük. 7. Mentesülni a veszélyes üzemek alól nem lehet. 8. A kötelmi jog legfontosabb jogforrása a Hármaskönyv. 9. (záróvizsgán!) A magyar magánjog tör­ ténete: - A magyar magánjogtörténet legfontosabb eseménye az Országbírói Értekéziét. (első mondat) - Mikor volt? - A XIX. században valamikor. - Előtte nem volt semmi? - De igen. A Csemegi-kódex 10. Az elévülés az, hogy időmúlás miatt nem lehet a jogérvényesítést kieszkö­ zölni. 11. A kánonjognak a házasság lebonyolí­ tásában van jelentősége. 12. Ajogi személy jogalanyisággal rendel­ kező vagyonforgalmi intézmény. 13. Vannak olyan jogszabályok, amelyek­ nek a szabályozását más jogszabályban találjuk meg. 14. Az Árpádok törvényei jelentek meg először a magánjogban. 15. A Tripartitumban mégiscsak tettenérhető a római jog. 16. Ajogi személy valamilyen célra kiala­ kult valami. 17. Nem tudom, hogy kell egyházat ala­ pítani, mert még nem alapítottam egyházat. 18. - A családjogi törvény valamilyen év per hatos törvény! - Milyen év? 1222? huszonkettedik oldal - Igen, igen, 1222, évi 6, törvény! 19, Több gyermek esetén elképzelhető a gyermekelhelyezésnél, hogy a szülők megosztva kapják meg a gyermekeket. 20. Fontos jogforrás a miniszterelnöki rendelet. 21. Az igazságügy miniszter rendeletben szokta halottnak nyilvánítani az em­ bereket. 22. Az eseti gondnokság bizonyos esetek­ re vonatkozik. 23. Gazdasági társaságokra jellemző a nyereség iránti vágy. 24. Az 1848-as forradalom volt az első lé­ pés, amikor magyar nemzet megpró­ bált a polgárság felé lépni. 25. A tényállás tényálláselemekből áll, me­ lyeket tényálláselemeknek nevezünk. 26. A Planum Tabulare Mária Terézia gyűjteménye volt. 27. Az alapszabályban le kell fektetni a ta­ gokat. 28. A plébánia az egyház kihelyezett rész­ lege. 29. Korlátozottan cselekvőképes az a sze­ mély, aki gondviselés alatt áll. 30. Igazságszolgáltatásnál az igazságügy miniszter képviseli az államot. 31, Személyhez fűződő jog a szexuális hovatartozás szabadsága. 32. A helyi önkormányzatok önálló tag­ sággal rendelkeznek. 33. (Közbeszól a vizsgáztató felelet közben) - Elfelejtettem beírni az előző vizsgázót, legyen szíves a nevét megmondani! - Ulpianus. 34. A posztglosszátorok az Itáliai egyete­ meken oktatták a tanításukat. 35. Az ellátás visszautasításának joga a ha­ lott beteget is megilleti. 36. Az egyház a társadalom közhasznú szervezete. 37. A jog sohasem lehet öncélú paragra­ fushalmaz. 38. 1514-ben keletkezett Tripercicium. 39. A hegyközség a szocializmus terméke. 40. A jó hírnév sérelmét jelenti, hogy a sajtó beszámol arról, hogy vádat emeltek, de arról nem, hogy a vádat elfelejtették. 41. A vadállatokra az jellemző, hogy fo­ kozottan veszélyesek a társadalomra. 42. A megtámadhatóságot a felek a bíró­ ság előtt megtámadhatják. 43. A halál esetén tett jognyilatkozatok öröklésbe folynak át. 44. A Code Civilben generálklauzulák voltak, így az életviszonyokat jobban le tudta fedni. 45. A PTK-ban a polgári jogszabályok ré­ szére állapítanak meg fontos jogszabá­ lyokat. 46. A modern magánjog az állam és egy­ ház szétválasztásával jött létre. 47. Az alapelvek a jog helyes működését irányítják. 48. Ingó dolog az, ami kézbevehető. 49. A szülőknek nemcsak az a feladata, hogy etessék a gyermekeket. 50. A közös jogkezelés legfontosabb szer­ vezete az Artiszdzsúsz. 51. Zlinszky Imre magánjogi könyve 8 felújítást élt meg. 52. Szladits Károly hadköteles magánjo­ got írt. 53. A szövetkezetben résztvevő személyek előnyeik fejlesztését tűzik ki célul. 54. Lakásszövetkezettel a panelházban ta­ lálkozunk. 55. Az alapelveket különböző jogterüle­ tekre vetíti be a jogtudomány. 56, 1928-ra negyedjére fogtak hozzá, hogy a magánjogot törvénybe foglal­ ják. 57. Egyházat száz hasonló vallású sze­ mély alapíthat. 58. A Code Civile szerint nincs különb­ ség férfi és nő között. 59. A római jog a középkorban elcsökevényesedett. 60. A kommentárok a római jog nagy maszlagát próbálták rendbe tenni. 61. A Római-Birodalomban egy nagy te­ rület volt. I �Rejtvény Szeretettel köszöntelek titeket a megújult ítélet rejtvét^aldalán! Terveink szerint eme hiánypótló oldal minden egyes lap­ számban helyet fog kapni, azzal a céllal, hogy vidám pétieket szerezzen számotokra. E rejtvények néni kívánnak különö­ sebben művelni, mivel úgy gondoljuk, hogy egy egyszeri! kultúráladanság kisebb bíÉn, mint a kvíz játélM szorgalmas bá­ mulásával szeÉFZett megjelőlném-a-c-választ „műveltség”. Jelen feladványunkban a helyes válaszok meljblt zárójelben lévő három bet€Bket sorban összeolvasva a Borzongatás Nagymesterének, Alfréd Hitchcock angol íiltnrendeacőnek a meglepő vallomását Idlpjátok, amit küldjétek be: a helyes megfejek között egy ollót sorsolunk ki. Rejtsd meg a Qedics Zsigmond L Ki halt természetes halált az alábbi művé­ szek közül? a., Bódi Gábor (KIAj b., Babits Mihály(FEL) c., Wass Albert(AZÉ) d., Csáth Géza(IGE) a.,999(ULP) b.,1200(IAN) c.,4617(IRO) d.,1550(US!) 2. Hogy hívták dzsoki titkárnőjét? a.,. PánkEnders2on(ZOP) b., Tereza(SER) c„ Szláj(EKA) d., Dzsémi lí (ŰZI) 10. Miből készül a dödöle? 3. Melyik felirattal nem találkozhatunk az új EU-s horror cigidobozokon? ., A dohányosok hamarabb halnak. (JUD) b., A dohányzás halálos tüdőrákot okoz. (TÉR) c., A dohányzás impotenciát okoz(POL) d., A dohányosok hasa perforál és belük kiesik a macskakövekre, (TOJ) 2. a., Van benne valami(RT.O) b.. Bűvös Hatos(ÁST) c., Kerékbár(OLP) d., Három Kívánság(GUZ) közül melyik a 6. Kifestett képeket Na' Conxypanról? a., Monet és barátai (NIM) b., Gulácsy Lajos(VÉR) c., Rippl-Rónai József(LOP) d., Andy Warhol (ÉLI) 7. Aíiíye« betegség a hidrokefália? a., vízfejűség(VID) b,, angolkór(ÉKI) c,, pattanásos tüdőrák(FGD) d., vízhiány (MER) 8. Melyik az alábbiak közül Tarr Béla marato­ ni hosszúságú (450 perc) filmje, amely többek között Brad Fittnek is az egyik kedvence? d., Sátántangó(ÁM,P) 11. Kinek a lánya volt Cosima Wagner, Richard Wagner felesége? 12. Melyik Terence Hill- Búd Spencer filmben szerepel az immáron legendássá vált sör- virsli verseny? a., Nincs kettő, négy nélkül(EPI) b., Bunyó Karácsonyig(DAG) c., Az. ördög jobb és bal keze(DER) d., Különben dühbe jövünk... (JÁS) 13. Ki nem vett részt az alábbiak közül a 19’es Proletárdiktatúrát követő megtorlásban? a., 500(TU.O) b„ 500,01(ÓL.A) c., 3,14(ISZ) d., 0,06032(BIB) a., Roncsflim(LIJ) b,, Hullámtörés (NYS) c., A burzsoázia diszkrét bája (ARE) a., gombócból(OK.E) b., érettre pácolt marhahúsból(KOL) c., krumpliból(S.DE) d., kölesbőí(DE,G) a., Liszt Ferenc(ATO) b., RudolfJhering(ZUB) c., Gustav K]imt(FER) d., Tisza Kálmán(SSZ) 4. Melyik műsort vezette az alábbiak közül Rózsa György? 5. alábbi számok legnagyobb? 9. Hány pontot lehet elérni Nokia 3310-es ké­ szüléken a "SNAKE H” című játékban a leg­ optimálisabb esetben.^ n., Istóczy Győző (SÁR) b., Héjjas Iván(IKO) c., Prónay Pál( SRO) d., Gömbös Gyula(ÍCS) 14. Ki a jogászok védőszentje? • a., Szent Jakab(NMJ) b., Szent Ivo(GÁJ) c., Szent Antal( FGR) d., Szent Anzelm(SNY) 15. Hány lépcső vezet fel a földszinttől a Bün­ tetőjogi Tanszékre? a., 120(PLO) b., 66(ASÁ) c., 45(AKÉ) d., 99(GGU) 16. Hol jegyezte le Szent János a Jelenések Könyvét? a., Krétán(CSA) b., a Pilisben, a világ szív-csakrájában (PAP) c., Patmosz szigetén(RGA) d., a Madarasi-Hargitán(BAY) n. Melyik híres magyar jogtudósnak volt az unokaöccse Márai Sándor?* a., Nizsalovszky Endre(ÚLÚ) b., Szladits Károly(WER) c., Zsögöd Benő(,UND) d., Világhy MÍklós(,HÁN) 18. Hogy hívják a szarvas kicsinyét? a., borjú(ORÍ) b., gida(YIN) C., ÜS2Ő(LÉA) d., ünŐ(SEN) 19, Milyen nemzetiségű volt a zseniális gon­ dolkodó, Sorén Kierkegaard? a., svéd(ZSA) b., francia(PÉL) c., japán (CVB) d., dán(TÓ.S) 20. Oktatóink közül, melyik páros volt évfo­ lyamtárs az egyetemi évek alatt? a., Varga Csaba-Frivaldszky János(TT:T) b., Péteri Zoltán-Garay Mária(OHA) c,, Békés Ádám-Horváth Attila(JIK) d., Jobbágyi Gábor- El Beheiri Nadja (FAP) 21. Nobel-díjas író, becenevetPapa, Fidel Castro barátja. Ki ő? a., Imre Kertés2(TUN) b., Ernest Hemingway(MEG) c., Marquez(ŐPO) d., Sándor László (TGS) 22. Mi a „futótűz”? a., égő tarló (SZU) b., bozóttűz(MJU) c., egy sortŰ2-fajta(NEM) d., kaszkadőr mutatvány(TRE) 23. Ki lőtte a németek aranygólját az 1996-os angliai foci EB-n? a.,J. Klinsmann(DES) b., R. Völler(NNM) c., O. Bierhof(KÓS) d., A Möller(BÚG) 24. Ki írt Ars Amatoria címen erotikus tanköl­ teményt? a., Faludy György(UJJ) b., Polübiosz(MKK) c., Paracelsus(SAD) d., Ovidius (TOL) 25. Hány macska farka kell, hogy az égig étjén? a., lOOOlíLER) b., haggyá’ má’( OOO) c., 324(WSS) d., egy is elég, csak jó hosszú legyen (NÁM) huszonharmadik oldal �I Megfojtanak majd a tétlenség Lomhán ölelő karjai? Petőfi Sándor: I Megint beszélünk s csak beszélünk i i t It ■ ?■>'£? a Megint beszélünk s csak beszélünk, A nyelv mozog s a kéz pihen; Azt akarják, hogy Magyarország Inkább kofa, mint hős legyen. S-ífc'ÍS - * * ■ I S nem lenne baj, ha magam volnék, Hisz egy ember nem a világ. De ezer és ezer van, aki A zablán tépelődve rág. JJ t 1 t 1 í♦ t Dicsőségünknek kardja! csak most Készültél s már a rozsda esz. Meglássátok, maholnap minden Az ó kerékvágásba’ lesz. Óh ifjaink, óh én barátim, Ti megkötött szárnyú sasok, Láng a fejem, jég a szívem, ha Végigtekintek rajtatok!... Úgy állok itt, mint a tüzes ló, Mely föl vagyon nyergeivé már, S prüsszögve és tombolva ott benn Fecsegő gazdájára vár. Föl, föl, hazám, előre gyorsan, Megállni félúton kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad, De nincs eltörve még a lánc! 1 5 i r i Nem a tettek terén fogok hát, : Mint egy csillag, lehullani? Pest, Í848. április „Egyház és diktatúra” Kedves Oktatók! Az ítélet könnyed, humoros oldalát bővítendő és hogy az oktatókkal Résztvevők: való kapcsolata még élőbb legyen, megkérjük Önöket, hogy Jobbágyi professzor példáját követve gyűjtsék össze az Önök előtt tett vizsgákon elhangzott legszellemesebb ARANYKÖPÉSEKET, és juttassák el hozzánk! Bolberitz Pál atya, Bandi Gyula Dékán Úr már gyújt - Gyűjtsön Ön is! Vallásüldözés a kommunizmus éveiben Kerekasztal-beszélgetés apostoli protonotárius Olofsson Piacid atya, a Hit Pajzsa díj kitüntetettje Zinner Tibor c. egyetemi tanár Segítségét előre is köszönjük! Körkérdés Zlinssky János, a PPKE-JÁK alapító dékánja Moderátor: A NEPTUN Ahhoz, hogy az ítélet ne csak Nektek, esetleg Rólatok szóljon, hanem Ti is szólhassatok általa, mostantól minden számban KÖRKÉRDÉST teszünk közzé, melyre beérkezett vélemé­ nyek közül a következő számban mutatjuk be a legérdekeseb­ beket. A válaszokat e-mail címünkre (itelet01@hotmail.com), várjuk, de személyesen is eljuttathatjátok a szerkesztőség valamely tagjához, vagy esetleg a HŐK irodába is. Horváth Attila, a PPKE-JÁK docense Idő: Március 25., 18 óra Hely: Szentkirályi u. 28., II. emelet, Díszterem Aktuális kérdésünk a „rendszerre” (ha úgy tetszik, a mi „mátrixunkra”) vonat­ kozik: Mi a véleményed a NEPTUNról? Megkönnyítette vagy megkeserítette életedet a vizsgaidőszakban? Mik a tapasztalataid? A beszélgetés végén szerény fogadás várja a megjelenteket! Mindenkit szeretettel vár: A Lippay György Kör és a Hallgatói Önkormányzat ! I Válaszaitokat sok szeretettel váijuk! I I i( � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 1. szám 2004. március 19. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Prof Dr. Gáspárdy László, személyesen Akiért a harang szól: Dr. Pálinkás György Isten veled, Gyuri Bácsi! Újabb támadás Karunk ellen Antiszemiták volnánk? Őrségváltás a HŐK élén Oscar - 76-odszorra is Mel Gibson Passiója Tanáraink emberközelben Az Összehasonlító Jogi TDK Azok a boldog szép napok 6. Egyetemi Katolikus Közösség - Vad Fügefa „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben...” Általános ismeretek Egyetemünkről „Az emberképtől függ minden!” Polgári jog vizsgalap Vizsgán elhangzott „aranyköpések” Rejtvény Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. március 19. Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1788kb+5690kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_1_20040319 Relation A related resource T00061 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_1_20040319 Boronkay Miklós HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/bcca2366a715168ecd39c95ee2e45a53.jpg 8844dbc199a069fa71be65ed01d6ad83 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/337acfc7238dee2d03ab0bdf84eccf02.pdf 1f78ad9ca4cd4056427783034240143a PDF Text Text FF^CEjitelctyUjíJíOO4O4O&.p^ A PPKE-JÁK legnépssserűLL lapja ITELETI 5 *? '’®9uutf" k PÁZMÁNY PÉTER KATOUKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA •rZfiJfciX * i. ■ .-'■ tis - "i.' í' ■ '■ Ì ^tíij - wAís' 'Ai* T ^■:í- P- I I ' :l’ *r' ►/ ^Í?B1 Tè" »1 •*1 ■ W*| X I- í ''> ti- t' ■fl j; <t«íS 3« nF-Ka >< '*t jSw<Bit«i ) Pi FF j! k ???: ' \ t- a > »»-Ív 4 ;e E •: ítt: »'*E_ . J f 'Á‘í^ ■í n Ì > ít I i'p í '( .ra; ( it íít’ f ^fx«í - ■íi. MÉRLEGRE TÉVE PÉTERI ZOLTÁN NEPTUN-RENDSZER MAGYARORSZÁG ÉS A GLOBALIZÁCIÓ VIL évfolyam^ 2, szám e-maih itelet01@hotmail,com h on lap: iviviv.jak.ppke. h u/itelet VARGA GERGELY BOLOGNA 2004. április 6, �■ „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Mérlegen közös dolgaink IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Boronkay Miklós (tel: 06 30/293 20 10) A szerkesztőség tagjai; Cseri Tímea, Gulyás Judit, Milisits Barbara, Németh Adám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szincsák Zsuzsa, Török Balázs, Zsellér Máté Munkatársak: Dedics Zsigmond, Dévényi Nóra, Erdélyi Ágnes, Fekete Borbála Teleki László, Szilvásy György, Varga Bálint, Zalai Péter Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailcn (itelet01@hotmail.com) kérjük! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról Szaddam és az oroszlánok Könyv^ánló: Bogár László és a globalizáció Glosszátor Azok a boldog szép napok 7. A Büntetőjogi TDK Vad Fügefa Föltámadott a tenger Lenin és Sztálin vécédeszkában Támadnak az impresszionisták Kúrán Andor: Haza, a mélyben Sáska Zoltán Attila: Rituálé Körkérdés — Válaszok: NEPTUN Futaki Tibor virslis kalandja Pro Facultate-Nap e-tnail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 7 8 10 12 12 12 13 14 15 16 17 17 18 19 20 Nagy örömömre az összkari hallgatói lelkese­ dés az elmúlt hetekben sem csökkent: hajóki­ rándultunk március 15-én, megnéztük a Pas­ siót, kerekasztal-beszélgettünk az egyházak helyzetéről a diktatúrában, hogy csak a legfon­ tosabbakat említsem. Tart még az ítélet mun­ katársainak lendülete is: a megszokottnál jóval hamarabb összeállt e szám, miközben igényes írásokat még ki is kellett hagyni... Mindazonáltal nem titkolhatom, hogy változások vannak ké­ szülőben a lapnál, mely nem merül ki új munkatársak és új cikkek megjelenésében. Szemlélet- és arculatváltásra készülünk. Miközben továbbra is beszámolunk a karon történt eseményekről, ennél többet szeretnénk, ami eddig nem vagy csak részben valósult meg: kulturált keretek közt megvitatni a mindannyiunkat érintő ügyeket. Ezért a múlt számban közzétett a NEPTUN REND­ SZERREL kapcsolatos körkérdésre érkezett hozzászólásokból a legérdekesebbeket már ebben a számban is olvashatjátok, a követ­ kező (húsvét utáni) ítéletben pedig az OKTATÓ-HALLGATÓ VISZONNYAL kapcsolatos - remélhetőleg szép számú - hozzá­ szólásokból válogatunk majd. Emellett a számunkra égetően fon­ tos kari probléma mellett felvetünk egy, az egész vilá^ számára ak­ tuális, általánosabb problémakört is: a GLOBALIZÁCIÓÉT. Vi­ taindító írásunk egy könyvismertető, melynek keretei közül kilép­ ve — akár annak felvetéseit továbbgondolva, akár egészen más uta­ kon elindulva - keressük majd helyünket a világban, utunkat egy vállalhatóbb jövő felé. E problémák végérvényes megoldására nem vállalkozhatunk - az ítélet nem mond ítéletet -, értelmes párbeszédben egymásnak feszülő érveket és értékeket mérlegre téve azonban közelebb juthatunk a megoldáshoz. Mindehhez az kell, hogy MINDENKI, akinek VAN vélemé­ nye, tiszteljen meg bennünket bizalmával és írja meg. Hogy az újság ne csupán néhány exhibicionista hallgató magánvállalkozá­ sa legyen (reményeim szerint már most sem az), hanem az egye­ tem (universitas) valamennyi polgárának közös vállalkozása, szé­ les érdeklődésre számot tartó kérdések széleskörű megvitatásá­ nak fóruma, egyszóval valamennyiünk lapja. Az ítélet ebben a diskurzusban mederként szolgálhat: vélemények és ellenvéle­ mények, hallgatók és oktatók, gondolkodni tudók és akarók kö­ zös fóruma lehet - ha valamennyien úgy akarjuk. Boronkay Miklós főszerkesztő honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �---------- - ■ "'*B li Hl—wi hírek A Passió PázmányOS bemutatója Egy nappal az országos bemutató előtt, március 24-én, szerdán pázmányos kö­ zönség előtt levetítették A passió című fil­ met. A zártkörű bemutató a Rektori Hi­ vatal szervezésében, a forgalmazó Buda­ pest Film segítségével került megrendezésre. A reggel nyolc órás időpont; sem volt elijesztő hatással, a Corvin mozi i Kabos-terme zsúfolásig megtelt. A 300 főnyi közönség több mint kétharmadát a jogi kar hallgatói, oktatói, alkalmazottai tették ki. A fantasztikus filmalkotást min­ denki figyelmébe ajánljuk! ítélet honlap Amint bizonyára tapasztaljátok, az ítéletnek jelenleg sajnos nincs igényes, naprakész hon­ lapja. Ehhez pillanatnyilag nincs emberünk. Pedig biztos, hogy a kar több ezres hallgató­ ságában van legalább egyvalaki, aki a honlap elkészítését jó szívvel és lelkesedéssel vállalná. En hiszem, hogy van olyan pázmányos, aki a honíapszerkesztéshez valamennyire ért, és egyúttal szívesen segítené a kari hallgatói lap munkáját - örömet okozva ezzel hallgatótár­ sainak és reményeim szerint maradandó értéket hozva létre. Ha véletlenül épp TE vagy ez a kedves hallgatótársunk, kérlek hívj fel a 06 30 293 20 10 -es telefonszámon. Hívásodat előre is köszönöm; Boronkay Miklós. Honlapszerkesztő kerestetik! Szavazás! Április 29-én második alkalommal kerül kiosztásra a Pro Facultate-díj, melynek díjazottjait a Kar oktatói, alkalmazottai és HALLGATÓI határozzák meg. A szavazásra április 14-20. között kerül sor. (Részleteket Id. a 20. oldalon) A Lippay György Kör kezdeményezésére olyan információs honlap készül, melyen a kari közélet eseményei és programjai lesznekjó előre megtalálhatók. A lap neve Cultura Facultatis, és a kari honlapról lesz elérhető. Az alapkoncepció már megvan, csak megvalósításra vár. Várjuk mindazok segítségét, akik szívesen vennének részt a honlap szerkesztésében és folyamatos frissítésében! Jelentkezni lehet a lippaygyorgykor@hotmail.com címen. Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? - körkérdés A középkori universitas-eszme szerint az egyetem az oktatók és a hallgatók közös­ sége. Azért jött létre, hogy tanítson és tu­ dományos műhelyként szolgáljon. Nem lehet tehát a hallgatóságot sem száműzni, sem pedig az oktatás puszta tárgyaként kezelni (a jogviszonyelmélet mintájára: oktató=oktatási alány, hallgató=oktatási tárgy, tananyag=az oktatás tartalma). Amellett, hogy az oktatás szükségszerű és autonóm részese, a hallgató képességei szerint maga is bevonható a tudományos életbe, sőt mitöbb: belőle kerül majd ki a jövő oktatója. Ezek a megállapítások, úgy vélem, maguktól értetődő igazságok. En­ nek fényében viszont korántsem magától értetődő az a helyzet, amely ma a karon fennáll. Számos kiváló kezdeményezés kivételével (vagy éppen főszabálya mellett kivételként?) általában a tudományos di­ ákélet pangása figyelhető meg, valamint a hallgató-oktató kapcsolat úgyszólván tel- jes hiánya. Ez pedig olyan probléma, mely feltétlenül orvoslásra szorul! Számtalan negatív következménye mellett csak meg­ említjük, hogy ha egy katolikus egyetem saját hitvallása szerint nem csak puszta tu­ dást, hanem erkölcsiséget, éthoszt is át akar adni, akkor ezt nagyelőadásokon meglehetősen nehezen teheti meg; ennek legmegfelelőbb színterei az oktatók és a hallgatók találkozásainak kisebb körű, kö­ tetlenebb formái (gyakorlatok, speckollok, TDK-k etc.). Ezért az ítélet né­ hány - példálózó jellegű - kérdést tesz fel az Universitas (Catholica De Petro Páz­ mány Nominata) valamennyi felelősen gondolkodó tagjának: 3. Tényleg szeminárium-e a gyakorlat (hallgatói-oktatói párbeszéd helye), vagy inkább elóadáspótlék? 4. Van-e mód arra, hogy a tehetségesebb hallgatók bekapcsolódjanak a tanszékek munkájába? 3. Vánnak-e olyan informális rendezvé­ nyek, ahol a hallgatók és az oktatók kötet­ lenebb formában beszélgethetnének? 6. Egy oktató hány hallgatója nevét ismeri egyáltalán??? (és viszont...) 7. Kezdeményez (hét) nek-e a hallgatók bármit is, vagy maradjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél - a hallgatás­ nál? 8. És legfőképp: mi a teendő???!!! í. Van-e minden tanszéken tudományos diákkör? Ha nincs: lesz-e? 2. Vin-e elég (olyan) speciálkollégium, ahol a kisközösségi munka hatékonyan megvalósítható? Külön megkérjük a kar OKTATÓIT, hogy tiszteljenek meg minket vélemé­ nyükkel. A válaszokat az itelet01@hotmail.com címre várjuk. harmadik oldal �Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Beszélgetés életéről, tudományos oktatói tevékenységéről,, jogösszehasonlításról, katolikus szellemiségről és az új államtan szöveggyűjteményró'l... Milyen megfontolásokból lett jogász a Tanár Úr, mesélne nekünk gyermekkoráról és fiatal­ ságának meghatározó állomásairól.^ Értelmiségi családból származom, apám jegyző volt, anyám középiskolai tanár. Ki­ lenc éves voltam, amikor apám meghalt, és onnan kezdve anyám vállára nehezedett három gyerek felnevelésének teljes gond­ ja. Az első gyerekkori éveket Békéscsabán töltöttem. 1939 őszén anyámat fölhelyez­ ték az akkor visszakerült Kassára. Ott kezdtem el középiskolai tanulmányaimat is. Ma is nagy szeretettel gondolok vissza a kassai Hunfalvy János Gimnáziumra, amelynek kiváló tanárai indítottak el tulaj­ donképpen azon a pályán, amelyre végül is eljutottam, azzal, hogy hallatlan szigorral és következetességgel, a mércét magasra téve fogalmazták meg követelményeiket. A háború végén mi, magyarok termé­ szetesen nem maradhattunk Kassán, anyá­ mat visszahelyezték Békéscsabára, így az ot­ tani gimnáziumban érettségiztem le. Ez­ után következett 1948-ban az iskolák álla­ mosítása, ami azzal járt, hogy anyámat most Pécsre helyezték, mert hiszen ott számos egyházi intézmény volt, s az államosítás után tanárokra volt szükség. Én az elé a vá­ laszút elé kerültem, hogy Békéscsabán le­ érettségizvén hol folytassam tanulmányai­ mat. Pécsett erre két lehetőség volt: elme­ hettem volna orvosnak vagy jogásznak, de egyik sem akartam lenni. Minthogy az or­ vosi pálya iránti ellenszenvem erősebb volt, így kizárásos alapon a jogi pálya mellett döntöttem, amihez - s ezt hangsúlyozni kí­ vánom, - a legcsekélyebb kedvem sem volt. Hogyan teltek egyetemi évei, hiszen a negyvenes évek vége felé senki sem volt könnyű helyzetben...? Hozzászoktam részint otthon, részint a középiskolában, hogy keményen kell dol­ gozni ahhoz, hogy az ember valamilyen eredményt elérjen, és az a bizonyos „há­ rom ’T’ betű”, - amiről mindig beszélni szoktam („Több Telik Tőled”) - vezérelt, így nem könnyű körülmények között is sikerült helytállnom, évfolyamelső vol­ tam, és minden vizsgámat kitüntetéssel tettem le. Azok valóban nehéz évek voltak, értelmiségi származású voltam, anyám közismert templomba járó tanár volt, negyedik oldal H f S 1 « fi öcsém a papi pályára lépett, így mindezek­ kel a tarsolyban nem számítottam a dédel­ getett kedvencek közé a Karon, Ilyen kö­ rülmények között ma is csak a Gondvise­ lés különös kegyelmének köszönhetem, hogy mindennek ellenére sikerült elvégez­ nem az egyetemet. Voltak-e meghatározó egyéniségek, akik nagy hatást tettek a Jánár Úrra és döntően befolyá­ solták érdeklődését? Pécsi professzoraim alapvető szerepet ját­ szottak abban, hogy megszerettem választott pályámat. Ma is nagy szeretettel gondolok vissza rájuk és számtalan kedves történetet mesélhetnék el róluk. Csekey István, Holub József és mindenek fölött Óriás Nándor aki néhány évvel ezelőtt halt meg 106 éves korában - gyakorolták rám a legnagyobb ha­ tást. Engem nem tartanak rossz előadónak, de Óriás Nándornak - a Biblia szóhasznála­ tával élve - a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ö római jogot oktatott, az első évben pedig a Bevezetés a magánjog alapin­ tézményeibe című tantárgyat. Ma is számta­ lanszor felidézem emlékét, és a tőle kapott kitűnő érdemjegy mindmáig életem legna­ gyobb büszkeségei közé tartozik. Másodéves voltam, amikor a pécsi kar oktatója lett Vas Tibor professzor Debre­ cenből, aki vak volt. Oktatómunkájához segítségre volt szüksége, így idegen nyel­ ven felolvasókat kerestek számára. Rend­ kívül művelt ember volt, három világnyel­ ven is kitűnően tudott. Rám angol és né­ met területen várt a felolvasói feladat. Vas Tibor szakterülete egyébként a jogelmélet volt. Azt akarta, hogy a tanszékén is tevé­ kenykedjem, és - az akkoriban meglehető­ sen ritka - MTA - ösztöndíjat is szerzett számomra. A nemzetközi jogi tanszéket Flachbarth Er­ nő professzor vezette, aki felvidéki kisebb­ ségi sorsból érkezett, és hihetetlenül nagy tudással rendelkezett. Félelmetes vizsgázta­ tó volt, de nekem roppantul imponált a tu­ dása révén, és mindent megtettem, hogy helytálljak a nemzetközi jogból is. Pályadí­ jas dolgozatot is írtam nála, mire felajánlot­ ta, hogy menjek hozzá a tanszékre. Hogy került mégis a Magyar Tudományos Akadémiára az egyetem végeztével? Bennem az egyetemi évek alatt világosan megfogalmazódott, hogy elméleti kérdé­ sek iránt érdeklődöm, szeretnék tudomá­ nyos munkával foglalkozni. Ott szeret­ tem volna maradni a Kar nemzetközi jogi tanszékén, de mivel a kari vezetőség ezt nem tette lehetővé, ezért elfogadtam azt az ajánlatot, mely szerint a budapesti Ál­ lam- és Jogtudományi Intézet munkatár-, sa lehetek. 1952. július 15-e óta az Intézet kutatója vagyok mind a mai napig. AíiTyezi tudományos tevékenységet folytat és folytatott a Tanár Úr az Akadémián? Az Intézetben az Állam- és Jogelméleti Osztályon tevékenykedtem, ahol rövide­ sen alapvető változás történt, mert Vas Ti­ bort Szabó Imre váltotta fel az igazgatói székben, aki addig az Igazságügyi Minisz­ térium Törvényelőkészítő Főosztályának volt a vezetője, régi marxista, aki a magyar tudományos életnek is hamarosan köz­ ponti alalga lett, s mint egyetemi tanár az ELTE állam- és jogelméleti tanszékének vezetője. Az Intézetben akkor több fiatal kutató volt, és Szabó tudatosan általa tehetséges­ nek tartott fiatalokkal vette magát körük’ Ez nem volt rossz társaság, és az Intézet nemzetközi mércével mérve is rangos tu­ dományos műhely lett. Olyan kiváló jo­ gászok dolgoztak ott az én korcsoportom­ ból, mint Kulcsár Kálmán, később az Akadémia főtitkárhelyettese, a Szocioló­ giai Intézet igazgatója, majd igazságügyi miniszter; Peschka Vilmos akadémikus; �Mádl Ferenc, köztársaságunk jelenlegi el­ nöke; Herczegh Géza, a Hágai Nemzet­ közi Bíróság tagja és Viski László, a fiata­ lon elhunyt kitűnő büntetőjogász. Nos, ez a társaság hamarosan érdemi publikációkkal lépett fel, és ezt az tette le­ hetővé, hogy Szabó mintegy ernyőt tar­ tott az Intézet fölé. Az ő személyes tekin­ télye és az Akadémián betöltött tisztsége az Intézetet megvédte. Ez volt pl. az egyetlen akadémiai intézet az ún. szocia­ lista táborban, ahol az intézet tagjai között elenyésző volt párttagok száma, ami má­ sutt elképzelhetetlen volt. A Tanár Urat joggal nevezhetjük a jogössze­ hasonlító tudomány egyik magyarországi meg­ alapozójának. Hogyan került kapcsolatba ez­ zel a szakterülettel.^ 1960-ban a Jogösszehasonlító Osztály ve­ zetője lettem az Intézetben. Az osztályt Szabó azért hozta létre, mert rájött arra, hogy a nemzetközi életben a jogössze­ hasonlítás döntő szerepet játszik, s ő eb­ ben részt akart venni. Nyelvtudásom ré­ vén engem szemelt ki, hogy legyek az osztály vezetője. Számos publikációval je­ lentkeztünk, nemzetközi jogösszehason­ lító kongresszusokra referátumokat ké­ szítettünk, idegen nyelvű köteteink nagy sikert arattak a világsajtóban. Az Intézet jogösszehasonlítás terén el­ ért eredményei olyan jelentősnek minő­ sültek nemzetközi téren, hogy a Nemzet­ közi Összehasonlító Jogi Akadémia jubi­ leumi 10. kongresszusának rendezési jo­ gát Magyarország kapta meg, ami akkor példátlan eset volt. Ezután Szabó Imrét a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadé­ mia elnökévé is megválasztották. Ennek a kongresszusnak a rendezésében a Jogössze-hasonlító Osztály játszotta a kulcsszerepet. Mintegy 700 külföldi ven­ déggel rendeztünk meg egy olyan nem­ zetközi kongresszust, amelyet mind a mai napig mint az egyik legsikeresebbet emle­ getnek komparatista körökben. Ez volt az a terület, ahol aztán elég so­ kat tevékenykedtem magam is, és az ér­ deklődésem fokozatosan áttolódott a jogösszehasonlítás felé. Az egykori Államés Jogelméleti Osztály így „szakosodott”, mert Kulcsár ajogszociológia irányában te­ vékenykedett, Peschka a jogfilozófia terü­ letén maradt, én pedig ajogösszehasonlítás területét választottam. Nagy megtisztelte­ tésnek tartom, hogy - titkos szavazással - a Nemzetközi Összehasonlító Akadémia tagjává is megválasztottak. Hangulatkép az Összehasonlító Jogi TDK üléséről Úgy tudom, René Dávidot, a jogösszeha­ sonlítás világszerte híres tudósát személyesen is­ merte. Hogyan jött létre a vele való találkozás? Strasbourg révén. Szabó elég korán kikül­ dött néhányunkat a Strasbourgi Nemzet­ közi Jogi Fakultásra, és éppen az ottani eredményeim alapján, - mert a szocialista táborból elsőként szereztem kitüntetéses oklevelet — ott tartottak, és néhány év után, 1970-től professzorrá is előléptet­ tek. Ott volt alkalmam találkozni a nem­ zetközi jogtudományi élet számos nagy alakjával, köztük természetesen René Dáviddal is, aki rendkívül mély benyo­ mást tett rám. Óriási tudása mellett em­ berileg is közel állt hozzám: csipkelődő, finoman gúnyolódó típusú ember volt, és én eziránt rendkívül fogékony voltam és mindmáig maradtam. Számomra megle­ pő módon ő, aki világnagyság volt, kitün­ tető figyelemben részesített engem. Mó­ dom volt őt felkeresni Aix-en-Provence-i házában is, ahova visszavonult élete vé­ gén. Különleges egyénisége és szilárd de­ mokratikus elkötelezettsége nagyon mé­ lyen megmaradt emlékezetemben. Mit gondol a Tanár Úr egy jogösszehasonlító tanszék létrehozásáról? Látja ennek realitását, esetleg vannak-e tervei ezzel kapcsolatban? Jogösszehasonlítást mindenképpen oktatni kellene a jogi karokon. Ez már világszerte elfogadott felismerés. Erről a legutolsó Összehasonlító Jogi Kongresszuson is szó volt, melynek ehhez a témájához a magyar referátumot én készítettem. A jogössze­ hasonlító oktatás kétféleképpen képzelhe­ tő el: a jogösszehason-lításnak mint önálló diszciplínának tanítása (teaching of comparative law), úgy, ahogyan azt speciál­ kollégium keretében Karunkon csináljuk, s amelynek témája a jogösszehasonlítás mibenléte, célja, funkciói, története stb., valamint a nagyjogcsaládok; vagy az egész jogi oktatás összehasonlító jellegű átalakí­ tása (comparative law teaching), amihez természetesen szakismereteken kívül nyelvtudás is kell. Magyarország még e téren gyerekcipő­ ben jár. Az ELTE-n a jogösszehasonlító oktatást speciálkollégium formájában kezdtem el, és ezt folytatom Karunkon is. Súlyt helyezek arra is, hogy a tanítványai­ mat kijuttassam Strasbourgba a Nemzet­ közi Jogi Fakultásra, ahol immár 36 éve tanítok, hogy kapcsolatokat teremtsenek, jogi kultúrájukat bővítsék, nyelvtudásu­ kat tökéletesítsék és beleépüljenek egy új, egységesülő Európába. Hogyan kezdődött a Tanár Úr oktatási pálya­ futása? Állam- és Jogtudományi Intézetben, amikor fölkerültem, Vas Tibor volt az igazgató, aki az ELTE professzoraként igen hamar rám bízta az esti hallgatók szemináriumának vezetését, és ez utóbb fokozatosan kiépült. Akkoriban vált lehe­ tővé, hogy az Intézet vezető munkatársai oktathattak az egyetemeken, s ezt az en­ gedélyt én is megkaptam. Állam- és jogel­ méleti szemináriumokat vezettem, aztán speciálkollégiumok formájában jogössze­ hasonlítást oktattam, majd amikor a Páz­ mány megalakult, meghívást kaptam, hogy a Bevezetést az első évben tanítsam. Világnézeti elkötelezettségem egyértel­ művé tette a döntést, így átjöttem a Páz­ mányra. Az ELTE-n továbbra is megma­ radtam a doktori képzés területén, jog- ötödik oldal �Fekete Balázs, Badò Attila és Péteri Zoltán az Összehasonlító Jogi TDK egyik ülésén összehasonlítást tanítok a doktori fokoza­ tot megszerezni kívánók számára. Mikor lett a Tanár Úr Karunk oktatója? Kezdettől fogva itt voltam, már a Ménesi úton, ahol kezdtünk, így már az első jog­ hallgató évfolyamot tanítottam. Azt hi­ szem, néhány nappal a tanévkezdés előtt hívtak fel, hogy a Bevezetést kellene ok­ tatni, vállalnám-e. Volt ennek a tantárgynak már kialakult struk­ túrája? Ez a tárgy minden magyarországi jogi ka­ ron kötelező, de mindenhol más és más jelleggel oktatják. Én úgy láttam helyes­ nek, ahogy máig csinálom, s ez úgy tűnik, bevált. Később az államelmélet oktatását is át kellett vennem, s ezt múlt év december vé­ géig tanszékvezetőként végeztem. Ez évjanuáijában néhányad-magammal én is megkaptam a Professor emeritus címet, ami aztje lenti, hogy már nem vagyok egye­ temi státuszon, hanem egy külön szerző­ dés keretében csinálom azt, amit eddig. Mit gondol Tanár Úr^ hogyan lehet a katolikus szellemiséget érvényesíteni egyetemünkön? Meg kellene keresni és találni azokat a formákat, amelyek egy egyetem UNI­ VERSITAS jellegét jobban kidomboríta­ nák. Ez a középkor óta azt jelentette, hogy az oktatók és a hallgatók együttesen alkot­ ják az Universitast. Úgy gondolom, hogy keresni és lehetőleg megtalálni kellene azokat az új formákat, amelyek között hatodik oldal ezeket a kapcsolatokat oktatók és hallga­ tók között ki lehetne építeni. Sajnos he­ lyiséghiánnyal küszködünk, ami megne­ hezíti ezt, ami mindig lényege volt az egyetemi oktatásnak. A tanszékvezető professzornak volt pl. külön szobája, ahol 3-4 hallgatóval külön is tudott foglalkoz­ ni, volt egy szemináriumi helység, melylyel csak a tanszék rendelkezett stb. Akkor kialakulhatott a tanszék köré épülve egy olyan fajta együttműködés, amelynek ke­ retében a tudományos utánpótlás kineve­ lése is végbemehetett. A mi körülménye­ ink között ez inkább vágy, mint valóság, ezért kellene azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt az oktató-hallgató kapcsolatot fejleszteni. A magunk részéről legalábbis törek­ szünk erre. Van TDK-nk, amely rendsze­ resen ülésezik, külföldi vendéget tudott már meghívni, úgyhogy ez nemcsak névleg létező, hanem működő közösség is. Emellett elég sokan vannak már olyan pázmányos hallgatók is, akik a strasbourgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Fakultás kurzusait megjárták és ott is helytálltak. E kurzusokon mindig nagyon kellemesen telik az idő tudunk, mert módunk van ta­ lálkozni egymással az órákon kívül is. A második évfolyam nemrég ismerkedett meg az új államtan szöveggyűjteménnyel. A tanár Úrnak mi a véleménye róla? Nagyon jelentős kezdeményezésnek tar­ tom, és Takács Péternek nagy érdeme, hogy ezt megszervezte. A szöveggyűjte­ mény ugyanakkor nyilvánvalóan nem pó­ tolhatja az államtan egyetemi tankönyvét. E téren az első, átmenetinek szánt lépést jelentik azok az előadásvázlatok, amelye­ ket már korábban is közzétettünk. E fü­ zetnek folyamatban van az új kiadása, amely természetesen még nem tekinthető tankönyvnek. Itt azonban egy alapvető probléma is megoldásra vár. Az államelméletnek ugyanis többféle változata van világszerte. Létezik egy filozófiai alapállású államböl­ cselet, van egy, a politikatudomány felé to­ lódó irányzat, s egyes volt szocialista orszá­ gokban él még a marxista hagyományok­ ból táplálkozó államelmélet is. Én elköte­ lezett híve vagyok az Allgemeine Staatslehre hagyományának, a német nyelvterületen meghonosodott államtannak, amely közelebb áll a tételes joghoz, mint az állambölcselethez. Ennek kiváló képviselői vannak ma is, és a magam részé­ ről ezt a hagyományt igyekszem folytatni. Manapság „ divatos ” téma a jogászi túlképzés problémája. Mit gondol a Tanár Úr, szükség van ennyi jogászra Magyarországon? Mindig voltak és vannak is divatos szak­ mák. Amikor én fiatal voltam, akkor a pesti Műegyetemre nem lehetett beke­ rülni, majd volt egy olyan időszak, ami­ kor az orvosi kar volt ilyen. Aztán jött a jogász-reneszánsz, amikor mindenki jo­ gász akart lenni. Valószínűleg túl sok a ki­ lenc vagy tíz jogi kar, ami jelenleg van, ennyi jogászt nem tud “felvenni” ez a kis ország. Lehet, hogy az Európához való csatlakozás ezen a téren megnyit bizo­ nyos lehetőségeket, de túlzott illúzióink nem lehetnek, mert nemzetközi helytál­ lásra csak azok a jogászok számíthatnak, akik szakmailag és nyelvileg is kellően fel­ vértezettek. Emellett a jog túlságosan nemzeti tudomány is ahhoz, hogy a hazai diplomát külföldön közvetlenül is hasz­ nosítani lehessen. Mit jelent a Tanár Úr számára a tanítás? Fiatal korom óta tanári pályára készültem, és soha nem is akartam más hivatást vá­ lasztani. A Gondviselés különös kegyel­ me, hogy jogászként visszahozott az okta­ tói pályára, s azt csinálhatom, amit min­ dig szerettem volna. Kötelességemnek, és ráadásul kedves kötelességemnek tartom, hogy az ismereteimet továbbadjam. Vi­ lágéletemben tanár voltam, vagyok és ma­ radok. Dévényi Nóra �111 ■ Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról ja, arról nem is szólva, hogy a politika szá­ mára is aktuális kérdést szolgáltat. Vélemé­ nyem szerint nem vitatható, hogy a magyar oktatási rendszer átalakításra szorul, a ki­ emelkedő hazai vagy nemzetközi tudomá­ nyos eredmények már régóta csak annak hamis látszatát keltik, amire sokan szeret­ nek ma is hivatkozni, hogy a szisztémával minden rendben van — ezzel szemben sú­ modeH Európában is „egyeduralkodóvá' lyos fogyatékosságok mutatkoznak a képzés válik; a magyar kétszintű felsőoktatási rend­ mindhárom szintjén, s ezt bárki tapasztal­ szer is idomul ehhez, így eltűnik az érdemi hatja az általános színvonalcsökkenés, a fel­ megkülönböztetés a jelenlegi főiskolák és vételi pontszámok zuhanása, a terjedő műegyetemek közt. veletlenség, az alap képességek (olvasás, írás, Milyen volna a tervezett képzési szintek viszo­ számolás) hiányosságai stb. kapcsán - de nya? felmérések is állandóan felhívják erre a fi­ a) Négy képzési szint maradna: AIFSZ gyelmet. Nem hagyható figyelmen kívül (akkreditált iskolarendszerű felsőfokú persze az utóbbi idők rohamosan „támadóJ9’ szakképzés) + Bachelor + Master + információtömege, melynek jelentékeny PhD. részét be kellene építeni az oktatásba, ha b) Mind a 4 szint önmagában elismert vég­ korszerű ismeretek átadása is cél volna. Va­ zettséget és szakképzettséget biztosít a lószínűleg felül kellene vizsgálni a közokta­ hazai és európai munkaerőpiacon, tás tananyagát, a hangsúlyok elosztását c) Képzési idők: AIFSZ: 2 év, Bachelor: 3 (gondoljunk csak pl. arra, hogy a középisko­ vagy 3 és fél, esetleg 4 év, Master: 1, vagy lai történelmi ismeretek csak a legszeren­ 2 év, PhD: 3 év. csésebbek esetén terjednek az 1990-cs éve­ d) A szintek lineárisan egymásra épülnek, . kig, napjaink időszakáról tulajdonképpen mindegyik továbblépést biztosít a követ­ alig hallanak a diákok, akik viszont az érett­ kező fokozatba, de annak nem minden ségi idejére többnyire már elérik a választó­ szakjára, intézményébe. jogosultság korhatárát). e) A rendszer piramisjellegű: Kérdéses viszont az, hogy a kontinentális ha­ - a hallgatói összlétszám a B-M-PhD sor­ gyományoktól mindeddig jórészt idegen ban fokozatosan csökken, rendszer meghonosítása - kétségtelen előnyei - a képzés tartalma az általános alapozástól mellett - nem okoz-e nagyobb károkat, mint a speciális ismeretek felé szűkül. amekkora a bevezetésével járó haszon. Ez a £) A Bachelor képzés bevezetése egy általános kérdés persze már nem igazi kérdés, hiszen a képzést jelent a magyar felsőoktatásban: döntés - láthatóan komoly európai egyetértés­ - 3 vagy 3,5 vagy 4 éves folyamatos szak­ sel - rég megszületett. De hogy a magyar ok­ mentes tudományterületi képzés (az an­ tatás átalakítása - legalább is kissé erőltetett és golszász BA, BSe, azaz felsőfokú általá­ hirtelennek látszó módon, különösen úgy, nos gazdasági, műszaki, bölcsész, stb. hogy sokak egyetértésével nem találkozik területen) rövid távon hová vezet, azt, úgy vélem, nehéz - 4 éves rendszerben: megjósolni. És persze nem élhetünk azzal a - 2 év tudományterületi általános alapozó kényelmes véleménnyel sem, hogy minket, képzés, utána 2 éves - akkor választható hallgatókat mindez már nem érint - a „lifetudományági szakképzés elméleti long leaming” eszménye sokakat kényszerít (Master) vagy gyakorlati képzéssel, illetve vagy sarkall majd arra, hogy doktori vagy má­ -3 + 1 éves bontásban szakmai alapozás soddiplomás képzésben vegyenek részt, s + szakirányú képzés. minden bizonnyal - inkább előbb, mint A bolognai folyamatnak való megfelelés utóbb — szembesülni fognak a problémákkal. már a jelent meghatározó változásokat ered­ ményez (lásd pl. kétszintű érettségi, a felső­ (Az írásban a kronológia, illetve az új rendszer oktatási törvény tervezett átalakítása). Ezek bemutatása ár. kbit Pál írásából származik, a kapcsán azonban sok tekintetben eltér a fő­ www.mutfhu honlapról.) iskolai, egyetemi vezetői szervezetek vagy Szilvásy György Péter éppen az Oktatási Minisztérium álláspont­ Az európai egységesülés aktuális folyamatai (az Európai Unió keretein túlmenően is) kézzelfogható közelségbe hozzák azt a kényszert is, hogy sok tekintetben át kell értékeínüuk eddigi megszokott - jellegzetesen magyar vagy legalább is kontinentális jel^^ - intézményeink szerepét, helyét, jellemzőit. Nem kivétel ez alól az oktatási szisztéma sem, melynek jelenlegi - sok vitától kísért-átalakítása célozza azt is, hogy l^agyarország - elsősorban közép- és felsőoktatási rendszere kapcsán - része lehes­ sen a tervezett európai felsőoktatási integráció, a versenyképesség célját szem előtt tartó ún. Európai Felsőoktatási Térségnek Ez a jövőbeni entitás a tervek szerint lehető­ vé tenné, hogy a belső határok teljes megszű­ nését követően az oktatásban is megvalósulhassék a személyek teljes mobilitása, azaz az intézmények, követelményrendszerek, érté­ kelések összehasonlíthatósága (s majdani egységesítése?) a megfelelő feltételek kialakí­ tásával. Ezen folyamat beteljesítése jelenleg 2010-re tervezett; alapjait 1999-ben rakták le a Bolognában aláírt nyilatkozattal, ezért hív­ ják Bologna(i)-folyamatnak. Akkor 29 ország oktatásért felelős politikusa fogadta el, azóta még négy állam csatlakozott hozzá, így a je­ lenlegi lista a következő: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egye­ sült Királyság, Észtország, Finnország, Fran­ ciaország, Görögország, Hollandia, Horvát­ ország, Írország, Izland, Lengyelország, Lett­ ország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Norvé­ gia, Olaszország, Portugália, Románia, Spa­ nyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Törökország (látható, hogy az EU minden jelenlegi és május 1-jétől csatlakozó tagja is szerepel az aláírók közt). Mi is tulajdonképpen a probléma lényege? A világon alapvetően két felsőoktatási mo­ dell terjedt el. Magyarországon és a konti­ nentális Európa több országában a duális vagy párhuzamos képzés működik, amely­ nél már a bemenetnél különválik a főiskolai és az egyetemi képzés, vagyis a diáknak a felsőoktatásba való jelentkezéskor cl kell döntenie, hogy főiskolai vagy egyetemi kép­ zésben kíván-c részt venni. A másik képzé­ si forma a lineáris vagy soros modell, amely az angolszász területeken működik. Ennek jellemzője, hogy a képzés első ciklusában minden hallgató részt vesz, majd ezután van lehetőségük eldönteni, hogy alapoklevelük­ kel (vagyis a Bachelor fokozattal, amely nem jelent szakképesítést) kilépnek a mun­ kaerőpiacra, vagy az egyetemi oklevél (a Master fokozat) megszerzéséért tovább ta­ nulnak, tehát mindenki egy egyetemi alapo­ zó képzésbe lép be és a szakosodás később­ re tolódik. Ez tehát magába foglalhatja a kö­ vetkező két alapmegállapítást: az angolszász hetedik oldal �I Szaddam és az oroszlánok A világ civilizált népeinek nagy közössége együtt Örvendezett a népirtó dik­ tátor, Szaddam Husszein elfogása felett. Joggal örvendhettünk, hiszen a vi­ lágbékét és a népek békés egymás mellett élését veszélyeztető vezér gonosz és szőrrel teli feje, ha csak képletesen is, de porba hullt. És bár tudjuk, hogy kétszer ugyanabba a folyóba lépni bajos, mégis úgy érezhetjük, hogy a törté­ nelem ezúttal is ismétli önmagát. Suetonius az ókori Róma talán legközismertebb történetírója. A történész­ p professzorok szerint gyakorlatilag ő a „bulvártörténetírás” megteremtője, hiszen stílusa jóval könnyedebb, mint más történetíróké. Előszeretettel szí­ nezte ki történeteit, bár bulvár ide vagy oda, még mindig messze áll attól, hogy őt nevezzük az ókor Pallagi Ferencének. IN GOD WE ^1> * •# , ? ■ í 4 í V* : t. I t* Suetonius beszámolt például Julius Cae­ sar diadalmeneteiről is, amelyeket éppen soros győzelmeit ünneplendő rendezett, így tudunk a galliai, alexandriai, pontusi, africai, hispániai diadal után tartott ren­ dezvénysorozatokról. Ezeken a diadalme­ neteken felmutatta a népnek a szerzett zsákmány legszebb darabjait, a foglyul ej­ tett ellenség pedig láncra verve masírozott végig a Via Appián egészen Róma köz­ pontjáig. A nép az út mentén sorfalat állt, ünnepelve a győztes hadvezért. Olykor a nép örömére cirkuszi játékokat is rendez­ tek, ahol gladiátorok küzdöttek egymás­ sal, a vízzel feltöltött arénában tengeri csatákat imitáltak (Suetonius szerint „vízi szörnyek” bevetésével is nehezítették a résztvevők dolgát), néhány hadifoglyot pedig oroszlánok téptek szét, vagy éppen nyolcadik oldal elefántok tapostak agyon, szintén a római polgárok nagy-nagy boldogságára. Róma, az európai kultúra egyik bölcsője így mu­ latott akkortájt. Talán a mai ember is képes lenne megta­ lálni hasonlóképp a boldogságát. Vegyük csak Szaddam Husszein példáját. Suetonius korával ellentétben ma már lé­ tezik a világot egy hatalmas faluvá olvasz­ tó média, így mindenki személyesen ta­ núja lehetett a nagy diktátor elfogásának. Hogy ki és miért dugta be őt begyógyszerezve egy apró lukba, megpróbálván deheroizálni Őt, az más kérdés (már az is ki­ sebb csoda, hogy nem találtak nála egy Hogyan vezessünk neki egy Boeinget egy felhőkarcolónak?” című kézikönyvet, mint szeptember 11. után néhány nappal egy furgonban, mellette egy Koránnal, biztos, ami biztos alapon). Lényeg, hogy megvan. Bár Caesar talán nagyvonalúbb volt például Vercingetorix gall vezérrel, amikor hagyta, hogy az fegyvereit lába elé dobva megadja magát, hogy csak utána végeztesse ki, de apróságokon ne akad­ junk fent. Caesar azt sem próbálta elhitet­ ni, hogy ő a világ üdvözülése érdekében a ,gonosz,5? ellen vív háborút. Caesar őszin«1 te volt. Nem tagadta, hogy a nagy birodal­ mak növekedésének logikájából adódóan szüksége van még több területre, még több katonára, még több dolgos kézre. Nehogy azt higgyük, hogy modern kollé­ gáival ellentétben benne nem munkáit volna az elhivatottság-érzés. Róma min­ denhatóságát hirdette, fennsőbbrendűségét, terjesztette népének kultúráját, de so­ ha nem tagadta a zsákmányszerzés fon­ tosságát. Nem akart egyetértést kicsikarni a leigázott népekből vagy a világ közvéle­ ményéből, egyszerűen az erősebb jogán győzött. Nos hát, ezen tényezők azok, amelyek megkülönböztetik mai kollégájától, GWBtől. Persze hiba lenne egy személyben megtestesíteni egy birodalom ideológiáját, ma már más időket élünk. A nagy emberek kora lejárt, a mai történelmi pillanatban nehéz elképzelni, hogy olyan hősök jöjje­ nek elő, akik fémjelezni tudnak egy kor­ szakot. Az amerikai nép mai szellemét egyébként nagyszerűen megjelenítő GWB is csak szimbólum lehet tehát. �? szám alatt pattogatott kukoricát fo­ Az egész szépen megkomponált tör­ gyaszthatna kólával, este meg rnegténetből leginkább az őszinteség hi­ ányzik (micsoda meglepetés!). Egy nyugodva bújhatna oda az aszszonyhoz, drágám, most végre biz­ világméretű médiaapparátus hiva­ tott arra, hogy minden tévelygőt tonságban lehetünk. A logika leg­ megtérítsen. Ne maradjon már két­ alábbis ezt kívánná. Elhullt a go­ nosz, jöhet a Kánaán! Már csak ség a tekintetben, hogy egyetlen szuperhatalomként az Egyesült Ál­ Oszamát, a mesehőst kell elkapni, lamok hivatott arra, hogy saját erejét aki ősz szakállát pödörgetve időn­ is feláldozva békés, nyugodt, szép új ként felkiált egy barlang mélyén; világot teremtsen nekünk. Még van most szólok a világhoz! - és ilyen­ kor videóüzenetet küld. Ö a képünk ezek után húzni a szánkat? Még mindig nincs mindenki meg­ főfőgonosz, maga a Sátán. Keresik győződve arról, hogy mindez csakis még egyáltalán? Vagy mesebeli jószándékból, az emberi jogok érvé­ President George W. Bush early this year signed an intelligence rémmé változott, a goethei Tün­ nyesítése érdekében történik? Hogy order directing the CIA to conduct covert operations to topple Iraqi dérkirállyá, akivel a gyerekeket rio­ President Saddam Hussein, The Washington Post reported on June nem Szaddam a főgonosz? gatták? Minden szakállas gyanús! 16, 2002. The covert program included authorization to use lethal Nos, nyilván senki nem ejt könnye­ force to capture Saddam, the Post said, citing informed sources, Akinek nincs, az is (hátha fifikásan Hussein is seen during a speech in Baghdad in this January 6 file ket a valóban véreskezű diktátorért. photo. (INA/Reiiters) levágatta)! Hogyan voltak képesek De miért pont ő? Miért pont most? az amerikaiak Oszamából modern­ Az USA-ról miért nem Whitman, Gersh­ Hogyan van ez összefüggésben szeptem­ kori Robin Hood-ot csinálni? ber 11-el? Mi köze Szaddamnak az Alwin, Sinatra vagy a whisky jut először De ha ő is meglesz, akkor lesz ám csak Kaidához? A hetvenes-nyolcvanas évek­ eszünkbe? nagy dínom-dánom! Világbéke, szabad­ Egyébként a trükk nem jött be, Szaddam ben még nem volt ennyire gonosz, csak ság, testvériség! elfogása után is tartja magát az ellenállás. most telt be a pohár? Hol vannak a tö­ Julius Caesar pontusi győzelme után kis Furcsa, de egy gyilkos és a végletekig megpusztító fegyverek? Mi több, hol ma­ táblát vitetett végig Rómában, rajta ez állt: veni, vidi, vici - írja Suetonius. És való­ diktatórikus rendszer utolsó mohikánjai radnak a kérdések a világ közvéleményé­ is egyfajta szabadsághős szerepben tűn­ től, sajtójától? Miért a Halliburton nevű ban győzött, hiszen a római birodalom hetnek ilyenkor fel, az ellenségem ellen­ amerikai konszern fogja kiaknázni ajövőmég több, mint négyszáz évig állt. Hogy a ben az iraki ol^mezőket? Miért higgyünk sége a barátom féligazsága alapján. mai birodalom sorsa mi lesz, azt nem lát­ az emberi jogok erőszakkal való érvénye- ; Vercingétorix megadása után a gall ellenhatjuk előre. De hogy azt a táblát okkalállás is megszűnt (bár Asterix óta tudjuk, sítésében, amikor a világ számos pontján ok nélkül ma is, nap mint nap körbehornaponta történnek súlyos jogsértések, hogy egy kicsiny falu végig kitartott). Ta­ dozzák nekünk, úgy, hogy már fel sem lán belátták, hogy ezentúl így mennek amelyekkel kapcsolatban egy vállrándítás kapjuk a fejünket, az bizonyos. Most lát­ majd a dolgok. A világ egy része ma még sem történik? Miért az USA az az állam, szólag mi is a győztes oldalán állunk, elő­ amely a legkevesebb nemzetközi emberi nem hajlandó beletörődni a nagyhata­ ször történelmünk folyamán, örülnünk lom egyeduralmába. Talán annak nem is jogi egyezmény részese? Vajon érvényekéne. Csak aztán nehogy együtt hulljunk érdeke ez. Egy kis feszültséget mindig a porba mi, győztesek. Mert jöhetnek az sül-e a genfi konvenció Guantanamo fent kell tartani, újra és újra demonstrál­ Bay-ben? Honnan az a fölény, amellyel új barbárok (lázasan lapozgatva a „Ho­ va az erőt (bár nehéz lehet elszámolni a immár kimondva is a keresztesháborúk gyan vezessünk Boeinget egy felhőkarco­ misszióját felvállalva, üres tekintetű, de naponta hazaérkező újabb és újabb ko­ lónak?” - könyveket), és még csakjogalaporsókkal, remélem hamarosan jön egy magasra emelt állú amerikaiak oktatnak ki punk sem lesz megnyikkanni. újabb Olivér Stone, hogy megmutassa minket? Miért hinnénk, hogy ez a szintén (Lapzárta után jött a hír, hogy állítólag nekünk a másik amerikai valóságot). meglehetősen ellenszenves, Kerry nevű Oszamát is elkapták, csak megvárják az el­ Ha valóban létezik a cikk elején említett úr majd jobb lesz? Nem a birodalom el­ nökválasztási kampány legmegfelelőbb pilla­ párhuzam, akkor Szaddamra egyértelmű len kívánunk lázadni, csak nem szeretjük, natát, amikor előhúzása a legtöbb politikai sors vár. Kiderül, hogyan mulat a ma ha hülyének néznek. Tavaly nyáron haszonnal kecsegtet — kíváncsian várjuk, de Strasbourgban, az emberi jogok európai embere, civilizáltabb lett-e kétezer év könyörgöm, legalább a szakállát hadd lássuk alatt. Ha fikarcnyi érzék van az amerika­ fővárosában egy amerikai professzor át­ addig is!! Ide tartozik még az a szintén lap­ iakban a show-hoz (és joggal vélhetjük, szellemült előadása alatt, amelyben nép­ zárta után nyilvánosságra hozott felmérés, hogy van), akkor végig kell cibálni őt énekjelen missziójáról is szót ejtett, ál­ mely szerint az amerikaiak negyven százalé­ New York legszélesebb sugárútján, szent (vagy őszintén naiv) szövegével cin­ ka szeretné élőben végignézni Oszama kivég­ kostárssá tett két egymás mellett ülőt mondjuk egy tankhoz láncolva, majd a zését - csalódottan veszem tudomásul, hogy az Yankees-stadionba kell invitálni, ahol a hallgatót, egy Szíriáit és egy magyart. Mi­ általam szatirikusán és szándékosan túlozva tomboló közönség szeme láttára oroszlá­ ért úgy kellett megismerkednem egy szír megírt fenti pamflet közel sem annyira brutá­ nok tépnék szét. A belépőjegyeket persze állampolgárral,, hogy amikor a tanár az lis “ mint maga az élet.) iraki kérdéshez ér, félig tréfásan odasú­ jó drágán adnák, de a CNN jóvoltából « ► gom neki; lehet, hogy ti lesztek a követ­ kezők! - mire ő csak szomorúan bólogat? mindenki végignézhetné a modern cézá­ rok nagy ünnepét. A közönség a műsor­ Koltay András kilencedik oldal �Könyvajánló Bogár László: Magyarország és a globalizáció Bogár László könyve a globalizmusnak nevezett rendszer fejlődéstörténetét foglalja össze. Az esszéfíizér szomorú aktualitását adja a globális vílágbatalmak Magyaror­ szágra gyakorolt hatása, amivel nap mint nap vagyunk kénytelenek szembenézni. A globalizációs jelenségek bírálata egyáltalán nem számít újdonságnak, a nemzeti saj-1 tótól a baloldali médiáig egyre inkább a politikailag korrekt kategóriájába tartozik ostorozni a globális rendszert. * Bogár László könyve mondanivalójának új­ donsága az, hogy a világot behálózó gazdasági­ politikai hatalmat nem egyszerűen a XX. szá­ zad és Jelen századunkjelenségének tarqa, ha­ nem összefüggéseket keresve történelmi kontinuumba ágyazva mutatja be azt az utat, amely a létmegértŐ ember értékteremtő és ér­ tékmegőrző gondolkodásától napjaink tudat­ gyarmatosításához elvezetett. Az érdekvezé­ relt individuum szabadsága Bogár László könyvében szembesülni kénytelen Cortez és Pizzaro Mexikót clnéptclenítő rémtetteivel. A „nagy” francia forradalom eddig keveset han­ goztatott vívmányaként szemünk elé tárul a Loire-menti Vendeé majd háromszázezer la­ kosának szörnyű lemészárlása, de zavarbaejtő racionalizmussal leplezi le a szerző az Újvilág rabszolgáinak felszabadítása mögött megbúvó fiskális érdekeket is. A történelem számos, ha­ sonlóan horrorisztikus eseményei bemutatá­ sán keresztül arra a következtetésre döbbent rá bennünket, hogy a deszakralizált ember lét­ rontó cselekedeteinek agresszív terjesztésével olyan mértékben szennyezi be élőhelyét, amely regenerálódásra immár képtelen - tel­ jes pusztulásra ítéltetett. A virtuális és valósá­ gos fertőzés XX. századi prototípusait mutatja be az atombomba, a polimerizációs eljárás, a génmanipuláció, a deriváció és a televízió mélyszerkezetének elemzésével. Mindegyik nóvum magában hordozza az időzített bi­ zonytalanság szülte félelmet, hogy a mestersé­ gesen, önös célra átalakított természetes kör­ nyezet egyszer eléri azt az ingerküszöböt, ahonnan a pusztulás folyamata már megállít­ hatatlan. A létroncsolás önvezérlő programja nyersanyaglelőhellyé értékeli le a természetet, Hegel egyetemes altruizmusnak megálmo­ dott társadalmát pedig munkaerővé silányítja. A globalokrácia identitásdiktatúrájának azonosságmechanistái célkeresztjében a keresz­ ténység a maga intézményrendszerével és a gazdasági függetlenséggel még rendelkező nemzetállamok állanak. A keresztény Európa, mely az egyház védőszárnyai alatt évszázad­ okon keresztül alapvetően családi gazdálko­ dást űzve létharmóniában élt és működött, a már bimbózó kapitalizmus gátjává vált. „Amíg tizedik oldal ugyanis a természet és az ember a szentség vé­ delme alatt áll, nem gyártható le belőlük a ’nyersanyagkincs’ és a ’munkaerő’, tehát nincs táptalaj kapitalizmus számára.” A keresztény­ ség univerzális létszervező mivolta a reformá­ ciótól datálva elkezdi hosszú hanyatlását, amelynek szükségszerű következményeként nyer fokozatosan teret a tőkés vállalkozás és a köréje szerveződő társadalom. Bogár László könyvében részletesen foglal­ kozik a tőke struktúrák romboló erőivel szembeszálló, rebellis irányzatokkal. Ebbe a történelmi vonulatba tartozik szerinte az utópista gondolatokkal kacérkodó Morus Tamástól, Róbert Owen-en és a géprombo­ lókon keresztül a forradalmi irányba elága­ zó marxizmus és a szocializmus is. Zsákut­ ca a zsákutcában — így értékeli Bogár az epi­ zódszereplőnek bizonyult létező szocializ­ mus időszakát, amely szerinte nem más, mint a kapitalizmus groteszk utánzata, ahol a piac és a demokrácia likvidálásával zavartalanabbul folyhatott a rabló hatalom kizsák­ mányolása a társadalom felett - a rejtett glo­ bális hatalmak tudtával és beleegyezésével. A nemzetállamok gazdasági-társadalmi ere­ jének végső felmorzsolását a szovjetrend­ szer végezte el a későbbi gyarmatosítók he­ lyett. A szovjet befolyási övezetből a nyuga­ ti globális hatalmak befolyási övezetébe va­ ló átlépést Magyarország esetében a Valuta­ alapba való kényszerű belépésünk Jelentet­ te, amely az egyetlen menekülési útvonal­ nak tetszett az adósságcsapda előidézte öszszeomlás elől. Az un. rendszerváltással pe­ dig megvalósult a gazdaságilag és morálisan lezüllesztett országok visszavezetése az ere­ deti zsákutcába. A Magyarországon lezajlott rendszerváltás mámoros folyamatát a maga is aktív szereplőként megélt Bogár László a globális hatalmak álságos lejátszás­ technikájává degradálja. A felhasznált esz­ közök széles skáláján helyezkedik el a privatizáció-liberazlizáció-dereguláció troj­ ka modellje, a végrehajtás illusztris szerve­ zetrendszere pedig az IMF, világbank és WTO komplex globalorendőrsége és a szol­ gálatukba szegődött médiabirodalmak. Bogár László Magyarország és a globalizáció A gazdasági-politikai világhatalom status quo-Ját fenntartani hivatott médiumok csúcsfegyvere a megbélyegzés. Az értelme­ zési erőszak hatalmi konstrukciójának rom­ boló ténykedései következtében válnak az összefüggéseket kutató, gondolkodó embe­ rek bugrissá, tudatlan, maradi kellemetlen­ kedők zárt szektájává. Az egész országok gazdaságát is tönkretenni képes consultig és auditáló cégeinek világméretű csalásai el­ lenben kreatív könyveléssé magasztosulnak. A „fogyasztok - tehát vagyok” krédóval ren­ delkező konzumidiótává bigbrotherösített ember roncstársadalma pedig elfogadja a status-quo-t, fogyaszt és eltartja kizsákmá­ nyoló rendszerét. A kétségbeejtő helyzet megváltoztatásának lehetőségét Jelentő kiút mutatása helyett Bogár László végül szem­ beállítja a rugalmatlan nemzeti radikaliz­ mus vállalhatatlanságát a nemzeti-radikális felhangokkal fűszerezett megalkuvás politi­ kájának eredménytelenségével. Az Antallkormány „fizetünk, ha belepusztulunk is' mottója látszik átlényegülni napjainkra a fi­ zetünk és belepusztulunk valóságává. Ma­ gyarország mozgástere fokozatosan beszű­ kül, a szuverenitás visszaszerzésének lehe­ tőségét pedig reménytelenül távolinak lát­ tatja a könyv. A vészharangot megkondító szerző szerint „csak remélhetjük, hogy van még visszaút ’emberi voltunk hanyatlásá­ nak’ e sötét zsákutcájából.” Serfőző Henrik �A magyar gazdaság jövője A Professzorok Batthyány Körének konferenciája 2004. március 30-án délelőtt rendlcívül színvonalas rendezvénynek adott otthont I zül a fontosabbak: függünk a világtól és ez jó („saját hülyeségünk hatásköre korláto­ a kari díszterem: a Professzorok Batthyány Köre a Keresztény Közéleti Akadé­ mia és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával konferenciát szerve-^ zott”); jók voltunk, jók vagyunk és jók le­ szünk - nincs tehát ok kishitűségre; hihe­ zett „A magyar gazdaság jövője” címmel. Az előadok közt volt karuk professzo­ tetlenül stabil a magyar gazdaság fejlődési ra, Botos Katalin is, így általa nem csak színhelye lettünk a konferenciának, ha­ pályája az elmúlt nyolc évben; növelni kel a nem résztvevői is. A dísztermet csaknem dugig megtöltő hall­ gatóságot - melynek tekintélyes hánydát a jogi kar hallgatói adták - Fodor György rek­ tor és Kránitz Mihály rektor-helyettes kö­ szöntötte. Beszédükben mindketten bemu­ tatták a Keresztény Közéleti Akadémiát, melynek célja a keresztény társadalmi taní­ tás és az ezen alapuló eszmerendszerek ter­ jesztése és a magyar társadalomban, köz­ életben való meggyökereztetése. A konferenciát Náray-Szabó Gábor akadé­ mikus, a Professzorok Batthyány Körének elnöke vezette, aki - saját bevallása szerint legnehezebb - feladatának, a hozzászólások számára rendelt idő betartatásának először visszafogott mosollyal, majd egyre feltű­ nőbb vigyorgással, végül pedig felállással tett eleget. Az első előadás Bogár László nevéhez fűző­ dik. A közelmúltban új könyvet (Magyaror­ szág és a globalizáció - lásd könyvismerte­ tőnket az előző oldalon) megjelentető köz­ gazdász egész gazdasághoz való viszonyunk újragondolását sürgette. Ennek szemlélteté­ sére a következő találó hasonlatot hozta fel: Egy ember elvesztett dolgát a köztéri világí­ tás fényénél keresi. Egy arra járó megkérdezi tőle, ugyan, mit keres, mire ő elmondja, hogy a sötétben elvesztette valamijét, „Node akkor miért itt keresi?” — kérdezi meglepet­ ten a másik. „Hát mert itt van világos!” hangzik a válasz. Gazdasági problémáink megoldását sem a neoliberális közgazdaság fényében kell keresnünk, hanem a még ho­ mályban (esetleg sötétben) lévő gondolatok­ ban, elméletekben, javasolja Bogár. A legfon­ tosabb e tekintetben az, hogy jól tudjunk kérdezni. Elmondása szerint gazdaság önál­ lóan nincs: az nem más, mint a külső és a belső (emberi) természet kommunikációja. Ez a kommunikáció lehet harmonikus, hosszú távon folytatható (szakrális) és lehet diszharmonikus, kizsákmányoló (deszakralizált). A cél tehát ennek a harmóniának a megtalálása, és így egy fenntartható gazdasá­ gi berendezkedés kialakítása. „A magyar gaz­ daság jövőjének kérdése ezért minden, csak nem gazdasági kérdés” - zárta gondolatait a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. foglalkoztatást valamint egyensúlyt kell tar­ tani. Érezhetően nagyobb távlatokból szem­ lélte tehát Vértes a magyar gazdaságot, így hosszú távú előrejelzéssel is szolgált: 10-15 éven belül elérhetjük az EU akkori átlagá­ nak 75%-át. Kevésbé merült filozofikus mélységekbe a következő előadó. Botos Katalin professzor, a Az egyes referátumokat a közönség hozzá­ Heller Farkas Közgazdasági Intézetet vezető­ szólásai követték majd végül az előadók vá­ je, bár szerinte is a társadalom oldaláról kell laszai zárták. Örvendetes tény, hogy mind kiindulni ahhoz, hogy megválaszolhassunk a karunk oktatói, mind hallgatói hozzászóltak kérdést: „Milyen Magyarországot szeret­ a témához. Botos József a magyar társada­ nénk?” - mely egyébként előadásának címe lomnak (és különösen a mai nyugdíjasok­ is volt. Rövid helyzetképet vázolt az előadó, I nak) a rendszerváltás véghezvitelében be­ majd a teendőkről ejtett néhány szót: ki­ töltött szerepét hangsúlyozta, Zlinszky Já­ emelte, hogy maga az EU is dinamikusan nos pedig az Alkotmányra utalt, hiszen fejlődik, tehát ha fel akarunk zárkózni hozzá, amennyiben annak értékrendje valóban át­ akkor „mozgó vadra lövünk”. A kutatás hatná a társadalmat és a gazdaságot, akkor az mely minden egyetemet, így a mienket is előadók által szinte egyöntetűen kívánatos­ alapjában érint - fontosságával kapcsolatban ként felvázolt kép is megvalósulna. A leg­ felidézte Klebelsberg Kunó egykori kultusz­ több résztvevő Vértes András előadására miniszter mondását, miszerint „A kutatás az rcfiektált: Botos Katalin elmondta, hogy a ország igazi honvédelme”. Miután felvázolta világtól való függés nem jó, hanem egysze­ az előttünk álló célokat és az elérendő jövő rűen tény, és bár valóban jók vagyunk, nem képét, megjegyezte: az egyház szociális taní­ vagyunk olyan jók, mint lehetnénk. tásából mindez levezethető. Matolcsy György megjegyezte: a Vértes ál­ A soron következő előadó, Matolcsy tal prognosztizált növekedés üteme túl las­ György, az Orbán-kormány gazdasági mi­ sú, hiszen eddig minden felzárkózó állam nisztere három sikeres gazdasági-társadalmi esetén vagy gyorsabban vagy egyáltalán nem modellt mutatott be: az európait (mely az következett be a felzárkózás. Hangsúlyozta államra épül), az amerikait (melynek kö­ továbbá az állam - piac - család együttmű­ zéppontjában a vállalkozás áll) és az ázsiait ködésének fontosságát. (mely alapvetően a családra épít). Figyelem­ re méltó megállapítása szerint a magyar gaz­ dasági-társadalmi modell mindhárommal mutat hasonlóságot - egyik sem idegen tő­ lünk. Magyarország története során négy­ szer rugaszkodott neki, hogy utolérje gaz­ daságilag Nyugat-Európát. Ahhoz, hogy ez­ úttal sikerrel járjunk, véleménye szerint az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre nagyság­ rendekkel több pénzt kellene költenünk (a GDP 5,3 illetve 1 %-a helyett 10 illetve 4%-át), egyidejűleg adót kellene csőkké Me­ nünk és végül egy társadalmi-kohéziós programot kellene útjára indítani. Az előadások sorát Vértes András, a GKI Gazdaságkutató rt. vezetője zárta, aki elő­ adását nyolc tétel köré építette fel. Ezek kö- Összegzésként elmondható, hogy színvo­ nalas konferenciának adhatott otthont ka­ runk, melyen — főképp a vége felé — heves viták alakulhattak ki a magyar gazdaság jele­ néről és jövőjéről. Jó volt látni, hogy van­ nak, akik felelősen, hosszú távon gondol­ kodva - még ha eltérő alapállásból közelítve is - a magyar gazdaságról politikától függet­ len, konstruktív vitára képesek. Külön öröm, hogy a Professzorok Batthyány Köre épp a mi dísztermünkben tartotta meg e rendezvényét, és így az érdeklődő hallgatók is bekapcsolódhattak ebbe a hazánk számára oly fontos kérdéseket felvető vitába. Boronkay Miklós tizenegyedik oldal �j Glosszátor Tanuljunk meg hridzsezni! Élni tudni kell. Szürke hétköznap estéken, fáradtságos napok után, néha összeülünk négyen. Ki­ ket ezer szállal elválaszthatatlanul fűzött össze az Idő; négy régi, jó barát. Olyankor kizárjuk a külvilágot. Minden hónapban más a házigazda. A. házigazda gondoskodik mindenről. Az este a teával kezdődik. A tea varázslatos, összehozza az embereket, felmelegíti a testet és a lel­ ket. A tea kikényszeríti a kérdést: hogy vagy? És őszintévé teszi. A teátóífelélénkülünk. A bridzshez szükség van szellemi frissességre. Hagymás zsíroskenyér is szo­ kott lenni. „Hagymát hagymával” (mint Hyppolit), mert azokon az estéken kizár­ juk a lányokat is. Amikor az este már éj­ jelbe hajlik, sört is iszunk. Azonban nem holmi szalonsört - inkább finomat. Csak egy, netán két pohárral, mert a sört is lehet ízlelgetni. Indításként átbeszéljük a világ összes örö­ mét s búját. Aztán előkerül a kártya. Az ötvenkét bű­ vös lap. Mi mindent eldöntött már ez az ötvenkét bűvös lap a világtörténelem­ ben... Mi minden múlik rajtuk! A kár­ tyalapokat ezért tisztelet övezi. Osztunk. Mélyről törő, lemondó sóhaj az egyik oldalon. Máshol egy apró csillanás a hunyorgó szemben. Ironikusan szólva: a sorsod a kezedben. Licit. Pereg a játék. Csönd van a szobában, fól jönne egy kan­ dalló, s annak a pattogása háttérzajnak. Nem szabad kapkodva játszani. Van idő, nem rohanunk... a ma este a bridzsé. Bridzseznijó. A bridzs csiszolja az agyat, feszíti az idegeket, igazi győzelem élmé­ nyét tudja nyújtani. A bridzs csupa tudo­ mány. Szerencse is jól jön hozzá - mert mihez nem jön jól a szerencse. Ismerni kell a játszótársakat. Ismerni kell észjárá­ sukat, trükkjeiket. Tanuljunk meg bridzsezni! Tanuljuk meg kizárni azt a csúf külvilágot! Tanuljunk meg együtt lenni barátainkkal! Bridzseznijó. A bridzs összehozza az embereket. Zalai Péter tizenkettedik oldal Azok a boldog szép napok 7. Az ijjúság erkölcsi piszonyairól (XVIL-Xl/III. század) „A jogászinak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai núatt számos panaszról ol­ vasunk. A XVII. század közepe óta alig múlt el esztendő, hogy a hallgatók, elsősor­ ban jogászok, valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és a katonai őrséggel és különösen a zsidók szenvedtek a hallgatók fegyveres támadásaitól.” .Nagyszombatban is egymást érték a panaszók a jogászok véres verekedése, engedet­ lensége és fegyelmezetlensége miatt. A val­ lásgyakorlatokból, ha csak lehetett, kihúzták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pedig a kari igazgató kari ülésben carcerra ítélte őket, az összecsődült jogászok kiragadták a pedellus kezéből az elítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a követ­ kező fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocs­ mában egy orvost kezén karddal súlyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadályozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, Tordai György kihágásai­ ról, melyek korántsem voltak egyedülállók, a következőket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kezdetén szállásán nagy verekedést rende­ zett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgy­ hogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamentum e kitörései elől az ágyak alá bújtak Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége miatt nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szállásadó gazdáját kard­ dal megkergette, és mikor azt egy más pol­ gár védelmébe vette, annak a házába is ki­ vont karddal berontott, és miután az bezár­ kózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezekért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak „az ifjúi hévnek” tulajdonított kihágásokat. Ez azonban semmit sem hasz­ nált, mert nem sokkal utóbb egy hatvan­ éves asszonyt támadott meg, ütlegelt, vé­ resre vert. Ezért csak három napig volt el­ zárva; a dékán javulási ígéretében bízva, te­ kintettel nemességére is, kibocsátotta. », (Forrás: A Királyi MagyarPázmány Péter Tudo­ mányegyetem története, II. kötet, Bp., 1936.) A Büntetőjogi TDK A. TDK fő célja az, hogy jobban megismer­ tesse, megkedveltesse a büntetőjogot a hall­ gatókkal. Az ismeretszerzés mellett lehető­ séget adunk a megszólalásra és a párbeszéd­ re is. dalán ez az egyetlen fórum, ahol a hall­ gató nem csupán „hallgató”, hanem teljes jo­ gú, aktív résztvevő lehet. A TDK üléseit rendszeren látogatók többletismerctckrc te­ hetnek szert, melyeket utóbb - akár a vizsgá­ kon, akár tanulmányi versenyeken, akár az elhelyezkedésük során - hasznosítani tud­ nak. Azoknak a hallgatóknak, akik már má­ sodéves, vagy harmadéves korukban határo­ zott elképzeléseik vannak a szakmai jövőjük­ kel kapcsolatban, vagy kialakult az érdeklő­ dési körük, érdemes ezeket az éveket olyan szempontból is befektetésként felfogni, hogy - a joghallgatók nagy számára és az eb­ ből adódó versenyhelyzetre való tekintettel minden lehető többlettudást, melynek átvé­ telére az egyetem lehetőséget teremt, meg kell szerezni. Ebből a szempontból a diákkör valóban sokat jelenthet. Két-háromhetente csütörtök délutánon­ ként 16:30-as kezdettel tartunk üléseket, ahol érdekes és tartalmas programmal vár­ juk az érdeklődőket. Az üléseket Újvári Ákos tanársegéd, a Büntetőjogi Tanszék munkatársa vezeti. Általában O állítja össze a programot, intézi a meghívásokat. Több gyakorló jogász (bíró, ügyész, ügyvéd) is megtisztelt minket előadásaival, többször volt jogesetmegoldás is. Idén végre teret kaphatnak a hallgatók által készített dolgo­ zatok, tanulmányok is. A tavasszal Győrben megrendezendő országos megmérettetés előtt remek alkalom ez a gyakorlásra és a felkészülésre. A TDK szakmai színvonalát biztosítja, hogy Békés Imre Professzor Úr és az újonnan ki­ nevezett Tanszékvezető, Vókó György Pro­ fesszor Úr teljes bizalmáról és támogatásá­ ról biztosított bennünket. Hamarosan beindítjuk e-mail levelezőlis­ tánkat, hogy könnyebben és gyorsabban tudjunk tájékoztatni minden érdeklődőt az aktuális programokról, hírekről. Figyeljétek a plakátokat, mert idén is sok érdekes és tar­ talmas ülésre kerül sor. Az üléseken való megjelenés^ semmire sem kötelez! Ez egy lehetőség. Élj vele! Szeretettel várunk min­ den érdeklődőt! Kiss Gergely �Paradicsomszósz Vad Fügefa látom csillagos égen fénylő szárnysuhanásban haldoklik ma az éden elporlad csigaházam Beszélgetés Vhrga Gergellyel 1/blt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. Szívesen látta volna Jézust szemtőlszembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Eló'refutott tehát ésfölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. MikorJézus odaért, föltekinteít és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." (Lk 19, 1-2) VARGA Gergely, végzős hallgatóval beszélgettünk a Vad Fügefa nagysikerű. egyetemi kisközösség mindennapjairól. - Hogyan és mikor indult a mára már egye­ temi hírnévre szert tevő Vad Fügefa egyete­ mi közösség? - 2002. szeptember 25-én este volt az első ta­ lálkozásunk. Mondhatjuk, hogy hármunk kezdeményezésére született ez az egyetemi közösség: lakács Péter (szintén Pázmányos joghallgató), Horváth Blanka, (ELTE, esztéti­ ka) és én voltam, voltunk azok, akik erre hí­ vást éreztek. - Hogyan fogadta az egyetemi vezetés az öt­ letet? - Legelőször az egyetemi lelkésszel, Várnai Péter atyával, majd a dékán úrral beszéltünk. Később a rektor úrral is. Mindenki nagyon örült, Radnay József dékán úr pedig különö­ sen támogatta az ötletünket. így elindulhat­ tak az esték. Kezdetben kéthetente találkoz­ tunk, úgy két hónapon keresztül, majd a tár­ saság úgy döntött, hogy hetente gyűljünk össze. - Volt e valamilyen célotok, amit induláskor megfogalmaztatok? - Volt egy vicces célunk: „egyetemi társaink lelki és szellemi megmozdítása”. De igazából talán a normális, keresztényi, közösségi élet megteremtése jelenti a Vad Fügefa létének az értelmét. Ez igazi, missziós cél szerintem. Embereket, egyetemista társainkat kívánjuk megszólítani, azokat is, akik esetleg nem hí­ vők. Többen voltak, akiknek az volt az első, egyetlen kapcsolatuk, mind egyházzal, mind pedig Istennel, hogy mi hozzánk eljöttek. Az­ óta közülük vannak, akik már igen aktívan részt vesznek az esték szervezésében. Amit látok esténként azokon a fügefásokon, akikkel együtt vagyok, hogy nagyon nyitottak. Maximálisan keresik az Istent és - szerintem meg is találják. Sokan az egyetemről máshova érzem már olyan édes élettelteli szellő hajnal vándora kényes harmatcsepp üde pempő hallom szélben a választ harsog bennem a mámor s gátat törve eláraszt Fáj. Nem jössz a halálból járnak közösségbe itt Budapesten, és ezt jól is teszik, hogy oda járnak. Összességében na­ gyon szeretném, hogyha megismernék egy­ mást azok a Pázmányos jogászok, akik hívők mégha nem is katolikusok - és egy testvéri kapcsolat alakulhatna ki. Azoknak is nagyon örülünk, akik nem rendszeresen, de - mond­ juk- havonta egyszer benéznek hozzánk. - Hogyan működnek az esték? Mi a „forga­ tókönyv”? - Imával kezdünk szerdánként, este fél 7-kor, legtöbbször a kápolnában. Éneklés, imádság, aztán pedig van mindig egy témánk. Most éppen a Szent Ignáci lelkigyakorlaton megyünk végig ebben a félévben. Aztán az adott napi evangéliumról beszélgetünk, ki­ sebb csoportokban, hallgató körökben. Egy­ szerűen meghallgatjuk egymást, egymás vé­ leményét, érzéseit, meglátásait; tehát nem vi­ takörökről van szó. Vannak változó összetéte­ lű és állandó csoportok. 25 perc van erre a kis csoportos beszélgetésre. Együtt fejezzük be az estet, kis süteményezéssel, üdítővel a Ta­ nári Klubban. - De egyéb programokat is szerveztek, ame­ lyeket mindenki olvashat a plakátokon... - Most indulnak a Vértesaljai László, jezsuita atya által bemutatott misék. Először Hamva­ zószerdán, délben tartott a kápolnában az atya misét - zsúfolásig megtelt a kápolna, volt, aki nem fért be!-. Valószínűleg egyelőre havonta, hét közben, csütörtökön, délben lesznek ezek a misék. Kirándultunk már a Rám-szakadéknál, Tihanyban, Vörsön - a Balaton déli partjánál - is. Több hétvége, lel­ kigyakorlat volt a Chemin Neuf Közösség­ gel. Volt egy nagyon jól sikerült Fülöp kurzus is, ahol 15 voltunk, ennek a lelkigyakorlatnak Róbert testvér volt a felelőse. - Lesz, aki utánad, utánatok tovább vigye a Vad Fügefa szervezését? - Remélem, hogy vannak olyanok, akiket erre meghív az Isten és szintén vállalják... NÁ Adóm, hova mész? Halandók tudatlan hová is úttalan lábnyomás homályos nyomtalan hangtalan hangulat alattlan felettien rándulás. Esettlen keltetés felhazúd követlen vetkezett elhagyás akárhogy kár hogy a kar tartatlan. Almás ébredés. Szabad Elhagylak, légy már magad, önálló élő, ki megtagad minden igát, mint szilaj bivaly, ha a vöröslő naphunyásra mozdul. A csend feszültséget generál két szarva közt. Nem áll úqába semmi élő, s mi holt: volt létén mereng, így menekül. Szél kél. Ahogy a száraz kéz, a vetkőző, végigszánt műszálas és feltöltött pulóverén, szikrákat hányva; úgy pattog a szél után a levegő. Az első csepp. Előtte villám vakít utána dörgés s hogy valakit agyoncsapott csak érzem; vérzem valahol nagyon belül S vérem vörösére támadsz álnokul hatalmasan szabadon s mégis rabul: a szín hatalma elborít és kerítés |Utadba már nem állhat. Szárnyat bontok Tovaszállok. S te csak állsz. Előtted kis pacányi kecsap bambán értetlenül nézed: téged valaki nagyon átrázott Dobh Bálint tizenharmadik oldal �Föltámadott a tenger Pázmányos hajókirándulás március 15-én Na jó, pontosítsuk a címet. Nem a tenger, hanem a Duna, nem is támadott fel, hanem - szerencsére - békésen csordogált. Ami mégis feltámadott egy ki­ csit, az a régi Pázmányos mulatságok szelleme. A fiatalok is nosztalgiázhatnak, nem tiltja meg nekik senki. Egy fiatal jogi kar is nosztalgiázhat alig pár évvel ezelőtti ese­ ményekről, amelyek a közös ünnepléshez segítették hozzá a hallgatóságot. Örömte­ li, hogy a megújult Hallgatói Önkor­ mányzat szervezte hagyományos hajóki­ rándulás meg tud maradni immár évek óta ilyen eseménynek, ahol nem csak a mulatság, hanem az ünnepről való meg­ emlékezés, valamint az együttlét jelentő­ sége is hangsúlyt kap. Ezúttal is a Roosevelt térről, a már több­ ször igénybe vett Rákóczi nevű motoro- són (a Táncsics jobban illett volna az ün­ nephez, de sajnos egy politikai párt már korábban lefoglalta magának) indultunk el Esztergom felé. Az odaúton Horváth Attila tartott előadást a magyar rock­ történet stúdium keretében „Cenzúra és rockzene” címmel, amelyet kitörő siker fogadott, majd öt követte Kovács András részállású parodista előadása, aki az ELTE-ÁJK tanársegéde is egyben. A for­ radalomhoz és a sajtószabadsághoz kap­ csolódó vetélkedő is sikeresnek bizo­ nyult, bár fény derült az általános művelt­ ség kisebb-nagyobb fehér foltjaira (az ün­ nepre való tekintettel senki nem kapott feddést, de azért tessék bepótolni a hiá­ nyosságokat!). A másik szinten eközben a csángó zenekar húzta a talpalávalót. A megjelent oktatókat jónéhányan külön­ böző italokkal próbálták „hallgató­ közeibe” csábítani, feltételezhetően kizá­ rólag a tanár-diák árok betemetése, és nem a jövőbeni vizsgák megkönnyítése céljából. Esztergomban két óra szabadidő állt ren­ delkezésre. A többség ezt okos és egészsé­ ges kompromisszumot kötve töltötte ki: a bazilika megtekintése és a gyönyörű pa­ noráma élvezete után következett csak a folyékony táplálék bevitele a szervezetbe. A márciusi ifjak is a Pilvaxban kezdték, nem igaz? Visszafelé egy nagy bulivá alakult át a ha­ jó, az élő zenét még élőbb tánc kísérte, a többiek heveny eszmecserékbe bonyo­ lódtak a világ nagy dolgait illetően. Persze nem voltak ezek a diskurzusok túlságosan mélyek, és a vége felé témájukban már igencsak elkanyarodtak az ünneptől. Lényeg a lényeg; végre sikerült újabb, hamisítatlan pázmányos összejövetelt szervezni, ahol egészséges arányban ke­ veredett egymással a megemlékezés és a szórakozás. Csak így tovább, „pázmányos ifjak”! - VB - & ^■í-. tíl 5 S tizennegyedik oldal Ali . 9^ II il I, �Lenin és Sztálin vécédeszkában Kerekasztal egyház és diktatúra viszonyáról A Lippay György Kör szervezésében, a Hallgatói Önkormányzat támogatá­ sával került sor az „Egyház és diktatúra” címet viselő kerekasztal-beszélgetésre, amely a kommunista idők és a vallásszabadság finoman szólva ellent­ mondásos viszonyát vizsgálta. A résztvevők: Horváth Attila, Zinner Tibor, Olofsson Piacid atya és Zlinszky János A beszélgetés neves résztvevőkkel zajlott; jelen volt Olofsson Piacid atya, a Hit pajzsa díj kitüntetettje, akinek két évvel ezelőtti, a lérror háza előtt elmondott beszéde máig emlékezetes, A bencés atya tíz esztendőt töltött a Szovjetunió gulágjában antibolsevista propaganda miatt. A szovjet Btk. alapján ítélték el (érdekes joghatósági kér­ dés!), de mint mondta, cseppet sem ártatla­ nul: beismerése szerint a szószékről valóban kommunista-ellenes propagandát folytatott, büntetése tehát ,Jogos” volt. Részt vett a be­ szélgetésen Zlinszky János professzor úr, a PPKE-JAK alapító dékánja, aki szintén megszenvedte azokat az időket: kizárták az egyetemről, ezután építőmunkásként he­ lyezkedett el, évekkel később fejezhette csak be tanulmányait. Ott volt végül Zinner Ti­ bor tanár úr, a koncepciós perek nagy szak­ értője, aki precíz és összefogott áttekintést nyújtott az egyházcilcncs perek lélektaná­ ról, módszereiről, adatairól. A moderátor Horváth Attila tanár úr volt, aki személyre szabott kérdésekkel, a megértést segítő kommentárokkal, a tőle megszokott stílus­ ban és nívón látta el feladatát. Bolberitz Pál atya sajnos két nappal az esemény előtt le­ mondta a részvételt ■ Erdő Péter bíboros urat kellett helyettesítenie egy szentmisén, A beszélgetést a szervezők vezették fel, majd Fodor György rektor úr nyitotta meg. A bő másfél óra hamar elröppent: az elő­ adók eltérő, de külön-külön is rendkívül él­ vezetes stílusa biztosította a folyamatos fi­ gyelmet. Zinner tanár úr pontos összefogla­ lásai a téma cgy-cgy kérdésében, Zlinszky tanár úr magánéletét is érintő, a kérdést in­ kább lelki oldaláról megközelítő történetei és Piacid atya fergeteges - tragikumában is megnevettető - anekdotái nagyszerűen egé­ szítették ki egymást. Örömteli, hogy a dísz- ’ara I 'P' I CB IV- í k if ij Jí - Fodor György rektor megnyitja a rendezvényt L terem ezúttal az utolsó székig megtelt, jónéhányan már csak az „állóhelyekre" ju­ tottak be. Jelzi mindez az igényt a közös programokra, másrészt azt is, hogy ezek a közös programok - ha a szervezők ügyesen eltalálják az egyensúlyt — megtölthetőek iga­ zi tartalommal is. És hogy az egyensúly helyreálljon, arról a beszélgetést lezáró. Spartacus-béli közös pizzázás gondosko­ dott, ahol immár kötetlen formában kerül­ hettek megtárgyalásra az este eseményei. E beszámoló címe sem maradhat magyará­ zat nélkül, így most továbbadjuk Piacid atya talán legzseniálisabb történetét (nem volt könnyű választás): 1952-ben a gulágra érke­ zett egy, immáron hét éve, a háború befeje­ zése óta a Szovjetunióban keringő német vasúti szerelvény. Kinyitották, és egyből ki­ derült az is, miért nem kellett eddig senki­ nek: tele volt fából készült vécédeszkákkal, amilyet a szovjetek addig nem is láttak, lé­ vén, náluk más módszerek voltak használa­ tosak. Tovább is küldték a szerelvényt, amely meglehet, azóta is kereng valahol, de a táborparancsnoknak megtetszett a szép ki­ dolgozású higiéniai eszköz, így kettőt eltett belőle magának. Később megkérte Piacid atyát, aki akkor már, egy végzetes félreértés­ ből adódóan portrékat is festett a tábor al­ kalmazottairól (saját állítása szerint is az el­ ső néhány kétségbeejtően sikerült, de ké­ sőbb azért beletanult), hogy ha már ő úgyis festőművész, ugyan applikálja bele a pa­ rancsnok szobájában található két képet a míves faeszközbe. Lenin és Sztálin portréjá­ ról volt szó. Piacid atya elmondása szerint a tíz év alatt mindössze egyszer nevettek a gulágon: amikor fogolytársainak megmu­ tatta a falon lógó két képet. Később jóindu­ latúan szólt a parancsnoknak, hogy ha ez ki­ derül, ő is odajöhet közéjük rabnak, aki ér­ tett a szóból, és levette a két képet a falról. Hát így került Lenin és Sztálin - ha csak rö­ vid időre is — a helyére, azóta pedig, remél­ hetőleg most már örökre, a történelem süllyesztőjébe. Ez a kerekasztal-beszélgetés nemcsak arra adott alkalmat, hogy újabb kö­ zös élményt élhessünk át a Pázmányon, ha­ nem arra is, hogy néhány olyan embert lát­ hassunk, aki valóban megszenvedője volt a diktatúrának, de aki egészséges derűjével és erős hitével át tudta vészelni azt. Ha az ilyenfajta diktatúrák veszélye ma nagyon tá­ volinak tűnik is, a figyelmeztetésre szüksé­ günk van: a jövő nehézségein való felül­ emelkedést kiben-kiben csak ez a szellemi­ ség biztosíthatja. Gerencsér Balázs tizenötödik oldal �gB «M ■mn i Támadnak az impresszionisták Kis adalék Monet-hoz és barátaihoz „Ki a szabadba!”. Ez a mondat Edouard Manet párizsi festőművész szájából hangzott el az 187(l-es évek elején. Hétköznapinak tűnő, egyszerű kijelentés, ki gondolná első­ re, hogy képes fenekestül felborítani a századokon keresztül érlelődött és kiforrott akadémiai festészet osztatlannak hitt egyeduralmát? Tökéletes példája annak, hogy talán nem is kellenek mindig nagy szavak egy művészeti mozgalomhoz, csak annyi, hogy megfelelő perspektívából, jó kérdéseket tegyen fel az ember. De mozgalomról beszélünk igazán a picin air festészethez kapcsolódó impresszi­ onizmus esetében? Nem, abban az értelem­ ben semmiképpen nem, ahogy Dali kü­ löncségére, vagy Duchamp koncepciózus avantgárd lázadására tekintünk. Nem kap­ csolódtak hozzá sem különböző kiáltvá­ nyok, sem pedig polgárpukkasztó cseleke­ detek, mint bármelyik impresszionizmust követő destruktív festészeti irányzat eseté­ ben. A plein air-t talán szemléletváltásnak nevezném inkább, válasznak a különböző európai, akadémizmusra épülő festészeti irányzatokra, válasznak, mely különböző országok fiatal festőinek fejében néhány év különbséggel egyszerre fogalmazódott meg; legyen szó Angliáról (Turnér, Constable, Bonington) vagy Franciaországról (Manet, Monet, Renoir, Pissarro). Pedig a Plein air képlet nem is különö­ sen bonyolult: nem csinált mást, mint nem hitte cl, hogy hiteles festő lehet az, aki utcát, fákat, embereket, természetet fest, közben pedig évente maximum egyszer dugja ki a műterméből az orrát, akkor is csak hogy el­ látogasson a saját kiállítása megnyitójára. Az új irányzatot képviselők szerint el kell hagy­ ni a gyenge fényviszonyokat kínáló, dohos műtermeket, festeni e helyett a szabadban kell: parkokban, mezőkön, kávéházakban. Az ötletet szavak, a szavakat pedig tettek követték, Párizst (a kezdeményezés itt talált a legtöbb követőre) pedig palettát és festőáll­ ványt vonszoló fiatal művészek árasztották el, akik immár a műtermeket nem festésre, hanem tárolóhelyként is tökéletesen funkci­ onáló főhadiszállásul használták, hogy onnan induljanak portyára szerte a városba cgy-egy verőfényes délelőttön. dermészetesen a mű­ vész, lefesteni kívánt matériához való hozzá­ állásának változása témaváltozást, a közelebbi megfigyelés szemléletváltozást, a helyszínen festésből eredő közvetlen festőt ért ráhatások pedig stílusváltozást hoztak magukkal. Elő­ térbe került a törekvés a fényviszonyok erő­ teljesebb megjelenítésére, a témák a realiz­ mus absztrakt, néhol szoborszerű megjelení­ tése helyett az utca emberének hétköznapi tevékenységére tevődtek, a látvány termé­ szethű visszaadását a direkt leképzés helyett a pillanatnyi benyomás gyors és eleven reprótizenhatodik oldal dukálásával kívánták elérni az ifjú másként gondolkodók. Ez a festészet a mindennapi életről, a természet minden mesterkéltséget nélkülöző gyönyörűségéről szólt, mintha egy újfajta realizmus született volna, csak épp a hangsúlyok tolódtak volna el: ez a realizmus az akadémizmus örökérvényű formákkal történő leképzése helyett a pillanatnyiság visszaadásának realizmusa lett volna. A baj csak az volt, hogy ez a hétköznapi emberek szemléletmódjában íródott festé­ szet mégsem tudott a hétköznapi emberek nyelvén megszólalni. Az első tárlat, amely a fiatal művészek újfajta stílusban készült műveit hivatott bemutatni, csúfos botrány­ ba fulladt, az itt kiállító művészek pedig a dühödt kritikusok állandó rájuk alkalmazott szófordulatának engedve, Visszautasítottak szalonjaként vonultak be a művészettörté­ netbe. A közönség és a műértő kritikusok ilyen egységes, egyhangú elutasítására soha nem látott példa született, történt ez egy olyan festőcsoporttal, akinek (nem úgy, mint az avantgárdnál később) eszébe sem jutott, hogy műveit bármiféle megbotrán­ koztató, polgárpukkasztó felhanggal tárja az érdeklődő közönség elé. De mi is válthatta ki ezt az óriási ellenszen­ vet? 1. Először is, az Európában ekkor (sőt va­ laha!) uralkodó stílusirányzatok, egységes ki­ induló alapjuknak az akadémizmust tekintet­ ték, és (legyen szó a naturalizmusról vagy akár a romantikáról) a pontos leképzés a festeni tu­ dás, a „művészi érték” általános értékmérője­ ként funkcionálhatott a több irányzatban dol­ gozó művészek művészeti megítélésében. Az pedig az impresszionisták felbukkanása előtt semmiféle kritikusnak nem fordult meg a fe­ jében, hogy bármiféle, ezt nélkülöző festésze­ ti módozat bármilyen szinten is művészetként jelenhet meg. 2. A műértő utca emberének, ha lehet, még nagyobb gondot jelentett a jól megszokott sablonon kívül történő gondol­ kodás, képtelen volt felfogni, hogy bárkit is vezethetnek másfajta, újszerű kihívások, mint a tárgyak pontos megjelenítése. 3. A kortárs festők pedig, akik a megfelelő akadémiai tudás hiányát tették szóvá, nem mehettek cl a mel­ lett a csöppet sem jelentéktelen tény mellett sem, hogy míg ők a fotóhűségre törekvő port­ réikat hónapokig pingálják, addig Monet-nak és barátainak egy impresszionista kép elkészí­ tése maximum három, esetleg négy órába te­ lik, és mialatt ők napokat töltenek az alapozás­ sal a festékbűztől szagló műtermekben, addig pl. Sisley kolléga este hatkor fütyörcszve érke­ zik haza két három frissen száradó vászonnal a hóna alatt. Egy szó mint száz, az impresszionizmus nem lehetett próféta a saját hazáiban, meg­ értésre a kritikusok körében is csak évekkel később talált, ám hatása a korabeli Európá­ ban felmérhetetlen, itthon többek között a nagybányai festészet képviselőinek munkái­ ban jelent meg. Mára azonban kétségkívül a legnagyobbra értékelt, leginkább megértett, közízlés által is elfogadott destruktív irány­ zattá vált, az „első generációs” impresszio­ nisták műveinek piaci értékéről még beszél­ ni is felesleges és értelmetlen. Annak ellenre azonban, hogy a festészeti stílus Magyarországon is nagyfokú népszerű­ ségnek örvendett, mostanáig a műkedvelő kö­ zönség kénytelen volt beérni a szépművészeti múzeum három saját tulajdonú Monet fest­ ményével, egy jelentősebb anyag megtekinté­ séhez pedig vagy külföldre kényszerült, vagy pedig sóvárogva lapozgathatta a színes művé­ szeti kiadványokat. Ezért volt kivételes és egyedülálló vállalkozás a Szépművészeti Mú­ zeum részéről, hogy a majd száz év után „Mo­ net és barátai” címmel újra nagyszabású imp­ resszionista kiállítást szervezett, ezúttal a bu­ dapesti francia intézet és a dijoni Musée des Beaux-arts közreműködésével. A kiállítás már csak egyszeri és megismételhetetlen volta mi­ att is megérte az időt, az idegeskedést és a fá­ radtságot, ám a Icgörömtelibb az egészben, hogy vidékről is tömegével érkeztek Buda­ pestre az emberek a tárlat megtekintése kap­ csán, és összességében egy komoly művésze­ tet közvetítő kulturális esemény volt képes olyan tömegeket vonzani, amire a könnyedebb szórakozást nyújtó rendezvények eseté­ ben is csak ritkán van példa Magyarországon. Bár sok-sok sorban állással, de kellemes emlékekkel zárult tehát az (így is meghoszszabbított) impresszionista kiállítás a Szép­ művészetiben, velem együtt biztos sok más műkedvelő is reménykedik abban, hogy részben a kiváló marketing által sugallt, hir­ telen támadt művészetekre való tömeges fogékonyság kitart legalább addig, hogy a következő hétvégén még beleférjen a Nem­ zeti Galériában állandó tárlaton látható, nagybányai festészetet bemutató kiállítás is. Zsellér Máté �BIÉìSSìIIbBìuEÌ 'la Kúrán Andor: Haza, a mélyben A szazegy éves Illyés Gyula tiszteletére Jöhetnek majd újak kik már emlékezni sem tudnak. Arra, ami elveszett, ami a miénk ami tán még megvan valahol, aminek más örül, nem ott, ahol még élünk, mert ellopták, elhánytuk magunk. De amíg még vagyunk, emlékezni fogunk. Temetőt őrzeni nem kedves szívünknek de micsoda temetők! Bennük pihennek mind, kikkel egyedül érdemes. Nem érti, de hőköl érzi erejük ha csak a szó marad, megmaradhat mindenünk. Mert újrakezdeni keservesebb mint semmiből teremteni. Látjuk a mintát, a régit, annak megfelelni? Szedjünk össze mindent kéregetve, büszkén koldusszegényen is a világ gazdagjaként. Mert olyan kincs a miénk, mely sona el nem veszhet, amíg akad, aki érzi mit is rejthet, az erőt, mely csak a gyengéké lehet. Őrizni őrizni őrizni! Az egyetlen parancs. Az égit, a földit, a voltat és megszületőt, mindent, mi miénk vagy csak volt, de újra lehetőt. A keresztet, a színeket, a könyvet, a mosolyt, a békét, mely nem csak egy öntet az íztelen tortán, a valaha volt romján. Őrizzük meg némán vakon és bénán, dédelgessük, mi maradt, s mi lesz, ha még akad egyszer túra idő, mit idő! Érő, s szent akarat, mely nem csak a falakat, de lelkeket mozdít, emel fel, épít. Ha minden csontot kihánynak is ha magunk hányjuk azokat, vigyük haza, emeljünk oltárt belőlük, maradjon meg, hogy tovább őrizzük, tovább adjuk, ha már csak a csont marad, ha már elmúlt minden gyönyörű pillanat. Ha nincs tető fejünk felett, eladták, ellopták furcsa idegenek, forrongó szívvel, de jéghideg fejjel, nem sietve, apránként, egyesével, szívós, soha nem engedéssel vegyük vagy lopjuk vissza, ami a mienk. Addig is maradnak a szavak, amelyek egyszer újra összeállnak. Mondd, csak mondd a szókat A némán is lázadókat. Mormoljuk, magoljuk, üvöltsük, szeressük, tanuljuk őket, az őrzőket, tegyük a csontok mellé az oltárra, ki belép, először azt lássa. Ezerévig lapuljanak bár az idő olykor csak használ segít, tisztít, igazságot ad annak, akinek hite megmarad, és aki maga is megmarad. Mert ha nincs is, van ha van, akkor sincsen, boldogság nem jön, itt, a lenti létben. Nem hiszünk már földi jutalomban, nem, mert tudjuk, a világ nem moccan úgy, ahogy kívánnánk. Nem látjuk meg a tornyot a katedrális-ország tetejét, mit csak nemzedékek hosszú sora építhet újjá, erősebbre, mint valaha. Menjünk hát temetőkbe élni, nem a szalag és a virág, mely hálaképpen éri őket, kik lent fekszenek. Hálánk az élet, az olyan, mely jól bánik az örökséggel. Az övékkel, a miénkkel, a gyermekével, ki egyszer majd megszület. Ki nem tudja, mit vesztett, ha már végleg elveszett. Ne hidd, hogy keserv, s bánat, mi előre hajtja tintámat, éppen a konok hit, hogy lesznek korok, hogy leszünk még mi is, elegendők arra, hogy a világ kerekét arrafelé hajtsa, legyen az ezer évből kettő, vagy három, elvégezni itt a világon mindent, dolgunk, indent, mi dolgu: mit ránk kiszabt^, kiérdemeljük - az égi jutalmat. 2003, október 15. Sáska Zoltán Attila: Rituale — „Jutott, s mi volt csak jussomul Átengedtem, atal, én Neked —a‘ Jutott az út porából, Neked szenvedés — -És villádon viselted minden sorsomat. A saru’neheztelt Rád, A tövisek mám homlokon, & tülttéztél világod mögül — Jutón Neked is álmaimból. Jutott intáis^^ ssdbeien. Jutott hei^í mel^t nem el, S az ecettel itatott hazugságot „Nádszálról” fogadtad örökül — Jutott még fény a sötétségből, S a ború az Égen szenderült — Jutott, mit adtak ötlegöl. Jutott, mert voltak, kik véredül \feled együtt ettek a Tálból — Jutott az út porából, Jutott Neked az álmaimból Jutott Neked; csak szenvedés, S mi bíborszép; üdvözöl, Örök rózsadíszeid mögül — tizenhetedik oldal �Körkérdés - Válaszok: NEPTUN Előző számunkban körkérdést Bénink közzé, mely a Neptun rendszerről' kérdezte felhasználói véleményét. A kérdésre számos válasz érkezett - me­ lyeket ezúton is köszönünk ezek közül a legérdekesebbeket tárjuk ezennel ekBteit Szaki: „Milyen rendszer az olyan, amely­ ben én, mint Isten teremtménye MTVJLN néven szerepelek?! 99 Balázs: 99',A Neptun egy rossz oktatási rendszer kiszolgálója. Lényegében nem különbözik attól, mintha az ajtónak fe­ szülnénk az ajtó előtt. JJ T. V: „Nagyon rossz, gááz.” Miért? „Hát menj fel a Neptunra, és megtudod. „Sokkal jobb lehetne, ha minden infor­ máció, hirdetmény naprakészen megta­ lálható lenne a Neptun rendszeren ke­ resztül, és már nem is lenne szükség be­ menni semmilyen ügyben a tanszékekre, mert a számítógép előtt is választ kaphatnánk kérdéseinkre. íí A T.O.-n azt a választ kapta egy tanácsta­ lan hallgató, hogy „Maga az egyetlen, aki­ nek gondja van a Neptunnal. >9 ,Ha valaki nem elég figyelmes, akkor vé­ »Jletlenül olyan tárgyakat is felvehet, amik nincsenek is az ő évfolyamán (pl. polgár 2. helyett 3.), illetve lehetett választani a rendszerben polgár gyakvezetőt, de aztán mégis beosztották az embereket, jelentkezésüktől függetlenül. 99 .Számomra eléggé mellbevágó, hogy bi­ zonyos tanszékek nem éltek a rendszer nyújtotta lehetőségekkel, és a hallgatókat kötelező jelleggel osztották be gyakorla­ tokra, pedig nem minden időpont opti­ mális (pl. speckollal ütközhet). Volt olyan tanszék, amelyik szeptemberben két nap­ pal a rendszer lezárása előtt osztotta be kötelező jelleggel a hallgatókat gyakorlat­ ra. Az, hogy arra az időpontra a hallgató már felvett más órát, esetleg beiratkozott nyelviskolába, vagy egyéb programot szervezett magának, az nem érdekelt sen­ kit. »Önök elsősorban egyetemisták« és »A polgári jog a legfontosabb tantárgy« hangzott a válasz... Én ezt nem tagadom, de akkor ne szeptember végén osszanak 99' tizennyolcadik oldal be valahova. Ez egy hihetetlen bizonyta­ lansági tényező egy hallgatónak: szeptem­ ber végéig semmit nem szervezhet magá­ nak, hátha épp arra az időpontra sóznak a nyakába valami kötelező tárgyat. Elszo­ morító, hogy vannak, akik félnek a sza­ badságtól ...” HŐK: „A HŐK részéről 2 srác vállalta, hogy a rendszergazdának segítenek élhe­ tőbbé tenni a rendszert, az a feladatuk. hogy a diákok észrevételeit próbálják meg eljutatni hozzá. Tipikus probléma, hogy noha UV-zni csak a sikertelen vizs­ ga után 4 nappal lehet legkorábban, a rendszer engedi akár a másnapi jelentke­ zést is, és a legtöbb hallgató nem a vizs­ ga szabálytatot böngészi, hogy mit hogyan lehet. 9? .Kinti gépről teljesen bizonytalan a je­ lentkezés, vagy egyenesen lehetetlen. »?• Zoli: „Én az indexben nem vagyok hajlan­ dó a tantárgyak bugyuta ABC-sorrendjét követni: a gép van az emberért, nem az 99 ember a gépért. a lehetőség, csak élni kellene 99.Megvan ’ vele, hogy legyen egy ideiglenes és egy végleges tárgyfelvételi időszak. A speciál­ kollégiumokat először meg kell nézni, milyenek, mik a követelmények, milyen a tanár, milyen időpontban van, érdekel-e egyáltalán. Csak utána lehet felelősen dönteni arról, hogy tényleg föl akarom-e venni az indexbe. Én szeretek sokat vacillálni... 99 ,Amíg nem volt Neptun, addig úgy tud­ 99tam jelentkezni vizsgákra, ahogy eltervez­ tem, most 1 vizsga miatt borult az egész vizsgaidőszakom. 99 .Akinek nincs otthon gépe, az meg***;a (rosszul járt — a szerk.), mert most is ugyanaz a tömegnyomor van, csak most a számítógépek előtt. 99 99 Zsombor + Lénárd: „Ilyenkor nincsen vele semmi bajom. Egyébként végül is jó, bíz­ zunk benne, hogy egyre jobb lesz. Bár mindig felmerül a kérdés, mint az elején, hogy minek az egész, minek kellett bevezetni. 9, Tádé: „Szerintem jól működik, jó dolog, nincs vele különösebb problémám, de kevés a tájékoztatás, így jelentkezéskor ta­ lálni kell valaki fabó embert, aki elmagya­ ráz mindent, hogy mit hova kell jelent­ kezni, mert ha egyedül van az ember, ak­ kor BECSÓDÖL.” Könyvtáros Józsi bá’: „Próbálunk segíteni a hallgatóknak, hisz ezekre a gépekre is fel­ tettük a Neptunt, pedig nem ezért vannak itt. Több számítógép kellene az egyetem»? nek. Gépterem: „Egyetlen új rendszer bevezeté­ se sem megy zökkenőmentesen. Mivel a feladatkörök nem voltak még pontosan tisztázva, gyakran olyan ügyekkel is hoz­ zánk küldték a gyerekeket, amelyeket mi nem tudtunk megoldani és a küldözge­ tésből elégedetlen hangok fakadtak, 3 hé­ tig tényleg enni nem volt időnk. A tanszé­ ki koordinátorok és a T.O, még nem volt szeptemberben kellően kitanítva, ebből adódtak problémák. Most már mindenki tudja a maga részét a Neptunon, és meg is tudja csinálni, továbbá a diákok is megta­ nulták kezelni, jóval kevesebb problémát okoz a jelentkezés. Mi is részt vettünk a kiképzésben, mi segítünk a hallgatóknak, ha tudunk, bátran fordulhatnak hozzánk. Probléma szokott lenni, hogy a rendszer 99 pontban délben lezár. Jogbölcselet tanszék: „Nagy könnyebbség, hogy megszűnt az emberáradat, viszont ettől még nem szabadult fel munkaidőnk, mert bár másfajta a terhelés, de a számító­ gépes munka sokkal több lett. Pl. a vizs­ gajegy felvitele a T.O.ról hozzánk került, és a vizsgalapkészítés is az oktatótól hoz­ zánk került. A rendszer enged olyan je­ lentkezéseket is, amik vizsgaszabályzatba �ríTTTT ütköznek (lásd UV- 4nap-szabályt). A tanszékek sajátosságait a Neptun rendsze­ rével kell egyeztetni és a T.O. direktívái­ nak megfeleltetni. Még fejlődik a rend­ szer, pl. a szak- és évfolyamdolgozatokat még nem tudja kezelni, de dolgoznak raj­ ta: néhány féléven belül biztosan le fog tisztulni. V Bünti tanszék: „Tetszik a Neptun rendszer, egyébként pedig mi mindig jelezzük a hi­ bákat, és ha azokat kijavítják, és folyama­ tosan fejlesztik és alakítják a tanszéki elvá­ rásoknak, akkor jól használható lesz. Szá­ munkra viszont sokkal több adminisztrá­ ciós munkát jelent, noha könnyebbség, hogy jóval kevesebb diák jön hozzánk. A diákoknak biztos sokkal könnyebb, de nekünk munka. Mindig gond, hogy a munkaidő péntek délig tart, de a rendszer szombat délig hozzáférhető, így a diákok még át tudják szervezni a hétfői napot, és hiába van kész pénteken a hétfői vizsga menetrend, hét­ fő reggel gyakran át kell dolgozni a vizs­ gabeosztást. Zoli: „Az hogy 10 fő alatt nem lehet speckollt indítani, az egy baromság. Elit­ képzés helyett igénytelen, tömeges, kultúremberhez, egyetemhez nem méltó fo­ lyamat zajlik. Ahogy Zlinszky professzor Úr mondta ezelőtt 4 évvel: egy darab hallgató is hallgató. (Minőség helyett mennyiség? Konzumidiotizmus?!). A meghirdetett speckolloknál a tanárt és az időpontot kellene megadni, ha a tárgyle­ írás (ami legalább ennyire fontos!) úgyis hiányzik. A tárgyak fölvételének miként­ jéről minden tanszék adjon ki részletes, pontos és végleges tájékoztatót. Tavaly li­ dércnyomás volt: naponta és óránként is változott, hogy pontosan milyen gyakor­ latot kell vagy nem kell fölvenni, és ho­ gyan. Aki véletlenül nem hallotta a plety­ kát, az utána akár a Dunába ugorhatott. Ugyanilyen probléma a vizsgajelentkezé­ seknél is volt. Mindent egybevetve: nem rossz, sőt hasznos a „RENDSZER”, de egyelőre még senki nem fogta föl, hogyan kellene praktikusan, de egyben méltó stí­ lussal hasznosítani.” Gyűjtötte, összeállította, szerkesztette: Török Balázs Futaki Tibor virslis kalandja őrült beszéd, de van benne rendszer Egy verőfényes reggelen Futaki Tibor, a világtalan festő, arra ébredt, hogy két jól megtermett bajszos kályha, mint később ruhájuk címkéjén tapintotta: Mazsola és Tróger Anti, dörömböl az ablakán. Amint kidöcögött kurta kis lábain undogító viskójának verandájára, rögtön neki­ szegezte a kérdést a két illetlen fűtőbe­ rendezés ajtajának: „Kedves Bádogdo­ bok, miért kell egy nyomorult, világtalan festő ablakán dörömbölni ily korán, rá­ adásul ha nincs is ablaka?” Kuss - mond­ ta Tróger, és már csatolta is rá Futaki aszott kezecskéire a béklyót, majd egy va­ saló után kötve végighúzták Hetedhét és Negyednégy Országon. A királyi palota kertjében a két kályha átadta a testőrség számára az addigra már felismerhetetlenné gyalázott piktort. Futaki nem értette, mi történik vele, de már nagyon éhes volt. A testőrök pa­ rancsnoka végigvonszolta hősünket a pa­ lota 101 termén, ahol Futakinak minden­ kivel kellet játszania egy parti snóblit. Vé­ gül a besokallt mázoló elalélt. Midőn felocsúdott szörnyű látvány tá­ rult elé: Gyuribá a Ferenc József-szakállú huszár-király állt előtte s homlokán nőtt szájával így szólt: „Futaki, Futaki, látom megint éhes vagy! Én viszont igazságos huszár-király vagyok, és segíthetek neked, hogy jól lalgál, de ezért még valamit meg kell tenned.,Ez volt az a pont, amikor Futaki becsokizott, ugyanis hallott már egyet s mást Gyuribá hálószobájának bes­ tiális titkairól. Azonban félelme alaptalan­ nak bizonyult, mert az ordenáré király így folytatta: „Ha kiállsz egy próbát, megven­ dégellek és mind a két lábad megmarad. A próba a következő: az itt látható (a király itt elröhögte magát) hat láda valamelyik­ ében egy virslit rejtettem el. Felhasználva a ládákon található sima (bahaha) feliratokat rá kell világítanod (huhuhu), hogy melyik ládában van a virsli, és akkor nyertél. Anynyit még elárulhatok, hogy a virslit rejtő láda biztos, hogy igazat mond, és legalább három láda hazudik’ Futaki előtt, ha látott volna, a következő kép tárult volna fel: 1. láda Pontosan két láda mond igazat 2. láda A virsli nincs itt vagy a 6. láda igazat mond 3. láda A virsli a 2. ládában van 4. láda Az 1. láda igazat mond és a virsli nincs itt 5. láda Nincs virsli az 1. és a 2. ládában 6. láda A virsli a 2. ládában van - „De Gyurikám én nem látok semmit! » - „Sajnos, Tiborc, lábad bánja! Helyzeti hátrányod senkit nem érdekel! » Hát körülbelül ez a hiteles története Futaki lábatlanodásának. Most már tét nélkül, előttetek áll a fel­ adat, hogy megfejtsétek a vicces király ra­ vasz feladványát! Dedics Zsigmond tizenkilencedik oldal �PRO FACULTATE-NAP 2004. április 29. Hagyományteremtő célzattal, a tavalyi nagy sikerű Pázmány-Nap folytatásaként idén első ízben kerül sor a Pro Facultate-Napra. A Hallgatói Önkormányzat és a Lippay György Kör szervezésében négy helyszínen zajlódnak majd az egész napos rendezvény programjai. A programok széles kört ölelnek fel: előadások, kiállítások, sütés-főzés, evés-ivás, táncház, valamint a Pro Facultate-díjak átadására is sor kerül majd. ■ A PROGRAM: Díszterem (12.00-18.30) • Szentmise • Megnyitó • Az Akadémia vonósnégyes koncertje • Képzőművészeti kiállítás • EU-konferencia • Az Arco Kamarazenekar koncertje • Pro Facultate díjátadó ünnepség • Kerekasztal-beszélgetés a Karról Gesztenyés udvar (13.30-22.00) • Bogrács-party (főzzünk együtt a tanárokkal!) • Büfé, borkóstoló • Tombola • Csángó táncház oktatással • Történelmi vetélkedő dr. Horváth Attilával • Koncertek (Leann Dubh, Legis Actio) L előadó (15.00-18.00) • Történelmi előadások • Iparművészeti kiállítás • Csapatépítés I. gyakorló • Rovásírás-oktatás • Környezetvédelmi konferencia Késő este buli a Living Room-ban! Mindenkit szeretettel vár a Hallgatói Önkormányzat és a Lippay György Kör! A Pro Facultate-díjról , A tavaly alapított, idén második ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődésé^ ért, A tavalyi első díjazott Dr, Zlinszky János alapító dékán volt. Idén a Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazott­ ja szavazhat arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb az immár hivatalos, a Kari lánács által jóváhagyott kitünte­ tésre. A szavazatokat többféle módon gyűjtjük: el lehet küldeni e-mailben a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mail cím-’ re, a nagyelőadásokat a Lippay György Kör szavazatgyűjtő osztagai járják majd, illetve április 14-től 20-ig a 28-as épület aulájában 10.00 és 14.00 között a jelenlévő bizottság előtt lehet megejteni a szavazást. Kérünk mindenkit, hogy csak egyszer szavazzon! SZAVAZÓLAP Pro Facultate-díj 2004. Az én szavazatom; � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 2. szám 2004. április 6. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Milyen az oktató-hallgató viszony a karon? Prof. Dr. Péteri Zoltán, személyesen Néhány tudnivaló az úgynevezett bolognai folyamatról Szaddam és az oroszlánok Könyvajánló: Bogár László és a globalizáció Glosszátor Azok a boldog szép napok 7. A Büntetőjogi TDK Vad Fügefa Föltámadott a tenger Lenin és Sztálin vécédeszkában Támadnak az impresszionisták Kúrán Andor: Haza, a mélyben Sáska Zoltán Attila: Rituálé - Körkérdés — Válaszok: NEPTUN Futaki Tibor virslis kalandja Pro Facultate-Nap Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. április 6. Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1449kb+4647kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_2_20040406 Relation A related resource T00062 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_2_20040406 Boronkay Miklós HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/f27afe14747bcf0b9326495edda8ef8f.jpg 6cfdfae2145480b596b8e11d5ff0f74f https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/28abecde64f972f0f413e17ffa0e3865.pdf 454395f7f37415178033f10affb24d6d PDF Text Text J2.OO4O42.^ yiL évfolyam^ 3, szám e~mail: itelet01@hotmail.com hon lap: www.iak.ppke. h u/itelet 2004. április 29. �■ I MA u I „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt' (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Miénk a Világ! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A nem-is-olyan-rég-beköszöntött tavasz frissességébe, a végre-valahára-eljött Európai Unió eufóriája és talán nem utolsósorban a ka­ ri közélet felpezsdülése mintha mind ezt mon­ datná velünk: A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Boronkay Miklós (tel: 06 30/293 20 10) MIÉNK A VILÁG! A szerkesztőség tagjai: Cseri Tímea, Gulyás Judit, Milisits Barbara, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szincsák Zsuzsa, Török Balázs, Zsellér Máté Munkatársak: Dedics Zsigmond, Dévényi Nóra, Erdélyi Ágnes, Fekete Borbála Ifeleki László, Szilvásy György, Vargha Bálint, Zalai Péter Tudományos tanácsadó: dr. Koltay András, egyetemi tanársegéd Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmaiLcom) kérjük! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel lánáraink emberközelben 2. A Passió a Pázmányon Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport Ha már utánzunk... Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével Beszélgetés Barta Zitával Felsőoktatási Információs Pont Beszámoló a Kari Tudományos Diákköri Konferenciáról PPKE-JÁK, Kan TDK eredménye Dúlt hiteink és a valóság Az alkotmányjogi TDK Filmajánló Glosszátor Párizs fénye Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness Oktatók — hallgatók Oktató-hallgató viszony a Karon A Szent Ignác Szakkollégium Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden Női szakasz e-mail cint: iteletOK^hotmail.com második oldal 3 4 6 6 7 7 8 9 10 10 11 12 14 16 17 18 19 20 21 22 23 24 Persze valamennyi örömünk mögé kérdőjel tehető: a tavasz pezsgé­ sét a nyári kánikula pre-vizsgaidőszaki lehelete, az Unió örömét a kétség kívül létező szkepszis, a kari események élményét a pesszimista-kötekedő-cinikus „elég ez?” kérdések savanyítják meg. A magunk részéről e néha cinikus, néha csupán ironikus, olykor egyenesen jogos kritikákat csak részben osztjuk. Nem célunk a nega­ tív hangulatkeltés: a vizsgaidőszak közeledtét úgyis érezzük, az uniós csatlakozás következményekről prejudikálni pedig nem szeretnénk. A kari eseményeket viszont továbbra is a lehető legkimerítőbben be akarjuk mutatni. Kapjon mindenki kedvet a tanszéki és a kari TDKkon való részvételre, az induló kari kamarazenekarhoz csatlakozásra, és általában a kínálkozó lehetőségek megragadására. Carpe diem, mondták egykoron, s ezen most nem a kilátástalan élvhajhászást ér­ tem, hanem a jelenben cselekvés perspektíváit: a múltat már nem alaMthaguk, a jövőt még nem éljük, cselekvésünk egyedüli lehetséges színtere tehát jelenünk marad számunkra. Ragadd meg a jelent! Lehetőségek márpedig számtalanok voltak az elmúlt hetekben: kari TDK, kerekasztal-beszélgetés a Passió című filmről, Tanáraink emberközelben két ízben is, Nato - és EU - konferenciák. Pro Facultate nap, és még sorolhatnám. Meg kell említenem, hogy a múlt számunkban feltett körkérdésre számos válasz érkezett, sőt még az azt megelőző (Neptun-rendszerrel kapcsolatos) kérdésünkre is. Nagy öröm, hogy a tanári karból is érke­ zett hozzászólás, karunk alapító dékánjának véleményét így szintén olvashagátok. Csak reménykedni tudok abban, hogy a lendült nem fogy el, és még többen kívánják véleményüket a nyilvánosság elé tárni. Qui tacet, consentire videtur, mondták régen, ha hallgatunk, beleegyezünk, amennyiben szólnunk kellett volna, és minden nehézség nélkül szól­ hattunk volna. A körkérdésekre szólnunk kell, és minden nehézség nélkül szólhatunk is. Aki ezzel a lehetőséggel nem él, az belegyezik a fennálló helyzetbe. Márpedig sok minden van, amibe nem szabad be­ legyeznünk! Ha megfelelő számú hozzászólás érkezik, minden eddigi témát újra fel fogunk vetni: nem késő tehát, hogy hozzászóljatok! Frusztrál a lap egyhangúsága? Tégy ellene, hogy ne így legyen! Öröm­ mel tölt el a lap sokszínűsége? Tégy érte, hogy így maradjon! A kari közéletben való még aktívabb részvételünk reményében ajánlom e számot a Kedves Olvasó figyelmébe! Boronkay Miklós (főszerkesztő) honlap: www.jak.ppke.hu/itelet �li QO Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ ügyfélszolgálata, Felsőoktatási In­ formációs Pont figyelmébe ajánlja rendezvénysorozatát, amelynek programja: 2004. május 4. 15.00 2004. május 11.15.00 2004. május 18. 15.00 Helyszín: Egy mozijegy ára... Tisztelt Érdeklődd! Mi a sikeres pályázás titka? Dr. Vincze Krisztina (Magyar Ösztöndíj Bizottság) Short Orientation Seminar on Fulbright Scholarship Opportunities 2005-2006 / Tájékoztató a 2005-2006-os Fulbright ösztöndíj lehetőségekről Dr. Brückner Huba (Fulbright Commission) Oklevelek és bizonyítványok elismerése az Európai Unióban Dr. Mészáros Gábor (Oktatási Minisztérium Magyar Ekvivalencia és Információs Központ főosztályvezetője) A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ Díszterme, 1088 Budapest, Reviczky utca 6. A rendezvény ingyenes! Amennyiben részt kíván venni előadásainkon, kérjük, jelezzen vissza! További felvilágosítás; a Felsőoktatási Információs Pont munkatársainál Erdéiyben kigyulladt a dévai Böjté atya által épített Szoi^tai Gyermekotthon. Nyár eldén adták volna át a mezőgazdasá­ gi épületekből átalakított árvaházat. ' Hu szón valahány magyar gyermeket azon­ nal el kellett költöztetni, a beköltözése vá­ rók sorsa pedig bizonytalanná vált. Újra felépíteni szinte reménytelen - vagy mé^em (!). Sajnálkozunk csak (!) / vagy teszünk is valamit??? Kerek mindenkit, aki látta Mel Gibson Pas­ sió című filnyét, hogy mozijegyének árát az alábbi, számlaszámra fizesse be: Dévai Szent Ferenc Alapítvány Magyar Külkereskedelmi Bank Rt, 10300002-20145639-00003285 • a 411-5770-es számon, • a fip@hik.hu e-mail címen, • vagy személyesen, a FIP ügyfélszolgálatán a HIK aulájában. Mit csinálsz nyáron? Fiatalok fesztiválja 2004. július 12-17-ig - Csobánka Ki a szervező? A Chemin Neuf Közösség 1973-ban szüle­ tett, a katolikus egyház része. Az ökumeni­ kus elhivatottság miatt tagjai között nem­ csak katolikusok vannak, hanem különböző keresztény felekezetek tagjai is (protcstán„1....---------------- 1_\ A 1 1----------------sok, ortonoxok). A közösségben együtt nek a családos és szerzetesi hivatással elkö­ teleződött tagok, férfiak eg' k és nők egyaránt, akiket az Evangélium hirdetésének hi.d^C^éx.ö. és az egyház szolgálatának vágya köt össze. Programok: rumok, - szentmise, — kikapcsolódás, - kis­ csoportos beszélgetés. b ízelítőül: Mi a keresztény ima? Isten tényleg érdeklődik irántam? Mit jelent Istennek adni az életem? Isten mindent előre gondolt? Meg lehet-e minden bocsátani? Ambíció és hit a munkában. Hogyan szerethetek igazán? A hit vajon gyengeség? Szerelem... örökre? El lehet-e köteleződni örökre? ^elentkezés és információ: Sárvári Cecíliánál a (06-1) 235-ü088-as telefonszámon vagy a misszio@freemail.hu e-mail címen. Részvételi díj: 11.000-13.000,- Et. A pénz ne legyen akadály! Szeretettel várunk! — zsolozsma, - előadás, - tanúságtétcl, — fó­ lus est ars boni et aequi... Ez úton szeretném a HŐK nevében megkö­ vetni azon hallgató-társaimat - akik vélemé­ nyét a március 19-én megjelent Kari Lapban tolmácsoltad, kedves Barbara. Senki sem sért­ hető világnézetében - igazad van (!); tudjuk és valljuk: a lelkiismereti szabadság alapérték. Alapérték; és -jog (!). Mint Te is biztosan tudod - két joganyagot szokás elkülöníteni; ne­ vezetesen: a természet- és a tételes jogot. E két joganyag között a szemben állás nem szükség­ szerű; de jelen esetben, az összeütközés tapint­ ható. Értetlenül állok a tény előtt, hogy erre, a VII. évfolyam 1. számában közölt cikkedben, még csak nem is utaltál. Mire gondolok? Az utóvizsga-időszak feb­ ruár közepéig tartott. Nekünk, mármint a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek, és rajtunk keresztül a hallgatók közösségének célja, hogy a kari rendezvényeken minden polgártársunk részt vehessen, kivétel és meg­ szorítás nélkül. Ebben az esetben, a törvény­ szöveg a jog szellemét sérti, az alapelveket ve­ szi semmibe. A jog, szerény véleményem szerint, egyszer­ re tételezhető az emberi tudatban, és azon kívül. Ember és környezet - kölcsönösen hatnak egy­ másra. E kölcsönhatás révén alakítja ki az embe­ ri közösség, a közösséget összetartó, pillanatnyi szabályösszességet. Az említett szabályösszesség a változásban állandó. Az alapelvek pedig: bizto­ sítékként szolgálnak. Visszatérve tehát az általam hamisnak vélt, a köztudatban mégis rendíthetetlen, fenti megkülönböztetéshez, a CIC szelleme köve­ teli meg (!), hogy a karunk életében kiemelke­ dő jelentőségű felezőbál az utóvizsga-időszak lezárását követően kerüljön megrendezésre. (Zárójelben jegyzem meg, az utóvizsga-idő­ szak hallgatói és oktatói érdek, egyszerre. Eb­ ből következik, kedves Barbara, hogy a korai hamvazószerda nem jelenthet alapot az utó­ vizsga-időszak megrövidítésére sem (!).) A húsvét időpontját a csillagok jelölik ki a csillagok járása rajtunk, tehát a Hallgatói Önkormányzat képviselőin. a hallgatók közösségén, kívül eső körülmény. Arra kérlek, kedves Barbara, a későbbiekben csak akkor vesd szemünkre a kari szokások, ideihez ha­ sonló, hűséges megtartását; ha egykor, a HŐK képviselői, mi magunk, a hallgatók közössége, az égitestek mozgását képesek leszünk befo­ lyásolni (!). Hidd el, ami tőlünk telik, megtesszük... De, amint említettem, megkövetem, kép­ viselő-társaim nevében, az általad, kedves Barbara, megszólaltatott, szabadságukban megsértett, hallgató-társaimat. Őszinte tisztelettel: Teleki László IV/L / egy római katolikus - és európai. harmadik oldal �„Az egyetem katolikus jellegét kell erősítenem!” Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel Kránitz Mihály (1959), a Szentendrei Ferences Ginmáziumban érettségizett, öt év munka után 1982-ben jelentkezett az e$zt«É *gom£ szemináriumba. Másfel év katonai szolgilat után 1984-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Esz­ tergomban, majd folytatta Budapesten, a Hittudómányi Akadémián. 19894}enì szentelték pappá. Pa^dsztikáBöi dokto-, rált. Egy év káplám beosztás után két évet a római Gregoriana egyetemen töl­ tött, ahol dogmatika szaklicenciátust szerzett. 1993-tól tanít teológiát a leve­ lezd Tagozaton, eközben négy éven át prel^Étsu a Központi Papnevelő Inté­ zetben. 1995-től docens, majd 1996-tól tanszékvezető. 1998-2003 között a Leve­ lező Tagozat igazgatója. 2003. szeptem­ ber 1-tŐl a PPKE rektor-helyettese, - Rektorhelyettes Úr! Többször hangsú­ lyozta, hogy a rektorhelyettesi pozíció­ val nem feltétlenül csak a papírmunkák gyarapodnak. Milyen örömei vannak jelenlegi munkájában? Talán az előzőekből kiderül (Megjegyzés: a Rektorhelyettes Úr életútját is tartalma­ zó teljes inteqú az ítélet internetes válto­ zatában lesz olvasható - a szerk.), a pozí­ ciókat nem én keresem, hanem ezek talál­ nak rám. Amikor egy kis szabadkozás után úgy érzem, hogy talán mégis vállal­ nom kellene, akkor azt hiszem, ehhez megkapom a kegyelmet is és az erőt is. A felsőoktatás nem áll messze tőlem, én magam is még 1978-ban, bár nem hivata­ losan, mivel korábban egyházi iskolás voltam, de bejártam egyetemi órákra az érettségit követően. Próbálom előmozdí­ tani mindazt, ami egy új felsőoktatási in­ tézmény, nevezetesen a katolikus egyetem esetében követelmény. Lelkületben, tu­ dásban, struktúrában, személyekben. Ez a jelenlegi tevékenységem, az ebből fakadó öröm pedig az ennek a munkának való átadottság. Nem vagyok sztahanovista, hogy éjjel-nappal a kijelölt mennyiséget ledolgozva éljek, hanem hogyha nem do­ bog a szívem ezért a feladatért, nevezete­ sen a katolikus egyetemért, hát akkor tényleg csak „hideg lakatos” vagyok, aki csak kívülről nézi a feladatokat, és egy munkahelyet lát a hivatásában. így ezt a negyedik oldal ft * ■''AJ I egyetem. Hiszen a kath’ holosz, kath ’holon ezt jelenti, hogy egyszerre egész. Itt mindenki megtalálja a saját érdeklődé­ sének megfelelő témát, szakot, előadást, kart. Az is szeretném elérni, hogy az egyetem valóban adni tudjon a hallgatók­ nak egy olyan képesítést, amellyel a világ­ ban boldogulni tudnak. Tehát, hogy ez a katolikus jelleg megvalósuljon, ezért sze­ retnék a legtöbbet tenni, személyi kap­ csolatok építésével, mind a professzorok­ kal, mind pedig a hallgatókkal, és nem utolsósorban a személyes lelki életem, az imádság segítségével is. - Fél éve végzi munkáját. Melyik az a terület, amelyen úgy érzi, hogy a legtöbb eredményt tud felmutatni? feladatkört bárki elláthatná. Hogy miért vagyok itt? Az még magam számára is kérdés, de ezen nem gondolkodom. Igent mondtam erre a feladatra, és próbálom a tőlem telhető legjobbat megtenni. - Mit tart követendőnek elődei törekvé­ seiből? Milyen alapvető célkitűzései vannak? Nemrég elindult egy vállalkozás, - szeré­ nyen mondom, hogy tőlem indult ki - ne­ vezetesen, hogy elvisszük az egyetem hírét azokba a katolikus gimnáziumokba, ame­ lyek Budapesten és az ország különböző részein találhatók. A karok képviselői együtt, előzetes megbeszélés alapján men­ nek el az érettségizőkhöz, hogy ott megis­ mertessék, bemutassák az egyes szakokat, és karokat. Nagyon eredményes volt ez eddig. November és december hónapok­ ban már lezajlott egy periódus, most janu­ árban és februárban folytatódik a követke­ ző. Ennek a gyümölcsei már látszanak, például az a fogadtatás, amelyben a gimná­ zium igazgatói minket részesítettek, továb­ bá a számtalan kérdés, amely az érettségi­ zők részéről záporozott. Bízom benne, hogy ezek a diákok a jelentkezések során az első helyen a katolikus egyetemet fogják megjelölni. Ha nyílt napokon megismerik, hogy mi folyik itt, akkor talán bátrabban tudnak választani és dönteni. Egyetlen elődöm volt, a jelenlegi rektor úr. Említettem a vőlegény és a menyaszszony példáját. Ok is nagy elszánással ug­ ranak fejest a mélyvízbe, a közös életbe. Tulajdonképpen én is így kezdtem el a feladatomat. Majd meglátod... És meg­ láttam, ami nem volt könnyű. A teológián az időmet jobban be kellett osztani, az újat nem lehetett elhanyagolni. De lassan-lassan kezd kialakulni az a harmónia, amellyel nem elszakadva a teológiától, de hanyagul teljesítve az nem új rektorhelyettesi feladatkörömet, mégis­ csak a teljeset tudom adni. - Mi az amit a jövőben másképp csi­ Célkitűzéseimet valójában megszabta a nálna? kinevezésem. Az egyetem katolikus jelle­ hz új káplánnak és plébánosnak az az gét kell erősítenem. De végül is ez a fel­ alapelve, hogy „egy évig semmit ne vál­ adata mindazoknak, akik az egyetem bár­ toztass!”. Nem szabad beletenyerelni mely fakultására járnak. Már a nevében ott van ez a jelző, hogy katolikus. És ez semmibe. De azért ez nem jelenti azt, hogy egy év után viszont mindent a feje egy nagyon súlyos jelző lesz egy idő után, tetejére kell állítani. Én nem erről az olmivel ez egy olyan mérce, amelyet soha nem tudunk átugorni. Egy törekvés kell, j dalról nézem a struktúrát, az egyetemet. professzorokat, munkatársakat, hanem hogy legyen bennünk, hogy megvalósít­ úgy próbálom elősegíteni a már meglésuk azt, amit jelent, hogy egész legyen az �vöknek a tevékenységét, hogy ők a saját területükön igyekezzenek a legjobbat tenni, azt, ami a feladatuk. - Elvben rengeteg lehetőség volna kül­ földi ösztöndíjakra, rövidebb, esetleg egy-két éves tanulmányútokra, és ezek száma a csatlakozás után csak bővülni fog. Úgy tűnik, ezekkel a lehetőségekkel nem él megfelelően az Egyetem. Kíváne ezen változtatni, egyáltalán kinek a kompetenciája ez? Ez igaz. Nagyon sok kapcsolat van kül­ földi egyetemekkel — elég csak a hivata­ los honlapot megnézni -, tengerentúli egyetemekkel, katolikus egyetemekkel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedig hallgatókat, tanárokat küldhet ezen katolikus egyetemek karaira. Ez gyakorlatilag az elmúlt néhány év alatt épült így ki, aminek a kivitelezése még folyamatban van. Én is most ismerem meg egyrészt a listát, hogy melyek ezek az egyetemek, hogy mit ajánlottak fel, hiszen van egy külön keretszerződés mindegyikkel, melyek a bölcsészekre, jogászokra, informatikusokra illetve a teológusokra vonatkoznak. Még meg kell keresni azt a felelős személyt, aki a kapcsolattartásért, a kiküldetésért, a be­ számolókért tartozik elszámolással. Itt a hallgatók érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani. Egy kis időre, - hogy most ez két hónap, három hónap, fél év, egy év- minden hallgatóknakjó lenne kijut­ nia egy kis tanulmányútra, mert ez nagy mértékben tágítja saját horizontját és szakmai ismereteit. - Marad-e ideje a lelkipásztorkodásra, nem hiányoznak-e farkasréti hívek? Nagyon köszönöm a kérdést és a farkas­ réti hívekre való utalást. Épp a jövő hé­ ten keresztelek egy gyermeket, akinek if­ jú szülei a farkasréti közösségből kerül­ tek ki. Még nem voltak házasok, amikor hittanra oktattam őket. Amint valaki professzor lesz, rögtön hajléktalan is lesz. Nekem nincs lakásom, mindig be­ jelentkezem egy plébániára. Most is egy plébánián lakom, és így természetes mó­ don kerülök közel a hívekhez és a fiata­ lokhoz. Fel lehet nyugodtan keresni, megköze­ líthető vagyok. Most is tartok jegyes­ oktatást, ahogy említettem, nem egyet, többeket is keresztelek, gyóntatást is végzek, minden nap misézek, elvállalok néha zarándokútakat is. Legutóbb Teréz anya boldoggáavatására egy busznyi hí­ vöt vittem. És a farkasréti „báránykák’ azért megtalálnak. És, ha az ő házas hit­ tanuk hív meg engem egy kis beszélge­ tésre, azt örömmel elfogadom. Lelki na­ pokat pedig évente egyet-kettőt én is tar­ tok nekik. A teológiai karon pedig spontán módon kerülök baráti kapcsolatba hallgatókkal. Mivel őket tanítom is, ezért ott más a fel­ állás. A tanár-diák kapcsolatra eleve nem jellemző, hogy a hallgató megosztja a lel­ ki bajait a professzorával, de egyáltalán nem zárkózom el ez elől. Azonban az éle­ tem és a jelenlegi feladataim súlypontja valóban elsősorban az egyetem. - A Hittudományi Karon Ön többször szervezett a hallgatóknak különböző ta­ lálkozókat, ökumenikus alkalmakat, utazásokat. Legutóbb Debrecenbe és Máriapócsra szervezett buszkirándu­ lást, Lesz-e ideje-e, energiája, hogy ezt tovább folytassa.^ Amióta pap vagyok folytatom ezt. Azt hiszem az nem is lehet kérdés, hogy az embereket továbbra is összehozzam. Er­ re törekedtem mint kispap, pap, káplán vagy professzor. Óhatatlanul az embere­ kért élek, a közösség az elsődleges. Ah­ hoz, hogy fiatalok is egymásra találjanak, ahhoz jó és igényes programok is kelle­ nek. Ilyeneket próbálok szervezni. Erre a félévre is van már két-három program, amire a hallgatók már rá is bólintottak. Kevés a szervezés a diákok részéről, ha nincs meg bennük az elköteleződés, és sok más program is elszólíthatja őket. Ha viszont egy összejövetel jól sikerül, akkor az egy kis garancia arra, hogy a kö­ vetkezőre lesz egy kis mag, akik garantál­ tan eljönnek. Nemsokára egy indiai filo­ zófus jön a Fundamentális Teológia Tan­ székre. Ezenkívül lesz majd egynapos együttlét egy tanyán, ahol az Egyház és a közélet témájában fogunk beszélgetni régebbi teológusokkal, akik most már például önkormányzati képviselők. En­ nek lesz bűnbánati liturgia része is szentmisével, de játékos része is. Továb­ bá egy kolostort is meg fogunk látogatni Tiszaalpáron egy kiegészítős hallgatóval, aki bencés nővér. Tehát azt hiszem, hogy az egyéb zárthelyi dolgozatok és olvas­ mányok mellett jut ideje a hallgatóknak erre is eljönni. De talán épp én járok egy lépéssel mindig előrébb, a diákok nem is tudják annyira követni. Amíg az ember­ nek van hozzá egészsége, és megvan az a bizonyos lelkesedés, addig ezeket a prog­ ramokat ígérhetem. - A Jogi Karon az elmúlt fél év során sok emberrel találkozhatott. .. A Jogi Kar az a helyszín ahol a rektori hivatal is található, tehát nap mint nap átmegyek oda egy-két órára, jóllehet a főhadiszállásom a teológián van. Óha­ tatlanul is találkozom a hallgatókkal, de részt vettem a gólyatáborukban az utol­ só előtti napon és szentmisét mutattam be. Párbeszédre hívtam a hallgatókat, viszont olyan hatalmas a létszám, hogy itt az összefogás óriási feladatot jelent. Az elmúlt félév túl rövid idő volt arra, hogy igazán megismerjem akár a Jogi Kart, akár a Bölcsészkart, amely ráadá­ sul 25-30 km-re van Budapesttől. így ebben az esetben is a személyes kapcso­ lat stratégiáját tartom célravezetőnek, vagyis ahol barátaim vannak, onnan próbálok meg továbbindulni. Ók me­ sélnek arról, hogy mi folyik ott, milyen apróbb szerveződések, programok van­ nak, és ezeken keresztül igyekszem el­ jutni a hallgatókhoz. Ez még egy előt­ tem álló feladat, ezt elkötelezetten sze­ retném megvalósítani, - Milyen benyomás alakult ki a hallga­ tókról és az új kollégákról? Úgy látom, hogy olyan óriási az anyag a Jogi Karon, hogy a vizsgákra való felké­ szülés nagyon sok energiát kíván. Mind a hallgatók és mind a professzorok, - akik egyébként kiváló munkát végeznek - nagy próbatételnek vannak kitéve a szorgalmiés vizsgaidőszakban egyaránt. De a nagy létszámnak és a minőségnek együtt kell jelen lennie. Lovassy Attila ötödik oldal �Tanáraink emberközelben 2. Bolondok napján Másfél Dékán lé­ pett be micimackós nyakkendőben, gondolatban rózsaszín parókában érdeklődői körébe. Hogy is történt? Április elsején Bándi Gyula dékán úr és El Beheiri Nadja dékánhelyettes asszony volt vendége a HÓK szervezésében im­ máron másodszor megrendezésre kerülő „Tanáraink emberközelben” című est­ nek. Ismeretes, hogy ezeken az esteken karunk két (illetve három) oktatója vall életéről, az oktatás rendjében megszokott formalitás, távolságtartás és általában kö­ töttségek nélkül. Múlt alkalommal a kar alapításában közreműködő Zlinszky Já­ nos professzort és a Tersztyánszky házas­ párt látta vendégül a HŐK, most pedig jelenlegi dékánt illetve tanulmányi dékánhelyettest. Ha hozzátesszük, hogy a közönség második sorában foglalt helyet Szabó István dékánhelyettes úr, örömmel konstatálhatjuk, hogy a kar vezetése majdnem teljes létszámban jelen volt. Külön öröm, hogy a beszélgetést immár egyre inkább a hallgatóság irányíthatta: míg az első órában a két moderátor (Boronkay Miklós és Teleki László) kérdései alapján folyt a diskurzus, addig a második órában már számos hallgatói kérdés hangzott el. Kiderült például, hogy fiatalabb korában dékán úr súly­ emelő versenyeken, dékánhelyettes aszszony pedig úszóversenyeken indult eredményesen. Megtudhattuk továbbá, hogy dékán úr eredetileg rózsaszín parókában akart megjelenni bolondok napja alkalmából, ám ezt kollegái nem javasolták, így ma­ radt a micimackós nyakkendő... Ajó pél­ da ragadós, gondolnánk, ám a Bándi famíliában csupán a legkisebb fiú, ifj. Bándi Gyula szándékozik követni apját a jog útvesztőibe. Igaz ő olyannyira, hogy legszívesebben maga is dékán (vagy saját kifejezésével: „dékár”) lenne. El Beheiri Nádjától megtudtuk, hogy tízéves koráig muzulmán hitben nevelkedett, majd mi­ után áttért a keresztény hitre, azt tapasz­ talta, hogy a két vallás között kevés ellen­ tét van, viszont a kereszténység valami többletet ad a hívőnek az iszlámhoz ké­ pest. Beszélt továbbá az általa elvégzett bécsi jogi kar és a magyar jogi felsőoktatás különbségeiről... Hosszú lenne elmesélni mindazt, ami el­ hangzott azon az estén - ez nem is lehet célunk. „Aki kimaradt - lemaradt”. De ne búsuljunk: lesz még tanáraink emberkö­ zelben, szeretett tanárainkkal. Várunk mindenkit szeretettel! -MI- A Passió a Pázmányon Kerekasztal-beszélgetés a filmről Pontosan egy héttel a zártkörű, Pázmányos vetítés után a Lippay György Kör kerekasztal-beszélgetést szervezett Mel Gibson A Passió című, nagy indulatokkal kísért filmjéről. A meghívott vendégek, Kránitz Mihály rektor-helyettes, Zlinszky János alapító dékán, Sáry Pál adjunktus és Koltay Gábor filmrendező más-más nézőpont­ ból elemezték az alkotást. A film megtekintése után immár bizonyos­ sággá vált addigi sejtésünk, hogy a hatalmas vihar, amelyet kavart, valójában nem is ma­ gának a műnek szólt, hanem csak bizonyos körök által mesterségesen geijesztett, alapo­ sabban belegondolva valójában maga az Új­ szövetség ellen irányuló gyűlöletkampány­ ról volt szó. Semmi bántó, sértő nincs a filmben, a néhol valóban brutális jelenetek nem öncélúan a megbotránkoztatást szol­ gálják, hanem Jézus szenvedéseinek való­ sághű bemutatásán keresztül értünk vállalt áldozatának igazi mélységét kívánják meg­ jeleníteni. A kerekasztal-beszélgetés részt­ vevői is egyetértettek ebben. A kerekasztalt a szervező Lippay György Kör részéről Gerencsér Balázs nyitotta meg, majd Fodor György rektor úr köszöntötte a megjelenteket. Zlinszky professzor úr elő­ adásában tömören összefoglalta Krisztus perénekjogi hátterét, elemezve a zsidó főtanács hatodik oldal és Pilátus felelősségét a halálos ítélet megho­ zatalában. Sáry Pál tanár úr a film történeti­ leg vitatható elemeinek elképzelhető, lehet­ séges egyéb változatairól beszélt (hogyan tör­ tént pontosan a keresztre feszítés, a kereszt mely elemét vihette Krisztus a keresztúton, hogyan és miért állt be a halál, stb.), úgy gon­ dolta, valószínűleg nem mindenben teljes pontosságú az alkotás, de mindig hozzáfűzte, semmi bizonyosat nem tudhatunk, ezért akár úgy is történhetett minden, ahogyan azt Mel Gibson filmre álmodta. Koltay Gábor a filmes szakember nézőponqából tett néhány megjegyzést, de kitért a film által keltett in­ dulatok valós okaira is. Úgy gondolta: lehet, hogy nem mindenkinek áll érdekében az, hogy a krisztusi eszmék új táptalajra leljenek mai világunkban, mert ha az egyes ember lelkében, hitében megerősödik, majd meg­ erősödve, összefogva olyan közösséget alkot, amely eséllyel veszi fel a küzdelmet a lélek­ romboló, mai „kufárok” ellen, mindez a nap, mint nap tetten érhető, globális és helyi szin­ ten zajló folyamatok, az elüzletiesedés, a vég­ ső szellemi-lelki elsivárulás, a mindent egy­ beolvasztó nagy akarat, a pénz hatalma, a „fo­ gyasztó ember” egyeduralma (rabszolgasá­ ga?) ellen hathat. Végezetül Kránitz Mihály atya teológiai szempontból vizsgálta a film történéseit. Ezek után nézői kérdések zápo­ roztak a résztvevők felé. A filmet érezhető szimpátia fogadta a hallgatóságban, sokan el­ mondták: meghatározó, sokáig ható élmény­ hez jutottak megtekintésével. A beszélgetés két órás időtartama végül szűknek bizonyult, akárcsak a díszterem, ahol ismételten sokan már csak oldalt, vagy a folyosón állva jutottak helyhez. Újabb szép, közös élményben volt tehát ré­ szünk, és, ahogyan a film is megerősítette hitünket, úgy ez az este is reményt adott ar­ ra, hogy idővel egyre jobban erőre kap majd az, amiben annyira szeretnénk hinni: a Páz­ mányos közösség. -LGY- �Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport A többségi állam belső joga, szűkebben az alkotmány- és közigazgatási joga az állam szuverenitásának talán legfontosabb eleme. Fontos tehát kisebbségiként is ismerni az adott többségi állam alkotmányát, a benne rejlő és az általa elutasított lehetőségeket. Ugyanígy a központi és a decentralizált közigazgatási szervek által nyújtott lehető­ ségeket. Érdekes áttekinteni, hogy milyen jogszabályi háttere van egy-egy, a kisebbség számára fontos területnek, illetve (köze­ lebbről) tartalmaz-e az adott jogi környezet közvetlen vagy közvetett utalást a magyar­ ság képviseletére, szerepére. Mindezen kérdéseknek a határon túli magyarságra vetített kutatását tervezi elvé­ gezni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jo­ gi karának első határon túli magyar fiatalokat foglalkoztató tudományos műhelye, amelyet Flachbarth Ernőről, a felvidéki származású jogászprofesszorról, a két világháború kö­ zötti időszak egy, a felvidékiek számára meghatározó alakjáról neveztünk el. A kutatócsoportba eddig több mint húsz, II-V éves hallgató jelentkezett. A je­ lentkezők többsége erdélyi és felvidéki, de legnagyobb örömömre Kárpátalja is kellő mértékben reprezentált és van délvidéki kutatónk is. A kutatócsoport az Alkot­ mányjogi Tanszék keretein belül működik, Kilényi Géza professzor felügyelete mel­ lett. A kutatócsoport tagjait az Alkotmány­ jogi Tanszék olyan tudományos elismerés­ ben tudja részesíteni, mint például az egyénileg vagy szerzőtársként elvégzett kutatások évfolyam-, illetve szakdolgozat­ ként való szerepeltetése, továbbá a Kar fel­ állása óta rendszeresen működő Alkot­ mányjogi Tudományos Diákköri ülésén való előadása (amely magában rejti a kari, majd az országos TDK-n való megméret­ tetés lehetőségét is). Terveink között szerepel, hogy pályáza­ tok segítségével közös tanulmányutakat, vendégekkel előadásokat szervezhessünk, így még teljesebbé téve a kutatás élményét és a közösség összetartó erejét. A Flachbarth Ernő Kutatócsoport első ülését 2004. március 1-én tartotta, A je­ lentkezéseket nem zártuk le, szeretettel várunk minden közjog iránt érdeklődő ha­ táron túli magyar hallgatót! Komoly tapasztalattal gazdagodtam a kutatócsoport szervezése óta eltelt időben: nyilvánvalóvá vált ugyanis számomra, hogy a határon túli magyar hallgatók valós igénye, hogy egymásról tudjanak, a kérdé­ seiket megoszthassák egymással, és hogy megismerjék a másik elszakított régió problémáit (vagy örömeit). Röviden, hogy legyen egy hely, ahol mint határon túliak tudnak tenni valamit szülőföldjükért és sa­ ját boldogulásukért. Remélem a kutatási célok mellett ennek a kihívásnak is meg fog tudni felelni ez az új és hiánypótló kezdeményezés. Gerencsér Balázs (doktorandusz) Ha már utánzunk... Egy szép nyári napon épületünk előtti ^okadalomban boldog fiatalok feketéllettek könnyű talárban, fejükön négy-szögű' bojtos sapkával. Avatás volt. Az ön-irÓnia mindig jellemzett bennünket. így jutott eszembe az a történelmi anekdóta, amit Hans-Jürgen Rabe professzor barátom­ tól, a német jogász-egyesület akkori el-^ nőkétől sok éve hallottam. III. Frigyes: Vilmos a talár-vitát így döntötte el: „Die Juristen, diese Spitzbuben sollen die schwarze Robe tragen, damit man sie^ von weitem erkennen und ihnen aus Flachbarth Ernőről Flachbarth Ernő felvidéki származású jog­ tudós volt. március 1896. 3-án Gölnicbányán született, Egyetemi tanul­ mányait a Pázmány Péter Tudományegye­ tem Jog-és Államtudományi Karán végez­ te, ahol a Bethlen Gábor Kör és a Széche­ nyi Szövetség alelnöke volt. 1922-ben a felvidéki magyar pártok prágai titkára lett, illetve a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga ügyvezető al­ elnöke. Ebben a minőségében a népszö­ vetségi ligák kongresszusain és a genfi ki­ sebbségi kongresszusokon képviselte a fel­ vidéki magyarságot. A csehszlovák hatósá­ gok állandó zaklatása miatt kénytelen volt Magyarországra menekülni. 1933-tól a Felvidéki Tudományos Tár­ saság Budapesten főtitkára volt. Előadáso­ kat tartott itthon és külföldön, így a heidelbergi egyetemen 1934-ben. Főműve a nemzetközi kisebbségi jogok rendszeré­ ről szólt: System des internationalen Minderheitenrechtes. Geschichte des internationalen Minderheitenschutzes ­ positives materielles Minderheitenrecht. (Budapest 1937.) 1939-ben nevezték ki egyetemi tanárrá a Tisza István Tudományegyetem Jogbölcseleti és Nemzetközi Jogi lánszékére. 1949. június 16-ával a Pécsi Egyetem Nemzetközi Jogi lánszékére nevezték ki, amelyet 58 éves korában, 1954. december 12-én bekövetkezett haláláig vezetett. (forrás: Emlékkönyv Flachbarth Ernő tiszteleté­ re, Dr. Szabó Marcel (ed.); Budapest, PPKEJAK, 2002.) dem Wege gehen kann!” (A jogászok, ezek a csibészek csak hordják a fekete ta­ lárt, hogy messziről felismerhetők legye­ nek, és ki lehessen kerülni őket!). Az a gyanúm, hogy megint utánzunk. Filmekről. Ott avatnak ilyen talárban, sapkában, amit - micsoda tőlünk idegen rítus! - az ünnepség végén önfeledten ég felé lehet hajítani. Ugyanezekben a filmekben láthatók azok a jelvények, amelyeket neves egye-^ temek és college-ok diákjai ruhájukon alkalmakkor hordanak. Az embléma,’ ami elegáns sötét zakón igen jól hat, egy közösséghez tartozást jelent, amit büsz­ kén vállalnak. Nem lehetne inkább ezt utánoznunk? Gál Gyula Gál Gyula tanár úr kezdeményezéséhez csatlakozva az ítélet szerkesztősége fel­ hívja az illetékesek figyelmét arra, hogy a már létező kari (egyetemi) kitűzőt tegyék hozzáférhetővé minden hallgató számára - akár ingyen akár ellenérték fejében. Ja-^í vasaljuk továbbá a - Gál tanár úr által is szorgalmazott - kari jelvény elkészíttetését, melyet sötét zakóra, esetleg kendőre lehetne varrni. Úgy érezzük, jelhívásunk mögött sokan állnak, és a javasolt emblé­ mákra nagy igény lenne karunkon. hetedik oldal �Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével I^gre látv^áúlj^QS jelei vannak Karunkon a Hallgatói Öiil^nnáayzat Önkórraiányzat működéséműködésé­ nek. Gondolok itt alhajókirándulásra ^különböző előadások szervezésére, vagy az éppen szervi^ődö Pro Facultate-napra. Mindezen renifezvények lebonyolításához pénz kell. Sajnos a pénznek van egy ol)^n elkeserítő tulajdonsága, hogy so­ sincs belőle elég. Ami van, azt pedig, gondosan be kell osztani. Ezt a munkát végn B«p mint nap É gazdasági alelnöke, Ordas Eszter. Kérlek, mutatkozz be, néhány szóban. 83-ban születtem — Dunaújvárosban. Ott jártam áltanos iskolába, rajz tagozat­ ra, a Széchenyi Gimnázium angol tago­ zatára. Szerettem volna továbbtanulni pszichológia szakon - de ez nem jött össze (igazából meg sem próbáltam a fel­ vételit). Szülői unszolásra indultam el a jog felé. Nem voltam a gimiben magyar és töri faktos, ezért választottam a Páz­ mányt, ahova még a régi rendszerben felvételizhettem. Erre az egy helyre je­ lentkeztem, mivel ez volt az egyik leg­ szimpatikusabb iskola. Fel is vettek első­ re, most levelezős vagyok, de szeretnék majd nappalira átmenni, ha ez megold­ ható. Első évben nem voltam HŐK tag, másodévben az egyik HÖK-ös mondta, hogy új vezetés lesz, és szeretné, ha én is indulnék a választásokon. Amikor beke­ rültem, nem tudtam, hogy hol szeretnék tevékenykedni, aztán a gazdasági bizott­ ság alelnöki posztját vállaltan el. Rajzzal kezdted, aztán a pszichológia felé ori­ entálódtál, végül jogra jöttél. Ennyire szerte­ ágazó az érdeklődésed? Sok minden érdekel. Azért alakult így, mert mindenbe szerettem volna belekós­ tolni. Valójában az áll mindennek a hátte­ rében, hogy nem tudtam, mit is szeretnék csinálni, és a mai napig sem tudom, hogy mi az, ami igazán érdekel, és mivel szeret­ nék foglalkozni a későbbiekben. Az biz­ tos, hogy mindig mindenhol a közép­ pontban szeretek lenni. Eddig minden is­ kolámban benne voltam a diákönkor­ mányzatban. Szeretek első kézből meg­ tudni mindent - és igazgatni a dolgokat. Ez nem tudom, hogy mennyiben elfo­ gadható mások számára, de én azt gondo­ lom, hogy nekem ez így jó. Azóta is rajzolsz? Ha otthon vagyok és van egy kis szabad­ időm. De ez nem csak szabadidő kérdése. nyolcadik oldal kell hozzá ihlet, vagy valami hatás, hogy tudjak alkotni. Amikor kisebb voltam na­ gyon sok kiállításunk volt, több pályázatot is nyertem, és ez mindig inspirált, hogy újabb és újabb művek szülessenek. Most már csak hobby szinten rajzolgatok. De hát kevés időm van otthon, mert amint megyek haza, nővérem kisbabájával babá­ zom, most 10 hónapos. Ha pedig nem ba­ bázom, akkor a nyulammal, vagy a ku­ tyámmal foglalkozom. Hány testvéred van? Egy nővérem van, Ö 28 éves - elég nagy korkülönbség van köztünk. Dunaújvá­ rosban lakik. Főiskolára jár, a másoddip­ lomát csinálja. Segítek neki, amiben tu­ dok, meg ő is nekem. Igazi jó testvéri kapcsolat van közöttünk. Mi a feladata a gazdasági alelnöknek a HOKben? Nagyon sok feladat van, nagyon sok ,terhet” vettem a nyakamba, amikor el­ vállaltam az alelnöki tisztséget. Rengeteg felelőséggel jár. Ösztöndíjjak, szociálisés jegyzettámogatások kiutalása, a Hall­ gatói Önkormányzat éves költségvetés­ ének összeállítása, napi számlák elintézé­ se, minden rendezvénnyel, vagy bulival kapcsolatban. Jogi ügyletek is vannak. Minden napra jut munka bőven. Sok­ szor reggel, amikor bejövök még nem tudom, hogy mit fogok aznap tenni, de mindig tele van a dosszié az elintézendő munkákkal. Saját ügyeidet is mindig előre tervezed? A saját házi pénztáramat is mindig úgy ol­ dom meg, hogy legyen tartalék, próbálom a legjobban kihozni a pénzügyi dolgokat, és mindig próbálok befektetéseket keres­ ni, hogy a saját életemet megalapozzam. Ez mostanában, talán, elindul a maga út­ ján. Szüleim támogatnak a mai napig, de ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjón a mai világban, tenni és lépni kell. Ha meg tudom tenni: akkor most kell meg­ tennem. Valahogy meg kell alapozni a sa­ ját j övömet. Ha valaki előre tervez, előfordulhat, hogy nem mindig jönnek össze a dolgok, úgy, ahogy azt megtervezte. Hogyan viseled az ebből eredő esetleges kudarcokat.^ Nagyon rosszul viselem a kudarcot, de abban a pillanatban, ahogy nem úgy tör­ ténnek a dolgok, ahogy azt terveztem. ,felállók a padlóról”, és kitalálok egy má­ sik tervet. Nincs olyan, hogy valamin ke­ sergek, ha nem úgy jött össze, ahogy sze­ rettem volna. Közbejöhet bármi akár sa­ ját, akár mások hibájából, de nem szabad feladni, ha valamit igazán eltervez az em­ ber, az úgy kell, hogy legyen - bármi áron. Hosszabb távra is tervezel? 3-4 évre előre vannak elképzeléseim. Szeretnék majd elkezdeni egy másik is­ kolát is, de egyelőre így, hogy a gazdasá­ gi bizottság alelnöke lettem, nincs időm ilyesmin gondolkozni, hiszen felelek azért, hogy a diáktársaim időben meg­ kapják az ösztöndíjaikat, és hogy a HŐK gazdasági ügyeivel minden rendben le­ gyen. Ali lenne az a másik iskola, amit elkezdenél? Majd a közgazdasági egyetem, de ez még csak távoli terv. Jog és közgazdaságtan. Felvetődik bennem a kérdés: mennyire fontos számodra a karrier?' Úgy is kérdezhetném, a karrier vagy a család fontosabb számodra? Azt hiszem a karrier az nagyon fontos, de megpróbálom majd összeegyeztetni a kettőt. Szeretnék majd családot, de sze­ retném kialakítani a saját egzisztenciámat, függeni nem szeretnék senkitől. Anyagi­ lag nem szeretnék támaszkodni senkire, persze más téren igen, de azt nem tudom elképzelni, hogy valaki eltartson. Lukács Tamás �sa Beszélgetés Barta Zitával, a HIK Felsőoktatási Információs Pont vezetőjével Gondolom, sokan vagytok tagjai, vagy legalább is hallottatok a Hallgatói In­ formációs Központról (HIK). Azt vi­ szont kevesen tudják, hogy a HIK-ben működik a Felsőoktatási Információs Pont (FIP), amelynek vezetője, Barta Zita nálunk végzett a Pázmányon, Ve­ le beszélgettünk az intézmény szolgál­ tatásairól. s A felsőoktatási intézményekkel tartjátok vala­ milyen formában a kapcsolatot? Igen, elkezdtük a HŐK irodákkal felven­ ni a kapcsolatot. Megpróbáljuk a FlP-et a hallgatói önkormányzatok figyelmében ajánlani, hiszen a velük kialakított jó kap­ csolat a záloga annak, hogy a FIP minél ismertebb legyen a hallgatók között. Hogy kerültél a HIK-be? A vidéki felsőoktatatási intézményekkel is fel­ vettétek a kapocsaltot? Már korábban is a felsőoktatásban dolgoz­ tam, a Doktorandusok Országos Szövetsé­ génél, a nemzetközi kapcsolatokkal, és nemzetközi ügyekkel foglalkoztam. Majd egy kisebb kitérő után kerültem ide a HIK ügyfélszolgálatára, onnan neveztek ki a Fel­ sőoktatási Információs Pont vezetőjévé. A győri Széchenyi István Egyetemmel na­ gyon jó a kapcsolatunk és egyre több vi­ déki főiskolával és egyetemmel keressük az együttműködési lehetőségeket; azért, hogy az Információs Pont szolgáltatásait minden hallgató igénybe vehesse, aki sze­ retné. Mivel foglalkozik a HIK? A Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ 2003 elején indult el, mint az Ok­ tatási Minisztérium (OM) egy speciális hát­ térintézménye. 13 teremben 300 számító­ gépen biztosítunk Internet hozzáférést. Ed­ dig 9-10 ezer felhasználónk van. Pontos számot nem tudok mondani, hiszen napon­ ta változik, lejárnak a regisztrációk, és jön­ nek új emberek. A regisztrált tagjaink kap­ nak egy 50MB-S tárhelyet és egy saját e­ mail címet. Tőlünk hozzá tudnak férni az elektronikus információszolgáltatáshoz, amely az OM adatbáziscsomagja (pl. Web of Science). Van egy könyvtárunk, ahol több ezer kötet van. és folyamatosan bűvöl. Főleg jegyzete­ ink és tankönyveink vannak. Továbbá, egy on-line katalógusunk is, ahol érdemes meg­ nézni, hogy meg van-e a keresett könyv. Ha esetleg nincs, akkor írni kell egy e-mailt, és a legközelebbi rendelésnél beszerzik. Emellett működik már gyermekmegőrző is (ami ugyan nem sok egyetemistát érint - de azért akadnak néhányan). Lehet ezen kívül szkennelni, nyomtatni és CD-t íratni is. A HIK-hez tartozik egy könyvesbolt, ahol a regisztrált tagjaink 10% kedvezménnyel vá­ sárolhatnak. A HIK-ben működik a Felsőoktatási Infor­ mációs Pont, amely egy olyan integrált ügy­ , félszolgálat, ami segít a hallgatóknak választ adni a felsőoktatással kapcsolatos kérdéseik­ re. Van egy internetes adatbázisunk, ame­ lyen rengeteg információ található, valamit K van személyes ügyfélszolgálatunk is április elsejétől 3 munkatárssal, akik reggel 8 és es­ te 20 óra között állnak a hallgatók rendelke­ zésére. Ezen kívül telefonon, vagy e-mailen is meg lehet minket keresni. Beszélnem kell még rendezvényeinkről is. Például májusban szervezünk egy előadás­ sorozatot, ahol a magyar ösztöndíj bizottság és a Fulbright Bizottság fognak az ösztöndíj lehetőségekről tájékoztatót tartani. Az OM ekvivalencia főosztályáról is jön egy munka­ társ, aki a magyar diplomák EU-ban történő elismertetéséről fog beszélni. Szervezünk tanfolyamokat is. Elsősorban nyelvi tanfo­ lyamokról van szó, de jelenleg a legnépsze­ rűbb az EU-s pályázatíró tanfolyam. Ezekhez a fent említett információkhoz és adatbázishoz mindenki hozzáférhet, vagy csak a HIK tagok? Mindenki számára elérhetőek a FIP szolgál­ tatásai, attól függetlenül, hogy a HIK-ben regisztrált tag, vagy sem. Aki nincs regiszt­ rálva, az kap egy látogatói kártyát, azzal be­ jöhet, és igénybe veheti a FIP szolgáltatása­ it. Persze a tanfolyamokon csak regisztrált tagok vehetnek részt. Mekkora a könyvtár jogi szakkönyv gyűjtemé­ nye? Ezt így pontosan nem tudom megmondani, de lemehetünk utánanézni. (Lementünk, utánanéztünk, és azt tapasz­ taltam, hogy a nálunk használatos tankönyvekjelentős része megtalálható a könyvtár­ ban; amelyeket kölcsönözni ugyan nem le­ het, de fénymásolni belőlük: igen.) A felsőoktatási információs pont elérhe­ tőségei: Budapest VIII. Reviczky u. 6. (aula) E-mail; fip@hik.hu Telefon: 411-57-70. Dóbai Balint (Menned kellett... ) Menned kellett, de lábadon a cipő ólomként tapadt a Maghoz, mît az Idő végén se érsz el. A Maghoz, mi faradtan tar^a össze a Golyót, hogy álmatlan munkája gyümölcsét áldatlan kölykei szaggassák sz^el. Repültél volna, a magasság ujjaid hegyét legyezgette lágyan, de nem ért el. Régen láttam arcod, talán reggel, a tükörbe’, vagy a metrón, míg körbe­ körbe járta útját, s időnként tükröt varázsolt ablakára (mibe önként-, önkéntelen néztelek) a sötét. kilencedik oldal �oo® Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ ügyfélszolgálata: FELSŐOKTATÁSI INFORMÁCIÓS PONT A HIK ügyfélszolgálat (Felsőoktatási Infor­ mációs Pont) a HIK olyan szolgáltatása, amely mind a HIK látogatói, mind a külső felhasználók részére naprakész adatbázis­ ból, a felsőoktatási (hallgatói, oktatói és ku­ tatói) létet érintő kérdésekre ad válaszokat. Az Felsőoktatási Információs Pont egy olyan újszerű felsőoktatási szolgáltatás, mely iránytű szerepet kíván betölteni a fel­ sőoktatással kapcsolatos információk biro­ dalmában és segít eligazodni az információ­ rengetegben. Ezen ügyfélszolgálat a HIK lá­ togatói és a külső felhasználók részére nap­ rakész adatbázisból, a felsőoktatási (hallgatói, oktatói és kutatói) létet érintő kérdések­ re ad válaszokat. A hallgatók valamint az ok­ tatók és kutatók a HIK Felsőoktatási Infor­ mációs Pontján keresztül így egy helyen kaphat érdemi tájékoztatást és segítsé­ get a hallgatói, oktatói valamint a kuta­ tói léttel és életvitellel kapcsolatos kér­ désekben. 1. A Felsőoktatási Információs Pont infor­ mációszolgáltatásának tárgyköre Az FIP ügyfélszolgálat célja az, hogy a felső­ oktatási léttel kapcsolatos kérdésekre vála­ szoljon. A HIK Felsőoktatási Információs Pontja a következő területeken végzi az információ­ szolgáltatást: X általános tájékoztató az Oktatási Minisz­ tériumról; X felvételi-, továbbtanulási- és posztgradu­ ális képzési tájékoztatás és tanácsadás; X külföldi- és belföldi ösztöndíj és pályá­ zati tájékoztatás, tanácsadás; X európai Unóval és a tagsággal kapcsola­ tos tájékoztatás (különös tekintettel az oktatás világára); X diákhitellel kapcsolatos tájékoztatás és tanácsadás; X diákkedvezményekkel (diákigazolvány­ hoz kapcsolódó kedvezményekkel) kap­ csolatos tájékoztatás, tanácsadás és ügy­ intézés; X nyelvi képzés, nyelvvizsga tájékoztatás és tanácsadás; X hallgatói jogsegély; X karrier irodák tevékenységének bemuta­ tása, működésükkel kapcsolatos hírek, információs közzététele; X kutatói mobilitással kapcsolatos infor­ mációk; tizedik oldal X esélyegyenlőség program; X szabadidős programok. 2. A HIK Felsőoktatási Információs Pont elérhetősége: A HIK Felsőoktatási Információs Pontja na­ pi 12 óra időtartamban (hétfő-péntek 8.0020.00, szombat 10.00-18.00) biztosít sze­ mélyes elérést az érdeklődőknek. A szemé­ lyes kapcsolat a következő kommunikációs csatornákat jelenti: o személyes megkeresés a HIK épületében (Bp. Vili. Reviczky u. 6. aula); o telefonos ügyfélszolgálat (06-1-4115770); o e-mail-en érkező kérdések megválaszolá­ sa; (ugyfelszolgalat@hik.hu; fip@hik.hu). Internetes portálon kereshető információs bázis „Tudásbázis” (http://www,hik .hu/index.asp?r=198 vagy a www.fip.hu FIP Tudásbázis menüpont alatt) a nap 24 órájában az érdeklődők rendelkezésére áll. 3. Együttműködő partnerek A HIK Felsőoktatási Információs Pontja 2003. szeptemberétől többek között a kö­ vetkező szakmai szervezetekkel illetve in­ tézményekkel együttműködve kezdi meg az információszolgáltatást: OM, KM, EU Magyarországi Delegáció, OFI, MÖB, Fulbright Bizottság, Francia Intézet Pályázati Irodája, DAAD, TEMPUS, Mobilitás, Márton Áron Szak­ kollégium, Esélyt a Tanulásra Közalapít­ vány, Felsőoktatási Pályázatok Irodája, Di­ ákhitel Rt, Diákbónusz Kht, Balassi Bálint Intézet, HÖOK, FEKOSZ, Apertus Köz­ alapítvány, Felsőoktatási Diákegyesületek Szövetsége. Az információszolgáltatásban együttműkö­ dő partnerek körét a HIK folyamatosan bő­ víti, és igyekszik valamennyi szakmai szer­ vezettel szakmai együttműködést a fent ne­ vezett cél megvalósítása érdekében kiépíte­ ni, Természetesen a HIKjelen tevékenysége nem a többi speciális feladattal rendelkező felsőoktatási háttérintézmény hatáskörének elvonását célozza, hanem pont ellenkező­ leg: az ügyfélszolgálati feladataik egy részé­ nek átvállalását (az intézmények ilyen irá­ nyú tcher-mentesítését) jelenti, valamint egy újabb kommunikációs csatorna lehető­ ségét kívánjuk nyújtani. Beszámoló a Kari lüdományos Diákköri Konferenciáról Az Országos Tudományos Diákköri Kon­ ferenciákon eddig elért kiegyensúlyozottan jó eredményeink megőrzése reményében tartottuk meg április 5-én - az elkövetkező, 2005. tavaszán Győrött megrendezésre ke­ rülő OTDK-ra való felkészülés első lépé­ seként - a „Tavaszi” Kari Tudományos Di­ ákköri Konferenciát. A Kar összesen negyven - előzetesen Kari TDK-n bemutatott - dolgozatot nevezhet majd az OTDK-ra, így az egyes intézetek a most megrendezett „Tavaszi” és a következő félévben megrendezésre kerülő „Őszi” Kari TDK-ra összesen 6-6 dolgozatot nevezhet­ tek, illetve nevezhetnek be. A Bíráló Bizottság tagjai külön-külön értékelték az egyes szerzők írásbeli munká­ ját és szóbeli előadását, valamint a dolgoza­ tokhoz kapcsolódó opponensi bírálatokat. A Bíráló Bizottság a következő szerzőket és opponenseket részesítette díjazásban: I.helyezés: Könezöl Miklós: A Tyrannis egyes kérdései az ókori görög állambölcseletben Konzulens: Dr.Péteri Zoltán Il.helyezés: Csorna Zsuzsa: Bankműveletek Konzulens: Dr.Halász Zsolt Il.helyezés Burai-Kovács János: Közvetett károkozás közvetett kár Konzulens: Dr.Lábady Tamás Ill.helyezés Hős Nikolett: A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Konzulens; Dr.RadnayJózsef Ill.helyezés Kosztyu Tamás: A kereszténység szerepel­ tetésének kérdése az európai alkotmány­ ban Konzulens; Dr. Szabó Marcel Díjazott opponensek Nagy Márton Tóth Áron Boronkay Miklós Józsa Erzsébet Beréti Krisztián A Kar és a Bíráló Bizottság nevében gratulá­ lok minden szerzőnek és opponensnek, vala­ mint külön köszönetét mondok a konzulens oktatók segítő közreműködéséért, bízva ab­ ban, hogy az elkövetkező „Ószi” Kari TDK, majd az OTDK rendezvényén is számítha­ tunk értékes, a Kar „tudományos megítélé­ sét” tovább erősítő támogatásukra. dr.Landi Balázs Kari TDK titkár �V- PPKE-JÁK, Kari TDK eredménye /2004. április 5./ Dolgozat címe Név Tanszék Konzulens Opponens 1. Szabó Dóra Rebeka A részesség - különös tekintettel a bűnsegédre Büntetőjog Dr.Újvári Ákos Nagy Márton 60 Feltételesen 2. Sipter Orsolya Ajnácska Ölni vagy halni hagyni, avagy a halálbüntetés és a tényleges életfogytiglani szabadság-vesztés összehasonlítása Büntetőjog Dr. Újvári Ákos Nagy Márton 66 Feltételesen 3. Krámer Veronika Differenciált bánásmód és nevelés a büntetésvégrehajtásban Kriminológia Dr.Tamási Erzsébet Seres Tamás 83 4. Orosz Márta A fiatalkorúak pártfogó felügyelete a gyakorlatban Kriminológia Dr.Tamási Erzsébet Horváth Linda 87 5. Szabó Edit Internet és Versenyjog Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Tóth András 87 6. Somogyi Áron Mátyás Az ipari tulajdon egyes tárgyai a versenykorlátozó megállapodások tilalmának tükrében Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Csépai Balázs 83 7. Szilágyi Pál Béla Az Európai Közösségek Fúziós Rende­ letének (The EC Mcrgcr Regulation) 2001-2004-es reformja és a magyar szabályozás szükséges változtatásai Versenyjog Dr. Boytha Györgyné Dr. Csépai Balázs 97 8. Hős Nikolett A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Munkajog Dr. Radnay József Dömötör Szilvia 101 9. Rumi Tamás Az igazságtétel zsákutcája Magyarországon; Jogbölcselet Jog, múltértékelés és külhoni példák - avagy ellentmondások ajogállam eszméjében? Dr. Varga Csaba Csatári Zoltán 87 10. Könezöl Miklós A tyrannis egyes kérdései az ókori görög állambölcseletben Állambölcselet Dr. Péteri Zoltán Váczy Zoltán 114 11. Szabó Krisztina Fenus nauticum Római jog Dr. El Beheiri Nadja Tóth Áron 92 Feltételesen 12. Kéri Zoltán A végrendelet érvényessége és hatályossága Római jog Dr. Andrási Dorottya Boronkay Miklós 92 Feltételesen 13. Szilvásy György Péter Az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek múltbeli és aktuális kérdései Alkotmányjog Dr. Kilényi Géza Budaházi Árpád 94 14. Kiss Márton Gábor Érvénytelenség a közigazgatási jogalkotásban és jogalkalmazásban Közigazgatási Dr. Seereiner Imre Dr. Gerencsér Balázs 83 15. Nyéki Renáta A bankkártya, mint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz szabályozási kérdései Pénzügyi jog Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva Hajdú Csaba 84 16. Csorna Zsuzsa Bankműveletek Pénzügyi jog Dr. Halász Zsolt Mészáros Dóra 108 17. Princz Gergely Ajóerkölcsbe ütköző szerződés Polgári jog Dr. Lomnici Zoltán Király Éva Mária 81 18. Szende Zsófia A megbomlott értékegyensúly helyreállítása Polgári jog az építési szerződések hibás teljesítése kapcsán Dr. Lábady Tamás Józsa Erzsébet 90 Pontszám Helyezés Megjegyzés III. Feltételesen I. II. Feltételesen 19. Burai-Kovács János Közvetett károkozás-közvetett kár Polgári jog Dr. Lábady Tamás Dóda Balázs 107 20. Kelemen Ilona Tünde A betegjogi képviselők helyzete Magyarországon Polgári jog Dr. Jobbágyi Gábor Mód Kristóf 94 Feltételesen 21. Schlemmer Tamás A fájlmcgosztás jogi kérdései Amerikában és Magyarországon Polgári jog Dr. Koltay András Wittner Márton 83 Feltételesen 22. Boros Balázs Sándor Búza László elmélete a programjellegű normáról és a soft law Nemzetközi közjog Dr. Kovács Péter Beréti Krisztián 85 Feltételesen 23. Fórika Zsolt A kollektív jogok és a kisebbségi autonómia kérdése a nemzetközi jogban Nemzetközi közjog Dr. Kovács Péter Pál Laura 82 Feltételesen 24. Kosztyu Tamás A kereszténység szerepeltetésének kérdése az európai alkotmányban Európajog Dr. Szabó Marcell Oláh Viktória 100 Nemzetközi magánjog Dr. Szabó Sarolta Ujfalussy Zsolt 98 25. Egyed Annamária Nemzetközi fizetési ügyletek, különös tekintettel a bankgaranciára Díjazott opponensek: Feltételesen javasolt dolgozatok szerzői: 1. Nagy Márton 2. Tóth Áron 3. Boronkay Miklós 4. Józsa Erzsébet 5. Beréti Krisztián 1. Szabó Dóra Rebeka 2. Sipter Orsolya Ajnácska 3. Rumi Tamás 4. Szabó Krisztina 5. Kéri Zoltán 6. Princz Gergely 7. Kelemen Ilona Tünde 8. Schlemmer Tamás 9. Boros Balázs Sándor 10. Fórika Zsolt 11. III. A dolgozatok témájának jelentős átfedése miatt felülvizsgálan dó nevezések: 1. Csorna Zsuzsa 2. Nyéki Renáta tizenegyedik oldal �.í rassam iteb íi ■* u Dúlt hiteink és a valóság „Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedút? Lángot ki lehel deres ágra? Kifeszül föl a szivárványra? 5 dúlt hiteknek kicsoda állít Káromkodásból katedrálist?” (TVíi^y László: Ki viszi át a szerelmet) Kik vagyunk? Mik vagyunk? Kik le­ hettünk volna? Kik lehetnénk? Talán minden eddiginél sürgősebb feladat az egyszerűen hangzó, de nehezen megválaszolható kérdésekre felelni. Ha fontosnak érezzük közösségi identitásunk megőrzését - melynek előfeltétele, hogy egyáltalán tisztá­ ban legyünk jelentésével -, nem árt tisztázni egy s mást. A magyar iden­ titás jelene és „aprópénzre váltásá­ nak”, azaz a hétköznapok gyakorla­ tává tételének esélyeit szeretném rö­ viden boncolgatni egy sajátos aspek­ tusból. Az összetartó erő, annak megnyugtató ér­ zete, hogy van valami, nem is kevés, ami közös bennünk, biztosítja azt, hogy egy közösség valóban közös értékek, hitek mentén, egységben tudjon gondolkodni és cselekedni. Miért olyan fontos ez? Úgy gondoljuk, hogy mi, itt közösségben kép­ viselünk olyan értéket, amely egyszeri, megismételhetetlen, elvesztése tehát nem csak számunkra lenne fájdalmas. A ter­ mészettudósok szerint egy mégoly jelen­ téktelen állat- vagy növényfaj kihalása is pótolhatatlan veszteség - egy népé annál inkább tehát. És ha a fizikai pusztulás sze­ le már meg is csapott minket, a rohamos és egyelőre kezeletlen/kezelhetetlen né­ pességfogyás útján, most inkább a lelki, szellemi pusztulásról beszélek. Mert tel­ jességgel mindegy, hogyan hívják a Kár­ pát-medencében élő népcsoportot, mi­ lyen a zászlaja vagy felségjelzése, ha iden­ titását elveszti, teljes, fizikai pusztulása is csak idő kérdése lehet. Mai világunkban, a sajátos politikai kör­ nyezet hatására, mintegy ellenreakció­ ként törtek a felszínre bizonyos körök­ ben a nemzeti identitás külső megnyil- tizenkettedik oldal i * Jrr^ r- *¥ t 1 V i'*, Hollósy Simon: Rákóczi-induló vánulásai. Kérdés azonban, hogy ez mennyire felszínes csupán, mennyire csak a dac szülte, és mennyi belőle, ami ténylegesen, mélyen átélt. Az azonban nem kérdés, hogy ez az identitás egyelő­ re gettó-jellegű, önmagában képtelen egy ponton túli további terjeszkedésre (ez a pont pedig valószínűleg már elérés­ re került), mert képtelen ellensúlyozni az elmúlt évtizedek berögződéseit és a jelen - leginkább a média által terjesztett - véleményterrorját. Nem is a véle­ ményterror itt a megfelelő szó, hiszen a média meg sem próbál másik alternatívát felvázolni: egyszerűen szisztematikus munkával kiirtja nézőiben a gondolko­ dás ajándékát, a végletekig lecsökkenti az egyes ember szellemi mozgásterét, rá­ adásul olyan ravaszul, hogy eközben ne­ ki látszat-táplálékot ad, így a néző azt gondolja, van ismerete, véleménye a vi­ lágról, melyet szabad elhatározásából szerzett és alakított ki. Persze az erre al­ kalmas környezet teszi ezt lehetővé és az egyéb impulzusok gyengesége akadá­ lyozza meg a folyamat lassítását. Nehéz itt mindent a kommunista évtizedekre fogni: világszinten zajlódó folyamatok­ ról van szó, amelynek üteme és kompro­ misszumképtelensége nem sok jóval ke- csegtet az emberiség jövőjére nézve. De - némi túlzással ~ kit érdekel az emberi­ ség, amikor megvan nekünk a saját ba­ junk? Mi az, ami - még, egy kicsit - összetart, összetarthat minket? Csakis az a közös kincs, amit az évszázadok alatt felhalmoz­ tunk magunknak, és ami még nem ment veszendőbe. És még egy: a túlélés közös akarata. De közös kincseink igazi élveze­ tét jobbára meggátolja önnön felszínessé­ günk. Szeretjük költőinket, Petőfit, Adyt, Babitsot, József Attilát. Közülük talán Ady az, aki a legörökebb érvénnyel bír. Aki ma is szórul-szóra ugyanazt mondaná, mint egykor. Akinek szavai a magyar történe­ lem minden egyes percében (már meg­ írásuk előtt is!) érvényesek voltak és lesz­ nek. A vívódó, tépelődő, szenvedő és szenvedélyes, harcos, dacos magyar pro­ totípusa ő. Igen, mi is vívódunk, szenve­ dünk, harcolunk, ha kell, és mindig, min­ denhol dacosak vagyunk. És szeretünk Adyra hivatkozni, anélkül, hogy ismernénkjellemét és munkásságának legjavát. Márai kultusza sem véletlen. Öt azono­ sítjuk „A polgár”-ral, aki minden helyzet­ ben erkölcsi alapállása szerint, az értékőr­ zés és építkezés útján munkálkodott. De �vajon polgárok vagyunk-e mi is? Művelt­ ségünk néhány generáció alatt üressé, té­ vévetélkedők helyezettjeinek szintjére esett vissza. Erkölcsi magatartásunk kompromisszumokkal terhelt, mintha beletörődtünk volna, hogy ez a világ már mást .kíván” tőlünk. Wass Albert is „sztáija” lett mai identitásunknak. Egyszerre tragikus sorsa, Erdély utáni múlhatatlan nosztalgiánk és valóban gyönyörű írásai által. De más olvasni a regényeket szobánk kényelmes zugában és más ott állni az erdélyi havasokon. Ót is csak ak­ kor érthetnénk meg igazán, ha időrőlidőre elzarándokolnánk a mesebeli tájak­ ra, szóba elegyednénk az öreg székelyek­ kel, és kezünkben egy pohár szilvapálin­ kával, elszakadva a mocskos valóságtól, belebámulnánk néha az erdélyi éjszakába. Történelmünk is identitásunk erősítése felé hat. Tragédiákkal terhelt, de mámo­ ros pillanatoktól édes történelem. Egyet­ len forradalmunk sem győzhetett. De ta­ lán éppen ez adja az irántuk érzett nosz­ talgiát. A győztes forradalmak máshol mind, kivétel nélkül igen hamar elferdül­ tek, és a győztesek terrorjává alakultak. Mi nem győzhettünk, ezért maradhatott tiszta 1703, 1848 és 1956 is. Trianon. Amiről sokszor nem merünk, nem lehet beszélni a teljes nyilvánosság előtt. Egyáltalában jellemző, hogy még mindig akadnak olyan témák, amelyek csak zárt körben kitárgyalhatóak, elkerül­ ve az alaptalan vádakat és gyűlöletet. Pe­ dig Trianonról is beszélni kellene. Érzé­ kelve a realitásokat, nem táplálva ma­ gunkban csalfa reményeket. De tisztába tenni azt, ami történt és kidolgozni a le­ hetőségek maximumát, amit ellene tenni tudunk. Őrizve identitásunkat a határok mindkét oldalán. Segíthetünk ebben egy­ másnak, mi, szerteszakadt magyarok. Sőt, csak együtt lehetünk hatékonyak. A vá­ gyakozást Erdély, Felvidék, Kárpátalja vagy a Délvidék iránt nem tudjuk és nem is akaijuk megölni magunkban. Anti-kommunizmus. 1956 véréből táp­ lálkozó, de a mai napig aktív küzdelemre késztető erő. És mindaddig az lesz, amíg a múlt árnyai velünk élnek. De ez nem egy-két generáció kihalásának kérdése. Az „eszme” és annak átkai még jóval tovább velünk maradnak majd. Nem a felszínen, de a lelkekben, az érdekekben, a falakba, a bőr alá ivódva. Fel kellene fedezni a magyar vidéket is. Budapestre koncentrálódva és még né­ hány nagyobb városba bezárva lehetetlen, ségekben éli át dúlt hiteinket. A kulcs­ hogy egészséges nemzet éljen e tájon. Ki­ kérdés, amelyre adott egyéni válasz szabadulva a város fogságából, mint a ful­ azonban kinek-kinek magatartásából dokló, ha levegőhöz jut, hörgünk még jó előbb-utóbb úgyis megismerhető lesz: a darabig. Hogy aztán igen hamar visszatér­ felelősség kérdése. Mert a demokrácia jünk, és tovább fuldokoljunk. nem teremtődik meg csupán intézmény­ Hitünk. Amely megrendült, amely már rendszerének megszilárdulásával. A de­ részben csak formálisan, részben úgy sem mokrácia mindenkitől az egyéni felelős­ él már, de mindenképpen átalakult és néségvállalását követeli meg. El kell fogad­ mi sötét cinizmussal szemléli a világot. nunk, hogy nem lehet mindenkit meg­ Átalakítottuk hitünket, igazodva a ,monyerni magunknak, ez nem is lehet cél. dern” világhoz, elveszítve mélységét, iga­ Tudnunk kell, hogy jelenleg Magyaror­ zi tartalmát. Olyan kompromisszumokat szágon belül is egy szellemi gettóban kötünk nap mint nap, amelyeket nem élünk. Hiányt szenvedünk olykor minőlenne szabad, de azzal mentegetjük ma­ ■ ségi szakemberekben. Erkölcsi alapokon gunkat, hogy ma - csak így lehet. alkotó politikusokban, jó tollú újságírók­ Aztán ott van zenénk, táncunk. Alig is- , bán, közéleti személyiségekben, akiknek merjük már. Pedig a magyar zenét száz szerepvállalása és példamutatása lehető­ közül is felismeri még az avatatlan fül is, vé tenné a gettó határainak fellazítását. annyira elüt minden mástól. Identitásunk Egyéni felelősségünk itt érhető tetten: szerves részei italaink is. A magyar bor, egyszerre kell rendet teremtenünk saját vagy a „népi gyógymód”, a pálinka. életünkben és megpróbálni ehhez máso­ Identitásunk részét kellene, hogy képezze kat is hozzásegíteni. Kevés már a saját még megannyi, feledésbe merült érték. portánkon belül maradni, még ha olykor Az illem, az öltözködés, az étkezés szerembertelen feladatnak látszik is csupán tartása, a családi élet minősége, a szórako­ I csak az ottani küzdelem eszményeinkért. zás is ide tartozik. De ki tudja ma már. Nézzünk szembe a tényekkel: tizenöt hogyan is kell igazából megteríteni egy évvel a rendszerváltozás után még minasztalt, kinek van ideje a családdal foglal- j dig nem vagyunk elegen - sem mennyiségben, sem minőségben. Ha pedig nem kozni, ki tud úgy mulatni, ahogyan tény­ ! sikerül megerősíteni, továbbörökíteni leg hozzánk való volna? A sirámokat nem az oly gyakran hangoz- ' azokat az eszméket, gondolatokat, ametatott vádak, a folyamatos múltba réve- . lyek hitünk szerint arra érdemesek, most, amikor már szabad tenni értük. dés kényszere csalogatja elő, hanem anhinni bennük és beszélni róluk, az nak a ténynek a felismerése, hogy ilyen egyenlő lesz a beismeréssel: nem va­ vezérlő csillagok, rendező elvek nélkül gyunk elegendőek, nem vagyunk elég saját - egyéni és közösségi - identitásunk kialakítása sem lehetséges. És igen, csak jók a feladat teljesítésére. Vagy, ami még azt kell megtartani belőlük, ami ma is rosszabb: esetleg lehet, hogy eszméink nem képesek a túlélésre? Tudnunk kell: életképes, ami változtatásra szorul, azt meg kell reformálni, de semmiképpen teljességgel mindegy, hogyan hívják a nem szabad veszendőbe menni hagyni. kormányzó pártokat, ha nem sikerül iga­ zi tartalommal megtölteni a szlogenek Eddigi évszázadaink kincsei helyett nem szintjén hangoztatott jelmondatokat: fogunk hirtelen újabbakra lelni. Nem is .biztonság”, >5.közöskell vesződnünk a keresésükkel. Itt van J5.haza”. 55 család”. minden, a kezeink között, csak le kelle­ ség”, )5 szeretet”. >5.összefogás”. 55'.hit”. A ne törölni róluk a rájuk tapadt port. A felületesség önbecsapás és mások becsa­ pása is egyszerre. Azoké, akikhez elérhet nosztalgia nem öncélú tehát, és töreked­ szavunk. Csak mélyen átélt hittel, le­ nünk kell arra, hogy ne torzítsa el az ál­ talunk - tökéletlenül, de - megismerhe­ mondásokra kész lélekkel lehet építkez­ tő valóságot. ni a romokon. Mindent egyszerre kell A felszínen már kialakulni látszik az a akarnunk. Nem azonnal, nem holnap, közeg, ahol ez a régi-Új identitás erőre de szépen, lassan, egyszerre mindent. Itt, kaphat. De félek attól, hogy ez csak a felmost nincsen kompromisszum. Ellenkeszín. Vannak újságjaink, könyvkiadóink, ző esetben dúlt hiteinkből sohasem épít­ költőink, bortermelőink, különféle szak­ jük fel a katedrálist. embereink. Nem lehet egyesével a mér­ Koltay András legre tenni mindenkit, ki milyen mély­ tizenharmadik oldal �Kx alkotmányjogi TDK a belső vagy külső oktatóké. Legyenek te­ hát az előadók is, a velük vitázók is hallga­ tók, míg én — aki kezdettől fogva vezetem a diákkört - afféle moderátorként veszek ír-. részt a vitákon. Nem árt ugyanis, ha a le­ endőjogász - készüljön akármelyik jogá­ érezni valamit abból, mi is az igazi Én m^am, mint rendszeres résztvevő — és szi pályára - már hallgató korában meg­ Universitas. harmadik éve a tanszék demonstrátora - bá­ szokja a nyilvános szereplést, no meg azt Szeretnék itt egy - később még említen­ torkodom röviden ismertetni a kapcsolódó is, hogy kellemetlen (vagy annak tűnő) dő - nemrég megjelent tanulmánykötet­ főbb tudnivalókat. Azt hiszem, bizton állít­ kérdésekre azonnal kell válaszolnia [...]. ből idézni; azt tükrözi ez, mi volt Kilényi hat uk: ez a TDK igazi szakmai és szellemi Mit szűrhetünk le tehát mindebből? Elő­ professzor úr koncepciója a TDK megin­ műhely, a bemutatkozás, a megfelelően ször: hajói számolom, az alkotmányjogi dításakor, mely nem változott a mai na­ moderált vita, és későbbi kiváló teljesítmé­ TDK már kilencedik évét „tapossa”; má­ pig. A professzor úr az előszóban a követ ­ nyek, eredmények kiindulópontja. sodszor: többféle jellegű TDK létezik, s Az alkotmányjogi TDK már régóta gyöke­ kezőket írja: mindegyik egyformán jó lehet, de hogy ret vert Karunk szellemi életében. Másod­ ,Az alkotmányjogi tudományos diákkör a amelyiket a professzor úr választotta, bi­ Kar egyik legrégebbi tudományos diákkö­ évtől kezdve a főelőadásokon és plakáto­ zonyosan bevált, azt most már hosszú kon hirdeti a tanszék folyamatosan a soron re, amely akkor jött létre, amikor elsőként évek sora és kiváló eredmények következő alkalmakat; habár, mint tf bizonyítják; harmadszor: a pro­ már említettem, a helyszín és az fesszor úr szerényen nem említi, időpont állandó. Három éve szinte r-'-amiről fentebb már szóltam: az minden alkalmon volt szerencsém o meghatározó szerepét, mely részt venni — s talán összesen két korántsem merül ki pusztán a ízben kellett máshol vagy máskor moderátori részvételben (az el­ találkozni. De ami minden körül­ múlt három évben csak egyetlen mények között bizonyos, és a sI alkalommal nem tudott jelen szakmai színvonalat biztosítja: lenni a foglalkozásokon, ekkor a Kilényi Géza professzor úr jelen­ tanszék másik oktatója vállalta a léte, ülésvezetése, a viták moderá­ helyettesítését). lása; s nem utolsó sorban értékeléalkotmányjogi TDK résztvese, bírálata, illetve az, hogy saját vőinek száma változó: emlék­ véleményével, gondolataival min­ szem olyan időkre, mikor a gya­ den esetben megtiszteli a résztve­ korló szinte színültig megtelt; vőket. Talán nem kell mondanom, 1b a»?»’ volt olyan alkalom, hogy négy-öt mekkora jelentőséggel bír ez; a Karon hiányolt tanár-diák kapcso- Petii Bernadett és Szilvásy György demonstrátorok fő volt jelen, az előadót is bele­ értve. Az utóbbi időkben tíz­ lat egyik legfontosabb színtere, húsz főben állandósul a „közönség” létszámely különleges élményben részesíti azt, felvett hallgatóink másodévessé csepered­ ma. Van ennek előnye, hátránya is: a natek [...]. Egy tudományos diákkörnek aki ellátogat ide. Már csak azért is, mert gyobb létszám talán jobban inspirálja az sokféleképpen lehet megadni a »fazonját«. noha a professzor úr előadásmódját, stílu­ előadót (habár nem mindenkit!), ám a ki­ Ismerek olyan diákkört, ahol rendszere­ sát, habitusát a főelőadásokról jól ismer­ sebb részvétel valószínűleg biztosítja, hogy sen külső előadók egy-egy tárgykör elis ­ jük, s bátran mondhatjuk közkedveltnek, a leginkább érdeklődő hallgatókvannakjemert tudományos kutatói - tartanak elő­ sőt szeretettnek - a TDK szűkebb körű, len, s így valóban érdemi szakmai munka adást. Máshol a vitára helyezik a súlypon­ barátibb, már-már családias hangulatában folyhat — nem beszélve a vitákról. tot: olyan előadókat hívnak meg, akikről sokszor olyasmit is megtudhatunk, amire a Az alkotmányjog közkedvelt tárgynak köztudomású, hogy valamely kérdésben főkollégium természetszerűleg kötött és mondható, s így talán nem véletlen, hogy nagyon eltérő álláspontot képviselnek. keretek közé szorított alkalmai nem adnak habár mint láttuk, szinte mindig egy hall­ Ennek is megvan a maga haszna, hiszen a lehetőséget. A TDK-nak általában is - s ezgató referál (olykor végzett hallgató, sőt vitakultúrát is tanulni kell. (Sajnálatos zel azt hiszem, a Kar Összes tanszékének egyszer maga Kilényi professzor úr tisz­ módon a magyar közéletben több a rossz TDK-résztvevői véleményét írom le telt meg minket előadásával), sosem kell példa erre, mint a jó.) egyfajta különleges varázsa van; alkot­ lasszóval fogdosni a következő hónap elő ­ Magam egy harmadik modellt választot­ mányjogból ehhez Kilényi professzor úr adóját. Hogyan is válhat valaki azzá? En ­ tam. Azt tűztem ki célul, hogy a diákkör a sokat ad a magáéból. S ezt a varázst a mi nek két újta lehet: hallgatók megszólalási fóruma legyen, ne számunkra adja - érdemes hát ott lenni, és Azt hiszem, másodévtől „felfelé” mindenki számára ismerős, mi a követke­ ző időpont és helyszín jelentősége: minden hónap második szerdája, 16 óra; 22. gyakorló. Bizony, az alkotmányjogi tudományos diákköri ülések már .emberemlékezet óta” állandó eseményei a Közjogi Intézet életének. L s tizennegyedik oldal �4 Először; akik Kilényi pro- I fesszor úrhoz írnak évfo­ lyam- vagy szakdolgoza­ tot, azok nagy eséllyel ”. Ugyanis az ”.pályáznak 1 értékelő lapon megjelen­ het: „TDK-előadás alapja lehet”. Ez esetben a TDKkat szervező demonstrá­ tor (korábban Pintér Edit, most Navratyil Zoltán másodéves hallgató) fel­ keresi a „megjelölt” hall­ gatókat, s közülük sokan vállalják a bemutatkozást. Másodszor; ha valaki nem Petri Bernadett és Márton Péter demonstrátorok az előző cipőben jár, de szeretné „megmutatni magát”, felkeres­ mellett a szerkesztői munkát is vállalta. heti a professzor urat, akivel egyezteti a A két kötet példányai még a tanszéken témát - netán elkészült munkáját bemu­ vannak, de már nem sok idő kell, hogy el­ tatja -, s ha az elfogadásra talál, onnantól jussanak könyvtárakba, más egyetemekre, ismét a kijelölt demonstrátorral folyhat ezzel elérve, hogy Karunk még ismertebb tovább az egyeztetés. Értelemszerűen ez és reméljük, népszerűbb is legyen. Bíz­ vonatkozik a másodéves hallgatókra, akik zunk benne, hogy ez a publikációs lehe­ száma e tanévben örvendetesen megnőtt tőség idővel hagyománnyá válhat - már az előadói szerepkörben. csak azért is, mert más jogi karokon rég­ Mik hát a TDK - már többször emlege­ óta bevett szokás, hogy - sokszor évről tett - eredményei? Nem mások, mint az évre terjedelmesebb - publikációs köte­ itt bemutatkozók - s az esetleges bírálato­ tek látnak napvilágot. A miénk egyelőre kat, kritikákat, javaslatokat később fel­ két kisebb füzet - de reméljük, annál ma­ gasabb színvonalú (habár „belülről” néz­ használók - dolgozataikkal elért pályadí­ jai. Elsősorban gondolhatunk itt többek ve ez talán nem a legobjektívebb vélemény; reméljük, J5.kívülről JJ viszont közt egykori másod-, harmadéves hallga­ ugyanígy találják majd a kedves olvasók). tókra, akik elsőként itt mutatták be készü­ Azt hiszem, érdemes megjeleníteni, kik a lő munkájukat, s majdan kiválóan szere­ szerzők - természetesen mindannyian peltek például az OTDK-n. Nyilván sen­ kinek sem kell bemutatni Hajas Barna­ demonstrátorok, és az alkotmányjogi bást, tanszékünk tanársegédét. Gerencsér TDK előadói voltak: Kardos Angelika, Pintér Edit, Petri Bernadett, Márton Pé­ Balázst vagy Juhász Albint, akik mind­ ter, Navratyil Zoltán, és végül e sorok író­ annyian a tanszék oktatói ma már, s az ja. A könyvtárban járva-kelve szép kék OTDK-n első helyezést értek el. Említ­ hetném Horváth Katalint (különdíjas) színéről hamarosan mindenki felismer­ vagy Pintér Editet (második helyezett) is, heti majd a tanulmánygyűjteményt. akik szintén komoly elismerést vívtak ki Mit kívánhatunk a jövőre nézve? Minél Karunk számára. És nem tudom sajnos színvonalasabb előadásokat; Kilényi pro­ felsorolni azt a sok-sok nevet, akik helye­ fesszor úr további kitartó segítségét, szer­ zettként, vagy résztvevőként minden vezését; további jó eredményeket; érdek­ lődő résztvevőket, tartalmas vitákat. Ez OTDK-n öregbítették Karunk hírnevét (csak a legutóbbi két OTDK-ról: Fekete utóbbira, azt hiszem, kiváló példa volt a legutóbbi alkalom, amikor - részben aktu­ Dalma, Szabó Sarolta, Kovács György, Márton Péter, Kardos Angelika Csilla). ális gyakorlati, részben elméleti kérdéseket Mindezeken kívül az alkotmányjogi boncolgatva - nagyszerű élményben volt TDK életében ez év elején mérföldkőhöz részünk. Szeretettel várunk minden ér­ is érkeztünk: mindeddig először a tudo­ deklődőt — hiszen sokan közülünk, jogá­ mányos diákköri dolgozatokból egy pub­ szok közül lesznek a jövő oktatói és köz­ életi szereplői is. És egy ilyen bemutatko­ likációs kötet születhetett. Köszönet illeti ezért mindenekelőtt Kilényi Géza pro­ zási, ismeretszerzési alkalmat kár volna el­ fesszor urat, Jobbágyi Gábor professzor mulasztani egyetemi éveink során! Szilvásy György Péter urat, és Kardos Angelikát, aki szerzősége A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (10S8 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudo­ mányok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Dok­ tori Iskola 2004. szeptemberében indítja ötö­ dik alkalommal a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudomány­ ok területén. A képzésben való részvétel feltételei A doktori képzésre azok pályázhatnak, akik hazai egyetem állam- és jogtudományi karán legalább jó rendű (cum laude minősítésű) jo­ gi diplomát szereztek, vagy vállalják ennek megszerzését 2004. július 1-ig, és két élő, tu­ dományos kutatás körében alkalmazható ide­ gen nyelvből középfokú „C típusú állami, vagy annak megfelelő szintű nyelvvizsgával rendelkeznek. A képzés módja és díja * nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett (4 fő részére); kép­ zés díja: 10.000.- Ft'félév • nappdi tagozatos hallgatói jogviszonyban, kari ösztöndíj mellett (4 fő részére); képzés díja: 20.000.- Ft/félév • nappali vagy levelező tagozatos hallgatói jogviszonyban; képzés díja: 50.000.- FVfélév A jelentkezéshez szükséges mellékletek 1. adatlap; 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; 6. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befi­ zetéséről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje A pályázatokat levélben, a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Szentkirályi u, 28-30. 1088 Budapest címen, vagy személyesen, a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Forrainé Gyarmati Eszter ügyintézőnél III. emelet, 305, szoba (megközelíthető a 310. termen át) lehet benyújtani 2004. június íí-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályá­ zati anyagok és a június hónap utolsó heté­ ben esedékes szóbeli felvételi beszélgetés alapján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcso­ latos további részletes információk, valamint a szükséges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (unvur.jak.ppke .hu) érhetők el. Budapest, 2003. április 15. tizenötödik oldal �Filmajánló Ház a ködben (House of sand and fog) Vajon vannak-e az életben abszolút patt­ helyzetek? Már hogy ne lennének; ha szerencsétlenek vagyunk, naponta akár egy is az utunkba kerül. És a filmekben? Hát, itt bizony már jóval kevesebb. Az igazi feloldhatatlan szituációkra épülő történetek leginkább a görög drámák sa­ játjai voltak, ma azonban a „két dimenzi­ ós” előadásokból jócskán kikopott a néző­ ből tehetetlen dühöt, és a szereplők iránt érzett mély szánakozást egyszerre kiváltó, drámai csattanóra épülő történetvezetés. És, hogy miért nem érik el a ma készített legszívszorítóbb drámák sem a görög da­ rabok sötét tehetetlenségét? Azért, mert az individualista ember igényeit kiszolgáló, az eseményeket egy „főhős' szempontjából bemutató modern történetek egy olyan korban íródtak, ahol az „isteni törvénnyel” szembeszegülő egyénről, az előző hiányában már nem beszélhetünk. így tehát az egyetlen „abszolút” értékké nemesedő főhősi lelkiismeretben az érde­ kek és értékrendek összeütközése során kialakult patthelyzet bemutatása a főhős morális döntésévé alacsonyodik, az ő né­ zőpontjából láttatott történetvezetés pe­ dig szánalmas propagandaeszközül szol­ gáló érvelés a nézők számára, annak he­ lyessége mellett. A Ház a ködben azért zseniális film, mert bár a modern hagyományok alapján ké­ szült, mégse ad semmiféle fogódzót az ér­ tékeléshez. A görög drámák kilátástalanságát teremti újjá, egy téves adókivetés eredményeként kilakoltatott fiatal lány és a házat áron alul megvásárló, s a befekte­ téssel családjának biztos jövőt teremteni kívánó iráni bevándorló történetében. A főhős(ök) végzetes, visszafordíthatatlan pusztulása felé haladó események tragi­ kumát pedig azzal teszi hatásossá, hogy a modern elbeszélések fegyverét maga (egymás) ellen fordítja: a történetet két, alapjában véve még csak nem is túl szim­ patikusán ábrázolt főhős szempontjából érzékelteti. A ,jó” meg a „rosszfiú” nevet­ séges sablonkategóriáit maga mögött hagyva mutatja be a két, sors által egymás tizenhatodik oldal ellen uszított ember vergődését, és észre­ vétlenül mindkét fél érvelésének helyes­ sége mellett leteszi a voksot. A szeren­ csétlen, Hollywood emlőin nevelkedett néző pedig teljesen összezavarodik, meg percenként újraértékel, s mikor végül kezdené utolérni önmagát, már ott is az elkerülhetetlen tragédia. Vadim Perelman szokatlanul, ám ötlete­ sen nyúl hozzá a témához, ami Jennifer Conelly (Rekviem egy álomért. Egy cso­ dálatos elme) oszkárdíjas színésznő vi­ szonylag gyengébb játékát és a kicsit von­ tatott történetvezetést is feledteti. A film­ ben nyújtott alakításáért egyébként az irá­ ni bevándorló apa szerepében Ben Kingsley-t és a feleséget alakító Jaleh Modjallal-t is oscar díjra jelölték. Magyar bemutató: március 18. Elefánt (Elephant) Gus van Sant furcsa rendező. Kicsit egye­ di, kicsit koppintós, kicsit újító, kicsit sab­ lonos, „futószalagrendezőnek” túl egyedi, független alkotónak meg túlságosan is bérenc”. Rendezett J5 produkciós-iroda már übergagyi remake-et (Pszicho remake), könnyesnek szánt, de a közön­ séget száraz szemmel hagyó drámát (Fe­ dezd fel Forrestert!), sőt meghökkentő stílusú real-time darabot is(Gerry). Ügy néz ki, mintha minden témában csak egy kicsit lenne otthon; túl kreatív ahhoz, hogy az adott stíluson belül tömegdarabot forgasson, ahhoz viszont túlságosan is öt­ letszegény, hogy kerekre formált, magu­ kért beszélő művek kerüljenek ki a kezei alól. Mindezzel valószínűleg ő is tisztáJJ ban van, s mivel eddigi egyik „gyermeke' sem szerzett kellő örömet és elismerést a számára, mindig kapta a kalapját, hogy új stílus felé vegye az irányt. Nem volt ez másként az Elefántnál sem, melynek sem a hangvételéből, sem pedig a megjelenítéséből nem ismerhetünk rá egyik korábbi darabjára sem. A film az amerikai iskolalövöldözések legvéreseb- bikét, a Columbine-i rémálmot dolgozza fel; a Michael Moore Kóla, puska, sültikrumpli-jából ismert történéseket, amelyek mára az új-amerikai erőszakhul­ lám rettegett jelképévé váltak, Sant meglehetősen narratív, végletekig menően tárgyilagos, s nem küszködik a jellemábrázolásokkal sem (így annak hiányosságait sem vethetjük a szemére.) Mintha félne attól, hogy bárminemű ese­ ményhűségtől való eltérés egy feldühö­ dött szülőt szabadít a nyakába egy milliós kártérítési per kíséretében. Ezért inkább nem kérdez, nem magyaráz, csak láttat, mintha az iskola bel-kameráinak doku­ mentum-anyagát ollózná egyetlen film­ mé, azonban átesve a ló másik oldalára si­ kerül annyira lecsupaszítania munkáját, hogyjó formán semmi sem marad belőle. A szokatlanul rövid játékidő és az arányta­ lanul hosszúra méretezett felvezetés után lezavart tíz percnyi tényleges esemény­ történet újabb durva hibáról árulkodna, ha valami érthetetlen módon nem kezde­ ne el működni a film, hogy aztán egy meglehetősen szokatlan és életidegen, de egy adag belemagyarázással tűrhető da­ rabbá váljon. Sokak által szidott, nagy szerepet kapó át­ vezető részek egész stílusosak, mintha a 2001 Ürodüsszeia bécsi keringős jelene­ teit idéznék, csak ott éppen van is mit összekötniük, míg itt maximum a meg­ bontott linearitást fűzhetik összeérő tör­ ténetté. (Azt viszont, mi tagadás, elég ügyesen teszik.) Mindent összevéve Sant-nak sajnos ezút­ tal sem sikerült bizonyítania, hogy képes olyan filmet csinálni, amely magáért be­ szél. Ennek az elefántnak így se füle, se far­ ka, még csak nem is nyom tíz tonnát, még­ is bármilyen furcsa, de a Cannes-i film­ fesztivál legobb film és legjobb rendezés díját is az ormányába adták. E tény azon­ ban nem a film érdemeit erősíti, csak az idei Cannes-i felhozatalról fest fanyar ké­ pet. Magyar bemutató: május 6. �Underworld Mostanában reneszánszukat élik a magyar-amerikai koprodukciók. Februárban a Lovy fivérek által rendezett Mix-ben Budapest fényeit csodálhattuk meg egy ideszakadt amerikai tinédzser szemszögé­ ből (szigorúan Johnny Kulka asszisztálása mellett), majd márciusban együtt kese­ regtünk azon, hogy hogyan volt képes Sa­ lamon András rendező úr addig toldoznifoltozni a Getno című film zseniális alap­ ötletét, míg végül csak sikerült nézhetet­ len epizódhalmazt varázsolnia belőle. Egy biztos: e két film feltűnően magas érdek­ lődést volt képes kiváltani a hazai nézők­ ből, ám nem is sejtettük, hogy az április egy másfajta meglepetést tartogat; egy vérbeli Hollywood-i produkciót, amely számunkra nem elhanyagolható módon kis hazánkban készült. Az Underworld ugyanis annak ellenére, hogy koprodukciós, szinte semmiben nem hasonlít az előzőkre, mégis film­ technikai szempontból mindkettőt maga­ san veri. Bár egy minden „magyar ízt” nélkülöző filmről van szó, mégis teljes itt forgató stábról és magyar szakemberek ál­ tal végzett digitális- és utómunkálatokról beszélhetünk vele kapcsolatban; az első nálunk készült popcorn-moziról, amely bár kategóriájában közepesre sikerült, (és teljességgel kimeríti a Mátrix óta újraér­ telmezett „low budget” fogalmát,) mégis több héten keresztül is képes vezetni az amerikai nézettségi listát. A filmben vámpírok és farkasemberek év­ századok óta folytatott halálos küzdelmét követhetik nyomon a könnyű, ám akció­ horror elemekkel dúsított mozik kedve­ lői, de nyugodt szívvel ajánlom e filmet mindenkinek, aki nem tagadja meg magá­ tól a másfél órát, hogy elámuljon a vérbe­ li profizmuson, amely Budapest egy új, soha nem látott sötét arcát engedi láttatni. A filmnek egyébként a számos magyar statiszta mellett igazi pázmányos vonat­ kozása is van! A vásznon egyetemünk harmadéves, nappali tagozatos hallgatója, a színészi tehetségét eddig főleg reklám­ filmekben kamatoztató Barsi Zsuzsi is feltűnik egy néhány másodperces, ap­ rócska szerep erejéig. (Kedves Zsuzsi, az ítélet szerkesztősége sok sikert kíván a folytatáshoz!) Magyar bemutató: április 22. Zsellér Máté Glosszátor Színes mesevilág a Nemzetiben Fiatalember olvasóimnak ajánlom; ha szín­ házba viszik Szívük Hölgyét, érdemes kivé­ telesen házig menni a kisasszonyért. így végre a szülők szemében lerombolhatjuk a rólunk kialakult - meglehetősen gyanakvó képet, amihez jó táptalajt nyújtott az az ominózus szilveszteri fotó, két pezsgős­ üveggel a kezünkben, csillogó szemekkel, falfehéren... Kifejezetten előnyös tehát ez a gesztus, öltönyben-nyakkendőben és fris­ sen fésülve, tíz percre becsatlakozni a vasár­ nap délutáni Kaffee mit Kuchen / Fiveo’clock-tea családi szertartásába. S mivel még bőven van időnk (a mai dél­ után azon ritka délutánok egyike, amikor Kedvesünk időben elkészült - azonban nem áruljuk el neki, hogy ha a rajta látható ruha­ kompozíció a kapkodás ára, akkor ráért vol­ na még egy kicsit), rövid sétát ejtünk a bel­ városban. Itt a tavasz, ébred a Dunakorzó. Szívesen innánk egy kávét - de csóró egyetemi hall­ gatóként inkább továbbandalgunk. Nem in­ tünk véglegesen búcsút a Várnak, tudjuk előre, a Nemzeti Színház erkélyéről csodál­ va az előadás szünetében majd még vissza­ kacsint ránk. A mai menü: bábjáték. Mese felnőttek­ nek. Az élmény magáért beszél. Weörös Sándor művének, a Holdbéli csónakosnak színpadra vitele kiválóan sikerült: az előadás szórakoztató, könnyed és mindenekelőtt látványos. A díszletek, a jelmezek, a bábok mind valóban mesébe illők - egy színes álomvilágba röptetnek minket. Nem annyi­ ra a történet a fontos (a végén méltó jutalommal/büntetéssel), mint maga a játék és a bámulatos színpadtechnika. A szereposztás majdnem teljesen találó. Közvetlen és természetes a két mesélő: Szarvas József és Gáspár Sándor. Szokatla­ nul szolidan játszik Szinetár Dóra - ami kifejezetten jót tesz stílusának. A Holdbéli csónakos címszerepét megjelenítő Kaszás Attila sajnos énekelni nem igazán tud - ez­ zel szemben, bánatunkra, végig dalol. Ré­ szesei lehetünk egy kellemes csalódásnak is; a bolondos Vitéz Lászlót szenzációsan alakító, a színpadon teljes energiával, sok­ oldalúan fellépő színész. Kb. 40 percig nem ismerjük fel. Aztán gyanakszunk. De elvetjük a gyanúnkat. Végül a szünetben megnézzük a táblán, és valóban ő az; Stohl n-.Buci” András, személyesen! Van ilyen... Említést érdemel még az előlünk gondosan elrejtett, de bizonyára sokat dolgozó bá­ bosok hada - akik nélkül, ugyebár, egy bábjá­ ték elképzelhetetlen. Roppant precíz munkát végeznek. Nagyot lendít az élményen az élő zene: a háromtagú zenekar (koboz, fuvola, dob) nélkül szegényebb lenne az előadás. Azonban mi is szegényebbek lennénk, ha kihagytuk volna a Holdbéli csónakost a Nem­ zeti Színházban. Ajánlom mindenkinek! Zalai Péter Dohai Bálint Az Élet a halál csak egy pillanat egy egyetlen pirkadat első sugara a kékmesszi fenyvesborostás alvóHegy ál Ián a csillanat bomlanak a Halálban mindenek drl^ földi istenek még a miótamegvanimádod édesegyetlen plüssmacid is neked a Halál csak egy illanat villanásnyi filmszakadt momentum és anélkül száll él Hogy észrevennéd itt maradt a Halál halála őrük nem engedik a bűvkörök miket e paradoxon spirálja fog^mzásgátnak Hozott szédülök a Halál csak egy gondolat mit egymagában mondogat a szenvedéstől szabaduló rothadásra ítélt elme. Hal Attól ölig hogy partravetett-némán, nem Halok kevésbé mint a torkaszakadt tizenhetedik oldal �Párizs fénye Óh, a tündöklő Párizs! A város, melyet Victor Hugó, Balzac, Merle regénye­ iből ismerünk! A hely, hol ámulva járunk minden egyes alkalommal. Ahol a nagy királyok sírjait csodáljuk a Saint-Denis-katedrálisban, ahol fölénk ma­ gasodik a Notre Dame, (maga az emberiség egybegyűjtött hite és tudása!), melynek tetejére felmászva megsimogatjuk a csúf vízköpőket, majd a Szajna partján andalgunk kéz a kézben, vörösbort kortyolunk a festők terén, a fűben heverészünk a Sacre Coeur alatt, az éjszakát a Quartier Latin-ben töltjük. Másnap az impresszionisták képeihez zarándokolunk, délután Rodin házába vagyunk hivatalosak, tisztelettel adózunk a császárnak, fejet hajtunk szarkofágja előtt. A város, amely megmenekült a háború pusztításétói, ahol — ha már csak múzeumokba száműzve is, de - minden megtalálható, ami francia, minden, ami európai. Temetőiben Chopin, Stendhal, Heine, Degas, Molière, Delacroix, Oscar Wilde, Apollinaire, Zola, Berlioz és Jim Morrison. » * ' lUlGQU F í’ 1 !«*■ * í 5 •í • } >■ *I 'IJ{ 1; ) 1 J «« ti È Ha rajtam múlna, senkit nem engednék Párizsba utazni addig, míg nem olvasta el Victor Hugó A párizsi Notre Dame-ját. Abból minden megtudható a városról, amit érdemes megtudni. Igen, könyvek­ hez kell fordulnunk, ha meg akarjuk is­ merni az igazi Párizst, amely más, mint a mai, tucatarcú metropolisz. Párizs és a magyarok régen barátságot kö­ töttek már. A vesztett szabadságharc után e városban ette az emigráció (a leírások szerint nem is mindig annyira) keserű ke- tizennyolcadik oldal nyerét II. Rákóczi Ferenc, íróink, költő­ ink találták meg itt elveszett hangjukat, és ha Ady egykori kedvenc kávézója, a Cafe Cluny ma már pizzériaként üzemel is, egykori asztalán írt verseiből még megis­ merhető a régi város. A magyar ember vá­ gyódása Párizs után nem újkeletű és könnyedén megérthető. De mihez kezdjünk a képen látható, „Párizs fénye” névre hallgató italméréssel? Gúny ez csupán, vagy az illúzió megte­ remtésének elvetélt kísérlete, esetleg több annál, maga a megszállott hit, hogy Párizs igenis, itt is megteremthető? Melyik vá­ rosban, faluban lehetsz, Párizs fénye? Kik lehetnek vendégeid? Elegáns, jólöltözött úriemberek, akik esti kávéjukat szürcsöl­ getve vitatják meg a világ menetét, aho­ gyan az e névhez illene? Vagy a segély fel­ vétele után egyből bezuhanó kétes alakok, akiknek már remeg a keze, ha nem kapják meg időben a stampedlit? Erzik-e a húsba maró cinizmust a cégtábla feliratában? Vagy mindegy nekik? Amikor zárás után felpattannak a bejáratnál letett biciklire, hogy imbolyogva, olykor az árokba zu­ hanva hazatérjenek, amikor kialszik Pá­ rizs fénye, és hazamennek a legények, mire gondolsz? Mi jár a fejedben, amikor megpihennek a pálinkásüvegek, kifogy a sör a hordóból, abbamarad a pénzcsörgés a nyerőgépekből, és nem kérnek több pakli Symphoniát sem? Büszke vagy? Szégyelled magad? Igazi, régi párizsi test­ véreidre gondolsz, akiket sosem érhetsz utol? Vagy magyar vetélytársaidra, akiket kevélyen lenézel, mert nincsen ilyen szé­ pen csengő nevük? Elhiszed-e magadról, hogy te emiatt már valaki vagy? Mi lesz a sorsod, Párizs fénye? Eltűnsz te is, mint vendégeid? Szépen, lassan elsüllyedve a mocsárba? Vagy kifestenek, és egy új tulaj alatt „pub”-bá leszel? Eset­ leg közértté, méteráru-kereskedéssé, ne­ talán horgászbolttá? Fog-e még valaki emlékezni akkor a kellemes percekre, amit szereztél vendégeidnek? A felesek­ re, amelyeket bedöntve azt hitték né­ hány pillanatig, magát a Szent Grált iszszák? Es milyen sors vár ránk, akik még szintén szeretnénk hinni a fényben? Akik már az igazi Párizsban is csalódtak, könyvek lapjain inkább megtalálva sze­ rethető világukat? Ady vajon merre sza­ ladna ma a Cafe Cluny pizzériából? Job­ ban tennénk, ha mi is vendégeiddé len­ nénk? Ha beletörődnénk, hogy nekünk már csak ennyi marad? Kialszol-e egy­ szer végleg, Párizs fénye? Es veled al­ szunk-e mi is akkor? Kúrán Andor �Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness T^'.-íísííí* ' '.-í^ Végy egy csupor whiskyt, önts bele sok hangszert, fűszerezd meg bőven jó-j kedvvel. Mindezt jól keverd össze, ne maradjon csomós, és máris kész! (Rézi néni szakácskönyve még azt is hozzáteszi, hogy este, sörrel illik fo­ gyasztani, mert akkor jobban esik.) —I—»■' lyesen artikuláló rajongók között. (Gya­ korlásra fel!) Mint említettük, a kezdetek kezdetén ,csak” tradicionális ír népzenét játszóttünk (Whisky in the jár, Raggle-taggle gypsy nagysikerű slágerei és a többi). Büszkeségünkre szolgál, hogy mára olyan éneket is játszunk, amelyet éneke­ sünk gyűjtött egy dublini kocsmában Pázmányos rockbandától és az azt köve­ tőktől eltérően mi a folkzenét, azon belül (két Leann Dubh között.,.), valamint sok is az autentikus (tábortűzi) ír népzenélést elfeledett népi felvételről lekottázott táncokat (jig-eket, reel-eket) is! A sokat kezdtük el, ami némileg továbbfejlődött hallott nóták azonban gyorsan kibővül­ magyar-kelta folkrockká - de a stílusról tek a kelta kultúra egyéb oldalaival is: rö­ később. vid időn belül megismerkedtünk a bre­ A névválasztásunkról előbb. A „Leann ton zenével, a harcias és vad francia dal­ Dubh” gael szó, jelentése „fekete víz”. lamvilággal, és repertoárra tűztük a skót Szabad asszociáció virtuózai már ki is találhatják, ha egy ír ember fekete vízről zene örökzöldjeit is. (A szoknyaviseletet beszél, az nem lehet más, mint (a leg­ a zenekar férfi tagjai megtagadták.) Mindezt fűszerezi meg a magyar népze­ frissebb gael szótár szerint is) a Guiness sör. Kedves dublini ismerőseink szerint ne ősi dallamvilága, a szentimentális e nemes (és fölöttébb finom) nedű ősi szerelemes nótáktól kezdve a hardír megnevezését pedig „len dav”-nak rockba hajló moldvai csángó táncokig. kell ejteni. Ez persze komoly művelet. Ha mindezt egyre nehezebb egyszerre így a lelkes tanulás érdekében volt már, elképzelni, csak fokozzuk a fantázia telhogy egy korsó sört sorsoltunk ki a he- I jesítőképességét most azzal, hogy a lehe- Ezt a receptet felhasználva jött létre im­ máron 5. éve a Leann Dubh magyar-kelta folkzenekar. A beinduláshoz nem is kel­ lett más, mint az ír népzene reneszánsza, pár lelkes Pázmányos — valamint az egyik­ nek a balatoni telke (amely nélkül nem jöhetett volna létre a produkció). A leg­ ősibb, „Általános Rocktörténet'’ nevű tőségekhez képest minden kottát a folkrock és a jazz szemüvegén keresztül olvasunk, hogy „könnyítsünk” a hangvé­ telen. Tagjaink mind egykori és jelen hallgatók (szigorúan igazodva a kontinentális alfa­ betikus sorrendiséghez): Adány Tamás, az elektromos és akusztikus ritmusgitárok és a basszusgitár fenoménja, aki úgy cseréli a hangszert, mint más a borotvapengéjét; Balogh Andás József, az agresszív, aki minden dobot jó alaposan megver; Bertha Veronika, aki mindenki nótáját el­ húzza szépséges hegedűjén; Bőgős Fru­ zsina, aki szép ír-, szoprán és altfurulya játékával meghazudtolta a „bolond fábul hamis szél fú” mondást; Csépai Balázs, aki miatt az énekesmadarak délre költöz­ tek, mert itthon már nem rúgnak labdába; valamint Gerencsér Balázs a „cak-cak muzik, van mááásik” zenebohóc, aki hol basszusgitárral, hol bendzsóval, hol elekt­ romos gitárral, hol mindhárommal egy­ szerre a nyakában harsogja; mindegy, csak pengetni lehessen! Aki pedig mindezt nem hiszi, járjon utá­ na és lesse szorgosan a plakátokat, mert a Pro Facultate-nap után is fellépünk még idén! Leann Dubh iK H 5 tizenkilencedik oldal �Oktatók - hallgatók - körkérdés Múlt számunkban közzétettünk egy körkérdést, melynek témája az oktatók és hallgatók viszonya karunkon. A beérkezett válaszok azt mutatják, hogy e téren még legalábbis van hova fejlődni. Számos hallgatói hozzászólás közül az alábbiakban közlünk válogatást. „Úgy gondolom, hogy az egyete­ men oktató tanáraink, általában nyitottak a diákok felé és örülnek egy- egy hallgató érdeklődő tekintetének. Talán nincsenek meg azok a fórumok, ahol találkozhat­ nánk mélyen tisztelt oktatóinkkal. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb lenne egyetemi tanulmányunk, ha egy- egy pro­ fesszort, docenst, adjunktust nem csak a jogi kérdésekről hallanánk beszélni mondjuk egy másfél órás délutáni álmosító előadásban - hanem magáról a tanár­ ról, mint emberről, egyetemi éveiről, szakmai pályájáról, küzdelmeiről, céljai­ ról, álmairól, a számára fontos értékekről. Biztosan nagyobb kedvvel ülnénk a pad­ sorokban esténként. (Ez már megvalósuk, a HŐK szervezte „Tanáraink ember­ közelben” című beszélgetések formájá­ ban — a szerk.) Nem értek egyet azzal az egyetemi felfogással, hogy minden pro­ fesszor és tanár emberevő, és már olyan régen volt fiatal, hogy el is felejtette, sőt nem is volt az. K.É.: „NINCS tanár-diák kapcsolat - ta­ lán 1-2 kivétel mondható. Ennek okai: - túl nagy létszámú hallgatóság, tömeg­ képzés — sokszor a tanárok sem mutatnak sem­ milyen motiváltságot, leadják az anyagot és ezennel befejezve — lehetőséget a „kis csoportos foglalkozá­ sok” jelenthetnek (szeminárium, speckol)... - .. .de sajnos a gyakorlatoknak általában a valódi gyakorlathoz semmi közük, kis előadások, teljes hallgatói passzivitással Jó lenne a kötelező fogadóórán kívül va­ lamiféle készséges „nyitást” tapasztalni a tanárok részéről - szerintem a hallgatóság nagyobb aktivitással reagálna! huszadik oldal Jó ötlet a nemrég elindult tanárokkal va­ ló beszélgetős délután , de nagyobb rek­ lám kellene!” ,Véleményem szerint úgy lehetne növelni a tanár oktatói kapcsolatot, hogy a diákokon kívül a tanárokat is bele kéne építeni a tutor-rendszerbe, ami végigkí­ sérhetne mindenkit 5 éven keresztül. Vé­ gig kísérhetné az embert, ez az érdeklő­ dési köröket is koncentrálhatná. Sz.O.: ,Lehet, hogy hennem van a hi­ ba, de a hallgatók oktatók viszonya ka­ runkon az én meglátásom szerint in­ kább semmilyennek, mint valamilyen­ nek mondható. Szerintem leginkább a diákoknak kellene kezdeményezni a kapcsolatok kialakulását. Nem várható el az, hogy a tanár odamenjen minden egyes tanítványához, mert egyszerűen túl sokan vagyunk. Mindenki úgy ala­ kíthatja viszonyát tanárával, ahogy akar­ ja, a közeledést nem szokták visszauta­ sítani.” n .Egyébként a kapcsolat hiányából kö­ vetkezőleg „nevelést”, világszemlélet kialakítást sem tud az egyetem a diákok­ nak nyújtani; pláne a katolikus szellem vagy értékrend az, ami megmarad az egyetem nevében, de máshol nem érhe­ tő tetten. Ilyen téren nem is várok vál­ » tozást. w,A tapasztalatom az, hogy a fiatalabb ta­ nárokkal, tanársegédekkel közvetlenebb társaim kapcsolata. Az idős oktatóktól sokkal inkább tartanak, valamint a gyen­ gébb tanulók felől kevesebb a közeledés, ők jobban tartanak a személyes ismeret­ ségtől. RJ.: „Na most senki se várja, hogy ugyanúgy lesz, mint gimiben, hogy egy­ fajta osztályfőnök fog atyáskodni felet­ tünk. Nem, itt már mindenkinek magá­ nak kell megállnia a helyét, akinek van esze, az annyi tudást próbál meg össze­ szedni, amennyit csak tud, részt vesz a tudományos munkában, kapcsolatot alakít ki a tanáraival, különösen azon a területen, ami a leginkább érdekli őt. Az egyetem sajnos anyagilag abban érde­ kelt, hogy minél több embert vegyen fel, pedig a szerényebb képességűek so­ kan jobban tennék, ha kitanulnának va­ lami szakmát, és úgy még munkát is könnyebben kapnak, mint ügyvéd­ ként.. „Nem ismerek olyan tanárt, aki ha oda­ megyek hozzá, akkor elzavarna, csak légfeljebh nagyon elfoglalt és nem ér rá. M.L: „Szerintem nemcsak az oktató-hall­ gató viszonyt, hanem a hallgató-hallgató viszonyt is lehetne javítani. Első évben volt pl. retorika gyakorlat, amelyen igazán megismertük egymást. Azonkívül beszél­ ni sem árt tudnia egy leendő jogásznak... Ezt a tárgyat tíz féléven át kellene taníta­ ni! De általában a gyakorlatokat sokkal in­ teraktívabbá kellene tenni. « L.E.: „Hát igen. A kapcsolat hallgató és tanára között elég gyér. Mondjuk persze azért, mert nagyon sokan vagyunk és ez már kezelhetetlen tömeg. Jelenleg az egyetem semmiképp sem nevezhető tu­ dományos műhelynek, sokkal inkább iskolának. A szorgalmasok és tudást szomjazók ál­ talában megkeresik a nekik szimpatikus tanárt, de úgy is kiválóan és boldogan el lehet végezni az egyetemet és jó diplo­ mát szerezni, hogy a diák soha nem be­ szélget egy tanárával sem Török Balázs �Oktató-hallgató viszony a Karon Szerencsésnek tartom a kérdés felvetését. Nem mintha a kari alapítás eszme rend­ szerében ez az igény nem jelent volna meg határozott formában, de tény, hogy a hétköznapok apró teendői, a Hatóságok minimalizáló irányú nyomása, és a kari­ egyetemi vezetésben, főleg az anyagiak kérdésében, a nem oktató vezetők előtér­ be kerülése nem hat kedvezőn elveink maradéktalan megvalósítására. Hiszen az előadásnak, szemináriumnak kimutatha­ tó eredménye van az oktató számára, a csendes beszélgetések, eligazítás az iroda­ lomban, alkalmi tanácsok - egyszóval a tanár jelenléte az egyetemen ilyen tárgyiasulással nem mérhető. Mikor egyes inté­ zetek, tanszékek a nap egy részében „be­ zárják” kapuikat a hallgató előtt, mert a hallgató „zavarja” a munkát, úgy tűnik, messze kerültünk az eredeti elképzelé­ sektől. Akkor minden oktató vállalt tutorálást és öröm volt látni, ha hallgatói közösség gyűlt egy-egy tanszék vagy okta­ tó köré. A Karnak meg kellene fontolnia, mit akar: egyetemi oktatás címén egyéni érvényesülést hajszolni, és ennek aláren­ delni a hallgatókkal ápolt kapcsolatokat, vagy keresztény közéleti embereket ké­ pezni, egyéni igényeket és egyéni lehető­ ségeket is figyelembe véve, s ezt a felada­ tot tekinteni küldetésnek, aminek csakjáruléka kedvező esetben a saját karrier és tudományos elismertség növekedése. (Egyébként vele jár úgy is, mint az „egy fontossal” az „összes többi”.) Meggyőződésem egyébként, hogy e he­ lyes és értékrendet tartó hivatástudat adja a Kar tekintélyét a többi intézmény között és így áttételesen ettől függ a tanárok egyéni elismertsége is. Ha viszont elsenyved maga az intézmény a bürokratikus és lélektelen ügymenet révén. e fognak fonnyadni egyes egyébként ígéretes ágai, oktatói is. Válaszaimat, természetesen, csak a saját intézetünk, tanszékeink köréből tudom megadni. az egészre már hosszú ideje nincs megfelelő rálátásom. 1. Van-e minden tanszéken tudományos diákkör? Ha nincs: lesz-e!* Római jogi és jogtörténeti tudományos diákkörök működnek, reméljük, mara­ dandón. Szép eredményeket hoztak az évek során. 2. Van-e elég (olyan) speciálkollégium, ahol a kisközösségi munka hatéko­ nyan megvalósítható? Van elég speciálkollégium - kínálat a tör­ téneti tárgyak részéről. Sajnos a hallgatók, főleg a felsőbb évesek, akiknek a kínálat szólna, nem igazán veszik azokat komo­ lyan. Egy-egy kollégium nagy előadássá válik a tömeges részvétel miatt, másokat nem tudunk megtartani, mert nincs elég jelentkező. A Neptun rendszer a létszámkötöttséget láthatón nem tudta kezelni. Ide sorolha­ tó az ez évi kísérlet, amely a jogászi eti­ kát kisebb csoportokba osztva oktatta, lehetővé téve a konzultációt, ennek is megvan láthatón eredménye. Ezt szol­ gálnák a római jogi gyakorlatok és a ha­ ladó latin gyakorlatok is, utóbbiak ér­ deklődés hiánya miatt egyelőre meghiú­ sultak. 3. Tényleg szeminárium-e a gyakorlat (hallgatói-oktatói párbeszéd helye), vagy inkább előadáspótlék? A hallgatón múlik, hogy vállalj a-e a sze­ mináriumi munka előfeltételeit, bizonyos tájékozódást az anyagban, odafigyelést, problémák felvetését. A tanár erre adhat indítást, de kényszerí­ teni az aktív részvételt nem lehet. 4. Van-e mód arra, hogy a tehetségesebb hallgatók bekapcsolódjanak a tan­ székek munkájába? Van, sőt keressük is az ilyeneket. 5. Vannak-e olyan informális rendezvé­ nyek, ahol a hallgatók és az oktatók kötetlenebb formában beszélgethetné­ nek? Vannak. 6. Egy oktató hány hallgatója nevét is­ meri egyáltalán??? (és viszont...) Ez adottság kérdése. A névmemória kü­ lönleges képesség. (Nekem pl. alig van.) Mégis sok hallgató körülményeit, adott­ ságait ismerem, és bármikor nyitott voltam/vagyok arra, hogy személyes kérdé­ sekben is rendelkezésükre álljak. Ezt kí­ vántam meg munkatársaimtól is. 7. Kezdeményez(het)nek-e a hallgatók bármit is, vagy maradjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél a hallgatásnál? Ugye, ez költői kérdés. A PPKE JÁK hall­ gatói önkormányzata valóban hallgatói képviseleti szervnek indult, és amíg a hallgatókat is érdekelte, kik a képviselőik, addig jól működött. A politikai életben sem panaszolhatják a közömbösök, ha ró­ luk nélkülük döntenek. Persze a katolikus egyetemen kívánatos, hogy a nem oda tartozó hangvételt, magatartást, szórako­ zást maguk a hallgatók utasítsák vissza nyíltan és határozottan, és ne uralkodjék el a szégyenlős tűrés oly veszélyes szem­ lélete. A hallgató önellenőrzést a tanári kar sem helyettesíteni, sem pótolni nem tudja. Erre bátorság, tisztán látás és elkö­ telezettség szükséges. E nélkül nem megy. 8. És legfőképp: mi a teendő???!!! Fentiek tudatos megvalósítása, kinek-kinek először a saját háza táján, de a közös­ ség előtt is felvállalva. A jogászi hivatás közösségi felelősségtudatot és értékte­ remtő szerepvállalást igényel. Már az egyetemen is. Ne a gyengék legyenek a hangadók és hajtsák az emelt igényekkel induló oktatást - kari munkát a minimá­ lisan szükséges felé! Zlitiszky János prof em. huszonegyedik oldal �A.. 4, .• - A Szent Ignác Szakkollégium I« S Z A K K O L L É A kollégium mindig hatalmas élmény az életben. Az, hogy jó vagy rossz, már lé­ nyegtelen. Emberek megismerik egymást kócosán, nyűgösen, lazítás közben, tanu­ lás közben. Kapcsolatok alakulnak ki, ba­ rátságok, szerelmek szövődnek. A legtöbb ember itt nő fel igazán, szülői felügyelet alól kikerülve. Miért jó koliban lakni? Aki lakott már ilyen helyen, tudja, aki nem annak: bár­ mikor átsétálsz a szomszédba azzal, hogy baj van, nem olvastam azt a könyvet, amit X.Y. tanár kér, és már kapsz is egy Csemegi Kódexet, jó tanácsokat. Segíte­ nek szemináriumvezetőt választani, fon­ tos, sok tanulást igénylő tárgyakra hívják fel a figyelmed, hiszen ismernek, velük élsz. Vasárnap több fajta sütit eszel, pedig csak egyfélét hoztál. Ha csütörtökre el­ fogy az otthoni, közösen főztök, aztán va­ lahol mindig van buli, ha máshol nem, valamelyik szobában. ■r huszonkettedik oldal G I U M Miért jó szakkoliban? Az ember hajlamos eltunyulni, nem használja a szürkeállományát, csak decembertől februárig, má­ justól júniusig. A köztes időben a fáradal­ makat, borzalmakat piheni. Itt év közben is úgy pezseg az élet, hogy permanensen vágysz arra, bárcsak 50 órás lenne egy nap. De nem csak tanulással töltjük az időt. Kollégiumi, beszélgetős esteket, szakmai programokat szervezünk, pályá­ zatokat írunk, saját és más szakkolik prog­ ramjait látogatjuk. Sokat vagyunk együtt koliban, kolin kívül, mert hasonlót ha­ sonló old. Nyílván megfigyelhető egyfaj­ ta „kasztosodás”, de ez nem sokban kü­ lönbözik az egyetemen amúgy is jelen lé­ vő klikkektől. A Szent Ignác Katolikus Szakkollégium (SZIK) egyetemek „fölötti” kollégium. A Jézus Társasága Alapítvány élteti, tehát nem egy egyetem a fenntartója. Másrészt bármelyik egyetem hallgatója, sőt épp érettségiző diák is pályázhat belsős helyre. A SZIK „összetétele színes, viszont esz­ meisége közös” ars poeticája szerint. Cél­ ja, hogy keresztény, társadalmilag érzé­ keny értelmiséget képezzen. Amiben több egy átlagos kolinál: alapozó kurzu­ sok (retorika, esszéírás, teológia, filozó­ fia), speciaíizáció (bármilyen irányba, ha 5 ember akarja, és van tanár, indul kur­ zus), melyekből a félév végén beszámoló van. A foglalkozásokat jezsuita atyák, meghívott tanárok vezetik. A Pázmány­ ról tanít/tanított náluk Aczél Petra, Horkay Hörcher Ferenc, Paksi Máté, Só­ lyom László, ifj. Zlinszky János. Két év tagság után dolgozatot kell írni a saját szakterületedből. Publicitást is kap a Studia Ignatiaban, mely a könyvesboltok­ ban is megtalálható. Középiskolásoknak bevezető (Junior) kurzusokat tartunk. Nyelvet minden félévben tanulni kell, és ezt támogatják is. Szakkollégiumunk se­ gíti a kiemelkedő képességű, komoly szakmai munkát végző diákok képzését. Ennek legfontosabb intézményi formája a tutor rendszer. A tutor a kollégista által választott szakmai koore-petítor tanár. Évfolyam átlag felett kell lenni a tagság birtoklásához. Cserébe kapsz egy jó csa­ patot, akikre számíthatsz egyetem után is, biztonságot, tiszta környezetet, jó infrast­ ruktúrájú lakhatási lehetőséget egész kö­ zel az egyetemhez, akkor jössz-mész, mi­ kor akarsz. Igazi Villa Negra! Programjainkat az önszerveződés jellemzi, Felsorlás szintjén, a teljesség igénye nélkül: teaházak meghívott előadókkal minden csütörtökön, Morus Tamás jogi önképzőkör, Szimpózium, ami egy társa­ dalmilag fontos kérdés köré szervezett előadás-sorozat. Idén a téma a nemzeti, etnikai kisebbségek az EU-ban. Hetente van filmklub, most 50-es, 60-as évek új­ hullámos alkotásaiból, közös színház, koli lap (Szikra). Korlátlan internet hoz­ záférés, a folyóirat-olvasóban olyan újsá­ got olvashatsz, amilyet szeretnél, könyv­ tár és konditerem használat. Saját kápol­ nánk van, és egy fiatal jezsuita pap lakik velünk, aki a miséket tartja és lelki veze­ tőnk is. Félévente lelkigyakorlatok, idén például Erdélyben. Közös reggelik, közös vacsorák, hétvégi kirándulás félévente. �'"ai . ’1 • • I III a Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden ì ' ’ I 2001. április 23-án, pénteken Szegeden közös ülést tartott a Szegedi Tudo­ mányegyetemen és a HázmBay Péter Katolikus Egyetemen működő Össze­ hasonlító Jogi O3K; A tutaaiányos ülés előtt és után karülŰE hallgatói - köz­ tük e sorok írója - a szegediek meleg vendégszeretetét élvezték. melyre az egész kompánia hivatalos, nyá­ ri tábor Vácon, ami gólyatábor is egyben, szintén valamilyen általunk választott té­ mából előadásokkal tarkítva, vizitura a Ti­ szára, sítábor. A bejutásról: A felvételi során 6 kérdésre kell válaszolni esszé formájában. A szóbe­ li fordulóban egy verőfényes vasárnapon az összes kollégista, a rektor, tanulmányi vezető előtt önismereti játékokban vesz­ nek részt a behívottak, mely során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire alkalmas a kollégista létre, a már meglévő közösség­ be hogyan fog beilleni. A harmadik, utol­ só fordulóban már csak a vezetőség, vala­ mint a diákokból álló bizottság előtt kell kérdésekre válaszolnia. Röviden ez a szakkollégium és még ren­ geteg minden, amit csak bentlakással ta­ pasztal meg az ember. Ha kedvet kaptál, jelentkezz, hamarosan megjelennek a hir­ detőtáblán a plakátok, nézd meg a honla­ punkat (www. szentignac.hu), keress év­ folyamtársat, aki nálunk lakik! Minden érdeklődőt szívesen várunk a programja­ inkra! Nádasdi Anita Rozália Szent Ignác Katolikus Szakkollégium 1 A program nem előzmények nélküli: ta­ valy novemberben karunkra látogatott a Szegeden nemrég megalakult Összeha­ sonlítójogi Intézet vezetője. Badò Attila. Tudvalevő, hogy Szegeden másodévben kötelező tárgy az „összehasonlító jogtan”, melyhez hazánkban első ízben tansegéd­ letet is készítettek. Badò tanár úr pesti lá­ togatásán így elsősorban az összehasonlí­ tójog, mint oktatott tárgy előtt álló pers­ pektívákról esett szó. Badò tanár úr még akkor, ősszel meghív­ ta a kari Összehasonlító Jogi TDK-t Sze­ gedre, mely meghívásnak örömmel tet­ tünk eleget. A közös TDK ülés témája egyrészt továbbra is az összehasonlító jog, mint tantárgy szerepe a jogi oktatásban, másrészt azonban egy közösen megíran­ dó tankönyv koncepciója volt. Előadás hangzott el a hazai jogösszehasonlítás tör­ ténetről (Jáki Balázs), a leendő tankönyv jogelméleti megalapozásáról (Bencze Mátyás), melyekkel kapcsolatban aztán szolid vita bontakozott ki az ülés hátrale­ vő részén (elsősorban Péteri Zoltán pro­ fesszor úr tartalmas hozzászólását emel­ hetjük ki). Bár a látogatás apropóját ez az összevont TDK-ülés szolgáltatta, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy az azt követő (és azt megelőző) programok legalább olyan mély nyomokat hagytak bennünk, mint a formális események. Mindjárt ér­ kezésünkkor kisebbfajta delegáció foga­ dott bennünket az állomáson (az Intézet valamint a szegedi ELSA vezetői), és nyomban egy kellemes ebédre vendégel­ tek meg minket. A TDK-ülést rövid séta követte a Napfény Városában, mely sze­ mély szerint rám elbűvölő hatással volt: felüdülés sétálni egy olyan történelmi vá­ rosban, mely - összehasonlítva a főváros­ sal - sokkal csendesebb, nyugodtabb, és tisztább, egy szóval: polgáribb. Nem hagyhattuk ki természetesen a híres Virág Cukrászdát és a Tiszapartot sem, ahol is az Összehasonlító Jogi TDK alapító titká­ ra, azóta a Jogbölcseleti Intézet tanárse­ gédje (aki neve elhallgatását kérte) a késő­ délutáni hangulatot Juhász Gyula híres soraival jellemezte: „Hálót fon az est, a nagy, barna pók”... Az este (és az éjszaka) hátralevő részét a sokatmondó elnevezésű ,Borpatika” vendéglőben, majd végül a 1?SZOTE-Klub nevű szórakozóhelyen töl­ töttük együtt - immár teljesen kötetlen formában. Ez utóbbi helyen a két kar csocsóválogatottja is összemérte erejét: a mieink gyenge kezdés után (két vesztett meccs) szépítettek, a végső győzelem azonban - egyelőre! - a szegedieké lett. (Akit a két válogatott keretének - a kez­ dők és a cserék — összeállítási módja érde­ kel, annak elmondom, hogy a buliban je­ lenlevő két-két joghallgató közül került kiválasztásra egyhangú szavazással a lehe­ tő legeslegjobb két-két játékos, jelesül az e sorokat álnéven író Boronkay Miklós, valamint a neve elhallgatását kérő Fekete Balázs). Összességében elmondható, hogy a láto­ gatás a vendégek nagy megelégedettsége és a kialakult baráti kapcsolatok okán fel­ tétlenül folytatásra vár: ősszel mi szeret­ nénk vendégül szegedi barátainkat. Fel­ merült továbbá egy esetleges Szeged Pázmány jogásznap megrendezésének öt­ lete is - csak remélni tudom, hogy meg­ valósul! Wéber András huszonharmadik oldal �Női szakasz ,Dobd ki nyugodtan a Playboy magazinjaimat, nem néztem őket már régóta.” Mottó: La 1 „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy no, akkorJérJi leszek. És annyira vagyok férfi, amennyire no az, aki bejött a szobába.” „Megértelek." ,Ebben a filmben túl sok volt a meztelenke5>dcs.” (Karinthy Frigyes) ‘ Férfi és nő. A különbég köztük mindig is a viccek egyik kedvenc témája^ volt... Az alábbiakban egy kis szemezgetést olvashattok a legjobb írásokból. 3. Bankautomata - Férfiak: 1. A Tökéletes Feleség „Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlé­ keztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Még jó, hogy min­ den este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom.” ,Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmá­ ba, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni.” >í,Légy szíves hangos ítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset! >5 „Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?'I« „Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntőd az illúzióimat. Ilyet csak homoko­ sok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki.... „Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni. » „Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott még édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat. .Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál. mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni.” .Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva ha>3' gyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem ÎÎ egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni. .Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy 35' olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Pipásban szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben! >5 1. Autót leállítani, 2. Kiszállás, a bankhoz menni. 3. Kártyát bedugni. 4. Kódot megadni. 5. Kártyát, pénzt elvenni és menni. .Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyö­ rű Porschét! - Nők: »,Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről. ?5 »,Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol. 2. A Tökéletes Férj „Nem kérek még egy sört, holnap dolgoznőm kell.” „Néha szeretném, ha csak átölelnél. „Már rég nem voltunk sehol. Gyere, men­ jünk vásárolni és én majd viszem a táskádat! » a JÎ Hagyjuk Rosalindát.” focit, nézzük inkább a .Azt hiszem eltévedtünk, álljunk meg és í>kérdezzünk meg valakit! ,yan ilyen farmer levendula árnyalatban is?” .Én is imádok joggingolni drágám, de nem tudom tartani veled a tempót.” ,Ezcn a zuhanyozófüggönyön nincs elég »■ csipke. )í „Ezek a mellek túl nagyok.” „Unom már a sört! Adj csak egy pohár narancslét, szívem. .Anyád idejön lakni? Szuper, imádlakédeÎ3' sem! Î3 ,Azon gondolkodom, az a jó testű nő a szemközti lakásból tudja-e, hogy belátok a fürdőszobájába? Azt hiszem, szólok ne­ ki! « 1, Megérkezni. 2. Make-up ellenőrzés a visszapillantóban. 3. Autót leállítani. 4. Kulcsot a zsebbe dugni. 5. A bankhoz menni. 6. Kártyát a táskában keresni. 7. Kártyát bedugni. 8. Keresni a táskában az OB-s dobozt, amire a kód fel van írva. 9. Kódot megadni. 10. Néhány percig a használati útmutatót tanulmányozni. 11. „FÉLBESZAKÍT” billentyűt benyomni. 12. Kódot ismét megadni. 13. Számlaegyenleget vizsgálni. 14. Borítékot keresni a zsebben. 15. Tollat keresni a zsebben. 16. Számlaegyenleget felírni a borítékra. 17. Pénzkiadó nyílás tanulmányozása. 18. Pénzt elvenni. 19. Beszállni az autóba. 20. Make-upot ellenőrizni. 21. Elindulni. 22, Megállni. 23. Megfordulni. 24. Kiszállni. 25. Kártyát az automatából kivenni. 26. Beszállni. 27. Kártyát a pénztárcába tenni. 28. Számlát eldugni. 29, Pénzösszeget felírni. 30. Borítékot a zsebbe dugni, 31, Make-up ellenőrzése. 32. Elindulni. 33. 5 km-t megtenni. 34. Kéziféket kiengedni. - Az oldalt összeállította: GJ - � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 3. szám 2004. április 29. Subject The topic of the resource Tartalom Hírek Interjú Kránitz Mihály rektorhelyettessel Tanáraink emberközelben 2. A Passió a Pázmányon Bemutatkozik a Flachbarth Ernő Kutatócsoport Ha már utánzunk... Interjú Ordas Eszterrel, a HŐK gazdasági elnökével Beszélgetés Barta Zitával Felsőoktatási Információs Pont Beszámoló a Kari Tudományos Diákköri Konferenciáról PPKE-JÁK, Kan TDK eredménye Dúlt hiteink és a valóság Az alkotmányjogi TDK Filmajánló Glosszátor Párizs fénye Egy hang, egy hangszer és egy korsó Guiness Oktatók — hallgatók Oktató-hallgató viszony a Karon A Szent Ignác Szakkollégium Az Összehasonlító Jogi TDK látogatása Szegeden Női szakasz Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Boronkay Miklós - főszerkesztő; PPKE HÖK; Koltay András - tudományos tanácsadó Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. április 29. Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1044kb+4831kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_3_20040429 Relation A related resource T00063 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_3_20040429 Boronkay Miklós HÖK Jobbágyi Gábor Koltay András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6db720df47b94a78e244e8d88a943c46.jpg 27aa25d38c609a48ef7e3d3e6a280456 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c72a23e51eb9aaf0c34351e7ecee8af5.pdf 531b0e1c6e2a8916b35d8233a103a5aa PDF Text Text íT VII. ÉVFOLYAM, 1 SZÁM 2004. OKTÓBER 20. A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ITELET bW y1 ^equufl'' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA 1 I I . A lilHEÍCzIQItai ■sigr^ Seereiner Imre interjú A tokaji bor ELSA-Tiibingen Filmajánló: Kontroll Egri Gólyavér Pro facultate díj 2004 honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �ítélet Tartalom Hírek Felmérés oktatóinkról .............. Interjú Seereiner Imre Tanár Úrral, ...... . . Kémiadolgozat és történelemóra (Október 23.) Október 6.................... Néhány tudnivaló a HŐK választásokról Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek Hagyomány és tiszteletadás ............ Pázmány szalon Szofi Egyetemi Színjátszó kör Egri gólyavér......................... ............. ............ Eger, Bor, Buli = Gólyatábor! A tokaji bor . Gasztrókultúra ........................ A szobor ........ ............. ............ Elsa Tübingen ............ Az ellenőrök Amerikában Impresszum ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 2000 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egyetemi tanár Főszerkesztő: Lukács Tamás Főszerkesztő helyettes: Vargha Bálint Tamás A szerkesztőség tagjai: Fügedi Zsófia, Gyökeres Zoltán, Juhász Gábor, Mavrák Hedvig, Mikó Adrienn, Oláh Viktória Klára, Pozsgay-Szabó Péter, Szalay Beatrix, Tokody Klára, Zsellér Máté Akik munkákat segítik: Fekete Borbála, dr. Koltay András, Szilvásy György, Teleki László Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió Kivitelezés: Alumni Kiadó Kft. 2 3 4 5 8 8 9 11 11 13 14 16 17 18 19 20 22 23 Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu i telető 1 @hotmail.com Kedves olvasó! Olyan ez a szám nekünk, mint egy újszülött. Bár évek óta olvashatjátok a kari lapot, mi csak most kezdjük el szerkeszteni. Van egy-két régebbi motoros köztünk, de a társaság nagy része most ismerkedik az újságírás kulisszatitkaival. A lelkesedés megvan, a csapat kezd összeállni, jönnek az ötletek és a kézzelfogható eredmény is. (épp a kezedben tartod) LEHET. Az egyik legbizonytalanabb szó, amit ismerek! Benne van valami izgalommal teli várakozás. Most, hogy ezeket a sorokat írom, még nem tudom, hogy mi lesz a végeredmény. Nem tudom, hogy hányán fogják azt mondani egyszerűen csak, hogy tetszik és hányán merik majd megmondani azt, amit valóban gondolnak. Mi, akik szerkesztjük ezt az újságot arra fogunk törekedni, hogy minden egyes számmal egy kicsit felülmúljuk önmagunkat. Lehet, hogy mire átadom a stafétát, azt fogom gondolni, hogy sikerült! LEHET. Az eddigi szokásoktól eltérően nem rakunk be képet (még) rólam erre az oldalra. Van rólam kép és nem is akarok inkognitóban maradni, de az ítélet szerkesztése sok ember áldozatos munkája. Ezért úgy gondoltam, hogy közös képen mutatkozunk be a következő számban. Ha szeretnél te is felkerülni erre a képre (a szerkesztők közé) nincs más dolgod, mint írni egy e-mailt, vagy hívj engem! E-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu, vagy lukacs.tamas@chello.hu Tel: 06 30 6166 007 Lukács Tamás (főszerkesztő) �ítélet hírek Tabló és évkönyvfotózás: október 20-21 és 30-án, 9 órától 18 óráig a 26-os épület! Várjuk azon zenekedvelő, megfelelő hangszeres tudással bíró lelkes hallgatók jelentkezését, akik szeretnének részt venni a most alakuló JÁK KAMARAZENEKAR munkájában. Jelentkezni és érdeklődni lehet: lippaygyorgykor@hotmail.com ekiraly@freemail.hu 30/3110039 Király Éva Mária A Szofi Egyetemi Színtársulat (SZESZ) mindenkit nagy szeretettel vár október 26-án 18.00 órától egy fergeteges előadásra a Díszterembei ALKOTMÁNYJOGI VERSENY A Magyar Köztársaság Alkotmány­ bírósága és Igazságügyi Minisztériuma alkotmányjog tárgyból háromfordulós versenyt hirdet a 2-5. évfolyamon tanuló jogász hallgatók számára. Részletes versenykiírás az Alkotmány­ jogi tanszék hirdetőtábláján és a kari honlapon található. Az Alkotmányjogi versennyel kapcso­ latosan felmerülő kérdésekre dr. Szüts Korinna koriszuts@freemail.hu és dr. Sepsi Tibor sepsit@im.hu válaszol e-mailben. A Magyar Keresztény Szövetség és a PPKE JÁK Hallgatói Önkormányzata 2004. november 17-én 14 órai kezdettel a PPKE JÁK Dísztermében Templom és iskola címmel kerekasztalbeszélgetést szervez. A kerekasztalbeszélgetést állófogadás követi. A szervezők minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak! Mi a Pázmány Szalon? Egy műhely, ahol korok, korszakok irodalmával, zenéjével, divatjával és műveltségével ismerkedhetsz. I. félév: romantika hz Aktív Részecskék környezetvédelmi öntevékeny csoport kirándulást szervez október 23-24-én Dobogókőre. További információ és jelentkezés: Botos Éva 70/508-3152 Magyar Csaba 70/293-2521 a házigazdák: a történész és a művész Dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész helyszín: Pázmány Bulinaptár A LIVINGROOM-ban Október 21. Táncverseny A (i November 4. ’/i Párkereső buli December 2. Party fotó díjkiosztó gála € November 18. Rock & Roll party íí December 9. 4" Szemeszter záró Legis Actio koncert f i a Díszterem időpont: 2004. október 27., november 17. és december 1. mindhárom alkalom szerdai napon 18-tólveszi kezdetét 3 �ítélet Felmérés oktatóinkról A (HŐK részéről) tavasszal az oktatói munka minősítését célzó felmérést végeztünk. 50 ötöd- / 30 negyed- / 10 harmad- / 5-5 másod- és első éves hallgatót kérdeztünk meg. A meg­ kérdezettek a hallgatói közösség közel 5%-os arányát képviselik. A hallgatókat nem csupán a vizsga­ tapasztalatokról nyilatkoztattuk, tudni illik, kérdéseink összeállításakor hangsúlyt fektettünk az oktatók szak­ mai rátermettségének minősítésére, továbbá, az irányukban megnyilvánuló tisztelet fokára. A hallgatók válaszaiból egyértelműen kiderült: hallgatóink fontosnak tartják a hallgató és az oktató közti személyes kapcsolat meglétét. A hallgatókkal figyelmes oktató a hallgatók szemében sokkalta kedvesebb. A hallgatóink között kiemelkedő népszerűségnek örvend Dr. Zlinszky János és Dr. Bánrévy Gábor alapítók, Pacem in Utero életvédő egyesület elnöke, Dr. Jobbágyi Gábor professzor úr. Dr. Horváth Attila és Dr. H. Szilágyi István docens urak, továbbá, a teljesség igénye nélkül, a tavasszal Pro Facultatedíjjal kitüntetett Dr. Kilényi Géza és Dr. Péteri Zoltán professzor urak. az ugyancsak idén Pro Facultate-díjjal elismert, nem rég elhunyt Dr. Pálinkás György bíró úr. Dr. Bándi Gyula dékán úr és Dr. Tábik Ferenc adjunktus úr, tanársegédeink közül, mint fent jeleztem, másokkal egyetemben, Dr. Ivicz Mihály és Dr. Schlett András (Heller Farkas KI), továbbá, Dr. Koltay András és Dr. Landi Balázs neve is szerepel a fenti névsorban. (A határozat a hallgatók által legtöbbször megnevezett 15 oktató nevét tartalmazza.) Teleki László 4 15/2004. (VL 29.) közgyűlési határozat sz. HŐK A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Hallgatói Önkormányzata 2004. június 29-én megtartott közgyűlésén meghozta a következő határozatot: A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. Törvény 67. § (1) bek. h) pontja alapján a Hallgatói Önkormányzat jogai közé tartozik különösen, hogy a Kar oktatóinak munkáját véleményezze. A Hallgatói Önkormányzat közgyűlése a fenti keretek feladatát teljesítve a 2003/2004-es tanév befejeződésével a hallgatók körében a tanév során végzett széleskörű tájékozódás, valamint a Hallgatói Önkormányzat által a tanév végén meghatározott szempontok alapján meghatározott egy listát, mely a hallgatók körében legnépszerűbb. oktatási-tudományos szempontból is elismert és megbecsült, mind szín­ vonalas előadásai, mind objektív vizsgaértékelése folytán a Kar legkiválóbb tanárainak értékelt oktatóinkat tartalmazza. A listán szereplő nevek ábécésorrendje: Dr. Bándi Gyula Dr. Bánrévy Gábor Dr. Békés Imre Dr. Busch Béla Dr. Hajas Barnabás Dr. Horváth Attila Dr. Jobbágyi Gábor Dr. Kilényi Géza Dr. Koltay András Dr. Landi Balázs Dr. Pálinkás György posztumusz Dr. Péteri Zoltán Dr. Tábik Ferenc Dr. Vasadi Éva Dr. Zlinszkyjános A Kar hallgatósága nevében a Hallgatói Önkormányzat közgyűlése külön megköszöni a listán szereplő oktatóink színvonalas munkáját és reményét fejezi ki, hogy mindannyiuk megtiszteli még a jelenlegi és jövendő hallgatókat azzal. hogy eredményes és a jövő nemzedék jogászképzésének szempontjából nélkülözhetetlen tevékenységét hosszú ideig a felnövekvő jogászság javára fordítja. A Hallgatói Önkormányzat közgyűlése a meghozott határozat hitelesítésére felkérte Szilvásy György Pétert, aki végzett hallgatóként és a Hallgatói Önkormányzat korábbi tagjaként a jelen és a jövő jogászsága közti kapcso­ lat biztosítását kifejezve, a közgyűlésen meghívottként vett részt. Budapest, 2004. június 29. Dobos Tibor László a Hallgatói Önkormányzat elnöke Szilvásy György Péter a határozat hitelesítője Nyilvánvalóan oktatóink ismert­ sége is meghatározza népszerű­ ségüket. Az alsóbb évfolyamos hallgatók még nem találkozhattak a 4. és 5. évfolyamot tanító professzo­ rainkkal előadáson, vagy vizsgá­ kon, ezért nehéz megítélni és még nehezebb objektív sorrendet fel­ állítani tanáraink között. Úgy gondolom, hogy tisztelet, megbe­ csülés és köszönet jár mindenkinek, akik azért dolgoznak egyetemünkön, hogy a mi tudásunk bővülhessen. Lukács Tamás �ítélet Beszélgetés Dr. Seereiner Imre Tanár Úrral Tanár Úr jelenleg a Legfőbb Ügyészség ügyésze, egyúttal egyetemünk oktatója. Kérem, ossza meg velünk, milyen állomások vezettek idáig, a jogi pálya mely területein tevékenykedett? »e è M 1977-ben végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, de azt is mondhatnám, hogy a Pázmányon végeztem, hiszen az Eötvös jogelődje a Pázmány volt, az egyetemet csak a 11. világháború után vette át az Eötvös. Ezután elmentem dolgozni noha budapesti vagyok egy 1500 fős faluba, Rétságra, mert abban az időben a fiatal diplomásoknak úgy lehetett lakáshoz jutni, hogy elmentek vidékre és ott vállaltak állást. így kerültem a Rétsági Járási Hivatalhoz, majd Salgótarjánba hívtak, a Megyei Tanácshoz. Ezeknél a szerveknél mindig igazgatási kérdések­ kel foglalkoztam, és ezen hét éves Nógrád megyei kitérő után kerültem vissza Budapestre, ahol előbb a Minisztertanács Tanácsi Hivatalánál, majd a Legfőbb Ügyészségen dolgoz­ tam. Ezt követően 1989-ben az Országgyűlés akkor formálódó hivatalához kerültem. Ez egy rendkívül érdekes időszak volt, mert korábban az Országgyűlés mellett nem volt komolyabb szakmai szervezet, csak egy postázási feladatokat végző iroda létezett. Nekünk egy „profi” hivatalt kellett létrehozni, ennek keretében egy olyan jogi főosztályt felállítani, ami a többpárti parlamentet ki tudta szolgál­ ni. Ez egy nagyon fontos és szép időszaka volt az életemnek, láthattam a leköszönő utolsó parlamentet a rendszerváltás előtt, majd a megalakuló új parlamentet. a jogállam kezdő lépéseit. Rengeteg munkánk volt, de szép volt... 1995 a következő fontos időpont, ekkor hívtak az Alkotmány­ bíróságra, ahová szíve­ sen mentem, hiszen újabb, most már elmé­ leti területen tevékenykedhettem, előbb dr. Szabó András, majd dr. Bagi István alkotmánybíró urak munkatársaként. 2000-ben újabb feladatként felkérést kaptam Dávid Ibolya miniszter asszonytól, hogy az Igazságügyi Minisztérium közjogi helyettes állam­ titkára legyek. Ennek megfelelően feladatkörömbe tartozott többek között a Közjogi Kodifikációs Főosztály, az Alkotmányjogi Titkárság munkájának irányítása, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyeletében való közreműködés. A kormányváltást követően munka­ körömből Bárándy miniszter úr azonnal felmentett... Bevallom, nagyonnagyon jól esett, hogy Tamás András professzor úr rögtön felvett a Tan­ székre, s így nyugodtan kereshettem új, családom megélhetését biztosító állást. Úgy érzem, ezt a szép gesztust viszonoznom kell, lelkiismeretes és jó munkával. 2002 decembere óta pedig ahogy már említettem a Legfőbb Ügyészség Közigazgatási Jogi Főosztályán dolgo­ zom közigazgatási ügyészként. - Tanár Úr nem kizárólaggyakorlatipályán tevékenykedik... Valóban, 1995-től tehát az indulástól kezdve részt veszek az Egyetem oktatási munkájában, a Közigazgatási Jogi Tanszék adjunktusaként tanítok. Nagy örömmel oktatok -úgyszintén a kezdetektől a Deák Ferenc Tovább- képző Intézetben, ahol a jogi szakokleveles közgaz­ dász képzés két tárgyának is tantárgyjegyzője va­ gyok (államszervezeti ismeretek, illetve állam­ igazgatási jog). Továbbá tagja vagyok a Jogi Szakvizsga Bizottságnak, valamint az Országos Közigazgatási Vizsga Bizottságnak is. - Csuldd? A feleségem szintén jogász, a Szociális és Családügyi Minisztériumban dolgozik. Úgy tűnik, jogászdinasztia leszünk. mert Márta lányom már végzett a Pázmányon, bírósági fogalmazó, és most júliusban az EU szakjogászi diplomát is megkapta a Deák Inté­ zetben. A nagyobbik fiút, Ádámot, most vették fel az Államigazgatási Főiskolára, s majd ő is jogász szeretne lenni. Van még két kisebb fiú, Ákos középiskolába jár, és van egy egészen kis fiunk, Marci, ő még óvodás, s egyelőre autómentő szeretne lenni. - Hogyan került kapcsolatba egyetemünkkel? A 95-ös indulás újraindulás idején- az Alkotmánybíróságon dolgoztam, és Zlinszky János alkotmánybíró úr volt az, aki az egyetem oktatói gárdáját elég nagy részben az ott dolgozó alkotmánybírákból és azok munkatársaiból szervezte meg. így nyílt meg számomra is a lehetőség, mellyel örömmel éltem. - A tanítás, a tudományos munka szépsége mellett szerepet játszott-e Tanár Úr döntésében az egyetem szellemisége? Katolikus neveltetésben részesültem, így rendkívül jónak és fontosnak tartom, hogy újra működhet az egyetem. Ezért is különösen megtisztelt Zlinszky dékán úr felkérése. Mindemellett máshogy is kötődöm a Pázmányhoz. Én ugyanis Piliscsabán 5 �ítélet születtem, sőt még az alsó tagozatot is ott végeztem, és mint tudjuk, ezen a településen a volt szovjet laktanya helyén működik a Bölcsészet- tudo­ mányi Kar. En nagyon jól emlékszem arra az időre, amikor még orosz katonák állomásoztak ott. Kisgyer­ mekként a fa mögül lestük a szovjet tankokat... Számomra tehát nagy élmény volt, hogy egyrészt a szovjet csapatok kimentek, másrészt pedig katolikus egyetem költözhetett a laktanya helyére! Az eredendően is létező kötődés mellett szeretném hangsúlyozni az alapító dékán úr személyét. Zlinszky dékán úr egy olyan egyéniség, aki az életemre és már felnőtt gondolkodásmódomra emberként is nagyon nagy hatással volt. Többek között az írásai, amiket olvastam tőle, például a jogász erkölcséről, de leginkább azt értékelem nagyra, ahogyan ezt az egyetemet újraszervezte. Rendkívüli módon tisztelem őt, és úgy érzem, hogy sokat tanulhattam tőle: szemléletmódot, hozzáállást, elkötelezettséget, önzet­ lenséget, stílust. - Mint azt személyes tapasztalatból is tudhatom, Tanár Ür szemináriumokat vezet a KözigazgatásiJogi Tanszéken. Igen, ez is a feladataim közé tartozik, de az oktatói munka ennél lényegesen sokrétűbb! Mivel kezdettől fogva részt veszek az egyetem munkájában, ott voltam már az első szóbeli felvételin is, Iván László professzor úrral ültünk egy bizottságban, ez még a Ménesi úton zajlott. A következő években is rendszeresen számítottak rám a szóbeli felvételiken, aminek a megszüntetését én nagyon sajnálom, és nagy hibának tartom. A jogászképzésben döbbenten tapaszta­ lom azt, hogy kizárólag írásbeli tesztek alapján minősítenek egy jelöltet a jogi pályára, ami képtelen helyzet! Egy jogásznak kell, hogy fellépése legyen, hogy beszédkészsége, közéleti tájéko­ 6 zottsága legyen, kell, hogy vitakultúrája legyen, vagy legalábbis annak a csíráit fel lehessen fedezni a személyiségében. Nekem az a véleményem, hogy egy személyről egy félórás alapos beszél­ getés alapján igenis lehet bizonyos képet nyerni, sőt az írásbeli teljesít­ ményével együtt nagyjából meg lehet ítélni, hogy mennyire alkalmas erre a pályára. A Közigazgatási Jogi Tanszéken meg kellett várni, amíg elérkezik az első évfolyam a harmadik évhez, hiszen harmadik évtől kezdve van közigaz­ gatási jog. A feladatom itt valóban az, hogy szemináriumokat vezessek, de ezen kívül az én szakterületemen az építésügyi és területfejlesztési igazgatás terén meg kell tartani a nagyelőadást, s az utóbbi években több speciális kollégiumot is szerveztünk. így például Ugrón Gazsi kollegámmal az országos hatáskörű szervek vezetői közül hívtunk meg többeket: pl. Szász Károlyt, a PSZÁF elnökét. Mellár Tamást, a Központi Statisztikai Hivatal elnökét. A sors különös fintora, hogy akiket mi meghívtunk, azok hamarosan elveszítették az állásukat... Egy másik ilyen speciális kollégium ezt Gerencsér Balázzsal szerveztük a köztestületekkel, közalapítványokkal, közintézetekkel foglalkozott. - De Tanár Ür a szorosabb értelemben vett tanításon túl másképpen is kapcsolatba kerül a hallgatókkal, hiszen mint köztudott a tutori rendszer egyik kulcsembere. Most már szinte egyedülálló az egyetemen, hogy oktató vállaljon tutori feladatkört, tutorcsoportot. Egyáltalán, maga a tutori rendszer sem mindennapos a magyar felsőoktatásban. A tutori rendszer bevezetésének gondolatát az én ismereteim szerint Zlinszky dékán úr vetette fel a kezdetekkor. Dékán úr úgy gondol­ kodott, hogy egy egyházi, katolikus egyetemnek bizonyos területeken többet kell adnia, mint egy állami egyetemnek. Ezt a többletgondoskodást hivatott megvalósítani a tutori rend­ szer. Ennek az intézménynek vannak magyar hagyományai, de persze vannak külföldi példák is, elsősorban Angliá­ ban. - A rendszer összefogásával az egyetem vezetése Bittsánszky tanár urat bízta meg ő a gazdája ennek a témakörnek. Mi ennek a rendszernek a lényege, mi a tutor legfontosabbfeladatai A kezdet kezdetén úgy gondoltuk, hogy a tutor feladata elsősorban az, hogy ha egy hallgató a tanulmányaiban elakad, valamilyen jogi kérdést nem ért igazán, akkor a tutor szakmai téren segítsen neki, azt magyarázza el, vagy éppen keresse meg azt a tanártársát, aki a kérdést meg tudja világítani a hallgató számára. Volt egy olyan elképzelés is, miszerint a legfontosabb a közösségi szellem kiépítése, a csoportos foglal­ kozások. Aztán persze az élet alakította ki ennek a rendszernek a valódi tartalmát. Ennek nagyon fontos része a tutori gon­ doskodás, az, hogy a tutor összekötő kapocs legyen a diák és az egyetem között olyan értelemben is, hogy ha a hallgatónak van valamilyen prob­ lémája, amivel kapcsolatban ő az egyetem vezetéséhez kellene, hogy forduljon gondolok itt a dékánra, dékánhelyettesekre, tanszékvezetőkre és az érdekeit saját maga nem tudja kellő módon képviselni, mert például bátortalan, akkor a tutor a problémákat közvetíteni tudja, az ilyenfajta terheket le tudja venni a diák válláról. - Mennyire lesz személyes a kapcsolat tutor és tutoráltja között? Az is kiderült már az első tutori csoportomnál, hogy a tutornak van egy olyan feladata is, illetve egy olyan hallgatói igény felé, hogy figyelemmel kísérje a hallgató tanulmányait. A vizsgaidőszakban a lelket is tartani kell �ítélet több hallgatóban, nyugtatni, biztatni, kitartásra buzdítani, ez pedig már egy kicsit másfajta gondoskodást is jelent. A tutor egy olyan személy, akit a hallgató közelállónak érez magához ráadásul én úgy érzem, hogy stílusomban, élet­ korban sem vagyok túl távol álló a hallgatóktól de mégis elfogad ta­ nárnak. A közelebbi kapcsolat miatt a hallgató inkább megnyílik a tutor felé, többet elmond neki, és ezután a tutor intelligenciájára, emberségére van bízva, hogy ezekkel a bizalmasan elmondott információkkal hogyan gazdálkodik, és hogyan próbál segíteni a tutoráltnak. Van azonban még egy tutori feladat, amire én különösen nagy hangsúlyt fektetek: megmutatni a hallgatóknak, hogy amit a tankönyvekben olvasnak és amit az órákon hallanak, tanulnak, hogyan néz ki a valóságban. Különböző szakmai programokat szervezek tehát a számukra, általában havonta egy alkalommal. Igyekszem a tananyaghoz igazodni, és ennek megfelelően megmutatni a különböző állami intézményeket. így például másodévben, amikor alkot­ mányjogot tanulnak, én mindig elviszem a tutori csoportomat az Országházba, az Országgyűlés ülésére. - Milyen intézményekkel ismerkedhetnek meg közelebbről a csoportok az Országgyűlésen kívüli Rendszeres programmá vált mostanra az Alkotmánybíróság, ezt az intéz­ ményt mindenféleképpen meg szoktam mutatni a hallgatóknak. Ide akkor látogatunk el, amikor valamilyen nagy jelentőségű határozatot hirdet ki a testület, gondolok például az abortusz­ határozatra, az eutanázia-határozatra. A mostani tutori csoportommal jár­ tunk a Sándor-palotában, a Köztársa­ sági Elnöki Hivatalban, ahol a Hivatal jogi főosztályának a vezetője ismertette a köztársasági elnök és a Hivatal tevékenységét. Ezeket a tankönyvből is tanulták a hallgatók, de itt élőszóban halhatták, és persze lehetett kérdéseket is feltenni. Az Országgyűlés és az Alkotmány­ bíróság mellett a harmadik állandósult esemény egy büntetőbírósági tárgyalás. Előfordult olyan szerencsés eset, amikor Kiss Zsigmond tanár úr, egyetemünk oktatója volt a tárgyalást vezető bíró, és a határozat kihirdetése­ kor rendkívül didaktikusán magyarázta el, hogy miért az az ítélet született. Tavaly a Clodó-ügyet kísértük figyelem­ mel. Ha már a büntetőjognál tartunk, itt említeném, hogy meg szoktuk tekinteni a Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási intézetet, hiszen egy jogásznak ezt is ismernie kell, tisztában kell lennie azzal, hogy milyen is egy börtön. Azután, ahogyan haladunk előre a tanulmányokban, következik az Országgyűlési Biztosok Hivatala, az ORFK vagy a EREK a Teve utcai Rendőr-palotában”, majd olyan helyek, mint az Országos Rádió és Televízió Testület Hivatala, a Magyar Távirati Iroda. A hallgatókkal voltam már a Nemzetbiztonsági Hivatalban és a Történeti Levéltárban is. Nemrégiben jártunk a Miniszterelnöki Hivatal kabinetirodáján. a kormányzati kommunikációról tájékozódni (meg­ jegyzem, azóta az ottani vendéglátónkat is menesztették...). A programok megszervezéséhez volt kollégáim, ismerőseim segítségét szoktam kérni. vagy egyszerűen írok egy levelet. s kérem, hogy fogadjanak bennünket. Egy könyvet, csokor virágot, vagy a Pázmány Egyetemet bemutató könyv­ ecskét szoktunk vinni köszönetünk jeléül, szóval adunk is magunkra... 35 - Mekkora az összetartás egy-egy ilyen csoportban? Találkoznak a tagok Vannak nem kifejezetten 55 civilben szakmaiprogramok isi Természetesen. Egyrészt vannak összejövetelek, melyek egyáltalán nem szakmaiak. Erre példák az immár hagyománnyá váló tanév végi közös kirándulásaink. Másrészt olyan prog­ ramokat is szervezek, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül magához a jogi pályához, mégis úgy érzem, rendkívül fontosak a hallgatók sze­ mélyiségének alakulása szempontjából. Ezért vittem el csoportomat például a Nyírő Gyula Kórházba, ahol a droggal foglalkozó központ működik. Ott Fűnk Sándor drogbetegségekkel foglal­ kozó, széles körben ismert orvos beszélt nekünk a drog ártalmas következményeiről, gyógyítási esélyeiről. Úgy gondolom, nem baj, ha egy egyetemista fiatal ilyen problémákkal is foglalkozik, szembesül. - Mégis mi az oka annak, hogy ezt a sok időt, energiát igénylőfeladatot évek óta vállaljai Röviden válaszolva: sikerélményt ad számomra. Sikernek érzem ugyanis azt, hogy 4-5 év alatt a hallgatók rengeteget fejlődnek tudásban és közösségi szellemben. Ráadásul most már azt is látom, hogy a végzettek a jogi pályán is megállják a helyüket. Több volt tanítványom részben az én segítségemmel komoly munkát végez: van, aki már tanártársam a Tanszéken, mint Patyi Gergő, Ugrón Gazsi. Van. aki az Országgyűlésnél dolgozik, s elismerik a munkáját. Az első tutori csoportom tagjai a mai napig összejárnak, én is kapcsolatban, baráti viszonyban vagyok velük. Összetartanak, segítik egymást, mint volt Pázmányosok... �ítélet Kémiadolgozat és Történelem Pár évvel ezelőtt külföldön tanultam. Családomtól messze, Kanadában éhes voltam minden szóra, ami otthonróljött. Szüleim, nővérem, barátaim tudták ezt, így nem maradt olyan hét, amikor levél nélkül maradtam volna. Az alábbi levelet édesanyámtól kaptam. ,Ma szombat van, és október 23. A rádióban panaszkodnak, hogy a fiatalok nem igazán tudják, hogy ez mit jelent. Hogy az ötvenhatosok ahányan van­ nak, annyi pártra szakadnak. Én igazán furcsán érzem magam, mert elsős gimnazista voltam, és fölfogtam már akkor, hogy történelmi időket élünk. Kár, hogy nem írtam naplót. Most már sajnálom. Azt tudom, hogy október 22-én este tánciskolában voltunk a fiúgimnázium­ ban. Az egyik osztálytársnőnk már akkor mondta, hogy az egyetemisták tüntetnek (a bátyja bölcsész volt). Természetesen ez nem érdekelt bennünket: vihogtunk tovább. Végefelé egy kicsit ugyan már szorongva, mert másnap kémia dolgozat várt ránk. Kedden hajnalban már kémiát tanultam és imádkoztam: Édes Istenem, de jó lenne, ha valami közbejönne. Egy kis földrengés. Nem nagy, csak épp akkora, hogy Vali néni (kémia­ tanárnőnk és osztályfőnökünk) ne tudjon kijönni Pesterzsébetre. Vagy egy kis háború. Háborúban nincs iskola. Erről már sokat olvastam. Vagy egy miniszteri rendelet. Hogy a kémia oktatás a gimnáziumok első osztályában azonnal országosan meg­ szűnik. Érdekes, az eszembe sem jutott. hogy Vali néni megbetegszik. Nem emlékszem ugyanis, hogy tanári betegség miatt elmaradt volna egy dolgozat. Közben tanultam a Pascal-tételt. Egyszercsak jött a barátnőm. Mari az anyukájával. Mari édesanyja azért jött, hogy megbeszélje Anyuval, hogy forradalom van, és ne engedjenek el iskolába. Anyu rájuk förmedt, hogy Mari találta ki az egészet a kémia dolgozat miatt. Mari persze lapított. Gondolom, 8 ugyanúgy ábrándozott a dolgozat elmaradásának kényszerítő körül­ ményeiről, mint én, de ő már biztos volt benne, hogy a Jóisten meghallgatta. Aztán a két édesanya úgy döntött, hogy elkísérnek a villamosmegállóba bennünket, ha jár villamos, megyünk dolgozatot írni, ha nem jár, otthon maradunk. Nem járt. »5 ‘ «fTk >■ I Aztán bementünk a Belvárosba. Pest egy romhalmaz volt. Igaz, a betört kirakatokból senki sem vitt el semmit. Fiatal gyerek volt a kapualjban kiterítve. Gyertyák és virágok között. Igen felemelő, magasztos érzés volt, hogy meghalt a magyar szabadságért. De azért szörnyű volt tudni, hogy halott. Én is harcolni akartam. De Anyu persze nem engedett el. Nagyon haragudtam ezért a „majomszeretetért.” És aztán ott álltam Gábor díszes temetésén, aki felettem járt két évvel az általános iskolában, és meghalt a forradalomban. Ekkor azért kicsit megértettem Anyut. Aztán láttam az utcán egy halott orosz katonát. Egy tankban sült meg. Én őt is sajnáltam. Minek kellett idejönnie. És aztán, amikor mindennek vége volt, mindent megmásítottak. Mindent meghamisítottak. Sok időnek kellett eltelni, hogy Pozsgay Imre kimondhatta: 56-ban népfelkelés » volt. T. K. A dolgozat elmaradt. Helyette nagydolgozatot írtunk törté­ nelemből, illetve éltünk át. Tizenöt évesen. Amikor az ember feje tele van hazaszeretetettel. Harc volt. A katonák átálltak a mi oldalunkra. Azért írom, hogy ,mi , mert akkor úgy látszott, hogy egységes az ország. A munkás, a paraszt, az értelmiségi, a diák. És persze egy kicsit buta voltam. Az ország függetlensége cél volt számomra, nem ábránd. Most már tudom, hogy ilyen pici ország nem lehet független. A nagyok nem engedik meg. Pedig akkor nagyon bíztunk az ENSZ-ben. Állandóan azt vártuk, hogy segítenek. Akkor még nem ismertem annyira a történelmet. Nem tudtam, hogy a második világháború előtt is volt Népszövetség, amely nem akadályozta meg a náci terrort. Közben a rádióban Beethoven V. Szimfóniája szólt. A Sorsszimfónia nekem már mindig 56-ot fogja jelenteni. 55- Október 6. Október 6.-a nem ünnep számunkra, hanem a Nemzetünk egy gyásznapja. Talán egy tanárom mondhatta a gimnáziumban. Pedig én mindig kiraktam a kokárdát. 14 ember halt mártírhalált e napon. Hősök! Megküzdöttek a hazáért; életüket, vérüket adták csupán egy esküért. Hiszen jórészt nem voltak magya­ rok. Ilyenkor arra gondoltam, hogy ma ki vállalná ezt a Nemzetért? Azt hiszem nagyon kevesen, talán senki. Talán, pont egy katolikus egyetemen lesz másképp, és tényleg képesek leszünk az önzetlenségre felebaráta­ ink, de legalább hallgatótársaink irányába. Addig is Október 6.-a az önfeláldozás. a hazáért való áldozathozás ünnepe! Gyökeres Zoltán �ítélet Néhány tudnivaló a Hallgatói Önkormányzat új választási rendszere kapcsán Karunk Hallgatói Önkormányzatának Választmánya 2004. szeptember 24-ei ülésén elfogadta a HŐK új Szervezeti és működési szabályzatát. Ennek igen lényeges része egy új választási rendszer, melynek előzményei és legfontosabb elemei az alábbiakban foglalhatók össze. A kreditrendszer bevezetése és folyama­ tosan, néhány éven belül minden évfolyamra történő alkalmazandósága folytán szükségessé vált az eddigi, évfolyamokra lebontott választási rend­ szer átalakítása. Az eddigi rendszer lényege az volt, hogy az egyes évfolyamok s azokon belül külön-külön az egyes tagozatok (nappali-levelező, korábbi számtáv) mind-mind önállóan választották meg saját képviselőiket. Adott évfolyamon-tagozaton csak az abba tartozók szavazhattak, és jelölt is csak azokból kerülhetett ki. Ez tehát lényegét tekintve hasonlított az országgyűlési egyéni választókerületi rendszerhez. A kreditrendszer alkalmazásával azonban egyre nehezebb összetartozó évfolya­ mokról beszélni, hiszen az eddig kötött órarendektől eltérve természetesen az egymásra épülés korlátáival, de jóval szabadabban vehetők fel az egyes tantárgyak. így pl. előfordulhat, hogy valaki az egyetemre történő első beiratkozásakor rögtön felveszi az „Alkotmányjog 1; c. tantárgyat, s ő ebben a „másodévesekre” hasonlít. De persze megteheti ezt későbbi években is, ekkor esetleg az egyetem elvégzése túlnyúlik az ötéves időtartamon. Nyilván előfordul ez azokkal is, akik pl. sikertelen teljesítés miatt későbbi években újra kényszerülnek felvenni egy-egy tárgyat. Ezáltal „létrejönnek” „hatod-heted” stb. éves hallgatók is. Az évfolyam szó eddigi, valójában a kötött tárgyak felvételével és teljesítésével kapcsolatos értelme így tehát jelentősen átalakul(t). 55 Habár jelenleg még nem az egyetem összes hallgatója érintett a kreditrendszer alkalmazásában, a HŐK döntése alapján olyan új választási rendszer kialakítása jött létre, mely mindenkire vonatkoz­ tatva, ehhez igazodva, a jelenre és a jövőre nézve is folyamatosan alkalmazható lesz. Ezzel összefüggésben pedig két eltérő választási rendszer a régi megtartása a nem kredites, az új bevezetése a kredites hallgatók számára helyett célszerűbbnek tűnt az új rendszer alkalmazása a teljes hallgatóság tekintetében. Ezen új elképzelés lényege most már az, hogy megszűnő, vagy nehezebben értelmezhető évfolyamok helyett a teljes hallgatóság válassza meg a HŐK képviselőit, az úgynevezett Választmány tagjait. Az eddigi ,egyéni választókerületi” rendszer helyett pedig az országos, valamint a fővárosi közgyűlési listákon alkalmazott d'Hondt-féle rendszer szolgál a mandátumkiosztás példájául némi korrekcióval; s ehhez értelemszerűen listás rendszerű választás társul. Mindenekelőtt változást jelent, hogy nem képviselőjelöltek versengenek, hanem elnökjelöltek által állított listák. s a hallgatók a listák közül egyre szavaznak. Aki tehát a HŐK elnöke szeretne lenni. pályázatát a megfelelő legitimáció érdekében legalább 150 támogató aláírással a HÖK-irodában egy lista kíséretében adja le. S mivel a Választmány létszáma 12 lesz, a listán legalább de nem legfeljebb tizenkét névnek kell szere­ pelnie, mégpedig a következő sorrend­ ben: első helyen az elnökjelölt; második­ ötödik helyen az alelnökjelöltek; hatodiktizenkettedik helyen a további választmányi tagok; végül a tizenharmadik­ tizennyolcadik helyre választmányi póttagok vehetők fel. Ez utóbbi „egység” két szempontból lehet előnyös: egyfelől azért, mert esetleges visszalépés esetén előreléphet egy póttag­ jelölt; másfelől azért, mert ez segíthet megoldani azt a régi problémát, hogy mi a teendő akkor, ha év közben „esik ki' a Választmány egy tagja így ugyanis a 55 helyére a listáról addig mandátumot nem szerzett jelölt léphet. s kisebb va• lószínűséggel fordul az elő, hogy' a Választmány a tanévkezdésre szinte „csontig lesoványodik”, vagyis létszáma alaposan lecsökken. Természetesen az első hat névben biztosítani kell a levelező tagozat képviseletét is. A választások lebonyolítása egyebekben nem változik, pusztán annyiban, hogy nem kell évfolyamonként és tagoza­ tonként külön szavazni mindenki jogosult bármelyik szavazóhelyen leadni a voksát. Az eljárás szabályosságáért továbbra is Választási Bizottság felel, melybe az elnökjelöltek is delegálhatnak majd egy-egy tagot. A választásokat október Tjéig kell kiírni, és november 15. és december 15. között kell megtartani. Az érvényességi küszöb 25 %-nyi részvétel, illetőleg az, hogy legyen legalább egy, legalább 12 főt tartalmazó lista. Ezek bármelyike nélkül természe­ tesen meg kell ismételni a választást, hiszen az elvárható részvétel vagy a Választmány felállása nem lenne bizto­ sítva. Ami a rendszerben kissé bonyolultabb lesz, az a mandátumkiosztás szabályo­ zása. A HÖK-választás sajátosságainak megfelelő rendszer kidolgozásában köszönetét kell mondanunk Nagy Imre matematikusnak, aki észrevételeivel és javaslataival nagyban segítette a megfelelő számítási mód megalkotását. Az új módszer lényegét ugyanis két fontos dolog adja: egyfelől az, hogy az évfolyamokra és tagozatokra vetített eddigi „kvótáid vagyis a hallgatói létszám szerinti képviseleti arányok meg­ szűnnek. Ez természetszerűleg követ­ kezik az új választási rendszer lényegéből. a Választmány kötött létszámából. (Egyébként a 12 fős Választmány bőven megfelel a mintegy 4000 fős hallgatósághoz viszonyítva, így ugyanis lényegesen nagyobb az arány. 55 9 �ítélet mint pl. az ország 10 milliós lakosságához viszonyított 386 képviselő, vagy önkormányzati példát alapul véve a főváros 2 milliós lakosságához mért 66 fős Közgyűlés esetében.) A másik fontos tényezőt pedig a következő adja: a választás egyik legfontosabb, lényegi elemét jelenti az, hogy az a lista, amelyikre a legtöbb érvényes szavazatot adják le (ún. első helyezett lista), mindenképpen ,elviszi” az első hat választmányi tag helyét, azaz az első helyezett listán szereplő első hat jelölt fogja alkotni az ún. Elnökséget (ők lesznek az elnök melletti öt alelnök által alkotott operatív testület tagjai). Ennyi­ ben tehát ez a lista kiemelt szerepet játszik a többihez képest. 55 A további hat hely elosztásában jut szerephez az említett d'Hondt-féle számítási módszer. Ennek lényege egyelőre az általánosság szintjén ismer­ tetve a következő: számoszlopokat kell képezni, melyek élén a lista sorszáma áll (ezt a Választási Bizottság előzetesen sorsolja), ezek alatt pedig a listára adott szavazatok száma. Minden egyes oszlop következő sorait pedig úgy kapjuk, hogy a legfelső számokat (a szavazatok számait) elosztjuk 1,5-del, hárommal, öttel, héttel, kilenccel és így tovább (ez egyébként teljes egészében megegyezik a Fővárosi Közgyűlés választásakor alkalmazott rendszerrel). Ezt követően a legfelső megkeressük a számsort kihagyva létrejött táblázatban a legnagyobb számot, s az ahhoz tartozó lista kap egy mandátumot. Majd tovább keresünk, és a második legnagyobb számhoz tartozó lista kap egy újabb mandátumot. Ezt folytatva kell kiosztani mind a hat, az első helyezett lista által „le nem foglalt mandátumot. Az alkalmazott osztószámok és a legfelső sor kihagyása egyébként azt célozza, hogy a csekélyebb szavazatszámot elért listák is juthassanak esetleg egy-egy mandátum­ hoz. Kérdés természetesen, hogy az első helyezett lista rész vehet-e és ha igen. milyen mértékben ebben a mandátumkiosztási számításban. Hiszen egyrészről igen komoly előnyhöz jut azzal, hogy bármilyen csekély fölénnyel győz is. 55 10 mindenképpen róla kerülnek ki az Elnökség tagjai; másrészről azonban indokolatlan lenne, hogy ha pl. 95 %-os többséget szerez, csupán 6 tagja legyen a Választmányban. Ezért tehát az első helyezett lista is részt vehet a mandátumkiosztási, listák közti számo­ lásban, de csak akkor, ha a rá leadott szavazatok meghaladják az összes érvényes szavazat felét (tulajdonképp ennek felel meg a választmányi tagsági arány, hiszen az az összes mandátum fele), s ekkor is csak azokkal a szavazataival, amelyeket ezen az 50 %-nyi arányonkapott. Ez az a szabály, amely igyekszik kiegyenlíteni az első helyezett lista privilegizált helyzetét, hiszen így végső soron előfordulhat, hogy a választmányi tagok fele más listá(k)ról fog kikerülni. íme egy gyakorlati jellegű példa a számítási módszerre: 1) 2000 érvényes szavazat érkezett összesen öt listára. A szavazatok megoszlása a következő volt: 1. sorszámú listára: 800 szavazat; 2. sorszámú listára: 420 szavazat; 3. sorszámú listára: 610 szavazat; 4. sorszámú listára: 165 szavazat; 5. sorszámú listára: 5 szavazat. Rögvest nyilvánvaló, hogy az 1. sorszámú lista nyert, így övé az első hat választmányi hely. Mivel azonban szavazatainak száma nem haladta meg az 1000-et, a további hat helyet a másik négy lista közt kell elosztani. Lássuk a táblázatot: sorszám 2. 3. 4. szav.szám 420 610 165 5 /1,5 280 406,6667 110 3,333333 /3 140 203,3333 55 1,666667 /5 84 122 33 1 n 60 87,14286 23,57143 0,714286 5. 46,66667 67,77778 18,33333 0,555556 /II 38,18182 55,45455 15 0,454545 /13 32,30769 46,92308 12,69231 0,384615 /15 28 40,66667 11 0,333333 /17 24,70588 35,88235 9,705882 0,294118 Az osztást a „/1,5” jelű sorból kell tehát kezdeni. A sorrend: az első mandátum a 3. listáé (406,6667); a második mandátum a 2. listáé (280); a harmadik mandátum ismét a 3. listáé (203,3333); a negyedik mandátum ismét a 2. listáé (140); az ötödik mandátum ismét a 3. listáé (122); végül a hatodik mandátum a 4. listáé lett (110). A végeredmény tehát: 1. lista: 6, 2. lista: 2, 3. lista: 3, 4. lista: 1, 5. lista: 0 mandátum. Ez a számítási módszer egyébként jobb, mintha pusztán a szavazatok százalékos arányát vizsgálnánk, s aszerint próbál­ nánk elosztani a mandátumokat, hogy az arányt a 6-hoz viszonyítanánk. Ugyanis a mandátumszámban is törtek jönnének létre (pl. 4,5 mandátum), és a szükségszerű kerekítések torzíthatnák a végeredményt. Ezzel a számítási mód­ szerrel viszont minden mandátum kiosztása egyértelműen biztosított. a mandátumok számát nem szükséges többfelé osztani. Kérdésként felmerülhet, mi a teendő, ha a táblázatban több mezőben azonos szám szerepel? Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy már pl. csak egy mandátum volna kiosztható, de három lista is „jogosult lenne rá. Ekkor a teendő a következő: a mandátumot egyfajta. a nemzetközi magánjogból is ismerős „lépcsőzetesség’ szerint az a lista fogja megkapni, amely még eddig nem kapott egyet sem; ha ilyen nincs, az, amelyiknek addig kevesebb mandátum jutott; ha pedig ez a jellemző is megegyezik, akkor a kisebb sorszámú lista (itt már a szerencse dönt). Természetesen ez a megoldás sem „légből kapott”, a vonatkozó jogszabály ezt a megoldást alkalmazza. Előfordulhat még az az inkább elméleti lehetőség is, hogy több első helyezett lista lenne szavazatazonosság miatt. Ekkor a választást meg kell ismételni, hiszen nem volna eldönthető, melyik lista adhatná az Elnökség tagjait (legfeljebb a szerencsével. itt azonban igen komoly a 55,tét”, nem 55 55 �ítélet indokolt, hogy így szülessen meg a döntés). A rendszer próbája természetesen a gyakorlat lesz, amikor kiderül majd, megfelelő-e az új igények számára, Mindenesetre; a kialakítás igyekszik a lehetőség szerint igazságos” (mely fogalom egyébként Kilényi professzor úr szerint nem a választójog terrénuma, lásd pl. a brit ,a győztes mindent visz”rendszert) mandátumelosztást, de lega­ lábbis kiegyenlítést lehetővé tenni. A 55 55* demokrácia „megtanulásáf a jog- és államtudományi képzésben jó már az egyetemen megkezdeni! Az alapul szolgáló számítási rendszer és a listás mandátumelosztás idevonatkozó részletes szabályait mindenki tanulmá­ nyozhatja a következő jogszabályhelyen: 1990. évi évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármes­ terek választásáról, 45. § (4) bekezdés. Összeállította: Szilvásy György Péter Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek (2004. április 29., Pro Facultate-díjátadás) Az ünnepi pillanat ellenére is nagy szomorúsággal tölt el, hogy az idei esztendő utolsó Pro Facultate díját megkésve kell átadnunk. A díjazott ugyanis testében már nem lehet köztünk. Pálinkás György tanár úrról beszélek, mindenki Gyuri bácsijáról. Nagy szeretettel köszöntöm körünkben családját, feleségét és leányát. Két hónap telt el azóta, hogy Gyuri bácsi itt hagyott minket, és ez az időszak nagyon nehéz volt számunkra. Nem vígasztalok senkit: később sem lesz sokkal könnyebb. Hálás vagyok, hogy láthattam Őt itt, a Pázmány jogi karán. Nélküle és a fájdalmasan kevés hozzá hasonló tanár és ember nélkül nehéz fogódzót találni ebben az egyre inkább elsiváruló. elszürkülő, értékeket vesztő világban. Mi jórészt tőlük és Gyuri bácsitól tanultuk meg, mit jelent jogásznak, az erkölcsi értéket megőrző, az igazra törekvő embernek lenni, maradni. Nem véletlenül emeltem ki az elején, hogy Ő csak testében nem lehet itt ma velünk. Nehéz megbarátkozni ugyan a gondolattal, hogy már sohasem találkozunk össze a folyosón vagy a Szentkirályi utcában, de kénytelenek vagyunk megtenni. Azon­ ban azt gondolom, hogy amit tőle kaptunk, tovább él. Higgyék el, nem az ilyenkor szokásos üres szólam ez. Gyuri bácsi itt van velünk, akárcsak az elmúlt években, és most már velünk is marad. A szívünkben, a lelkűnkben, szava­ inkban, gondolkodásunkban. Úgy, ahogyan mindig is láttuk csendesnek, szerénynek, emberségesnek, de lán­ golóan szigorúnak és eltökéltnek, ha az igazát kellett védelmeznie. Velünk van tehát, de hogy meddig, az elsősorban rajtunk múlik. Felépíthető-e még egy olyan világ, ahol Ő is otthon érezné magát, egy olyan Kar, amely tovább tudja plántálni az Ő szellemét az újabb nemzedékekbe? Képesek leszünk-e továbbadni akár csak a töredékét is annak, amit Tőle kaptunk? A kérdések egyetlen helyes megválaszolása a mi felelősségünk is, de nem szabad felelőtlen ígéreteket ten­ nünk. Cselekednünk kell. És emlékezni Rá, mindig, minden percben, nem csak az ehhez hasonló ünnepi alkalmakkor. Az örökséggel akkor sáfárkodunk jól, ha azt a mindennapok gyakorlatává tesszük. Az idei esztendő utolsó Pro Facultate díja Pálinkás Györgyöt illeti. Elkéstünk, de reménykedek abban, hogy velünk töltött ideje alatt elégszer fejeztük ki hálánkat, elégszer mondtunk Neki köszönetét. Azt kívánom mindenkinek, próbálja meg úgy szeretni ezt a Kart és annak közösségét, ahogyan Ő tette még akkor is, ha olykor talán nehéz. Szeresse és próbálja meg tovább javítani. A tét nagy. Annak az eszmerendszernek, világnézetnek, egyszerűbben szólva: emberiességnek, tudásnak, szeretetnek, hitnek, igazságosságnak az átörökítése, továbbélése, amit Tőle is tanultunk. Ha itt, magunk között nem sikerül, máshol miért sikerülne? Gyuri bácsi e percben is itt van velünk. Hangja, szavai fülünkbe csengenek. Figyelmeztetnek, ha kételkednénk, eligazítanak, ha nem leljük utunkat, biztonságot adnak, ha menedékre van szükségünk, megerősítést nyújtanak, ha úgy véljük, rátaláltunk az igazságra. Gyuri bácsi, köszöntlek! Hagyomány és tiszteletadás Visszatekintés a 2004. évi Pro Facultate-díjátadásra 2003. májusában indult útjára a díj története, néhány tanársegéd és doktorandusa kezdeményezésére minden évben (igaz, még csak egy volt azóta) kiadásra kerül(nek) aProFacultate-Díj(ak), a Kar azon oktatói számára, akik az eltelt esztendőkben a legtöbbet cselekedték egyetemünk előrejutása, a hallgatóságszakmai-szellemi-lelkiokítása és nevelése érdekében. A hagyományteremtő szándékkal létrehívott díjat első ízben, 2003. május 7-én Zlinszky János alapító Dékán Úr vehette át, ahogyan arról annak idején lapunk is részletesen beszámolt (Id. ítélet 2003/4. és a Pázmány-Nap után 11 �ítélet szeptemberben megjelent különszám). Az ötletgazdák azóta végigjárták a hivatalos utat, így ez év tavaszán Bándi Gyula Dékán Úr támogatásával a Kari Tanács döntése hivatalos szintre emelte a kitüntetést, mely jelenleg a Kar egyetlen ilyen jellegű elismerése. Az első évtől eltérően ezúttal az elfogadott kiírásnak megfelelően minden egyetemi polgár (tehát hallgató, oktató és egyéb alkalmazott) szavaz­ hatott odaítéléséről. A Hallgatói Ön­ kormányzat aktivistái egy álló hétig a főépület aulájában álltak lesben és gyűjtötték a szavazatokat. A Lippay mely civil hallgatói György Kör öntevékeny csoport az átadási ünnepség megszervezését is vállalta a Pro Facultate-Nap programjain belül kommandói az előadásokat és a tanszékeket járták a szavazócédulákért. Az egyhetes procedúra alatt közel ezer szavazat gyűlt össze, mely erősen megoszlott több tucat oktató között, de az első három helyezett kiemelkedő szavazatszáma miatt a szervezők döntése alapján idén három díj került kiosztásra. IJ ll A 2004. április 29-én megrendezett Pro Facultate-Nap kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy immáron másodízben is 12 átadásra kerüljenek a díjak. A nap során sokirányú és élményekben teljes programok várták a gesztenyefa alá, a Kar kertjébe özönlő hallgatóságot. A díjátadásra azonban megtelt a díszterem (még olyan is akadt, aki képes volt otthagyni ezen jeles esemény miatt mm a sörét!). mH A Lippay György Kör tagjai köszöntötték az egybegyűlteket, Lmmi mindhárom díjazott pedig a köszöntőt mondó (jelenlegi avagy egykori) hallgatójától tudta meg az eredményt. A közönség számára is újdonságot hozott e közlés (a szavazóurnát szigorúan lezárták és a számláló-bizottságot teljes titoktartásra kötelezték korábban). Először is Selyem-Tóth Sándor negyedéves hallgató köszöntötte Kilényi Géza Professzor Urat, aki tehát ezzel a Pro Facultate-Díj 2004. évi kitüntetettje lett. Ezután Ádány Tamás egykori hallgató, jelenlegi tanársegéd köszön­ tötte kedves tanárát, Bánrévy Gábor Professzor Urat, aki lett így a következő díjazott. Harmadszor, de korántsem utolsósorban Takács Veronika negyedéves hallgató mondta el Péteri Zoltán Professzor Úr felé címzett köszöntőjét, aki tehát szintén díjazott lett. A fentiekben azt állítottam, hogy a szervezők idén három díjat osztottak ki. Nos, ez valóban igaz a szavazatok alapján odaítélt díjakra, de ezen felül az a döntés született, hogy Karunk tavasszal eltávozott kedves tanára. Pálinkás György posztumusz megkapja e kitüntetést. Gyuri bácsi köszöntését Koltay András tanársegéd tartotta, a díjat a tanár úr felesége és leánya vette át. Mindenki egy-egy díszes oklevelet kapott, magyar és latin szöveggel. A magyar szöveg így szólt: ‘‘Mi, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi Kar oktatóinak és hallgatóinak universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk ... -nak, akinek a Karért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt példaképként állítjuk az Universitas minden tagja elé. Kelt Budapesten, 2004. április 29-én. Radnay József Prodékán Úr is köszön­ tötte az ünnepeiteket. Ezek után a díjazottak egyenként szóltak a közön- P 6 "«»Í- A. r** ii Ilin III ^'llL i séghez, és egyaránt elérzékenyülve, büszkén, az elvégzett sokévi munka örömével és elégedettségével, de felvér­ tezetten a jövő feladataira köszönték melynek fényét meg az elismerést számukra külön emeli, hogy a rájuk adott szavazatok döntő többsége a hallgatóságtól eredt. Az ünnepélyes díjátadást kerekasztalbeszélgetés zárta, melyen az ünnepelteken kívül részt vett Bándi Gyula Dékán Úr, Bittsánszky Géza Tanár Úr, valamint Horváth Attila Tanár Úr. Ennek zárultával a közönség pedig visszatérhetett a kertbe a szabadtéri mulatsághoz, és talán elkezdte törni a fejét, vajon kire is adja majd szavazatát 2005-ben. A Pro Facultate-Díj eddigi kitünte­ tettjei: 20Q3-. Zlinszkyjános Prodékán Úr 2004‘. Bánrévy Gábor Professzor Úr Kilényi Géza Professzor Úr Péteri Zoltán Professzor Úr Pálinkás György Tanár Úr (posztumusz) Gerencsér Balázs �ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának SZABÁLYZATA A Pro Facultate-díjról A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa, azon gondolattól vezérelve, hogy a Kar tudományos, erkölcsi és szellemi épüléséhez kimagasló áldozatvállalással hozzájárult oktatóit méltó elismerésben részesítse, az arra érdemeseket a Kar egésze elépéldaként állítsa, ezen elismeréssel hagyományt teremtve, az alábbiak szerint határozott. 1. § A Kar tudományos, szakmai, er­ kölcsi és lelki épülését kimagaslóan szolgáló, a Karért a legtöbb áldozatot hozó oktatókat a Kar minden évben díjazásban részesíti. universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk ... -nak, akinek a Karért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt példaképként állítjuk az universitas minden tagja elé. Kelt.' (2) Az oklevél szövege latin nyelven: ,Nos communitas professorum et cives academic! facultatis scientiae Juris et Politicae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae, diplomám ,PRO FACULTATE' donamus ... Cum qua. hoc modo quoque agnoscimus suum laborem pro facultate, gratias agentes pro negotio SUO. Tamquam exemplarem ad imitandum proponimus coram omni membro universitatis. Anno Domini.' 5J 2. § (1) A díj elnevezése Pro Facultate. Formája díszes kivitelű, magyar és latin nyelvű oklevél. (2) A díj névválasztásában is kihang­ súlyozásra került a szellemi folyama­ tosság az egykori Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemmel, így a díj mintája és előképe az ott 1936-ban létrehozott Pro Universitate díj. 3. § (1) Az oklevél szövege magyar nyelven: „Mi, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Kar oktatóinak és hallgatóinak 55 keretek között, egy vagy több oktató számára, a Kar oktatóinak, hallgatóinak és alkalmazottainak nyilvánossága előtt kerül átadásra. 5. § A díj odaítéléséről a Kar oktatói, alkalmazottai és hallgatói együttesen döntenek. 6. § A szavazásra egy, minden évben előre kijelölt hét áll rendelkezésre, amely idő alatt mindenki élhet szavazati jogával. A Kar minden oktatója, alkalmazottja és hallgatója rendelkezik szavazati joggal. A szavazás lebonyolítása a Kari Tanács felügyelete alá tartozik. 55 55- A Kari Tanács döntése alapján Dr. Bándi Gyula dékán 55 2003. december 19. 4. § A díj minden évben ünnepélyes Pázmány szalon TL: Mikor és hol született meg a Pázmány Szalon gondolata? •X - »Ar . . -IH Dr. Horváth Attila docens úr (Jogtörténeti Tanszék): Gyakorlatilag a kar és az egyetem alapítása óta igyekszünk a kari és egyetemi szellemi életet (oktatói és hallgatói összefogás mellett) felpezsdíteni. A Pázmány Szalon e törekvés részét képezi. TL: Milyen célt szolgál a Pázmány Szalon HA: A kari és az egyetemi közösség építését. Az egyetem, tudniillik, nem­ csak szakembert, jelen esetben jogászt, vagy Dr. Zlinszky János szavaival, jó t; A házigazda jogászt kell, hogy képezzen, hanem gondolkodni képes polgárt is. A Pázmány Szalon a kari és egyetemi valós és hagyományos célokkal, tettekben is, azonosuló oktató és hallgató számára nyújt értékes kikapcsolódást. Célunk továbbá a tájékozottság és az általános műveltség fejlesztése. Ennek jegyében ősztől a Pázmány Szalon keretein belül zenéhez kapcsolódó előadás-sorozat indul. A Pázmány Szalon újabb és újabb lehetőséget teremt és várjuk oktatók és hallgatók, közös jövőnket építő, gondolatait. Szilas Alex művész úr segítségével jutottunk hozzá a Díszteremben elhelyezett 13 �ítélet zongorához. Egyik HÖK-ös hallgatónk (aki személyét nem kívánja felfedni) hat havi fizetését áldozta efelettéhh nemes célra. TL: Hogyan kerültél kapcsolatba a Jogtudományi KarraE Szilas Alex művész úr: Nyéky Boldizsárral régóta tervezzük közvetí­ teni a zene szeretetét. Elsősorban a fiatalok számára. Mi Boldival sze­ rencsés helyzetben vagyunk. Zene­ szerető közegbe születtünk. A közönség az elmúlt 15-20 évben fokozatosan eltávolodott a zenétől. Egykor a zeneértés az írni-olvasni tudáshoz hasonló szerepet töltött be. Ma a fiatalok gyakorlatilag semmiféle zenei oktatást nem kapnak sem otthon / sem az iskolában. A társadalom tagjai (főként a fiatalok) nem értik a zenét. A baj: e tényt még bevallani sincs merszünk. TL: Miről szól a Pázmány Szalon ? SA: A Pázmány Szalon keretében kisebb lélegzetű műveket fogok előadni (híres­ neves vendégművészekkel kart karba öltve). Ismertetni fogom a mű jellegzetességeit. De, kérem, senki ne ijedjen meg, nem kívánom terhelni a hallgatóságot! Ügyelek arra, hogy min­ dig, minden körülmények között, közérthető legyek. A Pázmány Szalon berkein belül mindig egy-egy korszak alkotásai kerülnek majd terítékre. Első alkalommai: a romantika. A romantikának komoly magyar vonatkozásai vannak gondoljunk csak Liszt Ferencre vagy Erkel Ferencre / és ne feledjük el Mosonyi Mihályt és így tovább. Célunk továbbá a kapcsolatos történeti ese­ mények felelevenítése is. TL: Mit értesz kapcsolatos történeti eseményen? SA: A kulisszatitkokat és anekdotákat, amelyek nem tartoznak (közvetlenül) a lexikális ismeretek közé, és amelyeket. 14 ki tudja, réges-régen elfeledtek. Terveink között szerepel, mint utaltam rá, vendégelőadók meghívása a Pázmány Szalon előadásaira; lehetősé­ get teremtve a hallgatók számára, hogy kötetlen beszélgetések során ismerjék meg e neves művészeket. TL: Óhatatlanul felmerül bennem: miért szalon a Pázmány Szalon? SA: A társaság, tudni illik, egymás megismerése céljából jön össze. A szalon tagjai társasági életet élnek. A szalon, továbbá, tagjai részére fórumot biztosít. A szalon az aktuális problémák felvetésének és megvitatásának helye. És nem utolsó sorban a szalon (kifejezet­ ten a Pázmány Szalon) a fiatalok előtt ismeretlen területet tesz hozzáférhe­ tővé: a zene világát (és megértését). TL: Mikor és hol lesz az első Pázmány Szalon? SA: Október 27-én este fél 7-től a Díszteremben. Mindenkit nagy-nagy szeretettel várunk! Teleki László SZESZ Barkóbázzunk! Egy korsó finom barna sör? Nem! Akkor talán egy jó évjáratú száraz vörösbor? Nem! Akkor nem lehet más, mint a Szofi Egyetemi Színtársulat! Igen! Fügedi Zsófival, a SZESZ vezetőjével készült beszélgetésen keresztül bemutatkozik egyetemünk színtársulata. IT1 Honnan jött az ötlet, hogy színjátszó kört alapíts? Gimnázium alatt amatőr színjátszó körben játszottam, ezt szerettem volna folytatni, de mivel itt nem volt, gondoltam, hogy nekilátok és én alapítok egyet. Ilyen egyszerű lenne? Nem volt az olyan könnyű. Először is már azon stresszeltem, hogy jó csapat jöjjön össze, azután nehéz volt az időpontválasztás, teremkeresés és még csak a próbáknál tartunk. Ez kispályás volt az előadáshoz képest. Terem, díszlet, jelmezek, hangosítás, plakátok... és még sorolhatnám. Az egyik kedvenc sztorimat ezzel kapcsolatban te is ismered. Igen? Melyik az? Nem emlékszel milyen nehéz volt az az ajtó? Dereng valami, de azért meséld el te! Amikor a Színművészetiről díszletek hiányában csalódottan tértünk vissza az egyetemre, észrevettük, hogy lomtala­ nítás van a Vass utcában. Először csak mosolyogtunk rajta, hogy mi lenne, ha a lomokból válogatnánk össze a díszletet, de utána megakadt a szemünk egy nagyon jó széken, ami illett a darab hangulatába és némi latolgatás után égés ide, égés oda, elindultunk vele az egyetem felé. Már ez is elég viccesen nézett ki, de amikor visszamentünk �ítélet még egy ajtóért is, az már inkább nehéz volt, mint szórakoztató. Utána tettünk még pár kört, de már csak egy pofás rádiót sikerült szereznünk. Szemet szúr a társulat neve: SZESZ. Ez hogy keletkezett? Olyat szerettem volna, ami egyszerre figyelemfelkeltő és könnyen megjegyez­ hető. Mikor alakultatok és hányán vagytok? Ez egy jó kérdés, soha nem tudom, hogy hányán vagyunk. Ez különben is képlékeny dolog, épp most váltottunk. Elutazott egy alapító tag és jött helyette egy elsős lány. Ha így összeszámolom, három másodéves, hat harmadéves velem együtt és egy negyedéves az állomány. Ez sok, vagy kevés? Ahhoz képest, hogy mennyien jelentkeztek az első felhívásra, ilyen kevesen maradtunk és sajnos az idei hirdetésre sem tolongtak az emberek. Tulajdonképpen az a legnagyobb problémánk, hogy fiúhiány van. Ilyen nehéz afelvételi? Nem volt felvételi. Az egyedüli elvárás a lelkesedés és persze az, hogy mindenki teljesítse a vállalt feladatát. Tudom, ez így nagyon komolyan hangzik, de valójában nem ennyire vérmes, hiszen élmény a színen lenni, csak azzal nincsenek tisztában, hogy a szöveget meg kell tanulni és a próbán meg kell jelenni. Nem vagy elég szigorú rendező? Ez nem szigor, hanem belátás kérdése. Mindenkinek elmondtam a legelején, hogy mit várok el, lásd szövegtanulás és próba ez az a minimum, ami nélkül nem lehet színdarabot előadni. És betartják? Zömében igen. Értelmes, felnőtt emberekkel van dolgom. Azok már lemorzsolódtak, akik rájöttek, hogy nincs elég idejük, a megmaradtak viszont némi ösztönzés és ostorcsa­ pások közepette szépen helyt álltak. Mesélj az előadásról! Hogy sikerült? Elégedett vagy? Elégedett vagyok. Voltak meleg helyze­ tek, hiszen mindenki amatőr színjátszó, így az előadás felfokozott izgalmában kimaradt egy-egy szövegrészlet. ami nagy galibákat okozhatott volna, de szerencsére mindenkinek megvolt a lélekjelenléte és nem csúszott hiba az előadásba. Hogy esett a választás a három komédiára? Olyan darabot szerettem volna, amiben lehet variálgatni a szereposztást, emellett a próbanapokat is, valamint könnyed kezdést jelent mind a szereplőknek, mind a nézőknek. Vannak valódi tehetségek is? Ösztönös tehetség mindegyikük. Említetted, hogy amatőrök, Te rendeztél már? Nem, számomra is új kihívás volt ez a feladat. Eddig én is csak a színészi oldalt ismertem. És melyik a jobb? Érdemes volt váltani? Hát én inkább maradnék a játéknál, túl komoly nekem ez a rendezősdi. Mivel a Pázmányon nem volt eddig hagyo­ mánya, sok szervezőmunkát igényelt. Van esetleg valamilyen szerepálmod? Konkrétan nincs, inkább én is szeretnék kilépni a saját sablonomból. Azt hiszem drámaibb beállítottságú vagyok, ezért megpróbálnék más jellegű szerepeket. Komédiákkal folytatjátok, vagy tervezitek, hogy más műfajban is szerencsétpróbáltok? Szeretnék most váltani és kipróbálni magunkat drámában. Jó lenne egy kicsit más stílus és más kor is. Gondolom idén is előálltok valamivel. Lehet erről valami közelebbit tudni? Nem titok, Boccaccio Dekameron és Wass Albert színművek vannak a palettán ebben az évben. Egészen konkrétan október végén előadunk kettőt a tavalyiak közül. Molnár Ferenc: Ibolya és Heltai Jenő: Nagy Nő című darabokat. Neked melyik a kedvenced? Ezeket a darabokat már régebbről is ismertem és megváltozott róluk a véleményem, mióta ezzel a csapattal adtuk elő. Sokkal inkább a szívemhez nőttek, mint eddig. Ez mindegyikkel így van, éppen ezért nincsen kedven­ cem. Vannak távolabbi célok is? Semmi sem fix még, minden azon múlik, hogy tudjuk-e bővíteni a csapatot és főképpen fiukkal. Úgy tudom az őszi ünnepekre is készültök. Pontosan. Október 6-ra és október 23-ra is egy-két szép verssel. Lehet, hogy március 15-én is látunk majd titeket? Ez még a jövő zenéje, de semmi sem lehetetlen. 15 �ítélet Egri Gólyavér Egy leendő egyetemistának számtalan akadályt kell legyőznie, mire beülhet az első, - várva várt előadására. Felvételi, az azutáni idegtépő várakozás és a kissé kaotikus beiratkozás. Mind ezek sikeres abszolválása után a nyár megkoroná­ zásaként a gólyatábor. Igazi megpróbáltatásaink augusztus 27-én a délelőtti órákban kezdődtek a keleti pályaudvarnál, és 30-án a déli órákban fejeződtek be, ugyanitt. Azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik már fényképről látták a tutorukat, így csak negyed óra kellett, hogy kiszúrjam őt a 400 fős tömegből. Mivel a vonat több mint 1 óra múlva indult, volt idő az ismerkedésre. Tutor- cso­ portonként, látványosnál látványosabb játékokkal szórakoztunk, minek eredményeként az arra járó turisták helyi látványosságnak néztek minket, majd indulás előtt extra bónuszként 400-an kört alkottunk, hogy. Hála az égnek a vonatút nyugisán telt, épségben megérkeztünk Egerbe. Ez volt az első gólyatáborom, de azt hiszem, mondhatom az ilyenkor szokásos procedúra következett: regisz­ tráció, beiratkozás, megnyitó. A meg­ nyitón név szerint bemutattak minden jelenlévőt, aki élt és mozgott, a dékán urat, a helyetteseit, a pro-fesszorokat, a HŐK tagjait. Végül a nap zárásaként egyetemi életünk első buliját éltük át. pedig leendő jogászként és tör­ vénytisztelő állampolgárként kéré­ süknek eleget tettünk. Nem nagyon csüggedtünk, hiszen hátra volt a gólyaavatás, aminek keretében letettük a gólya esküt és attól a pillanattól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teljes jogú első éveseivé váltunk, most már minden szempontból. De ne gondoljátok, hogy csak éjszakai életet éltünk, napjainkat is igen hasznosan töltöttük. A szombati nap az aktivitás jegyében lett meghirdetve, idézem: „sportvetélkedő a Testnevelési Csoport vezetésével az udvaron (ha az idő engedi)”. Nos az idő engedte. Volt focibajnokság, amiben inkább a fiúk jeleskedtek egyetemi tanárainkkal karöltve. De azért, hogy a lányok is aktivizálhassák magukat kötélhúzásban mérték össze erejüket. Érthető módon előző este buli, hajnali kelepelés -, a délutánt a többség aktívan pihenéssel töltötte. De jutott idő, hogy tutorainkkal is összeüljünk egy kicsit beszélgetni az egyetemi életről. Mire figyeljünk oda, mitől rettegjünk és mitől ne, tanácsokat kaptunk, és válaszoltak a kérdéseinkre. Vasárnap a városi akadályverseny s.'í U 16 keretén belül megismerkedtünk Eger látványosságaival. Bejárva a várost, különböző feladatok vártak ránk. Legnagyobb népszerűségre a Dobó téren tettünk szert, ahol a beépített ember keresve minden férfinak „Tested 55 mint Spartacus-é' vallomást tettük. Innen pár lépésnyire a sétáló utcában 20 Ft-ért cipőt tisztítottunk, majd célba vettük a Szépasszony Völgyet. Ha már arra jártunk, a bórkóstolást kaptuk feladatul. 4 különböző italt kellett felismerni, persze tudtuk, hogy a 4. nem bor. De mégis mi lehet? T. gazdaságos barackpálinka. Én ilyen rosszat még soha életemben nem ittam, még most is zsibbad tőle a nyelvem. A visszaúton még kitöltöttünk egy tesztet, hogy vacsorára kapjunk az udvaron bográcsban főtt gulyásból. Sok emlékkel lettünk gazdagabbak, jókkal, kevésbé jókkal, de azért nyugtat a gondolat, jövőre is lesz gólyatábor, és akkor már nem mi leszünk a gólyák. Már korábban említettem, ez volt az első gólyatáborom és nem tudom mi a szokás és a hagyomány, de biztos vagyok benne, hogy minden volt Egerben, ami kellett. Ajándékként, egri emlékként stílszerűen mi mást kaphattunk volna, mint nekünk palackozott és címkézett. Egri Gólya­ vért. Mavrák Hedvig is Azt gondoltuk, hogy ezzel vége a napnak... Persze, hogy tévedtünk! Ha jól sejtem a hajnali gólyakelepeltetés minden gólyatábor szerves kellékének számít, tehát ez alól ez az évfolyam sem lehetett kivétel. Szerencsére ez csak egyéjszakás program volt, a bulizással Szombat éjszaka Lean ellentétben. Dubh és Legis Action koncert volt, amire esti fürdőzéssel alapoztunk az egri strandon. A vasárnapi parti része volt a karcoké, amit sajnos idő előtt abba kellett hagynunk. Túl hangosnak bizonyultunk, ezért a helyi szervek megkértek minket, hogy fejezzük be, mi ■a rí»* 1- r �ítélet Eger, Bor, Buli = Gólyatábor! 2004.08.26-29. Eger. Sok ember. Bor. Buli. Gólyatábor! Persze, hogy az! Idén Egerben volt és meg kel hagyni, nagyon jól sikerült. De kezdjük az elején! Augusztus 26. Péntek. Tényleg rengeteg ember és nagy része a Keleti Pálya­ udvarnál található „Gödörben” ücsö­ rög... Ott kezdődött. Aztán jött a vonat és ment és egy hosszú út után... Eger. Egy rövid út a koleszba, ahol eligazítás után megkaptuk az ágyneműt és a szobaszámot. A szobákban (legalábbis a fiúk részén) kb. minden harmadik emberre jutott egy komplett takaró­ párnaszett. Ennek ellenére (talán mert nem aludni mentünk ) általános volt a jó hangulat, ami az esti első bulin is meglátszott. Az első nap tiszteletére már hajnali 4-5 felé aludni mentek az utolsók is, de nem sokáig fekhettek nyugodtan, mert érkezett pár nagyon ötletes tutor-kollega, akik „Gólyák! Kelepeljetek!” kiáltásokkal nézték meg, ki bírt már aludni... Ennek osztatlan sikere lett természetesen. A másik napon (aránylag jó reggeli után) azok a lelkes palánták, akik képesek voltak felkelni az ágyból, néptáncot tanultak a díszteremben az egyetem néptánc­ osaival, akik előtt egy szép bemutatóval ajándékozták meg a közönséget. A napi program ezután lányoknak kötélhúzás, fiúknak (és pár lánynak is!) foci­ bajnokság volt. A tiszta és élvezhető meccsek után vacsora várt mindenkit, majd pedig uszodába mentünk (már aki hozott magával fürdőruhát, illetve akit annak hiánya nem zavart...) Este koncertet adott a Lean Dubh és a Legis Actio, amelyek nagyon jól sikerültek. Ezek után diszkó következett. A vasárnap volt a „hab a tortán”. Tutor­ csoportokként (amelyek jó része már összeszokott, jó társasággá alakult az elmúlt napok alatt) akadályversenyen vettünk részt a belváros különböző pontjain, illetve a Szépasszonyvölgyben egy jól meghatározható ponton. Este egy nagyon jó karaokeparty volt a focipálya mellett a szabadban, (a környékbeliek nagy örömére) majd utána következett az ünnepélyes eskütétel, azután megint buli. Másnap nehezen ment az ébredés, hát még az ágyból való kikelés és pakolás. Reggeli, az ajándék borok kiosztása, vonat és már vége is volt. Azért nagyon sok minden megmaradt. Ebből a három napból az egész társaságnak: barátok, jó emlékek, vagy ha más nem, legalább a másnaposság semmivel sem összeha­ sonlítható érzése, plusz amit még rátett a napi 3-4 óra alvás. Úgy érzem, mindenkinek aki ott volt kellemes emlékként maradt meg ez a pár nap Egerben. A környezet jó volt, a feltételek adottak voltak ahhoz, hogy mindenki ól érezze magát. Itt kell megemlítenem, hogy mindez nem lett volna így, ha a HŐK nem szervezi meg, és ha a tutorok nem ilyen Î* 1 Mi ‘S- 1 segítőkészek és kreatívak. Ezért köszö­ net jár nekik, és reméljük, a következő években is hasonlóan jól fog sikerülni a gólyák „landolása”. Sirius 17 �ítélet A tokaji bor A tokaji bor egyértelműen hungarikum, amelyre büszkének kell lennünk. Tokaj-Hegyalja az egyetlen történelmi borvidék Magyarországon. A borvidék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekszik a Zempléni-hegység keleti, dél­ keleti és dél-nyugati nyúlványain. Elsősorban azért egyedülálló a bor­ vidék, mert a világ legészakibb olyan bortermő területe, ahol a természet képes az édes bort előállítani. Ez köszönhető a vulkanikus talajnak és a mikroklimatikus viszonyoknak, melyek a pincékben is biztosítják az állandó 11-13 Celsius fok hőmérsék­ letet, valamint az ezen körülmények hatására kialakuló nemespenész (Cladosporium cellare), mely a bor érlelésében játszik fontos szerepet. Messze századokra tekint vissza a tokaji borok, borkülönlegességek készítésének módja. Borkülönlegességek között leg­ ismertebb az aszú, de mellette számos olyan híres és zamatos nedű is megtalálható, mint az aszúeszencia, az eszencia, tokaji fordítás, a tokaji máslás és a szamorodni. Ezen különlegességek részben az aszúból eredeztethető származékok, részben az aszútól is édesebb, töményebb, magas cukor­ tartalmú borkülönlegességek. Alábbiakban a tokaji aszúról írok pár gondolatot. Az első aszúborokat már a XV-XVl. században elkezdték készíteni Hegyalján, de az első letisztázott eljárással előállított nedűt Szepsi Laczkó Máté -református prédikátor­ áldásos tevékenységének köszönhetjük az 1620-as évekből. 1631-ben Sáros­ patak fejedelem asszonyát -Lórántffy Zsuzsannát- is megajándé-kozta. Hogy milyen mértékben volt ismert ital a tokaji aszú a fejedelmi és királyi udvarokban, arra bizonyítékul szolgál azon tények ismerete, hogy XIV. Lajostól, Katalin cárnőn keresztül egészen Goethéig Európa nagyjai fogyasztották 'Hegyalja aranyát'. 18 Sajnos a népszerűségnek számos hátránya is akadt. Először Lengyel­ országból jelezték a királyi udvarokból, hogy már nem azt a minőséget kapják, mint, amit eddig megszoktak. Aztán ezen kiábrándító híreket egyebek is követték Európa más országaiból. Nyilvánvalóvá vált: a tokaji aszút hamisítják. Görög és zsidó kereskedők a gazdákat uzsoraszerződésekbe belekényszerítve, sokszor harmad áron számították fel szüret után a jó minőségű tokaji bort s aszút, valamint más területekről felvásárolt borokat öntözgettek össze és azt adták el. ni * ? A hegyaljai borászok összefogásának eredményeként a nemesi elöljárók elérték, hogy Királyi Helytartó Ta­ nácsot hívjanak össze a tokaji bor védelme érdekében. 1736-ban Sáros­ patakon tartotta meg első ülését nem kevés eredménnyel. Zemplén vármegye hozta akkoriban a leg-szigorúbb rendelkezéseket a tokaji 'pancsolásának' megakadályozására. Egyebek mellett ekkor terjedt el a 'gönczi hordó' is, mely mind a mai napig az aszú készítésének alapvető tartozéka és mértékegysége. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a 'gönczi hordó' 135,7 liter, amibe beleönthető 3-6 puttony aszú (egy puttony kb.28 kg aszú) és ugyanolyan szőlőből készült borral felöntik, majd ezt kipréselik és érlelik. így készül az aszú és a palackon jelölt puttonyszám azt jelenti, hány puttony aszút öntöttek a 'gönczi hordóba'. Az aszú pedig bonyolult kémiai folyamatok útján, megfelelő időjárási körülmények közepette a Botrytis cinerea penész hatására keletkezik. Gyakorlatilag elrothad, vagyis töpped a szőlőszem a tőkén. Az aszúszemet a mindennapi életben mazsolaként ismerjük. A XIX. század második feléig - kisebbnagyobb hamisításoktól eltekintve - a tokaji aszú hírneve töretlen volt. A Habsburg császári udvar által bevezetett vámterhek, az ültetvényeket teljesen elpusztító gombás fertőzés (filoxéra) és a hideg évek az 1860-as években egyre gyengébb évjáratú terméseket hoztak, mely ismét megkönnyítette a hamisítók dolgát. Édes borokat könnyebb hamisítani, mit szárazát és TokajHegyalja az édes borokkal lett világhírű miközben az édes borok iránti kereslet nem csökkent. A XX. században a kereskedelmi viszonyok oly mértékben és akkora dinamizmussal fejlődöttek, hogy rövid idő alatt eljutott a tokaji a világ eldugottabb sarkaiba is. Míg a XVIXVII. századokban az ország pontosabban a Kárpát-medence területén belül kellett védekezni a 'pancsolás' ellen, azt követően egész Európában is nagy méreteket öltött a hamisítás. Manapság már ott tartunk, hogy körülbelül a világ 15 országában állítanak elő 'tokaji aszút', mely mind egyértelmű hamisítvány. Nem ritka, hogy szlovén, svájci, francia, olasz, kaliforniai, dél-afrikai, üzbég, ausztrál, izraeli és szlovák 'tokaji aszúk' kerülnek kereskedelmi forgalomba. A franciák például olyan történelmi tényre hivatkoznak az előállítás megalapo­ zására, miszerint a török dúlás idején itt harcolt magyar földön Lazarus de Schwendi báró, aki egy szekér TokajHegyalján őshonos szőlőfajta (főleg furmint és hárslevelű) oltványát vitte magával és ott telepítettek be dűlőket. Igazából ezt ők sosem tudták bizonyítani. Számos ilyen és ehhez hasonló 'történelmi tényekre' hivat­ koznak a többi ország képviselői is. Olaszország szerint a napóleoni korszakban felvett katonai térképeken �ítélet van egy domb az Alpok tövében a Pósíkságtól északra, melyet 'Toccai' néven tüntetnek fel. Jelenleg az olaszokkal való vitánk az Európai Közösségek Bírósága előtt van, mivel az olaszok nem óhajtják betartani a Magyarország és a Közösségek között 1993-ban megkötött bor-eredetvédelmi megálla­ podást. Eszerint franciák és az olaszok kötelesek felhagyni a 'Tokay D'alsace és a Toccai Friulano' elnevezések használatával 2006. december 31-ig. A hegyalján adatott természeti viszonyok és tradíciók egyedülállóak, azokat nem lehet csak úgy átvinni másik ország területére. A Megállapodás szerint Magyarország számára védett a tokaji elnevezés minden származtatott formája. Hogy ezt milyen mértékben nem képesek betartani az államok arra a legjobb példa az 1970-ben kezdődő magyar­ szlovák tokaji vita. De erről a következő számban kívánok részletesebben beszámolni. Pocsai Tamás Gasztro - kultúra Általános bevezető a cikksorozathoz Talán kicsit fennköltnek tűnik a cím, de nem kell megijedni, nem valami tudományos írással szeretnélek traktálni benneteket; arra megvannak a speciális, kiváló szakemberek által szerkesztett kiadványok. Az írásaim inkább nektek, felsőoktatási intézményben tanuló diákoknak szólnának, és csupán néhány praktikus tanáccsal szeretnék szolgálni bennük, főleg a konyha területén. S hogy miért is van szükség minderre? Egyetemistaként az ember előbb vagy utóbb szembesül vele, hogy pár nap elteltével kiürülnek az otthonról fáradságos és kimerítő cipekedéssel hozott műanyag bödönök. Ilyenkor következik a pizza rendelés vagy a zacskós leves ötlete, ami azonban pár hét, esetleg hónap után unalmassá válhat. Én is hasonló problémákkal küzdőttem. Gondolom, nem vagyok vele egyedül. Aztán ahogy telt az idő, kezembe vettem a fakanalat. beszereztem az alapvető fűszereket, és elkezdtem „főzni”. Persze valaki inkább jobban telepakolja az így is több mázsát nyomó utazótáskát, de higgyétek el: hatalmas meglepetéseket szerezhettek magatoknak, és a barátoknak, ha alkalmanként ti kíséreltek meg valamit az asztalra keríteni. Akik a hátizsákos megoldás hívei. gyakran azzal a kifogással érvelnek. hogy manapság nincs idő főzni. Ez nincs így. Saját tapasztalat. Higgyétek el, a szervezettség a legjobb tanár az idő-lerövidítésben, és az sem biztos, hogy a legfinomabb falatok mindig embertelen előkészületek árán születnek A kezdethez nem kell más, csak vállalkozó kedv. S meglátjátok: egy kis gyakorlás után már a barátokat is meg lehet hívni. Jó társaságban, fesztelen. otthonos környezetben fogannak a legmaradandóbb ízek, és a desszert elfogyasztásához is egy kanapé a legideálisabb környezet. őszi sokszínűség: a tök k Díj tr p ? Itt az ősz, megkezdődött a szüreti időszak. Minden évszaknak megvannak a jellegzetes ízei, melyeket felhasználva igen változatos, különleges ételeket készíthetünk. Az ősz jellegzetes ízeire leginkább a szőlő, a dió, a gesztenye, vagy a tök felhasználásával készült ételek kapcsán gondolhat az ember. Ezek közül, talán a legutóbbi elkészítési módjai a legváltozatosabbak, bár furcsa módon a legkevésbé elterjedtek. A tököt nálunk leginkább főzelékként, esetleg rétesként, ritkábban levesként alkalmazzák, de . azt kevesen tudják, hogy számos fajtája létezik. Elsőként a hagyományos értelemben vett tököt érdemes megemlíteni, ami élénk színű húsáról ismeretes, és általában kisütve fogyasztjuk. Egyre gyakrabban talál­ kozhatunk azonban a nemesített társa­ ival is, melyeket elsősorban őszi dekorációk készítéséhez ajánlanak. Nem messze a városomtól, Burgenlandban, a töknek óriási hagyománya van. A főutak mellett hatalmas, roskadozó állványokon kínálják portékáikat a termelők, alig győz közülük válogatni az ember. Legalább húsz féle, külön­ böző méretű, színű és formájú tökféle sorakozik az arra járók kegyeiért esdekelve. Az egyik legsokoldalúbb zöldség. Jellegzetes, narancsszínű húsát leg­ többször sütve fogyasztjuk, de magja és a virága is felhasználható. Ez utóbbit túróval töltve, megsütve, vanília szósszal tálalhatjuk. Az ún. spagetti-tök kinézetre semmiben sem különbözik társaitól. Főtt, meg­ puhult húsát héjából kikaparva fogyasztják. Különösen jól érvényesül 19 �ítélet az íze vajjal és frissen reszelt parmezánnal, vagy olíva olajból és citrom­ léből készült mártással, de jól kombi­ nálható pirított gombával is. Magjából kemény munkával olajat is préselnek. Érdekes íz-kombinációkat kapunk, ha salátánkat öntözzük meg vele, vagy sütemény készítésénél használjuk fel. Igazi különlegességnek számít alma és petrezselyem mellet megsütve, esetleg ha chutneyt főz belőle az ember és egy kis körtével ízesíti, de kompót készítéséhez is ideális. Vadak, és szárnyasok mellett szintén zseniálisan érvényesül. A tökből készült ételek elkészítése alig negyed óra, ami szó szerint életmentő tud lenni egy felkészületlenül ért vacsora esetén. Segítségével egyszerű, ám annál nagyszerűbb finomságokat kreálhatunk. Merjünk hát belevágni! Ha bármilyen kérdésetek, ötletetek van a leírtakkal kapcsolatban, bátran forduljatok hozzám a szerkesztőségen keresztül! Mikó Adrienn A szobor A Római Birodalom egy eldugott városának tágas főterén állt egy csodaszép fehér márvány Justitiaszobor. Gyönyörű volt az istennő, Vénusz sem lehetett volna nála szebb: finom metszésű arca, nemes homloka, sudár, szűzi alakja az Igazság legyőz­ hetetlenségét hirdette. Bűnözők rá sem merték emelni tekintetüket, mert már a szeme is sugározta a kérlelhetetlenséget. Egyik kezében mérleg. a másikkal a tér déli felén magasló bírósági épületre mutatott. A tér homályos északi sarkában egy másik szobor állt. Fából volt csupán, s nem is volt olyan gyönyörű, mint Justitiáé. Egy fiatal nőt ábrázolt, ki lepleibe gyermekét takarta. Egyszerű mester faraghatta, mert az alak elnagyolt volt, s karjában oly együgyűnek tűnt a gyermek. Justitia büszkén nézett le a fiatal anyára, s némán mutatott a lábai előtt álló oltárra, hol ajándékok, virágok százai hirdették dicsőségét, az Igazság diadalát. Bizony a másik szobor előtt 20 csupán egyszerű mezei csokor hevert, mit egy öreg koldusasszony rakott mindennap oda. De az édesanya szelíden mosolygott Justitiára, s csak még szorosabban ölelte gyermekét. Justitia gőgösen elfordította tekintetét, s ránézett a bíróság épületére. Onnan épp akkor lépett ki a város nagy hírű, köztiszteletben álló főbírája. Igazságos volt a főbíró, bár ítéleteit sok­ szór túlzottnak érezték, s emiatt rettegték nevét. De a városban béke honolt, a bűnözők messzire kerülték el a környéket, alig akadt komolyabb bűneset. A főbíró előtt ezért földig hajolt a város népe, még a leggazda­ gabbak is meghajtották fejüket, ha találkoztak vele az utcán, amit ő néma biccentéssel viszonzott. Hanem Justitia szobra előtt ő is mélyen meghajolt, sosem mulasztotta el megköszönni az istennőnek, hogy megmutatta neki az igazságot. A főbírónak egyetlen gyermeke volt csak, de nem sok öröme telt benne. A fiú hiú volt, de nem tehetségére vagy tudományára, hanem apja hírnevére és gazdagságára. Ha ismeretlen helyen nevét kérdezték, sosem mulasztotta el apja nevét is megemlíteni, és elégedettséggel töltötte el, hogy a szemek kikerekedtek, a fejek tisztelettel megha­ joltak. A néppel kegyetlenül bánt, a koldusokba belerúgott, az idősebb asszonyokat mintegy véletlenül meg­ lökte az utcán, s élvezte, hogy senki sem mer felszólalni ellene, senki sem mer visszaütni. Apja figyelmét nem kerülte ez el, sokszor megfeddte fiát: - Vigyázz, fiam, mert Justitia igazságos, és meg fogja ezt még torolni rajtad! De a fiú csak nevetett csúfondárosan: - Justitia csak egy szép szobor, apám, hogy tudna engem bántani? - A szobor csak szobor, fiam, de az Igazság létezik! - mondta ekkor édesanyja, de a fiú már oda sem �ítélet hallgatott. Nagy ünnepségre készült a város: a helytartó jött el, s hozta magával a császár üdvözletét. Napokig díszítették az utcákat, tisztára seperték, virággal borították a tereket, mindenki sürgöttforgott, lázban égett. A nagy napon szikrázóan sütött a nap, Justitia fehérebb, sugárzóbb, fenségesebb volt, mint valaha. Az egész város kint volt az utcákon, a nép elözönlötte a főteret is, az ünnepre emelt tribünön a város előkelősége pompázott legdrágább ruháiban. Ott volt a főbíró fia is, büszkén, délcegen, gőgösen. Hamarosan megharsantak a trombiták. bevonult a helytartó a főtérre, s kezdetét vette az ünnepség. Szónoklatok, táncosok, színészek mulattatták a vendéget s az egész város népét napestig. Akkor a helytartó a tiszteletére ren­ dezett lakoma helyszínére indult, hová a gazdag meghívottak követték. Miközben az előkelők lassan a helytartó után haladtak, egy öregember tola­ kodott oda a főbíróhoz: - Főbíró uram, kegyelem egyetlen fiamnak! Tudom, hogy bűnös, de ő az én egyetlen fiam, mi lesz velem, ha végrehajtják ítéletedet? Irgalmazz nekem! - Menj innét, vénség - rivallt rá a főbíró fia -, nem hallod apám döntését? - Ne Justitiához fordulj, mert ő kérlelhetetlen, hanem Máriához! - Főbíró úr! Könyörgök... - Máriához? - kérdezte zavartan a főbíró. Ekkor a fiú durván meglökte az öreget. Az nekiesett Justitia szobrának, s az éles márványtalapzat erős ütésétől holtan rogyott össze. Az elszörnyedés moraja futott végig a népen. A menet megállt. Mindenki ismerte a főbíró flát, mindenki gyűlölte őt kegyetlenségéért. S ekkor elrepült az első kő. A fiú karját találta csak el. De a többit már jobban célozták. Édesanyja fia teste elé vetette magát, de már késő volt: a fiú halott volt. A tömeg megrémült, s menekülni kezdett, a katonák pedig üldözőbe vették őket. A tér kiürült. Nem maradt más, mint a zokogó anya, maga is több sebből vérezve, fia testét ölelgetve, csókolgatva. S ott állt az apa is, szemét Justitiára szegezve: - Miért tetted ezt velem? Miért vetted el egyetlen fiamat? Tudom, hogy ő igazságosan bűnhődött, de nem tekintesz az én ősz fejemre? Egyetlen fiam volt! Justitia... - Ki vagy Te, Gyermek, ki nagyobb vagy az Igazságnál? Ki vagy Te, ki legyőzöd a halált? A vénasszony felelt: - Ez a Gyermek maga a Szeretet. A Szeretet pedig hatalmasabb az Igaz­ ságnál, mert ismeri a kegyelmet. Ez a Gyermek maga az Élet. Az Élet pedig hatalmasabb a Halálnál, mert legyőzte azt. Évek, évtizedek, évszázadok múltak el. A Római Birodalom összeomlott, Justitia szobra megcsorbult, karja letörött, s aztán el is vitték valahová. A tér közepére Mária és a Gyermek faszobra került, melyet arannyal vont be a bíró hálája, aki asszonyával s fiával együtt a Gyermek követője lett. De még jobban ragyogott a szobor attól a csodálatos, múlhatatlan fénytől, melylyel a nép szeretete vonta be. A főbíró ránézett. Látta az öreg, roskatag embert, az ősz hajat, a mély ráncokat az arcán, az esdeklő tekintetet, s azt a könnycseppet, ami végiggördült a barázdákban. Fiára gondolt, arra, hogy mennyire szereti ő is, pedig méltatlan a szeretetére, s megsajnálta az öreget. De aztán feltekintett Justitiára, aki büszkén, rezzenéstelenül nézett el fölötte. Szomorúan szólt: írta: Tokody Klára Sajnállak, jó öreg. de nem segíthetek. Justitia, az Igazság fiad ellen szól. - Irgalmazz szegény fejemnek! Főbíró úr! Segíts rajtam, mert... A koldusasszony a fiatal anya szobrára mutatott a tér sarkában. A főbíró és felesége ránézett a szoborra, s látták a szelíd mosolyt az egyszerű arcon. Ekkor a szobor megmozdult: kitárta karjait, s féltve őrzött gyermekét a földre tette. A Gyermek odaszaladt a halott fiúhoz, rálehelt, majd ezt tette az öregemberrel is, visszament anyjához, s mindketten megmerevedtek megint. A fiú és az öregember megmozdult. Az édesanya most már az örömtől zokogott. A főbíró letérdelt a szobor elé: Illusztrálta: Orbán Előd Ekkor egy vénséges vén koldusasszony érintette meg a karját: 21 �ítélet Az ELSA Tübingen elnökének köszöntő szavai Herzliche Grüße nach Budapest von ELSA-Tübingen! Szívélyes Üdvözlet Budapestnek ELSA Tübingenből! Wie sagte Jean Monnet, der Visionär eines ve-einten Europas, einst? „Nous ne coalisons pas les Etats, nous I» unissons les hommes.“ Ich bin überzeugt, dass ELSA einen wichtigen Beitrag zu einer solchen Völkerverständigung leistet nicht durch Staatsverträge, son­ dern durch unzählige persönliche Kontakte und Freundschaften über alle Grenzen hinweg. Amint Jean Monnet, az egyesülő Európa szellemi atyja megfogalmazta: „Nem államokat egyesítünk, hanem embereket kötünk 55 Össze”. Meggyőződésem, hogy az ELSA fontos szerepet játszik abban, hogy az államközi szerződéseken túl személyes kapcsolatok és határokon átívelő barátságok létesüljenek. Seit dem 1. Mai 2004 sind mit Ungarn insgesamt 10 Länder neue Mitglieder der EU Europa ist politisch so stabil und friedlich wie nie zuvor. Jetzt ist es wichtig, dass sich auch die Menschen gegenseitig kennen- und verstehen lernen. Ich bin sehr gespannt auf Besuche im .Neuen Europa“. Wie denken junge 55Studenten dort über die EU? Was sind die Erwartungen, was die Ängste? Wie funktioniert die Rechtsharmonisie­ rung? Und gibt es trotz aller Gemein­ samkeiten auch Unterschiede? Vor uns liegt eine interessante und spannende Phase des zusammen­ wachsenden Europas. Besonders freue ÍC ich mich deshalb auf ein „study visit' zwischen ELSA-Tübingen und ELSABudapest, das wir für das nächste Jahr planen. Ich hoffe, dass sich daraus ein intensiver Kontakt entwickelt! Mit herzlichen Grüßen aus Deutschland, 2004. május 1-je óta Magyarországgal együtt tíz új taggal bővült az Európai Unió, így Európa a korábbinál egysége­ sebbé és politikailag stabilabbá vált. Fontos, hogy az Unió polgárai kölcsönösen megismerjék és megértsék egymást, egymás kultúráját. Lelkesen várjuk, hogy egy új tagállam. Magyar ország joghallgatóival személye­ sen is megismerkedjünk. Kíváncsiak vagyunk, miként látják a magyar fiatalok az Egyesülő Európa jövőjét. Milyen elvárásokat és aggodal­ makat fogalmaznak meg vele kapcsolat­ ban? Miként működik a jogharmoni­ záció? Milyen különbségek, eltérések vannak? Külön öröm számunkra, hogy jövőre 55 megvalósulni látszik egy „study visit: a Tübingen és a Budapest ELSA között. Remélem, hogy a cserelátogatás egy intenzív kapcsolat megalapozója lesz. Üdvözlettel, szeretettel Tübingenből, Dierk Wahlen Dierk Wahlen Präsident von ELSA-Tübingen 2003/04 Tübingen, 2004. augusztus 10. Tübingen, Hölderlin városa À ï píl 'jr II Tübingen az egyik legrégibb és leghíresebb német egyetemi város. A Baden-Würtenbergben, Stuttgartól délre fekvő egyetem Eberhard Karls herceg nevét viseli, alapításának dátuma 1477. A Neckar partján fekvő városkában ma 22.000 hallgató tanul 14 karon. Az egyetem arról is híres, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat ápol, számos külföldi diák tanul kint. A nemzetközi kapcsolatok az ELSA révén most egy magyar láncszemmel is bővülnek. Ennek keretében jövő tavasszal tübingeni diákok látogatnak el Budapestre, majd a magyar diákok meghívását viszonozzák még ugyan­ ebben az évben az ELSA tagok számára. Aki többet szeretne megtudni az ELSA Tübingenről, látogasson el a www.elsatuebingen.de honlapra. Aki szívesen részt venne a tübingeni diákok útjának a szervezésében, jelentkezhet Czumpf Eszternél, az ELSA Budapest cserekap­ csolatokért felelős koordinátoránál, eszter.czumpf@elsa-budapest.hu . Ez ELSA Budapestről a www.elsabudapest.hu honlapon juthattok több információhoz. Kovács Orsolya Zsuzsanna (PPKE, tübingeni ösztöndíjas) Czumpf Eszter (ELTE, ELSA) 22 13 �ítélet Az ellenőrök Amerikában Sikertörténet Kontroli-módra Azt hiszem, csak az Apám beájulna mániákusok, a Magyar Vándor rajongók és a frissen kelt Argo szerelmesei hördülnek fel azon, ha Antal Nimród pazar stílus-sziporkáját 2004 legjobb és legsikeresebb, nagy­ közönség előtt is ismert magyar film­ jének nevezi az ember. Tekintettel arra azonban, hogy az első gumi-börleszken az apák mellett minden jóérzésű mozirajongó is beájult; a nagy hévvel vándorló magyarok története képtelen volt kikeveredni az egymásra dobált, harmatgyenge helyzetkomikumok rengetegéből; az Argo pedig Guy Ritchie és Tarantino filmjeinek gát­ lástalan másolását nyilvánvalóan belül értelmezi a szabad felhasználás fo­ galmán, (csak éppen az esszenciájukat nem képes az istennek átmásolni a vászonra,) az előbbi hördüléseket az embernek valahogy nincs késztetése komolyan venni. Több, mint nyilvánvaló azonban, hogy a Kontroll nagyszerűsége (hibái ellenére) nem csak az előbbi három film viszonylatában tűnik ki. Annak ellenére, hogy stílusában távol áll a mainstream-től, egy erősebb populáris­ mezőnyben (bár hol vagyunk mi attól?) is bátran pályázhatna az előbbi címre. A való élet elől a föld alá bujdokolt Bulcsú történetének ugyanis van egy érdeme, amit többnyire keveset emlegetnek: ez a film anélkül tudott közönséget vará­ zsolni magának, hogy a tetszhalottságból ébredező populáris magyar film stíluskényszerének engedett volna, akár témában, akár megvalósításban. Sőt! Antal Nimród amellett, hogy egy eddig kevéssé ismert/szeretett/magyar részről megszokott stílussal tudta elfogadtatni magát szélesebb körben (teszem hozzá, első filmes rendező­ ként), olyan egyediséget is elkapott a filmjében, amiért nem lehet külföldre ugrani kölcsönbe, (inkább ők jöhetné­ nek hozzánk érte). Keresett, és modern magyar eredetiséget talált. Ezt sikeresen elfogadtatva pedig, méltán lett próféta a saját hazájában. A filmbemutató óta majd egy év telt el. Az ellenőröket azon túl, hogy hónapo­ kon keresztül nem lehetett kiszorítani a magyar mozikból. Magyarország hiva­ talosan is nemzeti színekbe öltöztette: a Kontrollnak jutott a megtiszteltetés. közönség kitörő örömmel, felállva éljenzett a könnyektől meghatódott rendezőnek, Antal Nimród a fiatal rendezők számára odaítélt, „Award of the Youth” díjat is átvehette. A következő próbatétel a Toronto Filmfesztivál volt, amely közismerten az amerikai és az európai filmgyártás legfontosabb találkahelyének számít. A filmet odakint ha másért nem, hát .minden szentnek maga felé hajlik a keze” alapon a magyar származású Robert Lantos - András Hámori kettős (az utóbbi a pénz nélkül maradt Sorstalanság anyagi megmentője) vezette Think Film Company vette a szárnyai alá. Vetítési jogait a déli szomszéd is megvásárolta; a jövőben hét amerikai nagyvárosban kerül majd bemutatásra. A történetnek azonban koránt sincs vége. Megfelelő irányítással és promócióval (meg persze rengeteg rangos szakember megnyerésével), akár a csillagos eget is be lehet mérni azzal a fránya célkereszttel. Bármeddig jusson a Kontroll, az eddigiekért is őszinte elismeréssel tartozunk neki. Nagyon rég nem jutott magyar film ilyen közel ahhoz, hogy bekerüljön az Oscar-gála döntőjébe, és ahhoz, hogy negyed­ magával ringbe szálljon a .Legjobb Külföldi Film” Oscar-díjáért. Szívből drukkolunk neki! 55- hogy képviselje hazánkat a 2005-ös Oscar gálán. Aztán jött a nyár, no meg a fesztiválok ideje. Az évenként Németországban megrendezésre kerülő, horror-pszichothriller-sci-fi témájú filmek Fantasy Filmfest elnevezésű nemzetközi megmérettetésén a nyitó gála dísz­ filmjeként vetítették (az összes német városban azonos kezdési idővel.) Minden valamire való európai fesztivál műsorra tűzte; többek között a Karlovy Vary-ban, az Amszterdami film­ fesztiválon valamint Edinborough-ban ismerhette meg Európa filmszerető közönsége. Emellett Cannes-ban, a legrangosabb európai filmünnepélyén is bemutatták, ahol amellett, hogy a 55 zs.m. 23 �PÁZMÁNY NAP PÁZMÁNY NAP tervezett programja 2004. október 20. 10.00-10.45 Címzetes egyetemi tanárok kinevezésének ünnepélyes átadása; - Dr. Bánáti János / Dr. Horváth Éva / Dr. Lomnici Zoltán plenáris üléssel összekapcsolva helyszín: Díszterem 10.45-12.00 Kerekasztal-beszélgetés Dr. Gáspárdy László / Dr. Vókó György/ Dr. Botos Katalin professzorokkal helyszín: Díszterem 12.00-13.15 Megemlékezés az 1956. október 23-i nemzeti ünnepünkről Színjátszó Társulat 1956 tudományos kerekasztal-beszélgetés Dr. Botos József / Dr. Kiszely Gábor / Dr. Wittner Mária / Dr. Zinner Tibor moderátor: Völgyesi Levente helyszín: Díszterem 13.15-14.30 Faültetés az udvaron Aktív Részecskék (zöld öntevékeny csoport) helyszín: udvar Filmvetítés Mikrokozmosz helyszín: 1. gyakorló 15.30-16.30 Filmvetítés rövidfílmek a börtön világáról Dr. Vókó György helyszín: 1. számú gyakorló 16.30-17.30 Felelősségünk a teremtett világért etika kereszténység és környezeti előadók: dr. Jávor Benedek, ifj. dr. Zlinszkyjános helyszín: 1. számú gyakorló 17.30-18.00 Közös átvonulás az Egyetemi Templomba 18.00-19.00 Szentmise helyszín: EgyetemiTemplom 2004. október 20. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 4. szám 2004. október 20. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Felmérés oktatóinkról Interjú Seereiner Imre Tanár Úrral Kémiadolgozat és történelemóra (Október 23.) Október 6. Néhány tudnivaló a HŐK választásokról Koltay András laudációja Pálinkás Györgynek Hagyomány és tiszteletadás Pázmány szalon Szofi Egyetemi Színjátszó kör Egri gólyavér Eger, Bor, Buli = Gólyatábor! A tokaji bor Gasztrókultúra A szobor Elsa Tübingen Az ellenőrök Amerikában Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. október 20. Date Created Date of creation of the resource. 22004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1022kb+3338kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_4_20041020 Relation A related resource T00064 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_4_20041020 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d8c70c461fa07a0ead3d80ece83bedc5.jpg bb92fef13623a598345e4c26da7b01ea https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/60a8d298b6be2758f5983d9208e1281a.pdf 61afd60112478d7e84d78b9dad2b2448 PDF Text Text S'J2.OO411 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja VII. ÉVFOLYAM, VsZÁM 2004. NOVEMBER. / * «ITELET ^®quutt'’ A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA isJH ■ -W. ,f ■ y. i-s L 12 • ¥ a ** » X t J' Interjú Dr. Bandi Gyula Dékán Úrral új Eldorádó HŐK választás Sajt és bor A Pázmányon járt Liszt Ferenc 83 tonna haltetem Orwell Falu a ködben honlap; www.iak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �ítélet Tartalom Hírek Nézőpont. ............... Interjú Schanda Balázs Docens Ürral 33 ‘Város lelke az egyház' Kalendárium ...................... A Pázmányon járt Liszt Ferenc... Képriport . 33 ít 'A szerelem beteljesülése maga a házasság' HŐK választás Szertefoszlott remények...................... Függöny fel Az arany ára Új Eldorádó ............... 83 tonna haltetem Interjú Dr. Bandi Gyulával Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza Hallgató-oktatóviszony a Karon A magyar-szlovák Tokaji vita Sajt és bor Falu a ködben Pázmány rejtvény Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval Orwell Diáktársaink tündöklése és bukása 2 3 4 5 6 7 8 9 10 13 13 14 15 15 16 18 18 20 21 22 24 25 26 27 Hírek November 24-én 18.30-tól Vad Fügefa - MEGLEPETéSSEL! Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Tanári klubban. Pázmány Szalon Horváth Attila docens Úrral és Szilasi Alex zongoraművész Úrral december 1-én 18.30-tól a Díszteremben Marton Géza PolgáriJogi Diákkör Ünnepi Ülése, melyen köszöntik Dr.Lábady Tamás tanár urat és Dr.Tattay Levente tanár urat születésük 60. évfordulója, valamint Dr.Garay Mária tanárnőt az oktatói pályáról való visszavonulása alkalmából. Hajó, ha nem jó, QÓlvahajÓ Gólya beavatás Félévbúcsúztatás Gólya Szalon Meglepetészenekar! November 30. este 6 óra Budapest Hajó PARTY, DJ Gólyafilm Lánchíd kikötő Házigazdák: Horváth Attila tanár úr és Szilasi Alex zongoraművész 2 Jegyek: elővételben a HŐK irodában 800.- Ft korlátozott számban a helyszínen: 1000 Ft Impresszum ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egye-temi tanár Főszerkesztő: Lukács Tamás Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Budaházi Árpád Fügedi Zsófi, Juhász Gábor Mikó Adrienn Oláh Viktória Klára Pozbai Viola Ràdi Vilmos Gábor Zsellér Máté Berényi Hajnalka Cseri Tímea Gyökeres Zoltán Mavrák Hedvig Milisits Barbara Pásztor Veronika Pozsgay-Szabó Péter Szalay Beatrix Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Pocsai Tamás Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió Nyomda: Alumni Kiadó Kft. Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu Itelet01@hotmail.com �ítélet Nézőpont Vargha Bálint Tamás vagyok a lap „zógenánnte” főszerkesztő helyettese , csupán ebben a szerény minőségemben szeretnék egy pár szót szólani arról, mi az új „csapat „ mi­ lyen tervekkel, szándékokkal, reményekkel csinálnánk a la­ punkat. Lukács Tamást páratlan szelídsége és demokratikus modora talán megakadályozta abban, hogy saját vízióival terheljen benneteket, nos én nem leszek ilyen kíméletes. A legelső probléma amivel bármilyen idealista a jogi diszciplínától megcsömörlött, akinek emberi minőségei úgymint kifejezés vágya, „értelmezői közösség” kialakítása nem múlott el és írni szeretne a kari lapba, szembesül azzal, hogy igen vékony réteg az, aki őszintén vevő lenne mélyebb tartalmakra, így sokan el se olvassák Cseri Tímea lírai esszéit. Dohai Bálint Parti Nagy Lajost szégyenbehozó avantgárd verskísérleteit, csak példálózva kiváló szerzőinkből. Ez fájdalmas és kiábrándítja a próbálkozókat. Ez ne legyen így! Ez a lap humanizálni szeretne, itt a koszos büdös Pesten, itt a jogtudomány „sivatagja” közepette. Egy kis nyitottságot tehát! A másik amit hosszú távon károsnak látok, hogy sok írás hangvétele konformitást, így őszintétlenséget és modorosságot tükröz. Talán sokan úgy gondolják akkor írnak jól, ha valamilyen „szellemiségnek' .pázmányosságnak” megfelelve módszeresen kerülnek minden érdekes, problematikus kérdést, minden a húsunkba vágót. megfelelni igyekezve ugyanakkor külső megbélyegző hatalmak indirekt nyomá­ sának. Mint említettem úgy a témaválasztásban, mint a hangvételben. így nem lehet, ez megbéklyózza azt, aki ír és azt is aki olvassa. Azt, hogy milyen egy pázmányos lap nem egy előzetesen adott minta követéséből érjük el, hanem a kitűzendő feladat kialakítani a météket, amilyennek egy pázmányos lapnak lennie kell. Mi tesszük olyanná amilyen, Wir sind das Volk! Nem bizonyos „szellemiségnek” megfelelni igyekezve, gyanakvó külső megbélyeg­ zéstől rettegve, hanem magunknak írjuk a lapot azért, mert közösségként nézünk magunkra és a közösségnek tere kell, hogy legyen ahol működhet. Másképp mi értelme van? Péteri tanár úr még elsőben beszélt a jogász éthoszáról, ami nem politikai véleménynek hajolva, de meggyőződése és hivatása iránytűjét követi. Bárki megszólalhat ennek szellemében, bármilyen közéleti, Ízlésbeli választása legyen is . Ez a mi felellőségünk, de szabadságunk is. Vargha Bálint Tamás Előző számunkban két interjú készítőjének neve lemaradt a cikk végéről. Seereiner tanár úrral Azt hiszem, Bá­ lintnak VAN iga­ za, ugyanakkor azt nem állíta­ nám, hogy IGA­ ZA van. Nem tudom felmérni, hogy mekkora az a réteg, aki vevő a mélyebb tartalmakra, de az biztos, hogy vannak, akik szívesen olvassák az általa említett szerzők írásait. Nyilvánvalóan minden­ kinek megfelelni teljes mértékben nem lehet, (nem is ez a célunk) de ha min­ denki, aki kezébe veszi az újságot, talál valamit, amit szívesen elolvas, akkor azt hiszem jó úton járunk. A másik kérdés, amit Bálint felvetett, hogy az írások meg akarnak felelni valamilyen szellemiségnek. 5).,pázmányosságnak”. Véleményem szerint az, hogy a kar szellemiségének meg akarunk felelni, nem jelenti, hogy kerülnünk kellene a problematikus kérdéseket. Sőt! Kifejezetten várom az olyan jellegű írásokat, melyek akár a karral kapcsolatban, akár más kérdések­ ben problémákat vetnek fel, s melyekre talán e lap hasábjain is kereshetjük a választ. De ettől függetlenül meg kell felelni egyfajta értékrendnek, melyet egyetemünk közvetít, s melyet ha nem tudunk vállalni, akkor kétségbe vonom, hogy helyünk lenne e falak között. Az újságot szerintem nem csak ma­ gunknak írjuk, hanem mindenkinek, aki olvassa - legyen az egyetemünk okta­ tója, dolgozója, hallgatója, vagy bárki az egyetemen kívül - és éppen ezért nagy a felelőségünk abban, hogy milyen kép alakul ki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karáról. Németh Borbála beszélgetett, a Szesz interjút pedig Tóth Polina készítette. Az érintettektől ezúton elnézést kérünk. Lukács Tamás A szerkesztők (egy része) 3 �ítélet Beszélgetés Schanda Balázs Docens Úrral, a Kari fegyelmi bizottság elnökével A PPKE Jog- és Államtudo­ mányi Karának immár min­ den tanévben megjelenő Tájé­ koztatója (a „zöld könyv”) tartalmazza a Kar Fegyelmi Szabályzatát. Milyen fegyel­ mi ügyek fordulnak elő a Karon? Schanda Balázs Do­ cens Úr a Dékán Úr felkéré­ sére tavasszal vette át a Fegyel­ mi Bizottság elnöki tisztét. sek) és a Dékáni Hivatal veze­ tője tehet javaslatot. 'tí?-,,*;;; A Bizottság három tagból áll: két oktatóból, és egy, a HŐK által delegált tagból. A bizottság tárgyalást tart, szük­ 7 . ség esetén bizonyítást folytat le, azaz kicsit egy bírósági tár­ gyalásra emlékeztet az eljárása, természetesen azonban ‘ \ ff- h rV tI O I nem bíróságról van szó. A kiszabható fegyelmi büntetések tárháza nem túl széles; a Fegyelmi ítélet: Milyen kérdésekkel foglal­ Bizottság megrovásban részesítheti a kozik a Fegyelmi Bizottság? vétkes hallgatót, csökkentheti vagy megvonhatja az Egyetem által nyújtott Schanda Balázs: A Fegyelmi Bizottság kedvezményeket és juttatásokat, legfel­ fegyelmi ügyekben hoz első fokú hatá­ jebb két évre eltilthatja a hallgatót rozatot, ami ellen a Rektorhoz lehet tanulmányai folytatásától, és kizárhatja fellebbezni. Fegyelmi vétséget az a hall­ a hallgatót az Egyetemről. Nem kell gató követ el, aki a hallgatói jogviszony magyarázni, hogy ez az utóbbi szankció keretei között, vagy azzal összefüg­ igen súlyos: nincs tehát sokféle szank­ gésben bűncselekményt, vagy szabály­ ció, míg a megrovás igen enyhe bünte­ sértést követ el, vagy a jogszabályokban, tésnek tűnik, a kizárás valóban komoly az Egyetem, vagy a Kar szabályzataiban büntetés. foglalt kötelezettségeit vétkesen meg­ Annál kellemetlenebb, hogy a Fegyelmi szegi. Bizottságnak az elmúlt hónapokban is Az is fegyelmi vétséget követ el, aki nem egy esetben ezzel az eszközzel életmódjával, magatartásával az Egye­ kellett élnie. tem erkölcsi tekintélyét súlyosan sérti, illetőleg életmódja, magatartása össze­ Megtudhatunk többet ezekről az egyeztethetetlen az Egyetem hallgató­ esetekről? jával szemben támasztható fokozott erkölcsi elvárásokkal, azaz tulajdon­ Mint mondtam, az Egyetem, vagy az képpen az Egyetem katolikus jellegét, Egyetem oktatói sérelmére elkövetett elkötelezettségét kezdi ki. Szerencsére bűncselekménnyel vagy etikai vétséggel az utóbbi körbe sorolható esetekkel szerencsére még nem találkoztunk. Ed­ még nem találkoztunk. dig valamennyi ügyünkben leckeköny­ vekkel kapcsolatos visszaéléseket kellett Ki tehetfeljelentést? elbírálnunk. Meglepő, hogy joghallga­ tók aláírásokat hamisítanak, sőt egyes A Fegyelmi Bizottságnak nincs „önin­ esetekben vizsgajegyeiket is „kijavít­ dítási” joga: eljárást a Rektor vagy a ják”. Dékán rendelhet el. Amennyiben a Előfordul, hogy beiratkozáskor észlelik, fegyelmi vétség bűncselekményi tény­ hogy az előző félév valamely tárgyának állást valósít meg, a Dékánnak nincs teljesítését igazoló aláírás hiányzik, és mérlegelési joga: a fegyelmi eljárást el ezt saját kezűleg pótolják. Lehet, hogy kell rendelnie. Eljárás indítására a ve­ olyan aláírást pótol a hallgató, amit zető oktatók (egyetemi tanárok, docen- 4 n.k megkapott volna, ha a félév utolsó óráján jelen van, ha félfogadási időben felkeresi az érintett tanszéket. Úgy tűnik, az ilyen cselekmények csekély, mégis tudniuk 55,tárgyi súlya” kell, hogy a leckekönyv közokirat. Azaz minden jogosulatlan bejegyzés köz­ okirat-hamisítás. Milyen jogászi pálya­ ívre számíthatunk azoktól, akik joghall­ gatóként ilyesmit tesznek? Súlyosabb eset, amikor valaki a felvett tárgyait módosítja szabálytalanul talán költség­ takarékossági okból. A legsúlyosabb esetek szinte érthetet­ lenek; vannak, akik néha meglepően bárgyú módon érdemjegyeiket korri­ gálják. Ugyanakkor az ilyen esetek kiszűrése igen egyszerű: a hallgató szüleit esetleg meg tudja téveszteni egy átkapart szigorlati érdemjeggyel, azon­ ban a vizsga jegyzőkönyve és a Neptunrendszerben rögzített eredmény ettől nem változik. A Dékáni Hivatal tehát az ilyen visszaéléseket könnyen ki tudja szűrni, hiszen minden vizsgaidőszak után minden leckekönyv tartalmát egyeztetik. Lukács Tamás Ha bármilyen kérdésetek, észrevételetek van a fegyelmi szabályzattal kapcsolatban, írjátok meg nekünk, és továbbítjuk a Docens Úrnak! �I 1 i I ;i ítélet ff 1 VÁROS LELKE AZ EGYHÁZ" Szakmai konferencia a Piliscsabai Campusban I Vajon a XXL század valóban az önkormányzatok, az önkormányzatiság évszázada lesz? És ebben az új világban lesz szerepe az egyháznak? Ezen kérdések is felvetődtek azon a szakmai konferencián, melyet a Piliscsabai Campusban a Keresztény Közéleti Akadémia(KKA) szervezett. van, függetlenség van, demokrácia van. Az egyházaknak óriási lehetősége lesz ezekben a városokban. Az egyház feladata az új városban a lélek gondozása. I J í i 1 í f Az egyesület 2004 elején alakult meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt hallgatóinak és jelenlegi oktatóinak közreműködésével, mondta Dr. Kránitz Mihály a KKA vezetője. Egyetemünk rektor-helyettese. Az egyesület céljának tekinti, hogy a magyar közéletben, társadalmi kérdésekben és viták során megfogalmazza a keresztény társadalmi elveket, és érvényre juttatássá a keresztény értékeket. Mindezt szigorúan szakértői, szakmai alapon teszik. Matolcsy György, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke a huszonegyedik századtól a városok újbóli megerősödését várja. Ahogy a Római Birodalom idején a civilizációt a városok jelentették, úgy most, az új Római Birodalom, az 'Amerikai Birodalom" idején újból a globális térben megerősödnek a városok. Hogy milyen városok lesznek ezek? Matolcsy szerint más városok, mint amelyeket most látunk. Sok falu lesz egy városban. Most úgy tudjuk, hogy Budapest egy város. Budapest azonban 300 faluból áll: Víziváros, Erzsébetváros, Terézváros... Magyarországon is sok-sok kisebb saját lélekkel, szívvel, aggyal, múlttal feltöltött falvak lesznek. Falvakból, élhető településekből szerveződő városok lesznek a huszonegyedik században. Azonban nem falanszterek. Mindez azért fontos, mert az önkormányzatok, az önkormányzatiság szintén reneszánszát éli századunkban. Önrendelkezünk, szabadság * Trrr Li f'T ‘ t t 53 tv ■ * 1 ni "r ■ ■ I ■ S Bemutatták Budaházy Gábor és Szalay Kornél Géza Önkormányzat és egyházak Az egyházak szerepe a település életében című közös művét. Hogy az önkormányzat helyi egyházi közösségekkel a korábbiaknál hatékonyabban legyen képes tevékenykedni, új együttműködési forma, az egyházi tanács intézményének meghonosítására lenne szükség a szerzők szerint. A tanács tagjai a polgármesterből illetve a helyi egyházak vezetőiből állna. Úgy vélik, hogy a társadalmi arányokat az tükrözné megfelelően, ha a nagy történelmi egyházak mindegyike külön-külön lelkésszel, a kisegyházak azonban egy közösen kiválasztott lelkészükkel képviseltetnék magukat a tanácsban. A lelkipásztorokat pedig tanácskozási joggal rendelkező önkormányzati ügyekkel megbízott világiak segítenék. Elsőként Zuglóban jött létre egyházi tanács, de ez a testület nem tekinthető hivatalosnak, mivel a polgármester képviselő­ testületi felhatalmazás nélkül hívta össze. A tanácsról szóló rendelet még várat magára. Másként alakult az egyházi tanács sorsa a XV. kerületben. Hajdú László polgármester konszenzusra törekedett. Ennek eredménye az volt, hogy ellenszavazat nélkül fogadta el a képviselő-testület az egyházi tanácsról szóló rendeletet. Az egyházak papjai illetve lelkészei is támogatták a kezdeményezést, ezt támasztják alá a számok. Tizennégy lelkipásztorból tizenhárom tagja lett a tanácsnak, mely 20 millió forintból gazdálkodhatott az idei költségvetési évben. Az anyagi támogatásokon kívül ez a testület határozza meg például az egyházak helyi médiumokban való szereplését is. Dr. Mészáros Ferenc főosztályvezető (Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága) fontosnak nevezte, hogy még véletlenül se alakulhasson ki egy olyan helyzet, hogy az éppen hatalmon lévők az egyházakat saját érdekek mentén instrumentalizálhassák, függőségi viszonyt alakíthassanak ki az egyházakkal, sértve ezzel az állam semlegességének elvét, az egyházak * 5 I 1 I �ítélet autonómiáját, a lelkiismereti és vallásszabadságot. Az Alkotmány tartalmazza az állam és az egyház szétválasztását. A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a kormánynak kötelessége támogatni az állam és az egyház harmonikus együttműködését. Navracsics Tibor politológus hangsúlyozta, hogy szülőváro­ sának, Veszprémnek a lelkét nem a hetvenezres város adja, melyet tíz-tizenöt év alatt teremtettek a hatvanas-hetvenes években, hanem a hatvanas évek előtti húszezres Veszprém, a Veszprémi Érsekség székhelye, ahová előbb érkezett a kereszténység, mint a magyarság, illetve a régen ott élő emberek, akik őrzik és továbbadják a város lelkét az újonnan betelepülőknek. Navracsics szerint nem fogadható el az a szemlélet, mely az egyházban csupán hitéleti szolgáltató központot lát, és oda próbálja visszaszorítani az egyházi tevékenységeket. A magyar történelem és az európai történelem is azt bizonyítja, hogy az egyházak rendre túllépnek ezeken a kereteken és nem azért lépnek túl, mert agresszívek lennének, hanem azért, mert a közösségek életben tartása megköveteli azt, hogy az egyházak túllépjenek a pusztán hitéleti tevékenységen. Erkölcsi támaszt és hátteret jelentenek a közösségeknek, nem pusztán hitéleti szolgáltatást. Emellett közművelődési illetve jóléti funkciókat látnak el. Az egyházak nélkül ma. Magyarországon az elesettek és hátrányos helyzetűek ellátása nem létezne. Az állam csak erősen fogyatékosán képes ezeket a funkciókat ellátni. A kormányzati politikának nem csupán az egyház és állam elválasztását kell emlegetni, hanem aktívan együtt kell működni az egyházakkal és támogatni kell őket tiszteletben tartva az egyházak autonómiáját. Budaházi Árpád Novemberi, decemberi események kalendáriuma - 4S8 éve, 1516-ban hunyt el Giovanni Bellini velencei festő, kinek tanítvá­ nyai közé tartoztak Giorgione, Tiziano és Palma Veccio. Legismertebb képe Az Úr színeváltozása. - 425 éve, 1579-ben hunyt el Sir Thomas Gresham angol pénzügyi szakértő, a londoni Királyi Tőzsde alapítója. -310 éve, 1694-ben született Voltaire, eredeti nevén Francois Marié Arouet francia költő, író, filozófus. - 200 éve, 1804. decemberében Bona­ parte Napóleon saját, valamint fele­ sége, Josephine fejére helyezte a császári koronát. - 200 éve, 1804-ben épült fel Budán a Sándor-palota, Pollack Mihály tervei alapján. -150 éve, 1854. decemberében készült el Liszt Ferenc „Hungária” c. szimfoni­ kus költeménye. -110 éve, 1894. decemberében hunyt el Xantus János író, természetkutató. néprajztudós. Részt vett a budapesti Állatkert létrehozásában, majd első igazgatója lett. -109 éve, 1895. novemberében született Öveges József Kossuth-díjas fizikus, a kísérletezőfizika-oktatás legkiemelke­ dőbb alakja, akit leginkább televíziós sorozata tett népszerűvé. 6 -104 éve, 1900-ban született Margaret Mitchell amerikai írónő. Egyetlen művével vált világhírűvé, az Elfújta a szél című regényével, melyért Pulitzerdíjat kapott. -100 éve alakult meg a Magyar Femi­ nisták Egyesülete, Glücklich Vilma vezetésével. - 100 éve, 1904. novemberében a Lex Dániel-t a szabadelvű párti képviselők puccsal, az ún. „zsebkendőszavazás­ sal” elfogadták (Lex Dániel: technikai obstrukció kiküszöbölése házszabály szigorítása, állami szükségletek (költség­ vetés, újoncmegajánlás) záros határidőn belüli elintézése) - 100 éve, 1904-ben mutatták be a budapesti Király Színházban Kacsóh Pongrác „János vitéz” című daljátékát. - 100 éve, 1904-ben Theodor Roosevelt győzött az amerikai elnökválasz­ táson. - 100 éve, 1904-ben az USA 40 millió dollárért megvásárolta a Panama Társaságtól a csatornaépítkezés minden jogát. - 75 éve, 1929. novemberében megszüle­ tett Grace Kelly amerikai filmszí­ nésznő, aki 1954-ben A vidéki lány című filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. 1956-ban feleségül ment III. Rainier monacói herceghez, és ettől kezdve a Gracia Patricia nevet használta. - 75 éve halt meg Georges Clemanceau francia államférfi. - 50 éve, 1954-ben országos tanács­ választásokat tartottak. Az előtte folytatott „korteskedésről készült MDP-jelentésből: „Az ellenjelöltek nagy száma miatt nem biztosítható a tanácsoknak az eredeti elgondolás szerinti összetétele”. Az eredmény mást mutat: a választók 97,9%-a a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaz.... - 50 éve, 1954-ben kezdődött el az algériai háború. - 50 éve, 1954-ben Jean Monnet bejelentette lemondását a Montánunió főhatóságának elnöki tisztéről. - 50 éve halt meg Henri Matisse francia festő. T eheránban - 25 éve., 1979-ben irániak megrohamozták és elfoglalták az USA nagykövetségét. - 10 éve, 1994-ben hunyt el Fónay Márta Jászai Mari-díjas színésznő. Legismertebb filmjei: Dollárpapa, Hintónjáró szerelem. Szent Péter esernyője. Isten hozta, őrnagy úr! BH �ítélet A Pázmányon járt Liszt Ferenc... Október 27-én, szerdán feledhetetlen estén vettünk részt a Díszteremben: a Pázmány Szalonban. Horváth Attila tanár úr és Szilas Alex zongoraművész segítségével megismerkedtünk a romantika több nagy alakjával. Személyesen is találkoztunk Liszt Fe­ renccel, aki ugyan némiképp emlékez­ tetett Szilas Alexra, de valójában mindenki tisztában volt vele; a romantika magyar zsenije személyesen látogatott el hozzánk. Magas alakja, dús, hosszú haja (melyből olasz „menedzsere” jóvoltából már koncertjei előtt 3 nappal is lehetett vásárolni). Összetéveszthetetlen stílusa, ahogy a színpadot megközelítette, arcán az igazi művész áhítatával, végül hihetetlen virtuozitása, mellyel a zongorát kezelte, mély benyomást tett a hallgatókra. Mindazonáltal a zongoravirtuóznak és kísérőjének meg kellett állapítania, hogy a huszonegyedik század hölgyei­ nek bizony kőből van a szíve. Saját korá­ ban ugyanis a zongorában és „show”ban egyaránt kiemelkedő tehetséggel bíró zeneszerzőnek csupán 5-6 évig kellett fizetett elájuló-hölgyeket ültetni a koncert első soraiba, később az elbűvölt hölgyek spontán is elaléltak az élménytől. Ezzel szemben a Pázmány Szalon hölgyei egy ájulást sem tudtak produkálni. Más korban élünk. A régi időkben a mozdulat, mellyel Liszt kigombolt frakkjában leült a zongora­ székre, miközben a frakk szárnyait hátravetette, s melyet George Sand is megörökített naplójában, még erősen erotikus gondolatot ébresztett a höl­ gyekben. Mégis volt hatása a művésznek; a terem néma áhítattal hallgatta az előadást. Liszt úr el is mesélte, hogy ez nem min­ den koncertjén volt így. Amikor példá­ ul az orosz cár előtt adott elő, a cár öszszesúgott a cárnővel. Hősünk, aki megkövetelte, hogy tiszteljék benne a művészt, abbahagyta a darabot, és így szólt; -Amikor a cár beszél, a zene hallgat. És még a cárnak kellett bocsánatot kérnie. Amikor ezt másodszor is eljátszotta, nem kapott többet útlevelet Oroszországba. A zongora ezúttal egyben maradt, ami igencsak szokatlan volt Liszt részéről, hiszen rendkívül dinamikus előadás­ módja átlagban 3 zongorát fogyasztott el koncertenként. Hihetetlen koncertkörutakat is tett korábban vendégünk. Egy kéthetes körút során 52 különböző műsort adott, vagyis napi 3-4-et. És este sem volt pihenő. Liszt úr beszámolt róla, hogy a lovakat is kifogták rajongói a hintóból, és maguk vontatták a szál­ lodához, ahol beszédet kellett tartania az erkélyen, majd amikor lefeküdt volna, fáklyás zenével lepte meg népes hallgatótábora. Innentől művészünk már nem tudott aludni, mert ekkor felébredt benne a zeneszerző, és a fáklyás zene inspirálására zenét kezdett szerezni. Kialudtnak számította magát, ha 5-6 órát volt ideje aludni. Megtudtuk azt is, hogy milyen sokat köszönhet a magyar zene Chopin-nak. A Párizsban élő lengyel zeneszerző legnagyobb sikereit ugyanis mazurkái- nak és polonézeinek köszönhette, amit 35 „megirigyelt a külföldön felnevelkedett Liszt. Chopin hatására fedezte fel saját hazáját, ekkor ismerte meg a dalokat, és ennek kö55,magyarosch” szönhetjük például 15 rapszódiáját vagy a Történelmi Arcképcsarnokot. Liszt volt az is, akivel Erkel Ferenc meg­ konzultálta a Himnusz hangfekvését. Az eredetileg verbunkos zene ebben a két zeneszerző által megbeszélt hangnemben teljességgel énekelhetetlennek bizonyult, és Dohnányi Ernő­ nek köszönhetjük, aki az 1910-es években megszabadította a verbunkos elemektől, és lejjebb vitte a hangfekvést, hogy nem csak zongorán lehet leját­ szani, hanem el is lehet énekelni. így született meg az a gyönyörű ima, ami egyedülálló a világon, hiszen a him­ nuszok vagy indulók, vagy az adott ország uralkodójáról szólnak. Az előadás végén Chopin is ellátogatott hozzánk, de ő csak egy percre, amíg eljátszotta Perc-keringőjét, és elmesélte, hogy mi ihlette a művet. George Sand szalonjában ült egy kedves társaság. Liszt, Delacroix, Sand, Chopin, csak hogy a színvonalat érzékeltessük, és a jelenlevők nagy derültségére Sand kiskutyája egy labdát kergetett körbekörbe. A vendégek távozása után Sand így szólt Chopinhez; Ha én olyan tehetséges lennék, mint Ön, erről zenét szereznék. Chopin aznap éjjel megírta a darabot. 7 �ítélet ■ 4 ■■ j ■ ■i I ílBi Ezúton is köszönjük Horváth Attila tanár úrnak és Szilas Alex zongoraművész úrnak, hogy ilyen emlékezetes estét szereztek nekünk, melynek sem hangulatát, sem teljes tartalmát nem lehet visszaadni írásban. Kimaradtak a pozsonyi harangok, melyek Erkel lelkében zúgtak a Himnusz megírásakor, kimaradt Schumann, aki pár taktus erejéig becsempészte Bécsi Karnevál című darabjába a Marseillest, hogy borsot törjön a bécsi udvar orra alá, és ami észrevétlenül átcsusszant a cenzúrán. Kimaradt Pété)fi, akit a Történelmi Arcképcsarnokból idézett elénk a zongora, és kimaradt a nagy találkozás: Liszt és Széchenyi sorsdöntő találkozása a Magyar Kaszinóban. Továbbá köszönjük a HÓK-nek, (és azon belül ü Nyéki Boldizsárnak) hogy a Szalon kitalálásával és megszervezésével gazdagítják egyetemün kulturális életét. Mindezek miatt nagyon várjuk a következő Pázmány Szalont, várjuk, hogy november 17-én melyik zeneszerzők fogják tiszteletüket tenni a Díszteremben. Tokody Klára KÉPRIPORT SZESZ előadás október 26. �ítélet „A szerelem beteljesülése maga a házasság.” A Vad Fügefa vendége volt a Lábady házaspár Egy szerda este. Olyan, mint sok másik gondolom, miközben a Tanári Klubba tartok, ahová a Vad Fügefa szervezői meghívták a Lábady házaspárt, hogy tartsanak előadást a „Házasság misztériuma” címmel. Lementem az alagsorba, és csodálkoztam, hogy micsoda tömeg gyűlt össze azon a pici helyen. Rengeteg volt az ismerős arc. „Nahát, te is itt vagy? -Hát persze! A világért sem hagynám ki ezt az előadást!” Ilyen és hasonló jellegű párbeszédek zajlottak a teremben és a terem előtti kicsiny folyosón, ahová a későn jövők szorultak ki. Aztán eljött a pillanat: Megjöttek!! A termen halk morajlás és erőtlenül össze-össze csattanó tenyerek hangja futott végig, mindenkinek volt valami megjegyeznivalója. Ilyen a tömeg... A Professzor Úr és felesége leült az előre elkészített székekre és meghallgatták a szervezők rövid bevezetőjét, amelyben felkérték a Lábady házaspárt előadásuk megtartására. Ekkor a tömegben mindenki elhallgatott és feszülten koncentrált arra a két emberre, akik azért jöttek el, hogy megmutassák nekünk, hogy minden negatív példa ellenére és a világ minden rettenete ellenére igenis sikerülhet! Együtt maradni szeretve egy életen át... Nem volt megszokott az előadás menete. Nem, az előadás talán nem is a legmegfelelőbb szó. Inkább egy párbeszéd volt Férj és Feleség között, egy dialógus, ami egyszerre szólt a nyilvánosságnak és egyszerre szólt a hitvestársnak. Egyszerre volt általános, mindenkire érvényes, ugyanakkor tele apró rejtett utalásokkal, amit csak a másik érthet meg. Lábady Tamást - ahogy az elején felesége is kérte - nem egyetemi professzorként ismertük meg mélyebben. Nem is bíróként, egyáltalában nem jogászként. Hanem emberként, sőt FÉRJKÉNT. Férjként, aki ugyanolyan rajongással, szenvedéllyel szereti a NŐT, Évát, ahogy bármely évfolyamtársam vagy barátom szereti a kedvesét.. Olyan este volt ez, amelyen úgy érzem mindenki gazdagodott. Ők ketten is, miközben arról az érzésről beszéltek, mely már hosszú hosszú évek óta összefűzi őket. A szerelemről, a házasságról és a kettőről együtt: a hitvesi szerelemről. Mert létezik ilyen. Ők ezt a csodát élik meg nap mint nap. Lábady Professzor Úr kezdte gondolatainak előadását. Az egyik alapfogalom, amelyre többször is utalt az este során, az „eldobhatóság'JJ fogalma. Véleménye szerint a jelen kor embere eltárgyiasult és fogyasztóvá ugyanakkor fogyaszthatóvá vált emberi kapcsolataiban. A mai ember, ha házasságot köt, a legtöbb esetben el is válik, mert úgy érzi, hogy „eleget fogyasztott a társából” és ideje tovább állni. De Kezdetben ez nem volt így. Kezdet az eredeti ártatlanság állapotát jelöli. Isten felismerte, hogy egyetlen értelmes teremtménye magányos. Megteremtette a hozzá illő segítőtársat, és felbonthatatlan egység alakult ki kettejük között. „Az ember a teremtés misztériumában lett férfivá és nővé, azért hogy megszűnjön eredeti magányossága és kölcsönös és örök egymásnak ajándékozásban 5J kapcsolatuk által legyenek az Isten képmása. Ennek a kapcsolatnak a forrása a szerelem. A szerelem beteljesülése maga a házasság. (L.T.) Itt megszakadt Lábady Tamás gondolatsora, hogy helyet adjon hitvesének, hogy hallgathassuk Őt is, a Nőt, aki méltó segítőtársa a Férfinak. Éva Asszony első gondolata, amire aztán a későbbiekben is sokszor utal, hogy' a szerelem nem egyszerűen szeretet, hanem szenvedélyes szeretet, amely egy életen át ajándékozni akar, mindig azt, amire a szeretett lénynek éppen szüksége van. A legteljesebb esetben önmagát. Ő feleségként igyekszik megvalósítani ezt az olykor nehéznek tűnő ajándékozást, hiszen a mindennapok szürkeségében és szárazságában az ember sokszor önzővé és szeretetlenné válik, de ennek nem kell feltétlenül így lennie. Meg kell próbálni felidézni azokat a perceket vagy akár csak pillanatokat, amelyek annyira kedvesek. A megismerkedés, a szerelem fellángolásának hullámzó szépségét. És visszatér a láng, visszatér a kihűltnek tűnt érzés. Engem és a körülöttem levő hallgatóságot egyre inkább magával sodort a házasságról valló férfi és női hang, mely teljes harmóniában olvadt össze. Hiszen „... a férfi elhagyja apját, anyját, feleségével tart és a kettő egy test lesz.. ők ketten egyek lettek. A gondokat, az örömöt, és ami a legfontosabb; a másik érzelmeit együtt élik meg. Kettejük kapcsolata a házasság és az abban kibontakozó egyre mélyebb szerelem nemcsak egyszerűen hűség és feltétel nélküli elkötelezettség, hanem naponta újra és újra kimondott IGEN a társ mellett. Végezetül csak pár sort idéznék Lábady Tamástól: Amikor egy házaspár a szeretetben lakozik, akkor Istenben lakozik. Amikor egy házaspár egymásnak időzik, akkor Krisztusnak időzik. És amikor egy házaspár öleli egymást, akkor az Istent öleli. Amikor egy hitvesi, szerelmi együttlét megvalósítja a házastársak belső pszichikai, szellemi és egyúttal testi egységét, akkor ez a két lény tökéletesen eggyé válva lesz alkalmas a Teremtő képmásának a megvalósítására. Ha ez az aktus az egész férfit és az egész nőt minden területen, minden dimenziójában teljes személyiségében mozgósítja, akkor túllépnek minden földi nehézség korlátján és belépnek a Szentháromság extatikus boldogságába.' Cseri Tímea 9 �ítélet HŐK VÁLASZTÁSOK A PPKE-JÁK 2004-es hallgatói önkormányzati választásán induló 2-es számú, Bodolay Ádám vezette Választási listájának Programja • Irányelvek - A Választmány kijelenti, hogy feledatát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szellemiségében, komolyan és felelősségteljesen fogja teljesíteni. Ennek során a Választmány legfőbb célkitűzése: az Egyetem és a hallgatóság érdekeinek eredményes képviselete. - Célunk annak elősegítése, hogy a PPKE-JÁK-ot az ország első számú jogi egyetemévé tegyük. - A HŐK képviselői kötelezettséget vállalnak arra, hogy lehetőségeik szerint megoldást keressenek a hallgatók problémáira. • Elnök jelölt: BodoIayÁdám 1983 február 20. án születtem Budapesten A Corvin Mátyás Gimnáziumban érettségiztem 2002 ben A középiskolában aktív részt vállaltam kulturális rendezvények szervezésében . Egyetemünk harmadéves Tanulmányi levelező tagozatos hallgatója vagyok bizottsági tagként egy éve veszek részt a Hallgatói Önkormányzatban. DOBOS TIBOR és Csapata Nem ígérgetünk: tettünk és teszünk! - a tapasztalat AMIT TESZÜNK: - Beiratkozást megkönnyítjük • Hallgatói érdekképviseletet tovább erősítjük • Támogatási lehetőségeket keresünk a jól tanuló, nehéz körülmények között élő nem államilag támogatott és levelezós hallgatóknak • A levelezós hallgatóknak vizsgajelentkezéskor megnyitjuk szombaton is az informatika termet és a könyvtárat • Az egyetem többi karával közös programokat szervezünk, egységesen lépünk fel a hallgatók érdekében • Öreg Diák szervezetet hozunk létre • A kar megítélését tovább javítjuk iskola-látogatások­ kal, média megjelenésekkel ■ Válasszák a legjobbak a mi karunkat márciusban * Konkrét programpontok 1. A Választmány célja, hogy a hallgatókat a korábbinál jobban bevonja a Hallgatói Önkormányzat munkájába és ügyeibe. - Ennek során kötelezettséget vállalunk arra, hogy a hallgatóságot rendszeresen és kellő mértékben tájékoztassuk a HŐK tevékenységéről. - Rendszeres párbeszéd biztosítása a HŐK tisztségviselői es a hallgatók között panasznap keretében, ahol mindenkinek lehetősége nyílik a HŐK tevékenységével kapcsolatban egyéni véleményét kifejteni. - Azt szeretnénk, ha ezen tevékenységünk eredménye­ képpen egy pezsgőbb és öntudatosabb hallgatói közélet jönne létre. 2. Szükségesnek látjuk, hogy az eddigieknél szorosabb - folyamatos és kétirányú kapcsolatot alakítsunk ki a Kar szerveivel. - Ennek keretében kiemelten kezelnénk a Dékáni Hivatallal való kapcsolatot. A kari szervek 10 • wwwcppke-jak-atw.hu oldalra további jegyzeteket, infokat helyezünk • Középiskolásoknak előkészítőt, alkotmánytani és emberjogi kurzusokat indítunk • Irodalmi szalon februártól • Állásbörze tavasszal • Gólyabált (február) és gólyahajót (még a vizsgaidőszak előtt) szervezünk és AMIT TETTÜNK: ■ lOOOFT/HŐVAL EMELTÜK AZ ÖSZTÖNDÍJAKAT, HAVONTA FIZETJÜK • ELSŐSÖK IS ELŐSZÖR KAPNAK ÖSZTÖNDÍJAT, IDÉN �ítélet véleményéről tájékoztatjuk a hallgatóságot. - A tájékoztatás érdekében létrehozunk egy új kommunikációs csapatot, amely heti rendszerességgel a faliújságra kihelyezett Hírlevélben fog beszámolni a legfontosabb tudnivalókról. - A Hírlevél tervezett legfontosabb témakörei; a Dékáni Hivatal és a tanszékek hirdetményei, a pályázatok, a meghirdetett álláslehetőségek, a különböző hallgatói szervezetek tevékenysége, és az egyetemi szervezetek által meghirdetett programok. - Az InfoHÖK Program keretében a Hírlevél anyagát emailben továbbítjuk a HŐK levelezőrendszerére feliratkozók postafiókjára. A szolgáltatás ingyenes. ■ A TÁMOGATÁST KÉRŐK 95%-A MEGKAPTA a kért támogatást • JEGYZET- ÉS TÉTELBÖRZE, FÓRUM a WWW.PPKWJAK-ATW.hu oldalon • FOGADÓÓRÁINKon tájékoztatunk benneteket, lehetőséget biztosítunk, hogy véleményt nyílvánítsatok, ötleteiteket elmondjátok, panaszaitokat orvosoljuk ■ ÜGYELETet tartunk pénteken és szombaton a levelezős hallgatók számára ■ ÍTÉLET példányszámát emeltük, költségeit csökkentettük 3. A Választmány célja, hogy a PPKE karaival szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki. 4. Programot indítunk a PPKE JÁK külső megítélésének javítása érdekében. Elsősorban a jog iránt érdeklődő gimnazistákkal szeretnénk megismertetni egyetemünk jogi karát. Ezért létrehozzuk a Pro Università te Programot, aminek keretében olyan hallgatók jelentkezését várjuk, akik felveszik a kapcsolatot volt középiskolájukkal, és ott elmondják saját tapasztalataikat - mit jelent számunkra a jog, az egyetemi élet, és milyen a Pázmány jogi kara. 5. A rendezvényszervező bizottság koordinálásában szeretnénk a korábbinál több kulturális, szóra­ koztató rendezvényeket szervezni és sporto­ lási lehetőséget biztosítani. 6. Szeretnénk elérni, hogy a HŐK egyes bizottságai és a hallgatói szervezetek önálló költségvetéssel rendelkezzenek. - Ezzel biztosítanánk az egyes bizottságok önállóságát és a demokrácia jobb érvényesülését. 7. Az elsőéveseknek és a levelező tagozatos hallgatóknak szeretnénk megkönnyíteni az egyetemi ügyintézést a HŐK és a tutori rendszer segítségével. - Az új tutori szervezet egyéves működése lehetővé teszi az elsőévesek egyre eredményesebb segítését; illetve szeretnénk kiterjeszteni a tutorok tanácsadó tevékenységét a levelező hallgatók részére is. - A tutorok anyagi és technikai háttértámogatása. 8. Együttműködés a hallgatói öntevékeny csoportok­ kal, az egységes kari közélet érdekében. 9. Az eredményes érdekképviseleti tevékenység érdekében készen állunk az érdemi együttműkö- • TÁMOGATTUK az öntevékeny csoportok működését • KÖZÉPISKOLÁKAT látogatunk a és bemutatják karunkat október 6.-a óta • MÉDIÁBAN KARUNK IMAGE-T ERŐSÍTETTÜK (napi mozaik,stb.) ■ KÖZÉLETET teremettünk, KULTÚRÁT hoztunk rendez­ vényeinkkel: TANÁRAINK EMBERKÖZELBEN MÁRCIUS 15-1 HAJÓKIRÁNDULÁS PRO FACULTATE NAP; LIVINGROOM bulik GÓLYATÁBOR PÁZMÁNY SZALON Egy kedves kolléga (aki szerepel Dobos Tibor listáján és eddig is tevékenyen részt vett a közösségi élet szervezésében) 6 havi fizetését áldozta a Dísztermi zongorára! 2 db PING-PONG asztalt vásároltunk klubélet indítása céljából és bográcsokat stb.stb.! III. Külügyi Bizottság. Kiutazási támogatással segítjük: - a Péteri Zoltán jóvoltából félévről félévre a Strasbourg-i Egyetemen ösztöndíjasként tanuló hallgatóinkat; - az ERASMUS-ösztöndíjasainkat; - és az egyéb (pl. a Rotary Club által biztosított) tanulmányi ösztöndíjjal külföldön tartózkodó hallgatóinkat! Szoros kapcsolatban állunk az ELSA Budapesttel és több külföldi ELSA szervezettel mint pl. Tübingen! 11 �ítélet désre a HŐK valamennyi korábbi tagjával. Célunk, hogy tevékenységünk révén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Hallgatói Önkormányzata ténylegesen a hallgatóságért legyen és ne önös célok érvényesítésére szolgáljon. A testvér karokkal napról napra erősebb az együtt­ működésünk! ÁTLÁTHATÓ GAZDÁLKODÁS és IGAZSÁGOSSÁG KULTÚRA 1. Bodolay Ádám III/L ( Elnök) Budapesten 1983 február 20.án születtem a 2002 ben Corvin Mátyás Gimnáziumban érettségiztem ahol az iskola kulturális rendezvényeinek szervezésében vettem részt. Egyetemünknek harmadéves levelező tagozatos hallgatója vagyok. A Hallgatói Önkormányzat Tanulmányi Bizottságának tagja . 2 2. Gilyán Júlia III/N (Rendezvényi Bizottság) Budapesten 1983. július 7-én születtem. Újpesten a Babits Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Egyetemünkön jelenleg harmadéves nappali tagozatos hallgató vagyok. Évek óta foglalkozom rendezvényszervezéssel, amely során számtalan rendezvényszervező cég bízott meg nappali és éjszakai rendezvények szervezésével. 3. Nagy Tamás II/L (Gazdasági Bizottság) 1983. február 16-án születtem Ungváron, 2000-töl Budapesten élek. Pályafutásomat pénzügyi területen kezdtem, 2001 töl saját vállalkozásom van. Tapasztalataimat a könyvelés, számvitel területén szereztem. VÁLASSZ! ELÉRHETŐSÉGEINK (túl a HŐK irodán és így tovább): http://ppke-jak.atw.hu tdobos@lectio.jak.ppke.hu K t2004@freemail.hu DOBC3S TIBOR LAaZLÓ ÉS CSAPATxj HlK Elnök jelölt lem ígérgetünk: tettünk és teszünk 4. Keller Kata IV/N (Külügyi Bizottság) Veszprémben, a Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem 2001-ben, ahol kulturális tevékenységemért díjazásban részesültem. Tanulmányaimat 2001-ben kezdtem meg egyetemünkön, ahol jelenleg negyedéves hallgató vagyok. A kari életben tavaly kezdtem el tevékenységemet, amely során Király Éva évfolyamtársammal megújítottuk a tutorrendszert, amelynek első sikeres állomása az idei gólyatábor volt. 5. Molnár Zsombor I/N (Tanulmányi Bizottság) Idén érettségiztem a budapesti Piarista Gimnáziumban. Az egyetem mellett egy szakkollégiumnak (Matthias Corvinus Collegium) is a tanulója vagyok, ahol személyes kapcsolatban állok több egyetem hallgatóival és HÖK-képviselőivel. 6. Hutflesz Krisztina II/N (Ellenőrző Bizottság) 1984. november 6-án születtem. Budapesten a Babits Mihály Gimnáziumban érettségiztem 2003-ban. Másodéves hallgató vagyok. Középiskolás koromban is részt vettem a diákönkormányzatban, ahol a rendezvények gazdasági ügyeit intéztem. 7. Balog Zsolt II/N (kommunikációs megbízott) 2003-ban érettségiztem a budapesti Babits Mihály Gimnáziumban. Külkereskedelmi ügyintéző tanfolyamot végeztem. Másodéves nappali tagozatos hallgató vagyok. A kari közéleti tevékenységben a tutori szervezet tagjaként és az ítélet munkatársaként veszek részt. Barátaimmal segítettünk az elsősök beiratkozásánál. 8 Miklos Csaba II /N 9 Ostorházi László III/L 10 Král Diána III/L 11 Balogh Lóránt II/L 12 Mezei László IV/L Beiratkozést Hallgatöi lovébb erösíljük A levelező« hailgatöknak vizagajetenlkezéskor megnyiljuk az informatika termet és a könyvtárat A jói lanulö. nehéz körülmények között élő nem álla mitag támogatott és levalazös hallgatóknak témogslési '»hrsrL: Az egyelem többi karával köi^a ^■/'3’gf ffinrickSí sj-'c-rvg. ísú a hailgalók irdaktttan öfíj® SítiU szervezalel hozunk léire , . _ , hogy a jogi kai válasszák alsókéni márciusban i viii 11 i < oMolt te ttrametiindiiünM Középiakalésokaak vyj/l alkotmáRylini áa « < Wl II 'k I jji ■ Amit még eddig tettünk: A hailgalók erdskeil képviseljük, ezért fogadóóráinkon tájékoztatunk barsnetaksE. lahelöséget biztosítunk, hogy véleményt nyílvá­ nítsatok öiietoiíeket elmondjátok, panaszaitokat orvosoljuk A www.ppke-jak-atw.hu oldalon jegyzet és tételbörzét indítottunk, melyeit folyamatosan bővítünk. A ieveiezös hallgatók-számára pénteken és szombaton ügyeletet tartunk a HÓK irodában Október 6 óta hailgátóink látogatják' a középiskolákat és bemutatják karijnkat, az egyetemi életet, erősítve karunk image ét Közéletet íeretmejtünk rendezvényeinkkel Tanáraink emberközelben MÁRCIUS 15 I HAJÓKIRÁNDULÁS PRO FACüLTAte-Nap; GÓLYATÁBOR Pázmány Szalon Living Room bulik ÁTLÁTHATÓSÁG, IGAZSÁGOSSÁG KULTÚRA 12 i - « J �ítélet Szertefoszlott remények... HÖOK tisztújító közgyűlés Eger 2004. nov. 5-7. Hosszú hónapokkal ezelőtt megfogant az akarat. Apró tevékeny csapat bábás­ kodott fölötte. Kicsiny csa­ patunkat sok-sok munka és küzdelem fogta egységbe. Minden sulykolt törésvona­ lat semmibe véve vettünk magunk mellé újabb és újabb remek fiatalt. Csapa­ tunk nőttön-nőtt. Majd eljött a kampány; és támadtak bennünket intéz­ ményen belül és kívül egya­ ránt. Szcientológiát és pártpo­ litikai összeesküvést emle­ gettek, mondanom sem kell, csak informális fórumokon. Jaj, neked, fegyverek sokat hangoztatott egyenlősége! Mi pedig, elnökjelöltünk ké­ résére, összeszorított fogak­ kal tűrtünk. (Az elnökválasztás után tá­ mogató tagönkormányzata­ ink képviselőinek többsége kivonult. A közgyűlés hatá­ rozatképtelenné vált és fel­ oszlatta önmagát. Csoda?) Ám, lépjünk tovább, immár november első hétvégéjét írjuk... Ó, a nagy nap, mennyi- mennyi reménykedés! Hit és szorgalom; hoztok-e gyü­ mölcsöt? Mit is akar(t)unk? A megosz­ tottság felszámolását; az ere­ deti gyökerekhez való vissza­ térést. Az egy és oszthatatlan hallgatói érdekvédelem és jog alapján emelt erős HÖOK-ot. Mi nem szemé­ lyekben és a tekintély kétes hitelű uralmában hiszünk. Mi a tetteket és a szakértel­ met valljuk. A NÁFIOR kellő súlyát és HÖOK Karrier Központot akar(t)unk; és hallgatóköze­ li HÖOK-ot! A HÖOK újjászületését! De az újjászületés megbu­ kott 69:82 arányban... Vagy mégsem? Winston Churchill szavaival élve: so­ ha ne add fel\ Dolgozunk tovább! Ez a legkevesebb; ez­ zel tartozunk minden tagön­ kormányzatnak, különösen pedig, támogatóinknak, és persze önmagunknak, no meg, nektek, kedves hallga­ tótársaink, kedves kollégák! Teleki László Függöny fel! Kz Oktogontól nem messze, a Nagy­ mező utcában bújik meg a főváros egyik méltán leglátogatottabb színháza a Budapesti Operettszínház. Nemcsak a kiváló színészi gárda, de a színpadon felcsendülő dallamok is év­ ről évre magukhoz láncolják a szíveket. A siker útja eddig is jobbnál jobb da­ rabokkal volt kikövezve, mint a LévayKunze szerzőpáros darabjai az Elisa­ beth és a Mozart!, A muzsika hangja, a Mágnás Miska, a Bál a Savoyban, a Kabaré... Ám ez év januárjában mutattak be egy olyan előadást, ami nem várt gyorsaság­ gal hódította meg a közönséget. Mind a mai napig a színház favoritjának, a nagyérdemű kedvencének számít a Rómeó és Júlia. Gérard Presgurvic francia szerző ezzel a művel robbant be Párizsban, s a viharos lelkesedés hamar áthozta hozzánk is. Érdekesség, hogy a szomszédos Ausztria ezzel szemben csak most próbálkozik a színrevitellel. Bevallom, először szkeptikusan tekin­ tettem a semmi újat nem ígérő címre. Az járt a fejemben, mit lehet még ki­ hozni ebből a „lerágott csontból”. Ám Kerényi Miklós Gábor rendező valami brilliánsan ötvözte a Shakespeare-darab ódon témáját a jelen ízlésvilágának igényeivel. A zene kettőssége magával ragadó, nem­ csak a sanzonok letűnt világába repít el, de a modern pop-rock kultúrának is utat tör. Ezzel egy időben kezdték el ját­ szani a zenecsatornák is az azóta már jól ismert „Les Rois du Monde”, vagyis Le­ hetsz király című francia slágert, ami ugyancsak felkorbácsolta az érdeklődést. A premier fő szereposztásában Dolhai Attila és Szinetár Dóra hangjában gyönyörködhettünk. Ám hibát követ­ nénk el, ha a darab sikerét „csak” a pará­ dés szereposztással magyaráznánk. Mert a Rómeó és Júlia él a színpadon. A színészi játékok egy­ sége, könnyedsége, ter­ mészetessége a legfőbb bizonyíték arra. miszerint maguk is fölöt­ tébb élvezik, hogy akkor és ott e sodró lendületű musical szereplői lehet­ nek. A ruhák forgataga, a dinamikus mozgásvilág szemernyi kétséget sem hagy affelől, hogy ezúttal nem egy híres szerelmespár unalmas szenvedéséről van szó, hanem hús-vér emberek által átélt érzelmekről, a gyűlöletről. a szerelem hatalmáról. Miután a francia szerző tiszteletét tette az egyik előadáson, őszinte csodálatát fejezte ki, mennyire magára talált és ismert ez a szenvedélyes nép ebben a darabban és ezekben a dallamokban. Ennek jeléül pedig meghívta a magyar rendezőt, hogy Párizsban a francia társulattal is próbálja meg színpadra vinni ezt a „lüktető csodát”. Ezen elismerésnek és persze a töretlen érdeklődésnek hála november 25.-étől hazavihetjük a mi magyar Rómeó és Júliánkat is, hogy esetleg egy csöndes estén. Kedvesünk mellett ismét átélhessük, hogy ,Szívből szeretni mámor Elvész közel, s a távol És érezd, s a szíved lángol Eltűnt a múlt a mából”. Pozbai Viola 13 �ítélet Az arany ára A verespataki aranybányá­ ban hamarosan újra megin­ dul az arany kitermelése, a kibővített terv szerint a íí.továbbfejlesztett” technoló­ giával. A Kárpátok ormai közt fekvő csöndes kis falu pár éve még egy múlt századi időutazás képzetét keltette az ide látogatóban. Az utóbbi időben azonban még csendesebb lett itt az élet. A lakosok nagy része elhagyva házait más településre kény­ szerült. Az itt maradókat sem sok jóval kecsegteti a jövő, folyik a földek és a lakóházak erőszakos felvá­ sárlása. A Gold Corporation óriáscégnek csak az erdélyi történelmi egyházak egysé­ ges fellépése próbál megálljt parancsolni. A református, a római katolikus és az uni­ tárius egyházi vezetők nem hajlandóak átengedni temp­ lomaikat és temetőiket, hogy lerombolják és a helyüket ciános-savas zaggyal borítsák be. Ha azonban a nagytőke győz. Verespatak, Aranyos­ bánya, Bucsony, Zalatna, Abrudbánya és Nagyság eltűnik a föld színéről. A tervdokumentáció tanú­ sága szernint a bánya alap­ területe (vagyis a külszíni fej­ téssel holdbélivé változtatan­ dó terület) tízszerese lesz az eddiginek. Az alkalmazásra váró technológia elavult, semmilyen Uniós irányelv­ vel össze nem egyeztethető és jelentős tájcsonkítást ered­ ményez. A 2000-es tiszai tragédia volt a legnagyobb környezet­ szennyezés Csernobil óta. Az ezt okozó Aurul azonban kisüzem a jelenleg beindí­ tásra váró Gold Corporationhoz képest. Az Erdélyi Erchegység nagy mennyiségű de gyenge mi­ nőségű aranyat és ezüstöt rejt. A tervezett működési idő alatt (17 év) 300 t arany és 1000 t ezüst kerül majd a felszínre. Tonnánként 1,4 g arany és 7,5 g ezüst nyerhető ki a földből. Ezzel a mennyiséggel meglehetősen közel áll a gazdaságosság alsó határához, így a beru­ házás tőkeigényét a minimá­ lisra igyekeznek leszorítani. A ráfordításokat 20 millió dollárral csökkentették a bá­ nya élettartamát pedig 13-ról 17 évre emelték. A gát, a de­ rítő és a zagytároló bizton­ ságos kiépítése valamint a ■ - *1; i-. il 14 nem elegendő ércet tartal­ mazó meddő elhelyezése a jelenlegi költségvetés duplá­ ját igényelné. A kőzetből kinyert érc felszíni környezetben savat termel, mely a tartalmazott nehézfémekkel együtt (ólom, cink, higany) bekerül a felszíni és felszín alatti vi­ zekbe. A savas szivárgást megindulása után szinte lehetetlen teljesen leállítani. A savas kémhatás a bányá­ szati tevékenység megszű­ nése után is fennmarad a helyreállítási költségeket pe­ dig már nem állja a vállalat. Az érc kinyerése évente 15,6 millió kg cianiddal történik. A G. C. előnyöket is hoz a térségnek. 300 új munka­ helyet teremt. A jól fizető pozíciókat azonban külföldi szakembereknek tartja fenn, így a helyi bányászok végez­ hetik a külszíni fejtést egy olyan hegyoldalon ahol előtte föld alatti munkála­ tok folytak, így nagy az omlásveszély. Valamint ők lesznek azok, akik ismét munkanélkülivé válnak, ha a piaci ingadozások hatására a költségek csökkentésére kerül sor. A román kormány még inga­ dozik, a G. C. pedig mindent megtesz, hogy teljes legyen az arany- és az agymosás. A Román Tudományos Aka­ démia kifejtette, hogy a káros hatásokat a gazdasági haszonnal sem lehet ellen­ súlyozni. Különösképpen, hogy a 2 milliárd dolláros re­ mélt haszonból mindössze 2 % illeti meg a román álla­ mot. Mindezek tükrében úgy tű­ nik, hogy EU tagság felé igyekvő Románia nem érez elkötelezettséget azon euró­ pai környezetvédelmi irány­ elvek betartása iránt, melyek az elérhető legjobb technoló­ gia alkalmazását, valamint pénzügyi garanciákat írnak elő a rehabilitáció költségeire, 2005-től pedig a jelen­ leginél alacsonyabb ciánkon­ centrációt engedélyeznek a bányászati hulladékban. Pásztor Veronika �ítélet Uj-Eldorádó 1 1 Kocsis Tibor Üj-Eldorádó című filmje nem árul se kólát, se puskát, se sültkrumplit: így sajnos esélye sem volt, hogy a multiplexekbe, s így a szélesebb közönség elé kerülhessen. Pedig az óriás-mozikat elárasztó divatos ál-dokumentumfilmek tengerentúli kampánytémáival ellentétben egy hozzánk magyarokhoz mind földrajzilag, mind pedig lelkiismeretileg közel álló problémára hívja fel a figyelmet. Segélykiáltás az letűnőfélben lévő Verespatakért. Segélykiáltás, de szerencsére közel sem néma. A lelkes underground-egyetemista kampánynak és az emailben terjedő tömeges felhívásoknak köszönhetően rengetegen látták már (és látják is egyelőre) a mozikban ezt a megdöbbentő romániai környezetvédelmi helyzetjelentést. A filmnek Európa-szerte híre ment, a közeljövőben több filmfesztiválon és környezetvédelmi tárgyú konferencián is vetítik majd. Meg van rá az esély tehát, hogy a film hatására a létesítendő bányamonstrum ügye az EU-ban nemcsak, hogy kellő odafigyelést kapjon, de aktív, kényszerítő erejű lépések is történjenek egy környezetvédelmi szempontból is kedvező megoldás felé. A kósza hírek szerint a Bizottság már ígéretet is tett arra, hogy a probléma megfelelő orvoslása híján nem lesz hajlandó lezárni Romániával a környezetvédelmi fejezetet az előrehozni kívánt csatlakozási tárgyalások keretében, ám a környezetgyilkos-ciánproject sorsa továbbra is kérdéses. Kérek tehát mindenkit, aki fontosnak érzi, hogy tegyen keleti szomszédunk legősibb, részben ma is magyarlakta településének megmentéséért, látogasson el a moziba az Új-Eldorádó kapcsán (ha még teheti). Ezúttal azonban ne használja ki a diákkedvezményt, s hagyja a zsebében az 50%-os kuponokat is: minden mozijegyért fizetett összeg 10%-a egyenesen a nemes cél érdekében kerül felhasználásra. A kezdő képsorokban egy idős helyi bácsika Verespatak helyzetét az óriásvállalattal szemben dávidgóliát szituációhoz hasonlítja. Ha kitart a mozi-látogatási kedv, a bizakodás talán benne is tovább erősödhet, s végül Dávid győzelmet arathat a globalizáció rémképeként vicsorgó óriásvállalat Góliátja fölött. zs.m. 83 tonna haltetem (•' ■í !* — ■ K" 'if *íS. *' B « 1 2000-ben a romániai Nagybányán átszakadt az Aurul bányavállalat ciántározó tavának gátja és 100 ezer köbméternyi ciánvegyület került egy patakba, majd onnan a Szamosba és a Tiszába. A méreg elpusztította a folyó élővilágának jelentős részét, a halaktól kezdve az alacsonyabb rendű apró állatokig és növényekig. Romániában már 1999-ben, amikor a vegyes vállalat megkezdte működését, tiltakoztak ellene a környezetvédők, mégis tovább működhetett. Ennek hátterében valószínűleg az állt, hogy öt román állami vállalat összesen több mint ötven százalékban érdekelt volt az Aurul cégben. Ugyanebben az évben történt még egy Romániából induló tömeges halpusztustulást okozó szennyezés a Tiszán, ami ugyancsak a bányászattal és a felelőtlen gazdálkodással volt összefüggésbe hozható. Bár a Tisza vize fürdésre, turizmusra mára már alkalmas, azonban az élővilág egyensúlya még mindig nem állt teljesen helyre. Ennek többek között az az oka, hogy a halak ezerszer érzékenyebbek a ciánszennyezésre, mint az ember. Már 0,005mg/l ciánra a halak ívása leáll. Az érzékeny fajok közül több, már 0,03mg/l cián hatására (ha az tartósan megmarad) elpusztul. Tömeges halpusztulást 0,2mg/l cián okoz, ezt már a legellenállóbbak sem bírják. A katasztrófát követően a román vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium Costan Marant, a nagybányai környezetvédelmi ügynökség főfelügyelőjét leváltotta tisztségéből. Maran hatáskörébe tartozott a Szamos és a Tisza ciánszennyezéséért felelős Aurul felügyelete is. Pepò Pál, az akkori környezetvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a magyar vízügyi hatóságok szakemberei már négy-öt órával azelőtt, hogy a román szervek értesítették volna Magyarországot a szennyezésről, megtették a szükséges intézkedéseket, továbbá a környezet rehabilitációjának megkezdésére 750 millió forintot különítettek el. Ugyanakkor számos kritika érte a minisztériumot, miszerint nem a helyzet súlyosságának megfelelően járt el, és hozta meg döntéseit. Egy évvel később már jól látható volt, hogy a katasztrófa mértékét alábecsülték, amiket az akkori mérések is alátámasztottak. Juhász Gábor 15 �ítélet Interjú Dr. Bandi Gyulával, karunk Dékánjával Tisztelt Dékán Úr! Mi­ ért kezdett érdeklődni a környezetvédelem iránt? őszintén? ,korszellem” miatt sem vonhatta ki magát a kormány a környezetvédelem további alakítása alól. A csatlakozás minden párt célkitűzése volt, és így a jogharmonizációs törek­ vés is alakította a jogalkotásunkat. Ha megnézzük, milyen jog­ szabályokat alkottak az elmúlt 11-12 évben, azok többsége ki­ fejezetten valamilyen közösségi követelményhez kapcsolható. 55- Csakis... Mi az oka annak, hogy a meglevő szabályozás a gyakorlatban csak nyomokban érvényesül? Nagyon őszintén nem ma­ gamtól kezdtem érdeklőd­ ni. Az első munkahelyem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Jogi Tanszéke volt, és a tanszékvezető kér­ dezte 78-ban, nem érdekelne-e ez az új téma. Én azt mondtam, nem tudom miről van szó, de meg lehetne próbálni. Nem kellett hozzá sok pár hónap- és beleszerettem a témába. Ennek már 26 éve. Az, hogy nem látszik... Ugye az előző kérdés volt, hogy az emberek hozzáállásában mi változott. Nos, nem sok, és akkor még finoman fogalmaztam. (Viszont több lehetőség jutott, a társadalom és az egyének szerepvállalásának nagyobb jogi keretei lettek.) A politikusok ezzel nem törődnek, mert népszerűséget nem hoz, az állampolgárok pedig a TV-ből, rádióból szerzik az ismereteiket, és innen csak kataszt­ rófákról, botrányokról fog értesülni, átfogó változásokról nem. Tapasztalt érzékelhető változást a rendszerváltozás után a környezetvédelmet érintően? Volt fordulat az állami hozzáállásban, vagy a társadalom, az emberek szemléletében? Önmagában a rendszerváltás se jót, se rosszat nem hozott. A '90 előtti időszakban már volt Környezetvédelmi Minisz­ térium már voltak környezetvédelmi jogszabályok - ha nem is sok-, felálltak a hatósági rendszer, az alapokat már meg­ teremtették. A rendszerváltás tényszerűen hozott változást, a gazdaság egyes részeinek, melyek addig túlzottan nagy állami befolyással működtek, szembesülniük kellett a piaccal, és kiderült, hogy nincs rájuk szükség. így sok nehézipari, vegyipari létesítmény ment csődbe- és ezért a környezet állapota jelentősen javult. De ez nem szándékos hatás volt, inkább a rendszerváltozás mellékterméke. Nagy csalódás is volt, mert azt reméltük, a környezetvédelem szerepet kap a pártpolitikai csatározásokban, de nem így történt. Egyik párt sem tartotta olyan fontosnak, hogy a zászlajára tűzze. Ez azóta se változott, tessék megnézni a pártprogramokat. A másik oldala a kérdésnek az, hogy ez nem egy olyan terület, ahol szerepet kaphat a pártpolitika. nincs baloldali, vagy jobboldali környezetvédelem. Aki környezetvédelmet programot csinál, annak látnia kell, ez együtt jár azzal, hogy korlátozásokat kell bevezetni a piacgazdaságban. Komoly előrelépést jelentett, hogy az Alkotmánybíróság is elkezdett foglalkozni a környezetvédelemmel, és felvetődött, hogy mit is jelent ez. Az emberek joga van az egészséges környezethez, és ennek biztosításában hangsúlyozott szerepe van az államnak. Azon kívül a nemzetközi és európai tendenciák. a 16 Ami a végrehajtást illeti, itt sokrétű problémával állunk szemben. A környezetvédelmet együtt kezelik más kérdésekkel, a költségvetésben „fűnyíró-elv” érvényesül, ha valahol csökkentik a költségeket, akkor mindenhol csökkentik, mondván, ez így igazságos. Azt nem gondolják át, hogy van ahol nagyobb lehetne a megszorítás, máshol viszont nem lehetne ezt megtenni. A 90-es években a hazánkról szóló úniós környezetvédelmi jelentések azt mondták: ez is jól alakul, az is jól alakul, de a közigazgatást erősíteni kellene, a létszáma kevés. Ezek után állandóan csökkentjük. Miközben újabb hatásköröket adunk neki. Például a hulladékkezeléssel, levegőszennyező tevékenységekhez, stb. ma már engedélyezési eljárás kell. Ha a hatáskörnöveléshez létszámcsökkentés járul, nagyon könnyen ki lehet számolni, mekkora túlterheltséghez vezet ez. A közigazgatás fejlesztésén munkálkodó döntéshozók nem megfelelően állnak hozzá a kérdéshez. Például itt van a parlagfű esete. Azt mondjuk, hogy a tőle való megszabadulás 2-3 évben x milliárd forintba kerül. Hú, ez nagyon sok pénz, nincs erre keret. De mennyibe kerül, ha nem szabadulunk meg tőle? Minden évben több allergiás, ami több társadalombiztosítást, gyógyszerár-támogatást jelent. a munkahelyén nem tudnak ezek az emberek rendesen dolgozni, nincs értéktermelés. Egy évben többszörösét adjuk ki annak az összegnek, amennyibe az egész program kerülne. És itt jönnek olyan kérdések, amelyekbe már bele se merek gondolni. Hiszen mindannyian tudunk a lobbytevékenységről, megjelennek a különböző érdekek. Például a gyógyszergyárak nem érdekeltek abban, hogy csökkenjen az allergia-gyógyszerek iránti kereslet. Az éves bevételük �1 ítélet bizonyosan többszöröse annak, amibe a megoldás kerülne. Ez a hátránya annak, ha piacgazdaságban vagyunk, mert ezek az érdekek jobban működnek. A környezethasználók, környezet­ szennyezők érdekérvényesítő képessége gyakran jobb, mint a környezetvédőké, mert a mögött kevesebb az anyagi bázis. Ez jogalkotási akarat kérdése, ha van egy jogszabály, amely kötelezővé tenné például a környezetvédő csomagolásokat, akkor bizonyosan még a vállalatok dicsekednének azzal, mennyire védik a természetet. Hiányzik az állami elhatározás. Nem törődnek vele, mert a százalékokat nem hozza ez a kérdés. Ha azt mondom, hogy minden ma született állam­ polgárnak 1 évvel több esélye van, azt hogy lehet lemérni? Meg ki hiszi el? Én azt mondom, egy normális környezetvédelmi tárca minden kormányzatban ellenzéki kell, hogy legyen. Egy normális környezetvédelmi tárcának ugyanis az érdekei nem lehetnek azonosak a pénzügyi kormányzat által vezérelt összkormányzati érdekekkel, A környezetvédelmet is úgy lehetne védeni, mint a kisebbségeket, hogy pozitív diszkriminációban részesítjük, nem pedig úgy, ha mindenhol leépítés van, a környezetvédelem területén is. kezdett munkálkodni, de ekkor a közérdekű érdekérvényesítés még csak a mellékvizein volt. Két nagy alapítvány, a MOTT És a Rockefeller támogatott minket majd tíz éven át olyan támogatással, amellyel el kellett számolni, de nem volt célhoz kötve. Nagy bizalmat jelentett ez, és így nyílt alakalmunk jogászokat felvenni, hogy ellássák a közérdekű jogi képviseletet, akik önálló ügyvédek és szerződés köti őket az egyesülethez. A Gazdaságilag Fejlett 24 Ország adott felkérést '94-ben a Magyarországi környezetvédelem tendenciáival kapcsolatos tanulmány felkérésére. Később hasonló felkéréseket kaptunk a kormányzat részéről az Euharmonizációs törvény-előkészítéseknél, hogy vegyünk részt a szakmai vitában, vagy oktassuk a kis- és középvállalkozókat környezeti menedzsmentre. Egyre nagyobb az érdeklődés a közérdekű jogi képviseletre is, amelyet nyújtunk. Szakmai háttér szempontjából nem mindegy, hogy valaki ezzel az ügycsoporttal foglalkozik, vagy csak beugrik éppen egy ilyen ügyre. Az Egyetemi érdeklődést? hallgatóság részéről tapasztalt A jövőre nézve mi az állam feladata? Ez is összetett feladat. Nagyobb szankcióalkalmazás, szigo­ rúbb, következetes jogalkotás, és minden eszköz alkalmazása, nem csak a bírságoké. Egy erősebb, nagyobb szakmai háttérrel és műszaki felszereltséggel rendelkező környezetvédelmi igazgatás, amely képes gyorsan reagálni és nyomon követni az eseményeket. Az is ugyanolyan rossz, ha valakit nem érnek utol, mint ha egy amúgy nem kifejezetten elítélendő beruházás évekig húzódik, mint például a tokodi üveggyár. Kiszámítható kell legyen a közigazgatás ügyintézésének ideje. Fontos megkísérelni a megegyezést is a szankcióalkalmazás helyett, mert az emberek kevésbé akarnak kijátszani egy olyan megegyezést, amelynek meghozatalában részt vettek, mint egy rájuk kényszeríttet büntetést. Ha adótámogatást adnak, mint a biztosításnál, vagy a beteg gyerekek támogatásánál, könnyebb lenne eredményeket elérni. Mesélne a EMLA (Környezetvédelmi Menedzsment és Jog Egyesület) nevű szervezetről, melynek ön az elnöke? Az ELTÉ-n van egy környezetvédelmi diákkör, amely a közigazgatási és agrárjogi tanszék közös gyereke, ami most már teljesen önállósodott, ma már én is csak a meghívókat kapom, hogy mikor van rendezvényük. A Pázmányon pedig nagy eredmény volt, hogy egyáltalán elindult egy ilyen Tanszék, amely foglalkozik a környezetvédelemmel. A Tanszék méretéhez képest rengeteg szakdolgozatot, évfolyamdolgozatot írnak hozzánk, és a közigazgatási tan­ székhez írt szakdolgozatok több mint fele is környezet­ védelmi témájú. Ma már a Pázmányon is megkezdte működését az Aktív Részecskék, amely éppen most tart programot a napok­ ban. Jó érzés, hogy lehet számítani a hallgatók önszerve­ ződésére. ■ Ràdi Vilmos Gábor Ezelőtt tizenvalahány évvel tanulmányi körúton jártam az USA-ban találkoztam szakmai egyesületekkel, akik környezeti jog és közérdekű jogérvényesítés témakörében munkálkodtak. Volt, amelyik oktatással, kutatással foglalkozott, volt amelyik pereskedéssel. Arra gondoltam, milyen jó lenne ezt itthon is megcsinálni, és a jogi részhez hozzátenni a környezeti menedzsmentet is.'92 őszén jött létre a egyesület és '93-tól 17 �ítélet Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza Tisztelt Főszerkesztő Úr, Körkérdéseire - ezek sorrend­ jében- a Polgári Eljárásjogi Tanszék részéről az alábbi válaszokat adom: 1. Van-e minden tanszéken tudományos diákkör? Ha nincs: lesz-e? - A Tudományos Diákkör időről-időre létrejön, majd feloszlik. A diploma felé tartó hallgatókkal, akik közül a legjobbak esetleg már alsóbb évfolyamon el­ kötelezték magukat vala­ mely diákkör mellett, nehéz diákkört építeni. Ez nem­ csak karunkra áll. Talán az alternatív tárgyak bősége és a leterhelés is a diákkör ellené­ ben hat. Annyi bizonyos, hogy az a két tanársegéd (volt tanítványaim), akik gondozzák ezt az ügyet, maximális mértékben tettre készek. 2. Van-e elég (olyan) speciál­ kollégium, ahol a kisközösségi munka hatékonyan megvalósít­ ható? 'Speciálkollégium'It nincsen, van azonban alternatív tárgyakból bőséges tanszéki választék. Itt a kisközösségi munka hatékonyan megva­ lósítható. 3. Tényleg szeminArium-e a gyakorlat (hallgatói-oktatói párbeszéd helye), vagy inkább előadáspótlék? - Objektív okokból a Polgári Eljárásjog című tantárgyból összevont gyakorlatokat tartunk. A népes hallgatóság egyetlen tagja sincs meg­ fosztva az aktív részvételtől, amit számosán ki is aknáz­ nak. Mindamellett a munkatársaim a saját szakmai gyakorlatukból, főleg a felsőbíróságok ítélkezési gyakorlatából vett példák megbeszélése révén kapcso­ lódnak az előadások témái­ hoz. 4. Van-e mód arra, bog' a tehetségesebb hallgatók bekap­ csolódjanak a tanszékek mun- kajába? - A tanszéki munkába tör­ ténő bekapcsolódás szervezett formája a demonstrátorkodás. Szerencsére erre a feladatkörre mindig volt jelentkező, mégpedig olyan jelentkező, aki a csúcson teljesített. 5. Vannak-e olyan informális rendezvények, ahol a hallgatók és az oktatók kötetlenebb for­ mában beszélgethetnének? - Informális rendezvény pél­ dául a Szent Ivó- misét kö­ vető társalgás az óbudai ka­ tolikus közösségi házban. Az írásbeli és szóbeli hírve­ rés ellenére ezen joghallgató alig jelenik meg. 6. Egy oktató hány hallgatója nevét ismeri egyáltalán??? (és viszont...) - Azt nem tudom, hogy egy oktató hány hallgatója nevét ismeri. Azt viszont tudom, hogy nem egyszer előfor­ dult, hogy hallgatók tőlem tudakolták: ki a Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője. 7. Kezdeményez(het)nek-e a hallgatók bármit is, vagy ma­ radjanak meg - a nevük alapján fő tevékenységüknél a hallgatásnál? - A hallgatói kezdeményezés területe a diákköri munka, továbbá a szakdolgozatok tárgyára nézve tett (legtöbb­ ször tetszéssel fogadott) javaslat. A kezdeményezés indirekt esete, ha egy alter­ natív tárgy iránt elégtelen az érdeklődés. Ilyenkor ezt a tárgyat le kell venni a kíná­ latból. Ez nálunk kivételes eset. 8. és legfőképp: mi a teendő????!! - Szerintem az, hogy egymás értelmes javaslatait karoljuk fel, és minél nagyobb számban tegyünk eleget a ti 'másik fél" meghívásainak. Budapest, 2004. április 20. Tisztelettel: (Dr. Gáspárdy László) tanszékvezető egyetemi tanár Hallgató-oktatóviszony a Karon Sajátos helyzetben van a Közgazdasági Intézet. Mivel nem jogi tárgyat oktat, kissé háttérbe szorul az államvizsga­ tárgyakhoz képest. Minden bizonnyal formai dolog, de kieső elhelyezésünk, a többi tanszékhez viszonyított elhanya­ golt környezetünk is szerepet játszik e perifériára kerülésben. Pedig nem győz­ zük hangsúlyozni: a modern jogászélet aligha kerülheti meg a közgazdasági kérdésekkel való találkozást. A Kar alapítóinak elképzelésében szere­ pelt, hogy a közgazdasági képzést is fejleszteni fogják. Magam ezzel a szándékkal jöttem ide, s éppen ezért nagy lelkesedéssel foglal- 18 koztunk a gazdasági kérdések iránt fogékony hallgatókkal. S hogy milyen eredményesen, azt bizonyítja, hogy határterületi dolgozatunkkal /jog és gazdaság határán/ Pro Sciencia díjat sikerült elhódítanunk a közgazdász /!/mezőnyben, tehát nem is a jogászok kö­ zött!! Azzal a bizonyos első csapattal. amelyben a díj birtokosa, Nemescsói András is tartozott, több első és különdíjat hoztunk el az országos versenyen. Mindez annak a lelkes tudományos diákköri munkának volt az eredménye, amelyet az első 4-5 évben folytattunk. Nem tagadom, az utóbbi években egy kissé megcsappant a lelkesedés. Ennek okát mind a tanárok, mind a diákok oldalán kereshetjük. A tananyag - racionalizálás tantárgyainkat is csökkentette, s a diákok is gyakran megkérdőjelezték, hogy miért kell nekik számvitelt, vagy vállalatgazdaságtant tanulniuk. Nem mulasztom el az alkal­ mat, hogy itt is ne reklámozzam: aki nem tudja, hogy mi van a mérleg aktív, és mi a passzív oldalán, az nem fogja tudni számviteli törvényt sem, pedig az a jog része. Emellett nem fogja érteni az élet minden területét át-meg átszövő gazdasági folyamatokat, amelyekben nem mindegy, hogy milyen forrásokból mit valósíthatunk meg, milyen eszkö- �ítélet zökre tehetünk szert. Ha valaki tudatá­ ban van, hogy a magas kamatok a koc­ kázat magas szintjét is jelzik, az kevésbé ugrik be vonzó befektetési ötleteknek, s nem kell a nemzetközi bíróság előtt tüntetnie a hazai jogrend hiányosságai miatt... Igen, mi az oktatási anyagainkat korszerű szellemben, a főkollégiumok iránti tisztelettel állítottuk össze. Tárgyaink éppúgy segítséget nyújtanak az államtan vagy a közjog tanulmányo­ zásához, mint a pénzügyi, kereskedelmi vagy munkajog tanulásához. A nemzet­ közi gazdasági ismeretek a nemzetközi jog alaposabb megértését segítik. S ha arra gondolunk, hogy a szerződéses vi­ szonyok egyre fontosabbakká válnak a gazdasági folyamatokban, a polgári jog­ gal való kapcsolat is teljesen világos. Ehhez csak érdeklődő, tanulni vágyó di­ ákok kelle/ né/ nek.. Nézzük a kérdéseket! 1. Diákkör: Volt, és talán lesz is. Megjegyzem, az Intézetünk oktatói által létrehozott Metaökonómia alapítvány évek óta segíti szerény ösztöndíjak nyújtásával tehetséges, gazdasági kérdések iránt érdeklődő hallgatóinkat. 2. Speciálkollégium: Van kínálat, korábban még több volt. Akkor úgy gondoltuk, hogy akár egy kis SS-,másod- diplomát” össze lehetne szedni belőlük, de legalább is megalapozni lehetne a majdani szakjogászképzést. Ne értsük félre: nem jogszabályellenesen. párhuzamos szakjogász! diploma megszerzésére gondoltunk, csak arra, hogy olyan ismereteket lehetne plusz­ ban megszerezni, amelyeket be lehetne számítani a képzésbe, s az elfoglalt kezdő jogász a szakképzésben időt nyerne magának. Ezzel egyértelműen előnybe kerülhetnének a volt Pázmányosok, ha az alma materben képeznék tovább magukat. Időt, esetleg pénzt spórolva meg. Természetesen csak azok. akik a kötelező kollégiumokkal jól megbirkóznak, hiszen nem a jog helyett, csak mellett szeretnénk a többletet kínálni. Ezekhez a speciálkol­ légiumokhoz gyakorló szakembereket is meghívtunk, akik annak az igénynek is segítettek eleget tenni, hogy „vitae discimus”. Példa egy érdekes korábbi sorozatunkra: A bankcsődök okai, kezelése, következményei, a szabályozás ,lyukai”- esettanulmányok. Vagy egy lehetséges kínálat: Agrárgazdaság- EU és hazánk. Ehhez agrár-szakjogász képzés elindulása kellene, no meg az, hogy érezzék hivatásuknak a Pázmány jogá­ szai, hogy e sokat szenvedett ágazat ügyét felvállalják. Sikerkurzusunk az EUismeretek magyarul és német nyelven. Érthető, hogy ez iránt már a csatlakozás előtt is komoly érdeklődés volt. Ahhoz, hogy hasonló kurzusokat meg­ szervezzünk, ki kell alakítani egy szorosabb együttműködést a Deák-Inté­ zettel, aminek elvi lehetősége reménye­ ink szerint adott. Reklámozom továbbá a keresztény szel­ lemiség szempontjából fontos Biblia és gazdaság c. kurzusunkat is, hason­ lóan az Egyház szociális enciklikáit be­ mutató kurzusunkhoz. A Szentatya lel­ künkre kötötte, hogy ezt minden kato­ likus iskolában tanítani kell- s eléggé saj­ nálatos, hogy még nem vált évfolyam­ kötelezővé. 3. Sajnos, nincs terünk szemináriumok tartására - pedig nagyon kellene-, ezért hívjuk fel a figyelmet a repetitóriumokra, ahol az érdeklődő hallgató kérdezhet is. 4. Mint mondtuk, a demonstrátor! in­ tézmény és a tudományos diákkör szép múlttal bír nálunk. De többet is lehetne tenni. Intézetünk több kutatást végez talán a legaktívabb a karon a pályázatokat tekintve, s ezekbe lehetne bele­ kapcsolódni. Jó nyelvtudás és mate­ matikai készség ehhez kívánatos lenne. 5. Informális lehetőség viszonylag kevés van, a tanárok borzasztóan leterheltek, de Bittsánszky tanár úr egyszemélyes intézményként viselte szívén mindig is a hallgatók ügyes bajos dolgait. 6. Botos tanár úr - bár névtelenül - de statisztikai felméréseivel igyekszik meg­ ismerni az évfolyamot, s ezt megosztja tanártársaival. Kik a hallgatók példaké­ pei, mi jelentette számukra a legnagyobb örömet és bánatot, milyen az irodalmi történelmi ismeretük, milyen mobilitást élt meg családjuk, milyen szakmával, hivatással rendelkeztek a szülők - mennyire erősek a gyökerek, kik az általuk legtöbbre tartott közéleti személyek. Tanulságos kép alakult ki. Nagyon inhomogén a kar, vannak, akik valóban világnézeti alapon jönnek ide, vannak, akik csak azért, mert ide sikerült felvételt nyerni... így, noha sze­ mélyesen, név szerint csak keveseket ismerünk, van képünk a hallgatókról. Fordítva talán csak a spec-kollégiumos hallgatóink ismerkednek meg velünk közelebbről. 7. Jó kérdés. Az élet azonban frap­ pánsan megválaszolta, lásd: kari nap si­ kere. Az öntevékeny kezdeményezésnek van tere. Igaz, hogy a kari tanácsi össze­ tételben a hallhatói képviselet jelképes, de a vezetést most nyitottnak látom minden ésszerű felvetésre. 8. Látni való, hogy a Karon szerveződ­ nek különböző körök, csoportok, s ezek rendezvényeket is szerveznek. Mi is gondoltunk egy klubszerű összejöve­ telre, ahol „irodalomról és más efféle lomról”, művészetről és mindezeknek a közélettel való kapcsolatáról beszélget­ ni lehetne. Ez az, amit a legfontosabb­ nak tartok: a közéletre való felkészítést. A jogász pálya nem szakma: hivatás. A jogász diploma több mint puszta kenyérkeresetre feljogosító bizonylat. A jogászra úgy tekint a társadalom, mint aki segít eligazodni modern életünk bonyolult útvesztőiben - de ehhez először saját magának kell tudnia, milyen úton is jár. Dr. Botos Katalin 19 �ítélet A magyar-szlovák Tokaji vita ígéretemhez híven folytatom a Tokaji borral kapcsolatos beszámolót. Amint jeleztem, hamis Tokaji bor végett nem szükséges kimennünk a Kárpátmedencéből. 33 Az eredeti Tokaji és a szlovák „Tokaji' körüli bonyodalom köztudott. Az 33 1920. évi trianoni „békediktátum' végett módosultak Magyarország hatá­ rai. Az ezt megelőző időszakban az 1908. évi LXVII. Törvénycikkely volt ha­ tályban, mely részletesen felsorolta, hogy Tokaj-Hegyalján mely települések tartoznak a történelmi borvidékhez. A ,békediktátum” végrehajtása után, há33' rom település (Kisújhely, Szőllőske, Kistoronya) került át a határ másik olda­ lára. A törvény a településeket a hozzá­ juk tartozó körülbelül 170 hektáros területtel Tokaj-Hegyalja integráns ré­ szeként határozta meg. A szlovákok e történelmi tényre hivatkozva közel 1000 hektáros területen folytattak sző­ lőtermesztést és bortermelést ez év júni­ usáig. Viszont nem tartották be az előírt normatív kötelezettségeket, valamint a technológiai és tradicionális eljáráso­ kat. Ezen termékek (borok) aszúborok azonos megnevezéssel, bár messze nem olyan minőséggel jelentek meg a külpiacokon. 1964-ben a csehszlovákok Ausztriába kezdtek exportálni „Tokajit”. A magyar tiltakozás hatására az osztrák élelmi­ szerkutató intézet nem engedte „eredeti jelzéssel eladni, csupán desszert bor­ ként”. A tiltakozás nyilvánvaló és jogos volt, mivel 1964-ig csak Magyarország szállított külföldre ilyen megnevezéssel borokat. A két ország tárgyalásokba kezdett, bár párhuzamosan a megállapodások kiesz­ közlésével, óriási „borháború” dúlt. i essKosiovfií^es osiasti samorodné sucbé Vioúiske xóvotíy o. p. Bfalisiaví; jcwd Kcíce MC 0" i 2!).5ö x;.’» CSN ssrr« 20 A csehszlovák, illetve a szlo­ vák fél állás­ pontjában el­ sődleges szere­ pet játszik az 1908. évi LXVII. Törvénycikkely és ren­ delkezéseire való hivatkozás. (Bár egy­ szer sem sikerült betartaniuk.) 1920 után a Felvidék gazdaságilag kettésza­ kadt. Az egyetlen megélhetési forrása az ott élőknek csak a Tokaji bor maradt. Nyilván elvetették a magyar fél azon ajánlatát, hogy valamilyen új fantázia­ néven hozzanak forgalomba bort. Az ismeretlenség és az azonosíthatatlanság csak kudarchoz vezethet. 1992-től nem létezik Csehszlovákia. Bár számos megállapodást államközieket kötöttek a kommunista vezetők, azok mára gyakorlati szerepüket elvesztették. A szlovákok nem elégednek meg azzal, hogy kizárólag Magyarország számára szállítsanak boralapanyagot (mustot), mi magyarok pedig nem ismerjük el e kommunista vezetők által kötött meg­ állapodások érvényét. Mind ezentúl a legnagyobb problémát az eredet-megjelölés használata iránti igény jelenti. Nem megalapozott ez a szlovák fél részéről, hiszen eredet­ megjelölésnek olyan ország, táj, vagy helység földrajzi neve használható, melyet az onnan származó termék megjelölésére alkalmaznak és a termék minőségét vagy jellegét kizárólag vagy lényegében - a földrajzi környezet határozza meg a természeti és az emberi tényezőket is beleértve. Továbbá szár­ mazási országnak pedig azt az országot kell tekinteni, amelynek neve a terméket híressé tette, vagy ahol az eredetmegje­ lölés hírnevét adó vidék, vagy helység fekszik. Nyilvánvaló, hogy miért agi­ tálnak a szlovákok nemzetközi borver­ senyeken olyan reklámokat magában foglaló prospektusokkal, melyekhez a tokaji szlovák eredetét, Tokaj, mint ősi szláv területen fekvő települést ábrázoló térképeket mellékeltek, illetve mellé­ kelnek. (Már csak hab a tortán az a szél­ sőséges érvelés - a Benes-i álom koncep­ ciója - miszerint a „Vác-Gyöngyös-Tokaj-Sátoraljaújhely vonaltól északra fek­ vő terület ősi szláv föld, melyet vissza kellene csatolni az anyaországhoz”.) Azon tör­ ténelmi tény, hogy ■ Nagy-Ma- ■ gyarország I idején há-1 ^OVENSKg XÍJ rom telepü- B lés egyértelműen magyar föld volt kétségtelen. A probléma abból fakad, hogy a szlovákok nem tartják be a Tokaj-hegyaljai borvidék bővíthetetlenségére vonatkozó elsődleges alapelvet. Zárt terület és a külső határait nem lehet kitolni. 1995-nem már 500 hektárról, 2000-ben pedig 1000-1100 hektáros területről beszéltek, amin termesztés is folyt. Az általuk hivatkozott 1908. évi LXVII. Törvénycikkelynek a birtok­ rendszer felosztására vonatkozó rendel­ kezéseit 1924-ben a Magyar Országgyű­ lés hatályon kívül helyezte. Erre Csehszlovákia majd csak 1959-ben alkotott törvényt A Tokaji borvidék fejlesztéséről, melyben több járást is kijelölt és kibővítette a borvidék területét (nem egy helyen a Bodrog folyó árterületén engedett a jogalkotó szőlőtelepítési jogosultságot). 1996-ig kellet várni egy új bortörvényre, melynek megmosolyogtató rendelke­ zése: a Szlovák két puttonyos Tokaji aszú aTokajske vyber. 2004. május elsejéig a Közösségek szerint rendeznie kellett a magyar és a szlovák félnek a vitát. Június 3-án a sajtóban jelent meg: megállapodás született a Tokaji borról. A magyar fél odaadományozott 565 hektárnyi terü­ letet, elismerve, a szlovák oldalon ennyi tartozik Magyarország első és egyetlen zárt, történelmi borvidékéhez. Továbbá a szlovák fél kötelezettséget vállalt, hogy a mindenkori hatályos magyar bor­ törvény rendelkezéseit átveszi és alkal­ mazza. Sajnos erre nem sok esély van. Az idén megszületett megállapodás ellenére még mindig nincs tiszta és 33 egyértelmű helyzet a 33',szlovák Tokaji' körüli bonyodalomban. Sajnálatos, iTOkiijóku uóbrr �ítélet hogy a magyar Tokaji nem, tud elérni nagyobb sikereket, pedig az adottságok megvannak hozzá, viszont nincs pénz Hegyalján (legalábbis, ami van az nem a miénk). S míg egy komoly ismertséget nem vív ki magának a Tokaji, addig számolnunk kell az ilyen és ehhez ha­ sonló problémákkal. Számos lehetőség adott, s azt hiszem némi remény meg­ csillant az elmúlt évek tendenciái során. de mindenképpen védekeznünk kell, nehogy a Tokaji fajtaelnevezéssé degradálódjon. Meg kell óvnunk kincsünket, melyre méltán lehetünk büszkék, s azt hiszem mi jogászok tudjuk a legjobban: borban az igazság. .»í 'i TOKHJSKE STOtOVÉ 2 CESKOStOVENSKEI O8LASTI Pocsai Tamás 1 i; J.S,- Kfs SMC 0,7 It 14,50 Kfs CSN 56 7742 VINÁRSKE 2ÁVODY,O.P.. BRATISLAVA, ZÁVOD KOÍICE Sajt és bor Szikrázó, élénk színek, friss levegő. Ez az ősz. A természet mégegyszer megmutatja legszebb olda­ lát, az étlapon minden meg­ található, ami szem-szájnak ingere. Egy hosszú séta után hazatérve jólesően forró teát kortyolgatunk, vagy a ke­ mény szüreti munka ered­ ményével, a könnyű, fiatal borral tesszük ugyanezt, amelyhez íz fokozóként sült­ gesztenyét, vadhúst netán egyszerűen sajtot csemegézhetünk. Ha ez utóbbi mellett döntünk, látvány szempontjából nem utolsó, ha dióval, körtével vagy egy kis szőlővel színesítjük a sebtiben összedobott sajttálat. Természetesnek vesszük manapság, hogy elmegyünk a boltba, leemeljük a polcról a sajtot, mindenki az ízlésének leginkább megfelelőt, majd megesszük, anélkül hogy tudnánk, hogy a kezünkben ékeskedő, ínycsiklandozó finomság milyen régmúltra visszanyúló kultúrával rendelkezik. Bár nincsenek konkrét írásos emlékek arról, hogy mikor készítették az első sajtot, erre utaló jelek igenis vannak. Líbiában már i.e. 5000-ből származó barlangrajzok mesélnek a sajtkészítésről. Egy Mezopotámiában talált levélpecsét szerint a sumérok már i.e.3500 körül felhasználták a tejet, de Egyiptomban is találtak az ásatások során olyan edényeket, melyek sajtmaradványokat tartalmaztak. A sajt az Odüsszeiában már egyértelműen megjelenik, hisz a küklopsz barlangjába vetődött görögök lelkesen figyelik, amint az „... megaltatván a felét a fehérszínű tejnek, átsajtolta íí és a túrót font kosarakba helyezte. Érdekesség a leírtakkal kapcsolatban, hogy maga a sajt szó (franciául fromage) a görög kosár (formos) szóból származik. Az Iliászban pedig már arról olvashatunk, hogyan vendégelte meg Hekamédé Nesztort és Makháont: Sí Édes italt ebben vegyített amaz isteni asszony, pramnéi jó íí borból, amelyhez most rézreszelővei kecsketúrót morzsolt..? A sajt azon élelmiszerek egyike, melynek felhasználási módjaiban mindössze fantáziánk szabhat határt. Tehetjük rántottába, tölthetünk vele gombát, paradicsomot, vagy akár grillezhetjük is. (Ehhez az utóbbihoz a kecskesajt az egyik legalkalmasabb, bár érett, robosztus íze miatt sokan csak az igazi ínyenceknek ajánlják.) Csinálhatunk belőle továbbá levest, felfújtat, sajttortát. Igazi különlegesség, ha marinirozva fogyasztjuk. Mégis talán az a legegyszerűbb, ha sajttálat készítünk belőle, ehhez azonban elengedhetetlen a különböző sajtok felsorakoztatása. Ilyenkor általában keményebb, félkemény és lágy sajtok kerülnek egymás mellé, hogy mindenki biztosan megtalálja közülük a kedvére valót. Társasági összejövetelek egyik legkedveltebbike a sajtfondü. amit számtalan formában élvezhetünk. Létezik a hagyományos svájci, vagy a currys fajta, de megbolondíthatjuk egy kis sörrel vagy akár olajbogyóval is. Svájci jellegzetesség az érett (elsősorban ementáli) sajt felkockázása és kerámiaedény­ ben való felolvasztása, amit végül fehérborral hígítanak meg­ felelő sűrűségűre. Teendőnk vele csupán annyi, hogy a fok­ hagymával bedörzsölt edényben megolvasszuk a sajtkockákat. Aztán már indulhat is a közös kulimászás. Egy kedves ismerősöm írta egyszer: „Gyere testvér, hódolatom borod kellett nagyon és kelleni fog még örömre bánatra, kér­ désre válaszra a mára és holnapra...”. Ez a bor, mely egy falat sajttal biztosan melegséget cserkész nektek a hűvös, őszi estéken. Kellemes időtöltést hozzá! í Mikó Adrienn 1■ M' A - - 21 �ítélet Falu a ködben (M. Night Shyamalan: A Falu elemzés) t •>■ \ A. Elnyomott félelmek démonai ttájon miként emésztenek? (foaqián Phoenix - A Falu) Az elátkozottakfaluja Milyen film az, ami egy tökéletesen működő, amishi-bukolikus közösség belső kapcsolatrendszerét szörny­ történeten keresztül szemlélteti? Olyan életviszonyokat mutat be, melyekben a béke záloga és a rend végső szankciója a természetfelettivel, a „megnevezhetetlen”-ség borzalmával való fenyegetett­ ség maga? Milyen film az, ami kulcs­ jelenetnek hitt részeit horror elemekből építi fel, ám a történések fő motiváló­ jaként olyan magasztos emberi tulaj­ donságokra hivatkozik, mint a közjó önzetlen szolgálata és jövő nemzedéke iránti féltő gondoskodás? Milyen film az, ami absztrakt környezetbe helyezés­ sel ad új jelentést az ókori dráma-prob­ lémának, s fő mondanivalóját a törvény ereje és az egyéni érdek közti ellentétre helyezi? Ez a film M. Night Shyamalan filmje. Sorban a hatodik, és sokak szerint a sze­ rencsés forgatókönyv ellenére megint nem sikerült. Szokatlan, máig meg nem értett új rendezői hangról vagy rosszul kommunikált rendezésről lenne szó? Az igazság valahol a kettő között la­ pulhat... Legyen ugyanis bármilyen meggyőző a Falu fent leírt jelentéstartalommal tör­ ténő értelmezése, a mindezt rávetítésnek gondolóknak épp annyira igazuk lehet. Ahol nem egyértelmű a rendezői szándék és a végletekig meno n ködösítésből még a történet fő irányvo­ nala is nehezen bogozható ki, a mély dimenziókat felvonultató elméletek bizonyítóereje könnyen egyenértékűvé válhat a kézlegyintéssel. így van, aki kastélyokat lát a ködfátyol mögé és a rendezőt filmmágushoz hasonlítja, s van, aki Shyamalanra mint Ózra, a hatásvadász díszletei mögé bújt kisem­ berre tekint. A legújabb viták azonban már nem is a ködfátyol mögött meg­ búvó tartalomról folynak a korábbi filmjei kapcsán, hanem arról, hogy vane mögötte valami egyáltalán. ■i •í Ködlovagok... (M Night Shyamalan és Adrien Bmdy - halról) Ezért a Falut megelőző várakozások legalább annyira a filmnek, mint az újabb lehetőségnek szóltak, ami közelebb vihet a shyamalani filmkoncepció megértéséhez. Egy olyan filmkoncepcióéhoz, amely, ha egységesen és tu­ datosan létezik a korábbi filmjeire vo­ natkozóan, a Hatodik Érzék óta nem engedi, hogy lerántsák róla a leplet. A shyamalan-probléma Az indiai származású rendező várat­ lanul robbant be a köztudatba. Azon kevesek közé tartozik, akik fiatalon eljutottak a karrierjük csúcsára, s ő ráa­ dásul mindezt anélkül tette, hogy a ren­ dezői székben különösebb bravúrokra lett volna szüksége. Két legkorábbi, gyengébb próbálkozása után ugyanis lehetőséget kapott a Hatodik Érzék cí­ mű saját forgatókönyv filmre vitelére, amelynek középszerű, de gondosan ki­ munkált megvalósítása bőven elég volt ahhoz, hogy a filmet minden idők leghatásosabb pszicho-thrillerjei sorába emelje. 55,Ilyen forgatókönyvvel könnyű!”, mondogatták a rosszmájúak akkoriban. Nem volt igazuk. A Hatodik érzék ren­ dezői fogásai tétova időhúzásnak tűn­ nek, ám épp annyira a direktori munka, mint a forgatókönyv érdeme, hogy a film csattanója alaposan tarkón vágja a legedzettebb mozilátogatót is. Álltak is a sorok a jegypénztáraknál, a korábbi rekordok pedig hangyaszámokká zsugorodtak a másodszori mozi látoga­ tások tekintetében. A korabeli cikkek által kelt mondák a pszicho-vonal megújulásáról beszéltek, Shyamalan karrierje pedig nem is 55-,ívelt fölfelé”. hanem egyenesen teleportálta magát a csúcsra. A film sikere kapcsán rég nem kényeztettek fiatal rendezőt ennyire producerek, de rég nem is nehezedett valakire ilyen mértékben a siker te­ kintetében áldásos, de az elvárásokéban átkos aranytojást tojó tyúk-szerep. Az óriási füst kísérte újabb shyamalanprodukciók azonban halovány lángo­ kat eredményeztek. Hiába az újabb remek alapötletek, A sebezhetetlen és a Jelek, a forgatókönyvi érdemek és a változatlan elemekkel dolgozó rendezés ellenére sem tudtak az átlag fölé emel­ kedni. Bár a dollármilliókat felemésztő promóció kapcsán a shyamalan-mítoszon kelt első repedések többé-kevésbé észrevétlenek maradtak. a közönség többnyire rossz szájízzel jött ki a mo­ ziból. Megmagyarázhatatlan defektről, rossz mederben folyó rendezésről és elpuskázott lehetőségekről pusmogott. Mintha Shyamalan a rendezői tehetségét újabban nem tudná a filmjei javára fordítani. A kétszeres bicsaklás okát azonban mindenki máshogy magyarázta. Sokan mondták, hogy a rendező meg­ gyengült, és beadta a derekát Holly­ woodnak, de az a derék mindig is ott �ítélet volt, a két későbbi film pedig szintén saját forgatókönyv-feldolgozásból szü­ letett. Mások a gyengébb szereplés okát a hirtelen jött sikerben, meg a rend­ szerint vele járó „megrészegedés”-ben keresték, hisz a fiatalos lendület és a bi­ zonyítási vágy könnyen alább hagyhat bárkiben, akire idejekorán géniuszt kiáltanak. A pénzforrás azonban nem apadt el, Shyamalan pedig a negatív kritikák ellenére elhitte, hogy van olyan jó rendező, amilyen zseniálisak a forgató­ könyv-alapötletei. S ezt a gomba módra szaporodó történetvezetés- és alapötletklónok is igazolni látszottak. (Hetedik érzék, Félelem, com, Más Világ, Szitakötő) A legtöbb kritizáló mégis ezt a tényt kér­ dőjelezte meg leginkább. Úgy gondol­ ták, hogy a shyamalan-filmek problé­ mája újabban Shyamalan, mint rendező maga, a még nagyobb promócióval útjá­ ra indított A falu sikerét pedig az utóbbi két filmre fölöslegesen nehezedő, s azo­ kat konzekvensen megfojtó rendezői stílus elhagyásában látták. Ök is elismerték azonban, hogy bármi is legyen a megmagyarázhatatlan defekt oka, az nem az egyéni hang hiányával van összefüggésben. Inkább azzal, hogy a nagyon is túlhasznált rendezői knowhow elemei mennyire képesek csata­ sorba állni az összhatás oldalán. Falu a ködben A Falu-t látva egy dolgot leszögezhe­ tünk: M. Night Shyamalan egyenlőre a korábbi stílusában kíván dolgozni és ezt az irányt nem hajlandó feladni sem­ milyen kritika kedvéért. Elhamar­ kodott azonban az újabb, hasonló stí­ lusban készült filmjét halva született­ nek nevezni, hisz a Faluban, bár a shya­ malan íz még nem úgy, és ott hat, ahogy és ahol kellene, egyfajta stílusfejlődés( /finomodás) nyomai kétségkívül felfe­ dezhetők. A műfajok közti határok irgalom­ mentes lezúzása, az okosan használt szubjektív kamera és a klasszikus, digitális eszközöket nélkülöző félelem­ keltő eszközök a Falu kapcsán is egy saját útját járó, önállóan gondolkodó rendező munkáját dicsérik. A külön­ böző tempójú stílusok továbbra is jelenet-szükséglettől függően kerülnek alkalmazásra, s a szokatlan esetlenséggel megoldott összefűzésük szintén a korábbi shyamalani eszköztár haszná­ latát mutatja. Am a shyamalan-íz mégsem ezekben, s talán nem is az elhíresült csattanókban keresendő. Hanem - mint ahogy az ördög - a részletekben, jelen esetben a filmjeinek minden pórusát átható ködfátyolban van. Egy erőteljes sarkítás után elmondható ugyanis, hogy a shyamalani előadásmód a történések egy kerekre göm­ bölyített rétegét készen tálalja a néző számára, ám hiányzó, sokszor lényeges elemnek sejtetett részek köré ködfátylat von. Ezáltal minden filmje egyfajta katyvasz-sfumatoban tántorog, ami az ábrázolni kívánt viszonyoknak sajátos ingatagságot kölcsönöz. A szerencsét­ len, történetbe csöppent néző pedig lépten-nyomon rejtélyekkel találja szembe magát. Ez eddig rendben is lenne, hisz a rejtélyek ismeretes filmbéli tulajdon­ sága, hogy a történet végére valamilyen formában megoldásra kerülnek. A shyamalan-filmekben azonban bár­ merre fordul is a kamera, ott újabb tisztázatlan, homályos viszonyokkal találkozunk, s ezeknek a film végére csupán egy meghatározott százaléka kerül kifejtésre. A szinte kiismerhetetlenné tett fő szál mentén elmázolt, egymás felé is rendezetlen, homályos eseményfoltok nála nem a végső meg­ oldás csatlósai mind, szerepük sokszor pusztán a felismerni kívánt össze­ függések sejtelmessé tételére, ho­ mályban tartására koncentrálódik. Aki ezeket a történet elvarratlan szélein elszórt, lelkiismeret-furdalás nélkül megválaszolatlanul hagyott viszonyokat (kijelentéseket, történéseket) akarja egytől egyig megérteni, ne adj isten, bennük Agatha Christie-sen felépített, színtiszta logikát keres, az másodpercek alatt megkavarodik. S mivel nagy valószínűséggel nem a kibontani kívánt vonatkozásokon töri a kobakját, menthetetlenül letéved a rendező által kijelölt, sárga köves útról. Sőt, a filmek végén elhelyezett csattanó is többnyire csak egyetlen utat, a fő nyomvonalat teszi világossá; az azt közrefogó többi viszony továbbra is magyarázat nélkül marad. Nemhogy nem kapunk tehát egyér­ telmű kapcsolódási pontokat, amelyek mentén a film közben elindulhatnánk az értelmezésben, de a bizonyos összefüggéseket továbbra is homályban tartó befejezés miatt úgy tűnik, mintha a teljes, lényeges szempontokra terelő belső dinamika hiányozna a törté­ netekből. Csakhogy ez a ráhagyatkozásra ösztökélő rendezői megoldás bármennyire is segítsen látszólag Shyamalanon, legalább annyira káros a filmet élvezni kívánó nézőközönség szempontjából is. A végletekig ködösített felvezetés szolgálja bármilyen jól a történéseket végül más összefüggésekbe helyező fordulatot -, mivel a film túlnyomó részét jelenti, nem lóghat teljesen a levegőben, nem maradhat önállóan értelmezhető tartalom nélkül. A csattanóra felébredő nézőt ugyanis rég nem érdekli egy olyan történet fordulata, ami fél órával ezelőtt kellemes délutáni alváshoz segítette. Ha Shyamalan Hatodik Érzékét rende­ zési szempontból véletlenül eltaláltnak, az azt követő két filmjét pedig pusztán a keresgélésnek tudjuk be, a Falu minden­ képpen fejlődésként értelmezhető. Elő­ ször érezzük, hogy a felvezetés (amely bármennyire is fájjon az előzetes alapján a horrorrajongóknak, többnyire 23 �ítélet pusztán egy elzárt közösség belső viszonyainak ábrá-zolását jelenti) nem pusztán csattanó-késleltető szerepet tölt be, a fordulatnak számító ponttal jóval egészségesebb viszonyban van a történet előre vitele szempontjából. A lényeg­ adagolás korábbi egyensúlytalanságát kívánja ellentételezni az egy helyett két csatta-nóval dolgozó történetvezetés is, amely miatt lehet, hogy a befejezés nem akkorát, de legalább nem is 53',szól” roskad össze a csaknem két órán keresztül halmo-zódó kérdések súlya alatt. A pozitívumok ellenére a változatlan rendezői hozzáállás miatt a Falut mégsem valószínű, hogy összhatásában bárki is az év legsikerültebb darabjai közé sorolja majd. Egy fejlődési irányt azonban mindenképpen mutat a film, amelynek mentén Shyamalan újra elindulhat páratlan alapötletek még szerencsésebb megvalósítása felé. S hogy rendező a jövőben készülő filmjeiben megtanul-e kommunikálni velünk történet közben is? Ez sajnos továbbra sem valószínű, de mostanra legalább tudjuk, hogy változatlan stílus mellett mire számítsunk nála. Azt azonban ne is várjuk, hogy kevesebb füstöt fújjon a színpadra. Ezzel ugyanúgy lerántaná magáról a leplet, ahogy a filmjei végén szörnyeiről teszi. Zsellér.máté Pázmány rejtvény Készítette: Tokody Klára 1 2 3 4 5 16 6 7 8 9 10 11 12 20 21 F 25 31 30 29 44 Vízszintes: 1. Megfejtés; a környezetvédelem egyik nemzetközi alapokmánya a széndioxid-kibocsátásról 16, Murr: mesebeli macska 17. Építészeti elem 18. Oxigén vegyjele 19. A Négyszögletű kerek erdő írója 21. Juttat 22. Sok 23. Társadalmi szabály, irányelv 25. Mohamedánok által hitetlenekre alkalmazott szó fordítva 26. Kérdőszó 27. A gyerekek ezt a főzeléket általában nem szeretik 29. Spanyol autójel 30. Sőt angolul 31. Sav egyneműi 33. Azonos betűk 34. Kettős 36. In das röviden 38. Veszekedések 41. Bűnügyi film 43. ... Misi, regényhős 45. Tojás régiesen 46. Csodálkozást kifejező szó 48. Hosszúság jele 24 24 28 34 33 41 38 37 15 18 23 43 14 17 19 36 13 45 46 35 42 48 Függőleges: 1. Központi Metafizikai Intézet 2. Ittrium és szűz 4. Talaj jód vegyjele 3. Szent Johanna, az termékenységét segíti elő 5. Osztály rövidítve 6. Rettenetes... orosz cár 7.... Hemingway író 8. Kegy betűi keverve 9. Toyota modell 10. EBV 11. A Kar egyik alapítója 12. Apró teremtmények 13. Díszítés 14. Nitrogén vegyjele 15. Yedimester 20. Magyar folyó 21. Mamut betűi keverve 22. Tehén mondja 24. Médium 25. Tiszta németül 28. Mesebeli varázsló Smaragdvárosban 32. Áruk határátlépésekor fizetendő díj 35. Angol olaj 37. Kettősbetű 39. Ismétlést kifejező szócska 40. Kiütés 42. Sugár jele 44. Liter jele 46. Nano �ítélet Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval Vári Attila olimpiai bajnok vízi­ labdázónkkal a Kőér utcai uszodá­ ban beszélgettem. - Egy igen sablonos kérdés­ sel kezdenék. Amikor Athén­ ban a válogatott a döntőt játszotta, mi éppen a gólya­ tábori akadályverseny lebo­ nyolításával foglalatos­ kodtunk. Szinte természetes volt, hogy a gólyák beültek valahova, és végig izgulták a döntőt. Te hogy élted meg az olimpiai győzelmet? - Először is nagyon szépen köszönöm nektek. Nagy öröm, amikor telt ház előtt játszhatunk külföldön is és a közönség jó része magyar! Az emiber ilyenkor nem száz százalékkal, hanem kétszázzal pörög. Az igazság az, hogy természetesen feszültség volt bennünk, de mindenki higgadtan tette a dolgát. Miután mi már a nyolc év alatt igen sok döntőt megéltünk, így nagyobb volt a tapasztalatunk ellenfelünknél, meg hát jobbak is voltunk. -Mi volt az Olimpia utáni első dolgot? - Természetesen felhívtam a családomat. Az Olimpia után egy hónap szünetet kaptunk. Road Show-kon vettünk részt, hogy megköszönjük a szurkolóknak, amit tőlük kaptunk. Roppant sok hivatalos rendezvényen kellett részt venni, meg interjúk hada... A győzelemmel együtt kell élni! - Áttérnék a konkrét lényegi kérdésre. Mióta vagy a Pázmány hallgatója? - 2002ben vettek át a Szegedi jogi karról. Jelen pillanatban passzív félévem van, de nagyon szeretném folytatni. Már rendelkezem egy sport-Manageri diplomával és most egy Rekreációs sulit végzek. Amint befejeztem ottani tanulmá­ nyaimat folytatom. - Említetted, hogy a családodat hívtad először. Mondanálpár szót a családodról? -Van egy gyönyörű szép 14 hónapos kisfiam, akit mindennél jobban szeretek és természetesen egy csodálatos feleségem. A sportban és az életben nagyon fontos, hogy legyen egy hely, egy közeg, ahol megnyugvást talál. Ez volna a család, amely minden előtt áll. A családom nélkül nem is menne. -Mik a pillanatnyi céljaid? - Pillanatnyilag elkezdődött a bajnokság, ahol mindenképpen helyt kell állnunk. A Vasastól kikaptunk a Barcelonát elvertük. Ilyen az élet. Megnyertük a Szuper kupát és ez nagyon nagy erőt ad az Euroliga küzdelmeire, ahol Domino, mint címvédő vesz részt a küzdelmekben. - Asr átlag ember szerint, aki egy élsportban kiválóan szerepel, az csupán a sportra kon­ centrál. Te viszont több diplomát kívánsz megszerezni az elkövetkező évek során. Hogy tudod egyeztetni a sportot a tanulással és természetesen a családdal? - A mai világban több lábon kell állni. A sport rendkívül fontos, viszont azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 35 éves korában az ember kiöregszik. Muszáj, főként egy családos embernek a jövőjére is gondolnia. A csapattársaim célja is több diplomának a megszerzése. - Mit gondolsz, mint hallgató, miben kellene változnia ajogászképzésnek? - Szerintem a Pázmányon jó az oktatás, viszont általános hibának tartom a gyakorlati oktatás hiányát. Gyökeres Zoltán 1 liti: » tf I -Mi az érdeklődési körödjogon belül, illetve mi a célod ajogi tanulmány végeztével? - Egyértelműen a büntetőjog. Régi vágyam, hogy bíró legyek. Lehet, hogy hülyén hangzik, de ugyanolyan, mint a sport. Bizonyos szorult és nehéz helyzetekben, borzasztó fontos döntéseket kell hozni és lehetőleg jól! A különbség, hogyha a bíró* téved, egy ártatlan személy szenved. í ? 25 �ítélet Orwell 55.Nagytestvér mindent lát!”. Erről először sokaknak a valóság-show jut eszébe, főleg azoknak, akik nézik, nézték, és talán többségük be is költözött volna a „villába”... Talán bele se gondolnak, honnan vették a játék kitalálói ezt a „szlogent”. Igen, ezt sokan tudják, ez valóban George Orwell „1984” című művéből való idézet, de abba már kevesebben gondolnak bele, miközben esetleg jót derülnek a műsoron, hogy miféle világot takar ez a mondat az Orwell-kreálta világban. Aki olvasta ezt a könyvet, amely minden bizonnyal a huszadik század egyik legjobb, halhatatlan könyve, (Fura, hogy Orwell nem sokkal halála előtt fejezte be megírását.) az már nem találja annyira vonzónak ezeket a szavakat... ORWI í 1 Ha valaki azt mondja: Orwell; rögtön az „Állatfarm (Tündérmese)” és az „1984” jut eszünkbe, joggal. Mindkét könyv önkényuralmakat mutat be, bár az „Állatfarm” egy valós eseménysorozatot követ, az írótól megszokott cinizmussal. a szovjetrendszer kiépüléséről. Ha jobban megfigyeljük, a különböző szereplők vagy szereplő csoportok valós szervezeteket, társadalmi rétegeket mutatnak be... ' ‘T' -.!! Az „1984” ellenben sokkal megrendítőbb, mert ugyan egy fiktív, de < annál gyilkosabb rendszert állít elénk. (Ami sokban hasonlít a kommunista rendszerekhez, mégsem egyetlen forrása a műnek, bár emiatt egészen a rendszerváltozásig be volt tiltva...) Mindenre kiterjedő állami, vagy inkább „Párt” felügyelet, lakások, amelyekben nem lehet elbújni a falba épített adó-vevő, állandóan bekapcsolt „telekép” elől, melyből folyamatosan árad a propaganda, viszont a másik oldalon nézik is rajta keresztül az embert, egyen-overallok, bennük magányra ítélt gép-emberek, folyamatosan változó történelem, (a Pártnak éppen megfelelőre faragva, néha az abszurditás határait is átlépve...), a szerelem tiltása, a családon belüli rettegés és gyanakvás világa, amelyben sokszor a gyerekek jelentik fel büszkén, „gondolatbűnöző ” szüleiket. Igen, már a gondolat is bűn. Sőt! Az se baj, ha még az sincs... egy világ, ahol nem létezik nyugdíj, mert mindenkit „elgőzösítenek” egy idő után. Elgőzösítik. És akkor nem csak testi halott az ember, hanem totális halott, mert kötelezően nem is létezett, neve sem marad meg, még az utolsó nyilvántartásban sem... A főszereplő, Winston Smith, az Igazság-minisztériumban dolgozik, ahol feladata a különböző újságcikkek „nyomdahibájának” kijavítása, tehát a hazugság kitalálása... Ez után nem is meglepő, hogy a Szeretet-minisztérium a kínzásokkal, a háború vezetésével, a Bőség-minisztérium a megszorító-intézkedésekkel foglalkozik... Háború. Igen, folyton háború van, a világot uraló három szuperhatalom között, (Óceánia, Eurázsia, Kelet-Ázsia) amelyek sosem érintenek stratégiai fontosságú helyeket, csak a nyersanyag és az emberek tudatának felemésztésére szolgál. Természetesen minde­ gyik államban ugyanaz a rendszer működik, csak más néven... Elolvasván a könyvet, kibontakozik szemünk előtt egy rendszer, amelyből szemmel láthatólag nincs kiút... Orwell ezen két könyve még meglepőbben hat, ha tudjuk, ő maga sokáig elkötelezett kommunista volt, hitt a proletariátusban (A köztársaságiak oldalán, önkéntesként har­ colt a spanyol polgárháborúban, ahol megsebesült), de aztán kiábrándult belőle. Utána nem tért vissza a „másik véglethez”, ahonnan látszólag indult, és aminek részese volt, (6 évig volt Burmában rendőrtiszt), hanem megtalálta józan, polgári önmagát. Több könyve is megjelent már magyar nyelven, lassan az összes, nnJnTílcílhíin Kiemelném Ki<»mplní»m íia „Légszomj „Imznm?” („Corning LCnminí^nn w különböző kiadók gondozásában. up fór air”), „Csavargóként Párizsban, Londonban”, „Burmái napok” és .Hódolat Katalóniának” című könyvit, melyek ugyancsak mesterművek. 55 George Orwell századunk, és az irodalom egy sajátos, kiemelkedő alakja, akit főleg a kommunizmus beletaposott a feledés mocsarába, és csak lassan sikerül újra visszatérnie az őt megillető köztudatba. Pozsgai-Szabó Péter 26 Eredeti név: Eric Blair Született: 1903.Motihari, Bengal, India Meghalt: 1950.London - indiai, brit gyarmati tisztviselő család gyermeke - királyi ösztöndíjas Etonban, Angliában - 1922-27, az Indiai Birodalmi Rendőrségnél rendőrként szolgál - megcsömörlik a gyarmati való­ ságtól, hazamegy és író akar lenni. - 1928-29. Csavarog Franciaor­ szágban és Angliában. Csavargás, koldulás, alkalmi munkák... - 1930-tól tanárként is dolgozik, folyamatosan ír a New Adelphibe - tudósító, majd harcol a spanyol polgárháborúban (a POUMban)(katalán trockista szervezet), megsebesül - Hódolat Katalóniának című könyvét a nemzetközi baloldal támadta II. világháború.: tudósító és tárcaíró a BBC-nél, Tribune-nál, Observernél. A Home Guard őrmestere. - 1945: Állatfarm a háború után a megszállt német területeken tudósító - 1945-ben meghal első felesége, '49-ben újraházasodik - 1948: 1984 - 1949: Tuberkolózisban meghal, 46 éves korában. �ítélet Diáktársaink tündöklése és bukása Azt nem tudhatom, hogy milyen eredménnyel szerepeltek azok a hallgatók a vizsgákon, akiktől az alábbi örökzöld (ségek) származnak, de nekünk most okoznak néhány derűs percet. Az alábbi aranyköpéseket Dr. Jobbágy i Gábor Professzor Úr jegyezte fel az utókor számára. 1. Elévülés az, hogy miden úgy marad, ahogy van. 2. Rengeteg hatalmas gazdagsága van a védjegyjognak. 3. A Code Civile bebetonozta a nemességet, de a polgárságnak is engedményeket adott. 4. Irnerius munkája nyomán a római jog ismét emészthetővé vált. 5. Az ALR a maga 20 ezer paragrafusával meglehetősen rémisztő volt. 6. Azt akartam burkoltan megfogalmazni, hogy egy képzőművészeti alkotásnál nem feltétel, hogy szép legyen. 1. Nem kell görcsösen ragaszkodni a föld és az épület egységéhez. 8. Szomszédjog: a tilosban talált állat és a közös bokor 9. Olyan mélységig nem tudom a polgári jogot, hogy a Csjt. jogforrás-e. 10. A süketnéma csak szóbeli végrendeletet tehet. 11. A méhmagzat öröklési szerződésben félként szerepelhet. 12. A jogosulti késedelem az emberi gyarlóságból fakad. 13. Irnerius volt a glosszátorok fő atyja. 14. A későbbiek is Werbőczi Hármas könyvéből táplálkoztak. 15. Örököst meg lehet nevezni a becenevével. 16. A magyar jogban nincs parlagon heverő vagyon. 17. Kábítószer forgalmazására koncessziós társaságot lehet létrehozni. 18. Apasági vélelem azzal szemben állhat fenn, aki potens. 19. Szerv- és szövetátültetések problematikáját Ulpiánusszal szeretném kezdeni. 20. A céget törlik a nyilvántartásból, ha ismeretlen helyen tartózkodik. 21. Van, aki úgy gondolja, hogy a haszonélvezet nehezékként jelenik meg. 22. Előadásra azért jó járni, mert mindig ragad valami az emberre. 23. Az apasági vélelem azt jelenti, hogy az apa elismeri az apaság mibenlétét. 24. Ingó dolog az, ami nem bír értékkel és mozdítható 25. Nem lehet tudni, hogy az örökös milyen értéket szerez az örökhagyó elhunyása esetén. 26. Jelenleg a földhivatalba utalják az ingatlant. 27. Eredeti szerzésmódnál tulajdonképpen egy szűz tulajdon keletkezik. 28. A tulajdonosok a lakást uralmuk alá keríthetik. 29. Telki szolgalom a fényhez való jog. 30. A találó találói jogdíjra tarthat igényt. 31. A birtokper a bíróság előtt lefolytatott szabályszerű eljárás, ahol a bíró hoz döntést a vitás ügyben. 32. A művi megtermékenyítésnek akkor van helye, ha természetes úton nem lehetséges teherbe ejteni a célszemélyt. 33. A kisebb fontosságú mellőzhető testrészekről lehet rendelkezni az embernek. 34. A földtulajdonosnak és az épülettulajdonosnak vicaverza elővásárlási joga van. 35. A hatályosság sérülése kihat az egész végrendeletre. 36. A házasságkötést megelőző eljárás egy olyan idő, amikor a felek még meggondolhatják a dolgot. 37. Az orvos-beteg szerződése hasonló a szerencsejáték szerződésekhez. 38. A bíróság felbonthatja a házasságot, ha a felek a bíróságon megjelentek és kijelentik szándékukat. 39. Az emberi személy és a részvénytársaság között az a legnagyobb különbség, hogy az Rt-t nem illeti meg az élethez való jog. 40. Az örökhagyónak alapesetben négy nagyszülője van. 41. Cselekvőképtelen halottból törvényes képviselő engedélyezheti a szervkivételt. 42. Az alapítványt az alapítványi hivatalba jegyzik be. 43. Művi megtermékenyítésben részt vehet az élettársi kapcsolat női oldala. 44. A házastársi munkaközösség házastársak között áll fenn. 45. Tulajdonos érdeke, hogy tulajdonát mindenki tisztában tartsa. 46. Szomszédjog az ereszjog. 47. A végrendeletre a végrendeletre vonatkozó szabályok érvényesek. 48. Az egyik szülő kiesése esetén a többi szülő örököl. 49. Vannak monográf végrendeletek. 50. A csomagküldő kereskedelemnél meg kell jelölni katalógus székhelyét. 51. Az orvosi műhibás perekben az orvos-szakértők kéz-kezet mos alapon kimossák az orvost. 52. Mindenkinek tartózkodnia kell a másik tulajdonától. 53. Állami vállalatoknál az igazgatónál van a legeslegnagyobb hatalom. 54. Részvénytársaság tagjainak hierarchikus a felépítése. 55. Az örökös kötelezettsége az örökhagyó szokásos mértékű eltemettetése. 56. Telki szolgalom az élelmiszerre nem állhat fenn. 27 �s «equum’ a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szentkirály utcai Dísztermében A romantica világa «r 4-- Zenés beszélgetés a romatikáról, az első világ- j sztárokról, a forradalmak | koráról, zongorakísérettel, J három felvonásban 1 A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasí Alex - zongoraművész Az estek kezdete: 2004. október 27., szerda este 18.30 2004. november 17., szerda este 18.30 és 2004. december 1., szerda este 18.30. A szalon vendégeit egri hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPKE JÁK Díszterem (1082 Bp. Szentkirályi u. 28-30.) Szervező: Hallgatói Önkormányzat. A belépés díjtalan. Szereted az izgalmat? Légy romantikus! A romantika izgalmassá tesz! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 5. szám 2004. november Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Nézőpont Interjú Schanda Balázs Docens Úrral „Város lelke az egyház” Kalendárium A Pázmányon járt Liszt Ferenc Képriport „A szerelem beteljesülése maga a házasság” HŐK választás Szertefoszlott remények Függöny fel Az arany ára Új Eldorádó 83 tonna haltetem Interjú Dr. Bandi Gyulával Dr. Gáspárdy László körkérdésekre adott válasza Hallgató-oktatóviszony a Karon A magyar-szlovák Tokaji vita Sajt és bor Falu a ködben Pázmány rejtvény Interjú Vári Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval Orwell Diáktársaink tündöklése és bukása Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. november Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (701kb+3912kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_5_200411 Relation A related resource T00065 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 28 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_5_200411 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/79c8a7281e68e6d4326c119d487f73e0.jpg 7cd7ff62b43ab97596de65a202450b41 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/9ab6416e3f2fb66121958b50ad6d4a4e.pdf 6d8506eeeb3b64f88b3c8981e0135826 PDF Text Text VII. ÉVFOLYAM, í SZÁM A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja 2004. DECEMBER ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA ÁÍSott, Béftés karácsonyi ünnepeket és boíőog új essten6ót kívánunk minőén olvasónknak! honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �ítélet Tartalom Hírek „Ez nagy szentség valóban” Sáska Zoltán Attila versei „A szellemóriások fénye rám ragyog.” ....................................... Marton Géza Polgári Jogi TDK................. . . A Zengő-ügy ............................................................. Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével Vizsgán innen................................................................ Első hónapok a Pázmányon Le az érdektelenséggel!........................................................ Karácsonyi hagyományok............................................ Advent első vasárnapja .................................................................. Elmaradt havazás . Karácsony nálunk és másutt ........................................................ A Kari TDK Eredménye Kísért a fantom... ........................................................ Magyarország és az Európai LJnió....................................................... Néhány sor egy barátról.... ........................................................ Pázmány rejtvény Gólyák, ki a fészekből! ....................................................... Csodaváros......... 2 3 3 Impresszum 4 6 7 8 8 9 10 14 Hírek TVSz-módosítás: Afélévvégi aláírás megszerzése kötelezően és szabadon választott tárgyaknál és a gyakorlatoknál köthető feltételhez. A feltételeket a szorgalmi időszak kezdetén a tanszéki hirdetőtáblán és a NEPTUN rendszeren közzé kell tenni és a Dékáni Hivatalnak és a HÖK-nek meg kell küldeni. Ha a közzé tétel nem történik meg: a tantárgyjegyző nem teheti feltételtől függővé az aláírás megadását! A kötelező előadásoknál az aláírás nem köthető feltételhez. Félévvégi aláírás helyén: 'vizsgára bocsátva' bejegyzés. Az UV-időszak: a rendes vizsgaidőszakot közvetlenül követő 2 vagy 1 hét. Az évfolyam- és szakdolgozatot 12-es betűmérettel és 1, vagy 1.5 sorközzel kell megírni. A kötelező karakterszám nem változik! Témák megadása: megelőző félév április 1. és május 1. között. A záróvizsga-időszak: márciustól júniusig; ill. szeptembertől decemberig tart. ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem 6 Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 12 A kiadó képviselője: 12 Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egye-temi 13 tanár 15 Főszerkesztő: 16 Lukács Tamás 18 18 Főszerkesztő helyettes: 19 Tokody Klára 19 Vargha Bálint Tamás A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Budaházi Árpád Fügedi Zsófi, Juhász Gábor Mikó Adrienn Oláh Viktória Klára Pozbai Viola Rádi Vilmos Gábor Zsellér Máté Berényi Hajnalka Cseri Tímea Gyökeres Zoltán Mavrák Hedvig Milisits Barbara Pásztor Veronika Pozsgay-Szabó Péter Szalay Beatrix Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Pocsai Tamás Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió Nyomda: Alumni Kiadó Kft. 2005. január 21-én 15 és 17 óra között a Díszteremben díszdoktorrá avatja Karunk James Crawfordot, a Cambridge-i Egyetem jogi karának dékánját. Mindenkit szeretettel várunk! 2 Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu Itelet01@hotmail.com �ítélet „Ez nagy szentség valóban” Az Eucharisztia éve Sáska Zoltán Attila versei Nem-bűvész? Elnémulnék, S mint madár, Ki vissza sosem röppen, Eltemetném magam - Csak az én életem lennék! De egy ázott félálomban Én lelkem nyugalmát Eszik „más-kereszt” papjai. Már menőben lennék, S vagyok útra-kész maradásod Nem-bűvész, csak egy költött, Eszme-vén poéta - Ómen Ha érteném hangját a bokornak' s ha ég, táplálni tudjam lángját - Ha érteném útját csillagoknak, kísérni kék-szemmel tudnám Ha érteném jászolnak sírását, térdet hajtanék előtte - keresztet cipelnék helyette minden helyre vele mennék - vele lennék, ha magához vesz, megtagadnám Magam - Ha érteném tettét, a kék-Végtelent vágynám, bár függenék keresztjén úgy!, - köztetek csüggenék Ha érteném Őt megkérdezném, harmadnapra én is felépíteném, majd elmennék, hol üveg-kék hintóval kék-ének olvadnak eggyé' s minden márvány-fehér csillagokon kúszik felém-feléd, ha mind-mindnyájan értenénk... ámen Idén ünnepli Egyházunk az Oltáriszentség misztériumát. Ebből az alka­ lomból országszerte tartottak megem­ lékezéseket egyházmegyéinkben. Azt azonban, hogy valójában mit is jelent a szó: Eucharisztia, talán nem mindig tudjuk pontosan. Mint ahogyan azt sem sejtjük a legtöbbször, milyen sok­ fajta üzenetet hordoz ez az egyetlen kifejezés. Lássuk tehát röviden, mire is emlékezünk az idei évben. A szó maga, görög eredetű, jelentése: „jó hálaadás . Az ősegyházban a Didaché — A tizenkét apostol tanítása című irat tanúsága szerint ezt az elnevezést használták Jézus utolsó vacsoráját megismétlő, valamint Krisztus kereszthalálát meg­ jelenítő cselekmény megnevezésére. Lukács evangélista szerint ugyanis Jézus az utolsó vacsorán hálát adott, mielőtt átváltoztatta a kenyeret és a bort. Ismeretes még további két kifejezés - az úrvacsora, illetve a kenyértörés—az említett szertartásra. Az Oltáriszentség — mint azt már láthattuk — egyszerre több jelen­ téssel bír, s többfajta történésre vonatkozik. Egyfelől Eucharisztiának nevezzük az utolsó vacsorára emlékező szent cselek­ ményt. S miképpen a nagycsütörtöki “vacsora” is elővételezte a keresztáldozatot, úgy jeleníti meg napjainkban is a szentmise a gol­ gotái engesztelő- es halaaldozatot. Az utóbbi áltál a Teremtés művéért adunk hálát. Az úrvacsora kifejezésünk pedig a Jézus testévé és vérévé vált kenyérre és borra emlékeztet bennünket. A szentáldozással Jézus Krisztus lelki táplálékunkká válik, az áldoztatás szertartása után pedig az oltáron marad, “megőrzése és imádasra kerül. (Innen ered az oltáriszentség szavunk.) Egyes hittudósok újabban — az átváltozást helyezve előtérbe — más­ fajta megközelítésből vizsgálják az Eucharisztia szentségét. Szerin­ tük az aranygyűrű metaforáján keresztül érzékeltethető a legtisz­ tábban az átváltozás. E tárgy értékét első szemlélődéskor csupán aranytartalmaból és árából vonhatjuk le; de az ajándék mennyit vál­ tozik, ha valaki szeretete jeléül úgy ajándékozza kedvesének, mint­ ha saját magát adná. Az Eucharisztia szentsége is olyan isteni misztérium, amelyet az emberi elme csak alig érhet fel. Mégis hiszünk abban, amit Jézus Krisztus maga mondott: „Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem, a világ életéért. ” (Jn 6,51) Az Oltáriszentségről Magyarországon 1938-ban emlékeztek meg először. Ebben az évben szervezték meg Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongressztust. Ünnepségek, körmenetek vették kezdetüket, melyeket pápai legátusként Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Piusz pápa vezetett. Milisits Barbara 3 �ítélet „A szellemóriások fénye rám ragyog.”* Megalakult a Szászy István TDK Milyen ember volt Szászy István...? Mit jelentett a XX. század első felében nemzetközi magán­ joggal foglalkozni...? Honnan jöttek, és miként váltak „szellemóriásokká” az akkori fiatalok...? Ezeken a kérdéseken gondolkodtunk, és erről kérdeztük a Szászy István Tudományos Diákkör alakuló ülésén egyete­ münk három jeles professzorát: Dr. Bánrévy Gábort, Dr. Boytha Györgyöt, és Dr. Burián Lászlót. 2004. november 10-én tartotta alakuló ülését a Nemzetközi Magánjogi Tanszék által szervezett Szászy István Tudomá­ nyos Diákkör. A zsúfolásig telt Tanári klubban, egy szerény fogadás mellet gyűltünk össze. Szervezőkként úgy gondoltuk, hogy egy tudományághoz, jogághoz annyira szervesen hozzá­ tartoznak azok, akik maguk is „alkották” a tudományágat, hogy nélkülük lehetetlen elmélyedni benne, vagy legalábbis sokat veszít az ízéből az, aki csak tankönyvekből kíván tanulni. Ezért magától értődött: pillantsunk bele a múltba, és ismerjük meg azt a különleges embert, akit még a mi professzoraink ismertek, és akiről hírt tudnak adni nekünk. Tanítványai elmondása szerint Szászy István hatalmas tudású, filozófiai műveltségű, jó humorérzékkel megáldott, igazi kamáslis úriember volt, akire nem lehetett nem tisztelettel nézni. Tanárként és tudósként meghatározó személyiség, aki életre szóló hatással tudott lenni diákjaira. Boytha és Bánrévy professzor urakat is ő térítette el eredeti pályájukról. Bánrévy professzor úr elmesélte, hogy ő mindig is diplomata szeretett volna lenni, s csak Szászy személyisége és intellektusa hatására kezdett a nemzetközi magánjog iránt érdeklődni. Boytha professzor úr szintén nem jogásznak készült, hanem orvosnak, s a jogi karon, első éven keltette fel érdeklődését Szászy 1938-as Nemzetközi Magánjog c. könyve, olyannyira, hogy magánjog általános részi vizsgáján beleszőtte feleletébe az olvasottakat, mire Szászy felajánlotta neki, hogy legyen a 4 demonstrátora. Bánrévy és Boytha professzor urak is Szászy demonstrátorai voltak. Zlinszky János prodékán úr, aki egyébként jelen volt a TDK ülésen, ismerte, és nagyon becsülte Szászyt, de ő már akkor Marton Géza mellett, a Római Jogi Tanszék berkeiben tevékenykedett. Boytha professzor úr elmesélte, hogy hogyan fogadta be őt Szászy nemcsak tanítványként, hanem kedves barátként is családja körébe. Mesélt a Szászyéknál elköltött vacsorákról, a „rendkívül csinos és bájos” feleségéről, a lánya papagájáról, és külföldi utazásairól, amikor is Szászy állítólag szívesebben beszélgetett a külföldi professzorok szép feleségeivel, mint magukkal a professzorokkal... Tudósként és előadóként Szászy az egész egyetemi hallgatóságot lenyűgözte előadásain. Boytha tanár úr mesélte el, milyen világos és kristálytiszta logikával vezette be a hall­ gatókat a nemzetközi magánjog rejtelmeibe. „Az előadásain mindig legalább hat elméletet felsorolt és azt mondta, ennek az elméletnek ez a hibája — így az asztalra hajolva, hogy min­ denki lássa az egyiptomi királytól örökölt zöld skarabeus gyű­ rűjét, arra nagyon büszke volt — és egy kis hallgatás után azt mondta: „A helyes álláspont pedig a következő...” — és akkor hátra dőlt, és elmondta, mi követke-zik most logikailag, hogy az összes többi rendszer az hibás.” Hatalmas és rendszerezett tudására vall, ahogyan könyveit írta: leírásuk pillanatában kiadásra kész állapotban voltak (nem volt szüksége szövegszerkesztőre...). Mások — sőt saját korábbi — írásait is aláhúzta, és rengeteg jegyzettel látta el. Próbáltuk összeszámolni, hogy hány nyelven tudhatott Szászy, művei és külföldön tartott előadásai alapján, s az angol, német, francia, spanyol, olasz, latin, orosz után elbi­ zonytalanodva, inkább nem is folytattuk. Jogösszehasonlító munkájáról mondta el egy miskolci egyete­ �ítélet mi tanársegéd, hogy amikor olvasta Szászy műveit, sokszor még annak a népnek a neve sem volt ismerős, amelynek jogát Szászy elemezte... Burián professzor úrtól megtudhattuk, hogy ő dolgozza fel Szászy István hagyatékát, s néhány relikviát is hozott magával belőle az alakuló ülésre, amit mindenki megnézhetett. Köztük volt Szászy indexe, amely egy kutató elme kezdeti kanyargó útjának bizonyítéka; egy 1917-ből való filozófiai jegyzeteit tar­ talmazó kötet (gyönyörű szép kézírással), mely Goethe idézet­ tel kezdődik és Kant filozófiájának tárgyalása van az első la­ pon; korabeli újságcikkek, tankönyvek, valamint summa cum laude diplomája. Az '50-es évek világáról, a diktatúra éveiről beszélve, Zlinszky professzor úr mondta el, hogy hosszú távon Szászynak végső soron szerencséje volt abban, hogy 1950-ben nyugdíjazták. Bár nem taníthatott, de ellentétben számos pályatársával, szinte zavartalanul alkothatott, és a rendszerhez csak kife­ jezésmódjában elegendő volt alkalmazkodnia, egyébként nem kellett elköteleznie magát. Szászy a szó szoros értelemben élete végéig alkotott: éppen egy nemzetközi munkajogi tárgyú előadást ment tartani, amikor balesetet szenvedett. Ezúton szeretnénk megköszönni a Professzor Uraknak, és minden részvevőnek, hogy eljött. A tudományos diákkör alakuló ülését egy tudományos műhely felé vezető első lépé­ sének szántuk, a célból, hogy teret bizto­ sítsunk annak, hogy hallgatók összeálljanak és megpróbáljanak Szászy István szellemi termékeivel megismerkedni, és — ahogy Bánrévy professzor úr megfogal­ mazta — bűvöletébe kerülve az általa tanítottakat továbbfejleszteni. Reméljük, hogy akik eljöttek, közelebbről is megismerték azt az embert, aki megalapozta, és nemzet­ közi hírűvé, elismertté tette a huszadik század magyar nemzetközi magánjogát. Terveink szerint a tudományos diákkör következő ülését már a tavaszi félévben tartjuk, amelyre nagy szeretettel várunk mindenkit! képviselői is tartoztak. Gimnáziumi tanulmányait a Trefort utcai Gyakorló Főgimnáziumban végzi, majd rövid katonai szolgálat után kis ideig orvosi és böcsészeti tanulmányokat folytat, végül a Ma-gyar Királyi Tudományegyetem Jogi Kará­ ra iratkozik be, és 1922-ben „egyhangú kitüntetéssel” végzi el. Két évig Párizsban folytat diplomáciai tanulmányokat, majd hazatérve a Magyar Királyi Külügyminisztériumban helyez­ kedik el, de hamar átkerül az Igazságügyi Minisztérium nem­ zetközi jogi osztályára. A húszas évek végén kezdi meg tudo­ mányos tevékenységét, érdeklődése egyre inkább a nemzet­ közi magánjog felé fordul. 1930-ban az International Law Association new york-i konferenciájára hívják meg előadást tartani a szerzett jogok védelméről. Előadása, hatalmas tudása és jogösszehasonlító módszere révén nemzetközileg is ismert­ té, elismertté válik, ezután többször is hívják külföldre, többek között a Grotius Society, és a Hágai Akadémia is, 1934ben. 1931-ben a budapesti egyetem jogi karán egyetemi ta­ nárrá nevezik ki, évente tucatnyi tanulmányt és publicisztikát ír. 1938-ban Egyiptom kormánya felkéri, hogy legyen a Nem­ zetközi Vegyes Bíróság tagja. Szászy négy éven át él családjával Egyiptomban, miközben Edouard Lambert professzorral együtt az új egyiptomi Ptk tervezetét, felkérésre, egy év alatt elkészítik. A második világháború vet véget egyiptomi külde­ tésének, és kalandos úton hazatérve a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen kezd magánjogot előadni, majd 1945től korai nyugdíjazásáig, 1950-ig a budapesti egyetemen az összehasonlító magánjog és nemzetközi magánjog profeszszora. „Nyugatimádata miatt, valamint amiatt, hogy nem ír­ ja alá a Mindszenty hercegprímást elítélő nyilatkozatot, pro­ fesszori állásának elhagyására kényszerül. A megváltozott tár­ sadalmi és politikai helyzetben szakfordí­ tói munkát végez, később újra publikál, re­ cenziókat ír. 1964-ben ismételten meghív­ ják a Hágai nemzetközi jogi Akadémiára, ahol a nemzetközi magánjog fejlődésének szocialista országokbeli jellemzőiről tart nagy sikerű előadássorozatot. Életének utolsó pillanatáig fiatalos lelkesedéssel és hittel alkot. Szászy István azon kevés tudós közé tartozik, aki ma is, minden általa leírt mondatot vállalhat. 1976. április 10-én hunyt el egy baleset következtében. Pfiszter Tamás és Csókay Anna Szászy István életrajza, Szászy István 1899. december 1-én született Budapesten. Családjába nagy tudású jogá­ szok, és más tudományágak kiemelkedő ’'Reményik Sándor: Templomok 5 �ítélet Marton Géza Polgári Jogi TDK November 22-én, hétfő délután a Marton Géza Polgári Jogi TDK keretében egyszerre ünnepeltünk és búcsúztunk. A Magánjogi Intézet három oktatója miatt gyűltünk össze a Díszteremben azért, hogy professzoraink iránti tiszteletünket és megbecsülésünket fejezzük ki. Azt hiszem, értették az üzenetünket... A délután három főszereplője Garay Mária Tanárnő valamint Tattay Levente és Lábady Tamás Professzor Urak voltak. Az ünnepélyes TDK Landi Balázs Tanársegéd Úr megnyitó szavaival kezdődött, melyekkel felkérte fiatal kollegáját, Koltay Andrást, hogy búcsúzzon el a hallgatóság nevében Dr. Garay Mária Tanárnőtől, a Kar olyan „Alapítójától”, aki a kezdetektől fogva részt vett az oktató- és tudományos munkában. Koltay András rövid laudatiojában mind tanítványként, mind pedig kollegaként is őszinte szavakkal búcsúzott a Magánjogi Intézet nagy tudású Professzor Asszonyától, akinek e tiszta „vallomás” hallatán, mélyről feltörő könnyek szöktek a szemébe a meghatottságtól. De nemcsak búcsúztunk ezen a délutánon, hanem ünnepeltünk is. Az ünneplés oka, hogy Tattay és Lábady Professzor Urak e napokban töltötték be 60. életévüket. Tattay Levente Professzor Urat és több évtizedes jogászi pálya­ futását egy volt tanítványa méltatta rövid köszöntőjében, melyben sokszor elhangzott az „emberséges tanár” kifejezés. Tanítványként nap mint nap találkozhatott Tattay Tanár Úr Lábady Professzor Úr 60. születésnapján túl 30 éves oktatói múltját is idén ünnepli. Külön örömnek és igazi tisztelet­ adásnak érezte, hogy egykori tanítványai (köztük sokan már maguk is gyakorló egyetemi oktatók) egy meglepetés-kötettel üzentek egykori tanáruknak 60. születésnapja alkalmából. Elérzékenyülve súgta meg a TDK hallgatóságának, hogy na­ gyon ritka, hogy a volt hallgatók ilyen módon tisztelegjenek egy tanáruk előtt. A kötetbe belelapozva és olvasva az egykori hallgatók néhány soros vallomását, megbizonyosodtam arról, hogy egy profészszor, egy tanár vagy bárki, aki valaha tanított és továbbadott valamit, igenis halhatatlanná tud válni... a tanítványok által. Mi — a hallgatók — ezt üzentük a három ünnepeknek azon a novemberi délutánon... Cseri Tímea segítőkészségével és most — immár diplomásként és a doktori iskola hallgatójaként is — bizalommal fordul egykori oktatójá­ hoz. A Zengő-ügy Az elmúlt hónapokban a média infor­ mációk sokaságát közvetítette szá­ munkra a zengői lokátor körül kiala­ kult problémákról. A Dr. Láng István akadémikus által vezetett Zengő-bizottságnak egyetemünk két tanszékvezető 6 egyetemi tanára is tagja, Dr. Bándi Gyula dékán úr és Kilényi Géza profeszszor úr. Az AKTÍV RÉSZECSKÉK által rendezett beszélgetésen oktatóinkon kívül Kosiczky Attila nyugálományú al­ tábornagy, Dr. Schiffer András, a Véd­ egylet jogásza, valamint Vay Márton, a Védegylet programvezetője vett részt. A beszélgetést Jávor Benedek, a Környe­ zetjogi Tanszék munkatársa moderálta. A kilenc taggal felálló független szakér­ tői bizottság a magyar légtérellenőrzést biztosító lokátorrendszer dél-dunántúli egysége telepítésének lehetséges helyszí­ neit vizsgálta. Kilényi Géza professzor úr elmondta, feladatuknak tekintették, hogy az összes felmerülő érdeket azo­ nos gondossággal vizsgálják meg, és nyújtsanak alternatívákat a kormány­ nak, hogy mi szól a lehetséges hely­ színek mellett, illetve ellen. Bándi Gyu­ la dékán úr szerint nagy lépés, hogy egy katonai lokátor ügye a társadalmi szem­ benállás miatt megakadhatott, és az, hogy ez az eseménysorozat rákényszerítette a döntéshozókat a lokátor építési feltételeinek alaposabb vizsgálatára. Budaházi Árpád �ítélet Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével Mondj néhány szót magad­ ról. .. 1981-ben születtem — és Angyalföldön nőttem fel. A Ferences Gimnáziumban vé­ geztem. Érettségi után felvet­ tek a teológiára, de azt nem kezdtem el, egy évet halasz­ tottam, és tavasszal a jogra felvételiztem. továbbá a műszaki egyete­ meken végzett. Gyermekko­ romban többször előkerült e téma. Azt hiszem ez is nagy­ ban szerepet játszott. En most kezdem ezt az egye­ temet, te pedig most végzet. Mit tudnál tanácsolni ne­ kem, a kezdőnek? Tanácsot nem adhatok, mi­ vel nagyon különbözőek va­ gyunk, különböző célokat tűzünk ki magunk elé. Neked mennyiben változ­ tak a céljaid, terveid az egyetemi évek alatt? Hogyan jellemeznéd három szóban önmagad? Ez nehéz kérdés. Az ember nem tudja kellő biztonsággal — akár kedvezően akár elma­ rasztalóan — önmagát meg­ ítélni. Nem vagyok tehetsé­ gesebb, mint bárki más, de dolgozom, dolgozom és dol­ gozom. Miért választottad ajogászi hivatást? Két ilyen dolog volt. Az egyik — ki kell mondani — a jo-gászi szakma társadalmi megbecsülése; amely alatt az anyagi megbecsülést is értem. A másik pedig az, hogy édesapám minden vá­ gya az volt, hogy jogász le­ gyen, ám a közgazdasági, Egyáltalán nem változtak. Másodéves korom óta azt a vágyat dédelgetem, hogy ügyészségre megyek. Annak ellenére, hogy a HÖK-ben a külügyi ügyeket irányítom, soha nem vágytam külföld­ re. A hallgatók jó része pá­ lyázik külföldi ösztöndí­ jakra, és ez így van jól! Egé­ szen más világ nyílik meg a nyugati sok száz éves univer­ zitásokon. Ki kell menni, cél a tapasztalatszerzés, de utána irány haza! Alkalmazni kell a megszerzett tudást! Ezt rendkívül fontosnak tartom, annak ellenére, hogy mind­ ezekkel kapcsolatban nincs személyes élményem. Ha azt mondom, hogy 2010 novembere, akkor éppen hol vagy, és mit csinálsz? Bízom benne, hogy akkor már talárt viselhetek — hiva­ tásszerűen — és főállású ügyészként tevékenykedemvalamelyik kerületi ügyész­ ségen, itt pedig, megbízott oktatóként taníthatok. Utóbbira azért mondom, hogy álom, mert a felsőok­ tatás igen komoly problé­ mákkal küzd, és nem csak a szakmai felkészültség dönti el, hogy ki taníthat. Egész egyszerűen az anyagi keretek nem teszik lehetővé. A kérdés magánéleti részét kicsit elsumákoltad! Ha magánéletről van szó, csak annyit tudok mondani, hogy abból az elmúlt 1/másfél évben nem nagyon jutott, tekintettel arra, hogy a HŐK külügyi alelnökeként tevé­ kenykedem, és a Jogbölcse­ leti Intézet demonstrátor (is) voltam. Munkatársaimmal a HÖOK tevékenységét is figyelemmel kísérjük. Ezek mind-mind teljes embert igényelnek. Ezek után mi lehetne a leg­ főbb hobbym: mint az alvás. Mi az a három dolog, amit kérnél aJézuskától? Szeretnék valódi rendszer­ váltást Magyarországon! Nemcsak a Kádár rezsimet leváltó, hanem a sok évszá­ zados tévutat és vakvágá­ nyok sorát, a zsákutcás tör­ ténelmet váltó új és igazsá­ gos társadalmat. Hiszem azt, hogy ez lehetséges, mert mindig van rá lehetőség, hogy az emberek és a kö­ zösség sorsa jobbra fordul­ jon, még ha ez lehetetlennek is tűnik azok számára, akik az eddigi tapasztalatokat ve­ szik csupán figyelembe. A második kívánságom a sze­ retet, mégpedig a tevékeny szeretet, mert ez az első kívánság teljesüléséhez elen­ gedhetetlen. A harmadik talán egy új öv lenne, ami átér, mert a mostani már a végét járja, mindig meg kell ereszteni. Megéri? Azt hiszem: igen. Ma azt mondom igen, bár nyilván van olyan helyzet, amikor az ember elbizonytalanodik. Ha kudarc ér, én is felteszem magamnak a kérdést: való­ ban megéri-e. De hiszek ab­ ban, hogy csinálni kell, most és később is, mert hallga­ tóként felelős vagyok a hall­ gatótársaimért. Tudom, hogy jelenleg kevesen van­ nak, akik részt vesznek a hallgatói közéletben, de az elmúlt időszakban azon fáradoztunk, hogy minél több embert bevonjunk a munkába. Oláh Viktória Klára 7 �ítélet Vizsgán innen... Jó pár akadály abszolválásával a hátunk mögött 2004. szeptemberében beülhettünk az első egyetemi előadásunkra. Alig 1 hét lefolyása alatt, minimum 5 definíciót kaptunk arra a kérdésre, hogy “ Mi a jog ? ”, és az elmúlt 3 hónapban még legalább háromszor ennyit. Most, hogy eltelt a kezdetekben nehézségekkel teli 3 hónap, akár élvezhetnénk is az egyetemi életet, de nem! Vizsgaidőszak!!! Kezdetben nem kis nehézséget okoz egy gólyának eljutni A pontból B pontba egységnyi idő alatt. Azért negyed év elteltével ezt a feladatot egyre könnyebben veszi. Most már nem késik el a délutáni óráról, és legfeljebb csak egyszer fordul rossz irányba. Lássuk be, ennek is meg van a hátránya, most új indokot kell találnia, hogy miért késik el az óra eleji 10 perces latintesztről. Mostanra azt is belátja, hogy ez nem a Roxfort — Harry Potter iskolája — ahol a lépcsők gyakran váltogatják a helyüket, a tanszékek sem költöznek egyik emeletről a másik­ ra, majd vissza, bár valljuk be, korábban ez azért szent meggyő­ ződése volt. Ahhoz 2 hét elég volt, hogy kitapasztalja kitől érdemes elkérni a jegyzetét, ha netalán-tán úgy adódna — ami ugye teljesen kizárt —, hogy kihagy egy előadást, mert a macskát vitte orvos­ hoz. A gólyatábornak hála nem úgy érkezett, hogy nem ismer senkit, és ha mégis, 3 hónap elég ahhoz, hogy új kapcsolatokat, esetleg új barátságokat kössön. Ezek elmélyítéséhez remek alkalmat kínálnak az egyetemi bulik. Gimnazista évei alatt az tartotta életben, hogy ha ezt végigcsinálja egyetemre járhat, amivel ugye együtt járnak a híres-hírhedett egyetemi bulik. A Living Room az a hely, amit elsőre megtalált és soha többet nem téveszti el. Szóval minden adott ahhoz, hogy jól érezze magát, de a már emlegetett vizsgaidőszak Demoklész kardjaként lebeg a feje fölött. Mivel még nem próbálta nem tudja mi vár rá. Próbál szelektálni a jelentkezéssel kapcsolatos tanácsok között. Ami biztos, az az, hogy reggel 6-ra legyen az infóterem előtt, bár úgysem lesz hely. Miután sikerült feljelentkezni izguljon, hogy ki lesz a vizsgáztató. Kapja az infot, kitől féljen, kitől ne, de legjobb, ha mindent tud és akkor kizárt, hogy ne menjen át. Persze a gólya azzal kapcsolatban is kapja a jó tanácsokat, hogy hogyan ütemezze a vizsgáit. Ezekből a tanácsokból még nehezebb szelektálni mert 6-an 8 félét mondanak. “Könnyűt elsőnek, hogy belerázódj!” . ’’Nehezet, mondjuk a romát elsőnek, mert ha azon túl vagy nincs mi megállítson!”. “Erre elég 3-4 nap, arra egy hét kell, valamire egy élet is kevés.” Minden mentornak jó tanácsa, hogy az Ő vizsgájával kezdjünk. A gólya mindenkit meghallgat, és csak fogja a fejét, hogy mit is csináljon. 13-szor írja át az előre kitalált vizs­ garendjét, de persze egyik sem jó. Csak egyet kíván: “Legyek már túl rajta!” És még hányszor fogja ezt kívánni?! Sok sikert!!! -mavrák- Első hónapok a Pázmányon Ha belegondolok, hogy mi is történt velem szeptember óta az egyetemen... így nem tudnék mondani sokat. Mert valóban, nem is történt semmi különös, de épp ez az, ami új! Amikor a lelkes gólya először megtapasztalja, hogy direkt következmények nélkül lóghat az előadásokról, ha nem tud felkelni időben, nem harapják le a fejét, nincs felelés, vagy „röpi”... Akkor bizony meglepődik, és sokan nem is tudják, mire használják ezt az égből pottyant szabadságot. Pedig, ha jól látom, most fog követ­ 8 kezni a böjtje, amikor beköltöznek életünkbe a lassan elfeledett éjszakai ta­ nulások. A vizsgaidőszak, azt hiszem, minden egyetemista mumusa, pláne az elsősöknek, mivel mi még nem ren­ delkezünk tapasztalattal, jószerivel azt se tudjuk, hova kapjunk a nagy zűrza­ varban... Ettől eltekintve én például egy viszony­ lag csöndes félév végéhez közeledek, és bár tetszik az egyetem, a kar, mégis semleges érzelmekkel vagyok teli, talán pont az eseménytelenség miatt. Persze sokaknak eseménydús lehetett az elmúlt időszak, főleg azoknak, akik eljártak a Livingroom-os bulikba, és ott jól is érez­ ték magukat. Meg itt volt ez a válasz­ tás... Azt hiszem, mi elsősök, nem sokat tudtunk vele kezdeni, elmentünk, szavaztunk, ki hogyan érezte, de nem ezen járt az agyunk 2 hétig, az biztos. Mindent összevetve szerintem a több­ ségnek tetszik a hely, talán pont a gim­ náziumi, napi hajszolások hiánya mi­ att. Remélem a vizsgák azért jól sikerül­ nek, így a lazítás ellenére is. Pozsgay Szabó Péter �ítélet Le az érdektelenséggel! Aktív Részecskék néven új hallgatói öntevékeny csoport született Egyete­ münk falai között. A szervezetet olyan diákok hozták létre, akiket fokozottan érdekel a környezetvédelem, a környe­ zetjog és figgyelemmel kísérik bolygónk sorsát. A részletekről a tagokat kérdeztük: Milyen terveitek vannak a jövőre néz­ ve? Mikor alakultatok és milyen körülmé­ nyek között jött létre a diákkörötök, hányán vagytok? Az Aktív Részecskéket már 2 évvel eze­ lőtt is szertettük volna létrehozni, de csak idén májusra sikerült elképzelése­ inket megvalósítani, ekkor adta ki az Egyetem vezetősége az engedélyt műkö­ désünkre. Mindezért külön köszönet­ tel tartozunk Péter Juditnak, Jávor Be­ nedeknek és Stágel Bencének, valamint a HOK-nek az együttműködésért, és sze­ retnénk továbbra is a segítségüket kérni a folytatáshoz. Jelenleg a csoport kb. 10 állandó tagból áll és ehhez kapcsolód­ nak a „megfigyelők”, akik még csak ba­ rátkoznak a csatlakozás gondolatával. Milyen célokat tűztetek ki magatok elé? A Természet széleskörű pusztulásával az emberek a világ minden táján kezdik megérteni, hogy a Föld javainak hasz­ nálata nem folytatható úgy, ahogyan azt a múltban tettük. Szakítanunk kell tehát az utilitarista természetfelfogással, és be kell látnunk, hogy a természeti erőforrások pusztán ésszerűbb felhasz­ nálásával nem tudjuk megoldani a globális méretű problémákat. Mind­ annyiunk feladatának érezzük e tudat­ váltás szorgalmazásában való részvételt, mint emberi mivoltunkból eredő kö­ telességet, amelynek célja a Föld meg­ óvása a jövő generációi számára, és egy „ténylegesen fenntartható Élet” kiala­ kítása. Hiába tervezzük meg életünket, ha nem lesz hol megvalósítani. Elsődleges célunk a nevelés és a tájékoz- tatás, amelyhez tudományos állásfogla­ lásokat és jogi forrásokat használunk fel; mindamellett gyakorlati jogászi munkánkkal hozzá szeretnénk járulni az illetékes szakmai szervek tevékenysé­ géhez. Elképzeléseinket nemcsak az érdeklő­ dőkkel szeretnénk megosztani, hanem az ún. érdektelenekkel is. Félreértés ne essék, nem vagyunk idealisták, de legalább annyit szertnénk elérni, hogy aki idáig nem figyelt oda a környeze­ tére, talán egy picit ezután körbetekint és a végén még talán el is gondolkodik, (nem nagy kérés!) Miből állt eddigi munkásságotok? Mivel kevés időnk volt még „ aktív” tevékenységet kifejteni, ezért nem sok programot könyvelhetünk el magunk mögött, de azért egy kirándulást és néhány filmvetítést sikeresen megszer­ veztük. Április közepén a Wonderful Days című mangát néztük meg, amely bolygónk lehetséges sorsával foglalko­ zott. A hónap végén pedig közel 20 diákkal leutaztunk Pécsre 2 napra, ahol megtekintettük Pécs belvárosát, majd este csapatépítő jellegei meglátogattuk a pécsi borozókat, másnap pedig felmentünk a Zengőre, azonban a viha­ ros időjárás következtében sajnos nem mindenki tehette meg. Képviseltettük magunkat a Gólyatáborban utánpótlás keresés-nevelés céljából. Szeretnénk aktuális környezetvédelmi problémákkal foglalkozni, ennek érde­ kében az őszi szemeszterben előadá­ sokat szándékozunk szervezni, továbbá szeretnénk publikációkat megjelentetni az ítélet hasábjain. Terítékre kerülne a Zengőre tervezett katonai lokátorál­ lomás ügye, amelyre Lányi András már el is fogadta meghívásunkat, továbbá részt venne néhány olyan oktatónk is, akik véleményükkel színesíthetnék az előadást. Ezen kívül terveink között sze­ repel, hogy a dorogi szemétégető kap­ csán is össze lehetne hívni egy nyilvános fórumot. Valószínűleg a Pázmány Napon, csapa­ tunk létrejöttének örömére a Szentki­ rályi 26. sz. alatti épület belső kertjében fát fogunk ültetni. Újra szervezünk kirándulásokat, ezúttal februárban Bánkúira megyünk, amely­ re természetesen lehet majd jelentkezni. Szeretnénk több kirándulást is, de en­ nek terve még nem készült el. Filmvetítéssel is készülünk a következő időszakra, elképzeléseink szerint 3-4 hetenként néznénk meg egy filmet az ismeretterjesztés és a szórakoztatás je­ gyében. Mit üzentek a Pázmányos diákoknak? Ha valakinek felkeltette érdeklődését az Aktív Részecskék, akkor bátran jelezze programjainkon, hogy szeretne csatla­ kozni, annál is inkább, mivel környezet­ védelmi elképzeléseink mellett az egyetemi közélet fejlesztése is kiemel­ kedő szerepet játszik. Ráadásul tagjaink jelentős része végzős hallgató, így szeret­ nénk megbízható kezekbe átadni az öntevékeny csoportot, úgyhogy min­ denkit szeretettel várunk sorainkba és programjainkra, amelyek mindig ki lesznek plakátolva az Egyetem hirdető­ tábláin az érdeklődőknek és az érdek­ teleneknek egyaránt! ,, , Magyar Csaba 9 �ítélet Karácsonyi hagyományok Közeledik a karácsonyi láz! Tallózni kezdtem az Interneten s a csábító ajándék ajánlatok mellett sok érdekes hagyomány | hátteréről találtam cikkeket. Ezekből válogattam össze itt P néhányat. «T Advent A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent, A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb h eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes ■ "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. * Advent első vasárnapja legkorábban november 27én, legkésőbb december 3-án lehet. X A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette advent, r valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek h szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali » miséket tartottak, amelyeket "angyali misének", - "aranyos misének" is neveztek. 1611-ben a nagyRk szombati zsinat advent első vasárnapjától vízké­ pp resztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatsá- r r gokat. Egyes elméletek szerint Advent négy hete a Krisztus eljövetele előtti négyezer éves sötétséget k szimbolizálja. Ennek az elméletnek nincs igazolása a M liturgiában. - Az adventi koszorú hagyománya az ősi időkbe Rk nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival; viszonylag új szokás, a 19. századból eredeztethető. Első nyomait a néprajzkutatók észa­ kon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában k találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és m örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi Rk adventi koszorú készítése a 19. században jött lg divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába egy pr hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egyk egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyera tyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasár™ napon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A HL gyertyákat vörös és aranyszalagokkal díszítették, az élet és fény jelképével. Karácsony napjai k A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani S időpontra esett. Sokáig a természet megfigyelése alapján számították az időt. Ezért eleinte a téli ■k napforduló ideje, december 25. környéke volt az új év kezdete. A régi rómaiak a hosszabbodó nappaLr lókat, a fény újjászületését a Legyőzhetetlen Nap 10 istenének, Mithrásznak a születésével azonosították. Decem­ ber 25. a Legyőzhetetlen Nap születésnapja lett. A keresztény­ ség a rómaiaktól és más vallások szokásaiból is sokat átvett, hogy népszerűbbé váljon. így a sok ezer éves, a téli napfor­ dulóra eső ünnepet is belevonta a keresztény vallás ünnep­ körébe. A legnagyobb ünnepet tette erre a napra: a Megvál­ tónak, a kereszténység legjelentősebb alakjának, Jézusnak a születésnapját. I. (Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. December 24-e, Ádám-Éva napja a karácsonyi ünnepkör leg­ jelesebb napja karácsony "vigíliája", adventi időszak utolsó napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevé­ kenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, moso­ gatni. E napon a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hoz­ hatott a családra. Az eladó lányok ha az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták vőlegényüket. A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak. December 25. - karácsony napja, a téli napforduló ősi ünnepe, a kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknap­ ja, az életet adó fény megszületésének napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe. Ez a nap munka­ tilalommal járt, csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Ez a nap a betlehemezés ideje. Ekkor mutatta meg eredményét advent, Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca napja andrásoló vagy más jósló cselekménye. Az éjféli "misevégző" harangozással fejeződött be a napforduló, a születés szent időszaka. Az ekkor megterített karácsonyi asztal, a házi oltár a hálaadás és a könyörgés eszköze volt. December 26. - karácsony másodnapja: István napján zabot és sót szenteltetett a régi falu népe, regősök járták a házakat. Istentisztelet után "istvánoltak": zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték fel az Istvánokat. Karácsonyfa Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb és leglátványosabb ünnepi szokás. A karácsonyfa állítása nem számít régi szokásnak. A külön­ böző ünnepek során a fák, örök­ zöld növények szerepe minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A kará­ �ítélet csonyfa bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa jelentéssel bír; eszerint ez a fa, Jézus családfáját is jelenti. Valamint kapcsolatba hozzak a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik. A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísér­ tetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették. Az első, történelmileg is megala­ pozott adat 1605-ből származik. Egy strasbourg-i polgár jegy­ zetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak. Magyarországon csak a múlt szazad második felében kezdett elterjedni ez a szokás a becsi udvar ösztönzésére. Eleinte csak a nemesi csaladoknál először Brunswick Teréz, martonvásán grófnő állított karácsonyfát 1824-ben -, később a módosabb polgároknál is elterjedt. A parasztok körében csak ebben a szá­ zadban, sokaknai csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa­ állítás. Angliában ma sem szokás fenyőfát állítani, helyette fagyöngy­ ből készült koszorút függesztenek a mennyezetre. Van, ahol az a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli lény hozza. A karácsonyfadísz korábban alma, dió, házilag készített sütemények, mézeskalács volt. Az 1880-as években jelent meg az üvegdísz. Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdí­ szekkel, szaloncukorral, színes égőkkel. Magyar népszokások Hazánkban december 13-ához, Luca napjához kapcsolódik az egyik legelterjedtebb szokás. Ezen a napon elkezdenek egy széket faragni, amit karácsony előestéjére fejeznek be. Aki a templomban az éjféli misén rááll, az meglátja, hogy ki a boszorkány. A lányok szívesen jósolnak lucakor, hogy ki lesz a jövendőbelijük. A karácsonyi népszokások sok újévet köszöntő elemet is megőriztek a régi időkből. Ilyen szokások a különböző zajkeltések: kolompolás, kiabálás; az alakoskodás: jelmezek, álarcok, állatbőrök viselése, melyek a gonosz, ártó szellemek elűzésére szolgáltak. Falun házról házra járnak a legények regölni, köszönteni. Kifordított bundában, kezükben bottal, csengővel kopognak be a házakhoz, hogy jó termést, sok állatot, bőséget kívánjanak az új esztendőben. December 27-én Szent János napjához kapcsolódik a borszentelés szokása. A szent bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg embert, állatot gyógyítottak vele. Öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne ro­ moljon el a bor. December 28. Aprószentek napja, a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emléknapja. Ezen a napon vesszőből kis korbácsot fonnak, és a gyerekeket vagy az egész háznépet megveregetik, hogy frissek, egészségesek legyenek. Hazánkban a két legfontosabb dramatikus szokás: a betlehemezés és a regölés. Időpontjuk végigvezet az 4 egész karácsonyi tizenketteden. A betlehemezés fő alkalmai karácsony és vízkereszt, a regölésé pedig István protomártír ünnepe. Az ünnepsor vége január 6-a, vízkereszt napja. A vizek megszentelé­ sének, és Jézus keresztelésének ünnepnapja. A bábtáncoltató betlehem főleg a Balaton-felvidéken szokás, ugyanazt a történetet kis bábszínpadon bábfigurákkal adják elő. A középkorban ezt a játékot az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból. Ugyancsak a Dunántúlon terjedt el a Szállást keres a szent család elnevezésű szokás. Egy-egy faluban 10-15 család vesz részt a játékban, egy festett szentcsalád­ képet december 15-től kezdve minden nap hangos énekszóval más-más házba kötöztetnek. A karácsonyi ünnepnek már régóta része ez a dramatikus játék, amelyet eredetileg a templomok­ ban vagy azok előtt adtak elő. A játék Jézus születésé­ nek fontosabb eseményeit mutatja be a Biblia alapján. Ez a szokás idővel elszakadt a templomoktól és szá­ mos változatban népszokásként élt tovább. A legrégibb ismert magyar nyelvű betlehemes játék szövege a váci egyházmegyei könyvtárból került elő. Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és 1694 között. Betlehemezni általában karácsony délutánján indul­ tak a fiatalok, s késő estig sorba járták a falu portáit. Napjainkban kétféle betlehemező szokás ismeretes: az egyik, az élő szereplőkkel, a másik bábfigurákkal ját­ szott változat. Mindkét fajtáját hasonlóképpen játszák, azonos szereplőkkel (pásztorok, angyalok, , f >«4 2 ; h Mária, József). A betleheI mezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejét a | bibliai történet szereplői né« W pesítenek be, egyikből sem W hiányozhat a királyokat Bet- lehembe vezető csillag. Fügedi Zsófia 11 �ítélet Advent első vasárnapja Felébredek. Álmosan, pizsamában lemegyek a konyhába, ahol már édesanyám sürög-forog, az éppen adódó dolgával foglalatoskodik. Elkezdek reggelizni, lassan édesapám és bátyám is felébrednek. Az asztalon már tegnap óta kint van az az adventi koszorú, amit én készítettem. Igen, nálunk ez már hagyománnyá növi ki magát, hogy adventét megelőző szombaton a plébániához tartozó iskolában összegyűlnek a hívők - kisiskolástól a felnőttekig -, és ki-ki néhány órán keresztül a maga adven ti koszorúját készíti, és persze készül egy nagy, a templomba. így volt ez tavaly is. Estefelé a sok olló, ragasztó, és fel nem használt anyag közt rákerültek az elkészült koszorúk egy nagy kerek asztalra. Melléjük állt a plébános, és megáldotta őket. Azt hiszem, ettől lettek igazán adventiek azok a koszorúk. A „műveken” látszott, hogy az Úrnak szánták őket, látszott bennük az a sok egyéniség, akik ott álltak körülöttem. Mindenféle színű gyertyák, szalagok, díszek, és mégis mindegyik ugyanolyan szép. Búcsúzás és népi takarítás után büszkén állítottam haza alkotásommal, amin néha elfordult a gyertya, és olyankor ferdén állt, de úgy gondoltam és ma is így gondolom, hogy Istennek nem ez a fontos. Legszívesebben már meg is gyújtottam volna az első gyertyát, de tudtam, hogy várnom kell vasárnapig. Amikor este lefeküdtem, a koszorúkészítés élményei voltak szemem előtt, az a sok mosolygós arc, a kisebb gyermekek ügyetlenségei és a plébános öröme, hogy idén is sikerült. Idén is sikerült megszólítania a híveket, összehívni az emberek apraja-nagyját az Úr nevében. Már három éve rendelte hozzánk Isten ezt a papot, volt időm megfigyelni, hogy mikor boldog. Aznap este boldog volt. Ilyen élményekkel feküdtem le aludni, és nem tudtam szabadulni az irgalom gondolatától, amivel Isten nekem ilyen csodálatos együttlétet adott. Vasárnap van, reggelizem, a család lassan ébredezik. Az asztal közepén ott áll a koszorú, ahogy azt tegnap odatettem. Iparkodom, mert tíz órára misére megyek. A nagy koszorún a templomban már ég az első gyertya. Sokszor odanézek mise közben. Tizenegy óra van, újra itthon vagyok, és már ott állok gyufával a kezemben a mi koszorúnk mellett. Leülök, és elgondolkozom. Nem az élet nagy dolgain, csak úgy egyszerűen Istenre gondolok. És megnyugszom. Ebédre meglátogatjuk a nagyszülőket, este már újra ott ül a család a láng mellett. Csak ne menne már annyit az a TV! Tudom, fontosak a hírek, de megenyhül a szívem, mikor a bemondónő mellett az asztalon szintén ott pislákol advent jelképe. Érzem a fenyő illatát. Kellemes és szeretetteljes érzés tölt el. Ilyenkor nincs kedvem tanulni. Nem, ezt át kell élni, ennek időt kell hagyni! Adventnek nem jellemzője a gyorsaság. Ebben a négy hétben megpróbálok többet gondolni Istenre, a hitemre, a családomra. Megpróbálok kevesebbet vitatkozni, kevésbé makacs lenni, többet olvasni a Bibliát. És akkor azt hiszem, hogy minden vasárnap, sőt minden nap nyugodt lelkiismerettel fekszem le aludni. Mindenkinek hittel és várakozással teli adventét kívánok! Elmaradt havazás Hideg, őrült dalokat zengő szél hozta idén a karácsonyt. Sáhó Eszter Vártad a havat, hogy méltó legyen az ünnep, eltakarja a hétköznapok sötétlő bűneit. Nem jött, más a hangulat, egy kellék hiányzik. Fa, ajándék, gyertya, kalács...csupán díszletek. Elfelejted közben a lényeget: Megváltó született! Ha összeomlanak a színfalak, akkor neked mi marad? Tudsz akkor is örülni, látni a fényeket? Nem hamis ragyogást, hanem az igaz életet. Látni a Megváltót, ki fehérre mosta bűneid, hogy ne kelljen se hó, se fagy, se konok indulat. Csak az öröm mindenek felett, hogy eljött érted, megtisztított téged is! Tégy hát meg annyit, hogy meglátod Őt a fényekben, a boldog arcokon, s este, hálát adva elmormolsz egy álmos imát. Fügedi Zsófia 12 �ítélet Karácsony nálunk és másutt Karácsony ünnepét mindig nagy készü­ lődés előzi meg. Persze itt az egyetemen az Adventnek sajátos hangulata van, ahol a vizsgák okozta izgalmak színes egyveleget alkotnak a várakozással. Európában, sőt az amerikai és ausztrál kontinensen is Jézus születése a legszen­ tebb ünnep. Az ajándékozási és étkezési szokások azonban országról országra különbözőek. Kis országunkban ma­ radva, mely mérete ellenére hatalmas hagyományokkal rendelkezik, ma is je­ len vannak régi táplálkozási szokásaink, ami nemcsak egyfajta ínyencség, hanem bölcsesség is, mely belátja, hogy az, amit annyi koron át a tapasztalat összevá­ logatott, nem szabad elherdálni. De mi is kerül az asztalra? Tájanként külön­ böző. Karácsonyt megelőző időszakot a szegényesebb bojtos ételek, az ünne­ peket gazdag, többfogásos étrendek jel­ lemzik. A böjt szenteste ér véget, az est fénypontja a lakoma. Innen ered, hogy december 24-én ebédre böjti bablevest, tojáslevest, mákosgubát, általában hústalan ételeket fogyasztottak. Számos családnál ma is halászlé, halleves, vagy borleves, rántott hal, estleg más halétel szerepel a szenteste ünnepi étrendjén. A szokások eltérőek, sok helyen már ilyen­ kor az asztalra kerül a pulykasült vagy töltött káposzta. „Nagykarácsony nap­ ján az ebédet általában a pompás, erő­ teljes, aranyszínű húsleves nyitja meg. Ez a leves készülhet tyúkból, pulykából is, gombával, finommetélttel és zöldség­ gel gazdagítva. Az ételsor fénypontja azonban a pulykapecsenye, tűzdelve gesztenyével, mandulával töltve, vörös­ borban párolt szilvával körítve. Régen a miailag egyébként puritán országok­ ban, a menü akár 38 fogásos is lehet. Eredete abba a korba nyúlik vissza, ami­ kor a parasztok és halászok az év min­ den napján heringet és bogyókat ettek, a család egyetlen libáját vagy kacsáját ka­ rácsonyra tartogatták. A történelmi múlt mai maradványa, hogy az év, ezen legnagyobb ünnepén csakis a legjobb minőségű, különleges ételek és italok kerülhetnek az asztalra. Ezt hideg büfé formájában teszik (svédasztal), jellegze­ tes a habos tejberizs, melybe mandulát rejtenek és a megtalálót ajándékkal ju­ talmazzák. Franciaországban 24-e mun­ kanap, a gyerekek itt ilyenkor teszik a csizmáikatt az ablakba, hogy a Mikulás valami finomságot rejtsen bele, s család este étterembe megy. karácsonyi pulykát dióval is hizlalták, hogy ízletesebb legyen a húsa. Vidéken ilyenkor van a nagy disznóvágások ide­ je, amikor is orjaleves és disznótoros éte­ lek kerülnek az ünnepi asztalra. Kará­ csonyi ételeink rendjében fontos szerep­ hez jut a dús töltelékű diós és mákos beigli, s a töltelékhez lehet mazsolát, al­ mát, datolyát, csokoládét, mézet, birsal­ masajtot keverni. Karácsonyunk egyik elengedhetetlen szereplője, a szaloncu­ kor. Már a múlt században készítettek a cukrászok, de igazán a századfordulón vált divatossá, s csak nálunk maradt ha­ gyományos ünnepi édesség. A reform­ korban — francia minta nyomán — jött divatba a polgári lakásokban a fogadó­ szoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát ál­ lítottak, és így lett a fán lévő díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. Érdekes hagyományt követnek Lengyel­ országban, ahol az ünnepi vacsora kez­ detét a kenyeret szimbolizáló ostya elfogyasztása jelenti, majd következik a 12 fogásos vacsora, a tizenkét apostol nyomán. Jellegzetes étel a céklaleves, hi­ deg töltött tojás, s az est fénypontja a halleves, melynek mágikus erőt tulajdo­ nítanak. Skandináviában, a gasztronó- Az igazi ünnep dec. 25-e. Jellegzetesség a libamáj és a híres francia karácsonyi süti: buche de noel, amit mi csokis fatörzsként ismerünk. Mint láthatjátok, a vallási ünnepeknek meg van a sajátos hangulatuk, kialakul­ tak az ünnepi szokások, és az ünnep nyújtotta örömök között fontos helyen szerepel mindaz, ami az asztalra kerül. A jó étel elkészítésének azonban van egy nagy titka: nem elég hozzá a recept, jó szív is kell hozzá! Kívánok mindenkinek finomságokban gazdag, békés ünnepeket! Mikó Adrienn 13 �ítélet A Kari TDK Eredménye 2004. november 12-én került megrendezésre a Tudományos Diákköri verseny válogatója karunkon Az alább közölt dolgozatokat - egy kivételével a bírálóbizottság az OTDK-ra továbbküldeni javasolta. A dolgozatok bírálói: Dr. Jobbágyi Gábor a bírálóbizottság elnöke, a kari TDK vezetője, Dr. Landi Balázs a kari TDK titkára, ésDr. Koltay András Szerző Dolgozat címe Tanszék Konzulens Opponens Pontszám Takács Gábor A jogos védelem egyes kérdései Büntetőjogi Dr. Újvári Ákos Bognár Júlianna 42 Dukai Miklós Eutanázia - A „kegyes halál” büntetőjogi problémái Büntetőjogi Dr. Kiss Zsigmond Kiss Gergely 55 Boytha Dóra Az imperatív szabályok alkalmazása a francia magánjogi joggyakorlatban Nemzetközi Magánjogi Dr. Bánrévy Gábor Dr. Fekete Balázs 74 Dámossy Bálint Az Európai Unió tervezete a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre alkalmazandó jogról Nemzetközi Magánjogi Dr. Burián László Császár Dániel - Páll Balázs Az egyháznak az államtól való elválasztása az állam (világnézeti) semlegessége tükrében Alkotmány-jogi Dr. Schanda Balázs Czilli Máté 75 Domahidi Ákos Határtalan jogfejlesztés? A bírói jog jog­ Jogbölcseleti elméleti problematikájának vizsgálata a Luxemburgi Bíróság gyakorlatában Dr. Györfi Tamás Szilágyi Dorottya 68 Szilágyi Dorottya A politikai kötelezettség és polgári engedetlenség problematikája Jogbölcseleti Dr. Györfi Tamás Domahidi Ákos 60 Csuha András Bányajog és bányaművelés a magyar középkorban - Körmöcbánya és tér­ ségének bányászata a kezdetektől a XVI. Század végéig Jogtörténeti Dr. Horváth Attila Dr. Ruszthi Hunor 69 Pásztor Bernadett A környezetben okozott károkért fenn­ álló felelősség a polgári és a környezetvédelmi jogban Környezetvédelmi és Versenyjogi Dr. Lomnici zoltán Siroki Krisztina 56 Navratyil Zoltán Polgári jogi Az asszisztált reprodukciós eljárások a jogi szabályozás tükrében - különös tekintettel az in vitro embrió helyzetére Dr. Jobbágyi Gábor Tóth Áron László 81 Pocsai Tamás A tokaji bor hamisítása Polgári jogi Dr. Tattay Levente Varga Dániel 77 Nagy Gergely Vittay Dániel Az információs társadalom és a magán­ Polgári jogi jog - A személyiségvédelem aktuális kérdései az információs társadalomban Dr. Tattay Levente Végh Luca Karolina 60 Pogácsás Anett Szerzői jogi kérdések a televíziózásban - az információs társadalom kihívásai Polgári jogi Dr. Tattay Levente Dobos Lilla 72 Mód Kristóf A pszichiátriai betegek jogi helyzete Polgári jogi Dr. Landi Balázs Kardos Andrea 76 Lakatos Mária Csilla A szerződésen kívüli károkozás jogi sza­ Polgári jogi bályozásának összehasonlítása a római­ germán és a common law jogcsaládban Dr. Lábady Tamás Dr. Landi Balázs Kéri Zoltán 64 14 �ítélet Kísért a Fantom... A körúton villamosozva megakad a szemünk egy titokzatos fehér maszkon. Azt adja tudtunkra, hogy a Fantom a Madách színházban kísért. 17 évvel azután, hogy Az Operaház Fan­ tomját a londoni Her Mejesty's Theatreben bemutatták, Andrew Lloyd Webber misztikus dallamai hozzánk is eljutot­ tak. A darab formátumához mérten az idáig vezető út is szinte „heroikus” volt. Ugyanis még két másik budapesti szín­ ház is versengett a színpadra állítás jogaiért. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen ez a musical maga a lehetőség. Már a világ 20 országában és 109 városá­ ban játszották. Szinte megszámlálhatat­ lanul sok színházi díjat söpört be, köz­ tük 3 Olivér és 7 Tony díjat, valamint a Legjobb Musical elismerést. Népszerű­ ségét mi sem mutatja jobban, minthogy versenyben van a Broadway legtöbbet játszott musicalje címért. (Pikáns finto­ ra a sorsnak, hogy a zeneszerző egy ko­ rábbi sikerművét, a Macskákat készül le­ lökni trónjáról.) Mindezek mellett bizony komoly jogi és gazdasági akadályokat győzött le a Madách Színház mindaddig, míg 2002 augusztusában a jogtulajdonos The Really Useful Group Ltd. hozzájárult a budapesti produkcióhoz. A siker ízét pedig csak növelte, hogy — mivel a ma­ gyarországi körülmények egy színház­ ban sem alkalmasak ahhoz, hogy a lon­ doni előadás hű másolata elevenedjen meg a színpadon — a magyar gárda szabadkezet kapott egy önálló művészi változat megálmodásában. Szirtes Tamás talán már rá is szolgált er­ re a „különös kegyre”, hiszen 1983-ban a Macskák, 1991-ben a József és a színes szélesvásznú álomkabát, valamint 1996ban A szerelem arcai című Webber da­ rab rendezőjeként bizonyította tehetsé­ gét — természetesen a Madách berkein belül. Maga köré gyűjtötte többek kö­ zött Kentaur díszlettervezőt, Vágó Nelly jelmeztervezőt, Seregi László koreog­ ráfust és Kocsák Tibor zenei vezetőt, majd rögvest gondos munka vette kez­ detét. A történet persze már ekkor sem volt teljesen ismeretlen a hazai közönség előtt, mégis méltánytalanul kevesen tudják, hogy a zeneszerző Gaston Leroux Az Operaház Fantomja című regé­ nyéből merített, aki megdöbbentően furcsa író volt, és minden művében szembesíteni kívánta Olvasóit a halál misztériumával, a sötétség erőivel, a csúf és a gonosz bizarr igézetével, az utá­ lat és a szerelem közötti vergődéssel. Andrew Lloyd Webber pedig „csak” reinkarnálta a sötétség teremtményét. A Fantom a musical kulcsfigurája. Az alkotók többfordulós válogatás so­ rán döntöttek a szereplőgárdáról. Sike­ rét jelzi, hogy nehezen lehet pusztán 1-2 nevet kiemelni. Hiszen estéről estére más-más kiválóságok lépnek színpadra, mint Sasvári Sándor, Miller Zoltán, Ki­ rály Linda, Mahó Andrea, Homonnay Zsolt, Bot Gábor. A 2003. május végi premiert Lady és Lord Andrew Lloyd Webber is megtisz­ telte, aki roppant elégedett volt az eredménnyel. Bár a londoni színvonal­ lal lényegében lehetetlen lépést tartani, nekünk ismét sikerült sajátságos színt vinni a darabba. A Galambos Attila for­ dításában felcsendülő dallamok szinte önállóan is elszórakoztatnák a nézőket, de az impozáns látványtechnika, az egyedi, különleges díszletezés végképp a színpadra szögezi a szemeket. Az előadás a mai napig kasszasiker, a jegyekre szinte „vadászni” kell. Minden­ ki látni akarja... Vajon mi áll e lelkesedés hátterében? Feláll ugyebár a klasszikus szerelmi há­ romszög: Raoul, a romantikus gróf, aki­ nek heves érzései az ösztönösen tehetsé­ ges és káprázatosán szép énekesnőt, Christine-t ostromolják, akinek varázsa még valakit rabul ejt, az Operaház Fan­ tomját. Meggyőződésem, hogy az ő karaktere „viszi” a darabot, misztikussága hat át majd minden jelenetet. Ez a különleges lény hol legenda, hol zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, s míg az egyik percben lángoló szerelmes, a másikban már szörnyszülött zsaroló gyilkos. A musical zenei betetőzéséből egyben végső kicsengése is kihallható, melyben az ének, az emberi hang elsöprő erővel elfoglalja misztikus trónját... „Jöjj hát és énekelj így kell legyen! Énhozzám tartozol Egy vagy velem. Nem küzdhetsz ellenem Mert hív az éj, A Fantom, ez a titokzatos lény Rég benned él... Énekelj Angyal! Énekelj nekem...” Kétségtelen tény, hogy Az Operaház Fantomja, a műfaj királynője, „leigázta” a magyar közönséget is. Nem csoda, hogy feszült izgalom előzi meg a Webber-Bródy szerzőpáros 2005 májusára ígért közös produkcióját. De addig is kísért a Fantom... Pozbai Viola 15 �ítélet Magyarország és az Európai Unió Érdemes volt-e csatlakozni az Európai Unióhoz, figyelemmel a régebbi tagállamok tapasztalataira? Milyen következmé­ nyekkeljár(t) ez afolyamat a különböző gazdasági és társadalmi szektorokban? Mi Magyarország szerepe az uniósforga­ tagban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ jelen lapszámtól kezdve minden hónapban. Tartsatok velem, ígérem hasznos és érde­ kes lesz! Európai összefogás!?! Az európai egység ideája nem a XX. Század szüleménye; az már sokkal korábban megfogalmazódott olyan filozófusok, tudósok elméjében, mint Dante, Rotterdami Erasmus, Immá­ nuel Kant, sőt 1849-ben Victor Hugó merészen az Egyesült Európa megteremtődésének lehetőségéről szólt. ezekre lenne szükség — kézzel fogható, kitapint­ ható előnyöket lehet él­ vezni, profitra lehet szert tenni a tagságból, és itt most nemcsak a financiá­ lis pozitívumokra gon­ dolok. Kis hazánk számára a legjobb, leginkább követendő példa Írország esete: Az ír példa, avagy a kelta tigris nagyot ugrása A konkrét elképzelések megfogalmazódásához azonban olyan történelmi kataklizmák bekövetkezésére volt szükség, mint az I. világháború, az 1929-33-as világgazdasági válság, végül pedig a II. világháború. Ilyen forrongó légkör vezetett ahhoz, hogy előbb Coudenhove Kalergi gróf, majd Monnet, Schuman és de Gasperi lefektessék egy azonos gazdasági elveken és közös eszmerendszeren nyugvó Európa alapköveit. A cél kezdettől fogva, tehát már a Római Szerződések létrejöt­ tekor az volt, hogy a közös piac keretein túllépve egy gazdasá­ gi unió, a távolabbi jövőben pedig — az együttműködés kicsúcsosodásaként — egy politikai unió teremtődjék meg. E magasztos célkitűzések úgy tűnik, egy ponton megrekedtek, és amelyen nagy valószínűséggel nem is tudnak továbblendülni, legalábbis nem hatékonyan. A közösségben már az is komoly problémákat okozott, ami­ kor a '80-as években olyan szegény országok nyertek felvételt, mint Görögország, Spanyolország és Portugália. Személyes és közvetett tapasztalataim szerint, hazánkban a csatlakozási tárgyalások éveiben — köszönhetően többek kö­ zött egyes politikusoknak és médiumoknak — téves kép ala­ kult ki az emberekben integrációnk lényegéről és annak vár­ ható következményeiről. Sokán gondolták, hogy végre eljön a tejjel-mézzel folyó Kánaán, az Unió zsákszámra küldi Magyar­ országra a pénzt, így minden problémánk megoldódik. A va­ lóság ezzel szemben korántsem ilyen rózsás; elég ha azt jelzem, hogy a korábban csatlakozott országok szinte mindegyikében tetemes negatív hatása volt az integrációnak, különösen az el­ ső években. Nem akarom természetesen, hogy valamifajta mély szkepticiz­ mus tűnjön ki soraimból, hiszen megfelelő politikai akarattal és szervezéssel — meggyőződésem ugyanis, hogy elsősorban 16 Sokak meggyőződése, hogy az ír gazdasági növekedés akkor indult útjára, amikor 1973-ban — az Egyesült Királysággal és Dániával egyetemben — felvételt nyertek az Európai Közös­ ségbe. A felvétel megtörténte tény, de az azt követő tizenöt év­ ben rosszabb lett a helyzet. Nem közeledés, hanem távolodás, nem növekedés, hanem komoly visszaesés volt tapasztalható az integráció utáni másfél évtizedben. 1989-et követően azonban megindult a felzárkózás, ami nem kis részben (de önmagában véve nem lett volna elegendő!) an­ nak köszönhető, hogy az EK kétszeresére növelte Írország pénzügyi támogatását. A támogatások egyharmadát fordították a fizikai infrastruktúra (utak, hidak, kikötők, repülőterek, víz és szennyvíz) fejlesztésére, további egyharma­ dát oktatásra és képzésre, a maradék egyharmadot pedig végle­ ges beruházási támogatásként, pályázatok révén szétosztották a hazai ipari, mezőgazdasági és szolgáltató vállalkozások részére. A pénzügyi stabilizáció hatására, az egységes belső piac meg­ nyíltával a külföldi befektetők is kezdtek bemerészkedni a kel­ ták földjére Egy neves ír tudósok által jegyzett tanulmánykötet azonban nem elégszik meg az „ír csoda”-ként emlegetett jelenség ily kurta magyarázatával. Az 1999-ben kiadott, Understanding Ireland's Economic Growth címet viselő munkájukban arra a következtetésre jutnak, hogy azért nem sikerült korábban a felzárkózás, mert a külföldi cégek mellett nem támogatták a belföldi vállalkozásokat. Hiába jöttek a külföldi befektetők, ameddig a hazai vállalkozók nem kaptak vissza nem térítendő beruházási támogatást, addig az ország csak vergődött. A sikeres előretörés onnantól lett megfigyelhető, hogy egyidőben támogatták a multinacionális cégeket és a hazai vállalko- �ítélet zókat, az infrastruktúra-fejlesztéseket és a turizmust, az okta­ tást és a lakásépítést. Eme intézkedéseiknek köszönhetően, minden gazdasági mutatójuk egyszerre javult. Azt is fontos megemlíteni, hogy az írek kiemelten kezelték az állampolgárok tájékoztatását. Bár akkor még nem létezett, eu­ róbán mérve százmilliókat fordítottak arra, hogy a társada­ lom különféle szegmenseit - a kis-és középvállalkozóktól kezdve, a banki alkalmazottakon át, a mezőgazdaságból élő emberekig bezárólag — kellően felkészítsék, megtanítsák, mi­ ként lehet minél több támogatást szerezni az EU-tól ahhoz, hogy elképzeléseiket megvalósíthassák. Tény, hogy ez a prog­ ram sok pénzt emésztett fel, de azóta többszörösen megtérült, hiszen az írek azok, akik az összes tagallam közül a legügyeseb­ ben és a leghatékonyabban képesek lehívni a közösségi pénze­ ket, legyen szó akár a szociális és kohéziós alapokról, akár egyéb uniós forrásról. í HAND £N0RGF V N H t D AN1> tIRf OANMARK LATVIJA m ruvA R «incbom BUARUS RUSSHA POiSKA UKRAJNA FRANCI w&s* RfPUBttKA StöVfNUO <Mt*RRtiaf AOÖOVA ROMÁNIA FQRWGAL «(KU't jcomx &8HAI RMcariu AWRMUS KÁUSfAN MPÁNA HUN I Ü R f A'A A á A HLAÖA «»«*««« ti ojAraiR WVRIYA nxU KIRR^ I Az írek röviden összefoglalt esete tehát eklatáns példája annak, hogy Magyarországnak - pontosabban a mindenkori magyar kormánynak — el kellene végre jutnia arra a pontra, amikor felismeri: a történelem viharai által megtépázott, ám rend­ kívül tehetséges nemzet többre hivatott annál, minthogy a külföldnek való, már-már kényszeres megfelelésre építsen. A különbség csupán annyi, hogy míg régen Moszkva szava volt az úr, addig napjainkban a brüsszeli, illetve a washingtoni gyakran egymással ellentétes - érdekeknek való megfelelés rögös útjain lavírozgatunk. egyéni boldogulásunk és nemzeti jövőnk felé. Az európai identitástudat, amelyet oly gyakran emlegetnek egyes közéleti szereplők, csak akkor alakulhat egy európai nemzet polgáraiban, ha tisztában vannak múltjukkal, kulturális értékeikkel, ismerik gyökereiket, el tudják magukat helyezni a történelem nagy színpadán, és van merszük felemelt fejjel járni, feledve a semmiért érzett kollektív bűntudat beléjük sulykolt gondolatait. Ez tehát a kiindulópont, a nemzeti identitástudat: ahogy a hazra sem lehet alapozás nélkül tetőt építeni, úgy nem lehet egészséges nemzeti öntudat hiányában egy komplexebb európai eszmerendszert hinni és befogadni. Gróf Széchenyi István mondta: „Tisztességes emlékezet nélkül nem lehet nemzetet építeni!” Érdemes lenne a hazai hangokra, panaszokra és ötletekre fi­ gyelni, mert amíg ez nem következik be, amíg a határainkra önhibájukon kívül szakadt honfitársaink részére történő ket­ tős állampolgárság megadását vagy meg nem adását nem er­ kölcsi, hanem financiális alapon szemlélik, addig esélyünk sincs arra, hogy bizakodva és némi megnyugvással tekintsünk (a következő számban folytatom, az Európai Unió szociálisés foglalkoztatáspolitikájával.) Szalay Beatrix 17 �ítélet Néhány sor egy barátról... Közületek, közülünk kevesen tudják milyen nehéz is tanulni. Megteremteni a feltételeket, küzdeni az életben maradásért és mindemellett harcolni az előítéletek ellen. Egyetemünk egyik hallgatója, dacolva a sorssal sorba veszi az akadályokat és min­ denkihez van néhány kedves szava. Küzdenie kell sokszor ellenünk is. Sajnos néha mi sem veszszük észre, hogy az előítéletek, melyek bennünk vannak észre­ vétlenek számunkra, de szembe jövet vele, mégis kiülnek az ar­ alkotunk, és habár ezen közösség tagjai a vallási és felekezeti hovatartozása, a kulturális közeg és a családi hagyományok alapján különböző, mégis egy és oszthatatlan. Az ilyesfajta at­ rocitások ellen pedig küzdenünk kell! Nem. szabad másodran­ gú embernek tekinteni a tőlünk különbözőket. Merjünk kedvesek lenni és úrrá lenni a bennünk lévő kétkedésen esélyt adva ezzel másoknak. cunkra. Ez a hallgató egy roma származású fiatalember, akiről kevesen tudják min kellett keresztül mennie ahhoz, hogy idáig eljus­ son. Azt kívánom, hogy az a szenvedés és megaláztatás, ami őt érte, minket sohasem érjen, de ha mégis akkor sikerüljön annyi erőből táplálkoznunk, hogy kitartsunk. Ha valaki még mindig nem tudná kiről is szól ez a pár sor, akkor ahogy minden évben eddig is, így várhatólag jövőre is jöjjön be Nők napján Karunkra és nézze meg, hogy ki oszt virágot a bejáratnál. Kinek fontos a női nem tisztelete, hogy a megélhetéséhez szükséges pénzből még arra is áldozzon, hogy kifejezze nagyrabecsülését a több száz szál virággal példát mutatva férfitársainak, így nekem is. Feltehetitek a kérdését, hogy ez a cikk miért most íródott?! Saj­ nos ez a téma mindig időszerű, és néhány ember megnyil­ vánulásai miatt minket is érint. Minket is, mert közösséget Dorogi Zsolt a Hallgatói Önkormányzat Tanulmányi alelnöke Pázmány rejtvény Készítette: Tokody Klára ékezettel 47. Jól van — latinul 48. Autóversenyző kiejtve 51. Lilás betűi keverve 53. Életre keltett agyagszobor vége! 54. Művész 55. Társasházban élő 57. Római három 59. Végtelen ostya! 61. Női név 65. Nem jól elkevert 68. Gyógynövényt 69. Szájvízmárka végtelenül 70. Részeges 72. Oklevél 74. Görög autójel 75. Borkülönlegesség 76. Katonai rang 79. Shrek népe végtelenül Vízszintes: 1. Megfejtés első része: idézet Ady Karácsony című verséből 18. Biztonságtechnikai eszköz 19. Bambán mafla 20. Teherautó márka 21. Azonos atom eltérő tömegű változata 22. A pápa hármas koronája 24. Gonosztevő 26. Korlátlanul gyengéden! 27. Sebre tesszük 29. A bűnbánat színe 31. Dagály 32. Végtelen altatóorvos! 33 Smink 35. Lett főváros 37. Angol abc utolsó betűje 38. Kis János 40. Végtelen árleszállítás 42. Megvéd 43. Higany vége! 45. Egyiptomi napisten 46. Amerikai Egyesült Államok 18 Függőleges: 1. Kálium 2. Méreg 3. Brazil város 4. ÁAT 5. ízeltlábú ékezethiánnyal 6. Talál­ kozóhely a Pázmányon 7. Állóvíz fordítva 8. Sok dalt ismerő 9. Ittrium 10. Térdeplő 11. Német szénvidék fonetikusan 12. Elájulnak 13. Kettősbetű 14. Angol rang 15. Hidrogén 16. Tűzálló anyag eleje! 17. Ilyen fegyverletétel is volt 21. A megfejtés második része 23. ízisz temploma végtelenül 25. Zara betűi keverve 28. Picike egyneműi 30. Ikebana fele 34. Aeneis szülővárosa 36. Jód vegyjele 39. Felejtéssel járó betegség 41. Madár 44. Angol zselé 45. Keresztül 46. Utál egyneműi 48. Szolmizációs hang 49. így beszélnek Moszkvában 50. Töltelékszó 52. Ki­ lenc... híd: Hortobágy nevezetessége 56. Oxigén és cink vegyjele 58. Madár 60. így ül az, aki türelmetlen 62. Angol jósnő 63. Kölcsön biztosítékául lekötött tárgy 64. Svéd, thai, luxemburgi és görög autójel 66. Valamit fel...: felöltözteti 67. Országos Szennyvízkutató Állomás 68. Lapátolna 71. Időmérő 73. Menyasszony 75. Római pénz 77. Végtelenül avult! 78. Duplán regény hősnője �ítélet Gólyák, ki a fészekből! Akik figyelemmel kísérik az egyetem közéletét, azoknak fel­ tűnhetett egy maréknyi csoport lelkes működése a karon. Még a múlt tanév végén ismerkedtek össze azok a szinte minden évfolyamról jövő diákok, akik tenni szeretnének a hallgatói légkör felpezsdítéséért. Igen, rólunk, a tutorokról van szó... Ugyanakkor már a nyári, Egerben tartott csapatépítés alatt tisztázódott, hogy megfontolva kell előrehaladnunk. Legfontosabb célként egy végre valóban élvezhető gólyatábor lebonyolításában vállaltunk szerepet. így minden gólyát egyegy tutor gondjaira bíztak, hogy az első és minden bizonnyal egyik legnehezebb év alatt kellő segítséget kapjanak. De a lendületünk itt nem ért véget. Alapgondolatunk, miszerint nem mindegy, hogy a mostantól egyetemünkre kerülő hallgatók milyen élményekkel kezdik meg itteni „szárnybontogatásaikat”. Ezért kiállításokra (Miro, World Press) szervezünk turnuso­ kat, a kisebb csoportok színházi előadásokon vesznek részt. A kulturális programokkal párhuzamosan pedig „szakmai vonalon” bírósági tárgyalásokra és börtönlátogatásokra is bejuthatnak az érdeklődő gólyák. Tudatos fejlődésünk eredményeként lassan a technikai hátterünk is üzemkész, így a www.tutorok.hu honlap láto­ gatói első kézből értesülhetnek a legfrissebb hírekről, aktua­ litásokról. Többünknek feltették már a kérdést, mi értelme „izgága mű­ ködésünknek”. Nos, a válasz egyszerű. Adva van számos ötletdús fiatal, akik feles energiáikat feltétlenül pozitív és építő célba akarják befektetni. Akik éreznek kötődést a Pázmány felé, s a diákok összetartásának erősítésével az egyetemért akarnak dolgozni. Szeretnénk ezúton is üzenni mindazoknak, akik eddig kételkedtek bennünk, hogy mi már egy csapat vagyunk. Hisszük, hogy az alapokat már leraktuk, és továbbra is segíteni szeretnénk. Szeretettel várunk Mindenkit programjainkon. Bár hamaro­ san „felvételivel” bővítjük gárdánkat, ám észrevételeiteket, ötleteiteket személyesen a tutoroknál, vagy a tutorok@piarsoft.com e-mail címen addig is jelezzétek. a tutorcsoport Csodaváros 2004. decemberéig látogatható a Mille­ náris Parkban az Ability címet viselő különleges rendezvény az Értelmi Fo­ gyatékosok és Segítőik Országos Érdek­ védelmi Szövetségének (EFOÉSZ) a szervezésében, ahol a fogyatékkal élők életét ismerheti meg a látogató. Többek között a vakok és mozgás­ sérültek hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást, megismerve és megtapasz­ talva hogyan lehet kerekes kocsival közlekedni ott, ahol nincs akadálymen­ tesítve a járda vagy kinyitni egy ajtót, ami felénk nyílik. Próbára tehetjük a kézügyességünket is, amikor a vaksötét­ ben kell meglelni az előzetesen kiválasz­ tott ruhát. A rendezvény részeként tekinthető meg Csodaváros, ami az értelmi fogyatéko­ sok világa. A kérdésemre hogy miért jó, ha az emberek belehelyezkednek ebbe a környezetbe és átélik a fogyatékosok mindennapi nehézségeit, Gönczi Rita az EFOÉSZ munkatársa válaszolt. Elmondta, hogy közhelynek számít manapság az, hogy nehéz az életük, segíteni kell a beilleszkedésüket, el kell fogadni és nem marslakóként bámulni őket. De hogyan illeszkedik be egy világtól elszeparált intézményben nevel­ kedett sérült, és hogyan fogadja a társa­ dalom a furcsán viselkedő embereket? A probléma alapja, hogy nem sejthetjük, hogy mi is jár a fejükben, ők pedig nem értik azt, hogy miért viselkedünk a számukra olyan bonyolultan. Csodavá­ rosba egy értelmi sérült kalauzolja a látogatót, ahol ő az, aki ismeri minden titkok nyitját, és mi csetlünk-botlunk esetlenül a világban. Ez a világ is törvények szerint működik. A városi üzlet, posta, disco és könyvtár egy-egy kihívást jelent, ahol feladatokat kell megoldanunk. Melyik látogató jön rá arra milyen szabályt kell követni ahhoz, hogy például sikerüljön a boltban vásá­ rolni. A mi világunkban ezen nem kell gondolkodni, mert a válaszok magától értetődőek. Pedig Csodavárosban is van logika! Sokszor olyan banálisán egysze­ rű, hogy a városi könyvtárban a „sza­ bálykönyvet” böngészve a játékosok keze csattan a homlokukon: „Ja! Ez volt a megoldás? Ilyen egyszerű? Amikor odabenn káosznak tűnt minden!” A kalandok átélése nem elborzaszt, ha­ nem együttérzővé tesz, oly módon, hogy már nem okoz gondot felismerni, hogy szóljunk egy sérülthöz és mikor kell segíteni és mikor csak csodálni, milyen fantasztikus ügyességgel és lele­ ménnyel oldja meg az élet nehézségeit. Itt az ideje hogy ne csak sajnálkozzunk! Pásztor Veronika 19 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2004 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VII. évfolyam 5. szám 2004. december Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek „Ez nagy szentség valóban” Sáska Zoltán Attila versei „A szellemóriások fénye rám ragyog.” Marton Géza Polgári Jogi TDK A Zengő-ügy Beszélgetés Teleki Lászlóval, a HŐK külügyi alelnökével Vizsgán innen Első hónapok a Pázmányon Le az érdektelenséggel! Karácsonyi hagyományok Advent első vasárnapja Elmaradt havazás Karácsony nálunk és másutt A Kari TDK Eredménye Kísért a fantom Magyarország és az Európai Unió Néhány sor egy barátról Pázmány rejtvény Gólyák, ki a fészekből! Csodaváros Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2004. december Date Created Date of creation of the resource. 2004. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (969kb+7867kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VII_6_200412 Relation A related resource T00066 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VII_6_200412 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás