18 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/900fe36fdd97a61ca1ee9544ed42c388.jpg 8fdf1deaf9466286101c231fc63f6b5f Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Díjak és kitüntetések Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke-dijak-kituntetesek Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c4729c8379a618cb2de9b9da51b9f87d.jpg cd66b53d6b86d8da229b51e0016408d1 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/eae7cd8ca29621333ad0dfd965388189.pdf 06db614c527144f336603d4bf474334d PDF Text Text T ízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara ����Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog' és Államtudományi Kara ��Ü N N E P I K Ö T E T Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara s BUDAPEST, 2005 �FELELŐS SZERKESZTŐ: D r . b á n d i G yula dékán SZERKESZTŐK: D r . H o r v á t h A t t il a D r . Koltay A n d r á s ISBN: 963 361 727 8 © Szent István Társulat, 2005 © A szerzők, szerkesztők, 2005 Kiadja a Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1. Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök Tipográfia és nyomdai előkészítés: BAUSZ KFT. �TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ (Seregély István nagykancellár) .............................................. 7 BEVEZETÉS................................................................................................ 9 A KATOLIKUS EGYETEM ÉS JOGI KARA Erdő Péter: Az európai kultúra keresztény gyökerei és a katolikus egyetemek ............................................................... 17 H orváth Attila —Koltay András: Pázmány Péter egyeteme ..... 25 A Nagyszombati Egyetem alapítólevele ......................................... 35 Ex corde Ecclesiae - II. János Pál pápa apostoli rendelkezése a katolikus egyetem ekről.................... 39 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapító határozata .................................................... 53 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem küldetésnyilatkozata ....... 55 Zlinszky János: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei............................. 59 MEGVÁLTOZTATNI A VILÁGOT Beszélgetések a kar egykori és mai vezetőivel, tanáraival és diákjaival Az igazságot érdemes megismerni (Erdő Péter) .......................... 129 A sajátosságok megőrzése (Bándi Gyula) ..................................... 143 Az elszabadult elvárások kora (Botos Katalin) ............................ 149 5 �A cementes zsákoktól a keresztény értelmiség kineveléséig (Horváth Attila) ......................................................................... 159 Alkotmánybírák a szovjet laktanyában (Jobbágyi Gábor) ......... 169 Elveszett illúziók és kihasználandó lehetőségek (Kilényi Géza) ............................................................................ 175 A galileai üzenet szellemében (LábadyTamás) ............................. 185 Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt (Péteri Zoltán) ............................................................................ 193 A tanári éthosz és a szentesi nyaraló (Radnay József) ................ 207 Eszmények és kényszerpályák (SzabóIstván) ................................ 215 Európa jövője és a keresztény hagyomány (Varga Csaba) .........221 Ha mi elveszünk, az szegényebbé tenné a világot (Zlinszky János) ........................................................................... 235 Megváltoztatni a világot (egykori és jelenlegi hallgatók) .......... 249 AZ UNIVERSITAS TAGJAI (1995-2005) A Pro Facultate-díj alapító okirata éskitüntetettjei ................... 269 A kar oktatóinak listája .....................................................................273 A karon végzett hallgatók listája ..................................................... 285 A kar jelenlegi hallgatóinak listája ..................................................314 EPILÓGUS ..................................................................................................... 341 Képek jegyzéke .............................................................................................. 342 6 �ELŐSZÓ Aligha van nagyobb öröme a magyar megújulásért fáradozó magamfajta embernek, mint amikor a jó kezdeményezések időtállóságát látja. Ilyen jó kezdeményezés volt az új magyar katolikus egyetem alapítása. Pázmány Péter, a nagy magyar kardinális 1635'ben Nagyszombatban létesí­ tett egyetemet. Az egyetem idővel először Budára, majd Pestre került. 1950-ben az intézmény új nevet vett föl, ma is a nagy természettudós, Eöt­ vös Loránd nevét viseli. A háború utáni idők szomorú elképzelése szerint ezen az egyetemen nem volt már helye a katolikus teológiai karnak. A magára maradt kar egyetemi felsőoktatási intézményként megmaradt, és mint katolikus Hittudományi Akadémia működött tovább. 1989-ben elis­ merték ugyan egyetem-jellegét, de mindenki tudta, hogy egy egyetem létre­ jöttéhez valójában több karra van szükség. így 1992-ben csatlakozott hozzá a Bölcsészettudományi Kar, majd tíz évvel ezelőtt bátor, bölcs, keresztény magyar emberek létrehozták a Jog- és Államtudományi Kart. Ezzel lett a magyar felsőoktatás újszülöttjeként, az ismét Pázmány Péter nevét viselő Katolikus Egyetem a mi egyetemünk, mely mára kiegészült Információs Technológiai Karral is. Az egyetem, igazodva az „Ex corde Ecclesiae” kez­ detű apostoli rendelkezéshez, azóta pápai egyetem rangjára emelkedett. Egy egyetem a hozzáértők szerint harminc év alatt éri el felnőttkorát, amikor már az ott végzett növendékekből verbuválódik az oktatói gárda. A mostani évforduló is hirdeti, hogy ez az idő egyre közeledik. A Magyarországon megvalósítható igényeknek megfelelően biztosítani tudtuk az oktatás föltételeit. Az egyetem - mintegy nyolcezer hallgatójá­ val - kiveszi a részét az új magyar értelmiség kineveléséből. Tudom, hogy a jövő sem lesz könnyebb, elegendő csupán a bolognai - az európai felsőokta­ tást érintő - folyamatra utalni. 7 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kedves Hallgatók! Az egyetem eddigi, első korszakának idején - a fönntartót, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát képviselve - , az egye­ tem nagykancellárjaként mindig is érdekelt az egyetemen diplomát szerző, végzős hallgatók sorsa. Bár rövidesen elköszönök, m ert fölöttem is eljárt az idő, továbbra is bízom abban, hogy ők hatékonyan kiveszik majd részüket a magyar szellemi élet megújításából, és hasznára lesznek új, nagyobb hazánk, az Európai Unió építésének is. Arra pedig egyetemünk jellegére hivatkozva számítok, hogy az itt diplomát szerző leendő értelmiség tagjai a keresztény szellemiség hordozói és magvetői is lesznek. Korán megtanultam, és hosszú életem során megtapasztaltam, hogy emberi közösség nem létezhet jogrend nélkül. Ehhez jól képzett és szilárd erkölcsi alapokon álló jogászok kellenek. Kívánom, hogy az emberiség családjában - hazánk és nemzetünk kicsiny méretei ellenére is —intézményünk, és benne a jubiláló Jog- és Államtudo­ mányi Kar az egyéni és közösségi előrehaladás forrása legyen. Szeretném azt is, hogy egyetemünk megőrizze tudományos függetlensé­ gét az aktuálpolitikai küzdelmektől. Kérem keressenek kapcsolatot Magyarország és a nagyvilág egyetemeivel, kiváltképp a világegyházban működő katolikus felsőoktatási intézményekkel. Nagy hálával emlékezem az alapítókra, mindenekelőtt az első rektorra, Dr. Gál Ferencre. Köszöntőm a jogi kar alapításában meghatározó szerepet betöltő Dr. Zlinszky János Professzor Urat, a kar első dékánját, közvetlen utódját, Dr. Radnay Józsefet és a kar mai vezetőjét, Dr. Bándi Gyula Dékán Urat. Kívánom, hogy az eddigi küzdelem eredményes voltára emlékezve továbbra is álljanak ki a karért. Köszöntőm az egyetem rektorát, Dr. Fodor György Rektor Urat, az oktatókat, munkatársaikat és a hallgatók közösségét. Isten áldja meg a tízesztendős Jog- és Államtudományi Kar munkáját és jövőjét! Seregély István egri érsek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja 8 �BEVEZETÉS A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 2005-ben ünnepli tizedik születésnapját. Bár a kar maga hivatalosan tízesztendős, egyik hallgatója az intézmény fiatal voltára irányuló kérdésre egy beszélge­ tésben szinte sértődötten vágta rá: ez a kar, ez az egyetem nem tíz, hanem kétezer éves. Valóban, a katolikus egyetem és jogi kara olyan társadalmi igényeknek próbál megfelelni, amelyek - folyamatosan változó formákban és olykor kevésbé, máskor erőteljesebben látható módon - a történelem során folyamatosan jelentkeznek, és amelyek kétezer esztendeje a keresz­ ténységben öltöttek testet. A katolikus, keresztény szellemű oktatás, kép­ zés - annak alacsonyabb szintjeitől a felsőoktatásig - létszükséglet a társa­ dalom, különösen egy, a kommunizmus igájába kényszerített, onnan pedig csak a közelmúltban kitörő, annak átkos hatásait még sokáig hordozó társa­ dalom számára. A nyílt diktatúrából átkerültünk a más, finomabb eszközök­ kel dolgozó, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható burkolt korlátozások korába, amely egy m indent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Ebben a számunkra új és nehezen m egtanul­ ható rendben kell megtalálni helyünket, mozgásterünket. Erre lehetőség is nyílik. A számos ellenhatás dacára ez a világrend bizonyos m értékben és keretek között biztosítja az egyének, a társadalmak szabadságát. A keresz­ tény emberek felelőssége pedig abban áll, hogy ezzel a szabadsággal megfe­ lelően éljenek. A tét és a ránk váró veszélyek nagyságára való figyelmeztetésképpen áll­ janak itt T. S. Eliot ír költő, író szavai: „Az egyes népek sajátos kultúráját közös kultúrává alakító domináns hatóerő: a vallás. [...] Nem vallási beszé­ det tartok, és senkit nem kívánok megtéríteni. Csupán megállapítok egy 9 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tényt. Nem a mai keresztény hívők lelki közösségére gondolok, hanem arra a közös keresztény tradícióra, ami Európát azzá tette, ami; azokra a közös kulturális éltető elemekre, amelyeket e közös kereszténység magával hozott. Ha Ázsia maholnap keresztény hitre térne, attól még nem lenne része Euró­ pának. A kereszténységben bontakoztak ki művészeteink; a kereszténység­ ben gyökereztek - egészen a legutóbbi időkig - Európa törvényei. A keresz­ ténység az a háttér, amely előtt valamennyi gondolatunk értelme kirajzoló­ dik. Lehet, hogy egy európai nem hisz abban, hogy a keresztény hit igaz, és mégis, mindaz, amit mond, létrehoz és cselekedik, a keresztény kultúra eme örökségéből sarjad és nyeri értelmét. Egy Voltaire-t, egy Nietzschét csak egy keresztény kultúra képes megteremteni. Nem hiszem, hogy a keresztény hit teljes elsorvadását az európai kultúra túlélné. [...] Ha a kereszténység el­ vész, egész kultúránk vele együtt vész el.” [A kultúra meghatározása. Szent István Társulat, 2003. 142-143. o.]. Anélkül, hogy önmagunkat a csatába induló keresztes vitézek hősiességével felvértezve láttatnánk, fontos, hogy mindannyian tudatosítsuk magunkban: a mai, kétezer év felhalmozódott, hagyományos értékeit rohamléptekkel relativizáló világban minden keresz­ tény ember feladata a megőrzés, az öröklött tudásanyag és szellemiség to ­ vábbadása, ki-ki erejéből telő gazdagítása. A katolikus egyetem ezen építkezés apró kis építőköve lehet. Több m int negyven év ateista szemléletű diktatúrája után a semmiből kellett újjáteremteni Pázmány Péter művét. Mert igaz ugyan, hogy jogi értelemben nem szakadt meg az egyetem 1635 óta tartó folytonossága, a jogi kar is megszakí­ tás nélkül működik 1667 óta az immár Eötvös Lorándról nevezett egyetem kebelén belül, de az intézmény katolikus jellegét 1945 után - úgy tűnik egyszer és m indenkorra elveszítette. Az alapítástól kezdődően működő Hittudományi Karra ráépülve kellett tehát újrakezdeni a katolikus egyetem megszervezését, az alapító bíboros-érsek(ek) szellemi örökségét és célkitű­ zéseit ismét nyíltan felvállalni, és megpróbálni megvalósítani. A rendszerváltozással 1989-ben a magyar társadalom újra szabad leve­ gőhöz juthatott. A megnyíló - és korábban már szinte alig remélt - lehetősé­ gek talán túlzott várakozásokat is ébresztettek sokakban. A jogi oktatás á t­ alakítása, intézményi bővülése is nagy reményeket keltett atekintetben, hogy helyre lehet állítani a megszakadt folytonosságot, amelynek segítségé­ 10 �BEVEZETES vei sikerülni fog a modern kornak és a tradicionális erkölcsiségnek megfelelően felvértezett jogászokat képezni a régi és új egyetemeken. „...A buda­ pesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. A hallgatók ezrei irat­ koztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az előadásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítkozott, a növendékek pedig rendet­ lenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és tanítvány között óriási szakadék táto n ­ gott, a professzor hallgatóit nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál találkozott, és így maga a vizsga szerencsejátékká vált. [...] Az egyetem abban az időben diplomagyár benyomását tette, amelyben vizsgaiparszeríí üzem folyt. [... ] A legtöbb ember bizony még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tízezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és időpazarlás folyik.” - napjaink számos, a felsőoktatással kapcsolatban sűrűn meg­ fogalmazott panasza összegződik e szavakban. Pedig azokat gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vetette papírra 1928-ban [Pesti Napló, 1928. n o ­ vember 18.], aXIX-XX. század fordulójáról beszélve. így folytatta: „...segí­ tőtársul hívok minden magyar egyetemi professzort, vívjuk meg a maximu­ mig felfokozott munkateljesítéssel a végzetszerű nagy csatát a magyar egye­ temi gondolat végső győzelméért”. Pázmány, Lósy, Lippay, Klebelsberg és a többiek műve nem érhette el a „végső győzelmet”. Közbeszólt a történelem. De a felhívás ma is aktuális, sőt aktuálisabb, mint a korábbi évtizedekben. Éppen itt van már az ideje az újrakezdésnek, a folytatásnak. Ez a felismerés hozta létre a katolikus egyetemet, és ez a vágy az, amelyből a már létrejött intézménnyel kapcsolatban megfogalmazott panaszos hangok fakadnak. Ma már egyértelműen látszik, hogy a mélyreható társadalmi változások nem rövid idő alatt mennek végbe. Lehet, hogy ennek ellenére is több ered­ ményt m utathatott volna fel az elmúlt tizenöt esztendő Magyarországa, de az eddig elérteket sem szabad alábecsülni. Biztosan akadtak olyanok is, akik az Egyháztól is mást, olykor határozottabb fellépést, látványosabb társadal­ mi „jelenlétet” vártak volna el. Mindez igaz a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre is. Folyamatosan hallatszódnak elégedetlen, panaszos hangok, amelyek - jószándékúan, mindig az előrelépés elősegítésének igényével annak nem eléggé hangsúlyosan megmutatkozó katolikus jellegét, a kezdeti 11 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE célkitűzések hatékonyabb megvalósítását hiányolják. Tűi a folyamatosan jelentkező kisebb-nagyobb gondokon, annyit mindenképpen be kell látni: a társadalmi építkezés mindenhol, így az egyetemen is lassú folyamat, nem ha­ ladhat rohamléptekkel. Az új társadalmi rendszer csupán szabadságot adott a keresztény felfogás érvényesítésére, illetve bizonyos anyagi támogatást nyújt, de más hatásai által jóval inkább hátráltatja az oly sokszor emlegetett keresztény értékrend megtanítását, lehetséges alternatívaként történő megjelenítését a társadalom tagjai számára. Ha az építkezés lassú és terhes feladat is, nem szabad soha szem elől téveszteni a kezdeti célokat. Nagy a fe­ lelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, o tt tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, vi­ lágképet, az újra - Prohászka O ttokár szavait némileg átfogalmazva - „dia­ dalra törő” világnézetet is képviseli. M ert kevesebbet, m int a diadalt, nem tűzhetünk ki magunk elé célként. Nem szabad engedni, hogy T. S. Eliot fent említett félelmei valóra váljanak. Az egyetem indulását kísérő kicsinyes po­ litikai akadékoskodás már a múlté: itt vagyunk, működünk, a feltételek adottak, de az idő előrehaladtával felelősségünk is egyre nő. A mi problémá­ ink az egész magyar felsőoktatás, illetve az egyetemes kereszténység problé­ mái is. Nem vagyunk tehát egyedül a kiutak keresésében. Ha felmérjük a feladat nehézségét, és nem rettenünk vissza tőle, máris egy lépéssel közelebb kerülünk céljaink megvalósításához. * * * Egy ünnepi kötet szükségszerűen torz képet tár az Olvasó elé. A benne szereplő megnyilatkozásokban jóval inkább előtérbe kerülnek a felmutat­ ható - bár a sok probléma árnyékában olykor talán nem is kellően tudato­ sult - értékek, m int a kritikus hangok. A rra törekedtünk, hogy utóbbiaknak is teret adjunk, hiszen csak így válhat teljessé az elmúlt tíz év képe. Ez a könyv azonban nem csupán mementó, nosztalgikus visszaemlékezés kíván lenni, hanem céljaink szerint olyan általános érvényű igazságokat, célkitű­ zéseket gyűjt össze és tesz közzé, amelyek a katolikus egyetem, illetve jogi kara számára - ne féljünk a szótól - örökérvényű „programot”, elvi megala­ 12 �BEVEZETÉS pozást is adhatnak. Nem újdonságokról van szó, de olyan gondolatokról, amelyek a napi munka és a tanulással töltött évek alatt talán nem mindig je­ lentkeznek a megfelelő intenzitással az universitas tagjainak életében. M int minden gyűjteményes könyv, a miénk is szükségképpen hiányos. Mind arra érdemes személyek, mind arra érdemes gondolatok is maradtak ki belőle. Ennek ellenére reményeink szerint kiérződik belőle az a szeretet, amellyel az alapítók, az elmúlt tíz év tanárai és diákjai a katolikus egyetem felé fordul­ tak, és amely hitünk szerint nem csak az egyetem, hanem az egész társada­ lom helyes működésének nélkülözhetetlen alapja is. A szerkesztők Tanévnyitó ünnepség a budapesti királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1927. szeptember 26. Balról az első gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor 13 ��A katolikus egyetem és jogi kara ��Az európai kultúra keresztény gyökerei és a katolikus egyetemek Er d ő Pé t e r * Az Európai Unió Alkotmányszerződésének bevezetőjében a kereszténység említésének szükségességéről és alkalomszerűségéről szóló viták - függetle­ nül a kereszténységre utaló forma beiktatására irányuló erőfeszítések siker­ telenségétől - elmélyült reflexiót váltottak ki a katolikus vallás szerepével kapcsolatban földrészünk népeinek életében. A szó szoros értelmében vett felekezeti állam kontinensünkön ma már igen nagy ritkaság. Ebben az értelemben majdnem minden európai állam valamilyen módon el van választva a vallásoktól. Amikor azonban konkrét kérdésekben való törvényhozásról van szó, megnő az igény arra, hogy vala­ milyen kritériumot találjunk, valamilyen erkölcsi alapelvet, egy olyan érté­ ket, amelyet jogilag védelmezni lehet. Mielőtt az értékekről szóló fejtegetés­ be fognánk, röviden reflektálnunk kell az állam és a vallás kapcsolatára. Igaz, hogy az európai államok általában nem felekezeti, nem vallási államok, de ugyanígy igaz az is, hogy az állam egy bizonyos jogi struktúrát jelent, sőt talán a társadalom jogi kifejezésének is tekinthető. Ez legalábbis azokra az országokra érvényes, amelyek valódi és nem csupán névleges szuverenitás­ sal rendelkeznek. A nem szuverén országokban ugyanis lehetséges, hogy a jog egy másik társadalom szerkezetét, igényeit tükrözi. A társadalom viszont elválaszthatatlan a kultúrától. Természetesen a kultúrának is többféle meg- * Bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora (1998-2003) 17 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE határozása lehetséges. A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű pasztorális rendelkezésében egyfajta meghatározást kínál, amikor pontosítja azokat a jelentéseket, amelyekben a kultúra szót használja. „A kultúra álta­ lános elnevezésével - írja a konstitúció 53. pontja - mindazokat az eszközö­ ket jelöljük, amelyekkel az ember sokrétű lelki és fizikai adottságait megne­ mesíti és kibontja; amelyekkel hatalma alá igyekszik vonni magát a koz­ moszt a tudás és a munka segítségével, emberibbé teszi a társadalmi életet mind a családban, mind az egész polgári társadalomban a szokások és az in­ tézmények fejlődése révén; végül, az idők múlásával műveiben kifejezi, közli és megőrzi a nagy tapasztalatokat és szellemi törekvéseket, hogy azok sokak, sőt az egész emberi nem haladására szolgáljanak. Következésképpen a kul­ túrának szükségképpen van történelmi és társadalmi vonatkozása, és a kultúra szó gyakran szociológiai és etnológiai jelentést hordoz.” Az értékek és a vallás Ennek a meghatározásnak az alapján lehetségesnek tűnik úgy felfogni a kul­ túrát, mint olyan tényezőt, amely az emberi közösség egységét és így mé­ lyebb értelemben a közösség rendjét garantáló és megvalósító tényező. Ha az urbanisztikai szerkezet, az építészet, a művészet, a zene, a konyhaművé­ szet, az ünnepek, az emberi élet nagy pillanatainak, így a születésnek, egy emberpár közös élete kezdetének - melyet ma is minden eltérő értelmezés ellenére házasságnak merünk nevezni - vagy az emberi halálnak a méltó és ünnepélyes átélése szerves egységet alkotnak, akkor joggal beszélhetünk kultúráról. M inden kultúra középpontjában rendező elvként o tt találunk egy világképet, egy erre épülő világnézetet, mely általában éppenséggel va­ lamely vallás. Európa tele van keresztény templomokkal. Az év és a hét rit­ musa a keresztény szemléletet és a keresztény liturgiát tükrözi. A falvak és a városok tele vannak a keresztény művészet emlékeivel. Nem csupán az ilyen képeken és szobrokon szereplő jelenetek és személyek származnak a Szentírásból, de gyakran ezeknek a műveknek a történelmi összefüggése és gyakorlati funkciója is a katolikus vallásosság megnyilvánulása. Nemcsak a templomok fejezik ki a vallásos életet, hanem gyakran a köztéri szobrok és oszlopok is, amelyeket azért emeltek, hogy egy fogadalmat teljesítsenek, 18 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI vagy a közösség háláját fejezzék ki Istennek azért, hogy megszabadultak egy járványtól vagy más veszedelemtől. Mindez semmiképp sem jelenthet nosz­ talgikus vágyakozást egy olyan vallás iránt, amelyben már nem hiszünk, nem lehet ok arra, hogy úgynevezett „kulturális katolicizmust” kínáljunk fel a társadalomnak, vagyis a katolikus vallás olyan haszonelvű megközelítését, mely a vallást csak azért tartja szükségesnek, hogy kulturálisan megerősítse a társadalmat. A hiteles személyes hit nélkül a vallás pusztán kulturális for­ mája még azt a szerepet sem képes betölteni, amelyet társadalmi-politikai okból szeretnének tulajdonítani neki. A katolikus meggyőződés szerint, de egészséges filozófiai megfontolások alapján is elmondhatjuk, hogy az értékek nem alkotnak külön szektort, mely a valóság többi részétől el volna szigetelve. Az érték ugyanis olyan m i­ nőség, mely mindig valamilyen relációt, mindig valamilyen viszonyt jelöl. Egy dolog kereskedelmi értéke egy bizonyos pénzösszeggel fejezhető ki. Más dolgokról azt mondhatjuk, hogy azért van értékük, mert egy személy egész­ ségének javára válnak, vagy kényelmét, gyönyörűségét, jólétét szolgálják egy vagy több embernek. Mindig valamilyen relációról van szó. Az ember társadalmi viselkedésének tipikus értékei azokra a hatásokra vonatkoznak, melyeket az emberi cselekvések gyakorolnak a közösség életére a jelenben vagy a jövőben. Egyesek azt mondják, hogy a történelem főszereplőinek bi­ zonyos tetteit majd a történelem fogja megítélni, az emberiség történelm é­ nek ítélőszéke előtt lesznek elbírálhatók. De mennyit ér az egész emberiség? Mennyit ér az egész történelem? Van értelme, van értéke? Manapság egyes viselkedési formákat igen negatívan minősítenek, mert károsítják a környe­ zetet, pusztítják a természetet. De miért olyan értékes a természet és a kör­ nyezet? Bizonyára azért, mert a környezet a mi világunk, ez az a tér, ahol az emberiség él. A környezet értéke tehát összefügg az emberiség értékével. De éppen amikor arra keresünk alapelvet, hogy az egész világmindenség értékét meghatározzuk, vagy felfedezzük, beleütközünk a transzcendencia kérdésé­ be. Ha az univerzumon kívül nincs más valóság, hogyan tekinthetjük érté­ kesnek ezt az univerzumot? Pusztán úgy, hogy az emberhez viszonyítjuk? Az emberiség az univerzumon belül helyezkedik el. Hogyan térhetünk ki egy térben és időben magára hagyott, magányos emberiség szomorú víziója elől? Ennek a félelemnek vagy szomorúságnak az alapján érthetjük meg azt az 19 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE olykor lelkes, szinte fanatikus vagy kétségbeesett keresést, mely kapcsolatba akar lépni más, földön kívüli kultúrákkal, más értelmes lényekkel. A Biblia elbeszélése szerint az egész világ és maga az ember is Isten te­ remtménye. A nnak a másik valóságnak a léte, amely meghaladja az univer­ zumot, értéket és értelm et ad minden teremtménynek. Az egyedi és közös­ ségi emberi létezés küldetés-jelleget kap, fontos feladatként jelenik meg. A híres osztrák pszichológusnak, Alfred Adlernek immár klasszikussá vált vé­ leménye szerint sok pszichológiai jelenség mögött az a fő tendencia vagy szükséglet fedezhető fel, hogy fontosnak érezzük magunkat. Aki nem érzi magát fontosnak és hasznosnak senki számára, az nem látja már értelmét és értékét a saját életének sem. Ezért amikor értékekről szólunk, nem teljesen elvont és a létező valósá­ goktól elkülönült minőségekről beszélünk. Az olyan értékek, amelyek her­ metikusan el lennének szigetelve egymástól és a valóság többi részétől, nem vívhatnák ki megbecsülésünket, hiszen éppen az alapjuk hiányozna. Ami­ kor Max Weber a 20. század elején azt írta, hogy az olyan értékek, m int a jó, az igaz, a szép és a szent semmilyen kapcsolatban sincsenek egymással, úgy tűnik, hogy a kérdés felszínén maradt, és figyelmen kívül hagyta az értékek lényegét, vagyis azt, hogy azok egy reláció hordozói és kifejezői. Manapság úgy beszélni értékekről, hogy nem jelöljük meg alapjukat, nem utalunk arra a végső, transzcendens valóságra, amely egyedül értékessé teheti az összes többi valóságokat, nem lehet elegendő ahhoz, hogy optimizmust adjunk az egyénnek és kohéziót, összetartást a társadalomnak. És főként - eltekintve a pszichológiai és társadalmi funkciójuktól - az igazi értékek feltételezik, hogy az egész univerzumnak van valamiféle értéke, és így feltételezik az iste­ ni valóságot. Ebben az értelemben az értékek Európája is feltételez egy világ­ nézetet, egy vallást, vagy több vallást, egy bizonyos - kifejezett vagy bennefoglalt - istenismeretet. Katolikus hitünk túlmegy Isten és a teremtés létének felismerésén, és úgy szemléli a világot, m int megváltott világot, amelyben már működnek Isten országának erői. Az ember hivatása az üdvösség és az a boldogság, amelyben az emberi természet Krisztus személyében máris részesült. Ha az értékek relációt fejeznek ki, ha alapjuk az Istenhez való viszony, akkor ez a viszony minden személyt és minden dolgot értékessé tesz. Aki 20 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI hisz Istenben, aki szereti Öt, az tudja értékelni önmagát és az őt körülvevő világot. Tiszteletben tartja a környezetet, képes arra, hogy felelősen visel­ kedjék. De tudja értékelni az összes többi embert is. A hit és a vallás - külö­ nösen az isteni kinyilatkoztatáson alapuló vallás - olyan erők, amelyek sze­ mélyes és közösségi kapcsolatokat építenek. Krisztus legfőbb parancsa a sze­ retet. Isten és az embertárs szeretete. Bizonyos, hogy a többi emberek méltósága, nagysága, értéke elismerésének alapja főként az, hogy Istent elis­ merjük minden dolog léte és értéke forrásának, vagyis „menny és föld” te ­ remtőjének. A mások iránti keresztény szeretet sajátossága, úgy tűnik, éppen az ellenségszeretetben érhető tetten. Jézus arra hív fel, hogy m inden­ kit olyan nagylelkűen szeressünk, mint ahogyan maga Isten szeret minket. De hogyan szerethetjük mi az ellenségeinket? Mi nem vagyunk sebezhetetlenek, mint Isten, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne védekez­ zünk, és ne védjük meg azokat, akik közel állnak hozzánk. Szükségünk van a földi javakra is, hogy életben maradjunk. Nem jelenti azt az ellenségszere tét, hogy az ellenség személyének értékét többre kell becsülnünk, m int a saját értékünket? Mindez megoldódik Krisztus megváltó művének fényé­ ben. Ugyanis a mi életünk is örök érték. Ha nem végződik minden a földi halállal, akkor megengedhetjük magunknak, hogy utánozzuk Isten nagyvo­ nalúságát. Ez a keresztény látásmód pedig szükségképpen befolyásolja a sze­ mélyes kapcsolatokat a családban, a helyi közösségben, de az egész társada­ lomban is. És ezt el kell ismernünk minden gyengeségünk ellenére és m in­ den hiba ellenére, amit a hívő emberek a történelem során elkövettek. A katolikus egyetemek szerepe A kommunizmus összeomlása után sok országban szükségét érezték a Kato­ likus Egyház ébredésének és annak, hogy megújuljon szolgálata a társada­ lomban. II. János Pál pápa az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezé­ sében emlékeztetett arra a szerepre, amit ebben a szolgálatban a katolikus egyetemeknek be lehet és be kell tölteniük. Ezeken az egyetemeken a kuta­ tás szükségképpen azt is célul tűzi ki maga elé, hogy integrálja ismeretein­ ket; dialógust valósítson meg a hit és az ész között; ismereteinket etikai érzé­ kenységgel és teológiai perspektívával párosítsa. 21 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Úgy tűnik ugyanis, hogy a legnagyobb akadály, mely a világ és az ember problémáinak szintetikus látását gátolja, ma éppenséggel a gondolkodás fe­ lületessége, a hallgatólagos lemondás arról a lehetőségről, hogy megismer­ jük az igazságot, hogy objektív igazságokat ragadjunk meg. Ügy tűnik, hogy egy bizonyos gyenge gondolkodás, mely gyakran gyökeres szubjektivizmus jellegét ölti, kétségbe vonja magát az embernek azt a képességét is, hogy bár­ milyen valóságról objektív értékű ismeretet szerezzen. És a világról való szükséges ismeretek nélkül hogyan képes az emberi közösség sikerrel küzde­ ni és dolgozni a saját túléléséért? A vallás komoly tanulmányozása erősíti az összes többi tanulmányok szintetikus értékét, és valóban hasznossá teszi azokat a gyakorlat számára, pontosabban szólva az élet számára. A katolikus egyetemnek egyre inkább figyelemmel kell kísérnie a mai világ kultúráit, de az Egyházon belül létező különböző kulturális hagyomá­ nyokat is oly módon, hogy előmozdítsa az állandó és gyümölcsöző párbeszé­ det az Evangélium és a mai társadalom között. Azok között a kritériumok között, amelyek egy kultúra értékét jellemzik, első helyen szerepelnek az emberi személy iránti érzék, a személy szabadsága, méltósága, felelősségtu­ data és nyitottsága a transzcendens felé. A katolikus egyetemek azon igyekeznek, hogy megkülönböztessék, és he­ lyesen értékeljék a modern kultúra törekvéseit és ellentmondásait, hogy al­ kalmasabbá tegyék azt a személyek és a népek integrális fejlődése számára. Különösen is indokolt megfelelő tanulmányokkal és kutatásokkal elmélyülten tanulmányozni azt a hatást, amelyet a modern technológia, főként pedig a tömegtájékoztatási eszközök a személyekre, a családokra, az intézményekre és a modern kultúra egészére gyakorolnak. Védeni kell a hagyományos kultúrák azonosságát, segíteni kell őket, hogy befogadják a ma aktuális értékeket, de ne áldozzák fel saját örökségüket sem, mely gazdagságot jelent az emberiség egész családja számára. A pápai tanításból kiindulva megfigyelhetjük, hogy a globalizáció ma már különösen is jellemzi a tudományos életet és a felsőokta­ tást. Egyfelől nagyon igaz, hogy a tudomány egyetlen, és az egész emberiség közös kincsét kell, hogy alkossa, másfelől az egyes emberi kultúrák és az egyes népek az Isten által teremtett világ gazdagságához tartoznak. Azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a gyakorlatban a hit alapján erre a szintézisre törekedni, és hogy ennek milyen társadalmi funkciója van, le­ 22 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI gyen szabad éppen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem friss tapasztalataira hivatkoznom, hiszen ezt az egyetemet alig két évvel az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés kihirdetése után alapították. Kinek van szüksége a katolikus egyetemre? Sokaknak van szüksége rá. Sok értelmiségi ebben az országban azt várja egyetemünktől éppúgy, mint a Károli Gáspár Református Egyetemtől is, hogy olyan értelmiséget képezzen a jövő számára, amely alapmagatartásában különbözik a kommunista idők­ ben képzett értelmiség elterjedt szemléletétől és magatartásától. Ezt a re­ ményt tiszteletben kell tartani, de a katolicizmus nem kapcsolódik közvetle­ nül semmilyen párthoz, és semmilyen konkrét politikai vagy társadalmi programhoz. Minden karunkon oktatjuk az Egyház társadalmi tanítását, mégpedig a tanítóhivatal dokumentumai szerint, de ezeket az elveket töké­ letesen egyetlen konkrét politikai erő sem váltja valóra, bár természetesen lehetnek olyan csoportok, amelyek jobban hangsúlyozzák azokat az elveket, melyeket alapvetőnek tartunk, így például az élet és a család tiszteletét. Van azonban egyetemünknek egy másik sajátos jellemzője is, mely nagy reményt kelthet a társadalomban: lehetőséget nyújt ugyanis arra, hogy az értékeket egyfajta hierarchiába rendezzük. Az ilyen szemlélet pedig alkal­ mas a volt kommunista országokra olyan jellemző erkölcsi űr betöltésére. Ez az űr, amely a nyugati kultúrában is jelen van, mely magát valamikor keresz­ ténynek nevezte, egészen a felvilágosodás koráig vezethető vissza. Minden kultúra középpontjában —m int fentebb bemutattuk - valamilyen világné­ zet, sőt vallás áll. A szekularizáció európai kultúránkat eltávolította vallási alapjaitól. Ez a folyamat nem volt teljes, amíg az államok, az alkotmányok és magának a társadalomnak az általánosan elfogadott viselkedési szabályai nem kerültek ellentétbe az úgynevezett természetjoggal, mely az európai köztudatba nagyrészt a keresztény erkölcsi értékek alapján épült be. Mára a helyzet megváltozott. A természetjogot kétségbe vonják, illetve nem fogadják el mint az alkotmányok alapját. Maguk a nemzeti alkotmá­ nyokban és a nemzetközi dokumentumokban található emberi jogok sem világosak többé, és az emberek általában nincsenek tudatában annak, hogy mi indokolja ezeket a jogokat. Az élethez való jog például már nem rendel­ kezik olyan jelentéssel, amelyet mindenki egyaránt osztana. Ugyanígy utal­ hatnánk más szabadságjogokra is. A volt kommunista országok egyes politi­ 23 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kai és kormányzati csoportjai szerint ez a helyzet már olyan méreteket öltött, hogy fenyegeti az államok és társadalmak életéhez szükséges minimális er­ kölcs alapjait is. Ezért sokan kérik az úgynevezett történelm i egyházak segít­ ségét, vagy általában a vallásokét, hogy azok adják vissza a társadalomnak az értelmességbe vetett hitet és az erkölcsiséget. Mivel egyes országoktól eltekintve a volt kommunista országok általá­ ban még szekularizáltabbak, m int a nyugatiak, és bennük a szekularizáció is brutálisabb, erőszakosabb formában jelentkezett, ezért más a politikai té­ nyezők és a közélet felelőseinek reakciója is: sokan erőteljesebben és világo­ sabban kérik, szinte követelik az egyháztól, hogy újra alapozza meg erkölcsi­ leg a társadalom életét. Bárhogyan is álljon a dolog, ez a kihívás nagyon ígé­ retesnek tűnik a nyugati kultúra egészének fejlődése szempontjából. Fontos azonban, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy a katolikus hit egyetemes üzenetet hordoz, amely éppen ezért nem kötődhet kizárólagosan egyetlen kultúrához sem. Az Evangélium örömhíre minden népnek szól, és ha úgy tűnik, hogy kultúránk elveszítette keresztény gyökereinek jelentős részét, ez azt jelenti, hogy ugyanazt a problémát találjuk magunk előtt, és ugyanazt a missziót kell vállalnunk, m int amit a világ minden más kultúrájával kapcso­ latban. Ez pedig az inkulturáció örök témája, vagyis azé a képességé, hogy tanúságot tegyünk Krisztus Evangéliumáról a különböző kultúrák környe­ zetében. 24 �Pázmány Péter egyeteme HORVÁTH ATTILA - KOLTAY ANDRÁS Az „egyetem” szavunk a nyelvújítás idején keletkezett, a latin universitas szót fordították le magyarra, amely eredetileg a tanárok és a tanulók összességét jelentette. (A kifejezést elsőként Verseghy Ferenc használta 1805-ben.) Az egyetem a középkor egyik legjelentősebb és legmaradandóbb alkotá­ sa. Az ókorban az egyes elismert tudósoknak saját iskolái voltak. A XII—XIII. században, amikor minden rend, népcsoport, foglalkozási csoport kialakította a maga szokásjogát, egyúttal megpróbálta kivívni magának a saját privilégiumait és autonómiáját is. A Corpus Juris Civilis szerint szerve­ ződve a professzorok és hallgatók fogtak össze a tanulás és a tudományos ku­ tatások művelése érdekében. Az egyetem polgárai maguk választhatták meg elöljáróikat, alakíthatták ki statútumaikat és bíráskodhattak tagjaik fe­ lett, a stúdiumokat sikeresen befejező hallgatóknak pedig tudományos foko­ zatot adhattak. Az első egyetemek még szabadon, ex consuetudine alakultak ki (Párizs­ ban, Oxfordban, Bolognában). A XII. században már - felismerve az egye­ tem jelentőségét - pápák és uralkodók alapították az universitasokat. így vetette meg az alapját XI. Gergely pápa a toulouse-i (1229), IV. Ince a római (1244-45), II. Frigyes császár a nápolyi (1224) egyetemnek. A német egye­ temi oktatás a XIV. században indult meg (Prágában 1348-ban, Bécsben 1361-ben, Heidelbergben 1368-ban, Kölnben 1388-ban). Ekkor alakultak ki az egyetem alapításának jogi feltételei: az uralkodói privilégium-leveleket - alapos vizsgálat után - a pápának kellett jóváhagynia. Magyarországon I. (Nagy) Lajos az ország akkor legsűrűbben lakott ré­ szén, Pécsett alapított egyetemet, melyet V. Orbán pápa (1362-1370) 25 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek A Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem főépülete Nagyszombatban 26 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME 1367'ben hagyott jóvá. Az egyetem az alapító halálát követő zűrzavaros időszakban 1390-ben beszüntette működését, és püspöki főiskolaként m ű­ ködött tovább. Nem bizonyult maradandó alkotásnak a Zsigmond által alapított óbudai (1395) és a Mátyás által létrehozott pozsonyi (1467) universitas sem. Ezzel le is zárult a középkori magyar egyetemalapítások sora. A követke­ ző időszakban létrejött egyetemek már új művelődési igények szolgálatában, a reformáció és ellenreformáció küzdelmeiben és hatása alatt fejlődtek. A török hódoltság m iatt Magyarország elveszítette fővárosát és az ország ko­ rábban legsűrűbben magyarlakta területét. A Bécsben székelő Habsburgházi uralkodók pedig nem tartották fontosnak egy magyar egyetem ügyét. Forgách Ferenc esztergomi érsek vezetésével az 1611 -es zsinaton már kör­ vonalazódtak a magyar katolikus megújulás egyes lépései, a megvalósítás azonban érseki székben utódjára, Pázmány Péterre (1616-1637) maradt. Ö - legsürgetőbb feladatként - elsőként a papnevelést szervezte meg (a bécsi Pazmaneum alapítása, a nagyszombati, Oláh Miklós által 1566-ban alapított szeminárium feltámasztása, a római Collegium Hungaricum fej­ lesztése is nevéhez fűződik). A bíboros azonban nem feledkezett meg a világiak katolikus szellemű képzéséről sem. Pázmány Péter - aki maga is tíz évig tanított a grazi egyete­ men - a katolikus vallás terjesztése és a nemzet méltóságának emelése érde­ kében alapította meg az egyetemet, a török hódoltság m iatt Nagyszombat­ ban - mely város 1543 óta volt az esztergomi érsek székhelye - , 1635. május 12-én. A jezsuiták jelenléte és egyházi központ-jellege miatt döntött a város mellett, a másik lehetséges megoldással, Pozsonnyal szemben. „Minden más eszköznél előbbrevalónak tűnt föl előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkor­ mányzásra és az állam szolgálatára alkalmas embereket képeztessenek.” - áll az alapítólevélben. Az egyetem anyagi alapját részben а VIII. Orbán pápától kapott 40 000 forint - mely Pázmány három évvel azelőtti római útjának költségeit „térítette meg” -, illetve az érsek által adott 60 000 forint vetette meg. Pázmány Péter régi szokás szerint az alapítás megerősítése érdekében a pápához fordult, de a pápa - mivel csak a teológiai és a bölcsészettudományi kar megalapítására volt elegendő pénz, és ezért a jogi és az orvosi kar hiány­ 27 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE zott - az intézményt az egyetemek kiváltságával felruházni vonakodott. így h át Pázmány az egyetemet a Jezsuita Társaságra bízta, amely rendelkezett az egyetemi rang adományozásának jogával, és emellett kiváló tanárokkal látta el az egyes tanszékeket. M indem ellett azt is elérte, hogy II. Ferdinánd német-római császár 1635. október 8-i privilégiumlevelével nemcsak hogy elismerje alapítását, hanem ugyanazon jogokkal ruházza fel, m int a kölni, bécsi, mainzi, ingolstadti, prágai, olmützi és grazi egyetemeket. Az 1635. no­ vember 13-án tartott szentmisén a nagyszombati székesegyházban nyújtotta át Dobronoki György rektornak az egyetem alapító oklevelét és az azt meg­ erősítő királyi okiratot. Jászberényi Tamás jezsuita szerzetes, a bölcsészettu­ dományi kar első dékánja túlzás nélkül tehette fel a szónoki kérdést évnyitó beszédében: nem lehet tudni, vajon nem Szent István jobbja működött-e az érsek áldott keze által. A jogban jártas egyháziak és világiak hiánya az egyetemalapító utódát, Lósy Imrét arra indította, hogy 1642-ben 15 000 forintot hagyjon végrende­ letében az egyetem jogi karának alapítási költségeire. Utóda, Lippay György érsek - aki élenjáró résztvevője volt a Wesselényi-féle összeesküvésnek, de még felelősségre vonása előtt meghalt - pedig így írt végrendeletében (1665): „Nagyszombatban az akadémián a jogtudományi kar alapítására h a­ gyok tizenötezer forintot; tartassék ebből a polgári jognak egy, a kánonjog­ nak egy doktora. Hogyha a kánonjogtudomány tanításának terhét a jezsui­ ta-atyák magukra akarják vállalni, adassék nekik évi háromszáz forint; a többiből tartassék a hazai jog tanára”. Lippay tizenötezer forintos alapítványa - Lósy korábbi tizenötezer forin­ tos hagyatékával együtt harmincezerre növekedvén - lehetővé tette az egyetem bővítését, és halála után néhány hónappal (immáron Szelepcsényi György érseksége idején), 1667. január 16-án megnyílhatott a jogi kar. A kar programjában jelentős súllyal szerepelt a hazai anyagi és eljárási jog oktatása, a kánonjog és a római jog mellett. Kitűzött célja volt az egyetemnek a közös jog tételeivel a hazai jog hiányait és érdességét orvosolni, tehát a jog tanításán keresztül a recepciós-jogegységesítő törekvéseket érvényre juttatni. A hazai jog oktatását olyan fontosnak tartották, hogy erre az alapító levél elő­ írásaiban külön kitértek: „A tanárokat és a római [császári] és hazai jog taní­ tásának módját illetőleg úgy végeztünk és úgy határoztunk, hogy három tanár 28 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME állíttassák be, kiknek ketteje a hazai jogot, tudniillik Magyarország szokásjo­ gát, vagyis a törvénykönyvet, mit Hármaskönyvnek hívunk, a jogintézmé­ nyeket és a törvénycikkelyeket adják elő és pedig ezeknek egyike elméletileg [az anyagi jogot] a másika pedig gyakorlatilag [az alaki jogot] adja elő, a mind­ két jognak, tudniillik a kánoni és a római és a hazai jognak törvénynyé vált szokását a törvényes per többi szükségleteivel [a peres eljárással] együtt, mind a nyolcados és megyei s a többi rendes és alsóbírósági ügyeket, mind pedig a szabad városok, a támokjogi és szentszéki ügyeket illetőleg a perben előfor­ dulni szokott ügyiratok felhozott példáival együtt. A harmadik végül tanítsa Justinianus rendeletéit és tanítmányait, az egész római törvénytárt és glossáit, azokhoz tartozó mellékletekkel együtt. A jogtudós tanárok főleg arra töreked­ jenek, hogy a hazai jogot, amennyiben lehetséges, vessék egybe a római és a kánonjoggal s a mik a mieinkből hiányoznának, azokból törekedjenek kiegé­ szíteni.” Mindennek a jelentőségét akkor értékelhetjük igazán, ha tekintetbe vesszük, hogy francia jogot 1679-ben Párizsban, német jogot pedig 1709-ben Wittenbergben tanítottak először. 1760-tól kezdtek tanítani természetjogot, majd 1769-től az általános közjogot, a hazai közjogot, a büntetőjogot és a politikát. Ezután fokozatosan szélesítették a tananyagot újabb és újabb jogágakkal, tantárgyakkal. Az intézményt Mária Terézia 1773-ban - a jezsuita rend feloszlatása után - királyi magyar egyetemmé alakította („államosította”), ekkor egészí­ tette ki orvosi karral (1769), és tette ezáltal valódi egyetemmé, másrészt a kormányzat ellenőrzése alá vonta az oktatást, és elvárta, hogy a birodalomhoz hű jogászokat, állami tisztségviselőket képezzenek. Az egyetem 1777-ben Budára költözött, Kempelen Farkas kamarai tanácsos szervezte meg a költöz­ tetést tutajokon és hajókon. A királynő által kiadott Ratio Educationis (1777) a politikai kamarai tudományokat áttette a bölcsészettudományi kar­ ról, így jött létre a jog- és államtudományi kar. Az egyetem a királyi palota épületét kapta meg, míg a teológiai kar a volt jezsuita kolostorba költözött. A költözéssel járó építkezések Mária Terézia sürgetése ellenére is csak lassan haladtak, és csak 1780-ra fejeződtek be. Március 15-én az uralkodónő kiadta az egyetem második alapítólevelét. A királynő uralkodásának negyvenedik évfordulóján Buda királyi várában ünnepélyesen megnyílt az egyetem, ava­ tása alkalmából a kor egyik legnagyobb szabású ünnepségét rendezték. 29 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 1784'ben II. József- Budát igazgatási központnak jelölve k i-a z egyete­ m et Pestre költöztette. A jogi és bölcsészeti kar a volt pálos kolostorba ke­ rült (Papnövelde u. 7.). 1782-ben az egyetem mérnöki intézettel és állatgyógyintézettel bővült. A reformkor politikai mozgalmaitól igyekeztek elszigetelni a jogi kart, így a magyar nyelv csak az 1845/46-os tanévtől kezdve lett hivatalos oktatá­ si nyelv, a latin helyett. Az 1848. március 15-i pesti forradalmat az egyetemi ifjúság indította el, és a forradalom kezdeti eseményeiben a diákság volt az igazi tömegbázisa a radikális dem okratáknak. Az egyetemi ifjúság már két nappal a forradalom után összeállította kilenc pontos javaslatát a felsőoktatás reformjára vonat­ kozóan. A forradalomnak az egyetemmel kapcsolatos első vívmánya az 1848. évi 19. te. volt, amely egyrészt az egyetemet az országgyűlésnek felelős val­ lás- és közoktatási miniszter felügyelete alá helyezte, másrészt deklarálta a tanulás és a tanítás szabadságának elvét. A szabadságharc leverése után az egyetem elvesztette autonómiáját, és a német lett a hivatalos oktatási nyelv. A jogi karon o k tato tt tárgyak között túlsúlyossá vált az osztrák jog. Betiltották a jogászbált és a magyar ruhák használatát. A helyzet 1860-ra annyira feszültté vált, hogy a hallgatók tün­ tetéseket szerveztek, melyeket az abszolutista kormányzat brutális módon oszlatott fel. A reformkorban kezdődött harc a magyar tanítási nyelvért vég­ legesen csak 1868-ban érte el célját. A jogi kar szakmai-politikai súlya a kiegyezést követően jelentősen megváltozott. Nem csak az autonómiáját nyerte vissza, hanem a kor megha­ tározó politikusai, jogászai is innen kerültek ki. Eötvös József és Trefort Ágoston miniszterek nevéhez fűződik az egyetem megújulása. 1874-ben készült el a központi épület Szerb utcai szárnya, majd az elkövetkezendő években számos új épületet emeltek, melyek elszórva helyezkedtek el a városban. A XIX. század utolsó harmadában a hallgatók száma 3200 körül volt, több mint telük jogász. A Károlyi Mihály nevével fémjelzett népköztársaság - de különösen a Tanácsköztársaság —diktatórikus módon avatkozott bele az egyetem és a jogi kar életébe. Az előbbi a kar akarata ellenére hozott létre tanszékeket és 30 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME nevezett ki oktatókat, míg az utóbbi megszüntette a jogi oktatást, helyette a kar épületében marxizmust tanítottak. A viharos történelmi események és a társadalmi feszültségek némi kon­ szolidálódása után az egyetem újra a megszokott rendjében működött. Az egyetemi tanács hamarosan kezdeményezte az alapító Pázmány Péter nevé­ nek felvételét. A vallás- és közoktatási miniszter 153425/1921. IV. számú le­ iratában közölte, hogy a kormányzó 1921. szeptember 1-jén hozzájárult a névváltoztatáshoz. Az 1920-as években Klebelsberg Kunó minisztersége idején az oktatást stratégiai kérdésként kezelték, a Trianonban meggyengült ország minden erejét arra összpontosította, hogy bemutassa a világnak a magyarság európai műveltségét. Jelentős összegeket fordítottak ösztöndíjakra és a külföldi kul­ turális kapcsolatok ápolására. Az 1930-as évek átlagosan 6000 hallgatójá­ nak egyébként közel egyharmada volt jogász. Az egyetem alapításának 300. évfordulójára készült jubileumi díszzászló 31 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 1950-ben, a szovjet m intát másolva először leválasztották az egyetemről a Hittudományi Kart, majd 1951 elején az Orvostudományi Kart az újon­ n an felállított Egészségügyi Minisztérium alá rendelték. (Ennyire szervilis módon egyik szocialista ország sem követte a moszkvai direktívákat.) Az egyetem ezután nem viselhette tovább alapítója nevét sem, ezért vette fel a többször is Nobel-díjra jelölt világhírű fizikus, Eötvös Loránd nevét (1950). A nemzetközi hírű oktatói kar jelentős részét eltávolították, és megbízható kádereket neveztek ki helyettük. A Hittudományi Kar önállósult, és Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia, később Pázmány Péter H ittu­ dományi Akadémia néven, egyházi intézményként folytatta tovább tevé­ kenységét, felkészülve a túlélésért folytatott harcra. Az ellenfelek az orszá­ got idegen uralomnak alávető politikai hatalommal karöltve mindent meg­ tettek a keresztény hit és szellemiség legfőbb magyarhoni tudományos műhelyének szétzúzásáért. A hatvanas évekre nagyjából konszolidálódott a helyzet, de a vallási-egyházi kérdésekben illetékes Állami Egyházügyi Hiva­ tal továbbra is ellenőrzése alatt tartotta az intézményt. A II. Vatikáni zsinat (1962-1965) hatására megszűnt a nemzetközi elszigeteltség, és létrejöhet­ tek kapcsolatok külföldi egyetemekkel. Az 1960-as évek második felében bevezetett új gazdasági mechanizmus az Eötvös Loránd Tudományegyetem és jogi kara életében is pozitív fordula­ tot hozott. Liberalizálódott az oktatás, egyre több tehetséges oktató került a tanári karba, és lehetővé vált - ha csak korlátozott módon is - , hogy a kar nemzetközi kapcsolatokat építsen ki. A nyolcvanas években a karon kiala­ kult ellenzéki csoportokból, oktatókból és hallgatókból került ki a rendszerváltozást előkészítő politikai elit jelentős része. 1989-ben megszűnt a pártirányítás, eltörölték a kötelező oroszoktatást, valamint a marxista ideológiát sulykoló tárgyakat, és visszaállították az egyetem autonóm iáját. Ekkor merült fel a logikusnak tűnő ötlet, hogy a Hittudományi A kadém ia - újra egyetemi karként - kerüljön vissza az ELTE szervezetébe. A tisztán egyházi intézmény „visszacsatolásához” azonban az Apostoli Szentszék hozzájárulására lett volna szükség. Ez azonban nem érkezett meg, a Vatikán szívesebben támogatta az önálló katolikus egyetem megalapítását, amely, miután a magyar állam 1990-ben elismerte a H ittudo­ mányi Akadémia egyetem-jellegét, lehetővé is vált. Az állami egyetemen 32 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME történő teológiai képzés másik akadályát az állam és az egyházak - a módosí­ tott Alkotmány által deklarált - szigorú elválasztása képezte. Az új törvé­ nyek alapján lehetővé vált nem állami egyetemek alapítása, míg az 1990. évi IV. törvény az egyházi oktatási intézmények megfelelő finanszírozását garan­ tálta. Elkezdődhetett tehát a katolikus egyetem szervezése, amely 1992-ben jött létre, a Bölcsészettudományi Kar alapításával. A meglévő két karhoz 1995-ben a Jog- és Államtudományi, majd 1998-ban az Információs Tech­ nológiai Kar csatlakozott. A vatikáni Katolikus Nevelés Kongregációja 1999. március 25-i határozatával az egyetemet szentszéki alapításúvá tette. Az egyetem és a jogi kar további történetét azonban nálunknál avatottabbaktól ismerheti majd meg e kötetből az Olvasó. 33 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE A nagyszombati egyetem alapítólevele Pázmány Péter megalapítja az egyetemet. Temple János festménye (1885) 34 �A Nagyszombati Egyetem alapítólevele" Mi Pázmány Péter, Isten kegyelméből a Szent Római Egyháznak Illyriai Szent Jeromosról nevezett presbiter bíborosa, az esztergomi főegyházmegye érseke és ugyanezen helynek örökös grófja, a magyar birodalom prímása, az apostoli Szent­ szék született Követe, Főszekretárius és Kancellár és a Szentséges Császári és Királyi Felség Belső Tanácsosa stb. Gyakran aggódva fontolgattuk magunkban, hogyan tudnánk a katolikus hitet Magyarországon elterjeszteni és a nemes magyar nemzet méltóságának is szolgába. Minden más eszköznél előbbrevalónak tűnt föl előttünk, hogy Tudomá­ nyos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek. Nem is hiányzott belőlünk sem a kedv, sem az igyekezet e dologra, de a haza sze­ rencsétlensége és más sürgősen szükséges alapítások mindezideig visszatartottak, hogy kívánságunknak eleget tehessünk. Most azonban, minthogy - Isten áldásá­ ból, aki igyekvőseinket égi kegyelmével kísérte - némi anyagi eszközök állnak ren­ delkezésünkre, úgy látszik, tehetünk valamit, ha nem is éppen a dolog nagyságá­ hoz, de mindenesetre a lesújtott haza helyzetéhez illőt. Elvégeztük azért a nagyon tisztelendő Vitelleschi atyával a Jézus társaság általános főnökével, hogy beleegyez­ zék a jézustársasági atyák nagyszombati kollégiumában egyetem emelésébe és annak minden gondját és kormányzását a Társaságra vállalva, az alant követ­ kező feltételekkel és módokon lássa el. Midőn tehát a Generális atya az Isten dicsősége és a hit ügyének előmozdítása iránti buzgalmából ajánlatunkat az egész Társaság nevében elfogadta, mi is a már előbb megtett és minden részében érintet-* * Az itt közölt magyar fordítást Sík Sándortól vettük át: In P á z m á n y P é t e r r e m e k e i . Ardói Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, é. n. 346-348. o. 35 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lenül maradó nagyszombati kollégiumi alapítványon, valamint azokon a jövedék meken kívül, amelyeket a nagyszombati kollégium eddig bírt, Dobronoky György tisztelendő' atyának, a Jézustársaság nagyszombati kollégiuma rektorának, egy­ szer s mindenkorra kezéhez szolgáltattunk 60 000 magyar forintot. Ezenfelül csá­ szári kötelezvényt adtunk át ugyanezen Rektor atya által a Társaságnak 40 000 forint folyósítandó összegről, hogy így egészben 100 000 forintnyi summa kelet­ kezzék. Akarjuk tehát, hogy a Társaság először ezt az összeget Magyarországon kívül biztos helyen vagy hasznos javak vételére, vagy kamatozásra fordítsa úgy, hogy ezen összeg gyümölcseiből a kollégiumnak az iskolákkal együtt alapjaiból való felépítését siettetni és a szükséges professzorokat alkalmazni lehessen. Miután pedig a kollégium és iskolák számára szükséges épület megépült és az egész 100 000 forint tőke kamatra vagy javak vételére teljesen kihelyeztetett, azután annak kamataiból évenként 1000 forintot szegény tanulók ellátására kell fordí­ tani az általunk Nagyszombatban emelt Szent Adalbert-otthonban (akkor is, ha a mondott otthon helyváltozatás következtében más városba kerülne). Ez a költ­ ség azonban, amint előrebocsátottuk, csak abban az esetben kötelezi a Társasá­ got, ha a mondott építkezések befejeződnek és ha a hátralevő 40 000 forintot is (mert egyedül ebből akarjuk ellátni a Szerit Adalbert-otthont 1000 forint költség­ gel) О Császári Felségétől megkapják és kihelyezik. És ha idő múltával, (ha Isten Magyarországot a török igától megszabadítja), alkalmasabb város találkoznék az Egyetem számára, szabadságában álljon a Társaságnak ezt a mi alapításunkat az Egyetemmel együtt máshová átvinni, úgy azonban, hogy az esztergomi egyházme­ gyén kívül ne kerüljön és a nagyszombati kollégiumnak előbbi alapítványa érintet­ len maradjon. Ha pedig (amitől a kegyelmes Isten óvjon) az Egyetem Magyaror­ szágon nem állhatna fönn tovább, hanem külső vagy belső ellenség erőszakából megtörténnék, hogy a társaság atyái távoznának, és minden reménység elveszne hamaros visszatérésükre; ez esetben köteles legyen a Társaság a fönt nevezett tőke kamatát és gyümölcsét Magyarországon kívül magyar kispapok használatára for­ dítani, úgy, hogy belőle papságra alkalmas ifjak neveltessenek és kötelesek legye­ nek fölszentelésük után Magyarországra visszatérni. Abban az esetben, ha a Társaság atyái távoznának Magyarországról, de reménység lenne, hogy csak néhány évig lesznek távol, azt akarjuk, hogy időközben az egész kamat megőriztessék a kollégium kárainak a visszatérés utáni jóvátételére (mert efféle mozgalmakban ilyenek be szoktak következni), vagy pedig az elköltöző személyek ellátására for- 36 �A NAGYSZOMBATI EGYETEM ALAPÍTÓLEVELE dítsák a kamatpénzt. Ha pedig akárhány év eltelte után a T ársaságnak ismét sza­ bad lenne Magyarországba visszatérni és az Egyetemet folytatni, változatlan aka­ ratunk, hogy ha a kispap nevelés megszűnik a tőlünk átruházott összeg gyümöl­ cseit a Társaság atyái az Egyetem előbbi használatára fordítsák és az Egyetem folytatódjék. Köteles lesz a Társaság arra is, hogy Nagyszombatban még ebben az 1635. évben egy filozófiai kurzus legyen etikával és matematikával együtt, a sko­ lasztikus teológia két professzorával. Legyen azonkívül ezen az egyetemen egy Szentírás-magyarázó tanár, egy professzora az Eseteknek, egy a Vitáknak, hason­ lóképpen a szent nyelvnek és az akadémiai fokozatokra emelések a máshol szokott módon történjenek. Esztergomi érsek utódainknak és az érseki szék megüresedése idején az esztergomi káptalannak semmi más jogot nem akarunk ugyan engedé­ lyezni ezen általunk emelt Egyetemet illetőleg, mint amit a közjog engedélyez az egyes helyek egyházi elöljáróinak, mégis ugyanezen utódainknak és az érseki szék megüresedése idején az esztergomi káptalannak felhatalmazást adunk, hogy az ezen levelünkben meghatározott és a Társaság atyáitól elfogadott kötelezettségük szorgos betöltésén és teljesítésén őrködjenek, sőt ez kötelességük is legyen. Kivévén azonban mindenben a professzorok háborítatlanságát, kivévén még az előadások menetét és azt a módot, amelyet a Társaság, Institutiója szerint, az akadémiák kormányzásában használ. Ugyancsak utódainknak és az érseki szék megürese­ dése idején az esztergomi káptalannak ezt az egyetemet melegen gondoskodásába ajánljuk és gyarapítását s előbbre vitelét nagy szeretettel szívükre kötjük. Végre amint mi mindezeket a katolikus hit előmozdításának tiszta és őszinte szándékából és a drága haza felemelésére tesszük, akként a jóságos Istent lelkűnkből kérjük, vegye kegyelmesen a jóakarat ez áldozatának illatát és alapításunkra árasszon bőséges áldást, hogy az ő nagy Neve dícsőíttessék mindörökké. Költ Pozsonyban, az Úrnak 1635. esztendejében, május 12-én. Pázmány Péter a Szentséges Római Egyház presbiter bíborosa, esztergomi érsek s.k. 37 ��II. János Pál pápa Ex corde Ecclesiae apostoli rendelkezése a katolikus egyetemekről* BEVEZETÉS 1. Az Egyház szívéből született katolikus egyetem abba a hagyományfolyamba tartozik, amely visszavezethető az egyetem mint intézmény ere­ detéhez. Az egyetemet mindenkor az alkotás, az emberiség javáért ter­ jesztett tudás központjának tekintették. Hivatásánál fogva az Univer­ sitas magistrorum et scholarium a kutatásnak, oktatásnak és nevelésnek szenteli magát, ahol a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal. A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-j át, amely az igazság keresésének, felfedezésének és közvetítésének örömét jelenti a tudás minden területén. A katolikus egyetem privilégiuma, „hogy a valóság két rendszerét szellemi erőfeszítéssel egyesítse, amelyeket túl gyakran állíta­ nak szembe egymással, mintha ellentétek lennének: az igazság keresése és az a bizonyosság, hogy az igazság forrása már ismert”.*1 [...] 4- A katolikus egyetem kiváltsága és felelőssége, hogy fenntartások nélkül az igazság ügyének szentelje magát. Ily módon szolgálhatja egyidejűleg az ember méltóságát és az Egyház javát, az Egyházét, melynek „titkos meg­ győződése, hogy az igazság valódi szövetségese... és hogy a tudás és az * Fordította: Széchényi Kinga, lektorálta: Erdő Péter. A szöveget rövidítve és csökkentett jegyzettel közöljük. Alapkiadás: Szent István Társulat, 1991. 1 II. JÁNOS PÁL pápa: Beszéd a Párizsi Katolikus Intézetben, 1980. június 1. 39 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE értelem hű szolgái a hitnek”.2 Anélkül hogy bármi módon elhanyagolná a hasznos tudás megszerzését, a katolikus egyetem azzal tűnik ki, hogy a természet, az ember és az Isten teljes igazságát kutatja. Korunknak nagy szüksége van erre az önzetlen szolgálatra, amely az igazság jelentését hir­ deti, azt az alapvető értéket, mely nélkül a szabadság, igazságosság és az emberi méltóság megszűnik. A katolikus egyetem az egyetemes hum a­ nizmus eszközével az igazság minden aspektusának kutatását szolgálja, annak fontos kapcsolatát a legfőbb igazsággal, Istennel. Ezt félelem nél­ kül, lelkesedéssel teszi a tudás m inden területének szolgálatában. Tuda­ tában van annak, hogy előtte jár az, aki „az Út, az Igazság és az Élet”, a Logosz, aki Szentlelke értelmével és szeretetével képessé teszi az embert arra, hogy saját értelmével megtalálja a végső valóságot, melynek ő a kezdete és vége, és egyedül ő képes teljességében adni azt a bölcsessé­ get, amely nélkül veszélyben lenne a világ jövője. [...] 6. A katolikus egyetemen létrejön az Evangélium mérhetetlen gazdagságú üdvözítő üzenetének találkozása a hatalmas és változatos tudomány­ ágakkal, melyekben az Evangélium gazdagsága ölt testet; a katolikus egyetem lehetővé teszi az Egyház számára, hogy páratlanul termékeny dialógust folytasson a különböző kultúrákban élő emberekkel. Az ember életének a kultúra ad méltóságot, és miközben Krisztusban találja meg a teljességet, nem lehet kétséges, hogy az Evangélium megérinti és meg­ újítja az ember minden dimenzióját, és egyúttal gyümölcsözően hat a kultúrájára is. 7. Mai világunkban, amelyet a tudomány és technológia gyors fejlődése jel­ lemez, a katolikus egyetem feladatai még fontosabbak és sürgősebbek. A tudományos és technikai felfedezések hatalmas gazdasági és ipari növe­ kedést eredményeznek, ez azonban elkerülhetetlenül igényli a hasonlóan fontos cél kutatását, annak garantálására, hogy az új felfedezéseket az 2 JOHN H enry N ew m an kardinális: T h e id e a o f a Company, 1931. 40 U n iv e r s ity . London: Longmans, Green and �EX CORDE ECCLESIAE egyén és az egész társadalom javára használják fel. H a minden egyetem felelős a cél kutatásáért, a katolikus egyetemnek különösen meg kell felelnie ennek az igénynek: keresztény inspirációja segítségével a kutatás erkölcsi, lelki és vallási dimenzióival is rendelkezik, és a tudomány és technika eredményeit a teljes emberi személy perspektívájából méri fel. Ebben az értelemben a katolikus egyetemek állandó megújulásra hivatottak, m int egyetemek és mint katolikusok egyaránt. Mert „ami veszélyben van, az a tudományos és technikai kutatás, a társadalmi élet és a kultúra igazi jelentősége, de még mélyebb szinten maga az emberi sze~ mélyiség jelentősége”.3 Az ilyen megújulás teljes tudatosságot igényel abban, hogy egy egyetem, katolikus jellegénél fogva, inkább alkalmas az igazság elfogulatlan kutatására, olyan kutatásra, amely nincs alárendelve és nem függ semmiféle érdektől. 8. Miután a Sapientia Christiana kezdetű apostoli rendelkezésben az egyházi fakultásokkal és egyetemekkel foglalkoztam, kötelességemnek éreztem, hogy hasonló dokumentumot adjak ki a katolikus egyetemekről „Magna C harta”'ként, mely tartalmazza az Egyház hosszú és gyümöl­ csöző kapcsolatát az egyetemekkel, valamint az o tt szerzett tapasztala­ tait; nyitott az eljövendő eredményekre, melyek bátor alkotóképességet és szigorú hűséget igényelnek. [...] IDENTITÁS ÉS KÜLDETÉS A katolikus egyetem identitása 1. Jelleg és célok 12. Minden katolikus egyetem, mint egyetem, tudományos közösség, amely szigorúan és kritikusan segíti elő az emberi méltóság és a kulturális örök­ ség védelmét és fejlődését kutatással, oktatással és azokkal az egyéb 3 II. JÁ N O S PÁL pápa: Felhívás a katolikus egyetemek nemzetközi kongresszusához, 1 9 8 9 . április 15. 41 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tevékenységekkel, melyeket a helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeknek nyújt. Rendelkezik azzal az intézményi autonómiával, mely a haté­ kony működéshez szükséges, és garantálja tagjainak az egyetemi sza­ badságot mindaddig, amíg az egyén és a közösség jogai az igazság és a közjó határai között maradnak. 13. A katolikus egyetem célja, hogy intézményes módon biztosítsa az egyete­ mek világában a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt a társadalom és kultúra jelentős problémáival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katolikus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendel­ keznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi kö­ zösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tudás növekvő kincsestáráról, melyhez a katolikus egyetem saját kutatásával keresi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; 4- intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy csa­ ládjának szolgálatára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet. 14. „E négy jellegzetesség fényében nyilvánvaló, hogy az oktatás, kutatás és minden egyetemi tevékenység mellett a katolikus egyetem intézményi elkötelezettséggel kapcsolja munkájába a keresztény üzenet sugalmazását és világosságát. Ezért a katolikus egyetemet a katolikus eszmék, maga­ tartás és elvek hatják át. Ezek irányítják az egyetemi tevékenységeket, figyelembe véve e tevékenységek mibenlétét és autonómiáját. Egyszó­ val a katolikus egyetem, mivel egyetem és katolikus is, a tudomány különböző ágait reprezentáló tudósok közössége, és olyan egyetemi intézmény, melyben hathatósan jelen van és működik a katolicizmus.”4 4 U U n i v e r s i t é C a t h o l i q u e d a n s le m o n d e m o d e r n e . Document final du 2eme Congres des Délégues des Universités Catholiques, Rome, 1972. 42 �EX CORDE ECCLESIAE 15. Ezért a katolikus egyetem a kutatás helye, ahol a tudósok a valóságot vizsgálják tudományáguknak megfelelő módszerekkel, és így hozzájárul­ nak az emberi tudás tárházához. Minden egyes tudományágat sziszte­ matikusan tanulmányoznak, azonkívül keresik a különböző tudomány­ ágak közti összefüggéseket kölcsönös fejlődésük érdekében. Ez a kutatás nemcsak elősegíti az igazság keresését, de szükséges tanúja annak is, hogy az Egyház hisz a tudás és a kutatás valódi értékében. A katolikus egyetemen a kutatás szükségszerűen tartalmazza a) a tudás integrációjának keresését, b) a dialógust a hit és az értelem között, c) az etikai vonatkozást és d) a teológiai távlatot. [...] 2. A z egyetemi közösség 21. A katolikus egyetem céljait olyan hiteles emberi közösség megalkotásá­ val akarja elérni, melyet Krisztus Lelke hat át. Egységének forrása a következőkből ered: az igazság iránti közös odaadásból, az egyén méltó­ ságának közös megítéléséből, és végül Krisztus személyéből és üzeneté­ ből, mely megkülönböztetett jelleget ad az intézménynek. Indíttatásá­ nál fogva a közösséget a szabadság és jótékonyság szelleme hatja át, köl­ csönös tisztelet, őszinte dialógus és az egyén jogainak védelme jellemzi. A közösség elősegíti minden tagjának emberi kiteljesedését, másfelől a közösségben mindenki segíti az egységet, mindenki feladatának és tehet­ ségének megfelelően hozzájárul a közösséget érintő döntések meghoza­ talához, valamint az intézmény megkülönböztető katolikus jellegének fenntartásához és erősítéséhez. 22. A z egyetemi oktatók törekedjenek tudásuk mélyítésére, igyekezzenek beleilleszteni az egyes tudományágak kutatásának tartalmát, célját, módszereit és eredményeit egy összefüggő világszemlélet egészébe. A keresztény tanárok hivatása, hogy megváltói és tanítói legyenek a hite- 43 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE les, keresztény életnek, mely tanúsítja a hit és az élet, valamint a szak­ mai tudás és a keresztény bölcsesség között megvalósított integrációt. Az oktatókat lelkesítsék az egyetemi eszmények és a hiteles emberi élet alapelvei. 23. A hallgatók erőpróbája az olyan oktatás, mely egyesíti a kiváló humán és kulturális előrehaladást a specializált szakmai képzéssel. Ennek az előre­ haladásnak és felkészülésnek olyannak kell lennie, hogy az igazság és a cél keresésére ösztönözze őket egész életük során, mert „az ember lelkét úgy kell művelni, hogy fejlődjön a képessége az elmélkedésre, a megértésre, szemlélődésre, a egyéni döntésre, és hogy kifejlessze a vallási, erkölcsi és szociális érzékét”.5 Ez alkalmassá teszi a hallgatókat, hogy elérjék, vagy ha már elérték, elmélyítsék a hiteles, keresztény életvitelt. Fel kell ismerniük szakmai életük felelősségét, azt az örömet, hogy ők a holnap képzett „veze­ tői”, és Krisztus megváltói lehetnek, bárhol is gyakorolják hivatásukat. 24. A katolikus egyetem igazgatói és tisztviselői az egyetem és közösségének állandó fejlődésén fáradoznak vezetői szolgálatukban; a nem oktatói személyzet odaadása és tanúságtétele fontos az egyetem identitása és élete szempontjából. [...] 3. A katolikus egyetem az Egyházban 27. Minden katolikus egyetem, anélkül hogy megszűnne egyetem lenni, intézményi jellegének megfelelő kapcsolatban áll az Egyházzal. így köz­ vetlenül a helyi Egyház életében vesz részt, ugyanakkor, mert egyetemi intézmény, része a tudomány és kutatás nemzetközi közösségének; min­ den egyes intézmény részt vesz és közreműködik az egyetemes Egyház életében és küldetésében, ezzel vállalva a különleges kapcsolatot a Szentszékkel, az egység szolgálatát, amit az egész Egyháznak nyújt. Az 5 II. Vatikáni zsinat, G a u d i u m e t s p e s , lelkipásztori rendelkezés az Egyházról a modern világban ( 1 9 6 6 ). 44 �EX CORDE ECCLESIAE Egyházzal való kapcsolat következménye az egyetem intézményi hűsége a keresztény üzenethez, valamint az egyházi Tanítóhivatal elismerése és követése hit és erkölcs dolgában. Az egyetemi közösség katolikus tagjai az Egyházzal szemben hivatottak a személyes hűségre is. A nem katoli­ kus tagoktól elvárják az egyetem katolikus jellegének tiszteletben tartá­ sát, az egyetem pedig tiszteletben tartja az ő vallásszabadságukat. [•••] A katolikus egyetem szolgáló küldetése 30. Az egyetem alapvető küldetése az igazság állandó keresése a tudás kuta­ tása, megőrzése, és a társadalom javára való közvetítése révén. Ennek a küldetésnek a teljesítéséhez a katolikus egyetem sajátos jellegével és céljaival járul hozzá. I . A?; Egyház és a társadalom szolgálata 31. A katolikus egyetem oktatásával és kutatásával nélkülözhetetlen hoz­ zájárulást nyújt az Egyháznak. Valójában felkészíti hallgatóit - akiket keresztény elvek lelkesítenek, és keresztény hivatásuknak éretten és felelősségteljesen szeretnének é ln i-a rra , hogy felelős állásokat vállalja­ nak az Egyházban. Ezenkívül a katolikus egyetem felajánlja tudom á­ nyos kutatásának eredményeit, hogy segíthesse az Egyházat a kor prob­ lémáinak és igényeinek megválaszolásában. 32. A katolikus egyetem, mint bármely más egyetem, szervesen épül az emberi társadalomba. Az Egyház szolgálatának kifejtése során és mindig saját illetékességén belül, az a hivatása, hogy mind hatásosabb eszköze legyen az emberek és a társadalom kulturális fejlődésének. Kutatási tevékenységei közé tartozik a súlyos kortárs problémák tanulmányozása olyan területeken, mint az emberi élet méltósága, a mindenki iránti igazságosság előmozdítása, az egyéni és családi élet minősége, a világ­ béke és a politikai stabilitás keresése, a világ erőforrásainak igazságo­ sabb elosztása és egy üj gazdasági-politikai rend, amely jobban szolgálja 45 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE majd az emberi közösséget nemzeti és nemzetközi szinten. Az egyetemi kutatás fel akarja tárni korunk súlyos problémáinak gyökereit és okait, különös figyelmet szentel azok etikai és vallási dimenzióinak. Amennyiben szükséges, a katolikus egyetemnek rendelkeznie kell azzal a bátorsággal, hogy kimondja a közgondolkodásnak kellemetlen igazságokat, és ezáltal is a közösség valódi javát védelmezze. 33. Különleges elsőbbsége van annak, hogy keresztény nézőpontból vizs­ gálják és értékeljék a modern társadalom és kultúra uralkodó értékeit és normáit, valam int prioritás az életnek teljes értelmet adó etikai és vallási elvek átadásának felelőssége is. Ily módon a katolikus egyetem az igazi katolikus antropológia fejlődéséhez járulhat hozzá, mely Krisztus sze­ mélyén alapul, és lehetővé teszi, hogy a teremtés és megváltás dinamiz­ musa hasson a valóságra, és meghozza az élet problémáinak helyes meg­ oldását is. 34. A társadalmi igazságosság elősegítésének keresztény szellemű szolgálata különlegesen fontos minden katolikus egyetemen. Részt vesznek ebben az oktatók, és kifejlesztik a hallgatókban is. Az Egyház szilárdan elköte­ lezett az összes ember teljes kibontakozására. Az Egyház szociális tanítá­ saiban az Evangélium sürgető felhívást jelent a segítésre, „azok fejlődé­ sének elősegítésére, akik menekülnek az éhségtől, nyomortól, népbeteg­ ségektől és a tudatlanságtól, akik a civilizáció javaiból többre vágynak és emberi tulajdonságaikat aktívan szeretnék fejleszteni, akik céltuda­ tosan törekszenek teljes kibontakozásukra”.6 M inden katolikus egye­ tem felelősnek érzi magát azért, hogy konkrétan hozzájáruljon annak a társadalomnak a fejlődéséhez, amelyben dolgozik: keresni fogja a mód­ ját, hogy m indazok számára elérhető legyen az egyetemi képzés, akik profitálhatnak belőle, különösen a szegények és kisebbségi csoportok tagjai, akiket megfosztottak ettől a lehetőségtől. A katolikus egyetem felelős, amennyire lehetőségei engedik, a fejlődő nemzetek megsegítéséért is. [...] 6 VI. PÁL pápa: Populorum Progressio, pápai körlevél (1967). 46 �EX CORDE ECCLESIAE 37. A társadalom érdekében végzett szolgálatában a katolikus egyetem főként annak a régiónak az egyetemi, kulturális és tudományos életével kerül kapcsolatba, ahol működik. Bátorítani kell a párbeszéd és együtt­ működés eredeti formáit a katolikus és más egyetemek között a haladás, a kultúrák közötti megértés, a természet nemzetközi ökológiai tudattal való védelme érdekében. A katolikus egyetemek más magán- és nyilvános intézményekkel együtt a felsőoktatással és kutatással szolgálják a közérdeket. A kultúra sokszínűségének szabad kifejezéséhez szükséges különböző intézmé­ nyek egyéb fajtáját képviselni. Azon igyekezzenek, hogy a szolidaritás érzését előmozdítsák a társadalomban és a világban. Ezért teljes joggal várják el a polgári társadalomtól és a hatóságoktól, hogy elismerjék és védjék intézményi autonómiájukat és egyetemi szabadságukat, ezenkí­ vül azt, hogy joguk legyen az anyagi támogatásra, amely folyamatos fennmaradásukhoz és fejlesztésükhöz szükséges. [...] 3. Kulturális párbeszéd 43. Az egyetem természeténél fogva kutatásai alapján alakítja a kultúrát, oktatásával segíti a helyi kultúra átadását minden következő generáció­ nak, és oktatási szolgáltatásaival segíti a kulturális tevékenységet. Nyi­ tott minden emberi tapasztalatra, kész a párbeszédre és arra, hogy bár­ mely kultúrától tanuljon. A katolikus egyetem ezt a tudást meg is osztja másokkal, felajánlva az Egyház saját kultúrájának gazdag tapasztalatát. Emellett a katolikus egyetem tudván azt, hogy az emberi kultúra nyitott a kinyilatkoztatásra és a transzcendenciára, elsődleges és kitüntetett helyet biztosít az Evangélium és a kultúra közötti eredményes párbeszédnek. 46. A katolikus egyetem különösen érdekelt a keresztény eszme és a modern tudomány közötti dialógusban. Ez a feladat olyan egyéneket igényel, akik az egyes tudományágakban igen jártasak, ugyanakkor a teológiában is megfelelően képzettek, és akik képesek szembenézni az ismeretelméleti 47 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kérdésekkel a h it és az értelem kapcsolatának szintjén. Az ilyen párbe­ széd érinti a természettudományokat és a humán tudományokat is, melyek új és összetett filozófiai és etikai problémákat vetnek fel. A keresztény kutató mutassa meg azt az utat, amelyen az emberi értelem az Evangéliumból áradó magasabb igazságból gazdagodik: „Az értelem soha nem csökken, hanem inkább ösztönzést és megerősítést kap a mély megértés belső forrásától, az Isten Igéjéből és a tőle származó értékek hierarchiájából... A katolikus egyetem páratlan módon segít bemutatni a lélek felsőbbrendűségét, amely önmaga feladása nélkül nem szolgál­ hat egyébre, m int az igazság keresésére”.7 [...] 4. Evangdizáció 48. Az Egyház elsődleges küldetése az Evangélium hirdetése oly módon, hogy minden egyénben és társadalmi-kulturális összefüggésben, mely­ ben az egyének élnek, cselekszenek, kapcsolatot tartanak egymással, létrehozza a hit és az élet közötti kapcsolatot. Az evangelizáció azt jelenti: „elvinni az Evangéliumot az emberiség minden rétegének, és befolyásával belülről átalakítani és megújítani az emberi nem et... Ez nemcsak az Evangélium nagyobb földrajzi kiterjedésben vagy több embernek való hirdetését jelenti, hanem hatással kell lennie, sőt az Evangélium erejével mintegy át kell alakítania az emberiség értékíté­ letét, meghatározó értékeit, érdeklődési területeit, gondolkodásmódját, ihletének forrását, életfelfogását, ha azok Isten Igéjével és a megváltás tervével ellentétesek”.8 49. Jellegénél fogva minden katolikus egyetem jelentősen hozzájárul az Egyház evangelizációs munkájához. Élő, intézményes tanúja Krisztus­ nak és az ő üzenetének, fontos szerepet tölt be a világias kultúrákban és 7 8 VI. PÁL pápa: A Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetségének küldötteihez, 1972. november 27. VI. PÁL p á p a : E v a n g e l i i N u n t i a n d i , p á p a i b u z d ítá s ( 1 9 7 6 ) . 48 �EX CORDE ECCLESIAE ott, ahol Krisztust és üzenetét alig ismerik. Ezenkívül is a katolikus egyetem minden alapvető tevékenysége kapcsolatos és összhangban van az Egyház evangelizációs küldetésével: a keresztény üzenet fényé­ ben folyó kutatás, melynek eredményeit az egyén és a társadalom szol­ gálatába állítja; a hittel telített oktatás, mely a hallgatókat képessé teszi az ésszerű és kritikus ítéletre, és tudatosítja az egyén transzcendens mél­ tóságát; a szakmai képzés, melybe etikai értékek épülnek, és kialakítja az emberek és a társadalom szolgálatának igényét; a kultúrával folyta­ to tt párbeszéd, melytől a hit érthetőbbé válik, és a teológiai kutatás, amely segít a hit mai nyelven való kifejezésében. „Pontosan azért, mert az Egyház egyre inkább tudatában van üdvözítői küldetésének a világ­ ban, azt kívánja, hogy ezek a központok szoros kapcsolatban álljanak vele, és jelen legyenek, tevékenykedjenek Krisztus hiteles üzenetének terjesztésében.”9 [...] BEFEJEZÉS Annak a küldetésnek, melyet az Egyház nagy reménységgel a katolikus egyetemekre ruház, nagy fontosságú kulturális és vallási jelentősége van, mert az emberiség jövőjét érinti. Az a megújulás, amelyet a katolikus egyete­ mektől kérünk, még alkalmasabbá teszi őket arra, hogy hivatásuknak meg­ felelően Krisztus üzenetét elvigyék az embereknek, a társadalomnak és a különböző kultúráknak. „Minden emberi valóságot, egyénit és társadalmit, Krisztus szabadított fel: a személyeket éppúgy, mint az emberek cselekede­ teit, melyeknek legmagasabb rendű, megtestesült kifejeződése a kultúra. Az Egyház a kultúrákra ható üdvözítő tevékenységét elsősorban egyéneken, családokon, oktatókon keresztül gyakorolja... Megváltónk, Jézus Krisztus az ő világosságát, reménységét adja mindazoknak, akik elősegítik a termé­ szettudományok, a művészetek, az irodalom és a modern kultúra által kimunkált számos terület fejlődését. Ezért az Egyház fiai és leányai legyenek 9 VI. PÁL pápa: Beszéd a jezsuita egyetemek elnökei és rektorai részére, 1975. augusztus 6. 49 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tudatában küldetésüknek, és lássák meg, hogyan hatja át és újítja meg az Evangélium ereje a szemléletmódot és a kultúrák uralkodó értékeit csakúgy, m int a belőlük fakadó élményeket és szellemi m agatartást”.10 Nagy reménységgel ajánlom ezt a dokumentumot mindazoknak a férfi­ aknak és nőknek, akik bármilyen formában részt vesznek a katolikus felső­ oktatás fontos küldetésében. Szeretett testvéreim, bátorításom és bizalmam kísérjen benneteket min­ dennapi nehéz m unkátokban, mely egyre jelentősebbé, sürgetőbbé és szük­ ségesebbé válik az evangelizáció ügye, a kultúra, és minden kultúra jövője számára. Az Egyháznak és a világnak is nagy szüksége van a ti tanúságtételetekre, hozzáértő, szabad és felelősségteljes közreműködésetekre. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1990. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén, pápaságom tizenkettedik évében. 11. J Á N O S P Á L PB 10 II. JÁNOS PÁL pápa: A Pápai Kulturális Tanácshoz, 1989. január 13. 50 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE N 1151/98 CONGREGATIO DE I N S T I T U T I O N E CATHOLICA (DE-: S EM IN AR II S A T Q U E ST UD I O RU M IN ST IT U TI S , DECRETUM Cum in Tymaviensi civitate Em.mus Cardinalis Petrus Pázmány, S.I., Archiepiscopus Strigoniensis, a. D. MDCXXXV sub Societatis Iesu ductu Universitatem condidisset, eiusdem Institutionis prima Facultas Theologica fuit. Etsi Universitas a. D. MDCCLXX in Universitatem Regalem commutata atque ex civitate Tymaviensi a. D. MDCCLXXVII in civitatem v. “Buda” et postea a. D. MDCCLXXXIV in civitatem v. “Pest” translata est, tamen Theologica Facultas suam missionem usque ad a. D. MCML integre ac institutionaliter continuavit. Eodem anno, ab Universitate civili publice avulsa, Conferentia: Episcoporum Hungária: tradita, “Római Katolikus Hittudományi Akadémia” usque ad a. D. MCMLXXX nuncupata est; postea “Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia” nomen accepit. Varia difficilia rerum adiuncta effecerunt ut Facultas Theologica Universitati civili integrari non posset. Tempora vero volventia suaserunt Theologica: Facultati alia Instituta Studiorum Superiorum adnectere ita ut dicta Facultas in Universitatem Catholicam converteretur. Huic proposito libenter accedens Conferentia Episcoporum Hungária: die XXX mensis Ianuarii a. D. MCMXCII Catholicam Universitatem “Péter Pázmány” in Budapestinensi civitate erexit, quae annorum decursu maiora in dies incrementa sumere atque variis ditari Facultatibus et Institutis coepit. Rev.mi Rectoris memoratae Catholicae Universitatis precibus die XV mensis Iunii a. D. MCMXCVni haec Congregatio rogata est ut perpendere benigne vellet opportunitatem canonice hanc erigendi Universitatem ad normas de re vigentes. Quare, probe consideratis variis temporis locique adiunctis ac ratione habita sive studiorum structuraeque huius Universitatis, sive partitionis Facultatum Institutorumque ibi vigentium, necnon numeri docentium eorumque progressionis in muneribus, ac pariter alumnorum admissionis et curriculi universitarii ab iis agendi ad varios academicos gradus consequendos; consideratis praeterea tum supellectilibus scientificis subsidiisque didactico-p®dagogicis quibus instructa est, et certa pecuniarum cautione qua vita universitaria in tuto ponatur; perspecto denique consensu Hungáriáé Episcoporum, qui spondent de fructuosa eius progressione iuxta principia educationis catholicae, ut illa exstet veluti officina et rectrix cuiusque in regione conatus vulgandi altiora studia ad lucem Evangelii, praelucente Ecclesiae Magisterio; pratenti Decreto, ad normam can. 807 Codicis luris Canonici necnon art. 3 § 1 Normarum Generalium Apostolic® Constitutionis Ex corde Ecclesice, CATHOLICAM STUDIORUM UNIVERSITATEM DE PETRO PÁZMÁNY NOMINATAM in Budapestinensi civitate c a n o n i c e e r i g i t e r e c t a m q u e declarat, constantem Facultate Theologi®, Facultate Litterarum, Facultate luris Civilis, Facultate Informatic® et Instituto luris Canonici ad instar Facultatis; regendam autem propriis Universitatis Statutis ab eadem Congregatione approbatis. Insuper, hoc Dicasterium confirmat Conferenti® Episcoporum Hungari® Pr®sidem Universitatis Magnum Cancellarium ex officio, ut, Sanet® Sedis nomine, administranda: Universitati pr®sit et invigilet iuxta canonica de re pr®scripta et propria ipsius Universitatis Statuta; salvis omnibus iuribus et officiis, oneribus et honoribus ad Catholicas Universitates canonice erectas spectantibus, ceteris servatis de iure servandis; contrariis quibuslibet minime obstantibus. Datum Romae, ex aedibus eiusdem Congregationis, die XXV mensis Martii, in Sollemnitate Annuntiationis Domini, a. D. MCMXCIX. PRAEFECTUS A SECRETIS 52 �SZENTSZÉKI ALAPÍTÓ HATÁROZAT A katolikus nevelés kongregációja (Szemináriumok és Oktatási Intézmények Kongregációja) Amikor Pázmány Péter SJ bíboros őeminenciája, esztergomi érsek 1635'ben Nagyszombatban Jézus Társaságának vezetése alatt egyetemet alapított, ennek az intézménynek az első kara a Teológiai Fakultás volt. Bár az egyetem 1770-ben királyi egyetemmé alakult át, és 1777-ben Nagyszombatból előbb Budára, majd 1784-ben Pestre helyezték át, Hittudományi Kara kül­ detését 1950-ig teljesen és intézményesen folytatta. Ebben az esztendőben a Hittudományi Kart a világi egyetemről hivata­ losan leválasztották, átadták a Magyar Püspöki Konferenciának. 1980-ig Római Katolikus Hittudományi Akadémia, később pedig Pázmány Péter Hittudományi Akadémia néven működött. Különböző súlyos körülmények okozták, hogy a Hittudományi Kar a világi egyetemnek nem lehetett része. Az idők változása indokolttá tette, hogy a Hittudományi Karhoz más felsőoktatási egységeket is kapcsoljanak, úgy, hogy az említett kar katolikus egyetemmé alakuljon. Ezt a szándékot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szívesen fogadta, és 1992. január 30-án Budapesten megalapította a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, mely az évek során egyre növekedett és különböző karokkal és intézetekkel bővült. A nevezett katolikus egyetem főtisztelendő rektora 1998. június 15-i kérvényében arra kérte Kongregációnkat, hogy jóindulatúan mérlegelje az Egyetem a kánoni alapításának alkalmasságát a kérdésre vonatkozó szabá­ lyok szerint. Ezért a hely és idő különböző körülményeit mérlegelve, figyelembe véve mind az Egyetem tanulmányi struktúráit, mind karainak és intézeteinek fel­ építését, az oktatók számát és tisztségükben való előmenetelét, valamint a hallgatók felvételét és azokat az egyetemi tanulmányokat, melyeket a külön­ 53 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE böző akadémiai fokozatok elnyerésére el kell végezniük; szem előtt tartva továbbá azokat a tudományos felszereléseket és oktatási segédeszközöket, amelyekkel az egyetem rendelkezik, valamint azt a biztos pénzügyi hátteret, amely az egyetemi életnek garanciája; tekintettel Magyarország püspökeinek egyetértésére, akik biztosítják az egyetem gyümölcsöző fejlődését a katolikus nevelés elvei szerint, hogy az műhelye és vezetője legyen a térségben mind­ azon törekvéseknek, melyek a magasabb tanulmányok terjesztését szolgálják az Evangélium fényében az Egyházi Tanítóhivatal vezetésével; a jelen határo­ zattal, a CIC 807. kánonja, valamint az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés általános szabályai 3. cikkelyének 1. §-a szerint A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEMET Budapest városában kánonilag megalapítja és megalapítottnak nyilvánítja. Az Egyetem H ittudo­ mányi Karból, Bölcsészettudományi Karból, Jog- és Államtudományi Karból, Informatikai Karból és fakultási jellegű Kánonjogi Intézetből áll. Működését az Egyetem Kongregációnk által jóváhagyott Szabályzata irányítja. Központi hatóságunk megerősíti továbbá, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke hivatalánál fogva az Egyetem nagykancellárja, aki a Szentszék nevében az Egyetem kormányzatának élén áll és az erre vo­ natkozó kánoni előírások, valamint magának az Egyetemnek a saját Sza­ bályzata szerint felügyeletet gyakorol, tiszteletben tartva mindazokat a jogo­ kat és kötelességeket, terheket és tiszteletbeli jogokat, amelyek a kánonilag alapított katolikus egyetemeket megilletik, egyebekben megtartva mindazt, amit a jog szerint meg kell tartani, minden ellenkező rendelkezés hatályon kívül helyezésével. Kelt Rómában, Kongregációnk székhelyén, 1999. március 25-én, az Angyali Üdvözlet ünnepén. Pio Laghi bíboros, prefektus Giuseppe Pittau SJ titkár 54 �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem küldetésnyilatkozata A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara a Pázmány Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek által 1635'ben Nagyszombatban alapított Egyetem Hittudományi Karának jogutódja. Bölcsészettudományi Karát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította az Apostoli Szentszék 1992. január 24-én kelt hozzájárulásával, mely az Egyetem egészét Katolikus Egyetemnek ismerte el. A Jog- és Államtudományi Kart a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 503/1995. számú határozatával alapította. Az Egyete­ men belül a Hittudományi Kar és a Kánonjogi Posztgraduális Intézet egyházi fakultás jelleggel bír, és a „Sapientia Christiana" kezdetű apostoli rendelkezés és az egyházi fakultásokra vonatkozó többi egyházi jogszabályok keretei között működik. Az Egyetem Magyarországon államilag elismert egyházi egyetem, összhangban az 1032/1993. (V 6.) kormányhatározattal, valamint a felsőok­ tatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1. sz. mellékletével. Az Egyetem a Katolikus Egyház és a Magyar Köztársaság jogrendjében jogi személyiséggel rendelkezik. A Katolikus Egyházban hivatalos egyházi jogi személynek (persona iuridica publica) minősül. Az Egyetem székhelye Budapesten található, itt működik a Jog- és Államtudományi Kar, valamint a Hittudományi Kar; ugyanakkor az Egyetem Bölcsészettudományi Kara Piliscsabán oktat. Az Egyetem a jognak megfelelően karokat és önálló kar­ közi szervezeti egységeket alapíthat és tevékenységet folytathat Magyaror­ szág más pontjain is. Az Egyetem a katolikus egyetemekről szóló „Ex corde Ecclesiae" kezdetű apostoli rendelkezés szerint működik és tölti be egyházi küldetését. Emellett sajátos célkitűzései különösen a következők: Az Egyetem tudományos közösség, mely szigorúan és kritikusan segíti elő az emberi méltóság és a kulturális örökség védelmét és fejlődését kuta­ 55 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tással, oktatással és azokkal az egyéb tevékenységekkel, amelyeket a helyi nemzeti és nemzetközi közösségnek nyújt, különösen a hittudomány és az oktatott humán tudományok terén, de lehetőségeihez mérten a természet­ tudományok területén is. Az Egyetem törekszik - egyetemes, átfogó, elmélyülésre és szintézisre képes tudományos szemléletre; - az emberi személyiség, a keresztény és európai műveltségeszmény és a család tiszteletére; - az együttműködési készségre, mások értékeinek elismerésére; - a tudomány nyíltságára, nemzetköziségére, autonómiájára és az egye­ temi szabadság biztosítására az egyén és a közösség jogai, az igazság és a közjó határai között; - az ország és a magyarság - Pázmány Péter akaratával megegyező — szellemi és etikai felemelkedésének szolgálatára; - a keresztény életszemlélet és a katolikus tanítás megismertetésére, az erre épített szellemiség szeretetére, átélésére és megvalósítására az egész egyetemi tevékenységben, különösen pedig a nevelésben. Az Egyetem, m int katolikus egyetem rendelkezik az alábbi lényeges tulaj­ donságokkal: - katolikus eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi közös­ ség részéről is; - állandó reflexió az emberi tudás növekvő gazdagságára a katolikus hit fényében, ennek a tudásnak saját kutatásokkal való gyarapítása; - hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; - intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy csa­ ládjának szolgálatára azon az úton, amely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet. Vallási vagy szent tudományok oktatásában az Egyetem a Katolikus Egyház Tanítóhivatalának útm utatásait tartozik követni a keresztény örömhír tel­ jességének megőrzése érdekében. A világi tudományok oktatását az Egye­ tem a katolikus hit fényében, azt tiszteletben tartva végzi. A tudományos és pedagógiai követelmények az Egyetem oktatásában nem maradhatnak el a 56 �K Ü L D E T É S N Y IL A T K O Z A T többi magyarországi egyetemekétől. A világi tudományokat oktató Karok­ nak meg kell felelniük a megfelelő képesítés megszerzéséhez előírt állami követelményeknek is. Az Egyetem az oktató munka korszerű színvonalon tartása érdekében a képzési területeknek megfelelő tudományágakban rendszeres tudományos munkát végez, figyelemmel kíséri és közreadja a tudomány új eredményeit. Az Egyetem alapképzést, szakképzést, tudományos és doktori képzést folytat. Az Egyetem oktató és tudományos munkájában együttműködik a kül­ földi katolikus egyetemekkel, szakmai tudományos szervezetekkel, továbbá más hazai és külföldi oktatási és tudományos intézményekkel. Fontos fel­ adata a nemzetközi kapcsolatok ápolása és bővítése. Azokkal az intézmé­ nyekkel, amelyekkel a kapcsolat tartósan és több területen alakul ki, az Egyetem az együttműködést szerződésben is rögzítheti. Az Egyetem fokozott figyelmet fordít a hazai felsőoktatási és tudományos intézményekkel kialakí­ tott kapcsolatokra, a tapasztalatok kölcsönös hasznosítására. Az egyetemi feladatok megoldását a Katolikus Egyház jogszabályai sze­ rint, a világi tudományokban való képzés tekintetében a magyar felsőokta­ tási rendszerhez igazodva, az Egyetem vezetői és vezető testületéi - az őket a katolikus egyházi és a magyar állami jog szerint megillető hatáskörön belül — önállóan szervezik és irányítják. Az Egyetem központi szerveire az állami jogszabályok közül csakis azok alkalmazhatók, amelyek a nem állami, illetve az egyházi egyetemekre vonatkoznak. Az Egyetem független minden párttól és politikai szervezettől. Ezért semmilyen szerve vagy szolgáltatása nem támogathat pártpolitikai jellegű megnyilvánulásokat. Területén ilyen jellegű rendezvények nem tarthatók. 57 ��A Pázmány Péter Katolikus Egyetem / Jog- és Államtudományi Karának kezdetei Elgondolások, tervek és megvalósulás Z linszky J á n o s Sokszor és sokat kérdeztek már a kezdetekről, sok helyütt és különböző ter­ jedelemben volt alkalmam nyilatkozni álmokról, elvekről, tervekről és a va­ lóságról, amely nem mindig és mindenben fedte ezeket - noha meglepően sok valósult meg abból, amit kezdetben rendhagyón, úttörő módon, vagy ja­ vítani, jobbat alkotni akarva terveztünk meg. Nem akarok hát újabb napló­ szerű leírást közrebocsátani, hanem inkább néhány, szerintem és számomra sarkalatos kérdés megválaszolásával, elgondolás megvilágításával kívánok hozzájárulni ahhoz, hogy az utódok értsék, mit miért tettünk, vagy akartunk tenni. Talán egy-egy korainak bizonyult elgondolás mégis erőre kap a későb­ biekben, ha nyoma marad: úgy vélem, van köztük jónéhány, amely megér­ demelné, hogy újra elővegyék. I. Személyes megjegyzések Összeállítottam a kar krónikásai számára azon írásaim jegyzékét, amelyek a kar szervezése során születtek. Nem adnak teljes képet, még az általam jegy­ zett okmányokról és cikkekről sem, hiszen sok azok közül az egyetemen készült, és az ottani irattárakból nem szedtem elő szinte semmit. Csupa olyan iratot tekintettem át, és szedtem időrendbe, amelyet otthon, a magam gépén, szigorún saját kezemmel készítettem, s most, hogy összeraktam őket, engem is meglep terjedelmük. Nem lehetséges, nem is érdemes mindet közreadni, de segítségemre voltak abban, hogy az időbeni kibontakozást jobban meg tudjam ragadni. Itt ugyan inkább tárgycsoportok szerint kívánok egyet-mást elmon­ 59 �A PÁZMÁNY JOG 1 KARÁNAK TÍZ ÉVE dani, de a témák egymásutánja vagy egymás mellettisége sem volt a munka során érdektelen: egy s más azért nem sikerült, mert egyszerűen fontosabb vagy elengedhetetlenebb teendők kiszorították tevékenységi körömből, s nem akadt, aki felkarolja. A megalakulással kapcsolatos kényszerű adottsá­ gok kitűnnek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) vizsgálata során adott közös egyetemi s ehhez csatlakozó kari jelentésből, a kezdeti elvi elgondolások az MKPK részére készített iratból, mely a kar szervezésének ter­ vét tartalmazza, valamint 2000. június végén a JAK kari tanácsának tett számvetésből, és 2001 őszén a Szent István Társulat ülésén tartott számvetés­ ből. Feleslegesen növelné jelen emlékkötet terjedelmét ezek teljes szövegé­ nek közlése. Személyes elkötelezettségemmel kapcsolatban engedtessék meg annak előrebocsátása, hogy az egyetemi oktató-kutatói pálya iránti vonzalmam igen korán, már a M arton Géza mellett töltött éveim során jelentkezett, és kitar­ tottam e cél mellett, bár évtizedeken keresztül nem látszott lehetőség annak megvalósítására. Ennek érdekében iparkodtam kétszer is benyújtani kandidá­ tusi dolgozatot, tettem le nyelvvizsgákat, végeztem el a Marxizmus—Leninizmus egyetemen a szakosított filozófia-szakot. Ügyvédként is dolgoztam római jogi, jogtörténeti, valamint elvi magánjogi témákon, és 1970-től rendszeres szereplője voltam a Deutscher Rechtshistorikertag, a Société Internationale pour l’Histoire des Droits de l’Antiquité, valamint a Société Jean Bodin pour l’Histoire Comparative des Institutions ülésszakainak. Tettem ezt nem egy­ szerűen kedvtelésből, vagy kedvezőbb életkörülményekre törekedve, hanem mert meggyőződésem volt, hogy a jog történetének és római alapjainak okta­ tása az értéktartalmú és értékelvű jogtudatnak, jogfelfogásnak megalapozója, fenntartója, terjesztője lehet. E jogfelfogás érvényesülése a közjó és a közér­ dek számára fontos, érvényesítése jogász számára hivatás kérdése. így tanul­ tam, így örököltem, így vallom és igyekszem továbbadni. Mikor 1957 márciusában váratlan fordulat következett be sorsomban, és megszereztem diplomámat, azonnal megpályáztam a római jogi tanszék megürült tanársegédi állását M arton Géza mellett, majd, m iután a kari tanács Diósdi György pályázatát fogadta el, Szabó Imre tanácsára azonnal nekikezdtem első, kandidátusi disszertációnak szánt dolgozatom készítésé­ nek, s azzal 1957. november végére el is készültem. M arton még olvasta, tet- 60 �A KAR KEZDETEI szett neki, de aztán váratlanul meghalt, megtisztelő feladatként rám hagyva hagyatékát, művei befejezését. A nnak gondozása során derült ki a követ­ kező években, hogy az 1957. tavaszi hangulat lényegesen megváltozott. A római jog Jogtudományi Intézeten belüli kutatása tárgyában írt beadvá­ nyomat Szabó Imre félretette, kandidátusi dolgozatomat elbírálásra nem fogadta be az Akadémia. Maradt a gyakorlati, vállalati, nevében jogászi munka, ezt csak 1968 elején váltotta fel az ügyvédi tevékenység. Közbenső kísérleteimet, hogy visszajuthassak a tudományos-oktatói pályára, sorra elszegték, 1 egészen addig, míg 55 éves koromban a miskolci tanszéken egye­ temi adjunktusi alkalmazást nem kínáltak a római jog oktatására. Elfogad­ tam, s ezzel kezdődött végül is húsz évre nyúló egyetemi oktatói m un­ kám - mindjárt egy új oktatási egység felfuttatásával, megszervezésével. Miskolci megbízatásomat azzal vállaltam, hogy megkísérlem a még rám váró, szerencsés esetben 10-15 év alatt a római jog oktatását beindítani, és ha lehet, magamnak utódot nevelni. O tt tehát e két kérdéskörön volt a hangsúly. Induláskor nem lehetett előre látni, hogy a Miskolci Egyetem ke­ retében az egy tanszékre, majd egy intézetbe összpontosított jogtörténet, jogelmélet és római jog tárgyak oktatásának egészéért leszek egy-két éven belül felelős, tehát tehetek valamit ezek oktatásának összehangolásáért is.12 Am tanszékvezető elődöm, aki azért jött Miskolcra Szegedről, mert ott nem látszott számára önálló tér professzora mellett, mikor a szegedi tanszék vá­ ratlan megürült, mégis visszament oda, s alig szereztem meg a kandidátusi fokozatot, mikor már a tanszék-, majd intézetvezető docens székében talál­ tam magamat, anélkül, hogy erre törekedtem volna. 1 Első, Marton által még elismeréssel fogadott kandidátusi dolgozatomat, „Zur Frage der Ver­ schollenheit im römischen Recht”, a Magyar Tudományos Akadémia Világhy Miklós vezette jogi bizottsága azzal utasította el, hogy nincs benne az osztályharc kellően kidomborítva, írjak mási­ kat —második kísérletemet „Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és története Fejér megyé­ ben” címen 1977-ben, Degré Alajos kedvező véleménye alapján tárgyalták, de ismét átdolgozást javasolt Csizmadia Andor. 2 Miskolcra érkezésemkor akkori tanszékvezetőm, aki tudta, hogy magyar magánjogtörténettel fog­ lalkoztam, kifejezetten hangsúlyozta, hogy a római jog oktatásában szabad kezem van, ám a jog­ történet oktatásába ne szóljak bele - kutatni azt kutatok, amit akarok. Hogy két év múlva, az ő vá­ ratlan szívrohama miatt rám hárul majd a jogtörténet vizsgáztatási terhének jó része is, akkor senki sem látta előre. 61 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Lényegében m indhárom rám hárult területen sikerült eredményt elér­ nem. A római jog oktatását a heti két óra előadás, kollokvium és egy félév választható gyakorlatról négy óra főelőadás, két félév kötelező gyakorlat, kötelező két félév latin nyelv és szigorlati lezárás erejéig sikerült felfuttatni. Szigorlati tárgy lett a k ét jogtörténet is, megemelt óraszámmal, s átm entet­ tük az új jogi oktatás számára új anyaggal a jog- és államelméletet. Amellett sorra bevezettünk szabadon választható tárgyakat, amelyeket az ezekben szűkölködő intézmény örömmel fogadott: római büntetőjog, római közjog, római jog csendes recepciója Magyarországon, retorika, kártérítési jog fejlő­ dése, német nyelvű jogtörténeti diákkör, római jogi tudományos diákkör, utoljára jogászi etika és keresztény erkölcs. Fiatal oktatótársaim at buzdí­ tottam a fokozatszerzésre, a hallgatók legjobbjaiból a római jogi diákkör kereteiben gyakorlatvezetőket is képeztünk, ebből fakadt a római jogi anyag ismeretének a későbbi évek során tö rtén t elmélyítése, és ez a kar tudományos utánpótlása szempontjából nagy haszonnal járt. A római jogot megcélzókkal elmélyült latin forrásolvasáson és ógörög jogi nyelvbe való bevezetésen keresztül ismertettük az anyagot. Külföldi vendégtanárok bevo­ nása a német nyelvű róm ai jogi oktatásba, majd Béccsel, Salzburggal, Trierrel és Heidelberggel kötött diákköri kapcsolatok, valamint kutatói lehetőségek Frankfurtban a Max Planck Intézetben hozzájárultak ahhoz, hogy a hihetet­ len megvalósuljon. Miközben magam befejeztem Marton hátrahagyott kéz­ iratának kiadásra való előkészítését (a kiadás még tíz évet váratott magára), a - harmadik, ezúttal eredményes - kandidátusi disszertációmat, majd 1989 végére a nagydoktori disszertációmat is, két tanítványom szerzett még ottlé­ tem alatt tudományos fokozatot római jogból (azóta többen is az akkor indultak közül, mind a jogtörténet, mind a jogelmélet és a római jog terén). Az utódneveléshez sikerült 1991-ben komoly TEMPUS-támogatást kapni, amelynek körébe bevontam a többi jogi kar római jogi és jogtörténeti részlegeit is, így a miskolci előretörést sikerült országossá tenni az elvi és történeti tárgyak vonalán, éppen akkorra, amikor a rendszerváltás miatt az anyagi jogok tan­ anyaga bizonytalanná vált. A TEMPUS nagyban segített ahhoz is, hogy kiépül­ jön a könyvtár az intézetben. Mikor 1994-ben miskolci székemet átadtam, az ottani oktatás is, de a történeti tárgyak országos szintű oktatása is lényegesen jobban állt, mint amikor azt 1982-ben átvettem. Időközben két nemzetközi 62 �A KAR KEZDETEI találkozót is rendeztünk, egyet Budapesten a Soc. Jean Bodin részére, egyet Miskolcon a SIHDA részére, ezek a szinte már eltemetett történeti stúdiumok hazai életképességét ország-világ előtt ismertté tették. (A Société d’Histoire du Droit budapesti kongresszusát már a PPKE-JÁK és az ELTE együtt szervezte 1997-ben.) Mikor Sólyom László először hívott fel, az egyik ellenzéki alkotmánybí­ ró jelölt helyével megkínálva engem, egyik kérdésem volt, hogy tanítha­ tok-e tovább Miskolcon addig, mígnem rendben tudom továbbadni a stafé­ tabotot. Igennel válaszolt. így fogadtam el a jelölést, és azzal a jóleső tudat­ tal mondtam le a tanszékvezetői helyről 1993-ban, 65 évesen, hogy jó kezekbe kerül az ügy. Akkor már az Európai Unió jogi szakbizottságának, a Velencei Bizottságnak is tagja voltam, a tehermentesítés valóban jól esett, de nem hagytam cserben az egyetemet, hanem befejeztem a munkát. 1994-ben meghívtak világi küldöttnek az esztergomi egyházmegyei zsi­ natra. Nagy megtiszteltetésnek tekintettem, és részt is vettem rajta. Mire a zsinat összeült, tudtuk, hogy a polgári oldal - soha nem gondolt mértékben elvesztette a választásokat. A szocialistáknak többségük volt az új országgyű­ lésben, a kormánykoalíciónak pedig alkotmányozó, kétharmados többsége. Kitűnt, hogy valójában nincs elegendő politikához, államtudományokhoz, közélethez értő keresztény értelmisége az országnak - honnan is lenne, mond­ hattuk utólag okosan. A már addig is forgatott gondolat, hogy a megalakult katolikus egyetemen jó volna a keresztény szellemű jogi oktatást bevezetni, egyszerre rendkívül időszerű lett: inkább tegnap, mint holnap kellett volna. 63 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE II. Mit kívántunk létrehozni? A) A kezdeti elgondolások 1996 legelején - egy PHARE-támogatás elnyerésében bízva, Hans von Beck európai uniós nagykövet bíztatására az alábbiakban foglaltuk össze tervezett elgondolásainkat: A PHARE-támogatás eléréséhez összeállított fejlesztési terv 1996. év elején A Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek három tudományos kara van, ezek egyike a Jog- és Államtudományi Kar, amely jelenleg egy évfolyamon folytat 560 hallgatóval rendes jogi oktatást, 10 fő részére kánonjogi posztgraduális szakképzést és 23 fő részére posztgraduális tudományos doktori programot. Az egyetem e karon teljes körű jogi szakképesítést ad, hallgatóinak mintegy kétharmada az ország különböző vidékeiről jelentkezett, több kül­ földi részképzésben részt vett hallgatót is vett át, és mintegy 30 másoddiplo­ mást tanít a távoktatási szakon. Az egyetem jogi kara a miskolci, a budapesti, a pécsi és a szegedi jogi karral szerves együttműködést kíván kiépíteni. Elfogadja a többi intézmény­ ben történt részképzést, és szaktanfolyamait a többi egyetem hallgatói szá­ mára is meg kívánja nyitni. Az Államigazgatási és a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói részére külön rövidített doktori kurzus kidolgozása folyik. A tervezett hallgatói létszám évente felveendő 250 nappali és 250 táv­ oktatásos hallgató, kibocsátási terv a negyedik-hatodik év végére 200-200 fő. így évente fog belépni a rendes tanmenetbe 500 fő új jelentkező, a terve­ zett szaktanfolyamok és rövidített képzés előirányzott létszáma pedig tanfo­ lyamonként 50—80 fő. A rendes jog- és államtudományi, két tagozatú (nappali és távoktatás) képzés mellett a következő évben 5 rövidített tanfolyam, a következő öt évben további 6 rövidített tanfolyam beindítását tervezzük. 1996-ban indul: pénzügyi ügyintéző képzés; versenyjogi szaktanfolyam; környezetvédelmi szakképzés; főiskolát végzettek utánképzése; szociális igaz­ gatás és bioetika. Folyik: a kánonjogi és a posztgraduális doktori szakképzés. Tervezünk: művészeti és jogi interdiszciplináris képzést; külkereskedelmi szakképzést; Európa-jogi szakképzést; nemzetközi bírósági gyakorlati képzést; sajtó- és informatikai szakképzést; tanárképző szakot környezetvédelem és ál­ lampolgári ismeretek oktatására; valamint önálló közgazdasági kar létrehozását. Ami az alapoktatást illeti, abban megnyitjuk a szakosodás lehetőségét alternatív választható tárgyak révén. 3-5 évben ismerkedhetnek a hallgatók az adó- és piaci tárgyakkal, mindezek sajátos közgazdasági alapjaival, az ide 64 �A KAR KEZDETEI tartozó igazgatási szabályokkal, szerződési típusokkal (értékpapír stb.) és a párhuzamos nemzetközi intézményekkel és tervekkel. Ez azt jelenti, hogy 1996-ban a doktori kurzuson, 1997-től a rendes hallgatók számára is meg kell nyitni a választás lehetőségét. Ugyanez érvényes a versenyjogra. Itt a piaci viszonyok, a kartelljog, az áru­ minta, a vámjog, a nemzetközi összefüggések, a közös piac garanciális és áru­ mozgási szabályai, bírói gyakorlata, a protekcionizmus, a reklám szabályai és a tisztességtelen verseny meghatározása, valamint a piaci erkölcs és az élősködő gazdálkodás erkölcsi-gazdasági összefüggései szerepelnek a tervezett anyagban. Az önálló kurzusban és a doktori képzésben már 1996-ban, az alapokta­ tásban és a tanári szakon 1997-ben indulhat a környezeti ártalmak, a pazarló gazdálkodás, a szennyezés és a rekultiváció kérdéseinek tárgyalása, a hosszú távú beruházási politika és antropológiai, kozmológiai és etikai összefüggése­ inek, az e politikában rejlő gazdasági és megtakarítási lehetőségeknek a feltá­ rása, sor kerülhet az ehhez szükséges szellemi-kulturális-nevelési háttér meg­ teremtésének, a nemzetközileg bevált módszereknek, a mutatkozó trendek, már létező tervek és ellentétek kérdéseire. A tudományos továbbképzés és a másoddiplomások rövidített képzése ugyancsak 1996-ban indulhat be széles perspektívával. 1996-ban indítható a bioetika és az orvosi jog európai mintára szerveződő rövid tanfolyama orvosok és közigazgatási szakemberek számára, valamint végzett jogászok számára 1996-ban, e nyomon a rendes kurzusban 1997 után, külön rövidített alapképzésként a szociális gondozói képzéssel karöltve 1196 után. A művészeti értékek jogi problémáival kapcsolatos rövidített képzés nem jogászok számára 1996-ban vagy 1997-ben, az akkreditációtól függően indítható. A további tervezett szakosodási lehetőségeket és a tanárszakokat az akkreditáció számára egy-két éven belül kidolgozzuk és indítjuk, egyúttal a rendes kurzus választékát is bővítve. Az önálló közgazdasági kar létrehozása a magyar közgazdaság túlzott amerikanizálódása és még erős szocialista rendszerbeli kötődése miatt kívá­ natos, mivel e téren ugyanolyan a szakemberhiány, mint a jog terén. Jelenleg a közgazdasági intézetben három egyetemi tanár, négy egyetemi docens és néhány gazdasági-pénzügyi szakember vállalta az együttműködést és ez biz­ tató jel. Az erős gazdasági stúdium alapozása mellett (négy félév —szigorlat) a gazdasági szakosodás megalapozása és új tananyagok behozatala, készítése szerepel a közeli tervekben. Az egyetem jelenleg diákonként átlag évi 60 000 Ft jövedelemhez jut a tandíjból. Ebből fedezi az oktatás díját, főleg a fiatal oktatók fizetését és az adminisztrációt, valamint a dologi kiadásokat és az épület fenntartását. Állami támogatást egyelőre nem kap. A vallásszabadságról szóló törvény szerint az egyetem jogi és bölcsészet­ tudományi kara jogosult ugyanazon intézményi és hallgatói támogatásra, 65 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE amely az állami oktatási intézményeket megilleti. Ez ma a jogi karokon évente 275 000 Ft és 65 000 Ft hallgatónként. A kar ebből kívánja a követ­ kező évfolyamok elhelyezési gondjait megoldani, és az alapvető könyvtári­ infrastrukturális fejlesztést lehetővé tenni. A kar átlag 20 hallgatóra számít egy kvalifikált főállású, vagy két fiatal főállású oktatót, vagy négy kvalifikált másodfoglalkozásű ill. gyakorlatból jövő oktatót, mint minimális szükségle­ tet. A kínálkozó kooperációk révén ez a szám nemcsak biztosítva van, de felül is múlható, és ez a hallgatókkal való egyéni foglalkozás, gyakorlati útmutatás és irányítás szempontjából előnyös. Az évenként és hallgatónként 340000 Ft-os állami támogatásból a hallgatókra fordítandó diákjóléti, kollégiumi és támogatási keret a nappali tagozaton hallgatónként 65 000 Ft. Marad 200 nappali tagozatos hallgató után évente 55 millió Ft, a levelezők és nappali tagozatosok, valamint az indítandó kurzusok révén befolyik évente 200 x 60 000 Ft (nappali szakos évfolyamonként) = 12 millió Ft + 250x80000 Ft. (távoktatási évfolya­ monként) = 20 millió Ft + az öt indítandó szakkurzus után egyenként 60x90 000 Ft/év = 5 x5,4 millió Ft/év. A szükséges oktatói létszám és rezsi ennek mintegy felét veszi igénybe, de a maradékból nem oldható meg még a szükséges épületfejlesztés sem, nemhogy a tanfolyamok korszerű tananyaggal, irodalommal, infrastruktúrával, hallgatói gyakorlati elhelyezéssel kapcsolatos költsége. A partnerek ennek ugyan egy részét felvállalják, de a PHARE-támogatás nélkül a tervek megvalósítása vagy jelentősen elhúzódik, vagy jóval több terhet jelent maguknak a hallgatóknak. Ez a terv nyitva hagyta azt az akkor még vitatott kérdést, hogy Esztergom lesz-e a székhely vagy Budapest, ez a döntés részben anyagi lehetőségeken is múlott. B) A szervezés A létező katolikus egyetemet az akkor hatályos (Mádl Ferenc szövegezte) felsőoktatási törvény, az 1993. évi LXXX. törvény 48. § (3) bekezdésében foglalt lehetőség alapján egy új karral, a Jog- és Államtudományi Karral kívánta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kibővíteni. Ehhez a fenn­ tartó döntése kellett, és csupán be kellett jelentem az illetékes miniszternek, ő pedig az Akkreditációs Bizottságtól arról kért véleményt, hogy az új kar meg­ felel-e az oktatás színvonalának biztosításához szükséges feltételeknek. 66 �A KAR KEZDETEI Dr. Fodor Gábor miniszter úrnak Művelődési és Közoktatási Minisztérium Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelettel bejelentjük az 1993. évi LXXX. törvény 48. § 3) pontjára hivat­ kozással, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nagykancellárjának 503/1995. sz., 1995. április 3-án kelt értesítése szerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megalapította a PPKE Jog- és Államtudományi Karát, kinevezte dékánját és jóváhagyta szabályzatát. Mellékelten megküldjük: - a kar ideiglenes Szervezeti és Működési Szabályzatát, - a PPKE Jog- és Államtudományi Karára jelentkezett oktatók névso­ rát és vállalt szaktárgyait, - a kar ideiglenes tanrendjét, - a kar ideiglenes vizsgaszabályzatát, - a kar Doktori Szabályzatának elveit és doktori-posztgraduális képzési programját, - a kar ideiglenes Habilitációs Szabályzatának elveit, - a kar oktatási egységei határozott időre megbízott vezetőinek felsoro­ lását. Kérem Miniszter Urat, hogy az Akkreditációs Bizottság, valamint a Felsőok­ tatási Tudományos Tanács állásfoglalásainak beszerzésével a bejelentést vegye tudomásul, és egyúttal a doktori program akkreditációját javasolni szí­ veskedjék. Tájékoztatjuk Miniszter Urat, hogy az első nappali évfolyam oktatását a PPKE Jog- és Államtudományi Kara az 1995/96-os évben meg kívánja indítani, egyúttal - a jelentkezők számától függőn - önköltséges távoktatási programot és doktorandusz-képzést is indít ugyanazon tanévben. A nappali hallgatók létszámát 200 főre tervezzük, az ehhez járó állami támogatást a PPKE Bölcsészettudományi Kara a már jelzett létszámban figyelembe vette. Az alapképzés vonatkozásában a többi, jogot tanító karra érvényes elő­ írást tekintettük irányadónak. Az elnevezéssel - Állam- és Jogtudományi helyett Jog- és Államtudományi —hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem állam­ jogra, hanem jogállamra kívánunk felkészíteni, de ennek bizonyos korszerű­ sítésen túl tanrendi vonzata nincs. Mi is „egyetemi végzettségű szakembere­ ket képezünk, akik a jog- és államtudományok alapjait elsajátítják - a jog­ rendszer főbb intézményeit, továbbá a jogalkalmazás módszereit ismerik —, megfelelő ismereteket szereznek a jogászi tevékenységhez kapcsolódó más társadalomtudományokban, az egyetemi jogászképzés során megszerzett korszerű szakismereteik és jogászi kultúrájuk alapján, gyakorlati tapasztala­ tok megszerzésével, szakirányú továbbképzéssel és önképzéssel alkalmasak a jogászi hivatásra”. 67 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mindazonáltal az oktatásban rejlő lehetőségeket kihasználva —az orszá­ gosan szűk oktatási kapacitásra figyelemmel - fel kívánjuk használni összes lehetőségüket az alapoktatással párhuzamosan, részben azzal kombinálva, rövidebb szakképzési (államigazgatási, bírósági középszintű, szociális igazgatási stb.) formák bevezetésére, valamint a gazdaság, a közélet, a helyi igazgatás és az oktatás igényeit kielégítő szakirányú továbbképző tanfolyamok indítására. A nappali tagozatú képzésben előirányzott tíz féléves, 4000 órányi kép­ zési időtartamot tervezetünk rugalmasan kezeli. Lehetőség van heti 25 órás kötelező minimummal 12 félév, vagy a heti 35 órás maximummal 8 félév alatt is teljesíteni az előírt tantárgyi programot. (Előző esetben a lehetséges óraszám 4500, utóbbi esetben 4200 lenne, tehát a kötelező minimum mind­ két módon megoldható.) A főbb oktatandó tudományterületeket a szokásos négy blokk (magán­ jog, közjog, büntetőjog, általános és történeti tárgyak) helyett hét jogi tömbre (előbbiek nemzetközi, gazdasági, kánonjogi tárgyakkal kiegészítve) és egy nem jogi tömbre osztottuk. A négy első tömböt államvizsgával (vagy az előírások változása esetén komplett záróvizsgával) kívánjuk befejezni, amelyekben a magán- és a büntető anyagi és eljárásjog, az alkotmányjog, az anyagi közjog és közigazgatási eljárásjog, ill. a jogelmélet, politika és általá­ nos jogtörténet együtt szerepelnek. A továbbiakban a szigorlatok és záróvizs­ gák rendszere egyezik az eddigi tantervekével. A kötelezően előírt óraszámon belül a kötelező jogi tárgyak óraszáma a teljes képzés alatt 2090, a szabadon választhatóké 1070, míg a kötelező nem jogi tárgyaké 275, a szabadon választhatóké 460. Utóbbi keret elsősorban a szükséges nyelvi képzésre nyújt lehetőséget, ami megfelelő előképzettség esetén elhagyható, vagy szaknyelvi stúdiumokra fordítható. A tárgyak a szokott rendben épülnek egymásra, a választás szabadsága évről-évre nő, és módot ad már a tanulmányok alatt bizonyos szakosodásra, amit távlatilag lehetővé is kívánunk tenni. Ugyancsak lehetőség van már a tanulmányok során posztgraduális tudományos tanulmányokhoz való elő­ képzésre. A vizsgakötelezettség teljesítését időpont szempontjából lazítani óhajt­ juk (nem kötelező évet ismételni vagy kihagyni vizsgamulasztás miatt), viszont ezzel együtt a minőségi követelményeket szigorítani kívánjuk (nem kell senkit „kegyelemből” átengedni). A különleges tanrendre, külföldi vagy más felsőoktatási intézményben történő tanulásra a jó eredményű hallga­ tóknak lehetőséget kívánunk nyújtani. A jelentkezett nagyszámú és magasan kvalifikált oktatóra tekintettel a Magyar Katolikus Püspöki Kar eltekintett az eredetileg elgondolt intézet-kar kettős lépcsőjű indítástól, és eleve kart alapított. Mint a mellékletekből kitű­ nik, a jelentkezett oktatók közül 20 egyetemi tanár, doktor vagy akadémikus akad, közülük hatan jelenleg nem tanítanak, a többiek a párhuzamos okta­ tást vállalták. A jelentkezett docensek, Ph.D-fokozatúak (kandidátusok) száma 11, közülük jelenleg hat nem oktat, a többiek vállalták a párhuzamos- 68 �A KAR KEZDETEI ságot. 9 olyan fiatal oktatónk már jelentkezett, akik - részben már gyakorlat után - tudományos fokozatot kívánnak szerezni, és akikre már az új intéz­ mény saját tanári testületé épülhet. A jogászi köz- és tudományos élet további húsz kiváló képzettségű szakembere (a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Versenyhivatal alelnöke stb.) vállalt még oktatómunkát az induló karon. így a PPKE Jog- és Államtudományi Kara ma inkább meghaladja oktatói minő­ sítés szempontjából a többi kart. Ennek ellenére sem tartjuk a helyzetet vég­ legesnek, és azonnal indítani kívánunk olyan doktorandusz programot, amelynek keretében mielőbb kinevelhető az egyetem saját, megfelelően minősített oktatógárdája. A doktori program akkreditálása fontos része ter­ veink teljesítésének. Kérjük Miniszter Urat, szíveskedjék bejelentésünket tudomásul venni, az OAB és az FTT véleményét kikérve, az akkreditációt programunkhoz megadni. Kérjük továbbá, hogy szíveskedjék támogatni az új intézmény felépítésé­ hez a Közös Piac felsőoktatás fejlesztésére és modernizálására szánt 8 millió ECU kerettámogatásából megpályázni kívánt juttatás elnyerésére benyújtott kérelmünk teljesítését. Jelezzük, hogy a Magyar Püspöki Kar, mint fenntartó az 1995/96-os kez­ déshez a Ménesi út 27. alatti épületben biztosította elhelyezésünket. A jövőre nézve kilátásba helyezte a Szent István Társulat volt budapesti, Szentkirályi u. 28. alatti épületének átadását a kar céljaira. A távolabbi jövő­ ben, saját oktatógárda és könyvtári bázis birtokában, a kar áttelepülhet a renoválandó esztergomi egykori papnevelő intézet épületébe, ahol kollégi­ umi bázis kifejlesztésére is kínálkozik lehetőség. Budapest, 1995. május 25. Tisztelettel: Dr. Gál Ferenc a PPKE rektora Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja Tájékozódni kellett arról, összehozható-e az elégséges színvonalú és lét­ számú oktatói gárda, akár fokozatosan, de biztonságosan. El kellett készí­ teni a szükséges szabályzatokat, akár átvéve m áshonnan, de esetleg ki­ használva a nem állami egyetemnek adott mozgásteret, a már létezőktől esetleg eltérő szempontok szerint is. Helyet kellett szerezni az induláshoz, és meg kellett tervezni, majd meg kellett kellett szerezni az intézmény fel­ futásához szükséges anyagiakat. Törekedni kellett arra, hogy az oktatás, amelynek hiánya országosan fájó módon bebizonyosodott, minél előbb elindulhasson. 69 �A PÁZMÁNY JOGI KARANAK TÍZ EVE Először úgy gondoltuk, hogy a tantestület kialakításának függvényében dönt majd az MKPK arról, vajon intézeti keretben indul-e az oktatás, a Bölcsé­ szettudományi Karon (ВТК) belül, vagy lehet rögtön jogi kart alapítani. Az elő­ munkálatokhoz összehívtunk egy szervezőbizottságot, Erdő Péter, Jobbágyi Gábor, Tersztyánszkyné Vasady Éva és Varga Csaba bevonásával. A munka bázisát az én alkotmánybírósági irodám és ottani munkatársaim adminisztratív többletteher-vállalása jelentette. Gál Ferenc rektornak, valamint Maróth Mik­ lós akadémikusnak, а ВТК dékánjának számoltunk be a munka haladásáról. A bizottságban egyébként a katolikus egyetemet Erdő Péter professzor képviselte, ő biztosította az alapító-fenntartóval tartandó kapcsolatot is. A bizottságban hamar egyetértésre jutottunk abban, hogy legalább a többi jogi felsőoktatási intézmény követelményi szintjének elérése a célunk, de azt meg is kívánjuk haladni. A mi hallgatóink legyenek jobban felvértez­ ve szakmailag a közéletben, mint az országos átlag. A meghívandó személyekkel kapcsolatban természetesen lényeges kö­ vetelmény volt a szakmai színvonal mellett a keresztény elkötelezettség. Ezt így fogalmaztuk meg. Részemről tudatos is volt az, hogy a közélet vonalán az értéktartalm ú magatartás követelményei a különböző keresztény egyházak­ ban azonosak, a teológiai-dogmatikai különbségek ezeket nem érintik: így jobbnak tartottam az új nemzedék nevelése szempontjából a meggyőződéses, hívő protestáns oktatók bevonását a munkába, m int a forma szerint ka­ tolikus, de valójában közömbös oktatókét. Szakmai engedményt már csak az akkreditáció szempontja m iatt sem lehetett tenni, a tudományosan meg­ felelő oktató szükség szerint elfogadható, ha vállalja a kar szellemisége sze­ rint való oktatást. Amikor a szervezés 1994 nyarán megindult, az azóta kialakult felsőoktatási reformelképzelésekből csak annyi létezett, hogy a szocializmusból átörökölt rendszert jó lenne ésszerűsíteni, korszerűsíteni, az elvi alapokat az Alkotmány 70/G. § szellemében visszaállítani. A jogi képzés iránt országosan rendkívüli volt a kereslet, az ennek való megfelelés szándéka külön szempontja volt az ala­ pításnak. Mi, élve a kiforratlan jogi keretekkel és az egyházi intézménynek adott nagyobb mozgástérrel, újszerű, jobb és hatékonyabb oktatást kívántunk beindítani, bátran kipróbálva új módszereket ott, ahol hiányt, hibát, nehézkes­ séget éreztünk - akár annak reményében, hogy újításaink országosan is hoz­ 70 �A KAR KEZDETEI hatnak változásokat. Egy mintaszerű, a jogállam követelményeinek megfelelő Jog- és Államtudományi Kar lebegett szemünk előtt! Erre törekedtünk, bár alig kellett attól tartanunk, hogy nem lesz, aki hozzánk jöjjön, „versenyhely­ zet”, ami sarkalljon, nem létezett. A pálya vonzereje miatt országosan nyolctízszeres volt a jogi karokon a túljelentkezés. C) A z „alapító” A munka során valaki megtisztelt egyszer ezzel a jelzővel, és a karon belül ezt felkapták. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy nem járultam hozzá ennek terjedéséhez. Nem is helyeseltem. Egy jogi karon belül kivált vigyázni kell a pontos meghatározásokra. A kart a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapí­ tója és fenntartója, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította. Más szervnek, kivált magánszemélynek e konstitutív aktushoz nem volt, nem is lehetett illetékessége. Az MKPK „állította össze” —con statuere —karrá azo­ kat, akik erre vállalkoztak, és megfeleltek. Másrészt tény, és tudatosítani kell, hogy az egyetem más jellegű közös­ ség, m int egy egyesület, gazdasági jogi személy, vagy más, jogalanyisággal fel­ ruházott közösség. Az egyetem kara arra önként vállalkozó, hivatásszerűen - professio - felsorakozó és alkalmas tanárok egy célra töm örült közössé­ ge - unt vertens - , a hozzájuk művelődés céljából ugyancsak önként csatla­ kozott diákok, tanulni kívánók - studiosi - közösségével. Nélkülük az alapí­ tó alkotta keret nem tölthető ki, és az alapító ezt a szabad közös hivatásmű­ velést teszi lehetővé konstitutív aktusával, amelynek megvalósulása függ a hivatott - professi - tanárok és diákok önkéntes csatlakozó döntéseitől. Az alapítás törvényen nyugvó közjogi jogosítvány. A karban való műkö­ dés, oktatás vagy tanulás, az Alkotmány biztosította szabadságjogok gyakor­ lása - egyházi szemmel szabad akaratú személyek döntése a hivatás vállalása mellett. Keret nélkül nincs kar, karok nélkül nincs egyetem, de tanárok és hallgatók nélkül sem kar, sem egyetem nem működőképes. A kart professzorok és hallgatók alkotják, az egyetemet a karok. Az alapításnak és a hivatás vállalásának egybe kell csengenie —uni vertere. így lesz a tervből universitas, azon belül új fakultás. Az alapító szándék már évek óta létezett, mikor a szervezésre és az elő­ munkálatokra felkértek bennünket. A kar közösségének kialakításakor a 71 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE magam szakmai kapcsolatai, hitele nagymértékben közrehatottak abban, hogy a jogtudomány kiemelkedő egyéniségei olyan sokan és rövid idő alatt m ondtak igent a felkérésre. Bíztak abban, hogy az általam —vagy társaim által - előadott terv megvalósítható. Ilyen értelemben személyünk (személyem) mintegy kristályosodási pontként jelentkezett a közösség kialakításában. Az alapítás lehetőségét és a munka megkezdésének személyi, szervezeti, tantervi feltételeleit a szervezőbizottság teremtette meg, és abban bizonyos „mozgató” szerepem volt. E szerepet mindenkor előzetesen előtárt és elfogadott tervek, elgondolások alapján gyakoroltam, tiszteletben tartva az alapító-fenntartó minden közölt szándékát. Gál Ferenc rektor úr ezt érzékelve, meglehetősen szabad kezet engedett a karok vezetőinek, és úgy tűnt, hogy ezt helyesnek tar­ totta, és felelősséggel vállalta mindhárom dékán, Erdő Péter, Maróth Miklós és jómagam is. Ha az alapításban és a szervezésben betöltött szerepem mások részéről történt túlhangsúlyozása az egyetem vezetésében vagy a fenntartó köreiben a túlzott önállósodás veszélyének érzetét kelthette, és ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a keresztény európai egyetemi ideál, az önálló fakultások auto­ nóm univerzitása helyébe a központosított egyetem irányított oktatási rész­ legeinek megvalósítása felé mozdult el a fejlődés, azt szívből sajnálom. A nnál is inkább, m ert vallom, hogy a szabadságától, közösségi felelősségétől megfosztott fakultás nem alkotmányos, és az Egyház által előírt feladatának sem tud igazán megfelelni. D) A z oktatók felkérése Személyes kapcsolat és szakmai ismertség alapján kerestük meg az első jelöl­ teket, ügyelve arra, hogy a többi jogi kar oktatását ne lehetetlenítsük el, de minden szempontnak megfelelő testületet hozzunk létre. A kívánalmakról jól tájékoztat az oktatást vállalók első nyilatkozata: 72 �A KAR KEZDETEI NYILATKOZAT Alulírottak, a jogtudomány művelői és oktatói, gyakorló jogászok és gazda­ sági szakemberek 1. a) egyetértünk abban, hogy hazánkban a jogállam megvalósításához szükséges a jogászképzés számbeli és minőségi fejlesztése, értékes jogi hagyo­ mányaink megőrzése és tudatosítása mellett a képzés anyagának modernizá­ lása, az alapképzés kiegészítése szakirányú részképzési, továbbképzési, utánképzési és posztgraduális tudományos felkészülést lehetővé tevő tanfo­ lyamokkal és lehetőségekkel. b) Egyetértünk abban, hogy indokolt a jogi felsőoktatásban egységes etikai-szociális szemlélet megjelenítése és képviselete a társadalmi pluraliz­ mus adta kereteken belül. c) Szükségesnek tartjuk a jogi, állampolgári alapismeretek terjesztését az állampolgárok minél szélesebb rétegében, mint a működő demokrácia egyik alapfeltételét. Szükségesnek tűnik előttünk sok területen, így a központi és helyi igazgatás tisztviselői, alkalmazottai között, de a gazdasági és társadalmi élet számos más területén is a megkívánt szakismeretek kiegészítésének lehe­ tővé tétele a társadalmi etika és jogi szabályozás alapvető ismeretével. 2. Egyetértünk abban, hogy a felsorolt célok és szükségletek jobb kielé­ gítését szolgálhatja egy további jogi felsőoktatási szakirány megindítása. Örömmel fogadjuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem döntését jogi kar alapításáról, vagy ennek kezdeteként jogi intézet felállításáról a Bölcsészet­ tudományi Kar keretében. 3. Vállaljuk, hogy a PPKE jogi intézetének, majd jogi karának kereté­ ben a felsorolt célok megvalósítására az állam- és jogtudományi általános fel­ sőoktatási program megvalósításában, az oktatói utánpótlás biztosítására és a tudomány művelésének előkészítésére posztgraduális tanulmányok támo­ gatásában és irányításában, szakirányú, interdiszciplináris, párhuzamos, utánképző programok kialakításában és oktatásában, a szükséges tananyag, tankönyvek, tansegédletek összeállításában, megírásában, kiegészítésében, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Részlegé­ nek oktatói testületé együttműködünk és munkálkodunk. 4) Tettük ezt a vállalást annak tudatában, hogy a PPKE katolikus egy­ házi intézmény, nagykancellárja a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, működésére irányadók az Egyházi Törvénykönyv és a hatályos egyházi jog vonatkozó rendelkezései. Ezen az egyetemen belül az Állam- és Jogtudományi Kar az oktatásban, a tudományos munkában és kutatásban a törvényben biztosított függetlenség­ gel és szabadsággal fog működni. A kar tagjainak, oktatóinak a társadalomra vonatkozó, és a jog világában érvényesülő etikai normák, elvek és szociális szemlélet terjesztésére törekvésben együtt kell működniök, amint az az intéz­ mény jellegéből meghatározón következik. A katolikus egyetem a Katolikus Egyház küldetésében vállal részt, ilyen szellemű oktatás és nevelés mellett vál- 73 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lal intézményes elkötelezettséget. E feladat megvalósításában a katolikus oktatók oktatói munkájukkal, példájukkal vállalják a tevékeny részvételt, a nem katolikus oktatók ennek tiszteletben tartásával vállalják feladatukat. A testület elsősorban a szigorú szakmai-tudományos színvonal követel­ ményeinek megvalósítására, emellett az egységes és következetes etikai szemlélet érvényesítésére törekszik, a személyes és tudományos szabadság tiszteletben tartásával, oktatók és hallgatók körében egyaránt. Ebben a szellemben az együttműködést vállaljuk. Budapesten, 1995. március 22-én dr. Bagdy Gábor sk., dr. Bánrévy Gábor sk., dr. Békés Imre sk., dr. Bódy László sk., d r. B o k o r P á l s k ., dr. Botos József sk., dr. Botos K atalin sk., dr. Boytha Györgyné sk., dr. Burián László sk., dr. Dósa Imre sk., dr. Erdő Péter sk., Frivaldszky János sk., dr. Gönczi Katalin sk., dr. Gáspárdy László sk., dr. Gaizler Gyula sk., dr. Gerics József sk., dr. Horváth Pál sk., dr. Hunkár Dénes sk., dr. Iván László sk., dr. Jobbágyi Gábor sk., dr. Kahler Frigyes sk., dr. Kilényi Géza sk., dr. Kiss Zsigmond sk., dr. Klicsu László sk., dr. K ö n c z e i G y ö r g y s k ., dr. K r a u s s O t t ó s k ., dr. Kravalik Gábor sk., dr. Lábady Tamás sk., dr. Ladányi Erzsébet sk., dr. L o n t a i E n d r e s k ., dr. Mádl Ferenc sk., dr. Paczolay Péter sk., Rabár Ferenc sk., dr. Radnay József sk., dr. Schanda Balázs sk., dr. Solt Pál sk., dr. Sólyom László sk., dr. Szentgyörgyi Rezső sk., dr. Tamás András sk., dr. Tersztyánszky Ödön sk., dr. T ó t h Á d á m sk ., dr. Varga Csaba sk., dr. Vasady Éva sk., dr. Végh Zoltán sk., ifj. dr. Zlinszky János sk.3 A kiadmány hiteléül is: Dr. Zlinszky János 1994 végére negyvenhat oktató jelentkezett, közülük az érdemi munkában végül is csupán hat nem vett részt (egyikük elhunyt), és közülük harminc­ ötén pályájuk lezárásáig voltak, illetve máig aktív tagjai a testületnek. Ezt igen jó aránynak tartom , s ez alapozta meg azt a lehetőséget, hogy 1995 ta­ vaszán kart alapított a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, szinte az utolsó pillanatban élve a törvény adta lehetőséggel. A jelentkezetteket bevontuk az érdemi kialakítás munkájába, további ötleteket kaptunk tőlük.4 Kezdettől nyomatékosan törekedtünk arra, hogy 3 Dőlt betűvel jelezve azok, akik végül a munkába nem kapcsolódtak be. 4 Az első év történetéről ld. JOBBÁGYI GÁBOR: Zlinszky János, a karalapító: a kar első éve. In I u s tu m , a e q u u m , s a l u t a r e . A PPKE-JÁK könyvei I. Budapest, 1998. 31-40. o. 74 �A KAR KEZDETEI a fakultás közössége - együttműködve - döntően befolyásolja az intézmény alakítását és ügyvitelét, eleget téve mind az európai, az Egyház által kialakított hagyománynak, mind a magyar Alkotmány előírásának is. Iparkodtam az egyelőre széteső csoportot „társadalmilag” is közelíteni, 1995 adventjében négy összejövetelre is meghívtuk otthonunkba a tanárokat, akik addig egymást nem, vagy csak alig ismerhették. A nem állami egyetemeknek adott lehetőséggel élve, a JAK első sza­ bályzatába felvettük azt a lehetőséget, hogy az egyetemi tanárok részére meghatározott 70 éves, valamint a kari vezetők részére megállapított 65 éves korhatárt feloldjuk. így több olyan kolléga volt a kar számára megnyer­ hető a felfutás időszakára, akik egyébként kiestek volna a felsőoktatásból, noha oktatói képességük, alkalmasságuk nem volt vitás. A karnak hat olyan akadémiai doktori-egyetemi tanári minősítésű oktatót nyertünk meg, aki felsőoktatásban nem működött, és hat olyan kandidátusi-Ph.D fokozatú, docensnek kinevezhető kollégát, aki ugyancsak nem működött a felsőokta­ tásban. E tizenkét fő eleve meghaladta a miskolci oktatás minősített oktatói­ nak induló létszámát, de még tizenkilenc olyan minősített oktatót is sikerült a kar számára megnyerni, aki másutt is oktatott. A jogélet jónéhány magasan képzett, nagy gyakorlattal bíró, vezető beosztású személyisége vállalt oktatói szerepet, így a Legfelsőbb Bíróság elnöke, több alkotmánybíró - maga az elnök is - , az Alkotmánybíróság több munkatársa, a legfőbb ügyész, több magas beosztású bíró, ügyvéd, közjegyző, a Versenyhivatal elnökhelyettese stb. Ez a képzést gyakorlati irányba terelte, és időszerűvé tette. Elfogadtuk a bármely más karon, vagy akár külföldön is szerzett tudományos minősítést, illetve oktatói habilitációt. A JAK tehát kezdettől jobban volt ellátva okta­ tókkal, mint a többi jogi kar. Ezen az olyan rosszindulatú számjátékok sora sem változtatott, m int például az, hogy a sok gyakorló jogász oktató miatt „a minősített és nem minősített oktatók aránya kedvezőtlen”- ez állapíttatott meg kifogásként (a minősített oktatóknak a hallgatók számához való viszo­ nyítása helyett!) az akkreditáció során. Kifogásolta, vagy legalább is megkérdőjelezte egyébként az akkreditációs vizsgálat személyem alkalmasságát és összeférhetőségét is, alkotmánybírói tisztem okán. Ezzel kapcsolatban az alábbi levelet írtam az Akkreditációs Bizottság elnökének: 75 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE T. Dr. Róna-Tas András professzor úrnak az Országos Akkreditációs Bizottság Elnökének Budapest XIV, Ajtósi Dürer sor 37. Tisztelt Elnök Úr! Múlt héten köszönettel kézhez vettem az Akkreditációs Bizottság javaslatát Magyar Bálint miniszter úrhoz, a PPKE-JÁK működési engedélyének további négy évre - tehát a teljes oktatásra - történő megadása tárgyában. A vélemény egyúttal Elnök Úr és a Bizottság jogi referense megfontolá­ sába ajánlja annak mérlegelését, hogy a kar jelenlegi vezetője, alkotmánybí­ rói tisztére tekintettel, minősíthető-e teljes értékű egyetemi tanárnak, és al­ kalmas lehet-e az intézmény vezetésére. Véleményük kialakításához szeret­ nék - nem a nagy nyilvánosság számára, és nem is magam méltatására néhány tényszerű adalékot leírni, valamint e tárgyban a jogi szempontból el­ sősorban illetékes Alkotmánybíróság álláspontját ismertetni. Az 1989. évi XXXII tv. az Alkotmánybíróságról a 9. §-ában rögzíti, hogy az alkotmánybíró „...más állami szervnél nem tölthet be tisztséget, érdekkép­ viseleti szervnél vezető tisztséget, és nem lehet politikai párt tagja (...), tudo­ mányos, oktató, irodalmi (...) tevékenység kivételével más kereső foglalko­ zást nem folytathat.” Mikor 1989-ben jelöltek alkotmánybírónak, rögtön tisztáztam, hogy ez miskolci egyetemi oktatói tevékenységemet nem akadályozza. Nem kíván­ tam e munkát feladni mindaddig, míg megfelelő minősített oktató kezébe nem tudom átadni azt. A bíróság működése során mind nálam, mind más bíróknál (Sólyom László: ELTE; Lábady Tamás: Pécs, ELTE; Szabó András: Szeged; Ádám Antal: Pécs; Vörös Imre, Holló András: Miskolc) elfogadta egyetemi oktatói munkánkat, és ezzel összefüggőnek, tehát nem összeférhetetlennek minősí­ tette a tanszékvezetői ill. intézetvezetői megbízást. Ha ez elvben egy állami egyetemmel kapcsolatban, törvényes kivételként nem sérti az alkotmánybí­ rói tisztet, nem sérti egy államtól független egyetem esetében sem (ahol raj­ tam kívül ma még három bírótársam tanít aktívan). Az Alkotmánybíróság egyúttal úgy foglalt állást, hogy az alkotmánybíró tiszte nem állás, nem köztisztviselői státusz, hanem választott közjogi méltó­ ság, tehát a nem összeférhetetlen körön belül nem akadálya teljes munkavi­ szony létesítésének. Mint állami tisztséget, tehát véleményem szerint összeférhetetlent, nem fogadtam el Miskolcon sem a rektori, sem a dékáni tisztre jelölést. Ag­ gálytalanul elfogadtam viszont ugyanott a dékán-helyettesi tisztet, mint kari választott tisztséget. Az Alkotmánybíróság ezt nem minősítette összeférhe­ tetlennek. Ami az OAB szempontjából, tehát a tudományos és oktatási színvonal teljesíthetősége szempontjából felmerülhet, arra vonatkozólag bátorkodom a következőket előadni: 76 �A KAR KEZDETEI Miskolcon 1989 után, alkotmánybíróvá történt megválasztásomat követőn is folyamatosan előadtam heti 4 órában római jogot szigorlati tárgyként, vizsgateherrel, az utóbbi években a levelező tagozatnak is, továbbá vezettem a gyakorlatvezetők felkészítő szemináriumát, a német nyelvű jogtörténész szakkört, előadtam római közjogot és római büntetőjogot, valamint jogászi etikát választható tárgyakként. Ez az intézet- és tanszékvezetői teendők mel­ lett heti 10 órás átlagteher volt, úgy vélem tehát, hogy egy teljes állású egye­ temi tanártól elvárható terhelésen nem maradt alul. Két volt hallgatóm jutott el ez alatt a kandidátusi fokozat megszerzésé­ hez római jogból, többen jogelmélet és jogtörténet vonalán, és számos dóktorandusza volt az intézetnek irányításom alatt, amellett egy igen eredmé­ nyes TEMPUS-programot is bonyolított 1992-95 között. Mióta Miskolcon 65. évem betöltésével újraválaszthatóságom az inté­ zeti és tanszékvezetői tisztségre törvény alapján megszűnt, viszont a műkö­ désem alatt fokozatot szerzett öt kolléga a három tanszék és az intézet veze­ tését át tudta venni, foglalkozom - 1994 őszétől - a katolikus egyetem jogtu­ dományi részlegének megszervezésével, lévén ott a korhatár nem akadály. A tanári testület váratlanul gyorsan és színvonalasan összeállott, így már 1995 tavaszán megtörténhetett a kar megalapítása. Eredetileg nem gondoltam, hogy dékánja leszek a karnak, a szaktárgyam oktatási feladatát - esetleg a jogtörténeti részlegek vezetésével - kívántam ellátni, és azt el is látom folya­ matosan (12 órám van heti átlagban e félévben). A kar választása azonban rám esett. Az Alkotmánybíróság elvi állásfoglalása szerint a tisztség nem állami, tehát nem összeférhetetlen. Nehogy mint kereső foglalkozás kifogás alá es­ hessen, egyáltalán nem veszek fel illetményt egyetemi munkámért, míg al­ kotmánybíró vagyok, ami egyébként egy év múlva megszűnik. A PPKE-JAK vezetése egyébként - a régi egyetemi hagyományok és szabályzatunk szerint - már most is lényegében kollektív. Az oktatással kap­ csolatos döntések és határozatok az oktatási és általános dékán-helyettes, Bánrévy Gábor illetékességébe tartoznak, aki főfoglalkozású tanára karunk­ nak. A külügyekkel és könyvtárfejlesztéssel Varga Csaba professzor, szintén főállású oktatónk foglalkozik. Az oktatásfejlesztési vonal Jobbágyi Gábor egyetemi tanár illetékessége, ő is főállású oktatója a karnak. A gazdasá­ gi-pénzügyi vonalat a főállású hivatalvezető Mirtse László viszi, az ifjúsági szervezetek és rendezvények, valamint a kollégiumi ügyek felügyelete a kari főtitkár, az ugyancsak főállású Bittsánszky Géza feladatát képezik. így a dékán nincs apró ügyekkel agyonterhelve, foglalkozhat az intézményi kon­ cepciós kérdésekkel. A vezetők a folyó feladatokat heti operatív megbeszélé­ seken rendszeresen egyeztetik. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a PPKE-JAK szakmai színvo­ nalát és kibontakozását alkotmánybírói munkám nem veszélyezteti, nem is hátráltatja. Alkotmánybírói tisztem betöltéséről nem itt kell számot adnom, de lelkiismeretem ebben is nyugodt. 77 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kérem mindezek szem előtt tartását, amikor az OAB kérésére karunk vezetésével kapcsolatban az aggályokat fontolóra veszitek. Budapest, 1997. február 14. Tisztelő híved, Zlinszky János Álláspontom at a Bizottság elfogadta. E) A z oktatási terv A 10 félévre előirányzott, de hosszabb és rövidebb idő alatt is teljesíthető képzésben mintegy 4000 óra hallgatását irányoztuk elő, ez meghaladta az országos átlagot (3300). A klasszikus jogi és államtudományi stúdiumot egyrészt a középiskolából egyelőre hiányzó elméleti és nyelvi képzéssel, más­ részt a jogfejlődés kiszámítható irányát figyelembe véve közgazdasági-pénz­ ügyi, nemzetközi jogi és szakjogi többletképzéssel kívántuk kiegészíteni. A szakosodó szakma igényeit a tárgyak megjelölésekor is figyelembe vettük, hogy a megkívánt többlet el ne sikkadjon a megszokott tanulmányi keretek közt, így az első tantervi tervezetekben szerepel jelentős számú, más intéz­ ményekben külön tárgyként meg nem jelenített tantárgy is. Úgy véltük, hogy a teljes kari tanszéki és adminisztratív szervezet kiala­ kításában fel lehet használni a miskolci modellt, ott a kar szervezése négy nagyobb - tanszéknek nevezett - oktatási egységben indult. Ám egyrészt ki­ indulva abból az elvből, hogy a régi hagyomány szerint minden szigorlati vagy államvizsga-köteles főtárgynak, illetve minden főtárgyat oktató egye­ temi tanárnak tanszéke kell legyen, másrészt az alegységek sürgős kialakítá­ sát megcélozva, ezeket az induló egységeket közös adminisztrációjú és kézikönyvtárral felszerelt intézetekként gondoltuk el. A négy szokványos főegy­ ség helyett pedig nyolcat, esetleg kilencet kívántunk indítani, megbontva a közjog, magánjog, büntetőjog és jogelmélet-jogtörténet miskolci egységeit, külön nemzetközi jogi, közgazdasági, kánonjogi és szakjogi egységet tervez­ ve, a történeti és a jog- és államelméleti egységet pedig szétválasztva. A választott tárgyakban elért eredmények minősítését háromfokúra terveztük, a számonkérés jellege féléves tárgy esetén osztályozott kollokvi­ um, több féléves tárgy esetén záróvizsga (alapvizsga), szigorlat vagy állam­ vizsga. A tárgyjegyzőre kívántuk bízni, hogy több féléves tárgy esetén tart-e 78 �A KAR KEZDETEI közbenső számonkérést, és azt szóban vagy írásban teszi-e (levelező tagoza­ ton később minden félévben vizsgakötelezettséget írtunk elő), tárgyzáró vizsga mindig szóban, szigorlat és államvizsga testület előtt, szintén szóban teendő le. Az alapozáshoz szükségesnek láttuk megadni a jogászok részére a filozó­ fiai ismeretekből a logika, az ismeretelmélet és az etika alapfogalmait, mert ezek a középiskolai képzésből teljesen hiányoznak. Voltak javaslatok továb­ bi bölcsészeti tárgyak, legalább fakultatív beiktatására is, ám az egyetem böl­ csészkara nem m utatott készséget azok átoktatására, a jogi kar akkreditációja pedig erre nem terjedt ki. Az erősebb nyelvi alapozás szükségességét vallom most is, és kifejezet­ ten sajnálom, hogy ebben a kar, végül is engedve a külső nyomásnak, vissza­ lépett. A két nyelvvizsga hallgatóink jogászi pályán való érvényesüléséhez komoly előnyt jelentett - persze megszerzésük nehézséget is. Am irányt m u­ tathattunk volna a középiskoláknak is a hangsúlyosabb és alaposabb nyelvi képzés felé, amely egyébként is meghirdetett cél lenne. Minthogy a böl­ csészkar ebben az együttműködésben is elég nehézkes volt, végül is saját nyelvi és szaknyelvi oktatórészleget alakítottunk ki, amely, bár megszorított körben, de ma is működik, és lehetőséget ad a követelmények kiterjesztésé­ re erre irányuló szándék esetén. A középiskolákból az informatikai szakoktatás ugyancsak hiányzott, a tárgy alapvető ismerete pedig elengedhetetlen. E téren az elmúlt tíz évben jelentős a fejlődés, lehet, hogy ezt a tárgyat rövidesen el lehet hagyni, vagy csakis a jogászi információkeresés és -továbbítás módszertanára kell össz­ pontosítani. Fontosnak tartottuk a jogászok kommunikációs alapismereteinek és készségeinek fejlesztését. A politikai élet tanúsága szerint ebben mutatkozik a keresztény-polgári oldalon a legnagyobb hiány. így egy félév stilisztika és retorika után két év egyéni és csoportos kommunikációt irányoztunk elő. Eredetileg ehhez a részleghez (tanszékhez?) kívántuk a sajtó- és médiajogi ismereteket is csatolni, akár a BTK-val együttműködve. Ezt az erős alapozó programot dékánságom befejezte után, elsősorban anyagi szempontokra hivatkozva, de személyi okokra és kívülről jelentkező egységesítési igényekre is figyelemmel, javarészt felszámolták. Meggyőződé­ 79 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sem, hogy a képzésből ma is hiányzik, nem megszüntetni, hanem tökéletesí­ teni kellett volna. Az eredeti egyetemfejlesztési elgondolások között, társadalmi igény alapján, felvetődött egy önálló, közgazdasági diplomát adó részleg - esetleg karként vagy karközi intézetként való - létesítésének gondolata. Botos Katalin professzor asszony el is készítette ennek részletes tervét. Ám addig, míg ez - úgy véltük —megvalósul, a jogi karon irányoztunk elő ilyen képzési részleget, és ez részben átoktatott a BTK-ra is. A szokásos két félév helyett négy, a szokásos kollokvium helyett szigorlat és még egy kollokvium statisz­ tikából is biztosította a tárgy komolyságát. Meggyőződésem, hogy a tőlünk kibocsátott jogászok érvényesüléséhez ez a máig létező, bár szintén megnyir­ bált, komoly alapképzés jelentősen hozzájárul. Remélem, hogy a részleg egyetemen belüli önállósulása még megvalósulhat. A keresztény közélet szempontjából hézagpótló lehetne. Az alapozó jogi tárgyakról gyorsan kellett dönteni, hogy elkezdhessük az oktatást. Könnyebbséget jelentett, hogy ebben a körben mintegy saját pályán mozogtam, és nem voltam mások vállalásaira utalva. Az általános alapozó tárgyak és a közgazdaságtan mellett, első évben in­ dítani kellett a jogtörténeti és a jogelméleti oktatást. A római jogot magam vállaltam, a magyar jogtörténet és az egyetemes jogtörténet körében átvet­ tünk fokozatszerzés előtt álló fiatal kollégákat az ELTE oktatói közül, addig is a tárgyak egyikét Gerics József professzor, másikát H orváth Pál professzor vállalta. Előbbi főállásba nem tudott hozzánk jönni, de két idősebb kolléga csatlakozott második évben a magyar jogtörténet oktatói közé, Botos Gábor és Nagybákay Péter, m indketten kandidátusok. Az egyházjog oktatásának megszervezését Erdő Péter professzor a kánonjogi karközi intézet munkatársainak és saját tanszéke fiatal kutatóinak köréből megoldotta. A három félévre záróvizsgával és alternatív államvizs­ gával tervezett tárgy programját utóbb kiegészítettük az alapvető egyházi in­ tézmények ismeretébe bevezető féléves tárggyal, m ert a vallási alapismere­ tek hiánya a nem egyházi iskolából jött hallgatók körében döbbenetes volt. A jogi tárgyak között egy sor olyan stúdiumot nevesítettünk, amelyek országosan nem szerepeltek külön tárgyként. Kezdettől szigorlati tárgyként irányoztuk elő a versenyjogot, a környezetvédelmi jogot, az európai-közös 80 �A KAR KEZDETEI piaci jogot, tanítani akartunk iparjogot, szociális jogot, nemzetközi eljárások jogát, orvosi jogot, kriminológiát, kriminalisztikát, nemzetközi büntetőjo­ got és törvényszéki orvostant, viszont lemondtunk külön tárgyként az ag­ rárjogról, helyette választható tárgyként ingatlanjog került a palettára. Eredetileg szigorúbb, teljesebb anyagú államvizsgákkal kívántunk zárni, így a közjogi államvizsgában szerepeltettük a pénzügyi jogot és az államigaz­ gatási eljárást, az anyagi magánjogi és a büntetőjogi tudást is az eljárásjoggal együtt kívántuk vizsgáztatni, a magánjogba a kereskedelmi jog, a családi jog anyagát is belefoglalva, a jogelméleti vizsgának az államelmélet (politika) mellett tárgya lett volna az egyetemes jogtörténet is. Ez a hallgatóktól kö­ vetkezetesebb felkészülést követelt volna az évek során, de utóbb az orszá­ gos egységesítő törekvések tükrében - a saját tanári karunk teljes egyetérté­ sével sem találkozott az elgondolás - visszaálltunk az országos kívánalmak­ ra, nem feltétlenül az eredményesebb képzést szolgálva. 81 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE III. Az első hallgatók és a hivatali szervezet A) A hivatal Az MKPK - számomra váratlanul - kihasználta az utolsó törvényes lehetősé­ get a külön engedély nélküli karalapításra, és 1995 márciusában megalapí­ totta a kart. Egyúttal megbízott a kari tanácsnak, az ideiglenes, az MKPK által jóváhagyott szervezeti és működési szabályzat szabályai szerinti összehívásá­ val. Erre elkészítettük a felfutás teendőinek ütemtervét, s a kari tanács részére a szükséges működési, tanulmányi és szervezeti szabályzatokat. A nagykancellár, illetőleg a rektor kinevezte a tervezett részlegek vezetőit, és hozzájárult az 1995/96-os tanévre a felvételi megszervezéséhez. Ez magával hozta, hogy a kari hivatali apparátust is - minimális szinten - ki kellett alakítani. Annak vezetőjéül régi barátom at, a kiváló szervezőt és beruházási szakembert, Mirtse Lászlót javasoltam, akit az iparjog előadójaként is számba vettem. О ezt a fel­ adatkört 1999 nyaráig hűséggel és színvonalasan ellátta, akkor váratlanul meghalt. Első műszaki ügyintézőnk Barkó Antal gépészmérnök lett, aki ugyancsak haláláig látta el a műszaki-karbantartó részleg vezetésének felada­ tát. A tanulmányi részleg (majd osztály) vezetőjének Szepesi Lajosnét nyer­ tük meg, a pénzügyi ügyintézőt а ВТК-tói örököltük. Az ügyintéző apparátus első tagjai is а ВТК budapesti részlegétől kerül­ tek hozzánk, a kar Piliscsabára költözésekor, azok közül, akik oda nem kívánták áthelyezésüket. A felvételi lebonyolítására női munkatársakat vet­ tünk fel, a katolikus sajtóban közzétett hirdetés alapján két hónapra, azzal, hogy aki beválik, azt véglegesítjük. Máig többen dolgoznak közülük a kari adminisztratív állományban, illetve a tanulmányi osztályon. Az elvi irányí­ tás mindenütt a kar tagjainak kezében volt, a tanulmányi ügyeké Bánrévy Gábor, a felvételié Jobbágyi Gábor, a pénzügyi részlegé előbb Bagdy Gábor, majd Vasady Éva feladataként, az irodavezetőt és a műszaki részleget köz­ vetlenül a dékán irányította. B) A z első hallgatók A felvételt a katolikus sajtóban hirdettük meg elsősorban, de a napilapok is tájékoztattak róla. Jelentkezhettek a felvételi előtt eltelt három évben bár­ 82 �A KAR KEZDETEI mely jogi karon 100 pont feletti értékelést elért, de fel nem vett jelöltek, valamint az egyházi gimnáziumokban ugyanezen három évben érettségizet' tek, akik nem kerültek be felsőoktatási intézménybe, utóbbiak érettségi eredményük alapján. A 4,2'es átlagot fogadtuk el 100 pontként, minden további tizedet újabb 1 pontként. Ehhez kiegészítő pontot jelenthetett a nyelvvizsga, a latin érettségi, a hittanjegyek középiskolai átlaga vagy leg­ alább három évi, templomi hitoktatáson való részvétel (bármely vallásból). Fenntartottunk a felvételi bizottság hatáskörében egy 5%-os, ún. m éltá­ nyossági keretet is. Úgy terveztük, hogy nappali és levelező tagozatot indítunk párhuzamo­ san, megfelelve egyrészt az érdeklődésnek, másrészt pótolva a keresztény közéleti emberek hiányát. A váratlan érdeklődésre tekintettel a keretszá­ mot előbb 400 főre, majd 500 főre módosítottuk, ezen belül a levelező tago­ zaton a diplomásoknak külön keretet irányoztunk elő, hiszen az ide jelent­ kezők a közéletre korábban és nagyobb mértékben hathatnak, m int a kö­ zépiskola után érkezettek. A felvételre jelentkezőktől tandíjat kértünk, és nem titkoltuk a kar előre látható elhelyezési gondjaiból adódó nehézségeket sem. A jelentke­ zőktől írásos nyilatkozatot kértünk a következő szöveggel: Alulírott a PPKE Jog- és Államtudományi Karára kérem felvételemet nappali/távoktatási tagozatra. Tudom, hogy a PPKE katolikus intézmény, a katolikus keresztény érték­ rendben működik és oktat. Ezt az értékrendet elfogadom/tiszteletben tartom. Vállalom, hogy tisztességes módon és eszközökkel, fegyelmezetten és szor­ galmasan, társaimmal és oktatóimmal szolidárisán, a tehetségem szerint elér­ hető teljes eredmény elérésére törekszem tanulmányaim során. A PPKE-JAK magasabb oktatási teljesítményének elérésében tanáraimmal és társaimmal együttműködöm. Tudatosan és jó lélekkel vállalom azokat a nehézségeket és kényelmetlenségeket, amelyek a PPKE-JÁK alapításának és megszervezésé­ nek folyamatában az anyagi eszközök szűkösségéből adódnak, s amelyek nél­ kül az oktatást nem lehetett volna már ez évben megkezdeni. Terveztünk mindjárt első évben doktori képzést is, érzékelve, hogy a koros professzorok aránya miatt az utánpótlás nevelésének megkezdése sürgős fel­ adat. A felsőoktatási törvény a karoknak az alap-, a szak- és a doktori kép­ zést egyaránt lehetővé tette. Erre is többen jelentkeztek más karon végzett 83 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Gál Ferenc, a Pázmány első rektora (a képen a Hittudományi Akadémia dékánjaként 1963-ban) Az apácazárda bejárata a budapesti Ménesi úton, ahol az 1995/96-os tanévben a jogi kar működött 84 �A RAR KEZDETEI fiatalok, akiket egyelőre a római jogi gyakorlatok vezetésébe kívántunk be­ vonni, míg a doktori program ki nem alakul. Közülük elsőként Szabó Marcel szerzett tudományos fokozatot karunkon. C) Hol fogunk működni, hol fogunk oktatiú? Noha a minisztérium jelzései nem voltak kedvezők, és bőven hallatszottak két­ kedő vagy akár ellenséges sajtóvisszhangok is, mégis meghatóan sok hallgató jelentkezett. Ezért is növeltük meg csaknem kétszeresére az eredetileg tervezett létszámot, noha a meghirdetéskor még az is kétséges volt, tudunk-e egyáltalán valahol oktatni. („Jogot templomban is lehet tanítani!”- véltem.) Az első neki­ futáshoz megkaptuk az irgalmas rendi apácáktól a Ménesi úton azokat a helyi­ ségeket, amelyekből а ВТК éppen kiköltözött Piliscsabára. A zárda étterme volt a nappali tagozat előadója, egy emeleti folyósón ala­ kítottuk ki a hivatali és az oktatói szobákat, ezekbe összpontosítva a gyakorla­ tokat is. A zárda ebédlőjének mérete miatt végül is első éven a nappali tagozat az eredetileg tervezett 150-es létszámmal indult, azzal, hogy a levelezők közül az eredmények rangsora alapján a következő tanévben 100 fő átléphet a nap­ pali tagozatra - az előadásokat egyébként is mindkét tagozat hallgathatja. A levelezők előadásait szombatonként, bérelt helyen, a Villányi úti cisz­ terci templom melletti épületben tartottuk. Közben az esztergomi bíboros-érsek felajánlotta, hogy a volt szeminári­ um épületét, amelyből az orosz katonai kórház nemrég kiköltözött, átengedi a karnak. Am az épület műszaki állapota olyan volt, hogy renoválás nélkül egy szobába sem lehetett beköltözni, évi állagmegóvása 50 millió forint lett volna addig is, amíg a beruházás elkezdődik, és a rendbetételhez milliárdok és évek kellettek volna. A kar pedig első évben a 150 nappalis hallgató után 4,5 millió forint, a 350 levelezős után 14,5 millió forint bevételre számítha­ tott. Ezen felül 5 millió forintot és némi berendezési tárgyakat (padot, pol­ cot, széket, asztalt) kaptunk a BTK-tól. A normatív támogatást a minisztéri­ um előbb az akkreditációtól tette függővé, majd mikor az akkreditációt két évre megkaptuk, keret hiányában 1995-re megtagadta. Az MKPK egyelőre nem tudta elképzelni, hogy miből hozza rendbe az esztergomi épületet. Ezért a Szent István Társulattal egyetértve az egyházi célra visszakapott Szentkirályi u. 28-30. alatti épületeket ajánlotta fel az 85 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetemnek a kar elhelyezésére. Itt a nehézség csak az volt, hogy abban ott volt a Franklin Nyomda.5 Amikor az épületben először szemlét tartottunk, a szervezőbizottság velem lévő tagjai alig tudták elképzelni, hogy o tt oktatási intézményt lehessen kialakítani, de nekem építőiparban edzett szemem se­ gített meglátni a lehetőségeket. Persze érzékeltem a várható költségeket, és észleltem a kapcsolódó jogi gondokat is. V árható volt, hogy nem lesz könnyű a helyzet rendezése a nyomdával, és egyeztetni kell a Szent István Társulattal is, eredetileg ugyanis annak volt joga az épületre. Gál Ferenc rektor úr felhatalmazásával végül is sikerült megfelelő megállapodásokat kötnünk. A nyomda épületén végzett beruhá­ zásaink egyik fő nehézsége az egyetem önálló „Műszaki Főmérnöksége” volt. A szerv a piliscsabai „zöldmezős” beruházás megvalósítására alakult, s füg­ getlen lévén a karoktól, nem vette figyelembe sem az oktatás felfutásának szempontjait, sem az eszközök hiányát, szűkösségét. Vezetőjét közvetlenül a nagykancellár nevezte ki, hivatalból tagja volt az egyetemi tanácsnak, bizo­ nyára nagy érdemeket szerzett а ВТК kiépítése során, de a jogi kar helyzetét és igényeit nem volt hajlandó - főleg nem parancsoló szükségként - figye­ lembe venni. Mi viszont ragaszkodtunk ahhoz, hogy a szűkös anyagi eszkö­ zeinkből megvalósuló munkálatok folyamatába beleszólásunk, azok megva­ lósulási sorrendjére befolyásunk, a várható eredményekről és költségekről tudomásunk legyen. A nyomdával kötött kedvező megállapodás révén az első félév végére (1995 végén) kialakult bizonyos elvi lehetősége annak, hogy átvegyük a Szentkirályi utca 28-30. egy részét, 1996 őszi határidőre, a második tanév kezdetére. A főmérnökség vállalta a szükséges minimális tatarozás elvégez­ tetését, először 16 millió forintos költség-előirányzattal. Ezt a tandíjakból kigazdálkodhatónak véltük. A rövid időn belül, megkérdezésem nélkül, de terhűnkre m egkötött szerződés már 30 millió forintra szólt - ez akkor jelen­ 5 Ugyan amikor az állam „visszaadta” az Egyháznak a Szent István Társulat épületeit, a - közben már privatizált - Franklin Nyomda tulajdonosát kárpótolta a mátyásföldi, kiürített szovjet lakóte­ lep épületeiből. Ám a tulajdonos, akit a szerződésben nem kötöttek meg megfelelően, mátyásföldi ingatlanait és a Szentkirályi utcai nyomdát egyaránt eladta - utóbbit a kiürítés kötelezettségének vállalása nélkül - , és aztán a pénzzel eltűnt. Legalábbis ez volt a helyzet az új nyomdatulajdonos előadása szerint, és ezt a telekkönyv nem cáfolta. 86 �A KAR KEZDETEI tős különbségnek számított költségvetésünkben. Nyárra, a befejezéskor, ez az összeg bármilyen időközbeni jelzés nélkül megduplázódott, s mikor ez a nyár végi egyetemi tanácsülésen kiderült, az elosztható, nem túl magas, egyházi fenntartói támogatásból egyik társkar sem akart/tudott részünkre segít' ségül valamennyit átengedni. A következő évre szóló, a felvételkor beszedett tandíjból kellett az összeget előlegezni, a berendezési előirányzat terhére. Szerencse, hogy e tanévre kiharcoltuk az állami támogatást, és emeltük a felvett létszámot, így nem borult fel a költségvetés mérlege. 1996 augusztusában a Konrad Adenauer Stiftung támogatásával megkíséreltem Németországban a kar részére támogatást szerezni, de közvetlen eredménye az útnak csak a könyvtár fejlesztése, valamint a felsőoktatási kapcsolatok kiépítése terén volt. Ettől kezdve 2001-ig lépésről lépésre alakult az oktatás építményi kere­ te. A hallgatók és a kollégák vállalták ennek minden nehézségét. Az 1997/98-as tanév első félévének végére jutottunk oda, hogy az új tanterm e­ ket három évfolyamnak használatba kellett volna adni. A főmérnökség va­ lamely adminisztratív hibája miatt ezek használatát megtiltották, átm eneti­ leg bérelt termeket kellett keresni. Ez vezetett oda, hogy kar a beruházás bo­ nyolítását a főmérnökségtől saját kezébe vette, és az építkezés ezen szakasza volt a legsikeresebb költség és fejlesztés szempontjából. Az 1998. évi válasz­ tások sikere nyomán úgy tűnt, a társadalmi támogatásra is jobban számítha­ tunk. Felmerült a Szentkirályi utca 26. alatti épület, majd az Egészségügyi Minisztériumtól még egy hozzá közeli épület megszerzésének lehetősége. Az előbbi sikerrel is járt, az utóbbi fejében ugyan lemondtunk a 30. szám alatti épületre történő emelet-ráépítésről, de végül is ez meghiúsult - előbb а ВТК Stephaneum ának befejezése, utóbb az informatikai kar szervezése vitte el az eredetileg a Szentkirályi utcai beruházásra szerzett és ígért támogatásokat, így az egyetem vezetése nem merte vállalni a további bővítést. Az új gazdasági vezető sürgetésére az utolsó évben az egyetem elvonta a kartól az önálló beruházás intézésének lehetőségét, és - véleményem szerint in­ dokolatlanul - külső intézőre bízta. Ez nagyobb költséget, a végrehajtásban pedig állandó súrlódásokat okozott. Ezután a fejlesztés szinte teljesen leállt. Elhelyezését és berendezését tekintve a JÁK mind ez ideig a legszűkösebben és legszerényebben ellátott kara az egyetemnek. 87 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE D) A saját felvételi rendszer kialakítása Az 1995/96-os tanévre sürgősséggel meghirdetett felvételi során a kiegészítő pontrendszer jól vizsgázott. Kiváló első évfolyammal indult a kar. A követ­ kező évre az országos, kollégáink által egyetértőleg alkalmatlannak tartott magyar-történelem felvételi helyett saját rendszert kívántunk kialakítani. a) A rendszerben, az országostól eltérőn, több év gimnáziumi jegyeinek teljes átlagát értékeltük: a jogászi pálya sokfelé haladhat, az általános mű­ veltség és az egyenletes teljesítmény tanúsíthatja az alkalmasságot (4x5 = max. 20 pont). b) Ugyanez az oka a három kötelező érettségi tárgy átlaga értékelésének is. A matematika-jegy - sokak által tám adott - értékelése egyrészt a logikai készség mutatója, másrészt az egyházi gimnáziumok számára kedvező lépés is volt67(3x5 = max. 15 pont). c) Többletpontot adtunk - korlátozás nélkül - nyelvvizsgával igazolt nyelvtudásra/ tanulmányi versenyek eredményére, latin és hittan előtanul­ mányokra.8 d) Másoddiplomásoknál mindezek helyett az előző diplomát is értékel­ tük, választás szerint. e) Magát a felvételi vizsgát, amely a megszerezhető pontok kisebb felét tette ki, írásbeli és szóbeli részre osztottuk. Az írásbeli feladat az életből vett történet volt, azt kellett kérdések alapján feldolgozni. Értékeltük az egyéni gondolkodást, az elő­ adó- és rendszerező készséget, valamint a külalak rendezettségét - mint a stressz­ helyzetben tanúsított önfegyelem értékelésére alkalmas szempontot. Aki az összes hozott pontja és az írásbeli eredménye alapján esélyes volt még, azt hívtuk be szóbelire. Itt egy háromtagú bizottság - a jelölt által húzott bevezető kérdés alapján - beszélgetett a jelölttel: fellépését, előadó­ készségét, tájékozottságát tették mérlegre (előbb 2x15, majd 20+ 15 pont). 6 Rendszerváltás előtt ezekből az iskolákból humán pályára nehéz volt bejutni, így az oktatás súly­ pontja a reáltárgyak és a nyelvek felé tolódott el. 7 Előny a határon túli magyaroknak! 8 Mint közvetlenül hasznosítható ismeretekre, vallásra tekintet nélkül, de szintén kedvezően az egyházi középiskolában végzettek számára. 88 �A KAR KEZDETEI A legjobbakat vettük fel, de mindkét - nappali és levelező - tagozaton 20%-kal többet a majdani végzésre számítottaknál, számolva azzal, hogy első két évben a nem oda valók kirostálódnak. Másrészt a minisztérium által támo­ gatottak létszámán felül is vettünk fel tandíjfizetést vállalókat, közülük a job­ baknak esélyük lehetett arra, hogy a következő évben eredményük alapján bejuthassanak a támogatottak közé. Tandíjfizetőként mindenképpen felvettük a szóbeli és írásbeli felvételi vizsgán maximális pontot szerzett jelentkezőket. Ez a felvételi rendszer bizonyos finomításokkal hat éven át működött, és állítom, jobb eredményt m utatott, mint a többi kar felvételije. A hallgatók­ nak a felvételin kialakult rangsora a tanévek során, noha mód lett volna rá, alig változott, tehát a felvételi módszerünk igazolódott, mert kimutatta, kik lesznek a jobb hallgatók. A rendszert mégis kezdettől sokan támadták. Egyrészt kívülről, a kérdé­ sek, a pontozás miatt, egyházi oldalról is, amiért nem a jámborok részesül­ nek előnyben. Másfelől az Oktatási Minisztérium nézte egyre inkább rossz szemmel a rendszerünket. A felvételi feltételeink közlésétől is elzárkózott, míg az Alkotmánybíróság nem döntött javunkra. Ám az 1998. évi választási kam­ pányban élesen támadta a hittani ismeretekért szerezhető többletpontot is, itt-ott szélsőséges, valótlan állításokkal. Egész sajtóháborút vívtunk ez ügyben. Valódi oka e támadásoknak, a választási hangulatkeltésen túl, vélem é­ nyem szerint a felvételik elektronikus nyilvántartásában keresendő. Mikor a rendszert az Oktatási Minisztérium bevezette és vállalkozásba adta, az üze­ meltetésre vállalkozók esküdtek, hogy ez nem érinti a felvételi tartal­ mát - az egyetemi autonómia kérdése - , hanem csak a végrehajtás biztonsá­ gát: a gépi rendszer minden kívánt szempontot érzékelni fog. Amikor aztán megvalósult a rendszer, elkezdték az egyszerűsítését követelni, mert úgy olcsóbb az üzemeltetése, nagyobb rajta a haszon. A korlátozások mindmáig alkotmányellenesek, de a 2002-es választás után e tárgyban benyújtott panaszunkat az Alkotmánybíróság évekre - mind ez ideig - elfektette. Közben a törvény és a korábbi alkotmánybírósági döntés ellenére a minisztérium rendeleti úton beleszólt jó néhány lényegi kérdésben a felvételi rendszerek tartalmába is. Volt a rendszernek karon belüli ellenzéke is, egyenetlen elbírálások, visszaélési lehetőségek miatt, de ez nem volt jelentős, és a felvetések nyo­ 89 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE m án a rendszer finom ítható is volt. 2002 után azonban az egyetem feladta a küzdelmet a minisztériummal, és meghátrálásra kötelezte a kart. Hogy így talán nem biztosan a legjobbak kerülnek be az oktatásba, úgy tűnik, nem volt olyan fontos, hogy érdemes legyen ez ügyben autonóm iánkat a minisz­ tériummal szemben védeni. E) A z állami támogatás, a rangsor és a hallgatói juttatások körüli vita A z egyházi felsőoktatási intézményt azonos támogatás illeti meg a felsőokta­ tási tevékenységéért, m int a hasonló tevékenységet ellátó állami intéz­ ményt. Ez alkotmányos elv, amelyet az 1990. évi IV. törvény is tartalmaz, s az egyházak és az állam, illetve a Vatikán és a magyar állam közötti megállapo­ dások részletesen kifejtenek. A felsőoktatás szűkös befogadóképessége miatt egyelőre nem tudja az összes jelentkezőt minden szakon felvenni, és nem tud minden, egyébként fel­ vehető hallgató után normatív ellátást, valamint hallgatói támogatást adni az intézményeknek. A hallgatók művelődéshez való joga az állammal szemben alapjog, egyébként alkotmányos szabadság. A felsőoktatás hallgatóinak támo­ gatása - az esélyegyenlőség okán - politikai cél, amely felé törekedni kell. Ha a teljes kapacitás kihasználása a jelentkezők óhaja szerint nem oldható meg tandíj fizetése nélkül, úgy ez elfogadható költségvetési szempontok alapján: lehet a hallgatókat vagy egy részüket tandíj fizetésére kötelezni. Ezt azonban méltányos, az esélyegyenlőséget nem sértő módon kell elrendezni. Amikor a kart az MKPK megalapította, természetes volt, hogy az okta­ tást meg kívánja kezdeni. Az Oktatási Minisztérium (OM) e jogát először két­ ségbe vonta: a törvény ugyan lehetővé tette kar alapítását, vélték, de az új kar csak akkor oktathat, ha arra ők, a Felsőoktatási Tudományos Tanács (FTT) és az Akkreditációs Bizottság véleménye alapján külön engedélyt adnak. Jog­ szabályi alapul csak a törvény szolgált, és azt eltérően értelmeztük. Az egye­ tem kitartott álláspontja mellett, hogy alapíthat új kart, és azt csak bejelen­ teni köteles - mire alakulhat egy kar, ha nem felsőoktatási tevékenység folyta­ tására? - , s meghirdette a felvételit, az pedig váratlan sikerrel járt. Az FTT az oktatás iránti kereslet alapján kedvezően nyilatkozott, az Akkreditációs Bizottság álláspontja ugyan még nem volt ismeretes, az OM végül mégis azt javasolta, hogy kezdjük meg az alapoktatást, majd az akkreditáció alapján 90 �A KAR KEZDETEI megadják a támogatást. így is történt, ám 1995-ben - mint korábban jelez­ tem - a támogatást a keret hiánya miatt egyáltalán nem kaptuk meg. (Fodor Gábor miniszter véleménye egyébként az volt, hogy azonos mértékű támoga­ tás nekünk nem is jár.) így erre az első félévre 1996-ban, már Magyar Bálint minisztersége alatt kaptunk csak valamennyi ellátmányt (arra épp jó volt, hogy kihúzzon a felújítási költség-növekedés okozta bajból). A finanszírozási vita lényege az volt, hogy az állami egyetemek jogi karai kaptak fenntartói alapellátmányt (épületfenntartásra stb.), és kaptak nor­ matív, a hallgatók számához igazodó támogatást. Utóbbi két tételből állott: intézményi oktatási és hallgatói ellátmányból. Az OM úgy vélte, hogy a fenntartói ellátmányt a nem állami intézmény a fenntartótól kapja: ne ala­ pítson egyetemet, ha nincs rá pénze. A mi álláspontunk az volt, hogy a költ­ ségvetésből jutó támogatás minden nemét meg kell az egyházi intézmény­ nek is kapnia, hiszen nem vallási igényt elégít ki az egyetemmel (a teológiai karon sem!), hanem művelődést, képzést tesz a magyar állampolgárok igé­ nye és választása szerint lehetővé. Ez az álláspont végül is annyiban győzött, hogy a finanszírozást átszer­ vezték. 1997-től a teljes támogatást a hallgatói létszám alapján kapták az in­ tézmények, ehhez szedhettek tandíjat (egyes intézményeknek máig jelentős forrásuk a külföldi hallgatók fizette tandíj, például az orvosi képzésben). Az OM állapította meg az intézmények javaslata, igénye alapján, hogy melyik kar hány hallgató után kaphat ellátmányt. Véleményem szerint maga ez az elosztási mód is alkotmányellenes, sérti az esélyegyenlőséget. A kormánynak joga a költségvetés lehetőségei alapján megállapítani, mennyit szán például jogi képzésre. Ezt a keretet azonban az intézmény által meghatározott - és legfeljebb az akkreditáció szempontjá­ ból, tehát oktatási minőség szerint felülbírálható - létszám arányában kelle­ ne elosztani. így azonos arányban lenne minden intézménynek támogatott és tandíjas hallgatósága. Szerintem azt is az intézményi autonómia kereté­ ben kellene eldönteni, hogy az ellátmányt arányosan osztják-e szét az összes hallgatóra, és a hiányzó költségvetési fedezetet arányosan terheljék ki kiegé­ szítő tandíjként (szociális szempontok szerinti kedvezményeket a hallgatói ellátmányból lehet nyújtani), vagy a felvételin jobban teljesítők kapják a tá­ mogatott helyeket, és a többinek jussanak a tandíjas helyek. 91 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mindenesetre megállapítható, hogy az OM mind ez ideig a normatív ellá­ tás ilyetén arányos —alkotmányos - juttatását nem szorgalmazta. Többször is hiába tettük szóvá, hogy a PPKE-JÁK jóval kisebb arányú támogatást kap, mint például az ELTE-AJK. Nálunk a támogatott létszám az első diplomáju­ kat szerző hallgatók körében 50% körül mozgott, az ELTE-AJK esetében viszont ez az arány meghaladta a 90%-ot, alig volt támogatás nélküli hallgató­ juk. Ez nem az intézményi-, hanem az egyenlő hallgatói támogatás alkotmá­ nyos elvét sértette! Az OM álláspontja cinikus volt, mondván, hogy ne vegyünk fel a tám ogatott létszámon felül hallgatókat. Ám - ha az intézmény­ nek volt befogadóképessége - ez a művelődés szabadságát sértette volna. A mi esetünkben a keresztény szellemű jogászképzés minél kiterjedettebb vol­ tára való törekvés is közrejátszott abban, hogy alkotmányos oktatási kötele­ zettségünknek a lehető legnagyobb mértékben iparkodtunk eleget tenni. Az OM elve alapján a mi karunk támogatott és tandíjas hallgatóinak ez a fele-fele aránya azt jelentette volna, hogy a felvételi dönti el az egész ta­ nulmányi időre, ki tanulhat ingyen és ki nem: legfeljebb kibukni lehetett az ingyenes keretből, de akkor azt a keretet megvonta a minisztérium az intéz­ ménytől. Viszont még a mi gondosabban megtervezett felvételink sem nyúj­ to tt teljesen biztos alapot arra, hogy éppen a rászorulók, illetve a jobbak kapják a támogatást. Az sem lehetetlen, hogy egy egyébként tehetségesebb hallgató később ellustul, felületes lesz, vagy egyéb okból nem veszi tanulm á­ nyait elég komolyan. Az volt a meggyőződésünk, hogy - kivált, amíg nem mindenki tanul ellátmányból - az ellátott hely kötelez, és aki nem teljesíti kötelességeit, nem érdemli a kedvezményt a szorgalmasabb, igyekvőbb, kö­ telességét teljesítő, vagy a pályára alkalmasabb társával szemben. Ezért ve­ zettük be az éves rangsort. Évfolyamrangsor megállapítása 1995/96-os évben a PPKE-JÁK 1. évfolyamán A vizsgára bocsátás és értékelés előfeltétele mindkét szakon a tandíjfizetési kötelezettség teljesítése. Nappali tagozaton csak az bocsátható vizsgára, aki­ nek indexe legalább 25 óra félévi értékelhető teljesítménnyel került lezárás­ ra. Ebbe a 25 órás keretbe nem számítanak be azok a tárgyak, amelyekből a hallgató felmentést kapott. Ha a hallgató a 25 órás keretet ugyan teljesítette, de valamely kötelező tárgyból nem tehet - a feltételek teljesítésének hiányá- 92 �A KAR KEZDETEI ban (gyakorlatok látogatása) - vizsgát, e vizsgát az értékelés szempontjából halasztottnak kell minősíteni. 1.) A rangsor alapját az év folyamán mindkét tagozaton kötelező vizsgák (magyar jogtörténet, egyetemes jogtörténet, római jog, logika, ismeretelmélet, közgazdaságtan, egyházi jog, bevezetés a jogfogalmakba) jegyeinek összegzett értéke képezi. A két szigorlat kettős értékkel szerepel. Ennek során: a jeles eredmény = 5 a jó eredmény = 4 a közepes eredmény = 3 az elégséges = 2 az elégtelen = 1ponttal. 2. ) A vizsgaidőszak alatt letett vizsgák fentiek szerint számított összér­ téke a rangsort adó érték számlálója, míg a kötelező vizsgák száma a rang­ sor-érték nevezője lesz (ismétlés során letett vizsga két értékkel szerepel mind a számlálóban, mind a nevezőben). A nevező általában 16(12 kollokvium és 2 szigorlat), de a nevezőből levonandó azon tárgyak száma, amelyekből a vizsga alól a hallgató felmentést kapott, viszont hozzáadandó az ismételt vizsgák száma. A számítás szerint a vizsgaidőszak alatt le nem tett (halasztott) vizsga a nevezőben szerepel, a számlálóban nem (0 érték). Ha a hallgató a félévben halasztott vizsgát a második félév során pótolja, a számlálóba bekerül az érték, a nevező pedig ugyanúgy nő eggyel, mintha ismételt vizsgán felelt volna meg. 3. ) Az ily módon számított tört számlálójának értékét javítja (legfeljebb 5 ponttal) a hallgató szorgalmi többletpontjainak értéke. Ennek során: a) a távoktatási tagozaton figyelembe veendő a jelenlét a konzultáció­ kon, illetve a beadott írásbeli feladatok aránya. Ha ez az év folyamán leg­ alább 50-59% = +1, 60-69% = +2, 70-79% = +3, 80-89% = +4, 90% felett +5 pontot ér. b) A nappali tagozaton a negyedévi dolgozat jegyeinek átlaga adandó a vizsgaértékhez (számlálóban a jegyek összege, nevezőben a tárgyak száma), s ezt az értéket egy-egy tizeddel növeli az ezeken felül lezárt kötelező és szor­ galmi kollégiumok, valamint a speciálkollégiumok hallgatása, melyek mindenike egy-egy tizedponttal vehető számításba, legfeljebb +5 pont erejéig. 4. ) Az évfolyamok egyesített rangsora alapján 10%, mintegy 50-60 fő nem mehet tovább másodévre (nem kizárt számukra az újrakezdés a PPKE-JAK új felvételi rendszere alapján). Nem marad ki (biztos továbbju­ tó), akinek átlaga 3 érték feletti, és egyszer sem tett elégtelen vizsgát. Min­ denképpen kiesik (függetlenül a rangsortól), aki négy vagy több elégtelen vizsgát tett kötelező tárgyból (a nappali tagozaton a nyelv, a latin, a stilisztika és az informatika is kötelező, tehát ezek elégtelen eredménye is beszámít a négy bukásba). Halasztott vizsga nem számít bukásnak. Budapest, 1995. november 13. Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja 93 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Már a felvétel során meghirdettük, hogy az év végén a támogatott helyeket az első diplomát szerző hallgatók, tanulmányi eredményük arányá­ ban kapják. Jó eredménnyel tehát a tandíjas helyre felvett első diplomás is kaphat a következő évben támogatott helyet, s a támogatott helyet elért is visszacsúszhat tandíjas helyre, ha gyengébbnek bizonyul. „Tanulsz vagy fizetsz, rajtad áll!” - volt a jelszó. Ezt évenként meg kívántuk ismételni, mindaddig, amíg az OM a személyek után adta a támogatást. Minthogy ez eredeti szabályzatunkban már szerepelt, az autonómia elve szerint el kellett fogadni. Az OM -nek már csak azért sem tetszett ez a rendszer, mert így nem szabadult fel a kieső rossz tanulók arányában ellátmányi keret. Am amikor az első kifogások elhangzottak, a hírek szerint Magyar Bálint miniszter leál­ lította azokat, neki eleinte tetszett a megoldás. A minisztérium egyébként is törekedett arra, hogy abban a kérdésben, kit hova vesznek fel, elvonja a végső döntést az egyetemektől, karoktól. „Jogbiztonság!” - kiáltották: szegény hallgatónak nem elég a felvételi gyöt­ relme, most még tanulni is kényszerüljön anyagi biztonsága érdekében?! Ezt igazán nem lehet elvárni. Hogy a kérdés megoldódnék akkor, ha a költség­ vetés nyújtotta összegen felül szükséges ellátmányt a kar beszedhetné m in­ denkitől, kiegészítő tandíj gyanánt, nem kívánták elfogadni, nyilván politi­ kai, népszerűségi okokból. Egyébként sem volt ez országos kérdés, hiszen a többi kar nem követte példánkat. N álunk viszont az alkotmányos kötele­ zettségen túl - hogy fogadjuk, akit oktatni van módunk - a kar fejlesztésé­ hez szükséges eszközök biztosítását éppen ez a hallgatói többletlétszám tette lehetővé. Az OM következő lépése volt, hogy m egtiltotta tandíj szedését azok­ tól, akik után ellátm ányt kap a kar - azaz megvonta az intézménytől a d ön­ tési jogot abban a kérdésben, hogy tud-e a kapott ellátmányból az általa kívánt szinten oktatni, ez pedig véleményem szerint az Alkotmány 70/G. § szerint a tudom ány képviselői - a kar közössége, illetve az egyetem - által eldöntendő kérdés. Ezzel, politikai szempontokra figyelemmel is, m egte­ rem tődött a következetes alulfinanszírozás, illetve az intézmények pénz­ ügyi eszközökkel való zsarolhatóságának lehetősége, már a polgári kor­ mány intézkedéseként. A gondokra rávilágított az O M -nek e tárgyban írott levelem: 94 �A KAR KEZDETEI T. dr. Kiss Adám professzor úrnak Oktatási Minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Ügyek helyettes államtitkára Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönettel vettem 0 -3 7 .566/1998.XV jelű leveledet. Valóban sok minden megoldódott az eredeti írásomban felvetett gondokból, de azért maradt, meg jöttek újak is. Mielőtt az elvi kérdésekre rátérnék, szeretném segítségedet kérni egy lát­ szatra nem oly jelentős, de egyrészt az egyetemi autonómiát sértő, másrészt a Minisztérium felső vezetésének valóban megváltozott magatartásával ellenkező, a régi diszkriminatív hangvételt idéző eljárással kapcsolatban. A PPKE évek óta több hallgatót vesz fel, mint a támogatott létszám, ami az országos feszültségben nyilván kedvező. A további években aztán mindig a legjobb létszámba tartozó hallgatók lesznek a támogatottak, a rosszabb tanulók az önköltségesek. Ennek a felvételi tájékoztatóban való közlése véleményünk szerint fontos a pályázóknak. Bakos Károly úr kérésünk ellenére közölte, hogy ezt a tájékoztatóból kihagyják, mégpedig dr. Kovács Tibor utasítására hivatkozva. Már az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy a felvételi és tanulmányi feltételeket az egyetemek auto­ nóm módon állapíthatják meg, a Minisztérium azon önkényesen nem változtat­ hat. Ezért a kihagyás ellen tiltakozunk és kérjük, adj olyan értelmű utasítást, hogy felvételi tájékoztatásunkat ne csonkítsák meg. Szeretnék továbbá panaszt tenni amiatt is, hogy a PPKE-JÁK a már ta­ valy is járó, az országos átlagnak megfelelő 10%-os létszámemelést az idén sem kapta meg, sőt az ez évre felvetteknél a létszámunkat csökkentették 10 fővel, most pedig a 275 emelése helyett abból visszavettek ismét 10 főt. Ez annál méltánytalanabb, mert míg az ELTE például csak 10% önköltséges hallgatót vesz fel, a PPKE jogi kara mintegy 50%-ot, tehát jelentős mérték­ ben járul hozzá a feszültség enyhítéséhez, s ehhez képest az államilag támo­ gatott létszámát visszaszorítják. Ez azt jelenti, hogy nálunk a kapacitáshoz képest a hallgatók jóval kisebb aránya támogatott, ami diszkriminatív. A tandíjjal kapcsolatban sok részletgond jelentkezik, részletes tájékoz­ tatástok ellenére is. Egyrészt az első alapképzéssel kapcsolatban sok hallgató hivatkozik arra, hogy az OM úgy tájékoztat, miszerint joguk van válogatni abban, hányadik képzésüket tekintik elsőnek, azaz támogatottnak, és hol veszik igénybe a tandíjmentességet. Ezzel szemben a tandíjmentesség az álla­ milag támogatott létszámig az első alapképzésben részt vevőknek jár, s első az az alapképzés, amelyet a hallgató először kezdett el. Kedvezményező szabályt nem lehet kiterjesztőleg értelmezni. Nem egy alapképzés jár mindenkinek ingyenesen, hanem ez évtől az első alapképzés! A másik probléma a másoddiplomás képzésben részt vevő gyermekgondozásosok esete. Ezek után a kar nem kap térítést. Most az OM azt közölte, 95 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyelőre telefonon, hogy az eddig szedett önköltségből csak 1 ezer forint ha­ vonta a tandíj, az illetőktől az e feletti összeget az egyetem beszedheti, vi­ szont ezek után térítést nem kap. Nyilván nagy felzúdulás lesz, ha, miután közöltük, hogy aki ebbe a kate­ góriába esik, visszakérheti a befizetett 70.000 levelező vagy 90.000 forint nappali önköltséget, most ismét változtatunk, ezért azt kérem, hogy a he­ lyesbítést az OM tegye közzé világosan. Egyébként kérdem, hogy akkor a tá­ mogatott levelezők eddigi 50.000 forintjából sem minden tandíj? Bátorkodom végezetül utalni arra, hogy a finanszírozás üteme is, össze­ ge is valóban kedvezőn módosult. Azonban az egyenlő elbánásból még kima­ radt, hogy az állami karok kapnak úgynevezett fenntartási költséget is, amelynek eredeti normatív összege a hallgatói támogatást kissé meghaladta, most nem tudjuk mennyi. Mi mindenesetre az intézmény fenntartására nem kapunk semmit, ennyiben hátrányosabb ma is a helyzetünk. Utalni szeretnék továbbá arra, hogy a vezetői és központi oktatói pót­ lék úgy van megállapítva, hogy annak alapján minősített oktató gyakorlati­ lag ne kaphasson pótlékot. Ugyanis a tanítás heti egy órája félévenként 1 pont, és évi 20 pontot kell elérni: a vizsgáztatás, hallgatókkal foglalkozás, di­ ákköri munka, noha szerepelnek az oktatói feladatok közt, nem kapnak érté­ kelést. így akinek átlagban félévenként 10 órája nincs (nekem 13 van, nem személyes a panasz, de ez, jól tudod, ritka), az nálunk nem kaphat pótlékot, ugyanis a tanulmányok alatti szakdolgozatok értékelését nem számítják be az OM közlése szerint (bár ez a rendeletből nem következik), viszont nálunk diplomamunkák csak jövőre lesznek. Volna tehát még javítanivaló és megbeszélnivaló bőven, s ezért sajnálom, hogy Miniszter Ur egy találkozásra egyelőre nem tudott időt szakítani. A Pro­ fesszorok Batthyány Körében a múltkori megbeszélésen ilyen részlettémákat nem akartam felvetni, de előbb-utóbb jó lenne őket műsorra tűzni. Válaszodat és eddigi támogatásodat még egyszer köszönve, kérem a fentiek figyelembe vételét és egyértelmű tisztázását. Budapest, 1998. október 29. Tisztelő híved: Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja Az intézményi évfolyamrangsornak eredeti elképzelésünk szerint volt még egy szerepe. Em lítettem , hogy mintegy 20%-kal több hallgatót vettünk fel, mint amennyinek kibocsátására számítottunk, azért, hogy a tanulmányok során kirostáljuk az alkalmatlanokat. Az alkalmatlanságnak volt egy abszo­ lút és egy relatív mércéje: eltanácsoltuk azokat, akik egy évben négy, illetve tanulmányaik során nyolc elégtelen jegyet szereztek, vagy több elégtelen 96 �A KAR KEZDETEI átlagú félévet teljesítettek. Az abszolút mércén túl a második és a negyedik félév végén, a kiesőkön felül, a leggyengébb 10%-ba eső hallgatókat tan á­ csoltuk el, hacsak el nem érték a közepes átlagot bukás nélkül. Ez alól az intézkedés alól hallgatói kérelemre a tanulmányi dékán-helyettes egyszer felmentést adhatott, tandíjas helyen való megmaradásra egy évre. Hasonló gonddal elsősorban azok jelentkeztek, akik vagy munka, vagy más főiskolai tanulmányok mellett kívánták jogi tanulmányaikat végezni. Nehézségeik voltak mind az órahallgatással, mind a vizsgák torlódása miatt, és ilyenkor „méltányossági” engedményeket kértek. Elvünk volt, hogy az eltúlzott vállalás nem érdemel méltányosságot, sőt közvetve jogászi pályaal­ kalmatlansági bizonyíték! A kar kezdettől lehetőséget adott arra, hogy 12 félévre irányozza elő a hallgató a tanulmányait, esetleg halasszon félévet, de azt neki kellett előre kérelmeznie. A jogot figyelmes embereknek írták: ius vigilantibus scriptum, aki nem él a számára szükséges és adott lehetősé­ gekkel, utólag ne panaszkodjék! (Más kérdés a valódi méltányosság, bal­ eset, hosszú betegség, családi probléma esetén - ezek körében messzeme­ nően alkalmaztuk a méltányosságot, ilyen ügyben magam dékánként, de Bánrévy Gábor professzor dékán-helyettesként is bárkit kész volt fogadni és meghallgatni.) Véleményem szerint ez a rendszer a katolikus egyetem szolidáris és igaz­ ságos rendjéhez illett. Amíg az országban nem mindenki juthat be az általa kívánt felsőoktatási intézménybe, a bejutók előnyt élveznek, és ez kötelezi őket kedvező helyzetük lelkiismeretes kihasználására. Ezt felvételükkor meg is fogadták. Nincs joga senkinek elfoglalni más elől azt a helyet, amelyet nem képes betölteni, ez nem is igazságos, nem is szolidáris magatartás. A h a ­ nyagság, felelőtlenség, könnyelműség nem érdemel méltányosságot, kivált nem a jogászi pályán, hiszen ott magasabb az erkölcsi követelmény! Ez per­ sze a kari vezetőktől is több odafigyelést, felelős döntést követel, így a hely­ zettel való megismerkedést is, tehát fáradtságos, de ez a professzió követel­ ménye, a katolikus egyetemen különösen! Voltak gondok a hallgatói ellátmánnyal kapcsolatban is. Álláspontunk szerint a hallgatói önkormányzat, a hallgatói öntevékenység része a közélet­ re való felkészítésnek, azt nem szabad elfojtani akkor sem, ha esetleg ferdeségei mutatkoznak, hanem megfelelő időráfordítással és tanácsadással kell 97 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Egyetemi előadó kezdeti stádiumban (1997) A kar felújított épülete 1999-ben 98 �A KAR KEZDETEI segíteni, a helyes irányba terelni. A kar autonómiájához tartozik, hogy a hallgatói ellátmány felosztásában érvényesülhessenek - a jogszabály biztosí­ totta keretek között - saját szempontjai. E törekvésünk is sorozatosan talál­ kozott felsőbb, kormányzati rosszallással. Kezdetben másfél évig a kar egyáltalán nem kapott hallgatói ellát­ mányt. Ez idő alatt a kari keretek szűkében is mindig szántunk pénzt a hall­ gatói önkormányzat működési költségeire és rendezvényeire. Ezzel a keret­ tel az önkormányzat gazdálkodott, a kar felügyelete alatt. így mindjárt kez­ detben keretet adtunk az első gólyatáborra, majd gólyabálra is. Aránylag hamar elindult az első hallgatói lap, a Jog-Aszok, majd a második, az ítélet, ez utóbbi most is él. A kar, amint lehetőség nyílt rá, megteremtett bizonyos sportolási, vala­ mint étkezési lehetőségeket is. A m ellett mindjárt az első évben terveztünk szociális támogatási keretet, elsősorban a rászorulók tandíjkedvezményének és tandíjmentességének lehetővé tételére, majd a kollégisták lakhatási tá ­ mogatására. Ennek megadásakor, amint mód nyílt rá, megadtuk a hozzászó­ lás, majd a javaslattétel jogát a hallgatói önkormányzatnak. Később együtt dolgoztuk ki a hallgatókkal az állami hallgatói támogatás felhasználásának rendjét is, juttatva a szociális keretből a nem támogatott rászoruló hallga­ tóknak is, amint ezt a szolidaritás keresztény - alkotmányos - elve előírja. Az OM ezen törekvésünket sem fogadta tetszéssel. Többfelől sorozato­ san kifogásolták mind az ellátmányban nem részesülő hallgatóknak ju tta ­ tott támogatást, mind a szociális és tanulmányi szempontoknak az elosztás­ ban való párhuzamos érvényesítését - lényegében jogszabályi alap nélkül, puszta okvetetlenkedésként, vagy az autonómia legkisebb megnyilvánulá­ sával szemben is mutatkozó ellenérzés miatt. Nyilván jelentkeztek persze e körben is panaszosok, akik úgy érezték, elesnek valamely előnytől, vagy megrövidülnek, és szaladtak panaszkodni. Jobb esetben házon belül - ott könnyebb volt a szempontoknak nyilvánosságot adni —, máskor viszont a minisztériumnak, esetleg a fenntartónak, később az egyetem gazdasági vezetőinek hangoztatott kifogással. O k eleve nem voltak tisztában ren d ­ szerünkkel, így ez sok belső magyarázkodással is járt. Bár a szabályzatok rögzítve voltak, az elveket - méltányosság, igazságosság, szolidaritás senki nem vonta kétségbe. 99 �A PÁZMÁNYJOGl KARÁNAK TÍZ ÉVE A hallgatói támogatás autonóm felhasználásával szembeni utolsó, és a helyzet teljes félreértéséből adódó támadás az egyetemen belülről érkezett, már lemondásom után, a Szentkirályi utca 26. épület megszerzésével kap­ csolatban. Az épületről egyesek azt híresztelték, hogy el kell adni, mert a rá fordított pénzt a kar jogellenesen, a hallgatói támogatásból vonta el. Ez annyira légből kapott híresztelés volt, hogy bár hivatalosan sohasem tár­ gyalták, legalább is velem nem, végül is elejtették a felvetést. Hogy kitől in­ dult ki, nem tisztázódott, így csak sejthető. Ezzel kapcsolatban a karnak adott tájékoztatásom: Dékán Úr, kedves Kollégák! A karon egy idő óta a Szentkirályi u. 26. sz. alatti épülettel kapcsolatban külön­ böző olyan híresztelések kaptak szárnyra, amelyek annak szabálytalan megszer­ zésére és megtarthatatlanságára vonatkoznak. Dékán Úr kérdésemre ugyan állí­ totta, hogy ilyen felfogás hivatalosan nincs, és decemberben Rektor Úr írásban is beadott kivizsgálási kérelmemet azzal tette félre, hogy annak nincs indoka. Most azonban Nagykancellár Úr levélben a következőket írta nekem: . .személyes beszélgetésünk után megkerestem az érintetteket... Érte­ sültem, hogy Te is beszéltél a rektorral, valószínűleg a dékánnal és a gazda­ sági vezetővel is, mint én. Láttam, hogy minden felvetett kérdésre megvédték az álláspontjukat. így az egyetem nem bővíthető. A normatíva és a tandíj a hallgatókra és a működésre fordítandó, nem beruházásra. A HÓK erről nem mondhat le. A 26. épületet el kell adni, mert nincs miből kifizetni, sőt az eddigi összeget is vissza kell származtatni a HOK-nek.” Ebből a néhány mondatból számomra az tűnik ki, hogy (bár nekem az érin­ tettek egyike sem fejtette ki, még kevésbé védte meg a leírt álláspontot) a fenn­ tartó püspöki kart egyetemünk és karunk illetékesei arról győzték meg, hogy: 1) a 26. épületet szabálytalanul, az ifjúsági normatív támogatás összegéből vásároltuk, 2) így a szóban keringő adatok szerint mintegy 100 millió Ft-ot a kar bevéte­ leiből ifjúsági célra vissza kell adni, 3) ezért nincs folyó évben pénz a hátralékos részletek kifizetésére, 4) így az anyagi helyzet csak az épület eladásával rendezhető. 5) Emellett az egyetem bővítésére, még egy épület megszerzésével, amire a kar normális elhelyezéséhez szükség lenne, s aminek reményében a Szentkirályi u. 30-ban elhagytuk a már engedélyezett és megtervezett emeletráépítést, nincs lehetőség, így a közgazdász szakképzésre és a jogi képzés további fejlesztésére sincs. A 26. épület megszerzése, valamint az emeletráépítés kiváltása az új épület tervezett megszerzésével ugyan az összes illetékesek tudtával, a kari és az 100 �A KAR KEZDETEI egyetemi tanács, valamint a fenntartó tájékoztatásával és egyetértésével tör­ tént, mégis úgy gondolom, hogy kapásból a részletekre nem minden kolléga fog emlékezni, ezért szeretném a magam álláspontját írásban világosan elő­ adni. Felelősségünk az együtt épített kar és egyetem iránt közös, így a tájé­ koztatáshoz kinek-kinek joga van. A vitás kérdések ugrópontja a forrásoldal. Igaz-e, hogy hallgatói pénze­ ket vontunk el beruházásra, és hogy ezért azokat vissza kell fizetnünk, így a kar ebben az évben nem tudja saját bevételéből a 26. épület esedékes részle­ tét kifizetni? (Az a megjegyzése az Érsek Úrnak, hogy a kar tandíjbevé­ tele - nem a normatív állami ellátmány, hanem a saját többletbevétel! - nem fordítható beruházásra, csak félreértésen alapulhat.) Amikor az 1995/96-os tanévben megkezdtük az oktatást, a JÄK sem oktatási normatív ellátmányt, sem hallgatói ellátmányt nem kapott. Csak tandíjbevétele volt. Ennek ellenére a HÓK működésére több millió forin­ tot, valamint tandíjkedvezményben megnyilvánuló hallgatói juttatásokat is adtunk. Amellett az első év bevételéből fedeztük a Szentkirályi u. 28. utcai szárnyának és a 30. épület első felújítását is, mintegy 60 millió forint összegben. Az 1996/97-os tanévben megkaptuk az egyházi intézményeknek adott 85.000 forint/fő támogatást a támogatott hallgatói létszámra, 500 főre. To­ vábbra sem kaptunk hallgatói normatív ellátmányt. A kar abban az évben a HÓK gazdálkodásához adott 5 millió forint összeget, támogatta a diákszálló­ ban lakókat 5000 forint/fő/hó összeggel, adott tandíjkedvezményeket és a demonstrátoroknak hallgatói támogatást. Amellett folytatta a 28. épület fel­ újításának finanszírozását. Az 1997/98-as évben kaptuk meg először az állami egyetemeknek is megadott normatív és hallgatói támogatást, előbb csak az első éves elismert létszám (250 fő), utóbb a teljes létszám után. Ebből a HŐK kapott 10 millió forint gazdálkodási keretet, a normatív támogatás további részét a közösen kidolgozott elvek szerint - a tanulmányi eredmény és a szociális helyzet fi­ gyelembe vételével - kiosztottuk hallgatói támogatásra. A JÁK továbbra is a maga bevételéből fedezte a diákszálló-támogatást, a demonstrátorok támo­ gatását, a tandíjkedvezményeket, mert a normatív támogatás elment az ok­ tatásra. Az I998/99-as tanévben megkaptuk az állami intézményeknek is járó normatív és hallgatói támogatást, de ekkor szűnt meg a tandíj a támogatott hallgatók részére. Ebben az évben merült fel a 26. épület megszerzésének le­ hetősége. A HŐK egyetértésével az ekkor mintegy 70 millió forint hallgatói támogatásból nyújtottuk a kollégiumi hallgatói támogatást (mintegy 20 mil­ lió forint), a demonstrátori támogatást és a tandíjkedvezményeket (mintegy 26 millió forint), és az így felszabaduló kari bevételt is figyelembe véve mint­ egy 100 millió forint első részlettel megvettük a 26. épületet az egyetemnek. Mind az egyetem vezetői, mind a fenntartó tudott erről, és vállalták, hogy az új épület nem a majdani bővítést váltja ki, hanem hallgatói célokat —menza, 101 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sport, előadóterem, HÖK-irodák - fog szolgálni. Beruházásra tehát sem ekkor, sem a következő évben nem fordítottunk hallgatói támogatást, mind­ össze nem kari tandíjbevételből, hanem normatív hallgatói támogatásból fe­ deztük a hallgatók különböző juttatásait! Nincs tehát olyan összeg, amit a hallgatóktól elvontunk, nincs mit visszafizetnie a karnak, így a kari bevételekben továbbra is van fedezete a 26. épülettel kapcsolatos tartozás rendezésének. Ha visszamenőleg el lehetne és kellene számolni a hallgatói juttatásokat, akkor fordított lenne a helyzet: a karnak kellene a saját bevételeiből nyújtott hallgatói juttatásokat visszaven­ nie - de erre természetesen nem köteles. Más kérdés, hogy a Szentkirályi u. 26. épületet nem „piacon” vettük, nem is lehet ott eladni. Sport- és ifjúsági célú létesítmény volt, az Ifjúsági és Sport Minisztérium engedélye kellett a vételhez, és ezt azért kaptuk meg, mert továbbra is sport- és ifjúsági célokat szolgál. Felújítására ilyen céllal lehet támogatásra pályázni, az előbb-utóbb nyilván sikerrel is járna, de fokról-fokra a kar is meg tudja oldani. Ha most „üzletelnénk” az épülettel, annak kellemetlen visszhangja lehetne... Ez még akkor is megfontolandó, ha az egyetem és a fenntartó egyszerűen visszavonják a karnak tett ígéretü­ ket, és az épületből az abba komoly saját anyagi eszközöket befektető kart ki­ rakni készek lennének. A 26. épületben azonban jelenleg egy intézetünk, egy tantermünk és több gyakorlónk is működik, a HŐK és egyes kari irodák mellett. Ezek áthe­ lyezésére a 28-30. épületekbe nincs mód, az oktatás teljes ellehetetlenítése nélkül. A JÁK minden értelmes áldozatot felvállalt eddig is a keresztény szel­ lemű közéleti képzés érdekében, és nyilván hajlandó értelmes áldozatokra to­ vábbra is. De mondvacsinált okokkal tönkretenni vagy súlyosan elnehezíteni munkánkat - tájékoztatásunk és megkérdezésünk nélkül - kockázatos. Leg­ alábbis az őszinte tájékoztatásra az universitas tanári kara joggal tart igényt. Jelen levelem ezt kívánja szolgálni, nem a saját becsületem védelmét. Budapest, 2001. március 27. Kollégiális tisztelettel: Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, prodékán 102 �A KAR KEZDETEI IV. Oktatói munka és illetmény-rendszer A) Álló bér, mozgó bér Az egyetemi finanszírozás egyik nehéz, tökéletesen talán meg sem oldható kérdése az oktatói munka illetményének arányos és méltányos megállapítása. Ez valaha a köztisztviselői illetményekhez hasonlón a munkában töltött idő, beosztás és képesítés tényezői szerint rögzített rendszerben volt megszabva, oly tisztes mértékkel, hogy az egyetemi oktató nyugodtan és anyagi gondoktól mentesen élhessen hivatásának. Az oktatás - az igazságszolgáltatáshoz, igazga­ táshoz, egészségügyhöz hasonlóan - a szolgáltatási-társadalmi szektor része, amelyet a társadalom lehetőségei szerint finanszíroz, s amelynek tisztviselői hivatásszerűen, üzleti szempontoktól függetlenül, igény szerint látják el fel­ adatukat, nyújtva legjobb tehetségük szerint, amit tőlük a társadalom elvár. A rendszer működésének előfeltétele egyrészt a kiegyensúlyozott költ­ ségvetési gazdálkodás, másrészt e szolgáltatások alkotmányos állami kötele­ zettségként való felfogása, harmadrészt a szolgáltatási feladatok lelkiisme­ reti, hivatási kötelezettségként való felfogása. Ennek erkölcsi egyensúlyát bontotta meg a szocialista rendszer, midőn a szakmai-hivatásbeli kiválasztás és megbecsülés szempontja helyébe vagy mellé a szolgáltatási ágazatokba politikai, osztály-szempontokat vitt. Az ily módon kiválasztott - kontrasze­ lektált - tisztségviselők aztán nem hivatásnak, hanem kereseti lehetőség­ nek tekintették az igazgatást, gyógyítást, oktatást, ezzel megrontva teljes ágazatok belső erkölcsét. Az egyensúly megbomlása m iatt egyre nehezebbé vált a finanszírozás, hisz a résztvevők minél több pénzt kívántak minél keve­ sebb munkával elérni. Egyre nehezebbé vált az érdem szerinti juttatás is, mert a politikai szempont szerinti vezető sokszor képes sem volt, de nem is kívánt hivatásbeli érdem szerint jutalmazni, honorálni. A rendszert - úgy, ahogy lehetett - a hivatás „megszállottjai” tartották szinten. A politikai szempontok szerinti intézmények társadalmi szükségességét egyre inkább maga a társadalom kérdőjelezte meg, amely őket létrehozta. Ez vezetett oda, hogy a szolgáltatás állami-társadalmi feladatát üzletággá kívánták átváltoz­ tatni azok a neoliberálisok, akik a túlpolitizált állam tehetetlenségét átlátva minden téren a minimálisra kívánták visszafejleszteni az állam közrehatá­ 103 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sát. Ám az üzletszerűséggel óhatatlanul megjelenik a nyereségorientált, mégpedig a rövid távon nyereséges működést követelő szemlélet, noha e szolgáltatási ágazatok munkája csak hosszú távon kifizetődő, viszont elen­ gedhetetlen feltétele a gazdaság eredményességének is. Uj karunk minimális anyagi lehetőségekkel és jelentős szükségszerű fej­ lesztési igényekkel indult, meg kellett felelnie annak a keresztény elvnek is, mely szerint „méltó a munkás az ő bérére”, és a létminimumot mindenkinek biztosítani kell. Az volt a szándékunk, hogy ésszerű szervezéssel alacsony szinten tartjuk a szükséges oktatói és főleg adminisztratív létszámot, viszont akit alkalmazunk, és akitől egész m unkát várunk, azt tisztességesen javadal­ mazzuk, lehetőleg jobban, m int más intézmények. A hivatali gépezet kis létszámáról és lehetőleg elkötelezett voltáról már szóltam: elsődleges szempont volt, hogy munkája az oktatást szolgálja, és ne irányítani akarja azt! Arra törekedtünk, hogy a jogi tárgyakat oktató tanáraink minősített, főállású egyetemi tanárok legyenek: megállapítottuk a tanszéki, tudomá­ nyos, egyetemi közéleti és irányító m unkáért járó alapbért. Az előadások, vizsgák, dolgozatok elbírálását havonta, illetve féléves átlagban kiszámolt mozgó bérrel javadalmaztuk. El kívántuk kerülni azt a máshol nem ismeret­ len gyakorlatot, amelyben magas vezetői díjazásban részesítenek olyanokat, akik az oktató- és számonkérő munkából kevéssé veszik ki részüket (ez igaz­ ságtalan, és rossz hangulatot is kelt). Olyan oktatói feladatokra, amelyek nem kívántak teljes munkaerőt, félállású vagy külsős előadókat alkalmaz­ tunk. Előbbiek a mozgó bér mellé az alapbér egy részét kapták, utóbbiak csak a mozgó bért, munkájuk arányában. Ahol lehetett, terveztük a társkarok oktatóinak foglalkoztatását, de nem sok eredménnyel. A piliscsabai bölcsészkar túl messze volt, a H ittudo­ mányi Kar pedig csak a kánonjog tanítására delegált oktatót.9 El kívántuk kerülni azt a szemléletet, mely szerint a kari tisztségviselők olykor mintha elválnának a professzori kartól. Csekély pótlékot irányoztunk 9 Mikor az etika tárgy másodévben először meghirdettetett, az utolsó percben mondták le megtartá­ sát - így kénytelen voltam a másodéveseknek 1996/97-ben magam előadni. 104 �A KAR KEZDETEI elő a tanszék- és intézetvezetőknek, a dékánnak és dékán-helyetteseknek. Pótlékot adtunk viszont a nyelvvizsgák után, minden státuszban. A rendszer bevált, csiszolni, illetve az állami bérmozgásokhoz igazítani, finomítani kel­ lett, de lényegileg sokáig nem alakították át. Sikerült megfelelő arányokat kialakítani a levelező- és a nappali oktatás óráinak és vizsgáinak elszámolása között is, és megoldottuk a felvételiztetés és a vizsgáztatás megfelelő ellentételezését is, általában abból az összegből, amelyet az OM e célra biztosított. Ezt mi - ellentétben az országos gyakor­ lattal - erre is használtuk fel. B) Doktori képzés A karnak kezdettől fogva határozott elképzelése volt a saját kebelén belül megvalósítandó doktori képzésről, mint szükséges utánpótlás-nevelésről. Az első felvételivel együtt hirdettünk felvételt doktori képzésre is, más karokon végzett, jogtudományi és oktatói pálya iránt érdeklődő fiatal kollé­ gáknak. Ez irányú terveinket, másfél évi hallgatás után, az Akkreditációs Bizottság szegte el. Arról értesített, hogy belső szabálya alapján - mely egy­ előre nem nyilvános - doktori iskolát csak olyan karon akkreditál, amely már bocsátott ki saját diplomást. így doktoranduszainkat át kellett irányí­ tani az ELTE-ÁJK-ra, ez a karnak még költséget is jelentett, a doktoránduszoknak pedig időveszteséget. Ezért csak kis részben valósulhatott meg eredeti elképzelésünk a nemzedékváltásról. A doktori iskola indítása tehát egészen 2000 tavaszáig késett, mégis sikerült azt még dékánságom utolsó időszakában elindítani. Ez sokban Sólyom László professzornak az Akkreditációs Bizottságnál történt fellépé­ sén is múlott. О egyébként is szívén viselte az ügyet, és átvette tőlem a stafé­ tabotot, mikor már - az immár egyházi egyetemi statútum szabta - korhatár miatt sem lehettem a doktori iskola vezetője. Mikor pedig ő külföldre távo­ zott egy évre, Gáspárdy László professzor vállalta fel az ügyet. A doktori kép­ zés irányításában, a római jogi és jogtörténeti képzés kézben tartásában egé­ szen 2003-ig közreműködtem. Mindenesetre, amint a finanszírozás kérdéseit az egyetem központosí­ totta, a doktori képzésre nagyvonalúan előirányzott kari hozzájárulás fogyni kezdett, és végül lényegesen kisebb arányú lett a képzés, m int reméltük. Ez a 105 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE belső utánpótlás akadozásán érezhető is volt, pedig az eredetileg feloldott törvényes oktatói korhatárt most az egyetem statútuma írta elő (melynek értelmében az egyetemi oktatók munkaviszonya 70. életévük betöltésekor automatikusan megszűnik), amellyel nem lehetett vitatkozni. Saját intéze­ temben a generációváltást sikerült rendezni, de más területeken, például a büntetőjog oktatásában okoz ez gondokat. C) Kiegészítő és szakoktatás. Távoktatás A kari tervek közt már a legelső, az MKPK által elfogadott tervezetben is szerepelt az az elgondolás, hogy a régi szakági bontást az államigazgatási és a jogi képzésben lehetővé tesszük. Ez a bolognai elképzeléseknek a jogi okta­ tás vonalára való kivetítését jelenthette volna. Ezt végül is az országos fejlő­ dés mindinkább központosító és egységesülő irányú folyamata elszegte, pedig a jogi szakosodásról és a szakoktatásról tartott 2005. j úniusi jogászegy­ leti vita tanúsága szerint is lenne rá igény. Az önálló közgazdasági szakágazat megvalósítását az egyetem vezetése utasította vissza, bár annak is megszületett egy bizonnyal jól hasznosítható tervezete, és szerintem tagadhatatlan, hogy társadalmilag szükséges lenne, és volna is rá igény. Ugyancsak kezdettől törekedtünk, a jogi gyakorlati területek széttagolt­ ságát ismerve, az ELTE bevált rendszerét alapul véve, de azt továbbgon­ dolva, jogi szaktovábbképző részleg létesítésére. Tervünk az volt, hogy a jobb hallgatók, ha tanulmányaik során többletet vállalnak, e szakoktatás egy részét külön tandíj nélkül, még a záróvizsgák előtt teljesíthessék, így szakképzésüket lerövidíthessék, másrészt olcsóbbá is tehessék. E vonatko­ zásban nem voltunk kötve, ezért már korán megkezdtük e tervek gyakorlati kidolgozását. Ezt a célt szolgálta a Schum an Intézet diplomata szakoktatásá­ nak átvétele, ennek vezetője, Szalai M árta lett hosszú távon a szakoktatás felelőse, de ezt a célt szolgálta a Legfelsőbb Bíróság továbbképző részlegének átvétele is, Petrik Ferenc irányításával. Tőle aztán ezt a munkakört szintén Szalai M árta vette át. E szakképzésnek volt sajátos ága az a településfejlesztési tanfolyam, amelyet Rabár Ferenc professzor kezdeményezésére vállalt, és vitt végig a kar. Célja volt, hogy a helyi igazgatásban részt vevő tisztségviselőknek 106 �A KAR KEZDETEI megtanítsa a települések fejlesztésének hagyományőrző, gazdasági, szocio­ lógiai és környezetvédelmi elveit, valamint hogy a hallgatókat bevezesse ezek megvalósításának elektronikus lehetőségeibe is. A gondolatot hasz­ nosnak ítéltem, és felkaroltuk, de aztán a különböző —a kezdéskor még nem létezett - akkreditációs szempontok, amelyek m egvonták a karoktól a szakképzés tartalmi meghatározásának lehetőségét, nem tették lehe­ tővé, hogy a végzetteknek egy közönséges igazoláson felül szakképzési bizonyítványt is adhassunk. Voltaképpen ugyancsak a bolognai megállapodás szellemével csengett össze az a kísérletünk, amelyben az Államigazgatási Főiskola és a Rendőrtiszti Főiskola végzett hallgatóinak tettük lehetővé rövidített tanmenetben, egyes stúdiumok beszámításával a jogi doktorátus megszerzését. A tervek részletes kidolgozásában nagy segítségemre volt Tamás András professzor, e főiskolák anyagának és tanm enetének kiváló ismerője. Ennek a lehetőség­ nek autonóm megoldása rövid ideig futott, az OM maga kívánta a főiskolai végzettség beszámíthatóságát szabályozni. így elszegte a képzést - noha erre nem volt törvényes alapja. Fíosszabb ideig futott, és átmenetileg hasznosnak, sikeresnek bizo­ nyult az elektronikus távoktatási részleg. Az ötletet külső vállalkozóktól kaptuk, és mivel a távoktatás szerte a világon egyre jobban terjed, nem ellenhangok nélkül ugyan, de végül belevágtunk, tekintettel az ország távoli részein vagy akár határainkon túl élő, számítógéppel bíró hallgatók igényeire, valamint a jelentős anyagi haszonra. Az eredményről nehéz egy­ értelm űen nyilatkozni, mert főleg az elején sokan jelentkeztek távokta­ tásra olyanok, akik gyenge felvételi eredményük m iatt m aradtak le m ind­ két másik tagozatról, és vállalták a jelentős többletköltséget, csak hogy beiratkozhassanak. Ezek egy része - budapesti lévén - az előadásokra is bejárt, és nem az elektronikus tanm enetben dolgozott. Magam a számítógépes kérdésekben nem vagyok jártas (e hiány pótlá­ sára külföldi szakértőt is felkértem, mivel saját egyetemi informatika-felelő­ sünk mindvégig rangján alulinak tartotta, hogy a JAK vezetőivel szóba áll­ jon) , a részleg vezetését ezért az alkotmánybírói pályáját lezárt egykori kollé­ gámra, Tersztyánszky Ödönre bíztam. Ö lelkesen vállalta, és jó eredménnyel bontakoztatta ki azt. Szép, értékes, önálló tananyagok készültek, fiatal okta­ 107 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tóink és doktoranduszaink számára remek gyakorlati terep volt ez a terület, a kar építéséhez pedig komoly anyagi forrás, melynek szinte minden egyéb támogatás híján nagy hasznát vettük. Meggyőződésem, hogy a többi jogi kar irigységén, valam int a belső ellenkezésen múlt, hogy az Akkreditációs Bi­ zottság az oktatás ezen nem ét végül elszegte, bár szerintem ebben sem kel­ lett volna oly könnyen engedni. A polgári kormány által m eghirdetett államigazgatási képzési tervhez ugyancsak felajánlottuk együttműködésünket. Sajnos a Miniszterelnöki H i­ vatal jelentkezésünket és ajánlatunkat még válaszra sem m éltatta, így ez a terv be sem indulhatott. Siker reményével kecsegtetett az a szlovákiai magyar képviselők által indított tárgyalás, amelynek során a pozsonyi Comenius Egyetem jogi kará­ val terveztünk - kölcsönös beszámítással - közös oktatást, és annak végén m indkét ország jogi diplomájának megadását kétnyelvű hallgatóknak, összesen hat év alatt. Ez ugyan végül meghiúsult, de ugyanazon elv alapján létrejött hasonló közös oktatás a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemmel. Ezt dékánságom legsikerültebb akciói közé számítom. Közös Bólyai-Pázmány jogi képzés (Előadás a Márton Áron Kollégiumban) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának meg­ alakulása óta vannak határon túli magyar hallgatói. Nem tudtak otthon be­ jutni az egyetemre, a jugoszláviai háborús események fenyegetésétől mene­ kültek, vagy más ok késztette őket arra, hogy jogi tanulmányaikat Magyaror­ szágon kíséreljék meg folytatni. Ugyan megvan a lehetősége, hogy az egyetemi diplomákat szinte minden szomszéd országgal kölcsönösen érvé­ nyesítsük, a jogi diploma azonban jellegzetesen országhoz kötött képzettsé­ get ad: aki határon túlról magyar egyetemen szerez jogi diplomát, gyakorlati­ lag bizonyosan hazánkban fogja e diplomával érvényesülését keresni, elvész a kisebbségi magyarság számára, mint értelmiségi utánpótlás. Ezen a gondon nem segít igazán a szomszéd országok egyetemein bein­ dítandó magyar nyelvű képzés sem. Aligha remélhető ugyanis, hogy bármely szomszéd országban az igazságszolgáltatás vagy akár a központi igazgatás ma­ gyar nyelvre váltson át. A magyar nyelven szerzett jogi tudást csak a többségi nyelven lehet igazán értékesíteni. Minthogy pedig a jogi szaknyelv nem egy­ szerű, jobb a jogi szakképesítést azon a nyelven megszerezni, amelyiken al­ kalmazni fogjuk. 108 �A KAR KEZDETEI Több előnye van viszont egy jogász többnyelvűségének. Egyrészt az ügyfelekkel való érintkezésben, másrészt ott, ahol az országok közt növekvő gazdasági, politikai s ebből következően jogi kapcsolatok miatt a gyakorlat­ ban, tájékozódásban, érintkezésben több nyelv használata szükséges, nagy könnyebbség, ha a folytonos fordítást ki tudjuk kapcsolni. Amellett a jogi diploma nemcsak lehetővé teszi a közéletben, igazság­ szolgáltatásban való részvételt, hanem képesít és jogosít is rá. Gondoljuk meg, az Egyesült Államokban az egyik állam diplomája nem jogosít a másik államban a bíróság előtti képviseletre: egy kaliforniai ügyvéd Iowában nem ügyvéd! Ahhoz, hogy több államban szerepelhessen, több diplomára van szüksége: a tőke globálisan működik, a jog - jórészt - határok között érvé­ nyesül, ott viszont kizárólagosan. Az egyetemeken szerezhető jogi tudás országhoz kötődik ma, de e tu­ dásnak van igen jelentős közös magja, tartalma. Valaha Európa, sőt Amerika és Ausztrália is közös jogot alkalmazott, és ezt tanították a 19. századig az összes egyetemen, legfeljebb mellé téve egy-egy ország sajátos szabályait. Több német egyetem a hazánkban szerzett jogi diploma alapján, egy évi otta­ ni tanulás és néhány vizsga után megadja a német jogi „magister” címet, mert az alapstúdiumban szerzett ismeretek nagy részét konvertálhatónak tartja. Létezik ez a közös mag hazánk és szomszédai jogrendjeiben is. Ez adja meg a lehetőségét annak, hogy ha valamely hallgató külföldi jogi felsőokta­ tásból jön át hozzánk, egyedi elbírálás alapján beszámítsuk az előző egyete­ men folytatott tanulmányait. Ezt a lehetőséget kívántuk most intézményesíteni. Ez irányban kezd­ tünk tárgyalást először a pozsonyi egyetem jogi karával, elvben szinte eljutva a megegyezésig, de a reményteli módon indult kezdeményezés - előttem is­ meretlen okból - félbeszakadt. Felvette viszont közben e szálat a kolozsvári Babes-Bólyai egyetem. Velük egyezségre jutottunk, annak alapján múlt tan­ évben megindult, azóta realizálódott a közös képzés. Mi ennek a közös képzésnek a lényege? A Pázmány egyetemen 10 félév kell a jogi diplomához, ezen belül minimum 3500 óra hallgatása, két idegen nyelv ismerete, 11 szigorlat, 4 záró-(állam)vizsga letétele, valamint egy szakdolgozat megírása és megvédése. A Babes-Bólyai 8 félév alatt teszi lehetővé a jogi tanulmányok befejezését, nagyjából ugyanazon főtárgyakban éves vizs­ gákat, államvizsgát és szakdolgozatot ír elő. Aki tehát mindkét országban jo­ gászként kívánna működni, 9 évig lenne kénytelen tanulni. A szerződő felek a tanulmányok kölcsönös elismerésével lehetővé te­ szik a tanulmányi idő 12 félévre való rövidítését mindkét diploma megszer­ zéséhez, ebből 4-4 félévet nappali tagozaton kell mindkét egyetemen hall­ gatni, további négy félév végzésének helyét a hallgató választhatja (töltheti megosztva, vagy csakis Budapesten, illetve Kolozsvárott ezt az időt, de akár más, külföldi egyetemen is). A minimális nappali hallgatási kötelezettség mindkét jogi szaknyelv elsajátítását kívánja biztosítani azoknak, akiknek ta- 109 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nulmányaik megkezdéséhez kellő ismereteik vannak mindkét nyelven (bár­ mely ország nyelvi kisebbségének kedvező e megoldás). A két egyetem a tanulmányi időn és az idegen nyelv tudásán túl kölcsö­ nösen beszámítja a diplomához szükséges vizsgák felét is. A 11 szigorlatból (vagy e tárgyakból Kolozsvárott tett vizsgákból) elismerünk 8 tárgyat: a római jogot, az egyetemes jogtörténetet, a közgazdaságtant, a munkajogot, a pénzügyi jogot, a nemzetközi közjogot, a nemzetközi magánjogot, az európai jogot. Mindkét egyetemen le kell vizsgázni a hazai jogtörténet, a büntető el­ járás és a polgári eljárás tárgyából, vagy azon tárgyakból, amelyeket az illető kar megkövetel, a másik pedig nem tanítja (ilyen például a PPKE-JÁK-on a kánonjog). Mindkét országban le kell tenni a záró- (állam)vizsgát. A szakdol­ gozatot kölcsönösen elfogadjuk, azonban mindkét országban meg kell védeni. A két egyetem kölcsönösen elfogadja egymás felvételi rendjét. Mind a Ko­ lozsvárott, mind a Budapesten felvett jogász, ha tanúságot tesz mindkét nyelv ismeretéről, és kéri e közös képzésre felvételét, automatikusan a másik egyetem­ re is befogadják. Ezt a felek megállapodás szerint kiterjesztették már magasabb évfolyamot végző, vagy éppen végzett hallgatókra is, ha kérték a másik egyete­ men is a kiegészítő képzést, és azt nappali tagozaton két évre vállalták. A két kar megállapodása szerint (amely a két egyetem közötti együtt­ működési keretmegállapodásba tagozódik) a felvett hallgatók tandíjmentes­ séget élveznek mindkét országban. Ez Kolozsvárott - értesülésünk szerint zökkenőmentesen megvalósult. Bár a tárgyalások megkezdésekor a tervet mind a Külügyminisztérium, mind a Határon Túli Magyarok Hivatala, mind az Oktatási Minisztérium örömmel fogadta és jóváhagyta, és noha a közös oktatás megvalósulásakor mind a külügyminiszter, mind a hivatal vezetője, de az államfő és az igazságügyi miniszter is kérte az Oktatási Minisztériumtól a költségfedezet megadását, és azt mind a korábbi oktatási miniszter, mind Pálinkás József miniszter úr személyesen is megígérték, az OM sajnos mind ez ideig nem biztosított tandíjmentes többletkeretet, azaz ellátmányt a közös képzésben részt vevő hallgatóknak (tavaly 20 fő, idén várhatóan további 50 részére). Budapest, 2001. október 12. Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE Jog- és Államtudományi Kar prodékánja Az együttműködés nem kapott olyan visszhangot, amilyet megérdemelt volna. A sajtó az erdélyi magyar egyetemmel volt elfoglalva, a kormánynak is az volt a szívügye. Mégis, ez az együttműködés az erdélyi magyar hallga­ tóknak a két diploma megszerzésének előnye révén a mindkét országban gyakorolható pályát nyitotta meg, így nagy jelentősége volt az értelmiség 110 �A KAR KEZDETEI helyben tartása szempontjából. Hogy mégis hosszas harcba került, míg e hallgatóknak itthon költségfedezetet tudtunk biztosítani, amelyet a rom á­ nok minden nehézség nélkül megadtak, ismét jellemző volt az OM hozzáál­ lására minden, nem általa kezdeményezett ügyhöz. A közös oktatás lényege volt, hogy a közös hallgatónak mindkét karon két évet kellett az ottani hivatalos nyelven elvégeznie. A hazai jogtörténetet és a két eljárási jogot mindkét egyetemen végig kell hallgatni és vizsgával zárni, az államvizsgatárgyakat is. A többi vizsgát, szigorlatot kölcsönösen el­ ismerjük, beszámítjuk, akárhol tette is, egy év nyilván az államvizsgákra megy, az ötödik évet akár külföldön is hallgathatja a közös hallgató. Azóta többen, csendben éltek ezzel a lehetőséggel. Belföldi karközi együttműködés keretében támogattuk a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karának felfutását, áttanítással, gyakorlatvezetők kiküldésével. Erről írott levelem a második évben: Dr. Tóth Károly professzor úrnak a KGRE-ÁJK dékánjának Budapest, IV. Viola u. 11. Dékán Úr! Tisztelt Barátom ! Megtisztelő felkérésednek, hogy a következő évben is vállaljam karotokon a római jog gondozását, a következők szerint tudok eleget tenni: Vállalom a tárgyjegyzést. Ezért illetményt nem igényiek. Megjegyzem, a velünk közölt akkreditációs feltételek szerint minden minősített oktató e szempontból csak egy intézménynél vehető számba, ez esetemben természetesen a PPKE. Az előadások tartására rendszerességgel nem tudok vállalkozni, arra dr. Varga Győző kollégát javaslom, aki tanszékemen dolgozik, s eddig nálunk a levelezőket oktatta. Varga tanár úr viszont hétfő-kedden foglalt, így szer­ dán, akár 8 órától, szeretné a római jogi előadást tartani. A gyakorlatok rendjét a múlt éviek szerint tudjuk biztosítani, de meg­ fontolandó, hogy ne vonjuk-e be azok vezetésébe - kellő felkészítés mellett az ez évben jelesen végzett hallgatóitokat. Budapest, 1999. június 28. Kollégiális üdvözlettel: Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE-JÁK dékánja 111 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Ugyancsak a református egyetem mellé álltunk homoszexuális hallgató­ jával szemben gyakorolt autonóm döntésével kapcsolatban. Hallgatóink, valam int a keresztény társadalmi tanítások és a művelődés terjesztése érdekében is támogattuk, helyiség rendelkezésre bocsátásával, meghirdetéssel, a hallgatók közötti népszerűsítéssel a Faludi Akadémia, a Iustitia et Pax, a D eák Ferenc Klub, a Füzér és más, szellemiségükben hoz­ zánk közel álló civil szerveződés tanfolyamait, rendezvényeit. Hogy a Szent István Társulat rendezvényeit a kar helyiségeiben tartotta, az a kölcsönös megállapodások alapján természetes. Politikai rendezvények elől elzárkóztunk, azt viszont a közéleti nevelés integráns részének tartottam , hogy közéleti szereplők - pártállásukra való tekintet nélkül - elvi, elméleti kérdésekben a karon megnyilatkozhassanak. Erre rendszeresen sor is került. D) A tutor-rendszer M ár Miskolcon is kísérleteztem azzal — mint az első évfolyam oktató­ felelőse -, hogy négy-öt elsőéves hallgató irányítását, gondozását egy-egy oktató felvállalja. Bevontunk ebbe a m unkába demonstrátorokat is. Most a JAK keretében, felhasználva, hogy a jelentkezett oktatóknak egyelőre csak kisebb száma kaphatott tényleges oktatói feladatot, teljes körben megvaló­ sítottuk az elképzelést: a hallgatók mindjárt az első év elején értesültek arról, hogy tanulm ányi, hivatásbeli, de egyéb gondjaikkal is az őket tutoráló oktatóhoz fordulhatnak, aki az év kezdete után hamar össze is hívta őket, első ismerkedésre. Máig emlékezetes számomra annak az elsőévesnek meg­ lepett, zavart és hitetlen arca, aki a Legfelsőbb Bíróság elnökének a hét egyik következő délutánjára szóló meghívását mutatta nekem, és kérdezte, hogy ezt ő komolyan veheti-e. A kezdeményezés bizonnyal hasznos. Eredménye m indkét oldal hozzá­ állásán múlik. Voltak csoportok, akik tanulmányaik teljes ideje alatt tartot­ ták egymással is, tutorukkal is a kapcsolatot, és sok hasznuk származott ebből. Más esetekben a kapcsolatkeresés formai maradt, akár létre sem jött. A későbbi években felsőbbéves hallgatókat is bevontunk e munkába. Egé­ szében meggyőződésem, hogy a kezdeményezés eredményes lehet, és illik a katolikus egyetem szellemiségéhez. 112 �A KAR KEZDETEI V. Az Alkotmány 70/G. §, a tudomány felelőssége és szabadsága, az autonómia lépcsői A) Demokrácia az egyetemen Az egyetem sem egészében, sem egyes karai vagy oktatási egységei vonatkozá­ sában nem demokratikus intézmény, a szó mai, általános értelmében. Ám nem is jelent katonás vagy hierarchikus, alá-fölé rendeltségi vagy parancs­ uralmi rendszert, szervezetet. Az autonómia, helyes értelemben, a felelősségre érett személyek egymás közti egyenlőségét, kinek-kinek, illetve minden közösségnek a maga területén való autonóm hozzászólási, döntési szabadságát és felelősségét jelenti. Egyházi egyetemen ehhez járul az a megkötöttség, hogy egy tanítás sem helyezkedhet szembe az Egyháznak a hit és erkölcs dolgában hirdetett tanításával, az oktatók pedig életvitelükben sem tagadják meg azo­ kat. Az egyházi jelleg biztosítása érdekében végső soron az egyetem fenntartó­ jának, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának az elnöke, az egyetem nagykancellárja hagyja jóvá a tanári kinevezéseket, a szabályzatokat, és tájé­ kozódik az oktatást és a kutatást érintő fontos kérdésekben. О hagyja jóvá az egyetemi és kari választott vezetők megbízatását is. Lehetséges, bár nem szük­ ségszerű, hogy a vezető testületekbe tagokat is delegáljon. Nekik azonban (az Alkotmány szerint) meg kell felelniök annak a kívánalomnak, hogy a tudo­ mány művelői legyenek, enélkül csak tanácskozási és nem döntési jogot kap­ hatnak. Ez az Egyház részéről létező felügyelet helyes formájában nem mond ellent annak az alkotmányos tételnek, amely szerint tudományos igazságok kérdésében kizárólag a tudomány művelői jogosultak dönteni. Meggyőző­ désem, hogy az Alkotmányban meghatározott, és rendkívül pontosan, félre­ érthetetlenül megfogalmazott döntési hatáskör megfelel annak a keresztény elvnek, amely szerint tanítson, aki tanítói hivatást kapott, és vállaljon fele­ lősséget azért, hogy igazságait hirdeti, megosztja, nem tartja meg magának. A szocialista rendszer évei megmutatták, mi lesz a politikai szempontok sze­ rint irányított egyetemből, s a rendszerváltás után kitűnt, hogy pusztán az autonómia a nem tudományos szempont szerint kiválogatott tudós közössé­ gek számára nem oldja meg, inkább tartósítja a bajt. 113 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Ezért a Jog- és Államtudományi Kar névsorának összeállítása, valamint működési szabályzatának megfogalmazása során egyaránt törekedtünk arra, hogy mind a személyek kiválogatása és meghívása, mind az együttműködés szabályozása megfeleljen az egyetemi hagyományoknak és az Alkotmány biztosította autonómiának. A szabályzat, mind a szervezet, mind a működés, mind a tanrend és tan ­ menet vonatkozásában a kari testület együttes munkája volt, úgy, ahogyan az növekedett. A kar első és legfontosabb irányító-döntési szerve a kari ta ­ nács. Amíg az a tervezett szabályzat szerint meg nem alakult, nem véglegesí­ tettünk semmilyen elgondolást, tanrendet, szabályzatot. A kari tanácsban elsősorban helyet adtunk a kar minden főállású egye­ temi tanárának, így téve eleget annak, hogy a fakultásban a professzorok univerzitása m űködjön együtt a közös cél érdekében. Helyet kapott továbbá minden főtárgy felelős oktatója, docense vagy akár megbízott oktatója is: szükségesnek láttuk, hogy a belső egyensúly a tárgyak között meglegyen, és ne maradjon képviselet nélkül egyetlen, az oktatásért felelősséget viselő részleg sem. A beosztott oktatók intézetenként kaptak képviseletet, és kép­ viseltette magát - választott dolgozó által - az ügyviteli, a műszaki és a tanulmányi osztály is. Hivatalból tagjai a kari tanácsnak a dékán, helyette­ sei, valamint az egyetem rektora, utóbbi felügyeleti jogkörben. A kari tanács másik része a hallgatói képviseletből adódott. Évfolyamonként és tagoza­ tonként egy-egy hallgató volt tagja a kari tanácsnak, általában tanácskozási, de a hallgatókat és a tanm enetet illetőn szavazati és javaslattételi joggal. Nem állítom, hogy másként nem lehetne a tanácsot összeállítani, de a közös döntésekért vállalandó közös felelősség így bizonyosan teljes mértékben tük­ röződött. Megfelelő előkészítés, a tárgyalási anyagok írásban való megküldése esetén a testület működőképes volt, nagy létszáma nem jelentett akadályt, és senki nem érezhette úgy, hogy „róla nélküle” döntenek, kivált olyan tárgyban, amelyben tudósi-oktatói szabadsága és kizárólagos döntési jogosultsága az Alkotmányban rögzítve van. (Mikor utódom alatt a vezetők más, egyszerűbb utat választottak, óvtam őket a várható következményektől.) A fakultásnak a szaktudomány kutatására és az oktatásra nézvést meg­ lévő kizárólagos döntési jogosultsága ugyanis értelmezésem szerint kiegészül az egyes tagozatok tanárainak a maguk tárgya körében meglevő kizárólagos 114 �A KAR KEZDETEI döntési szabadságával. Abban tudniillik, hogy tárgyuk elsajátítása milyen minimális tudás megszerzése esetén van biztosítva, hogy ehhez milyen módon, milyen tananyagból kell felkészülni, s hogyan lehet a felkészülésről meggyőződve a tárgy tudását minősíteni. Ugyancsak autonómiára tarth at igényt az egyetemi tanár oktatási részlegének, munkatársai körének kialakí­ tásában, megválasztásában: a kezdeményezésre és szakmai minősítésre d ö n ­ tési joga van, amelyet az intézmény másodlagos szempontjainak összehan­ golásakor a többi kolléga és az összesség szempontjai módosíthatnak, de nem helyettesíthetnek. így az egyes oktatási egységek vezető tanárainak kijelölése után az egységek belső képének további alakítására a dékánnak már csak köz­ vetett befolyása volt. A kar egészét e szempontból is együttesen alakítottuk, az alapelvekben megegyeztünk, de utána a maga szaktárgya területén egy-egy professzornak az egyénisége hagyott nyomott a maga intézetén. Ez az együttműködés megfelelő egyensúlyt terem tett a pénzeszközök felhasználásában, a könyvtár, a folyóiratok, az oktatási segédeszközök finan­ szírozásában, a jó ideig szűkös munkatér elosztásában, a tanrend m eghatá­ rozásában. Hogy a JÁK építésének öt éve oly ütközésmentesen folyt le, nagyrészt ennek a tudatosan közös döntési hatáskörnek volt köszönhető. Időigényesebb tán a nagyobb testülettel való együttműködés, a döntéshez előkészítve a megfelelő anyagokat, de sokszorosan megtérül. Ez az együtt­ működés adta a dékánnak és helyetteseinek, a tisztségviselőknek és alkal­ mazottaknak a kellő legitimációt, amely a jogi karon még fontosabb, m int másutt, de egyetlen tudományos intézmény életében sem mellőzhető h á trá ­ nyos következmények nélkül. Hogy a nehézkesebben működő kari tanács ne ülésezzék túl sokat, a második évtől - az egyik ifjú kolléga tanácsára - bevezettük a hetenkénti operatív értekezletet. Ezen a dékán, helyettesei, az intézetvezetők, a hallga­ tói önkormányzat vezetője, a hivatal vezetője és részlegvezetői vettek részt, szükség szerint ugyancsak előzetes tájékoztatással a napirendről, de itt ad hoc tárgyakat is fel lehetett vetni. így a kar egésze folyamatos tájékoztatást kapott az ügymenetről, és a dékán is frissiben értesülhetett a felvetődő gon­ dokról. Az általános tájékoztatás minél teljesebb voltát szolgálták a legalább évente tartott összoktatói értekezletek. Ezeken nemcsak a kari tanács tag­ 115 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE jai, hanem m inden, bármilyen tárgyat bármilyen minőségben tanító, és minden, az oktatással kapcsolatban álló alkalmazott is részt vehetett. Itt a közelmúlt eredményeiről, az éppen időszerű gondokról, a közeljövő tervei­ ről átfogón számoltam be. Az autonóm karok együttese adja az autonóm egyetemet. Ennek taná­ csában a dékán és egy választott tag által képviseletet kapott az összes kar és a karközi intézet, hivatalból tagjai a rektor és helyettesei, de volt ennek a tanácsnak a nagykancellár által kinevezett tagja is, így a főmérnök, majd az egyetem gazdasági igazgatója. Lényegesnek tartottuk az első szabályzat kialakításakor a kari hatáskörök törvényességi és egyházi szempontból tör­ ténő felügyeletét, a tudományos hatáskör sértetlenül hagyásával. Az egye­ tem autonómiáját a testület az egyházi felsőbbséggel, illetve az államigazga­ tással szemben biztosította, ugyancsak kellő ügyviteli előkészítéssel és tájé­ koztatással. M inthogy az egyetem három, négy, majd öt részlege egymástól meglehetősen távol működött, és mindegyik beruházás igen költségigényes volt, de szűkösek voltak az anyagi kereteink, az együttműködés az egyete­ m en belül korántsem volt könnyű. A bölcsészkar még épült, a teológiai kar teljes felújításon m ent keresztül ez időszakban, a jogi kar éppen megkezdte működését, az informatikai kar a tervezés állapotában leledzett. Ebből eredt az egyetemi beruházási részleg teljhatalomra törtető törekvése, mely miatt az MKPK vizsgálatot is rendelt el, és amely sok súrlódást okozott. Dékánságom utolsó két évében ugyanilyen teljhatalom ra való törekvés mutatkozott meg az egyetemi gazdasági vezető tevékenységében (például belső ellenőr útján még az oktatást is bármikor, a kari vezetők tudta nélkül is ellenőrzése alá kívánta vonni). Ez is sok súrlódást okozott, ráadásul az OM ugyancsak centralizációs törekvéseket valósított meg, elsősorban a kari autonómia sérelmére. B) A hallgatói önkormányzat és ellátása A JÁK oktatási-nevelési programjában a hallgatói önkormányzat válasz­ tása, működése komoly szerepet játszott. A közéletre nevelünk, ez a szán­ dék tudatos volt bennünk, s e közéletet kicsiben a karon belül is lehetett modellezni. Ahhoz, hogy a hallgatók az önkormányzatot komolyan vegyék, biztosítani kellett részvételi és észrevételezési jogukat az őket érintő kérdé­ 116 �A KAR KEZDETEI sekben. Erre törekedtünk, még ha ennek fiatalos lendülettel és kevés tapin­ tattal járó megnyilvánulásait egyes kollégák időnként rossz néven is vették. Maga a választási szabályzat elkészítése, amit a hallgatók dolgoztak ki - bár hathatós támogatásommal - , már ilyen közéleti gyakorlat volt, még inkább az évenkénti választási előkészület és a választás lebonyolítása. Meg­ figyelhető volt, hogy évről-évre fejlődött az önkormányzati képviselőjelöl­ tek „programja”, amit aztán vagy hirdetményen, vagy a kari diáklapban tet­ tek közzé. A programok információt is hordoztak, megfogalmaztak hallgatói elvárásokat, itt-ott fellengzősen vagy végig nem gondolva, néha nyitott ka­ pukat döngetve, de többnyire indokoltan. A hallgatói döntési hatáskör legszabadabban a hallgatói rendezvények költségkeretének felhasználásában mutatkozott meg: itt csak a pontos elszámolás és bizonylatolás rendjét kellett a gyakorlatban megtanulniok. A kar szempontjából lényeges volt, és többlettájékoztatást is jelentett a hall­ gatói önkormányzat kezdeményező-közreműködő szerepe a támogatások elosztásánál, a hallgatók szociális helyzetének megítélésénél. Tapasztalhat­ tam, hogy évről-évre egyre lelkiismeretesebben igyekeztek e feladatnak megfelelni, ha nem, az elsődleges kritikát is ők kapták társaiktól. Ugyancsak lényeges kérdéskör volt a vizsgateher, a vizsgáztatás körében tapasztalható rendellenességek. Annál jelentősebb volt e körben minden észrevétel, mert az új kar teljes oktatási képe a valóságban csak a hallgatók előtt bontakozhatott ki. Egymás előadásait nyilván nem hallgattuk, sem a dékán, sem a tanulmányi dékán-helyettes számára nem volt lehetséges az összes kötelező óra és kollégium gyakorlatban történő megismerése, így csak hallgatói visszajelzésekre és a vizsgákon megmutatkozó eredményekre ha­ gyatkozhattunk. Esetleg az új tananyagok megismerésére volt - könyvből lehetőségünk. Elképzelés és valóság itt térhetett el egymástól leginkább, és itt volt a legnehezebb az eltérést észlelni. A hallgatói közéletért a kar kezdettől fogva sokat tett. Szűkös viszonyaink között is jutott a HÓK számára nemcsak pénz, de helyiség is. 1999-ben megva­ lósult az alagsorban a diákklub helyisége is, egyszerű, de modem berendezéssel, mint találkozóhely, és be is töltötte szerepét, jobban, mint a tanári klub. A hallgatók jobb ellátása szempontjából végig törekedtünk megoldani a kollégiumi kérdést. Sajnos, ebben az egyetem a jogi kart nem támogatta: az 117 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE informatikai kar azonnal kapott kollégiumot, új épületet egyetemi pénzből, a JAK ilyen igényei azonban egyre inkább háttérbe szorultak, és a távlati tervekből is kimaradtak. A hallgatók étkeztetése és sportolási lehetőségei szempontjából jelentős volt a Szentkirályi u. 26. épület megszerzése. Ezért ugyan sok, indokolatlan és méltánytalan támadás érte a kart, de végül hasznos, mondhatnám, feltétlenül szükséges bővítésnek mutatkozott. Az önszerveződő hallgatói egyesületek, a Pázmány Pódium és társai nem voltak ugyan hosszú életűek, de a maguk nem ében szintén hasznos kezdeményezések voltak, több nyári egyetem és sok sikeres évközi rendez­ vény szerveződött általuk. Valószínű, hogy a fenntartó e téren mutatkozó aggodalmasságát a háttérből érkező (sokszor indokolatlan) kritikák vál­ tották ki - a sikert mindig rosszindulat kíséri, és az Egyház érzékeny a vissza­ jelzésekre. C) Harc az autonóm, alkotmányos egyetemekért Keresztény szellemiségű közéleti emberek képzését, a keresztény társadalmi értékek tudatosítását tűzte maga elé oktatási-kutatási feladatként a PPKE, mégpedig annak - általunk szervezett-Jog- és Államtudományi Kara. Meg­ győződésünk volt, vagy legalábbis egyetértettünk abban, hogy a felada­ tot - Isten segítségével - a szabadon, meggyőződéssel egy célért m unkál­ kodó, felelős oktatói, munkatársi, hallgatói közösség tudja végrehajtani. Olyan, amilyet az Alkotmány 70/G. § előirányoz, amilyet Newman bíboros az egyetem lényegéről szóló művében kifejt, amilyet a Fides et ratio, az Ex corde Ecclesiae és más pápai megnyilatkozások tükröznek. Az Alkotmá­ nyon alapulva ilyet képzelt el az 1993. évi felsőoktatási törvény, s hogy erről a kijelölt útról le ne csússzék, jogot adott arra, hogy a tudományos autonó­ mia minden, akár kívülről, akár belülről történt megsértése miatt az A lkot­ mánybírósághoz lehessen fordulni. Ennek a fejlődésnek kezdettől volt - nem is titkolt - ellenzéke az O k ta­ tási Minisztériumban. Nyilván nem volt ráhatása az Alkotmány szövegére, sem annak alkotmányos értelmezésére. Ám a törvényt, hogy az A lkot­ mánnyal összhangban jöjjön létre, a miniszternek kellett saját kezűleg meg­ írnia, saját munkatársai annak nyilván más színezetet adtak volna. Az 1994- 118 �A KAR KEZDETEI évi választások után azok az erők, amelyek a művelődés szabadságát, az oktatáshoz való alapjogot, a tudomány szabadságát és a tanításhoz, kutatáshoz való jogot nem vallották államilag biztosítandó feladatnak - hanem csupán államcélként lebegett szemünk előtt valamely piacorientált, a gaz­ daságot kiszolgáló oktatásban és kutatásban rejlő üzleti lehetőség - , elkezd­ ték az Alkotmányra épülő felsőoktatást lebontani, átépíteni, szájuk íze szerint alakítani. Ez a törekvés időben egybeesett a JÁK szervezésével és építésével, így annak elgondolt, az Alkotmány és a törvény szellemével összhangban álló jobbítási, újítási kísérletei, mint az autonóm egyetem fej­ lesztését szolgáló elgondolások, egyre-másra ütköztek a minisztérium elgon­ dolásaival, nyílt, vagy még be sem vallott szándékaival. Az első sajtóviták a kar alapításával, annak jogosságával, ellátási igé­ nyével kapcsolatban merültek fel. Ugyanakkor felmerültek kérdések a kato­ likus felsőoktatás társadalmi indokoltságával kapcsolatban is, ezekre igye­ keztem is lehetőség szerint válaszolni. Közben azonban az OM kohóiban elkezdték főzni az új felsőoktatás centralizált elgondolásait. Amikor az első ilyen átalakítási tervezetet meg­ kaptuk, az egyetem nevében való észrevételezését Gál Ferenc rektor űr rám bízta. Miközben az OM az egyetemek integrációja címén támogatást kért az európai közösségtől, valójában távlatilag a teljes centralizáció előkészítésén dolgozott. 1996 nyarán a nyári egyetemen módom volt a jogásztársadalom álláspontját megfogalmazni a jogi oktatás és a szakvizsgarendszer „reformjá­ ról”. Az OM nem „vette” az üzenetet. Megtörténtek az első pengeváltások a felvételi kérdésében. A vita azonban csak az 1997/98-as tanév felvételijé­ nek előkészítésével kapcsolatban élesedett ki, amikor az OM a felvételi tájé­ koztatóból ki kívánta hagyni az általunk kidolgozott felvételi többletpontok rendszerét. Elsősorban a vallásoktatásban való részvételből származó ponto­ kat vitatta. Az egyetem végül is a közlés megtagadása miatt az Alkotmánybíróságnál tett panaszt, és a testület 1998. április 7-én hozott döntésével ne­ künk adott igazat. 1998-ban a polgári oldal megnyerte a választásokat. Remélhettük, hogy az új vezetés több megértést tanúsít terveink iránt, amelyeket ismét a nyári egyetem keretében foglaltam össze: 119 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Az első tanévnyitó a Villányi úti konferencia-központban, 1995 szeptemberében Az első diplomaosztó a Pázmány jogi karán (2000. június) 120 �A KAR KEZDETEI Gondolatok a jogi oktatás és a szakvizsgarendszer reformjához Üdvözöljük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának nyári egyetemén összegyűlteket, ifjakat és idősebb kollégákat! Ér­ deklődésükben bizonnyal része van a pályánk iránti megnövekedett társa­ dalmi érdeklődésnek is. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: a jogi oktatás iránti nagy társadalmi igény távlatilag indokolt-e. Ettől függ ugyanis egy sor további kérdés politi­ kai megoldásának indokoltsága, vagy felvetésének elutasítása. Tisztán alkotmányos oldalról nézve a kérdést, tudatosítani kell, hogy az államnak nem alkotmányos kötelessége, hogy a jelentkezők igényeit 100%-osan kielégítő módon bárkinek elérhető, támogatott és ingyenes fel­ sőoktatást működtessen. Az alsóbb fokú oktatás ingyenességének alkotmá­ nyos indoka egyrészt a demokratikus jogállami rendszer működtetéséhez szükséges informálódási és döntési képesség megalapozásának elengedhetet­ len volta, másrészt, tömörebben, az ebből eredő iskolakötelezettség teljesíté­ sének lehetővé tétele, anyagi terhek nélkül. Ha a közösség számára szüksé­ ges, hogy minden polgára megszerezze a műveltség bizonyos minimumát, tegye annak megszerzését lehetővé mindenki számára. Egyrészt mindenki felsőfokú képzettsége - noha hasznos lehetne - a köz szempontjából nem elengedhetetlen, másrészt az azt megszerzőknek személyes előnyt is jelent. Ez indokolja, hogy megszerzéséért személyes áldozat is elvárható az érintet­ tektől. Hogy milyen arányban magánérdek, ill. közérdek a felsőoktatás, ehhez képest mennyiben oldandó meg közteherként és mennyiben egyéni anyagi áldozatból —szolgáltatás-ellenszolgáltatás gyanánt -, ennek eldön­ tése a mindenkori kormányzat művelődéspolitikájára tartozik, mint jog, kötelesség és felelősség. Alkotmányos megoldásában része van a választóktól kapott mandátumnak, azaz nagy vonalakban a kormány a művelődéspoliti­ kájában köteles lenne valóra váltani választási ígéreteit. Az Alkotmány szerint tehát a kormány nem eleve köteles támogatni anyagilag a felsőoktatást, sem a benne résztvevőket, míg csak adott hely­ zetben a megvonással teljesen el nem lehetetleníti a felsőoktatás működé­ sét. Anyagilag a támogatások vonalán csak a diszkrimináció tilalma köte­ lező rá nézve. Köteles azonban a kormány az Alkotmány szerint arra, hogy mindenki számára azonos feltételekkel hozzáférhető felsőoktatást hozzon létre, működtessen, vagy engedjen működni, annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség, a foglalkozás szabad megválasztása és a művelődés alkot­ mányos jogai ne csorbuljanak. A feltételrendszer a bejutás lehetőségének meghatározásánál lehet különböző, igazodhat mind a felsőoktatás elvárá­ saihoz különböző oktatási ágakban, mind egyéb kívánatos szempontokhoz, de nem lehet mértéke a feltételeknek egyébként megfelelők számára pusz­ tán a létező, nyitva álló férőhelyek korlátozott száma. Addig tehát, amíg az előre megállapított mérték alapján jogi oktatásra joggal-alappal jelentke­ 121 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE zők nagyobb része hely hiányában kiszorul az egyetemekről, nem beszélhe­ tünk az alkotmányos elvárásoknak megfelelő jogi felsőoktatásról. A jogi felsőoktatás reformjának egyik célja éppen az, hogy a jogot tanul­ ni akaróknak ezt az igényét lehetőleg teljes mértékben kielégítse. Itt vetődik fel a kérdés, nem csalóka divat-e ez az igény, és nem teszünk-e rosszat azok­ kal, akiket további lehetőségek bővítésével a jogi karokra bebocsátunk? Nem kétséges, hogy a jogállami és piaci viszonyoknak jóval több és egé­ szen más jogászra van szüksége, mint a szocialista rendszer igazságszolgálta­ tásának, igazgatásának és gazdálkodásának volt. Önmagában ez a többletigény is oka, hogy ma a jogászok iránt megnőtt a kereslet, megnőtt a diploma piaci értéke, vonzó a pálya. További minőségi és mennyiségi igényeket fog tá­ masztani külkapcsolataink növekedése. Ám ezek az igények előbb-utóbb kielégíttetnek, a pálya telítődik, kialakul a verseny, és akik a mai kereslet lát­ tán indulnak a diploma megszerzéséért, egy évtized múltán csalódhatnak isi Felvilágosító és tájékoztató munka kérdése annak tudatosítása, hogy ez a helyzet bekövetkezhet, hogy nem minden jogásznak lesz tíz év múlva jól menő ügyvédi irodája, banki állása, sőt, a bírói vagy igazgatási életpá­ lyára sem jelent a diploma ígérvényt! Emellett a társadalom még igényli, igényelheti a jogi műveltséget, egyszerűen a polgári közélet, a társadalmi élet, a politika szempontjából. Jó lenne a jogállamban minél több jogot és politikát értő, értelmezni tudó művelt polgár. Jó lenne jelenlétük a sajtó, az irodalom, a média, a helyi és országos közélet minden területén. Am nem elsősorban erre a szükségletre, ennek kielégítésére készülnek a jogi tanul­ mányok iránt érdeklődő, érettségizett és diplomás diákjaink. Mégsem lehet egyszerűen tervgazdasági módszerekkel, bizonytalan számítások alap­ ján meghatározni, hány jogász számára nyitjuk meg a felsőoktatás kapuit. A várható piaci lehetőségeket tudatosítani kell, de azok számára, akik vál­ lalják a verseny kockázatát, meg kell adni a feltételek alapján mindenki számára nyitva álló művelődés lehetőségét. A numerus clausus a felsőokta­ tásban nem alkotmányos! Ha alkotmányosan nem lehet cél a jogi oktatás szűkítése, nem cél az a jogállam szempontjából sem. Egyelőre kellenek az új tudással felvértezett jo­ gászok. Am nem kétséges, hogy mind oktatásunk, mind vizsgarendszerünk javítható, reformálható. A kormány ilyen irányú terveivel alapjában egyet kell értenünk. Azonban egyeztetni kell a kormány elvárásait és céljait - me­ lyek mozgatója ma nagy mértékben financiális és bürokratikus, uniformizáló elképzelések sora —a felsőoktatás valódi szükségleteivel és lehetőségeivel: a felsőoktatás autonómiája azt jelenti, hogy a tanítás és a kutatás is szabad, s tudományos kérdésekben tudományos fórumoknak, szakmai elvárásokban szakmai fórumoknak kell megadni a döntés lehetőségét (a mi szakmánkban, mely elsősorban a gyakorlat számára képez utánpótlást, ez azt jelenti, hogy az egyetemi tantervek, tanmenet kialakításában és a szakvizsgarendszer fejlesz­ tésében szót kell adni a szakmai fórumoknak. Ilyen szempontból üdvözöl­ nünk kell például a jogászszövetség kezdeményezéseit). 122 �A KAR KEZDETEI Az oktatás reformja során végleg le kell számolni azzal az elképzeléssel, hogy a végzett jogásztól megkívánható a teljes, hatályos pozitív joganyag is­ merete. A iura novit curia valójában sohasem vélelem, hanem mindig fikció volt, de mára a lehetetlenség világába került, ad impossibile - pedig - nemo tenetur, még a joghallgató sem kötelezhető lehetetlenre. A túlfeszített köve­ telmények rendszere egy időn túl visszájára fordul, mert óhatatlanul önké­ nyessé válik, mi fogadható el mégis, a kívánt szinttől eleve elmaradva. Indokolatlan e követelményhez ragaszkodni már csak azért is, mert ha nem is tudjuk teljesen bizonyosan megmondani, mire lesz a holnap jogászá­ nak szüksége, azt biztosan tudjuk, hogy sem az itthoni, sem az európai, szupranacionális normatömeg jó részére nem lesz, hisz állandóan változik az is. A holnap jogászát egyrészt arra kell képeznünk, hogy ebben az alakító munkában részt tudjon venni, másrészt arra, hogy a változásokat meg tudja ragadni. Elengedhetetlen lesz végül bizonyos specializálódás a jogi pályán mozgók mindenike számára. Ez megkérdőjelezi az egységes diploma és egysé­ ges szakvizsga fenntartásának szükségességét, a szakosodásnak a tanulmá­ nyok valamely fokától kezdődő lehetővé tételét indokolja. Minél kevesebb olyan anyaggal kell a hallgatót terhelni, amelynek bizonyosan nem veszi hasznát (ennek hangsúlyozásakor távol áll tőlem, hogy vitassam az egyetemi tanulmányok olyan elméleti alapjainak jogosságát, melyek közvetlen gya­ korlati haszna nem, vagy csak nehezen igazolható). A szakosodás véleményem szerint megkezdhető már az egyetemi tanul­ mányok alatt. A 10 féléves tanmenetben - amely megfelelő finanszírozási és vizsgakövetkezmények kidolgozásával véleményem szerint is tömöríthető 8-9 félévre, de nyújtható 11-12-re is - mintegy 4200 hasznosítható óra áll az oktatás rendelkezésére, ez növelhető mintegy 4500 órára. Ebből az erősebb elméleti-történeti megalapozás mellett ma juthat idő olyan kisegítő ismere­ tek szerzésére, amelyeket régen a középiskola nyújtott. (Itt nyelv, kommuni­ káció, informatika, de akár filozófia, logika, ismeretelmélet és etika tanítá­ sára gondolok.) Minderre az órakeretből 25-30% elegendő, az alapozást segítő rész idővel feleslegessé is válhat, vagy előkészítő szakaszba kerülhet. További 50% juthat a klasszikus jogi tárgyak maradandó elveinek elsajátítá­ sára, a hatályos jog példáján keresztül (de nem annak bemagoltatására), és mintegy 20% felhasználható a szakosodás tudatos megalapozására. Indokolt lenne figyelni a szakmai felkészülés átjárhatóságára, más helyen végzett tanulmányok elfogadására, külföldi ösztöndíjas tanulmányok konvertálására. Indokolt a vizsgák letételének középiskolás rendszerét felol­ dani, és a sikertelen záróvizsgák pótlását későbbi tanulmányi szakaszban is engedélyezni, évismétlés helyett. Ez egyrészt oldja a kegyelem-vizsgák esé­ lyét, másrészt időnyereséget is jelenthet. A sorozatos vizsgahalasztást lehet anyagilag is szankcionálni, de mérőszempont lehet a gyengébb hallgatók eltanácsolásához is. A tanulmányok anyagi terheire nézvést abból kell kiindulnunk, hogy a felsőoktatás autonómiájának feltétele a kiszámítható finanszírozás. Az állam 123 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE az előző rendszerben elvonta a felsőoktatás vagyonát, és a finanszírozást állami feladattá tette (megszüntetve az autonómiát is). A vagyont úgy visszaadni, hogy abból a felsőoktatás folyamatossága biztosítható legyen, egyelőre az állam nem tudja (?!), így a folyamatos működtetés költségének fedezése állami feladat. Lehet, hogy van a felsőoktatás szervezetének elavult része (kivált az állam által kifejlesztett bürokratikus apparátus), de az éssze­ rűsítésnek az oktatási minőség és befogadóképesség növelése legyen a célja, ne csupán költségmegtakarítás! A felsőoktatás máris gyengén van finanszí­ rozva, és ez jelentős erőket von el az oktatástól, más kereső tevékenységek felé. Üdvözlendő, ha a gyakorlat és az oktatás között van kapcsolat, ha a gya­ korlat elitje oktatási feladatot vállal, kivált pályája második szakaszában. De tűrhetetlen az, hogy az oktató megszerzett képességét gyakorlati haszonba konvertálja, hogy ne legyen ideje hallgatóival foglalkozni, oktatói kínálatát színesebbé, gazdagabbá tenni, mert másképp nem tud megélni. Az egyetemi belső finanszírozási rend reformját keresni, a tényleges és minőségi oktatói munkát honorálni kell, a fő- és a mellékfoglalkozású oktatóét is. Meg kell teremteni a lelkiismeretes oktatómunka ellenőrzésének rendszerét az egye­ temi autonómián belül. De ehhez az egyetemeknek a szükséges és elosztható anyagi eszközökkel és tartalékokkal kell rendelkezniük. A szakosítás szükségszerűsége egyrészt felveti ötletként a ma egységes jogászképzésben a többféle - jogi, államtudományi, állam- és jogtudományidiploma visszahozatalát, másrészt egy harmadik, gazdasági, esetleg egy negyedik, fakultatív nemzetközi szakosodás diplomában megjelenített válto­ zatának lehetővé tételét. Ugyancsak indokolt lehet az egységes szakvizsga­ rendszer többszínűvé tétele, vagy annak szakonkénti kiegészítő teljesítmény­ hez való kötése is. Mindenesetre a jogi tanulmányok minden fokán bizonyos versenyhelyzetet kellene teremteni, azaz a szabaddá vagy szabadabbá tett indulás után mód legyen eltanácsolni, kiejteni vagy megállítani a pályára alkalmatlanokat: ne minden felvett hallgatónak kelljen végeznie, ne minden ügyvédjelölt legyen eleve ügyvéddé, ne minden fogalmazó előbb-utóbb bíróvá! Jogászok kellenek a jogállamban, de csakis jó jogászok kellenek! Építsük együtt a magunk és a jövő számára mindannyiunk egyetemét! Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE-JÁK dékánja Reményünkben azonban csalódnunk kellett. Az új miniszter kénytelen-kel­ letlen folytatta az integrációs tervek megvalósítását, hisz időközben az erre folyósított Európai Uniós pénzt az ország elköltötte. A megvalósítás alkot­ mányossága tárgyában többször is kikérték személyes véleményemet, ám abból nem m inden m ent át a minisztérium szűrőjén. Közben pedig a felvéte- 124 �A KAR KEZDETEI li, a rangsor és a tandíj ügyében (az első képzés ingyenességéről) folyamatos vitáink voltak a minisztériummal, még ha ezek udvarias hangnemben bo­ nyolódtak is. Eszrevételeztük, gyakorlatilag ugyancsak eredménytelenül, az oktatási biztos intézményének bevezetését: sajnos, azzal kapcsolatos aggodalmaim azóta jórészt indokoltnak bizonyultak. Aztán megjelent az új rendelet a felvételik rendjéről, sem a törvény elő­ írását, sem az intézményi autonómiát, de az Alkotmánybíróság megjegyzé­ seit sem véve számításba. Mind az Igazságügyi Minisztériumnak, mind az Oktatási Minisztériumnak észrevételeztem az ellentmondásokat. A kari au­ tonómia is újra sajtótéma lett 2000-ben. Minthogy a minisztériumok nem fogadták el a felvételi ügyében tiltakozásunkat, végül is újra az Alkotmánybírósághoz kellett fordulni - eredmény még máig sincs. 2002-ben új kormány került hatalomra, és Magyar Bálint miniszter most már teljes lendülettel fogott neki felsőoktatási elgondolásai megvalósításának - az Alkotmányt figyelmen kívül hagyva, a törvényt kívánta gyökeresen átalakítani. A sajtóban is hangot adtam aggályaimnak, s az államelnöknek is javasoltam a törvény Alkotmánybíróság elé vitelét - ez meg is történt. * * * Néha elgondolkodom azon, hogy vajon valóban jó és jövőbe mutató, előre vivő ügyért harcolok? Avagy tényleg lejárt az autonóm egyetemek, a szaba­ don és lelkiismeretük parancsa szerint hivatásukat gyakorló tudósok kora, s nem illik a modern időkbe az a - számos más Alkotmányban és nemzetközi egyezményben is rögzített - tétel, mely szerint a tudósnak joga kutatni, taní­ tani, szabad véleményét, meggyőződését hirdetni, s a kutatás, oktatás rend­ jét meghatározni, a művelődni vágyónak pedig joga megválasztani, mit, hol, kitől kíván tanulni, miben akar kiművelődni, s az állam szolgáltatni tartozik e jogok gyakorlásának keretét, úgy, hogy mindezek szabadságába nem szól bele? Csak piacot szolgál ki az állam, avagy kultúrát, ezáltal értékeket is? S elfeled­ hetjük-e, hogy a szolgálat a másik javának, érdekének szem előtt tartását jelenti? S hogy a másik legnagyobb értéke éppen emberi méltóságából adódó szabadsága, szabaddá pedig az igazság tesz? 125 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Vívódom ilyen gondolatokkal, hiszen még a szolgáló Egyház is - ugyan­ ezen gondolatkörből kiindulva, s ugyanúgy az ember méltóságát, Isten ké­ pére teremtettségét hirdetve - a gyakorlatban cselekvésével, aggodalmai­ val, pillanatnyi érdekek mérlegelése során olykor enged ezen általa is elis­ m ert és hangsúlyozott elvekből. Természetesen lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy Alkotmányunk vonat­ kozó szakaszai időszerűtlenek. De abban biztos vagyok, hogy számomra, a jogász számára, a hivatásomra tett esküm és lelkiismeretem parancsa szerint egyaránt kötelező az Alkotmány mindaddig, míg meg nem változtatják. És ahol már felszámolták az egyetem hordozta értékeket, az eredmény nem győz meg, inkább elriaszt! Ratio és fides egyaránt arra indít: ne adjam fel a harcot, mert jó célért folyik. 126 �Megváltoztatni a világot Beszélgetések a kar egykori és mai vezetőivel, tanáraival és diákjaival �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Erdő Péter �Az igazságot érdemes megismerni B eszélg etés D r . E r d ő P é t e r r e l * - Bíboros úr, hogyan körvonalazódott a rendszerváltozás környékén az, hogy hamarosan lehetségessé válik egyházi fenntartású oktatási intézmények indítása1 - Mögöttünk volt - az egész régióban - egy majdnem fél évszázados időszak, amikor a keresztény hit és a „hivatalos”, államilag támogatott kultúra, felsőoktatás, tudományos élet nagyon szigorúan nem csak, hogy el volt választva egymástól, hanem egyenesen szakadék feszült köztük. A hit gondo­ latai, logikája, ismeretanyaga is ki volt rekesztve bizonyos területekről, pél­ dául a világi tudományokat oktató egyetemekről. Magyarországon még sze­ rencsének mondhatjuk, hogy legalább a hittudományi felsőoktatásnak maradtak fenn egyetemi szintű intézményei a kommunista évtizedekben. Ilyen volt a hajdani „nagy” Pázmányról maradt Hittudományi Kar, amelyet valóban Pázmány Péter alapított, és amely Hittudományi Akadémia néven működhetett tovább a központi szeminárium épületében. Ez az államilag fakultási jogúnak elismert intézmény a szocialista időszakban is adott ki dok­ torátusokat. A nyolcvanas években - nem csak történelmi nosztalgiából - a professzorok arra a gondolatra jutottak, hogy ez az akadémia vegye föl Páz­ mány Péter nevét. Ehhez az akkori hatóságok hozzájárultak. Azután eljött 1989, készülőben volt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyhá­ zakról szóló törvény. Ekkor már látni lehetett azt, hogy az egyházaknak elis­ mert joguk lesz arra, hogy az oktatás, nevelés, kultúra, sport, szociális tévé- * Bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora (1998-2003) 129 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kenység, egészségügy területén intézményeket hozzanak létre, és tartsanak fenn. De nemcsak a jogot helyezte kilátásba ez a törvénytervezet, hanem azt is garantálta, hogy ezen intézményeknek az ugyanolyan jellegű állami intéz­ ményekkel egyező mértékű állami finanszírozásban lesz részük. Erre szüksé­ gük is volt, mert a vallásszabadság alapvető joga nem érvényesülhetett más­ képpen, hiszen nem adták vissza azokat az anyagi alapokat, amelyekből haj­ dan az egyházak intézményei működtek, tehát kellett valamiféle garancia a működésük biztosítására. Persze előre lehetett látni azt, hogy a nagy szabadság nekünk nagy próbatétel is lesz, mert tudtuk, hogy szükség van keresztény szel­ lemű nevelésre, oktatásra, szükség van arra is, hogy újra kezdjük a párbeszé­ det a kultúra, a tudomány világával, és újra elkezdjük megszervezni saját jelenlétünket a társadalom nagy nyilvánossága előtt. Ehhez a tömegtájékozta­ táson túl a felsőoktatásra is szükség volt. - Hogyan lehetett ezt megszervezni? - Az 1989. október 23-án módosított Alkotmány és az egyházak „Magna Chartájának” tekinthető 1990. évi IV. törvény alapján Magyarország olyan elválasztási modellt vezetett be, modern, az európai kívánalmaknak, elvárá­ soknak megfelelő formában, amely szerint az állami iskolák intézményesen nem köteleződhetnek el egyfajta világnézet mellett. Ez nagy szó, gondoljunk arra, hogy korábban kivétel nélkül a marxizmus-leninizmus mellett voltak elkötelezve. Ez persze azt is jelentette, hogy ha valahol mi az oktatás, neve­ lés keretében a katolikus hitet akarjuk zsinórmértékké tenni, akkor ez való­ színűleg nem állami intézményekben fog történni. Természetesen már 1988-89 fordulójától újra és újra szóba került, hogy nem lehetne-e vajon az egykori Hittudományi Kart az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez vissza­ kapcsolni? De az em lített jogszabályi háttér miatt egyértelmű volt, hogy Magyarországon nem lehet a német megoldást választani, hanem valami másban kell gondolkodni. Európa számos országában, Amerikában, és más­ hol is a katolikus intézmények, hittudományi karok nem az állami egyete­ mek keretei között működnek, tehát kézenfekvő volt a megoldás, hogy nálunk is katolikus egyetemre van szükség. Hogyan? 1990 áprilisában módosult a közoktatási törvény, mely új változatában lehetővé tette, hogy 130 �DR. ERDŐ PÉTER egyházak is alapítsanak oktatási intézményeket, akár egyetemet is. Ugyan­ ekkor számos más civil kezdeményezés is elindult egyetemek alapítására, szóval megindult egyfajta társadalmi érlelődés. Egyes városokban, különö­ sen ott, ahol már a szocialista időszak előtt is voltak katolikus egyetemalapí­ tási tervek - tehát Egerben és Esztergomban - , jelentős számú elkötelezett világi ember összefogott, és megpróbáltak előkészületeket tenni egy katoli­ kus egyetem létrehozására. Közben újra meg újra felmerült a terv - az előb­ biek alapján nem teljesen reális igényként -, hogy a teológiai kar kerüljön vissza az ELTE-re. Ehhez természetesen a Szentszék véleményét is ki kellett kérni, amit annak idején a püspökök meg is tettek. A Szentszék nem válaszolt rá pozitívan, úgy tekintették, hogy a legkedvezőbb, ha a katolikus egyetem keretében valósul meg az a párbeszéd, ami a hit és a kultúra, a hit és a tudo­ mány között szükséges. Ennek a munkának lett azután az eredménye még 1990 tavaszán a katolikus egyetemi alapítvány létrehozása és bejegyeztetése. Az alapítók között nagyon sok olyan értelmiségi gyűlt össze, akiket lelkesített a gondolat, hogy egy katolikus szellemű egyetemet lehet létrehozni. Termé­ szetesen jogilag sokkal könnyebb volt egy meglevő egyetemet bővíteni, m int újat alapítani, és a Hittudományi Akadémiát az 1990-es új törvény már az egyetemek között, mint hittudományi egyetemet sorolta fel. Tehát volt egy Pázmány Péterről elnevezett, államilag elismert, egyetemi rangú intézmény, amely azonban addig csak teológiával foglalkozott, ezt kellett bővíteni. - Milyen elképzelések születtek a bővítésre? -Term észetesen több fakultásra gondoltak a tervezők, többféle tervezet is készült, és a helyet is nagyon keresték. Akkor még nem létezett az egyházi ingatlanokról szóló törvény. Az alapítók valóban felelős világiak módjára gondolkozván - én is nagyon buzdítottam őket ebben az irányban - nem azt kérték, hogy adjanak nekünk például volt szerzetesi épületeket, hiszen sze­ gény szerzetesrendeknek se volt akkor még hol újrakezdeni a közösségi éle­ tüket, hanem hogy nézzük meg, mit lehetne szerezni, ami nem terheli meg ezt a - még le nem zárt - kérdést az egyházi ingatlanokról. így kerültek elő­ térbe a szovjet laktanyák. Ekkor kaptunk kormányhatározattal egy szovjet laktanyát, ez Piliscsabán volt, ahol később helyet is talált az egyetem egyik 131 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kara, az első, amelyik világi tudományokat oktatott. 1992-re Seregély István érsek úr, a püspöki kar elnökének hathatós támogatásával született egy püs­ pöki kari határozat, amely a katolikus egyetem létrehozását m ondta ki, ehhez előtte természetesen kikérték az Apostoli Szentszék hozzájárulását. Ezután a magyar állam is elismerte az egyetemet, és - először ideiglenes he­ lyen, Budapesten, a Ménesi út 27-ben —elkezdődött az oktatás, ahol akkor bölcsészképzés volt. 1994-re a piliscsabai laktanya helyrehozatala, átépítése elérte azt a szintet, hogy a bölcsészkar ősszel már ott kezdhette meg a tan­ évet. Hatalmas esemény volt, az összegyűlt ünneplők nem fértek be egyet­ len helyiségbe sem, a szabadban tartottuk az évnyitót. Ezután a Ménesi úti épület lett az ideiglenes otthona az alakuló jogi karnak. - Hogyan indult az újabb kar szervezése? - Az egyetem m ár dolgozó tanárai az esztergomi főegyházmegyei zsina­ ton, 1994 nyarán különös intenzitással kezdtek el tárgyalni arról jogászpro­ fesszorokkal - élükön Zlinszky Jánossal —, hogy jogi karra is szükség volna a katolikus egyetemen. Miért is? Elsősorban azért, mert a jogászképzésben is fontos az, hogy milyen szellemben viszonyulunk a tételes joghoz, milyen fe­ lelősséggel kezeljük, és miként alkalmazzuk a jogszabályokat. Tehát egy új jogászgenerációt szeretett volna m indenki kinevelni. Össze is jö tt egy szer­ vezőbizottság, Paskai László bíboros úrhoz is elmentek a szervezők, aki báto­ rította őket, sőt felajánlotta, hogy Esztergomban a volt nagyszemináriumi épületet használhatnák a kar székházaként. Az persze romos volt, és nem is volt miből helyrehozni. Úgyhogy később a jogászoktatás szintén a Ménesi úti, ideiglenes helyen indult meg. A jogi kar szervezésében magam is részt vettem, így belülről láthattam , hogy milyen szempontok vezették az alapító­ kat, pontosabban a szervezőket, hiszen az alapító megint csak a püspöki kar, majd a magyar parlam ent volt. - Hogyan sikerült az elképzeléseknek megfelelő tanári gárda összegyűjtése? - Nagy nehézséget jelentett a tantestület kialakítása, ez persze termé­ szetes, hiszen a korábbi időkben a vezető jogászok esetében nem volt éppen 132 �DR. ERDŐ PÉTER kényelmes dolog hívő katolikusnak lenni, nem is könnyen juthatott felelős­ ségteljes beosztásba az, aki ezt megvallotta magáról. De voltak azért olyan tudósok, akik - ha nem is végig oktatóként m űködtek az előző évtizedek­ ben, de - mesterei voltak a szakmának, és vállalkoztak arra, hogy bekapcso­ lódnak az egyetemi oktatásba. Voltak olyanok is, akik külföldről tértek haza, esetleg már nem fiatalon, de mégis készen arra, hogy oktatói legyenek az új fakultásnak, vagy akik a gyakorlati életből léptek be az oktatásba, ta­ nácsvezető bírók, híres, sikeres ügyvédek is. Ezen tényezők együttesen alakították ki a tanári kart, amely így nagyon heterogén. A diákság is sokfelől érkezett, nem mindenki hívő katolikus kör­ nyezetből, de azért fokozatosan, ahogy az évek telnek, azt hiszem, ebben is van egyfajta előrelépés. N őtt a választék, azóta a Károli Gáspár Református Egyetemnek is alakult jogi kara, csökkent - sajnos - az egyetemi és főiskolai oktatásban résztvevő generáció létszáma, ugyanakkor az oktatási helyek száma növekedett, tehát könnyebb bejutni az egyetemre, éppen ezért job­ ban lehet válogatni közöttük. Akinek pedig a katolikus identitás vonzó, az inkább hozzánk jön. Azt hiszem, hogy a katolikus szellemű emberek találko­ zása ezen az egyetemen remélhető. Sok m inősített oktatóra van szükség, sok az intézmény, de kevés a tudo­ mányos fokozattal rendelkező ember, és az a kevés ember jár az ország m in­ den pontjára, tanítja a különböző tantárgyakat, tehát még ha híres, elismert oktatót kapunk is valamilyen tárgyra, kérdés, hogy a tanórán kívül tud-e foglalkozni a hallgatósággal. Ha nem, akkor az olykor éppen a lényeget, a szellemi megalapozást nehezíti. Azok a professzoraink, akik részt vettek a szervezőmunkában, mind ennek megfelelően gondolkodtak. Sok jó példát lehetne mondani, többek között Lábady Tamás esetét említhetném, aki nagy szeretetnek örvend a diákok között, és a magyar magánjog klasszikus tankönyvét írta meg. Büszkeséggel említhetem, hogy a Magyar Köztársaság elnökét immár két ízben is - kis túlzással - a jogi kar „adta”. Mádl Ferenc a doktori tanácsunk elnöke volt, Sólyom László pedig szintén a Pázmányon tanított. Kiváló emberek vettek részt ebben a munkában, világosan látszott a szakmai szimpóziumokon is, hogy bár nem mindenki gondolkozik ugyan­ úgy, akár még alapvető dolgokról sem, de az is nagy érték, ha a felmerülő kérdéseket civilizáltan meg tudjuk egymás között vitatni. Azt hiszem, hogy 133 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ebben a tekintetben is sokszor jó volt Pázmányosnak lenni, hiszen ezt is meg kell tanulnia az embernek, hogy a különböző vélemények kulturáltan és építő módon hogyan találkozzanak egymással. , - Hogyan érvényesül a katolikus egyház vezetésének a befolyása az egyetem mindennapjaiban, milyen a kapcsolat a Pázmány és a Vatikán között? —A katolikus egyetemeknek létezik egy világszövetsége, ezen belül van egy európai szövetsége. Éppen a kilencvenes évek végén lehettem részese annak, hogy csatlakoztunk, immár teljes jogú tagként ehhez a két szövet­ séghez, és attól kezdve bekapcsolódtunk működésükbe. Azok a katolikus egyetemek igazán sikeresek, azoknak vannak bőven diákjai is, amelyek ka­ tolikus identitásukat világosan, nyíltan vállalják. Amelyek azt mondják, hogy nem akarnak nagyon föltűnni azzal, hogy ők katolikusok - elsősorban az Egyesült Államokról beszélek - , nyugodtan lehetnek magánegyetemek, amelyek szabadon működnek és senkinek az elveit nem sértik, de ha a kato­ likus identitás nincs meg bennük egyértelműen, akkor nincs olyan rangjuk, nincs irántuk olyan nagy érdeklődés, m int a valóban, ténylegesen katolikus egyetemek iránt. - A magyar Katolikus Egyház hogyan érvényesíti akaratát az egyetem műkődésében? —A magyar állami jog szerint a püspöki kar az egyetem fenntartója. Ez azt jelenti, hogy például a jelentősebb kinevezések esetében maga a konfe­ rencia dönt, a szabályzatok esetében szintén, olykor a konferencia elnöke, az egyetem nagykancellárja az, aki jóváhagyja azokat. A legfontosabb sza­ bályzatokat maga az Apostoli Szentszék hagyja jóvá. A püspöki konferenci­ ának nagyon sokat köszönhet az egyetem, elsősorban a legitimitását. A Szentszék 1999-ben pápai alapításúvá tette az egyetemet, ez hallat­ lan erőt ad, azzal jár, hogy a világon mindenki tudja, hogy milyen elvek, szabályok szerint működik, és ez az intézményes kapcsolatoknak, egyenér­ tékűségnek, partnerségnek az alapja. A Szentszék által m egkövetelt szabá­ lyok számunkra egyébként nem tű ntek szorongatónak, inkább egy vezér­ 134 �DR. ERDŐ PÉTER fonalat jelentettek, hogy milyen irányba, milyen jelleggel fejlesszük egyetemünket. Jó partneri kapcsolatunk alakult ki a milánói, a leuveni katolikus egye­ temmel is, ahol persze a katolicizmuson kisebb a hangsúly, de említhetném Németországban Eichstättet, számos spanyol, francia intézményt, tenge­ rentúlikat is akár. Csak a katolikus egyetemek közül legalább 30-40 olyan egyetem van, amellyel gyakorlati tartalommal rendelkező együttműködési szerződést kötöttünk. A püspöki kar szerepe konkrét anyagi támogatásban is megmutatko­ zott. Az alapítástól kezdve 2001—2002-ig, amíg a piliscsabai campus kialakí­ tása zajlott, a Hittudományi Kar önálló székházát sikerült kialakítani, illetve a jogi kar épületeinek a felújítása folyt, azt az évi állami pénzkeretet, amit a Katolikus Egyház a rossz állapotban visszakapott épületek rendbe hozására évente kapott, legalább egyharmad részben az egyetemre fordította. Sok-sok templom, kolostor és más hasznos épület hátrasorolásával előnyt biztosított ennek a beruházásnak. Ugyanakkor a katolikus egyetem nem lehet deficites, tehát arra nem szorul és nem szorulhat, hogy a püspöki kon­ ferencia a hitéleti pénzeszközökből, vagy a hívők gyűjtéseiből tartsa fenn és működtesse. Ez lehetetlen is volna, hiszen egy nyolcezres hallgatói létszám­ mal rendelkező egyetemet ezekből nem is lehetne fönntartani. - Bíboros úr mit tart Gál Ferenc, a Pázmány első rektorának tevékenységé­ ben a leginkább kiemelendőnek? - Gál Ferenc rektor urat kispap koromtól ismertem és tiszteltem, tan í­ tott dogmatikára is. Amikor a katolikus egyetemi alapítvány létrejött, keres­ tük a kapcsolatot az alapítvány nevében egyrészt a püspöki karral, másrészt azokkal a professzorokkal, akik hajlandók voltak támogatni, felkarolni ezt a gondolatot. Én magam akkor a Hittudományi Kar legfiatalabb professzora voltam. Közben lassacskán kialakult a katolikus egyetem gondolata, és ekkor fölmerült a kérdés, hogy ki legyen a rektor. Magam is javasoltam, de többen is gondoltak rá, hogy Gál Ferencet kérjük föl, aki akkor már nyugal­ mazott professzor volt. Néhányan közülünk elmentek hozzá és megkérték, hogy vállalja el ezt a feladatot, és ő őszintén, örömmel és szeretettel igent 135 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mondott. Tudta, hogy a Szentszék szándéka és kívánsága az, hogy ez az egye­ tem létrejöjjön, és merte vállalni azt a nagy nehézséget, amit az egyetem megszervezése jelentett. Lelkesedése és a szeretete az, ami felejthetetlenné teszi, mint rektort. Nagyon érzékeny volt a szociális kérdések iránt. Észre­ vette azt, hogy vannak diákok, például határon túli magyarok, akik egysze­ rűen nem tudják fizetni a költségeiket, még akkor sem, ha nem fizetnek tan ­ díjat. Nekik a saját pénzéből adott, éveken keresztül nem vett föl fizetést, abból támogatták az ilyen diákokat. О mindig példakép és legenda lesz az egyetem számára. - Az: Ön rektori időszakából mire a legbüszkébb1 - Amikor 1998 tavaszán átvettem a rektorságot, elsődleges feladataim közé tartozott, hogy megszervezzem a rektori hivatalt. A jogi keretek tisztá­ zása, erősítése is a legsürgősebb teendők közé volt sorolható, de m ondhat­ nám az egyetemi tanács munkájának a megerősítését, az adminisztráció megszervezését, az egyes tisztségviselők szabályzat szerinti jogköre és a tény­ leges munkájuk közötti harmónia megteremtését is. Ezek nagyon sürgető feladatok voltak, különösen azért, m ert a hivatal átvétele után néhány hónappal az egész intézmény akkreditációjára került sor, 96 kötetet kellett összeállítani, és kisbusszal bevinni a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz. Ez rendkívül nagy és intenzív munka volt, amelyben az egyetem minden okta­ tója részt vett. Ezek után fel kellett újítani az egyetem központi székhá­ zát - hiszen a jogi kar központi épülete egyúttal a rektori hivatal épülete is a Szentkirályi utcában, s közben a m unkaterület tőszomszédságában még dolgozni is kellett. 1999-ben kerülhetett sor a pápai alapító levél kiadására. Ennek a meg­ felelő kérvényezése, a szabályzatok átírása olyan kritériumok szerint, ame­ lyek a pápai alapításhoz szükségesek voltak, szintén feladataim közé tarto­ zott. Kevesen tudják, de az egyetem alapszabályának egyetlen hiteles szöve­ ge olasz nyelvű, amelyet a kongregációhoz adtunk be, a magyar fordítás csak a megértést segítő eszköz. A továbbiakban is nagy szervezőmunkát kívánt az új informatikai fakultás megindítása. Közben a piliscsabai campus építése folytatódott, nagy ünnepségnek lehettünk résztvevői, amikor fölavathattuk 136 �DR. ERDŐ PÉTER a Stephaneumot, a központi nagy épületet, amely Makovecz Imre művésze' tét dicséri, és amely azóta is látványosságszámba megy. —Bíboros úr fájó szívvel hagyta ott az egyetemet1 - Aki szeret tanítani, annak fáj érte a szíve, ha abba kell hagynia. A rek­ tori posztot is fájó szívvel hagytam ott, de még fájóbb szívvel a katedrát. A kánonjogot nagyon szerettem tanítani, és úgy érzem, hogy akadtak olyan fi­ atalok, akik ezt, az egyébként nagyon száraz hírben álló tantárgyat megsze­ rették. Létrejött egy - egyházi értelemben - kánonjogi fakultás is, amely a magyar jog szerint posztgraduális intézet, de amelynek elvégzésével állami­ lag elismert doktorátust lehet szerezni. A világi jogászképzést is erőteljesen kiegészíti ez: aki akar többet, esetleg fölvesz néhány órát a kánonjogi intézet programjából is, és aki akar, fokozatot is szerezhet belőle. - Szüksége van a magyar társadalomnak a Pázmányon történő jogászképzésre! - Világosan látszik, hogy a jogásztársadalomnak arra az emberi maga­ tartásra van nagy szüksége, amit egy hívő katolikus tud képviselni a joggya­ korlatban és a jogalkotásban. Ugyanakkor az is világos volt, hogy a magyar jogászképzésnek a negyvenes évektől a kilencvenes évekig terjedő időszaká­ ban bizonyos szakterületeken elég gyönge volt a minősége. A római jogot vagy a középkori európai jogtörténetet is eleinte igen vázlatosan, vagy egy­ általán nem oktatták, az egyházjog teljesen kimaradt - és nem is csak az Egyház belső joga fontos itt, hiszen az nem az állami jogrend része, hanem inkább az általános jogi kultúrához tartozik - , de kimaradt az egyházakkal, a vallással, a vallásszabadsággal foglalkozó állami jogszabályok anyaga is. Ennek részben az volt az oka, hogy a korábbi időben ez a terület nem volt részletesen törvényekkel szabályozva, sokkal inkább közigazgatási intézke­ désekkel történtek a döntések. Ilyenfajta kulturális kérdések mellett felme­ rült az is, hogy mivel Európa felé tartunk, az Európai Unió felé tart az ország, nagy szükség lesz arra, hogy a hallgatók jobban megismerjék az európai jog­ történetet, nem beszélve természetesen a minden megújuló jogi karon szűk- 137 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE séges európai uniós és nemzetközi jogi ismeretekről. Tehát volt egy tartalmi sajátosság is, ami m iatt indokoltnak látszott az új jogi kar megindítása. Ezután került sor a püspöki kar döntésére, majd az állami elismerésre. Ezek m ondhatni forradalmi évek voltak, és lázas munkával teltek, sok kényelmetlenség között. Ezeket mindenki hősiesen viselte, és a diákok is megértették, hogy itt és most valami új kezdődik, és hogy minket senki nem kényeztet el, a saját erőfeszítésünkkel kell előteremteni azt, amit ide megál­ modtunk. Persze az álmokat is tisztázni kellett, hiszen újra és újra fölmerült kérdésként, mit is jelent az, hogy katolikus egyetem. II. János Pál pápa éppen 1990 augusztusában adott ki egy apostoli rendelkezést a katolikus egyetemekről, ez az Ex corde Ecclesiae, kezdőszavai szerint „az Egyház szívé­ ből”. Ebben gyönyörűen bemutatja, hogy a hit és a tudomány, illetve a felső­ oktatás milyen nagymértékben összetartozik, hogy mennyire az Egyház szí­ véből született meg az egyetem intézménye maga is Európában, és hogy milyen fontos az, hogy a tanuló és kutató emberek egyfajta egységes képpel rendelkezzenek a világról. Ne pusztán bizonyos szakismereteket kapjanak, amit jól-rosszul elsajátítanak, hanem emberségben is gyarapodjanak, és az egész ismeretanyag olyan értékeket szolgáljon, amelyeket csak akkor tudunk magunkévá tenni, ha látjuk a terem tett világ egységét és látjuk azt, hogy a teremtett világ nem az értelmetlenségnek, a semminek van kiszolgál­ tatva, hanem ott áll mögötte maga az Alkotó. A keresztény világnézet segít­ ség a kutatásban, m ert azt a megnyugtató bizalmat adja a kutatónak, hogy végül is az egész, amivel foglalkozik, értelmes, a társadalom is értelmes, és nem csak azért, m ert bizonyos törvényszerűségeit már ismerjük, hanem azért is, mert az em ber nem a véletlen terméke, hanem „az ős-szeretet és a legfőbb okosság” hozta létre. - Végül is hogyan adtak választ a kérdésre, mit jelent a katolikus egyetem1 - Az is kérdés, m it jelent az egyetem, az egyetemesség fogalma? Ne áltassuk magunkat, a katolikus jelző történelmileg bizony azt jelentette, hogy az egész ókori világra kiterjedő. Tehát nem azt, hogy bármilyen világ­ nézet, bármilyen felfogás megfér az Egyházban, hanem hogy az földrajzi és természetfölötti értelem ben is egyetemes, univerzális, egységes. A katolikus 138 �DR. ERDŐ PÉTER alapállás persze mindig befogadó, párbeszédre törekvő, és ezt a második vatikáni zsinat óta még inkább szem előtt tartjuk. Ez azonban nem pusztán a „katolikus” névből következik. Azt hiszem, hogy ha mást nem, annyit m in­ denképpen elmondhatunk, hogy ezen a karon is valódi dialógus jött létre a világi tudományosság és a katolikus hit között. Ez pedig nagyon nagy dolog, mert azt jelenti, hogy itt lehet beszélni például arról, hogy létezik valami, amit természetjognak hívunk, egy olyan normatív rendszer, amely fölötte áll az emberi törvényhozó akaratának. Az állam sem úgy szuverén, hogy tör­ vényhozó szervei önkényesen bármit előírhatnának, hanem a terem tett világ adottságaihoz, az emberi természethez mégis csak alkalmazkodnia kell, vannak olyan alapvető erkölcsi követelmények, amelyeket a jogalkotónak is figyelembe kell vennie, és ezeket a követelményeket a jogalkalmazás során is szem előtt kell tartani. Fokozottan igaz ez a mai időkben, amikor szétesőben van az ember képe a világról, amikor a fiatal értelmiségiek szinte már nem reménykednek abban, hogy összképet tudnak kapni róla, inkább azt mondják, nem is érdemes törődni mással, mint saját előmenetelükkel, érdekeikkel. Sokszor már a tanulásban is fékező erő ez, mert azt mondják, nem érdemes tisztességesen megtanulni a dolgokat, hiszen nem ettől függ az előmenetel, a siker. Ilyen világban bátorítani kell az embereket, hogy mégis van megismerhető, megérthető összkép, az összképnek a valósághoz köze van, és érdemes az igazságot megismerni, igenis lehetséges igazság számtalan dologról, és azt az igazságot az életben használni is lehet. Ezt ma nagy meg­ győző erővel kell elmondani az embereknek, mert nem mindenki számára nyilvánvaló. Ez a katolikus egyetem fő hivatása. A cinizmus, a fáradtság, az egoizmus magatartása mindig kísértést jelent, és minél felelősebb helyen van az ember, annál nagyobb veszélyt jelentenek ezek a kísértések a közös­ ségre is. Fontos, hogy olyan emberek kerüljenek ki az egyetemről, akiknek tartásuk, és nem csak véleményük, hanem meggyőződésük is van a világról. - Reálisan nézve, megteremthető egy keresztény világnézetű jogi kar? - M inden világi tudomány művelésében fontos a világnézeti alap és a tudás integrális szemlélete. Olyan általános műveltségi tárgyak is bekerül­ tek a tananyagba a jogi karon, amelyek más karokon hiányoztak. Természe­ 139 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tes, hogy katolikus egyetemként kötelező volt számunkra az, hogy oktassuk a katolikus hitet. N em azzal az elvárással, hogy mindenki tegye is azt magá­ évá, fogadja is azt el, de azzal igen, hogy ismerjék meg, hiszen aki katolikus egyetemre jár, attól joggal várható el, hogy tudja azt, hogy mi is a katolikus hit, mi is a Katolikus Egyház. A jogászok közül is sokan megpróbálkoztak azzal, hogy elmondják, mit jelent katolikus, keresztény emberként jogot alkotni, művelni. A jogászi etikának is sajátosan keresztény szemléletű összefoglalásai születtek, Zlinszky János könyvét mindannyian ismerjük. Más munkák is készültek, külön a keresztény, katolikus hit bemutatására joghallgatók számára, a kánonjog különböző, hosszabb-rövidebb összefogla­ lásai, vagy a magyar állami egyházjog rendszerbe foglalása és egyetemi tan ­ könyvi szintű bem utatása. Fölmerült, és azóta is újra és újra téma, hogy a keresztény embernek, a keresztény jogásznak milyen társadalmi felelősséget kell vállalnia, hiszen nem pusztán egy szakmát gyakorol, és minél inkább olyan feladatkörökben dolgozik, amelyek a társadalom életére hatással vannak, annál inkább fon­ tos, hogy ezt a felelősségét át is érezze. Vannak olyan értékek, amelyek nélkül a társadalom tartósan nem m aradhat életben. Ezeknek az értékeknek egy egyetemen meg kell jelen­ niük, az oktatásban és a közösség életében is. Borzasztó nehéz meggyőzően beszélni, értő, befogadó vagy vitatkozó közönség előtt azokról az alapvető emberi értékekről, amelyekre a társadalomnak ahhoz van szüksége, hogy életben maradjon, előadást tartani az igazságosságról, az igazmondásról, a korrupcióról, a tisztességről, az élet védelméről, mint a legfontosabb kérdé­ sek egyikéről. Nagyon nagy dolog, hogy van egy hely, egy egyetem, ahol ezt meg lehet tenni. Ennél azonban sokkal nehezebb saját életünket ezekhez az értékekhez igazítani. Az igazi jó iskola nem az, amelyikben csak tanítják a jót, hanem ahol be is m utatják, hogy aszerint lehet élni. Ez borzalmasan nehéz, az egye- МО �DR. ERDŐ PÉTER tem minden karán az, talán a jogi karon, ahol az emberek fantáziája eleve hajlik a „csalafintaságra”, még egy kicsit nehezebb, mint másutt. De igazságosság nélkül, emberi igazságosság nélkül, annak bemutatása nélkül, h o ­ gyan lehet aszerint élni és dolgozni, a jogi oktatás valahol mégis csak félig lehet hatékony. Nagyon nehéz feladat ez, de egyben lehetőség is, és a Páz­ mányon muszáj, kell, kötelező, nélkülözhetetlen, létfontosságú megpróbál­ ni megvalósítani. Ha reálisan látjuk, hogy ez milyen nehéz, akkor van rá re­ mény, hogy megközelítsük. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s zíte tte ) 141 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Bándi Gyula �A sajátosságok megőrzése B eszélg etés D r . B á n d i G y u l á v a l * - Mennyiben más a Pázmány jogi kara a Magyarországon működő hét másik jogi karhoz képest? - A jogi karok között óriási különbséget nehéz felfedezni, hiszen a jogászképzésnek vannak bizonyos alapvető hagyományai, és vannak bizonyos, jogi szabályozottság általi kötöttségei. Utóbbiak megmondják, hogy melyek azok a törzsanyagba, alapvető oktatási struktúrába tartozó kérdések, mondjuk a köz­ igazgatási jog, alkotmányjog, polgári jog, büntetőjog, amelyeket a tanrendben szerepeltetni kell. Ezen felül azonban nálunk az oktatási struktúrában sok olyan eltérő vonás fedezhető fel, amely nem található meg az egyéb jogi karo­ kéban, például a jogelméleti, jogbölcseleti, állambölcseleti képzés sajátossá­ gai, a közgazdasági képzés erőteljesebb volta, a környezetvédelmi kérdés, és természetesen a kar katolikus jellegét leginkább kifejező jogászi és keresztény etikai képzés, valamint a kánonjog. Eleinte még a hallgatók is mások voltak, most már nem annyira - sajnos. Tehát amikor a kar elindult, akkor még inkább volt mód arra, hogy egy kicsit válogassunk, nagyobb önállóságunk volt a felvételi rendszer kialakításában. Ami eddig esetleg lehetőség volt, az ezen­ túl lehet, hogy hátrány lesz. Arra gondolok, hogy a felvételi rendszerben az érettségi eredmények pontszámmá változtatásával egy erős hagyományokat őrző pannonhalmi bencés gimnázium magasabb szintet jelentő érettségije pontszámban azonosat, vagy esetleg kevesebbet ad, mint egy sokkal gyengébb * Egyetemi tanár, dékán (2003—), a Környezet- és Versenyjogi Tanszék vezetője (1997-) 143 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE iskola érettségije, ahol könnyebben lehet jobb eredményt elérni. Baljós sejtésem tehát, hogy az ilyesfajta sajátosságok eltűnőben vannak. - Ön a sorban a harmadik dékán a Pázmány jogi karának élén, az első időktői kezdve az oktatói gárdához tartozik. Fel lehet-e vázolni az elmúlt 10 évre visszavetítve egy fejlődési ívet, egy olyan képet, olyan pályát, amelyet a Pázmány az elmúlt esztendőkben bejárt.? Honnan indultunk, és hol tartunk most? - Annyiban pontosítanám, hogy az oktatási pályafutásom a Pázmányon csak akkor kezdődött, amikor a tantárgyam oktatása indult, tehát csak 1998-tól kezdődően. Vannak az egyetem fiatal oktatói között sokan, akik az első évfolyamokon végeztek, és ők még tudják, hogy szétszórtan, még pince­ helyiségekben is folyt az oktatás. Ahhoz képest most m ár sokkal konszoli­ dáltabb a helyzet. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez az épület sem oktatási célokra készült, tehát ennek is megvannak a nehézségei az oktatás szempontjából, de mégis egy stabilitást biztosít. Az egyetem igyekezett az első időszakban kialakítani a már eddig is tárgyalt sajátosságokat, hogy mi legyen az, amire a kar katolikus jellege miatt nagy hangsúly helyeződik több is volt a sajátosság a jogászképzés első pár évében, m int most, ezek egy kicsit visszaszorultak azóta. Ennek nem az egyetemi vagy a kari vezetés elha­ tározása az oka, hanem a megváltozott jogszabályi körülmények. Azt is mondhatnám, hogy valójában sok tekintetben az elmúlt 10 évben egy felfutó, lelkesebb időszakot éltünk, amelyben nyilvánvalóan voltak kiemel­ kedő és kevésbé kiemelkedő események, ezt egy kicsit stabilizálódó helyzet vál­ totta föl. Most megint ott tartunk, hogy újra körülnézünk, melyek azok a terü­ letek, amelyekben ismét, egy már konszolidáltabb alapokon álló, de mégis sajá­ tos arculatot lehet kialakítani. Gondolok például a továbbképzésre, mint az egyik jó példára. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elég régóta rendelkezünk továbbképző intézettel, megpróbáljuk a folyamatos képzést ilyen értelemben biztosítani, tehát újabb és újabb ajánlatokat tenni az itt és máshol végzett jogászoknak, hogy fejlesszék tovább tudásukat. Egy másik irány, amelyben a konszolidáció lehetőséget ad a továbbfejlő­ désre, a nemzetközi kapcsolatok bővülése. Nagyon büszke vagyok arra, hogy tavaly sikerült tető alá hozni a Cambridge-i egyetem jogi karával azt a megái- 144 �DR. BANDI GYULA lapodást, amelynek keretében hallgatóink a brit és az európai joggal foglak koznak a Cambridge-i egyetemmel közös képzésünkben. Ezek mind olyan utak és lehetőségek, amelyeket nagyon szeretnék a jövőben még inkább bő­ víteni, és nem kizárólag nyugat felé. —M ilyen olyan országos, illetve tágabbra tekintve európai tendenciák vannak a felsőoktatásban, amelyek a Pázmány sorsát is esetleg befolyásolják, illetve ame­ lyek - részben erről már esett szó - az egységesülés felé hatnak1 - Az elmúlt időszakban, az elmúlt két évben a társkarok dékánjaival az volt egy egyik legnagyobb feladatunk, hogy a jogászképzést kivonjuk az ún. „bolo­ gnai folyamat” hatálya alól, amely Európában egységesen kettéosztja az egye­ temi képzést 3 + 2 évre. Három év után a mi fogalmaink szerinti főiskolai diplo­ mát ad, de tovább lehet folytatni a tanulmányokat újabb két évig, és akkor kapja meg a jelölt az egyetemi diplomát. Ennek az a lényege, hogy ne tanuljon mindenki öt évig az egyetemeken, hanem el lehessen helyezkedni bizonyos helyekre már a három év után járó diplomával is. Véleményünk szerint ezt nem lehet megvalósítani a jogászképzésben, annak eltérő jellegénél fogva. Három év alatt semmilyen szinten sem lehet megtanítani a jogot a hallgatóknak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy közös erőfeszítéssel végülis megőriztük ezt a sokak szá­ mára talán konzervatív tradíciót, tehát a jogászképzés azon kevesek közé tarto­ zik, amelyek megmaradtak egységesnek. Remélem, hogy ez nem csak átmeneti győzelem, és sikerül megőrizni azt a sajátosságot, amely a jogászképzést nálunk jellemzi. A „bolognai folyamat” az én megítélésem szerint azért hoz túlzottan egysíkú oktatási rendszert, mert nem számol a nemzeti sajátosságokkal, tradíci­ ókkal, a több évszázados oktatási hagyományokkal. - Beszélünk egységes európai és országos t szinten zajló folyamatokról is. Mennyiben nehezíti meg a Pázmány szellemiségének gyakorlati megvalósítását az a tény, hogy pontosan egy ilyen európai fejlődési folyamatba, egy olykor akár szelíd erőszak vagy nyomásgyakorlás árán is egységesülő Európába kell beintegrálód­ nunk? Itt azért némi ütközés, ellentmondás van, hogyan lehetne ezt feloldani? Alább kell-e adni az eredetileg kitűzött célokból1 145 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Nem hiszem, hogy hátrányt jelentene. Tessék csak megnézni, hogy Európában rendkívül nagy tradícióval rendelkező és nagy befolyású katolikus egyetemek vannak, a kapcsolatokat, amelyeket építeni törekszünk, el­ sősorban ezekbe az irányokba szeretnénk tovább fejleszteni. Érezhető, hogy az Európai Unió is tiszteletben tartja ezt a bizonyos zsidó-keresztény múltat és a gyökereket, amelyek az európai kultúra alapjai. - Magyarországon mennyiben függ a keresztény világnézeti alapú oktatás az államtól'' Nem csak a felsőoktatásra gondolok itt, hanem a teljes iskolahálózat működtetésére. Fenyegetne valamilyen veszély ennek létét? - Elég nehéz itt az aktuálpolitikai kérdéseket teljesen megkerülni, tessék megnézni az elmúlt év költségvetési törvényéhez kapcsolódó, vagy éppen a vatikáni megállapodás esetleges revíziójáról szóló mende-mondákat. Nagy­ mértékben függ a költségvetéstől az oktatás, a katolikus oktatás és természe­ tesen a felsőoktatás is. Itt egy alapvető félreértés látszott a megítélésben azok részéről, akik az egyházi iskolák állami támogatásának csökkentését követelik. Ugyanis amikor az állam támogatja ezeket az oktatási fonnákat, a legkisebbtől a legnagyobbig, akkor nem ajándékot ad, hiszen olyan feladatot látnak el ezek az intézmények, amelyet egyébként állami oktatási intézményeknek kellene ellát­ niuk. Tehát itt természetes elvárás, hogy az állam állja a költségeket. Sajnos az Egyház nincs olyan helyzetben, hogy jelentős mértékben támogassa a tanin­ tézményeket, így az induláshoz adott jelentős támogatáson túl ma már mi sem részesülünk pótlólagos anyagi forrásokból. A hallgatói normatíva állam által biztosított részéből, valamint a bevételeinkből tartjuk fenn magunkat. De ez azt is jelenti, hogy igyekszünk az önállóságot megőrizni. - Nyolc jogi kar van Magyarországon. Szükség van-e ennyire egy tízmilliós országban? - A nyolc jogi kar léte az oktatási tárcának is a problematikus, azt kér­ dik, minek ennyi jogász, miért támogassanak ennyi képzést, és főleg, miért kellene a katolikust külön is támogatni? Lehet, hogy a jogászképzésből kike­ rült hallgatóknak most átmeneti elhelyezkedési nehézségeik vannak, de 146 �DR. BANDI GYULA azért ne tessék elfelejteni, hogy nem csak a szűkén vett, klasszikus jogászi szakmákban lehet egy jogásznak elhelyezkedni. Nem igaz az, hogy a jogá­ szok távlatilag túl sokan lennének. Persze felvethető, valóban szükséges-e egy tízmilliós országban nyolc jogi kar? Ez valószínűleg több, m int amire szükség lenne. Közöttük mi az erős középmezőnyben vagyunk. Három „fia­ tal” és öt hagyományosan ismert, már legalább 20 éve működő jogi kar van, így azt hiszem, ez nem egy rossz helyzet számunkra. Ezen lehet még javítani. Hadd büszkélkedjek egy kicsit. Szegeden rendezték meg legutóbb a jogá­ szok dékáni kollégiumát, ahová a vendéglátó meghívta a különböző klasszi­ kus jogászi szakterületek képviselőit is, beszéljenek arról, hogyan látják, milyen a frissen végzett jogászi gárda. Nagy megelégedéssel hallottam a Leg­ főbb Ügyészség személyzetisétől, hogy arányaiban - mind abszolút, mind rela­ tív értelemben - a legtöbb jogászt az ügyészség tőlünk veszi föl. Felvetődik a kérdés, hogy miért? Azt hiszem, hogy ebben benne van az a bizonyos keresz­ tény szellemiség, amelyet a mi hallgatóink jobban, vagy nagyobb arányban képviselnek. Hiszen az ügyészségnek a törvényesség biztosítását kell szolgál­ nia, bizonyos erkölcsi értékekkel együtt, ugyanakkor egy ügyésztől elvárt szi­ gorú fegyelemmel kell működnie, tehát szüksége van az ilyen megalapozott­ ságra. A bírói poszton is szigorúbb erkölcsi hozzáállás, az átlagosnál komo­ lyabb erkölcsi tartás szükséges. Azt hiszem, hogy ezt mi meg tudjuk adni. - Tud-e néhány oktatási intézmény, ezek közül kiváltképp a Pázmány jogi kara látható nyomokat hagyni a jogásztársadalomban, és ezzel együtt a társada­ lom egészében? - Biztosan igen, már csak a nagy számok törvénye alapján is. Elmond­ tam az előbb, az innen kikerült hallgatókra, a végzett jogászokra nagy szük­ ség van azokon a területeken, ahol nagyobb igény van az erkölcsi rend be­ tartására. Nagyon remélem, hogy a magyar közéletben is így lesz a jövőben, és akkor ezzel arányban nyilvánvalóan a jogászok társadalmi befolyása is je­ lentősebb lehet. Még nagyon kevés a tapasztalat, az eltelt idő nem elég arra, hogy azt mondhassuk, érezhető egy „pázmányos jelenlét” a társadalomban, de meggyőződésem, hogy ez így lesz majd a jövőben. (A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 147 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Botos Katalin �Az elszabadult elvárások kora Besz él g e té s D r . B o t o s K a t a l in n a l * - Hogyan került annak idején kapcsolatba a Pázmány alakuló jogi karával? - A jogi kar leendő első dékánja, Zlinszky János keresett közgazdász-oktatót a karra. Elsősorban régi barátjára, ismerősére, Rabár Ferencre gondolt, aki viszont engem javasolt a Közgazdasági Intézet élére. (Rabár Ferenc volt az Antall-kormány pénzügyminisztere, jómagam pedig a helyettese.) A kar alapításkori munkálataiból így én is kivettem a részem. Az eredeti elképzelé­ sek szerint ez a kar sokkal erőteljesebben követte volna a korábbi Pázmány Péter Tudományegyetemen működő jogi karnak azt a fajta kettősségét, amely két diplomát adott ki: egyet az államtudományok és egyet a jogtudo­ mányok terén. Zlinszky János elképzelése szerint karunk hivatása lenne az, hogy jelentős számban képezzen az egyetem szellemiségének megfelelően szakembereket a közszolgálatba. Ehhez azonban gazdasági ismeretek is szük­ ségesek. Később tisztázódott, hogy a jelenlegi oktatási rendszer csak egy dip­ lomát fog továbbra is kiadni, a jog- és államtudományi diplomát. Ekkor ala­ kult ki az az elképzelés, hogy a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet erőteljesebb gazdasági képzést adjon a nálunk végzett jogászoknak, ezzel valamennyire mégis közelítve az eredeti elképzelésekhez. - Sokan panaszkodnak arra, hogy az eredeti elképzelések, amelyek egészen más perspektívába helyezték volna a jogi oktatást, mára már beleszürkültek az * Egyetemi tanár, a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet vezetője (1995-) 149 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egységesítő, központi törekvésekbe. Mindez a közgazdaságtani oktatásra is igaz, vagy azért sikerült megőrizni valamit a kar ezen sajátosságából? -V alam it igen, de természetesen az úthenger elől mi sem tudtunk kitér­ ni. Időkeretek közé van szorítva a közgazdaságtan oktatása, így nem jutunk el azokig a mélységekig, ameddig szerettünk volna. Azt válaszolja erre a felvetésünkre akár a jogi képzésért felelős Magyar Akkreditációs Bizottság, akár a kar vezetése, hogy ezeket a törekvéseinket a jogi továbbképzés kere­ tében valósítsuk meg. De ha valahol az alapoktatásban nincsen kiépített oktatói bázis, akkor a továbbképzésben sem lehet kialakítani olyan szemlé­ letbeli egységet, amelyre szükség volna. Természetesen egy jogász legyen el­ sősorban jogász, de hogyan lehet jó jogász az, aki szakmájának a gazdasági vetületeit nem érti? A gazdaság másról sem szól manapság, mint jogi konst­ rukciók adás-vételéről. Az sem biztos, hogy mindenki a hagyományos jogi pályák valamelyikén helyezkedik el, és az élet minden egyes területén szük­ ség van gazdasági ismeretekre. Szerencsés lenne ezeket már a legfogéko­ nyabb egyetemi évek alatt megszerezni. Azt gondolom, minden jogásznak minimum annyit kellene tudnia a közgazdaságról, amennyit mi tanítunk, de ez már tényleg - a kényszerből lecsökkenteti - abszolút minimum. - Van-e kitörési pont ebből az uniformizálódott rendszerből? - Némi lehetőséget jelentenek m eghirdetett választható óráink, de ezek esetében megfogalmazódott a félelem, hogy esetleg elszipkázzuk velük a jogi tárgyaktól a hallgatókat. Megjegyzem, valamennyi speciális kollégiu­ m unkat a következő évek jogi tárgyainak alátámasztása céljából „tervezzük meg”. Azért így is bőven akad munkánk. Én komolyan vettem azt, hogy az egyetem valóban egyetem, tehát az oktatók és a hallgatók, az egyetem karai­ nak közössége. Ezért szorgalmaztam a karok közötti együttműködést is, annak érdekében, hogy a Pázmány Egyetemen megvalósulhasson egy többé-kevésbé egységes, a keresztény gazdasági tanítást alapul vevő közgazda­ sági oktatás. Ennek eredményeként áttanítunk a bölcsészkarra és az infor­ matikai karra is. 150 �DR. BOTOS KATALIN - A rendszerváltozás kezdetétől aktív résztvevője a magyar politikai és köz­ életnek. 1989-90-ben az egész magyar társadalmon egyfajta hurráoptimizmus lett úrrá, mindenki azt hitte, hogy most majd minden egycsapásra megváltozik. Ma már tudjuk, hogy ez csupán vágyálom volt. Melyek voltak azok a valóban megalapozott remények, amelyek végül nem váltak valóra.7 - Magam a Kádár-rendszer elleni nyílt társadalmi „mozgolódásokban” aktívan kevésbé vettem részt, passzívan azonban annál inkább. Maga az a tény, hogy az ellentmondásokra, gazdasági lehetetlenségekre felhívtam a fi­ gyelmet, olyan tevékenység volt, hogy későbbiekben az akkor végzett hall­ gatóim elmondták, mindig várták, mikor jön be a titkosrendőrség az előadó­ terembe, és mikor visznek el. Bátorságot igényelt az igazság kimondása, pedig csak a realitások, a közgazdasági tények megismertetésére töreked­ tem. A Magyarország eladósodására vonatkozó információk például több­ szörösen titkosított adatoknak minősültek, amelyeket azonban a külföldi szakirodalom mindig közölt, így onnan elolvashattam. Ezt átélve, nagy vára­ kozásokkal tekintettem a ’87-88-ban lassan változni látszó világra, és ami­ kor az események felgyorsultak, úgy éreztem, be kell kapcsolódnom az orszá­ gos politikába. Meg kell jegyeznem, hogy férjem, Botos József, egyetemünk docense az 1956-os forradalom aktív résztvevője volt, és ez a bélyeg a rend­ szerváltozásig mindkettőnket elkísért. így egészen természetes volt, hogy az alternatívák közül a nemzeti-liberális-keresztény gondolkodásúak számára afféle „gyűjtő” szerepet betöltő pártot, a Magyar Demokrata Fórumot vá­ lasztottam a politikai aktivitás számára. Ide kötöttek mind a racionális meg­ fontolások, mind az érzelmi szálak. Szerettem volna a szabad, független, de­ mokratikus magyar piacgazdaság megteremtésében segédkezni. Részt v et­ tem a Nemzeti Kerekasztal gazdasági albizottságainak tárgyalásain. így láttam, mit örökölünk a múltból, úgyhogy nagy illúzióim nem lehettek. Egy tekintetben mégis voltak: azt hittem, hogy a polgári demokrácia puszta lété­ nél fogva is nagyobb kontrollt fog jelenteni a voluntarista döntések fölött. Még nem tudtam, mennyire voluntaristává - monopolista érdekérvényesí­ tővé - tud válni a piac maga is, ha a gazdasági hatalm at egyesek ügyesen megkaparintják. Azt sem láttam eléggé tisztán, hogy kiszabadulva a szocia­ 151 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lista tábor szorításából, egy másik rendszer „fennhatósága” alá kerülve, mennyire kényszerpályán leszünk e „szép új világ”-ban. - A politikába kerülve milyen megvalósítandó célokat tűzött ki maga elél - Elsődleges cél a valóban szociális alapú piacgazdaság kiépítése volt. Meg kellett próbálni a középosztályt megerősíteni, elkerülni a „kevés gaz­ dag-sok szegény” latin-amerikai típusú társadalmi modelljének megvalósu­ lását. Ehhez azonban határozottabb állami szerepvállalás kellett volna, de ezt az akkori idők társadalmi közvéleménye nem tűrte. M inden állami be­ avatkozásban a régi szocialista rendszer visszatérésének jeleit látták, elutasí­ tották a „szociális”-t, mert azt hitték, azonos a szocialistával. Azok kereked­ tek felül, akik az amerikai gazdasági modellt kívánták nálunk is bevezetni. O tt az elmúlt 25 év alatt nagy erőkkel tört újra előre a szabadpiaci gondol­ kodás, amit divatosan neokonzervativizmusnak hívunk. Nyugat-Európában is egyre erőteljesebb lett ez a folyamat, visszaszorítván az állam szerepét. Nálunk viszont éppen hogy az állami szerepvállalás bizonyos megerősítésére lett volna szükség, hiszen az átállást a szabadpiaci rendszerre nem lehet min­ den átmenet nélkül megvalósítani. Nem a privatizáció elhalasztására, de észszerűbb ütemezésére, átgondoltabb koncepció alapján való megvalósítá­ sára gondolok. Mégis az IMF (Nemzetközi Valuta Alap) által szorgalmazott úton indultunk el, látható, milyen sikerrel. Azóta sem alakulhatott ki a szo­ ciális piacgazdaság. - A korábbi nyílt diktatúrából a magyar gazdaság egyből átkerült az akaratát szintén hatékony nyomásgyakorlással megvalósító új gazdasági rendbe, amely a legkevésbé sincs tekintettel a mi keresztény hagyományainkra. A jogtudományban is nehéz a kereszténységet hatékonyan képviselni. Van-e erre mód a modem közgazdaságtanban1 Meg lehet- e találni egyáltalán a keresztény értékek helyét a gaz­ dasági életben 1 - Hogyne lehetne! Nekem soha, a legkisebb nehézségembe sem került megvédeni saját álláspontomat, amely szerint lehetséges keresztény közgaz­ daságtan. Persze nem attól, hogy valaki egy kitűzőt magára aggat. Egy szem­ 152 �DR. BOTOS KATALIN életet kell megvalósítani a mindennapokban. Még az amerikai rendszer sem ellentétes a szociális piacgazdság gondolatával, csak az utóbbi több és jobb annál. Az általam helyesnek tartott rendszer is a vállalkozás és a piac szabadsá' gára épül, de az ebből eredő igazságtalanságokat a jog erejével igazítja ki. A vál­ lalkozó szociális felelőssége nem csupán az illető belső meggyőződésétől és erkölcsi hozzáállásától függ, hanem jogi kötelezettségtől. A gyakorlatban per­ sze máshol is torzultak ezek az elvek. Egymásra licitáltak a politikai erők, és finanszírozó hatalommá vált a jóléti állam. A szociális piacgazdaság, amely Nyugat-Európában oly nagy sikereket hozott a gazdaságban, ki van téve a globalizmus támadásainak. Ezek ellehetetlenítik azokat az állami beavatkozá­ sokat, amelyek a tőke erejének megnyirbálásával biztosítanák a munka és a tőke közti egyensúlyt. A legnagyobb kérdés ezért ma az, hogy hogyan lehet a globalizmus kihívásaira a szociális piacgazdaság értékeinek megőrzésével megfelelni. - Az; európai összefogás egyes megnyilvánulásai azonban nein utalnak arra, hogy a keresztényi gondolat, mint a védekezés egyik lehetséges „eszköze" teret nyerne nemzetközi szinten. Van-e bármijei, amely erre a szükséges visszatalálásra utalna? - A reményt sosem adjuk fel. Európa elkényelmesedett, elöregedett, a szociál-liberális eszmék által olyannyira átitatott lett, hogy ebben ezt a re­ ményt nagyon gondosan kell ápolni. Számos kis kezdeményezés hálózattá bővülésével elképzelhető, hogy áttörést lehet megvalósítani. Másfelől a po­ litikai erők, melyek most oly nagy lelkesedéssel támogatják a gazdaság libe­ rális, rövidtávú, mindenféle transzcendenciát nélkülöző megközelítését, rá fognak döbbenni, hogy saját maguk alatt vágják a fát. Spirituális megújulás­ ra van szükség, amelyben az a felismerés is benne foglaltatik, hogy a család­ ban megvalósítható együttműködés egyben a legalapvetőbb versenyerő. Ha ezt nem érezzük át, teljesen alulmaradunk a távol-keleti, más eszmei alapo­ kon, de komoly erkölcsiséggel bíró nagy világnézetek, ideológiák alapján ki­ alakult együttműködéssel szemben. Határozottan állítom, hogy Európa - de akár beszélhetünk az egész nyugati világról - versenyképességének feltétele ez a spirituális megújulás. 153 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Kicsit elébe is ment a kérdésemnek, hiszen eddig egyetlen eszközt említettünk a megújulásra, a törvéiryhozást. A z előbb elmondottak szerint ez azonban nem elegendő. - A jog csak a jéghegy csúcsa. Teljes, a gyökerekig lehatoló világnézeti bázis kell, amely a családoknál kezdődik. Amikor a kereszténység védi a csa­ ládot, annak méltóságát, gyakorlatilag a minőségi munkaerő-újratermelés legfontosabb feltételét fogalmazza meg. Az egészséges, majdan jól képzett gyermekek ugyanis általában a jól működő családokból kerülnek ki. Amikor ezt mondom, a liberálisok megmosolyognak, a keresztényeknek meg túlzot­ tan liberális. A Katolikus Egyház társadalmi tanítása azonban realista. Bölcs, nagyon bölcs állásfoglalásokat tett, nyugodtan alapozhatjuk rá a gaz­ daság építését. A hogyan elhatárolta magát a kommunista tulajdonelvétel­ től, pontosan látva, hogy az embereknek szükségük van a vagyonra, hogy m int gondos gazdák léphessenek fel, úgy határolta el magát a kapitalizmus egyes megnyilvánulásaitól is, megfogalmazva a méltányosság és igazságosság gazdasági alkalmazásának gyakorlati alapjait. - Ad nekünk választ bizonyos gazdasági kérdésekre a Szentírás? - Olyannyira, hogy speciális kollégium formájában ezt tanítjuk is. Lát­ hatjuk, milyenek voltak az első barter-szerződések, kötnek benne szerződést sírhely megvásárlására, pontosan megjelölve a szerződés tárgyát. Világosan beszél a méltányos bérről is. A Szentlélek által sugalmazott szerzők sora na­ gyon pontosan látta, hogy a társadalom nem nélkülözheti a gazdasági szer­ vezettséget. A mi feladatunk, hogy ezt a mai körülmények között is érvé­ nyesítsük. —Sikerülhet ez, látható formában? - Sokkal nagyobb társadalmi figyelemre lenne szükség, beleértve a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetemet is. Itt is az eddiginél hatékonyabban kell kép­ viselni a keresztény felfogást, nagyobb aktivitással, nagyobb támogatást élvezve. N em csak szép szavakat kell elmondani, igazságosságról, méltányosságról, 154 �DR. BOTOS KATALIN hanem azt is meg kell mondani, hogyan legyünk igazságosak és méltányosak, és a gyakorlati élet hétköznapi problémáiban is alkalmazni kell ezen elveket, saját munkatársainkkal, hallgatóinkkal, oktatótársainkkal szemben is. —Egy parányi ország tud egyáltalán karakán, önálló döntéseket hozni gazda­ sági kérdésekben? - Nagyon jó kérdés. Mindig van játéktér, amelyet ki kell használni, eset­ leg kereteit tovább feszegetni. Játéktér van, de szuverenitásunk, az nincs. Jogi, formális értelemben persze igen, de gazdasági értelemben nincs. A szűk játékteret sem szabad viszont alábecsülni. Sok mindent tehettünk volna, amit elmulasztottunk. Nem könnyű persze gúzsba kötve táncolni, de ez nem ad felmentést a cselekvés alól. Amíg a gazdasági döntéseket alapvetően meghatározó politikai közélet ilyen rövid távú szemléletű, nem is várható változás. Ki az a politikus, aki hosszú távú előnyökért cserébe felvállalna rövid távú terheket? Egyetlen hosszú távú érdek működik, a vagyonfelhalmozás, mert ugyan az emberek Istenben már nem hisznek, saját halhatat­ lanságukban annál inkább. - Erre a liberál-kapitalista világrendre, amelynek úgy-ahogy, tökéletlenül, de részei vagyunk, milyen jövő várhat? Több lehetséges forgatókönyvet is olvashat­ tunk már, egyik sem volt túlságosan kedvező a nyugati civilizációra nézve. Bekö­ vetkezhet-e drasztikus változás, egyfajta kataklizma? - Az IMF egy bizottsága legutóbbi jelentésében is igen kritikusan áll hozzá az Egyesült Államok gazdasági politikájához, pedig ezt a szervezetet maga az USA „mozgatja”. Szóvá tették a féktelen költekezést, amelynek nincsen fedezete, mindenki a lehetőségei határain túl nyújtózkodik, az erő­ seket a gyengék tartják életben, a kisebb országok hitelezik meg az Egyesült Államok előretörését. Ha bizonyos közös célok elérése érdekében történik ez, például a Mars-utazás miatt, amely az egész emberiség problémáinak megoldásában segédkezhet, azt mondhatjuk, ez így van rendjén. De önm a­ gában az, hogy a társadalomban mindenki pazarlóan él, olyan igazságtalan­ ságokra vezet, amelyek nem tarthatók fenn örökké. Az elszabadult elvárá­ 155 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sok korában élünk, amelyeket meg kell fékezni, szükség lenne önkorlátozás­ ra. Erre azonban nem hiszem, hogy komoly megrázkódtatás nélkül rá lehetne venni az embereket. Lehet, hogy egy kataklizma kell a változások­ hoz. Persze az em ber szeretné ettől a jövő generációit megóvni, mert a nagy változásokat mindig a konc feletti marakodás kísérte, m érhetetlen szenve­ dést hozva az emberiségre. El kell mondani az embereknek, miért érdemes visszatérni az etikához, miért érdemes nem kihasználni minden lehetőséget, miért kifizetődő hosszú távon az önmegtartóztató erkölcsösség. Nem úgy, hogy ez ellentétes legyen emberi természetünkkel. Az esendő, bűnre hajló emberi természetnek is jó lehet ez. Csak hát a számos deviancia, a bűnös pa­ zarlás ez ellen hat. De az Egyház mindig ad lehetőséget a visszatérésre. Ezen kell munkálkodnunk. (A b eszélg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 156 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Horváth Attila �A cementes zsákoktól a keresztény értelmiség kineveléséig Beszélg etés D r . H o r v á t h A t t il á v a l * - Hogyan került annak idején a Pázmányra1 - M áthé Gábor tanár űr, aki az ELTÉ-n máig is kollégám, szólt nekem, hogy indul ez a kar, és ő úgy véli, nekem itt a helyem. Ezek után kerestem meg Zlinszky Jánost, akkor még csak reménybeli alapító dékán urat, hogy nagyon szívesen közreműködnék a kar alapításában és az oktatásban. A kö­ vetkező alkalommal már ott ültünk az Alkotmánybíróságon a dékán úr szo­ bájában, és együtt terveztük a jövő feladatait. - Hogyan emlékszik vissza a kezdeti időkre1 - Igazi hőskorszak volt, a semmiből kellett valamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott nekünk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én fela­ datom az volt, hogy a magyar jogtörténet oktatását szervezzem meg, olyan körülmények között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztrá­ ció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni, és beszélgetni egymással, csak annyi helyünk volt kez­ detben, hogy az előadásokat és a szemináriumokat m egtarthattuk. Az elő­ adás egy ebédlő-szerű helyiségben zajlott, amely m ellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csörögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az első időkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi * Egyetemi docens, a Jogtörténeti Tanszék oktatója (1995-) 159 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, székeket, mindenki behozta a saját könyveit, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tudjunk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átra­ gadt, és ok maguk is segítettek ebben. - A „legendás” első gólyatábor története is tökéletes példája ennek a kezdeti lel­ kesedésnek, ahogyan a semmiből valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. - A gólyatábort, és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsőbbévesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíróságon, Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítet­ tem, hogy jönnek ősszel a hallgatók, kellene hát szerveznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem voltak felsőbbévesek, én pedig az ottani alapító pro­ fesszorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Összesen harm incezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, disc jockey-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy Fábry Sándor humorista, aki akkor még nem volt annyira ismert, elvállalta, hogy eljön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harm incezer forint. Azt m ondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségvetésünket, így az esti zenés progra­ mot úgy oldottuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, békebeli, hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a disc jockey. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a fel­ adatra, így a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lévén, a régebbi idők zenéit vonultatom fel, a hatvanas-hetvenes évekből. Nagyon kellemes volt a han­ gulat, különösen, amikor kiderült, hogy hajnali háromkor vége a bulinak, és haza kellene m enni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt ren­ delkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátul­ jára, csomagtartóba, tetejére, azokkal mentem, és így oda-vissza fordultam jónéhányszor, míg a hallgatókat hazaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem lehet o tt hagyni őket éjjel háromkor az úton. 160 �DR. HORVATH ATTILA Ebből a történetből is látszik: ez kemény időszak volt, olykor tényleg csak öt perceink voltak, sokszor a dékán úrral is úgy beszéltünk meg valamely fon­ tos kérdést, hogy ő rohant egy másik megbeszélésre, és a lépcsőn két szóval adott instrukciókat, én is ugyanígy, ez alatt az idő alatt vezettem elő azt, hogy mit szeretnék csinálni. Ez egy egészen rendkívüli korszaka volt az életemnek. Tulajdonképpen most egy újabb kihívás előtt állunk, hiszen miután összeállt az egyetem - bár nyilván még mindig nem tökéletes minden - , most kellene a minőségen sokat javítani, mind az oktatás színvonalán, mind az egyéb feltételeken. - Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? - Egyik részről azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és talán valamilyen többletet tud adni az ide járó hallgatók­ nak. Nagyon sokan és sokat szoktak beszélni arról, hogy mi a jogszerű és az erkölcsös, nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meg­ határozva, de olyanok is vannak bőven, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. - Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kellene jobban megválogatni azt, hogy ki járhat ide? - Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyúj­ tunk nekik, akkor órájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldalról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon csekélyek, hiszen tömegképzésben ve­ szünk részt, 300 fős évfolyammal találkozunk, és gyakorlatilag csak a szemé­ lyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát m utatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak. - Аг ember azt gondolná, nem csak az elnevezésből, hanem egészen egysze­ rűen azért, mert ez az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy 161 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentősége van. - Egyfelől azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantárgyak, például a kánonjog, amelyet csak mi oktatunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol különböző értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. Természetesen a főbb tantárgyak ugyanazok, m int az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, tér el részben az állami egyetemekétől. - Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némiképp megfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet egy jogtudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemi­ séget belevinni az oktatásba? - Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szempontból könnyű a helyze­ tem, mert a magyar történelem nek azokat a korszakait szoktam hangsú­ lyozni, amelyek például azt tükrözik, hogy milyen szerepe van az Egyháznak a társadalomban, milyen események voltak a magyar történelemben, ame­ lyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettős feladatot lát el, egyrészt ad egy általános műveltséget, másrészt egy gondol­ kodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagy mértékben belehelyezke­ dik az is, hogy az erkölcsnek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kiala­ kuljon a mai modern társadalomban. - A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tartozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud válaszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világ­ ban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani gondolko­ dásukat, amely értékekkel e falakon kívül szinte egyáltalán nem találkoznak? - Ez csak látszólag tűnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyi­ tottak, csak fel kell kelteni az érdeklődésüket, meg kell találni mindenkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíván­ csiságát valami iránt. O nnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen 162 �DR. HORVÁTH ATTILA ahogy elkezd érdeklődni a jog, az Egyház és a vallási tanítások iránt, onnan­ tól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sok­ kal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyőzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az első lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbösséget, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat, valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezőleg: olyan eszmerendszer, amely kifejezetten erősíti az azt képviselő embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jogásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté­ nelmi konfliktusba is kerül - ezt jogtörténészként állítom - , m int azoknak, akiknek nincsen hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A legnehezebb időszakokban azok állták meg a helyüket, akik nagyon erős világnézeti kötő­ déssel rendelkeztek. - Milyen lehetőség van, milyen lehetőségeket alakítottak ki az egyetemen belül az ilyenfajta szellemi nevelés érdekében, mellyel az egészen máshonnan érke­ zett, másfajta értékrendet fontosnak tartó fiatalok gondolkodását formálni lehet ? - M egmutatunk egy olyan életutat, felfogást, amely lehetséges alterna­ tíva a mai társadalomban. A személyes példamutatás tud hiteles, meggyőző lenni. A nnak idején, amikor 1986-ban elkezdtem dolgozni az ELTE-n, kife­ jezetten azokat a területeket kezdtem el kutatni és tanítani, amelyeket fon­ tosnak tartottam az akkori viszonyok közepette; ezek jó része ma is aktuális. Tanítottam a szocializmus alkotmánytörténetét, a nemzetiségi kérdést, a koncepciós pereket, a kereskedelmi jogot, amelyek akkoriban teljesen isme­ retlenek voltak Magyarországon. Ezeken a területeken keresztül m indenütt be lehet m utatni azt, hogy mit várok el azoktól, akiknek én ezt elmondom. - Említést tett többször is a személyes példamutatásról, melyre legtöbbször talán az előadásokon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tanórákon kívül bár­ mifajta olyan közösségi alkalmakat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott beszélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók 163 �A P Á Z M Á N Y JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE gondolkodásának valamilyen irányba való terelgetése, a bizonyos értékek képvise­ letére való felhívás meg tud valósulni? - Természetesen lehet, egyébként nem is folytatnám ezt a pályát, ha ez nem le n n e lehetséges. A zért az órákon, előadásokon, szemináriumokon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, hogy ki az a tanár, aki emberként, erköl­ csös lén y k én t viszonyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt taníta­ niuk, akik emberként és ta n árk én t is alkalmasak erre a feladatra, ráadásul k u tató k én t is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a leg­ újabb eredm ényeket át kell ad n i a hallgatóknak, a másik oldalról viszont ezt olyan ta n á ri mentalitással kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdek­ lődésüket. Olyan tanárokra v a n szükség ehhez, akik esetleg akkor is érde­ kelnék a hallgatókat, ha nem lenne kötelező vizsgázni náluk, akkor is elm ennének hozzá, és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésről. A szűkebb értelem ben vett egyetemi oktatáson túl pedig számta­ lan lehetőség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tan­ szék m e lle tt működnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklődő és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön is foglalkozunk. Együtt folyta­ tunk kutatásokat, együtt készülünk fel különböző témákból, készítünk dol­ gozatokat, segítjük őket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmány­ utak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, előadásokat szervezünk az éppen aktuális kérdésekről, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a kör­ nyező országokba, a történelm i Magyarország területére, Erdélybe, Felvi­ dékre. B em utatjuk a jogélet legfontosabb intézményeit, elmegyünk a parla­ mentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sőt még börtönbe is elviszem a hall­ gatókat. - A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfontosabb közösségteremtő erő. Erőteljesebben jelenik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt? - Én nagyon bízom benne, hogy igen. N álunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes segítő hallgató is tevékenykedik a tanszéken. Sokszor 164 �DR. HORVÁTH ATTILA szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesznek körül, és ha bármilyen feladat merül fel, rögtön vannak jelentkezők, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bármiféle jutalm at várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán, és egy tanszék életében. - Melyek azok az oktatói kritériumok, amelyeknek meg kell felelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett elengedhetetlen követelmény, hogy a tanár katolikus vallású legyen? - Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felé­ nek katolikus vallásúnak kell lennie. - Miért nem mindegyiküknek? - Ez valószínűleg pillanatnyilag nem oldható meg, tehát nem biztos, hogy tudnánk találni megfelelő számú oktatót. Nagyon közeli még a rend­ szerváltozás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a má­ sikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a felada­ tot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más történelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatározni a szellemiséget, de hadd mondják el ők is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tőlük, hogy tart­ sák tiszteletben az egyetem elkötelezettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinőni, kb. 10—15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idő kell. - A z idősebb, nagynevű professzori kar és a fiatalabb évjárathoz tartozó oktatók között nincs feszültség? - Ellenkezőleg, nekem nagyon jó tapasztalataim vannak. 1995-ben jó­ részt olyan oktatók kezdték el ezt a kart megszervezni, akik más, állami 165 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetemen már nyugdíjasnak számítottak volna. így viszont hatalmas fel­ adatokat kaptak, az alapítással együtt járó munkákat. —A Pázmány, szándékait tekintve, más szellemű intézmény, mint a többi jogi kar. Honnan sikerült toborozni a tanári kart, főleg a fiatalabbakat, 45 évnyi szoci­ alista rendszer után? - Egyrészről régebben is mindig akadtak a főszabály alóli kivételek, pél­ dául alapító dékánunk, akit világnézete folyományaként évtizedekig nem is engedtek katedrára. A fiatalabbak pedig a Kádár-korszak felpuhuló, már nem annyira szigorú diktatúrájában nevelkedtek fel, és így nagyobb lehető­ ségük volt arra, hozzám hasonlóan, hogy elvégezzék az egyetemet, és ne kelljen megtagadniuk a világnézetüket ezért cserébe. Annyit írjunk a 80-as évek ELTE jogi karának javára, hogy ott a kor körülményeihez képest sza­ bad volt a szellem, mind az oktatók, mind a hallgatók körében. Nagy tiszte­ lettel tekintek vissza jó néhány olyan tanárra, aki pályafutását még a nehéz időkben kezdte el, de megőrizte jogban való hitét és emberi méltóságát. - Milyen szándékok, milyen belső dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresztény értelmiség kinevelésének szándéka? Milyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk? - Amikor elkezdtem oktatni, még a legmerészebb képzeletemben sem m erült fel, hogy egyszer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetőség nyílt, ez olyan dolog volt, amelyet egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótolni a negyven­ éves lemaradást, de mégis kinevelődjön egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni, és meg tudja m utatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a számukra, a XXI. századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a társadalom és az állam vezetői egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban - ezt a nemzet­ közi tapasztalatok is m utatják - a jogászokból kerülnek ki, nekik kell példát m utatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország beren­ dezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a 166 �DR. HORVÁTH ATTILA társadalomnak, akik később vezető pozícióba kerülnek, és a mi világnéze­ tünket képviselik, akkor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, tehát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, akkor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társadalom és a nemze­ tünk nem tud előrébb lépni. - Létezik, ELTE-Pázmány konfliktus1 - Közvetlen módon nem. Nyugodtan m ondhatom ezt, mert én is az ELTÉ-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is előfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekből és tévhitekből adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a főváros-központúság m iatt e két intézmény között esetleg még jobban felerősödik. Azt mondtam az ELTÉ-n, amikor ezt megkérdezték tőlem - fordított előjellel - , hogy még az ELTÉ-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, m ert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és őket is a jobb teljesítményre ösztönzi. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s zíte tte ) 167 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Jobbágyi Gábor �Alkotmánybírák a szovjet laktanyában B e szélg etés D r . J o b b á g y i G á b o r r a l * - A? alapítás első pillanatától jelen lévők egyike, Jobbágyi Gábor hogyan emlékszik vissza ezekre a kezdeti, „hősi” időszakokra? - A hatalmas nehézségek között nagy szolidaritásérzés, segítőkészség is tapasztalható volt mindenki részéről. Senki nem kérdezte, hogy mennyi pénzt kapunk, a kezdetekkor ingyen végeztük a m unkánkat, nem néztük a lehetetlen munkakörülményeket, hanem létre akartunk hozni valami újat, jobbat és ezért nagyon jó együttműködés alakult ki a résztvevő o k ta­ tók között. Az első évfolyamok hallgatóival is nagyon közeli volt a kapcso­ lat, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is maximálisan segítette a kar alakulását. - A jogi kar létrehozása csupán néhány ember eltökélt szándéka és munkája révén valósult meg? Ennyi elegendő is volt? - A kezdeti mag feltétlenül nagyon eltökélt volt, de ebben a stádium­ ban még nagyon könnyen megszüntethető lett volna ez a kezdeményezés, akár a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részéről, akár az akkreditációs eljárás révén. Nem lehet elfelejteni azt, hogy amikor a kar lé t­ rejött, akkor szocialista-liberális kormánykoalíció volt hatalmon, akikről köztudott, hogy nem különösebben szimpatizálnak a keresztény gondolat­ * Egyetemi tanár, dékán-helyettes (1995-2002), a Magánjogi Intézet vezetője (1995-2003), a Polgári Jogi Tanszék vezetője (1995-) 169 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tál. Ennek ellenére a jogászkollégák részéről maximális segítőkészséget tapasztaltunk. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, vagy az ELTE oktatói többé-kevésbé részt vettek a kar alapí­ tásában. Azt hiszem, hogy ez más szakmák esetében nem zajlott volna le így. A jogászok, illetve a társadalom részéről is határozottan pozitív hozzáállás volt tapasztalható. Emlékszem rá, hogy a Magyar Nemzet az alakulás hetei­ ben készített egy riportot Zlinszky Jánossal és velem, az alakuló kar életéről, a szervezés állásáról, amely után százával jöttek az érdeklődő, jelentkező levelek, még Stockholmból is, pedig még nem is m űködött a kar. - A z alapítók hogyan találtak egymásra? - Ismertük egymást már régebben, voltaképpen a jogász oktatók egy „céh” tagjai az országban, jól ismerik egymást. Talán az kötötte össze az ala­ pítókat, hogy erkölcsi alapállásuk folytán mindannyian a rendszerkritikusabb jogászi réteghez tartoztak. Semmiképpen nem m ondanám azt, hogy el­ lenállók voltunk a kommunizmus évtizedeiben, hiszen nem is lehettünk volna akkor egyetemi oktatók, de azt lehet mondani, hogy szakcikkekben, szakmai megnyilvánulásokban kritikusak voltunk, és valamilyen formában mindenki kapcsolódott az erkölcsi értékekhez, vagy egyszerű hívőként, vagy ezzel a témakörrel publikációiban is foglalkozott. Voltaképpen a jogászok között nem nagyon lehetett találni a kommunizmus évtizedeiben sem eltökélt rendszerbarátokat - leszámítva a „vérbírákat”, és azt az egészen szűk jogászi réteget, amely feltétel nélkül kiszolgálta a régi rendszert. - Vissza lehet idézni azt, hogy hol hangzott el először, kitől, melyik beszélgeté­ sen, hogy a katolikus egyetem jogi karát létre kell hozni? - Emlékezetem szerint az 1994-es esztergomi zsinaton hangzott ez el. Legjobb tudomásom szerint Zlinszky János vetette föl az egyházi vezetők előtt, hogy létre lehetne hozni a jogi kart. 17 0 �DR. JOBBÁGYI GABOR - Egy katolikus egyetemnél a tanári kar összetétele döntő tényező. Milyen problémákat vetett ez fel, honnan lehetett elegendő oktatót találni? - A kar megalakulásakor ezt nem néztük, nem úgy indult a szervezés, hogy megkérdeztük valakitől, milyen vallású. M int mondtam, a jogászság nem tartozott a kommunista rendszer bázisához, ismertük egymás tevé­ kenységét. Az ideológiailag máshová elkötelezett tanárok egyrészt nem is je­ lentkeztek nálunk, a későbbiekben sem, nem is kerestük meg őket. Arra fi­ gyeltünk, hogy az induló tanári kar szakmailag kiváló legyen, jogászi erköl­ csei az elmúlt évtizedekben nem eshettek kifogás alá. N em néztük meg, de tudomásom szerint egyetlen MSZMP-tag sem volt az alapítók között. - Milyen a viszony más egyetemek jogi karaival1 - Általában mindenkivel jó. A szakma szűk, egymásra vagyunk utalva. Egy-egy tanár több helyen is oktat. A jogászok között nem létezik szemé­ lyeskedésig menő liberális-konzervatív ellentét. A cselekvőképesség példá­ ul pontosan ugyanaz katolikus jogászi szempontból, m int liberális jogászi szempontból, tehát a szakmai kérdésekben általában nincsen világnézeti különbség, ahol mégis, ott kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás állás­ pontját, jókat vitatkozunk a nyilvánosság előtt. A politikusoknak példát le­ hetne venni erről a jogászi magatartásról, arról, hogy ha valakinek más a vé­ leménye, azt nem kell feltétlenül személyében is sárba taposni. - Elitképzés vagy tömegképzés? A keresztény, katolikus szellemű elit kineveiésére van szükség, amely szétrajzik a társadalomban, a legkülönfélébb, lehetőség szerint minél meghatározóbb posztokra kerülve, vagy pedig a nagy, több százas létszámú évfolyamokkal folytatott tömegképzés az alapfeladat? - Nehéz a kérdésre válaszolni, megkockáztatom, hogy is-is, tehát mind a kettőre szükség van. A jogászi diplomának az adja az értékét, hogy jól konvertálható, a politikusi vagy a kulturális pályán, a gazdasági élet­ ben, esetleg egy másoddiplomával együtt, jól felhasználható. Ugyanakkor viszont szükség van kiválóan képzett szakemberekre is, szerintem ezt egy 171 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetem párhuzamosan is meg tudja oldani. A legtöbb jogi karon létezik levelező képzés, m egkockáztatható, hogy a joghallgatók többsége ma leve­ lező tagozaton végzi a tanulm ányait. Egy diploma mellé nagyobb részt megszerzik a jogi diplomát is. Nyilvánvalóan azzal a hallgatóval, aki m unka mellett, érettebb korában, heti egy alkalommal vesz részt egy kép­ zésen, nem lehet olyan intenzíven foglalkozni, mint egy nappali tagozatos hallgatóval, akivel a hét m inden napján találkozunk. A nappali tagozatos hallgatók között is van egy szűkebb mag, aki az átlagos egyetemi képzés keretei között ki akar emelkedni, ők részt vesznek például a diákköri m un­ kában, perbeszéd-versenyeken, külföldi pályázatokon. Ő k et támogatjuk, és voltaképpen ők az elit, mely az összes hallgató kb. 10%-át jelentheti. Nagyon jól szerepelünk az országos tudományos diákköri konferenciákon, a különböző tanulm ányi versenyeken, a külföldi pályázatokon, perbeszédversenyeken. Véleményem szerint az elitképzés és a tömegképzés nem zárja ki egymást. - Nemzetközi összehasoiúításban az elmúlt tíz év milyen eredményeket hozott, a nemzetközi jogászképzés mutatóit, trendjeit figyelembe véve hol tart a Pázmány? - Az Európai Unióhoz való csatlakozás, a nyugat felé nyitás tekinteté­ ben a magyar jogászság talán valamennyi magyar értelmiségi réteg között a legprogresszívebb, és talán a legaktívabb volt. Korábban a rendszerváltozás kezdetétől a jogászok a régi keretek lebontásában, az új keretek kialakításá­ ban, a külfölddel való kapcsolatépítésben az élen jártak, természetesen ez ránk is vonatkozik. Több nemzetközi hírű tudós dolgozik a Pázmányon, az első Alkotmánybíróság tagjai közül öt oktatott a Pázmányon, ők mindnyá­ jan kiváló kapcsolatokkal rendelkező, külföldön is elismert jogtudósok, m int Sólyom László, a köztársaság jelenlegi elnöke, Lábady Tamás, Zlinszky János, Kilényi Géza, Tersztyánszky Ö dön. Ők tovább folytatták és fejlesztet­ ték azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amelyet addig is ápoltak, immár a Pázmány keretei között. Jelenleg több külföldi egyetemmel van együttmű­ ködési megállapodásunk, hallgatóink, oktatóink rendszeresen utaznak ki külföldi tanulmányutakra, pályázatokon vesznek részt. 172 �DR. JOBBÁGYI GÁBOR - M i a jövő legfontosabb feladatai1 - Azt hiszem a célkitűzés az volt, hogy létrehozzunk egy katolikus jogi kart megfelelő felszereltséggel, megfelelő oktatókkal. Ezt megvalósítottuk, tehát ez mindenféleképpen eredménynek tekinthető. Az első évnyitónkon, amelyet még Piliscsabán tartottuk, mondtam el, hogy ha 1985-ben, tíz évvel korábban azt mondja valaki, hogy a katolikus egyetem jogi karát magyar al­ kotmánybírák fogják megnyitni a kivonult szovjet csapatok által hátraha­ gyott laktanyában, akkor azt biztosan elmegyógyintézetbe zárják. H át ez a csoda megtörtént, nemcsak, hogy megnyitották a jogi kart, hanem az ország többi jogi karával egyenlő színvonalú és népszerűségű jogi karrá alakítottuk. - Mi az, amin változtatni kell, melyek a fő prioritások a jövőbeni1 - Az értékeket kell megőrizni. Az erkölcsi alapokkal való összefüggést és kapcsolatot kell hangsúlyosan fenntartani jogászképzésünkben, azt hiszem, itt vannak a magyar társadalomban borzasztó nagy gondok. Ha erkölcsileg megalapozott, jól felkészült jogászokat sikerül kibocsátani az életbe, akkor hosszabb távon talán ők el tudnak érni változást. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 173 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Kilényi Géza �Elveszett illúziók és kihasználandó lehetőségek B eszélg etés D r . K ilén y i G é z á v a l * - Mennyi esélyt adott volna 1985-ben arra, hogy tíz év elteltével egy katoli­ kus jogi kart a magyar alkotmánybírák hathatós segítségével fognak megszer­ vezni? - Az égvilágon semmit. Ma nagyon sok okos ember van, aki úgy véli, hogy előre látta a rendszerváltást, előre látta a Szovjetunió összeomlását. Nekem erről az a véleményem, hogy aki ezt állítja magáról, az vagy hazudik, vagy festi magát, tehát nem hogy tíz évvel korábban, de még 1988-89-ben sem lehetett a folyamatok végét látni. Nekünk nagyon nagy reményeink voltak, de ezeket a reményeket nem úgy foglaltuk össze, hogy a régi Magyarország helyén egy vadonatúj állami berendezkedést hozunk létre, hanem meghatározott konkrét célokat tűztünk ki magunk elé. Ezek közé tartozott az államszervezet elég alapos átalakítása, többek között az Alkotmánybíró­ ság létrehozása, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának megszüntetése, az alapvető jogoknak nem csupán deklarálása, hanem tiszteletben tartása, és még jónéhány dolog, amit ma már úgy foglalunk össze, hogy a demokratikus jogállam megteremtése. Rövidre zárva a választ, én sem voltam csillagjós, nem láttam a jövőbe, nem láthattam a saját sorsom alakulását sem. - Tehát 1988-ban, de még 1989 elején sem lehetett észrevenni, hogy irány­ változás fog bekövetkezni Magyarországon. A z így hirtelen ölünkbe hullott lehető­ * Egyetemi tanár, a Közjogi Intézet vezetője (1995-2003), az Alkotmányjogi Tanszék vezetője (1995-) 175 �A PÁZMÁNYJOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ségeket - amelyek eredménye a Pázmány Egyetem és a jogi kar megalakulása is mennyire sikerült az elmúlt 10-15 évben kihasználni? Mennyivel tarthatnánk talán előrébb? - Azt hiszem jól fogalmazott, amikor ölünkbe hullott lehetőségekről tett említést, tudniillik a Szovjetunió összeomlását nem mi idéztük elő, azt, hogy az összes volt szocialista országban végbement a rendszerváltás folya­ mata, szintén nem mi idéztük elő. Tettünk egyet s mást annak érdekében, hogy Magyarországon megváltozzék az államszervezet, megváltozzék a h a­ talmi struktúra, de azért nagyon sok minden, tőlünk teljesen független h a­ tásként, valóban az ölünkbe hullott. Bevallom - még akkor is őszintén, hogy ha ez talán disszonánsnak hat - , én 1989-ben nem ilyennek képzeltem el a 2005-ös magyar parlamentet, a magyar kormányt, illetőleg általában a ma­ gyar közéletet, m int amilyen jelenleg. Lehet, hogy annak idején sok volt bennünk az idealizmus. Mi örültünk annak a lehetőségnek, hogy kibonta­ kozhatunk, hogy tehetünk egyet s mást a változások érdekében, és tele vol­ tunk illúziókkal. M ost az illúzióink jelentős részében csalódnunk kellett. - Tudna mondani konkrét, a társadalom működését alapvetően befolyásoló kérdésekre példákat? Miben csalódott1 - 1988—89-ben volt egy olyan közhangulat, hogy megalkotjuk Magyaror­ szágon a piacgazdaságot, és ha megalkottuk, akkor a piac majd betölti a maga szűrő, szelektáló szerepét, azaz a becsületes vállalkozók talpon maradnak, a becstelenek azok tönkremennek, a piac tehát automatikusan szelektálni fog, ezért az állam vonuljon ki a gazdálkodás, a gazdaság területéről, ott nincs keresnivalója, engedje át a szelekciót a piac automatizmusának. Most, 15 évvel a hátunk mögött rá kellett döbbennünk arra, hogy a piac automatikus szelektáló szerepe egyáltalán nem, vagy nem tökéletesen működik, tehát nem igaz, hogy a jók talpon maradnak, a becstelenek kihullanak, néha pont az ellenkezője igaz. A rra is rájöttünk, hogy az államnak sajnos nagyon is jelen kell lennie a gazdasági életben, persze egészen másként, mint korábban. A másik nagy csalódás számomra, talán ez is a naivitásomon múlik, hogy azt hittem , elegendő a jogállami intézményrendszert létrehozni, meg­ 176 �DR. KILÉNY] GÉZA alapozni, és ez majd kitermeli a szükséges jogi, politikai kultúrát. Ma már vi­ lágosan látom, hogy mi a dolgok könnyebbik részét végeztük el, amikor a semmiből létrehoztunk egy jogállami berendezkedést. Ez két-három év alatt végbement. Ahhoz, hogy a jogállami működéshez nélkülözhetetlen jogi és politikai kultúrát általánossá tegyük, a mai fejemmel azt kell, hogy m ond­ jam, talán egy emberöltő is kevés lesz. De ezen kell munkálkodnunk, m ert a kettő csak együtt működőképes. Hiába hozunk létre jogállami intézménye­ ket, ha azt nem veszi körül jogállami, közéleti kultúra. Ami a közéleti kultú­ rát illeti, 1990 óta ebben talán inkább hátrafelé léptünk, mint előre, s ez engem - nem úgy, m int az alkotmányjog professzorát, hanem, mint egy m a­ gyar állampolgárt - mélységes szomorúsággal tölt el. - Köztudomásúlag javarészt az Alkotmánybíróságon szerveződött a kar, és az alkotmánybírák jelentős része az első perctől kezdve vállalta a részvételt ebben a munkában. Ont hogyan érte a felkérés ? Mennyiben vett részt a kezdeti szerve­ zőmunkában? - Zlinszky János alapító dékán urat abban az időszakban ismertem meg 1989-ben, amikor már folytak az Alkotmánybíróság létrehozásának előké­ születei. Később a bíróság öt alapító atyja között volt ő is, ott voltam én is, de nem sokáig ítélkeztünk öten, röviddel később újabb öt alkotmánybíró csat­ lakozott hozzánk. Aztán valahogy úgy alakult a dolog, hogy mi ketten ren d ­ szeresen azonos állásponton voltunk, vagy többségben, vagy kisebbségben, utóbbi esetben mindketten jónéhány különvéleményt írtunk. Tehát az, hogy a mi jogi gondolkodásunkban nagyon sok a hasonló vonás, egy kicsit közrejátszott abban, hogy elfogadtam a felkérést. A másik m om entum az volt, hogy tudtam, 1998-ban lejár az alkotmánybírói megbízatásom. Úgy gondoltam, hogy nem vagyok hozzánőve az alkotmánybírói székhez, van becsületes hivatásom, és azokat a tapasztalatokat, amelyeket a M agyaror­ szágon folyó közigazgatás-fejlesztési és alkotmányjogi kutatómunka egyik irányítójaként, később az alkotmányozással megbízott igazságiigyminiszter-helyettesként, majd alkotmánybíróként szereztem, talán tudom haszno­ sítani a felsőoktatás keretében. Tulajdonképpen nem kértem gondolkodási időt a felkérés után, hanem azonnal igent mondtam Zlinszky Jánosnak, és 177 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE első pillanattól kezdve részt vettem a kar létrehozásával kapcsolatos m un­ kákban. Az, hogy a semmiből valami újat hozzunk létre, nem állt teljesen távol tőlem, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodáját a semmiből egy szál magam hoztam létre annak idején, és az Alkotmánybíróságot is ötödmagammal hoztuk úgy létre, hogy annak magyarországi előzménye nem volt. Tehát lehet, hogy harmadik szempontként ez is szerepet játszott, hiszen ismét az a kedvemre való feladat várt ránk - nem rám, hanem jónéhányunkra - , hogy a semmiből valami újat, valami szépet, valami nemeset próbáljunk létrehozni. - Ez az új, ez a szép, ez a nemes mennyiben jelent eltérést a korábban már működött, illetve az azóta alakult jogi karokhoz képest ?Jelenleg nyolc működik az országban, így a Pázmánynak elsősorban akkor van létjogosultsága, ha valami eltérőt, valami többet, valami mást tud nyújtani, mint a többiek. Hogyan lehetne megfogalmazni ezt a szükséges eltérést? - Az állami fenntartású és alapítású egyetemekhez képest mindenkép­ pen egyfajta különbséget jelent, hogy mi egy bizonyos világnézet mellett kö­ teleztük el magunkat. Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy létezik kato­ likus közigazgatási jog, meg katolikus alkotmányjog, meg református alkot­ mányjog, de azt mindenképpen akarom mondani, hogy nálunk a tananyag sem teljesen az, az oktatás módszertana sem teljesen az, és talán a tananya­ gon belüli egyes súlyponti kérdések sem teljesen azok, mint az állami egyete­ meken. Nem akarok olyan összehasonlításokat tenni, hogy ki oktat maga­ sabb színvonalon, m ert ezek nagyon kétes értékű dolgok, és abszolút nem vagyok ebben érdektelen, gyanús lenne, akármit is mondanék. Ha mégis válaszolni szeretnék a kérdésre, hogy mi az, amiben a Pázmány különbözik jó néhány más jogi kartól, akkor azt mondanám, hogy talán abban, hogy legalább is az alapító atyák között nagyon sokan voltunk, akik nem könyvből sajátítottuk el a szakmát, hanem nagyon kemény gyakorlati iskolákon mentünk keresztül, amíg elértük a professzori szintet. Tehát az ala­ pító atyák majdnem mindegyike bejárt egy tisztes életpályát. Örülök annak, hogy jelenleg is olyan tanszéket vezethetek, amelynek egyetlen oktatója sem csak oktat. Tehát nálunk a tudományos utánpótlás nem úgy adódik, mint 178 �DR. KILÉNY1 GÉZA jónéhány más jogi karon, hogy valaki jó eredménnyel elvégzi az egyetemet, és utána bennmarad tanársegédként, hanem úgy, hogy aki már megmártózott egy kicsit a jogalkalmazás gyakorlatában, az felkerül egy listára, és idővel, ha lesz szabad státuszunk, akkor számolunk oktatói közreműködésével. Nagyra becsülöm azokat a kollegákat, akik bennmaradtak az egyetem elvégzése után tanítani, vagy akár a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudomá­ nyi Intézetében kutatnak, de talán ők nagyobb affinitással rendelkeznek a dolgok elméleti része iránt, és a gyakorlat nem csak, hogy távol áll tőlük, hanem azt bizonyos értelemben le is nézik. Talán pontosan azért, mert nem értenek hozzá, gyártottak egy ideológiát, hogy ők elméleti alapozást adnak a hallgatóknak, ők a gyakorlattal nem piszkítják össze a kezüket. Nekem erről egy picikét más a véleményem, más az ars poeticám, én igyekszem az életre, a jogalkalmazás gyakorlatára, annak a műhelytitkaira is megtanítani a hallgató­ imat, természetesen a kellő elméleti alapozás megadása után, de nagyon szé­ gyellném magam, ha beérném annyival, és nem vezetném be őket a jogalkal­ mazás mindennapi gyakorlati tevékenységeibe. - Egy egyetem, amely keresztény katolikus elkötelezettségű, mennyiben tud hozzájárulni ahhoz, hogy lehetőség szerint minél nagyobb számban olyan diákokat bocsásson ki évről-évre falai közül, akik a korábban említett negatív tendenciák ellen tenni tudnak? Mi egy egyetem feladata ebben a világban? - Úgy gondolom, hogy alapvetően az egyetem feladata az, hogy szilárd értékrenddel rendelkező, gondolkodni képes, elveiből semmit sem engedő, ugyanakkor kellő elméleti és bizonyos fokú gyakorlati ismeretekkel felvérte­ zett embereket bocsásson ki. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a mi ok­ tatási módszereink a legjobbak. Elmondanám, hogy mit tudok például a bruges-i egyetemen - amelyet az Európai Unió kiemelt egyetemként kezel folyó oktatási módszerről. O tt nem a hagyományos oktatási stílus dívik, hogy a professzor felmegy a katedrára, elmondja az előadását, a hallgatók jegyzetelnek és ezzel vége. O tt a tanár kiscsoportos foglalkozások m oderáto­ ra, aki a foglalkozás végén azt mondja, hogy nos, kedves kollegák, a legköze­ lebbi alkalommal erről és erről a témáról fogunk beszélni. Nincs tankönyv, nincs kötelező irodalom, nincs semmi, a hallgatók ügyességén, kapcsolat­ 179 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE rendszerén, ráterm ettségén múlik, hogy a megadott tárgykörhöz mit tudnak összeszedni. M egtanulják az internet használatát, azt, hogy hogyan kell sze­ lektálni a szakirodalmon belül, megpróbálnak társadalmi kapcsolataik révén - jogászok körében - az adott tárgykör legfrissebb, esetleg még csak a tervezet állapotában levő jogszabályaihoz hozzáférni. Valaki a hallgatók közül önkéntes alapon vállalja, hogy tart egy húsz perces vitaindító elő­ adást, itt már m egm utathatja oroszlánkörmeit, hogy mennyire sikerült fel­ készülni, mennyire naprakész az ismeretanyaga, utána kibontakozik egy vita, amelynek a professzor csak egyik résztvevője, és annyiban moderátora, hogy időnként valam it összefoglal, és új irányt szab a vitának. Vizsgák nin­ csenek, nem kell a hallgatónak a folyosón izgulnia, ő az egész évben nyújtott teljesítménye alapján megkapja a félév, illetve az év végén az osztályzatot. Tudom, hogy nálunk ennek az anyagi feltételei hiányoznak, mi nagyon sze­ gény egyetem vagyunk, olyan szegény, mint a templom egere. A kiscsopor­ tos foglalkozások lényegesen nagyobb oktatói létszámot, talán más oktatói felkészültséget, a hallgatókhoz való más viszonyt igényelnének. De hát az ember néha miért ne álmodozzon? N éha a 300 fős előadótermet nagyon szí­ vesen felcserélném a professzori szobámmal, ahol 15 hallgató vesz körül, és egyenrangú partnerként beszélgetünk egymással. Tudniillik a jogásznak az a kenyérkereső foglalkozása, hogy beszéljen. Akár ügyvéd, akár bíró, akár ügyész, akár vállalati jogtanácsos, neki érvelnie kell, meg kell győznie az el­ lenérdekű felet, vagy éppen a hatóság emberét arról, hogy mi a helyes jog­ szabály-értelmezés. E módszer segédletével tehát a hallgatókat úgy tanítjuk meg a jogászi kultúrára, hogy észre sem veszik, mert egyszerűen emberszám­ ba vesszük őket, hagyjuk kibontakozni az egyéniségüket, hagyjuk, hogy vi­ tázzanak, és legfeljebb időnként csak irányt szabunk a vita menetének. - Van mégis valamiféle módja annak, hogy ezt a fajta oktatási struktúrát megvalósítsa? - Ezt az elképzelést egyetlen formában tudom úgy-ahogy megvalósítani, a tudományos diákkör keretében, ahova azok a hallgatók járnak el, akiket megcsapott a mozdony füstje, tehát valamilyen értelemben sikerült velük megszerettetni az alkotmányjogot. Velük kicsiben megpróbálok valami ha­ 180 �DR. K1LÉNY1 GÉZA sonlót véghezvinni. Arra törekszem, hogy a tanszéknek mindig legyenek a hallgatók közül demonstrátorai, olyan hallgatók, akik már részt vesznek a tanszék oktató- és kutatómunkájában. Volt demonstrátoraimat igyekszem a jogi közélet csúcsszerveihez bejuttatni. Részben azért, mert megérdemlik, részben pedig azért, hogy jó hírét keltsék a karnak, hogy napi munkájukkal bebizonyítsák, a Pázmányos diákok hadrafoghatók, érdemes Pázmányos di­ ákot alkalmazni, és így az utánuk következő generációknak talán könnyebb lesz az elhelyezkedés. Ezt néhány fővel, tehát a tanszékhez kötődő tudom á­ nyos diákköri tagokkal, demonstrátorokkal meg tudom csinálni. - Előbb egyedi példákról, viszonylag kevés számú emberről beszéltünk. Vajon egy katolikus szellemiségű jogi kar egészében véve mit tud hozzátenni a magyar társadalom, a jogásztársadalom építéséhez■Milyen lehetőségei vannak egy egyetemnek, amely társadalmi, vagy akár összeurópai szintű folyamatok ellenében próbálna hatni? - Azt gondolom, hogy legalábbis kisközösségi szinten meg lehet valósí­ tani azt, hogy a hallgatókat megpróbáljuk olyan közéleti kultúrára, olyan jogi kultúrára nevelni, ami garanciát jelent arra nézve, hogy egy korszerű gondolkodásmódot visznek magukkal. Én a mai magyar közéletből egyebek mellett bizonyos szemléletmódokat hiányolok. Azt a szemléletmódot, hogy akinek más a véleménye, m int az enyém, az nekem nem feltétlenül halálos ellenségem. Az bizonyára ugyanúgy jót akar, mint én, csak más úton keresi a jót. Az Alkotmánybíróság egy nagyon szűk, kis létszámú testület volt. Én mindig úgy ültem le egy vitához, alapos felkészülés után - hozzáteszem, hogy ez embert próbáló feladat volt, mert általában csütörtökön kaptuk meg a hétfői teljes ülések anyagát, és abban voltak olyan ügyek, amelyekhez értet­ tem, de voltak büntető- és civiljogi ügyek is, ahol kétszer annyi időmet vette igénybe a felkészülés, mint az adott jogág specialistájának, aki viszont a közigazgatási joghoz, vagy az alkotmányjoghoz értett kevesebbet - , hogy a dol­ gokról határozott véleményem volt. De ahhoz én nem ragaszkodtam csökö­ nyösen, nem gondoltam, hogy a bölcsek köve a kezemben van, hanem hagy­ tam magam meggyőzni. Ha meggyőztek arról, hogy változtatni kell az álláspontomon, akkor szólásra jelentkeztem, és azt mondtam, hogy alkot­ 181 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mánybíró urak, én egy negyedórával ezelőtt ezt a véleményt képviseltem, időközben meggyőztek arról, hogy revízió alá kell venni az álláspontomat, ünnepélyesen bejelentem, hogy ez és ez az új véleményem. Nem mondom, hogy ezzel a mentalitással egyedül voltam, de azt állítom, hogy voltak alkot­ mánybíró társaim, akik meggyőzhetetlenek voltak, m ert azt gondolták szerintem tévesen - , ha bevallják, hogy fél órával korábban tévedtek, akkor oda a nimbuszuk. Úgy gondolom, annak van oda a nimbusza, aki egy rossz­ nak bizonyult álláspont mellett makacsul kitart, és nem hajlandó változtat­ ni a véleményén. Ez egy apró kis momentum, de talán kicsiben, mint csepp a tengert, kifejezésre juttatja, hogy mi az a gondolkodásmód, amit sze­ retném , ha végzett hallgatóink elvinnének magukkal. Úgy gondolom, szélesebb körűek a lehetőségeink a hallgatók gondolko­ dásának, m entalitásának formálása tekintetében, m int amennyit e pillanat­ ban kihasználunk. V annak még kihasználatlan lehetőségeink, élni kellene ezekkel. (A b e szé lg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 182 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Lábady Tamás �A galileai üzenet szellemében Beszélg etés D r . Lá b a d y T a m á s s a l * - Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint a többi, jogtudományt oktató egyetem? - Nem attól más, hogy ezen az egyetemen ministráns gyerekek a hallga­ tók, ami tulajdonképpen az induláskor egy picit az elképzelés volt, hanem attól más, attól kell másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan oktatják a tár­ gyukat, milyen szemlélettel oktatják a tárgyukat, és hogy ebből mi az, ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom, hogy egy keresztény szellemiségű egyetem­ nek az alapvető, meghatározó kérdése a tanári kara. Egy universitas attól egyetem, hogy katedrája van, és hogy mi az, ami a katedrán elhangzik, milyen segédeszközök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hallgatók rendelkezésére, milyenek a kiegészítő tárgyak a tőtárgyak mellett. Ezek azok a körülmények, amelyek meghatározzák azt, hogy keresztény szellemiségű-e, vagy nem. - Hogyan került kapcsolatba a frissen szerveződő új jogi karral? - Számomra rendkívüli kihívást jelentett, amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkotmánybírói székben ülve Zlinszky János professzortól, aki alkotmánybíró társam volt, és aki ennek a karnak - mondhatjuk ezt - az ala­ pítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilatkozatot a jövőbeni oktatási tevé­ kenységemre vonatkozólag, a kar akkreditációja érdekében, mint tudorná- * Egyetemi docens, a Polgári Jogi és Sajtójogi Tanszék vezetője (1996-2001), a Polgári Jogi Tanszék oktatója (1996-) 185 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nyos fokozattal rendelkező oktató. Én akkor már közel 25 éve a pécsi egye­ tem en oktattam, és nagyon szerettem azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi egyetemi m unkát, de óriási feladatot és kihívást jelentett, hogy azt a keresztény szellemiséget, amiben én felnőttem, és amit az elmúlt rendszer­ ben is megpróbáltam az életemben több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanárként képviselhetem, és adhatom át a fiatal generációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat és kihívás, mert a jogot én ideológiai alapon tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt az ideológiát soha nem tettem magamévá, nem vált lényem részévé, azért a diplomám mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege nem más, mint a munkásosztály akarata, és a kapitalista világ­ ban a jog a kizsákmányolás eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták belénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvastam már mást az egyetemi évek alatt, akárhogy búvárkodtam a római jogi gyökerű, keresztény erkölcsön felnöve­ kedett európai jogi szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a katedrán, az egyetemen mást kaptam . Úgyhogy ha jelentett is némi dilemmát, a pécsi egyetem iránti szeretetem és elkötelezettségem miatt, azért azt hiszem, a fel­ kérés pillanatában eldőlt, hogy ezt az egyetemet választom. - Hogyan lehet a sokak által világnézetileg semlegesnek gondolt jogban transzcendens értékeket találni1 Másképpen fogalmazva: hogyan lehet a keresz­ tény eszméket a jogi oktatásba belevinni? - Azt mindig tudtam , hogy a jog bizonyos értelemben természetjogi gyökerű, bizonyos értelem ben transzcendens, tehát emberen túli összefüg­ gései vannak. Itt, a katolikus egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon belül a magánjog ezen összefüggéseit. Elkezdhettem a tulajdonjog lényegét magyarázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia első sorait idéztem, melyek alapján a tulajdonjog lényege - amikor Isten azt mondja, népesítsé­ tek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá —az uralmi viszony, ugyanakkor azt is mondja, hogy nektek adok minden növényt, amely magot terem, és m inden fát, amely m agot rejtő gyümölcsöt érlel. Nektek adok, de ez a tulaj­ don kötelez. Nem tehetem vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent, ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején, Napóleon sugallatára a francia Code Civil megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon nem szentségek, 186 �DR. LÁBADY TAMÁS hanem igenis, a tulajdon kötelez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tulajdón közérdekű hasznossága együtt jár a tulajdonjog lényegével. Vagy pél­ dául a megbízási szerződést, annak bizalmi elemét, a megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus mennybemenetele előtti utolsó szavaival, a galileai üze­ nettel magyarázom, amikor azt mondta apostolainak, hogy menjetek el a világba, és tegyetek kereszténnyé minden népet, tanítsátok és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rájuk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jogviszony lényege. A lehetőség, hogy ilyen szellemben oktassak, izgalomba hozott, lelkesített. Sokat olvastam már korábban is a klasszikus, római jogi emlőkön fej­ lődő európai jogi gondolkodásról, de kihívást jelentett az is, hogy a rendszerváltás utáni években a jelenlegi európai magánjogi kultúrához történő teljes emancipációt kellett megvalósítani, hiszen az Európai Unióhoz való csatla­ kozás előtti időszakban voltunk. Már a korábbi oktatási éveimben, a pécsi egyetemen is megpróbáltam valamiféle, az igazságnak megfelelő szellemi­ séggel oktatni a tárgyamat. Itt azonban abban a mélységben, azokkal a gyö­ kerekkel tehettem ezt, ahol bátran és nyugodtan citálhattam a középkori nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit, vagy a jogban megjelent szociális gondolkodásra példaként hivatkozhattam a két pápai enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. század végén, a XX. század első harmadában már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a szerző­ dési szabadsággal, illetőleg annak korlátáival, az elesettek, a nincstelenek, a rászorulók, a szegények irányába való fordulással foglalkoztak. Ebben a szel­ lemben kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog, amely az autonómia, a szabadság joga - mert hisz szabad szerződéskötés, szabad végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van - , tulajdonképpen csak az élet anyagi alapját garantálja. A vagyonjog helyett a személy méltóságának védelme az, amely garanciát ad arra, hogy teljesen autonóm módon élhetünk és cselekedhe­ tünk. Összefoglalva mindezt, azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulajdonképpen három pilléren épül fel: ezek a görög szelle­ miség, a római jog és a keresztény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk, hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota. 187 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE —A XX. század az Istentől való elfordulás százada. Nem csak itt, ebben a térségben, hanem voltaképpen az egész világon. Ennek ellenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket, történelmi elmaradottságunkat is figyelembe véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a katolikus jogi kart és az egész egyetemet életre hívta? Hiszen azért ez nem csupán néhány lelkes ember akaratán múlott. - A rendszerváltozás előtti időszakot hagyjuk el, mert azt valamennyien ismertük, megéltük, meglehetős keserűséggel és haraggal tekintünk vissza arra a korra, amelyben élnünk kellett. A rendszerváltás után két irányba mozdult el a magyar társadalom, egyrészt a liberális nosztalgiák erősödtek fel, másrészt pedig a konzervativizmus. Azt gondolom, hogy a keresztény szellemiség a kettő között helyezkedik el. A magyar társadalomban - és állí­ tom, hogy az európai társadalmak jó részében is - a szekularizáció, a laicizálódás korában igen erős és káros a média hatása. Az olykor villám­ gyors és számunkra kedvezőtlen társadalmi változások ellenére azonban lé­ tezik egy mag, amelyik az előbb említett krisztusi megbízás, a galileai üzenet szellemében él. Ráadásképpen még ma is tagadhatatlan a jog keresztény ér­ tékrendje. Hiába hagyta ki az Európai Unió alkotmánytervezetéből a ke­ resztény értékekre való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát a sorok között számtalan vonatkozásban benne van, másrészt pedig a történelem bizonyí­ totta, hogy azok a korok, amelyek alapvetően - divatos kifejezéssel élve csípőből tüzelve tagadták a keresztény értékrendet, nem voltak életképe­ sek. Határozott meggyőződésem, bár lehet, hogy a társadalomban a létszá­ m ot tekintve kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen értékrend fenn­ tartását, továbbfejlesztését, az ebben való gondolkodást, mégis létezik ez a közösség. És a történelem során nagy dolgokat - álláspontom szerint - min­ dig a kevesek vittek végbe. A magyar társadalomban a rendszerváltás után igenis volt egy olyan réteg, akik nagyon szívesen vették, hogy a gyerekeik egyházi iskolában ta­ nulhatnak, egyházi egyetemen abszolválják diplomájukat. Tehát volt egy társadalmi igény, és ez európai szinten is megtalálható, példaként em líthet­ ném a leuveni, vagy az olasz és spanyol egyetemeket. Európában az egyetemi képzésnek is megvan a keresztény szellemisége, ezt a szellemiséget pedig őrizni, fejleszteni kell. Különösen a magyar társadalomban, ahol korábban a 188 �DR. LÁBADY TAMÁS jogot ötven éven keresztül ideológiai blöffként határozták meg. Itt most újra úgy kell szemlélni azt, hogy követése igenis erkölcsi parancs, és hogy vannak olyan dimenziói, amelyek tőlünk függetlenül örökérvényűek, mint amilyen az emberi méltóság, az ember életének az érinthetetlensége, vagy a magánjog korábban említett tulajdonjogi felfogása. Nálunk is meg van minden évfolyamnak az a magja - és ez nem éppen csak kétszámjegyű mag, hanem legalább a kar egyharmada - , ahol az, amit megpróbálunk keresztény értékként továbbadni, valahogyan, valamilyen mértékig beépül a hallgatók gondolkodásába. Talán ők már ezt fogják elő­ írni gyerekeiknek, ezt fogják továbbadni munkájukban, környezetükben. - Megválogatják, hogy kiket vesznek fel az egyetemre, „keresztény tömegképzés" vagy pedig egy keresztény jogászi elit tudatos kinevelése zajlik az elkövetkezendő évekre1 -N agyobb arányban jelentkeznek ide katolikus középiskolában érettsé­ gizett hallgatók, m int más egyetemekre. Természetesen oda is jelentkeznek közülük, de azért a szülői, neveltetési háttér, egyáltalán a középiskola ke­ resztény szelleme mégiscsak sokszor ide tereli őket. Valószínűleg ezek között is nagy számban vannak azok a hallgatók, akik egyáltalában nem kötődnek a keresztény értékrendhez, de mint említettem, létezik és működik minden évfolyamon egy kb. 50-60 fős csoport, akik a magánéletükben is a keresz­ tény erkölcsi tételeket, szokásokat - azt a szellemet és azt az értékrendet, amelyet otthonról, a középiskolából hoztak, és szerencsés esetben itt azzal kapcsolatban újabb megerősítést nyertek - próbálják megtartani. A hallgatók kiválasztásával kapcsolatban nem hiszem, hogy nagyon változtatni lehetne az adott helyzeten, van egy központi felsőoktatási kon­ cepció, amely alapján egy felsőoktatási intézményben, legyen ez világi vagy keresztény, egyéb felekezeti főiskola vagy egyetem, bizonyos szabályo­ kat be kell tartani. Másrészt pedig nagyon nehéz felmérni egy felvételi keretében azt, hogy milyen szellemiségű, erkölcsi értékeket képviselő fia­ talt veszünk fel. Arról nem is beszélve, hogy jelen állás szerint meg is szű­ nik az egyedi felvételi rendszer, és mindenki csak központi vizsgát írhat majd. 189 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Hogyan értékeli az elmúlt 10 esztendőt, és hogyan képzeli el a jövőt, milyen irányokba kell tovább fejlődni? - Hiszek benne, hogy valami megfogant. Persze kevesen vagyunk. Ke­ vesen vagyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar összeállítása is, mert nem csak én, hanem m inden kollégám ideológiai alapon tanulta a jogot, és hát ez bizony nagyon erősen befolyásolta a gondolkodásunkat. M ert a matematika teljesen egzakt tudomány, de amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet mögé, annak lehet valamiféle keresztény értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehezebb megtalálni, és szerintem ez az oktatók felelőssége. Ezért vala­ mennyiünkön nagy felelősség nyugszik. Azt gondolom, hogy az elmúlt tíz esztendő minden küzdelmével, kudar­ cával, sikertelenségével együtt is sikertörténet. Katolikus, tehát keresztény szellemiségű jogi kart sikerült alapítani, megelőzve a Károli Gáspár Refor­ mátus Egyetemet, amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sikertörténet, m ert meggyőződésem, amint már említettem, hogy az innen kikerült hallgatók leikébe, akármennyire távol is vannak már tőlünk, vagy majd eltávolodnak a későbbiekben az életük során ettől a szellemiségtől, valami azért beépült, ami kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetően abban látom, hogy a tanári kart tovább kell erősíteni. Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a történelm i folyamattal, amely kétezer éven keresztül Európá­ ban meghatározó volt, akkor lehet egyetemként még tovább működnünk, de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez az oktatókon múlik, ezért nagy a felelősségünk, többek között nekem is, hogy a fiatal oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el, az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen tartásával olyan ifjú generációt gyűjtsünk össze, építsünk magunk köré, akik képesek lesznek majd nagynevű elődeik vállára állva tovább vinni ezt a szellemisé­ get. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói megbízatásom a Pécsi ítélőtábla elnökeként, akkor a gyakorlati pályával teljes mértékben felha­ gyok, és teljes erőm et az egyetemi oktatásnak szentelem majd. A tapasztalatom az, hogy az elmúlt tíz évben az egyetemi élet, az első nagy lelkesedést követően, nagy hanyatláson ment keresztül. Az ember éle­ tében a románc u tán mindig következik a csalódás, és most a már többször 190 �DR. LÁBADY TAMÁS emlegetett mag nagy felelőssége, hogy az egyetemi életet némileg aktivizál­ ja, felpezsdítse. A kezdeti időszakban voltak bálok, tanrenden kívüli előadá­ sok, nagyon jól működött az angoloktól átvett tutor-rendszer, amikor m in­ den oktatónak volt 10-15 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot alakí­ tott ki, volt egy színvonalas hallgatói újságunk. A lendület megtörése után most úgy látom, hogy valami megint elindult. Vannak kisebb, kifejezetten keresztény közösségek a karon. A magas létszám ugyan nagy ellenhatást képez, Ortega у Gasset is megírta, hogy a tömegnek milyen sodróereje van, és hogy mennyire eltérítheti az embert a helyes útról. A kisebb létszám m in­ dig jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tetszik, a bibliai mustármag, amely­ ből az Egyház is kinőtt. Ezt határozottan, mindvégig láttam az eltelt tíz esz­ tendő alatt. Ez ad reményt. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 191 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Péteri Zoltán �Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Beszélg etés D r . P é t e r i Zo l t á n n a l * - Mennyiben különbözik a Pázmányé a többi magyarországi jogi kartól? - Nehéz erre a kérdésre pontos választ adni. Magam évtizedeken ke­ resztül, a Pázmány megalakulása előtt az Eötvös Lóránd Tudományegyete­ men oktattam, így elvileg van lehetőségem az összehasonlításra. A karunk alapításakor meghirdetett elvek mindenesetre arra m utattak, hogy itt egy olyan új kezdeményezéssel állunk szemben, amely már csupán szellemiségé­ nél fogva is valami mást, valami újat kíván nyújtani a korábban Magyaror­ szágon meghonosodott jogi oktatási formákkal szemben. Talán nem is h e­ lyes kifejezés azt mondani, hogy szemben, inkább azt mondanám, hogy azo­ kat kiegészítve. Azokat - ha szabad azt mondanom - egy tágabb horizontra helyezve, és áthatva egy alapvető szellemiséggel, egy olyan világnézeti elkö­ telezettséggel, amely nem megy a tudományosság rovására, és nem csonkít­ ja meg annak teljességét, mégis arra hivatott, hogy hitünk, a kereszténység, a keresztény egyházak és ezen belül a Katolikus Egyház felfogását, világné­ zetét, szellemiségét kifejezésre juttassa, és közvetítse a hallgatók felé. Ezt a többletet szerény megítélésem szerint bizonyos mértékben veszélyeztetik azok a tendenciák, amelyek újabban kibontakozni látszanak, és amelyek egyfajta közös nevezőre hozás jegyében a katolikus egyetemet és ezen belül annak jogi karát is tulajdonképpen a Magyarországon működő számos jogi kar egyikeként, hasonlóként az eddigiekhez hajlamos értelmezni. Ez megíté­ lésem szerint nem kívánatos tendencia. Természetesen nem arról van szó, * Egyetemi tanár, az Állambölcseleti Tanszék vezetője (1995-2004), professor emeritus (2004—) 193 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE hogy valami mást akarnánk csinálni, hogy valami forradalmian újat akar­ nánk bevezetni a jogi oktatásban, hanem arról, hogy célszerű volna meg­ őrizni azt a szellemiséget, a Pázmánynak azt a sajátos arculatát, amelyet az alapító atyák annak idején képviseltek, és meg is fogalmaztak. - E z a szellemiség, amely akkor megfogalmazásra került, azok az elvek, ame­ lyek mentén a kar szervezése és működése megindult, mennyire ültethetők át a gyakorlatban a jogi képzésbe, a jogi oktatásba, mennyiben lehet a keresztény esz­ merendszert a jogi oktatásban megjeleníteni? - A nagy ném et jogfilozófusnak, Gustav Radbruchnak van egy mind­ máig érvényes megállapítása, mely szerint a jogász élete és munkája egy örö­ kös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt. Nézetem szerint ez a kérdés lényegét fejezi ki. N ekünk az igazságosságot kell - nem csak saját életünk­ ben és működésünkben - érvényre juttatnunk, hanem amennyiben ezt te­ hetjük, az ez irányú fogékonyságot kell hallgatóink felé közvetíteni. Ezt szer­ vesen kiegészíti azonban a teljességre törekvés, vagyis az, hogy ne zárkóz­ zunk be egy szűk, szorosan vett pozitív jogi keretbe, hanem sokkal tágabban fogjuk fel a hivatásunkat, éppen ennek az átfogó, univerzális eszmének, az igazságosságnak a jegyében. Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazsá­ gosságnak különböző megnyilvánulási formáit kutassuk, az egész társada­ lom, az egész emberi együttélés keretei között. Egy másik elem, amelyet hangsúlyozni szeretnék, az igényesség. Külö­ nösen most, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, még fokozottab­ ban szembekerülünk azzal a kihívással, amely tudva, vagy kevésbé tudva m ár korábban is m indannyiunk előtt megnyilvánulhatott: versenyhelyzet­ ben vagyunk. Szemben állunk az új fejlődés kihívásaival. Ezekre a kihívá­ sokra kell választ adnunk. Nyilvánvaló, hogy nem az egyetlen megoldás az, am it mi, itt az egyetemen adunk. Sokféle válasz adható ugyanarra a problé­ mára, ugyanarra a jogi kihívásra. Az összehasonlító szemléletmód lehetősé­ get ad arra, hogy ezeknek az ismeretében, a hasznosítható tapasztalatokat átvéve, átültetve a saját gondolkodásunkba és gyakorlatunkba, kíséreljünk meg egy jobb, humánusabb emberi társadalmat felépíteni. Ezzel - az atlétika kifejezésével élve - magasra tesszük a lécet. Csak nagyfokú igényességgel 194 �DR. PÉTERI ZOLTÁN állhatunk helyt ebben a versenyben. Ha ezt elmulasztjuk, m úlhatatlanul belesüllyedünk a középszerűségbe, és visszavonhatatlanul egy kis népet megil­ lető, igen szerény hely jut csak nekünk az egyesült Európában, holott egy népnél sem vagyunk alábbvalóak. - Аг igazságosság kifejezés került az előbbiekben kihangsúlyozásra, de erre sokan azt mondhatják, hogy nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy valaki az igazságosságot, mint értéket elfogadja. Milyen is egy keresztény jogász■Mennyi­ ben bocsát ki, vagy mennyiben kellene más, az általánostól eltérő felvértezettségű jogászokat kibocsátania a karnak? - Megítélésem szerint a jogi tanulmányokat be kell illeszteni egy átfogó keretbe, amely természetesen magában foglal világnézeti, filozófiai pre­ misszákat is. Ezek túlnyomó részét a keresztény embert, és ezen belül a kato­ likus embert kötelező erkölcsi parancsok, természetjogi elvek, egyházi taní­ tások, dogmák képezik. Ezeknek az elsajátítása, érvényre juttatása közös törekvésünk kellene, hogy legyen a kar keretei között. Ez a filozófiai, világ­ nézeti megalapozottság át kell, hogy hassa az egész itt folyó oktatást, és tulaj­ donképpen egyfajta választ kell, hogy adjon az abszolutista és a relativista fi­ lozófiák örök problémájára. Hangsúlyozom, a jó értelemben vett relativiz­ musról beszélek, amelyet nagy szellemek, nagy jogászok is képviseltek, és képviselnek mindmáig, amelynek végső kicsengése azonban az ún. végső ér­ tékek, alapértékek tudományos igazolhatóságának kérdésével függ össze. Mi, keresztény katolikus emberek úgy vélekedünk, hogy ezek a végső igazsá­ gok nem csak a hit, hanem a tudomány számára is igazságok. H it és tudo­ mány nem ellentétesek egymással, s mi ennek a bizonyosságnak a jegyében végezhetjük a munkánkat. Ennek a továbbadása érzésem szerint felada­ tunk, sőt kötelességünk. Ugyanakkor azonban - a fair play szellemében is arra kell törekednünk, hogy ne valamiféle leegyszerűsített, esetenként pri­ mitív képet fessünk szellemi, politikai ellenfeleinkről, hanem kíséreljük meg az ő gondolkodásukat, cselekvésüket lehetőleg a maga teljességében megra­ gadni, megmagyarázni, megérteni, és azokra reagálva, az előbbiekben már említett magas igényességgel az általunk tévesnek vélt gondolataikat kiiga­ zítani. 195 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Ezek az elképzelések mennyiben valósíthatóak meg a mindennapokban egy olyan jogi oktatási rendszerben, ahol egy évfolyam kb. 300 fős nappali tagozatból, illetve összességében kb. 600 főből áll, és ahol több ezer hallgató jár erre a karra? Van egyáltalán szükség arra, hogy mindenkihez szólni akarjon egy-egy oktató, vagy érdemesebb inkább azzal a maggal foglalkozni, aki erre fogékonyságot mutat? - Azt hiszem, egy szélsőséges felfogást mindenképpen el kell kerülni. Mindenkivel, több ezer emberrel, vagy akár egy évfolyam több száz hallgató­ jával már csak azért sem tudunk foglalkozni külön is, m ert —nézzünk szem­ be ezzel a ténnyel —ezeknek a hallgatóknak egy jelentős része ezt egyáltalán nem is igényli. Bőségesen vannak olyan hallgatók, akiknek a számára az egyetem nem több, m int lehetőség a diploma megszerzésére - szándékosan nem kívánom a diplomagyár kifejezést használni. O k azok, akik jól vagy rosszul, de át akarnak kerülni az akadályokon, és minél hamarabb eljutni a vágyva vágyott diploma megszerzéséhez. Ezekhez hiába szólunk, mert ezek a szavak visszapattannak az érdektelenség faláról. De szerencsére igen sok olyan hallgatónk is van, akik ezt a többletet elvárnák, és őszintén meg kell vallanom, hogy e téren nem látom a helyzetünket tökéletesnek. A saját szakterületemen, a saját érdeklődési körömön belül ismételten szembesülök azzal a sugárzó érdeklődéssel, amely a hallgatók részéről megnyilvánul, és amelynek kielégítésére nem mindig tudjuk biztosítani a lehetőségeket, a szükséges kereteket. M indenképpen szükségesnek tartom több szinten ki­ bontakoztatni ezt a m unkát, kezdve az előadások érdekessé tétele formájá­ ban, amely vonzza a hallgatókat, és amely lehetővé teszi, hogy megteljenek az előadótermek, tehát hogy ne kelljen szembenéznünk olyan helyzetekkel, mikor megalázóan csekély érdeklődés kíséri a katedráról elhangzó szavakat. Emellett azonban további formákra is szükség volna. M indenképpen jó kez­ deményezésnek tartom a tudományos diákkörök rendszerét, ahol egy sző­ kébb kör számára lehetővé tesszük, hogy általuk érdekesnek tartott, általuk választott témákkal kissé részletesebben foglalkozzanak, és olvasmányaik, gondolkodásuk eredményeit mások számára is hozzáférhetővé tegyük. Ennek szélesebb körben történő publikálására megítélésem szerint meg kel­ lene teremteni a bővebb lehetőséget. Szükség van em ellett az ún. tudomá- 196 �DR. PETER) ZOLTÁN nyos utánpótlás és - tegyük rögtön hozzá - a jogi felsőoktatási utánpótlás külön képzésére. A két háború közötti időszakban elképzelhetetlen volt, hogy egy-egy népszerűbb, elismert professzor körül ne épült volna ki egy vi­ szonylag szűk körű hallgatói csoport, akikkel akár egyedileg is foglalkozott a professzor, külön-külön is leült velük beszélgetni, irányította olvasmányai­ kat, vezette az általa helyesnek tartott irányba képességeik kibontakoztatá­ sát, lényegében tehát egyengette az utat afelé, hogy ezek a fiatalok megtalál­ ják helyüket a jövő felsőoktatásában, tudományos kutatómunkájában. Ennek a megoldása nem tűnik könnyű feladatnak, figyelembe véve azt az esetenként nyomasztó helyhiányt, amellyel karunkon belül küzdenünk kell, és amely néha jelentős problémákat is okoz. - Beszéltünk az érdeklődő rétegről, és beszéltünk arról az érdeklődés nélküli rétegről, amelyhez nem lehet szólni, mert nem nyitottak a füleik, de azt gondolom, létezik egy olyan réteg is, amelynek tagjai esetleg csak sodródnak, és talán bizonyos mértékig megnyerhetők is lennének a keresztény szellemiségnek. Az egyetem adhat-e segítséget az ilyen, egyelőre még bizonytalan emberek neveléséhez? Van-e egy egyetemnek ilyen nevelő funkciója, szükség lenne-e erre, és ezáltal a szellemi­ ség megvalósulási lehetőségeinek a puszta tanrendi oktatásnál jóval tágabb pers­ pektívába helyezésére? - Ügy vélem, hogy a válasz igen. Karunk tevékenységéből m egítélé­ sem szerint fájón hiányoznak azok a kötetlenebb kapcsolatok, amelyek mind az oktatók között, mind oktató-hallgatói viszonylatban kellene, hogy létezzenek. Ilyen formák most kezdenek jelentkezni. Létrejöttek olyan, jórészt hallgatói kezdeményezések, olyan próbálkozások, amelyek közelebb hozzák a katedra magasságából lelépő oktatót. Megítélésem sze­ rint a mi oktatóink nagy többségükben készek volnának ilyen közvetle­ nebb kapcsolatformákat is elősegíteni és fenntartani. Sajnos, ennek az útnak úgyszólván az első lépéseinél tartunk, hiszen a mai rohanó világban ebhez nagyon nehéz helyet és időt találni, de én optimista vagyok, m ert ha figyelembe veszem, hogy honnan indult ez a kar, amelynek kezdettől fogva oktatója vagyok, és hova jutott már el eddig is, úgy gondolom, hogy ez az optimizmus megalapozott. 197 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Sokan panaszkodnak arra, hogy a tanár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár hitvallása mennyiben, hogyan foglalható össze? Mi, milyen adottság, képesség kell ahhoz, hogy valaki ne csak nagyszerű tudós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen! - Korábban sem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Világéletemben pedagógusnak készültem, és életem nagy ambíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondviselés kegyelme, és a sors fordu­ latai kellettek, hogy megvalósulhatott az - nem középiskolás fokon - , amire készültem. Az én generációmat még annak idején, a nagy háború előtt, a ka­ tolikus nevelés nagyjai a bűvös három T betű tiszteletére nevelték: „több telik tőlem”. N em a karrier szempontjából, erre sosem törekedtem. De arra igen, hogy tőlem telhető lelkiismeretességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerültem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehetek másoknak, és talán hasznára lehetek azoknak a fiatalok­ nak is, akiket oly hosszú évek óta taníthatok. Meggyőződéssel vallom, hogy az a három T betű ma is aktuális. N ekünk helyt kell állnunk egy kiterjed­ tebb közösségben, egy nagyobb világban is, és egy kis, sorscsapásoktól űzött nép gyermekeként kell képviselnünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. Mindig ebben a szellemben próbáltam tevékenykedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befejezni pályámat. - Fel lehet-e vázolni az elmúlt tíz esztendőí fejlődési ívét, honnan indultunk, hol tartunk most, illetve hova kellene még eljutni! - Igen szerény kezdetektől indultunk, hiszen kisebbfajta csoda ennek a karnak a létrejötte, és megítélésem szerint hervadhatatlan érdemeik van­ nak azoknak az alapítóknak, akik ezt a m unkát vállalták, és sikerrel végre is hajtották. Magam nem tartoztam közéjük, de amikor igen korán meghívást kaptam a kar m unkájában való közreműködésre, örömmel, mindazonál­ tal - s ezt hadd tegyem hozzá - nagy meglepetéssel m ondtam igent, mert m int a generációm oly sok más tagja, én sem voltam optimista abban a te­ kintetben, hogy megélhetek-e egy szebb világot, egy humánusabb társadal- 198 �DR. PÉTERI ZOLTÁN mat, a diktatúra alóli felszabadulást. Ez nem látszott reálisnak, még kevésbé közelinek, s a magam részéről nem hittem, hogy életem folyamán erre sor kerülhet. Mikor mégis megtörtént, kötelességemnek tartottam , hogy a tőlem telhetőén bekapcsolódjak az új kezdeményezések kibontakoztatásá­ ba. A kezdetek igen szerények voltak, de érzésem szerint váratlanul gyorsan sikerült a fiatal, új karnak a maga számára megbecsültséget, tekintélyt, ran­ got szereznie, és meglepően gyorsan vált elismertté országos viszonylatban is. Az ismert angol közmondással szólva: a puding próbája az evés. Nos, ko­ rábbi hallgatóink igen nagy részéről vannak olyan információink, miszerint helytállnak választott életpályájukon, és ez múlhatatlanul bizonyítja az itt folyó oktatás értékeit. A feladat most abban áll, hogy ezt a tekintélyt, ezt a nehezen kivívott elismertséget ne hagyjuk elsorvadni. A rra van szükség, hogy követelményrendszerünket az említett értékek szolgálatában fenntart­ va, sőt tovább finomítva olyan, alapos jogászi műveltséggel rendelkező fiatal szakembereket képezzünk, akik amellett, hogy eleget tesznek az igényesség követelményeinek, azaz kiváló ismerői választott szakterületüknek, ugyan­ akkor át vannak hatva azzal a szellemiséggel is, amelyet ennek a karnak kell árasztania, és amelynek a kibontakoztatása, érvényesítése mindannyiunk kötelessége, akár a katedrán áll, akár a padokban ül valaki. - Elhangzott a korábbiakban, hogy tekintve a jogászképzés felduzzadt létszá­ mát, a nyolc jogi kart, az egységesülő Európát, versenyhelyzet elé kerülnek már a frissen végzett hallgatók is. Ha valaki keresztény, katolikus szellemiséggel veti bele magát a jogi munkába, nem jelenthet-e ez hátrányt a versenyben? Hiszen adott esetben olyan problémával szembesülhet, amelyet etikai alapon nem lehet, vagy csak kevésbé hatékonyan lehet ttiegoldani. A z ügyvédi munkában például ez gyak­ ran előfordulhat. Hátrányos-e a keresztény szellemiség megvalósítása a jogászi munkában:1Adott esetben jelenthet-e előnyt is a mindetmapokban! - Ügy gondolom, hogy a keresztény, katolikus elveknek nem a hangoz­ tatása, hanem a folyamatos napirenden tartása a feladat. Keresztényként élni kell. A kereszténység meggyőződésem szerint ennek az életvitelnek a gyakorlatában érhető tetten: olyan, lehetőség szerint erkölcsileg feddhetet­ len élettel kell a saját személyünkben is megvalósítani a kereszténységet, 199 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE amely ha ideálnak, esetleg sokak számára megvalósíthatatlannak tűnik is, mégis tám adhatatlan a maga erkölcsiségében. Ez véleményem szerint egy egységesülő Európában is helyet fog biztosítani a keresztény értékrend képviselői számára. H add utaljak ismét - amit most Ö n is említ - arra a ver­ senyre, amelyben nekünk is meg kell találnunk a helyünket, noha az félel­ metes nagyságrendű kihívásokat jelent számunkra. Imm ár csaknem 40 éve oktatok a strasbourgi nemzetközi összehasonlító jogi egyetemen, amelynek hallgatói túlnyomó többségükben fiatal végzett jogászok közül kerülnek ki, különböző népek, nyelvcsaládok, politikai felfogások képviselői. Jól látom tehát a verseny nemzetközi vonatkozásait. Az eszméknek, értékeknek ebben a kavargásában csak akkor találjuk, találhatjuk meg a helyünket, és vívhatjuk ki az általunk képviselt rendnek, eszmerendszernek és gyakorlat­ nak a méltó helyét, ha azt magas szinten tudjuk képviselni. Felvértezettnek kell tehát lennünk szakmailag, nyelvileg, kommunikációs készségben, hi­ szen a jogász társadalmi ember, a társadalom tagja, és bizonyos értelemben a társadalom formálója. Ezt a feladatot lehetetlen sikerrel végezni, ha az em­ bernek - szaktudása m ellett - nincs meggyőződése, saját értékrendje. A vá­ lasztás lehetőség. Éppen az adja az ember méltóságát, hogy gondolkodása, akarata segítségével szabadon választhat magának alapvető, végső értéke­ ket, amelyekre egész életét és cselekvését alapozza. Olyan cél ez, amelyet mindenkinek saját magának kell megvalósítania. - Ahogyan az előbb is elhangzott, a jogászi eredendően közéleti szakma. Mit jelent pontosabban a közéleti szakmaiság, mi az, amivel egy jogásznak a közéletben foglalkoznia kell? Nem csupán arra gondolok, hogy jogászokból eredendően nagyobb arányban lesznek közéleti emberek, politikusok, mert ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Igazié, hogy minden jogásznak, aki jogászként is dolgozik, valamennyire közéleti embernek is kell lennie? Ha igen, akkor mit takar ez a közé' letiség, és mennyiben nevelhetőek erre az egyetemen a hallgatók? - A közéletiség átfogó kategória. Egyetértek azzal a kiindulóponttal, hogy a jogász szükségszerűen közéleti ember, ennek a közéletiségnek azon­ ban számos aspektusa van. Nyilvánvaló, hogy vannak a jogászok között olyanok, akik elsősorban a gyakorlat terén tudnak maradandót alkotni, 200 �DR. PETERÍ ZOLTÁN emellett még a gyakorlat különböző területei is különválaszthatok. Van, aki politikusként arra törekszik, hogy eszméit egy nagyobb közösségben, például a parlamentáris demokrácia keretei között érvényesíteni tudja. Mások ezt a gyakorlatot szűkebben, a jog alkalmazásának területére konkretizálják, ki­ váló jogászok, bírák, ügyvédek, ügyészek stb. akarnak lenni. Vannak azon­ ban olyan jogászok is, akik számára ez a közéletiség az eszmék, az elmélet te­ rületén jelent feladatokat. Az ilyen, az elmélet iránt fogékony jogászok arra hivatottak, hogy az előbbiekben már említett világnézeti megalapozást se­ gítsenek kimunkálni, tovább építeni, a modern társadalom szükségleteihez alakítani, adaptálni. Az erre alkalmasak, az ez iránt érdeklődők a társadalmi életben végbemenő folyamatok jobb megismerését igyekeznek előmozdíta­ ni, az okokat kutatják, a folyamatok lényegét igyekeznek megragadni, és ezzel segítik elő a világnézeti tisztázódást, a célok kitűzését, konkrét felada­ tok megállapítását. Végül - és egy pillanatra sem tagadom, hogy én ebbe az utóbbi körbe tartozom - a közéletiségnek van egy olyan aspektusa is, leg­ alábbis az én meggyőződésem szerint, amely ezeknek a megszerzett ismere­ teknek a továbbadásával, széles körben való terjesztésével függ össze. Az erre hajlamot érzők arra törekszenek, hogy a nem egyszer fáradságos tépelődések, eszmélődések, gyakorlati tapasztalatok útján formálódó meggyőző­ désüket, ismereteiket továbbadják, szélesebb körben népszerűsítsék, nevel­ jék az utánuk következő generációt. Én magam egész életemben a közéletiségnek ezt az aspektusát vallottam a magaménak, ezen a téren igyekeztem tevékenykedni, mindig is pedagógusnak tartottam magamat, és az életem­ ből hátralevő rövid időben ezen már nem is szándékozom változtatni. - Ha a keresztény eszmeiségről, az általa vezérelt oktatásról, felsőoktatásról, jogi felsőoktatásról beszélünk, vajon nem korszerűtlen eszmékről társalgunk-e? Számos jel utal arra a világban, hogy a hit ereje, hatása egyre gyengül. Modern, mai világunkban is értelmezhető értéket képvisel-e a katolicizmus, a keresztény­ ség, amely az oktatáson keresztül megjeleníthető, vagy minden, amiről beszélünk, valójában csak visszarévedés a régmúltba? - Ha a kereszténység nem tud vonzó lenni, nemcsak kevés kiválasztott, hanem a tömegek számára is, ha a keresztény eszmerendszer valóban nagy 201 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tömegek előtt veszti el érvényességét, és válik a múlt esetleg tiszteletre méltó, de már nem használható hagyományává, akkor a kereszténység való­ ban hanyatlásra - ha nem eltűnésre —van ítélve. A magam részéről azonban úgy vélem, hogy a kereszténység - Prohászka O ttokár szavaival élve - „dia­ dalmas világnézet” volt és marad, amelyet mai, modern világunkban is lehet sikeresen képviselni. Tanításai nem elavultak, de természetesen nem tart­ hatók fenn olyan, „megkövesedett” formáikban, vagy megfogalmazásaik­ ban, amelyek csupán régmúlt korokhoz kapcsolódtak, és voltak időszerűek. Éppen abban látom a feladatot - és az előbb említett közéletiséget ez foglalja egységbe valamennyi aspektusában - , hogy ezt a modern értelemben vett kereszténységet kell kinek-kinek a maga választott területén segíteni meg­ fogalmazni. Nyilvánvaló, hogy Aquinói Szent Tamáshoz vagy Szent Ágos­ tonhoz hasonló lángelmék nem születnek minden évtizedben, de korunk­ nak is vannak mérvadó, az Egyház szociális tanításához sokat hozzáadó katolikus gondolkodói, akik igen sokat tettek a katolicizmus örök „modern­ ségének” fenntartása és biztosítása érdekében. Ez az az út, amelyet - ha kevesebb talentummal megáldva is - nekünk is folytatnunk kell. —A katolicizmus, illetve a kereszténység az egyetemességet hirdeti, és nem fel­ tétlenül veszi figyelembe tanításaiban a nemzeti sajátosságokat. A keresztény világnézetből eredő feladatok megvalósításán túl, esetleg azzal összefüggésben, mennyiben kell figyelemmel lenni a nemzeti gondolatra, a nemzeti értékrendre? A kettő hogyan egyeztethető össze, hogyan állítható esetleg hierarchikus sorrendbe? Egyetért azzal, hogy az egységesülő Európában ez is kardinális kérdés, a keresz­ ténység megtartása mellett? - Az univerzalizmus az alapvető, fontos eszmék egyike. A jogfejlődés is azt mutatja, hogy az eddigi történeti tapasztalatok alapján lehetőség nyílik a nemzeti jogrendszerek sokaságán felülemelkedő, nagyobb egységek kialakí­ tása gondolkodásunkban, amelyek, m int jogcsaládok, voltaképpen bizo­ nyos, az univerzális eszméhez kapcsolódó kultúrák kifejeződései. Nyilvánva­ ló, hogy ez alól az általános törvényszerűség alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, mi is beletartozunk, mint jogászok egy római-germán hagyomá­ nyokra épülő tradíció vonzáskörébe, egy olyan jogcsaládba, amely az ún. 202 �DR. PETERÍ ZOLTÁN szocialista kitérő után a Szent István által választott úton továbbhaladva, bennünket is Európa szerves egységébe illeszt bele. Ezen belül is van hely azonban - és ez az általam művelt összehasonlító jogtudomány egyik fő felis­ merése - a nemzeti hagyományok, az egyedi tulajdonságok továbbélése szá­ mára. Hittel vallom Sütő András gondolatát a különösség méltóságáról, hi­ szen a kis népek is hozzájárulhatnak a világ népeinek egyetemes kultúrájá­ hoz, a kis népek is gazdagíthatják ezt a kultúrát, a jog területén is kialakíthatnak olyan sajátos vonásokat, amelyek éppen a nemzeti jellegből, a nemzeti hagyományokból táplálkoznak, és beilleszthetők, be is illeszked­ nek egy közös, univerzális gondolat keretei közé. Nem hiszem, hogy az Euró­ pai Unióhoz való csatlakozás a nemzeti önazonosság föladásával volna egy­ értelmű. Meggyőződésem, hogy mi magyarok a jog területén különösen nem szorulunk kitanításra az e téren nálunk sokkal kevésbé fejlett népek, nemzetek részéről. A magyar jogi gondolkodás - nevezzük géniusznak - ki­ termelt olyan sajátos eszméket, intézményeket is, amelyeket ma sem kell szégyellnünk. Csupán - bár ez nem mindig könnyű feladat —arra kell töre­ kednünk, hogy megtaláljuk a helyes összhangot egy univerzális eszme álta­ lánossága és a nemzeti identitás egyedisége, jelszava és gyakorlata között. - Említés esett már az elmúlt idők jogi oktatásáról. Lehet-e valamiféle össze­ hasonlítást tenni a mai jogi oktatás, illetve a múlt - értem ez alatt főképp a II. világháború előtti időszakot - jogi oktatása, jogi kultúrája közötti Mi az, amiben esetleg ma előrébb tartunk, mi az, amiben hiányt szenvedünk, és mi az, amit át lehetne emelni, meg lehetne ma is valósítani abból a rendszerből? - Annyiban nem vagyok kompetens ennek a kérdésnek a megválaszo­ lására, hogy jogi tanulmányaim csak 1948-ban, tehát a II. világháború lezá­ rása után kezdődtek, amikor egy sajátos kettősség volt még érezhető, és tulajdonképpen együtt éltek a múlt és a jövő bizonyos elemei. Nekünk még megadatott, hogy professzoraink között számos olyan kiváló régi szakembert tisztelhettünk, akik igen hamar, az ún. fordulat éve után elveszítették katedrájukat, és már nem gyakorolhattak hatást a jövő ifjúságának a neve­ lésére. Néhányat közülük még volt alkalmam hallgatóként a katedrán látni, és sokat tanulni tőlük. Tanulni szakismereteket, de tanulni valami többet is. 203 �A PÁZMÁNYJOGÍ KARÁNAK TÍZ ÉVE Számomra lebilincselő modell a cambridge-i és az oxfordi egyetemen megvalósított módszer, amikor különböző szakmák művelői, jogászok, köz­ gazdászok, bölcsészek, művészettörténészek stb. élnek a college keretében, kölcsönösen érdeklődve egymás problémái, tanulmányai iránt, megvitatva, és a laikus szemével értékelve más tudományterületek eredményeit, vívmá­ nyait. Az angol jogi oktatásról volt alkalmam közelről ismereteket szerezni, és a nemzetközi fakultáson eltöltött évtizedek is megerősítették azt a meg­ győződésemet, hogy az angol jogi oktatás, éppen ennél a komplex jellegénél fogva, az általam ism ert legjobbak egyike, ha nem éppen a legjobb. Nem véletlenül mondta Grosschmid Béni, a nagy magyar magánjogász, hogy nem a jogszabályokat, hanem a jogi kultúrát kell elsajátítani, ami sokkal tágabb, sokkal gazdagabb tartalm ú fogalom, mint a tételes jogszabályokra való szórítkozás. Ezt egyes régi professzoraink töretlenül képviselték, és igyekeztek továbbadni a fiatalok számára, amivel az én gondolkodásomra is meghatá­ rozó hatást gyakoroltak. Szilárd meggyőződésem, hogy ennek fenntartásá­ ban - ami egyébként összefügg a legjobb európai egyetemi hagyományokkal, a túlzott prakticista szemlélet, az egyoldalú tételes jogi megközelítés ellené­ ben - rejlik a jogi felsőoktatás legfontosabb feladata. Sem a jogász, sem más szakma művelője nem válhat szakbarbárrá a felsőoktatás évei során. El kell sajátítani mindent, am it a szakmából el lehet sajátítani, erre az előzőek során már utaltam. Másfelől azonban nem szabad szem elől téveszteni a tel­ jesebb emberi létet, amelyet Széchenyi István a „kiművelt emberfő” fogal­ mával próbált megragadni. Ehhez pedig hozzátartozik egy sokirányú érdek­ lődés, a választott szakterület határain túl terjedő olvasottság, tájékozottság. - TÜl azon, hogy a teológiai kar révén milyen jogi kapcsolat fűzi a mai Páz­ mány Egyetemet az 1635-ben Nagyszombatban alapított egyetemhez, van-e valamiféle szellemi kapcsolatunk az 1948-ban „megtisztított”, korábban működő egyetemmel! Létezik-e tudatosan felvállalt folytatólagosság, amelyet nekünk kel­ lene továbbvinnünk! - A kérdés első részére feltétlenül igenlően tudok válaszolni. Ma már határozott törekvések figyelhetők meg arra, hogy a m últnak ez a hosszú időre háttérbe szoruló, és feledésre ítélt szakasza újra visszanyerje létjogo­ 204 �DR. PÉTERI ZOLTÁN sultságát. Ma már nem tilos beszélni régi nagy professzorokról, nem tilos a két háború közötti, vagy az azt megelőző magyar jogtudomány eredményeit felidézni. Úgy gondolom, hogy ennek a hagyománynak, egykori nagy előde­ ink örökségének továbbra is élő hagyományként kell továbbélnie. A fela­ dat, amelyből a mi karunknak is részt kellene vállalnia, ennek a szinte fele­ désbe merülő hagyománykincsnek a megőrzése, a múlt tudományos igényű, teljes, részletes feldolgozása. Hogy a saját érdeklődési körömből vegyem a példát, sürgető feladatnak látom a magyar államtudományi gondolkodás klasszikus műveinek, szerzőinek, az ún. szocialista korszakban megkísérelt, eleve egyoldalú megközelítését meghaladó feldolgozását. Ezzel tudnánk ki­ m utatni azt a kontinuitást, amely a magyar államtudományi gondolko­ dást - és általában egész jog- és államtudományi örökségünket - mindenkor, ha esetenként megkésve, némileg „vidékies” jelleggel is, de mégis az európai gondolkodás és joggyakorlat főáramlataihoz kapcsolta. (A b e s z é lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 205 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Radnay József �A tanári éthosz és a szemesi nyaraló B eszélg etés D r . R a d n a y J ó z s e f f e l * - Hogyan és mikor került kapcsolatba a szerveződő katolikus jogi karral1 - Zlinszky János alapító dékán szólt nekem, felkérve, hogy vegyek részt a munkában. O t régről ismertem, mint Marton Géza professzor dem onstrá­ torát, kettővel járt alattam az egyetemen. Az én tárgyam, a munkajog csak a harmadik évben indult be, de o tt voltam a kezdeteknél is, amikor a Ménesi úti apácazárdában az első „összoktatói” értekezlet volt. - Ekkor még tehát csak az ígéret volt meg mindkét részről, hogy ha egyszer lesz munkajogi tanszék, azon majd szerepet vállal, és kap. - Már akkor látható volt a tudatosság, amely alapján nem csak az első év oktatói gárdáját válogatták össze. Ma sem tudom pontosan, miért rám esett a választás - túl azon, hogy régről fogva ismertük egymást - , talán az addigra befutott pályám is szerepet játszott, s a munkajog sem bővelkedik oktatókban. - 2000'ben lépett a dékáni tisztségben Zlinszky János professzor úr örökébe. Milyen feladatok vártak akkor a dékánra? - Az első dékánunk - hallatlan munkabírással - szinte m indent szemé­ lyesen vezetett és felügyelt, nélküle nem lehetett komolyabb döntést hozni. * Egyetemi tanár, dékán (2000-2003), a Munkajogi Tanszék vezetője (1997-) 207 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Én ezt nem vállalhattam. A feladatokat meg kellett tehát valamennyire ősztani, főleg a gazdasági vezetést illetőleg. Más szempontból is igyekeztük a m unkát egy kicsit rendszeresebbé tenni. - Milyen érzésekkel köszönt le megbízatása lejártával, három év elteltével? - Azt hiszem, a rendszer finom átformálását, a mindenkori dékán által történő zökkenőmentes vezetés feltételeit sikeresen biztosítottuk. - Gondolta volna-e a nyolcvanas években, hogy az Ön életében egy keresz­ tény, katolikus jogi kar létrejöhet Magyarországon? - A keresztény gondolattal azért a diktatúrában is lehetett - elvétve találkozni. Egészen biztos voltam benne, hogy a rendszer valamikor meg fog dőlni, de abban őszintén megvallva már nem, hogy ezt én megélem. - Evés közben jön meg az étvágy. Ehhez képest vajon a korábban nem várt reményekből mi valósult meg, és mi nem az elmúlt tizenöt esztendőben? -T alán többé-kevésbé reális helyzet az, ahol most tartunk. Egy társada­ lom, amelynek részét képezzük, nem képes egyik pillanatról a másikra átfor­ málódni. Ehhez egy emberöltő is kevés. Az emberek nem cserélődtek le 1989-ben. A jogi oktatásban is ugyanazok maradtak, akik régen is tanítot­ tak az egyetemeken. - Az újonnan szerveződő Pázmány sem tudta kivonni magát e hatások alól? Hiszen saját maga válogathatta össze tanári karát. - Talán nálunk jobb a helyzet e tekintetben, de illúzió lenne azt gondol­ ni, hogy minden tökéletes. Egyszerűen nem állt rendelkezésre elegendő számú olyan elkötelezett oktató, aki egyéb kötelezettségeit is figyelembe véve vállalni tudta volna az oktatást nálunk (is). 208 �DR. RADNAY JÓZSEF - Miközben úgy sejtjük, hogy több generáció munkája szükséges ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, nem fenyeget-e az a nagyon súlyos veszély, hogy ahe­ lyett, hogy a keresztény gondolat megerősödne, inkább végleg jelentőségét veszti a tömegek, a társadalom szemében? - Ha csupán a saját erőnkben bízhatnánk, abban kételkedhetnénk, de nem ez a helyzet. Ezért én azt hiszem, hogy nem panaszkodni kell, hanem mindenkinek a maga posztján - Isten segítségével - kell munkálkodnia avé­ gett, hogy a társadalmunk minél inkább megtalálja a helyes utat. Csodák ritkábban történnek. M indenért keményen meg kell küzdenünk. - Ezek szerint a jövőben egy-egy zászlóvivő köré kell tömörülnünk? - A vezetőknek, zászlóvivőknek a szerepe mindig fontos volt, de ez nem pótolhatja a sok-sok meggyőződéses „aratómunkás” tevékenységét, együtt­ működését. - A Pázmány Egyetem lehet ilyen zászlóvivő? - Nagyon remélem, hogy igen. A magyar jogászkibocsátás egy jelentős részét mi adjuk. Ha végzett hallgatóink tisztességgel végzik a dolgukat, annak társadalmilag észrevehető, még ha nehezen is mérhető hatása lehet. - A kar alapításakor mindenesetre az idősebb oktatói gárda képes volt elhi­ tetni a hallgatókkal, hogy ez a gondolatrendszer a jogászképzésben is életképes és alkalmazható lehet. - Én nem feltétlenül azon mérem le a meggyőzés erejét, hogy szám sze­ rint hányán vallják magukénak a hitéleti és erkölcsi elveket. Ehhez emberi gyöngeségünk mellett az elvek, tételek lehetséges megvalósítása is hozzátar­ tozik. Ha hirtelenjében például a jezsuita atyák által tartott misék, egyes fia­ talok által szervezett összejövetelek hangulatára gondolok, semmiféle hi­ ányérzetem nincs. 209 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Lehet hogy ennyi sem kevés, de az előbb említett professzorok mégis meg tudták határozni egy egész jogi kar arculatát. Vagy ez csak illúzió volt? - Nem, Zlinszky János dékán úr például abszolúte ilyen személyiség volt akkoriban, de am int az előzőekben erre utaltam, ez a folyamat nem szakadt meg. - Meg lehetett egyáltalán őrizni a hitelességet és a függetlenséget a diktatóri­ kus rendszerben? - Igen, meg lehetett, bár nem könnyen, és más-más szinten. Ehhez ese­ tenként annak előzetes felmérése is kellett, hogy elfogadhatók-e az ottani „elvárások”, és nemleges esetben az esetleges ajánlat elől legjobb volt kitér­ ni. Példaként tudom említeni egyik nagybátyámat, aki kúriai bíró volt, és amikor a tanácselnöke 1949-ben felkérte, hogy az egyik nála lévő ügy iratait küldje meg a pártközpontnak, ennek nem tett eleget, beteget jelentett, és nyugdíjazását kérte. - A kezdeti koncepció úgy szólt, hogy az idősebb oktatói kar itt, helyben fogja kinevelni saját utánpótlását. Igen ám, de a kettő közötti, ún. középgeneráció hiányzik. A fiataloknak úgy tűnik, még idő kell. Pótolható az így keletkezett űr? - Ha nincsen más, akkor nyilván a fiataloknak kell átvenniük a staféta­ botot, amikor az idősek már nem végezhetik a munkát. Ez többé-kevésbé kényszer. - Történt komoly kísérlet a tanári kar ilyen irányú megerősítésére? - Tudomásom szerint csak az elkerülhetetlen esetekben. Egyébként nehéz az ilyen tevékenység, mert nem nagyon van honnan meríteni. A már valahová „beágyazódottakat”, lekötötteket nehéz kimozdítani, ezért megle­ hetősen kicsi a mozgástér. 210 �DR. RADNAY JÓZSEF - Leszámítva ezeket a többé-kevésbé „örökölt”, máshol is jelentkező terheket, milyen egyéb problémák, megoldásra váró feladatok jelentkeznek a Pázmányon? - Sok feladat van, hiánytalan felsorolásukra nincs mód. Néhányat mondanék példaként: a legjobb diákjainkat, akik érdeklődnek a doktori képzés iránt, itt kellene tartani, támogatni kellene őket, cserébe magas igé­ nyeket, elvárásokat kellene támasztani velük szemben. A különböző tanszé­ keken történő vizsgáztatás mércéjét is valamennyire egységesíteni, leg­ alábbis közelíteni kellene. Az oktatóknak ebben valamiféle konszenzusra kellene jutniuk. - Hogyan lehet egyáltalán bármiféle mércét az oktatói gárda egésze elé állí­ tani? A z egyetemi tanárokat nem képezik sehol. Általában abból lesz egyetemi oktató, aki tudományos tevékenységet folytat, de a tudós és a tanár szükséges képességei nem feltétlenül vágnak egybe. - Igen. Régen ez nem lehetett probléma, mert az egyetemi, űn. nyilvá­ nos tanárok olyan színvonalon tanítottak, és végeztek tudományos munkát, amely mindkét tevékenységben nagyon magasra helyezte a mércét. Köztük is lehetett egy-két kivétel, de nem volt jellemző. Moór Gyula, a Magyar Tu­ dományos Akadémia elnöke, az egyetem rektora, a világhírű tudós is úgy beszélgetett a hallgatóival, mint most mi ketten. - Miből adódott a régi professzorok előnyösebb helyzetei1 - Alapvetően abból, hogy már ők is hasonló nagyságoktól tanulhattak. Szerves fejlődéssel alakult ki valakinek a tudósi pályája, a mondás szerint: óriások vállain állhatták, és lehettek maguk is óriások. Az én generációm még tőlük tanulhatta a jogot. 211 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Ezáltal azért a későbbiek is, és a Pázmányos hallgatóság is - legalábbis rész­ ben, az idősebb oktatókon keresztül — e hagyományok folytatója lehet. Minden mai professzor is valamelyik régi nagyságot tekinti példaképének. - Igen, ez igaz, az általános folyamatosság azonban megtört. A régiek közül a háború után sokan meghaltak, vagy egyszerűen elüldözték őket, és olyanok is jöttek a helyükre, akik „rendszerhűen” oktatták a jogot. És még egy adalék a korábbi egyetemi tanárság magas színvonalának okaihoz: olyan anyagi megbecsültséget élveztek, hogy abból kényelmesen, jómódban éltek, és minden erejüket a tudománynak és a tanításnak szentelhették. Angyal Pál, az egyetem egyik háború előtti rektora a rektori díjaiból gáláns ajándék­ ként Balatonszemesen üdülőt vásárolt az egyetemnek, ahol a hallgatók nya­ ralhattak. О pedig —szenvedélyes tarokkjátékosként - ott kártyázott velük nyaranta. - Hát mindezt ma már valóban nehéz elképzelni. - Az intézményben érezhető légkör is más volt. A tanárok és a hallga­ tók között olyan, a kölcsönös tiszteletet megadó, de közvetlen szellem ural­ kodott, amely ma már szinte elképzelhetetlen. - Mi a legfőbb akadálya e szellem visszatérésének, illetve a megújulásnak? - Sok ellenhatás, eltérítő hatás van. Különösen hiányolom, hogy a hall­ gatók nem olvasnak eleget. Nagy erőfeszítéseket tettünk, és teszünk folya­ matosan, hogy érdekes és jó, magyar és külföldi folyóiratokat, könyveket szerezzünk a könyvtárnak, mégis azt látjuk, hogy az így adott lehetőségeket nem, vagy nem eléggé használják ki a hallgatók. - Nem lehet, hogy ez az oktatói gárda hibája is? Egy adott területet érdekessé kell tenni ahhoz, hogy utána a hallgató még jobban belemélyedjen, mint az az órán történt. - Biztos, hogy ez így van, a felelősség közös. 212 �DR. RADNAY JÓZSEF - Elegendő lenne egyébként csupán jogot olvasnia egy joghallgatónak1 - Mást is, m indent olvasni kellene, szépirodalmat, történelmet, szociológiát. Ezzel kapcsolatban egy jellemző történet: nemrég olvastam Felix Frankfurter visszaemlékezéseit, aki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósá­ gának bírája volt, előtte pedig húsz évig a Harvardon tanított. О sokat beszélgetett az évfolyamelsőivel, és mindig megkérdezte tőlük, hogyan, miért lettek jogászok? Ugyanazt a választ kapta, amit ő is adott erre a kér­ désre: „fogalmam sincs”. Én is, és még nagyon sokan a mai professzorok, befolyásos, vezető tisztségben lévő jogászok közül így vagyunk ezzel. Az lehet ennek az oka, hogy az, aki tágabb társadalmi kérdések iránt érdeklő­ dik, amelyek magukba olvasztják a történelem, az irodalom, a szociológia, a politológia, a filozófia egyes területeit, kérdéseit, az jellemzően - esetleg ösz­ tönösen vagy jobb híján, de - a jogászi pályánál köt ki. M ert ez az, ami ezeket egységbe tudja fogni. - Sokaktól hallottam ezt, lehet, hogy van benne igazság. - Ezért kellene szinte mindent olvasnia, mindennel foglalkoznia a jog­ hallgatónak, mert a jogászi pálya ilyen összetett, heterogén terület. Főleg az oktatóé, leendő oktatóé. Ezzel kapcsolatban szabadjon hivatkoznom Lawrence Lovell professzorra, a Harvard egyetem egykori elnökére, aki sze­ rint a jogászképzés javarésze önképzés. Az egyetem a hallgatókat segítheti, vezetheti, és főleg inspirálhatja, de az igazán értékes az, amit a hallgató az erőfeszítésével arányosan, a saját munkájával szerez meg. Ez vonzza minden hallgatónkat, és ezt segítsék elő tanáraink! - No igen, de ez most talán még mélyebb elhivatottságot igényel, mint koráb­ ban. Ma már a tanári fizetésből nehéz lenne szemesi tryaralót vásárolni... - Ez így van, de reméljük a legjobbakat. ( A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 213 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Szabó István �Eszmények és kényszerpályák B eszélg etés D r . S z a b ó Is t v á n n a l * - Túl azon, hogy vannak bizonyos tantárgyak, amelyeket kizárólag a Pázmá­ nyon oktatnak, és amelyek a keresztény szellemiséget tartalmuknál fogva is jobban mutatják be, hogyan lehet a jogi oktatásba belevinni a keresztény eszméket? - Úgy gondolom, hogy a jognak nincs olyan területe, amelyet ez a kérdés ne hatna át. Nyilvánvalóan vannak olyan tárgyak, amelyekben sokkal inkább érvényesül, és vannak olyanok, amelyeknek elegendő lehet a materiális lényegét megtanulni. De utóbbiaknak is adható némi többlettöltés, ha valaki a katolikus szellemiséget elfogadja, és aszerint oktat, dolgozik. A legfontosabb kérdések akörül forognak, hogy miként alkalmazza az illető a tudását, hogyan képes elválasztani, mi a jó és mi a rossz, és ha ezt tudja, úgy vélem, más jogász lesz, mintha csak tárgyi tudást szerez valamilyen jogi egyetemen. - A hallgatók kiválasztásában mennyire játszik szerepet katolikus mivoltuk? Lehet-e 600-700 fős évfolyamokon ezt az értékátadó szerepet hatékonyan érvé­ nyesíteni? - Ez lényegbevágó kérdés, mert nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a hall­ gatói létszám, ezek annál inkább fordított arányossággal érvényesíthető szempontok. Hosszabb távon át kell tekinteni, hogy ekkora hallgatói lét­ számmal az egyetem célját, szellemiségét milyen mértékben lehet megvaló­ sítani, és a jövőben lehet, hogy ebben eltérő szempontok is dominálni fog­ * Egyetemi docens, dékán-helyettes (2001—), a Jogtörténeti Tanszék vezetője (2002—) 215 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nak. Úgy gondolom, hogy most elsősorban a működőképesség az, ami ezt a hallgatói létszámot szükségessé teszi. Lehet, hogy egyszer majd fel kell tenni azt a kérdést, hogy legyen-e ilyen hallgatói létszámmal, így egy jogi kara a Pázmánynak, de ha m ost jelentősen megváltoztatjuk ezt a helyzetet, akkor a kar működése kerül veszélybe. - A jogász szakma presztízse még a rendszerváltozás óta eltelt nem túl hosszú idő alatt is rohamosan csökkent, és a társadalom szemében nehezen kapcsolható össze a keresztény értékrenddel. Pontosan melyek azok az értékek, amelyeket itt át lehet adni, és amelyek a jogászi munkában hasznosíthatók? - A keresztény értékek közvetítésének legfontosabb eszköze az ember, az oktató életvitele és csak azután számít az, hogy mit mond. Ha a hallgató azt látja az oktatón, hogy a szavát megtartja, valóban karakán ember, akkor ez az első lépés afelé, hogy mondhasson valamit. A második lépés m egértetni a hallgatókkal, hogy hogyan gondolkozik egy jogász. H allottam már sokaktól azt, hogy a jogásznak az a dolga, hogy mindig megtalálja a kiskapukat. Én úgy gondolom, nem arra kell megtaní­ tani valakit, hogy az ügyfelét bármilyen módon és eszközzel győzelemre segítse. - Amiről beszélünk, az nyilván csak igen nehézkesen, és sok buktatót legyőzve tud megvalósulni. Érdemesbe egyáltalán küzdeni a keresztény jogászkép' zésért1 - Erre a kérdésre a válasz teljesen egyértelmű, igen, érdemes. Mindszenty József sem kérdezte meg 1948-ban, hogy érdemes-e kiállni a Katolikus Egyházért, m ert nem ez a kérdés. Amilyen helyzet van, abban a helyzetben kell élnünk. Az édesapám görög katolikus lelkész, 1958-ban kezdte el a szemináriumot, de ez a kérdés soha nem merült fel benne. Teljesen más dolog az, és ezt nagyon hangsúlyoznám, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk. Itt felvetődhetnek kételyek, válaszra váró kérdések, függetlenül attól, hogy milyenek a külső viszonyok. A katolikus értékrendet sok szempontból lehet képviselni. 216 �DR. SZABÓ ISTVÁN - A jogászi pálya - a jogászi éthosz szerint legalábbis - eredendően közéleti pálya, közéleti tevékenység, és aki szűk szakmai területen dolgozik, még az is egy kicsit közéleti személyiség. Egyetért ezzel a gondolattal? - Azzal a kérdéssel, vagy kijelentéssel, hogy a jogászi pálya közéleti pálya, maximálisan egyetértek, lényegében amikor azt kezdjük el boncol­ gatni, bogy milyen a jogászi végzettségű emberek elhelyezkedési lehetősége, mekkora a túlképzés, mindig ezzel érvelünk, hogy ez egy olyan pálya, ahol az elhelyezkedési lehetőségek nagyon széleskörűek, azért, mert ez egy közéleti szakma. És akkor rögtön hozzáteszem, hogy ezért is van nagy jelentősége a humánképzésben, egy közéleti szakmára vonatkozó képzésben a katolikus szellemiség érvényesítésének, mert egy olyan pályán, ahol az ember véle­ ményt formál, a közéletet formálja, ott sokkal nagyobb lehetősége van egy értékrend érvényesítésére, és így sokkal fontosabb az, hogy megfelelő irány­ vonalat képviseljen. Még csak nem is kell ehhez olyan hihetetlenül nagy tudás. Az ember, ha a mindennapi életét éli, és csak arra figyel, hogy a Veni Sanctén, az Evangéliumban és a Szentbeszédben mi hangzik el, és napi dön­ tései kapcsán ezekből egyet-egyet felidéz, rájön, hogy egy adott kérdésben pontosan hogyan is kell eljárni. - Föl lehetne-e vázolni egy fejlődési ívet, amit az elmúlt tíz évben a kar befu­ tott1Ahhoz képest, ahonnan indult, hol tart most, és mi az az elérendő cél, amely a közeljövőben megvalósítható lehetí - A cél a folyamatos képzése a megfelelő, katolikus szellemiségű jogá­ szoknak. A változások többirányúak. Néhány dolgot magával hozott a szer­ vezet növekedése, amely miatt szükségszerűen megváltozott a kar képe. Az a családias hangulat, amely az induláskor volt a Ménesi úton, nyilvánvalóan elmúlt, sajnos ezt magával hozta a szervezet növekedése. Úgy látom, hogy vannak olyan dolgok is a fejlődés folyamatában, amelyeket az induláskor va­ lahogyan elgondoltunk, és csak m enet közben láttuk, hogy az úgy nem mű­ ködik. Például a tanulmányi ügyek kapcsán próbálkoztunk egy teljesen új rendszerrel, amely szerintem csak részben vált be, ezen változtatni kellett, és ezt meg is tettük. Most, amikor gyakorlatilag a kar már felépült, működik, 217 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE jutottunk el odáig, hogy a minőségre nagyobb hangsúlyt fektessünk, mert amíg a kar indul, és folyamatos akkreditációs vizsgálatok vannak, nyilván­ valóan sokkal erősebb szempont az, hogy mindennek megfeleljünk. Mikor a kar elindult, és az első évfolyamok már végeztek, amikor majd ezek tagjai doktori fokozatot szereztek, onnantól lehet olyan értelemben a minőségre adni, hogy egy bizonyos fluktuáció elinduljon a tanári karban, és most már sokkal erősebben, dominánsabban a katolikus szellemiséget próbáljuk majd megvalósítani. (A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 218 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Varga Csaba �Európa jövője és a keresztény hagyomány Beszélg etés D r . V a r g a C s a b á v a l * - A Pázmány jogi kara a rendszerváltozás szülötte. Abban az eufórikus han­ gulatban jött létre, ami az országot akkor jellemezte. Milyen célkitűzésekkel jött létre annak idején ez az intézmény ? - Egyfajta társadalmi erőfeszítés, várakozás, megújuló kezdeményezés állott mögötte; úgyszólván párhuzamosan az Egyház részéről kiinduló érdek­ lődéssel, ami találkozott a magyar katolikus társadalom, széles középosztály­ beli rétegek véleményével. Akkoriban az első szabadon választott miniszterel­ nök, Antall József égisze alatt létrejött egy miniszterelnöki tanácsadó testület, amelynek hamarosan magam is tagja lettem. A magunk részéről mi már a kor­ mányzat második évében nagyon erőteljesen tűnődtünk azon, hogy mik a stratégiai elmozdulási lehetőségek, hol és hogyan lehetne az ország számára hiteles gyökereket keresni, a jövőhöz önazonosságot visszaépíteni, bizto­ sabb, ám mai gondokra mégis megbízható válaszadásra képes fundam entu­ mot találni. Bennünket nem egyszerűen a hit kérdései mozgattak (hiszen politikai testület voltunk), hanem a jövő lehetőségei, a magyarság fennma­ radásának tényezői - együtt persze az ország keresztény hagyományával. Mindez nyilván egy társadalomtudós számára többet mond, hiszen többlet­ rétegeket, további kisugárzásokat is magában rejt, mint csupán a hit. Egyi­ dejűleg éreztük, hogy a keresztény hagyományban - úgy is, mint a magyar­ ság számára ezredéves folytonosságban, de úgy is, amiként ez a Vatikán égi­ * Egyetemi tanár, dékán-helyettes (1995-2002), a Jogbölcseleti Intézet vezetője (1995-2003), a Jogbölcseleti Tanszék vezetője (1995-) 221 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sze alatt a világegyházban folytatódik - az éppen uralkodó, és folyvást változó társadalmi áramlatokkal szemben biztosan a jövő ígérete bontakozik ki. Hiszen a kereszténység olyan világkép, amelyben az erkölcs sohasem másodlagos, mert benne a jövőért viselendő felelősség döntő szerepet ját­ szik; megközelítései pedig mindig komplexek, mert az emberi személyiség és méltósága, m int elidegeníthetetlen értékek mindenkor előtérben állanak. Egy katolikus egyetem lehetősége kapcsán miniszterelnökünk szeme előtt viszonyítási pontként a két világháború előtti és közti magyar társadalom és oktatás rendszerének víziója lebegett, így egyebek közt annak mérlegelése, hogy a fővárosi és a nagy vidéki egyetemek (Pozsony és Kolozsvár, illetőleg Pécs és Szeged, majd Debrecen) milyen kötődésekkel rendelkeztek a külön­ böző keresztény egyházakhoz. A régi Pázmány Péter Tudományegyetem utódaként jelent meg a kommunista hatalomátvétel után az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, így saját történelmi logikája szerint a miniszterelnök teljes joggal gondolhatta, hogy a dolgok rendes menete akkor áll vissza, ha az ország állami egyeteme a fővárosban újra visszaveszi katolikus arculatá­ nak kisugárzását, ami egykor - például Serédi Jusztinján hercegprímássága időszakában - fémjelezhette. Ez nem valósulhatott meg. Legalábbis nem lát­ tunk realisztikusnak egy ilyen várakozást, és ezért háttéranyagokkal, egy­ házi köröket is felölelő konzultációkkal, személyes érveléssel igyekeztük a miniszterelnöki elgondolást fogadókésszé tenni egy új, önálló intézmény alapításának megfontolására. S ez akkorra, amikor ő felkereste egri székhe­ lyén a Magyar Püspöki Kar elnökét, Seregély István érsek urat, sikerrel is járt. így az újonnan szerveződésnek induló Pázmányra várt immár a feladat, hogy egy teljes újrakezdést megvalósítson. Nagyon erőteljes gondolataink voltak tehát abban a tekintetben, hogy amit egy országért - adott szellemi állapotunkban, az igényeket és az anyagi lehetőségeket is figyelembe véve - tenni lehet, milyen módon fogalmazhat­ juk meg. Úgy gondoltuk - elsősorban társadalomtudományokban tűnőd­ ve -, hogy katolikus egyetemre, és ezen belül jogi karra szükség van, éppen a katolikus világkép mögött rejlő történelm i hagyományok (értékek, fogalmi és probléma-érzékenységek) aktív tudományos művelése céljából. Akkor előre láttuk már azt a helyzetet, ami hely és idő lehetőségeitől formában ké­ sőbb egészében realizálódott is - hiszen a most tíz éves katolikus jogi kar 222 �DR. VARGA CSABA évente több száz fiatal jogászdoktort, egy társadalom majdani elitjének a szegmensében elhelyezkedő, reményeink szerint jól képzett szakembert bo­ csát ki - , hogy ez nagyon komoly hatással járhat majd az országra, jövendő arculatának alakítására. Ebből a szempontból talán elmondható, hogy tö­ rekvésünk nem bizonyult sikertelennek. - Valóban katolikus lett az egyetem? - Érdekes kérdés, hogy miben rejlhet egyáltalán ma, és különösen nálunk (mai állapotunkban, jövőt illető várakozásunkban) egy egyetem katolikus minősége. Abban-e, hogy milyen a hallgatóságunk, milyen a tanári karunk? Bármiképpen közelítünk is, tény, hogy mára kialakult egy légkör nálunk, és tanítványaink, többnyire fiatalok, számtalan különféle háttérrel és múlttal érkezve, érintettek lesznek benne. Az oktatásban máris felbukkannak azok a pozitív vonások, amelyek egy keresztény világképben, s tudományos művelésében rejlhetnek. Számos tantárgyat m ondhatnánk példának. A környezetvédelemben például ilyen a környezetért, m int utó­ daink életteréért viselendő felelősség kérdése. Ami - általunk gondozott tárgyként - a jogbölcseletet illeti, alapüzenetként az érvényes jog mellett hangsúlyozzuk a döntéshozói helyzetben értelmező isszavonhatatlan szemé­ lyes felelősségét, a minduntalan felbukkanó alternatívák közötti jó válasz­ tás, az értékkonfliktusok mérlegelésének lehetőségét, a természetjogi és erkölcsi alapokat, s velük az Egyház társadalmi tanítását. A részkérdések sorában pedig találkozhatnak hallgatóink akár a cigányságra jellemző jogi attitűdök jogantropológiai magyarázatával, vagy éppen a bennszülött kultú­ rák jogvédelmének időszerűségével, tehát nemcsak olyan természetesként adódó kérdéskörökkel, mint Bibó István gondolatvilága, vagy a jogállami átmenet összetett, és jogbölcseleti dilemmákat is felvető problematikája. Ilyen és hasonló nyomvonalakon indultunk el, és helyenként hovato­ vább - nem örömtelen meglepetésként - azzal találkozunk, hogy immár di­ ákjaink sürgetnek bennünket, erőteljesebb bekapcsolódásra vágyva a nem ­ zetközi katolicizmus áramlataiba, és a Vatikán tudományos akadémiáin is zajló vitákba. Ez olyan feladat, aminek bizonyára csak idővel, és lassú lépé­ sekkel előrehaladva tudunk megfelelni. 223 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE —Antall Józsefet és kormányát annak idején erőteljesen vádolták azzal, hogy múltba révedő politikát folytat. A # gondolom, hogy ő semmi egyebet nem tett, mint felismerte, hogy 1920 után, egy mai ésszel szinte felfoghatatlan trauma után úgy tudott a nemzet megmaradni, hogy a politika rendkívül bonyolult, összetett nemzetépítésbe kezdett. Tehát egy nagy történelmi kataklizma, ezt követően pedig 45 évi szocializmus, egy központosított, diktatórikus társadalmi berendezkedés után csak úgy találhat magára ez a gyökereitől megfosztott és nemzetként már csak foszlányaiban viselkedő ország, ha szintén sokoldalú nemzetépítésbe kezd. A z egyetemalapítás, vagyis az, hogy a jövő, az elkövetkezendő évtizedek számára kiművelt emberfőket képezzenek, akik más szellemiséget képviselnek, mint a szoci­ alizmus évtizedei alatt képzett fiatalok, lehetett a miniszterelnök gondolkodásának lényege, ami rendkívül távlatos gondolkodást sejtet. Vajon reális célkitűzés volt ennek a megkísérlései - Ez a gondolatvilág mély áramokat szólított meg, tehát olyan folyama­ tokra m utatott rá, amik rejtőző örvénylésként mindig is jelen voltak, a tár­ sadalomban. Még erőteljesebben kifejezve: inkább aktivált olyan felismeré­ seket és törekvéseket, amik búvópatakokként már valahol jelen voltak, és munkáltak. H a ma Európa legjobb nyugati egyetemeire elmegyünk, egyre inkább azt érzékelhetjük, hogy a tudományos gondolkodás klasszikus kohó­ ja, az universitas m ára úgyszólván kivétel nélkül egyfajta felső szintű techni­ kusképzéssé lett. A m it tanítanak - tudásként, leginkább eljárásmódként, vagyis adott szerkezetben felmerülhető kérdésre a válaszadás know-how-ja­ ként -, az nem is a történelemből szervesen alakult ki, hanem valahol, vala­ kik, vagyis társadalomtervező elődök által már elvégzett tudatos kalkulá­ ciók, és azokból kifejlesztett alkalmazások csupasz termékei. A modern glo­ balizálódó világ anélkül fogadja be ezeket a kereteket, hogy bármiképpen is újragondolná, te h á t további mozgatókként technikusokat, úgyszólván vég­ rehajtókat nevelnek a már kialakított struktúrákhoz ahelyett, hogy egyide­ jűleg olyan szakembereket is képeznének, akik e drámai gyorsasággal válto­ zó, globális faluvá növekvő, döbbenetes megválaszolatlanságú alapkérdések és válaszutak e lő tt álló világban magukat a struktúrákat kritikusan újragon­ dolhatnák, n etán újraalkothatnák. Ha például szemügyre vesszük a modern respublikánus eszmét, vagy tüzetesen megvizsgáljuk a világszerte uralkodó 224 �DR. VARGA CSABA liberalizmust, aziránt érdeklődve, hogy milyen emberkép, és miféle antropo­ lógiai előfeltevés áll mögötte, leginkább tudományosan megválaszolatlan kérdésekre bukkanunk. A francia forradalom nyomán az utóbbi két évszá­ zad vajúdásából létrejött egy „szép új világ”, amit kész adottságként keze­ lünk, ahelyett, hogy a jelenkori történelmünk színpadára lépő új generációk felelősen birtokba vennék azt, vagyis kritikus tudatossággal viszonyulnának bármiféle készen kapotthoz. A katolikus válasz folyton visszakérdez, a keresztény hagyományok sze­ rinti tudományművelés újból feltesz visszatérő kérdéseket - teológiai alapo­ zással, morális igényeinken átszűrve, a jövő iránt vallott felelősséggel. M a­ gyarországon két vesztes világháború és fél évszázadnyi szovjet megszállás után - ami generációk életét szakította el egy békésebb, organikusabb or­ szágépítés lehetőségétől - nem egyszerűen az ország dolgait kellett rendezni, hanem egyidejűleg újra is gondolni Magyarországnak mind közép- és ke­ let-európai összefüggésben, mind a nyugat-európai világban, az önmagában is súlyos kérdésektől terhes Európai Unióban és az atlanti térfélben betöl­ tött és betöltendő helyét és szerepét. Ma is stratégiai döntések tömegére van szükség, és tény, hogy katolikus egyetemünk felállása évezredes művelésű tudományt és világképet, hagyományrendszert hozott vissza, az új alapítás tényénél fogva pedig különösebb ellenállás nélkül magunk mögött hagyhat­ tunk olyan ballasztokat, amelyekkel az állami egyetemek folyamatosan küszködnek, éppen múltbéli folyamatosságuk okából. - Ezeket a gondolatokat hogyan lehetett elfogadtatni a rendszerváltozást követő években a Katolikus Egyház vezetésével? Ok milyen értelemben voltak partnerek, mennyiben voltak esetleg bátortalanok, éltek-e még bennük a régi, rossz reflexek? - A remények és várakozások nagyobbak voltak, m int a közvetlen meg­ valósulások. Az Egyház ugyanabból a szocializmusból érkezett frissebb leve­ gőre, megnyomoríttatva, csaknem az ókereszténység szintjére szoríttatva vissza. Munkatársakban pedig az Egyház változatlanul szegény: olyan sze­ mélyi erőkkel építkezik, amilyenek a rendelkezésére állanak, tehát saját közeljövőbeni szükségletéhez m érten is még felépítetlen a háttere. Saját kö­ 225 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE rülményeinél fogva ezért érthetően óvatos, lépésről lépésre építkezik. Ehhez képest mi, egy új kormányzat, tömegerők, a katolikus egyetemi gondolat szinte berobbant az életébe. A történelem nek mégis olyan vallomással tar­ tozunk, hogy - főként eleinte, a hősi időkben - bámulatos rugalmassággal, a jövő biztos megsejtésével, szükségleteinek lehető előrelátásával és biztosítá­ sával működtek közre e közössé lett törekvés valóra váltásában. - Hogyan tud az egyetemi képzés minél intenzívebben és hatékonyabban részt venni az Európában meggyökeresedett hegemén szellemi áramlatok vissza­ fordításában, kompenzálásában, visszatalálva azokhoz az értékekhez, amelyek képviseletének szerves fejlődése a XX. század során többszörösen megbicsaklott? - Hadd válaszoljak technikai megközelítésben, és ebből majd kibomlik egy teljesebb válasz. Amikor a már létrejött katolikus egyetem jogi karának megalapításáról volt szó - s ez az Antall-kormány utáni évben történt - , tű­ nődnünk kellett azon, hogy gyakorlatában, kurrikuláris felépülésében mit jelent egy katolikus jogászképzés. Válaszunk nyilvánvalóan tapogatózó, és ennyiben bizonytalan volt, ám utóbb ez nagy bizonyosságba torkollott. Kiin­ dulópontunkat az az elhatározás képezte, hogy semmivel sem lehetünk alábbvalóak a legjobbként tisztelt hazai jogászképzési intézményeknél, teh át szakmai szinten, elmélyültségben, igényességben m inden szinten és vonatkozásban tudnunk kell nyújtani, amit a többiek. Nos, ezen felül pró­ báltuk feltárni azokat a többletterületeket, amelyekben a katolicizmus, teh át két évezredes m últunk, benne egy roppant szerteágazó és a klasszikus antikvitás bölcsességét is magába olvasztó humán gondolkodás és tapaszta­ lat szintetizálódott. A m it ilyenekként akkoriban megtaláltunk - bár a külső konformizmusok kényszere következtében ma már nem feltétlenül köve­ tünk - , az a jog és egyes szomszédterületeinek kapcsolata: jog és filozófia, jog és erkölcs, jog és teológia, jog és gazdaság, jog és nyelv, jog és kommuniká­ ció, jog és kultúra (és így tovább), amelyekhez nálunk, az induló jogászkép­ zésben melléktárgyak sora járult. Ezzel érdekes kísérletet hajtottunk végre, hiszen a jogász számára az európai kontinensen kétségbevonhatatlan kiin­ dulópontként jelenik meg a jog szövege, ugyanakkor azonban az a közeg, amiben és amire ezt alkalmazza, egy élő, mozgásban lévő, változó kihívások 226 �DR. VARGA CSABA közt a maga emberségét és esendőségét egyaránt megélő társadalom. Rá­ adásul ő maga is, akinek kezében a törvénykönyv van (hogy a jog normatív várakozásait a mindenkori jelen feszültségében konkretizálja), élő, felelős, saját hittel és moralitással, küldetéssel és jogászi éthosszal bíró emberi lény. A felmerülő válaszok tehát lényegesen bonyolultabbak, személyesebbek és konkrétabbak annál, semmint hogy puszta logikai következés értelmében a jog mechanikusan adódó válaszai lehetnének. A mi próbálkozásunk ezért ilyen irányokból próbált kiindulni, a jog helyét, forrásvidékét, ösztönző kö­ zegét szociális és emberi gyökereiben, kulturális, gazdasági és politikai intéz­ ményesedéseiben is nyomon követve és kutatva. Voltaképpen ez is olyan pont, ahol mi tényleg nagyon korszerűek voltunk. Mert a XX. század utolsó harmadától a nagy nemzetközi jogtudományi áramlatok valóban egyre in­ kább ezekre koncentrálnak, a nagy társadalmi totalitásra, újrafogalmazva a társadalmi összesség, s benne a jog, mint sajátos komplexum kapcsolatát is. A másik oldalról viszont a felsőoktatási rendszer egészéért felelős kor­ mányzati oldal óhatatlanul egyneműsít. így egyfelől első éveinkben hitünk és reményeink szerint valóban a magyarországi jogászképzés legjobb színvo­ nalán nyújtottunk elmélyedést azokban a tárgyakban és ismeretekben, amelyek minden jogi kartól elvárhatók, és ezen felül hallgatóinkat igenis megterheltük idegen nyelvekkel, rengeteg olvasmánnyal és kiegészítő kollé­ giummal. Ámde időközben és másfelől a magyar oktatási rendszer szép las­ san egységesült - úgyszólván az összes egymást váltó kormányzat ilyen irány­ ba hatott - , és ma már ezek a különbségek sajnos nem oly markánsak. - Tehát milyen szellemit fiatalokat akar a társadalom számára kibocsátani ez a kar? Tíz év elteltével mennyiben láthatjuk megvalósultnak a kezdeti célokat1 - Nagyon nehéz programszerűen válaszolni, ugyanakkor a nagy trendek azért mégis kialakultak. Ha a kérdés gyökerére gondolok, akkor emlé­ kez (tét) nünk kell arra, hogy a mai szerzetesi iskolák - akár Pannonhalma, akár a többi katolikus intézmény lebegjen is szemünk előtt - nem hasonlít­ hatók a békebeli idők által fémjelzett állapotokhoz, amikor egy katolikus (egyéb felekezeti és állami) országos népiskolai hálózatra ráépülve m űkö­ dött az oktatás; kialakult csatornákon keresztül szocializálódtak a gyerekek; 227 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE és ezért az elmúlt kor közép- és felsőfokú oktatási intézményei valóban opti­ mum-szinten tudtak teljesíteni. Ehhez képest ma össze-vissza válogatással, vagy éppen válogatatlanul, óhatatlanul a teljes társadalmi keresztmetszetet tükröző gyermekanyaggal foglalkoznak. Nyilván a mi élményünk is hasonló. Egyidejűleg azonban pozitív tapasztalat, egyenesen élményszerű, hogy közel négyezer hallgatónk közül immár milyen természetes sokaságot képez­ nek azok, akiket végig egymásba fonódó katolikus intézmények bocsátanak ki, és hogy sokuk —szemben saját generációnkkal vagy gyermekeinkével mennyire otthonosan hozza magával a keresztény légkört, és igényli itteni folytatását. Sokszor egyenesen elégedetlenek annak nálunk megtapasztalt intenzitásának viszonylagos gyengesége okán. Itt már persze kevésbé teljes évfolyamokra, m int inkább csak szűkebb csoportok benyomására gondolha­ tunk. Úgy érzem, hogy a katolicizmus ügye még folyvást nagy kihívások előtt áll. Nekünk is, m int bármely generációnak, újból rá kell jönnie, hogy a tö r­ ténelem semmit sem ad ingyen. M indenért meg kell harcolni. így nézve, egészében véve talán elértük azt, amit optimálisan a saját erőnkkel elér­ hettünk. Amikor újként, katolikus egyetemként megalakultunk, meg kellett küzdenünk azért, hogy betagozódjunk a Katolikus Egyház világméretekben felépült intézményi rendszerébe, szellemi műhelyeinek, intellektuális arcu­ latának a struktúrájába, feltérképezve, hogy a világ katolikus elhivatottságú szakmaisága jelenleg hol tart, milyen intézményei, szervezetei, fórumai van­ nak, így egyebek közt könyvtárunkat hogyan tudjuk úgy felépíteni, hogy abban a keresztény hagyományok is valóban méltón, és elérhető teljesség­ ben képviseltek legyenek. Iszonyatosan nehéz feladat. Talán az is elmond­ ható, hogy ebben vagyunk a legdeficitesebbek. Ha azt kérdeznők, vajon ko­ rábban is művelt nemzetközi szakmai kapcsolatrendszereinken túl egyidejű­ leg egy ilyen többletvállalást és fundamentális értékközösséget is feltételező szakmai nemzetközi közösség tagjainak is érezhetjük-e magunkat, úgy azt kellene válaszolnunk: szeretnénk, de még nem biztos, hogy elérkeztünk ide, sőt inkább a kezdeteknél tartunk, és feltehető, hogy éppen ez lesz a mostani második évtized alapvető feladata. Hiszen az első évtizedet erőteljesen le­ foglalták a felépülés, fenntarthatóság és akkreditáció, azaz a megnyugtató 228 �DR. VARGA CSABA színvonalú oktatás kiépítésének intézményi gondjai, adminisztrációs és egyéb formáinak a kialakítása. Ami nem jöhetett még valóban létre, az az, hogy megkíséreljük arra használni a katolikus egyetemet, amire hosszú távú többletfeladatként az valóban való. Elsődleges kérdés persze, hogy mire is van az Egyháznak szüksége. Annyit mindenesetre bizton láthatunk, hogy a közéletiségnek, a jog határ­ területeinek, lényegének, elhivatottságának, jogosító alapjainak és korlátainak hallatlanul fontos kérdései várnak megvitatásra. Olyan drámai kérdések, amelyek megoldást igényelnek nem csupán Magyarországon, de az egész világon. Ebből még keveset teljesítettünk. Kevés ilyen vitát ösztö­ nöztünk, kevés nemzetközi megvitatásban vettünk részt. Nem kell feltétle­ nül rosszul éreznünk magunkat, hogy még csak o tt tartunk, ahol, de lát­ nunk kell, hogy milyen irányban kell hamarosan továbblépnünk. Tőlünk kikerült azon hallgatóink, akik a hit, a családi háttér eddigi gya­ korló vallásosságának talaján továbbmozdulva, vagy akár pusztán megérintettként valóban azonosultak értékeinkkel, most már a keresztény hagyo­ mány talaján maguk is fundamentális kérdésekkel kezdenek el foglalkozni (legyenek azok a társadalom vagy szakmájuk alapvető gondjai), és ezzel immár megtöbbszörözik ezt az elköteleződést. Azt hiszem, ők azok, akik okán kiváltképpen érdemes volt ezt az egyetemet létrehoznunk - azért, hogy a folyamatosan meghozandó nagy stratégiai döntésekben, ezek m in­ dennapi előkészítésében, tehát a világban elfoglalt helyünk és a világunk által elfoglalt hely kritikai újragondolásában alkotó módon, a közös hagyo­ mány talaján részt vehessenek. Ok ebben talán már több szellemi muníció­ val, többletfelelősséggel és értékvállalással vesznek majd részt, mint esetleg az egyébként kiváló számos hazai társegyetem végzettjei. - A z innen kirajzó fiatalok el tudják foglalni a társadalomban azokat a pozí­ ciókat, ahonnan a világon változtatni lehet? Van-e arról valamifajta visszajelzés vagy kimutatás, hogy az elmúlt tíz évben ez miképpen alakult, mondjuk más egye­ temekhez képest? - Nem tudok arról, hogy lenne ilyen felmérés. Mulasztásunk esetleg, hogy nem alakult még ki régi hallgatóink elhelyezkedése és pályafutása nyo­ 229 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mon követésének a formája, a visszajelzés intézményes csatornáinak rend­ szere. A visszajelzések ezért még inkább impresszívek, élményszintűek. Habár visszatérően, mégis alapjában véletlenszerű találkozások eredménye­ ként találkozunk velük. De javarészt pozitívak. Eszerint legjobb diákjaink tényleg a legjobbak lesznek valahol - ElJ-kormányzatban Brüsszelben, kül­ földi és magyar egyetemeken, országos, központi vagy vidéki szerveknél -, ahol ki tudják harcolni maguknak pozícióikat. Nem olyan leegyszerűsítésre gondolok, hogy a katolicizmus eleve valami beépülő többletminőséget ered­ ményezne, m int ahogyan a sztálini időkben oly szépen nyugtattak meg ben­ nünket arról, hogy a kommunisták állítólag különleges anyagból vannak gyúrva. Nos, nem hiszem, hogy ilyen laboratóriumi úton kim utatható és fel­ ismerhető külső jegyekkel rendelkeznénk, de abban hiszek, hogy még a leg­ szűkebb szakmai kommunikációban is közösségünkből az emberi teljesség igénye feltétlenül ki- és átsugárzik. - Hisz abban, hogy Európa visszatalál a keresztény értékrend dominanciájához? - Roppant nehéz lenne egy tagadó válasz feltételezése —függetlenül attól, hogy a gyakorlati életben a „mindig”, vagy a „soha” abszolutizmusa ke­ rülendő. A globalizmus egyfajta egyneműsödést jelent, egy többnyire azonosítatlan centrum ból kiinduló homogenizáló szemlélet kisugárzását, amit a pénzügyi és gazdasági nagyszervezetek világa s a kozmopolitizmus belső erői nyilvánvalóan kíméletlenül ki is kényszerítenek. Ebben a kereszténységnek közvetlenül nincsen túl sok keresnivalója. Inkább mindezek előfeltételezettsége, járulékai és kísérő jelenségei érintik - gyakran negative - a keresz­ ténység lényegi tanítását. Ugyanúgy, ahogyan a bennünket körülvevő bio­ szférában a növény- és állatvilág genetikus sokszínűségének megőrzése is ma már probléma, szerencsénkre hum án világunkban is egyre több intézményes gondoskodással találkozunk arra nézve, hogy a világnak különösségekben megnyilatkozó egyetemessége, vagyis az emberi civilizációk sokasága, kulturformáinak változatossága fennmaradjon. Félelemből, aggodalomból, vagy egyszerűen gondoskodásból, a globalizáció motorjaként működő atlan­ ti világ is elkezdett már józanul eltűnődni afelett, vajon tudunk-e még to­ vább fejlődni. Az ehhez hasonló gondolatok rögvest a maguk ellenpontját is 230 �DR. VARGA CSABA létrehozzák, az utódainkért, a jövendő világ életlehetőségeiért való felelős­ ség gondolatát visszhangozva. Nos, ez az a pont, amelynél leginkább érzem, hogy a katolicizmusnak stratégiai tartalékai vannak. Mert múlt nélkül nem lehet előrerohanni. Az individualista, és ezért mára jórészt atomizált önér­ vényesítő egyedekre szétszakadt társadalmakban bármiféle teljességben, to­ talitásban, világkörnyezetben történő gondolkodás immár óhatatlanul meg­ fogalmaztat aggodalmas gondolatokat is. És bitem szerint ez a kétezer éves, öröklött és művelt tudásunk, pátoszunk, erkölcsi felelősségünk bőven tar­ togat olyasmit, amire bátran hagyatkozhatunk. A reálpolitikában például azt, ami a mai Európai Unióban jórészt brüsszeli műhelyekben zajlik, tisztelettel tudomásul kell vennünk: ilyenek vagyunk, jelenleg ez Európa. De nem hiszem, hogy Európa örökké ilyen maradna. Túl sok benne a fedezetlen mozgás, elhatározás, új nekiszánás. Ami nem élettapasztalatból való, hanem egy tetszőlegesen alakítható intellektualitásnak a logikumából levont. Szakmai szemmel nézve az Európai Unió előrerohanását, furcsa dolgoknak lehetünk tanúi, amelyekre éppen mi joggal lehetünk érzékenyek. Hiszen megtanultuk túlélni a sztálinizmust, a mai civilizátorok apáinak lassan enyhített diktatúráját. Meggyűlöltük a voluntarizmust, azt, hogy erőközpontokba gyűlt emberek elhatároznak valamit, és egy fejlett erőszakapparátus birtokában kíméletlenül végre is hajtják. Mert ez és ilyen volt a szovjet rezsim akkoriban. Most pedig a globalizmus jegyében találkozunk egy újfajta ahistorizmussal, a történelmi szemlélet teljes hiányával. Az Európai Unió képében találkozunk egy roppant fejlett technikai voluntarizmussal - munkaszervezéstől a fogyasztóvédelemig, közjogi intézményesedéstől a jogegységesítésig - , pedig a klasszi­ kus jogszociológiából (akár a nemzetköziből, akár közvetlen hazai előzmé­ nyünkből) tudhatnék: csakis a jog bármiféle mozgása mögötti, szervesülésre képes társadalmi mozgások tudnak összegződni valóságos társadalmi előre­ haladássá; tehát csakis egy társadalmi összfolyamatban szervesülő, követke­ zésképpen a jog eszközeivel csupán szimbolikusan megerősíthető egyébkénti társadalmi összmozgás tud valóságos előrelépést megvalósítani. Természeti tartalékaink folyamatosan merülnek ki a Földön. Nem ki­ zárt, hogy mostanság tündöklő eufóriáink ellenére - hiszen a nyugati civili­ záció kétség kívül félelmetes sikereket ért el - szerényebb korszakok is fog­ 231 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nak hamarosan ránk köszönteni, amiként talán civilizációs ütközések ki nem zárható lehetősége is előállíthat majd olyan helyzeteket, amelyek újból és nyomatékosan döbbenthetnek rá helyzetünk eredendő sérülékenységére. Az az igény, hogy a keresztény hagyomány újra megfogalmazásra kerül­ jön, Európa önazonosságának el nem hanyagolható jegyeként, ezért hama­ rosan újra napirendre kerülhet. Akár csak a magyarság érzelmi és sorsközös­ ségbe vonása lehetőségét felvillantó közelmúltbeli népszavazás kudarcát, az európai Alkotmány tudatos kiüresítését is leginkább egy egyedi fogyasztókra meztelenített világ látleletének tekinthetjük. Jövőbeli kataklizmák és trau­ mák újragondolásra késztethetnek majd. Hiszen Európa erőssége csakis önmagában, azaz a múltból merítkező jelen lehetőségek kiaknázásában rej­ lik. Kizárólag önmagából tud építkezni. Másként, de nagyon egyszerűen kifejezve: elengedhetetlen, hogy Európa Európának megmaradjon. Ahhoz, hogy ne váljék egyszerűen piacává és ezzel prédájává annak, amit ma Ame­ rikának vagy éppen globalizációs erőfölénynek nevezünk, Európának való­ ban európaivá kell lennie. Vannak tehát dolgaink. S ha ezeket tesszük, úgy ez hosszú távon bizo­ nyosan megtenni majd a maga gyümölcsét. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 232 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Zlinszky János �Ha mi elveszünk, az szegényebbé tenné a világot B eszélg etés D r . Z linszky J á n o s s a l * —Hogyan, milyen körülmények között született meg az ötlet 1994-ben, hogy egy katolikus jogi kart kell alapítani, és hogyan zajlott az ötlet kivitelezése, a kar megszervezése? - Lényegében már akkor megvolt az ötlet, amikor a katolikus egyetemet létrehozták bölcsészkarral és teológiai karral, tehát eldőlt az, hogy a teológia nem megy vissza az ELTE keretébe és nem abból lesz újra Pázmány Egyetem. A két kar helyett akkor már harmadik karban is gondolkodtak, és ennek az alapításáról folytak is 1992-től 1994-ig elszórtan tárgyalások, de nem ju to t­ tak vele ötről hatra. 1994-ben a választások elvesztése a jobboldalt megle­ hetősen sokkszerűen érte, és rájöttek arra, hogy a közéleti emberek képzése fontos lenne, legalább annyira, m int a tanároké a katolikus iskolákban. 1994 nyarán rendezték az esztergomi egyházmegyei zsinatot, amin én dele­ gátus voltam, és azon is felmerült, hogy ezt a bizonyos harmadik kart, a jogi kart jó lenne megszervezni. Akkor még Paskai László volt a prímás-érsek, aki megkérdezte, vállalnám-e a koncepció kidolgozásának feladatát. Erede­ tileg az volt az elképzelés, hogy a bölcsészkar keretén belül egy jogi intézetet hoznak létre úgy, ahogy a miskolci kar is indult annak idején. 1994 őszére ki­ dolgoztam a koncepciót, milyen helyigénye lenne a karnak, első nekifutásra kik lehetnének a tanárok. Létrehoztunk egy ötfős szervezőbizottságot, amelyben benne volt későbbi rektorunk, Erdő Péter, jelenlegi bíboros-prí­ * Egyetemi tanár, a PPKE-JÁK alapító dékánja (1995-2000), a Jogtörténeti Intézet vezetője (1995-2001), a Római Jogi Tanszék vezetője (1995-2001), professor emeritus (2004—) 235 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE más, Jobbágyi Gábor tanár úr, Tersztyánszkyné Vasadi Éva és Varga Csaba professzor úr. - Hogyan lehetett egy egyelőre még csak képzeletben létező, az élő oktatási hagyományoktól eltérő igényű, katolikus jogi kar számára oktatókat toborozni, mindenféle anyagi támogatás nélkül jogi kart szervezni? - Az említett bizottság tagjaival kezdtük el együtt, egy előre kidolgozott m enetben, nagyrészt az Alkotmánybíróságon összeszedni, hogy kikről is lehetne szó, mint leendő oktatókról. Amikor a megbízást megkaptam ennek a bizottságnak a megszervezésére, akkor még alkotmánybíró is voltam, és még tanítottam is Miskolcon. Az alkotmánybírák között többen is voltak, akik egy katolikus fakultás alakításának fontosságát átlátták, és az oktatást is vállalták, m ondhatni, az Alkotmánybíróság az alakuláskor elvállalta a patronálást, rám bízva, hogy e többletfeladatot hogyan oldom meg. Mikor a kar ténylegesen megalakult, és az én dékáni megbízatásom is szóba jött, föl­ vetődött az a kérdés, hogy az alkotmánybíró tisztségével ez nem ütközik-e, nincs-e összeférhetetlenség, hiszen az alkotmánybíró nem folytathat kereső foglalkozást oktatáson és szerzői m unkán kívül, és nem vállalhat állami tisztséget vagy megbízatást. Abban m aradtunk, hogy oktatni oktathatnék ugyan, de hogy ne legyen keveredés a dologból, ameddig én alkotmánybíró voltam, addig az itteni tevékenységemért, sem mint tanár, sem mint dékán nem vettem föl semmiféle pénzt, se tiszteletdíjat, se költségtérítést. Ez így nem minősülhetett kereső foglalkozásnak, amit az alkotmánybírósági tör­ vény kizár. Az Alkotmánybíróság teljes ülésen hozott arról egy határozatot, hogy ilyen feltételek m ellett úgy tekinti, hogy a törvény összeférhetetlenségi passzusai rám így nem vonatkoznak, mert a katolikus egyetem kara választja a dékánt, nincs szükség még állami jóváhagyásra sem, tehát egyik irányú összeférhetetlenség sem állt fenn. Saját lakásunkon is történtek bizonyos előkészületek, az egymást nem ismerő professzorokat ádventben szombatonként, vasárnaponként négy-, ötfős csoportokban összehívtuk, hogy a testület kicsit összeforrjon és össze­ ismerkedjék. A dventi puncs mellett beszélgettünk. 236 �DR. ZLINSZKY JÁNOS Addigra, októberre már előzetesen kiderült, hogy kiket érdemes meg­ szólítani, megírtuk a leveleket, és azt láttuk, hogy váratlanul nagy körben találkozott megértéssel az ötlet. A november második felében m egtartott első alakuló ülésen nagyrészt összeállt a tanári karnak nem csak az a része, ami az első évre volt szükséges, hanem a teljes vertikum, tehát a tanítandó főtárgyakra volt elegendő megfelelő jelölt. - Milyen szempontból kívánt az induló kar mást nyújtani, mint a többiek? Mennyire erőteljesen jelentkezett ez az eltérés már a kezdeti koncepció kialakítósakor? - Ki kellett dolgozni, hogy milyenek legyenek a súlypontok, mi az, amit nem tartunk fontosnak, mi az, amit a többiekhez képest jelentősnek ta r­ tunk. Akkoriban az érvényes felsőoktatási törvény szerint egy létező nem ál­ lami egyetem új kart csak bejelenteni tartozott, nem kellett engedély hozzá, és lényegében „házon belül” dőlhetett el, hogy mit tartunk szükségesnek ta ­ nítani, hogy csak azt a minimumot nyújtsuk, amiben a jogi diplomákban egyeznek a többi karok, vagy annál többet, mást. Nekünk eleve az volt az el­ képzelésünk, hogy többet szeretnénk nyújtani, mint a többiek, mert ha már kevesen vannak a keresztény szellemű közéleti emberek, akkor legalább le­ gyenek jól felvértezve. Kifejezetten súlyt kívántunk fektetni az alapozó tá r­ gyakra, tehát a történeti, elméleti tárgyakra, be akartuk vezetni kötelezőn a kánonjogot, m int ahogy az a korábbi Pázmány Egyetemen, a régi karon is volt. A gazdasági és társadalmi élet igényeit figyelembe véve erősebb közgazdasági képzésre és erősebb nemzetközi jogi irányultságra gondoltunk - a fő jogi tárgyak mellett - , és néhány olyan praktikus tárgyból szigorlat beve­ zetésére, amelyekről akkor már látszott, hogy fontosak lesznek - így például nagyobb súlyt akartunk adni a pénzügyi jognak, a versenyjognak, a környe­ zetvédelemnek. Amellett a gimnáziumból kikerülő ifjúság akkori hiányossá­ gait érezve, bizonyos, általában jogászoknak szükséges alapokat is akartunk adni a filozófián belül, ismeretelméletet, logikát, kommunikációs ismerete­ ket, retorikát, stilisztikát. 237 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - A Pázmány egyetem, és ezen belül a jogi kar milyen egyfelől jogi, másfelől szellemi folyamatosságot képvisel az 1635-ben Pázmány Péter által alapított egyetemmel? - Intézményi kontinuitása csak a teológiai karunknak van, a jogi kar jogutódja a volt királyi, most állami ELTE. A teológiai kar abból kivált 1950-ben, és főiskola lett, később már Pázmány néven, és utána a katoli­ kus egyetemre került át. Ez az intézményi oldala a kérdésnek. A szellemi kontinuitásról: Pázmány Péter katolikus egyetemet alapított, és azt a jezsuitákra bízta. Egy katolikus, bár több vallásű magyar királyságon belül oktattak, tehát az, hogy keresztény legyen az egyetem, nem volt kérdéses. Ez a jellege m egm aradt a későbbi királyi tudományegyetemnek is. Érdekes, hogy Európában ritka az olyan egyetem, amelyik teológiai doktorátust világi egyetemen a d h ato tt, de a háború előtti egyetem ezt tette, mert két karon tanított kánonjogot, a jogi karnak és a teológiai karnak is volt kánonjogi tanszéke. Persze ez 1948-ban megszűnt, de mi visszahoztuk, működik a kánonjogi továbbképző intézetünk. Tehát az egyetem ismét megkapta ezt a jogot, és később megkapta a pápai egyetem rangját is, ami­ vel persze csak szellemiségében utódja a régi Pázmánynak, mert az nem pápai, hanem királyi egyetem volt. - Mit jelent pontosan, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pápai alapítású? - Az ősi középkori felfogás szerint a tudományok egyetemének szuvere­ nitása volt, tehát olyan uralkodó alapíthatta csupán, aki a többi uralkodó fölött állt. Ez a kezdeti időkben a császár vagy a pápa volt, így voltak pápai és császári egyetemek. A bolognai például császári, a párizsi pápai egyetem volt. Azok a királyok, akik a császártól független szuverenitást igényeltek maguknak, ennek egyik jeleként maguk is alapítottak egyetemet. így jött létre a krakkói, a prágai, vagy annak idején a bécsi egyetem. Tehát az egye­ temnek a szuverenitást valamely szuveréntől kellett kapnia, és úgy gyako­ rolnia a saját polgárai fölött. Az egyetemi polgárra nézve a városi hatóság­ nak nem volt joghatósága, csak magának az egyetemnek. Ma is így van ez, 238 �DR. ZLINSZKY JANOS az igazi egyetemeknek vagy egy állam, vagy az Egyház adja az autonómiáját. Az egyházi jogban szerepel, hogy milyen feltételekkel lehet egy egyetem az Egyház által elismert vagy alapított egyetem. Szükséges, hogy oktatóinak többsége katolikus legyen, hogy elismerje a tudományok terén a katolikus szellemiséget, hogy legyen teológiai fakultása, és így tovább. A mi pápai elis­ merésünk, az ezt tanúsító oklevél kiadása azt jelentette, hogy a pápai állam­ ban az erre illetékes vatikáni szervek a Pázmány Egyetem kapcsán elismer­ ték, hogy megvan mindazon adottsága, ami egy katolikus egyetem számára szükséges, és ezért erről kiadtak egy statútumot. - Miért gondolta azt a szervező bizottság, illetve a Püspöki Konferencia annak idején, hogy katolikus, keresztény szellemiségű jogászképzésre szüksége van a magyar társadalomnak1 Valóban szüksége van rá? Hogyan lehet ezt megvalósítani? - Hogy szükség van rá, az eléggé ugrásszerűen megmutatkozott abban a pillanatban, amikor a rendszerváltás bekövetkezett, mert minden jóindulat mellett is kiderült, hogy a közélet igazgatása és a részvétel az állami életben szaktudást is igényel, és az a szaktudás, amit a szocialista rendszerben adtak, csak igen hézagosán nyújtott ehhez alapot. Ezen túl azonban a jognak feltét­ lenül van tartalmi erkölcsisége is. Ez az Alkotmányban ugyan 1989. októbe­ re óta benne van, tehát a mi Alkotmányunk emberi jogokra és az állami fel­ adatokra erkölcsileg is ráépülő törvény, de ennek a gyakorlati megvalósítá­ sához számos, korábban képzett jogásznál hiányzott az alap. Egyszer hallottam tréfásan mondani, amikor a mi karunk indult, hogy az azért olyan modern szellemű, mert sok öreg professzora van. Ebben volt igazság. Sokan voltunk olyanok, akik még a régi egyetemről hoztunk tapasztalatokat. Tud­ tuk mindannyian, hogy milyen az az egyetem, amit nem szocialista alapokon építenek fel, ahol a jog az elsődleges, és nem az állam. Nem véletlen a névválasztásban észrevehető különbség sem, nálunk jog- és államtudományi, és nem állam- és jogtudományi kar van. Azt fejezi ez ki, hogy a jogállam, és nem az államjog az elsődleges. 239 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Mit jelent, illetve hogyan fordítható le, hogyan bontható ki az értelme a kar három jelszavának, a iustum, aequum, salutare так? - Egy nap éppen millió dolgom volt a dékáni irodában, és órára is kellett mennem, amikor Bittsánszky Géza berohant, hogy azonnal mondjak neki egy kari jelm ondatot, mert a zászlóra rá kell írni, anélkül nem tudjuk meg­ rendelni. A latin nyelvű mise prefációjában szerepel a iustum, aequum, salutare, ami azt jelenti, hogy amikor az Úristennek a tiszteletet megadjuk, az méltó és jogos, igazságos és hasznos is. A magyar miseszövegben ez nem így van lefordítva. O tt azt mondják, méltó és igazságos, illő és üdvös. Pedig az illő nem szerepel az eredeti szövegben, a iustum pedig nem igazságos, hanem jogos. Az aequus viszont igazságot jelent, jelenti a méltányosságot, illetőleg az egyenlőséget is, tehát a jogi igazságosság két különböző vetületét. A salutare pedig az, ami üdvös, vagy másképpen hasznos. Ha úgy vesszük, a jognak célja van, a társadalmi élet igazságos rendezése, az igazsá­ gosság fő célja pedig, hogy eredményes és hasznos legyen, ezért választottuk ezt a három jelszót, mely fedi azt a tartalm at, amit egy jogi oktatásban fon­ tosnak tartunk. —A z egyetem 1992-ben Pázmány Péter nevét vette fel. Mi az, amit ez a név­ adás mai szemmel jelképez, és mi az, ami Pázmány Péter egykori munkássága, illetve történelmi szerepe számunkra irány adásként mutathat? - Pázmány olyan időszakban töltötte be a maga püspöki és érseki m éltó­ ságát, a XVI-XVII. század fordulóján, amikor a kiterjedt török uralom és a kettészakadt ország, a reformáció által megosztott társadalomban felemel­ kedésre, keresztény megújulásra, de kifejezett magyar megújulásra is szük­ ség volt, persze az értékek megtartásával. Nagyon harcosan képviselte a magyar klérus érdekeit ott is, ahol az ellentétben állt a Habsburg Birodalo­ méval. О maga —ellenreformációs szellemiségű tanítása mellett is - elfo­ gadta azt а XVI. században és а XVII. század elején Magyarországon, Euró­ pában tulajdonképpen első ízben megfogalmazott nézetet, amely a katolikus valláson kívül más bevett vallásokat is megtart. Ezzel lényegében elfo­ gadta - ha nem is a teljes vallásszabadságot, de - több vallás szabadságát 240 �DR. ZLINSZKY JÁNOS Magyarországon. A magyar fennmaradás és megújulás érdekében egyrészt a katolikus szellemi megújulást is képviselte, másrészt a magyar értékeknek a védelmét ott is, ahol azokat esetleg éppen protestánsok képviselték. Nagyon határozott magyar keresztény álláspontot képviselt, amelynek meghirdetett célja volt az ország egységének a helyreállítása, és megnyomorodott helyzeté­ ből való fölemelése. Ugyan ő ezt már nem élte meg, de a folyamatot ő indí­ totta el. - Hogyan viszonyult az oktatáspolitika a karalapítás ötletéhez? - A minisztérium akkor rögtön bejelentette, hogy támogatást nekünk nem ad, tehát azt csinálunk, amit akarunk. Az akkori miniszter, Fodor Gábor úgy vélte, hogy szerinte nem kell ugyan engedély a kar alapításához, de az oktatáshoz ahhoz már igen. Erre jogalapot nem tudott megnevezni, és balszerencséjére a felsőoktatás és az államigazgatás közötti vitákban akkor alkotmánybírósági illetékesség volt a törvényben kikötve. Körülbelül az Alkotmánybíróság fele vállalkozott arra, hogy ezen a karon tanítani fog, ez jó hátteret adott arra, hogy az állami szervekkel folytatott vitákban esetleg nekünk lesz majd igazunk. Mindamellett igyekeztünk a jogi alapon is meg­ maradni. Ezek az akadályok végül is elhárultak, 1995 tavaszán jelenteni tudtuk, hogy a tanrend is kész van, a tanári kar is kész van, ha akarják, lehet a hallgatókat toborozni, most már csak hely kell ahhoz, hogy taníthassunk. - Milyen tervek születtek a kar elhelyezésével kapcsolatban? Meg lehetett volna szervezni a jogi kart esetleg Esztergomban, amely helyszín a számos egyéb, praktikus előny - és persze hátrány - mellett óriási szellemi, lelki többletet adha­ tott volna, hiszen a katolikus egyetemnek azért talán - legalábbis részben - mégis­ csak az Egyház ősi központjában lett volna a helye? - Piliscsabán, a bölcsészkar területén akkor kevés volt az épület, így oda nem lehetett menni. Az esztergomi érsekség a régi szeminárium épületét, amelyben korábban szovjet kórház volt, az azzal szemben levő épületeket pedig Esztergom városa ajánlotta fel, tehát a Bazilika alatti alagúttal össze­ kötve, a csodálatos tér két oldalán lett volna a kar. Azonban a kivonuló 241 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE szovjet hadsereg olyan állapotban hagyta hátra a szemináriumot, hogy annak csak az állagmegóvása évi 50 millióba került, és biztos, hogy többe került volna az újjáépítése egymilliárdnál. Az Egyház pedig közölte, hogy pénzt az építkezéshez egyelőre nem tud adni, tandíjat szedhetünk, és amit abból ki tudunk gazdálkodni, azt fordíthatjuk ilyen célra. Úgyhogy az esztergomi in­ dulást ez szegte el az elején. Én szívesen vittem volna a kart Esztergomba. Meggyőződésem, ha sikerült volna megépíteni az egyetemvárost a Bazilika két oldalán, akkor az kiváló adottságú és minőségű oktatási intézmény lehe­ te tt volna, és mentes lenne számos olyan hatástól, amivel egy nagyváros óhatatlanul szétszórja a hallgatókat. Jobb egy egyetemet kisebb településen irányítani. Miskolcon láttam, ahol szinte minden hallgatóm kollégista volt, és ha ott voltam, akkor este és reggel is lehetett velük érintkezni, akár este kilenckor a kollégiumban is lehetett beszélgetni. Itt ez képtelenség, mert nem lehet összeszedni az embereket. Esztergomban persze kellett volna sok tanári lakás, nyilván az apparátus egy részének ott kellett volna laknia, kol­ légium kellett volna. Talán érdemes lett volna vállalni a többlet-nehézsége­ ket annak érdekében, hogy abban a spirituális-lelki értelem ben meghatáro­ zó környezetben dolgozhassunk, ahol a magyar állam megalakult, amely a magyar katolicizmus központja. Néhány más felvetődő ötlet mellett a budapesti Szentkirályi utcai épü­ let is fölmerült, amit az állam az Egyháznak vissza akart adni. Ez volt koráb­ ban a Szent István Társulat székháza, amelyet az Antall-kormány még vissza akart váltani privatizált magánnyomdász használójától, és adott neki a mátyásföldi szovjet lakótelepen több egészen szép épületet, cserébe azért, hogy innen vigye el a nyomdáját. Ahogy nálunk a privatizáció lenni szokott, az illető eladta a mátyásföldi épületeit, amelyeket rendbe szedett, a nyomdát pedig eladta egy másik nyomdának a kiköltözési kötelezettség nélkül, és a pénzzel együtt eltávozott hazánkból. Úgyhogy itt maradt nekünk ez az épü­ let, benne a nyomdával, amelynek már nem volt kártalanítása. Neki egy pert lehetett volna legfeljebb a nyakába akasztani, és talán azért is adták oda ezt az épületet a jogászoknak, hogy majd talán ők valahogyan kiveszekszik maguknak. Végül is a nyomdával kapcsolatban sikerült egy áthidaló megol­ dást találni, szakaszosan hajlandó volt az épületből kivonulni, mi pedig elhatároztuk, hogy nem várunk erre, hanem addig a Ménesi úti irgalmas 242 �DR. ZLÍNSZKY JANOS apácáknál tanítunk, ahol az ott megürülő öt vagy hat szobát és az éttermet, amiben az előadásokat tartottuk, éppen akkor hagyta el a végleg PilisCsabára költöző bölcsészkar. Ez szolgált a kar első otthonául. - Elérkezett a nagy pillanat, az első tanév kezdete... - Eredetileg arra gondoltunk, hogy 150-150 hallgatót veszünk fel nap­ pali és levelező tagozatra, főleg azokat, akik más jogi karokon legalább 100 pontot elértek, de nem vették fel őket, illetve azokat, akik egyházi iskolában 4-es vagy 5-ös érettségit tettek, és nem jelentkeztek sehova. Ezeknek hir­ dettük meg a nyáron a felvételt. Mivel igen nagy volt a túljelentkezés, a végén ügy döntöttünk, hogy a létszámot nem 150-ben, hanem 250-250 főben határozzuk meg. így indult el az oktatás 1995 őszén. A Villányi úti Szent Imre plébániatemplomban volt az évnyitó, az oktatás pedig a Ménesi úton. Azok a tan á­ rok, akiknek egyelőre nem volt órájuk, mivel csak első évfolyamot indítot­ tunk, vállalták az elsőéves hallgatók tutorálását. Valóban viszonylag sanya­ rú körülmények között, de rendkívül nagy lelkesedés mellett dolgoztunk. Az első évfolyam annak idején érezte, hogy nem lenne jogászhallgató, ha mi most nem kezdenénk el ezt a műveletet, amiről a minisztérium folyamato­ san igyekezett lebeszélni minket. Abban bíztunk, hogy az egyszer megindí­ tott kerék majd gurulni fog magától is, bizonyos tehetetlenségi nyomatékkai. Nagy szerencsénk volt, hogy a Püspöki Kar rögtön kart alapított, és nem intézetet a bölcsészkaron belül, mert már azon a nyáron megváltoztatták a Mádl-féle felsőoktatási törvényt, és belevették, hogy új kart ezentúl csak engedéllyel lehet alapítani, de ez már ránk akkor nem vonatkozott. Úgy­ hogy az első félévben anyagi támogatás nélkül m űködtünk, tandíjat szedve, ebből valamennyit összespóroltunk arra, hogy a Szentkirályi utcában az első helyiségeket olyan állapotba hozzuk, hogy esetleg a következő évben, ami­ kor már két évfolyam lesz, akkor már át lehessen ide jönni. Egy aránylag nagy bökkenőt kellett átlépni. Amikor Fodor Gábor miniszter 1995. decem ­ berében távozott a kormányból, egyik utolsó döntésével megtiltotta, hogy a következő évi felvételi tájékoztatóba belevegyék a katolikus egyetemet. Utódjának, Magyar Bálintnak hervadhatatlan érdeme, hogy január 1-jén 243 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kezdte meg működését, és január 7-én máris megadta az engedélyt, hogy föl­ vegyenek bennünket a kiadványba. Saját felvételi rendszert alakítottunk ki, írásban és szóban, olyan ponto­ zással, amit a magunk karára találtunk ki, részben a tanulmányi eredményen, részben az érettségin, részben pedig a felvételin írásban és szóban elért ered­ mények alapján, ahol többek között minden igazolt nyelvtudást, minden iga­ zolt hittantanulást - nem csak a katolikust - és a latintudást külön is pontoz­ tuk. Akkor is voltak viták, de azon az állásponton voltunk, hogy a kar ebben autonóm, és az Alkotmánybíróság a vita eldöntésekor igazat is adott nekünk. A többi kérdés azután már nem került az Alkotmánybíróság elé. 1995-96 telén sikerült a nyomdával olyan egyezségre jutni, aminek alap­ ján átadták nekünk az épület Szentkirályi utcai frontján a földszintet és a II. emeletet, valamint a III. emelet egy részét és a 30-as épületet. Minden félév­ ben külön meg kellett komponálni, hogy az építési területet hogy lehet egyez­ tetni az oktatási területtel, és hogy lehessen ehhez annyi helyet összehozni, hogy a tanárok azért dolgozni is tudjanak, és a diákokat is el lehessen helyezni. - Amikor az európai folyamatokra tekintünk, amelyeknek ha nem is elsődle­ ges fontosságú, de mindenesetre jelképerejű eseménye az a tény, hogy az európai Alkotmány-tervezetből kimaradt a kereszténységre való utalás, amikor a végze­ tesnek látszó összeurópai népességfogyás okaira és következményeire gondolunk, felmerülhet az a gondolat bennünk, hogy vajon nem korszerűtlen dolog-e a keresz­ tény értékeket ma a felsőoktatásban, a jogi felsőoktatásban képviselnií Hogyan lehetne ezeket hatékonyan megjeleníteni, illetve van-e valójában jövőkép ez előtt a gondolatrendszer előtt! .Sokan mondják elavultnak a kereszténységet, eszméit pedig múzeumok polcaira, tankönyvek lapjaira száműznék. —Akkor lehetne múzeumba tenni valamit, ha már megvalósult, és utána túlnőttünk rajta, de erről még szó sincsen. Jogrendünk alapja a 15 év alatt gyakorlatilag és lényegében nem módosított magyar Alkotmány, amelynek értékrendje fedi a keresztény közösségi értékrendet. Nyilván a vallási érték­ rend az ember belső lelkiismereti kötelességét tekintve túllép ezen, de a társa­ dalmi értékrend alapjai, a türelem, az együttműködés, a másik emberszámba vétele, az egyenlőség, a szabadság, az emberi méltóság tiszteletben tartása 244 �DR. ZL1NSZKY JÁNOS keresztény értékek, amelyeket az Alkotmány magában foglal, és kötelezőn előír az egész jogrendszerre nézve. Egyelőre ott tartunk, hogy ezt meg kell valósítani, át kell vinni a társadalmi életbe. 15 év alatt nagyon sok minden történt e tekintetben, de sok az is, ami hiányzik, és ami nélkül a jog nem működik. Még a szellemi elitünk sincs feltétlenül azon a szinten, ami az alkot­ mányos értékrend elsajátítását, természetes elfogadását jelentené, nem hogy a széles társadalmi rétegek. A frissen kikerült fiatal jogászok sok szempontból fogékonyabbak a társadalmi élet követelményei és az alkotmányos alapelvek iránt, mint az a középgeneráció, amely ezeket nem tanulta meg. Az egyik oldalon a keresztény értékrendet előírja az Alkotmány. Nem kifejezetten a keresztény értékrendet írja elő, de keresztény értékrendet ír elő, az értékek fedik egymást. Külön fakultatív tantárgyunk is van, mióta rá­ jöttünk arra, hogy érdemes kimutatni, hogy a jogászi etika lényegében leve­ zethető a keresztény etikából, ami egyben a társadalmi etikát is jelenti. A másik oldalon ott a keresztény igazságosság, mint a sarkalatos erények egyi­ ke, minden jogrendszer alapvető követelménye, akár az emberek közötti egyenlőség, az állampolgárok közötti egyenlőség, a joggal szembeni egyenlő esélyek vonatkozásában, akár abban a vonatkozásban, hogy akit saját hibá­ ján kívül a társadalom hátrányos helyzetben talál, azt próbálja felemelni, tehát a méltányosság kérdését tekintve. Ezek az értékek keresztény értékek. A szegényekkel és az elesettekkel való törődés, illetve az emberek közötti különbségeknek legfeljebb a kötelességek vállalásában való érzékeltetése semmi esetre sem csak jogon alapul. Úgy vélem, mindegy, hogyan nevezzük, de a társadalom saját törvényei szerint igényli a keresztény értékrendet. Egyelőre azért sem tudja megvalósítani, mert nem tudja, hogy mi az. Meg kellene tanulni, és utána kivinni a gyakorlatba. Mi erre képezünk, és erre ta­ nítunk szakembereket. - Jogászként nem indul-e hátrányból a versenyben az a diplomás fiatal, aki ezeket az értékeket tartja szem előtt, aki ezek szerint dolgozik, hiszen számos olyan helyzet képzelhető el, amikor egyszerűbb lenne más utat választani? - Egyszer megkérdezte tőlem Miskolcon egy naiv és őszinte tanítvá­ nyom, hogy az én erkölcsi felfogásommal lehet-e a jogi pályán érvényesülni. 245 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE A kkor én egy eléggé sikeres ügyvédi praxis után voltam, és azt mondtam neki, hogy hosszú távon feltétlenül sikerült. Persze, ahogy azt az előbb ecse­ teltem, az Alkotmány előírja azoknak az értékeknek a képviseletét, amelye­ ket a szabadságokban, illetve az alapjogokban megfogalmaz, így hát nincs választásunk. Egy jogász nem m ehet szembe a joggal. A jogásznak nem az a mestersége, hogy a jog kibúvóit a laikusok számára pénzért megismertesse, hanem hogy a jog követelményeit a társadalom javára érvényesítse. És a jog­ ban, a nemzetközi egyezményekben szerepelnek ezek a követelmények. Függetlenül attól, hogy belevettük-e a keresztény gyökereket az európai Alkotmányba, az egyenlőségnek, a szolidaritásnak, a személyes szabadság­ nak és méltóságnak, az együttműködésből adódó előnyök közös elosztásá­ nak az értékei nélkül a társadalom nem funkcionál. Ha kihagyjuk belőle szándékkal ezeket az elveket, akkor előbb vagy utóbb csődbe fog jutni. A jómódú országokban nem csak az általános jólét virágzik, hanem a nyo­ mor is nő, tehát nem igaz az, hogy gazdag országban jobb koldusnak lenni, m int szegény országban vezetőnek. Gazdag országban rossz koldusnak lenni, és minél gazdagabb az ország, sajnos annál több benne a koldus. Kérdés, hogy mi, keresztény értékrendet vallók hol találhatjuk meg h e­ lyünket a politikában. Nem eléggé tudatos bennünk a keresztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvénye­ sülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak je­ lentős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor m ellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjára állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. 246 �DR. ZUNSZKY JÁNOS - A kereszténység is az egyetemességet hirdeti, a nemzeti sajátosságokon felülemelkedve, és más megközelítéssel ugyan, de jelenlegi európai világunk is az egységesülés felé tendál. Hogyan lehet ebben a rendszerben, hierarchiában, ebben az értékrendben megtalálni a nemzeti érdek megfelelő helyét? Hogyan lehet a nemzeti érdekeket az oktatásban képviselni? - A teremtés és a világ, sőt - ha nem akarom kifejezetten keresztény szemlélettel megközelíteni a kérdést - az anyagi világ is egységes, és mégis számtalan színt tartalmaz. Annak ellenére, hogy igen kevés apró építőelemből van felépítve, a variációk száma a létezők bármely rendjében hatalmas, és ma már a tudomány rájött arra, hogy a variációk csökkentése, ha fajok pusztul­ nak el, állatfajok, növények vesznek ki, végső soron kárára válik az egész világnak. Ez a sokféleség önmagában érték. Ez az ember világában is így van. Az egyesült Európa alapszabályzata ennek a sokféleségnek a tudatos elfogadá­ sát és támogatását írja elő úgy, ahogy Svájcban a többségi német nép az abszo­ lút kisebbségben lévő olasz, inkább római maradványú román kisebbséget lel­ kesen támogatja és iskoláztatja, de más hasonló európai kisebbségi rendszerre is igaz mindez. A mi nemzeti színünket ebben a sokféleségben csak mi tudjuk megtartani és kibontakoztatni. Erre szabadságot adnak nekünk. Nem jogot, hanem szabadságot. Ebben szívesen segítenek is nekünk. Az európai jogrend az esetleges támadásokkal szemben védi ezt a szabadságot. De ha nekünk nem kell a szabadság, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem akarunk magyarok lenni, nekünk kényelmesebb a saját nyelvünk és a saját kultúránk helyett valamilyen egyetemes világpolgárságban felolvadni, senki nem fogja ránk kényszeríteni azt, hogy minden áron magyarok legyünk. Van azonban egy világméretű veszély is, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha továbbra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztítjuk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi saját problémánk a nemzetfogyás kérdése. A határainkon túl élő magyar­ ságot ráadásul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, amelyet szomszéda­ ink régóta tudatosan, hatalmi eszközökkel segítettek elő. így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatel­ hajtások a népességben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond 247 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE „biológiai” veszélyek. Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadulásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni vonásaival szemben bizo­ nyos általános, divatos értékeket tukmál ránk. N éha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltósággal és az alapjogokkal. Tehát olyan jellegű uniformizálódás folyik, mely a közép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, m ert a kínálkozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradt­ sággal megtartható kulturális értékektől elfordulnak. Ez megmutatkozik a nyelv vulgarizálódásában, az értékrend megrogyásában, a fogyasztási szoká­ sokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus pél­ dát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a családon belüli, a generációk közti beszélgetéssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyeknek a tudatosí­ tása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. Az európai kis országok között számos olyan van, amely hangsúlyozza nemzeti sajátosságait, például a szlovének, a finnek vagy az írek, és ezzel jól boldogulnak. Ha mi, m int magyarok elveszünk, az is szegényebbé tenné a világot. Azt nem lehet mondani, hogy jogi kötelezettség terhel bennünket nemzeti önazonosságunk megtartására, de talán annyit mondhatunk, hogy a magunk nemzetével szemben bizonyos erkölcsi kötelezettségünk azért van. (A b e szé lg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 248 �Megváltoztatni a világot Be sz é l g e t é s egykori és jel en l eg i h a l l g a t ó k k a l A kar egykorvolt és jelenlegi hallgatóival kerekasztal-beszélgetés került megrendez zésre, amelyen kifejthették véleményüket az intézmény működéséről. Nem első­ sorban az éppen aktuális, gyakorlati jellegű kérdések körül forgott a szó, sokkal inkább a távlatos problémák megvitatása, a kar és az egyetem szellemi alapjai kerültek terítékre, ezúttal hallgatói perspektívából. A beszélgetésben részt vevő - jelenlegi vagy korábban, akár már évekkel ezelőtt végzett —hallgatók ter­ mészetesen nem feltétlenül reprezentálják a kar teljes hallgatóságát, de talán képe­ sek arra, hogy legalább a hasonló kérdésekről gondolkodó réteget megjelenítsék. A beszélgetést Koltay Gábor vezette, ennek szerkesztett szövegét adjuk most közre. A beszélgetésben részt vevők: C h r is t ia n Lá s z l ó (a végzés éve: 2002) D o b o s T ib o r (III. évfolyam) K a t o n a K o l o s (a végzés éve: 2005) KÁPOSZTÁS ÁGNES (a végzés éve: 2005) K o v á c s O rsolya (III. évfolyam) PÜNKÖSTY ANDRÁS (IV. évfolyam) SELYEM-TÓTH SÁNDOR (IV. évfolyam) STÁGEL BENCE (a végzés éve: 2002) S za b ó K r is z t in a (IV. évfolyam) S zelényi S zilvia (IV. évfolyam) S zilágyi P á l (a végzés éve: 2004) TELEKI LÁSZLÓ (IV. évfolyam) TOMASITZ ISTVÁN (a végzés éve: 2002) Za la i P é t e r (III. évfolyam) 249 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Miért a Pázmány? KÁPOSZTÁS ÁGNES - Azt m ondhatom , hogy félig tudatosan választottam, tehát a Pázmány is szerepelt az elképzeléseim között. 18 évesen, a pályaválasztáskor nagyon fontos szempont, hogy az ismerősök mit mondanak. Azt tapasztaltam, hogy akik a Pázmány jogi karára jártak, mindannyian nagyon pozitívan nyilatkoz­ tak az intézményről, szerették az egyetemet, jónak tartották a tanárokat, ní­ vósnak az oktatást és mozgalmasnak a társasági életet. Mindenki, aki ide járt, azt mondta, érdemes megpróbálni, mert nem fogunk csalódni. Pünkösty A n d r á s - A családi neveltetés is predesztinált arra, hogy ha van rá lehetőség, akkor a katolikus egyetemre menjek tovább tanulni. Oda, ahol hasonló gondolkodású emberekkel találkozhatok, ahol közös szemszögből láthatjuk a világot, ezáltal együtt tudunk tovább gondolkodni, és formálni a környeze­ tünket, olyanná, amilyenné mi szeretnénk. C h r is t iá n L á s z l ó - Nagyon örültem annak, hogy ide kerültem. Az első és legkedvesebb meglepetés az volt, hogy az egyetemen és a kollégiumban is mindenhol azt láttam, hogy rengeteg olyan hallgató van, aki nem véletlenül, hanem tuda­ tos választás alapján került ide, nem beszélve arról, hogy sokan jöttek, jöt­ tünk katolikus gimnáziumból. Ez gyorsan kitudódott, és segített abban, hogy összerázódjon a társaság. K o v á c s O rsolya - Szintén egyházi gimnáziumban érettségiztem, számomra egyértelmű volt, hogy a Pázmányra jöjjek. A hozzám hasonlóan gondolkodó ismerőseim nagy része itt tanult, ide jelentkeztek. Sokan egyházi iskolából jöttek a Páz­ mányra, tehát esetükben a keresztény szellemiséget bizonyos mértékig már korábban megalapozták, amit itt, a folytonosságot megőrizve tovább lehet építeni. 250 �HALLGATÓK Za l a i P éter - A világnézeti elkötelezettség nálam is meghatározó volt, ezért írtam be első helyre a Pázmányt a felvételinél. Egy másik ok volt az, hogy a felvé­ teli még a régi, hagyományos módon zajlott, ez volt az egyetlen olyan egye­ tem, ahol volt szóbeli része is a felvételi vizsgának. Elgondolkodtam azon, milyen egyetem az, ahol a leendő jogász a száját nem nyithatja ki, hanem csak egy tesztben kell kitöltenie, bekarikáznia a válaszokat. Ez is egy olyan ok, amiért érdemes volt ide jönni, és máig is azt látom, hogy más egyetemek­ kel szemben itt a legnagyobb a szóbeli vizsgáztatás aránya, ami lényegében a leendő a munkaeszközünket edzi. Pü n k ö sty A n d r á s - A Pázmány felvételi rendszere volt a legjobb akkor, amikor ide jö t­ tünk, az volt a legmegfelelőbb arra, hogy kiszűrjék a jelentkezők közül azt, aki a leginkább alkalmas a jogászi pályára, hiszen ez volt az egyetlen egye­ tem, ahol szóbeli felvételi is volt, ahol az élet legkülönbözőbb területeiről összegyűjtött kérdésekről és témakörökről beszélgetett el a jelentkező a felvételiztető bizottsággal. Ezen keresztül abba is betekintést nyerhettek a bizottság tagjai, hogy elkötelezett-e a felvételiző, mondjuk a keresztény értékrend iránt, van-e erre irányuló érdeklődése. Ügy gondolom nagyon fontos, hogy az egyetem ezt valamennyire láthassa, hiszen ha a katolikus egyetem működésében meg akarja követelni a katolikus értékrend tisztele­ tét, akkor az ide járó diákok jelentős részének valamilyen m értékben elköte­ lezettnek kell lennie ebben az irányban. Az ide járó hallgatóság az, ami leg­ inkább meghatározza az egyetem jellegét. Ha az ide járókat egyáltalán nem érdekli az, hogy az intézmény világnézetileg elkötelezett a katolikus eszmei­ ség mellett, akkor az nem lesz képes küldetését betölteni, nem lesz képes olyan keresztény jogászi réteg, ha úgy tetszik, értelmiség kinevelésére, amelynek tagjai képesek hatni környezetükre, befolyással vannak másokra. D o b o s T ib o r - Akkoriban olvastam Tamási Áron Ábel-trilógiáját, amikor életemben először jöttem be az aulába, és ott, a boltívek alatt eszembe jutott, amit a mű végén az író megfogalmazott: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon 251 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE érezhessük m agunkat benne. Azonnal rájöttem arra, hogy én itt otthon érzem magam, olyan, mintha hazajöttem volna. Nagyon fontos, hogy a diák úgy menjen be az intézménybe, hogy azt a magáénak érzi, úgy érzi, hogy ott szívesen dolgozik, tanul, olyan emberekkel találkozik, akik az ő szellemisé­ gével, értékrendjével egyező véleményen vannak, vagy akikkel esetleg ütköztetni tudja a maga álláspontját. A Pázmány ad egy „szemüveget” a hallgatóknak, egy szemüveget az életről. Ha akarja, a hallgató ezt elfogadja, és felveszi, ha nem, akkor más utat választ. K a t o n a Ko l o s - Egész életem ben büszkén fogom vállalni, hogy annak idején minden szülői, tanári, vagy egyéb ráhatás nélkül kizárólag ezt az egyetlen egyetemet, ezen belül kart jelöltem meg a jelentkezési lapomon. N em tudnám felsorolni az összes jót, amit ettől az intézménytől, közösségtől kaptam. Ez az öt év az egyetemen olyan időszak volt az életemben, amely alatt rengeteg tapaszta­ lattal gazdagodtam, és reményeim szerint a „felnőttség” állapotához is köze­ lebb értem. Tanárok, sőt példaképek, barátságok, barátnők, és természete­ sen az ezzel járó tapasztalatok, mindezekhez fűződő örömök és csalódások sora volt ez az időszak, de mind a pozitív, mind a negatív élmények haszno­ sak, mert nélkülük nem kaphattam volna valós képet a később a külvilág­ ban rám váró körülményekről. Mitől katolikus egy egyetem? K o v á c s O rso lya - Nagyon fontosnak tartom, és ez az egyik nagy előnye a Pázmánynak, hogy akármilyen rendezvényre megyek, ami az értékrendemhez közel áll, biztosan találkozom Pázmányosokkal. Nyáron Kalotaszentkirályon, Erdély­ ben voltam, és rögtön három Pázmányos joghallgató jö tt velem szembe. A fontos közéleti rendezvényeken is mindig vannak Pázmányos joghallgatók, így az ember rögtön könnyen egymásra talál azokkal, akikkel hasonló a gon­ dolkodása. 252 �HALLGATÓK C h r is t iá n Lá sz l ó - Azt gondolom nem is kell ilyen messze menni, hogy ezt lássuk. Ha az ember elmegy itt Budapesten egy templomba, szinte m indenhol találkozik Pázmányosokkal. Nekem először ez meglepő volt, de végül megelégedéssel vettem tudomásul azt, hogy mindenhol ott vannak a Pázmányosok, hogy nem csak nekem fontos az, hogy gyakoroljam a vallásomat, hanem más Päzmányos társaimnak is. Egy másik aspektusa ennek a kérdésnek, hogy ugyan azok is sokan vannak, akik nem úgy gondolkoznak, ahogy mi, akik gyakorol­ juk a vallásunkat és eljárunk templomba, de velük is nagyon kulturáltan tudtuk a nézeteinket ütköztetni, nagy beszélgetéseket, vitákat folytattunk. St á g e l B ence - A Pázmány jogi karának sajátosan kettős küldetése van a magyar fel­ sőoktatási rendszerben. Egyrészt oktatási struktúrájában és az oktatók sze­ mélyes példáján keresztül a jogászi hivatás megalapozását kell nyújtania, másrészt a keresztény örökség letéteményeseként hitbéli és kulturális érté­ keket kell közvetítenie. DOBOS TIBOR - A nyílt napokon általában ez az első kérdés, hogy mennyire katolikus az egyetem, és egyáltalán mit jelent ez az egész. Nehéz kérdés, mert nem mind­ egy, hogy a hallgatók válaszolják meg, vagy a vezetők, a tanulmányi osztály vezetője, a dékán-helyettes, esetleg egy idősebb professzor, aki avatottabb ebben a témában, és aki mindenki számára érthető választ tud adni. Sokan nincsenek tisztában azzal - még az elsős hallgatók közül se, akik beiratkoztak, és már itt vannak - , hogy mit jelent az, hogy katolikus egyetem. S zilá g y i P ál - Szerintem egy katolikus, egyházi fenntartású egyetem számára elen­ gedhetetlen, hogy a katolikus, keresztény szellemiséget hatékonyan képvi­ selje. Nem szeretem az abszolutizálásokat, nem tartanám helyesnek, ha mondjuk azt írnák elő, hogy legyen az oktatók vagy a hallgatók száz száza­ léka katolikus, mert mindenkitől lehet tanulni, olyanokkal is szóba kell állni, olyanokat is be kell fogadni, akik esetleg más állásponton vannak, de 253 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Hallgatók a Pro Facultate-napon (2005) Farsangi összejövetel az elsó's eló'adóban (1999) 254 �HALLGATÓK azért a szellemiségnek mindenképpen tükröződnie kell egy katolikus egyetemnél. Za l a i P éter - Ha például a Jogbölcseleti Tanszéken nem volna olyasvalaki, aki a konzervativizmussal foglalkozik, más pedig a liberalizmussal vagy más esz­ merendszerekkel, akkor szííkebb lenne a mi tanulási lehetőségünk is. Ilyen szempontból hasznos az, hogy az oktatók között vannak más értékrendet képviselők is. S z a b ó K r is z t in a - Szerintem a katolicizmusnak nagyon fontos része a nyitottság. Nem is tudott volna másképp elterjedni annak idején. Fontos, hogy az egyetem összességében a katolicizmust képviselje, de semmiképpen sem szabad nega­ tívan hozzáállnunk a más meggyőződésűekhez. Igenis vitatkozni kell velük, el kell velük beszélgetni, el kell mondani nekik, hogy én miért szeretek egy katolikus közösségbe tartozni, miért szeretek egy katolikus egyetemre járni, így jókat lehet vitatkozni és ezek szerintem nem olyan viták, amelyek elide­ genítik egymástól az embereket, hanem ellenkezőleg, mindenki profitálhat belőlük. Pü n k ö s t y A n d r á s - Nagyon fontos a nyitottság, de ha mi magunkat katolikus egyetem­ ként definiáljuk, akkor ide elsősorban olyan hallgatókat várunk, akik ezt elfogadják, és maguk is vallják, és természetesen másokat is, de nem olyan számban, hogy ez megkérdőjelezze az egyetem katolikus voltát. D o b o s T ibo r - En úgy érzem, hogy hiányzik az, hogy valaki meghatározza, mit is jelent a XXI. század elején az, hogy a Pázmány katolikus egyetem. Mit foglal ez magába? Egy értékrendet takar, egy hallgatói-oktatói kört, egy kisebb-nagyobb csoportot, akik katolikus neveltetésben részesültek? Létezik egy defi­ níció erre az egyetemi statútumban, de a hallgatóknak, a fiataloknak ezt 255 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE senki nem „fordította le” érthető nyelvre úgy, hogy ők is megérthessék, és a mindennapokban alkalmazhassák. T eleki Lá sz l ó - Katolikusnak lenni nem kiváltság. Sokkal inkább felelősség és szolgá­ lat. Embert és intézményt - a megfogható életet és az emberi képzeletet nem szerencsés párhuzamba állítani; temérdek hiba származhat a külön­ böző szinten elhelyezkedő lételemek hanyag összevetéséből. Mégis, mi a fel­ adata a katolikus embernek - és rajta keresztül az általa létesített intéz­ ménynek? Az Egyház társadalmi tanításának és az emberi személy tiszteleté­ nek közvetítése - m inden ember felé. A Duna m entén és a világ minden táján élő összes em ber felé. Hogy mit jelent nekem a katolikus egyetem? Röviden: küzdelmet. Sok-sok küzdelmet. Amit megért és megér nap, mint nap, folyamatosan megvívni. Ká po sztá s Á g n es - A z értékrend és a szellemiség a legfontosabb. Én is csatlakoznék a nyi­ tottságot vallók táborához. Ennek kapcsán fontos, hogy annak, akinek nem volt lehetősége a családján keresztül, vagy máshonnan megismerni a keresz­ tény világkép alapjait, itt lehetősége legyen erre. D o b o s T ib o r - Egy kicsit a tanár-diák viszonyban közelíteném meg a dolgot. Ügy érzem, hogy a tanárokra nagyobb feladat hárul, egy kicsit a nevelő szerepet is be kellene tölteniük, ahhoz, hogy a katolikus jelleg érezhetővé váljon minden hallgató számára. A tanári karunk nagy része úgy gondolja, hogy egy egyetemi hallgatónál már nincs szükség nevelésre, azt a gimnáziumban vagy otthon megkapta. Szüléink nagy része valószínűleg nem katolikus szel­ lemben nevelte a gyerekét, így nagyon sokan, akik egyébként fogékonyak lennének rá, iránytű nélkül maradnak, ha itt nem foglalkoznak a lelkűkkel is, túl a tananyag leadásán. 256 �HALLGATÓK Za l a i P é t e r - Megragadnám két aspektusát a Pázmányos szellemiségnek. Az egyik a barátság, a közösségteremtés, amely abból fakad, hogy közösen látjuk a vilá­ got, közösen gondolkodunk, hasonló módon szórakozunk, a szabadidőnket hasonló módon töltjük el, és ennek az eredménye az, hogy mély barátságok szövődnek, erős kötelékkel egymáshoz kapcsolt közösségek alakulnak ki. A másik a bátorítás arra, hogy elkövetkező életem során a keresztény érték ­ rendet érdemes képviselni, érdemes aszerint élni, és hogy a jogász mindig a közélet része, közéleti szereplő, minden megnyilvánulása, fellépése tükröz valamilyen gondolatvilágot, ennek megfelelően kell tehát viselkedni. Pü n k ö s t y A n d r á s - Itt a Pázmányon olyan nagyformátumú professzoregyéniségektől tanulhattunk, akik mindig nyitottak voltak arra, hogy megosszák az életta­ pasztalatukat, akár például politikai, akár ennél távlatosabb kérdésekről. Hogy a diákság ezt mennyire használta, használja ki, az egy másik kérdés. Kezdetben, amikor bizonyos fajta szelekciót jelentett a felvételi vizsga, ez nagyon is működött, hívták ezeket a tanárokat, professzorokat, tartsanak előadásokat, beszélgetéseket, stb. Jártam egy órára, aminek az volt a címe, hogy katolikus politológia. Erre az egyik félévben mindössze hárman jelen t­ keztünk, és ahhoz, hogy ez a speciális kollégium hivatalosan is elindulhas­ son, a tanár érte díjazást kapjon, azt hiszem legalább h at vagy nyolc jelen t­ kező kellett volna. A tanár megtartotta az órát, azért, mert érdekelve volt abban, hogy továbbadja a tudását, ha van olyan, aki meghallgatja. Sokszor egyedül voltam az órán, és így szemtől szemben beszélgethettünk. Nagyon sokat gazdagodtam ezekből az eszmecserékből. S zilá g y i P á l - Korábban elhangzott, hogy nincs meghatározva, mi az a katolikus egyetem, mit is értünk ez alatt. Szerintem nem is biztos, hogy rövid, pontos definícióval ezt meg lehet határozni. A hallgatók, amint bekerültek az egye­ temre, az első évben azonnal találkoztak Zlinszky János professzor úrral, Péteri Zoltán tanár úrral, másodévben Lábady Tamással, akik óráikon, sze­ mélyes hozzáállásukkal, magatartásukkal, fennkölt kifejezéssel élve példa­ 257 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mutatásukkal képesek megmutatni, mit értenek ez alatt. Nem csak a puszta tananyagot adták le, hanem személyes élettapasztalatukat is megosztották velünk, adott esetben világnézeti útm utatást is adtak. Karácsonykor pél­ dául Lábady Tamás tanár úr rendszeresen verseket szavalt, és a karácsony­ hoz illően búcsúzott el a hallgatóktól. Az ehhez hasonló élmények vezetnek el minket oda, hogy meg tudjuk határozni, mitől katolikus egy egyetem. KÁPOSZTÁS ÁGNES - A tanár-diák kapcsolatban rejlő lehetőségeket ki kell használni. Nagyon fontos, hogy elhivatott tanároktól tanulhassunk, lehetőség szerint minél kisebb létszámú, mondjuk 8-10 fős csoportokban, közvetlenül beszél­ gethessünk velük, és tanulhassunk tőlük. Egész életemben maradandó emlékként gondolok vissza Pálinkás Gyuri bácsi óráira, aki sajnos már nincs köztünk. Évekig az ő előadásait látogattam, hozzájártam gyakorlatra, sokat tanultunk tőle szakmailag és emberségben is, rajta keresztül kerültünk köz­ vetlen kapcsolatba azokkal a hallgatókkal, akik hozzá jártak, és hasonló igé­ nyeik voltak, m int nekünk. S zilágyi P á l - Annyit megemlítenék, mielőtt szó érné a ház elejét, hogy a korábban em lített tanárok soha nem abszolutizálták saját világnézetüket, a tananya­ got mindenféle objektív követelménynek messzemenően megfelelően adták le, és ehhez adták hozzá többletként saját meggyőződésüket. S elyem -Tó t h S á n d o r - Ez az egyetem soha semmit nem kényszerített rá a hallgatókra, a keresztény értékrendhez való csatlakozás lehetőségét viszont biztosítja a diákoknak. 258 �HALLGATÓK Keresztény értékek C h r is t iá n L á sz l ó - Valószínűleg minden egyetemen átélhető élmény a karizmatikus pro­ fesszorok magával ragadó előadása, amit mindenki egész életén keresztül megőriz magában, de itt kaptunk egy olyan többletet ezekhez a csodálatos előadásokhoz, ami a keresztény szellemiségből fakad. M ert valóban nem az jelenti a keresztény mivoltot, hogy kitesszük a keresztet az ajtó fölé m inden teremben. A keresztény, katolikus egyetem legfontosabb küldetése, hogy szellemiségét úgy közvetítse, hogy ezáltal - sokáig meghatározó élményeken keresztül - gazdagodjon az egyes ember. Hasonlóan fontos küldetés az, hogy az értékrendek hasonlósága folytán életre szóló barátságok kötődjenek itt. Több, m int két évvel ezelőtt végeztem, és azóta is napi kapcsolatban vagyok a barátaimmal. Meggyőződésem, hogy ezek a barátságok nem fognak fölbomlani egyik pillanatról a másikra. S zelényi S zilvia - Gyakran hangzik el különféle fórumokon, itt a miénken is, hogy „keresztény értékrend”. Nehéz azonban utána részletezni, pontosítani, mit is értünk ez alatt. Egyfelől, bár rendkívüli fontosságú dolgokról beszélünk, anélkül minősíttetnek sokak által olcsó közhelynek az ide tartozó értékek, hogy azokat megpróbálnánk ténylegesen megvalósítani, másfelől a precíz meghatározás valóban nem könnyű feladat. Az eddigiekben a közösség tisz­ teletét, a barátságot, a nyitottságot, a befogadást említettük. T eleki Lá s z l ó - A közösség ideális esetben nem kizárólag a hallgatók közösségét jelenti. Az egyetem szellemi (és tudományos) műhely, polgári közös­ ség - oktatók és hallgatók közössége. Enélkül nincs egyetem; és enélkül nincs jogászképzés. Bár Bibó István kiemeli az európai társadalomfejlődésben betöltött kulcsszerepét, oktatóink és hallgatóink előtt nem kellően közismert az euró­ pai egyetem-eszme jelentősége. Az újkor számos vívmánya, amely a mai ér- 259 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Csoportkép a frissen megszerzett diplomával (2002) Elmélyült tanulás a kari könyvtárban (2004) 260 �HALLGATÓK telemben vett szabadság elérését szolgálta, az oktatók és hallgatók e polgári közösségében (is) gyökeredzik. K o v á c s O rsolya - Szerintem az alázat rendkívüli fontosságú, ami leginkább talán Péteri Zoltán tanár úr előadásaiból és gondolatvilágából sugárzik. Alázat a tanítás, a katolicizmus iránt, alázat a nemzettel szemben. О mindig azt mondta, hogy egy kis nemzet gyermekeiként mindig tegyük magasabbra magunkkal szemben a lécet, mert csak így tudjuk hitelesen képviselni mind magyarsá­ gunkat, mind katolikus mivoltunkat. S zilágyi P á l - Ne felejtsük el a családot sem, mint az egyik legfőbb értéket. S z a b ó K r is z t in a - Értékek közül a szeretet a legfontosabb, nem is értem, miért nem ezzel kezdtük, hiszen ez minden másnak az alapja. Teljesen mindegy, hogy ki hon­ nan jött és mit gondol, megpróbálom tisztelni és úgy hozzáállni, hogy érezze a belőlem áradó szeretetet. Sok tanárunktól volt alkalmunk ezt megtanulni. S zilágyi P á l - Fontos az, hogy itt gondolkodó embereket neveljenek, az egyetem adjon egy olyan erkölcsi mércét, amit később az itt végzett hallgatók jogász­ ként megvalósíthatnak. Fontos, hogy az egyéni ötleteket ösztönözzék. Ezért tartanám azt nagyon jónak, hogy ha még kisebb, mondjuk ö t-h a t fős cso­ portokban lehetne szemináriumokat tartani, akkor sokkal jobban lehetne inspirálni a hallgatókat. St á g e l B en ce - „Iustum, aequum, salutare”- áll a jelmondatunkban, ami azt jelenti, hogy nem attól válik valaki értelmiségivé, hogy diplomát szerez, hanem hogy a gyakorlati életben „jogosan, igazságosan és üdvözítőén”, a köz javára gyakorolja jogászi hivatását. 261 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Megváltoztatni a világot? Z a l a i P éter - Hiszünk abban, hogy képesek lehetünk megváltoztatni a világot, és ebben a tudatban erősít meg bennünket a Pázmány, és az itt minket körül­ vevő légkör. Úgy érezzük, érdemes küzdeni ezért. S elyem -T ó t h S á n d o r - Számunkra nem, de a külvilág szempontjából talán ódivatúnak, maradinak tűnhet az, amit képviselünk, de erről nincsen szó. A „konzerva­ tív” kifejezés, eszmeiség amúgy sem rokonértelmű a megújulásra képtelen­ séggel, a maradisággal. K o v á c s O rsolya - Kétezer éves rendszerről van szó, ha pedig kétezer évet túlélt a keresz­ ténység, akkor nem mondhatjuk azt, hogy túl konzervatív, hogy mai vilá­ gunkban nincsen helye, legfeljebb a közvetítésével általánosan elfogadottá, még ha nem is követetté vált értékek megőrzésére kellene törekedni. Ez önámítás, mert ha nem tűzünk ki egy felettünk létező mércét, és saját magunkat fogadjuk el annak, nagyon hamar önkényes értelmezést nyerhet az egyébként oly szívesen és gyakran hangoztatott erkölcsi alapelvek sora. S zilágyi P á l - Én megnézném azokat, akik a kereszténységet kritizálják, mit szólná­ nak, ha egyik pillanatról a másikra eltűnnének az életükből ezek az értékek. O k lennének a legjobban meglepődve, jaj, mi is történik velem? Za l a i P é t e r - A XX. század jó néhány évtizedében próbálták meg lerombolni a kereszténységet azok a percemberek, akik az Egyházzal szembefordultak. Mindig beletört a bicskájuk. Egy kissé most is ilyen idők tanúi vagyunk, de biztos vagyok abban, hogy ezúttal sem fog sikerülni a tervük. 262 �HALLGATÓK S z a b ó K r is z t in a - A keresztény értékek nem csak kétezer véve voltak aktuálisak, hanem ma is azok. Szerintem nem érdemes róluk úgy beszélni, mint egy, a történelmi múlt ködébe vesző, valaha széles körben érvényesült eszmerendszerről, hanem meg kell tudnom mondani, el kell tudnom magyarázni egy velem szembejövő ateistának, vagy bárki másnak, hogy miért nekem, nekünk van igazunk. Ez a fajta „apostolkodás” minden keresztény köteles­ sége. Za l a i P éter - Az életviteleddel tudod legmeggyőzőbben bizonyítani a kereszténysé­ gedet. Ha valaki Pázmányos, annak nem csak a tudásában jelentkező több­ lettel, hanem jóságával, alázatával és a szeretetével is ki kell tűnnie. D o b o s T ib o r - Az említett professzorok azért hitelesek, mert ők valóban azt sugároz­ zák magukból, hogy a kereszténységet meg is élik, és nem csak beszélnek róla. Amikor Zlinszky János professzor úr volt a dékán, minden évfolyamot fogadott egy teázásra, szinte minden hallgatóval találkozott a Dékán Úr, és mindenkihez volt egy-két szava, mindenkivel el tudott beszélgetni. Ember-, azaz hallgatóközpontú volt, elérhető volt mindenki számára. Nem csak egy vezető volt, hanem egy ember, aki mögött hosszú életút áll. Ahhoz, hogy katolikus legyen az egyetem, a kétezer éves értékekre, és a hozzá hasonló professzorokra kell építeni. Elengedhetetlen, hogy folyamatosan építsük tovább a tanári kart, a fiatal oktatókat, akik elődeik útján m ennek tovább. S zilá g y i P á l - Látom a reális veszélyét annak, hogy idővel kiöregednek a nagy nevek, miközben hiányos a 40-50 éves középgeneráció. Félek attól, hogy nem lesz majd kitől tanulni, amikor a példaképek elmennek. Sok ambició­ zus fiatal, leendő tanár van, akik majd egyszer talán megfelelnek a követel­ ményeknek, de nekik is tanulniuk kell valakiktől. 263 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Felvétel az 1998-as gólyabálról Mulatság a kar kertjében (2004) 264 �HALLGATÓK TOMASITZ ISTVÁN - Miközben végig arról beszélünk, hogy van egy réteg, aki nemcsak érdeklődő, hanem folyamatosan igényli azt, hogy az egyetem valóban hatékonyán, kézzelfoghatóan jelenítse meg katolikus jellegét, ne felejtsük el, hogy a jelenlegi hallgatóság döntő többsége passzivitásba burkolózik. Nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy kizárja életéből a keresztény világnézetet, lehet, hogy a közömbösségük abból fakad, hogy nem sikerül őket megfele­ lően megszólítani. D o b o s T ib o r - Mindenki panaszkodik, hogy a hallgatók passzívak, egyre passzívab­ bak. Ez tényleg igaz, de ki tesz azért, hogy ezen változtassunk? A tanárok többsége csak megtartja az előadást, és utána rohan tovább. így nem lehet megmozgatni a hallgatókat. Arcra meg tudom mondani, hogy ki az, aki baráti társaságával a kötelező órákon túl itt marad, és tesz még valamit, akár elmegy velük focizni vagy sörözni, beszélgetni. Za l a i P éter - Előttem van egy kép, ahogy a középiskolában a m atem atikatanár fölénk hajol, és azt mondja, gyerekek, most barátkozzatok, mert az egyete­ men már nem lehet, itt fogjátok egymás kezét. Ennek élő cáfolata, hogy itt már első év végén igazi barátságok kötődtek sokak között, kialakultak kisebb-nagyobb körök. Mindig összejövünk valakinél, és egy jó pohár bor mellett megbeszéljük, ki mit gondol a világról. K a t o n a Ko l o s - Sokakban van igény és elképzelés a Pázmányos diákok egységbe ková­ csolására. Ez tetszik, és sajnálom, hogy ennek a törekvésnek nem volt feltét­ lenül mindenkivel szemben eredménye. Ha a későbbiekben beérik ez a munka, ami ebből a szándékból fakad, akkor létrejöhet egy sokkal szorosabb egység a Pázmány diákjai, valamint a Pázmány diákjai és oktatói között. 265 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE C h r is t iá n Lá s z l ó -V olt egy olyan időszak, amikor az én emlékeim szerint kiválóan műkö­ d ö tt a közösség, akkor még kisebb volt az egyetem épületének használható része, kevesebben jártunk ide. Akkor mindenki a sajátjának érezte a frissen megalakult egyetemet, jókat beszélgettünk, jó társaság volt. Annak idején, amikor az újdonság és a meggyökeresedett rendszer hiánya miatt sokkal spontánabbul m entek a dolgok, a közösség önépítése jól működött. Z a l a i P éter - A nehézségek ellenére, amelyeknek csak egy töredékét tudtuk most megemlíteni, m indannyian örülhetünk, hogy ez az intézmény létrejött. Itt tudtunk egymással találkozni, és az, hogy együtt indulunk, rengeteget jelent, bátorítást ad. Az életben biztos, hogy együtt sokat elérhetünk. 266 �Az universitas tagjai 1995-2005 ��A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK SZABÁLYZATA a Pro Facultate ^díjról A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa, azon gondolattól vezérelve, hogy a Kar tudományos, erkölcsi és szellemi épülésé­ hez kimagasló áldozatvállalással hozzájárult oktatóit méltó elismerésben részesít­ se, az arra érdemeseket a Kar egésze elé példaként állítsa, ezen elismeréssel hagyo­ mányt teremtve, az alábbiak szerint határozott. 1. § A Kar tudományos, szakmai, erkölcsi és lelki épülését kimagaslóan szolgáló, a Karért a legtöbb áldozatot hozó oktatókat a Kar minden évben díjazásban részesíti. 2. § (1) A díj elnevezése Pro Facultate. Formája díszes kivitelű, magyar és latin nyelvű oklevél. (2) A díj névválasztásában is kihangsúlyozásra került a szellemi folya' matosság az egykori Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemmel, így a díj mintája és előképe az ott 1936Tan létrehozott Pro Universitate díj. 3. § (1) Az oklevél szövege magyar nyelven: „Mi, a Pázmány Péter Ka tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar oktatóinak és hallgatóinak universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk .............................. -nak, akinek a Karért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt pél­ daképként állítjuk az universitas minden tagja elé. Kelt.” (2) Az oklevél szövege latin nyelven: „Nos communitas professorum et cives academici facultatis scientiae Juris et Politicae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae, diplomám „PRO FACULTATE” donamus ................................ Cum qua, hoc modo quoque agnoscimus suum laborem pro facultate, gratias agentes pro negotio suo. Tamquam 269 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE exemplarem ad im itandum proponimus coram omni membro universitatis. A nno Domini.” 4. § A díj m inden évben ünnepélyes keretek között, egy vagy több okta­ tó számára, a Kar oktatóinak, hallgatóinak és alkalmazottainak nyilvános­ sága előtt kerül átadásra. 5. § A díj odaítéléséről a Kar oktatói, alkalmazottai és hallgatói együtte­ sen döntenek. 6. § A szavazásra egy, minden évben előre kijelölt hét áll rendelkezésre, amely idő alatt m indenki élhet szavazati jogával. A Kar minden oktatója, al­ kalmazottja és hallgatója rendelkezik szavazati joggal. A szavazás lebonyolí­ tása a Kari Tanács felügyelete alá tartozik. A Kari Tanács döntése alapján Dr. Bándi Gyula dékán s. k. 2003. december 19. 270 �A Pro Facultate-díj eddigi kitüntetettjei Bánrévy Gábor (2004) Kilényi Géza (2004) Péteri Zoltán (2004) Gáspárdy László (2005) Zlinszky János (2003) Pálinkás György (2004, posztumusz) Békés Imre és Horváth Attila (2005) 271 ��A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog' és Államtudományi Karának oktatói (1995-2005)* A REKTOR t Gál Ferenc, egyetemi tanár (1992-1998) Erdő Péter, egyetemi tanár (1998-2003) Fodor György, egyetemi tanár (2003-) DÉKÁN Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2000) Radnay József, egyetemi tanár (2000-2003) Bándi Gyula, egyetemi tanár (2003—) ALKOTMÁNYJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Kilényi Géza, egyetemi tanár Balogh Zsolt, adjunktus C s e r v á k C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Hajas Barnabás, tanársegéd H a l á s z Iv á n , m e g b íz o tt o k ta tó J á s z i O r s o ly a , P h .D - h a llg a tó J u h á s z A lb i n , P h .D - h a llg a tó * Kozma Ákos, adjunktus Radványi Miklós, megbízott oktató Salamon László, mestertanár Schanda Balázs, docens T á b ik F erenc, a d ju n k t u s Varga Zs. András, adjunktus A lis tá k e l k é s z íté s é n é l a k ö t e t le z á r á s a k o r ( 2 0 0 5 . j ú liu s á b a n ) é r v é n y e s t a n s z é k i s t r u k t ú r á t v e t t ü k fig y e le m b e . A d ő l t b e t ű v e l s z e d e t t e k e k k o r n e m t a n í t o t t a k a k a r o n . E gy o k t a t ó t m in d ig c s a k eg y ta n s z é k h e z s o ro ltu n k b e. 273 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ÁLLAM- ÉS JO GTU DO M Á NY I DOKTORI ISKOLA VEZETŐJE Sólyom László, egyetemi tanár (2000-2002, 2005) Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (2002-2003) Gáspárdy László, egyetemi tanár (2003-2004) B Ü N TETŐ JO G I ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Békés Imre, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2003) Vókó György, egyetemi tanár (2003-) Bárándy Gergely, tanársegéd Bárándy Péter, megbízott oktató Belovics Ervin, mestertanár Békés Adám, tanársegéd Boros János, megbízott oktató Bory Noémi, tanársegéd Busch Béla, docens Eperjes Krisztián, tanársegéd H. Varga Mariann, megbízott oktató Horváth Katalin, tanársegéd Ihász Sándor, megbízott oktató Iván László, megbízott oktató Jacsó Judit, megbízott oktató K a r a s s z o n D o r o tty a , a d j u n k t u s Kiss Zsigmond, c. docens K ö r in e k L á s z ló , e g y e te m i ta n á r L é v a y M ik ló s , e g y e te m i ta n á r M a j z i k M á t y á s , m e g b íz o tt o k ta tó Margitán Éva, adjunktus M e le g h G á b o r , m e g b íz o tt o k ta tó Molnár Gábor, mestertanár Nyilas Levente, megbízott oktató Papp Géza, megbízott oktató t Pálinkás György, c. docens Sinku Pál, mestertanár Sodor István, megbízott oktató Sótonyi Péter, megbízott oktató Szívós Mária, adjunktus Szűcs András, megbízott oktató Tamási Erzsébet, adjunktus Újvári Ákos, tanársegéd Varga Réka, megbízott oktató Varga Zoltán, adjunktus Vaskúti András, megbízott oktató 274 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK BÜN TETŐ ELJÁRÁSJOGI ÉS KRIMINALISZTIKAI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Tóth Mihály, egyetemi tanár Bánáti János, c. egyetemi tanár Bodor Tibor, megbízott oktató Bogár Péter, megbízott oktató Borbély Zoltán, megbízott oktató Bolya Lajos, megbízott oktató Brunner Tamás, megbízott oktató Csák Zsolt, adjunktus Gimesi Ágnes, megbízott oktató Kardon László, tanársegéd Kádár András, megbízott oktató Magyar György, megbízott oktató Móritz Balázs, tanársegéd Trappné Kiszely Rita, megbízott oktató DEÁK FERENC TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET VEZETŐJE Petrik Ferenc, c. docens (1999-2003) Szalai Márta (2004—) EURÓPAJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Király Miklós, docens (1997-2001) Boytha György, c. egyetemi tanár (2001—2003) Szabó Marcel, docens (2003-) D i e n e s - O e h m E g o n , c. d o c en s Király Béla, megbízott oktató Láncos Petra, Ph.D-hallgató Margitay Becht Beáta, Ph.D-hallgató Czuczai Jenő, adjunktus Csepely-Knorr Tamás, tanársegéd Erdős István, tanársegéd M á d l F erenc, e g y e te m i ta n á r G e h é r J ó zse f, m e g b íz o tt o k ta tó Mohi Csaba, adjunktus Gorka Sebestyén, megbízott oktató Gyeney Laura, tanársegéd P app M ó n ik a , ta n á r s e g é d G y e r t y á n f y A n d r á s , m e g b íz o tt o k ta tó Szemerkényi Réka, megbízott oktató Waters, Leslie, megbízott oktató 275 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE HELLER FARKAS KOZGAZDASAGTUDOMANYI INTÉZET INTÉZETVEZETŐ Botos Katalin, egyetemi tanár A Iv in c z J ó zse f, m e g b íz o tt o k ta tó Ádám Zsigmond, megbízott oktató Katona Klára, adjunktus K is m a r th y L o r á n d n é , m e g b íz o tt o k ta tó Á r v a L á s zló , m e g b í z o t t o k ta tó t Keller Judit, megbízott oktató Báger Gusztáv, egyetemi tanár Bittsánszky Géza, adjunktus K le k n e r n é N y i t r a i R é k a , d o c e n s B o d a Z so lt, m e g b íz o tt o k ta t ó M á t y á s A n ta l , m e g b íz o tt o k ta tó Botos József, docens N o v o t n i k Im re, m e g b íz o tt o k ta tó Körösi István, docens B o to s M á té , m e g b íz o tt o k ta t ó t Rabár Ferenc, megbízott oktató Bódy László, adjunktus Csillik Péter, adjunktus Dénes Sándor, c. docens R ie g e r L á szló , m e g b íz o tt o k ta tó H o r v á t h K a ta lin , m e g b í z o t t o k ta tó V a rg a S á n d o r, m e g b íz o tt o k ta tó Schlett András, adjunktus S z e g ő S zilv ia , m e g b íz o tt o k ta tó H u n k á r D é n e s , e g y e te m i ta n á r V a ss C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Ivicz Mihály, adjunktus Zá v o d n y i k J ó z s e f m e g b íz o tt o k ta tó IDEGENNYELVI LEKTORÁTUS VEZETŐJE Misejéné Lovas Judit Ábrahám Károlyné B a r ta lis M ó n i k a J árfás Ágnes Juhászné Suhajda Ágnes Kácsor Judit B a r th a M á r i a K á lm á n A n d rá s B á th o r y O r s o l y a K is d i Á g n e s B ara n ya i T ib o m é Berthóty László K is s z e b e n i K r is z tin a B o k o r K r i s z t in a K o m á r o m i A ttilá n é B o r o n k a in é S . Ágnes K o r e n ts y M á r ia B o ro n ka i Iv á n n á Korányi Honoráta C s o k n y a i I lo n a K o v á c s Z o ltá n Dzsida Orsolya La u k ó K a ta lin E g ey E m e s e L e á n y fa l v i G y ö n g y i G y ő r fy Z s u z s a n n a Majsai Erzsébet Merkely Béláné Horváth Judit 276 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK M iseje B a lá z s S e re s F a n n y M o ln á r A n d r e a S ik o ta K r is z tin a M o so n y i É v a Nagy Csilla S o m o g y i T ó t h K a ta lin N a g y V e r o n ik a S zilá g y i C s a b a O r b á n A d o r já n n á P Má n d ify M á r ia Szőkefalvi Nagy Eszter Takács S. Pálné P aál Z s u z s a n n a T orre, C a r lo s d e la Paksy Nóra T ó t h F erenc P app E s z te r Tóth László P á lo s E m e s e V a rg a B a r n a b á s P á n d i H o r v á t h E rzs é b e t V á m o s G ézá n é S zen d e Á k o s Perlaki Rózsa V la d á r Z s u z s a n n a P etri M á r t a W e is z e r M a r i a n n Sasvári Katalin W e n in g e r N ó r a S c h a n d l V e r o n ik a INFORMATIKAI OKTATÁSI CSOPORT VEZETŐJE (1995-1998) Groma Sarolt (2003-) D ó s a Im r e B a lla Ib o ly a Csulák László 277 Győri Gábor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE JOGBÖLCSELETI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Varga Csaba, egyetemi tanár (1995-) Péteri Zoltán, egyetemi tanár, professor emeritus (Állambölcseleti Tanszék, 1995-2003) Chertes Attila, adjunktus Cserne Péter, tanársegéd Fekete Balázs, tanársegéd Frivaldszky János, docens Győrfi Tamás, docens H. Szilágyi István, docens H o r k a y H o r c h e r F eren c, d o c e n s Paksy Máté, tanársegéd T a k á c s P éter, d o c e n s Tattay Szilárd, tanársegéd Z o m b o r F eren c, m e g b íz o tt e lő a d ó Z s id a y Á g n e s , m e g b íz o tt e lő a d ó JOGTÖ RTÉNETI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Horváth Pál, egyetemi tanár, professor emeritus (Egyetemes Jogtörténet Tanszék, 1995-2002) G e r ic s J ó zsef, e g y e te m i t a n á r (Magyar Jogtörténet Tanszék, 1995-2002) Szabó István, docens (2002-) B e r é n y i, A n d r é , m e g b í z o t t o k ta tó Öry Károly, főiskolai docens Botos Gábor, docens P ap A n d r á s , P h .D 'h a llg a tó C s o n to s G á b o r , a d j u n k t u s R a ff a y E r n ő , e g y e te m i ta n á r G e r ic s n é L a d á n y i E r z s é b e t, d o c e n s G ö n c z i K a ta lin , d o c e n s Ruszthi Hunor, Ph.D'hallgató Sáry Pál, adjunktus G y u l a fa l v i E d it, P h .D 'h a l l g a t ó S t ip t a Is tv á n , e g y e te m i ta n á r H e n n e , T h o m a s , m e g b í z o t t o k ta tó Komáromi László, tanársegéd Szigeti Magdolna, adjunktus Tatham, Allan E, megbízott oktató Tomasitz István, Ph.D'hallgató Tóth Zoltán József, adjunktus Völgyesi Levente, adjunktus M á t h é G á b o r , fő is k o la i t a n á r W é b e r R ó b e r t, ta n á rse g é d M e z e y B a r n a , e g y e te m i t a n á r Zakariás Kinga, Ph.D'hallgató Zinner Tibor, c. egyetemi tanár Horváth Attila, docens Jany János, adjunktus K u n T ib o r, fő is k o la i t a n á r M o r v á i A tt i la , ta n á r s e g é d 278 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK KÁNONJOGI INTÉZET INTÉZETVEZETŐ Erdő Péter, egyetemi tanár (1995-2002) Kuminetz Géza, egyetemi tanár (2002—) Linczenbold Levente, megbízott oktató Szabó Péter, docens Szuromi Szabolcs, egyetemi tanár Vígh Annamária, tanársegéd Zakar Ferenc Polikárp, egyetemi tanár A n t a l ó c z y P éter, d o c e n s F ü lö p T ib o r, d o c e n s Gudenus, Philipp, megbízott oktató Hársfai Katalin, docens Lefkánits György, megbízott oktató KERESKEDELMI JOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Lévay Miklósné Fazekas Judit, egyetemi tanár (1998-2002) (2002-2003) Miskolczi Bodnár Péter, egyetemi tanár (2003-) T a n G y ö rg y, d o c e n s Barochné Szabó Mariann, adjunktus Brehószki Márta, tanársegéd Gyulai'Schmidt Andrea, adjunktus S é lle y Z o ltá n , ta n á r s e g é d S z a la y L á szló , m e g b íz o tt o k ta t ó Szatmáry István, tanársegéd J a n s s e n n é F elka i Z s u z s a n n a , ta n á rse g é d 279 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE KÖRNYEZETJOGI ÉS VERSENYJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Bándi Gyula, egyetemi tanár Lánchidi Péter, Ph.D-hallgató Mikó J á n o s, m e g b íz o tt o k ta t ó Á b r á k Ild ik ó , m e g b íz o tt o k ta tó B ír ó G y ö r g y , m e g b íz o tt o k ta tó Boytha Györgyné, c. docens Csépai Balázs, Ph.D-hallgato P é te r J u d it, a d j u n k t u s E n d r é d y I s tv á n , m e g b íz o tt o k ta tó R e in ig e r R ó b e r t, m e g b íz o tt o k ta t ó Farkas Péter, docens Hajdú István, megbízott oktató S z á n t ó T ibor, m e g b íz o tt o k ta t ó H e r m á n y C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Tóth András, Ph.D-hallgató Tóth Tihamér, adjunktus R á d a i Ö d ö n , m e g b íz o tt o k ta tó S z lá v ik J á n o s, e g y e te m i t a n á r Jávor Benedek, adjunktus K e r e k e s S á n d o r , e g y e te m i ta n á r V a rg a Jó zsef, m e g b íz o tt o k ta tó Kovács Ágnes, tanársegéd Zlinszky János ifj., docens KÖZIGAZGATÁSI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Tamás András, egyetemi tanár Christián László, tanársegéd Demcsik Tamás, docens Egerszegi Gyula, c. docens Gerencsér Balázs, tanársegéd Józsa Fábián, adjunktus Kántás Péter, adjunktus Kárpáti Zoltán, mestertanár Krauss Ottó, adjunktus M á t é J á n o s , m e g b íz o tt o k ta tó Molnár Miklós, egyetemi tanár O c s k ó A n d r á s , m e g b íz o tt o k ta tó Oláh József, adjunktus P a lo ta i D á n ie l, ta n á r s e g é d Patyi Gergely, tanársegéd Seereiner Imre, adjunktus 7abler, M a r g a r e t, m e g b í z o t t o k ta tó Ugrón Gáspár, tanársegéd Virág Jánosné, adjunktus Mikó Zoltán, megbízott oktató 280 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK MUNKAJOGI ÉS SZOCIÁLIS JO GI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Radnay József, egyetemi tanár Bassola Zoltán, mestertanár Bánsági Györgyi, megbízott oktató Fabók András, tanársegéd t Farkas József c. docens K iss L e n k e , m e g b íz o tt o k ta tó F ejérd y T a m á s, a d ju n k tu s S z a b ó L á s z ló , a d ju n k tu s Hartai Győző, tanársegéd T a k á c s G y ö rg y , m e g b íz o tt o k ta t ó t Kleeberg László, adjunktus Lakatos Hedvig, megbízott oktató t Rosner Vilmos, c. docens K á v á s s y P ál, m e g b íz o tt o k ta tó NEMZETKÖZI KÖZJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Kovács Péter, egyetemi tanár B a lo g h L á s zló , m e g b íz o tt o k ta tó Kravalik Gábor, adjunktus Kussbach Erich, egyetemi tanár Láng Péter, adjunktus Gál Gyula, docens P r e h o ffe r E le m é r, m e g b íz o tt o k ta t ó J a n ts its Á g n e s , m e g b íz o tt o k ta t ó Tőkey Mária, Ph.D-hallgató Ádány Tamás, adjunktus B a lo g h A n d r á s , P h .D - h a llg a tó NEMZETKÖZI MAGÁNJOGI ÉS ELJÁRÁSJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Burián László, egyetemi tanár Bánrévy Gábor, egyetemi tanár, professor emeritus Horváth Éva, c. egyetemi tanár K o n d o r B e n c e , P h .D - h a llg a tó N a g y Z s u z s a n n a , P h .D - h a llg a tó Rafifai Katalin, adjunktus Szabó Sarolta, tanársegéd Tóth Zsuzsanna, tanársegéd 281 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ÖSSZEHASONLÍTÓ M AGÁNJOGI ÉS KÖZJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ (2005) Paczolay Péter, egyetemi tanár (2005—) S ó l y o m L á s z ló , e g y e te m i ta n á r Szőnyi Viktor, adjunktus PÉNZÜGYI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Halustyik Anna, docens Békés Balázs, adjunktus Halász Zsolt, tanársegéd Klicsu László, adjunktus Tersztyánszkyné Vasadi Éva, mestertanár POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ G á s p á r d y L á s z ló , e g y e te m i ta n á r (1998-2005) Bándi Gyula, egyetemi tanár (2005—) B a k o s J u d it, m e g b íz o tt o k ta t ó Kiss Tamás Lajos, megbízott oktató Bérces László, mestertanár Csikyné Szobácsi Julianna, megbízott oktató Eles Anita, tanársegéd Kovács László, tanársegéd Könyves Béláné, c. docens K o r m o s E r z s é b e t, m e g b íz o tt o k ta tó F o r s tó b e r G á b o r , ta n á r s e g é d P a lo tá sn é F e k e te E r ik a , a d ju n k tu s Gláser Szilvia, tanársegéd Harsági Viktória, adjunktus Telek Zoltán, megbízott oktató Im r e g h G é z a , c. d o c e n s Újlaki Tamás, tanársegéd T e le k n é V a s e n s z k y Z s u z s a n n a , m e g b íz o tt o k ta tó 282 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK POLGÁRI JO GI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Jobbágyi Gábor, egyetemi tanár Lábady Tamás, docens Lomnici Zoltán, tanársegéd Lukács Tamás, megbízott oktató Bagi István, mestertanár Bókái Judit, mestertanár B ö lc s k e i J á n o s, ta n á r s e g é d Csapó Orsolya, tanársegéd Fábián Ferenc, adjunktus Ferencz Antal, egyetemi tanár N e m e s c s ó in é M a r t o n y i Z s u z s a n n a , ta n á rse g é d F e r e n c zy R ita , ta n á r s e g é d Mogyorósi Dorottya, megbízott oktató Monory B u lc s, d o c e n s Murányi László, mestertanár N o c h ta T ibo r, a d j u n k t u s M a t k ó Id a , d o c e n s G a r a y M á r ia , c. d o c e n s Graf Tamás, adjunktus Koltay András, tanársegéd O b e r f r a n k F erenc, c. d o c e n s Tattay Levente, egyetemi tanár Végh Zoltán, egyetemi tanár K o lo z s i B éla , d o c e n s Köles Tibor, c. docens Landi Balázs, adjunktus RÓMAI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2001) El Beheiri Nadja, docens (2001—) Andrási Dorottya, mestertanár Erdődy János, tanársegéd S z á n t a i K a ta lin , m e g b íz o tt o k ta tó G e d e o n M a g d o ln a , a d j u n k t u s R ih m e r Z o ltá n , a d j u n k t u s G y u l a i A n d r e a , ta n á r s e g é d T ó t h F erenc, a d j u n k t u s K a h le r F rigyes, c. d o c e n s Varga Győző, docens S c h m id t B e a trix , ta n á r s e g é d 283 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE TESTNEVELÉSI CSOPORT VEZETŐJE Draskóczy Imre Forgó András Littner Anita Renczes Krisztina Szilágyi Beáta MEGSZŰNT OKTATÁSI EGYSÉGEK KOMM UNIKÁCIÓ TANSZÉK TANSZEKVEZETO H o r á n y i O z s é b , e g y e te m i ta n á r D á n ie l F eren c, m e g b íz o tt o k ta t ó L ő r in c z É v a , m e g b íz o tt o k ta t ó G y o r g y e v ic s M ik ló s , ta n á r s e g é d t Szegedi Márton, egyetemi tanár S?öór A n n a , m e g b íz o tt o k ta t ó H a l á s z L a jo s, m e g b íz o tt o k ta t ó K é r i E le m é r, m e g b íz o tt o k ta t ó LOGIKA TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ B en ed ek A n d rá s, docens A c z é l P etra , a d j u n k t u s K o v á c s M a r ia n n e , ta n á r s e g é d A l b e r t G á b o r , m e g b íz o tt o k ta t ó O r b á n K r is z tin a , ta n á r s e g é d B a r a n y i K á ro ly , m e g b íz o tt o k ta t ó S z a b ó I s tv á n G y ö r g y , a d j u n k t u s D é v é n y i P éter, ta n á r s e g é d T ó t h O r s o ly a , ta n á r s e g é d E s z e s B o ld izsá r, m e g b íz o tt o k ta tó Z e n t a i Is tv á n , a d j u n k t u s TÁVOKTATÁSI INTÉZET VEZETŐJE 7é r s z ty á n s z k y Ö d ö n �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán diplomát szerzettek névsora 2000-2005 у 2000 TAVASZÁN PRAECLARE Éles Anita Morvái Attila Parlagi Mátyás SUMMA CUM LAUDE Aradi Zita Békés Ádám Gergely Boncz Ditta Bőgős Fruzsina Bratiánu Eszter Burger Ildikó Csépai Balázs Cserei Gyula Dászkál Angéla Detrői Ferenc Dósa Kinga Fechte N. Sorina Fedák Eszter Fejéregyházi Éva Fekete Dalma Mária Feldmayer Györgyi Ferenczy Rita Gáspárdy Ilona Gláser Szilvia Gyenei Laura Flajas Barnabás Flalász Zsolt Flonti Zsófia Huszágh Andrea Jeney Orsolya Kaluber László Karafiát Katalin Kertész Andrea Kishonti Noémi Ágota Kókai Judit Komáromi László Kovács Ágnes Kovács Elvira Kovács László Láng Dóra Magyar Attila István Maráth Gabriella Martonyi Zsuzsanna Maurer Erika 285 Mester Katalin Mezey Róbert Mondschein Anita Móritz Balázs Nemescsói András Paksy Máté Papp Katalin Rozsos Éva Schmidt Beatrix Somogyi Lilla Sőléd Tünde Tarr Krisztina Tóth Péter Benjámin Tóth Zsuzsanna Újvári Ákos Urbányi András Vas Adrienn Viola Judit Viola Katalin �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE Ádány Tamás V ince Agócs Ilona Arató Franciska Bakonyi P éter Balla Piroska Balsai Szabolcs Bana Grácia Bana Tímea Bárándy G ergely Barta Tímea Bedő Mária Веке A ndrea Веке Kamilla Béky Zoltán Balázs Berényi A ndrás Berkó Lilla Berta Eszter Berzétei Dóra Bíróné Oláh E d in a dr. Bottka Viktor Budai Zsolt Csekő Zsolt Csuha Krisztián Dani Beáta Deák Ferenc Dévényi Péter Dóczi Gergely Ecsi Annamária Fazekas Róbert Fekete A nnam ária Fekete Katalin Fekete Zita Fenyvesi Zsuzsa Forgács József P é te r Földessy Máté Fridrich Katalin Gaál Erika Galántai Éva Galántai Gergely G artner Nikolett Gecser Szilvia Gonda Imre Gór Zoltán Gyulafalvi Edith Halász Barbara Haraszti Lajos Harcos Gábor Hartai Győző Hegedűs Márta Boróka Hidasi Nóra Horváth Adrienne H orváth Krisztina Huber Gábor Jásdi A ttila Jászi Orsolya Jenőffy A drienn Katalin Jeszenszky Gábor Zsolt Juhász Roland Karczag Alexandra Kardos Éva Kelemen László Kelemen Örkény Kepics Brigitta Kikindai Zoltán Iván Kiss Gergely Kiss Klára Viktória Kiss Pál Barna Koczkás János Koiss László Komáromi M árta Kosik Kristóf János Kovács Attila Kovács Gergely Kovács Tamás Sándor Kozma Ágnes Körösi Koppány Krzyzewsky Beáta Karolina Lakner Szilvia 286 Lenk Zsuzsanna Mácsai Gyöngyvér Gizella Magyarosi Szilvia Major Szilvia Márkusfalvi'Tóth Ádám Mátyás Brigitta Mayer Rita Migály Zoltán Mikó Katalin Molnár Arnold Morován Zsolt Nagy Bernadett Nagy Emese Nagy Gábor Naszódi Nikoletta Navratil Szonja Nehéz-Posony Márton N ém eth Gábor Pál Helga Pálos Réka Palotai Dániel Pándi Brigitta Papp Zsuzsanna Pátzay Péter Patyi Gergely Péter Ákos Pohánka Béla Pokorádi Márta Poór Júlia Rácz Fruzsina Raskoványi Zsuzsanna Remetei Filep Zsuzsanna Ress Erzsébet Rita Réti Barbara Ristyák Dóra Sárdi Orsolya Sas Tamás Schnitta Zsuzsanna Dóra Sélley Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2000) Siki Laura Skultéty Anikó Somorjai Márk Starecz József Suppan Ágoston Szabó Györgyi Szalainé Pauleczki Zsuzsanna dr. Szalóki Anna Szengofszky Richárd Szentirmai Endre Szmodits Zoltán Szokó Carmen Regina Tátrai Bálint Marcell Téglásy Balázs Teleki Mariann Terék Tihamér Tóth Attila Tóth István Tóth Katalin Tóth Mónika Törös Judit Varga Anetta Varga Zoltán Veres Mónika Világos Beatrix Wéber Róbert Márk Zeller Anikó RITE Burján Richárd Csapiár Szabolcs Czakó Annamária Deme Nóra Krisztina Dovák Viktória Endreffy Balázs Gerő Tamás Gyuricza Szabolcs Hamar Orsolya Hegedűs Katalin Markovics Barbara Nagy György Pántya Mónika Andrea Pócsi Ágnes Kata Schlotthauer Péter Solymosi Katalin Szabó Mónika Csilla Szterényi Sándor József Szűcs Péter Szűts Dóra 2000 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Babai Belánszky Tamás Barta Krisztina Bognár Ákos Boné László Czapné Fekete Mariann Gerencsér Ferenc dr. Horváth Erika Kiss Andrea Mohácsy Gábor 287 Műnk Julianna Szabó Ferenc Szanka Alexandra Varga Edina �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE Ámon Andrea Ascsillán Endre Bálint Attila Árpád Balogh Szilvia Beréti Zsolt Bilics Gabriella Bittsánszky Ádám Cseh László Ferenc Csepely-Knorr Tamás Cserjési Péter Csordás Ágoston Domokos Gábor Drávái Katalin Egedy Gergely dr. Egri Katalin Gerei Tamás Götl Beáta Gréczi Zoltán Gyulai Eszter Gyuricza Zsolt Hajdú István Hortobágyi Rita Huszár Márk Huszár Péter Jakab Szabolcs Juhász Péter Juhászné Budai Ildikó dr. Kálló Katalin Karancsy Mónika Kerekes Henrietta Kertész Balázs Gábor Keszthelyi Csaba KiS'Simon Bernadett Koblinger Dóra Koch Beáta Kollár Szabolcs Kosa Ádám Kovács Ákos Kovalcsik Ildikó Kováts Sebestyén Kövi László Krajnyák András Krezinger György Lángi Zsuzsanna László Judit Lehel Zoltán Zsolt Léhmann Zoltán Mekis Viktória Mogyorósi Dorottya dr. Nádasdy Miklós Nikolits Réka Pálházi Gábor Patakfalvi'Vigh Katalin Pátrovics Amrita Popovics Natália Radványi Bálint Sándor Annamária Schieder Katalin Simon Attila Simon Dávid Stumpf Adrienn Szelényi Gábor Szilágyi Orsolya Szőllősi Virág Sztvorecz Zsuzsa Takács Judit Török Zombor Utry Ágnes Varga Brenadett Varga Judit Varga Marianna Varga Szabolcs Varjas Attila Zombori Gábor RITE Fehérgyarmati-Tóth Réka Hartmann Kristóf Hegedűs Katalin Kiss Rajmund Kővári Kálmán Kun Emese Nagy László Nemere János Nemes Barbara Papp Orsolya Patassy Bence Réthelyi Zoltán 288 Révész Balázs Szallerbeck Zsolt Szentes Árpád Szivek Norbert Tóth Anna Vermesy Orsolya �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2001) 2001 TAVASZÁN PRAECLARE Durczi Zsuzsanna Esztervári Adrienn SUMMA CUM LAUDE Arató Kinga Árvay Gábor Zsolt Bankó Katalin Bertényi Imre Bisztrai Gábor Budai János Gergő Csákányóczky Éva Cserne Péter Csörsz Emese Czeglédi Beáta Dávid Zsófia Engel Veronika Eperjesi Tímea Fedor Kristóf Fodor Katalin Eszter Gruber Judit Gulics Boróka Hídvégi Katalin Hornyik Zsuzsanna Horváth Henrik Ivanics Zita Ivanovics Georgina Jakab András Kacsóh Lilla Kánai Pál dr. Kapronyi Ferenc Kemenes Csaba Kertész Gábor Körmendiné Kovács Veronika Kövesdy Viktória Kratochwill Dávid Landi Balázs Zoltán Mravinác Andor Nemes Ákos Németh Szabolcs Pálfalvi László Papp Dávid Pintér Ágnes Zsófia Rácz Júlia Rádai Ágota Solymár Károly Staviczky Péter Szabó Attila János Szauder Orsolya Tattay Szilárd Téglásy Péter Tüske Gábor Varga Szilvia Weimann Krisztina Zsadányi Nagy Fruzsina Pretsner Kamilla CUM LAUDE Alliquander Tamás Ambrózi András Asztalos Katalin Csilla Babosa István Bácsatyai György Baffia Gergely Gábor Balázs Gábor Balkányi Katalin Balogh András József Balogh Zoltán Richárd Bán Gergely Bánki Melinda Baruch Gábor Békés Gergely 289 Benedek Szabolcs Benkő Ágnes Béres Judit Bertalan Judit Bíró Gyula Borbély Kata Borvendég Zsuzsanna �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Bory Noémi Bucsányi Réka Butenkov János Csáki Dimitrij Csala Győző Csányi Tamás Cserháti Anna Bianka Cserháti Eszter Rita Csillag Attila Csizma Zoltán Miklós Czigányik Nóra Czirbus Tamás Czóbel Mária Gyöngyi Dárdai András Ernő Dudás Lilian Egyházi Tímea Endreffy Zoltán Erdős Hajnalka Erős Emese Farkas Alinka Fehér Diána Fekete Karolina Fekete Noémi Erzsébet Ferenczy Réka Filipovits Viktória Flieg Dóra Frei János Fridman Róbert Frischfeld Henrik Péter Fűzi Ákos Fűzi Tamás Gáspár Andrea Gemela Zsuzsanna Gerencsér Balázs Gettler András Gőz Gyöngyvér Eszter Gulácsy-Tóth Tamás Gyarmati Ágnes Gyenes Viktor Győri Judit Katalin Hangyási István Harmat Albert Heincz Gabriella Hillier Dorottya Hódi Alexa Viktória Hódsági Kata Horváth István Horváth László Horváth Péter János Horváth Petra Teréz Horváth Teréz Ivanics Gábor Izsa Szabolcs Jakabfi Zoltán Jány Attila Pál Juhász Albin Kádár Orsolya Kállay Márta Kántor Kinga Kapitány Zsuzsanna Karika Márton Karikás Andrea Karkosák Balázs Kékkő Orsolya Király Zsuzsanna Kis Balázs Koltai Enikő Konkoly Manrikó Kosza Yvette Kovács Dorottya Kovács Gabriella Kovács Krisztina Ágnes Kovács László Kozma András Köncse Rita Könyves Rita Körtvélyessy Zsolt Kuglet Zsolt Lambertus Katalin Lánchidi Péter Lancz Attila Láng Eszter 290 László Viktória Lásztity Alexandra Lévai Alexa Ligeti Artúr Miklós Loós Éva Lugosi-Szabó Katalin Mácsik Zoltán Máj Károly Makai Dániel Makula Gergely Markowszky Eszter Marticsek Dénes Márton Judit Máté Erika Ildikó Máté Viktor Mészáros Gábor Mészáros Réka Miháltz András Mikesy Orsolya Mód Péter Molnár Anita Molnár Norbert Morvay Boldizsár Muszatics Péter Nagy Csilla Nagy Veronika Nagy Zsófia Nisóczi József Levente O tt István Pap Orsolya Papp Erika Papp Ildikó Pavletits Zsófia Gyöngyi Pelle Orsolya Pelyhe Szilárd Pétervári Orsolya Pletenyik Zoltán Pregun Gabriella Pusztai Borbála Rapport Gyöngyi Rátkai Balázs Trisztán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2001) Reményi Bence Richter Richárd Romhányi Rita Rövid Levente Safarcsik Viktória Sándor Péter Schleifer Dóra Selmeczi-Kovács Zsolt Sík Tímea Simon Péter Sipos János Somorácz Gergely Soproni Zsolt László Sövegjártó Kristóf Steiner Renáta Subái Gáspár Sugár Hajnalka Szabó Klaudia Szabó Miklós Szabó Péter Szakái Györgyi Szalai István Szathmári Irma Veronika Szeberényi Lívia Szederkényi Olga Székács Júlia Szénási Viktória Szente Réka Miléna Szmodis István Tamási Artur Tarjányi Bence Temesi Kinga Tokaji Fruzsina Tomaj Balázs Tomcsányi Zsuzsanna Toronyi Kristóf Tóth Orsolya Ugrón Gáspár Gábor Vajda Ákos Vámos Andrea Varga Antal Varga Aranka Varga Dávid Varga Réka Várszegi Réka Völgyi Andrea Vutskits Péter Wetzel Tamás Zubriczky Barbara Vaskó Gábor Vereség Orsolya Vermes Zsuzsa RITE Albert Katalin Antóny Zsolt Bíró Balázs Bonivárt Beatrix Boros Dániel Bujdosó Gábor Csonka Árpád Dombrádi Judit Dragon Pál Drescher Ivor Egyed Éva Érdi Gábor Paragó Gyula Für István Gárdos Zsombor Zoltán Greffné Lex Annamária dr. Holp András Horváth Tímea Illyés Péter Imre Adrienn Kun Olivér Lex Andrea Maros Veronika Miklós Barna Molnár Csaba Murányi Márton Németh Miklós Panker Szilárd Perényi Nóra Rédling Beáta 291 Sipos Balázs Benedek Sipos Krisztina Carmen Szabó András Szabó Eszter Szakács Enikő Szalay István Szeghy Balász dr. Szokola Ildikó Türk Zoltán Váczy Attila Marcell Vágási Emőke Varga László Vattay Krisztina Zorkóczy Miklós �A PÁZMÁNY JOGÍ KARÁNAK TÍZ ÉVE 2001 ŐSZÉN PRAECLARE Filipszky Tamás SUMMA CUM LAUDE Farkas Roland Fekete Eszter Gyurcsó Judit Juhász Zsuzsanna Kovács Rita Edit Medve Richárd Ákos Péceli Ádám Szabó Sarolta Szentes Katalin Dóra Tóth Dóra Virág Zsolt Virágh Attila CUM LAUDE Bácsi Éva Judit Baltay Tímea Krisztina Bartha Gábor Benő László Tamás Bereczky Orsolya Berényi Diána Birher Nándor Bisztray Zsolt Márton Bittsánszky Géza Boros Ildikó Botos András Gábor Budavári Krisztina Búzás Melitta Dobos József Éliás Krisztina Élő Gábor Fakó Beatrix Ferenczi Brigitta Fodor Anetta Forgács Gábor Galó Gabriella Gámán Tünde Gebe Zoltán Gerencsér Gábor Gyarmati Franciska Kata Haidegger-Nagy Ágnes Éva Hauberl Emőke Horányi Cintia Juhász Andrea Kemény-Beke Ádám dr. Keresztes Orsolya Kontér Tamás Kovács Eszter Kovács Melinda Kriston István Lenkei Mirtill Márton Bernadett Mészáros Zsófia Mihálffy Angéla Mina András Attila dr. Molnár László Zsolt Neményi Réka Néráth Andrea dr. Nógrádi Mária 292 Ötvösi Orsolya Palanovics Dorottya Paluch Tünde Perbíró Gábor Petróczky Anna Pikali Petra Pile Klára Pohl Petra Mercédesz Récsényi Attila ifj. Silling Ákos Sipos Attila Sóki A nett Rita Stefán László Péter Stumpf Adrienn Ramóna Sümegh Attila Szabó Ágnes Szanyó Edina Szemes Róbert Szenei Ildikó Szepesi Andrea Éva Tili Annamária Tóta Áron József �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) Tóth László Tóth Zoltán Vámossy Andrea Eveline Varga Zsigmond Vig András Gergő Vörös Álmos András Zubornyák Emília Zsigmond György RITE Benkó Balázs Csabai László Csonka Szabolcs Albert Erika Orsolya Gergely Dorottya Негру Miklós Horváth Viktória Jávor Ágnes Kele Mária Kovács Anett Éva Molnár Tamás Nemes Tamás Órai Győző Zoltán Pápay Zoltán Szilárd Reichert Péter Szutrély Gergely Tenk László Tóth István 2002 TAVASZÁN PRAECLARE Pomeisl András József SUMMA CUM LAUDE Antal Veronika Balla Gábor Békési Zsófia Blatnyák Zoltán Bolla Zsófia Bollók Szilveszter Bolya Boglárka Erdődy János Fehér Kinga Fodor Bea Forstóber Gábor Fuglovics Gabriella Fiilöp Hilda Gaál Péter Geiger Nóra Gernhardt Katalin Greguska Péter Harmat Anita Hlacsok Krisztina Holdampf Gusztáv Horváth András Horváth Réka Horváth Zsuzsanna Juhász Orsolya 293 Jurida Petra Natália Koch Tímea Kozma Zsuzsanna Lásztity Dusán Lévai Mariann Lindmayer István Megyeri Andrea Micskey István Molnár Olga Borbála Molnár Patricia Rita Móricz György Nagy Péter �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Nagy Szilvia Andrea Nyári Péter Orosz Krisztina Oszkó Rita Ostor Balázs Pfeifer Péter Pintér Andrea Pongrácz Judit Rajkai Viola Reisz Mónika Rostási Szabó Csilla Schlosser Annamária Somogyi Szilvia Stágel Bence Sütő Katalin Száz Ágnes Szeremlei Zsófia Eszter Takács Eszter Takács Rita Tauber Szilvia Tésenyi Renáta Edit Tóth Balázs Miklós Török Rózsa Traser Julianna Sára Urbán Kristóf Vácz Gergely Várady József Vizi László Tamás dr. CUM LAUDE Abay-Nemes Orsolya Ábrahám Judit Aján Anita Antalóczy Péer Aszalós Györgyné dr. Bácskai László Bagaméry-Szalay Róbert Balogh Tímea Bara Emőke Bárdos Szonja Barkó Péter Békés Orsolya Bekk Mária Belákovics Eszter Bencsik Dávid Berecz Tímea Bézsenyi Balázs Birherné Szabó Adrienn dr. Birkás Györgyi Biró Ádám Péter Biró Tamás Bogdán Tamás Imre Bohn Eszter Bokor Adrienn Borbára Marcell Brindza Renáta Christián László Csákó Gergely Csapiáros Ágnes Czakó Mónika Czímer István Dekovics Zsófia Márta Dely Zsófia Desics Péter Detrich Zsuzsanna Dévényi Márton Dienes Orsolya Katalin Drágán Gyöngyvér Erdélyi Dorottya Erdősi László Faix Zsófia Farkas Norbert Fazekas Dóra Fekete Erzsébet Edina Fekete Imre Fodor Krisztina Frank Ágnes Frivaldszky Gáspár Gaál Tibor Gáti Anikó Gegus Eszter Gerendás Anna 294 Gonda Marietta Gonda Mónika Gönczy Andrea Griniusz Ádám Grósz András Gulrich Zsófia Gulyás Noémi Gurbán Györgyi Gyulai Judit Halmai Miklós Tamás Haraszti Anikó Haverla Ditta Hegedűs Ákos Hegedűs Magor Miklós Hete Norbert Béla Hidelmayer Csicsman Judit Hódy Gábor Horváth Bence István Horváth Melinda Horváth Zsolt Hős Hajnalka Игарка Judit Hruby Attila Huncsik Gyöngyi Inokai Balázs Istella Csilla �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) Jávorszki József Kálnoki-Gyöngyössy Zsófia Kancsár Anita Kántor István Zoltán Karászi Margarita Kárpáti Júlia Kárpáti Krisztina Karsai Krisztina Kegyes Anna Kinga Kelemen Zsolt Kemény-Beke Pál Kende Júlia Kenézi Diána Kerekes Gábor Kéringer Csaba Kisgyörgy Orsolya Kiss Balázs Kiss Károly Miklós Kiss Krisztina Kókány Csaba Győző Koltay András Koncsekné Kovács Ágnes Kondor Bence Barnabás Korcsmáros Aliz Kosa Mónika Szidónia Kovács Adrienn Kovács Benedek Márton Kovács György Kun Annamária Éva Lakos István Sándor Lovas Márta Lukács Krisztina Lukács Zoltán Majoros Márta Máltesics Eszter Manhertz Zita Mátyás Krisztina Mécs Katalin Ágnes Medveczky Gábor Medveczky Viktória Mészáros Gergely Mészöly Dóra Mihályi Rita Mikié Sándor Miklovicz Judit Renáta Minárovits Zsuzsanna Mohos László Molnár Csaba Imre dr. Molnár Pál Mosolygó Sára Muhari Nóra Musulin Kata Aliz Nádor-Nikitits Grácia Nagy Gábor Bálint Nagy Katalin Nagy Orsolya Nagy Szabolcs Nagyné Feckó Beatrix Nedwed Mária Bernadett Németh Anita Németh Doris Tímea Németh Ildikó Neumann Attila Oláh László Zoltán Onczay Gábor Orbán Péter Orosz János Pálné Vörös Nikoletta Pátzay Ádám Penziás Dávid Peterdi Anikó Petrássy Miklós dr. Petreczky Krisztina Pintér Evelin Pluhár Hajnalka Pócza András Polony Gergely Pongor Lilla Potrák Inez Pózna Viktória Pozsgai Petra Presser Zoltán 295 Puruczky József László Puskás Renáta Rábai Mónika Rácz Balázs Rácz Margit dr. Rácz Zsuzsanna Rádonyi Dénes Radvánszki János Regős Norbert Rétháti Viktória Révész Margit Rosdy Tamás Sári Zoltán Sárközy Gergő Sárvári Tamás Sas Melinda Say Viktória Schmeck Richárd Schmidt Erika Veronika Schmidt Zoltán Schmidtné Iváncsics Cecilia Schümeky Zsombor Sefer Iván Dávid Sidorow Károly Siller Imre Sinku Emese Skarka Cecília Somogyi Árpád Somorjai-Dörflein Richard Soóky Saul Márk Soós Mihály Spanga Zsuzsanna Steffel Boglárka Stefka Annamária Sugár Balázs Surányi Eszter Sydó Zoltán Dr. Szabó Endre Győző Szabó Szilvia Szabó Zorica �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Szacsky Borbála Szalay Klára Gabriella Szaniszló Brigitta Szarka Eszter Szász Bertalan Ákos Szénégető Adrienn Szentesi Mária Szentkláray Bence Szeremlei Andrea Szilágyi Andrea Szilágyi Beáta Szinessy Péter Szőkefalvi Nagy Gábor Szövényi Márk Szuhács Renáta Szűcs Katalin Szűcs Viktor Takács Péter Attila Tamás Csaba Tar György Tarján Zoltán György Tarlós Mónika Tebeli Izabella Teszársz Anna Torna Vanda Tomasitz István Tóth András Tóth Gyula Ferenc Tóth Judit Viktória Tóth Krisztián József Tóth Péter Tóth Szandra Töpler Eszter Trieb Gergely Uhel Gábor Újvári Zoltán Ukös Gabriella Vajda Zoltán Valler Hilda Zsuzsanna Váry Viktória Veressné Borovszky Tímea Vikor Áron Dávid Vitályos Á ron László Vukov Antal Weinbrenner Ágnes Werderits Krisztián Wiedemann János Windisch László Winkler László Wolf Judit Zakar Gergely Zakariás Andrea Zalán Benedek Gáspár Zarka Szilvia Hona Zsákos Szőke Melinda Zsifkó Mariann RITE Alberti György Andrási Gergely Balsai Csaba Bazsó Bernadett Boros Árpád Boros Márta Bugyi Csaba Béla Búkor Beáta Dalmy Julianna Mária Danes Ferenc Danes Judit Dobai Zsófia Fekete László Gáspár Tamás Gresa Katalin Hajnal Gábor Horváth Ferenc Igaz Iván dr. Imreh Borbála Kliment Géza Péter Kovács Eszter Adrienn Kovács Róbert Kováts Dénes Marton Bernadett Valéria Molnár György Nagy Ádám Dániel Nagy Gergely Tamás Pap Tamás 296 Rapai Teodóra Sáray András Seereiner Márta Süslecz László Szalai Nóra Szalay Adrienn Szobonya Gergő Miklós Tamás Gabriella Török Petra Üveges Sándor Varga Edina Virág Benedek Zsilvölgyiné Tóth Szilvia Zsíros Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) 2002 ŐSZÉN PRAECLARE Rédei Alexandra SUMMA CUM LAUDE Ákos Tamás Borbás Zsuzsanna Haraszti Judit Hóbor Gabriella Jakab Izabella Káplár Orsolya Csilla Korényi Sarolta Pál Andrea Sipos Gabriella Steindl Eszter Zakariás Kinga Rita CUM LAUDE Ábrahám Dániel Ács István Árva Zsuzsanna Eszter Aszmann Róbert Babkó Norbert Balogh Ákos Balogh Zsigmond Baranyai Ágnes Bárdos Gergely Baumgartner Ágnes Bergmann Boglárka Bertalan Ágnes Bicskey Eszter Biró Marcell Bíró Ágnes Bodrogi Péter Borhegyi Ferenc Boros Emese Boros Linda Ágnes Búj tor Anna Krisztina Csapó Ágnes Csuka Péter Czeller-Kovács Péter József Dalos Judit Deák Gábor Debre Magdolna Dékány Anita Desits Eszter F. Kiss Gabriella Fedák István János Fehér Gyula Financsek Zsuzsanna Katalin Fodor Beatrix Fónagy Gergely Főmet Béla Galambos Eszter Gáspár Miklós Glegyák Eszter Goldfárth József Gömöri Dóra Győri Attila László Győrvári Brigitta Ágnes Gyurcsán Judit Anna Gyurcsánszky Balázs Hergert Ottó 297 Herkner Gyula Hoffmann Péter Ákos Holtzer Éva Horváth Alexandra Horváth Éva Horváth Mihály Huszák Balázs Kádár Mercédesz Kálnoki-Gyöngyössy Márton Kampfmüller Sándor Karsai Orsolya Kiss Renáta Kiss Virág Klósz Beáta Komjáthy Zsuzsa Eszter Kovács Annamária Kovács Balázs Kövér Krisztina Krizsanits Gergely Kukucska Szilvia Láng Géza Károly Liziczainé Galavics Krisztina �A PÁZMÁNYJOG1 KARÁNAK TÍZ ÉVE Lovas György Lőcsy Viktória Lukács Krisztián Manger Marcell Marton Klaudia Melegh Anna Mezey Franciska Molnár Ágnes Ilona Molnár Balázs Péter Molnár Richárd Monori Levente Márk Nagy Izabella Nagy Orsolya Ágnes Némethy Eszter Nyitrai Károly Olajos Csaba Padlovics Ágnes Pálvölgyi Miklós Papp László Parties Krisztina Pataki Szabolcs Percze Szilvia Katalin Pfiszterer Orsolya Pista Balázs Pokorádi Katalin Pólik Cecília Povolnik Beáta Pozsonyi Máté Pulics Krisztina Ramel Rami Réti István Sauer Zsuzsanna Sághy Andrea Zsuzsanna Scholz Evelin Schultz Andrera Seprényi Andrea Simkó Gabriella Simon Péter Miklós Sitkéi Tamás Somosy Edina Sőrés Zsuzsanna Sramkó Katalin Strbka János Syposs Csilla Szabados Tamás Szabó Csaba Szabó Péter Szabó Zsófia Szakály Noémi Szalai Judit Zsuzsanna Szelőczei Anna Szentgyörgyi Júlia Szokoly Péter Takács Zoltán Tamás Olivér Viktor Tasi Mihály Tolnay Rita Tóth Attila Szabolcs Tóth István Tölgyesi Viktória Turu Olga Ugrón Zsolna Újházi Edina Újhelyi Péter Ujváry Katalin Vámos Istvánná Varga Veronika Vida Márta Vidéki Noémi Vladov Veronika Zakariás Mónika RITE Bánfalvi Sándor Bentouminé Horváth Helga Bódy Ágnes Eszter Boné Beatrix Császár László Csermák Bálint Csiha Kinga Hajnalka Emődy Teodóra Endrédy Zoltán Fekete Zoltán Féner Viktor Friedery Réka Renáta Gazsi László Hadrik Hajnalka Hegedűs András Hepp János Herczeg Kata Horváth István Ivády Péter Kása Karolina Katona Hedvig Kézsmárki Éva Mónika Kiss András Kosztolányi Örs Kürthy Levente 298 Laczkóné Hesz Boglárka Lantos Emőke Márton Andrea Mátrai Magdolna Mészáros Melitta Mészáros Renáta Mizsei Erzsébet Molnár Gábor Molnár Orsolya Molnár Tamás Németh Noémi Péteri Nikoletta Schiesz Erika �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Somlai Zita Szabó Balázs Szentgyörgyi Andrea Szigetvári Mária Tamasi Zoltán Tokodi Judit Tusor Gabriella Villányi Zsuzsanna Zsolnay András 2003 TAVASZÁN SUMMA CUM LAUDE Abermann Szilvia Andréka Tamás Bácsi Hajnalka Balázs Katalin Botár Ildikó Tünde Csavlek Agnes Dobos Agnes Viktória Dóczi Noémi Katalin Domonkos Gyöngyi Drén Pál Márton Drucskó Éva Dudás Dalma Fekete Balázs Goda Tamás Gábor Gyorffy-Bengyel Katinka Helembai Eszter Herega Judit Horváth Evelin Edit Horváth Katalin Renáta Illés László Juhász Mária Kelemen József Kézdi Árpád Kocsis Orsolya Kocsiscsák Gergely Korentsy Endre Péter Labundy Rita Likárovics Erzsébet Lomnici Zoltán Lukácsi Katalin Margitay-Becht Beáta Mentes Andrienn Mikó Ádám Péter Nagy Ákos Nagy Krisztina Nagy Rita Nagy Zsuzsanna Krisztina Nagy né Dobos Éva Anna Németh Gergely Németh Nóra Neuberger Ákos Novák Péter László Ohlendorf Nóra Pecsenye Tibor Petia Csaba Tamás Petróczy Katalin 299 Pócza Róbert Pungor Szilvia Riba Tamás Ritter Eszter Schwartz Viktória B eáta. Seres Tamás Somogyi Dávid László Szabó Dávid Szalma László Balázs Szaszovszky Géza Tasi Petra Anikó Ternácz Krisztina Tóth Katalin Török Bernát Ferenc Vadász Viktor Vándor András Vészelik Evelin Weidinger Ivett Wirth Irén Emília Zafír Virág Zsolnai Ágnes Katalin �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE A bért János Angelus Dóra Gréta A niot Péter Aszmann Eszter Bajor Gabriella Bakó József Balásfalvi'Kiss András Baláti Péter Balázs Péter Bálint György Rudolf Banczerowski György Bánhegyi Gergely Barabás Nikolett Bartha Levente Benyó Anette Bercsényi Zsófia Bognár Miklós Bokor Katalin Luca Bolyky Orsolya Borókay Réka Boros Emese Krisztina Boros Gábor Boros-Peklár Emese Judit Bózsó Andrea Brehószki Márta Csapó Orsolya Zsuzsanna Csapó Zsolt Csehi Regina Csulák László Czvalinga Katalin Deák Bertold Deák Etelka Deli Orsolya Disznós Edit Dobrai Balázs Drienyovszki Lilla Éhn Dávid Éliás Dávid Enyedi Eszter Eperjes Krisztián Erdészné Horváth Orsolya Farkas Adrienn Fehér Nóra Fekete András Felszeghy Petra Fenyves Gábor Fenyvesi Henrietta Fiore András Földeák Anna Franczia Mercédesz Frank Zita Frenreisz Zoltán Friedel Zsuzsanna Füzes Bernadett Gábor Eszter Garancsy Dóra Géczi Róbert Gerse Károly Gódor Mónika Gombás Georgina Gombolai Henrietta Gombos László Győri János Gyurcsa Éva Harcsa János Hargittay Szabolcs Hartwig Beáta Hatás Orsolya Liliána Hatházi Vera Heckenast Dóra Henis Orsolya Hidassy Dóra Hochman Ágnes Holczinger Krisztina Honti Katalin Csilla Horacsek Szilvia Hornyák Gyula Horony Levente 300 Horváth Alexandra Horváth Katalin Horváth László Horváth Orsolya Horváth Tímea Horváth Zoltán Illés Krisztina Jakubász Attila Jauernik Ágnes Kádár Ernő Kádár Miklós Gergely Kalmár Tibor József Kalotai Kinga Kálovics Eszter Kamoncza Márta Kanizsai Katalin Kárpáti Bernadett Karpiák Gabriella Kázmér Dániel Kérdő Gábor Kerékgyártó Gizella Keszler Ágnes Keszthelyi Alajos Kiss Gabriella Kocsis Kata Kóder Eszter Komáromi Zsolt Koncz Marina Kóré Veronika Kovács Krisztina Kovács Réka Kovács Zsolt Kökényesi Attila Körmendi Szilvia Kratochwill Éva Krikovics Ágnes Rita Lázár Zsigmond Legény Péter Leitner Nóra �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Lente Zsolt Lovász Ernő Mabda Gábor Macsári Viktória Major Katalin Majtényi Anikó Mándics Botond Markos Zsombor Máthé Csilla Mattyasovszky-Zsolnay Bence Mayer Endre Méhessy Renáta Zsuzsanna Mester Györgyi Mészáros Kinga Mária Mikóczy Ilona Moravcsik Krisztina Nagy Béla Nagy Brigitta Nagy Emese Nagy Enikő Mária Nagy Eszter Nagy Ilona Nagy Orsolya Nagy Péter Nagy Viktória Német Zoltán Németh Adrienn Németh József Németh Nóra Németh Zoltán András Nosztrai Eszter Nyisztorné Ladocsy Judit Nyúl Balázs Olajos Anita Opor Gergely László Orosz Tibor Ömböli Zsuzsanna Pákh Éva Mária Pallós Nikoletta Pálmai Éva Mária Palotás Csongor Papp Dorottya Papp Zsófia Pátkai Katalin Payrich András György Percze Zsófia Pető Nikoletta Prekovits András Rácz Viktória Anikó Rentes Attila Réthelyi Szabina Rideg Dávid Ruszthi Zsolt Sáfár Károly Sasvári Attila Schelbauer Balázs Schenek Ágnes Schmidt Barbara Sengel Éva Sifter Veronika Siklósi Zoltán Péter Simányi Balázs Márk Sipos Tímea Sonnevend Alexandra Spengler Katalin Stanka Gergely Surányi Boglárka Surányi Katalin Sümegi Szilvia Szabó Ferenc Szabó Tibor István Szabó Tímea Szalay Ferenc Szamos Márton Szántay Eszter Szántó Anett Szappanos Réka Szász Gabriella Szederkényi Zsolt 301 Szentpály Dóra Szilágyi József Szilágyi Katalin Szilágyi Szilvia Szűcs Balázs Tósoki Ernő Tóth Ágnes Tóth Balázs Tóth Erzsébet Katalin Tóth Zoltán Tóth Zoltán Tőkey Mária Tömösvári Andrea Tömpe Márton Török András Gábor Tündik Ágnes Újvári Éva Urbán Katalin Erika Vágó Laura Vámos Attila Ványi Dóra Váradi Tamás Varga András Varga Beáta Varga Karolina Varga Mónika Katalin Varga Szabolcs Varga Virág Várpalotai Viktor Vég Tímea Vezekényi Csaba Vörös Ágnes Wéber Natália Werner Éva Závodi Tímea Ziegler Csilla Zumbok Gabriella Zsákai Szilveszter Zsíros Krisztina Zsolnay Edit �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE RITE Bagi Judit Bertók Judit Bilecz Katalin Csikós Andrea Dóra Domonkos Veronika Rita Dózsa Kata Drabos Erik Kasszián Egedy Klára Feczkó Eszter Gróf Pálma Horváth Dóra Igaz György Károlyi Eszter Kemény Csaba Károly Kiss Erik Richárd Kokas Dániel Kontár Ágnes Kulik Mihály Lakatos Balázs Lantos Veronika Lippai Zsuzsanna Karola Mártha Ágnes Eszter Nagy Éva Nagy József Nagy Tamás Némethi Csanád Palotai Eszter Pintér Ákos Poprádi Péter Zsolt Rafajlovics Emília Ruzsbaczky Nóra Sinkó Doris z Stan Nicolaie Szécsi Ágnes Szlanka Tamás Tógyer Hajnalka Visontai Csongor Zs. Szőke Andrea 2003 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Árvái János Fejes József Gáspár Anna Kalota Ágnes Mária Láncos Petra Le a Madarász Hedvig Marschalkó Petra Melicher Csilla Ondrusek Eszter Sashegyi Nóra Szabó Mária Tóth Melinda Tunyogi András Márton CUM LAUDE Ábrahám Dominika Ábrahám Júlia Bazsányi Gabriella Bence Rita Bodó Gergely Sándor Bőgi Eszter Burián Ottó Cserpes Gyöngyi Edit Czakó Kornélia Dankó Rita Deák Roland Dudics Lóránt István Farkas Dóra Farkas Szilvia 302 Fehér Ákos Fekécs Zita Forgács Karolina Füzér Diána Gönczöl Anikó Gyarmati Éva Henrietta Gyorgyevics Benedek �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Gyulavári Krisztina Hoblyák Júlia Hornung Ágnes Horti István Horváth Adrienn Horváth Szilvia Ifjú Lilla Incze Ádám Jávor Johanna Juhász Mihály Kálóczi Eszter Kanizsai Katalin Keczán Márk Kiss Anita Kiss Nikoletta Kondorosi Nóra Kun Ildikó Kuris Győző Laurencsik Yvette Lukács Gergely Marosi Gyöngyi Máthé Gergely Mersits Tímea Mravik Magdolna Judit Nagy Dávid Nagy Georgina Timea Nagy Zoltán Németh Tibor Nuszpl Judit Ágnes Orosz András Orosz Andrea Ötvös Nóra Csilla Pásztor Krisztina Pistár Terézia Pohánka Zsolt Prónay Zsuzsanna Rétvári Bence Máté Sábián Zsolt Sándor Roland Schönweitz Bettina Simon Mihály Soós Mária Süveges Antal Pál Szegedi Bernadett Szegvári Lívia Székely Kornél Szekeres Beáta Szemenyei Árpád Richárd Szepesi Kinga Szilasi Erika Szlifka Gábor Takács Judit Takács Rella Terenyi Sándor Tímár Áron Tószegi Anikó Ujsághy György Újvári Dóra Valent Andrea Varga Borbála Vargáné Balogh Orsolya Várszegi Zsolt Vermes Dóra Visegrádi Ágnes Wolher Szilvia RITE Bakos Réka Balla Pál Dániel Barna Gábor Bordás Ákos István Bozzay Ágnes Judit Esztergomi Éva Gallai Zsuzsanna Hajnalka Gulácsy Imola Anna Hegedűs Anikó Hevesi Ágnes Eszter Horváth Imre Illich Ferenc Jánosi Nóra Kaáli Kornélia Kanta Renáta Kapuvári Balázs Készéi Gergely Koblinger Gábor Korbácska Zsófia Kovács Éva 303 Kugler Viktória Lehotai Lilla Lőrincz Éva Révész Dóra Sas Károly Sztruhár Sándor Tomsits Tulipán Váradi-Szabó Johanna �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 2004 TAVASZÁN PRAECLARE Vator Zsuzsanna SUMMA CUM LAUDE Aszódy Anett Asztalos Zsuzsa Bárdi Bernadett Borsfái Balázs Burai-Kovács János Déri Tamás Előházi Csilla Fazakas Beáta Ágnes Gajdics Ágnes Gabriella Gelencsér Anita Grácz Zsuzsanna Horányi Márton Krisztián Illés Levente Ákos Imre Melinda Juhász Dorina Kaszás Ágnes Katona Margit Kóka Gábor Kómár András Kopándi Rita Bernadett Könczöl Miklós Körmendy Anita Kitti Madách Gabriella Petra Márton Péter Matusik Tamás Mezőfi Brigitta Nagy Márta Nagy Péter László Németh Ágnes Peti Viktória Pintér Edit Rácz Zsuzsanna Ratatics Zsuzsanna Remes Gábor Rózsahegyi Gabriella Anna Simányi Zsolt Skoda Szilvia Szentpéteri András Szőke Zsófia Takácsné Hódos Zsuzsanna Tóth Viktória Ujfalussy Zsolt Újvári Viola Ulviczki Éva Ungár Eszter CUM LAUDE Ábel Ágota Adamis Krisztina Akii Miklós A ntal Kadosa Adorján Árvay Dóra Asbóth Lőrinc Babály Henrietta Badacsonyi Zsolt Bagi Éva Bajzáth Orsolya Katalin Bak László Bakti-Bartus Anna Katalin Balázs Győző Balázs Veronika Balogh Dóra Balogh János Balogh László Bán Janka Bánáti Kristóf Bánhegyi Zita Barna Márton Ádám Bartos Eszter Katalin 304 Bellosevics Balázs Belső Zsuzsanna Benczéné Matkocsik Ágnes Benke Judit Benkó Adrienn Benyovszky Zsombor Bertha Veronika Bihari Zsófia Bisztriczki László Bódis Robert Sándor Bognár Károly �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2004) Bognár Szilvia Bohátka Gergely Borbély Magdolna Borbély Mária Boros Adrienn Botka Zsuzsanna dr. Csáky Zsófia Csányi Zsuzsanna Császiné Herczeg Henrietta Csatári Adrienn Csegezy Árpád Csikós Anikó Csongor Péter Csonka Balázs Csordás Hedvig Ágnes Cziráky Gábor Czirok Sándor Darvas Zoltán Dávid Vera Deákné Rubóczki Angéla Dezsényi Edit Éva Dobrovoczky Ágota Dzsinich Gergely Ecsedi Leticia Éger Pálma Egyed Annamária Endrefi Zsolt Ertsey Krisztina Fábiánkovits Anna Faller Beatrix Renáta Farkas Dominika Fehér Zoltán Fekete Gyöngyvér Fekti Ákos Felcsuti Katalin Felföldi Nóra Fényes Orsolya Fidlerné Kádár Anna Ágnes File Gabriella Fodor Bernadett Fröhlich Balázs Füle Balázs Gadavics Kata Gál Csilla Emese Garami László Gárdos Adrienn Gégöl Gazsó Gelányi Anikó Gerencsér Ildikó Geszti Gábor Mihály Glóner Péter Görhöny Barbara Grébecz Kristóf Balázs Gregó Zoltán Grósz Dóra Gulyás Dóra Gulyás Gergely Győző Gyalog Ágnes Anikó Gyenes Kata Gyulai Judit Gyurcsó Ildikó Halmágyi Csaba Hanti Margit Kinga Haraszti Kinga Edit Hegedűs Levente Héjjá Ildikó Henn Péter Holecz Csilla Horváth Eszter Horváth Gyöngyi Horváth Linda Horváth Rita Hosszú Ágnes Hricz Andrea Huszti Lívia Hutás Péter Ákos Ilauszkiné Pokornyi Katalin Imre Júlia Jaskó Luca Magdolna Józsa Ágnes Juhász Ágnes Juhász Gábor 305 Juhász-Miczura A ndrea Kacz Ivett Kajtár György Kakas Máté Kallivoda-Koltay András Kalotai Péter Kanalas Edina Káplány Szilvia Karádi Teodóra Elida Kardos Angelika Csilla Kátai Tóth Béla Katona Edit Kele Bernadett Kenese Attila Kertész László Keszey Gábor Keyha Ádám Kiricsi Karola Kisnémet Erika Kiss Balázs János Kiss Ilona Erzsébet Kiss Péter Kiss Teréz Klausz Kornél Knol Balázs Kóborné Benedek Ibolya Kóczián Lilla Koczkás Krisztina Kollár Ádám Komáromi Pál Komjáti Péter Kontrát Richárd Korsósné Bajzát Terézia Kóti Réka Ágnes Kotsis Éva Kovács Péter Kovács Zoltán Kozma Judit Kőhalmi Attila König Orsolya Krámer Veronika �A P Á Z M Á N Y JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kreczinger Csilla Kristin A ndrea Kudelich Ferenc Kurcsics Gerda Lantos M elinda Láposi E nikő László Á ro n Márk Lázár Á g o ta Katalin Lenkei Balázs Lovas B eatrix Magyar P éter Majosházi Linda M akara Zsuzsanna Erzsébet M am uzsich Milán M artsekényi Atilla Viktor Mátyási D ániel M edovarszki Lívia Megyei G yula Mérei Balázs Mészáros Anikó Mészáros Iván Mező Balázs Béla Mikó G ergely Mikula M árta Mikuska Orsolya Minda P éter Mizsák Éva Mohácsi M áté Molnár L inda Molnár M arianna Muskovszky András Nádasi Viktórai N ádudvari Gyöngyi Mária Nagy A ttila Mihály Nagy Eszter Nagy Ju d it Nagy László Nagy O rsolya Ném eth Á gota Németh Z oltán Pál Novák A m an d a N yéki Renáta N yusti Szilvia O cskó Eszter O rosz Márta Páczay György Páncsity Zora Papp Alexandra Papp Eszter Paulovics Ivett Pesti Ivett P éter Zsuzsanna Pétsy Zsolt Pfléger Réka Pigniczky Ágnes Pikéthyné Babolcsay Dorottya Prédl Tamás P uchard Tamás Pus Ferenc Rácz Attila Rácz Krisztina Zsuzsanna R adács Péter R adványi Kornélia Rappensberger Odett Nárcisz R uszthi Hunor S ándor Judit Sávai Anikó Eszter S chm idt Richárd Serfőző Henrik Smaraglay Gábor Somlai Attila Somogyi Áron Mátyás Somogyi Eszter Stefka Nóra Ágnes Sulyok Tünde Szabó Angéla Szabó Gergely Szabó Klára Szabó Petra Szakos Franciska Szarka Gábor Levente 306 Szécsei Judit Szécsi Mária Katalin Szegedi Ágnes Szelid Zoltán Szende Zsófia Szentgyörgyi Ágota Szilágyi Pál Béla Szilágyi Szilvia Szilvássy Zsófia Szilvásy György Péter Sztankó Kármen Szuper Géza Szűcs Eszter Szűcs Katalin Tafferner Tamás Taizs Gábor Takács Dóra Takács Péter Tánczos Szilvia Tanoss Zsuzsanna Tari Fruzsina Tauber Tünde Tengerdi Réka Tomanek Péter Tóth Gyula Gábor Tóth László Török Éva Ildikó Tőzsér- Zsolt Udvarhelyi Zsuzsanna Uza Orsolya Váczy Zoltán Kristóf Vágó Lilla Valacsai Pál Vályi Ákos Váradi Nóra Varga Annamária Varga Gergely Vargha Máté Várszegi Sarolta Veres Csaba Vigh Annamária �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2004) Vihart Katalin Virág Regina Virók Melinda Wagner Olga Etelka Zafiri László Zsólyomi Emese RITE Árkosi Kinga Katalin Ay Zoltán Nándor Bakcsi Krisztina Báló Zoltán Balogh Márk Baricz Tibor Bende Nóra Bodnár Mária Borsos Károly Brehószki György Csipkés András Csúz Attila Czakó Károly Devich Gáspár Domina László Béla Elek Eszter Emődi Katalin Friskó Angelika Gál Dorina Görgényi János Hadházy Sándor Hegedűs Györgyi Horváth Gabriella Horváth János Huiber Tibor Attila Jantsky Viktória Kahn Evart Kálmán Kinga Karacs Imre Kiss Veronika Kovács Péter Körösi Szabolcs Gábor Kristó Ágnes Lázár Márk Lestyán Veronika Lónyai Márta Lőrincz Arnold Major Mária Nemesi Csaba Pacsirta István Gábor Palkó Barbara Pallai Mária Panics Gergely dr. Papp Bálint 307 Rónaszéki Áron Schoefinius Eszter Seiler Borbála Semjén Gábor Spánik Beáta Spitzer Katalin Lujza Szabó Attila Szabó Erika Szabó Szilvia Szabó Zoltán Szabóné Mihályfi Mónika Szalay Zsolt Szeker Dániel Szerdahelyi Mária Szikra Lívia Zsuzsa Szőke Anna Szűcs Tamás Tóth József Varga János Zsolt Vittay Dorottya Windt Mária �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 2004 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Dobrocsi László ifj. F. Kiss Judit Kiss Orsolya Virág Kovács Georgina Lénárt Szilvia Nemeskéri-Kiss Zita Petri Bernadett Pőcze Edina Raskó Gabriella Romwalter Péter Szabó Eszter Terták Linda Tóth Adrienn Tóth Eszter Varga Julietta CUM LAUDE Apatini Jolán Aradi Csilla Baloghné Egri Judit Becze Réka Békés Imre Béldi Betegh Sándor Belkó Erika Belső Béla Berethalmi András Bergerné Tóth Nikoletta Boytha Dóra Búzás Julia Anita Csömör Ildikó Kinga Drescher Márton Fehér Zsófia Fodor Veronika Gakovic Dániel Gál Ilona Győrfi Gábor Halász Bence György Flarcsa Anita Tímea Hegyes Ágnes Herbák Henrietta Hirják Gabriella Zsuzsanna Hoffmann Éva Honváry Attila Horváth Nóra Orsolya Horváth Zsolt Benedek Horváth-Megyeri Cirill Ijjas Balázs Kapcsos Gergely Karda László Kiss Márton Gábor Kocsis Máté Sándor Kolozsvári-Kiss István Kováts Antonia Piroska Kökényesi Csilla Kudar Gábor Áron Laczkó Melinda Láda Regina Lamboy Beáta dr. Lammel Kálmán Lengyel Veronika Rita Lippai Krisztina Löchli Edith Rita Lukács Gábor Lukács Réka Major Mónika Majoros Sándor Majtényi Márton Makula Krisztina Mandits Andrea 308 Mile Attila István Militär Ágnes Molnár István Nagy Béla N attán Miklós Nedeljkovic Linda Németh Ádám Németh András Németh Mónika Novák Csaba Oláh Gaszton Olasz Tiborc Osztoics Éva Pásztor Zsolt Pfenning Tímea Rácz Eszter Rumi Tamás Sára Kinga Mária Sárik Zsófia Schmidt Ádám Tamás Schnörch Rita Simon Krisztina Erzsébet Simon Petra Sulyok Annamária Szabó Adrienn Szántó Edina �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Szarka Gergely Sziklai Tamás Szilágyi Ferenc Sziráki Barnabás Sziics Mária Tandary Dénes Tasnádi Zita Mónika Tóth Ferenc Túri Emese Ujj Boglárka Veronika Várady Gergely Véghely Anita Vukovári Viktor RITE Arany Szilvia Asztalosné Gyurókovics Zsuzsanna Balezer Balázs Balina Béla Bőgi Tamás Bulkai Péter Pál Dala Áron Demeter-Novák Endre Fahn Gábor Farkas Ciprián Fekete Roland Ferenczi Gáborné Gál Éva Kicsi Zselyke Borbála Komondi Viktória Kovács Attila Krisztián Költő Dénes Kőrössy Teréz Lehotai Péter Marossy Réka Ónozó Emese Reiter Gyöngyi Robotka Árpád Somogyi Kinga Ulveczki Rita Zorkóczy Tamás 2005 TAVASZÁN PRAECLARE Pogácsás Anett SUMMA CUM LAUDE Bernáth Miklós Bodó Enikő Bordás Tímea Domahidi Ákos Fejes Erik László Fischera Anett Gátas András Geszti Mariann Groszman Judit Hajdú Gábor Tibor Hermann Ivett Annamária Hős Nikolett Illés Henrieta Jakab Katalin Jászay Viktor Kardos Andrea 309 Katona Kolos Kiss Karolina Kovács Krisztina Kulcsár Zita Lukács Zsuzsa Mészáros Dóra Molnár Sándor Polgár András �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Polgár Csilla Sepsey Balázs Tamás Stajz Annamária Szabó Helga Szilágyi Dorottya Turek Zsuzsanna Varga János István Zsigmond András CUM LAUDE Ábrahám Virág Ács Balázs Lajos Antolik Gyula Asbóth László Áy Mónika Baka Tímea Balabás Csaba Balázs István Balla Vilmos Balogh Erika Bányai Zsuzsanna Bata Tímea Bauer Beáta Bebesi Zsuzsanna Bede Máté Benkő Petra Berta Aliz Bíró Zoltán Boda Zoltán Bogyay Katalin Bolberitz Kristóf Bordás János Boros Balázs Sándor Borsós Beáta Erzsébet Botos Éva Bózsár Stella Budaházi Árpád Bujdosó Klára Buzsikné Herbszt Mónika Büki Andrea dr. Cser Zsuzsa Ágnes Csorna Zsuzsanna Csonka Georgina Csorba Júlia Zsófia Czigony Ferenc Czimbalmos Edit Cziráki Szabina Katalin Czvikovszky Nóra Dalmay Andrea Dámosy Bálint Dankó János Demeter Ákos László Dénes Lilla Dénes Oszkár Dinnyés Viktória Annamária Dobos Lilla Domány Katalin Dopsa Melinda Dózsa Attila Erdei Csaba Fáczán Gábor Fáy Judit Fekete Borbála Fenyvesi Judit Ferencz Zoltán Filó András Fodorné Kis-Fekete Ildikó Gál Gábor Gannoruwa Kinga Gerebics Melinda Gerstenbrein György Gidófalvy Dénes Gömbös Eszter Klára Görhöny Ádám Grosz-Tenger Henriette 310 Gullai Péter Gulyás Judit Gulyás Kovács Gergely Gyerkó Tamás Györke Viktória Gyurkó Annamária Haász Csaba Hajdú Csaba Attila Halász Zsuzsanna Halmy Gergelyné Rábai Edina Hanzó Gabriella Hargitai Julianna Róza Harka Péter Harmath Zsolt Hegedűs Csilla HeigLKis Dóra Hídvégi Áron Arnold Holzmann Olivér Hornyák Eszter Hortobágyi Sándor Horváth Csaba Horváth Diána Horváth Edit írisz Horváth Marcell György Horváth Péter Ilonczai Éna Izsák Rita Jáger Szilvia Jakab Katalin Janitsáry Iván Jánó Christopher Jécsákné Orosz Tímea �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Joó Éva Andrea Juhász Gergely Előd Jungbert Zsófia Kábái Anikó Kádas Anna Kanyicska Diána Káposztás Ágnes Kardos Melinda Katus József Keresztesi Réka Kévés Zsuzsanna Kiss István Kiss Kamilla Dóra Kiss Petra Éva Kiss Teodóra Kissné Varga Melinda Klics Orsolya Katalin Kolesza Ákos Kollai Márk Konstanczer Réka Koppány Julianna Kosa Edit Kosa Mónika Kosztarab Ibolya Kovács Erzsébet Kovács Gabriella Marianna Kovács Tibor Kovács Veronika Kovács Zsanett Ködöböcz Katalin Kökény Ilona Körmöcziné Németh Katalin Lazányi Gábor Lehel László dr. Lehel Szilvia Lelkes Miklós Lukácsi Zsuzsanna Magony Judit Magyar Csaba Markovich Réka Maszlag Gábor Mátyók Éva Mayer Cecília MenczeLKiss Gergely Mérész Tamás Attila Mészáros Tamás Mikó Adrienn Mód Kristóf Mogyorósi Dénes Molnár Adrienn Molnár Árpád Molnár Vilmos Murányi Odett Nagy Anikó Nagy Attila Nagy Gabriella Nagy Imre Nagy József Nagy József László Nagy Noémi Nagy Szabolcs Novák Ágnes Orbán Andrea Viktória Ormosi Kinga Pál Csilla Pál Szandra Palotai Zsuzsanna Ágnes Pálvölgyi Andrea Pály István Papp Erzsébet Pasqualetti Gergő Patay Gábor Paulicska Tamás Pazicski Norbert Pető Zsófia Csenge Pocsai Tamás Poór Judit Pulay Brigitta Edit Puskás Éva Rácz Szilvia Ranyák Eszter 311 Reseterits Dániel Rudasits Katalin Ruff Bálint György Sápi Szilvia Sára Botond Sarbak Péter Sas Mariann Cintia Selmeczi Gabriella Sepsey Gábor Sipos Kinga Ágnes Smelka Máté Sólyom Ágnes Sólyom Borbála Somlói József Soó Zsuzsa Soróczki'Pintér Beáta Stanicz Rita Steinmetz Barnabás Strausz Linda Stubendek Piroska Svendor Enikő Szabó Annamária Szabó Dániel Gergely Szabó Edit Szabó Pál Balázs Szabó Violetta Szalai Andrea Szalai Tibor Szalay Krisztina Szamosi Ferenc Szaniszló Attila Szántó Adrienn Szász Hunor Zsolt Szax János Szebeni Dóra Szendrey Adrienn Szilágyi Gergő Péter Szomolai Csaba Szűcs Gabriella Sziits Patricia Takács Zita �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Tarczal Katalin Tasnádi Ferenc József Tolnay-Knefély Eszter Torgyik Edina T óth Boglárka T óth Ildikó T óth Rita T óth Tamás Tyihák Krisztina Udvardi Krisztina Ujfalussy Kristóf Ujváry Tamás Varga Dávid Vártok Judit Andrea Vecsey Tamás Végvári Tamás Veisz Gábor Veres Ildikó Zsófia Vértesy László Vincze Árpád Virók Zsuzsanna Vorobey Viktor Vörös Mária Wéber Krisztina Wilhelm Krisztina Wirth Barbara Szilvia Zsirkai Éva RITE Bácskái Zsófia Báji-Patai Gergely Bakó Zoltán Balogh Enikő Baltás László Baranyai Anikó Izabella Bebesi Erika Bednár László Bencze Katalin Benedek Rózsa Beréti Krisztián Bevíz Ákos Bíró Adrienn Bogó Dániel Bőgi Viktória Bölönyi Gabriella Csáthy Márta Csepregi Györgyi Czigler Dezső Tamás Cziprián Mónika d ’ Elhougne Győző Dadi Eszter Daróczi István Dézsi-Péterfy Ferenc Dzodzoglu Sziderisz Etl Éva Krisztina Fábián Gyula Zoltán Fábiánné Balázsik Helga Fekete Zsuzsanna Ferenczi Norbert Földes Csaba Fülöp Zoltán Attila Gajdics Gábor Gelencsér Zita Gereben Andrea Gocsman János Péter György Emília Handler Ákos Herpai Gábor Hodosi Gábor Hoffman Andrea Horváth Beáta Igyártó Gyöngyi Ikanov Gábor Imre Levente Ivanics István Bálint Jakab Annamária Jakab Hanna Andrea Jancsó Gábor Máté Jászay Tilda Kalcsó Bettina Kelemen Ilona Tünde 312 Keve Tibor Béla Kizman Anna Klekner Bibor Kmeczkó Zita Kneipp István Komáromy Emőke Kovács András Kovács Áron Kovács Balázs Kovács Orsolya Kulcsár Kata Lakatos István Lambertusz József László Csaba Lengyel Bernadett Major Miklós Marton Ida Medveczky Mihály Mendelson Antonella Beatrice Mihályi Szabolcs László Miklós Éva Mischinger Ádám Misek János Péter Molnár Dániel Molnár István �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Móritz András Murányi László Nádudvari Emőke Nagy Nándor Nagyné Szűcs Gabriella Nemescsói Fanni Németh András Némethné Simon Bernadett Némethy Zsuzsanna Nyerges Éva Paál Gabriella Papp Orsolya Partos Adrienn Pásztor Edit Payrits Eszter Pere Attila Péterfi Zsuzsanna Pető Petra Pintér Ádárn Pis Izabella Pitter Gábor Sebestyénné Préger István Rigler László Rigó Ildikó Romhányi Zoltán Rustyák Renáta Sántha Andrea Tünde Sebesi Csaba Siska Imre Sója Dalma Heléna Somfai Katalin Krisztina Szabó Anett Szabó Zsolt 313 Szabó Zsuzsanna Szépné Elönti Henriett Szikora Péter Pál Szilágyi Péter Zoltán Szilvácsku Zsolt Szolnoki Róbert Szőke Zsófia Teremi Sándor Tündik Henrietta Vajda Gábor Vajta Mátyás Vasziljevics Tamara Veilandics Gábor Veres Csaba Norbert Veress Orsolya Vitályos Eszter Zoltán Beatrix �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatói 2005 nyarán 1. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ábrahám Judit Agárdi Zsanett Arszenievits Péter Babicz Dávid Bagoly Andrea Bakonyi Andrea Baksa Balázs Bálint László Balogh Boglárka Barabás Orsolya Baranyi Erika Barsi Lilla Bársony Dávid Bartha Judit Bartóki Balázs Bartolák Csaba Barvircz Zsanett Báti Erika Zsuzsa Becsy Luca Bedecs Andrea Berta András Gábor Bihary Zsófia Bódis Noémi Erzsébet Boglutz István Bognár Patrícia Klaudia Bogoly Sandra Bors Melinda Bozóky Alex Bogi Gergely Búzás Ilona Csanádi Adrienn Csatári Géza Csavajda Krisztina Cseh Sándor Balázs Cséka Miklós Cseszlai Ádám Csíki Annamária Csiky András Csillag Adrienn Csiszár Kinga Csollák Zoltán Csontos Tibor Czető Anett Czigány Eszter Dankó Máté Dávid Norbert Deák-Varga Katalin Dezső Adrienn Dobovics Márton Dominek Balázs Dorn Adrienn Erdődi Anna Esik Julianna Fábián Beatrix Hajnalka Fabiányi Gábor Zsolt Faragó Zsuzsanna Farkas Balázs Farkas Edit Farkas Mária Farkas Vajk 314 Fazakas Réka Mária Fekete Katalin Fekete Kornélia Fekete Krisztián Fenyvesi László Fiola Hajnalka Zsuzsanna Futó Dániel Fürst András Gál Nikolett Gál Réka Galambos Dóra Judit Galgóczi Ádám Gergely Judit Gippert Adrienn Gondi Ferenc Gróf Veronika Andrea Gugyela Gergő Gurbi Marianna Gyenes Eszter Győri Anett Hallgató Veronika Andrea Havasi Szilvia Hazafi Áron Helmeczy Zsófia Hetzman Katalin Julianna Holecz Róbert Holló József Holló Mónika Horváth Ákos Horváth Dávid �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (I. ÉVFOLYAM) Horváth Dávid Miklós Horváth Dóra Horváth Hajnalka Horváth Imre Horváth Katalin Horváth László Horváth Sarolta Hugyecz Renáta Viktória Huszár András Iliász Alexandrosz István Nóra Izsák Gábor Jakab Hajnalka Jákhalmi Gábor Jánosi Attila Jéger Angéla Juhász Péter Lajos Kálmán Petra Karácsony Nikoletta Karner Anett Nikolett Karsa Ildikó Kecskés Barbara Kemenes Patrik Kiss Attila Kiss Csaba Attila Kiss Eszter Vivien Kiss István András Kiss Judit Kiss Zoltán Koch Richárd Kocsis Péter Kocsis Tamás Kóczán Krisztina Koncz Zsuzsanna Zsófia Konta Balázs Kopácsi Orsolya Kopasz János Korbuly Tamás Kóródi Krisztina Kosa Lehel István Kovács Bence Kovács Gergely Kovács Izabella Kovács Kitti Kovács Zsuzsanna Kozák Kornélia Kozma Róbert Körösi Anna Köteles Ildikó Kővári Anett Krámli Gergely Krizsán Katalin Kulcsár László Kun Lívia Kun Renátó Zsolt Kuti Renáta Kvalla Zsófia Lakatos Linda Láng Kristóf István Lászka Aliz Laukó Olga Laza Veronika Lefler Gabriella Leitert Dávid Péter Lengyel Lili Lengyel Linda Ling Dániel Lovász Éva Lukács Eszter Mária Madarász Judit Magyar Adám Major Máté Majoros Gábor Majoros Gábor Tibor Maráczi Miklós Márki Zsófia Markó Adrienn Marosdi Emese Márton Enikő Mavrák Hedvig Mazák János Richárd Medvegy Melinda 315 Méri Beáta Mérvéi Krisztina Mészáros Péter Zoltán Michna Gabriella Mária Mikófalvi Ádárn Milkovics Petra Mocsári Aliz Mohácsi Marianna Mohi Viktória Mohr Katalin Molnár Annamária Molnár Eszter Molnár László Molnár Sarolta Judit Molnár Zsombor Nagy Ágnes Nagy Barnabás Nagy Éva Nagy Éva Irén Nagy Judit Nagy Krisztina Nagy Szabolcs Nagy Szilvia Nagyistók Bence Nebehaj Eszter Németh Dézi Nobilis Márton Pál Odor Gergely István Oláh Fruzsina Oláh Viktória Klára Orosz Anita O tt Gabriella Pach Nikolett Padányi József Palik Tímea Palotai Hajnalka Pap Eszter Papp Csilla Papp Katalin Papp Tímea Parázsó Helga �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Parti Renáta Pataki Ádám Almos Pátkai András Gyula Pege Ágnes Pelsőczi Dóra Pencz Bernadett Mónika Péter Máté Petre Anikó Petrik Gábor Pintér Attila Pintér Győző Pólik Anikó Poór Viktória Pór Nikoletta Póta Margaréta Pozsgay-Szabó Péter Prohászka Beáta Quirin Márta Reich Brigitta Rózsa Anikó Rudolf Petra Ruppert Zoltán Sabjanics István Salamon Csaba Sallay Szilvia Mária Salusinszky Réka Sándorfi András Gyula Sánta István Sári Szilvia Scherer Gábor Schiszler Magdolna Scholz Ildikó Schuller Márta Schütt Attila Sebők Péter Simándi József Simon János Simon Klára Krisztina Slakta Linda Sólyomváry Zsuzsanna Mária Somodi Csaba Somogyvári Anita Soponyai Georgina Spanyol Orsolya Spira Eszter Mirjam Strasszer Anett Stubendek Ákos Suták Vanda Szabó Anikó Szabolcsi Nelli Szakács Zsuzsanna Szántó Éva Szatmári Sándor Miklós Szecsődi Krisztián Szeder Sarolt Szeifert Ildikó Szenczy Ákos Szente István Szilágyi Emese Szlávik Zsófia Szobóczky Zsófia Szőke Orsolya Kinga Szűcs László Tahy Bálint Táj ti Edit Takács Ágnes Takács Edina Takács Szilvia Takács Veronika 316 Tálas Ágnes Tancsik Annamária Tarr Ádám Tihanyi Erika Till Vivien Tóth Gábor Tóth László Tóth Máté Rábán Tóth Tamás Tóth-Zsámboki Judit Trencsényi Krisztina Udvarnoki Zsuzsanna Unger Anikó Ürmös Krisztián Varga Balázs Varga Krisztián Marcell Varga Orsolya Varga Vivien Várnai László Vass Milán Vass Viktória Veres Tünde Veres Zoltán Versics Réka Vigh András Vladár Zsolt Weisz Gábor Miklós Wellmann György András Zalán Barbara Zalka Gábor Zilai Anna Zombor László Zsibrita Boglárka Dóra Zsigmond Réka Ildikó �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (l. ÉVFOLYAM) 1. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Ács Nikoletta Áfra Marietta Ágoston Zita Katalin Altsach Dávid Antal Dóra Antal Zsófia Arnold Katalin Bagó Attila Bajgó Anita Ildikó Bakos Nikolett Bálint Gergely Bálint Natália Boglárka Balla Ildikó Gabriella Balla Róbert Barcza Zoltán Baronfeind Klára Bata Marianna Bátki Dávid Beck Erika Bedőcsné Lanczendorfer Marietta Belső Mónika Benya Diána Bényi Brigitta Béress Erika Blaumann Zoltán Bocsi Barbara Bódis Rita Gabriella Borbély Anett Bordás Barbara Borgulya Katalin Borsi Tamás Both Csilla Beatrix Bötkös Tamás Bráz Orsolya Breznyánszky Eszmeralda Budai Katalin Budai Katalin Burka Anikó Császár Gyula Balázs Csávás Attila Csécsei Etelka Cserháti Szabolcs Csiki Eszter Csókási Zsuzsa Katalin Czene-Polgár Viktória Dabolczi Ildikó Deák Adrienn Deák József Demeter Patrik Dénes Balázs Dervalics Bernadett Dobos Adrienn Dobzsevics Zsófia Dohi Anetta Kitti Dókus Debóra Vanda Domboróczki Zita Dömöcsök Viktória Dráviczki Diána Dudla Melinda Eck Johanna Éles Klára Emmer Eva Eszter Elemér Fehér Marianna Félegyházy Megyesy Péter Fetter Gábor Filáj Gábor Fodor Andrea Fűzik Máté G. Nagy Lilla Imola Gál Melinda Galloné Farkas Katalin Garay Zsolt Gazsóné Paraszt Szilvia dr. Géczi Dóra Géczi Gábor Gelencsér Balázs 317 Gerendási Eszter Gergely Enikő Gergely Ferenc Gerinczy András Gerinczy Veronika Gigler András Grónai Adrienn Grüli Tamás Gulyás Dávid György Bence Hadiné Bodnár Rita Hajdú Barbara Hajdufi Csilla Hamar Balázs Pál Harsányi Gabriella Havasi Zita Hitterné Mészáros Brigitta Hofstadter Ákos Holló Eszter Homoki Andrea Horváth Alma Szilvia Horváth Edit Horváth Eszter Horváth Eszter Horváth László Kristóf Horváth Zsolt Huszár Balázs Huszáros Gergely Iklódi Kristóf Iványi Éva Jakab Ildikó Jancsó Katalin Jesztl Emese Juhász Georgina Juhász-Laczik Tamás Kállay Piroska Kalmár Szilvia Kármán Zsuzsanna Karsai Balázs �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kaszta Imola Márta Kazup Mónika Orsolya Kelemen Viktória Kerek István Kis Gergely Kiss Anita Kiss Anita Kiss-Deák Emese Kocsis Katalin Kolozsi Péter Komjáti Ágnes Kopcsándy Katalin Kóróczky Anikó Kosa Zsanett Kovács Anita Kovács Balázs Kovács Erzsébet Kovács Géza Ifj. Kovács Kinga Kovács Tünde Kovács Zsigmond Ozsvát Kozma Judit Kozma Zsófia Kráner Emília Kriskó Helga Kristóf Marianna Kürthy-Kovács Kitti Lívia Láda Zsuzsa Lengvári Tibor Lengyel Anett Leszkó Ivett Lévai Zita Erika Liszkai Ernő Lorbert Zsuzsanna Lövész Csilla Luspay Miklós Majoros Melinda Majoros Petra Alexandra Mandics Edit Marinkás Csilla Martin Anita Mészáros Ildikó Mészáros Lilla Mezei Gabriella Mezei Rita Miklya Attila Modla Mónika Ildikó Mohai Tünde Molitorisz Gergely Szilárd Molnár Anita Molnár Judit Molontay Patrik Morzál Ádám Mozsonyi Norbert Nagy Ágnes Nagy András Nagy Anikó Nagy Attila Nagy Marianna Nagy Mónika Nagy Szilvia Nagypál Csaba Naményi Krisztina Nemcsok Dénes Sándor Németh Éva Németh Hermina Németh Judit Németh Viktória Nikovits Tibor Nózsi Beáta Öffenberger András Ördög Mónika Pál Nikoletta Pálfi Tamás Páll Anita Pallya Kata Pauman Dániel Máté Péntek Rita Perger Enikő Pétervári Eszter Polgárné Derzsi-Wernitzer Krisztina 318 Pomázi Gergely Pötörke Krisztina Pribóczky Katalin Princz Hajnalka Gyöngyi Pusztai Szilvia Rákos Gyöngyvér Riczkó Anikó Melinda Rózsa György Rövid Sándor Ruttkay László Ruzsinszky Klaudia Éva Salavecz Gábor Sáli Henrietta Sára Szabolcs Sáránszky István Schmidt Tibor Dániel Simon Máté Simonies Zsolt Sin Attila Sipos Marianna Glória Somogyi Farkas Tamás Somogyi Kinga Sörös Dóra Boglárka Stéger Anita Süveges Éva Szabó Andrea Szabó Anna Szabó Csaba Szabó Hedvig Orsolya Szabó Krisztina Szabó Mónika Szabó Mónika Szabó Norbert Szabó Péter Szabóki Árpád Szabóová Annamária Szajkó Péter Szakállas Rita Szakályné Fülöp Lilla Szalai Andrea Szalainé Búzás Krisztina �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Szalma Csilla Éva Szaniszló József Szénássy Tímea Szép Viktória Szikes Péter József Szilágyi Melinda Szöllősi Szabolcs Sztancsik András Sztrein Beáta Szucskievicz Bettina Szűcs Erika Erzsébet Szűcs Tamara Tamáskó Rita Tar Andrea Tárkányi András Tekes Adrienn Tettamanti Katalin Tivadar Isabela Adriana Tömöri Róbert Tóth Ágnes Zsuzsanna Tóth Beáta Éva Tóth Erzsébet Beáta Tóth Szabolcs Tóth Tamás Tóthné Simon Mária Tóvölgyi Anita Ditta Tűri Györgyi Türkössy Zsolt Tyszkiewicz Árpád Dániel Vadász Annamária Vajó Zsuzsa Vánkus Viktória Varga Éva Varga Izabella Varga Renáta Varga-Kovács Emese Varsa Máté Vashegyi Éva Vass Mariann Vass Viktória Véber Emília Végh Zsuzsanna Végvári Tamás Vékony Krisztina Vénkuti Krisztián Vetési Melinda Villányi Ferenc Ernő Vimi Zita Vincze Renáta Vizvári Vendel Zelei Éva Mária Zentai Gergely Zságer Judit Zsidel Szilvia 2. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Abaffy Patrícia Franciska Ádám Zsófia Agócs Edit Ágoston Zoltán Albert József Alleram Kinga Almási Zsuzsanna Amtmann Zénó András Aranyos Károly Badó Judit Bajcsay Gergely Bak Szilvia Balázs Gergely Balla Anita Balla Mária Báló Noémi Balog Zsolt Bán Zsófia Barabás Viktor Barnás Balázs Bartos Levente Barzsó Dávid Bati Balázs Bauer Péter Pál Baumann Róbert Bednárik Zsófia Békési Anikó Bencze Krisztina Benedek Linda Julianna Benke Zsanett Benkő Emese Béres András Berkes Lilla Beszedics György Bezzegh Katalin Birk Balázs 319 Biró Zoltán László Bitter Balázs István Blaschek Orsolya Bodnár Alexandra Bódy Katalin Bogdán Brigitta Bogdán Gabriella Bogdán Szlávna Boné Zoltán Dénes Borók Andrea Boros Anikó Emese Boros Melinda Bökönyi-Benedek Csengele Böszörményi Gergely Brassnyó Gergely László Buric Hrvoje Búzás Kinga Csabai Virginia �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Császár Katalin Csekeő Bálint Csiribán Rita Csokonai-Vitéz Dániel Czégény Mária Czégény Sándor Czinege Tímea Dabasi Anita Dankó Virág Cecília Darai Melinda Daróczy Linda Deák Imre Debreczeni Károly Delbó Márta Deli András Dénes Zsófia Dobiás Katalin Dobó Zoltán Dobos Tibor László Dobrovolni Pálma Dudits Gábor Egerszegi Lilla Tünde Elek Barbara Szonja Endre János Erdélyi Kinga Erdélyi Mariann Ilona Fábián Bertalan Fabinyi Zsolt Falus Dóra Farkas Attila Farkas Balázs István Farkas Barbara Farkas Dalma Judit Farkas Kata Fázsi László Milán Ferencz Domonkos Fiala Gergely Fodor Virág Bernadett Forgó Kinga Freier Katalin Friedrich Ábel Friss Eszter Fröhlich Johanna Fülöp Natasa Katalin Füredi Katalin Gaál Gergely Gábor Zulejka Erika Galambos Judit Gallai Pál Garai Péter Tibor Gáspár Dominika Gazsó Balázs László Gelencsér András Generál Ivett Gera Anita Lujza Gérusz Krisztián Glasz Georgina Grigalavicius Petra Gurbi Andrea Gyöngy Dóra Győri Mihály Győriványi Réka Hajdú Nóra Halász Csilla Halász Miklós Halász Viktor Patrik Harangozó Péter Hargitai Áron Héjjá Dániel Herbert Attila Herczeg Bernadett Herczeg Zsuzsanna Herényi Gyöngyvér Hetesi Bettina Hétházy Csilla Holler Bianka Horváth Judit Hum Róza Hutflesz Krisztina Alexandra Illés Tamás ‘Illyés Dóra Diána 320 Istella Csilla Jakab Anita Janoch Viktor Gyula Jeszenszky Anna Józsvai Gergely Juhász András Juhász Gergely Róbert Jung Katalin Kajli Dóra Káldy Györk Kalecz Gergely Kaliczka Alexandra Kamocsár László Kancsal Milán Kancsár Roland Kányási Zsófia Kapuvári Szilvia Károlyi Vilmos Kásler András Katona Ágnes Kávássy Béni Péter Kávássy Leila Viola Kelédi Annamária Keller Valéria Kemenes Krisztina Keresztes László Kéringer Szabolcs Kévéi Gábor Kincs Gabriella Kisbán Krisztián Kiss Gergő Kiss László Gábor Kitti Emese Klapsz Árpád László Kocsis Attila Márkó Kóger Eszter Kolenák Klaudia Kolláth Anna Komáromi Katalin Korai Diána Koreny Kinga �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Kottra Gergő Kovács Ágnes Kovács Erika Kovács Eszter Katalin Kovács Lilla Magda Kovács Linda Kovács Lóránt Kovács Nikoletta Kovács Tarsoly Zsófia Kozma Gergely Kozma László Köcsky Rudolf Kretter Diána Krizsán Adrienn Krüpl Attila Kun Tamás Attila Kurucz Réka Kutasi Annamária Labancz Orsolya Ildikó Láng Andrea Lángi Dóra László Dávid Lefler Mónika Legeza Viktor Leskó Krisztina Lindmayer Bence Linter Bernadett Lovas Samu Lőrincz Zsuzsa Magyar Nóra Marincsák László Márki Zoltán János Márkusz Mónika Rita Mátó Eszter Mátray Mariann Zsuzsanna Matt Kinga Menczel Réka Menyhárt Anna Merényi Ramón Mezei András Mező István Mező Sarolta Miklós Csaba Mikó András Mikó István László Mikuska Zoltán Miilei Ádám Lajos Minya Tamara Mohári Enikő Moldovai Márton Álmos Molnár Beáta Molnár Dávid Molnár Etele Molnár Vanda Muhari Nóra Murai Renáta Murányi Emőke Ildikó Nagy Ágnes Nagy Anita Nagy Gusztáv Nagy Ildikó Nagy Judit Nagy Líviusz Nagy Tamás Viktor Nagy Viktor Németh András György Németh Bettina Németh Gergő Oláh Angelika Edit Oláh László Pádár Dávid Pál Rita Pálfi Marcell Pálfy Gabriella Páll Balázs Panyiczki Adrienn Papp Gergely Papp Judit Evelin Paszternák Zalán Pásztor Gábor Pásztor Rózsa Eszter Pataki Linda 321 Paulina Fernanda Réka Pécsi Márk Pencz János Pernyész Melinda Péter Dániel Pethő Katalin Mária Petró Szilvia Pintér Judit Pleskovics Emma Éva Pomozi Tünde Marietta Popescu Balázs Popovics Eszter Pozbai Viola Prancz Balázs Pretz Noémi Prónik Judit Radich Orsolya Mária Rajnai Krisztina Ráthy Orsolya Katalin Révész Anna Richter Balázs Péter Rigó Orsolya Izabella Robotka Imre Rónyai Nóra Rozgonyi Péter Máté Rózsa Zsuzsanna Rück István Sabau Iuliana Sáhó Barnabás Sáhó Eszter Sályi Eszter Sánta Áron Sánta Zsófia Sántha Dóra Sárfy Katalin Sarkadi László Scharle Zsuzsanna Schimmer Erika Schmalz Péter József Schroth Katalin Schuszter Attila �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Serák István Séri Anna Simon Zoltán Sindler Orsolya SipoS'Tompa Levente Smidéliusz Dávid Somogyi Viktória Somogyi Zsolt Somogyvári Zoltán Soós Zoltán Sturmann Ágnes Surányi Tamás Szabadka Zsuzsanna Szabó Annamária Szabó Csilla Szabó Dóra Szabó Emese Szabó Gergely Szabó Mariann Szabó Nóra Szabó Zsolt Szakács Árpád Szalai Adrienn Szatmári Csaba Székely István Szekeres Éva Anett Szemes Gergely Szentimrey Szabolcs Gergely Szeőcs Kornél Szikora Tamás Attila Szilágyi Tamás Szimicsku Szilvia Szimon József Szőj ka Annamária Szőcs Katalin Szurgyi Nikolett Szűcs Balázs Táborszky Bence András Takács Helga Takács Klára Taliga Flóra Tamás Kinga Tar Ágnes Tardi Henriett Tax Beáta Te ehet Péter Thaly Krisztián Florentin Tircsi Tamás Gábor Tollas Orsolya Eszter Tolnai Krisztina Tóth Anett Tóth Orsolya Ildikó Tóth Polina Tóth Zsuzsanna Tótok Csilla Trombitás Magdolna Tulner Kitti Túri Petra Újvári László Ungár Judit Eszter Urbán Ágnes Vajda Ádám 322 Vámos Veronika Váradi Éva Varga Andrea Bernadett Varga Brigitta Edit Varga Dániel Varga Norbert Varga Szilvia Varga Viola Varga Virág Várnai Botond Varsányi Edit Zita Vas György Vass Orsolya Vesztergom Barnabás Viola Kornél Virág Csaba László Völgyes Ivett Anna Wachtler Angéla Wirth Andor Wittek Veronika Wurst Katalin Zagyvái Zsanett Zakkar Viktória Závecz Eszter Zöldé Krisztián Zsilavecz Veronika Zsilla László Zsupán Norbert Zuggó Ádám �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) 2. Ádám Réka Zsófia Ádám Zoltán Adamkó Balázs Attila Ágoston Dániel Albert'Tóthné Siklósi Adrienn Ancsin István dr. Angyal Zsuzsanna Antal Péter Antal Zsófia Babeczki Zsuzsanna Balassa Bálint Balassa Tamás Balázs Zoltán Balda Róbert Balisano Ciro Balogh Emese Katalin Balogh Emese Klára dr. Balogh Géza Balogh Lóránd Balogh Mónika Balogh Zsolt Károly Baloghné Bakos Adrienn Bardóczky Erika Anna Baris Gábor Barta Sándor Bártfay Éva Bartha Anna Ilka Bartha Ince Bartus János Bartus Katalin Bauer Judit Bedő Katalin Mária Begán Gábor Behovics Judit Benedek Diána Benes Viktor Benis Péter Bezerics Anikó ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Bódi Zita Bogár László Bókáné Katona Tímea Boné Krisztina Bozzay Beáta Bőjthe Kinga Bősze Viktor Bősze Viktorné Budai Gábor Bulyáki János Vendelné dr. Bunyevácz Anasztázia Buzogányné Molnár Erika Chen Chen Christián Ágnes Claessen Janina Csanádi Gábor Ferenc Csatári Zoltán Csatáry Eszter Kinga Csecsődi Nikoletta Csehné Horváth Zsuzsanna Csereklyei Dániel Cserey Csilla Cseri Ágota Cserkúti Gábor Csernyák Gábor Cseszregi Róbert Szilveszter Csinády Rita Veronika Csirke Judit Csontos Cecília Czibulka Zoltán Czuczor Gergely Czupy Barbara Dandó Ákos Dános Ottó Deli Adrienn Dénes Tibor Dénes Zoltánná Dobó Tímea Dobricza Éva Katalin 323 Dócs Beatrix Doman Zoltán Dóra Lajos Dorogi Zsolt Döme Gábor Druskóci Lívia Egeresi Gabriella Egresits Tamás Egry Emőke Egyed Orsolya Laura Elek Anita Ember Gabriella Enders Andrea Engler Dóra Eőry Nikoletta Erdei Mónika Enikő Erdélyi Krisztina Fábián Tibor Fábiánná Esztrenga-Horváth Petra Faragó Mónika Fári László Farkas Attila Farkas István Roland Farkas István Zoltán Farkas József Farkas Péter Farkasné Szakszón Anikó Fehér Andrea Fejős Gabriella Fekete Adrienn Fekete Károly Fenyvesi Mariann Fetter Ádám Filipecz Noémi Flumbort András László Fodor Enikő Fogarasi István Forgács Gabriella �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Frank Brigitta Fritz Anikó Futó Ágnes Fülöp Nóra Füzér Ágota Lúcia Fűzi László Gábor Eszter Gábori József Benedek Gacsal Bernadett Gál Dezső Gál Gabriella Gál Tünde Garami Gergely Garancsy Georgina Gáspár Krisztina Gazdag Erzsébet Genedics Kamilla Gerencsér Andrea Gergev Adrienn Gerhát Róbert Gerner Viktória Gill Borbála Gojsza Gabriella Gomány Csaba Gőbel Zita Göncziné Fridrik Gabriella Gönczöl Szabó Dániel Gross Jenő Grósz Gábor Grundtner Marcell Gulácsi Ádám Tamás Gulyás Anna Gunics Katalin Guszter Katalin Éva Gutwein Eleonora Gyarmati László Péter Gyökeres Zoltán Győré Rita Győrffy Péter György Mária Haász Gabriella Hajdú Dénes Menyhért Hajnal Éva Halász Imre Haller Ildikó Halmos Csaba Hargitai Krisztina Harmati István Harsányi Erzsébet Havas Éva Heffler Nóra Heiler Krisztina Hegedűs Éva Hegedűs Krisztina Heim Norbert Béla Herczegh Anna Herman Dávid Levente Hermann Krisztina Hetzmann Diána Hideg Miklós Hoffmann Szabolcs Holakovszki István Holló Szilvia Eszter Holly Katalin Hordós Gábor Hortobágyi Szabolcs Horváth Ágnes J úlia Horváth Ildikó Horváth Judit Horváth Nikolett Horváth Rita Horváth Szabolcs Horváth Zoltán Illés Andrea Illésné Rigó Klára Ilovai Zoltán Norbert Jármai Pál Jávor Péter Sándor Jugenheimer Szandra Juhász Balázs Juhász Gábor Juhász Pál 324 Juhász Péter Kádár Éva Kalmárné Sass Margit dr. Kaltenecker Kinga Kámán Attila Kántor András Kapuvári Katalin Karatka Lajos Karcsai Henriett Kármán Csilla Kárpáti Viktória Karvalics Helga Kasza Pál Dávid Katona Tibor Kecskeméti László Kecskés Tamás Kelemen Edina Kelemen István Kelényi Krisztina Kern Darinka Keszi Edina Keszthelyi Áron Király Kornél Kis Tamás Kis Zoltán Kisari Katalin Kiss Annamária Kiss György Kiss Hajnalka Éva Kiss Roland Kiss Tünde Tímea Kissné Honti Katalin KneuseLHerdliczka Zsófia Kocsis Borbála Kollmann Gergely Konkoly Adrienn Kontár Csaba Kopp Kristóf Kordik Szabolcs Kotsis Klaudia Kovács Árpád �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Kovács Bálint Kovács Beáta Kovács Béla Kovács Dániel Kovács Gábor Kovács Henriett Kovács Judit Kovács Marianna Krisztina Kovács Vivien Kovács Zsuzsanna Körcsönyei Éva Körösi Erika Küblik Nikoletta Kunits Péter Kuszák Róbert Lakatos Veronika Laposa Zoltán Laskai'Varga Béla Lasztovicza Gábor Lédig Zoltán Légrády László Leipold Diána Lendvai Gábor Lentsés Zsuzsanna Lerch Balázs Lévay Éva Lisovszki Jánosné Lix Péter Lovas Péter Lovasi Ilona Magyar Angéla Ildikó Májai Zoltán Majoros Ágnes Majoros Mónika Mák Ildikó Makrai György Mándrik Gábor Marozsán Tünde Máté Borbála Szilvia Mátékovits István Merkl Balázs Mertlik Krisztina Mészáros Zoltán Mészáros Zsuzsanna Mészárosné Cziráki Renáta Meszler Andrea Meyer Ervin Mezei Zsolt Miháldi Ferenc Mihályi Mária Adrien Miklós Annamária Miskolcziné Lengyel Katalin Módos Eszter Mohácsi Norbert Mohácsi Zsolt Molnár Balázs Molnár Brigitta Molnár József-László Monoki Szilvia Monori Józsefné Muhari István Murányi Adrienn Murányi Ildikó Nádasdi Ádám Nagy Attila Nagy Bernadett Melinda Nagy Dóra Nagy Gabriella Nagy Henrietta Nagy Ildikó Nagy Margit Nagy Tamás Nagy Viktor Ferenc Nándori Nikolett Necz István Nemes Krisztina Edit Németh Bence Németh Nikoletta Németh Nóra Nemoda Gyöngyi Nick Péter Nikolettiné Tóth Éva 325 Nothof Sándor Novák István Nyárs Tamás Gergely Nyáry Krisztián Nyéky Boldizsár Csaba dr. Nyúl Gábor Ocsovai A ndrea Ilona Ofella Zoltánná Orbán Győző dr. Orémusz Hajnalka Orosz A nett Ország-Krisz Axel Osváth Béla Ozorai N óra Katalin Ökrös Péter Pákay Péter Pákozdi Emese Pálfi N ándor Palla Gabriella Pap Zoltán Papp Tibor Pári András Pásztorné Herbáth Veronika Pataki Lőrinc Patakos Piroska Paulisinecz Éva Pázmándy Bence Pécsi-Huszár Réka Pekker Kornélia Perecz László Péter Mihály Pethő Emese Petrányi Gábor Petrik Helga Petrovics István Pielka Angelika Pikulik Szandra Pillémé Raksányi Ildikó Pintér Beatrix Pintér Éva Pintér József Balázs �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Pittlik T ím ea Polgár D óra Polgári A n n a m á ria Polster K risztina Preczlik G á b o r Pruzsina M ó n ik a Pucsok Ju d it Puskás K risztina Rácz Szilvia A n n a Rádi A nna Rádi Péter Radios M elin d a Radnóti P é te r Rák Rudolfné Rákhely R e n á ta Raskovics Já n o s Rétszilasi M ó n ik a Révász T ibor Richter K álm án Riemer Z suzsanna Rógán V eronika Rózsa Éva Sághy Eszter Sajó Ferenc Z so lt Salamon H elga Sári Péter Sarkadi V iktória Schieszl Ferenc Schnitchen László Endre Schultz Julianna Schultz Zoltán Schuszter M á rto n Schütz Judit Schwartz N o rb e rt Seffer Dániel Selei András Selmeczi O liver Semjén Á rpád Simon Eszter Sinka Zoltán L ajos Sinkó Erika Sipiczki János Károly Sipos Tamás Györgyné Sipos Viktória Slezák Orsolya Soha Tamás Somogyi Balázs Somogyi László Zoltán Sőtér Zsuzsanna Mária Straszinszky Csaba Sullay Gergely Surján Lajos Sülé P éter Sütő Á gota Szabó A nikó Szabó A n n a Judit Szabó Eszter Szabó Katalin Szabó Kinga Szabó László Szabó Z oltán Szabó Zsófia Szabó Zsuzsanna Szabóné Varga Mária Szalainé Kalas Andrea Szarka N orbert Szász H e n riett Szávó T ím ea Székely A ndrea Viktória Szeles B eáta Széli B rigitta Szendrődi Szabolcs Szeőke Krisztina Szepesi Viktória Szíjártó Orsolya Szklenár Gergely Szögi N óra Szőke Tam ás Szöllősi Bernadett Szöllősi C saba István Szőllősi Terézia Szuchánszki Rita Tünde 326 Táborszki Ágnes Takács Éva Takáts Eszter Tamás Kristóf Tamás Krisztián Szabolcs Tapasztóné Kéki Zsuzsanna Tari Zsuzsa Tarr Erika Enikő Tavaszi Henriett Teremi Nóra Tímár Tímea Tokody Klára Tomity Sándor Tomory Miklós Torma Szilvia T óth Attila T óth Bernadett T ó th Eszter T óth Hajnalka T ó th Katalin T ó th Krisztián T ó th Renáta T ó th Rita T ó th Sylvia T óth Viktória T óthné Kaczúr Brigitta Törcsi Péter Török András Török Mónika Ugrai Gábor Unyi Györgyi U rban Péter Vadonná Kondás Diána Viktória Vágó Barbara Vámosi Adelina Vivien Vankó Gábor Varga Attila Varga Csaba Varga Emese Varga Gabriella �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Varga János Varga János András Varga Péter Varga Tamás Varsányi Margit Várszegi Szilvia Vásárhelyi-Nagy Anikó Vasdinyei Péter Végh Aliz Végh Edvárd András Velebny Adrienn Vencli Katalin Veres Klára Vígh Ádám Világi Tibor Vízy Dorottya Vörös Gábor Wéberné Berkes Erika Weibl Edit Zádori Diána Adrienn Zakariás János Zálogh Judit Zay Andrea Zeleszkó Ferencné Zoltán Ákos Zólyomi Anita Zórádné Rózsavölgyi Judit Zöld Csilla Katalin Zsiros Réka Zsóka Dana Zsoldos Anita Zsolnai Richárd 3. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ács Andrea Ács Angéla Ágh Andrea Ágostházy Szabolcs Albert Huba-Attila Alexovics Gábor András Csaba Andréka Zoltán Pál Antal Réka Antoni Richárd Árpási Zsolt Babossné Érdy-Noll Janka Badacsonyi Zoltán Bak Veronika Bakosi Zoltán Balázs Adrienn Balczó Barnabás Bálint Ádám Balogh Eszter Orsolya Balogh Zsuzsa Bán Gergely Bánhegyi Enikő Bányász Csaba Barabás Katalin Annamária Baráth Annamária Dóra Barbalics Berta Bárdi Gyöngyi Barna Károly Bársony András Zoltán Bartal György Lajos Bartos Bálint Dániel Bathó Ferenc Batki Dóra Bencsik Erika Benedek Tamás ifj. Berhidai Parragh Imre Berkovics Gergely Bertalan Zsuzsanna Bezzeg Tamás Áron Biró Judit Bitai Zsófia Boda Gábor János Boda Veronika Bolvári Emese Bordács Csaba Borsos Natália Buri Edina Hajnalka Budi Máté János Csapó Gábor Csárics Vera 327 Csatlós Judit Csató Zoltán Csendes Richárd Csernyi Henriett Csondor Katalin Czilli Máté Czimmermann Zsolt Gábor Czupy Melinda Dankó Gyula Gergely Dankovics Erika Dávid Ágnes Éva Demeter Gellért Zsolt Dévényi Nóra Ildikó Dinnyés Zsuzsanna Dobai Bálint Dobos Péter Dobozy Ágoston Dénes Dombay Krisztina Dudás Hajnalka Csilla Elek Adrienn Judit Erdélyi Ádám Erdmann Zsófia Fábián Ábel Balázs Fancsalszki Erna Farkas Gábor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Fehér Attila Fehér Gábor Fehér Judit Fejes Tamás Fekete Ágnes Alice Földes Csongor Frigy Adrienn Fügedi Zsófia Eszter Fülöp Judit G. Nagy Kinga Ágnes Gaál Zsolt Gaál Zsuzsanna Galambos Gábor Galambos Péter Garas Ádám Gendúr Éva Kinga Gerzsenyi Anita Gilyán Júlia Glázer Zsófia Erika Göbölyös Attila Görgényi Tímea Gróf Klaudia Guba Veronika Rita Gumik Orsolya Gyóllai Éva Győrfi Diána Győriványi Bálint Győrky Szilárd Flajnal Márton Hantosi István Hardy Zsófia Hartmann Eszter Herczeg Attila Hermány Zsófia Hinora Bálint Holczer Linda Gyöngyi Hollósi Lilla Horvai Melinda Horváth Adrienn Horváth János Horváth Marcell Horváth Péter Pál Hujber Edina Iván Beáta Iván Béla Ivaskovics Alice Jakab Szilvia Lilla Jákli Balázs Jakubász Tamás Jászberényi Dániel Jenőfi Márk Józsa Judit Józsa Sarolta Réka Juhász Dávid Juhász Gábor Kalocsai Zsófia Karádi Csaba Tamás Katona Ágnes Kazinczy Dorottya Kecskés Balázs Keglovics Andrea Kerék Máté Kerekes Dóra Keresztes Klaudia Kereszty Dorottya Kéri Szilvia Kertész Pál Kindlovits Ágnes Kis Mariann Kiss Brigitta Kiss Eszter Kiss Evelin Kiss Gellért Kiss Nikolett Kiss Nikoletta Kiszély András Knódel Márta Kocsis Klaudia Kohuth Viktor Kollmann Máté Kondor Oktávia Kondrács János 328 Korányi Dávid Kormányos Szilvia Kovács Andrea Olga Kovács Anita Kovács Gabriella Zsuzsanna Kovács Gergely Kovács Orsolya Kozma Orsolya Kővágó Zoltán Krolmusz Bence Krómer Zsuzsanna Kulcsár Alexandra Kunfalvi Róbert Lattmann Péter Lázár Györgyi Magdolna Lázár Ingrid Leitli Norbert Lénárdt Attila Lendvai Adrienn Lengyel Nikolett Lévai Eszter Lombos Péter Barnabás Lukonics Eszter Markovics Tamás Máté Angéla Meisinger Anna Mezei Péter Milosevits Dávid Molnár Edina Noémi Molnár Erika Molnár Eszter Molnár László Molnár Máté Molnár Sarolta Mucsy Réka Nadvorna Yanina Nagy Bernadett Nagy Csilla Nagy Kata Hildegard Nagy Veronika Navratyil Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Nedeczky Anna Németh Katalin Németh Krisztián Tibor Nizsalovszky Edina Noszlopi Botond Nyáry Dorottya Pádár Nikoletta Judit Pallagi Katalin Parapatics Tamás Pető Nóra Pfeiffer János József Pickarczyk Zoltán Pletka Éva Pokorádi Tamás Polgár Mariann Povazsán Csilla Radvánszky Marianna Zsófia Radványi Anna Mária Rákosy Lídia Rátkai Erika Reszler Balázs János Rozs Péter Bertalan Rózsa Anett Sárközi Andrea Schmitt Pál Péter Schuszter Piroska Sebő Annamária Silye Attila Simon Éva Simon Kinga Sipos Gergely Sitka Károly Sólyom Eszter Somlai Gábor Soós András Spiegelhalter Renáta Stachó Krisztina Ágnes Sugár Judit Surányi Szilvia Szabó Bence Márton Szabó Ildikó Szabó Margit Szabó Marianna Szabó Sándor Szabó Zsombor Szakács Erős Mária Szálamon Mariann Szedő Péter Szele Bernadett Szenderák Szabina Szigeti Zsuzsanna Szíjártó Marcell Szikinger Ágota Szlanyinka Anna Erzsébet Szűcs Zsombor Péter Támba Krisztina Tatár Márk Péter Tátrai Melinda Marianna Topuzidu Alexandra Tóth Ákos 329 Tóth Áron László Tóth Balázs Tóth Diána Petra Tóth Hajnalka Tóth Klaudia Tóth Magdolna Túri Renáta Turóczi Eszter Júlia Vágó Eszter Vajda Tímea Valentyik István Gusztáv Varga Emőke Varga Éva Varga Klió Enikő Varga Kristóf Varga László Vargha Bálint Tamás Vargha Gyula Végh Abigél Veres Ilona Vincze Miklós Vinkelman András Virágh Ajtony János Wágner Melinda Wéber Krisztina William Edina Zakor Anikó Edina Zalai Péter Gábor Zelei Bence �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 3. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Ábrahám Katalin Ackermann Szilvia Ádám János Ádám Mónika Agócs Henrietta Andrási Ágnes Katalin Apró Attila Lajos Ásin Magdolna Bakos Gyula Balogh Beatrix Bán Gábor Zoltán Bánszki Lászlóné Baranyai László Baranyai Lilla Bartók György Berczeli Sándor Bérezi Attila Berényi Linda Berta Mariann Bertalan Géza Bertóti Andrea Bodolay Ádám Bognár Krisztián Bognár László Börzsei Luca Klára Braun Péterné Brenner Tamás Bustya Éva Olga Csepiga Krisztina Csizmás Artúr István Csizmazia Gábor Csörgő Zsuzsa Dalmay Klára Debrőci Daniella Dobi Tibor János Dudás Éva Edelényi Nikoletta Eleső Ariel Enyediné Szeferinusz Erzsébet Eőry István Esztergályos Mihály Miklós Fábián Krisztina Farkas Anita Mónika Farkas László Farkas Marianna Farkasinszki Lóránt Filep Julianna Fodorné Schiszler Terézia Folcz József Földi András Fuchsné Mazur Éva Margit Fügedi Orsolya Gábor Judit Gallai Veronika Garay Ildikó Gróz Katalin Gubicza Endre Gyimóthy Eszter Györke Alexandra Györke Zsófia Györög Bence Hajas Zoltán Hajdú Mónika Hajdú Zsolt Halász Dávid Hannák Judit Hansági Nóra Haszonits Diána Havasi Tamás Havril Katalin Hazadi István Hegedűs Márta Hegyi Menta Napsugár Hennel Dániel Herr Angéla Hesz Tamás Holládi-Horváth Mónika Holló Sándor 330 Hornyák Gábor Hornyik Veronika Horváth Csilla Horváth Katalin Nóra Horváth Lóránt Horváth Péter Horváth Szonja Laura Horváth Tamás Horváth Zsófia Eszter Horváthné Szabó Éva Hugyecz Gabriella Ipkovich Eszter Jágerné Szentirmay Melinda Julianna Jáki Zoltán Gábor Jámbor Zoltán Jancsó Réka Gabriella Jeney Patrik Flórián Jeruska Anikó Juhász István Juhász Róbert Kács Gabriella Kaiser Fanni Kaplony Miklós Kari Károly Katona Adrienn Katona Dániel Kerecsanin Máté Kerényi Géza Királycsik Helga Edit Kiss Annamária Kiss László Kiss Tímea Klaric Klaudia Klotz Gabriella Koch Anna Kocsis István Zsolt Kocsondi Mária Klára Kollai Bogárka Orsolya �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Kolnhofer Tamás Konczlik Lilla Kopácsi Zita Kopeczky Kornél Korcsog Tamás Kormos Réka Korpás Rita Kovács Beáta Borbála Kovács Bence Kovács Gábor Kovács Tímea Kovács Zsuzsanna Kovalcsik Gábor Körmöndi Kitti Králl Diána Zita Kreczinger István Szabolcs Kreitl Györgyi Krizsa Norbert Árpád Kulcsár Zoltán Kuti László Tamás Lajtai Bálint László Lakatosné Zsupin Erika Láng Tamás László Anita László Edina Latorcai Csaba Lázár Mónika Lázár Zsuzsanna Lehrer Anita Lekli Beáta Lelkes Péter Lovas Izabella Lukácsi Péter Majtényi Erzsébet Marczali Tamás Márton Attila Marton Tivadar Máté Bálint Boldizsár Matkő Balázs Mátyás Dóra Berta Mátyus Kristóf Zoltán Mayer Ottó Richárd Mengyán Edit Menyhért Gábor Mészáros Adrienn Miskolczi Róbert Mizser Ágnes Mohay Ákos Molnár Mária Molnár Péter Molnár Péter Csaba Mondok Viktória Nádor Géza Nagy Anikó . Nagy Edina Nagy Gabriella Nagy László Nagyné Fodor Zita Nátrán Roland Nduttu Andrew Németh Adrienn Németh László Odor Brigitta Ollári Zoltán Orbán Gyula Ordas Eszter Őré Orsolya Ostorházi László Ottinger Zoltán István Páj Gáborné Pap Katalin Pásztor Gábor Pelle Szilvia Pete Gábor Pintér Máté Gábor Pintér Sándor Pintér Zsófia Poldauf Gábor Pólyák Zsuzsa Pongor Dániel Gábor Posvancová Monika Pozsgai György 331 Rabé Nóra Viktória Rácz Mária Rébeli Szabó Judit Réz Beáta Rikker Nándor Rimaszombati László Rimóczi Imre Rosner Ferenc Saly Tamás Samu Nagy István Schranc Tünde Sebestyén György Simon Anna Sipos Ágnes Erzsébet Sívó Iván Somfai Gábor Balázs Somfai Kata Szabadházy András Szabó Adrienn Szabó Csilla Szabó Gabriella Szabó Ivett Szabó Márta Szádeczky-Kardoss Gábor Száldobágyi Zsigmond Szalóki Ivett Székely Gábor Székely Rita Szelényi Tamás Péter Szénási Andrea Szerdahelyiné Bíró Gyöngyvér dr. Szerélni Szabolcs Szert Boglárka Szigeti Emília Szilassyné Albert Csilla Szili Márta Szoboszlay Balázs Szombati Ivett Szomráki Pál Szőrfi Zsanett �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Szurok Zsuzsanna Szűcs Ágnes Szvorényi Róbert Tajcs Mariann Takács Péter Takács Péter Zoltán dr. Tamás Anna Telegdy Károly Toldi Enikő Tóth Marietta Tóth Nikolett Ágnes Tóth Zoltán Tounkara Fatouma Zsuzsa Tüske Rita Gabriella Uhlyarik Ildikó Ujváry Noémi Andrea Vágvölgyi Péter András Vajda Zsolt Varga Nóra Varga Zoltán Varga Zsanett Várhegyi Mariann Vaszilkó Zsuzsanna Veres Sándor Vigh Imre Gyula Villányi Gábor Wégner Krisztina Zámbori János dr. Zöllner Polett Zugh Kinga Zsigmond Róbert Zsilinszky László 4. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ambrus Mariann Asbóth Dalma Asztalos Attila Bajusz Krisztina Ilona Bakos Péter Balázs Katalin Erzsébet Balsai István Bánhegyi Éva Bárándy Zsófia Barna Júlia Zsuzsa Bartal Ágota Bartha Kinga Erzsébet Básty Cecília Baumann Lilla Bekő Szilvia Béldi Zsuzsa Benyovits Anikó Bérces Adrienn Mária Berényi Hajnalka Biró Judit Bobkó Attila Bocskai Patrícia Bócz Katalin Bodánszky Nikolett Bodonovich Klára Bogár Orsolya Bogdán Orsolya Boronkay Miklós Borsa Gergely Börzsönyi Zsuzsanna Budai Erika Bukovszky Bernadett Bunda Rita Anikó Buzsik Szilvia Csajkovits Zoltán Csepely Balázs Cserép Viktória Cseri Tímea Csernus Péter Ádám Cserny Helga Cséve Edit Szilvia Csiszár Zsuzsanna Csitos Orsolya Csókay Anna Eszter Csömör Ditta Zsófia Csoszánszki László Csótai Renáta Zsuzsanna Csörgei Zsuzsa Csuti Elemér Gábor Czibulka Edit 332 Czigány Ágnes Czudar Balázs Da-Ronco Zoltán Dedics Zsigmond Dernovics Mátyás Dósa Noémi Egresits Tímea Erdélyi Ágnes Fábián Gábor György Farkas Barbara Ildikó Fehér Tamás Filep Eszter Fórika Zsolt Földházi Márta Frenyó Edit Fülöp Emese Gausz Krisztina Klaudia Gera Annamária Gerencsér István Bálint Gergely Ferenc Árpád Gergelyi Ágota Germus Orsolya Giba József Goike Viktória Gonda Adrienn �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (4. ÉVFOLYAM) Gór Csaba Gyula Gordos Gergely Göczey Kinga Gönczi Anna Mária Guba Dániel Guczi Zsófia Bernadett Hajdú Tádé Miklós Hámori Szabolcs Herman Szilárd Hermann Mónika Éva Hevér Tibor Hofstadter Katalin Horváth Diána Renáta Horváth Gábor József Imre Katalin Izsák Anita Jagudits Katalin Jakab Borbála Jelenka Erika Józsa Réka Juhász Dorottya Magdolna Juhász Judit Káré A nett Eszter Keller Katalin Petra Kelly Krisztina Kerekes Anna Kéri Diána Keszericze Gábor József Király Éva Mária Kiss Ágota Kiss Kinga Kiss Nóra Kiima Olga Kocsis Hajnalka Kollár Zsuzsanna Koltai Nikolett Anasztázia Komka Éva Mária Kondákor Eszter Dóra Kondor Boglárka Koós Emese Kormos Mária Kortsmáros Zoltán István Kosztolányi Adám Kovács Attila Kovács Balázs Kovács Kristóf Artúr Kovács Orsolya Zsuzsanna Kozák Nikolett Könnyid Balázs Kun Krisztina Kuzsel Dániel Laki Gábor Lampert József Legeza Dénes Lengyel Gabriella Leposa Martina Réka Losonczi Katalin Lőrincz Andor Ludwig Tamás Mádl Edina Magi Julianna Maka Bernadett Márk Roland Márkus Szilvia Diána Mészáros Ildikó Mihalik Éva Milisits Barbara Molnár Irén Moskovszky Dolly Edit Nádasdi Anita Rozália Nagy Áron Nagy Attila Nagy Bernadett Nagy Dániel Nagy Gergely Attila Nagy Márton Nagy Rita Katalin Nagy-György Anita Nánay János András Nedeczky Sándor Péter Németh Borbála Németh Eszter 333 Németh Gabriella Nógrádi Péter László Novák Andrea Novák Beáta Nyíri Barbara Oláh Viktória Olvasó Réka Orsó Gergely Ország Ilona Osztheimer Márton Packosz Nikiforosz Pál Balázs Pál Laura Anna Pálos Gabriella Panácz István Páncsity Ágnes Panka Zoltán Pap Dóra Pap Orsolya Papp Zsófia Pásztor Bernadett Peilóber Gábor Perlaki András Pfiszter Tamás Pintér Eszter Ágnes Pócsföldi Tamás Pógár Erika Poroszlai Tünde Dorottya Prinz Gergely Piinkösty András Raszler Tibor Rózsa György Rubovszky Zsófia Ruppert Éva Ruzsics Boglárka Eszter Sándor Ildikó Sándor Lénárd Sándor Mátyás László Schlemmer Tamás Sebők Zalán Selyem-Tóth Sándor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Sima Péter Simon Emese Júlia Simor Miklós Sindler Veronika Sipter Orsolya Ajnácska Siroki Krisztina Solymár Eszter Soós Adám Zoltán Soós Eszter Sóti Melinda Sülé Andrea Szabó Dóra Rebeka Szabó Krisztina Ágnes Szabó Nikolett Szabó Orsolya Szabolcs András Zoltán Szabolcsi Helga Annamária Szalay Beatrix Szecskó Karola Szekeres Orsolya Szelényi Szilvia Szenes Attila Csaba Szentkirályi Orsolya Szerencsés Gergely István Szili Orsolya Szinapidis Írisz Szladek Nikolett Szombati Eszter Szomódi Zoltán Szöllősi Anett Szőrös Lívia Ágnes Tahy Ábel Takács Gergely Takács Orsolya Kitti Takács Veronika Takácsi-Nagy Eszter Mária Tallián Renáta Tari Zsófia Tirjer Linda Tordas Eszter Tóth Eszter Barbara Tóth Katalin Krisztina Tóth Pálma Ibolya Tóth Zsuzsa Tölgyesi Zsombor Török Balázs István Török Zsuzsanna Trinn Adrienn Trugly Csanád Turjányi Ákos István Turpinszky Mariann Ujfalussy Márk Vadász Zsuzsanna Vágó Attila Vajda Krisztina Adél Varga Attila Varga Lilla Vavroh Géza Alajos Végh Luca Karolina Velkei Mónika Vesztergombi Barbara Anita Vígh Judit Vikman Klára Villányi Dániel Vincze Enikő Vinkler Katalin Vittay Dániel Zarnócz András Zsendely István 4. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Arató Petra Zita Argyelán Krisztina Árvay Eszter Bácskai Krisztina Bajnóczi Adám Balázs Karina Felicia Bálint András Balog Adám Balogh Zsófia Baltavári Richárd Barabás Gábor Baranyai Zsuzsanna Barcza Katalin Ildikó Bártfayné dr. Felsővályi Kinga dr. Bay Eszter Beliczai Tibor Bende Noémi Benke Barnabás Benke Ildikó Bereczky Gábor Berényi Aurélia Bertók Gábor Mihály Bihari Zoltán 334 Bíró Tímea Bobkó Péter Bognár Julianna Böll Gábor Brunner Zsófia Sára Cserhalmi Antal Csontó Éva Czerok Péter Czibolya Gábor Dávid Ferenc Dávid Péter Deák András �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (4. ÉVFOLYAM) Dobos Anna Dobos László Dóda Balázs Dombi Lőrinc Dombos Hajnalka Dominiák Ildikó Dózsa Etelka Draxler Zoltán Elliott Attila Antal Engelbrecht Katalin Eördögh Attila Eszes Kristóf Fábián Adrienn Fábián Erika Fábián Éva Faix Nikoletta Farkas Bernadett Farkas Diana Farkas Gábor Farkas István Farkas László Zoltán Fehérvári Andrea Eszter Fejes Ákos Fejes Éva Fekete Annamária Filep Henrietta Főczén Amália Frisch Kató Veronika Futó Adrienn Gaál András Gaál István Gábor Nikolett Garai Zsófia Garas Ildikó Gerencsér András Gerencsér Ida Gszelmann Aliz Gulácsi Bernadett Gurin Éva Győrfi József Gyulai Tamás Barnabás Hadobás Edit Hajdú Sára Hajdú Viktória Hajnal Tamás Hajós Krisztina Hanczné Szabó Edit Haracsek Zsolt Harkó Attila Zsolt Hellényi Áron Hercsuth Andrea Herédi István Hermán Róbert Horony Ákos Horváth Zoltán Horváth Zsolt Hudák Mariann Hulmann Tamás Illés Andrea Imréné Nagy Marianna Izsák Katalin Jáger Krisztina Jámbor Dávid Gyula Jelencsik György Jezerniczky Katalin Juhász Péter Kádár Péter Elek Kádas Tünde Kali Péter Sándor dr. Kántor Ákos Kardos Dóra Kasza Mónika Kaszonyi Alexandra Katona László Kecskés András Kecskés Egon Zsolt Kelemen Gyöngyi Kertész Ádám Kertész Melinda Kiss Krisztina Kohut György Kondor Adrienn 335 Kondor Attila Csaba Kosa Beáta Kovács Dóra Kovács Judit Kovács Mihály Attila Kovács Miklós Kökény Ferenc Könyves Kinga Margit Krak Anita Krammer Henriett Kristóf Bálint Krizsán Józsefné Kúrán Andrea Kurka Csilla Kutasi Csilla Kürthy Anikó Lassú Veronika László Gergely Leyrer Richárd Mátyás Lipóczi Gergely István Lőrincz Réka Lukács István Lukács Józsefné Madarazs Mária Magdolna Magyar Nóra Magyar Zsuzsanna Major Mária Majoros Gábor Marton Zsolt Máthéné Lillafüredi-Nagy Barbara Matolcsiné Szimon Ildikó Mazács Ferenc Mechler Márk Medveczky Zoltán Méri Mónika Mészáros Enikő Mészáros István Mészáros Katalin Mezei László Mihály Miczán Klára �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mihályiné Michtiov Emese Mariann Mikesy Domonkos Mile Adrienn Katalin Mitták Tünde Molnár Dávid Morvái Zita Mucza Krisztina Nádai Tibor Nagy Katalin Nemessuri Péter Németh Ákos Neszmélyi András Néveri Gabriella Éva Noszkó'Horváth Mihály Oberfrank Olivér Odor Eszter Orszáczki Zsófia Osztrovszki Lilla Pál Zsuzsa Patakiné Gramantik Ildikó Pázmány Márta Peőcz Eliza Kata Persina Katalin Petrov Sarolta Pifko Gyula Pintér Éva Katalin Pirkner Nóra Piros Réka Pleizer Csaba Pohli Viktória Rácz András Rencsik Imola Emőke Róka Géza Rónai Zsófia Rózsa Mónika Rupp Zoltán Salánki András Salha Omár Saliba Krisztina Sára Levente dr. Sáránszky Miklós Sárkány Diána Éva Scarpula Mistrál Lorenzo Schalkház Éva Edit Schmuczer Anita Sipos Nóra Spieglné Balogh Lívia Stark Zoltán Steinmetz Ádám Stoll Béla Stolpa András Péter Surányi Kornélia Surányi Mátyás Sűrű Diána Szabó András Péter Szabó Attila Szabó Gergely Szabó János Szabó Tamás Szabóné Körmöczi Zsuzsanna Szabóné Zöldi Andrea Szakács András Szakács Rita Szalai Tamás Szalimka Nafszika Szaló Péter Szalontai Zoltán Szántai Krisztina Szántó Anita Szántó Attila Szántó Melinda Száva Tamás Szegvári Linda Szeder Zsolt 336 Szekeres Adrienn Szentirmai Gábor Szentkereszti István Szeremlei Roland Szilágyiné Pozsonyi Zsuzsanna Szolnoki Balázs Szutrély Nóra Tolnai Gábor Torda Otília Tordai István Torzsás Tímea Tóth Csilla Tóth Ernő Tóth Ferenc Tóth György Attila Tóth Péter Miklós Töröcskei Fanny Török Hajnalka Krisztina Tripsánszki Ferenc Trunkné Jánosy Zsuzsanna Ugray Attila Untsch Gergely Uzsonyik István Vajda Szabolcs Varga Zsófia Váry Zalán Véber Zoltán Véghné Decsi Orsolya Vida Dóra Viski József Völgyi Krisztina Vuity Zoltánná Warvasovszky Donát Wieland Ildikó Anna Zahuczky Andrea Zsikla György Dániel Zsíros József �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (ABSZOLUTÓRIUMMAL) 5. ÉVFOLYAM (ABSZOLUTÓRIUM ELŐTT) Balla Gergely Krisztián Csizmadia Gábor Farkas Balázs Roland Geréb Lilla Gogolák Hrubecz Csongor Havas Gábor Ivány Borbála Jandrasics Eszter Vilma Klementisz Réka Labancz Zsuzsanna Dóra Lakatos Mária Csilla Maier Péter Márton-Keresztes Emőke Mécs László Nagy Balázs Pecze Xénia Radnai Éva Katalin Reőthy Balázs Rózsa Dániel Sinka Péter Szabó István Szentgyörgyi Zsombor Szoboszlai Roland Vajda Edit Andrea Veres Anna Mária ABSZOLUTÓRIUMOT SZEREZTEK Ácsné Nagy Krisztina Ampli Krisztina Andrási Beáta B. Lawani Alex Babati Péter Bagdy Judit dr. Bakonyiné Sas Éva Bálint Erika Katalin Balla Melinda Anna Balla Tamás Balogh Rita Bán Ágnes Bán Attila Bánfi Mikolt Bánné Gróf Tünde Baranyi Krisztina Baráth Viktória Barla Viktor Barlai Réka Barta Szilvia Bartalis Beáta Báthori Eszter Bednárik Katalin Bedő Andrea Békefi Géza István Békés Beáta Békés Dalma Lídia Belev Márta Benedek Erzsébet Berényi Krisztina Bernáth Imre Bessenyei Krisztina Bethlen Dávid Biricz Antal Bíró István Bíró Zsolt Bitay Márton Örs Bleszity Richárd Bogdán Rajcs Ágnes Bokor Renáta Boldis Gergely Bónis Péter Borbás Gábor Borbély Csaba Borbély Sarolt Boros Zsóka Borsos Donát Botka Gábor Botos Eszter Bottyán Balázs 337 Böhm Anna Bölcskei Krisztián Börcsök József Buczkó Andrea Krisztina Budaházy Attila Budai Ágnes Burián Hunor Butyka Mária Büki Péter Costin Glad Gabriel Csánkné Zimmler Györgyi Csányi Beáta Csapó Krisztián Ferenc Csárádi László Császár Dániel Csépányi Krisztina Csicsely Tamás Csizmadia Iván Csonka Péter Csötönyi Tünde Ibolya Csuha András Czajner Tamás Czenczer Orsolya Czina Krisztina Dávid Krisztina �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Deák András Péter Demeter Gergely Demjén Péter Dénes Edit Diószegi Péter Dobolyi Tünde Dobos Szilvia Dobosné Kiss Izabella Dobozy Gedeon Ábel Dobrossy Attila Dóka Anikó Dombai Gábor Dömötör Szilvia Döndőné Hajnal Tünde Drabik Beáta Dukai Miklós Duszin Linda Elek Márton József Erdélyi Antónia Franciska Erdélyi Attila Erdős Viktor Esztergomi Éva Erna Fábián Istvánná Fábry Mátyás Faragó Dániel Gergely Faragó Réka Teodóra Farkas Attila Zoltán Farkas Diana Farkas Zoltán Favari Emonat Fazekas Dóra Katalin Fehér József Fejéregyházi Ágnes Fekete Szabolcs Fercs János Ferenczy Péter Flaskár Lejla Flóra Kamilla Fodor Miklós Zoltán Fógel Andrea Födi István Földi Bernadett Földváry Gábor Fraknói András Frankó Gergely Füstös Melinda Erzsébet Füzér Bernadett Füzér Judit Gaál Tamás Gáli Emese Galla Cecília Galyas László Garamvölgyi László Gáspár István Gáti Eörs Dénes Géczi Levente Sándor Gheysar Judit Grünvald Mária Gyarmati Zsolt Gyarmati Péter Győré Gabriella Zsuzsanna György Róbert Györgypál László József Györke Gábor Gyuris Teréz Piroska Hajós Ádám Péter Halabi Kinga Harangi Gabriella Harmath Attila Hegedűs Veronika Henkei Viktória Herbert Zsuzsanna Hermann Mónika Hermányi Virág Mária Hevesi Áron Hirt Mihály Hittner Hanna Mária Holové Zsolt Hornyánszky Ádám Hornyik Annamária Horváth Csilla Horváth Gellért 338 Horváth Henrietta Horváth Judit Horváth Melinda Horváth Sándor Hölter Ivett Hrabovszki Cecília Hruby Henriett Hudy Gabriella Huszti-Orbán Krisztina Ignácz József Illés Frigyes Illich Éva Erika Illyés Zsuzsa-Eszter János Ildikó Jaskó Zoltán Jenei Gergely Joó István Józsa Erzsébet Borbála Juhász Hajnalka Juhász Zita Kacsó Sarolta Kacsóh Gergely Kádár Tibor Kádas Veronika Kakuk Tamás Kálóczi Szilvia Kaluha Roland Kápolnai Orsolya Kárász Beatrix Kárpáti Melinda Kasza Tamás Kecskeméti Endre Kelemen Katalin Kelemen Miklós Kerényi Gyula Péter Kéri Zoltán Keszthelyi Kristóf Gábor Kilián Viktória Király Krisztián Kis Dóra Kiss Irén Angelika �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (ABSZOLUTÓRIUMMAL) Kiss Katalin Kiss Katalin Kiss Marianna Kissné dr. Dániel Petra dr. Kiss Réka-Emese Kiss Tamás Kiss Virág KisS'Pogány Tamás Kocsis Dániel Kocsis Nikoletta Kollár Tamás Kolláth Anna Katalin Kolozs Anikó Koncz Katalin Kónyár Marietta Koppány Gergely László Kosztyu Tamás Kovács András Kovács Kornél Kovács Luca Kovács Viktória Kölber Ágnes Kővári Eszter Kriston Ildikó Küblik Henrietta Kurunczi Adrienn Kussinszky Kornél Kürthy Gábor Lábdy Tamás Láda Mónika Lányi Zsófia Lázi Mónika Lehoczki Frigyes Lipták Gergely Lotz Ágoston Lovas Mercédesz Lukács Szilvia Lukács Tamás Maczali Csilla Madarász Kinga Éva Magyar Erzsébet Magyar Lívia Majzik Zsuzsanna Maród Csilla Marschalkó Linda Márton Zsolt Matisz Márk Matoltsy Réka Mayer Réka Megyeri Tibor Sándor Méhes Katalin Mehringer Henriette Mengyi Roland Mészáros Éva Adrienn Mészáros Kinga Mészáros Melinda Mezei Zsuzsanna Mézes József Micserics József Mihályi Réka Mihályka Márta Mikecz Tamás Ákos Mikó Attila Mikola Rita Milosákovics Anikó Mocsáry Gábor Mohácsi Mihály Molnár Ákos Molnárné Komáromi Anita Molnárné Kontra Bernadett Mousa Delel Attila Mucska Péter Nacsa Zsuzsanna Nagy Bálint Nagy Barnabás Nagy Gábor Nagy János Nagy Judit Nagy Katalin Nagy Krisztián Nagy Krisztina Nagy Krisztina 339 Nagy Péter Zalán Nagy Rita Nagy Szilvia Nagyné Branszeisz Katalin Nahm Judit Nemes Tamás Németh Judit Noszlopy Katalin Novák Nóra Nyári Piroska Nyikos Tamás Antal Onody Gyula Orbán Ferenc Orosz Ivett Oszlányi Ákos Döme Őri Richárd Palotás Zsolt Pánczél István Pap Kálmán Pápai Márton Papp Zoltán Paraszt Dorottya Parnó Román Pátrik Gábor Attila Pattantyús-Ábrahám Vince Péter Nóra Pintér Gábor Piros Ádám Piukovics Gáborné Polik Szilvia Poór Virág Povázsony Júlia Pőcze Zoltán Pudes Patrícia Rácz Katalin Polixénia Ráczné Zöldág Dóra Rádi Vilmos Gábor Radics Patrik Ragályiné Karlovitz Kinga Rák Balázs Rampasek Éva �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Rédei Andrea Riecke Katalin Riskóné Gyüre Ágnes Román Balázs Rózsa Barbara Rózsa Gábor Salamon Gergely László Salibáné Pap Teréz Sámi Zsombor Sándor István Zoltán Sándor Katalin Lujza Sárkány Erzsébet Sáska Zoltán Attila Sebestyén Zsuzsanna Selmeczi Réka Sifter Elemér Simon Ákos Simon Barna Gábor Simon Csaba Simon Viktória Zsófia Sipos Ferenc Sipos István Sándor Sipos Sára Mária Sisa Ferenc Sobor Dávid Somogyi Farkas József Stegmajer Péter Sülé Krisztina Sütő Gyula Szabó András Ernő Szabó Erzsébet Szabó Gábor Szabó Gabriella Szabó Krisztián Szabó Réka Szabó Viktor Szánthó Zoltán Szántó Szonja Szarvady Attila Szász Csaba-János Szász Marianna Szász Niké Szathmári Tibor Széchy Andrásné Szedoglavits Réka Mária Szeidl Agnes Szeift Ádám Székely Réka Szentmiklósi Tamás Szepezdi Zsuzsa dr. Szilágyi Nóra Szincsák Zsuzsanna Szirtey Árpád Szűcs Mátyás Taba Zsófia Takács Dániel Takács Gábor Takács Nándor Takács Szabina Tamási Róbert dr. Tarjám Zsolt Tiborcz Attila Tiborcz Péter Tímár Krisztina Timár Mátyás Sándor Todorut Annamária Tokodi Dániel Torna Gábor Topor Adrienne Torday Balázs Tóth Andrea Tóth Andrea Tóth Andrea Tóth Eszter Tóth Éva Tóth Ildikó Tóth Károly Tóth Mária Éva 340 Tóth Péter László Tóthné Kis Brigita Tóthné Pintér Matild Török Noémi Tujner Balázs Túrós Rita Udvardy-Nagy Kinga Újváry Zsolt Ulics Erika Ungárné Árky Nóra Uza Péter Uzonyi Zoltán Varga Miklós Dániel Varga Orsolya Varga Zalán Varga Zsolt Varga Zsuzsanna Várossy Tamás Varsányi Zoltán Csaba Vásárhelyi Emília Vasas Géza Vaskó Judit Vass Sándor Gergely Végső Marianna Vida László Vincellér Zoltán Viniczay Gábor Zsolt Vitéz Viktória Viz Tamás Vudi Csaba Wittner Márton Ziegler Ottilia Zih Szilvia Valéria Zoltán Levente Zöldág Petra Zsámboki Balázs Zsellér Máté Zsikó Roland Zsíros Ágota �EPILÓGUS „Ulpianus, a nagy jogtudós a jogot (a társadalmi törvényt) az igazságból (az erkölcsi rendből) vezette le. A jó és méltányos szabályok és döntések művé­ szetének nevezte, minket pedig nem csak művészeinek (saját indíttatásból ezt művelőknek), hanem papjainak (elkötelezett m unkásainak). Különböz­ tetnünk kell művészi módon, nem sablonosán, nem lélektelenül, helyes és helytelen, igaz és hamis között, s nem hamis látszatbölcselkedéssel, hanem igaz filozófiával kell a társadalom kérdéseihez közelítenünk. [...] A klasszikus értelemben vett, de nagyon is modern jogászi hivatásra készülnek, erre vállalkoztak most induló hallgatóink. M indnyájan hivatalo­ sak e papi tisztre, vajha sokan választottnak is bizonyulnának! A föld sójává kell lenniök, a világ világosságává, a maguk sajátos területén. A világossá­ got a tudás, a só erejét az erkölcsi alap adja nékik. M indkettőt meg kell szerezniük. [...] Erre a gyűjtő, alkotó és tanuló munkára hívom a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát, tanárokat és diákokat! Egyete­ mes, egy célra tartó közös munkára! Nem kész a házunk, de készül, mert építi az Úr. Általunk építi, teremtő társnak szánt, hív. Ha tiszta szándékkal, mások javát keresve, saját verítékünket nem kímélve építünk, meg fogja adni ígérete szerint a növekedést!” Részlet Dr. Zlinszky János, a PPKE-JÁK alapító dékánjának első ünnepi tanév­ nyitó beszédéből, 1995. szeptember 24- 341 �A KÉPEK JEGYZÉKE A b o rító k é p a budapesti H orváth Mihály téren álló Pázmány Péter szoborról készült fénykép felhasználásával készült. A szobor R a d n a i B é la alkotása (1914), a fényképfelvételt H a jd ú T á d é készítette. Az e lő z é k e n Pázmány Péter bíborosi és érseki pecsétje látható. 13. oldal: Tanévnyitó ünnepség a budapesti királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1927. szeptember 26. Balról az első gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor. K é s z ítő je is m e r e tle n . 26. oldal: Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. 26. oldal: A Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem főépülete Nagyszombatban. Le g eza L á s zló fe lv é te le . 31. oldal: Az egyetem alapításának 300. évfordulójára készült jubileumi díszzászló. 34. oldal: A nagyszombati egyetem alapítólevele. 34. oldal: Pázmány Péter megalapítja az egyetemet. T e m p le J á n o s f e s tm é n y e (1885). 52. oldal: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapító határozata. 84- oldal: Dr. Gál Ferenc, a Pázmány első rektora (a képen a Hittudományi Akadémia dékánjaként 1963-ban). K é s z ítő je ism e re tle n . 84- oldal: Az apácazárda bejárata a budapesti Ménesi úton, ahol az 1995/96-os tanévben a jogi kar működött. K é s z í t ő je ism e re tle n . 98. oldal: Egyetemi előadó kezdeti stádiumban (1997). K é s z ítő je ism e re tle n . 98. oldal: A kar felújított épülete 1999-ben. L e g e z a L á s z ló fe lv é te le . 120. oldal: Az első tanévnyitó a Villányi úti konferencia-központban, 1995 szeptemberé­ ben. K é szítő je i s m e r e tle n . 120. oldal: Az első diplomaosztó a Pázmány jogi karán (2000. június). K é szítő je ism e re tle n . 128. oldal: Dr. Erdő Péter bíboros-érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora. K é szítő je ism e re tle n . 142. oldal: Dr. Bándi Gyula, dékán. P rin z G e rg e ly fe lv é te le . 148. oldal: Dr. Botos Katalin, egyetemi tanár. K é s z ítő je is m e r e tle n . 158. oldal: Dr. Horváth Attila, egyetemi docens. P rin z G e r g e ly fe lv é te le . 342 �168. oldal: Dr. Jobbágyi Gábor, egyetemi tanár. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 174. oldal: Dr. Kilényi Géza, egyetemi tanár. P r in z G e rg e ly fe lv é te le . 184- oldal: Dr. Lábady Tamás, egyetemi docens. K é szítő je is m e r e tle n . 192. oldal: Dr. Péteri Zoltán, egyetemi tanár, professor emeritus. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 206. oldal: Dr. Radnay József, prodékán, egyetemi tanár. K o lta y András felv é te le . 214- oldal: Dr. Szabó István, egyetemi docens. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 220. oldal: Dr. Varga Csaba, egyetemi tanár. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 234- oldal: Dr. Zlinszky János, a kar alapító dékánja. P rin z G e r g e ly fe lv é te le . 254. oldal: Hallgatók a Pro Facultate-napon (2005). P r a n c z B a lá z s fe lv é te le . 254. oldal: Farsangi összejövetel az elsős előadóban (1999). K é s z ítő je ism e re tle n . 260. oldal: Csoportkép a frissen megszerzett diplomával (2002). K o lta y G e rg e ly fe lv é te le . 260. oldal: Elmélyült tanulás a kari könyvtárban (2004). K é s z ítő je ism e re tle n . 264- oldal: Felvétel az 1998-as gólyabálról. K é szítő je ism e re tle n . 264. oldal: Mulatság a kar kertjében (2004). P rin z G e rg e ly fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Zlinszky János, a Pro Facultate-díj első kitüntetettje (2003). U g r ó n G á s p á r fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Bánrévy Gábor, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P rin z G erg ely fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Kilényi Géza, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P r in z G e rg e ly fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Pálinkás György, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004) • K é szítő je ism e re tle n . 271. oldal: Dr. Péteri Zoltán, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P rin z G erg ely fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Gáspárdy László, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2005). H e g e d ű s S á n d o r fe lv é te le . 271. oldal: A Pro Facultate-díj 2005-ös díjazottjai: baloldalon Dr. Békés Imre, mellette Dr. Horváth Attila. P r a n c z B a lá z s fe lv é te le . 343 �A kötet megvásárolható a Szent István Társulat könyvüzleteiben, illetve megrendelhető postán a Szent István Könyvklub, Vevőszolgálati Iroda, 1364 Budapest, Pf. 277. címen, interneten a www.stephanus.hu weboldalon, vagy a szit@stephanus.hu e-mail címen keresztül. Ára: 2490 Ft f Készült a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben, a nyom da alapításának 123. esztendejében Felelős vezető: Papp Lajos vezérigazgató Tel.: 66/386-211 http://w w w .lang.hu/gykner.nyom da E-mail: knernyomda@ gyomaikner.hu ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Évkönyvek Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ünnepi kötet : Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ünnepi kötet : Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Description An account of the resource A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 2005-ben ünnepli tizedik születésnapját. Bár a kar maga hivatalosan tízesztendős, egyik hallgatója az intézmény fiatal voltára irányuló kérdésre egy beszélgetésben szinte sértődötten vágta rá: ez a kar, ez az egyetem nem tíz, hanem kétezer éves. Valóban, a katolikus egyetem és jogi kara olyan társadalmi igényeknek próbál megfelelni, amelyek - folyamatosan változó formákban és olykor kevésbé, máskor erőteljesebben látható módon - a történelem során folyamatosan jelentkeznek, és amelyek kétezer esztendeje a kereszténységben öltöttek testet. A katolikus, keresztény szellemű oktatás, képzés - annak alacsonyabb szintjeitől a felsőoktatásig - létszükséglet a társadalom, különösen egy, a kommunizmus igájába kényszerített, onnan pedig csak a közelmúltban kitörő, annak átkos hatásait még sokáig hordozó társadalom számára. A nyílt diktatúrából átkerültünk a más, finomabb eszközökkel dolgozó, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható burkolt korlátozások korába, amely egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Ebben a számunkra új és nehezen megtanulható rendben kell megtalálni helyünket, mozgásterünket. Erre lehetőség is nyílik. A számos ellenhatás dacára ez a világrend bizonyos mértékben és keretek között biztosítja az egyének, a társadalmak szabadságát. A keresztény emberek felelőssége pedig abban áll, hogy ezzel a szabadsággal megfelelően éljenek. Subject The topic of the resource Felsőoktatás -- jogi -- Magyarország Felsőoktatás -- katolikus Felsőoktatás -- egyházi -- katolikus -- Magyarország Felsőoktatás-történet -- Magyarország Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula (környezetjogász, ügyvéd, ombudsman, egyetemi tanár) (1955-) (főszerk) Horváth Attila (jogtörténész, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1959-) (szerkesztette) Koltay András (médiajogász, emberi jogász, köztisztviselő, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1978-) (szerkesztette) Szent István Társulat Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Bándi Gyula (környezetjogász, ügyvéd, ombudsman, egyetemi tanár) (1955-) (főszerk) Horváth Attila (jogtörténész, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1959-) (szerkesztette) Koltay András (médiajogász, emberi jogász, köztisztviselő, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1978-) (szerkesztette) Szent István Társulat Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995-2005 Date Created Date of creation of the resource. 2004-2005 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource 165x240 mm ; 351kb+143544kb Type The nature or genre of the resource nyomtatott anyag ; könyv ; ISBN 963-361-727-8 Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_10_eves_a_ppkejak_2005 Relation A related resource Központi irattár Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 343 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_10_eves_a_ppkejak_2005 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Seregély István: Előszó Bevezetés A katolikus egyetem és jogi kara Megváltoztatni a világot Az Universitas tagjai (1995-2005) Epilógus Képek jegyzéke Bándi Gyula Horváth Attila Koltay András Szent István Társulat https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/14d75a681f54ee333a558e70fb66c4ad.jpg 6d56dfcf0c38b056d7f331fef2337b24 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/b3b52ca1adeb2c03a1ea263e4bac9147.pdf f64ddcf5f973a2d959188ac4c2991b2c PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja VII. ÉVFOLYAM, 6. 2005. FEBRUÁR 0ITELET 4equum< A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Tanulmányi bizottság Dr. Láng Péter, személyesen Gólyabál Elhunyt Kulcsár Anita Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel Karunk új díszdoktora: James Crawford honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �Újdonságaink KIADVÁNYOK Kereszty Béla A magyar közlekedési büntetőjog kézikönyve A könyv a témakör általános ismertetése mellett alaposan elemzi a közlekedési büntetőjog általános és különös részét. Részletesen ismerteti és analizálja a közlekedési büntetőjog ítélkezési gyakorlatának tapasztalatait, vala­ mint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait. A klasszikus tényállási elemek megvizsgálása mellett kitér olyan további fontos kérdésekre, mint pl. a veszély fogalma, az okozatossággal kapcsolatos elméletek, az egység­ többség problémaköre stb. Ára: 4200 Ft + áfa Farkas Ákos (szerkesztő) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az Európai Unió bűnügyi együttműködési rendszerében Az Európai Unió egyik legfontosabb feladatának a közösségi pénzügyi érdekek védelmét tekinti. Ennek a kiemelt problémakörnek a felügyeletét látja el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal. A Miskolci Egyetem Állam- és Jog­ tudományi Karának tanárai a közösség pénzügyi érdekeit érintő legjelentősebb területek - költségvetés, verseny­ felügyelet -, valamint a felelősség kérdéskörében - közigazgatási jogi védelem, bűnügyi együttműködés, az OLAF és más bűnüldöző szervek kapcsolata, a gazdasági vezetők felelőssége - írtak a szakmai és a nem szakmai, érdek­ lődő közönség számára is figyelemreméltó esszégyűjteményt. Ára: 4800 Ft + áfa Geller Balázs Legalitás a vádlottak padján Az anyagi büntetőjog legalitásának elméleti analízise A 90-es évek elejétől a klasszikus büntetőjog számos tétele megkérdőjeleződött a nemzetközi büntetőtörvényszé­ kek, az Emberi Jogok Európai Bíróságának, és a társadalmi változásokon áteső országok nemzeti bíróságainak íté­ letei következtében. Ezen ítéletek és a kapcsolódó szakirodalom feldolgozásával a nullum crimen elveket, a jog­ értelmezést és a bírói jogalkotás szerepét gondolja újra e mű. Ára: 4800 Ft + áfa Varga Zoltán A tanú a büntetőeljárásban A szerző, a Fővárosi Bíróság tanácselnök bírája több évtizedes tapasztalatait gyűjtötte össze. A kiadvány három nagy egységre tagolható. Az első rész a tanú fogalmának és perjogi helyzetének meghatározásával foglalkozik. A második egység a leggyakrabban felmerülő gyakorlati kérdéseket tárgyalja. Ebben a részben a kihallgatás szabályaitól a vallomástétel kérdésein át a vallomások értékeléséig terjed a megválaszolandó kérdések köre. A harmadik fejezet a tanúvédelem helyzetét elemzi. Ára: 4500 Ft + áfa �ítélet Tartalom Impresszum Hírek................................................................................................................. 3 Tanulmányi bizottság...................................................................................... 4 Februári események kalendáriuma 5 ............................................................. Dr. Láng Péter, személyesen............................................................................ 6 Ungváry Krisztián: A magyar honvédséga második világháborúban. 11 Boldogító séta................................................ ............................ ................... 12 ítélet A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormányzatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A hazaváró Isten, ................................................................................................ 13 Kertész Imre: Sorstalanság..................................................................... 14 . ...................................... 15 Karunk új díszdoktora: James Crawford Elhunyt Kulcsár Anita....................................... A kiadó képviselője: Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egyete­ mi tanár 16 Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel................................................. 17 Főszerkesztő: Lukács Tamás Konferencia a drogtörvényről......................................................................... .19 Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Farsang 20 ................................................... 22 ......................................... Gólyabál................................ ............................. Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás . 23 Hírek Bandi Gyula dékán úr a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Pázmány Péterfelsőoktatási díjban részesült. Az alapítvány az oktatás, a kutatás, a művészetek különböző ágainak támogatása, a közművelődés megújítása, valamint a környezetvédelmi szemlélet kialakítása ésfejlesztése céljábóljött létre. A díjat olyan személyek­ nek ítélik oda, akik a fent említett területek valamelyikén kimagasló telje­ sítményt nyújtanak. Ezúton isgratulálunk a dékán úrnak. A szerkesztőség tagjak Balogh Zsolt Búd aházi Árpád Fügéd i Zsófi, Juhász Gábor Mikó Adrienn Oláh Viktória Klára Pozbai Viola Rádi Vilmos Gábor Zsellér Máté Berényi Hajnalka Cseri Tímea Gyökeres Zoltán Mavrák Hedvig Miiisi ts Barbara Pásztor Veronika Pozsgay-Szabó Péter Szalay Beatrix Akik munkákat segítik; dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www. tomart.cc HAJÓKIRÁNDULÁS MÁRCIUS 15-ÉN A HŐK idén is megrendezi a hagyományosnak mondható március 15.-i hajókirándulást Budapestről Visegrádra és vissza. További információt a HŐK irodában vagy az info@pazmanyonline.hu címen kaphattok! Nyomda: Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu I tele tO 1 @ho tmail.com 3 �ítélet Tanulmányi Bizottság A Tanulmányi Bizottság a Kari Tanács által válasz­ tottnégytagú testület, melynekjelenlegtagjai: tervet. Ez utóbbi esetben pontosan fel kell tüntetnie a tantárgyi ütemezést, e nélkül a Tanulmányi Bizottság kérelmét automatikusan elutasítja. -dr. Frivaldszkyjános (elnök) - dr. Szívós Mária (oktatói tag) - Dobos Tibor (hallgatói tag) - Dorogi Zsolt (hallgatói tag) ■ Azon hallgatók, akik külföldi tanulmányaik miatt kaptak egyéni tanulmányi és vizsgarendet a külföldi tartózkodást meghaladó egy félévnyi tartalommal hosszabb időre, azok hazatérve itthon ezen a jogcí­ men nem kapnak lehetőséget a gyakorlatok, szeminá­ riumok látogatása alóli felmentésre. A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó tanul­ mányiügyek: - egyéni tanulmányi és vizsgarend/kedvezményes tanrend - évhalasztás/passzív félév - halasztott beiratkozás/halasztotttárgyfelvétel áthallgatás - tantárgyfelmentéssel kapcsolatos panasz B Évismétlésre kötelezett hallgató ha különös mél­ tánylást érdemlő okból egyéni tanrendet kap, tantár­ gyi tervében nem vehet fel tárgyakat a következő félé­ vekről. Néhányfontosabb szabály, mely a kérelmek benyúj­ tásánálfontos lehet: B Új szabályozás a külföldi tanulmányokat folytató hallgatók egyéni tanulmányi- és vizsgarendjéről szóló rendkezésekben: az egyéni tanulmányi rend iránti ké­ relemben jelezni kell, hogy a hallgató kéri-e vala­ mely gyakorlat vagy kötelezően választott tárgy osz­ tályzatának a hozzá tartozó kötelező tárgyból történő B A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1től a tanulmányi kérelmek elbírálásáról szóló határo­ zatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki, amelyért 500 forint különeljárási díjat kell fizetni. A kérelmeket a Tanulmányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a különeljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték. /12/2004. (XII.3.) tanulmányi hirdetmény/ B Egyéni tanulmányi és vizsgarendet a tárgyi félév­ ben már módosítani nem lehet. ■ A kérelmet benyújtott hallgatónak minden eset­ ben leckekönyvét le kell adnia a Dékáni Hivatal­ ban, anélkül a Bizottság érdemben nem dönt. H Amennyiben a hallgató a szorgalmi időszakban kap vizsgázás! lehetőséget, akkor is vizsgára a Neptun rendszeren keresztül köteles jelentkezni, olyan vizs­ átszámítását, melyet a félév végén a Dékáni Hivatal fog elvégezni./1/2005. (1.13.) tanulmányi hirdetmény/ ganapra, amelyet a tanszékkel előzetesen egyezte­ tett. Amennyiben a tanszék meghatározza, hogy utó­ vizsgaidőszakban csak utóvizsgás hallgatók vizsgáz­ hatnak, annyiban ez értelemszerűen vonatkozik az egyéni tanrendet kapott hallgatókra is. ■ Minden tényt, hivatkozást — a leckekönyvben sze­ replő adatok kivételével — igazolni kell, kivéve azo­ kat, amelyek a dolgok természetéből fakadóan nem igazolhatók. ■ Egyéni tanulmányi és vizsgarend iránti kérelem benyújtásánál a hallgatónak pontosan meg kell jelölnie, hogy egyéni tanulmányi és vizsgarend címén mi­ lyen kedvezményeket kér, a tantárgyi terve vonat­ kozásában pedig nyilatkoznia kell, hogy vagy nem kíván eltérni az adott évfolyam adott félévére vonat­ kozó tantárgyi tervtől, vagy pedig a szabályoknak megfelelően maga kívánja összeállítani a tantárgyi 4 , ! B A Tanulmányi Bizottság határozatait postán, aján­ lott levélben kézbesíti; a Titkárság tájékoztatást az el­ bírálás alatt álló kérelmekről nem ad, az elbírált kérel­ mekről pedig kizárólag fogadóórában ad. B Évhalasztás iránti kérelmet csak annak a hall­ gatónak kell benyújtania, aki korábban már négy, vagy annál több félévet halasztott. Az évhalasztást �ítélet kérő hallgatók státuszuk pontos tisztázása érdekében kétség esetén feltétlenül érdeklődjenek illetékes elő­ adójuknál. /I0/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 2.pontja/ A kreditrendszerben tanuló hallgatóknak a passzív félévet a tárgyfelvételi időszak végéig a Dékáni Hiva­ talban be kell jelentenie. Ez tartalmilag megegyezik a hagyományos rendszer évhalasztásával. /10/2003. ■ Beiratkozott hallgatók esetében évhalasz­ tást, illetve a félév utólagos passzívvá nyilvání­ tását legkésőbb az adott félév szorgalmi időszaká­ nak végéig lehet kérni./ZVSz 8.§ (2) bekezdés/ Budapest, 2005. január 31. (VIIL22.) tanulmányi hirdetmény 6. pontja/ Tanulmányi Bizottság Februári események kalendáriuma - 405 éve, 1600. február 17-én égették meg nézetei várának restaurálásában és az ő tervei szerint épült miatt Giordano Brúnó itáliai természetfilozó­ a lillafüredi Palota Szálló. fust, dominikánus szerzetest. - 125 éve, 1880. február 15-én hunyt el Fischer - 355 éve, 1650. február 11-én hunyt el Stockholm­ Mór porcelánfestő, porcelángyáros, a herendi por­ ban René Descartes francia racionalista filozó­ celángyár alapítója, aki nemesi címet kapott a ma­ fus és matematikus, „a modern filozófia atyja”. gyarországi kerámiaipar fejlesztése terén szerzett érdemeiért. - 320 éve, 1685. február 23-án született Georg Friedrich Handel német-angol zeneszerző. Nagy - 120 éve, 1885. február 7-én született Sinclair sikerű szerzeményei oratóriumai (Messiás, Sala­ Lewis amerikai regényíró, aki 1930-ban irodalmi mon), operái (Agrippina, Julius Ceasar) és szvitjei Nobel-díjat kapott. Fő műve, egyben legjobb alko­ (Vízizene). tása az Arrowsmith című regénye. Ismert művei még a Férjek és feleségek és a Sólyom útja. - 215 éve, 1790. február 20-án hunyt el Bécsben II. József német-római császár, a magyarok „kalapos királya”. - 110 éve, 1895. február 1-jén hunyt el Lázár Jakab erdész. Ő írta Erdészeti kézikönyv címmel az első, magyar nyelven megjelent erdészeti szakkönyvet. - 155 éve, 1850. február 23-án született César Ritz, „a királyok szállodása és a szállodások királya”. A - 95 éve, 1910-ben vezették be Svédországban az ál­ nizzai, a luzerni és a londoni Savoy Szállodák igaz­ talános választójogot. gatója volt. A nevét viselő párizsi Ritz Szálló ma is a világ legfényűzőbb szállodája. - 60 éve, 1945. február 22-én hunyt el Schenk Ja­ kab zoológus, ornitológus. 1908-ban ő vezette be a - 150 éve, 1855. február 15-én hunyt el Lilla, azaz költöző madarak gyűrűzését. Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály szerel­ me, Lilla-verseinek ihletője. - 60 éve, 1955. február 8-án született John Gri­ sham amerikai író, akinek legismertebb műveiből - 125 éve, 1880. február 14-én született Lux Kál­ (A cég, A Pelikán-ügyirat, Az ügyfél, Esőcsináló) mán építész, restaurátor. Részt vett Vajdahunyad sikeres filmek készültek. BH 5 �ítélet Dr. Láng Péter, személyesen - Tisztelt tanár úr, az Ön nevétjelenleg a Nemzetközi Közjogi Tanszék egyete­ mi adjunktusai közt olvashatjuk. Ha megengedi, hadd tegyekfel először egy technikai jellegű kérdést: mit jelent neve előtt a „DDr. ” megjelölés? - Ez a „duplex doctor” rövidítése. Arra utal, hogy két egyetemi doktorátussal rendelkezem. Az elsőt 1975-ben filozó­ fiából szereztem —döntéselméleti téma­ körből —, a második a jogi. Van egy har­ madik is, a tudományos fokozat, a PhD doktorátusom, mely multidiszciplináris, azaz több tudomány terület téma­ köréből tevődik Össze. Erre azért is va­ gyok büszke, mert az országban első­ ként szereztem meg, 2002-ben. - Ebből, ha jól sejtem, levonható az a következtetés, hogy az Ön életét a tudományos tevékenység végigkísérte. Bemutatná nekünk gyermek- és ifjú­ korát? - Szívesen. Bár valóban igaz, hogy egész életem során folyamatosan igyekeztem tanulni, képezni magam, erre sajnos nem mindig volt megfelelő lehetősé­ gem. 1941-ben születtem Pécsett, az akkori fogalmak szerint előkelő család­ ban, ami nem is olyan sokára inkább hátrányt, mint előnyt jelentett. Szárma­ zásom miatt már a középiskolába is nehezen vettek fel, és korán meg kellett tapasztalnom, mit is jelent a diszkrimi­ náció, a kitaszítottság, a sorstalanság. Édesapám, aki kiváló jogász, az össze­ omlás pillanatában a magyar hadsereg katonai bíróságának megbízott vezető­ je, a vezérkar igazságügyi referense volt, a hadifogságból hazatérve kubikosként és segédmunkásként tudott csak életben maradni. Az ötvenes években családom három tagját végezték ki származása miatt, elmondhatom, szinte állandó rettegésben éltünk. Az érettségit Pécsett szereztem meg az ottani művészeti gim­ náziumban. Ezzel párhuzamosan hege­ dű és karvezető szakot végeztem a pécsi Konzervatóriumban. Itt ismerkedtem 6 meg Varga Csabával, akinek neve, azt hiszem, minden hallgató számára isme­ rős. ö orgonázott, én hegedültem. Máig megmaradtak bennem akkori, elmé­ lyült, meghitt beszélgetéseink, nagy öröm volt sok év után ismét viszontlátni. Kézsérülésem miatt különben zenei tanulmányaimat megszakítottam és édesapám nyomdokait követve én is jo­ gász szerettem volna lenni. A jogászko­ dás nemes hagyomány nálunk, ügyvé­ dek, kúriai bírók, híres büntetőjogászok is voltak a családban. A pécsi jogi egye­ temre jelentkeztem, de papírjaimat a gimnázium nem merte továbbítani, ne­ hogy az a gyanú támadjon, hogy egy „osztályidegent” támogatnak. Valamit tanulni szerettem volna, így hát a Buda­ pesti Református Theológiai Akadémiá­ ra jelentkeztem, ahol, kiváló eredmény­ nyel, 1965-ben szereztem lelkészi okle­ velet. Egy évig lelkészkedtem, s bár máig mélyen hívő keresztyén vagyok, nem a lelkészséget választottam eleve hivatá­ somnak. Ezt az első pillanattól tudták kedves professzoraim rólam. Azt hi­ szem, rövid egyházi tevékenységem ide­ jén lelkiismeretesebben szolgáltam, mint nem egy, hivatását könnyebben vevő társam. A mások iránti segitőkészség, hányatott életem miatt, gyermek­ korom óta megvolt bennem, s ezért arra gondoltam, politikától mentes hivatást gyakorolva orvos leszek. Orvosasszisz­ tensként egy évet a Semmelweis Orvos­ tudományi Egyetemen dolgoztam, hogy utána felvételizzem. Sajnos abban az évben hunyt el édesapám is, árván maradva nem mertem nekivágni az or­ vosi tanulmányoknak. Öt évig azonban az Országos Orvostudományi Könyv­ tár és Dokumentációs Központban dol­ goztam, végül már egy tudományos kis kutatócsoport vezetőjeként, majd újabb három év következett a SOTE-n, tudo­ mányos segédmunkatársként. Ezekben az években szereztem meg a szakkönyv­ tárosi végzettséget, és volt szerencsém megismerkedni Antall Józseffel, aki a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársa, majd főigazgatója volt 1990-ig. Barátságunk erre az időre nyúlik vissza, hiszen az orvosi egyetemen főnököm volt az Orvostörténeti Társaság elnöke, Antall József a főtitkára, én pedig a tudomá­ nyos közleményeink szerkesztője. A rendszerváltás után ismét együtt dol­ goztunk, Antall József miniszterelnöksége idején a kormány főtanácsadója voltam, a csehszlovákiai és nemzetbiz­ tonsági ügyek voltak a működési terü­ letem. De idáig hosszú, nem könnyű út vezetett... - Mikor nyílt lehetősége az első állami diploma megszerzésére? - A tudományos munka mellett 1969ben iratkozhattam be az ELTE Bölcsé­ szettudományi Karára, a filozófia szak­ ra. Igazi elit képzésben részesülhettem, tizenegy fős osztályomnak Hársing László professzor volt a vezetője, aki maga is valamikor katolikus teológiára járt és korántsem marxista szellemben oktatott minket. Legendás évfolya­ munk egyik tagja, Palló Gábor ma az �ítélet Akadémia Filozófiai Intézetének tudo­ mia mindig kegyes volt hozzám, az Aka­ mányos igazgatója, a Mindentudás démia gondozásában megjelent Fejlődő Egyetemének ünnepelt előadója. Ko­ Országok Lexikonának egyik cikkírója moly volt annak idején a filozófuskép­ lehettem, és erre különösen büszke va­ zés, a természettudományi tárgyakat a gyok. Ezzel egyidejűleg érdeklődésem TIK hallgatóival együtt tanultuk, és fokozatosan kiterjedt a politika, a jog igen nehéz vizsgákat kellett tennünk, világára is, és megkezdődött életem például matematikai logikából, fiziká­ másik nagy „szeletének”, az újságírói ból, biológiából. 1975-ben szereztem a munkának az időszaka. 1972-től 1990-ig diploma után első, egyetemi doktori fo­ folyamatosan dolgoztam újságíróként. kozatomat. Témavezetőm Hársing pro­ Először az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat fesszor volt, disszertációmat tudomány­ felelős szerkesztője voltam, majd 1977 elméleti kérdéskörben, a döntéselmélet | és 1984 közt a Magyar Távirati Iroda filozófiai kérdéseiről írtam. Ez annak külpolitikai rovatszerkesztője. 1984-ben idején veszélyes vállalkozás volt, hiszen hívtak át a Magyar Nemzethez, ahol amikor ugyanebből a témából kandi­ külpolitikai szerkesztő, szemleíró let­ dátusi képzésre jelentkeztem, a bizott­ tem. Én voltam a lap közel-keleti szak­ ság elnöke enyhe megvetéssel kérdezte értője, e minőségemben jártam riporttőlem: ilyen burzsoá tudományból akar kőrúton a térségben. Elmondhatom, kandidálni? Természetesen álmodnom hogy a közel-keleti politika vezető fi­ sem lehetett, hogy elfogadják jelentke­ guráit jól ismertem, beleértve a nemrég zésemet. A döntéselmélet azóta megha­ elhunyt Jasszer Arafatot is. A róla írt tározó tudománnyá vált, a rendszerel­ cikkeim igen élénk visszhangot keltet­ mélettel és játékelmélettel együtt, ame­ tek. Mivel elismert közép-európai, egye­ lyek szintén kutatási területemnek szá­ bek között lengyel és csehszlovákiai mítottak. Azért voltak, akik értékelték szakértő is voltam, ezért én lettem, 1986 tudásomat, alapító tagja lettem a Ma­ és 1990 között, a Magyar Nemzet törté­ gyar Tudományos Akadémia döntésel­ netének egyetlen állandó prágai tudósí­ méleti munkacsoportjának, barátom­ tója. A múltkoriban számítottam össze, mal, a Corvinus Egyetem nemzetközi j; hogy több mint másfélszáz cikkem jehírű professzorával, Kindler Józseffel j; lent meg ebben az időszakban. Mint együtt. Neki köszönhetem, hogy akkori- ji ellenzéki újságírót nem igazán jó szem­ bán a mérnöktovábbképzésben több mel néztek Gustav Husák Csehszlová­ éven át matematikai logikát, rendszer- kiájában. Szoros kapcsolatot tartottam és döntéselméletet oktathattam. a Charta '77 vezetőivel, így Vaclav Havellel és harcostársaival. Még az ellen­ - Mondhatjuk tehát, hogy Ön már zéki mozgalom illegális korszakában én ekkoriban elkötelezte magát a tudo­ készítettem az első interjút Václav Klaus mány mellett? későbbi miniszterelnökkel, mostani cseh államfővel. Ő akkor Havel gazda­ - Ügy érzem, ezt megállapíthatjuk. Az sági fő szakértője volt. A kommunista említett időszakban vontak be a Buda­ csehszlovák külügyminisztérium több­ pesti Műszaki Egyetem környezetvédel­ ször is behívatott és megfenyegettek, mi munkacsoportjának tevékenységébe írásaim miatt kiutasítanak az országból. is, ahol Szabó Mátéval, az ELTE mos­ A büntetés nem maradt el. A bársonyos tani politológus professzorával együtt forradalom évében Deutsch Tamás pe­ tevékenykedtem. Azt is elmondhatom, rében én tudósítottam a magyar sajtót, hogy Magyarországon először foglal- j■ és talán ennek köszönhetően is szaba­ koztam humánökológiával és pályáz­ dult a husáki börtönből a FIDESZ-politunk meg e területen akadémiai kutatási tikus. A csehszlovák rendszer emiatt, célprogramot. A Tudományos Akadé­ ; két nappal a bársonyos forradalom ki­ robbanása előtt „példásan” megleckéz­ tetett, a nyílt utcán a politikai rendőrség majdnem félholtra vert. Emiatt az egész prágai tudósítói kar, köztük a CNN is tiltakozott, itthon pedig tüntetést tar­ tottak a csehszlovák nagykövetség előtt. Életem nagy elégtétele volt, hogy az ot­ tani rendszerváltás után az új kormány belügyminisztere személyesen kért elné­ zést tőlem az előző rendszerben ért atro­ citás miatt, amely, mint hangsúlyozta, egyben a helsinki megállapodás súlyos megsértése is volt. Nyilatkozatát az egész prágai sajtó közzétette. - A rendszerváltást hogyan élte meg, milyen változásokat hozott a tanár úr életében? - 1990-ben tértem vissza Magyarország­ ra. Barátaim addigra már. a különböző pártok vezetői lettek. Antall József mi­ niszterelnök, István József, akivel a te­ ológiára jártam, a Kisgazdapárt helyet­ tes elnöke, Kulin Ferenc az MDF parla­ menti frakciójának vezetője, Gáspár Miklós a kereszténydemokraták egyik vezetője. Ezidőben kértek fel, hogy a Kormány mellett dolgozzam. Én lettem az első szabad magyar kormány kultu­ rális tárcájának a szóvivője, főosztály­ vezetőként, majd egy év után a kormány tanácsadója. Érdekes volt részt venni a kormányzati munkában, a formálódó Köztársaság első éveiben — nem csak a hazai körök, hanem a külföld előtt is meg kellett állni a helyünket. Én ma­ gam is számtalan külföldi delegációt fogadtam, és úgy érzem, mindig jó élmé­ nyekkel távoztak tőlünk. A legizgalma­ sabb ilyen találkozó az Anjou királyi család közvetlen leszármazottjaival volt. Szívembe zártam ezeket az idős urakat és hölgyeket, akik mellesleg a Loire-völgyi kastélyok tulajdonosi szö­ vetségének a tagjai... - A kormányzati munka mellett is volt idő a tudományos tevékenységfolyta­ tására? 7 �ítélet -Nem volt sok idő, de igyekeztem szakí­ tani. Szokták mondani, ha az ember na­ gyon akar valamit, tudja úgy alakítani az idejét, hogy jusson mindenre, ami fontos. Szorgalom, önfegyelem, kitartás kérdése elsősorban. Az 1990-es évek ele­ jén a társadalomtudomány egy másik területe, a közgazdaságtudomány felé is fordultam. A Közgazdaságtudományi Egyetemen nemzetközi kapcsolatok szakon európai tanulmányokat folytat­ tam és végül külügyi szakértői diplomát szereztem. Az Európai Unió második pillére, a közös kül- és biztonságpoliti­ ka, illetve a Nyugat-európai Unió volt a disszertációm témája. fokozatról. - Úgy gondoltam, megpróbálom az ad­ digi, sokféle tudományágból szerzett tudást hasznosítani, ezért beiratkoztam a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Multidiszcip­ lináris Doktori Iskolájába. A multidiszciplinaritás arra utal, hogy a képzés és a tudományos fokozat több társadalom­ tudományt foglal magába. Az iskola akkreditációja kiterjed a jog- és állam­ tudományok, valamint a közgazdaság­ tudományok körére. A most Corvinus nevet viselő közgazdaságtudományi egyetemen olyan nagy hírű gazdasági jo­ gászok oktatnak, mint Sárközy Tamás - És még mindig nem esett szó a talán - és sokan mások, és az Államigazgatási legalábbis, szubjektiven a mi szem­ Főiskola is részévé vált az egyetemnek. szögünkből - legkomolyabb teljesít­ Az én személyes kutatási területeim a ményekről: hiszen a tanár úrral mi is következők voltak: nemzetközi jog, nemzetközi gazdaságtan, nemzetközi kollégák vagyunk/leszünk! kapcsolatok története és elmélete, euró­ pai uniós jog. Természetesen mindeb­ - Köszönöm a kedves utalást. Valóban, ahogy haladt az idő, úgy éreztem, hogy ből szigorlati vizsgákat is kellett tenni. a már régóta meglévő érdeklődésemet ki A disszertációm témája pedig az euró­ pai uniós jog és politika, konkrétan az kell teljesítenem a tanulmányok terén is. Ezért, régi vágyam megvalósítása­ Unió második pillére volt, mellyel a ként, amelyet a történelem egy ideig Nyugat-európai Uniótól a közös biz­ megakadályozott, újra beiratkoztam az tonság- és védelmi politikáig terjedő ELTE-re, a jogi karra, és nappali tago­ történeti, jogi és elméleti folyamatot zatos hallgatóként megszereztem a jogi mutattam be. Talán azt mondhatom, diplomát is. Természetesen nem hagy­ végzettségeim közül ezt volt a legne­ hezebb teljesítenem: folyamatos jogi és tam fel a több évtizedes hagyománnyal: folyamatosan foglalkoztam a nemzet­ oktatói munka mellett, három éven ke­ közi joggal. Már a közgazdasági egyete­ resztül heti három foglalkozáson kellett men igen alapos nemzetközi és európa- jelen lenni az egyetemen, majd a kiter­ jogi tanulmányokat folytattam, ezt csak jedt anyagból letenni a szigorlatokat, és gazdagították a jogi egyetemi évek. Vég­ megvédeni a disszertációt. Hát ezért is a zés után tehát természetes volt, hogy az büszkeség. És ha megemlítek még né­ ELTE-n európai szakjogászi képesítést hány nevet, akik bírálóként vagy vizs­ is szerezzek Annak érdekében pedig, gáztatóként részt vettek a fokozatszerzé­ hogy a gyakorlattal is megfelelően is­ semben, talán még jobban meg tudom merkedjem, háromévi ügyvédjelöltség mutatni az értékét. Ott volt többek közt Blahó András akadémikus, PhD-progután a jogi szakvizsgát is letettem. ramigazgató; Valki László professzor; - Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, Bokorné Szegő Hanna professzor aszmár az eddigi életút is hatalmas szony, Prandler Árpád, az ENSZ-jog teljesítmény egyetlen embertől. És európai hírű művelője; Palánkai Tibor nem beszéltünk még részletesen az akadémikus, a ,Jean Monnet profeszemlített „büszkeségéről", a PbD- szor” cím birtokosa; Szentes Tamás aka­ 8 démikus; Rostoványi Zsolt professzor; Nógrádi György professzor; Gedeon Péter; a nemzetközi, az európai jog, gazdaság és kapcsolatok tudományte­ rületeinek legnagyobb képviselői. - A tudományos munka részét képezi a kutatás mellett a publikálás és az oktatás is. A tanár úrnál e tevékeny­ ségek hogyan alakultak? - Ez természetesen így van. Nálam ez is több évtizedre nyúlik vissza. A már em­ lített számtalan újságcikk mellett korán volt szerencsém néhány tudományos munkát is megjelentetni. Szerencsés vol­ tam és vagyok, mivel a nyelvtanulás terén is jól tudtam előrehaladni — ter­ mészetesen sokat segítettek a külföldi utak is. És mivel rendszeresen olvastam, olvasok tudományos közleményeket angolul, németül, franciául, ezeket jól tudom hasznosítani kutatásaimban. Származásom miatt még ismerem a holland nyelvet is, ezenkívül tanultam oroszul, latinul, görögül, héberül; a cseh, szlovák, arab nyelveket pedig éve­ kig a munkám miatt is használtam. Mindezek folytán, ahogyan azt már em­ lítettem, az akadémiai Fejlődő Orszá­ gok Lexikonának társszerzője voltam, a második pillér témakörében pedig több munkám is megjelent a '90-es években, illetve 2000-ben is. Legújabban a cotonou-i egyezmény feldolgozása körében jelent meg két munkám a Bánrévy pro­ fesszor úr tiszteletére összeállított emlékkönyvben, illetve a Magyar Jog­ ban. A Külügyminisztérium felkérésére pedig a múlt év őszén Bassa Zoltán barátommal együtt mi készítettük el angol nyelven az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak (Millennium De­ velopment Goals 2004) teljesítéséről szóló magyar jelentéstervezetet az EU Bizottságának, ami gyakorlatilag az eu­ rópai uniós fejlesztési politikához való nemzeti hozzájárulásunkról szól. Ami oktatói pályafutásomat illeti, az is elég régen kezdődött. Az orvostudományi egyetemen szakszemináriumot tartót- �ítélet tam, mint említettem, a mérnöktovább­ képzésben is részt vettem. Az egyetemi képzésben először a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tartottam előadásokat, ahol kutatási témám, a második pillér köréből kértek fel erre. Itt ezt követően éveken át nemzetközi jogot, védelmi igazgatási, illetve közi­ gazgatási jogot oktattam a biztonságpo­ litikai szakon, illetve a posztgraduális kurzuson. - És mikor kezdődött a pázmányos „pályafutás”? - Egyetemünkre 1998-ban kaptam elő­ ször meghívást Bánrévy Gábor profeszszor úrtól, akinek azóta is nagy hálával tartozom, hogy felkarolt és segített ez ügyben. A második pillér, illetve a NATO témakörében tarthattam egy-egy kurzust akkor, megbízott előadóként. Szakjogászi végzettségem megszerzése után felkértek a Deák Ferenc Tovább­ képző Intézet részéről, hogy az európai szakjogász képzés magyar és angol nyel­ vű oktatásában részt vegyek. Speciál­ kollégiumokat indítottam az európai külkapcsolatok dokumentumainak elemzése, valamint a humanitárius nem­ zetközi jog témaköréből is. A Kar inter­ netes európajogi jogfogalmi szakfóru­ mának szakmai vezetője is vagyok. Saj­ nos az órakeret-szűkítés több más kollé­ ga mellett engem is érintett, jelenleg egy kötelezően választható alternatív előa­ dásom maradt. 2002-től viszont főállá­ sú egyetemi adjunktusnak neveztek ki. - Jól érzékelem, hogy az eddigi tudo­ mányos-szakmai életút jelentősen segíti Önt abban, hogy a korábbi Nem­ zetközi Jogi Intézet által gondozott szinte minden területen kutatói­ oktatói tevékenységet végezhessen? - Hát nem akartam ilyen szerénytelen­ nek tűnni, de köszönöm, hogy említi. Valóban, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy speckollok, főelőadások, és vizsgáztatás terén is részt vettem már mind a Nemzetközi Közjogi, mind a Nemzetközi Magánjogi, mind pedig az Európajogi Tanszéken. Én mindig jól éreztem magam, függetlenül attól, ép­ pen melyik területről kértek fel. - Ha már a vizsgáztatást említi, engedje meg, hogy kérdezzek valamit, ami talán kellemetlen. Önt sok táma­ dás érte a tavaly végzettek részéről az európajogi szigorlatok eredményei miatt. - Ez igaz, még internetes fórumokon is „megjelentem” többször. Nem érzem igaznak az ellenem felhozottakat, mivel most van rá mód, hadd tegyek néhány megjegyzést ezzel kapcsolatban. Először is: mindenki tudja, hogy az európajog a mi jogrendszerünknek is éppúgy része, mint bármely más jogág szabályai. En­ nek ismerete tehát — különösen vég-zős joghallgatóknál — nélkülözhetetlen, ezért szigorúan kell számon kérni. Ezt különben még az interneten „chat-elők” jelentős része is belátta. Ami a bukási arányt illeti, az sem extrém módon kie­ melkedő — maga Bándi dékán úr utalt több más egyetemen jelentkező sokkal rosszabb eredményekre. Ugyebár az is világos mindenki számára, hogy a szi­ gorlatot bizottság előtt kell tenni, tehát a megszületett eredmények mindig ob­ jektív mérlegelés, és megegyezés által jönnek létre. És ami a legfontosabb: sen­ ki nem említi meg, hogy az elégtelent kapott hallgatók jelentős része meg sem kísérelte elmondani a tételét, hanem visszaadta — rajtuk nyilvánvalóan nem lehet segíteni, ha arra módot sem adnak a tanárnak. Én azt hiszem, egyfajta bűn­ bak lettem, talán azért, mert a vizsgázta­ tás legnagyobb része azon bizottságokra hárult, ahol én voltam az elnök. Remé­ lem, azóta sokan felülvizsgálták állás­ pontjukat — már csak azért is, mert az utóvizsgák végére csak néhány hallgató maradt, akik nem tudták eredménnyel zárni a szigorlatot. Azt hiszem, ez is bi­ zonyítja, hogy a sok gyenge eredmény főleg annak volt a következménye, hogy sokan alábecsülték a tananyag megtanu­ lásához szükséges időtartamot. Aki tu­ dott még egy-két hetet tanulni, február­ ban már sikerrel teljesített. Sajnos, azért is nehéz az oktató helyzete, mert azok, akik például jelest kaptak, nyilván nem terjesztik olyan széles körben vizsgaél­ ményeiket, mint azok, akik kevéssé jól szerepeltek. Végül pedig: sokan kár­ hoztattak azért, mert „mertem” az álta­ lános műveltség körébe tartozó kérdé­ seket feltenni. Én úgy vélem, a végzős joghallgató, a leendő jogász felé állandó elvárás, hogy megfelelően művelt, kul­ turált legyen — ez része a jogászi étosznak, az emberekkel való megfelelő kap­ csolattartásnak is. És meg kell jegyez­ nem, az e téren tapasztalt hiányosságok egyébként sosem eredményezték az érté­ kelés lerontását. - Tisztelt tanár úr, családjáról, szabadidejéről, hobbijairól ritkán hallhatunk. Megosztana velünk néhány személyes információt? Mivel magam is több évig látogattam az Ön óráit, elmondhatom, úgy érzem, mű­ veltsége, tudományokban és a művé­ szetekben valójártassága igen széles­ körű - és ezt mindig beleszövi előadá­ saiba is. - Örülök, ha valóban így látszik. Tény, hogy kevés szabadidőmben is hosszú évtizedek óta igyekszem elmélyülni az irodalomban, a művészetekben, sőt nem telik el úgy nap, hogy valamilyen módon a kondíciómat is karban ne tartanám. Azt hiszem, ez is sokat segít elviselni az élet nehézségeit, illetve erősíti a kitartást, az önfegyelmet. Az egyik legnagyobb öröm számomra, ha egy-egy hétköznapon, akár az esti órák­ ban is hallgatók tömegei látogatják az előadásaimat. Ez már évek óta megy így, s érzem ezáltal, érdemes csinálni. Remé­ lem, még sokáig folytathatom ezt és azt is remélem, a hallgatók szívesen hallgat­ ják, ha nem csak a száraz tananyaggal, hanem irodalommal, filmművészettel, filozófiával, történelemmel, olykor kül­ 9 �ítélet politikával és megannyi mással is fog­ lalkozunk az órákon. Ami családomat illeti, arról valóban ritkán beszélek — sajnos szomorú élményeim is voltak. Nejem csak későn, és csak egyetlen gyermeket szülhetett — kisfiam 17 éves jelenleg, féltő gonddal óvom és neve­ lem. Remélem, egyszer sokkal nagyobb sikerei lesznek az életben, mint nekem. - Fogalmazott-e meg a tanár úr vala­ milyenhitvallást, vezérlő életelvet? - Több komoly cél is vezérli az életemet, s ezektől sosem tágítottam. Az egyik igen fontos a tolerancia — családom is abszolút ökumenikus, jól megférünk egymással több egyház tagjaiként is. A másik, amiről már beszéltem: önfegye­ lem, szorgalom, kitartás — és, lehet, hogy olykor keménynek tűnök, de ezt elvárom hallgatóimtól is. Mindazon­ által úgy látom, sokan érzik, ha megfe­ lelnek ennek, kiváló kapcsolatot tu­ dunk kiépíteni. Sokan írnak hozzám évfolyam-, szakdolgozatot — igyekszem folyamatosan segíteni őket, de terhelni is. Sokan vannak, akik bírják! Kitartó igyekszem lenni a munkámban: szinte minden nap bent vagyok az egyetemen, konzultálok a hallgatókkal, akinek le­ het, igyekszem segíteni. Nekem már ez az életem, a hivatásom: kutatni, oktatni, a hallgatókkal napi kapcsolatban lenni. Szerencsére könnyen tehetem, hiszen nekem ez az egyetlen állandó munkám — én már elkötelezett „Pázmány-lakó” lettem! Remélem, még sokáig lehetek a hallgatók segítségére. Nekem is nagyon fontos ez; bizonyára sokaktól hallotta már: az tartja őket lélekben fiatalon, ha fiatalokkal dolgozhatnak nap mint nap. Nos, ezzel én is így vagyok. Végül, de nem utolsósorban el kell monda­ nom, milyen fontosnak tartom, hogy valakiről csak akkor alkossak véle­ ményt, ha már megfelelően megismer­ tem. Pletykák, szóbeszédek alapján megítélni valakit: nagyon helytelennek tartom. Gondoljuk csak meg, hogy esett egyetemünk egyes oktatóinak, hogy 10 különböző elbeszélések, vádaskodások alapján egyesek bulvárlapok hasábjain próbálták befeketíteni őket — egészség­ telen, káros folyamatok ezek, melyek nem csak az érintettek számára kelle­ metlenek, de rongálják az egyetem hír­ nevét is. Csak néhány beszélgetés is ele­ gendő, hogy ezeknek elejét vegyük. Ez, azt hiszem, alapvető elvárásnak tekint­ hető általában is. - A múltat, a jelent, azt hiszem, kellően megismerhettük. Hogyan ala­ kul ajövő? Kérdezem ezt azért is, mert ha a politika is úgy akarja, egyik pro­ fesszorunk remélhetőleg nagyon ko­ moly elismerésben részesülhet. - Amíg csak bírom, folytatni szeretném az oktatást, a kutatást. Ahogy már utal­ tam erre, ez az életem — talán ez is tart egy kicsit életben. Nem szeretnék persze patetikus lenni, de bizony sokszor ér­ zem úgy, hogy meggörnyedek az élet egy-egy csapásának súlya alatt. Ilyenkor azonban mindig örömet szerez, hogy a hallgatók szívesen jönnek hozzám, be­ szélgethetünk; ha egy-egy tanulmányt eredményesen megírok, befejezek; s ha újraolvasom egy-egy kedvenc költemé­ nyemet. Amire pedig On is utalt, való­ ban, azt hiszem, minden kollégám és hallgatóink nevében is mondhatom: nagy öröm és dicsőség volna, ha Kovács Péter professzor úr elnyerné az alkot­ mánybírói talárt. Kettős sikert jelentene ez: egy jogászi életpálya méltó megkoro­ názása, de éppúgy dicsőség az egyetem­ nek is. Szívből remélem, a közeljövő el­ hozza ezt: talán mire olvassák e sorokat, már meg is valósult. És ezzel kapcso­ latban is nyugodt vagyok, mert ami a jövőt illeti: Kovács professzor kiváló oktatás- és tudományszervezése folytán tanszékünkön csak olyan oktatók van­ nak, akik már rendelkeznek tudomá­ nyos fokozattal, vagy annak elnyerése érdekében folytatják tanulmányaikat. A feltörekvő fiatalok, nagyon helyesen, biztosítják a megfelelő oktatói utánpót­ lást is. így hát bizonyos, hogy a tanszék oktatói gárdája továbbra is a Kar iránt elkötelezett, kiemelkedő szakmai szín­ vonalú tanárokból áll. És ez megnyug­ tató mind a Kar belső, mind külső — azaz az akkreditációs szempontokat, illetve a Kar megítélését figyelembevevő —helyzetét tekintve is. - Tisztelt tanár úr, engedje meg, hogy személyes életében, tudományos, ok­ tatói pályafutásában további sikere­ ket kívánjak! Köszönöm a beszélge­ tést! Szilvásy György Péter Sírnak a babok Szabó Beatryxnak (Valentin, s napokkal előtte) Vigasztalást nem lelek már Csókra nyílt viharos dühben, S vak ájulással harmatozom, Mintha égnék a hang felé, Mert újra-mosom a habokat Az őrök köd halkuló függönyében A lugasban az Élet világa; S a tavasz kékszínű ködét ölelem, De nyirkos marad minden markolásom És egymásra akasztjuk az álmokat, És halkan ballagunk, Mert sírnak a habok Sorban állok; fényes reggelen A sokszor tört varázs sóhajtva köszönt S az ócska szavakat Egymásban vetkőzünk, És műiden angyal Már összegyűjti a rémeket Aldtalak álmodban és áldalak mostan is Atkozott nyugalmam vérén Talán az örök köd felé, Míg valaki úgyis eltemet Most a némaság az, Mi rágömyedt a ködre Mintha égne: bele a szívedbe! Sáska Zoltán Attila �ítélet Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban(Osiris Budapest 2004) Ungváry Krisztián fiatal történész, hadtörténész, Budapest ostroma című könyve tette talán ismertté. Ennek a közelmúltnak a történetével foglalkozó szer­ zőknek éppen az elvarratlan szálak, a történet „mito­ logikus” vagyis jelen értelmezési mezőinkkel interferáló természete miatt állandó politikai kisülésekkel kell számolniuk. Ebből a szempontból megnyugtató lehet, hogy Ungváry középen álló gyerek, ugyanúgy vitázik Eörsivel az Ésben mint Schmidt Máriával, vagy foglal állást éppen a Teleki szobor ügyében. Mos­ tani szerencsétlen közéletünkben akár ez is lehetne megnyugtató, de a „középen állok, mindenki utál” te­ hát jó srác vagyok eljátszható ripacskodása helyett megnyugtatóbb Ungváry pártatlan humanizmusa. Mi is az a háború? A háború egy politikai közösség egzisztenciális küz­ delme. De mi az a politikai közösség? Az valamilyen nyelvi, kulturális, azonosságok involválta illúzió, mely akár nem létező azonosságot is képes azonossággá átértelmezni. Ráébredés arra, mi egy közösség va­ gyunk, de mint ilyen illúzió a legkeményebb realitás, huszadik századunkban főleg. A háború tehát politi­ kai cselekedet (jó öreg Clausewitz) tehát közösségi, tehát céltételezéseiben — jóllehet a tényezőkkel is kal­ kulálva — a közösségé, önérdekű. Belesodródás vagy igazi háború? Az első világháború után a legtöbb európai ország­ ban, így nálunk is egy egész frontot megjárt generáció került a hatalom közelébe. Magyarországon ahol a tisztikar társadalmi státusa mindig igen magas volt ezt még tetézte a hamis elvárás, egy tisztnek minden ügyben meg kell szólalnia inkompetens emberek ír­ tak dolgozatokat a gazdasági világválság „megoldá­ sáról” a Magyarországnak kívánatos földbirtokrend­ szerről stb. A katonák elkezdtek politizálni ráadásul konkurálva a magyar kormánnyal. A londoni katonai attasénk, amikor Magyarország a fegyveres semlegesség álla­ potában volt célhelyesbítéseket küldött a német bom­ bázóknak. Amikor sem német részről nem érkezett felkérés sem magyar részről felajánlkozás a Barbarossában való részvételre Werth Henrik vkf. mind a német mind a magyar vezetőknek hazudva hajszolta ki a gyorshadtestet Ukrajnába, nehogy szomszédaink előtt lemaradjunk. Ami­ kor a kiugrási beszéd ar­ ra szólította föl a kato­ nákat álljanak át, a tisz­ tek szabotálták a pa­ rancs végrehajtását. Ma­ gyarország tehát nem sa­ ját céljaiért, hanem a né­ met célokhoz minél in­ kább igazodásban látta saját háborús részvételé­ nek értelmét, aminek csak derivátumaként közvetve voltak nemzeti céljai, köszönhetően a németbarát megfelelési és kisebbségi komplexusoktól gyötört tisztikarnak. A megszállás. A leginkább újdonságnak, a magyar megszálló erők orosz levéltári források alapján rekonstruált tevékeny­ sége mondható. A hadseregcsoport hátsó területekből és Korückből 40000 négyzetkilométernyit a magyar honvédség tartott megszállva, a leginkább partizán­ háború sújtotta Brjanszki erdőt is beleértve. Először is a honvédség de még németek is megdöbbentek azon a kegyetlenségen amivel nem is elsősorban az ellenséget hanem a saját lakosságot sújtotta a visszavonuló szov­ jet hadsereg és pártvezetés. Börtönök foglyainak kiir­ tása, kollaboráló civil lakosság büntetése, visszavo­ nulók saját tüzérséggel lövetése. A védett státusú hadi­ fogoly lengyel tisztek katyni kivégzése csak epizódja volt ennek a barbarizmusnak. Mindennek a bánás­ módnak a tapasztalása olyan erőszakspirált alakított ki ami lehetetlenné tette a megadást, a németek in­ kább több száz kilométeren is vissza a Rückkampfot választották a saját vonalakig mint a fogságot. A bolsevik NKVDs terror megszűnte a helyi lakosság­ ban nagymértékű együttműködési hajlandóságot vál­ tott ki. A helyi milíciákat hadifoglyokból, helyi lako­ sokból lehetett kiállítani, egyes helyeken földosztást hajtottak végre négyosztályos oktatást indítottak meg. Érdekes versengés volt a német hatóságoktól támogatott ukránok és a magyarok szimpátiáját élve­ ző lengyelek nemzeti törekvései között. Nemritkán lengyel partizánok irtották az ukrán partizánokat míg az utóbbiak a szovjetektől támogatott kommu- 11 �ítélet nistákkal álltak harcban, mindkét katonai közigaz­ gatás bizalmát és támogatását élvezve hajtottak végre pogromokat a zsidóságon akit a bolsevik terrorban közreműködőnek találtak. A helyzet tehát jóval bo­ nyolultabb volt mint a németek-oroszok háborúja. Amikor a szovjetek pedig visszafoglaltak valamit, nem sok érzékenységgel mindenkit kollaboránsnak tartottak. A helyi lakosság bizalmát aztán a német polgári közigazgatás fajelmélettől indoktrinált veze­ tőinek sikerült elszúrni. Nem kerülhetők meg a „bandaharc” során elkövetett magyar háborús bűn­ cselekmények, melyek elsősorban a kombattáns nem kombattáns megkülönböztetés nehézségeiből adódó frusztráció következményeként bekövetkező civileket is súlytó bosszú volt. Végső soron ugyanezekkel a problémákkal szembesültek az amerikaiak Vietnam­ ban, sokkal kevésbé fegyelmezetten emberségesen és hatékonyan megoldva azt. Összehasonlítva a terület nagyságát és a német megszállók létszámát messze a hatékonyabb volt az amerikaikénál, amiből az a kö­ vetkeztetés is adódik a Szovjetunió közelebb volt az összeomláshoz mint feltételezték. Német, magyar be­ számolókból pedig az is kiderül tudtukon kívül pre­ ventív háborút vívtak, az utolsó adandó alkalommal, a szovjet támadó csoportosítás a határon ugyanis védekezésre alkalmatlan volt. képtelen saját sorsát irányítani több százezer magyar állampolgárt megvédeni, a Honvédséget harcképes­ ként egyben tartani legalábbis a hazaáruló puccs után. Epilóg. A szenvedés, amit az ország emberben infrastruktúrá­ ban elszenvedett hatalmas. Még szörnyűbb, hogy az egységes politikai közösség mindezt különböző sorsközösségekbe (sorstalanságokba?) kényszerítve élte meg. Gyökeresen mást élt meg az elhurcolt magyar zsidóság, mást a meghalt honvédeink, a malenkij robotra elhurcolt de még egy dél vagy észak erdélyi is. Ezek a különböző sorsközös­ ségek (sorstalanságok?) a politikai közösség elméleti helyreállítása után is reprodukálták magukat gene­ rációkon átívelve. Mai politikában is kisülve. Ezért nem lehet róluk racionálisan, a kauzalitásokat föltár­ va, tehát a történettudomány nyelvén szólni. És attól még mert egyes szenvedések nincsenek a köztudatba vagy amorfak, kevésbé megragadhatók, még nem jelenti azt nincsenek. A szenvedés ténye az ami egy, ez összeköthet. Vargha Bálint Tamás Összeomlás. Az ország ipara teljesítőképességét messze felülmúló­ an tudatosan készült a háborúra ám ez is kevésnek bizonyult. Megsemmisült egy egész hadsereg, angol­ szász bombázók támadták az országot, a német szö­ vetséges pedig még Romániát sőt Bulgáriát is többre értékelte fegyverek szállításában. Werth szervilis alkal­ mazkodása és a véráldozatok dacára úgy bántak az országgal mint egy utolsó kapcaronggyal. Amikor a harcok az ország területére értek kiviláglott, egyedül Németország vívja azt a háborút, és veszti el, amit akart, amire teljes erőforrásait koncentrálta, olyan célokért amiért a hadsereg kohéziója még a hatalmas veszteségek dacára sem züllött szét és hideg fejjel tette amit tehetett, nem esett pánikba nem hisztériázott. A debreceni tankcsata pedig megmutatta a német pán­ célos fegyvernem a háború utolsó évében is jelentős teljesítményekre képes. Most látszott a tisztázatlan és rosszul felfogott célokkal háborúba keveredett ország 12 Boldogító séta... Eljött a fagy szelében szeretni rosszaságom Itthagyni engem szíve sóhajára: hamis életem Védelmem ellen bal majd jobb karomra Törzsem bal felét s az övét ölelénk. Nő-szívében szeme-színezte szárnyaló idő, Mi életét ékesítő némasággal meglelé Séta, csak báját dicsérő vétek... Oly kevés, mi bölcs bolondos éjben ég S birodalma: azt szeretni, kitől búcsúzni fél - Székesfehérvár-Budapest, 2005. február 12-13. Sáska Zoltán Attila �ítélet A hazaváró Isten Volt már olyan érzésed, mikor valahonnan távolról, főleg hosszú idő után hazaérkeztél, hogy mintha az ismerős házak, az utcák, a templom, a saját nyelveden beszélő emberek állandóbbak lennének a Föld bármely pontjánál? Pedig ugyanúgy több száz vagy ezer éve a helyükön vannak Prága, Krakkó, Róma vagy Szentpétervár falai is. De mégis. Ezek az utcák a te gyermekkorodra emlékeznek, az emberek ismerik a családodat, a tablóképed kint van az iskolád falán. Ezeknek az embereknek ismered a történelmét, a hagyományaikat, érted reakciójukat egy-egy új dologra vagy változásra. Otthon vagy. Azt hiszem, valami ilyesmit élsz át, amikor megtérsz. A hosszú vándorút után megérzed, hogy otthon vagy. De hogy lehet ez? Hiszen még sosem láttad Isten országát! Azt sem tudod, hogyan képzeld el. Az Evangéliumokban találsz rá néhány utalást, de ez korántsem elég a pontos „feltérképezéshez”. Úgy gondolom, pont emiatt HISZEL, de még nem TUDSZ. És azért tudod magad otthon érezni, mert benned van a Szentlélek. Ó irányít, sugalmaz, közvetíti az Űr üzenetét. Nem szqkséges látnod Istent ahhoz, hogy tudjad, ő a Teremtő, te pedig a Teremtmény. És a felismeréssel, hogy tartozol valakihez ott fönt, megérzed azt is, hogy Isten mindig is a helyén volt, csak valahogy elkerülte a figyelmedet. Mikor valaki a hitedről kérdezett, csak legyintettéi, hogy megvagy te Isten nélkül is, meg különben sem segített a múltkor, mikor szükséged lett volna rá. Ez utóbbi megjegyzés is mutatja azonban, hogy tudat alatt, valahol mélyen elismerted azt, hogy valaki vigyáz ránk. Aztán mikor rendbejöttek körülötted a dolgok, ugyanúgy nem foglalkoztál Vele, mint azelőtt. Azt hiszem, a Nélküle töltött évek sem voltak értelmetlenek vagy céltalanok, de a hit által utólag megvilágosodik előtted hiányosságuk. A fehér foltokat Isten most betölti. És erre csak ő képes... Fantasztikus dolog, ha bekerülsz egy hívő közösségbe. Olyan barátokra tehetsz szert, akik már hamarabb felfedezték Öt. Hívő szemmel néha egy fél mondattal meg tudnak oldani egy olyan problémát, amin te esetleg már évek óta rágódsz. Egy pap egyszer azt mondta a prédikációjában, hogy a szeretet helyére mindig be lehet helyettesíteni Isten nevét. Mindenkinek ajánlom ilyen megközelítésből elolvasni Pál korintusiakhoz írt első levelének egy részletét, az ún. Szeretethimnuszt(lKor 13,4-8). És végül hadd ajánljam minden kételkedő (ezt nem negatív jelzőnek szántam, hiszen Tamás apostol is kételkedő volt) figyelmébe az alább olvasható történetet arról, ami a hit lényege. A nagyböjti időszak remek alkalom arra, hogy átgondold, te miben hiszel, mi a legfontosabb cél, amit életedben el szeretnél érni. Sáhó Eszter Vad Fügefa Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fo­ gantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is: - Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem megváltoztak: - Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik. - Ez azt jelenti - felelt a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik. csodálatos, hogy élünk? Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljutatta hozzájuk a táplálékot, éne­ - De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszo­ nozta az első -, szeretnék mindig itt maradni! - Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik. keltek az örömtől: - Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja ve­ lünk saját életét! Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek hirtelen észlelték, mennyire Talán van élet a születés után is! - Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem, a születés a vég! 13 �ítélet Egyikük mély bánatba merült, és így szólt: - Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. gunknak, mert így jobban megérthetjük életünket. Talán még anya sem létezik. - De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. Külön­ ben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan marad­ dések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérke­ zett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is. hattunk volna másképpen életben? - Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki ma­ így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kér­ Kertész Imre: Sorstalanság A Sorstalanság a legnagyobb költségből megrendezett filmként vonult be a magyar filmtörténetben, már-már feledésbe me-rítve Kertész Imre eredeti regényét. A film, ha lehetne egy szóval jellemezni remek, de kissé más, mint a regény. Más ugyanis a mondanivalója! A XXI. századi film­ technikai lehetőségek megengednek néha túlzásokat, és a megjelenítés az első. A láttatás. így, ha meghallgatják a tanácsomat, először olvassák el a regényt írott formában, és amikor felocsodunk a felismerésből, hogy amit már eddig is tudtunk a történelemkönyvekből, azt leírva egy kisfiú szavaival még borzalmasabb, menjenek el és nézzék meg a filmet is. A korábbi statisztikai adatok testet öltenek és a szenvedés stádiumainak lehetünk tanúi. A művet „fekete-regény­ nek” szokták nevezni „műértő körökben”, amivel nem érthetek egyet. Ennél magasztosabb és az emberek által va­ laha elkövetett legnagyobb borzalmat, az író a lehető legautentikusabb forrásból egy túlélő elbeszéléséből szerez­ te. A túlélő, pedig nem egy felnőtt férfi, vagy egy vallását megválasztó ember, csupán a családja hagyományait követő és abba belenyugvó fiúcska, aki kezdetben a jó szándékot feltételezve a Birodalom építésébe fogott, majd amikor rájött, hogy a munka nem munkát, hanem rabságot jelent, férfivá cseperedve változtatott. Azonosult tár­ sai szenvedésével, legyenek azok zsidók, vagy nem zsidók. Megtanulta túlélni és kitapasztalni a rendszer lehe­ tőségeit. Anélkül, hogy a regény csattanóját lelőném, a mű olvasása alatt a katarzist nem a végén, hanem többször közben éljük át. A szereplők beolvadnak a szenvedők sokaságba és az író által kiemelt tulajdonságaikkal azono­ síthatjuk őket. A tulajdonságok azonban elrejtőznek a csíkos, hiányos ruházat és a sárga csillag vakító fénye alatt. A könyv üzenete egy mondattal összefoglalva: Soha többé nem aka­ runk félni! Az üzenet így nem a „fekete-regény” szenvedéseibe való belenyugvás, hanem az örök félelem a szélsőségek ellen. A mű így az egyik legfehérebb regény a ma­ gyar irodalomban. Dorogi Zsolt 14 �ítélet Karunk új díszdoktora: James Crawford 2005. január 21-én az Egyetemi Ta­ nács nyitott ülésén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorrá avatta James Crawford professzort - a Cambridge-i Egyetem jogi karának dékánját. A zsúfolásig megtelt díszteremben a tanácsülés megnyitását követően dr. Bandi Gyula dékán köszöntötte a cambridge-i professzort. James Crawford, a nemzetközi jog szakér­ tője 1996-ban került először kapcso­ latba Egyetemünkkel, amikor elő­ adást tartott a Nemzetközi Bíróság előtt zajló szlovák-magyar jogi vitá­ ról, melyben ő a magyar fél érdekeit képviselte. A professzor aktív közre­ működője volt a Cambridge-i Egye­ tem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös szervezésében létre­ jött brit és európai jogi diploma programjának. A tanácsülést állófogadás zárta. Te hallottál már a Cambridge-i képzésről? A képzés távoktatásos jellegű, négy fél­ éves, angol nyelven folyik és sikeres ab­ szolválása esetén a résztvevők „Diplo­ ma in English and European Union Law” végzettséget szereznek. A képzés teljes egészében Budapesten, a Szent­ királyi u. 28-as szám alatt folyik, a Curriculum Vitae James Crawford Született: 1948. november Ausztrália 14. Adelaide, Tanulmányok: 1971 BA és LLB fokozat az Adelaide-i Egyetemen (angol, történe­ lem és politikatudomány) 1972-74 posztgraduális képzés az Oxfordi Egyetemen 1974-77 doktori fokozat az Oxfordi Egyetemen Pályafutás: 1974 Adelaide Egyetem — tanársegéd 1983 Adelaide Egyetem — tanár 1986 Sidney-i Egyetem — nemzet­ közi jog professzora 1990-92 Sidney-Egyetem jogi kará­ nak dékánja 1992 Cambridge-i Egyetem nemzet­ közi jogának professzora 1995-2003 Cambridge-i Lauterpacht Nemzetközi Jogi Kutatóintézetének társaigazgatója, majd igazgatója ' 2003- Cambridge-i Egyetem jogi kará-nak dékánja Tudományos szervezeti tagság: Nemzetközi Jogi Társaság—igazgató Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia — Cambridge-i Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzo­ rainak részvételével. tag Brit Akadémia — tag A program vezetője dr. Szabó Marcel, a program koordinátora dr. CsepelyKnorr Tamás, akikhez a képzéssel öszszefüggő bármilyen kérdésben biza­ lommal fordulhattok. A képzésről to­ vábbi részleteket a kari honlapon ta­ lálsz. World Trade Review — szerkesztőbi­ További tudományos tevékenység: zottsági tag ICSID Reports and Cambridge Studies in International and Comparative Law—társzerkesztő British Yearbook of International Law—vezető szerkesztő 15 �ítélet Elhunyt Kulcsár Anita A magyar sportélet egyik legsikeresebb sportága, a női kézilabda elvesztette egy ragyogó csillagát, Kulcsár Anitát. A sportoló sukorói otthonából tartott klubja, a Dunaferr délelőtti átmozgató edzésére, amikor a végzetes baleset érte. A tragédia pontos okát még szakértők vizsgálják, az azonban biztosnak látszik, hogy a sportolónő biztonsági öve nem volt bekapcsolva. Anita 28 évesen már 165szörös válogatott volt, ezen alkalmakkal összesen 403 gólt szertett a nemzeti együttesben. És pont ennyiszer láthattuk, feltartott ujjal és szívet r melengető mosollyal hátrafutni a hatos vonalhoz. Egyszerűen felfoghatatlan érzés, hogy nincs többé! A válogatott motorja volt. Lelkesedése és akarata soha nem lankadt. Az utolsó percig harcolt és lelkesedésével csapattársait is átsegítette a holtpontokon. Aki pedig ismerte tudta, hogy Anita a magánéletben is nagyszerű ember volt. Boldog /SYMA házasságban élt férjével, akivel a közeljövőben gyermeket szerettek volna, imádta labradorát, és mindenkihez volt pár kedves szava. Szerény ember volt, soha nem éreztette szurkolóival, hogy ő a sportág egy kiemelkedő alakja, kézséggel állt a rajongói rendelkezésére a fárasztó meccsek után is az öltöző bejáratánál. És ezért szerették sokan. Sportpályafutásában idén bajnoki győzelmet, magyar kupa győzelmet és bajnokok ligája győzelmet szeretett volna szerezni. Sajnos ez már soha nem adatik meg neki. De gondolt a pályafutása utáni időkre is. Egyetemünk első éves jog hallgatója volt. Ezért Kulcsi (ahogy barátai nevezték) halála egyetemünket is feketébe borítja. A család, a barátok és a szurkolók soha nem fogják elfelejteni ezt a csodálatos embert. Rajongói és csapattársai fáklyákkal és gyertyákkal vonultak szerdán a dunaújvárosi sportcsarnokhoz, így emlékezve a nagyszerű sportolóra. Csapata, a Dunaferr természetesen elhalasztotta a szerdai (jan. 19,-ei) Hódmezővásárhely elleni bajnoki mérkőzést valamint a szombati (jan. 22.) Podgorica elleni bajnokok ligája mérkőzést. A csapat legközelebbi mérkőzése jan. 29-én Valenciában lesz. A hazai mérkőzések egyperces gyászszünettel kezdődnek Anita tiszteletére, a játékostársak könnyes szemmel kezdik a játékot. Sok időnek kell eltelni, míg enyhül a fájdalom. Anita a válogatottban és klubjában is pótolhatatlan volt, nagy űrt hagyott maga után. Ha áttekintjük pályafutását láthatjuk, mennyit tett a magyar sport sikereiért. Pályafutását a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban kezdte, amivel NB1 B-be jutott, majd 1995-ben a Győr együttesébe szerződött, ahol két bajnoki ezüstöt és két bronzot szerzett, valamint 1999-ben EHF kupadöntőt játszott. 2001ben a székesfehérvári Cornexi csapatába igazolt, majd onnan 2004-ben a Dunaferrhez, ahol megszerezte élete első és sajnos utolsó bajnoki aranyérmét. Emellett persze a válogatott oszlopos tagja volt hét évig. 1998-ban EB-bronzot szerzett a csapattal, majd a 2000ben az olimpián ezüstöt ért el csapattársaival és ugyanebben az évben Európa-bajnok lett. A 2003-as világbajnokságon második helyezett magyar válogatott tagja volt és a tavalyi hazai európa-bajnokságon csapatával teltházas Arénában bronzérmes lett. Sok örömet okozott a szurkolóknak, családja büszke lehetett rá, erre az örökké mosolygós, szerény játékosra. Nincs szó, ami megfelelő lenne arra, hogy kifejezze a fájdalmat, amit most sok ezer ember érez. Végezetül álljon itt pár sor, amivel a rajongói búcsúztak Anitától: „Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szélzúg,a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. “ NYUGODJ BÉKÉBEN ANITA!!! Hutflesz Krisztina 16 �ítélet Aequo-loco Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel A Semmelweis Egyetem rektor emeritusával, a Büntetőjogi Tanszék igazságügyi orvostanának egyetemi tanárával Hogyan emlékszik vissza pályája kezdetére? Mindig is ezt ajövőt álmodta meg, vagy másfelé is kacsintgatott? Nos ez érdekes, ugyanis orvos az én családomban nem volt. Édesapám vegyészmérnök, édesanyám iparművész volt. Visszagondolva az orvosi pályára való jövetelemre, egy fia­ talkori élményem befolyásolta. A diákköri szerelmem a Szi­ lágyi Gimnáziumba, én pedig a Petőfi Sándor Gimnázium­ ba jártam. A szülők, főleg az édesanya, mindenképpen azt akarta, hogy egy általuk kiszemelt orvostanhallgató ud­ varoljon a lányuknak. Az igazat megvallva, ez akkor sok bosszúságot okozott nekem. Szükségszerű volt, hogy be akartam bizonyítani, én is el tudom végezni az orvosi egyetemet. Az érettségi után felvettek az egyetemre és orvos lettem. Kapcsolatunk egyetemista korunkban is folytatódó, nagyon szép diákszerelem volt. A másik meghatározó tényező az volt, hogy osztályfőnököm Nemes Nagy Ágnes, az ismert költőnő is ez irányba ösztönzött, felismerve a természettudományok iránti érdeklődésemet. A művészetek iránt nem érzett különös vonzalmat, márcsak az örökség miatt is? Édesanyámtól nagyon jó rajzkészséget örököltem. A családi háttérből és a rajzkészségemből adódóan, természetesen fel­ merült édesanyám pályájának folytatása is. Szerettem rajzol­ ni és vonzódtam az ötvös művészethez. Egy, az akkor még főiskolai hallgató barátom, Muharos Lajos — neves ötvös­ művész — be is avatott a művészeti ág műhelytitkaiba. A Ná­ dor utcába egy orvos kiállítást is szerveztünk, ahol szobrá­ szattal, festészettel és rajzzal foglalkozó barátaimmal közö­ sen mutattuk be munkáinkat. Ma is szeretek rajzolni kedv­ telésből, különösen a karikatúrákhoz vonzódom. Egyébként a művészetek iránti vonzalmam említésre méltó megnyil­ vánulása, hogy egy balett-táncosnőt vettem feleségül. Mikor volt az igazságügyi orvostannal való nagy találkozás? Érdekes találkozás volt, mert a II. sz. Kórbonctani Intézet­ ben voltam Tudományos Diákkörös és átjárhattam az Igaz­ ságügyi Orvostani Intézetbe. Mindig érdekelt a morfológia és a patológia. Mikor befejeztem az egyetemet Somogyi End­ re professzor (Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója 1969-1992.) keresett egy végzős orvost, akit érde­ kel az igazságügyi orvostan. így kerültem az Intézetbe. Az eredeti tervem az volt, hogy a szakvizsgák után váltok a klinikum felé, de 1971-ben kaptam egy két éves ösztöndíjat Kana­ dába. Amikor hazajöttem végleg eldöntöttem, hogy ezt a szakterületet, az igazságügyi orvostant választom szakmai élethivatásomnak. A mindennapos - enyhe kifejezéssel élve - negatív benyo­ másokat hogyan lehet leküzdeni? Emberi szomorúságok és bonyolult, nehéz helyzetek, nap mint nap érnek minket. Meggyőződésem, hogy azok lelki megoldása csak egy biztos családi háttér mellett lehetséges. Hihetetlenül fontos, talán a legfontosabb. Milyen egy orvosszakértő hétköznapi élete, hogyan lehet érvényesülni? A hétköznapi életet kitölti a felelősségteljes, szakmailag meg­ alapozott orvosszakértői munka. Az igazságügyi orvostan szemlélete és gyakorlata óriásit változott. Rendszeressé vált a boncolás kivételével, az erőteljes szakértésen kívüli tevé­ kenység. Megkezdődött tehát ezen a területen is a privatizá­ ció. A működést illetően, a sikeres szakvizsga után, az orvos, pályázással felkerül a szakértői névjegyzékre. Ez azt jelenti, hogy szakértői tevékenységre kijelölhető. Az orvosszakértők egy része intézményben, más része vállalkozóként tevékeny­ kedik. Sajnálatos tény, hogy intézményi kertek között a szak­ értő díjazása lényegesen kevesebb, mint a vállalkozói szférá­ ban. A kedvezőtlen helyzet egyelőre azt eredményezte, hogy egyre kevesebben választják élethivatásként az igazságügyi orvosszakértést. Nemrégibenfogadták el az új kábítószer törvényt. Hogyan látja a kialakult helyzetet? A kábítószer probléma óriási gond. Az orvostársadalom, ha nem történik kedvező változás pár éven belül, nem tudom hogyan fogja megoldani, ezt az egyre bonyolultabb helyze­ tet. Véleményem szerint úgynevezett könnyű- és nehézdrog valójában nincs, ez szójáték, csak drog van! Az ún. könnyű drogoknak is ismerjük már az agyban elhelyezkedő felfogó készülékeit. A drogok közös tulajdonsága, hogy a központi idegrendszer meghatározott területére hatnak, annak következményeivel. A társadalom egyelőre még mindig nem szembesült a valós problémával. A prevenció számos kívánni valót hagy maga után. A rendszerváltással, a maga valóságában ránk zúdult, a droggal összefüggő társadalmi, szociális és orvosi probléma­ kör. Valójában a rendszerváltás előtt is létezett a drogkérdés, de általános felfogásként uralkodott az ún. szocialista társa­ dalomban „amivel nem foglalkozunk az nincs” képmutató elv. Mit gondol azokról a médiumokban elhangzó vádakról, hogy az orvosi műhibák esetében az „orvosszakértők ki­ mossák az orvosokat”? Az igazságügyi orvosszakértők tapasztalataim szerint, a té­ nyek és a szakma szabályai szerint végzik tevékenységüket. Az orvosszakértő elsődleges feladata, a büntető illetve a pol­ gári eljárás egyes szakaszaiban, az orvosi szakkérdésben való véleményadás. Felelősségteljes feladat. A médiákat elsősor­ 17 �ítélet bán a hírérték és nem mindig az eset objektivitása érdekli. Szó sincs arról, hogy az intézményesített orvosszakértők, elv­ telenül valamelyik oldalt képviselik és főleg nem az orvosok oldalát, a betegekkel szemben. Áttekintve az Országos Igaz­ ságügyi Orvostani Intézet vonatkozó anyagát, a büntető ügyek 53%, a polgári ügyek 48°/o- bán az egézségügyi intéz­ mény és az orvos ellen foglaltak állást. Nem tudom elfogad­ ni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket néhány ismert ügy­ véd állít, az egézségügyi intézményekkel szembeni peres ügyekben. Azt lehet tehát mondani, hogy az előterjesztett szakértői vélemények polgári és büntető ügyekben, felperes és alperes vonatkozásában, gyakorlatilag: aequo-loco! A hiba a tévedés lehetősége, benne van az orvoslásban. Az orvos pol­ gári jogi felelőssége a jogellenes károkozás, míg büntetőjogi felelőssége — foglalkozása körében — gondatlanság formájá­ ban állhat fenn. Társadalmunk morálisan nagyon rossz álla­ potban van. Sajnos őszintén meg kell mondani, hogy az or­ vostársadalomnak is vannak olyan tagjai, akik tevékeny­ ségük során, felróható magatartásformákat valósítanak meg. Miben látja az egézségügy legnagyobbproblémáját? Az 1997. CLIV. Eü. tv. jelentős esemény volt, mert az orvosi - egézségügyi működést új alapokra helyezte. A gyakorlatban egy törvény akkor jó, ha megvalósításának feltételei is adot­ tak. Ha nincsenek meg a feltételek, akkor nehéz a törvény szelleméből adódóakat teljesíteni. Az orvostársadalom nagy része jelentős és folyamatos terhelés alatt van. Jó lelkiismeret­ tel mondhatom úgy fizikai, mint pszichikai teljesítőképessé­ gének határához érkezett. Azt szoktam mondani, csodának tartom, hogy a magyar egézségügy minden gondja ellenére, még mindig tud teljesítményt is felmutatni. Az egézségügyben a rendszerváltás óta gyakorlatilag, folyamatos pénzelvo­ nás történt. A jelen finanszírozása, korrekcióra szorul. Meg­ győződésem, hogy nyugalomra, átgondolt konszenzus alap­ ján született reformokra és természetesen, további pénzfor­ rásokra lenne szükség. Az egézségügy nem viseli el a gyors, ötletszerű, spontán döntéseket. Egyre nagyobb méreteket ölt, az eutanázia és az abortusz kérdésköre. Mitgondol afelmerülőproblémákról? A feltett kérdések mélyen foglalkoztatják a társadalmat és a részletes véleményem kifejtéséhez az idő kevés. Azt látom, hogy a passzív eutanázia és a teminális medicina fogalmai keveredtek. Ez utóbbi az orvosi tevékenység sajátos területe. Célja, a végstádiumban lévő, gyógyíthatatlan beteg testi és lelki fájdalmainak maximális enyhítése. Ez az orvosi tevé­ kenység fokozatosan lép a passzív eutanázia helyébe. Az ak­ tív eutanáziát megengedhetetlennek ítélem, itt az orvostársa­ dalom jelentős részének egyetértő véleményével találko­ zom. Fő problémának látom azt is, hogy a mi véleményünk e kérdésben, nem kap kellő hangsúlyt. A Magyar Orvosi 18 Kamara az eutanázia- kérdésben világos állásfoglalást alakí­ tott ki. Az aktív eutanáziát az orvosnak kell végrehajtani. Hozhatnak bármilyen törvényt az orvos nem kényszeríthető arra, hogy az eutanázia valamelyik formáját hivatalból gya­ korolja. Ha az, az orvos lelkiismeretével nem egyeztethető össze. Az tény, hogy Európa néhány országában, így pl. Hollandiában az aktív eutanázia jogi és orvosi feltételeit megteremtették, de egyre több adat ismert, hogy a helyzet nem problémamentes. Ellenpélda Németország, ahol az eu­ tanázia minden formáját elvetették és a terminális medicina gyakorlásának széleskörű feltételrendszerét biztosították. A társadalom másikfontos kérdése az élet abszolút védel­ me, vagy az abortusz? Napjainkban is vitatott orvosi, erköl­ csijogi, bioetikai,filozófiai és vallási kérdéskörtfog át. Ellentétes vélemények vannak, hogy a magzat élethez való jo­ gát, vagy az anya önrendelkezési jogát kell-e védelemben ré­ szesíteni. Úgy látom, hogy a kérdés nincs nyugvóponton, nem látom a kompromisszumos megoldás lehetőségét. Azonban, nem tudok egyetérteni azzal, hogy amikor a fogam­ zásgátlás széles lehetőségei állnak rendelkezésre hazánkban, európai összehasonlításban is rendkívül magas az éves abor­ tuszok száma. A kérdésben magam, konzervatív nézeteket vallók. Az orvosi diplomám átvételekor 1963-ban az élet vé­ delmére tettem esküt. Meséljen arról, hogyan került kapcsolatba egyetemünkkel és mik a benyomásai róla? Békés Imre és Somogyi Endre professzorok baráti viszony­ ban voltak. Korábban Somogyi profeszor tartotta az ELTE joghallgatóinak az igazságügyi orvos tan választható kollé­ giumot, majd nyugdíjba vonulása után nekem azt átadta. Békés Imre professzor idő közben átvette a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszéket és fel­ kért, hogy itt is tartsak speciálkollégiumot. Természetesen ennek a felkérésnek is örömmel tettem eleget. Az igazságügyi orvostan néhány fejezetét egy-egy szemeszteren adom elő munkatársaimmal, a két egyetem érdeklődő joghallgatói részére. Általában kedvezőek a benyomásaim, a hallgatók érdeklődését örömmel veszem. Mitjelent Professzor Úrnak a tanítás élménye? Az egyetemi pálya legizgalmasabb, talán legfelelősségteljesebb része a tanítás. A tanítás örömét az adja, ha azt látom, hogy őszinte a hallgatók érdeklődése és sikerült az előadá­ sokat olyan párbeszéddé alakítani, amelyben őket tevőleges részvételre tudom ösztönözni. Nem tagadom jó érzés, ha előadásomon megtelnek az előadóterem padjai, ez azonban csak másodlagos szempont. Takács Veronika �ítélet Konferencia a drogtörvényről Február 19-én az Űjszínházban egész napos drog-konferencia volt. A konferencián megjelennek a kormány és a parlamenti pártok képviselői (illetőleg azok ifjúsági szervezetei), valamint a tevőlegesen is résztvevő civil szervezetek. Az új drogtörvény elvi kérdéseinek megvitatásában egy kompromisszumos határozat született. A konferencia és a normaalkotás előzménye, hogy az Alkotmánybíróság 2004 december 13.én a hatályos szabályozás számos pontját alkotmányellenesnek találta, s ezeket részben azonnali hatállyal, részben határidő tűzésével megsemmisítette. A testület számos esetben nemzetközi szerződésbe ütköző, illetve alkotmányellenes mulasztást is megállapított. Többek között kimondta, hogy a Btk. és az alkalmazását behatároló kormány­ rendeletek közötti összhang hiánya a jogbiztonság követelményébe ütközik, ezért kötelezte a jogalkotót az ezzel kapcsolatos mulasztások megszüntetésére. (A Btk 283-285§ hatályon kívül helyezte.) így ma kizárólag a csekély drogot termesztő, előállító, megszerző, illetve magánál tartó személy kerülheti el a büntetőeljárást. Ha viszont, ezt a kábítószert akár a közös fogyasztás érdekében is átadja valaki másnak, már nem bújhat ki a felelősségre vonás alól. Az ezzel kapcsolatos törvényt Mádi Ferenc köztársasági elnök 2003 januárjában elfogadta és szentesítette. Méghozzá azon okból, hogy törvény jogilag nem támadható, ezért az előzetes alkotmánybírósági normakontrol értelmetlen lenne. Ezt erősítette meg Zlinszky János volt alkotmánybíró is, aki a köztársasági elnök felkérésére véleményezte a törvényt. Mádl a törvény elfogadásának fontolgatását azzal indokolta, hogy számos jelzést kapott, miszerint nem veszélytelen az ifjúságra a korábbi elrettentő szigor enyhítése. Zlinszky professzor szakvéleménye után azonban elfogadta a törvény módosítását. Részben új helyzetet teremthet, hogy az Európai Unió tanácsa nemrég kerethatározatot fogadott el a kábítószerekről. A tagállamoknak egy év áll rendelkezésükre, hogy a határozat követelményeit jogrendszerükbe beépítsék. A határozat szerint az egyes pszichotróp anyagokra vonatkozó előírásokat azok egészségre gyakorolt hatására való tekintettel kell megfogalmazni. Ez gyakorlatilag azt jelenti: más megítélés alá esnek a könnyű drogok, illetve a gyorsan függőséghez, valamint a rohamos testi és mentális leépüléshez vezető szerek. Az esedékes új drogtörvényben pontosabban meghatározzák, kik és milyen magatartással követik el a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a kiskorúak védelmére is. Például súlyosbító körülmény lesz, ha valaki fiatalkorúnak adja el kábítószert vagy akárcsak megkínálja, vagy az iskolák közelében árusítja. Emellett szabályozzák a különböző ártalomcsökkentő programokban résztvevő egészségügyi és szociális szakemberek büntetőjogi felelősségét. Májusig törvényben hirdetik ki a kábítószernek minősülő anyagok pontos listáját is. A jogszabályt kidolgozó szaktárca fontosnak tartja, hogy a saját használatra történő kábítószer-tartás, illetve a fiatalok által elkövetett bűncselekmények kriminalizálása elkerülhető legyen. Abban a szerencsés helyzetben részesültem, hogy idő előtt megismerhettem a normaszöveget, amely a pszichotróp anyagoknak gyakorlatilag 3 fokozatát ismeri. A könnyű és kemény drogok mellett gyakorlatilag a füves cigaretta új kategória lesz. A lényeg, hogy szabálysértésnek és nem bűncselekménynek minősít egyes méltányolható eseteket. Például, ha valaki átnyújtja a füves cigit valakinek, (bár amennyiben ez a személy fiatalkorú, már bűncselekménynek minősül) Úgy gondolom a DROG-legalizáció elfogadhatatlan. Erősíteni kell a prevenciót és a rehabilitációt. Ezen kérdésekre a törvény kitér, illetőleg az aktív fogyasztókat kötelezi is a rehabilitációra, másrészt széles körben alkalmazza a közhasznú munkára való kötelezést. Véleményem szerint nem egy rossz törvény, hiszen a legfontosabb, hogy a fiatalok életét megóvjuk. A drog-kérdés összefügg a fogyasztói társadalommal. Hiába büntetjük a fogyasztókat, igény akkor is lesz rá. Egészen más kellene, de nem az én tisztem, hogy vázoljam. Kérem, hogy senki ne maradjon tétlen és alakítsa ki a véleményét és ezt a véleményét közölje is a k_t2004@freemail.hu-n. Gyökeres Zoltán 19 �ítélet Glosszátor - feljegyzés a nagyvilágból A hegyi pap Nem azzal védjük a magyar nemzetet, hogy rázzuk a triko­ lór zászlót — hanem, hogy ráz­ zuk a pelenkát! vallja Bordi Já­ nos atya Az erdélyi Pálpataka község ti­ zenöt kilométerrel Korondfelettfek­ szik a hegyoldalban. Köves út visz oda. Igazi békés, nyugodt, csendes hely. Becsületes, csupaszai székelyek lakják. Ha a vándor bekopog a plébániára, Bordi János atya rögtön kávéval meg csíki sörrel kínálja. Sjóízű, eredeti történetekkel vendégeli mega betérőt. Az alább olvasható beszélgetést még tavaly ősszel rögzítet­ tem szalagra, mielőtt a kettős állampolgársággal kapcsolatos viták kirobbantak volna. Nem erről szólt az a kellemes, anekdotázós délután hanem a pálpatakai hétköznapokról, a hitről a tettrekészségről... az életről magáról. Kevésbé inter­ jú ez a szöveg mint inkább egy egyszerű pillanatkép, mely hűen tükrözi minek fordítottak oly sokan hátat 2004 vé­ gén. Atya, meséljen kicsit afaluról! Pálpatakára az 1700-as években kezdtek kitelepülni az atyafiak Korondról. Tudod, minden plébánián megvan egy könyvben az egyházközség története, amit a pap jegyez le. Azt írja az egyik elődöm a kezde­ tekről, hogy a hegyre először a köröndi rosszfiúk mentek fel. Elmenekültek a rosszfiúk! Valamit építet­ tek maguknak, s aztán vittek asszonyt is, s családot alapítottak. Mikor ezt elmondtam itt az embereknek, egy páran a helyi asszonyok közül kérdezték: „hogy mondhat plébános úr ilyet”? De megmutattam, hogy le van írva az egyházi könyvben. Nyugi — mondtam , nem magukra vonatkozik, hanem a régiekre! Ők a rosszfiúk! Pálpataka teljesen magyar község, s persze Korondon sincs román - csak a rendőr. Az egyházközség beleértve a hozzá tartozó szom­ széd falut, Fenyőkutat is — összesen 20 kilométeren fekszik. Úgy néz ki az összkép, hogy egyik háztól két­ 20 száz méterre van egy másik, aztán háromszáz méterre, négyszázra megint egy másik. S ahol van az atyafinak a háza, meg gazdasági épülete, ott van a földje is. A hegyiek állattenyésztéssel foglalkoznak, kerámiát égetnek, és hozzák az erdőből a fát. Érdekes nagyon, hogy nincsen közös temető, min­ denki a saját földjébe temetkezik, ott van a sírja a háza mellett. Amelyik kollégám nem ismeri a falut, mindig meglepődik, ha elmondom neki, hogy tíz éve vagyok a hegyen, de a temetőben még nem jártam. S akkor kérdezik: „Hogyhogy? Nem halnak meg az emberek?” Aztán elmagyarázom a helyzetet, közben jót nevetek belül. Hány lélekfölött őrködik? Ötszázharminc hívem van, ezek katolikusok. De van még a faluban unitárius is, s református. Úgy volt ez Erdélyben, ahogy mindenütt másutt: ahol a refor­ mátoroknak jól sikerült megállniuk, azok áttértek más hitre, míg máshol megmaradtak katolikusnak. Csíkban, Gyergyóban nincsen protestáns. Udvarhely környéke már vegyes. Nemrég hallottam, hogy Csíksomlyón lakik egy re­ mete, kinn a hegyen. A Jézus Szíve kápolna mellett ta­ nyázik az atyafi. Az ágya olyan, mint egy koporsó, ab­ ban alszik. Csak azért, hogy emlékeztesse magát: most vagyunk, aztán holnap már feladják ránk a deszka­ dzsekit! Tudod-e, mi a deszkadzseki? Hát a koporsó! Sokfiatalt láttam afaluban. Szép számmal lehet­ nek. Pálpatakán olyan hétszázötvenen laknak, s köztük úgy nyolcvan-kilencven gyerek. Az iskolában nyolc osztály tanul. Hála Istennek, van 9 gyermekes család is. Csak mostanság sok az etykés párocska. Mondtam is egy fiatalasszonynak, akinek kettő gyereke van (meg ezt jegyesoktatáson is mindig szóvá teszem), hogy van az a mondás: egy gyermek - nem gyermek, két gyermek - fél gyermek, három gyermek - no az már gyermek! Ezt kell követni! Ez a helyes irány! Szerintem úgy szól a nagy igazság, hogy nem azzal védjük a magyar nemzetet, hogy rázzuk a piros-fehérzöld zászlót — hanem, hogy rázzuk a pelenkát! �ítélet Persze, most modern világban élünk, „pempörszt”, vagy mit használnak, nem azt a régi jó textilpelenkát... Pálpatakán a gyermekek iskolába járás mellett dol­ goznak is. Dolgoztatják őket, mint a felnőtteket. Ál­ lattartás, traktorvezetés, minden egyéb. Mondtam a csóróknak, vasárnap a mise után maradjanak! Fociz­ hatnak egyet az iskolaudvaron. Minek a sok munka, úgyis egyszer orra buksz! Nem lehet csak dolgozni, pi­ henni is kell! Eljönnek a templomba vasárnap, aztán mennek haza ebédelni, s utána máris rohannak a földet túrni. De minek? Úgyis itt marad minden a föl­ dön. A parancs is mondja: az Úr napját meg kell szen­ telni pihenéssel. Külön kuriózum a templom története. Merthogy nemrég épült, engedélyek és tervek nélkül... Amikor ide kerültem, még nem volt templom a fa­ luban. Korábbról indítva a történetet, 1948-tól vált külön Pálpataka Korondtól. Addig a köröndi plébá­ nos időközönként járt fel misézni. 1947. május 10-én maga Márton Áron jött a hegyre bérmálni. A helyiek képviselője köszöntötte a püspök urat, s megkérte, hogy adjon egy papot. Márton püspök úr betartva ígéretét - egy éven belül küldött egyet. Én vagyok im­ máron a hetedik papja a hegyieknek. Csak a plébánia épült meg hajdanán — abban mi­ séztek. Miután idekerültem, meggyőzködtem kicsit az atyafiakat a faluban, hogy építsünk templomot. El­ mentünk az erdészeti hivatalba, vittem egy kis mise­ bort nekik. A főnök ott azt mondta: Plébános úr, amennyi fa kell, annyit adok! Lovak húzták a fákat télen, hóban, meg húzták traktorokkal is! Olyan volt a falunk, mint egy fatelep. Aztán hívtunk tervezőmérnököt Udvarhelyről. Ő nézte ki, hogy hol legyen a kicsi templom, s az alapot milyen mélyre kell ásni. Az asszonyokkal főzettem ne­ ki ebédet, s megkérdeztem közben tőle: na, mennyibe kerül a tervrajz? Azt mondta: 150 ezer lei. Akkor az nagyon sokat jelentett, nekünk összesen 15 ezer lei­ ünk volt. Többet nem is hívtam mérnököt! Nem lett sem tervrajz, de engedély sem az épületre. Máig nin­ csen. Fogok nekik könyörögni?! Félt a polgármester ettől, de mondtam neki: ne féljen, mert ha akasztanak ezért, úgyis engem fognak akasztani! ’ Ez aztán költségtakarékosság! Minden engedélyt megspóroltak! Nem fizettünk a román államnak semmit. Ez itt nem presszó, bár, vagy üzlet. Ez, kérem, nonprofit vál­ lalkozás! Nem kell nekem engedély, meg, hogy a po­ litikus beleszóljon. Egyébként meg, tudod-e, milyen valójában a politika? Hát olyan, mint a ringlispiel fö­ lül forgatják, és alul szédülsz. Sötét dolog, no. Az ember tegye meg, amit a szíve diktál - de ami az egyiknek nem jó, az a másiknak sem jó. No, vissza a templomhoz... Két év alatt készült el ('92-től '94-ig), mert télen állni kellett. (Nálunk fél évig tart a tél. November elejével kezdődik, s aztán májusig hó van. Hideg olyankor az idő, de nagyon szép.) Az építkezéshez a pénzt a hegyieknek kellett össze­ szedniük, mert a központ nem adott semmit. Szegény az egyház. Mindent a pálpatakaiak fizettek! A templomunk idén múlt tíz éves. Ahogy korábban említette, a községen belül való­ ban nagyok a távolságok a házak között, ráadásul kétfaluért isfelel. Mivel közlekedik mostanság? Sokáig nem volt papírom, nem vezethettem, így ti­ zenkét évig gyalogoltam. A másik templom - a fenyő­ kúti - négy és fél kilométerre van. Oda is át kellett jár­ nom mindig. Amikor megszereztem a papírt, vettem egy régi, de nyugati autót. Jó állampolgár módjára fizettem utána a kötelező biztosítást. Egyszer csak egy sorsoláson a román biztosító kihúzta a nevemet! Bejárta az orszá­ got a hír, hogy a hegyi pap nyert egy egymilliárdos BMW-t! Ez 25 ezer euró volt akkor. Tiszta új kocsi, de azonnal eladtam, mert itt a hegyen, a köves úton nem tudom használni. Nem ide való az! Tehát túladtam a gyönyörű sportkocsin. Abból vettem a motoros szánt, amivel télen a havon a faluk között tudok köz­ lekedni. Masszív járgány. Futott még a plébánián egy új tetőre is, meg új ablakokra, s egy terepjárót is vet­ tem. Fizetést úgysem veszek fel mióta itt vagyok, hát legalább fejlesszek egy kicsit a házamon! Meg az Ür ú- gyis bepótolja utólag a juttatást, nem-e?! Zalai Péter 21 �ítélet Farsang Milyen jelmezt vegyek fel az idén? | meg is dobálhatták uraikat — igaz, Tavaly angyalnak öltöztem, előző év­ csak apró rózsaszirmokkal. Talán in­ ben pedig kalóznak. Érdekes is le­ nen ered a ma is kedvelt konfetti hin­ gyen, no meg egyedi is. Hiszen meg­ tése. lehetősen kellemetlen élmény, mi­ Hazánkban - elsősorban német hatás kor a fantasztikusnak gondolt, hatal­ eredményeként - a középkorra tehe­ mas titkolózás közepette elkészített tő a színes ünneplés szokása. A far­ jelmezköltemény szembe sétál veled sang zajos mulatságait egy ősi hiede­ a bálon. Hatalmas dilemma... Még lem hívta életre. Régen a gonosz szel­ az általános iskolai farsangi bálok e- lemek elűzésére bújtak ijesztő jelme­ lőtt. De nem mostanság. Azok az i- zekbe. dők már elmúltak. Nekünk minden- : képpen. Most a legnagyobb küzde­ Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy vollem a vizsgákkal és a jegyekért folyik. Azért semmiképpen nem mondha­ tak-e kizárólag erre az ünnepre készí­ tom unalmasnak ezt a farsangi idő­ tett ételek — sajnos nem sok ismeret szakot, így egyetemista szemmel, sőt. áll rendelkezésünkre. Az biztos,hogy Mi is felvesszük a jelmezünket — sokat és sokfélét ettek, s hogy az erendje, módja szerint — ami éppen gyik jellegzetes étele ezen időszaknak egy öltöny vagy egy kosztüm, esetleg a fánk, aminek mágikus erőt tulajdo­ egy ing. Nem is olyan rossz, bár talán nítottak. egy kicsit egyhangú, és bár egy bálon Farsang idején, a fánk sütésekor for­ nem is biztosítja a dobogós helye­ ró, édeskés olajszag terjeng a kony­ zést, a vizsgán még hozhat ered­ hában. Ha magam készítem, közvet­ lenül utána képtelen vagyok enni be­ ményt. Ott meg nem ez számít. Alig pár hetünk maradt ünnepelni. lőlük, mert annyira eltelít a nyers keltészta és a sütés illata. Egy jó órá­ Remélem mindenkinek van valamit. Hiszen ez mégiscsak a móka, kaca­ val a sütés után, különösen a szabad­ gás, no meg a bőséges evés, ivás, álar­ ból betérve, már egészen más a hely­ cosbálok, táncos mulatságok idősza­ zet. A még langyos fánkokat megszó­ ka. Hogy mi is pontosan a farsang? rom házi készítésű vaníliás porcu­ Maga a szó a bajor-osztrák vaschang- korral, és indulhat a jól megérdemelt ból származik, németül Faschingnak lakomázás. Ismert a szalagos változa­ mondják. így nevezték a középkor­ ta, ez az eredeti farsangi fánk, továb­ ban a „bolondosán beszélők gyüleke­ bá a rózsafánk, a forgácsfánk, a cseh fánk, más néven talkedli, vagy a töl­ zetét”. tött fánk, csakhogy néhányat említ­ A szokás az ötezer évvel ezelőtti E- sünk. gyiptomba, azaz Izisz istennő tiszte­ letére tartott lakomákra nyúlik visz- Kis kutatás után akadtam rá erre a sza. Ilyenkor eltűntek a társadalmi kedves történetre a fánk eredetével rangkülönbségek, a rabszolgák is az kapcsolatban. uralkodók asztalánál foglaltak he­ A legenda szerint a fánk története lyet. A görögök Dionüszoszt, a ró­ Bécsben kezdődött. Amikor ugyanis maiak pedig Saturnus gabonaistent egy Krapfen nevű pék meghalt, fele­ tisztelték. Aszaturnáliáknak nevezett sége vette át a pékműhely vezetését. ünnepnapokon a római rabszolgák A pékség híres volt ízletes kenyeré­ 22 ről, így a város másik végéből is ér­ keztek az emberek, hogy megvegyék. Egyik nap azonban nem készült el időben a kenyér. Ki mérgesen, üres kézzel távozott, ki pedig szitkozód­ va, türelmetlenül várta, hogy a ke­ nyér elkészüljön. A várakozó tömeg addig-addig zúgolódott, türelmet­ lenkedett, hogy a pékné kijött a sod­ rából, és egy darab kenyértésztát, ami éppen a kezében volt, valakinek a fe­ jéhez akart vágni. Mivel elvétette a célzást, nem találta el kiszemelt áldo­ zatát, így a keltészta a kályhán lévő lábasba pottyant, amiben zsír forrdogált. A tészta pedig néhány perc alatt aranysárgára sült, így a véletlen­ nek köszönhetően megszületett az első fánk. A bécsiek azóta is Krapfennak hívják. Egy másik forrás szerint a fánk fran­ cia eredetű édesség. XVI. Lajos hitve­ se, Mária Antoinette királyné, a Tuileriákban rendezett farsangi bál al­ kalmával kiszökött a palotából, álru­ hába öltözött és elvegyült a tömeg­ ben, mely a karneváli éjszakán az ut­ cákon kavargott. Az esti séta közben a királyné megéhezett és egy mézes­ kalácsmestertől vásárolt egy fánkot. Ami annyira elnyerte a tetszését, hogy a bál után behívatta az árust, aki megosztotta velük a recept titkát. Ettől kezdve vált a királyi lakomák kedvelt finomságává a fánk. Most, hogy így szóba került, nem is lenne rossz, falatozni egy kicsit. Egy kis liszt, tojás, vaj, tej, élesztő meg cukor, és indulhat a munka. Jobb híján pedig marad a sarki cukrászda. Jó étvágyat mindenkinek! Mikó Adrienn �Február 6-án került megrendezésre karunk Gólyabálja a BM Duna Palo­ tában. Az eseményt — több professzo­ runk mellett — megtisztelte jelenlété­ vel Dr. Kránicz Mihály rektorhelyet­ tes, Dr. Bánáti János a Budapesti Ügy­ védi Kamara elnöke és Dr. Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. Impozáns környezetben, finom va­ csora, élő zenekar, bűvészmutatvá­ nyok. Kell ennél több a jó hangulat­ hoz? Igen, kell még a gólyák szépen koreografált és előadott nyitótánca és a tombolán megnyerhető olyan érté­ kes ajándékok, mint a két személyes repülőjegy a WizzAir jóvoltából. Luki �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 1. szám 2005. február Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Tanulmányi bizottság Februári események kalendáriuma Dr. Láng Péter, személyesen Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban Boldogító séta A hazaváró Isten Kertész Imre: Sorstalanság Karunk új díszdoktora: James Crawford Elhunyt Kulcsár Anita Aequo- loco: Beszélgetés Dr. Sótonyi Péterrel Konferencia a drogtörvényről Glosszátor — feljegyzés a nagyvilágból Farsang Gólyabál Creator An entity primarily responsible for making the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Jobbágyi Gábor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. február Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (498kb+3388kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_1_200502 Relation A related resource T00067 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_1_200502 HÖK Jobbágyi Gábor Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/26505fb66087a9b07f6c6cbd546bf2a5.jpg b1c66f9bfa2ed0cf439804d105c53a45 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1cdcef90e78b3b87c0e27568eacfa59e.pdf f5e29bf75eec7c5572d7a40ba2f4227c PDF Text Text VII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja 2005. ÁPRILIS ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR II. János Pál (1920-2005) honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu ��ítélet A szeretet teremt új életet „ A nehézségek, melyek az új évezred elején a világ horizontján jelen vannak, arra a belátásra juttatnak, hogy csak az emberek szívét megváltoztatni képes égi beavatkozás ébreszthet bennünk reményt egy kevésbé sötét jövő iránt. ” (II. János Pál, Rosarium Virgnis Máriáé, 40.) 1978. október 16-án biztosan sokan hallgatták a rádiót, vagy ol­ vasták az újságot, hogy megtudhassák, ki is lett a katolikus egy­ ház új feje. Az új pápa Karol Wojtyla, Krakkó érseke lett. A Va­ tikánt ostromló nagy érdeklődés elcsitult, a pápa személye csak származását illetően volt érdekes, hiszen 1523 óta kivétel nélkül csak olaszok viselték a pápai méltóságot. Wojtyla Atya pedig Lengyelországból érkezett egyenesen Rómába. 2005. április 2-án a világ nagy része egy emberként halkult el és imádkozott a haldokló II. János Pál pápáért. A Szentatya meghalt. A hír végigfutott a világon, és senkit nem hagyott hidegen. Ka­ rol Wojtylát nemcsak a vallásukat gyakorló katolikusok, nem­ csak a keresztények, hanem az egész világ tisztelte és becsülte, hi­ szen pápasága 27 éve alatt is hívő emberként élt és dolgozott, amivel példát mutatott mindannyiunknak. Tartalom A szeretet teremt új életet .... "Egészen a Tied" Hírek Országos Hallgatói Érdekképviselet . , Párbeszéd és kölcsönös tisztelet .... Magyarország és Lengyelország versenyképessége ... . Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Csemetekert . Beszélgetés Tübingenről ... "Színház az egész világ............................... Egy jó nap ... Hódítóink szolgáivá válunk . .... Szoknyában a Felföldön ................ ... Hullámvölgy .... Áprilisi kalendárium...... Mi az a Vad fügefa? ..... Pro-Facultaté díj - Szavazólap XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Kispályás Focibajnokság Hajókirándulás 2005. március 15-én ... 3 4 5 6 7 8 9 12 13 15 16 17 17 19 19 20 .20 21 22 23 Az emberek úgy érezték, hogy nem II. János Pál pápa az, aki szól hozzájuk, hanem Wojtyla Atya a pap, aki tud­ ja milyen hibákat elkövetni, milyen boldognak lenni, milyen érzés szeret­ ni és szeretve lenni, egyszerűen hogy milyen nagy „feladat” embernek szü­ letni és annak maradni. Szeretetet és jóságot sugárzott, amer­ re csak megfordult. Bejárta a világot, hogy találkozhasson az emberekkel, hogy megérkezzen azokhoz, akik szá­ mítanak rá. Elindult egy úton, hogy adjon, hol reményt, hol szeretetet, hol csupán pár jó szót. Közel engedték Öt ma­ gukhoz az emberek. Nemcsak a Katolikus Egyház gyá­ szol, hanem az egész emberiség. Az emberiség azon része, akikhez elju­ tott a Szentatya. Nem fizikailag, ha­ nem lelkileg. Akik megértették, hogy a jóság, a szeretet, a megbocsátás mennyivel hatalmasabb erő, mint a gonoszság és a fegyverek. Elcsépeltnek hat és talán üresnek, hogy a szeretetnél nincs nagyobb erő a Földön, de ez valóban így van. A szeretet teremt új életet, fényt és akár új világot. A Szentatya elment, de óriási értéket hagyott maga után.. Minket, szívünk­ ben a szeretet fényével... Most rajtunk a sor, hogy kilépjünk a homályból és teremtsünk! Mert van bennünk erő, mert van bennünk ké­ pesség, hogy szeressünk! Rengeteg gyertyát kell még gyújta­ nunk útközben ebben a sötét világ­ ban.. Én hiszek benne, hogy Wojtyla Atya „drukkol” nekünk Odafentről... cserit www.pazmanyonline .hu 3 �ítélet "Egészen a Tied" A Szentatyára emlékezünk Bár felkészülhettünk rá, mégis fájdalmasan ért bennünket, embereket: katolikusokat, protestánsokat, hívőket, s nem hívőket, fiatalokat és öregeket egyaránt. Bár a bánat és a gyász mindig nehezen önthető szavakba, mi mégis szeretnénk szólni, írni Őszentségéről, hogy méltón emlékezhessünk rá. S mindezt igyekszünk a Szentatya utolsó üzenetét szemünk előtt tartva örömmel tenni, hiszen hálásak lehetünk azért, amiért ilyen hosszú ideig tartotta meg ajóisten nekünk. Az elmúlt napokban sokat hallhattunk a Szentatya példamutató életéről, tetteiről. Szinte mindenki egyetért abban, hogy huszonhat éves pápasága alatt megreformálta, nyitottabbá tette az Egyházat azáltal, hogy több mint száz alka­ lommal látogatott el a világ számos pontjára, és hirdette az evangéliumot. Ha végigkísérjük életének egyes történése­ it, kiviláglik személyének nagysága, áldozatvállalásainak páratlan volta. Főként annak tudatában, hogy egyszerre több betegséggel is harcolt életében. Itt most - ha csupán néhány mondatban is - szeretnénk bemu tatni a Szentatya életpályáját. 1920. május 18: Ezen a napon született a Szentatya Karol Wojtyla néven a lengyelországi Wadowicében 1938: K krakkói Jagelló Egyetem bölcsészkarán megkezdi tanulmányait lengyel irodalom, valamint filozófia szakon. 1942: Felvételét kéri az érseki szemináriumba, ahol 1946. november 1-jén pappá szentelik. 1945: Rövid római tanulás után - immár doktorátussal - hazatér Lengyel országba, ahol a Lublini Egyetem etikaprofesszora lesz. 1958. július4:XII. Pius pápa címzetes püspökké, a krakkói metropolita segédpüspökévé nevezi ki. 1962: Káptalani helynök lesz, ezzel tagjává válik a II. Vatikáni Zsinatra utazó küldöttségnek, ahol - azáltal, hogy nagy szerepet vállal a munkában már korán felfigyelnek rá. 1964: Megjelenik a Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, melynek megalkotásában a későbbi II. János Pál is részt vett 1967.június26: VI. Pál pápa bíborossá szenteli. 1978. október22: A pápaválasztó konklávé Karol Wojtylát jelöli ki Szent Péter trónjára, aki a II. János Pál nevet választja. 1979.június2-10: Első útjai egyikén hazájába, Lengyelországba látogat egy zarándokút keretében. 1981. május 13: K nap, amikor Ali Agca, török származású terrorista közvetlen közelről leadott lövésével eltalálja a Szentatyát, aki csodával határos módon túlélte a sebesülést, s később meglátogatta merénylőjét a börtönben. 1981. szeptember 15: Megjelenik a Laborem Exercens kezdetű szociális enciklika. 1991- augusztus 16: A Szentatya Magyarországra látogat, ahol ötnapos útja során Budapesten, Pécsett, Szombathelyen és Eszter­ gomban is megfordul. A máriapócsi görög katolikus kegyhelyen bizánci rítus szerint szertartást vezet, illetve a debreceni Nagytemplomban imádságot tart. 1995: Megjelenik az Evangélium Vitae kezdetű enciklikája, amelyben elítéli az abortuszt és az eutanáziát. 2000: Ellátogat a szentföldre, ahol békejobbot nyújt a térség lakóinak. M T 't R b Impresszum ítélet — A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormány­ zatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Bándi Gyula dékán Dobos Tibor Főszerkesztő: Lukács Tamás 4 Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www.tomart.ee A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Berényi Hajnalka Budaházi Árpád Cseri Tímea Nyomda: 0 Fügedi Zsófi, Gyökeres Zoltán Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Juhász Gábor Mavrák Hedvig Mikó Adrienn Milisits Barbara Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja Oláh Viktória Klára Pásztor Veronika írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, Pozsgay-Szabó Péter Pozbai Viola aki részt venne a szerkesztős ég munkájában. Rádi Vilmos Gábor Szalay Beatrix E-mail cím: itelet@lectio.jak.ppke.hu Zsellér Máté Itelet01@hotmail.com WW-pazmanyonline .hu �ítélet Hírek Hétvége Várgesztesen nem csak Kalandoroknak 2005. április 29-május 1. SZENT IVÓ MISE 2 éjszakát tökünk Várgesztesen a várban és 3 napot a Vértes festői vidékén. 2005. május 21-én 18 órakor Program: túrázás, biciklizés, bográcsozás, szalonnasütés, zene, meglepetés és ami vele jár. Aki mer az lovagolhat is. a Szt. Péter és Pál Óbudai Indulás vonattal Budapestről, érkezés Tata­ bányára, innen a várhoz busszal, illetve a ke­ rékpárosok kerékpárral jutnak, (bringával akár Szárligetről, elvete-mülteknek Pestről is) Szállás, étkezés, utazás és romantika: 6980Ft/fő Ha nem hozol hálózsákot vagy ágyneműhuzatot: 7480Ft/fő (+romantika felár) Indulási időpontokat jelentkezéskor egyeztetjük. Szervező: HŐK Főplébánia-templomban (1036 Bp. Lajos u. 168. az Árpád híd budai hídfője) A szentmisét dr. Erdő Péter bíboros-prímás esztergomi érsek mutatja be. A szentmisét követően fogadás a Péter-Pál Közösségi Házban. Jelentkezés és információ a HŐK irodában munkanapokon reggel Mindenkit várunk szeretettel! 8-16 óra között, valamint az info@pazmanyonline.hu, Teleki László / HŐK www.vendegvaro.hu/31-9314 oldalakon. Bocsánatkérés Egyik diák az egytem szel­ lemiségéhez és a kultúrált emberi viseklkedéshez méltatlan sértő szavakkal illette volt diáktársunk, aki jelenleg a Pénzügyi jo­ gi tanszék munkatársa. A Kar diákjai nevében elha­ tárolódok a bántó mon­ datoktól és ezúton szeret­ nék bocsánatot kérni Ba­ lázs Zsolt, tanársegéd úr­ tól. Budapest, 2005. február 22. Pázmány Szalon - Horváth Attilával és Szilasi Alexszel Ősszel hagyományt teremtettünk Karunkon. De célunk ennél sokkal több volt. Be akar­ tuk vonni Karunk egész közösségét: oktatót és hallgatót; együtt egy közös célért. Mert oktató és hallgató célja nem áll egymással ellentétben. Sőt. Épp ellenkezőleg. Azo­ nos a hosszú távú érdek — létrehozni a Kárpátok ölelte térség legerősebb jogtudományi karát. A feladat kész. Am teljesítése összetett. Nagyszerű képzés aligha elképzelhető a színvona­ las művészeti- és közösségi élmény nélkül. A nevelés hiányában nem adható a világnak érett és a közösségért felelősséget érző emberfő. Karunk polgárait vonzó rendezvényt alkottunk. Sikerült megszólítani a közösség tagjait. Pezsgőbbé vált a Kari és Intézményi élet. Április 13-án Pitti Kati és Gulyás Dénes lesznek a Pázmány Szalon vendégei; április 20-án az Akadémia Quartet mutatkozik be Karunkon. Köszönjük Dr. Vókó György és a Régiók Szövetsége önzetlen segítségét! Pázmány Szalon a szokásoknak megfelelően a Díszteremben 1830-tól veszi kezdetét. Április 28-án 1930-tól a Nemzeti Hangversenyteremben (Művészetek Palotája) Szila­ si Alex Chopin-estje hallható Pleyel zongorán a Zeneszalon Kamaraszimfonikusok Dobos Tibor László közreműködésével. HŐK elnök Kedvezményes diák- és tanárjegyek rendelhetők a Hallgatói Önkormányzat irodájában. Információ: www.pazmanyonline.hu és info@pazmanyonline.hu. www.pazmanyonline .hu �ítélet Országos Hallgatói Érdekképviselet Régió-ülés - 2005. február 25. Debrecen. Februárban komoly megtiszteltetés érte Karunk Hall­ gatói Önkormányzatát. Karunk hallgatói érdekkép­ viseleti szerve idén a Nem Állami Felsőoktatási Intéz­ közgyűlések közötti legfőbb döntéshozó szerv — a vá­ lasztmány— tagjaiként a Régió tagönkormányzatainak érdekeit képviselni. Terveink között szerepel — úgyszintén a teljesség igé­ nye nélkül: mények Országos Régiójának alelnökét adja. Mi is a NÁFIOR? A Hallgatói Önkormányzatok Or­ - a hitéleti karok hatékony összefogása (nem véletlenül szágos Konferenciája (HÖOK) 7 régióra tagolódik. 5 - Egerben (Nagykancellár Ur érsekségének központ­ régió 1-1 nagy egyetemváros köré szerveződik (pl. jában) június végén megalapítjuk a hitéleti képzésen Szeged vagy Pécs). 1 régió a budapesti állami fenntar­ résztvevő hallgatók szakmai szövetségét); tású intézményeket tömöríti. Karunk Hallgatói - internetes információs fórum létrehozása; Önkormányzata a második legnagyobb (egyben a ; - a nyári EFOTT-on való megjelenés. területi elvtől független) régió tagönkormányzata. E Bátran jelezzétek Karunkon túlmutató — hallgatói ér­ régió választott tisztségviselőjévé. Örömmel számolhatok be — többek között — a Refor- ' dekeket érintő — gondjaitokat-bajaitokat! Várom észre­ mátus Egyetem és az Országos Rabbi-képző és Zsidó vételeiteket és javaslataitokat a Egyetem támogatásáról. Szintén támogattak a szomba­ teleki@lectio.jak.ppke.hu és tot tartó egyházak hitéleti képzést nyújtó intézményei­ nafior@freemail.hu e-mail címeken! nek hallgatói érdekképviseletei; az Andrássy Gyula Bpi Német Nyelvű Egyetem 3 kari- és a Gábor Dénes Röviden beszámolok továbbá a debreceni 2005. febru­ Főiskola Hallgatói Önkormányzata. Köszönet érte! (Szomorú tény a 3 testvér-kar képviselőinek magatar­ ár 26-án megrendezésre kerülő HÖOK Közgyűlésről. tása — a számok és szavazati arányok önmagukért be­ szélnek: a Katolikus Egyetem képviselője ellen szavaz­ A Közgyűlés tárgyalta az idei költségvetést; ám a zárszá­ madással Huber Krisztián elkésett. Az elnökségi tagok tak...) megtartották beszámolóikat. Büszkék vagyunk Schöberl Márton (PPKE BTK) gazdag és odaadó munkájára Afebruár 25-énfelállt új elnökség tagjai: - Csűrös András (Református Egyetem - teológia) régió­ - amit beszámolója bizonyít. (Csupán külügyes segítői­ nek neveit kell megtanulnia - és örömünk teljes lesz.) elnök; - Teleki László (PPKEJÁK) régió-alelnök; Pár részlet: -Frank Richárd (IBS); - Oláh András (Kodolányi János Főiskola - Székesfe­ - nem szavaztam meg Barthel-Rúzsa Zsolt beszámoló­ ját (a tavaly leköszönt elnök több alkalommal túllépte hérvár); hatáskörét az őszi kampány során); -Szénási Károly (Református Egyetem BTK). - nem szavaztam meg a költségvetést (költségvetés Segítségünkre van Nagy Szabolcs is a Pünkösdi Teoló­ nincs zárszámadás nélkül); giai Főiskoláról. Összeszokott csapatot alkotunk. - tartózkodtam az új Felsőoktatási Törvénnyel kapcso­ Régóta dolgozunk együtt az országos hallgatói mozga­ latos állásfoglalás elfogadásakor. lomban. Sok-sok tapasztalatot szereztünk az utóbbi években. Biztosított a zavartalan munka és együttmű­ ködés. Az új elnökségben nincsenek háttéralkuk. Nem a ho­ zott szavazatok száma döntött 1-1 helyről. Az elsőd­ leges szempont a szakmaiság volt. A Régió tisztségviselőinek legfontosabb feladata a 6 WW-pazmanyonline .hu Teleki László NÁFIOR alelnök PPKE JÁK HŐK általános elnök-helyettes és külügyi alelnök �ítélet Párbeszéd és kölcsönös tisztelet 2005. március 10-én Karunk adott otthont a Keresztény Közéleti Akadémia és a Keresztény-Zsidó Társaság által szervezett Keresztények és zsidók ma Magyarországon és a világban címmel tartott kö­ zös eszmecserének. A rendezvényt Dr. Fodor György rektor és Dr. Udvardy György püspök urak nyi­ tották meg. A házigazda személyében Dr. Kránitz Mihályt tisztelhettük. Dr. Fodor György rektor úr kiemelt feladatként értékelte a tudatlanság legyőzését. E feladat súlya el­ sődlegesen egyetemeinkre hárul. Közös célunk egymás — és Isten — megismerése a kölcsönös szeretet jegyében. A megnyitó beszédeket Dr. Schőner Alfréd rektor úr világ jámborairól szóló előadása követte. Az Or­ szágos Rabbiképző Zsidó Egyetem rektora kihangsúlyozta közös múltunk és jövőnk tudatosításának fontosságát. Ki a jámbor ember — tette fel a kérdést Dr. Schőner Alfréd rektor úr. Mint mondta: 'ki mások javára cselekszik1. A jámbor ember kész félre tenni önös érdekeit. Csendben és halkan követi az Urat; a hit szellemében él és gondolkodik. A jámbor.ember az emberség és emberiesség alapján alakítja az őt körülvevő világot. Védi hitét és a kiszolgáltatottakat; minden érdek nélkül — ha kell: önnön életének feláldozása árán. A jámbor ember minden körülmények között ember marad. E helytállás jelenik meg Slachta Margit és Márton Áron példamutató életében. A fentiekben bemuta­ tott jámbor ember minden bizonnyal kiérdemli a túlvilági életet. A rektor úr szerint nemcsak emlékezni — de emlékeztetni is kell. E szolgálatnak tesz eleget a világ jám­ borainak tiszteletére a Yad Vashem (yad vashem = óvó / védelmező kéz — Izrael) intézetben kialakított üget. Dr. Haraszti György (az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem professzora) a zsidóság jelenéről szólt. Miben ragadható meg napjainkban a zsidó öntudat? Mi tartja össze a közösséget (és e közösségek bonyolult szövetét)? Hazánkban szemlátomást erősödik az egyes ember embertársa iránti tiszteletén alapuló elfogadás. E kölcsönös elfogadás erősítése és táplálása szintén fontos feladata intézményünknek. Dr. Kránitz Mihály a második Vatikáni Zsinat keretében megkezdett zsidó-keresztény párbeszéd sarokpontjait tárta fel kellő alaposság mellett. Szólt pápánk közeledést célzó tetteiről is. Idén januárban János Pál pápa zsidó rabbikkal találkozott a Vatikánban. A zsidók és keresztények között a lelki kötelék természetes. Közös az értékrend. E szoros kapcsolat lehetővé teszi az előítélettől mentes együttes fellépést a béke és társadalmi igazságosság megvalósítása érdekében. Dr. Szita Szabolcs professzor úr a keresztény zsidók vészkorszakbeli hányattatásait vázolta. Okkal hangsúlyozta: őszinte (önmagunkkal való) szembenézésre és helyes önismeretre van szükség. Mintha csak Bibó István gondolatait hallottam volna viszont! Az egymás megismerését célzó együttlét mindannyiunk számára gyümölcsöző volt. Ám szomorúan tapasztaltam hallgatóink és oktatóink részéről a távolmaradást — ami sajnos Karunk életében általá­ nos jelenség. www.pazmanyonline .hu �ítélet Magyarország és Lengyelország versenyképessége a lisszaboni stratégia fényében 2000-ben hirdette meg az Európa Tanács a lissza­ boni stratégiát, aminek fókuszában az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb gazdaságává környezetvédelem tranzakciós költségeinek csök­ kentését. Ezen célok némelyikét már sikerült Ma­ alakítása áll: dinamikus, a fenntartható fejlődést gyarországon megvalósítani, míg másokat nem, különösen a munkaerő mobilitását. Erőssége vi­ biztosító, tudásalapú gazdaság, mely biztosítja a szont Magyarországnak, hogy szoros kapcsola­ teljes foglalkoztatottságot, a gazdaság megerősíté­ tokat ápol német és osztrák befektetőkkel. sét és a szociális kohéziót. A lisszaboni stratégia A stratégia alkalmazását illetően nincs túl nagy legfontosabb szempontjai: oktatás és emberi erő­ különbség Magyarország és Lengyelország kö­ forrás, új technológiák, információs társadalom, zött, mégis nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a a verseny-, az ipari és a fenntartható fejlődést biz­ tosító politikák szinergiája. tényt, hogy Magyarország sokkal verseny­ képesebb Lengyelországnál. Vegyünk néhány Az EU-hoz való csatlakozással Lengyelország és példát: az Európai Szabadalmi Hivatalban az egymillió lakosra jutó lengyel szabadalmak szá­ Magyarország is a lisszaboni stratégia részesévé vált. Ugyanakkor nem szabad arról elfeledkez­ nünk, hogy e két ország alapjaiban különbözik a korábbi tagállamoktól. Az Európa Tanács 2002 ma 2,3, míg a magyaroké 16,1. Lengyelországban két régió is az EU munkanélküliségi toplistá­ jának élére került: Észak-Pomerániában 25,5%, a márciusában, Barcelonában megtartott ülésén a tagállamok előírták, hogy a csatlakozóknak mie­ Lubuski Régióban 24,5%. A lengyelek előtt álló legfőbb teendők: a piacok teljes liberalizációja a lőbb alkalmazniuk kell a lisszaboni stratégiát. munkaerő, a szolgáltatások, tőke és termékek szá­ Most, fél évvel a csatlakozás után fel kell tennünk mára, a munkanélküliség és a szociális kiadások a kérdést: hogy áll a lisszaboni stratégia alkalma­ zása országainkban, és mit kell tenni e két ország csökkentése, a munkaerőpiac rugalmasságának növelése. Sajnos hiába vagyunk a megvalósítás versenyképességének növelése érdekében? A Világ Versenyképességi Évkönyvének 2004-es ja tudni elérni 2010 előtt a célokat. kiadásában, amely a nemzetek versenyképességé­ 2004-ben készült egy jelentés a lisszaboni célok félidejében, látható, hogy Lengyelország nem fog­ nek legfontosabb és legátfogóbb jelentése, a 60 or­ megvalósulásáról. Jose Manuel Barroso, az Euró­ szág rangsorában Magyarország a 42. (2003-ban pa Tanács elnöke szerint a jelentés valódi, ámde még 34. volt), míg Lengyelország az 57. (2003-ban aggasztó képet festett a folyamatról. Nyilvánvaló­ vá teszi, hogy most kell cselekedni, hogy a fejlő­ 55.). Ezt az eredményt tekintve meg kell állapíta­ nunk, hogy államaink nem túl versenyképesek, és nagyon távol vagyunk még a kitűzött céloktól. dés felgyorsuljon. Lengyelország egyik fő erőssége, hogy rendkívüli A Lisszaboni Stratégia alkalmazása nagyon nehéz olyan országok számára, melyek csaknem 50 évet erővel rendelkezik a régióban, így az ukrán de­ mokratizálódásnak is katalizátora lehet. Magyar­ töltöttek a kommunista rezsim uralma alatt, e- ország eközben a dunai régió legversenyképesebb zért sok célt kell megvalósítani. Stabil környeze­ állama lehet, mely a jelentős magyar kisebbség­ tet, rugalmas gazdasági struktúrát, relatív ala­ nek köszönhetően a környező országokra is nagy csony adókat és munkabéreket, ugyanakkor kép­ zett munkaerőt, a háztartások megtakarításainak és befektetéseinek ösztönzését, a minőségre törek­ befolyással bír. írta: Marcin Szewczak (A Centro Egyetemközi vést, átláthatóságot, erős oktatást, fejlett infra­ struktúrát, fejlett intézményi hátteret, ami Fordította: Tokody Klára 8 Ww.pazmanyonline .hu Olasz Intézet hallgatója) �ítélet Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Jelen téma kitüntetett figyelmet kell, hogy érdemeljen, hiszen a legégetőbb kérdéseket veti fel, az emberek mindennapjait talán ez a kérdéskör érinti a leginkább, mondhatni testközelből: milyen feltételekkel tudnak állást találni (ha egyáltalán sikerül), miként lesznek képesek megtartani azt, az EU-hoz való csatlakozásunk hoz-e valamilyen változást a munkavállalás, illetve az állami gondoskodás területén, vagy a piac irányítson mindent? Röviden összefoglalva a hétköz­ napi embert foglalkoztató kér­ déseket, a válaszadás korántsem tűnik olyan egyszerűnek, mert nincs a gazdaságnak olyan szeg­ mense, amelyet egy szociálpoli­ tikai döntés ne érintene, és for­ dítva: egy gazdaságpolitikai dön­ tés valamilyen formában mindig érinti a polgároknak nyújtandó juttatásokat. Ha egzakt válaszo­ kat nem is lehet minden problé­ mára adni, lehetséges alternatí­ vák felállításával az irányt mégis­ csak ki lehet jelölni, bár üdvös lenne, ha ezek nem egy-egy kor­ mányzati ciklusra, hanem hoszszú távra szólnának, alkalmaz­ kodva a piaci követelményekhez, de elsősorban az emberek igénye­ ihez. Az Európai Unió sem kezelte mindig olyan kiemelten a szo­ ciális- és foglalkoztatáspolitikát, mint ahogy azt napjainkban te­ szi. Az integráció alapítóinak fejében fel sem merült az egysé­ ges európai szociálpolitika, a lé­ tező szociális rendszerek egysége­ sítésének gondolata. A tagálla­ mokban tehát nem azonos sza­ bályok alapján, és különösen nem azonos összegű juttatásokat nyújtanak. Ez ellenkezett volna mind az integráció neoliberális indíttatásával, mind pedig a gaz­ dagabb tagállamok anyagi érde­ keivel. Pusztán a munkaerőpiac­ ra vonatkozó szabályok koordi­ nálására törekedtek oly módon, hogy ezzel elősegítsék a Közössé­ gen belül a munkaerő szabad áramlását, illetve kiiktassák a ver­ senyt korlátozó körülményeket. Egyébként a nemzeti és a közös­ ségi szociális jog fogalma jelentő­ sen eltér egymástól. Az EU-ban a szociális jog terminológia nem a hagyományos értelemben vett szociálpolitikai szolgáltatásokat jelenti, sokkal inkább a munka világával kapcsolatos kérdéseket, így például a nők és férfiak kö­ zötti egyenlő bánásmód bizto­ sítását, a közösségi munkajogot és a munkahelyi biztonság védel­ mét takarja. Kiemelt szerepet kaptak ezért a foglalkoztatással összefüggő szabadságjogok, a képzéshez való jog, a diszkrimi­ náció tilalma stb. désig nyúlnak vissza, azonban a minden ágazatra kiterjedő ESF létrehozásának szükségességét már a Római Szerződés rögzítet­ te. Az Alap tényleges funkcioná­ lása csak 1960-tól datálódik. Ek­ kor fő feladata az volt, hogy pénzügyi fedezetet biztosítson a gazdaságilag veszélyeztetett hely­ zetben lévő társadalmi rétegeket támogató országok számára. A tagállamok és az Alap 50-50°/o-os mértékben vállalták a progra­ mok során felmerülő költsége­ ket. Kezdetben Olaszország vette leginkább igénybe a támogatást, egészen a többi déli állam csat­ lakozásáig, tudniillik a '80-as évektől kezdve főként Görögor­ szág, Spanyolország, Portugália és Írország részesült a strukturá­ lis alapok támogatásaiból, előse­ gítendő felzárkózásukat a gazda­ ságilag fejlettebb tagállamok színvonalához. A Tanács 1971-ben az ESF szá­ mára új célkitűzéseket jelölt ki: - segítségnyújtás a hátrányos helyzetű munkavállalói csopor­ tok számára, - az elmaradott térségek fejleszté­ sének támogatása. A növekvő munkanélküliség, a hozásának előzményei 1951-ig, az Európai Szén- és Acélközös­ forráshiány és az újonnan csatla­ kozott szegény országok miatt azonban az Alap által a múltban, illetve a közelmúltban kitűzött szerteágazó célrendszer megvaló­ sítása komoly nehézségekbe üt­ közik, és gyakran nem éri el a séget megalapító Párizsi Szerző­ kívánt hatást. Az Unió szociális politikájának egyik legfontosabb pillére az Eu­ rópai Szociális Alap, amely létre­ www.pazmanyoníine .hu �ítélet Egy másik fontos dokumentuma ; munkanélküliséghez vezet majd. összességét. Univerzális ellátó­ e témakörnek az 1989-es születé­ Ugyanakkor azt is be kell látniuk rendszerről beszélhetünk tehát, sű Közösségi Charta a Munka­ a fenti félelmeket megfogalmazó i amelyben állampolgári jogon jár vállalók Alapvető Szociális Jogai­ országoknak, hogy a szociális : a nyugdíj, sőt a gyerekek saját jo­ ról, amelynem előkészítése során elllátórendszerek között — a fej­ gukon kapják a családi pótlékot. annak meghatározása vált az a- lettség tekintetében — tátongó ; Szintén a skandináv országokból lapkérdéssé, hogy az EK szociális szakadékok legalább ennyire a- származik az ötlet, hogy ha egy joga az egyes tagállamokban biz­ kadályozzák az integrációs alap­ i munkahely átmenetoleg megüre­ tosított ellátások minimumához elvek érvényesülését. sedik (szülés, külföldi tovább­ vagy maximumához igazítsa a képzés stb. miatt), egy megfele­ közösségi normát. Számos tag­ Érdekességként megemlítendő, lően képesített munkanélküli állam attól rettent vissza, hogy a hogy a Chartát kezdetben nem töltse be a helyet, aki ugyan a saját, magas színvonalú szociális mindegyik tagállam ratifikálta, munkanélküli járadékával meg­ ellátórendszerét vissza kell fej­ például az Egyesült Királyság és egyező összegű fizetést kap, de az lesztenie a harmonizáció miatt. Dánia opt-out (kimaradási klau­ értelmes elfoglaltságon túl lehe­ Elég itt az 1995-ben integráló­ zula) keretében évekig kivonta tősége nyílik kapcsolatépítésre, dott Ausztria esetét említeni, a- magát az egyezmény érvényesí­ amely nagy mértékben megkönymely belépése pillanatában sok­ tése alól. nyítheti számára a továbblépést; kal jobban kiépített és szerte­ azt nevezik job-rotation-nek, ágazóbb szociális védőhálóval Annak érzékeltetésére, hogy egy- azaz munkaerő-forgatásnak. rendelkezett, mint a régi tagok egy blokk mennyire másképp többsége, éppen ezért az osztrák tud gondolkodni ugyanazon té­ Ha már a munkavállalásnál tarállampolgárokban nagyfokú eu- máról, lássuk az Unióban létező j tünk, érdemes egy kicsit elidőzni roszkepticizmus uralkodott el. A szociális biztonsági modellek né­ ' e témánál, és megvizsgálni, hogy másik hátráltató tényező a „szo­ hány sajátosságát: immáron uniós tagként, milyen ciális dömpingtől” való félelem. - az ún. bismarcki modellben a lehetőségeink vannak e téren a Sokan attól tartottak ugyanis, tartós munkavégzésen van a többi tagországban: a munkaerő hogy egyes kevésbé fejlett tagálla- : hangsúly, a társadalombiztosítá­ i szabad áramlása a Közösség által mok versenyelőnyt kovácsolnak si státusz alapozza meg a szociá­ biztosított négy alapszabadság majd abból, hogy alacsonyabb lis biztonság megteremtését; egyike; a csatlakozási tárgyalások színvonalú, s éppen ezért kisebb ; - a Beveridge-i modell — amely fő­ folyamán a tizenötök mégis deközterhekkel járó szociális ellá­ ként Nagy-Britanniában és Íror­ ' rogációt, vagyis a közösségi jog tást biztosítanak munkavállaló­ szágban terjedt el — egy országos alkalmazásának a felfüggesztését iknak. Ez a folyamat — szólt érve­ szintű, minimum ellátást bizto­ kérték. Ennek nyomán a csatla­ lésük — hosszabb távon a beruhá­ sító szociális ellátórendszer létre­ kozást követő átmeneti időszak­ zások elszippantásához, és a gaz­ dagabb államokban növekvő Social Agenda JyV 10 2005 - 2010 hozását, és a rászorultsági igazo­ lás megszüntetését tűzte ki célul; - végül — azt hiszem sokunk tet­ szését elnyerő — skandináv mo­ dell, amelynek jellemzője, hogy az ellátások többsége alanyi jo­ gon illeti meg az állampolgárok Ww.pazmanyonline .hu ban a tizenötök az újakkal szem­ ben ne a közösségi jogot, hanem nemzeti szabályozásukat alkal­ mazzák, ami legfeljebb hét évig tarthat, 2+3+2 éves szakaszolás szerint. Amennyiben a két év le­ járta előtt (2006. április 30-ig) �ítélet nem jelzi a tagállam, hogy a ma­ gyarokkal szemben továbbra is fenn akar tartani korlátozásokat, úgy a harmadik évtől az adott or­ szág és Magyarország viszony­ latában automatikusan a teljesen szabad munkavállalást biztosító közösségi jogszabályok lépnek életbe. Az ötödiktől a hetedik év végéig ettől eltérő szabályokat csak akkor alkalmazhatnak, ha igazolható, hogy az új tagálla­ mokból érkező munkavállalók korlátozásmentes beáramlása munkaerőpiaci zavarokat okoz­ na. A régi tagok közül mindössze hárman — Egyesült Királyság, Írország, Svédország — jelentet­ tek be teljes piacnyitást, a több­ ség egy darabig még fenntartja a korábbi munkavállalási enge­ délyre épülő szabályozását, így például Hollandia, Belgium, Franciaország. Néhány tagállam nevezetesen Ausztria, Németor­ szág és Olaszország vonatkozá­ sában felmerül a kvóta alkalma­ zása. A kvóta lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott számú munkavállaló erejéig az adott tagállam a munkavállalási enge­ délyt a munkaerőpiac vizsgálata nélkül adja meg az igénylő szá­ mára. Hogy miért védik magukat enynyire a régi tagok, arra több vá­ lasz is adható, és ezek ok-okozati összefüggésben állnak egymás­ sal. Először is a '80-as évek óta ra foglalkoztatja a Közösséget a tár­ sadalmak elöregedése, az egyre szűkülő aktív népesség, amely egyre nehezebben tudja finanszí­ rozni a szociális ellátórendszert. E nem új keletű problémát tetézi az elmúlt időszak gazdasági de­ konjunktúrája, amely a leggazda­ gabb országokat is szociális ellá­ tásaik megnyirbálására késztette. Mindezek ellenére is szerencsés­ nek mondhatjuk az ott élőket, hiszen a többől kevesebb, vagy a kevésből kevesebb verziók közül oh mily furcsa még mindig az előbbire voksolnánk. Kis ha­ zánkban az elmúlt két évben érezhetően nőtt a munkanélküli­ ség. Elgondolkodtató, hogy gyakran sem a diplomás, nyelve­ ket beszélő fiatalok, sem a tapasz­ talt, vagy a háztartás vezetéséből, gyermeknevelésből a munkavál­ lalók táborába belépni kívánó középkorúak nem találnak ál­ lást, és ha mégis sikerül a fiatal nők félnek gyermeket vállalni, a középkorúak nem mernek beteg­ szabadságra menni, mert jogo­ san tartanak attól, hogy mire visszatérnének már nem lesz ho­ va. Ezek intő jelek, amelyek azt jelzik, hogy nem „tűzoltásra”, hanem átfogó, hosszú távú kon­ cepciók kidolgozására van szük­ ség: főállású anyaság, részfoglal­ koztatás (az EU egyes országai­ ban több, mint 30%-ot tesz ki), hogy a megfelelő akarat a döntés­ hozók részéről. Ez a kérdéskör annyira húsbavágó a jövőnk szempontjából, hogy a legna­ gyobb demagógia lenne forrás­ hiányról papolni. Be kell tömködni a lyukakat, amelyeken át elfolynak a költségvetési pénzek, át kell csoportosítani a szükséges összegeket, mert ha nem teszik, hamarosan a gazdaság bármely szektorából érkező — törvények adta — követelésekre, az illetéke­ sek kórusban zengik majd: „Nincs miből!”, és ráadásul nem is fognak hazugságot állítani. Nem biztos, hogy ezt meg kéne várnunk. job-rotation, hogy csak néhányat említsek az Unióban már jól be­ járatott megoldások közül. És lám megint oda lyukadok ki, www.pazmanyonline .hu Szalay Beatrix �ítélet Csemetekert Öt év után, 2004 decemberében új albuma jelent meg Varga Miklósnak. Az énekes a lemez borítóján együtt sétálkézenfogva egy szívbetegkisfiúval. dapest" kiáltások közepette tapsoltak. - Optimistának tartja magát? Igen, mindenképpen az vagyok.Ha csalódás ér, - Mi az oka e különleges címválasztásnak? mindig megpróbálok mögé nézni. Az album címadó dala a Csemetekert, melyet egy kisfiú sorsa ihletett. Amikor megszületett, az or­ vosok nem sok esélyt adtak, hogy megéli az egy éves kort. Ma már elmúlt három éves. Eddig több operáción esett át, azonban még hátra van egy igen fontos szívműtét, de ha ezen is túljut, akkor minden bizonnyal egészséges felnőtt fog válni be­ lőle. Ennek kapcsán jutottunk arra az elhatározás­ ra — mi, a lemez szerzői, előadói —, hogy a lemez­ bevétel 10 százalékát felajánljuk az Országos Kar­ diológiai Intézet által létrehozott Magyar Szívbe­ teg Gyermekek Védelmében Alapítvány javára, hogy minél több kisgyereknek jusson esély a túlé­ lésre, aki ilyen súlyos szívrendellenességgel szüle­ tik meg. - Ön hívő ember? Sokszor sokan felteszik a kérdést a vallásossággal kapcsolatban.Nem szeretem ezt megosztani má­ sokkal, mert a vallás az emberi individuum egyik legbelsőbb ügye. Mélyen vallásos embernek érzem magam, függetlenül attól, hogy nem vagyok egy templomba járó ember. Az Istennel való kapcsola­ tot közvetlenül élem meg, és nagyon nagy szüksé­ gem van Rá. - Hogyan látja a maifiatalokat? Vegyes a kép. Szerencsére sokszor találkozom olyan fiatalokkal, akiknek egészséges a gondolko­ dásmódjuk. Ez nem azt jelenti — félreértés ne es­ sék —, hogy csak konzervatív fiatal lehet egészsé­ ges és normális. Egészséges, nemzetben, nemzet­ tudatban gondolkodó emberek, akik tudják azt, hogy hova tartoznak, honnan jöttek, kik az őseik, az őseik milyen köveket raktak le az úton, amin a nemzetnek végig kell járni, tehát van egyfajta jövőképük- őket tartom egészséges embereknek.És nem azokat, akik a mának élnek, akiket a múlt ab­ szolút nem érdekel, de a holnap sem. Ilyenkor jut­ nak el a fiatalok nagyon könnyen a droghoz, az al­ koholhoz. Ha nem kapják meg környezetükből az egészséges hatásokat, amelyek kellenek egy fiatal normális a fejlődéséhez, nagyon könnyen juthathatnak zsákutcába, de sokszor találkozom olyan fiatalokkal is, akik ugyanilyen gondokkal küzde­ nek, és mégsem a zsákutcát választják, hanem megkeresik, megtalálják a helyes utat. Nem mindegy, hogy milyen világképpel nő fel a fiatal, a család, az óvoda, az iskola, az egyetem, a mun­ kahely, a baráti kör, folyamatosan hatnak rá. Fel A külföldi meghívások leginkább a szomszédos lehet úgy fogni az egé­ szet, mint egy felépít­ ményt, melynek alapja országokba szólnak. De ősszel jártam például Ka­ nadában, az ottani magyar református egyház meghívására. Néhány éve Illés Lajos Magyar Ének a család. Két négy éves gyermekem van, egy ikerpár. Én is igyek­ című művével léptünk fel New Yorkban. A külföl­ di utak általában a kinti magyarokhoz kapcsolód­ nak. A 90-es évek közepén sevilla-i világkiállításon nemzetközi közönség előtt adtuk elő magyar nyel­ ven az István a királyt. A zene, a látvány, a rende­ zés annyira tetszett a nézőknek, hogy "bravó Bu­ szem otthon ezeket az alapokat megadni, hogy legyen később - Vannak külföldifellépései? 12 WWpazmanyonline .hu mire építkezni. Budaházi Árpád �ítélet Beszélgetés Tübingenről -Mutatkozzbe, kérlek! -Kovács Orsolya Zsuzsanna va­ gyok, az egyetem negyedéves, nap­ pali tagozatos hallgatója. -A tavalyi évet külföldön töltöt­ ted. .. Igen, két szemesztert végeztem a tübingeni egyetemen. Tübingen Baden-Württembergben, Stuttgarttól délnyugatra, mintegy 40 kilométer­ re fekvő városka, amely megőrizte régi szépségét. Szerencsére nem osz­ tozott sok német város sorsában, a világháború alatt elkerülte a bom­ bázásokat, csupán egy bomba talál­ ta el. Tübingent 1230-ban alapítot­ ták, de már all. századból van róla írásos emlék. A középkorban jelen­ tős búcsújáró útvonalak találkoz­ tak itt, ami hozzájárult gazdasági és kulturális életének felvirágzásához. A városról a nagy német költő, Hölderlin juthat az ember eszébe, aki egy toronyban élt itt több mint 30 évig. Ez az épület ma is áll, múze­ um van benne. Hölderlinen kívül a német kultúra neves képviselői kö­ zül egy ideig Tübingenben élt pél­ dául Johannes Kepler, aki az Evan­ gélikus Apátság iskolájában tanult, de élt itt Eduard Mörike is, és Goe­ the ugyancsak megfordult a város­ ban. - Mit érdemes tudni a tübingeni egyetemről? Tübingen egyetemváros. Nagyhírű egyetemét 1477-ben alapította nyújtott sportlehetőségek mintaérEberhard Karls herceg. Természete- ' tékűek. A könyvtárban több mint 3 sen a teológiai kar a legrégebbi, de a millió kötet van, és egyszerre akár 15 könyv is kikölcsönözhető. A jogi karnak is jelentős a múltja. A pezsgő egyetemi és kulturális élet i könyvtárba ingyenesen lehet beirat­ rendkívül sokszínű. A 2004-2005- i kozni — nemcsak diákoknak, ha­ ös tanév téli szemeszterében pl. a 23 nem bárkinek. 740 beiratkozott hallgató közül Azt azonban nem tartom szeren­ 3412 volt külföldi, s ez a szám fo­ csésnek, hogy egy-két szakon akár 7lyamatosan bővül. Az egyetemnek 8 évig is tanulgatnak a diákok, fél­ a világ minden tájáról több mint évenként 1-3 vizsgát vállalva. 140 felsőoktatási intézménnyel van - Szakmailag mit nyújtott a kinti kapcsolata. Ha már a statisztikát egy éved? említettük, érdemes azt is megje­ Rudolf Hrbek professzor előadá­ gyezni, hogy ebben a tanévben ösz- sait emelném ki, ő az Európai Unió szesen 2800 hallgató tanul a Jogi politikatörténetéről és Németor­ Karon, vagyis kevesebb, mint a- szág politikai rendszeréről tartott mennyi külföldi diákja van a közel előadást. Mindenképpen érdekes húsz karral működő egyetemnek. volt, hogy az EU egyik alapítóálla­ Az intézmény nemzetközi elismert­ mában miként látják pl. Franciaor­ ségét és jó hírnevét jelzi, hogy 2003 szág szerepét. Tübingen egyébként decemberében Kofi Annán tartott a II. világháború után francia meg­ itt előadást, 2004 júliusában pedig szállási terület volt, és az utolsó Tony Blair mondott ünnepi beszé­ francia katonák csak a német újra­ det a Jogi Kar „Neue Aula” nevű egyesítést követően hagyták el vég­ dísztermében. Horst Köhler, Né­ leg a várost. Visszatérve az egyetem­ metország szövetségi elnöke 2004 hez, Hrbek professzor úr szervezett decemberében látogatta meg az e- egy tízalkalmas előadássorozatot is gyetemet, ahol egykor maga is ta­ az új EU tagállamokról. Ez azért volt fontos, mert elég sok tévhit fo­ nult. galmazódik meg, pl. a diákság köré­ ben is, akár Közép-Európáról, akár hazánkról. Hrbek hangsúlyozta, hogy az új tagállamok problémái ezentúl az Európai Unió közös problémái, és megoldásuk közös felelősség és kötelesség. így van ez a - Mi az, ami más a képzésben, mint itthon, mit nyújt az egyetem a diákságnak? Több a gyakorlati képzés és ezt a di­ ákok is komolyan veszik. Az egyete­ mi könyvtár és az egyetem által mezőgazdaság támogatásával is például. Szakmai szempontból hasznos volt, hogy Genfben pl. részt vettem a Vörös Kereszt Központjának be­ mutatásán vagy Strasbourgban az EU Parlamentben egy előadáson, amelyben a parlament hatáskörének www.pazmanyonline .hu �ítélet bővítéséről volt szó. A protokollirodában az unió minden hivatalos nyelvén bőséges volt a tájékoztató­ anyag, kivéve magyarul. indulni. Ebben a félévben több ide­ gen nyelvű óra és előadás indult a Pázmányon is nagyon érdemes ezeket látogatni. - Beszélsz lengyelül is. Lengyel nyelvismeretednek volt-e ott gyakorlati haszna? - Úgy látod tehát, hogy sokat tu­ dunk mutatni másoknak és kíván­ csiak is ránk... Négy évet jártam Varsóban iskolá­ ban, amikor édesapám a rendszer­ változtatás után diplomataként Lengyelországban dolgozott. így ban megértette, hogy a kiállítás mi­ ről szólt. Budapestről Romániába utazott tovább. Javasoltam neki, hogy menjen el Erdélybe, Válaszúi­ ra Kallós Zoltán néptánctáborába, ahol magam is többször jártam. A szlovén fiatalember megfogadta ta­ nácsomat, és Válaszúton olyan érintetlen, tiszta kultúrával találko­ zott, amelyet nem talál meg az em­ ber Európa minden táján. Igen, mindenképpen, de arra, ami­ ben egyediek vagyunk. Arra kíván­ csi mindenki, hogy mi az, amit az európai kultúrához hozzá tudunk tenni, és nem arra, hogy mit vet­ tünk át pl. az amerikai kultúrából. Amikor a Csángóföldön, Moldvá­ ban készített fényképeimet mutat­ tam vagy az ottani élményeimről beszéltem, azzal mindenkinek újat és egyedit tudtam mondani. Jogi szempontból ilyen egyedi jelenség a Szent Korona-tan. Április elej én érkezik 21németdiák Tübingenből néhány napra Ma­ gyarországra- a programjuk össze­ állításánál is ez a szempont vezérelt. Bemutatjuk nekik egyetemünket, az Andrássy Egyetemet, elvisszük őket a Parlamentbe. Ellátogatnak majd a Balatonfelvidékre, és elviszszük őket táncházba is. - Mire hívnád föl a külföldön ta­ nulni vágyókfigyelmét? - El tudnád képzelni, hogy hosszú­ távon Németországban élj? Egyrészt Péteri Zoltán professzor úr szavaira, miszerint kis nemzet gyermekeinek mindig magasabbra kell tenniük a lécet. Másrészt arra, hogy semmilyen lehetőség nem fog az ölükbe csöppeni, viszont számos lehetőségük van. Járjanak utána külföldi pályázatoknak, pl. az in­ terneten, és próbáljanak minél több helyre pályázni. Néhány napja néz­ tem diploma utáni gyakorlati lehe­ tőségeket az EU Parlament honlap­ ján. Két idegen nyelv ismeretével ki­ tárul a világ, és számos úton le lehet Nem, de nagyon hasznos tapaszta­ latokat szereztem. Összefoglalva, használjuk ki a lehe­ tőségeket és a kint megszerzett ta­ pasztalatokat itthon hasznosítsuk. jól megtanultam lengyelül, a nyelv­ vel és a lengyel kultúrával máig szo­ ros a kapcsolatom. Fontosnak és hasznosíthatónak tartom a kisebb nyelvek ismeretét. Főleg Közép-Európában van szerintem ennek nagy jelentősége a történelmi múlt és a geopolitikai egymásrautaltság mi­ att. Azt hiszem, ha most lennék el­ sőéves, akkor mindenképpen tanul­ nék még horvátul vagy szlovénül. -Német diákokon kívül kiket is­ mertél meg az elmúlt egy évben? Minden földrészről kerültem kap­ csolatba diákokkal, az európaiakon kívül nagyon sok brazil, kínai, ja­ pán tanul Tübingenben, de volt ar­ gentin, kenyai, kolumbiai, auszt­ ráliai ismerősöm is. Igazán mély ismeretséget, talán ba­ rátságot egy lengyel és egy szlovén lánnyal, valamint egy ír fiúval kö­ töttem. A lengyel kapcsolataim a közös nyelv miatt könnyebben köt­ tettek, de a közép-európai diákok általában eléggé összetartottak. 14 -Talán azért, mert hasonló volt a sorsunk, hasonló a mentalitá­ sunk? És hasonló a történelmünk is. Szlo­ vén barátnőm öccse nyáron járt ná­ lam Budapesten. Elvittem többek között a Terror Házába — hiszen a szlovénok igencsak megszenvedtek a nemzeti függetlenségért. Ő való­ ww.pazmanyonline .hu Lukács Tamás �ítélet „Színház az egész világ, .. .és színész benne minden férfi és nő.” Hangzik fel az elhíresült Shakespeare-sor a Vidám Színpad Ahogy tetszik című vígjátékában. Azt hiszem, ez a Révay utca 18 szám alatt megbújó kis színház tudatos küldetésként vállalja fel, hogy megne­ vetteti az embereket. Arra törekszik, hogy amíg fent van a függöny, a sokszor már a mindennapi gondoktól elcsi­ gázott néző teljesen kikapcsolódjon, rövid időre letegye terheit. Szinte minden közösség, így a színházak életében is idő­ ről időre szemléletváltásra van szükség. A Vidám Szín­ pad tavaly a 75. évadot zárta. Egy újító szellemű igaz­ gatónak, Puskás Tamásnak is hála 2004 a fordulat évé­ nek bizonyult. A kevesebb, mint 20 főből álló társulat a szórakoztatást jelölte meg legfőbb célként. A külsejében egyaránt megújult színház számos vendégprodukciónak is helyt ad. Hiszen igazán kevés színész mondhatja sajátjának a hamisítatlan komikus vénát, ám szinte nincs olyan színész, aki pályája során ne érezne vágyat arra, hogy új, esetleg merőben szokatlan műfajban próbálja ki magát, villantsa meg sokszínűségét, vigyen új „vonulatot” művészetébe. Tehát, előadásokban nincs hiány... A nagyszínpadon egy 5 részből álló Shakespeare-mesék sorozat (Ahogy tetszik, A makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért...) fut sikerrel, egy Agatha Christie krimi remek adaptációja, az ...és már senki sem! azaz a tíz kicsi néger, no meg egy szenzációs vendégjáték, a Sors bolondjai. Melyben négy tehetséges színész (Szinetár Dóra - Bereczky Zoltán, Pikali Gerda - Magyar Attila) „lubickol”, a közönség pedig dől a nevetéstől. Frederick Stroppel pompás vígjátéka roppant „laza”, sok-sok helyzetkomikumra épül. Chuck és Gail, Jay és Bonnié két fiatal pár, akik szélsőséges érzelmi hullámzások, nagy konfliktusok között élik meg a kapcsolatok buktatóit, az — egymáshoz való — alkalmazkodás nehézségeit. Mindezt olyan életszerűen, hogy a nézőtér lassan megtelik „Chuckokkal és Bonniekkal”, s mikor a jóízű nevetéstől már összeszorul a rekeszizmunk, kicsit magunkon is nevetünk, miközben őszintén szurkolunk a nagyon várt, és persze el sem maradó „happy endért”. A kis színpadon hasonlóan üdítő, bár kissé absztraktabb darabokat láthatunk, mint a S.Ö.R. (Shakes­ peare összes rövidítve) vagy Gáti Oszkár Ha megérinthetnélek című önálló verses estje. Legtöbbjük nem egy-egy híres szerző tollából való, hanem kreatív ötlet szüleménye. Ahogy példának okáért a G.O.R.CS. (Görögök összes regéi és cselekedetei) a 3 főszereplő, Kállóy Molnár Péter, Gáspár András és Kálid Artúr „saját gyermeke”. Egy jó színész számára idővel egyre fontosabbá válik, hogy „önmagát adja át” a nézőknek. így hát, aki Athén és Spárta küzdelmére számít, az csalatkozni fog. Bár valóban visszamegyünk Ádámig-Éváig, az előadásból mégis inkább egyfajta világszemlélet „jön át”. A történelem vonalát követjük, de gyakorta a színészek saját gondolatait is kihámozhatjuk. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy egy vidám hangvételű műnek nem lehet, nincs mondanivalója, ám ez erős túlzás. Első helyen tagadhatatlanul a szórakoztatás áll, azonban a háttérben maradva szinte min­ dig megbújik az üzenet: „Emberek! Ne veszítsétek el a humorérzéketeket!” Látogassunk el a Vidám Színpad előadásaira, s éljük át, milyen jó együtt nevetni másokkal. Tapsunkkal köszönjük meg, hogy eszünkbe juttatják, nem felejthetünk el mosolyogni... Pozbai Viola www.pazmanyonline .hu �ítélet Egy jó nap Tegnap végre kicsit kisütött a nap, csak a szél fújt. Sokakat az utcára vonzott, a váratlanul jött cél ezelőtt két nyugdíjas a vasárnapi ebédhez vett fél kiló kenyeret és némi harmadosztályú hallgattam közben. Céltalanul bolyongtam, ki­ húst, egy zsák hevert, mellette csupán egy öregúr állt, hitetlen, tompa fájdalommal szemében. Ke­ csit siettem is, mert a sietés már a véremben van. Közben próbáltam úti célt találni. Végül megáll­ jobb sarkán lassan összegyűlt és kiszivárgott a tam egy boltnál, amit néha megnézek. Semmi húslé. Az élet ment tovább. jó idő. Elindultam, és mint általában, zenét is zében egy régi reklámszatyrot tartott. A táska új. Megint nekivágtam a városnak, ami még mindig nyüzsgött. Az iskolások csoportokban Mindenki sietett, a diákok lassan elbúcsúztak, beszélgettek; megtöltötték a sétálóutcát. Arra gondoltam, milyen jó ez a nap. De legalábbis hazamentek. A sarkon álltam, onnan láttam. egy kicsit jobb az átlagnál. Kevesebb a mogorva díjasra. Egy-egy hideg, tartózkodó pillantás esett rá. Három-négy beszélgető ember mérgesen ke­ arc. Nem figyelt senki a lassan könnyesszemű nyug­ rülte ki. Mit keres ez itt? Csak áll, nem lehet el­ Hirtelen, nem messze tőlem, egy idős nő össze­ férni tőle! Ezek a flúgos öregek... esett. Nemrég jött ki egy boltból a férjével. Senki se figyelt rájuk. Csak akkor ment oda egy-két Lassan csöpögni kezdett az eső. Aztán egyre sza­ porábban. Mindenki nagyobbakat lépett. Már ember, amikor a férj kétségbeesetten kiabálni egyenletesen esett. Halk földöntúli dobolás. kezdett segítségért. Valaki rögtön a hátára fek­ Csöpögött a járdára, csöpögött a zsákra, csöpö­ tette a nőt és próbálta elkapni a pulzusát. Sem­ gött az öregúr szívére... mi. Ekkor páran már körülállták őket. Egy nő mobilon mentőt hívott, miközben egy boltból éppen kilépett férfi odasietett, és próbálta új­ raéleszteni. Ütemesen nyomni kezdte a mell­ Aztán felbukkant egy fekete autó. Megállt a kasát. Egy, kettő, három! Semmi. Még egyszer... kot. Az öregnek adtak egy névjegykártyát, és si­ etve elhajtottak. Kis idő elteltével az úr elindult Az öregúr csak állt, és nézett, hol az asszonyra, hol a semmibe; ahol elszállni láthatta életét ki­ zsáknál, és kiszállt két markos férfi, akik rövid párbeszéd után az öregúrral, bepakolták a zsá­ lassan, lehajtott fejjel, beburkolózva a köd és a töltő feleségét, aki talán ott állt mellette, és szá­ teljes reménytelenség homályába; egyik kezében nakozva próbált bocsánatot kérni, hogy itt kell táskájával, másikban a kártyával. Olyan görcsö­ hagynia... sen szorította, mintha felesége utolsó megma­ radt darabját védené, az esőtől, az elmúlástól. Közben megérkezett a szirénázva egy mentő. Két orvos azonnal kiugrott, ahogy felpattant a hátulsó két ajtó. Ők is próbálták újraéleszteni. Amint sziluettje is beleolvadt a messzeségbe, rá­ Hasztalanul. Végül, amikor már rendőrök is pillantottam a telefonomra: lassan ideje menni. A nap ismét kisütött, csak egy kis zápor volt. érkeztek, és a népet hátrébb tessékelték, a men­ Jött és ment. Mint az élet. tősök némán zsákba tették a nő testét. Beszálltak a mentőbe, majd elhajtottak. Nemsokára a ren­ dőrök is követték őket. Az utcán, nem messze a bolttól, ahol húsz pere­ lő WW-pazmanyonline .hu Pozsgay -Szabó Péter �ítélet Hódítóink szolgáivá válunk Nem telik el úgy nap, hogyha valaki leül a televízió elé és kapcsolgatja, vagy kezébe fog egy újságot elobb-utóbb ne találna-e rá egy reklámra, ami új életérzést, új mobiltelfont vagy szebb külsőt kínál. Csupán egy dolgot kell tennünk érte, kinyitjuk a pénztárcánkat, előveszünk egy nagycímletű bankót és olyanná válhatunk. Azonban kevesen gondolkodnak el, hogy lehetünk-e, vagy kell-e nekünk olyannak lennünk, amit piaci érdekből egy gyártócég ideálként elénk állít?! Nem mindig az a szép és vonzó, amit elsőre látunk, vagy amit engednek hogy lássunk. Ha pedig belgondolunk milyen lenne, ha mindenki egyforma lenne? Úgy hiszem elég unalmas. Pár évszázaddal ezelőtt a gyarmatosítás a területek és kincseinek birtoklásáról szólt, majd embereket adtak-vettek. Most, amikor a rabszolgaság már nem lehetséges, a "szabadsággal" rendelkezőket teszik saját maguk rabszolgájává azáltal, hogy azt mondják szép lehetsz, gazdag lehetsz és csak annyit kell tenned érte: Vegyél meg! Ez félig igaz is.Valaki gazdag lesz. Csak nem mi, hanem a forgalmazó. Persze ez nem azt jelenti ne éljünk egészségesen, vagy ne járjunkdivatos öltözékben. Nem azt jelenti, hogy ne akarjunk egyre jobb körülmények között élni, csupán csak annyit, hogy gondolkodjunk előtte, valóban jó e nekünk, hogy egyenruhában akarunk járnni, melynek rabláncai a márkajelzések. Jó e az, ha gondolataink csak a pénzen járnak, és az általa birtokolható javakon? Szerintem nem jó! Nem a ruha teszi az embert. Az igényesség nem azanyagi gazdagságot jelenti. Lehet valaki "szép" ruhában, ha a ruha alatt a lelke fonnyadozik. így Húsvét múltával, kíváncsi lennék hányán tartottak önvizsgálatot? Kinek mit jelent, és mit jelentett az Ünnep? Ki hogy készült fel? A Húsvét nem egyenlő az ajándékozással. Nem egyenlő a csokinyuszival! Nem egyenlő az egyre drágább és illatosabb parfummökkel. Fel kell készülni lelkiekben is. Ha ez elmaradt, soha nem késő pótolni. Dorogi Zsolt Tanulmányi Bizottság elnöke Szoknyában a Felföldön Mint az első pázmányos hallgató, aki a skóciai University ofAbertay Dundee-n tanult egy évet, félévével, másfelől pedig Dundee-ben egy, az Egyesült Királyságban található egyetemről kap­ az Erasmus iroda megkért írjak egy rövid cikket az ítéletbe más hallgatókat biztatandó, hogy mus semmi ilyesmit nem ad. Bár a Pázmányon e külföldi tanulás e formáját is minél többen próbálják ki. íme tehát a biztatás: Gyertek Skó­ tanulmányok elismertetése valamelyest nehéz­ kes (nekem nem sikerült), de egy év kihagyása nak BA Law diplomát a hallgatók, míg az Eras­ ciába tanulni, mert nagyon hasznos, nagyszerű egy diplomáért és egy éves külföldi tanulmányo­ társaság tagjai lehettek, mesés szépségű tájakat kért szerintem megéri. A szigorúan vett karrie­ láthattok, és mindezt elérhető áron! rista eredményeken kívül üdítő látni hogyan mennek a dolgok egy másik, nyugat-európai Külföldön tanulni mindig hasznos dolog, eh­ egyetemen, milyenek a professzorok, az ügyme­ hez kétség nem fér, de miért hasznosabb Dundee-ben tanulni, mint például Erasmus-szal net, az egyetemi mentalitás és általában az élet dolgaihoz való hozzáállás. Ennél is tágabban Franciaországban vagy Németországban? A két fő érvem, hogy Dundee-ben két félévet tartóz­ mélyiségében bekövetkező változások, az új ta­ kodnak a hallgatók, szemben az Erasmus egy pasztalatok, feltárulkozó perspektívák is igen szemlélve a dolgot, az esetlegesen az ember sze­ www.pazmanyonline íhu �ítélet fontosak lehetnek. Személy szerint azt gondo­ lom, legalább olyan fontosak, mint a szakmai eredmények. pedig cirka 700 HUF. Sokat segíthet azonban a büdzsé kiegészítéséhez, hogy diákmunkák nagy mennyiségben elérhetőek. Az egyetem is segít el­ helyezkedni, de részmunkaidős munkákat ügy­ A University of Abertay Dundee-n viszonylag nökségek segítségével könnyedén lehet találni, a kevés hallgató tanul, összesen megközelítőleg minimálbér pedig óránként 5 font. A legügye­ 7000 fő, köztük mérnökök, közgazdászok, pszi­ sebbek még állandó, full time job-ot is találhat­ chológusok és jogászok is. A nemzetközi diákok nak. Nagy segítség, higgyétek el. Találkoztam o- aránya igen magas, legalább a diákság harmada lyan lengyel kollegával, aki az összes pénzét ma­ vagy fele külföldi legalább is a joghallgatók kö­ ga kereste meg, a szüleitől semmilyen segítséget nem kért. zött. Mondhatni kevert társaság. Nyitottak a diákok, könnyű ismerkedni, esetleg barátokat szerezni a világ minden tájáról. Franciák, néme­ A skót városok közül néhányat érdemes meg­ tek, olaszok, spanyolok, angolok, skótok, írek, nézni, de nagyjából a negyedik vagy ötödik után lengyelek, magyarok, észtek, amerikaiak, india­ iak, kínaiak, afrikaiak, szinte mindenki ott van rájön mindenki, hogy amellett hogy gyönyörű­ ek, másfelől viszont teljesen egyformák, ugyan­ és mindenki nyitott, kíváncsi és ismerkedni a- abból a szürke kőből épültek az épületek, és a vá­ kar, hisz mind egy cipőben járnak: új helyen rosok stílusa, hangulata is egészen hasonló. A vannak, és szocializálódni akarnak. Amellett, hogy az egyetem kicsi, a város sem túl nagy, hi­ táj azonban felejthetetlen. Tényleg. Remélem szen 110-120 ezer lakos lakja, akik közül mint­ egy 25 ezren diákok. Az egyetem által szervezett hogy nem Skóciában forgattak, de a táj tényleg olyan, mint a filmben. Zöld fű, kék ég (meg­ közösségi programok mellett a kikapcsolódás lepő, de tényleg kék, és csak ritkán szürke:), bir­ ezernyi formája elérhető még a városban, hiszen a pubok, nightclubok, kollégiumi bulik, kirán­ kák mindenfelé, és dombok, sziklák, csodaszép, duló helyek, mozik, biliárd és éttermek egész so­ ra áll a hallgatók rendelkezésére, no meg saját mos szigetek. bulikat, programokat is lehet szervezni, ízlés Bevezetőnek, kedvcsinálónak nagyjából ennyi, próbáltam informatív és egyben lelkesítő beszá­ szerint. Még állandó, fedett korcsolyapálya is láttátok a Rettenthetetlent, amit ugyan lehet, na. Személyes kedvenceim a Loch Ness, és a szá­ van. molót is írni, de a terjedelmi korlát bizony nagy úr, ennyi fért ebbe a cikkbe. De ha bárki érdek­ A pénzügyek. Az ösztöndíj fedezi a tanulmányi lődni szeretne a további részletekről, forduljon költségeket, de minden más kiadást önerőből bizalommal az Erasmus irodában Csepely- kell finanszírozni, ideértve a szállást, a túlélés­ hez szükséges kiadásokat (dohányosok súlyos Knorr Tamáshoz, biztos szívesen segít minden­ hátrányban!), illetve a szabadidős programokat. Ez elsőre talán ijesztően hangzik, valójában ezúton is köszönet érte, illetve ő ismeri az összes elérhetőségeimet, ha valaki velem szeretne kap­ megoldható. Az árak nem túl magasak, a Lidi­ csolatba lépni. Zárszóul csak ennyit: Kalandra ben például nagyjából itthoni árakon beszerez­ hető minden szükséges dolog, a szállásdíjak a fel, minden lelkes hallgató, irány Skócia! pesti albérletek áraihoz foghatók, egy korsó sör 18 WW-pazmanyonline .hu kinek, nekem is annak idején rengeteget segített, Schlemmer Tamás �ítélet Hullámvölgy... Minden ember életében vannak mélypontok. Ezalól egyikünk sem kivétel. Ez az élet rendje. Hol boldogok vagyunk, hol boldogtalanok. Emberek közt élsz, emberek közt, akik különlegesek és kiszámíthatatlanok, de pontosan ettől izgalmasak. Sokszor érezheted úgy, hogy kicsúszik lábad alól a talaj, és elveszted az irányítást Egyedül nem mindig sikerül talpon maradni, de teljesen egyedül úgysem maradsz.. Nemcsak emberek lehetnek a segítségedre, hanem könyvek, zene és bizonyos jelek, amiket olykor nem ér­ tesz meg azonnal, hanem csak elraktározod és később használod fel. Mint ahogy ez a lány is kapott jeleket a Sorstól, az Égtől, Valakitől... Április végi, csendes hajnal. A lány a 6 órás vonatra igyekezett. A szeme kisírt, a lelke mélységesen szomorú. Az egész lényéből áradt a bizonytalanság és a fájdalom. Megcsaltnak, kifosztottnak érezte magát és remény­ telennek a helyzetét. Ahogy az ajtón kilépett, megcsapta arcát az üres utca illata. Egy lélek sem volt rajta kívül, mindenki az igazak álmát aludta, az egész város együtt lélegzett. Egyenletesen szuszogott. Olyan bé­ késen...Olyan jóízűen... A lány, pedig a vállára vette a csomagját, a szíven ott volt a bánata és megtette az el­ ső lépéseket a félhomályban. A fejét a földre szegezte és minden lépésnél ugyanez a gondolat motoszkált benne... A járda száraz volt, nem esett az eső, nem volt semmi ami elmosta volna a kutyák ürülékét. Ilyenek a belvá­ rosi utcák. A lány, ahogy rótta az utcákat érdekes dologba botlott: az egyik ilyen végtermék közepébe tűzve megpillantott egy szál pici, sárga virágot. Nem tudta mire vélni a dolgot, mosoly futott át az arcán, majd to­ vábbment. Ugyanúgy, lehajtott fejjel, egyedül... Felült a vonatra, kibámult az ablakon, de csak homályos alakokat látott. A vonat elindult és a lány gondolkodni kezdett. Eszébe jutott a reggeli látvány és az élete közti hasonlóság. Letörölte könnyeit, felemelte a fejét és halvány mosoly jelent meg az arcán. „Lehet, hogy „szar” az élet, de az a kis virág sosem hiányozhat belőle. Az én virágom most kissé hervadt, de még nem fonnyadt el. Vigyáznom kell rá...” A vonat robogott és egyre világosabb lett. Felkelt a Napcserit Áprilisi Kalendárium 485 éve, 1520. április 6-án hunyt el Raffaello, ere­ deti nevén Raffaello di Giovanni Santi olasz festő és építész, a festészet történetének egyik legkiemelke­ dőbb alakja. Bramante halála után ő folytatta a Szent Péter bazilika építésének irányítását. Világ­ hírűek a vatikáni teremsorban található Stanzái. Legismertebb alkotásai a Krisztus sírbatétele; a Mária eljegyzése és a Doni házaspár. 270 éve, 1735. április 8-án hunyt el II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, hadvezér, a magyar törté­ nelem egyik legnagyobb alakja, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. Az 1703-tól 1711-ig tartó Habsburg-ellenes szabadságharc vezére volt. 165 éve, 1840. április 2-án született Émile Zola francia író, a XIX. század realista regényirodal­ mának jelentős képviselője, a naturalizmus mega­ lapítója. Ismertebb művei a Nana; A patkányfogó és a Thérése Raquin. 145 éve, 1860. április 8-án hunyt el egy döblingi szanatóriumban gróf Széchenyi István, a „legna­ gyobb magyar”. Kezdeményezésére megalakult a Magyar Tudományos Akadémia és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Létrehozta az Első Lótenyész­ tő Egyesületet, és megalapította a Nemzeti Kaszi­ nót. Nevéhez fűződik az Al-Duna szabályozása és a Lánchíd megépítése. Fő művei: Hitel; Világ és Stádium. www.pazmanyonline .hu �ítélet Mi az a Vad fügefa? Az első kérdés, ami a gyanútlan plakátolvasóban felmerül: Honnan jött a nevünk? A válasz egyszerű! Két éve, az első Fügén (aminek akkor még névtelen volt) Varga Gergő felolvasott nekünk egy szentírási részt, amiben a kö-zösség neve rejtőzött... Ez volt az a rész: Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosokfeje. Szerette volna látniJézust szemtőlszemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. így bát előrefutott, felmászott egy vadfiigefára, hogy láthassa, mert arra kellett elha­ ladnia. (Lk 19,2-4) Jó, jó-mondhatja plakátolvasónk-, de ettől nem lettem okosabb... Mégis, mi ez a közösség? Erre a kérdésre mindenki mást válaszol, ezekből olvashattok itt néhányat. „Valami hasonlót jelent számomra is ez a közösség. Közelebb férkőzni Istenhez.” (Böszörményi Gergely II. évf.) „A Vad Fügefa egy olyan közösség, mélyben az alapvető összetartó erő a hit, mégsem hittanóra. Nem egy korban, bölcsesség­ ben és lelkiekben előttünk járó személy vezeti (bár olykor hívunk ilyeneket), hanem egyfajta „önképző kör”. Szerda esténként ugyanis egymást gazdagítjuk közös énekléssel, imával, beszélgetésekkel; megosztjuk nehézségeinket, örömeinket, egyszerűen töltekezünk. A legjobb benne, hogy nagyon befogadó közösség, nyitott minden új érdeklődőre, még olyanokra is, akik eltávolodtak Istentől, vagy eddig nem is próbáltak közeledni Felé, de szeretnének tartozni valahová. A rendszeres összejöveteleinken kívül a közös programok, kirándulásokpedigigazán összekovácsoljákatársaságot.” (NyáryDorkalII.évf.) „Ha a mai rohanó világban egy kis megállásra, elcsendesedésre vágyom, ha az Isten felé vezető úton tovább szeretnék haladni, vagy csak egyszerűen azokkal szeretnék együtt imádkozni, beszélgetni, akikfontosakszámomra, akkor szerda esténként lesétálokaTanári Klubba, és ezekaFügefán mind beteljesülnek.” (Szalai Tamás IV. évf.) „Egyfajta olyan felelősség, amelyet öröm érezni! ” (Filep Eszti IV évf.) „Számomra a Vad Fügefa, ugyanúgy mint ama kíváncsi vámos, Zakeus számára, azt a helyet jelenti, ahonnan megláthatom a Mestert. Mindez nem csupán egyéni igény és tapasztalat. Nagyszerű érzés, hogy nem egyedül "mászok a fára", nagyszerű érzés osztozni abban az örömben, hogy aMester megszáll házunkban, s áldása ránk köszönt.” (Rózsa Dani V évf.) (Egy, a neve elhallgatását kérő barátunk rövid gondolkodás után úgy foglalta össze a Vad Fügefa lényegét, mint „Az a hely, ahol szerda esténként vacsorázom.” ) Remélem, kedvet kaptatokahhoz, hogy szerda este benézzetekaTanári klubba! Fülöp Emese PRO FACULTATE-DÍJ 2005 A 2003-ban alapított, idén harmadik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazatokat többféle módon gyűjtjük: el lehet küldeni e-mailben a lippaygyorgykor@hotmail.com címre, illetve az április 18-án kezdődő héten a Kar épületében a szavazatgyűjtő bizottságoknál lehet majd szavazni. A díjat mindenki csak egyszer kaphatja meg, úgyhogy a korábbi díjazottakra ne szavazzon senki! Az eddigi díjazottak: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán. SZAVAZÓLAP Pro Facultate-díj 2005 Az én szavazatom:................................................................................ 20 WWW-pazmanyonline .hu �ítélet XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia 2005. március 21-23 között került megrendezésre a XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Győrben. Karunk hallgatói eredményesen szerepeltek a megmérettetésen. I. HELY Szekció Dolgozat címe Név Szabó Krisztina Fenus nauticum Egyetemes Jogtörténet és Római Jog Navratyii Zoltán Az asszisztált reprodukciós eljárások a jogi szabályozás tükrében különös tekintettel az in vitro embrió helyzetére Polgári Jog I. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Hős Nikolett A munkáltatói jogutódlás szabályai a magyar munkajogban Munka- és Szociális jog I. (Általános rész) Pocsai Tamás A tokaji bor hamisítása Agrár- és Környezetvédelmi Jog Könczöl Miklós A tyrannis kérdései Xenophón műveiben Jog- és Állambölcselet II. (Államelmélet) Szilágyi Pál Béla Az Európai Közösségek Fúziós Rendeletének (The EC Merger Regulation) 2001- 2004-es reformja és a magyar szabályok szükséges változtatásai Kereskedelmi Jog Pogácsás Anett Szerzői jogi kérdések a televíziózásban az információs társadalom kihívásai Polgári Jogi. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Kéri Zoltán Jogügyleti érvényesség és hatályosság, különös tekintettel a végrendeletre Polgári Jog II. (Kötelmi jog, Általános rész) Szilvásy György Péter Az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek vizsgálata a jogalkotási folyamatok tükrében Alkotmányjog I. (Általános rész) Schlemmer Tamás A fájlmegosztás jogi kérdései Polgári Jogi. (Személyi jog, Családjog, Szellemi alkotások joga) Lakatos Mária Csilla A deliktuális felelősség történeti fejlődésének összevetése a kontinentális (római-germán) és az angolszász jogrendszerekben Polgári Jog II. (Kötelmi jog, Általános rész) 11. HELY Hl. HELY Különdíjban részesültek: Kosztyu Tamás, Szilágyi Dorottya, Páll Balázs, Boros Balázs Sándor, Szilvásy György Péter Ezúton gratulálunk a sikeres szereplésükhöz! www.pazmanyonline .hu �KISPÁLYÁS FOCIBAJNOKSÁG időpont 2005. április 20. (szerda] helyszín: Építők SC (Népliget) műfüves pálya nevezési határidő: április 18. nevezési díj: 5 □□□.- Ft / csapat [egy csapatba 10 főt lehet nevezni] nevezni lehet: PPKE-JAK HŐK irodában vagy www.e-hok.hu/foci bővebb információ: +36 20 316 8965 info (g) pazmanyonline. hu www.e-hok.hu/foci �T[ajókirándulás 2005. március 15-én �A rejtelmekbe bevezetnek ő házigazdák: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasl Alex - zongoraművész Az esték kezdete: £005. április 13., szerda este 18.30 Vendég: Pitti Katalin és Gulyás Dénes operaénekesek Az est támogatója: Vókó György tanszékvezető egyetemi tanár £005. április £0., szerda este 18.30 Vendég: az Akadémia Quartel fiz «1 Umogdlója RÉSZ, i feni eittlmtó) maié R szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPKE JAK díszterem (1088 Bp. Szentkirályi u. £8-30.) Szervező: Hallgatói Önkormányzat. Rz április 13-i és 80-i szalonba a belépés díjtalan. További kedvezményes koncertkehetőség a Pázmány diákjainak és tanárainak: Exkluzív zenekari hangverseny a nemzeti Hangversenyteremben £005. április £8., csütörtök este 1Q.30. Szilasi Alex Chopin-estje Pleyel zongorán Közreműködnek a Zeneszalon Kamaraszímfonikusok fiz április £8-i koncertre kedvezményes diók- és tanárjegyek rendelhetők a HŐK irodában. Információ: HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu,www.zeneszalon.hu info@pazmanyonline.hu � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 2. szám 2005. április Abstract A summary of the resource. Tartalom A szeretet teremt új életet "Egészen a Tied" Hírek Országos Hallgatói Érdekképviselet Párbeszéd és kölcsönös tisztelet Magyarország és Lengyelország versenyképessége Az Európai Unió szociális- és foglalkoztatáspolitikája Csemetekert Beszélgetés Tübingenről "Színház az egész világ Egy jó nap Hódítóink szolgáivá válunk Szoknyában a Felföldön Hullámvölgy Áprilisi kalendárium Mi az a Vad fügefa? Pro-Facultaté díj - Szavazólap XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Kispályás Focibajnokság Hajókirándulás 2005. március 15-én Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. április Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (354kb+3049kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_2_200504 Relation A related resource T00068 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_2_200504 Bándi Gyula Dobos Tibor HÖK Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/caf27d5be869798731a11957793d3e0d.jpg 3188fa8e38fbd2b6fb100b851f858239 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/07c729c12b59298fa80d7f58b0818230.pdf 678fcbb518b5f8e65d72e3d6f31df87f PDF Text Text VII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja 2005. JÚNIUS ®ITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Osztrák-delegáció Karunkon II. János Pál pápára emlékeztünk Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval Különleges Pázmány Szalon Pro Facultate nap Beszélgetés Ferling Bernadettel Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról honlap: www.jak.ppke.hu/itelet • e-mail: itelet@lectio.jak.ppke.hu �Újdonságaink KjrKERSZÜÏ KIADVÁNYOK Kéresz ty Béla A magyar közlekedési büntetőjog kézikönyve A könyv a témakör általános ismertetése mellett alaposan elemzi a közlekedési büntetőjog általános és különös részét. Részletesen ismerteti és analizálja a közlekedési büntetőjog ítélkezési gyakorlatának tapasztalatait, vala­ mint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait. A klasszikus tényállási elemek megvizsgálása mellett kitér olyan további fontos kérdésekre, mint pl. a veszély fogalma, az okozatossággal kapcsolatos elméletek, az egység­ többség problémaköre stb. Ára: 4200 Ft + áfa Farkas Ákos (szerkesztő) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az Európai Unió bűnügyi együttműködési rendszerében Az Európai Unió egyik legfontosabb feladatának a közösségi pénzügyi érdekek védelmét tekinti. Ennek a kiemelt problémakörnek a felügyeletét látja el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal. A Miskolci Egyetem Állam- és jog­ tudományi Karának tanárai a közösség pénzügyi érdekeit érintő legjelentősebb területek - költségvetés, verseny­ felügyelet -, valamint a felelősség kérdéskörében - közigazgatási jogi védelem, bűnügyi együttműködés, az OLAF és más bűnüldöző szervek kapcsolata, a gazdasági vezetők felelőssége - írtak a szakmai és a nem szakmai, érdek­ lődő közönség számára is figyelemreméltó esszégyűjteményt. Ára: 4S00 Ft + áfa Geller Balázs Legalitás a vádlottak padján Az anyagi büntetőjog legalitásának elméleti analízise A 90-es évek elejétől a klasszikus büntetőjog számos tétele megkérdőjeleződött a nemzetközi büntetötörvényszékek, az Emberi Jogok Európai Bíróságának, és a társadalmi változásokon áteső országok nemzeti bíróságainak íté­ letei következtében. Ezen ítéletek és a kapcsolódó szakirodalom feldolgozásával a nullum crimen elveket, a jog­ értelmezést és a bírói jogalkotás szerepét gondolja újra e mű. Ára: 4800 Ft + áfa Varga Zoltán A tanú a büntetőeljárásban A szerző, a Fővárosi Bíróság tanácselnök bírája több évtizedes tapasztalatait gyűjtötte össze. A kiadvány három nagy egységre tagolható. Az első rész a tanú fogalmának és perjogi helyzetének meghatározásával foglalkozik. A második egység a leggyakrabban felmerülő gyakorlati kérdéseket tárgyalja. Ebben a részben a kihallgatás szabályaitól a vallomástétel kérdésein át a vallomások értékeléséig terjed a megválaszolandó kérdések köre. A harmadik fejezet a tanúvédelem helyzetét elemzi. Ára: 4500 Ft + áfa 1518 Budapest, Pf 101 • Telefon: 464-5656 • Telefax: 464-5657 Internet: www.complex.hu • E-mail: ugyfeIszolgalat@kj ‘k-kerszov.hu �ítélet Utószó Furcsán hangzik bárminek az elejét utószóval kezdeni, én most mégis ezt teszem. Ebben a szemeszterben ez az utolsó szám és ez az utolsó amit - úgymond - én főszerkesztek. Az ítélet nagyon sokat változott ebben a tanévben mind külalakban, mind tartalomban. Sajnos az elképzeléseimnek csak töredékét sikerült megvalósítani. Nagyon remélem, hogy szeptembertől kicsit jobb infrastrukturális háttérrel, és hallgatói részről nagyobb aktivitással tudja majd az új főszerkesztő folytatni a munkát. Öt év elsős fejjel milyen hosszú időnek tűnt, most pedig hogy itt állok a nagybetűs élet szélén úgy érzem mintha egy pillanat lett volna az egész. Ilyenkor már mosolyogva gondolok vissza arra, hogy valahogy a vizsgán mindig pont rossz tételt húztam ki, vagy pont rossz bizottsághoz kerültem. Persze ez nem igaz, mert tulajdonképpen soha semmi bajom nem volt se a vizsgáztatókkal, se a tételekkel, sokkal inkább saját lustaságommal. Valami okot mindig találni kell, mert a diák már csak ilyen. Ezeknek a diákéveknek most számomra vége. Pedig milyen jó lenne most kezdeni, ott ülni az elsős előadóban egy Magyar jogtörténelmen, vagy Római jogon, de leginkább Zlinszky professzor úr Keresztény erkölcs jogászi etika óráján. Azon az órán nagyon sokat lehetett tanulni! Mert nem csak arról szólt, hogy milyen jogászoknak kellene lennünk, hanem elsősorban, hogy milyen EMBEREKNEK. Nagy a felellősége azoknak akik itt végeznek, talán sokkal nagyobb, mint bármelyik másik (állami) jogi karon. Olvassátok el a professzor úr könyvét (Keresztény erkölcs, jogászi etika) és akkor megértitek, hogy mi is ez a többletfelelősség. Mindenkinek sok erőt és kitartást az előttetek álló vizsgákhoz. Remélem, ha elértek az 5. év végére, bennetek is csak a szép emlékek maradnak meg és úgy fogjátok gondolni, hogy megérte ide jönni. Lukács Tamás Tartalom Utószó . Közhírré tétetik Tartalom Hírek ... Osztrák-delegáció Karunkon Tájékoztató . . II. János Pál pápára emlékeztünk . . .. HABEMUS PÁPÁM Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Az OTDK margójára... Pro Facultate nap . Pro Facultate díj 2005 Különleges Pázmány Szalon Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról "Láttam, Uram, a hegyeidet...” .... .. Májusi Kalendárium Cseperedik a kistestvér... . .... Az elveszített rock and roll Beszélgetés Ferling Bernadettel . Deák Ferenc Intézet . Majális Közhírré tétetik! 3 . 3 3 4 4 5 6 6 8 10 11 11 12 14 15 16 17 18 21 22 22 Kevesen tudják, talán a szervezés hibájá­ ból, hogy Karunkon került megrende­ zésre idén februárban a nemzetközi jogi konferencia, ahol a Hallgatói Önkor­ mányzat volt a főtámogató. Az ELSA Budapest rendezvényét 318.000 forint­ tal támogattuk. A Szent István Társulat és a HŐK kö­ zött tárgyalások kezdődtek, a kari köny­ vesboltban hallgatóink kedvezmények­ ben részesülhessenek az őszi szemeszter kezdetétől. Újra lesz kollégiuma Karunknak. Az ed­ digi szállásproblémák megoldására új kollégiumi helyszínt kerestek a Kar és a HŐK illetékesei. A kiszemelt helyszín a Márton Áron Szakkollégium lehetne, ahol 160 hallgatót tudnánk elhelyezni. www.pazmanyonline .hu �ítélet Hírek A Dékáni Hivatal a beiratkozás megkönnyítése érdekében új hívó rendszert alakít ki. A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton mond köszönetét mindazoknak (oktatóknak, hallgatóknak, a hallgatók hozzátartozóinak), akik - a KEA célkitűzéseivel egyetértve - a 2004. évben is támogatták az alapítványt az adójuk 1%-ára vonatkozó nyilatkozatukkal. Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy adományaikat év közben is megtehetik all 100104-19636027-10000001 sz. folyószámlaszámra. Köszönettel: a Katolikus Egyetemi Alapítvány Kuratóriuma. GRATULÁLUNK a kari színjátszócsoportnak! Alfonso Sastre darabját Zsófi kiváló érzékkel vitte színre. Remek alakítások tanúi lehettünk. GRATULÁLUNK a HELLER FARKAS Intézet munkatársainak a nem hivatalos Pro Facultate napi főzőversenyen elért ELSŐ helyezésükhöz! Az Ivicz-Schlett márkanévvel jegyzett gulyás idén elnyerte a Daps Facultatis (a Kar Étke) címet! Teleki László HÖKalelnök "A kari színtársulat köszönetét fejezi ki Dr. Egerszegi Gyulának, dr. Fekete Balázsnak és Dr. Tattay Leventének, hogy a május 10-i dísztermi előadáson tiszteletüket tették! -Köszönjük!" SZESZ Osztrák-delegáció Karunkon Május 2-án reggel érkezett meg a Bécsi Esküdtbíróság képviseletében Dr.Ulrike Psenner elnök asszony és Dr. Friedrich Forsthuber bíró úr vezetésével az osztrák delegáció. A hangulat nagyon laza és inkább baráti volt, mint hivatalos. A köszöntővel egyidejűleg elfogyasztott tízórai után, körbevezették őket a Karon. Szemügyre vették a Dísztermet, a Királyok-termét és az általunk elkoptatott tantermeket, majd átkísérték őket a Legfelsőbb Bíróság épületébe, ahol Dr. Nagy Gábor elnöki kabinetfőnök úr fogadta az időközben Dr. Radnay József prodékán úrral kiegészült „csapatot”. A beszélgetés után ebéd, majd városnézés következett a tikkasztó hűségben. A meleget a hideg csapolt sör próbálta enyhíteni, de a próbálkozás nem sikerült és maradt a meleg, a Váci-utca hűsítő kortyolgatása után is. Este hét órakor távozott a küldöttség az ajándékba kapott Karunkról szóló magyar és idegen nyelvű könyvekkel. Impresszum ítélet — A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hallgatói Önkormány­ zatának lapja Megjelenik 1500 példányban Felelős Kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: Bandi Gyula dékán Dobos Tibor Főszerkesztő: Lukács Tamás 4 Akik munkákat segítik: dr. Koltay András, Teleki László, Szilvásy György Péter Főszerkesztő helyettes: Tokody Klára Vargha Bálint Tamás Nyomdai Előkészítés: TomArt Reklámstúdió, www.tomart.ee A szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt Budaházi Árpád Eügedi Zsófi, Juhász Gábor Berényi Hajnalka Cseri Tímea Nyomda: Gyökeres Zoltán Alumni Kiadó Kft., www.alumnikiado.hu Mavrák Hedvig Miké Adrienn Oláh Viktória Klára Pozsgay-Szabó Péter Rádi Vilmos Gábor Milisits Barbara Pásztor Veronika Pozbai Viola Szalay Beatrix Zsellér Máté WWpazmanyonline .hu Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat. Úgyszintén várunk mindenkit, aki részt venne a szerkesztőség munkájában. E-mail cím: ítéletilcctio.jak.ppkc.hu Itelct01@hotmail.com �ítélet TÁJÉKOZTATÓ a Hallgató Jelentkeztető és Behívó Programról Tájékoztatjuk kedves hallgatóinkat, hogy kényelmük érdekében, a hosszú sorokban várakozások elkerülésére kifejleszttettük Ormai Lóránt programozó és a DAXON Elektronikai Kft. közreműködésével a Hallgató Jelentkeztető és Behívó Programot. 2005. június 1-től a Dékáni Hivatal belső irodáiban (fszt. 045) az ügyfélfogadás (a hivatalvezetői félfogadást kivéve) e diákhívó rendszer segítségével, csak sorszámmal történhet. A rendszer használata nagyon egyszerű, a használati útmutatót megtalálhatják a Dékáni Hivatal hirdetőtábláján és a Honlapon, valamint a sorszámkérő és kiadó „szekrényen” is, a földszinti zsibongóban. Felhívjuk figyelmüket, hogy a rendszer alkalmazásával egyidejűleg az ügyfélfogadási rendszer is megváltozik. Ügyfélfogadás szempontjából 3 alapvető időszakot különbözetünk meg: 1. tanítási (szorgalmi) időszak 2. vizsgaidőszak (és a nyári időszak) 3. iratkozási időszak Ezeknek megfelelően az ügyfélfogadás 2005. június 1-től vizsgaidőszakot és a nyári idősza­ kot kivéve: nappali és levelező tagozat részére: hétfőn és szerdán kedden és csütörtökön 900-1200-ig 1300-1500-ig Tájékoztatjuk továbbá kedves hallgatóinkat, hogy az ügyfélfogadási időn kívül a Dékáni Hivatal ajtaja zárva lesz. Halaszthatatlan ügy esetén, kérjük, telefonon keressék meg előadójukat. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara FELVÉTELT HIRDET a doktori képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén. Köszönetét mondok a Jogés Államtudományi Kar A jelentkezőkkel szemben támasztott alapvető követelmény: hallgatóinak azért, hogy a Pro Facultate kitüntetéssel tiszteltek meg. Hálásan és - legalább jó rendű (cum laude minősítésű) jogi oklevél; és - 2 élő idegen nyelvből középfokú C típusú állami nyelvvizsga. büszke örömmel őrzöm A jelentkezés módja: levélben: PPKE Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 1088 Bp. Szentkirályi majd e dekórumot, amely mindenkor szeretett nö­ vendékeimre és Alma Ma­ terre fog emlékeztetni. M. u.28; személyesen: PPKE Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkársága (Gyar­ mati Eszter ügyintéző -1088 Bp. Szentkirályi M. u. 28.3. em. 305. szoba). Jelentkezést 2005. június 17-ig lehet benyújtani. A felvételi eljárással kapcsola­ tos információk és a szükséges nyomtatványok letölthetők a www.jak.ppke.hu professzor emeritus honlapról. Dr. Gáspárdy László www.pazmanyonline .hu �ítélet II. János Pál pápára emlékeztünk Lassan kezdjük megszokni, hogy a vasárnapi szentmisék szövegé­ ben már nem II. János Pál neve hangzik el, hanem XVI. Benede­ ké. Valahogy az én tudatomban azért még mindig Wojtyla atya képe jelenik meg előttem a misén ennél a résznél. Lehet, hogy ez nem is fog megváltozni. A mi korosztályunknak Ö volt a pápa. Érdekes volt a karunkon tartott megemlékezésen négy olyan embert hall­ gatni, akik többször is találkoztak a szentatyával. Dr. Zlinszky János prodékán úr, Dr. Bolberitz Pál professzor úr, Dr. Kránicz Mihály rektorhelyettes úr és Szerdahelyi Csongor volt vatikáni nagykövet mondták el élményeiket, melyekkel a szentatyával való személyes találkozások alkalmával gazdagod­ tak. Kránicz Mihály felelevenített egy aranyos történetet is. Amikor a szentatya Magyarországra látogatott ő is ott állt repülőtéren a „díszsorfalban”. Amikor a pápa odaért hozzá hogy kezet fogjon, hirtelen maga elé állított egy kisgyermeket. A szentatya ter­ mészetesen — a protokolláris szabályokat felrúgva — egyből a gyermekkel kezdett el foglalkozni, megsimogatta és mondott neki néhány szót. Azt hi­ szem ez a kis történet na­ gyon jól mutatja, hogy mi­ ért is érezte mindenki anynyira közel magához Wojtyla atyát. L.T. HABEMUS PÁPÁM A konklávé évszázadok óta azon kevés események egyike, amelyre szinte kivétel nélkül mindenki odafigyel. Vallási, politikai és etnikai hovatartozástól függetlenül, az új pápa személye mindenki számára fontos. Mindez talán fokozottan igaz volt a 2005. április 18-án kezdődő pápaválasztás esetében. II. János Pál pápa több mint negyedszázados uralkodása alatt igen nagy tekintélyre tett szert. így persze hatalmas volt az előzetes várakozás az új egyházfő személyével kapcsolatban. Sokan azt várták, hogy most olyan bíboros kerülhet Szent Péter trónjára, aki majd hajlandó lesz bizonyos kompromisszumokra, engedményekre. Akadnak olyanok is, akik pedig a megkezdett út folytatását tartották fontosnak. A történelem egyik legrövidebb konklávéja mindössze két napig (négy választási forduló) tartott. Április 19-én, nem sokkal 19 óra előtt jelentette be a Biborosi Kollégium döntését Medina Estevez, chilei bíboros. Ö hozta a Szent Péter téren a harangok hangjára összegyűlt több tízezres tömeg tudomására, hogy Joseph 6 wwpazmanyonline .hu �ítélet Ratzinger bíboros lett az új pápa. Ezzel csaknem ötszáz évvel VI. Hadrián (1522-1523) után került ismét német pápa — a nyolcadik — az Egyház élére. A Krisztus földi helytartóinak sorában a 265. a XVI. Benedek nevet választotta. Az újonnan megválasztott pápa hivatalos bemutatása előtt az Egyház több évszázados hagyományra visszatekintő ceremónia zajlott le a vatikáni Sixtus-kápolnában. Mindenekelőtt a bíborosi testület dékánja vagy helyettese — ebben az esetben a helyettes, Angelo Sodano bíboros — megkérdezte a megválasztottat, hogy elfogadja-e a bíborosok döntését. Igenlő válasza után felszólították, hogy közölje, milyen néven kíván­ ja elfoglalni a pápai trónt. Ezután az új pápa a Sixtus-kápolna oltáránál imádkozott, majd rövid időre elvo­ nult gondolataival „a könnyek szobájába”. Itt öltötte fel pápai díszruháját is, majd már ebben a díszöltö­ zékben lépett ki a Szent Péter-bazilika lodzsájára. A Vatikánban többen azt tartották valószínűnek, hogy a bíborosok egy idősebb, átmeneti vezetőt választa­ nak majd, akinek személyéről viszonylag könnyen meg tudnak állapodni, és aki folytatja elődje munkáját. Előbbi megvalósultnak látszik, hiszen az 1730-ban pápává választott XII. Kelemen óta, Ratzinger a legidő­ sebbként megválasztott egyházfő. Utóbbi pedig, azért tűnik biztosnak, mivel II. János Pál közeli barátjáról, bizalmasáról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a következő pápát már nem a rendkívül meghatározó személyiségű II. János Pál pápához fogják hasonlítani, így neki sok szempontból jóval könnyebb dolga lehet. Azonban jelenleg az a legfontosabb, amit Estevez bíboros mondott a konklávé befejezésének hírére összegyűlt embereknek: „Nuntius vobis gaudium magnum: habemus pápám”. Vagyis: „Nagy örömhírt közlök: van pápánk.” Joseph Ratzinger: 1927. április 16-án született Marktl am Inn nevű bajorországi falucskában. Két évvel idősebb bátyja, Georg is a papi hivatást választotta, de őt nem érdekelték annyira a tudományok, illetve az előmenetel, mint öcscsét. Ratzinger filozófiát és teológiát tanult Freisingben, itt is szentelték pappá bátyjával együtt 1951-ben. Fiatalon lett egyetemi tanár. Dogmatikát tanított a bonni, münsteri, tübingeni és regensburgi egyetemen. A II. Vatikáni Zsinaton tanácsadóként vett részt. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsinat révén sikerült megújítani a Katolikus Egyházat. IV. Pál pápa kreálta bíborossá és München-Freising érsekévé 1977ben. Pár évvel később, 1981-ben II. János Pál a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki. 2002-től a bíborosi kollégium dékánja. Egyértelműen állást foglalt a katolikus egyház esetleges reformjaival szemben. Ezért számos kritika érte. Megválasztásával minden bi­ zonnyal eldőlt, hogy egy ideig még biztosan várat magára a Kato­ likus Egyház újbóli reformja, hiszen Ratzinger — bíboros korábban — még a pápánál is erőteljesebben emelt szót például az abortusz, a nők egyházi szerepvállalása, valamint a vallás mindenféle „felvize­ zése” ellen. Mivel a névválasztás általában bizonyos mértékig utal az elődre, ér­ demes megnézni, ki is volt XV. Benedek pápa. Giacomo della Chiesa az I. Világháború idején volt a Katolikus Egyház feje. Sokszor emelte fel hangját a háború ellen, a béke mellett. Ezen kívül nevéhez fűződikjeanne d Arc szentté avatása. Teleki Levente www.pazmaiiyonline .hu 7 �ítélet Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Mikor először lettél HŐK elnök, sokanféltettek attól, hogy a munka és a tanulás melletti újabb kötelezett­ ségvállalást nem fogod bírni erővel. Közben másod­ szorra is megválasztottak, és a RÉSZ nevű ifjúsági szervezetnek is te lettél az elnöke. Nem szoktál alud­ ni, vagy ilyenjól tudod beosztani az idődet? -Valóban sok a tennivaló. Szeretettel és odaadás­ sal minden könnyebb. Persze jó munkatársakra is szükség van - és nekem ez megadatott. Annak idején milyen célokkal vágtál neki az elnök­ ségnek, és időközben mennyi kompromisszumot kellett tenned ezen a téren! - Inkább az együttműködés szót használnám; az viszont igen fontos. A célok nagy részét már elér­ tük — az elmaradásokat pedig igyekszünk mie­ lőbb pótolni. Megéri az embernekfeláldoznia a szabadidejét, hogy például HŐK elnök lehessen? Vigyázz, mit válaszolsz, nehogy túlsokan kapjanak kedvet hozzá:-) - Igen, érdemes. Van, ami hajtson előre: az embe­ rek szeretete. Semmi nem tudja felülmúlni azt az érzést, amikor valaki hálás szívvel gondol rád, és elismeri a mun­ kádat. Akadnak rosszmájú kriti­ kusok is, akik előbb szólnak, mielőtt gondol­ kodnának, akik nem akarják az egész rendszert látni, csak a hé­ zagokkal törőd­ nek. 8 www.paznianyonline .hu Hogy látod, egy oktatási intézmény, különösen egy felsőoktatási, mit tehet azért, hogy a hallgatói jól érez-zék magukat a falai közt? Esetleg látsz-e ezen a téren valami tennivalót? - Egy intézmény megfe­ lelő működéséhez biz­ tos alapokra van szük­ ség: magas szintű kép­ zésre, kellő szellemi táp­ lálékra, és élénk közös­ ségi életre. Azért jelent­ keztek ide a hallgatók, hogy ebben részük le­ gyen. A régi mondás sze­ rint kettőn áll a vásár. A kar vezetése fiatal, dina­ mikus és nyitott. Több hallgatói kezdeményezé­ sünk is van, ami igazán örvendetes, de még több és több aktivitásra van szükség (például a prog­ ramokon való részvétel kapcsán). Közös mun­ kával lehet az egyetem falait élettel megtölteni. Régebben sok támadás érte a Pázmányt, szerinted utóbbi időben hogyan alakult a megítélése, mind szakmai, mind egyéb téren? - A Pázmány negatív megítélésében a sajtónak nagy szerepe volt. Hiába nyertük meg a pereket, azokról a sajtó már — jellemző módon — nem tu­ dósított. így a rossz hírnevet nehezen tudjuk le­ mosni magunkról. Szakmai téren a Pázmány kiváló eredményeket ér el, példa rá a Győri OTDK-n megszerzett szá­ mos első helyezésünk is. �ítélet Milyen visszajelzéseket kapsz a tevékenységed kap­ csán, szoktak a Szentkirályi utcában paradicsomot dobni utánad? kiállításokra, galériákba járni és a színházi előadásokat is nagyon kedvelem. Ezen kívül szívesen olvasok egy jó könyvet is. - Nem, azért azt mégsem. Bár tény, hogy az igazán egyértelmű lenne. © Szeretem, ha valaki köntörfalazás nélkül, szemtől-szembe meg­ mondja a véleményét. Mi a legjellemzőbb tulajdonságod, és mi az az elv amit soha nem adnálfel? - Ha már paradicsom: tavaly a hallgatók egy része arról is meggyőződhetett, hogy a gasztronómia világában is otthonosan mozogsz. Ez nem meglepő, annak fényében, hogy szakács is vagy. Szoktál még főzni, vagy végérvényesen szögre akasztottad a konyharuhát? - Azért még kezembe veszem néha. Ősszel az Olimpián bronzérmes lett a csapatunk, amire nagyon büszke vagyok. A Pro Facultate napok sem telhetnek el egy kis gasztronómiai köruta­ zás nélkül. Igyekszem a tevékenységeimet össze­ hangolni. A legjellemzőbb tulajdonságom a szerénység len­ ne, de úgy érzem, néha eltávolodom, mások sze­ mével látva önmagam. Van egy mondat, amit a római jog könyvben találtam, egy ulpianusi idézet : " honeste vivere aelterum non laeder suum quuiqve tribuere", vagyis: tisztességesen élni, másokat nem bántani, mindenkinek megadni azt, ami jár. Végül az alázatot említeném, amely nélkül a fentiek nem megvalósíthatóak. Juhász Gábor Hajói tudom, van egy másik tudomány is, amiben jártas vagy... - Igen, a grafológia tudománya is felkeltette az ér­ deklődésemet, mint minden, ami az emberekkel kapcsolatos, de bánatomra a grafológia az elmúlt időszakban háttérbe szorult. Sok mindent elárul az emberek kézírása: mutasd az írásod és meg-mondom ki vagy — ez teljes mértékben igaz. Ha látok egy írást, már körülbelül tudom, kivel állok szemben. Már említett számos tennivalód mellett mi az ami kikapcsol, amiből energiát tudsz meríteni a szorgos hétköznapokra? - Ez nagyon nehéz kérdés... általában egy érdekes kép, grafikai metszet teljesen kikapcsol. Szeretek www.pazmanyonline .hu �ítélet Az OTDK margójára... Páll Balázzsal — a KJK különdíját elnyert — hallga­ tónkkal beszélgettem az idén Győrben megrendezésre ke­ rült Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról. TL: Miért tarolhatott az ELTE Állam­ éi Jogtudományi Kara az idei Konferencián?Min múlt - túl a szak­ maiságon - a siker? PB: Tapasztalataim alapján — a kérdésedre adandó választ két részre kell bontanom. Első meg­ közelítésben szólnunk kell a hall­ gatók felelősségéről. Karunk 30 területen 40 dolgozatot nevezhe­ tett volna - ám: az elmúlt két év­ ben mindössze 27 dolgozat szüle­ tett. Utóbbi arány (27/40) hajme­ resztőén alacsony. Gondoljunk bele - milyen jól mutat az OTDKs szereplés az önéletrajzban; pláne a helyezés! A hallgatói olda­ lon hiányzik a kellő kezdeménye­ ző készség. A hallgatónak meg kell keresnie az oktatót; ha a hall­ gatónak nincs témája: nem baj! Az oktató nem fog elzárkózni. Érdemes a tanszékvezetővel egyeztetni - ti. ő nevezi a dolgoza­ tot a TDK-ra és OTDK-ra. TL: A hallgatókat milyen további tanácsokkallátnád el? PB: Nem lehet 2 hét alatt minő­ ségi munkát végezni. Érdemes legalább 1 teljes évet - és benne 1 nyarat - rászánni. A kutatásban az alapos könyvtározás és az élő ide­ gen nyelvek ismerete nélkülözhe­ tetlen. Az összegyűjtött anyagot időben fel kell dolgozni; és nem szégyen a gyakori hivatkozás. Saj­ nos - többen a szakdolgozatukat futtatják meg az OTDK-n; mond­ ván: semmi veszteni valójuk. Önmagában persze nem baj; ám: a minőségi kutatómunka időt és erőt — no meg nagy-nagy alázatot — követel a szerzőtől. TL: Hol tapintható az oktatófelelős­ sége? PB: Az oktatói részről a figyelem­ felhívás szükségességére helyez­ ném a hangsúlyt. Rögtön az első előadásokon (főelőadáson és gya­ korlatokon) — szeptember hó fo­ lyamán — fel kellene hívni a hall­ gatók figyelmét az OTDK-ra. Ha a hallgató megkeresi az oktatót: ne zárkózzon el; vagy igazítsa út­ ba a hallgatót: kihez kell és/vagy érdemes adott témában fordulni. A segítőkészség nagyon fontos! Az oktató bátorítsa a hallgatót! Utóbbi szintén fontos. TL: Mire terjedjen ki az általad említett bátorítás? PB: Az OTDK egyfajta összetar­ tás. Adott kar oktatóinak és hall­ gatóinak — azaz polgárainak — tá­ mogatniuk kell egymást! A jó dol­ gozat csak a kezdet. Egyes karok kimagasló teljesítménye az egész­ séges lobbi-tevékenységnek (is) köszönhető. Az oktatónak jelen­ létével is bátorítani kell a hall­ gatót. Az OTDK-ra több tanszé­ künk nem jelölt oktatót. A tan­ székvezetők miért nem jelölnek oktatót? Miért az érdektelenség? A rendelkezésre álló létszámot ki kell tölteni! Nincs mese! Muszáj! Teleki László Szerdán mély fájdalommal ért minket a hír, hogy elhúnyt a huszadik századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb személyisége. Pongrátz Gergely nem csupán az 56-os forradalomban küzdött a magyar hazáért, az elmúlt évtizedekben is nagyon sokat tett a magyar népért itthon és messze Magyar­ országtól egyaránt. Olyan ember volt ö, akire példaképként tekinthetnek a magyar fiatalok. 2002. októ­ ber 23-án a Magyar Keresztény Szövetség az egyetemisták nevében Pro Patria, a Házért Emlékserleggel tüntette ki Öt a Corvin közben, azért az áldozatos, embertpróbáló munkájáért, amit Istenért, a hazáért a magyar ifjúságért tett. Kiskunmajsán az 56-os múzeum, a kápolna, az ifjúsági tábor mind-mind annak bizonyítékai, hogy egy csodálatos ember volt. Nagyonfoghiányozni,nyugodjon békében! 10 WW-pazmanyonline .hu Budaházi Árpád elnök, Magyar Keresztény Szövetség �ítélet Pro Facultate nap Én már a végét járom az egyetemnek és szinte min­ den tanárunkkal találkoztam — legalább látásból — egy kivétellel. Pedig már tavaly is járt itt nálunk, csak akkor én nem jártam itt, de idén nem hagy­ hattam ki hogy ne ismerjem meg, ha már egyszer olyan híres, hogy külön napot, sőt díjat is neveztek el róla. Gondolom, már sokan kitaláltátok, hogy nem másról van szó mint Prof. Acultate! Félre téve a komolyságot, harmadik alkalommal ke­ rült megrendezésre — az immár hagyományosnak mondható — Pro Facultate nap. És milyen jó tette, hogy megrendezésre került! Az öt év alatt ilyen bu­ liban még nem volt részem az egyetemen, mint most. De nem szaladok ennyire előre. A programot egy szentmise nyitotta meg a dísz­ teremben melyet Várnai Péter atya celebrált. Ezu­ tán következett a Pro Facultate díj átadása, melyet a hallgatók szavazatai alapján Gáspárdy László, Bé­ kés Imre és Horváth Attila professzor urak kaptak idén. Azt hiszem nem véletlen, hogy ők a díjazot­ tak. Sorolhatnék még neveket, akik szerintem ugyanígy megérdemlik, de majd jövőre! A díjátadás közben az udvaron már folytak az előkészületek a bográcsgulyás főző versenyhez. Amikor leértem egy asztalt pillantottam meg telis­ tele finomabbnál finomabb süteményekkel! (minta mesében a terülj, terülj asztalkám) Persze a sok éhes szájnak nem tartott sokáig elfogyasztani a sok fi­ nomságot, melyet a Dékáni Hivatal dolgozói sütöt­ tek nekünk. Ezúton is hálásan köszönjük! Amíg készültek a finomabbnál finomabb gulyások a Bo­ tos család szórakoztatott bennünket, vetélkedővel, és szép népdalokkal. Három óra után kis csúszással megkezdődött a borkóstolás. Azt hiszem nem lehetett panasz a ne­ dű minőségére. Igazi száraz vörös, pont amilyet leg­ inkább kedvelek! Ahogy elnéztem nem csak én, hi­ szen a 80 liter bor egy szempillantás alatt elfogyott, (na jó, egy kicsit nagyobbat kellett szempillantani) Pro Facultate díj 2005 A 2003-ban alapított, idén harmadik ízben átadásra került díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhatott arra a személyre, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. Az eddigi díjazottak Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán voltak. Idén is három oktatónk vehette át ezt jeles kitüntetést. Ez évben a szavazatok alapján Dr. Gáspárdy László, Dr. Békés Imre és Dr. Horváth Attila professzor urak kapták meg a Karon végzett eddigi tevékenységükért ezt az elismerést. Ezúton is szívből gratulálunk nekik! www.pazmanyonline .hu �ítélet A borozgatás alatt a hangulatot népzene és néptánc fokozta, amibe be is lehetett kapcsolódni azoknak, akik éreztek némi affinitást és kedvet hozzá, (ah­ hoz, hogy én táncra perdüljek kicsit többet kell in­ nom) Ezután — vagyis inkább közben — a Díszteremben egy rendkívüli Pázmány Szalon zajlott, melynek vendége Esterházy Péter volt. Sajnos a jó levegő és a napsütés (meg persze a bor) inkább az udvaron ma­ rasztalta a diákokat, így a Díszteremben még szép számmal maradtak üres helyek az előadás alatt. Ettől függetlenül nagyon nagy élmény volt hallgat­ ni az írót gyermekkoráról, arról, hogy fiatal íróként hogy tudott érvényesülni és számos más témáról. Mire a beszélgetés véget ért az udvaron már elké­ szültek a gulyások, kisültek a húsok és megéheztek az emberek. Legalább is én biztosan. Irány a sült húsos sátor! Hozzá egy pohár sör, és a május elsejei hangulat! Közben már a színpadon hangolt az egyetemi zene­ karok egyik legjelesebb képviselője, a az ír népzene magyarországi úttörője, — na jó a M.É.Z-et leszá­ mítva —a Gelencsér Balázs és Adány Tamás nevével fémjelzett Leann Dubh. Frenetikus hangulatot varázsoltak, amelyet később a Legis Actio ha lehet még tovább fokozott. Ilyenkor jut eszébe az ember­ nek, hogy Istenem! De szép is volt fiatalnak lenni! Guns n' Rosestől az István a királyig, csak a legjobb zenéket játszották, amely szemmel láthatólag még azokat is megmozgatta, akik nem a keményebb mű­ fajokon szocializálódtak. Bár jövő ilyenkor már ki tudja hol leszek és mit csinálok, egy biztos! A Pro Facultate napon ott le­ szek! Mert akit egyszer megérint a mozdonygőz füstje... Aki pedig még nem próbálta annak jövőre kötelező tárgyként vetetném fel ezt a napot az In­ dexébe meg a Neptunjába. , , _ Különleges Pázmány Szalon Május 5-én a Pro Facultate napon nálunk járt valaki a Pázmány sza­ lon keretében. Nevezzük nevén a dolgot, vagy le­ gyen csupán Ö. Bár nem tudom miért mondom, hogy Ö és mért nem, hogy E. P. Gondolhatnánk arra, hogy most ez nem magától értetődő, de Ö is azt mondta, „nekem az”. Bár Ö eztj. A.-ról mondta április 11-én amikor}. A. 100 éves lenne, ha él­ ne, Ö pedig április 14-én volt csu­ pán 55 éves. 12 Nehéz 55 év mondhatnánk... és sokan ezt nem is tudják csak ítél­ nek „szakértő” újságírók „színvo­ nalas” cikkei után, vagy pusztán benyomások és egyéb hallomás­ ból ismert E. P. benyomások után. Mély tisztelettel kérek mindenkit, a művészetet tessék tiszteletben tartani és elkülöníteni a politiká­ tól. Létezik olyan fogalom is, hogy művészi szabadság. Más­ részt az, hogy Ö a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyéki Boldi- www.pazmanyonline .hu zsár-Horváth Attila- Szilasi Alex (Mindhármuknak hatalmas tisz­ telet és le a kalappal mellék zöngék, mert hát be vitték az egye­ temre a kultúrát meg ilyenek, ugye) szalonjának meghívott ven­ dége lehetett — és ez pont az iro­ dalmi szalon nyitányán —, nos az kérem szépen nem a véletlen nevű valami műve, hanem mondani­ valóval bíró, jelzésértékű üzenet. Kifejtve a gondolatomat E. P. — azon kívül, hogy családja történe­ te a Nemzet történetével korrela- �ítélet tív és egybefüggő! — hívő katoli­ kus. Jól tudom, hiszen egy János Atya nevű (gondolatainkban Szentként tisztelt ember) pap ce­ lebrálja a misét számunkra Ró­ maifürdőn. Na meg nem is be­ szélve arról, hogy néhány könyv és pár beszélgetés után jól tudom, hogy a politika hidegen hagyja és, ha be is akarnám szorítani ideo­ lógia kalodákba, akkor (államel­ mélet szigorlat előtt állva) talán a liberális konzervatív szót használ­ nám rá, de én ezt nem teszem (mondván, hogy még a szigorlat előttem áll, és ha olvassa valaki a jogbölcseleten, a végén még szá­ mon kérné). Na de beszéljünk E. P.-ről. 1950 április 14-én született egy is­ mert korban egy ismert család­ ban. Gyerekként megtapasztal­ hatta milyen a kitelepítés, de ahogy a szalon keretében fogalma­ zott „a gyereknek az nem olyan rossz, csak az érdekli, hogy legyen zsíros kenyér, és ha van, akkor jó, az anyja meg dédelgeti és óvja”, a szülőket viszont sújtotta szépen. A nagynénéjűk csak Márton (a vá­ logatott csatár) testvére bérmálá­ sára térhetett vissza Magyaror­ szágra. Ő csak tanulmányai során tapasztalhatta az előző rendszer hozadékát. A gimnáziumot a pia­ ristáknál végezte, nem is messze az egyetemtől, azt hiszem a Bródy Sándor utcában. A gimnázium­ ban már felröppent fejében a gon­ dolat, hogy író lesz, de legalábbis magyarral próbálkozik. Érettségi után az ELTE Magyar szakára je­ lentkezett. Vélhetően a véletlen folytán nem vették fel, úgy hogy egyébként minden képessége és tanulmányi eredménye erre a pá­ lyára terelte, na de mindegy. Sze­ rinte azt gondolhatták, hogy egy olyan név, mint az Övé nem járul­ hat hozzá pozitívan a szocialista ifjúság szellemi fejlődéséhez. Semmi baj. (Végül is egész népét fogja, nem középiskolás fokon ta­ nítani.) A matematikához vi­ szont értett és ezt mások se von­ ták kétségbe, meg hát matekba már igazán nem lehet haladó gondolatokat csempészni. E. P. mindig kijelenti, hogy nem ért az irodalomhoz és nem is akar és tud tanítani. Pedig tanítani azt nagyon tud. Az irodalomról meg annyit, hogy... Termelési Regény, Szabadság Ne­ héz Mámora, Harmonia Caelestis, Javított kiadás... (ezeket olvas­ tam nem régen, meg hát ezek na­ gyon jók is 21 évesen, ha már megéltél pár dolgot, meg akkor is ha még nem.) A felsorolás sokáig tartana, pusztán kijelenteném, hogy a mai magyar próza leg­ nagyobb alakja, objektiven nézve, pedig a mai magyar prózairoda­ lom egyik legjelentősebb alakja. A Kossuth díjas író 2001-ben a Har­ monia Caelestis- ért megkapta a 2000. év legjobb szépirodalmi al­ kotásának járó Magyar Irodalmi Díjat, meg számtalan díj mellett begyűjtötte a Németországban át­ adott Béke Díjat is. A Javított Kiadás (amely szigorú­ an csak a Harmónia után olvas­ ható el) az egyik legérdekesebb műve. Az apjáról szól, vagy in­ kább arról, hogy 1999-ben kíván­ csi lett rá, hogy mit írhattak róla a 3/3mas akták. 2000-re kézhez kapta az anyagokat. Azt írja egy­ szer, hogy emlékezett, amikor ap­ ját 3 napra bevitték az ÁVÓ- sok és bottal verték a lábát meg a tal­ pát, de ennél több nem rémlett. Milyen érzés lehetett, amikor a szeretett apánk jelentett rólunk? Akit érdekel, olvassa el a Javított Kiadást, de elárulom nem jó, mármint az érzés, mert a könyv az zseniális. E. P. önmarcangolóan írja le, hogy mit érzett. Váltakozó érzel­ mek és gondolatok, vélemények antagonizmusa. Egy kis részlet a műből: „ Hirtelen eszembe jut: Hát még a nagypapa temetésére sem engedték ki Becsbe! Még meg sefizették rende­ sen! Mint a sebet fölvakaró gyerek (mit tegyek V mondatokjutnak eszembe, mint rendesen) Gyermekeim. Nagy­ apátok eddig grófvolt, most meg egy nímand spicli. Reflektálok, tehát va­ gyok. Milyen hülyeség, mitjelent az, hogy gróf volt? Nem egészen hülye­ ség, nem simán kiváltható a dema­ góg „ember ”-rel? Grófvolt, ez aztje­ lenti, hogy az volt, akinek látszott, egy nagy család becsületben megő­ szült stb. ” Esterházy Péter. Gyökeres Zoltán www.pazmanyonline .hu �ítélet Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról Az EPER, azaz az Első Pesti Egyetemi Rádió a Média Universalis Alapítvány kezdeményezésére jött létre. Az Alapítvány egyébként az ELTE BTK Médiakutatási és Művészetelméleti Intézetével működik együtt. A Rádió nem nyereségérdekelt kisközösségi rádió, melynek célja tudományos, művészeti, kulturális ismeretterjesztés, (táv-)okta-tás, és a belváros szellemi életének formálása, tükrözése, fórum te-remtése az itt tanulók és oktatók számára. Kiemelten fontos célunk a vételkörzetben élők tájékoztatása az itt folyó tudományos, kulturális és művészeti tevékenységről, az ELTE diákéletéről. Adásunk 2004 októberében indult, 0,1 wattal, ami alig egy kilométeres vételkörzetet jelentett az adó körül. Az adó az ELTE Múzeum krt-i épületén talál-ható, és szintén itt van stúdiónk is, amelyet a Médiakutatási és Művé-szetelméleti Intézet bocsájtott a rádió rendelkezésére — természetesen az intézetben folyó rádiós újságíró képzés tekintetbevétele mellett. Adásunk 24 órás az egyetemi szorgalmi időszakokban, míg a téli és nyári szünetekben nem sugárzunk. 2005 elején hétszeresére bővült frekvenciánk, aminek köszönhetően ma 'már kb. 4-5 kilométeres körben fogható FM adásunk, (kiváló minőségben kb. 2,5 km-es kör-ben), ezzel a VII, VIIL kerület belvárosi részét, valamint az V. kerület déli területeit érjük el. Ugyanakkor internetes sugárzásba is kezd-tünk, amely a http://eper.elte.hu/eper.m3u címen érhető el. Céljainknak megfelelően elsősorban szolgáltató műsorokat igyek­ szünk készíteni, de szűkös kapacitásaink miatt a zene is nagy hang­ súlyt kap. Zenei arculatunkat a világzenei válogatás jellemzi, amely számos autentikus stílust ölel fel - így egyaránt hallható nálunk skót népzene, latin műfajú dalok (mambó, salsa, fado, stb.) indiai-, fekete-afrikai-,arab- és európai auten­ tikus felvételek. Műsoraink folyamatosan készülnek a legkülönbözőbb témákban. A szer­ kesztőség bázisa az ELTE hallgatói és oktatói közössége, de a rádió nyitott bármely más oktatási/ismeretterjesztési profilú nem nyereségérdekelt szer­ vezet, intézmény felé. A BTK hallgatói to a rádió működésében való részvételt közismereti tárgyként felvehetik. Ter­ TEGED IS mészetesen várjuk a JAK-os diákok je­ lentkezését is, akár kész műsorötletek­ VÁRUNK kel, a radio@emc.elte.hu e-mail címen. A FM: 97°7 * A STÁBBA! L. T. 14 WW.pazmanyonline .hu Magány Csurgó cseppekben csörren a csönd Dörgő hangján az ég gallérja Fehérfodrokat vet és Könnycseppek zuhognak ajkain Várva a szerelem édes Cseppjeit Varázsló az ég kabátján Lengeti a vándorvitorlát Ha ajuj a szél hát odamegy Táncolni a kóbor habokkal Az éjszakát Patakok csillaga és mázas Cserepei az ordító csöndnek Kavaiják magukat többet mondóan Mint bármilyen ékszer egy szem Tükrében Tágfoltok megcsodálom belső Fonákjaid édes zamataid a Mézed csurgó cseppjét mert Felhő az ég árva pillája Vagyok Körforgás Kört zúg a szél, S az élet is kör, S robog, Ahogy a szív Dobog. Élet Fák árnyának Hús kertjében Elfolysz élet S vissza Sóba már A verseket Gyökeres Zoltán írta �ítélet “Láttam, Uram, a hegyeidet. Száz éve született József Attila. írni róla ma sem könnyű. Neve jelkép különböző tartalommal mindenki számára. Lehet nagyon szeretni, nem érteni, közönnyel szemlélni vagy nem érteni. Az érzelmek széles skáláját mozgatja meg. Egy biztos: emlékezni kell rá. “Ügy éreztem, hogy létezésemet vonták kétségbe”- írta önéletrajzában a költő. Bár ez gyermekkori élményére utal, mikor nevelőszülei kijelentették, hogy Attila név nincs, mégis egész életét jól példázza ez a mondat. Bármerre lépett élete folyamán mindenütt falba ütközött. Boldogtalan gyermekkor, sikertelen felnőtt lét, el nem ismert munkásság, magány, betegség. Többen ma is értetlenül állnak költészete előtt. Pedig nem nehéz megérteni: a mindenkiben lobogó, olthatatlan szeretetvágy égett benne. Szeretni akart, és szeretett akart lenni. Nem egyedüli példa az irodalomban, gondoljunk csak Ady Szeretném, ha szeretnének című kötetére. A mindenkiben meglévő útkeresés kétségbeesései és örömei tükröződnek verseiben. Nemcsak ábrázolja a valóságot, de érdeklődve szemlélődik, értelmez és rendszert alkot. Felismeri, hogy a valóságnak csak egy-egy szelete tárulhat szemünk elé egy adott pillanatban és cél a teljes látás, ennek észrevétele. Egy szerpentinen fölfelé haladó ember látásmódjához hasonlítja a megismerést. A legmegkapóbb talán mégis az, hogy műveiben olyan személyesen jelen van, átitatja énje a verseit. Benne van a tájban, a dalban, a rímben, a képben. Lüktetnek benne a kérdések, a keresés, a szeretet, s az örök figyelmeztetés: “Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Egy lényeges dolgot hagytam a végére, amiről sajnos ritkán esik szó. A költő Isten-képét. Régi hiányt pótol Kun József: József Attila istenes versei című tanulmánya. E mű alapján szeretnék kitérni a kérdésre. A költőt sokáig félremagyarázták, illetve nem vettek tudomást bizonyos verseiről. így alakulhatott ki az a tévhit, hogy ateista volt. “Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám” (Tiszta szívvel); “Nem isten, nem is az ész, hanem / a szén, vas és olaj, / a való anyag teremtett minket” (Város peremén). Ezen sorokkal érveltek bizonyos szerzők. Holott a költő több mint ötven versében foglalkozik Istennel. S nem mint materialista, hanem nyíltan megjelenítve Istent, elismerve létét, kifejezve ragaszkodását. “Istenem én nagyon szeretlek” (Istenem) legtöbbször a gyermeki-atyai viszonyt hangsúlyozza műveiben, gyermeki odaadással rajong Istenért. “Én már fiatalember lettem, / A boltba gyerek megy helyettem. / De ha Néki valami kéne, / A boltba én futnék el érte.” (Isten) A gyermekies vonások magukban rejtik azt a tudatot, hogy Isten hatalma végtelen; milyen hatalmas Isten, és milyen apró hozzá viszonyítottan az ember. “Láttam, Uram, a hegyeidet, / S olyan kicsike vagyok én.” (Isten) nem elég felismerni, hangoztatni is kell ezt a nagyságot, dicsőíteni Istent minél szebben. “Miért nem tudom hát sokkal szebben? / Mint a hegyek és mint a füvek!”(Isten) “Költészete a kereszténység tanítások egyik legnagyobb propagálója lehet...A krisztusi tanítások értelmében a kereszténység lényege egyetlen szóra vezethető vissza: a szeretette...El tudom képzelni, hogy nincs még egy olyan költőnk, aki annyiszor hangoztatta volna a szeretet fontosságát, mint ő.” - írja Kun József. “A szeretet az örök élet.” (Prédikáció) Verseiben a szeretet Istenét ábrázolja leginkább, bár megjelenik nála a szörnyű, rettentő és vak Úristen, de ezek a képek is “csendes Istenhez-simulássá”(Sík Sándor) válnak. Az ő istene emberarcú, természetes, nem mitikus formában jelenik meg. Érzi, hogy csak önmagát kell legyőznie és elérhet Istenhez, s megtalálja ehhez a helyes módot: Tőle kéri ezt el. “Ó, Uram, ajándékozz meg/ csekélyke magammal engem”. Olvassuk hát nyitott szívvel és fogadjuk be őt, hisz sok van benne belőlünk; ő már kimondta, amit mi sokszor nem tudunk. Fügedi Zsófia www.pazmanyonline .hu �ítélet Májusi Kalendárium József Attila NEM EMEL FÖL Nem emel föl már senki sem, bcleneheziiltem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín, hisz gondjaid magamra vettem, az ámyékvilág árkain most már te őrködj énfelettem. Intsd meg mind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szívvel hozzám. Vizsgáld meg az én ügyemet, mielőtt magam feláldoznám. 1958. február - 411 éve, 1594. május 31-én hunyt cl Tintoretto, eredeti nevén Jacopo Robusti olasz festő, a velencei érett reneszánsz és kora manierizmus egyik legnagyobb mestere. Legjelentősebb alkotásai a Zsuzsanna és a vének; a Kánai menyegző; a Minerva és Mars és A kereszt megtalálása. -370éve, 1635. május 6-án alapította Pázmány Péter esztergomi érsek a nagyszombati egyetemet, melynek irányítását a jezsuita rendre bízta. -285 éve, 1720. május 15-én született Hell Miksa csillagász, a bécsi csil­ lagvizsgáló igazgatója és az egyetem tanára. Irányításával épült a ko­ lozsvári, az egri, a budai és a nagyszombati csillagvizsgáló. 1769-ben VII. Keresztély dán király megbízásából megfigyelte a Vénusz bolygó­ nak a Nap előtt való átvonulását, melynek alapján elsőként számolta ki helyesen a Nap-Föld távolságot. Könyvet írt a mesterséges mágnesek készítéséről, és matematikai tankönyvet is kiadott. Anonymus nyo­ mán megírta Magyarország régi földrajzát. - 210 éve, 1795. május 20-án végezték ki Martinovics Ignác filozófus, természettudóst. Ö volt a magyar jakobinusok és a róla elnevezett összeesküvés, az első magyar köztársasági mozgalom szervezője. -206 éve, 1799. május 18-án hunyt el Pierre-Augustin Cáron de Beaumarchais francia színműíró. Színpadi remekművei A sevillai borbély és a Figaró házassága, melyekből Rossini, illetve Mozart írt operát. - 206 éve, Y199. május 20-án született Honoré de Balzac francia író, a világirodalom egyik legnagyobb alkotó­ ja, a realista regény megteremtője. Legkiemelkedőbb művei a Goriot apó;A szamárbőr és az Elveszett illúzi­ ók. - 200 éve, 1805. május 26-án koronázták I. Bonaparte Napóleont Itália királyává. - 170 éve, 1835. május 18-án született Gerlóczy Károly jogász, Budapest első alpolgármestere. Nagyon sokat tett Buda és Pest egyesítése érdekében. Az ő nevéhez fűződik az 1881-es és 1891-es népszámlálás megszerve­ zése. - 165 éve, 1840. május 6-án adták ki a világ első bélyegét, a híres fekete egypennyst, mely Viktória királynő portréját ábrázolta. - 125 éve, 1880. május 8-án hunyt el Gustave Flaubert francia író, akinek leghíresebb regényei a Bovaryné és az Érzelmek iskolája. - 115 éve, 1890. május 17-én mutatták be Rómában a Teatro Costanziban Pietro Mascagni Parasztbecsület című egyfelvonásos operáját. 16 wwwpazmanyonline .hu �ítélet Cseperedik a kistestvér... A Madách tér 6 szám alatt bukkanhatunk rá a régi Madách Kamara Színházra, amely nevében immár Örkény István előtt tiszteleg. A társulatban olyan kiemelkedő színészek leltek „új otthonukra”, mint Für Anikó, Pogány Judit, Há­ mori Gabriella, Csuja Imre vagy Gálffi László. És ha már „ennyi íz van a levesben”, a „főszakács” személye is érdekes lehet, akit évek óta Mácsai Pál alakít, mint a színház művészeti vezetője. Bizony-bizony, küzdelmes a szerep, hiszen sokáig a „nagy Madách kistestvéreként”, szinte szélárnyék­ ban kellett egyfajta új hangot megütniük. A stílusos bemutatkozást a Mi újság, múlt század? című rendhagyó előadás jelentette, ami — az ezred­ fordulón kerülvén bemutatásra — kettős célt szol­ gált: egyrészt számot vetett letűnt korok történelmi örökségével, másrészt lendületet adott a kreativitás­ nak is... így a repertoár évről évre bővült, s éppúgy helyt ka­ pott benne Csehov Sirálya, lonesco A kopasz éne­ kesnője, mint Alessandro Baricco Novecentoja, amelynek legendássá vált történetéből film is ké­ szült. Ugyancsak üde színfoltot képvisel Molnár Ferenc A testőr című darabja. Kolos István még 2001-ben álmodta színpadra a történetet, ami azóta nagy utat járt be, hiszen április 27-én immár századszor pen­ getett meg olykor fájóan ismerős húrokat a közön­ ségben: mit is jelent küzdeni a másik szerelméért. Arra már szinte gondolni sem érdemes, hogy az ős­ bemutatónak még a Vígszínház szolgált helyszí­ néül, 1910-ben. A nagyérdeműt pedig Darvas Iván és Ruttkai Éva kápráztatta el. Régvolt... Mi újság a jelenben? 2005-ben akasztják a hóhért, ugyanis a főszerepben Mácsai Pál felett törhetünk pálcát. Partnereként Kerekes Éva remekel. Játéka oly meggyőző volt, hogy ez a szerep hozta meg számára a MASZK Szín­ házegyesület Legjobb színészi alakításért járó díját. Viszont rögtön az elején oszlassunk el egy rejtélyt: a testőr nem létezik. Azonban adott helyette egy szí­ nész és színésznő, akik immár fél éve férj és feleség. 6 hónap pedig nagy idő, a rózsaszín köd már fel­ szállt. Mindkét fél csalódott. Mert mindketten mást akartak. Vagy legalábbis már nem azt kapják, amit szeretnének... A színház elegáns ladyje után mindig is bomlottak a férfiak, és színésztársának, mint a figyelmes gentlemannek mondott igent, aki őt — hitte — a ra­ jongásig képes szeretni. De itt jön elő a jól ismert alaptézis, miszerint a NŐ, mint olyan, nőnek született mivoltánál fogva csalfa lény. A férj lelkében felébred a gyanú, ha nem cselekszik, szép lassan elveszíti a feleségét. Önsajnálatát csak féltékenysége tudja túlszárnyallni, amivel sajnos egyre elviselhetetlenebbül idegesí­ ti életunt asszonyát. Nincs menekvés: a NŐ a férfi „örök sorsa”, így szí­ nészünk is grandiózus tettre szánja el magát. Testőr képében akarja visszahódítani a feleségét, vagyis elhódítani saját magától. Szinte tragikomédiába illő jelenetek zajlanak a szín-padon, ahogy a gyengédségre vágyó nő rendíthetetlenül állja a testőrkapitány ostromló rohamait. www.pazmanyonline .hu �ítélet Felismeri benne a férjét vagy nem? Rejtély. Nem is ez a fontos, hanem a játék, ami a férj és a feleség hi­ ányérzetére is gyógyír. Talán a férj szenved a legjobban, amikor — a drama­ turgia csúcspontjaként — muszáj kérdőre vonnia az asszonyt. Ám a minden női hisztit felsorakoztató színésznő még velünk, nézőkkel is elhiteti, hogy nem is azt láttuk, amit láttunk. Azonban ez a nárcisztikus színész feltétlenül erköl­ csi győztesként akar kikerülni ebből a keserédes játszmából. Fölfedi kilétét, leveti jelmezét. A legszo­ morúbb az egészben, hogy bár férjként csúfosan el­ bukott, legyezi a hiúságát, hogy színészként milyen óriásit alkotott. Megérdemelten éri a kegyelem­ döfés! Felesége a képébe vágja, hogy ő is „csak” játszott. Az első perctől kezdve beszállt színész férje kisded játé­ kaiba. Ez bizony nem igazi happy end, de szó sincs ka­ tasztrófáról. Az élet megy tovább... Férj és feleség együtt maradnak, mert jót játszottak együtt. Van még remény? Bár sok nevetés bújik meg a darabban, azért ez ak­ kor is egy igazi görbe tükör. Egy szó, mint száz: cseperedik a kistestvér. Tovább­ ra is kövessük nyomon, hogy boldogul. Ajánlom mindenki figyelmébe, hogy ez év novem­ berében egy újabb Molnár-darab, Az üvegcipő ke­ rül bemutatásra, ezúttal Mácsai Pál rendezésében. Jómagam kíváncsian várom. Pozbai Viola Az elveszített rock and roll Ráckeve, Lagúna diszkó, 2004. július. A tánctéren néhány, a gépzene ütemére rángó helybéli fiatal. Móni, a pultoslány nem kíván táncolni velem, akárhogy is csábítom. Nem vesz komolyan (érthe­ tetlen). Inkább kérek tőle még egy whiskyt. Aztán megszólal a “California dreamin”. Nem éppen az eredeti felvétel, de azért a “technósított” változatban is felismerhető a refrén. A tánctéri aktivitás még jobban belendül (mi taga­ dás, én sem Paudits Bélától tanultam a tánckultú­ rát, de a mai napig sem értem, hogy mit forgatha­ tott a fejében az a lány, akinek mozgása — szemmel láthatóan tudatosan, előre begyakorolt lépésekkel körítve — egy pszichopata bakkecskére emlékezte­ tett). Erre a számra még mi is elveszítjük a fejünket. Mindenki megfogja a legközelebb álló lány kezét és nincs apelláta! — berángatjuk őket a tánctérre. A né­ hány méteres táv megtétele alatt még átvillan az agyamon: ó, ha ez a néhány szerencsétlen (meg mindenki más, aki a nyarat erre a nótára is bulizta végig) csak sejtené, mit is jelentett ez a dal harminc­ öt évvel ezelőtt, és milyen emlékeket idéz a mai na­ pig az akkori fiatalokban! Talán ha tudnák, meg­ rettennének. Jé, volt időszak, amikor a zene mást is jelentett a néhány perces őrületnél, amely után fu­ 18 Wwpazmanyonline .hu tószalagon érkezik a következő néhány perces extázis? “All the leaves are brown, and the sky is gray, Eve been fór a walk on a winter's day” énekli tehát most a Mamas&Papas a hippikorszakból (ilyen ne­ vű zenekart, atyaég!). Az életöröm, a felszabadultság, a fiatalság zenéje — és nem csak Amerika keleti partjának egykorvolt fiataljaié, hanem a miénk is. Még a diszkóváltozattól is megőrülünk. A rock and roll még él. Ki tudja meddig, és hogy van-e még egyáltalán oka, létjogosultsága létezésé­ nek, de él. Már nem hitet el velünk semmit. Nem hiteti el, hogy vele összefogva képesek lehetünk jobb világot teremteni, mint tette negyven évvel ezelőtt. De még velünk van. Amikor — alig néhány hónapja — megvettem az új Aerosmith lemezt, ahol a kivénhedt rockercsapat az ötvenes évek számukra legkedvesebb dalait dol­ gozta fel, és egy fárasztó munkanap után otthon be­ tettem a lejátszóba, nem volt időm lekapni magam­ ról az öltönyt. Megszólalt az ősrégi — csaknem öt­ ven esztendős — Bo Diddley (ő az a fekete fazon a téglalap alakú gitárral) nóta, a “Road runner”, és a szobában elszabadult a pokol. A fojtogató nyak­ kendő kilazítása után muszáj volt néhány percre átalakulnom. (Nem)Csakk Berry kacsázását, ha­ �ítélet nem Little Richard extatikus táncát és Mick Dzsegger színpadi mélyfúrását idéztem fel — kívülről néz­ ve nyilván röhejes látvány lehetett —, jelenlévő húgocskám nagy örömére. A dal négy percében benne van egy egész világ, akár egy irodalmi remekműben. Mi tagadás, egy-egy ilyen alkotás nagyobb hatással van az emberre, mint a Háború és béke több ezer ol­ dala, pedig becsszó szeretem a szépirodalmat. Mert ez a miénk. Benne van minden elcsókolt és el nem csókolt csók, minden diadalmas pillanat, minden egyes koccintás nagyfröccsel Balatonon, minden izzadságos kémiadolgozat, esős osztálykirándulás, dorgálás a főnöktől, veszekedés az “asszonnyal”. Egy kicsit mindenki rocker, aki ezt az extázist — le­ gyen megjelenési formája akármi — elő tudja idézni. Nevezzük tehát rockernek a legjobb egyetemi pro­ fesszort, a legizgalmasabb írót, festőt, de mondjuk azt a lányt is, aki idén nyáron Gyulán se szó, se be­ széd, egyszer csak a karjaimba omlott (a pubertás­ kor óta állandó vitatéma fiúkörökben, vajon mi a legjobb, leghatásosabb udvarló szöveg nos ezúttal, hiszitek, avagy sem, kizárólag a dán futballról esett szó köztünk). Az általuk kiváltott érzések annyi kö­ zös vonással rendelkeznek, hogy egy helyre kell gyűjteni őket. Mert a rock and roll az élet ünnepe, az életé, amelyet jó élni, amelynek minden perce emlékezetes marad. Ez az élet súlyos felelősséggel terhes, éppen ettől szép, nem csupán lázas önkívü­ let, olcsó hedonizmus. Minden egyes élmény más és más felelősséget helyez a válladra. A professzort példaképnek látod, megpróbálsz az általa nyújtott minta szerint élni, az írót el kell olvasnod és beépí­ tened fejedbe gondolatait, a fröccsöt ivó barátaidat meg kell tartanod, a lányt pedig — egy estére, vagy tovább — szeretned és dédelgetned kell. így áll szé­ pen, apránként össze az életed, így lehet gazdag és teljes. A baj csak ott van, hogy a rock and roll — és vele együtt az igazi, felhőtlen életöröm — a perifériára szorult, kevesek kiváltsága lett. És erről a legkevésbé ő tehet. Most pedig az általam s. k. kifejlesztett, ide vonat­ kozó, tudományos igényű szociológiai érvrendszer bemutatása következik. Tehát. A mai világ egysze­ rűen nem alkalmas arra, hogy a rock and rollt köz­ vetítse a tömegek felé. A rock and roll szubkul­ túrából nőtte ki magát és lett néhány generáció meghatározó élménye, amely generációk azóta is táplálkoznak belőle — Id. a jó ötvenes apukát, ahogy Beatlest dúdol a kocsiban, vagy a mamát, ahogy csa­ lódottan távozik a Stones-koncertről, mert az a tetű Jagger nem énekelte el neki az “Angie”-t — de az el­ telt évtizedekben felfalták (felfalta önmagát?). Mert a rock and roll őszinte. A rock and roll öntu­ datos. Őszinteségre és öntudatra, emberségre és sze­ retette nevel. Nyíltszívű embereket formál. A mai “fogyasztó ember” más dimenziókban mozog. Nem kíváncsi semmire, nem gondolkodik el éle­ téről, fél a mély érzésektől, nem tud elrugaszkodni a felszíntől. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után, a “tömegek lázadása”, az alantas em­ ber előretörése, a tulajdonért zajló hajsza elsöpörte a rock and rollt is. Mert a tömeg igenis itt van ve­ lünk, és lázad. Lázad a minőség, a kivétel, az erény ellen. Büszkén vállalja és hirdeti saját egyszerűségé­ nek felsőbbrendűségét. Miért legyek jobb, igénye­ sebb, erényesebb, ha gyakorlati hasznom nem, sőt olykor inkább hátrányom származik belőle? Miért ne próbáljak meg a média és az egyéb közvélemény­ formáló erők atyai útmutatása szerint élni, amikor én tényleg csak a finomabb sörre, a gyorsabb autóra és a tartósabb sminkre vágyom? Az egykori szubkultúra kevésnek bizonyult arra, hogy megváltsa a világot (pedig nem akart keveseb­ bet!). És ezt a nagy öregek is tudják. De azért még nyomják, mindhalálig. Még megtelnek rájuk a sta­ dionok, de már nem róluk szól a világ. A stadio­ nokban, klubokban egy kiveszőben lévő faj még megmaradt példányai találkoznak. Még érthető is, hogy a legtöbb ember nehezen tud azonosulni mondjuk a PeCsa-beli rockkoncerteken látható hosszú hajú, feketeruhás, vörösbor-mámorban tén­ fergő társasággal. Pedig — legalábbis a Mamut II. tetején mulatozó kikent-kifent csapathoz képest mindenképpen — jóval hitelesebbek. Már nem tud­ nak válaszolni a kérdésre, mi tartja meg őket a rock www.pazmanyonline .hu �ítélet and roll mellett, de annyit legalább éreznek: itt, körülöttünk valami nem stimmel. A fogyasztói kultúra, a végletekig fokozott egoizmus, a nemzeti, társadalmi kohézió végzetes elgyengülése és a kö­ zösségi felelősségvállalás kérdéseinek puszta felveté­ sére pillanatnyi késedelem nélkül felcsattanó gú­ nyos röhögés szépen lassan mindent elveszejt, amit még néhány évtizede is “európai, nyugati kultúra”ként emlegettünk büszkén. Ha ez elvész, mi marad? Ha a fogyasztást már nem lehet tovább hajszolni, mert kimerül minden erőforrás (rosszabb esetben összecsapnak a civilizációk, jaj, csak nehogy igaza legyen Huntington professzornak!), akkor mi ma­ rad? A légüres tér. Meg a szupergyors autók és szu­ pertartós szemfestékek (ízletes, tápláló kutyakaják). E folyamat szerves részeként a szórakoztatás új ze­ nei műfajai is tartózkodnak minden olyan tarta­ lomtól és kifejezési formától, ami esetleg, netalántán még emberi maradt mai világunkban. Úristen, tényleg, mi lesz velünk, ha Dylan, Neil Young, Springsteen és többiek már alulról szagolják az ibolyát? Lábjegyzet: Nagy László (olyan költő-féle) valamikor a hetvenes években azt válaszolta a ripor­ teri noszogatásra, hogy üzenjen valamit a jövő ge­ nerációinak: csókoltatom őket, ha még lesz emberi arcuk. Mit mondhatunk erre mi, most, amikor ez a kérdés még eldöntetlen? És ha nem lesz? A választ tessék Madách, Orwell és Huxley környékén keres­ ni. Lehet, hogy a világot és az emberiséget nem is lehet megváltani. Az is lehet, hogy nem is kell. Ha ma jönne közénk Jézus Krisztus, figyelne-e valaki a sza­ vára? Kapna-e műsoridőt az RTL Klubon (beülhetne-e Mónikához)? Bár a rock and roll újra undergroundba szorult (vissza kis, füstös klubokba, az egyre ritkább házi­ bulik mélyére), még velünk van. És még a mi pety­ hüdt, enervált, zavaros tudatú generációnk lega­ lábbis annak egy része is sokat köszönhet neki. Mindent. A barátaimat rajta keresztül ismertem meg (te ismered a Beatricét?, honnan a fenéből tud­ tad, hogy ez Byrds?), a lányokat úgyszintén (az elsőt az Eaglesen keresztül, igen, talált, tudom, snassz, de 20 Wwpazmanyonline .hu a Hotel California volt a szám, aztán sorban Beat­ les, Oasis, Rod Stewart, Simon and Garfunkel és így tovább). A balatoni házban éppúgy a rock and roll dübörgőit, mint a széplaki Trabant rockdiszkóban, az osztálykiránduláson végigénekeltük a Beatles összest, az óraközti szünetben Queen és Lynyrd Skynyrd kazettákat cseréltünk, és vártuk, hogy mi­ kor jön el a “tombolós rész” a Who-dalban (mind­ egyikben eljön, türelem), Deák Bilitől a legjobb szám akkor is a Chuck Berry feldolgozás, és nagy­ jából életem bármely szakaszáról kiváló zenei össze­ állítás lenne készíthető, mert a rock and roll min­ dig velem volt. Persze, mondhatnék, hogyan akarja megváltani a világot valaki “yeah, yeah, yeah”-vel, az olykor egy­ síkú, “buta szerelmes”, máskor álmisztikus, néha meg éppen túl intellektuális szövegekkel? Nem ez a lényeg. A rock and roll önmagában nem értelmes. Nem ad alternatívát, nem mondja meg, mit, ho­ gyan csinálj, ahogyan egyetlen művészeti forma sem teszi. Legfeljebb az alapérzéseket jeleníti meg. A dühöt, a szerelmet, a békét. A rock and roll csak egy médium, amelyen keresztül az egész világot, de az adott éjszakát mindenképpen értelmezni lehet, és kell is. Saját életedet rajta keresztül folyatva te és a rock and roll csodálatos egységet alkottok, a zene rajtad keresztül nyer értelmet, és a te erőd is rajta ke­ resztül sokszorozódik meg. Amikor az utcán sétálva azon kapod magad, hogy ösztönösen a gitár felé lendül a kezed, és egy pilla­ natra Jimmy Page lettél, amikor a Let it be szóló­ jánál minden egyes alkalommal elszorul a torkod, amikor csak azért irigyled a szörfösöket, mert a Beach Boys annyi dalt írt róluk, amikor minden pénzt megadnál azért, hogy lásd, amint McCartney a moszkvai Vörös téren énekli a Back in the U.S.S.R.-t, vagy amikor érzed, hogy Eddie Cochran “Summertime Blues”-ánál egész egyszerűen nem ír­ ható tökéletesebb dal, tudod, miről beszélek. És olyankor minden a helyén, rendben van. Ahogyan Paul Rodgers énekelte a Free-ből: “All right now, baby it's all right now”. A Török Szultán �ítélet Beszélgetés Ferling Bernadettel A magyar női-kézilabda vá­ logatott mostanában nagy változásokon ment át, mégis akadnak olyan játékosok, akik az új kapitány, Német András, szinte teljesen lecse­ rélődött keretében az állan­ dóságot képviselik! Ilyen Ferling Detti is, aki volt olyan kedves és válaszolt pár kérdésemre. leszünk képesek a világ legjobb csapatai ellen. Azt ígérhetem, hogy az átalakult válogatott is mindent meg fog tenni azért, hogy az élmezőnyben marad­ jon!!! K.: Hallani lehetett sajtóból, hogypá­ roddal babát szeretnétek. Pedig most lettél igazi alapembere a válogatott­ nak, éspersze a Dunaferrben is még sokáig szükség lenne rád! Mégis mi­ kortól számítsanak a szurkolók arra, hogy életedben már a családé lesz a főszerep? V.: Szerepel a baba a következő "kétéves tervünkben"! sem. K: Mit tervezel pályafutásod után­ ra?Mivelszeretnélfoglalkozni? V.: Sok minden kavarog a fejem­ ben, de különösen a rehabilitáci­ ós gyógytornász szakma érdekel, hogy tudjak segíteni a sportolók­ nak a sérülés utáni mielőbbi viszszatérésben. K.: Esetleg visszatérnél a csapatba u- K.: No,hagyjuk most a „munkát"! Mit tána, mint Böki, vagy inkább 100%- szeretsz csinálni szabadidődben? Kérdés: Miért éppen kézilabda? osan anya ésfeleség szeretnél lenni? Azt hallottamfőzni is szeretsz! Ha visszatérsz külföldre mennél, V.: Igaz, nagyon szeretek főzni, Mikor kezdtél kézizni? Válasz: Nyolc éves koromban vagy inkább vissza a Dunaferrbe? aminek a férjem is nagyon örül.:) De rengeteg időt töltünk Tysonkezdtem el kézilabdázni, anyu­ (Én utóbbinak örülnék!!) kám is első osztályú kézilabdázó V.: Nagyon boldog lennék, ha nal, a kutyánkkal. volt, így hát nekem is egyenes út vissza tudnék térni a DUNA­ K.: Milyen érzés sok-sokfiatalpélda­ FERRBE!!! vezetett a kézilabda pályára. képének lenni? Sok kislány akar Fer­ ling Detti szintűjátékos lenni. Meg­ K.: Mi a pályafutásod legszebb emlé­ K.:Peking?? mondom őszintén, hogy Dunake­ V.: Ez még messze van, de szeret ­ ke? szin, mikor kb. 30-an álltak körül, nék egy olimpiai érmet is... V.: A 2000/2001-es bajnoki idény nagyon megsajnáltalak, de aztán szinte minden mérkőzése, na­ gyon szép emlékként él bennem. K: Mivel egy egyetemi újságtól va­ láttam, hogy nagyon kedvesen osz­ Hasonlóan gondolok a 2003-as gyok, nem kerülhetem meg a tanul­ togattad az aláírásokat. Mindenki­ horvátországi világbajnokságra mányokkal kapcsolatos kérdést sem! nekjutott.:) Szóval te is tanulsz esetleg valahol, V.: Boldoggá tesz, hogy ilyen so­ is. kan szeretnek és szeretik a csapa­ vagy már diplomás vagy? tunkat is! Nagyon szívesen adok, V.; Idén jelentkeztem a TE sport ­ K.: Túl 3 tesztmérkőzésen a dánok­ kal, szerinted mire lehet képes a menedzseri szakára, bízom ben­ adunk autogramot mindenkinek megújult válogatott az oroszországi ne, hogy felvesznek, mert már ki­ és egyáltalán nem megterhelő ez csit hiányzik a tanulás az életem­ számunkra. Jó lenne, ha ez még VB-n? V.: Nehéz lenne tippelni, hiszen ből. Amúgy van már egy középfo­ sokáig így maradna!! még mi is kíváncsian várjuk, mire kú kézilabda szakedzői képesíté­ Hutflesz Krisztina www.pazmanyonline .hu �ítélet Előszó írta: Gyökeres Zoltán A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARA Deák Ferenc Továbbképző Intézete Jogász végzettségűek számára 2005. szeptemberi kezdéssel a következő felsőfokú szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: * Európa jogi szakjogász (bankjogi, pénzügyi, nemzetközi együttműkö­ dés, EU intézményi kommunikáció és az EK Bíróságának joggyakorlata szakirányok); • Európa jogi szakjogász (az EK Bíróságának joggyakorlata szakiránnyal) angol nyelven; • bank szakjogász; ' ingatlanforgalmi szakjogász; * társasági szakjogász; • gazdasági büntetőjogi szakjogász; ■ kriminalisztikai szakjogász ÚJ; • környezetvédelmi szakjogász. Jelentkezési határidő: 2005. július 15. (Pótjelentkezési határidő: 2005. szeptember 10.) információ és jelentkezési lap: Deák Ferenc Továbbképző Intézet 1088 Bp. Szentkirályi u. 26-30. tel: (06-1) 4297200/342 vagy (06-1) 4297224 és (06-1) 2665286 www.jak.ppke.hu/deak 22 WW.pazmanyonline .hu Szándékosan gondoltam, hogy a releváns, Sokszor inkábbfelemás Tényfogalom. Beléd váj, megforgat egy kicsit a mércén, Talán jogos a kérdés Önmagában. Vagy kérdés, hogy meddig igazságos törvény, Az igazságos döntés A marokból. Roppantulfáj, és teszem azt mért nefájna, Ha tudatlanságfátyla Az erekben. Gondolatom, a kiábrándulás arca, Mint egy maszkot magamba Kényszerítek. Az hiszem, a rosszhiszem már gondatlanság, Vagy pusztán arcátlanság Magunk között. Majális Ahogy máskor, így idén május elsején is meg­ rendezésre került testvérkarunk legnagyobb sza­ bású rendezvénye a „Pilisi majális”. Az esemény­ nek helyet adó Campus, dugig megtelt a látoga­ tókkal. A reggeltől másnap hajnalig tartó prog­ ramsorozat több színtéren zajlott. Délelőtt a csa­ ládoknak babaprogramok, délután néptáncbe­ mutató, vetélkedők, ingyen körhinta és irodalmi szauna várta a kíváncsi tömeget. Három szín­ padon szólt a zene. A várva várt Ákos-koncert fénye csak este kilenckor festette kékre a teret. Az étel finom volt és olcsó. Igaz a csülök kissé nyers­ re sikerült. A rendezvény változatos volt és szó szoros értelemben minden igényt kielégített. Kissé szomorú, de kevés joghallgató volt, aminek talán oka a borsos jegyár lehetett. Jövőre remél­ jük többen leszünk. _ , Dorogi Zsolt ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 3. szám 2005. június Abstract A summary of the resource. Tartalom Utószó Közhírré tétetik Tartalom Hírek Osztrák-delegáció Karunkon Tájékoztató II. János Pál pápára emlékeztünk HABEMUS PÁPÁM Beszélgetés Dobos Tibor Lászlóval, a HŐK elnökével Az OTDK margójára Pro Facultate nap Pro Facultate díj 2005 Különleges Pázmány Szalon Néhány sor az Első Pesti Egyetemi Rádióról "Láttam, Uram, a hegyeidet...” Májusi Kalendárium Cseperedik a kistestvér... Az elveszített rock and roll Beszélgetés Ferling Bernadettel Deák Ferenc Intézet Majális Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Bándi Gyula; Dobos Tibor - kiadó képviselője; Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. június Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (493kb+3057kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_3_200506 Relation A related resource T00069 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_3_200506 Bándi Gyula Dobos Tibor HÖK Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/786da8256d4de6d1be19cf4377b63d7b.jpg 8f504e235c256b1328ad9c10ee4e88f9 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2d451cba9c9aab919723716579227cfa.pdf 022d5da089fa0ecfeea825addf30ea30 PDF Text Text Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának lapja (tanulmányi alelnök) �GÓLYATÁBOR 2005 FONYÓDLIGET www.pazmanyonline.hu/gallery �TARTALOM IMPRESSZUM PÁZMÁNY ALAPÍTVÁNY VATIKÁNI FŐÜGYÉSZ OKTÓBERI PROGRAMOK DOROGI ZSOLT GONDOLATOK OTDK NYÁRI ÉLMÉNYEINK eCÉGBÍRÓSÁG SZESZ A NEMZET SZÍNHÁZA EFOTT 2005 AZ ESKÜ 4 4 4 5 6 7 8 9 10 11 12 12 13 GÓLYABLOKK GÓLYAKÖSZÖNTŐ ÉN IS VOLTAM GÓLYA! GÓLYÁKNAK TANULMÁNYI BIZOTTSÁG MI IS AZ A JOGELMÉLET? TUTOR INFORMÁCIÓK A VAD FÜGEFA 14 14 15 16 17 17 18 18 �A Pázmány Péter Alapítvány bemutatkozik A Pázmány Péter Alapítvány a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia által a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem támogatására létrehozott ala­ pítvány. Ezért tevékenysége szorosan illeszkedik az Egyetem szellemiségéhez és munkájához. Az Alapítvány 2005-töl már nem csak katalizátori szerepet kíván betölteni, hanem önálló prog­ ramokat is szervez. Ezzel kívánjuk támogatni az egyetemen belüli tudo­ mányos és közösségi életet. Az Alapítvány működése egyedülálló az Egyetem életében, hiszen program­ jai, pályázatai mind a négy karnak, azaz Egyetemünk valamennyi polgárának szólnak. Az Alapítvány évente lebonyolít egy nagyszabású tudományos pályázatot. Ennek keretében a különböző karok és szakok hallgatói ugyanazt a témát a saját szakterületüknek megfelelően dol­ gozzák ki, majd a legjobb pályamunkák díjazásra kerülnek. A díjazott alkotók pályamunkáikat konferencián adják elő neves hazai és külföldi tudósok társaságában. A konferencia előadói könyvben is megjelentethetik tudomá­ nyos értekezéseiket. Az Alapítvány segíteni kívánja az Egyetem társadalmi életét is, ezért megszervezi az Egyetem egészét érintő, évenként megrendezésre kerülő Páz­ mány Péter Bált. Találkozási lehetősé­ get biztosítva az egyetem oktatóinak, hallgatóinak, öregdiákjainak és támo­ gatóinak. Az Alapítvány fontos célnak tartja, ezért minden eszközzel támogatja, hogy fiatal, tehetséges oktatói és hallgatói elindulhassanak a tudomá­ nyos pályán. Az Alapítvány honlapján található pályázatfigyelővel segíti a hallgatókat, hogy eljussanak hozzájuk a meghirdetett pályázatok, ösztöndíjak. Az Alapítvány támogatja az Öregdiák Szövetség munkáját, hogy kialakuljon az Egyetem Alumni hálózata. Az Alapítvány elnöke: Dr. Becker Pál. Kuratóriumi tagok: Dr. Fodor György, Dr. Kránitz Mihály, Dr. Frölich Ida, Dr. Rokay Zoltán, Dr.Bándi Gyula, Dr. Roska Tamás. Az Alapítvány titkára: Klausz Boriska, elérhetősége: info@pazmanyalapitvany.hu. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék hálás köszönetét mondani a Dékáni Hivatal dolgozói nevében azoknak, akik segítettek felvételt nyert hallgatóink iratkoztatásában 2005. augusztus 24 és 27 között, és akik áldozatos munkája nélkül nem tudott volna gördülékenyen lezajlani az iratkozás! Köszönettel Mátéffy Györgyné a Dékáni Hivatal vezetője Vatikáni főügyész a Pázmányon GL Ritka szellemi élményben lehetett része annak a több száz érdeklődőnek köz­ tük Dr. Kapás Katalin, a Magyar Közjegyzők Országos Kamarájának elnöke, és Prof. Dr. Bándi Gyula dékán is, akik április 29-én Egyetemünk dísz­ aulájában meghallgatták Nicola Picardi, Vatikánváros Állam főügyé­ szének előadását a miniállam jogszol­ gáltatásának újkori történelméről. Gounod szerzeménye, a vatikáni, és a magyar himnusz elhangzása után Picardi professzor aki a római La 4. Sapienzia Egyetem mellett mintegy mellékesen látja el Tiberisen túli hivatalát a nálunk tartott előadásában kifejtette, hogy az egyházi és a világi jellegű bíráskodás miként különölt el egymástól a több évszázados fejlődés során. A bőven záporozó kérdésekre adott válaszaiból kitűnt, hogy a múzeumi lopások és a joghatósági kérdések okozzák a legtöbb fejtörést a Pápai Állam jogászainak. A vatikáni főügyész előadása után az általa már jól ismert abaúji tájakra indult, ahol Szikszón szívélyesen fogadta őt a város esperes-plébánosa. Picardi professzor előadása prof. Dr. Gáspárdy László fordításában már nyomtatásban is olvasható, mert azt a Kánonjog c. folyóirat rekordgyor­ sasággal megjelentette. �HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT OKTÓBERI PROGRAMJAI OKTÓBER 6. MEGEMLÉKEZÉS AZ ARADI VÉRTANÚKRÓL OKTÓBER 13. HÖKTOBERFEST OKTÓBER 13. LIVINGROOM PARTY OKTÓBER 19. PÁZMÁNY SZALON OKTÓBER 21. ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS OKTÓBER 25-27. 10 ÉVES AZ EGYETEMÜNK! OKTÓBER 27. DIÁKBÖRZE OKTÓBER 27. LIVINGROOM PARTY további programok: www.pazmanyonline.hu �Dorogi Zsolt a Hallgatói Önkormányzat dawe Dorogi Zsolt a Hallgatói Önkor­ mányzat tanulmányi alelnöke, 23 éves, IV. éves levelezős hallgató. A HŐK irodában sikerült utolérni, itt tettem föl neki néhány kérdést. Mi motivált, hogy bekapcsolódj a Hallgatói Önkormányzat munká­ jába? Sajnos, amikor először kapcsolatba kerültem a Hallgatói Önkormányzat­ tal, akkor még munkáról nem nagyon lehetett beszélni. A korábbi vezetés, ér­ zésem szerint, nem kellő odafigyeléssel kezelte az ügyeinket. így, mondhatni, muszáj volt bekapcsolódni. Kritikát fogalmaztam meg, és amikor ennek nyilvánosan hangot is adtam, azt mondták: csináld jobban! Az, hogy ez sikerült-e, remélem, a felsőbb éves hall­ gatók véleményében megmutatkozik. Milyen eredményeket értél el a tisztséged alatt? Nehéz erre válaszolni. Sok hallgató fordul hozzám segítségért, és éppen ezért, az egyes esetek között nehéz lenne különbséget tenni. Vannak és voltak is javaslataim a Tanulmányi és Vizsgasza­ bályzat kapcsán, de talán a legnagyobb eredmény az a közös munka, amit a Kar vezetésével sikerült kiépíteni. Úgy érzem sikerült elérni, hogy partnerként kezeljenek, és a kollegiális viszonynak megvannak az előnyei. Ez abban mu­ tatkozik meg, hogy tanulmányi jellegű módosításoknál, például, kikérik a véleményemet. Több Kari és Egyetemi bizottságban is dolgozom, ahol a gyakorlati munkában jó látni, hogy van lehetőséged arra, hogy segíts. Sokan kissé akkurátusnak tartanak, de igyek­ szem lelkiismeretesen ellátni a felada­ tomat. Ez időnként kisebb vitákba is torkollhat. A munkámnak akkor van eredménye, ha nincs tanulmányi probléma. A feladatomnak inkább megelőzésnek kéne lennie, de mostanában a legtöbb esetben tűzoltás. 6. Hogy érted a „tűzoltást”? Sok hallgató úgy érzi, hogy csak jogai vannak, de kötelességei nincsenek. Ha valami problémája van, megkeres, de sajnos sokszor már nem tudok neki segíteni, bárhogy is szeretnék. Miért akarsz jogász lenni? Amikor ezt a kérdést utoljára feltették nekem a szóbeli felvételin, a válaszom után nem akartak felvenni. Én akkor is és most is azt mondom, Magyarorszá­ gon csak jogszolgáltatás van, az igaz­ ságszolgáltatás csorbul. Azért szeretnék jogász lenni, hogy ezen változtassak. Folytatsz valamilyen közéleti tevékenységet? A kérdés kissé provokatív, hiszen tudod, hogy mivel foglalkoztam koráb­ ban. Az egyik parlamenti pártnál dol­ goztam, főként ifjúságpolitikával és kisebbségpolitikával foglalkoztam. Jelenleg nem vagyok tagja egyetlen poli­ tikai pártnak sem, és a jövőben sem kívánok ezen változtatni. Több nemzet­ közi szervezettel állok kapcsolatban. Ezek főként jogi szakmai, de van közöttük politikai szervezet is. Mik a jövőbeni céljaid? A legnehezebb kérdésed eddig. Szeret­ nék végre elég időt szánni magamra és a kutatási területemre. Sajnos ezt kissé el­ hanyagoltam. Jó lenne beülni egy köny­ vtárba és forró tea mellett estig ott lenni úgy, hogy közben nem csörren meg a telefonom, hogy gyere vissza a Karra. Mi a kutatási területed? Elég sajátságos, de a muszlim jog érdekel és ezen belül is a közigazgatás és az igazságszolgáltatás eljárási garanciái, illetőleg az afrikai államok demokrácia megalapozását célzó jogi szabályozása. Több nemzetközi konferencián vettem részt előadóként és hallgatóként is ebben a témakörben és úgy érzem, ebben vagyok otthon. Hogyan képzeled el a saját jövőd? Ha tudnám, akkor már nem itt ülnék. Nagyon sok jogász van hazánkban és a tömegképzés veszélye mellett nemcsak az objektív szempontok, hanem a pro­ tekció az, ami meghatározza a lehető­ ségeidet. Nem elég, hogy jól tanulsz. Nyelveket kell beszélned anyanyelvi szinten, szakmai tevékenységet kell folytatnod és kell rendelkezned egyfajta habitussal, amit nem lehet megtanulni, hanem érezni kell. Van olyan, aminek a híján vagyok a felsoroltakból, és igyek­ szem ezt pótolni. Végezetül engedj meg egy személyes kérdést. Minden fórumon hangoz­ tatod, hogy erősíteni kell Egyetemünk katolikus jellegét. Miben nyilvánul­ hatna meg ez szerinted? Szerintem ez egy összetett kérdés és sajnos sokan nem gondolkoztak el erről korábban. Egy egyetemnek nem attól kell katolikusnak lennie, hogy a nevében szerepel a katolikus szó, és régen rossz, ha már arról beszélünk „kell, vagy kellene”. A hallgatóknak, oktatóinknak magukénak kell érezni az evangélium igéit, és annak megfelelően élni mindennapjaikat. Lehet, hogy azért vagyok erre érzékeny, mert én görög-katolikus vagyok, és a nevelte­ tésemből kifolyólag szükségszerű mini­ mumként érzem magaménak az egyház tanítását és etikai normáit. Ezeket köve­ tendő értékeknek tartom és szeretném, ha ez hangsúlyozottabban venne részt az oktatásban és nevelésben egyaránt. Mindamellett az egyetem egy közösség. A nemzetiségi vagy vallási hovatarto­ zástól függetlenül tagjai vagyunk és egységet alkotunk. Ha ez az összetarto­ zás az egymás iránt érzett felelősségben és kölcsönös segítségnyújtásban meg­ nyilvánulna, már elégedett lennék. Ez pedig mentalitásbeli, nem hitbélikérdés. �Gondolatok közelmúltról és jelenről Szilvásy György Péter Nemrégen egy ötletet kaptam, hogy miről is volna érdemes írni az ítéletbe. Mint végzett hallgató, egyfajta rövid történeti összeve­ tést próbálnék tenni, hátha a je­ lenlegi hallgatóknak is hasznára válhat. A téma összetett: pázmányosnak lenni, jogásznak lenni Pázmányon végzett jogásznak lenni. Feltehetőleg szinte mindenki számára közhely, és valójában már a mi jogi ta­ nulmányaink kezdetén is az volt: frissen végzett jogásznak lenni ma már nem feltétlenül leányálom. A jogászság tömegességéről, jogászok túlképzéséről lehet úton-útfélen hallani. Hadd tegyek rögtön itt egy megjegyzést: én Radnay professzor úrral értek egyet, aki dékán­ ként azt hangoztatta, hogy nem kell megijedni a „túlképzésének nevezett rémtől, érdemes jogásznak lenni, még­ pedig JÓ jogásznak. Mert jogászból va­ lóban sok van, de igazán jó jogászból csak kevés. Az persze már megítélés kér­ dése, ki az igazán jó jogász talán szakte­ rülettől, talán hivataltól is függ. Un. sztárügyvéd (amit manapság gyakran hallunk), sztárügyész, sztárbíró (akik­ ről viszont ilyen összefüggésben nem hallunk)? Legfőbb ügyész, a legfelsőbb bíróság elnöke, alkotmánybíró? Igen, ez utóbbiak például bizonyára jó jogá­ szok hiszen másképp ebbe a rangos hi­ vatalba sem bekerülni, sem abban érde­ mi munkát végezni nem lehetne. Egye­ temi oktatók, professzorok? Ők is nyil­ vánvalóan jó jogászok. Köztársaságunk mai és előző elnöke? Ki vitatná, hogy e nemzetközi hírű professzorok, akadé­ mikusok is jó jogászok? Igen az ő he­ lyükben bizonyára szívesen lennénk. Csak hát nincsenek túl sokan. Ezért kell törekedni arra, hogy hozzájuk ha­ sonlítsunk, vagy legalább megpróbál­ junk ennek megfelelően dolgozni. És mi lesz a „szürke” tömeggel? A kö­ zépszerűekkel, akik garmadájától Lábady tanár úr óvott bennünket? A több ezer ügyvéd, a rengeteg ügyész, bíró, jogtanácsos, közigazgatásban dolgozó stb. ők a középszerűek? ők nem JÓ jogászok? Azt hiszem, ezt így nem vol­ na helyes kimondani. A „jóság” nem pusztán a hivatallal jár (sőt, nem is jár mindig a hivatallal). És mit mondjon a kezdő jogász az ügyvédjelölt, a fogal­ mazó, a kezdő oktató, minisztériumi al­ kalmazott és így tovább? Ő középszerű, ő az arctalan tömeg egyik eleme? Hi­ szen még alig volt ideje bizonyítani! Én azt hiszem, jó jogász mindenki, aki felállít magának egy magas mércét, és igyekszik megfelelni neki. Jó jogász le­ het már az is, aki egy keresett állásba be­ kerül, és ott megfelelően helytáll. Jó jo­ gász lehet az ügyvéd, aki százak vagy ez­ rek életét teszi könnyebbé; az ügyész, a bíró, akinek köszönhetően emberek tucatjai nem szenvednek egy elkövető tetteitől; a közigazgatási szerv dolgo­ zója, aki naponta akár százaknak segít; az oktató, aki generációkat segít a tudás elsajátításában és így tovább. Azt hi­ szem, aki ennek megfelel, már örülhet, talán elégedett is lehet. No persze, el is kell jutni idáig friss doktorok esküt tesznek, s jöhet az állás­ keresés. Segit-e ebben minket, ha pázmányosok vagyunk? Úgy vélem, igen. Ha valaki hallotta a gólyatáborban, mit mondott Lomnici és Polt tanár úr, ka­ runk két neves oktatója (egyéb tisztsé­ güket talán nem kell említenem), min­ denképp bizakodhat. A bírói és ügyészi kar utánpótlásában nagy szerepet kap­ nak a pázmányosok. De persze ez az ál­ talánosság kevés megfigyelhető ugya­ nis, hogy jellemzően annak nincs gondja az álláskereséssel, aki pl. summa cum laude végez és van két felsőfokú nyelvvizsgája. Ez nem utópia, nekem (legalább) három évfolyamtársam telje­ sítette. Persze nem kívánom tagadni, a kapcsolatok sem „ártalmasak” enyhén szólva. Sokan mondják és nyilván iga­ zuk is van , könnyű annak, akinek szü­ lei, nagyszülei stb. ilyen vagy olyan mó­ don ismertek, illetve olyan helyzetben vannak, hogy nem okoz gondot az ifjú doktor úrnak/kisasszonynak állást an, szerezni. Am tegyük hozzá: általában egy állás betöltésekor elvárások is meg­ fogalmazódnak a dolgozóval szemben, s az azért nem jellemző (reméljük), hogy Ismertnevü úr vagy kisasszony éveken-évtizedeken át ugyanott dol­ gozzon, ha alkalmatlan feladatára. To­ vábbá jelentős terhet jelent sokakra néz­ ve az állandó összemérés is: hát nem rossz, nem rossz, de azért apu/ anyu/ nagybácsi stb., hát ő azért más volt. Van, aki emiatt elmenekül még a szak­ mától is... Miért nem baj még az ún. túlképzés? Véleményem szerint távolról sem jelent gondot, ha ismét „jogásznemzet” le­ szünk, ha az emberek jelentős része ren­ delkezik jogi ismeretekkel, művelt­ séggel. Sokak élete könnyebb lehet ezáltal s mivel a jogi szakma szükség­ szerűen igen kiterjedt társadalom­ tudományi ismerethalmazt feltételez, ez talán egy jobb kulturáltsági, művelt­ ségi igényt is magával hozhat. Vannak olyan vélemények, melyek szerint talán nem kellene minden televíziós műsor­ vezetőnek, táncdalénekesnek, labda­ rúgónak, vízilabdázónak, ökölvívónak, újságírónak stb. jogi végzettséget szereznie. No de ha valaki rászánja ide­ jét, energiáját nemegyszer munka és család mellett, ugyan, miért is ne lehet­ ne jogi doktor ő is? Sőt, legyen ő csak igazán! Ha pedig jogászként szeretne majd dolgozni is, a szakmában fény fog rá derülni, alkalmas-e, megfelel-e a követelményeknek. Ebben a verseny­ ben mi is nap mint nap kénytelenek vagyunk megmérkőzni egymással. Úgy vélem tehát, a pázmányosok általában előnnyel indulnak. Minda­ zonáltal a név mögé „bújni” persze kevés nem árt már az egyetemen felké­ szülni a jogászok nagy versenyére, ami az egyetemre bejutás, a vizsgadol­ gozatok és vizsgák után nemhogy lanyhulna, hanem fokozódik a végzés után. Végül néhány szót hadd „szóljak” arról, ami sokunkon segít, bár gyakran nem tehetünk róla a szerencséről. Nekem 7. �Gondolatok közelmúltról és jelenről 1 Szilvásy György Péter volt szerencsém a főállású oktatók sorába lépni, amit sajnos évfolyam­ társaim közül másról nem tudok elmondani (de persze nem mindenki álláshelyét ismerem, mindazonáltal akikről tudok, PhD-hallgatóként kap­ nak lehetőséget oktatási-vizsgáztatási feladatok ellátására). Persze én nem jogi karra kerültem, azokon ugyanis jelen­ leg általában „telt ház” van (és abban sem lennék megingathatatlanul biztos, hogy minden tekintetben megfelelnék egy jogi kari oktatóval szemben támasz­ tott követelményeknek). A Rendőr­ tiszti Főiskolára azonban épp kerestek tanársegédet, ez azonban nem jelent meg máshol, csak egy tanszék ajtajára felragasztott cédulán (ráadásul az ELTE jogi karán). Nos, én észrevettem nem sokan voltunk ilyenek. Ezután már a Széchenyi-hegy (ott van az RTF) Alkotmányjogi és Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatói döntöttek mellettem. Szóval olykor az is sokat számíthat, ha nyitott szemmel járunk. OTDK szereplés szükségessége Szolnoki András Többször szóba került már az OTDK szereplés szükségessége, illetve hasznos­ sága, engedtessék meg azonban, hogy pár szót én is szóljak e témában. Mint azt tudjuk, a legutóbbi OTDK-ra a le­ hetséges 40 helyett mindössze 27 dolgo­ zatot tudott nevezni Karunk, és bár ehhez viszonyítva remekül szerepelt, a keretet kitölteni képes Karok azonban eredményesebbek voltak. Tévedés ne essék: senkit nem bíztatok arra, hogy a létszámkeret kitöltése végett „muszájból” nevezzen egy esetleg alkalmatlan dolgozatot (hogy erre is van példa, arra bizonyítékul szolgáljon a következő eset: egy másik fiatal jogi kar valószínűleg ilyen céllal engedett tovább egy olyan dolgozatot, amelynek 99°/o-a idézetekből állt). Azonban a mennyiség itt nem feltétlenül megy a minőség rovására! Ugyanis a Kari TDKn bárki elindíthatja dolgozatát, és minél nagyobb itt a választék, annál nagyobb az esély arra, hogy arra alkalmas dolgozatokat szerepeltethet­ ünk az OTDK-n. Az elmúlt évek tanul­ sága szerint azonban nem sok lehetőség van a Kari TDK-n „szanálásra”, hiszen oly kevesen indulnak, hogy minden dolgozat továbbjut az OTDK-ra. Ezek után még kevesebbnek érezzük azt a bizonyos 27-es számot: Karunk több ezer hallgatójából mindössze 27 vette magának a fáradságot, hogy kicsit belemerüljön abba a témába, ami érdekli. 8. Mert bizony a „kutatás” így működik. Ez nem az általános iskola alsó tagozata, ahol a tanító néni megmond­ ja a jó matekosoknak, hogy tessék in­ dulni a városi matematika versenyen. Itt én kitalálhatom, hogy engem az első éjszaka jogának késő középkori angol szabályozása érdekel, majd ha már egy kicsit belelapoztam a témába vágó irodalomba, felkeresem az adott Tanszék egy jeles oktatóját, hogy merre tovább. És mivel Tanáraink nem mi­ tikus szörnyetegek, akiket csak holdtöl­ tekor lehet megidézni, fogadóórájuk alkalmával könnyedén rájuk akadhat­ unk „barlangjukban”. Ha pedig abban kételkednénk, hogy segítenek nekünk, egyszerű halandóknak, mindenkit biz­ tosíthatok: Karunk oktatói, amenynyiben idejük engedi, szívesen segíte­ nek, de legalábbis a témánkkal kapcso­ latban a megfelelő konzulenshez irá­ nyítanak bennünket. Ha elfogadjuk a fent leírtakat, akkor nem Tanáraink magatartásában kere­ sendő a dolgozatok alacsony számának az oka. És így jutunk el hozzánk, a Hallgatókhoz. Lehet, hogy mi vagyunk lusták? Lehet, hogy minket nem érdekel Karunk (és ezáltal diplománk) megíté­ lésének javítása? Lehet, hogy még saját karrierünk sem érdekel minket annyira, hogy végiggondoljuk, esetleg jól mutat az önéletrajzban, hogy „a 200X. évi OTDK-n, I. helyezést értem el, Z-jogi szekcióban”? Persze ilyenkor mindenki úgy van vele, hogy biztos lesz majd más, aki elindul, nekem nincs erre időm, én ehhez nem vagyok elég okos stb. De ha mindenki arra vár, hogy majd az a szemüveges srác az első sorból meg­ nyeri az OTDK-t, akkor ne csodál­ kozzunk, hogy az ELTE „tarol”. Tegye a szívére a kezét, kedves Olvasó: hány tanszéki TDK ülésen vett részt az elmúlt tanévben? Ha a válasz legalább 1, akkor azon is gondolkodjon el há­ nyán voltak ott? Ugye nem sokan... Ha pedig a nyájas Olvasó vissza méltóztat kérdezni, hogy miért csak néhány Tans­ zék szervez 2 heti rendszerességgel TDK ülést, akkor a válaszom az, hogy ha ő hiányolja X Tanszék TDK ülését, hát próbáljon segíteni a megszervezésében. És ez nem cinizmus! Az Egyetem ismét csak nem általános iskola, ahol az osztályfőnök megszervezi a néptánc szakkört, ha van legalább 15 érdeklődő. Biztos vagyok benne, hogy ha néhány hallgató felkeresi a célba vett Tanszék bármely oktatóját, megkapja a megfele­ lő útbaigazítást. A következő OTDK 2007-ben a Károli Gáspár Református Egyetem szervezé­ sében kerül megrendezésre. Addig még tudomásom szerint két Kari TDK-n is lesz rá lehetőségünk, hogy kvalifikál­ hassuk magunkat e jeles eseményre. Én megpróbálom. Remélem bőven lesz konkurencia. �Nyári élményeink 1 jg A vizsgaidőszakban, amikor igazoltan senki nem akar olyan betűket látni, amiknek elolvasása nem kecsegtet egy sikeres(ebb) vizsgával, fenáll annak a veszélye hogy kimaradunk hazánk és a világ eseményeinek sodrásából, tájékoz­ atlanok maradunk, és későbbi beszélge­ tések során egy kissé bizonytalan „ühm”-mel tudunk hozzájárulni a dol­ gokat megvitandó diskurzusokhoz. Ezt az időszakot pedig követi a nyár, a gondtalan megérdemelt pihenés, ami­ kor se gyakorlat, se szeminárium, aki pedig tud, ünnepel vagy búfelejt és csak a legelvetemültebb hír-bubusok forgat’ nak újságot. Éppen ezért szükségét láttuk a teljesség igénye nélkül össze­ gyűjteni a nyár azon főbb történéseit, amiknek ismeretében immáron újra fö­ lényesen magabiztosak lehetünk, hi­ szen a tájékozottság ugye. Itt van például az az eset, hogy megvál­ tozott idén a felvételi rendszer, ami ha­ sonló hatást váltott ki, mint amikor valaki Martens bakanccsal beletapos egy hangyaboly közepébe. Az idegesen rohangáló kis pontok ezúttal az idén felvételizők voltak illetve becses hozzá­ tartozóik, valamint tanáraik, szerel­ meik, értük szolid alitásból drukkolok, egyszóval mindenki, aki a mi kis közös bolyunkban, Magyarországon él. Ezen esemény kapcsán zajlott egy külön meccs az idén érettségiztek és a nem idén maturáltak között is, amit egyesek szerint utóbbiak fix kettesre hoztak, mások szerint az eredmény x lett. Ami viszont abszolút bizonyos, hogy a ponthatárok az egekig kúsztak és jó hogy 2002-ben felvételiztem. De hogy ne legyen az élet olyan egysze­ rű, ezidőtájt még azon is kellett (volna) aggodalmaskodnunk, vagy netán bosszankodnunk, hogy a mi legna­ gyobb vitézünk szőlővesszeivel ponto­ san mi is a helyzet. Máig tisztázatlan, hogy ki mit hol és milyen hanglejtéssel mondott, illetve hogy ezt ki hallotta és mire használta fel. De mielőtt azon kapnám magam, hogy alperes vagyok egy perben és a terem másik oldalán ott ül maga Orbán Viktor, vessük pillantá­ sunkat külföldre, hiszen ott jóval tragikusabb dolgok történtek. Egészen pontosan Londonra, ahol öngyilkos arab merénylők bombát robbantottak a rendkívül forgalmas londoni metró­ ban. Az egész tragédia kiváltó okairól hosszasan lehetne értekezni és vitat­ kozni, személyes megjegyzésként csak annyit fűznék hozzá, hogy elkép­ zelésem sincs, mit lehet kezdeni olyan emberekkel, akik normálisnak tűnő életüket azzal fejezik be, hogy bombát aggatnak magukra. Azokkal a gyere­ kekkel viszont tudom mit kéne kez­ deni, akik a londoni események hatá­ sára hirtelen belülről fakadó jópofaságukban bombariadóval fenyegetőztek, mint az a mi kis hazánkban meg­ történt. Közben paranormális tevékenységek ütötték fel a fejüket a BKV-nál és sorra öngyulladtak ki a kék buszok. De nem csak a tömegközlekedési eszközök lán­ goltak fel, hanem az indulatok is a Gyurcsány-Orbán vitán, valamint derék szurkolóik között. A nagybetűs vita, ahol két jeles államférfink végül leültek, hogy eszmét cseréljenek szá­ mokról, gondolatokról, nemzetünk vég/aranynapjairól illetve miegymás­ ról, végül vérontás nélkül végétért. A roppant útfelújítások viszont csak most kezdődtek, és a tavasz elmúltával du­ gókba borult egész Budapest; relax and take a deep breath, ami akár jópofa tu­ ristacsalogató szlogen is lehetne, csak hát valahogy mégsem így képzeli az ember. De ne akadékoskodjunk, ha kátyú van az a baj, ha utat csinálnak az a baj, hogy se kátyú ne legyen, se dugó, az nem lehet de nyilván az is baj (lenne). Közben új államfőnk, Sólyom László költözne, de ő nem a dugók miatt nem tud, hanem mert nincs neki hova. A helyzet azóta megoldódni látszik és mégsem kell a spájzban fogadnia kül­ földi államférfiakat. Az azonban máig nem oldódott meg, hogy Robi gidáját a Magyar Szigeten miféle inzultus is érte, ha egyáltalán érte ugye, és nem csak valamiféle női szeszély okán nem támadt kedve éne­ kelni. Az események még Szikora Úr előtt sem tisztázottak, a történések hite­ les rekonstrúálását szolgáló beszámo­ lón a mai napig dolgozik, jelenleg a 78. számú lehetséges alternatívánál tart. De a Művész Úrra ezen a nyáron más okból is rájárt a rúd: több száz elmor­ zsolt imafiizér ellenére is eljött hazánk­ ba az Anrikrisztus, ráadásul még fel is tudott lépni pár ezer elkóborolt bárány előtt a Budapest Arénában. Reméljük Marilyn Manson művésznő (MTI hír alapján) egyikük lelkét sem vitte magá­ val a távoli Amerikába. A pokolba, no. De reméljük nem csak a rajongók úszták meg sértetlenül, hanem Kulcsár is, és végül nem esett rá. Azt még nem tudni pontosan, hogy mi, az ügyet vizsgálják, a szálak messzire nyúlnak, az ügy bonyolult, sok ember érintett, egy napon remélhetőleg választ kapunk, az ügyészség is beszélget Andriskával, sok sikert kívánunk. Közben az ügyészség tekintélyével párhuzamosan, sorozat­ ban zuhantak le utasszállító repülőgé­ pek, és ejtették gondolkozóba az utazni vágyókat. Nem csoda, hogy sokan in­ kább a Sziget Fesztivált választották, ahol nyugalmukat legfeljebb csak a Korn nevű zenekar tudta megzavarni, netán az utolsó napra keletkezett láp, aminek faunáját javarészt részeg német turisták tették ki, akikből végre előtör­ hetett az eddig titkon bennük rejlő víziló. De nem csak az eső, hanem a kapitalizmus is ledöntötte a lábáról a Szigetet, és hogy nem jut a Fesztivál sorsára egész Magyarország, azt mi csak remélni tudjuk, és remélhetőleg ráébredve korunk visszáságaira, a külföldi tőkés bácsik zsíros könny­ cseppek közepette szépen becsoma­ golva visszaadják azt, amit oda se kellett volna nekik adnunk. 9. �Nyári élményeink ig Pénz helyett adhatnánk nekik viszont egy nagyszerű illuzionistát, a mi Dávidunk ugyanis itthon úgy látszik már nem kell. A magyar ugyanis racionális nép, ezt már több ízben bebizonyította, az RTL Klub pedig közismerten jóízlésű, így aztán Merlini szuperszonikus rakétájából csak pár közeli rokonának jelenlétében szaba­ dulhatott ki. Nem lesz szüksége szaba­ dulásra viszont Michael Jacksonnak, aki megintcsak ártatlannak bizonyult, ami teljesen rendjén való, hová is jutna a világ ha ennyi pénzzel még ezt se lehetne elintézni. W Segal viszont kevésbé volt szerencsés, és hiába dugdosta valaki ismeretlen a kocsiját tele droggal, újra visszakerült oda, ahonnan elindult, egy bekamerázott, zárt épü­ letbe. A hírek végén pedig, miképpen az szokás, álljon itt egy kis sport. Debre­ cen Hajdúk Split súlyosan 1, Debrecen Mán U td fix 2, Válogatott Aranylábúak Reál Madrid fix 2, Válogatott Argentinok íppeghogy 2, Válogatott Málta pusztító 1, Válogatott Svédek hogyaza 2. De mint tudjuk nem az eredmény, hanem a magyarázat a fontos. Sípszó. tóságtól, a statisztikai hivataltól vala­ mint a hitelintézetektől az adatok és az adatok változásának továbbítása a bí­ róság számára. Továbbá szintén január­ tól a Cégbíróság elektronikusan is kö­ teles az érintett gazdasági társaságtípu­ sok adatait nyilvántartani; és minden papíron beküldött adatot rögzíteniük kell 8 napon belül elektronikus formá­ ban is. létesítő okirat és annak módosításai is közlésre kerülnek. eCégbíróság Országh Axel Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk azzal, hogy eddig jól megszokott szolgáltatások a világhálón is elérhetővé válnak, majd idővel teljesen odaköltöz­ nek. Egy-egy ilyen átállás mindig hordoz magában pozitív és negatív változásokat egyaránt. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy gyermekeink és unokáink jogászgenerációi már csak történe­ tekből fogják ismerni a gyakornokként a cégbíróságon végigállt órákat, mert addigra bizonyára kizárólagossá válik az eCégbíróság rendszere. 2005. szeptember 1-vel egy komoly lépés történt ebben az irányban, ugya­ nis két új elektronikus szolgáltatással bővült a Cégbíróság rendszere, amelyet az Igazságügyi Minisztérium üzemel­ tet. Az egyik ezek közül az illetékek elektronikus befizetése, a másik pedig, a korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok, illetve a változások elektronikus bejegyzése. Az elektronikus ügyintézés korántsem új keletű a Cégbíróság életében, ugyanis már az év eleje óta az Országos Cég­ nyilvántartó és Céginformációs Rendszeren keresztül zajlik az adóha­ 10. Az elektronikusan beadott okiratokat a fent említett esetekben nem kell elkül­ deni, ugyanis a minősített elektronikus aláíráshoz az a vélelem kötődik, hogy az azzal benyújtott dokumentumok a papíralapúval megegyeznek. Ilyen mi­ nősített elektronikus aláírással kell ren­ delkeznie a cég jogi képviselőjének, ha ezt az utat veszi igénybe. Az új rendszer a közjegyzőket és az ügyvédeket is újabb feladattal látja el. Eszerint a feltételek megléte esetén ők kötelesek a céges dokumentumokat elektronikussá alakítani. Az elektronikus adattárolás egyik érdekes következménye, hogy a Cégközlöny a jövőben csak elektroni­ kus úton jelenik meg. Ennek köszönhe­ tően a társaságokról sokkal több adat tudható majd meg, így például a A világhálón történő adattovábbítástól okkal félnek az emberek. Ha minden­ féle biztonsági eljárás nélkül továbbí­ tunk például akár egy okiratot elektro­ nikus levélben, az kb. olyan, mint ha egy cetlin adnánk a terem elejéből hátul ülő évfolyamtársunknak a „6-kor az aulában!” tartalmú levelet. Könnyen beláthatjuk, hogy a teremben végigha­ ladva bármelyik „jóakarónk” a 6-ost könnyen 8-asra változtathatja. A világhálón hasonló a helyzet. Ezért találták ki pl. az elektronikus aláírást, amely voltaképpen egy biztonsági eljá­ rás és a hamisítók dolgát hivatott meg­ nehezíteni. Mintha a fenti példában szereplő cetlit egy olyan kis páncélka­ zettában adnánk hátra, amelynek egyik kulcsa nálunk, a másik pedig, ismerő­ sünknél van. A világháló lassan végképp beszökik a jogászok mindennapjaiba is. Bár min­ den bizonnyal kevesen fognak az infor­ mációbiztonság és -áramlás jogi kérdé­ seivel foglalkozni, a változó ügyintézés kapcsán mégis egyre inkább kénytele­ nek leszünk megismerkedni az elektro­ nikus adattovábbítással. �SZESZ Tóth Máté Élet, élet, jogászélet, ez aztán az élet! Ha jogásszal találkozol, holtbiztos, hogy... Kár folytatni, mert a SZESZ nem erről szól. Ha nagyon röviden akarnánk meghatározni a Karunkon negyedik „aktív félévét” kezdő Szofi Egyetemi Színtársulat fő jellegzetességét, akkor az talán a kötöttségek hiánya. Nem véletlen a könnyed névválasztás sem. A egyetlen fix pontot az egyetem adja. Ez a színtere, kiszolgálója és befogadója a színtársulat munkájának, de nem kizárólag a jogi kar, és nem kizárólag ez az egyetem. Megmutatkozik ez abban, hogy szívesen vesszük új tagok jelent­ kezését más karokról és más egyete­ mekről is, illetve keressük a kapcsolatot más egyetemek hasonló csoportjaival, amelynek eredménye lehet egy darab bemutatása egymás egyetemén, vagy a távoli jövőben akár az egyetemi szín­ társulatok találkozója is. Másfelől nálunk nincsenek kizárólagos szempontok, minden testületi döntés eredménye. A hatékony munka érde­ kében természetesen szükség van egy rendezőre, aki kívülről látja a darabot és nem szerepel benne, de ez nem az alapító rendező, Fügedi Zsófia privi­ légiuma, bárki kipróbálhatja magát bármilyen feladatkörben, amelyre alkalmasnak érzi magát. Konszenzuson alapul a következő darab kiválasztása is, azt a művet adjuk elő, amelynek szereplőivel a tagok azonosulni tudnak. A SZESZ irodalmi színpad. Nincsenek kizárva a repertoárunkból sem az ókori, sem a modern színművek, azt azonban fő profiljának tekinti a tár­ sulat, hogy első sorban a dráma­ irodalom kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert darabjait tűzi műsorra. Henrik Ibsent például nem kell bemutatni senkinek. John Gábriel Borkman című színművét azonban nagyon kevesen ismerik, pedig semmivel sem rosszabb, mint a Peer Gynt, vagy a Vadkacsa. A XX. század drámairodalma pedig már csak mennyiségében is akkora, mint a megelőző koroké össze­ sen, jobbnál jobb kortárs drámák áll­ nak előadatlanul a könyvtárak polcain. A múlt félévben Alfonso Sastre A szájkosár című művét mutattuk be, ősszel pedig Ibsen fenti darabja mellett Manzari Pablito Nővérei című drá­ májának színre vitelét tervezzük. Utób­ bi érdekessége, hogy csak nők szere­ pelnek benne, férfiak csak a színfalak mögül hallhatók. A leírt szöveg sem köt minket túlsá­ gosan. Sokan mondják manapság, hogy nem fogadják el a „modern” rendezé­ seket, mert azok látásmódja túlságosan eltér attól, ami a nem létező nagykönyv­ ben meg van írva. Pedig a szöveg csu­ pán egy útmutatás ahhoz az interakció­ hoz, ami néző és színész között zajlik színház címén. Nem szabad vissza­ riadni a darab ésszerű mértékű lerövidí­ tésétől, vagy egyes, ma már értelmezhe­ tetlen utalások átírásától, ha az kellő körültekintéssel történik és élvezhetőb­ bé teszi a darabot. A jó drámát többek között az is megkülönbözteti gyengébb társaitól, hogy minden korban talál magának aktualitást, ami élővé teszi. Ennek megtalálása az egyik legérdeke­ sebb részfeladat a színjátszásban. A fenti koncepció megvalósításához azonban egy jó csapatra is szükség van. Az alapítás óta eltelt rövid idő alatt egy kis létszámú, de jó hangulatú társaság jött össze, amely azzal a kellemes gond­ dal küzd, hogy több tagja ősztől több­ kevesebb időre ösztöndíjjal külföldre utazik. Ezért mint minden félévben idén is tagfelvételt hirdetünk min­ denki számára, aki kedvet érez a színját­ száshoz. Az egyetlen, de annál komo­ lyabb feltétel, hogy a vállalt munkát végig is kell csinálni, hiszen egy darab­ ban mások ideje és energiája is benne van, de idáig a lelkesedéssel sosem volt probléma. Az első próbák a szorgalmi időszak második hetében kezdődnek, pontos hely és idő olvasható lesz a Kar számos hirdető tábláján. Hogy miért érdemes heti kétszer két órát áldozni az életünkből a színjátszás­ ra? Talán mert a jó társaság mellett itt részesei lehetünk az alkotó folyamat­ nak is. Irodalom nélkül okos emberek lehetünk, de műveltek nem. És mert színház az egész egyetem, és színész benne minden tanár és hallgató... fjöhtoberfeát helyszín: Spartacus és udvara 2005. október 13-14., 14-22 óra ii. �A Nemzet Színháza Radich Orsolya 1837-ben nyílt meg Pesten a közadakozásból felépített Pesti Magyar Színház. A színház veze­ tőinek fő célja a magyar dráma felvirágoztatása, a magyar nyelv pallérozása és az erkölcs neme­ sítése volt. Az 1840-es ország­ gyűlésen az épület a Nemzeti Színház nevet kapta. Lujza térre költözött. 1935-1944 között ismerkedett meg a közönség Németh László, Márai Sándor és Tamási Áron darabjaival. A második világháború alatt súlyos károk érték a teátrumot, a legnagyobb tragédia mégis 1965 tavaszán érte, amikor a metróépítésre hivatkozva felrobbantották a patinás épületet. A város egyetlen magyar nyelvű színházaként működött, s a tisztelt publikum népszínműveket és operaelő­ adásokat élvezhetett benne. De láthatta itt jeles színészgárda közreműködésével (Déryné Széppataki Róza, Egressy Gábor...) Katona József Bánk Bánját, a Liliomfit és Jókai műveit is. A század második felében két alapmű is bemu­ tatásra került: Vörösmarty Csongor és Tündé-je, valamint Madách Az ember tragédiája. A milleniumot követő évek­ ben szerződött a színházhoz többek között Bajor Gizi, Tímár József, Ódry Árpád. Több „átmeneti otthon” után (Nagy­ mező utca, Hevesi Sándor tér) a Nem­ zet Színháza 2002 márciusában végle­ ges helyére került, a lágymányosi Dunapartra a budai dombokkal szemben. Az impozáns épület rekord gyorsasággal készült el, mintegy 15 hónap alatt. Mé­ reteit tekintve a szabadtéri színpaddal együtt 20844 m2 területtel és 619 nagy­ színházi férőhellyel büszkélkedhet. A színházat körülölelő Bajor Gizi park­ ban sétálva találkozhatunk színészóri­ ásaink bronzba öntött képmásaival és a lerombolt színház jelképes romjaival is. 1908-ban a Nemzeti a megüresedett Népszínház épületébe, a mai Blaha A 2002. március 15-i nyitóelőadás óta (Az ember tragédiája) olyan darabok kerültek műsorra, mint a III. Richard, Mester és Margarita, Pesti szín, Czillei és a Hunyadiak, Holdbéli csónakos, Gyévuska, Revans, Peer Gynt. Aki velünk tart október 3-án, megtekintheti Szomory Dezső 1912-ben íródott színművét, a Györgyike, drága gyermek c. darabot, amelyben többek között olyan művészek lépnek színpadra, mint Törőcsik Mari, Hollósi Frigyes, Molnár Piroska, KulkaJános. A szerzőről (aki önironikusan így ír magáról: „mindenki roppant örült amikor, megszülettem, és egészen rózsaszínű voltam, mint egy kövér barack az élet fájáról...”) tudni érdemes, hogy társadalmi drámáiban a budapesti és vidéki polgári életet ábrázolja, né­ melykor a nyelvi zengzetességek játéká­ ba menekülve, máskor a nagy szenvedé­ lyek tragikumát és a korabeli polgári világ kicsinyességét festve. Epikus drá­ maszerkesztési módszere, hőseinek fel­ fokozott, lobogó szenvedélyessége, sok­ oldalúan megrajzolt nőalakjai, fanyar iróniája, néha kissé dagályos stílusa jelentős helyet biztosít Szomorynak a kor magyar irodalmában. 1-1 impresszió EFOTT 2005 - a harmincadik... Teleki Laci 2005-ben Velencén került megrendezésre az Egyete­ misták és Főiskolások Országos Turisztikai Találko­ zója. Hogy mi köze van a hallgatóknak a Fesztiválhoz? Lássuk csak! Az elmúlt közel 10 évben mindig 1-1 egyetemi vagy főiskolai kar szervezte meg - al/vállalkozók segítségét (is) igénybe véve - a Fesztivált; mindig más-más helyszínen. Persze utóbbi önmagában még édes kevés... A hallgatók kötődését a rendezvényhez leginkább a civilsátrak gazdáin lehet lemérni. Hallgatók és közösségeik minden évben megjelennek a Fesztiválon. Színes programokkal várják az érdeklődőket. Most sem volt másképp: 2005-ben - a teljesség igénye nélkül - Velencén velünk sátrazott a Régiók Szövetsége és a Közös Pont; remek programokat és műsort hoztak bölcsészkarunk hallgatói. Jelen voltunk a Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója révén. De 12. az ELTE és Szegedi Tudományegyetem hallgatói is szép számmal szolgálták a nem csak szórakozni vágyó fiatalokat. Az EFOTT még ma is a hallgatókhoz köthető rendezvény; többé-kevésbé. Ki kell emelnem egy szintén a hallgatók - az Esterházy Károly Főiskola Hallgatói Egyesülete - által az EFOTT keretében megszervezett rendezvényt. Amely keretében sok-sok fogyaté­ kossággal élő barátunk látogatott el a velencei Fesztiválra. Volt pantomim-előadás és sportbemutató; beszélgetések. És éjszakába nyúló csocsó-csaták. És még 1-2 apróság... Deák Bili Gyula és D. Nagy Lajos nemcsak nekünk zenélt; hanem: minden magyarnak - határon innen és túl. Jó érzés volt meg- és átélni az évezredes közösséget. És nagyon-nagyon sok pázmányos fcsztivállátogatóval találkoztam; remélem - adja a Jóisten - jövőre mindketten ott leszünk! �Az eskü -TLMinden záróvizsga-időszakot követően a záróvizsgákat sikerrel teljesítő jelölt­ jeinket jön össze ünnepelni az Egyetem polgárait képviselő Egyetemi Tanács. Az Egyetemi Tanács az ünnepélyes eskütétel szertartásában doktorrá fo­ gadja a Kar jelöltjeit. A szertartás a jog­ hallgató emberke életének csúcspontja; az ünnepség öt-hat-hét végigszenvedett évet koronáz meg. Mert lehet, hogy a szorgalmi időszak­ ban olykor-olykor egy-egy, vagy sok-sok este-éjszaka lazítással telik, de minden jogász tudja, hogy az oklevelet, és a vele járó doctor iuris címet nem adják ingyen. A Katolikus Egyetem pedig: különösen kemény! A mi érdekünkben - de megkérik az árát! Csoda hát, ha nemcsak a szülők és hozzátartozók sírnak, hanem a mégoly komoly férfiemberek is, akik a LivingRoom táncos összejövetelein a legna­ gyobb fenegyerekeknek számítanak? Megcsillan a könnycsepp: MEGCSINÁLTAM - HÁLA a JÓISTENNEK! Az a megszámlálhatatlan tanulással töltött éjszaka! Az izgalom! A kifutó képzés izgalmai! Ha csak egy vizsga hiányzik: jöhet a félévismétlés. Mese nincs! A levelező tagozat izgalmai! Nem hi­ bázhatok - nincs több szabim; a főnök nem kegyelmez. Öt a vizsgakudarc nem hatja meg. Vérbeli kapitalista! Mi lesz velem? A családommal? Akiket eltartok? Aztán, egy szép reggelen arra ébred a hallgató, hogy jelöltként áll az Egyete­ mi Tanács elé, talárban. Talárban; a jogi pályán először! És ha szó esett az Egyetem polgárait megtestesítő Egyetemi Tanácsról, nem feledkezhetem el azokról a lelkes emberkékről sem, akik a Kar polgárai­ ként a diplomaátadó-ünnepségeket megszervezik, saját személyes munká­ jukat, erejüket és idejüket nem sajnálva! Hallgatók ők, Dobos Tibor László és kicsiny csapata, akik idővel szintén ott állnak majd az Egyetemi Tanács előtt, ők végzik a kitűzők megrendelését, a talárok átadását és átvételét, a jelöltek sorba állítását stb. De nem lenne teljes a felsorolás, ha kihagynám a Dékáni Hivatal és a Műszaki Osztály munkatársait. így tel­ jes! Köszönet a sok-sok segítségért! Ebből a szerény írásból is kitűnik, hogy ez is csapatmunka, de nemcsak a diplomaátadó-ünnepségek előkészítése és lebonyolítása. Alapképzésén részt vevő egyetemi polgárként, legyél akár levelezős, akár nappalis, mindegy, a tanul­ mányok elsajátításától a vizsgakövetel­ mények teljesítésén át, a polgári közös­ ség alakításáig és megéléséig, minden, minden csapatmunka! Hinni akarom, és hiszem, hogy a Kar erre is nevel... „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) Üdvözöllek benneteket a kari lap új rovatában! Egész évre szóló elmélke­ désre hívlak meg benneteket. A hegyi beszédet szeretném kicsit körüljárni, mert szerintem Jézus ezzel a tanítással az egyik legfontosabb kulcsot adta a kezünkbe az élethez. Kezdjük mindjárt az egyik legnehezeb­ ben érthető mondattal: „Boldogok a lélekben szegények”. Első ránézésre két kérdés vetődik fel bennünk. A boldog­ ság és a szegénység szinonim fogalmak lennének? Mit jelent az, hogy lélekben szegények? A másodikkal kezdem. Szeretném megemlíteni, hogy van egy másik evangélistánk is, aki lejegyezte a hegyi beszédet, Ö pedig Lukács. Ő így írta: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa”. Nincs ben-ne a lélekben szó, vagyis úgy tűnik, Jézus egyértelműen a szegény emberek­ re gondolt. Miért? Nézzünk körül kör­ nyezetünkben, és számoljuk meg, hány gazdag és hány szegény boldog roko­ nunk, ismerősünk van. Az eredmény (sajnos) önmagáért beszél. De nem kellene ennek törvényszerűen így lennie! Nem azzal van a baj, hogy valaki gazdag, hogy megpróbál jólétet biztosítani a családjának. A probléma ott kezdődik, ha a pénz és az ezért beszerezhető javak elkezdik telíteni lel­ künket. Elkezdünk túlságosan ragasz­ kodni dolgainkhoz. Próbálj meg egyszer pénztárca, mobil­ telefon és úgy egyáltalán táska nélkül sé­ tálni. Lehetőleg a természetben. Egy ide­ ig még zavarni fog, hogy nincsenek ve­ led kedvenc dolgaid. Kis idő múlva már nem keresed az addig szükségesnek hitt eszközöket. Elkezded környezetedet fi­ gyelni. Látod a zöldet magad körül, hal­ lod a madarakat. Mosolyogsz. Szabad­ nak érzed magad. Az lenne jó, ha ezt az érzést meg tudnád őrizni, mikor vissza­ térsz a városba. Nyitott szemmel és lélekkel járnál. Itt nem a fákat és a ma­ darakat kell észrevenned, hanem embertársaidat. Hányszor mentél végig úgy egy utcán, hogy nem emlékeztél, hogy mi történt körülötted? Őrizd meg az üres szív szabadságát! És így lesz a (lelki) szegénység egyenlő a boldogság­ gal. Isten ilyen befogadni képes embe­ reknek teremtette a Földet, ezért „övék a mennyek országa”. A cikk írásához segítséget nyújtott Ne­ meshegyi Péter SJ Hogyan lehetünk boldogok? c. füzete. Tőle idézem záró mondatomat: „Nem könnyű elhinni Jézus tanítását a boldogságról, de lehetséges”. Sáhó Eszter - Vad Fügefa 13. �Gólyaköszöntő (2005 őszén) Kedves új első éves hallgatóink! A felvételi időszakának aggódó vára­ kozása után azon szerencsés kiválasz­ tottak közé kerültek, akik tanulmánya­ ikat Karunkon folytathatják. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kara - alapításának formális időpontját tekintve - ugyan az ország új karai közé tartozik, de alapítója és fenntartója révén egy olyan intézményhez kapcso­ lódik, amelynek hagyományai és külde­ tése évezredes múltra tekint vissza. Mindezek okán reméljük, hogy ezen az Egyetemen a szikár jogi ismereteken túl ebből az értékrendből is meríteni tudnak - és pályájuk során ezt irány­ tűként használják. Ennek pedig az a lényege, hogy tudjanak a jó és a rossz között különbséget tenni, ismerjék fel az igazságot. A jogászi működésük so­ rán az elérendő célokat mindig eszerint tűzzék ki, és ne azt az elvet kövessék, miszerint a jogásznak az a dolga: hogy minden pert megnyerjen. Aki ezt az elvet követi, ott az erkölcsi mértékek határai egyre inkább elmosódnak, köd­ be vesznek. Mécs László szavai mindig csengjenek a fülükbe: „Ki a betyár? Ki a szent?/... / Ha a Mérték tönkrement, / senki semmi meg nem ment.” Mindahhoz persze, hogy jó jogászok legyenek, a tárgyi tudás sem mellőz­ hető. Mert bizony az érettségi és a felvé­ teli aggódásai után most minden félév­ ben vizsgaidőszakok következnek. De azért az egyetemi életnek vannak vidám napjai is, amelyből - a Mérték megtar­ tásával - minél többet kívánok. A gólyatábor, a verőfényes kora őszi nap­ sütés, mindig szép emlékként maradjon meg Önökben. Most még ismeretlenek az arcok, az évfolyamtársak idegenek, de hamarosan barátságok szövődnek, amelyek a jogászi hivatás gyakorlása során is biztost támaszt jelenthetnek. Azért zárszóként újra arra hívnám fel a figyelmüket, ami elsősorban a feladatuk, s ez egyetemünk alapítója, Pázmány Péter szavai által maradjon meg emlékezetükben: „Aki pipál pök is az, aki tanul tud is az”. 2005. augusztus havában Barátsággal és gondtalan egyetemi éveket kívánva: Dr. Szabó István általános dékán-helyettes Kedves Gólya! Mindenekelőtt, gratulálni szeretnék Neked ahhoz, hogy a Kar polgárává fogad, közénk lépsz - sikeres felvételidnek köszönhetően! Minden kezdés izgalommal teli; a tanév megkezdése pedig, különösen is az. A Gólyatábor, ami egyben Karunk tizedik gólyatábora volt, alkalmat biztosított számodra a találkozásra új egyetemi polgár- és évfolyamtársaiddal, valamint a Közösség idősebb tagjaival, oktatókkal és hallgatókkal. Már most, a pálya kezdetén, kívánok összességében eredményes utat! És soha ne feledd, hogy a jogász felelőssége, másokéhoz képest, hatványozott! Üdvözlettel, Dobos Tibor László Én is voltam gólya! Arra kértek írjak valami ’’biztatót” az elsősöknek. Tavaly voltam gólya, tu­ dom, mit éreztek. Már most ezer bajo­ tok van - beiratkozás, nép tun, index felvétel/leadás, mit hol találtok stb. -, pedig még egy előadásotok sem volt. Ezer helyről kapjátok a jobbnál jobb tanácsokat, és mindenki mást mond - te meg döntsd el, melyiket fogadod meg, melyiket nem. Csak kapkodod a fejed, pár hete tudod, hogy felvettek de már most égnek áll a hajad. Pontosan tudom, hogy nincs szüksé­ getek az ezeregyedik jó tanácsra, ne aggódjatok, nem én leszek az, akitől ezt megkapjátok. De törődjetek bele, lesz ezeregyedik tanácsadó. Tehát azt már tudom, mit ne írjak, de azt én se tudom, mit szerettem volna akkor hallani. Mi lehetett volna elég ’’bíztató”? Először arra gondoltam, írok a kari életről, a 14. szervezetekről, programokról, arról, hogy mit lehet csinálni az egyetemen - a tanuláson kívül. Aztán elvetettem az Ötletet - ezt a gólyatáborban már úgyis végighallgattátok. Akkor mégis mit ír­ jak, amit még nem hallottatok, érdekel­ het titeket, és még bíztató is? Ezért úgy döntöttem írok egy pár szót az első évem tapasztalatairól. Az első időkben ugyanúgy kapkodtam a fejem, mint ti: ki? mi? hol? mikor?... és, hogy miért pont én! Aztán idővel persze belerázódtam, már nem éreztem kívülállónak magam. Megtaláltam a helyem az egyetemen, az egyetemi élet részévé váltam, de az is lehet, hogy az egyetemi élet vált az én részemmé. Aztán télen jött az első vizsgaidőszak. Na, az kicsit betett nekem, de aztán mint mindenki más - túljutattam rajta. A tavaszi félévet már magabiztosan k. A kezdtem. Ez a szemeszter nagyon gyorsan telt és már megint egy vizsga­ időszak előtt voltam. Ha őszinte aka­ rok lenni ezt az akadályt nehezebben vettem, de ez is sikerült és munkát is kaptam a nyárra, csak mert a Pázmány­ ra járok. A római jog szigorlatom után egy kávézóban a barátnőmnek épp él­ ménybeszámolót tartottam, a mellet­ tünk ülő srác hallotta, miről beszél­ getünk és elkezdett velünk beszélgetni. Kiderült, hogy pár éve végzett a Pázmá­ nyon és ezért „Mi Pázmányosok tart­ sunk össze” címszó alatt munkát aján­ lott nekem. Nehéz év áll mögöttem, de megol­ dottam. Tudom, hogy ti is meg fogjá­ tok oldani, mint ahogy előttetek és utánatok is jó páran. Lehet, hogy ezt most nem így érzitek, de én tudom! Ha nehézségetek adódik, nyugodt szívvel kérjetek segítséget bárkitől... Mi Pázmányosok tartsunk össze! �Amit egy elsős hallgatónak tudnia kell... । Dorogi Zsolt - HŐK tanulmányi alelnök Kedves Gólyák! Először is gratulálok Nektek a sikeres felvételihez! Ezt követően pedig, tájé­ koztatni szeretnélek Benneteket Ka­ runk útvesztőiről. Ahhoz, hogy hallgatóvá válj nem elég, hogy sikeres legyen a felvételid, be is kell tudnod iratkozni. Mindenek előtt, meg kell találnod a Dékáni Hivatalt, ami a 28-as épület földszintjén, hátul talál­ ható. Aki nem találná meg elsőre, az a főkapun belépve, szemben talál egy in­ formációs pultot, ahol a hölgyek alig várják, hogy segíthessenek. A Kar többi helyiségét ne is próbáljátok megkeresni elsőre, mert az épület olyan, mint egy la­ birintus, és a helyiségek számozásában alig akad rendszer. Amit még minden­ képpen tudnotok kell: a Dékáni Hivatal nem azonos a Dékáni Titkársággal. A beiratkozás egy több mozzanatból álló folyamat. Magában foglalja a NEPTUN kód felvételét, a tárgyak NEPTUN rendszerben való felvételét, a hitelesített Leckekönyv (= Index) kitöl­ tését, és az esetleges kérelmek elbírálása utáni véglegesítést. Olvassátok el fi­ gyelmesen a Dékáni Hivatal által megküldött tájékoztatót! A NEP­ TUN rendszer egy olyan pénzügyi­ informatikai rendszer; amiből mi csak az informatikai részét használjuk. Cél­ ja, hogy megkönnyítse az admi­ nisztrációs feladatokat, ill. követhetővé és naprakésszé tegye ismereteinket. Saj­ nos ez nem mindig sikerül. Ezért kér­ lek, figyeljetek oda minden egyes törté­ nésre, mert a saját ügyeiteket a leg­ jobban csak Ti tudjátok figyelemmel követni. A felvehető tantárgyak mintatantervbe vannak foglalva. A mintatanterv egy iránymutatás, ami 5 évre, azaz 10 félév­ re szól. Lehetőség van a képzési idő csökkentésére és fordítva, annak növe­ lésére is, ha a tárgyaitokat eltérő ütem­ ben veszitek fel. Ezt azonban nem javas­ lom Nektek, mert a tapasztalat azt mu­ tatja, hogy ez egyet jelent a jegyeid rom­ lásával. Szépek az egyetemi évek - sem­ mit sem kell siettetni. Ti már kredites rendszerben tanultok, ami azt jelenti, hogy a teljesített tárgyak után kredit pontokat kaptok. Ezek fel­ tételei a diploma megszerzésének, to­ vábbá alapjai sok egyéb rendelkezésnek, ezért ügyeljetek arra, hogy meglegyen a 30 kredit pontotok az első két félévben! Ha ugyanis nincs meg, az okot ad az elbocsátásra! A tanulmányaitokra vonatkozó rendelkezéseket a kari Tanulmányi és Vizsgaszabályzatban (TVSZ) találjátok meg. Figyeljetek arra, hogy a hagyomá­ nyos képzésben tanuló hallgatókra vonatkozó TVSZ Rátok nem hatályos! A TVSZ nyomatatott formában az ún. zöld könyvben, illetőleg digitalizált formában a kar hivatalos honlapján a www.jak.ppke.hu/hir/index.html oldalon található meg. A TVSZ rendel­ kezései a szemeszter alatt, a jövőre vonatkozóan módosulhatnak, ill. Ta­ nulmányi Hirdetmények jelenhetnek meg. E módosításokat, kiegészítéseket megtalálod a Dékán-helyettesi Titkár­ ság melletti hirdetőtáblán, ill. a Kar honlapján: www.jak.ppke.hu. Ösztöndíjra, támogatásra CSAK az államilag finanszírozott, nappali tago­ zatos hallgatók jogosultak (51/2002. Korm. rendelet). Az első félévben lakhatási támogatás vehető igénybe első évfolyamon. Második félévtől ösztön­ díjat és egyéb támogatást is kaphattok. Tudnotok kell, hogy a Hallgatói Ön­ kormányzat elsődleges feladata a hallga­ tói érdekvédelem, továbbá a hallgatói képviselet biztosítása a kari és egyetemi bizottságokban és testületekben, a hallgatóknak adható támogatások elbí­ rálása, rendezvények szervezése és külkapcsolatok biztosítása más felsőok­ tatási hallgatói szervezetekkel. A Gólyatábor sok mindenre jó, de arra nem, hogy mindent megismerjetek, ezért kérlek, figyelmesen olvassátok el a TVSZ rendelkezéseit. Ha bármi tanul­ mányi problémátok van, több helyre is fordulhattok. Ne tévesszétek össze az űrlapokat! Ha bármi problémátok van, fordul­ jatok hozzám bizalommal a Hallgatói Önkormányzat irodájában, a 26-os épület mögötti nyári lakban. Figyelmetekbe ajánlom még a www.pazmanyonline.hu oldalt! Remélem sikerült valamennyit segítenem... Ijöktoberfeöt korsó sör: 200.- Ft sült kolbász, sörsátor szervezi: HŐK 15. �Tanulmányi Bizottság bemutatása Tisztelt Hallgatók! A Tanulmányi Bizottság a Kari Tanács által választott négytagú testület, amely­ nek tagjai közül kettő oktató, kettő pe­ dig hallgató. A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó tanulmányi ügyek a követke­ zők: •egyéni tanulmányi és vizsgarend/kedvezményes tanrend •évhalasztás/passzív félév •halasztott beiratkozás/halasztott tárgyfelvétel •áthallgatás •tantárgyfelmentéssel kapcsolatos panasz Néhány fontosabb szabály, amely a kérelmek benyújtásánál fontos lehet: •Kérjük a kérelmi formanyomtat­ ványban foglaltakat alaposan elolvasni és értelemszerűen kitölteni. •A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1-től a tanulmányi ké­ relmek elbírálásáról szóló hatá­ rozatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki, amelyért 500 forint különélj árási díjat kell fizetni. A kérelmeket a Tanul­ mányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a külön eljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték (12/2004. (XII.3.) tanulmányi hirdetmény) •A kérelmet benyújtott hallgatónak minden esetben a leckekönyvét le kell adnia a Dékáni Hivatal­ ban, anélkül a Bizottság érdemben nem dönt. •Minden tényt, hivatkozást a lecke­ könyvben szereplő adatok kivéte­ lével igazolni kell, kivéve azo­ kat, amelyek a dolgok természeté­ ből fakadóan nem igazolhatók. •Egyéni tanulmányi- és vizsgarend irán­ ti kérelmet benyújtó hallgatók ké­ relmét a Tanulmányi Bizottság csak akkor bírálja el, ha a tárgyi félévre már érvényesen beirat- 16. •kozott. Egyéni tanulmányi és vizs­ garend iránti kérelem benyúj­ tásánál a hallgatónak pontosan meg kell jelölnie, hogy egyéni ta­ nulmányi és vizsgarend címén mi­ lyen kedvezményeket kér; a tantárgyi terve vonatkozásában pedig nyilatkoznia kell, hogy vagy nem kíván eltérni az adott év­ folyam adott félévére vonatkozó tantárgyi tervtől, vagy pedig a sza­ bályoknak megfelelően maga kívánja összeállítani a tantárgyi tervet. Ez utóbbi esetben pontosan fel kell tüntetnie a tantárgyi üteme­ zést, e nélkül a Tanulmányi Bizott­ ság kérelmét automatikusan eluta­ sítja. •Azon hallgatók, akik külföldi tanulmányaik miatt kaptak egyéni tanulmányi- és vizsgarendet, a kül­ földi tartózkodást meghaladó egy félévnyi tartalommal hosszabb időre, azok hazatérve itthon ezen a jogcímen nem kapnak lehetőséget a gyakorlatok, szemináriumok lá­ togatása alóli felmentésre. •Évismédésre kötelezett hallgató, ha különös méltánylást érdemlő ok­ ból egyéni tanrendet kap, tantárgyi tervében nem vehet fel tárgyakat a következő félévekről. •Új szabályozás a külföldi tanulmányo­ kat folytató hallgatók egyéni tanul­ mányi- és vizsgarendjéről szóló rendelkezésekben: az egyéni tanulmányi rend iránti kérelem­ ben jelezni kell, hogy a hallgató kéri-e valamely gyakorlat vagy kö­ telezően választott tárgy osztály­ zatának a hozzá tartozó kötelező tárgyból történő átszámítását, amelyet a félév végén a Dékáni Hi­ vatal fog elvégezni. (1/2005. (1.13.) tanulmányi hirdetmény) •Egyéni tanulmányi- és vizsgarendet a tárgyi félévben már módosítani nem lehet. •Amennyiben a hallgató a szorgalmi időszakban kap vizsgázási lehető­ sséget, akkor is a NEPTUN rend­ szeren keresztül köteles a vizsgára jelentkezni, olyan vizsganapra, amelyet a tanszékkel előzetesen egyeztetett. Amennyiben a tanszék meghatározza, hogy utóvizsga-idő­ szakban csak utóvizsgás hallgatók vizsgázhatnak, annyiban ez érte­ lemszerűen vonatkozik az egyéni tanrendet kapott hallgatókra is. •A Tanulmányi Bizottság határozatait postán, ajánlott levélben kézbesíti; a Titkárság tájékoztatást az elbírá­ lás alatt álló kérelmekről nem ad, az elbírált kérelmekről pedig kizá­ rólag fogadóórában ad. •Évhalasztás iránti kérelmet csak annak a hallgatónak kell be­ nyújtania, aki korábban már négy, vagy annál több félévet halasztott. Az évhalasztást kérő hallgatók stá­ tuszuk pontos tisztázása érdeké­ ben kétség esetén feltétlenül érdek­ lődjenek illetékes előadójuknál. (10/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 2. pontja) A kreditrendszerben tanuló hallga­ tónak a passzív félévet a tárgy­ felvételi időszak végéig a Dékáni Hivatalban be kell jelentenie. Ez tartalmilag megegyezik a hagyo­ mányos rendszer évhalasztásával. (10/2003. (VIII.22.) tanulmányi hirdetmény 6. pontja) •Beiratkozott hallgatók esetében évhalasztást, illetve a félév utó­ lagos passzívvá nyilvánítását legkésőbb az adott félév szorgal­ mi időszakának végéig lehet kérni. (TVSz 8.$ (2) bekezdés.) • A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozó kérelmek benyújtási határideje: - halasztott beiratkozás iránti kérelem esetén: 2005. október 7. (péntek); - minden más kérelem esetén: 2005. szeptember 10. (péntek). A benyújtási határidők zárosak, felmentés ez alól nem adható! [Lásd 7/2005. (VILI.) sz. tanulmányi hirdetmény.] Bp. 2005. augusztus 8. �Mi is az a jogelmélet? - tantárgyismertető (dawe) Amikor az elsős emberfia először la­ pozgatja a beiratkozásnál kapott zöld könyvet - szemébe ötlik a következő tantárgy: jogelmélet. Hát ez meg mi le­ het? teheti föl a kérdést. A Jogelmélet (így, nagy kezdőbetűvel) egy 2 féléves tantárgy, amit a Jog­ bölcseleti Tanszék oktat, és szigorlattal zárul. Először a második félévben kerül majd elő, azok számára, akik sikerrel teljesítették a Bevezetés a jogfogal­ makba c. tárgy - nem éppen csekély követelményeit. Azután egy év szünet után ismét Jogelmélet, immár a kurzus második fele, az egyetemi tanulmányok 5. félévében. Lássuk tehát, mit érdemes tudni ajogelmélet 1-ről! Néhány gyakorlati tudnivaló a tárgy­ ról. 3 kreditet ér, ez a második félév kredit-zuhatagában nem mondható rendkívülinek, hiszen a három szigor­ lati tárgy mindegyike többet ér, de ha hozzáveszzük, hogy tavaly óta már gyakorlat is tartozik hozzá, ami plusz 1 kredit, akkor semmiképpen sem lebe­ csülendő a dolog, sőt! A gyakorlat ter­ mészetesen itt is arra szolgál, hogy az előadáson leadott anyagot, kisebb cso­ portokban, ismét megtárgyalják - az ok­ tató és hallgatók közösen. A tantárgyjegyző Dr. Varga Csaba pro­ fesszor. Az előadások csütörtök délutá­ nonként vannak. Ezeken általában nem tolonganak túl sokan, többnyire csak azok vesznek rajta részt, akiket a tan­ tárgy valóban érdekel. Amikor én hall­ gattam e stúdiumot, még nem létezett Jogelmélet gyakorlat, így aztán a több­ ség pusztán a vizsgaidőszakban próbált ismereteket szerezni ami pedig nem mindig sikerült. Ezért nagyon hasznos a gyakorlat, hiszen itt az ember megis­ merkedhet ezzel az egyszerűnek csöppet sem nevezhető tárggyal. A tan­ anyag gerincét Varga Csaba professzor: A jogi gondolkodás paradigmái c. könyve alkotja - néhány egyéb szöveggel kiegészítve. A könyv mindenképpen ne­ héz, főleg elsőévesek számára, hisz a gondolkodás, a jogi gondolkodás misz­ tériumára próbál ablakot nyitni. Min­ denképpen érdemes elolvasni; inkább többször, mert ha az ember megérti, a tananyag máris könnyebb. Sajnos a legtöbben nem veszik a fáradtságot, és inkább csak a kidolgozott tételekkel próbálkoznak, helytelenül. Az előadásokon a Professzor Úr a tan­ könyv anyagában halad, abból szemez­ get. Átvesz részeket, és megvilágítja azok lényegét. Teszi ezt megszokott, sa­ játos rajzaival - és stílusában, ami sze­ rintem (az egész jogelmélettel együtt) inkább felsőbb évesek számára érthető. De kialakít egy hozzáállást, (jogi) gon­ dolkodást, szemléletet, ami az összes többi tárgynál használható később valamilyen módon. Gyorsan hozzá­ tenném, az életben sem éri nagy hát­ rány azt az embert, aki nem csak reagál, de némi gondolkodásra is képes. A tárgy a jogról alkotott fogalmak külön­ böző alapállásait, táborait mutatja be. Mit gondol a kontinentális Európa em­ bere a jogról? Mit egy angol? Egy kínai? És hogy kapcsolódik ehhez Einstein, Euklidész vagy Leibniz? A gondolkodás módszertanait és paradigmáit tanul­ mányozva mi is előrébb haladunk eb­ ben a nemes művészetben. És ha az em­ ber megtanul gondolkodni (és e tárgy éppen erre próbál ösztönözni), az egye­ tem elvégzése nem is tűnik oly nehéz fe­ ladatnak. És gondolkodás nélkül? Ma­ rad a magolás... ATUTORokról dióhéjban Radich Orsolya Egyetemünkön a TUTOR mozgalom Bittsánszky Géza tanár úr védnöksége alatt a Vad Fügefával karöltve kezdte meg működését. Munkánk célja, hogy az elsőévesek számára megkönnyítsük az egyetemi élet megkezdését, átadjuk tapasztalatainkat; nőmén est ómen - a TUTOR szó a római jogban gyámot jelent. Szervezett formában 2004 tavasza óta működünk - átlagban 30 fővel. Tavaly a gólyatábort előkészítendő csapatépí­ tésen (Eger) Keller Kata és Király Éva Mária vezetésével váltunk igazi kis közösséggé. Az első akadályt (egri gólyatábor, 2004. aug. 27-30.) szerény­ telenség nélkül mondhatom, sikeresen vettük. Év közben sem tétlenkedünk, hiszen koncertek, színház és kiállítások látogatása mellett első évvégéig fogjuk gólyáink kezét. Bármilyen kérdéssel fordulhatnak hozzánk, ezen kívül az ötleteket és javaslatokat is szívesen fogadjuk. Idén tavasszal szükségét éreztük csapa­ tunk bővítésének, ezért márciusban fel­ vételit tartottunk; ezúttal két összerázómunkahétvégénk volt (Királyrét és Balatonszepezd - fényképek a honla­ punkon: www.tutorok.hu). Kis közösségünk vezetését illetően 2005-től Scharle Zsuzsanna és jóma­ gam vettük át a végzős lányoktól a stafé­ tabotot. 17. �Információk A kari Kápolna miserendje: Nap: Időpont: Kedd: reggel fél nyolc (730) Szerda: reggel fél nyolc (730) Csütörtök: reggel fél nyolc (730) Celebrál: Kuminetz Géza Szuromi Szabolcs Anzelm Philip Crossey A kari Könyvár és kari Könyvtári Informatikai Labor nyitva tartása: hétfő - csütörtök: péntek: olvasóterem: Informatikai Labor: 9°°és 1800 között 9°°és 16M között 9°°és 18°° között Dr. Bandi Gyula Dékán Úrral és Dobos Tibor László HŐK elnök úrral egyeztetve a levelező tagozatos hallgatók érdekében - próbaképpen - szeptember 24-én és október 1-én (szombati napokon is) nyitva tartunk 9°° és 1300 között. Informatikai Labor nyitva tartása: hétfő - csütörtök 800 és 1600 között; péntek 8°° és 1330 között. Az informatikai órák az informatikai gyakorlóban lesznek (106-os gyakorló); zárva CSAK alkalomszerűen lesz! Cultura Facultatis honlapja (Lippay György Kör): jobbulas.privatplace.com/lippay/ Karunkon működik kamarazenekar - érdeklődni lehet a lippaygyorgykor@hotmail.com e-mailcímen! A VAD FÜGEFA... •egyetemünk ökumenikus elhivatottságú, katolikus KÖZÖSSÉGe. (vagyis vannak köztünk pápisták, kálomisták, trappisták... fő a változatosság ); •egy olyan közösség, amit az ima, a zene, az ének, a nevetés és legfőképp a SZERETET tart össze; ■egy olyan nyitott, jó kis TÁRSASÁG, ahol otthon erezheted magad. LEGYÉL TE IS VAD FÜGE! VADULÁS SZERDA ESTÉNKÉNT A TANÁRI KLUBBAN! 18. A Dékáni Hivatal tájékoztatja a hallgatókat: 2005. június 1-től a Dékáni Hiva­ tal belső irodáiban (fszt. 045) az ügyfélfogadás (a hivatalvezetői fél­ fogadást kivéve) e diákhívó rend­ szer segítségével - CSAK sorszám­ mal történhet. A rendszer haszná­ lata nagyon egyszerű; a használati útmutatót megtalálhatják a Dékáni Hivatal hirdető tábláján és a Honlapon.Az ügyfélfogadás 2005. június 1-tŐl a nappali és levele­ ző tagozat részére hétfőn és szerdán 9°°-1200-ig és kedden és csütörtökön 1300-1500-ig tart. (Az ügyfélfogadási időn kívül a Dé­ káni Hivatal ajtaja zárva lesz. Ha­ laszthatatlan ügy esetén, kérjük, te­ lefonon keressék meg előadójukat.) Különél járási dij: A Kari Tanács döntése értelmében 2005. január 1-től a tanulmányi kérelmek elbírálásáról szóló határozatokat a hallgatóknak ajánlott levélben küldjük ki - amelyért 500 forint különeljárási díjat kell fizetni. A kérelmeket az illetékes szerv csak akkor bírálja el, ha benyújtásukkor a különeljárási díj befizetéséről szóló csekket mellékelték. Dr. Szabó István sk. általános dékán-helyettes fügének lenni... •OROM, mert egységben lehetsz Istennel és a testvéreiddel. •JÓ, mert erőt ad és színt visz a szürkeségbe. •EGESZSEGES, mert gyakran járunk kirándulni vad regényes hegyeinkbe. •mindenképp MEGÉRI, mert szerda esténként velünk vacsizhatsz. SZERETETTEL VáRUNK MINDENKIT... •szombat este itt a TÁBORBAN egy kis ismerkedésre! •aki hisz és szeretné MEGÉLNI a hitét! •aki keresi és meg is akarja TALÁLNI Istent! •aki még sosem volt közösségben, de él benne a KALANDVÁGY és eljönne! •aki mer a MELYRE evezni! �ig3 nyitva 22-ig asztasLIehetóseggekJÜQE ^ Szentkirályi u. 26. Pázmány Péter Katlikus Egyetem Jogi Karának épületében �a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szentkirályi utcai Dísztermében Ez komoly? Zene és irodalom? Zeneirodalom! Zenés beszélgetések melyekből megtudhatjuk van-e kölcsönhatás a zene és irodalom között? • íTlotiválnak-e a nagy szerelmek? • mi a közös a nagy írókban és a nagy zeneszerzőkben? • Hogyan mutatták be az érzéseket és hangulatokat az elmúlt kétszáz év szalonjaiban? fi rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész fi zenei hangulatokat bemutatják a SZOFI Egyetemi Színjátszókor tagjai Az első félév estjeinek kezdési időpontjai: í005. október 1Q„ szerda este 1830 3005. november Q., szerda este 1830 3005. november 33., szerda este 1830 fi szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPKE JÁK díszterem [1083 Bp. Szentkirályi u. 38-30.] Szervező: Hallgatói Önkormányzat. A szalonba a belépés díjtalan. Információ: HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu,www.zeneszalon.hu info@pazmanyonline.hu partnerünk: � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 4. szám 2005. október Abstract A summary of the resource. Tartalom IMPRESSZUM PÁZMÁNY ALAPÍTVÁNY VATIKÁNI FŐÜGYÉSZ OKTÓBERI PROGRAMOK DOROGI ZSOLT GONDOLATOK OTDK NYÁRI ÉLMÉNYEINK eCÉGBÍRÓSÁG SZESZ A NEMZET SZÍNHÁZA EFOTT 2005 AZ ESKÜ GÓLYAKÖSZÖNTŐ ÉN IS VOLTAM GÓLYA! GÓLYÁKNAK TANULMÁNYI BIZOTTSÁG MI IS AZ A JOGELMÉLET? TUTOR INFORMÁCIÓK A VAD FÜGEFA Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. október Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (472kb+2510kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_4_200510 Relation A related resource T00070 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_4_200510 HÖK https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/3d30b22ff23f33b0c72bb46c44f29717.jpg bdc5e582e0b9331daead9fae1bc26233 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2eaf76642dc3172167030b81a1dae1a5.pdf d80f5cd4d30e99dcb040135f46b4ae56 PDF Text Text 2005. november Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának lapja �2005. november 19. szombat 18.30 (Budapest V., Zrínyi u. 5.) 19.00 MEGNYITÓ 19.20 PALOTÁS 19.40 22.20 VACSORA Fellép: MADE IN BALLA 1 KATA (ZI N 00.00 GÓLYA KIRÁLYNŐ ÉS -KIRÁLY VÁLASZTÁS 01.00 KIKI 02.00 TOMBOLA ene: DJ. Dominique, DJ. Verbanits Házigazda: FŐVÉDNÖK Dr. FODOR GYÖRGY PPKE rektor Dr. Bandi Gyula - dékán Szervező: PPKE JAK Hallgatói Önkormányzat Információ: www.pazmanyonline.hu, info@pazmanyonline.hu Jegyek elővételben a HŐK Irodában 2005. november. 9-tól, illetve a helyszínen a rendezvény alatt, korlátozott számban kaphatók. A jegyárak elővételben: Gólya vacsijegy: 2490 Ft • Gólya sétajegy: 900 Ft • Külsős-felsős vacsijegy: 2900 Ft • Külsős-felsős sétajegy: 1200 Ft « GÓLYABÁL BM DUNA PALOTA �TARTALOM Teleki László: Becsületünk-e a Hűség Pádár Dávid: A kari Hallgatói Őnkormányzet Ellenőrző Bizottsága Cseri Tímea: 10 éves a Kar Juhász Gábor: DIÁKEXPÓ 2005 Szakkolégium HŐK választás a Karon - 2005 Thaly Krisztián Florentin: 1956-os Forradalom 2005-ben Thaly Krisztián Florentin: 1956. október 23. 25 Éve Jegyezték Be Lengyelországban a Szolidaritást Dorogi Zsolt: Nyári Egyyetem 2005 - Belgium Dorogi Zsolt: Szaddam Husszein pere Vad Fügefa Jobbágyi Gábor gyűjtése Lukács Tamás: A Nagy Könyv A Pázmány Péter Alapítvány Konferencia Pályázatának végeredménye NaPONTa Főszerkesztő: Lukács Tamás Főszerkesztő-helyettes: Cseri Tímea és Farkas Balázs Szerkesztőség tagjai: Balogh Zsolt, Fügédi Zsófi, Juhász Gábor, Oláh Viktória Klára, Pozbai Viola, Mavrák Hedvig 4 4 5 6 7 10 13 13 14 16 17 18 19 21 21 22 Akik munkánkat segítik: dr. Budaházi Árpád, Doroi Zsolt, dr. Koltay András, Kovács Lóránt, dr. Sziivásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente �Becsületünk-e a hűség? - egy hallgatói önkormányzati választás margójára Teleki Laci Jó hat-hét évtizeddel ezelőtt voltak, akadtak, akik becsületüknek a vak hűsé­ get tartották. Azonban, felmerül a kér­ dés, összeegyeztethető-e a vak hűség az emberi méltósággal? Az embertársaiért felelősséget érző, az embertársaiért tevé­ kenyen munkálkodó, az embertársait megbecsülő ember mutathat-e életében vak hűséget bármi iránt, ami istentelen, avagy amiből Isten hiányzik? A kőre válasz az életadó kenyér. Akit a kő elért, tudja, hogy a követ az erőszak és a gyűlölet, a vak gonoszság küldte romboló útjára; ám akit a kő elért, és szereti Istent, az a támadót is szereti. A testvérét látja benne, akit, ha bűnös is, önmagánál nem tart sem kevesebbre, sem többre. Az érett embert a hűség he­ lyett a szeretet vezérli. A szeretet képes legyőzni az erőszakot; erről szól a Hegyi Beszéd. A szeretet Magna Chartája. Ám lássuk a mindennapokat! Itt a Karon! Vajon a kari/intézményi vezető kit tekint munkatársnak? A nyelvcsapá­ sairól híres törekvőt; avagy inkább azt, aki a közösség érdekében bátran előter­ jeszti az olykor a kar vagy intézmény vezetőinek, az oktatók véleményével szöges ellentétben álló álláspontot, és akit ész érvekkel - de csakis ész érvekkel meg lehet győzni az általa képviselt ál­ láspont tarthatatlanságáról. Nos, tapasztalataim szerint, utóbbit tekintik munkatársnak; utóbbi tisztelik. Egész­ séges közegben így ésszerű és természe­ tes. De egészséges-e - minden tekintet­ ben - e jelen közeg? A vak engedelmesség felborítja a kölcsönös viszonyt. A vak engedelmes­ ség a bársonyszék és a húsosfazék iránt; az engedelmesség a sértettség okozta érzelmek iránt. A sértettség okozta érze­ lem - szintén - elvakít; felemészti a mé­ lyen emberi ésszerűség oly értékes és nélkülözhetetlen gyümölcseit. A legne­ mesebb célok válnak/válhatnak az elva­ kult érzelmek martalékaivá. Szokás mindent a célnak alárendelni. Európában hosszú folyamat eredmé­ nyeként személytelenné lett a hivatal; honi viszonyaink között mégis élet-ha­ lál kérdése megszerezni. A szolgálat el­ tűnt a honi piacról. A cél az eszköz bir­ toklása; más-más szinten - de ugyanaz. Mit számít a hallgató, ha sarcolható, ha a HŐK elnöke egykor megsértett, netán joggal? Fizessen a hallgató kétszer anynyit az egy korsó csapokért! Megve­ zetni a jóhiszemű oktatót, egyik-másik tanszék neve alatt folytatni aljas kam­ pányt, nem számít, lepereg! Nem igaz? Talán az elegáns dekoráció és/vagy a sznob (értsd: sine nobilitate; José Or­ tega y Gasset) szakkollégium tesz elitté? Nos, látszatra, igen; de tartalom nélkül a talentum veszendőbe megy. És aka­ rom hinni, hogy csak elásta, hogy volt mit elásnia! Isten óvja meg a Kart és az Intézményt a kufároktól; a Templom után itt sem lesz maradásuk! Kihúzott sorsjegy va­ gyok; mégis kívánok hallgató társaim­ nak a Körösi-Tímár kettős örökségében méltó képviselőket! És kívánom a ka­ ri/intézményi vezetőknek János bácsi bölcsességét; kívánom e vezetőknek a Dobos-féle csapat minőségét felmutat­ ni képes munkatársakat! A kari Hallgatói Önkormányzat (HŐK) Ellenőrző Bizottsága Pádár Dávid - ellenőrző elnök Ha lapozgatni kezdjük a Hallgatói Önkormányzat szervezeti- és működési szabályzatát, láthatjuk, hogy a HŐK bizottságai között első helyen szerepel az Ellenőrző Bizottság. Mi is ez? Afféle kontroll csoport? Avagy belső elhárítás? Részben mindkettő; és részben egyik sem. Vizsgáljuk meg tehát közelebbről! Legfontosabb feladatait az SZMSZ rögzíti: a HŐK gazdálkodásának és működésének jogszerűségét vizsgálja és ellenőrzi rendszeres időközönként. Ha felkérik, nyilatkozik etikai, avagy össze­ férhetetlenségi ügyekben. A Bizottság elnöke, az ellenőrző elnök az, akinek a vállain a Bizottság munkája nyugszik. 4. A jogszerűség ellenőrzésén kívül fontos feladata a hallgatói önkormányzati vá­ lasztmányi mandátumvizsgálat (a köz­ gyűlésekről igazolatlanul hiányzó képviselők ugyanis elveszítik mandátu­ mukat) és az esetleges egyéb, összeférhe­ tetlenségi, fegyelmi, bizalmatlansági ügyek vizsgálata, elbírálása. Kikből is áll e Bizottság? A Bizottságnak hagyományosan 3 tagja van. Mivel a választásokon listák indulnak, ezért indokolt volt, hogy az Önkormányzat ellenőrzését ne csak a nyertes listán bejutott személyek végezzék. Magyarul: mikor összeállt az első olyan választmány, ami 2 lista tag- �A kari Hallgatói Önkormányzat (HŐK) Ellenőrző Bizottsága Pádár Dávid - ellenőrző elnök jaiból tevődött össze, javasoltam, hogy az Ellenőrző Bizottságba minden­ képpen vonjunk be valakit az ellenzék­ be került lista soraiból. így a Bizottság elnöke a győztes lista tagja, de a bi­ zottsági tag(ok) a vesztes listá(ka)t képv­ iselik. Ez is hozzájárul az Önkormány­ zat mind teljesebb és valódibb ellenőr­ zéséhez. Ez mind nagyon szép, de mit is vég­ zünk valójában, a gyakorlatban? Ami­ kor az Ellenőrző Bizottság ülésezik, be­ ülünk az Irodába, és elkezdjük átfésülni a számlákat. Fontos megemlítenem, hogy a számlákkal kapcsolatban kont­ rollt gyakorol a Gazdasági-, valamint a Pénzügyi Osztály, továbbá a kari gazdasági igazgató. Ók csak a hatályos Adókódexnek minden tekintetben megfelelő számlákat fogadják el és fizetik ki. Ha mi is rendben találtuk a számlákat, akkor átnézzük a HŐK közgyűléseiről készült jegyzőkönyve­ ket, megállapítjuk, kinek mennyi hiányzása van, és, hogy van-e valami, a jogszerűség érvényesülése által megkö­ vetelt feladatunk. Az ülésen jegyző­ könyvet veszünk fel. Időnként előfordul, hogy ellenőrző el­ nökként felkérnek, mondjak véleményt valamilyen, a Hallgatói Önkormány­ zatot érintő ügyről, akár jogszerűség tekintetében, akár etikai kérdésben. Ilyenkor az SZMSZ, a szokásjog, és a katolikus szellemiség kell, hogy megnyilvánuljon az állásfoglalásban. Éppen emiatt kérek és buzdítok min­ denkit, hogy a hallgatói önkormány­ zati választáson sportszerűen, az ellenfelet nem ellenségként kezelve vegyen részt! A választáson csak az egye­ tem szellemiségéhez méltó kampány engedélyezett; minden lista - és lista­ vezető - ehhez tartsa magát! Ahallgatótársainkat csak képviselhetjük kellő hatékonysággal! 10 éves a Kar Cseri Tímea Mottó: Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. (Széchenyi István) 2005. október 26-án Karunk Díszter­ mében nagyszabású ünnepség kereté­ ben emlékeztünk meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudo­ mányi Kar alapításának 10. évforduló­ járól. A teremben egyetlen szabad ülő-, illetve állóhely sem maradt, hiszen a magas rangú vendégeken kívül okta­ tóink és hallgatóink is szép számban jelen voltak. Zlinszky János Karunk Alapító Dékán­ ja, Fodor György Egyetemünk Rektora, Sólyom László a Magyar Köztársaság Elnöke, Erdő Péter Esztergom-budapesti Bíboros, Érsek és Bándi Gyula Karunk Dékánja tartott pár perces em­ lékezést, amelyben felidézték a Kar lét­ rejöttének körülményeit és az alapí­ táshoz fűződő személyes emlékeket. A beszédeket követően kiosztották a Kari Tanács által, e jeles évfordulóra ala­ pított díjakat 14 olyan oktatónak, akik már a kezdetektől részt vettek az okta­ tásban, valamint két munkatársnak, akik szintén a Kar alapításától kezdve működtek közre az intézmény admini­ sztrációjának gördülékennyé tételében. A Díszteremben megtartott bensőséges és emelkedett hangulatú ünnepség után, 18 órától mutatták be Koltay Gá­ bor filmrendező, Karunkról forgatott, közel másfél órás dokumentumfilmjét lustum, ae^uum, salutare címmelAz alkotás sokakat vonzott az Urániába, és a nézők a vetítés végén óriási tapssal fejezték ki tetszésüket, és köszönetüket. A film ugyanis a Pázmányról szól, vagyis rólunk, akik részei vagyunk az Egyetemnek, akik Őhozzá tartozunk. A film egyfajta emlékezés a kezdetekre, és visszapillantás a múltba, alapító okta­ tóink és neves professzoraink mondják el személyes élményeiket, emlékeiket, amelyek Őket Karunkhoz kötik. A film egy megkapó részlete, amikor Pálinkás Gyuri Bácsit láthatjuk egy korábbi felvételen, ahogy igaz meggyőződéssel beszél a bírói hivatásról, amelyet csak teljes elhivatottsággal kell és szabad művelni. Ó már egy ideje nincs köz­ tünk, mégis jelen volt abban a pár má­ sodpercben, a nézőtérre telepedett mély meghatottságban, amikor komoly han­ gon idézte fel az ítéletek elején lévő kötelező - számára oly ismerős - formu­ lát: A Magyar Köztársaság nevében... A nézőtéren ülők ezután az alig pár perces részlet után talán még nagyobb figyelemmel és odaadással követték a filmet, amelyben az oktatóinkkal való személyes beszélgetéseken túl, egy-egy Pázmány Pétertől származó idézet is elhangzott Oberfrank Pál tolmácso­ lásában. A filmet, azt hiszem, mindenki örömmel fogadta, és talán némi büsz­ keséggel is. Sok hallgatóval találkoz­ tam, akik azt mondták, büszkék arra, hogy a Pázmányra járnak. Ezzel, azt hi­ szem nagyon sokan így vagyunk, akár hangoztatjuk, akár eltemetjük magunk­ ban. Pázmányosnak lenni többet jelent, mint egyszerűen joghallgatónak lenni, vagy egy szakma alapjait elsajátítani. A legtöbbünkben, akik itt tanulunk, sokféle vágy és igény keveredik; szeretnénk jogászok lenni, de nem azon az áron, hogy kivetkőzünk emberi mivoltunkból, és eldobjuk a hitünket. Ez a három dolog, az emberség, a hit és a tudás, bennünk együtt kell, jelen legyen! Isten minket úgy segéljen! „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek / S ha százszor tudnak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.” (Ady Endre) 5. �DIAKEXPO 2005 Juhász Gábor Egyik jellemző kritika szokott lenni a felsőoktatási intézményekkel szemben, hogy a gyakorlati képzésre nem törek­ szik, vagy kicsit enyhítsük az ítéletet: nincs rá lehetőség, illetve azon kívül, hogy leadja az elméleti tudást, onnan­ tól kezdve mossa kezeit, és tisztes tá­ volból reménykedik, hogy egykori hall­ gatói valahogy majd el tudnak helyez­ kedni. így aztán minden olyan kez­ deményezés, ami ez ellen tenni akar, kö­ vetendő, mint ahogy tíz éves egyete­ münk új, október 27-én először meg­ rendezett rendezvénye, a DIÁKEXPÓ is az. Az pedig külön üdvözölendő, hogy a jó elképzelést hasonló szinten sikerült kivitelezni, és a meghívásnak eleget tett - a teljesség igénye nélkül - a Francia, az Ausztrál, az Új-Zélandi és a Chilei Nagykövetség, a Francia Intézet, a Heti Válasz, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyik kara, nyelviskolák, neves ügyvédi irodák, mint például a Dezső és Társa, a Bárándy, valamint a Békés Iroda. Az impozáns neveket végül sikerült kevésbé impozáns helyen vendégül látnunk, nehogy véletlenül elsőre minden túl jól sikerüljön, mert szinte biztos vagyok benne, hogy az első emeleti tornaterem nem alkalmas arra, hogy ott nagyköveteket fogadjunk. De ezt csak zárójelben jegyeztem meg, mint ahogy azt is, hogy a Pázmányos rendezvényeknek sosem a publicitásuk az erősségük... Visszatérve azonban a fő csapásirány­ hoz, a DIÁKEXPÓ lényege, hogy ott a 6. képzést érintő területekről érkező cégek, irodák, és más vendégek lehetősé­ geket kínálnak, és tájékoztatást nyújta­ nak a hallgatóknak, akár előadás formá­ jában, akár személyesen. Egy ilyen ese­ mény módot nyújt arra, hogy a hall­ gatók gyakorlati oldalról is ismereteket szerezzenek, tájékozódjanak elhelyezke­ dési lehetőségeikről. További előnye egy ilyen eseménynek, hogy a hallgató olyan intézményekkel vagy irodákkal kerülhet személyes kapcsolatba, amire másképpen nem lenne lehetősége. Eh­ hez hasonló rendezvény talán legrégeb­ ben és legeredményesebben a Közgázon (a mai Corvinus Egyetemen) fiit, azzal a különbséggel, hogy az ottani rendez­ vény elsősorban már a diplomázották számára nyújt lehetőségeket; emellett egész évben működik ott egy úgyneve­ zett Karrier Iroda, amely az elhelyezke­ dés sikerességében tud segítséget nyújta­ ni, például, interjúk és karrier-tanácsa­ dások révén. Ez a rendszer évente 3000 diplomázottat tud álláshoz segíteni, ami biztató szám, még akkor is, ha a többség min­ den bizonnyal amúgy is találna mun­ kát. De ezeknek a börzéknek nem is a munkaközvetítés az elsődleges feladata, hanem a tájékoztatás és a kapcsolatte­ remtés. Sok a bizonytalan hallgató, aki nincs pontosan tisztában azzal, hogy mit is kezdhet majd a diplomájával, illetve azon felül milyen igényeket tá­ masztanak vele szemben, egyáltalán fog-e kelleni bárhol is. Ehhez jön még a rengeteg rémhír, híresztelés, olyanok, mint: sok a jogász meg szoci kormány alatt pázmányos nem kell, takarítói ál­ láshoz is minimum négy nyelvvizsgára van szükség stb. ószintén remélem, hogy DIÁKEXPÓ valóban valaminek a kezdete, nem csak egy reményteljes lehetőség, és remélem továbbá, hogy a DIÁKEXPÓ felkeltette azt az igényt, hogy a Karon vagy a Karok - esetleg egyetemek - között létrejöjjön egy olyan centrum, avagy Karrier Iroda, amelyhez bármely hallgató bizalommal fordulhatna tanácsokért; hogy a diplománk majd ne csak egy szép dísz legyen! �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karán e tanévt 1 szakkollégium indul. De mi is az a szakkollégium? (Az összeállításban a Hallgatói Önkormányzat segítségére volt: Dr. Horváth Attila és dr. Ruszthi Hunor.) A szakkollégiumi mozgalomról röviden: Magyarországon a szakkollégiumi mozgalom több mint két évtizedes múltra tekint vissza. Időrendi sorrendben az első szakkollégium az akkori Marx Károly Közgazdaságtudo­ mányi Egyetem mellett szerveződött meg Rajk László Szak­ kollégium néven; majd a kezdeményezést számos más szakkollégium megalapítása követte. Az 1980-as évek elejére a Rajk már fogalommá vált az értelmiség körében. Külön épü­ lettel rendelkezett, teljesen önálló képzési rendszere volt visszajáró oktatókkal és egy sajátos felvételi eljárás keretében maguk választották ki a bekerülőket. Számunkra az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara mellett működő Jogász később Bibó István - Szakkollégium 1983-as alakulása érde­ kes. A Bibóban a minőségi - szakmai munka mellett egyre je­ lentősebbé vált a tevékeny közéleti részvétel a különböző előadásoknak és vitáknak köszönhetően. A rendszer­ változással a hangsúly egyre inkább a színvonalas szakmai te­ vékenységre helyeződött át; és a szakkollégium feladatának a magas fokon képzett, társadalmilag érzékeny, tájékozott jogászok képzését tekintették a szakkollégium oktatói. 1993ban a jelentősebb szakkollégiumok megfogalmaztak egy egy­ séges követelményrendszert - az ún. Szakkollégiumi Chartát. Az Országgyűlés által elfogadott Felsőoktatási Törvény átvette e követelményrendszert. Az új még hatályba nem lé­ pett Felsőoktatási Törvény a szakkollégiumi képzést az alábbiakban határozza meg: A tehetséggondozásról szóló 66. §. (1) és (4) bekez­ dés: A hallgató tehetségének kibontakoztatását a minőségi oktatás, a tudományos diákkör, a szakkollégium és a doktori képzés segíti. A szakkollégium célja, hogy saját szakmai program kidolgozásával magas szintű, minőségi szakmai képzést nyújtson, segítve a kiemelkedő képességű hallgatók tehetség­ gondozását, közéleti szerepvállalását, az értelmiségi felada­ tokra történő felkészülés tárgyi és személyi feltételeinek meg­ teremtését, a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiség nevelését. A szakkollégium az önkormányzatiság elvére és a szakkollégisták öntevékeny­ ségére épül, a szakkollégium tagsága dönt különösen a kollé­ giumi tagsági jogviszony keletkezéséről vagy megszűnéséről, az önálló szakkollégium szervezeti és működési szabály­ zatának elfogadásáról, a szakkollégium szakmai program­ járól és az ahhoz kötődő szakmai teljesítményekre vonatkozó követelményekről. Hazánkban a szakkollégiumoknak két típusa működik. Egyik az interdiszciplináris szakkollégiumok, amelyek felső­ oktatási intézménytől függetlenül várják a hallgatókat az álta­ luk indított képzésekre, míg a szakkollégiumok másik csoportja az egyes egyetemek meghatározott karai mellett működnek és csak e karok hallgatóit várják tagjaik sorába. A Pázmány Péter Szakkollégium célja: Napjainkban a nagy létszámú évfolyamok és szemináriumi csoportok - azaz a tömegképzés - nem teszik lehetővé az elmé­ lyülését egy adott jogterület részleteiben; az ötesztendős tanulmányi struktúra természetszerűleg nem nyújthat bete­ kintést a jogtudomány melletti diszciplínákba sem. A rend­ szerváltást követően a jogi karok számának növekedésével jelentősen megnőtt a végzett jogászok száma, ami idővel a klasszikus - a bírói, az ügyészi és ügyvédi - jogászi szakmák telítődésével járt, a diplomások ezért kénytelenek a hagyo­ mányos munkakörökön kívül elhelyezkedni. Ám, statiszti­ kailag kimutatható, hogy nagymértékben növekszik a közi­ gazgatásban dolgozó jogászok aránya. Jelenleg hazánkban sehol sem képeznek jogász végzettségű közigazgatási szak­ embereket. Úgy véljük, hogy a közszféra, valamint a közigaz­ gatás igenis igényli a speciális szakismeretekkel rendelkező jogászok munkáját. A hallgatók számára - az így kialakuló versenyhelyzetben - előnyös a Szakkollégiumban megszerez­ hető elméleti és gyakorlati ismeret és tudás. Célunk felelősen gondolkodó, társadalmilag érzékeny és szakmailag magasan képzett közigazgatási jogászok nevelése a tehetséggondozás és elitképzés révén. A pártpolitikától mentes Pázmány Péter Szakkollégiumot értékek mentén kívánjuk a mindenkori jövőben szervezni és működtetni. Tanulmányi struktúránk segítségével a hallgatók elmélyült ismereteket szerezhetnek az általuk választott szakterületen; a kollégiumi élet pedig kiváló alkalmat nyújt számukra a közéleti és/vagy jogászi pályára való felkészülésben. Felvételi rendszerünkkel biztosítjuk, hogy a szakkollégisták közé csak a legalkalmasabb, kiemelkedő képességű hallgatók kerülhessenek be. Szigorú követelményeket kívánunk támasztani a kollégisták irányában; ami természetesen magá­ ban foglalja a kari tanulmányi követelmények átlagon felüli teljesítését. A kötelező jellegű foglalkozások mellett konfe­ renciákat, vitaesteket és tudományos üléseket is kívánunk szervezni a Karon oktató tanárok, valamint elismert szakte­ kintélyek bevonásával. A magas szintű szakmai foglalko­ zások mellett célunk egy olyan közösség kialakítása, amely­ ben tudatosan érvényre jut a keresztényi szolidaritás, továbbá a szubszidiaritás sokat hangoztatott, ám alig-alig gyakorolt követelménye. 7. �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karán e tanévi 1 szakkollégium indul. De mi is az a szakkollégium? Pár szó a szervezeti felépítésről: A Szakkollégiumot a Szakkollégium működéséért felelős oktató - az igazgató - vezeti; a Szakkollégiumban Alapító- és Védnöki Testület biztosítja a szakmai értelemben vett minő­ séget. A szakkollégiumi Közgyűlés tagjai a Szakkollégiumba felvett valamennyi belsős és külsős hallgató. A szakkollé­ giumi Közgyűlés a Szakkollégium legfőbb döntéshozó szerve. A szakkollégiumi Választmány ügyvivő szerv; amely beszámolni tartozik a Közgyűlésnek és az Igazgatónak. Négy állandó bizottságban dolgoznak a Közgyűlés által pályázat alapján választott bizottsági tagok. Az egyes kurzusokat kurzusvezetők jegyzik; a szakkollégiumi tutorok segítik az ifjabb hallgatók beilleszkedését. A Pázmány Péter Szakkollégium - szakmai műhelyünk - által oktatott tárgyak: Szakkollégiumunkat egy átgondolt és tudatosan felépített tanulmányi rendszerre kívánjuk alapozni. Az elsőévesek számára bevezető, készségfejlesztő foglalkozásokat indítunk. Hangsúlyt fektetünk a jogi szakterületek bemutatására; lehetővé téve az egyes jogászi szakmákba való betekintést. A félév során az összes szakirány hallgatójának kötelező jelleggel kell választania egyet a közigazgatáshoz kapcsolódó kurzusok közül. A szakkollégiumi tanulmányok harmadik félévétől kezdve lehetőség van a szakosodásra. Itt olyan ismereteket is szereznek a szakkollégisták, amelyeket akkor is hasznosítani tudnak, ha tanulmányaik végeztével történe­ tesen nem a közigazgatásban helyezkednek el. Három szaki­ rány indul: a nemzetközi jogi szakirány, a gazdasági szakjo­ gok szakirány, valamint a politikai szakértő szakirány. Mind­ egyik műhely első félévében a szakkollégisták a műhelyben oktatott tárgyakat megalapozó bevezető foglalkozásokon vesznek részt; azt ezt követő szakirányú kurzusokon az adott területhez tartozó szakjogok és részterületek ismereteit sajá­ títják el kellő alapossággal. A politikai szakértő szakirány cél­ ja, hogy elméleti és gyakorlati kurzusok segítségével felké­ szült, széles látókörű, közéleti szereplésre alkalmas jogászo­ kat is képezzen Karunk. E kurzusokon az átlagos létszám 15-20 fő körüli. Különösen nagy hangsúlyt kívánunk helyezni a gyakorlatközpontú okta­ tásra, illetve a 3-5 fő körüli kiscsoportos foglalkozásokra a tu­ torok vezetésével, ahol a hallgatók el tudják sajátítani a csa­ patmunka módszereit szakmai kérdésekben, továbbá köte­ lező jelleggel előadásokat tartanak az aktuális kurzus részterü­ leteiről. E foglalkozásokon a szakkollégisták részéről aktív felkészülést várunk el, hangsúlyozva ezen alkalmak műhely­ vita jellegét; ami azt jelenti, hogy egy hallgató rövid kiselő­ adással kezdi a foglalkozást, aztán - a csoportvezetővel együtt felveti a megvitatásra érdemesnek ítélt problémákat, amire csoporttársai reflektálnak és ütköztetik érveiket. A hallga­ tókat - a lehetőségekhez mérten - bekapcsoljuk a Közösségi és magyar szervek által kiírt és koordinált kutatási projektekbe. A tanulmányi kötelezettségek: Az elsőéves szakkollégisták elsősorban írásbeli beszámo­ lókkal adnak számot elsajátított tudásukról. A felsőbb éves szakkollégisták csoportvezetőjüknek egy, az évfolyam­ dolgozat alaki követelményeinek megfelelő dolgozatot nyúj­ tanak be félévenként, amit aztán az azonos műhelyen belül készült dolgozatok versenyén mérhetnek össze. Minde­ mellett kötelesek szóbeli vizsgát tenni a kurzusvezető előtt egy - a kurzus során elemzett - témakörből. A hallgatók a szakkollégiumi tanulmányok teljesítését a szakdolgozat alaki követelményeinek megfelelő dolgozattal igazolják. A Szakkollégium bíztatja tagjait a tanulmányírásra és publikálásra, amit egyfelől a kollégisták írásait tartalmazó Szakkollégiumi Évkönyv kiadásával, másfelől a hallgatók tanulmányi versenyeken való sikeres részvételével kívánunk a gyakorlatban teljesíteni. A szakkollégisták csak akkor marad­ hatnak a Szakkollégium tagjai, ha egyetemi és szakkollégiumi tanulmányaikat sikeresen teljesítik, amely jelenti az egyetemi évfolyamátlag feletti tanulmányi eredmény elérését, valamint a szakkollégiumi vizsgák, beszámolók és dolgozatok teljesí­ tését. Minden tagnak a szakkollégiumi tanulmányok végez­ tére rendelkeznie kell legalább kettő, államilag elismert kö­ zépfokú C típusú nyelvvizsgával, elvárjuk továbbá a szak­ kollégistáktól, hogy a kiscsoportos foglalkozáson tartandó előadások közül az általuk preferált kurzus anyagából idegen nyelven tartsanak előadást. Felvétel a Szakkollégiumba: Minden tanévben az őszi szemeszter során kerítünk sort a fel­ vételi eljárásra; amelynek szabályait külön szabályzat rögzíti. A felvételi szisztéma célja, hogy ki tudjuk választani a szakma­ ilag legfelkészültebb és erkölcsileg legalkalmasabb hallga­ tókat, akik méltók lehetnek a Szakkollégium szellemi színvo­ nalához és keresztény szellemiségéhez. A jövőben lehetőséget biztosítunk a szakkollégistáknak, hogy a felvételi bizottság­ ban részt vegyenek, és a szóbeli vizsgán véleményezzék a jelöl­ teket- ezzel is erősítjük a Szakkollégium közösségi szellemét; azaz a tagoknak beleszólást engedünk abba, hogy kit látnak szívesen társaságukban. Az elbeszélgetésen minden esetben szakkollégiumi oktató is jelen lesz. A Szakkollégiumba pályázó hallgatóknak egy kétfordulós - �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Állam tudó mányi Karán e tanévi 1 szakkollégium indul. De mi is az a szakkollégium? írásbeli és szóbeli - felvételi eljárás során kell bizonyítaniuk alkalmasságukat a szakkollégista státuszra. Jelentkezésük be­ nyújtásakor csatolniuk kell egy önéletrajzot; az önéletrajz a felvételi bizottságot segíti a jelentkezők megismerésében. Az írásbeli fordulón a jelentkezők számot adnak érvelési képességükről, logikus gondolkodásukról, valamint általá­ nos műveltségükről. A szóbeli megmérettetés kötetlen beszél­ getésből áll a kijelölt bizottság előtt. E tanév programja: A Szakkollégiummal összetartó közösséget szeretnénk létre­ hozni; ennél fogva: a 2005/2006-os tanév 1. félévében kö­ zösségépítő programokat valósítunk meg. Ennek érdekében a tanév folyamán lefolytatjuk a felvételi eljárást. A jelentkezők számától és felkészültségétől függően 25-30 fő közötti kezdőlétszámmal indítjuk el az első szemesztert. Tekintettel arra, Hogy a hallgatók különféle gimnáziumukból jönnek, amelyek eltérnek színvonalukban, oktatási szemléletükben, ezért valamilyen közös kiindulási alapra van szükség. A szakkollégisták részére az alábbi, bevezető programokat szer­ vezzük meg: dr. Udvarhelyi Zsuzsanna kurzusa: Művészettörténet jogászoknak címmel két féléves tematikával, kitérve az egyes művek, művészeti korszakok során felmerült jogesetek elemzésére; Ésik Sándor László általános stilisztikai, okirat-szerkesztési, retorikai és protokoll kurzusa, amely foglalkozás kitérne a hi­ vatalos levelek formájára, kellékeire, egyéb iratok elkészí­ tésére, tudományos munkákkal kapcsolatos kérdésekre, a szó­ beli megnyilvánulásra az öltözködéstől a vitakultúra alapis­ meretig. Nyílt napot tartunk a félév meghatározott hétvégéjén, amelyen bemutatkoznak más szakkollégiumok, mint példá­ ul: a Bibó István, a Rajk László, valamint a Szent Ignác nevé­ vel fémjelzett Szakkollégium. Kerekasztal-beszélgetést rende­ zünk, amelyre neves, szakkollégiumokhoz kötődő személye­ ket hívunk meg. A tanulmányi rendszerünket is folyama­ tosan fejlesztjük hallgatóink igényei szerint, mindenkor biz­ tosítva a magas színvonalú szakmai képzést; amely magában foglalja a nívós tudományos konferenciák, nyári egyetemek és új kurzusok elindítását is; e rendezvényeken az elismert szaktekintélyeken kívül lehetőséget biztosítunk a fiatal jogásznemzedékek tagjainak is. Dr. Horváth Attila kurzusa: Bevezetés a kutatás alapjaiba címmel - ennek keretében a kutatás gyakorlati ismereteinek is­ mertetése, látogatás az Országgyűlési Könyvtárban és az Országos Széchenyi Könyvtárban, a bíróságok levéltári rendszerének bemutatása; dr. Fekete Balázs kurzusa: Modern egyetemes történelem különös tekintettel a nemzetközi kapcsolatokra (a vesztfáliai rendszertől a globalizációig) címmel; 9. �HŐK - választás Dobos Tibor László vagyok. A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimná­ ziumban érettségiztem. Jelenleg a Kar harmadik évfolyam nappali tagozatos hallgatója vagyok. Feladataim, terveim között szerepel az erős hallgatói önkormányzat, testület megtartása, és még erősebbé tétele. Szeretném, ha, az eddigi évek gyakorla­ tának megfelelően, egyre több és több hallgató venne részt ténylegesen a mun­ kában. Minél többen vagyunk, annál erősebb és hatékonyabb a kari, intéz­ ményi és intézmények közötti hallgatói érdekképviselet. Karunk és Egyetemünk hallgatóival szemben a szakma és a köztudat többet vár el más karok és intézmények hallga­ tóihoz képest. A Katolikus Egyetem nem átlagos egyetem; magasabb a mérce. Sokkal magasabb. Mit jelent: katolikust Idén a kari évnyi­ tón Rektorunktól kaptam választ első ízben e költőinek tűnő kérdésre; e válasz összecseng a bennem kialakult felelettel. Az oktatóink, a Kar, az Egye­ tem munkatársai - és nem utolsó sorban - a hallgatók olyan közösséget alkotnak, ahol mindenki igyekszik odafigyelni a másikra. Az oktatók nemcsak tanítanak, hanem nevelnek is bennünket; a munkatársak gördüléke­ nyebbé teszik egyetemi éveinket, meg­ hallgatnak és segítenek, ha kell. Hogy a fentiek megvalósulnak-e, nem állítom, de a törekvés megvan; nekünk hallgatói önkormányzati képviselőknek a fela­ datunk nem más, mint a hallgatói jo­ gok érvényesítése, a kari, intézményi és országos hallgatói érdekképviselet. A közös célunk: mindannyiunk okleve­ lének értékét megerősíteni és növelni. Én büszke vagyok arra, hogy pázmányos hallgató vagyok, amikor itt va­ gyok az épület falai között, úgy érzem, hazaérkeztem. Az itt töltött öt évet tar­ talommal kell megtöltenünk; tudásban és tapasztalatban kell gyarapodnunk. Az idő szűkös jószág; nem szabad hagy­ nunk kárba veszni. Jómagam és 10. csapatom ezen dolgozunk, fontos, hogy mind a 4188 levelezős és nappalis hallgató érezze Alma Materének, saját­ jának a Kart. Az önkormányzat munká­ ja során nem feledkeztünk el a levelezős hallgatókról. A szórakozás számára szintén időt kell szakítani. Időt kell szánni a barátra és a társra. És helye van a szakmai progra­ moknak; helye van a konferenciáknak és a szakkollégiumnak. Az elmúlt évek­ ben arra törekedtünk, hogy a kulturális rendezvényeket ismét beillesszük Ka­ runk mindennapjaiba, életébe; Id. Páz­ mány Szalon. A Pro Facultate kari na­ pon évről évre nemcsak mestereinket, oktatóinkat tüntetjük ki, hanem saját magunkat - oktatókat és hallgatókat, va­ lamint munkatársakat is megajándé­ kozzuk a Kar szellemiségéhez méltó együttléttel. A táncos összejövetelek, bulik kapcsán nemcsak a helyszínt, ha­ nem hallgatóink anyagi helyzetét is figyelembe vettük, és vesszük a helyszín kiválasztásánál. Mire van szükség a hatékony működés­ hez? Anyagiak tekintetében teljes átlát­ hatóságra van szükség a hallgatók irá­ nyában. Miért csupán a hallgatók irá­ nyában? Mert Karunkon soklépcsős fo­ lyamat keretében történik az elszámo­ lás és gazdálkodás. A gazdasági alelnök és elnök együttesen ír alá; Őket az ön­ kormányzaton belül az ellenőrző elnök és az általa vezetett Ellenőrző Bizottság ellenőrzi a jogszerűség és hatékonyság követelményei mentén. A következő szerv a Pénzügyi Osztály; innen tovább: a Gazdasági Osztály és a gazdasági igaz­ gató. A sor végén áll maga a dékán. Az ő aláírása nélkül nincs kifizetés. A Karvezetésével minden esetben part­ neri viszonyra törekedtünk. Kölcsönö­ sen kellett felismernünk egymásban a partnert. A hallgató nem ellenérdekű fél. Az alapvető céljaink közösek. Nagy és erős Kart akarunk; magas fokú kép­ zéssel. Értékes oklevéllel. Mi mind - ok­ tatók és hallgatók - a Kar és az Egyetem polgárai vagyunk; az universitasban ok­ tató és hallgató együttműködve valósít­ ja meg a műhelyt és közösséget. A legfontosabb a hallgató társaink és oktatóink felé a töretlen és kikezd­ hetetlen bizalom. Mindannyiunknak meg kell bíznia a másikban, csak így ér­ hetjük el, hogy Karunk a középkori ha­ gyományokhoz híven, az autonómiát hordozó műhellyé és közösséggé, a sza­ badság kis köreinek egyikévé váljék. Mi nem ígérgetünk Neked; mi dol­ gozni akarunk Érted! Kérésem csak az, hogy olvasd el minden jelölt pályázatát és lelkiismereted - és jövőd - szempont­ jából szavazz jól, hogy mindannyian büszkék lehessünk arra, hogy pázmányos diákok vagyunk - és vol tünk! Köszönöm! Sokat tanakodtunk azon, hogy legyen-e jelszavunk, és végül arra a következ­ tetésre jutottunk, hogy inkább a Kar jel­ szavát érezzük magunkénak, nevezete­ sen: iustum - aequum - salutare; azaz: jo­ gos - igazságos - célravezető. A mi mun­ kánkat is eme értékek vezérlik; tisz­ tesség, becsületesség és átláthatóság. A hallgatói önkormányzatot ne a - párt­ politikai értelemben vett - bal, avagy jobb oldal határozza meg, hanem a hallgató maximális érdekképviselete és szolgálata! Mi nem elnökségben, hanem csapat­ ban, és konkrét feladatokban gondol­ kodunk; eredményeink minősítenek bennünket! �HŐK - választás Horváth Gábor József vagyok. Gyermekkoromat Göd városában töltöttem. Öt éve átköltöztem Budapestre. Végzős hallgatóként visszatekintve bevallom, erősebb katolikus szellemi­ ségre számítottam, mint amivel talál­ koztam az évek során. A felvételik ideje alatt, illetve az első évben még érezni lehetett, de már mi, akkori elsősök is csak a keresztény szellem parazsánál melegedhettünk. Nem csodálkozom azokon a megjegyzéseken, amelyek szerint egyetemünk lassan jogászgyárrá alakul át. Ezt az erkölcsi, vallási halványulást mert végre nyíltan ki kell mondani, hogy van - meg kell állítani. Ha felülről nem vagy csak kevés segítség érkezik ehhez, akkor nekünk, hallgatóknak kell megmutatnunk, hogy igenis van erre igény. A ma alattunk járó évfolyamok­ nak a feladata az egyetem igazi hittel, lelkesedéssel, elhivatottsággal való fel­ töltése, a láng felélesztése. Az egység megteremtéséhez egységes tudatra, ér­ tékrendre van szükség. A mai jogász­ társadalomban hatalmas a verseny, és igazi erőt csak akkor képviselhetünk, ha egyesülünk, összefogunk, egymást segítjük az előre jutásban. Nem hiszem, hogy azért járnak ide a hallgatók, mert lecsúsztak az ELTE-rőI. De ha valakinél ez így is van, minden ide járó egyetemi polgárnak szüksége van arra, hogy elismert diplomát sze­ rezzen karunkon, és a katolikus szó ne jelző legyen Egyetemünk nevében, ha­ nem garancia, ami garancia mindenhol a világban. Gondoljuk el, hogy 2001-ben 12-szeres túljelentkezés volt a felvételin, míg ehhez képest a csökkenő érdeklődést mutató adatok lehangolok. Nekünk kell megállítanunk ezt a folyamatot is. Ma már tulajdonképpen felvételi sincs, ami nagy baj. Gyakorlatilag bárki beke­ rülhet, az Egyetem a felvételi alatt jelen­ leg nem tudja formálni arcát, nincs alkalma válogatni a jelentkezők közül. A felvett hallgatók pedig vagy minden­ képp a Pázmányra szerettek volna kerülni, vagy pontjaik ide voltak ele­ gendők, vagyis számukra valahol kény­ szermegoldás. Viszont mind annyi­ unknak el kell fogadnunk, hogy a Pázmány nem egy kozmopolita Egye­ tem. Történelmi múltja, erősödő jelene, Horváth Gábor listája: Horváth Gábor (elnökjelölt) Molnár Zsombor (ellenőrző (al)elnökjelölt) Kozma László (gazdasági alelnökjelölt) Kottra Gergő (külügyi alelnökjelölt) Győriványi Bálint (rendezvényi alelnökjelölt) Weisz Gábor (tanulmányi alelnökjelölt) Kemenes Patrik Bednarik Zsófia Csorba Ágnes Taliga Flóra Tóth Melinda Lőrincz Réka 5 2 4 2 4 2 2 3 1 3 1 5 N N N N N N N N N N N L és nagyon nagy - egyelőre rejtett - jövője van. Ugyanakkor nemcsak a katolikus szellemiség kezd elszakadni az egyetem­ től, hanem saját hallgatói önkormány­ zatunk is. Egy szűk csoport ugyanis kisajátította az önrendelkezési szervün­ ket, és a nevünkben állnak olyan erők mellé, amelyek felvállalhatatlanok. Nem látunk bele a gazdálkodásukba sem, így maradnak a suttogások, a hite­ les forrásból származó, de ellenőriz­ hetetlen pletykák. A Hallgatói Önkor­ mányzatok Országos Konferen­ ciájának egyes meghatározó tagjai ke­ mény szavakkal bírálják Egyetemünk hallgatóképviseletének működését. Érezzünk annyi felelősséget tanintéz­ ményünk felé, hogy ezt az ítéletet meg­ változtatjuk. Van rá módunk, van rá lehetőségünk. Mi vállalkozunk erre, munkánkat, energiánkat és elhivatott­ ságunkat adjuk hozzá, de szükségünk van a hallgatók támogatására. �HŐK - választás Gyökeres Zoltán elnökjelölt öné­ letrajza és programja: Jelen pillanatban harmadéves vagyok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán. Dolgoztam már autószalonban, pályázatmanager cégnél, ügyvédi irodákban, bíróságon, emberi jogokért küzdő kht-ben. 2004-től alkotmányjogi demonstrátor vagyok. A kutatási területem az EU al­ kotmánya, az alapvető emberi jogok és a felsőoktatás. 2004-től egy Street-Law csoport elnöke vagyok, amely hatályos törvények közérthető lefordításával foglalkozik, illetve gimnazistáknak tart emberjogi, alkotmányjogi oktatást, mint non-profit hallgatói szervezet. Az egyetemre 2003-ban nyertem felvételt. Az első év végén csatlakoztam a tutor-mozgalomhoz. Másodévben tutorkodtam. Azóta szervezek parlamenti és bírósági látogatásokat. 1 éve vagyok tagja a HÖK-nek. Hol is kezdjem? Céljaim? Jó kérdés. A válasz rá, hogy jobbítás. Szeretném, hogyha egy olyan hallgatói Önkor­ mányzat vezetné a kart, amely valóban a hallgatókért kíván tenni, a hallgatók segítségével. A bulikat szeretném kultu­ ráltabbá tenni, a támogatások elosz­ tását igazságosabbá, több információt juttatni az egyetemmel kapcsolatban a hallgatóknak; a NEPTUN rendszert pedig jobbá varázsolnánk. Több szak­ mai programot szerveznénk. Segíteném a hallgatók gyakorlati tapasztalat­ szerzését konkrét lehetőségekkel. Sport­ rendezvényeket szerveznék, és egyálta­ lán kialakítanám a pázmányos közé­ Gyökeres Zoltán listája: Gyökeres Zoltán (elnökjelölt) Stumpf Gergely Viktor (ellenőrző elnökjelölt) Bezzegh Katalin (külügyi alelnökjelölt) Országh-Krysz Axel (tanulmányi alelnökjelölt) Vásárhelyi Nagy Anikó (gazdasági alelnökjelölt) Gergelyjudit (rendezvényi alelnökjelölt) Pernyés Melinda Békési Orsolya Spira Eszter Ujfalussy Márk Szendrődi Csaba SefferDániel 12. 3 1 3 3 3 2 3 1 1 5 1 3 L L N L L N N L N N N L letet. Szeretnék egy szakértő gárdát a HÖK-be. Úgy gondolom csapatom összeállításánál ez maximálisan sike­ rült. Átláthatóbbá tenném a HŐK mű­ ködését és megpróbálnék egyéb ösztön­ díjakat is elérhetővé tenni. A kampá­ nyom során szeretném megmutatni nektek, hogy sok munkával és akarással 0 Ft-ból is lehet jó programokat csinál­ ni. Ugyanis eddig egy fillért se kellett költenünk, mégis számtalan jobbnál jobb programot valósítottunk meg, mint hallgatókként a hallgatókért csoport �1956-os forradalom 2005-ben - Magyarországon Thaly Krisztián Florentin Nem csoda, hogy 1956. október 23-ára mennyire eltérő módón emlékeztünk. Az akkori események szereplői nagy­ részt ma is felismerhetők. A karhata­ lom hívei, akik gyávaságukat nem pa­ lástolva a tetőkről lődöztek a népbe. A lincselő népharagot látva azonban már jobbnak látták, ha csöndesen elbújnak egy ideig. Ma sincs másképp. 2005. október 23-án az Operában Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök mondott beszédet - helyesebben: nem mondott szintén a némaság köntösébe burko­ lózva. Nem tartott ünnepi beszéde 3 és fél percnél tovább. Persze, érthető, hisz e kommunista családi háttérrel jobb is, ha meghúzza magát. De már kezdjük megszokni, a 3/3-as, D-209-es emléke­ zéseket, kezdünk hozzáhangolódni; hogy hát erről nincs túl sok mondani­ való, hacsaknem, hogy épp kitüntetést kaptak a hozzájuk hasonlók a „szép sortüzekért”... Hiába nálunk soha sem olcsó a tűzijáték! A szabadságot ma legalább annyira veszélyezteti a neoliberális nihilizmus, ugye nem kell kifejtenem: privatizáció, kultúrsemlegesítés, drogok, egyneműek házassága, ahol a vallás is amolyan hobby dolog (talán ismerjük az SZDSZreformtörekvéseket, amelyek egy kissé megváltoztatnák a történelmi egyházak helyzetét), - mint akkor az orosz T55-ös tankok. Az ellenlábas Orbán Viktor, talán nem véletlenül a nyilvánosságnak nagy teret engedő Műszaki Egyetem előtt mon­ dott beszédet. A színvonalas, ünnephez méltó beszédben azonosíthattuk az ak­ kori és a mai rezsimet és megtudhattuk ki a „politikai kalandor”, és milyen egy igazi vezető. Persze sok embertől vissza­ hallottam, keményebb beszédre lenne szükség... Olyan is volt; a Hősök Terén. Talán az intelligencia nem meggyő­ zőbb a nagy szavaknál! Nagy hangúan is elmondhatjuk az igazunkat; de néha fontosabb szempont lehet a cél (Id. 2006). A szabadság, mint 1956-ban, 1989-ben, amikor átjátszottak bennünket, ma is veszélyben forog. Ma a veszély a milliárdos nagytőkések kezében van, ma mindent elad az állam, akkor min­ dent kommunáit. Csöbörből vödörbe! A kommunizmustól a liberális nihilig. A Heti Válasz című lapban Makovecz Imre híres - ám nemcsak - építészmér­ nök úgy fogalmazott: „Egy ország olyan, mint az ünnepe.” - És milyen igaz; ez az ország épp olyan, mint '56ban; vannak elszánt hazafiak, akik életüket adnák a hazáért, és az ávós ruhájuktól még ma sem szabaduló, immár nagytőkés hazaárulók; akik nem restellnek privatizációval, adócsalással, magyart magyar ellen fordító december 5-i nemmel a nép közé lövetni! Thaly Krisztián Florentin: 1956. október 23. 1956. október 23. Bennem is él ma. Újra! S mondhatnád; hol voltál Te még akkor?! De mondhatnám ezt 48-ról vagy a Rákóczi szabadságharcról... Hol voltál Te akkor? Ott voltam én, minden pillanatban! A magyar nemzeti öntudatban, Ma is itt vagyok. Itt állok büszkén, habár elárultak S eladtak, sok szennyel, korommal Bemocskoltak! S megfiirdöm újra a fényben, A meleg nap új üdvében, Újra megtanulok hinni, Újra megtanulom érezni, Mit megpróbáltak belőlem kitörölni; Van Szabadság! És van Élet! Van Magyar Szív és Magyar Lélek!!! E kettő éltet Ad hazát, hitet, becsületet! S a holnap tisztítótűzből. Egyszer még eljön a Magyarok Istene! Ki majd villámot szór az égből. Magyarok ellenségeire! S összefogja népünk, csak higgy benne! S ha újra megtanulunk hinni, Újra élővé lesz, s bennünk él '56 üzenete. 13. �25 éve jegyezték be Lengyelországban a Szolidaritást I KOZS Ebből az alkalomból beszélgetünk Dr. Kovács Istvánnal, volt krakkói magyar főkonzullal, a PPKE BTK Lengyel Tan­ székének egykori alapító tanszékveze­ tőjével, az MTA Történettudományi In­ tézetének munkatársával. A Varsói Kerületi Bíróság 1980. november 10-én, 25 évvel ezelőtt je­ gyezte be a Szolidaritást, melynek az el­ nöke Lech Walesa lett. Mikor jelent meg Lech Walesa a lengyel történelem színpadán? 1967-ben a Gdanski Lenin Hajógyár­ ban baleset történt, az elvégzendő mun­ ka gyorsaságának, eredményességének fokozása érdekében hermetikusan le­ zárt Konopnicka nevű hajó törzsében huszonkét ember bennégett. A munká­ sok tűzhalála azonban titok maradt. A gyár vezetősége, hogy a zúgolódást el­ hallgattassa, némileg megemelte a béreket. Leghangosabban egy huszon­ négy éves villanyszerelő, Lech Walesa elégedetlenkedett. Történt-e összecsapás a civil lakosság és a az állam szervei között a mozgolódás után? 1970-ben, december 13-án, vasárnap, a 14. karácsonyi nagybevásárlás idején emel­ ték fel minden előzetes bejelentés nél­ kül a ruhaneműk, építőanyagok, üvegá­ ruk, tüzelőanyagok, továbbá negyvenöt fajta alapélelmiszer árát 11-36%-kal. Másnap sztrájkba lépett a gdanski Le­ nin hajógyár, s mintegy ezer alkal­ mazottja a vajdasági pártbizottság szék­ háza elé vonult. A menetet egy fiatal szókimondó villanyszerelő, Lech Wale­ sa vezette, aki a tíz évvel későbbi, au­ gusztusi győzelem hőse lett. Délután egy nyolcezer főből álló tüntető tömeg már összecsapott a rendőrséggel. Egyre több gyár és üzem csatlakozott a mun­ kabeszüntetéshez. A legtragikusabb összecsapásra Gdyniában került sor, ahol ugyan már 1970. december 14-én központi sztráj­ kbizottság alakult, de a város megőrizte nyugalmát. A Központi Bizottság által a nyugtalankodók lecsillapítására a Hármasvárosba küldött miniszterel­ nökhelyettes, Stanislaw Kociolek de­ cember 16-án este 20 órakor tévéadás­ ban szólította fel Gdynia lakóit, hogy másnap reggel vegyék fel a munkát, de ezzel párhuzamosan a rendőrséget és a katonaságot nem utasította, hogy hagyja el az időközben megszállt kikö­ tővárost. Másnap reggel hat óra előtt a gdyniai hajógyárba igyekvő munkásokra figyelmez­ tetés nélkül tüzet nyitot­ tak a közelben álló tan­ kok. Az állig felfegyver­ zett katonaság és a ha­ lottainak, sebesültjeinek látványától kétségbe­ esett munkások között egyenlőtlen drámai küz­ delem bontakozott ki. A Hármasvárosban és Szczecinben több napig tartó összecsapások során hivatalos kimutatás szerint a rendfenntartó erők, amelyek egy halottat veszítettek, 1200 embert lőttek le vagy sebesítettek meg, továbbá 2989 embert állított elő. Az utcai harcokban 10 tank, 18 páncélo­ zott csapatszállító jármű és 7 katonai gépkocsi semmisült meg vagy vált ko­ moly mértékben harcképtelenné. Az újabb összecsapásra a lengyel mun­ kások és a rendőrség között 1976 júniu­ sában került sor, amely egy újabb áre­ melés elleni tiltakozás következménye volt. Sok munkást bebörtönöztek ekkor. Milyen szerepet vállalt az akkori lengyel értelmiség? Az értelmiség 1976-ban már nem törő­ dött saját pillanatnyi érdekeivel, várat­ lanul a bebörtönzött munkások mellé állt. 1976 szeptemberében Jacek Kuron vezetésével megalakult a Munkásvédel­ mi Bizottság (lengyel rövidítése: KOR), amelynek tagjai a nyilvánosságot vállal­ va követelték a bebörtönzött munkások szabadon engedését, és szervezték meg a támasz nélkül maradt családok segélye­ zését. 1978 októberében Krakkó püspökét, Karol Wojtylát választották pápává, aki II. János Pál pápaként elsőként szülőhazájába látogatott. Milyen hatással volt ez a mozgalomra? Önbecsülést, új lendületet adott. Nem véletlen, hogy 1980-ban a munkások tüntetőleg II. János Pál pápát és a Czéstochowai Fekete Madonnát ábrázoló kitűzőket hordtak. 1980 augusztus 16- �25 éve jegyezték be Lengyelországban a Szolidaritást án a Lenin hajógyár udvarán 5000 munkás vett részt misén a kerítésen kí­ vül a családtagok hatalmas tömege is hallgatta a szentbeszédet. hogy egy héttel korábban elbocsátották a hajógyárból a 30 éve ott dolgozó és nagy tiszteletnek örvendő Anna Walen­ tynowicz asszonyt, aki rendszeresen föl­ Mit jelentett a Szolidaritás megala­ kulása az akkori szovjet blokkban? 1980. augusztus 31-én a szabadság közel tizenhat hónapja köszöntött a szovjet blokk egyik államára, s ez fontos előké­ szítője lett a térségben végbemenő rend­ szerváltoztatásnak, sőt a Szovjetunió felbomlásának is. Gorbacsov vallotta azt, hogy gondolkodásában koperni­ kuszi fordulatot hozott a Szolidaritás, mint az első történelemformáló hiteles munkásmozgalom. A fényképekét Maciej Szymanowski úr, a Budapesti Lengyel Kulturális Intézet igaz­ gatója bocsátotta rendelkezésünkre, akinek ezúton mondunk köszönetét! Copy TÍght:Erazm Ciolek. Milyen közvetlen előzményei voltak az 1980 augusztusában kirobbant sztrájk­ nak? 1977 után már a gyufa és a vécépapír is hiánycikknek számított. Az alapvető élelmiszerek közül többet jegyre sem lehetett venni. A mezőgazdaságnak az 1970es években is aránytalanul kevés támogatás jutott. Az ország adóssága 1980-ban már 20 milliárd dollárra rúgott. A baloldali indulású ellenzék, Jacek Kuronnyal és Adam Michnikkel egyetértettek a pápa arra vonatkozó állításával, hogy a „kommunista rezsim feje tetejére állította az emberi rendet, a munkást igavonó barommá tette, akinek élete a gürcölés, a fekete vonat és a sorban állás”. A megalázott, de mind öntudatosabb lengyel munkás e helyzet ellen lázadt fel 1980 nyarán. Az augusztus 14-i gdanski sztrájk kirobbanását közvetlenül az váltotta ki. emelte a munkások védelmében a sza­ vát és a szabad szakszervezetek eszméjét is hirdette. Mit tartalmazott a sztrájk kapcsán meghirdetett program? Anna Walentynowicz és Lech Wa3ésa visszavételén kívül az 1970 decem­ berében elesettek emlékére emlékmű felállítását. 2000 zl fizetésemelést a gyár minden dolgozójának. Az igazgatóval folyó tárgyalásokat az udvarra szerelt hangszórókon át mindenki hallhatta. Augusztus 17-re alakult meg a sztrájk koordinálására az Uzemközi Sztrájk­ bizottság, amely 21 pontos követelé­ sében a szólás- és vallásszabadság biztos­ ítása is szerepelt. A végső megálla­ podásban, augusztus 31-én a legfon­ tosabb követelés a szabad szakszervezet alapításának lehetősége volt. Ennek ki­ harcolása volt a legnagyobb győzelem. 15. �Nyári Egyetem 2005 - Belgium । Dorogi Zsolt Kinek mi jut eszébe, ha meghallja azt a szót, hogy Afrika? Sokaknak a sivatag, vagy a szavanna élővilága, másoknak a szegénység, és a borzalmakat nap mint nap átélő emberek millióinak tömege. Többek közt ez volt a témája az idén Belgiumban megrendezett nyári egye­ temnek, ahol - az Európai Unió intéz­ ményrendszerének és az ENSZ műkö­ désének alapelvein túl - vita tárgya volt a két szervezet felelőssége a világban tapasztalható borzalmak előidézé­ sében, és a nem kellő hatékonyságú se­ gítségnyújtás tekintetében. Amikor valaki megpróbál tájékozódni, hogy mi is folyik a világban, és elkezdi a hazai és világsajtót lapozgatni rájön, milyen keveset is tud más országokról. Azonban, ha a dolgok mögé igyek­ szünk tekinteni, sajnos rá kell jönnünk, hogy a globalizáció kapcsán lezajló jelenkori gyarmatosítás célállami kö­ zött, nemcsak a közel-kelet viharos régi­ ójának országai, hanem újfent az afri­ kai országok állnak első helyen. Még érdekesebb azonban, ha egy-egy afrikai ország hasonló korú diákjai mesélik el tapasztalataikat, mit kellett átélniük, és mit kell majd elszenvedniük saját orszá­ gukban, ha hazatérnek. Tudja valaki hol van Csád, Kongó vagy Szudán, így első hallásra? Sajnos, én nem tudtam pontosan, de ma már nem vagyok ké­ pes elfeledni. Hallva az egyre ember­ telenebbé váló emberi sorsok történe­ tét, rájöttem arra, hogy a baj és a sors­ csapások hada nemcsak egy embert vagy családot, hanem emberek millióit érinti nap mint nap, rá kell döbbennem arra, milyen hálásak lehetünk, hogy Magyarországon születtünk meg, hogy itt élünk. Hálásak lehetünk, hogy van mit ennünk. Hálásak lehetünk, hogy nem kell kilométereket mennünk, és, ha odaérünk órákat várnunk a kútnál, hogy ihassunk. Nem kell megtöltenünk húsz literes kannánkat, és nő létünkre kilométereken át cipelni hazáig. Hazáig? Háznak nevezhető egy vályogviskó, vagy sárból tapasztott kunyhó, amit minden évben elmos az 16. esős évszak? Tanulni a falu iskolájában, majd továbbtanulni, és mindenütt zárt ajtóra lelni? Sehol a segítő kezek! Igen! Hálásak lehetünk, hogy nem oda születtünk, azonban felelőséggel is tartozunk embertársainkért, hogy ne engedjünk a rossznak, és próbáljuk meghallani az ó igazságukat is. A legnagyobb probléma azonban, nem az, hogy szenvednek, hanem hogy nem emberként kezeljük őket. Statisztikai adatként csupán. Milyen lehet olyan országban élni, ahol nem tudod, hogy a szomszéd törzs mikor tör rád, és mészárolja le a családodat? Olyan helyen élni, ahol évtizedek óta polgárháború dúl? Olyan helyen élni, ahol szamárköhögésbe halinak meg emberek, ahol gyermekbé­ nulásban szenvednek gyermekek százezrei? Borzalmak és borzalmak sora áll előttünk. És az európai ember mit tesz? Befekszik a tévé elé, előveszi a sós­ mogyorót és nézi a televíziót, elsápad a borzalmak láttán, majd továbbkapcsol, és megnéz egy vígjátékot. Kissé ironi­ kus, de sajnos igaz, hogy az emberi nemtörődömség mennyire határtalan. Hogy a demokrácia zászlaját magára tűző katonák embereket bántalmaz­ nak, évezredes emlékeket pusztítanak el, és kultúrákat próbálnak megszüntet­ ni csak azért, hogy a fogyasztói társa­ dalommá válást ott is elősegítsék, ahol még saját országainak vállalatai nem tudtak megtelepedni. Miért van, hogy azokkal az afrikai országokban szenve­ dő milliókkal, ahol nincs nyersanyag nem törődik senki? Vagy ha van nyersanyag ki termeltetik velük, és jóval a világpiaci ár töredékéért megvéve milliárdokat keresnek rajtuk. Egy olyan kongói családon, például, aki havi 15 USA dollárnak megfelelő pénzből próbál megélni. Miért van az, hogy alapvető gyógyszereket nem lehet segítségként adományozni a szükség­ ben lévő országoknak? Talán azért, mert egyesek most is azon vitatkoznak, hogy melyik európai, vagy amerikai gyógyszergyár termékeit vegyék meg, és osszák szét, akkor amikor az ár töre­ dékéért hasonló hatóanyagtartalmú ázsiai készítményeket is lehetne vásá­ rolni? A baj ott van, hogy a cél nem az, hogy segítsünk, hanem, hogy úgy segít­ sünk, hogy nekünk is megérje. Csak az elvesztegetett idő alatt percenként em­ berek tucatjainak kell meghalnia. Miért kell ennek megtörténnie? Ez a demok­ rácia? Könnyen okoskodnak sokan karosszékeikből a fejlett világban, mit hogy kéne tenni, de aki meg tenni akar, azt hátráltatják. Még mindig azt a kér­ dést feszegetik, mi vezethetett idáig, és elfeledik, hogy mindez nem a ma szü­ lötte, hanem annak a kizsákmányolás­ nak a következménye, amelyet a nyu­ gati társadalom évszázadok alatt embe­ rek ádás-vételéből, hol a ásványkin­ cseiktől való kifosztásából, és a sze­ rencsétlen emberek kiszipolyozásából nyertek. Könnyű azt mondani, hogy minek ezeknek utakra pénzt adni, hiszen olyan körülmények közé minek autópálya. Csak elfelejtjük, hogy a saját útjainkat és épületeinket részint, ha nem is teljes egészében, de belőlük nyertük ki. Ha pedig valaki eddig eljut, elkezdi keresni a megoldást, de áldozni a saját jólétéből nem akar. Külföldi elemzők megoldásként az afrikai orszá­ gok adósságállományának csökkentését vagy elengedését javasolják, mivel az or­ szágok éves költségvetésük legnagyobb tételeként, nemhogy a törlesztőrész­ letet, de még a kamatokat sem tudják megfizetni. Nehéz ilyenkor európainak lenni és felelősen válaszolni, hogy saj­ nálom, hogy így alakult és én nem tehe­ tek róla, amikor magam is tudom, hogy mindannyian tehetünk erről, és mást sem teszünk csak pazarlunk, és egymás­ ra mutogatunk. Nehéz meghallgatni úgy egy család történetét, hogy megele­ venednek a képek előtted. Látod ahogy ártatlan gyermekeket becstelenítenek meg, ahogy nők melleit vágják le csak azért, hogy gyermekeiket ne táplálhas­ sák, hallani, hogy mit tesznek emberek emberekkel. A nagyvilág pedig csak hallgat... �Szaddam Husszein pere nemzetközi jogi vonatkozások Dorogi Zsolt Megkezdődött Bagdadban Szaddam Husszein volt iraki elnök büntetőpere. Az eljárást Bagdad zöld zónájában, Szaddam volt főhadiszállásán folytatják le. A Szaddam Husszein elleni első vádpont az, hogy 1982-ben, egy ellene végrehajtott, sikertelen merényletkísérlet után elrendelte egy síita falu 143 lakosának legyilkolását. A volt iraki államfőt és hét alvezérét a tárgyalássorozat végén kötél általi halálra ítélhetik a terhére rótt emberiesség elleni és háborús bűntettek miatt. Szaddam Husszein perét öt bíró tárgyalja, a vezető bíró Rizgar Mohamed Amin, aki a Sulaimania nevű kurd faluból származik. Mint tudjuk, a fent említett falu lemészárlása főként siíta muszlimok legyilkolását jelentette, ezért is kérdéses a vezető bíró származása és hite okán pártatlansága. A bíróság pártatlansága mellett azonban sajnos a legitimitása is kérdéses. Néhány jogi érv pro és contra: Pro: 1. A bíróságot az a szervezet állította fel, amelyik jelenleg Irakot a nemzetközi, a Biztonsági Tanács egyik legutolsó határozata értelmében is jogszerűen képviseli. 2. A törvényszék statútuma megmutatja, hogy elemeinek többsége nemzetközileg kialakult alapelveknek és standardoknak a beépítését tartalmazza 3. A bíróság szerkezete hasonlít a hágai törvényszékre és a nemzetközi büntetőbíróságra is. 4. A bűncselekmények, amikért felelősségre szeretné vonni, nem csak Huszeint, hanem még egyelőre jelenleg 11 őrizetben lévő más személyt is, ezek abszolút konformok a nemzetközi jog bevett, némely szabálya már több mint 50 éves megoldásaival. 2. A bíróság azért illegitim, mert az iraki megszállásból származtatható, amely kezdetektől illegális volt. 3. Az USA Irak elleni agressziója nemzetközi jogot sértett, az ENSZ Charta 2. cikk (4) bekezdésének megsértése tény. Kiindulópont: egy szuverén állam területi integritása és politikai függetlensége ellen alkalmazott törvénytelen erőszak. 4. Még mindig megszállás alatt van Irak jelentős része. 5. Negyedik Genfi Konvenció: a megszálló hatalom a megszállt ország igazságszolgáltatási szerveit nem számolhatja fel, és saját intézményeit nem hozhatja létre helyette. Azonban az USA ezt tette. 6. De-ba’athizálás: a bíróságokból száműzték a volt iraki elnök, Saddam Hussein pártjából (bath) való bírákat, akik a legnagyobb jogi tudással rendelkező vezető bírák voltak. 7. A megszálló hatalom létrehozott egy bíróságot, mely nem független, és nem megfelelő jogi tudással rendelkező bírákat tartalmaz, akik közelmúltunk egyik legfontosabb perében járnak el, s ítélkeznek. 8. A bíróság pártatlansága és függetlensége alapvető nemzetközi jogi követelmény: Genfi Konvenció 84. cikk (2) bekezdés. 9. Nincs tisztázva, hogy mely vádpontok alapján milyen lehetséges törvényi minősítésekre számíthat a vádlott, amely szintén nemzetközi jogi normákba ütközik harmadik Genfi Konvenció 104. cikk, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk 3 (a) bekezdés. A leírtak alapján mindenki döntse el: mi a jogszerű és igazságos eljárás. Contra: 1. A nagy-britanniai Arab Ügyvédek Szövetségének elnöke, Szaba A1 Mukhatar magáról a perről ezt a véleményt formálta meg: „Szigorúan vett jogi szempontból ez teljesen törvénytelen, az egész egy olyan megszálláson alapul, amely az ENSZ főtitkára szerint sem volt törvényes. A bűnper szabályait, a per előkészítéséhez szolgáló törvényeket Paul Bremer, Irak akkori irányítója írta alá. A genfi konvenció értelmében egy megszállónak nem áll jogában megváltoztatni a megszállt terület jogrendszerét, márpedig ez esetben a megszálló erő pontosan ezt tette. A bírákat is ugyanez a hatóság nevezte ki, és ehhez megint egyszer nincs joga.” 17. �„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják két.” (Mt 5/4) I Sáhó Eszter (Vad Fügefa) Ma vendégségbe megyek. Barátokat látogatok, olyan igaziakat. Egy valami hiányzik belőlük: nem hisznek Isten­ ben. Tudom, hogy az este folyamán lesznek olyan pillanatok, amikor ki kell állnom hitemért. Mellesleg én is csak néhány évvel ezelőtt szegődtem Jézus mellé, de azóta olyan örömöket fedezek fel életemben, amikről azelőtt csak álmodtam. Megtörtént. Hívő lettem. Azóta lépten-nyomon próbálom meg­ mutatni barátaimnak, ismerőseimnek, hogy milyen jó az út, amit Jézus fel­ kínál, és buzdítom őket, hogy lépjenek rá bátran. Indulni kéne már, mert elkésem. „De örülök, hogy itt vagy!” fogad a házigaz­ da, és átadom az ajándékba hozott palackbort. Kivételes alkalom, ők kez­ denek el kérdezni a hitemről. Órákig mesélek Isten országának csodájáról. Mikor már kezdem úgy érezni, hogy si­ került megcsillantanom valamit ebből a világból, akkor a velem szemben ülők arcán a kétely megformálódását látom. Elkezdik felsorolni ellenérveiket, rossz tapasztalataikat. „Ha ilyen jó az Isten országa, akkor miért kell átélnünk anynyi csalódást, sikertelenséget, tragédi­ át?” Azt felelem, hogy ezekre még éle­ tünkben megkapjuk a választ. Hiszen mindenki adott már hálát - utólag - egy szerelmi csalódásért, munkahelyi siker­ telenségért, mert ezek által terelődött az élete olyan irányba, hogy igazán boldog tud lenni. Ha hiszünk az isteni vigasz­ talásban, a rosszért „cserébe” mér­ tékében is sokkal nagyobb ajándékot kapunk. Aztán olyan kérdésekkel kezdenek bombázni említett barátaim, amelyekre - bevallom őszintén - nem tudok felelni. „Ha van Isten, akkor miért engedi, hogy természeti katasztrófákban enynyien meghaljanak; miért a becsületes, jó szándékú emberek kapnak halálos kórt; a rosszak pedig miért dúskálnak a javakban?” Megtorpanok a válaszadás kényszerétől, de aztán rájövök, hogy erre nekem - mint hívőnek - nem kell egzakt választ adnom. Isten szemében minden emberélet ugyanolyan értékes, de a kegyelemben mindenki mást kap. Azon emberek életének, akiknek halálát most értelmetlennek látjuk, volt jelentősége. Vagy azért, mert alkottak a világ számára valami maradandót, vagy, mert haláluk jelkép, figyelemfel­ keltés lehet számunkra. Tudom, hogy ezzel nem adok kielégítő választ a sok szomorúságra, de ha min­ dent meg tudnánk magyarázni, már nem a hit, hanem a tudomány területén járnánk. Ezért a legtöbb, amit most mondhatok, hogy bízzuk a világ rend­ jét Atyánkra! Kirándulás Füge módra 2005. okt. 14-16. I Filep Eszter Valaki régen kitalálta, a mondás azóta is állja. Nos, mi felfedeztük! Szép ha­ zánk lassan egyetlen pontja sem érezhe­ ti magát biztonságban. Tavaly ősszel Füzéren és a Nagy-Milicen okoztunk kisebb népesség-növekedést, majd ta­ vasszal Püspökszentlászlót, Pécset és a Zengőt vettük be, hogy most meg se álljunk Bakonybélig. Itt alakítottuk ki támaszpontunkat (a szállásadó hölgy legnagyobb örömére), amit másnap a Kőris-hegy kedvéért időlegesen el is hagytunk. Nem bántuk meg, ugyanis a Bakony legmagasabb hegye a maga sejtelmes, ködös bükköseivel elviszi a 18. pálmát a Gyűrűk urabéli forgatási helyszínek elől. Este - a tervezett és a kisebb, nem tervezett elkalandozások okozta fáradtságban - nagy mennyiségű paprikás krumplit varázsoltunk, majd tüntettünk el. Azután játék és muzsika következett valamivel több, mint tíz percben. Vasár­ nap szentmisével kezdtünk, körbejártuk a bakonybéli tavat és kápolnát, végül átugrottunk Zircre apátság és arborétum-né­ zőbe. Hogy milyen volt a kirándulás? Hát csak olyan, mint a többi. Jó. Nagyon jó. �ARANYKÖPÉSEK - Prof. Dr. Jobbágyi Gábor gyűjtése (2004-2005) - 1. A nyilatkozati elv alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a szerződést nem lehet megfejteni. 2. A védjegyet el lehet zálogosítani. 3. A tulajdonvédelmi eszközök után kutakodunk a jog dzsungelében... 4. Napóleon földosztást akart. 5. Örökléshez szükséges az örökhagyó személyének elhunyása. 6. A termosz eredetileg védjegy volt. 7. Opció: a hatalmasságok hatalmassága. 8. Életbiztosítást halál vagy házasság esetén lehet kötni. 9. Az eseti gondnok bizonyos esetekben tehet kismértékű jognyilatkozatokat. 10. Az orvosi jogviszonyon kívül az orvosok szépségipari okokból végeznek beavatkozásokat. 11. A hagyatéki tartozásoknak számtalan fajtája van: temetési költségek stb. 12. A jogalap nélküli gazdagodás mindig másnak rossz. 13. A családfő és a vámhivatal érvényesítheti a kegyeleti jogokat. 14. A szoros érzelmi kapcsolat a donor és a recipiens között azt jelenti, hogy igencsak kedvelik egymást. 15. Az ingatlan-nyilvántartás legfontosabb elve az egyéniség alapelve. 16. Hatálytalan végrendeleteknél ki kell küszöbölni a hatálytalanságot. 17. Orvosi műhibák miatt gyakran indokolatlanul halnak meg a betegek. 18. A tulajdonjog tárgya nem feltétlenül kell, hogy testes dolog legyen. 19. A bioetikát nemcsak jogászok művelhetik, hanem tudósok is. 20. Az orvost megilleti a véleménynyilvánítás és a választás szabadsága. 21. A tulajdonjog kibontása a Polgári Törvénykönyvbe kerül. 22. Az egyenes ági rokonok házassága orvosolhatatlan érvényességű. 23. Érvénytelen a végrendelet, ha nem az ő kezével írták. 24. A nem vagyoni kár a személyiségi jogokra reflektáló kártérítés. 25. Házasságban született gyermeknek a férjet kell tekinteni. 26. Az anyaság is lehet kétséges a mai viszonyok között, hiszen a kórházüzemben elcserélik a gyermeket. 27. A közvégrendelet elkészítéséért a közjegyzőnek semmit adni nem lehet. 28. A meghatalmazás címzetes jognyilatkozat. 29. A vadnyúl a vadászatra jogosult. 30. A károsultnak dolgoznia kell, így nem lébecolhat otthon. 31. A teljesítést meghatározott helyen kell teljesíteni. 32. A vérbosszú egy primi tív dolog volt. 33. Most akkor az általános szabályt kéne boncolgatni. 34. Hallgató kérdezi vizsga közben: „Most hülyeséget mondtam?” 35. A kutya veszélyes üzem. 36. A felek is kiköthetnek alaki hibát. 37. Állatba nyújtott szolgáltatás esetén a szavatossági idő 2 hónap. 38. A szándékosságot és a gondatlanságot a Polgári Törvénykönyv egy kalap alá veszi. 39. A kár eleme az elesett haszon. 40. A halott érdekében a hozzátartozók a bírósághoz fordulhatnak. 41. Jhering szerint a jog az erkölcs minimuma. Hoppá, pardon, ezt Nizsalovszky mondta. 42. Járadék mellett a káradék is megállapítható. 43. Az orvosi felelősséget kesze-kusza helyzet jellemzi. 44. Bányakár, amikor Hévíznél a víz leapad. 45. A kötelem meghatározott szolgáltatás beteljesülését szolgálja. 46. Az állat nem felelős az általa okozott kárért. 47. A gondozó mentesülhet, ha bizonyítja, hogy odafigyelt a gyerekre. 48. A vadkárért az felel, akinek a területéről a vad elbandukolt. 49. A beteg jogosult írásban vagy szóban látogatókat fogadni. 50. A pszichiátriai zártosztályra az jellemző, hogy bemenni lehet, de kijönni nem. 19. �ARANYKÖPÉSEK - Prof. Dr. Jobbágyi Gábor gyűjtése (2004-2005) - 51. A beteg joga a kegyeleti jog. 52. A Polgári Törvénykönyv sok felesleges dolgot tartalmaz. 53. Vadkár, amikor a vaddisznó a szarvával megdöfi az őzet. 54. Az alapítványok megbeszélhetik egymással, hogy egyesülnek. 55. Beszélhetünk az elévülés megnyugvásáról. 56. Az OPTK magán viseli a parasztkódex nyomait .57 . A szabadságharc után a magyar magánjog romjait az osztrák takarítja el. 58. Egyedi szolgáltatás például a Szent Korona. 59. Grossmid Béni különösen e kötelesrész terén alkotott nagyot. 60. Szóbeli végrendelet tételénél fontos, hogy a tanúk ne legyenek süketek. 61. Nevezhetjük sunyinak azt a felfogást, amely a beágyazódástól számítja a magzat életét. 62. Vannak feltételesen fuvarozható dolgok, például valamilyen hulla. 63. Személyhez fűződő jog a mozgás szabadsága. 64. A jogalkalmazó bíró megfejti a jogot. 65. Közügyektől eltiltott személyből nem lehet szervet kivenni. 66. Saját gyermeket nem lehet örökbefogadni. 67. A néma nem tehet szóbeli végrendeletet. 68. Korboncolást lehet végezni, ha azt a halott életében kérte. 69. A gyermektartásdíj alapjáról a pápai enciklikák is szólnak. 70. Találásnál nem kell égen-földön keresni a tulajdonost. 71. A világtörténelem legrövidebb vizsgája: A hallgató kihúzza a 2 tételt. 45 percen át jegyzeteket készít; majd leül a vizsgáztatóval szemben. A hallgató: „A...” (és csönd). Az oktató: „Kezdetnek elfogadható; de talán kicsit bővebben szeretném hallani a választ.” (És csönd...) „Kíván még valamit elmondani a tételéről?” A hallgató: „Szeretnék, de nem tudok.” 72. Közüzemi szerződés alapján a szolgáltató rendszeres szennyvízszolgáltatásra köteles. 73. A szocializmusban az emberek az ÁFA-ból és az SZJA-ból fizették az orvosokat. 74. A korlátolt dologi jogok azok, amelyek korlátozva vannak. 75. AXX. századra tehető az EUGÉNIA tudományának megjelenése. 76. A hatályos Eü. tv. szól a rovarokról. 77. Nemzetközi deklaráció született az indukatív beavatkozásokról. 78. Az abortuszra csak megfelelő, törvényben meghatározott indukciók esetén kerülhet sor. 79. Nem érdemtelen a tartásra a volt házastárs, ha a házasság fennállása alatt rendeltetésszerű joggyakorlás folyt. 80. A születendő gyermek örököl is a spermadonor után. 81. A XIII. században az egészségügyben kialakulnak az istopályok [vö. ispotály]; és chrigusok [chirurgus helyett] járják az országot. 82. Az embriót azért nem lehet embernek nevezni, mert olyan kicsi. 83. A nagy értékű műszert a halottból ki kell műteni. 20. �A Nagy Könyv: 1984 vagy Gyűrűk ura? Lukács Tamás Gyűrűk ura vagy 1984? 1984 vagy gyűrűk ura? Ez itt a kérdés, amelyre várják emelt díjas SMS-einket! Nehéz kérdés, igen nehéz. Nehezebb, mint a múlt héten volt. Ott csupán az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk között ment az ádáz küzdelem. És nyertek a fiúk a grundon! De most, most a kérdés, me­ lyiket ítéljük többre, az izgalmas fantasy regényt, avagy a diktatúrák jellemvo­ násait hátborzongatóan bemutató orwelli művet. Miközben ezen gondolko­ zom, eszembe jut, hogy nem is szabad­ na ilyesmin morfondírozni, hiszen le­ het, hogy a gondolatrendőrség most is lesben áll! ha szöveges üzenetemmel eltalálom az ó akaratát, akkor örülhetek, hogy én is így voksoltam és közben tudat alatt sajnálhatom a Mester és Margaritát, a Tüskevárat, az Egri csillagokat, vagy éppen a jövő heti szavazás előre látható vesztesét, az Abigélt. És gondolkozhatom rajta, amíg engedik, hogy mire jó ez az egész, és hogy egy ilyen jó ötletet, mint a Nagy Könyv, hogy lehetett ilyen szintre süllyeszteni, és hogy hogyan le­ het összemérni teljesen eltérő témájú és stílusú könyveket - és egyáltalán: minek. Mert nem választani kell, hanem olvasni! MINDET! Lukács Tamás A kérdés nem az, hogy mire szavazzak, hanem hogy mire szabad ahhoz, hogy nyertesnek érezzem magam, hogy mit akar a Nagy Testvér? Mert amit ó akar az lesz, nem az SMS-ek döntenek, azok csak a pénzt szedik ki a zsebünkből. És „Emberkép a XXI. században A Katolikus Egyetem sajátos feladatai lehetőségei és kompetenciái” címmel a Pázmány Péter Alapítvány által meghirdetet pályázat nyertesei a következők: Információs Technológiai Kar: Jog- és Államtudományi Kar: I. díj: Kosa Endre IV. évf. hallgató; III. díj: Baráth Eszter IV. évf. és Juhász Attila I. évf. hallgatók nyerték el. III. díj: Radvánszky Mariann IV. évf. és Rácz András V. évf. hallgatók nyerték el. Hittudományi Kar: II. díj: Teleki Levente IV. évf. hallgató; III. díj: Fellegi Dénes IV. évf. hallgató nyerte el. 21. �NaPONTa - reggeltől estig A naPONTa klub civil szerveződés, amelyet önkéntes alapon kívánunk létrehozni a főiskolá­ kon, egyetemi karokon és más, különböző intézményekben. Célunk az, hogy a tanuló vagy már dolgozó fiatalok számára új, önszerveződésre épülő lehetőséget kínáljunk a sokasodó diák- és ifjúsági szer­ vezetek időnként átláthatatlan rengetegében. A naPONTa klubba nem kell belépnie annak, aki részt kíván venni a különböző kulturális, közéleti, sport stb. programo­ kon. Aki úgy dönt, hogy a naPONTa klub tagja lesz, annak nem kell belépési, vagy tagsági díjat fizetnie. Intézményen­ ként mindössze néhány támogató segítségére, munkájára lesz szükség az eredményes működéshez, a rendezvények, ta­ lálkozók zökkenőmentes megszervezéséhez, lebonyolításához. A főiskolákon és az egyetemeken elsősorban a helyi naPONTa klubok vezetőire számítunk majd. A naPONTa klub megalapításának és az országos hálózat kiépítésére való törekvésünk legfőbb célja, hogy segítséget nyújtsunk az alábbi, elsősorban az ifjúságot érintő közérdekű kérdések megoldásához: 1. Az ország különböző pontjain megalakuló naPONTa klubok szoros együttműködésben állnak majdegymással, és így, a szakmai tevékenység támogatásán túl, egyfajta „tudáshálózat" kialakításával lehetővé válik, hogy bármelyik intézmény bármelyik hallgatója könnyen hozzájuthasson egy másik főiskola vagy egyetem tananyagához vagy akár - kedvezményes áron - tankönyvekhez is. 2. Segítséget akarunk nyújtani kulturális programok, sportversenyek, koncertek, vetélkedők stb. meg­ szervezésében és lebonyolításában, valamint a helyi ifjúsági egyesületekkel együttműködve saját rendezvényeket is szervezünk. Azt szeretnénk, ha a későbbiekben anyagilag is támogatni tudnánk a rendezvényeket, de addig is segítünk a szükséges pénzügyi báltér megteremtésében (pályáztatás, szponzorkeresés). 3. Felkérésre - a hallgatók igényei szerint - megszervezzük híres művészek, országosan ismert közéleti személyiségek meghívását és előadását. Ezeket az összejöveteleket a Hallgatói Önkormányzattal együttműködve rendezzük, a programokon bárki részt vehet. 4. Az intézmények tanárainak és diákjainak bevonásával - ahol még nincs ilyen kezdeményezés -felvéte­ li előkészítő tanfolyamokat, valamint egyetemi vizsgafelkészítőket szervezünk. 5. A naPONTa klub szeretne közreműködni a helyi sajátosságoknak megfelelő ifjúsági érdekképviselet ki­ alakításában és különböző egyesületekkel, szervezetekkel, valamint a Hallgatói Önkormányzatok Or­ szágos Konferenciájával együttműködve képviselni kívánja a hallgatók és a közösség fiatalságának cél­ jait is. A szociálisan hátrányos helyzetben lévőkre különösen nagy gondol fordítunk, támogatásukról - a lehetőségeink szerint - gondoskodunk. 6. A Fiatalok a címlapon program elindításával és népszerűsítésével az ifjúság közéleti érdeklődését, aktivitását szeretnénk elősegíteni - természetesen politikától és párthova­ tartozástól függetlenül. A program részeként a helyi médiában megjelenési lehetőségeket keresünk a hallgatók számára, hogy teret kapjanak, teret kaphassanak, akár a saját intézményükről, gondjaikról, akár a közélet aktuális kérdéseiről is szóljanak. Azt szeretnénk, hogy 2005. december 31-ig az ország minden felsőoktatási intézményében jöjjön létre, alakuljon meg a naPONTa klub pont ott, ahol szükség van rái �CompLex Jogtár* A Legteljesebb magyar és európai jogi adatbázis Most érdemes áttérni! AJÁNDÉK Thomson DivX asztali DVD lejátszó minden új előfizetőnek.* *Az akció új CompLex Jogtár* előfizetésre vonatkozik 2005. október 10. és 2005. december 20. között. www.jogtar.hu compLex KJK-KERSZÖV JOGI ÉS ÜZLETI KIADÓ KFT. 1518 Budapest, Pf. 101 - Telefon: (36-1) 464-5656 • Telefax: (36-1) 464-5657 www.complex.hu,www.jogtar.hu • E-mail: ugyfelszolgalat@kjk-kerszov.hu Több ■:mnt kiddó Szakma, padngr �Köszönünk mindent! Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagypályás labdarúgó csapata Rotterdam (ISFF world cup) 2005. október 10-15. HARLEY-DAVIDSON GYŐR � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 5. szám 2005. november Abstract A summary of the resource. Tartalom: Teleki László: Becsületünk-e a Hűség Pádár Dávid: A kari Hallgatói Önkormányzat Ellenőrző Bizottsága Cseri Tímea: 10 éves a Kar Juhász Gábor: DIÁKEXPÓ 2005 Szakkollégium HŐK választás a Karon - 2005 Thaly Krisztián Florentin: 1956-os Forradalom 2005-ben Thaly Krisztián Florentin: 1956. október 23. 25 Éve Jegyezték Be Lengyelországban a Szolidaritást Dorogi Zsolt: Nyári Egyyetem 2005 - Belgium Dorogi Zsolt: Szaddam Husszein pere Vad Fügefa Jobbágyi Gábor gyűjtése Lukács Tamás: A Nagy Könyv A Pázmány Péter Alapítvány Konferencia Pályázatának végeredménye NaPONTa Creator An entity primarily responsible for making the resource Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. november Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (634kb+2749kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_5_200511 Relation A related resource T00071 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_5_200511 HÖK Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1b58197b64cc2e67032362f31326bbf2.jpg c83a327a20289d91849959721b9bfec5 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/3079f3c1c7f9792eb4f4f1494d2f94b7.pdf 74ba184e339bb3ac4f20a0ee4a6ee58e PDF Text Text 2005. december ® ítélet ^equum Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának lapja �Complex Jogtár+ A legteljesebb magyar és európai jogi adatbázis Most érdemes áttérni! AJÁNDÉK Thomson DivX asztali DVD *Az akció új CompLex Jogtár* előfizetésre vonatkozik 2005. október 10. és 2005. december 20. között. www.jogtar.hu KJK-KERSZÖV JOGI ÉS ÜZLETI KIADÓ KFT. 1518 Budapest, Pf. 101 -Telefon: (36-1) 464-5656 -Telefax: (36-1) 464-5657 www.complex.hu,www.jogtar.hu • E-mail: ugyfelszolgalat@kjk-kerszov.hu complex Több mint kiadó Szakmai partner �TARTALOM pár aktualitás 4 a HÖOK sajtóközleménye 5 Prof. Dr. Jobbágyi Gábor: Tájékoztató 5 a Kari TDK-val és az OTDK-val kapcsolatban egy levél egy helyreigazítás 6 a Budapesti Műszaki Főiskoláról Teleki László beszámolója 7 riport dr. Budaházi Árpáddal 7 Teleki Levente: Gondolkodtató 9 GÓLYABÁL 10 interjú a gólyabál bálkirálynőjével és bálkirályával 12 Lukács Tamás: Az elesettek szolgálatában 13 Szilasi Alex: A Pázmány Szalon 15 Dobos Péter és Tóth Máté: SZESZ 17 Thaly Krisztián Flóréntin: Ködbeborultjogunk, 18 avagy - "Minden nemzetnek olyan joga van, amilyent megérdemel Prof. Dr. Jobbágyi Gábor: A tavaszi Polgári 19 jogi - Kereskedelmi jogi záróvizsgák értékelése best of büntetőjog: 20 idézetek Pálinkás Gyuri bácsitól Sáhó Eszter: Boldogok a szelídek, 22 mert ők öröklik a földet (Mt 5,5) Pádár Dávid: Az üvegcipő 22 Ablonczy Zsuzsanna: Belső tenger - filmajánló 23 Pölös Csaba: A világ legjobb autója 24 Sáska Zoltán Attila: Erka-versek 25 Dawe és Thaly Krisztián Florentin versei 26 NaPONTa 27 ÁLDOTT KARÁCSONYT és BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN a KAR OKTATÓINAK és HALLGATÓINAK a HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT ELNÖKSÉGE és VÁLASZTMÁNYA! Főszerkesztő: Lukács Tamás Főszerkesztő-helyettes: Cseri Tímea és Farkas Balázs Szerkesztős ég tagjai: Fügedi Zsófi, Juhász Gábor, Pozbai Viola Akik munkánkat segítik: Dorogi Zsolt, dr. Koltay András, Kovács Lóránt, dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente �Pár Aktualitás összeállította: Teleki László Régi-új alelnök a HÖOK Nem Állami Felsőoktatási Intézmé-nyek Országos Régiójában 2005. dec, 2-án a Károli Gáspár Reform­ átus Egyetem Hittudományi Karának Dísztermében megtartott regionális tisztújításon Teleki Lászlót - Karunk ötödéves hallgatóját - a régió-ülés 19-11 arányban megerősítette alelnöki tiszt­ ségében. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Or­ szágos Régiójának (régi-új) alelnöke: Teleki László; új elnöke: Szénási Károly (KREBTK). Köszönjük az ajánlásaikkal, valamint szavazataikkal is támogató tagönkor­ mányzatok segítségét; különösen a Vitéz János Római Katolikus Tanító-képző Főiskola, a református teológiai karok és intézmények, és a Károli Gás-pár Református Egyetem hallgatói ön­ kormányzatainak támogatását! Továbbtanulás Ausztráliában Ausztráliában magánúton tudsz to­ vábbtanulni. Államközi ösztöndíjrend­ szer nincs; mivel az Ausztrál Nemzet­ közösség a saját állampolgárainak sem biztosít ingyenes továbbtanulási lehe­ tőséget. A fizetős szó hallatán ne kese-redj el. Ausztrália diák-centrikus tanu­ lóvízumot biztosít, amely lehetővé teszi a részidős munkavállalást, heti 20 órában. A rendkívül magas helyi bérek és a magyarnál alacsonyabb adózás révén, kiadásaid nagy részét fedezheted a munkáddal. A szemeszterek végén az intézmények vezetősége a legjobb ered­ ményt elérő hallgatók tandíjának jelen-tős részét elengedi. A nyelvi, szaknyelvi, posztgraduális képzéseken kívül, akár teljes egyetemi, főiskolai tanulmányt is folytathatsz Ausztráliában. Részletes információk: www.studyaustralia.org; kiutazási feltételek és vízumok: www.australia.hu Magyar egyetemisták a rotterdami labdarúgó-világbajnokságon Magyarországról csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem csapata vett részt. A halálcsoportból (Hollandia, Spanyol­ ország, Portugália, Belgium, Magyar­ ország, Finnország) sajnos nem sikerült a legjobb nyolc közé bejutni, de a csapat teljesítményére, lelkesedésére és küzde-ni tudására nem lehetett panasz. A vb színvonalát jelzi, hogy idén a Galata-saray, a Milán és a Zaragoza „B” csapa-tának játékosai is feltűntek egy-egy csapatban, négy évvel ezelőtt pedig a Manchester Football Academy keretein belül a tornára nevezettek között volt Öle Gunnar Solskjaer, a Manchester United sztárja is. http://www.mtv.hu/cikk.php?id=71048 Csapatunk gerincét az Információs Technológiai Kar és a Jog- és Államtudományi Kar hallgatói alkották! GRATULÁLUNK a CSAPATNAK! Szép volt. Fiúk! véradAs Mi is bekapcsolódtunk a Magyar Vöröskereszt, az Országos Vérellátó Szolgálat és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) által közösen elindított „Fiatalok a véradásért” című programba, A verseny célja az egyetemi, főiskolai korosztály véradásba történő bevonása, a véradó-mozgalom megismertetése és népszerűsítése. Kísérjétek figyelemmel a faliújságokat és a www.pazmanyonline.hu híreit! Az Országgyűlés elfogadta az új Felsőoktatási Törvényt Az Országgyűlés 2005. november 29-én elfogadta az új felső-oktatási törvényt; amely a magyar felsőoktatás történetének legátfogóbb és legradikálisabb reformjának alapjait teremti meg. Az új felsőoktatási törvény parlamenti megerősítésére azért volt szükség, mert Mádl Ferenc köztársasági elnök az Ország­ gyűlés első támogató döntése (2005. május 23.) után az elfoga­ dott törvényt alkotmányossági normakontrollra küldte az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybírósági döntés után, a szakmai egyeztetést követően az oktatási tárca korrigálta a bíróság által kifogásolt passzusokat, amelyet a parlament Alkotmány-és Igazságügyi Bizottsága alkotmányosnak és elfogadásra alkalmasnak ítélt. Az új törvény, amely átfogóan szabályozza a felső oktatás működését és szerkezetét, 2006. március 1-jével lép hatályba. A jogszabály nyomán átalakul a felsőoktatás teljes képzési szerkezete, és nemzetközi, európai szinten átjárhatóvá válnak a képzések. Megváltozik az intézmények irányítása és finan­ szírozása, megerősödik az intézményi autonómia, és nő a gaz­ dálkodás szabadsága. A hallgatói jogok kiterjesztésével és a támogatási rendszer kiszélesítésével a törvény biztosítja a jog­ biztonságot, erősíti az esélyegyelőséget - áll az Oktatási Mi­ nisztérium sajtóközleményében. Az új Felsőoktatási Törvény szövegét megtalálhatod a HÖOK Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiójának hivatalos honlapján; www.nafiore.hu A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) az Alkotmánybírósághoz fordul. Ld. alább a hivatalos sajtóközleményt! forrás:www.edupress.hu �a HOOK sajtóközleménye ALKOTMáNYBÍRÓSáGHOZ FORDUL A HALLGATÓI ÖNKORMáNYZATOK ORSZáGOS KONFERENCIÁJA A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) Választmánya tegnapi ülésén döntött arról, hogy az új felsőoktatási törvény kihirdetése esetén a szervezet az Alkotmány­ bírósághoz fordul jogorvoslatért. A HÖOK aggályai elsősorban a törvény két rendelkezésével kapcsolatban fogal­ mazódnak meg. Egyrészt elfogadhatat­ lannak tartjuk, hogy a jogköreiben és felépítésében alkotmányellenesnek ta­ lált irányító testületet felváltó gazdasági tanácsban az intézmény hallgatói csak akkor kaphatnak helyet, ha már rendel­ keznek felsőfokú végzettséggel. Megíté­ lésünk szerint ez a megszorítás ellenté­ tes a Alkotmánnyal, hiszen a hallgatók jelentős részét megfosztja attól a lehető­ ségtől, hogy részt vegyen a gazdasági ta­ nács munkájában. Az Alkotmánybíróságnak az új felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban kiadott határozatának (2005. október 25., 514/A/2005) indokolásában expli­ cite kifejti, hogy a tudományos élet sza­ badságához fűződő jogosultságok ked­ vezményezett! köre nem szűkíthető le az egyetemi tanárokra, éppen ellenke­ zőleg, kifejezetten kiterjed az egyetemi autonómiát megtestesítő személyi kör­ re (oktatók, tudományos kutatók, hall­ gatók). A másik, a HÖOK által kiemelten kifo­ gásolt rendelkezés a tanulmányaikat 2006. szeptember 1-je előtt megkezdő hallgatókra vonatkozik. A HÖOK Vá­ lasztmánya úgy véli, a pontatlan és elég­ telen törvényi rendelkezéseknek kor­ mányrendeletben történő bővebb kifej­ tése nem elégséges, mivel az nem nyújt megfelelő garanciát a hagyományos képzésben részt vevő hallgatók számá­ ra. Szervezetünk úgy véli, a felsőoktatás ilyen átfogó, a modernkori Magyaror­ szág történelmében példa nélkül álló át­ alakításakor minden eszközzel töreked­ ni kell arra, hogy a tanulmányaikat a ré­ gi rendszerben megkezdő hallgatók ne válhassanak az átalakulás veszteseivé, és biztosítva legyen számukra, hogy tanul­ mányaikat annak a jogszabályi környe­ zetnek megfelelően tudják befejezni, amely rájuk tanulmányaik megkezdé­ sekor vonatkozott. A HÖOK Választmánya megállapo­ dott abban is, hogy amennyiben a bead­ vány kidolgozása során egyéb, az Alkot­ mányba ütköző passzusra leszünk fi­ gyelmesek, úgy ezeket is az Alkotmány­ bíróság elé tárjuk. Bp. 2005. december 2. TÁJÉKOZTATÓ a Kari TDK-val és OTDK-val kapcsolatban - a hallgatók részére Prof Dr. Jobbágyi Gábor 1. A következő OTDK-t 2007 tavaszán rendezik a Kár öli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudo­ mányi Karán. 2. Az eddigi gyakorlat szerint Karunk olyan dolgozatokkal szerepel az OTDK-n, amelyek a Kari TDK-n bemutatásra kerültek, és a Kari TDK nevezte őket az OTDK-ra. 3. A Kari TDK-ra a tanszékvezetők ajánlják az egyes dolgozatokat, meghatározott létszámkeretben; mivel a Kari TDK zsűrije csak a legritkább esetben kíván élni azzal a lehetőséggel, hogy felülbírálja a tanszékvezetők döntését. 4. Ezért, ha a hallgatók Kari TDK-n, illetve ennek nyomán OTDK-n kívánnak szerepelni, kérem, szíveskedjenek felvenni a kapcsolatot az illetékes tanszékvezetővel, aki eldönti majd, hogy nevezi-e dolgozatukat a Kari TDK-ra. 5. A Kari TDK-t a 2006. évben előreláthatólag áprilisban és november-decemher táján fogunk tartani. A nevezési határidő valószínűleg 2006. február, illetve október vége lesz, amelyről külön értesítést küldök a tanszékvezetőknek. 6. Az OTDK-n csak olyan dolgozatok vehetnek részt, amelyet szerzőjük a képzési idő alatt tehát a diploma átvétele előtt kari fórumokon bemutatott. Bp. 2005. november 28. �Egy levél, egy helyreigazítás - a Budapesti Műszaki Főiskoláról Teleki Laci Nincs új a nap alatt! Nem igaz? audiatur et altéra pars; vagy mégsem? Szántó Judittól, a Budapesti Műszaki Főiskola KGK HŐK elnök asszonyától kaptam 2005. november 24-én az alábbi levelet (tárgy: reakció X újság cikkére): „Tisztelt Kollégák! Az „egy BMF hallgató” által jegyzett levél hatására megjelent a Magyar Nem­ zetben egy cikk; a Hír Tv és a Juventus Rádió is foglalkozott az üggyel. „Kedves HŐK, ill. egyéb illetékes gaz­ emberek! Mikor lesz már végre ösztöndíjunk? Az idén is csak decemberben fogjátok elu­ talni, mint tavaly? Esetleg csak január­ ban? Azt hiszitek, mert hallgatunk róla, már nem is érdekel minket? Nem hi­ szem el, hogy semmi infó nincs róla... (...) Mekkora is ez az összeg? Mennyi is most a betéti kamat; esetleg részvény­ ben tartjátok? Mennyi késedelmi kama­ tot fogunk mi ezért kapni? Vagy az csak akkor jár, ha nekem kell valamit befi­ zetni a sulinak? Külön eljárási-, UV díj, meg a sok egyéb szívatás. Mi miért nem kapunk akkor ilyet? Sőt november vé­ gén még ösztöndíjat se. Ez már kicsit ér­ dekes. Üdv: egy BMF hallgató.” Szeretnélek Benneteket tájékoztatni a valós helyzetről. (Megjegyezném, hogy a cikkben az szerepel, hogy a kari HŐK vezető nem volt elérhető. Ezzel az üggyel kapcsolatosan engem nem is próbáltak megkeresni...) Aki a felsőoktatás iránt egy kicsit is érdeklődik, az tudja, hogy nem csak egyféle ösztöndíj van. A tanulmányi ösztöndíjon kívül minden juttatást megkaptak már a Hallgatóink (rendsze­ res szociális támogatás, kari ösztöndíj, BMF ösztöndíj, Bursa Hungarica, köz­ társasági ösztöndíj, sőt jövő héten már a január hónapra járó lakhatási támo­ gatás is a számlákon lesz). A tanulmá­ nyi ösztöndíj kiszámítása azért csú­ szott, mert új NEPTUN - rendszer ke­ rült bevezetésre iskolánkban, és több előre nem látható probléma merült fel. A tanulmányi ösztöndíj számításához a szükséges adatok nem álltak rendel­ kezésünkre, a TO folyamatosan dolgo­ zott a hiányosságok pótlásán. A csúszás alatt folyamatos volt az egyeztetés a Fő­ iskola vezetésével, a NEPTUN csoport­ tal, az SDA Stúdióval és a Kar vezetésé­ vel. Mindenki azon volt, hogy mielőbb megoldódjon a probléma. Hallgatóin­ kat több ízben megkíséreltük tájékoz­ tatni hirdetményeken, levelező listá­ kon, küldöttgyűléseken, a Hallgatóink­ nak szervezett fórumokon. A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARA Deák Ferenc Továbbképző Intézete A kollégiumi befizetések határideje október 15-ről, először november 15-re, majd személyes közben járásomnak kö­ szönhetően, november 30-ra módosult. Hiszen én is, mint a BMF KGK HŐK összes tisztségviselője, azon dolgozunk folyamatosan, hogy Hallgatóink érde­ kei minél inkább előtérbe kerüljenek. A használható adatbázis ezen a héten hét­ főn került hozzánk; és a mai napon már kimentek a tanulmányi ösztöndíjak. Ügy gondolom, hogy a HŐK mindent megtett azért, hogy Hallgatóink minél hamarabb jussanak a pénzükhöz mind a kezdeti, mind a végső fázisban. (...) Sajnálattal kellett észrevennem, hogy a reklamáló „hallgató” kilétét nem kíván­ ja felfedni, így a jövőben sem garantált, hogy hozzá is el fognak jutni az infor­ mációk, ha elzárkózik az információ­ forrástól. így arról sem tudjuk értesí­ teni, hogy már megtekintheti, mennyi tanulmányi ösztöndíj jár neki. Bízom benne, hogy megfelelő mennyi­ ségű információt bocsátottam rendel­ kezésetekre, és belátjátok, hogy a sajtó­ ban megjelent cikknek kevés köze volt a valósághoz! Üdvözlettel: Szántó Judit - BMF KGK HŐK elnök.” Bíróságának joggyakorlata szakiránnyal) angol nyelven; * bank szakjogász; • társasági szakjogász; •kriminalisztikai szakjogász; • környezetvédelmi szakjogász; ■ szabályozási (ún. kodifikátor) szakjogász. 2006. februári kezdéssel a következő felsőfokú szakirá­ nyú továbbképzéseket hirdeti meg: jogász végzettségűek számára Jelentkezési határidő: 2006. január 20. «Európa jogi szakjogász (bankjogi, pénzügyi, A fenti, valamint további 30-50 órás képzéseinkről információ és jelentkezés: nemzetközi együttműködés, EU intézményi kommunikáció és Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata szakirányok); •Európa jogi szakjogász (Európai Közösségek Deák Ferenc Továbbképző Intézet 1088 Bp. Szentkirályi u. 26-30. telefon: 4297200/342 vagy 4297238; telefax: 2665286 www.jak.ppke.hu; deak@jak.ppke.hu �Beszámoló Teleki Laci A kari Hallgatói Önkormányzat általános elnökhelyetteseként fe­ lelős vagyok az országos hallgatói érdekképviseleti csúcsszervvel fenntartott folyamatos és élő kap­ csolatért. Helyettes tagja vagyok a Hallgatói Ön­ kormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) Választmányának; e testület két Közgyűlés között a HÖOK legfőbb döntéshozó szerve. Összesen 23 tagja van; 11 rendes és 11 helyettes tag, vala­ mint a HÖOK mindenkori elnöke. 2005. február 25-én Debrecenben a tisztújító régió-ülés a HÖOK Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Or­ szágos Régiójának alelnökévé választott - 12-10 arányban; e tisztségemben - 1911 arányban - megerősített a 2005. de­ cember 2-án tartott tisztújító régió-ülés. Az elmúlt 9-10 hónapban barátaimmal és munkatársaimmal létrehoztunk egy regionális információs oldalt a világ­ hálón; www.nafiore.hu. Megalakítot­ tuk a HÖOK szervezetén belül a Hité­ leti képzésen részt vevő hallgatók Szakmai Szövetségét - Egerben. A Régiónk sikeres programmal és igen közkedvelt civilsátorral jelen volt az idei Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozó­ ján; utóbbi rendezvény közismert ne­ ve: EFOTT. Az idei - velencei - EFOTT minden eddigi rekordot megdöntött; volumenében csupán a Sziget előzte meg. A HÖOK őszi Közgyűlését Piliscsabán tartotta (PPKE BTK). Az egybegyűlt képviselők e Közgyűlésen a HÖOK Szervezeti- és Működési Szabályzatát több pontban módosították. A HÖOK Elnöksége által beterjesztett - egyik - ja­ vaslat szerint a tagönkormányzat szava­ zati jogát a tagdíj be nem fizetése esetén fel lehet függeszteni minden felszólítás és figyelmeztetés hiányában is. Módo­ sító javaslatot nyújtottam be; kértem, hogy a „felszólítása és figyelmeztetése hiányában is” kitételt törölje az Elnök­ ség e határozati javaslatában. Az Elnök­ ség a módosító javaslatomat befogadta, így alapvető jogok a jövőben sem sérül­ nek; a tagönkormányzatok szavazati jo­ gát fel függeszteni csak - írásbeli - figyel­ meztetés és a tagdíj befizetésére való fel­ szólítás után áll módjában az illetékes testületnek. A Magyar Köztársaság Ügyészsége által tett óvás ügyében kifejtettem tagönkor­ mányzatom álláspontját; nem tartottuk ésszerűnek és elfogadhatónak a Fővá­ rosi Főügyészség megalapozott óvásá­ nak Közgyűlés által történő elutasítá­ sát. Az óvás a 2004. december 4-én ho­ zott HÖOK közgyűlési - a HÖOK El­ nökség, a HÖOK Felügyelő Bizottság, valamint az EFOTT Bizottság tagjairól szóló - határozatokat érintette. A hosszú vitát követően a végszavazás nem az óvás elfogadásáról, avagy eluta­ sításáról, hanem egy, a HÖOK elnöke által előterjesztett határozati javaslatról történt. Álláspontunkkal - a végszava­ zás eredményének tükrében - kisebbség­ ben maradtunk; ám álláspontunkat osztotta a földkerekség száztizenkette ­ dik legerősebb egyetemének, a Szegedi Tudományegyetemnek minden kari, illetve az összegyetemi hallgatói érdek­ képviseleti szerve, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem négy kari hallgatói önkormányzata. Idegen kezekbe helyeztük a HÖOK jö­ vőjét; megint nem mi - a hallgatók és hallgatói érdekképviseleti szervek kép­ viselői - kezében a saját jövőnk. Ismét a Magyar Köztársaság Ügyészsége - és a jogalkotó - az ügy ura. riport dr. Budaházi Árpáddal Teleki Laci Mottó: „Barátom, ez nem volt álom, / minden dal igazat szólt; / és ha később valaki kérdez, / hát ne felejtsd el azt, ami volt!” (Bonanza Banzai - Kovács Ákos) 2005. október 23-án együtt emlékez­ tünk a hősökkel 1956 hőseire. Sokan el­ mentek közülük; elestek 1956-ban vagy hóhér végzett velük a megtorlások so­ rán. Avagy tisztességben megöregedvén adták vissza lelkűket Teremtőjüknek. De még sokan nagyon sokan köztünk élnek; Ök az élő történelem. Tanúi a szabadságnak. Pongrátz Ödöntől Grosics Gyuláig. A sok-sok neves és névtelen hős. Korunk ifjainak fele képtelen elhe­ lyezni a magyar nép történelmében 1956-ot. Ismét tanítani kell az írást és olvasást. Elregélni minden magyarnak, és nem csak a magyarnak, a magyar nép történelmének csúcspontját 1956 for­ radalmát és szabadságharcát. Nem le- hét 1956-ról eleget beszélni; mert a halál maga a feledés. 1956 nem Nagy Imréről szól. 1956 a le­ sajnált és elárult nép tanúságtétele; lám, merhetünk naggyá lenni, mert megvan a biztos Alap. Néhány hónappal ezelőtt dr. Budaházi Árpádot, Karunk egykori hallgatóját, kedves barátomat, az 1956os Magyarok Világszövetségének alel­ nökévé választotta a szövetség. Ö az El­ nökség egyetlen tagja, aki nem harcolt 1956-ban, hisz korunkbeli fiatal; övele 7- �riport dr. Budaházi Árpáddal Teleki Laci beszélgettem. Sok-sok áldozat árán szép ered­ ménnyel elvégezted tavasszal a Kart; esküt tettél. Mi történt Veled az eskütételed óta? Életem egyik legszebb napja volt, amikor letettem a jogászi esküt, és meg­ kaptam a diplomát. A július hónap en­ nek az örömnek a jegyében telt el, aztán augusztus elsejétől beléptem a nagy­ betűs ÉLETbe, és elkezdtem dolgozni. Doktorrá avatásunkkor a búcsúbeszéd­ ben arra kértem hallgatótársaimat, hogy mind próbáljunk a jövőben is Krisztusért tevékenykedni, és próbáljuk talentumainkat ó érte kamatoztatni. Arra kellett rádöbbennem, hogy a min­ dennapokban nem könnyű megvaló­ sítani, beteljesíteni a küldetést; más­ képp hittem korábban. A munkám so­ rán azzal kellett szembesülnöm, hogy vége lett az egyetemista életnek, a szabadságnak, amit az egyetemi évek nyújtottak. Reggel Vö-ös kelés, 5 óra 20as vonat, ’/48-as munkakezdés; és este ’/28-as, fáradt hazaérkezés. Persze azért nem ilyen szomorú a kép, nagyon sok szépség van a munkában, és lehetőség adódik a talentumok kamatoztatására ís. A Magyar Keresztény Szövetség elnöke vagy; vallásos fiatalember. Miből merítesz hitedhez erőt ér­ tékválsággal terhelt hazánkban? A napi szentmise, a családom, a papok, a barátaim, a környezetemben lévő emberek mind-mind hatalmas erőt, támaszt jelentenek számomra. Napi 4 órát utazom, és igen sok emberrel van lehetőségem találkozni. Ha felszáll a villamosra vagy a metróra egy idős ember, azt tapasztalom, hogy a fiatalok nyomban átadják nekik a helyet. Sajnos vannak negatívumok is, de úgy gon­ dolom, hogy észre kell venni a jót! Sze­ rintem nagyon nagy probléma, hogy az emberek akiknek van munkája túlhaj­ tják magukat. Hazamennek, fáradtak, nincs kedvük beszélgetni családtag­ jaikkal, vacsoráznak, tv-t néznek, és el­ mennek aludni. Másnap korán reggel kelnek, amikor még a gyerekek alsza­ nak, munkába mennek, és telnek-múlnak a napok, szaporodnak a válások, az abortuszok; növekszik az alkoholisták és a drogfüggők száma. Ha erős csalá­ dok lennének hazánkban, mint ahogy az a régi időkben jellemző volt, nem lenne értékválság. A család pedig, akkor tud megfelelően szilárd lenni, ha van hit, és nyitottság Istenre. A tisztújító Közgyűlés az 1956-os Magyarok Világszövetségének alelnökévé választott. Mit jelent számodra e bizalom és elismerés? Mit jelent/jelenthet egy magunk­ fajta korunkbeli fiatalembernek 1956? Már az is nagy megtiszteltetés volt, amikor jelöltek a tisztségre. Az elmúlt években október 23-at a Corvin közben ünnepeltem Pongrátz Gergely bácsiék megemlékezésein. Nekik köszönhetem, hogy másképpen látom 1956-ot, mint azelőtt. A kiskunmajsai 1956-os múze­ um, a kápolna, az ifjúsági tábor, a törté­ nelmi vetélkedők bizonyítékai annak, hogy a pesti srácok nem csupán 1956- Bibó István 1956. november 4-én kelt kiáltványa a magyar nemzethez - részletek - Az Országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam; mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselője. A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat (...) miszerint a dicső­ séges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szenynyezték volna be. A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása. 8. ban küzdöttek a magyar hazáért, ha­ nem még ma is megtesznek minden tő­ lük telhetőt az országért, és persze a fia­ talokért. Megadatott, hogy számos in­ terjút készíthettem a Másik Rádiónak az egykori 1956-osokkal, köztük az idén elhunyt Corvin közi főparancs­ nokkal, Pongrátz Gergellyel. Nagyon sok olyan információhoz jutottam álta­ luk, amiről a történelemkönyvek csak keveset írnak. Csodálatos érzés, hogy a közelükben lehetek, hisz Ők történel­ münk tanúi. Amikor még nyáron Trencsényi Laci bácsi, aki most az 1956os Magyarok Világszövetségének ügyvezető elnöke, felhívott, hogy jelöl­ nének az alelnöki tisztre, nagyon nagy boldogságot éreztem, aztán eljött az október, és megválasztottak. Nagy meg­ tiszteltetés! 1956 annak bizonyítéka, hogy a re­ ményt soha nem szabad feladni! Az or­ szág össze tudott fogni, legyőzte félel­ mét, és szembeszállt egy hatalmas biro­ dalommal. Igaz, várni kellett még né­ hány évtizedet a szabadságra, de eljött, és a rendszerváltozás talán be sem kö­ vetkezik, ha 1956-ban nem ontják a vé­ rüket a szabadságharcosok. Meg tudtuk mutatni a világnak, hogy a magyarok nagy dolgokra képesek, és még a husza­ dik században is Nyugat-Európa védő­ bástyái tudunk lenni. Jövőre ötvenedik évfordulóját ünnepeljük forradalmun­ knak. Bízom benne, hogy az ünneplés során nem fogunk megfeledkezni azok­ ról a szabadságharcosokról sem, akik még élnek, és itt vannak köztünk! amelylyel csupán a leigázó idegen hatalom és honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen, kivéve azokat, amelyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és az igazsághoz való ragaszkodását, most a világ hatalmain van sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét, és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Isten óvja Magyarországot! Bp. 1956. november 4. �Gondolkodtató Teleki Levente Gondolatok a Pázmány Péter Ala­ pítvány által kiírt idei Konferen­ cia Pályázatra írt - a Hittudomá­ nyi Kar - legjobbra értékelt dolgo­ zatából A korban, amelyben élünk, kialakult egy embereszmény, amely rendkívüli veszélyeket tartogat a társadalomra néz­ ve. Fontos hangsúlyozni a társadalom kifejezést, hiszen éppen az a lényeg, hogy nem szabad elfeledkeznünk arról, nem egyedül élünk a világban. Az újabban egyre népszerűbb de lega­ lábbis egyre elterjedtebb emberkép azonban pont erre a felejtésre törekszik. A humanizmussal ellentétben neki már nem az „ember” a legfontosabb, hanem az „egyén”. Az, akinek csak egyetlen do­ log számít önmaga boldogulása. Nem a társadalom, esetleg akár csak egy na­ gyobb közösség jobbá tétele. Olyan em­ ber van kialakulóban, aki elhiszi, nem csak hogy mindenre képes, de bármit meg is tehet. Eközben körvonalazódik egy másikfele embertípus is. ó az, akit kissé sarkítva illethetünk az „átlagember” jelzővel. Ez az „átlagember” nem tud, de valójában nem is akar beleszólni abba, hogy mi történik körülötte. Megelégszik azzal, ha van mit ennie, és van hová haza­ mennie. Természetesen ezzel nincs is semmi probléma. Azonban az érdekte­ lenség rettentő veszélyeket rejt magá­ ban. Ennek a közömbösségnek a követ­ kezményeként kialakul egy befolyásol­ ható, irányítható nép tömeg. Hiszen mit is csinál a fent említett „átlagember”? Reggel, ébredés után be­ kapcsolja a valószínűleg kereskedelmi rádiót, amit aztán, ha teheti, napköz­ ben is folyamatosan hallgat. Este aztán hazamegy, leül a televíziója elé, és nézi a A Hallgatói Önkormányzat általános elnök­ helyetteseként szeretnék bocsánatot kérni - a hivatalban lévő Választmány és Elnökség va­ lamennyi tagja nevében - Karunk és Egyete­ münk minden egykori és jelen polgárától, ideértve az alkalmazottakat és munkatársakat, a Karon lezajlott hallgatói Önkormányzati választáson folytatott, Karunk élő katolikus­ keresztény szellemiségéhez méltatlan kampá­ nyért! Az elkövetők hallgatók, így tisztségemnél manapság már igénytelenebbnél igény­ telenebb műsorokat jobb esetben nem is azért, mert érdekli, hanem csak azért, hogy ne kelljen gondolkodnia és a saját gondjaival foglalkoznia. Aztán, ha már fáj a feje a reklámoktól és a sok szennytől, lefekszik aludni. És eközben észre sem veszi, hogy önálló gondola­ tai, saját véleménye már nincs. Vagy ta­ lán egyszerűen csak nem érdekli. A propaganda ereje elképesztő. Képes úgy átalakítani gondolatainkat, hogy közben mi azt nem is érzékeljük. Ma­ napság záporoznak ránk a reklámok, hogy megmondják, mit kell tennünk. Özönlenek lakásainkba a tömören megfogalmazott hírek, hogy ne legyen időnk arra figyelni, amire „nem szabad”. Az olyan hagyományosan fontos értékek, mint szeretet, család, barátság, napjainkban már nem bírnak olyan je­ lentős háttértartalommal, mint azelőtt. Sőt, sokszor mindössze tartalom nélkü­ li szavakká silányulnak jelenkori társa­ dalmunk szótárában. Nem könnyű ilyen korban bármi mellett kiállni. Nem könnyű felvállal­ ni, hogy igenis számítanak nekünk ezek az értékek, hiszen jóval könnyebb úgy az előrejutás, ha valakinek nincsenek elvei, és bármit hajlandó megtenni, bár­ kit képes felhasználni, csak hogy elérje a célokat, amelyeket maga elé kitűzött. Méltónak lenni az Alapító lelkiségéhez Mit is kell jelentenie valójában szá­ munkra e mondatnak? Melyek azok az értékek, amelyek segítségével érdemessé válunk arra, hogy a Pázmány Péter által alapított Katolikus Egyetem közössé­ gének tagjai legyünk? Melyek azok az értékek, amelyeket nem csak felada­ fogva, amellyel a Hallgatói önkormányzat Választmánya teljes, és egyben eleddig utolsó alakuló ülésén, 2004. december 2-án tartóz­ kodás és ellenszavazat nélkül felruházott, az elkövetőket is jogosult vagyok képviselni: bocsánatkérésemet ennek alapján és jegyében teszem meg! Egyúttal megköszönöm a Választási Bizott­ ság tagjainak, dr. Ivicz Mihály tanár úrnak. Andréka Zoltánnak, Arpási Zsoltnak, Boda Gábornak és Fábián Ábelnek a kitartó mun­ tunk, de egyben kötelességünk is közve­ títeni az egész világ felé? Aki ide akar tartozni, annak el kell fogadnia egy értékrendet; nem kötelező azonosulnia azzal, de nem is bújhat ki alóla. Hiszen ez a bizonyos értékrend az, ami alapvetően megkülönbözteti Egyetemünket az összes többitől. És en­ nek az élet minden területén egyfor­ mán meg is kell nyilvánulnia. Lényeges, hogy Egyetemünkön belül ne legyen tapasztalható széthúzás, hiszen a céljaink megegyeznek. Nézeteltérések, hibák persze elkerülhetetlenek, mert mégiscsak mindannyian emberek va­ gyunk, a lényeg azonban, hogy ezeket katolikus emberekhez méltó módon meg tudjuk oldani. Ne azt kelljen a kül­ ső szemlélőnek látnia, hogy nem azok szerint az eszmék szerint élünk, amelye­ ket egyébként hirdetünk és vallunk. Hi­ szen egyik legfontosabb feladatunk és egyben eszközünk is a példamutatás. Ha megnézzük, hogy milyen mértékű napjainkban a Katolikus Egyetem elis­ mertsége, népszerűsége, rá kell jönnünk, hogy alapvetően nem járunk rossz úton. Mert bár lehet, hogy van­ nak, akik nem értenek egyet az általunk képviselt értékek mindegyikével, azon­ ban az elért eredményeket senki nem tudja megcáfolni. Nem szabad elfeledkeznünk az Alapító eredeti céljairól. Vagyis mindenek előtt tisztességes és megfelelően művelt em­ bereket kell nevelnünk. Nem elégedhe­ tünk meg az elért egyébként vitathatat­ lan sikereinkkel. Hiszen feladataink egyre csak szaporodnak, így semmikép­ pen sem engedhetjük meg magunknak, hogy felelősségtudatunk csökkenjen. kát, amit a választás lebonyolítása kapcsán ki­ fejtettek. Karunk fent nevezett polgárai min­ den esetben, Írásban jeleztek - minden megal­ kuvás és részrehajlás nélkül - a kampánycsend megtörését, a Kar/Egyctcm nevével és címeré­ vel történő folyamatos visszaé-lést. Karunk élő katolikus-keresztény szellemiségét sem­ mibe vevő kampánytevékenységet. Köszönöm! Teleki László �GÓLYABÁL Kyra November 19-én került megrendezésre (idén második alkalommal) egyete­ münk hagyományos gólyabálja a BM Duna Palota falain belül, amely a rész­ vételt tekintve rekordot döntött. Több mint négyszáz pázmányos és vendég szórakozott aznap éjjel az impozáns fa­ lak közt, amelyek rendkívül egyszerű­ en, de elegánsan voltak díszítve. A bál ténylegesen nyolc óra után vette kezde­ tét a nyitóbeszéddel és az elmaradhatat­ lan nyitótánccal. - A tánc betanításáért külön köszönet Littner Anitának! - Ezt követően a kétfogásos vacsora követke­ zett, ami némelyek számára kissé kevés­ nek bizonyult (főként az uraknak), de az adag mennyiségénél sokkal nagyobb feltűnést keltett a meglepett arcok tö­ mege a zöld tésztaköret láttán. Persze az első falatok után mindenki rájött, hogy semmi baj nincs az étellel, sőt a séfnek se kell fejét venni, mivel a színe ellenére rendkívül finomnak bizonyult. A kez­ deti izgalmak után, már mindenki nyu­ godtan szórakozhatott, beszélgethetett, táncolhatott, persze csak a jó ízlés hatá­ rain belül. Az est hátralevő részében a bulizásé és a zenéé volt a főszerep, a vacsorához a MADE IN zenekar dallamai szolgáltatták az alaphangula­ tot. Mindenki örömére Bállá Katalint is hallhattuk énekelni, aki a Macskák c. musicalből adott elő egy részletet. Az est további részében Várkonyí Attila (közismertebb nevén DJ Dominique) és Kiki szolgáltatta a zenét. Azt hiszem, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy egy emlékezetes estével gazdagodtak mindazok, akik tiszteletüket tették a rendezvényen. Mivel számomra ez volt az első alka­ lom, hogy részt vehettem a pázmányos gólyabálon, természetesen kicsit más­ képp szemléltem a dolgokat. Rendkívül megnyerte tetszésem a helyszín, hiszen egyáltalán nem volt hivalkodó, túldíszí­ tett, de mégis igazi ünnepi hangulatot árasztott, és a megterített asztalok körül elsuhanó báli ruhás hölgyek a régi ko­ rok hangulatát idézték fel bennem. Sen­ ki nem számított kirívónak (sem jó, sem rossz értelemben), de bátran állít­ hatom, hogy mindenki rendkívül ele­ gánsan és alkalomhoz illően jelent meg. Bár a felsőbb évesek véleménye szerint sosem volt ennyire alkalmi és csinos a lányok öltözéke. Úgy tűnik, ebben a tekintetben is más volt az idei bál, mint az előzőek. Bár az este számomra mun­ kát is jelentett, hisz a szervezési felada­ tok során elkelt a segítség, nagyon jól éreztem magam. Többhetes munkát, elő­ készítést, telefonálgatást követően öröm volt szemlélni a „bulizó” ifjúságot magam körül. Azt hiszem, egy negatívumát azonban meg kell említeni az estének. Sajnos ta­ gadhatatlan, hogy az új Hallgatói Ön­ kormányzat megválasztása körüli herce-hurca rányomta bélyegét mindenki hangulatára, és előfordulhat, hogy né­ hány dolog nem úgy sikerült, ahogy sze­ rettük volna. De nehezebb helytállni ellenszélben, ahogy mondani szokás, és sajnos, ez esetben a szervezés helyett a „hadakozás” kötötte le a csapat egy ré­ szének energiáját. Am ennek ellenére, úgy gondolom, tisztességgel teljesítet­ tük feladatainkat, és jó szájízzel távo­ zott mindenki. Összehasonlításképpen pár szó az ELTE ÁJK/BTK és PePszi (Pedagógia/Pszichológia) kar gólyabáljáról. A gólyabál helyszíne inkább csarnokhoz hasonlított, semmint palotához, és hát Újpest sem a Belváros; de ahogy mon­ dani szokás: „ízlésekről vitatkozni nem lehet”. A belépő 1700 forint volt; ám az 1700 forint nem tartalmazta a vacsorát. A büfében a „fergeteges buli” alatt meg­ éhezett gólyák - és más „buli-arc” em­ berkék - persze komoly pénzekért jól­ lakhattak a gyérnek is alig nevezhető szendvics-választék kínálta étkekből. A nyitótáncként keringőt táncoltak; meg volt valami hastánc-féleség. A 3 kar 3 HŐK elnöke pedig: beszédet mondott. És eljött Roy & Ádám! Aztán konzerv zene - hajnalig... De mint mondtam: „ízlésekről vitatkozni nem lehet”! 10. ��Gólyabál király- és királynőválasztás 2005 LK PA: Természetesen nagyon jó, és köszönöm mindenkinek, aki rám adta a voksát! ZL: Én egy kicsit meglepődtem az egészen, de persze nagyon örültem, és én is szeretném megköszönni a szavaza­ tokat! Most arra kérlek benneteket, hogy mutatkozzatok be pár szóban olvasóinknak, hogy közelebbről megismerjenek Titeket, akik egy évig fogjátok a gólya királyi és királynői címet viselni! PA: Nyíregyházán születtem, és az Az idei gólyabál király- és ki­ rálynőválasztás győztesei: Panyik Anita és Ziegler László. Az alábbi­ akban egy velük készített riportot olvashattok. Hogy tetszett a gólyabál? Panyik Anita: Nagyon szép volt és jól szervezett. Már a tavalyi gólyabálon is volt szerencsém részt venni, de a mostani volt a legszebb. A táncosok palotása pedig egyszerűen óriási volt. ZkgLr László: Én is teljes mértékben elégedett voltam a rendezvénnyel. A Duna palotánál jobb helyválasztást el sem tudtam volna képzelni. Hogy készültetek a bálra ill. a király- és királynőválasztásra? PA: Izgatottan vártam az estét. Már a tavalyi gólyabál is annyira elbűvölő volt, hogy tulajdonképpen, azóta készültem, legalábbis lélekben, az eseményre. ZL: Én is nagyon izgultam, de én inkább a palotás miatt, hogy jól sikerül­ jön. Hála Littner Anita tanárnőnek, semmi probléma nem volt! Milyen érzés volt, hogy annyi szavazatot kaptatok? 12. ottani Kölcsey Gimnáziumban érettségiztem. Több mint 10 éve táncolok; a hobbim tehát a tánc. Azért jöttem a Pázmányra, mert megérintett az iskola katolikus szellemisége. Úgy érzem, jó választás volt, mert igazán sok barátra találtam itt, és egy jó, valóban összetartó közösség része lehetek. Imádom a bulikat és az érdekes programokat; mint amilyen például a DIÁKEXPÓ volt. ZL: Budapesten születtem, és a Németh László Gimnáziumban érettségiztem két éve, majd felvételiztem a Pázmányra. Az eredményes felvételi után halasztottam egy évet, és cserediákként még egy sikeres érettségit tettem az Egyesült Államokban. Amit a legjobban szeretek itt az egyetemen, az a pezsgő diákélet: bulik a Livingben, kulturális programok, amik közül a kedvencemet, a Pázmány Szalont emelném ki. Éppen ezért kaptam kedvet arra, hogy egyetemi életünk alkotó részese legyek. Kis csapatommal február 22-én tartjuk majd a Pázmány Péter Kulturális Klub első műsorát, olyan impozáns vendégekkel, mint Ruszthi Hunor, Újlaki Tamás és Erdődy János tanár urak. Mindenkit szeretettel várunk! �Az elesettek szolgálatában Lukács Tamás Ilyenkor, karácsony előtt, talán, kicsit jobban észrevesszük má­ sok problémáit is. Az emberek nagy részében megvan az ada­ kozási bajiam, és szerencsére megvannak azok a civil szerve­ zetek is, akik ezeket az adomá­ nyokat összegyűjtik, és ott oszt­ ják el, ahol arra a leginkább szükség van. A Magyar Ökume­ nikus Segélyszervezet is ezt te­ szi, amelynek kommunikációs osztályvezetőjével, Fekete Dáni­ ellel beszélgettem. Mondj néhány szót a szervezet­ ről! A Magyar Ökumenikus Segélyszer­ vezetet 1991-ben a Református, az Evangélikus és kisebb Ortodox egy­ házak alapították azzal a céllal, hogy az egyház kinyújtott karjaként segít­ senek humanitárius katasztrófák helyszínén és a magyarországi szociá­ lis gondok enyhítésében. A szervezet 3 fővel kezdte meg működését, de mára már több mint 100 állandó munkatárs dolgozik nálunk. Az egyházak a közgyűlés tagjai, a napi munkába egyáltalán nem szól­ nak bele, csak szervezeti kérdésekben van döntési joguk. A segélyszervezet kiemelten közhasznú egyesületként működik, amelynek tagjai felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül közösen dolgoznak céljaink eléré­ sében. Milyen forrásokból gazdálkod­ tok? Egyrészről az alapot a különböző normatívák adják, amelyeket az in­ tézmények fenntartásáért kapunk; ezek kiegészülnek adományokkal és a pályázatokból befolyó összegekkel. A pénzekből több mint 30 különböző­ féle szolgáltatást nyújtunk, valamint intézményeket tartunk fenn. Például: családok átmeneti otthonát, családse­ gítő szolgáltatást, szenvedélybetegek­ nek segítő intézményeket működ­ tetünk; elsősorban az ország keleti felében. (Debrecen, Szolnok, Mis­ kolc stb.) Külön kiemelendő az Olaszliszkán és környékén működő re­ gionális romaprogramunk, amely egy hosszabb távú kulturális és neve­ lési segítségnyújtást jelent a hátrá­ nyos helyzetű, elsősorban roma szár­ mazású, gyermekeknek. Hogyan kerültél a szervezethez? A 2000-es tiszai árvíz során felkértek, hogy készítsek fényképeket a kataszt­ rófa helyszínén, és így kerültem kap­ csolatba a segélyszervezettel. Eleinte csak részmunkaidőben dolgoztam a kommunikációs osztályon, mára már főállásban az osztály vezetője­ ként tevékenykedem. A PR elsősorban az adománygyűjtést szolgálja. Kb. 40000 fős állandó ado­ mányozói körünk van. Nagyon fon­ tos, hogy a minket támogató szerve­ zetek és magánszemélyek tájékozta­ tást kapjanak arról, hogy adományai­ kat milyen célra, és hogyan használ­ juk fel. Az állandó adományozókon felül adománygyűjtő kampányokkal pró­ báljuk megteremteni az anyagi forrásokat munkánkhoz. Ezek min­ dig meghatározott célt szolgálnak, jelenleg például az Adventi kampány fut, amely már 10 éve, minden de­ cemberben próbálja kicsit ráirányí­ tani az emberek figyelmét arra, hogy ilyenkor, karácsony előtt gondolja­ nak kicsit az elesettebb embertársaik­ ra is. Idén a hátrányos helyzetű csalá­ dok és gyermekek részére gyűjtünk. A kommunikációs osztály feladata még a weblap (www.segelyszervezet.hu) és a kiadványok megtervezése. Ezen kiadványainkkal elsősorban a hazai és a nemzetközi társadalmi problémákra való figyelemfelhívás a cél (háborúk, természeti katasztró­ fák, éhezés stb.). Magyarországon még gyerekcipőben járnak a hasonló mozgalmak, de azért ide is eljutnak az olyan megmozdulások visszhang­ jai, mint például a LIVE AID. Nemrég voltam egy három napos továbbképzésen a Dán Church Aidnél, és meglepődve tapasztaltam, hogy ott a szervezet kb. 100 tagjából 40 foglalkozik a kommunikációval. Külföldöm milyen tevékenysé­ get végeztek? Elsődleges egy gyors segítségnyújtás természeti katasztrófák és háborúk helyszínén. Ilyenkor azonnal kell az alapvető szükségletekkel ellátni az embereket. Aztán ez átalakul egy hosszabb távú fejlesztési programmá. Jó példa erre Afganisztán, ahol 2001 óta vagyunk jelen. Azóta 10 iskolát és 2 egészségügyi központot építettünk fel és működtetünk. A régi rend­ szerben a lányok nem járhattak isko­ lába, így a tálibok hatalmának meg­ döntése után közel megduplázódott a diákok száma, de alig voltak isko­ lák. Ezek az intézmények a munka­ társaink irányítása mellett helyi em­ bereket foglalkoztatnak. Szorosan együttműködünk az ENSZ-szel. A Work fór Food prog­ ramban részt veszünk, amelynek lé­ nyege, hogy a rászoruló a munkájáért cserébe élelmet kap; ez által nem úgy élik meg, hogy csak segélyt kapnak, hanem hasznosnak érzik magukat. 13. �Az elesettek szolgálatában Lukács Tamás Mennyire lehet az embereket rá­ venni itthon az adakozásra? Magyarország a fejlett országok közé tartozik világviszonylatban, ezért fontos, hogy támogassuk a nálunk elesettebbeket. Meg kell győznünk a társadalmat a tudatos szerepválla­ lásról. Tőlünk nyugatra ez a folyamat már a 70-es években lejátszódott. A szökőárral kapcsolatos gyűjtés víz­ választó volt itthon. Előtte ilyen mé­ retű összefogás és szolidaritás nem volt tapasztalható. Fontos, hogy a fiatal korosztályt is megszólítsuk. A szökőár áldozatai­ nak az iskolákban is szerveztünk gyűjtést és meglepően pozitív volt a visszhang. Nem az adományozott összeg nagysága volt a lényeg, hanem a diákok bevonása. Most nyáron hatalmas árviz pusztított Székelyföldön. Ott hogyan segítettetek a rászoru­ lóknak? Székelyföldön az árvíz után 5 tele­ pülésen segítünk a helyreállításba. 14. (Hodgya, Farcád, Bikafalva, Siménfalva, Székelyudvarhely.) Siménfalván 12 családnak építjük fel a há­ zát még a tél beállta előtt. Ezen kívül 50 millió forintos keretből létrehoz­ tunk egy bón-rendszert. Ennek lényege, hogy az emberek a károsodás mértékétől függően 125000 Ft és 200000 Ft értékű utalványokat kap­ nak, amelyeket a helyi üzletekben ar­ ra válthatnak be, amire a leginkább szükségük van, legyen az élelmiszer, építőanyag, vagy akár műszaki cikk. A boltoknak mi fizetünk, és a fel­ használást ellenőrizzük. Magyarországon melyek a fő tennivalóitok? Mint már említettem nagyon sok­ irányú tevékenységet végzünk itthon is. Most az adventi kampány mellett elsősorban a hajléktalanokra kell jobban odafigyelni. Működtetünk éjszakai szállásokat és nappali melegedőket is. A hajléktalan prob­ lémát ezzel nem oldjuk meg, hiszen ez nagyon komplex dolog. Minden hajléktalan sorsa más és más és más­ hogy kell hozzájuk állni. A fedél­ adással csak enyhíteni tudunk a gon­ dokon, de a megoldás jórészt a saját kezükben is van. Mennyire nehéz feldolgozni a katasztrófák, háborúk helyszí­ nén az elesett emberek kiszol­ gáltatottságának látványát? Egy idő után az ember azt érzi, hogy kezd hozzászokni, de mindig jönnek olyan helyzetek, amit nehéz fel­ dolgozni. Aztán jönnek pillanatok, amikor azt látjuk, hogy volt értelme a munkánknak, és ezek erőt adnak. El­ mehetnék nagy cégek marketingosz­ tályára, de a mosópor eladása nem tudna ennyire érdekelni. Adventi készülődés Fügefa módra Az ünnepekre való közös és közösségi, igazi készülődés gyakran hiányzik életünkből. A mai individualista világ nem hagy számunk­ ra sem időt, sem energiát arra, hogy az ünne­ pek valódi arcát meglássuk, - csak rohanunk, ajándékokat hajszolunk, nagytakarítást ren­ dezünk, sütünk-főzünk, a teljesítmény-ver­ seny csapdájába kerülünk, és mire eljön a Szenteste, addigra fáradtan rogyunk a Kará­ csonyfa tövéhez. Mi végre is ez a nagy sietség? Elhatároztuk hát, hogy ez idén másképp lesz. Ügy döntöttünk, hogy még az első ad­ venti vasárnap előtti egyik Füge estén közö­ sen adventi koszorúkészítésbe kezdünk. Nem is kellett több, - mindenki, aki eljött, lelkesen támogatta tervünket, és egy-egy örökzöld ág­ gal, apró termésekkel, ollóval, dróttal, és ami a legfontosabb, segítő kezekkel és tiszta szív­ vel látott hozzá a barkácsoláshoz. Igazán szép koszorúk születtek. Olyanok, amelyek emlé­ keztetnek minket arra, hogy valójában mit is jelent Advent. Várakozást, amelyben Isten el­ küldi hozzánk gyermekét, hogy reményt és értelmet adjon egész életünknek. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy együtt még örömtelibb lehet az adventi várakozás, együtt még jobb készülődni és létrehozni valamit, valami ér­ tékeset (jelen esetben a koszorúkat), ami túl­ mutat a körülöttünk lévő világ rohanó hét­ köznapjain. Egymás után meggyújtva a ko­ szorú négy gyertyáját, - emlékezhetünk arra, hogy nem vagyunk egyedül ebben a várako­ zásban, és egyre közelebb lehet szivünkhöz is, - az Ünnep. Ahogy a Költő Írja versében: lel­ künket-akárcsak az ünneplő ruhánkat-gon­ dosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen az ün­ nepekre. Gonda Adrienn �A Pázmány szalon Szilasi Alex A Pázmány Szalon első és nyugodtan mondhatom, hagyományteremtő estéjét hosszas előkészületek, éjszakába nyúló eszmecserék, több órás telefonok előzték meg. Valahogy úgy kezdődött, hogy Dr. Nyéky Boldizsár barátomnak bevallottam: az elkövetkezendő évek­ ben nem tanítok majd zongoristákat. Úgy éreztem, a (nem zenész) közönség nagyobb figyelmet érdemel, mert az utóbbi évtizedben bizony alaposan ma­ gára hagyta őt a művésztársadalom. Orömmel ecseteltem, hogy nem muzsi­ kus hallgatók számára indított szemi­ náriumom mekkora érdeklődést váltott ki az egyik egyetemen. Boldizsárban ekkor fogalmazódott meg egy egyetemi, kulturális rendezvénysorozat gondo­ lata. Megkerestük Horváth Attila egye­ temi docenst, hogy vállalja-e a házigaz­ da szerepét, aki örömünkre azonnal igent mondott. Szívesen emlékszem vissza a témakörök kiválasztása körüli közös eszmefuttatásokra, arra az őszin­ te örömre, ahogy a tematikák kapcsoló­ dási pontjait végül mindig megtaláltuk. A névválasztással igyekeztünk több üzenetet is közvetíteni. A „Pázmány”, elsősorban kiemeli az estek szellemi­ ségét, és hangsúlyozza, hogy kifeje­ zetten az egyetem hallgatói számára jön létre a kezdeményezés. A „Szalon” pe­ dig nem mást, mint a kitűzött célt szim­ bolizálja: szellemi, kulturális fórumot. A híres 19. századi párizsi, bécsi, később pesti szalonok óriási jelentőséggel bír­ tak, gyakorlatilag a kulturális élet leg­ fontosabb eseményei itt zajlottak. Ez a tény, azt hiszem, mindenki számára is­ mert, de a kölcsönhatásokról, következ­ ményekről már kevesebben hallottak. Ezek a rendszeres összejövetelek a mű­ vészek számára kiváló alkalmat biztosí­ tottak szakmai álláspontjuk megvita­ tására, de mindez zyt körben ugyan, de nyilvános fórum keretén belül azaz közönség előtt történt! A szalonok nemcsak kizárólag művészekkel, tudó­ sokkal voltak tele, hanem a minden­ napi élet egyéb területeiről megjelent érdeklődővel. Lehetett akár orvos, ügy­ véd, tanár, akik ugyan nem alkotó­ művészek, de a művész szellemi mun­ kájának megismerése műveltségük el­ mélyítésének elengedhetetlen része volt. Életre szóló barátságok köttettek ezeken az estéken, ahol a közvetlen han­ gulat szinte kínálta, hogy a művészek megnyíljanak és beavassák a kíváncsi­ akat a művészetek rejtelmeibe, miköz­ ben a „hétköznapi” emberek joggal érezhették, hogy néhány pillanatra ma­ guk is művésszé váltak. Higgyétek el, a mester, az alkotó ars poeticája lényegét természetes, hogy elsősorban a szakmá­ val igyekszik elfogadtatni, mégis az iga­ zi kihívás számára a nem szakmabeli, a „normális”, az „élő” ember megszólítá­ sa. A szalonok alkalmával, ahogy ezt Hugó, Heine, Chopin, Liszt is tették, közvetlen módon értekezhettek a ven­ dégekkel, azaz a befogadó közönséggel. Nem csoda, hogy az egykori koncert­ látogató, (mai, rettenetes szóval élve: „kultúrafogyasztó”), komoly tájéko­ zottsággal rendelkezett, mivel a szak­ mai információkat egyenesen a művész­ től szerezhette be. A Pázmány Szalon ami tudomásom szerint egyedülálló az egyetemek között túl van másfél év alatt a tizedik alkal­ mon és felsorolni is nehéz, hány téma­ kört érintettünk, illetve hány helyszínt. A dísztermen kívül például jártunk a Művészetek Palotájában, a Magyar Tu­ dományos Akadémián. Volt szó a zon­ goristák „arany” korszakáról, azaz 15. �A Pázmány szalon Szilasi Alex Lisztről, Chopinről, Schumannról, vendégművészekkel, Pitti Katalinnal és Gulyás Dénessel bemutathattuk az opera világát, a SZOFI egyetemi szín­ társulat egy nem mindennapi formá­ ciót jelenített meg a zene és irodalom fejezeten belül, vendégünk volt a Pro Facultate (kari) Napi szalonban Ester­ házy Péter, de született egy festmény is Udvarhelyi Zsuzsanna ecsetjéből a szalon alatt, és önálló verseket is hall­ hattunk. Ez különösen nagy öröm szá­ momra. A jó hangulat, a baráti közeg inspirálólag hat a közönségre, a hall­ gatókra, így bizton állíthatom, hogy a Pázmány Szalon tehetségkutató tevé­ kenységet is folytat, és izgalommal vá­ rom az újabb alkotásokat! Külön köszönettel tartozom Dékán Úr­ nak, mint a szalon egyik törzslátogató­ jának, és az egyetem tanárainak, tanár­ segédeinek, hogy rendszeresen megtisz­ telnek bennünket és a hallgatókat jelenlétükkel! Köszönöm azt az önzetlen adományt, amellyel Dr. Vókó György lehetővé tette, hogy a Szalon vendége lehetett Pitti Katalin és Gulyás 16. Dénes operaénekesek, Maka Bernadett hallgatónak, hogy az idei évadban édes­ apja, Maka Ferenc gyöngyöspatai pin­ cészetéből ilyen kiváló borokkal fogad­ hattuk a Szalon vendégeit, barátomnak, Boldizsárnak, hogy másfél éve felkutatott és rendelkezésünkre bocsá­ tott egy zongorát, ami nélkül a Szalon el sem indulhatott volna, és a Hallgatói Önkormányzatnak, ahogy az esteket előkészítették, megszervezték. A közeljövőben is szeretnék új témákat behozni, mint például a 2006-os Mozart és Bartók évet, és tervezzük újabb helyszínek bemutatását is. A programokat most fektetjük végleges formába; és hamarosan minden érdek­ lődőt tájékoztatunk. Áldott és szeretettel teljes Karácsonyt és Újévet kívánok a Szalon látogatóinak és leendő vendégeinek, megköszönve, hogy magam is egy ilyen szellemi kö­ zegben, pázmányosok között lehetek. Névjegy: Szilasi Alex; zongoraművész. (Forrás: http://www.fidelio.hu/nevjegy.asp?id= 901&p-8&cat=ea.) 1968-ban született az olaszországi Parmaban. Zenei tanulmányait a budapesti Bartók Béla Konzervatórium után a Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta, ahol tanárai Rados Ferenc, Falvai Sándor és Sólymos Péter voltak. Zongoramúvészi diplomáját 1993-ban szerezte. Első fellépése 1977-ben volt, miután megnyerte az országos zeneiskolai versenyt. Későbbi koncertjeinek színhelyei Ausztria, Németország, Svájc, Franciaország, Olaszország, Törökország, Anglia, Oroszország, Dél-Korea és az Egyesült Államok voltak. 1991-ben megkapta a „Magyar Rádió szólistája” címet, 1994ben elnyerte az olaszországi GIA ösztöndíjat, 1995-ben, Milánóban Kawai-díjjal tűntették ki, 2005-ben pedig megkapta a Kölcsey-díjat. 1993 óta tanít, számos mesterkurzust tart magyarországi és külföldi felsőoktatási intézményekben. 1996 és 1999 között Dél-Koreában a Taegu Egyetem tanszékvezető professzora volt. Rendszeres résztvevője nemzetközi zenei fesztiváloknak. 2001 óta a franciaországi Edition Fuzeau XIX. századi zongoraműveket megjelentető sorozatának megbízott igazgatója és �SZESZ Dobos Péter és Tóth Máté Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat!... Hála HOKünknek és tagjainak, a SZOFI Egyetemi Színtársulat im-máron állandó jelleggel szórhatja a kultúra magvait az ítélet hasáb­ jain. 2003 őszén, ahogy a csoport megala­ kult, még sok minden bizonytalan volt, és az elképzeléseinken, no meg a kölcsö­ nös szimpátián kívül nem sok minden­ be kapaszkodhattunk bele. Az elmúlt fél évben viszont a társulat az egyik leg­ aktívabb és legeredményesebb idősza­ kát zárhatja le. Jelzi ezt a Kari rendez­ vények sora, az évnyitó, az október 6-Í és 23-i megemlékezés, ahol a társulat tagjai szavaltak. Ott volt aztán az októ­ ber 19-i Pázmány Szalon, amelyben Schumann zaklatott életéből láthatott a közönség kis jeleneteket Szilasi Alex zongoraművész és a színjátszó három tagjának előadásában. Az elmúlt fél évnek a legnagyobb ese­ ménye a színjátszó életében az október 25-i előadás, a Pablito nővérei volt. (Nicola Manzari: Pablito nővé­ rei, 1965). Hoszszú hónapok munkájának eredménye volt ez a szép este a Díszteremben; hosszú hónapo­ ké, melyek bi­ zony nem voltak mindig feszült­ ségtől mentesek. Az előadás nem csak időpont­ jában illeszke­ dett a Karunk 10 éves fennállását ünneplő eseményekhez, hanem témáját tekintve is. A darab ugyanis a spanyol polgárháború utolsó napjaiban játszó­ dik, egy cordovai apácazárdában; és olyan gondolatokat ébreszt a nézőkben, amely így október végén saját történel­ münket tekintve különösen aktuális. Mi a fontosabb: az eszmék, vagy az emberi élet? A harcok már véget értek, amikor a nővérek válaszút elé érkeznek - kiadják-e a kapujuk előtt meggyilkolt köztársasági, Pablito iratait, vagy tart­ sák meg és magukra vegyék vele bukását is. Pablito költő volt. Sőt, annál is több: ember. A háborútól eddig sikeresen tar­ totta magát távol a rend, de most nincs tovább. Nicola Manzari egy olasz drámaíró, forgatókönyvíró és filmrendező volt, aki 1908-ban született Bariban és 1991ben halt meg Rómában. A Különös tár­ gyalás, A rabszolgakereskedő és A TABU mellett a Pablito nővérei (eredeti címén: Salud) a legismertebb drámája, amellyel 1965-ben megnyerte az Olasz Drámaírók Szövetségének nagydíját. Mint ahogy már írtuk az ítéletben, a SZESZ céljául tűzte ki olyan magyar és külföldi darabok színre állítását, ame­ lyeket a közönség csak ritkán, vagy egyáltalán nem láthat azok kortárs volta miatt, avagy mert szerzőjük élet­ művében háttérbe szorultak. Előadás már csak a következő félévben lesz. Mint minden félévben, februárban is tagfelvételt hirdetünk; hiszen szeret­ nénk, ha a kezdeményezésünk hosszú évekig működhetne az egyetem falain belül. Várunk minden érdeklődőt, aki kedvet érez a színjátszáshoz; és búcsú­ zunk azoktól a társainktól, akik már befejezik az egyetemet, és a következő félévben már nem lesznek velünk. 17. �Ködbeborult jogunk, avagy "Minden nemzetnek olyan joga van, amilyent megérdemel" Thaly Krisztián Florentin Már az egyiptomiak is írtak arról, hogy világunkat nem látjuk tisztán. A valósá­ got, amelyet annak hiszünk, Ízisz-Icple takarja. Jól példázza ezt a Platón-ftle barlanghasonlat is; a barlang falán tűz fényében tükröződő, megvillanó ár­ nyék alakok. Látjuk az árnyakat, de tud­ juk, az nem a valóság csak egy optikai nézet, egy pillanatnyi benyomás, szub­ jektív leképeződés. A Közép-Amerikai maya civilizáció (Kr.e. 2600- Kr.u. 909) szintén felismerte ezt a különbséget és igyekeztek is megtisztítani a látásukat Maya fátylától. Erre a különbségtételre pedig még a hyperfejlett mai korban sem vagyunk képesek. Érdemes lenne példát venni ezektől az ősi civilizációk­ tól, módszereiken keresztül megtisztí­ tani világunkat, jogunkat, jogrendsze­ rünket, a világpolitikát, a szemünket el­ homályosító sűrű ködfelhőtől. Az ősemberek úgy gondolták, ha el­ játszanak egy-egy vadászjelenetet a bar­ langban vagy annak falán, az majd a va­ lóságban is úgy történik majd. Ha jól megnézzük, mi sem esünk olyan meszszire ezektől az ősemberektől, megal­ kotjuk a magunk kis szabályait, szabály­ rendszereit, és kényszerképzeteket állí­ tunk fel, mint a barlanglakok. Ha pedig a vadászat nem úgy sül el, ahogy szeret­ nénk, létrehozzuk a kivételszabályt vagy, újat alkotunk a régi helyett. Rákényszerítünk világunkra törvényeket, törvénykönyveket; azokat alkalmaz­ zuk. A valóság azonban nem felel meg ennek a papír-juriszprudenciának. A jog, az nem egy tárgyiasult életidegen dolog! Mi formáljuk, alakítjuk akara­ tunk által. Elfogadhatjuk, hogy vannak esetek, amelyeknek nincsen megoldása a jog­ ban, muszáj hozzájuk konstruálni egyegy jogi konstrukciót, hogy a hiányos­ ságokat pótoljuk. Ezek akkor jók, ha a következményei olyanok, hogy akarjuk őket, azonban csínján kell bánni ezek­ kel a csinálmányoW^- (nem túl gentle­ man dolog, pl. mindig az elévülésre hi­ vatkozni (alább említem), vagy akár fik­ cióval pótolni az ürességet akkor, ami­ kor szintén nem az általános prototí­ pus (ami egyértelmű a normák tükré­ 18. ben) esete valósul meg). A célnak, nem egy tákolmány jog létrehozásában kell állnia, hanem abban, hogy természetes fogalmi mechanizmusokkal próbáljuk kiterjeszteni a törvény értelmét! Egy megoldási eset lehetne a metaforák használata. Ahol pedig homályosnak tűnhetnek e metaforák, és kárt okozná­ nak a jogban, ott fordítsuk meg ezek erejét, mert metaforákkal alkothatunk is! A metaforák érvényessége a valóság­ ban való megélésük, használatuk függ­ vénye lehet. Es ez az a pont, ahol elbu­ kik, és csúfosan megszégyenül a materi­ alizmus, a gondolat teremtő ereje pedig fényes győzelmét ünnepli! A gondolat teremt! Ez az akarat, amely ezt létreho­ zta, és amely a pozitív következmények­ re vonatkozott meghatározza a legyen világát, kulcsfontosságú abban, hogy ne a törvényekhez igazítsuk az eseteket, hanem az esetekhez igazítsuk a törvé­ nyeket. A tételes dogmákban óriási ve­ szély lapul (mégha, szükség is van rájuk, hiszen az alapesetekre kiválóan lehet al­ kalmazni őket) - ami magja lehet egy ha­ mis jogképzet kialakításának, igazság­ talan ítéletek meghozatalának. Hiszen tudjuk, hová jutunk, ha minden egyes esetben ragaszkodunk a törvény betű­ jéhez: „Summum ius, summa inuria!” A jogtudomány és a törvények viszo­ nyának meg kell változnia, mivel az élet gyakorlata egészen más, mint az arról leképzett törvény-árnyékok. A hazai jogtudomány mindenféle csűrés-csavarásra kész, csakhogy megfeleljen a kis kialakított árnyékvilágának, például az igazságtételi törvények, sortűzperek kapcsán, ha az Alkotmánybíróság kije­ lenti, hogy a visszaható hatályú törvény alkotmányellenes (pedig ez csak egysze­ rű társadalomtechnikai szabály), a bűnözők megússzák, mert már elévült a bűncselekményük, miközben mi arról vitázunk, hogy a Genfi Egyezmény al­ kalmazható-e, vagy sem. November 4. után biztosan, hiszen a diktatúra kül­ földi fegyveres erőt vett igénybe az or­ szág lakossága ellen, előtte a nem nem­ zetközi fegyveres összeütközés, háborús helyzet az, ami megállapítható. Azok a gazemberek, akik a „parancsra tettem”, lövettem a népbe - köntösébe burkolóz­ nak sanctiót érdemelnek, hiszen nyil­ vánvaló emberi normákat sértettek meg, igazságtalan törvénynek pedig nem kell engedelmeskedni (ez még egy­ szerű jogérzettel is megállapítható)... Egy biztos, hogy az a nép, amelyikben nincs stratégiai célérzet, összetartozás csak a törvénykönyvek felett veszekszik, az nem alkalmas a túlélésre! Játék­ szerévé válik a fújdogáló szélnek. (...) A homályt persze nemcsak a jogtudo­ mányban érzem, mindenütt ott van: a vallásban, történelemben, politikában, és e kapcsolatok összefüggésében. Nem vagyunk képesek kilépni saját kis para­ digmáinkból, (...) hamis rendszereink foglyai vagyunk. Mert valójában nem rendszer keresésre van szükség, (jog­ pozitivizmus - természet jog, kommu­ nizmus - demokrácia, kereszténység buddhizmus) hanem a rendszerek egy­ séges perspektívájában való látásmódra (amelyben így kiszűrhetjük az egyes hi­ bákat, érvényre juttathatjuk a külön­ böző előnyöket)! Ez az, amit én igazi „mentalité juridique”-nek jogi gondol­ kodásmódnak, helyes életszemléletnek tartok! Rendszerváltás csakis paradig­ maváltással történhet - és ha már vál­ tunk, ne legyen beszűkült! Mit látunk ma? Ugyanazt demokrácia álruhában, mint a kommunizmusban, csak most jobban kirabolnak, most nagyobb az államadósság. A vezető rétegek nem vál­ toztak, sem személyükben, sem szemlé­ letükben, ha pedig változtak szemé­ lyükben, akkor az utódok „a dinoszau­ ruszok tojásaiból keltek ki” - azok pedig igencsak hasonlítanak dinoszaurusz őseikre megspékelve a liberális pénz­ szellemmel. Végezetül Rudolf von Jhering, híres magánjogász idézetével szeretnék búcsúzni: ”... aki megszokta, hogy a jogügyekben csak az anyagi érdek mérőbotja szerint cselekszik: hogyan várhatnók az ilyentől, hogy más mértéket használjon, akkor amidőn a nemzet joga és becsülete a kérdés?” - vér nem válik vízzé. Hamis világunk hamis embereivé válunk, egy hamis történelemben. Tegyünk érte, hogy (...) ne a hamisság győzedelmeskedjen! �A tavaszi Polgári jogi - Kereskedelmi jogi záróvizsgák értékelése: Prof. Dr. Jobbágyi Gábor A záróvizsgák színvonala a korábbi évekhez képest javult; az eredmények jobbak lettek. A ténylegesen vizsgáját megkezdő kb. 450 hallgató 2/3-a vizsgá­ ját jó színvonalon (5, 4, 3) teljesítette. Ez javulás a korábbi évekhez képest. Eredmények: 114 db jeles (5); 102 db jó (4); 67 db közepes (3); 74 db elégséges (2) és 156 db elégtelen (1) (ebből visszaadta a tételt 46 fő). Vizsgára beje­ lentkezett: 608 fő; vizsgázott: 513 fő; nem jelent meg: 95 fő. Rendkívül magas viszont a vizsgára be­ jelentkezett, de meg nem jelenők, illetve a tételt visszaadok száma (összesen 141 fő; kb. 25%). Ezen hallgatók nem kis része általában a korábbi években szer­ zett abszolutóriumot, és maguk is úgy értékelik, hogy felkészültségük gyenge a záróvizsgára. A vizsgát megkezdő, és elégtelenre vizsgázó hallgatók kb. 50%-a is ehhez a körhöz tartozik, tudásuk na­ gyon gyenge volt. Összességében az eredményekből látha­ tó, hogy a követelmények teljesíthető­ ek, és azt a hallgatók nagy többsége si­ kerrel is teljesíti. Az egyes bizottságok eredményei kö­ zött a vizsgáztatás során lényeges eltéré­ sek nem voltak. A vizsgán meg nem jelenő, illetve tételt visszaadó, vagy nagyon gyenge teljesít­ ményt nyújtó hallgatóknak szeretnék ezúton néhány tanácsot adni: • A nem megfelelő felkészülés oka véle­ ményem szerint nagyrészt abban ke­ resendő, hogy sokan mások által elő­ re elkészített kivonatokból készül­ nek fel; ez a felkészülési mód biztos sikertelenségre vezet, mivel a tudás­ anyag a hét félév tankönyveinek anyagára épül. Tapasztalat az is, hogy a felkészülés során némely hall­ gató ezeket a sűrítményeket tovább sűríti aláhúzásokkal. Ez a gyakorlat­ ban azt jelenti, hogy egy-egy tételről amiről rendes felkészülés esetén kb. 10 percet lehet beszélni a vizsgán 2-3 mondatot tud elmondani, az is sok­ szor hibás. Vagyis eredményes felkészülés kizárólag a kollok­ viumokhoz felhasznált tan­ könyvekből, jegyzetekből lehet­ séges úgy, hogy a jelölt maga készít ezekből saját magának jegyzetanyagot. • A Polgári jogi - Kereskedelmi jogi vizsga eredményes letételéhez felté­ ve, hogy a jelölt kollokviumait rend­ ben teljesítette minimum 8 hét in­ tenzív tanulás szükséges. A kollok­ viumokra megszerzett tudás nem kis részben a záróvizsgáig elhalványul, ezért úgy kell kezelni az anyagot, mint majdnem teljesen új vizsgafel­ készülés esetén. • Visszatérő problémát jelent, hogy a hallgatók szeretnének „jó” vizsgabi­ zottsághoz kerülni, ezért elég magas azon hallgatóknak a száma, akik megjelennek a vizsga kezdetén, de nem mennek be vizsgázni, várva ar­ ra, hogy a következő időszakban „jó” bizottsághoz kerülnek. Mint koráb­ ban jeleztem, a bizottságok ered­ ményei között ma már nincs lé­ nyeges eltérés. A bizottságokat a vizsga napján sorsolják. A vizsga­ bizottságokban minden esetben sze­ repelnie kell 1 fő minősített oktató­ nak, ez az esetek túlnyomó részében a Tanszék főállású vezető oktatóit jelenti (Dr. Jobbágyi Gábor és Dr. Tattay Levente), kisebb részben a másod állású vezető oktatókat (Dr. Lábady Tamás; Dr. Fazekas Judit és Dr. Miskolczi-Bodnár Péter). A bizottságok másik tagja túlnyomó­ részt a Tanszék más, nem vezető be­ osztású oktatója. Ez a két személy ál­ talában változni szokott az egyes bi­ zottságokon belül, ügyelek arra, hogy általában ne ugyanazok a pá­ rok vizsgáztassanak. Az elnökök fel­ kérésébe a Tanszéknek beleszólása nincs, ezért általában mi is csak a vizsga napján ismerjük meg az elnö­ köket. Meg kell azonban jegyezni, hogy bi­ zottságokon belül a konkrét vizsga­ eredmények kapcsán semmiféle ko­ moly vita, eltérés nem fordul elő. A bizottságokban mindenki egy-egy szavazattal rendelkezik, és a szava­ zatok az esetek 80%-ában egybehang­ zóak (a gyakorlat az, hogy a kérdező oktató általában utoljára szavaz, az elnök döntése alapján), 20%-ban for­ dul elő, hogy eltérés van a szavazatok között (pl. 2 szavazó közepest ad, 1 szavazó jót; ilyenkor többségi szava­ zás dönt). Vagyis az elégtelen értékeléseket - az esetek túlnyomó többségé­ ben - a bizottság egyhangúan hozza meg (ha nem, akkor több­ ségi szavazás dönt). • A vizsgán a hallgatók 3 tételt húznak; a tananyag különböző részeiből. Ki­ alakult gyakorlat az, hogy ha a hall­ gató 1 tétel esetében teljesen tájéko­ zatlan, az eredmény egyértelműen elégtelen. Ellenkező gyakorlat azt eredményezné, hogy a hallga­ tók a felkészülés során az egyik tételcsoportot kihagyhatnák. Ezért a különböző tételek átlagolása csak abban az esetben képzelhető el, ha a hallgató mindegyik tételét lega­ lább elégségesre tudta (tehát 5-5-1 tu­ dás az egyes tételekben elégtelen; 2-34 tudás közepes). Elég sok hallgató­ nál előfordul sajnos, hogy két tétel­ ből elfogadhatóan felelnek, bukásu­ kat az okozza, hogy a harmadik tétel­ ből teljesen tájékozatlanok. Bp. 2005. október 19. 19. �Best of büntetőjog - idézetek Pálinkás Gyuri bácsitól 25. Nem látott a moziban, mert az előtte ülő túl magas volt, 1. Azt nem mondom, hogy állat, mert az állatokat szeretem hát beleszúrt egy kést a nyakába, hogy húzza már össze ma­ (a bűnöző is ember” elvre). gát... 2. Sajnos akkor már halálbüntetés nem volt. 26. Megivott két liter pálinkát, majd némi sört, mert égett a 3. A két borbély egyike egy hentes volt, aki a feleségét 10 dekás gyomra, aztán kiment az utcára, és minden szembejövőt darabokra vágta fel; szerencsére akkor még nem borotvál­ leszúrt. koztam, biztonságban voltam. 27. Amikor az ÁVH hatalomra került, bevezették a menekü­ 4. A humanizmus, nos, azt nem mondom, hogy hasznos... lési kötelezettséget, nehogy egy-két ávóst beleverjenek a 5. A jellempszichopaták általában politikusnak szoktak men­ földbe... ni. 28. Sztálin elvtársnak olyan ötlete támadt, hogy Churchill el­ 6. A pasas agyonverte az élettársát, mert az megitta a pálinkát harapta a szivarját. előle, tehát:jogos védelem volt! 29. Most nem akarok belemenni a jogi és a tényleges coitus 7. A vérnyomásomat a reggeli hírek rendbe hozzák. közti nagy különbségbe! 8. Alkotmányjogász, na, ilyen madár nincs! 30. Habeas Corpus legnagyobb felháborodására a homo­ 9. Kékszakáll, akinek szakálla se volt, kék se volt, felesége se szexuális bűncselekmények nem magán indítványra volt, de homoszexuális volt; jaj, szabad-e ezt kimonda­ hanem közvádra üldözendők! nom, mindjárt jön a Habeas Corpus. 31. A gondos orvosi kezelésnek köszönhetően három hét 10. Nagy hiba volt a szigorítottat megszüntetni! múlva meghal. 11. Érdekes, amíg kormányon volt, addig nem akarta a társa­ 32. Ha valakit bezárnak a nem pottyantós rötyibe, és az a lán­ dalmat megváltoztatni... cot leakasztva, a fogvatartóját azzal megfojtja, jogos véde­ 12. A szocialista büntetőjog; nem tudok semmi jót mondani lem. róla! 13. A tomahawk-bomba is egyfajta szankció a nemzetközi jog­ 33. Az elállásnak véglegesnek kell lennie, nem az, hogy 'A fe­ nébe, ezzel a szarral nem tudtam kinyitni a rácsot, na, nem ban. baj, majd holnap visszajövök1... 14. Verjük a mellünket fél téglával! Csak halkan jegyzem meg, 34. A részességnek - nem a részegségnek (annak sok) - csak két mindig úgy kell verni, hogy előtte párnát teszünk alá... fajtája van... 15. Van, akinek a szüzesség elvesztése jelentős érdeksérelem, 35. A közönséges bűncselekmény nem az, amikor egymással és van, akinek nem az... beszélgetnek a parlamentben. 16. Diplomáciai védettséget élvező megöli a feleségét; a jogos 36. Régebben nemi erőszakot csak nőn követhettek el; azóta védelem az egy más kérdés. már mi is védve vagyunk! 17. Matuska Szilveszter a fronton az első nap idegössze­ 37. Sajátképi és nem sajátképi. Hogy kinek volt sajátképe kita­ omlást kapott, mert rájött, hogy nemcsak ő robbantgatlálni ezt? hat, hanem őrá is lőnek. 38. Józsi bácsi olyan impotens, mint a föld, Naomi Camp­ 18. A szüléssel járó hangulatváltozás indokolttá teheti a cse­ bell, Marilyn Monroe, neki mindegy, de azért próbálko­ csemőgyilkosságot, ezt a hölgyek tudhatják; na, nem ma­ zik, mondván 'ha isten úgy akarja, a kapanyél is elsül'... guk! 39. Pszichikai bűnsegély az, amikor mondom a havernak: 19. Nem tudom, hogyan lehet férfit megerőszakolni... 'Állj, „Igazad van, semmit se ér az életed, akaszd fel magad”, fizi­ vagy lövök?' kai meg, ha hozok neki egy kötelet azzal, hogy „Erre fela­ 20. Alkalmas eszköz volt a pasasnak, aki villanyszerelő volt, a kaszthatod magad, nem szakad le, jó kis magyar termék...” drót, amit bedugott a konnektorba, hogy agyonüsse a fele­ 40. A bűnös közömbösség nem a férfiak impotenciája. ségét vele. Csak nem a két csuklójára tette a két pólust, így 41. Én nem mondtam Józsi bácsinak, hogy akassza fel magát, a módszer volt alkalmatlan, mondtam is az ügyvédnek: csak néztem, mert ilyet még sohasem láttam. 'alkalmas eszköz az, tessék csak kipróbálni...' 42. Amerikában simán kiszabnak 350 évet; nagy ügy, vagy 21. A borsod megyei párttitkár mondta a nagy árvízkor: 'Elv­ túléli, vagy nem! társak, ez a víz major!' 43. Bemegyek egy étterembe, ahol 15 köztisztviselő van, és azt 22. Én áradáskor a fosztogatókra egyszerű büntetést szabnék mondom: “Uraim, maguk piszkos csirkefogók” - meg még ki: a vízből kiálló nyárfákra kötném fel Őket... mindazt, ami ama Kende Péter-könyvben van... 23. Sikerült egy normális elmeszakértői véleményt keríteni; 44. Ittasan ballagok haza, nem gyalog, autóval, ha gyalog mert az első nem volt normális, mármint a vélemény! megyek, abból nem lehet semmi baj, legfeljebb otthon a 24. A jellempszichopaták jellegzetesen hazudozók; az újságí­ feleségemnél! rók között sok van. 20. �Best of büntetőjog - idézetek Pálinkás Gyuri bácsitól 45. Rutinos autós lassít a rendőr előtt, majd hirtelen felgyor­ sít, a rendőr félreugrik, vagy sikerül neki, vagy nem; általá­ ban ilyenkor fürgék szoktak lenni... 46. Ha hazamegyek a kisbaltáért, hogy azzal verjem agyon Józsi bácsit, mert szeretem, mert jól áll a kezemben, akkor az rögtönösség, de ha Mátészalkára megyek baltáért, az már nem. 47. Továbbra sem tudom, hogyan lehet férfiakat megerősza­ kolni, nem elég jó a fantáziám, kéne pornográf filmeket néznem, de nincs erre most időm... 48. Ezen a fajtalanságon mindig röhögök, mert ha van fajta­ lan, biztos van fajos is, de arról sose esik szó. 49. A Legfelsőbb Bíróság itt is belepúzott a nulláslisztbe... 50. Az intellektuális közokirat-hamisítást nem az intellektuá­ lis emberek követik el. 51. Egy ilyen Rousseau-féle... rousseau vagyok tőle! 52. Ezek nem tudják, hogy finnugorok, hogy finnjenek-e vagy ugorjának. 53. A büntetést nem mindig tartják igazságosnak; lásd Árpád, Előd, Ond, Kond és Tas autóbalesetét... 54. Nem szeretem itt a szubjektív-idealista alsó madárfogá­ sokat. 55. Mózes törvényei szerint a házasságtörő asszonyt megkö­ vezték; Magyarországon nem lenne e célra elég kő... 56. Hobbiból szerelem a vízkazánt, és az agyoncsapja az anyó­ somat; ez persze jogos védelem volt. 57. Volt egy fogorvos, aki már harmadjára került elém tiltott abortusz miatt, mondtam neki: „Doktor úr, maga to­ pográfiai tévedésben van, a maga jogosítványa fentre szól, nem lentre...” 58. C. Darwin elméletét úgy lehet egyszerűen magyarul meg­ fogalmazni, hogy az erősebb kutya él szexuális életet. 59. A katonai tanács elnöke mondta nekem: „Jegyezd meg fiam, semmit sem ér a harag hatalom nélkül!” 60. Az ellenséggel való érintkezés nem szexuálisan értendő; még ha ez is gyengítheti az erejét. 61. Élve eltemették a lovával együtt, mellékbüntetésként a fe­ leségét is odatemették, hogy ott se legyen nyugta! 62. Ha ma egy lopásért kézlevágás járna, Magyarország tele lenne félkezű emberekkel. 63. Kádár elvtársnak nem jutott idő a Tripartium olvasására, mert a Tőkét kellett forgatnia, igaz, nem a sajátját, hanem a Marxét... (idegen seregek behívása) 64. Béla bátyám, mármint a Kunék olyan dolgokat csináltak, hogy Beccaria pörgött a sírjában! 65. Józsi bácsi fekete ruhában, fekete sapkában aludt az úton egy gödörben, keresztülment rajta egy teherautó, a sofőr csak azt érezte, hogy zökken kettőt, kiszállt, megnézte, Józsi bácsi agyvelejének fele a sapkában volt, a másik fele meg a betonba passzírozva. 66. A klinikai halál esetén nem lehet szervet kivenni, mert Józsi magához tér, és kérdi: „Hol az egyik vesém, nekem kettő volt...” 67. Az aktív eutanázia a beteg kérésére megy, nem azért, mert Józsi bácsinak már nagyon unom a pofáját és beleszúrok egy injekciót... 68. A halálbüntetést nemcsak azért nem szabad alkalmazni, mert Brüsszelben két esze ment humanista kitalálta... 69. Ratkó elvtársnő biztos nem került volna olyan helyzetbe, hogy abortusza lett volna, hiszen fényképét elnézve nem volt olyan elvtárs, aki bevállalta volna! 70. A gázpisztoly csövében van egy pöcök, de ki fog gyufát kérni, hogy megnézze, ha ráfogják a sötétben? 71. Akkor még nem a szenilitás végső határairól integettem vissza... 72. írásba adtam, ha engem a kaposvári kórház előtt leszúr­ nak, azonnal kapjanak fel, és vigyenek át Zalaegerszegre... 73. Az áldozat éppen a legénybúcsújából jött haza; a dolgok nehezét sikerült megúsznia... 74. Hogy várhatjuk el egy IQ42-es bigbrothertől? 75. A pasas elvitte a Révai Nagylexikont is a gombaszedéshez; és sikerült csupa gyilkos galócát összeszednie, mindenki meg is halt körülötte, kivéve, aki utálta a gombapörköltet... 76. Szocializmusban a legfőbb érték volt az ember, vigyáztak is erre az értékre, azért voltak tele a börtönök... 77. Engem elég gyakran lecoitált az elvtárs-főnököm. 78. Az újszülött az mindig 14 éven aluli, én legalábbis sosem hallottam, hogy afölött született volna. 79. Volt egy kegyetlen férje, egy vadállat; de, bocsánat, nem bántom az állatokat! 80. Általában úgy szedik le a turulról az oda felmászottakat, hogy felmászik mellé egy fiatal tűzoltó, és azt mondja: „Gyere le, a fene egye meg, vagy lelöklek!”, erre általában le szoktak jönni. 21 �Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. (Mt 5,5) [ Sáhó Eszter - Vad Fügefa Egy szelíd ember naplójából: „Ma vagyok ötven éves. Ilyenkor divat számot vetni azzal, ami mögöttünk van. Én is túlesem rajta. Hogy is kezdő­ dött? A gimiben eldöntöttem, hogy be­ lőlem híres ember lesz. Szüleim becsü­ letes emberek voltak, de a kifejezés mai értelmében nem vitték sokra. Szerin­ tem azonban igen, már azzal, hogy a szüleimnek nevezhetem őket. Szóval el­ határoztam, hogy megmutatom a világ­ nak, hogy honnan is jöttem, mit jelent az a már-már elfelejtett szó, hogy család; megmutatom az értéket a mai törtető világnak. Jelentkeztem az egyetemre, ki­ tűnővel végeztem, ezért aztán könnyen kaptam állást. Nem mondom, hogy egyből megtaláltam a hivatásomat, de élveztem, amivel foglalkoztam. Szak­ mailag egyre elismertebb lettem, a rang­ létrán egyre feljebb jutottam. Kollégá­ immal is igyekeztem emberi kapcsola­ tokat kialakítani. Hívtam őket több­ ször templomba is, de mindig elutasító választ kaptam. Mikor Bibliát ajándé­ koztam egyik akkor hitt barátomnak, nem szólt semmit, de láttam, hogy meg­ lepődött, majd mosolygott. Ezek az em­ berek nem mondtak nekem semmi bán­ tót, csak éppen közeledésemet e téren nem fogadták. Számomra ez először furcsa volt, hiszen nálunk otthon ter­ mészetes volt a szomszédokkal a hitről beszélni. De aztán megszoktam az új környezetet, már nem is próbálkoztam. Letettem tervemről, hogy megmuta­ tom, igenis létezik jóság a világon. Bele­ merültem munkámba, és már nem is kerestem azokat a lehetőségeket, me­ lyekkel az embert akartam valaha min­ denkiben megszólítani. Aztán egy nap már bankelnök voltam szokásomhoz híven bementem a közel fekvő templomba szentmisére. Valamilyen ki­ emelt ünnep vagy esemény lehetett (nem emlékszem pontosan), mert már az ajtó tele volt fotósokkal. Persze észre­ vették, ahogy belépek. Sejtettem, hogy meg fogok jelenni másnap a híradá­ sokban. De azt nem, hogy milyen cím­ mel. Folyt a liturgia, épp a Miatyánk utáni kézfogáshoz érkeztünk el, amikor a „Béke veled!” mondattal az ember ke­ zet fog a körülötte állókkal. Emlék­ szem, egy hajléktalan ember ült mellet­ tem. Természetesen vele is kezet fog­ tam. Az éles szemű médiások ezt a pilla­ natot is elcsípték, és másnap a „Bankel­ nök hajléktalannal fogott kezet” cím­ mel szerepeltünk az újságokban. Ezek után bármilyen riportra mentem, nem maradhatott el a hitemre való rákérde­ zés. Nem értettem, miért kezdett el ér­ dekelni hirtelen mindenkit az, hogy mit tartok fontosnak az életemben a szakmán kívül. Ma már tudom. Az emberek, ha tudat­ talanul is, de vágynak az értékre. Ideigóráig eléldegélnek a maguk teremtette ál-világban, de ez nem tart, nem tarthat Örökké. 2005 novembere” Molnár Ferenc: Az üvegcipő Dawe Az Örkény Színház mostanában számos színvonalas előadás­ sal rukkolt elő, ezek közül az egyik Molnár Ferenc: Az üvegci­ pő c. komédiájának színpadra állítása. A színházkedvelők ok­ tóber legvége óta tekinthetik meg a darabot, ami így még friss­ nek mondható. Amikor az ember elfoglalja a helyét az előadás kezdete előtt, a darab már folyik. Szakadt ruhájú cselédlány mossa és törölgeti hosszasan a padlót. A történet természetesen igazi „molnár­ ferences” azaz könnyed, komédia; helyzetkomikumok, és happyend. Helyszínünk a Józsefváros, az 1920-as években. Szabó Irma (Hámori Gabriella), a cselédlány egy bérházban dolgozik, és szerelmes az ott lakó öregedő bútorrajzolóba, az örökké morcos Sípos Lajosba (Gálffi László). A kezdődő kapcsolatnak azonban útjában áll Adél (Für Anikó), aki a ház tulajdonosa, és bár nem szereti Sípost, mégis rá akarja bírni, 22. hogy vegye őt feleségül (ennek hátterében korabeli társadalmi megfontolások állnak). Van még a darabban fiatal szerető, Császár Pál (Czukor Gergely) személyében, lakodalom, ren­ dőrségi kihallgatás, boldogság és szomorúság, na és persze még egy jó adag boldogság a végére. Megvan tehát minden, ami a színvonalas kikapcsolódáshoz szükséges, de azért még­ sem üli meg a gyomrunkat. A társulat három felvonásban adja elő Az üvegcipőt, amit a színház művészeti igazgatója, Mácsai Pál rendezett. Aki kedveli ezt a műfajt, annak szigorúan ajánlott, aki inkább a tartalmasabb darabokat kedveli, annak is érdemes megnézni, mert jó szórakozást nyújt, az alakítások is hitelesek (itt Gálffi Lászlót külön kiemelném, ő mostanában minden darabjában nagyszerűen szerepel), és legalább addig sem a TV előtt ül az ember. �Belső tenger - érzelmek és indulatok; tengernyi, belülről Ablonczy Zsuzsa Az élet vége a halál. Már csak az a kérdés hogy mikor és hogyan. Ramón Sampedró (Javier Bardem) számára az élet huszas éveinek elején egy baleset foly­ tán véget ért. De a halál mégsem jött el. Közel 30 éven keresztül élt ágyához és családja gondoskodásához láncoltán egyetlen végső céllal a szívében és értel­ mének tejes tudatában: az élet szabad­ ság. Az ő szabadsága véget ért. Legyen hát végre az életének is vége. Az elhatá­ rozás tehát megvan, kitartásnak sincs hiányában, már csak a megfelelő embe­ reket kell megtalálni, akik hozzásegítik „boldogságához”, nyugalmához. A nyugalmához? Valóban ez lenne az egy­ etlen kiút? Az ember szabadsága kötött a fizikai szabadsághoz, ha mozdulatai másoktól függenek abból adódóan a lelke is leláncolt és nem elegendő a pusztán szellem adta kötetlen lét? A kiinduló story tehát adott. Százszor és ezerszer feldolgozták már ezt a kér­ déskört újabb és újabb heves vitákat eredményezve. így hát mikor elolvassuk a tartalmat, unottan tehetjük fel a kér­ dést: jó, jó eutanázia. De mitől plusz? Mit tud még hozzátenni ehhez a témá­ hoz egy újabb film? A válasz nagyon egyszerű: semmit. Ugyanis azt a lelkes mozilátogatót, aki azzal a szándékkal ül le végignézni ezt a 125 percet, hogy végleges és megdönt­ hetetlen bizonyítékot fog találni a ke­ gyes halál mellett vagy ellenében, el kell keserítenem. A film nem elkötelezett emberjogi aktivistákat akar kinevelni, akik felállva a moziszékből katartikus és sorsfordító élményük hatására rög­ tön rohannak tűntetni az emberek joga­ iért az élethez, vagy éppen az élet befeje­ zéséhez. És afelől is megnyugtathatok mindenkit hogy, nem a Belső tenger lesz a leghevesebb viták tárgya Balázsshow soron következő részében. Ez a film ugyanis nem egy álláspontot fogal­ maz meg hanem „csupán” egy érzést és egy életformát ír le a zene és képek nyel­ vén. Megrázó hitelessége az igaz történet egyeseknek talán túlságosan is-egyszerű krónikájából fakad, mégsem süllyed le a puszta dokumentumszerű történet­ mesélésre. Mindehhez és a beleéléshez Javier Aguirresarobe lelket felszabadító képei segítenek hozzá, amelyek kiszá­ míthatatlansága és élettelisége hordoz­ za az igazi feszültséget a főhős valós és vágyott állapota között. Jók és szépek a képek és a dallamok, ám mégis attól film a film, hogy azért néha mégiscsak történik benne valami. A Belső tengernek ez a tipikus „na mi van akkor ha, az van, amire nem számítot­ tam?” fordulata épp jókor következik be. Amikor már mind mi, mind pedig Ramón kezdünk belenyugodni a ked­ ves családias hangulatba és csendes el­ múlásba megjelenik a mellékszál termé­ szetesen és kissé sablonszerűén női ala­ kot öltve. DE! Ez a momentum az, ami miatt a feszültségkedvelő nézők lega­ lább kapnak egy új lökést, hogy mégis­ csak maradjanak még egy-két percet. És nem fognak csalódni. Mi sem bizonyítja jobban a film hiteles­ ségét, mint az, hogy a katolikus szelle­ mű Spanyolországban 14 darabot gyűj­ tött be a legrangosabb filmes elismerés­ nek számító Goya-díjból. Alejandro Amenábar balladája tovább folytatta menetelését és a 2005-ös Golden Globe és Oscar gálákon is elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó szobrokat. Nem a szavak, hanem a hallgatások, nem a cselekmény, hanem a képek és mozdulatok teszik ezt a filmet olyan hatásossá, ami nem engedi, hogy pusz­ tán egy érdekes történetként tekintsünk Ramón esetére. Mindenki megtalálhat­ ja benne a maga sajátos válaszát az élet­ re, a szabadságra és a szeretetre, legyen az akár egy mondat, egy dallam vagy egy nyitott ablak a végtelen tengerre. 23. �A Világ Legjobb Autója Fölös Csaba A mai sorozatgyártású autók a 3-5 éves garancia idejére készülnek. A régi építési elv, kézi építésmód mára kevesek kiváltsága maradt. Ezek közül a RollsRoyce a legrégebbi; 1904-ben alapította meg Sir Henry Royce. Jelenlegi modelljük a Phantom. Az épí­ tési filozófia a tökéletességre törekvés és a részletekbe menő kidolgozás szavak­ kal írható le. 2003 januárjában mutat­ ták be és tették megrendelhetóvé a dél Angliában - Goodwood-ban - készülő RR Phantomot. Az autó meghajtásáért egy 6.75 literes V12 elrendezésű benzin­ motor felelős. Az autó legnagyobb tel­ jesítménye 462 lóerő, amelyet feltöltő 24. (turbó, kompresszor) nélkül ad le. Az üres tömege 2.4 tonna, a menetkész 3008 kg. Ennek ellenére 5.9 másodperc alatt gyorsul 0-100 km/h sebességre, de ebben a kategóriában senkit sem érde­ kel a gyorsulás. Legnagyobb nyomatéka 750Nm, amelyet már 3500-as fordulat­ számon lead, de ennek 80 százaléka, már 1250-es fordulat esetén is jelen van. A bőr belső elkészítéséhez 18 szarvas­ marha bőrét használják fel. A fabur­ kolatok a vevő kívánsága alapján a gyári diófa és tölgy mellett készülhetnek akár mahagóniból, vagy rózsafagyökérből is. A karosszéria különleges acélötvözet, amely külön kérésre páncélozott kivi­ telben is rendelhető, golyóálló üvege­ zéssel. Ez akár a vállról indítható raké­ ták ellen is védelmet biztosít. Az autó alapára nálunk 89 millió forint átszá­ mítva; amely tartalmazza az üzembe helyezési költségeket is. Az alapváltozat 5.8 méteres, de kérhető hosszítva is, amely 6.1 méter. A jármű 20, illetve 21 collos felnikkel kerül kiszállításra a vevő igényeinek megfelelően. A legközelebbi szalon és márkaszerviz, Münchenben található. �Sáska Zoltán Attila: Erka-versek Eleven kép(Rólad) Egy szép szó is elszáll, Mire szépre álmodjákS amire ébredéskor találsz Azt ajkadra veszed„Egy” tekinteted minden pillanatban Kopott egekben meztelen fákon kutatMinden sóhajod kósza leveleket feszít, S Veled szárnyal a havas hegyekbe- A borúd felszáll, majd lehullEgy könnyednek cseppje elgurul, Mire varázsszót faragva felébredek- Veszprém-Bp., 2005. október 6-7. Végre(elfogadom) Azt hittem bennem Nincsen, Mi szavadért szótlan, s szelíden töretlenÓ, ha ifjabb magamban őrzöm a Nevedet, Tükrödben múló, avítt idő rohan, s távozik- Azt hittem köröttem Nincsen, Míg más tollal írták a NevedetDe ha egyszer régről engem kinyit a szemed: Végre hangos tüzedben kigyúlhatok? - Hát lehunyom szemem: Tévelygő tenyerem lüktető ereden, Öled nyugtat, önfeledt ölelemSemmi sem neszez... Izgatott légzésed átemelem. Egy csalóka harmatra elszunnyadok, S ha így maradok, szelíden: elfogadomBudapest, 2005. november 6-7. 25. �Dawe és Thaly Krisztián Florentin versei Egy szép új karácsony Téli tájkép karácsony van minden évben vegyed csak meg amit kértem nem kell a meleg szeretet ordítoznak a gyerekek vedd meg mami amit kértem! toporzékol a pláza-téren jó lesz a mobiltelefon? minek, az már van egy vagon! karácsonyfa 3 méter alatta ül János, Péter mégse menő az ajándék csupa cukor, csupa játék ha bemennek az osztályba mennyibe fájt? milyen drága? ezt az egyet kérdik tőlük mintha csak az üdvösségük ezen múlna és nem máson kedvességen, szívjóságon álmukban ők nem is látják Jézus hogyan nézi kábán mosolyog de szomorúan értelme volt megszületni? azután biccent komoran s eljön ahogy minden évben néhányan vendégül látják ő pedig a vendégségben szépen csendben ül középen Sötétben hull a hó. Két világ ér össze. A zaj mégis folyamatos. Én pedig nem értem. Először fény aztán mégse. Csak tükröződés semmi más. Meg egy utcai lámpa. Lassan hazafelé indulok egymagám. Dante Tél Kinti fagyok süvítenek, Néhol hópelyhek játszanak, - a tél fekete dallamára járva. Fekete hajú lány varázsára! S nem akar kápráztatni, Nyári módra csillogtatni, Csak fújni, süvölteni. Lassan elcsepegni, jégcsapokon fogyatkozni, Megmeredni... S ez a szépség! - más, mint a nyár, Oly komolyan játszik veled; Neki mindegy; Élet vagy Halál... Ha fázol, nem érted őt, Eggyé kell válnod vele; S hideg telében, hideg hópelyhekre; Csöndes lassú lépésekre; Bele kell élned magad így a hideg nem fojtogathat, Csak kápráztat... Bájait nem játssza el, nem kacérkodja; 26. Magasztosan rázza, Ágai oly komorak, törnek-zúznak; Ha letörnek kopognak... De nem oly rémisztő ez; Sosem féltem még e vágytól, Fel kell hozzá nőni, hogy értsed, Az elmúlást is élvezheted... Öt oly kevesen értik; Varázsát szörnyűségként emlegetik, Pedig magányos dallamára; Vékony sikoly hangjára, Nem válaszol senki! A befagyott jégtáblák vigasztalják; Játszanak téli sziréntörésekben; Mást nem kap, Csak saját hangját; S fáj neki; mert nem szívesen látják... Thaly Krisztián Florentin Dante �NaPonta Klub ----------------------------------------------------- 'A NaPonta - reggeltől estig A NaPonta Klub egy civil szerveződés, amelyet önkéntes alapon kívánunk létrehozni a főiskolákon, egyetemi karokon és más, különböző intézményekben. Az országos hálózat kiépítésére való törekvésünknek legfőbb célja, hogy segítséget nyújtsunk számos, az ifjúságot érintő, közérdekű kérdés megoldásában. A 17-18 eves fiatalok többsége olyan továbbtanulási lehetőséget keres ma­ ga számára, ami érdeklődési körének is megfelel, és szakmai előmeneteléi is megfelelően biztosítani tudja. A NaPonta Klub célja az. hogy a diákok már a középiskolákban a lehelő legszélesebb körű ismeretekkel rendelkezze­ nek a továbbtanulási lehetőségekről, valamint az, hogy7 elősegítse és meg­ könnyítse a felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók tudatos pálya­ választását és a szakmában való elhelyezkedését. Nem kívánjuk a Haliga lói Önkormányzatok, vagy más szervezetek tevé­ kenységéi elvonni, hanem a támogatásukkal, helyi szinten is szerelnénk megismerni, és a munka során mindenhol figyelembe vonnia helyi sajátos­ ságokat. Az alábbi tevékenységekkel kívánjuk mindezeket a célokai megvalósí­ tani: • 2006 szeptemberéiül egyesületünk Magyarország valamennyi középisko­ lájában meg kívánja kezdeni működését. Legfőbb célja az, hogy' a 17-18 évesekei tájékoztassa az őket leginkább érdeklő és érintő tanulmányt kér­ désekről, úgy mint a kétszintű érettségiről, a felvételi rendszerről, vala­ mint a bolognai folyamatról. Felsőoktatási intézmény népszerűsítését nem vállalja, hanem a közérdekű tájékoztatással az ifjúság legmegfe­ lelőbb döntését kívánja elősegíteni. Ugyanis, ha minél több diák nyer fel­ vételt olyan főiskolára vagy egyetemre, ami érdeklődési körüket kielégí­ ti. akkor bővülhet az eddig számos esetben háttérije szoruló szakmai ág­ azatok köre. Célunk megvalósítása során nem kívánjuk a főváros-centrikusságot erősíteni, kezdeményezésünkkel kíséi letet teszünk a vidék fel­ zárkóztatása. • Amennyiben tájékoztató törekvéseink eredményesnek bizonyulnak, jog­ gal bízhatunk abban, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatói minősé­ gi szintje emelkedni fog. Egyesületünk célja, hogy a fiatalokat a további tanulmányaik során is segítse. Ennek eszközei a következők: A helyi HÖK-ök támogatásával olyan tevékenységi területeket, progra­ mokat dolgozunk ki, amellyel az adott intézményben más szervezet nem foglalkozik. Kezdeti lépésként négyr alapprogramot fogalmaztunk meg: 1. Tudáshálózat körútja: a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Tárcatúkör előadássorozat mintája alapján szeretnénk elősegíteni, hogy Ma­ gyarország valamennyi felsőoktatási intézménye egyre több közismert szaktekintélyt - adott esetben párthovatartozástól függetlenül szakpoliti­ kusokat - fogadhasson. Országos hálózatunk segítségével biztosítani kí­ vánjuk a „tudás atyjainak" mindenhová való eljutását. Felkérésre - a hall­ gatók igényei szerint - megszervezzük híres művészek, országosan is­ mert közéleti személyiségek meghívását és előadását. Ezeket az összejö­ veteleket a HÖK-kel együttműködve rendezzük, a programokon bárki ingyen részt vehet. Az ország különböző pontjain megalakuló NaPonta Klubok szoros együttműködésben állnak majd egymással, és így, egyfajta tudáshálózat kialakításával, lehetővé válik, hogy bármelyik intézmény, bármelyik hallga­ tója könnyen hozzájuthasson egy másik főiskola vagy egyetem tananyagához vagy akár tankönyvekhez is. �2. A legsikeresebb hallgató: ezt a „titulust'1 nem csupán a hallgatók tanulmányi eredménye alap­ ján, hanem az egyetemen vagy főiskolán kívüli tevékenységüket is figyelembe véve - kiemel­ ve a közösségi, vagy az ifjúsági civil szférában végzett munkásságukat - kívánjuk megállapítani. odaítélni. 3. Fiatalok a címlapon: 2006 szeptemberétől országos, havonta megjelenő újságot indítunk, amelynek címe: Fiatalok a címlapon. Ifjúsággal kapcsolatos cikkek, aktuális hírek, fiatalos glosszák, munkalehetőségek alkotják majd lapunk ge­ rincét. A Fiatalok a címlapon program elindításával és népszerűsítésével az ifjúság közéleti érdeklődését, aktivitását szeretnénk elősegíteni politikától és párthovatartozástól függetlenül. 4. ShoMime: segítséget akarunk nyújtani kulturális programok, sportversenyek, koncertek, vetélkedők, stb. megszerve­ zésében és lebonyolításában, valamint a helyi ifjúsági egyesületekkel együttműködve saját rendezvényeket is kívánunk szervezni. Segítünk a szükséges pénzügyi háttér megteremtésében: pályáztatás, szponzorkeresés. A fentebb említett programok helyi szinten módosulhatnak, s javaslatra továbbiakkal ki is egészülhetnek. • A végzős hallgatók sikeres pályakezdését is elő kívánjuk segíteni. Amikor a fiatalok, tanulmányaik befejeztével (vagy még azelőtt) szembesülnek az elhelyezkedés szükségességével és nehézségeivel, általában két lehetőség közül választ­ hatnak. Az egyik, hogy az államigazgatás berkein belül kívánják életpályájukat elkezdeni, míg a másik, hogy a vállal­ kozói szféra világába lépnek. Mivel hazánkban a közigazgatás szűkítése, csökkentése jelenleg a kívánatos cél, egyesü­ letünk a vállalkozói szférában való érvényesülési helyezi az előtérbe - nem megfeledkezve az egyéb irányba pályázók népes táboráról sem Vállalkozói ötletek kidolgozását, támogatások megszerzését, majd a tanulmányok befejeztével fiatal kis- és középvállalkozások beindítását segítjük elő. Azt szeretnénk, hogy 2005 december 31-ig budapesti, veszprémi, pécsi, szegedi illetve debreceni központokkal, min­ den régióban létrejöjjön, alakuljon meg a KaPonla Klub, pont olt, ahol szükség lehel rá. Aki úgy dönt, hogy az egyesületünk tagja lesz, annak nem kell belépési vagy tagsági díjat fizetnie. Intézményen kém a helyi HŐK támogató segítségére, valamint koordinátorok munkájára van szükség az eredményes működéshez. A főis­ kolákon és az egyetemeken a helyi NaPonui Klub-bok vezetőire számítunk majd. Az ifjúsággal kapcsolatos leendőket nem úgy, mint problémái kell kezelnünk, hanem úgy, mini jövőnk talán legfon­ tosabb és legerősebb erőforrásának kérdését. Elkötelezetlek vagyunk abban, hogy tudatos nemzetre, és értékeit vállaló, megőrző ifjúságra, társadalomra van szük­ ség. hajiunk múlik, hogy ezt inikép>y>en, milyen módon érjük el. Az utat magunk választjuk meg. s aki velünk jön - ha együtt megyünk - reméljük célba ér. Úclvözlettel: NaPonla Klub vezetősége � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2005 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource VIII. évfolyam 6. szám 2005. december Abstract A summary of the resource. Tartalom: pár aktualitás a HÖOK sajtóközleménye Prof. Dr. Jobbágyi Gábor: Tájékoztató a Kari TDK-val és az OTDK-val kapcsolatban egy levél egy helyreigazítás - a Budapesti Műszaki Főiskoláról Teleki László beszámolója riport dr. Budaházi Árpáddal Teleki Levente: Gondolkodtató GÓLYABÁL interjú a gólyabál bálkirálynőjével és bálkirályával Lukács Tamás: Az elesettek szolgálatában Szilasi Alex: A Pázmány Szalon Dobos Péter és Tóth Máté: SZESZ Thaly Krisztián Flóréntin: Ködbeborult jogunk, avagy - "Minden nemzetnek olyan joga van, amilyent megérdemel Prof. Dr. Jobbágyi Gábor: A tavaszi Polgári jogi - Kereskedelmi jogi záróvizsgák értékelése best of büntetőjog: idézetek Pálinkás Gyuri bácsitól Sáhó Eszter: Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet (Mt 5,5) Pádár Dávid: Az üvegcipő Ablonczy Zsuzsanna: Belső tenger - filmajánló Pölös Csaba: A világ legjobb autója Sáska Zoltán Attila: Erka-versek Dawe és Thaly Krisztián Florentin versei NaPONTa Creator An entity primarily responsible for making the resource Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Lukács Tamás - főszerkesztő; PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2005. december Date Created Date of creation of the resource. 2005. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (401kb+2918kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_VIII_6_200512 Relation A related resource T00072 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 28 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_VIII_6_200512 HÖK Lukács Tamás https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/65edf185e834fd20d65cd567f0731980.png 29cb7b2679bd6359c6d26c847195cc5f https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c3c8b8e73ecf5bd1267ca5369a97fa36.mp4 3bcebeb8c8cd24aad071e3adcc65152a Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Deák Ferenc Továbbképző Intézet Moving Image A series of visual representations imparting an impression of motion when shown in succession. Examples include animations, movies, television programs, videos, zoetropes, or visual output from a simulation. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data mp4 (72 925kb) Duration Length of time involved (seconds, minutes, hours, days, class periods, etc.) 8:56 Producer Name (or names) of the person who produced the video Bakóné Petőcz Éva Director Name (or names) of the person who produced the video Makovi Péter, PPKE Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource [DFTI] Környezetvédelmi szakjogász képzés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. [DFTI] Környezetvédelmi szakjogász képzés Description An account of the resource Bándi Gyula tanszékvezető egyetemi tanár mesél a környezetvédelmi szakjogász képzésről. A teremtésvédelem, a jövő nemzedékének kérdése és az integratív szemlélet Subject The topic of the resource 00:23 A képzés jellemzői, aktualitása, fő témakörei 02:41 Kik oktatnak? 04:55 Kiknek ajánljuk a képzést? 07:11 A képzés rövid bemutatása Creator An entity primarily responsible for making the resource Bakóné Petőcz Éva; Makovi Péter Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Bánfi Gyula ; PPKE Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.05.23. Date Created Date of creation of the resource. 2023.05.23. Medium The material or physical carrier of the resource. video Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource mp4 (72 925kb) Source A related resource from which the described resource is derived https://www.youtube.com/watch?v=XIUsAyFEBok Relation A related resource T00105 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 8 :56 Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context DFTI_kornyezetvedelmi_szakjogasz_kepzes_20230523 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/e296e0ae8ce3f10bccf66fa8a575639e.png cded417125fff42bd45ad42ee5cc8a75 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1bad9683d378f00e006d7f0a7606623e.mp4 f93f7240a749beb7ad22bf634acedc72 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Deák Ferenc Továbbképző Intézet Moving Image A series of visual representations imparting an impression of motion when shown in succession. Examples include animations, movies, television programs, videos, zoetropes, or visual output from a simulation. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data mp4 (56 604kb) Duration Length of time involved (seconds, minutes, hours, days, class periods, etc.) 7:28 Producer Name (or names) of the person who produced the video Bakóné Petőcz Éva Director Name (or names) of the person who produced the video Makovi Péter Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource [DFTI] Pénzügyi jogi szakjogász képzés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. [DFTI] Pénzügyi jogi szakjogász képzés Description An account of the resource Halász Zsolt tanszékvezető, egyetemi docens mesél a pénzügyi jogi szakjogász képzésről. Subject The topic of the resource 00:25 Milyen célból jött létre a képzés? 02:19 A képzés során érintett legfőbb témakörök 03:01 Mennyire gyakorlatorientált a képzés? 03:46 Kinek ajánlható a képzés? 05:00 Miért hasznos a képzés? Creator An entity primarily responsible for making the resource Bakóné Petőcz Éva; Makovi Péter Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Halász Zsolt ; PPKE Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.05.23. Date Created Date of creation of the resource. 2023.05.23. Medium The material or physical carrier of the resource. video Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource mp4 (56 604kb) Source A related resource from which the described resource is derived https://www.youtube.com/watch?v=D3Bu6hUsWoo Relation A related resource T00106 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 7:28 Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context DFTI_penzugyi_jogi_szakjogasz_kepzes_20230523 Bakóné Petőcz Éva Halász Zsolt Makovi Péter Pénzügyi jogi tanszék